A Nagykőrösi Református Egyházközség Pünkösdi Hírlevele XV. évfolyam, IV. szám; 2012. május 27-28. Textus: Ezékiel 37,1-10
MegélednekMegélednek-e ezek a tetemek? A felolvasott Ige nyomán fölöttébb ellentétes érzések viaskodnak az ember lelkében: ez az Ige egyaránt lesújt és felemel, elszomorít és megvigasztal. És azt hiszem, a pünkösdnek éppen ez a Jellege: az ünnep szégyenít meg a legjobban és az ünnep támaszt legnagyobb reménységet bennünk. Itt latjuk meg leginkább azt a szomorú tényt, hogy milyennek kellene lennünk és milyenek vagyunk, de azt a vigasztaló ígéretet is, hogy mivé lehetünk a Szent Lélek által! Erről szeretnék most beszélni, a pünkösdi Lélek lesújtó és felemelő munkájáról, de előre hadd mondjam meg: Isten Lelke csak akkor emel fel, ha előbb lesújtott, csak azt vigasztalja meg, akit előbb megszomorított, csak azt biztatja megújult reménységgel, akit előbb megszégyenített! Istennél olcsó vigasztalás nincsen. Ha valahol, akkor itt érvényes az, hogy boldogok, akik sírnak, mert ök. - csak ök. - vigasztaltatnak meg! Bár mi is most így kapnánk a Szent Lélek vigasztalását: igazán meg- szomorodva, nagyon mélyre lealázkodva! Erre a megszomorodásra és megalázkodásra meg is van minden okunk. A próféta elé szomorú látvány tárul. Csatateret lát, amelyen az elesettek megszáradt holttestei hevernek szerteszéjjel. Csak a csontok voltak már meg, azok sem egymással hajdani összefüggésben, hanem szétszóródva, megfehéredve a tűző keleti napon. Sehol egy szikrája az életnek' Szinte hallatszik a halál csendje. Ezzel a szomorú képpel fejezi ki a próféta Izráel népét a babiloni fogságban. Ilyen kivetett, szétszórt, elszáradt, szomorú állapotban tengődött ott a nép az idegenben, messze hazájától, az élet megújulásának, az újra meg-éledésnek minden reménye kizártnak látszott, ha csak valami csoda nem történik! De hát mi közünk nekünk ehhez a régi-régi látomáshoz? Az, hogy a halálnak ez a mozdulatlansága és reménytelensége - sajnos - egyáltalán nincs messze tőlünk. Én magam is sokszor úgy látom a mi egyházunk életét, meg a gyülekezetünk életét, meg a magam életét is, de a tiéteket is, mint ahogyan Ezékiel látta Izráel házát abban a szomorú völgyben! Néha nagyon hangosan szól a lelkemben Isten Igéjének a figyelmeztetése: „Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy'" És amikor a magunk gyülekezeti és egyéni hitéletét ahhoz hasonlítom, amit Ezékiel látott: azt ne higgyétek, hogy ez igazságtalan túlzás, vagy csak afféle szónoki kifejezés, nagyot-mondás! Nem! Halálosan komolyan mondom! Mert így látom! Hadd világítsam meg néhány példával:
2012. május 27-28.
2
Akkor látjuk, mennyire halottak vagyunk, ha meggondoljuk, hogy milyennek kellene lennünk. Annak az első pünkösdnek az egyik legnagyobb csodája az volt, hogy a legkülönbözőbb emberek teljesen és tökéletesen megértették egymást. Valahogy olyan nyelven szóltak az apostolok, a Krisztus követői, hogy tizenkét különböző országból össze- sereglett minden rendű és rangú emberek a maguk nyelvén hallották őket szólni. Az egyház olyan alakulattá lett ebben a világban, ahol végre nem volt többé különbség egyik ember meg a másik között, ahol végre leomlott a válaszfai egyik nép meg a másik nép között, ahol végre egymásra talált az emberi társadalomnak az egyik rétege, meg a másik. Az egyház végre az a hely lett a földön, ahol a szeretetben összeforrva egy közös test tagjaiként élhetnek együtt zsidó meg görög, az úr meg a rabszolga, a férfi meg a nő. Ilyen volt, ilyennek kellene lennie az egyháznak. És óh, de nagy szükség lenne ma az ilyen egyházra! De nagyon kellene ma egy olyan igazán élő krisztusi közösség, amelyik a kétfelé, meg a százfelé szakadt világ ellentétei között is fenntartaná az egységet, amelyiknek a tagjai az elkeseredett faji, osztály és politikai szakadékok fölött is hidat építenek, ellenségeket békítene össze, amelyikben megvalósulva látná a világ az igazi testvériséget. Igen: nagyon kellene az ilyen egyház. De nincs ilyen egyház! Hanem csak olyan, amelyik maga is megosztottságban szenved. Nemhogy a világ ellentétes erőit hozná egységbe, békítené meg, hanem még a maga testében is olyan szakadások, ellentétek, meghasonlások, villongások vannak, hogy például az egyik fajta egyház tagjai a másik fajta egyház papjai kezéből még a Krisztus megtöretett testét sem tudják elfogadni. Képzelhetitek akkor, milyen ereje és milyen hitele lehet az ilyen megosztott egyház bizonyságtételének a világ előtt! Sőt, még ugyan-azon a felekezeten belül is hányféle irány, hányféle nézet, vélemény, törekvés, klikk van, és egyik sem képes megérteni a másikat. Múltkor halottam valakiről, hogy nem akart úrvacsorát venni, mert olyan lelkész osztotta, akivel az illető nem tudta vállalni a lelki közösséget. Hányszor megtörténik, hogy református hívő emberek együtt vannak és képtelenek együtt imádkozni, mert annyira nincs lelki közösségük egymással. Mi ez, mondjátok meg? Nem a halál jele? Túlzás-e ha azt mondjuk, hogy halott a közösség az egyházban, a gyülekezetben, halott a közösség… De hadd mondjak egy másik példát is. Mindnyájan