KÜRTÖS
s Q t r W k X. évfolyam 12. szám
Közéleti havilap
Tisztelt olvasó! Hol volt, hol nem volt… 2003 decemberében így szólítottam meg Önöket elõször, és kezdtem el cikkemet az induló Kürtös közéleti havilap elsõ oldalán. Most, amikor 2012 decemberében 10 éves lett az újság, úgy gondolom, eleget tettünk vállalásainknak, ami a lap céljait és tartalmát illeti. A kiadó és a szerkesztõség mindent megtett annak érdekében, hogy a lap minõségében, formájában és tartalmában is egyre javuló pályára lépjen. Amit tíz éve leírtunk, az ma is idõszerû, mert noha eltelt közel egy évtized, helyzetünk, régiónk magyarságának helyzete nem javult, egyes mutatóiban romlott, sõt tovább romlik. A legszomorúbb az, hogy ehhez nagyban magunk is hozzájárulunk magatartásunkkal. Az elmúlt idõszakban helyet adtunk minden olyan írásnak, amely a régión-król, rólunk, magyarokról, hitünkrõl, történelmünkrõl, hagyományainkról, emlékhelyeinkrõl, iskoláinkról, kultúránkról, társadalmi helyzetünkrõl és életünkrõl szólt. A szenzációkkal igyekeztünk nem foglalkozni, csak az általunk és mások által is valósnak és értékesnek tartott dolgokkal foglalkoztunk. Sajnos a „Gyõzike“ típusú mûsorok nézettsége a magas (melyeknek a valósághoz semmi közük, ha csak nem a botrányok terén). A médiákban is ezt keresik, ilyen jellegû írásokat is szeretnének olvasni, de erre más lapok vannak, persze olvasottabbak is. Nekünk más a magunk által választott küldetésünk, mi ezt tudjuk felkínálni továbbra is. Ez meg is látszott a lap egyre növekvõ remitendáján. Mára talán már letisztult az az olvasókör, amely azért is veszi a lapot, mert szükségét érzi a benne foglaltatott (Folytatás a 2. oldalon)
2 0 1 2 . december
A szó elszáll, az írás megmarad Szûkebb hazánkba, ide az akácokkal telitûzdelt Palócföldre, a kanyargós Ipoly völgyébe, már jónéhány irodalmi nagyságot teremtett a jó Isten. Talán ennek az irodalmi légkörnek is köszönhetõ az a lelkesedéssel és kitartással megáldott kis csapat, akik nagyot álmodva tíz évvel ezelõtt életre hívták a Kürtös havilapot. Az újságírásnak ezen a tájon mesébe illõ története volt, mely mindig úgy kezdõdött, hogy hol volt, hol nem volt, hiszen a Kürtös megjelenése elõtt már léteztek magyar nyelvû lapok, mint a Haladás vagy a Palóc, de az egyiket a rendszerváltás, a másikat pedig az emberek közönyének a szele fújta el. Valószínûleg a tíz éve alapított havilapunk is erre a sorsra jut, ha nem egy igazi palóc konokságú csapat állt volna az élére, hiszen sokszor küzdöttünk pénztelenséggel, nyomdai gondokkal, sõt írni akaró emberekben is gyakran hiány volt. De felül tudtunk emelkedni ezen, és megmutattuk, ha jó cél lebeg az ember szeme elõtt, akkor lehet önzetlenségbõl is katedrális-magasságokba jutni. Az elmúlt tíz év nemcsak abból a szempontból példaértékû, hogy az írások, rendezvények, események mintegy naplószerûen dokumentálják a kort, melyben éltünk, politikai kulturális és társadalmi szempontból, hanem azért is, mert egy
Ára 0,40 EUR 12,- Sk 150,- Ft
Köszönet mindenkinek Szinte hihetetlen, hogy tíz év telt el azóta, hogy megjelent a KÜRTÖS c. közéleti havilap elsõ száma. Egészen pontosan 2003 decemberében indítottuk útjára járásunk egyetlen magyar nyelvû nyomtatott sajtótermékét. Akkori fõszerkesztõnk, Hrubík Béla a lapindítás kapcsán közreadott gondolataiban többek közt ezeket írta: „Reméljük, hogy ez a havilap /…/ megérinti az embereket, róluk és nekik fog szólni, hogy a hónapok elteltével egyre többen lesznek olyanok is, akik tollat ragadnak, hogy megírják és megosszák velünk fájdalmaikat és örömeiket, mert az együvé tartozás közösségépítõ, megtartó erõ.“ Valóban, a hónapok, évek múltával gyarapodott azoknak a száma, akik felkeresték híradásaikkal, hoszszabb-rövidebb írásaikkal lapunkat, és többen közülük a mai napig kitartó tudósítóink. Ezúton is köszönjük közremûködésüket. Lapunk felelõs kiadója, Balogh Gábor már az elsõ lapszámba írott cikkében látta azt, ami a késõbbiek során sok esetben beigazolódott, vagyis „Egy havilap szerkesztése és megjelenése között eltelik bizonyos idõ, így az egyes írások lehet, nem egészen idõszerûek. Mindez persze nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk a mindig eleven „nagy“ témákat. /…/ Reméljük, hogy a kezdeti szürkeség lapról lapra színesedni fog, és az újság felkelti érdeklõdésüket.“
x
(Folytatás az 5. oldalon)
ll
Kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és mindenkinek szeretetben gazdag, boldog új évet kíván a 10 éves Kürtös szerkesztősége.
(Folytatás a 2. oldalon)
2 Kürtös
Közélet
Folytatás az elsõ oldalról
Köszönet mindenkinek
ismeretterjesztésnek, és ilyen formán is támogatja egy kisebb közösségnek az igyekezetét egy kis buzdító összefogásra és kiállásra. Mert hogy ennek is híjával vagyunk. Ha körülnézünk a hazai magyar, országos terjesztésû sajtó körében, akkor kevés kivétellel, nagyon lesújtó képet kapnánk. Pedig a támogatások nagy részét bezsebelik, de nagyon megválogatják, hogy kitõl mit közölnek, és mirõl tájékoztatnak. Míg az összes sajtó magánkézben van, és profik csinálják pénzért, addig a mi anyagi támogatottságunk az utóbbi idõben szinte a nullával egyenlõ. Könnyû bárkit kisemmizni, indoklás nélkül vagy mondva csinált hibára hivatkozva, kérelmet elutasítani az anyagi kényelem hátterében. A szalonképességnek nagy ára van. Egyre rosszabbodó szociális helyzetünk, kitörési lehetõségeink apadása másfajta kiállást és összefogást kívánna el tõlünk. Pesszimisták vagyunk az ilyen helyzetek megítélésében és eredményességében, pedig csak rajtunk múlik. Egy kis életszemlélet-váltásra lenne szükségünk. Az utóbbi idõben kibontakozó civil mozgalmak és összefogásuk, hála a Kerekasztalnak is, talán eredményesebbek tudnak lenni, ha megismerjük célkitûzéseiket, ezeket magunkévá tesszük, és segítjük õket megvalósításukban. Az ország gazdasági helyzete, mutatói más országokhoz képest már évek óta jó, javuló, de ez a lakosság életszínvonala javulásán nem érezhetõ. Mi ennek az oka? A Pátria Rádióban egy nemrégen elhangzott riport keretén belül megtudhattuk ezt is. Az ország növekvõ gazdasági potenciálja azért nem tükrözõdik a bérek növekedésében, mert a lecsapódó haszon a külföldi nagyvállalatok, áruházláncok stb. zsebében köt ki, nyereségüket kiviszik az országból, ebbõl az államnak csak minimális haszna van, nem tud mibõl visszaosztani, és egyébként is minden drágul. Így lehetséges az, hogy az uniós országok között az átlagbér kimutatásában az utolsók között vagyunk. Magyarország hasonló helyzetben van. Õk ugyan bátrabban nyúltak a helyzet megváltoztatásához, meg is látszott a külföld reagálásán. A béka lenyelése még ránk is vár, ami késik, nem múlik. Csak az öntudatos polgár tud sorsán alakítani. Legyen bármilyen jó vezetése egy országnak, ha polgárai közömbösek, akármilyen nemes célt tûz ki, elbukik. Mi köze mindezeknek egy újsághoz, pláne a Kürtöshöz? Ismerik bizonyára a mondást - ami fenn, az lent, ami lenn, az fenn. Hát ennyi a köze. Próbáljuk „lenn“ elkezdeni a tisztulási és javulási folyamatot, vegyünk benne részt, mert „mindenki számít“. Ha úgy érzik, hogy ebben a Kürtös újság is partnerük lehet, kérjük, továbbra is olvassák és támogassák lapunkat, szerezzenek további olvasókat, és reméljük, hogy bõvül és megújul tudósítóink köre is. Róluk elmondhatjuk, hogy az elmúlt idõszakban mintegy 150-en voltak, õk tették lapunkat színesebbé és tartalmilag gazdagabbá, róluk a jövõben sem szeretnénk lemondani. A fentiek reményében fejezem ki köszönetemet a kiadó és a szerkesztõség nevében, kívánva Önöknek továbbra is élvezhetõen olvasható Kürtöst, kellemes karácsonyi ünnepeket, örömteli, gazdag, békés, boldog új esztendõt. Balogh Gábor
Folytatás az elsõ oldalról
2012. december
Ne tûnjék ünneprontásnak, de amíg az újság tartalmi színvonala tényleg fokozatosan emelkedett, addig az olvasói érdeklõdés érdekes módon, mintha ezzel némileg csökkent volna. Ez részben bizonyára annak tudható be, hogy az újság nem az elbulvárosodás vagy a sztorik keresése irányába mozdult el, hanem kezdettõl fogva elsõsorban a kulturális és társadalmi események, rendezvények, kulturális örökségünk szellemi és tárgyi értékei megismerésének, néphagyományaink és szokásaink bemutatásának, és nem utolsó sorban magyarságtudatunk ápolásának és erõsítésének szócsövévé vált. Nincs az az újság, amely maradéktalanul megfelel minden olvasói igény kielégítésének. Regionális havilapként pedig még inkább nehéz megfelelni az olvasók mindennemû elvárásának, hiszen lapunk eleve csak egy adott térség eseményeinek, történéseinek tud csak krónikása, múltja értékeinek feltárója, természeti szépségeinek, mûemlékeinek vagy éppen neves személyiségeinek bemutatója lenni. Készült egy belsõ használatra szóló kimutatásunk arról, hogy településenként milyen az érdeklõdés a KÜRTÖS iránt. Finoman fogalmazva, több olvasót is - úgymond - elbírna az újság, mert hozzávetõlegesen a magyar családok gyenge egyharmada vásárolja a lapot. És ne szépítsük, nem minden esetben Csemadok-tagok, nem minden esetben magukat értelmiséginek tartó magyarok tartoznak rendszeres olvasóink közé, de legkevésbé keresik és olvassák lapunkat a jómódú vagy újgazdag magyarok /természetesen, tisztelet a kivételeknek/, akik egy-egy újság megvásárlásával már csak támogatásképpen is hozzájárulhatnának a KÜRTÖS példányszámának emeléséhez. Izgalmas volna utánanézni a boltokban, ahol az újságunkat árusítják, hogy kik, milyen korosztályúak és szociális helyzetûek találnak minden hónapban 40 centet lapunkra. No de hagyjuk a kesergést, nem illik a 10. születésnapi ünnep hangulatához. Ehelyett örüljünk annak, hogy immár egy évtizede minden anyagi nehézség ellenére hónapról hónapra megjelent a KÜRTÖS. Külön köszönettel tartozunk ezért azoknak a községi hivataloknak, önkormányzatoknak, amelyek kezdettõl fogva kisebb-nagyobb példányszám megrendelésével támogatják az újságot. Köszönet a lapunkat színesítõ írásaikért, tudósításaikért egykori és jelenlegi külsõ és belsõ munkatársainknak. Kijár a köszönet egyéni lapterjesztõinknek, de azoknak a bolti eladóknak is, akik a vásárlóknak a lapunkat is figyelmükbe ajánlják. Köszönet mindazon hivataloknak, intézményeknek és alapítványoknak, amelyek anyagilag hozzájárultak a KÜRTÖS akadálytalan megjelenéséhez. Végül, de nem utolsó sorban, nagybetûs KÖSZÖNET jár kitartó és alkalmi olvasóinknak, mert nélkülük nem maradhatott volna fenn járásunk egyetlen magyar nyelvû nyomtatott újságja. Egyúttal kérjük, legyenek továbbra is éltetõi, olvasói a tíz éve napvilágot látott és talán sok helyütt már amolyan családtagnak számító KÜRTÖSnek. Még egyszer KÖSZÖNET MINDENKINEK: a megtartó erõt adó olvasóknak, terjesztõknek, támogatóknak, munkatársaknak. Mert nekik köszönhetõen maradhatott fent, és tölthette be közösségépítõ szerepét a KÜRTÖS. Továbbra is így legyen! Bodzsár Gyula
2012. december
Zsélyi Aladár - Molnár Katalinemléknap Bussán
2012. december 8-án került sor arra, amikor megemlékezhettünk Zsélyi Aladárról, valamint Molnár Katalinról is. Ez az emléknap egy világhírû repülõsrõl, pilótáról, valamint egy tudós emberrõl szólt, akire mi, bussaiak igen büszkék vagyunk, nyilván nem oktalanul. Zsélyi Aladár Bussán született 1883. december 12-én. 1993-tól minden évben csaláriak és a budapesti ismerõsök közösen emlékezünk meg róla. Ezek az összejövetelek már hagyománnyá váltak így, december eleje táján, amikor Zsélyi Aladárnak a születésnapja van. Nem véletlen, hogy Molnár Katalinra is éppen ilyenkor /hozzáteszem, hogy nemcsak ilyenkor/ emlékezünk. Kati volt az, aki létrehozta a Zsélyi Aladár Társaságot, és sikerült neki berendezni egy róla szóló emlékszobát is Bussán. Ebben az évben Molnár Katalin posztumusz elismervényt-kitüntetést kapott, amelyet Gáspár János, a Magyar Közlekedési Közmûvelõdési Alapítvány ügyvezetõ igazgatója adott át, s amelyet Végh Zoltán mérnök úr vett át.
