Máriának, Mersének és Somának

Barangoló Kiadó

Máriának,

Mersének és Somának

A LÁTÓHATÁR-ÚJ LÁTÓHATÁR FOLYÓIRATBAN MEGJELENT KÖLTEMÉNYEK ANTOLÓGIÁJA

IV. KÖTET – 1981–1989

Barangoló Kiadó Pilisszentkereszt 2015

© SZEREDI PÁL (SZERKESZTŐ), 2015

A könyv megjelenését támogatta a Magyar Művészeti Akadémia.

A kiadvány egészének és részleteinek kereskedelmi célú sokszorosítása, reprodukálása kizárólag a kiadó írásos hozzájárulásával lehetséges.

Kiadó: Barangoló Kft. Felelős kiadó: Szeredi Mária ISBN 978-615-80180-3-6

ELŐSZÓ Az 1945 utáni népi emigráció Európában maradt tagjai 1950 novemberében

indították útjára a Látóhatár című irodalmi-társadalompolitikai folyóiratot, amely

negyven éven keresztül meghatározó fóruma volt a nemzeti gondolat, az értékes,

minőségi emigráns irodalom megjelenésének. A belső ellentétektől terhelt, a

megélhetés feltételeit megteremteni igyekvő emigrációban folyóiratot készíteni nagyon nehéz és főként kockázatos feladat volt. Nemcsak az indítása, de

nemkülönben a fenntartása is idegőrlő napokat eredményezett szerkesztőinek. A Látóhatár, majd 1958-tól az Új Látóhatár azonban negyven évfolyamon keresztül

megőrizte meghirdetett elvét, toleráns, ugyanakkor a nemzete iránt elkötelezett maradt.

A folyóirat felvonultatta hasábjain a magyar emigrációs szépírók és közéleti

gondolkozók színe-javát. Szélesre tárta a lap oldalait mindenki előtt, aki magyar nyelven kívánta megfogalmazni mondandóját, akinek volt közölni valója, s bátorsága

annak elmondására. Egyetlen szempontot tartottak mindig szem előtt: a mondandó minőséget hordozzon magában. Minőséget nyelvezetében és stílusában, és

minőséget tartalmában. Előre vigye a magyarság ügyét a szabad, demokratikus Magyarország megteremtésében.

Novellák, elbeszélések, költemények, tudományos igényű tanulmányok, kritikák

és emlékezések sorjáznak a lapokon, s belőlük megismerhető, megtanulható

miképpen tudja egy nép megtartani, újraépíteni magát a semmiből indulva. Nem túlzás azt állítani, hogy ez a folyóirat negyven éves fennmaradásával megőrizte a hitet

a visszatérni szándékozókban, erősítette az elszánást az itthon lázadókban,

gerjesztette azt a folyamatot, mely végül az 1989-es rendszerváltoztatásban

csúcsosodott ki.

5

Az első számban fogalmazták meg az akkori szerkesztők – emlékezzünk meg

nevükről: Borbándi Gyula, Borsos Sándor, Molnár József, Papp István, Vámos Imre – miért is jelentetik meg a folyóiratot:

„Az otthon tiltakozását, a testtől-lélektől idegen elnyomás ellen,

akarjuk hallatni az értelem hangján keresztül, aggodalommal és

éberséggel tekintve az események rohanó sodrának mélyére, hogy

könyörtelen esztendők múltán is megértsük egymás szavát.”

A folyóirat több mint húszezer oldalnyi terjedelemben jelent meg. Állandó

rovatot biztosított az emigrációba kényszerült költőknek, íróknak. Számukra szinte

egyedüli megszólalási formává vált a Látóhatár-Új Látóhatár.

Számtalan költemény e folyóirat hasábjain látott először napvilágot, elegendő

talán csak Mária Sándor Halotti beszéd című örökérvényű versére emlékeztetnünk.

Sok költemény egyedül és kizárólag a Látóhatárban jelent meg, szerzőjének nem volt

annyi pénze, hogy műveit magánkiadásban tárja a nyilvánosság elé, az emigrációs könyvkiadás pedig kevés szépirodalmi alkotást tudott kiadni.

Sorozatunkban először a Látóhatár-Új Látóhatár-ban publikált költeményeket

gyűjtöttük csokorba, s tárjuk az érdeklődők elé. A negyven évfolyam során több mint

háromezer oldalnyi vers jelent meg. A műveket évfolyamonként szedtük sorba. Mindig megőriztük az eredeti helyesírást és tördelést. Tekintettel a hatalmas

terjedelemre, négy különálló kötetben tesszük közzé a verseket, tízévenkénti bontásban. Azért döntöttünk a megjelenések sorrendjében történő szerkesztés

mellett, mert így lehet nyomon követni leginkább a rendszeresen publikálók művészi fejlődését, egy-egy időszak költői, írói lelkületét, a szerkesztők szándékát. Az egyes

költeményeknél jelöljük a megjelenés pontos lapszámát, a visszakereshetőség, a hivatkozás pontossága érdekében. Bizonyosak vagyunk benne, hogy az irodalom

iránt érdeklődők sok-sok érdekességet találnak a kötetekben, eddig ismeretlen szerzőkkel és alkotássokkal találkoznak, kitárulkozik előttük egy új literatúra, a

száműzetésbe kényszerült irodalom világa. Pilisszentkereszt, 2015. augusztus 20.

Szeredi Pál 6

ÚJ LÁTÓHATÁR 1981. ÉVFOLYAM

7

CSIKY ÁGNES MÁRIA Bezártak * garantáltan légmentesen hogy spóroljak az energiával nem maradt egérút mikróba-út is alig de azok közül egy sem vezet Rómába a légszomjas betűk kikelnek helyükről éjszaka ellepik az ágyat bujócskáznak tilos tátott szájjal aludni borzalom ha lenyelnék egy iniciálét vigaszul a drótmókus apám igézte a falra hogy mókusa lehettem a kettőnk rengetegében neki maradt belőle egy orgonabokor de aztán át kellett helyeztetni új parcellába a halottak költözködésével a közelmúlt is elbizonytalanodott konkrétum a légjáratmentes befőttes-állomány a második emelet polcán egy torkos gyerek felbont és megkóstol majd (megkóstol?) a jövő Manzard-interiör * A rettentő fehér űr a ferde falban Idetejelt egy félszegúszó égitest hogy eltakarja ami az értelem egyenes irányú működtetésének térfogatába esik havazik és nem hull le a hó az ablak keretében áll koronás állatfejek hibátlan halál-mozaik

* *

8

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 1. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 1. számában.

most csavarosan gondolkodom halántékom boltozatán áttetszik bókolva jár menüettet fűzős-parókás áramleány nem engedjük be a tam-tamokat és a kakas-sarkantyú-lámpabél ne forogjon búrája alatt szirénázó vészjellel a mentők maradjanak bablevesük mellett magam mentem meg ma g am a.. Villanyoltás után tehetetlen* Attila véres pólyában hozza karját Vincent fülét Trakl mámorosan felköszönt a méregfiolával szelíden bólogat a hurokban Nerval Sarkadi az ablakból veti ki magát percenként visszabiceg és akik a víz alá tünedeztek tört sugarú Ofélia-arcok Virginia Woolf (ki fél tőle? én is) Stifter nyakát nyiszálja hasztalan beleakad a csigolyába a penge nem olyan könnyű otthagyni az árnyékok világát szívósak az árnyékok hínárlétükkel rátekerednek vissza a mocsárba komám fuldokolni ez a feladat a betevő falatért ha te nem a feleség vagy a gyerek vagy tudomisénki éhes mindig akad falni belőled várjanak a kukacok és a keselyűcsőrű halak

*

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 1. számában. 9

Ady mámorosan rámköszönti napi méregadagját színtiszta kín a pólya Beethoven Goya fülén szelíden bólogat Madách a hurokban írja a Tragédiát Krúdy az ablakból veti ki magát fennakad egy szegen a frakkja (ugráljanak a szerelmetes asszonyságok fel kell nevelni Zsuzsát) és akik a víz alól intenek sugaras Ariel-arcok Shelley (ki félne tőle?) Arany nyakát nyiszálja kicsorbul az idegen a penge ha hordanék ágyban kalapot jöttükre kétszeresen megemelném ők is felfedezték a rémület ismétlőszerkezetét ezen az oktalan ragyogású bolygón álltak a huzatban megfordultak hazamentek vacsorázni zsebükben az önként-lelépés szabadalmával

10

MIRTSE ÁGNES Más * a csend metszett élű kése hidegen megérint int mint dermedtség a téli éjszakában lassan borongva belül kezdődik int a távozókkal a távozásra arra a másra messze derengve közelgő pillanat hírnöke hirtelen itt int mint hang a pusztában enged vár hív a szívet acélkéz húzza leng súlytalan súllyal átfordul a túlra zokogás nélkül koszorút fonva ülnek az örök vén leányok várnak hárman háromfélén fonnak vágnak fonnak vágnak várnak hogy sorsot bontva váljunk másunk igazára

*


MAJOR-ZALA LAJOS Minek nektek Bartók * „Nem tudnék dolgozni olyan helyen, ahol az újságok nem írhatják meg az igazat.” Hogy az utókor ne mondhassa: „megértük ezeket az állapotokat és hallgattunk róla”. Bartók Született vagy száz éve két háborút átvészelten átvirrasztott gyalázatot annyi gaztettet földönfutóként itta a megalázást utolsó cseppig ürítette a kelyhet és meghalt vagy halála után küldték a halálba? ölik kivégzik nap nap után s az ó betűről lepereg — penge a szívébe — beledöf az ékezet ünnep szemünkben bitang klikkek üdvözítő homálya komputerek surrogása embert-meglopó álmunkban lelket-elborító elmét-elterelő csend: belső lárma testamentuma: hogy míg Földünkön nem turista lesz az idegen a hat kontinensen valahány országban a hazában ne legyen utcajelző nevével eligazító tábla muzsika Bartók ökle gomba-árnyékú zongoráján: dörgő kísértet döngő csizmák szívünk dobajában sápadt sakálok otthont-orzó megszállók függetlenség-bitorló szabadon bomlott EKG-én SOS felejtésben surranó sóhajok TNT vijjogó madarak galamb-szárnya alatt béke-ágnak harmónia kifosztott hangok vonós varázsa: sorsunkban gátszakadás *

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 2. számában.

12

dobhártyákon göröngyre gördülő göröngy: méltóságunk egek üvöltése meggyalázott szívnek dühös lárma — pedig hangokon túli menny! — itt rakétás gazság terror terrorra ártatlanok vakon vérbe bukása nekik muzsika! — minek ez a katolikus komédia? minek ha felfűzött szurony az irányjelző — villogó pengéjén Bartók neve az eligazító tábla hat kontinensen az egymásba-vesző keresztutakon minek az utcajelző nevével a megtévesztő tábla? káosz dobok nyúzott bőrén ég arcbőre mosolya kínná feszül megdermed verőkben felforrt kottákban: a Ritmus s ő alászáll bitorolt nevével a második halálba a Mester a Nincs-Hazába csúf vigaszul megcsalásnak minek csizmatalpak alatt virágok sugárutak alá leszorult halottak arcában? Ünnep?. .. Harmónia?.. minek nektek Bartók?

13

THINSZ GÉZA Adjatok már egy magyar tolmácsot! * „Óhajt-e tolmácsot?” — kérdezte tőlem egy hivatalos figyelmes férfiú, Budapesten. Udvariasan meghajoltam: „Hálás lennék érte!” Aztán tovább beszélgettünk, persze magyarul. Arról azonban hallgattam, hogy nagyok az igényeim. Olyan tolmácsot óhajtok, aki elkalauzol a hétértelmű beszéd labirintusában, lehámozza az idemondom-odaértemmégis-másképp néhány rétegét, gázálarcot szerez, amely megvéd minden fertőzéstől, bevezet a kulisszák mögé, — szó ami szó: bemutatja Budapestet.

*


14

MAJOR-ZALA LAJOS Négysoros * Az utolsó sor jogán Pilinszky Jánosnak Ki meri kijelenteni — ha nem ő? — halál a csatakos élet ketrec-véletlenében nincs ketrec már tollak sem szárnyasok sem csak lekopasztott akarat: a tojás

*


KESZEI ISTVÁN Monumentális töredékek * HÓESÉS Egyre gyérebben szállingóznak a leveleid. Pedig derékig gázolnék a szavaidban. Ebben az elátkozott fekete földi éjszakában fehérre varázsoltan állnék a rámhavazó szeretetben: ebben a csodálatos, sűrű hóesésben. IGÉNYES INTENZITÁS Lefokozva is felfokozva! Mindig a hegyfokon! A hófödte csodákon! Csakis a csúcsokon! TERMELÉS HELYETT TEREMTÉST Termeszek! Termeljetek! Termeljetek! Termeljetek! Ti csak fosztogassátok a földet. Engem, amidőn az én Teremtőm megteremtett, úgy a földre és a földhöz teremtett, hogy arról koldulva azóta is csak csodákat és csillagokat látok. Nem tudok termelni, csak teremteni! Hogy porlandó lényemből egy eleven porszemet hozzátegyek a Földhöz. A teremtett világhoz. AZ OMEGA FELÉ Ábécé-sorrendben kellett felolvasnunk. Mikor rámkerült a sor, felálltam az asztal mellől. Kiléptem az ábécéből, hogy megtestesült eleven betűként elinduljak a kifürkészhetetlen Omega, a kibetűzhetetlen Végtelen felé. MINDENES Nappal mindenki keze-lába vagyok, de éjszaka én vagyok a mindenség mindenese! ARANYHABARCS (Azoknak a szerkesztőknek, akik csak azért közlik a verseimet, hogy a cikkek közötti hézagokat betömjék) Tégláitok között remeg a kegyelem aranyhabarcsa. KÜLÖNÖS CSENDŐR *


16

Csendőr vagyok: a második évezred végén ebben a bábeli zűrzavarnál is zsibongóbb zűrzavarban fegyver nélkül, puszta két kezemmel, állig felfegyverzett hűséggel őrzöm, védem a csendet. ÚTTÖRŐ VAGYOK Úttörő vagyok. Napjaink vadul burjánzó vadonában utat török a végtelen felé. ÉJJELI ŐR Nemcsak éjjel vagyok éjjeli őr. Állig felfegyverzett hűséggel nappal is őrzöm az Ezeregyéjszakát! TAKARÉKOSKODNOM KELL Hordószónokok! Hosszúra nyújthatjátok beszédetek. Asszonyok! Hosszúra nyújthatjátok a rétestésztát. Nekem takarékoskodnom kell. A papír pár négyzetcentiméternyi pusztaságán kell megvívnom az ütközetet. A győzelemért! Minden betűm bevetésével. DIKTATÚRÁK Csak arra fülelek, amit a szív, amit agyam, tüdőm diktál. Éljen a Szellem diktatúrája! HITTAN Én — a lázadó —, aki annyi mindent elvetett magától, még hiszek a képzelet és a magyar mondattan hittanában. SEJTEM Sejtem, hogy az élet örök: összeomlásaim fölött újjáépülök. IGAZI ATOMIUM Én vagyok az igazi, eleven Atomium. Minden atomom, minden ízemporcikám, sejtem a szeretet árama sugározza át. Atomium vagyok. Értetek épültem azzá. Magát az Élet kiállítását láthatjátok bennem. SZABADÍTÓ OLVASÁS Babits a betűk börtönében. József Attila a betűk börtönében. Dosztojevszkij a betűk börtönében. Mikor őket olvasom, minden szemrebbenésem börtönkiszabadító, bilincsszétzúzó mozdulat. Ővelük a világot szabadítom a lelkemre! 17

HALLGATÁS A mag hallgat a hó alatt a tavasz kirobbanásáig. Ezt is tudni kell! Én is tudok hallgatni a papír hava alatt új tavaszom kirobbanásáig. El fogják még életemet borítani a végtelen, szőke búzamezők. NEM AKÁRMILYEN ÁRON JUTNI EL A METAFIZIKÁHOZ Csak az egyetemes Krisztusnak és csak azoknak a fizikumán túl jutni el a metafizikához, akik magukra vállalták a Világ Keresztjét. De a metafizika ezoterikus csúcsairól is visszanézni a Föld vértől-verejtéktől-könnytől vájt völgyeire. TESTVÉRI KAPCSOLATOK EMOCIONÁLIS INTÉZETE Megalapítottam a Testvéri Kapcsolatok Emocionális Intézetét, Így legalább hébe-hóba hivatalból évente találkozhatunk. Testvéri találkozásainkat az intézmény rangjára emeltük. Eszerint kódifikáltuk. Áll, mint minden földi intézmény, mint minden földi szikla, ha nem jön földrengés. De bennem golfáramlatok, az esztelen, időhöz nem kötött szeretet tektonikus rengései, megrendülései. Nyakkendődet bámulom bután. De én mögéje látok: közös gyökereinkre, a közös forró humuszra, közös lángjainkra gondolok. Szabálytalanul szeretlek. FEJTŐL CSAK A HAL BÜDÖSÖDIK De a költő benső örvényének hajósa, benső törvények kalandosa saját fejétől felragyog (S mélyén a végtelen rengeteg fenyőtobozai illatoznak.) BELÉLEGEZNI Pénz bűze helyett, benzinbűz, essence bűze helyett belélegezni az esszenciák és az encián illatát. . . MONDAT Csak olyan mondatokat írj, amelyekről később kiderül, hogy amit csak lehetett, amit csak bírtál, egyszersmindenkorra megmondatott bennük. SZŰRŐ Anyám a tejszínű reggeli ködben szűrte a tejet. Én verssé, szellemmé szűrök mindent, ami csak feltajtékzott, amit eddig is átéltem életemben. 18

MIÉRT NEM A SZÓTÁRAKÉ AZ UTOLSÓ SZÓ Szótárak, magtárak, kaptárak dobtárak világában miért nem a szótárakból előreppenő szárnyas szép szavaké, miért nem a földet megtermékenyítő magoké, miért nem a mézé és a csóké lett az utolsó szó? A robbanó Gyűlölet dobtárai hevernek mindenütt keresztül-kasul a világban. Gyerek-hóhérok röhögve töltik beléjük a töltényeket. Miért nem lehet mézzel, csókkal megtölteni a fegyvereket? Kilőtt töltényekkel telistele vannak a föld városai. Hallod-e a gyilkos dörrenéseket? Szitává lövik a gyerek-arcú Jézusok szívét. VÉRTANÚ Vértanú vagyok: véremmel, minden csillanó, tovacsobbanó vércseppemmel az életért tanúskodom. GALAMBDÚCOKTÓL AZ IDEGDÚCOKIG A galambdúcok csak galambdúcok! Bennük csak lusta, buta galambok burukkolnak az önelégült boldogságtól saját piszkukba pácolódva. De idegdúcaink csúcsán felborzolódva, hogy az egeket megostromolja, megvívja, vijjogva szárnyalni készül a Képzelet, a Szabadság, az Álom és a Gondolat. A LÉLEK AKTUSAI Gyújtsd meg a poros aktákat. Az akták füstölgő helyén mutasd be a szellem aktusait. A lélek nehezen megmutatható mutatványait. TARTALOMJEGYZÉK Ne csak verseid, de köteteid tartalomjegyzéke is tartalmas legyen, mint egy tartalmasán leélt, gazdag emberi élet. VÉDŐSZENTEK Verscímeim! Védőszentekként védjétek meg verseimet minden veszedelemtől, ármánytól! HALÁLOSAN KOMOLY SZÓJÁTÉKOK Szavaimban sem akármire, nem babra, hanem vérre megy a játék. Késhegyre menő könyörtelen, kegyetlen küzdelem ez a végső győzelemért! A kudarc ellen. 19

TESTVÉREK A lét játékbarlangjában véletlenül egymás mellé gurultak. RENÉ CHAR NYOMÁN Hóhérok! Hentesek és mészárosok! Ha kizsigereltek, elég, ha csak egy métert vágtok le zsigereimből: azon is lemérhetitek emberi esélyeitek hosszát. ÁLOMGYÁR (egy csavargyárban dolgozó barátomnak) Csak aranyat esztergályozni! Eldobni a hegesztőpisztolyokat. Helyettük felvillámló képzeletem villámfényén az ólommal együtt megolvasztani minden ólmos emberi zsibbadságot. Csak álmokat gyártani megszakíthatatlan éjjel-nappali örök műszakban. Magyar mondatszerelvény valahol Párizs és a halál között az isten-hegyi halálkanyarban. Életpályámon: idegpályámon valahol Párizs és a halál között az istenhegyi halálkanyarban szavakból összekapcsolt robogó szerelvényként saját villanymozdonyomtól hajtva ütközők csattogása közepette életem végállomása, a végső csend felé dübörög a magyar mondat. AZ ISTEN CÍMÉRE Nem vagyok se címzetes egyetemi magántanár, se címzetes gazember, se címzetes főtanácsos, se címzetes apátkanonok. Földi címeim helyett csak verscímeim vannak, hogy nevet adjak a névtelennek, képzeletem örvényeinek, velőmbe hasító megrendüléseimnek. A halál láthatatlan postása verscímeimmel együtt kikézbesít majd az Isten láthatatlan címére. KŐTÁBLÁK Illanó álmaim imbolygó füstjét is kőtáblákra vésem! PISZKOZATTÓL A TISZTÁZATIG Most még csak kusza piszkozat vagyok, összekuszált idegzetemben mennyi piszkos pacát ejt a tulajdon vérem! Halálom után Isten majd letisztáz magának, hogy a kegyelem villámfényében, minden stílusnál világosabban, végérvényes hatállyal megfogalmazódjon megfoghatatlan, rejtelmes életem. 20

HOMMAGE A FRANCIA KONYHÁNAK Ettem csigát, ettem lovat: vágtat bennem a gondolat. ÉLETRAJZ NÉLKÜL Nincsen életrajzom, csak életem. Én nemcsak lemorzsolom, leélem, hanem át is élem az életet!

21

SZIRMAI ENDRE Tahitiban * Tüzes napfényben égnek el a reggelek, napközben a fény hajóján lebegsz csendesen, de hat felé az Orohea magas csúcsáról lidércek lobbannak, mint váratlan, lesbenálló kísértetek, s ahogy árnyba burkolják a tájat, zene zendül, kürtök, harsonák, dobok és lágy fuvolák, oboák énekelnek, furcsa, remegtető gyászéneket. Most még forr az élet a kikötő karcsú teraszán, egy mezítlábas festő képeit kínálja széles gesztusokkal, polinéz és fehér keverék, Gauguin leszármazottja. Odébb a festő múzeuma, benne bambusznád, csupasz falak, a híres képeket elnyelték a világ nagy múzeumai, s a porban fürödve csak azok halovány másolatai láthatók, mint csepp a széles végtelenből. Egy emlékmű mellett hirtelen kanyarodik az út: itt szállt partra valamikor az angol James Cook. Több mint kétszáz éve már, hogy kievezett a partra lépett, megcsodálta a vízeséseket, aztán indult tovább, hívta őt a messzeség, a párázó szigetek, a tiszta, metszőkék ég, a felfedezés boldog izgalma, s a messzi szigetek, melyek útja óta viselnek tarka képjeleket. Papetében, a repülőtérnél Mooroa szigetére megyünk, a délidőben hulló kókuszdiók elől behúzzuk fejünk, visszafelé csendes szél ringatja a hajót, egybemosva álmot és varázslatos valót. S ott, hol az ég a tarka földet éri, Gauguin lépked a vizen, s a távolságot méri.

*


22

HORVÁTH ELEMÉR Őszi harmat után * Tűzvész árvíz után mindegy mi volt az embernek tündén lapockája van fölkel számbavenni a romokat és romba dől sajnálja hogy nem veszett oda maga is átnéz a szomszédba ahol a helyzet ugyanaz az égre néz a cipője orrára néz A nagyvilágon e kívül * Belül ekkor már ösztönösen takarít egy kupacba rakja a szemetet egy másik kupacba a menthetőt aztán mint mindig lefekvés előtt felhúzza a karóráját s lópokrócba csavarodik nézi a kémény csúcsán Oriont Hideg a föld Bodrogújszállás Zimbabwe Menjünk Antigone . . . * Menjünk Antigoné a földről végül távozni készülnek az istenek Nem látok se törvényt, se érdeket hogy föláldozd magad S gyökerek nélkül miért és kinek az ellenfeléül öltenéd föl a gyöngédségedet amin kicsorbulnak a fegyverek s amiből bölcsőnek koporsó készül? Az Úr erős erős rendeletéből *

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 2. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 2. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 2. számában. *

23

szétszóródtak a mesteremberek és hamar összeomlik ami épül Rengeteg bajom volt a föld felett szerszám anyag s okos közösség nélkül Menjünk asszony nővér add a kezed Amerikai rózsa * Takarjuk be a rózsafát Október vége van Ilyenkor mára kürt ekhóiban hallatszanak a tél lovasai s varjak riadnak föl ha átsuhan a dér ezüst gyepén Persephone Hozd a zsákot az ollót és a madzagot Kevés ily gyönyöröm akadt a nyáron át Amerikai rózsa — türelmes telet! S egy verset attól aki erre járt és betakart – – a komor idegen Egy verset búcsúzóul – – magyarul Anyámnak * Ez a férfi 48 éve nem aludt és szemmel láthatóan álmodik múltidőben beszél a jövőről a halottakat tegezi s önnön magának 3. személy Pontosan úgy ahogy a kezdet kezdetén egy ifjú nő ízlelgette a szavakat s — csupa madár napfény és izgalom — a világ fölfigyelt Magnificat anima mea Dominum

* *


24

From The Halls Of Montezuma* Számüzöttből (szivárvány havasán) a vajki amnesztia előléptetett emigránssá (őszi harmat után) A különbséget Brecht megírta már hollywoodi verseiben Hiva Oa Göcseji tájszólással Herr Göbbels nem a kenyeremért mentem Amerikába hanem hogy kivágjam Cortez élő szívét s hogy merő létfenntartásból az indíó napistenhúst egyen S a Hilton teraszán reggeliző herendi porcelánnak és ezüst kiskanálnak én vagyok kannibál?

25

SIKLÓS ISTVÁN csönd erdeje előtt * micsoda csorbult csikorgó idő: nyüszítő, szükölő, szikkasztó szélben szövődő– kövesedő év nyolcadhava. ŐSZHÓ, skorpió jegyében, szétlőtt éjszakákkal. ízelt potrohú rovar, vérszívó ragadozó. szúrása testen, forróföldi vidéken: halálos lángoló daganat. KLAPKA VÁRÁBAN is találtak szelídebb skorpiót: KOMÁROMBAN, ez is elveszett szó. komáromi kenyér, hajóslegény, komáromi lány. ma már komarno — elfogyó, távozó szó. várában:magyaros győzelem, bekerített, veretlen had szabad elvonulása külhonba, fegyverben, ha fegyver a kard, megtorlástól menten:benn a hazában skorpió, OKTÓBER havában. termésköveken kaptató patkóit paták csattogása, sókivert foltokkal ékes sötétkék dolmányok poros paszománya. felfeslő sújtás Népe habos nyeregben. „mindenütt gyász él, mindenütt enyészet. voltatok oroszlánok, fennséggel tele, lettetek ebeknek puszta játékszerei.” *

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában.

26

egyre vonuló, izzadó, por-fölverő sereg. hódoltságidő. hullákból itt megkésve kelnek hősihalottak, dísz-sírhelyet kivégezettnek ezután emelnek. csontoknak, fehérlő koponyának faragnak csónakos márvány főfákat, keresztet, súlyos babérkoszorút. állok csönd erdeje előtt, ördögöt elnyelő sűrűsége elemészti őt, elemészt engem. koponyám poklában égő szavaim ki kell oltani, most kell kimondani. mint sortűz előtt, egymagám vagyok, egészen.már csak csontvázam védem, lobogó máglyák előtt, vágy nélküli. kilencedik hó, ŐSZUTÓ, végElőtti skorpió hava. minisztertanács elnöke mondja: „a magyar nemzeti kormány a magyar nép és a történelem előtti mély felelősségérzettől áthatva, a magyar nép millióinak osztatlan akaratát kifejezve kinyilvánítja a magyar népköztársaság semlegességét. a magyar nép évszázados álma valósul meg ezzel.a forradalmi harc, melyet a magyar múlt és jelen hősei vívtak, végre 27

győzelemre vitte a szabadság, a függetlenség ügyét.” őrzöm őrzőimet, őrizvén jogaim: kifürkészni világló valót hálók, függők, kitüntetések, jelvények, függönyök, köszvényKényszerű vigyorok, összezárt állkapcsok, csönd mögött — bár üldözött torzonborzan igazság VAN nemcsak viszonylagosan, — őrizvén jogaim elmagyarázni amit bőrömön tapasztaltam, miután vásárra vittem, ami történt:.összetörten megőrizhessem. mondhassam magosan: ezt hiszem, nem hiszem, elhiszem, hiszen:.nincs ellenem, ki nem hisz nekem — nem kellene veszetten üldözőbe vegyen. mondhassam mélyen: magát a dolgot tárgyilagosan tárgyias valójában megtarthassam, mint vágy elkomolyodó arcát. mondhassam keverve: világSzerelme, bár tépve, kizsigerelve törhessem szeretetne — gyűlölnöm ne kelljen véznát, kövéret, boldogot, bélpoklos beteget,

28

irtani, megalázni, tiprani, a ki mást akar mondani — koncával szájában előttem elloholókat. türelemre tűrkőzhessem: tűrni elbukókat, kíntornászokat, kéregetőket, tarajosgőtének öltözőket, sárkányfogú hencegőket, véresSzájú falkában ügetőket, osztályozókat, árulókat, betanult szöveg-mormolókat, behódolókat. országgyűlés épületében — ablakból már kilobog fehér lepedő, gyásztakaró — egyedülmaradt államminiszter, a törvényes magyar kormány egyedüli képviselője mondja: „a harcban osztály és felekezeti különbség nélkül résztvett az egész magyar nép. megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mellyel csupán a leigázó idegen hadsereg és a honi hóhérkülönítmények ellen fordult.” kinek nincsen mentelme, szabad elvonulása :sorsa: légszomj, szomj éSéhhalál, fulladásos, kötéláltali, sortűzzél, tarkólövéssel, szuronnyal, fejvesztéssel, megtiprással, ütlegeléssel.

29

ember az embert, ha kell deresre húzza. a test:.összetörhető, porig égethető, mésszel leönthető, végleges-végkép eltüntethető, — ha nincsen fejfája. megáll azonban szava, mint búvópatak magosHegyekben mohos sziklák, porladó ág-csonkok, föltépett gyökerek, fatörzs szilánkok rothadó, égő, süllyedvén tőzegesedő avarHalmok alatt szomjas toroknak megmarad. el-NEM-földelhető. EL-nem-emészthető. ami történt, mint vulkán kitörése, lávafolyója, építő tűz torka. el-nem-FELEDHETŐ. ami megmarad: lépések üteme haza-felé. emlékezet:szitáló sötétÉs cseppfolyós levegőről, láthatatlan égről, amint viszem izmok lüktető ritmusával megint-egy-nap VOLT elenyésző híreit, ami történt megtörtént tehát, minden megtörténhet valahaSvalamikor. egyrecsak utazom. FÖLD– alatt dübörgő légi-folyosókon, csattogó fémek keretében — acél éleken, áramló lila szikrákon, ívFÉNYEN, súrlódás hevében, mint aki halott, túlVilágon utazom. viszem bőröm alatt puskaporszagú levegőnk, vakolat porló megomlását, házaink törmelék fellegét, aknák puha puffanását tollas hálószobákon, macskaköveken hernyótalp csikorgó 30

zörejét, becsapódások, telitalálat fröccsenő villanását, csontok szilánk virágzását. így viszem bőröm alatt: tereken temetett cafatolt tetemeket, földHalmok jeltelen koporsóit, hajat vedlő koponyák világító sokasodását idegeimen cipelem ébren, eszméletlen már leNEMvethetem sebhelyes lelkem se LONDONBAN se BUDAPESTEN már nem hámlanak le az erőszak égető emlékének varratai, hódoltság szégyenének égő hullafoltjai lepik el meg se született tetteim bőröm alatt viszem, mint számban cipelem megmentett magántulajdonom:éltetőSzavaim: szemérem, kínzó szerelem, három gyermekem, meghatározott térben, ezen az EURÓPA mögötti szigeten — kelták, piktek, szászok, angolok, normanok, négerek, indek, félvérek kavargásában, tengerből kikelő nyirokIdőben szavaim:süllyedő atollok, velük magam maradok, lüktet még bennem lépések üteme, múltam növő teteme, hulladékDombja sugallja mi lesz velem, míg viszem, vonszolom gondjaim izmokkal, sejtkötegekkel, ismerhetetlen ingerekkel, sejtelmekkel, égő emlékezettel megrakott csontjaim: ha hazaÉrek. ez minden. 31

halandó élni akar. ha inát kiharapták, üszökvert lábát tőből levágták: törzse gurul kerekeken, ha mentelme vádtól, megtorlástól nincsen: guggol ketrecben, földbevájt üregben, penészes pincének nézi izzadó falán ábrák változását, tüdőfoltokat, lélekző szigeteket, szirteken hullámHalmokat, habok forrását, szitáló szirmait időnek. még élteti vakító éhség, képzeleg, látja múltját töredezetten, négyzetesen felosztva, mint légy látja mézes ragacson lógvaShalálraVálva. kezdené élőiről, güzül, kapar magának, új almot szerez, levackol, gyermeket nemezSnem kérdi:mit mondhat majd lányának, fiának, mondani nem meri. másképpen nem lehet, kanalazza forró zsírkarikás levesét, másképpen nem. megissza sörét, nem lehet, féli feleségét, elhagyja gyermekét, nem másképpen, nem. mivé levénk?mint kinek NINCSEN magosban lakása, hite, mása, mint aki csak szuvasodó fogának, rágásnak, torzuló tagjainak, szájnak, ragadozó gyomorsavának szolgája. szolgálja. álom már nincsen előhívható. elmúlt esteket is betemeti:nincs átmenteniValó, — fondorlattal beszegi száját. 32

micsoda csikorgó idő:énekes madarak SE tudják mit beszélnek, szólnak éjnek, fekete siralmas énekkel élnek, hallgatnak reggel, kikelettel. dicsőség tehát kerítésnek, rácsnak, őrtornyoknak, — tilalomfákkal körbeveretten:különböztetni kész nincsen. Lélekldő:jövő bennső porladása, megjelenő:kívül épülő, kövesedő múlt. meg-se-jelenő. belül égő látomás:forgó, alakuló, alakját lehetőség zavaros folyamába merítő:szögekkel átvert lécfák, nyúlós papírlapok, eloldott ólomSzóFoltok, feslő ruhaRongyok, haj, megszenesedett bútor darabok, csonka játékszerek, fölpüffedt ebHullák árral kavarognak: jelenidő. nem múlt el. hallani paták csattogását, hódolat gőzlő zagyvaSzavait koponya kúp alatt, bordák ketrecében érő, elégő idő. csönd erdeje előtt állok.

33

GÖMÖRI GYÖRGY Emléksorok egy áldozatról * N. I. emlékének Utca nem őrzi nevét, mosolya is már fakulóban régi felvételeken, s bár vannak még, akik érzik kézszorítás-melegét, s idézik utolsó, hátrahagyott szavait, az újonnan születettnek ő már csak adalék, túl egyszerű, köznapi két név. Meg kellett halnia: így kívánta a százcselű végzet. Sértett démonok engesztelésére vére kiomlott — s kellett a test a habarcsba, az alapozásba, amelyre a relatív jólét csálé Dévavára fölépült. (Ingatag falain, aki látja, olvashatja az írást: „KAPARJ KURTA; NE SZÓLJ SZÁM, S NEM FÁJ A FEJÜNK”.) Utca nem őrzi nevét, s aki szólna ma róla, csak így szól: nem e világra való volt ennyi naiv bizalom. Él mégis, túl szavakon, most és minden időben, mindig, míg valahol pár magyar összehajol. Ilyenkor * október végefelé amikor csurgatott méz-színűre vált a roppant királyi terebélyű gesztenyefa a Király kollégiuma előtt rezesedik a naspolya lombja s lecsupaszul a kicsiny fügefa is nem takargatja tovább a szerény termést ilyenkor ősz fordulóján újra hallom a kürtszót a messziről felzengőt pár perccel mielőtt a menet és történelmünk legönfeledtebb karneválja megindult * *

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában.

34

HAUTZINGER ANDRÁS Tavasz * Azok a gyönyörűséges lányok, Botticelli táncos lányai az Uffiziben, azok a kristály-körmű bárányok hozzák a rügyet, a barka-ízű életet, neked, nekem. Nyár * Már megint itt van ez a vékony, szitakötő-nyár. Mint virágbaborult őrület, hársfaillatú öled úgy húz le. Ősz * Csak egy Brahms-szimfónia, csak az hasonlíthat rád, meg a szőlőtőkét tipró lánctalpas; guruló gyermekfejek sikoltása. Tél * Jéghegyeid lőrései előtt megvert hadak vonulnak. Utánuk a győzedelmes Finlandia. Fagyaszd meg a gondolatot, az igét, hogy ne felejtse senki: érdemes élni.

*

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. *

35

LŐKKÖS ANTAL In Memoriam Johannis Pilinszky * Szögesdrót bujkált lába alatt mikor az ég és föld közti határvonalat kereste, és csalán égette virágkereső kezét. Többször megmosdatta a hóhér, ezért féltette sóskenyér-kínálgatóktól az őzet, szánta a vállonveregetettet, s ha kőbe botlott megnézte nem fájt-e a kőnek. Tiszta lábbal ért át sáron-pocsolyákon, bűzlő szemét-kupacokon be-nem-fogott orral; kígyóhoz úgy nyúlt mint a gyerek s varangyot simogathatott. Tán még a mennyország kapuján is gyanakvás nélkül nyitott be.

*


36

CSOÓRI SÁNDOR Senkid, barátod * Lengyelország: villámsújtotta Krisztus-szobor, megfeketedő sebeid körül cirkál a júliusi napfény s legyek csókolgatják a csontodat újra. Rosszkedvű vagyok érted, mintha egy büdös kamrában feküdnék én is letaglózva s korpaleves tükrében néznék egy szekfűszálat. Lehetnék Rákóczi kis úrfia, lovatlanul, templomaid falát támasztó diák, hársfaillatú katona, aki most ér csak haza egy hosszúra nyúló háborúból, halottai a földben, ruha nélkül, s fölötte fecskék, bódult bogarak és romvárosok égre vágódó füst-kalapja — dehát kid vagyok, nagyhitű, sápadt ország? Senkid, barátod, csalános magyar, ki címeres utcáidon lődörög áfonyaízű délben s igaz gyászában is szeretőt keres magának lányaid közül, mert érinteni akar, mert szorítani, tombolni veled levél- és sugár-zenére, tűrni a poshadt cékla szagát órákon át a zöldségesbolt előtt, tűrni a tűrhetetlent, a legvadabb reményért sorban állva.

*

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. 37

THINSZ GÉZA A jótanács* „Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!” E jótanácsot mindig igyekeztem szem előtt tartani, ám mostanában egyre rövidebb a takaróm, szemem pedig éjszakánként behunyom, ha lehet. Olykor csak azért, hogy átnyújtózkodjam egy másik korba. Ha Karinthy Frigyes találkozhatott a fiatalemberrel, aki valaha ő volt, én is megpróbálhatnám egyszer. Mivelhogy egy tanulsággal gazdagabb vagyok, nem engedem szóhoz jutni, mert még számon kéri tőlem elszalasztott lehetőségeimet. Inkább én beszélnék, köpcös, középkorú férfiú, megtelítődve tapasztalatokkal. Ott is állt előttem, éjfél után háromkor (amit farkasórának neveznek, mert akkor minden megtörténhet), a vékonycsontú fiú, rnegilletődve. Alig mert letegezni, minden porcikája remegett a kíváncsiságtól, mondjam már el, mit hoz a jövendő. Mélyet lélegeztem, nagy volt a felelősség, aztán összefoglaltam a lényeget: „Édes fiam, addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér!” Hálásan megköszönte a jövőbelátó jótanácsot, s elbúcsúzott: „Látom, bölcs öregség vár rám!”

*


38

HORVÁTH ELEMÉR Nincs * Az ellenség elhagyta az országot* Londonban mérnök vagy Genfben tanár s ha évente nyaralni hazajár nem bánja már hogy lakóhelyet váltott Elvétve vannak még disszidálások de a legtöbb vérremenő határ elfogadott s köztiszteletben áll civilizált a nyár a turistának Meghaltak lassan akiknek hiányzott és akik őneki az óra jár fénylőbb az új a régi patinásabb Nincs tél és nincs csend és hó és halál nincs levegőben apokrif madárhad nincs ifjúság nem volt hallucinálok – egy magyar miniszter nyilatkozata szerint. A város szélén * Földimnek.. Sztáray Zoltánnak Enyém a szó Ahogyan szólnom adtad s nem ahogyan hajdan fiatalon elképzeltem a mondanivalóm automatikus csipkebokorhangnak Megmutattad hogy az istenek halnak s az ember él Szabadakaratom itt vérzett el a szabad nyugaton Nem így akartam De te így akartad * *

Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1981. évfolyam 3-4. számában. 39

S most hogy minden parányi szótagon úgy érzem néha sorsok fordulhatnak egyre inkább mélységes nyugalom hogy nem én vagyok ura a szavamnak Tudják-e a ninivei hatalmak? Fogalmam sincs Tiéd a hatalom

40


41

MAJOR-ZALA LAJOS A hóhér hazai * Lengyelország megalázott népének A kenyér sem volt már fontos a cukor a vaj az üres kirakatok csak a bennük tükröződő arcok nyomortól is szépülő arcok hisz reményért álltak sorba cukor vaj hús helyett tömték a szót korgó hasukba remény-jeggyel akartak a télbe emberarcú jövő-derengésbe hisz reményért álltak sorba szükségállapot! – akárcsak barna Pinochet: puszta munkáskéz ellen tankok hadsereg!– gyilkos december hóhér-születésnap új plecsni a mellre bűzlő kukacokkal új évet köszöntnek hamarosan új kort egyetlen vígaszuk korgó gyomrukba: a hóhér hazai a kötélen a hurok csak az import s reményért állnak majd újra sorba munkások arcukért a szocializmusban 1981 december

*


42

KESZEI ISTVÁN Nyelvkonzerv * Csak azért vagyok konzervatív konzervdoboz, hogy konzerváljam a nyelvet. Mélyemben a magyar nyelv vérem forró mártásába mártva. Ezeréves nyomás alatt. Népem szellemének a savával– borsával, bölcsességének a sójával fűszerezve. Essetek nekem tízkörmötökkel! Törjetek fel, bontsatok fel! Hogy megkóstolhassátok a belém préselődött múltat.

*


HARCZY JÓZSEF Hallgató * Hallgatom időtlen idők, eszelős, páncélos rendek, romboló, s romlandó vasak, rágcsáló, hazug történelmek, jégverte forradalmak, recsegő záporok fogának járását. A kérődző időben émelyítő meghasonlás nyálába keveredtünk, Isten szent barmának, a taposó történelemnek sebzett szájában szalma lettünk. Vesszőfutás * Nyögve le-lesujt rám mint a menekülő szívem, mint a védekező karom verdes-rángatózik az útmenti fák vizes fekete ága hajladozik a csattogó szélben tántorgok rohanok csikorgó kavicsok ordítanak utánam már félájultomban anyám orcája villan libben fekete kendő vaskapu csapódik minden darabokban . . . Éjfélutáni köd. Ködös szememben, * *


44

közömbös rendben a lépést fáradtan szaporázzák, – villanyfény glóriával fejükön menetelnek a menekülő távírópóznák . . . 1956 Fiatalon 1956-ban * Mit bánom száműzött magányom! Immár reámtörhetnek vészek, ha álmomból riadok, se félek. Az Ég az én csillagdíszes pajzsom, – ifjú karom csak fölemelem, nem is kell sugárélű kardom: puszta ököllel, fegyvertelen, bátran hadakozom a dübörgő tankokat, repülőket küldő eszelős végzet ellen. 1957 Táncolni én itt nem fogok . . . * Nehéz lelkemet cipelem, sajgó talpam alatt apróra zúzott kavicsok csikorgó szőnyege. Szabályosra nyírt fák fölött magas szabadság kissé könnyű, kissé üres ege, – itt–ott ifjúságom komor zászlaja leng bele . . . Szerte a fákon éhes verebek és varjak, – okos újságírók csiripelnek, kárognak, * *

Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 1. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 1. számában. 45

a fejemre tojnak. Kastélyok, köztársasági középületek fülsértő sétányain bohóc idegenként érvelő mutatványos táncokat táncolni én itt nem fogok. Összébb vonom fájdalmam tiszta vásznait, – megyek tovább az úton. Lépésem ütemét a szívemhez igazítom. 1958 Egy magyar író fogadása Párizsban * Találkozás. Terített asztalnál nagy tálból falánkozás, szellemi fánktor. Mosolyos fogakkal morzsoljuk a történelmet, – s gondolatban már előre: hol élned, halnod kell, az otthoni fekete földet egyre porhanyóbbra . . . Azután vers és zene . . . Telibetalálkozás. Szívbillentyűgyakorlat. Ünnepélyes dobbanáscsere. Láncraverten repesünk, népesítjük az eget . . . Hogy a jövőbe látnék, lehunynám szemem: szempillám kipányvázva, – táltos paripa hátán dermedt ponyvából kifeszített vitorla: az örökbe meredt száguldás. Hangtalan ezüst pariparöhej. Kengyelben állunk türelmetlen, míg el nem múlik ez az élet . . .

*


46

Örökre nyitva maradt szemetek * Dübörögnek fekete hernyótalpas évek: álmomban félrebeszélek. Robbanások szívemben, szememben, villognak törött tükörnél élesebben. Mikor az őrség a levegőbe lőtt, piros lyuk lett a szívem fölött. Meglőtt szívetek szökdel a Körtéren, a halál rángatja vonóját az ütőéren. Az igazságon a kétely átoson, s máris a győztes talpa tapos himnuszt éneklő szátokon. Kiket szárnyaló szabadság igézett, fiatal szívetekbe páncélos darázs petézett. Aprópöcsű golyók meglyuggattak, a híres hadsereg hipnotizáló gyilkoló varrógépei hülye mintákat róttak belétek: íme a magyar népművészet. Kontár ácsolta halálotok fölöttünk éggé korhad, Napot hánytató köddé. Tisztító szél süvít, mint az eltévedt golyó, – és örökre nyitva maradt szemetek általjár bennünket hangtalan mint a röntgensugár. Csontjaitok nedve fakadó növényeinkben a mindenki asztalán *


és levesében . . . Így szürcsöljük az emléketeket boldog jólétben, hűtlen, s öntudatlan

48

HORVÁTH ELEMÉR Hadak útján * Pallos alá hajtom fejem hogy mindkét lábbal földre szálljak dér–sújtotta térképeken alusznak némán a faluk Feltörtem etruszk sírokat hogy hazahozzam az apámat fehér csontokból amfora s fürdet az ibolyántúli Vacsoracsillag idesüss indián arc spanyol mosoly gúlába rakott koponyák oxidálódik az ezüst Az infravörös kikelet földönfutó honfoglalás megfeszülnek a gyökerek tél van virágzik a katáng Vademecum * És indulás előtt megnéztük arcunkat a szárszói sínekben és ezt az arcot hasonlatosnak találtuk a szentek szentjéhez aki nem tűr faragott képeket és ezt az arcot lepréseltük mint dunai liliomot és ezt az arcot íróasztalunkra tettük mint döblingi képeslapot és ezt az arcot összehajtogattuk mint Veronika-kendőt és magunkkal vittük ahová mennünk kellett arcunkról egyetlen autentikus ikon nyelvünknek egyetlen hiteles obulusz s az élő arcok közt egyetlenül a mi arcunk * *


Hétmérföldes csizmák * Utoljára az anyánk méhében valánk egykagylóban sóstenger édestó látod-e még mon semblable mon frére sátorlapon a kutya csillagát? A hadak útja volt párka rokka olló az isten esti kardja made in Japan made in Sweden made in America Egyik szememben napnyugati lagunák másikban sztyeppére szakad a hó a köldökzsinóron gordiuszi csomó önnön kezem míve ijesztő labirint De hogy hívták a hermafroditát? Hány örökzöld oázis hervadt el a tű fokán? Hány szodomita nosztalgia fókusza szikrázó sóbálvány? etruszk szarkofág? gepida kilométerkő? Kopnak a hétmérföldes csizmák havas a fejük és döng a föld visszhangzik az idő Útjelző Ady eltévedt lovasának * A Vörös Hadsereg Útjáról (és minden hadak útjáról) forduljon be a Bartók Béla útra. Ennek végén előtte áll a ferncliffi temető. Ez nem magyar ugar vagy szajnaparti Bakony, hanem gondosan ápolt amerikai sírkert, * *


50

ahol egy nyelvet beszél a tornyos tiszafa (Taxus Fastigieta) és a nyugati tuja (Thuja Occidentalis). Ide a vándor véglegesen érkezik, gyökeret verni jő. Haza. Utószózat * Nem éppen rendületlenül s csak fönntartásokkal híve bölcsőnkért szívből köszönet de sírunkkal nem tartozunk Inkább áldjon a sors keze mint verjen ez természetes Bolond Istókkal nincs vitánk de János Vitéz hadd mehessen oda hol szebben szaglik a virág Tündérországban nem hiszünk és uralkodni nem kívánunk De ahol ásónk földbe nyomjuk ott haza van s a nagyvilágon e kívül nincs nosztalgiánk

*


MÁNFAI CSABA Díszelőadás * a színházban néhány koponya és öregedő kép egészen friss rámában néhány öregember volt kiállítva az intendánsnak az volt az elve hogy a színészeket úgy kell megörökíteni ahogy a közönség szívében éltek aztán jött egy másik intendáns aki azt mondta a színészeket úgy kell megörökíteni amilyenek pontosabban nem megörökíteni kell őket hanem visszaadni jelen állapotukat mint minden tisztességes polgárnak aki hetvenéves korában nem gyerekkori képeivel dicsekszik az első probléma akkor adódott amikor a színház örökös tagja egykori szubrett százhárom éves korában meghalt először kiállították halotti maszkját később a temetésről készült képeket aztán azokat a tárgyakat melyekkel a sírba mehetett volna de itt maradtak idő múltával egy koponyát melyről idegenek vitatkoztak hogy az elhunyt igazi tulajdona; bennfentesek tudták hogy egyszerű másolat az exhumáláskor vett minták után ez időben már a harmadik koponya volt a foyerban mely nem riasztotta a közönséget hanem vonzotta egyre több idegen tartotta azt hogy ezek eredeti koponyák és egyre több bennfentes tudta hogy ezek egyszerű másolatok melyek az exhumálások alkalmával készültek a színháznak nemcsak a fogadócsarnoka hanem a repertoárja is megváltozott egy héten háromszor adták a hamletet és a fennmaradó napokon ugyancsak temetéssel exhumálással és földi maradványok preparálásával foglalkozó darabokat tűztek műsorra az üzlet virágzó volt vasárnap is előadtak ugyanolyan darabokat mint a hét többi napjain egyre több bennfentes volt akik tudták hogy nem igazi koponyák vannak kiállítva a hallban sőt azt is tudták kik készítették a másolatokat (ezek a művészek később az előadások sztárjai lettek) és egyre több idegen érkezett akik arról vitatkoztak hogy az elhunyt szubrett naiva drámai hős testidegen vagy testazonos koponyája *


52

lenne kiállítva melyen a bennfentesek csak mosolyogtak az intendáns időközben meghalt az egyik előkelő városi klinikán felesége és egy frissen diplomázott nővér fogták le a szemét az asszony később lehámozta férje kezét a gyűrűkről és karperecekről melyek amúgy is nehézzé tették a kezét kiszabadította az alig huszonegy éves nővért a halott öleléséből és hazavitte a halott intendáns koponyáját egy év múlva (önakarata szerint) kiállították a foyerban melynek tengelyében és különböző zúgaiban addigra tizenhét koponya volt található

53

BARÁNSZKY LÁSZLÓ Topless * magabiztosan jön a parton állat csodaszép folyóra inni lemegy szőkepihés lába simán siklik kagylón fövenyen mögötte emelkedik s magába fordul a hullám mögötte köpenyként velemegy moraja két ikerholdtól fényesebb most ez a reggel pár szó pár szónak eszembe kellene jutni legalább sacra nuditas égi szerelem mindössze annyit hogy a fény és a fényben a lélegzetem Szárazföldi fohász * nem tudok a tengerbe visszatérni többé hiányzik az egyetlen lehetséges megújulás emléke a hold nap mozgatta víztömeg áramlatok sugallta feszülés suhanás hullám húzása az eleven ütés a nap kétszer visszaverődő sugara eleven felület élőtől élő árama mindig is jobban otthon voltam benne mint a csatakos vagy hamuvá száradt földön micsoda telek jönnek tenger nélküli nyár szerelem tarts meg

* *


54

VITÉZ GYÖRGY Haragos költő * Itt adják váramat itt veszik véremet beteszik az ajtót kiteszik szűrömet fölverik áramat lefogják béremet fejik üvegcsőbe fullánkos mérgemet

*


THINSZ GÉZA Apokrif naplórészletek * 1 Hívsz, akár az alkohol. Magyarázzalak meg józan ésszel? „Minden másképp van.” Persze vannak hétköznapok. Hogyha már viszonylagosítunk: egy símogató kéz is lehet ékszer! 2. Születés előtt érezhet Így a gyerek: rácsodálkozóan. Hová bukkanok ki? Miféle lesz a rémület és az öröm? Hadd pihenjem ki magamat melleden! 3. Kétszer hétszáz kilométer. Nem a medencében, a vonaton. Megéri ezt egy nő? Makog a kerék: Meg-meg– meg-meg! Hosszú az út a kitárulkozásig. 4. Nem az ital: a nők fognak tönkretenni. Esetleg verseim. Vagy mind a három. 5. Szép vagy. Noli me tangere! Csúnyábban elérhető lennél? Elgondolkoztatsz. 6. Mondhatnám hozzád hasonlít, de talán csak *


56

az egyik lehetséges változatod. Akár csak a mennykőcsapás. Elkerülhetetlen. 7. Szépsége a legerősebb ital erejét is fölülmúlja: magyarán részegítő. Csak hát nem akar tudni róla. Pedig nagyra becsüli a józanságot: hozzá képest mindenki alkoholista. Konfliktusa kézzelfogható. Kő hull apadó kútba. Vendégjáték Stockholmban* „ Ó hogy innom adatott belőled az eszméletlenségig szárnyat cserélve” mondja Erik Lindegren 1. Csak huszonnégy óránk volna? őrizzük meg magunknak az idő relativitását! 2, Ha már nem találkoztunk hajdanvolt életünkben, jövőnk pedig a futurológusok szerint kilátástalan: gyere közelebb hozzám. 3. Ha szóváteszem: meghamisítom. De hajnali négykor így még nem kívántam senkit – szószerint. 4, Kezdetben volt a szerep. Aztán lehullt rólunk, gyorsabban, mint a fürge ujjakkal kigombolt ruhánk: az ágy mentén hever. – Férfi vagy asszony? Összemosódtunk. 5.· Más hogyan ismételhetne meg? Nincsen folytatásod. 57

,,Mert a kettőnk szárnya az egyedüli fészkünk" mondja Erik Lindegren Szentjánosbogár * Mielőtt szétcincálnának híveim elmegyek meghalni. Ne lássam, hogyan lapítja őket agyon nemlétező márványszobrom. Azt a koponyát válogatott álmaimból azonban rájuk hagyom. Üresen tátogott rám, a fejtető már hiányzott, az egyik oldalon beroskadt a csont. Mint egy otromba, lebombázott tartály. De az üreg legmélyén megmozdult egy villogó szentjánosbogár. Miközben beszélt a férfi. Csonkán is élt. Boszorka * 1 Theó valaha boszorka volt: minden seprűt meglovagolt. Más a technikája ma a boszorkáknak: Theónak a férfiak adnak szárnyat. II Mikoron Messalina párbajra hívta Róma kurtizánjait, – ki gyűr maga alá-fölé több nemesifjút, ki bírja tovább egy éjszakán át – magam is ott voltam a tivornyán, hogy hozzásegítsem a győzelemhez. Pirkadatkor kerültem sorra: mámorom miatt már nem emlékszem, hányadik voltam, de arra igen, hogy az extázis közepén váratlanul fölsikoltott: „Megölethet Claudius, újra születek majd, úgyis. Theó leszek. a boszorka!”

* *


58

IlI Bocsáss meg, jó Theó! Szólhatnék a lényegről is, csak hát az, gondolod, elmondható? A parnasszus felé lebegve * Néha elfelejtkezem arról – az öregség jele! – hogy egyszer Ikarosz is voltam. Itt fenn a magasban nincs benzingőz, a kilátás is gyönyörű, mondják a bennfentesek, jómagam nem sokat látok belőle, mert bepárásodott kilenc dioptriás szemüvegem. Ha jobban fölkészültem volna erre az útra, még följebb törnék, de már itt is vacogok a nagy hidegben, iránytűt sem hoztam, hogy betájoljam a Parnasszus csúcsát, s olykor az is eszembe jut, mennyire facsarta orromat az olvadó viasz büdös szaga. A józan ész tanácsát követve nem emelem magasra a mércét. – Felnőtté butítottak * Újszülött csecsemőként jobban emlékeztem múltjaimra, mint most. Többezer éves emlékeimet kilúgozta belőlem a civilizáció, felnőtté butítottak tanáraim, nehogy fölhasználjam korábbi tudásomat. Válassz ki nekem egy nyugodalmas évszázadot, akár egy korábbit, hiszen nem biztos, hogy csak a jövőre vonatkozik a reinkarnáció Einstein óta az idő egyre viszonylagosabb. Mert, ha újra születek, talán jobb lesz emlékezőtehetségem, s azt is meg tudom majd magyarázni, mért ismételi meg magát olyan gyakran az emberiség---* *


Lángol a könyvtár * Szakállas férfi lépett hozzám ma éjjel: ,,Kövess Alexandriába. Lángol a könyvtár!” Vöröslött. Két tűzvész táplálta egymást káprázatos képszerűséggel, egyszerre égett a Museion hatalmas gyűjteménye, Caesar korában, a Serapistemplom kézirattömegével, négyszáz évvel később. Szemem előtt. „Azért szaporítja tudását az ember, hogy megsemmisítse? Szónoki kérdés. Mindazonáltal másképp látnád a világot, ha megmentené! a tűzből néhány érdekesebb pergamenttekercset.” Álombéli egyszerűséggel sikerült is a feladat, s mire fölébredtem, rikítóan fehér, üres papírlapokkal volt teleszórva szobám.

