márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése EMLA 2012

PALAGÁZ JOGI ELEMZÉS A magyarországi pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése

EMLA 2012

Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

1

Bevezetes Palagáz… Már a szó hallatán is sokan végletes álláspontot foglalnak el, mind pro, mind kontra. Ahhoz, hogy a kérdés későbbi vonatkozásai egyértelműek legyenek, egy rövid nem jogi bevezetőt adunk, majd megpróbáljuk feltárni, hogy ennek a sokakat foglalkoztató

Elozmenyek Az EMLA Egyesületet (www.emla.hu) 2012. februárjában kereste meg a KÖVET Egyesület (www.kovet.hu) azzal a felkéréssel, hogy készítsünk ajánlatot a hazai pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzésére. A felkérésre az EMLA néhány nap alatt ajánlatot készített, melyet még ugyanabban a hónapban a KÖVET felé benyújtottunk. A beérkezett ajánlatok értékelése során az EMLA Egyesület kiválasztásra került, és megkötésre került szerződő partnerként a Méltányosság Politikaelemző Központ (www.meltanyossag.hu) és az EMLA között egy szerződés. Az EMLA részéről egyik környezetmérnök munkatársunk részt vett egy makói terepbejáráson 2012. április 24-én. Ezt követően jogász munkatársunk részt vett a Méltányosság és a KÖVET által szervezett egyeztető megbeszélésen 2012. május 2-án, ahol részt vettek még civil szervezetek munkatársai, valamint Matthias Altmann palagáz-szakértő a Ludwig-BölkowSystemtechnik GmbH-tól (www.lbst.de).

energiaforrásnak milyen jellegű és részletezettségű a magyar és az EU-s szabályozása, és milyen következtetéseket vonhatunk le, milyen javaslatokat tehetünk a jövőre nézve. Tanulmányunk főként jogi szemléletű, és a hatályos szabályozás és joggyakorlat elemzésén alapul. De előbb térjünk ki az előzményekre, és a módszertanra.


2

Kiindulasi alap A palagáz vagy márgagáz olyan földgáz, amely palarétegekben megkötve található (http://en.wikipedia.org/wiki/Shale_gas), és amelynek kitermeléséhez a rétegrepesztés vagy rétegserkentés szükséges technológiai művelet. Definícióját az internetes irodalomban gyakorta rögtön követik az annak az energiahordozó ellátásbiztonságban betöltött szerepét értékelő megállapítások1. Rövid keresés után pedig eljuthatunk azokhoz az anyagokhoz, amelyek a kitermelés technológiájának (hidraulikus rétegrepesztés vagy rétegserkentés) veszélyességét és környezeti hatásait értékelik vagy egyenesen vitatják2. Az alábbi tanulmányban a palagáz kitermelés általános jogi környezetét kívánjuk bemutatni. Amikor a kitermelő gazdálkodó szervezetről, a bányavállalkozóról beszélünk általános értelemben, akkor leggyakrabban a „szervezet” kifejezést használjuk, esetleg ennek szinonímáit.

1

A világ palagáz mezőinek térképe az 1. sz. mellékletben található. 2 A kitermelés technológiájának ábrája a 2. sz. mellékletben található.


3

Tartalomjegyzék PALAGÁZ ................................................................................................................................... 1 JOGI ELEMZÉS ........................................................................................................................... 1 A magyarországi pala/márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése ............ 1 EMLA .......................................................................................................................................... 1 2012 ........................................................................................................................................... 1 Problémák és megoldások .......................................................................................................... 5 Módszertan ................................................................................................................................. 7 Közigazgatási jog ....................................................................................................................... 8 Bányajog................................................................................................................................. 8 Környezetvédelmi jog .............................................................................................................. 40 Általános környezetvédelem ................................................................................................ 40 Természetvédelem ................................................................................................................ 70 Levegőtisztaság-védelem ..................................................................................................... 79 Vízvédelem........................................................................................................................... 89 Talajvédelem ...................................................................................................................... 139 Zajvédelem ......................................................................................................................... 162 Hulladékgazdálkodás ......................................................................................................... 171 Veszélyes anyagok ............................................................................................................. 192 Katasztrófavédelem ................................................................................................................ 211 Településrendezési és építési jog ........................................................................................... 214 Polgári jog .............................................................................................................................. 240 Munkajog ............................................................................................................................... 254 Pénzügyi jog ........................................................................................................................... 265 Részvételi jog ......................................................................................................................... 273 Információszabadság .......................................................................................................... 277 Részvétel a közigazgatási eljárásokban .............................................................................. 287 Környezeti jogorvoslat ....................................................................................................... 298 MELLÉKLETEK ................................................................................................................... 307 1. sz. melléklet .................................................................................................................... 307 2. sz. melléklet .................................................................................................................... 308


4

Vezetői összefoglaló A Bevezetésben utaltunk arra, hogy aktuális és igen vitatott kérdésről kellett tanulmányt írnunk, ám szerencsénkre, munkánkat megkönnyítendő nem a környezeti, technológiai vagy gazdaságossági kérdések képezték feladatunk tárgyát, hanem „csupán” a jogi szabályozás kérdései. A jelen tanulmány előzményeit, kontextusát a fentiekben kifejtettük, nem tettük azonban hozzá, hogy a kérdés – miszerint kitermelésre kerüljenek-e a világ palagáz/márgagáz készletei, és ha igen, milyen szabályozási környezetben történjen mindez – a munka megkezdése óta csak még aktuálisabb lett. Miközben ezeket a sorokat írjuk, az alábbi hírek jelentek meg a napokban az internetes sajtóban: http://www.origo.hu/idojaras/20121128-vitatott-palagazrol-szavaznak-romaniabangazmezo-repesztes-feketetenger-furdovaros.html http://index.hu/gazdasag/2012/11/25/a_kinai_palagazra_hajt_a_shell/ Az első cikk arról szól, hogy három romániai megyében népszavazás dönt arról, hogy tegyék-e lehetővé a palagáz kutatását, míg a másik arról, hogy a Shell Kínában már 13 kutat működtet, melyek naponta 110 ezer köbméter gázt termelnek, és a további kutak jövő áprilisban nyithatnak meg. A téma rendkívül aktuális, így tehát nem érdektelen, hogy milyen konklúzióra jutottunk vizsgálatunk során. Áttekintettük – ahogy a Módszertan fejezetben részletesen is kifejtjük alább – a magyar, részben az Európai Uniós jogalkotást és joggyakorlatot, illetve a hatósági rendszert hazánkban. Ez utóbbiról egy rövid táblázatot is készítettünk, bemutatva az egyes, esetenként átfedő hatásköröket. Mind a szabályozás, mind a joggyakorlat mennyisége, kiterjedtsége, részletessége tiszteletet parancsoló. Az anyag mérete is utal arra, hogy itt egy jogilag igen intenzíven szabályozott területről van szó. Végső konklúzióként talán azt lehetne levonni, hogy a palagáz/márgagáz kutatás és kitermelés szabályozása hazánkban igen összetett és részletes. A kitermelés számos vonatkozása jogilag szabályozott, mind a bányajog, mind a környezetjog, mind egyéb jogágak által. Az ezen a területen tevékenykedő szervezeteknek nagy számú igen szigorú jogi követelménynek kell megfelelnie, melyeket a számos – ahogy említettük, esetenként átfedő hatásköröket gyakorló – hatóság érvényesít. Ilyen körülmények között a palagáz kitermelésének hazai szabályozását elfogadhatónak találtuk, feltéve természetesen, hogy a jogszabályokban foglalt követelmények betartása és betartatása következetesen megtörténik. A szabályozás és joggyakorlat bemutatására részleteiben az alábbiakban kerül sor.


5

Problémák és megoldások Néhány forrás annak illusztrálására, hogy a palagáz kitermelése jelenleg az energiahordozók kitermelésének kérdéskörében igencsak a figyelem középpontjában áll:  létezik egy kifejezetten a kérdés bemutatásának szentelt magyar nyelvű honlap, a http://www.palagaz.eu/  a Wall Street Journal a napokban foglalkozott a kérdéssel egy cikkben: http://online.wsj.com/article/SB1000142405270230391950457752042130096 2752.html  a Forbes nemrég cikket közölt a témáról: http://www.forbes.com/sites/christopherhelman/2012/06/22/the-arithmeticof-shale-gas/  a Le Monde diplomatique a napokban írt erről a magyar kiadásban: http://magyardiplo.hu/kezdlap/602-a-palagaz-problemai  a the Guardian egy külön tematikus oldalt tart fenn a kérdés vizsgálatára: http://www.guardian.co.uk/environment/shale-gas Nehezebb kérdés a kitermelés jog szabályozásának kérdése, hiszen pl. a KPMG által készített közel száz oldalas tanulmányban is csak egy oldal foglalkozik a szabályozással (http://www.kpmg.com/HU/en/IssuesAndInsights/ArticlesPublications/Documents/K PMG-CEE-Shale-Gas-Outlook.pdf), és az is szinte csak annyit említ meg, hogy még az EUban is, ahol elméletileg egységesített a jogi szabályozás, az egyes tagállamok nagymértékű szabadságot élveznek a kérdés normatív rendezésében, és hogy a 2012-es évben az EU-ban nem várható a téma specifikus szabályozása – mint ahogy jelenleg sincs a témára vonatkozó speciális uniós jogszabály. A kérdés természetesen nem kerülte el a hivatalos szervek figyelmét sem, így pl. az USAban a Környezetvédelmi Hivatal (EPA) 2012-re irányozta elő egy olyan átfogó tanulmány elkészítését, mely a kitermelés környezeti hatásait vizsgálja (http://www.epa.gov/hfstudy/index.html). Az európai uniós intézmények is aktívak a kérdésben, így  elkészült egy tanulmány a Bizottság megbízásából a palagáz kitermelés környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatásairól (http://www.europarl.europa.eu/committees/en/studiesdownload.html?langua geDocument=HU&file=66725)  ehhez kapcsolódóan többen Günther Oettinger energiaügyi biztosnak (http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/oettinger/index_en.htm) tulajdonítják azt a kijelentést, miszerint az EU-ban (legalábbis a kitermelés kereskedelmi méretének eléréséig) nincs szükség specifikus szabályozásra a kérdésben (http://www.euractiv.com/energy/need-regulation-shale-gas-eu-stunews-510448)  erre reagálva több Európai Parlamenti képviselő nyílt levélben fordult a biztoshoz, kérve a Bizottságot, hogy karolja fel a téma specifikus szabályozására irányuló kezdeményezéseket (http://www.greensefa.eu/fileadmin/dam/Images/Topics/Energy_and_transport/Letter%20to%20C ommissioner%20Oettinger.pdf)  olyannyira, hogy a téma megjelenik az Európai Parlament hivatalos híroldalán is (http://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/content/20120302STO39