Az emléknap programjából: - szentmise Ipolybalogon, majd a Szent Korona másolatának megtekintése - látogatás és szívélyes megvendégelés Inámban - az útvonalat úgy rendeztük, hogy a Katalin hídon átmehessünk a budapesti vendégekkel - koszorúzás a csalári temetõben Zsélyi Aladár sírjánál - a Barátság híd megtekintése Bussán - koszorúzás Molnár Katalin sírjánál - koszorúzás Zsélyi Aladár emlékmûjénél Bussán - kultúrmûsor és megvendégelés, közös szórakozás a bussai kultúrházban Reméljük, hogy emlékezetes napot sikerült létrehoznunk mindenki számára. Köszönet azoknak az odaadó embereknek, akik segítettek ezt az emléknapot megszervezni és megvalósítani. Akinek szívügye a kultúra ápolása, támogatása és a barátság fenntartása, kérem, csatlakozzon hozzánk, hogy jövõre még többen vegyünk részt ezen az emléknapon. Bombor Ivett, Bussa
Közélet
Kürtös 3
Legyen sikertörténet a Magyar Közösség Pártja! A Nagykürtösi járásban a 89-es novemberi bársonyos forradalom 23. évfordulójának elõestéjén, november 16-án tartotta tisztújító járási konferenciáját a Magyar Közösség Pártja. A régió legmagyarabb településén, Inámban (92,08% magyar) került sor a 32 helyi szervezetet nyilvántartó járási szervezet tanácskozására, ahol Régi Anna, a helyi szervezet elnöke, a járási elnökség tagja köszöntötte a konferencia küldötteit, és külön is a körükben megjelent Csúsz Pétert, a párt országos elnökségének tagját. A csaknem 80 százalékos részvételi arány azt bizonyította, hogy a helyi szervezetek túlnyomó többsége fontosnak tartotta képviseltetetni magát a konferencián. A tanácskozás napirendi pontjainak jóváhagyása és a munkabizottságok megválasztása után Balík László járási elnök tárgyilagos és önkritikától sem mentes tevékenységi beszámolóját követhették figyelemmel a konferencia küldöttei. Érdemes néhány gondolatot kiemelni beszédébõl: „Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy az idei elõrehozott parlamenti választásokon az MKP-ra leadott csaknem 110 ezer szavazat elveszett, de szerencsénkre csak voksokat veszítettünk, mert az MKP-ba vetett hitünk megmaradt. … Járási szervezetünk tevékenységében kétségtelenül leggyengébb láncszem a szervezeti élet, a passzív vagy stagnáló helyi szervezetek számának növekedése, amelyre számos dolog rányomta bélyegét, kezdve a vegyespárt megalakulásával - a legutóbbi parlamenti választások sikertelenségéig. Bizonyára nem lesz könnyû újraindítani a stagnálás irányába mutató szervezeteket, de az elõttünk álló feladatok között elsõ helyen kell hogy szerepeljen sok új ötlettel, javaslattal és kezdeményezéssel a szervezeti élet fellendítése, a gyengélkedõ helyi szervezetek minden lehetséges módon való segítése. Ehhez szükséges helyi vezetõink aktív bevonásával kidolgozni vagy összeállítani egy olyan cselekvési programot, tevékenységi stratégiát, amely az érintett szervezeteket elmozdítja a holtpontról, az aktívabbakat pedig még jobb tevékenységre serkenti. … A Magyar Közösség Pártjának járásunkban ez az elsõ járási konferenciája. Legyen ez pártunk életében egy új fejezet kezdete, amelynek mindannyian szereplõi vagyunk. A helyi tisztújító tanácskozásokon, színházi nyelven fogalmazva, már megtörtént a szereposztás, és itt, a járási konferenciánkon is hamarosan kiosztásra kerülnek a szerepek. Mindenkitõl azt kérem, hogy a kapott vagy vállalt szerepében, tisztségében lehetõségei és képességei szerint a legtöbbet nyújtsa. S ha mindannyian így állunk hozzá, akkor reménykedhetünk abban, hogy a Magyar Közösség Pártja sikertörténet lesz.“ Balík Lászlónak a választásokban nem volt kihívója, tehát továbbra is õ vezeti a 9-tagú járási testületet, amely két új taggal tovább fiatalodott. Az OT-tag és az Országos Kongresszus küldötteinek megválasztása után következett a határozat elfogadása, majd a régi-új elnök zárszavával ért végett a járási konferencia. (B.Gy.)
Közélet
4 Kürtös
2012. december
Nagyszombatban a négy Esterházy November 24-én, szombaton magyar nyelvû ünnepi szentmisére került sor a nagyszombati Keresztelõ Szent Jánoskatedrálisban. Az ünnepi szertartáson, amelyet a visegrádi Szent György Lovagrend Felvidéki Nagypriorátusa szervezett, a Vezekényi csata 360. évfordulójáról emlékeztek meg.
A szentmise elõtt a jelenlévõk megkoszorúzták I. Nagy Lajos király emléktábláját a posta épületének falán, majd a Szent György Lovagrend Katonai Hagyományõrzõk ünnepi dobpörgése mellett vonultak be a katedrálisba a hagyományõrzõ csapatok történelmi zászlóikkal. Az ünnepi szentmisét Kiss Róbert fõtisztelendõ, a Nagyszombati Fõegyházmegye magyar hívekért felelõs püspöki helynöke és lovag György Ferenc ipolybalogi plébános celebrálta. Mons. Orosch János püspök igyekezete ellenére nem tudott jelen lenni a szentmisén, de gondolatait tolmácsolták. A szentmise keretében megemlékeztek a csatában elesett négy Esterházyról. A szertartás után lovag Cseke László, a visegrádi Szent György Lovagrend kancellárja ünnepi beszédében kitért a történelmi tényekre, és arra, hogy a mai kor emberének fontos az emlékezés az elõdök tetteire.
1652. augusztus 25-én a királyi hadak a vezekényi csatában csaptak össze a törökökkel. A küzdelemben a törökök háromszoros túlerõben voltak az érsekújvári fõkapitány, Forgách Ádám által
vezetett 1200 fõs magyar sereggel szemben. A gyõzelem a magyarok pártján állt. A csatáról részletes leírással Esterházy Pál naplója szolgál, aki ugyan nem volt ott a helyszínen, de közvetlen értesülései nyomán a csata legrészletesebb leírását alkotta meg. A törökök 500-800 fõs veszteséggel, míg a magyarok 48 katonát vesztettek el a csatában. Az Esterházycsaládból négy fiú veszett oda a csatában, közöttük a néhai nádor, Esterházy Miklós legidõsebb fia, az ígéretes tehetségû, 26 éves Esterházy László, valamint a 35 éves Esterházy Ferenc és a két testvér, a 27 éves Esterházy Tamás és a 24 éves Gáspár.
A csatában elesett Esterházyakat nagy pompával 1652. november 26-án temették el a nagyszombati jezsuita templomban. A török elleni harcban egyetlen fõúri család sem hozott ekkora áldozatot. A három hónappal a csata után lezajlott fényes temetésre Nagyszombatba gyûlt a magyar fõnemesség színe-java. „Vörös
zene búgó hangja mellett sorra a családi kriptába eresztették a négy ónkoporsót.