*


60

HORVÁTH ELEMÉR Apám* Előre nem tudhatta mi az ára annak hogy kievickélt a nyomorból a két háború közt Tragikus kor volt egy fulladozó nép kapaszkodása – amint hamar kiderült – szalmaszálba De mert természetében dolgozó volt az ellenségeitől is kapott koporsót Ők tudták jobban hogy nem élt hiába Túlélte kissé keserűen egy lánya és nagyon vergődve négy unokája A fia egy korábbi alkalomkor elment verset írni Amerikába Ettől később fölengedett a Rába a Duna és az Olt Honfoglaló volt

*


SZITHA ILONA Miserere * Itt lakom. Sötét rémek járnak kivilágított utakon, otthont talált a soha-jól-nem-lakás, eldobott kenyér és hús fáradt, ittas hajnalokon áldozati bor a fűszálakon összezsong sírás és szitok letűnt a tisztító tűz, klasszikus kórus, emberemlékezet óta sokasodik a kicsinyesség minden átka pedig lehanyatlóban a sámánok kora túltáplált polgárok egyhangú zöngése – vagy ez a vásott litánia? Hullámrezgése megbolygat csillagrendszereket: az érzékeny fülben kicsendül a lélekben rejtőző isteni gyermek időtlen lírája Szeretném ha kiéhezett szemem egycsapásra kielégülne elváltozással, mesék valóságával, kicsorbult küszöbű házak magánytól gazos udvarán sebtiben nyújtózkodó fák óvatosan átszűrnék a lendületes fényt, *


62

alattuk elterülve az ablakon beözönlene a télben érlelődő, nyárban beteljesülő béke mint féltve megőrzött családi ereklye, kissé mindig késő falióra, kényelmes lépteimmel lelassítanám az időt, akkor hirtelen feltűnne, hogy nem régi ruhám keretez, mint puha kelméből szőtt khiton követné hajlékony mozdulatom az anyagot felöltött lélek meglepne a holdvilág rokonsága a vízzel hímzett húsvéti tojás az ég mint ékszer benne foglaltatnék amíg földöntúli zene lüktetne mint költők újra és újra megálmodott énekeiben amikor a felnyílt szem megsejti amit szem nem látott fül nem hallott akkor bekövetkezhetne hogy a mindent-látásban több vers nem születnék mert minden leírt sorban a kimondhatatlant bogozzuk a lámpa tovább vedli a fényt hiába kutatok, a nap a gyászban megrendült nap visszautasító feketeségében – milyen gyászos lepel, közepes közhely – 63

ma mégsem osztja szét vígaszát, az arkangyalok szeme lehúnyva, csak bennünk éghet a hajnalcsillag szorongva sietek elszenderedett zajban kongó lépteim ébresztgetnek visszalépett a reveláció az éjszakából kabátom szögletes árnyakkal jelzi utam karjába húz a kapualj fuldokló visszapillantás éjbe kivetett kívánságom hálója feszül mögöttem bennünk vár kibontakozásra a teremtés beteljesülése elharapja szavam az Ómega-pont félelmetes szépsége Nekem te vagy a vasárnap * Feltartóztatnám az idő gyűrűző markában gyorsvonaton száguldó napokat hétfők szárítókötelére teregetném a vasárnap eufóriáját nekem te vagy a vasárnap óvatosan raktározom a kiegészült szappanbuborék perceket melyek mosolyod fényében színesednek mert eljöhet még az az óra mikor az angyalok is libabőrösen dideregnek összebújó árva testünk neszéből *


64

hallatlan szimfóniává nő az uralkodó zene betölti az űrt a csillagok tengelyükön megperdülnek bőrömön érintésed metsző selymével kicsorbul a hideg szél jeges éle elsimul előttem minden érdes felület való és képzelt keserveim most elmerülnek a tőkén burjánzó szőlő torok-karcoló édességében mely számomra kiagyalt apró örömök terméke s mert tekintetedből rámvilágít a szeretet ellipszispályán keringek naponta körülötted szemem beharangozza az egeket felmagasodik alázatom Őelőtte aki nekünk szánta az egyetlen kincset

65

SARLAY MÁRTON In memoriam Pilinszky János* Mi fájt oly nagyon? Sajgott az életed és minden ideged Arcodba karmolt tested hasogatta vad verses fájdalom Parázslik minden sorod fájóbban süt mint a nyílt tűz lángja Léted mély kút volt kávájára felhágtál vakító fénybe Most „begomboltad Halálodat”. Virradat jött? Éjszaka lett? Szabadban * – Versek Haiku módra – A „Haiku” hagyományos japán versforma, melyet nemcsak költők, hanem az átlagemberek tízezrei is művelnek, ,saját örömükre, épülésükre (és tömeges „vetélkedőkön” való részvétel céljára). A Haiku mindenekelőtt természeti élményből fakadó benyomásokat, hangulatokat rögzít pillanatfelvételként, hogy ne sikkadjanak el a mindennapok hajszájában. Legelterjedtebb formája a 17 szótagból álló háromsoros (5-7-5). Idegen, főleg európai nyelven távolról sem lehet hű az eredeti műfajhoz, hiszen a japán nyelv és gondolkodásmód gyökeresen más. „Meghamisított” alkalmazására azonban a tömör magyar nyelv kiválóan alkalmasnak látszik. *


66

Örömhírt hozok! Madárülte zöld ágat szellő táncoltat Napba mártózó tavaszi színek oltják két szemem szomját Ezüst csillanás vizes faleveleken az eső után Hej, szomorúfűz dehogy vagy te szomorú! Vidáman zöldellsz Meztelen betont szemérmesen takargat a tavaszi lomb Serényen zöldell egész erdővel felér egy szál falevél Varjúkárogás egy szép nyári reggelen telet ígérget Beborult a kék ég délutáni álmát alussza a nyár Kihull kezemből a könyv. Fa zöldjét madár füttyét olvasom · Rigófütty hímez vidám mintát az alkony takarójára 67

A Szél Istene előtt mélyen meghajló ájtatos fűszál A nyár ropogós héjú kenyerét nyirkos penész kezdte ki Fakult őszmintás köpenybe burkolózik a didergő nyár Görcsös száraz ág régmúlt tavaszi rügyek bús temetője Megnyomorított görbe rosszgyökerű fa rád is száll madár Koromfekete sárgacsőrű rigó a fehér hóbuckán Morcos tél deres bajsza alatt a tavasz mosolya bujkál Lombra vágyó tar fák mogorvák megunták a tél uralmát Olvad a hó. Az elszürkülő fehér fák könnybe lábadnak Búcsúzás. Fénylő havasi táj a lélek szürkületében 68

ZBIGNIEW HERBERT Cogito úr szörnyetege * 1 Szerencsés volt az a Szent György a lovagi nyeregből jól föl tudta mérni az ellenség erejét s hadmozdulatait a stratégia legelső elve: tiszteljük ellenfelünket Cogitó úr rosszabb helyzetben van egy völgy alacsony nyergében ül sűrű ködben a ködön át nem látni a szemek villogását sem a feltátott szájat a ködön át csupán a semmi villódzását látni Cogitó úr szörnyetegének valójában nincs is kiterjedése olyan mint egy országra nehezedő roppant légnyomás-tömeg nem lehet megérinteni sem tollal sem lándzsával

*


ha nem lenne fojtogató súlya és halálosztó ereje még azt is lehetne hinni hogy valami absztrakció az „alaktalan” képzete

de ez biztosan van kétségtelenül létezik mint a széngáz betódul minden ablakon megmérgezi a kutakat megpenészesíti a kenyeret a szörnyeteg létezését áldozatai bizonyítják ez ugyan nem közvetlen bizonyíték de azért elegendő 2 a megfontolt emberek szerint együtt lehet élni a szörnyeteggel csak el kell kerülni a heves mozdulatokat és a felindult beszédet aprókat kell lélegezni úgy kell tenni mintha nem léteznénk Cogitó úr azonban nem szeret látszatra élni ledöngölt porondon szeretne megmérkőzni a szörnyeteggel 70

hajnalban kimegy az álmos külvárosba elővigyázatból magával visz egy hosszú éles tárgyat kihalt utcákon hívogatja a szörnyeteget ócsárolja a szörnyeteget provokálja a szörnyeteget mint vakmerő portyázó aki mögül hiányzik a sereg így szól hozzá: – gyere elő te szemét te gyáva a ködön át csupán a semmi roppant pofáját látni talán végül mégis kiáll erre az egyenlőtlen harcra aminek ha lehet hamar kell végbemennie mielőtt még leterítené lábáról az erőtlenség a közönséges a dicstelen halál mielőtt a formátlan rém megfojtaná Gömöri György fordítása

71

FORRAI ESZTER Lázgörbe * Életem kockás papírlapján Ível a láz, föl, le Naplementék mögött rejtődző Hallgatásod süti Lázmérőmön A higanyszálat Szívközelben Észtávolban Föl és le Újra hívlak Löklek Várlak Orvosom a csendNéma szobám Lázgörbéjén Neved.

*


72

HAUTZINGER ANDRÁS In memoriam P. J.* Azt mondtam: majd találkozunk Azt mondtad: még öt-hat év Azt Írtam: az asztal előtt Azt írtad: Michelangelo világ-szép kezei Azt üzentem: a latrok szenvednek Azt üzented: a golyók súlyosak Azt súgtam: a lányok melléből vér szivárog Azt súgtad: fáradt vagyok búcsúzom Búcsúzom, búcsúzom, mennem kell mindörökre Boldogok * Boldogok, akik mint a kérges kezekben lapuló becsület, mint egy fáradt, útszéli feszület, úgy pihenhetnek. Akik, mint kiszáradt folyók medre, oly egyszerűen, oly szerényen, oly egyedül, oly szépen símulnak bele az ég szövetébe. Boldogok, akik mint a szentek, vagy mint a harcban elesettek, csak egy levelet, vagy még azt sem, csak egy megkövült szót, vagy még azt sem, csak a szemek őrült fényét, csak az ajkak lila fodrát, csak egy megkésett ölelést, csak ennyit hagytak maguk után.

*


Requiem helyett II. * Csak akkor szóljál, ha láttad a golyó rajzolta sebet, ha láttad a csontok keserű olvadását, ha láttad a vérerek gyilkos lobogását, ha láttad a fiát vesztett anyát, ha láttad üvegszemét, kezének szomorú játékát, csak akkor szóljál. A folyó mellett * Katonák menetelnek a folyó mellett Halottak pihennek a folyó mellett Nyírfák játszanak a folyó mellett Piros, fehér, zöld virágok nőnek a Don mellett Hazám * Egy-két gyönyörű vers, kőbe szorult imádság, feldúlt temető (katonasír), ölelő karok kiáltása. Kövület * – Fáy Ferenc emlékének – Fönt-fönt a gyógyító magasságban, vagy lent Juhász Gyula kazamatáiban, mindegy nekem, bárhol ahol elérlek a tengerek nyugtató mélyével üzenem: kibontod a szót és keresztet vetsz, megkövült rózsákkal lépegetsz.

*

Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 2. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 2. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 2. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 2. számában. *

74

Elvetélt szabadság * Mária halk nyögései A Fiú korai robbanása Napóleon keresztre feszített ígéretei Petőfi melléből kiálló vasdarab Lincoln rozsdás kezei Fakuló golyók a házak falában; Hazám szívében.

*


MIRTSE ÁGNES Kitisztulóban * égalja bontja szárnyát égalja éj a földön összeért kezek összefonódnak élők a földön * reggelre reggel borul sűrű éverdőkben madártisztás harmat ragyog

*


76

HUBERTO PADILLA Hagyjatok énekelni * A legjobb, ha mától kezdve valóra-vált álmaim érlelte örömömben énekelni kezdek és elődeim világát elfelejtem. Ködfátyolban bolyongtam mindig mint egy bolond. Nem lehetett másképp. Lehetetlen, hogy egy férfi mellében ennyi konokság férjen el. Holnap megtisztítom a kertre nyíló fészert és kimegyek az utcára. Ha a sarkon befordulok, mindenki láthatja majd hogyan osztom szét a dolgaimat, melyeket éjjelente macskakarmokkal összeharácsoltam. És büszke leszek, ha a vénasszonyok lobogó vásári mellényem láttán röhögve összevizelik magukat. Felderülök azon, hogy a gyerekek álarcom és szakállam összetépik. Mert senkit sem fűtött zűrös pillanatban hevesen szenvedély megkockáztatni az atléta-lépést és az újütemű dobverést . . . A himnuszok és a panaszdalok karcsú hullák idejébe valók, elégiát-keltő lándzsa-ejtett sebek és vékony szálú vér-csíkkal az ajkak között. Akkortájt költő volt a tömeg-rikató siratóasszony. De mi ma örököljük ezt a csonkot, úr nélkül szemünk a leveses-tálra szegezve . . . És az életet dicsőítve el kell tüntetni a mocskot. És a megvalósult álmokat jó kísérőzenével megénekelni. *


Ha lehet, hegedűvel, mert ez a megfelelő hangszer: metsző és feszes mint egy íj. Naschitz Frigyes fordítása

78

HORVÁTH ELEMÉR Requiem egy parasztasszonyért * Illyés Gyula 80. születésnapjára Este kimerte a levest reggelre kihűlt a keze este még elmondta az asztali áldást tolmács nélkül közvetlenül a kenyérnek reggel maga az esperes jött el este még kiöntötte a mosogatólét reggel a gyerekeket kiparancsolták a házból s bevittek egy sajtár vizet ez az asszony elsőszülött fiát kötényében hozta haza a mezőről s kilencszer szült még élőket halottakat estére meggörnyedt bele reggel egyenesen feküdt ehhez az asszonyhoz nem írtak verseket este fölkapták fejüket a latin angyalok reggel lefejezték a rozmaringokat elég az óbégatásból elég a gyertyákból ne törd a fejemet nem tudom a nevét soha ily malomkő soha ily püspök soha ily tavaszéj soha reggel ily égetően harmatos hadd mossam meg benne a nyelvemet

*

Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 3-4. számában. 79

GÖMÖRI GYÖRGY Több mondat az adott helyzetről * Hol zsarnokság nincs, attól még lehet szarnokság, meg akarnokság nép, amelyet önutálat férge rág, el- és visszavágyódásé; ahol szinte minden kimondható, kivéve az alapigazságokat, ahol majdnem mindent meg lehet úszni, kivéve az alaphazugságok hallgatólagos elfogadását . . . Ahol a felemásság: életforma, mert fele-olyanság szavatolja. Hol zsarnokság nincs, mindenki szem a láncban, a lelkes önáltatásban, s a méltatlankodásban: „de hisz nálunk már/még nincs zsarnokság!” Ez NINCS, ezt NEM LEHET szeretni * Furcsa országban jártam: az üzletek előtt az emberek hosszú sorokban várták a semmit, az újságokban a cikkírók egyenletesen rágták a semmit, a gyűléseken a szónokok ráolvasással éltették a semmit, a lakásokban a polgárok a képernyőről itták a semmit. De már (ebben az országban) nincs, aki higgyen a Semmiben. * *

Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 3-4. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 3-4. számában.

80

Mindenki hisz valamiben. Mindenki vár valamit. Hiába? Nem hiába? . . . Furcsa egy ország. 1981 november-december

81

HAUTZINGER ANDRÁS Utolsó vacsora * Nem történt semmi. Csak egy madár csapkodott a vérző tükörben őrülten és sebesen, akár egy szédült meteor. Csak egy gondolat röppent a falak között szépen és kegyetlen, akár egy gyáva puskagolyó. Csak egy ember vágta a szuronyt a másikba ragyogón és fényesen, akár egy csiszolt, drága ékszert.

*


82

VITÉZ GYÖRGY In contumaciam * Távollétemben halálraítéltek. Kellemes és dicső pozíció. Álbakóval kávézom reggelente; minden vacsorám utolsó vacsora. De a kalácsmorzsákat eltakarítom, s szeretőim a spanyolfal mögött, nehogy meglássák a valódi elítéltek. (Őket, kik nagy pofámon buzdulának föl, – mivel nem inaltak el jó időben–, dobpergés mellett húzzák most karóba–, de jó korán!) – Ilyenkor még szendergek, s a délelőtti lapban sincs benne még a hír. Állami dalnok * Annak a költőnek megyen jól a dolga ki az igét húzza s az igát hirdeti Hegel és minimalart * Forradalom: A macska ugat; a kutya nyávog. Ellenforradalom: A kutya ugat; a macska nyávog. Konszolidáció: A macskát eladták; a kutya dorombol, ( de szalonna nem lesz belőle.)

*

Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 3-4. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 3-4. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1982. évfolyam 3-4. számában. *

83


84

MAJOR-ZALA LAJOS Gondolatséták magam és a Vers körül (Utóhangok Ajsához) Vers * Nem azért költök hogy éljek szavakkal kitömjem életem mint elejtett fácánkakast dísznek hanem élek hogy éljen az Élet a költészet jön magától Avantgarde * Nem teóriákból szóépítményekből sorficamokból a betű bakugrásaival lesz avantgarde az avantgarde se nem kihagyásokból a tér lyukai tál a függőlegestől a vízszintestől vagy a Semmi bohóckodásaival az Időtlen felé hanem hogy valóban mese-e a mese Lét * Mi a lét? ( nekem költőnek) - szegeződik mellemnek a kérdés - cseppfolyósan szilárdan vagy gázalakban? - kérdem műanyagdugót a fejre: elpárolog a szellem Költészet * Igaz hogy szavakat is használ de mégis a szavakon túl keresendő esszenciája mibenléte túlélése ott ahol kezdődik a mese ... szavak alatt a tett

*


85

Élet * Az agy az élet nyomorékja - tűnődöm te mondod: a szellem tartálya én: mire az agyba ér már meghamisítva Valóság * Nem a valóság viszi a költőt a valóság mindig így kezdődik: egyszer volt hol nem volt .. mindig túl valamin túl a valóságon is túl valahol a senki földjén Olvasó * Dobd el azt a verset mely agyadhoz apellál megértésedre alapoz szikrázó logikával a Vers mire agyadhoz ér már rég megrázott Modernség * Ne higgy nekik! - hogyan legyen egy szavuk is igaz ha nincs is szavuk - maguk is fuldokolnak a betűtengerben Költök * Ellepték a Földet a szavak technikusai gondolatműszerészek ( szógárdisták) szétszednek de összerakni? - s amit összeraknak *

Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában. Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában. * Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában. *

86

nem tudják hogy miért rakják össze: mi az egész az Egészben? - emberben az Ember Bölcsesség * A világ összes könyvtárától se leszel bölcsebb ha nem tudsz olvasni abból: ami írva van egy falevélre Szabadság * Szabadságunk egy éhező gyermek szemében csillog: megadva magát fetreng agonizál Elvont * A költők ha nem bírják a napot: a világosságot ködfátylat húznak üres soraik elé s ködöt fújva tevékenykednek egy életen át hogy át ne süssön a nap lépésükön arcukon nehogy kisüljön: nincs is arcuk Szerelem * A szexualitás nem a szerelem! - dörgik fülembe legyen! - úgy ahogy nem az ágyék a születés forrása Pornográfia * Többszörös nagy P P - ina -szakadtan önfotográfia Maguktól menekülők P - ofongráfiája P- ár - zással összekötött ár - folyam *


87

Combközi P - ub - licitás licita P - arányok aránya Jólét * Szögesdrót homlokod körül - s azt hiszed hogy aranyból fonják és korona: az üdvözülés Emigráció * Fárasztó ékezetátvitel: hazám házam gyakran egész életünk erőfeszítésével környezetünk taszító türelmével Emigráns irodalom * Kétmilliónak íródott olvasó nélküli irodalom amelyben az ötödik sípot fújják fületleneknek s Pick szalámiba gyömöszölt betűket emésztenek civilizáltan a kultúra gyomortalanjai piros-fehér-zöld csámcsogással Szerelmi költészet * Merészség nemcsak élni és megélni de megírni is unokáink szerelmeit Szexualitás * Pfuj! ágyügyek magánügyek! - mindaddig amíg a költő ledorongolása után *


88

a kritika közüggyé nem avatja azokat rendszerint már a költő sírján Emigráns költő * Ír nem az asztalfióknak - a nyomdásznak ( ezért lót-fut spórol egy életen át) hogy ne kéziratai de könyvei kerüljenek civilizált egerek oktatásául a padlásra Ötágú síp * Azért találták ki az ötágú sípot - hogy Magyarországon még mindig egyágúnak képzeljék Kölcsönösség * Vagy író kint hogy az otthoni írók kint is legyenek vannak bent hogy te is légy ha (kint) értük vagy Jólneveltség * Nehogy elküldd könyveidet Magyarországra egyedül a vámosok olvassák: minta érték nélkül a mintára pedig nem szükséges válaszolni

*


89

Nosztalgia * Mindig mások szenvednek benne de te érzed bőrödön: ha ott vagy itt szeretnél lenni ha itt vagy oda vágyakozol s ha itt meg ott se vagy? Honfoglalás * Őseink a csodaszarvas csapásain értek új hazába én elejtett őzeim szemében láttam meg az új hazát halál útjain az utat magam felé: az életet íly esendő az ember Hazánkfia * Hogy ki a hazánkfia?– s milyen minőségű? ... nem minőségétől függ! nullái mennyiségén dől el tisztelet a nulláknak ... Megbünhödés * Megbűnhődtünk: nem a sírba süllyedünk el szegényen jeltelenül árván de megtollasodva a népek tengerében – kidomborodó gazdag ékezetnélküli sírkövekkel Konkurrencia * Lepipáltuk a zsidókat: mi lettünk Isten szétszórt népe *


90

Kisebbség * Szégyen beszélni róla -- fájdalmas hozzá tartozni Tolerancia * Addig míg ... ha nem a szavak de némaságuk robban Múlt * Vannak népek akik meghamisítják a múltat múltjukért s csodálkoznak ha nem köt a Jelen az igazság tégláival s maltértalan kifut alóluk a Jövő

*


91

MOÓR ALBERT Ha ... * Ha ez a tartás végre lehullana rólam ha ez az álarc végre lefoszlana rólam ha ez a páncél végre lehámlana rólam mi maradna belőlem vajon?

*


92

HUTZINGER ANDRÁS Harmadnap után * Ott leszel majd a I vegso "f ew 1 l vasasna I 'l . A harsona felzúg, s a tömeg ideges állat lesz. A vétkesek, mint mázsás terhet, mint roppant univerzumot, bűnüket úgy emelik. Azután elindul a menet. Valaki majd viszi a keresztet; utána hosszú, hosszú tört sorokban a megkövezett angyalok. A puha csendben bársony szél tündököl. Minden halott. Nem mozdul semmi. Agyad fölött reszket a hold. Rád vár a kifosztott, és lemeztelenített ember. Az alkony üvegfalában sokan félnek. Szennyes l1ó lepi el a mennyet. A leszögezett égbolton kereslek. És akkor szárnyaid, akár győzedelmes lobogók, beborítják a földet. KEDVESEM HA LEHETNÉL Kedvesem ha lehetnél, gyémánt csókra ébrednél. Arcodat bársony-harmattal mosnád, az aranyos tálat én tartanám. Hajadat gyöngykoszorúba fonnám; szemed tükrében megáldoznák. Ruhádat drágakővel kiraknám, fénylő testedet alája búj tatnám. Házat szivárványból építenék. Agyad lenne az elhagyott égbolt; Párnád, a megszökött csillagok.

*


A megnyílt űrben Csokits Jánosnak A megnyílt űrben kitaszított csillagok lépkednek. Kihűlt bolygók arany-sodrásában még ott jajdul az ének. A önmagát meggyalázott ember utolsó sikoltása ez. S a remény? Ívelő szárnycsattogás, régen kihalt angyalok szeretete. Az alkony kiömlő lávájában kis porcelán. Világos, fénytartó. Akár a barátság. És csönd, a végtelent ellepő csöd.

94

HORVÁTH ELEMÉR Négy ódon szonett és egy modern sirám A püspök * Látszólag semmi mással nem törődött a munkáján kívül de énekelt „szegfűvel rozmaringgal tele kert virulj” S nem tudott nyugodni a püspök A lány haja pogányosan lecsüngött és boglár fogta össze a kebel fölött az inget S amit énekelt annak biztosan örült csak az ördög „ Tehát az Uram ilyenekhez küldött teríteni? Ilyenbe is lehelt lelket habár tipikus pogány üstök! Mennyi időbe kerül míg szívükhöz férek? Míg megtanulom nyelvüket? Mennyibe míg húsvét lesz majd? Míg pünkösd? Stephanus rex * A püspököt szekerestül lelökték és fölgyújtottak minden káptalant elhajtották lovát tehenét ökrét újra portya volt betiltott kaland amire használták az isten földjét Hiába volt ima s haszontalan a lélek üdvössége az öröklét ha nem csapok le minden odavan Tudva-e nem-e megszegték a törvényt * *


be kellett hívnom a bajorokat a legkisebb majorban sem ment önként Fölnégyeltem a kolomposokat és kitűztem „szagold paraszt büdös még” Utál is érte Majd szentté avat Szivárvány havasán * Modernül Géza fiának ajánlom Anyám szerint a haza nem haza amíg New Yorkban költő a fia és nem Pécsett vagy Székesfehérváron Én nagyon civilizáltan belátom milyen etelközi az igaza s azt is hogy nem mehetek úgy haza minthogyha átlépnék egy vizesárkon Sértést követtem el az apátságon Meggyőződésből S kemény koponya a keresztvíz hideg volt a nyakamnak Jó huszonöt éve a nádat járom s bár itt ott régi erdők madara Istvánnak hívom már nem Vajknak Másodszor Augsburgban * 25-30 esztendő múltával németek lettek svédek angolok egyszerűen a térkép elfogyott kialakult a történelmi távlat Ki Düsseldorfot nevezte hazának ki Los Angelest Rómát Kairót * *


96

Elfogadták maguk mint atomot idegen de élő molekulában Latin és szláv és germán asszonyok kivirultak a megrémült szittyával aki futott És aztán nem futott Szép volt a Lech-kanyarban a madárdal? Először hallotta Először ott Aztán meghalt Természetes halállal Modern sirám* Ahol tűzben rezeda rózsa ég fölsír a talajvíz a harangszóra honnan tudnak latinul a kövek? miért visel tonzúrát a tavasz? oltárt vagy vesztőhelyet díszít liliom? És aki csillagos csizmában indul el és mezítláb parázson érkezik milyen tükör portréja atatürk? milyen türkiz visszfénye ametiszt? a tiszta más? a túlsó partra mosdatott mesebeli?

*


SARLAY MÁRTON Szólt hozzám a szél * Tavaszt mímelő alamuszi télidő kelleti magát Kóslat az égen felhőbe fúló béna fényű téli nap Borús ég. Fáradt szemhéj alatt táguló pupilla a nap Lesz zöld tüzű nyár! Pattan már a tavaszi rügyek szikrája Tavaszi zölddel takarózva álmodok őszi színeket Szürke lepedék vonta be az ég kékjét hurutos a nyár Felhődunnáját fejére húzza a nap lusta felkelni Egy fűszál rezdül megmozdul egy falevél. Szólt hozzám a szél Szirmos virágarc *


98

rám nézel a Természet ős közönyével Nőtt itt egy virág magját messziről hozta a csavargó szél Fehér muskátli ha népdalt fütyörésznék rám mosolyognál Rigó szidja az esőt tollát borzolva hangosan perel Tudod-e madár hogy őseidnek még Szent Ferenc prédikált? Pirosak Zöldek Sárgák Kékek. Színekből, színeknek élek Szóról szóval * Színt kapnak néha felizzanak kifakult elhamvadt Szavak Építesz rombolsz Szavakkal börtönt hazát házat hidakat A Szót imádom gyűlölöm az árulóm és a szeretőm

*


Gyökeret vert egy Szó megköti n talajt lépteim alatt Szomorú vagyok ha holtan hullanak ki számon a Szavak Elvetélt szavak koraszülött mondatok. Jobb ha hallgatok Kurta kesergők * Pergetem múló éveim olvasóját Miatyánk Halál Percek lehulló falevelek az évek avara gyűlik Kerékbetörnek az Idő kerekére feszítve tested Ízek illatok színek formák örömök hová tűntetek Gond és gondolat porrétege alatt a szürkülő élet Istent és Embert öltünk halva találjuk a saját lelkünk *


100

Giorgio de Chirico vásznai előtt * Bábeli tornyok tövében kővé meredt torzó testetek Lidérces űrre nyíló ablakaidon félünk kinézni Kapaszkodunk a kulisszákba. Hiába. A mélybe zuhanunk Kővé vált a hús mértanná merevedett az emlékezet Megkövültünk. Már belenyugodtunk hogy a Semmi az Úrunk E semmiarcú kőkoponyák tagadják hogy kell a Remény A szoborlétre kárhoztatottak felett vésztjósló egek Úgy pusztított itt a magányosság mint a Fekete Halál

*


Komor Kasztília * Ezen a Földön nincs maradásunk EL! EL! Menny kell vagy Pokol Gyűlöltétek a testetek és féltetek hogy nincs lelketek Gyötrő elvágyás. Szárnytalan testek kínját érzem e tájon Égre csap máglyát gyújt éltet pusztít Lélek emésztő lángja Pestis. Haláltánc. Haragvó Isten őrzi a városfalat Bűnbánat. Ám hol a megváltó Kegyelem Irgalom Öröm?

*


102

THINSZ GÉZA Szilárdan * (Az elidegenedett idegen szükségtelen széljegyzeteiből) Szilárdan állok a valóság talaján. Csak hát nem tudom, tulajdonképpen mi is a valóság, a talajt meg kihúzza lábam alól a tudomány, Újabb és újabb elméletekkel magyarázva a matéria mibenlétét. Most éppen az derült ki, él az anyag, akárcsak én. Hogy hosszabb ideig, vagy sem, az majd eldől előbb-utóbb, lévén az atombomba-készítés is tudomány. Állok tehát az értelmes magyarázatra szoruló valóság halandó talaján. Tanácstalanul. Ámde szilárdan - - Halottak * Halottak, tehát visszajárnak. Nappal s éjszakánként. Kézzelfoghatóan és szó szerint. Növekvő sokaság. Súlyos árnyak. Megnehezedik lélegzetünk. Belőlünk élnek. Élnek velünk. Halottak. Holott a hallgatás az elemük.

* *


BARÁNSZKY LÁSZLÓ Csendélet * Vas Istvánnak Most még kiteszem az ékezeteket, s kijavítom a központozást; hallom mosogatsz, a konyhában edénycsattogás - , szobájában a gyerek felerősítette az L. A. Woman-t, s lepörget, magnóján ( sztereofónikus) egy egész korszakot. Mire a poharakhoz érsz, elkezdődött a falklandi csata; a bejrúti bombázás viszont sehogyse akar bejönni. Egy még kisebb országban falu ég - angol film, más nem is lehet. Feketémhez nyúlok, megszoktam rég hogy cukor nélkül iszom. Mire végeztél, vizesszivacsnyom a konyhaasztalon, a munkanélküliek száma 0.2 tized százalékkal emelkedett. Képernyőn téblábol a megszokott püffedt hasú gyerekhad. Feketék. Valahol Afrikában most festesz egy igazán gyönyörű virágmezőmintát s rapportba teszed kamaszkori álmaim, míg kezem alatt, a moholy-nagy fordítás szélén, Jenci, here are some stamps, Te talán használni tudod lassan kialakul egy lesoványodott aszimmetrikus csontszerkezetű fej. A hajat rajzolom. Megkezdődött a tizenhármas csatornán a halálosítéletek visszaállítása ügyében megejtendő szavazás. Színt keversz. A lazac.:szín nem eléggé lazac. A hajjal végeztem. A szakállnál tartok. You cannot petition the Lord with prayer, mondja a szalag a szomszéd szobában.

*


104

Óda * I úgy veszel körül mint a nagy folyó világ négy égtája felé levert sátorfa védelmezel szemem melled lombozó árnyéka takarja így alszom el így kerülnek el a folyton erre oldalgó gonosz álmok megnevezném őket egyenként lásd szükségem van a védelemre szükségem igazán tehát: a németvölgyiiskola mellett fekvő behavazott nulla könyökbe de fel-fele mutató kezével hajlított nyusziék kiégett házának fekete falai egy gonosz szem a helyérdekűn - szentendrei - hihetetlenül fekete feneketlen rovarfényes visszahúzod magamra irányított géppisztolyom csövét s elűzöd a volt és kapzsi barátnők kezét akik testemet kutatják van aki meghalt van aki bennem járja a várost van aki él de igazából nem is pedig átkom elég sokat veszíthetett erejéből és már nem tudom megújítani nem segít itt semmi altatók kép alatt égő gyertya énistenem jóistenem esti imádsága gyerekkortól tudott csak tested közele 2 különben csak összeadnánk a számokat hétvégi számadás nem jön ki sehogy megbeszélnénk hogy ki kitől vált ki kivel él ki hová költözött ki kinek mit mondott és mikor elcsevegnénk a tévéműsorok esetlegességeiről az irodalmi irányzatokról *


ki tört be a kritika állásáról a költészet hogylétéről a prózamilyenségéről a színházi program kitűnőségéről a galériák - nem azonosak a galerikkel - újdonságairól a gyerek teniszeredményeiről a barátok pszichoanalitikusairól a haditudományok állásáról és még mindig a szerelem konfigurációinak újabb és újabb lehetőségeiről és a geometrikai haladványok bináris lehetőségeiről genetikai fogyatékosságainkról és még mindig seholse lennénk hacsak nem te fölém hajolsz és mégegyszer megérinted ütőerem s innen tudom hogy vagy és innen tudom hogy létezem és ez a bizonyság melyben még el tudok aludni

106

CSEPELYI RUDOLF Ködbe-szálló * Fölszállunk veled ködanyánk, mikor a nap már félig megette testünk és visszatérnek a tört valók, miből tegnap ettünk, visszatér a rettenet, és a kék sugár-kalodák kulcsolt kezünkre csuklanak: Tedd, mit gépek gépbe mondanak, hegyeket az égbe szórt magokra, hogy nem keljen ki csak a vas: vasfák, sugáron nőtt halálvirágok, s az olyan fényes, finom rácsok, mint a lég, a semmi: Reggel-este fogva lenni, tipródni benne, amögött -- sorsunk szárnyát próbálgatva hajnalonta annyit szállni, mint a köd. Egyszerűbb – nagyszerűbb * Egyszerűbb, ha semmi sincs utána -a halál, ha szemedet lezárta, nem lebegsz tért, tértelen űrt, csak megsemmisülsz. és egyszerűbb, ha nincs a kékség, nincsen tusa és nincs kétség, hullt magad, mint fák, állatok, a földnek adod, de nagyszerűbb mennyel és méllyel mérni, araszaink széjjeltépni, a húst levetni meztelenre * *


és döbbenettel várni a végtelenre.

108

HUNYOR TAMÁS A Szajnaparton * A Szajnaparton mit keresek? Nem múltat nem emlékeket nem Adyt nem Illyés Gyulát Pegazus-lovak abrakát nem cafat nőt szépségeket Tour Eiffel fölötti tűz-eget nem „Ersatz” -os kék Dunát nem Piafot harmónikát nem Notre Dame-i toronyőrt nem abszintot vagy bú-likőrt nem Charles de Gaulle orrnyomát nem ízt nem gasztronómiát nem Napóleon süvegét hulló fejeket szerteszét l nem Guillotint Marat szagát nem frankokon szűrt kultúrát nem kalandot nem Erg-igát bagolyfejt szálkát s más hibát nem azt hogy mennyi a szemét nem Sartre-nak a Semmijét nem a clochard-t a csőlakót nem a Café aux Deux Magots-t nem Montmartre-t *


nem Place Pigalle-t dollárt mely Párisra szitált – segítsetek ti bölcs fejek: a Szajnaparton MIT keresek??? Szanaszét mindegy * Uram egek az utcán lefelé mért megyek mikor jöhetnék akár vissza-vissza mint rajzó fellegek katonaháton tarisznya Möbius-szalagon a hangya végtelent űző kalandja mikor mehetnék éppen balra ha jobbra akarok mint fehér pálcát tört keringő vakok – ó falnélküli börtön a nihil lovasa forog időfosztotta szörnyön . .. Építők * Mint akik Gnosis felé tartunk ködben, kénszagban, hinárban, nem sokan nem tömegben, csak választott páran. Mint akik tudjuk, hogy szól a nóta mégha roppanunk is a sűrű csendben – hogy lehet az Úr felé haladni ha nem kéz egy–ügyű kezekben? * *

Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában

110

Mint kik érezzük: ha nő a gomba s cm2 lesz ember, állat, mi hagyunk a forró hamu közt majd egy körzőt és egy virágszálat . . .

111

MIRTSE ÁGNES Menyegző * feljárnak a darvak égi mezőkre ég harmatának ragyogó kútjára felhők felett járnak szép leányt keresnek darvakká vált ifjak szép leány után lesnek égi leányok bújnak aranyos ruhába Napkirály udvarában égi leányok bújnak ezüst ruhába Holdanya udvarában égi leányok bújnak csallag csillogásba hét daru feljár égi mezőkre ég harmatából inni kívánnak nagy ragyogást látnak álomból ámulatba ejtő ébredésbe hullnak égi leánvok tündöklő ruhában letekintenek al-égi világba látnak hét daruban hét szép ifjú legényt hét szép ifjú legénynek szíveikbe látnak darvak szállnak csillaghullásba égi leányok új ragyogásba

*

Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 1. számában

112

R. TÓTH IMRE The rest is silence * Illyés Gyula emlékének Őszkor zátonyra futottak a fázó dinószauruszok. Hiába tárták a vöröslő nap felé a lassan hűlő csonttaréjt. Pikkelybőrük csillogott a ködben, szájukról ökörnyált lengetett a szél s ha rábődültek a sárgalombú fákra reszketett a föld és csonka lett az ég. Csillagszemekkel vártak éhes sakálok. Bömbölő orkánban csúsznak sikongva a száztornyú gleccserek. Erdőt, dombot és páfrányost tarolnak és laposra gyalulnak tegnap még tűzt hányó hegyeket. A dinószauruszok mind kihűltek. Csarnok hasukban visongó sakálhad lakomáz és oszloplábaiknál tundrát dermeszt a jégvirág. Reggelre hústalan lesz minden csontváz. Kikarmolt szemük elfolyt topáz. És ízekre robbannak a fagytól az égígérő bőrlevelű fák. Aztán a csend jön. A fehérre fagyott szikrázó jégmező. S alatta a szénnépréselődő százmillióéves dinószaurusz temető.

*


HUNYOR TAMÁS Intermezzo * Csönd torkonszúrt békák s pár rothadó madár a fagyott légben árnyak ájuldoznak s ebben a szétbomlott múlt jelen és semmi-jövőben kidőlt az utolsó termő olajfa . . .

*


114

JÁKLI ISTVÁN Ítélet alatt * Hát nem fogok hazamenni. Hívnak híveim és mégsem vár senki. Miért is várna. Harminchat év köztünk a szakadék. ( A régvolt dalokat itt is énekelhetem.) A tájnak ugyan nincsen bája, de férfiasan, szép vidék; rideg szele nyáron is borzongat, s ha a kék tájról álmodom idézvén az előszállási dombokat, nagyapám szúrós szeme szegez ide, ebbe a házba; már száz éve áll a dombon. Gyermekeim, menyem, vejem keze építette, fúrta-faragta, ékezte ujjá majdnem pompásan lakóvá. Idejárnak mind, az emberre nőtt utódok, némely jó rokon és vendégbarát. Néha kedves női láb velem szaporáz a fenyvesek között; majd megállva egy gyöngéd csókra, az égi szerelem áldja koros hűségem titkos útjait · Én már nem látlak téged hazám. Még álmaimból is kizárt az élő fájdalom. Ám egymás mellett a polcokon: Balassa, Berzsenyi, Babits; Arany, Ady és persze Petőfi; kétszer is József Attila és Tóth Árpád setét versei; Csokonai, Radnóti, Illyés és Weöres" az árgyelán Erdélyi anyám balladás táncával Sinka; *


Pilinszky nekem írt Requiemje: élnek és égnek, itt, szívemben. Önmagam becsapva hozom hazám ide, Nem én megyek: Ifjúságom vétkeire bocsánat van, de nincs mentség.

116

MIRTSE ÁGNES Hangyavitéz * ki születik meg újra meg benned vadásznak-e fiaid csodaszarvasra leányt rabolva jársz-e tündérhonba lópaták dübörögnek feletted selyemmezőre mikor hol érnek származékaiknak lesz-e nevük ? mitől nő szárny ki bordádból repülni szállni egyre nyugatabbra mi ragad el tipor le dob vissza vértörvényeket széttörve magadon túl múltad hamujából fel-fellobogva meddig kélsz phőnixként új távoli útra ? jövendő mákonyát kimerítve előre mákszem-igazság sorsod jutalma s te kis hős magyar hangyavitéz nekivágsz a földnek szél-négy-tájékának nincs ami tartson összetartson fogjon szerteszóródsz lősz-homok csilláma széthullik szívedben az szó mielőtt élne kileheléd

*


HATÁR GYŐZŐ Elem tér köténye * egymás mellé rakva sok-sok Tér Elem: Elem Tér a Tér egyszerű elemi esete Good Heavens ! Woman - szólt szakállán keresztül a Térvégtelen, Térgörbénének és Elem Tér hasára mutatott: – félreáll a köténye. Hogy történhetett? A Kazáni Szent Szűzre, magam sem tudom, hogy történhetett vetette viszsza amaz. – Egy óvatlan pillanat, annyi nem sok: a véletlen kedvezett a körülmények találkozásának. Egy cikkanással keresztülszáguldott rajta telement csillagokkal. De ki meri megkérdezni, ha olyan kedvében van, a legméltóságosabb Fény Sebességet? (álom: 1981. 6. 20.) Szinkron * hát mit is csinálnak a jó magyarok? - kérdezitek. Hát mit is csinálnak: gyászolgatnak-ünnepelgetnek (hogy mi is gyakoroljuk velük a gyakorító igéket) elgyászolják az éppen soros Nagy Elhalálozottat; ünneplik a hajdanvaló Nagy Elhaltak halálának évfordulóját. Azután ballagdogálnak egy sort és még ki se jöttek onnan, ahova bementek – megint elgyászolják valamelyik Tragikus Végű egy-igaz-emberüket, aki gyaníthatólag zseni volt és berágta a magyar élet őrlőfoga – és újfent megünneplik valamelyik Szörnyűrégen Született Hazájuk-Fiának a születése évfordulóját, a hetvenöt-száz-százhuszonöt-százötven, két, három ... négy-ötszázadikát kinek-kinek, mikor hogy. Ebben a szünet nélkül tartó, irtózatos elgyászolási-felmagasztalási kampányban-és jubilálási viszketegben íme szerény indítványunk. Egyszer már lepnék meg a világot azzal, hogy kollektív látnokiságuk egy jól időzített rohamában, megünneplik éppen soros nagyzsenijük megszületését, szinkronban, harsona riogással, huszonegy tarack díszágyú lövésével tudtul adva a Hazának éppen abban a pillanatban, amikor – oáá! oáá! inter urina setfaeces – a kedves édesmamájából a világra következik * *


118

Gyomorégés * – Ha Úgy kívánja a Nemzet és a Haza, hogy azzal a három kiló ekrazittal a hasadban felrobbantsalak, akkor megkövetlek, kedves bátyám s utólag, imáimban majd még bocsánatért is felfolyamodom hozzád, amikor már nem leszel. De az áldóját, tisztesség ne essék szólván, habozás nélkül felrobbantalak, fel én. Mert így követeli a Nemzet és a Haza. A rokonszenves, szemüveges fiatal irodalmár és főbarát kijelentésének hallatára megindul a sovinizmus teológiájának szőrszálhasogatása körülöttem. Nekiszilajodnak, zsinatolnak. Helyeslés, helyesbítés-nemesbítés, pótlás-toldás-kiigazítás; szónokias magasabbtekintések: csupa Hazadolgában, országjárásban megkeményedett, homlokbarázdás, acélos arcél. Innen is, onnan is, egy-egy hasogatnivaló szőrszál előemelése – kiglancoválása-pucoválása, sütővason – bodorítása; szőrmók-portalanítás; vetélkedés a hőségben a Nemzet és a Haza iránt, egymás nemes túllicitálása (én is! én is! fel én: felrobbantanálak, kedves bátyám!) egyesek a hatást lesik rajtam, a felajánlott soviniszta teológia csillangó csudabogarasságai így, fürtje-mentén-hasítva hogy mi hatást tesznek rám; mások meg noszogatnak-szólongatnak – no! no! halljunk szót! –, hogy ne csak a millióm előérzeteimet számlálgassam abban az öregesen széjjellógó aggastyán bendőmben, hogy hányfelé hány ripityára robbannék szét, ha majd már időzítve robbannom kell; hanem még utoljára, ebben a várakozásteli vad zsivajban, mutatkozzam az alkalomhoz méltónak, s hogy magasztalnám érte és ölelném keblemre merénylőmet - no! no! halljunk szót! én meg csak: üldögéltem öregesen szétlottyadva a középen, három kiló ekrazit gyomorégésével a hasamban, amennyivel megétettek. És nyomottan hallgattam (álom: 1982. 3. 15.) Kobakház eleinte csak magamnak építettem titokban, a sötétség leple alatt, napfogyatkozáskor. De így is híre ment, hogy van itt egy építő. Egyre-másra jöttek hozzám, bekecsesek-kucsmások: építtetők vónánk. Nekik is építettem egyet-egyet: kalabászért, szalannáért. ]öttek :ködmönösök, csuhások, pantallósok. Vonakodva - de megtettem; emennek-amannak. Divatbajöttek a házaim olyasformán csináltam, pogácsaszaggató11al. *


Pogácsaházak voltak; és a belsőségben is: takaros-fényes pogácsás minden; a lakója is elpogácsosodott. Boldogan sürögtek-forogtak pogácsaszobáikban – frissensültes, pirospozsgás, fényes pogácsák a galuskaházak után (mert mondanom sem kell olyanokat is szaggattam) a nyúlós labirintusokat kedveltem. Aki beköltözött, első dolga volt: eltévedősdit játszani benne. Imádtam az eltévedős házaimat. A tükör-trükköket; álajtókatálablakokat; volt úgy, hogy trompe-l'aeil volt az egész szoba ( a vendég, ha belecseppent, nem vette többé bizonyosra igazándi létezését), olyik új tulajdonos pedig a megszólalásig ajtóra emlékeztető falnak nekirohant és összetörte magát – csudálatos a házam – zokogta gyönyörűségében; és ha kitalált a labirintusból, elmondta a szomszédjának s egy utógondolattal szörnyethalt. Építő hírem egyre nőtt, már nem győztem se szaggatóval, se tésztával. Magyaros atillában, sujtásos díszdolmányban – urak; overállban – hölgyek. Jöttek az előkelőségek. Barlangot rendeltek, pávafarkboltozatot, bejárható kandallót, gótikus sztalaktábéliumot az ALMANACHBÓL. Megkapták a remetelakot befalazva tengődtek azontúl rekluzóriumaimban, bástyák alá vermelve: egy-egy úri patkánylyuk kinek-kinek. Az újszerűségtől hüledezve (hogy semmi sínes a kezük ügyében, de még szolga se, hogy kiszolgálja őket) – még! még! – sivalkodtak építs nekünk! ... Nos, ha eddig türtőztette magát az Óriás Országos Vezető - immár nem tudta megállni: - házat akarok tőled – mondta – sziklaházat, sziklából, a sziklában. A többit rádbízom én meg, hogy így rámbízta, a legmagasabb, a legmeredekebb sziklákat kerestem ki az Annapurna hátán; sziklameredélyt a hóhatár fölött, mely oly túlontúl függőíleges, hogy visszaborul s nem áll meg rajta a hó. Engesztelhetetlen északi zúgással alapoztam s az alapozáson milliméter nem sok, annyi se: fösvénynek, fösvényül, véknyasan. Szétkentem a házát, mint az írósvajat. Rögvest odafagyott s aki beleköltözött, maga is, sápadt írósvaj-foltokban kapaszkodott a visszalógó sziklán; és aláfele meredve, váltig a mélység, a szűnhetetlen – a zuhantató mélység veszedelmének ijedelmében élt az Annapurna hátán. Konzolos-kinyúlva – így élt kocsonyájában az Óriás Országos Vezető is: – soha ne távozz az oldalam mellől – mondta. Már nem tudott többé nélkülem meglenni, mozdulni se; ha csuklott én csuklattam, ha büffent, én büffentettem; cigányútra ment, csépeltempüföltern, mint hű cselédje: lépést se – tapodtat se ment nélkülem. ,,Te vagy a házam” – mondta a szeme némán; és rámcsüggeszkedve, könnybelábadt. Már én rendeztem színházi székletét-vizeletét (ha nem vagyok ott, maga alá ereszti) és tapsikolva elébeörült a produkciónak úgy 120

kellett szöknöm tőle, megugornom. Tanuljon meg, a saját házában, a saját lábán, a saját életét élni. Utána már csak a tetraédereimmel foglalkoztam; aki tetraéder-házaimba beleköltözött, az maga is azzá változott, mert hát nem édes-kedves tetraédereskedve nyomakodik át az ajtómon, ha nem illik bele kristályos hasadásfelületekben gondolkozott és csak bizonyos szögben élt - a szögelfordulás elhomályosította: ha kifordul belőle, kioltja tudatát. Gyönyörűnek találták a tetraéder-házak kényelmetlenségeit. Tudtam, ahányan meghaltak bennük szögeltúlfordulók, én gyilkoltam rakásra valamennyit; nem fedezték fel az összefüggést a tetraéderházlakók gyors halála és a gyanútlan szögelfordulás között mi jöhet még? tudós találgatások, diavetítéssel, folyamatos madárcsicsergés a lábam betáplálták komputerekbe, hogy hátha kijön a kezem; elő kandikáló kezemből visszakövetkeztettek elmeműködésemre: mi jöhet még? a melódikus ház? hogy aki beköltözik, csalogánnyá csendül? a holdudvarház? a fényház? az elemház, az álomház? a kútház, a gémház - egymáson átbillenő szobákkal? a szobátlan kupolaház? a szelepház, amelynek minden szobaszelepe kelepel? a háztelepszelep? a szolenoid-ház? a szeléncellával körbegörgetett görházprojekció? az androginomediális házinterszekció? a házbáb? a Házbúb? a házgammasugárzás - kilakoltathatatlanul-beköltözhetetlenül? A ki-behajlogatható, abszolút hajléktalanított antihajlék? a neszenektek, poliuretán duraluminiumból? Mi jöhet még? valami leküzdhetetlen halászhatnék-gyűjtögethetnék vett rajtam erőt. Elvonultam a matabele csutakfalvakon túlra, hogy a bennszülött horda esti kísértethajtó riogása se1n hatolt el hozzám. Elvonultam, hogy magamban legyek és építhessek: csak Úgy, magamban, egy magamnakvalót egy felfedező így írta le a vidéket: ,,oázis hegyén-hátán” lucernaszaletli-philagormány, szobakapukobak, az volt csak a szép egyeniparkodás szopagabugopak - a kobakház. Magamnak; s hogyan? szalmás-trágyás vályogot vetettem, napon megsütöttem. Sárral ragasztottam, sással tapasztottam; fonatos szalmával fedtem, kontyát is akasztottam. Falába ablakokat - ablakba képemet tettem. Elől lett neki ki-be járásom, hátul lett neki kemencesuton hajnalvárásom. Alighogy kiszáradott, beleköltöztem. Körbejárkálom, pelyvával döngölöm. Ajánlgatom a sárpadlómat; sárputrimon sártábla KOBAKHÁZ ELADÓ faeresze félfarcsakos, hátulja előre hallgat, minden. Azóta nyugságom van. Felém se bagóznak, messze elkerülnek, akár a leprást aki a gondolkozókájába belesavanyodott: rosszabb az annál valakinek, mégegyszer, hogy eszébe jutna velem építtetni? Nincs olyan (álom: 1982. 4. 7.) 121

TÓTH-KURUCZ MÁRIA Méhecskék * BOGYÓMÁRTÁS Bodzabogyó mártástól volt a pendelyünk kék. Üstben főztük. Most már csak egy kanálnyi emlék. ÁLDOZAT Úgy szúrtak le alattomban, bordám között itt a kés: Ennyit bizony nem ért meg ez a szeretkezés. FÁBÓL VASKARIKA A távolság nem messzeség, a messzeség nem távol; a távolságot érezed, a messze csak határol. RABSZOLGA Szabad. A lábán nem visel csörömpölő láncot; Lelkén hordja a horzsolást minden megalázott. FAGYÖNGY A fán él, a törzsre tapadva de hozzá nincs köze, fehéren, izzón világít rettentő közönye. KOEGZISZTENCIA Közöttük- tudom a kötőanyag nem a szeretet; *


122

itt csak a piszkos kéz mossa a még piszkosabb kezet. IRIGYSÉG Béna nagyanyám szeméből sütött sárga fénnyel, valahányszor holtakról beszéltem szegénnyel. ANYÁM Kiscsibék futottak utána, szakajtóból hintett kölesmagot, árvacsalánt kevert a kacsáknak, s holdvilágnál fejtett tarkababot. APÁM Lovat erelt, pártoskodott, kupec volt teste-lelke, basa-paraszt, s a menyecskét holtáig szerette. KURUCZ FERENC Kisgazdapárt listáján futó örök jelölt; Dachau, lám nem jelölt, csak „listán kívül" megölt. RAJZÁS Arany tobozként ring a raj, s mint kék burát, az ég rájuk borítja villanó, átlátszó üvegét. MUNÍCIÓ Van már Afrikában fegyver éppen elég; én most már tank helyett pár Schweitzert küldenék. 123

MR. K. Miért, hogy minden mészáros mosolygós, kedélyes, mikor párnás két kezük bocinyaktól véres? ,,INRI” Amit írtam, megírtam, a kezemet se mosom, /cinek hangom nem tetszik, ne hallgassa dalom.

124

HORVÁTH ELEMÉR Kivégzés * Nézd nekem minden forradalom szívügyem mióta az enyémet egyszer fiatalon elvesztettem talán az ifjúságom őriztem talán a vakmerő reményt hogy másként lesz de most már késő van s egyetlen Ősz hajszálad fontosabb mint minden mozgalom mártírjai Tegnap 1983. június 18-án a perzsa forradalom halálraítélt s kivégzett három gyereklányt Pontosan annyi idősek voltak mint te mikor először megcsókoltál

*


TŰZ TAMÁS A jósnő * A jósnő is fehér volt, mint az esőmosta mészkő. Körmén hóhértekintet villant. Szemén a fénytörés újabb földregést jelzett. Előkotortam agyam fiókjaiból a kételyt: Csak nem mondod komolyan? Már-már kétségbeestem, amikor megszállt a nyugalom. Mi árthat nekem? A spirituszégő si;ta lángja ide-oda hajladozott a homályban. Meg-megvonaglott, mintha ingadozna két hatalom között, mintha már hinne és mégse hinne, mintha áldana vagy csak átkozódna, fényt osztana vagy csak altató sejtetést. Gyanú csírázott a gerendák közén, ködös ígéretek füstfelhője úszott, kint egy vészmadár sikoltozott a fák közt, epidemikus reménytelenség ült a falvakra, városokra, a bicsérdista kolbászba harapott s a főszolgabíró bratyizott a summásokkal. Amikor láttam, épp megosztoztak a liptói túrán és a hagymán. Egy szép szál legény, a hajdani amorózó, ott csellengett a kút körül, fiatal vadra várván. A kerthelyiségben ültem elborultan rövidéletű terveim s javarészt pórnép között (időnkint gurultak a nevetéstől, hogy miért, nem tudom). Behálózott a holdfény és a szúnyogok hada. Kikémleltem a rettenetes égre. Elkerülhetetlennek látszott minden, amit a jósnő mondott. Nemezpapucsban jött a végzet.

*


126

MOÓR ALBERT A világ * csak kulissza lehet lényegtelen esetleges keret középen trónól az egyén üvölti: minden az enyém Erdőben picinyke faház benne a fakír tanyáz meditál reggel és este útjában van a teste A fakír megszűnni akar jógázik s lábujjat vakar az egyén meg élni szeret örökké élni de minek Ma * Ma negyvenéves lettem s még sose értek tetten ,,Az okos visszaretten"? Majd bolondgombát ettem * *


TŰZ TAMÁS Ma már * Átgondolom mégegyszer s százszor újra mielőtt még a véső visszahőköl kibontom álmomat a tiszta kőből mielőtt még a szélvész messze fújja tanúm lehetne sok kis szürke söntés hol párbajt vívtam eszméim hadával sóhajtoztam a rámsötétlő árnnyal kellene már egy salamoni döntés el kell ismernem ez bizony már rég volt mikor kedvem még frissen bugyborékolt s elébe vágott vad kétségeimnek ma már elringat az idegen fészek nappal és holddal egyvonalba lépek s fáradt szemem már rajtuk túltekintget Mit csináljak * engedély nélkül gyakran emlegetik mentem a vadonba ettem az almát engedély nélkül gyakran rámszólnak ne tedd ezt okosabb volna ne tedd te zabolátlan te vad röviden szólva csőszködnek fölöttem merem állítani elég bajom van velük rigolyáim nyesegetik hátráljak hajbókoljak halandzsázzam szőrmentén bánjak velük gúnyoljam őket fejjem * *


128

mit csináljak hogy nyakamat ki ne tekerjék egyszer engedéllyel vagy engedély nélkül

129

HAUTZINGER ANDRÁS Keresztelő Szent János* Tudtam, eljön a nap, mikor a szomjas föld magasba tartott fáklyával üdvözli fiát. Parázsló életem dicsősége, fegyvertelen testem ereje, hogy kezemmel érinthettem a szögeknek szánt embert. Kéznyújtásnyira: árva sivatag. Még közelebb: szelíd halál. S akár földalatti éjszaka, arcomba zuhan a kihült táj. A megkarcolt égbolton rezgő fények. Tüzes, villámló lelkek siklanak, mint elhagyott, tengerek mélyének szánt hajók. Vérző holnapok súlyával mondom: követem az igét még akkor is, ha fejemet tálcán viszik egy bársonyos éj ünnepén. Pilátus monológja * Lassan virrad. Az éj fel-felcsapja homlokát. Agyamban metsző fények, kihunyt lobogás. Kezem: kiszáradt anyaföld. Szemem: vakító tó. Kopár éjszaka volt. És még kopárabb nappalt hoznak a hajnalok.

*


130

Szólj Vergilius: ,,Íme betelt az idő, amelyet Cúmea dala jósolt: Újraszületve az évszázak roppant sora tárul. Eljön a Szűz ismét, már jön Sáturnus uralma, Már a magasságból küld új ivadékot a mennybolt.” Dalod, mint napkorong, oly lágy és igaz Szavad: testembe mártott késői áldozat. Dajkám mellében ragyogtak Így a földi csillagok. Éneked erejével hitted, nincs messze, míg egy asszony fölmutatja az öléből kibomló galaktikát. S Íme, itt a perc! Mint virrasztó égitest, előttem áll az ember. Tudom, semmit nem vétett. Bűne annyi, hogy jót akart. Mégis, üveges a szám, erőm megfogyott. S ahogy elnézem, akár fiam lehetne. Bár volna római katona, szónok, vagy költő. Földműves, vagy kereskedő. Mit bánom én! Csak ne állna így előttem! Szemében apadnak az éjszakák. Magányos teste már tárva, kész befogadni a halált. Messziről gyilkos férgek pusztító zenéje. Szólj Vergilius: Miért ítélhet el ember embert?

