Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya

A TARTALOMBÓL: Egy elfelejtett történelmi beszéd . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 A békeszerzõdés és az árvizek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .2 A tovább élõ benesi dekrétumok! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .5 Aki szelet vet, vihart arat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .8 Amputáltan, elnémítva . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .18 A magyar jogállam és a globalizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .19 A trianoni ítélet három nemzedék távlatából. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .22 Jaj, a legyõzöttnek! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .24 Mennyiben felelõsek a zsidók Trianonért? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .29 Hogyan meszelték el a trianoni gyásznapot az OVB-ben? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .40 Tûzzük ismét napirendre a Trianon problémát! . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .43 Az anyaország megszûnt, a megoldás a határon túl van . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .48

Ön a Jó Ha Figyelünk külföldre is!!! címû alkalmi megjelenésû újság olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a www.johafigyelunk.hu weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

„Nekünk a jellemtelenség és megbízhatatlanság kell legyen a fegyverünk” (Nicolae Iorga, Gyulafehérvár, 1918. december 1.)

A Trianoni évforduló kapcsán, szeretném a tisztelt olvasókkal megismertetni azt a méltánytalanul elfeledett, lerövidített beszédet, melyet gr. Apponyi Albert, mint az 1920. június 4-i békekonferencia küldöttje mondott el a döntéshozó nagyhatalmak képviselõi elõtt. Ebbõl a beszédbõl az elmúlt 87 év során jóformán semmit sem idéztek írástudóink. „Igen tisztelt Elnök Úr, Uraim! Nem titkolhatjuk el megütközésünket a békefeltételek mérhetetlen szigora felett. A többi háborút viselt nemzettel: Németországgal, Ausztriával és Bulgáriával kötött béke feltételei minden esetre szigorúak, de közülük egyik sem tartalmazott a nemzet életére oly lényeges területi változtatásokat, mint azok, amelyet velünk elfogadtatni akarnak. Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének, népességének majdnem kétharmad részét és, hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlõdés majdnem összes feltétele megvonassék. Mert az ország e szerencsétlen középsõ része elszakítva határaitól, meg lenne fosztva szén, érc és sóbányáinak legnagyobb részétõl, épületfájától, olajától, földgázforrásaitól, munkaerejének jórészétõl, alpesi legelõitõl, amelyek marhaállományát táplálták; ez a szerencsétlen középsõ rész, mint mondottam, meg lenne fosztva a gazdasági fejlõdés minden forrásától és eszközétõl akkor, amikor azt kívánják tõle, hogy többet termeljen. Ily nehéz és külön ös helyzet elõtt állva kérdezzük, hogy mely elvek és érdekek, mely szempontok váltották ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez? Önök Uraim, akiket a gyõzelem bírói székhez juttatott, kimondták egykori ellen-

ségeik, a Központi Hatalmak bûnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelõsökre hárítják. Legyen úgy, de akkor azt hiszem, hogy a fokok megállapításánál a bûnösség fokának arányában kellene eljárni és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztetõ feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen Õ az, aki az összes nemzetek között a legbûnösebb. Uraim! Ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet felett, amely a háború kitörésekor nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák-Magyar Monarchia ügyeire és mint azt az okmányok bizonyítják fel is használta arra, hogy helytelenítse a háborút elõidézõ eseményeket. Nem hiszem továbbá, hogy ítélettel állunk szemben, mert az ítélet oly eljárást tételez fel, amelyekben a felek egyforma körülmények között hallgattatnak meg és egyformán tudják érveiket érvényre juttatni. Magyarországot azonban mindeddig nem hallgatták meg;lehetetlen tehát, hogy a békefeltételek ítélet jelleggel bírjanak" “Menjünk azonban tovább és tekintsük a Magyarország romjain megnövekedett államokat. Megállapíthatjuk, hogy faji szempontból ezek is éppen úgy, vagy talán még jobban részekre lesznek darabolva, mint Magyarország” “Nem látom be, hogy a nemzetiségi elv, nemzeti egység elve nyerne ezáltal a feldarabolás által. Egyetlen következménye lenne ennek, melyet bátor leszek megemlíteni, hogy az a nemzeti hegemóniának átruházása volna olyanokra, amelyek jelenleg többnyire alacsonyabb kulturális fokon állnak.” “Talán akkor olyan szándékkal állunk szemben, amely a népek szabadságának eszméjét követi? Ez azonban csak feltevés; és ha a feltevések útjára léptünk, úgy bátor vagyok megjegyezni, hogy e feltevés fordított értelemben alkalmazható arra a 45% ma-

gyarra és németre, akik most egy új államhoz csatoltatnak és kikrõl feltehetõ, hogy szívesebben maradnának a magyar állam polgárai.” “A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy államot tartva fenn, megvédte Európát a Keletrõl fenyegetõ közvetlen veszedelmek elõl. Ezt a hivatást tíz évszázadon át töltötte be és erre egyedül organikus egysége tette alkalmassá. Ez az ország oly tökéletes földrajzi egység, amely Európában egyedül áll.” “Önök felhozhatják, mint döntõ tényezõt, a gyõzelmet és a gyõzõk jogait. Elismerjük ezeket Uraim! Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni, de ez lenne az újjáépítésnek egyedüli elve, az erõszak lenne az egyedüli fenntartó eleme annak a konstrukciónak, amely összeomlóban van, mielõtt az építés befejezõdött volna? Európa jövõje igen szomorú lesz ebben az esetben! Nem hisszük Uraim, hogy a gyõztes hatalmaknak ez volna a mentalitása, ezeket az elveket nem találjuk meg azokban a nyilatkozatokban, melyekben Önök megállapították azokat az eszményeket, amelyeknek gyõzelméért harcoltak és amelyekben megjelölték a háború céljait. Engedjék meg Uraim, hogy azt tanácsoljam, ne veszélyeztessék Örökségüknek ezt a legjobb részét – azt az erkölcsi fölényt, amelyre Önöknek joguk van – az erõszak fegyverének alkalmazásával, amely ma az Önök kezében van, de amelyet holnap más ragadhat meg, amíg amaz megmarad! Mindezen érvek és próbálkozások, amint tudjuk, mind hiábavalóak voltak. Sõt, a békeszerzõdési konferencia francia fõtitkára, J. Cambol, 1920-ban a következõket jelentette ki: “Magyar nemzet egyáltalán nem létezik. Mindössze egy korona létezik és tizenötezer osztrákból kreált magyar nemes. Magyar nemzet nincs!” Székely Zsolt

Megbomlott a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya 1920 óta húsz pusztító árvizet számláltak Kárpátalján. Sokan emlékszünk 1998 novemberére is, amikor a híradások fõszereplõje a Tisza volt. A Felsõ-Tisza vízgyûjtõ területén az esõzések akkor az évszázad legnagyobb áradását okozták. A Felsõ-Tisza kárpátaljai szakaszán áttörte a gátat, és elárasztotta a partmenti települések jelentõs részét. Az áradásnak kilencen estek áldozatul, köztük két gyermek. Teljesen víz alá került 118 település, harmincezer embert kellett kitelepíteni. Az ukrán elnök katasztrófa sújtotta térséggé nyilvánította a Magyarországgal határos megyét, mert az árvíz háromszázezer ember lakóhelyére terjedt ki. 2

Súlyos volt a helyzet Kelet-Szlovákia déli csücskében, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is. Romániában úgyszintén. A Tisza vízállása Máramaros északi részén egy méterrel haladja meg a veszélyesnek tartott szintet. Lakóházak százait, hidak sokaságát tette tönkre az áradás, és számos települést elzárt a külvilágtól. A Felsõ-Tisza magyarországi szakaszán, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye településein nyolcezer ember (katonák és civilek) példás összefogással védte a gátakat. A szakemberek jogszabályra hívatkozva akkor azt javasolták, hogy az áradáskor mért legmagasabb vízszinttõl egy méter magasan meg kell emelni a védõgátat. Azóta – a védõgátak jó ha figyelünk

külföldre is

Fodor professzor komplex szemléletmódja és kitartó, hatvan évtizedes kutatómunkájának eredményei igazolják, hogy az ERDÕSÍTÉS (az erdõállomány felsõ határának emelése) és az ÁRVÍZVÉDELEM egymástól elválaszthatatlan. Az árvízveszély mindaddig jelen van, amíg az erdõirtások folytatódnak. A híradások még ma is, a Kárpátok erdeinek tarravágásáról tudósítanak.

megerõsítése és szintjének megemelése mellett – a Vásárhelyi-tervben meghatározott, a Tisza mentén tervezett víztározók építése is elkezdõdõtt. FODOR ISTVÁN KUTATÁSAI Vajon elegendõek lesznek-e a tervezett árvízvédelmi intézkedések? Megbízható választ csak az tud mondani, aki a gyakori árvizek okait vizsgálja. A kérdésre PROF. DR. FODOR ISTVÁN, a nemzetközi hírû, nagytekintélyû kárpátaljai magyar botanikus tudós – akirõl 2007. május 10-én, születésének 100. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülésen emlékeztünk meg a Magyar Tudományos Akadémián – 2000. április 23-án, életének 93. esztendejében, Ungváron bekövetkezett halála elõtt már évtizedekkel korábban kereste és meg is találta a választ. Véleménye szerint, a Kárpátalján történt gyakori árvízek nem természeti csapás következményei. Fõ okuk a több, mint hetven éven át végzett rablógazdálkodásos fakitermelés. Az ember beavatkozott a természet õsi rendjébe, és tudatlanságában megbontotta a kialakult egyensúlyt. “Valaha hegyeinket hatalmas, összefüggõ, szinte átjárhatatlan erdõségek borították... A vaskorszaki viharok pusztítása semmi ahhoz képest, amit az ún. sztahanovista fakitermelõk itt végeztek. Hamarosan lecsupaszították a Kárpátok gerincét, s megszüntették az eddig szivacsként mûködõ növénytakaró víztároló képességét. Így az esõ akadálytalanul folyt a patakokba, ezek földuzzadva rohantak a folyókba, elöntve az árterületeket,s itt óriási károkat okozva. Reméltem, hogy a szovjet birodalom bukásával együtt ennek vége szakad, de sajnos keservesen csalódtam. Az ukrán erdõgazdasági minisztérium még nagyobb pusztítást irányzott elõ a Kárpátok erdeiben: még a vízvédelmet és a városok levegõjének frissítését szolgáló erdõtelepítések vágását is elrendelte.” – nyilatkozta a Magyarok Világlapjában 1994 márciusában. Fodor professzor hat évtizeden át küzdött és dolgozott az Északkeleti-Kárpátok növényvilágának megmentéséért. Az erdõállomány felsõ határának emelésére kidolgozott és szabadalmaztatott módszerével – amit az Ungvári Állami Egyetem és a Perecsenyi Erdõgazdaság szakembereivel közösen és eredményesen alkalmaztak a Róna-havason – bebizonyította, hogy a luc-, jegenye-, duglasz, cirbolya-, bükk-, juhar-, berkenye-csemetékbõl alakult új erdõk idõvel betöltik eredeti szerepüket: szivacsként magukba szívják a csapadékvizet, és csak fokozatosan engedik le a hegyoldalak alsóbb régióiba. Ma már igazolt az az állítása is, amely szerint “Ezen a módon jórészt meg lehet akadályozni azt, hogy a havasokon a források, a csermelyek és a patakok kiszáradjanak, illetõleg azt, hogy a hóolvadás és a nagy esõzések után a folyók évrõl évre nagyobb árhullámokat szállítsanak. Ezzel egyidejûleg – persze sok év alatt – a kedvezõ mikroklimatikus változások hatására a tundrai jellegûvé vált havasi rétek is ‘megjavulnak’, bár a területük csökken.” jó ha figyelünk

külföldre is

GAZDÁTLAN A KÁRPÁT-MEDENCE 1920 óta nincs gazdája – pontosabban sok “gazdája” van! – a Kárpát-medencének. A XX. századi békediktátumok következtében szerves környezeti kapcsolatai szétestek: természeti és földrajzi egysége megbomlott, a század végére végsõkig kihasználták. Az ökológiai hanyatlás állapotába került Európa páratlan szubrégiója. 1920. június 4-én, a versailles-i Trianon-palotában aláírt békediktátum* folytán a Kárpát-medence környezetbiztonsági kockázata jelentõsen megnõtt. A természeti és földrajzi egység szétdarabolásával együtt azonban az emberi felelõsség is szétdarabolódott: az addig egy kéz igazgatta mezõ- és erdõgazdálkodás, a folyamszabályozás, és általában az egész vízgazdálkodás, az energia- és ipari termelés, a kereskedelem és a szállítás a békediktátummal megszûnt. A Kárpátok (különösen az Északkeleti-Kárpátok) erdeinek esztelen pusztítása, az elkerülhetetlen folyószabályozások és mocsárlecsapolások, a mezõ-, erdõ- és vízgazdálkodás egységének felbomlása, valamint a felszíni vizek, a levegõ és a termõföld egyre növekvõ szennyezése miatt a Kárpát-medence ökológiai egyensúlya sérülékenyebb lett. A légkör egyértelmû felmelegedése miatt bekövetkezõ éghajlati változások, és annak hatásai tovább gyengítik a Kárpát-medence környezeti biztonságát. A KÁRPÁT-MEDENCE VÁLASZÚT ELÕTT ÁLL! Vajon képesek leszünk-e arra, hogy – felismervén a Kárpát-medence népeinek egymásra utaltságát és együvé tartozását – most elõször, igazán egymásra találjunk? Vagy Európa egyedülálló szubrégiója ismét a politkusok hataloméhes marakodásának színhelyévé és a tõkés társaságok szabad prédájává válik. Az elmúlt évek szomorú tapasztalatai is – mint például a tiszai árvizek, majd pedig a 2000 januárjában történt ciánszennyezés – vagy most, a verespataki aranybányászati program határokon átnyúló környezeti kockázatairól és a Kárpátok erdeinek tarravágásáról naponta érkezõ hírek különös módon mutatnak rá az egymástól való függõségünkre, egymásrautaltságunkra és az együttmûködés sürgetõ szükségességére itt, a Kárpát-medencében. 87 év után, ma már mindenki számára világos, hogy a szubrégió természeti-, földrajzi- és kulturális széttagoltsága veszélyezteti a jõvõ nemzedékek jogosan elvárt életminõségét. Ezért a Kárpát-medencében élõ népek, nemzetek közös történelmi gyökereire, a természettel való együttélésük évszázados tapasztalataira épülõ szolidraitására és összefogására, a tudományágak együttmûködésére, a civil társadalom, a tudományos, politikai és kulturális élet képviselõinek az eddiginél hatékonyabb közös tevékenységére, a térség természeti és földrajzi viszonyainak alapos ismeretére támaszkodó összehangolt, sürgõs cselekvésre van szükség ahhoz, hogy megteremtsük és megõrizzük a Kárpát-medence környezeti biztonságát. Századunk, a XXI. század egyik legnagyobb kihívását feladatát jelenti a végsõkig kihasznált, az ökológiai hanyatlás állapotába került Kárpát-medence természeti és földrajzi egységének a helyreállítása és megõrzése, amely nemcsak Közép-Európa, de egész Európa békéjét, gazdasági és kulturális felvirágoztatását fogja szolgálni. Csakis egy új, regionális megállapodás jelentheti a nagyhatalmi befolyástól mentes Kárpát-medence jövõjét egy olyan Kárpát-medencéét, amely a béke forrása, nyitott a nemzetek közötti párbeszédre és szolidáris együttmûködésre, kész részt vállalni olyan együttmûködési módok keresésében és megvaló3

sításában, amely képes a történelemhez alkalmazkodni és az itt élõ népeknek, nemzeteknek közös otthont adni, ahol együtt keressük a válaszokat a jövõ kihívásaira. Ha ez megvalósulna, akkor 87 év után ismét visszaállna a harmonia, és megvalósulna a mai életnél minõségileg jobb, emberhez méltóbb élet a Kárpát-medencében, és akkor ez a térség Európa közepe lenne, nemcsak földrajzi értelemben. Az Európai Unió keleti és déli bõvítése felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Ez azonban csak akkor lehet eredményes, ha az integráció a Kápát-medence jelenlegi, a békediktátumok okozta sajátos helyzetének pontos és alapos ismeretére, a legszigorúbban tudományos valóság feltárására, mélyreható, tudományos ismeretekre és a tapasztalatok átfogó elemzésére, s a lehetõségek ezekre épített felismerésére épülõ politikai döntések alapján történik. A feladat azonban nagyobb horderejû, és sok tekintetben igényesen szakmaibb annál, semhogy a megoldás csak politikusokra bízhatnánk. Ezért az itt élõ népek értelmiségi legjobbjainak kell összeülniük és megállapodásra jutniok egymással egy közös kárpát-medencei kultúra megteremtése dolgában. E gondolat jegyében és az elmúlt másfél évtized tapasztalataira alapozottan, a (kiskunfélegyházi székhelyû) KÖZÉP-EURÓPA KLUB kezdeményezésére, a 2006. november 17-18-án, Kiskunfélegyházán “A Kárpát-medence környezetbiztonsága” címmel megrendezett konferencia résztvevõi elfogadták a “Kárpát-medencei feladatok a 21. századra” elnevezésû program elõkészítésérõl szóló elõterjesztést. A program kidolgozására és megvalósítására megalakítottuk a KÁRPÁT – MEDENCEI MUNKAKÖZÖSSÉGET a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, délvidéki és magyarországi munkacsoportok részvételével. A MUNKAKÖZÖSSÉG kész együttmûködni mindazokkal a kárpát-medencei kormányzati és civil szervezetekkel, a tudományos akadémiák kutató-fejlesztõ intézeteivel és a felsõoktatási intézményekkel, amelyek azon fáradoznak, hogy a Kárpát-medence (mint természeti és földrajzi egység) teljes ökológiai rendszerében helyre álljon az egyensúly. Ezért a programban elsõbbséget kap a(z általam javasolt) TISZA ÁRVÍZVÉDELMI PROGRAMJÁ-nak is fontos részét képezõ KÁRPÁTI ERDÕVÉDELMI és ERDÕTELEPÍTÉSI PROGRAM. Kiskunfélegyháza, 2007. május 31. Kelemen József, fõtitkár KÖZÉP-EURÓPA KLUB * Ma már tényekkel bizonyítható, hogy a Kárpát-medence természeti környezetének, természeti értékeinek pusztítása 1920. június 4-én kezdõdött, amikor a nagyhatalmi gyõztes dicsõségvágy, ösztönök és érdekek vezérelte politikusok a versailles-i Trianon palotában aláírt békeszerzõdéssel természetellenesen és igazságtalanul, hamis okmányok alapján -ökológiai, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági és politikai ismeretek nélkül! – szétdarabolták, szétrombolták az addig egy központból igazgatott (irányított) természetes gazdaságföldrajzi egységet, a mezõ-, erdõ- és vízgazdálkodást, a közlekedést, az ipart, a kereskedelmet és az energiatermelést. A trianoni békeszerzõdés aláírásával azonban nemcsak a magyar nemzet, hanem valamennyi közép-európai nép tragédiája kezdõdött el. A Béketárgyalást Elõkészítõ Iroda vezetõje, Gróf Teleki Pál irányításával készült MAGYARORSZÁG GAZDASÁGI TÉRKÉPEKBEN (Hatodik átdolgozott kiadás 75 térképpel és 6 grafikonnal, magyar és angol nyelvû szöveggel) / 1921. Pallas Nyomda, Budapest/ atlasz kiáltó mementója a gazdasági kapcsolatok szétrombolásának. Gróf Teleki Pál az atlasz Bevezetõjében a követekezõket írta 1921 júliusában: “Ez az atlasz az u.n. békeconferentiára való elõkészülésünk kapcsán született meg. Úgy 4

mint minden akkor végzett munkánk – jegyzékek, földrajzi, történelmi, néprajzi, gazdasági, politikai és egyéb emlékiretok, térképek stb. – nem abban a reményben, hogy meg tudjuk változtatni a meghallgatásunk, de sõt hazánk viszonyainak ismerete nélkül rég kimondott, ránk készen váró ítéletet. A békeconferentia athmosphaerája más volt. Nem saját ítéletem, – szemtanú foglalta össze a következõ, talán cynikusan hangzó szavakban annak mûködését: Összejöttek a gyõztes hatalmak politikusai, diploma tái s szakemberei és – vártak. Várták Wilsonban az újonnan alkotandó világrend Messiását. Mikor aztán megjött, lázas munka kezdõdött. De dolgozni senki sem tudott. Mindenki belebotlott a mások tudatlanságába, s részben a saját magáéba. Fõleg a gazdasági kérdésekben volt ez így. Ott a viszonyok ismerete nélkül nem lehetett eredményekre jutni. Ezalatt az ethnografusok papíron, a valósággal össze nem hasonlított dokumentumokon kezdtek dolgozni. Ez a munka négy fal közt gyorsan haladt s így lett az egyéb szempontok mellõzésével a döntés alapja. A mi argumentatiónk – nem a mi hibánkból, hacsak a háború elõtti mulasztásainkat hazánk ismertetése terén és forradalmaink nem vesszük számításba – késõn jött. De e célra talán korábban is hiába jött volna. Mi a jövõnek dolgoztunk. Ne vethesse szemünkre senki, hogy argumentumainkat elõ nem adtuk. Másoké a felelõsség Európa jövõ nemzedékei elõtt. Mert mi nemcsak hazánk érdekében dolgoztunk, “plaidieroztunk”. Európa érdekét szolgálta munkánk, – abban a felismerésben, hogy Európa jövõ békéjét és gazdasági felvirágzását csak olyan rendezés szolgálja, amely a viszonyok alapos ismeretén s a lehetõségek erre épített helyes felismerésén épül föl. Ezt a célt kívántuk szolgálni, amikor minden tendentiát kiküszöböltünk munkáinkból. A legszigorúbb tudományos valóságot tártuk fel. (…) Mi munkánkkal ha a jelentõl nem is vártunk semmit, vártunk s várunk a jövõtõl. (…) A történelemben a helyzetek, a megoldások nem kövülnek meg. A népek élete fejlõdés, változás, amelynek irányát az embernél erõsebb, állandóbb természeti tényezõk és az emberekben kialakuló nézetek, közvélemények és ismeretek szabják meg. A közvélemények formálása, az ismeretek terjesztése feladatunk most. Az új határ, amely hazánk ezeréves képére borulva oly sok értéket szakít le, ne okozzon kétségbeesést. Viszont ha azt látjuk, hogy marad annyink, hogy valahogy meg tudunk élni, ez ne keltse a beletörõdés hangulatát. Az idegenben pedig ne keltse azt a meggyõzõdést, hogy így is jól van. Az õ szemükben nemcsak Magyarországról van szó, de Európáról. Azt pedig a gazdasági kapcsolatok szétrombolása – melynek ez az atlasz kiáltó mementója – nem fogja felvirágoztatni. Az izgatott és rosszul értesült világtól egy nyugodtabb, jobban értesülthöz appellálunk, mert kezében vannak saját gyógyulásának s vele a mienknek lehetõségei." Gróf Teleki Pál szavaival egyezõen, Lloyd George angol miniszterelnök, a trianoni békeszerzõdés egyik aláírója is elismerte 1928-ban, hogy “Mindazok az okmányok, amelyek a béketárgyalások alatt bizonyos szövetségeseink elénk terjesztettek, hazug és megtévesztõek voltak. Mi hamisítványok alapján határoztunk.” (H. Pozzi: A háború visszatér 191. old. 2. bek. dr. Marjay Frigyes kiadása, 1935 / 1994 HOGYF EDITIO / Reprint: Szegedi Nyomda). Francois Mitterand, Franciaország köztársasági elnöke (1981– 1995) pedig egy nemzetközi konferencián kijelentette: “....e század összes békeszerzõdései és különösen az 1914-1918-as háborút követõ békeszerzõdés, kezdve a versailles-i szerzõdéssel, és ideértve az 1945-ös szerzõdést s mindazokat, amelyek ezeket követték, mind igazságtalan szerzõdések voltak, amelyek hogy kielégítsék a gyõztes dicsõségvágyát, hatalmi ösztöneit vagy közvetlen érdekeit, minden alkalommal figyelmen kívül hagyták a történelmi, földrajzi, szellemi vagy etnikai realitásokat. A jövendõ háború drámája mindíg az elõzõ békerendezés keretei között íródott.” jó ha figyelünk

külföldre is

A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban mondta ki a benesi dekrétumok érinthetetlenségét. Ezzel a kihívó határozatával egyértelmû politikai támogatást adott azoknak a gyilkos indulatú rendeleteknek, amelyek az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának minden pontját sértik. A Magyarok Világszövetsége 2001. június 13. és 2002. november 7. között Strasbourgban és Brüsszelben, az Európai Parlamentben hat alkalommal szervezett politikai rendezvényt /meghallgatás, nemzetközi sajtóértekezlet, szeminárium, vitafórum/, és tudatosította az európai döntéshozókban a Szlovákiában tovább élõ benesi dekrétumok veszélyét a bõvülõ EU-ra. A lobbizás döntõ pillanataiban az MVSZ kiadott egy angol, francia, német, olasz nyelvû fehér könyvet – Benes Decrees, Taking Victims in 2002 /A benesi dekrétumok 2002-ben is szedik áldozataikat/ -, amelynek bemutatójára Brüsszelben, az EP épületében, több mint húsz EP képviselõ és a nemzetközi sajtó jelenlétében került sor. A kötetet még aznap kézbesítették az EP valamennyi – több mint hatszáz – képviselõjének. Ez érezhetõen nyomot hagyott az európai nagypolitikában, ám a magyar politikum, és a felvidéki magyar politikum felelõtlenül viszonyult az akkor felkínált történelmi lehetõséghez. A szlovák parlament mostani határoza ta fájdalmas válasz a magyar politikai osztály mulasztására. A tovább élõ, gyilkos szándékú benesi dekrétumok szemléltetésére alább és csatoltan, teljes terjedelmében újraközöljük a Magyarok Világszövetsége felvidéki országos tanácsának közgyûlésén 2002-ben elfogadott összefoglaló jelentést. MVSZ Sajtószolgálat BENESI DEKRÉTUMOK EDVARD BENES, VOLT CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK DEKRÉTUMAI A NÉMET ÉS MAGYAR NEMZETI KISEBBSÉGÛ ÁLLAMPOLGÁROK ALAPVETÕ EMBERI JOGAI ELLEN I. Elõzmények Történelmi tény, hogy az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársaságnak a szlovákiai magyarság elleni politikai és gazdasági elnyomás egyik leghatékonyabb eszköze az ún. I. földreform volt. A földreformot szabályozó 215/1919 számú, 1919. április 16-án kelt törvény, mint kisajátítási törvény került a köztudatba, amelynek alapján minden 150 hektár feletti mezõgazdasági terület, illetve minden 250 hektárnál nagyobb egyéb földterület az állam tulajdonába került. jó ha figyelünk

külföldre is

Ezen „agrárreform” lebonyolítása egyrészt a magyar nemzetiségû birtokosréteg gazdasági erejének megtörése mellett egy folyamatos és nagyarányú etnikai-nemzetiségi átrendezõdést idézett elõ Szlovákia és Kárpátalja magyarok lakta vidékein. A gyakorlatban ez az átrendezõdés már az 1920 évek elején csehek, morvák és szlovákok betelepítésével létrehozott telepesfaluk kialakításával kezdõdött el. Az összefüggõ és zárt magyar etnikum településszerkezetének a megbontása leginkább a Csallóközben, Komárom, Ipolyság és Léva környékén, valamint Pozsony és Érsekújvár között történt. Jogi keretet a telepítéshez nélkülözhetetlen földhöz az 1920. január 30-én kelt 81/1920 számú törvénycikkely, az ún. k i u t a l á s i törvény adta meg, amely kategóriákba sorolta be a földkiutalásra jogosult személyek csoportját, különösképpen kiemelve a „legionáriusok és a csehszlovák fegyveres erõk tagjait, azok leszármazottjait, valamint a háborúban elestek” körét. A földek kiutalása az e célra létrehozott Állami Földhivatal hatáskörébe tartozott. Ma már bizonyítható tény, hogy a jelenlegi Szlovákia területén „ kiutalt földek” hivatalosan megszabott árát a kedvezményezett telepesek jelentõs része sohasem fizette ki. Ezen állítást teljes mértékben igazolják a telekkönyvi birtoklapok, amelyekben még 1995-ben is sok esetben az eredeti magyar nagybirtosokat vezették és mutatták ki, mint tulajdonosokat. Az I. földreform keretében a csehszlovák állam által politikai célzattal létrehozott telepesfalvak megléte gazdaság-politikai és etnikumátrendezõ történelmi valóság, amely az ún. Benesi dekrétumokkal tetõzõdött. II. Benesi dekrétumok Benesi dekrétumok a gyûjtõneve mindazon elnöki rendeleteknek, amelyeket Dr. Edvard Benes, köztársasági elnök a II. világháború alatt, valamint 1945. májusa és októbere között bocsátott ki. Ezeket a dekrétumokat az 1945. október 28-án megalakult ún. Ideiglenes Nemzetgyûlés erõsítette meg, mégpedig az általa 1946. március 28-án jóváhagyott alkotmánytörvénnyel. III. Az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrehozásának diszkriminatív volta Az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrejötte kizárólagos etnikai alapon történt. Az 1945. augusztus 25-én kelt 48. számú kormányrendelet 6. cikkelye szerint mind a választók, mind a választhatóak kizárólag cseh , szlovák vagy más szláv nemzetiségû állampol-

gárok lehettek, és ezen jogszabály 7. cikkelye szerint a megválasztott képviselõk is. A német és a magyar nemzetiségû személyek nem választhattak és nem voltak választhatóak tekintettel arra a körülményre, hogy az 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú elnöki alkotmánydekrétum 1. paragrafusa alapján, minden német és magyar nemzetiségû csehszlovák állampolgár 1945. augusztus 10. napjával elveszítette csehszlovák állampolgárságát. IV. A diszkrimináló dekrétumok A folyamatosan kibocsátott elnöki dekrétumok alapján megszûntetésre lettek ítélve a magyar és német iskolák, tilos volt magyar és német nyelven istentiszteletet szolgáltatni. A Benesi dekrétumok legsúlyosabb rendelkezéseit a német és magyar kisebbség egészére vonatkozó kollektív háborús bûnösökként történõ megbélyegzése, valamint e jogi alapállásból történõ mindennemû vagyoni javaik elkobzása jelentette. Mindezt egyértelmû megtorlási szándék motiválta, a német és a magyar kisebbségek gazdasági-politikiai likvidálásának hathatós eszközeként, amelyre alig van példa az újkori civilizáció történetében. A rendelkezés egyúttal retroaktív hatállyal, 1945. március 1-jével lépett életbe. Ugyanezen dekrétum alapján az elkobzott vagyon szétosztás alá esett etnikai alapon cseh, szlovák és más szláv nemzetiségû személyek javára. Ez a 108/1945 számú elnöki dekrétum, illetve Szlovákia területére vonatkoztatva a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú törvényerejû rendelete szolgáltatták a jogi keretet az ún. II. földreform végrehajtásához és újabb telepesfalvak létrehozásához az elkobzott magyar mezõgazdasági birtokokon. A magyaroktól elkobzott földbirtokokon az ún. II. földreform keretében létrehozott szlovák telepesfalvak további etnikai-nemzetiségi átrendezõdést idéztek elõ Dél-Szlovákiában. A kisemmizett német kisebbséget karhatalommal zavarták ki az országból, kötelezõen hátrahagyva minden vagyonát, ami megcáfolhatatlan történelmi tény. A vagyonától megfosztott, áttelepítésre ítélt, nagyságrendileg 100 000 magyar nemzetiségû személyt akarata ellenére áttelepítették Magyarországra, és Szlovákiában maradt vagyonába az arra jelentkezõ szlovákokat telepítették át Magyarországról. A munkakötelezettséget elrendelõ dekrétumra hivatkozva vagyontalan ill. szegény sorsú magyarokat 1945-1946 telén Csehországba deportálták ún. közhasznú munkára. Valójában karhatalommal tehervagonokba 5

terelték a kijelölt családokat, tekintet nélkül asszonyokra, gyermekekre, öregekre, csecsemõkre, és cseh valamint morva parasztokhoz vitték õket cselédeknek. A telepeseknek való földjuttatást az állam feltételekhez szabta, melyek nevezetesen a földhöz kötött állandó lakhely, a juttatási ár kifizetése, valamint a juttatott föld megmûvelése voltak. A mezõgazdaságban az 1949-1951-es években végrehajtott szocialista kollektivizáció eredményeképpen minden mezõgazdasági földterület kötelezõen közös, szövetkezeti használatba ment át. Ugyanígy az államra szállt át a politikai perzekúció elõl az emigrációba menekülõ személyek hátrahagyott tulajdona is. Az illetékes államigazgatási szervek az 1950-es évek végén határozattal megvonták a visszatelepült szlovák telepesektõl a juttatott földekhez való jogviszonyt. Ugyanis a földjuttatás ténye mint ingatlanszerzési jogi titulus az eredeti földjuttatási feltételek megszegése végett nem került telekkönyvezésre. Maga földelvonás ténye jogszerû volt az akkor érvényben levõ polgári jog, valamint a közigazgatási jog szerint is. V. Részleges kárpótlás és a Benesi dekrétumok máig tartó hatásai Az 1989-es politikai fordulat után a Csehszlovák parlament 1991 június 24-i hatállyal fogadta el a 229/1991 T.t. számú földtörvényt. Ezen jogszabály volt hivatott kárpótolni a diszkriminatív és emberi jogokat tipró Benesi dekrétumokat, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú elkobzási törvényrendeletét. A fentnevezett földtörvény úgy rendelkezett, hogy záros határidõn belül, Csehszlovákia területén állandó lakhellyel bíró állampolgárok a megszabott feltételek teljesítése mellett, visszaigényelhették az államra átszállt földtulajdonukat. A szóban forgó földtörvény azonban az idevonatkozó Benesi dekrétumokat nem hatálytalanította, csupán úgy rendelkezett, hogy a továbbiakban az I. földreformot szabályozó 215/1919 számú törvény, valamint a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 számú konfiskációs rendelete alapján már nem lehet eljárni. Ezen “demokratikusnak” nevezett földtörvény szerint az elkobzott földtulajdon csupán 50 hektár terjedelemben, míg minden más titulusból az államra átszállt földbirtok 250 hektár felsõ határig volt visszaadható. Mivel a vagyonelkobzás csak a német és a magyar kisebbséget érintette, a demokratikusnak deklarált földtörvény ismételten legalizálta az etnikai alapon történõ megkülönböztetést. Egyidejûleg felszínre került a Benesi dekrétumokkal életre keltett vita az elkobzott mezõgazdasági földtulajdon birtoklásáért, 6

A kollektív bûnösség fogalmának atyja, a rengeteg kínt és szenvedést okozó Edvard Beneš ugyanis jogigénnyel léptek fel azon szlovák telepesek is, akik annak idején a juttatásról lemondtak és a kiutalt földeket elhagyva visszatelepültek eredeti lakhelyükre. Az állam, hatalmi szóval újból beavatkozott a földtulajdonlás elrendezésébe. A parlament a 93/1992 T.t. számú földtörvény-módosítással megszüntette a visszaigényelhetõ 250 hektáros felsõ határt és törvénybe iktatta a v é l t földtulajdonosi státuszt. A gyakorlatban ez a magyaroktól elkobzott és szlovák telepeseknek juttatott, majd általuk elhagyott és részükre sohasem telekkönyvezett földekhez való igényt emelte újból törvényerõre. Az eredeti földtörvényt még a Cseh és Szlovák Föderatív köztársaság parlamentje hozta meg. 1993. január 1-el önállóvá vált Szlovákia, melynek parlamentje által elfogadott és 1993. augusztus 26-val hatályba lépett 186/1993 T.t. számú újabb törvénymódosításával visszaállította a 250 hektárig

visszaadható összterületet az addig rendezetlen restitúciós igények esetében. A Cseh köztársaság mind a mai napig a teljes elkobzott vagyonokat kárpótolja, területi korlátozás nélkül. Elvitathatatlan tény, hogy még 2002. februárjában is jelentõs az elkobzott vagyonok visszaállítását kérelmezõ, elbírálatlan igények száma. Azokat a 250 hektár feletti földterületek visszaigénylõit, akik jogigényérõl az illetékes földhivatalok 1992. február 18-a és 1993. augusztus 26-a között még nem hoztak döntést, állami diszkrimináció révén ismételten megfosztották az eredetileg elkobzott és a kárpótlásra jogosult földvagyon különbségével. A Szlovákiában meglevõ földtulajdonláshoz kapcsolható, nemzeti-politikai feszültség ellensúlyozására az állam újabb beavatkozást eszközölt. A Szlovák parlament jó ha figyelünk

külföldre is

általa meghozott 180/1995 T.t. számú törvényével jogi keretet biztosított az ún. vélt tulajdonosi viszony legalizálására. Elbirtoklás jogcímén és állami költségen a juttatott szlovák telepesek 50 évvel a Benesi dekrétumok kihirdetése után válnak az elkobzott földek tulajdonosaivá. Az idézett törvény kimondja, hogy az elbirtoklási igény csak akkor megalapozott, amennyiben a vitatott föld nem esik a 229/1991 számú földtörvény szerinti restitúciós eljárás alá. A magyar nemzetiségû állampolgárok restitúciós igényének gátolására az illetékes állami hivatalok más törvényellenes eszközhöz is folyamodnak. Megfellebbezhetetlen közigazgatási határozattal megszakítják a restitúciós folyamatot, miközben egy másik állami hivatal meghozza az elbirtoklási határozatot a juttatott telepesek javára. Az így megszerzett tulajdonjog kataszteri bejegyzésre kerül, és ez a joghelyzet azután már mint törvényes akadály meggátolja az eredetileg elkobzott földek tulajdonjogának a visszaállítását Az ilyen törvénysértõ eljárásnak az a következménye, hogy a magyar kisebbséget megfosztják és örökre elszakítják eredeti, õsi földterületeiktõl. Az illetékes közigazgatási szervek állandó jogi és metodikai támogatást élveznek az államhatalmi szervek részérõl. Az ilyen államhatalmi utasítások közül a legkirívóbb az 1996. június 6-án kelt “jegyzõkönyv” amely a Szlovák kormányhivatal, a Legfelsõbb bíróság, a Pozsonyi kerületi bíróság, a Pozsony-vidéke földhivatal, valamint a hivatalosan metodikai szerepet betöltõ Földügyi minisztérium képviselõinek a közös jogállására épül. Noha ez a jegyzõkönyv nem bír semmilyen jogerõvel, ugyanis sohasem volt kihirdetve a hivatalos törvénytárban mint érvényes jogszabály, a rá való hivatkozás alappillére a földhivatalok eljárási módozatának. Maga az egybegyûltek összessége nem egy törvény által létrehozott testület, tehát jegyzõkönyvezett véleménye legfeljebb szakmai jellegû értekezés. A jegyzõkönyv resumé-je, hogy a telepeseknek a juttatott földrõl való lemondás, ill. annak az 1950-es évek végén az állami szervek általi megvonása hatáskörbeli túllépés volt, s ezért érvénytelen. Jog államban viszont egy jogerõs, megfellebbezhetetlen döntés megszüntetése, amely vélhetõen ab ovo törvénysértõ, kizárólagosan bírósági hatáskörébe tartozik. A metodikai szerepet betöltõ földmûvelésügyi miniszter, Pavel Koncos, aki a szlovák kormány tagja, körlevelekben (pl. 1866/2001-100 számú, 2001.6.14-én kelt levele) instruálja a kerületi elöljárókat, hogy miként lehet és kell visszautasítani az elkobzott vagyonok visszaadására érvényesített restitúciós igényeket.

jó ha figyelünk

külföldre is

Azok a volt csehszlovák állampolgárok, akik mindennemû vagyonukat hátrahagyva kényszerûségbõl hagyták el hazájukat és váltak más állam polgáraivá, semmiféle kárpótlásban nem részesülhetnek. Párkány, 2002. február 16-án A Magyarok Világszövetsége Szlovákiai Országos Tanácsának Közgyûlése Melléklet Edvard Benes dekrétumai a német és magyar etnikum emberi jogai ellen – 1945. május 19-én kelt 5. számú dekrétuma – „az elnyomás idején végrehajtott egyes vagyonjogi ügyletek érvénytelenségérõl, továbbá a németek, magyarok, az árulók és a kollaboránsok, valamint egyes szervezetek és intézetek vagyoni értékeinek állami kezelésérõl.” – 1945. június 21-én kelt 12. számú dekrétuma – „ a németek, a magyarok, valamint a cseh és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezõgazdasági vagyonának elkobzásáról és sürgõs elosztásáról.” – 1945. június 19-én kelt 16. számú dekrétuma – „a náci bûnösök, az árulók és segítõik megbüntetésérõl, valamint a rendkívüli népbíróságokról.” – 1945. július 20-án kelt 28. számú dekrétuma – „ a németek, a magyarok és az állam más ellenségei mezõgazdasági földjeinek cseh, szlovák és más szláv földmûvesekkel való betelepítésérõl.” – 1945. augusztus 2-án kelt 33. számú alkotmánydekrétuma – „a német és a magyar nemzetiségû személyek csehszlovák állampolgárságának rendezésérõl.” / Ezen alkotmánydekrétum volt a jogalap a német és a magyar nemzetiségû személyek csehszlovák állampolgárságának az elvonásához, elvesztéséhez./ – 1945. augusztus 25-én kelt 47. számú dekrétuma – „ az Ideiglenes Nemzetgyûlés létrehozásáról” – 1945. szeptember 19-én kelt 71. számú dekrétuma – „ azon személyek munkakötelezettségérõl, akiktõl megvonták csehszlovák állampolgárságukat.” / A 3.cikkely utolsó mondata alapján „ a munkára való beosztásról szóló döntés végérvényes ”. tehát fellebbezhetetlen volt. – 1945. szeptember 25-én kelt 81. számú dekrétuma – „ az egyletekkel kapcsolatos némely intézkedések” /Ezen dekrétum alapján történt meg a német és magyar egyletek, társulások feloszlatása és vagyonának konfiskálása./ – 1945. október 4-én kelt 105. számú dekrétuma – „ a közalkalmazottak tevékenységét átvizsgáló megtisztító bizott-

ságokról” / A közalkalmazottak kizárólag cseh, szlovák vagy egyéb szláv nemzetiségûek lehettek és büntetendõ cselekedetnek számított, amennyiben német vagy a magyar nemzetiséghez tartozónak vallotta magát./ 1945. október 25-én kelt 108. számú dekrétuma – „az ellenséges vagyon elkobzásáról és a emzeti újjáépítési alapokról” / Ezen dekrétum alapján történt meg a német és magyar jogi és természetes személyek mindennemû vagyonának konfiskálása mint ellenség, kollektív bûnösök terhére. Továbbá ezen dekrétum alapján történt a konfiskált német és magyar vagyon szétosztása és az abba való betelepítés cseh, szlovák és a dekrétum szerint arra érdemes természetes valamint jogi személyek javára./ A Szlovák Nemzeti Tanács Szlovákia területére vonatkozó törvényerejû rendeletei – 1944. szeptember 6-án kelt 6. számú törvényerejû rendelete – „ a német és a magyar nemzeti kisebbség oktatásügyének és istentiszteleti nyelvének rendezésérõl” / Megszûntek a német és a magyar iskolák. Tilos volt német és magyar nyelven istentiszteleteket tartani. / – 1945. június 5-én kelt 50. számú törvényerejû rendelete – „a vagyon állami kezelés alá helyezésérõl” / Az államilag megbízhatatlan személyek, nevezetesen a német és a magyar nemzetiségû személyek Szlovákia területén található mindennemû vagyona állami kezelésbe megy át, kivéve az ingó és az ingatlan mezõgazdasági vagyont, személyi ingóságokat./ – 1945. augusztus 23-án kelt 104. számú törvényerejû rendelete – „ a németek, a magyarok, valamint a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezõgazdasági vagyonának elkobzásáról és haladéktalan elosztásáról” /Ezen rendelet alapján történt meg egyidejûleg a németek és a magyarok teljes mezõgazdasági vagyonának az elkobzása, annak szétosztása fõleg belsõ telepítés céljaira, valamint külföldrõl hazatelepülõ szlovákok számára. Így az ún. II. földreform következményeképpen további telepesfalvak jöttek létre az elkobzott magyar földeken. A juttatás feltételeihez tartozott a helyhez kötöttség, a juttatási ár kifizetése, valamint a földek megmûvelése./ A felsorolt dekrétumok és rendeletek csupán töredékét képezik azon jogszabálycsomagnak, melyet még ma is „Benesi dekrétumok” gyûjtõnév alatt ismer a világ. Az idézett dekrétum ill. rendelet megnevezése híven tükrözi annak szellemét, küldetését és végrehajtását, mind de iure, mind de facto.