tudjuk, mi a misszió. Az egyháznak az élettevékenysége, amellyel kívül valóknak is hirdeti a Krisztus evangéliumát, és amelynek eredménye az, hogy terjed a földön az Isten országa, kiterebélyesedik, mint a mustármag, áthatja a világot, mint a kovász a tésztát. Az első keresztyén egyház a szó legszorosabb értelmében véve missziói egyház volt, azaz missziót végző egyház volt, a maga életéve! És szavával úgy hirdette a Krisztust, hogy a kivülvalók közül egyre többen csatlakoztak hozzá, állandóan növekedett, szaporodott, nőtt a hívők serege újabb és újabb megtérőkkel. Ilyennek kellene lennie az egyháznak ma is. Különösen, ha meggondoljuk, hogy a világ Összes nagy vallásai megújuló missziói öntudatra ébredtek. A buddhizmus, hinduizmus és az iszlám, mint egy-egy álmából ébredő óriás, Ázsiában és Afrikában nyújtózkodik, és máris tervszerűen készülődik egy hatalmas európai és amerikai missziói tevékenységre. A Krisztus egyházában pedig még a régi missziói láz is ellanyhul ahelyett, hogy krisztianizálná a világot, maga világiasodik el. Régebben, ha ezt a szót hallottuk: misszió, önkénytelenül a trópusokra, őserdőkre gondoltunk, ahol vadállatok által veszélyeztetett területen, feketék közölt egy fehér ember dolgozott, hogy megszabadítsa műveletlen embertársait a babonaságtól. Ma pedig saját országunk, a saját lakóhelyünk, sokszor a saját egyházunk és családunk vált misz-
3
XV. évfolyam 4. szám
sziói területté, ahol újra kell kezdeni az Evangélium magvetését, ahol sokszor a hozzánk legközelebb állóknál kell újrakezdeni a Krisztushoz való hívogatást, mert pogányok, megkeresztelt pogányok élnek körülöttünk! Szürkítsük le a kört kifejezetten a mi gyülekezetünkre: él itt valami missziói felelősség bennünk? Ki volt közülünk utoljára tanúja, vagy pláne eszköze annak a nagy-örömnek, amin még az ég angyalai is örvendeznek, hogy egy bűnös ember visszatér az Ö tévelygő útjárói? Viszont ennek a fordítottját mindnyájan ismerjük ugye, azt, hogy egy-egy atyánkfia eltévelyedik az igazságtól, elmarad, elszakad a templomtól, a gyülekezettől. Ahelyett, hogy újabb és újabb tanítványi sereggel bővülne a körünk, a régi tanítványok is visszaesnek, elkallódnak. Kinek faj az, hogy református emberek élnek körülöttünk, akik olyanok lelkileg, mint az elveszett juh volt a példázatban. És kinek fáj, mit tesz érte? Semmit! Utána megy?! Nem! Legfeljebb panaszkodik miatta, vagy azt sem teszi Tegnapelőtt temettünk egy 58 éves atyámfiát. Teljes elhagyatottságban halt meg. Szomszédjai azt sem tudták, milyen vallású. Nagy utánajárással kiderítették, hogy református. A koporsóban fekve láttuk először. Köztünk élt és mégis olyan távol innen! Sokan vannak ilyenek, ahol így kallódnak el emberek, atyafiak, egymás szomszédságában: nem halott-e ott a misszió?! Igen: halott a misszió közöttünk, még ha minden vasárnap megtelik is a templom. De hát nem olyanok vagyunk-e mi magunk is, mint a halottak? Ahogyan én ismerem a magam egyéni keresztyén életét, meg a tiéteket, csak azt látom, hogy bizony bukdácsoló, visszaeső, erőtlen, örömtelen, fásult, fáradt keresztyénség az olyan, amelyik már semmiben nem különbözik a nem keresztyén élettől, munkájában, szórakozásában, örömében és bánatában, bizony éppen olyan, mint akármelyik magánynak az élete. Olyan szépen hangzik, hogy „úgy fénylék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat" (Máté 5,16),- de a valóság az, hogy annyira nem fénylik az a bizonyos világosságunk, annyira nem vagyunk élő példái, bizonyítékai a megváltás valóságának, hogy az emberek nemcsak nem dicsőítik a mi mennyei Atyánkat, hanem egyszerűen el sem hiszik, hogy nekünk ilyen mennyei Atyánk van! Ha a mi életünket, a keresztyének életét nézi a világ, méltán gondolhatja, hogy Isten nincs, vagy ha volt is valamikor: már meghalt! Pedig nem Isten halott, hanem a mi keresztyén életünk' Bennünk hunyt el a keresztyénség utolsó szikrája. Az igazi, eleven, győzelmes, fölszabadult, örvendező, megváltott keresztyén életnek már csak a megszáradt, zörgő csontjai maradtak meg bennünk. Nem csoda, ha ez nem arat tetszést a világban! És tudjátok mi a legszomorúbb jele a halálnak? Az, hogy mindez az élettelenség nem is fáj igazán! Az, hogy az egyházban halott a közösség, hatott a misszió, halott a kegyesség, az, hogy szeretetünk képmutatás, az imádságunk begyakorlottság, a templomba járásunk ősi örökség kamata, a szolgálatunk - ha van - embereknek való tetszeni akarás: mindez még csak nem is indít igazán bűnbánatra! Ez a legszomorúbb! És az, hogy akikben az egyház kétségbeejtő helyzetének a fölismerése már megszületett: azok még mindig nem fogtak Össze imaközösségbe és nem könyörögnek a pünkösdi csodáért! Nincs olyan imaközösség a gyülekezetünkben, amelyik úgy igazán kémé a megújulást, a megelevenedést! Az életet hozó Lélek áldását! De hát lehet még egyáltalán ebből a halálból élet?! A prófétának is ez volt a nagy kérdése. Mintha Isten eltalálta volna a gondolatát, ezt kérdi tőle: Embernek fia, vajon megélednek-e ezek a tetemek?! Igen: ez a mi nagy kérdésünk is, Ezékiel nem merte azt mondani,
2012. május 27-28.
