Mecénások a kettıs mérce fogságában (2. rész) „Felfedezik” Újpestet a nagyvállalatok
A történet 2001-ben kezdıdött, 2001 ıszén. Pontosabban akkor hallhatott minderrıl, már kész tényekként a közvélemény. Október elején kiszabadultam a több hónapja tartó elızetes letartóztatásból, szigorított házi ırizetbe kerültem, onnan mentem el (szállítottak) a Keller-féle bizottság ülésére, ahol igyekeztem megvilágítani a Ferencváros finanszírozásának jogszerőségét. Meddı igyekezet volt, mert a tájékoztatás elfogadása szinte senkinek nem állt az érdekében. Hiába foglaltam össze a makacs tényeket. A bizottság ülése után nem sokkal újból kikérték a mentelmi jogomat hasonló, a Ferencvárossal kapcsolatos finanszírozási ügyekben. Az ellentétes események párhuzamosan futottak November 6-án másodszor tartottam mentelmi ügyben beszédet a parlamentben. Az ellenzék tárgyalási szünetet kért, hogy frakcióülésen mérlegelje a teendıket, de a szabadon választott parlament történetében talán elıször az elnöklı Áder János nem adott helyt a kérésnek. Nagyjából egy hétre rá, november 15-én átadták az újjáépített újpesti stadiont, miközben a Ferencvároséhoz, ami az ISM jóváhagyott tervei alapján az elsı lett volna, hozzá sem láttak. Azóta sem. (Az ÚTE stadion építése az átadás után még folytatódott: 2003-ra készült el a fejépület.)
Az újpesti stadion felülrıl. Lányi ezért a belügyben (!?) is harcolt
Az újpesti építkezés elıre sorolása és bevallottan is magas összege sokak számára meglepı, sıt meghökkentı fejlemény volt. Az Újpestre a jóváhagyott program szerint, amit szakmai bizottság készített elı a harmadik ütemben került volna sor, a Bcsoportban. Az ún. kiemeltek, illetve az A-kategóriába sorolt pályák után.
2
2001 júniusában szivárgott ki, hogy a nyár végéig Újpesten (!) adják át a stadionrekonstrukció elsı sportlétesítményét, akkor még 800 millió forintra tartott beruházási költséggel. (Már ez másfélszer akkora volt, mint az eredeti elıirányzat. Nem csoda: nem rekonstrukcióra, hanem teljesen új stadion építésére került sor.) Az építkezés elhúzódott, a költség talán a mőszaki tartalom további bıvítése miatt – hivatalosan is – ennek is a duplájára emelkedett (1,6 md Ft). Vannak olyan vélemények, melyek szerint ezt a létesítményt 3 milliárd forint alatt nem lehetett megvalósítani. A kiemelt körbe tartozott és abban is elsı számú stadionnál, az FTC-nél is csak részben fedett lelátóról lett volna szó, itt viszont teljesen fedett lelátó épült. Más tekintetben sem sajnálták a pénzt. Nem feledkeztek meg a VIP-páholyok eleganciájáról sem: „exkluzív VIP-boxokat” építettek, „bır VIP-fotelekkel” látták el azokat stb. Hogy milyen az exkluzív boksz és milyen lehet a bırfotel, ha VIP, nem tudom. A sajátos megfogalmazást az UTE honlapjáról vettem, ahol ezt külön kiemelték. A 3 milliárd forint körüli összegre másból is lehet következtetni. 2001 ıszén Deutsch Tamás az FTC-t arról tájékoztatta, hogy az FTC-re szánt 1,6 milliárd forint csak a stadion egyik oldalára elég. Persze azt az összeget sem adták oda. Hiába vállalta Várszegi Gábor a beruházás másik felét. A költségeket az is növelte, hogy felszerelték az elsı és méregdrága beléptetı rendszert, mármint azok közül, amelyeket központilag szereztek be. Az erre kiírt közbeszerzési pályázatot 2001. szeptember 25-én fogadták el. A legelsı beléptetı rendszert egyébként a Ferencvárosnál szerelték fel egy évvel korábban, 2000 végén. Nem állami ajándékként, hanem saját forrásból. És jóval olcsóbban. Igaz, ez nem volt alkalmas arra, hogy segítségével színházjegyet rendeljenek a más kultúrára szomjazó szurkolók. Egyébként egyik berendezést sem helyezték üzembe. Erre késıbb térek vissza.
Megcsináltam! Deutsch Tamás és Tóth László koccint
3
Az UTE építkezés kezdetérıl, az alapkıletételrıl, nevezetes idıpontokról nem találtam információkat. Azt még diszkréten kezelték. A következı beruházás Dunaújvárosban Deutsch folyamatos pr-szereplésével zajlott. 2001. október 11-én volt az alapkıletétel. Már új menedzsment mőködött a 100 százalékban állami tulajdonú Dunaferr élén, már „túl voltak” a dolomitszállítási botrányon, a vagyonkezelési szerzıdés „felülvizsgálatán” és persze a személyi konzekvenciákon. Új korszakot hirdetı új vezetést nevezett ki az Orbán-kormány. Az elıre hozott sportberuházás is ezt és az új attitődöt jelképezhette. A 100 százalékban állami tulajdonú cég – új sportirányítási modell ide, új sportirányítási modell oda! – saját futballcsapattal is rendelkezik. A cég vezetıjével koccintgatott a miniszter. – Hajrá Dunaferr! – fejezte be nagy ívő beszédét Deutsch Tamás az új stadion alapkıletétele után. Deutsch legközelebb 2002. március 27-én lépett színre Dunaújvárosban. No nem az átadás miatt utazott oda, mivel az ígéretek ellenére a stadion nem készült el határidıre. Most bokrétát kötött az építmény legmagasabb pontjára. (Az már legalább elkészült.) Deutsch emelıkosárral emelkedett fel a magaslatba, amit a Dunaújváros Online szerint a nézık lélegzetvisszafojtva izgultak végig. Beszédét, mert az is volt, nem az emelıkosárból, hanem utána, méltóságteljes körülmények között mondta el.