131

CSATAI VARGA LÁSZLÓ Őszi sirámok * alighogy élünk őszi gyom tapos a csorda fáj nagyon paták dobognak dér a por mit bánja egy is csak tipor dara pattog szitál a köd égő csonkokat csíp a bököd s a föld a tépett föld dagad védvén a szétgyúrt magvakat így élünk védve-védtelen barommal küzdve szüntelen füvek vagyunk s bár élni jó halottunk most is millió Sakk * fáradt fejem fölemelem éjfélt zenél az óra a torna tart ki ellenem ha győzök virradóra bástyám a tábla tengelyén parasztom hull a mélybe mégis királyom lelke én ma hiszek a fehérbe ha van paraszt ha nincs paraszt a nő hatalma vélem akit a hűség ittmaraszt * *


132

s parancsával a vérem kihez a szívem felkiált királynő védd meg a királyt Kórus Athénban* Olümp felől a bástya porba hullt s betört a Tél a tört kapun s viharja egekre trombitálta holt a Múlt s föléje állt s megesküdött az alja amint előtte ott feküdt a Nyár hogy ő egész a csontokig kimarja s fogát dühögve fenni kezdte már halált csiszolt az ölnyi jégcsapokba fehér halált kivel karöltve jár bizony nem is került időbe sokba ezer füvecske szíve reszketett fagyos szelek verődtek osztagokba tiporni össze minden életet ezer madár repült a szürke égen napért sikoltva dalt keserveset s hanyatt terült a táj virágmezében s tarka rét derűje mind kihunyt fejét a sok virág lehajtva szépen amint a szél söpörte rá a gúnyt a szél a szél röhögve és kajánul hogy jön nagy álom ím örök a Nyárról

133

CSIKY ÁGNES MÁRIA Asztronómia * Mióta kiderült hogy a csillagok nem esztétikai érzékünket szolgálandó kristálykupolaboltozatra kalapált cakkos dísztárgyak a kristálykupolaboltozat elveszítette boltozatosságát amit eredetileg róla lestek el az első boltívépítők – Ha csillagomnak nevezel gomolygó gázmasszának kihült törmeléktömegnek gömbkiterjedésű hepehupás szervetlen anyagnak nevezel – Hepehupáid közt botorkáltam bevertem a térdem gázgőzödben eltévedtem összeégtem törmelékeid egybetartani igyekeztem miért ne nevezhetnélek csillagomnak? – Álmomban gonoszok a csillagok – Álmomban néha jó vagy A holdban hevesen csalódtunk költők és kompjúteres futurológusok egyaránt se Szent Dávid hegedűje se nagybani átköltözésre alkalmas terep egyedül a magyar nyelv bizonyult csalhatatlannak a hold( t )ban – Tudták ám a kelták mit csinálnak mikor sírkövet állítottak Stonehengenél az idő mérésére – Én téged tettelek meg asztronómiámnak *


134

csillagom-galambom időtlen ragyogjon boldogtalanságunk ikerfénye

135

HORVÁTH ELEMÉR Országút idő rozmaring * 20 év a Fűszálak nyelvén asszony munka kenyér s a biztonság nyugodt lélegzete Civis romanus sum Nemegyszer megkérdezték tőlem emberek hogy miért írok magyarul nem azt hogy miért magyar verseket azt nem tudhatják azt én sem tudom az az etruszk mosoly az inka bíbor homloka az etelközi rozmaring elviselik türelmesen noha nélküle talán egyszerűbb „Look at yourself te már amerikai vagy egy csöpp exotikum de nem túl tragikus egy nocturne Nohantban egy volterrai fölirat esetleg lefordítjuk majd welcome home you wretched" Szegény Brecht * Szegény Brecht hazament s amikor S 3-ban a Sztálin-allén a proletár tankok a tüntetés keserűn megkérdezte hogy ,,Nem lenne egyszerűbb eltörölni a népet?” És azontúl bőröndje útrakészen állt Szeptember végén utazom haza *

Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 4. számában. * . Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 4. számában. 136

ilyenkor még nyílnak a kertben az őszi virágok s valószínűleg minden erőmre szükségem lesz hogy emlékezzek Sorok a beteg Demeternek * A világ minden nyelvén beszéltünk de nem értettük egymást ennek ellenére mondtuk a magunkét Mi voltunk az elvetemült fülemüle akinek nincs füle és nosztalgikus visszhangja mellette elmegyen ennek ellenére mondtuk a magunkét És a magunkét úgy mondtuk ahogy levágott fejek kórusa dalol a menádok elé fortissimo én vagyok a templom örökzöld tüköre én vagyok az édes feleselés amelytől megindul a kő én vagyok a saruk jövetele amelytől futásnak ered flóra és fauna Sotto voce naponta mindez elbocsáttatott mellébeszél és belehall ennek ellenére mondtuk a magunkét légy szíves te nyűves

*

. Megjelent az Új Látóhatár 1983. évfolyam 4. számában. 137

SARLAY MÁRTON Széthulló világ* Hasad az atom lét és tudat hasad ám hasad-e hajnal Világegyetem összeszedegetem tört darabjaidat Táguló tudat* Egyedüllét. Nem magányosság. Hallgatás. Nem elnémúlás Táguló tudat horizontján felsejlik az Oszthatatlan Szerelmes versek * Megérintelek és letépem álarcod ha úgy akarod Pillérem vagy. Ha a kétely kidönt énem hídja leszakad Hasztalan fohászkodás * Miért tűnt le az a kor melyben még Isten *


138

őrizte álmunk Orgonakorál. A Te zenéd Istenem siratom hitem Fénypercek * Fényévben számolsz feledve a fénypercet fénypillanatot Múló éveim napcellái gyűjtik a jövő melegét Testamentum és epitáfium Végrendelkezem: gyarapítsa tetemem a föld humuszát Itt jártam. Hangom szelekre, lábam nyomát homokra hagytam Évszakok * A tavaszi nap megsimogat. Valami örömet ígér Nyár van. Valahol túl tengernyi betonon egy búzatábla Ősz. ódon angol * *


rézkarcok kihalt parkok álomképei Sárban henteregsz szűz havakról álmodó tisztátalan tél Mediterrán pillanatok * Egy halászcsónak. Színek ünnepét üli a lenyugvó nap Megpihenek én ott ahol tenger és ég kékje összeér Tájak zenéje * (Kaii Higasijama japán festőnek) Színeid szavát hallgatom szememmel a halk szimfóniát Fákba költözött lelked szép nyugalmáról mesél ecseted • Mind egyek vagyunk mi hegyek völgyek erdők fák és emberek Erőt adtál mert (titokban) hiszem én is a Harmóniát * *


140

R. TÓTH IMRE Rázós dolgok * Borbándi Gyulának 1. Eltűntek immár a szavak, a lenyeltek, az elhallgatottak. Feneketlen kútba húlltak s a csobbanást habzsolta nyálas holdsugár. Némította barna éj a torkokra forrt, el se gondolt rázós fogalmak ezerszer tiltott és megvétózott hadát. Borbándi Gyulának Temette őket nyíltan és titokban cinkos öncenzúra, kollektív szorgalom Ki nincs ellenünk az mind velünk van. Ha teljes az ország csöndje nagyobb lesz a dotált baksis, pláne, ha sínen a hatalom. Eddig minden jól ment. Mész se kellett. Elporladt mind a hús, a hős, a csont. Barna éjnek mély az árka. Nem gond, ha hulladék emésztőkben nő kormos tollú szárnya az ezerszámra elkapart messiásnak. 2. Cuppanós dugódani káderezett kállai kettőst tanít hajnalig. Fusiba maszek az utolsó farsangoló . Kipántlikázott diaszpóra annabálakon egyre fújja az álelúca popányét és eburafakót.

*


3. Csak még egy hallgatás. Csak még egy kurjantás. Csak egyetlenegy még!? És mindnyájan odatartozunk.

142

KERTÉSZ OLGA Különös zenekar * A karmester pálcája vezénylés közben elveszett. Pedig a kezdet kezdetén erre építettem életem. Rivaldafény előtt állni karmester pálcáját vigyázni ebben volt hitem. Összhangzattant tanú/ni vágytam, hogy összhangban éljek magammal és mással megfoghassam Isten, gyermekem, barátom kezét. De hullámokra szálltam, hol viharos tenger tombolt mélységét megismerhettem feneketlenségét felfedezhettem. Itt pillantottam meg a pálcát a hullámsírban. Dirigálta a szétzilált hét hangjegyet de a durnak és mollnak lágy finomságát irányítani nem tudták, túlharsogták a tomboló szelek az egészek a nyolcadok tizenhatodok harminckettedekbe fúltak, szonáták prelűdök rapszódiák benne meghiúsultak a zongorán is a fekete *


fehér billentyűk egymástól megrémültek s várták, hogy a víz, egyszinűvé mossa össze őket, a hegedűk húrjait még a kulcsok tartják, de szálait bontogatja már a rémület s nincs sehol sima felület, a hárfa lágy futamjait réztányér csapkodja egymáshoz csengve, s a kürt takarodó hangját az orkán eltemette, a nagybőgő jóllakottságtól fel-fel böfög körülötte a halak elhalnak, a trombita szájából osztogat parancsot azoknak, akik megmaradtak. A hét hangjegy itt vergődik az óceán tajtékzó habjai sodrában, s a szétszéledt zenekart egy fantom pálcája dirigálja.

144


145

HORVÁTH ELEMÉR Amnézia * A családja Auschwitzban maradt végleg és még vagy 800 helybeli ő túlélte és hazament Trierbe és kinyitotta cipőüzletét ami történt ,,die Trierer waren es doch nicht!" Trierben szeretik Triernek nincsen emlékezete Trier szeplőtelen jelen Marx Károly szülővárosa és Klaus Barbie-é Trier a Moselen Trier a térképen Trier

*


146

MIRTSE ÁGNES dal (7) * lakhatnék szívedben lennék vadrózsafa kertedben ha laknék kinyílnék szívedben öröm-pillantásod végig simít rajtam öröm-pillantásom szemedben felragyog felkélő Napkirály sugara elragad ezüsthíd a tavon álom-túlra vezet

*


KESZEI ISTVÁN Mérhetetlenül * Csak az orvosságot adagolod: de mérhetetlenül mérd szét a szépséget, szabadságot, szeretetet, képzeletet, kegyelmet! Kettős műveltség * Az idő és szenvedés megművelte az arcom, ez az én kettős műveltségem. Félhomályban * Félhomályban tapogatózom a fény, a kegyelem után. Átváltoztatás * Én nem papoltam, én nem prédikáltam. Mégis vérem izzó gyertyái előtt bemutatom a mindennapos áldozatot: a betűk színe alatt ( mint pap a kenyér és bor színe alatt) az átlényegülést, az átváltoztatást. Most vér patakzik Némuljanak el a dörgő fegyverek! Aranyzuhatag zuhogjon és csend csobogjon a vérző, fájó föld felett. Tollam a messzeségbe kémlel, hogy a véges papíron kifürkéssze s tetten érje a végtelen távlatokat. Ez az én egyetlen kémtevékenységem. *


148

Életem gordiusi csomóját kicsomózza kibogozza a halál. Minden pillanatban megőrizni az első pillanat emlékét. Minden pillanatban megünnepelni az első pillanatot. Szomorúságom ne fertőzzön meg senkit; Ragyogjon fölöttetek és bennetek a remény szivárványa. Egy tovatűnő pillanatban is több tonna szenvedés lehet. Könnyed pillangók szállnak és köröznek a rám zuhanó súly felett. Családfa * Anyám az anyag, apám a szellem, szépapám a szépség, ősapám az Isten. Szabadgondolkodó vagyok! Szabadon választottam az Istent. Manccsá zülött remegő kezemmel is megírnám a teremtő emberi kéz több millió éves történetét. Isten véste lábnyomát a porba; porladozó, porban vájkáló lények, míg éltek erre emlékezzetek!

*


Árnyék * Én Isten árnyékában éltem: sűrű volt minden és setét, de így leltem a sejtelemre: a sötét Isten volt a lét. Emlékeim között tátongó szakadékok. Hány millió pillanatom zuhant oda? A szakadék peremén apám, anyám: ők nem zuhanhatnak oda soha!

*


150

THINSZ GÉZA Zuhanás a közben * Beléptem a szobába, hogy megnézzem, élek-e még? Szemgolyóm mozgása elárulta: álmodom. Tetten értem magamat zuhanás közben. Halálom előtti pillanatban kiderült: Ha most visszájára fordítanám az idő menetét, megmenekülnék. De milyen áron? Manipulációm befolyásolná az egész világot. Tehát a megoldásnak van egy gyakorlati és egy erkölcsi része: Életem - magamnak és másoknak mennyit ér? A világ vállat vont - én fölébredtem. Közhelyeimből * – Mások nélkül nem volna valós képed magadról ( első közhely). – Az élet egy koktélparti, ahol mindenki saját magát árusítja, több-kevesebb sikerrel, a nyüzsgésben akadnak jó és rossz találkozások, a játékszabályokhoz tartozik mind a kettő persze a harmadik is, a tömény közöny (második közhely). – Minden emberi kapcsolat alapja a félreértés (harmadik közhely). Feltételes múlt * Ha-ha Ha Ferenc Ferdinánd sofőrje nem téveszti el az utat Szarajevóban, – mondják – Princip, a diák, sem húzza elő fegyverét. Nincs világháború, orosz forradalom, Lenin Svájcban marad mint rokkant sakkozó, Hitler a német szociáldemokraták menhelyén fejezi be életét. A véletlenek összjátéka félelmetes – mondják. Egyszer azért föl kellene dolgozni azt is, amit elkerültünk, az elmaradt világrengéseket, atombombákat, az évszázadokig süvítő, végül is egyszerű *


151

pisztolygolyókat. Ha akkor nem alszik el ... Ha akkor mégis belép az ajtón ... Ha nem fordul be egy másik utcába ... Feltételes múlt. Ha-ha. A változatok végestelen száma talán egyidőben létezik. Somolyog a Főszerkesztő, tudja nincs igazam. Avagy mégsem?

152

MAJOR-ZALA LAJOS Öröktelenségek Hipokrízis * Reménytelen halott nincs csak reménytvesztett hozzátartozók Örök * Téboly amely a munka perceinek rácsazatán túlvilágít az eredeti bűn bumerángja Megismételhetetlen * A halál a szavak próbája vallatása a szeretetnek Ami fáj * Nem a halálom fáj hanem hogy a halálban meghalsz bennem te kislány te kisfiú *


153

Vigasz * A bölcső büntetése a koporsó másképpen a koporsó a bölcső reménye Pazarlás * Sokan arra pazarolják idejük nagy részét mi lesz utána s közben felejtik a mát a komor törvényt az isteni haragot: az életet élni kell Isten mankói * Annyi kiút ábrándos mellékösvény sehol nincs a halálból mint az ember agyában végtelenbe vezető zsákutcák

*


154

Elgondolkoztató * Ha az emberiség idejének felét az élet minőségére fordítaná tényleg fájdalmas lenne meghalni Kegyelem* Nincs emberibb mint tudni hogy a Halál pont szörnyű agy kegyelmes agy mely a Pontot kitalálta Lehetőség * Az ember elviselhetőségének egyetlen lehetősége talán megbocsájtás is: halandósága Az egyetlen enyém* Örökké leszek: a halálom örök ha volt Életem ...

*


155

Testamentum* Sziszifuszi büntetés örökké falak mögött antológiákban irodalomtörténetekben szorongani oromra megvigasztal: az antológiák mulandók mint Goethe úr is a falakkal Ki mer? * Kitudja ki mer emlékezni a születés előtti állapot folytatására? Könyörgés * Csókos giliszták agy-csipegető férgek: szavak a nyelvemen (mivé tettünk bennetek!) nagyon ne bántsatok megbocsájtsatok

*


156

A túlon túli túl * A költő ereje a nyelv hatalma? inkább talán a szavak űrje: a túlon túli túl Költészet * Emléktelen mint halálban a csend Varázs * A fehér bot kopogása a költők szívverése a fehér bot iránymutatása a költők büszkesége a fehér bot nekik világít ha mérik a szavak mélyét: a tehetetlen sír

*


157

Objektív vagy szubjektív * Jelek vagy nem jelek művészet vagy nem művészet mi ez mi az? - időtlen-e az idő? Lényegtelen a tett marad mindig tett Ember * Sírásó kezében kapa asztaloséban a bölcső gyaluja hantok forgácsok a cselekedet hulladéka Abbamaradt tavasz * Szétriadt bárányfelhők megkövült gomba-szelídség Modern * A temetők termelnek

*


158

Modernebb * A temetők túlóráznak Legmodernebb * Nincs szükség többé Túlórázásra megálltak az órák Poézis * Üzleti forgalom Umsatz chiffre d' affaires kérgek megdermedt álmokon kihűlő fülekben arany-hanglemez Homo sapiens * Betűk csíráznak nem a homlok a hazugság atom-barázdáiban Gutenberg * Izzó rostok papírlap tükrében arctalan pernyék

*


159

szelek rekviemje: a fák fehéren sírnak Örökség * Felhőkarcoló-barlangokból pimaszul hahota kacaj a csend komputer-zsivalya csitt századunk termeli jövő századunk bumerángjait Tülekedés * Szem a célkereszten kereszt a cél sírkereszt Poéták vagyunk * Mennyi poéta mindenki poéta ki valaha szoknya alá nézett mikrofonba makogott Cél * Termeljük túl magunkat megüdvözülünk a pszichiáterek zsebére *


160

Modern filozófia* Nincs lét csak jólét Alkotás * Silány megkapaszkodása az életnek költenek a költők életük ellen hogy túléljenek Békétlen kérődzés * Béke vagy szabadság? a világ legbutább kérdése válasz a vágóhídon ... Menthetetlen * Menthetetlen a költészet megmentése menthetetlen az ember mentsége Hamarosan * Az utolsó vers az utolsó költő az utolsó előtti ... az első . , . ember *


161

Magyarul idegenül * ,,találkoztunk és még se láttuk egymást" Csoóri Sándornak Megbomlott kódőrületben jeleznek a szavak a túloldalra és onnan vissza begyűrűzik az értelem üres körökké áthullámzások egymást metsző és taszító karikái: énrianásban köntörfalazás mellébeszélés a megszépítő soha-nem-volt a megemészthetetlen soha-nem-lesz a nem lehet bírhatósága múlt jelenében kilúgozott jelentések lavinái zuhognak védtelen szavainkra: a történelem vakolata nyelvünk agyonterhelve a szkizofrén ügyeskedők lesállásaiból: licitáló dobok pörögnek idegeinkben agyunkban létünkön kiárusítva közérzetünk önismeretünk idegen kalmároknak: ott is a legkevesebbet ígérőknek békénk szorongás: meghunyászkodó nyugalom atombombák ígéretében biztosítók szorgoskodása díszes hurok feszül szavaink sípoló gégéire kötőszavak gondolat- és zárójelek szorítása nyelvünk kapkodó lélegzetvételeiben öntilalom magyarázkodás a szavak mögötti szavak egészségéről összemosódása a van-nak a lenné-vel: hogy ki vagyunk? megnyomorított jelentések lavinái zuhognak bérbeadott szavainkra: a történelem hordaléka kérkedés a túloldalra: a boldogulás mindenáron Kelet és Nyugat embertelen kapzsisága az Ember ellen létünk gyermekeink tekintetének kiárusításában *


162

a Semmi verejtékének összegezése: siker sikerre az egyetlen elérhető úton: vakon önserkentésben jóéjszakának altatók madárfütty helyett izgatószer napjainkon naphályog a rátarti káprázat teljesítmények lázgrafikái jelzik a sebes célt tízezres sírkövek százezres kripták státusszimbólumok sallangos börtönkerítései kiebrudált jelentések lavinái zuhognak felszabadított szavainkra: a történelem rácsai silány jelenért gőgös feladása a múltnak szégyene a jövőnek: igetorzók ádáz törvénye mellrángató magunkmutogatása tachikardiás igyekezetben: büszkék az elveszésre vetélésre külföldre szakadt és belföldre kényszerült hazánkfiai hazátlan többség a kisebbségben Ahasvérusként az otthontalan Minden-Harmadik s e minden-harmadikban a Veszendő-Kettő kelettől nyugatig délen át keletig bankokból pártházakból pribékek géppuskáinak jelentés-töltényei lövik halomra szótáraink érvét: évszázadok csűrbe-gyűjtését férgek hizlalására s mi elalélva egymást agyonnyomva testvér testvéren kidúvadt sunyi szemekkel tülekedünk a r c t a l a n a lármás ígéret földje felé nyugattól keletig északon át délig kényszerű jelentések lavinái zuhognak bérbevett szavainkra a történelem ítélete névtelenül nyelvtelenül a látás Bábel hazug tornya ámokfutók tökcsavarása lett 163

a lélek értelem a felfogásra átélésre magyarul beszélünk egymáshoz idegenül túllocsogjuk a nyelvet a nyelvet cifra temetők és ürülő bölcsők párbeszédét udvariasan félreállva lefogyunk a túlnépesedő Földgolyóról lovagias identitás-zavarban északtól délig keleten át nyugatig szavaink leértékelésében a szorongás lapul: a lélek feneketlen veszettsége s mi szóheréltek pszichiáterek várószobáiban és a bárpultoknál - alkoholversenyben az elsőségért- akarjuk megtanulni magunk újra-nemzését meddő ivarsejtekkel: lesve a nem-nem-soha igazságra és adós maradt szerencsére: a kiérdemelt új ezer évre temetünk keresztelőre hangolt hamis hegedűvel: hazát otthont álmokat gyereket érvet temeti nyelvünk szavaink létét: a cselekedetet

164

HORVÁTH ELEMÉR Téli reggel * Őrültség tisztára őrültség egyik kéz addig tördeli a másikat míg tövéig elfehérül a haj a frissen esett hóban polgárháború egy ezeréves falu ég harangkötél bocskor cséphadaró gyökerestül mint türelmes csipkebokor a vén világtalan de így most jobban énekel küszöbön lángoló gyerek lábát veti s hógolyóval telibe találja a jégcsapot amiben egész éjjel nőtt a csönd a csilingelés kékszemű Váratlan föltámadás * Megjósolt sáskáknak eljön az ideje Ujjad hegyére a halott kinyitja a szemét és énekelni kezd tetszik neki a mennyezet a homokóra a szélrózsa a jövő csak ne volna íly egyedül íly páratlanul harmadik személy de így is megbízhatóbb mint a képzelet estefelé a tenger beröpül a kulcslyukon s a tajték amely elnyeli a fényt egyúttal kivilágítja a kankalinokat pontosan amikor a romokon * *


pontosan amikor a ravatal pontosan amikor a révület a honfoglalás csontig ér most sokáig hazátlanok leszünk Illuminatio * Az asszony beleállt az idők folyamába issza a feledést ápolgatja az örökéletet Az érsek megkeresztelkedett sarlóval-kalapáccsal s elérte végre hogy restaurálják Taddeuszt a szíriait aki Yorkban Szent Júdás Az anyám kitűnő magyar ember maradt a húgom is Apám halott I am I am noha kézfejemen rákosodik az anyajegy s olyan régi fából faragták botomat hogy a katángos nagymezőn ahol gyökeret üt fölnevetnek tőle a lebédiai lovak Vízkereszt * A rendőrségre menet megered Ez az eső nem országos eső s nem ezeréves szivárványa van Estében kiönti a halakat és elfüggönyözi a láthatárt Félelmetesen itthon vagyok itt Szent Donát és a tanácsház között azonnal megismer az idegen s táltos a perjel a párttitkár „ Your mother is a fine woman but you cannot be born again Goodby'' - és kivágják a nyelvemet ( azt amin New Yorkban verset írok ) * *


166

A madáretető * A skót asszonynak aki megfőzte a reggelit befestettem a madáretetőt húsz éve alszik jól velem a ház mögött lenyírtam a füvet estére szagos széna lesz időnként ha földre heveredem a kutya megnyalja az arcomat érdes a nyelve mint nekem mikor verset írok egyébként nincsen közös érdekünk a kutya elszalad az erdőbe az asszony énekel a teraszon s nekem eszembe jut a miniszterelnök akit fölakasztottak azért mivel nem bírt velem Piros mókus * Két csókunk között elállt az eső én rágyújtok te kinyitod az ablakot szemben magányos középületen álmatlan csillag hunyorog alul a gyökértelen éjszaka merevrészegre itta le magát homokórában nesztelen történelem gondosan szétszedi a fészkünket s nem is tudja hogy létezik mi magunkra öltjük a jövendőt amely egyikünknek sem otthona te visszamész a plejádok közé mivel örökéletű vagy én szájon csókollak a küszöbön s megvárom amíg meghalok

* *


Thinsz Géza* Svéd-magyar állampolgár. A stockholmi Álmos & Viccel könyvgyártó cég ítésze. A svéd-magyar összehasonlító nyelvészettel foglalkozó tudományos intézet egyetlen és örökös tagja. A tejfölös bablevest főzők nemzetközi klubjának nagymestere. A Nobel-díjra javasoló bizottság magyar jelölteket vigasztaló részlegének tótum–faktuma. A svéd királyság területén található összes nyilvános téli és nyári fürdőmedence tiszteletbeli főfelügyelője. A svéd királyi udvar törvényesen bejegyzett szilvapálinka– szállítója. (Csak a címei felsorolásába beleszédülhet az ember, ezért nem merünk részletes leírást adni ügyködéseiről, azok mellékágazatairól.) Mikor verseit írja, akkor vagy áll, vagy ül, vagy fekszik . Amikor diófát állít, akkor ugranak ki a legszebb rezonanciák , melyeket, szerényen, klapanciáknak nevez. Az „Ezt cumizza be, Mester!” című versét a javasoló bizottság megkerülésével ő maga nyújtja be a svéd akadémiához az irodalmi Nobel-díjra. Ami biztos, az biztos! Ezt cumizza be, Mester! ha van még vér a pucájában – ezt a bolhán tetűt kereső firkász–világot, ezt a csomón kákáló zseni-kompániát , ezt a paszkonca hadat amint a Múzsát kerülgeti abban a hitben, hogy bot nélkül is üthet egyet – ezt cumizza be! Ezeket cumizza be, Mester! ha nem fél a hascsikarástól – az egymás hátát vakargató rímverő titánokat, a rím nélküli rímelőket, az ollók ügyeseit meg a ragasztani tudókat, a fölmelegített plutyka-keverőket – ezeket cumizza be; Ezeket cumizza be, Mester; ha nem fél a gyomorrontástól 168

a vályú körül röfögőket, kitartottakat, az eltartás-fizetőket, a zúgkamatra tálentumot fabrikáló érdemes művész tisztviselőket – ezeket cumizza be! Ezt cumizza be, Mester! ha nem fél a papírhiánytól – ezt a „ha én dicsérlek, te magasztalj” diplomás irkász részvénytársaságot, a ricinusolaj-szállítókat, a klapancia-gyártókat ellátó nagy-díjas milliomosokat, az érdem-érmes Pegazus-patkolókat, a rím-műhelyek cigánykovácsait ezt cumizza be! Ezeket cumizza be, Mester! ha nem fél az aprófosástól a tagdíjas nemzet-megmentőket, a tömjén illatától bódulókat, a babérlevéltől zöldülőket, a csengő-pengő erényekkel teli zsebű prédikátorokat – ezeket cumizza be! Ha már mindezt becumizta, Mester, és nem fél leülni nadrágjával, akkor elmehetünk a Vörösmarty-ba (ha éppen nem renoválják) egy kávéra habbal.

169

MIRTSE ÁGNES vágydal * Atétülíé táncosléptű fiatal lány labdát hajít Christián Einstein után Atélítüé? labdabetűkkel az ég kékjére írja táncosléptű nevét Christián aki kiejti nevét elalszik örökké Atétülié

*


170

Lőkkös Antal Requiem * Elment. Por nem száll némán ül a szél kutyák alusznak karikában. Hív hogy menjek. Rebben a por a szél-suttogásra kutya-vakkantás hallik. Mennék mert hív Porzik a lépés markol a szél kutyák hörgik magukat rekedtre. Elment aki elment. Kár fölverni a port ráncigálni a szél kabátját hergelni a faluszéli kutyákat. Üres hordóból még a legjobb pincemester se tud máslást lopótöközni a butéliákba; erre már a skolasztikusok is rápöccentettek szent Tamással mikor a 'semmiből semmi-sem-lesz' szillogizmusát kifaragták.

*


Ugyan, ki tudja manapság hogy mi az a máslás a skolasztikusokkal meg csak a szellemi öngyilkos takarózik tetszetősebb halálnem híján, és csak a bolond házal a megfoghatóval. Olyan művészi fokon árulom magam is a semmit hogy a többiek ferde szemmel kezdik nézegetni konkurrenciámat. A parkban elszaporodtak a hollók. Kárognak sétakutyákra, űzik a kisebb madarat s várják hogy az állatbarát jótékonysági hölgyek tenyerükből etessék őket finom falatokkal. Nincs e kép mögött semmi célzás, holmi rejtett figyelmeztetés, vagy metafizikus távolságra való ujjal-mutogatás hogy, lám, romlott ez a világ és közeleg a vég. Természetrajzi megfigyelésen alapul e tény s mondom, semmi szándékom sincs a próféta köpenyét lebbentgetni: fura fajzat a hollók nemzedéke, nem is érzi még a dögöt de már szaporodik. 172

HOLBAY LÁSZLÓ Balkonon * Komor az ég, mint vén szemeken a .hályog, Omlik a víz, a felhő felhőre sarjad, - lemossa a fáról azt a néhány varjat ott lenn. -Az idő fáj, tőle majdhogy hányok. Unalom áztat, és mállok mint a vályog S íme: vadul vijjogva bőszen mint a Vágy morzsát marva-tépve ront alá, hogy majd lágy ívben húzzon vissza fel a zaj, a sirályok pimasz éhes hada gomolyba keringőz. Egy perc tán s vége - egy-kettő még elidőz elvonulnak. Marad a lila horizont, meg a varjú- egyre több - akárhogy ázik, gyászos fűzérként ring a fán, hol tanyázik (varjúátok, mit fejem fölé font a Gond.)

*


HENDI ILMA Ádámot várva * Költögeted a szavakat, legyenek igék, mint kezdetben vala. Fiókádat, Ádámot várva, teremtés, újjászületés, szíved kútmélyéből száll a fohász. Mária, Áron, Áprily, könyörgéssel megtelt szellem-lányotok alázattal jelentkezik.

*


174

MAKKAI ADÁM Angelosz * A 80 éves Török Sándornak Emelj magadhoz, Angelosz, nem lát, bár néz a két szemem. Ember-tudattal kérdezem: mit hordozol, hogy majd leossz az embereknek? Anthroposz, és Atlantisz-ból érkezem lesvén a mítosz-éteren, hogy álmaimból majd lehozz. Két lélek-aggyal áhítom: jobb-sejtem, bal-kiszámítom, mit rejtjelekben adsz le most: nem nyel le ÉN-t a test-halál ha önmagában megtalál: kivé leszel, az Angeloszt.

*


HORVÁTH ELEMÉR Halálhír* 108 másodperc múlva vége volt 32 évet élt a XX. század vége felé amikor újra törvény lett a halálbüntetés ugyanakkor egy másik országban fölfedezik a legöregebb koponyát ami állítólag új fénybe helyezi keletkezésünket ( másutt alkonyodik vagy tífusz van) Közben a teraszon mézesköcsögbe fullad egy darázs s egy gyerek elkésik a moziból annyira leköti az elmulás amely nem örökkévaló csupán mindennel egyidős A párttitkárnő * Félórával korábban leköpött az uccára mely igazságot követelt két munkás leterítette a parketten és rátették a vasszekrényt ami a hivatalban állt bakancsok rugták a fejét s mire az uccán fölszáradt a nyál a száján megfagyott a vér egy szemtanú 20 évre megvakult azok viszont kik nem látták azt mondták ez az igazság messze nagyon messze egy férfi sír s míg ölni fog mást nem csinál

* *


176

Rigor Vitae* 1956-ban született neme leány apja kórházi főorvos anyja műtős mind ketten párttagok egyenes útja volt a bölcsőtől a jövendő felé amely egyszerűen semmi más csak idő hol több hol kevesebb nem mondhatni hogy sietett vele vagy késleltette mint az öregek pontosan elvégezte a gyerekkorát s ment tovább fölfelé 83-ban kapott diplomát az orvosin s egy évre rá 84 május elsején fölakasztotta magát nem tudni hogy miért Hommage a Leopardi* Jó itt a dombtetőn a völgy villanyai fölött s a Tejút égitestjei alatt az idő kipróbálja erejét s az ember elcsodálkozik mivel a terméskő fiatalabb mint a birodalom ahol épp lehelyeznek valakit vidékre az isten háta mögé közben másutt egy gyerek születik aki majd öreg ember lesz ott ahol született a szentjánosbogár s az Androméda-köd között

177

GÖMÖRI GYÖRGY Utóirat egy utópisztikus filmhez * – vajon valóban csak a marslakók parancsára törik be ajtód a rohamosztagosok vagy csak azért hogy bebizonyítsák nyugodtan rádtaposhatnak szétverhetik bútoraidat elhurcolhatják feleségedet – vajon csak a marslakók követelik hogy szeresd őket szívből szeresd és áldozz vért velőt energiát ennek a nagy bolygóköziségnek – vajon csak a marslakók miatt juhászodsz meg a képernyő előtt s leszel láthatatlan pásztorok kezes könnyen terelhető barmocskája – köszönjük hogy megnézted ezt a filmet köszönjük hogy gondolkodsz rajta köszönjük hogy hiszel benne: az ember nemcsak tárgya alanya is lehet sorsának Varsó, 1984 márciusában

*


178

ZEMPLÉNY VICTOR Elkésett sorok N. I.-nek * Huszonöt éve fekete betűkkel zizegte /sziszegte/ világgá halálhírét az újság : de hol a sírja, de hol a sír? Elvtársai ad ták hóhér kezére /híven ki/ szolgálva az Eszmét eszmétlenségig/, s merev hullája, mint felkiáltó JEL /a morál függőónja meg/méretkezni ma is!/: a függetlenség újbóli felfüggesztése árán elnyerhető/nyelhető az ideiglenesen hazánkban állomásozó /viszonylagos/örök béke. Az elvek és a társak egyelőre maradtak : nekik nyerő futam volt, neki halálos attak. Hol a bitófa – ártatlanságával meggyalázva – a kötél, mely nyakára hurkolódott /mennyi kéz készült csomóját kioldani . . . /, töltőtolla, sietősen rótt jegyzetei egy másik Magyarországról – /ereklyék egy leendő múzeumban/, s hol sötétült rá a végzetes éj zárkafala? S mit mondhatott *


az utolsó szó jogán, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak élete – minden elveszett . . .? Kiknek az arcába vágta: Nem fellebbezek ! S ott is, ahol ki-ki magára döbben a pusztulás jegyével homlokán – / f / éltette /joggal/ a demokratikus szocializmust, a népet és mozgalmat, melynek élére kényszerült a nagyhatalmi árulások útvesztőiben /vesztő helyéről már senki sem mozdította el/. De hol a sírja, de hol a sír? de hol a sír? Mert nincsen annak kegyelem, kímélet, aki ki bírta magában hordani, ki merte végre mondani, hogy többé nem a Dogma foglya, s a dadogó igazság vezérli, nem a Vezér által vezényelt kórusban szolmizált szólamok /a megrendelt tapsvihar sohsem késett, ugye, összevert tenyerek, s tenyérrel /is/ összevertek ?/ s bukdácsolva bár, de eljutott /sodródott/ a végső konzekvenciákig, nagyobb hűség nevében, mint amit pártja sulykolt belé, melengetni kezdte ezt a cella-hűvös földet . . . El kékült, hullafoltos testét hova dugdosták, rejtegették, mért oly félelmetesek a sírkőre véshető dátumok, melyek közé élete beszorult 180

/ mint nyaka a hurokba/, miért lapulnak / még mindig/ a szólíthatatlan tanúk /tudásuk mocska nyelvükre tapad, hangszálaik hazugsága pendül, mint hamis balalajka/, némaságuk kísérete/ kísértete/ be/hízelgő szlávos dajkaének: borzongató duettjüket ebben az internacionalista operettben lelkes népecskék élve/halva/zik . . . Ebben az országban minden meszesgödör gyanús, hátha abban foszlott le róla a hús, s a calcium – a csontfaiból előviláglott gyász-fehéren virít egy ismeretlen házfalon: ez a sírja, ha éppen akarom. Merre szórhatták szét vakító hamvait /egy atomja se maradjon azonosítható/, kegyetlen kézzel, hányfelé? Ó, ti hazai temetők, temetőárkok, kietlen parlagok: rengjétek, dohogjátok ki: hol ez a drága halott? Merre burjánzik fölötte elárvult gaz, szélgyötörte gyom ha egyszer fecsegni kezd a föld, rettegheti a hatalom. S állítanánk majd márvány obeliszket 181

erre a bujkáló, sirathatatlan sírra, versengenénk, hogy belenézhessünk ódivatú szemüvegébe/jövőnket pillantani meg/, s tanúskodókban sem lesz hiány a mártíromságról/mint már annyiszor/, de szörnyen elkésünk megint, mire oldódik a szájzár /még akkor is, ha megbocsátasz ... /: Öreg /barátunk/, tisztelt miniszterelvtársúr!

182

SARLAY MÁRTON Embertermő élet * Szülőanyám emlékének Csendben dolgoztál. Fogantál. Szültél. Aztán tovább dolgoztál Istennek néha biztosan panaszkodtál halkan titokban Pihend ki magad igazítsd meg fejkendőd. Most már van időd Minden vasárnap főzz meg egy jó ebédet az angyaloknak Nem számolhatták meg ujjaim szép öreg arcod ráncait Embertermő és istenfélő életed titka már örök Bartók * Hány szorongás hány reménység hány rettenet. Hány húr. Hány ideg Világod fájó * *


koponyádon lüktető halánték Zene Népünk pentaton hangzatok múltunk álmunk tűnő vigaszunk Philosophia Perennis* Szóbő Tételek. Fogalmak. Hűlt betűkké hullanak széjjel Az élő tanok * Röppenő madár magyarázta meg nekem hogy miért Vagyunk Nyílik egy virág. Tőle születik ujjá bennem az Öröm

*


184

R. TÓTH IMRE Valaki diktált * Thinsz Gézának Persze mondhatnám úgy is, de ha így mondom se rossz. A hangzat mindenesetre sehogyse lesz hamis. Megvan benne minden jó: ütem, mérték, versláb, néhány ellenpontozás, naív, mint a lánclánceszterlánc, ritka, mint a fehér holló, hol a komámasszony, hol az olló, és ha mégis disszonáns nem az én hibám, hisz megmondtam előre: valaki diktált. Korabeli humanista ujj gyakorlat * A., Hó ha hull, hó ha száll kavarog a kavarog a némaság, vicsorog a vicsorog a hideg. Valami elmúlt. Nem szólok. Minek. Csillaghavat sírnak a dermedt éjszakák nyári táborok berobbant trágyadombján. B., Mióta épül a homokvár a homokvár, hogy betemessen.

* *


C., bársony éjjelen bársony éjjelen százszornyílt rózsa szívemen vászon nappalon vászon nappalon hervadt rózsákat árulok. Bársony éjjelen vászon nappalon fényem múltán fehér havon várom a rózsatemetést. Óvitorlás a csodatengeren * Már minden voltál. Ezért ezentúl már semmisem lehetsz. Megtagadtad múltidődet, jövőd a ködbeveszett féligazságok csodatengere. Elérhetetlen zátony. Haldokló koráll. Tátogó halak zöldnyálkás sziklagáton. Megcsalt délibáb. Nyári hóhullás százszorhalt hibiszkuszon. Kettős világ tűnt golgotáidon. Pusztult nációk álromantikus nacionalizmusa. Hirtelen felnőtt generációk neo nihilizmusa. Fémjelzett ravatalok. Ideológiák. És a karrier, mint egyetlen valóság. Ameddig ez vagy: mindez vérre megy. Jövőd a ködbeveszett óvitorlás a csodatengeren. *


186

TAMÁSI OROSZ JÁNOS Temetés * csupasz fák állnak dermedten az út két oldalán a táj hó és jég keveréke szélcsend a föld üregeiben feketén fénylő árnyak mocorognak éledezik a mély kút az idő ösvénye alatt visszavonhatatlan múltidővel kibélelt szakadék várnom kellett a koszorúra a szalagot még csak akkor kezdte írni egy fiatal lány hajában szalagok szép és kívánatos volt akkor mint a halál angyala mire visszaértem lezárták leszögezték a koporsót nem láthattam az arcát azt mondják csak félig látszott a homloka a haja láthatatlan maradt ŐSZÜLT-E VAJON MÉG arcán a barázdák élesen kiütköztek ajka bal sarkától az álla felé két véres forradás húzódott és a szemei félig nyitva voltak és a szemei félig nyitva voltak ÉS A SZEMEI FÉLIG NYITVA VOLTAK kilesett tükrös pillája alól kezébe vette a könnyeket és pergette pergette őket szélnek földnek tengernek a halott a mélyhűtőben olyan volt mint egy törött nyelű kopott szőrű sárkefe mint egy villámsújtotta fából faragott királyfi mint egy jéggé dermedt vízesés mint egy *


páfránykőzetbe zárt szélvihar mint hajladozó fák között a moccanatlan lapuló szél mint egy mint egy halott a mélyhűtőben a hűtő ablaka homályos volt a rácsapódó dértől rajzolni szerettem volna rá violinkulcsot talán vagy valami ilyesmit a levegőben eltörött oxigéndarabkák keringtek egymásnak ütköztek s a hervadó virágok halálsikolyával lezuhantak LEZUHANTAK de mögöttük még sokáig pulzált s hullámzott a végtelen idő KONCENTRIKUS KRÉTAKÖREIBE ZÁRTAN és lassú léptekkel elindult a menet a fájdalom fémes dobpergése ködszobrokat faragott a szem homályos tükreire VALAKI TÉBOLYULTAN FÉNYKÉPEZETT JOBBNÁL JOBB SZÖGET RÁLÁTÁST KERESVE a koporsóra hulló göröngyök tompán koppantak mint egy elromlott homokóra másodpercmutatói koszorú megy-e a sírba kérdezte az egyik lapátos és a halott szegfűk zörögve szálltak felékesíteni a halottat tenyeremben sok-sok őszinte részvét halmozódott fel mit kezdjek velük néha nézegetem őket mint régen a bélyeggyűjteményemet DE NAGYON KEVÉS KÖZÖTTÜK A POSTATISZTA majd megdördült a föld az ég a katonák fegyvereitől az összesereglett nézősereg összerezzent egymás fülébe súgták az ideillő adomát: 188

akkorát szólt hogy azt hittem felugrik a halott A SORTŰZ CSUPÁN EGYMÁS MELLÉ RAKOTT GYUFASZÁLAK EGYMÁS UTÁNI ELLOBBANÁSA a karmester belesett a porondra dolgozik-e még a szívlapát MAJD BEINTETT: ZENEKAR! ELKÉSZÜLNI! VIGYÁZZZZZZZZZ GYÁSZ! a könny gyémántcsillaga tündöklött ragyogott sugárzott szikrázott csak úgy világított az embereken csak úgy világított a térben és pompás csalóka fényével elkápráztatta a csak úgy vergődő gondolatokat körben megmozdultak a földkupacok a föld üregeiben feketén fénylő árnyak mocorogtak új lakó új lakó új lakó ÚJ ÚJ ÚJ ÚJJJ szitáló por lepte be az új lakó csomagját a gyökerek kitöltötték a bejelentőt temető temető temető Lelkek napközi otthona a lapátosok néhány deszkából tetőt ácsoltak és a friss földkupacba beledöfték a névtáblát névtábla az ajtóra hogy ide találjon a vendég a lelkiismeret napján halottak ünnepén VIRÁGOKAT DÍSZTÁVIRATOKAT KÉREM A KÜSZÖBRE TENNI 189

A CSENGŐ KI VAN KAPCSOLVA KÜLÖNBEN MINDEGY ÚGYSEM NYITOM KI ÉS HULLOTTAK A KOSZORÚK ÁTÖLELTÉK A FÖLDET belepték eltakarták a sírt piros és fehér szegfűk és zöld fenyőgallyak és hatalmas hófehér őszirózsák préselődtek össze zuhantak kéjesen egymásra színes üvegek feleseltek a fénnyel aranybetűs szalagkígyók tekeredtek s őrizték szép és kívánatos fiatal lányok betűit szabványméretben és a föld súlya csak nőtt NŐTT NŐŐŐTTT CSAK NŐ csak emelkedik emelkedik egyre csak emelkedik a föld NŐ A SÚLY Nő A SÚLY NŐ A SÚLY NŐŐŐ már akkora a halom mint a világ már akkora a halom mint a szívem már maga szívem a sír már maga szívem a súly MÁR MAGA SZÍVEM A SÚL Y és vége tisztelt publikum az előadásnak oszlásnak indul térfogat és tömeg falja csak falja a mikrobusz a kilométereket már úton hazafelé Úton hazafelé kezemben elárvult sapka nem adom senkinek torkomban elárvult szavak nem mondom senkinek az a fül az a szem az a értelem már níncs nincs nincs nincs nincs már nincs többé elnyelte a mély kút az idő ösvénye alatt 190

és falja csak falja a mikrobusz a kilométereket ÚTON HAZAFELÉ HA ZA FE LÉ és széthull széttörik lassan darabjaira a táj fooorgááás!fooorgááás! Távolodom távolodom már mindentől már mindenkitől távolodom csupasz fák állnak dermedten az út két oldalán életem hó és jég keveréke szélcsend szél csend távolodom egyre távolodom csupasz fák állnak dermedtem az út két oldalán életem hó és jég keveréke szélcsend.

191

HAUTZINGER ANDRÁS A hegyen * Az ezüstfehér délutánban kíváncsi angyalcsorda fénylett. S a föld, akár a vihart legyőző tenger, úgy reszketett. Éjféli szél lobogott. Halkan bevonta az embert, aki sorsához feszítve engedelmesen, lágyan viselte azt, mi örökre megváltozott. Fiatal teste zavart, súlyos mozdulatában megszólalt a félelem. Vállában elmosódott horizontok, arcában megalvadt szerelem. Vékony kezében kristályos alázat; egy-két emlék, fölszakadt szó, csak ennyi volt, míg haladt az ácskapocs. És milyen ragyogás! Aztán az égből komor, lassú ütemben csurgott alá a kegyelem. Beomlott emléke tengelyében megállt az acél. Elvégeztetett. Néhány pillanat * Kezeid sötét örömei foltozzák nyílt sebeimet. Néhány megrabolt pillanat Néhány elkapott érintés Néhány vad röpülés * *


192

Újra * Újra, újra, az a meleget ölő tévedés; az örökös, felszebbzett, bűnbeesés akár az elhagyott, hóval borított csatatér, akár az irgalom nélküli félreértés. Várakozás * P.J.-hoz Elérted azt, amiről tépett ajkú, véres éjszakákon, oly sokszor és sokszor álmodtál? A helyet, a vékony, barázda nagyságú helyet, a kegyelemteljes, hamuszínű helyet megkaptad-e? És ott ülsz az asztal körül, mint a többiek, vagy csak terítesz és leszedsz? Vagy csak az ajtó előtt állsz, mint egy síró gyermek, várva a bebocsájtást? Névtelen * Izzó bajonett a mellkasban; a gyermek-katona tűzfolyam-sikoltása, szédült pillangó, összerogyó világ, alabástrom ég. A föléd hajoló pap áldása. Azután a befogadó örök kegyelem.

*


193

Közeledben * Karjaid gyermeki erejébe vetítem kifeszített magányom. Homorú tested a végtelen, szavaid ezüstje az álmom. Kibontom a szerelmem. Megérkeztem. Fiatal vadállat * – Catherine Remoissenetnek – Harmatos öled harmatos fűvében Harmatos mezők lepkéi között nézed magad Akár egy vékony madár az üveg ágak mögött Akár egy szelíd őz a szelíd tükörben Később megszentellek a friss vér melegével S a golgotás csendben megáldalak fiatal vadállat Húsvét * Sziklákat tépdeső erő Asszony-illatú lányok öröme Mélyülő, bíborszínű bocsánat Halott ujjak vezeklése.

*


194

HATÁR GYŐZŐ A négy oszlop Threnodiuma * négy oszlopot siratok, négy remekbe faragott korinthoszi, aranyrozsdaoszlopot azon a sarokvolútás, füstaranyrozsdacirádás talpazatán a. négy oszlopot, amely valaha egy vidéki anglikán templomocska aranyrozsdapárkányos kóruserkélyét tartogathatta s rajta a gyermekkórus karinges igézetét – onnan ragyogott le a gyülekezetre szárnyaló zenezengéssel az orgona feláradásában azt a négy oszlopot siratom mióta már; mertmivel én kötöznivaló istenmarhája nagy málé ügyefogyottságomban elmulasztottam potom áron megvásárolni a hajlongó kereskedőtől és beépíteni kétfelől a zeneterem üvegfalába – onnan van hogy kiragyog és (az évek üvegtábla homályán átal) idáig rozsdállik a négy oszlop Hiánya o mea cella, mihi habitatio dulcis, amata semper ín aeternum, o mea cella, vale ó én ennen-magam ellen vétő haramia: be, igen, oda, hogy minden aranyfüzéres kannelúráival onnan töltsék be a négyesség oszlophozsánnás orgonapontjával a termet ... elmulasztottam! hát még mindig ott látod négyüket, ahová valók–és nincsenek ott: már sohasem gyógyulsz ki belőlük – onnan ahol idetátong a beépített hiányjel, onnan nyilallik beléd e sajgató-szép, kunkori csigájával négyfele és két sor kecses akantuszlevelek tízével kunkori-felfele ez a füstaranyrozsdasudár Oszlopok Négye a bontásból a háromszáz éves kápolna ami volt: fogod be a sírhatnékod de mindjárt – hetvenedik életévedben te süket fajd, mikoron már nem az a négy *


– de a legközbülső fő-fő öreg-gyámol: az élet van veszendőbe menőben, az élet, te golyhó; s palotás házad hamarabb semmint kimondom zenetermestül ujjaid közt a víz miként: elpereg o mea cella, mihí habitatio dulcis, amata semper ín aeternum, o mea cella, vale hetvenedik életévedben az a te négy oszlopod, kikkel, négyőjüket elveszítve, vesztedre aranyrozsda szerelembe estél, de sohase, egyője se: nem volt a tied! vaj észretérsz-e valahára?! te, ki – magad talpazat nélkül maholnap, még mindig azon a négy remekbe faragott volútás-szárnyas talpazaton azt a tovaillanóbanis-előaranyló, minden kannelúráival idehivalkodó kétszer-két korinthoszi oszlopot siratod a kórusemeleti karinges bontásból holott a bontócsákányok immár rádillesztvék és a réselővasak is beleeresztvék alanti téglahézagaidba te süket fajd azt a négy sohavolt oszlopodat elhagyogatni esnék nehezedre, mikoron magad is mindenekkel borulton-borulóban volnál világod magadra-rántóban és ólommal kiöntött vaskapcsaiglan ebből a sarkallatából el-s kirengve: öreg-gyámola életednek aláomolni készül... ?! o mea cella, mihi habitatio dulcis, amata semper in aeternum, o mea cella, vale Világálom* hosszú hosszú éjszakák szeretem ezeket a hosszú éjszakákat folyton álmodom álomról-álomra járom útvesztőit ajtók nyílnak csukódnak függönyök lebbennek csapódnak labirintusában ez az – ez ő. A bakacsinnal bevont éjszaka-dob az éjszaka lassított pergése a polip éjszaka – amelyet csak az különböztet meg a makarónitól, *


196

hogy a makarónin van szivornya, az éjszaka polip-karjain viszont nincsen. Mi magunk vagyunk azok, akik rászívjuk magunkat pó rusainkkal az éjszaka polip-karjaira a jóságos polip karjaiban mi magunk vagyunk a halálos ölelés a virágok dalrafakadása – virágfakadáskor az éjszaka virágos ajka - az ajakos növények erőszakos ránkcsukódásával az éjszaka sötét lugubre! lugubre! fülcsengése, az éjsötét harangkehely-fürtjeinek ide! ide! elénk-és alánk csilingelésével az éjszaka-lágya – annak lapogása, úszómozdulatlan felhabzó lábainknál az éjtajték hónaljpezsgése előnkbe-ölelőben és itt! itt! karjaink között az éjszaka konyhagépeinek búgása, berregése és percegése – ahol a habverő vitorlázat kerepel és a csókszaggatókon megszáll a hab az éjszaka-massza: ahol iramlik-gyülemlik-gyuramlik! Megdögönyözése kemény ököllel – bennünk, az éjvajtészta vihartekenőjében a háborítatlan éjhéja sülése-és ropogása az álomkemence vaksi vereslésén és az éjszem káprázatpiskótáiban a háborítatlan éjhéja kirepedése-és felhasadása a szemrés, szeméremajakrés, hangrés, szemhéj-és szájszél ajakeper bibéiben és bombáiban az elmosódások bálörvényén a lepényhalak feketesége, a repülőhalak palacsinta-hajlongása és a serpenyőrákok lugubre! lugubre! kiáltozása az éjcápa iszamolása dugong-fejjel és gyomrunknak nekirontása a vaksűrűben, amely elszemföldel ésde félelem-ölnek és félélő ölelemnek is mondatik az éjszaka lassított pergése a bakacsinnal bevont éjszaka-dob labirintusában függönyök lebbennek csapódnak ajtók nyílnak csukódnak útvesztőit járom álomról-álomra álmodom folyton ezeket a hosszú éjszakákat de-szeretem éjszakák- hosszú hosszú 197

létnek ha van igazándisága és életnek teljessége a létezőben ha van: őbenne van s a kettő közül ő az – ez az, ez a másik ez a csilicsali - csali-csalhatatlan, csali-halhatatlan - ez a fennenlétező ez az élettetten-érő – álomilag mégis! inkább! ez tán az igazándi Múmia * (Rónay Lászlónak) mikor mit gondolok mit mire vélek? már én senkinek nem mondhatom el már én ilyen bedugaszolva élek a kőedényben - honnan nem hatol el a jelírás – hát még a szájbuborék a fátyolpólyából! Nem száll fel oda – edényen a szív a máj belek-herék – már ilyen a múmia létállapota kiszáradóban örül hogy vagyogat hogy nyelve nyelvemlékében még forog és szájüregében mindétig hogy ugat! ... De majd a mérvadó kommentátorok hangot adnak aminek hangot adni kell! bedugaszolva ő bármit makog: a képernyő megugathatatlan ingerel s a végső bárgyúság oly szakavatott Nincs értelme dúlt ellentmondásnak hisz belédfojtva is oly kiskevés mit varcsognál– ha egyszer másnap ugyanúgy dől-bugyog a szájmenés Az ágyon ahogy forgódom hajnalhosszat *


198

úgy hánykolódik bennem a szó összeszedem ha mi fortyant-bosszant s mint fáradhatatlan fogalmazó hajtogatom az üreske sötétnek de Kolosszeuma oly visszhangtalan s már ez is oly sípoló hajnalének hogy gégemetszéses hangja van Ha gondolódik is bennem naponta a saját szavamba befalazott: holtomiglan se – semmi kimondva én már bedugaszolva maradok hiába formás elmés találó az éjszaka hanghalálába lyukad s legyen bár platóni Szélesvállú nem söpri el a divatgurukat kerekíthetem minden nyelveken árnyalhatom dörögve lirizálva rögtönzésben adassék bár nekem a bölcsesség hadaróáriája mind – tekereghet papíruszomon a viasszal töltött múmia-bánat: a balzsam alatt csak tovább lakolom ( – nincs keletje hieroglifának – ) bárha repesztő pezsegve-szódás férgem szürke-kérgem sziporka-árja: múmia-sors a bedugaszolódás szájam a múmia-pólya bezárja

199

LŐKKÖS ANTAL MagamÓd(r)a * (Hogy a sok baca tollforgató el ne fuserálja szép ünnepét, emígyen köszönti fel magát hetvenedik születésnapján Határ Győző) Írtam magamrÓl bizony eleget verset prÓzát drámát filozÓfiát ám legszebb ez Óda leszen a hetves Óriás év méltÓ dísze piros rÓzsája tűzhányÓk vörös torka nyelt el Óceánok abyssusa szopott le mohÓn a hatodik dimenziÓba hol a skolasztikusok a forrÓ kását kerülgetik s logikával furkÓznak logikát Marx és Hegel sÓgorokkal ideolÓgiák híttak Ókor-újkor kápráztatÓ mosolyával de kengyelfutÓjuk sose voltam és nem ültem csatalÓra zsoldosukként habzÓ szájjal álprÓféta bikfabunkÓ vert rám hetet piros zászlÓs érdemrendet kani püspök stÓla rojtja-bojtja meglegyintett hÓba-hébe mert bizony annak aki Óhajt hinni *


200

hitetlenül nem jÓ fingni valÓban maradandÓ maradok hát Hongriuscule gÓlya fészkén tollforgatÓ paszkoncákat lepipálÓ kemény gyerek s légben logÓ premisszáknak fügét mutatÓ konklúziÓ

201


202

CSÁSZÁR LÁSZLÓ Nagyáruház * A Nagyáruház mint a templom. Fekete kalapban, szürke felöltőben ostromzár övezi. A Személyzeti osztály akkurátus vezetője a szószékről prédikál: – Adjunk hálát az Úrnak, a Nagy Őszi Árleszállítás első napján, de sírjunk, siránkozzunk, mert meghalt Leight Lipót kollégánk. Az őr ég felé tartott csőtorkolattal, a legéberebb elővigyázattal három díszlövést ad. Felhőkből manna hull. A cipőosztályon Hamupipőke pálcika lábára fagy a 39-es ezüstcipő. Jobb kezében cipőkanál, a balban távcsővé tekert rejtvénymagazin. A királyfi a műszaki osztályon sztereo lemezjátszókat szemlél. Jól szabott férfiruha karcsúsítja alakját. Zsebében, az AU-V. 523925 számú személyi igazolvány mellett, arany jogara. Jogában áll választani. Haditudósítás * Bárányok csapata a tisztáson gyülekezik. Két sisakos hírnök jelenti: a támadás ideje elérkezett. A bárányok csapata felveszi a már sok háborúban bevált harci alakzatot, és vezére Benjamin irányításával megkezdi rohamát. Száguld erdőn, pusztán át, míg az ütközet helyére érkezik. Bokrok, fák között lopakodva bekeríti az ellenséget. Elhangzik Benjamin harci bégetése, a bárányok osztagai ellenállhatatlanul törnek előre. A talapzaton álló farkast földre döntik, felszakadt bőre alól mohón falják a szalmát. * *


Shakespeare-variációk* Piknikus Hamlet anyányi Júlia Kerektomporú valóság. Boldoggá avatja őket a munkaterápia. Az idegszanatórium portása időnként gépiesen tiszteleg. Lear király nyugalomba vonul, detektoros rádiót hallgat. Nyugdíja fedezi megélhetési költségeit. Timon, ősz parókában a nagyáruházban páncélkazettát, a bazárban leányának 12 voltos karácsonyfát vásárol. Julius Caesar ólomkatonákkal, műanyag karddal játszik. Bronz elefánt hátán vágtat a Majakovszkij utcán. Kezében patronos pisztoly. Széles út viszi a vakvilágba. Szupersztárok * A hős leszáll csodaszarvasáról. Nyelve alól a heroikus sípot kiköpi A tengerparton heverő lány szemei villognak, szájában hatvanas izzó vibrál. Színes tollakkal hajukban indiánok vigyorognak, fehér fogaikon táncot jár a tízes számrendszer. Mindannyian a kamerába mosolyognak. Mucius dublőze gyorsan a műtűz fölé tartja kezét. Estélyiruhás hölgyek zsebéből virágeső szitál.