4
hogy nem, mert hívő ember sohasem lehet pesszimista, de azt sem merte mondani, hogy igen, mert a hívő ember sohasem lehet könnyelmű optimista, hanem az egyetlen lehető választ adta: Uram Isten, Te tudod. Rábízza a halott sereg sorsát az Úrra, bízik az Ö megelevenítő hatalmában. És íme, csoda történik: az Úr szavára, amit a próféta szája által mondott, zúgás, zörgés támad, egymáshoz illeszkednek a csontdarabok, egybemennek a tetemek, inak feszülnek rajtuk, hús növekedik rájuk, majd újra szól az Úr a prófétán át és beléjük megy a lélek, és megélednek és lábra állnak, felette igen nagy sereg! Egy egész harcra kész hadsereg' Persze ez csak látomás, de ez az egész látomás azért történt, hogy mind a mai napig megvigasztalja azt, aki megszomorodott, fölemelje azt, aki megaláztatott, hogy biztasson: a legreménytelenebb halálból is lehet még élet, megélednek még az elszáradt tetemek is, ma is, mi is! A sok halott harcosból, akit legyőzött, elejtett az ellenség, a bűn, a Sátán: lehet még Krisztus győzelmes hadserege, élő népe! Ott a halálvölgyben így szól az Ur a tetemekhez:„Imé én bocsátok tibelétek lelket, hogy megéledjetek!" Ez a titka a megéledésnek! Ma is! Azon a halálon, amiben mi is vagyunk, nem segít az, ha fölbuzdulunk, ha szervezkedünk, ha ügyeskedünk, ha okoskodunk, ha sok pénzt költünk rá, csak egy segít: a Szent Lélek! Ott az első pünkösd alkalmával is nem az emberi lélekből vagy szellemből tört fel valami erő, nem tanítványok szívéből csapott elő valami láng, nem emberi lelkesedés tüze ragadta magával a tizenkettőt, hanem felülről való erő, olyan hatalom szállta meg őket, amivel nem ök. rendelkeztek, hanem amelyik rendelkezett velük. A Szent Lélekben maga az Ur Jézus jön hozzánk erre a földre, bele az életünkbe! Hogyne lehetne akkor a legreménytelenebb halálból élet?! Lehet, igen! De, hogy lesz-e itt a mi számunkra is, annak feltétele van! Hogyan is történt itt e prófétai látomásban? Az Úr ezt mondta Ezékielnek: Prófétálj, e tetemek felöl és mondjad nekik... És a próféta mondta, amint az Úr akarta. Ezenközben megindultak a csontok egymás felé. Azután imádkozott a próféta: Négy szelek felöl, jöjj elő Lélek, és lehelj ezekbe a megöltekbe. Es az imádságra feleletként „megindult a Lélek", és így éledtek meg a hatoltak. Így mondhatnám tehát, hogy az Igének meg az imádságnak hatására jelent meg a Lélek! Isten az Ö Igéjében közli velünk Szent Lelkét, mi pedig az imádságban fogjuk föl Isten Lelkét! A Bibliában sokszor olvashatjuk, hogy az ige és az imádság meg a Szent Lélek együtt tartanak Ahol Isten Igéjére figyelve imádkoznak, ott lehet várni a Szent Lelket! Oda viszont nem jön, ahol nem is kérik. Olyan gyülekezetbe nem jön el a Lélek, amelyik nem várja, és érette való buzgó könyörgéssel nem készíti el magát a befogadásra. A kérés a vágyakozásnak és a várásnak a kifejezése, fájdalmas beismerése annak, hogy Szent Lélek nélkül halottak vagyunk. De ugyanakkor annak a reménységnek a megvallása is, hogy a Szent Lélek által azzá lehetünk, amivé kellene, hogy legyünk. Csak akkor nem volt hiába ez a pünkösdi ünnep, ha - akárcsak néhányunkban is - annyira tudatossá válik a megelevenítő Szent Lélek szükségessége, hogy létrejön gyülekezetünkben egy külön rendszeres imaközösség, ahol várunk és kérjük, hogy részesítsen az Úr bennünket is a pünkösdi csoda ajándékában! Jertek most is: Könyörögjünk az Istennek Szentlelkének, Bocsássa ki magas mennyből fénylő világát, Vegye el mi szívünknek minden homályát, Hogy érthessük Istenünknek Mindenben akaratját.