Emelıkosár. Nem volt egyedül (Vitt magával valakit)
A tervezett beruházási költségeket nettó értéken adták meg, talán, hogy kisebbnek tőnjenek. Az ISM 720 millió forintjához a Dunaferr Rt. 440 millióval, az önkormányzat pedig 98 millióval járul hozzá, így a teljes összeg 1 milliárd 258 millió. Csak rögzítem: a 100 százalékban állami tulajdonban levı Dunaferr legalább nettó 440 millió forintot köl-
4
tött a futballstadionra. És még mennyit évente a futballcég és az egyesület mőködtetésére. Most viszont egy helytelenítı hangot nem hallani. Sem a kormánypártoknál, sem az ellenzékben, sem a médiában, aminek korábbi álláspontja szerint a hatalom ellenırzése lenne a feladata. Mőködik a kettıs mérce. Ezúttal persze nem Szabadiról van szó.
Az ötletesség diadala: a Dunaferr stadionja. Formára olyan, mint az Újpesté
Visszakanyarodva az Újpesthez, 2001. novembertıl sorban jelentek meg a nagyhirdetık a csapatnál. Mondhatnám az ilyenkor szokásos szöveget: e cégeknek korábban semmilyen kapcsolatuk nem volt az Újpesttel. Vagyis: nyilván nyomást gyakoroltak rájuk. De nem mondom, mert a gazdasági eseményeknek mindig van kezdetük, amibıl nem következik jogtalanságuk. Hirdetık: itt és ott Azt azonban állítom, amit szerintem mindenki „sejt”: nem nekik jutott eszükbe, hogy Újpesten kellene hirdetniük. Erre – mint látni fogjuk – sok minden utal. De hangsúlyozom: ebben sem látok kivetnivalót. A gazdaságban is folyamatosan javasolnak, nem kötelezı azt az ügyvezetésnek megfogadnia. Reklámok és ferencvárosi hirdetések esetében sem. Akkor sem, ha a tulajdonos veti fel ötletét. Ha az ügyvezetı utasításnak gondolná ezt, a hatályos törvények értelmében írásban kell kérnie. Hogy egyértelmő legyen, ki a felelıs és ne lehessen utólag automatikusan arra hivatkozni: (szóbeli) utasításra tettem. Köteles viszont az ügyvezetı, ha a reklámügyletbe belefog, akárkinek is jutott az eszébe, azt a legjobb tudása szerint és az elvárható színvonalon megvalósítani. Nem érvelhet(ne) azzal (évekkel késıbb sem): tudtam, ki áll mögötte (?!), engem nem érdekelt, kikerül-e a reklám a hirdetıre! Vagy késıbbi állítása szerint nem mondhatná: nem érde-
5
kelt, hogy mit írnak a táblára. Vagy, ha már megszületett az elhatározása, nem érvelhet azzal késıbb – amikor érdeke éppen ezt kívánja –, hogy a cégnek nem volt szüksége reklámra. Vagy inkább szaklapban hirdetett volna. Félreértés ne essék, ez az „érvelés”, „közgazdászkodás” nem az ’50-es években hangzott el, akkor talán ilyen sarkosan nem is fogalmaztak volna, hanem a rendszerváltás után másfél évtizeddel, a tárgyalóteremben. Az ’50-es években sem vezették volna rá a cégek ügyvezetıit erre a következtetésre, nem tettek volna fel ugyanis nekik olyan kérdést meghallgatásukkor: – Tudta volna-e a reklámra fordított összeget másra költeni? Ilyet vagy ehhez hasonlót más hirdetıtıl egyébként aligha kérdeztek az elmúlt évtizedekben, akárhol és akármit is reklámozott. És soha (máshol) fel sem merült, hogy bármiféle ráhatás lett volna abban, hogy pl. – vegyünk egy extrém példát! – a Fıvárosi Vízmővek jó nagy pénzért hirdeti magát a sportban.. (Nem a futballban, mintha ez „magyarázat” lehetne a feleslegesnek tőnı hirdetésre, hanem más sportágban. „Magyarázat” egyébként azért sem lehet, mert ellentmond a tényeknek. Van ugyanis olyan vidéki nagyváros, ahol az ottani vízmővek a futballstadionban hirdeti magát.) Miközben a nagyobb vízfogyasztáshoz nem főzıdik érdek, sıt éppen ellenkezıleg. És fel sem merülhet a verseny, tehát annak lehetısége, hogy mástól vásárolják a vizet. Ugyanis pl. a Fıvárosi Vízmővek egyedül van a piacon. De az sem merülhet fel, hogy a cégnek a közvéleménnyel el kellene fogadtatnia magát vagy tevékenységét. (Mint pl. egy hulladék-feldolgozónál.)