Cseke László Csámpai Ottó felvidéki nagypriorral elhelyezték a kegyelet koszorúit a kripta bejáratánál. Ugyanígy tett Nagy László, a pozsonyi magyar nagykövetség tanácsosa és Kvarda Jószef a Nagyszombai Kerületi Önkormányzat alelnöke is. Ezt követõen Kickinger Zoltán a kismartoni (Eisenstadt) Esterházy huszárezred vezetõje szólt az egybegyûltekhez. Beszédében kiemelte, hogy a mai kor „sztárjai“ fel sem érhetnek az õsökhöz. „A négy Esterházy hõsies cselekedete és halála példaképül kell szolgáljon mindannyiunknak“ - fogalmazta meg Kickinger Zoltán. Az ünnepséget Kátai Zoltán énekmondó zárta a XVI. és XVII. századi imádságos énekekeivel, majd a hívek a magyar himnusszal pecsételték meg az ünnepélyt. Fontos az elõdeinkre való emlékezés, hiszen, aki nem ismeri a múltat, annak egyaránt bizonytalan a jelene és a jövõje. Ando Krisztina
posztóval földig béborított“ társzekereken érkeztek a koporsók, amelyet Esterházy Pál naplója szerint mintegy ötezer lovas vitéz kísért. Õket fáklyás siratók követték, panaszos hangon énekelve. Nádor Esterházy Miklós nem gondolta volna, hogy az általa épített jezsuita templom kriptájának elsõ lakója a saját fia lesz. A felravatalozott koporsóknál a csanádi püspök latin, a pécsi püspök magyar nyelven magasztalta az Esterházy fiúk hõsies önfeláldozását, majd a gyász-
„Egyet kérek tõletek: Szívünklelkünk nagy kincsét, nemzeti öntudatunkat és Krisztus Urunkba vetett hitünket ne tévesszük szem elõl egy pillanatra sem. Ápoljuk, õrízzük ezt, mert ez az egyetlen pozitív érték, melyet senki el nem vehet. És amelynek varázslatos ereje átsegít a legnehezebb megpróbáltatásokon is. Érezze át mindenki, hogy amikor mi a szlovákiai magyarok családjáról beszélünk, akkor ez nem üres szó, hanem élõ valóság.“ Esterházy János
Közélet
2012. december
Díjátadás a Parlamentben 2012. december 7-én Budapesten, a Parlament épületében 48 felvidéki község nevében ünnepélyes keretek között mondott köszönõ beszédet Kuzma Zoltán, Lukanénye polgármestere. Ezen a napon jutalmazták meg 48 község 10 éves magyarságmegtartó munkáját, ahol a 2011-es évi népszámlálási adatok szerint nõtt a magyarok aránya az elmúlt 10 esztendõben. Az ünnepségre a Rákóczi Szövetség és A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány szervezésében került
sor, melynek során a községek képviselõi díszoklevelet és a Szent Koronát ábrázoló képet vehettek át jut a l m u l . Járásunkból Lukanénye, Óvár, Ipolyvarbó, Rárosmúlyad és Kiscsalomja polgármesterei kapták ezen megtisztelõ kitüntetést. Az elismeréshez gratulált Németh Zsolt külügyi államtitkár és Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke. „A Rákóczi Szövetség azon kívül, hogy az iskoláinkat, óvo-
A szó elszáll, az írás megmarad Folytatás az elsõ oldalról
mert egy szellemi örökséget hagynak maguk után azoknak az embereknek a kitartásából, emberségébõl, akik a semmibõl, egyetlen fillér juttatás vagy fizetség nélkül teremtettek értéket- és idõtállóan. Sajátos helyzete van a magyar nyelvû sajtónak a Felvidéken, mert a média mára felértékelõdött, és többékevésbé tõkeerõs vállalkozások állnak egy-egy újság mögött. Mi ettõl is eltérünk, hiszen az a hatalom, ami egy ilyen lapban rejlik megmaradt a mi kezünkben, és így minden befolyás nélkül, õszintén és tényszerûen tudjuk tájékoztatni az olvasót, a hatalmat kiszolgáló kényszer kényétõl függetlenül. Nem sok ilyen sajtótermék van még az országban, amelyrõl ezt elmondhatják. A tíz év nemcsak visszatekintésre, értékelésre ad okot, de a jövõbe nézésre is, hiszen minden, amit megteremtettünk a lap körül, a saját nyomdát, a szerkesztõi gárdát, a szerkesztõség irodáját, arra ösztönöz mindnyájunkat, hogy folytassuk az elkezdett munkát. Mert beállhatnánk mi is azoknak a sorába, aki siránkoznak, hogy hogyan nem lehet, vagy a közösség feltétel nélküli szolgálata helyett a saját meggazdagodásuk vagy a közösség hátán való élõsködés célja lebeg a szemük elõtt, de mi nem ezt tesszük. Havonta, újra és újra bebizonyítjuk, hogy nem kell eladnunk a lelkünket, a hitünket pénzért, mint ahogyan azt magukat regionális újságírónak titulált bértollnokok teszik országos napilapokban. Mert az igazi érték nem pénzben mérhetõ leginkább. Talán a történelemben hagyott nyomokban, hogy tisztán és õszintén odaállhatunk majd az unokáink elé, hogy mi itt voltunk, amikor kellett, és nem futamodtunk meg a gondok elõl, és nem féltünk kimondani az igazat akkor is, amikor mások sunyin hallgattak. Köszönet ezért mindenkinek, aki ennek a csodának a részese volt, az jelenleg is, és vállalja ezt a jövõben. Isten éltesse a Kürtöst, hogy messzire sodorja a szél a hangját a Kárpát-medencében, hogy erõt meríthessen belõle mindenki, akinek szüksége van még az emberi szóra. Palócz
Heltai Jenő:
Karácsonyi ballada a régi jó időkről Karácsony este. Fekete karácsony. Foltos a lelkünk, ráült a penész. Kályhánk kihûlt, fukar tüze kilobbant, A fagyos hold az ablakon benéz. Néptelen utcák, álmos, ócska házak Szomoru csöndje bágyasztón fon át... Ki adja vissza a szegény világnak A régi jó idõk karácsonyát? A régi jó idõk! Telt szénre, fára, Garasért vettünk örökzöld fenyõt, Víg gyertya égett, kis csengõ csilingelt És jött az angyal vacsora elõtt. Ma nincs se fa, se vacsora, se angyal, Csak gyûlölet van, átok, babonák... Ki adja vissza a szegény világnak A régi jó idõk karácsonyát?
dáinkat támogatja, segítette elképzeléseinket is, s Lukanényén iskolát is tudtunk alapítani“ - tért ki köszönõbeszédében Kuzma Zoltán, majd kifejezte azon kívánságát, hogy 10 év múlva legalább duplájára emelkedjen a díjazott települések száma. B. Zs.
Kürtös 5
Gyermekzsivajgás, égõ, piros arcok, Olcsó ajándék, drága örömök... Ma úr a széthúzás, király az éhség, Az utcasarkon koldus könyörög, A neve: Jókedv, Hajléktalan, árva, Többé e földön nem leli honát. Ki adja vissza a szegény világnak A régi jó idõk karácsonyát?
Ajánlás Ti híresek, ti nagyjai a földnek, Bölcsek, vezérek és diktátorok, Kiszáradt szemmel meddig nézitek még, Hogy áll a föld, csak a nyomor forog? Siket fülekkel meddig hallgatóztok? Még nem elég a könny, a jaj, a vád? Adjátok vissza a szegény világnak A régi jó idõk karácsonyát!
6 Kürtös
Kultúra
XIV. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál 2012. december 6-9. között került sor Szepsiben és Buzitán a XIV. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztiválra a Csemadok rendezésében. A fesztivál - a szokásokhoz híven - Egressy Béni szobrának megkoszorúzásával kezdõdött, ahol Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntötte a résztvevõket, és mondott köszönetet mindazoknak, akik lelkesen dolgoznak egy-egy elõadás színpadra állításán, ezzel is hozzájárulva az egyes régiók magyar közösségének megtartásához. Ezt az ünnepélyes megnyitó követte. Az elsõ versenyelõadást megelõzõen átadták a Mics Károly-díjat, amelyet az idei évben ketten kaptak meg, mégpedig Csák Istvánné Horváth Etelka, akit gazdag pályafutása során egyebek mellett a Csemadok losonci színjátszó csoportjának aktív tagjaként is megismerhettünk. Fia, Csák István ma is oszlopos tagja a losonci társulatnak. A másik díjazott Krausz Zoltánné Mihályi Mária Balogfalán született. Komáromban és Kassán is volt színésznõ, kultúrtevékenysége mellett pedig a közéletben is aktív szerepet vállalt, tiltakozott a kitelepítések és a deportálások ellen is. A fesztivál három napján 12 versenyelõadás mutatkozott be, akiket a Regõs János, Pásztó András, Havasi Péter összetételû zsûri értékelt. A fesztivál fõdíját a lévai Garamvölgyi Színpad és a Nánai Színjátszócsoport kapta. Nívódíjasok lettek a királyhelmeci Bodrogközi Színjátszók és a füleki Apropó Kisszínpad. További díjazottak: * A legjobb rendezés díja: Cúth László és Tuèek Erika (Léva) * A legjobb férfi alakítás díja: Halász Gyula (Léva) * A legjobb nõi alakítás díja: Rigó Katalin (Királyhelmec) * A legígéretesebb tehetség díja - Németh Péter-díj, Szukupcsák Richárd (Nána) * A legjobb férfi epizódszereplõ díja: Oláh Péter (Vágkirályfa) * A legjobb nõi epizódszereplõ díja: Halász Erzsébet (Léva) * A legjobb színpadkép: Bodrogközi Színjátszók (Királyhelmec) * Szepsi város polgármesterének díja a közösségi alkotómunkáért: KGSzT (Kassa) * Szepsi város polgármesterének díja a helyi hagyományok színpadi megjelenítéséért: Bódvavendégi Hagyományõrzõ Csoport * A Lakoma szerkesztõségének díja: Apropó Kisszínpad (Fülek) * Egyéni díj kiemelkedõ alakításért: Méry Mária (Egyházgelle) * Áj község polgármesterének díja: A drámai színházi kísérletért, Féktelen komédiások (Vágkirályfa) * Nána község önkormányzatának díja: A zsûri különdíja a vérbõ komédiázásért * Csillagvirág Színkör (Tornagörgõ) * A zsûri különdíja a klasszikusok leleményes stilizálásáért: Szerda délután (Kassa) * A zsûri különdíja az együttes tagjainak kiváló énekteljesítményéért: Hahota Esztrádcsoport (Diószeg) * A zsûri különdíja magyar szerzõ mûvének színpadra állításáért: Rózsa(Szín)Ház Társulat (Egyházgelle) * A zsûri különdíja a diákszínpadi közösségépítõ munkáért: VISZTA (Komárom) * A zsûri különdíja a legjobb gyerekszereplõnek: Jantosík Napsugár (Nána) Az ünnepélyes eredményhirdetését követõen Csoltkó Jenõ, a Csemadok képviseletében meghirdette a jövõ évi, XV. Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivált. Összeállította: NÁ
2012. december
Tavaszi szél ... Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom... énekelte több száz fellépõ és a közönség soraiban ülõ nézõ Lukanényén, 2012. november 17-én.
A MINORITY Polgári Társulás /dr. Papp Sándor szervezésében/ Lukanényén rendezte a Tavaszi szél vizet áraszt... népdal- és népzenei verseny országos döntõjét. A számos fellépõ mellett járásunkból a kõkeszi folklórcsoportnak és a lukanényei citerazenekarnak tapsolhattak a jelenlévõk.
A rendezvény szervezésébe aktívan bekapcsolódott a Csemadok Lukanényei Alapszervezete. Varga Árpád, Híves László és Kovács József nagy odaadással készítették a finom gulyást a szereplõk és vendégek részére, akiken kívül még tucatnyi ügyes kéz járult hozzá a rendezvény sikeréhez. Köszönet érte mindenkinek, citerazenekarunknak pedig ezúton is gratulálunk az aranykoszorús minõsítéshez. B. Zs.
2012. december
Közélet
Kürtös 7
Korona Panzió
„Korona Panzió, ahol királynak érezheti magát, és az árak is megfizethetõk.“ Elõzõ számunkban ezzel a szlogennel adtuk hírül, hogy Ipolybalogon egy minden igényt kielégítõ új panzió nyílt. Most egy kicsit részletesebben szeretnénk bemutatni, ezért megkértük a tulajdonosokat, hogy mutassák be közelebbrõl a panziót. Mi adta az ötletet, mi a kínálat, milyen programokat terveznek, hogy népszerûvé tegyék, és nem utolsó sorban milyenek az árak. Egy pár kérdést tettem fel a tulajdonosnak, Ing. Nedela Rajmundnak. - Honnan jött az ötlet a panzió megnyitására? - Építészmérnökként már régebbtõl foglalkoztam vidékfejlesztéssel, közterek, középületek átalakításával, revitalizációjával. A fõ problémát viszont a faluturizmus beindítása terén a szálláshelyek abszolút hiányában láttam. A faluba látogatók ezért igyekeznek továbbállni, ahol szállást találnak. A fõ hangsúlyt viszont arra szerettük volna helyezni, hogy a közelben élõk igényeit kielégítsük magas szintû szolgáltatások nyújtásával. Építészmérnökként elõbb a tudomásomra jut, ha valami új pályázati lehetõség nyílik a szakmámban. Így adódott ez a pályázat is, családi ház átalakítása panzióra. A terveket a COBRA BAUART cég készítette még 2008-ban, és 2010 márciusában sikeresnek nyilvánították a pályázatot. Ezért 2011 januárjában elindultak a munkálatok a Korona Panzió megvalósítása felé...