5
Minden héten: Vasárnap: Istentiszteletek: 9.00 Felszegi imaház [Hunyadi u. 31.] 10.00 Gyermek-istentisztelet [Kálvin Terem] 10.00 Templom 10.00 Kocsér 18.00 Istentisztelet [Templom] Hétfő: 7.30 Középiskolai hétkezdő áhítat [Templom] 8.00 Általános iskolai hétkezdő áhítat [Templom] Szerda: 15.30 Idősek otthona [Ady E. u. 16.] 19.00 Bibliaóra [Széchenyi tér 4.] 19.00 Istentisztelet [Kórház] Csütörtök: 9.30 KincsŐ Baba-Mama Kör [Kálvin t.] 17.30 Gyülekezeti bibliaóra [Kálvin terem] 19.00 Énekkar [Kálvin terem] Minden második héten: Vasárnap (páratlan hét) 14.30 Nyársapát [Szarka kúria] Kedd (páratlan hét): 10.00 Idősek otthona [Arany J. u. 35.]
XV. évfolyam 4. szám
Szerda (páros hét): 10.00 Gyülekezeti bibliaóra [Hunyadi u.31.] Péntek : 17.30 Női bibliaóra [Kálvin terem] Minden hónap utolsó péntek: 13.00 Általános iskolai hónapzáró istentisztelet 13.30 Középiskolai hónapzáró istentisztelet Rendhagyó alkalmaink: Június 1. Péntek 17.00 Női bibliaóra záró alkalma Június 3. Vasárnap 14.30 Reménység Fesztivál Június 4. Hétfő 9.00 Egyházmegyei Közgyűlés Június 16. Szombat 10.00 Általános iskolai tanévzáró ünnepély Június 17. Vasárnap 18.00 Ifjúsági zenés istentisztelet Június 23. Szombat 10.00 Gimnáziumi tanévzáró ünnepély Június 24. Vasárnap 10.00 Főiskolai tanévzáró ünnepély Igét hirdet: Dr. Szabó István
Anyakönyvi hírek Megkereszteltük: Kovács Péter és Kovács Ádám, Kovács Kálmán és Bakonyi Mónika fiai, Bakó György, Bakó György és Erdős Tímea fiát, Belánszky Zita Médea, Belánszky Zoltán és Pályi Gabriella leányát, Szűcs Alexandra Beatrix, Szűcs István és Forgács Andrea leányát, Szabó Nóra, Szabó Rajmond és Baradlay Dóra leányát, Bimbó Márk, Bimbó Pál és Wágner Krisztina fiát, Szemerédi Gábor Szabolcs, Szemerédi Gábor és Ragó Sára fiát, Hős Gáspár, Hős Csaba és Oláh Orsolya fiát. Elhunyt: Hegedűs András (Horváth Erzsébet férje) élt 62 évet, Gát utca 1., Som Attila (Som József és Pászti Zsuzsanna fia) élt 35 évet, Dalmady Gy. utca 7/a., Özv. Pászti Imréné (Barkóczi Mária) élt 93 évet, Dalmady Gy. utca 7/a., Oláh József (Pintér Teréz férje) élt 83 évet, Berzsenyi utca 1/a., Id. Cseri Béla (Hodra Ilona férje) élt 77 évet, nyársapáti lakos, Adományok érkeztek: Isten dicsőségére: 70.550,- Ft; Templom belső felújítására: 35.000,- Ft; Kincsesházra: 4.600,- Ft; Soli Deo Gloria Alapítvány számlájára 16.448,- forint érkezett. Május 06-a és május 24-e között az istentiszteletek perselypénze 226.125,- Ft. Isten áldja meg a jószívű adakozókat!
2012. május 27-28.