Katona odafigyel Demszkyre. Fıpolgármester-jelöltek, mecénások egymás között
6
Azt sem firtatták másutt: félelembıl reklámoztak-e? Ott, vagyis csaknem mindenütt mindez úgy jelenik meg, mint dicsıség dolga, amivel büszkélkedni lehet. (Ld. pl. Katona Kálmán nyilatkozatait.) Nálam viszont ez annak ellenére az „elgondolás” kiindulópontja lett, hogy Kovács Zoltán közigazgatási államtitkár körlevélben tájékoztatta a cégvezetıket: a megállapodások felbontását ne felmondással, hanem kölcsönös megegyezéssel érjék el. Ne hivatkozzanak jogellenes kényszerre, mert az nem áll meg. A vállalatvezetık nagy része „régi bútordarab” volt, sokan közülük a Fradiban sportoltak fiatal korukban és késıbb különbözı klubtestületek vezetıségi tagjai voltak. Mindig, a hivatalos fórumok elıtt is elmondták, hogy zöld-fehér vér folyik az ereikben. Munkaszerzıdéseiket egyébként mi alakítottuk át határozatlan idejőbıl több éves határozott idejő szerzıdéssé, ami megerısítette (bebetonozta) ıket tisztségeikben. (Gyakorlatilag csak rendkívüli felmondásra volt lehetıség, amit alaposan indokolni kellett.) Ha pedig valaki tényleg fél a tulajdonostól, legalább arra odafigyel, kikerül-e a reklámja a hirdetések közé. És nem mondhatja (utólag sem): nem volt érdekes, kikerül-e, a támogatás volt a fontos. (Egyébként kikerültek a reklámok, a Ferencváros dátumjelzıs fényképei miatt ezt a „feltételezést”, rágalmat nem lehetett felhasználni.) Az állásért való állítólagos aggódást az események sem támaszthatták alá. Az FVMhez köthetı 40 cég vezetıje közül két és fél év alatt mindössze egynek mondtam fel. Rendkívüli felmondással, azért, mert az illetı csıdbe vitte a céget, aminek a talpra állítását tıle nem lehetett remélni. Ez a cég különben sem addig, sem azután nem hirdetett a Ferencvárosnál. Most hadd tegyek egy kis kitérıt a tisztánlátás kedvéért. A Ferencvárost nem az FVMes cégek tartották el, ahogy ezt évek után és nyilatkozataim ellenére még mindig szeretik állítani, bár e cégek reklámkiadásai hozzájárultak a klub normális mőködéséhez. Mégpedig a reklámbevételek egyharmadával.
Az FTC reklámbevételei
FVM-es cégektıl 33% Más cégektıl 67%
A reklámbevételek három, nagyjából egyforma forrásból származtak. Kétharmaduk érkezett nem FVM-es cégektıl. Az összes bevétel egyharmadáról ugyanis a szakosztályok maguk gondoskodtak, mivel minden szakosztály már akkor is – legalábbis ez volt a cél – önállóan gazdálkodott. A hirdetési bevételek további egyharmada az egyesületi ve-
7
zetıség által megkötött szerzıdésekbıl származott. (Dreher, Allianz Hungaria, adidas, Dunapack). Ezek között nem volt FVM-es cég. A szerzıdések kétharmadáról különben nem lehetett azt sem állítani, hogy nem volt elızményük, az Újpestnél viszont szinte minden szerzıdés elızmény nélküli volt. Az Újpestnél elıször az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank jelent meg hirdetıként. (A banknak akkor 138 milliárd forint vesztesége volt, nem biztos, hogy a nagy öszszegő és az esetében értelmetlen reklám okos gondolat volt.) A reklámnak egyetlen értelme lehetett: a kormány nagyszerőségének hirdetése és népszerősítése. Annak jelzése, hogy a kormány csapata fut ki a pályára, a kormány bankjának a logójával. Tehát elhitték azt a badarságot, hogy valamely futballcsapat menedzselésével szavazatokat lehet szerezni. Pedig a nagy elıd, Rákosi Mátyás felhívta – persze akkor is hiába – a figyelmet: – Elvtársak! – A legnagyobb hiba, hogy elhiszik a saját propagandájukat!
emefbé
A cég nevének három kezdıbetője rákerült a mezekre. Mindig ez a legdrágább reklám. De a többi hirdetési felületen is reklámozzák az MFB-t. Az összeget titkolják: „több tízmillió forintról” beszélnek. A cég nem kínál fel szolgáltatásokat, tulajdonképpen állami kifizetıhelyrıl van szó, futballstadionban értelmetlen a hirdetése. Mégis, erıltetetten arra hivatkoznak, hogy a diákhitel-folyósítás, a szövetkezeti üzletrészek megváltása, a készenléti szervek új kommunikációs rendszere új kommunikációs megoldásokat igényel. És nyilván ez lenne az egyik újfajta „kommunikációs megoldás”. Muszbek Mihály, a Magyar Labdarúgó Liga igazgatója most kiáll a módszer mellett: „Senkinek sincs olyan érdekrendszere, amelynek nyomán utasítaná az adott pénzintézetet az ilyesfajta szerepvállalásra. A döntések mindig vállalatiak, azon belül stratégiaiak vagy taktikaiak, és a reklámért mindig vár valamit cserébe a hirdetı.” Milyen jó lett volna, ha ezt elmondja az én esetemben is, ahol valóban nem volt semmilyen utasítás! A sportért dolgoztam, kijárt volna a mellettem való kiállás. Már a magyar futball érdekében is. Az összeget aztán a sajtó kikutatta. Tényleg több tízmillió, de sokszorosan több tízmillió forintról van szó. Állítólag 200 millió forintról. Annyiról, amennyi a számszerint 16 FVM-es cég éves reklámkiadása volt a Ferencvárosnál (200 millió forint)! De ezzel
8