7

I. Habsburg Lipót császár: „Faciam Hungariam captivam, postea mendicam, deinde catholicam.” (Magyarországot elõbb rabbá, aztán koldussá, végül katolikussá teszem.”) „Aki szelet vet, vihart arat“ – mondja a szólásmondás, s ez történt most a zsidó-keresztény egyházi körökben is. Az idén koratavasszal megszületett egy krisztiánus lapban egy magyargyalázó, agresszív, lélekromboló cikk, amelyre megírtam a választ. A válasz megjelent sok internetes fórumon, s amint arra számítani lehetett, hiszen „az ördög nem alszik”, meg is indult a gyalázkodás, a fenyegetõzés, a sakálordítás és varjúkárogás a római és protestáns ószövetségiek részérõl. Köszönöm nekik! Hatalmas mértékben megnövelték munkakedvemet, s egyben nagyban hozzájárultak az ó-magyar hitû keresztény-nemzeti arcvonal eljövendõ sikeréhez is, hiszen megerõsítettek hitûnkben, hogy jó úton járunk. Jahwétól bizton számíthatnak a „jutalmukra”. Figyelmûkbe ajánlom azonban, hogy az ördög, kivel Jahwet János evangéliumának tanúsága szerint maga Jézus azonosította, maga a gyûlölet, ki híveivel sem bánik kíméletesen. Jézus ti. imígyen beszélt az Öt lefattyúzó, élete ellen acsarkodó zsidókhoz: „Ti ugyanazt cselekszitek, mint atyátok. ... A ti atyátok az ördög, tõle származtok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Embergyilkos volt az kezdettõl fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot mondja, a magáéból mondja, mert hazug ö, és a hazugság atyja.” Jn.8.44-46.) Aztán a mi oldalunkról is megtörtént a tömeges válaszadás az ószövetségi gyalázkodásokra, hiszen tudomásom van róla, hogy több Keresztény Értelmiségi Közösség legutóbbi ülésén, mely szervezet ma már országos hálózattal rendelkezik, s melynek ideológiai lapja az Osztie Zoltán szerkesztette „Jel” c. szégyentelen folyóirat, a legutóbbi alkalommal a nevezett lapot senki nem vette fel, és sokan visszautasították az elõfizetését is. Szégyentelennek azért mondhatom nyugodt szívvel, mert szerkesztõi s laptulajdonosa a mai napig sem kértek töredelmesen bocsánatot a magyar nemzettõl az arcátlanságokért, melyeket ellene elkövettek, holott lett volna rá idejûk és lehetõségûk. Ez azt mutatja, hogy ez a gárda még ma is egyetért az említett számban megjelent aljas szennyirattal, mely Kovács Gábor tollából látott napvilágot. Hiába, madarat tolláról, s a fácán is madár, még ha balos is. Mi minden Habsburg-kor óta történt lealáztatás, lélekrombolás ellenére is, még mindig magyarok vagyunk, jóhiszemû, türelmes nép, de elkeseríteni, megtörni magunkat ma sem hagyjuk. Ezért miénk iránti csendes sze8

I. Habsburg Lipót Vilmos fõherceg retettel, de az ellenséges erõkkel szemben acélkemény tudatossággal haladunk magyar sorsszerûségûnk útján elõre. Ez az „elõre” pedig pontosan azt jelenti, hogy fel- és meg kell szabadítanunk magunkat minden olyan tehertõl, melyek fölöslegesek, melyeknek súlya lealázó, s amelyek nem izmosítanak, csak fárasztanak, letörnek, elveszítenek. Ilyen teherré vált mára sokunk számára az a felsõ egyházszervezet is, s itt a „szervezet” kifejezéssel a vezetés szerepének jelentõségét emelem ki erõsen, mely a II. Vatikáni Zsinat óta (Mag F. Károly találó szavai szerint II.

Vatizsálemi Zsinhedrion) mindent elkövet, hogy a keresztény tömegeket tudatuk befolyásolásával mint birkanyájat, beterelgesse az elkövetkezendõ világcsászárság hierarchiájának legalsó kasztjába. A cionista világhatalomnak ugyanis nem Jézusra van szûksége, Õt gyûlölik, s ha ma újra születne, emberi sorsa megismétlõdne, hanem a cionista-globális köröknek egyre inkább elkötelezett egyházi vezetõik által birkaként kezelt, lenézett, megalázott keresztény tömegekre (s el ne felejtsük, százmilliókról beszélünk), melyeket a Talmud útmutatásai alapján azért majd mégjó ha figyelünk

külföldre is

sem lehet száz százalékosan kiirtani, hiszen akkor nem lesz alattvalója, rabszolgája, eltartója a hatalmas világcsászárság fajilag pontosan definiálható uralkodó rétegének. Eme krisztiánus közösségek elõtt épp ma próbálják meg a Vatikán uralkodó köreiben fõpapok – szégyenpír nélkül és arcátlanul – Jézus árulóját, az egyetlen zsidó apostolt, a Júda törzsébõl származott Júdást rehabilitálni mondván, hogy Júdás szerepvállalása nélkül nincsen megváltás. Walter Brandmûller pûspök, aki a Vatikáni Történelmi Tudományok Pápai Bizottságát vezeti, így szólalt meg Júdásról: „...nem is volt igazán sátáni lelkületû, gonosz ember, pusztán részt vett Isten tervében, amit a próféták megjövendöltek, s aminek feltétlenül be kellett következnie, hogy az emberiség üdvözülhessen.” E nyilatkozata ellenére ez a szubjektum a mai napig XVI. Benedek római fõpüspök közeli baráti köréhez tartozik. Az ilyen nyilatkozatokkal maga az árulás ténye rehabilitálódhat, válhat szükségszerûsége alapján megmagyarázhatóvá, majd erénnyé az egyházban és az emberi társadalomban. Ily módon szent eszközzé emelkedhet pl. a feljelentések intézményesítése, melynek folytán egy spiclirendszerré süllyedhet a társadalom, s melynek következtében a családrombolás, a barátság és pl. a nemzettestvérség meggyalázása révén jobban elérhetõ a társadalom tagjainak atomizálása is. Ilyen titkolt célok eléréséért alakultak meg Magyarországon is országszerte – természetesen a keresztényi szeretet és tolerancia nevében, de a jelek szerint nem annak szellemében – a fentebb említett keresztény közösségek, melyeknek feladata lenne a magyar kereszténység civil szellemi elitjének tudatos átformálása az ószövetségi „értékrend”-re (ha ilyesmirõl egyáltalán beszélhetünk). Az urak odafent, az egyházi hierarchia csúcsain elbízták magukat, s kollaboráns talpnyalóik által folyamatosan támadják pl. a magyar nemzeti patriotizmus által produkált csodálatos szellemi eredményeket, melyek újjá építik az egykor volt dicsõség felépítményeit a magyar lélekben. S itt következett be a baj. Egy nyomorult kis cikkben egy önmagán uralkodni képtelen, nyomorult kis szellem túl nagy intenzitással szellentette el magát, amelynek illó üzenetére a természetes reakció a gyors ébredés és az undor lett, és ennek hatására emberek tömegesen fordulnak el most a gyalázkodók fórumaitól. Hja, uraim, „aki szelet vet, vihart arat”. De ne pazaroljuk szavainkat érdemtelenekre, s ne reagáljunk az internetes sakálüvöltésre sem, hiszen az elõttünk álló feladatok sokkal magasabb szférákba terelgetik figyelmûnket, hanem nézzünk a jövõbe, s keressünk együtt utat a magyar szellemi Pilis erdejében a hegyorom felé! Három nagyon fontos kérdés vetõdik ma fel ebben a helyzetben, melyekre feltétlenül választ kell adjunk. Az elsõ, az alapvetõ kérdés, hogy miként kell jó ha figyelünk

külföldre is

viselkednünk azokkal az egyházakkal kapcsolatban, melyekbe beleszülettünk, s melyeknek ünnepi hagyománya akaratlanul át-és átszövi életûnket. Másodsorban, hogy útkeresésûnkben milyen szellemi hagyományra támaszkodhatunk, s harmadszor pedig, hogy mire építhetjük fel vallási jövõnket, miután – s nemcsak a jóslatok, hanem a konkrét jelek alapján is – elérkeztünk egy hatalmas egyházszakadás korszakának elejére, amikor valóban elválik a kosok és a bárányok útja egymástól. Eme tanulmányomat tehát ennek a három kérdésnek az elemzésére, s azoknak a keresztény közösségeknek szánom, amelyek még nem látják tisztán, hogy merre kellene utat keresniük a kétségek közül. 1./ Milyen viszonyban állunk tehát azokkal az egyházakkal, melyekbe beleszülettünk? Öreg tanítónk mondta mindig: „Tévedtek, ha azt hiszitek, hogy a szüleitek, amikor családot alapítottak, titeket akartak a világra segíteni. Õk egy gyermeket akartak, de az Isten titeket küldött el nekik.” Minden ember Istennek, a világ Teremtõjének személyes szándékára született e világra, s ezen belül egy nemzet, egy család, egy vallás tagjaként különleges feladattal indult el sorsában. Útravalóul e sorsra Isten az embert az õskáldeus szentiratok tanúsága szerint hatalomra és szabadságra küldte el. Beleoltotta szellemi igényét az igazság keresésére is. Rendjének lényege volt ez a három tartópillér, ezért az ember mindig gyûlölte azokat a feje fölé emelkedõ, nem isteni eredetû hatalmakat, melyek emberi méltóságába tapostak, rabságba hajtották, vagy hazugsággal megtévesztve letérítették a helyes útról. Ne feledjük ugyanakkor, hogy Isten a körülményeknek is Istene, és segítõ szeretete õrzi életûnket minden idõkben. Így az ember, s kiváltképp ha magyarul tudatosult, azaz a magyar történelmi múlt szellemi ivadékaként él, egyrészt táplálkozik az említett veleszületett istengyermeki, azaz királyi elõjogokból, ugyanakkor sorsszerû tápláléka Isten és az Istenanya, a Babba állandó segítsége is, mely eligazít a korlátok közé szorított emberi perspektívák keretei között. Mit tehetûnk tehát azzal az emberi életkörülménnyel, hogy egy egyházba is beleszülettünk a családi lét melléktermékeként? Szabad-e ezen változtatni? Egy egyházhoz tartozás vajon csak a családi hagyomány körébe tartozik, vagy van-e benne valamiféle sorsszerûség is, melyet nem szabad áthágnunk? Vajon bûn-e szembefordulni azzal az emberi szervezettel, melynek jelenléte reményt adott, s évtizedeken át táplálékot és védelmet nyújtott a számunkra a politikai elnyomatás idején? Ha távozásra kényszerülünk, el kell-e dobnunk az elhagyott szervezettel együtt a teljes, komplex tanítást és tradíciót is, vagy szabad-e, kell-e ezt-azt megõriznünk, átmentenünk belõle? Hány és hány százezer

keresztény teszi fel ezeket a kérdéseket magának, amikor válaszútra érkezik, amikor érzi, hogy odabent forró a talpa alatt a talaj, de szakítani, menni még nincsen elég ereje. A valódi, lényeget érintõ kérdések azonban nem a fentiek, hanem a következõ: Lehetséges-e megmaradni egy olyan szervezet keretei között, egy olyan egyházvezetés fennhatóságában, amely a számunkra oly fontos, emberségûnkben és istengyermekségûnk tudatában megtartó nemzeti identitásunkat tönkre akarja tenni, amely megalázó módon alantasságunkról papol, mely példaként állít szelíd, bátor, jellemes és szeretetreméltó nemzeti lelkületünkkel szemben egy vadállati, torz, õskori nívón mozgó vallási jelenséget, mely hozzájárul történelmi lényûnk útjának meghamisításához, s amely az egykori védelem és tápláléknyújtás helyett ma ily módon agresszív gyorsasággal kihúzza magyarságunk szellemi talaját alólunk? Szabad-e megmaradni egy olyan szervezeti keretben, amely ma, amikor egy gyalázatos politikai világhatalom legfõbb törekvéseként a nemzetek öntudatának eltiprását tûzi ki céljául, ennek szolgálatába szegõdik, s amely vallási köntösben jelentkezik, de keményen világpolitikai és financiális hatalmak elkötelezettjévé vált? Aztán jogosnak tartok még e helyen feltenni két nagyon fontos kérdést: Hogyan lehetséges, hogy a római egyház immár évtizedek óta vállalja egykori halálos ellenségeivel, a protestáns egyházakkal az ún. „ökumené”-t, s most már a pápa gesztus értékû látogatást tett a zsidó és a muzulmán közösségekben is, velünk azonban, kik a kereszténység történetének elsõként megtért népe, az õskinyilatkoztatás, s a szent várakozás, az ádvent õsnépének egyenes ágú leszármazottja vagyunk, sem hosszú történelme folyamán, sem a mai napon nem hajlandó semmiféle, még csak egyfajta ködös testvériség vállalására sem. (Nem mintha a megtapasztaltak alapján ma ezt nagyon forszíroznánk!) Sõt, egy könnyedén behatárolható köre kifejezetten gyûlöl, ellenségnek tart minket, harcot indít ellenûnk, pedig nyilvánvaló, hogy a szkíta õskereszténység, mely Mani jézusi apostolságán, s a történelmi idõben Mani korától visszafelé haladva Jézus személyes tanítványainak, András, Péter, Jakab és Tamás apostoloknak a tanításán alapult, szigorú és szoros értelemben vett õskereszténység, az eredeti keleti kereszténység volt. A manicheus alapú szkíta õskereszténységhez képest a római vallás csupán szekta, mely az idõk folyamán tovább szektásodott. Elhajlás, mely ma teológiai alapot kovácsol a gyûlölet nemzetközi kõmûveseinek eljövendõ hatalmához. Hogy lehetséges mindez? Hát úgy, hogy a római egyházi beavatottak pontosan ismerik a magyar õsvallás teljes, több évezredes komplexumát, és hatalmi érdekeik nem engedik meg a tiszta magyar, s minden júdaiságtól mentes kereszténység elismeré9

sét. Ennek elismerése azonnal felvetné ugyanis a „választottság” definíciójának újra értelmezését, mely játszma nem a júdai térfél gólfölényével érne véget. Ez az egyház odáig fajult, hogy amint egyes júdeo-ateista körök ( a ma élõ zsidók nagy része ateista) Jézus személyének létét is kétségbe vonják, úgy vonják kétségbe õk a manicheus vallás, s ezen át a szkíta-magyar õskereszténység egykori létezésének tényét, illetve hogy ez a világ történelmének egyetlen autentikus, egyenes ági jézusi kereszténysége volt. Hallottam olyan római keresztény nyilatkozatot is, mely egy mondatában cáfolta, hogy ilyen vallás valaha is létezett volna, néhány gondolattal késõbb pedig úgy szidta a manicheus vallási tanítást, mint a bokrot. Miféle következetesség, miféle szeretetkultusz, és miféle római béke ez, uraim?! Ezt tanultátok Jézustól, Isten Fiától, az emberiség szabadítójától, aki még az ellenség szeretetére is buzdított?! Második kérdésem pedig az, miként lehetséges, hogy az az egyház, mely minden valódi, halálos ellenségével, még Jézus gyilkosaival szemben is meghirdette a „krisztusi szeretet” kultuszát, a római pûspök bocsánatot kért az egyetemes kereszténység nevében a zsidóktól a kétezer éves állítólagos üldöztetésért és kirekesztésért, ha rólunk hall, ajkai mindkét oldalán dõl a gyûlölet és a harag epéje? Hol van ilyenkor az a sokat emlegetett keresztény tolerancia, keresztény türelem, krisztusi békeáhítás, amirõl a Tanítás Ura beszél? Megengedhetõ-e tehát ilyen alapokon azonosulásunk a zsidókereszténységgel? A válasz egyértelmû NEM. Akkor hát hogyan tovább? Sokakban felmerült az igény, s ez teljesen logikus emberi válasz az elõzményekre, hogy meg kellene alapítani a magyar hagyományok alapján különálló egyházunkat. Ennek az alapításnak a módját is sokan keresik. Én most megpróbálok mindenkit óvni azonban a tévutaktól és az elhamarkodottságtól, s még akkor is, ha ez némelyeknek nem nagyon tetszik, hisz egyik sem vezet eredményre. A magyar bölcsesség azt mondja: „Lassan járj, tovább érsz!” Bölcsességre és tisztánlátásra van tehát szükségünk e nagy lépés elõtt. Mindenekelõtt gondoljuk el a következõket. Ha ma minden elõzmény nélkül, megfontolatlan hirtelenséggel kilépünk abból az egyházból, amelybe beleszülettünk, egy pillanat alatt elveszítünk egy meglehetõsen tágas teret, ahol hatásunkat kifejthetjük. Elveszítjük hitelünket egy igen nagy jelentõségû közösségben. Ha ugyanis valaki a régibõl el akar költözni, akkor elõször másik lakást kell keresnie magának, de olyant, amely minden tekintetben felülmúlja az eddigi minden minõségét. Legelõször is tisztáznunk kel egy alapvetést: Mi nem egyházak ellen harcolunk, mi nem gyûlölünk senkit, aki hivatását/küldetését teljesíti, mi nem haragszunk senkire, 10

aki testvérének tart bennünket annak ellenére, hogy nem értûnk vele egyet. Mi a gyûlöletkeltõk, a rendbontók, a gyalázkodók, a nemzetrontók, azaz káros és kóros jelenségek, megnyilvánulások ellen harcolunk, s nem kívánjuk megengedni senkinek, hogy a béketûrõ, szeretetre nyitott keresztény közösségeket, s köztûk magyar fiataljaink tömegeit meghajló természetûk alapján olyan területre terelgessék, melyen kihasználhatják, meglophatják és kirabolhatják õket, melyen nem a becsület, a szeretet, a testvériség, hanem a becstelenség, a gyûlölet és az ellenség uralkodik. Mi nem akarunk bevált és tisztességes egyháztörténeti tradíciókat megbontani, emberek tömegeit elvonni valami hatalmas pozitívum megnyilvánulása elöl. Éppen ellentétben: meg akarjuk óvni õket, hogy elvegyék öntudatukat, nemzeti érzelmeikbõl gúnyt ûzzenek, erõtlenségre szoktassák és hazugságokkal tömjék a lelkûket, s mindezt egy álnok célokkal felvértezett fõpapi kör hatalmának álarany hátterével. Mi testvérûnknek mondunk minden Jézusban hívõ lelket, de ellenségnek tekintjük Jézus megszomorítóit, Isten egyházakba férkõzött ellenségeit, a gyónási titokkal visszaélõ III/III-as gazembereket, a tévtanítókat és hazugokat, akik õskori sivatagi prófétákat próbálnak példaként Isten kiválasztott szkíta-magyar népe elé állítani. Ezzel mi egy valódi, értékalapú törekvés keretében egy szeretetkultuszt hirdetünk, hisz a tisztánlátás erõs igénye a szeretet hatalmát erõsíti, de azzal a szerény melléklettel, hogy bolondnak lenni azért mégsem kell. Gondoljunk csak bele, mit tenne Jézusunk a helyûnkben! Õ bement a zsinagógába is, igaz, ott azonnal és gondolkozás nélkûl hatalmas botrányt csinált kinyilatkoztatásával, ti. hogy Õ a Szabadító, s emiatt agyon akarták verni. Elment a jeruzsálemi templomba is, de ott felborította a kufárok asztalait, és kimondta véleményét a farizeusi rend tagjairól: „Festett koporsók vagytok.” Ostorozta, megalázta õket, de ez csak és kizárólag a „falakon” belül fejtette ki a hatását. Ha ma elhagyjuk leendõ feladataink terét, amellett, hogy megfutamodunk, lelkeket veszítünk el, holott feladatunk lényege éppen a lélekmentés. Kedves magyar testvéreim, az a határozott érzésem, hogy sajnos meg kell várnunk, amíg kidobnak bennünket „zsinagógáikból” a zsidókereszténység törvényhozói, mert ez is meg fog történni. Belsõ fényûnket ugyanis nem rejthetjük véka alá. „Szóból ért az ember.” – írta nekem Varga Csaba, õsnyelvûnk kutatója bíztatásképpen elõzõ megszólalásomra. Igaza van. Beszélnünk kell, ki kell nyissuk a szánkat, de egyelõre még odabent, az egyházi szervezetekben. Ehhez azonban fel kell vértezõdnünk érvek sokaságával, s nem nagyon engedhetünk meg magunknak hibákat, közhelyeket, félrebeszélést, ha ún. zsi-

dó-keresztény körökben megnyilvánulunk. Szavainknak meggyõzõnek kell lenniük, hiszen az Igazság hirdetése szent kötelesség, s nem lehet mellébeszélni. Az emberekben rengeteg a kérdés. Már elõre meg kell felelnünk minden fölmerülõ lehetõségre, hogy ne álljunk ott szájtátva és mondandó nélkül, ha felkeresnek bennünket kérdéseikkel. Olyanná kell lennünk, mint a kovász, mely belülrõl dolgozik. Hogy aztán a fekete erõknek elkötelezett, szabadkõmûves, hatalomvágyó fõpapság erre hogyan reagál, az már nem a mi dolgunk. Ha kidobnak bennünket, mint zsidó elõdeik Jézust, akkor emelt fõvel távozhatunk, s az emberek szeretete és együttérzése követni fog. Akkor sokan tartanak majd velünk, civilek és papok egyaránt. De hídfõállásainkat rendületlenül védjük odabent, s nem adjuk fel semmi áron, hiszen ezekben a közösségekben végezhetjük el legszentebb feladatunkat: a nagytakarítást, s kényszeríthetjük térdre a gonoszt Jézusunk valódi arca elõtt. Új, hatástalan, néhány ezer fõs szektákra, kisvallásokra, éppen csak hogy vegetáló, elszigetelt vallási szervezetekre a világnak egyáltalán semmi szûksége nincsen. Ilyeneket akkor szoktak létrehozni, ha a vallási vezetõnek kikiáltott szélhámos gyorsan meg kíván gazdagodni, melyre sajnos ma is számos példával szolgálhatunk a saját köreinken belül is. Drága magyar véreim, higygyetek nekem: „A türelem rózsát terem.” A mi fajtánk hajlamos a forrófejûségre, a nagy fellángolások azonban hamar lehûlnek, ezért Jézus utasításának megfelelõen kell építkeznünk: „Legyetek szelídek, mint a galambok, és ravaszak, mint a kígyó!”. Ne mondhassa tevékenységûnkre senki azt, hogy „Nagyobb volt a füstje, mint a lángja.” Legyûnk mi a lassú víz, ami partot mos. Hallgassunk a régiek magyar bölcsességeire, mert õk már megtapasztalták ezek igazságait! Most az egyszer olyan tûzet kell raknunk, amelynél tényleg melegedhetnek az emberek. Jézus arra tanított bennünket, hogy senkit sem szabad gyûlölnünk. Ezt nem csupán azért tette, mert az eredeti, Istentõl elképzelt ember a Végtelen Szeretet szülötte, hanem elsõsorban azért, mert a gyûlölet nekünk magunknak árt a legtöbbet, szétszaggatja és tönkreteszi bensõnket, testileg és mentálisan is megbetegít és szétforgácsol, s legfõképpen elvonja a figyelmûnket a fontos feladatokról. Megjegyzem azonban, ha valaki eltapos egy csótányt, azt általában nem személyes gyûlöletbõl, anticsótányizmusból, hanem undorból teszi, s azért, hogy megakadályozza a fertõzéseket. Hatékonyan dolgozni – ezt mindenki tudja – csak nyugalomban és belsõ békével lehet. Arra azonban senki sem tanított minket, hogy a gyilkos támadót nem szabad visszaverni a kutyaólba, amelybõl kitört. Ha aljasul ellejó ha figyelünk

külföldre is

ned törnek, nem gyakorolhatsz könyörületet. Fejûnkben kell tartani az õsi bölcsességet: Szeretet csak a szeretetre méltókat illeti meg, a gonoszokkal szemben a méltó válasz az igazságosság. Ez is a szeretet és a becsületes elbánás egyik jele. 2./ Milyen szellemi hagyományra hagyatkozhatunk az újjáépítésben? Szellemi táplálékunk a magyar és a magyari hagyomány. Miért különböztetem meg ily módon a két fogalmat? Mert mi magunk is rendelkezünk egy csodálatos kárpát-medencei szellemi hagyatékkal, melyet a mai napig összefoglaló módon még senki nem dolgozott fel. Magyar Adorján hihetetlen erõfeszítésén, az Õsmûveltségen kívül erre még magyar ember nem adta a fejét. Tanácsadóink olyan magyar tudós emberek legyenek, mint Papp Gábor, Molnár V. József, Szántai Lajos, Endrey Antal, Badiny Jós Feri bácsi, Varga Csaba, s még sokan mások, akik csak egyetlen elkötelezettséggel rendelkeznek, s ez nem más, mint magyarságuk. Új csillag is jelenik meg idõnként az égen, s akire most személy szerint gondolok, Bodnár Erika, alias Színia, akinek lenyûgözõ írásait minden magyar testvéremnek külön is figyelmébe ajánlom, hisz szép magyarsággal, egyszerûséggel és tiszta értelemmel ír számunkra létfontosságú dolgokról. Támaszkodunk ellenségeinkre is, õk rendkívül fontosak számunkra, akár egyházi emberek, akár világiak, hiszen tõlük tanulhatjuk meg, hogy milyennek nem szabad lennünk, s hogy az ember barommá válása útján milyen történelmi hibákat követhet el. Így ez a veszély már nem fenyeget bennünket. Figyeljük hát tevékenységüket árgus szemekkel! De kövessük nyomon a magyari népek, keleten maradt testvéreink még élõ hagyományát is, mely Mandzsúriában, Tuvában, a Takla Makán vidékén, s számos közeli és távoli helyen még élõ vérrel áterezett szokásrendszert tár elénk. Fel kell vennünk a kapcsolatot keleten maradt testvéreinkkel, melyek közt az ujgurokkal ez immár meg is történt. Szilágyi Gabriella nevû kedves magyar nõvérûnktõl tudtam meg, hogy idén július 4-e és 8-a között rendezik meg Magyarországon elsõ ízben a „Magyar-Madjar Törzsi Találkozót”, melynek során lebonyolítják a kazakisztáni madjar törzs és a kárpát-medencei magyarság elsõ törzsi nagygyûlését, melyet „kurultaj”-nak neveznek. Errõl bõvebbet a http://www.gportal.hu/ web-oldalon lehet megtudni. Ez irányú kutatásokat a mai hatalom népiségének indíttatásából nem támogat, így nekünk kell megszereznünk az ehhez szükséges anyagiakat és megszerveznünk azokat a nemzeti érzésû tudósainkat, akik kutató munkáját minden magyar embernek szent kötelessége anyagilag tehetsége szerint támogatni. Állammá kell lennünk az államban, szervejó ha figyelünk

külföldre is

zetnek a szervezetben. Feladatunk hasonlítható a rákfaló sejtekéhez. Legalapvetõbb forrásunk azonban a táltos hagyomány. A táltos Istentõl kiválasztott szent ember, aki megkülönböztetõ testi jeggyel, általában csonttöbblettel született. Elhívása éber álom útján történik, amit a keresztény terminológia „látomásnak” nevez. Elhívásának része a gonosz erõket megszemélyesítõ fekete bikával, fekete felleggel stb. való harc, próba, melyben a táltos gyõztes, fehér erõkkel vértezõdik fel. A táltos az ószövetségi próféta-utód keresztény papságtól lényegében abban különbözik, hogy Jézus küldésének minden elemét híven teljesíti. Miben szabta meg Jézus küldötteinek, apostolainak mûködését?: „Menjetek el, és hirdessétek: egészen közel van már a mennyek országa! Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, ûzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Ne szerezzetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekbe, se tarisznyát, se két felsõruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás az õ kenyerére.” Sem a római, sem a protestáns papság nem teszi a kötelességét tehát, hisz nagyon kevés kivételtõl eltekintve nincs rá példa, hogy bármelyikûk is eleget tett volna a fenti utasításoknak. Igaza van Szántai Lajosnak, aki azt mondta: „Nekem a pap ott kezdõdik, hogy kézrátétellel tud gyógyítani.” Nekem is. Ezek a papok mára puszta hivatalnokokká vedlettek, szentséggel nem rendelkeznek, csak hatalommal, az arany és ezüst pénzekrõl az övekben ne is beszéljünk. Amit tesznek, az nagy többségében nem más, mint az evangéliumi tanítás erõltetett beszédekben való erõszakos összeszövögetése az ószövetségi tanokkal. Felkészületlen, rossz, irodalmiatlan stílusban megismétlik az evangéliumok szép szövegeit, s közhelyeket szajkóznak, miközben a hívõk serege egy tornaórán vesz részt: feláll, leül, letérdel, újból feláll. Kezûkben a vallás legjobb esetben is puszta folklórrá szegényesült, érdektelenség övezi, mert kiüresedett, s ennek következtében a templomok is lassan üressé válnak. Ezzel szemben a táltos a legszorosabb értelemben vett jézusi szegénységet vállalva, Isten teremtésének természetes közegében élve gyógyított, vigasztalt, ördögöt ûzött, s helyre tette mindazt, ami helyébõl kimozdult. Nem érdekelték sem különbözõ színû övek, süvegek, palástok, melyek a papi hatalom jelképeivé lettek a másik oldalon. Így a táltos behatárolta a mi tevékenységûnk kereteit is: Nem gyûlöletbõl, ahogy némely keresztény fõpapok, nem haragból, ahogy az egyházak vezetõi közt sokan teszik, hanem az igazság egyeduralma végett, mindent helyre kell igazítanunk, amit avatatlan kezek kimozdítottak onnan. Mi tudjuk, hogy az Isten igazsága és a történelmi tények igazsága

mélyen összefügg, hiszen az IGAZSÁG egy és oszthatatlan. Ha valahol elvonnak belõle egy részecskét, az egész károsul, melynek következménye a ma tapasztalható, mindent átható hanyatlás, amikor már a földi természet alapjaiban rendül meg, s az Isten által felállított szellemi törvények károsodása egyéni és társadalmi katasztrófák sokaságában jelentkezik. Nem lehetünk valamennyien táltosok, hiszen azt nem lehet iskolában megtanulni. Ha ilyesmit hallunk, hogy „táltos iskola”, akkor joggal feltételezünk anyagi megfontolásokat a háttérben. Mindannyian lehetünk azonban igaz magyar módjára Jézus hû követõi, akik nem tûrik a hamisságot, az ártó szándékot és az ürességet magukban és maguk körül. A kutatás és a szellemi emelkedés mellett tehát legfõbb feladatunk hitûnk meggyõzõdéssé növelése, a hagyományok ápolása, a hagyaték feldolgozása és terjesztése. Természetesen folyamatosan meg kell alkotnunk mindemellett a magunk szellemi közösségeit, de ezeket egyelõre nem tekintjük államjogilag engedélyeztetendõ egyháznak, hanem szellemi alkotó mûhelyeknek. Ezeken belül ki kell alakítani azt a szûrõt, mely a hamis téglák beépítésének lehetõségét elhárítja. (Most szándékosan alkalmazom itt a szabadkõmûvesség terminológiáját.) Volt kommunistákat, szabadkõmûveseket, ferde hajlamúakat, a Scyentológia, a Hit Gyûlekezete, és egyéb embertelen szekták híveit, tehát trójai falovakat nem szabad magunk közé eresztenünk. Nem a mennyiség, hanem a minõség az elérendõ cél. Õseink tanítását nem engedjük tömegcikké alacsonyulni, Jézus utasítását követve nem szórhatjuk gyöngyeinket a disznók elé, mert széttapossák azokat. Nem kell feltétlenül mindenkinek közénk tartoznia, ezért nem térítünk, nem vitatkozunk, hanem tanítunk és befogadunk. Ha házat építünk, akkor is elõször hosszú hónapokig tervezünk, aztán az alapokat ássuk ki, majd rakjuk le, hogy lassan, megfontoltan és biztonságosan ezek fölé emelkedhessenek a falak, majd a tetõgerendák, a tetõ, aztán elkezdõdhet a vakolás, a festés stb. Lassú, sok türelmet igénylõ munka ez, s ha nem így van, akkor a minõséggel lesz elõbb-utóbb komoly baj. S hol van még a berendezkedés, a tér lelkiséggel való belakása, az otthon megteremtése. Egyiket a másik után, türelemmel és megfontoltan! Ez az alaprecept. Újak befogadásakor a meggyõzõdés mérésére alkalmas, megfelelõ lélektani módszereket kell alkalmaznunk. Meg kell teremtenünk azt a legfelsõbb fórumot, mely ezeket a kisközösségeket összefogja, s kapcsolatteremtési lehetõséget biztosít nekik. Ugyanakkor minden erõvel meg kell akadályozni, hogy egy csodálatos szervezet azonnal elkezdjen szektásodni önjelölt tanítók, küldetéstudatos 11

õrültek, túlfûtött, szájmenéses kényszerképzetesek, vagy grafomán félmûveltek, mániákus rajongók hatására. Aki magamagát nem veszi komolyan, abból mások is bohócot csinálnak elõbb-utóbb! Ezért le kell fektetnünk a szabályozókat, melyek minden vitás kérdésben eligazítást adnak azoknak, akikben felmerülnek ilyen nehézségek. El kell kerülnünk azonban ezek eldogmásodását, mert az élõ közösségekben a szabályozóknak kell az élet törvényeihez alkalmazkodniuk, s nem megfordítva. Ezért meg kell szerveznünk a magunk országjáró apostolait is, akik az egykori pártus felségterületeken, s annak kisugárzási körzetében egykor mûködõ apostolokhoz hasonlóan végigjárják idõnként közösségeinket, terjesztik a tanítást, erõsítik a közösségek lelkét. A legújabb kor technikai vívmányai is segítenek bennünket ebben, mégsem helyettesítik a személyes kisugárzást és jelenlétet. És ami a legfõbb: nem szabad eltûrnünk, hogy rivalizálás, szeretetlenség, versenyszellem alakuljon ki a tanítók között, amire sajnos már ma több megbotránkoztató példával rendelkezünk. Az ilyesmi a saul-páli önjelöltség következményeként már az õsegyházat is rombolta, de a kiválasztott apostolok között sosem voltak komoly nézeteltérések, mert mindnyájan értették a tanítás lényegi gondolatait, a tanítás hangnemének szellemiségét magától Istentõl tanulták el, s küldetéssel járták a világot. Ha a feladat nem felülrõl jön, akkor egyértelmûen alulról jön, s ilyesmire nincsen szükségünk. Sajnos ma még akadnak olyan nemzeti tudósaink, akik nem hajlandók egymással szóba állni, s még egy fórumon sem hajlandóak fellépni, de olyanokról is van tudomásom, hogy két szakértõnk nem engedi meg, hogy könyveiket ugyanaz a nemzeti könyvesbolt árulja. Az ilyesmi igaz magyarok között nem lehetséges! Ez szégyen! A mi legfõbb parancsunk a szeretet, ezt sosem szabad szem elõl téveszteni! Egyedül a szeretet az az erõ, amely megszûntetheti a belsõ széthúzást, ezért akarattal, ha máshogy nem megy, belsõ önkényszerrel kell törekedni a szeretetre! Közösségeinket ne az jellemezze, hogy ki mire vitte bennük, hanem hogy ki mennyit áldozott értûk. Isten magyar munkásai nem vagyonért, nem dicsõségért, nem nagy névért, hanem szeretettel és szeretetért dolgoznak. Adományokat el szabad fogadni, de követelni, vagy kérni nem illõ dolog. Ahol a pénz és a hatalom, a Sátán e két szélesre tát kapuja nem játszik szerepet, onnan maguktól is elmaradnak az igaztalanok és a hamisak. 3./ Mire építjük hát jövõnket? A magyar nemzeti érzésû ember Istenben hívõ ember. Útkeresése Isten keresése a saját sorsában s a nemzeti sorsban. Harcba azokkal keveredik, akik ebben az útketresésben támasztanak akadályokat, akik feltartóztatják õt, vagy nemzettársait haladása ütemében. A 12

harc elõl nem térünk ki, s gyõzelmesen kerülünk ki belõle, hiszen „Ha Isten velünk, ki ellenûnk?”. Mindenféle internacionálénál, még a vallásinál is fontosabbnak tekintjük tehát magyarságunkat, sajátjainkat, magyar testvéreinket, különösen a rabságban élõ nemzetrészeinket (!), s nem hagyjuk magunkat megtéveszteni semmiféle mázas globalizációs maszlagtól, sem hatalomtól, sem anyagiakkal. Ez lelki-érzelmi alapunk, amely mindenben irányadó törvény a számunkra. De nem engedjük azt sem, hogy bármiféle megcsontosodott dogmatizmus legyen magyar életûnk mindent eligazító, mindenben ítélkezõ törvénytára. A magyar jellem természetes, szerves velejárója a törvénytisztelet, de a magyar jellem utál és elvet mindenfajta dogmatizmust, mely az elveket megcsontosítja, s a bennük rejlõ cselekvõ hatóerõt megöli. Isten élõ, ahogy szkíta-pártus Jézusunk is Élõ-ként szólította meg a keresztrõl. A dogmák sokasága halott közösségek halott törvénytára. Ilyenek voltak a marxizmus-leninizmusra épült rezsim ideológiájának dogmái, de nem különb a római egyház megcsontosodott alapigazságainak sokasága sem. Az élõ organizmus folyton változik, ami örök, csakis az Élet benne. Ennek ellentéteként, ami nem változik, az halott. Így Isten valódi egyházában is egyetlen változtathatatlan erõnek szabad csak hatnia: Istennek magának. Minden más változhat és alakulhat szinkronban az ember mûvelõdésével, okosodásával, tapasztalati útjának elõrehaladásával, lelki-szellemi fejlõdésével. Következõ alapállásunk, hogy a magyar sors fölött, minden történelmi elcsángálásaink ellenére ma is a Magyar Szent Korona, azaz Isten egyetlen hiteles képe gyakorolja a hatalmat. Miután a Regnum Mariánum nem megszûntethetõ, hanem valódi, élõ „haza a magasban”, testvéreinkkel együtt ma is ebben a hazában élûnk, s ezt nem befolyásolja az a tény, hogy egyes ördögi körök idõnként megpróbálnak pillanatnyi homokóra-létûkben különféle alkotmányosnak mondott szabályozókat érvényesíteni, akár valamiféle európai lázálomban tengõdnek, vagy megtébolyodva hódolnak a halott nyugati társadalmak festett szarkofágjainak frissen lakkozott szín kavalkádja elõtt. A Szent Korona jelenléte Isten személyes jelenléte a magyar életben. Ez élõ jogrendûnk alapvetése, mely mellett más jogrendet nem fogadunk el! Ez a szent személy adta alapját egy csodálatos, sugalmazott szertartás létrejöttéhez, mely eleddig még csak kis közösségekben, de mégiscsak elindította a magyar nemzeti megszentelõdés lassú, ám feltartóztathatatlan folyamatát. Ez pedig nem más, mint a 80-as évek vége felé elindított ún. „Fény-Korona szertartások”. Ezek a magyar történelmi-nemzeti szentség kidomborítói, s Isten személyes ajándékainak letéteményei le-

hetnek közösségeinkben. Csodálkozom, hogy a magyar nemzeti oldal nem vesz részt ezeken megközelítõleg olyan számban, mint pl. Csíksomlyó búcsúján. De legalább a búcsú idején válna ez a szertartás nemzeti hagyományunkká Csíksomlyón, hiszen ha a magyar nem jön el a szertartásra, akkor szelíd szeretettel, sosem erõszakosan, de nekünk kell elvinnünk a kultuszt oda, ahol sokan vannak. Fontos mindemellett azonban, hogy szervezeti keretûnk is legyen, mely összefog és védelmez, erõsít és megtart a magyar jövõnek. Ennek kultikus letéteményese ma nem más, mint a megéledõ magyar pálosság lehet. Gyöngyösi Gergely egykori pálos generális jegyezte fel, hogy a magyar nemzet a pálos renddel épül s hanyatlik. Már ebben az új évezredben történt, hogy Árva Vince pálos atyát a II. Józsefnek nevezett Habsburg gazember által betiltott, aztán Magyarországon kívüli központtal újra alapított, immár nem magyar pálos rend vezetõi eltávolították a rendbõl, s még fehér rendi öltözékét is elvették tõle. Ha a híreknek hinni lehet, õ újra alapította az õsi magyar pálos rendet, s immár vannak nemzeti elkötelezettségû papjaink, akik a táltosok fehér ruhájának színét viselik. Árva Vince atyánk már nagyon idõs, ezért mellé kell állnunk, segítenünk kell törekvéseiben, mert ha van pálos rend, akkor van Magyarország is. Menjünk el hozzá a Pilisbe, keressük meg, lelkesítsük, hisz a legáldottabb emberre is ráfér a dicséret és jól esik neki a szeretet és a ragaszkodás. Aki a nemzetért vállalja sorsát, annak köszönet és elismerés, tisztelet és szeretet jár. Isten éltesse még nagyon sokáig Árva Vince atyánkat, aki kellemetlenségeket vállalva kezébe vette nemzete sorsát! Nemzetûnk jövõjének nyitja most tehát ismét a Pilisben van, s bátran forduljunk Szántai Lajoshoz, Papp Gáborhoz, Herceg Ferenchez, Árva Vincéhez akik csodálatos módon elénk tárják túlélésûnk tudományának részleteit. Hallgassunk tanításukra, kövessük nyomdokaikat, s elõbb-utóbb kiérünk a sûrûbõl a napfényes tisztásra. Ez a tanítás, s a pálos jelenlét a világ szívében, a Pilisben vallásunk szervezeti alapját adja, melyre mindenkor nyugodt szívvel építkezhetünk. A pálos- és a táltos hagyomány ugyanis mélyen összefüggenek egymással. Ne keverjük hát össze a táltos és a sámán fogalmait, mert egészen másról van szó mindkét esetben. A sámán mai értelemben vett, valódi „pogány” hagyomány, mely keleten és fõként északon a természeti vallás irányába eltolódott, magára maradt emberi közösség válasza a belsõ, keresõ hívásra. A táltos kultusz Jézus elõtt õsnépûnk több évezredes adventi hagyománya, ha úgy tetszik ószövetsége volt, melyet Izrael elhurcolt törzseinek vallási vezetõi a Jézus elõtt jó ha figyelünk

külföldre is

587-ben történt ún. 70 éves „babiloni fogság” idején csentek el többek közt a Teremtés Könyvének eredetijével együtt a mezopotámiai mágus-hagyományból, s torzítottak el mentális igényeik szerint. Õutána pedig tiszta jézusi hagyomány ez, mely így tehát nem a haza érkezõ magyarsággal vette kezdetét, hanem jelen volt már a szumer kor elõtti kárpát-medencei õskorban is, de ugyanígy mint mágusi hagyomány és vallás élt a szumernek nevezett hung-ár ókorban is a közel-keleti Mezopotámiában. Táltosnak mondhatók a zsidókereszténység által jobb esetben is mágusként, azonban gyakran csak háromkirályokként említett ún. „napkeleti bölcsek” is, akik elsõnek ismerték fel a Világ Szabadítójának születését. Ha napvilágra kerülnének a British Museum-ban, a Vatikán titkos levéltáraiban, a Habsburgok titkos levéltárában, valamint magánygyûjteményekben õrzött õsi iratok, fóliánsok, agyagtáblák, könnyebb dolgunk lenne. Ezekbe egyébként elõbb- utóbb magyar kutatónak is be kell jutnia, mégpedig bármilyen áron, hisz ott rejtegetik elõlünk és a világ elõl legszentebb értékeinket. A magyar népi hagyomány, népmeséink sokasága azonban megõrizte a hihetetlen méretû anyagot. A Fény felszabadítása mint az emberélet célja sok népmesénk jelképi rendszerében jelenik meg, ott rejtezik õsvallásunk teljes kincsestára. Ezeknek alapos feldolgozá-

sa még nemzetszeretõ, elkötelezett néprajztudósainkra vár. A mi feladatunk ma este az, hogy gyermekeink kezébõl és könyvespolcairól szép finoman távolítsuk el a sátánista Harry Potter köteteket, az ostoba Hollywood még ostobább Donald kacsáit és foximaxijait, kapcsoljuk ki a tv-t, s olvassunk nekik a világfán a Fény felé törõ kiskondásról, aki bebizonyította, hogy a pásztorság legalsó kasztjából is el lehet érni a Fény-Fiúság legmagasabb fokára, s fel lehet szabadítani a sötétség-sárkány fogságából az elrabolt szõke Fény-királykisasszonyt. Vagy mondjunk nekik mesét õsi istenanyánknak, Tûndér Ilonának a csodálatos szimbólumok mögé rejtett történetével, kit a mezopotámiai ókor fény-népe Dingir-Il-Ama ( = Életadó Istenanya) néven említ. Teremtsük meg tudatukban a folyamatosságot az õsök szelleme és saját fejlõdésben álló személyûk között, s akkor egészséges testû-lelkû utódok támadnak belõlük. Nagyon fontos a nevelés, ami nem valami tudományos dolog, hanem következetesen végigvitt, tudatos irányítása a ránk bízott, kicsi lelkeknek. A történelmi érdeklõdés felkeltése apró korban mindig a mesével kezdõdik, de mindig „igaz mesével”, s nem a betegessé silányult emberi fantázia selejttermékeivel. Megvannak tehát lelki-, jogrendi- és szervezeti alapjaink, melyekre építenünk

lehet. Most fontos dolog, hogy elérjük egymást, hogy legyen fogalmunk arról, mennyien vagyunk, akik ebbe a rendbe szívesen helyezõdünk bele. E célból jó lenne egy internetes fórum létrehozása, amelyen megszabott körülmények között feliratkozhatna bárki, aki egyetért mindazzal, amit célul tûzünk ki magunk elé. Kedves magyar testvéreim, itt van tehát elõttünk a szabad döntésûnk és az Istentõl kapott hatalmunk nagy lehetõsége. A történelmi szükségszerûséget, azaz Isten akaratát semmiféle földi hatalom sem képes feltartóztatni. Türelemmel és szervezkedõ szeretettel várunk tehát a holnapi napra, s ha az nem hoz még semmit a várva vártakból, akkor a holnap utánira. Az idõ nekünk dolgozik. Mindeközben mi pedig a jó idõk járásának feltételein dolgozzunk. Ki írással, ki elõadásokkal, ki lapkiadással, ki családján, baráti körén, munkahelyén belül nyílt, magyar szókimondással, megfontolt, bölcs szellemiséggel. Mindenkire várnak feladatok, mindenkire készül szerep, aki velünk tart. A jövõben megkíséreljük majd felvázolni a konkrét módszert, mely alapján megalapíthatjuk a Szabad Magyarok Szeretetközösségét, mely történelmi alapokra helyezi szellemiségûnket. Mindenkinek erõs kitartást és jó egészséget kívánok a munkához! Lajdi Tamás magyarságkutató