6
Gyülekezetünk hírei Halásztelek – konfirmandus evangelizáció Filippi 2: 16-ból volt: "Ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek." A nap címe pedig ez volt: "Csillag születik". Május 12-én egy kisbusszal utaztunk erre a rendezvényre Gina nénivel. Az általános iskola aulájában gyülekeztünk, ott különböző kitűzőket kaptunk, így osztottak kisebb csoportokra bennünket. Ezután átmentünk a templomba közös reggeli áhítatra. Több új éneket is tanítottak nekünk. Általános iskolás gyerekek az úrasztala előtt eljátszottak egy színdarabot. A foltmanókról szólt, akik egymást állandóan szürke pontokkal vagy csillagokkal értékelték. Az ügyesek és tehetségesek ruháját egyre több csillag borította, akik pedig nehezebben boldogultak az életben, azok sok-sok szürke pontot hordtak. A darab végére azonban kiderült, hogy a foltmanókat mind Éli mester készítette, s ő mindenkit egyformán szeret és értékel. Az egész evangelizáció is erről szólt, hogy mindannyian szeretetre méltók és értékesek vagyunk. A színdarab Max Lucado meséje alapján készült. Miután megtekintettük az előadást, visszamentünk a templomból az iskolába, s 10-12 fős csoportokban közösségfejlesztő játékokat játszottunk. Aztán mindannyian kaptunk egy papírból kivágott pajzsot, s a pajzs négy mezőjébe beleírtuk, hogy mi életünk legfontosabb eseménye, az elmúlt egy év legjobb történése, miben vagyunk jók, miben szeretnénk még jobbak lenni. Ezekről a kérdésekről beszélgettünk ebédig. Az ebéd nagyon finom volt: rántott hús, sült krumpli, rizs,végül még somlói galuskát is kaptunk. Ebéd után csoportokban önismereti tesztet töltöttünk ki, azt értékeltük. Végül újra mindnyájan együtt énekeltünk az iskola aulájában, meghallgattunk néhány konfirmációról szóló visszaemlékezést felnőttektől és gyerekektől is. Végül megnéztünk egy power point bemutatót, csillaggal vagy szürke ponttal értékelhettük a képeken megjelenő sztárokat. A záróének Pintér Béla Egyszerű dallam című száma volt. Szépen telt ez a nap, jól éreztük magunkat együtt. Kiséri Nikolett 9.D
Konfirmációi fogadalomtételük előtt, a mennybemenetel ünnepén a keresztség sákramentumában részesültek: Bakó Anita Baksi Szimonetta Fejér Evelin Fejér Sándor Gerdai Krisztián Győrfi Gergely Gyulai Edina Járja György Kaszap Gábor
Kovács Tímea Kovácsné Bakonyi Mónika Kürti Cintia Lőrinc Krisztián Markó Bence Megyeri László Nagy Bence Onhauszné Godó Benita Pap Ágnes
Rácz Adél Szabó József Szívós Zsanett Szűcs Bettina Tarcali Tímea Utasi Bettina Vadnai Henrietta Wágner Krisztina
7
XV. évfolyam 4. szám
I s k o l á i n k hírei ÁLTALÁNOS ISKOLA: A kecskeméti Varjú Lajos Természettudományi Emlékverseny megyei döntőjén az ötödik évfolyam csapata III. helyezett lett. A csapat tagjai Balog Nóra, Gajdácsi Bettina, Nagy Márton. Nagy Márton egyéni versenyben ezüst fokozatot szerzett. Felkészítő tanáraik T. Nagyné Szűcs Mónika és Kósa Zoltánné. A nyolcadik évfolyamos csapat tagjai, Suhajda Eszter, Szabó Trisztán, Varga Bence, valamint egyéniben Suhajda Eszter (8.b) és Surin Simon ( 7.a). Mindannyian bronz fokozatot nyertek hat tantárgyból. Felkészítő tanáraik T. Nagyné Szűcs Mónika, Kis Jánosné, Kósa Zoltánné, Magyarné Bogár Ildikó, Tőzsér Márta, Debreczeni János, Major Tibor. A „ Kvalitas Extra” Országos Matematika Verseny döntőjén Kósa Viola (2.b) 7. helyezést ért el. Tanítója Hegedűs Mihályné, a felkészülésben segített Kósa Zoltánné. A Bendegúz Nyelvész Verseny Országos döntőjében Surin Simon 28. helyezett lett. Az országos Szivárványhíd Műveltségi Levelezőverseny három tavaszi fordulóján 7. helyezett lett Gál Erzsébet (4.c), Hajdú Eszter (4.c), Mikó Julianna(4.c). A nyelvész és a műveltségi versenyre is Mikó Péterné készítette fel a gyerekeket. Május 2-án a 4.a, 10-én a 3.b és a 4.b járt a Katona József Színházban osztályfőnökeik, Papné Csontos Ilona, Bársonyné Németh Anikó és Bélteki Lajosné vezetésével. 8-án sulivárót tartottunk. 12-én a 3.b a Természettudományi Múzeumot látogatta meg Bársonyné Németh Anikó kíséretében. 14-én munkaértekezleten vettünk részt. 16-án az alsós tanulmányi versenyek helyezettjei közül az 1-2. osztályosok a kecskeméti arborétumba kirándultak, Tormáné Zöldi Szilvia kísérte el őket. 18-án az Országos Levelező Verseny döntőjét rendezte meg iskolánk. 24 református iskolából több mint 150 gyermek érkezett hozzánk. A verseny ideje alatt kísérőiknek Dr. Erdélyi Erzsébet mutatta be városunk nevezetességeit, Suba Lajos gimnázium igazgató pedig előadást tartott Arany János híres meggyfa botjáról. Szép példája ez a két intézmény együttműködésének. Ugyanezen a napon konfirmációs vizsgán vettek rész, majd vasárnap konfirmációs fogadalomtételt tettek végzős református tanulóink. 22-én megtartottuk az idei utolsó suli-váró foglalkozást leendő elsőseink számára. 23-án az alsós tanulmányi versenyek helyezettjei közül az 3-4. osztályosok vettek részt múzeumlátogatáson Budapesten Tormáné Zöldi Szilvia és Bársonyné Németh Anikó vezetésével. 25-én pénteken gyermeknapot rendezett tanulóink számára diákönkormányzatunk. Ugyanezen a napon a 4.c és a 3.c osztály Tiszavárkonyba indult két napos túrára osztályfőnökeikkel, Szalayné Csabai Máriával és Megyesi Erikával. 27-én délelőtt a diákönkormányzat gyermeknapot tartott iskolánkban. A félórás tanórák közti szünetekben sokféle izgalmas ügyességi játékban vehettek részt a gyerekek. Érkezett hozzánk egy lufihajtogató művész és egy nagyhírű bűvész is, aki fergeteges hangulatot varázsolt. Az első és második osztályosok mazsorett csoportja táncot mutatott be nagy sikerrel. A műsorukat Villám Eleonóra tanította be. A gyermeknap után hónapzáró istentiszteleten vettünk részt. GIMNÁZIUM ÉS SZAKKÉPZŐ ISKOLA: Május 7-től 25-ig sikeresen lezajlottak az érettségi írásbeli vizsgák. Május 14-én tanári bibliaórát tartottunk, ahol Riczuné Kiss Georgina Orsolya intézeti lelkész szolgált. Május 14-én tantestületi értekezlet volt, utána pedig a szülőknek tartottunk fogadóórát. Május 18-án a Művelődési házban mutatták be iskolánk tanulói a Ki a tolvaj.c színdarabot, amely nagy sikert aratott. Főrendező: Szűcs Istvánné. Május 14-től 18-ig a szakmai vizsgák is lezajlottak. Május 20-án iskolánk tanulói ünnepélyes konfirmációi fogadalom tételére került sor a templomba.