még nem volt vége az UTE „emefbé általi felfedezésének”. Az újpesti labdarúgó-céget olyan „ígéretesnek” találhatták „valakik”, hogy az állami bank abban 550 millió forintos tıkebefektetést hajtott végre. Nem lenne helyes, ha az MFB-t éppen a sporttal kapcsolatos reklámtevékenységéért érné kritika, amikor pl. sajtóreklámokra jóval nagyobb összegeket költött és költ ma is. (2002-ben állítólag 1,3 milliárd forintot.) Ez a helyzet a postánál is, ahol az egyik „különben” igen kritikus rádió boldogan fogadja el és sugározza a bevétel kedvéért a második suta mondatot is. A „reklám” így kezdıdik: „A mősort támogatja a Magyar Posta. Magyar Posta a közös ismerıs.” Sıt, az egyik reggeli televíziós mősorban ma már láthatjuk is, nem csak hallhatjuk a „reklámot”. Óriási! De ma is lehet látni legalább egy újságban a fenti remek „betőreklámot”, a négyzetbe zárt három betőt: MFB! Vajon mennyit fizet ezért? Hiába van üvegzsebtörvény, erre sincs válasz. Egy újságíró megkérdezte Kolláth György alkotmány- és sportjogászt, mutat-e az MFB bevonása rokon vonásokat az FTC korábbi, Torgyán- és Szabadi-féle támogatási mechanizmusával? Ezt válaszolta: „A hasonlóság már-már zavaró. A különbség csupán annyi, hogy Szabadiék (most már csak rólam, illetve az én fınöki szerepemrıl beszél, pedig nem én voltam a miniszter és a klubelnök) tranzakciói idején még nem volt érvényben a mostani sporttörvény.” A hasonlóság ez esetben viszont nem létezik – nekünk nem volt MFB-nk, valóságosak és értelmesek voltak a reklámok –, de nem ezért nem zavarja Kolláthot. Aminek viszont zavarnia kellene alkotmányjogászként, az sem zavarja. Nevezetesen, hogy az alkotmány tiltja a diszkriminációt. Tehát, ha valakit eljárás alá vonnak valamiért, a „hasonlót”, ami ismertté is vált, nem szabad másként megítélni. Lányi: a pártpolitikát távol kell tartani a sporttól! 2001. november 15-én tehát átadják az új stadiont. Közben lemond a Vasas elnöke, Katona Béla szocialista képviselı. Lányit felkeresi egy újság és megkérdezi: nem tervezi-e ı is a lemondását.
Lányi Zsolt
9
Lányi elmagyarázza: óriási a különbség! Katona Béla politikus, ı viszont újpesti polgár, különben is tízéves kora óta az Újpesthez kötıdik. Mintha elfelejtıdne, hogy éppen egy nemrég alakult kisgazdajellegő pártnak az elnöke. Az újpesti szurkolók nem ritkán véleményt cserélnek az interneten pl. Lányi szerepérıl. İk sem látják politikusnak, bár eredményeket sem tulajdonítanak Lányinak. Olyan személynek látják, akinek nem feltétlenül kellene ott lennie, de legalább nem sok vizet zavar. – Nem használ, de szerintem kárt sem okozott – írja egyikük. Eközben az FTC korábbi vezetıit a segítségükért folyamatosan szidalmazzák. Meghurcolásomon gúnyolódnak, szerepemet megrágalmazzák. Mintha azt akarnák bizonygatni, hogy protekció nélkül jutottak ebbe a kivételezett helyzetbe. És mintha nem a Ferencváros fejlesztéseit „csoportosították” volna át hozzájuk. Pedig Lányi közbenjárását azért sem érdemes tagadni, mert maga Lányi kiáltja világgá. Kezdi azzal, hogy 1999-ben a klub majdnem összeomlott. Erre a riporter megjegyzi: Riporter: És a klub él, sıt nemrég avatta fel az ország jelenleg egyetlen európai stadionját. Gondolom, mindebben önnek is része volt vagy van. Lányi: Mindenképpen van közöm hozzá. Ami az egyesületet illeti, rengeteget mentem, kilincseltem Szabó Bence klubelnök és İze István klubigazgató társaságában, hogy szakosztályok meneküljenek meg, változatlanul legyen hol sportolniuk az újpesti gyerekeknek. Riporter: És a stadion? Lányi: Kitartóan lobbiztam a felújítás érdekében. Felhívtam a figyelmet az állapotára, kihívtam a sportminisztert, többször tárgyaltunk a sportminisztériumban és a belügyben is (Tessék? – Sz. B.), kiharcoltuk, hogy az eredeti négyszázmillió helyett (Helyesen: 550 millió. – Sz. B.) hatszázmilliót (hivatalosan is 1.600 milliót! – Sz. B.) költsenek a stadionunkra, s így lett belıle a század igényeinek megfelelı szuperlétesítmény. (Bár az UEFA követelményeinek a rengeteg költség ellenére nem felel meg. – Sz. B.) Sajnos, Torgyán és a Fradi „fikázására” is van hajlandósága. Pedig az elıbb állította, hogy ı – legalábbis a sportban és sportvezetıként – nem politikus. De hát akkor hogyan vívta ki, „vezette rá” a Fideszt, hogy menjen Újpestre? Lányi: Ha valaki önmaga népszerősítésére gondol, reklámnak nem rossz, persze csak akkor, ha jól szerepel a csapat. De engem ez egy pillanatig nem foglalkoztatott, meg sem fordult a fejemben. Riporter: De volt ilyesmire példa nem is olyan rég. Lányi: Tudom, a Ferencvárosnál Torgyán kijelentette, hogy a Fradi nemzeti kincs. Ez jó a kilencedik kerületben, de Nyíregyházán vagy a Zete-pályán már kevésbé jól hangzik. Az tartom, hogy a pártpolitikát távol kell tartani a sporttól. Az ellentmondások (természetesen) tovább szaporodnak. Lányi közhelyszerően és sehova nem vezetıen, a konkrét helyzetet figyelembe nem véve a futballt csak részben tartja sportnak, „mert az legalább annyira üzlet, mint amennyire sport.” Akkor pedig miért kellett kijárnia számára az állami segítséget? Rávezetnie erre, Újpestre vezetnie mostani barátait? Mert az építkezés, a tıkeemelés és a szponzorálási roham elsısorban a „profi” futballról szól. A riport végén Lányi megismétli, hogy nem tervezi lemondását. Pontosabban: ugyanúgy tervezi, ahogy a politikában. Már elıre és kívülrıl fújjuk: „ha fiatalabb, agilis ember jönne, aki nálam többet tud tenni a klubért, szívesen átadom neki a helyemet. Attól még UTE-szurkoló maradok.”