Zsidók, miért nem hagytok bennünket békében? Amerikában megfogalmazott óhaj! Nincs rátok szükségünk ahhoz, hogy boldogok és gazdagok legyünk. Bárhol éltünk a Földön, mindenütt nagyon jól kijöttünk nélkületek. Nézzük csak meg a világ utolsó fehér foltját, a kis Izlandot, és rendet láttok, ahol szinte nincs bûnözés, mert a fontos pozíciókat nem zsidók foglalják el. A Föld összes többi fehér nemzete folyamatosan csúszik lefelé, mert az ott élõ zsidók olyan posztokat foglalnak el, melyekre semmi módon nem támaszthatnának igényt, sem fajuk, vallásuk, vagy kultúrájuk, sem tehetségük vagy jellemük miatt. Nincs szükségünk sztárjaitokra. A tévé határozottan jobb lenne olyan szereplõk nélkül, mint Seinfeld, Koppel, Wallace, Rivera, Larry King, Barbara Walters és végül de nem utolsósorban Jerry Springer. Még emlékszünk olyan idõkre, amikor zsidók jó filmeket és jó tévét csináltak, mert akkor a zsidó mozi és tévé stúdiótulajdonosoknak ügyelniük kellett arra, hogy ne sértsék meg az árja közönség érzéseit. Ma, hogy hatalmatok és befolyásotok szinte határtalan, azt hiszitek, nem kell minket többé figyelembe venni, így valódi ízlésetek és valódi szándékaitok mind nyíltabban vehetõk észre. (A Jerry Springerre való utalás váltja ki belõlem azt a megjegyzést, hogy az Egyesült Államokban senki nem testesíti meg jobban a zsidó mentalitást, mint ez a „népszórakoztató”: mindent jobban tudó, agresszív, mindig tetszésre és elismerésre vágyik, amellett messzemenõen bizonytalan, és nem utolsósorban mániákusan vonzza minden mocsok, melyben egy tisztességes ember sem mászna be önként.) Nincs szükségünk tudósaitokra, noha sok kitûnõ tudósotok van. Tény ugyanis, hogy a nyugati civilizáció legnagyobb tudósai, azok, akik tényleg lényeges fölfedezéseket csináltak és találtak föl, mind árjó ha figyelünk

külföldre is

ják voltak: Leonardo da Vinci, Galileo, Newton,Kopernikus, Leibnitz, Kepler, Lilienthal, Oberth, hogy csak néhányat említsünk, mind északi emberek voltak. Itt jön föl a kérdés, hogy hány potenciálisan nagy felfedezõ és föltaláló fajunkból soha nem tudta képességeit kifejleszteni, mert túl sok zsidó, túl sok egyetemen foglalta el azokat a helyeket, melyekre nekik lett volna szükségük és joguk! Nincs szükségünk hadi embereitekre. Nincsenek nagy katonai hagyományaitok, nincsenek tábornokaitok, mint Nagy Frigyes, Napóleon, Wellington, Nelson, Robert E. Lee, Nimitz, stb... Követeléseitek, hogy nõk férfiakkal együtt harcoljanak a csatatéren, és hogy a homokosságot „más nemi irányzat”-ként tûrni kellene a hadseregben, a hadseregeket tönkreteszik. Nincs szükségünk pszichiátereitekre, pszichológusaitokra, iskolai tanácsadóitokra és vigasztalóitokra, magányos szívek számára. Népeink sokkal boldogabbak és egészségesebb lelkûek voltak tanácsaitok nélkül. Ha erkölcstelen, etikátlan, nihilista tévétekkel és rádiótokkal, „nevelési programotokkal” és sajtópropagandátokkal nem romboltátok volna le a tömegek egészséges értékeit, és ezzel nem ástátok volna alá a családot, mint a társadalom alapelemét, akkor ma senkinek sem lenne szüksége arra, hogy Ann Landersnek, Abigail van Burennek vagy Laura Schlesingernek kiöntse a szívét. Nincs szükségünk Spielbergjeitekre, Katzenbergjeitekre, Eisnerjeitekre, és más hasonlókra. Egyetlen rendezõtök sem jobb, mint David W. Griffith, Walt Disney vagy Leni Riefenstahl mûvészetileg, vagy tehetség terén. 13

Ne bombázzatok Iránt! AIPAC = Amerikai izraeli közügyek bizottsága (amerikai zsidó lobbi) Nincs szükségünk orvosaitokra és fogorvosaitokra sem, noha sokuk nemcsak elismert szakember, de emberbarát is, és mestere a modern orvosi technikai eszközök használatának. De egy árja, ha róluk beszél, föltétlenül Röntgenre, Behringre vagy Flemingre gondol és sok más árja tudósra, akik tanulhattak egyetemeinken, mert a numerus clausus megakadályozta a zsidók túltengését. (Hány tehetséges diákunk nem jut el ma az egyetemre, mert zsidók foglalják el helyét?) Nincs szükségünk a divatokra, melyeket kerülõ utakon ránk erõszakoltok. Büszkék vagytok rá, hogy ma ravasz agymosásotok eredményeként emberek milliárdjai, „haladó” ruhadarabokat, mint farmernadrágot hord, melyeket régen akkor vettek föl, amikor az ólat takarították vagy más piszkos munkát végeztek? Propagandátok eredményeképpen olyan emberek, akik különben az egyenruhát, mint a fensõbbséggel szembeni alázat jelképének ellenségei, nem szeretik, loncsos egyenruhába öltöznek, amely nem szabadságot és egyéni jogokat, hanem anarchiát és „politikai korrektséget” testesít meg. Nincs szükségünk filozófiátokra, és arra a hitre, hogy éppenséggel ti teszitek a világot jobbá, vagy ti alkotjátok meg a tökéletes világot. Nincs szükségünk politikusaitokra és politikai rendszeretekre, melyet arra találtatok ki, hogy érdekeiteket támogassa, és mely nekünk teljesen idegen, mert hazugságon és csaláson, korrupción, terroron és álszenteskedésen alapul. õseink, évszázadokon át kitûnõen elboldogultak nélkületek. Önmagukat kormányozták, és kormányzásuk megfelelt igényeiknek, kívánságaiknak és vágyaiknak. Nem kellenek háborús uszítóitok, mint pl. Walter Lippman, Samuel Untermeyer, Rabbi Stephen S. Wise, Ilja Ehrenburg és a többiek. Tudjuk, hogy arra kellettek nektek, hogy az amerikaiak, 14

oroszok és más népek között háborús hisztériát keltsetek, ha ez céljaitokat szolgálta. Népeink biztosan jobban éltek volna, ha egyszerûen a valóságot ismerték volna. Csak a valóság tesz hosszú ideig tartó békét lehetõvé, de a valóság terjesztése nem áll érdeketekben – vagy állt ez valaha is? Nincs szükségünk „szakértõitekre”, a tévében, rádióban és a sajtóban, akik a világ történetét zsidó szemmel mutatják be nekünk, és arra okítanak bennünket, hogy hogyan tehetjük életünket boldogabbá. Mielõtt tömegesen közénk furakodtatok volna, népeink Istent félõbbek (Istent szeretõk), boldogabbak és sokkal elégedettebbek voltak, mint ma. Nincs szükségünk fajkeveredést hirdetõ apostolaitokra, multikulti rajongóitokra, liberálisaitokra, integráció-propagálóitokra, szocialista ál-humanistáitokra, és a különbözõségért rajongó vándorpapjaitokra sem. Szervezeteitek, mint az ADL, a Simon Wiesenthal központ, az AJC és hasonlók, jól tennék, ha elõször saját soraikban hoznák létre a „különféleséget”, ‘integrációt" és hasonlókat, mielõtt ezeket a nem zsidók nyakába akarják varrni, akiknek nem tetszik, hogy szerintetek mindenki másnak el kell szakadnia gyökereitõl, csak nektek nem. Nincs szükségünk gazdasági hatalmasságaitokra. Embereik százmillióinak menne jobban, ha nem lennének a zsidó pénzmágnások, mint a Baruchok, Schiffek, Greenspanok, Rubinok, Milkenek és mások, akik fõ célja nyilvánvalóan az, hogy a mások által létre hozott vagyonokat megcsapolják. Elképzelhetjük, ma mennyivel boldogabbak lennének Ázsia tömegei, ha George Soros, nyilvánvalóan fajtársai tevékeny segítségével, nem érezte volna a mohóságot még több kincs után, és nem rombolta volna le az Ázsiai és orosz pénznemeket. Nincs szükségünk emberbarátaitokra. Aki egy milliárdot lopott, annak könnyû százmilliót elajándékozni és magát az emberiség jójó ha figyelünk

külföldre is

tevõjeként dicsõíteni. Az emberiség tényleges jótevõi, mint például a katolikus nõvérek a kórházakban, a Vöröskeresztnél, a harcmezõkön, a gyerekek SOS falvainak dolgozói vagy az Üdvhadseregnél tevékenykedõk, kevés kivételtõl eltekintve, nem zsidók. Nincs szükségünk hitelcsalóitokra,gengsztereitekre, pornókirályaitokra, játékbarlang tulajdonosaitokra, selyemfiúitokra és kábítószer kereskedõitekre. Néhány országban az ilyen üzelmek még tiltottak, és tudjuk, hogy ott a bûnözés alacsonyabb. Igaz, hogy a szervezett bûnözés nélkül kevesebb munka adódik a zsidó bírók, ügyvédek és jogászprofesszorok számára, de errõl nagyon szívesen lemondunk. Nincs szükségünk korunk zsidó teremszentjeire, sem Albert Einsteinra, sem Siegmund Freudra, sem Karl Marxra. A kár, melyet – többnyire az egész zsidóság szívélyes támogatásávalokoztak, mérhetetlen. Nekünk megvannak saját gondolkodóink, mint Luther, Kant, Schopenhauer, Nietzsche és Heidegger, hogy csak párat említsünk a sok közül. Nincs szükségünk mûkereskedõitekre, mûvészeti szakértõitekre és mûkritikusaitokra, akik olyan vadul próbálják néptömegeink ízlését meghamisítani, ösztönös képességét, a szép és csúnya közt különbséget tenni, megszüntetni. Ha fajtársaitok nem lennének a mûvészeti üzletben, gój mûvészek újra lehetõséget kapnának arra, hogy mestermûveket alkossanak, melyek évszázadokig és évezredekig fönnmaradnak. Nincs szükségünk minisztereitekre, hogy kormányozzanak bennünket, követeitekre, hogy képviseljenek bennünket, névtelen tisztviselõitekre, hogy elõírásokat hozzanak arról, hogy hogy viselkedjünk egy olyan országban, melyet fõleg angolszászok és németek kultiváltak. Politikusaitok, mint a Kissingerek, Albrightok, Achtenbergek, Rubinok, Holbrookok, Kornblumok és Lawrencek nem méltók arra sem, hogy tehetséges politikusainknak, mint George Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, John Adamsnak és Benjamin Franklinnak, akár a cipõjét megpucolják. Nincs szükségünk nagykereskedõitekre. Jóval megjelenésetek elõtt már volt lengyel és ukrán gabona Nyugat-Európában, anélkül, hogy nagykereskedõitek azon nyerészkedtek volna, skót viszkit is szállítottak a világ minden zugába, amikor még senki sem hallott a Bronfmanokról. Nürnberg, Augsburg, Lipcse, Firenze, Velence és Milánó virágzó kereskedelmi központok voltak, jóval azelõtt, hogy Gimbel, Sachs, May és Bloomingdale megjelentek volna a színen. jó ha figyelünk

külföldre is

Nincs szükségünk zenétekre, sem Schönbergre, sem Mahlerre, sem Bernsteinra vagy más hegedûsökre a háztetõn. Még sokkal kevésbé van szükségünk a „zenének” hívott mocsokra, melyet fiatalságunknak kínáltok föl nap, mint nap, förtelmes, lélekgyilkos zajt, melyet rapnak vagy heavy metelnak neveztek. Ha Wagner, Tannhäuser, Beethoven Kilencedik szimfóniáját, Strauss „Zarathustra beszélt”, vagy Mozart muzsikáját halljátok, megértitek, mirõl beszélek. Egy zsidó sem lenne képes, akárcsak ennek a közelébe kerülni. Mendelsohn, egyik legnagyobbatok sem. Önmagáért beszél, hogy a zsidó zeneszerzõ és karmester, Leonard Bernstein, halála elõtti utolsó fellépésekor nem saját zenéteket játszatta, mondjuk Gustav Mahlert, hanem Beethoven Hetedik szimfóniáját. Nincs szükségünk festõitekre, szobrászaitokra és építészeitekre. Nézzétek meg a vackokat, amit vezéralakjaitok alkotnak, és propagálnak, ha a látványt el tudjátok viselni. Különös figyelemmel nézzétek meg beteges holokauszt- „mûvészeteteket”. Aztán hasonlítsátok össze ezt a régi görögök és rómaiak, Michelangelo, Rembrandt, Dürer, Tizian, Breker, Wren, Schinkel és más nagy árja mûvész alkotásaival, A különbség önmagáért beszél. Nincs szükségünk feltalálóitokra és találmányaitokra. MINDEN nagy találmány, mely mindennapi életünket megkönnyítette – autó, repülõ, tévé, holdrakéta, számítógép, elektronmikroszkóp, hogy csak néhány példát említsünk – árjáktól származik. A legszörnyûbb zsidó találmány az atombomba, amin valószínûleg el fogtok csúszni. Nincs szükségünk Hollywoodotokra és mindarra, ami ezzel kapcsolatban van. Mérhetetlen mennyiségû kárt okoztatok hollywoodi stílusban forgatott filmjeitekkel és tévéadásaitokkal, az árja lelkekben. Nagyon jól tudjátok, hogy milyen károsak ezek a termékek fiatal nemzedékünk számára, különben miért csinálnátok tabut abból, hogy ma milyen sok fiatal lövi le tanárját vagy pajtását. Ennek nem a fegyverviselés az oka. Nincs szükségünk rabbijaitokra, akik nekünk testvériséget, toleranciát és megértést prédikálnak mások mássága iránt, míg maguk – és ti- a világ legmerevebb és intoleránsabb lényei vagytok. Hány goj áll az ADL, az amerikai zsidókongresszus, a Wiesenthal Center vagy más zsidó szervezetek élén? Egyetlen egy sincs? Miért nincs egy sem? Hol van ilyenkor testvériségetek, toleranciátok és megértésetek a másság iránt? Nincs szükségünk professzoraitokra és tanáraitokra, akik fiatalságunkat olyan intenzíven agy mossák, hogy semmit sem tudnak már 15

saját múltunkról, ehelyett kedvelik az erkölcstelenséget, az arroganciát, a becstelenséget és a durvaságot. Egyesített erõitekkel úgy összezavarjátok fiataljainkat, hogy, noha az állítás hamis volta nyilvánvaló, szinte tényleg elhiszik, hogy nincsenek különbségek a fajok, népek, törzsek és egyének között – eltekintve természetesen a zsidóktól, akik azt akarják velünk elhitetni, hogy õk Isten kiválasztott népe, és nem tûrik az ellentmondást ezzel az állítással szemben. Nincs szükségünk magzatelhajtó orvosaitokra sem. Hány ártatlan fehér gyereket ölt meg holokausztotok, anyja testében? Egyetlen zsidó „orvos”, Dr. Morgenthaler, mellékesen „holokauszt túlélõ”, 1998 októberében bevallotta, hogy addig 65 ezer magzatelhajtást vitt véghez, és „páciensei” nagy része kétségkívül árja fehér nõ volt. Mi hajtja orvosaitokat csoportosan ehhez a szégyenletes iparághoz? Csak a könnyû anyagi nyereség kilátása, vagy élvezik minden egyes fõtusz meggyilkolását, mert ez megakadályozza, hogy abból a zsidók számára gyûlöletes felnõtt árja lesz? Nincs szükségünk hivatásszerû holokauszt túlélõitekre, mint Elie Wiesel és Simon Wiesenthal, akik Prof.Arthur Butz szavaival élve, a század csalását hozták létre. A tények és képzelet aljas keverése olyan mese létrejöttéhez vezetett, mely ideiglenes jellegû, de melyet a következõ századokban, a világot áthidaló sikeres propagandacsalás leglátványosabb példájaként lehet bemutatni. Nincs szükségünk bíróitokra, akik népünknek – és ezekbõl áll ma az USA polgárainak többsége – meg akarják tiltani, hogy a napot imádsággal kezdjék. Nem kell, hogy elõírják nekünk, hogy vakokat alkalmazzunk a számítógépek kezelésére, hogy lakásunkat homokosoknak adjuk bérbe, akik gyakorlatát mélyen megvetjük, vagy hogy a magzatelhajtást legálissá tegyük. Nincs szükségünk arra sem, hogy intelligens és nehéz felfogású gyerekeket, ugyanabban az osztályban oktassák, azzal az eredménnyel, hogy a tanár elsõsorban a tehetségtelenekkel foglalkozik. Nincs szükségünk törvényeitekre. Sok közülük élesen ellenkezik a természeti törvényekkel. Az, hogy gátlástalanul a múltra is érvényes törvényeket hoztok, és a bevált elévülési elv felrúgása számunkra visszataszító, akkor is, ha ti ezeket a trükköket állítólagos igazságossági törekvéseitekbe burkoljátok. Mielõtt sikerült volna nektek befolyásolni a jogot a nyugati félteke országaiban, nálunk soha nem üldöztek embereket olyan tettekért , melyeket ötven évvel ezelõtt, háborús idõkben követtek el. OSI- tok, ami zsidó követelésre alapított szervezet, állítólagos „náci bûnök” üldözésére, az egyik legvisszataszítóbb példája olyan jogtalan, ferde és eszement törvények alkalmazásának, melyeket kizárólag egy bizonyos népcsoport bosszúszomjának az oltására találtak ki. Nincs szükségünk számtalan szabályotokra és elõírásotokra, melyeket ránk kényszerítettetek és melyeket szinte törvény szintjére emeltetek: a kisebbségtámogató akciók, azaz származási kvóták felvételnél, Polgárjogok, Az egyház és állam különválasztása, Harmadik világbeli emberek bevándorlása, HIV- pozitív homokosok elõnyben részesítése, fegyver ellenõrzés, buszozás (fehér gyerekek szállítása kevertfajú iskolákba),- a példák végtelen számúak. Mindezek a rendelkezések egyetlen eredménye a polgár szabadságának további beszûkítése. A „demokrácia” mai formája a ti játékszeretek. Az adóemelések ellen pedig csak nagyon kevés zsidó képviselõ szavazott. Nincs szükségünk jogászaitokra, mindegy, hogy magánszemélyeknek, vállalatoknak vagy a kormánynak dolgoznak. Ritka hivatáscsoport okozott annyi kárt a nemzetnek, mint a zsidó (vagy talmudi világnézettel fertõzött nem zsidó) jogászok az Egyesült Államoknak. Harvard, ma a zsidók fõ képzési helye, valaha sokkal jobb egyetem volt, mielõtt zsidó diákok és oktatók szállták volna meg. Jobb lett volna a régi bevált numerus clausust bevezetni ezek számára. Nincs szükségünk íróitokra. Szinte az egész angol nyelvû irodalom, megjelenésetek elõtt a mi embereink mûveibõl áll. Mivel a hirdetési szakemberek, a kiadók, az irodalomkritikusok és az újsá16

gok tulajdonosai, akik az utóbbiak kritikáit kinyomtatják, ma nagy részben fajotok tagjai, logikus, hogy a mai jól eladott könyvek nagy részét ti írjátok – de vajon ennek akárcsak ellentétben – nem léteznétek nélkülünk. Magatokra hagyva meghalnátok. Cionista mûvetek Közel-Keleten, a zsidó állam, Izrael, külsõ segítség nélkül, vagyis az Amerikától és Németországtól szedett sarc nélkül, egy évig sem lenne életképes, és ilyen nép akarja a világot gyógyítgatni? Viccelõdtök? Ettõl függetlenül bárki, aki arcátlan elképzelése szerint a világot akarja „rendbehozni” és földi tökéletességet akar létrehozni, csupán kis szentségtörõ. Nincs szükségünk a ti New York Timesotokra, Washington Postotokra, US News & World Reportotokra és a számtalan más, zsidó tulajdonú vagy zsidók által irányított újságra, melyek tömegeinknek a világ torzképét mutatják. Tényleg azt hiszitek, hogy tudásunk nõ és lelkileg egészségesebbeké válunk, mert nekünk, többségükben zsidó szerkesztõk, a világ történéseit saját szempontjukból kiindulva tálalják? Lenne ma a mi H .L. Menckenünknek és Oswald Spenglerünknek esélye, hogy gondolataikat egy nagy újság kinyomtassa? Mi jó okkal kételkedünk ebben! Nincs szükségünk arra, hogy ti, mások intoleranciájának önkinevezett örök áldozatai népünkbe bûntudatot csöpögtettek. Ami veletek a múltban történt, az többnyire aljas ármánykodásotokra történt vészreakció volt. Váljatok el tõlünk – mi nem gátolunk benneteket ebben – és aztán nem kell többet szenvednetek. Magatokra utalva, meglesz a lehetõségetek álmaitok földi paradicsomának megalkotására. Nincs szükségünk örök felhívásaitokra változásra, haladásra, reformra, növekedésre vagy forradalomra. Népeink elégedettebbek mindennapi életükkel, mint azt sokszor gondolnák, és állandó törekvéseitek, a meglevõ boldogságot a jövõbeni boldogságra való hivatkozással tönkretenni, nem eredményeznek mást, mint szerencsétlenséget és lelki békétlenséget. Készségesen elismerjük, hogy nagyszerû politikusok vagytok. Sokkal jobbak, mint mi valaha is voltunk vagy leszünk. Mindenkinél céltudatosabbak vagytok; politikai ügyességejó ha figyelünk

külföldre is

teket évezredek során tökéletesítettétek, és nagy elõnyötök, hogy nincs rossz lelkiismeretetek, mert mások szenvednek miattatok. Csodálatra méltó módon uszítjátok az egyik oldalt a másik ellen. Ezért életelemetek a „demokrácia”. Megvesztegetitek a politikusokat és bírókat, hazudtok a választóknak, jócskán kihasználjátok mások emberi gyöngeségeit, és feszültséget teremtetek ott, ahol azelõtt nem volt feszültség. A fiút az apa ellen uszítjátok, a lányt az anyja ellen, fivért a fivér ellen; törzseket, népeket, nemzetetek uszítotok egymásra. Aki benneteket és tetteiteket hosszabb ideig figyeli, elcsodálkozik azon, hogy milyen könnyedséggel hoztok létre hamis értékeket a semmibõl, és valódi értékeket addig szidtok, míg azok elvesztik értéküket. Nincs nálatok jobb szemfényvesztõ. Tehetségetek figyelemre méltó, ahogy a nem zsidó tömegek figyelmét elvonjátok, kis trükkjeitekkel az élet fontos kérdéseirõl. De ahogy tõzsdei alkuszaitok is csak a gazdagság képét festik elénk, vitathatatlan politikai ügyeskedésetek csak a szabadság látszatát hozza létre. Intelligenciátok és politikai ügyességetek az sugallja nektek, hogy jobb világot alkottok az emberiségnek, míg a valóságban tevékenységetek mindent elront, amit csak megérintetek. Sajnálunk benneteket. Végül: Nem veszitek észre, hogy megfojtotok bennünket? Ha körülöttünk vagytok, nem kapunk levegõt, alkotóképességünk jelentõsen csökken. Nem akarjuk a világot zsidó szemüvegen keresztül látni, de ma gyakorlatilag erre kényszerítenek bennünket. Abe Rosenthal, Charles Krauthammer és William Safire képvieslik fajotok ezreit, akik elõgondolkoznak számunkra, és megakadályozzák, hogy a legszükségesebbet is tegyük saját érdekünkben. Embereitek a ködösítés, a hazugság, a csalás és a becstelenség mesterei, mivel válogatott információkat szállítanak nekünk. Fáradozásotok, az árja lelket manipulációkkal megváltoztatni, csak békétlenséghez és harcokhoz vezet. Noha, olyan jól ismertek bennünket, megérteni nem tudtok mégsem, és mi soha nem fogunk benneteket igazán kiismerni, és ez veszélyes. Tudjuk, hogy magatokat a legjobb és legügyesebb embereknek tartjátok a Földön, és azt képzelitek, hogy életünket hihetetlenül gazdagabbá teszitek. Ha logikusan gondolkodunk, az egyiket szembe kell állítanunk a másikkal: Vitathatatlan tehetségeteket az egyik területen, a megsemmisítõ befolyással, melyet életünk minden területére gyakoroltok.

jó ha figyelünk

külföldre is

A legsúlyosabb talán az, hogy sok szándékotok és célotok közvetlenül ellentmond elképzelésünknek, egy teljes és gazdag életrõl. Tudjuk, hogy bebeszélték nektek, hogy mi gyûlölünk benneteket, és legtöbben hisztek ebben. Ezért vitték keresztül fanatikus aktivistáitok, hogy alkotmányainkat úgynevezett törvényekkel a „gyûlölet ellen”, fölvizezzék, és csak azért hozták õket, hogy nektek elõjogokat biztosítsanak. Õszintén szólva: Nem gyûlölünk benneteket. Gyûlöljük hazugságaitokat és alapvetõ becstelenségeteket. Sok szégyenletes tevékenységeteket gyûlöljük. Gyûlöljük, ahogy egységesen, népi és vallási közösségként erkölcstelenségeteket akarjátok ránk kényszeríteni, gyûlöljük az etikai értékek nálatok tapasztalható teljes hiányát, furcsa, avítt világnézeteteket. Gyûlöljük, mikor munkánk gyümölcsén hizlaljátok magatokat, és azzal dicsekedtek, hogy mindez a ti munkátok eredménye. És egész különösen utáljuk, amit gyerekeinkkel tesztek. Ez mindennél jobban rombolja lelküket és ezzel jövõjüket. Ezért hadd mondjuk el nektek: Tûnjetek el az életünkbõl. Hagyjatok minket egész egyszerûen békén! Hiszen olyan intelligensek vagytok, magatokat toronymagasan fölöttünk állóknak hiszitek, és meg vagytok gyõzõdve arról, hogy Isten saját népe vagytok. Mutassátok hát meg, hogy mit tudtok, amikor önerõtökbõl életképes államot hoztok létre; az izraeli parazita állam nyilvánvalóan nem ilyen. Ha elvonultok, vigyétek magatokkal az aranyat és gyémántokat, melyeket olyan szorgalmasan összegyûjtöttetek. Nincs rájuk szükségünk. Cseréljük ki kulturális javainkat: Ti viszitek Picassoitokat, Oldenbourgjaitokat, Rothkoitokat, Warholjaitokat és Epsteinjaitokat és értük adjátok vissza Rembrandtjainkat, Tizianjainkat, Dürereinket, Holbeinjainkat és Michelangeloinkat. Korrekt üzlet! Ti visszakapjátok, amit kedveltek, és mi visszakapjuk, aminek szívünk örül, olyan mûremekek, melyek vágyainkat tükrözik és igényeinket kielégítik. Képzeljétek el, a tiétek lesz az egész nagyszerû absztrakt mûvészet, holokauszt emlékmûveitekkel együtt! Ez biztosan boldoggá tesz benneteket! õszinte jókívánságaink kísérnek benneteket, és szentül megígérjük, nem háborúzunk ellenetek, és nem kívánunk részt abból a jólétbõl, melyet remélhetõleg saját erõtökbõl teremtetek meg! FAREWELL -SHALOM Hans Schmidt, Florida [Forrás: Hans Schmidt] (www.nemenyi.net)

17

Trianonról egy szót se szóltak a köztévében az évfordulón Az egyik kereskedelmi televízióban zajló Trianonról szóló beszélgetésben a riporter közbevetette: megkérdezték a gyerekeket az iskolában, mit tudnak Trianonról? – Triatlon...az egy sportág... A nyolcvanhét esztendõvel ezelõtti nemzetcsonkítás, amely a világtörténelem legnagyobb igazságtalansága – lassan-lassan elvész a magyarok tudatából. A közoktatás színvonalát méltóképpen jelzi, hogy hosszú idõn át a tanárok ki sem ejthették történelmünk legmegrendítõbb tragédiájának tényét s ma is csupán a történelemtanárok jó érzésén, politikai hovatartozásán múlik, beszél-e a diákoknak, méghozzá hitelesen, nem hamisítva az 1920. június 4-én, délután fél ötkor a Hotel Trianonban ránk kényszerített diktátumról. Mert bizony téves szerzõdésnek titulálni azt a drámai pillanatot. Barátaimmal váltva figyeltük: az adófizetõ polgárok pénzén fenntartott Magyar Televízió vajon egyáltalán megemlíti-e magát az eseménynek, az évfordulónak a nevét: Trianon. Nem tették meg! A köz-szolgálatiság vezérhajója, az ál-liberális s minden tekintetben a kormány által kézivezérelt szócsõ – az MTV – málén, cinkosan, butítva hallgatott a 87. évforduló napján a nemzetcsonkításról, amelynek során- amint az ismeretes- Magyarországtól lemészárolták területének kétharmadát! Milliók fájdalmáról ilyen szégyenteljesen hallgatni bûn! A Médiatörvénybe ütközõ súlyos cselekmény! A kiegyensúlyozott, sokoldalú tájékoztatási kötelezettség durva megsértése. Most, Csíksomlyó után! Ahová százezrek zarándokoltak Erdélybõl – Székelyföldrõl, Csángóföldrõl a s kettõs állampolgársági népszavazás miatti bûntudattal terhelt „anyaországból”. Összesen legalább hat-hétszázezren emelték magasba a nemzeti színû, piros-fehér-zöld s a hosszú ideje gyalázott, rágalmazott piros-ezüstfehér színû Árpád sávos zászlókat; ámultan csodáltam a keresztalják gyönyörû hímzett lobogóit. Könnyezve néztem, a kamerán keresztül. Meg is kellett állítanom a felvételt. Ott álltam a Somlyó nyerge felé elszántan és boldogan igyekvõk között s döbben-

18

ten gondoltam arra a mérhetetlen gonoszságra, bûnre, amit velünk tettek, magyarokkal! Arra, hogy nemzettestvéreinken s magunkon is – akár onnan származtunk el, akár nem – milyen mély sebet, soha be nem gyógyuló sebet metszettek a nagyon is tudatos döntést hozó nyugati nagyhatalmak. Arra gondoltam, micsoda pompás és egyben fájdalmas színkavalkád tárul a szemem elé s hogy minden motívum a fájdalom görbületein-kanyarulatain túl egyben a nemzeti együvé tartozás jelképe is. Hallgattam a Boldog asszony anyám megindítóan szép dallamát és szövegét, miközben csángóföldiek fájdalmasan kifejezõ elõadásában szólt a magyar Himnusz. Miközben messze földrõl jönnek- napokon át – a csángó-magyar testvérek a Csíksomlyói Szûz Anyához. Ott álltam közöttük, ebben az interferáló hangélményben, a tûzõ napsugárban, ég és föld között -százezrekkel együtt. Az énekek, a szépséges imák-zsoltárok teremtették meg számomra a kapcsolatot Istennel. A felemelõ pillanatban belémhasított a felismerés, míly közelségbe kerültem itt, a földön az éggel! Az égiekkel. Az is: akárhogy kerülgetjük, ez a nagy menet, ez a fenséges vonulás Trianontól, a nagy amputációtól nem választató el. Nem tagadható le! Nem hazudható másnak! Alattunk Csíkszereda, Csíksomlyó, mellettünk a Salvator kápolna. S szólt az ének: „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!” meg a „ Csíksomlyói Szûz Mária, könyörögj érettünk.” A közszolgálati televízió meg néma! Büntetlenül, bûnösen és megbocsáthatatlanul – s ez csak nem keresztényietlen gondolat- lapít a amputálva megcsonkított nemzettest mellett. A Magyar Televízió! Túl a könnyeken, a békéért-szeretetért s jóságért is szóló mise feloldozó hatásán, felrémlik bennem a Zenit Tv-ben lévõ Magyarok Világa címû mûsor, amit ezzel a gondolattal kezdek s fejezek be: „Nekünk, sokat szenvedett magyaroknak egymást szeretve, féltve- óvva, szorosan átölelve kell szembe szállnunk azzal az elképesztõen gonosz,

nagy-nagy erõvel, amely el akar bennünket sodorni ebbõl a világból.” El bizony. Elnémítással, hazug tanok hamis-kommunista tanárai általi ránk szabadításával, Trianon visszafordíthatatlanságának szajkózásával. Itt tartunk. Miközben Triatlon jut szegény gyermek eszébe Trianonról! Másnap, igen rangos társasághoz szegõdve Gyimesbükkön, a Deáky András fogadójából gyalog vágunk neki az ezer éves határnak. Piros fehér zöld s az imént aposztrofált Árpás sávos zászlókkal közeledünk a Rákóczi vár- a végeken lévõ határõr rom felé. Magyar turisták megállítják autóbuszaikat s hangosan, hosszan tapsolnak a fiatalok által magasba emelt lobogók láttán s menetnek. A román helybéliek csendben néznek felénk. Odafönn, a várfokon, ahol oly féltõen õrizték ezer éven át a magyar határt, lágy szél lengedez. A zászlók fényesen s reményt keltve lobognak. A Gyimesi-szoros mindig fontos szerepet játszott: itt haladt át az út, amely Erdélyt összekötötte Moldvával. Az ezeréves magyar határ kövei ma is láthatók. 1626 táján Bethlen Gábor, Erdély fejedelme a szorosban várat építtetett, melyet I. Rákóczi György fejedelem újíttatott fel, ezért a gyimesiek Rákóczi-várnak nevezik. A várhoz 134 lépcsõfok, födött folyosó vezetett, oly meredek, hogy gyalog is nehéz feljutni, s mégis 1789-ben egy Lacz András nevû székely huszár fel- és lelovagolt rajta. 1782ben a csíksomlyói Ferenc-rendi szerzetesek Gyimesbükkön a vámhivatal közelében római katolikus templomot alapítottak. A vár, a hajdani vámházak, a templom romjai ma is ott õrködnek Mögöttünk kanyarog a folyó, a Tatros, csodálatos a táj, a Gyimesek- az egykori magyar haza. S bennünk meg tompa fájdalom. Trianon bûnös tudata-ténye. Amely nem tûrhetõ sokáig. “Nem, nem soha.” M.Szabó Imre Magyarok Világa, mûsorvezetõ-szerkesztõ

jó ha figyelünk

külföldre is

1. REGNUM MARIANUM Drábik János írja az Uzsoracivilizáció’ címû mûvében: “A Magyarok Nagyasszonya és a Napbaöltözött Asszony – a Babba Mária – tulajdonképpen az õsi magyar vallási hagyományok és a kereszténység termékeny egymásra találását szimbolizálja. A Regnum Marianum, vagyis hogy István király Máriának, a Magyarok Nagy-boldogasszonyának ajánlotta fel királyságát, közjogi fogalommá vált. A XII. és a XIII. században a Szent Korona azonos volt az országgal. A Szentkorona-tan fokozatosan alakult ki és lényegében az állam és a társadalom felett álló JOG, azaz az alkotmány, az igazi alkotmány szerepét kapta. (...) Az állam felett álló JOG-ot nem lehet az állam akaratából levezetni. A JOG nem az állam akaratát fejezi ki, hanem az államot (is) kötelezõ szabályokat tartalmazza, amelyeket az állam nem szeghet meg, ha igényt tart arra, hogy jogállamnak tekintsék. jó ha figyelünk

külföldre is

2. RÓZSADOMBI PAKTUM Mivel Magyarországnak ma nincs alkotmánya, azaz az állam felett álló és az állam által meg nem változtatható JOG-a, hanem csupán az állami akaratot kifejezõ és az állam által alkotott alaptörvénye, amellyel az állam az állampolgárait kötelezi, és önként vállal magára (minõsített parlamenti többséggel megváltoztatható) korlátozásokat, – ezért indokolt a kérdés: joga volt-e egy önjelölt csoportnak és egy pártok által dominált parlamentnek (rózsadombi-, MDF- SZDSZ?!) paktum elfogadásával lemondani a jogfolytonosság helyreállításáról, a magyar állam feletti „Szent Jog”-ról, vagyis az ezeréves magyar nemzet legfontosabb szükségleteit, érdekeit és értékeit tartalmazó Szentkorona-tanról? A Szent Korona, mint a legfontosabb közösségi jogokat, privilégiumokat hordozó absztrakt jogi személy, a magyar nemzet szuverenitásának megtestesítõje. Errõl a torzított választás’ útján létrejött és korlátozott legitimációval rendelkezõ pártparlament nem 19

dönthet. Errõl csak egy igazi legitimáci óval bíró, azaz teljeskörû képviseleten nyugvó alkotmányozó nemzetgyûlés és/vagy népszavazás dönthet. A jogfolytonosság helyreállításának az elmaradása igazából alkotmányos szünetelést jelent. A Nyugat írott alkotmányaiból össze-ollózott, kölcsönzött elit alkotmány’ a frázis jellegû közhelyeivel nem képviseli a nemzetet. Ez nem JOG, hanem csak az elit akaratát állami akarattá átalakító alaptörvény. Nem áll az állam és a társadalom felett, hanem csupán bitorolja az igazi történelmi alkotmány, a Szent Korona és a Szentkorona-tanban kifejezett szakrális jogi személyiség felségjogait. 3. SACRA CORONA A magyar állam, a magyar nemzet jogi személyiségének a neve: Szent Korona. Ezek a Szent Koronát megilletõ felségjogok valójában a magyar nemzet szuverenitását fejezi ki. (...) A királyt (az államfõt) is megilleti a nemesség (vagy az elit) és a nép hûsége, ha Isten akaratát közvetíti. Ha azonban a király nem szakrális uralkodó, úgy a hûség a Szent Koronának, a szakrális jogi személynek szól, nem pedig a nem szakrális természetes személynek (mondjuk: privatizációt, eladósítást, európai úniós belépést levezénylõ’ kollaboráns miniszterelnöknek). 4. NEMESI (ELIT) LEGITIMÁCIÓ Nemesnek lenni annyit jelent, mint hûségesnek lenni, tehát a nemes a hûséges szinonimája. A hûbérúrnak való hûség nem azonos viszont az Istent megilletõ hûséggel. (...) A történelmi új kor farizeus királyai (államfõi, fekete nemessége, stb.) az állítják, hogy Isten kegyelmébõl uralkodnak, ezért követnek el mindent pl. a Priory of Sion révén, hogy a származásukat, a családfájukat egyenesen Jézustól (Meroving dinasztia) vezessék le. Ez a Grál-legendának is a lényege. 5. SZAKRÁLIS TEMPLOM A Szent Korona, mint szakrális jogi személy tökéletes lehet, – méltó absztrakció Isten, és Isten akarata közvetítésére. (...) A Szent Korona jogi személyisége és tárgyi megjelenése a magyar nép szimbolikus temploma és szentélye. A költõ, Ady Endre (aki szabadkõmûves volt) panaszkodott, hogy „a magyar népnek még temploma sincs”. Ebben tévedett, mert a Szent Korona a magyar nép temploma’, és ez ma is létezik, csak alvó állapotban’ van. A templom ma el van zárva a magyar nép elõl. A jelképe, a korona megtekinthetõ, de amit jelképez a korona: a templom nem elérhetõ. 6. AZ ÉLÕ ÉGI IGAZSÁG A Szent Korona misztériuma és az Evangélium központi kérdése az igazság és a szeretet erejében való hit. Az Élõ Égi Igazság’ – az Isten akaratát érvényesítõ legnagyobb erõ, a legszilárdabb hatalom. (...) Magyarország keresztre feszítése (itt említsük meg legalább Mohit, Mohácsot és Trianont) és feltámadása’, Jézus keresztre feszítése és feltámadása mintájára (analógiájára – Cz. L.) teszi a magyar népet az isteni küldetés népévé, amely elhozhatja az üdvöt az emberiség számára, azaz az Isten országának a megvalósulását’. Jézus errõl beszélt, hiszen a tanításának a lényege az Isten országa eljövetelének a hirdetése volt. Ilyen szemmel nézve a magyar történelembõl akár kiolvasható a magyar nemzet áldozati küldetése is." 7. AZ ILLEGITIM VILÁGÁLLAM A Magyarországon ma uralkodó hatalom tehát nem legitim, mert nem a Szentkorona-tan jogos, jogfolytonos folytatása. Ez a hatalom éppúgy illegitim, mint az éppen rászervezõdõ’, készülõdõ világállam – hiszen annak szerves része. Ez a hatalom mind elveiben, mind gyakorlatában teljesen elszakadt az eredeti, még egykor szakrális gyökerektõl, nem a népfelség elvén alapul; kisajátítja a JOG feletti uralmat is (!), illetve minden egyes ország és nép, minden ember vagyonát és szülõföldjét, valamint a kultúrát, a vallást és a 20

hitet is. Ez a hatalom a megvalósult globális fasizmus, amelynek „a hormonja a pénz, oxigénje pedig az információ” (mondja Sándor András A történelem elmezavara’ címû könyvének – Püski, 1997. – 179. oldalán). 8. A NAGY MISZTÉRIUMJÁTÉK “Kocsis István a már említett Magyarország Szent Koronája’ címû mûvének a 358. oldalán így foglalja össze azt, amit sejtünk, amit fel-tételezünk, és amit tudunk Trianonról: Az is megtörténik Versailles-ban, illetve Trianonban, ami senkinek sem érdeke... Nem az ész és nem az érzelem határozza meg tehát azoknak a magatartását sem, akikrõl feltételezi a szakirodalom: a kulisszák mögül irányították a tárgyalásokat. Bizony, a Kárpát-medence tönkretétele nem lehetett érdeke a kulisszák mögül diktálóknak sem, miképpen senkinek sem a világ épeszû emberei közül... Mégis tönkreteszik, és akik tönkre-teszik, azok – akármennyire hihetetlen – pontosan úgy viselkednek, mintha nem valódi politikusok, nem valódi pénzemberek, hanem a Nagy Misztériumjáték elvarázsolt résztvevõi lennének... Pontosan úgy viselkednek, mint majdnem kétezer évvel korábban, az Isten megtestesülésének, Jézus Urunknak keresztre feszítését elõkészítõk. Igen, mintha semmi se lett volna fontosabb Trianonban, mint a legártatlanabb megbüntetése, a legártatlanabb keresztre feszítése. A régi misztériumjáték újrajátszása.’ Kocsis István szerint nem lehet sem észérvekkel, sem érzelmekkel (például a gyûlölettel) kellõen meg-indokolni, ami Trianonban történt. A szerzõ úgy véli, hogy Trianon – tudatos szembefordulás Istennel, és nincs is hiteles magyarázata, ha ezt nem vesszük tekintetbe. 9. A LEGROSSZABB ÜZLET Lehet-e ésszerû magyarázata, hogy a világ leghatalmasabb emberei megkötik a legrosszabb üzletet? A legrosszabbat, hiszen a pillanatért cserébe odaadják az Örökkévalóságot. Az egyetlen logikus magyarázat a szintén ebben a könyvben kifejtett hasonmmás’-elmélet: ezek az emberek eladták halhatatlan lelküket az ördögnek, titkos vérszerzõdést kötöttek Luciferrel, miáltal elvesztették eredeti személyiségüket, s árnyékai – hasonmásai – lettek maguknak... 10. A HASONMÁSOK VILÁGURALMA “Mindezen fejtegetéseket azért kellett elõrebocsátani, hogy érthetõvé váljék a szerzõnek az az álláspontja, miszerint az elsõ világháború és Trianon a kormányokban, valamint az azokat irányító háttérerõkben, elsõsorban a pénzvilágban hangadókká, vezetõkké vált hasonmások’ világtörténelem-formáló, összehangolt akciója volt. A trianoni béke-szerzõdés képtelenségeiben, a Masaryk-Wilson viszony ismeretében, a szabadkõmûvesség s más titkos szervezetek szerepének elemzésében továbbá annak a ténynek a tudatában, hogy Magyarországot, mint legártatlanabbat büntették meg, nem a magyarság bûneit tartva szem elõtt – a hasonmások’ tevékeny közremûködését kell felismernünk. Ez igen misztikusan hangozhat, különösen az ilyen fejtegetésekhez nem szokott olvasók számára, mégis Kocsis úgy véli, hogy ez Trianon leg-sötétebb titka. Az általa is legfontosabbnak tartott megállapítása így szól: Az Evangélium arra figyelmeztet, és minden más hiteles szent könyv, és minden hiteles teológiai és filozófiai munka, és minden történelemkönyv ugyanarra hívja fel a figyelmünket: jaj az emberi világnak, ha vezetésében többségbe jutnak a megszállt hasonmások, ... mint a XX. század elején ...! Következmény: az elsõ világháború, Versailles-Trianon, második világháború...’ És a többi... 11. ÖRÖKRE TITKOSÍTOTT DOKUMENTUMOK Mert ezt pedig már én tehetem hozzá: nácizmus, holokauszt, a szovjet kommunizmus fél-világbirodalma, a hidegháború évtizedei, Kennedy-gyilkosságok, Roswell és egyéb UFO-jelenségek, a repülõ csészealjak, hidrogén-és neutronbombák, szárnyas rakéták, ûrprogramok és azok rejtélyes leállítása, a Warren-bizottsági és a jó ha figyelünk