2012. május 27-28.
8
Gyerekszáj Iskolások, óvodások és még náluk is kisebbek gondolataiból Köszönjük a gyereknapot! Május 25-én pénteken, mikor beléptünk a suli udvarára reggel, kiaggatott díszek fogadtak minket, és ez nagyon hangulatossá tette az egész napot. Az első óra előtt még alig volt kint néhány pad, amin a feladatokat lehetett megoldani, viszont első szünetre szinte varázsütésre előkerültek a kellékek. A felső tagozatos fiúk intézték a zenét, és igen pörgőssé tették ez egész délelőttöt. Fél órás szünetek és fél órás tanítási órák voltak. (Ez nagyon egészséges arány!) Ügyességi, játékos feladatokat kellett megoldani ahhoz, hogy zsetonokat szerezhessünk. A zsetonokat a nap végén ajándékokra lehetett váltani. Az Egy perc és nyersz! című vetélkedőben sok-sok érdekes játék várt ránk. Pl. anyacsavarokból kellett tornyot építeni egy hurkapálca segítségével. Itt Mónika néni mérte az időt. Egy másik helyszínen a homlokunkra kekszből szarvat pakolgattunk Anikó néni vezényletével. Böbe néni gólyalábakat adott a kezünkbe és a lábunkra, hogy végigcammogjunk vele az udvaron. Kati nénitől szívószálakat kaptunk, hogy aztán egyik tányérból a másikba áttegyük vele a cukorkákat. Sok játék volt még, minden korosztály megtalálta a neki legjobban tetszőt. Aki akart, kérhetett lufiállatkákat: fehér párducot, sárga oroszlánt, lila egeret, fehér kutyát, és zöld kígyót sárga szemmel Potondi Lilike anyukájától, Potondiné Szilvi nénitől. Még bűvész is volt a második szünetben. Nagyon humorosan bevonta a gyerekeket és még a tanár néniket is a trükkökbe. A Hajolj le trükk azért volt mókás, mert a kihívott fiú nem tudta úgy megtartani a kötelet, mint a bűvész . Az udvarunk közepén susogó hatalmas fáról közben elcsiripelték nekünk a madarak, hogy az egész délelőttöt Tormáné Zöldi Szilvi néni szervezte nekünk, és a szüleinket összefogó szülői munkaközösség sok-sok pénzt adott a játékokra és arra, hogy Szilvi néni a bűvész bácsit meghívhassa közénk. Köszönjük Szilvi néninek ezt a szép napot, köszönjük a szüleinknek és köszönjük kedves tanárainknak is, hogy irányították a sokféle izgalmas vetélkedőt és együtt örültek velünk. Balog Nóra és Królik Krisztina 5.a
9
Tisza-
XV. évfolyam 4. szám
-konyi kirándulás
Reggel már mindenki alig várta az indulást. Sajnos az első két órát meg kellett tartani. Nagyon hosszúnak tűntek, aztán végre elteltek és indultunk. Elég unalmas volt a buszozás, végre megérkeztünk. Mindenki meglepetten nézelődött, senki sem erre számított. A szobák sem látszottak túl jónak. Kimentünk az udvarra, imádkoztunk és ettünk. Evés után berakodtuk a cuccokat, felhúztuk az ágyneműket, már minden jobbnak tűnt. Marika néni elmondta, hogy a szobákban tisztasági verseny lesz, és pontozni fogjuk. Megbarátkoztunk a környezettel és elkezdtünk játszani. Az ebéd került aztán sorra. Utána nagyot túráztunk, rendeztünk futóversenyt. Meglátogattuk a kosárfonó bácsit. Visszafelé nehezebb volt az út, elfáradtunk. És végre visszaértünk. Jött a sok kézműves foglalkozás. Majd az áhítat következett, a Szentlélekről tanultunk érdekes dolgokat: néha galambként vagy tűzként jön el a földre. Az áhítat után nyárson sült kenyeret és virslit ettünk, zuhanyoztunk. Marika néni balladát olvasott, és aztán jött az alvás. Másnap reggel korán ébredtünk. Reggeliztünk, és három csapatot alkottunk. 1. csapat: Hótigrisek, 2. Angyalok, 3. Kék villám. Kezdődtek a versenyek. Nagyon izgalmasak voltak. Amikor vége lett a sok versenynek, elmentünk fagyizni Erika nénivel. Fagyizás után eredményhirdetés volt. Első lett a Kék villám, második az Angyalok, harmadik a Hótigrisek csapata. Mindegyik kapott ajándékot. Azok, akik segítettek valamiben, és a tisztasági verseny győztesei plusz ajándékot kaptak. Nagyon köszönjük Szalayné Marika néninek, osztályfőnökünknek és Megyesi Erika tanító néninek ezt a szép kirándulást. Ugye jövőre is megyünk? Mikó Julianna 4.c
NAPSUGÁR GYÜLEKEZETI GYERMEKTÁBOR 2012. JÚNIUS 25-TŐL JÚNIUS 29-IG 8.00-17.00 ÓRÁIG A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETI HÁZBAN (Szolnoki út 5.) Teljes ellátással 8.000 Ft Várunk minden 3-12 év közötti gyermeket nagy szeretettel közös éneklésre, kézműves foglalkozásra, kirándulásra sokféle meglepetéssel. Együtt PÁL APOSTOL NYOMÁBA SZEGŐDÜNK! Jelentkezni lehet a Lelkészi Hivatalban (Szolnoki út 5.) naponta 8.00-13.00 között.