10
A jelek szerint ilyen ember (fiatalabb, agilisabb, aki többet tud tenni) itt sem akadt. Azóta sem… Lemondás helyett majdnem elıreléptették. 2001 végén ugyanis Szabó Bence a vívóválogatott szövetségi kapitánya lett, és 2002. január elsejével lemondott az UTE elnöki posztjáról. Ezzel Lányi elıtt megnyílt a lehetıség arra, hogy igazi elnök legyen, amit bizonyára „elviselt” volna. Mivel azonban az „anyagi alapok” megtartása a választási eredménytıl nem lehetett független, a döntést elhalasztották. Mit lehessen tudni? Az egyik lap megnyugtatja az esetleg aggódó olvasókat: a klub nem maradt elnök nélkül. Mert – most tessék figyelni! – „az alapszabály szerint van egy társadalmi elnöke (E funkciót Lányi Zsolt tölti be. – Sz. B.) –, tovább egy elnöke, aki ugyancsak társadalmi munkában dolgozik (Ez volt Szabó Bence. – Sz. B.). Mindkettınek a kapcsolatok ápolása, a szponzorok megnyerése a feladata, jogilag annyi a különbség, hogy az elnök gyakorolja a munkáltatói jogokat a klubigazgató felett.” Lányi tehát majdnem elnök, bár társadalmi elnöknek nevezik, de az elnök is társadalmi, mert úgy végzi munkáját. Eddig tiszteletbeli elnökként szerepelt, ami szimbolikussá tehette szerepét, nyilván erre volt szükség. Az átkereszteléssel talán azt jelzik: eljött az ideje, hogy valós jelentısége feltáruljon. A mindennapi munkát İze István klubigazgató végzi, aki örömmel számol be az újabb állami sikerekrıl. Elkészültek a mőjégpálya tervei, hamarosan elkezdik az építkezést. (Az építkezés 2004-re fejezıdött be, újabb 800 millió forint állami kiadást jelentett. A csarnok üzemeltetése pedig évi 150 millióba kerül.) 2001–2002-ben a szakosztályok gondtalan mőködését az ISM azzal is segíti, hogy mőhelytámogatást folyósít nekik.
Megcsináltuk!
Eljön 2002 októbere, már túl vagyunk az országgyőlési választásokon. Lányi Zsolt éppen örmény kisebbségi önkormányzati képviselınek készül. Megválasztása nem érintheti az UTE-ban betöltött szerepét. Azóta bizonyára nyilvánvaló lett, hogy nem lehet elnök, szeptemberben nagyhirdetık fordítottak hátat Újpestnek, így hát marad „társa-
11
dalmi elnök”. Ahogy mondja: „… amíg csak engedik”. Hozzáteszi: az Újpestrıl akkor sem mondtam le, amikor pártalelnök és bizottsági elnök voltam.” De volt pártelnök is, igaz, e párt nem volt igazán jelentıs. Nyilván ezért nem is említi. Visszatérve a szponzorációs kezdetekhez, a „Nagy Ugráshoz”, újabb újpesti névvel találkozunk. Gyulay Zsolt kétszeres olimpiai bajnok (kajakozó) nyilatkozik, annak idején a Váci Hajó, a Rába ETO, a Budapest Honvéd és az MTK versenyzıje volt. És nyilatkozatakor a futball-kft. ügyvezetıje. Bizonyára foglalkozott már reklámmal, hiszen egy idıben, 1996-tól az Aréna (ügyvezetı: Kisteleki István) pr-igazgatója. Gyulay politikai szerepérıl is tudunk, 1994-ben az SZDSZ országgyőlési képviselıjelöltje volt. Aztán közel került a Fideszhez, annak tagja lett, ahogy a párt sporttagozatának is. Ami újpesti szerepét illeti, 2004 óta nincs Újpesten, 2006-ban visszatért a kajak-kenuhoz, ismét az MTKban találjuk, szakvezetıként. A Fideszhez való viszonya változatlan.
Kampánykörúton 2006-ban. Gyulay Zsolt, Firtl Mátyás képviselıjelölt (Fidesz) és Schmitt Pál
„Nyomulnak” a nagyvállalatok. A Nagy Szponzoráció: kérdések és ködös válaszok 2001 novemberében Gyulay Zsolt, a futball-kft. ügyvezetıje saját érdemeit emeli ki a reklámdömpingben. Ajánlatokat tett olyan cégeknek, amelyek eddig nem hirdettek futballpályákon, és azok örömmel jelentkeztek. „Mivel az MFB komoly reklámkampányba kezdett, a klub és a bank érdekei találkoztak.”
12
„Emberközeli megjelenés”, „projektmagyarázat”
A pénzintézet szóvivıje, mert mostanában mindenkinek, a banknak (kifizetıhelynek) is van szóvivıje, szirupos magyarázatot ad elı: emberközelivé (!) akarták tenni az újpesti hirdetésekkel a pénzelosztót. És naivul hozzáteszi: mivel a banknak nincs fiókhálózata, céljait nehezen tudja elmagyarázni az embereknek. Mintha a diákhitelt, vagy a szövetkezeti üzletrészek megváltását éppen neki kellene elmagyaráznia!. És mint hogyha a magyarázatra nem állna rendelkezésére az erre leginkább alkalmas írott sajtó! Ahol akkor is, és azóta is az MFB óriási felületeket bérelt. 2002 elején, a választási kampány intenzív szakaszában derült ki, hogy újabb nagyhirdetık érkeztek Újpestre. Olyan cégek, monopóliumok, amelyekben akkor még volt állami tulajdon – az aranyrészvényeken felül is. A hírek szerint OTP és a Mol jelent meg. Cég-, szolgáltatás- és termékreklámjaikkal.