6



863/html/Palag%C3%A1z-a-j%C3%B6v%C5%91-energiaforr%C3%A1sa-vagyvesz%C3%A9ly-a-k%C3%B6rnyezetre) nem utolsósorban pedig 2012. októberében Brüsszelben kerül sor egy éppen ezzel a kérdéssel (szükség van-e további szabályozásra) egy vitafórumra a European Gas Policy Forum szervezésében (http://www.euems.com/summary.asp?event_id=122&page_id=973&/)

Módszertan Június és július hónapokban az EMLA jogász munkatársai egyfelől a Méltányosságtól kapott információk, másfelől az egyéb forrásokból beszerzett adatok alapján jogi kutatást végeztek8. Ennek során  a hazai jogi szabályozást a Complex kiadó által kiadott DVD Jogtár online hatályos változata alapján tártuk fel  a nemzetközi jogot a magyar jogba átültetett szerződések esetében szintén a DVD Jogtár használatával tártuk fel  az EU jogot az Európai Unió EurLex honlapján (http://eurlex.europa.eu/en/repert/index_15.htm) található anyagok alapján vizsgáltuk  a magyar bírói gyakorlatot a DVD Jogtárban található jogesetek, illetve a www.birosag.hu honlapon található esetek elemzése révén tártuk fel  az EU bírói gyakorlatot az EU Bíróság honlapján tekintettük át (www.curia.eu)  a nemzetközi szervezetek idevágó anyagait az adott szervezetek honlapjain kerestük meg Számos kérdésben, így a lehetséges környezeti hatások vagy az Európai Unió környezetvédelmi jogának alkalmassága a kérdése kezelésére témájában az EU 2011. június tanulmányából indultunk ki. Úgy gondoljuk, hogy a kutatás számos helyes megállapítást tartalmaz arról, hogy a jelenlegi EU szabályozási környezet mennyiben alkalmas a felmerült tárgykör megfelelő szintű normatív rendezésére. Mi is úgy találtuk, hogy igen kevés azon jogszabályok száma, melyek specifikusan a kiemelt témát rendezik8. A tanulmányban foglalt javaslatokkal is egyetértünk, de azokat a jelen tanulmány keretein belül nem ismételjük meg, mivel azok címzettje főként az Európai Unió, azon belül is a Bizottság és a Tanács. Mivel a jelen megbízás alapján partnerünk a Méltányosság Politikaelemző Intézet, javaslataink közvetlenül egy feltételezett környezethasználónak szólnak. A kutatás végén, 2012. július 31-én a jelen anyag került eljuttatásra a megbízó Méltányosság részére. 8

219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről 11. § (1) Tilos szennyező anyagnak mélyinjektálással történő elhelyezése vagy bármilyen módon történő mélybesajtolása, kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat. (2) A felszín alatti vízbe, földtani közegbe a (3) bekezdés szerinti feltételek teljesülése esetén, az olyan természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan földtani képződménybe, amely a szennyező anyagok beleértve a szén-dioxidot is - továbbterjedése szempontjából zártnak tekinthető szénhidrogén tároló, a felszín alatti víz minőségromlás minden jelenlegi vagy jövőbeni veszélyének kizárásával a 13. § szerint engedélyezhető: a) az olyan veszélyes anyagokat nem tartalmazó vizek visszasajtolása, amelyek a bányászati kutatáshoz, feltáráshoz, kitermeléshez tartozó tevékenységből származnak, b) természetes összetételű vizek besajtolása szénhidrogén kitermelés elősegítésére,


7

Közigazgatási jog Bányajog A nem hagyományos szénhidrogének /mint a palagáz/ lelőhelyei felkutatásának, készletei felmérésének, kitermelésének speciális bányászati szabályozása 9 létezik a hazai jogban, ezen ásványi nyersanyag bányászatára a bányászati tevékenységekre általában vonatkozó jogszabályok és azok módosításai alkalmazandók. A bányászati tevékenységek szabályozása több más jogterületet is érint, s környezetvédelmi szempontból fontos kötelezettséget rögzít a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) 17. §-a, mely a bányászati tevékenységek vonatkozásában előírja, hogy a kőzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni, illetve, hogy a bányászati tevékenységhez és a kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkező környezetre gyakorolt hatás mértéke nem haladhatja meg a jogszabályi, vagy a hatósági határozatban megállapított határértéket. A Kvt. ugyanezen szakaszának (3) bekezdése tartalmazza a területhasználó azon kötelezettségét, hogy a föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után - vagy jogszabály vagy hatósági határozat rendelkezése szerint már a környezethasználat során is - a terület ütemezett helyreállításáról, rendezéséről, illetőleg újrahasznosításának feltételeiről a terület használója gondoskodjon. Ehhez kapcsolódóan a Btv. tájrendezésre vonatkozó – és bővebben a tanulmányunk természetvédelmi jogi fejezetében bemutatott - szabályai (36. §) rögzítenek részletesebb kötelezettségeket. Az Európai Unió tagállamaként a közösségi jogszabályok hazai átültetésének kötelezettsége terheli a hazai jogalkotókat, s a palagáz bányászata szempontjából lényeges uniós szabályozások az alábbiak:  94/22/EK irányelv a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről;  92/91/EGK irányelv az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről,  2006/21/EK irányelv az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról. A 94/22/EK és a 2006/21/EK irányelvek nyomán módosításra kerültek a hazai bányajogi szabályozások, az irányelv rendelkezéseit a magyar jogszabályokba átültették. A 92/91EGK irányelv kapcsán elemzésünk munkajogi fejezetében térünk ki annak magyar jogi vonatkozásaira. Nemzetközi jogi szinten említést érdemel a 2009. évi XII. törvény, mely – több más egyezmény között - a hazánk és Románia közötti államhatár rendjéről, határkérdésekben való együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló, Budapesten, 1983. október 28. napján aláírt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) 9

Példaként említhetők a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 2005. február 2-tól hatályos 22/A. §- ának előírásai a szénhidrogén-kutatás, -feltárás és -kitermelés engedélyezésének sajátos szabályairól.


8

hirdette ki. Bányászati tevékenységek vonatkozásában az egyezmény tartalmazza, a felek intézkedéseket tesznek, hogy az államhatár közelében végzett munkák (bányászat, kőolaj-kitermelés, erdő- és mezőgazdálkodás; kutatás és mérés stb.) során ne okozzanak kárt a másik állam területén, és ne veszélyeztessék az ott tartózkodó személyek testi épségét. Külön megkötésként szerepel, hogy külszíni bányászatot a határvonal mindkét oldalán húsz méteren belül csak a felek közötti egyezmény alapján lehet folytatni. A közös államhatár mentén lévő szénhidrogén-előfordulások kutatásával, megosztásával, kitermelésével összefüggésben folytatott tevékenységekre Romániával nincs külön megállapodás. A a magyar-román államhatár közelében található készletekre kiterjedő bányászati tevékenységet, az esetleges határ menti együttműködéseket lényegében az uniós, illetve hazai szabályozások rendezik. Amennyiben valaki nem uniós országgal való magyar államhatáron tervezne esetlegesen kutatásokat és beruházásokat, a Szerbiával és Horvátországgal fennálló megállapodások nyerhetnek relevanciát. E tekintetben a Magyar Köztársaság Kormánya és a Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa közötti gazdasági együttműködési megállapodás kihirdetéséről szóló 14/2006. (I. 26.) Korm. rendelet, illetve a Magyar Köztársaság Kormánya és a Horvát Köztársaság Kormánya között a közös államhatár mentén lévő szénhidrogén-előfordulások közös kutatásáról és kitermeléséről szóló megállapodás és az annak kihirdetéséről szóló 2011. évi XVII. törvény ad iránymutatást. A Szerbiával kötött államközi megállapodás említés szintjén rögzíti, hogy a gazdasági kapcsolatok jelenlegi helyzetét és perspektíváit tekintve kedvezőnek találják a feltételeket többek között az ásványi nyersanyagok és bányászati termékek kutatása, kitermelése, kezelése, további feldolgozása, valamint értékesítése terén. A Horvátországgal kötött egyezmény már részletesebben rendezi a közös államhatár mentén lévő szénhidrogén-előfordulások kutatásával, megosztásával, kitermelésével összefüggésben folytatott tevékenységek (projektek) végzésének fő szabályait. A magyar bányajog az uniós előírásokkal történő jogharmonizáció keretében alakult át az utóbbi évtizedben, s követi továbbra is annak változásait. A hazai jogrendszer legfontosabb bányajogi előírásait az alábbi normák tartalmazzák: törvényi szintű szabályozás:  a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.), [háttérjogszabályként említendők:  a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény,  a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.)] kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szintű szabályozás:  a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet (Vhr.)  a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes sajátos építményekre vonatkozó építésügyi hatósági eljárások szabályairól szóló 53/2012. (III. 28.) Korm. rendelet


9

       

az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról szóló 103/2011. (VI.29.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról szóló 54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról szóló 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyeletéről szóló 23/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányafelügyelet részére fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról, valamint a felügyeleti díj fizetésének részletes szabályairól szóló 57/2005. (VII. 7.) GKM rendelet a védő- és határpillérek méretezéséről szóló Bányabiztonsági Szabályzat kiadásáról szóló 12/2003. (III. 14.) GKM rendelet a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről szóló 191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet

[Ehelyütt említendők továbbá az alábbi jogszabályok, melyeknek a kötelező előírásai a tanulmány munkajogi részében kerültek elemzésre:  a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről szóló 89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet  a bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről szóló 4/2001. (II. 23.) GM rendelet  a bányaüzem felelős műszaki vezetője és helyettese kijelölésének feltételeiről szóló 25/1994. (X. 14.) IKM rendelet  a Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzatról szóló 2/2010. (I. 14.) KHEM rendelet] A hazai bányászati tevékenységek szabályozásának alappillérei a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) és az annak végrehajtásáról szóló 203/1998. (XII. 19.) számú Kormányrendelet (Vhr.). A Btv. hatályba lépése óta rengeteg módosítást ért meg, melyeket egyrészt a technológiai változások, de az Európai Unióhoz való csatlakozásunk – s bányászatra vonatkozó közösségi jogban foglalt kötelezettségek – is indokoltak. E két jogszabály együttesen kerül tárgyalásra, mivel az egyes törvényi és rendeleti végrehajtási szabályok összefüggései így egyszerűbben nyomon követhetők. Az egyes eljárási szabályok kapcsán nem célunk a közigazgatási eljárások általános szabályainak elemzése, ezért a Ket. rendelkezéseit csak annyiban és azon rész tekintetében érintjük, amennyiben a bányajogi eljárások - a bányavállalkozó szervezetre vonatkoztatható - sajátosságainak értékelése megköveteli.