2012. május 27-28.
10
Gondolatébresztő, ismeretbővítő sorok A Hősök Napjához... eleinkre is emlékezzünk! „A harcot, amelyet őseink vívtak/békévé oldja az emlékezés/s rendezni végre közös dolgainkat,/ez a mi munkánk; és nem is kevés.” József Attila: A Dunánál Egy nép annál kulturáltabb, minél elevenebben és tevőlegesebben őrzi elei, és a hazájáért (vagy épp idegen hatalmak által hazájába életét áldozni hurcolt) elesettek emlékét. Erdély városaiban, falvaiban járva csodálkoztam el: így is lehet! Minden város és falu központi terén ott áll az 1. vagy a 2. világháború román katonáinak emlékműve, gondozva, ahonnan sose fogy el a virág. Emlékezzünk a Hair c. musical záró képeire: a Vietnámban harcolt katonák temetői nemcsak akkor, hanem ma is az emberek által folyamatosan gondozott, számon tartott emlékhelyek. A városközpont avatásán (2011. október 15-én) Tényi András főépítész mutatta be az új központ szobrait, tereit, útjait. A Szovjet Hősi Emlékműhöz érve, egy -számomra nagyon szimpatikusgondolatot osztott meg a hallgatósággal: múltunk elől nem menekülhetünk el, meg kell barátkoznunk vele! A Szovjet Hősi Emlékművet -hozzon elő bárkiből bármilyen érzelmeket is most- sem szabad raktárba tenni, beolvasztani, mert a múltunkat jelképezi! Nem azt kell benne látnunk, hogy a szovjet katonákat ideküldő hatalom mire használta fel a győzelmüket, hanem azt, hogy azért adták életüket (és ugyanez a 2. világháború német katonáira is igaz), hogy mi békében élhessünk. Ők parancsra cselekedtek, ha az uszító propaganda nem népnyomorító, gaz, a népet kiszipolyozó embereknek állítja be az ellenséget -nagyon valószínű-, hogy ide se jöttek volna. A Bír 6,11-16-ban is egyértelműen szól hozzánk Isten Igéje: a hősök nem születnek, Isten munkálja ki a hősi titulust. Gedeon is hétköznapi ember, hétköznapi foglalkozást űz, miközben megjelenik neki az Úr angyala. Kezdetben fogadkozik: nem alkalmas ő ekkora feladatra (ti. Izrael megszabadítására), de az Úr hajthatatlan: majd Én erőt adok hozzá! Nagykőrös mezőváros tanácsa 1848. március 17-én értesült a forradalom kitöréséről. Gyorsan hozzákezdett a nemzetőrség szervezéséhez, de a város a hadsereg támogatásában is jelentős szerepet vállalt. Kossuth Lajos 1848. szeptember 25-én járt a városban, és a városháza emeleti erkélyéről mondta el toborzó beszédét. A nemzetőrségben mintegy 1500 kőrösi önkéntes teljesített szolgálatot, köztük voltak azok, akikről lentebb megemlékezem. Két honvéd huszárezred (Károlyi 12. számú és a Hunyadi 3. számú) toborzására került sor 1848 őszén, a huszárság ittlétének az emlékét őrzi a huszárlaktanya - a mai Múzeum. Az Arany János Múzeum Történeti Dokumentációs Adattára őrzi Szalay József (1830-1908) 1848–49-es szabadságharcban harcoló vadász-főhadnagy emlékiratait. Ezt a kéziratot Nagykőrös városa 1946-ban vásárolta meg. Ugyancsak a múzeum gyűjteményébe került az az 1895-ben készült csoportkép, amelyen tolószékben ülve látható Szalay József is. A szabadságharc hőse, megsebesülésének ötvenedik évfordulóján kapta meg emlékül a budavári honvéd emlékmű kicsinyített másolatát. „Hatalmas jupiteri fő, szelíd vonások, derült, tiszta arcz, erős szemöldök és tömött bajusz. Hangja érczes és csengő, szemei üdék és fényesek: fiatal ember hatvan évvel. Ült a tolókocsiban. Lábain nagy kendő, kezei összetéve ölében, két térdén keresztülfektetve pipája. Megdöbbenve láttam, hogy a szép, erőteljes alak se kezét, se lábát nem tudja használni. Csak arcza és szemei élnek lelkesen.” E sorokat Eötvös Károly írta Szalay József nagykőrösi otthonában tett látogatása után. József Nagykőrösre költözött szüleivel a piactéri „Palotá”-ba, a város első emeletes magánházába, Kecskeméten tanult, Pozsonyban filozófiát hallgatott és megtanult németül. Még 18 éves sem volt 1848 áprilisában, mikor szülei engedélyével belépett az alakulni kezdő honvéd hadseregbe.