külföldre is

Condon-jelentés 75 évre titkosítása, a csillagháborús fegyverkezési hajsza, általa a Szovjetúnió váratlan összeomlása, a máltai paktum, majd a civilizációk háborúja (Huntington), a világterrorizmus kialakulása, többszöri Öböl-háborúk, 2001. IX. 11., NYC-ben a szabadkõmûves szimbólum WTC-tornyok ledöntése és a paranoiás terrorizmus-ellenes koalíció, illetve az orwelli világállam koncepciója, kialakulása. A történelem kényszerpályája a hasonmások’ életmûve! 12. AZ ÁLDOZATI BÁRÁNY “A magyarság, a magyar küldetéstudat és áldozatvállalás, illetve a keresztény világ nagy kérdései összefüggenek és e szerves kapcsolatot 3 magyar király sorsában lehet jól szemléltetni. A magyar küldetés-tudat központi gondolata egy egész emberiségnek szóló üzenet, amely az Igazsággal van összefüggésben. Az Élõ Égi Igazságról, vagyis a legyõzhetetlenrõl van szó, aki Isten önvédõ Megnyilatkozása, a leg-nagyobb Erõ, a legszilárdabb Hatalom. A magyar küldetéstudatban a magyarság különleges szerepe ennek az Élõ Égi Igazságnak a méltó szolgálata. E küldetéstudat csak az egész emberiségre vonatkoztatva értelmezhetõ. Nem a hun uralkodó Atilla dönti el, hogy Isten ostora’ lesz, nem Szent István dönti el, hogy megteremti egységes keresztény birodalmát (szakrális világ-királya’ lesz a kereszténnyé váló, meg-igazuló emberiségnek), s nem Hunyadi Mátyás dönti el, hogy õ meg-tisztulásra kényszeríti a keresztény világot. Isten akarata teljesítõi õk s ezért indulnak el útjukon. Az út a nnak ellenére nem egyforma, hogy Szent István is, és Hunyadi Mátyás is tudatosan felvállalja az atillai hagyomány folytatását. A három király közül most csupán Mátyásról kívánunk részletesebben szólni. Mátyás király azon törvényeknek a megalkotását kényszeríti ki, amelyek segítségével a nemzet túlélheti az iszlám világ pusztító támadását. Mátyás szinte felfoghatatlan cél-tudatossággal küzdött a királyi hatalom gyöngítéséért (!), és ha más alapján nem tehetnénk, akkor ennek alapján feltételezhetnénk, hogy Isten akaratát teljesítvén készítette fel a magyar nemzetet a nehéz el- jövendõre. Kocsis István szerint Mátyás utolsó szakrális királyként végrendelkezik a törvényalkotásával. Rá is kérdez, hogy õ szakrális királyként egy olyan uralkodó, aki nem gyõzhet? Akivel közli az Ég, hogy Országa keresztre feszíttetik?! 13. KÜLDETÉSTUDATBÓL KIVÁLASZTOTTSÁGTUDAT Miféle összefüggés lehet e drámai helyzetben küldetéstudat és közjog között? A magyar küldetéstudat ugyanis az Atillától Mátyás királyig tartó idõszakban gyökeresen átalakult. Megváltói áldozatvállalássá, kiválasztottság-tudattá minõsült át, legfõképpen a közjogi változások eredményeként. Mátyás királlyal a magyar küldetéstudat változása felgyorsul, – de sokkal nagyobb az a változás, amelyen Trianon után esik át. A kalapos király’, vagyis II. József német-római császár, aki magas rangú szabadkõmûves is volt, példátlan energiával látott hozzá a magyar nemzet felszámolásához, amelynek a magyarság keményen és sikeresen ellenállt. (...) Ámde Trianonban valami rend-kívüli dolog történt. Olyan nagy csapás érte a magyar nemzetet, hogy a magyarság az ellenfelet valami földöntúli erõvel azonosítja. Eme meggyõzõdésének a következménye a küldetéstudat újabb változása, minõségileg mássá válása. Trianonnal szembesülve mindenkinek, aki meg akart magyarnak maradni, arról kellett meggyõ zõdnie, hogy a magyar nemzet küldetése hasonló azon áldozati bárányhoz, amelyet Izrael népe is Jom Kippur idején, az engesztelés napján Izrael bûneit viselve feláldozott. A magyarságot Trianonban nem mint fõbûnöst’, hanem mint legártatlanabbat büntették mindenki helyett – ellenfél és szövetséges helyett – egyaránt. Ez pedig a magyar nép metafizikai dimenziójának bekapcsolása nélkül érthetetlen. Kocsis István meg-gyõz bennünket arról, hogy már Mátyás korában elkezdõdik a régi magyar küldetéstudat megváltói kiválasztottság-tudattá válása. jó ha figyelünk

külföldre is

14. A SÁTÁN A FÕELLENSÉG A magyar küldetéstudat Mohács után már bizonyos bûntudattal is társult, és e mögött az lappanghatott, hogy az újkorban legyengült magyarság alkalmatlanná vált a régi magyar küldetés teljesítésére. (...) A nemzet metafizikai hátterét képezõ transzcendens dimenzióban a negatív erõ, amit nevezhetünk Sátánnak is (...), a magyar nemzetet valamiért ellenségének tekinti, s ez a metafizikai gonosz, a Sátán az Úr Jézusra emelt fegyverrel sújtott le rá. Trianon nem magyarázható az Isten haragjával: Trianonban a világot irányító negatív erõk leg-látványosabb, legsúlyosabb ellentámadásának lett a magyar nemzet a szenvedõ alanya. A háttérhatalom egyszerûen feláldozta Magyar-országot, úgy, hogy már a saját elveit – a történelmi, az etnikai és az önrendelkezési elvet is – felrúgta. (S félõ, hogy ami 1990., a rendszer-váltás óta történik, az Trianon végzetének a legvégsõ beteljesítése. – Cz. L.) (...) Mikor az 1867-es kiegyezéssel a magyar uralkodó osztály szövetségre lépett a Habsburg-d inasztiával, akkor hazánk a háttér-hatalom ellenségévé vált, oly országgá, amelyet fel kellett számolnia. 15. A SZKÍTA-MAGYAR HITVALLÁS A Szentkorona-tan az a magyar vallás, amely 1000-ig a keleti, vagy szkíta kereszténység befolyása alatt állt. Ez a magyar vallás egyenlõ minden hiteles keresztény vallás és a Szent Korona misztériumának a szintézisével. Ha errõl lemondunk, akkor lemondunk a magyarság metafizikai dimenziójáról, vallásos összetartó erejérõl, amely viszont más népek történelmének a tanúsága szerint is igen erõs nemzetfenn-tartó erõ. (...) A magyar trianoni pszichózisnak a mélységét mutatja, hogy már 1920-ban is nyilvánvaló volt: a történelmi Magyarország feldarabolása nemcsak, hogy nem volt szükségszerû és ésszerû, de váratlanul is érte az ország lakosságát. A történelmi Magyarország megmaradt volna, ha méltóképpen védekezik, mikor a román és cseh csapatok megkezdték területének megszállását. A csehek és románok akciója nemzetközi jogilag is vitatható lépés volt, hiszen a háborúnak vége volt és a fegyverszüneti egyezményeket már megkötötték. Az ön-védelem azért maradt el, mert olyan politika i erõk jutottak Magyar-országon hatalomra, akik vagy képtelenek voltak levonni megfelelõ következtetéseket, vagy pedig maguk is együttmûködtek a trianoni határokat meghúzó háttérhatalommal. Kocsis István így írt errõl: 16. A KOLLABORÁCIÓ GYÖKEREI Semmi sem felfoghatatlanabb a történelmünkben, mint a Károlyi-Jászi-féle magyar politikusok magatartása, akik a honvédelem meg-szervezése helyett az önvédelmi ösztönt ébren tartó Szentkorona-tant, és az egész magyar közjogot, közjogi intézményrendszert taposták el nagy diadallal. Csak úgy mellékesen feloszlatták a hadsereget is ..., aztán a tragikus következmények láttán – sértõdötten és hisztérikus hangulatban – átadták a hatalmat az Oroszországból meghatározott feladattal hozzánk küldött ügynököknek (Kun Béláéknak).’ E sorok írója is egyetért azzal, hogy ha a Károlyi Mihály vezetésével 1918-ban hatalomra került szabadkõmûvesek nem tagadják meg a magyar alkotmányt s közjogi intézményrendszert, úgy a világháború ellenére sem léphette volna át az újjáalakuló román, valamint az akkor létre-jövõ cseh hadsereg a magyar határt." 17. BÛNHALMOZÓ XX. SZÁZAD Súlyos analógiát ismerhetünk fel Trianonnal a II. világháborút lezáró párizsi békeszerzõdés, illetve a jaltai egyezmény esetében is. A német megszállást (1944.) a háború befejeztével mindjárt követte az orosz, mely ideiglenesen’ 46 évig tartott. Magyarország a szovjet birodalom – a Nyugat által is elfogadott – szerves részévé vált; mondhatnánk úgy is, hogy 1945-ben a megszálló Szovjetúnió (a késõbbi amerikai elnök, Ronald Reagan szavaival élve: a Gonosz Birodalma) fegyveres ereje tette lehetõvé, hogy újabb moszkovita klikk (Rákosiék) nyomhassa víz alá a magyar ön- és küldetéstuda21

tot, két generációt is rászoktatva’ a szabadkõmûves módszerek és uralom szolgalelkû elfogadására. Ha a magyar elit 1990-ben nem feledkezik meg (egy tál lencséért!) az igazi magyar alkotmányról, a Szentkorona-tan jogfolytonosságáról, – úgy ma Magyarországnak saját alkotmánya lenne, nem lenne adóssága, és rendelkezhetne a teljes nemzeti vagyonával (ami mind külföldi kézbe került); nem kellett voln a segélyekért, támogatásokért bekönyörögnie magát az Európai Únió nevû restaurált Nyugat-Római Császárságba’, mely

Forrnak bennünk az indulatok Trianon miatt, de a Kárpátok gerincén végigfutó egykori magyar államhatárt már csak néhányan siratják. Az ipartörténetben járatosak még tudják, hogy a mai resicai vasúti javítóüzem valamikor „magyar vasúti mozdonyokat” gyártott, és Fiume valamikor magyar kikötõ volt. Aki ott járt, láthatta a Budapesten öntött vasbakokat. Egyre kevesebb magyarnak fáj azonban, hogy a vasbányáinkat is elvették, hiszen évek óta nem termelnek belõlük vasércet. A közel száz évvel ezelõtti ipari területeken, ahol akkor még a magyar államrend és -érdek uralkodott, és tisztességes megélhetése volt az embereknek, az államfordulat óta mindmáig a szegénység az úr. Az ott élõ magyarokkal ki törõdik? Az új államhatalmat még állampolgári okon sem érdekli sorsuk – legyen gondjuk önmagukra, vagy takarodjanak onnan. Legújabban egy varázsszót ismételgetnek nekik: pályázzatok. Õk küszködve ezt megteszik, de a csodafegyver nem mûködik – csak mások nyernek, akiknek van összeköttetésük. A nemzet többségét nem bántja, mi történik a nemzet kisebbik részével, és az sem izgatja, hogy immár csaknem kilencven éve nincs egyazon állampolgársága nemzetünk tagjainak. A többség láthatóan annyira azonosult a szétszakítottsággal – jórészt a több mint negyvenévnyi kommunista uralom hatására -, hogy ma már elutasítja ezt az igényt. Így viselkedik a maradék Magyarország éppen regnáló – jogilag legitim – posztkommunista kormánya is, noha az alkotmány kötelezi õt az elszakítottak iránti felelõsségvállalásra. *** Lehet, hogy sokunkban Trianon hallatán a non, a nem visszhangzik, ami érthetõ, hiszen ez a tragikum – ha képesek vagyunk lelkileg újra és újra átélni -, lélektépõ érzelmeket vált ki. De érzékeljük-e, mit utasítunk el és mit fogadunk be, mit felejtünk el, és mivel azonosulunk? Emlékszünk-e, emlékezhetünk-e arra, hogy a történelmi ország közepén élõk, mit észlelhettek az „akkort” követõen? Bizonyára mindenkinek fájt a nemzethalált jövendölõ június negyedike, és a délután fél ötöt jelzõ harangszó. Egy épeszû magyar ember, vagy egy hungarus tudatú, de más anyanyelvû ember akkor nem 22

ideiglenes képzõdmény szabadkõmûves politikai tákolmány, épp úgy mint az egykori Szovjetúnió, s a mai egyeduralkodó világcsendõr, az Amerikai Egyesült Államok. Ha a magyar áldozat végül beteljesedik, elvész vele az egész világ is. Magyarország halott virág lesz a hamis virág, a világállam sírján... Vác, 2004. október 2.

érezhetett mást, csak gyászt. Idézhetjük Karinthy Frigyesnek a levágott végtagokból kisugárzó fájdalomról fiának írt megrázó levelét, vagy Juhász Gyulának verssorait a tragédiáról: „Nem kell beszélni róla sohasem, / De mindig, mindig gondoljunk rá”. Mégis sokan voltak olyanok, akiknek csak annyit jelentett Trianon, hogy megváltoztak a gazdasági és a piaci viszonyok, emiatt szegényebbek lettek. Ráadásul a nyakukba szakadt néhány szerencsétlen menekült és otthonából kikergetett rokon, akiket nekik kellett eltartaniuk az állam balsikerû politikája miatt. A Ferencvárosi rendezõ pályaudvaron pedig évekig álltak a vasúti teherkocsik tele, rokonság nélküli menekült felvidékie kkel, erdélyiekkel. Az események és a következmények megélõi egyszerre könnyeztek és káromkodtak. Az ország közepén élõk annak örültek, hogy nem a széleken éltek az elcsatoláskor, akik pedig az új államhatár miatt a szélre kerültek, hálát adtak az Istennek, hogy nem két kilométerrel beljebb húzták meg az új határt. El tudjuk képzelni, mit éreztek azok, akik túl kerültek ezen a képzelt vonalon? Akik bévül maradtak nem tudják elképzelni. Akiknek az elszakítottság jutott sorsként, nem akarnak emlékezni. És ha emlékeznek, az jut eszükben, hogyan álltak helyt, hogyan találtak magukra, hogyan maradtak meg magyarnak. De gondoljunk arra is, hogy a maradék ország közepén élõk közül hányan menekültek

Czike László

meg a Don-kanyarban leselkedõ biztos haláltól – csak annak köszönhetõen, hogy oda fõleg az elcsatolt és frissen visszacsatolt területek magyarjait vezényelték. Vesszen a férgese, hiszen ez egy eleve elvesztett háború, úgyis minden visszatér a nagyhatalmak által megállapított keretek közé – a magyar állam politikusai ezt már 1941-ben sejtették. A málenkij robotra is a visszacsatolt majd ismét elcsatolt területekrõl hurcolták el a legtöbb embert, élõanyag-hadisarcként mintegy százezret – a közülük életben maradtak további kálváriájáról regényeket lehetne írni. De kinek? Olyannyira telítõdtünk a borzalmakkal, hogy érzéketlenné váltunk az emberi szenvedések iránt. *** Trianon után bizonyíthatóan kettévált a nemzet, mégpedig úgy, ahogyan az megterveztetett: maradék magyarokra és elcsatoltakra. Úgy, mint a hóviharban, a menedékházban melegedõkre és a kint szorultakra. A bentiek – helyszûke miatt vagy hitevesztettségükben – marják egymást, a kinn rekedteket pedig a vihar tizedeli, meg az itt-ott rájuk csapó farkashordák. Be, a többiek közé nem mehetnek, de az is lehet, hogy egyre kevésbé kívánkoznak közéjük. Sem új házat, sem hazát nem tudnak maguknak építeni. Trianon után ismét kialakult a perem és a belsõ, a kint és a bent eltérõ helyzete, mint a végvári harcok idején. Csakhogy a végváriaknak volt stratégiájuk, volt társadalmi és gazdasági hátterük, küldetésük és utánpótlásuk, mert önként vállalták a végvári feladatot. Meg volt nevezve az ellenség és meg volt határozva a védekezés oka és célja. De ma az ellenséget nem tudjuk, vagy nem merjük megnevezni, hiszen akikkel szemben védenünk kell a nemzetet, azokkal évszázadokon át egy ügyet szolgáltunk, a történelmi haza ügyét. Legalábbis így gondoltuk. A hagyományaink szerint az ilyen nem lehet ellenség! Pedig miért ne lehetne? Hiszen aki Szent István országában a pánszláv eszme elkötelezettje volt, és azt prédikálta a pesti evangélikus-, mai Deák-téri templom szószékérõl 1838 nagy árvízének idején, hogy csak a szláv nyelven segítségül kiáltókat mentsétek, az nem sorstárs volt, hanem ellenség. Mit ad Isten, 2007. május 7-én õreá hivatkozott a szlovák kormányfõ a szláv összetartozá s példaképeként. jó ha figyelünk

külföldre is

Az ezerszáz éves magyar tapasztalat szerint ellenség az, aki betolakodó, akit ki kell verni innen. Trianon után megkíséreltek minket elüldözni vagy kitaszítani, esetenként kigyilkolni szülõföldünkrõl. Szerencsére nem teljes sikerrel. De ez nem viszonozható, és nem csak azért, mert nem lehetséges. A megmaradás és az újraépítkezés hatékony módszerének hiányában a végvárak peremmé válnak. A végvár a külsõ arcvonal védekezési pontja, ahonnan nem csak védekezni kell és lehet, hanem fokozatosan vissza is lehet foglalni azt, amit elbitoroltak tõlünk. A perem azonban a hátország részérõl magára hagyott terület, ami fokozatosan töredezik. *** Trianon által egy kegyetlen jogi következményekkel járó megoldhatatlan zûrzavarba kerültünk. Az 1920. június 4-ei döntés elõtt, ezer esztendõn át egységes jogrendszerben éltünk, mindannyian a magyar király, ezáltal a Szent Korona alattvalói voltunk. A liberális jogállam beköszöntével pedig egy modern politikai nemzet tagjává váltunk. A történelmi, a hagyományok szerinti, a mûveltségi és a politikai összetartozás bennünk, magyarokban egységgé forrt össze. Ez az egység néhány száz évvel korábban is létezett, az újkorban éppen csak a Szent Koronához való tartozás tudatát kezdte felváltani a modernebb állampolgári tudat. Ebbe a közegbe vágott bele Trianon, mert mindazt, ami addig volt, folklórrá nyilvánította. Ez számunkra a legelfogadhatatlanabb mozzanat, mert a lelkünkbe vágó erõszakot éljük meg tragikumként. Európában a modern nemzetek – egy-két kivételtõl eltekintve – a felvilágosodás korától az I. világháborúig eltelt idõszakban alakultak ki. A modernséget azonban nem kell misztifikálni. Ez csupán azt jelenti, hogy az uralkodóhoz való hûséget az jó ha figyelünk

külföldre is

állampolgári lojalitás, a választójog kiteljesedése, a jogok és a kötelességek rendszere váltotta fel. Csakhogy a lojalitás két fontos részbõl áll össze. Egyik részét alkotja az állampolgár alávetettsége az állam törvényeinek, valamint ezeknek a törvényeknek a folyamatos módosítási igénye. A másik részét az ember egyéni joga és csoportos önrendelkezési igénye alkotja. A lojalitásnak ezzel az összetettségével való szembesülésünk miatt élünk Trianon óta folyamatosan görcsökben, mert a törvényeknek való alávetettséget ugyan folyamatosan számon kérik rajtunk, de a jogszolgálati részét megtagadják tõlünk. A „végzetes nap” utáni két évtizedben a görcsöt valóban a történelmi állam elvesztése okozta. De késõbb – és most is – leginkább az váltja ki a görcsös állapotot, hogy bennünk maradt a Trianon elõtti politikai és etnikai nemzet egységének az élménye, és ezt nem tudtuk helyettesíteni a politikai nemzet új eszményével. Még a maradék Magyarországon sem, mert fokozatosan megszûnt a nemzetpolitika, az állampolitika, a kormánypolitika és a hatalmi politika egysége. Az elszakítottságban pedig még esély sem adódott erre, hiszen az odakerült magyarok és az új államok politikai érdeke között az elsõ pillanattól, alig csillapodó szöges ellentét feszül. *** Tévedés lenne azt hinni, hogy csak magyar nemzetünk belsõ vízválasztója volt Trianon. Máig történelmi törésvonalat jelent környezetünk többi népe és mi közöttünk a Baltikumtól a Balkánig. Ebben az észak-déli irányú, mintegy kétezer kilométernyi fesztávolságú térségben nem él egyetlen nemzet sem, amelyik hozzánk hasonlóan értelmezné az I. világháborút lezáró békerendszert. Még ha meg is értenek bennünket, más az élmé-

nyük, és nem utolsósorban más az érdekük. A valóság tükrében hamisnak bizonyul a bölcseletileg igaz állítás, miszerint azonosak az érdekeink, csak nem ismerjük fel õket. Mintha azoknak lenne igazuk, akik a társtalanságunkat misztifikálják. Pedig igazuk azoknak van, akik úgy vélik, hogy az érdekek tudatosan lettek elválasztva egymástól és szembeállítva egymással. A Trianonban szétszakított magyarság szempontjából ezen túl is létezik egy további, nyilvánvaló állapot: a nemzetet összetartó szálak önmaguktól – egy döntés következtében – nem szakadtak el. A nemzet, amely évszázadokon vagy talán több mint egy évezreden keresztül alakult ki, egy aktussal több önálló létû darabra nem választható szét. A magyar nemzet, amely Trianonban több állam lakójává vált, egységes maradt – még politikai értelemben is – még ha vannak is közöttünk árulók, lanyhák, langyosak, idegenlelkûek, nyerészkedõk. Csak a jog idiótái gondolják, hogy a nemzetközi jog szerint hozott döntések egy csapásra a tudatot is átalakítják. A közjog szerint, ha meg is szûnt az egységes politikai magyar nemzet, a tudatban továbbra is él a politikai nemzet hagyománya. Nemzetünk hagyományai szerinti összetartozásán túl létezik az összetartozásnak más mértéke is: a közös felelõsségérzet. Ez lehet akár egy új, az államhatárokon átívelõ politikai összetartozás alapja. A közös felelõsségérzet ugyanis sokkal többet jelent, mint az individualizmuson alapuló állampolgári tudat. A felelõsségérzet erejénél fogva válhat államhatárokat átívelõ erkölcsi értékké is, aminek ma már hagyománya is van. Ha elvonatkoztatjuk a nemzettõl, az azonos értékek kozmopolitizmusát jelenti – például az emberi jogok védelmét. Ha a nemzeten belül értelmezzük, a közös felelõsségérzet a nemzetet összefogó közértéket jeleníti meg. A nemzetért érzett közös felelõsség erkölcsi súlya nagyobb, mint az államjogon nyugvó állampolgári öntudaté. Az állampolgár jogi értelemben nem érték, csak alany, élõ állomány, adófizetõ. Az individuális érték az ember, az Isten teremtménye. A nemzet azonban kulturális értelemben, történelmileg és politikailag is érték, becses közkincs. Mint az egyház, ami individuálisan szintúgy nem létezik mint a nemzet, csak közösségként. Ha felelõsséget érzünk a nemzetért, akkor felelõsen fogunk viszonyulni a nemzet tagjai iránt is, tehát önmagunkhoz is. Ha felelõsek vagyunk önmagunkért, akkor tetteinkben felelõsek vagyunk a többiekért is. Mert önmagunkban nem vagyunk nemzet, csak közösségként. Duray Miklós Felvidék.ma

23

(TRIANON, 1920. június 4.) » MARTON VERONIKA Mottó: Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás. (Delcasse) Pár éve Romániában, az Ojtozi szorosnál jártam. A szoroson túl Moldva, innen Erdély. Egy nénikével beszélgettem. Ott lakott a hágón: „Tudja kedveském, amíg világ a világ, a magyar határ mindig itt lesz a Kárpátok gerincén.” A történelmi Magyarország, a Kárpátok övezte föld, Európa közepe. Minden oldalról jól védhetõ, természetes határokkal övezett. Tökéletes földrajzi és gazdasági egység. Sokak szerint Magyarország határait nem is az emberek húzták meg, hanem maga az Isten alkotta. Magyarország évszázadokon keresztül védelmezte Nyugatot, óvta az európai kultúrát a tatárdúlástól, a török pusztítástól. Végül keserûen kellett tapasztalnia, hogy saját magyar halottjai helyét a szerbek, a románok és a tótok foglalták el. Európa meg az I. világháborút lezáró békekötéskor „hálából” e népeknek ajándékozta azokat a területeket, melyekért a magyarok véröket ontották. Magyarországot megbüntették, mert elhanyagolta az egyesítést, és hagyta saját földjén nemzetiségeit szabadon fejlõdni. Ha valóban elnyomta volna õket, mint ahogy állítják a szomszédaink, nem lennének trianoni határok, s oly nagy lenne hazánk mint Franciaország. Magyarországnak az idegenekkel való bánásmódját I. István határozta meg: A vendégnek és az idegennek adj helyt országodban! Hagyd meg nyelvöket, szokásaikat, mert gyenge és törékeny az ország, amelynek csak egy nyelve és azonos szokásai vannak! István király ültette el azt a magot, amely ezer év múltán Trianon fájává terebélyesedett, mert a menekültként érkezett és befogadott nemzetiségek az I. világháború után ádáz dühhel vetették magukat hazánkra. A románok a XII. századtól a török elõl menekülve húzódtak Erdélybe. A szerbek a XV. századtól kezdve szintén a török elõl menekültek A szlovákok õseit, a tótokat az avarok határõrnépként telepítették az Északi Kárpátokba, s csak a jobb megélhetés kedvéért húzódtak az Alföldre. Az erdélyi szászokat II. Géza (1141-1161) magyar király hívta be. A svábok a török kiûzése után a XVIII. században érkeztek. Horvátország a XII. században örökségként került a Magyar Koronához. A ruténok a XII. században keletrõl menekültek Magyarországra. A muraközi vendek erõszakkal soroltatnak a horvátokhoz. Hivatalosan nem is külön nemzetiség pedig azt tartják magukról, hogy a XIV. században betelepült franciák (templomosok) leszármazottjai. 24

A zsidók csak mostanság kezdik magukat nemzetiségnek érezni. Elsõ csoportjuk a Géza fejedelem idején érkezett. A XIX. század végétõl tömegesen vándoroltak be Galíciából. A történelmi Magyarországon számuk kb. egymillió volt, ma is ennyien élnek a trianoni határokon belül! Jelenleg is folyamatosan telepednek hozzánk a Szovjetunió utódállamaiból. A bevándorolt rokonnépek, a kunok, a jászok, az úzok, a besenyõk stb. maradéktalanul beolvadtak a magyarságba, mert sem fajilag, sem nyelvileg nem különböztek tõle. Ellenkezõ esetben éppúgy megõrizték volna nemzeti azonosságtudatukat, mint a többi nemzetiség. A Magyar Szent Korona magába foglalta a nemzet hagyományos szabadságjogainak biztosítását fajra, nyelvre, nemzetiségre való korlátozás nélkül. A nemzetiségeink mindegyike századokig teljes egyetértésben élt a magyarokkal, s csak osztrák hatásra lettek ellenségek (Divide et impera!). Kulturális szintjük és életszínvonaluk messze magasabb volt, mint az anyaországban élõké. A török uralom elmúltával a szomszédos népek létrehozták saját nemzeti államaikat. Ez hatott a nálunk élõ rokonaikra is, akik nem is a saját területükön érlelõdtek nemzetté, hanem Magyarországon, ahol soha nem üldözték õket. A szlovák nemzeti mozgalom, a Slovenská matica a múlt század derekán Pesten kezdõdött. Emiatt a szlovákok Pestet fõvárosukként emlegetik. A századforduló román értelmisége a debreceni egyetemen anyanyelvi oktatásban részesült. 1544-ben Kolozsvárt nyomtatták az elsõ román nyelvû könyvet. A szerb nemzeti mozgalom és a szerb irodalmi mûhelyek is Pesten szervezõdtek a múlt században. E nemzetiségek a Magyarország testébõl kiszakított területeket nem harccal, hanem cselvetéssel, hazugságokkal, a történelmi tények hamisításával szerezték meg, és adták a kezére az alig 100 éves államiságra visszatekintõ országaiknak. S ehhez a I. világháború un. gyõztes hatalmai (USA, Anglia, Franciaország és Olaszország stb.) hozzájárultak. Nagyon kevesen tudják manapság, hogy mi történt az I. világháborút követõ békekötésen. Még kevesebben tudják, miért lett Magyarország bûnös nemzet, miért kellett eltûrnie, hogy elvegyék területének 2/3-át és népességének 3/5-ét. Cseh ismerõsömmel vonaton jöttünk Budapestrõl. A komáromi hídnál a túloldalra mutattam: Nekünk, magyaroknak mindig összeszorul a szívünk, ha átnézünk a Dunán. Fáj, hogy elveszítettük. Miért mondom ezt? – kérdezte az ismerõsöm. – A magyar bûnös nemzet, megérdemelte. Egyébként is, ha valamelyik szlovákiai magyarnak nem tetszik, jöjjön Magyarországra, senki nem tiltja. A beszélgetés során kiderült, hogy minden holmiját, házát, szívét hagyja ott, csak menjen el. Nem értettünk egyet. Ha egy cseh értelmiségeinek, hetvenöt évvel a trianoni békekötés után is ez a véleménye, és ezt komolyan is gondolja, akkor semmi könyörületet nem várhatunk a világtól, de segítséget sem. jó ha figyelünk

külföldre is

Magyarország az I. világháború befejezõdése után Németországgal, Ausztriával, Törökországgal és Bulgáriával együtt vesztes maradt. Mindegyik országot területcsonkítással büntették meg, de a legnagyobb veszteség Magyarországot érte (ld. az 1. és a 2. sz. táblázatot). Ennek oka, hogy Magyarország útjában állt és áll a világnak, az egyes érdekcsoportoknak, ezért elhatároztatott, el kell tûnnie, vagy legalábbis életképtelenné kell zsugorodnia. Oroszország többször próbálkozott már a háború kirobbantásával, de mindig sikerült diplomáciai úton elodázni. Az oroszok célja az volt, hogy egy egységes szláv államot hozzanak létre Eurázsiában. E terv egyedüli akadályozója az Osztrák-Magyar Monarchia, fõleg Magyarország volt. Az oroszok megtalálták szövetségeseiket a Monarchia kis szláv népecskéiben a csehekben, a szerbekben és a tótokban. Segítõjük a háttérben Franciaország ill. Románia volt. Masaryk és Benes, a két cseh értelmiségi vállalta a pánszláv mozgalom vezetését, és mesterien kiszolgálták orosz megbízóikat. Osztrák-magyar állampolgárságuk dacára õk ártottak a legtöbbet Magyarországnak. Taktikájuk és kezdeményezõképességük jó diplomáciai érzékkel párosult. Számos szláv és nem szláv szabadkõmûves politikust, nemzetközi újságírót nyertek meg a pánszláv eszmének. A századforduló elejére az Osztrák-Magyar Monarchia megérett a változásokra. Ennek szükségét a Monarchia vezetõi is felismerték: Ferenc Ferdinánd osztrák trónörökös Horvátország és Szlavónia részvételével katolikus szláv uniót akart létrehozni. Oroszország és Szerbia nem nézte jó szemmel e tervet. Ezért 1914. június 28-án Gavrilo Princip szerb diák meggyilkolta Ferenc Ferdinándot és feleségét. A szerb konfliktust az Osztrák-Magyar Monarchia békésen akarta rendezni, de orosz utasításra Szerbia minden békés kezdeményezést visszautasított. Így a Monarchia 1914. július 23-án ultimátumot küldött Szerbiának. jó ha figyelünk

külföldre is

A közvélemény úgy tudja, a háborút Ausztria-Magyarország robbantotta ki, mégpedig gr. Tisza István magyar miniszterelnök hatására. Ma már köztudott, hogy Tisza volt az egyedüli a Monarchia kormányában, aki ellenezte Magyarország hadbalépését. A francia hivatalos körök ádáz ellenségeink lettek, mert az 1871-es francia-porosz háborúban Magyarország nem mellettük harcolt, mert Franciaország Oroszország szövetségese volt. A magyarok úgy tartottak az orosz veszélytõl, hogy még a franciákat sem támogatták. Inkább az osztrákokkal együtt a németekkel szövetkeztek, ennek ellenére a háború idején nem volt magyar katona a francia fronton. 1879-ben létrejött a német-osztrák-magyar kettõs szövetség, késõbb Olaszország majd Bulgária és Törökország is csatlakozott hozzájuk, s így létrejött a Központi Hatalmak Szövetsége. (Az olaszok a háború kitörésekor kiléptek). Ellensúlyozásul l892-ben Oroszország, Franciaország, Anglia és az USA létrehozta az Entente Szövetséget. A világ két ellenséges táborra szakadt, már csak az erõpróba, a háború volt hátra Az 1918. július 24-i orosz mozgósítást a franciák elõl két napig sikerült eltitkolni, akik csak az erre fel elrendelt német mozgósításról szereztek tudomást. Az oroszok mégis úgy tájékoztatták Franciaországot, hogy az orosz háborús intézkedés a német mozgósítás következménye. Masaryk 1916-ban állt elõ a már l904-ben megszerkesztett követeléseivel, miszerint a „cseh nép független, önálló alkotmánnyal bíró cseh államot követel, Magvát a cseh-morva-sziléziai tartományok és a hozzácsatolt magyar Felvidék képezné. (Ekkor még nem használták a Szlovákia elnevezést.) Követelték, hogy az így létrejött Csehországot Magyarország testébõl kihasított, nyugati folyosó 25

kösse össze a szerb és a horvát néppel, hogy könnyebbé váljon a cseh ipari állam és a szerb agrár-állam közötti összeköttetés. A cseheknek pedig kijutásuk legyen a tengerhez. ”Kinyilvánította, hogy az „új cseh állam Oroszországhoz köti sorsát. A csehek és az oroszok osztoznak a Felvidéken. A csehek megkapják a Ruténföldet, Munkácsot, Ungvárt és Mármarosszigetet. ”A cseh nép akarata, hogy az új cseh államnak, mint királyságnak orosz nagyherceg legyen a királya“. Az orosz cár bukása után Masaryk elejtette a korábbi gazdáival való közösködést. Masaryk, az egyetemi tanár 1924-ben maga árulta el, hogyan fáradozott egy ”jó" béke megteremtésén. Már 10 évvel a szarajevói merénylet elõtt a pánszláviszmusra nevelte, buzdította a szláv ifjúságot, anélkül, hogy összeütközésbe került volna a Monarchia hatóságaival. A csehek nem harcoltak a háborúban, mégis õk kapták a zsákmány oroszlánrészét. Amikor Clemenceau végre, de túl késõn tisztán kezdett látni a „gyõzelem sakáljai”-nak nevezte õket. A pánszlávistákkal megdolgozott közvélemény egyengette a bizalmas tárgyalások menetét, így mire a békekonferencia összeült, már megvolt a döntés: Magyarországnak pusztulnia kell! Erõsen közrejátszott Magyarország könyörtelen feldarabolásában az a körülmény, hogy elõször megnyirbálták, majd a háború után betiltották a szabadkõmûvességet. A románok 1916-ban megváltak osztrák szövetségesüktõl, csatlakoztak az Entente-hez, s hadat indítottak a Monarchia ellen, azaz megtámadták Erdélyt. Árulásukért Franciaország odaígérte nekik Erdélyt és a Partiumot. 1916-ban a Monarchia támadásai elõl az egész szerb hadsereget Korfu szigetére menekítették, számítván arra, hogy a háború befejeztével, a békekötéskor jó hasznukat veszik. 1917-ben, az orosz-osztrák különbéke felmerülésének idején Franciaország magyar területeket ígért a cseheknek, akik orosz és ukrán területeket is kértek, mondván csak addig, amíg Oroszország vissza nem nyeri erejét, vagyis a bolsevizmus bukásáig. A békekötéskor mind a románoknak mind a cseheknek tett ígéreteket teljesítették. 1918-ra mindkét hadviselõ félnek elege lett a háborúból, csak az alkalomra vártak, hogy befejezhessék. Kapóra jött Wilson amerikai elnök l918. elején közzétett un. 14 pontja, amely kimondja a Monarchia népeinek önrendelkezési jogát s hogy e jogot tiszteletben fogják tartani. Bízva ez ígéretben, az Osztrák-Magyar Monarchia hadserege letette a fegyvert. 1918. november 3-án Páduában Weber tábornok Ausztria a részérõl aláírta a fegyverszüneti egyezményt, amely kimondja, hogy Ausztria és Magyarország területe mentes legyen minden katonai megszállástól. A francia kormány alig egy hónappal a fegyverszünet megkötése után elvetette a wilsoni 14 pontot és elfogadtatta az elvét. A trianoni területrablás nemcsak a pánszlávisták és a békekötõ hatalmak bûne, akarva-akaratlanul kivette belõle részét a korabeli magyar vezetés is. 1918. októberében Budapesten létrejött a Magyar Nemzeti Tanács. Elsõ ténykedése gr. Tisza István miniszterelnök meggyilkoltatása volt. Az új, Károlyi-féle kormányban a legfontosabb posztokat a kommunisták foglalták el. A kommunista Linder Béla kijelentette: Nem akarok több katonát látni, csak a kaszárnyákban! Így a Károlyi kormány beleegyezésével, a teljesen ép és sértetlen magyar hadsereg harc- és védelemképes részét leszerelték és szélnek eresztették, lehetetlenné téve az ország védelmét. Katonailag légüres tér jött létre Magyarországon. Ezt az intézkedést az Internacionálé is szentesítette, ha éppen nem annak a sugallatára történt! A Károlyi kormány egy nappal a páduai fegyverszünet megkötése után, 1918. nov. 4-én, Belgrádban békét akart kötni d’Espery tábornokkal, a társult hatalmak balkáni hadseregének vezetõjével. Mivel 26

egy hadsereg tábornokával nem lehet békét kötni, katonai egyezmény lett belõle, amit 1918. nov. 13-án éjjel 1/2 12-kor írtak alá. Ebben a magyar kormány hozzájárult, hogy a szövetséges és a társult hatalmak (csehek, szerbek, románok) csapatai egy esetleges német támadás elhárítására elõrenyomulhassanak a Maros-Szabadka-Pécs vonaláig. Ekkor a 300 ezer fõs német hadsereg kivonulóban volt Romániából, hisz már 1918. nov. 11-én megkötötték a román-német különbékét. Sajnos a román-német különbéke után Károlyi nem hatálytalaníttatta a „Belgrádi egyezmény”-t, ezért a román csapatok erre hivatkozva, a franciák jóváhagyásával, a kivonuló németek után megszállták Erdélyt a Szatmár-Nagyvárad-Beszterce vonaláig. A magyar kormánynak a fegyverszüneti egyezmény értelmében jogában állt volna fegyverrel védekeznie, de nem volt hadserege. Egyedül a Kratochwill vezette Székely Hadosztály állt ellen, nem sokáig védte Erdélyt, mert Kún Béla hatalomra kerülése után nem kapott utánpótlást. A román túlerõvel szemben megadta magát. A román hadsereg erdélyi elõrenyomulásának alig ismert oka, hogy a franciák Oroszországban milliárdokat ruháztak be, amit csak a szovjet megsemmisítése révén tudtak volna visszaszerezni. Clemenceau l918. októberében megbízta Foch marsallt, hogy a románok bevonásával készítse elõ a szovjet elleni hadmûveletet. Mivel Románia nem támadta meg a szovjetet, a franciáknak ki kellett üríteniük az elfoglalt délorosz területeket, pl. Ogyesszát. Közben Magyarországon Károlyi átadta a kommunistáknak a hatalmat (Kún-Kohn Béla). A románok ezt arra használták fel, hogy elhitessék a nagyhatalmakkal, Európa számára sokkal nagyobb veszélyt jelent egy kommunista Magyarország, mint a távoli szovjet. Így, Bratianu román miniszterelnök kérésére engedélyezték, hogy a Foch terv végrehajtása helyett Románia Magyarországot szállja meg. Sõt, az Ukrajnában harcoló nyugati intervenciósok helyzetének megnehezítésére a magyar kommunista kormány megnyitotta Budapestet román hadsereg elõtt. A szerbek, még a német-román fegyverszünet megkötése elõtt megszállták a védtelenül hagyott Délvidéket és Baranyát. Wilson 1918. október 23-án ismerte el a rutén nép önállóságát. Erre Masaryk 1918. október 25-én írásos szerzõdést kötött né-hány, Amerikába kivándorolt ruténnal, akik a rutén nép nevében csatlakoztak a leendõ Csehországhoz. Az Ungváron megalakult Rutén Nemzeti Tanács meg a Magyarországgal való unió mel-lett foglalt állást..., de Ungvár messze esik Párizstól. 1918. december l-én Gyulafehérvárt, a magyarokat mellõzve a románok a szászokkal egyetemben kimondták a Romániához való csatlakozást. Ezután a magyarok részvétele nélkül kimondták a Délvidék Szerbiához való csatlakozását, amelyre a franciák áldásukat adták. 1918. december 21-én alakult meg Jugoszlávia, amit Wilson 1919. február 5-én ismert el. Ekkor megkapták Bácskát és Dél-Baranyát, és a horvátok megkérdezése nélkül Horvátországot. A Muraköz megszerzése nehézségekkel járt, mivel soha nem tartozott Horvátországhoz. A szerbek megkísérelték elfoglalni, de a helyi, vend lakosság elzavarta õket. Késõbb, a békekonferencián sikerült megszerezni. A békekonferencián elismerték Magyarország jogát a Muraközre, de valószínûleg cseh kívánságra Tardieu, a békekonferencia elnöke éjszaka a jegyzõkönyvet a szerbek javára meghamisította Így került Muraköz a szerbekhez. Fiumét 1918. október 29-én horvát csapatok szállták meg. A lakosság Olaszországhoz akart csatlakozni, de a szerbekhez csatolták õket. Csak 1920-ban, a Rapallói Egyezmény után lett szabad királyi város, majd csatlakozott Olaszországhoz. 1919. július 19-én Ausztria kapta meg a magyar Õrvidéket, Burgenlandot. Masaryk Nyugat-Magyarországot szláv korridorrá akarta tenni. Ezt a franciák támogatták, hogy egy esetleges másik háború esetén felvonulhassanak a németek ellen. Ezt a béketárgyaláson elvetették, ekkor Ausztria kérte e terv saját javára való módosítását. jó ha figyelünk

külföldre is

Túrócszentmártonban párszáz tót, minden felhatalmazás nélkül 1918. október 30-án kimondta a magyar Felvidék csatlakozását ahhoz a Csehországhoz, amelynek elsõ elnökét, Masarykot csak 1918. november 12-én választják meg. A magyarbarát tótok Kassán megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot és a Cseh-országhoz való csatlakozás ellen tiltakoztak. Kramarz, Csehország külügyminisztere nem ismerte el egyik határozatot sem, és az olasz tisztek vezette cseh hadsereggel elfoglaltatta a Felvidéket. Benes a londoni Times-nak nyilatkozta, hogy Budapesten kommunista uralom van, és Magyarország megszállása európai érdek. Ezzel a cseh megszállás legálissá vált. 1918-ban, a békekötõ hatalmakhoz intézett beadványában, hamisított népességi adatok alapján területet igényelt a cseheknek. Stromfeld Aurél, k.u.k. tiszt, majd Károlyi honvédelmi államtitkára emlékirataiban leírta azt a katonai koncepciót, amelynek vége Magyar-ország teljes felszabadítása lett volna: a Vörös Hadsereg által a csehektõl visszafoglalja a Felvidéket, nyugat felé kiûzi a cseheket, utána keletre fordul a románok majd délre a szerbek ellen. E tervnek megvolt a valós alapja! (12-14 magyar hadosztály és a székelyek.) A szövetségesek felszólították a magyar kormányt ürítse ki a magyarok felszabadította Felvidéket, sõt nem csupán a cseh, hanem a román és a szerb határ-szakaszon fegyvermentes övezetet hozzon létre. Sajnos a magyar kormány e kívánságokat maradéktalanul teljesítette, bízván a békekonferencia igazságos döntésében. Stromfeld Aurél erre le-mondott. Alig vonult ki a Magyar Hadsereg a Felvidékrõl bevonultak a csehek. A szerb és a román csapatok nemcsak a demarkációs sávot foglalták el, hanem mélyen benyomultak a magyar területekre. A románok átlépték a Tiszát és Bevonultak Budapestre. A csehek elfoglalták Salgótarjánt, bevonultak Budapestre. A szerbek berendezkedtek Baranyában. Budapestet az angol és a francia csapatok is megszállták. A magyar kormány, hadserege nem lévén, nem tudta megvédeni hazánkat az idegen megszállástól. Így a katonai területrablást már csak politikailag kellett szentesíteni. Törökországot éppúgy fel akarták darabolni, mint Magyarországot, de a török kormány az épen maradt hadseregét nem oszlatta fel, hanem Kemal Atatürk vezetésével a nagyhatalmak minden ellenkezése dacára, megvédte az ország etnikai határait. Az 1920. augusztus 10-i békeszerzõdés nagy területeket csatolt le Törökországról, de ezek az ország központjától messze estek és lakosságuk sem volt török. Az utódállamok, „a gyõzelem fogadott gyermekei”, a letûnt uralom leghûségesebb kiszolgálói „azokat gyûlölik akiknek ártottak” (Tacitus). Magyarországgal szembeni gyûlöletük rossz lelkiismeretükbõl fakad, s ez az érzés Trianon után sem hagyta el õket, sõt mindmáig tart... A szövetségesek a Tanácsköztársaság bukása után, a megszállt Magyarországon olyan kormányt akartak létrehozni, amely maradéktalanul beleegyezik a békefeltételekbe. Friedrich István ötnapos kormányzása idején a király Horthy Miklóst fõvezérré nevezte ki, majd az ultimátummal eltávolított román csapatok kivonulása után 1919. december 1-én megalakult Huszár kormány kapta meg a békeparancs átvételére, nem pedig a megtárgyalására idézõ levelet. Clemenceau 1919. május l-én egyszerre hívta meg a béketárgyalásokra Ausztria és Magyarország képviselõit. Csak az osztrákok tudtak elmenni, mert Magyarországon akkor már kommunista uralom volt. Így Ausztria jobb helyzetbõl tárgyalhatott és méltányosabb békekötésben is részesült. Az 1919. szeptember 10-én Saint Germaine-i békeszerzõdés Ausztria függetlenségét biztosította. A béketárgyalások alatt törvényessé vált az igazság elferdítése és a gyûlölet felkorbácsolása. A kis, társult államok egymással vetekedtek a magyar területek megszerzéséért és nem átallottak tisztességtelenebbnél tisztességtelenebb eszközöket felhasználni. jó ha figyelünk