OTP Bank Rt.
A szerzıdések összegét ezúttal is eltitkolták. De abból, hogy a mezekre is felkerült a cégek logója, továbbá, hogy nemcsak a vállalatokat, hanem termékcsaládjaikat, illetve szolgáltatáscsomagjaikat reklámoztak, következtetni lehet a bevételek nagyságrendjére. Éveken át, amíg reklámoztak, a hirdetési felületek nagy részét e két cég foglalta el. Reklámkiadásaik megbecsléséhez támpontot adhat az is, hogy e két cég a labdarúgó utánpótlás támogatására azokban az években évi 550 millió forintot költött.
13
Mol Rt.
A sajtó nem sokat idızött el annál, amin a Ferencváros esetében éveken át rágódott (és még ma is rágódik). Nem figyelt fel arra sem, hogy egy egész csapatnyi cég érkezett az OTP-n és a Molon kívül. Ezek szerepe csak késıbb tőnt fel, sıt nem ritkán csak akkor, amikor már távoztak a Megyeri útról. Gyulay Zsolt, a labdarúgó-kft. ügyvezetıje az OTP és a Mol szerzıdései kapcsán leszögezi: „nem az állam öli bele a pénzt a csapatba”, hanem „kıkemény szponzorációs rendszerrıl van szó”. Hogy kinek kemény és miként, arra nincs válasz, igaz, kérdés sincs. Arra a kérdésre, hogy mi az a plusz, ami miatt „e komoly vállalatok” Újpestre és nem – mondjuk – Kispestre viszik a megrendeléseiket, Gyulay így válaszol: „Elfogult vagyok, és azt mondom: ha Magyarországon a futballról beszélünk, akkor a Ferencváros mellett mi vagyunk azok, akik a legnagyobb márkanévvel, a legszélesebb szimpatizánsi réteggel bírnak, következésképp, akikben a leginkább perspektívát látnak.” A kérdés sem volt jó, a válasz sem. Miért nem arra kérdezett rá a riporter, hogy miért nem a Ferencvároshoz mennek ezek a reklámok? Hiszen, ha valahol üzleti alapokra lehet állítani a futballt, az az FTC. Ha valahol megérné reklámozni, az a Ferencváros. Persze ehhez megfelelı szakmai színvonalú reklámok kellenek, ami viszont már a megrendelı cégek feladata. Mert ki lehet írni azt is egy stadionba (de minek?), hogy „Cipıt a cipıboltból!”, de azt is, hogy „Marc cipıben jól jár!”. Gyulay ráadásul úgy tesz, mintha két hasonló szurkolótáború és jelentıségő csapatról lenne szó. Holott – mint a cikksorozat elsı részében láttuk – a Ferencvárosnak csak Magyarországon háromszor annyi szurkolója van, mint az Újpestnek, és szurkolói nem koncentrálódnak Budapestre. Valóban országos klubról van szó. És bár nagy hirtelen részben vagy teljesen állami tulajdonú cégek tolonganak Újpesten, ebben Gyulay nem látja (nem akarja látni) sem az állam, sem állami (politikai) vezetık támogatását. A tolongást azzal magyarázza, hogy náluk a legtisztábbak a tulajdonosi viszonyok. Bár közgazdász vagyok, nem értem, jelen esetben mit akar azzal mondani, hogy kristálytiszták a tulajdonosi viszonyok. Azt, hogy a kft. 96 százaléka magántulajdonban van, és mindössze 4 százalék van a klubnál? Erre legfeljebb azt lehet mondani, hogy majdnem teljesen magántulajdonban van a labdarúgó-kft. Jelenleg, hiszen az MFB tıkeemelésével az arány változik.
14
Gyulay elmondja, hogy a jövıben legfeljebb kisebb hirdetıkkel kívánják bıvíteni a reklámozó cégek körét. Ehhez képest egész sor nagyvállalat érkezett az OTP-vel és a Mollal együtt, ahogy alább látni fogjuk. Az újságíró megkérdezi: mennyi az Újpest költségvetése? Hogy mire gondol, nem világos, de Gyulay válaszából kiderül, hogy neki az Újpest nem az egyesület, hanem a futballklub. (Most is keverednek a fogalmak.) De ennél is lényegesebb, hogy nem akarja megmondani az összeget. Két cseh labdarúgót akarnak szerzıdtetni, amihez több százmillió forint kell, de ez minden, amit elárul. Hivatkozik a liga becslésére, miszerint 2-3 milliárd forint kell egy profi csapat mőködtetéséhez. Ennyi nincs. Az újságíró megkérdezi: egymillárd van-e? Gyulay azonnal rávágja: nincs, de ehhez kell közelíteni. Szeiler József, a FTC labdarúgó-kft. ügyvezetıje egyik interjújában elmesélte, hogy az Újpest dicsekedett azzal, hogy annyi a pénzük, hogy el sem tudják költeni. Ez bizonyára így nem pontos megállapítás, mert a pénzt csak elköltötték, bármennyi is volt, elfogyott. Pedig nagyon sok lehetett a „fellendülés évében”, ahogy ez az elıbbi és az alábbi listából és – bár hiányos – összegekbıl kisejlik. Kik tolonganak még? Megérkezett sok minden, többek között a sport nagy támogatója, az MVM Rt. és a Paksi Atomerımő. Az erımő ma is nagy mecénás. Amikor karbantartási hibák miatt leállt az egyik blokk és az erımő egyébként sem tudott a szokásos kapacitással mőködni, napi 50 millió forint volt a vesztesége. Betlen János, a Nap-keltében aggodalmának adott hangot: mi lesz így a nagyon várt szponzorációval? Hiszen Paks az újságírásnak is nagy szponzora.