* *


204

Esküvő* Lélekzúgban mézeskalácsszív. A násznép csak vonul, zsebrádió fülén, pogácsakeblűek. ,,Hét törpének babaházat, babaházba Hófehérkét!" Kezükben transzparensek. Tízszavas hirdetés a vőlegény. Volkswagenjén matyó hímzés. A menyasszony Brünhilda, negyvenkilós lidérc. Haja rokonok sodorta lengeteg. Lábaiknál, mint virágos rét, sok kis AFÉSZ áruház. A riporter szájából nárciszok hullanak, gyöngyök, magyarnóta, csirkecomb, Brünhilda arany fogai.

*


HUNYOR TAMÁS Új év * Nem is tudtam mennyire megöregedtem. Tegnap az állomásra hurcoltam évnyűtte testem s a kasszánál szerényen megkérdeztem: ,,Mikor megy a következő vonat, kérem?" s egy taknyos pimaszul azt válaszolta: „Már elment. Régen!” Félek istenem* Csak azt a könyörgést ne látnám azt a tört fohászt fogyó szemedben: csak egy évet még csak pár hónapot napot percet míg egy madár rebben madár mely eddig tán mitsem jelentett s most kék jéggé dalolná a cseppenként hulló percet fata morgánás halhatatlanságot arany és sár közé préselt délibábot ... Nem vagyok isten talán csak alig-alig Ember ki Ádámként mindennel dacol de szemedbe nézni nem mer nem mer mert Isten e rettegő fia * *


206

félve fél hogy megfojtja az impotencia ... Gomboda * Gombot nyomok éjjel-nappal gombra forog szék és asztal gombra szól a rádió is meg a televízió oázis gombok gyújtnak villanykörtét gombra pisilnek a törpék gomb-locsolta pázsitokon gombnyomás a célom okom gombra gyúl ki az uszoda s az akvárium sok uszonya írógépen gombot verek gomb nélkül már ki sem merek menni az utcára: terek utak sínek gombra mondják fordulhatsz-e jobbra gomb nélkül még ha szeretnél se jutsz tovább egy emeletnél gombra jár a lift a lépcső (vagy fullad az öreg légcső) millió gombra jár egy gyár is meg a modern kalamáris sliccemről még hullnak gombok zakómban gombbal szorongok mindenkinek gomb ad gondot - csak Te nem varrsz nekem gombot ... Egy fejfára* Egyedül volt Isten Nélküled: hiányzott a mosolyod amely mindent befed s azt is unta már az Úr talán * *


hogy nincsen gyömölcs Nélküled az égi almafán. · · Fehér-fekete * Tiszta kezekkel tették a sírba bár bemocskolta a világot s a sírásó piszkos kézzel ásott hogy tisztább világot hagyjon rátok .. ·

*


208

HENDI ILONA Ó visegrádi nagyúr* ,, ... éjjel tornyuk nőtt a rom-falaknak. Ilyenkor megbecsült nagyúr vagyok: királyok és királynék látogatnak." Aranymálinkó, nyaktekercs, rigó, Kakukk, pintyőke, vadgerle, gerle, Cinke, pacsirta, szajkó, fecske, Sas, ökörszem, holló, vércse, vadliba, Cinege, fácán, pinty, fülemüle, varjak, Pirókok, ölyv, harkály, csóka. Ó visegrádi nagyúr, nézz le rám, S a genfi tóra! Augusztus vége * Nyár tetején Ismered a Levegő opálját? Augusztus vége árad Bőség és bánat Az ősz első nyomdokán Szemre hollókék Rajz akad Áttetsző ujjak Noha szőlő hamvára Símulnak Minden törekvés Értelme a szépség Mélység mi a Magasággal határtalan * *


Körös-körül A föld antik Templom Díszéül rakva Óarany narancsbarna Bordó körték Gránitalma Ótermészet Istenek képeskönyve Emberiség ősze Taníts mindegyre s Fokozd bennünk tovább Az ámulást a csodálkozást

210

TÓTH-KURUCZ MÁRIA Arany kantár * Háromszor dobom magam mögé; a füvek háromszor csapnak össze fölötte. Háromszor dobom folyó fenekére; a hullámok háromszor csapnak össze fölötte. Háromszor dobom magam fölé; a levegő háromszor csapódik össze körötte. Utoljára vetem sörényes nyakadba, s a hold sarlójára akasztom kantárod végét. Akkora szabadságot kerítek köréd, hogy földtől az égig minden belefér, S vágtathatsz kedvedre lobogó sörényű, ostor-nem-látta, kantár-nem-fogta, szilaj, vad csikóm, de éjjel az én földemre hajsd le csillagos homlokod, nappal az én rétemről legeljél, s az én folyómba gázolj csillogó szügyeddel, s az én levegőmbe nyerítsd bele szabadságodat; fogjon erősen a láthatatlan kantár, mit háromszor dobtam magam mögé, háromszor a vízbe, meg a levegőbe, mit hold sarlójára vetettem holdfényes éjszakán.

*


Hajnali fohászkodás * Lányomnak A kétmilliós város szívében hajnalt harangoznak. Kivilágosodott az utca a harangszótól. Madár rikoltoz. autó surrog és szaporodik szívemben a gond. Valahol Óbudán egy fiatal lány bizonytalanul és tört magyarsággal válaszolgat a vizsgáztató tanár kérdéseire a világ legdrágább, és legmostohábban kezelt nyelvén. Uram, kegyelmedbe ajánlom e kislányt tört anyanyelvével, félelmével és reménységeivel együtt, ámen. Szárnyak * Néha kiterjesztem a szárnyaimat és repüléshez készülődöm. Az Isten ilyenkor szánalommal néz le rám az egekből, mert Ő már előre tudja, hogy csüggedt szárnyleeresztés következik, s talán majd egy ilyen szomorú, borús délutánon kitépett, fehér szárnytollaimból összekötöznek egynéhányat, hogy tojássárgáját kenhessenek a dióspatkók tetejére.

* *


212

Visszhang * Szikláid és csipkés bérceid között vígan kiáltoztam, de nem csendült vissza örömteli hahó. Az ég fölötted hűvös és sima volt. Tükörré merevedett kékség. Hang, sóhaj, kiáltás mindegy volt neki. Parittyát fogtam hát, s mikor a fehér kavics egedhez koccant sírva fakadtál és sírva fakadtam én is. Látod: Ilyen a visszhang.

*


ELEKES ATTILA Ábránd * Hány tüskésdróton másztam át, gázoltam mások hány tavát, kivetettek hányféle ólak, néztek görögnek és zsidónak, voltam schwarz-gelb és szlávos mélabú, száműzött hős és álnok kétlakú. Hányszor tekertek más szín pántlikába, hány nyelven küldtek más Galaktikára és hány kolompon kongó bőjti péntekebédem volt a megszokott beléndek, nekem, ki már egy nyelven sem beszélek és csak némán remélek, félek, élek. A Kogutowitz Manó nyomta térkép, minek léptékét végképp rég letépték, nem ösztökél az égi, messze fenség rendje utáni szörnyű rendetlenség cserepeit hogy össze én kaparnám, de szép lenne, ha egyszer még a falnál, hol a vándor ma holtan ugrik át, ha majd eléteszik a rubrikát, a kérdésre, hogy fajra, honra mi?, beírhatná, csak így: európai. Szférák zenéje * Ha majd az űrhajóból is kimásztam, mert könnyük lettek már nekem a Földök, és csak lebegek mindenféle köldökzsinórokon, mint rég, anyám hasában, bánom is majd, hogy hol és mit hibáztam!, lelkiismeret és egyéb kölöncök: * *


214

becsület, hűség, adott szó ... Az ördög tiporja őket lenn a földi sárban! És ha elfogyott majd az oxigénem, az ezer felől oktatott igéken mosolygok megvetőn, mint holmi talmi kincsen és keringek majd pihent, száraz aggyal én, a fölfelé bukott árva angyal, kinek csak égi teste van, de lelke nincsen. Ha majd az UFO ablakán kibújtam mert unom már a Vénuszt és a Marsot ahol csak szférák mű-zenéje harsog s tartályamból a csillagport kifújtam, majd jelbeszéddel kérdem, hol az új tan, merre vívják a hősi földi harcot, merről nevetnek rám szép női arcok és hová lesznek életük meguntan? És nem bánom, ha karanténba raknak ( csak kertre nyíljon onnan is az ablak), hisz csápjaimhoz senki nyúlni sem mer, mert a selejtben tán akadna lélek, mivel pár évet még leéldegélek mint földreszállott, égentúli ember.

215

SAJGÓ APOR Levél Zitának* Még egy hétre való munkám van itt aztán keresni kell megint szobát dolgot kitartást barátot barátnőt verseket Isten valahogy mindig itt terem utána nem kell szaladni nem is lehet Vágyaimnak annyi szája volt zabolátlan akarástól görcsbe feszülten harapni? Mennyi föltekert szőnyeg bennem kiteríteni nincs hely egyiket sem szűntelen fúj valahonnan a szél képtelenség előle elvonulni Fogaim kihulltak hiába minden gyökértömés hidak (,,fogad helyébe műfogat ne tégy!” hol vagytok ízes gyökerek?) Tér már nyílt viszont csak foszlányokat emelget röpülni a szél minden szál és minden csomózás történelem és cafatmagában áll meg minden valahol Többségünk kacér ágakon fennakadva lengedez míg el nem porladnak ráncaik Páran talán a tányérkeblű víz ölén ringanak hol fulladás előtt édesebbnek tűnik a halál A kongó éden milyen keserű! Én még itt csapkodok rojtos szárnyaim alatt sok az erdő meg a víz 216

gyengülök eddig is hagytam néha hadd zuhanjak az ismeretlen szél alámkapott Óceán a tenger és benne társaim értük menni nem lehet csak velük maradni bekapcsolódni polipharcaikba Hát ott is legyek? A levegő itt jobbára tiszta orrom többnyire tele zsebkendőnyi az élet: fújnom kell szüntelen: mi szőttes darabokra hull de mintája mindig velem s azt formázza? Élek Jelen van megint

217

HORVÁTH ELEMÉR Hun leány halála* A villanyt egész éjjel égve hagyták nehogy meghaljon észrevétlenül reggelre megjöttek az unokák akiknek szemük fénye volt s nézték a vértelen szemhéjakat dél körül mondott valamit röviden gutturálisan ami úgy hangzott „mikor" vagy „Magor" a lánya szerint hívta a fiát aki 56-ban nyugatra ment a délibábjai után rég volt talán igaz se volt az égígérő fa bólogatott s a küszöbön a csodaszarvas állt In memoriam* Mondják ha néha hideg volt a metró vasrácsán aludt a földalatti Párizs melege egyúttal glóriája is egyetlen amit nyugaton kapott amiért magyar verset írt a Szajna jobb partján se Citroen se breton nyaraló se világút mint Cendrars Eluard irodalmi elittől meghívás egy kötet versét kiadta egy katolikus társaság jóllehet az isten nevét hiába vette caritas egyébként csak René Chartól tanult 1956-ban érkezett * *


218

Székesfehérvárról ahol fiatal volt és úszóbajnok is igen igen a szabadság latinul franciául angolul a fehér néger temetés hogy hazáért hogy free at last Halál New Yorkban* Mióta lebontották a nyomortanyát a központi parkban lakott a város kellős közepén egy zsákban minden vagyona éjjel párna nappal teher itt ölte meg négy kiskorú néger gyerek a gyönyörért amit az 50 éves öl adott a hajdani paradicsom Magyarországról érkezett s lehetett volna ember is így csak a szabadság erős feneketlen könyörtelen Hazudnék ha azt mondanám hogy nincsen más csak elvadult kígyó nincsen harmatos kísértés csak sebes sötét kielégülés tíz lépésre rózsakert ontja édeni közönyét oly de oly sok szemhéj alatt a tiszta álmot senkiét

219

GÖMÖRI GYÖRGY Széljegyzet Nagyezsdához * – S miért gondolod, hogy boldognak kell lenned? kérdezte Oszip Nagyezsdától. Voltak pedig boldog óráik, perceik, de sokkalta több, amit a félelem úgy átitatott, mint sűrű vér a gézt. Oszip élete ráment a lírára; Nagyezsdáé arra, hogy bebalzsamozza a líra törékeny testét, s könnyezve felmutassa. - Mi várható mégis ettől az országtól? – kérdezte egy francia látogató 77-ben. Nagyezsda csak szerény reményeket táplált: hogy majd ágyban, párnák közt lehet. Nem ötvenfokos fagyban. Csodákat nem várt - a tetszhalottat föltámaszthatja még egy földrengés, de a pusztán nem nő pünkösdi rózsa, betonból nem nő kardvirág, tompult agyakat tovább tompít a vodka, s a fiatalok már szinte visszakívánják az izgalmas harmincas éveket, amikor még nyugodtan nézett a jövőbe az a sima homlokú, izmos hentes-állam, mely letaglózott minden más véleményt, magán-hitet és magán-életet s parasztmilliók csonját főzte bele szörnyű kondér ínséges levesébe.

*


220

TURCSÁNY PÉTER Őrültek városa * Nem elesettek vére, nem véreső; pigment-hiányos őszi rózsa az utcát nem festi át. Doberdó, Majtény, muhi mező nem vár, ifjúság. Csak terroristák torkolat-kokárdája rak kérdőjel alá vörös pontot, hogy teljesedjék a botrány, amit hamiskártyás oszt ránk. Szóródunk,. hun hadak Katalaunum után, a nyugat porszívójába szippant, járunk kerülő utat, hol megérkezni már az sem remél, aki meghibbant. (Miért ez a többes szám, ez a füstös, sebes száj, ez a ó ritmus miről vallana hírt most, mikor elegáns urak és egyenruhák összefogdosnak, ifjúság?) Miért a zene, miért a punk szólna miértünk, ha egy csizma oldalba rúg vagy mellőle kitérünk? *


Ma minden fölöttünk, ma minden nélkülünk, gyenge lovak, betörtünk, seggen csücsülünk. Nem elesettek vére, nem véreső, nem tankok fityiszt mutató ökle szánt az őrültek városában, a józanok városában legfeljebb egy laza kéz az asztalról bábut lök le. Őrültek háza, józanok háza, ország háza, alkoholisták száza, őrültek országa, mi nem hozunk lázba. Vörösmarty csak egy tér neve, a vérmező csak füves park, Dunára néző hegyen kezünk szöges hordóba senkit sem rak. Az ország szívében - nem artériákban kering a vér csak 4-es és 16-os busz cserél zsúfolt tömeget. Nem, nem lehet, nem lesz ék ez a nemzedék, tolózáras ajtótokat föl nem feszíti: s ha lesz közülük, ki a sorból kilép, azt a süllyesztőkre fölfeszíti.

222

MONOSZLÓY DEZSŐ Boszorkánydalok Boszorkányégetés * Éjszaka néha máglyán elhamvadt boszorkány szeretőm Koldus Szép Anna szavait hallom: Szent György napján megszólaltak nekem a füvek! Megsütögetve megcsigolyázva kínpadról vallja ezt mintha imát rebegne áhítat margarétát füröszt így a harmat keserve vére újra átitat Holdontúli nászunkra készül tűzben sem olvadó hevünk sikoltó örömünk fáradt hóhérsereg lesi Szentséges Jézus maradj velünk! Tanúvallomás * Lángszín ludat láttam éjjel Lidérc az lelkem vagy Vak Pila nénje félszeme csillan félszeme villan ne nézz beléje ne nézz beléje Elveszejtő vizen megyen Pupos Borka tíz ördög kíséri szállnak libasorban * *


csak szoknyája szélit nedvesíti a hab ki alája hullik pokol mélyben marad folyó csalfa tükrét holdfény foncsorozza csupán hajnal ismer a patanyomokra a patanyomokra Lábtól fejig lóg le a mestergerendán bőregér módjára Vastag Bába Lenke szőrtől feketéllik csak a fara táján van vajjal bekenve aki hozzáérne szétszalad a szája akire ráhuhog meghal nemsokára csontos szerszámjával ki lovagol rajta az öreg sátánnak legundokabb fattya Kék kőtől fejföltő1 nem nyílik a seb szét! Tehenünk elapadt kisgyermekünk meghót vádolom vádolom Vak Pila boszorkányt Púpos Borka társát Vastag Bába Lenkét Bájolás * Ajaj Selymes Sára nyög a feleségem mi bajod van kérdem nincsen feleletje hét gyermek lesz árva Főzzél ferdőt patyolatos tökből juh szalagból ház tetején való mohból *


224

te mondád fűből száraz lóganéjból fürösszed kilencszer meggyógyul Nagy Eszter Ihaj Selymes Sára meggyógyult az asszony! Tíz krajcár az ára A boszorkányságod nekem igen drága majd a városházán megfizetnek érte hóhér öleléssel szép máglyarakással Rontassál meg István minden nyavalyával! Tortúra * Hogyan hínak? Kis Ilona Az ördögnek csúf biloga mikor került a testedre? Nem ördögé hóhér vasa Hát a gyógyzsírt miként főzted csecsemőket megsütötted a csuprodba dugtad őket Nem dugtam ha meg is ölnek Lusta hóhér hitvány bakó eretnek itt a vallató! Boszorkány vagy Kis Ilona Beismerés a sikolya Írnok írjad szavát told meg Előbb vallott aztán holt meg *


Delabora tum est * Macskává vált Fejér Julis szomszédasszony nyaka csontját a szájában vitte éjjel miért vitte? azért vitte az ördögök meg ne rontsák Tűzrevaló tűzön vész el delaboratum est Varga Gergely lábaszárát leharapta Virágh Ágnes kígyóbőrben mászott rája tanúsítja három Fátens tanúsítja e pecsétjel Tűzrevaló tűzön vész el delaboratum est Nagy Mihálynak a gatyáját általvonván a gerendán pőrén feküdt alá Örzse hogy ütet a hites ura többet immár ne gyötörje Tűzrevaló tűzön vész el delaboratum est Borjút ellett kétfejűet Örs Etelkáék tehene arra tévedt Ősz Rebeka s kezdődött a cserebere békahangú bégetéssel Tűzrevaló tűzön vész el delaboratum est

*


226

Ítélet * A vízbe vetessék ha feldobja a hab máglyára vetessék hamva széthintessék ördög avagy ember rá nehogy találjon hiába keressék Jézus Krisztus neve fennen dícsértessék

*


BALÁZS ZOLTÁN Táltos hang * Egymásba simuló világok keresztútjain kóborló üstökösök kondása csillag ösvények hidrogénharmatjától lucskos örök vándor tűzben megmerített szivárványszínű dalia rontásra szövetkezett meteorhordák hallgatag vezére halott dallamok kőzápor kopogása által a végtelen dobhártyájára feszített táltos hang vagyok! Igém tett a történés gyámola istápolón feszíti ránk hullni kényszerítettekre halálos létünk világnyi boltozatát

*


228

Erdőelve * Hazám hasán Gyertyák égnek Hamvasztói Csalt reménynek Csonka testén Forró viasz Fejetlen is Lábatlan is Kartalan is Bús halála Haláltusa Vergődése Tán nem igaz Halott fekszik Temetetlen Utolsót rángó Szívekben Bánat bajt Nem urusol Csak kínt szakajt Béna vaknak Gyámola Hazátlannak Is van hona Édes Hazám Vergődsz még *


De mivel Szíved elorzák Úgy élsz bennem Mint mesebeli Hetedhétmagyarország Álom utca * Álom utca tizenhárom A szívemet preparálom Álom utca tizennégy véres szívvel hová mégy Álom utca tizenöt szíve élni kiszökött Álom utca tizenhat repedt szívünk riogat Álom utca tizenhét kitéptétek a szívét Álom utca tizennyolc szívünk helyén véres gyolcs Álom utca tizenkilenc műtét után hazavihetsz Salutatio* Aranyszínű bor zsongít míg e sorokat rovom mit a toll papírra rondít tétova minden sorom * *


230

De bocsánat a költőnek ha versét italba mártja hisz lelkét az alkohol átöleli mint hordót pántja

231

R. TÓTH IMRE Egyszer még beszéljük * Egyszer még fontos lesz a versírás is akár a végrehajtott kivégzés. A hóhért, ki nappal Aristotelést olvasgat, néha-néha Plátót és éjjel filcpapucsban bitót ácsol, irodalmi körök látják vendégül. Egyszer még fontos lesz a versírás is akár a békés együttműködés. Topless pincérnő lesz Pallas Athéné. A három Grácia meg karöltve a nukleáris haderőkkel, know how tanácsadással jelentkezik. Egyszer még fontos lesz a versírás is akár a moszkvai kommünikék. Partiba vágja még Eurüdikét a párt központi bizottsága és Lenin híres mauzóleumába zárják az emberi jogok kérdését. Egyszer még fontos lesz a versírás is. Egyszer még meghallják a zokogást is. Egyszer még megéljük, hogy Odüsszeusz mindenütt hazatér. Az isteni Zeusz kiárusítja a mitológiát és törvénybe iktatják a lírát.

*


232

SZAMOSI JÓZSEF Kirándulás Arcóba * Reviczky Gyula emlékének Véletlen hozott ide, de a név ismerősen csengett: Arco. Romos várkastély fönn a sziklabércen, régmúltak fölrémlő komor árnyai, mint a messziről kavargó súlyos fellegek ... Ez hát Arco: dédanyáink idején „tüdősök" Mekkája, luxus-üdülő, kimért rendben járt akkor az idő s az élet vattás mederben folydogált; gumirádlis hintók, térzene, halványarcú nők az esti korzón; pirosszőnyeges gyógyszállók: San Rocco, Palace s a tükrös Bellavista ... Hová lettek azóta? Mi történt velük, körülöttük? Ma kopottan néznek, szégyellik tán, hogy legtöbbjük öregek ingyen otthona, ablakaikból szürke aggok könyökölnek messze meredő tétó tekintettel semmit sem értve a mai világból, ahol villanygépek bömbölnek furcsa vad muzsikát, de üres a parkban a kis zenepavilon s némán mereng ... Csak a táj régi: hegyes ciprusokkal megtűzdelt szelíd vidék, ezüstszín göcsörtös olajfák kapaszkodnak a hegyre konoku1idelent mirtuszok, pálmák, buja babérfák, egy elvadult kertben magasra fut a vörösvirágú hibiszkusz *


s láthatatlan cikádok hegedülnek ... Rábősen járom a várost. Magnóliák édeskés szagát szúrós benzinbűz keveri, de a platánsor lombja nyeli a zajt és szűri az éles napfényt. Észre sem veszem, valaki hangtalan követ: egy szelíd kísértet árnya .. Hát persze . .. ő az ... régi ismerős: a nyurga bús poéta ... ő járt Arcóban - kétszer is - beteg tüdővel gyógyulást remélve (Istenem, hogy remélt!) itt sütkérezett a tavaszi napon s lágy rímekben számlálta fogyó napjait ... És hirtelen sötét lett a délután, nyugtalan, nehéz a szívem és szégyen fojtogat: Arco nekem hétvégi kirándulás, neki ez volt- fuldoklónak - az utolsó szalmaszál. Szép neved, Arco, így lett számon kiszakadt panasz, néma káromlás miattad bús költő-előd és miattatok, kik ifjan s szegényen dőltetek sírba, keserű lázadás, hogy jólétben hízik a hitvány s mindig a jók, a különbek kerülnek keresztre! Pókháló * A pók hálóját megtépte a vihar. A mesteri ábra finom vonalait összekuszálta. Most - vakmerő artistaként egy-szálon leng a pók ... Ne félj! nem szakad el, *


234

mit évezredek óta sző: a kötele mert elkezdi újra, egyedül, magabízón századszor is kötni a hálót, csak a célt látva - mint bátor hajós a vitorláját – kifeszíti szemben a széllel ... Ó bár tudnánk mi is - ahogy hálót a kis pók – úgy építeni házat, hazát: a ránktörőnek halálos csapdát, óvóhelyet magunknak, menedéket odahúzódni, míg tombol az orkán, utolsót csattan a villámostor s fölragyog ránk az égi szivárvány! Főnevek – igék * az eső betű szerint eső és tűz a tűz forróbban mint a láng vár a vár a hegytetőn a daliás időket várja tán ég az ég ha napszállatkor kigyújtja az alkony és sír a sír mindig – örökig Felhőkön túl a csend ... ? * Mondd: van-e csöpp hely a mennyben még hova nem zakatolnak az ördögi űrmasinák- ?

* *


Műszív * A tudomány mit ki nem talál: szív helyett a műszív kalapál; szívja-nyomja a vért szüntelen de nem érez, nem fáj: szívtelen. Fölemelt ököl * Lelkét az ember már rég nem az öröklét felé készíti-, sőt fenyegetve emeli égnek az öklét. Remény * Miben bízzál, ki annyi vért láttál már, háborút, halált, tengernyi mocskot - ? Abban, hogy az atomhajtott szupertank nem ér utol egy mezei pockot. Messzire zengő muzsika * Utolsó-végső szerelem karját nyitogató bezárt ölelés Ó élet életem: hosszú révület messzire zengett muzsika ... Rámsiklott hű tekintete most is égeti arcom. És mi jött utána - ? vak órák szorongó félelem s a bánat- e furcsa fekete tulipán bokrosan hajtott ki szívemből ... *


236

Hiába öntöttél hát szép álmot szememre átgázol rajtam leterít a kínzó okosság: mert rohanvást fut az idő a percek kiperegnek ujjaim között és hidegen szikráznak idegen csillagok. Bök-vers a fegyverkezési versenyről * M. A. karikatúrája a „Népszabadságban" első pillantásra is fölajzott, elmondom, mit ábrázol, a rajzot: Egyik oldalon félelmes US - rakéták másik oldalon hasonló SU - rakéták fölöttük lebegve kissé fancsal lestrapált borzas békeangyal - ingéből kilátszik kis segge meztelen magából kikelve ordítja esztelen: US - rakéták ha nem lennének, SU - rakéták sem kellenének!!! Milyen igaz még fordítva is az. 1984

*


CSÁSZÁR LÁSZLÓ Tu-Fu egy napja * A főkönyvelő hímzett kakas. Hajnali szél simítja teddy beer bundáját. Lótuszvirág hintóján munkába indul. Házát kettős fal és biztosítás védi. Orchidea íróasztalán ráérősen hajókázik. A délutánt a házemster felvonón a harmadikra viszi. A főkönyvelő estig a bölcs mennybe száll, majd kijózanodik. Élete párja zöldes réztükör, őszes szakállat fésüli. A holdat piciny bárányfelhőivel a takarítónő leereszti a lefolyón. Lepke szárnyán a neonreklám felragyog.

*


238

KIBÉDI VARGA ÁRON Versek * 199. Hekate, mondta, és párolgott, innen el, folytatásokban. Megvonták átlósan, kék és piros: kikandikál, leszegi fejét. Jaj, a hamvadó búzavirág, a jeltelen betét! Hiába rakosgatták a kalitkákat, hiába habzott az alkony, a bókok vetélytársa: jön a többi, jönnek a társak is virágot hoznak a hadnagyok. 200. az azonosulás végeláthatatlan fintorai azaz az ózon a törtfényű vakulások a fájdalmak meghitt elvontsága csütörtökön vagy pénteken: a f ájdalmaké és a dalnokoké az alaktalan okulásoké nincsen szükség se igére se szenvedésre a közönség azonnyomban azonosul nyomtalanul és szertelenül nem tágít tőle a sátán az eseménytelenség híg árnyéka a végét én így látom ez már a másvilág fosztogatása világtalan vonulatok kitaposott és elvont esélyek

*


201. Igénytelen? Télen int, válogat. Meglékeli a kéklő emlékeket. Minden elmúlik, megállnak a halandók is a mámoros folyosókon. (Vagy az is lehet, hogy kirekedtek.) Minden elmúlik, hajnalban sorsolnak, este dorbézolnak a bámulatos ikrek, családfájuk tetején. Beteljesednek, mint a bennszülöttek. Kiszáradnak, mint a kívülállók. Azoknak, akik nem bent születnek, azoknak, akik kívül álldogálnak, most már a madár is integet, az igénytelen ábrázatú madár: Innen nem származik el senki,

240

HORVÁTH ELEMÉR Drezda 2. bombázása * A fej majdnem civilizált a béke szobra negyven év így lett ezüst a haj így maradt a homlok sima finom az időzített száj Goethe Luther nyelvén tanult nem torzítják el a szavak ,,Pontosan 40 évvel ezelőtt" ... a csontkeretes szemüveg mögött a szem távoli tűzbe néz ,,Íme újra a Semper Opera" S az ápolt kéz mely megfordítja a papírt kemény mint egy kőmívesé 21 éve néhány hét alatt fölépített Berlinben egy falat Szigorú tél * „Drága fiam nem is tudom mivel is kezdjem levelem azt talán tudod hogy mínusz 25 van nálunk alaposan bejött a tél elfagytak a vízcsapok így alig van víz amibe mosdjunk most hát szigorú kormányrendeletet adtak így minden család 5 mázsa szenet kapott most egy szobát tudunk fűteni nem fázunk nem fáj semmim csak általánosan rosszullét van rajtam de ne aggódj * *


a kormány nálunk szigorú szigorú mint a tél" Egy szovjet katona tiszt levele Budapestről egy magyar költőhöz New Yorkba * Ha hazalátogatsz ebben az évben szállj meg a hegyi Hiltonban neved elárulja ugyan a gyereket de a felnőtt már nem múlik csak pénzen nem kell rokoninak tűnni feltétlen a véreid itt csak személyzeted légy bőkezű de ennél közelebb ne engedd őket sokba került régen ha nem nyelvükön írnál verseket nem is tudnám hogy mért nem Firenzében vagy Szingapúrban töltesz két hetet bár angolul itt is megértenek s vannak rosszabb helyek is a térképen Örülj neki hogy csak emlékezet

*


242

BALÁSZ ZOLTÁN Társ * Ki gyerekként Látta a halált Örök társat talált Honteremtő * Légy tétova de ne Mélázz házon-honon Juss bárhova ahol Vagy veled a hon Sín-temető * Az élet jóllehet álom Ne döntsd szép fejed sínre Hogy valóra váljon Bujdokló* Mit reméltem Nyelvet hazát Nem cseréltem

*


243

SARLAY MÁRTON Dicsértessék a kántorok királya * (J. S. B.) Te - egyedül te kelted életre holtnak hitt áhitatom Hangjegyeidben az Ige testté lett és megőríztetett Ha tőled HALLOM neked elhiszem hogy Él és Egy az Isten Végítéletkor majd mentségül hadd mondjam: BACH híve voltam Csend-élet * Lombcsend. Madárcsend. Fűcsend. Itt lent virágcsend fent a csillagcsend Kezdetben vala a csend és csenddé leszünk mi csendtagadók

* *


244

Valld be és vállald * Félek. Ne kérdezd miért nem tudom milyen átokkal vernek Szikkadok. Száraz földemnek forrásvizek irgalmazzatok Rejtőzünk. Félünk egymásnak megvallani meztelenségünk A Félelem ha tagadod orvul támad. Valld be és vállald Szépség ruhája levetve * (Simonyi Emő festményei láttán) Kínok ereje rombolva formálja torz élő tetemünk Énünk megroppan oly sok vak akarat mind hiábavaló Egymásra hús-vér keresztfára feszít a megváltás vágya * *


Szépség ruhája levetve meztelenül csúnyán szenvedünk Testünk vérpárás dzsungelében kószál a vadállat halál Az a tagadott haragos Isten megver. Láthatod rajtunk Tandori Dezsőnek* Eszem felkutat „ellepő lombok” alatt g lappang a lénye d Kiskirály * Nyalók híg nyála csiklandozza csigázza lelki lúdtalpát Pocsolya vizén járkál ám talpa alatt vélt mély tengerek

*

246

SARAH KIRSCH Macskaélet * De a költők kedvelik a szabad Ellenőrizhetetlen és szelíd macskát Mely a novemberi esőket Rongyvackán vagy selyemhuzatú széken Alussza át némán Válaszol megrázza magát És él tovább a kerítés mögött Míg a megveszekedett szomszéd Még mindig jegyzi a rendszámokat S négy fala közt a megfigyelt Rég átlépte a határokat. Tél * Bíborzászlók. Kémények rőt füstje. Tébolyult kisajtolt ágaskodó lelkek. Nap vérébe mártott korallrengeteg. Vörös égi lépcső amelyen a varjak Fokról fokra szállnak koromszín szívek Isten megdöntetlen trónja felé. Albumlap * Fekete-fehér kérődző tehenek Hevernek szelíd kupacok Angyalgyökérmezőn hasonszín Macska lapul a palánk tövén Melyen ugráló szarka csörög Szítálva lógó felhők alatt Begombolkozott gazdasszony siet Kötelességei bírható jármában *


247

Káposztafőt vágni Pillangók kísérik. Elkerülhetetlen hideg * Szürke foltos gazdátlan macska mellett Üldögéltem a késő lassan kihunyó napon Semmi sem mozdult úgyhogy mi sem Bírtunk elszakadni a helytől. A tehenek a gyér füvet tépték És köhécseltek emberi hangon A macska várandós volt nehéz sors Vetette árnyékát hulló levelekre. Hátszél * Hogy hajt a kiáltása Szélvészként visz huszonöt Mérfölddel egy pillantás alatt Reggel és este és az éjen át Világra jövök éneklek lábai előtt Ujjongó kacagás vállamon A mennyei Gyermek ujja S ha az Egyedülvaló Szépséges hangját hallom Megfordul az ellenszél és én repülök És mindig ő felé Kalapálószív - hogy lengenek a házak Ujlaki Sári fordítása

* *


248

HAUTZINGER ANDRÁS Magad vagy * Isten elhagyott földjén, lépteid tigris-morajában már azt is bánod, hogy világra jöttél. Dobott volna el anyád. Bízott volna gyilkos árra, vagy takarna éhes föld, akár egy sebzett szeretőt. Most magad vagy. Bordáid között hideg kráterek zenéje, mint legyőzött seregek menete, mint szíved helye, oly nehéz. Urbi et orbi * Kitárt karok magasában, égő horizontok fekhelyében, ázott emlékek sarában, a kikapart test melegében, ezerszer légy áldott, földbeágyazott ember. Eccehomo * Túl az életen, túl a test megszakadt rendjén, túl a szavakba préselt őrületen, az agónia előtt, még mindig ember. *


249

Kegyetlen színek * M.B.-nak Könnyű árnyékod vonalában súlyos hangokat dobál a szél. Ikonok röpülése, kötelek zaja, Rubljov képe, Musszorgszkij zenéje; mély, sötét, kegyetlen színek, mint az örök hajóvontatók éneke.

*


250

ALLEN GINSBERG Kral Majales* És a kommunisták csak zsíros pofákat nyújthatnak a világnak és szemüvegeket és hazudozó rendőröket És a kapitalisták napalmot és pénzzel teli zöld koffereket kínálnak a meztelen embereknek és a kommunisták nehézipart teremtenek de a szív is nehéz és a szép tervezők mind meghaltak, a titkos technikusok összeesküvést szőnek, hogy a Jövőben a Jövőben övék legyen a dicsőség, de most vedelik a vodkát és a Politikai Rendőrség miatt jajongnak és a kapitalisták gint isznak és whiskyt a repülőgépeken, de a barna indusok millióit éhenhalasztják és mikor a kommunista és kapitalista seggfejek csávába kerülnek, az igaz embert letartóztatják vagy kifosztják vagy lenyesik a fejét, de nem mint a Kabir szivarvéget, és az igaz ember nikotinos köhögése a felhők fölött a napfényben üdvözlet a kék ég egészséges ragyogásának. Mert háromszor tartóztattak le Prágában, egyszer mert részegen énekeltem a Narodni utcán, egyszer egy bajszos belügyes ütött le az éjféli járdán azt üvöltve, hogy BUZERÁNS, egyszer mert elvesztettem szokatlan szex-pol álmokkal és vélekedésekkel telefirkált noteszomat, Havannából repülőn küldtek el zöld egyenruhás nyomozók Prágából repülőn küldtek el csehszlovák üzletembereknek álcázott nyomozók Cezanne kártyajátékosai, a két rejtélyes bábu aki reggel Joseph K. szobájába belépett, az enyémbe is belépett, és evett az asztalomnál és megvizsgálta firkálmányaimat és követett éjjel és reggel szeretőim lakásaitól a belvárosi kávéházakig, És én vagyok Május Királya, a szexuális ifjúság hatalma, és én vagyok Május Királya, hatalom az ékesszólásban és akció a szerelemben és én vagyok Május Királya, Ádám hosszú szőrzete és saját testem szakálla, és én vagyok Május Királya, cseh nyelven Kral Majales és én vagyok Május Királya, az ősi emberi költészet és 100 000 ember választott engem, és én vagyok Május Királya, és pár perc múlva leszállok a londoni repülőtéren, és én vagyok Május Királya, természetesen, mert szláv sarjadék vagyok és buddhista zsidó, aki imádja Krisztus Szent Szívét, Krisna kék testét, Ram egyenes hátát, a nigériai Chango gyöngyeit, aki Siva-Sivát énekel Ginsberg módján és Május Királya, középeurópai méltóság, a XX. században én viselem, a Tér- és Időgép ellenére, mert látomásomban meghallottam Blake hangját és megismételem e hangot. És én vagyok Május Királya, aki teenagerekkel nevetve alszik. 251

És én vagyok Május Királya, hogy tisztelettel száműzhessenek királyságomból, mint hajdan Megmutatva a különbséget Cézár Királysága és az Ember Májusának Királysága között – és én vagyok Május Királya, de paranojásan, mert a májusi királyság túl szép ahhoz, hogy egy hónapnál tovább tartson – és én vagyok Május Királya, mert ujjaimat homlokomhoz emelve Köszöntöttem egy remegő kezű, ragyogó kövér lányt, aki ezt mondta, „egy percre, Mr. Ginsberg” – mielőtt egy hájas fiatal nyomozó a testeink közé lépett – utaztam Angliába-, és én vagyok Május Királya, visszatérek, hogy lássam a Bunhill Fieldset és sétáljak a Hampstead Heathen, és én vagyok Május Királya, óriási lökhajtásos gépen, félelemtől remegve érintem meg Albion repülőterét, és felbőg a gép a szürke betonon, rázkódva és levegőt lövellve ki magából és lassan állomáshelyére gördül a felhők alá, még mindig látható egy kék égcafat. És noha én vagyok Május Királya, a marxisták összevertek az utcán, egész éjszaka nem hagytak aludni a rendőrőrszobán, követtek a tavaszi Prágán keresztül, titokban őrizetbe vettek és repülőn deportáltak engem a királyságunkból. Így hát ezt a verset sugárhajtású gépen írtam, az ég közepén. (1965. május 7.) Jahve és Allah tusázik* (Jahve and Allah Battle) Jahve Atombombát hoz Allah elmetszi a Hitetlenek torkát Jahve hadai leverik a szomszéd törzseket Összezárul-e a Vörös-tenger Allah hadai fölött? Ízrael törzsei az Aranyborjút imádják Mózes összetöri a Törvénytáblákat Zalmon sachter Lubovitscher rabbi mit szóltok ehhez Kő-parancstáblák széttörve a földön Sufi San miccólsz Lejt-e táncot a Próféta baráti társasága a Zsinagóga körül míg villamos szakállú zsidók hajlongva imádkoznak? Mindkét Isten Iszonyú! Borzalmas Jahve Allah Két kampósorrú, körülmetélt Isten! Jahve Allah melyikük valószerűtlen? 252

Melyikük erősebb Illúzió Melyikük erősebb Hadsereg? Melyikük parancsa a legrémítőbb? Melyik Isten őrzi meg éhségét az Édenben? Melyikük lesz névtelen? Melyikük lépi át a Fény Szakadékát? Istenek, féltékeny Harcosok, Emberek Állatok & Virágok, Pokolbeli Lények, sőt az Éhes Kísértetek világa is meghal, Kígyó kakas és disznó egymás farkát zabálva enyészik minden Zsidó minden Muzulmán meghal Minden Izraeli minden Arab Kairó dühös milliói, a jeruzsálemi sokaság a harcban álló Hadak elszenvedik a Halál álmát! Hát pléh-táborokba kergetitek a Törzseket a hideg Európa falaihoz? Hát pléh-bögrékkel sivatagi viskó-városokba ültetitek a milliókat? Zsidó vagyok kiált Allah! Buddha körülmetélve! Egy almát csempész Édenbe a Kígyó Idegen, Vándor, a Nagy Hívást hívva kiáltó! Melyik Isten őrzi meg éhségét az Édenben? Melyikük lesz Névtelen? kötözött engem örökké Palesztinához Hadseregek tankok, dübörgő bombavetők, radar villamos komputerek gyűrűjébe? Mely Elme irányított Stern Gang lrgum Al Fatah Fekete Szeptember? Meyer Lansky? Nixon Sach? Bandita? Miniszterelnök? Király? Félszemű Dayan? Golda Meyr & Kissinger kötözött meg Fegyverekkel engem? HITLER ÉS SZTÁLIN KÜLDÖTT ENGEM IDE! WEITZMANN é BEN GURION KÜLDÖTT ENGEM IDE! NASSZER ÉS SZADAT KÜLDÖTT ENGEM IDE! ARAFAT KÜLDÖTT ENGEM IDE! A MESSIÁS KÜLDÖTT ENGEM IDE! ISTEN KÜLDÖTT ENGEM IDE! Buchenwald küldött engem ide! Vietnam küldött engem ide! My-Lai küldött engem ide! Lidice küldött engem ide! Anyám küldött engem ide! ITT SZÜLETTEM IZRAELBEN, körülmetélt arab apámnak kávémérése volt Jeruzsálemben 253

Egy szép napon Katonák jöttek & azt mondták sétáljak odább fölemelt kézzel tűnjek el hagyjam ott házamat boltomat örökre! Az Izraeliek küldtek engem ide! Salamon Temploma a Piramisok & Szfinxek küldtek engem ide! JAHVE ÉS ALLAH KÜLDÖTT ENGEM IDE! Ábrahám a keblére von engem! Mohamed a Paradicsomba kalauzol! Krisztus küldött ide hogy keresztre feszítsenek! Buddha eltöröl bennünket és lerontja a világot. The New York Times és Hejkal kairói vezércikkíró küldött engem ide! A Commentary és a Palestine Review küldött engem ide! Szír politikusok küldtek engem ide! Pánarab nacionalista hősök küldtek engem ide! Hadseregeket rendeltek mellém Az amerikaiak az oroszok bombázókat küldenek egyre Kínaiak egyiptomiak szírek segítik harcomat jogos házamért Lelkem mocskos Szellemének Nemzetéért a test határaiért Énem területi épségéért az én Cionista hazámért Palesztinai örökségemért A Kapitalista Kommunista & Harmadik Világ Népeinek Köztársaságai Diktatúrái Rendőrállamai Szocializmusai Demokráciái mind elküldik Halálhozó Fegyvereiket hogy megsegítsenek minket! Legyőzzük az Ellenséget! Őrizzük Különálló Személyiségünket! A büszke Történelmet örökké! Védjük önnön testünket itt e Szentföldön! Ne feledjük ezt a Golgotha-hegyet, szakadatlanul népesítsük be az Őrökléten át Allah Krisztus Jahve alatt aki egy Isten mindörökkön Semá Jiszroél Adaunoj Aluhenud Adaunoj Echod! La Illaha Illa'llah Hu! OJ! AH! HU! OJ! AH! HU! SALOM! SHANTIH! SZALAM! (1974. január 13.) Eőrsi István fordításai 254

TARNÓCZY SZABOLCS Napszemüveg * Miért hord a junták marsallja rendszerint napszemüveget? A lélek tükre helyén meg ne láthassuk azt a száraz, lelketlen, vak üreget. A tekintély * A tekintély bálványát imádni mindig a könnyebb megoldás: Szabadságától retteg e beteg világ. Pedig Azontúl az egyetlen tekintély épp a szabadság. De az önkéntes rabok rabok maradnak holtan is. A dogmák * A dogmák kiskapuja: a dogmafejlődés. Az idők múltával „lényege marad igaz”, s így még ficánkolhatsz - akár hal az akváriumban értelmező szabadságodban. Ártatlan dolog hát a dogmatika, míg majd valaki meg nem határozzaa a dogmalényegek dogmáit is.

*


255

SAJGÓ APOR Errefelé sok az árok * ezek házak itt és kertek, és egy néni, kit már csak a füst ölelget, eltüzeli azt, ami már nem kell, lóg a hinta lefelé, láncai merevek, s még árvábbak bennük a szemek, magukba térnek vissza szüntelen, elmerülnek az üres téren játszadozó semmiben, ágaskodnak a dróton a szögek s beléjük akadnak szavaim, szavaim, mik még meg sem születtek, számkivetettek a szerelem-előttiségben, olyan szépek, anyám, a folyón felcsillanó fények, hajladoznak bennük a fák, gyanta ül ki homlokukra, végigcsorog törzsükön a táj, szavaim még nem szívták el mohó, idegen földek, mert nem öntözöm őket, de eszem gyümölcsük, boruk, tejük, kenyerük s keringenek ereimben ( milyen vigyázattal emelem gyökérzetemmel együtt mindig a földkoszorút, mi megszűri az idegen ízeket) a város peremén járok; *


256

itt a fejfákon sok a cé a ká meg az iksz, errefelé sok az árok is, azokban lé s piszok; néha csodálatosan rímel az élet, de hogy mikor s miért? az titok.

257

FALUDY GYÖRGY A száznyolcvanadik szonett * Tizenöt éve nyög, pusztul, csörömpöl a világ. Te vagy csak s a szerelem. Ha meghallom hangodat, az örömtől libabőr szalad végig mellemen; mert mióta bárkád mellé kötöttem rozzant bárkámat, a beszélgetés folyója árad közted és közöttem és minden óra s minden szó kevés; ha verset írok hozzád, nem én írom: hirtelen kész előttem a papíron mint ez a szonett; s ha szobámba nézel hajnal felé, az ajtórésen át, félálomban boldogságomat érzem meg a mindenség rózsaillatát. (Toronto, 1980) A száznyolcvanharmadik szonett * Nemcsak Japánra hullt az atombomba. Tovább porlasztja a reményt s kirág minden morált. Kit érdekel a holnap, ha éjjel felrobbanhat a világ? A nagy bőségtől kimaradt a szellem. A tudomány s a technika csodás, de nem használ a barbarizmus ellen. Négy földrészen őrjöng a gyilkolás. A hit, hogy jobb jövő jön, nem tér vissza. A föld ketrec lett. Bestiák közt élek * *


258

apró sarokban, jámbor humanista. S olyan lettem, mint az, ki nem leli helyét többé s zokog, mivel ráébredt, hogy az embertelen is emberi. (Toronto, 1983)

259

UÁNG UÉ Őzek kertje * Embert az ember itt sehol se lát s visszhang súg csak titkos szavakat sötét fenyves itt-ott besüt a nap s citromsárgára festi a mohát Fehér-kavics-rév * Szép tiszta víz a Fehér-Kavics-Révnél zöld sűrű sás hasas komor halak itt mossa ki selyemruháit éjfél után a lélek ezüst hold alatt Négysoros vers * Szelíd eső kis felhők a monostor a mélyben kapuja zárva bár már délre jár az idő itt ülök reggel óta a sziklák közt s nézem ahogy ruhám zöldjével a moha összenő Meglátogatom unokafívéremet, Cui Hszián-Cungot, a remetét * Az erdő egyre mélyebb s árnyék rétegre réteg a mohavastag szőnyeg és napról napra kékebb Ott ül kinyújtott lábbal fölötte fenyőágak nem szól szeme fehérjét mutatja a világnak

*


260

Kései bánat * Ellustultam ahhoz is hogy verseket szerezzek társam sincs csak a vénség az gondoskodik rólam Hibáztam sose menjen költőnek olyan ember ki festő volt egy másik jobb inkarnációban Őszi tücsökdal * Hideg erdő dombhátal: fájdalmas sötétzöldje őszi vizek zubognak betöltik a napot Nádfonatú kapumban állok botomra dőlve A szélben öreg tücsök dalára hallgatok

* *


SOR JUANA INES DE LA CRUZ Tükröm előtt * E tarka árnykép, melyet vizsgálsz, látszat; ruhád, a divat, ékszered s ízlésed tatarozza, bár ura az enyészet; valónak tűnik, holott délibáb csak; nem szellem, de nem is anyag egészen; szerény tákolmány, mely az önimádat oltárán áll; kendőzéssel cifráztad, hogy kifogj az időn s a vénülésen; porcelán ez, mit levernek a polcról; rossz állvány, mely nem ér meg ennyi gondot; silány növényke, mit a szél kitép; menedékház, hová betör a végzet; biztos csatavesztés; s ha jól megnézed: por, ködkép, férgek étke, semmiség.

*


262

LUIS DE SANDOVAL Y ZAPATA Fiatal színésznő a ravatalon * Szépség, ki a tragikus ihletet hoztad közénk és elviszed magaddal, ki fényt kölcsönöztél a színfalaknak: gyertyáid végső búcsút intenek. Sok-sok kérőd kívánta szívedet prédájának, s te mindnyájunknak adtad, s aki szűz anyja voltál száz alaknak: hány zengő lélek fekszik itt veled! Torkodból régi versek új zenével támadtak fel. Vad voltál, hideg, gőgös, kegyetlen, lágy és forró. S bár legyőzött a Halál, mégsem bántott, csak gyengéden hajolt föléd. Most sem tudom, mint máskor, hogy élő lányt vagy, halott leányt játszol

*


KARDOS TIBORCZ Lábnyomok * 1. kezembe fognám szétszaladt virágok temetők között kanyarog az út neved mondanám egyszerű lenne minden akár fehérke ingem amelyben meghúzom magam 2. ajtó és ablak tárva nyitva magam valahol messze járok pedig csak szalagok a kerti fákon ti azért higgyetek nekem belépek majd és összerakok mindent 3· mit is gondoljak minden messze van vetetlen ágy uralkodik fölöttem valami emlék megsegítene: emlékszem egyszer minden messze volt vetetlen ágy uralkodott fölöttem s valami emlék megsegített volna 4· ismét a tél mindenünk hó alatt *


264

harang se szól pedig valaki érkezett pedig valaki elment köröttem ismeretlen lábnyomok

265

LŐKKÖS ANTAL Elmélkedések politikus színezettel * Ül a gém a folyóparton feje szárnya közé húzva Mozdulatlan bölcs, meditál. Lecsap hirtelen mint a villám, csőrében zsákmány ficánkol. A hal se hitte volna hogy ilyen hosszú legyen a gém-nyak. Enyves kézzel soha ne simogasd az ártatlanok arcát: még valami rád ragadhat. Az imádott vezérnek sok volt már a füle mögött; érezvén a nép haragját bűnbánatot tartott és öngyilkos lett. A hatalomhoz azért ezután is görcsösen ragaszkodik. Micsoda anyám-asszony alakulat! - szidja az őrmester katonáit minden golyótok célt tévesztett, számolhatjuk most az *


266

áldozatokat. * Én megütöttelek téged, te megütöttél engem; hová temessük most ezt a szerencsétlent aki éppen itt téb-lábolt! A szegénység legkisebb mértékegysége a koldus; a gazdagságé a csődbement; a szabadságot csak az mérheti kinek markában a gyeplő. Fogyóban a benzin; ekét kovácsolnak a tankok acéljából vagy eladják ócskavasnak. A sok hoppon maradt tábori marsall bacilus-hadsereget toboroz és azzal támad. Ha ránk tör a bubó-pestis meg a fekete kolera, menekülhetünk majd álruhában. Ama sötét napokban - in illo tempore egyedül csak ő futott meg gyáván, mint a nyúl. Most fejet hajt előttünk - a bátrak előtt mosolyogva, pimaszul. 267

LUDVIG NÁNDOR Performance * Derengő fény, azúr hideg uralja a termet, a csillárokon zúzmara fehérlik, a színpad holt sivatag. A falnál fétisek, a szocializmus szentképei. Szomorú hárfa-dal hallatszik: három asszony jön be, ruhájuk mint a Párkáké. Egy kráter fölött megállnak. Könny csillan meg szemükben, aztán mennek tovább végtelen útjukon. Ahol megálltak, oda most sugár-eső hull, s én megszületek csorgó füstben, lávapatakokban, bőröm kék, arcomon nem-emberi vonások. Lassan, szoktatva testemet az idegen léghez, elindulok a nézők felé, megtapogatom kezüket, hajukat. ,,Születésem ... célja ... " - dadogom, de nem tudom folytatni. Bűz árad szét, világzaj hatol be fülsiketítőn, a színen tetvek megdicsőülése zajlik. És én már végképp földi polgár vagyok. Ám váratlanul, mintha egy csillagról nyújtották volna le, kezemben kard villan meg, s a szentképeket vér önti el, a fétisek darabokra törnek, leesik a tetvek aranyzsinór-sapkás feje. Deszka-palotájukat asszisztenseim változtatják halotti máglyámmá. A jég pedig csöpögve, megered a mennyezeten, s az ablakokon át cseresznyevirágokat hoz be a szél. A költő felmutatja lelkét * Tüzek és vizek, erdők és állatok, vezérek és tülekvő tömegek, kik lelkemet kéritek, mint Salome János fejét: hát tessék! én magam szakítom ki e koponyámba tévedt csillagot, és mutatom kínjaim aranytálján föl, a Nap közepébe, hogy szörnyülködjetek és ámuljatok! Szörnyülködjetek a kegyetlenség magzatán, * *


268

az izzó burok és kénes füstszivárgás mélyén aki él, és vár egy eljövendő, borzalmas hadjárat vérén növekedve, özönlő apokalipszisén, mely ha elszabadul: mindent maga alá temet! És ámuljatok a bűnbánó virágon, mely az iszonyra hűsítve borul, lopva, álmaiba reményt csorgat, s békíti: ,,a haragot hagyd Istenre, az ember dolga: szeretni!” és verseket illatoz sóvárogva, hogy szavaihoz szó, testéhez test simuljon! Most láthatjátok, ahogy lelkemben anyag és antianyag egyesül, s az Én-t e gyötrelmes gyújtópontba zárva ... Kaposvár * Élt egy város Európa vén tornyainak szélén, a kárpáti szakadékban, aszályos keleti szelek alatt. Utcái, mint a méh erei, tápláltak, korbáccsal ütött lovak, gyogyósok, kapualjakban lihegő szökött rabok úsztak belőlük elő, hogy sejtsem: jön még, ha föleszmélek, más évszak is. A házak: az ávós tiszté, ki megőrülve leskelődött függönye mögül, a rózsakeresztes könyveiért feljelentett angoltanáré, a grófnőé, ki guberálni járt az éjféli csöndben, s a többieké, a házak ezt súgták fülembe: ,,Rádtörünk még titkainkkal, gyerek! Ocsmány látványuk inváziójában fog elégni minden ideád!” S az ég örök-szürke volt, alján: mint a nyirok, csordogált a bábok történelme, lassan. Bizony, e polgárok nem voltak se jók, se rosszak, ha kellett öltek, ha kellett raboltak, bár cukorgyáruk füstjéből arany hullott vissza, fonodájukban angyal-csapat dolgozott. De én mást akartam! Mentem, egy távoli forróságot követve, *


a düh moszatjában, katedrák lőállásai közt, s mikor megfordultam: a Malomárok, a Korzó, a Kinizsi-pálya lakói már csak könnyeimen vonultak fel, ahogy egy csillagkép elhalad zsugorodva, némán egy tükörlapon. Immár tudom: arcomra forrt az az emlék, s leghűbb társam: e heg. Hordom halálomig. Az állam, amelynek polgára vagyok * Ahová én tartozom, annak nincs határa, se hadserege, se kormánypalotája, földjét nehezebb megérinteni, mint a fényt. S ha feléje fordul: a kufárok gukkere: sötét! Nincs barátom? Nem baj. Itt van mindenki, aki szeret: Osszián, Saint-Just, Ady, Pascal: a beteg, az ópiumevő Thomas de Quincey, és minden vértanú, szent, eretnek, kik anyanyelvemen üzenik: ,,Tarts ki!” – ha arcuk átfut az éj videóján. És itt van, megnyugodva, az örök munkás, az elhajtott zsidó, a cigány, a megzavarodott, a hontalan, a bűnbánó gyilkos, ki szenvedve ölt, s kit én, rendszerek becsapottja megértek, nagyon is jól megértek. Itt landolnak, és innen szállnak fel a szabadság brahmanjai, s híveik, a szamizdat-gépelők, s kiken röhög a barbár bolygó: az ideák Grál-lovagjai. Látnátok fővárosát! Szenvedély és Szépség hullámzik lagunáiban, antennái világszellem-idegek, ami itt vén, az az idővel egykorú, ami fiatal, az meg sem született. Íme kontinensek, te öt cinkos: van állam, amelynek polgára vagyok! Amint repülök a történelem felett * Micsoda máglya! Tróják, babilonok és bizáncok üszkös roncsai forognak belsejében s fölöttük izzva: reichstagok és téli paloták, * *


270

népek lobbannak föl és húnynak ki, mint elszánt fáklyák, s nem tudni: hettita, gót vagy azték-e, aki most lehull. Eszmék dőlnek el robajjal, birodalmak olvadnak szét, jaruzelskik és walesák birkóznak és rogynak le összeforrt aggyal, békére háború, háborúra béke zuhog. Íme ott, a hazám: a trianonok mennyköveitől elgyötört s fájdalmában önfiait harapdáló menet! látom Juhász Ferencet szörnyű fényben, versei kolosszusába zárva - de jön más: forró szelek ragadnak ki új alakokat a mélyből. Mit akar ez a misztikus kohó? Mit akarnak a lángzó pörőlyök, a patakok, melyek csontvázakat sodornak égve, miért ,áldoz, ami itt hamuként szétszóratik? Isteni álom gyújtot: itt tüzet, vagy csillagvándorok testamentuma? S a vég: parázsló csömör, vagy özönlés holdas terek felé? Félni kezdek . . . Fagyos űr! jobb nekem lent, emberi gondok között. József Attila születése* Csikorog az ajtó: ,,Megjöttünk!” – s belép három király, leborulnak a vas-jászol elé, overalljuk szénportól csillog. ,,Jöttünk, mely alvó katonákkal terhes: a láthatatlan Zeppelin után, nem száll le még, csak köröz – súgják – két világháború benne a rakomány. ,,De ó, nem érti ezt a proletárnegyed, mely itt áll most, sapkáját levéve. S nem sejti a gyermek álmát se: a gyémánt-kupolájú társadalmat, hold-utazást, szépség és szeretet nászát. Nem is kell. Elég, ha ő megy a nyüvekkel nyüzsgő agyvelőnek: a századnak neki elég, ha ő tudja: a három király ajándéka Fájdalom, Magány, Elbukás, s csak higyje a csillagtól-ütött anya is, a még mindig reszkető, hogy nem azok. 271

Nyomorék macska lopakodik be, az ablakon át rendőr készít felvételeket, s mint szent helyen, hol illumináció és emberáldozat készülődik: az olajos padló melegtől gőzölög. Kétezer fényévre a paradicsomtól * Nézem a várost, az antennák töviseit s a villódzó, kék dögvészt, melyet kisütnek, kormánypaloták csúcsára szerelt jelvények vörösébe vegyítve, és Andrásra gondolok, aki disszidált, s egy lövöldözéses éjszaka, olasz lágerek, Amszterdam narkó-füstje után most Floridában él, és azt hiszi, hogy ott más, de én tudom, hogy ott is ugyanez a város áll, ugyanez a fojtó akol-torony, hadgyakorlat fényei lobbannak fel a távolban, padlómon finom remegés fut át, s derengő homály üli meg a tájat, mitikus hó hull. Fázva alszom el, míg bolygóm félúton, kétezer fényévre a Paradicsomtól, a túlélés örvényéhez ér.