külföldre is

Románia mind Ausztriával mind Franciaországgal szemben gyáván és hitszegõen viselkedett, ezért Clemenceau oly keményen rótta meg Berthelot tábornokot, a román-német különbéke és szovjet elleni meghiúsult támadás miatt, hogy sírva fakadt. Ennek ellenére remélte, hogy némi ügyességgel és pénzzel visszaszerezheti az elveszített elõnyöket. Ionescunak és Bratianunak ördögi ötlete támadt: Párizsba hívták a bukaresti társaságbeli szépasszonyokat. Valamennyiök célja Románia h-telének visszaszerzése volt, s addig ostromolták a konferencia politikusait, diplomatáit és szakértõit, amíg nem álltak Románia pártjára. A szerbek sem maradtak tétlenül. A szerb diplomaták amerikai fele-ségei és barátnõi teljesen feldúlták a tanácskozás résztvevõinek lelkivilágát. A csehek a hivatásosokat vetették be: a kis Doriát, a 72-es vöröshajú ügynököt Brünnbõl, madame Alexandre-t stb. A szállodai szobákban, a mulatók páholyaiban, az irodák titokzatos mélyén ezek az asszonyok többet ártottak Magyarországnak mint a tárgyalások résztvevõi. A szerbek tevékenysége arra irányult, hogy meghiúsítsák a horvátok és a szlovének független államának létrehozását. Történelmi jogokra sem átallottak hivatkozni, amikor bemutattak egy 1853-as osztrák térképet, hogy a Vajdaság mindig szerb terület volt, s a wilsoni elvek alapján joguk van rá. Azt elfelejtették közölni, hogy az 1848-49-es magyar szabadságharc után a Délvidéket Vajdaság néven leszakították a magyar államtestrõl. Dél-Baranyát azért tudták megszerezni, hogy Belgrád a magyar határtól lõtávolon kívül essen. Vita alakult ki a Bánát megosztásáról a szerbek és a románok között, ezért Clemenceau azt mondta: Legyen népszavazás! Tardieu ekkor berekesztette az ülést. Másnap mindkét fél bejelentette, hogy megegyeztek, ezért elte-kintettek a népszavazástól. Clemenceau még csak nem is tiltakozott. A csehek azért kapták meg az Ipolysarkot, hogy a cseh ágyuk lõtávolán belül legyen Budapest. A Felvidéket történelmi jogokra való hivatkozással lett az övék, mondván, joguk van a magyar Felvidékre, mert Szlovákia mindig is Csehországhoz tartozott, s csak az l867-es osztrák-magyar kiegyezéskor vették el a magyarok és Kassa cseh város. Az angolok ezt sehogy sem akarták elhinni, ezért semleges szakértõket küldtek Kassára Kamev és Karmazin személyében. A két újsütetû amerikai állampolgár Benes gyermekkori barátja, iskolatársa volt. Kassán a cseh megyefõnök fogadta õket, és Hanzalik cseh rendõr kíséretében egy hétig a konferencia pénzén kocsmában mulatoztak. A szállodában írták meg a békekonferencia fontos dokumen-tumát, miszerint Kassa cseh város. Ennek alapján a színmagyar Kassát Csehszlovákiához csatolták. Románia szintén történelmi jogokra hivatkozott. Bratianu miniszterelnök mély részvétet keltett, amikor kijelentette, hogy Románia határai egy-kor a Tiszáig húzódtak, és a magyarok fegyveres erõvel telepedtek közéjük, nyomták el õket. Elõterjesztésében azt mondta, hogy a kért területen 2,3 millió román mellett csak l millió magyar él. Orlando, olasz küldött felszólalt, hogy a román delegáció elõterjesztésében 2 millióval több volt: „A román hadsereg talán kiirtotta õket?” Újra csak Tardieu mentette meg helyzetet, mondván a román elõterjesztés nem a jelenlegi, hanem az 1916-os román követelésekre vonatkozott. Ezt a választ a konferencia elfogadta. A székelyeket nem számították a magyarok közé, mondván a székely a román egyik nyelvjárása (Romániában ma is erre hivatkoznak). Ha továbbra is hagyjuk, hogy a szlovákok, a románok és a szerbek a magyar történelmet ellopva építsék ki saját történelmecskéjüket, és igazunkat tudván még csak nem is tiltakozunk ellene, akkor valósággá válik Bratianu, román miniszterelnök l920. július l-én elhangzott óhaja: Nem nyughatunk addig, amíg a magyar népet gazdaságilag és katonailag tönkre nem tesszük, mert mindaddig, amíg Magyaror27

szágon az életképesség csírája megvan, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük! A békeszerzõdés aláírása után alig egy hónappal, a bûntudat mondatta ezt vele, mert Magyarországot életképtelenségével és csonkaságával együtt még mindig félelmetes ellenségnek tartotta. Szomszédaink még ma is félnek tõlünk. 1920-21-ben Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia létrehozták az un. „kis entente” szövetséget, Magyarország ellen. Alaptétele a következõ: “Ha a három ország közül bármelyiket külsõ támadás éri, még akkor is megszállják Magyarországot, ha a magyarok semlegesnek is nyilvánítanák magukat.” E megállapodást 1939-ben megújították és még ma is érvényes. Gr. Apponyi Albert 1920. január 15-én vette át a békefeltételeket, és engedélyt kapott arra, hogy másnap (!) egy órás elõterjesztésben észrevételeket tegyen. És amit az utolsó szó jogán mondott, semmivel sem volt kisebb jelentõségû, mint Kossuth megajánlási beszéde, csak Magyarország védõbeszédét a magyar iskolákban nem tanítják, a magyarok nem ismerik. Apponyi beszéde oly nagy hatást tett a békekonferencia tagjaira, hogy Clemenceau minden ellenkezése dacára vita kerekedett. Majd Apponyi Teleki Pál térképe alapján ismertette Magyarország nemzetiségi viszonyait és politikáját. Pitti, az olasz kormány nevében a békefeltételeket elfogadhatatlannak minõsítette: Magyarország szétdarabolása esetén a szláv túlsúly ellen nem lát semmiféle ellenerõt. Hivatkozott arra, hogy Olaszország a Monarchiával háborúzott, nem Magyarországgal. A csehek ezt sejthették, mert a január elején érkezett magyar küldöttséget háziõrizetben tartatták a franciákkal. Csak Apponyinak engedték meg, hogy rendõri kísérettel idõs korára való tekintettel egészségügyi sétákat tegyen. Féltek, hogy a magyarok megneszelik a tárgyalás kimenetelét, és ellenakciót kezdeményeznek, s akkor kiderül, hogy a tárgyalások hazug alapokra épültek. A szabadkõmíves Tardieu felelõs a Magyarország ellen elkövetett sok csalásért, hamisításért, hiszen mindenrõl tudott, mindent irányított és ellenõrzött. Mindvégig hû maradt cseh, szerb és román megbízóihoz. Clemenceau szabad kezet adott neki, mert nem tudott személyes érzelmein úrrá lenni: Fia minden ellenkezése dacára magyar nõt az érsekújvári Muzsnai Idát vette feleségül, s a házaspár állítólag éppen ez idõ alatt lett öngyilkos. Ezért egy ország büntettetett meg: Magyarország számára nincs könyörület. Választani kell a népszavazás, vagy Csehszlovákia megteremtése között!... és választottak. 28

Apponyi gróf hiába kérte a népszavazást: Magyarország fejet hajt, bármi lesz is az eredmény. Ne vegyék el a színtiszta magyar, határmenti területeket és a történelmi városainkat’! Ne bánjatok úgy e néppel, mint egy nyájjal....! A kérést Renner osztrák küldött javaslatára elutasították. Népszavazás két helyen Kismartonban és Sopronban volt. Állítólag az eredmények hamisítottak. Seaton Watson megfenyegette a magyarokat, ha nem írják alá a békefeltételeket gazdasági blokádot emelnek Magyarország ellen. A blokádot a kommunisták által piedesztálra emelt, szabadkõmíves Jászi Oszkár is támogatta a Bécsben, Benes sugallatára megjelentetett cikkében. Ekkoriban fogalmazódott meg Millerand francia külügyminiszter levele, melyben a szövetséges hatalmak nevében biztosítja Magyarországot, hogy a békeszerzõdés sérelmes rendelkezéseit a határmegállapító bizottságok útján fogják orvosolni. E levél 15 napos határidõt adott a szerzõdés elfogadására. Apponyi gróf nem vállalta a békediktátum alá-írását, mert a népszavazásra tett elõterjesztését nem fogadták el. De úgy, nyilatkozott, hogy bízik a Millerand levélben megfogalmazott hivatalos francia ígéretben, s nem fogja ellenezni Magyarország jóváhagyását. Millerand a békeszerzõdés aláírása után három héttel a határ-megállapító bizottságokat körlevélben értesítette, hogy a nagyhatalmak nevében vállalt hivatalos kötelezettségek érvénytelenek. Paleologue, francia minisztériumi fõtitkár megerõsítette a reviziós kijelentéseket, de ezért eltávolítottak a külügyminisztériumból. A magyarokat újra becsapták, kijátszották, mert valahol valakik eldöntötték, hogy Magyarország területe nem maradhat a magyarok hazája. Az aláírást a magyar kormány egyetlen tagja sem akarta vállalni, ezért sorsot húztak és 1920 június 4-én, délután fél négykor Trianonban Drasche Lázár Alfréd kíséretében dr. Bénárd Ágoston népjóléti miniszter könnyezve és reszketõ kézzel írta alá Magyarország nevében a békediktátumot. S ekkor Burgenlandtól a Székelyföldig, Szepességtõl Fiuméig meg-szólaltak a harangok. Gyászoltak, sírtak, átkozódtak a magyarok: Magyarország elveszett, és megkezdõdött a határokon túlra szorult magyarok kálváriája és a csonka Magyarország élet-halál harca a megmaradásért. Megjegyzés: Sem Franciaország parlamentje, sem az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa a mai napig sem ismerte el a trianoni békeszerzõdést. Gyõr, 2007. június jó ha figyelünk

külföldre is

1868-ban parlamentünk minden józanságot félredobva megszavazta az Eötvös-féle zsidó emancipációs törvényt, mely a nemzetiségek után immár a Galíciából és mindenünnen tömegesen bevándorló hitsorsosoknak is korlátlan lehetõségeket nyújtott. Pár év alatt számuk a semmibõl 800 ezerre emelkedett, s rövidesen megkaparintottak minden kulcspozíciót az iparban, a kereskedelemben, a bankok élén, a sajtóban, a színházakban, az oktatásban és a kulturális életben. Az 1883-as hírhedt tiszaeszlári bûnper végleg megpecsételte sorsunkat; az izraelita gyilkosok felmentése egyértelmûvé tette, hogy nálunk az történik, amit õk akarnak, mi pedig némán tûrhetjük az orcátlan kisemmizést, vagy mehetünk világgá. Mottó: 1, „Ha az ember az igazságnak csak egy kis részletét is megismeri, és ha ennek az igazságnak a fel nem ismerése az övéinek ártalmára lehet, akkor nincs joga azt ki nem kiáltani – történjék bármi azzal, aki kimondja.” (Henri Pozzi) 2, „A békeszerzõdések nem koporsók, amelyekbõl a legyõzötteknek sohasem szabad kilépniük.” (Benito Mussolini) 3, „Mindenki hazája szent. Belõlük egynek elpusztítása is felér az emberi faj megcsonkításával. Egy nép legyilkolására irányuló szándék Isten elleni hadüzenet, támadás az élet rendje és a történelmi gondviselés ellen. Lelkiismeretünk szerint bûntény. Bûneink azonban – hála legyen Istennek – mégsem hiábavalóak: elkövetõjükre terhet, romlást, büntetést hoznak.” (R. P. Gratry atya – Notre Dame, Párizs) 4, „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyõzték, vagy ha aláírt – késsel a torkán – egy végzetes békeszerzõdést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…” (Théophile Delcassé – francia külügyminiszter) 5, „Trianon tehát történelmi tévedés, földrajzi szörnyszülött, gazdasági lehetetlenség, igazságtalan békeszerzõdés önmagában és tragikus következményeiben.” (Yves de Daruvár) A trianoni katasztrófát a bolsevizmus évtizedeiben említeni is tilos volt, de „szalonképes” politikai körökben ma is kerülendõ témának számít. Ennek ellenére az utóbbi pár évben számos jó szellemû, elmélyült, figyelemfelkeltõ cikk, tanulmány és monográfia született itthon is, sõt az emigrációban készült korábbi mûvek jelentõs része is hozzáférhetõ a komolyan érdeklõdõk számára. Persze a hallgatag, álmos többség alig tud errõl; szó sincs tehát arról, hogy a bennük foglalt gondolatok népünk egészét áthatják, ill. agymosott, elsivatagosodott tudatát hasznosan megtermékenyítik. Igen kevesen vagyunk, akiket e súlyos nemzeti tragédia állandóan foglalkoztat, jóllehet hozzáállásától, viszonyulásától függetlenül, a belõle fakadó gondokat és terheket az egész magyarság a zsigereiben hordozza, s amíg képtelen eredményesen megbirkózni velük, addig reménye sem lehet a megújulásra és fölemelkedésre. Felelõs hazafiak, becsületes értelmiségiek sokasága kongatja a vészharangot, hiszen az eltelt közel három emberöltõnyi idõ alatt népünk a végpusztulás küszöbére jutott, több ezer esztendõs történelmének mélypontjára, olyan feneketlen kútba, ahonnan csak roppant energiák mozgósításával sikerülhet a feltámadás. A pesszimistábbak szerint azonban a nemzethalál mindenképpen elkerülhetetlen, s rajtunk már az Isten sem segíthet; itt már az égi csoda vagy egy fantasztikus csodasorozat is elégtelen. Egyre fogyatkozik azok száma, akik derûsen néznek a jövõbe, akik még hisznek valamilyen gyökeres fordulatban, s közülük is kevesen vannak, akik nem kívülrõl, a tõlünk nagyrészt független külsõ körülmények pozitív változásaitól várják jó ha figyelünk

külföldre is

mindezt. Viszont elenyészõ kisebbségbe szorulnak azok, akik a kellõ ismeretek birtokában nemcsak passzívan szemlélõdnek, esetleg tudásukat másoknak is átadják, hanem akik aktív küzdelemre, kitartó helytállásra buzdítják a nemzetet, vagy legalább szûkebb pátriájuk atyafiságát. Mert az most már tökéletesen bizonyos, hogy a trianoni pestist, az életünket mérges pókként átszövõ és sakkban tartó trianoni rémálmot csupán egy hatékony egységfrontba tömörülve, egymással és elszakított testvéreinkkel megingathatatlan szolidaritást vállalva, kizárólag a saját erõnkben bízva, minden áldozatra és harcra készen gyõzhetjük le. Azaz sürgõsen cselekednünk kell, mert ebben az önzõ és aljas világban a legszebb gyászbeszéd, a legalaposabb bizonyíték, a legkiválóbb nyomtatvány, a legforróbb hazaszeretet, a legõsibb jog s a legtökéletesebb igazság is hatástalan, és alig több az üres semminél. Haladéktalanul más útra kell lépnünk, azonnal tennünk kell valamit túlélésünk, megmaradásunk érdekében, mert ezt a munkát senki más, semmilyen álságos nagyhatalom vagy világbíró hivatal helyettünk el nem végezheti. Trianoni számokban, tényekben, magyarázatokban, publikációkban immár nincs hiány, ami feltárható és kibányászható, szinte maradéktalanul rendelkezésünkre áll, amit pedig titok és homály fed, az valószínûleg örökre rejtve marad elõttünk. Ismereteinket legföljebb pontosítani, árnyalni lehet a további kutatásokkal és felfedezésekkel, de ez a kíváncsi történészek dolga; a politikusoknak s a nemzetvédõknek egész más a kötelessége. Jómagam az utóbbiak közé tartozom, ezért dolgozatom elsõdleges célja: a meggyújtott fáklya továbbadása, a gyakorlati iránymutatás. Nem óhajtok rögeszmésen „eredeti” lenni, sem átláthatatlan adathalmazokat görgetni, sem bárkiket unalomig ismételni, csupán a legszükségesebbek tudatos felhasználásával és fölemlítésével szeretnék valami újat mondani, ám kerülve a plakátszövegek frázispuffogtatását. Bizonyítani akarom következtetéseim helyességét, elképzeléseim megvalósíthatóságát, anélkül, hogy kizárólagosságra törekednék. Azért fogtam tollat, mert az igazságot nem lehet elégszer elkiáltani, ugyanakkor nem titkolt célom az sem, hogy hatékony fegyvert nyújtsak mindenre elszánt bajvívó bajtársaimnak, valamint fölrázzam közönyös, fásult, lélekben fáradt honfitársainkat, hogy közülük is egyre többen álljanak a mi oldalunkra. Már nincs hova hátrálnunk, a további lemondás és beletörõdés maga az oktalan halál, a temetõk államközi békéje, a tömegsírok borzalmas status quoja; míg a bátor önvédelem, a kemény szembeszállás ellenségeinkkel, a hõsies végvári harc visszahozhat valamit abból, amit elõdeink vérrel-verejtékkel megõrzött örökségébõl könnyelmûen eltékozoltunk. I. A SÁTÁNI BÉKEMÛ TÖRTÉNELMI ELÕZMÉNYEI, BÛNEI ÉS A FELELÕSÖK Az újabb õstörténeti (régészeti, antropológiai, genetikai, településés gazdaságtörténeti, nyelvészeti, mitológiai-vallási, kulturális-mûvészettörténeti stb.) kutatások egyértelmûen igazolják, hogy a szkíta (szittya)-turáni fajtájú (nem pedig finnugor!) magyarság a világ egyik legrégibb származású õsnépe, mely számos beolvadt vagy kihalt, esetleg töredékeiben megmaradt rokonával, azonos tõrõl fakadó testvérével szemben (pl. szumirok, káldeusok, óegyiptomiak, szabirok, etruszkok, párthusok, mayák, inkák, kelták, hunok, avarok, besenyõk stb.) a ma élõ nemzetek sorában egyedül õrzi a legtökéletesebben bolygónk õsnyelvét, õskultúráját és õshagyományait. A mi szebb napokat látott, hatalmas és dicsõ nemzetünk többet adott a világnak, mint bármely pöffeszkedõ ellensége, mint a Föld bármelyik egyeduralomra törõ törpe vagy óriás etnikuma. A ház- és 29

templomépítést, a kereket, a kocsit, a vitorlás dereglyét, az emelõcsigát, az öntözõrendszert, az agyagmûvességet, a kézmûipart, az ásót, az ekét, a fémkohászatot, az íjat és nyilat, a sütést, a fõzést, a sörkészítést, az élelmiszer tartósítását mi találtuk föl; mi vezettük be az állattartást, a földmûvelést, a törvényeket, az írást s szükségbõl, a lovas-nomád kultúrát (zabla, kengyel, nyereg, sarkantyú, szablya, csizma, süveg, nadrág, jurta, kumisz…); magas szinten mûveltük a matematikát, a csillagászatot, a gyógyítást, a szobrászatot, festészetet, zenét és a költészetet is; miénk a Föld legelsõ egyistenhite! (Hol van ettõl a zsidók bálványimádása, személyre szabott, bosszúálló törzsi Jehovája, s a Mózes-arcúra formált Ószövetség összelopkodott passzusai és gyarló hamisításai?!) A mi vérünkbõl eredt Nimród, Atilla, Buddha, Zarathusztra, Árpád, Boldogasszony Anyánk és Szentlélektõl fogant gyermeke, Jézus. Hol az az önjelölt vagy „választott” nép, mely hozzájuk fogható nagyságokat képes, csak egyet is, fölmutatni? Isten egyszülött Fia cáfolhatatlanul a magyari népbõl származik; létezik-e ennél méltóbb elismerése egy nemzet kiválóságának? – s mi mégsem tekintjük magunkat kiválasztott fajnak, mert valljuk, hogy Istenünk elõtt minden ember és minden népcsoport egyenlõ. (Vagy tán vannak, akik mégis egyenlõbbek?!) Egyes vélemények szerint a Kárpát-koszorú egy ölelésre tárt karhoz hasonlít; mások úgy tartják, hogy egy anyaméhet formáz (melyhez a Balkán hegyei jelentik a csatlakozó petevezetéket), azaz a születõ élet szimbolikus helye; vannak, akik szerint pont olyan, mint egy emberi agy, tehát a világ szellemi-lelki központját hivatott képviselni. Elvitathatatlan, hogy ez a terület – mely egyszerre gyönyörû természeti képzõdmény és titokzatos, misztikus vidék – a Teremtõ különös szeretetével övezett eredendõ õshazánk, ahova sehonnan se jöttünk, ahol mindig otthon voltunk, s ahonnan kisebb-nagyobb számban idõrõl idõre kirajzottunk a Közel-Keletre, Eurázsia egyéb térségeibe vagy a többi kontinensre, s ahova ismételten vissza-visszatértünk, mint simogatásra vágyó gyermek az anyaölbe. E páratlanul gazdag, fenséges és harmonikus ország évezredeken át táplálta és védte népünket, minden szükségeset bõséggel ontott hûséges fiainak. Nem véletlen, hogy annyi más népcsorda próbált betörni ide, s elfoglalni, elorozni tõlünk jogos tulajdonunkat. Nekünk nem kellett hazát szerezni, másoktól országot rabolni, hiszen elõttünk nem élt itt senki; sem morvák, sem szlávok, sem latinok, sem semmilyen egyéb náció. Ellenkezõleg, õk akartak kitúrni minket, ezért kellett olykor távolról hazatérõ véreinknek szétcsapni köztük, nehogy a hívatlan vendég parancsoljon a házigazdának. Ez a honvisszafoglalás több lépcsõben történt, utoljára Árpád fejedelem törzsei vették birtokukba a kies Kárpát-Duna-medencét. Trianonig annak egészét vagy egyes részeit tartósan nem is tudta elhódítani senki. Európában és másutt sincs ilyen változatos táj, ehhez fogható geográfiai, vízrajzi, gazdasági egység, valamint hadászati védelemre alkalmas terület; itt minden növény megterem, minden állat megél, minden nyersanyag és energiaforrás rendelkezésre áll, lakói teljes önellátásra képesek. Egy ilyen édenkertet, mint a Kárpát-medence, mások is örömmel megszereznének, s egy ilyen büszke, alkotó nemzetet (bár semmi rosszat nem csinált nekik!) sokan irigyelnek, gyûlölnek, s nem nyugszanak, míg föl nem morzsolják, vagy romlásba nem döntik. Szent Istvántól máig egész történelmünk az idegenek aknamunkájáról, ördögi bûntetteirõl, meg-megújuló támadásairól tanúskodik, melyek ellen – életterünk és népünk megtartása végett – folytonos önvédelmi harcokat kellett vívnunk, több-kevesebb sikerrel. 1000 év keserves, véres küzdelmeiben minden hõsiesség, hit és hazaszeretet dacára egyre fogyatkoztunk, gyengültünk, zsugorodtunk. Szent László s az Árpád-házi királyok, majd Károly Róbert, Nagy Lajos s a Hunyadiak alatt vitézül álltuk a sarat, utána azonban vereségeink sokasodtak, s ritka fellángolásaink ellenére sohasem sikerült tartósan visszakapaszkodnunk a korábbi szintre. Féregként rágta testünket az idegen métely, kígyóként nõttek keblünkön a más fajtájú ragadozó népek. Nem érezve a késõbb végzetessé váló 30

veszélyeket, minden hozzánk menekülõt, hontalan csavargót oktalanul befogadtunk, megtörve ezzel faji, kulturális, nyelvi s vallási egységünket. Mint az ígéret földjére, úgy özönlött ide rác (szerb), tót (szlovák), oláh (román), horvát, sváb (német), zsidó és cigány. E kései „honfoglalók” békésen, háborítatlanul, a mi terhünkre szaporodtak és tollasodtak, élethalálharcainkban is gyakran a húsunkba tépõ ellenségeinket támogatták; miközben mi magunkért, értük s még a „keresztény” Európáért is verekedtünk. Azokért a sanda mészárosokért, akik mindvégig barbár pogánynak bélyegeztek, kiközösítettek és számûztek a „kultúrnépek” sorából, akiktõl mákszemnyi jót sem kaptunk, ám annál több megvetést, árulást, fosztogatást kellett elszenvednünk. Nagy tragédiáinkat, Muhit, Mohácsot, Nagymajtényt, Világost valahogy mégis kihevertük; tatárok, törökök, németek s a kisebb vérebek halálos harapásaiból mindig magunkhoz tértünk, de tekintélyünk, szerepünk, mozgásterünk és etnikai arányunk folyamatosan csökkent. 1910 körül az eredetileg színmagyar Kárpát-medencében már csak 52 %-os minimális többséggel rendelkeztünk. Ez a jóvátehetetlen fordulat egyrészt példátlanul barátságos és nagyvonalú nemzetiségi politikánknak „köszönhetõ”, másrészt a kártékony Habsburg-dinasztia hosszú, tervszerû fellazításának és rombolásának eredménye. Trianonhoz vezetõ kényszerpályánkat vizsgálva, a múlt század végének 3 fontos eseményét semmiképpen sem kerülhetjük meg. Az 1848-49-es szabadságharcunk durva eltiprását követõ féktelen zsarnokság és magyarüldözés után, 1867-ben létrejött a hóhér és áldozata közti Kiegyezés, megalakult az Osztrák-Magyar Monarchia. Ez számunkra is bizonyos látszatszabadságot biztosított, s lehetõvé tette a meredek gazdasági felívelést, ill. a polgárosodást; valójában inkább ürügyet szolgáltatott késõbbi kivéreztetésünkhöz. 1868-ban parlamentünk minden józanságot félredobva megszavazta az Eötvös-féle zsidó emancipációs törvényt, mely a nemzetiségek után immár a Galíciából és mindenünnen tömegesen bevándorló hitsorsosoknak is korlátlan lehetõségeket nyújtott. Pár év alatt számuk a semmibõl 800 ezerre emelkedett, s rövidesen megkaparintottak minden kulcspozíciót az iparban, a kereskedelemben, a bankok élén, a sajtóban, a színházakban, az oktatásban és a kulturális életben. Az 1883-as hírhedt tiszaeszlári bûnper végleg megpecsételte sorsunkat; az izraelita gyilkosok felmentése egyértelmûvé tette, hogy nálunk az történik, amit õk akarnak, mi pedig némán tûrhetjük az orcátlan kisemmizést, vagy mehetünk világgá. Ezek a minden eddigi ellenségünknél mohóbb és kíméletlenebb döglegyek módszeresen fogtak belsõ leépítésünkhöz, szemtelen tönkretételünkhöz és fölzabálásunkhoz. Cion bölcsei már a századfordulón kiadták a jelszót: meg kell szereznünk a magyarok hazáját! E kettõs, Habsburg-„kazár” szorításban népünk cél nélkül vergõdött, bérrabszolgává, földönfutóvá züllött. Valódi múltjától, õsi hagyományaitól, szokásaitól fokozatosan megfosztva, „finnugorrá” lefokozva tengette sivár életét. De lelketlen fõuraink s az élvezeteket hajszoló dzsentrik sem sokat törõdtek nemzetünk nyomorúságával, sõt inkább a még megszerezhetõ koncon marakodtak. Nagy látnokunk, Istóczy Gyõzõ és világos fejû társai, vagy Prohászka Ottokár, Bangha Béla és mások hiába figyelmeztettek az idegen térfoglalásra, hiába jósolták meg a közelgõ földrengést, nem igazán hallgatott rájuk senki. Már jóval a háború és Trianon elõtt a nyugati hatalmak ill. a Habsburgok több ízben fölbíztatták, föllázították ellenünk az amúgy is egyre öntudatosabb és pimaszabb nemzetiségeket, valamint a határainkon kívül élõ testvérnépeiket. Ezek irredenta vezetõi eleinte titokban, késõbb egyre nyíltabban készültek országunk részbeni vagy teljes megszállására; látszólag „jogaikért”, „egyenlõségükért” léptek föl, közben alattomos, hazug, agresszív propagandával gyûlöletet keltettek a magyarság ellen; elmaradottságuk fõ okát a magyar elnyomásban megjelölve. Holott Európa egyetlen országában sem élveztek akkora szabadságot, olyan garantált esélyegyenlõséget a kisebbségek, jó ha figyelünk

külföldre is

mint nálunk. A mi hazánkban nemhogy nem üldöztek senkit származásáért, hanem valóságos paradicsomi állapotok uralkodtak más régiókhoz képest (pl. Franciaország, Spanyolország, Brit Birodalom, Oroszország stb.), azaz szinte minden ésszerû kívánságot gálánsan teljesítettek törvényhozó és végrehajtó szerveink, gyakran az államalkotó magyarság rovására. Pedig óvatosabban kellett volna bánnunk az engedményekkel, mert ekkoriban már nyilvánvalóvá váltak a szélsõséges pánszláv, pángermán, nagyromán és zsidó területhódító törekvések. Magyarország történelme során mindig csak õsi határait, lakóinak szabadságát, életét védte; legföljebb az ellenség kiverése vagy támadásának megelõzése végett léptünk idegen földre (ill. olykor szövetséges kötelességeink teljesítése okán), de sohasem területrablás szándékával. A küszöbön álló világháborúhoz tehát semmilyen érdekünk nem fûzõdött, s a kontinens kormányfõi közül egyedül Tisza István volt az, aki határozottan tiltakozott hadba lépésünk ellen (akit késõbb emiatt orvul meggyilkoltak!). A háború fõként az Antant érdeke volt, mely politikai-gazdasági elsõbbségét a feltörekvõ Központi Hatalmak (elsõsorban a Monarchia) szétrobbantásával és eltaposásával próbálta megõrizni. Ténylegesen azonban az akkor még láthatatlan, ám igencsak számottevõ szabadkõmûves-zsidó világmaffia provokálta ki, hiszen a harcokból s a sikeres befejezést követõ osztozkodásból õ húzhatta a legkomolyabb hasznot. A 4 évig tartó ádáz küzdelmekben egyik fél sem gyõzött; az I. világháború kimenetelét az USA belépése döntötte el, nem annyira katonai erejével, mint a liberális Wilson elnök 14 pontjával. Ennek lényege, hogy elismeri a népek önrendelkezési jogát, s a békeszerzõdéseket, határmódosításokat nem gyõztesek és legyõzöttek kötik meg, hanem egyenrangú tárgyaló partnerek; vitás eseteknél pedig népszavazást alkalmaznak, azaz az önkénnyel szemben mindenütt az igazságot és méltányosságot juttatják érvényre. Valójában ez a nagyszerû, demokratikus elvrendszer csupán mézesmadzag, fondorlatos csalétek volt, mert a Párizs környéki békeparancsokban pont az ellenkezõje valósult meg, hideg, kegyetlen, logikátlan, embertelen módon; az abszurd színjáték csúcsaként maga Wilson is megtagadta (szemétre hajította!) korábbi magasztos elveit. Elmaradtak tehát a mindent eldöntõ, legvéresebb végsõ ütközetek. A fegyverszüneti egyezmények alapján (senki sem kapitulált!) a hadseregek békésen visszatértek országaikba. Meg kell említenünk, hogy a magyarok remekül állták a próbát, s mindenütt határainkon kívül, idegen területeken harcoltak, a Kárpát-medence földjét egyetlen ellenséges csizma sem tiporta. Hazatérésüket az általános kimerültség, a fájó veszteségek ellenére sem vereségként élték meg. Több mint hiba, szörnyû bûn volt azonban leszerelni és föloszlatni õket. Azok a zsidók, akik a leghangosabban ordibáltak a háború mellett, most hirtelen mind pacifisták lettek, elszánt békepártiak, még a katonák puszta látványa is irritálta õket. (Micsoda pálfordulás a „damaszkuszi úton”!) A magyar honvédség ekkoriban nemcsak Közép-Európában a legnagyobb létszámú, legütõképesebb fegyveres erõ, hanem szükség esetén képes volt elrettenteni vagy visszaverni bármely nagyhatalmat is, amennyiben kalandor akciókat kezdeményez ellenünk; a Kisantant csapatait pedig fél kézzel megsemmisítette volna. Egy hazánkat oroszlánként védelmezõ nemzeti hadsereggel szemben a „gyõztesek” semmilyen megalázó, sértõ békét nem kényszeríthettek volna ránk, és egy zsebkendõnyi földet sem rabolhattak volna tõlünk. Ahogy a Kemál Atatürk vezette hõsies török honvédek is meghiusították országuk szétszabdalását, s az utolsó szálig kiverték a betolakodókat Anatóliából. Mi pedig ahelyett, hogy emberi és anyagi erõink javát mozgósítva fölálltunk volna a határokon, berendezkedve egy sziklaszilárd körkörös védejó ha figyelünk

külföldre is

lemre, fölültünk az elsõ kaftános szirénhangoknak s katonáinkat szépen hazaküldtük. Így aztán az oláh, cseh és rác martalócok úgy jöttek be, mint kés a vajba, s minden ellenállás nélkül könnyedén elfoglalták és kifosztották az egész országot, még Budapestet is. Trianon tulajdonképpen a létezõ demarkációs vonalakat szentesítette új országhatárokként, a magyar tárgyaló felet meg sem hallgatva. (Stromfeld Aurél vörös felkelõi és a nagyszerû Rongyos Gárda hiába értek el néhány biztató gyõzelmet északon és nyugaton, rajtunk ez már nem segített.) Mielõtt mások felelõsségét firtatnánk, maradjunk még a saját portánkon. Megbocsáthatatlan bûnöket követett el a hazai zsidóság abban is, hogy 1919-ben kirobbantotta a szovjet mintájú patkányforradalmat; mely nemcsak mérhetetlen károkat okozott, hanem további undort és példastatuálási szigort váltott ki a magyarságot amúgy sem kedvelõ trianoni hentesekben. (Károlyi Mihály, Linder Béla, Jászi Oszkár, Szamuely Tibor és egyéb cégéres gazemberek felelõtlen, mocskos tevékenységükkel nem csekély mértékben járultak hozzá megcsonkításunkhoz; valójában egy külsõ hittestvéri megbízatást teljesítettek, ezzel is ürügyet szolgáltatva bosszúszomjas sírásóinknak.) Párizs környékén, Versaillesban, Neuillyben és St. Germainben kizárólag a „gyõztesek” ítélkeztek. Lelkiismeretüket, becsületüket (ha volt!) félredobva, az emberi és isteni törvényeken átgázolva megalkották Európa történelmének legnagyobb hazugságát és szégyenét, a tucatnyi háborúnál kártékonyabb, a jövõt is kínosan beárnyékoló sátáni békemûvet. Ezzel igen komoly szenvedéseket, veszteségeket okoztak Németországnak, Ausztriának, Bulgáriának és Törökországnak, de nagyságrendekkel súlyosabb problémákat hazánknak. Magyarországot irgalmatlanul felnégyelték; nem büntették, hanem kivégezték, és pokolba taszították! Azt a lovagias kultúrnemzetet mészárolták le és rabolták ki mindenébõl – gonosz cselszövéssel és erõszakkal – , amelynek Nyugat-Európa a múltban életét és mûveltségét köszönhette, s melyet szemtõl-szemben most sem gyõzhettek volna le. A látható és megnevezhetõ külföldi bûnösök mindössze a jéghegy csúcsát képezik, mellyel védtelen népünk hajója Trianonban (Titanicként) ütközött. A fõbb gyilkosok, az igazi méregkeverõk, a gúnyhatárok térképrajzolói, a gyötrelmes feltételek és jóvátételek kidolgozói, a tárgyalóasztaloknál ülõk színpadi súgói mindvégig a háttérben maradtak, s a piszkos munkák elvégzését, az áldozat kibelezését és föltrancsírozását elõretolt bábjaikra bízták. Ha név szerint nem is tudjuk tetemre hívni a fõkolomposokat, azért ismerjük õket. Leszögezhetjük tehát, hogy 1920. június 4-én, 2 éves vajúdás után, az alvilág fortyogó bugyraiból napfényre okádott trianoni szörnyszülöttért a különféle titkos, jól álcázott pénzügyi és politikai szervezetek, a szabadkõmûves páholyok (pl. Grand Orient) és a világhatalomra törõ militáns zsidóság a legfõbb felelõsök! Sújtsa ezért õket örökös átok s a magyarok Istenének rettentõ villámai! Azért persze a többiek (a Nagy- és Kisantant) sem ártatlanok. Ezerszer bûnös Franciaország (Clemenceau, Tardieu, Poincaré, Berthelot), Anglia (Lloyd George, Seton-Watson), Amerika (Wilson), Oroszország (Sazonov), valamint Csehország (Masaryk, Benes), Románia (Bratianu, Titulescu) és Szerbia (Pasics). A lista korántsem teljes…Sovány vigaszként, az igazság kedvéért azért említsünk meg néhány olyan személyt is, akik határozottan ellenezték ezt a gyalázatot, sõt késõbb lehetõségeiket kihasználva egyesek tettek is ellene: az olasz Nitti, a francia Pozzi, az angol lord Rothermere, az amerikai Bandholtz, az orosz Lenin (!), a magyar Apponyi, majd késõbb Mussolini, Hitler és Horthy. Egyes vélemények szerint elsõsorban szomszédaink a vétkesek, mivel céljaik eléréséért a nagyhatalmakat galádul megtévesztették. Nem érthetünk velük egyet. Igaz, hogy az utódállamok voltak Trianon elsõdleges ha31

szonélvezõi, s képviselõik, vezetõik a „tudatlan” döntéshozókat lepénzelték, ringyókkal boldogították, ill. a térképeket, az etnikai arányokat, az összes adatot és egész történetüket meghamisították, s minden iratukban, propagandakiadványukban hitványul hazudtak, hogy mohó, feneketlen önzésüket kielégíthessék; azonban, ha a „nagyok” nem lettek volna eleve rosszhiszemûek, ha érdekelte volna õket a tényleges igazság, akkor meghallgatják a másik felet is, elfogulatlan bizottságokkal kivizsgáltatják a valós helyzetet, csak a hiteles forrásokat fogadják el, s a kétséges esetekben mindenütt kiírják a nemzetközileg ellenõrzött népszavazást (melyek eredményei elõtt a magyar küldöttség föltétel nélkül meghajolt volna!). Sajnos sehol nem így történt (Sopron kivételével!), ezért haragunk, megvetésünk alól õk sem nyerhetnek feloldozást. A trianoni szerzõdés a világtörténelem legrosszabb, legkegyetlenebb, legördögibb békéje, mely a fõ vesztes Magyarország számára örökre kiheverhetetlen és elfogadhatatlan. 325411 km²-es területünkbõl elkoboztak 232448 km²-t (71,5%), s mindössze 92963 km²-t (28,5%) hagytak meg; 20886487 fõs népességünkbõl elragadtak 13271370 fõt (63,6%), s nekünk csupán 7615117 fõ (36,4%) maradt; azaz elvesztettük hazánk 3/4-ét, lakosságunk 2/3-át s magyar testvéreink 1/3-át (közel 3,5 millió fõt). Ilyen mértékû csonkítást egyetlen „vesztes” sem szenvedett (pl. Németország területének és népességének egyaránt 10%-át, Bulgária földjének 8%-át vették el). A Csonkaország körvonalait úgy szabták meg, hogy sehol se legyen természetes, védhetõ határa. Nem törõdtek az etnikai és nyelvi határokkal se, hanem belevágtak a nemzet élõ húsába, és színmagyar tömböket faragtak le rólunk, tõsgyökeres magyar vidékeket raboltak el, állítólagos stratégiai és vasúthálózati szempontok matt, no meg persze dús alföldi termõföldjeinkbõl is harapni akartak valamicskét. Így az a rémregénybe illõ helyzet állt elõ, hogy országunk körös-körül önmagával határos, azaz a határ menti szûk sávban él mintegy 1,5-2 millió honfitársunk, nagyrészt olyan õsi városainkban, mint Pozsony, Kassa, Ungvár, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka stb. A „békeapostolok” felszámoltak egy soknemzetiségû birodalmat (az Osztrák-Magyar Monarchiát), s létrehoztak helyette 3 soknemzetiségû országot (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia). Magyarországot teljes leszerelésre utasították: tilos volt sorozni, mozgósítani, nem lehettek kiképzett tartalékosaink, tankjaink, repülõgépeink, nehézágyúink, csupán 35 ezres, könnyû fegyverzettel ellátott zsoldosseregünk; minden külsõ erõszakkal szemben védtelenné váltunk; bár a „gyõztesek” is kötelezték magukat a leszerelésre, ezt azonban sohasem hajtották végre, sõt szomszédaink tovább fegyverkeztek, s ellenünk katonai szövetséget kötöttek; így együttes haderejük rövidesen a miénk 10-15-szörösére fejlõdött. Ez a kirívó aránytalanság szinte vonzza az erõszakosságot, a hatalmi túlkapásokat, s komoly csábítást jelent a magyarság elleni támadásokra, esetleg a maradék anyaország szervezett bekebelezésére (jócskán léteznek már efféle térképek!). Nagy-Magyarország fölosztása sem etnikai alapon (Trianon után a nemzetiségi viszonyok sokkal kaotikusabbak lettek!), sem történelmi jogon (ilyen alapon a Kárpát-medencére egyedül a magyarságnak van sok ezer éves õsi joga!) nem indokolható, a földrajzi, gazdasági és kulturális érvek pedig még határozottabban ellene szólnak. A Párizs környéki béke 20 német és bolgár közül „mindössze” 1-et szakított el, viszont 20 magyarból 7-et ítélt idegen rabságra; ugyanakkor közös országba utalta az egymást nem éppen szívelõ cseheket, morvákat és tótokat (szlovákokat), ill. rácokat (szerbeket), macedónokat, albánokat, horvátokat és vendeket (szlovéneket). Ezek figyelembevételével egészen bizonyos, ha a lakosságra bízzák a hovatartozás eldöntését, akkor Magyarország a területének 70-80 %-át megõrizhette volna. (Ma már persze az erõszakos be- és kitelepítések, beolvasztások, genocídiumok következtében ez az eredmény jóval szerényebb lenne!) A békeparancs papíron kötelezte ugyan az utódállamokat a kisebbségvédelmi záradékba foglalt jogegyenlõség biztosítására, valójában szabad kezet 32