Paksi Atomerımő. Saját klubja is van
Az újpesti stadionba is kikerült az „ötletes reklám”: MVM, az áram forrása! Hogy ettıl mit vártak, rejtély. Mellesleg az MVM is veszteséges volt, de kevésbé, mint az MFB. Az MVM-nek „csak” 50 milliárd forint volt a vesztesége. Aligha gondolhatták, hogy a tröszt pénzügyi helyzetét ezzel a reklámmal javíthatják.
15
MVM – az áram forrása!
Itt megint tegyünk egy kis kitérıt. Idızzünk el egy kicsit a személyes szponzoroknál. Még ha a bıkező osztogatás (magán, sıt állami vállalati pénzekbıl) csak egyes, bár nem ritka esetekben jelenik meg személyes mecénáskodásként. Például Katona Kálmánnál, amikor a jelenleg MDF-es képviselı elnök-vezérigazgatója volt a 100 százalékban állami tulajdonú cégnek.
2006: már MDF-es fıpolgármester-jelöltként
Az MVM Rt. akkori elnök-vezérigazgatója, Katona Kálmán volt közlekedési miniszter sorozatosan kifejezte elragadtatását, hogy szponzorálhat. (Az szóba sem került, hogy
16
„félt” volna, vagy hogy legalábbis jó viszonyban akart volna lenni a tulajdonossal.) Katona valósággal lelkendezik, hogy eleget tud tenni cége „a magas szponzorációs követelményeknek”. Már írtam honlapomon Katona Kálmán szerepérıl, „remek jelmondatáról” és nyilatkozatairól. Választ is kaptam tıle. Az írta: tulajdonképpen pontosan foglaltam össze a tényeket, csakhogy ezt nem ı mondta, hanem egy másik Katona. A Katona Béla. Rögtön reagáltam: Katona Béla aligha találta ki, hogy: „MVM – az áram forrása”. És Katona Béla a Magyar Csapat programban sem vehetett részt. Nem ıt örökítette meg az MVM lapjának, a Forró Drótnak a fényképésze a „megtisztelı” szponzorációs szerzıdés aláírása közben, Deutsch Tamás oldalán. Más el sem mondhatta volna, mint Katona Kálmán: büszke, hogy részt vehet a szponzorációban. Azt készséggel elhinném neki, ha elismerné: az UTE nem neki jutott eszébe. Ahogy nyilván más sem. De menjünk tovább! Megérkezett a 100 százalékban állami tulajdonú Szerencsejáték Rt. is. Errıl is akkor értesülhettünk, amikor 2002-ben kivonult – egyebek között – ez a cég is Újpestrıl. Az idık változnak, a betőjelek is, de a felfogás nem nagyon: a Szerencsejáték Zrt. (mert már így hívják) most a Vasasnál reklámozza magát. A klub honlapján ott villog a cég emblémája. A villogás biztos korszerő.) A Szerencsejáték Rt.-nek legalább kikerült a hirdetése a stadionba, míg a postáé viszont nem.
Szerencsejáték Rt.
A posta is jelentısen veszteséges volt, nem csak az MFB, meg az MVM (az áram forrása) – ha nem is olyan elképesztı összeggel. Amikor 2002 szeptemberében, az Újpest– FTC utáni botrányt ürügyként felhasználva a posta kivonult a Megyeri útról, akkor derült ki, hogy a céget reklámozó postakürt még mindig nem készült el. A reklámozásért járó éves díjat viszont elıre, egy összegben kifizették. Hogy ez mennyi volt, arról különbözı számok jelentek meg a sajtóban. Ezek közül a legalacsonyabb is 125 millió forint volt. (Összehasonlításul: 16 FVM-es cég évente ennek még a dupláját sem költötte reklámra a Fradinál! A Ferencvárosban a postának nagyon örültek volna, az ott kiemelkedınek számító összeg miatt. A legnagyobb FVM-es hirdetı, az ATEV az évi 125 milliónak éves átlagban a felét költötte reklámra a Fradinál.
17
Ami nem került ki a stadionba: Magyar Posta Három privatizált állami gazdaság ügylete: a Nagyatádi Konzervgyár Újpesten hirdet! Mint majd egy, a késıbbiekben publikált összeállításból látható lesz, ezenkívül is sok nagy és kis céget, magáncéget és államit „nyertek meg” az Újpest reklámoffenzívájához. Ezek közül az „érdekesség” kedvéért most egyet emelek ki: a Nagyatádi Konzervgyárat.