11
XV. évfolyam 4. szám
Részt vett a délvidéki harcokban, majd decemberben szabadságolták. Hamarosan Debrecenbe ment, s magánál a honvédelmi miniszternél érdeklődött zászlóalja holléte után. Mészáros Lázár így válaszolt neki: „Mindegy a hazát akárhol szolgálni, csak jól kell szolgálni." Menjen Gyulára, s jelentkezzék az alakuló vadász zászlóaljnál!” Már hadnagy volt, amikor 90 ezer forintot kellett Mezőtúrra vinnie az ellenséges hadakon keresztül. A pénzt szerencsésen kézbesítette Aulich tábornoknak. Később a Felvidékre rendelték századával. Bártfa mellett táboroztak 1849. július 19-én, hírt kaptak arról, hogy előőrsüket kozákok támadták meg a zabovai szorosban. Azonnal a szorult helyzetben lévő bajtársak segítségére siettek, s szembeszálltak a túlerővel. A hős hadnagy lándzsaszúrást kapott a jobb oldalán, nyakára két csapást mértek karddal, s a jobb kezén is megsebesült. Hónapokig feküdt az eperjesi kórházban. A jobb karját könyékig le kellett vágni, bal kezén csak három ujja maradt, s meglőtt lábcsontjai is rosszul forrtak össze. Nagykőrös másokat is bocsátott a haza védelmére: Gál László honvéd ezredes Temesvárnál kapott sebeibe halt bele 1850. február 2-án, Pálinkás Samu honvéd huszár őrnagy a csatádi ütközetben esett el 1849. augusztus 8-án, Fejér Ferenc honvéd huszár százados 1849. augusztus 6-án a Tiszai hadsereg kötelékében lelte halálát Besenyőnél. Beretvás Gergely főhadnagy a gyulafehérvári ostromnál esett el, 1849. július 25-én. Arany János az osztrák hatalom büntetéseként került Nagykőrösre: Nemzetőrként részt vett a szalontai századdal az aradi várostrom körüli szolgálatban, mintegy 8-10 hétig. Jegyzői hivatalát 1849 tavaszáig megőrizte, ekkor a magyar belügyminisztériumnál vállalt fogalmazói hivatalt, és ezzel öszszefüggésben Debrecenbe, majd Pestre költözött. E tetteinek retorziójaként került (látszólag) véletlenül -a hatalom nem ismeri a 'véletlen' szót- Nagykőrösre, a fővárosból megfigyelhető (de a hatalmat mégsem veszélyeztető) távolságra. Ugorjunk egy nagyot az időben! Folytassuk időutazásunkat 1956 októberében! Bazsó Lajos nagykőrösi tanárságát (Arany János Gimnázium) idézzük meg. Horváth Zoltán kollégájával ők ketten álltak a fiatalok mellé e vészterhes napokban. 1956 októberében a tanulók Horváth Zoltánt kiáltották ki igazgatónak, Bazsó Lajost pedig igazgatóhelyettesnek. Mivel Bazsó Lajosék háza a Kossuth Lajos utca páros oldalán volt, alig 30 méterre az akkori pártháztól (ma az MSzP székházának ad otthont, előtte a Szabadság Emlékmű) akaratlanul is szemtanúja volt a pártház október 26-i ostromának és Barta Margit (1939-1956), az Arany János Gimnázium 4. osztályos diákja halálának. Barta Margit temetésére a diákok is kivonultak nem kis kockázatot vállalva azzal, hogy nem a temető város felőli kapuján mentek be a ravatalozóhoz, hanem némán, lehajtott fejjel, zárt sorokban a szovjet laktanya előtt, ahol fegyveres őr állt, és nem lehetett tudni, hogy milyen parancsot kapott a tömeg közeledtére. A fiatalokat Bazsó Lajos és Danczkay Győző – Barta Margit osztályfőnöke – vezette. Szerencsére minden bántódás nélkül értek el a ravatalozóhoz, és a temetés is méltóságteljes rendben folyt le. Amikor a mártírhalált halt Barta Margit emlékére 1993-ban az Arany János Református Gimnáziumban osztályt neveztek el, az avatáson a volt tanári kar nevében Bazsó Lajos helyezte el az emlékezés koszorúját. Bánki- Nagy Endre
I-II. világháborús magyar temető, 56-os kojafa
II. világháborús magyar temető
A gimnázium I. Bartha Margit világháborús emléktáblája emlékkő
2012. május 27-28.
12
A Nagykőrösi Református Gyülekezet konfirmandusai a 2012. esztendőben.
„Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.” Mt. 25,34
Gyülekezetünk Lelkészi Hivatalának címe: 2750 Nagykőrös, Szolnoki út 5., telefonszámai: (53)351-535 és (53)552-215 A Hivatal nyitvatarási ideje: Hétfő: 8.00 - 12.00 és 15.00 - 18.00, Kedd - Péntek: 8.00 - 12.00 E-mail címünk:
[email protected], Honlap: http://refkoros.hu
A kiadvány ára: 50 Ft