nyújtott a magyarok durva elnyomásához és sanyargatásához, anyagi tönkretételéhez, hiszen a sérelmek elleni panaszokat soha nem orvosolták. Az új határok megbontották a Kárpátokkal övezett zárt terület tökéletes földrajzi és vízrajzi egységét, és öt felé tépték. Ugyanakkor szétrombolták ideális gazdasági harmóniáját is, hiszen egy önellátásra képes gazdag országból több életképtelen, szegénységre kárhoztatott országot kreáltak, melyek magukban nem bírnak boldogulni; sõt ahelyett, hogy az utódok elmaradottabb iparát és mezõgazdaságát felemelték volna a fejlettebb magyar gazdaság színvonalához, éppen fordítva, a virágzó termelést, a korszerûbb technológiát hagyták elkorcsosulni, vagy alacsonyabb szintre süllyedni. Továbbá CsonkaMagyarországot megfosztották legfontosabb nyersanyagaitól (só-, érc- és nemesfémbányák), energiaforrásaitól (szén, kõolaj, földgáz, vízenergia), erdeitõl, hegyi legelõitõl, gyógyfürdõitõl, állatállományának zömétõl és tengeri kijáratától is. A legérzékenyebb csapás talán kulturális téren érte a Kárpát-medencét, mivel 13 millió polgárt deportáltak egy tündöklõ magas kultúrából egy csökevényes, alacsonyabb szintre; másképpen fogalmazva: a Balkán európaivá tétele helyett Európa tekintélyes részét balkanizálták, tehát az egész európai kultúra is pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Az akkori magyarok önszántukból soha nem fogadták el ezt az igazságtalan, megalázó, istentelen békediktátumot; csupán az új háborúval, ismételt megszállással és teljes felosztásukkal való fenyegetés hatására, országos harangzúgás és könnyhullatás közepette írták alá a minden szempontból tarthatatlan feltételeket; abban bizakodtak, hogy az elsõ adandó alkalommal revansot vesznek eltipróikon, és az utolsó véráztatta rögig visszaszerzik területeinket, lakóival együtt. (Nem, nem, soha! Mindent vissza! Hiszek Magyarország feltámadásában! Stb.) Bizonyos határmódosításokra (néprajzi és gazdasági okokból, ill. a világbéke veszélyeztetése esetén) a népszövetségi Alapokmány 19. paragrafusa, ill. a Millerand-féle kísérõlevél is ígéretet tett, persze ezeket maga az Antant se vette komolyan. A trianoni szerzõdés a „gyõztesek” táborában sem okozott osztatlan örömet; az USA képviselõháza tiltakozásul megtagadta a ratifikációját, a velünk rokonszenvezõ Olaszország képviselõi még a béketárgyalást is otthagyták, de Anglia és Franciaország törvényhozásában is éles viták kereszttüzébe került. Azaz mindenütt látták a negatívumait, sehol se tekintették feltétlenül véglegesnek, s nem zárták ki a revízió lehetõségét; nem kevesen azt is észrevették, hogy ezzel a „békével” már születése pillanatában elvetették egy újabb förtelmes háború magvait, ugyanakkor azzal, hogy a magyarokat kiiktatták az európai politika fõsodrából, megteremtették a fél kontinens akadálytalan bolsevizálásának feltételeit. Persze ezek a „szánom-bánom, de mit tehetnék ellene” címû kései kesergõk csöppet sem változtattak a gúzsba kötött magyarság rémült aléltságán, ezért az ilyen olcsó vigasztalásoknak nem is tulajdoníthatunk nagyobb jelentõséget, mint a becstelenségek, égbekiáltó bûncselekmények után megszólaló rossz lelkiismeret jajszavának. II. NYOMASZTÓ TERHEK A CSONKAORSZÁGBAN ÉS AZ UTÓDÁLLAMOKBAN Az elmúlt századokban Közép-Európa vezetõ hatalma, legnagyobb politikai-gazdasági-kuturális kisugárzású állama kétségkívül Magyarország volt. Igaz ugyan, hogy a 150 éves török megszállás 3 részre szakította, s ezzel erejét alaposan meggyengítette, egységét szétroncsolta, de hitét, életkedvét, öntudatát, faji büszkeségét sikerült megõriznie és tovább örökítenie. A török kiverése után az ország nagyobb része a még önzõbb, ridegebb, kegyetlenebb Habsburg-dinasztia megszállása alá került; önállóságának, függetlenségének, szabadságának jelentõs hányadát elvesztette, s alárendelõdött a birodalmi érdekeknek. Azonban a Habsburgok növekvõ európai befolyása, meghatározó szerepe ellenére is Magyarország és Erdély, azaz a Kárpát-mejó ha figyelünk

külföldre is

dence maradt a hatalmas nemzetiségi konglomerátum szíve, éléstára és kincseskamrája, még akkor is, ha az agyközpontot Bécsbe, ill. a hozzánk képest törpeállamnak számító Ausztriába helyezték. Szlovák állam nem létezett (csak a Felvidék!), Románia (pontosabban Moldva és Havasalföld), ill. Szerbia koldusszegény, gyengécske, elmaradott, despotikus balkáni szigetecskék voltak. A rebellis magyarok féken tartására kezdõdött meg az osztrákok szisztematikus telepítési politikája a 16-17. században, melynek keretében Erdélybe mócokat, oláhokat, szászokat, a Délvidék s az Alföld meggyérült népességû területeire rácokat, svábokat, tótokat költöztettek be. Magyarországon lényegesen kedvezõbb körülmények közé kerültek, mint nyomorúságos szülõföldjükön, s ezért rendszerint nem a magyarság, hanem az osztrákok iránt éreztek hálát (minket inkább irigyeltek vagy gyûlöltek!), akik ezt gyakran ki is használták ellenünk, pl. a Rákóczi-szabadságharcban vagy 1848-49-ben. Engedékeny, humánus nemzetiségi politikánkból (amit Trianon fényében nyugodtan nevezhetünk öngyilkosnak is!) egyenesen következett, hogy többségük a minimális asszimilációt is elkerülte, megõrizte identitását (önazonosságát), elleste és felszívta a magyarok magasabb kultúráját, majd szeparatista mozgalmakat kezdett indítani; az elszakadási törekvések már a századfordulón és a 20. század elején kezelhetetlen vadsággal jelentkeztek, majd a háború utáni kedvezõ széljárást kihasználva, az ismert aljas módon érvényesültek. Nehéz eldönteni, vajon egy országot megszerezni, megõrizni vagy (elvesztése után) visszafoglalni lehet-e könnyebben. Ami minket illet, hazánkat eredetileg a magyarok Istene adta nekünk, így hont foglalnunk nem kellett soha; hosszú ezredéveken át megõrizni igazi véres-verejtékes férfimunka volt; könnyelmû, vétkes eltékozlása után részben vagy egészben visszaszerezni, azonban igen bonyolult, szinte megoldhatatlan feladatnak tetszik. Ami a rablókat és megszállókat, azaz ellenséges szomszédainkat illeti, „honfoglalásuk” egyet jelentett a mi területeink megszerzésével, ami nem okozott számukra különösebb nehézséget vagy áldozatot; eddigi megtartásuk, további jogtalan bitorlásuk viszont már keményebb dió, melybe nekik is beletörhet a bugylibicskájuk. Már Kossuth és elõdei, de azóta is számos vezetõnk, gondolkodó elménk fölismerte, hogy a Kárpát-Duna-medence népeinek, országainak valamilyen föderatív vagy regionális formában együtt kellene mûködniük, hiszen többé-kevésbé (ha nem is egyforma mértékben) egymásra vannak utalva. A kölcsönös károkozás, gyûlölködés, ellenségeskedés, egymás népeinek gyengítése és irtása nem vezethet sehova, csak az együttes pusztuláshoz. Ez ma is így van, ám a Trianon utáni viharfelhõs égbolt eleve meggátolja a jószomszédi viszonyok kialakítását, miként tolvaj és meglopott, hóhér és áldozat közt képtelenség bármiféle megbocsátás vagy megbékélés mindaddig, amíg az eredeti jogállapot (leszámítva a helyrehozhatatlan károkat, veszteségeket) valamilyen elfogadható formában helyre nem billen; ez irányban az elsõ gesztusokat, jobbító lépéseket föltétlenül a bûnösöknek kellene megtenniük. Sajnos erre nem sok reményünk lehet, hiszen érdekeink szöges ellentétben állnak. Az õ céljuk az, hogy az ölükbe hullott területeket továbbra is megtartsák, az õsidõktõl ott élõ magyarságot pedig mihamarabb fölszámolják, beolvasszák vagy szétszórják. A mienk ellenben az, hogy elveszett földjeink minél nagyobb hányadát visszaszerezzük, illetve addig is biztosítsuk idegen fennhatóság alá rendelt honfitársaink túlélését, egyenrangúságát, jogait és szabadságát, nyelvének, szokásainak, hagyományainak, vallásának, kultúrájának megmaradását és fejlõdését. A megkerülhetetlen alapállapot fölvázolása után vizsgáljuk meg párhuzamosan, hogy a trianoni sokk – 1920-tól máig – miként hatott az egész térség magyarságára, ill. az utódállamok többségi nemzeteire. Mert bárhogy is temetjük, bármennyire szeretnénk feledni itt is, ott is, Trianon él, munkál a mélyben s mindennapjainkban, és mielõbbi jó ha figyelünk

külföldre is

jóvátételre, megoldásra vár. Trianon ölt a múltban, és most is gyilkol; fertõz, mint egy vírus, burjánzik, mint egy rákos daganat! Trianon nekünk: történelmünk legnagyobb nemzeti sorstragédiája; kiheverhetetlen, katarzis nélküli, folyamatosan jelen idejû fájdalom; egy olyan kábulat, tartós részegség, lúgkõmarás, lélekmérgezés, mely fölemészt, szétroncsol bennünket. Mindenkire hat, akár tudatosan éli meg, akár homokba dugja a fejét. Ebben a drámában nekünk az áldozat szerepe jutott. A külsõ nagyhatalmi kényszer olyan gyógyíthatatlan sebeket ütött rajtunk, melyekre nem hoz feledést az idõ; még akkor sem, ha a mai generációknak sem emléke, sem ismerete nincs a 80 éve történtekrõl, jóllehet ebben nemcsak a több évtizedes kommunista diktatúra vétkes, hanem a tanárok, az értelmiség s egy kicsit valamennyien. A trianoni fogyatkozások félelmetes számadatai az itthoniaknak gyakran csak rideg statisztikákat jelentenek, míg az elcsatolt magyaroknak véres valóságot, amit másodrendû polgárként, súlyos terhektõl gyötörve és kiszolgáltatva kell viselniük. A bányák, gyárak, vasutak, erdõk elvesztését nyugodtan vehetjük itthoni életszínvonalunk állandó romlása egyik fõ okának; ám az anyagi károknál sokkal fontosabb az élet emberi minõségének szinte kimutathatatlan posványosodása, éppen magyar testvéreinktõl való elszakítottságunk következtében, vagy nemzeti kultúremlékeink megsemmisítése, elzárása, ill. természeti kincseink megközelíthetetlensége miatt. A hazai magyar politikának mindig kettõs felelõssége van: egyrészt önmagunkkal, másrészt Trianon „túszaival” szemben; mert viszonylagos védelmet õk is csak tõlünk várhatnak. Sajnos a könnyelmû felelõtlenség, úri (elvtársi) lekezelés, patópálos nemtörõdömség s a fölfoghatatlan gyávaság most is, a múltban is jellemezte közéletünket, elsõsorban a befogadottak (betelepítettek) növekvõ térhódításával, hitvány önteltségével szemben. Ha észleltük is a veszélyt, nem tettünk semmit ellene, holott egyszerû törvényi szabályozással, szigorúbb határõrizettel is részben vagy teljesen elkerülhetõ lett volna Trianon. Ma pedig kemény, határozott fellépéssel, a nemzetközi fórumok állandó bombázásával, a sérelmek következetes felemlítésével, a diplomáciai lehetõségek kihasználásával megkereshetnénk legalább a veszett fejsze nyelét. Bizony a mulasztások, az oktalan közömbösség, a lemondás nemzete is vagyunk, s ha valamiért, hát ezért megillet bennünket – a más vonatkozásokban jogtalanul és igaztalanul ránk akasztott – „bûnös nemzet” címke. Ha mi sem akarjuk, a világ még kevésbé fogja hatástalanítani helyettünk az idõzített trianoni aknát. 1920 után a magyarság határokon belüli és kívüli része egyaránt a fennmaradásáért küzdött. Meg kellett találni a kapcsolattartás új formáit, fel kellett oldani az európai elszigeteltséget és a Kisantant halálos szorítását, be kellett fogadni a több százezer nincstelen magyar menekültet, meg kellett indítani a Csonkaország gazdasági és kulturális vérkeringését, meg kellett kísérelni a nemzeti egység tudatának ébren tartását stb. A két világháború közti magyar külpolitikát egyetemesen áthatotta a revízió gondolata, a 30-as években már hivatalos kormányprogramként is fölvetették, amit az olaszok és a németek is pártfogoltak, sõt elvben a „gyõztes” hatalmak sem utasították el. A Párizs környéki béke „területrendezéseinek” egyenes következménye volt a II. világháború, amit a közhiedelemmel ellentétben mégsem a revansra vágyó tengelyhatalmak kezdeményeztek, hanem a gazdaságilag és katonailag roppant magas szintre jutott Németország megsemmisítését szorgalmazó Anglia és Franciaország, ill. a felhergelt Szovjetunió provokáltak ki – leginkább azonban a háttérbõl operáló, minden kulcspozíciót a kezében tartó zsidó világelit számláját terheli –, azzal, hogy Hitleréket olyan csapdába csalták, hogy egyszerûen nem tehettek mást. Sem a németek, sem mi nem akartunk háborúba keveredni, csupán békés úton visszaszerezni az elcsatolt területeinket. Ha pedig ez a részünkrõl nem sikerül, legfeljebb abban voltunk érdekeltek, hogy a Kárpát-medencét megszálljuk, de semmiképpen sem abban, hogy katonáink százezrei távoli harctereken esse33

nek el. Az irányunkban továbbra is ellenséges angol-francia- amerikai-orosz magatartás miatt nem maradt más lehetõségünk, mint a japán-német-olasz-magyar szövetség, ez viszont az ismert röppályára lökött bennünket. A két bécsi döntéssel (1938-ban és ’40-ben) átmenetileg visszanyertük a Felvidék déli részét és Észak-Erdélyt, ill. visszafoglaltuk Kárpátalját és 1941-ben Bácskát (ezzel ténylegesen is beléptünk a háborúba; emiatt Teleki Pál úgy érezte, nem élhet tovább!). Területünk közel duplájára nõtt, s rabságban élõ testvéreink többsége is – örömmámorban úszva – visszatért az anyaországhoz. E gyors és látványos sikerekért késõbb súlyos árat fizettünk. Ez a háború sokkal borzalmasabb volt, mint az elsõ, s ezúttal nem fegyverszünet, hanem feltétel nélküli kapituláció lett a vége. A veszteseket – köztük minket is – megszállták, embertelenül megbüntették, s a múlt hibáiból mit sem okulva, az 1947. február 10-i párizsi szerzõdésben helyreállították a trianoni határokat (tõlünk még 3 falut elkoboztak, Kárpátalját Csehszlovákia „átengedte” a szovjeteknek, ill. kiiktatták az eredetileg is csak papíron létezõ kisebbségvédelmi paragrafusokat). Elõzõleg Teheránban, Jaltában és Potsdamban a gyõztesek, az igazi háborús bûnösök (Sztalin, Churchill és Roosevelt, majd Truman) fölosztották Európát a judeoimperializmus s a cionbolsevizmus közt; hazánkat s a földrész közép-keleti részét odalökték a vörös medve karmába. Újra kifosztottak, leigáztak bennünket (elõbb a németek, majd az oroszok és csatlósaik), szomszédaink pedig oly kaján elégedettséggel vették vissza õsi földünket, mintha örökösen az övék lett volna. 45 évig tombolt a talmudista-kommunista terror: pribékjei elõbb nyílt szadizmussal, majd némileg lecsillapodva, de mindvégig igen tudatosan és szervezetten irtották népünket; törvényen, jogon, igazságon, szabadságon, nemzeti érdekeinken átgázolva, tulajdonunkat elkobozva, kultúránkat, hagyományainkat, vallásunkat, szellemünket szétroncsolva egy pokolnál is rosszabb rabszolgavilágot teremtettek. (Ezen még a század legtündöklõbb forradalmának és szabadságharcának fellángolása is csak pár napig tudott változtatni 1956-ban.) Ebben a fojtogató légkörben nemzeti öntudatról, önbecsülésrõl, hazaszeretetrõl, fajvédelemrõl, határrevízióról szó sem lehetett; önmagunkért se tehettünk semmit, nemhogy kettõs elnyomásban kornyadozó magyar testvéreinkért. Mindent a szocializmus építésének, a „béketábor” hidegháborús harcainak, a kapitalizmus túlszárnyalásának, a „baráti” országok szoros összefogásának, azaz egy idióta, vérgõzös álomnak rendeltek alá, melyhez képest huszadrangú kérdés volt, hogy él-e, hal-e egyáltalán a magyarság. 1948. december 10-én az ENSZ Egyetemes Emberjogi Nyilatkozata ugyan kinyilvánította, hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, majd az 1975-ös Helsinki Záróokmány mindezt megerõsítette, sõt a békés határmódosítások lehetõségét is fölvetette, de ez csak annyit ért, mint négernek a napozás. 1989 után végre mindenütt enyhült a zsarnokság, majd megbukott a totális diktatúra, ám ami fölváltotta, az sem lett sokkal szívderítõbb; csupán egy ál-rendszerváltás, egy vadkapitalizmus, egy álszent demokrácia, egy liberálkozmopolita metamorfózis, egy olcsó köpönyegfordítás tehetetlen szemlélõi, szenvedõ alanyai vagyunk; ugyanazok rendelkeznek most is fölöttünk, akik milliomos elvtársakból százmilliós „polgárokká” (értsd: bugris újgazdaggá) vedlettek. Ma nincs akasztófa, csak egzisztenciális függés, nincs politikai börtön, csak hajléktalan menhely; egy élõsdi kaszton belül nem létezik bûn, a tömegek számára pedig nincs igazság, a keveseknek ma mindent szabad, a sokaságnak meg semmit sem lehet. Távozott a ruszki, besomfordált a jenki, kimentek a tankok, ránk törtek a bankok; most „Európába igyekszünk”, de a semmibe jutunk. Ennyi viszontagság után észre se vesszük már, pedig minden szerencsétlenségünk, valahány megoldatlan gondunk, egész balsorsunk mögött fekete rémként ott tornyosul Trianon. De fölemlítése ma sem tanácsos, bizonyos körökben a puszta ráutalás is borzongást kelt, nemhogy az ellene kívánatos cselekvés. Szomszédaink hiába 34

mutatják ki a foguk fehérét 80 éve, hiába szorongatják a torkunkat lankadatlan szorgalommal, azért mi tovább játsszuk a jóhiszemû ostobát, s rendre elpuskázzuk minden történelmi lehetõségünket a magyarság egyesítésére és megmentésére. Ahelyett, hogy a létezõ összes alkalmat megragadnánk, s határozott, következetes lépéseket tennénk a rendezés felé, minden kezdeményezést továbbra is átengedünk a rablóknak, valamiféle egyoldalú „jószomszédság” hamis illúziójával; ahelyett, hogy bármi áron kiharcolnánk a magyar népcsoportok (kisebbségek) teljes egyenjogúságát, egyéni és kollektív önrendelkezését, területükkel együttes visszacsatolását, olyan tragikomikus alapszerzõdéseket kötünk ellenségeinkkel, melyeknél gyávább, farkcsóválóbb önkéntes lemondást még nem látott a világ. Õrült öngyilkosok döfik magukba így a tõrt! (Mostanában kaptam egy szomorú levelet a Duna túlpartjáról, melyben révkomáromi barátom – egyebek között – az alábbiakat írja: „Úgy érezzük, hogy Magyarország már végleg lemondott rólunk. Itt most mi csak utóvédharcokat tudunk folytatni, amikben lassan felmorzsolódunk.”) Alaptételként megállapítható, hogy valamennyi utódállamban, – így Romániában, Csehszlovákiában (majd Szlovákiában), Jugoszláviában (majd Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában), Ausztriában s a Szovjetunióban (majd Ukrajnában) – bármilyen rendszer volt is hatalmon a szélsõjobbtól a szélsõbalig (tehát fasizmus vagy kommunizmus, királyság vagy köztársaság, diktatúra vagy demokrácia), a magyarellenességben egyformán megegyeztek, legföljebb a népirtás és a hátrányos megkülönböztetés mértékében jelentkeztek bizonyos árnyalati különbségek, hangsúlyeltolódások, az elérendõ céloknak, ill. a nemzetközi helyzet s a külsõ nyomásgyakorlás alakulásának függvényében. Az is mindegyik országra fönnáll, hogy óriási ellentmondás van az írott alkotmányok, deklarált törvények, rendeletek s a tényleges gyakorlat, a valóság között; sõt a kisebb-nagyobb atrocitások, magyarüldözések nemegyszer a hivatalos kormányprogram és pártprogramok szerves részét képezik, de legalábbis nyílt vagy burkolt támogatottsággal bírnak. Konkrétabban kimondva, a magyar nemzetrészek helyzetét mindenütt a kulturális elnyomás, az oktatási és egyházi intézmények, a sajtó fölszámolása vagy korlátozása, a múzeumok és kiállítások fontosabb anyagainak elrejtése vagy magyar jellegének meghamisítása, a mûemlékek és temetõk rendszeres rongálása, az anyanyelv számûzése vagy használatának megnehezítése, rendõri és közigazgatási terror, jogbizonytalanság és jogi diszkrimináció, soviniszta szellemû törvényhozás és végrehajtás, aránytalan közteher, vagyonelkobzás és szándékos anyagi tönkretétel, a kollektív népcsoportérdekek érvényesítésének merev elvetése, a nemzeti és történelmi tudatukból való kiforgatás (pl. a hármas halom és kettõs kereszt tótok általi ellopása, Mátyás „román” királlyá minõsítése, Ausztriában a Habsburg-ellenes 1848-as forradalom jogtalan lázadássá szégyenítése és ünneplésének tiltása stb.), az anyanemzettel való kapcsolattartás akadályozása, az ígéretek és szerzõdések semmibevétele stb. jellemzi. A bizonytalanságból és igazságtalanságból fölhorgadó, a képtelenségek és abszurditások tömkelegébõl fakadó trianoni átok (sokk, szindróma, pszichózis) egyaránt káros hatással van a vesztes magyarságra, de a „jutalmazott” utódokra is. A mi népünkön (hovatartozástól függetlenül) 80 év alatt úrrá lett a közöny, a beletörõdés, a megalázottság, a kiszolgáltatottság, a megvertség, a lemondás, a magárahagyottság, a kishitûség s az önfeladás érzése. A megszállókon pedig elhatalmasodott a rettegés (a revíziótól, ill. a magyar feltámadástól), a féktelen gyûlölet (azok iránt, akiknek ártottak!) és agresszivitás, a szemérmetlen hazudozás, a történelemhamisítás (pl. dákóromán teória, nagymorva tévképzetek; ugyanakkor a magyarság barbár pogányként, gyilkos zsiványként, förtelmes hódítóként való lefestése), az irigység (állandó kisebbségi komplexus a magyar kultúrfölény és valódi õsiség, kiválóság láttán) kényszere. Szinte „össznépi feladatként” élik meg homogén nemzetállamuk létrehozását, ill. a magyarság fölmorzsolájó ha figyelünk

külföldre is

sát; a legcsekélyebb humanizmust félredobva, görcsösen törekszenek elrabolt országrészeink megtartására (szerintük ezzel érvényesül a „történelmi igazság”!), sõt alkalmasint további terjeszkedésre is. Minden szomszédunk az egész világon élénkíti a bennünket rágalmazó és lejárató propagandáját (az kiabál, akinek a háza ég!), ugyanakkor katonai és titkosszolgálati téren (fokozott magyarellenes kémkedés és diverzió!) szorosan összefog ellenünk, mintegy föltámasztva a korábbi Kisantantot. Könnyedén tehetik, hiszen Magyarországnak 1945 óta semmilyen válaszlépése nincs. Részünkrõl ez aligha „nagyvonalúság” vagy egyszerû figyelmetlenség, sokkal inkább tervszerû nemzetveszejtés. (Nem meglepõ, hiszen 55 éve nincs magyar nemzeti kormányunk!) Néhány éve egy hosszabb tanulmányomban („Árva templom beomló ég alatt” – lásd az azonos címû könyvemben!) már eléggé részletesen megvizsgáltam az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, várvidéki (burgenlandi vagy lajtabánsági) és az emigrációba szétszóródott magyarság állapotát, szenvedéseit, létszámának alakulását és megmaradási esélyeit. Most csupán a legdurvább sérelmeket említeném meg, ebben sem törekedve teljességre, mert a gyászos lista vég nélkül folytatható. Elõzõleg azonban vessünk egy pillantást hozzávetõleges (kutatásaim szerinti) számarányunkra az egyes országokban. Romániában ma a magyarság 11% (Erdélyben 28%), a szétválás elõtti Csehszlovákiában 6% (Szlovákiában, azaz a Felvidéken 18%), Ukrajnában 0,4% (Kárpátalján 18%), a fölrobbanás elõtti Jugoszláviában 3% (a Vajdaságban 22%, Horvátországban 1%, Szlovéniában 0,2%), Ausztriában az emigrációval együtt 0,7% (a Várvidéken 3%). A tendenciózus hamisítások (csökkentések, lekerekítések) miatt pontos ismereteink nincsenek; csupán az biztos, hogy abszolút számunk általában fogy (legjobb esetben stagnál), míg relatív (összlakossághoz viszonyított) arányunk mindenütt meredeken zuhan. Ez világosan rámutat a többségi nemzetek nagyobb szaporulatára, de utal az erõszakos beolvasztási politikára, a magyarság elvándorlására s az esetenkénti brutális megtizedelésére, valamint az eredeti etnikai összetételek ki- és betelepítésekkel történõ megbontására is. A statisztikákból az is következik, hogy a Kárpát-medence újraegyesítéséért folytatott csatánkat elsõsorban demográfiai téren nyerhetjük meg, vagy veszíthetjük el. Erdély vonatkozásában már a karizmatikus püspök, Márton Áron hangoztatta, hogy pusztán azzal, ha túlszaporodjuk az oláhokat, visszavívhatjuk szülõföldünket (lásd a koszovói albánokat!). Ez mindenütt érvényes, míg fogyás esetén valamennyi területen megindul a magyarság csángósodása (bizony már az anyaországban is!). Trianon óta az utódállamok vezetése gyakorlatilag mindent elkövetett a magyarok elûzésére, bekebelezésére, likvidálására, életminõségének tönkretételére – olykor békés, „törvényes” úton, máskor erõszakkal, nem ritkán lemészárlásukkal próbált célt érni. Isteni szerencse, hogy „a magyar falat” eddig még lenyelhetetlennek és emészthetetlennek bizonyult, azaz fönnakadt az elvetemült kannibálok torkán. Romániában Antonescu csapatai és a vasgárdisták, 1945 után pedig Maniu hordái s a bolsevisták gyilkoltak és kegyetlenkedtek válogatás nélkül (pl. ezrek kivégzése, tízezrek elhurcolása a Duna-deltába, majd 1956 után tömeges bebörtönzések). A 60-as években fölszámolták a Székelyföld autonómiáját, majd megszüntették a kolozsvári Bolyai Egyetemet. Ceausescu különösen vérszomjas „magyarzabáló” volt, elég csak hírhedt falurombolási, városrendezési, telepítési és ortodox templomépítési terveire gondolni. A „Kárpátok Géniusza” kivégzése után színre lépõ posztkommunista Iliescu-Funár páros rögtön az 1990-es marosvásárhelyi pogrommal indított, majd a Vatra Romaneasca-szerû szélsõséges szervezetek bevonásával megakadályozták a magyar egyetem visszaállítását, az elkobzott egyházi vagyonok visszaadását, elfogadtak egy szégyenletes iskolatörvényt, s mereven elutasítottak bármiféle autonómiatörekvést. A legújabb kormány sem különb, még egy egyszerû pápalátogatást sem engedélyezett a magyar jó ha figyelünk

külföldre is

hívek körében. Az „Apokalipszis könyvének” irtóztató fejezete az elszigetelt moldvai csángók (hivatalosan „katolikus románok”!) megpróbáltatása; õket érte a leggonoszabb elrománosítási hullám, anyanyelvû iskoláik, magyar papjaik és képzett vezetõik még ma sincsenek, önazonosságukat így képtelenek megõrizni. Csehszlovákiában a (ma is érvényes!) Benes-dekrétumok minden magyart háborús bûnösnek nyilvánítottak, s törvényen kívül helyeztek; ezért összes vagyonukat elkobozták, intézményeiket, iskoláikat fölszámolták, százezreket Magyarországra („lakosságcsere”!) és a Szudéta-vidékre deportáltak, ill. eltótosítottak („reszlovakizáltak”). A „hontalanság évei” után áttértek a pusztítás „finomabb” formáira: pl. tót kolóniák betelepítése színmagyar vidékekre, adminisztratív eszközökkel a nyelvhasználat ellehetetlenítése, a bõsi erõmû felépítésével a Csallóköz tönkretétele. Az 1992-es kettéválás után a Meciar-féle újfasiszta „demokráciában” folytatódott az iskolák szétverése, emlékezetes ügy volt a Fradi-szurkolók kommandós megtámadása, s a közigazgatási rendszer ravasz területi átszervezésével mindenütt sikerült a magyarságot kisebbségbe szorítani; de nem meglepõ az autonómia megtagadása, a magyar egyetem elszabotálása, végül a diszkrimináló nyelvtörvény megszavazása sem. A Jugoszláviához került Bácskában és Bánátban, 1944-45-ben, Tito rác partizánjai 40-50 ezer ártatlan magyart kínoztak meg és végeztek ki balkáni kéjmámorban; majd enyhébb módszerekkel folytatták honfitársaink fölmorzsolását. A „Láncos Kutyát” követõ nacionálkommunista Milosevics megszüntette a vajdasági (és koszovói) autonómiát; 1991-tõl kezdve pedig a horvátok, a bosnyákok s az albánok elleni véres háborúkkal (melyekben a magyarok különösen sokat szenvedtek!) próbálta meg elodázni a trianoni kényszerállam széthullását, hiába. A Seselj-Arkan-féle fegyveres szabadcsapatok s az elszakadt új államokból menekülõ rácok most a Vajdaság ellen fordultak, s immár a végsõ exodus küszöbére juttatták a szerencsétlen magyarságot. A Szovjetunióhoz került Kárpátalján szinte a teljes férfilakosságot (kb. 40 ezer fõt) „málenkij robotra” hurcolták, s a haláltáborokból (Gulágról) csak a töredékük tért vissza. (Sztálinnak „a magyar kérdés csak vagonkérdés” volt.) Késõbb is mérhetetlenül sokat szenvedtek; 1989-ig semmilyen kulturális és politikai szervezetük nem lehetett, a minimális nemzetiségi jogokat is megtagadták tõlük. Ma az ukrán maffia szorításában vergõdnek; népszavazással is megerõsített (ruténekkel közös) autonómiájukat máig sem kapták meg. Vállalkozás, munkalehetõség alig akad számukra, fizetést gyakran hónapokig nem látnak, s szörnyû helyzetüket még az 1998-as árvíz is tetézte. Nem hunyhatunk szemet a fölött, hogy a trianoni kór nemcsak a leamputált részeket, a határokon kívülre rekesztett magyar milliókat kezdte ki, hanem ugyanúgy megtámadta az anyaországot is; azaz a „cechet” közösen fizetjük. Lassan, sunyin araszolva juttattak bennünket odáig, hogy súlyunkat, szerepünket tekintve Budapesten éppúgy kisebbségbe szorultunk, mint Pozsonyban vagy Kolozsvárt. Mindenütt sápad, gyengül, visszahúzódik a magyar gondolat, és halódik, bukdácsol az azt hordozó nemzet; kivesznek, elsorvadnak a legfõbb szellemi mûhelyek, elapadnak, megzavarosodnak a legtisztább erkölcsi, eszmei és mûvészeti õsforrásaink. Mindent elönt a fertõzõ és bomlasztó, zagyva euroatlanti moslék. A bûnözõk, az országvesztõk megint az ártatlanság képében tetszelegnek, s farizeus szólamokkal sommásan ítélkeznek a vétlen többség felett, leginkább azokat elmarasztalva, akik nem hajlandók megbocsátani a 35

gonoszságot, nem képesek felejteni üldöztetésüket, akik nem tudnak úgy tenni, mintha semmi se történt volna. Ám amíg az ostoba, szerencsétlen rabszolgákban, s az agymosástól megmenekült, öntudata foszlányait még õrzõ maroknyi magyarságban legföljebb tehetetlen, vak düh vagy ökölbe szorított, ütni kész harag ágaskodik, addig Istentõl elrugaszkodott megrontóiban hegynyi gyûlölet halmozódik, és irgalmatlan önigazoló bosszúvágy munkál. A jólétben tobzódó árulók, a törpe senkik, a cinikus „demokraták”, a szociálliberális csatornatöltelékek röhögve és ordítva üzentek hadat az egész társadalomnak, az évszázados tradícióknak, az értelmes emberi életnek. A saját szabadságuk és karrierjük nevében káoszba fojtják a rendet, föláldozzák a magyarságot megtartó értékeket, áthágják a morált és a törvényeket. Piedesztálra emelik az erõszakot, a homoszexualitást, a diszkózenét, a drogfogyasztást, a prostitúciót, a romboló szektákat, a sztárkultuszt és más devianciákat. Leborulva imádják a pénzt, a „másságot”, a gátlástalan törtetést, a gennyes hazugságot, a média „véleményformálóit”, és legszívesebben mindenkit megölnének, aki nem tart velük, aki megtagadja talmi elveiket, rothadó nihiljüket, kloákaszagú választottjaikat s egész elmebajos, dicstelen világukat. Valahol létezik (léteznie kell!) egy titkos forgatókönyv, mely a történelmi Magyarország zsidó kézre játszását, zsidó elbirtoklását vázolja föl. A világuralomra törõ önjelölt kiválóságok, a kontinenseket, nemzeteket behálózó bankok és multinacionális cégek fajtiszta vezérei, az átlagot semmiben fölül nem múló megpróbáltatásaikból holocaust-legendát, szánalmas gázkamra-mítoszt és pompás üzletet gyártó „túlélõk” immár nyugodt bázist, védhetõ világközpontot, kizárólagos rendelkezésû, „elvitathatatlan” jogosultságú új hazát akarnak maguknak szerezni, a magyarság rovására. A Közel-Keleten, a háború után, meglepetésszerûen végrehajtott államalapítás nem váltotta be elképzeléseiket, és a harcias, szintén szemita (sémi) arab tengerben nincs tovább maradásuk, ez ma már akárki számára nyilvánvaló. Ezért vált oly kitüntetetté érdeklõdésük a békés természetû, vendégszeretõ (hogy ne mondjam: hülye!), a gyengéket és legázoltakat mindig pártoló magyarság országa iránt. Mert itt – a minimális ellenállás, az egészséges önvédelem hiányában – hasonlíthatatlanul könnyebb, akadálytalanabb a betelepülés és a térfoglalás, mert itt néhány év alatt elérhetik azt, amit Izraelben hosszú évtizedek alatt sem sikerült. Ennek érdekében a magyarországi politikában és gazdaságban máris az õ strómanjaik, szálláscsinálóik irányítanak mindent; ügyesen fölvásárolták valamennyi stratégiailag fontos ágazatunkat, zsebre tették bankjainkat, gyárainkat, kereskedelmi vállalatainkat, bányáinkat, energiatermelésünket, földjeink többségét, övék a parlament, a bíróságok, a tömegtájékoztatás, a meghatározó kultúrintézmények, egyetemek, fõiskolák és alapítványok zöme, õket szolgálja csaknem minden. Eközben a magyarság sebesen morzsolódik, szegényedik, züllik és fogyatkozik; öntudata, nemzethûsége, szolidarítása, fajvédelmi ereje egyre csökken. Nyitva a kapu a hitsorsosok tömeges bevándorlása, beözönlése elõtt. A képzetlen, lumpenizált, legyengített bennszülött emberhalmaz jó lesz kiszolgáló személyzetnek, földtúró jobbágynak, éhbérért robotoló aljamunkásnak. Aztán ha a Csonkaország már teljesen a markukban lesz, sor kerül a trianoni revízióra is. Addig azonban beszélni sem ildomos róla, hiszen a szintén kevésre becsült, de velünk szemben általuk is föltüzelt, vehemens tót, oláh, ukrán, rác farkasok végezzék csak el a piszkos magyarirtást, abban a tévhitben, hogy önmaguknak dolgoznak, s a saját trianoni javadalmaik jövõjét építgetik. Ám éppen ez lesz a vesztük, mert a zsidóság e különösen barbár népirtásra hivatkozva – egy nürnbergihez hasonló nagyszabású komédiában – szépen elperli majd a mi õsi területeinket a méltatlan orgazdáktól. Akkor már lehet, lesz is „határmódosítás” az „igazság és emberiesség” nevében, csakhogy a visszatelekkönyvezett Kárpát-medencét azontúl már Nagy-Izraelnek hívják. Ez „Cion bölcseinek” legújabb jegyzõkönyve, mely félelmetes pontossággal mûködik, s jelentõs részében már meg is valósult. Talán így, ilyen formában nincs leírva sehol, de meri-e tagadni, tud36

ja-e cáfolni bárki a hitelességét? Mert azzal, ha agyrémnek, szélsõséges elképzelésnek, fasiszta irománynak, antiszemita koholmánynak bélyegzik, még nem bizonyítják az ellenkezõjét. Viszont cselekedeteik, magyarfaló módszereik, egész világkampányuk mind-mind a titkos forgatókönyv szükségszerû létét igazolják, méghozzá napnál fényesebben. Régóta készültem már – elsõként! – szólni errõl, most végre megtettem. Nem baj, ha megköveznek érte, nem számít, ha nem hisz nekem senki (Cassandrának se hittek!); fontos, hogy egyre többen ismerjék, és országszerte (világszerte!) beszéljenek róla. Ebben látom ugyanis a folyamatok egyetlen hatásos ellenszerét. Vagyis, ha nem képesek „csõbe húzni”, csöndes álcázással vagy harsány blöfföléssel csapdába csalni bennünket; azaz, ha tudják, hogy mi is tudjuk…Mert õk idõrõl idõre „megszondázzák” a közvéleményt, föl akarják deríteni, mit és mennyit tûr még a magyar. (Sajnos mérhetetlenül sokat!) Hiszen a gyakori holocaust-ünnepségek, kibuc-szervezések, a „kárpótlási” követelõdzések, a címergyalázások, bõgatyázások, nemzeti nagyjaink besározása, Himnuszunk és hagyományaink gúnyolása, a folytonos antiszemitázások, a honalapító Árpád törzseinek részbeni „elzsidósítása” (kazárosítása!), a Hermann Nitsch-féle marhavéres, disznószaros „kiállítások”, az Efraim Kishon-szerû gnómok „jópofáskodása” stb. egyszer rájuk is veszélyessé válhatnak. Legutóbb középületeken ilyen falfirkák jelentek meg: „Takarodj magyar, ez már Izrael!” (Magyar Fórum, 1999. szeptember 2.). Vajon meddig folytatják így, vajon mikor tapasztjuk be mosdatlan szájukat?! Hol az a határ, amikor fölsikolt egész népünk, hogy ne tovább élõsdi sáskák, pusztuljatok innét, ez a mi hazánk?! III. VÉRZÕ SEBEINK GYÓGYÍTÁSÁNAK KÖTELESSÉGE ÉS LEHETÕSÉGEI Semmilyen szerzõdés, egyetlen katonai megszállás sem tarthat örökké, s nem akadályozhatja meg egy nép föltámadását. Amit nem az igazságnak megfelelõen rendeztek el, nem lehet végleges. Magyarország sohasem ismerheti el azt a csonkítást, melynek áldozatává vált, és semmilyen pártnak, kormánynak vagy államfõnek sincs joga lemondani bármirõl nemzetünk nevében. Európa kommunizmus utáni újjászületése, a létbiztonság megszilárdítása, a félig-meddig felszabadult rab nemzetek fölemelése is összeférhetetlen Magyarország földarabolásával. Ne tekintsük tehát lehetetlennek, eleve esélytelennek a jogos magyar követelések teljesítését. Bár a föntiek éppen azt tanúsítják, hogy eddigi könnyelmûségünkkel, felelõtlen passzivitásunkkal még a meghagyott Csonkaországot is elveszíthetjük, s valóban csekély reményünk lehet egy jelentõs revízióra, két sarkalatos tétel mégis mellettünk szól. Az egyik, hogy a kisebbségi sorsnak egyetlen hatásos gyógyírja van: meg kell szüntetni, azaz érvényesíteni kell a nemzeti önrendelkezést. A másik pedig az, hogy a magyar nemzet egy és oszthatatlan, tehát részekre szabdalva is összetartozik. Hajdan Európa elsõ katonanemzete volt magyar, harcolt is eleget a hazájáért mindenféle ordas zsiványokkal. A végvári vitézeknél vagy a huszároknál jobban senkire sem illett, hogy „vérbeli magyart megölne a béke”. Bezzeg ma az elsõ ágyúszóra szétfutna a fél ország. Se katonánk, se fegyverünk, se bátorságunk nincsen, és félelmetes túlerõ állt föl velünk szemben. Katonai összecsapást így nem kezdeményezhetünk, elõbb minden más utat végig kell járnunk, valamennyi békés lehetõséget ki kell próbálnunk. A fegyveres megoldás csak végszükség esetén jöhet szóba, ha már minden mással kudarcot vallottunk; vagy ha a helyzet odáig fajul, hogy magyar testvéreinket nyílt fizikai megsemmisítés fenyegeti bármelyik oldalról, akkor nem hagyhatjuk õket magukra, nem hátrálhatunk meg, nem szaladhatunk el gyáván. Akkor legyünk újra inkább „vad-magyarok”, mint szelíden sopánkodó, vágóhídra érett birkák. A régi latin mondás is úgy tartja („Dulce et decorum est pro Patria mori.”), édes és dicsõ a hazáért meghalni. Mindenesetre sokkal felemelõbb érzés, mint lassú, de biztos halálunkig ellenségeink talpát nyalogatni, és alamizsnáért kuncsorogni. Ám mielõtt még körülhorjó ha figyelünk

külföldre is

doznánk a véres kardot, vizsgáljuk meg, mi egyebet tehetnénk, s amennyiben az országnagyobbítás mellett döntünk, úgy annak fokozatait is. Egyesek szerint ne is kísérletezzünk semmivel addig, míg a Csonkaországon belül megfelelõen meg nem erõsödünk; a Trianon-problémát csak ezután szabad nemzetközi fórumok elé vinnünk. Ez egy tetszetõs, de meggondolatlan fölvetés. 1920 után valóban bevált ez a módszer, s a leigázott magyar lakosság többségével együtt bizonyos területeinket is visszakaptuk, ill. visszaszereztük. Most azonban nem várhatunk karba tett kézzel évekig, mert semennyi idõnk sincs; hisz határokon inneni és túli magyarságunk állapota egyre válságosabb, s pár évtizeden belül végleg fölszámolhatják egész nemzetünket ilyen mostoha körülmények között. A helyes válasz erre a kérdésre csak az lehet, hogy párhuzamosan kell küzdenünk a belsõ rendszerváltásért és fölemelkedésért, ill. a külhoni magyarság érdekeinek hatékony védelméért. Mindjárt szögezzük le, hogy 1945-tõl máig valamennyi kormányunkat (köztük Rákosi, Kádár, Grósz, Antall, Horn, Orbán stb.) a képmutatás, a gyáva beletörõdés, a konfliktusok megkerülése vagy elkendõzése, az ellenség „barátinak” nyilvánítása, a legkirívóbb esetekben néha óvatos ejnyebejnyézés jellemezte a szomszédos államokkal szemben; a gyakori kisebbségi sérelmek szinte mindig orvoslás (pláne megtorlás!) nélkül maradtak, s legtöbbször az illetõ ország belügyének számítottak; azaz puszta legyilkolásunkon kívül bármit megtehettek velünk, úri kedvük szerint. Ezen a hazaáruló magatartáson, az efféle elégtelen viselkedésen sürgõsen változtatnunk kell! Vegyük észre már, nem azzal ártunk honfitársainknak, ha a leghatározottabban föllépünk mellettük, hanem ha sorsukra hagyjuk õket! Azt sem feledhetjük egy pillanatra sem, hogy nem grállovagokkal, jellemes ellenfelekkel párbajozunk, hanem aljas gazemberekkel, sunyi mészárosokkal törünk kopját; eredményeket csak úgy csikarhatunk ki tõlük, ha alkalmazkodunk hozzájuk, valamint ha rendkívüli keménységgel, ravaszsággal, okossággal, szívóssággal vértezzük föl magunkat. A magyar önrendelkezés politikai-diplomáciai kiharcolásában az elmúlt 50 évben számtalan lehetõséget szalasztottunk el, óriási esélyekkel nem tudtunk vagy nem mertünk élni. Keseregni rajtuk immár fölösleges, de többé nem követhetjük el ugyanezeket a hibákat. Nevetséges és igen kényelmes álláspont részünkrõl az is, hogy ne szóljunk bele az egyes nemzetrészek dolgaiba, bízzuk rájuk helyzetük kommentálását, céljaik és igényeik megfogalmazását, hisz õk tudják legjobban, mit akarnak. No ez a halvaszületés tipikus esete, az ilyen vérszegény „támogatásból” abszolút biztosan nem sül ki semmi jó. Tisztelt mindenkori vezetésünk annyit már megtanulhatott volna, hogy a dupla fenyegetettségben, jogfosztottságban élõ magyar népcsoportok aligha mondhatják ki büntetlenül a teljes igazságot, legföljebb furfangosan jelezhetik, hogy mit szeretnének elérni. Velük konzultálni, tanácskozni, egyeztetni persze lehet és kell, de a követeléseket mindenképpen nekünk kell a világ elé tárni (korábban csupán az emigráció vállalhatott ilyen feladatokat!), hiszen valahány kisebbségi ügy összmagyar ügy is egyben. Továbbá igazi súlyt, nemzetközi fórumok elõtti kellõ nyomatékot egyedül az anyaország adhat bármely önkormányzási vagy elszakadási törekvésnek; meg aztán egy kitartó fellépés rendszerint bátorítólag, ösztönzõleg hat a kisebbségekre is, míg megszállóikat éppenséggel elbizonytalanítja vagy meghátrálásra készteti (pl. az egyöntetû tiltakozás meghiúsította „Draculescu” falurombolási programját). A magyar (pontosabban a magyarországi!) kormányok tagadhatatlanul elfogadják a trianoni, ill. az 1947-es párizsi békeszerzõdést, s legjobb esetben is legföljebb az emberi jogokért és a magyarság bizonyos nemzeti-kisebbségi jogaiért, valamint a legdurvább nemzeti sérelmek enyhítése végett járnak el a szomszédos kormányoknál, igen minimális eredménnyel. Ahelyett, hogy a kárpát-medencei magyarság lelki, szellemi, gazdasági, kulturális és – amennyire lehet jó ha figyelünk