*


272


273

BARTIS FERENC Életre hívó halotti beszéd * Szerelmes lenni Halott Asszonyba? Kövek éneke, füvek sírása, fenyőzokogás pálmaligetben, nincsen-reggeli, sosem-lesz-ebéd, tárgyvándorlás vak falak között, vetetlen ágy és meggyötört párna, szétszéledt könyvek, sírhanthalánték, eltévesztett arc idézőjelben; felemás gombok ingen, nadrágon; ébresztőóra néma csengője, álomért sorba álló vén magány, elutasított vidám meghívók, fohász Istenhez s istengyűlölet, fényképereklyék, nekem-írt versek; ezerszer újraolvasott csókok levélben és húsz első rózsában, megsimogatott hegedű és toll, néhány kis ruha (királynőfátyol) férfi szájától s szemétől áldva; imák ébren és alvás közben is: ki-nem-mondott, de örök szivárvány egy Istenasszony homloka fölött; alig-fölserdült s már öreg gyermek legszentebb vágya: - megcsókolni az Egyetlen Anya sírját Szentendrén; kiszolgáltatott vers védtelensége, megerőszakolt zárak, rozsdás kulcs, szadista postaláda (begyében megfenyegető hírcédulákkal), kiforrázott és kisózott kéklő Baba-virágok ravatalkertje, megsértett önvád, érzékeny hóhér tánca bezúzott ablakok alatt, *


274

színe-más penész kristályüvegen, elmaradt villany- s egyházi számlák, senkinek-át-nem-adható sürgöny, kivilágított mondat árnyéka, titkon házaló kérdőjelsereg zsákutcák bezárt kocsmái előtt, vörös tótágas Káin szemében, kettébe tépett zsebkendő könnye, gyomorfekély és májbaj s másabb baj aláfirkantva s lepecsételve, telefonszóbaj agg szüleimmel meghatározott időben s térben, be-nem-váltható kicserélt házszám, betűhamu a gondolat fején, házicipőpár női láb nélkül, fésű (mért nem őriz egy hajszálat?!); férfikéz, kit nem simogat senki s ki simogatni elfelejtett már; acélhiénák vélt kurjantása kisajátított hullák ünnepén; gyógyszerdobozba rejtett holnapok, (dalol a pokol cselédleánya ... ) ; oltárterítő fegyverek csövén, elárverezett nászágy illata: megfagyott szirmok rügyemlékei ... Szerelmes lenni Halott Asszonyba? Korán érik a félárva gyermek, apjával együtt komorul napja, tesz-vesz a rideg konyhában Ő is, s mint Édesanyja, este megágyaz; már elfelejtett sírni-játszani, mint vágóhídra, megy iskolába, apjával arcon csókolják egymást a könyörtelen jó Isten előtt; étvágytalan, de eszik (ami van) öntudatból s mert Anyja figyeli, és öntudatból tanul és sportol s virágverseket ír Anyja sírjára, 275

akit megfestett szép feje körül isteni fénnyel s vérfolttal szívén s kinek dalait le-lepengeti gitárbarátja sajgó húrjain; ismétli Anyja szavát, hogy soha el ne feledje az édes Hangot és menekül az utolsó rögök visszhangja elől a temetőbe ... S az apa? Próbál anya is lenni: szivárvány dúló jégzivatarban, szirti sasfiók fészekmelege, árvalányhajnesz vaségdörgésben, varrótű és gomb, tányér és kanál, párálló leves s fölötte mosoly, tiszta inggallér, megstoppolt zokni, simogató kéz didergő lángban, altató népdal s ébresztőóra, ágy fölé hajló egyetlen jóság, távcső a múlttá szűkült jövőben sövénydróthálós játszótereken, ablak a falban s láthatárajtó, akáclevél a betonoszlopon, oltalmazó rév, százezerjófű új történelmünk gyermekszívére .. S lám, csak ráng az arc, sápad a homlok, elég a szó a reszkető szájban ... Hol vagy, Úristen?! Apja sincs annak, aki már végképp Édesanyátlan ! Szerelmes lenni Halott Asszonyba? Mért nem voltál rossz? Mért nem csaltál meg? Miért védtél ki? Elárulhattál volna csillagszor minden éjszakán ( ... ) Mért nem gyűlöltél, Szerelmes Sorsom? Most a hiányod nem fájna talán. Bocsáss meg, Baba, tékozlód lettem szavaimban is magányom szirtjén ... Végrendeletet ugat egy kutya, történelmével azonos vagyok; 276

sortüzek kérnek bocsánatot majd rozsdás láncomtól vasérhiányban ... A senkiföldjén éjfél téblábol, senki éj fele mindenki földjén ... Szétlőtt csillár lesz Tejút-rendszerünk, sárba vegyül az emberek fénye? Nekem nincs fényem, nem is lesz soha; Baba lelkében voltam látható s az ő szemével világítottam át az emberek közti falakon; s most önmagam sem látom a fényben, mit rám zúdít a cirkusz, a színpad, a pokol, a menny, az Ég és a Föld, míg dobra verik éjszakáimat ... Nem ismerem a dobok nyelvtanát; az igazság nem állítmány s jelző, nem mondatrész, és szófaja sincsen; az igazságnak saját anyanyelve van, de nincs vallása, pártja, kormánya, és nincs szüksége igazolványra; az igazságot velünk együtt sem irthatják ki és temethetik el, az igazság egy és oszthatatlan; az igazság a hegyek, a folyók, az üvegfelhőkarcolójurták, az önszervező csikóseregek, a viharszagú vérek és gének, a vándor bölcsők s vándor koporsók némán süvöltő ős-öntudata. Ha elpusztulunk, önmaga fölött uralkodik majd egy-igaz Urunk? Hol? Se kint, se bent, se a küszöbön, ott, hol már senki nem függ senkitől s mégis kórusban sikoltunk magányt? Egyetlen ember közösség lehet s Őt pótolni a világ sem képes ... Engem az élet jogosít föl a halálra. De mást? Vétó, Úristen! 277

Elmúlok majd a múlandósággal, megkegyelmezek minden harangnak; magamnak én megengedhetem, de cserébe Babát adjátok vissza, szorongó kövek, vaksziklarések, virággyökerű fejfarengeteg, óceánvérű sirályok jaj a, Szárhegyre hulló szárazvillámok, Marosvásárhely időlegesített parkokba ömlő utcacsaládja, hegyi tengerünk, szelíd Gyilkos-tó, kékzöld havasok, csillagcsermelyek, egyenkulcsok és mikrofonégők, el- és feltűnő iratvándorok, megkilencedelt maradék-könyvek, s ti, Keszthely-szárnyak, Balaton-rónák, Orsó utcai madárhajnalok, s ti, Kovács Margit agyagversei, s ti, világgá ment szentendrés napok, kik kihulltatok Isten markából, s ti, plakátarcú vén istenségek, kik földi páncél-Göncöl-szekéren kóricáltok a néptemetőkben, cseréljetek ki engem Babával! Megalázkodom s könyörgöm, ha kell: Miatyánk Isten, ki vagy a mennyben, ne jöjjön el a Te országod és ne legyen meg a Te akaratod; úristenek, kik vagytok a földön, ne jöjjön el a ti országotok s ne legyen meg az akaratotok, ha csak halálunk, elpusztításunk árán ölt testet ige és eszme! Kioltani a tüzet fényéért? Elpusztítani illatáért a virágot s szerelméért az Asszonyt? Gyermekéért az Édesanyját és hazájáért a hontalan népet? 278

Mit ér földünk bölcs lakói nélkül? Mi kell még a beteljesüléshez? Babonás az „ Úr"! Áldozatot kért, a legszebb s legszentebb Teremtményt, Őt, az Egyetlen Nőt, akitől soha nem sajnáltam én esendő magam ... Hej, már hiába fohászkodom én istenhez, emberhez, fűhöz-fához! Kinek van ma még becsületszava? Csak az váltja be adott szavát, ki senkinek semmit nem ígér ingyen? Nincs ára már az áldozatnak sem? Vajon, mennyi az én árfolyamom? Átalakítható a koporsó bölcsővé s a bölcső koporsóvá? Volna egy székely százezermester, s életengedélyt nem ad a halál; amihez ő ért, más nem ért ahhoz: föltámad szétszórt saját hamvából, így sokasodik, s általa Isten be-benyithat a Föld homlokába s elgyönyörködhet hasonmásain s ha kedve tartja, éppen rajtam is, s kitüntetheti magát kevélyen együtt a földi istenségekkel: kozmoszbajnok az embertiprásban ... Hogy nyerhess, mindig veszítened kell? Méltóságos Úr, tudod, mit jelent Halott Asszonyba lenni szerelmes? Na, ne reszkess, mert nem szidlak többé. Mért volnál hibás? Tehetetlen vagy Te is a földi istennel szemben ... Ki Halott Asszonyt szeret, föltámad; ki Halott Asszonyt szeret, föltámaszt; ki Halott Asszonyt szeret, Isten lesz, ellensége minden isteneknek; ki Halott Asszonyt szeret, megőrül; ki Halott Asszonyt szeret, nem őrült; 279

ki Halott Asszonyt szeret, nem árva, világ végéig tart az ő gyásza; ki Halott Asszonyt szeret, nem vétkes, szent szerelmében nem ismer vétket; ki Halott Asszonyt szeret, elvérzik, beleszédül és maga is szédít; ki Halott Asszonyt szeret, öngyilkos, féljetek tőle: - nem öl, nem gyilkol; ki Halott Asszonyt szeret, hatalmas, de nem gyakorolja a hatalmat; ki Halott Asszonyt szeret, ti élők, nálatoknál fájdalmasan élőbb; ki Halott Asszonyt szeret, menekül nem az öröklét, a halál elől; ki Halott Asszonyt szeret, az Isten megvédi őt a szerelemhitben; ki Halott Asszonyt szeret, a sátán máglyára viszi jogerős hátán; ki Halott Asszonyt szeret, az éltet, élete halál s halála élet az ő vizein s sziklái között, ahol bölcső és koporsó közös rendeltetésű, mint az igazság anyanyelve. Ne féltsd az igazát. Látod, látszólag Baba már nincsen s jelen van mégis, akár az Isten kőben és fűben, égben és földben s ő uralkodik harsány fölöttem jóságosan és szelídkékszőkén, Ő fogja kezem, áldott Kékszőkém; azt teszem, amit ő akar velem, süvöltve-sírva, de szerelmesen, mosok és főzök és takarítok, s hogy ruháját csókolom, nem titok s az sem, hogy minden reggel virágot teszek Néki a vázába s vásott, reszkető kezem összekulcsolom s könyörgök Hozzá: 280

– Halott Asszonyom légy irgalmas és ne hagyj elvesznem, ha megőrülök, végképp elvesztem s drága Fiúnk hazátlan, egyedül gyermekszívével keresztre kerül: csak addig éltess, míg Fiúnk felnő s majd szólíts Magadhoz: - legyek felhő, szárhegyi szárazvillám, hópehely, melléd bújó rög, sziklaszókehely, öledben alvó aggastyán kamasz, Veled, Általad lehessek szabad legalább a földben, szép Istennőm, és szabadíts meg minden gonosztól és önmagamtól és szabadíts föl mindent, mindenkit; jöjjön el a Te szabad országod s legyen meg a Te asszonyi-anyai akaratod, mint szerelmünkben volt itt a földön, azonképpen a sírban s a földben, minden bolygón, és kőben és fűben, minden élőben, minden halottban, Örökéletű, Szerelemfényű, Szelídkékszőke Halott Asszonyom, Ámen. Örökéletű Halott Asszonyom, asszonypelikán, főnixalkonyat, alkonyi hattyúzsoltárok csöndje, csöndben derengő éjféli ima, imádkozó szirt hajnali fényben, fényharmat völgyek reggeli ölén, ölében napot ringató égbolt, égboltra hímzett szőkekék mező, mezeivirág, sivatag vágya, vágyak csermelye, havasi tava, tóban visszfénylő pásztortűzcsillag, csillaghír földi szótilalomban, betiltott falvak tanítónője, nőkórus-karnagy néma városban, 281

városalbérlő szülőházjoggal, jogos utódja Dózsa trónjának, trón-címer nélkül Erzsébet húga, húga szikláknak, réttengereknek, tengerlakó szó, époszidézet, idézett szépség lélegző szobra, szoborvarázsló tűztáncosleány, lány karcsú anya sámán sátorban, sátorverő szűz tetőző árban, megáradt jóság üzérek között, köztes mosoly, ha csillan a fegyver, fegyverhárító gyöngéd nyugalom, nyugalomtermő bölcs anyáskodás, anyaönzetlen élettárspélda, példabeszéd a Kárpátok mentén, mentére hagyott gondok gondnoka, gondnokaggódás katedrán, utcán; utcák-bámulta női jelenség, jelenésasszony, emberi csoda, csodák egyszerű értelmezője, értelemhitben cselekvő ténytárs, társ kivertségben, gyárban, bányában bányalégsújtás tiltott ünnepén; ünnep a robottörvényszegéskor, törvényszegéskór elleni gyógyír, gyógyír nekem és neked és nekünk ... Nekünk? Közülünk sokan már végleg végeladásban kiáltották ki kineműzhető többesszámunkat; többesszámom, Te, Halott Asszonyom, asszonybiztonság, Archimédesz-pont, pont és hármaspont gondolatjel közt; köztünk szerelmed volt a jelrendszer; rendszerező kéz, kenyértenyér s ti, ti, Krisztus-sebet kötöző ujjak, ujjfenyőerdő Szaharám szívén, szívem homlokát védő oázis, oázishajlék, oázisnászágy, 282

ágyam, takaróm, szeretőm, vérem, vérző házam és hazám szent vére, vérszerződésünk egy-igaz-örök! Örökéletű Halott Asszonyom, asszonyi másom, holnap egy éve, évmilliója: - minden, minden más: megmásultak a földből gyúrt szavak, szóföldindulás viharzik a tér térségén kívül-ma, itt és bennem, bennem, aki már kívülállóként áll a múltban és ellenjövőben ... Jövőnk Bábele kiről álmodik? Álom volt tervünk? Sírhantod oltár oltárkalózok zátonyromjain; romfüst, rompernye, romjaj és romkönny könny álló föld és golyóálló ég, égő láthatár, rongyosan csillog; csillagszilánkok üszkös zápora, záporzik a bősz nehézvízkönnyű könnyelmű hamu hollóserege, sereglik le s föl Isten szeméig ... Szemtől-szemben, te szemet-szemért Föld, Föld-hamut szórsz a saját fejedre s fejetlen mea-culpázás közben közvetíted a halálhíreket híres és hírhedt nagylelkűséggel lélekirtásod rabszolga torán? Tort ül a torzó öngyilkos világ? Világíts, Baba, kékszőke mécses, mécslángod mellett fűtőzik a nyár; nyármadárvirág lánctalpak alatt, alattomos hír: békülő hadak hadi rendje ez? S Tőled nem kérdik kérkedve: - Halott Asszony, még szabad szabados lenni szóban, gyilokban, gyilkolni úgy-, a gyilkos hős legyen? Lehet még hinni legalább másban? Másként hinni, mint önmagamban én? 283

Énbennem Neked hinni, Asszonyom? Asszony-Dávid, Te, Jean d' Arc-bátorság, bátor őzike farkasdúlásban, dúlt vasdzsungelek búzavirága, búzavirágszem, tiszavirágsors, sorsdélibáb a Hargita felett, felettes szervek nem árthatnak már mártír szívednek s Tégedet tőlem, tőlem, szellemi proletártól nem, nem vehetnek el, mert én Te vagyok ... Vagyok én vajon? Vagyok én-látszat, látszat-ember, de férfiú-másod, másollak Téged Isten nevében; nevemen engem ne szólítsatok, szószegő utak, hontalan felhők, felhőtutajba fogódzó halak, halcsontvízparton nyíló árbócok, árbóclobogók Bábel-tornyokon, toronytestőrök tar tanyák körül, körülbelüli törvénykorbácsok, korbácsban-hívő senki-lovagok, lóvá tett szolgák, eszközemberek, emberségemre kérlek, nevemet nevemben soha ki ne mondjátok mondókadíszes emelvényeken! Emelj Magadhoz, Halott Asszonyom! Asszonyibb nőt még nem ismert a Föld ... Földből a lelkünk? S földdé válhatunk? Válhatok én, de Baba, Te soha! Soha-ÁBC-ét virágzik sírod, sirató hársak üzennek Néked, Néked üzen a kiszáradt vízcsap, csapra vert bánat, megsózott tea, teaízűre sikerült leves, levesestállá kínzott Medve-tó, tógúzsba kötött Anna-tengerünk, tengertajtékú havaskoszorúnk, koszorúslányok kínpadnászágya, 284

ágymáglyaének, megaszott kenyér, kenyérjegy, húsjegy, cukorjegy, lisztjegy, jegyre-sincs élet, pusztulás jegyre, jegyre adagolt szabadság, jegyet jegyjogra osztó jegyzetszervezet, szervezett káosz, rettegő mosoly, mosolygó cafat-zászlómenetrend, rendbontó békegalambok raja, rajzó repülők betonketrecben, ketrecországok üzenik, Kedves: kedves kertünkben kertész lett a gyom, gyomindák kúsztak házunk fölébe, fölérnek már a hold sarlójáig; sarlóval vágjuk s kévébe kötjük kötöznivaló éjszakáinkat; éjszaka tilos járnunk az utcán, utcánk szádában retteg az őrszem, szemlesütve jár hozzánk a postás; postagalambok hullnak a csöndben; csöndért vinnyog megmérgezett kutyánk; kutyaétel a közkonyha kincse; kincsrágcsálókról írnak a lapok; lapokkal bélelt vasládák őrzik őrségváltáskor sajdult szavunkat, szóurnákat hoz s visz a szomszédunk, szomszédainkat ki-kicserélik, csereberézőt játszik a vámos, vámhivatal a kocsma s a templom, templomi menet veri az ajtót, ajtónk zárjába beletört egy kulcs, kulcs rozsdásodik gyermekek nyakán, nyakig vagyunk a vigasztalásban, vigasz-távirat köröz az égen; égi létrára vágyik a hangya, hangyamagasban bújkál a remény, reményvesztetten koldul a hóhér, hóhéráldozat minden bitófa, bitófa lombján gubbaszt az éjfél, 285

éjféli kürt szól pinceodúban, odúház-mester felvonót javít; „ javított” -szöveg-,, javítást” vállal váll-váll-vetve az, aki írni gyáva; gyáva ceruzák sorfala között közösségi póz vonul feszesen; feszül a hurok tornyaink torkán; torokbeteget jelent a szószék, székfoglalót tart ismét egy Néró, Nérók tombolnak, toporzékolnak, toporzékol a rémült közönség, közönségigényt támaszt a cirkusz1 cirkuszporondot exportálunk már, már is föllendül önámításunk, ámultan esünk saját csapdánkba, csapdaállító vadásztársulat társasbujkálást hirdet a vadaknak, elvadult kutyák falkája tolong tolongó szemétládák lagziján; lagzit ül a külvárosi reggel, reggelenként a rádió dadog; dadogó plakát kitört ablakon ablakozóért kiált, s hiába; hiábavaló telefon csörög, csörgőkígyóhír kúszik a drótban .. . Dróthálóvilág ! Meghalt az Anyám .. . Anyám? Igen. Ő. Megölte magát. Magunkra hagyott. Mért lett öngyilkos? Gyilkosainkat így fékezte meg ( ... ) Fékrendszerünkben nyikorgó láncok láncolnak össze hóhért s hősöket. Hős voltál, Anyám! Én megárvultam. Árva gyermeknek árva az apja ... Apám özvegy lett, követi sorsom. Sors dolgában jaj, be rosszul állunk. Állítmányerdőnk fái csak csonkok; csonkba botlik, ki erdőbe téved; eltévedt üszökarcú jelzőket 286

jeleznek felénk radar-szirtjeink; szirtisasokkal pótoljuk halott, holtjukban is hű volt-fecskéinket ... Fecskenyaram, majd Szentendre s Szárhegy, Szárhegy s Szentendre között ingázom, inga leszek, jaj, Asszonyom s Anyám, Anyám s Asszonyom sírhantja között ... Közbelső Isten, keresztyén vagyok, vagyok Atya és Fiú s Szentlélek, lelkemből mondom: - nem bírom tovább!!! Tovább élni, ha mindig temetek? Temessetek el engem is végre! Végzetszerű a mi sorsunk, Baba? Baba, Nélküled már Anyám sem fáj?! Fáj egy kiemelt szívnek, ha százszor százba is vágják? Széttört kristálynak kristálymúltja, ha újra szétzúzzák? Zúzott partnak, ha karjába tépnek? Tépett lombnak az utolsó levél? Levelet írok, talán ... magamnak; magam címezem magamnak vissza: ,, Visszaszámolunk, nevesincs uram?" Úr volnék én a köztemetőkben? Temetőország lesz majd a hazám? Hazám, rólad és neked én soha, soha senkinek nem panaszkodom; panaszdörgésem hallják meg azok, azok az ők, kik bajba sodortak; sodorhatók mi, fogózzunk össze: összmagyar-hitünk nem lehet vétek; vétkezik az, ki tengerek vizét vízfejűséggel osztja folyókra, s folyóinkban patakokat keres ... Keresgél az, ki kutatni nem mer, merész, ki bátornak lenni gyáva ... Gyáva vagyok-é? Baba, Te ítélj! Ítélkezni csak Neked van jogod jogrendemben, mely Általad igaz, 287

igaz miként, hogy Erdély Te voltál, vagy és leszel, míg Erdély létezik, s létezni fogsz Te, legszebb Magyar Nő. magyar nő kiben ős-Európa s Európa-ős Ázsia fénylett fényharmat-tisztán, szőkén és kéken, Kékszőkém, jaj, már apad a vérem, vérzik a Föld, az Ég s a Csillagok, csillagkorommal írok krónikát, krónikamáglyán lángol a szemem, szemem, jaj, nem lát Téged, Asszonyom; asszony-nélküli új szent kínomtól kínpadon nyögnek, sírnak, zokognak zokszó nélkül a szarvasok, mének, ménesem Téged hív, Édes, hallod? Hallod, reped a szikla, ég a tó, tóba hull a hold, nyöszörög az éj, éjszakát játszik párna, takaró, takarj be, Baba, hajnal-hajaddal, hajad-illatú óvó karoddal, karod húgával: angyal-lábaddal, lábad ívével, tested földjével, földszivárványod ígéretével, s ígérd meg, Kedves, szülsz majd egy kis1ányt, leánytestvérkét bús Attilánknak. Attilát elvágták románból végleg, végakarata volt ez az államnak; államellenes bűntett, ha másként, másképpen beszél, mint a hatalom? Hatalmi kérdés az is, hogy miért, miért nem bólint, mikor pofozzák? Pofonjegyeket osztottak neki, neki, ki soha senkit sem bántott, bánatában csak piros-fehér-zöld, zöld-fehér-piros kabalát viselt viseltes szíve fölött titokban ... Titkainkból még nem foszthattak ki, kirabolt lelkünk templomod maradt; 288

maradandó az, ami elveszett, veszteségekben vagyunk gazdagok; gazdag temető, jaj, a szárhegyi, Szárhegy is már egy gazdag temető; temettük Anyám testkoporsóját koporsósúlyos csendben és pappal, papunk megszegett minden tilalmat ... Tiltsátok be a nemzetpusztítást! Pusztuló földön pusztuló népek népszerűn fájó megfogalmazás; fogalmazni csak holtakban lehet, lehetőleg bizakodó gyásszal s gyászolni is csak magunkat szabad? Szabadjon élnünk tisztán, magyarul, magyar szóban és magyar tettekben, tettlegességek nélkül magyarul! Magyarjaim, hát Erdély bűne ez? Ezért volt bűnös Asszonyom s Anyám? Anyám, a halálba menekültél, menekülő-szép Asszonyom, Téged Téged utolért OTT is a halál ... Halálgépezet kattog, zakatol, zakotarozsda lepi a szánkat, szánkba rágják a bölcsődalunkat; dalolj bölcsődalt idegen nyelven! Nyelved széthasad s akkor megérted, értetlen világ, mért zeng a szikla, sziklamezőkön mért terem kenyér, kenyérszegéskor mért kacag a kés, késavatáskor kit ver az Isten, Istentől miért nem fél a pásztor, pásztorsíp helyett mért ordít a kürt? Kikürtölt parancs veri a kaput, kapuzábéban hírpapír szorong, szorongó macskakövek suttognak suttogni-tilos éjfélvárosban; városba menekülnek a falvak, falufaló blokkok hunyászkodnak 289

kihunyt templom-mécseseink körül, körbefogják a kihalt házakat, háztűznézőbe jár a tüdőbaj, baja lesz annak, aki lát, hall, szól, szól a kakas már s futásnak ered, eredendő bűn magyarnak lenni, s magyar lett mégis hány német, zsidó, zsidó-sorsú szláv, s akkor mi mégis, mégis mért félünk magyarnak maradni? Maradéksorsom alagútjain útveszejtő a fehér denevér vérengző álma ... Kijárat zárva! Bezárt a kínzókamra is, pihen ... Pihent agyúak szellemeskednek. Szellemi mentőszolgálat nincsen. Nincs itt se ember, se ördög, se isten, Isten kegyelme kiment divatból; divatárucikk minden kapható felkapott szégyen, mint az erőszak; erőszakbázis létesült száz is, százszor nagyobbak, mint a temetők, temetőfalu, temetőváros, várostemető, falutemető, temetőország, országtemető, temetők királynője, Asszonyom, asszonykiváltság, kiváltságos Nőm, női szemérem hordaseregben, sereglő vándor férfiak szentje, szent imakönyvem, szép védőszentem, szentségtelenül tengek Nélküled, Nélküled? Veled, Kicsi Szerelmem, szerelmes Beléd könyv és fakanál, fakanalad az ujjaid őrzi, őrizetbe vett cipőd és ruhád, ruhádba bújik arcom, homlokom, homlokegyenest tör rám az este, este magától szól a hegedűd, hegedűd tokja kinek lesz bölcső? 290

Bölcsőd keresi koporsód címét; címre érkezik mindig a halál, halottas ház a lakásunk, Édes, Édesanyám lelke majd Rád talál? Talált patkó a Hold is az égen ... Égnek emelem reszkető kezem, kezemből hull az idő homokja, homokórámban alig van már vér, véres homokszem minden pillanat, pillanatokra törnek a napok, naponta föl kell támadnom újra újrakezdeni nincsen-életünk ... életre hívni kilenc fenyőnket, fenyvesnek hinni fejfaerdőnket ... erdeink fölött szemfödél az ég, égfekete a jó Isten arca, arcomon hóhértekintet legel, legelőinken vad egyenruhák felruházva (miért?!) emberi joggal, jogom van sorba állni s hónapot hónapra rakni munka s pénz nélkül, nélkülözni a levéltitok titokzatosan kallódó jogát, jogom van kényszerlakhelyre - itthon, otthon meg szidni, fékezni magam, magam felkötni, de nincsen jogom, jogtudósaink, Asszonyom sírját sírva-süvöltve szívre ölelni; ölelhetem két évenként egyszer; egyszer hal meg az ember is, tudom, tudom, mit mások elfeledtek rég: rég veri már önmagát a magyar: magyar önkínzás sírásók haszna, haszonlesőknek kedvez most a szél, szelet vetnek s mi vihart aratunk, arató-cséplőgépek kötözikkötik kévébe emlékeinket, emléktárgyakként árusítanak 291

áron alul a népkereskedők, kereskedelmi ügynök-szónokok szószátyárkodnak, zsebükben fegyver ... Fegyverletételt fejfáink előtt! Előre! Jobbra! Balra! Hátraarc! Arcomba üt, ki hátba támad mást! Mást, másabbat és máshogyan - nekünk! Nekünk, akiknek sírhantjogunk sincs; nincs-méltóságunk csak belül feszül; feszesen jár a vasárnap reggel ... Reggelig mi lesz velem, Asszonyom? Asszonytestvérek, gyújtsatok tüzet, tűzről pattantan ropjatok táncot, táncoljanak a bénák is egyszer! Egyszer egy az egy ... De háromszor egy s egyszer három, az mennyi, Istenem? Istentelenül zúgnak a számok, számolom őket: csupa nyolc és kilenc ... Kilencélű tőr jégpárnám alatt, alattomos kés rejtett zsebemben, zsebre vágom kezemet az utcán, utcaközépen járok mostanság: most már járhatatlanok a járdák ( ... ) Járdabetyárok, tőlem mért féltek? Félelmében a hatalom vacog, vacogó fogak tépnek az éjbe, éjszaka nálunk nem ég a villany; villanyszerelők játéka volna? Volna más fény is, de célpont lehetne ... Lehet-é ember, ki árva és özvegy? Özvegy és árva szülőföldem is ... Szülőföld lehet csupán-temető s temetkezési hivatal kormány? Kormány-kerékbe-tört kisországok, országbitorló erőszakjárvány járja a haláltáncot szívemen, szívem millió dunamenti sír, sirató és elsiratott népek 292

s néphű Krisztusok örökölt trónja; tróntemetőben forgószélhadak, hadi állapot minden nép gyásza, s gyász üli meg a fenyőbölcsőket, bölcsődal zúg a koporsók mellett, mellettem őrt áll mindig valaki, valaki lehet még egy fejfa is, fejfa-arcomon, Baba, a Neved, névtelen fejfa vagyok feletted, fölöttem Szárhegy s Szentendre ege, égbekiáltó bűnnel van tele, betelt a pohár, már nem is félek, fél a halál s a Baba-nincs-élet, életre hívom hegedűd, ruhád, ruházz föl engem jogoddal, muszáj, muszájból kell most erősnek lennem: legyen meg, amit Veled elkezdtem: kezdődjék el a megváltás tánca, táncra perdüljön, kinek nincs párja, párosan szép az ... Mi szép? A halál?! Halálnak halálával kell ... élnem. Élj büszkén, fiam, Attilám, vérem! Vérző agyamat nem fogja szégyen, szégyenkezzék a XX. század, százból hány embert üldöz gyalázat? Gyalázatunkat nem mossa le vér, vérrel nem festünk békegalambot, galamb-békét sem kötünk vércsékkel s vércsetollakkal nem ékeskedünk, ékességünk a magyar becsület, becsületrendre ezért nincs szükség, szükség nálunk már rendet nem bonthat, nem bontanunk, de építenünk kell, kell, hogy megértsük egymást magyarul, magyarok fölött magyar ítéljen, ítél mindenki, amikor beszél, beszéljen az össz-igazság-kórus ... Kórust vezettél, Halott Asszonyom, 293

asszony-szigorral ints, hogy beszéljek, beszéljetek ti helyettem, fejfák, fejfa vagyok egy tömegsír fölött, fölöttem Baba kék csillagjai, csillagszemek a szőke égbolton ... Égboltom, öleld Magadhoz földünk, Föld-lelkem Tied, Örökéletű Életistennőm, Halott Asszonyom! (Írtam 1984 tavaszától őszéig Marosvásárhelyen, Szárhegyen, Brassóban, Kolozsváron, Bukarestben, Székelykocsárdon és néhány szívemnyi faluban.)

294

HORVÁTH ELEMÉR A végső szó * a végső szó a főszerkesztőé neki van államtitkárja az államtitkárnak minisztere a miniszternek kormánya a kormánynak rendőrsége a rendőrségnek fegyvere nekem van egy versem amely teljesen diktatórikus semmilyen kompromisszumra nem hajlandó a szónak legszorosabb értelmében a végső szó a hó olyan kék mint a narancs 1985. szeptember

*


GÖMÖRI GYÖRGY Túl, túl, messze túl ... * 1 Ezen a jelenidőn már kiütköznek a múlt lágy hullafoltjai. Úgy olvasom ezt a beszédet, mintha harminc évvel ezelőtt mondták volna el: kripta-kongató rossz ripacs-tiráda. 2 A dicsőséges vezér oly alkotó módon nyúlt az elméleti problémákhoz és a nép zsebéhez, hogy abban egy picula sem maradt. Zseniális zsebesség ! Sajnos, ennek a levét is mi isszuk meg, meg ők, a ma még össznépi mámorban kurjongatók, s a sunyi részegek. 3 De közben: aki csak tud, menekül. (Hazát cseréljen, ki szívet nem cserél.) Az ottmaradók hallgatása egyre ragacsosabb; nemsokára e némaságba fulladnak bele. Szólnának bár, de torkukra fojtja a szót az a kötél, amelyről- akasztott ember házában hogy is lehet beszélni? ( 85. szept.)

*


296

HAUTZINGER ANDRÁS Emlék * Márai Sándornak Az óceán hűvös vérében, fényévnyi távolságok vonzásában, a trópusi viharok mágnesében, a lebukó nap fókuszában, kézszorítások vénájában barátság, kiömlő, forró barátság

*


HORVÁTH ELEMÉR Szondi két apródja * Viszonylag hamar tudomásul vették hogy életben voltak s hogy élni jobb mire végetért hősies gyerekség győztek reális erőviszonyok látták hatalmas városok elestét hol szerencsésebb volt aki halott mint az aki csak behódolhatott s haláláig tudta hogy hitetlen még ők Drégeltől datálták a szerencsét mely fiatalon kezükre adott fügés Jaffát pálmás Egyiptomot s nem vállukra a vesztesek keresztjét mert jóllehet aki föltámadott hatalmas isten volt Allah nagyobb A főhadnagy* Akárhogyan is hazajutott élve tisztiköpenyben árult karfiolt krumplit zellert káposztát ami volt A Don-kanyarban borult el elméje bár erről nem tudott csupán megélte De nem volt közveszélyes nem lopott nem hallgatott nyugati rádiót nem politizált és nem járt misére Uccán vagy téren ha valaki kérte némán díszlépésben masírozott * *


298

és kapott néhány cigarettát érte A röhögésüket nem vette észre csak rágyújtott és tovább ballagott Háború volt És most béke van végre „56” költői * legtöbbjük csillag lett nyaranta ha tiszta éj van elnéznek bennünket és mérlegelnek hogy ezt ki akarta halálos csöndben kitárul a bűntett s határt húznak mint mikor ezüst lett az aranykor s egy rózsa ajka vakító villanással tüntet midőn sorban leáldoznak nyugatra Neutrínó * nagy szélben jött a csillagok között szemét a sötétbe szegezve körül a tündér androméda-köd s az úgyszintén tündéri medve míg végül semmibe se ütközött sütött a lélektelen teste se üldözött többé se száműzött tündéri köd tündéri medve Madárlátta * havas mezőn parázsba léptem s a tájék térkép lett alattam azóta végtelen magasban számolom összes százszorszépem *


299

és dermedt szárnnyal mozdulatlan kifeszítve az üres kéken hallgatom a vért a kenyérben fekete mátyásmadaram van

300

THINSZ GÉZA Állítólag * Ábelnek, szeretettel Budapest szagát, Londonét, Párizsét, Úgy-ahogy már elírták előlem. Maradnak hát a stockholmi illatok. Csak hát, mint tudjuk, a szavak elégtelenek. Naphosszat hajtogatom mindenkinek, hasznos, ha magyarul beszélek svédül Északon. Különcködésem immáron mítosz, de mit érek vele, - lévén csapnivaló kötéltáncos, - minduntalan eltévesztem a lépést és kalimpálva hasra esem. Röhög a közönség: ki törődik mutatványom komplikációival! S habár jól tudom, az elszalasztott, hideglelős látleletért valamikor pokolra jutok, de ott, állítólag, jó meleg van - - -

*


KEMENES GÉFIN LÁSZLÓ Fehérlófia 3 * (a vadászat) XXXIII egy nagy virág közeledett + egy nagy hóvirág + kifordult belőle SZENDE + elfordult szégyenlősen + bepisilt + virág nőtt a lába között + egy kis nőszirom + SZUNDI álmosan belebotlott + lőn világosság + szakadékban főtt a gejzir fortyogott az átlátszó erdei hús + TUDOR belátta a mérhetetlen nehézségeket + tüzelőhiányt + darabokra vágni + az ég madarainak + nincs sírás + nem gyászol bánkódik kesereg búslakodik szomorog + nincs gyászház halottaskocsi szentmihály lova bóbita sírhalom sírkereszt fejfa kripta porhüvely dögcédula stólailleték + VIDOR huncut vihogással bújt a bokorba + képzelőerő fegyelem vidámság nyomor fájdalom törhetetlen erő + MORGÓ mérges szemöldököt ráncolt + kérges szemöldökfát Karcolt + férges zen-ördögön táncolt + levált arcáról a maszk + levált arcáról az arca és kezében maradt + HAPCI HAPCI a vén juharfánál + emlékszel még az a régi durrdefektem + poliszémia polivalencia + frankón nem találunk ki ebből az útvesztőből mely mégsem kelepce hanem az út rendelte szabad akarat folyománya+ KUKA bekukucskált a piros lyukon + három és fél nap üres bukfenc az első katalizátor + abból lesz a mézes mackó + a van ellen öv csatjára ciráda + hús-övezet + szokatlanul közeljött hozzá biciklivel + leálltak beszélgetni + gyémánt smaragd gurulhat-e ágy alá + kiseperhetik-e + hónapok múlva rátalált a formulára + igazi törzsfőnök szeretett volna lenni méghozzá sziú vagy dakota + szoknyát viseltek + a férfiak nemzőszerve át volt szúrva egy emu-tollal + zenét szeretett volna *


302

szerezni egy kirándulás alkalmából de nem ment neki a játék + utána mindig kiment a fürdőszobába lemosta bepúderozta úgy jött vissza az ágyba melléje + hátán lila hurkák mellbimbója kicsit véres szaga mint a vadgesztenyevirágé + ásványtanból annyit mint metafizikából + rubrikából annyi mint szelence + kővirágban volt az a kis moszat amit ketten kihalásztak szentestére + velük volt az isten + szerencse hogy felhős idő volt nem láthatták a csillagot mert akkor biztos ők is elmentek volna hogy a marhalehelnél meghallgassák az éjféli misét + koncot adtak a kutyának + felhívták a kéményseprőket egy pofa pálinkára és boldog újévet kívántak mindenkinek + személyesen telefonon táviratban üdvözlőlapon + pedig messze volt ják és battonya mégis vállalták a következményeket + uraiújfalunál beleütköztek egy átlátszó falba aki azt verte vissza hogy mi itt alapjában véve nem kedveljük önöket + ez egészen közel volt a határhoz ami könnyebbé tette az érzelmek által felfogott és testet-lelket sértő kitételek okozta fájdalmak elviselését + én nem önökkel vagyok hanem önök vannak én mellettem és ezáltal nincsenek ellenem + véleményünk szerint az ország szellemileg terhelt + rovátkák szarkák úton-útfélék + bakfark huzigálhatsz ha rádjön a bolondja zsidót is verhetsz + próbálj csak beleszólni kin legyen milyen hányszínű kokárda + reggelizni még mindig csak engedéllyel szabad + polgárjoga még mindig csak a tízórainak van zsíroskenyér vitaprikkel esetleg újhagymával + hét rétege van annak is mint a halálnak + megvárhatjuk a következő gyorsvonatot vagy Boeing 979-est a télvidéki állomás perronján + szívesen elhiszem hogy most itt a fűben sokkal nehézkesebb de lesz még nehezebb is mint például ha netán felélesztenének és tovább kellene húznom az igát + kik elviselik könnyű jármát leginkább ők szolgálják + köztisztviselő volt és nem panaszkodott csak éppen nem volt hajlamos hétvégi kirándulásokra azáleavásárlásra a felesége névnapján mint ahogy azt tették régi magyar úriemberek + aki csak megszokásból vállalja avagy azért mert undorból challenging azaz kevesebb mint provokáló de több mint kihívó annak nem való ez a hősies skizofrénia + lehetett 303

volna szanitéc felcser vagy szlengesen dögész de inkább a kitelepítést választotta ahol kitűnően megtanult répát kapálni + ugyanaz-e az a cukor ha nem cukornádból de répából készítik + répát egyelni igen fáradságos de nemes fizikai foglalatosság + vigyázni kell hogy a kapa pláne ha éles meg ne sértse a földből kidudorodó cukorrépa szürkés-vöröses gumóját + ahány sértés annyi megbocsátás illetve kikötés a velemi állami gazdaság pincéjében amelyről csak annyit érdemes elfecsegni hogy hűvös volt de ugyanakkor nedves is tehát előbb a csontok azután pedig a nemes szervek szenvedtek némi kárt amit úgyebár a kiszabadulás utáni többszörös feketetengerparti nyaralással lehetett már helyrehozni de ha lehetett volna is nem sikerült a feketetengerre vagy akár a balatonra beutalót kapni ennek következtében korai vesebaj gyakori csonthártyagyulladás és sokak számára nevetséges idegbántalmak okozta izomrángatózás a bal arcon amit sem kontrollálni sem gyógyítani nem lehetett egészen addig míg az illető nyugatra nem távozott, azaz helyesebben menekült 1957. január hó 9-ik napján Rohonctól kissé délre egy meglehetősen enyhe éjszaka aminek az lett a következménye hogy először azt sem tudta hol van sőt többször meg is kérdezte vajon hol lehetek + hamarosan azonban felvilágosítást kapott nem emberi közvetítők avagy médiumok segítségével tehát ÚTJELZŐTÁBLA révén amiből megtudta hogy AUSZTRIAban van és hogy kilenc és fél évig nem fogja viszontlátni szülőhazáját amely előérzet avagy intuitív meglátás jóllehet kellemes megnyugvást hozott mégis bizonyos ellenállhatatlan szorongások és sírógörcsök kísérték + nem tartott ez az állapot sokáig mert bekísérték a helyi rendőrségre ahol már várta több hasonló menekült, többnyire pestiek, jól öltözött nők és férfiak, akik sokat nevetgéltek, osztrák cigarettát szívtak és a forradalomról nem beszéltek + kapott pokrócot, törülközőt, fogkefét és fogkrémet a norvég vöröskereszt jóvoltából, lezuhanyozhatott a helyi turistaházból átalakított menekültotthonban és sorba állhatott ebédért ami tejleves volt daragombóccal, fasírt krumplisalátával és egy pohár tej amihez járt még vagy egy szép piros alma vagy egy megnevezhetetlen fajta sütemény + vacsora után a dohányosok egy doboz német cigarettát is kaptak + este kimentek egy eszpresszóba ahol mindenki 304

kokakólát kért amit az osztrákok nem engedtek kifizetni hanem ES LEBE UNGARN és hasonló köszöntések mellett adtak át a szegény magyar szabadságharcosoknak akik véreztek a nyugatért már megint mint tevék azt annyi évszázadon át s így lehetővé tették a nyugat zavartalan szellemi-anyagi fejlődését és gazdagodását míg ők csak szenvedtek a szegény néppel együtt a bocskoros, kis, közép, főnemesek, papok, népnyúzók, szolgabírák, alispánok, főispánok, kasznárok, kasszírnők, éhező költők, házitanítók, lelkészek, kántorok, igricek, besúgók, pandúrok, betyárok, csaplárosok, csaplárnék, béresek, kocsisok, szolgák, cselédek, lakájok, pohárnokok, hajdúk, vajdák, temetőőrök zsarnoki elnyomása alatt + hamarosan aztán antiszemitizmussal vádoltak meg egy szegedi volt MEFESZ-titkárt mert felpofozta az ideiglenes menekült-otthon magyar-német-angol-norvég tolmácsát akiről ő, a volt szegedi egyetemista azt állította hogy az illető tag ÁVHs tiszt volt Csongrádon bár az illető személy ezt a vádat a legmerevebben visszautasította és személyazonosságát a jelenlévő hallgatók illetve a pártatlan osztrák hatóságok előtt minden kétséget kizáróan bebizonyította + eme bizonyítékok nem győzték meg az egyetemistát aki miután nem-meggyőződését továbbra is hangoztatta kiutasíttatott a menekült-otthonból + szolidaritásból ő is kivonult az otthonból és ő meg az egyetemista aki (miután aktívan részt vett a ma már októberi eseményekké eufemizált FORRADALOMban és mint ő mondta volt NÉHÁNY SZÖRNYETEGNEK SAJÁT KEZÉVEL TEKERTE KI A NYAKÁT NOVEMBER ELSÖ NAPJAIBAN)viselje a Cz. DETRE nevet, tehát kettesben autóstoppal felutaztak Kismartonba, ahol a nagy központi menekülttáborban tárt karokkal fogadták őket és azonnal áttelepültek a diákok számára fenntartott otthonba ahol másfél nap után meg kellett válniok egymástól mert ő kapott egy ösztöndíjat a tübingeni egyetemre ahol öt esztendő múlva ledoktorált német irodalomból, míg Cz. Detre a kanadába való kivándorlás 305

göröngyösebb útját választotta MERT úgymond ÉN GAZDAG EMBER AKAROK LENNI A VILÁGON ÚGYIS TÚLSOK A FILOZOPTER AKIK MINDIG CSAK MINDENT ELBASZNAK ÉS A VILÁG ELÖMENETELÉHEZ JÓFORMÁN SEMMIVEL SEM JÁRULNAK HOZZÁ ezen s hasonló triviális témákon sokat vitatkoztak elválásuk előtti estén például a jelenségek és a létezők közti áthidalhatatlan szakadékról mivel Cz. Detre hívő kantiánus volt 13 éves kora óta amikoris először olvasta eredetiben a KRITIK DER REINEN VERNUNFTot, amin ő a halála napjáig (szégyen szemre) nem volt képes átrágni magát MEGÚNOD TE IS EZT A SZEMÉT DOMBOT ezzel búcsúzott el tőle Cz. Detre AZT HISZEM NEMSOKÁRA VISZONTLÁTJUK EGYMÁST KANADÁBAN A SZABADSÁG ÉS A DOLLÁR FÖLDJÉN ő nevetve csóválta a fejét mert nem értette hogyan mehet le az angol-amerikai alvilágba egy olyan filogermán mint Cz. Detre de újdonsült barátját eltökélt szándékában nem lehetett megingatni HÁT AKKOR búcsúzott el ő MAJD OTT A HÖDZÖNÖBOLMENTI FAKITERMELŐ VÁLLALATNÁL HA NETÁN TALÁLKOZNÁL EGY PÁLÓCZI ARTHUR NEVŰ ÜRGÉVEL AKIT MAJD AZ ENYÉMHEZ HASONLÓ SZÉPSÉGES VASI KIEJTÉSÉRÖL AZONNAL FEL FOGSZ ISMERNI MONDD MEG NEKI HOGY ILLÉS ÜZENI hogy nem üzen semmit mert nincs többé üzenet ezen a földön a jó- és rosszakaratú emberek között kik vétkeztek amikor megszülettek Fanyűvőben épen maradt a gyermeki szépség A dolgokra-csodálkozás képessége Amikor például krizantémumot vágott Halottak napjára vagy koszorút kötött Temetésre Ujjaiban a virág vagy koszorú 306

Maga-magát vagy indával benőtt faág-rokonát Látta és nem vette zokon hogy áldozatul Esik mert érezte a kéz rokoni voltát és Azt a jelenségek felszínén túlról jövő Törvényszerűséget és kapcsolatot ami őt A virágot az indás kézzel összekötötte Erősebben mint kovácsolt lánc vagy drót Kötél az ember által felállított vas Traverzeket póznákat tornyokat oszlopokat Hiszen ez a lényegi rokonság és együvé Tartozás érzete bizonyítja a világegyetem És az ember szétdaraboltságát és annak Titkos összetartozását tehát a mű tett és Lassan felépül tégla téglára sorakozik És a nagy egység éppen a fragmentáció Elvének működésbe lépésével bizonyítódik De nem a mű építőjének pici elméjével és Nem az elme az ész a ráció a logika emberi Erejét hatalmasságát igazolja mutatja ki Hanem a mű maga töredékességével széttört Részeinek hirtelen fellépő kohéziójával Bizonyítja be az embert és a világot és Pontosan úgy hogy az építő távol tartja Magát mindenféle logikus bizonyítástól És így a darabok összeállnak és a kezdeti Ütközésből átfolyás egymásbaolvadás lesz Krisztus teste olvad-csöpög a kereszten Mint írva leszen CLAUSURA ahova illetéktelen nem léphet be--van ott süvegcukor és kiscipő--Gaium filium meum in agro video--úrfelmutatáskor lecsukódik a szem szúr a szív és elfogadhatóvá válik az anyák halála--elég volt egyszer megpillantani a virágvasárnapi körmeneten elég volt látni elmenni elég volt felemelni a barkaszemet ami lepergett a kézben tartott ágak egyikéről és a bársony barkát őrizni titokban megszagolni archoz simítani őrizni három éven át-A TISZT A SZÍV EGY DOLGOT AKAR A miszter szmith hegyi tótot vakar aki lejött a hernád partjára 307

és azonnyomban kassai polgármester lett belőle. Meg sem várva a különben sem késlekedő hivatalos felsőbb utasításokat, a saját kezdeményezésére kiadta alantasainak a szigorú utasítást hogy pofozzanak, leköpjenek, sípcsonton rúgjanak, levetkőztessenek, szidalmazzanak, vallassanak, hamis tanúvallomást aláírassanak, bosszút álljanak, verjenek, rögtönítélő bíróság elé állítsanak, felakasztassanak, felakasszanak, vagonba zárjanak, kitelepítsenek, vásárra vigyenek, eladjanak, száműzzenek, kisemmizzenek és semmivé tegyenek NEVE: SZÜLETÉSI HELYE: NEMZETISÉGE: ANYANYELVE: VALLÁSA: VALLOMÁSA: ÖNMEGTAGADÁSA: ÉLNIAKARÁSA: GYEREKE TANULTATÁSA: FOGLALKOZÁSA: HIVATALSZOLGASÁGA: CSELÉDSÉGE: MEGALÁZTATÁSA: BEOLVADÁSA: LAPÍTÁSA: SZEMETHÚNYÁSA: SZÁJBEFOGÁSA: BESÚGÓSÁGA: KIVÁNDORLÁSA: öngyilkossága amit főleg a soviniszta nyugati magyar sajtó állít persze minden alap nélkül, kiadja a Kivégzőművészeti Alap, 7 ulica Hurbanová, Bratislava, pockok és egyéb apró mezei rágcsálók ideiglenes de bűzös gyülekezete, mormotát nem látni közöttük ámbátor patkányt igen és gyakran mosómedvét is ami ugyan kedves kis állatnak látszik de valójában veszélyes, alattomos és kártékony, ezért minden lehető módon, főleg 50 kilós íjjal és horgas nyílvesszővel irtandó Egyedül maradunk Egyedül maradunk a lezárt herbáriumban kinyomott vadvirágok kipréselt kökörcsinek vattavirágok vattacukrok 308

aminek neve emigráció/néger fiú mosolyog rám széles jókedvvel fagylaltot eszik az utcán csupa derű és vidámság/élete álom még ő is otthon van itt, de Prof. I.T.A., études allemandes, Université de Montréal, Montréal, Canada, Amérique du Nord, le silence éternel, dont le pocte a dit, le poéte étant M. Denis Roche de Paris, France, il a dit La poésie est (ahem-aham) La poésie est inadmissible D' nilleurs elle n' existe pas amire mint tudjuk a sokak előtt passé német romantikus költő Friedrich Leopold von Hardenberg a következőket mondta Wenn dann sich wieder Licht und Schatten Zu echter Klarheit wieder gatten Und man in Marchen und Gedichten Erkennt die wahren Weltgeschichten, akkor majd mondhatjuk, kedves kollégák és kolleginák, hogy megálljunk, mert itt van az a mindannyiunk által a magdaléniai kor óta áhított idő, amikor már nem kívánunk élni és meghalni, hanem magunkra vesszük a költészetet vagy belebújunk és el-, illetve kimúlunk benne, hibernálunk, test-, illetve lélekhőmérsékletünk lecsökken, szívverésünk lelassul, idegzetünk megnyugszik és magunk is ébrenalvó költeményekké válunk, mert minden embernek szüksége van nyugalomra és az örök nyugalmat igazán a költészet képes megadni neki, éppen ezért ha megengedik, én most elmegyek vadászni, méghozzá annak a barátomnak a meghívására, aki elcsábította feleségemet, aminek következtében viszonyom feleségemmel elhidegült, majd háromhavi különélés után el is váltam tőle, kislányom nem volt többé, a válás kimondása után következő vasárnap volt nőm feleségül ment említett barátomhoz, amely életmód- és illetőségcsere érdekes módon nem okozott különösebb elváltozásokat volt nejem küllemében, tehát haja továbbra is vörös volt, szeme zöld, bőre hófehér maradt, egyszóval nem indult hízásnak, mellei nem lettek löttyedtek, térdei nem lettek lefcsesek, szája nem kezdett bűzleni, hónaljban nem kezdett el izzadni, satöbbi, satöbbi. Katalin szépsége továbbra is nagy szépség, under der linden, an der heide, ott vala ágyunk, csermelynek partján, szirom szakult teste alatt, csak még egyszer jönnél vissza, csak még egyszer jönnél hozzám, tandaradei, mielőtt még meghalok 309

ELEKES ATTILA Csak meg ne tudják! * Suttyomban írom verseim, mint álszakállú, somforda kémek, kik minden hónap elsején a CIA-nek vagy a KGB-nek jelentik nagy titokban, galambszárny alatti tokban, hogy nem változott az ének, már a filiszterek sem remélnek és csak legyintenek a vének. Aztán dugdosom őket ágyam alá és egyéb parádés helyre, hogy fiam és lányom meg ne lelje, mert az nagy szégyen volna rájuk, mivel nekik van sok barátjuk és annak mindnek apja, aki, ha megcsurrant a csapja, megcsinálja s ha nincs kilincs az ajtón, rátesz és becsapja, vagy mint vátesz, az újságokban fillent, ajtón áll, szelet tol, lócát billent, szívet ültet át, kihúzza más fogát, váltságdíjért tuszokat fogdos, ablakot mos, rak a hajadba bodrot, szép kőből farag randa szobrot, valahol főnök, ülnök, álnok, gazdag elnök, szegény zarándok, ős, regős, regényhős, hintáslegény, gyepet nyes, kimossa ami szennyes, vagy enyves falragaszt ragaszt a falra, pört halaszt, söpör, tésztát dagaszt, vagy hétszám csak azt mutatva áll a sarkon, hogy jobbra-e vagy balra, vagy kutatva megyen a sarkra, esetleg sarkalva a kúton ficánkol, mert éppen népitáncol, hajladoz hétrét, sorbaáll babérért, szót-fon, szab-varr, szót szóba ölt, maltert habar, vizet a borba tölt, süt-főz, golfoz, üstöt foldoz, otthon serényen dolgoz, vagy a kolhoz udvarán őgyeleg, szépít hölgyeket, ruhát kékít, új bútorból varázsol régit, pénzt vált, összeszögeli ami szétvált, bezár és kinyit kabint s ha int a primás, ráhúz vígan akkor is ha rí más, továbbá jet-et vezet, hirdet igét, jegyet szedet, aszal figét, elszámol és elsikkaszt béreket, lángész, ki eget kér, vagy még csak kéreget, vagy mérget méreget, nyelvet és fércet öltöget, fölvarrja lötytyedt bőrödet, bedönti ami éppen kidől, tartja alád a serblit mint éjjeliőr és ráüti a stemplit, netán ferblit játszik hazárdban, vagy (ami ugyanaz) szónokol a pártban, szánt-vet-arat, lehúz redőnyt, fölhúz falat, belez halat, vagy csak úgy az eresz alatt hánt tengerit, tengert merít, eléd akadályt hengerít, heringet sóz, teringet szénát, bénát ápol, sódert lapátol, vagy *


310

(mert származik papi apától) gyertyát gyújt és koppant, atomot robbant, vagy roppant magas katedráról magyaráz mint dékán és kísérletez a békán, vagy halász-vadász-madarász, cirkuszban kókler, ócskásnál tróger, újságnál lektor, korrektor, direktor, nyilvános rendes rektor, titkos rendetlen magánszektor ki nyúlbőrt vesz vagy elad saját tollat, verklit meg köpönyeget forgat, kontár vagy kántor, aki kántál, vagy tálkán visz a találkán pohár vizet vagy pezsgőt, másnak keres nőt, helypénzt fizet, behajt tartozást vagy barmot az ólba, mást nyúz adóba, távcsőbe les, kincset keres, kékre festi ami veres, alul-fölül gyalul, köpül, becsukja amit más kitárt, sarkantyút penget és gitárt, szelet enged és azzal fest tojást, szabályoz születést és vízfolyást, zászlót lenget és él és élni enged, vagy egyszerűen oly ügyesen henyél, hogy abból mégis lesz kenyér, amiből megél. Namármost! Ha netán megkérdik két gyermekem, mi a foglalkozása apjuknak, azaz nekem? Mit mondjanak? Azt, hogy piszmog, téblábol, kisbe jár a házból, jönmén, piszkál a körmén, tesz-vesz, szöszmötöl, váj fogat s ha minden ajtót egybetárogat, lemorzsol bár fényévnyi távokat ágya és a mosógép között, egyhelyben döcög, üresjáratban lógázza lábát, nem hordja más után a táskát, ablakon néha kileseget, nem szól, csak mordul idegeset, ujját pittyögteti vagy malmoz művészien rajta - jöhet a tűzvész - ő már ilyen fajta; nem eszkábál deszkából makrapipát, se fából vaskarikát, nincs barakkja ahol a perpetuum mobilét faragja, még csak bicskája sincs e-célból acél, mondhatnánk: facér. És névjegye sincs hisz nincs mit rája nyomjon, cégérét sem lóbálja a szél a bolton és nem dolgoznak neki négerek, csak üldögél - s ha éppen szép kerek - verseket köszörül a Holdon

311

CSEPELYI RUDOLF Tengerparti várak * Már, csak félkézzel hordjuk a homokot, - a mesevár még építésre vár új tornyokat nem húzunk már régen, csak javítjuk, mit éjelente ledönt a Halál. A tenger nézi óriás szemével a sárfalat, hol vágyunk még lakik, volt örömek tartó csigaházát, s dagályával minden reggel elmos valamit. Megmaradtban várunk költöződve, omladozó kupolák alatt, míg egy reggel - és ezt már nem látjuk – a Nagy-Dagály elmos minden várfalat. Nem marad semmi, csak sóval ázott szűz-föveny; egy gyermek jön, sír és építni kezd; már nem tudja senki, dőlt várunk egykor hol állott ... csak a tenger őrzi meg örökre, mit óriás szemével látott. Mondat * Hogyan faragható ki a mondat, pattintás nélkül, hogy el ne repedjen a szó? Fekete gránitban ősök csontozódnak, kezükből annyiszor félrehullt a véső; nem maradt más, csak dadogás a kőben és e körülseb világ. * *


312

Fejek zúzódtak, rózsás koponyák nyíltak vért a nekifutásban, hogy engedjen a kő szavakat és formát, teremtést őrző mondatot. Csillagot szórt, embert magzott, állt a semmiben. Csak mi voltunk magánya társa, s maradtunk Belőle, a lét kövéből kivésni arcát s megszólaltatni a teremtő mosolyt.