10

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról (Btv.) Jogszabály - állami monopólium, bányajáradék szabályozási tárgya Jogszabály A kitermelést megelőzően a palagáz, illetve a nem hagyományos relevanciája a szénhidrogén természetes előfordulási helyén a Btv. 3. § (1) szervezetre bekezdése alapján – és a nemzeti vagyonról szóló 2011. CXCVI. törvény 4. § c. pontjának rendelkezésével összhangban - állami tulajdonban van, s a kitermelés eredményeként megy át a bányavállalkozó szervezet tulajdonába. A Ptk. csak annyi rendelkezést tartalmaz ebben a kérdésben, miszerint 96. § A föld tulajdonjoga a föld méhének kincseire és a természeti erőforrásokra nem terjed ki. (E fő szabályhoz képest speciális rendelkezés, hogy a föld alatti gáztárolóban, mint természetes előfordulási helyén lévő, állami tulajdonban álló szénhidrogén tulajdonjogát kérelemre, a törvényi feltételek teljesülése esetén már a kitermelést megelőzően is megszerezheti a bányavállalkozó szervezet.)

Jogszabályidézetek (opcionális)

A kitermelt palagáz után az engedélyes szervezet bányajáradékot köteles fizetni a törvényben meghatározott mérték szerint. A bányajáradék az állam részesedését testesíti meg az ásványi nyersanyag-vagyonból, s meg nem fizetése esetén adók módjára hajtandó be. „3. § (1) Az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia természetes előfordulási helyükön állami tulajdonban vannak. A bányavállalkozó által kitermelt ásványi nyersanyag a kitermeléssel, az energetikai célra kinyert geotermikus energia a hasznosítással a bányavállalkozó tulajdonába megy át. A föld alatti gáztárolóban, mint természetes előfordulási helyén lévő, állami tulajdonban álló szénhidrogén tulajdonjogát, kérelemre, a külön törvényben meghatározott földgáztárolási működési engedéllyel rendelkező bányavállalkozó - a bányajáradék mértékére vonatkozó általános szabályok alkalmazásával - a 20. § (3) bekezdésének b) pontja alapján meghatározott bányajáradék-összeg 1,4-szeresének megfizetésével a kitermelést megelőzően is megszerezheti. Ebben az esetben az 1,4-szeres bányajáradék-összegnek a) az ásványi nyersanyag után keletkező érték 12%-át meghaladó részét a tulajdonba adásról rendelkező bányafelügyeleti határozat jogerőre emelkedését követő 60 napon belül, b) az ásványi nyersanyag után keletkező érték 12%-ának megfelelő részét a kitermeléskor fizeti meg a bányavállalkozó. A szénhidrogén tulajdonjoga az a) pontban meghatározott összeg megfizetésének időpontjában száll át a bányavállalkozóra.”


11


12

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - bányajáradék kiszámításának részletes szabályai szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet által kitermelésre kerülő szénhidrogén esetében a relevanciája a bányajáradék számításának alapjául a kútfejen méréssel vagy ennek szervezetre hiányában a kútfejre visszaszármaztatással meghatározott értéket kell figyelembe venni a Vhr.-ben szereplő előírások szerint. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - bejelentés-, és engedélyköteles bányászati tevékenységek, szabályozási bányászati jogosultság átruházása tárgya Jogszabály A nemzeti vagyonról szóló törvény 12. § (1) bekezdésében rögzíti, relevanciája a hogy az állam kizárólagos gazdasági tevékenységei közé tartozik a szervezetre bányászati kutatás és kitermelés, valamint az ezekkel összefüggő bányászati melléktevékenység. E tevékenységek - az állami monopóliumi helyzetből - eredően koncessziós szerződés alapján, illetve hatósági engedély szerint végezhetők. A Btv. – koncesszió hiányában - a bányászati tevékenységeket engedély meglétéhez köti, s e rendelkezések szabják meg a szervezet részére a bányászattal kapcsolatos tevékenységek jogszerű folytatásának kereteit. E főszabály alól kivételt a felszíni előkutatás jelent, melyet az adott ingatlan tulajdonosával (kezelőjével, használójával) történt megállapodás és a bányafelügyelethez tett és elfogadott – azaz a hatóság által, az előkutatást megelőző 15 napon belül nem kifogásolt bejelentés alapján végezhet a szervezet. 2010 őszétől Magyarország teljes területe a szénhidrogének kutatóhelyei vonatkozásában is zárt területnek minősül, s ezért a kutatást csak koncessziós pályázat eredményeként lehet megkezdeni, és nem hatósági engedély alapján. A szervezet helyzetére vonatkozóan ennek jelentősége abban áll, hogy a hatósági engedély alapján megszerzett kutatási területekre nem vonatkozik a zárttá nyilvánítás, ezekre csak a kutatási engedély lejárta után lesz alkalmazandó. A szervezet a Btv. 5. § (1) bekezdése alapján köteles engedélyt kérni a nyílt területen történő ásványi nyersanyag kutatásához (a fentiek


13

alapján az új szénhidrogén kutatások már koncessziós szerződéssel végezhetők), a bányatelek megállapítását követően az ásványvagyon feltárásához és kitermeléséhez, a bányászati hulladék kezeléséhez, illetve az esetleges polgári robbantási tevékenységhez. A Btv. által engedélykötelessé minősített tevékenységeket a bányafelügyelet által kiadott engedélyek alapján lehet megkezdeni, és az abban foglalt feltételek szerint gyakorolni.


Amennyiben az engedélyes szervezet az általa hatósági engedély alapján gyakorolt bányászati jogát másra kívánja átruházni, ez a bányafelügyeletnek az átvevő kérelmére kiadott hozzájárulásával tehető meg. „A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 50. § (5) bekezdése alapján 1. a szénhidrogének, a széndioxid, a széntelepekben lekötött metán, a feketeszén, az ércek (beleértve a bauxitot is) vonatkozásában a Magyar Köztársaság egész területét zárt területté minősíti. 2. A zárt területek kijelöléséről szóló 2040/1999. (Bá. K. 3.) MBH közleményt e közlemény közzétételének napjával visszavonja. E közlemény közzététele előtt szerzett bányászati jogokat és a közzététel napján folyamatban lévő – a bányászati jog megszerzésével kapcsolatos – eljárásokat e közlemény nem érinti.” [Magyar Bányászati és Földtani Hivatal közleménye, megjelent a Hivatalos Értesítő 2010. évi 91. számában 2010. október 22-én.]

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - bányászati jog átruházásának részletes szabályai szabályozási tárgya Jogszabály A szénhidrogének kutatására, kitermelésére vonatkozó jogosultság relevanciája a esetleges átruházása esetén a bányafelügyelet hozzájárulását kell szervezetre kérelmezni a szervezetnek, s e kérelem részletes tartalmi követelményeit határozza meg a Vhr. 3.§ (3) bekezdése és 25. §-a.


A bányakapitányság a bányászati jog átruházásához előírt hozzájárulás iránti, valamint a műszaki üzemi terv, illetve módosításának jóváhagyására irányuló kérelem elbírálása során a bányavállalkozót terhelő kötelezettségek teljesítésére szolgáló biztosíték nagyságáról és teljesítésének módjáról. A kérelemhez a bányavállalkozó köteles a biztosíték nagyságát alátámasztó költségtervet, és a biztosítékadás módjára vonatkozó ajánlatot mellékelni. „25. § (6) A költségtervet a bányavállalkozónak úgy kell elkészítenie, mintha harmadik személy végezné el a bányavállalkozót terhelő kötelezettségekből fakadó feladatokat a) Bt. 41. § (7) bekezdésében meghatározott valamennyi kötelezettségre,


14

b) az újrahasznosítási célra, c) a hulladékkezelő létesítmény várható környezeti hatására (különösen annak osztályára, a hulladék jellemzőire és a tájrendezett terület jövőbeni felhasználására), d) a bányaüzem területén, a műszaki üzemi terv(ek) alapján igénybevett, vagy igénybe venni kívánt ingatlanok még nem tájrendezett területére, e) a tájrendezés során alkalmazni kívánt gépi berendezések igénybevételének költségére, f) a tájrendezés során felhasználandó idegen beszerzésű anyagok szállítási költséggel növelt értékére, g) a külön jogszabály szerinti környezetkárosodás enyhítésére, a károsodást megelőző vagy ahhoz közeli, kielégítő állapot helyreállítására, valamint a környezeti elem által a károsodást megelőzően nyújtott szolgáltatás helyreállítására vagy azzal egyenértékű szolgáltatás biztosítására figyelemmel.” A bányászati jog átruházásának kérdéskörében említendő az ítélkezési gyakorlatban – a Legfelsőbb Bíróság Gfv. IX. 30.406/2005. sz. döntése alapján - kialakult álláspont, mely szerint a bányászati jog a bányatelekhez kapcsolódó vagyoni értékű jog, s az annak átengedésére irányuló kötelezettségvállalás - ellenkező megállapodás hiányában - nem csak az eladott ingatlanokra, hanem a bányatelekhez tartozó valamennyi ingatlanra vonatkozik. 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - szénhidrogénre vonatkozó egyes bányászati tevékenységek szabályozási engedélyezése, pénzügyi biztosíték tárgya Jogszabály A 2005-ben hatályba lépett szabályozás a Btv-n belül külön, sajátos relevanciája a szabályokat alakított ki a szénhidrogének kutatása, feltárása és szervezetre kitermelése kapcsán, illetve e tevékenységek koncesszió keretében történő engedélyezése vonatkozásában. A szénhidrogénekre vonatkozó kutatási jogadomány iránti kérelem mellékleteként be kell nyújtani a hatósághoz a kutatási munkaprogramot és annak költségvetését is. A szervezet a Btv. alapján köteles megfelelő pénzügyi biztosítékot nyújtani a kutatási jog adományozásához, melynek összege kutatási blokkonként 200 millió forint, de legfeljebb 1 milliárd forint lehet- az egyetlen vállalkozó jogosultsága alatt álló területek kapcsán. A pénzügyi biztosíték célja, hogy amennyiben a bányafelügyelet a kutatási jogadományt - a jóváhagyott kutatási műszaki üzemi terv felróható végre nem hajtása miatt - visszavonja, a pénzügyi biztosítékot a kötelezettségszegés mértékéig érvényesíteni kell a központi költségvetés javára. Pénzügyi biztosítékként visszavonhatatlan vagy a bányafelügyelet jóváhagyásához kötött visszavonható bankgarancia fogadható el. További szabály a pénzügyi biztosíték vonatkozásában, hogy az csak