külföldre is

– területi, állampolgársági egységéért bontanának zászlót. Persze ennek feltétele, hogy végre ki merjék mondani, hogy elutasítják a trianoni kényszerbékét, s követelik az egész fölülvizsgálatát; hisz ma már minden valamirevaló európai politikus érzi, hogy a „békemû” összeroskadt, s a határok megváltoztathatatlanságáról szövögetett legenda is régesrég megdõlt. 10 év alatt tucatnyi új ország alakult a tarthatatlan trianoni törpebirodalmak helyén, s ezzel a fél kontinens térképe ismét átrajzolódott. A volt Szovjetuniót leszámítva, Európában már csak a magyarok s a koszovói albánok (az õ sorsuk is lassan megoldódik, nagy áldozatokkal és NATO-segítséggel kiharcolták maguknak!) élnek elviselhetetlen kisebbségi megaláztatásban és jövõtlenségben, ráadásul a mieink az eddigi 6 helyett már 8 felé tépve. Bármit kívánunk elérni a nemzetközi porondon, bármiféle megoldást keresünk a magyar problémákra, kiindulásul meg kell szívlelnünk néhány axiómát, mert ezek nélkül meddõ küzdelemre leszünk kárhoztatva. – Kis népek, nemzeti kisebbségek egyedül képtelenek eldönteni sorsukat (vagy csak súlyos véráldozatok árán); viszont az áhított nyugalom, stabilitás és világbéke csak úgy valósítható meg, ha a kicsik is részesülnek belõle, azaz szabadságot, függetlenséget (vagy önrendelkezést), teljes jogegyenlõséget élvezhetnek. A nagyhatalmak érdeke és egyben kötelessége az igazság s a történelmi jogok érvényesítése, akár hatalmi szóval is. – Magyarország külpolitikai prioritásait (elsõbbségi sorrend) éppen fordítva kell meghatározni: legfontosabb az összmagyarság helyzetének megnyugtató megoldása, csupán utána lehet jószomszédi viszonyról, együttmûködésrõl gondolkodni bármelyik országgal, míg az euroatlanti (és egyéb) integráció csak harmadsorban jöhet szóba. Ebbõl következik, hogy magyar véreink magukra hagyásával szarvashiba volt a NATO-ba lépnünk, s nem kevésbé lenne bûnös cselekedet az EU-hoz csatlakoznunk. – A magyarok sok évtizedes „eurokonform” lapításánál számos nemzetiség sokkal jobb eredményeket ért el, radikálisan durva módszerekkel. A jelenlegi passzív, eseménykövetõ magyar diplomáciát egy harcos, megelõzõ, offenzív, sõt agresszív külpolitikával kell felváltanunk. A szomszédainkkal megkötött egyoldalúan lemondó (a határmódosításról stb.), ugyanakkor az elcsatolt magyarságnak cserébe semmit sem garantáló alapszerzõdéseket azonnali hatállyal fel kell mondanunk (hivatkozva arra, hogy a többségi nemzetek még a bennük foglalt minimális kisebbségvédelmi téziseket is rendre fölrúgták!), s ha szükséges, az utódállamokkal a külképviseleti kapcsolatokat is meg kell szakítanunk (a világ elõtt ezért mindenütt õket elmarasztalva, a magyar népcsoportok folyamatos üldözése miatt!). – A rendezések fölvetésekor Magyarországnak hivatkoznia kell a nagyhatalmak bûnösségére (meglehetõsen következetes, támadó hangnemben, egyáltalán nem „könyörögve”!), hiszen a trianoni békerendszer az õ kapitális vétkeik, balfogásaik, szándékos rosszindulatuk nélkül nem jöhetett volna létre. Ugyanakkor be kell nyújtanunk a számlát azért, hogy a magyarság eddig mindenütt békésen tûrte az õt érõ hátrányos következményeket, és állandó vesszõfutása ellenére sem nyúlt fegyverhez, ill. mellõzte a „terrorakciókat”; vagy talán az igazság érvényesítése végett nekünk is az írek, baszkok, albánok, csecsenek, palesztinok, kurdok stb. lényegesen több hasznot ígérõ eszközeit kellene bevetnünk? – Az igazság akkor is igazság, ha átmenetileg veszít pozícióiból; a hazugság és igazságtalanság akkor is az marad, ha sunyi manipulációkkal ideig-óráig gyõzedelmeskedik. Szomszédainkkal szemben a jog és igazság mindenütt a mi oldalunkon áll, tehát a világközvélemény megnyerése érdekében folytatandó igen bátor s nagyszabású propagandahadjáratban nekünk elég valódi történelmünkre, õsjogainkra hivatkozni, viszont mindenütt kíméletlenül le kell lepleznünk ellenségeink történelemhamisításait, brosúráik, adataik hazug jellegét, a magyarság elleni jogtiprásaikat, és ki kell emelnünk, hogy amíg 37

a történelmi Magyarország mindenkor biztosította kisebbségei zavartalan fejlõdését, addig a mesterséges utódállamokban a magyarság halálra van ítélve. – A további magyarellenes sérelmeket tárgykörük szerint csoportosítva számon kell tartanunk, orvoslásuk érdekében szüntelenül fel kell lármáznunk a nemzetközi fórumokat, ill. diplomáciai, pénzügyi és gazdasági úton közvetlen megtorlást kell alkalmaznunk (pl. termékeik visszadobása, határátlépésük megszigorítása, valutájuk leértékelése, integrációs törekvéseik megvétózása stb.). Nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy a területi revíziót elsõdlegesen nem mi vetjük fel, hanem szomszédaink gyûlölködése és embertelen viselkedése; ugyanakkor úgy kell tálalnunk a Nyugat felé, hogy ez az európai béke és stabilitás egyedüli záloga, vagyis ha korábban hibáztak, legalább utólag enyhítsenek rajta (ne felejtsük, a Nyugatnak s az USA-nak nincs bûntudata vagy „lelkiismerete”, annál inkább önzõ érdekei!). – Elengedhetetlen az anyaországban folytatott erõteljes Trianon elleni belsõ propaganda, az igazság föltárása, tudatosítása és tanítása, a magyar nemzettudat és történelmi tudat megszilárdítása, továbbá az életszínvonal emelése, a gazdaság és honvédelem gyors fejlesztése, technikai és személyi feltételeinek javítása. A politikában alapkövetelmény a jogfolytonosság (1944 óta megszûnt!) visszaállítása, ill. annak kimondása, hogy hatékony nemzetépítés csak õsi Alkotmányunk, a Szentkorona-tan (a magyar államiság és alkotmányosság õrzõje, örök és hatálytalaníthatatlan) és a Szent Korona (mint legfõbb birtokos és közjogi méltóság, ugyanakkor élõ személyiség és Isten országának jelképe, a vallási-nemzetiségi ellentétek feloldója stb.) jogainak, szerepének teljes elismerésével lehetséges. Szûz Mária (a Magyarok Nagyasszonya) és a Szent Korona oltalmát élvezõ, erõt, magabiztosságot sugárzó Magyarország vonzó példájával bizonyára a trianoni átokkal megbirkózni képtelen, vicsorgó szomszédainkat is jobb belátásra bírja, ami népszavazások esetén már fél gyõzelem számunkra. – Nemzetközi fórumokon a lehetõ legalaposabban indokolt, maximális követelésekkel álljunk elõ. Az elérhetõnek véltnél mindig többet akarjunk, hogy szükség esetén legyen mibõl engedni; a semmibõl már nincs mit föladni. Módszeresen gyûjtsük össze a nemzetközi szerzõdéseket, egyezményeket, az országok közti megállapodásokat, az állami alkotmányokat és kisebbségi törvényeket, s válogassuk ki azok számunkra kedvezõ, precedens értékû paragrafusait, melyekkel mondandónkat alátámasztjuk, ill. támadhatatlanná tesszük. Ugyanakkor az ellenséges szomszédaink által elkövetett jogsértések, szerzõdésszegések, negatív diszkriminációk föltárásakor is hivatkozhatunk rájuk. – A magyar állampolgárság minden magyart (az emigrációs szórványmagyarságot nemkülönben!) megillet, bárhol is éljen. Elcsatolt nemzetrészeinknek sokkal komolyabb védelmet nyújthatunk, ha kettõs állampolgársággal bírnak. Nem törõdve a szomszédok tiltakozásával, a magyar állampolgárságot és útlevelet mindenkinek meg kell adnunk, aki kérvényezi. Azonban ez nem lehet jogcím senkinek szülõföldje elhagyására, viszont érezhetõ könnyebbséget jelent pl. a határátkeléseknél (esetleges vízumkötelezettség alóli mentességet is!). Amiképp mi fenntartjuk a jogot, hogy beleszólhassunk az összmagyarság életébe, kisebbségi testvéreink (s az emigráció) is kapjanak erre jogosítványokat az anyaország vonatkozásában (pl. a választójog valamilyen formában történõ megadásával; ehhez persze megfelelõen át kell alakítani az alkotmányt és a választási törvényt). Nagy melléfogásnak ítéljük a Magyar Koalíció és az RMDSZ belépését a szlovák, ill. a román kormányba; az elõzetes feltételek és garanciák kikötése nélküli elvtelen csatlakozás nem más, mint a magyar érdekek tudatos feladása, azaz nemzetárulás; ráadásul kormánytényezõként e szervezetek semmivel sem értek el többet, mint ellenzékben, viszont kockáztatják azt, hogy a szélsõséges soviniszták minden nehézségért õket okolják. Azt is aggasztónak tartjuk, hogy a felvidéki és a délvidéki magyarság ennyi párttal, szervezettel is megosztja önma38

gát, ahelyett, hogy ilyen válságos idõkben egyetlen nemzeti érdekképviseletbe tömörülne. – Nem szabad elfogadnunk az olyan véleményeket, hogy fájlaljuk ugyan, de a kérdéses területeket lakosságcserékkel, betelepítésekkel s egyéb kényszerekkel már megfosztották magyar jellegüktõl, ezért az új „realitások” méltányolásával csupán ésszerû kiegyezésekre kell törekednünk. Ellenkezõleg, a népszavazásokból az elmúlt 80 évben erõszakkal, céltudatosan telepített lakosságot szigorúan ki kell zárni, s mindent meg kell mozgatni visszaköltöztetésük érdekében. Az olyan tündérmeséknek sem dõlhetünk be, hogy majd az EU-s integráció úgyis eltörli („légiesíti”) a határokat, ezért fölösleges mindenféle területi változtatás. Ha a határok a jövõben „láthatatlanná” válnak, s ilyenformán mindegy, hogy az Egyesült Európában egy-egy országrész hova tartozik, akkor miért ne térjenek ismét hozzánk (vagyis az egységes Kárpát-medencéhez), ahova évezredeken át amúgy is jogosan tartoztak? – Egyetlen államnak és népnek sem lehet valódi érdeke, hogy a jelenlegi feszült, törvénytelen és anarchikus állapotok fennmaradjanak; az önrendelkezés elve, a trianoni sokk feloldása s a magyar revanstól való páni félelem is megköveteli az igazságos, méltányos területi és etnikai rendezés végrehajtását. Tapasztalataink szerint arra hiába számítunk, hogy az utódállamok akár a legkisebb földdarabról önként lemondanak a javunkra (sõt hangosan méltatlankodnak a magyar „szemtelenség” ellen még egy egyszerû autonómiatörekvés láttán is!), inkább kockáztatják, hogy egy történelmi fordulatban minden zsákmányukat elveszítsék. Bármely föderáció, regionális csoportosulás vagy európai globalizáció csak akkor lesz életképes, ha a tagországok a teljes egyenjogúság alapján, szabad akaratukból s a kölcsönös elõnyök reményében csatlakozhatnak hozzá; tehát ha nincs köztük gyûlölet, viszály, ellenségeskedés vagy kisebbrendûségi érzés. A magyar még mindig Közép-Európa legerõteljesebb nemzete, ezért Magyarország lojális együttmûködése nélkül a politikai és gazdasági újjáépítés sem a Kárpát-Duna-medencében, sem Európában nem valósítható meg. A) A trianoni rendezés számunkra legkedvezõtlenebb, az utódállamok számára viszont legkedvezõbb módja a magyar autonómiarendszer (önkormányzás) kiépítése. Ennek fokozatai: a személyi (szórványvidékeken), a kulturális (teljes iskolahálózat, egyetemek, egyházi intézmények, mûvelõdési otthonok, színházak stb. – kötelezõ utódállami támogatással; valamint korlátlan anyanyelvhasználat) és a területi (többségi magyar tömbök esetén) autonómia, ill. ezek vegyes kombinációja. Eddig – papíron – két ilyen létezett (Vajdaság és Székelyföld), ezeket is megszüntették, s belátható idõn belül nem is tervezik hasonlók engedélyezését. Ismerve ellenségeink „húzd meg, ereszd meg” játékait, számtalan szószegését és szisztematikus beolvasztási törekvéseit, még a legtökéletesebb, alkotmányosan és törvényileg garantált, számon kérhetõ autonómiákat sem fogadhatjuk el megoldásként. (Belátjuk azonban, hogy elszakított véreink speciális helyzetüknél fogva pillanatnyilag ennél többet nem mernek követelni.) Ilyen langyos és kétes eredményt hozó tervezetet felelõs magyarországi vezetés még ideiglenesen sem támogathat (arra hivatkozva sem, hogy az érintettek is ezt akarják!), ennél mindenképpen többet kell elérnünk. Az autonómiákat csak úgy tartjuk megvalósíthatónak, hogy a teljes revízió (azaz Nagy-Magyarország visszaállítása) után mi adjuk meg a hozzánk került nemzetiségeknek. Európa jövõje szempontjából föltétlenül ez a változat lenne a legszerencsésebb. B) Az egykori magyar területek önálló, független államokat alkotnának (Dél-Szlovákia, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság), mintegy beékelõdnének a Csonkaország s a megszállók közé. Ez némileg kedvezõbb az A-változatnál, de szintén nem állítaná helyre a Kárpát-medence földrajzi, vízrajzi, gazdasági, katonai és kulturális egységét, továbbá folytonos féltékenységhez és marakodáshoz vezetne az anyaország s az utódállamok között, a mind nagyobb befolyás megszerzése végett. Elfogadhatatlan a dolog azért is, mert a majó ha figyelünk

külföldre is

gyarság (Dél-Szlovákia kivételével) továbbra is mindenütt kisebbségi kiszolgáltatottságba kerülne (a ruszinokkal, oláhokkal, rácokkal szemben), így megmaradása, fejlõdése nem lenne biztosítva. A 4 tervezet közül ez a legproblémásabb s leghipotetikusabb (legutópisztikusabb), valószínûleg a nagyhatalmak is elzárkóznának elõle, ezért nekünk sem szabad – a meggondolásán túl – jelentõs energiát fordítanunk a kivitelezésére. C) Részleges területi revízió, nagyjából az etnikai határok meghúzása. Itt határozottan le kell szögeznünk, hogy alapként szigorúan csak az 1920-ban fennálló etnikai-nemzetiségi összetétel jöhet szóba (tehát eleve elvetjük az utódállamok „telepítéspolitikája” nyomán bekövetkezett természetellenes „realitásokat”!). Ennek végrehajtása úgy történhet, hogy a tömbmagyarságot s az 51 %-os magyar többségû részeket vita nélkül visszacsatoljuk, a vitatható, jelentõs magyar kisebbségû területeken pedig nemzetközileg ellenõrzött népszavazásokat rendezünk, kizárva minden ellenséges nyomásgyakorlást és tisztességtelen befolyásolási kísérletet. Ennek nyomán hozzávetõleg (a bécsi döntések s a magyar katonai visszafoglalások utáni) 1942-es állapot állna helyre, esetleg valamivel többet szerezhetnénk vissza; ezzel Magyarország területe kb. 180-190 ezer km²-re növekedne. (Megjegyzem, a Csurka-féle igen szerény „határmódosítással” nem lehet mit kezdeni, hiszen könnyedén lemondana a Délvidék olyan egykor magyar többségû és stratégiai jelentõségû városairól, mint Szabadka vagy Újvidék. Arról nem is beszélve, hogy a többi országgal szemben semmilyen követelést nem támaszt. A hatalmas hazai és külföldi berzenkedések, támadások ellenére ez a fölvetés csak a „nesze semmi, fogd meg jól!” kategóriába sorolható, bár arra mégis jó volt, hogy fölmérjük a távolról sem magyarbarát világelit reagálásait.) Hazafias magyar csoportok körében talán ez a változat bír a legnagyobb támogatottsággal, s a Trianon igazságtalanságait, gaztetteit elismerõ, semleges nemzetközi politikusok is ideális megoldásnak tarthatják. Kétségtelen elõnyei, hogy az etnikai-nemzetiségi viszonyokat a lehetõ legkorrektebben rendezi (ami utólagos, kölcsönös lakosságcserével tovább javítható!), biztosítja a magyar nemzetrészek túlnyomó többségének visszatérését, megmaradását és Magyarországon belüli szerves fejlõdését, ugyanakkor viszonylag homogén nemzetállamok jönnének létre, tehát mi is kevés nemzetiséggel „gyarapodnánk”; az sem mellékes, hogy „véglegessége” ellenére is nyitva hagyná a kaput egy késõbbi teljes visszacsatolás elõtt. Ez a területrendezés nemzetiségi vonalon a lehetõ legigazságosabb, valamelyes gyógyírt jelentene a 80 éves magyar gyászra, egy csapásra mindenütt megszüntetné a trianoni pszichózisokat, lehetõvé tenné, hogy ellenséges szomszédainkkal békés partneri kapcsolatokat ápoljunk (a barátság azért túlzás!), s az eddigi feszültségek feloldásával kitágulna a tér a gazdasági-kulturális emelkedés elõtt, az idõzített etnikai bomba hatástalanításával egész Európa rengeteget nyerne. Hátrányai, hogy még mindig nem állna helyre a Kárpát-medence szerves egysége, de a magyar igazságérzet is csorbulna, hiszen õsi területeink jelentõs része továbbra is idegen megszállás alatt maradna. A megvalósítás esélye igen csekély, óriási ellenállásba ütközik, azonban egységes, eltökélt, erõszakos fellépéssel nem lehetetlen. Ez a variáció összmagyar támogatásra érdemes, ugyanakkor ennél kevesebbel nem szabad beérnünk. D) A totális vagy teljes revízió, azaz a mindent vissza (beleértve Burgenland, Fiume és Horvátország is!). Elõnyei, hogy visszanyernénk egész õshazánkat, így igazságérzetünk hiánytalanul kielégülhetne, a Kárpát-medence egysége is minden téren megvalósulhatna, s Magyarország jelentõs középhatalomként végre megmutathatná, mire képes a saját erejébõl. Magyar oldalon megszûnne a trianoni átok, föloldódna a 80 éves sokk, s egy példaértékû (de nem önmarcangoló!) kisebbségi politikával valamennyi (kb. 50 %) nemzetiség jólétet, szabadságot, igazi otthont és hazát találna nálunk, valamint az eddiginél egy lényegesen magasabb színvonalú kultúrkörbe kerülne. Magyarország rövidesen felzárkózna az európai élvonalhoz, s szellemi kapacitásait, szerencsés fekvését, kiváló adottságait okosan felhasználva, gyors szaporodással pár évtizeden belül akár a kontinens vezejó ha figyelünk

külföldre is

tõ nagyhatalma lehetne. Hátrányai, hogy a szomszédok „kisemmizve” éreznék magukat (mint mikor a rablótól elveszik a zsákmányt!), nem szûnne a gyûlölet és az ellenséges aknamunka, az immár tekintélyes arányú hazai kisebbség bujtogatása; a trianoni pszichózist pedig fölváltaná a Trianon elõtti általános irigység. E változat végrehajtásának, kiharcolásának esélye majdnem semmi, isteni csodát igényelne. Európában senki sem támogatná, s valószínûleg egy minden idegen zsarolással dacoló színmagyar kormány (hol van ma ilyen?) sem merne belevágni. Ennek ellenére jómagam (mindig szerettem a kihívásokat, a reménytelen ügyeket) erkölcsileg csak ezt tudom elfogadni véglegesnek, s nyilván derék õseink is e mellett voksolnának. Átmenetileg hajlandó vagyok a C-variánsért is síkraszállni, de soha nem feledve a végcélt. *** Tengernyi értelmetlen küszködés, szüntelen pokoljárás, állandó lelki kínlódás jutott és jut a magyarságnak széles e világban. A határokon innen és túl egyaránt végveszélyben vagyunk! Arat köztünk a halál! Mindez Trianon rettentõ gyümölcse! Annak a bánatfának sorsverte termése, melyet 80 éve vérünkkel s könnyünkkel öntözünk; és amelyet halálunkra szövetkezõ esküdt ellenségeink ültettek a vén Európa kellõs közepébe. Bármilyen mélyek a gyökerei, bármilyen vastag és kemény a törzse, ki kell vágnunk, tövestõl ki kell szaggatnunk, ha élni akarunk. Befejezésül örök tanulságul, mindnyájunk bátorítására és lelkesítésére, hadd idézzek néhány szívbemarkoló gondolatot a Magyar Írók Szövetségének 1920-as kiáltványából. „Az isteni törvények és az emberi jogok nevében tiltakozik az a nemzet, amely a világháborúnak minden fordulatában gyõzhetetlen és legszebb gyõzelmeiben lovagias volt. Amelyet a nyugati hatalmak és a velük társult balkáni hordák csak a hazaárulás és egy idegen faji ideológia gonosztevõivel és õrültjeivel szövetkezve tudtak leverni, megalázni és kirabolni. Európa becsülete nevében tiltakozik az a magyarság, melynek elszakított területein egy nagy múltú, nemes jellemû nép a poklok minden gyötrelmeit szenvedi kulturálatlan martalócoktól. A párizsi béketervezetet írott papírnak tekintjük, amely megíróira nézve szégyenletes, a magyarságra nézve pedig egyetlen sorában sem kötelezõ. Nem változtatnak ezen bizonyos képmutatóan eszközlendõ fél-engedmények sem. Végsõ, elszánt ellenállásra szólítjuk fel a magyarságot a demarkációs vonalon innen és túl, s minden erõnket az ellenállás szolgálatába állítjuk. Minden eszközt megengedhetõnek tartunk, minden szövetséget megragadunk, minden fordulatot kihasználunk, amely közelebb visz minket testvéreinkhez és az igazság diadalához. A párizsi béketervezet, amely lábbal tiporja az önrendelkezési jogot, megtagadja a nemzettõl az élet feltételeit, halálra ítél egy õsi és nagy jövõjû mûveltséget, felmenti Magyarországot minden mûveltségi szabály alól, szentesíti haragjának és kétségbeesésének minden mozdulatát. Megtagadjuk Nyugat-Európától az emberiességet, a mûveltséget, sutba hajítjuk könyveit, elzárjuk tõle szellemünket, egész nemzedékekbe beoltjuk annak emlékezetét, hogy mit jelentenek a Nyugat álszent szólamai. Nincs többé egyetlen csepp vérünk és egyetlen jó gondolatunk Nyugat-Európa számára. Igazunkat és gyõzelmünket a történelem Istenének kezébe és a magunk elszántságába helyezzük. Éljen a területileg egységes, hû nemzetiségeivel testvér, szenvedéseiben megtisztult, s a jövõben törhetetlenül bízó ezeréves Magyarország!” Ha nem is tehetjük, legalább tudjuk, mit kellene tennünk!! Árpád apánk egyetlen épkézláb maradéka sem tûzhet maga elé vonzóbb és szentebb célt, mint eltaposott hazánk, karóba húzott népünk megmentését. Dolgozzunk tehát minden erõnkkel, teljes reménységgel a jobb sorsra érdemes Magyarország felvirágzásáért, az ördögi cselszövéssel elhódított nemzetrészek és szülõföldjük visszaszerzéséért! A magyarok Istene világosítsa meg elménket, és bátorítsa szívünket ebben az életre szóló, gyönyörû küzdelemben!

39

Irodalom: – Trianon Kalendárium 1997, 1998, 1999 – Gondolatok a nemzetért (antológia) – Mentsük meg a hazát! (történelmi és nemzetvédelmi antológia) – Kitörés a pokolból (történelmi és nemzetvédelmi antológia) – Összeesküvés a világ ellen (a magyarországi és amerikai Védõkar Mozgalom vizsgálati anyaga) – Jelentések a határokon túli magyar kisebbségek helyzetérõl (antológia) – Badiny Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig – Henri Pozzi: Századunk bûnösei + A háború visszatér… – Yves de Daruvár: Trianon – A feldarabolt Magyarország – Raffay Ernõ: Trianon titkai… – Palotás Zoltán: A békeszerzõdések katasztrofális következményei – Tormay Cecile: Bujdosó könyve – Málnási Ödön: A magyar nemzet õszinte története – Rónai András: Térképezett történelem – Marschalkó Lajos: Világhódítók + Országhódítók – Galántai József: Trianon és a kisebbségvédelem – Jámbor János: Törpeállamok a történelmi Magyarország földjén – Duray Miklós: Önrendelkezési kísérleteink – Lángi A. Mária: Trianon – Kollányi Károly: Trianoni boszorkánykonyha – Pat Robertson: Az új világrend – Hernádi Tibor: A II. világháború igaz története – Különbözõ nemzeti újságok, folyóiratok vonatkozó cikkei, tanulmányai (Szeged, 1999 szeptemberében) Megjegyzés: Ez a tanulmány a Magyar Mûveltség Szolgálat 1999-es összmagyar pályázatára készült, ahol kiemelt elsõ díjat nyert. Olvasd, másold és terjeszd minél szélesebb körben! Vitéz Siklósi András a Tárogató fõszerkesztõje, a Turul Szövetség elnöke;

Siklósi András: Kegyetlen Párizs Hiába riszálod magad hiába csillogsz-villogsz hiába ölelsz polip-karjaiddal nem érdekelsz nem esem hasra tõled Számomra nem vagy a fény városa sem Ady vagy Illyés bódító menedéke Nekem a Szajna az alvilág folyója karcsú hídjaid hanyatt dõlt kurtizánok csipkés tornyaid faragott tilalomfák édes illatod rothadó csatornabûz virágos parkjaid gyászos temetõkertek Nem vonzanak zsúfolt utcáid híres mulatóid pazar festményeid szobraid s palotáid Hidegen hagynak csábító kincseid idegenek bohém gondtalan lakóid megvetem hamis forradalmad Nem hat meg talmi ragyogásod összes praktikád lepereg rólam Nekem egy fortyogó trópusi mocsár vagy honrablók vára szatírok bûntanyája pestises bordély rettegett viperafészek Gyûlöllek Párizs hazám megrontója fajtám gyilkosa Tántorgok benned mint a részeg utálom minden porcikádat kitépem gõgös Tigris*-bajszod s leköpöm álnok arcodat A hazugság rideg fõvárosa vagy Európa körbenyalt alfele a pokol megkövült hányadéka a barbárság és gyalázat metropolisza Maga a halál vagy népem koporsója villámló hentesbárd reccsenõ bitó sikoltó guillotine Megátkozlak Párizs fulladj meg égj porig dõlj össze süllyedj el örökre magyarok vérivó hóhéra te szívtelen Versailles te szörnyû Trianon (* Clemenceau gúnyneve)

Csak erõs idegzetûeknek! Az Országos Választási Bizottság Július 18-án elutasította a Trianoni Békediktátum évfordulójának, június 4-ének nemzeti gyásznappá nyilvánításáról szóló népszavazási kezdeményezést. A gyalázatos döntést szülõ ülés nyilvános jegyzõkönyve alább olvasható. Döbbenetes, de már sajnos nem meglepõ, hogy a Bizottság jobboldali pártok által delegált tagjai megszavazták ugyan a hitelesítést, de a nemmel szavazók elképesztõen torz és szélsõséges érveivel nem vitatkoztak, sõt azzal a jogukkal sem éltek, hogy különvéleményt fûzzenek a döntéshez. Ugyanakkor meg jegyeznünk: a nem pártdelegált tagok közül egyedül a különben keményvonalas ballib Halmai Gábor viselkedett jogászhoz méltóan. A magyargyûlölõ szocionisták jogi csûrés-csavarását szélsõségesen nemzetellenes tartalma miatt csak erõs idegzetû olvasóinknak ajánljuk! ORSZÁGOS VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG 2007. július 18-án tartott ülésének jegyzõkönyve (hangszalagra felvett jegyzõkönyv szövege) (...) I. Országos népszavazási kezdeményezések: 1"Egyetért-e ön azzal, hogy a Magyar Országgyûlés törvényt alkosson június 4-e, a Trianoni békeszerzõdés évfordulója nemzeti gyásznappá nyilvánítása céljából?" 40

jó ha figyelünk

külföldre is

Dr. Szigeti Péter OVB elnök Ezt a népszavazási kezdeményezést fogjuk elõször elbírálni és megadnám a szót Rytkó Emíliának az Országos Választási Iroda vezetõjének. Rytkó Emília OVI vezetõ Elnök Úr! Tisztelt Országos Választási Bizottság! Az aláírásgyûjtõ ív a formai követelményeknek megfelel, alkalmas arra, hogy a testület megtárgyalja. Tájékoztatom Önöket, hogy az Országos Választási Bizottság elnökének kérésére a Külügyminisztérium államtitkára megküldte szakmai álláspontját, melyet az ügyiratban az aláírásgyûjtõ ív mellett elhelyeztünk, segítve ezzel az Önök döntését. Köszönöm. Dr. Szigeti Péter OVB elnök: Köszönöm szépen. Volt ideje a testületnek tanulmányozni a mai napirendi pontként elõterjesztett kérdéseket. Kérdezem, hogy van-e valaki, aki a testület tagjai közül kialakított jogi álláspontot a kérdés hitelesíthetõségérõl? Dr. Fazekas Marianna OVB tag: Volt alkalmam elolvasni a Külügyminisztérium szakértõi véleményét a kérdésben és a múltkori ülésen én azok közé tartoztam, akik ennek a szakvéleménynek a beszerzését mindenképpen fontosnak tartottam. A külügyminisztérium szakvéleményébõl az derül ki, hogy a minisztérium munkatársai, szakértõi, magát a Trianoni-szerzõdést vizsgálták meg és az ehhez való viszonyt. Egyéb nemzetközi szerzõdéseket nem vizsgáltak, úgyhogy egy kicsit kiterjesztõnek gondolom azt az érvelést, ami a Trianoni-szerzõdés megvizsgálása után levonja azt a következtetést, hogy nem ütközik nemzetközi szerzõdésbe. Ezzel együtt azt gondolom, miután én egyéb nemzetközi szerzõdéseket is megvizsgáltam, és valóban a Párizsi-békeszerzõdés szövegében sem találtam olyan rendelkezést, illetve az Uniós csatlakozási szerzõdés szövegében sem. Ami számomra releváns lehetett, azokat a nemzetközi szerzõdéseket megnéztem, valóban nincs olyan tételes nemzetközi jogi szerzõdés, illetve kötelezettségvállalás, amibe a kérdés beleütközne. Ha azonban elolvassuk a magyar Alkotmánynak az általános rendelkezései között az 5. §-ában található rendelkezéseit, akkor ez az 5. § a következõket mondja: „A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzõdésekben rögzített határait.” Mely nemzetközi szerzõdések határozzák meg jelenleg Magyarország határait? Az egyik ezek közül a Trianoni-szerzõdés, ami jelenleg is hatályban van. A Párizsi-békeszerzõdés bizonyos pontjaiban a bécsi döntések hatályon kívül helyezésével visszaállította az 1938 elõtti helyzetet és ezzel a Trianoni-szerzõdésben rögzített határokat, más jó ha figyelünk

külföldre is

pontokon újrarajzolta Magyarország határait. Azt gondolom, hogy egy ilyen tatalmú kérdésnek a hitelesítésével egy furcsa helyzet állna elõ. A kérdés önmagában a Trianoni-szerzõdés megkötése idõpontjának gyásznappá nyilvánítása szükségképpen azt a problémát veti fel, hogy vajon a magyar állam, amelyek egyszerre védi az Alkotmány szerint a nemzetközi szerzõdésben megállapított határokat, sõt ez egy Alkotmányban rögzített kötelezettsége a magyar államnak, vajon hogyan minõsíthet egy másik törvényben nemzeti gyásznappá egy olyan dokumentumot, amin pillanatnyilag a magyar állam határai nyugszanak. Ezért én úgy gondolom, hogy a kérdés nyilvánvalóan nyíltan nem irányul az Alkotmány módosítására, mégis burkoltan benne van az a tartalom, ami kétségessé teszi az Alkotmány 5. §-ában megfogalmazottakat. Ebbõl következõen én nem támogatom ennek a kérdésnek a hitelesítését, elsõsorban a burkolt alkotmánymódosításra utaló jellege és tartalma miatt. Köszönöm. Dr. Szigeti Péter OVB elnök: Köszönöm szépen Fazekas Marianna összefogott véleményét. Dr. Halmai Gábor OVB elnök-helyettes: Egyetértek Fazekas Marianna érvelésével. Valójában az Alkotmány 5. §-ával kapcsolatban felmerül, hogy a kezdeményezõ szándéka, egy eredményes népszavazás következtében a nemzeti gyásznap elõírása azt a benyomást keltheti Magyarországon és külföldön egyaránt, mintha a magyar állam „ amely az eredményes népszavazás nyomán jogszabályt alkot a nemzeti gyásznapról ” nem tartaná tiszteletben azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyekrõl Fazekas Marianna is beszélt. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a kérdés és az abban megfogalmazott intézmény, a nemzeti gyásznappá nyilvánítás nincs szoros és elválaszthatatlan összefüggésben azzal a következménnyel, ami bekövetkezhet. Én így azt a kapcsolatot, ami a kérdés megfogalmazása és az Alkotmány 5. §-a között van, túlságosan távolinak érzem ahhoz, hogy a hitelesítés megszavazása mellett tudnék állást foglalni. Legjobb meggyõzõdésem ellenére, hiszen valóban azt gondolom, hogy nagyon sok számomra nem kívánatos hatása lenne egy ilyen eredményes népszavazásnak, mégis a hitelesítés mellett fogok szavazni. Köszönöm. Dr. Szoboszlai György OVB tag (MSZP): Alapvetõen két érvet hallottunk. Én Fazekas Marianna álláspontjával értek egyet azzal kibõvítve, hogy álláspontom szerint a népszavazási kezdeményezés az Alkotmány 28/C. (5) bekezdés b) pontjába is ütközik, amely kimondja, hogy a hatályos nemzetközi szerzõdésbõl eredõ kötelezettségekrõl nem lehet népszavazást tartani. Valóban nem direkt módon sérti a Trianoni békeszerzõdést, egy kihirdetett magyaror-

szági törvényt, egy nemzetközi szerzõdést maga a népszavazási kezdeményezés, indirekt módon azonban egyértelmûen megállapítható, hogy igen. Ha a magyar állam, Magyar Köztársaság, Magyar Népköztársaság bármilyen formában is történelmileg létezett, aláírt egy nemzetközi szerzõdést és ez ma hatályban van, akkor nem lehet népszavazást kiírni olyan témában, ami ennek a szerzõdésnek az indirekt vitatását célozza. Egyértelmû, hogy a gyásznappá nyilvánítás megkérdõjelezi azokat a határokat, amelyeket lerögzítettek. Teljesen formalista, jogpozitivista alapon én úgy gondolom, hogy mind az Alkotmány 28/C. idézett helyébe ütközik a népszavazási kezdeményezés, én magam nem támogatom. Köszönöm. Dr. Poczkodi Balázs OVB tag (SZDSZ): Úgy tûnik, hogy a vita lényege arra a kérdésre szûkült le, ami szerintem nagyon jó megközelítés, hogy vajon a nemzeti gyásznap, mint intézmény a népszavazási kezdeményezésben megjelenõ nemzetközi szerzõdés, illetve Fazekas Marianna által idézett alkotmányos jogintézmény, nevezetesen a határok integritásának védelme és sérthetetlensége között vajon egy ellentétet van-e, vagy a két intézménynek egymáshoz közvetlen köze nincs, ahogy ezt Halmai Gábor érvelésében hallottuk. Azt gondolom, hogy itt az összefüggés sajnos nyilvánvaló és sajnos közvetlen is. Én ezt azért mondom, mert ez egyszer a magyar történelemben már lejátszódott ez a folyamat. Az a folyamat, aminek most a kezdõlépésénél tartunk ezzel a népszavazási kezdeményezéssel. A nemzeti gyásznap ebben az összefüggésben valaminek az elutasítását jelenti. Ha valamint el akarok utasítani, nem fogadom el, akkor meg akarom változtatni, és ha ennek a megváltoztatásnak, akár csak a szándéka is felmerül, netán megjelenik a gyakorlatban, akkor valójában elõáll az a helyzet, amit Fazekas Marianna és Szoboszlai György érvelésében is hallottunk. Nevezetesen bizonyos alkotmányos intézményeknek a megváltoztatására irányul ez a népszavazás. 1920-ban a Trianoni békeszerzõdés aláírása után a magyar nemzet, ha létezik ilyen, kollektív érzelmi fejlõdés, akkor ugyan ezeken a stációkon ment keresztül. Az el nem fogadásból eredõ folyamatos változtatási törekvések végül is egy olyan helyzetbe sodorták ezt az országot, ahol egy rosszabb kimenetele lett a történelemnek, mint ahonnan kiindultunk. Az 1946-os Párizsi békeszerzõdés még szûkebbre szabta a határokat, mint a Trianoni-békeszerzõdés, csak közben meghalt 4-5 millió ember és én azt gondolom, hogy ennek soha nem kellene újra lejátszódni, 80 éve történt, ez már a múlt. Azt gondolom, hogy ez a népszavazási kezdeményezés ezek az érvek mentén nem támogatható. Köszönöm. Dr. Ivancsics Imre OVB tag: Én is Marianna álláspontját fogadom el, a kiegészíté41

sekkel együtt. Én úgy vélem, hogy a gyásznap és a szerzõdés között közvetlen a kapcsolat, ezt a kérdés is sugallja. Ebbõl következõen, ha egy eredményes népszavazás van, nehéz lenne ezt másképpen értelmezni és magyarázni. Köszönöm. Dr. Szigeti Péter OVB elnök: Úgy látom nincs több hozzászóló. Elhangzott öt véle-

mény, négyen a hitelesítés ellen és egyvalaki a hitelesítés mellett foglalt állást. Több oldalról meg lett közelítve ugyanaz a kérdés. Miután többen voltak akik a kérdés hitelesítése ellen beszéltek, azért kérdezem, hogy ki az aki a kérdés hitelesítése ellen foglal állást? 5-en szavaztak a hitelesítés ellen. Megállapítom, hogy 5:4 arányban az Orszá-

gos Választási Bizottság nem tartja a kérdést hitelesíthetõnek. Kérdezem a tisztelt tagtársakat, hogy ki az aki különvéleményt akar rögzíteni a jegyzõkönyv számára? Nem kívánnak ezzel élni. Akkor lezárhatom ezt a napirendet és mehetünk a következõ kérdés tárgyalására. (Szent Korona Rádió – Kuruc.info)

Trianon 1920 – Párizs 1947 Ma 87 éve annak, hogy igazságtalanul és jogtalanul szétszabdalták a Magyar Hazát Minden, ami ma az országgal, a Nemzettel történik, eredendõen ide vezethetõ vissza! Ez a kis összefoglaló csak parányi töredékét elemzi e két „Békeszerzõdés” okozta szörnyû tragédiának. Aki nem érti: mi és miért történik ma, a XXI. században, – amikor mûholdak keringenek és internetek cikáznak az éterben, – Közép? -Kelet Európában, Egész Európában, Sõt az Egész nyugati világban, – az olvasson tovább! És akit ez a kis adathalmaz már eléggé megrázott, kutasson és olvasson tovább az idecsatolt TRIANON-IRODALMI lista könyveiben. Mert – tetszik, vagy nem, – amíg az itt vitatott problémák meg nem oldódnak, NEM LESZ BÉKE sem a Kárpát medencében, sem Európában. Ez a probléma olyan súlyú, mint a Közel-keleti, – csak most éppen agyonhallgatott....

1920 június 4.-én a Trianoni Békediktátum az ezeréves történelmi Magyarországot nem megbüntette, hanem csaknem kivégezte! A „Nemzetiségek Felszabadítása” hangzatos címszó alatt elvették területének és lakosságának több mint kétharmadát, köztük 4 millió magyart, megsemmisítettek egy földrajzi, gazdasági és történelmi egységet. E közben új „utódállamokat” kreáltak nagyobb nemzetiségi, kulturális, vallási, politikai és faji feszültségekkel, mint amilyenek valaha is léteztek a Kárpát medencében. Ez az igazságtalan „béke-rendezés”: – Tartósan, gyûlölködve egymás ellen hangolta a terület népeit, – Kirobbantotta a második világháborút legalább 30 millió ember halálát okozva,

– A Pángermán és Pánszláv érdekütközések kiélesítésével utat nyitott elõször a Hitler-német majd a Szovjet-orosz barbár elnyomás elõtt a köztük élõ kis népek terhére, – 100 millió Közép-Keleteurópai negyven éves elnyomása, a HIDEGHÁBORÚ terhei, – politikai stabilitás és történelmi megbékélés hiánya és nagyhatalmi felelõtlen mesterkedések szükségszerûen vezettek ahhoz a bomlási folyamathoz, amely még ma is tart. Nincs többé Csehszlovákia, Szovjetunió, Jugoszlávia most esik szét kegyetlen belsõ harcokban, de az egykori magyar Délvidéken a szerbek még önkormányzatot sem hajlandók adni az ott élõ magyaroknak.

Határok változnak naponta világszerte, az újonnan alakult Szlovákia miniszterelnöke meg „népességcserérõl”, – azaz (ismét) magyarok kitelepítésérõl beszél. Ha a bölcs nyugati politikusok a második világháború után jóváhagyják a korábbi, nemzetközi megegyezéssel elért, a néprajzi elveket érvényesítõ terület-visszacsatolásokat, Közép-Európa kis nemzetei már akkor végleges békét köthettek volna. Nem tették! Ki a felelõs mindezért? Egyetlen kormánynak, vagy un. „társadalmi rendnek” sincs joga eltitkolni Trianon gyászos történetét a következõ generáció elõl! Ne tûrjük, hogy a „politikailag korrekt gondolkozásnak” keresztelt bûnös történelemhamisítás elzárja az ifjúságtól az igazi tények ismeretét! Ez fontos nemzetnevelési érdek.