- Igénybe vett-e más forrásokat is a sajátján kívül? - Amikor elkezdtük az átalakításokat, még én sem tudtam, hogy mibõl és hogyan fogjuk ezt mind kivitelezni. Volt saját tõkém is, de sikerült kisebb-nagyobb kölcsönt felvennem, így 2012. augusztus 25-én sikeresen megnyithattuk az ajtaját a Korona Panziónak.
- Mennyi ideig tartott az építése? - Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen nagyon sok barát és ismerõs dolgozott hóban-fagyban, hidegben és melegben a Korona Panzió épületén. Ezért mindenkinek nagyon hálás vagyok. Amint a fentiekben említettem 2011 januárjában kezdtük és 2012 augusztusában fejeztük be a munkálatokat. Sajnos még a wellness részlegünk kisebb átalakításon megy keresztül, de igyekszünk befejezni. Továbbá folynak a munkálatok a télikert hozzáépítésén.
- Mi a panzió kínálata, ill. választéka, árszintje és nyitvatartási ideje? - A panzió alsó szintjén található a BÁR részleg, ami a kényelmet, luxust és pénztárcát kímélõ árakat biztosít. A nyitva tartás egyelõre a délutáni és esti idõre összpontosul. A felsõ szinten apartmanok vannak, melynek felszerelése: kettes ágy, ülõgarnitúra, asztal, szék, fürdõszoba masszázskáddal vagy zuhanyzókabinnal, tv, szatellit, wifi-szolgáltatás. A wellness részleg - elõterében öltözõ /ruhásszekrény/, nõi és férfi-WC, zuhanyzó, 6 személyes jakuzzi, 2 szauna /száraz és gõz/, zuhanyzókabin, pihenõhelyiség található - ami a lelki és testi felüdülésre szolgál. - Vannak-e alkalmazottak? - Igen, a bár részlegen ketten dolgoznak felváltva, Nedela Tímea és Lenicky Anett. A wellness és apartman részért Rados Katalin a felelõs. - Mennyi vendéget tud egyszerre fogadni? - Hát igen, ez nagyon jó kérdés. A kapacitásunk 50 személy, de bizony már volt rá példa, amikor rendezvényeinken a személyek száma meghaladta a 110-et is... - Milyen tervei vannak a panzió fölfuttatására, kiket kíván fõleg megszólítani, és mit üzen nekik? - Programok szervezésével próbáljuk tarkábbá és vidámabbá tenni az estéket. A célközösség korhatár nélküli, igyekszünk, hogy kicsinyek és nagyok egyaránt jól érezzék magukat. Augusztus 25-én a községi hivatal segítségével egy utcabált szerveztünk,
ami egyben a megnyitó ünnepsége volt a Korona Panziónak. Szeptember 22-én egy Õsznyitó partyt szerveztünk, és bizony még az idõjárás is nekünk kedvezett, így az udvaron köszönthettük az õszt tánccal. Október 6-án Francia szombatot tartottunk, ahol a francia ételek és borok ízvilágát kóstolhatták meg vendégeink /sült csiga, pizza, sült kalács, ínyenc borok/. Október 13-án megrendeztük az I. karaoke partyt, ami nehézkesen indult, viszont annál nagyobb sikerrel zárult. A trófeát ifj. Balla László ipolybalogi lakos vitte haza. Október 27-én elhoztuk a félelmek éjszakáját, Halloween partyt szerveztünk. Látható volt a múmiától kezdve az ördögig mindenféle jelmez, és bizony ez az este volt a Korona Panzió életében a
csúcspont, mert ezen a napon több mint 100 ember volt jelen. November 24-én Amerikai estet tartottunk, Cathrine Saturday néven, és nem csak a Katalinokról szólt az este, hanem az amerikai ínyencségekrõl /hamburger, hot-dog, pizza, meleg szendvics és persze a COCA COLA/. December 7-én a községi hivatallal közösen megszerveztük a Mikulás látogatását községünkben, ahol a gyerekeké volt a fõszerep, mesézhettek, rajzolhattak, gyurmázhattak és természetesen találkozhattak a Mikulással. December 8-án szerveztük a II. karaoke partyt, ami nem volt olyan sikeres, mint az elsõ, de mindenki nagyon jól érezte magát... Ezen ünnepségek mellett számos születésnapi partyt tarthattak nálunk vendégeink, és egyben köszönet nekik érte... (Folytatás a 16. oldalon)
8 Kürtös
Kultúra
2012. december
Irodalmi nagyjaink nyomában kukat, és büszkék lesznek rájuk, hogy szûkebb környezetünkben éltek és alkottak“. Az egyes irodalmi emlékhelyeket négy csoportban, egymást váltva nézték meg a diákok. Valamennyi helyen szakavatott tárlatvezetõk vagy - alapos hely- és irodalomtörténeti ismeretekkel rendelkezõ - lelkes kísérõk várták õket. Az öt helyszín pedig a következõ öt település volt: Szklabonya, Mikszáth Kálmán szülõhelye, ahol a felújított emlékmúzeumot tekinthették meg a diákok, valamint a temetõben gyertyát gyújtottak Mikszáth Mariska, az író
Ez volt a mottója annak a tanulmányi kirándulásnak, amelyen a Nagykürtösi járás alapiskoláinak 7-9. osztályos tanulói vettek részt a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya jóvoltából 2012. november 30-án. Az út célja, hogy a tanulók meglátogassák a járásunkban található irodalmi emlékhelyeket, amelyek egy-egy jelentõs alkotóhoz, személyiséghez kötõdnek. Öt helyszínt járt végig a mintegy 200 diák és az õket kísérõ pedagógusok, akik a szervezõk jóvoltából egy útikalauzt és kézhez kaptak, amely segítségével jobban tájékozódhattak az
egyes helyszíneket illetõleg. Ennek elõszavában Balogh Gábor, a Csemadok NTV elnöke köszöntötte az utazás résztvevõit, s kifejezte reményét, hogy azok a fiatalok, akik most meglátogatják az emlékhelyeket „majdan aktív résztvevõi lesznek irodalmi rendezvényeiknek, továbbviszik, ápolják hagyaté-
testvérének sírjánál. Az emlékház udvarán még kipróbálhatták a fából készült régi gyermekjátékokat is, amelyek nagy sikert arattak körükben. Zsélyben a szebb napokat is látott és jobb sorsra érdemes Zichy-kastélyban található helytörténeti kiállítást láthatták, melynek része a falu híres szülöttének, a Zs. Nagy Lajos szlovákiai magyar írónak szentelt kis sarok, ahol néhány értékes relikvia, fotó, kiadvány, dokumentum, valamint a költõ kis íróasztala, Consul írógépe, rádiója, szemüvege, tol-
lai, ceruzái, görbebotja látható. Az út melletti temetõben Zs. Nagy sírja, a kultúrház falán pedig egy, a költõnek szentelt emléktábla is látható. (Folytatás a 9. oldalon)
2012. december
Kultúra
Kürtös 9
Irodalmi nagyjaink nyomában megtekinteni, viszont a régi, kastélybeli kiállítás paneljei megtalálhatók az evangélikus parókián, ahol Böhm András beszélt Madách Imre életérõl, mûveirõl. A kastély parkjában van a drámaíró síremléke, amelyet szintén felújítottak, így az iskolás csoportok a Rigele Alajos által megmintázott 3,6 m magas, (valószínûleg) a Tragédia-beli Ádámot mintázó bronzszobor elõtt is felidézhették Madách emlékét. Utolsó helyszínként a kékkõi várba látogattak el a diákok. A vár a Balassi-család tulajdona volt, így elsõsorban Balassi Bálint költõ miatt került be a prog-
A Zsélyi-hagyaték ápolása a helyi Victoria Kultúregyesület tagjainak köszönhetõ, akik fáradhatatlanul szervezik a falu különféle rendezvényeit, kulturális életét. A következõ állomásról, Szécsénykovácsiról így ír Krúdy Gyula Az álmok hõse c. mûvében: „Azon a réten kergettem én is a lepkét és a labdát, s ma is úgy látom, hogy szebb rét talán nincsen is az egész világon. Az Ipoly mentén terült el a lapos partok között, és szelíden, lágyan szaladt tovább a lehajló füzek és tömpe bokrok között, mint a nótaszó“. A helyi temetõben található Krúdy Gyula dédszüleinek a sírja, akik itt éltek a faluban,
valamint itt született Krúdy nagyapja is. Ennek emlékére állítottak a falu központjában egy emléktáblát, amelynél a diákok felidézték Krúdy alakját, életét, mûveit. Folytatva az utazást, az alsósztregovai Madách-kastély felé közeledünk, amelyet épp ez idõben újítanak fel, így még nem lehetett
ramba ez a helyszín. A várudvaron található Balassiemléktáblán és a Balassi-emlékszobán kívül a csoportok végigjárhatták a várban berendezett játékmúzeumot, a várkápolnát, felmehettek a várromra, ahonnan jó idõben gyönyörû kilátás nyílik a vidékre, valamint megnézhették a tavaly felújított, a templom közelében található Balassi-kriptát is. Az egyes helyszíneken az emléktábláknál, illetve a síremlékeknél koszorút helyeztek el a tanulmányút résztvevõi, ezzel is tisztelegve régiónk irodalmi nagyjai elõtt. A sûrû programmal telített nap után élményekben és ismeretekben gazdagodva térhettek haza a diákok. Mindezért
köszönet a Csemadok területi választmányának, amely a Bethlen Gábor Alapnál pályázott sikeresen, megteremtve ezzel a tanulmányi kiránduláshoz szükséges anyagi feltételeket. -ná-
10 Kürtös
Hitélet
2012. december
Még adventben vagyunk, de már küszöbön a karácsony… Oly megható szent hitünk tanítása, mely szerint az élet kezdete, kiindulása a Paradicsomkert, végpontja, célba érkezése a Mennyek Országa és a kettõ közötti út a Siralmak Völgyén keresztül vezet. Ezért itt, a Földön az ember boldogságvágya egyrészt az elvesztett Paradicsom emlékébõl, másrészt a Mennyország reményébõl fakad. Ebben a Siralmak Völgyében várjuk most az adventi virradatban az Eljövendõt, akit az ég küld nekünk. Az advent jó helyen van decemberben. A Krisztus-nélkülözésnek, az üdvösség várásának megható, szomorú kerete a sötét december. A hideg, fagyos hó az élet megölõje, a korai est a nappal halála, a hosszú éjszakában alig várjuk a hajnali rorátét. Karácsonykor mindez az ellenkezõjére változik: a hó nesztelen, pihés esése Krisztus Földre érkezését, hófehér szeretetét mutatja, oly békés most már a hosszú este a karácsonyfa alatt, az éjszaka sem hosszú már, hiszen éjfélkor szentmisét mondunk, nem rorátéra énekelnek a hajnali harangok, hanem pásztormisére: „Mikor majd minden mély hallgatásba merül, és az éj már megtette járásában útjának felét, a te mindenható Igéd akkor jön majd el a te királyi széked felõl“ (Bölcs 18,14). Ne menjünk el oly gyorsan az advent fõszereplõje, a Boldogságos és Szeplõtelen Szûz mellett. Igaz, hogy már megünnepeltük ünnepét, de még egyszer gyönyörködjünk szépségében és szerepének értékében. Õ az eljövendõ Megváltónk anyja, üdvösségünk kezdete, reményünknek és örömünknek oka, mert Istenünknek Anyja. Elõtte térdet hajt az ég követe, Gábor fõangyal. Elõttünk áll a szüzesség csillagaitól koszorúzottan és az anyaság napjától övezetten, mint egy királynõ, de hiszen õ az Advent Királynõje. Mielõtt Isten megteremtette volna a világot, sötétség volt a mélység színén írja a Biblia -, és ekkor Isten kimondta az életet elindító szót: „Legyen világosság!“, mire a Föld felületén szétömlött a fény, a rend, a bölcsesség. Amikor az Újszövetség született, a világban a bûn lebegett a lelkek mélységei felett, és ekkor az Újszövetség, az Isten Országa ugyanazzal a szóval kezdõdik, mint a teremtés: „Legyen nekem a te igéd szerint!“, és ezen második, a Szûz tiszta ajkáról elhangzó „legyen“ szóra szétömlött a kegyelem fénye. Ezért nagy és jelentõs az advent, mert nagy és jelentõs eseményekre hívja fel figyelmünket. Míg Szûz Mária az isteni Gyermek jöttét várta, pólyát, ingecskét készítgetve a kis Jézuskának, addig távol nyugaton márványtermében Augustus császár átad-