15

az EGT valamely tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet által nyújtott vagy általa felülgarantált bankgarancia lehet. A bányafelügyelet a pénzügyi biztosíték visszavonását kizárólag akkor hagyja jóvá, ha a bányavállalkozó a kutatási munkaprogramját teljesítette, vagy a kutatási területet visszaadta és a kutatással összefüggésben keletkezett bányakártalanítási, illetve tájrendezési, környezetmegóvási kötelezettsége nem maradt fenn. A felügyelethez benyújtott költségvetésben a biztosíték összege megosztható a kutatási munkaprogram végrehajtásával kapcsolatos feladatok, a várható bányakárok, tájrendezési és környezet-megóvási kötelezettségek fedezetére. A pénzügyi biztosíték visszavonása a végrehajtott kutatási és kártalanítási kötelezettségekkel arányosan, részösszegekre is kérhető és engedélyezhető az említett költségvetési megosztás alapján. A feltárás és kitermelés folytatásához a bányatelek jogosultja kaphat engedélyt. A szervezet a kutatási jogot adományozó határozatban megállapított kutatási időszak végétől számított második évet követően a feltárás és termelés szénhidrogén esetében is csak bányatelken folytathatja.


A bányavállalkozó szervezet részére kizárólagos jogosultságot biztosít a hatósági engedély - az abban meghatározott területen és feltételek szerint - a bányászati tevékenység végzésére, a haszonanyag értékesítésére, e tevékenységekhez szükséges létesítmények elhelyezésére, továbbá az engedélyben meghatározott létesítmények használatára. -

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - kutatási jogadomány iránti kérelem részletes szabályai szabályozási - pénzügyi biztosíték nyújtásának elfogadásának részletes tárgya feltételei - kutatás során teljesítendő bejelentés Jogszabály A szénhidrogénekre vonatkozó kutatási jog adományozására irányuló relevanciája a kérelem tartalmára, kötelező mellékleteinek felsorolását tartalmazza szervezetre a Vhr. 6. §-a, a kutatási blokkok mérete vonatkozásában pedig rögzíti a Vhr., hogy egy kutatási blokk területe szénhidrogének esetében legfeljebb 400 km2 lehet. Pénzügyi biztosítékként a bányafelügyelet csak olyan eredeti bankgaranciát fogadhat el a kutatási jogadomány engedélyezésekor, amely megfelel a Vhr. 25/A. §-ában foglalt részletes feltételeknek.


16

A Vhr.-ben szereplő megkötés alól, mely szerint egy bányavállalkozó egyidejűleg legfeljebb nyolc kutatási blokkon rendelkezhet kutatási joggal, a szénhidrogének kutatása kivételt képez.


Ugyancsak eltérő szabályozás érvényesül a tekintetben, hogy míg a kutatás során végzett szilárd ásványi nyersanyag kitermelést, annak várható mennyiségi és minőségi adatait a bányavállalkozó a kitermelés megkezdése előtt legalább 8 nappal, a szénhidrogén kitermelését jellemző mennyiségi és minőségi adatokat a kitermelés megkezdését követő 8 napon belül köteles bejelenteni a bányakapitánysághoz. -

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - nemzetbiztonsági klauzula szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet tulajdonosainak, irányító többségének honossága a relevanciája a bányászati tevékenységek kapcsán jelentőséget nyerhet. Speciális, szervezetre 2005 óta hatályban levő szabálya ugyanis a Btv-nek – összhangban a 94/22/EK irányelv rendelkezéseivel -, hogy nemzetbiztonsági okra hivatkozással megtagadható vagy visszavonható az engedély olyan vállalkozás esetében, amely az Európai Unió tekintetében harmadik országok vagy harmadik országok állampolgárainak irányítása alatt áll. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - a szénhidrogén szállítása szabályozási tárgya Jogszabály A gázkereskedelem – a gazdasági tevékenységek egységes ágazati relevanciája a osztályozási rendszere alapján – nem foglalja magába kifejezetten a szervezetre szénhidrogén /gáz/ szállítási tevékenységet, ezért itt csupán utalunk arra, hogy szállítóvezeték létesítésére és üzemben tartására ugyancsak hatósági engedély alapján van törvényes lehetőség. Földgázszállító-, elosztóvezetéket, föld alatti gáztárolót a külön törvény alapján engedéllyel rendelkező szállítói, elosztói, tárolói engedélyes üzemeltethet. Jogszabályidézetek (opcionális)


17

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - a szállítás engedélyezése, a szállításra szolgáló létesítmények szabályozási biztonsági övezetének kijelölése tárgya Jogszabály Az esetleges szállítási tevékenység engedélyeztetésének részletes relevanciája a szabályait a Vhr. tartalmazza. szervezetre Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - adatszolgáltatási kötelezettség szabályozási tárgya Jogszabály Az egyes bányászati tevékenységek során a bányavállalkozó relevanciája a szervezetet folyamatos adatszolgáltatási kötelezettség terheli, mely szervezetre adatokat az állami földtani feladatokat ellátó szerv részére kell szolgáltatnia.


Ennek megfelelően a szervezet: - a bányászati tevékenység folytatása során nyert földtani adatokat évente köteles megküldeni. - a kutatási zárójelentésben bemutatja a kezdeti adatokat az ásványi nyersanyag mennyiségére, minőségére és elhelyezkedésére, a geotermikus energia földkéregbeli viszonyaira vonatkozóan. - a termelés során évente jelentést tesz az ásványvagyonban bekövetkezett változásról, illetve a kinyert és a hasznosított geotermikus energia mennyiségéről. - a bánya bezárásakor/mező felhagyásakor pedig a visszahagyott ásványvagyonról készített kimutatást készít és nyújt be. A szolgáltatott adatok helyességéért az adatszolgáltató szervezet felelős. -

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - az adatszolgáltatás eljárási szabályai kutatás esetében szabályozási tárgya Jogszabály A kutatási tevékenységet végző szervezet adatszolgáltatási relevanciája a kötelezettségét a Vhr. 10/B. §-a tartalmazza. szervezetre Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

18


-

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - bányatelek megállapítása, hivatalból történő csökkentése, szabályozási bányatelek törlése tárgya Jogszabály A szervezetnek az ásványi nyersanyag feltárásához és relevanciája a kitermeléséhez a föld felszínének és mélyének e célra történő szervezetre kijelölése, vagyis bányatelek megállapítása iránt kérelmet kell benyújtania a bányafelügyelethez. A bányatelek megállapítását követően a szervezet 5 éven belül köteles megkezdeni az ásványi anyag kitermelését. A bányatelek nagyságát a bányahatóság hivatalból csökkentheti, amennyiben a bányászati munkák végzése során a művelésre engedélyezett bányatelek területén a kitermelés befejezése előtt olyan természeti, környezeti, műemléki vagy régészeti érték válik ismertté, mely más módon nem védhető meg. Ebben az esetben a vállalkozót megfelelő kártalanítás illeti meg.


A bányatelek törlésére bányavállalkozó kérelmére vagy hivatalból kerülhet sor, azonban fontos szabály, hogy a bányatelek volt jogosultjának kötelezettségei a bányakárok megtérítése, a tájrendezés és a biztonság, valamint a környezet- és természetvédelem tekintetében a bányatelek törlését követően is fennállnak. -

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - bányatelek megállapítására irányuló kérelem tartalmának, szabályozási bányatelek megállapításának részletes szabályai tárgya Jogszabály Amennyiben a szervezet kérelmezi bányatelek megállapítását, a relevanciája a Vhr. 11. §-ának figyelembevételével szükséges azt megtervezni és a szervezetre kérelemhez a Vhr. 11/A. §-ában foglalt mellékleteket kell csatolni.


A Kfv. III. 27.880/1998. sz. ítélet a bányatelek engedélyezésének eljárásával kapcsolatban rögzítette, hogy ezen eljárás során nem lehet eltekinteni a szakhatóságok állásfoglalásának beszerzésétől. -


19

A joggyakorlat a bányászati jogosultság gyakorlásának elmulasztásának következményeként egyértelműen rögzíti, hogy bányászati jogot törölni kell, ha a kitermelés megkezdésére rendelkezésre állt 5 éves határidő eredménytelenül telt el, s annak meghosszabbítását nem kérték. A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság Kfv. IV. 37.829/2009. számú ítéletében hangsúlyozta, hogy a környezetvédelmi engedélyezési eljárás elhúzódása a törvényi szabályozás értelmében nem hosszabbítja meg ezen határidőt. A bányavállalkozó a bányatelekre vonatkozóan legfeljebb egy alkalommal kérheti a bányafelügyelettől a kitermelés, illetve az üzemszerű tárolás megkezdésére megállapított határidő legfeljebb öt évvel történő meghosszabbítását. 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - műszaki üzemi terv szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet a feltárási, kitermelési tevékenységet – a kutatási relevanciája a tevékenységhez hasonlóan - jóváhagyott műszaki üzemi terv (MÜT) szervezetre szerint végezheti. A MÜT kidolgozása során figyelembe veendő szempontok értékelésének célja a tevékenységből eredően bekövetkezhető károk megelőzése, illetve csökkentése. A MÜT jóváhagyásának eljárásjogi feltétele, hogy a szervezet igazolja az adott ingatlan igénybevételére való jogosultságát. A MÜT elfogadása során többek között környezetvédelmi és természetvédelmi szempontokat is szem előtt kell tartania a hatóságnak. Amennyiben a szervezet bányászati tevékenysége során szakmaitudományos szempontból jelentős ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat tár fel, köteles tájékoztatni az illetékes hatóságokat és lehetővé kell tennie a lelet mentését. A kitermelésre jóváhagyott MÜT időtartama alatt legfeljebb 6 hónapig szüneteltethető a kitermelés, mely időtartamot meghaladóan csak a bányafelügyelet által jóváhagyott szüneteltetési MÜT alapján van lehetősége erre a szervezetnek. Jogszabályidézetek „27. § (2) A műszaki üzemi tervet a műszaki-biztonsági, az (opcionális) egészségvédelmi, a tűzvédelmi szabályok és az ásványvagyongazdálkodási, a vízgazdálkodási, valamint a környezet-, természet- és tájvédelmi követelmények figyelembevételével úgy kell elkészíteni, hogy az biztosítsa az élet, az egészség, a felszíni és a föld alatti létesítmények, valamint a mező- és erdőgazdasági rendeltetésű földek megóvását, a bányakárok, a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzését, illetve csökkentését, továbbá a tájrendezés teljesítését.”