313

SARLAY MÁRTON Fény zene * Surranó esti szél madár rebben moccan egy falevél. Él Faágak húrján penget csendes fényzenét a lenyugvó nap Életemre tör bitangul minden szín ha bennem kifakul A madártalan fűtelen virágtalan haláltól félek Coda * Megcáfoltad a cáfolhatatlan halált zenéddel MOZART Életművészet * Csavargó éhes lélek guberálsz álmok hulladékában Fakírok vagyunk létünk szöges deszkáján bravúroskodunk

*


314

Elhangzottál * Nem kerestelek és megtaláltalak és elveszítelek Tétova arcod rámcsukod. Két szemedben hullócsillagok Vess csak lángot te földi lény én derengő holdfény maradok Elhangzottál mint egy felzaklatóan szép disszonáns zene Tristango * Astor Piazzolla tiszteletére Rekedt torz tangó görcsösen kapaszkodó tört ritmusú vágy Megbénuló szív buja táncod sántán is csak járod-járod

* *


Kísértetkastély * Sz. M. szomorú emlékének Te messziarcú kőszent hideg kezed fájt ha védelmezett A gyerekszoba kísértet kastély. Éjfél. Vártalak. Jöttél Vágytam arra hogy alkonyodó szemedben kisüssön a nap Elborult elméd éjén felrémlettem-e néha mint séma Cogito ergo ... * koponya börtön. A szem rácsos ablakán besüt egy kis nap Múlt a mában * Kintornás élet megunt régi slágerek. Mégis fülelek Lejtős rét rajtad ha visszagurulhatnék gyerekkoromba

*


316

MÓZSI FERENC Tüske* alig egy hete a hatalom akoljának korhadt kerítését feszegettem és tüske ment a türelmem alá csordultig mordult kedélyem poharának peremét recegtette valami bizonytalan kordalom ellen se kapcsulhattam mert kivert szöges verejték csak verssorokban védekezem szerelmetes közeledésem virágaiba tapadtak felhasogatták friss veteményem nincs mi eloszlassa felhőim aggodalmam vitorlájába fogtalak hasonlatok szellenetéből lebbenek bizalomra jövőnk ablakát paragrafusok homályosítják már le is mondtam a törvényességről elvakított parolinos szánt szándék vízumom többszörösen lejárt úgy jöttem hogy ide és végül is tét-tova felhorzsolt kedvem tányérsapkáját lengetve bökdácsoltam pozitívokkal nedvesítem film-morálom ezt a leckét se fogom ... szivaccsal kerülgetem sárhányóm 1985. okt. 4 *


MIRTSE ÁGNES kintornász * világországban a hosszú nincs után ti vagytok a bizonytalanság első lámpásai kintornász-versek ti vagytok mind amit látok vagytok a mindentudatontúli? felfüggesztett tudásom hány szürőkészüléken át világol elő a megbizonyosult hiány? a hallgatás barlang-évei után csillanj fel vers! csalj mosolyt fanyar szánkra lobbants látszat-feletti fényt hadd terjesszenek határaink határon-túli holló-reményt hadd legyen világ ahová lépsz vándor - csodacsalit lépj vissza állj elégsz tudattalanból világországba érsz

*


318

KASSÁK LAJOS Kiadatlan versek Olthatatlan tűz * Szép vagy mint a nyári szép virágok kék szemed az éggel egy vörös hajad lángokkal fűzi össze az alkony szád a szomjas hímeknek üzen hadat Magad vagy kéjtelen és bájtalan szépséged bezárt mint gyümölcsben a mag s mégis te vagy aki után futok szívemből érted mély ima fakad. Hiszek benned s csak érted hiszek még a város népe megint fegyvert fogott halld hogyan üvölt a gyász és a kín s én dicséretedre ütöm a dobot. 1956 Az áruló * Te is a testvérem vagy de olyan, akitől félek. Te is a testvérem vagy de olyan, akit utálok Akire ránézel megremeg. Aki rádnéz lelövöd. Ó, hogy egyszerre mindkettőnket elbír a föld! Miért nem nyílik meg alattad, * *


miért nem dőlnek rád a hegyek, a vizek miért nem mosnak el? De azért ne bízd el magad, egy szép napon, mint a görény, csapdába kerülsz és felakasztanak. 1956 Egy fal árnyékaban* Loccsanj ki harag, marj szét mindent gyűlölet ez a föld már nem a mi szép földünk hiába ojtunk tüzet a vérbe ezer hazugság sebezte meg szívünket. Csalódtunk azokban, akiket szerettünk amit felépítettünk, összedült Isten csupasz tenyerén gunnyasztunk se szánkónk, se erdőnk, se anyánk, se lányunk. Házunk vaskapuját betörték a rablók párnánkat a Sátán tiporta meg. Segítsen hát szívetek irgalma ó emberek, hozzánk hasonló lények. Fekete jó föld, köss velünk szövetséget folyók öntözzétek meg vetésünk szelek és viharok hirdessétek hogy élni akarunk meggyötört hazánkban. 1957

*


320

Egy elsötétített ház * Holtak árnyai járják a folyosókat ki golyóval a szívében, ki kötéllel a nyakán ki győzelmeit, kudarcait számlálja csöndben kit a nászi ágy emléke marasztal itt. Éjszaka, van. Milyen jelek intnek felém? Látom, színe és visszája is véres mindennek sosem tudhatom meg ki gyilkol le gyűlölettel vagy kit sebzek halálra félelemmel én. 1957

*


HORVÁTH ELEMÉR Koppány imája * azzal hogy engem fölnégyeltek ők vétettek istenük ellen én vagyok az eredeti bűnük amit majd újra elkövetnek s egymásnak újra megbocsátnak rákóczi kossuth és nagy imre hogy csak az ismertebbeket említsem száműzetés kötél diaszpóra ésígytovább míg végül is az óperenciás kiszárad elkopik a varázshegy én amerikai vagyok ezt nekem megbocsáthatod de nekik ne bocsásd meg

*


322

BALLA JÓZSEF Alkonyatkor * Zötyögsz a city felé, az emeletes kocsi felső szintjén kényelmesen elnyúlva, az ausztrál suburb lapos házrengetege felett még megpillantod a vöröslő, lebukni készülő napot, s alkonyatkor, megriadsz a gondolattól; meghal egy napod s szinte észre sem vetted, hogy megszületett.

*


TARNÓCZY SZABOLCS Az a pont * Mikor a felhők oly mélyen suhannak, hogy ha felnyúlnál értük, elérnéd őket, s dunyhaként húzhatnád bánatodra, mikor vihar után az alkony derűje nem pirosba, de zöldbe úsztatja a horizontot, igen, azt a bizonyos, vég nélküli pontot, ahol az ég és a föld hihetetlen násza gyöngyöt fogan az éjszakában: vidám csillagfüzérek tündöklő sorát; akkor sejted meg, milyen lesz odaát, akkor vagy otthon, akkor kapaszkodj meg a pillanatban, mely titokzatos és kimondhatatlan. Mentőöved lesz e találkozás, hogyan, s hogy kivel, nem tudja senki más, egyedül te. Ezért a percért érdemes volt megszületned: létedre itt ad választ az, aki megteremtett.

*


324

CSIKY ÁGNES MÁRIA Titkos krónika * melyből kiderül, hogyan hiúsult meg az örök béke s ezenmód a világ egyesítése ezerötszáz évekkel ezelőtt Ich suche das Vernünftige in der Geschichte zwar auch, aber ich finde es nicht. Ich halte es für vernünftig, das Unvernünftige in der Geschichte da zu finden, wo es ist. Golo Mann Előjáték A színpadot széltében függöny felezi. Előtte pult. TANÁR ( az egyetemen kell őt képzelnünk, órája közben. Hallgatósága a nézőközönség) Tehát ... összefoglalva elmondhatjuk ... elmondhatjuk, hogy ... (járkálni kezd) a történelem végső fokon nem más, mint emberi tévedések rendszerezett, azonban kevéssé helyes kiértékelése. Tetteket fel lehet jegyezni, de a miértet alig. Azaz ami válasz volt egykor a miértre, nem áll ma. Mint mikor az ember ifjúkori naplójában lapozgat. A feneség: a betű holt tetű, ( a színfalakból berepül egy nyíl; recsegve áll meg a pult fájában) csípni sem képes már, hát honnan sejthetnék meg, hogy égetett a méreg egy nyílhegyen például. ( Kezébe veszi a nyilat) Libera nos de sagittis. A hidrogénbombátó1 ments meg Uram. (Újabb nyíl repül be) Nem megvetendő felhő *


lehetett az a száz- meg százezer nyíl, EGY HUN (balról be; megáll a pult mellett s ráteszi pajzsát) TANÁR - hogy elsötétíthette a napot, jó Isten! (Felveszi a pajzsot) Mit használt ellenük a pajzs, egy rossz palacsintasütő, csak éppen a fél embert védhette, míg a másik fele, a térd - avagy a váll, a fej recsegve nyelte el, (összerázkódik) utálatos hang lehetett, amint a homlok közepébe fúródott a hegye. HUNOK (közben beözönlenek és körülállják a katedrát) TANÁR ( anélkül, hogy észrevette volna jelenlétüket, kiveszi az egyik hun kezéből a pajzsot) Két pajzzsal - persze - többre mehettek már, de hová a kopjával akkor? Nem volt nekik sem harmadik kezük. (Védekező állásokat próbál a pajzsokkal, majd járkálni kezd velük) Tehát ... összefoglalva elmondhatjuk történelmet úgy lehet hathatósan tanítani, hogyha módunkban áll mondjuk - felnégyeltetni hallgatóink, vagy máglyára rakni, hogy rávezessük egy-egy korszak va1ódi szellemére. Mert mi érzékeltetné jobban egy kor szellemét, ha nem a fájdalomnak és félelemnek hőfoka, ami a kortársat formálta. (Szembefordul, egyik hunhoz) Igazam van drága barátom? (Miután nem kap feleletet) Bizonyos, hogy igazam van. Csak nem éppen humánus módszer; alig hiszem, hogy bevezetnék. Bár: mi humánus? Az, ami az embert, az annyit emlegetett homo 326

sapienst legalább az állatok fajfenntartó ösztönével ellátná. Tehát: nem magolás, hanem tapasztalat. A test is emlékezik. Okul. Kétségtelen. Tehát összefoglalva elmondhatjuk, humánus, ami - ( egyik hunhoz) Mit gondol, barátom? HUN (rámered) TANÁR Na! Erőltesse csak meg az agyát! Megfontolva a megfontolandókat, elmondhatjuk összefoglalva, hogy – (végignéz a hunokon) Mi a csudát keresnek az órámon ifjú barátaim? Még sose láttam magukat itt, bizonyos vagyok benne. Okvetlen észre kellett volna vennem ilyen bajusszal. Hogy az öltözékük barbárkori, nem számít. Az alig tűnnék fel másnak, mint nekem, aki az egyetem rendes professzora vagyok történelemszakon - és itt szeretném hozzáfűzni, hogy szerény egyéni nézetem szerint a legkitűnőbb ismerője a korareneszánsz századának - mint mondottam, az öltözékük nem, de a bajuszuk feltűnt volna, annyira uniform e szőrzet, egy optimista rend zászlója. Megjegyzem, a rend mindig optimista. Amíg a dolgok régi helyét meg nem változtatjuk, bizalmunk a világban rendíthetetlen. S ez az optimizmus. Aztán ha nem figyel oda az ember, egy-kettőre új diktátort termel ki a hit humusza. Igazam van?

327

HUNOK (kétségbeesve a rengeteg beszédtől, dobognak és fegyvereikkel csörömpölnek) TANÁR Csöndet ... (kiáltva) Csöndet kérek! Nemcsak mint szabad ember – és polgárnak van jogom a beszédhez, de mint e tanszék előadójának, ahová erőszakkal hatoltak be eme halom barbárkori lelettel s a bajuszuk barbárkori hegyével. Pro primo: megakasztanak gondolatmenetemben; pro secundo ... HUNOK (kétségbeesetten) Buga! Buga! TANÁR Pro secundo ... HUNOK Buga!! BUGA ( Aldar kíséretében be) TANÁR (úgy nekicsodálkozik Buga fantasztikus sámánöltözetén, hogy benneakad a szó) HUNOK Hallgattasd el! BUGA (,,varázsol", dobjával kíséri a szöveget) Változz varanggyá, nyelveden százhárom hegynyi súly legyen, gigád csavarja kénköves büdösség, melled hétöles lidérc feküdje meg, szavad bujdosson árván föld alatt! (Pillanatnyi döbbent csend) TANÁR (szóhoz jut álmélkodásából) Drága barátom, de hiszen 328

ez roppant eredeti! Lenne kedves elismételni, hogy feljegyezhessem. Barbárkori szöveget keveset ismerek --- tudja, én inkább a korareneszánsz idejével foglalkozom HUNOK (felhördülnek) Buga! Beszél! Beszél! BUGA ( kiabálva, sebes dobveréssel) Változz varanggyá, nyelveden százhárom hegynyi súly legyen ... TANÁR Stop! Stop! Lassabban. Tehát: Változz ... (ír) HUNOK Buga! Buga! Nem fogja átok! Beszél! TANÁR Százhárom hegy ... hogy is volt? Nyomja nyelved? Megmondaná, miért éppen százhárom? Nem lenne elég egyetlenegy? Gondolja csak meg: egy hegy - az rengeteg tonnányi súly! Persze, melyik hegy? Ez a kérdés. Ha kissé precízebben fogalmazná meg, mondjuk, hogy a Nanga Parbat, vagy a Csimborassz6 - százkettőt megtakaríthatna. Mért olyan pazarlók az átkukkal, barátom? Ha varanggyá válik valaki, magában elég. El a Csimborasszóval! A varangy néma. Kíváncsi lennék, vajon az áldásukkal is ilyen tékozlóan bánnak? KADOSA ( eddig merően nézte a Tanárt, most hozzásiet és leborul előtte) Az arany karmokkal vigyázó 329

jókedvű napkorong kísérjen. TANÁR Elég rövid. Egyszerű téma, sem variáció, sem fokozás. Az átok nemcsak hosszabb, hanem eredetibb is. Miért térdel, barátom? KADOSA Boldogságomban. Kadosa mája mélyéig boldog. Visszatértél! (Némajáték: a hunok elképedve nézik hol a térdelő Kadosát, hol a Tanárt. Lassan közelebb jönnek; végül szoros gyűrűben állnak kettőjük körül) EGY HUN A jelt! HUNOK A jelt! TIVÁN A harcosok a jelt kívánják látni. TANÁR Milyen jelt? Jaj annak aki jelekből ítél, mondja ... a Biblia, ha jó1 emlékszem. Persze, ez közel sem jelenti azt, hogy ne lennének jelek, jelek, ellenjelek: az élet olyan város, hol a közlekedési rendszabályok érvényessége óráró1 órára változik (Hunok közben kigombolták az ingét és a hóna alá nyúlkálnak) Juj! Csiklik! (Ne·vet) KADOSA (áhítattal) A karvalyfej ! HUNOK ( egymás vállán keresztül nézik a Tanár anyajegyét. Dühük áhítatba olvad. Egymás után) A karvalyfej !

330

KADOSA Buga! BUGA (miután látja, hogy Tivánt kivéve minden hun „hisz", kinyilatkoztatva) Valóban az. (Hunok földreborulnak) TANÁR (ingét rángatja): Protestálok! Az agyamat levetkőztethetik, azért fizetnek. A szellemi sztriptízhez hozzászoktattak; épp ezért a testem magántulajdon - hogyha még asszonyok lennének, megérteném mohóságukat - hanem így, csupán l'art pour l'art nyúlkálni a hónom alján, ez szemtelenség ... (felháborodva gombolkozik) TIVÁN (Bugához, iróniával) Nem ismerted fel. BUGA Én?! Dehogynem! Hiszen azért próbáltam ki rajta az átkot. Nem fogja átok nagy királyunk csillagfürösztötte fiát, a győzedelmes Karvalyfit, sereg előtt szálló nyílvesszőt... HUNOK Vezess, uram! BUGA Óvatos lábú fehér csikót, kardpengeélű szó vívómesterét, százfelé sugárzó patakok torkolatját, gémhajú reggel kedveltjét, csataindulások kürtviharát ... HUNOK (harsányan) Vezess, uram! TANÁR A folyosóról balra a második ajtót bizonyára 331

megtalálják. Ott a kijárat. És most megbocsátanak, ugye. Még sok a dolgom. ( Hátat fordít. A térdeplők belékapaszkodnak) De uraim! KADOSA Hát ismét elhagysz? TANÁR Nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, itt tévedés forog fenn. A nevem ... HUNOK Csaba! KADOSA Kiről megjövendeltetett, hogy újjáteremti hunok birodalmát. TIVÁN (Bugához) A te jövendölésed volt, vajákos! TANÁR (szórakozva) Mint látom, nincsenek egy véleményen elhivatottságomról. KADOSA Csak Tiván a kancsallelkű mer kétkedni benne. TIVÁN Csak a jóslatban. A szó elfolyik, ha nem keríti az igazság medre körülTANÁR Helyes. Végre célnál vagyunk. Tehát: hol a tó? Hadd halásszuk a tényeket ki, uraim. (Hunok értelmetlenül merednek rá) A történetet magát, szárazon. BUGA (nagy hangon): A hétkeblű sötétség árnyéka alatt lenyesték élete fájáró1 a Nagyurat TANÁR Nagyon felvizezed. A száraz 332

tényeket. Keblek nélkül és évszámmal, ha lehet. Tehát a Nagyúr? TIVÁN Attila. KADOSA Felséges atyád. TANÁR 450 Krisztus után. Fatális, uraim. Én, a korareneszánsz századának kitűnő ismerője mit kezdjek önökkel a középkorban, sőt, azonfelül a középkor egyik barbár területén. A pontos adatok hiányzanak maguknál, félig legenda minden. Csaba is, ez a mondakirály, kit visszavártak a hunok, ugye? Na, és hol maradt? KADOSA Itt van! HUNOK Itt van! TANÁR Ismerik a betűket? (hallgatás) Gondoltam mindjárt. Ha a krónikákat forgatnák, értesültek volna, hogy Attila halála után kevéssel a hunok egyszer s mindenkorra kitakarodtak Európa színpadáról. Hát hordják el maguk, ezekután beláthatják, nincs semmi keresnivalójuk a huszadik században (Távozni akar. A hunok megragadják) ALDAR ( most kitűnik, hogy ő a hadvezér) Megfogni!Utánam! 333

(Hunok felemelik Tanárt s Aldar után indulnak vele) TANÁR (kapálózva) De hisz ez emberrablás, uraim. Nem tudják, milyen keményen bünteti a törvény korunkban az emberrablást- (miután kivitték) Segítség! ELSŐ RÉSZ, 1. KÉP A szín közepén sátorszerű felépítmény, amelynek belsejét - a trónágyat – egyelőre sátorlap fedi. A sátor mellett két őrtálló harcos. Reggeli (színpadi reggel) világítás. Madár (színpadi madár) futyurul. A túlzott realitás a kellékeknél és kulisszáknál is kerülendő: darabot játszunk, nem történelmet. TANÁR ( ásít a sátorban, többször is és hatalmasakat. Aztán félretolja a függönyt, szemét dörzsölve, álmosan körülnéz) Meggondolva a meggondolandókat, elmondhatjuk összefoglalva, hogy – feltérképezni alig lennék képes tartózkodási helyemet e percben, sőt, még e percet sem. Mert hol megy végbe ez a perc. Reggel van. A lábamon csizma. Eddig világos. De miért van csizma rajtam. Kérdhetném ugyan azt is, miért van reggel. Logikus magyarázat egyikre sem adódik. Ami válasz volt tegnap, ma nem áll. A fájdalomnak milyen hőfokán vagyunk? Az ágy kényelmes. De a csizma nem túlságosan. Bokában szorít. (Ünnepélyesen bevonul Buga, Aldar, Tiván, Kadosa, utánuk egy hun párnán kardot hoz) BUGA Uram, alattvalóid várnak. TANÁR Alattvalóim? Júj! Micsoda szó! Mi való alám? Föld. Szék. Ágy. S ha már 334

az ágynál tartunk - legföljebb még asszony, ami egyértelműn megvilágítja a két nem egymáshozállását és a nő lefokozását - bár ma már mindegyre jobban tért hódítanak egyéb és raffináltabb praktikák összefoglalva elmondhatjuk hát, hogy az asszony felszabadulása több tényező eredménye, melyek közül a nemi aktusban számára kirendelt helyzet egyike a legszámottevőbbnek - de mire akartam rátérni, uraim? KADOSA Alattvalóid TANÁR ( elhúzza a száját) TIVÁN A hun nép látni szeretné királyát. BUGA (int a hunnak) A kardot. HUN ( féltérdre ereszkedve nyújtja Tanárnak a kardot) TANÁR Szép munka. Ha nem tévedek, római műhelyből került elő. ( Hunok felhördülnek) BUGA (hatalmasan) A Nagy Szellem, Kökö Terngeri atyuska kovácsolta tulajdonegy kezével tulajdonegy fiának, a Nagyúrnak. Atyádnak. Őutána téged illet. Kösd fel, uram. Végy rettenetes bosszút a hun birodalom megrontóin, hullabűzös fejük a Fehér Farkas torkába görgesd, nyomorú bőrük csíkokban nyúzd le -

335

TANÁR (feláll, összerázkódik) Uraim, milyen téma - s méghozzá éhgyomorra. ( Buga háromszor tapsol) Azt képzelik, nem lenne bennem semmi fantázia? Amiért szeretem a precizitást? Jó szerepeket szívesen végigélek- voltam én már Machiavelli, Borgia, sőt Julius pápába is belehelyezkedtem, de mindez más eset: éles körvonalak, kidomborított profilok, szemléletes háttér. Maguknak, mint látom, fejetlen holtak megnyúzására kell alkalmas személyiség. Perverz szerep. Én nem vagyok cserzővarga. ( Állát simítja) A borotvakészülékemet igazán velem hozhatták volna. Így, borostás állal egész közérzetem kevéssé királyi. ASZTAL ( egy hun, kezében nagy tálcával, sietve jön. Tálcán a reggeli.Négykézlábra ereszkedik a Tanár előtt, a másik hun hátára helyezi a tálcát.) TANÁR (mint többnyire, most sem követte éppen figyelmesen a történteket. Önfeledten enni kezd.) Ha legalább a kora reneszánsz idejébe vittek volna. Itália! Boltívek! Bársonyköpönyeg! Fürtös angyalok és méregkeverők! A méreg mégis esztétikusabb. Nem bírok vért látni, uraim. Nincs szilárdabb asztaluk? (Megrázza a tálcát. Az alatta kuksoló hun orraesik, a reggeli szétgurul)

336

ASZTAL Ölj meg, uram. Megérdemeltem. TANÁR Mért hengergőzik a földön, jó barátom? Menjen békében. Nincs bajom magával. ALDAR Üttesd le a fejét az átkozott éjbéli nyírfakéreg-sápadt bitangnak, amért nem tudott ércből növelni hátgerincet és moccanni mert TANÁR (felugrik) De ércből hátgerincet! Ember! Ó reneszánsz! Ó Leonardo! Ki tulajdonképpen ez a szerencsétlen fiú? KADOSA Az asztalod. TANÁR Nem érzi megalázónak, fiam, előttem csúszni - hiszen maga nem teknősbéka. Két lábra állította a természet. Kegyelmes volt magához. Minek viselkedik ilyen természetellenesen? Álljon fel, hordja orrát a számára kirendelt magassági fokon. Államuk reformra szorul, mint látom. Még ma értekezést tartok az emberi méltóság és szabadság mibenlétéről. ASZTAL Keresztre feszíttetsz, vagy 1ófarkához köttetsz? TANÁR Micsoda egészségtelen ötlet. - Hanem a lovakró1 jut eszembe: mért nem osztják 337

oda munkára? ASZTAL Engem, a lovakhoz? Aki királyt szolgáltam, a lovak tomporát nézzem? Végeztess ki inkább. ( Kadosa felemeli a kardot. Tanár lefogja a kezét) KADOSA Engedj, uram. Felséges emésztésed zavarni merte TANÁR Kadosa, a kedves. Ha felvenném egy általam írandó műbe magát a hunok idejéből, e jelzővel látnám el. Kadosa, a kedves hóhér, akiben nincs cseppnyi gyűlölet. Csak ragaszkodásbó1 ölne. ASZTAL Úgy megfeszíttetsz? TANÁR Azt semmi esetre se. Kellemetlen, gyötrelmes halálnem. ASZTAL Hát felnégyeltetsz? TANÁR Ki! Ki! Micsoda barbárnak tartasz engem? ASZTAL Hogy kell meghalnom akkor? TANÁR Ágyban, Azazhogy sátorodban,ötven év múlva. ASZTAL Köszönöm, uram. (Megragad ja a kardot és magábadöfi; teátrális halál)

338

MONOSZLÓY DEZSŐ Bécsi klapanciák Turisztikai filológia* Kövér galambok országából sovány kutyák országába Sovány kutyák országából kövér galambok országába kétszer tizennégy óra légiút Kövér galambnak van kincs sovány kutyának kincs nincs Egy inch hány centiméter? Honfibú * – Az a málé tök – mondotta mélán ha mellyében mint leomlott dóm-torony harangja a honfibú fel-feldorombolt bajszán a dér ó-bánatként borongott különösen telente A babérkoszorús * Kikontárkodott hírnevén poloskányi folt se volt nem sikkasztott nem rabolt a babér-ügyben meg - hámozható hímezhető mástól kapott a koszorú csupán a viselője ő *


339

Becsület adó * Mielőtt lovaggá üthették volna egymást a rendőrség közbelépett Igény * Három még nem egészen de már majdnem kifejlett contessa nem hívott meg vacsorára Bemutatkoztam: én vagyok a tengerészeti főispán Jódlizva pukedliztek erre fel Holott azt szerettem volna pukedlizve jódlizzanak Családtörténet * Gyerekeket tenyésztett más szóval: ölét gyakorta látogatta isten-áldás Túlnyomórészt azért is övé az érdem hogy egyik gyereke se maradt pedigrétlen valamennyiből a szakma mestere lett aligha húzhat köztük bármi különbségjelet hacsak nem a leült évek száma Öreg korában sűrűn emlegette lett volna inkább apáca Tökéletes titoktartás * Fél lábbal a mérlegen fél lábbal a szőnyegen pipiskedett így hogy hány kiló valójában a mérleg sem *


340

és őse tudta meg Pozíció * Kapzsi a hörcsög? - kérdezte valaki tapintatlanul Kapzsi - felelte mivel megengedhette magának hogy így vélekedjen Babuci * Babuci Babuci volt nyolcvanévesen nem így nevezték ugyan miért nem? Szimultán némi eltolódással * Függőágyában miközben eldobott töltényhűvelyként hevert Dum-Dum a szafárivadászok főnöke álmában zöldfőzelékekről csorgott rá a méz másnap a földrengés huszonhetedik áldozatává osztályozta őt a helyi szanitéc Karakterisztika * Lustaságát meglepő módon az a makacs küzdelem okozta amellyel szorgalmát nem hagyta érvényre jutni

*


341

Titokzatosság * Ettél már köleskáposztát? kérdezte valaki valakitől Senki se tudta mi az Én sem Sztereo–rádiójáték * A fa baloldalán egy férfi jobboldalán egy cincér ül ki-ki saját hangján ciripel ha jön a lány helyet cserélnek Levél * Tisztelt Uram kérdésére az erkélyre·vonatkozón mely boldogult neje alatt leszakadt közölhetem kártérítést nem kér a háziúr ami viszont az elhunytat illeti a temetési költségeket (kefét nem ettem csupán pár hetet töltött nálam a hölgy) gyászában osztozkodva nem vállalhatom Mischpochológia* Kurszán és Árpád nagybácsikája Maca néninek volt iker-húga A további bizonyítást némiképp megnehezíti hogy a családfát feltehetően tévedésből *


342

még a múlt században megzabálta egy pápua Sorsok * Az élet oly bonyolult nehéz szavakba tömni röviden: gyerekkorában ő tudta a barackmagot messzebbre köpni most is

*


TURCSÁNY PÉTER Karámtalanok * Krónika/II Harminc ( és néhány-) éves olvadásban gyávákká korhadnak gyérszámú hőseink. Lecsapolt harcvonal kútfője szárad. Belvízként mérgez fölfortyanó látszat. - Csatornaimádat!A névtelen várvédelem rohadtul fáradt. M á s o d s z o r is! Hányadszor is? Nincs kijárat. Karámban gyűrődnek annyian s karámtalan is csak a puszta út van. Befoghatatlan nagyszülők fogatlan védősáncai. Portyára éhes ifjak szétverhető, oszlatható rohamai. A sok-sok árulást nem szabad kinyomozni, vallani. „Ez arcban sátrat vert az elmúlás, apró cövekje csak a sárga fog, motyóival fészkelte be magát szemhéj alatt a ferde ráncokon. És harci zászló lobog még e főn, békétlen, nyíratlan sátortetőn. *


344

A szem, ha szemközti hegyre tekint, sátán-madár borzol ja tollait - mellébe sebző, szárnyas kés hasít – s látja lejjebb az ösvény férgeit. Reáhajol gyertyák csonkjaira, mint nem múló sereg ül egymaga – – ” Várfalak nélkül is bolygó-erődök évgyűrűk rendje szerint. Századok város-törzsei, . .. 49 fejszecsapásba törtök! Nosztalgiába szórd a törmelékeit! Mi lesz velünk, uszulni tanított békerigókkal? Fiityürésszük tovább e lármát? Vagy medveként markoljunk málnát? S a kisbocsokra támadókkal kűzdjünk körömmel-foggal? Játsszunk rímekkel kancsalul talán? Gábor Áron rézágyúi, lengjünk, mint félrevert harang? Billentyűzzünk jambusok fonalán? ,,A jegyzett ütközet amúgy is elmarad."

345

HOLBAY LÁSZLÓ Novemberi tájkép * Meztelen fekete tájék, bús egén tintaszínű ingén utazik a hó. Nézem az autóbusz sáros üvegén, hogy lohol tova a sok villanykaró. Kanyarog a dűlő tócsába fúlva fiatal fasor kíséri mint rossz seprőfejek nyéllel földbeszúrva: agg felkiáltójelként rájuk tekint egy nyárfa. A cuppogó sárban gázló lovak hátáról enyhe pára száll. Szélben·vonaglik itt, mint törött zászló útszélen felejtett kukoricaszár. Frissen szántott tábla, mint fekete tó csillogóhátú fekete barázdák mint hullámok futnak - szállingóz a hó Gyűlnek a varjak, e sötét garázdák, egy traktor fölött, mely dübörögve szánt. Csupa erő ez, robogó vasbatár, oly fürgén hasít át gyors hajó gyanánt, szinte felszisszen a hullámos határ, míg a búza a maszatos hantok alatt zsengezöld lándzsával nesztelen sarjad.

*


346

FODOR GYULA Mi * Ki vagyok én? Talán egy álom ki csak úgy mellékesen élt? Ki vagyok én? Aki élek ott ahol a megijedt síkság dombbá változik. Ki·vagyok én? Nézem apám harminc évvel elfolyt örömét a tükörben. Arcomra fonalat fon a perc. II. És ki vagy Te? Ki összefekszel minden este magaddal. Kivagy Te? Ki könnycseppként rám hullsz és tenyerembe gördülsz. Kivagy Te? Ki a tükörből visszanézel. Nem látom magamat.

*


HORVÁTH ELEMÉR Buda vissza vétele * - Évforduló Aufklarung a néptelen falu hullarészeg a neonfényben ki ez? Chopin az antiszemita? Hölderlin a náci előfutár? Kanizsa? Rozgonyi? A restaurált Budavár tornyán vijjog az ércmadár nyugat felé nyugat felé? lezárt szemhéj a láthatár folynak a részeg könnyei nem nem soha az üres árok eszébe jut rémült gyerekhad s az öreg ringyó színes arca nagy merev mosoly balra balra Ikarusz halála* meghalt a nők elfödik mellüket csupán a szemük ég a haj alatt nedves fekete tűz a fehérben és sötét ölben fehér tűz a kéz de itt más tűz történt Prometheusz fiatal volt mint Hölderlin madarai az ezüst bérc és azur boltozat között ahol napunk kegyetlenül lobog lábujjaik mint kimosott gyökér lüktetnek az otthonos homokon * *


348

üres a menny a labirint ma zárva van meghalt és holnap újra repülünk

349

SZENTE IMRE Csak szürke rongy ... * Hogy nem leány, csak buta kő a Hold, örüljön csak a dőre, attól még nem jutunk előre, ha az ember a holdba lő. Mert minden létezik, mit elhiszünk: a lét s nemlét határa mozdítható előre-hátra, a hit s a nemhit közt ível. Csak az nincsen, amit tudunk, amiért ez az egész lárma, üres dióhéj, tarka lárva, fogd meg jól! - semmit markolunk. Az üldözőtől messze tűn tündér Mayánk, új fátyolokba burkolva titkait, ledobva, mit megfogott mohó eszünk. A titkokat vetkőztető kézben csak szürke rongy a fátyol; boldogabb nem, de igazától bölcsebb se lesz a kétkedő. Mert bár Diána nem titok, mit ér, ha az maradt az ember? Azzal az ősi rejtelemmel ma sem készült el, s el se fog. Csak letagadta: ne legyen! S „a teremtő ige fonákja"* új Semmit szerez a világra: *


350

ürül az engedelmesen. A hit, mely kőbe azelőtt s lelket élőbe-holtba látott, ma úgy hagyja itt a világot, mint aknatépte harcmezőt. Gáz fojtogatja kertjeit, koromba, szennybe fúl a zöldje; nincs olyan puszta senki-földje, mint mit a Lélek kiürít. Az isten félszemű * Az Isten félszemű. Nem volt mindig az, mert egészen vak volt. Most csak félig az. Ezért boldogtalan. Már csak vak szeme néz az ablaktalan, boldog semmibe. Legyen világosság! - az volt dőre szó. Mi jutott eszedbe, Örökkévaló? Mikor Te sötéted volt éppen a fény, földivel nem játszó égi tünemény. Tükörcserepekben látni magadat teremtél medúzát, kagylót, bogarat, aztán majmot, embert: torzképed s fiad. Tömpe ujj bogozza szép titkaidat. Mennyi könny, mennyi jaj, mennyi szenvedés! Mire érik ez a sárkányfog-vetés? S mit tanul bőrünkön a Mindentudó? Mire kell neki e viviszekció? *


Talán behúnyná már azt a félszemet, bánva tévedését: az embernemet· csakhogy nem lehet már: nem hunyhatja le: mi vagyunk, mi vagyunk az 1sten szeme! Évmilliók kínján vásárolt jogunk: ha már megébredtünk, látni akarunk. Kifeszegetjük a másik szemet is, hánykolódó háta hogyha levet is!

352


353

GÖMÖRI GYÖRGY Pesti anzix * Petri Györgynek hull a falról a vakolat hová lett a nemzettudat? A régit elvitték kicserélni még tavaly, a Felvonógyártól, azóta csend van és gyalog kell fölmászni az ötödikre-hatodikra (zihálnak is eleget a népek) Közben meg körös-körül egyre rondább tömbházak nőnek ki a földből zajos és torzsalkodó lakókkal ki-ki a maga nyelvén ordibál szidja a Mindenhatót meg a Köjált Be kéne menni a házmesterhez és rászólni: ,,Janó, maga marha, nem látja, hogy a lépcsőházban már majdnem ledőlt a karfa, s ugyan mi állhat még az okosnak, ha a galambok fejünkre fosnak?” potyog potyog a vakolat elkelne egy nemzettudat

*


354

CSEPELYI RUDOLF Tél előtt * Tekercs film a kamerában érintetlenül, járjuk a tájat, tavaly már mindent lefényképeztünk - Párizst, Rómát tavalyelőtt – e világot régen ... A telt albumok könyvespolcra bújtak, helye sincs az újnak, ha lenne is valami eltárolható még. Őrzünk tíz-húsz felragasztott arcot, az Eiffel tornyot, a Kiirntner Strasset Bécsben, balatoni fénylőt feketefehérben, a lányt az Erzsébet-híd budai tövében, a parkban egy padon ... ... és folynak ránk az ólomöntő álmok, képek színén olvad kékbe zöld, ködös teltség sűrűjében összeölel minden, s új arcot ölt: Tél előtt göngyöl a lélek minden magával vihetőt.

*


MÓZSI FERENC Hogy és miként * Szentendrei barátaimnak egész úton nem mertem felnézní mert féltem, hogy ellesik gondolataim és elárulom mit kellene tennem kijelölhetetlen útvonalon rohantam utánad elérhetetlenség a ragozhatatlanságot legyűrtem míg kisimult a kék szédítő távolságok hoztak közelebbre létrekedés ellení ügyszereket szedtem míg rámhasadt mázolt tudatom szellőztetve felszárítom könyveim és lapozgatás közben fejtegetem értelmét mely szerint is már nem csodálom hogy és miként

*


356

HORVÁTH ELEMÉR Elégia * Egy hajnalban az évezred vége megérkezik pirosból kék felé hosszan fehéredik az ég míg messziről békés az őrségváltás moraja mint őszi pataké Egy színes lepke végleg elaludt Másutt a tél fekete szenet önt alkonyi cserépkályhába s megszólal a kuvik uccai lámpákban szakad a hó Közben egy pillanatra sem egy pillanatra sem szünetel az idő csipetnyi halom nőtt ahol porlad a kő egy nagy nagy birodalomban éppen tavaszodik s elfonnyad egy levél Júniusi szél * sötéten és álomtalan az erdő énekel amikor a sugárcsapás madár-meder szeretem a magányomat mélyén (s mohán) a hermafrodita keze hideg tabu megsimogatja otthonát aztán a szél magasabb régióba száll dombháton ház és apolló nyugodt asszonyi tűz a ruhaszárító kötél fehér hintáiban s juhar zöld szeme néz kitárt ablaktükörbe valahol * *


sovány sarló és láthatatlan kalapács a jövendő elavult atatürkjei építenek s most hirtelen próféta kell Habeas corpus * ősz van s 30. esztendeje hogy elváltunk mondják hogy a törés nem oly súlyos mint a mohácsi vész vagy a kereszténység felvétele a szocializmus továbbra is egész és folytonos két ember élete (attól függ ki mit veszített vele) legfeljebb finom hajszálrepedés ilyennel a történelem tele de polgárháború és éhezés vagy radnóti utolsó menete véresebb mint elmaradt ölelés mindketten tudjuk hogy túléltük és mindketten hogy meg is haltunk bele Mors hungarica anno domini 938 * az évek végül elmúltak felette még gazdái sem tudták a komor gubancos hajú szolgáról mikor s hogyan került az appennin hegyekbe miután a barmokat megetette esténként a majorfalnál guggolt és mozdulatlan bámulta a port lába előtt úgy tűnt nem érdekelte se csillag se tücsök se naplemente s tekintetét a semmibe meresztve * *


358

ugyanígy feküdt mikor haldokolt a társai szerint nem is volt lelke fráter benedictus imádkozott ő káromkodott és csabát kereste

359

KIBÉDI VARGA ÁRON 204 * Valahol Petrarca és Hölderlin között A szavakat tetten értük: nem azonosulnak magukkal. Hajszálnyi repedések, hézagos szemantika: valami mindig elillan észrevétlenül. Annyi minden lett már tárgytalan, annyi szó esett el a tettek mezején! Siratják őket kihaló kapitányok és a képzelet állandó kapkodó társai. A tettek viszont szóra sem érdemesek: nem uralják, csak ürítik a világot. Szeletelik a múltat, növelik azt, ami feledhető. Miért vesztegessek szót arra, ami engem fogyaszt? Ami tölt, ami dúsít, azt kell megénekelni! Azt ami a horpadást nem ismeri, ami kisimítja a paradoxonokat, a foszthatatlanság állományait, a romlatlanság végzetes virágát. Ami az üresség után megmarad. 210 * Elhalványulnak mögöttünk az ábrák felszívódnak a himnuszfoszlányok hátborzongató csend fojtogatja a zenészeket és marad a parttalanság marad a színtelen egyszeregy * *


360

maradnak a kifosztott jóslatok a folyamatok már feloszlatják oldatlanul osztozunk az egyedüllét nyaktörő mutatványai várnak rikácsoló madarai töredelmes alakoskodása a mindenre elszánt laza pártfogók azt mondják ember vagyok történnem azért kell megbonthatatlan történetekben imák és viharok közé sűrítve part és ábra nélkül az üres helyeken 211 * Ez itt a június eddig jöhettél itt a kenyéradag itt a határkő azt hittük tudjuk hogy ki vagy de most másutt raknak eléd sót és kenyeret azonosságodat mások ragozzák a mi hallgatásunkat ott megértik átváltják tudatlanságunkat és mi is növünk mert Te gazdagodsz 215 * elidőz az emberi homlokzat a tündöklés városa inog hontalan időzítések a keserű pohárban homlokok lehangoló folyosója: * *


le kell tenni minden elképzelt virágról amire eddig vártunk az most eliramlik amit a szem befogad most már el is görbül a sűrűség lakatlan el kell odázni.

362

LAMBÉRY ANTAL Tan-óra * Csurka Istvánnak Lejár, egyszer csak lejár – lejár a büntetésünk; a tanítóbácsi figyelmeztető ujja puha rongyként lehull. . . Kienged – bűzös levet ereszt –, mélyhűtött szigora. S állunk megszégyenülve: ég a megtépett barkó, piros foltok vándorolnak a pofonok után a megalázott arcon, sajog a pálcázott ujjbegy . . . De ha lejár a büntetés – ha nem – ránktekint üvegszem-mosolyával a jéghideg (acélos)férfi: – Most már beszélhetsz, kisfiam! (Nyílna is szóra a száj.) De nem kell a kegyetlen új kegy! Elnémulunk, ha hallgatni muszáj.

*


CSÁSZÁR LÁSZLÓ Hadiállapot * tapétákon megjelenik a légvédelmi rakétafegyver megkezdi működését a mosoly szolgálat a Híradó egyre több szót ejt a testi nevelésről az ipar megkezdi a bombabiztos mózeskosarak gyártását a céllövöldékben felaggatják a mai napra rendelt ellenség fejét az áldott nép élőképpé összeáll a széplelkek egytől-egyig pszichiáterhez fordulnak téveszmék kóros kulcsészlelések perzekutoros téboly megdicsőülnek a kommentátorok s a nép az istenadta átbucskázik fején és élőképpé összeáll.

*


364

ELEKES ATTILA Nem bántam meg semmit * Jöhettem volna térdepelve, persze, cilíciummal szőrcsuhám alatt, horpadt bögrémet tartva egy falat bünbocsánatért véreres kezembe és vaksi szemmel nézve végtelenbe, ahol, ha éltem férce elszakad és hull a test, a lélek lesz szabad, mert fölold az Úr végtelen kegyelme. De így jövök, mint szálfa. Büszke, délceg mellemen vétkek csüngnek mint az érmek s hiába néztek így, utálva, kancsal szemekkel, én e kimustrált bakanccsal nekivágok a végső díszmenetnek és lesznek talán, akik tisztelegnek. Névnapi csokréta * Útszéli, halvány kis virág, itt mi a neve? nem kerestem, magyarul régen elfeledtem, talán úgy hívták: ispiláng. Valaha Bodrog-parti fák alatt élt, régi életemben, amikor utam-tévedetten száműzni vélt egy bal világ. Most itt van újra. Látod ?, elkísért és ketten mondjuk ezt a versikét köszöntőnek, mint ott a régi nyárban, honnét a szél, mi ide űzött minket, * *


az ő magjából is a földre hintett, hogy együtt ünnepeljünk így, mi hárman.

366

THINSZ GÉZA A színésznő* Stina törékenyebb a nyárfalevélnél, de tehetsége akár az acélszablya: csorbíthatatlan. És mesterien forgatja. Lépjen elébed bármilyen alakban, csodálkozásod váltóáram: felmagasztosulsz sugarában.

*


LAMBÉRY ANTAL neodad költemény, 86 * notórius motorszivattyú kiondolálja kicsi kontyát „üzemelnek” a vizikonyhák előúszik a dilihattyú csónakon jő statisztikus prolongálja hogy „maga ronda" virágzik lombos grafikonja (a látvány kissé misztikus) tapsol egy hurráoptimista milyen az „két tenyér ha csattan” forrongó frázis „néma katlan” postára adják címke: „vissza!” az ügyeletes zseni épp retorzióért esedez nem mindennapi eset ez kéjlakát baltával veri szét gurulnak az arany tojások szana-széjjel toronyiránt sok a Tiborc kevés a Bánk ez már lassan meráni átok család zavaró repülése rajban húznak föl mint a fecskék gyesen lévő kismenyecskék telepszenek a rendelet szélre pártában áll a derék Spárt(j)a rá se hederít Tajgetoszra elkelne most egy mítoszka *


368

akár fejünk alatt a párna amint az ukáz érkezik megyünk törpének liliputba meséink hősi pereputtya él(v)ezi ottan elveit a lepényevés elmarad bár elborít nyakig a lekvár s lepényből épült emelet vár aki fogatlan — nem harap kilométer kövek mögött latolgat egy-két zsurnaliszta emelkedik a „probléma nyista” noteszé(j)be a légy köpött messzire halló baklövések ez a legszebb (m)úri vadászat és a zümmögő gépdarázshad magától is „erdőbe” téved recsegve rágnak a molyok szétmállik itt (ott) a (vegy)tiszta kelme szövedék szála szív(ós)-szerelme fazonja hiába jól szabott neodad költemény, 66 II. * pirulnak a prioritások lakkozza őket lak-hatóság jóléti közbotrány (f)okozásért kicsavarják a zuhanyrózsát fölcuclizott jövőüveg háttérben a háttériparral a kéjes harci feladat *


nyereség-borítékkal nyargal az elosztás f(r)ázisai benyomulnak a köztudatba energia-hányadf ék) hatványozottan megug(r)atva kötöznek a titok-körök csirizeinek vagy csiripelnek a légszomjas belső fogyasztás üres fazék fedőt emelget mint(h)a lakosok otthona mintázva márkás marcipánból kényes lován a tervt(y)udor hivatalából kificánkol édesem édességed olvad mindig mondtam: „nagy itt a hőség” nézzük hát tágra nyitott szemmel amint a cukrosbódé dől szét

370

CSEREI SZÁSZ LÁSZLÓ Krokodilarccal * Egyiptom mozdulatlan, szemed kék Egét tükröző Nílus holt partján Homokba bújt krokodil-toportyán, Akitől mindenki fél, szeretnék Aludni fejed lágy, buja kontyán, Fogaimat zöld-kék égre vetve: Ijedjenek hullaszín merevre Mind, akik csend-templomom zavarják. Koráll csőrű libbenő madárkák Bőröm vastag iszapjából ássák Tövig ki a sok rossz gondolatot: Fejed kontyán nyughassam, mint halott Krokodilarcú óriás fáraó, Ki magának bíbor máglyát rakott Bánat Áll a gondolat Folyó feszül a hold alatt test fekszik hanyatt ujja padlóba fagyott Angyalok lila háta ragyog ólba tolják a napot mennyezet fehér tömbje mellére száll szennyes vizes rongyba omlik a táj nincs szűk nincs tág gyökkintő gyertyaláng a falon: visszhangzó Gregorián *


ablak széthulló test sercen a viasz kifordul a pap – Ite missa est

372

MAKKAI ÁDÁM Veni, vidi, vici * (24 variáció egy régi témára) (Radnóti Miklós és Ignácz Rózsa emlékének) Tébláboltam. Leskelődtem. Nyolc évtizeden át egyszer sem csuktak le. Bandukoltam. Nézdelődtem. Iszonyú kevésre emlékszem és kezdek mindent elfelejteni. Őgyelegtem. Pislákoltam. Állatok és növények százezrei a belemben. Sompolyogtam. „Nezmesterkedtem”. Tanácsot is csak én osztottam, nekem soha senki. Osontam. Kopogtak a szemeim a macskaköveken és a járdaszéleken. Soha az én képem személyi igazolványba nem került! Átspicceltem a színpadon. Mindenki engem bámult. A baj csak az, hogy én is. Kicsapódtam. Bégetve bámultam Szép Petefészked Új Kapuját. S látám: az élet ó-fal faló faló. Belédhatoltam ozmózis útján. Egyazon délibábba lobbantak agykérgeink. *


Ez itt a vég: mostantól hárman leszünk. Interpenetrálhatnánk? Ó, te láthatatlan agyrém! Te az enyém, én a tied: tökéletes őskommunizmus. Betáncoltam az elefántcsont billentyűkön. Én hallottam is a Holdat. Beethoven megsüketült. Betipegtem gólyalábaimon. A használt öreg színházi kukker kiesett tépett zsebemből a sárba. Ha akarod, felveheted. Én innen le nem szállók. Kikristályosodtam. Vaksötétség. Szátori! Huszonhetedik napja állok a fejem tetején. Lelöktek a lépcsőn. Minden oldalam prizma. Ügy veri vissza a napfényt. Ácsingóztam. Leskelődtem. Zsebtolvajkodni? A más koszos zsebkendőjébe nyúlva?! Átkopírozódtam hat középvastagságú oldal között. Publicitás: lux et veritas. Szerencse, hogy minden írás elavul. Kikecmeregtem a sás habokból a fövényes tengerpartra. Oxigénrészegség: zöld pálmák ecsetjei festik a kék eget. Tüdőt! Tüdőt!! Tüdőt!!! Reakciós kulák minden kopoltyús. Átlengtem egy indán a Szomszéd Törzs Tájára. Uram Gután Ne Üss: Ezek az elvtársak még a farkukkal is leszedik a kókuszdiót!

374

Bepengődtem az önműködő b ü f f é érmetartójába. Kocsányon csüggő szemekkel sandít fel rám egy konzerv-bableves. Bizton-bízvást! Az alagút vége közel! Becsapódtam egy első emeleti lakásba. Sehol semmi villanás, csak egy fekete luk a falban. Éljen a szeretet! Engem homokkal töltött egy pacifista dolgozó. Villamos tolókocsimban oda gördülök ahová akarok. Szemüvegem is csak tizenhat dioptriás. És még azt mondjátok, hogy nincs haladás 1 Bezörgött a taligám a főpiacra. Ordítás: „Ez erős, ennek nem kell szembekötő!" A guillotine éle, mint a tükör– – – Kilőtt a pilóta-vész-ülés-rugó. Lucifer és Ahrimán szeme-fénye az aránylag tompa villanásban. Föl, vagy le? Tömegvonzás ez is, az is. Betaszítottak egy tábori hordágyon, a vers még a zsebemben volt. Lekaparták a vért és sarat a fülemről, szememről. Egyesek persze valóban felszabadultak. Leeresztettek két hurokbavetett kötélen. A balesetkórházban nincs idő szemek lezárására. Engem se' sorvaszt el máj, vér és tüdőrák!

375

SZABÓ T. ÁDÁM Nékünk új Mohács nem k e l l . . . A. D. 1986 * Nekünk új Mohács nem kell ... Hordozzuk magunkban: bévert fejekben, összetört szemüvegekben, meggátolt gondolatokban, gyermekgyilkos anyákban, diákgyilkos tanárokban, tanárgyilkos diákokban ... Nékünk új Mohács nem kell... Jó magyar. Jobb magyar. Legjobb magyar. Mikor jöttél? Mikor mentél? Miért jöttél? Miért mentél? Ki voltál? Ki vagy? Kivé váltál? Nékünk új Mohács nem kell ... Czimzetes. Nagyságos. Főméltóságos ... Tekintetes. Tekintetlen ... Kisdoktor. Kandidátus. Nagy doktor ... Kutató. Kereső. Találó ... Akadémiai proletáriátus. Akadémiai arisztokrácia ... Melós ... Akadémiai Levelező. Akadémiai Nem levelező ... Babér Koszorúval Ékesített Tiszteletbeli Zafírokkal Díszített Perzsa Sah. Magyar matt. Nékem új Mohács nem kell.... Nyelves. Nyelvtelen. Nyelvelő. Elég egy tavaszi fekete felhő.

*


376

BÁLI BRIGITTA Testőr * parancsszavakat keresek legyen mi összetartaná szétáradó szertelenségem közös pokolban minden atom kiváltságos pusztulásra vágyik bennem én gyűlölöm a szabadságukat őrizni az egy-egészet végtelen vonzások taszítások vérrel festett mennyköveinek teli zsák búzát a malomba testőrömül élesre fent tudat eszméletem a kételkedés még enyém és a kín termő narancsligetei

*


HORVÁTH ELEMÉR Profil * Amnézia hűséges havasfüggönyöm valahányszor amnesztiát kürtöl a szél eltakarod a csúcsokat s fölfele zúdul lavinám minél ijesztőbb iszonyt feledek annál őszintébb nosztalgiában úszom

*


378

THINSZ GÉZA Szakmai titkaimból * ASZFALTSZAGÜ Minekutána aszfaltszagú volt a költő, és letudott néhány érdektelen emberöltőt, megkérdezte, tulajdonképpen minek áldozom életem az ásítozó semminek? FONTOLD MEG Fontold meg felelőséged! Hogyha egyszer költő lesz belőled, nagyember, totemállat ésatöbbi, és a Parnasszus tetején elszellented magad, a sajtó vigyázba áll és leközli. Kell neked ez? MELLBIMBÓJÁT NÉZTEM Mellbimbóját néztem a világ csúcsának, honnét szakadatlan csábító fény áradt, aztán lehajtottam fejemet ölébe, – később már meg sem kérdeztem, a csúcsra elért-e? ARCÁN A HARSÁNY FESTÉK Követelődző orra a szívósságát szavatolja ? Arcán a harsány festék csak azért virul olyan szépen hogy még jobban szeressék? Látomások helyett az indulat? Dehát puhán hullik le ruhája, hogy felmutathassa testét. *


KARDOS TIBORCZ Appendiksz * S mióta már, hogy álmaink helyett Koldustarisznyát hont az éjszaka Hová merülnek álszent hercegek Kopott kalapjuk árnyékát emészti E környesült idő sötétje is S vajon mi Végre, mit remélt ez álom A célt kutatni milyen vég mutat És öncsalása meddig bátorít Csak álmodván a fordult fényeket A glóriát árnyékaink felett

*


380

LŐKKÖS ANTAL Góri emlék * Csepregi Molnár Józsefnek Mezítláb jártunk – apáink gatyában arattak – ürgelyukas dűlőutakon át lötyögtettük az ebéd levesét félve-futva nehogy seggbeverjen minket a déli harangszó. Fiatalúr, tanítónk vakációs fia meg a Niki-uraság fehér nadrágban jártak mint a csepregi fagylaltos csöngetős biciklijén. Nagyokat köszöntünk ha éppen nem sikerült a félrelépés, hisz ők voltak a nemzet, mi voltunk a nép. Nem furcsállom én – ötven év után – ma sem e dolgot, s ha Genfben, az utcán fehér nadrágost látok szívesen félreállok, ha meg kalap van fejemen, azt is megemelem.

*


BALÁZS ZOLTÁN Egyvégű lét * Holdkeretezte éjbe vonítom Vénygyaluló szavam Aranybarna éveimből Korbácsot fonok Sebeket szaggatok Faggatom a sebek múltját Résfényű múltam sebét Az egyvégű lét Sikamlós teste Már megadón vonaglik Élet és halál Ugyanaz a nő Előbb szűz mindvégig Megerőszakolatlan Soha senki által Magáévá tett Majd olcsó sarki kurva Koszos ribanc Buja csipőjű kacéran hívó Elérni muszáj temető öl Kereszten * A költő Krisztusa a szónak Napjai gerincroppantón összefonódnak Harminc éve múltban úszik A fölmerült test két idő közé feszül * *


382

Életnyi rövidzárlatot okoz Megcsalatni egy folytonos pillanatért Rossz borokkal * Rossz borokkal vergődjük át a napokat S ha esténként régebbi mámorunk eloson Remegő kezünk már újabb poharakon Uram küldd véredből nyelni A vágyott piros pinteket Lelkünk álmos dzsungelekben bolyong Ne vesd meg főpapi sereged Méltatlan nyájad keddet ül Csak más napokon dicsér tégedet.

*



384

BALLA MATÉ Mint kétszeres emigráns * Csoóri Sándornak ,,Lélegzem, járok az idegenben ez most a történelmem." Isar mossa a köveket kezemben olvasom köteted: a Várakozás a tavaszban-t... egyik szememben havazás a másikban vad nyár robban s vállamra kandi-fekete szemtelen rigók szállnak füttyenteni ki-tudja-hány meztelen szőke lánynak mitől negyvenegy évem is trágár kamaszdalba fogna ha a torkomon annyi haza – csönd s fáradtság nem volna mit Pestről a vasfüggönyön át idáig cipeltem - de ne kérdezze senki miért minek tettem tán mert túl sok volt otthon a tüske a pelyva a nem lehet s bújhatnék a múltba mélyebbre is mikor Gyergyóban ezerkilencszáznegyvenhétben egyszerűen nem volt mit enni ... most mint kétszeres emigráns zsoltáros versed lélegzem míg köveit mossa az Isar – ,,ez most a történelmem."

*


HENDI ILMA Echo * „A svájci erdőt zord echo zúgatja dübörög már a sorsod gyorsvonatja" Áprily Lajos Fülembe csobog, Hallgatom. Forrásod zenéje Csobogó, csobogó, Csobogó dallamom! Költőfejedelmem, Visegrádi nagyúr! Harsonás öröm Lüktet szívemen, Ünneped átvilágít Határköveken. Enyed, Erdély, Visegrád, skandináv, Finn tavak ... S száz év után, Svájcon át Dübörög a sorsvonat.

*


386

GYUKICS GÁBOR Amsterdam 1, 2, 3 * Csatornák jéggé fagyott piszkos folyásában tavaszra váró hajók sora mellett korcsolyázó fiatal négerek a múltjukat felejtik Kerékpárgőzben hajtok én is, a csatornák között, az atomkor felé Jenéver áztatta torkok, durva G betűjeként harsan, a jég reccsenése

*


ZAS LÓRÁNT A fák * (Hebronban egy ismeretlen arab hátba szúrt egy zsidó fiút.) A fák szikrázó csontokat takarnak. A kés hegyén piros virág, éles haragja van a hátulról kiáltott öljnek és szaladj-nak. Mert minden él. A földben závárokból csattant hüvely, tankok szántotta árok. A keresztre-feszített szólt csak itt, hogy megbocsátok. De jöttek újak. Szavát beÁsták a porba, hogy vakuljak, és homlokára égettek virágot. Azok átkoznak, akikre száll az átok. A dombon torony, toronyból a szikrázó fegyver az égre néz, hogy felesleges vitázni a hegyekkel. A sziklákkal, amelyek évezredek óta kemények, a gyűlölettel, amely a szél, a füst, a pára és amely a tüzekkel újra éled. Hebron

*


388

Felrobbantottak * (Ghassan Kanafi palesztinai költő szavai a más-világból) Felrobbantottak. Egy pillanat és péppé zúzottan keringtem a levegőben. Körülöttem a kocsim darabjai, kipuffogó cső, lökésgátló, a karburátor egy része kiégve, hiszen hamuvá és füstté váltam én is azonnal. Tegnap a szélről írtam és a kedvesemről a Jordán völgyében, átölelik egymást és megsiratnak. Tudtam, hogy elér a halál, ismertem azokat, akik nem kíméltek, nem öltem ugyan, csak a szavaimból szállt a harag, hogy a népem, a három millió hazátlan, és tenni kellene valamit végre, mert a szó elenyész és ránk nem figyelnek. Fegyverről énekeltem, hiszen nem volt más menedékem, én, aki szelíden gondoltam a szélre és a kedvesemre a Jordán völgyében, akik átÖlelték egymást és megsirattak. Tudom, hibás vagyok én is, de a halállal lerovom azt, hogy éltem és énekeltem a Jordán völgyéről és a szélről és a kedvesemről, akik majd átölelik egymást és tovább énekelnek. *


TAMÁSI OROSZ JÁNOS Lebírhatatlanul * Arany Bálint emlékére Köszöntöttem; Ő csendes derűvel fogadta mindig szavamat. Lebírhatatlan volt s hallgatag. Sorsát tán csak a platánok tudták az utcában, hol élt. S kemény tartást tőle tanultak. Minden cél, amely emberséges, reményét maga elé küldi; félsz bár, de nem rettegsz. Élsz, miként füvekben az akarat, mint kövekben vulkánok tüze. Lebírhatatlan vagy s hallgatag.