ja a népösszeíró pergamenparancsot szolgáinak, és szétfut a hír az egész birodalomban: népszámlálás! Mindenki oda tartozik menni, ahonnét családja származott. Így indul útnak Szent József és Szûz Mária is, azzal a tudattal, hogy ott fog születni valahol az úton, idegenben, hajléktalanul az Üdvözítõ. Mi is az adventi idõ útján vagyunk, Betlehem felé tartunk. Kérdezzük meg most magunktól: Mi hozza el Krisztust a mi lelkünk Betlehemébe? Nekünk is népszámlálást kell tartatnunk: hányan vannak erényeink, hányan bûneink? Mennyivel van több élõ (erény), mint tavaly ilyenkor, mennyivel van több halott (bûn), mint legutolsó alkalomkor volt? Ez lesz a legjobb elõkészület és egyben értékes Megváltóvárás. Nem véletlen, hogy advent harmadik vasárnapja a Gaudete - Örvendezzetek felkiáltással kezdõdik, mert nem tudjuk magunkat türtõztetni, Jézus érkezésének közelsége kiváltja bennünk ezt az örömet. Mintha már hallanánk a szent éjjel miséjének harangjait, mintha már látnánk a messzirõl idecsillanó karácsonyfafényeket…! Igaz, hogy mindössze négy adventi hetet kaptunk Anyaszentegyházunktól, ez idõ alatt hatalmas idõt és teret hidalt át emlékezésünk. Az advent felhívta figyelmünket arra, hogy az Isten Fia testben jött el közénk az idõk teljességében. Ez az elsõ Úrjövet, melynek emléke kétezer év óta édes valóság, boldogító karácsonyi öröm és béke. A második Úrjövet, vagyis Krisztus második eljövetele az Oltáriszentség révén történik: „Aki eszi az én Testemet, az bennem lakik és én õbenne“, mondta Jézus. Vagyis szívünk Jézus jászola lesz, szeretetünk pedig az õ meleg, puha pólyája. A harmadik Úrjövetel a mi halálunkkor lesz, ezt is maga Jézus mondta: „Amikor nem gondoljátok, abban az órában eljön az Ember Fia“. Ezért egész életünk nem más, mint egy készülõdés az Úrral való nagy találkozásra, a földi élet nem cél, hanem érdemszerzésre adott idõ, folytonos úton levés a nagy találkozásig. És maradt a negyedik Úrjövetel, a világvégén, az utolsó ítéletre érkezõ Krisztus érkezése. Kaifás elõtt állva mondta ezt Üdvözítõnk: „Látni fogjátok az Emberfiát eljönni ítélni az ég felhõiben, nagy hatalommal és dicsõséggel“. Az elsõ Úrjövetel a múlté, a második a jelené - ezek elõkészítenek a következõ kettõre, a halál és az utolsó ítélet Úrjövetelére, melyek a jövõé. És lassan a karácsonyhoz érkezünk. A karácsony titka ez: az Ige testté lett, és miközöttünk lakozott. Az Isten ember lett, megtestesült, amely elsõ lépcsõje,
fokozata a megváltásnak. Amikor a Hiszekegyben ezt kimondjuk, hálásan térdet hajtunk, és hogy méltatlanságunknak hangot adjunk, mellünket verjük. Ha szavakkal nem is, de lelkünkben ezt suttogjuk: Istenem, aki emberi testet öltöttél, segíts bennünket a Földön az Égnek élni, emberi testben angyali lélekkel járni, istengyermeki mivoltunkból istállóban, barmok és latrok között semmit sem veszíteni. Azért van csodás varázslata a karácsonynak, mert akkor tûnik el leginkább a Földrõl, ami emberi: a bûn, a békétlenség, a nyomorúság és helyébe lép az, ami természetfeletti: a dicsõség és a béke. Ha mélyen átéljük advent nyomorúságát, annál inkább érezzük karácsony boldogságát. Manapság sok kísérlet történik a karácsonyt vallástalan család- vagy gyerekünneppé tenni, nem is beszélve a kereskedõk hatalmas pénzszerzési lehetõségérõl, de nem áll szándékomban most ezt elemezni, sokkal többet ér, ha a keresztényi értékeit újra megtaláljuk, és szívünkbe helyezzük. Amint lassan közeledik a karácsony, derengjen fel bennünk is a legtisztább öröm, éledjenek fel lelkünkben legszebb emlékeink: milyen meghittek voltak a hófehér, csillagragyogású, fagyos reggelek rorátéi, mily boldogok voltunk, amikor házunk felé ballagott a Mikulás roskatag alakja hatalmas batyujával, és számoltuk gyerekes módon a napokat: hányszor alszunk még karácsonyig? Amikor majd a szenteste eljöttével újra gyermekek leszünk, már nem illúziók, édes ábrándok vezetik képzeletünket, hanem drága valóságok. Már tudjuk, hogy nincsenek tündérek, de szilárdan hiszünk az õrangyalokban, már nem félünk az óriásoktól, de a gonosz lélektõl igen, már nem vagyunk kíváncsiak Tündérországra, de vágyódunk a Mennyország szépsége után, és azt is tudjuk, hogy semmit sem rejt a varázslók szelencéje, de minden titokkal és drágasággal teljes a jászolban fekvõ Kisdednek szíve…! Édes Testvéreim, bízzunk rendületlenül a Kisded erejében. Térdeljük körül édes kis fekhelyét, és kérjük, hogy segítsen mindig istengyermekségünk méltóságában megmaradni, mert: az Isten Fia ruhát cserélt velünk, fölvette embervoltunk koldusrongyait, bennünket meg felöltöztetett az istengyermekség királyi köntösébe. És ne feledjünk lélekben kezet csókolni a Szûzanyának is, mert ezt a gyönyörûséges ajándékot az õ Jézuskája hozta! György Ferenc, ipolybalogi lelkiatya
Hitélet - Közélet
2012. december
Roráté Az adventi idõszak talán legjellegzetesebb és legismertebb velejárója - az adventi koszorú mellett - az ún. roráté mise. Az egyházi év adventi idõszakában a hajnali misék különleges hangulatot kölcsönöznek a decemberi virradatnak. A templomok ablakán kiszûrõdõ fény mindannyiunk szívét megdobogtatja. A fény ugyanis emberemlékezet óta nagy hatással volt az emberre. Különösen a hideg és sötét évszakokban varázsolta el õket - világossággal és meleggel. Szüleink és nagyszüleink nem kis nosztalgiával emlékeznek vissza az adventi reggelekre, amelyeken zsúfolt templomokban, kicsik és nagyok gyertyafény mellett ünnepelték a karácsony elõtti szentmiséket. Korunk emberét is megérinti a roráték egyedülálló hangulata. Az általában reggel hatkor, még sötétben kezdõdõ szentmise végére ugyanis már a hajnal fényei világítják be a templomot, páratlan szépséget adva ezzel az áldozásnak, majd a szertartás végének. „Rorate calei desuper et nubes pluant Iustum“ (harmatozzatok magasságos egek, és a felhõk essék az igazat) - szól a szentmise bevezetõ éneke, idézve Izajás szavait (Iz 45, 8). A próféta az egész választott nép nevében kiált, könyörög az Úrhoz. Az Egyház, ilyenkor adventben, folytatja az Úristen kérlelését, rorate caeli… És imái évrõl évre meghallgatásra találnak. A könyörgõ fohászokra való válasz Márián keresztül érkezik. Ezért mondja az Anyaszentegyház a szomorúság helyett a remény, a bizakodó várakozás állapotában a roráté miséket fehér színben (szemben az adventben egyébként használatos violával), a Boldogságos Szûz Mária tiszteletére. Neki, az Úr akaratát alázatosan elfogadó Máriának köszönhetõen jött el az üdvösség, érkezett meg a felhõkbõl az Igaz, ragyogott fel az új és örök hajnal. Örülnünk kell(ene), hogy Egyházunk a maga bölcsességével megengedi, hogy reggelrõl reggelre, pontosabban hajnalról hajnalra megtapasztaljuk, megérezzük - nagyon is kézzelfoghatóan milyen is átlépni az éjszakából az új nap világosságára. Az õsegyházban sem azért ünnepeltek, hogy emlékezzenek egy eseményre, hanem, hogy újra és újra átéljék, megismételjék, megtapasztalják azt. Az adventi idõben mi is meghívottak vagyunk a megtapasztalásra. Az Egyház népe a roráté misék elején még „fél“ lábbal az Ószövetségben, hideg éjszakai sötétben kiált, fájdalmasan könyörög az egekhez, a felhõkhöz: rorate caeli - harmatozzatok egek, és küldjétek az Igazat, hogy azután a szent áldozat bemutatását bevégezve, a Megváltó titokzatos testeként, az „égi hajnalt“, Máriát hívei elé állítva a földi hajnal csodálatos sugarainak ragyogó fényében, õszinte reménységgel kérje: Jöjj el, Emmanuel! Jöjj el most is! Idén is. Balga Zoltán
Kürtös 11
„Derűs szívvel megöregedni...“ Településeinken a helyi önkormányzatok jóvoltából a késõ õszi idõszakban szinte egymást érik az idõsek iránti tisztelet megnyilvánulá-
saiként szervezett nyugdíjasnapi rendezvények. Kétségtelenül jólesik a munkában megfáradt idõs embereknek, hogy községük vezetõi nem feledkeznek meg köszöntésükrõl, hiszen ahogy Sütõ András író mondja: „Önmagát becsüli minden nemzedék azáltal, hogy tudomásul veszi: a világ nem vele kezdõdött.“ Ennek szellemében Ipolyvarbón november 25-én, vasárnap délután Csernik Tibor nemrégen megválasztott polgármester meleg szavakkal köszöntötte a falu megjelent nyugdíjasait a mûvelõdési házban. Ezt követõen Zolcer György helyi plébános nemcsak köszöntötte, de egy kis zenei összeállítással is kedveskedett nekik. A zongorához ülve örökzöld melódiákat szólaltatott meg Csáky Mátyás hegedûkísérete mellett, és arra biztatta a jelenlevõket, hogy vele együtt énekeljék az ismert magyar nótákat és operettdalokat. Jó hangulatban telt el a rendezvény további része is, amelyben verssel Fábián Bernadett, szólóénekkel Marcsok Rebeka lépett színpadra, régi slágerekkel Bavko Kitty és Kozma Gábor, poénbonbonokkal pedig Bodzsár Gyula szórakoztatta a közönséget. Szabó Elena vezette a kora estébe nyúló rendezvényt, amely a résztvevõk bõséges megvendégelésével és kötetlen szórakozással zárult. Olvastam egy versben: „A legnagyobb mûvészet, tudod mi? / Derûs szívvel megöregedni.“ Az biztosra vehetõ, hogy az ipolyvarbói nyugdíjasok jólesõ érzéssel és derûs szívvel indultak haza a tiszteletükre rendezett tartalmas összejövetelrõl. /Br/ Mi, Lukanénye község nyugalmazott pedagógusai ezúton köszönjük Kuzma Zoltán polgármester úrnak, valamint Lukanénye Község Képviselõ-testületének a megtiszteltetést, amelyben részünk lehetett a képviselõ-testület ülésén. Köszönjük pedagógiai munkásságunk erkölcsi és anyagi megbecsülését és a szeretetet és tiszteletet, amely a jelenlévõkbõl felénk áradt. Felejthetetlen élmény ez számunkra, még egyszer: KÖSZÖNJÜK. MM