20

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - műszaki üzemi terv tartalmának részletes meghatározása szabályozási tárgya Jogszabály A Vhr. 13. §-a tartalmazza azokat a tartalmi elemeket, sorolja fel relevanciája a azon mellékleteket, melyekkel a bányahatóság jóváhagyására szervezetre irányuló eljárásban a MÜT-nek rendelkeznie kell. Jogszabály-idézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - üzemeltetés és annak biztonsága szabályozási tárgya Jogszabály A bányavállalkozó szervezet a hatályos jogszabályok és a részére relevanciája a kiadott engedélyek előírásainak megfelelően köteles bányászati szervezetre tevékenységét megszervezni és folytatni. Ennek megfelelően a szervezet a bányaüzem vezetésével és e vezető helyettesítésével kizárólag a Btv. által meghatározott, szigorú feltételeket teljesítő felelősöket bízhat meg, akik személyét a bányafelügyelethez be kell jelenteni. A bányászati és a gázipari tevékenységet a vonatkozó biztonsági előírások szerint kell végezni. A szervezet ezért köteles gondoskodni a biztonsági előírások megtartásának ellenőrzéséről és a tevékenység felügyeletéről, továbbá arról, hogy az üzemi szabályzatok a dolgozók rendelkezésére álljanak. Az ellenőrzés és a felügyelet rendjére vonatkozó üzemi előírásokat, üzemzavar elhárítási, illetőleg kitörésvédelmi tervet a bányafelügyeletnek is meg kell küldeni. Súlyos baleset és súlyos üzemzavar esetén a szervezet köteles azonnal a bányafelügyeletnek, illetve - amennyiben vízbetörés vagy hulladékkezelés során következik be - a környezetvédelmi, továbbá vízügyi hatóságnak is bejelenteni. Jogszabály„34. § (3) A bányavállalkozó, illetve a gázipari engedélyes köteles idézetek gondoskodni arról, hogy a személyek, a környezet és a vagyon (opcionális) védelmére kidolgozott üzemi szabályzatok a dolgozók rendelkezésére álljanak, továbbá a biztonsági előírások megtartásának ellenőrzéséről és a tevékenység felügyeletéről. Az ellenőrzés és a felügyelet rendjére vonatkozó üzemi előírásokat a bányafelügyeletnek meg kell küldeni. (4) A bányavállalkozónak a bányafelügyelet által kijelölt üzemekben bányamentő, illetőleg kitörésvédelmi szolgálatról kell gondoskodni és üzemzavar elhárítási, illetőleg kitörésvédelmi tervet kell készíteni. A tervet a bányafelügyeletnek meg kell küldeni. (5) A bányavállalkozó köteles gondoskodni arról, hogy a bányának a fő bányaveszélyek (vízveszély, gázkitörés-veszély, sújtólégveszély, szénporrobbanás-veszély, tűzveszély, porártalom-veszély és szilikózisveszély) szempontjából való minősítését elkészítsék. Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

21

(6) A bányafelügyelet a bányavállalkozót, valamint a gázipari engedélyest, mint munkáltatót, arra kötelezheti, hogy írásban adjon tájékoztatást a megjelölt munkavédelmi követelmények teljesítéséről.” 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - üzemeltetés további részletes szabályai szabályozási tárgya Jogszabály A Vhr. lehetőséget biztosít több felelős műszaki vezető kinevezésére, relevanciája a ha a bányaüzem kiterjedése, a munkahelyek egymástól való szervezetre távolsága, vagy a veszélyforrások mértéke indokolja. A Vhr. 2012. július 10-től hatályos szabályai szerint a bányavállalkozó szerződést köthet más vállalkozóval a bányászati tevékenységek végzésére vonatkozóan, azonban e közreműködők tevékenysége a bányavállalkozó bányászati tevékenységei kapcsán fennálló felelősségét nem érinti. Jogszabály„21. § (5) A bányavállalkozó a bányászati tevékenységek elvégzésére idézetek más személlyel (a továbbiakban: vállalkozó) szerződést köthet, ha a (opcionális) vállalkozó a tevékenységre jogszabályban előírt szakmai képesítéssel, gyakorlattal, feltételekkel, vizsgával, engedéllyel rendelkezik, vagy e követelményeknek megfelelő személyeket foglalkoztat. (5a) A vállalkozó alvállalkozót a bányavállalkozó hozzájárulásával vehet igénybe, amennyiben az alvállalkozó a tevékenység végzése tekintetében megfelel a vállalkozóra előírt feltételeknek. (5b) A vállalkozó, valamint az alvállalkozó igénybevételét az igénybevétel megkezdését legalább 15 nappal megelőzően a bányakapitányságnak be kell jelenteni. A vállalkozó, valamint az alvállalkozó közreműködése nem érinti a bányavállalkozónak a Bt. hatálya alá tartozó tevékenységért fennálló felelősségét.” 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - a létesítés feltételei szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet a bányafelügyelet engedélyével építhet és helyezhet relevanciája a üzembe jogszabály által meghatározott bányászati létesítményeket, szervezetre illetve engedéllyel használhat egyes gépeket és berendezéseket. A létesítési engedélyezés során a környezetvédelmi hatóság – amennyiben környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nem szükséges a vonatkozó jogszabályok alapján – szakhatóságként jár el a bányafelügyelet előtti eljárásban. A bányászati létesítmény és a célvezeték, illetve a szénhidrogénszállító vezetékek környezetében – a Vhr.-ben szereplő külön rendelkezések alapján biztonsági övezetet kell a Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

22


bányafelügyeletnek kijelölnie. A bányászati létesítményekkel és a bányaműveléssel kapcsolatos bányatérkép készítése szintén a bányavállalkozó kötelessége, s ezen az esetleges változásokat is fel kell tüntetni. A bányatérképet a bányaművelés befejeztével át kell adni a bányafelügyeletnek. A bányatérképek részletes szabályozását a bányatérképek méretarányára és tartalmára vonatkozó Bányabiztonsági Szabályzatról szóló 10/2010. (II. 26.) KHEM rendelet tartalmazza -

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - közös üzemeltetésre, a létesítmény felhagyására, a biztonsági szabályozási övezetre vonatkozó részletes szabályok tárgya Jogszabály Amennyiben a szervezet engedélyköteles létesítményt kíván több relevanciája a bányavállalkozóval közösen használni, kötelező kikérni az szervezetre engedélyező hatóság hozzájárulását. A bányafelügyelet által engedélyezett létesítmény felhagyását, lebontását - ha ahhoz hatósági engedélyre nincs szükség - a munkálatok megkezdése előtt legalább 15 nappal be kell jelenteni a bányakapitányságnak. A felhagyás, lebontás csak akkor hajtható végre, hogy a bányakapitányság az említett időtartam alatt nem tesz intézkedést.


A biztonsági övezetre vonatkozó korlátozásokat és tilalmakat a Vhr. 19. §-a, a bányatérképen feltüntetendő tárgyakat, elemeket, a bányatérkép hitelesítésének szabályait a Vhr. 20. §-a tartalmazza. „20. § (1) A bányatérképen a külszíni alakzatokat, műtárgyakat, a bányászati létesítményeket, a bányaműveleteket, valamint a határvonalakat (bányatelek, védőpillér, kutatási terület, belterület, ásványi nyersanyagtest elhelyezkedést) az erre vonatkozó külön szabályozás szerint szabványos térképi jelekkel kell ábrázolni és hitelesíteni.”

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - bányakárok és a felszíni ingatlan tulajdonának korlátozása szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet köteles megtéríteni a károsultak részére a bányakárokat relevanciája a a Btv-ben, illetve az egyéb károkat a Polgári Törvénykönyvben foglalt szervezetre szabályozás alapján. A bányakárok esetén a Btv. előírja a szervezet részére a károsulttal való megegyezésre törekvés kötelezettségét, mely megegyezés hiányában szakértői véleménnyel alátámasztott összegű kártalanítást Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

23


kell fizetnie a szervezetnek. Az adott ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles tűrni, hogy a szervezet az ingatlanon megfigyeléseket, méréseket végezzen, jeleket helyezzen el, azonban az e tevékenységekből és az ingatlan rendeltetésszerű használatának ideiglenes akadályozásából, zavarásából eredő károkat a szervezetnek a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint ugyancsak meg kell térítenie. Kártalanítás ellenében a szervezet – meghatározott tevékenységek végzése, létesítmények elhelyezése, üzemeltetése, ezek fenntartása céljából - igényelheti szolgalom alapítását az ingatlanra. A szolgalom alapján a szervezet jogosulttá válik az ingatlan igénybevételére a tevékenység végzéséhez szükséges mértékben. Az ingatlan igénybevétele során okozott kárt a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint kell megtéríteni. Szolgalmi jog alapításának kezdeményezése és az ingatlan igénybevételéért járó kártalanítás kapcsán is köteles a szervezet megkísérelni az egyezség megkötését, s - a 2012 májusában hatályba lépett szabályozás szerint - ennek sikertelensége esetén a fővárosi, illetve megyei kormányhivatal állapítja meg a szolgalom alapítását és a kártalanítás mértékét a kisajátításra vonatkozó jogszabályok alapján. „37.§ (2) Bányakárnak minősülnek a bányászati tevékenységgel idegen ingatlanban, az épületben, az ingatlan más alkotórészében és tartozékában okozott, továbbá a vízelvonás folytán keletkezett károk, beleértve a károk megelőzésére, csökkentésére és elhárítására fordított kiadásokat is. A bányászati tevékenységgel okozott egyéb károk megtérítésére a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók. 38. § (1) Az ingatlan tulajdonosa (kezelője, használója) köteles tűrni, hogy a bányavállalkozó vagy a földtani kutatásra jogosult szervezet az ingatlanon megfigyeléseket, méréseket végezzen, jeleket helyezzen el. A bányavállalkozó, valamint a földtani kutatásra jogosult szervezet e tevékenységével és az ingatlan rendeltetésszerű használatának ideiglenes akadályozásával vagy zavarásával okozott károkat a bányakárokra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni.”