*


390

CSEPELYI RUDOLF Tengerparti pasztell * Elaludt a tenger. Két napon át váltott viharral ropta a táncot, most aranyszór fények legelésznek fodrairól álmot... Halászósas, nyakában késsel, égre rajzolt fekete kereszt. Kutya futkos fel-alá a parton; utána a gazdája nyüszít. Kék-zöld kagylók árvultan hevernek: nem vesz fel senki partra vert szerelmet. Hajóroncs áll ébren és sötéten, orrában összetört világmenekvéssel, ébenszín seb a hullám-marás. Emberi nyomot fut partról a homok, aranyló szegéllyel vízmezőkbe vész el. Vijjogó sirályhad tép rést a csendeken: visszatér? —jaj visszatérhet-e? — kit elnyelt a kétség, a vízkék végtelen? Hajóroncs áll csak sötéten, éberen, Félig a víz titkaiba mártva, tört gerinccel a magasba les. Halászósas, nyakában késsel, égre rajzolt fekete kereszt.

*


TOMASZ JASTRUN Rettegés * Fellázadt a provincia Ki hitte volna hogy a húshiány Ilyen felforduláshoz vezet Olyan hangosan kiabált a nép Hogy még a helytartó is engedett Elfelejtették hogy éhesek Csak szónokoltak a tereken szerte A szabadságról megannyi filozófus De a császár a távoli fővárosban Haragudott erősen Fájt az a nagy vörös szíve S az egészsége egyre romlott A Visztulánál ma újra csend honol S ebben a roppant csendben Szélesedik mélyül és izmosodik A barátság a birodalommal Erősödik Mint rettegés az északi szélben 1982

*


392

EWA LIPSKA Kakas * Agykutatásomra két úr érkezett. Órákig járkáltak f ejem térségein. Szemembe villantott zseblámpáik, akár a csillagok. Lefényképezték az eszmét, amely ötezer évvel ezelőtt jutott eszembe. Ezután gondolatlenyomatot vettek. Majd hordágyon kivitték. Elvitték koraifjúságom emlékét és egy levélköteget, rajta az antilop nyoma, amelyben megírtam barátaimnak, hogy baj ért. Agyam pusztáján mégis a jövő kakasa kukorékol.

*


ADAM ZAGAJEWSKI Ősz * Túl korán jött meg az ősz. Még nyílnak a pünkösti rózsák, a méhek még építik eszményi birodalmuk, de hirtelen megvillannak az ősz hideg szuronyai a mezőkön és megindul a szél is. Honnan jön az ősz, miért tarol le álmokat, zöld lugast és emlékeket? Idegen hatalom léptet a csöndes erdőn, vonul a düh, a dögvész, égő városok füstje száll, s tatárok rekedt rikoltozása hallik. Az ősz letépi a fákról a lombot, az elnevezést, a gyümölcsöt. Nyomokat töröl el, s határt is, lámpákat, gyertyákat olt ki az ifjú ősz bíbor ajakkal halálra csókol élőlényeket, életüket elorozza. Folynak nedvek és áldozati vér is, olaj folyik és bor és nagy folyók, dögöktől duzzad, árad a sárga víz, szitok hömpölyög, ömlik a sár, s a láva hő lavinája. Zihálva szalad az ősz és égkék kések villognak néma tekintetében. Neveket kaszál éles sarlóval, mintha füvet, és tüzében, lehelletében nincsen irgalom. Jön a névtelen, a terror, a vörös hadsereg. *


394

MAJOR-ZALA LAJOS Andi könyörgései létért * IV. Amenofisz, az Egyistent megálmodó és megteremtő Ehnaton, a Felvilágosodástól Fénylő Istenfáraó udvari írnoka diktálta a szélbe, papirusz hiányában és Su akaratából, ezt az ötven agyagtáblát kitevő korjelentést. Az utókor és Ptah isten bocsánatát kéri — ha egyáltalán lesz még utókor —, hogy agya erejéből már csak könyörgésekre futotta Géb KékCsillagán. A Nukleáris Vihar előtt. Nut szemei elsötétedésekor, amikor Izisz, a Minden Sorsok fölött álló Égi Királynő is elfordul tőlünk tehetetlenségében. Hogy kiapadjanak a Jóságos Gepárd könnyei is és velük a Folyó. A Szehmettől megrontott írott Szó agóniájában. A doktor címes új analfabetizmus előretörésekor. Az elembertelenedésben. Az elbutuláskor. Amikor Ozirisz fénylő tekintete előtt Thot számolja napjainkat és méri azok ürességét Anubisz. Héliosz napküllői céltalan forgásában. Ha megszűnik az Idő Appolón elsötétedő arcában, s vele tűnnek el, Hadész Volt-Birodalmába, a méltatlan halállal haló halhatatlan istenek, s azok leszármazottja és teremtő atyja: az Ember. Az előttük és velük létező kései utód. Hogy a Zeusz agyából kipattanó Gondolat Pállasz Athéné utolsó tettében megsemmisítse magát, és uralkodjék Krisztus keresztje összedőlt romjain a Bomba-Isten. Megmásíthatatlanul. Vagy talán éppen a hitetlenségben érik a hit, és reménytelenkednünk kell ahhoz, hogy újra remélhessünk? I. Zesával jegyzed a szent fára Thot az éveket; s mint az utolsó levél a semmibe hullok Riával én akár befújt léptek és a fáraók az időbe mállik friss arcod maszkja ha kimúlik az utolsó ibisz s hol lesz kiben Ég és Föld még hisz mert pávián nem ugrál ágról ágra

*


tudomány a tudományt megmarja mint farkába harap az ön telt kígyó hogy mérgétől múljon ki önmaga istenek írnoka ki éveket ró bátran az Űrbe jegyezd hol állunk hogy beléd a Holdba ne törjön lábunk II. Fény izzik a szirmok belsejében várandósan feszíti a Levés sötét habokból Kezdet előtt Kezdés Nun kavargó arca az Ősvízben lótuszvirág merül fel a Nincsből Idő moccan a vajúdó bibében Gondolat lappang a Forma hevül benn gyűlik a Létben az Erő teremtőn széttárul a kehely: fényben a Gyermek nyíló szemétől oszlik az Ősköd sugarai szétverik a Sötétet Su felemelt tenyerén Ég és Föld szétválik: Rejtőző Résen Akarat Geb Nut ágyékára sóváran tapad V. Hosszú volt homlokod mögött az éj sejtése a végtelen Kezdetnek ahogy az Álmot kínlódtad szenvedted matató homályban az Idő oly mély mondja Ria gyöngéden férjének szorongtad az ébredés ámulatát a torkodra fúló percek hurkán így híva ki a Sorsot ellened.

396

Ria haján Andi végigsimít nézd hálásan hódol a hű Neftisszel Hórusz kinyíló szemének Izisz Ré-Harathe szárnyát bontogatva kel Fény fogja át a Földet: az Eredet égről söpri a Gombafejú Szörnyet XXV. Eretnek lett hogy megújuljon a Szó istent felrúgott Várost elhagyott IV. Amenofisz bölcs Ehnaton Egyfókuszba fogó Isten fáraó s lett az Egy a Többől-Éltető de Egy-az-Egyben Mindent-Elnyeló Földre-Sújtó és Lábra-Keltetó csúcson Fény de a csúcsra Ráfényló eretnek lett hogy megalkossa magát az istent — csak ember képes ily tettre csak ember képes ember magányát Egyistenné lehelni istenekbe Ész merészen ragyog lázadozva nő Damoklész bombája a pattintott kő XXXV. Nofertum a fejeden lótuszvirág mi Ptah és Szehmet ágyékából kivál Látásnak érvelő dagadó kocsány csiklók Sziriusz-tüzében a Láng Riával együtt forduló tavaszban Szehmet szemétól óvd meg szirmaink szívünkre ne hozzon anyád vért és kínt ha Skarabeus mozdul nincs-alakban.

397

és ha csontjainkba törik az Idő és semmivel béleli körénk az űrt és kivon belőle mindent mi velő agg fejemen is nőjjön ifjúságfürt érjen alázás sorscsapás vagy halál csak a vénségtől őrizz Benu Madár XLIV. A hasadó ragyogásban Homály Hold mögött hevül Danaiszok bilincse Nut lelkein csillan Iziszkönny érte Rétől távol szívünkön bont Önragály Aton az Egyedül Felkelő Nap csillagcseppjeiben kel minden lény isteneket összetartó Önerény mozgásban sodrást a Folyó tőle kap gyűrűje körénk megtartón egyre nő sugáréletben életsugár: Mag elpusztíthatatlan Sziszüphosz-Eró Ö fénylik innen: túl Istenharag a Világ nem hitvány az Atom nem rossz az Ember kegyetlen buta és gonosz L. Fintorod a démonokra vesd ne ránk kilógó nyelvű görbe lábú Bész kik elszabadultak Hadész nehéz a gőgös Technika hét lakatján át Su nemes fején gázálarc-korona Geb kezében Geiger-Müller számláló Bá Csernobilból pörkölt szárnyú holló Eiréné dobol szól a darabukka

398

Thot fülén sugárzás-lehallgató zöldségből ketyeg vésztjóslón aJel kattog a beteg Civilizáció bolygónkat az Űrbe Szét hajítja el t örékeny mint Hórusz világló szeme hogy forogjon ki rakja újra egybe? A legkisebb fiú panaszkodása * Hamubasült városokat adtál, Uram, Európa rongyos tarisznyájába Az utolsó nagy háború tepsijébe szaggattad őket iszonyú [szerszámokkal, embervérrel kelesztett, ehetetlen pogácsáidat A mennyből a század érdemeihez idomult manna, bomba hullt S nem volt menteni bárka, se választott, bölcs s lassú szavú Noé Pedig az Özönvíz még mindig kíméletesebb halálnem mint e száraz rettegés. A vízburkú, gömbbé fröcsölt, egyetlen óceán enyhíteni legalább hűs szemfedővel befödte közös fulladásunk Most gépmadarat engedtünk útnak, de az is csak ezt dörgi fémcsicsergő robajjal: Se új ég, se új föld nincsen többé csak a régi, a vészekkel eszelős Ólomtarisznyával s búpogácsákkal nincs többé, hová szerencsét próbálni mehetnénk

*


SZAMOSI JÓZSEF Arról, hogy nehéz ma költőnek lenni * Mondd! Hova tűntek a hableplű kedves nemtők? a csintalan tavi nimfák? Elfeledve, gyászban ül a dúskeblű Múzsa és nincs Géniusz, őrködni Hazánk felett, dicső Virág, Berzsenyi, Kölcsey: könnyű volt nékik, dörgő metrumokban ostorozhatták a rút visszavonást míg dagadt a honfikebel s benne rény és lángérzemény ... De mit mondjak én, mai költő? Mily fennkölt szavakat: hon üdve, bájhon, hamvveder? Ugyan kinevetnének! Ma nem nyög epedve az esti szellő, csak gépkocsik köpködik mérges gázaikat és betonpályák kígyóznak, hol nyájas virány vala egykor és sex appeal lett a lányka hamvas bájaiból. Mit mondjak hát mait, korszerűt? Lant zengzete helyett villanygitáros beatzenét? Biflázzam az új nyelvet: rotáció, innováció, infrastruktúra, video, nukleon? – ezeket fűzzem csokorba? Vagy szutykos szókat keverjek versbe, ahogy divatos mai költőhöz illik–? .... Segítsetek rajtam régi Mestereim, aranyszavú drága poéták! Mert kihullt a szóból a bölcs értelem fénye, rútul használják, alantas eszközül szolgál; nem tudhatod: ha igaz – ha hazug! Hát ne riadjatok tőlem, tollamra jöjjetek inkább *


400

szép szavak, szárnyas égi madarak, ti röptessétek a sár fölött magasra, mindig magasabbra a versem!

401

BALÁZS ZOLTÁN Éji dal * Meddig hallszik el egy sikoly Egy bocskor mekkorára nyújtható Bocskorszíjból lesz-e csúzli Leparittyázhatók-e a hegyek Medvéből is háromféle Hangyász meg a málnás A harmadik azt hiszem Önnön húsát eszi Az égen nyolcágú Kormos csillagok Dolgukat emberek Szépen teszik Másodsípba hogyha fújok Megindulnak a Zalpokok ezernyolcszázhanninchatba' Országgyűlés Bratislavba' Münket Isten megátkozott Hazánk legyen egész nyugodt Jer elő telelő felhőket Terelő szívünkben delelő Majdmegfagyunkfényesnap Ama-Terasu-Opo-Mi-Kami Mennyderítő Nagy lstennő

*


402

BALI BRIGITTA Őszutó * A nyárfa tél ezüstfehér halál halál ha kereslek én. Virága láng és füstlepel. Madár madárka sirasson el.

*


MAJOR-ZALA LAJOS Húszezer magyar biblia * Romániában, a hetvenes években, felső parancsra kb. húszezer magyar bibliát zúztak be titkon, s rossz minőségű W.C. papírt gyártottak belőlük. Megőrzésre kiadták a jelszót s begyűjtötték tüstént a húszezer magyar bibliát a zúzdába vele titkon jött a parancs s bezúzták nyomban a húszezer magyar bibliát véleménynek őket W.C. papírosban a fenekükre szánták a húszezer magyar bibliát bumerángként oda onnan ütött vissza ahol képük is van a húszezer bezúzott biblia véleményre válasz az arcukra kenődött az alfelük nyoma a húszezer gyalázott biblia ítéletként átüt Jeremiás neve: elpusztul Jeruzsálem! – és arcukon marad az alfelük nyoma de él a húszezer magyar biblia (1980)

*


404

HORVÁTH ELEMÉR Goodbye Mr. Bartók* Tisztán látta hogy nem mehet haza zenéje formalista volt s tilos akkor inkább szegény s Amerika ahol csupán egy volt a sok közül de önmagához hűséges lehet ez több mint pénz egészség és siker korok jönnek-mennek s diktátorok mindig így volt e világi élet s egyszercsak elcsitul s pora mehet szimbólum élőknek segíteni zenéje mindenkié kinek kell New Yorkban Párizsban Siófokon köszönjük hogy megtiszteltél vele Goodbye Mr. Bartók és jó utat Posztumusz haza * Neki teljesen mindegy már ferncliffi farkasréti temető de az élőkkel baj lehet hogy menedékük egy halott a legtöbb művi vetélés a legtöbb részeges a legtöbb öngyilkos s virágzanak a temetők jó hát menj és segíts nekik te csodálatos mandarin jóllehet csodák nincsenek csupán meztelen valóság egy élet olyan amilyen s világhírű zene például ez a requiem írta Wolfgang Amadeus Mozart osztrák császári muzsikus *


meghalt ott ahol született s akinek sírja sincs

406

NAGY GÁSPÁR Pályabér – kiégett legelőn * Fölmagzott füvek a pályán, kilőtt tarack meg fonnyadt pipitér; tűnődjünk el az idő ,,ár/apályán”, de itt tűnődni mit ér ... ha egyszer nyár van: július-totál, csak rózsaszínben játszó szemüveg mögül nem látható a kár, bár erőlködik s zihál az öreg, ki sípjával (régóta) árnyékot követ, a csapat sorsához így ragaszkodik, ráment bizony már néhány évtized, de nem érti, ha netán panaszolkodik, akár egy zöld fűszál, akár egy szürke tartalék ... mert eldöntve itt előre ki lesz örök-fakóban boldog kispados ... ha kell, hát bedobva egy sérült martalék, fetrenghet ugyan, de jajgatni kínos, mert cselnek vélhető: eltanulható rebelliónak- amiért nem jár pályabér, se dicséretes bólintás egy mindenható Bíró-Sport-Rovatban ... elkelne már egy jó kis öntözés, mert pályánk itt tikkadt „rühes legelő”, ,,pirosult gyásztér” és bunda-virágos: a százszor átvert, a százszor megalázott ezerfejű caesar rozzzant tribünökről csak tátog és alig kiáltoz ... (1987.július)

*


SZAMOSI JÓZSEF Óda a századhoz * O saeculum! O litterae! Th. Kempis Ó század, századunk, Huszadik Század! Mily nagy ígéret valál, mennyi üdvös jóslat előzte jöttöd, ígérve az emberi nem sohanemlátott boldogulását, a csodát, hogy öklömnyi matériával világvárost lehet majd fűteni télen s hűteni nyáron – s, még sok más egyebet, gyönyörűséget ... És mi lett a csodából? Mi lett belőled tűndökletesnek jövendölt század!? Most hogy közelg tő1ed a búcsú, gyakorta tűnődöm: Mit hoztál igazán? Mire vagy büszke? – Hogy kieszelted az önpusztítás perfekt eszközeit! Hogy nemcsak a Földet, gyilkos fegyverekkel teleraktad az Űrt is! – célszerű mérgeid nem tudod hova rejteni, nincs hely!! – megfertőzted a kristály vizeket és savanyú esőt öntenek ránk a felhők és gyönyörű erdeink agonizálnak ... Hol a biztos, menedéket nyújtó kőszirt? – Valaki fölgyújtotta az erdőt. Lángol a kék hegy. Ezüst folyók lánca csörömpöl. Tengerek tajtékos taraján csattan a villám. – Ó század, valaha gőgös, most görcsökben vonagló, aki kitaláltad a versné1küli verset s a művészet ügyes kalandorok zsákmánya immár; a sok szélhámos sznobság maszkaja mögé tudatlanságát rejti csupán; *


408

véres–csatakos a szerelem szűz hava s lelopták lányok arcáról hajnalok pírját, 'make-up'-ot adva cserébe; sterilen zöldell – akárha plasztikból – künn a határ; unokád nem lát már fecskét, tücsök ha itt-ott cirpel és elnémultak a fülemülék ... Hát legalább te énekelj még, ha rekedten is, mondd a verset, öreg poéta, fújd a dalt! – Mirő1 is? : csakazértis „honszeretetrő1”, agg Mikes bújáról, meg tavaszvárásról, a szerelem édes–halálos kínjairól, és mondd magadat! mondd az igazat, hörögve, konokul, eszelősen –, rutinos handabandázók csalásainak ne ugorj be, ne halld az alaktalan lármát, a bősz vihart kiáltsa túl a hangod, a te hangod lecsendesíti az orkánt – s meggyógyítod a beteg világot, Orpheus! Walther von der Vogelweide sírja * Ide nem szűrődik zaj. Áll az idő. Csöndes a hajdanvolt kolostor–udvar. Széttört kerengő–ívek romja őrzi a múltat s egy hársfa – amelyrő1 dalolt – borítja árnyékba gránit tömbbő1 faragott sírját, melyen a dísz csak az évszám, meg a név – századokba zengő gyönyörű zene – de leginkább mégis boldog szeretők itt hagyott emléke: kiscsokor rózsa, nefelejcs, pár szál mezei virág ... Ó, szent a hely, ,,pogány dalok” szentélye s illatoz a neved: Minne ! Bennem is, – vándorként aki jöttem alázattal és megilletődve hozzád – *


pendül a húr sírodnál nagy költő-trubadúr, míg mögöttem az árnyas kőpadon összebújva öleli egymást – tandaradei – egy jeansnadrágos fiú meg egy lány. (Würzburg 1985) Kollázs * Ó, a divatos festő! Originális tehetség, neki nem kell ecset, sem festék, nagy műgonddal ó csak ragaszt, ami kézbe akad: kis ezt, kis azt: eldobott papírt, mozijegyet, kifacsart rongyot, reklámot, dugót, facsavart, mindenből csak darabot, keveset, rozsdás szöget, csontot, cserepet, ami éppen a földre leesett, lehet az félig–szítt rossz szivar, esetleg egész friss kutyaszar – így mire elkészül a mű: szinte-szinte már életszerű, sőt, ,,életszagú” .... hü hü hü Vízcsap és vízcsepp * csepp ... csepp ... csepp ... kimért ütemben: csepp ... csepp ... csöpög a csap. Persze nem a csap csöpög – Szerencsére ! – a víz csöpög a csapból. Csöpög vagy csepeg? Ez itten a kérdés! mert a csepp csepeg, viszont a csöpp csöpög. Csapból a csepp cseppen, csepeget, csepereg, de csöppen is, csöpöget, csöppenget – mint láttuk. * *


410

Ámbár ha csepp, ha csöpp: egyremegy: csepp ... csepp ... csöpp ... csöpp ... ettől meg lehet bolondulni, – vagy elzárni a ronda csapot. Ha lehet ... Szétbontott világ * Fölbontottuk az atomot. Most hát sarkaiból fordulhat ki a világ! De azért csak bontunk, egyre csak bontunk: bont a tudós, a művész, eszelősen /lelket/ a pszichiáter; mindenki elemez, szétszed valamit, a kicsit kisebbre, aztán mégkisebbre; már semmisem egész, semmise teljes, minden csak rész, tört rész, töredék, része a résznek: nincs szó, csak betűk a versben, kiagyalt jelek; kompozíció helyett kerge vonalak, ákom–bákom a vásznon, maszatok; elszabadult hangok, hörgés, sikolyok /,,új zene”/, zajok, zörejek bomlott egyvelege ... Szétbontottuk, amit csak lehet, darabokra szedtük szét a világot. – Most már csak össze kéne rakni valahogy.

*


TAMÁSI OROSZ JÁNOS Egy végtelen kártyaparti * Lezsák Sándornak ág reccsen valaki jár a kertben árnyék fut át a Holdon összesúgnak a műszerek egy közeli padláson pedig mi itt csak: lapra lapot királyra ászt ászra tromfot eddig mennyi is? kettővel kevesebb. jelentés nem volt talán még lehet húzunk és hívunk koccan a pohár ág reccsen a kertben valaki jár házamig jönnek az erdőbő1 a vadak? ilyenkor alszanak húzunk és hívunk számolunk keverünk osztunk – bizakodva(!) – hogy legalább félelmeinket túléljük hogy legalább félelmeinket legyőzzük verset írva a kártyalapokra *


412

BÁTHORI CSABA Fogoly, idegenben * Széledni, egykor te azt rendelted, felő1em, tartós árnyékba szegve, szerte terelőben, szakadni messze, törzstő1, szaladni világi forrás felé, kísértet, ahol megszakadni tilos, ahol az árnyék fegyelmez. s arra int, hogy amint megszökött, fölszáll a Nap megint.

*


ELEKES ATTIILA Chi non arde non incendia * Azoknak, akik dorgálnak, mondván, hogy mindig csak bolondságot írok Hiába jöttök már, az udvar árva, bedőlt pajtámon lóg vagy száz lakat, az égett csűrben ülök kulcsra zárva, mert magamragyújtottam házamat. Nem gyújthattam mást, hiszen én sem égtem, nem voltam ízzó máglyafény, zsarátnok, se erdőtűz, se messiás-kezében nem hordott engem fáklyaként a látnok. Jól megbosszultam magam, szent haragban; gyújtogatni többé nem is fogok, csak füstölögve tovább egymagamban mint gyertyacsonk, sötéten pislogok. Fekete-fehér * Fényképeztem én feketén-fehéren bár színpompára szomjazott a lelkem s mire a Technicolort föltalálták a gombot nyomni hol kell...? – elfeledtem. És taníttattak persze zongorázni, Fekete–fehér billentyűkre vertem s hogy közben színes zongorákra vágytam, bevallani még anyámnak se mertem. Írtam hát inkább tarka versikéket – azt hittem, talán ez lesz itt a dolgom – * *


414

de fekete lett a fehér papíron, sőt, azt is mondták: szürke, mint az ólom. Most már csak alszom, szín– és szüntelen, álmaim ködös, szürke kis dalok s mire a színes álmot főltalálják addigra én már biztos meghalok.

415


416

SINKA ISTVÁN Ingadoz, hajladoz ...* Három kislánc földben vetésem ibolya; hét vékásban se volt más eddig még soha, s harangvirág terem tizenkilenc ölben. Aratásom várja országos poroszló, irígy és dicsekvő, s törvénytelen fosztó: hatvanszoros dézsmát vét az ibolyára. Ha volna valakim, kit útja arra hoz, láthatná, hogy sorsom ingadoz, hajladoz, s nem nevetne ki, mint bamba szomszédaim. A keleti világrendhez * Sarokkő lehettél volna, nem tört lépcső, nem omladék, s nem öntené csorbáidba esőjét most az őszi hét. Tört lépcső vagy, elvetett kő, rajtad vonulnak a holtak át a rémület idején, s te a holtat is raboltad. * *


Szétbomlott kő, omladék vagy, nincs lombod és nem virágzol. Aszott május a mestered, feldíszít: pirosra mázol. 1947 Három nagy szél között ... * Hiába: nem tudtam nyelvemre vigyázni, s három nagy szél között okosan hintázni. Ápolitikusnak neveztek el engem, amiért emberül is, magyarul is mertem. Nem helyezkedtem jól s nem alkalmazkodtam, s bölcs barátaimnak fejtörést okoztam. Én nagy folyón járok, ők új tavat ásnak. Mégis mindig az én folyómban halásznak. Állóvíz az övék, feltölti majd a por. Az én folyóm ered, zúg és örökre foly.

*


418

Ott sír a hátam mögött ... * Kongatom a vékát, nincs mibe merítsem, varjú rúgná a pévát, mégcsak pévám sincsen. Az asszonyon egy szoknya, nincs több. Sír és lázad. Legyen eb, ki megszokja, ebé az alázat. Asztalomnak az éke málé nagy fakéssel. Kit hívjak meg ebédre, ejnye, Veres Péter. Ha te jönnél: nevemben köszönt egy néma úr: megpendül a nagy csendben citerámon a húr. Halkan én is köszönök, megtisztelem orcád. S ott sír a hátam mögött szegény Magyarország. Csúnya csillag száraz égen * Nem lobban a villám, elbújt az égi hang, porban vergődik, mint szárnyával a galamb. Ég döge van, vagy mi? levegő romlása? * *


csúnya hajnalcsillag csúnya elhajlása? A holdak csendjében, ahol az éj rohan, suttog csak a népem, s hangja boldogtalan. Csúnya hajnalcsillag, csúnya elhajlása, száraz égnek csúnya, száraz apadása: miért törtél reám, mért vagy vak sejtelem, s miért vagy szegező vasszeg a nyelvemen? Szél a népek útján ... * Népek útján tombol a szél, eget, földet, tanyát ingat, s letépi a holdat s vele gyönyörű nagy álmainkat. Pedig mily szép volt az álmunk: szabadság és rózsaliget, s magyar folyó, magyar táj, s hogy ne legyen könnye senkinek. Akartuk, amit minden nép, (amit mindig másnak adtunk!) hogy szép legyen születésünk, s szép legyen minden halottunk; hogy erdőt szüljön a szikla, *


420

s mikor majd a napunk följön, ezer ősi ízű dallam nevessen a búzaföldön. Akartuk ... de tombolt a szél. Óh emberek! kis méhike most a lelkünk s hangtalanul hull le a világ csendjibe. Nyomorult fegyveresek * Fegyveres az ingoványban váljon kővé valahány van! Vadásznak a halászokra, lest vetnek a juhászokra. A pórnép is üldözött mind; inge mindnek halálos ing. Hogy tud a szív kővé válni, s hogy tud északnak szolgálni. Hogy tud a kéz fegyvert fogni, hogy nem tud a száj zokogni. Aki elmegy fegyveresnek, apja ellen megy kezesnek. Kezesnek megy, nagy rablónak, rablónál alább valónak. Törvényt hord öccsei ellen, nénjével se bánik szebben. Bús szolga ő ... de ha nem ölt, mért vetné ki testét a föld? Császár Imre kiáltoz ...* Bihar ősi mélyébő1, deszkák közül az éjből, Császár Imre kiáltoz *


ma is szolga fiához. Kérdezi, hogy mi baj van: vihar van tán Biharban? Kérdezi, hogy messze még a földtő1 a boldog ég? Azt is kérdi: micsoda pokoli komédia, mit itt ősi veretnek: szabadságnak neveznek? Mint a füst a kéménybő1 fojt a hangja az éjbő1. De csak szúnyog énekel: Fia nem tud, s nem felel; megsebesített száján lakatot tart az ármány. Idő,idő!* Ne bomolj, na, mondom, bomlott eszű végzet! Akasztófát látok, amott fönn a dombon, s holtat ringat mindig, amikor odanézek. Mi balsors nyitotta ki a kapuidat, idő, idő, s micsoda titokra tanítod most újra szegény magyar fiad? Egy áll ezer ellen, bomlott eszű végzet, az igazságért, s halálos szerelemben sorvad érte, mint kit az égiek megigéztek. 1951. június

*


422

Nincs virága a hétköznapnak ..* Elnyomta szavam a malom alja bamba lármája, röheje a durva a Szépet sose hallja, nincs hozzá szíve, süvege. Nincs virága a hétköznapnak, rózsafát ver a ragya kint. Zsíros hús kell, zsír kell a hasnak Nézd,a szem mind arra tekint! Malom alján nagyok az árnyak, Szép? ott? - cifraságnak számít; úgy tekintik, mint a bazárnak sípoló hasú babáit ... Ám elhallgat majd a bamba lárma, belőle egy hang se marad, ha felocsudik a nép, az árva, lenn, ott lenn, a malom alatt. Ha elmúlik ordítások hangja * Időknek volt szép pillangója, ó, miért rejtetted el petének sorsunkat csúf száraz ágra, mondd? Hogy kikeljen mai létünk, e hernyó élet? Íme bánat és por között forgolódunk. Kikeltünk (vak sors csak!) és be is gubóztunk. De: e rongy világon vajon ki látja elrejtőzött életünket, he? És e csendes vert gubónknak hátha kipattan majd álom-nagyajtaja, s villogva száll ki a napvilágra teljes életünknek teljes új lepkéje, kinek többé nem lesz halottas estéje:

* *

Megjelent az Új Látóhatár 1989. évfolyam 1. számában.. Megjelent az Új Látóhatár 1989. évfolyam 1. számában. 423

mit szólsz akkor hozzá, te nagyszájú romlás, eget elcsufító vak vigyor, káromlás? Hová tűnik akkor ordítások hangja, döglégy, törpe kisbetűs isten: bamba? Három csillogás * Eszeveszett bánat, vad szépség ... A fegyvertelen pálcával lép ki a mezőre hol számára a fegyveres már sírt ásott - és még ő siránkozik a dőre, ki vért ontani minden kis okot megkeres. Háborúzik az őskori csillag a Melkizédek rendjébő1 valóval: leveles-ág és kard: tele a mező test-párával és teles-tele van sugarakkal. De a rózsaszín pillangók libegik kis lét-táncukat azért e mező fölött is kergetőzve. Eszeveszett bánat és vad szépség ... S számomra itt van a csendesség, a bölcsesség, a türelem ruhája, azokba kell, hogy öltözködjek. Nem volt még csiga, kinek lett volna három háza; az egybő1 is ha kihal: belé bogarak költözködnek, de csudálatos, hogy megmarad a ház belsői csilláma mégis, ha nem tetszik az örökösöknek, akkor is. Az én ruháimba is bárki öltözködik bele - akárhogy is kínozza érte éhség: enyém marad úgyis: a három ruha három belső csillogása.

*


424

MONOSZLÓY DEZSŐ * Érintetlenül Mintha víz fölött szálló szitakötők szárnya lengene érintésed úgy fog körül anélkül hogy megérintene valami zsong is hangod volna tán mint cirógatás a májva bársonyán semmivé váló lehelet hídján a vágyam veled lépeget

*


THINSZ GÉZA * Mondhattok bármit rólam Remélem, félreértesz! Józanabbul nem tudnám elmondani a hangok terrorszorgalmát. Olykor csak pletykaszinten, könnyed pofonként, olykor amúgy húsángosan letaglózva minden egyes gondolatot. Fülvédő nincs. A csend: nemlét. Remélem, félreértesz! Nőnemű az elmúlás is. Elébed áll és két kezével, lassan, a fején át lehúzza blúzát. Az elmúlás: rádrebben melle.

*


426

GOLDSTEIN IMRE * A helybeli temetőnél úgy megyek majd el ahogy jöttem szép szoros családi körben más más napra forgó fiakkal egész biztos valamelyik háború előtt vagy után mert azért csak szaporodtunk aztán csendesen átköltözöm ide ebbe a napsugaras fél üres sudár temetőbe ismeretlen szomszédokkal mediterrán hullámok metronóm morajára múlni türelemmel s talán egyszer egy milleniumban valaki álmán átúszni mint balatoni felhők. .

*


ELEKES ATTILA * Üsmeretlen középkori kűpharagó danája Tsak edjetlenedj kotzkakűt pharagtam mi a tsudás chatedrál része lőn, kaptzává njűvén tsipke kézelőm, míglen küvemet az oszlopba raktam. Nem lett tzikornjás rósa-ablak éke, vízpökő sárkán, szende fülke-szent és szent malasztban elmerülve, lent észbe sem vevé az, ki arra méne. Edj pilaszter lett tsak néhánj hüvelkkel magosb kűporos éltem vére árán (véknjan rávésve képemként a sátán), ne mikor a Nap - edjre hűlve - felkel és hymnost danol a dóm, nélkülem, mégistsak véle zeng az én küvem.

*


428

HUNYOR TAMÁS * Korai öregség Csak akkor kísért öregséged ha más szem tükrébe nézel csak akkor kísér lomha-lomposan fáradt gyászzenével. Csak akkor buggyan a könnyed is ha már térdepel a lelked s két szem tükörén jégvirággá fagy késői szerelmed ...

*


BALÁZS ZOLTÁN Szerződés * Rontó gülü szemedben Meredt csipkefalként Csobbantak utolsót A Szajna hullámai Férfiín az örökké rohadt Mely a mindenségre vágyott Kifakadt gennygócként Hűsíti csontjaid Deszka szorít hanttal dacolóvá Sírod fölött egy ország lidérckedik Halállal pároztál utolsót Nászajándékul kapott koporsóban Százszorszép testedről lelohadt a baj II. Parazsas öröködtől új források Stigmás táltosai réülnek Országló haragod ráncait Göröngypirkáláshoz szokott Kezek simítják tükörré. Balog vágyad káprázta Délibábeurópa szirénsikolya Ládd a föld alá csalintott Szemeink szelemenjébe szavaid róttuk Megannyi Abádnál sírod strázsáljuk Tüzes láng tested bennünk tör az égig Szívünk szíveddel nyugodjon.

*


430

Délibábeurópa * Európa ihol Hajdani rablódtól Büntetni a holtat Költött kincseid Éktelen nincseid Visszaraboltad Alázni a bestét Országa testét Feldaraboltad Lelkünket juhászló jó Szabédi László Ahogy te daloltad „Alattunk üresség Felettünk üres ég"* Vártunk nem cáfoltad Ugy semmibe vetted Magadba temetted Európa holtad

*


HOLBAY LÁSZLÓ Egy lecsúszott költőcske kocsmai kötekedése * (avagy az „utolsó” szonett?) Hogy én? „elázva”?...meg „beképzelt”, „goromba”? Hogy mocsokban élek és sörbe lóg a nyálam? Mártogass naponta éjszurok koromba, se te, se ti, se más nem lesz tisztább nálam. Csak annyi nedv, mit nyelv végig von az ostyán, nem kell több, se harmat, röpke nyári zápor, foszlik fejeden a megrendelt borostyán! Mi lesz, ha majd ömlik – istenigazából? Irigy és olcsó a vád ellenem – koholt. Lecsúszva „így" pincepadkán lebzselőnek bőkézzel méritek az ingyen alkoholt. Üres pohárral kunyerálva – előleg sincs – ha itt meglát az asszony, rögtön leszid. Mit?...Hogy írjak?...Ne tölts! Nem kell a féldecid!!!

*


432

CSIKY ÁGNES MÁRIA Villa Carlotta * (Egy huszonéves monológja) Ez az állati szépség. Tömör fenyegetés, sőt. Sőt. Megerőszakolás. Vegyük például a vizet. Persze nem azúrkék mint a képeslapokon. De ahogy csillog. Ide-odaugrálnak rajta a vakító pöttyök, nem is lehet sokáig elnézni, belefájdul az ember szeme, utána fekete pöttyöket lát, de azok is szépek. Aztán a vitorlás, a vitorlája mint, mint. Mikor fut. Fenét fut, siklik. (Megáll) Ez sem jó, nem siklik. Suhan. A csónakja, az siklik, sőt fut, árkot hagy a vizen. De a vitorla, érintetlen marad tőle a levegő, a párás hegyoldal. Egyáltalán ezek a hegyek. Ide-odautaznak a ködben. Estefelé rózsaszínű nap, féligérett paradicsom, diszkrét kis fátyollal. És oleander és füge és hosszúszárú babcsomók az ágakon, lepedőlevelek közt, és ciprus, mélyen benyúlik a vízbe, halászik. Rezdületlenül. Nem mozdulatlanul, de. De ez a könnyedség. Az erőszak nélkül egymást felváltó állapotok. Nincs menekvés. Nem lehet elbújni. Szép, szép, szép. Éjszaka acéllemez a tó, észre sem vetted és már átszánkáztál a baromi sok parti fényhez, kék zöld piros. Sárga. Ott vagy a túlsó parton, látod a hegyet, ahogy oldalában egyik ház a másik elé ugrik. Mit ugrik, nyomul. Nem. Csak semmi erőszak; még azt sem mondhatnánk: tolul. Odaáll. Pálmákkal. Tompított fény. Reneszánsz-tabló. Ilyen helyen nem lehet dolgozni. Találtam egy ördögöt, a sziklába kalapálták, afölött áll a házunk. Barátságos ördög, háromágú villája van, de még anélkül is emlékeztet Neptunra. Bámulja a vizet és hömbörög, fölülről folyondár lóg a szarvai közé. Pánra is emlékeztet. A ház, ahol lakom. Ezzel nincs baj, kubusz, napszítta falak, semmi eksztatikus. Csak a fekvése. A kilátás. De arról már beszéltünk. Aztán az út. Salita Serenella. Bella bella. Csapnivaló az olaszom. Először jön a gesztenyefa, szelíd gesztenyék. Tele van velük a föld, zöld tüskésdisznó-gombolyagok, nincs rá kifejezés, hogy szúrnak. (Ordít) Áá! (Szopogatja az ujját.) A gesztenyefával *


szemben a láncrazárt kapu. Mellette a pálmás ház, aztán a csobogós, forrás jön a kertjén át, jobbról hídmellvéd és a fa a kétfajta virággal. Fehér és piros, a piros nem is virág, hanem a gyümölcse. Bella bella. Sőt talán belladonna, mérgesnek látszik. Dallamos halál. A fordulóban a ciprus, aztán a pókház, ronda fekete állat kapaszkodik a falára. Vasból. A lovag is vasból, a szomszéd házon, aztán a Szentpétervilla, a mozaik biztosan Szent Pétert ábrázolja, póznaszárú kulcs a kezében, nagyon szomorú. A szent, és ijedt szeme van. Átellenben egy fügefa, rálóg az útra az ága, de a füge még kemény, leszedtem egyet, ocsmány ragadós leve van, összekente a nadrágomat. Ezek a Saliták tulajdonképpen nem is utak. Levegő két magántulajdon közt, meg bejárat. Egymás gyomra, karja, válla fölé építkeztek itt a hegyoldalban és mégis tökéletesen elkülönítették magukat. Sehol egy moccanás. Üres kertek. A déli ürességet még megérteném, bent lézengnek a mozaikpadlón es jégbehűtött levet szürcsölnek, párás a metszett pohár oldala. Elképzelhető, hogy főznek is? átizzadt hajjal kavargatnak valami fokhagymás rántást? Nem. Ezek itt a levegőt nyeldesik, őszibarack-íze van, ha beleharap az ember, lecsurog a szája szegletén a leve. Én nem lakom jól tőle, növeli az étvágyam, makkaróni-csombókokat tömök magamba, és fagylaltot, fagylaltot. De írni? Megkérdeztem egy festőt, hókafejű szeplős srácot, hogyan tud itt dolgozni. Bella bella. Reneszánsz-tabló. Panaszkodott. Nehezen, mondja, nehezen. A nyomor iszonyatosan festői, ott az a ház a szabálytalanul beléjevágott sokféle ablakkal, de a színe. Türkízbe olvadó szürke. Szemben vele egy ordítóvörös pad, az egyetlen csúf folt a környéken. Ültem egyszer a padon és elnéztem a házat, senki sem jött ki, senki sem ment be, a teteje fölött épp kilátszott a hegy csúcsa. . De este. Hát mért nem mozdul este semmi a kertekben. Megyek a Salitán, gesztenyefa, pálma, csobogó, belladonna, pók, lovag, Szentpéter. Aztán vissza, Szentpéter, pók, lovag, belladonna. A belladonnánál megállok, letépek egy piros virágot, ami igazában gyümölcs. Már vagy hatodszor, de nem merem megenni. Ezt is már vagy hatodszor. Csobogó, pálma, gesztenye. A kapuk számozva, a bejárat előtt ámpolnák. Soha nem tudtam elkapni a percet, mikor felgyújtják őket. Talán automatikusan 434

történik. Külsejük után ugyan kevéssé valószínű. Gyulladnak ez sem jó. Világot kapnak. Mondom, nincs lendület, ami történik, átmenet nélkül történik, mégsem hirtelen. Keressünk rá kifejezést. Más lesz. Más mint volt. Felfedezhetetlen, mikor lett más. Mint a hegyeknél. Nem úsznak ám el egymás mellett, ha köd van. Csak annyit veszel észre, hogy helyet cseréltek, de az előbb, éppen az előbbi szentséges szempillantásban még a régi helyen csaklattak, minden észlelhető közlekedési szándék nélkül. Nem tudok mit kezdeni velük, ha ilyen simán és súrlódás nélkül térnek ki egymás útjából. A telkek, házak, emberek. Az emberek kiabálnak néha, mintha a derültpofájú Neptun-ördög szólna rá a sziklafalból a sebesen hajtó autókra. Megnéztem mégegyszer a villáját, rendes hegye sincsen, ezzel még egy közlekedési kihágót sem tudna felszúrni. Nekem mozgás kell, kavargás, zűr, istencsapás. Nekem nem elég, hogy hullik a szobámban a vakolat és hasra kell feküdjem a padlón, ha ki akarok nézni az ablakból. Órákat fekszem hason, még a vakolatdarabkák se zizegnek és az a vitorla, nem hasítja fel a hátteret, a hegy komor, igaz. Hogy lehet ennyi könnyedséggel komor lenni. Megyek a Salitán, gesztenyefa, pálmás ház. Pálmás ház, ez úgy hat, mint a képeslapok. Pedig az ajtó baloldalán hiányzik a vakolat. Csobogó, belladonna, pók. Irtózom a pókoktól és ennek még hálója is van. Tulajdonképpen a hálójától viszolygok, mert olyan állati észrevétlen puhasággal ragad a bőrre. De ez vasból van. Ha belefutnék, fejbevágna. (Csönget) Hallották? Becsöngettem. Most reszket a térdem. Nem volt valami harsány csöngetés. De mindenesetre tett, tagadhatatlanul. Megbontja ezt a látszólagos mozdulatlanságot, mozgás támad az ajtó mögött, valaki odafut. Siklik. Mit tudom én. Ott lesz. Kinéz. Jóestét, mondom. Buona sera. Kérem hol van a Salita Serenella. Dov'é la Salita? Rajta áll, maga zöldbéka. Ez nem jó. Kérem ... Kérem, mi volt a szándéka azzal a pókkal? Szereti úgy általában a pókokat? Vagy babonából tetette a háza falára? Esetleg családi hagyományból? Kedves nagymamája pókkal álmodott, mielőtt a nagypapa megkérte a kezét? Vagy csupán esztétikai szempontok 435

vezették, mert. .. (Torkát köszörüli) Író vagyok kérem, érdekel az emberi cselekedetek háttere, a titkos rugók - nem. Ez sem jó. Akkor nem gombolkozik ki az ürge. De a pók, azzal mindenesetre el lehet kezdeni. Talán behívnak, elbeszélgetünk. A szociális problémák kérem, miben mutatkoznak itt a szociális problémák és mit tesznek leküzdésükre. Egyszerűen nem nyitnak ajtót. Villa Carlotta. Csak innen a kertből látszik a felírás. Ez a fehér balra valami mirtuszos bokor lesz. A pálma alatt hibiszkusz. Kinek virít itt ennyi képeslapra való virág? (Csönget) Most már haláli nyugodt vagyok, nem citerázik a lábam. (Kopog. Csend) Hölgyeim és uraim, ég a villany a házuk előtt. Önök itthon vannak. Ne is titkolják. Nem nyitnak idegennek ajtót. Igen, tudják, hogy idegen vagyok, az ismerősök bejelentik magukat, telefonon. Önök sznobok. Potrohos pókok a hálójukban. Villa Carlotta, két emelet, kovácsoltvas kapu, ballusztrád, pálma, hibiszkusz. Sőt fürdőmedence. Most látom csak. (Kopog. Csend) Talán hátul vannak, a kertben. (Megindul) Egy nő, egyedül. Haláli lenne. Lenge nő, akit sző holdsugár mosolya. Az akkuzatívuszt ugyan nem a költő írta, én. Holdat itt még nem láttam, valamelyik hegy mögött tanyázhat. Fehér ruhában, a hajában hibiszkusz. Kit keres, uram? (Szünet) Jön a kerten át. Siklik. Suhan. Itt van, mielőtt egyetlen mozdulatát észrevehettem volna. Signora Carlotta. Signorina. Magát keresem. Szerelem ilyen kertben. Bella bella Signorina Carlotta, én nem tudok mihez kezdeni magával. Magát holdsugárból szőtték. De az is lehet, hogy nimfomániás. Széttárja a fehér köntöst, alatta semmi. Lehúz a hibiszkuszok közé. (Kiáltva) Nem! Nem. Értse meg Signorina, így ez nem megy nálam, nekem konkrétumok kellenek, például hogy. Milyen volt a gyerekkora? Ez nagyon fontos. Szinte elengedhetetlen. Én kölyökkoromban mindig az orromra estem. Kétszer is eltörtem, azért kanyarog úgy. Szeretem, ha csókolják az orrom hegyét. Vannak esetek, mikor ez többet jelent nekem, mint a társadalmi problémák. Határozottan léteznek ilyen esetek ... (Csöngetés) 436

Ez nem én voltam. Fuccs, vége, Signorina Carlotta. Lőttek a találkozásunknak a hibiszkuszok közt. És hogy jutok most ki innen? Egész társaság lehet, amilyen ricsajt csapnak. Végre mozgásba jön az atmoszféra, mondhatnám. De mért épp mikor rövid időre otthagyom a szemlélő szerepét? Bizonyíték az az akció-reakció teóriájára? Az állóvíz-környezet már rég felkavarodott volna, ha egyetlen karcsapást teszek? Elbújni lehetetlen, máris észrevettek és hallóznak. Két férfi, a társaság többi tagja vagy elment, vagy nem is létezett. Az egyik megkérdi, mért nem nyitunk ajtót, a másik meg, hogy én vagyok-e az? Néznek. Nem szeretem, ha így néznek. Nem szereti, ha nézzük, mondja az egyik ürge. Kockafeje van. Kezetnyújt és valami nevet mormol. A másik is, de az a balkezét. Közben azt mondja, ecco, hát ez az ifjú férj, mért nem nyitott ajtót, zavarunk, és hol van őnagysága? Nem állhatok itt mint egy sülthal. Megreszkírozom a kérdést, hogy Carlottát érti-e. Felhördülnek és egymásra bámulnak. Tehát a villa úrnője nem Carlotta, állítólagos feleségem nyilván a mamájától örökölte otthonát, esetleg nagynénjétől. A nagymama nem jön számításba, ahhoz túl újkeletű építmény. Maga Carlottának hívja? mondja az, aki a balkezét nyújtotta. Most veszem észre, hogy a jobbja merev. Olyan iszonyattal kérdi, mintha Hányadéknak nevezném őnagyságát. Csodálatos, állapítja meg Kockafej, közben ide-oda ingatja a kockát a nyakán. Most be kellene valljam, hogy legnagyobb sajnálatomra nem volt még szerencsém a Signorához, ártatlan turista vagyok, meg akartam szemlélni a kertet, vonzott valami, mondjuk a pók, vagy a mirtuszok illata. Becsábított és most bocsánatukat kérem, máris távozom. Léteznek ilyen csodálatos gyógyulások, közli velem Kockafej, úgy látszik, meggyógyult a feleségem, áruljam el, mit tettem vele. És elmesélí, hogy egyszer, egyetlenegyszer ő is Carlottának szólította és nem lett balhé, Carlotta csodálatosképpen nem ragadott kést, esze ágában sem volt nekiesni, mármint

437

Kockafejnek. Merevkar nem hiszi, rátámad, ne szövegeljen képtelenségeket, Kockafej nevet, a másik ugrándozni kezd, dühös,most talán megléphetnék. Nem hiszi, azért nem hiszi, magyarázza a kockafejű, mert jól megjárta, a könyökébe döfött a feleségem, mikor a nevén merte szólítani, mármint Carlottának, és hogy én elejétől kezdve így nevezteme? Erre Merevkar is felém fordul, feszülten lesik a választ, hát a fejem rázom, nem, nem, nem mindjárt az elején, később. Észreveszik-e, milyen csapnivaló az olaszom? Kockafej hosszú dumába fog egy döglött gyíkról, azt hiszem legalábbis, gyík a lucertola, amit a fürdőmedencében találtak Carlottával, ő kihalászta és Carlotta tarkójára tette és Carlotta nevetett, milyen hideg, szépen hűt ebben a kánikulában, mire Kockafej a szeme közé nézett és merészen kijelentette, magához képest még egy döglött gyík is csupa tűz, Carlotta. Igenis, így mondta, Carlotta, és nem lett semmi balhé, a feleségem ottmaradt hasonfekve a medence szélén és tovább nevetett. És hogy hol van most, hová tettem? Nyelek egyet. Alszik, mondom, fáradt. Nem sejtettem, hogy ekkora sikerem lesz. Kockafej int Merevkarnak. Vagy Merevkar Kockafejnek. Olyan gyorsan köszönnek el, mintha Carlotta minden pillanatban felbukkanhatna, késsel a kezében. Majd máskor, kiáltja Kockafej, talán holnap, ha megfelel. És adjam át üdvözletüket. Minden erő kicsurgott a lábszáramból, le kell ülnöm. Soha többé. Nem bolygatom meg az állóvizet, hogy Kockafejek és Merevkarok bukkanjanak fel belőle és a lenge lányról kiderüljön, mániákus késelő. Most hogy elmentek, tényleg érzem a mirtusz szagát. Akkora megint a csend a Salitán, legszívesebben végigheverednék, bele ebbe az illatba, behúnyt szemmel, csak álmodtam ezt a kísértetjárást az előbb. A mirtuszbokor nincs messze, letépek egy gallyat emlékbe, emlékeztetőül a fejesugrások következményeire, aztán iszkolás, összecsap mögöttem a növények anyagcseréje. Addio Carlotta, többé sosem fogok álmodni magáról. (Lépések. Csend) Azt hiszem, mégis. Ahogy itt fekszik - először azt hittem, meztelen, de fürdőruha van rajta, fehér, nem is egész fehér, krémszínű, bőrszínű, az arcát már nem merem megnézni, így is 438

vissza fog térni álmaimban– (Vágtat) Nyugi! Nyugi. Új világrekordot állítottam fel százméteres lejtőtávon. És most? Egyenesen a rendőrség? Én, a turista? Hogy adom elő nekik, hogy behatoltam az idegen tulajdonba és a mirtuszbokor tövében, hátracsuklott fejjel, odahajítva - szóval ott, ott... Hogy halott-e? Kétségtelen, kérem, megérinteni sem kell, sugárzik belőle a hideg, ilyen jégtömbnyi fagyot egyetlen döglött gyík sem áraszt, vajon tényleg gyíkot mondott az olasz, nem szentjánosbogarat? * Járok a Salitán, a kulissza változatlan, a ragyogás is, aztán egész-egész tompa puffanással lepottyan valami, talán egy gesztenye. Megfutamodom, reszket a lábam, a belladonnának keresztelt vörös bogyók szétfreccsennek a talpam alatt, véres az út, lilás vér, igaz, teljesen szürreális, ettől helyre kéne rázkódjék a megbolydult agyam, de nem, inkább gyökeret eresztek a Salita közepén, úgy hogy egy aranyos-zöld gyík majdnem a cipőmig merészkedik, pislog egyet, kimondottan rámpislantott, de Kockafej hirtelen elcsípi és odateszi Carlotta tarkójára, az egyik jéghideg hullamerev testet a másik jéghideg hullamerev – – – (Futásnak ered) * Tépnek el a tájak, fák-hegygerincek-autósztrádák, tépnek le rólam, micsoda felszabadulás, kint vagyok a vízből, mármint abból a pocsolyából, saját elememben, már a pályaudvaron a nyüzsgés; na mondjuk aránylagos nyüzsgés, persze semmi az otthonihoz képest, de mégis. Igaza volt a hókafejűnek, megjósolta, hogy legkésőbb a vonatban helyrerázkódom. Fokozódó sebességgel kopik le rólam az átkozott Salita-atmoszféra. Nincs többé újság-bújás, gyászjelentés-tanulmányozás, ezután kizárólag élőket tanulmányozunk, például szemközt a spinét, milyen illedelmesen majszolja az almáját, meghámozta, felszeletelte, még szalvétát is terített az ölébe. Atyaég, ha meggondolom, csak egy paraszthajszál híjja, hogy nem csámborogtam be a rendőrségre. Ha nem ücsörög a vörös padon a srác, a Marcello, hogy aszongya, x-edszer kapja le a festői 439

nyomortanyát, talán egyszer sikerül kihoznia belőle a nyomort is, nemcsak a festőiséget. A nyomort azért inkább belőlem hozta ki, az akvarelljén minden szociális vádat magába nyelt a vattapuha türkíz. Mozgás-mozgás, pucolnak visszafelé a hegyek, egy kis őszi sárgaság már kikezdte a kobakjukat, de olyan nincs, hogy észrevétlen helycsere s aztán egy váratlan pillanatban két hegyhajlat közül előbukkan az a rettenetes fehérség, a mirtuszbokor alatti. Nincs-nincs, és lebegő vitorlával együttlebegő élettelen karok sem. Vitorla sincs, szerencsére, most futunk be egy alagútba. Pszihedelikus állapot, mondta Marcello, nála is előfordult már. Az idegek önműködő reakciója a frusztrációra. Magam produkáltam Carlottát, sőt a barátait is. A süket agyam. Vagy a szolár-plexusom. Ezt ugyan nem hiszem, ezt a szolár-plexusos teóriát, a svájciak kicsit mind szédültek, egy ilyen pénzzelbélelt nép hogy dőlhet be mindenféle misztikának. A védtelen szolár-plexusomból potyogott volna elő az egész társaság. A festősrácnak játékok potyognak ugyanonnan, törpék, játékvonat, színes, még csilingel is. Egyetlen szó se állt a lapokban Carlottáról. Pedig összevásároltam mindenfélét, helybelit, fővárosit. A gyászjelentések közt csak egy akadt fiatalasszonyról, azt meg Assuntának hívták és négy gyereke volt. Mit tolat ez a fater ekkora bőrönddel, hogy fogja ezt áttuszkolni a folyosón, talán illenék segíteni. (Feláll) Nafene, de elpucoltál egyszerre. (Kimegy a folyosóra) Tiszta ütődött az ürge, minek tép úgy, alagútban akar kiszállni? és a karját mintha ... Stop! Már megint kezdi a zűrt a szolár-plexusom, minden ürgébe belelátja Merevkart, a pakkjába meg a hullát. - Így kell bezárni, Marcello így mutatta, mindkét tenyeret a gyomortájra. Ez a sötét cső lesz az oka, mintha egyhelyt csaklatna benne a nyavalyás vonat. Az univerzum minden beálló sztagnálásnál részeire bomlik. Mondja Marcello. Atomizálódik, és az atomok ilyen szörnyszülött képet mutatnak. Marcello meditál, megszelidíti a szörnyetegeket. Mondja ő. Eggyé lesz a mindenséggel és akkor a saját tetszése szerint formálja, szép szslíd ártatlan mini-játékszernek. Úgyszóván Istent játszik a srác, meg kéne próbálni, hátha megy nekem is. Nem lehet rossz, egy játékvonat-táj közepén csücsülni, 440

Játékdombokkal, játékváltókkal, játékemberkékkel. Őrült színesek mind, mondja Marcello. És csilingelést hall közben, mintha a virágok csilingelnének. De mi van, ha – na igen, ha tényleg így teremtődött volna a világ, hogy az Úristen meditált – ő ne tudott volna meditálni? – és ez az egész – hogy mondjam, na – szörnyűség, amit csinált, neki szép szelíd játékvonat-tájnak tűnt, picike patakocskákkal, dombocskákkal, ligetecskékkel, icipici lényecskékkel és látta, hogy jó – valahogy így áll a Bibliában – persze ő nem hagyta védtelenül a szolár-plexusát és nem látott Merevkarokat, Kockafejeket meg hasonlókat és szépen beletett minket az egész szószba és még mindig úgy látta, hogy jó - talán fel kellene világosítani, meg kellene mondani neki, hogy Hozsanna, kint vagyunk az alagútból. De csuda klassz az az erdő ott jobbra, rózsaszínű fák, úgyszólván rózsaszínűre sárgultak, azért ezt nem csinálta rosszul. Igaz, nekem is van valahol egy almám. (Feláll.)

441

ELEKES ATIILA Ecce sacerdos magnus! * Dr. Bencze Ritának, akit püspöklila talárban avattak orvossá a Budapesti Egyetemen. Esculapius! Tudom, hogy pököd markod, mert ilyen lila püspököd nem volt, mióta vén Olymposz áll és egyáltalán talán mióta ez a nóta száll. Nehogy egyszer majd elcseréld ezer markosabb felcserért, mert én tudom, hogy kis kezének nyomán a hörgő vének élnek s amerre szőke copfja jár kivirulnak a kopjafán a mohos nevek és a sírkövek beszélnek. Volna nekem egy ilyen püspököm! Megtonzurálnám érte üstököm, csak ostya és bor lenne früstököm, naponta százszor térdrerogynék, vagy mint vértanú, ott rotyognék, érte szurokban, tüzes üstökön. És bérmálkoznék újra, minden évben s ha meglegyintené az arcom gyenge-szépen, odatartanám gyorsan másik orcám és lépve lassú zsolozsmák dalára szent-olvasóként csüggenék, mint megdicsőült függelék suhogó, mályvaszín talára *


442

m;ének boldog, büszke korcán. És ha jönne végre a névnap, sürögnék, mint a két kis kék pap, ki képet kapott egy kalappal és az asztalt megraknám egekig magasztalt mindenféle püspökfalattal, akkor is, ha csak verset írván (azaz, magyarul: henyélve, resten) nem telne nyilván pénzem püspökkenyérre Pesten. De bánnám is én! Feltörném a perselyt. Es a szagos misén kántálnék véle versenyt és nevét hajtanám a litánián és gyónni járnék száz hibám mián hozzá s hallgatna szent-mogorván míg mások összes bűnét elsorolnám, mert nem tudod, hogy mit kibír egy istentelen vén legény, kinek arcán már csak bibircsókok ülnek a csók helyén. Műfordítás * Fordítottam szakmányban verseket, szonettet, ódát, balladát, románcot, rajtuk a finnyás szem sem lelhetett műstoppolást, vagy fércet, kajla ráncot. Megrendelőm (ki úgy fizet, ha bókol) elégedett, de én tudom, hogy mégis –mint szivarzseb kifordított zakóról– eltűnt a szív fölűl a szép poézis. * Csodásan lefordított versikéim *


hirdeti szerte, körbe reklám; pedig mint fölfordult kis korcs kutyácskák, idegen nyelvet öltenek rám.