A CIONISTÁK A TRIANON-MEGEMLÉKEZÉS ELLEN GAJDOLNAK

A liberálisok mélységesen elítélik a Trianon szindrómát, ami kezd kibontakozni az országban, így Debrecenben is – közölte Gadus István, a zsidó gyûlöletpárt hajdú-bihari elnöke Debrecenben. Az SZDSZ-es politikus abban nem lát kivetnivalót, hogy például a Jobbik megemlékezést tartott Debrecenben, de abban már igen, hogy az önkormányzat szervez hétfõn hivatalos ünneplést, koszorúzást. Elvitatnák a holóceremóniák sokaságának finanszírozására kényszerített magyarságtól még azt a jogot is, hogy fájdalmára emlékezhessen. Várjuk Gadus adatait. Gadus István szerint „Trianon borzalmas emlék” a magyar történelemben, de jelenleg nem nemzeti ünnep, s június 4-e nem is emléknap. Ezért – mint közölte – kezdeményezi, hogy az önkormányzat etikai bizottsága vizsgálja ki mi alapján rendez ünnepséget a város. A politikus levélben fordul a honvédelmi miniszterhez arra várva választ: a honvédség helyõrségei milyen rendszer alapján vesznek részt különbözõ városi rendezvényeken. Természetesen a cionista törpepártot a legkisebb mértékben sem zavarják az egymást érõ holokauszt megemlékezések... (Kuruc.info – MTI-t korrigálva)

42

jó ha figyelünk

külföldre is

TÖRTÉNELMI HÁTTÉR. Milyen is volt a Trianon elõtti Magyarország? Az 1848-49 Szabadságharcot csaknem 20 éves megtorló osztrák elnyomás, a „Bach korszak” követte. 1867-ben Deák ferenc, a „haza bölcse” összehozta a kiegyezést a Habsburg házzal. Ferencz József és Erzsébet királyné koronázását hatalmas ipari, kereskedelmi, kulturális és nemzetépítõ fellendülés követte. Az ország lelkesen ünnepelte 1896-ban az ezeréves jubileumot, a „Milleneumot”. Épült a parlament, múzeumok, a Hõsök tere, középületek sora, bányák nyíltak, utak, vasutak épültek, megnyílt Európa elsõ földalatti vasútja, izmosodott a „legnagyobb magyar” Széchenyi által megálmodott hitel és bankrendszer, „aranykorona értékben” telek-könyvezték a földeket. Nagy írók, költõk, zeneszerzõk emelték a kulturális színvonalat. Az operaház Erkel: „Bánk Bán” és „Hunyadi László” dalmûveit, a Nemzeti Színház Madách: „ Ember Tragédiája” drámáját és a népszinmû: „Vén Gazembert” játszotta... Az Eötvös féle „klasszikus liberalizmus”, a gazdasági fejlõdéshozta viszonylagos jólét, a csaknem kedélyes parlamenti politizálás eltakarta a még mindig majdnem feudális földbirtokpolitikából és etnikai mozgolódásokból eredõ társadalmi feszültségeket. Mikszáth Kálmán politikai karcolatain a „Borszem Jankó” tréfáin nevetett az ország. Ez volt a „boldog békeidõ” a K.u.K. Osztrák-Magyar kettõs Monarchiában... De a háttérben, nyugati egyetemeken, szabadkõmûves páholyokban, elõkelõ angol klubbokban, és az „újgazdag” pénzvilágban, tehetséges, becsvágyó, de nem túl lelkiismeretes értelmiségiek, mint a cseh T. Masaryk, vagy E. Benes egy új Közép-Európa rendrõl és a Habsburg-Birodalom romjain majdan épülõ utódállamokról álmodtak és tervezgettek. Az Osztrák-Magyar politika nem sok ügyet vetett erre, pedig mögöttük még sokkal nagyobb erõk is mûködtek: a pánszláv eszme „alapkõletétele” 1706-ban Szentpétervár alapításához kötõdik. Akkor még a cári Oroszország csak egy melegtengeri kikötõt akart, de a XX. században már pontosította ezt: az ADRIÁRA KERESETT KIJÁRÁST. A pánszláv politika szálláscsinálói a nagy hatalommal rendelkezõ orthodox pópák voltak, akik minden balkáni népet az orosz terjeszkedési szándék szolgálóivá tudtak tenni,- a katolikus Horvátország és Szlovénia kivételével. A horvát-szlovén-dalmát rendek már az 1764 évi Országgyûlésen félelmüket fejezték ki az orosz-szerb tervek ellen. A XX. század elején az oroszok már nyíltan beszéltek a NAGY-SZERBIA hegemóniáról, amely magába olvasztja Magyarország déli részét, Boszniát és Hercegovinát Horvátországgal és szlavóniával együtt. Mindezt már 1921-ben POINCARÉ francia elnökkel is tárgyalták. (Mintha csak 1997-es híreket olvasnánk) Ehhez járultak keletrõl a „Nagy Románia” törekvések igen erõs francia támogatással. Elsõ világháború 1914 július 28 – 1918 november 11. A hivatalos történetirás úgy tanitja, hogy 1914. június 28.-án a szerb nacionalista diák, Gavrilo Princip, Szarajevóban meggyilkolta Ferencz Ferdinánd trónörököst és ez a merénylet hozta a véres Elsö Világháború kitörését. Tény, hogy a szerb kormány tudott az összeesküvésrõl, azt megakadályozni nem próbálta és az osztrák 48 órás ultimátumra nem válaszolt. Valóságban ez csak a szikra volt, amely lángra robbantotta a bonyolult nagyhatalmi feszültségek lõporhordóit. Magyarországnak ezekben a versengésekben semmi érdeke nem volt. jó ha figyelünk

külföldre is

Történelmi okmányok bizonyitják, hogy a magyar miniszterelnök, Tisza István, mindent elkövetett a háború megakadályozására. Hazug minden állitás, amely a világháború kitöréséért Magyarországot vádolja. A nemcsak területi, de sokkal súlyosabb etnikai csonkitásokkal végzõdótt háború kirobbantásában Magyarország nem bûnos volt, hanem célpont és végül áldozat!!! Ráadásul a cári Oroszország helyett egy új hóditó lépett a színre: a Szovjetunló. 1914-ben a hatalmas fegyverkezés jóformán világszerte mutatta a nagy összecsapás közelségét. A nagyhatalmi érdekösszeütközések, a gyarmatokért és piacokért futó versengés, a gazdasági háború, a Pánszláv és Pángermán birkózás új fejezete,- mind riasztó jelek voltak a béke láthatárán. Az egymást követö balkáni „kisháborúk” kiélezték a nemzetiségek közötti gyûlöletet,’ és ez sajnos Magyarországra is átcsapott. A mesterségesen szitott ellentét a nemzetiségek között az egész Osztrák-Magyar Monarchián belül egyre élesebbé vált. A merénylet után hiressé (hirhedtté!) vált Szarajevo legjobban mutatta az új helyzetet: a’ történelmileg kialakult vallási törésvonal: orthodox-mohamedán-katolikus (= nyugati keresztény és keresztyén). Csaknem 100 év után a helyzet alig változott, legfejlebb tovább élesedett. Ez a törésvonal Leningrádtól (Szentpétervár) Isztambulig és Fiuméig ma is fõ bánata az útjába került szerencsétlen népeknek. A vallási különbségek pedig csupán elfedik a történelmi, kulturális, gazdasági, faji, nyelvi és egyéb különbözõségek sorát. (Nyugat-Kelet) A szarajevói merénylet után néhány héten belül már tisztán álltak a frontok és ömlött’ a vér: egyik oldalon összesen 32 ország, francia, orosz, angol, amerikai és késõbb olasz politikusok vezetésével, a kedvesen hangzó „Entente Cordiale”, azaz „Szivélyes Egyesülés” elnevezéssel. Természetesen idetartozott a „Kis Antant” szövetségbe tömörült’ cseh, szerb, román blokk is, amely a háború után, – gyõztesként,- utodállamok néveni erõsitette összetartozását magyarellenes szerzödésekkel. A front másik oldalán Németország és az Osztrák-Magyar Monarchia állt két kisebb szövetségessel, a „központi hatalmak” néven harcolva. Ez a háború 65 millió embert mozgósított, 8,5 millió halottat és 21 millió sebesültet eredményezett. Három év után, 1917-ben a központi csapatok majdnem minden fronton ellenséges területen álltak, gyözelem, vagy egy véres döntetlen is lehetségesnek látszott, amikor 1917 január 22-én Amerika belépett a háborúba az Antant oldalán. A hatalmas US megjelenése, friss csapatokkal, tankokkal, kimerithetetlen anyagi erõforrásokkal, tengeri blokáddal végleg eldöntötte a háború sorsát. Ez igy lett, annak ellenére, hogy Oroszországban 1917 november 7-én kitört forradalom, az új bolsevik kormány letette a fegyvert és a németeknek nagy engedményeket téve aláírta a Brest Litovszki békét. De nekünk már ez sem segitett. A magyar-osztrák csapatok a frontokon ugyan ne álltak vesztésre, de az éhezõ és megnyomorított hátország, belefáradva a háborúba, megmérgezve a futótûzként terjedõ bolsevista propaganda által, összeomlott. 1918 október 25-én a „Demokrata Gróf”, Károlyi Mihály az újonnan alakito „Nemzeti Tanács” útján Budapesten gyakorlatilag átadta a hatalmat a magyarországi bolsevistáknak.1918 október 31-én Tisza Istvánt, a háborús miniszterelnököt részeg, szökött katonák agyonlõtték, kitört a vörös forradalom, és a börtönbõl kiszabaditott Kun Béla proletárdiktatúrája rászabadult az országra. 1918 november 1-én a hadügyi népbiztos, Linder Béla kiadta a parancsot a fegyverletételre. A katonák otthagyták a frontokat, a 43

magyar határok õrizetlenek maradtak, teljes katonai, gazdasági és közigazgatási összeomlás következett. Az országot ellenörzés nélkül razziázták a „föcsekista” Szamuelly Tibor vezetése alatt a nemzeti érzésû hazafiakat tömegesen akasztó „leninfiúk”. Határainkon a szövetségesek által, a fegyverszünet ellenörzésére kiküldött generálisok is elvesztették az ellenörzést. A cseh, román és szerb csapatok,- mintegy vezényszóra megszegték a fegyverszüneti megállapodásokat, átlépték az amúgy sem pontosan megállapított demarkációs vonalakat és ellenállás nélküli területtfoglalásba kezdtek. Hiába próbált késöbb a a proletár-kormány egy új Vörös-hadsereget felállitani, gyakorlatilag hamarosan az ország nagyrésze megszállás alá került. Látva a nagy veszélyt, sok régi magyar tiszt is csatlakozott ehhez az új „vörös” hadsereghez. Egyes helyeken,- különösen a felvidéken – némi sikereket is értek el,- de a végén még Budapest is román megszállás alá került. Ehhez járult, hogy szövetséges körökben valóságos pánikot keltettek a budapesti , fejlemények. A bolsevista mozgalmat Európa közepén meg kell állitani, ehhez a Románokat felhasználni is jogos, a magyarokat pedig MEG KELL BÜNTETNI! Ez lett a jelszó nyugaton. Pedig az igazi vörös veszély gyakoriatilag csak 133 napig tartott. Szegeden ugyanis Horthy Miklós, az Osztrák-Magyar Monarchia volt tengernagyának vezetésével már szervezödött az új Magyar Nemzeti Hadsereg. Ennek élén, 1919. November 13-án Horthy Miklós bevonult Budapestre. Ugyanakkor a Románok, Antant utasításra kiürítették Budapestet, viselkedésüknek, rablási módszereiknek, a magyar veszteségek és károk összesitésének külön irodalma van. Mindent vittek, amihez hozzáfértek! BÉKETÁRGYALÁS – BÉKEDIKTÁTUM. Magyarország csak 1920 január 5-én kapott meghivást, -az addigra már jól elõrehaladt Béketárgyalásra. Akkor sem engedték be a magyar megbízottakat, hanem csak kész formában átnyújtották nekik a feltételeket. Ráadásul a magyar küldöttséget rendöri felügyefet alatt bezárták a „Chateau de Madrid” börtönszerû palotába. Ez a bánásmód egy új mélypontot jelentett a nemzetközi diplomácia történetében. Az egész eljárásra ráütötte bélyegét a francia revans-szellem, a csehek, románok, szerbek magyar-gyûlölete és a megtervezett „utodállamok” vezetõinek fondorlatos mohósága. P. Gibbs angol újságíró részeg haláltáncnak. („Dance Macabre”) nevezte az egész komédiát. Hiába próbálta mindezt mérsékelni a jóindulatú, de naiv amerikai elnök, W. Wilson és idõnként Lloyd GEORGE angol miniszterelnök, minden vonalon a francia miniszterelnök Clemenceau és a cseh Benes szava döntött. A légkört jól jellemzik Raymond Poincaré francia köztársasági elnök a konferenciát megnyitó szavai: „..most már csak az van hátra, hogy a Gyõzelem minden gyümolcsét learassuk, önökkel együtt!” Holott Thomas Woodrow Wilson 14 pontjával meghirdette az örök békét, melyben nem diktátumok, hanem Népszavazás fogja eldönteni a.határvitákat. A béketeremtés asztalánál nem gyõztesek és legyõzöttek fognak tárgyalni, hanem egyenrarrgú nemzetek; akiket egyképpen megillet a legszentebb jog: A népek önrendelkezési joga. Mindezek nem kerültek megfontolásra. A francia M. MILLERAND legalább próbált magyarázatot találni a vad és ésszerûltlen döntésekre valahogy így: „A népesség a Kárpát Medencében annyira kevert, hogy lehetetlen a néprajzi és politikai határokat. összehozni”... Tette ezt abban a levelében, melyben a határmódosítás lehetõségét majd a Népszövetségen keresztül ígérte! 44

Magyarázatai nem terjedtek ki arra, hogyan kerültek tiszta magyar lakosságú városok, falvak és vidékek, tehát olyan országrészek, ahol a lakosság nem kevert, – az utódállamok határain belülre?? Még Németország is kapott 4 helyen népszavazási jogot, nekünk csak egy kis helyen (SOPRON,- a „hûség városa”) sikerült ezt kiügyeskedni -Ausztriával szemben. Maga Masaryk, az új Cseszlovákia elnöke, így nyilatkozott Pozsonyban 1919 május 27-én: „..õszintén bevallom az új országunkban olyan kevés magyart szeretnék, amilyen kevés csak lehetséges..”.Nem tartotta, kivánatosnak a Dunát, mint határt, de marshal Foch, francia tábornok ragaszkodott a Duna – határhoz –, stratégiai okokbol. katonai megfontolások, vasútvonalak, bányák, erdõk,folyók, természeti kincsek, mind-mind vizsgálatra kerültek, csak az embereket adták, vették, cserélték, mint ingóságokat! Mindenki térképeket rajzolt. Az itt-ott feltünõ józanabb hang elveszett a zajos sürgésforgásban és osztozkodásban. Hiába intett Lloyd George: „..nem lesz béke Dél-Kelet Europában, amig az új országok nagy Magyar ”Irredenta" tömegeket tartanak határaikon belül".. Elóször szólt bele a vitába az angol felsõházban Lord Rothemere, aki azonnali hatarmodosítást követelt, mondván, hogy egy revizió néprajzilag, gazdaságilag, közlésileg és közlekedésileg egyaránt logikus és indokolt. A „Napkirály”, XIV. Lajos Versailles-palotájának Trianon szárnyában nyújtották át a magyar küldöttségnek a már,- távollétünkben – véglegesített békefeltételeket. A küldöttség vezetõje, gróf Apponyi Albert, aki tudásban, történelmi és politikai éleslátásban toronyként magasodott a fegyelmezetlen, fecsegö konferencia fölé, három nyelven elmondott megrázó beszédben figyelmeztetett igazságtalan eljárásuk következményeire. Hiába! Jegyzõkönyvbe került, ahogy Tardieu dühösen közbekiáltott: „..akármit is beszél, a békefeltételek maradnak!”.. Apponyi népszavazást kérõ nagyhatású beszédét Teleki Pál néprajzi térképekkel, 600 oldalas történelmi, gazdasági és kultúrális tényekkel zsúfolt beadvánnyal támasztotta alá. Meg sem nézték,- elutassították. Álljon itt azoknak a névsora, akik ezeket az embertelenségeket irányitották: Clemenceau, Benes, Tardieu, Bratianu, Vesnich és az angol (késõbb) professzor: Seton Watson, aki háttérbõl irányitotta a Kis Antant romboló munkáját. Nem volt igazán barátunk a konferencián. Csak az olasz Nitti és Orlando, a miniszterelnök próbáltak érdekünkben szólni,- sikertelenül. Idetartozik, hogy az olaszokkal voltak (és vannak) közös érdekeink: nekik is vannak vitáik a szerbekkel. (“ellenségem ellensége – nekem barátom!?) Külön tragédiája ennek a békekonferenciának, hogy Wilson és az Amerikai Kongresszus,- belefáradva az eredménytelen vitákba – visszavonult és magára hagyta a torzsalkodó, rövidlátó Európát. A trianoni békeszerzödést az amerika1 követ aláírta ugyan, de az amerikai kongresszus soha nem ratifikálta! a népszövetséget is azért alapították 1919 április 29-én, hogy majd a felmerülõ határkérdéseket eligazítsa. amerika ennek munkájában sem vett részt. Érdemes megemlíteni, hogy az. USA 1921-ben különbékét kötött magyarországgal. Sajnálatos, hogy még az osztrákok sem voltak mellettünk: Charles Renner kancellár Benessel tárgyalt egy Cseh-Szerb folyosó kialakításáról Magyarországon keresztül, hogy az északi és déli szlávok végre egyesüljenek. Szerencsére legalább ebbõl nem lett semmi. Az azonban nem biztos, hogy ezt az álmot feladták: még 1965-ben is a Toronto Telegram január 2-i számában megjelent egy olyan Európa térkép, amelyen nincs Magyarország! A békekonferencián kivül azonban sok barátunk jelentkezett. jó ha figyelünk

külföldre is

Az angol képviselõházban Asouith, Newron és Bruce képviselök vezetésével egy nagy csoport, a lordok házában Rothemere, Olaszországban Nitti és Maga Orlando álltak mellénk. A magyar kormánynak nem volt választása: Teljes blokád alatt, minden oldalról megsemmisitéssel fenyegetve el kellett fogadnia a gyilkos békediktátumot. Végül a kormány tagjai „sorshúzással” döntötték el: ki legyen az a szerencsétlen aki a megcsonkított ország nevében aláirja a szégyenteljes okmányt. Dr. Benárd Ágoston, népjóléti miniszterre esett a sors választása. Meg is szenvedett érte, ártatlanul: 25 évvel késöbb az amerikai O.S.S. tartóztatta le nyugaton és szállitotta Budapestre az akkor éppen a második világháború utáni vérfürdõvel buzgolkodó bolsevik budapesti kormánynak. A Trianoni békeszerzõdést aláiró magyar kormány abban is reménykedett, hogy a XIX. § és a Népszövetségi Alapokmány, valamint M. MILLERAND francia képviselõ garancia levele biztosítja Magyarországnak a revizió jogát. Ezeket próbálta Benes ellensúlyozni az 1919-20-21-ben egymást követõ kis Antant kölcsönös szerzödésekkel. TRIANON KÖVETKEZMÉNYEI – VESZTESÉGLISTÁNK: „Jaj a legyözöttnek” – tanítja a történelmi tanulság. A legyözött oldal minden tagországa nehéz kártérítés és területvesztési ütlegeket kapott, de egyik sem hasonlitható Magyarország megcsonkitásához! Az ország romokban és nyomorban hevert, amikor az új „magyar” honvédelmi miniszter, Linder Béla kiadta a parancsot: „Nem akarok katonát látni....” (állítólag hozzátette: „a határon kívül!”...) De hol van a határ?- Nyitva!- Õrizetlen! És minden irányból özönlenek befelé az új „honfoglalók”. Nincs ellenõrzés, nincs szerzõdés, nincs demarkációs vonal, nincs népszavazás! Mire a zürzavar valamennyire tisztázódott, már birtokon belül voltak. Megint érvényesült a régi nyugati (talán római) joggyakorlat: A jog fele – a birtoklás! Trianon esetében az egész jog a birtoklás lett! Számokban így nézett ki a szörnyû Trianoni átrendezés: A történelmi Magyarország 325,000 km² és 20,831.000 lakosából elcsatoltak: Cseszlovákiához 63,000 km²-t és 3,570.000 lakost (ebbõl 1,702.000 szlovák) Romániához 102,000 km² -t és 5,265.000 lakost (ebböl 2,465.000 román) Szerbiához (Jugoszlávia) 63,000 km²-t és 4,122.000 lakost (ebböl 1,029.000 szerb és 1,727.000 horvát) Ausztriához 4 000 km²-t és 358.000 lakost (ebbál 232.000 osztrák) Összesen 232,000 km² és 13,315.000 lakos Trianon Magyarországot is utódállamnak tekinti, ezért meghagyott 93.000 km²-t és 7.516.000 magyart. (Horvátország önálló társországként volt tagja a Monarchiának: 42.000 km² területtel és 2,621.000 lakossal. Ezek a számok részei a fenti.Szerbiához csatolt adatoknak. A horvátok ugyanis csaknem ugyanúgy szenvedtek a szerb uralom alatti új Jugoszláviában, mint a magyarok Vajdaságban. 70 évig vártak, hogy ismét önállóak lehessenek. Ez a veszteséglista korántsem teljes. Egyéni tragédiák millióit tetézte az országos lelki és anyagi össszeomlás! Bányák, klasszikus építmények, intézmények, mûemlékek, kulturális és jóléti intézjó ha figyelünk

külföldre is

mények hosszú sora, az ezeréves magyar alkotóerõ jelképei vesztek el és kerültek sokszor lerombolásra. Az elcsatolt országrészekbõl megindultak a kitelepítések és deportálások. A menekülõk százezrei özönlöttek az új, éhezö Csonka-Magyarországba. Nem volt só, nem volt fa, de kenyérért és élelemért is sorbaálltak az elcsüggedt, fázó tömegek és a románok által meghagyott néhány vasúti vagonban lako menekült családok. Határvonalak által kettészelt falvak és családok, utak és vasútak, melyek nem vezettek sehova, gyógyszer nélküli kórházak, tanítók nélküli iskolák, vezetõk nélküli közösségek szenvedték a pénzromlás és állástalanság átkait. 1920 március 1-én vitéz nagybányai Horthy Miklóst kormányzóvá választotta a parlament és röviddel utána megalakult az elsö igazán nemzeti kormány, gróf Teleki Pál vezetésével. Hihetetlen nehézségekkel kellett megküzdenie az új országvezetésnek. Ha az új térképek megrajzolásával foglalkozó nyugati hatalmak hasonló veszteségeket szenvedtek volna, az például Anglia, vagy Franciaország esetében így nézett volna ki: A Kárpát medence nem minden nemzetisége kapta meg Trianontól, amit várt. A szlovákok és rutének a csehekkel, a horvátok és szlovének a szerbekkel kényszerültek boldogtalan házasságra. A szlovák-cseh Pittsburghy Egyezmény aláírásakor Masaryk 19l9- februárjában kijelentette: „ ilyen, hogy szlovák, nem is létezik ”. Szlovák tiltakozás, aláírásözön követte ezt sorozatos panaszokkal a cseh elnyomás ellen. Igaz sokszor volt-is okuk: „szabadsághõseiket” agyonlõtték ( Stefanik), vagy bezárták, (Tuka, Hlinka), egyikük ki is jelentette: „...rövid idõ alati’ többet szenvedtünk a csehektõl, mint a magyaroktól ezer év alatt...” Radics, horvát vezetõt 1928-ban Belgrádban a Jugoszláv Parlamentben lõtték agyon, egyik harcostársa pedig- nyilvánosn kijelentette: „Rosszabbul jártunk, mint a magyarok alatt, akkor több politikai szabadságunk volt..” Ezek az összetákolt új országok a négy nagy által még 1915-ben adott igéretekre épültek: Szerbiának igérték Bosznia, Hercegovina, Dalmácia, Szlovénia, Horvátország tulajdonát. Ez minket kevésbé érdekelt. De nagyon érdekelt, hogy odaigérték fiumét, Bácskát és Bánátot is. Bánátot Romániának is odaigérték Erdély és Tiszantúl jórészével együtt (Debrecenig és Szegedig) semlegességük jutalmául. Megkapták Bukovinát, Dobrudzsát és Beszarábiát is, – pedig csak 2 nappal a háború befejezése elött üzentek hadat Németországnak. 45

Minden jutalmazott népnek társulnia kellett más nemzetiségekkel, hogy államot tudjon alkotni. Ilyemformán sokkal rosszabb kombinációk keletkeztek, mint Trianon elõtt Vezetö Antant – politikusok nyilatkozataiból a késõbbiekben kiderült: Tudták, hogy helytelen, igazságtalan és erkölcstelen, amiket követeltek és követelnek ma is – mégis hangoztatják. Az okozott emberi szenvedés süket fülekre talált. Csak a költõk írtak fájdalmas allegóriákat onnan ahol már nem volt szabad magyarul sírni, csak így lehetett kifelé jajkiáltást eljuttatni: Testvéreink, ti drágák odafenn, minket itt fogott a beomló tárna! Csak fájó sóhajunkkal üzenhetünk hozzátok fel, a fényes napvilágra. Élõ-halott bányászok idelenn: ülünk és virrasztunk egy mécs körül, Utolsó mécs ez, lángja egyre sápad És a sötétség egyre tömörül. Mi, árnyékok a sir felé növünk, még nézzük egymást holtra váló képünk, S agyagból mintázzuk már sirkövünk, És a sziklába kereszteket vésünk. Kemény, visszhangtalan. és végtelen fejünk fölött a sziklaboltozat, Meg nem indul Orpheus éneken S döngetésünkre visszhangot nem ad. Testvéreink, ti drágák odafenn, zokog-e értünk hét falu harangja? Sikolt-e érettünk a vészharang? – Hozzánk a mélybe nem hatol a hangja. Csak néha-néha szûrõdik a mélybe, hozzánk egy finom halk kopogtatás, Talán csak túlfeszült agyunk zenéje. Talán csak önön szívünk, – semmi más. (Végvári élõ s-halott bányászok, 1920 március. (Reményik Sándor)

IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! Ez a nemzet a XX. században (ismét!) 2 Nagy csodát mutatott az érdemtelen Europának és az egész világnak. Az egyik: az 1920 és 1945 között eltelt 25 év alatti „Nem nem soha” nemzedék feltámadása Trianon romjaiból, a másik: 1956 „Pesti srácai”, akik 12 nap alatt elfürészelték az „agyaglábú óriás” lábát, és olyan csapást mértek a bolshevik behemótra, amelybõl soha kilábolni nem tudott, és amely végleges vesztét is okozta. Mindkét esetben teljesen reménytelen alaphelyzetbõl indultak és mindkét esetben világtörténelmet írtak. 1920-tól, Horthy Miklós országlása alatt meglepõen gyorsan helyreállt a rend. A tomboló infláció helyett megszületett a második világháború végéig értékálló, stabil Aranypengõ, helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok, összefogott az ország és megindult a munka. A nagy gazdasági világválság ellenére 14 év alatt talpraállt az ország. Tehetséges IRÓK ÉS KÖLTÕK hangosították az elszakitott 4 millió magyar jajkiáltásait. „Minden magyar felelõs minden magyarért!” – kiáltotta Szabó Dezsó. Drámai allegóriákban siratta Erdélyt Végvári. (Reményik Sándor) „MARADHAT EZ IGY?? – NEM! NEM! SOHA!” – kiáltotta az ország népe. „Kassát vissza! – Erdélyt vissza! – Vesszen Trianon! – Lengyel-magyar határt!” – skandálták fáklyásmenettel tüntetö diákok a magyar ügyet legjobban támogató olasz követség elött. “Csonka Magyarország nem ország, – Egész Magyarország Menyország” hirdette a Reviziós Liga iskola-plakátja és félárbócra engedték a Szabadság-téri Országzászlót, amíg Trianon gyásza tart. „Igazságot Magyarországnak!” – harsogta a magyar rádió, az egész magyar sajtó, a külföldi magyar követségek, az összes kormányszervek, társadalmi, túrista és üzleti intézmények, egyetemek és kutatóintézetek és Minden magyar belföldön és külföldón. Hazafias és irredenta dalokat énekeltek és verseket szavaltak az iskolásgyerekek, ezirányban dolgozott a Tudományos Akadémia és felfigyelt az egész világ! 1927 június 13.-án Lord Rothemere vezércikket irt saját ujságjában, 46

a nagy példányszámú Daily Mail-ban „Igazsagot Magyarorszagnak” címmel. Vezetésével külön képviselöcsoport foglalkozott folyamatosan a magyar üggyel az angol parlamentben. Rothemere többször kijelentette, hogy a trianoni határok veszélyeztetik Európa békéjét. Sok személyes barátja volt Magyarországon és különbözö kiadványok sorozatával segítette a magyar reviziós törekvéseket. Különösen gyümölcsözö volt a Pesti Hírlap napilap szerkesztõségével, Rákosi Jenõvel és a Légrádi testvérekkel ápolt barátsága. A Daily Mail évekig a „Justice for Hungary” felírattal jelent meg. A mostani Lord Rothemere (unoka) minden évben Bükkfürdõn nyaral és most csatolta sajtóbirodalmához a „Kisalföld” cimû magyar lapot.(1997) Mussolini hatalomra kerülése után azonnal a magyar ügy mellé állt és kijelentette: „.egy békeszerzõdés nem lehet sírbolt..” Oroszlánrésze volt az elsó és második Bécsi döntésben, melyek 2 millió magyart juttattak vissza az anyaországhoz. Leon Blum, a francia szocialista párt vezetõje sürgette, hogy a francia kormány Mussolinit megelõzve álljon a határ-reviziót követelók élére. 1933-ban Németországban Hitler került uralomra. Amikor az osztrák Anschluss után a német-cseh vita megoldására került sor, Hitler felajánlotta Horthynak az egész felvidéket, – ha hajlandó csapatait Csehszlovákia ellen a németekkel egyidöben megindítani. Horthy válasza történelmi tény:.." Igaz, hogy Magyarország revizios politikát folytat, de ezt csak békés úton, az érdekelt népek önrendelkezési jogának érvényesítésével kivánja megvalósítani.." Masaryk elnök, a csehszlovák egység szülõapja már jóval korábban maga is kijelentette:.."a túlnyomóan magyar lakosságú területek visszaadásáról igenis lehet tárgyalni".. Közben a nemzetközi nyomás eredményeként Csehszlovákiában jelentõsen javult az ottragadt magyarok helyzete. Egyre inkább változott a helyzet, érett a légkör a határok revíziójára. Gömbös miniszterelnök és Kanya külügyminiszter követeléseit Benes befolyására Párizs ugyan még mindíg visszautasította, de egyre több nyugati politikus látta az 1934-ben elmulasztott alkalmak tragikus következményeit. A magyarság történelmi balszerencséje volt, hogy részben az olasz diktátor, Mussolini nyomására végülis Hitler, az ún. bécsi döntésekben rajzolta újra közép-Európa térképét. 1938 október 5-én Csehszlovákia megszünt létezni. A tiszta német lakosságú Sudetenland Németország része lett, Szlovákia Tiso elnöksége alatt kikiáltotta önallóságát, a Dunamenti tiszta magyar lakosságú sáv pedig virágesõvel fogadta a Komáromba, majd Kassára bevonuló Horthy Miklóst. (1938) A Népszövetségi Alkotmány XIX.§ alapján az új Szlovákia és Magyarország megállapodott: Az észak-keleti Felvidék is visszatért Magyarországhoz. (1939) Ehhez a döntéshez a Szovjetunió is hozzájárult. A Magyarország és Románia között élesedõ vitában maga Románia kérte egy nemzetközi döntõbíróság közbelépését. Igaz a románok két tûz közé szorultak: 1940 junius 26-án a Szovjetunió elfoglalta Besszarábiat és Észak-Bukovinát, a magyarok pedig Erdélyt követelték, mint a történelmi Magyarorszag szerves részét. Legnagyobb meglepetésre SZTÁLIN sûrgette a magyar kormányt a Romania elleni lépésre és Szovjet tamogatást biztosított. Persze ezzel a titkos tervvel próbálták Magyarországot kiugratni az antikommintern (Kommunista ellenes) szövetségbõl, melynek M.O. addigra már tagja volt. Ez a tagság teljes összhangban volt a magyar kulturális, történelmi, keresztény tradíciókkal. Érdekes, hogy a nyugati demokráciákat ugyanakkor nem aggasztotta az ateistabolshevik forradalmi Szovjetunióval való szövetkezés. A kijelölt döntõbiróság határozata alapján Erdély tiszta magyar lakósságú fele 1940 szeptember 5-én ismét Magyarország része lett. Kolozsvár, Nagyvárad, Székelyföld visszatért. Az ország ünnepelte az „Országgyarapító” Horthyt. Egész Európa lángokban jó ha figyelünk

külföldre is

állt és Magyarország, mint egy kis békés sziget gyarapodását ünnepelte,- még mindig a háborún kivül. Nem sokáig. Szükségszerûen belebonyolódott ebbe a „piszkos” háborúba és visszafoglalta a magyar lakta Bácskát. Ezzel szemben a Szovjetunió 1941 június 26-án hadat üzent Magyarországnak. Így kezdõdõtt Magyarország újabb kálvariája. Az ország második világhaborús vesztesége kõzel egy millió fõ, beleszámitva azt a 300.000 polgári áldozatot, akiket a megszálló szovjet csapatok Szibériába cipeltek és akik onnan soha vissza nem tértek. A „Gyõzelem, vagy Szibéria” jóslat gyászosan megvalósult. A Yaltai egyezmény alapján 1947 évi párizsi béke (az új Trianon) visszaállitotta az 1938-as határokat, némi kigazitással megint csak ellenünk és megint csak stratégiai okokból. Ez biztosította a Duna medencében a bolshevik uralmat a kõvetkezõ 45 évre. A szovjet birodalom dermedt, síri, minden ellenvélemény nélküli csendjét egyetlen ellentétes, lázadó hang törte meg: 1956 oktõber 23!!! A 12 dicsö napot 1956 októberében már nem lehet az akasztottakkal együtt eltemetni, vagy a világtörténelembõl kitörõlni. Ez már része az örök magyar hösi eposznak. Azóta a „szocialista testvériség”, majd a „Piacgazdaság” késõbb a „Globalizálás” és a „NATO” parancsai elõirták mit szabad és mit nem, mondani és írni, és kinek. Egyben szorossan egyetértettek ezek a látszólag külõnbözõ rendszerek: „TRIANON”, – az „igazságot Magyarországnak” – követelés az tabu. Említése tilos! Vajon miért???? ÉRVEINK TRIANON ELLEN – TANULSÁGOK Ha igaz volna az a vád, hogy a magyarok üldözték a nemzetiségeket és õket tüzzel-vassal beolvasztani igyekeztek,- akkor nem maradt volna ilyen nagyszámú más nyelvet beszélõ, másként imádkozó polgár a Duna medencében 1920 junius 4-én! Akkor nem tudtak volna külföldi riporterek angol világlapban ilyen adomát mesélni: „Na, kedves X Bácsi, mondja csak el élete történetét!” – Kérem, én a jó óreg k.u.k. Osztrák-Magyar Monarchiában születtem. Iskoláimat Csehszlovákiában végeztem. Elsõ állásomat Magyarországon kaptam. Aztán a Szovietunióban kerültem bajba a hatóságokkal, mert vissza mertem beszélni egy hivatalos személynek. Végül Ukrajnában mentem nyugalomba, és itt kapnék nyugdíjat, ha fizetnének. – Ez legalább 5 ország! Kedves X bácsi, maga ugyancsak összejárta a világot?" – Én, kérem, soha ki nem mozdultam szülõvárosomból Ungvárról (most éppen Uzsgorod-nak hivják) Milyen nemzetközi társadalmi rend az, amely egy ártatlan polgárt, aki csak békében, nyugodtan akar élni, -ilyen megalkuvásokra kényszerít? Nem akar már lázadni sem, szivesen be is olvadna, de hova, melyikbe? Milyen ördögi erõk keverik e szegény népek életét? Azt mondják, kevert nemzetiségi vidékek számára nincs megoldás? De van! Elõször is: határok közelében nagytöbbségû egynyelvû és kulturájú csoportokat tilos hazájuktól elszakítani! Másodszor: ahol az egyszerû megoldás nem alkalmazható követni kell a svájci példát. helyi önkormányzat vagy etnikai önkormányzat az agyonhirdetett wilsoni elvek alapián.(Helvetizálás) Népességcserének csúfolt erõszakos kitelepítés és etnikai tisztogatás tûrhetetlen a xx.században. Vannak természetes tájegységek, melyek nem oszthatók fel, annélkül, hogy ne szenvedne az egész. ityen sajátos tájegység a soknemzetiségû, vegyeskulturájú, egytörténelmû, egysorsú, egyföldrajzú Erdély. Sokszor volt önálló, virágzó kultúrállam. Nem Nemzetállam, hanem kultúrállam. Ha sokszinûsége miatt nem maradhatott Majó ha figyelünk

külföldre is

gyarországgal, ugyanazon okból nem kötõdhet csak és kizárólag Romániához. A Trianon által összetákolt utódállamokban rosszabb népességi arányok keletkeztek mint elõtte a duna-medencében. Csehszlovákiában több lett a nem-cseh, Jugoszláviában a nem-szerb, stb. Ezeket aztán a csehek népszámlálási trükkökkel, kitelepitésekkel, deportálásokkal próbálták eltakarni, míg a románok, de különösen a szerbek a fizikai eltüntetést gyakorolták szívesebben egészen a legutóbbi idõkig. (Sõt még ma is gyakorolják!) Pedig a Csehszlovák alkotmány 134.§ kimondta: „...a nemzetiségi jogtól való megfosztás minden módja büntetendõ cselekmény”... Egyetlen vezetõnek sincs joga saját népét sem az állandó gyûlölet lelkiállapotában tartani! Egy velünk szomszédos nemzetiségi, ifjúsági sportóltözõben látható (Ausztráliában) ez a felirás:..."........., a mi nemzetünk! Gyûlölik sokan, szeretik kevesen, félik mindahányan „, azaz :légy büszke, hogy ilyenek vagyunk. (”our nation – hated by many, – loved by few, – feared by all".) Szép kis büszkeség! Felmerül a határok „légiesítése”, mint megoldás. Ez különben beleillik az új világrend globalizációs törekvéseibe: szabad mozgás föleg a tõkének, de egyúttal a bûnözésnek, erkölcsi és kulturális rombolásnak az új liberalizmus nevében. Kinek érdeke? Szabadon átjárható határok ebben a térségben csak a nemzetiségi területrendezés után az önálló létben megnyugodott államok között lehetségesek. Száz éve vitatják a Dunai Federáció lehetõségét. Politikai önkormányzattal rendelkezõ, de szoros gazdasági és kulturális együttmûködésbe tömörüló baráti országok békés együttléte. Ez lenne az igazi megoldás, ha a nagyhatalmi (pánszláv) és egyéb uralmi törekvéseket sikerülne kikapcsolni. A történelem idõrõl idõre egész váratlan alkalmakat szolgál fel. Meg kell tanulni ezeket az alkalmakat felismerni és javunkra fordítani. Érdemes elemezni csak a közelmúltban felmerült ilyen történelmi alkalmakat és azok magyar szempontból való kihasználását, illetve elmulasztását: – felbomlott Jugoszlávia, – a nagyhatalmak végre katonailag is próbálják megállítani az õrült vérengzést, magyar segitséggel is (taszári támaszpont). Milyen elõnyt nyertünk? A bácskai magyarok helyzete romlott!! – kettészakadt Csehszlovákia. A gazdaságilag életképtelen új Szlovákia fölényesen lekezeli a „magyar miniszterelnököt. Kihasználtuk-e a helyzetet? A felvidéki magyarság helyzete romlott!! Az ”alapszerzõdés" elismerte a trianoni határokat! Mit kapott cserébe? – Romániában a gyilkos Ceausescu rendszer felszámolásában föszerepet játszottak a temesvári magyarok és Tökés püspök.A legutóbbi választáson pedig az okosan egy tömbben szavazó magyar több mint 10% döntötte el ki legyen az új kormányfõ Ez a ritka történelmi alkalom még most is létezik. Magyarországot bevették a NATO-ba. (eladtuk magunkat? – milyen olcsón?) Valamennyi környezõ utódállam kivül maradt. Ez – állitólag – nagy helyzeti elõny? Jogos kérdés volna a jelenlegi „magyar” külügyminiszterhez: milyen elõnyöket sikerült kovácsolni mindezekbõl a Magyar Köztársaság és az elszakított magyarok javára? Ehhez a hazát féltõ, nemzeti érzésû politikusokat kell találni és felhasználni. A sok nehézség , igazságtalanság és társadalmi feszültség ellenére a környezö népek még mindig írigykedve tekintenek Magyarországra. Politikai érettség, gazdassági színvonal, emberi jogok szempontjából még mindig kiemelkedik a környezetbõl és az inflációs forintot ma is elõbbre helyezik saját pénzegységüknél. Még az is lehetséges , hogy egy népszavazásnál nem magyarok is Magyarországra szavaznának? Ez azt is bizonyitja, mind jobban jártak volna Trianon nélkül. 47

Mit tehetünk? Zétényi Zsolt adta a legjobb programot az 1997. évi Trianon Kalendáriumban: – a Magyar kérdést európai kérdéssé kell tennünk, – hinnünk kell igazságunkban és meg kell gyõznünk a világ sorsformáló erõit, – a magyar ügyet idõszerûvé kell tennünk, (el kell érnünk hogy senki se kapja fel a fejét tudatlanul, vagy ellenszenvvel, ha Trianont, vagy a határon túli magyarokat emlegetik) – a közösséget tudásban és érzésben meg kell erõsiteni, (ismeretanyag, nemzeti charta, személyi anyagi és szellemi magyar értékek katasztere) – az önrendelkezési jog érvényesitésére intézkedési tervet kell kidolgoznunk. Perújrafelvételt kérünk trianon ügyében! Elszakított testvéreinknek joguk van ott élni, ahol õk és apáik születtek. Emlékezzünk Tamási Áron Ábel hõsének okos gondolataira: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! Petöfi:Nem megyek én innen sehova (Debrecen 1843 december) Nem megyek én innen sehova, Noha sorsom itten mostoha. Hátha volna még mosotohább is Nem maradnék-e itt továbbis? Fa vagyok én, lelkem a gyökér Gyökér nélkül a fa meg nem él. S hogy téphetném azt ki földéböl, Idevaló mátkám szivéböl? Nagyon kedves nekem ez a hely. Elmegy majd a tavasz, – menjen el. Elmehet a nap, a csillagok.... De én nem mék, én itt maradok! AZÉRT NEM MÉK INNEN SEHOVA, Noha sorsom igen mostoha. De ha volna még mostohább is, MÉGIS MARADNÉK ITTEN TOVÁBB.

Az elmúlt 17 évben Európának ezen a zavarossá formált felén minden kis nemzeti egység megtalálta helyét, szlovének, horvátok, bosnyákok, szlovákok, montenegróiak, macedónok, kivívják függetlenségüket a koszovói albánok, ukránok, moldovánok, akikrõl elképzelhetõ, hogy csatlakozni fognak romániához, stb, csak a magyarok nem tudtak, nem akartak (?) semmit elérni a nemzet-egységesítés terén. Magyarország a kis-trianon szerzõdésekkel kapcsolatban kezét-lábát törve sietett biztosítani a bennünket körülvevõ tolvajnemzeteket arról, hogy nekünk aztán semmilyen igényünk nincs! Ezt jól meg is erõsítettük 2004 dec. 5-én az ominózus „kettõs állampolgárság” szavazáson. A kérdés az, hogy Magyarországnak, idestova már majdnem száz éve, miért nincs egy egészséges érdekérvényesítõ képessége, amellyel orvosolni lehetne a nemzetet ért trianoni gyalá-

48

FELHASZNÁLT IRODALOM: Justice for Hungary (Légrády Testvérek, Pesti Hírlap, megjelent 5 nyelven, illusztrált átdolgozott kiadás dr. Légrády Ottó emlékére) The Tragedy of Trianon (Sir Robert Donald, Butterworth kiadás 1928 Lord Rothemere elõszavával) The Tragic Fate of Hungary (Yves de Daruvar, Nemzetõr kiadás 1974) Magyar Tragédia – Trianon 75 éve (Raffay Ernõ, Püski kiadás, Budapest 1996) Trianon – Raffay könyvének vitája (cikkek 33 szerzõtõl, Püski kiadás 1996, Püski Sándor elõszavával) Trianon Kalendárium 1997 ( szerkesztette Kiss Dénes, Püski kiadás 1997) Trianon – 1920 június 4. (dr. Padányi Viktor, Turul, Veszprém kiadás 1990) The Pageant of the Years (Sir Philip Gibbs, Heineman, London kiadás 1946) Hungary and Europe (dr.Török Béla, Hungarian Publishing, Sydney 1979) Trianon (Ausztráliai Magyar Szövetség kiadása 1990) Magyar Élet (hetilap, Melbourne, Sydney, Márffy Attila kiadása) Magyar Fórum (hetilap, Budapest, Csurka István kiadása) Gondolatok Trianon körül (dr. Szeoke Kálmán, Budapest) La Hongrie dépecée au Trianon (Le Monde 1995 junius 4) Acceptance of a Dictated Peace ( Toronto, Canada 1970 junius 4) Ez a kis füzet, „Trianon kiskáté” nem önálló mû. nagyrészben az itt felsorolt források többezer oldalából gyûjtötte össze a trianon társaság Victoriai tagozatának munkaközössége. Célunk: rövid, népszerû, könnyen olvasható, tényszerû és (majdnem) naprakész KÉZIKÖNYVET adni az érdeklõdõ magyar-fõleg fiatal-olvasó kezébe.

zatot. (Megjegyzem, még az operettellenzéki hír TV is „békeszerzõdésnek” nevezi a nemzetközi maffia által kitervelt rabló-szerzõdést). Még arra sem volt képes az ország, hogy tudatosítsa a világgal, hogy Trianonban egy a „civilizált” Európa asszisztálásával egy elképzelhetetlen nemzetközi bûncselekmény történt. Szerintem tudatosítani kell, hogy Trianon egy közönséges rablás volt, és amíg fennáll ez a helyzet, addig a környezõ, érintett nemzetek örökös jelzõje: tolvajnemzet. Mégis mi az oka annak, hogy Magyarország e kérdésben a tolvajnemzetek pártján áll. A válasz nagyon egyszerû, éspedig az, hogy Magyarország csak a nevében magyar. Magyarország nem létezik! A trianoni szétdarabolásban aktívan részt vevõ Csehszlovákia, Románia, Szerbia és (milyen kár!) Ausztria, mellet az anyaországra a zsidók tették rá a kezüket. Sõt keményen benne

Forrás: MAGYAR ÉLETTÉR ALAPITVÁNY http://www.fusz.hu/node/5277

voltak az ügyletben, hiszen így létszámarányuk Csonka-Magyarország határain belül, megnõtt, (ezért küzdenek kézzel lábbal még a gyenge revíziós sóhajtozások ellen is ). Talán bebizonyosodik egyszer, hogy a trianoni gyalázat terve egy titkos illuminátus összejövetelen kelt életre. Az anyaország ma zsidó-állam. Innen, az anyaországból semmilyen megoldás sem képzelhetõ el. A kiindulópont, és az egyetlen lehetõség – véleményem szerint, elsõsorban az erdélyi, másodsorban a vajdasági autonómia, amelyek létrejöttének, az anyaország zsidóságának támadásai ellenére is, van létjogosultsága. A tévedés, tehát az, hogy a csonka magyarság a helyzet megoldását mindig az anyaországtól várja. Mivel az anyaországban van a legnagyobb elnyomás, a megoldás erdély és a vajdaság kezében van. Csak az elszakított területeken élõ magyarok végezhetik el a nemzetegyesítés szent feladatát.

jó ha figyelünk

külföldre is