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - a felszíni ingatlan tulajdonos jogai korlátozásának részletes szabályozási szabályai tárgya Jogszabály A szervezet köteles az ingatlan tulajdonosát előzetesen értesíteni relevanciája a legalább 8 nappal korábban a Bt. 38. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben szervezetre említett tevékenység megkezdése előtt, s e kötelezettség csak akkor nem áll fenn, ha a szervezet jogosult az adott ingatlan használatára. A szolgalom alapításának, gyakorlásnak és a kártalanítás részletes szabályai szintén a Vhr-ben lelhetők fel. Ha az ingatlan tulajdonosa a szabályszerűen megküldött vételi, bérleti vagy szolgalmi jog alapítási ajánlatra 15 napon belül nem nyilatkozik, a szervezet kérelmezheti a


24


kisajátítási, illetve szolgalmi jogi eljárás megindítását, a biztonsági övezet terjedelmében pedig a bányafelügyelet is kötelezheti a szervezetet szolgalom alapítására. A szolgalmi jog, illetve használati jog gyakorlása során a szervezet köteles figyelemmel lenni az ingatlantulajdonos érdekeire is, illetve kártalanítással tartozik az esetleges károkért. -

A bányászattal kapcsolatos és az ingatlanra vonatkozó tulajdonosi jogok legvégső korlátozási lehetősége az ingatlan kisajátítása, azaz tulajdonjogának – teljes, azonnali és feltétlen kártalanítás mellett, közérdekből történő – elvonása. A bírósági ítéletkési gyakorlatban is megjelent ennek kapcsán, hogy a bányászati tevékenységek vonatkozásában mely tevékenységekből következik már a kisajátítás szükségessége és jogszerűsége, s mely esetekben elegendő az egyéb korlátozások (szolgalom, használati jog) alkalmazása. A Legfelsőbb Bíróság a Kfv. III. 37.701/2009. számú ítéletében kifejtette, hogy az ingatlan bányászati célú kisajátítása akkor jogszerű, ha jogerős határozat korábban bányatelekké nyilvánította és a bányászat annak rendeltetésszerű használatát ellehetetleníti. 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - a szervezet ügyféli joga építési és telekalakítási eljárásokban szabályozási tárgya Jogszabály A Btv. rendelkezései szerint a bányavállalkozó a bányatelket vagy a relevanciája a biztonsági övezetet érintő valamennyi építési vagy telekalakítási szervezetre eljárásban ügyfélnek minősül. Ha a bányavállalkozó az építéshez vagy telekalakításhoz olyan feltételek előírását kezdeményezi, amelyek kifejezetten a bányaművelés okozta hátrányok elkerülését célozzák, úgy köteles az ebből eredő, még meg nem térített károkat az ingatlan tulajdonosának (vagyonkezelőjének, használójának) megtéríteni. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály szabályozási tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre

-

bányászati korlátozások a településrendezési eljárásokban

A bányafelügyelet – többek között a szervezet adatszolgáltatásai a alapján is - nyilvántartja az ásványi nyersanyagvagyont tartalmazó területeket. A területrendezési tervek, illetőleg a településrendezési


25

eszközök kidolgozásánál relevanciája lehet ezen adatoknak, s e tervek kidolgozói a bányafelügyelet javaslatára a megállapított bányatelek területén a szabályozási tervekben területfelhasználási, illetőleg építési korlátozásokat léptethetnek életbe. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - jogosulatlan, illetve szabálytalan bányászati tevékenység, szabályozási illetve a Btv-ben foglalt egyéb kötelezettségek megsértésének tárgya jogkövetkezményei Jogszabály A szervezet egyes, bányászati jogból eredő engedélyeztetési, és e relevanciája a tevékenységekre vonatkozó kötelezettségei teljesítésének szervezetre ellenőrzését a bányafelügyelet végzi. A bányafelügyelet a szervezetet, amennyiben jogosulatlanul bányászati tevékenységet végez vagy végeztet, bírsággal sújthatja és eltiltja a tevékenység folytatásától, valamint kötelezi a jogellenes állapot megszüntetésére, a jogosulatlanul kitermelt érték megfizetésére. Az egyes tevékenységek szabálytalan folytatása (azaz engedély birtokában, de az abban foglaltaktól eltérően) esetén a szervezet bírsággal sújtható, a tevékenysége felfüggeszthető, az engedélye visszavonható és kötelezhető az eredeti állapot helyreállítására, vagy ha ez nem lehetséges, a tájrendezésre. A szervezet által betartandó biztonsági, üzemeltetési és egyéb szabályzatokban foglalt kötelezettségek megszegése ugyancsak bírság kiszabását vonja maga után. A későbbi jogsértések megelőzése érdekében a Btv. rögzíti, hogy a bírság ismételten is kiszabható, s meg nem fizetése esetén adók módjára hajtandó be. A KGD 2002.263. számú szerint ásványi nyersanyag engedély nélküli kitermelése jogosulatlan bányászati tevékenységnek minősül és így bányászati bírság kiszabásának jogkövetkezményét vonja maga után. Jogszabály„41. § (1) Jogosulatlanul az folytat bányászati tevékenységet, aki idézetek a) a 4. § szerinti felszíni előkutatást a kötelező bejelentést (opcionális) elmulasztva végzi, b) bányászati koncesszió vagy bányafelügyeleti engedély nélkül ásványi nyersanyagot termel ki, vagy geotermikus energiát hasznosít, c) külön jogszabályban előírt hatósági engedély nélkül vagy attól eltérően folytatott tevékenysége során ásványi nyersanyagot termel ki vagy geotermikus energiát hasznosít, d)-e) […] (3) Szabálytalanul folytatja a bányászati tevékenységet a bányavállalkozó, ha azt a) a bányafelügyelet engedélye nélkül vagy attól eltérően, b) e törvény III. Részében előírt szabályok megszegésével, c) a bányajáradék megállapítására vonatkozó, jogszabályban előírt


26

bejelentési, önbevallási vagy befizetési kötelezettségét hibásan, késedelmesen vagy azt elmulasztva, d) a bányászati tevékenység során keletkező hulladék kezelésére vonatkozó szabályok megsértésével, e) a geotermikus energia kutatására, kinyerésére, hasznosítására vonatkozó szabályoktól eltérően gyakorolja.” 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - a bírság mértéke, kiszabásánál figyelembe veendő szabályozási szempontok tárgya Jogszabály A Vhr. 25. §-a tartalmazza részletesen a jogosulatlan, illetve relevanciája a szabálytalan bányászati tevékenység végzése esetén megállapítható szervezetre bírsághatárokat. A szervezettel szemben megállapított jogsértés esetén a bányahatóság akár 10 millió forint bírságot is kiróhat, ismételt jogsértés esetében ez a felső határ a háromszorosára emelkedik. Ehhez képest az egyes biztonsági szabályzatokban foglalt előírások megszegése (Btv. 41/A.§) esetére kiszabható bírság összege százezer forintig, ismételt jogsértés esetén százötvenezer forintig terjedhet. A bírság mértékének meghatározásakor az általános közigazgatási eljárási szabályokon túl a hatóság figyelembe veszi a jogsértés felróhatóságát és a jogsértés veszélyeztető jellegét is. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - biztosíték adása szabályozási tárgya Jogszabály A Btv. a bányászati tevékenységből eredő kötelezettségek relevanciája a teljesítésének pénzügyi fedezetére, a bányafelügyelet az engedélyben szervezetre a bányavállalkozó ajánlata figyelembevételével biztosítási szerződés megkötését vagy biztosíték adását írja elő. E pénzügyi fedezetnek ki kell terjednie a bányakárok megtérítésére, valamint a tájrendezési kötelezettség teljesítésére - ideértve a hulladékkezelő létesítmények környezeti kárait és rehabilitációs munkálatait - is. Ha a bányavállalkozó a megadott határidőre e kötelezettségének nem tesz eleget, a bányafelügyelet - a kötelezettség teljesítéséig - a bányászati tevékenység megkezdését vagy folytatását felfüggeszti. Jogszabályidézetek (opcionális)


27

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - biztosíték adására vonatkozó speciális szabályok szabályozási tárgya Jogszabály Mint fentebb már szó esett róla, a szervezet a bányászati jogot relevanciája a átruházhatja más vállalkozóra a Btv-ben meghatározott feltételekkel. szervezetre Ebben az esetben a kérelemhez a vállalkozó köteles a biztosíték nagyságát alátámasztó költségtervet, és a biztosítékadás módjára vonatkozó ajánlatot mellékelni. A költségtervet a szervezetnek úgy kell kidolgoznia, mintha harmadik személy végezné el a bányavállalkozót terhelő kötelezettségekből fakadó feladatokat - az újrahasznosítási célra, - a hulladékkezelő létesítmény várható környezeti hatására (különösen annak osztályára, a hulladék jellemzőire és a tájrendezett terület jövőbeni felhasználására), - a bányaüzem területén, a műszaki üzemi terv(ek) alapján igénybevett, vagy igénybe venni kívánt ingatlanok még nem tájrendezett területére, - a tájrendezés során alkalmazni kívánt gépi berendezések igénybevételének költségére, - a tájrendezés során felhasználandó idegen beszerzésű anyagok szállítási költséggel növelt értékére, - a külön jogszabály szerinti környezetkárosodás enyhítésére, a károsodást megelőző vagy ahhoz közeli, kielégítő állapot helyreállítására, valamint a környezeti elem által a károsodást megelőzően nyújtott szolgáltatás helyreállítására vagy azzal egyenértékű szolgáltatás biztosítására figyelemmel. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - bánya bezárása, mező felhagyása szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet a kitermelés befejezéséhez bányabezárási MÜT-öt köteles relevanciája a készíteni, s azt jóváhagyásra a bányafelügyelethez benyújtani. A szervezetre bányavállalkozó a bányabezárási műszaki üzemi terv jóváhagyása iránti kérelemhez az ingatlan igénybevételi jogosultságát igazoló okiratot akkor köteles mellékelni, ha a bányabezárás során ásványi nyersanyag kitermelést is tervez. A bányabezárási MÜT elbírálása során a bányafelügyelet vizsgálja a megszűnt bánya föld alatti térségeinek és egyéb közcélra hasznosítható létesítményeinek, illetve a felhagyott szénhidrogéntelepnek más célú hasznosítási lehetőségét is. A hasznosításra nem kerülő földalatti bányatérséget olyan állapotban szabad felhagyni, hogy az se a környezetre, se a felszínre veszélyt ne Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