12 Kürtös
Közélet
Senki sem mondaná róla, hogy 90 éves
2012. december
Az elsõ állami áruház Ipolynyéken
Személyes visszaemlékezések Mármint az ipolynyéki Nagy Sándorról, hiszen ma is fürge, vidám, mosolygó ember, aki úgy üli meg kerékpárját, A múlt század ötvenes évei akár valamiféle suhanc. Most is, mint mindig, széles elõtt több kisebb üzlete is volt mosollyal fogad, amikor betessékel a házba. Csak néhány falunknak. Például élelmiszer, pillanatig érzékenyül el, amikor a nemrég elvesztett cipõbolt, méter- és rövidáru stb. feleségére, Matildka nénire terelõdik a szó, akivel nagy Ezek mind magántulajdonban megértésben, boldogan éltek. voltak. Elõször gyermekkoráról faggatom röviden. „Valamikor Az 50-es évek legelején járási a szomszédos Csallra vitték a gyerekeket szolgálni az iskoszékhelyünk Ipolyság volt. Vezetõi lai szünidõben. Kellett a pénz, mert akkoriban bizony nem megszüntették a kis üzleteket, sok volt belõle idehaza. Felfogadtak birkapásztornak. Egy létrehozták az elsõ állami áruházat rossz volt benne, hogy nagyon korán kellett kelni, hiszen úgy, hogy a feladattal jó apámat nyáron korán kel a nap, 3-4 óra tájban már világosodott, a bízták meg. Hiába tiltakozott ellegazda pedig már jött kelteni. Bizony még a mai napig sem ne, hogy õ nem kereskedõ, ebben õ tudtam behozni a mulasztást az alvásban /mosolyog/. Kicsit vidámabb volt a dolog, amikor nem jártas, nem ért hozzá. A válasz cseresznyézni vittek. Ügyesen tudtam szedni, de közben a hasamat is megtömtem.“ az volt, hogy: „Te értelmes ember Két hónap múlva újra kezdõdött az iskola, de a következõ évben ismét visszahívták, és vagy, már többször is bebizonyítotfelkínáltak neki 90 koronát, a többieknek meg csak hatvanat. Pedig azok szarvasmarhákat tad a rátermettségedet, te ezt meg is legeltettek. „Nem tudom, mit láttak bennem, de büszke voltam rá, hogy elégedettek voltak tudod csinálni. Különben is elküla munkámmal. Máig is azt mondom, hogy a csalli nép nagyon jó. Már több generáció is dünk három hónapos iskolázásra, kihalt azóta, de még az unokáik is tartották velem a kapcsolatot. A szövetkezetesítés után is és menni fog.“ Hát így is volt. eljártak hozzánk paprikáért, meg ami volt. Én meg nagy hasznát vettem több alkalommal, Anyukámmal meg is látogattuk õt hogy gyerekfejjel megtanultam szlovákul.“ Szliácson. A régi csendõrlaktanyát Sanyi bácsi így emlékszik vissza ifjúkorára. „Édesapámat behívták katonának Erdély alakították át. 1952. december 4-én megszállására. Itthon nem volt munka. ¼ubietovára mentem dolgozni segédkõmûvesnek. megtartották az ünnepélyes megKözben patakszabályzás is folyt ott, szükségük volt egy kocsisra. Könyörögtek, hogy mennyitót, pont hatvan évvel ezelõtt. jek át hozzájuk, nem kell mást csinálnom, csak a gyeplõt fogni. Hát elmentem követ hordaApám, Molnár Ernõ volt az ni. Hatalmas, nyolc mázsás volt a ló, jól is éreztem ott magamat, mert 20 éves koromra jó áruház igazgatója. Az üzletvezetõ dolgom volt. Már-már szeretõm is akadt, de minden jónak vége szakad egyszer. Lesántult Ïurkoviè Pál volt. Alkalmazottak: a ló, valahogy meghúzta a lábát. Meg nem is volt már kedvem tovább ott dolgozni.“ Élelmiszer részleg: Ïurkoviè Pál Amikor a katonaévekre terelõdik a szó, Sanyi bácsi hosszan meséli élményeit. „1943 és felesége. Veszna: Matzner Marõszén behívtak katonának Miskolcra. Az autóbusz Drégelypalánkig vitt, majd onnan vonatgit. Chemodroga /iskolaszerek, játal mentünk Miskolcra. Amikor megérkeztünk, megjöttek az õrvezetõk, tizedesek. Egy Varga tékok, mosószer/: Molnár ErzséJózsi nevezetû megkérdezte tõlem, nem akarok-e az õ rajába menni. Azt sem tudtam, mi az, bet, Vasáru: Lõrinc Erzsébet, Cipõ: de elmentem. A katonakoszt nem ízlett nekem az otthoni koszt után, de az õrvezetõm azt Dimik Erzsébet, Készruha: Racskó mondta, õ majd jóltart a magáéból, és reggel nem kell tornáznom. Csak három napig tarErzsébet. Ide tartozott az inámi tott a dolog. Egy másik parancsnok rám talált, és elvitt tornázni. Október 1-jén rukkoltunk üzlet is. Ott Böjtös János volt az be, és a hó végén már válogatták a fiúkat az altiszti iskolába, de én nem akartam menni. eladó. Az áruház négy évig mûEgy mondatot írattak le velünk, abból állapították meg, ki milyen tanuló. Az összes felvidéködött. ki bekerült. Nem mondhatnám, hogy jól éreztem magam az altisztiben, el is mentem onnan a híradósokhoz, végül a gépkocsisoknál kötöttem ki. Gyorsan kiképeztek bennünket, és a Ötvenöt éve villannyal vizsga is jól sikerült, megkaptam a hajtásit. Emlékszem, 1944. április 1-jén indítottak bennünket a frontra, kit Romániába, kit a Don-kanyar felé. Én az elõbbi helyre kerültem. világítanak Ipolynyéken Az elsõ ütközetet a partizánokkal vívtuk, akik kézigránátokat dobáltak felénk, de egyikünk sem sérült meg.“ Egy régi bejegyzést találtam Máig elevenen élnek Sanyi bácsi emlékeiben a háború borzalmai, de azon szerencsések egy naptárban apám írásával, mely közé tartozott, akik ép bõrrel megúszták a harcokat. Hazatérésére így emlékszik vissza: szerint Ipolynyéken az állami vil„Amikor a visszavonulás után sok viszontagság közepette elérkeztünk Ipolyságra, ott éppen lanyt 55 évvel ezelõtt, 1957. denémetek és magyar tüzérek voltak. Elrejtettem a papírjaimat, csak a zsoldkönyvemet hagycember 28-án kapcsolták be 16 óra tam magamnál. Éppen a tüzérek napját ünnepelték. Felavattak tüzérnek. Át kellett futni két 21 perckor. Fényárban úszott az sorkatona között, és ha nem tudtak rámcsapni, kaptam két deci bort, és így lettem tüzér. Elsõ egész falu mindenki nagy örömére. adandó alkalommal igyekeztem továbbállni. Ipolyhídvégen keresztül jutottam el IpolyNéhány család már kb. 1955 keszire, majd onnan Inámba, és itt éjszakáztam, és másnap indultam haza Ipolynyékre a nyarától élvezhette a villanyáram kenderföldeken keresztül. Haza mégsem mehettem, mert a németek még ott tanyáztak az elõnyeit, mert a szövetkezet részéudvarunkban. Egy hétig bujkáltam, amíg el nem mentek a németek. Egy hét múlva jöttek be re vásároltak egy áramfejlesztõ az oroszok a faluba. Belõlem nemzetõrt csináltak, azt sem tudom, hogyan. Komoly feladatgépet - aggregátort -, és a közeli tal bíztak meg többünket, tyúkokat és tojást gyûjtöttünk a Fischer-féle házban lakó orosz családok is bevezethették az árakapitánynak, akinek szerepe volt a falunk megvédésében.“ mot, így mi is. Vettünk is mindjárt Sanyi bácsi 1958-tól egészen nyugdíjba vonulásáig az ipolynyéki szövetkezet gépesítõ egy villanyvasalót. A szövetkezetrészlegén dolgozott elõbb traktorosként, aztán teherautó-vezetõként. De elsajátította a ben a fejõgépek mûködtetéséhez kõmûvesmesterséget, és értett az ácsmunkához is. kellett az áram és a világításhoz. Sanyi bácsi szerencsésnek mondható, talán az Isten keze õrizte, hogy sértetlenül Este mindig jelezték, ha ki akarták megúszta a háború borzalmait. Magatartásával, egészséges hozzáállásával még a mai napig kapcsolni az áramot. is támogatja a nyugdíjasszervezetet. Példaképül szolgálhat mindannyiunknak. Az oldal anyagát írta Gömöry Mária Magdolna, az ipolynyéki nyugdíjasszervezet elnöke
2011. december * 75 éve, 1937. december 3-án Balatonszárszón meghalt József Attila költõ, a magyar költészet egyik legkiemelkedõbb alakja. (*1905)
Évfordulónaptár
Kürtös 13
SZLOVÁKIAI MAGYAR JUBILÁNSOK
Aich Péter Pozsonyban született, 1942. szeptember 30-án. A pozsonyi Komenský Egyetem Pedagógiai Karán végzett (1961-1966). Volt segédmunkás, tanító, szerkesztõ, szakíró, író, hobbija a turisztika, fényképezés, kertészkedés. * 120 éve, 1892. december 10A Pozsonyi Casino egyik alapító tagja, 1998-tól a Szlovákiai én született Alsósztregován Magyar Írók Társaságának a tagja. Komlós Aladár magyar író, „Aich mai novelláiban ott bujkál fanyarul, bölcsen lehiggadva az egykori „haggyatok játszani“ szertelenül lázadó költõ, mûfordító, irodalomtörgesztusa. De az akkori kirobbanás megbánó igazolását is megténész. (†1980) találjuk bennük, olyan alkotót sejtetve, aki talán ismeri * 130 éve, 1882. december 13a rezignációt, de a hitetlenséget soha!“ - írja Duba Gyula. Gál Sándor (Búcs, 1937. án hunyt el Greguss Ágost november 29.) József Attila-díjas magyar esztéta, az MTA tagja. szlovákiai magyar költõ, író, publicista. A Magyar Mûvészeti (*1825) Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. 1944-ben kezdte meg általános iskolai tanulmányait. A második világháború után * 130 éve, 1882. december Érsekújváron, Párkányban, illetve Ipolybélen tanult. A gadóci 16-án Kecskeméten született mezõgazdasági technikumban érettségizett. 1962-1969 között Kodály Zoltán, világhírû maa pozsonyi Szabad Földmûves c. lapot szerkesztette. Ezután gyar zenepedagógus, zeneszerkét évig a kassai Thália Színház dramaturgjaként mûködött, s zõ és népdalgyûjtõ. (†1967) itt mutatták be 1970-ben A szürke ló címû mesejátékát. Fõleg újságszerkesztésbõl, újságírásból tartotta fenn magát. 