A Nagyatádi Konzervgyár a magáncégek „spontán reklámfelismerésére” is egészen meghökkentı példa. És persze az MFB közremőködésére is. Az UTE stadionjában, a tetı alatt és az utolsó üléssor fölött éveken át látható volt egy hatalmas, majdnem a pálya hosszúságának megfelelı mérető tábla. Rajta a felirat: Nagyatádi Konzervgyár! Elıtte és utána piros mezıben, fehér betőkkel: Nagyatádi. Tehát, nagyjából így:
NAGYATÁDI
NAGYATÁDI KONZERVGYÁR
NAGYATÁDI
A szavak között kis, stilizált figurák voltak láthatók. A konzervgyárat három frissen privatizált állami gazdaság – a Lajta-Hanság Rt., a Szombathelyi Tangazdaság Rt. és a Sárvári Mezıgazdasági Rt. – tulajdonába adta az Orbán-kormány. Dél-Dunántúl nagy tradíciójú konzervüzemét pályáztatás nélkül kapták meg 2001 októberében a Magyar Fejlesztési Banktól. Elıtte az MFB 300 millió forint értékben pótolt hiányzó környezetvédelmi beruházásokat és 350 millió forintos tıkeemelést hajtott végre a cégben. A konzervgyár könyv szerinti értéken, háromszázalékos kamatozású, húszéves lejáratú hitellel, halasztott fizetési konstrukció mellett került a három cég tulajdonába. 2003 novemberében azonban nem kezdték meg a hitel törlesztését, emiatt ismét állami tulajdonba került. A konzervgyár nagyjából két év alatt 2,5 milliárd forint (!) hiányt halmozott fel, ami szintén az „államra szállt”. A cég vagyona messze nem fedezte a kötelezettségeit. 2004-
18
ben leállították, és megindult a felszámolási eljárás. 2005-ben egy Szigetváron mőködı német cég ismét megindította a termelést, bérlıként vette igénybe a nagyatádi kapacitásokat. 2006 januárjában megvásárolta. A vételár ismeretlen. A cikk-cakkok és a pénzügyi ellehetetlenülés ellenére a hirdetés 2005-ben még biztosan látható volt! A konzervgyár 2001-tıl lett újsütető tulajdonosai felkészületlenül vágtak bele a konzervüzletbe. És bár nem voltak tisztában a konzervgyár mőködtetésével, de azt mégis rögtön „kitalálták”, hogy éppen újpesti reklámra és mindenképpen akarnak költeni. És nyilván jó sokat. Talán, mert szerintük akkor a „dózsások” mindenütt a nagyatádi konzervet fogják keresni és fellendülhet a termelés. Vagy talán más – és életszerőbb – logika hívta életre vagy ösztönözte az újpesti reklám ötletét? Ha a privatizált három állami gazdaság még konzervgyárat is tud szerezni, ami biztos felvevıje lesz termékeiknek (évi 50 ezer tonna kapacitásig képes zöldséget és gyümölcsöt feldolgozni) és az üzemet húszéves hitelre, kedvezményes kamatozással és fıleg elınyös áron szerezhetik meg, könnyen ráállnak arra, hogy a kormány által és következésképpen az MFB által szeretett UTE-nál elhelyezzék reklámjukat, és ezért igen sokat fizessenek. Mert a hatalmas, extra hosszúságú, a lelátó mögött végig „húzódó” hirdetés bizonyára nagyon sokba került. A cég már rég a megszőnés küszöbén volt, a dolgozók nemcsak reszkettek, hanem nagy részük már el is vesztette állását, de a hirdetıtábla továbbra is ott virított. A televíziónézık 2005-ben még feltétlenül találkozhattak „Nagyatáddal”, az állami gazdaságok orbáni privatizációjának az emlékével. Visszatérve a Gyulay Zsolttal készült interjúhoz, hadd idézzek még néhány sort abból: Riporter: Kocsis Zoltánné zalaegerszegi olvasó és ferencvárosi szimpatizáns, nevét felvállalva, a lelkemre kötötte, hogy adjak hangot az ı és környezete felháborodásának, amiért az Újpestet nyilvánvalóan állami csapattá alakítják és hülyének nézik az embereket. Gyulay. A hölgynek alighanem felületes információi vannak, emellett feltételezhetıen érzelmi alapon közelít a témához. Még egyszer hangsúlyozom: nem állami pénzeket ölnek az Újpestbe, hanem arról van szó, hogy a befektetık kıkemény feltételek szerint szponzorálják a csapatot. „Kıkemény” szponzorációs feltételek. De lesz-e ismét Újpesti Dózsa? Sajnos, Gyulay úr félreérti a kérdést. Nem csoda, ugyanis nem tud különbséget tenni a befektetı (jelen esetben ez csak az MFB) és a hirdetık, szponzorok (az összes többi cég) között. Lehet, hogy a hölgynek felületes információi vannak, de nem kap tájékoztatást, és bizonyára felháborítja a kivételezés. Abban pedig teljesen igaza van, hogy ıt is hülyének nézték és nézik ebben az ügyben. Olyannak, akit ide nem illı panelekkel, frázisokkal és tagadással lehet leszerelni. A Nagy Szponzoráció idején az Újpest a nyolcadik volt a bajnokságban. Szabott-e valaki akár olyan „kıkemény feltételt”, hogy hetedik legyen? Végül Gyulaynak nekiszegezik a kérdést: – Lesz-e ismét Újpesti Dózsa? A riporter az állami szerepvállalásra gondol, Gyulay ezt sem érti, és a Ferencvároson üt egyet: – Ha a Ferencvárost újra Kinizsinek nevezik majd. Azt a korszakot idézi, amikor a Fraditól elvették a nevét, de az Újpest legalább Újpest maradhatott. Ha Dózsának is nevezték. Ráadásul, az Újpestet nyilván nem is irritálja, ha Újpesti Dózsáról beszélnek. Újpesti fórumon olvastam azt a javaslatot: legyen az utánpótlás csapat neve Újpesti Dózsa! Mert a Dózsa olyan jó csapat volt! Ami bizony igaz.
19
Újpesti Dózsa
2005-ben, az Újpest fennállásának 120. évfordulóján olyan – mellesleg és stílszerően lila színő – nyilatkozatot küldtek szét, amelyen az Újpesti Dózsa csillagos emblémája is rajta volt, bár ennek vörös színe a pecséten nem látszik. (Ld. az UTE honlapja.)
Kommüniké – aláírások és címerek
20
Kapolyi László elnökkel a Dózsa-embléma fölött íratták alá, míg Lányi Zsolt és İze István mint az UTE tisztségviselıje szerepelt. Nagyon ügyesnek érezhették az elrendezést (egyet középre, kettıt a szélre). Akár észrevették ennek többszörös szimbolikus jelentését és üzenetét, akár nem. Budapest, 2007. szeptember 23.
Dr. Szabadi Béla
(folytatjuk)
A következı részben: Politikai beavatkozás az Újpestnél: csak a kiugráskor?