28


jelentsen. -


29

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - szénhidrogén mező felhagyása szabályozási tárgya Jogszabály A Vhr. előírása szerint (26. § (9) bek.) amennyiben még létezik relevanciája a kitermelhető ásványvagyon a szénhidrogén mező vonatkozásában, de szervezetre annak kitermelése az adott feltételek mellett nem gazdaságos, a mező felhagyása helyett a szervezet kezdeményezheti a felszín alatti és a felszíni létesítmények biztonságba helyezésével a mező újra termelésbe állíthatóságának biztosítását, konzerválását. A bánya bezárása, illetve a mező felhagyására vonatkozó tájrendezése befejezése tervezhető a kitermelésre készített műszaki üzemi tervben, vagy külön, erre a célra készített MÜT-ben. Mindkét esetben követelmény azonban, hogy a dokumentum tartalmazza a) a bányabezárás, mezőfelhagyás környezetre gyakorolt hatásának vizsgálatát; b) a külszín, valamint a felszín alatti vizek, természeti értékek megóvására szolgáló műszaki-biztonsági intézkedéseket; c) a tájrendezés befejezésére tervezett intézkedéseket és ezek ütemezését; d) a más célú hasznosításra alkalmas bányászati létesítmények, berendezések és föld alatti bányatérségek ismertetését; e) a bányabezárás (megszüntetés), mezőfelhagyás során megszüntetésre, lebontásra tervezett létesítmények, berendezések ismertetését; f) a bányabezárást (megszüntetést), mezőfelhagyást követően még várható bányakárok megelőzésére, elhárítására, enyhítésére, megtérítésére, valamint a természet- és környezetvédelmi, vízvédelmi kötelezettségek végrehajtására vonatkozó ütemtervet és az esetleg szükséges figyelőrendszer meghatározását; g) a közüzemi vízellátást szolgáló létesítmények megszüntetésére vagy közérdekből történő további üzemeltetésére készített javaslatot; h) a meddőhányók hasznosításával, megszüntetésével kapcsolatos intézkedéseket; i) a feleslegessé vált ipartörténeti jelentőségű berendezések és dokumentumok jegyzékét és a megőrzésükre vonatkozó javaslatot. A tervben javaslatot kell adni a környezetet nem veszélyeztető más célú hasznosításra, és meg kell adni az e)-h) pontokban szereplő feladatok ütemezését. Jogszabályidézetek (opcionális)


30

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - bányászati hatóság és a bányahatósági eljárások szabályozási tárgya Jogszabály A Btv. a bányafelügyeletet jelöli ki a bányászattal kapcsolatos relevanciája a közigazgatási feladatok ellátására, s – a 2009. október 1. után indult szervezetre és megismételt eljárásokra vonatkozóan - rögzíti, hogy a bányafelügyelet és az állami földtani feladatokat ellátó szerv központi szervének döntéseit felügyeleti jogkörben megváltoztatni vagy megsemmisíteni nem lehet. A bányászati hatóság eljárásai fő szabály szerint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. tv (Ket.) alapján folynak a bányászati eljárásokra vonatkozó speciális rendelkezések együttes alkalmazásával.


A Btv. így a Ket. 15. § (3) bekezdésének megfelelően ügyféli jogot, a Ket. 33. § (1) bekezdése alapján – az általánostól eltérő - ügyintézési határidőt állapít meg, illetve a bányahatósági határozatot fellebbezésre tekintet nélkül nyilvánítja végrehajthatóvá egyes bányászati eljárásokban. „43/A. § (1) A szilárd ásványi nyersanyag esetében a bányatelek megállapításra indított eljárásban, valamint a kutatási, kitermelési, szüneteltetési vagy bányabezárási, illetőleg mezőfelhagyási műszaki üzemi tervek jóváhagyására indult eljárásban, továbbá a bányafelügyelet építésügyi hatósági hatáskörébe tartozó engedélyezési eljárásokban a műszaki üzemi tervben tervezett bányászati tevékenységgel ténylegesen igénybe vett területekkel, valamint a létesítmény és biztonsági övezete területével érintett ingatlan tulajdonosa, továbbá az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték, ügyfélnek minősül. 43/B. § (1) A bányatelek megállapítására indított eljárás során az ügyintézés határideje három hónap, a kutatási jog adományozására vonatkozó eljárás ügyintézési határideje húsz nap. (2) Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, a bányafelügyelet a kérelem beérkezésétől számított tizenöt napon belül hiánypótlásra hívja fel. (4) A műszaki üzemi tervek jóváhagyására indított eljárásban e törvény alapján iratbetekintésre jogosult a műszaki üzemi tervben körülhatárolt terület 500 méteres környezetében lévő ingatlan tulajdonosa, továbbá az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.”


31

203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - hatóságok kijelölése az egyes eljárásokban szabályozási tárgya Jogszabály A Vhr. 30-30/C §-ai tartalmazzák a bányászati relevanciája a hatásköreinek részleteit az egyes eljárástípusokban. szervezetre Jogszabályidézetek (opcionális)

hatóságok

1993. évi XLVIII. törvény a bányászatról Jogszabály - bányászati hulladék kezelése szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet a bányászati hulladékok kezelését a bányafelügyeletnél relevanciája a engedélyeztetheti. A bányászati hulladék és bányászati szervezetre hulladékkezelése Btv-beli (49. § 43. és 47. pont) fogalmának hatályos szövege 2012. január 1-vel lépett hatályba, s a korábbiakhoz képest kibővült e fogalmak jelentéstartalma. A bányavállalkozó által nyújtandó pénzügyi biztosítéknak a hulladékkezelő létesítmények környezeti kárait és rehabilitációs munkálataira is ki kell terjednie. A bányászati hulladékok kezelésére vonatkozó részletes szabályokat a 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet tartalmazza, azonban fontos eljárási szabályként kimondja a Btv. hogy a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatos döntését a bányafelügyelet környezet- vagy természetvédelmi okból vagy a személy- és vagyonbiztonság érdekében fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. Jogszabály„49. § 43. „Bányászati hulladék”: az ásványi nyersanyagok bányászata, idézetek tárolása és feldolgozása során keletkező hulladék, a nem közvetlenül (opcionális) ezen tevékenységekből származó hulladékok kivételével. 47. „Bányászati hulladékkezelés”: az ásványi nyersanyagok bányászata, tárolása és feldolgozása során keletkező hulladék kivéve a nem közvetlenül e tevékenységekből származó hulladék hulladékkezelő létesítményben történő gyűjtése és tárolása, valamint a hulladék keletkezési helyétől a hulladékkezelő létesítményig történő szállítása.” 203/1998. (XII. 19.) Korm. rendelet a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény végrehajtásáról (Vhr.) Jogszabály - hulladékgazdálkodási terv szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet részéről elkészítendő, bányaüzemi kutatásra, feltárásra, Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

32

relevanciája szervezetre


a kitermelésre, illetve meddőhányó hasznosítására, az ezekkel egy időben vagy ezek befejeztével végzett tájrendezésre vonatkozó műszaki üzemi terv tartalmaznia kell a hulladékgazdálkodási tervet is, melynek részletes szabályozását a 14/2008. számú GKM rendelet tartalmazza. -

53/2012. (III. 28.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes sajátos építményekre vonatkozó építésügyi hatósági eljárások szabályairól Jogszabály - egyes építési engedélyek speciális szabályai szabályozási tárgya Jogszabály A szervezetnek, a rendelet 1-3. mellékletében foglalt építmények relevanciája a vonatkozásában – az adott helyzettől függően – szervezetre - elvi építési engedélyt, - építési engedélyt, - használatbavételi engedélyt, - fennmaradási engedély, - rendeltetés megváltoztatására irányuló engedélyt, vagy - bontási engedélyt kell kérnie (1-2. számú mellékletben foglalt építmények), illetve - bejelentést kell tennie (3. számú mellékelt szerinti építmények) a rendeletben meghatározott tartalmú műszaki dokumentáció benyújtásával. A rendelet 2. mellékletében meghatározott építmények kapcsán az építési, illetve a bontási engedélyt a műszaki üzemi terv jóváhagyásával együttesen is kérelmezheti a szervezet.


Ezen eljárásokban a bányafelügyelet jár el építési hatóságként, s a környezetvédelmi hatóság – amennyiben az adott tevékenységhez környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nem szükséges a vonatkozó jogszabályok alapján – szakhatóságként jár el a bányafelügyelet előtti eljárásban. -

103/2011. (VI.29.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatáról Jogszabály - komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat szabályozási tárgya Jogszabály A vizsgálatot a koncessziós pályázat meghirdetése előtt folytatja le a relevanciája a bányászati hatóság a rendelet mellékletében meghatározott hatóságok Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

33

szervezetre


bevonásával. A szervezet szempontjából e vizsgálatnak annyiban van jelentősége, ha koncessziós pályázatban vesz részt, s ekkor a pályázati felhívásnak – és a koncessziós szerződésnek is - már részét képezik majd a komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálat eredményei alapján meghatározott követelmények, miközben e követelmények szerződésbe foglalása nem mentesíti a szervezetet a szükséges engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. „1. § (1) Az ásványi nyersanyag és a geotermikus energia természetes előfordulási területének koncessziós pályázatban való meghirdetését megelőzően komplex érzékenységi és terhelhetőségi vizsgálatot (a továbbiakban: vizsgálat) kell lefolytatni. (2) A vizsgálat célja, hogy a bányászatért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) által a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény 9. § (2) bekezdése szerint kiírt koncessziós pályázat tartalmára vonatkozó döntés előkészítéséhez a) környezet-, táj- és természetvédelmi, b) vízgazdálkodási és vízvédelmi, c) kulturális örökségvédelmi, d) termőföldvédelmi, e) közegészségügyi és egészségvédelmi, f) nemzetvédelmi, g) településrendezési, h) közlekedési, valamint i) ásványvagyon-gazdálkodási szempontokat figyelembe véve, meghatározásra kerüljenek azok a terület- és térrészek, ahol bányászati tevékenység nem folytatható, valamint hogy megállapítsa a bányászati tevékenység folytatásának pályázati kiírásban előírni szükséges követelményeit.”