1971-tõl * 170 éve, 1842. december 18A Hét kelet-szlovákiai riportere, 1992-tõl a kassai Keleti Napló án született Csiky Gergely író, fõszerkesztõje. Írásait szociográfiai jellegû dokumentumeleköltõ, mûfordító. (†1891) mek gazdagítják. Szinte mindvégig sajátja a tárgyi hûség és a költõi emelkedettség, erre utal közvetlenül szülõföldkönyvének címe: Mesét mondok, * 100 éve, 1912. december 29valóságot (Pozsony-Budapest, 1980). A csehszlovákiai magyarság vérzivataros, megalázén született Janics Kálmán tatásokkal teli idõszakát élte át maga is nemzedéktársaival, s ehhez képest kellett mégis (cseh) szlovákiai magyar törtémegmaradni, ha lehetett, ahogyan lehetett. (Szabad vonulásban c. verskötete, 1969). Irodalmi, anyanyelvi és közéleti-kulturális szervezõdésekben is tevékenykedett. 1997-tõl a Tokaji nész, politikus, orvos. (†2003) Írótábor kuratóriumának elnöke. 1998 és 2003 közt az Anyanyelvi Konferencia társelnöke. * 50 éve, 1962. december 30A CSEMADOK Kassa-vidéki Választmányának elnöke (1994-2006), 2006-tól örökös tiszteletbeli elnöke. án halt meg Remenyik ZsigK. Cséfalvy Eszter 1947. május 16-án született mond magyar író. (*1900) Somorján. Középfokú tanulmányait a somorjai magyar tannyelvû középiskolában végezte 1962-1965 között. Felsõfokú tanulmányait a pozsonyi Komenský Egyetem, Bölcsészettudományi Karának magyar-szlovák szakán végezte. 19701991 között a Madách Kiadó szerkesztõje, 1991-ben a Nõ, 1992-tõl az Új Nõ szerkesztõje volt. 2000-tõl szabadfoglalkozású szerkesztõ, újságíró, mûfordító, az Új Nõ külsõ munkatársa. Elbeszéléseket, regényeket, meséket fordít szlovák és cseh nyelvbõl, irodalmi vonatkozású cikkeket ír. Mácza Mihály 1942. március 24-én született Kassán. Szepsiben érettségizett, felsõfokú tanulmányait a pozsonyi Komenský Egyetem történelem-magyar szakán végezte. 1964-65-ben a magyar ifjúsági klubmozgalom lapját, a Hangot szerkeszti, 1965-1970 a Csemadok KB titkárságán dolgozott népmûvelési szakelõadóként, 19691970 osztályvezetõ, 1970-tõl a komáromi Duna Menti Múzeum muzeológusa, 1974-tõl titkárként szervezi a komáromi Múzeumbarátok Körének tevékenységét. 19791998 között szerkesztette a múzeum IUXTA DANUBIUM c. évkönyvét, 1999-2002 nyugdíjba vonulásáig Komárom város alpolgármestere volt. Nyugdíjasként tovább dolgozik a komáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumában mint az intézmény történésze. Több mint három évtizede foglalkozik Komárom és vidéke történelmének, mûvelõdéstörténetének, ipar- és településtörténetének kutatásával. Számos tanulmányt, ismeretterjesztõ cikket publikált, elõadásokat tartott. Vércse Miklós 1932. november 26-án született Lidértejeden (Povoda). Középfokú tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Gimnáziumban, felsõfokú tanulmányait a Pozsonyi Pedagógiai Fõiskolán végezte. Nyugdíjazásáig több helyen tanított. A Szlovák Irodalmi Alap hivatásos fordítóként tartja számon, alapító tagja a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének, s 1992-tõl tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának is. Írásait és fordításait hajdan a Szabad Földmûves, Hét, Új Szó, Tábortûz, Kis Építõ, Új Ifjúság, Irodalmi Szemle közölte, napjainkban ez utóbbi és a Kalligram, majd az Átkelõ közli. Ma is Párkányban él és alkot. Szerk.
Közélet
14 Kürtös
Életmódtanácsok télre Hogyan aktiváljuk az energia áramlását télen A fázós embereknek olyan élelmiszereket kellene fogyasztaniuk, amelyek melegítõ hatásúak. Ha valakinek hideg a kéz- és lábujja, azt jelenti, hogy a testében többnyire stagnál, illetve gátolt az energiaáramlás, ezért nem jut elegendõ energiához minden testrész, így tehát meleghez sem, mondják a szakemberek. Ilyen esetben egyrészt melegítõ ételekkel kell táplálkoznia, másrészt az energiaáramlás megindításához testmozgásra is szükség van. Legyen szó bármirõl - hús, köret, zöldség, gyümölcs, italok és fûszerek -, melegítõ élelmiszerek minden évszakban a rendelkezésünkre állnak. A húsok közül elsõsorban a vörös húsok melegítõ hatásúak, tehát a marha-, sertés-, bárány-, vad- és kacsahús. Ugyancsak belülrõl melegítenek az olajos magvak, többek között a dió- és mogyorófélék, valamint a gesztenye. A gabonafélék közül a rizs, a köles és a tönkölybúza az, amely önmagában ugyan semleges hatású, ám pirítás, majd az azt követõ fõzés eredményeképpen melegítõ hatást fejt ki. Nem szabad elfeledkeznünk a hagyományos téli zöldségekrõl sem, a cékláról, a fehér és lila káposztáról, a savanyú káposztáról, a sütõtökrõl, a vörösés póréhagymáról. E zöldségfélék nemcsak melegítõ hatásúak, hanem fontos vitaminforrások, és erõsítik a szervezet ellenálló képességét is. Melegítõ fûszerek, italok, alkohol A megfelelõ fûszerek használata szintén kiemelkedõen fontos a hideg idõszakban. A fahéj, az édeskömény, az ánizs, a csillagánizs, a szegfûszeg, a kardamom, a csili, a fûszerpaprika, a gyömbér és a fokhagyma mind-mind képes „befûteni“ a testünket. Ezeket a fûszereket az európaiak is hosszú ideje használják nagyobb mennyiségben, a téli ételek elkészítésénél - gondoljunk csak a forralt borra, a mézeskalácsra vagy más téli finomságokra. A hagyományos kínai orvoslás szerint a mértékkel fogyasztott alkohol hatása szintén pozitívan értékelhetõ. „Aki fázik, annak rendszerint jót tesz egy kevés alkohol. Elsõsorban kezdõdõ megfázás esetén tehet csodát egy csésze rumos tea. Egy pohár forralt bor vagy puncs ellen sincs semmi kifogása a hagyományos kínai orvoslásnak. Ezek az italok hagyományosan az adventhez kötõdnek, éppen úgy, mint az adventi
aprósütemények és a mézeskalács sütése - és ez nem véletlen. Ha télen a szabadban szeretnénk lenni, nemcsak meleg ruházatra van szükségünk, hanem belsõ melegítésre is, amit az alkoholtól megkaphatunk. Ha az alkoholt a klasszikus forralt bor és a puncs fûszereivel, fahéjjal és szegfûszeggel párosítjuk, növelhetjük a melegítõ hatást. Figyelni kell azonban arra, hogy a meleg alkohol és a magas cukortartalom a gyomor és a belek intenzívebb vérellátása következtében felgyorsítja az alkohol felszívódását, és így gyorsabb lerészegedéshez vezet... Az, hogy miért melegítõ hatású néhány élelem, függ többek között az aromájától, az ízétõl, valamint az elkészítés módjától is. Azok az élelmiszerek, amelyeket fõzünk, párolunk, sütünk vagy pörkölünk, melegítik a testünket, ezért télen ezeket elõnyben részesítjük a nyers koszttal szemben. Vegyük például a semleges hatású lazacot, amely megsütve melegít, ám ha szusiként esszük, a hideg hatású szójaszósszal körítve, akkor hût. A hûtött és emellett még hûsítõ hatású ételek és italok - mint például a hûtõszekrényben tárolt narancslé - fogyasztásakor az emésztõrendszerünk különösen erõs igénybevételnek van kitéve. A szervezetnek sok energiájába kerül, amíg a gyomor felmelegíti a hideg gyümölcslevet. Az ujjaink lehûlnek, végsõ soron amiatt, hogy az emésztõrendszer túlterhelt, következésképpen az egész szervezetre kiterjedõ lehûlés szabad utat enged a megfázásnak A nap elején, rögtön reggel juttassunk a szervezetünkbe valami meleget, ami az egész testre kiterjeszti jótékony hatását. Például fogyasszunk el egy adag fõtt zabpehelykását fahéjjal és almakompóttal. Aki fázós, ritkán egyen déligyümölcsöket (banánt, kivit, citrusféléket, ananászt). Ezek a gyümölcsök származási helyükön töltik be feladatukat: hûtenek. Célszerû a tej és a tejtermékek (joghurt, kefir, túró) fogyasztásának csökkentése is, hiszen ezek éppen a náthás idõszakban nemcsak hûtenek, hanem ráadásul nedvesítõ hatásúak is. (Fokozzák a nyálképzõdést.) A nyers koszt a testközepet (ide tartozik a gyomor, a lép és az emésztõszervek) hûti, ezért fogyasztása ritkábban vagy fõtt ételekkel kombinálva ajánlatos - télen például a fejes salátát ne önálló fogásként, hanem például borjúsült és burgonyaköret mellé együk. -be-
2012. december
A Komjáthy Társaság hírei Megtartotta a hagyományos Andrásnapi zsíros kenyeres, hagymás, boros találkozóját az 1971. október 11-én alakult Komjáthy Jenõ Irodalmi és Mûvészeti Társaság, amely a nevét a felejthetetlen Csikász Pistának köszönhette. A megjelenteket Szabó Endre tájékoztatta az utóbbi pár év eseményeirõl, amely során a Társaságot évtizedeken át lelkiismeretesen „pátyolgató“ Oroszlánné Mészáros Ágnes könyvtárigazgató nyugállományba került, és utódja Pálinkás Katalin még felelõs kiadója lehetett a harmincéves jubileum alkalmából is megjelent kiadványuknak, a Röpke Íveknek. Nagy veszteség érte a Társaságot a kiadványuk szerkesztését sok éven át felvállaló Ádám Tamás költõ kiválásával, és az utóbbi években szinte gazda nélkül maradt a „csapat“. Az élni akarást azért bizonyítja, hogy a jövõ évre tervezett Röpke Ívek megjelenéséhez már kellõ anyag jött össze, és még várhatóak továbbiak is. Új tagként jelentkezett többek között a neten megjelenõ balassagyarmati Hírlevelet író Nagy László és dr. Zonda Tamás író és költõ, de várják a felvidékiek, köztük Csáky Károly és Hrubík Béla további írásait is. Eddig tizenöt prózaíró huszonhárom írása és tizennégy költõ ötven verse, valamint három képzõmûvész huszonnégy anyaga vár a szerkesztõre. A társaság rangidõs tagja a kilencvenedik évéhez közeledõ Réti Zoltán festõmûvész tizennégy rajzot küldött be. A jó hangulatú találkozón az anekdotázó 74 éves Annus Antal, akinek a családja Födémesrõl menekült át az Ipoly túloldalára 1945ben, elmondta, hogy három könyve megjelentetése után már szinte megvan a negyedik kötete anyaga is. Az egykori irodalmi színpados Tresó Gábor felolvasta legújabb verseit, amelyekben a jó barátokra, köztük a már mennyekben író Görög Imrére is emlékezik. Szõke Zsuzsa újságíró, alapítótagként emlékezett a kezdetekre, és kiemelte, hogy a Komjáthy Jenõ Irodalmi és Mûvészeti Társaság tevékenységével Balassagyarmat és „Palócország“ jó hírét is szolgálja, és a Röpke Ívekben megjelent munkák értékállóak. Megegyeztek abban, hogy a város támogatását is remélhetõ kiadványukban szerepeljenek a már a túlvilágon szolgáló alkotók is, jelezve a folyamatosságot. Szendre