444

HORVÁTH ELEMÉR A kereszténység születése * Nem kétséges hogy jószándékú emberek s őszintén örülnek ahogy egymásnak is: „Eggyel többen vagyunk az elnyomónak amíg eljön a megszabadító" jómódúak és messiáshívők az a három városi figura a szokásos értelmiségiek rögtön az összefüggést keresik csillag és csecsemő között én nem tudom mindenkinek van csillaga ami neki az idők kezdete és idővel az idők teljessége is ha nagyobb lesz majd elmondom neki s amint az asszony talpra áll megyünk Karácsony a trópuson * (To Joseph Brodsky) Ilyenkor északon a hó természetes akkor is hogyha nincs a tél identitása szigorú függetlenül az ünneptől amely ide esik koráll és flamingó közé a pálmafára föltesszük a csillagot s innen számítjuk az időt az újságból fölolvasom neked a száműzött költő versét amit erre az alkalomra írt a gyermekről ki délen született s megegyezünk abban hogy ez a vers jelenvaló (akkor is hogyha nincs) a havas balti vizeknél ott ahol Péter áll * *


Chenier a vérpadon * Hangosan hullik az eső a nyár halott s a hindu özvegy napjai egymásután töprengő thermidor megengedjünk a terrornak (zsákutca tüzelő tejút) vértelen traumát? oremus elvtársak de a királyi fő jobb ha fűrészporban marad és úgyszintén a jakobinus hentesek a modern mészárlás mesterei s valami kevés szabadság is megengedhető a póráz évezredes virtusa szabad piac és temetés cseréljük ki az utcatáblákat hódítókból bennszülött költőkre? kalucsni? esernyő? viharkabát? zabolátlan a víz s a macskaköveken hazát keres a vér a gettó törmelékeit ahol sors torzul reformba a pengeél rozsdáról álmodik most van az ideje száműzetésbe menni és meghalni ott először másodszor vagy véglegesen Don Juan * Ezekhez a nőkhöz semmi közöm több mint a felét képzeltem magamnak s nemiscsak hiú hübriszből mint például hogy adni nem tudok arra is képtelen vagyok hogy kapjak Ez utóbbi a súlyosabb: közös * *


446

nevezőre hoz hattyút tehenet anyát a lányával a testivel az istenit a lényeg ugyanaz miközben számba veszem melledet fogalmam sincs arról hogy ki vagyok s teljesen mellékes hogy te ki vagy s nem változtat rajta hogyha te sem tudod amikor magadba fogadsz S utána sem Hibiszkusz virágban: Őszi levél * Mióta utoljára láttalak hatalmas lett az őszi szél a teraszon újra krónikusan iszik a hibiszkusz s ontja részegen roppant virágait ez az évszak mindig megrázkódtató ilyen időben mentél el ahogy mondtad rövid időre csak ilyenkor minden évben látom fölhajtott gallérú esőkabátodat s belém nyillal hogy milyen késő van kertünkből elmentek a madarak ezerszínű az erdő és üres egy képeslapon megírtam neked hogy hiányzol s hogy időnként látom verseidet a lapokban és most már fájdalmas hogy tetszenek nem tudom mi tart távol tőlem ilyen hosszú ideig ha egyszer visszajössz készülj föl rám megváltoztam de neked az vagyok aki voltam amikor naponta látni akartál: a fiatal meglepetés

*


SZAMOSI JÓZSEF Vess meg! * Vess meg! Mutogassatok rám ujjal: Ni, vén szamár, nem ismeri a „basic-nyelvet" s borjúként áll a legújabb komputer-szisztéma előtt s persze nem érti a „szubrealista-ellenköltő" gondosan titkolt gondolatait sem ... Hát nem! Csakugyan nem! – Becsukom az ablakom. Idegesít a jumbó /dzsambó? / éktelen zúgása. Így. Most nyugalom van. Elringatom magam egy Csokonai-vers rokokó hullámain

*


448

BALI BRIGITIA Hajós * Vizek falaznak. Zúg a szél fenn. Égi jel, intő. Vesztem érzem. Álomárva fény árnyat üldöz. Szeress erősen. Köss e földhöz.

*


ZALÁN TIBOR Sírok * Arccal tettétek őket a gödörbe fogaik között égő rögök arcukba fölmosolyog a földalatti Nap Nem pribékek döntése az öröklét ! és szebb a dudva mint a vörös koszorúkból előszivárgó gyászzene Arccal fektettétek őket a földbe hittétek: Istennek lesznek háttal de ő mindvégig a szemükbe nézett Megalázódik ki halottat akar megalázni – – – honnan tudhattátok volna – ti vascsizmás szolgák a reményt tapostátok arccal a földbe honnan tudhattátok volna - ti helytartó katonái egyszer fénybe emeli ártatlan veteményét a föld és rögök zenéjére megnyílik akkor a múlt Sírok

*


450

BALÁZS ZOLTÁN Pannon Trianon * Tatár már dúlt itt most dák földgyalu elpusztul eltűnik a székely falu Énlaka, Csíkcseke Homoródremete Küsmöd, Ége, Kénos Sükö, Firtosmartos Csak tiltott térképek megsárgult csodák őrzik Atya, Zsögöd Bencéd nevét tovább II. Sok ami még van is e Pannon Trianon középen rothadt szélein csupa rom Édes Erdély itt vagyunk akarod nem elhagyunk elég mi maradt ha jössz kulcs a lábtörlő alatt

*


THINSZ GÉZA Daktilusokkal * Daktilusokkal mért fuvolázlak? Dallama hajlana más fele is. Kell a gonosz dal? Kell az alázat? Nem veled? Ellened? Kár e nemezis! Daktilusokkal döngetem házad, hátha hatása ma ágybacsaló. Mért ez a sok jaj? Vége a láznak? Kell neked? Elveted? Megcsal a szó! Mondóka, butaságomat bizonyítandó* Amikor nyelvem csiklódat elérte, mert már majdnem megbolondult érte, azt suttogtad: ,, Vajon milyen nyelven mondjam el újra, hogy fontosabb a lelkem?" De hamis, de hamis lehetsz még te magad is! Ne gondolj álságos válságodra, az idő ezt is elsodorja. Hasztalan a szavam, de lelkem neked szüntelen tárva van

* *


452

ZAS LÓRÁNT Vagy * Vagy. Minden jelző és minden túlzás nélkül. Vagy. Ahogy megszülettél és ahogy formáltak az évek. Gondolataid vannak és tested van. A gondolataiddal és a testeddel szeretsz. Egyszerűen. Egyszerű vagy. A szerelem ilyen egyszerű. A szerelem vagy. Szép vagy. Tudod, hogy szép vagy. Tudod, hogy szép a melled. Tudod, hogy széttárt combjaid felett szőke pihékkel szép a hajlat. Én mondtam neked, hogy szép vagy. És mert te vagy, én vagyok. És mert én vagyok, te vagy. Vagy. Vagyok. Jó, hogy vagy. Jó érezni a gondolataidat. Jó érezni a testedet. Jó tudni azt, hogy csak az enyémek a gondolataid. Jó tudni azt, hogy csak az enyém a tested.

*


Amikor együtt vagyunk, elmondasz mindent, ami foglalkoztatott, ami fájt és ami örömet okozott neked. Amikor együtt vagyunk, elmondok mindent, ami foglalkoztatott, ami fájt és ami örömet okozott nekem. Amikor együtt vagyunk, kicseréljük a gondolatainkat, bosszankodunk és örülünk mindaketten. Amikor együtt vagyunk, leveted a ruhádat, az ágyamba fekszel. Amikor együtt vagyunk, levetem a ruhámat, melléd fekszem. Amikor együtt vagyunk, nekem adod magadat meztelen gondolattal és meztelen testtel. És amikor együtt vagyunk, arra gondolunk, hogy legyünk újra együtt. És amikor újra együtt vagyunk, arra gondolunk, hogy legyünk mindig együtt. Vagy. Vagyunk. Ma * (Tiborc új panasza) Ma : fém-fekete füsttel száll a harmat a fejünkre ezüsttel. Ma : kör-körös habokkal csobban *


454

a víz és úszni kezd a sok hal. Ma : ember-vérben fürdik, aki farkas-bőrben szoptat, megült itt egy századnyi korom, csak baj van, bún van, por van, fú a sírokon. Ma : hulla hull a fáról, felhő ronthat csontot, köröm magától nő és nincs, ki vágja végeit. Kiálthat égre majd, imája a foton-ágyúk öblében kereszt. Génekre bontják, álma szépen festett rózsa, papírból vágják, homokra vetítik, a pírtől · még nem fényes, bimbót nem ereszt. Ma mondom, vértet és tilinkót készíthet --ki Bánkot kövez és Gertrudiszt kiáltott : vége lesz. Meg vagyunk jelölve * E.S.-nak Meg vagyunk jelölve a tenger és a házak között, az egymásba-olvadó határok határán, számozott napok és mozdulások erdejében, erényesen a hideglelések hullámhosszain, a parancsszavak kínzókamráit feledve, de sejtjeinkbe égetve a tehetetlenség katarzisát, a veszteglő vonat közömbös árnyékát a felhők alatt. Gyúlik az el-nem-égetett káromkodások szemétje, szívében késsel vérzik el egy bika. Ne szólj, hogy távolról szivárvány és cethal úszik, az ég és a vizek eggyé forrtak ebben a viharban, ki tudja, ki lőtt és hova. Csak a vének fejéről sugárzik glória, a gyermekek *


sovány teste göröngyösödik csak a mezőn amit nem szántottak fel tegnap, mert nem volt ima. Meg vagyunk jelölve a bűnben és a közönyben, és az arkangyalok már a szavainkat idézik, amik itt kopognak az utcák kövén, ahol halottaink masíroznak a tenger és a házak között.

456

MÓZSI FERENC A kezdet vészjelei * ,,A kezdet kínja jelzi a vállalkozás nehézségét" (Földényi F. László: Melankólia) ki mondja meg nekünk miért e kín ki mondja meg miért a szorongás ki mondja meg miért a letargia a kezdet jelzi a kezdet érzékelteti a kezdet kinyilvánítja a kezdet elszomorít és ez a vállalkozás még nem a vég és ez a várakozás még nem a lét meghatározója vagy mégis? fokozatok gyötrelem-halmaza: nehéz keserves lehetetlen és e mérhetetlen fájdalom okozója mi vagyunk minden időben megtaláltuk a módját hogy kifejezésre juttassuk ellenszenvünk magunk és a világgal szemben e nyugtalanító hajszában az idegek spannolt tornája aggodalmat dögönyöz felerősített zajban gyúródik a csend és az ember a valóság vasalója alatt fokozott figyelemre simul *


GÖMÖRI GYÖRGY A vasúti híd mellett * Zajjal és géprobajjal betör, zaklat a hajnal: mintha elefántcsorda tipródna a vadonban, ormótlan teherautók vágtatnak, mint a barmok, bosszús buszok dübögnek, fujtatnak és dörögnek; vonatok is haladnak remeg tő1ük az ablak. A gyorsvonatból kinézve üres a lakás mélye, de aki benne fekszik a zajtól nem menekszik: százkarú lárma-állat fonja körül az ágyat, s vergődünk szűk szobában, rettentő zajdagályban. Budapest, 1986

*


458

HUNYOR TAMÁS Boszorkány * Amerre jársz, hullámzik a lét de ugye nem is vetted észre mint kacsint melled és csípőd a lankaság ámuló szemére! Férfivé válik a szűz vidék ha nappal öleled a tájat s futna a gondolat szerteszét mert üldözi bűvölő szájad. Lehull a hórihorgas éj – hiába, nincsen menekvésem: Tavaszból hozott a nyári Ősz s őrizlek majd örök téli éjen ...

*


CSÁSZÁR LÁSZLÓ Vajúdás * A hölgy tojáson hever világ közepén, magában. Szeme fehérje porcelán, arca lárva. Homlokán verejték - gyöngyök. Nyílik keble erényvirága. ,,Ömlik királyi szerelem szabadon!" S ím; testének kovácsoltvas kapuja kitárul. Rózsaszín Mercedes gördül ki a homályból. Kedveskedjünk hát rózsabimbóval neki!

*


460

MIRTSE ÁGNES Szög * „Nem zárul a kamra ajtaja”, mutattam a szerelőknek a sarokba. ,,Kivisz a szél, tegyenek valamit az Istenért!" De csak bámultak, topogtak, vakarództak, szerszámok nélkül tanácstalanul. ,,Szög sincs", kezdték latolgatva. ,,A szögtől függ minden." S belemelegedtek, mintha munka közben adogatnának. ,,Mert nem mindegy, hogy milyen szögből szög a szög, szemszög dolga, mondhatnók." És tovább filozofáltak: ,,Vajon szög-e a szeg? Vagy szegtelen-szagtalan hiánytpótoló selejtárú?" És szögdécseltek-nyögdécseltek, szóból szó kerekedett. Hiába vetettem közbe: ,,Uraim, nekem van szegem." Szög abból nem lett. ,,Akkor mehetnek, tűnjenek el!" - ,,Asszonyom, de hova? Nincs itt egy szeglet sem, ahol kitelnék az óra." „Sírba visznek", merengtem borongva. S erre mintegy vezényszóra megragadtak és vittek. Már-már kiterítettek volna, midőn az egyik észbe kapott, imigyen szólva: ,,Honnan vegyük a koporsószöget, ha nincs szög, csak szeg?" – Ekkor szöget ütött a fejembe ... ,,késő!" Szeget vertek a fejembe..

*


SINKA ISTVÁN Negyvenegy nap * Budán a Toldy uccában hat hete élek föld alatt – Most,hogy itt e verset írom telik éppen negyvenegy nap. Körül füstöl s robban az ég, a föld. A Víziváros ég, s a Vérmező issza a vért. A por a mennyaljig szállong, s az akna- és ostromzsivaj együtt vijjog a bús pince szörnyű vénasszonyaival. Mért is kell itt gyászban ülni, el kék innen menekülni, nagy lepkeként elrepülni. Ezután jönnek az élet virágtalan esztendői; jön a csaló s vigyorgását sehogy se tudja kendőzni. Jön a csaló s bárhova lép, beléndeket terem a rét, s átkot minden virágcserép. 1945 február Mikor Budát ostromolták ... * Mellettem egy nyárspolgár ül, valami Kis Andor nevű, telegyomrú, vastagtörzsú, nagyhangú és nagyüvegú. Nékem alig jut egy vízkorty, s ő üvegből issza a bort. * *


462

Ülök mellette, hallgatok, a föld reng a nagy csatától. S úgy gondolom: utoljára jó volna egy jó pohár bor. Az eszem, lám, most is hol jár! Lettem volna én is polgár. Jutna akkor nékem is ma egy pohár bor ... Az angyalok adnának, ha adhatnának s adnának mind a csillagok. De ez a nagy vastag legény bámul csak rám s nem ért szegény ... Írtam én ezt kilencszáznak negyvenötjében, február másodikán, mikor Budát ostromolták s égett a vár. Szorongtunk lenn májsötétben, hetvenen egy kőpincében. Vadrózsa * Negyvenötnek őszén rossz vadrózsa tőnek neveztek el engem, őszi e/menőnek. Nem lett volna szabad magamat hagyni, ám nem tudott hazudni se szívem, se a szám. Vicsorítnom kellett volna, mint farkasnak s udvarolnom sok kis ingyen-hatalmasnak. *


Voltak barátaim, akik kátrányt főztek, ördöggel táncoltak s bizony megelőztek. Becsület, emberség! - hányszor mondtam nekik, s hányszor, hogy az idő még kikerekedik. Nevettek csak s jöttek ók is arcul köpni; ók is segítettek kutyaólba kötni. Dolgok tiszta rendjét, jó szónak harmatát mintha láncra kötnék kórók az ibolyát. Vers a földosztó tanács előszobájában * Jó két óra hosszat itt ült Sinka István, mégse fogadta ót a földosztó ispán. Nyüzsgött a hivatal, mint egy új mézesbolt – Sinkának szegénynek még kalapja se volt. Nem köszönt hát – mivel? háta is volt – görbe; ment végig a folyosón: csöbörből vödörbe. 1945 *


464

Bús fillérek * A kegyelem asztaláról hullong annyi kis morzsalék számomra, hogy éljek, pedig jobb volna halni. Illenék. Kis morzsalék, bús fillérek, néhány hatos: ennyi a lét. Támogass, boldog Isten, de ölelj magadhoz, árva ég. 1946 Bontanak egy sírt * Fekete lelkivel Pestre rászakadt a Teleki-tér. Tele az ucca bánattal, több bánat már bele se fér. Ha a könny még tovább árad, hová fér el annyi bánat? Pesti ucca, koldus ucca, március van, új tavasz nő s téged a zsibvásár ölel, és ölel száz új temető. Átölel száz uccasarok. Hej, svábok, s úri magyarok! Rongyaival, könnyeivel megindult a Teleki-tér. Bontják Szabó Dezső sírját, s engem hová fú majd a szél?! Könnyemet ki az uccára, s bánatomat a pusztára.

* *


Akkor is hagyd ...* Nagy deszkák festve: festett hőség, s füstölgő füst, és világraszóló lopott, hazudott áldicsőség. Ki ne mond a nevem itt: átok, fekete bimbó, különös-gyanús, mint elrejtett lelki ruhátok. Mint vadméh a földben a sejtjét, úgy titkold el a híremet. Óh, most: hadd gyűlöljék és hadd felejtsék. Jön egy óra még? nagy hit-áram 7 Akkor is hagyd: hadd nyugodjon, ha már meghalt e nagy őszi halálban. 1948 Jobbágy az új világrendben * Áll a kapufélen, bámul a semmibe; elvették a sorsát: vagyona pár csibe. No, meg az udvarán az a pár szem dió övé, mit meghagyott a zord hatalmi szó. Pár csibe, pár dió, azt is épp hogy kapja, s boldogtalan esőn ázik a kalapja.

* *


466

Asszonya kertjében, azokért, mit tűrnek: nagy jelként fekete rozmaringok ülnek. Szeghalomtól úgy félúton ... * Kívül a gyarmati úton, Szeghalomtól úgy félúton, Molnár Sándort új zsandárok fogták el, új cserepákok. Molnár Sándor nem volt betyár, ki éjente máséban jár. S nem volt hamis ... Szelíd a hold, ő annál is szelídebb volt. Szikje hátán tüzet rakott, főzögetett, pirítgatott. Dehogy akart gyújtogatni, sietett holdnál aratni. Óh, az a szeghalmi torony! Nem épült pedig halmokon. Onnan mégis oda láttak s vitték Sándort halni másnap. Vitték szegényt csúf kötélre s testét száradni a szélre. A nép füle hallatára korcsok ítélték halálra: hazug bíró, hazug ügyész: palloshoz jutott gyülevész E gyülevész mostanában ólmot éget a mi szánkban.

*


Aludj lenn sírodban, Sándor! Emléked könny patakán foly. Nagy halottja vagy egy tájnak s szépségese balladámnak. Álmok és levelek * Őszi gally a szélben sírással van teli, elhagyták örökre nyári levelei. Volt olyan levél, mi korán elsietett; elhajtotta a szél, s a szélben elveszett. De legtöbb levele alá a sárba hullt, s föld lett belőlük, ó, nagy emlék, drága múlt. Örök sírónak, lám, mégse marad a gally: együtt él elveszett tündérálmaival. Hát én mit mondjak, ki mindent elvesztettem, s álomtalan álmú, síró ember lettem?! Tenger földi bántás, rút szó,rút sárfíak sárrá taposták szét legszebb álmaimat. E sárból ám fa nő, *


468

ágait lengeti, s hullnak a világra égi levelei. 1951 Tanya-rom esti fényben * Tanya-rom az útkanyarban, négy-öt szilvafa hajladoz. S tökinda nő, fullad a portól, amit az este kocogó kocsik kereke arra hoz. Pár esti viola is nő, magjuk, a lelkük itt maradt; bimbóznak, ím, és hallgatnak ők, emlékek, mint lenn a pitar köve a csöppnyi domb alatt.

Mily népek járhattak erre, mondd, szív, micsoda seregek, hogy talpuk alatt összetörtek, mint a népvándorlás útján, küszöbök, sarkok, szegletek? hogy nyögött a pitarajtó, mikor velük megütközött. Betörték, s csak nevettek, mikor a már szinte emberi hang meghalt a szilvafák között. Tanya-rom, mintha sír volna, tetején vén macska ásít. Ő maradt meg a sorscsatából s most alszik. A távozó nap örök-szép lángja rávilágít. *


Felleges ég * Kerek udvar vén faluban, nem fürdik ott tyúk hamuban. Csikó se vágtat bé oda, s hol a tehénnek a nyoma? Száz évig is volt ott pedig, egész egy mai estelig. Parancs jött egy esthajnalon, zsiványképpen a kertaljon. S akik a parancsot hozták, a két tehén láncát fogták, s elhajtották, mint törökök ingyen a magyar örököt. S szinte feljajdult az udvar, mikor a gazda vad búval s egy fénylő vas-járomszeggel sorsáról kockát vetett el. Kerek udvar vén faluban, nem fürdik tyúk ott hamuban, s csikó se fut. Fölötte még jelleggel van tele az ég.

*


470

BALLA MÁTÉ Valami húsz éve * Sinka Istvánnak valami húsz éve fölmentél az égbe Isten bojtárjának a mennyei kékbe Biharnak mélyiből szépen emelkedtél jegenyék csúcsánál is föntebb kerültél itthagyván e sziket e csűrhelegelőt hol azóta cipősök új serege nőtt csillagporos dűlőn cselédek szép álma ősi ritmust pönög az úr citerája mi korcs radarunkon csak holmi jel-darab neved mégis éget mint a nyár-déli nap

*


SOMOS GYULA Belső út I. * Kottánk négysávos útjain Hangjegyek rögzítik A boldog pillanat helyét. Bensőnkben Száguldva sportkocsin Négy kerék röpte szövi össze Aszfaltra írt zene Szívizomszövetét. Belső út II. * Zöld ruhában állunk. Zsebünkben is levelek vannak. Előttünk zebra zongorabillentyűi: Fehér sütemények. Hangtalan csillog Jégcukruk tükrébe nézve a fény. Penészcsíkos hangtól Piros-borba-nevetésig Zene a zebra billentyűzetén. Piros ruhában állunk. Zsebünkben duzzadnak ökölnyi almák. Mögöttünk fehér sütemények Billentyűtükrében Csontszínű, Néma arca a fénynek.

* *


472

HATÁR GYŐZŐ Aggastyán szól * Major-Zala Lajosnak a Sursum Corda költőjének a fiatalság mámorbörtönében ösztönjószág én– szerelem-vakon – péniszem pórázára véve éltem s meztelenre láttam minden ablakon idővel – körülcserdített a pálya új torlás tülekvés következett s megváltozott az ösztön optikája: átkristályosult a szemszerkezet de most hogy elért az ösztönszegénység s a szeretkezés csak terhet jelent röntgenszemmel járom hús setétjét s csontvázig látok csontigmeztelent

*


HORVÁTH ELEMÉR Reform klub * A szónokot mindenki komolyan veszi megtapsolják amikor föltárja a status quo fontosabb gyengéit s a bajok orvoslására mélyebben szántó demokratizmust kíván ,,különben a jövőnk reménytelen" a műsor szerint 29 éve született és Jürgen Habermasból doktorált alapító tagja az alsóvárosi Reform Klubnak És hajadon az ami közvetlenül látható legalább ilyen impozáns a kontyba csavart szőke haj (Van Eycknél láttam valahol? vagy Pisanellónál?) feszülő fehér selyemblúz importált farmer és magassarkú cipő bevallom akkor is figyelmet szentelnék neki ha a szűzesség előnyeit tárgyalná vagy a spanyolnátha tüneteit és eszembe se jut hogy amit gondolok jövőm szempontjából pozitív-e vagy negatív Egy mártír sírfelirata * 32 évvel halálom után győztem köszönöm a díszsírhelyet amit te vesztettél kegyes látogatóm ehhez képest semmi menj ne sirasd magad * *


474

Tartalom Új Látóhatár 1981. évfolyam Csiky Ágnes Mária ....................................................................................... 8 Bezártak ................................................................................................... 8 Manzard-interiör ....................................................................................... 8 Villanyoltás után tehetetlen ........................................................................ 9 Mirtse Ágnes .............................................................................................. 11 Más ........................................................................................................ 11 Major-Zala Lajos ........................................................................................ 12 Minek nektek Bartók ............................................................................... 12 Thinsz Géza ............................................................................................... 14 Adjatok már egy magyar tolmácsot! ......................................................... 14 Major-Zala Lajos ........................................................................................ 15 Négysoros .............................................................................................. 15 Keszei István .............................................................................................. 16 Monumentális töredékek ......................................................................... 16 Szirmai Endre............................................................................................. 22 Tahitiban ................................................................................................ 22 Horváth Elemér .......................................................................................... 23 Őszi harmat után ..................................................................................... 23 A nagyvilágon e kívül ............................................................................. 23 Menjünk Antigone . . . ............................................................................. 23 Amerikai rózsa ....................................................................................... 24 Anyámnak .............................................................................................. 24 From The Halls ....................................................................................... 25 Of Montezuma ........................................................................................ 25 Siklós István ............................................................................................... 26 csönd erdeje előtt .................................................................................... 26 475

Gömöri György .......................................................................................... 34 Emléksorok egy áldozatról ...................................................................... 34 Ilyenkor.................................................................................................. 34 Hautzinger András ...................................................................................... 35 Tavasz.................................................................................................... 35 Nyár ....................................................................................................... 35 Ősz ........................................................................................................ 35 Tél ......................................................................................................... 35 Lőkkös Antal.............................................................................................. 36 In Memoriam Johannis Pilinszky ............................................................. 36 Csoóri Sándor............................................................................................. 37 Senkid, barátod ....................................................................................... 37 Thinsz Géza ............................................................................................... 38 A jótanács .............................................................................................. 38 Horváth Elemér .......................................................................................... 39 Nincs ..................................................................................................... 39 A város szélén ........................................................................................ 39 Új Látóhatár 1982. évfolyam Major-Zala Lajos ........................................................................................ 42 A hóhér hazai ......................................................................................... 42 Keszei István .............................................................................................. 43 Nyelvkonzerv ......................................................................................... 43 Harczy József ............................................................................................. 44 Hallgató ................................................................................................. 44 Vesszőfutás ............................................................................................ 44 Fiatalon 1956-ban ................................................................................... 45 Táncolni én itt nem fogok . . . .................................................................. 45 Egy magyar író fogadása Párizsban .......................................................... 46 Örökre nyitva maradt szemetek ................................................................ 47 Horváth Elemér .......................................................................................... 49 Hadak útján ............................................................................................ 49 476

Vademecum ........................................................................................... 49 Hétmérföldes csizmák ............................................................................. 50 Útjelző Ady eltévedt lovasának ................................................................ 50 Utószózat ............................................................................................... 51 Mánfai Csaba ............................................................................................. 52 Díszelőadás ............................................................................................ 52 Baránszky László........................................................................................ 54 Topless................................................................................................... 54 Szárazföldi fohász ................................................................................... 54 Vitéz György.............................................................................................. 55 Haragos költő ......................................................................................... 55 Thinsz Géza ............................................................................................... 56 Apokrif naplórészletek ............................................................................ 56 Vendégjáték Stockholmban ..................................................................... 57 Szentjánosbogár ...................................................................................... 58 Boszorka ................................................................................................ 58 A parnasszus felé lebegve ........................................................................ 59 Felnőtté butítottak ................................................................................... 59 Lángol a könyvtár ................................................................................... 60 Horváth Elemér .......................................................................................... 61 Apám ..................................................................................................... 61 Szitha Ilona ................................................................................................ 62 Miserere ................................................................................................. 62 Nekem te vagy a vasárnap ....................................................................... 64 Sarlay Márton............................................................................................. 66 In memoriam Pilinszky János .................................................................. 66 Szabadban .............................................................................................. 66 Zbigniew Herbert........................................................................................ 69 Cogito úr szörnyetege.............................................................................. 69 Forrai Eszter............................................................................................... 72 Lázgörbe ................................................................................................ 72 Hautzinger András ...................................................................................... 73 477

In memoriam P. J. ................................................................................... 73 Boldogok................................................................................................ 73 Requiem helyett II. .................................................................................. 74 A folyó mellett........................................................................................ 74 Hazám.................................................................................................... 74 Kövület .................................................................................................. 74 Elvetélt szabadság ................................................................................... 75 Mirtse Ágnes .............................................................................................. 76 Kitisztulóban .......................................................................................... 76 Huberto Padilla........................................................................................... 77 Hagyjatok énekelni ................................................................................. 77 Horváth Elemér .......................................................................................... 79 Requiem egy parasztasszonyért ................................................................ 79 Gömöri György .......................................................................................... 80 Több mondat az adott helyzetről .............................................................. 80 Ez NINCS, ezt NEM LEHET szeretni ...................................................... 80 Hautzinger andrás ....................................................................................... 82 Utolsó vacsora ........................................................................................ 82 Vitéz György.............................................................................................. 83 In contumaciam ...................................................................................... 83 Állami dalnok ......................................................................................... 83 Hegel és minimalart ................................................................................ 83 Új Látóhatár 1983. évfolyam Major-Zala Lajos ........................................................................................ 85 Gondolatséták magam és a Vers körül (Utóhangok Ajsához) ..................... 85 Vers ...................................................................................................... 85 Avantgarde ............................................................................................ 85 Lét ........................................................................................................ 85 Költészet ............................................................................................... 85 Élet ........................................................................................................ 86 Valóság ................................................................................................. 86 478

Olvasó ................................................................................................... 86 Modernség ............................................................................................. 86 Költök ................................................................................................... 86 Bölcsesség ............................................................................................. 87 Szabadság .............................................................................................. 87 Elvont ................................................................................................... 87 Szerelem ............................................................................................... 87 Pornográfia ............................................................................................ 87 Jólét ...................................................................................................... 88 Emigráció .............................................................................................. 88 Emigráns irodalom ................................................................................. 88 Szerelmi költészet .................................................................................. 88 Szexualitás ............................................................................................ 88 Emigráns költő ....................................................................................... 89 Ötágú síp ............................................................................................... 89 Kölcsönösség ......................................................................................... 89 Jólneveltség ........................................................................................... 89 Nosztalgia ............................................................................................. 90 Honfoglalás ........................................................................................... 90 Hazánkfia .............................................................................................. 90 Megbünhödés ........................................................................................ 90 Konkurrencia ......................................................................................... 90 Kisebbség .............................................................................................. 91 Tolerancia ............................................................................................. 91 Múlt ...................................................................................................... 91 Moór Albert ............................................................................................... 92 Ha ... ...................................................................................................... 92 Hutzinger András........................................................................................ 93 Harmadnap után ...................................................................................... 93 A megnyílt űrben .................................................................................... 94 Horváth Elemér .......................................................................................... 95 Négy ódon szonett és egy modern sirám ................................................... 95 479

A püspök ................................................................................................ 95 Stephanus rex ......................................................................................... 95 Szivárvány havasán ................................................................................. 96 Másodszor Augsburgban ......................................................................... 96 Modern sirám ......................................................................................... 97 Sarlay Márton............................................................................................. 98 Szólt hozzám a szél ................................................................................. 98 Szóról szóval .......................................................................................... 99 Kurta kesergők ..................................................................................... 100 Giorgio de Chirico vásznai előtt ............................................................. 101 Komor Kasztília .................................................................................... 102 Thinsz Géza ............................................................................................. 103 Szilárdan .............................................................................................. 103 Halottak ............................................................................................... 103 Baránszky László...................................................................................... 104 Csendélet ............................................................................................. 104 Óda ...................................................................................................... 105 Csepelyi Rudolf ........................................................................................ 107 Ködbe-szálló ........................................................................................ 107 Egyszerűbb – nagyszerűbb .................................................................... 107 Hunyor Tamás .......................................................................................... 109 A Szajnaparton .................................................................................... 109 Szanaszét mindegy ................................................................................ 110 Építők .................................................................................................. 110 Mirtse Ágnes ............................................................................................ 112 Menyegző............................................................................................. 112 R. Tóth Imre ............................................................................................. 113 The rest is silence.................................................................................. 113 Hunyor Tamás .......................................................................................... 114 Intermezzo............................................................................................ 114 Jákli István ............................................................................................... 115 Ítélet alatt ............................................................................................. 115 480

Mirtse Ágnes ............................................................................................ 117 Hangyavitéz ......................................................................................... 117 Határ Győző ............................................................................................. 118 Elem tér köténye ................................................................................... 118 Szinkron ............................................................................................... 118 Gyomorégés ......................................................................................... 119 Kobakház ............................................................................................. 119 Tóth-Kurucz Mária ................................................................................... 122 Méhecskék ........................................................................................... 122 Horváth Elemér ........................................................................................ 125 Kivégzés .............................................................................................. 125 Tűz Tamás ............................................................................................... 126 A jósnő .................................................................................................. 126 Moór Albert ............................................................................................. 127 A világ ................................................................................................. 127 Ma ....................................................................................................... 127 Tűz Tamás ............................................................................................... 128 Ma már ................................................................................................ 128 Mit csináljak ......................................................................................... 128 Hautzinger András .................................................................................... 130 Keresztelő Szent János .......................................................................... 130 Pilátus monológja ................................................................................. 130 Csatai Varga László .................................................................................. 132 Őszi sirámok......................................................................................... 132 Sakk ..................................................................................................... 132 Kórus Athénban .................................................................................... 133 Csiky Ágnes Mária ................................................................................... 134 Asztronómia ......................................................................................... 134 Horváth Elemér ........................................................................................ 136 Országút idő rozmaring ......................................................................... 136 Civis romanus sum................................................................................ 136 Szegény Brecht ..................................................................................... 136 481

Sorok a beteg Demeternek ..................................................................... 137 Sarlay Márton........................................................................................... 138 Széthulló világ ...................................................................................... 138 Táguló tudat ......................................................................................... 138 Szerelmes versek .................................................................................. 138 Hasztalan fohászkodás........................................................................... 138 Fénypercek ........................................................................................... 139 Testamentum és epitáfium ..................................................................... 139 Évszakok .............................................................................................. 139 Mediterrán pillanatok ............................................................................ 140 Tájak zenéje ......................................................................................... 140 R. Tóth Imre ............................................................................................. 141 Rázós dolgok ........................................................................................ 141 Kertész Olga ............................................................................................ 143 Különös zenekar ................................................................................... 143 Új Látóhatár 1984. évfolyam Horváth Elemér ........................................................................................ 146 Amnézia ............................................................................................... 146 Mirtse Ágnes ............................................................................................ 147 dal (7) .................................................................................................. 147 Keszei István ............................................................................................ 148 Mérhetetlenül ....................................................................................... 148 Kettős műveltség .................................................................................. 148 Félhomályban ....................................................................................... 148 Átváltoztatás......................................................................................... 148 Családfa ............................................................................................... 149 Árnyék ................................................................................................. 150 Thinsz Géza ............................................................................................. 151 Zuhanás a közben.................................................................................. 151 Közhelyeimből ..................................................................................... 151 Feltételes múlt ...................................................................................... 151 482

Major-Zala Lajos ...................................................................................... 153 Öröktelenségek ..................................................................................... 153 Hipokrízis............................................................................................. 153 Örök .................................................................................................... 153 Megismételhetetlen ............................................................................... 153 Ami fáj ................................................................................................. 153 Vigasz .................................................................................................. 154 Pazarlás ................................................................................................ 154 Isten mankói ......................................................................................... 154 Elgondolkoztató .................................................................................... 155 Kegyelem ............................................................................................. 155 Lehetőség ............................................................................................. 155 Az egyetlen enyém ................................................................................ 155 Testamentum ........................................................................................ 156 Ki mer? ................................................................................................ 156 Könyörgés ............................................................................................ 156 A túlon túli túl ...................................................................................... 157 Költészet .............................................................................................. 157 Varázs .................................................................................................. 157 Objektív vagy szubjektív ....................................................................... 158 Ember .................................................................................................. 158 Abbamaradt tavasz ................................................................................ 158 Modern ................................................................................................ 158 Modernebb ........................................................................................... 159 Legmodernebb ...................................................................................... 159 Poézis .................................................................................................. 159 Homo sapiens ....................................................................................... 159 Gutenberg............................................................................................. 159 Örökség................................................................................................ 160 Tülekedés ............................................................................................. 160 Poéták vagyunk .................................................................................... 160 Cél ....................................................................................................... 160 483

Modern filozófia ................................................................................... 161 Alkotás................................................................................................. 161 Békétlen kérődzés ................................................................................. 161 Menthetetlen......................................................................................... 161 Hamarosan ........................................................................................... 161 Magyarul idegenül ................................................................................ 162 Horváth Elemér ........................................................................................ 165 Téli reggel ............................................................................................ 165 Váratlan föltámadás .............................................................................. 165 Illuminatio ............................................................................................ 166 Vízkereszt ............................................................................................ 166 A madáretető ........................................................................................ 167 Piros mókus .......................................................................................... 167 Thinsz Géza.......................................................................................... 168 Mirtse Ágnes ............................................................................................ 170 vágydal ................................................................................................ 170 Requiem ............................................................................................... 171 Holbay László .......................................................................................... 173 Balkonon .............................................................................................. 173 Hendi Ilma ............................................................................................... 174 Ádámot várva ....................................................................................... 174 Makkai Adám........................................................................................... 175 Angelosz .............................................................................................. 175 Horváth Elemér ........................................................................................ 176 Halálhír ................................................................................................ 176 A párttitkárnő ....................................................................................... 176 Rigor Vitae ........................................................................................... 177 Hommage a Leopardi ............................................................................ 177 Gömöri György ........................................................................................ 178 Utóirat egy utópisztikus filmhez ............................................................. 178 Zemplény Victor....................................................................................... 179 Elkésett sorok N. I.-nek ......................................................................... 179 484

Sarlay Márton........................................................................................... 183 Embertermő élet ................................................................................... 183 Bartók .................................................................................................. 183 Philosophia Perennis ............................................................................. 184 Az élő tanok ........................................................................................ 184 R. Tóth Imre ............................................................................................. 185 Valaki diktált ........................................................................................ 185 Korabeli humanista ujj gyakorlat............................................................ 185 Óvitorlás a csodatengeren ...................................................................... 186 Tamási Orosz János .................................................................................. 187 Temetés................................................................................................ 187 Lelkek napközi otthona ......................................................................... 189 Úton hazafelé........................................................................................ 190 Távolodom ........................................................................................... 191 Hautzinger András .................................................................................... 192 A hegyen .............................................................................................. 192 Néhány pillanat ..................................................................................... 192 Újra ..................................................................................................... 193 Várakozás............................................................................................. 193 Névtelen ............................................................................................... 193 Közeledben .......................................................................................... 194 Fiatal vadállat ....................................................................................... 194 Húsvét.................................................................................................. 194 Határ Győző ............................................................................................. 195 A négy oszlop Threnodiuma .................................................................. 195 Világálom............................................................................................. 196 Múmia ................................................................................................. 198 Lőkkös Antal............................................................................................ 200 MagamÓd(r)a ....................................................................................... 200

485

Új Látóhatár 1985. évfolyam Császár László.......................................................................................... 203 Nagyáruház .......................................................................................... 203 Haditudósítás ........................................................................................ 203 Shakespeare-variációk ........................................................................... 204 Szupersztárok ....................................................................................... 204 Esküvő ................................................................................................. 205 Hunyor Tamás .......................................................................................... 206 Új év .................................................................................................... 206 Félek istenem........................................................................................ 206 Gomboda.............................................................................................. 207 Egy fejfára............................................................................................ 207 Fehér-fekete ......................................................................................... 208 Hendi Ilona .............................................................................................. 209 Ó visegrádi nagyúr ................................................................................ 209 Augusztus vége ..................................................................................... 209 Tóth-Kurucz Mária ................................................................................... 211 Arany kantár ......................................................................................... 211 Hajnali fohászkodás .............................................................................. 212 Szárnyak .............................................................................................. 212 Visszhang ............................................................................................. 213 Elekes Attila............................................................................................. 214 Ábránd ................................................................................................. 214 Szférák zenéje....................................................................................... 214 Sajgó Apor ............................................................................................... 216 Levél Zitának........................................................................................ 216 Horváth Elemér ........................................................................................ 218 Hun leány halála ................................................................................... 218 In memoriam ........................................................................................ 218 Halál New Yorkban .............................................................................. 219 486

Gömöri György ........................................................................................ 220 Széljegyzet Nagyezsdához ..................................................................... 220 Turcsány Péter.......................................................................................... 221 Őrültek városa ...................................................................................... 221 Monoszlóy Dezső ..................................................................................... 223 Boszorkánydalok .................................................................................. 223 Boszorkányégetés ................................................................................. 223 Tanúvallomás ....................................................................................... 223 Bájolás ................................................................................................. 224 Tortúra ................................................................................................. 225 Delabora tum est ................................................................................... 226 Ítélet .................................................................................................... 227 Balázs Zoltán ........................................................................................... 228 Táltos hang ........................................................................................... 228 Erdőelve ............................................................................................... 229 Álom utca............................................................................................. 230 Salutatio ............................................................................................... 230 R. Tóth Imre ............................................................................................. 232 Egyszer még beszéljük .......................................................................... 232 Szamosi József ......................................................................................... 233 Kirándulás Arcóba ................................................................................ 233 Pókháló ................................................................................................ 234 Főnevek – igék ..................................................................................... 235 Felhőkön túl a csend ... ? ....................................................................... 235 Műszív ................................................................................................. 236 Fölemelt ököl........................................................................................ 236 Remény ................................................................................................ 236 Messzire zengő muzsika ........................................................................ 236 Bök-vers a fegyverkezési versenyről ...................................................... 237 Császár László.......................................................................................... 238 Tu-Fu egy napja .................................................................................... 238 Kibédi Varga Áron ................................................................................... 239 487

Versek.................................................................................................. 239 Horváth Elemér ........................................................................................ 241 Drezda 2. bombázása............................................................................. 241 Szigorú tél ............................................................................................ 241 Egy szovjet katona tiszt levele Budapestről ............................................. 242 egy magyar költőhöz New Yorkba ......................................................... 242 Balász Zoltán ........................................................................................... 243 Társ ..................................................................................................... 243 Honteremtő .......................................................................................... 243 Sín-temető ............................................................................................ 243 Bujdokló .............................................................................................. 243 Sarlay Márton........................................................................................... 244 Dicsértessék a kántorok királya .............................................................. 244 Csend-élet ............................................................................................ 244 Valld be és vállald................................................................................. 245 Szépség ruhája levetve .......................................................................... 245 Tandori Dezsőnek ................................................................................. 246 Kiskirály .............................................................................................. 246 Sarah Kirsch............................................................................................. 247 Macskaélet ........................................................................................... 247 Tél ....................................................................................................... 247 Albumlap ............................................................................................. 247 Elkerülhetetlen hideg............................................................................. 248 Hátszél ................................................................................................. 248 Hautzinger András .................................................................................... 249 Magad vagy .......................................................................................... 249 Urbi et orbi ........................................................................................... 249 Eccehomo............................................................................................. 249 Kegyetlen színek................................................................................... 250 Allen Ginsberg ......................................................................................... 251 Kral Majales ......................................................................................... 251 Jahve és Allah tusázik ........................................................................... 252 488

Tarnóczy Szabolcs .................................................................................... 255 Napszemüveg ....................................................................................... 255 A tekintély............................................................................................ 255 A dogmák ............................................................................................. 255 Sajgó Apor ............................................................................................... 256 Errefelé sok az árok............................................................................... 256 Faludy György ......................................................................................... 258 A száznyolcvanadik szonett ................................................................... 258 A száznyolcvanharmadik szonett............................................................ 258 Uáng Ué................................................................................................... 260 Őzek kertje ........................................................................................... 260 Fehér-kavics-rév ................................................................................... 260 Négysoros vers ..................................................................................... 260 Meglátogatom unokafívéremet, .............................................................. 260 Cui Hszián-Cungot, a remetét ................................................................ 260 Kései bánat ........................................................................................... 261 Őszi tücsökdal ...................................................................................... 261 Sor Juana Ines De La Cruz ........................................................................ 262 Tükröm előtt ......................................................................................... 262 Luis De Sandoval Y Zapata ....................................................................... 263 Fiatal színésznő a ravatalon ................................................................... 263 Kardos Tiborcz ......................................................................................... 264 Lábnyomok .......................................................................................... 264 Lőkkös Antal............................................................................................ 266 Elmélkedések politikus színezettel ......................................................... 266 Ludvig Nándor ......................................................................................... 268 Performance ......................................................................................... 268 A költő felmutatja lelkét ........................................................................ 268 Kaposvár .............................................................................................. 269 Az állam, amelynek polgára vagyok ....................................................... 270 Amint repülök a történelem felett ........................................................... 270 József Attila születése ........................................................................... 271 489

Kétezer fényévre a paradicsomtól ........................................................... 272 Új Látóhatár 1986. évfolyam Bartis Ferenc ............................................................................................ 274 Életre hívó halotti beszéd....................................................................... 274 Horváth Elemér ........................................................................................ 295 A végső szó .......................................................................................... 295 Gömöri György ........................................................................................ 296 Túl, túl, messze túl ... ............................................................................ 296 Hautzinger András .................................................................................... 297 Emlék .................................................................................................. 297 Horváth Elemér ........................................................................................ 298 Szondi két apródja................................................................................. 298 A főhadnagy ......................................................................................... 298 „56” költői............................................................................................ 299 Neutrínó ............................................................................................... 299 Madárlátta ............................................................................................ 299 Thinsz Géza ............................................................................................. 301 Állítólag ............................................................................................... 301 Kemenes Géfin László .............................................................................. 302 Fehérlófia 3 .......................................................................................... 302 Elekes Attila............................................................................................. 310 Csak meg ne tudják! .............................................................................. 310 Csepelyi Rudolf ........................................................................................ 312 Tengerparti várak .................................................................................. 312 Mondat................................................................................................. 312 Sarlay Márton........................................................................................... 314 Fény zene ............................................................................................. 314 Coda .................................................................................................... 314 Életművészet ........................................................................................ 314 Elhangzottál ......................................................................................... 315 Tristango .............................................................................................. 315 490

Kísértetkastély ...................................................................................... 316 Cogito ergo ... ....................................................................................... 316 Múlt a mában........................................................................................ 316 Mózsi Ferenc............................................................................................ 317 Tüske ................................................................................................... 317 Mirtse Ágnes ............................................................................................ 318 kintornász ............................................................................................. 318 Kassák Lajos ............................................................................................ 319 Kiadatlan versek ................................................................................... 319 Olthatatlan tűz ...................................................................................... 319 Az áruló ............................................................................................... 319 Egy fal árnyékaban ............................................................................... 320 Egy elsötétített ház ................................................................................ 321 Horváth Elemér ........................................................................................ 322 Koppány imája ..................................................................................... 322 Balla József .............................................................................................. 323 Alkonyatkor ......................................................................................... 323 Tarnóczy Szabolcs .................................................................................... 324 Az a pont .............................................................................................. 324 Csiky Ágnes Mária ................................................................................... 325 Titkos krónika....................................................................................... 325 Előjáték ................................................................................................ 325 Monoszlóy Dezső ..................................................................................... 339 Bécsi klapanciák ................................................................................... 339 Turisztikai filológia ............................................................................... 339 Honfibú ................................................................................................ 339 A babérkoszorús ................................................................................... 339 Becsület adó ......................................................................................... 340 Igény .................................................................................................... 340 Családtörténet ....................................................................................... 340 Tökéletes titoktartás .............................................................................. 340 Pozíció ................................................................................................. 341 491

Babuci.................................................................................................. 341 Szimultán némi eltolódással ................................................................... 341 Karakterisztika...................................................................................... 341 Titokzatosság........................................................................................ 342 Sztereo–rádiójáték................................................................................. 342 Levél .................................................................................................... 342 Mischpochológia................................................................................... 342 Sorsok .................................................................................................. 343 Turcsány Péter.......................................................................................... 344 Karámtalanok ....................................................................................... 344 Holbay László .......................................................................................... 346 Novemberi tájkép.................................................................................. 346 Fodor Gyula ............................................................................................. 347 Mi ........................................................................................................ 347 Horváth Elemér ........................................................................................ 348 Buda vissza vétele ................................................................................. 348 Ikarusz halála........................................................................................ 348 Szente Imre .............................................................................................. 350 Csak szürke rongy ... ............................................................................. 350 Az isten félszemű .................................................................................. 351 Új Látóhatár 1987. évfolyam Gömöri György ........................................................................................ 354 Pesti anzix ............................................................................................ 354 Csepelyi Rudolf ........................................................................................ 355 Tél előtt ................................................................................................ 355 Mózsi Ferenc............................................................................................ 356 Hogy és miként ..................................................................................... 356 Horváth Elemér ........................................................................................ 357 Elégia................................................................................................... 357 Júniusi szél ........................................................................................... 357 Habeas corpus....................................................................................... 358 492

Mors hungarica anno domini 938 ........................................................... 358 Kibédi Varga Áron ................................................................................... 360 204 ...................................................................................................... 360 210 ...................................................................................................... 360 211 ...................................................................................................... 361 215 ...................................................................................................... 361 Lambéry Antal ......................................................................................... 363 Tan-óra ................................................................................................ 363 Császár László.......................................................................................... 364 Hadiállapot ........................................................................................... 364 Elekes Attila............................................................................................. 365 Nem bántam meg semmit ...................................................................... 365 Névnapi csokréta .................................................................................. 365 Thinsz Géza ............................................................................................. 367 A színésznő .......................................................................................... 367 Lambéry Antal ......................................................................................... 368 neodad költemény, 86............................................................................ 368 neodad költemény, 66 II. ....................................................................... 369 Cserei Szász László .................................................................................. 371 Krokodilarccal ...................................................................................... 371 Bánat ................................................................................................... 371 Makkai Ádám........................................................................................... 373 Veni, vidi, vici ...................................................................................... 373 Szabó T. Ádám ......................................................................................... 376 Nékünk új Mohács nem k e l l . . . A. D. 1986 ........................................... 376 Báli Brigitta ............................................................................................. 377 Testőr................................................................................................... 377 Horváth Elemér ........................................................................................ 378 Profil.................................................................................................... 378 Thinsz Géza ............................................................................................. 379 Szakmai titkaimból ............................................................................... 379 Kardos Tiborcz ......................................................................................... 380 493

Appendiksz .......................................................................................... 380 Lőkkös Antal............................................................................................ 381 Góri emlék ........................................................................................... 381 Balázs Zoltán ........................................................................................... 382 Egyvégű lét .......................................................................................... 382 Kereszten ............................................................................................. 382 Rossz borokkal ..................................................................................... 383 Új Látóhatár 1988. évfolyam Balla Maté ............................................................................................... 385 Mint kétszeres emigráns ........................................................................ 385 Hendi Ilma ............................................................................................... 386 Echo .................................................................................................... 386 Gyukics Gábor ......................................................................................... 387 Amsterdam 1, 2, 3 ................................................................................. 387 Zas Lóránt ................................................................................................ 388 A fák .................................................................................................... 388 Felrobbantottak ..................................................................................... 389 Tamási Orosz János .................................................................................. 390 Lebírhatatlanul...................................................................................... 390 Csepelyi Rudolf ........................................................................................ 391 Tengerparti pasztell ............................................................................... 391 Tomasz Jastrun ......................................................................................... 392 Rettegés ............................................................................................... 392 Ewa Lipska .............................................................................................. 393 Kakas ................................................................................................... 393 Adam Zagajewski ..................................................................................... 394 Ősz ...................................................................................................... 394 Major-Zala Lajos ...................................................................................... 395 Andi könyörgései létért ......................................................................... 395 A legkisebb fiú panaszkodása ................................................................ 399 Szamosi József ......................................................................................... 400 494

Arról, hogy nehéz ma költőnek lenni ...................................................... 400 Balázs Zoltán ........................................................................................... 402 Éji dal .................................................................................................. 402 Bali Brigitta ............................................................................................. 403 Őszutó.................................................................................................. 403 Major-Zala Lajos ...................................................................................... 404 Húszezer magyar biblia ......................................................................... 404 Horváth Elemér ........................................................................................ 405 Goodbye Mr. Bartók ............................................................................. 405 Posztumusz haza ................................................................................... 405 Nagy Gáspár ............................................................................................ 407 Pályabér – kiégett legelőn ...................................................................... 407 Szamosi József ......................................................................................... 408 Óda a századhoz ................................................................................... 408 Walther von der Vogelweide sírja .......................................................... 409 Kollázs ................................................................................................. 410 Vízcsap és vízcsepp .............................................................................. 410 Szétbontott világ ................................................................................... 411 Tamási Orosz János .................................................................................. 412 Egy végtelen kártyaparti ........................................................................ 412 Báthori Csaba ........................................................................................... 413 Fogoly, idegenben ................................................................................. 413 Elekes Attiila............................................................................................ 414 Chi non arde non incendia ..................................................................... 414 Fekete-fehér ......................................................................................... 414 Új Látóhatár 1989. évfolyam Sinka István ............................................................................................. 417 Ingadoz, hajladoz ... .............................................................................. 417 A keleti világrendhez ............................................................................ 417 Három nagy szél között ... ..................................................................... 418 Ott sír a hátam mögött ... ....................................................................... 419 495

Csúnya csillag száraz égen..................................................................... 419 Szél a népek útján ................................................................................. 420 Nyomorult fegyveresek ......................................................................... 421 Császár Imre kiáltoz ... .......................................................................... 421 Idő,idő! ................................................................................................ 422 Nincs virága a hétköznapnak .. ............................................................... 423 Ha elmúlik ordítások hangja .................................................................. 423 Három csillogás .................................................................................... 424 Monoszlóy Dezső ..................................................................................... 425 Érintetlenül ........................................................................................... 425 Thinsz Géza ............................................................................................. 426 Mondhattok bármit rólam ...................................................................... 426 Goldstein Imre.......................................................................................... 427 A helybeli temetőnél ............................................................................. 427 Elekes Attila............................................................................................. 428 Üsmeretlen középkori kűpharagó danája................................................. 428 Hunyor Tamás .......................................................................................... 429 Korai öregség ....................................................................................... 429 Balázs Zoltán ........................................................................................... 430 Szerződés ............................................................................................. 430 Délibábeurópa ...................................................................................... 431 Holbay László .......................................................................................... 432 Egy lecsúszott költőcske kocsmai kötekedése ......................................... 432 Csiky Ágnes Mária ................................................................................... 433 Villa Carlotta ........................................................................................ 433 Elekes Atiila............................................................................................. 442 Ecce sacerdos magnus! .......................................................................... 442 Műfordítás ............................................................................................ 443 Horváth Elemér ........................................................................................ 445 A kereszténység születése ...................................................................... 445 Karácsony a trópuson ............................................................................ 445 Chenier a vérpadon ............................................................................... 446 496

Don Juan .............................................................................................. 446 Hibiszkusz virágban: ............................................................................. 447 Őszi levél ............................................................................................. 447 Szamosi József ......................................................................................... 448 Vess meg! ............................................................................................ 448 Bali Brigitia ............................................................................................. 449 Hajós ................................................................................................... 449 Zalán Tibor .............................................................................................. 450 Sírok .................................................................................................... 450 Balázs Zoltán ........................................................................................... 451 Pannon Trianon .................................................................................... 451 Thinsz Géza ............................................................................................. 452 Daktilusokkal ....................................................................................... 452 Mondóka, butaságomat bizonyítandó...................................................... 452 Zas Lóránt ................................................................................................ 453 Vagy .................................................................................................... 453 Ma ....................................................................................................... 454 Meg vagyunk jelölve ............................................................................. 455 Mózsi Ferenc............................................................................................ 457 A kezdet vészjelei ................................................................................. 457 Gömöri György ........................................................................................ 458 A vasúti híd mellett ............................................................................... 458 Hunyor Tamás .......................................................................................... 459 Boszorkány .......................................................................................... 459 Császár László.......................................................................................... 460 Vajúdás ................................................................................................ 460 Mirtse Ágnes ............................................................................................ 461 Szög ..................................................................................................... 461 Sinka István ............................................................................................. 462 Negyvenegy nap ................................................................................... 462 Mikor Budát ostromolták ... ................................................................... 462 Vadrózsa .............................................................................................. 463 497

Vers a földosztó tanács előszobájában .................................................... 464 Bús fillérek ........................................................................................... 465 Bontanak egy sírt .................................................................................. 465 Akkor is hagyd ... .................................................................................. 466 Jobbágy az új világrendben .................................................................... 466 Szeghalomtól úgy félúton ... .................................................................. 467 Álmok és levelek .................................................................................. 468 Tanya-rom esti fényben ......................................................................... 469 Felleges ég ........................................................................................... 470 Balla Máté ............................................................................................... 471 Valami húsz éve.................................................................................... 471 Somos Gyula ............................................................................................ 472 Belső út I. ............................................................................................ 472 Belső út II. ........................................................................................... 472 Határ Győző ............................................................................................. 473 Aggastyán szól ..................................................................................... 473 Horváth Elemér ........................................................................................ 474 Reform klub ........................................................................................ 474 Egy mártír sírfelirata ............................................................................. 474

498

Az 1945 utáni népi emigráció Európában maradt tagjai

1950 novemberében indították útjára a Látóhatár című iro-

dalmi-társadalompolitikai folyóiratot, amely negyven éven keresztül meghatározó fóruma volt a nemzeti gondolat, az értékes, minőségi emigráns irodalom megjelenésének.

A folyóirat felvonultatta hasábjain a magyar emigrációs

szépírók és közéleti gondolkozók színe-javát. Szélesre tárta a lap oldalait mindenki előtt, aki magyar nyelven kívánta meg-

fogalmazni mondandóját, akinek volt közölni valója, s bátor-

sága annak elmondására. Egyetlen szempontot tartottak

mindig szem előtt: a mondandó minőséget hordozzon magá-

ban. Minőséget nyelvezetében és stílusában, és minőséget tar-

talmában. Előre vigye a magyarság ügyét a szabad, demokra-

tikus Magyarország megteremtésében.

A folyóirat negyven esztendő alatt több mint húszezer ol-

dalnyi terjedelemben jelent meg. Állandó rovatot biztosított

az emigrációba kényszerült költőknek, íróknak.

Sorozatunkban először a Látóhatár – Új Látóhatár-ban

publikált költeményeket gyűjtöttük csokorba, s tárjuk az ér-

deklődők elé. A negyven évfolyam során több mint háromezer oldalnyi vers jelent meg.

Tekintettel a hatalmas terjedelemre, négy különálló kötet-

ben tesszük közzé az alkotásokat. Bizonyosak vagyunk benne,

hogy az irodalom iránt érdeklődők sok-sok érdekességet ta-

lálnak a kötetekben, eddig ismeretlen szerzőkkel és alkotássokkal találkoznak, kitárulkozik előttük egy új literatúra, a

száműzetésbe kényszerült irodalom világa.

Máriának, Mersének és Somának

Recommend Documents