2012. december
Humor
MIKOR LESZ VILÁGVÉGE? /avagy jobb félni, mint megijedni?/ December az esztendõ utolsó hónapja. Amúgy télelõ, karácsony hava, amely ünnepekben, népszokásokban leggazdagabb hónapunk. Az egyházi év kezdetéhez kapcsolódik advent, a Jézus Krisztus születésére való méltó elõkészület ideje. December 6-a Mikulás, gyermekeink sejtelmes örömhozójának napja. A boszorkányos Lucanap - 13-án - a téli napfordulat õsi hiedelmeit õrzi, ekkor ajánlatos hozzáfogni a Luca-szék faragásához. A karácsony csendesebb, ám annál varázslatosabb nagy örömét - korunkban már - az óévbúcsúztató szilveszter éjszakája fordítja petárdáktól zajos karneváli vigasságba. A fentiekben természetesen a teljesség igénye nélkül említettem a hónap jeles napjait, és amelyek kimaradtak a felsorolásból, azokkal jobbára már csak a néprajzzal foglalkozó írásokban találkozni. Ezek közé tartozik december 21-e, Tamás napja, vagy ahogy a néphagyományban szerepel, „disznóölõ“ Tamás pecsenyéje gyarapította az ünnepi asztalok bõségét. Úgy gondolom, hogy az elmúlt hetekben, napokban december 21-rõl senkinek sem Tamás napja jutott eszébe, hanem egészen más „jeles“ napra koncentráltak és koncentrálnak az emberek, és egyben a téli napfordulót jelzõ idõpont rohamos közeledtével megteszik a szükséges óvintézkedéseket, mert elterjedt a hír, mint a vírus, hogy a maják naptára szerint ezen a napon kezdetét veszi a világvége. Valahol olvastam, hogy már az asszírok is jövendöltek világvégét, Krisztus elõtt 2800-ban kellett volna bekövetkeznie, amikor a maják még a fasorban sem voltak a naptárukkal. Csak mellesleg, a majáknál az idõszámítás kb. 5125 évente újból kezdõdik, és korszakonként számítják. Az új idõszámítási kezdet /új kor/ 2012. december 22-én kezdõdik náluk. A közkeletû állításokkal szemben nem az idõ ér véget, hanem csak az idõszámítás aktuális ciklusa. Ugyancsak olvastam, hogy a NASA szerint nem lesz világvége 2012-ben. Komoly tudósok próbálják cáfolni az interneten keringõ vad híreket, és lecsillapítani a pánikot: nem jön el a világvége 2012. december 21-én. Nem csapódik a Földbe egy rejtélyes bolygó, és a maja naptárnak semmi köze az egészhez. A hisztériát, mint kiderült, egy hollywoodi film gerilla marketing kampánya indította el. A 2012 címû filmrõl van szó, és a produkciót bemutató stúdió az érdeklõdés felcsigázása érdekében tucatnyi hamis portált vagy blogot hozott létre, amelyek mind a 2012-ben bekövetkezõ világvégérõl vizionálnak. Dióhéjban összefoglalva a film arról szól, hogy felcserélõdnek a Föld mágneses pólusai, meteorraj vagy üstökös közeledik az ûrbõl, szupervulkánok törnek felszínre, idegenek özönlik el bolygónkat. Egyébként a világon igen elenyészõ azoknak a száma, akik valóban értenek a maja nyelvhez és a maja idõszámításhoz, ezért igazán nehezen ellenõrizhetõ, tulajdonképpen mit is mondtak valójában ezek a titokzatos indiánok a világvégérõl. Ezek egyike David Stuart, a Texasi Egyetem maja epigráfusa /feliratkutatója/, aki szerint például a maják sosem mondták, hogy a világ véget érne, és sosem vizionáltak a rájuk hivatkozók által hirdetett katasztrófákat. 2012-ben õk csak a teremtés születésnapját ünneplik - azaz egy régi ciklus végét és egy új ciklus kezdetét. Kedves ismerõsöm tréfálkozva mesélte, hogy bárkivel hajlandó lenne nagyobb összegben fogadni a világvégét illetõen. Mint mondta, szerinte nem lesz világvége, aki pedig az ellenkezõjére fogadna, biztosan veszítene. Ha netán mégsem neki lenne igaza, úgysem lenne már kinek megadnia a fogadás összegét. Komolyra fordítva a szót azért hozzátette, tudod, barátom, ahogy a mondás tartja, jobb félni, mint megijedni. Meg aztán, ami még nem történt meg, az megtörténhet... Akaratlanul is fültanúja voltam az utcán két idõsebb asszonyság beszélgetésének. - Mondjad már, mire készüljek, a világvégére vagy a karácsonyra? - kérdezte az egyik. - Hát arra, amelyik elõbb lesz érkezett a válasz. - Oszt melyik lesz elõbb? - Hát a karácsony... /bodzsár/
Kürtös 15
MENNY/E/I DERŰ… A hitoktató kérdezi a hittanórán: - Gyerekek, hogyan kell érteni „… orcád verítékével eszed kenyered…“? Jelentkezik a leggyengébb tanuló: - Hát, addig eszem, míg bele nem izzadok. Egy zsidó panaszkodik a rabbinak: - Aj, rabbi, segíts rajtam! Nagy bajban vagyok a vejemmel! Se inni nem tud, se kártyázni! - De hisz az jó dolog! - Mi az, hogy jó? Nem tud inni, mégis iszik, nem tud kártyázni, mégis játszik! -Fõtisztelendõ atyám, azért jöttem, hogy válnék a Julcsától. -Attól a derék szép asszonytól? -Hiszen, derék az testre, meg szép is szemre, fõtisztelendõ uram, de - hogy is mondjam csak - az utóbbi idõben nagyon közhasználatossá vált. -Már öt gyerekünk van - panaszkodik Kohnné a rabbinak - Mit tegyek, hogy ne legyen több? -Minden este ölelkezés után végy egy hideg fürdõt. -De rebelében! Minden éjjel hat hideg fürdõt?! - Bûnös vagyok, tisztelendõ úr, bebújtam a kazalba egy fiúval. -És mi történt? Le akart vetkõztetni? -Á, dehogyis! -Hát? Megcsókolt? -Ugyan már, minek tetszik nézni engem? -Hát akkor fogdosott talán? -Nem engedek én olyat! -De lányom, hát akkor mit csinált neked? -Gyereket!
BUÉK
Az egyik zsidó hitközségbe új rabbit jelöltek ki. Ajánlója a következõket írja róla: „Olyan õ, mint Mózes, mint Salamon király, mint Arisztotelész...“ Hanem a jelöltrõl hamar kiderült, hogy tanulatlan, könnyelmû és tehetségtelen szónok. A csalódott hitközség szemrehányásaira így felel a jelölt ajánlója: - Nem tudom, mi bajotok van velem! A színtiszta igazságot mondtam róla: dadog, mint Mózes, szoknyapecér, mint Salamon király, és éppúgy nem tud héberül, mint Arisztotelész! - Tisztelendõ úr, kérem, bûn az, hogy esténként odahaza gyönyörködni szoktam a tükör elõtt a szépségemben? - Nem bûn az lányom, csak tévedés. A tudós rabbi folyton csak a könyveket bújja, nem kis bánatára mutatós és élni vágyó feleségének. - Jaj, bárcsak én is könyv lennék - sóhajt fel az asszony-, hogy egyszer már belém is feledkeznél. - Nem bánnám - felel a tudós. - De kalendárium légy, hogy minden évben másikat vehessek. Összeállította Bodzsár Gyula
Programajánló - Hirdetés
16 Kürtös Folytatás a 7. oldalról
Korona Panzió Mik a további terveink? Decemberben szeretnénk megnyitni a wellness részleget, valamint befejezni a terasz részt. December 31 - búcsúzás az óévtõl, és az új év köszöntése. Január 26. - III. karaoke party. Február 16 - Valentin-napi ünnepség.
Ami a további fejlesztéseinket illeti, szeretnénk emelni a szálláshelykapacitásunkat egy újabb épület átépítésével, folytatjuk a kertrendezési beruházásokat és a játszótér kialakítását. A Korona Panzió a végleges arculatát egy meleg vizes medence kiépítésével és lefedésével kapja meg, ami a Panzió ékköve lesz. Remélem, sikerül közös erõvel mindezt megvalósítani, hogy a panzió kicsinek és nagyoknak egyaránt örömére szolgáljon. szerk.
hogy elhunyt
Kováè Júlia (Bussa). Halálának elsõ évfordulóján fájó szívvel emlékezik a gyászoló család.
Ipolynyék Község Önkormányzata és a Csemadok helyi szervezete szeretettel vár
ARANYVASÁRNAP 2012. dec. 23-án Ipolynyéken A TÁJHÁZNÁL 12 órától megrendezésre kerülõ karácsonyi vásárra.
Kigyúlt az elsõ gyertya lángja
November 13-án volt egy éve,
2012. december
Hit, remény, szeretet, öröm.... Kigyúlt az elsõ gyertya lángja az adventi koszorún a székely kapu elõtt Lukanényén. Nagy szeretettel készítették a helyiek annak reményében, hogy a legméltóbb helyen díszíti községünket. A karácsonyt megelõzõ várakozás és a karácsonyi ünnepkör kezdetének idõszaka ez. A vasárnaponkénti gyertyagyújtás mellett, 2012. december 19-én 17.30 órai kezdettel alapiskolásaink Szent Ferenc életét bemutató mûsorral is készülnek, amely a helyi kultúrházban kerül bemutatásra. Ezt követõen 2012. december 23-án vasárnap 14.00 órakor szeretettel várunk mindenkit a székely kapuhoz, ahol a negyedik gyertya lángja meggyújtását követõen élõ betlehemmel, versekkel és énekekkel köszöntik az egybegyûlteket az alapiskola és óvoda tanulói. B.Zs.
KARÁCSONYI HANGULAT, KIRAKODÓVÁSÁR ÉS AZ ÜNNEPHEZ KAPCSOLÓDÓ FINOMSÁGOK VÁRJÁK A KEDVES LÁTOGATÓKAT. Falunk fiataljainak elõadásában kultúrmûsor, élõ betlehemes. Mindenkit szeretettel várunk!
MUDr. Baltazár Miklósnak születésnapja és névnapja alkalmából kíván hosszú boldog életet Óvár Község Önkormányzata. Legyen egészsége, tudjon boldog lenni, és a szívét soha ne bántsa meg senki! Születésnapja is legyen örömnek napja, Kívánjuk, hogy a sors ezeket megadja!
havilap. Kiadja a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. A kiadásért felel Balogh K Ü R T Ö S Közéleti Gábor, a CSNTV elnöke, telefon: 0907/84 22 67. Fõszerkesztõ Bodzsár Gyula. Szerkesztõk: Hrubík Béla, Balogh Gábor. Mûszaki szerkesztõ: Kliment Éva. Korrektúra: Németh Ágota. Levélcím: 991 28 Vinica, Cesta slobody 457. E-mail:
[email protected] Telefon: 0905/71 77 76. Nyilvántartási szám: EV 1419/08. ISSN 13363972. Nyomda: Csemadok OV Ve¾ký Krtíš. Terjeszti: a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya. Ára 12.korona, 0,40 EUR. Megjelenik 800 példányszámban. A szerkesztõség álláspontja nem minden esetben azonos az újságban közöltekkel. A kéziratok szerkesztésének, esetleges rövidítésének jogát fenntartjuk. A hirdetések tartalmáért és nyelvhelyességéért felelõsséget nem vállalunk.