54/2008. (III. 20.) Korm. rendelet az ásványi nyersanyagok és a geotermikus energia fajlagos értékének, valamint az értékszámítás módjának meghatározásáról Jogszabály - bányajáradék összege megállapításának és megfizetésének szabályozási részletes szabályai tárgya Jogszabály A szervezet a Btv. és a Vhr. alapján köteles a bányajáradék fizetésére, relevanciája a melynek összegét e rendelet alapján kell megállapítani. szervezetre A rendelet – az említett jogszabályokkal összhangban - eltérő képletet rendel alkalmazni az 1998. január 1. után termelésbe állított mezőkön kitermelt szénhidrogén földgáz kapcsán. A szervezet köteles a kitermelt földgáz mennyiségét és hőmennyiségét meghatározni és bizonylatolni. A bányajáradékot önbevallással kell bevallani az MFBH által rendszeresített és közzétett nyomtatványon, és ennek benyújtásával egyidejűleg kell annak összegét megfizetni. A szervezet köteles továbbá olyan nyilvántartást vezetni, amelyből megállapítható és ellenőrizhető egy adott időszakra bevallott


34


bányajáradék meghatározásának és megfizetésének jogszerűsége. -

267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalról Jogszabály - bányászati ügyekben eljáró hatóságok és feladataik kijelölése szabályozási tárgya Jogszabály A rendelet tartalmazza a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal és relevanciája a annak egyes szervei hatáskörét első és másodfokon, továbbá egyéb szervezetre feladatait. A szervezet egyes engedély iránti kérelmei, bejelentési kötelezettségei és jogorvoslati fórumainak hatásköre mellett e rendelet tartalmazza azon előírásokat, melyek alapján a bányahatóság eljárásait lefolytatja, az egyes szakhatóságokat azokba bevonja. Jogszabályidézetek (opcionális) 23/2006. (II. 3.) Korm. rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó egyes nyomástartó berendezések hatósági felügyeletéről Jogszabály - egyes nyomástartó berendezések engedélyeztetése, kezelése szabályozási és felülvizsgálata tárgya Jogszabály A szervezet köteles engedélyt kérni a rendeletben meghatározott relevanciája a nyomástartó berendezések, rendszerek létesítmények felállításához, szervezetre használatba vételéhez, átalakításához és javításához, illetve megszüntetéséhez. Egyes – a rendelet által meghatározott - esetekben nem szükséges a bányafelügyelet engedélye, azonban az ott felsorolt berendezések használatba vétele kapcsán is - a nyomástartó berendezést vizsgáló szakértő vagy felügyeleti személy által elvégzett vizsgálatokat követő 8 napon belül – bejelentés kell tenni a bányafelügyelet felé. Az üzemeltető szervezetnek írásos utasítást kell kiadnia a nyomástartó berendezés használatáról, üzemeltetéséről, mely dokumentum tartalmazza a létesítmény biztonságos használatára vonatkozó előírásokat is. Az adott berendezést üzemeltető szervezet legalább évente köteles ellenőrzést tartani. Az ellenőrzés elvégzését az ellenőrző személy üzemnaplóba vagy az üzemeltető által erre a célra rendszeresített nyilvántartásba köteles bejegyezni. A nyomástartó berendezéseket emellett időszakos felülvizsgálat alá kell vonni, s az első időszakos felülvizsgálatot a használatbavételi Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

35


engedélyben rögzített időpontig kell elvégezni, s elvégzését a bányakapitányságnak be kell jelenteni. Az időszakos felülvizsgálat dokumentumait az üzemeltető köteles a berendezés végleges leállításáig megőrizni. „7/A. § (1) A bányafelügyelet engedélye nélkül végezhető: a) a változó telephelyen üzemeltetett mobil nyomástartó berendezések létesítése (felállítása), használatbavétele és elbontása (felhagyása) veszélyességi osztályuktól függetlenül, b) az engedélyes a 7. § (2) bekezdése szerinti minőségbiztosítási rendszere alapján a fogyasztók gázellátására létesülő 13 m3 össztérfogat alatti cseppfolyósított propán-bután gázok és elegyeik tartályainak, vagy tartálycsoportjainak létesítése, használatbavétele és elbontása (felhagyása), abban az esetben, ha a tulajdonos vagy üzemeltető a tartály biztonsági övezetével érintett közművek üzemeltetőinek hozzájárulását megszerezte, és a tartály elhelyezésének módja nem ellentétes a helyi építési szabályzattal, c) az „A” veszélyességi osztályba sorolt nyomástartó berendezés használatba vétele.”

14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről Jogszabály - bányászati hulladék-gazdálkodási terv és annak felülvizsgálata szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet tevékenysége körében keletkező bányászati hulladék relevanciája a kezelésére vonatkozóan az üzemeltető szervezetnek – a bányászati szervezetre hulladék mennyiségének minimálisra csökkentésére, előkezelésére, hasznosítására és ártalmatlanítására - hulladék-gazdálkodási tervet kell készítenie, s azt a bányakapitánysághoz jóváhagyásra benyújtania az e rendelet által meghatározott tartalommal. A tervet emellett ötévenként felül kell vizsgálni, illetve, amennyiben a hulladékkezelő létesítmény üzemelésében vagy az elhelyezett hulladék minőségében vagy mennyiségében változás következik be, a változásról a bányafelügyeletet tájékoztatni kell.


Jelentős változás esetén a bányahatóság kötelezi a szervezetet a terv módosítására, melyet ismét be kell nyújtani a bányahatósághoz jóváhagyásra. -

14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről Jogszabály - üzemeltetési engedély, üzemelési szabályok szabályozási tárgya Jogszabály Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

36

relevanciája a A szervezetnek a rendelet 1. § (3) bekezdése alapján mindaddig nem szervezetre kell üzemeltetési engedélyt kérnie, illetve az e rendelet szerinti pénzügyi biztosítékot nyújtania az ásványi nyersanyagok kutatásából, kitermeléséből, feldolgozásából, tárolásából, valamint a bányászat működéséből származó inert hulladék és nem szennyezett talaj, továbbá a tőzeg kitermeléséből, feldolgozásából és tárolása során keletkező hulladék kezelésére szolgáló létesítményre, amíg a keletkező hulladék nem „A” osztályba sorolt hulladékkezelő létesítményben kerül lerakásra. Ez esetben is ellenőrzi a bányafelügyelet a hulladékkezelő létesítmény megfelelőségét, a felügyeleti és monitoring vizsgálatok nyilvántartását. A szervezet köteles megakadályozni az eredeti vízállapot romlását, különösen a csurgalékvíz-termelődés lehetőségeinek értékelésével, annak megelőzésével, minimalizálásával, továbbá azzal, hogy a hulladékkezelő létesítményben lévő szennyezett vizet és a csurgalékvizet a jóváhagyott bányászati hulladékgazdálkodási tervben foglaltaknak megfelelően gyűjti és kezeli.


Amennyiben a szervezet a bányászati hulladékot a bezárás után elárasztandó bányatérségekbe helyezi vissza, megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy megakadályozza vagy minimálisra csökkentse a víz állapotának romlását, illetve a talaj szennyezését, és erről tájékoztatnia kell a bányafelügyeletet. -

14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet a bányászati hulladékok kezeléséről Jogszabály - nyilvántartások vezetése és adatszolgáltatás szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet minden hulladékkezeléssel kapcsolatos műveletet köteles relevanciája a nyilvántartani, és e nyilvántartást a bányafelügyelet számára szervezetre ellenőrzés céljából hozzáférhetővé tenni, illetve a bányászati hulladék mennyiségi és minőségi adatait éves adatszolgáltatás keretében átadni. Fontos, hogy e kötelezettségek kifejezetten a bányászati hulladékkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkoznak, s e kötelezettségek teljesítésének ellenőrzése, engedélyezése is a bányafelügyelet hatásköre. A tágabb értelemben vett (tehát nem bányászati) hulladékok kezelése vonatkozásában emellett a környezetvédelmi felügyelőség bír engedélyezési és ellenőrzési hatáskörrel. Így a hulladékokra vonatkozó nyilvántartási és az adatszolgáltatási kötelezettség él egyrészt a bányafelügyelet, másrészt a környezetvédelmi felügyelőség felé is. Jogszabály-

-


37

idézetek (opcionális) 57/2005. (VII. 7.) GKM rendelet a bányafelügyelet részére fizetendő igazgatási szolgáltatási díjakról, valamint a felügyeleti díj fizetésének részletes szabályairól Jogszabály - felügyeleti díj, illetve egyéb bányászati hatósági eljárási díjak szabályozási megfizetésének részletei tárgya Jogszabály relevanciája a A szervezet a Btv-ben meghatározott felügyeleti díjat a bányafelügyelet szervezetre részére évente köteles megfizetni a rendeletben rögzített határidőig, és számlaszámra.


A bányafelügyelet előtt induló eljárásokban az e rendelet mellékletében rögzített díjakat kell a szervezetnek megfizetnie. A befizetett összegekről a bányafelügyelet számlát bocsát ki a szervezet részére. Btv. „43. § (9) A bányafelügyelet működését saját bevételeiből és központi költségvetési támogatásból fedezi. A bányafelügyelet részére felügyeleti tevékenységéért a bányatelek jogosultja, külön jogszabály szerint földgáztárolói, -szállítói és -elosztói, PB-gáz forgalmazói engedélyes felügyeleti díjat köteles fizetni. A felügyeleti díj éves mértéke a bányatelekből a tárgyévet megelőző évben kitermelt ásványi nyersanyag bányajáradék-köteles része értékének 0,4%-a, egyebekben az engedélyes tevékenység tárgyévet megelőző évi árbevételének 0,4%-a. A bányafelügyelet eljárásaiért igazgatási-szolgáltatási díjat kell fizetni. A felügyeleti díj - legfeljebb a tárgyévre megállapított fizetési kötelezettség mértékéig - csökken a fizetésre kötelezett által a bányafelügyelet eljárásaiért a tárgyévben megfizetett igazgatásiszolgáltatási díjak összegével.”

12/2003. (III. 14.) GKM rendelet a védő- és határpillérek méretezéséről szóló Bányabiztonsági Szabályzat kiadásáról Jogszabály - védő- és határpillérek tervezési szabályai szabályozási tárgya Jogszabály Amennyiben a Btv. 32. § (2) bekezdése értelmében a szervezet védő-, relevanciája a illetve határpillér létesítésére köteles, úgy annak megtervezése, szervezetre méretezése során e rendelet mellékletében foglaltak szerint kell eljárnia. Jogszabályidézetek (opcionális) 191/2002. (IX. 4.) Korm. rendelet a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalmazásáról és felügyeletéről Jogszabály - robbanóanyag felhasználási engedély szabályozási Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

38

tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre


A polgári célú robbantást végző szervezet köteles robbanóanyag a felhasználási engedélyt kérni a bányafelügyelettől, s igazolni az e rendeletben előírt feltételeknek való megfelelést. Amennyiben a robbantás tevékenységet a szervezettel szerződésben álló más személy végzi, e feltételeknek a robbantásokat végzővel szemben kell fennállniuk. -


39

Környezetvédelmi jog Általános környezetvédelem Általános (vagy más esetben horizontális) környezetvédelmi jogi eszközöknek nevezzük azokat, amelyek nem egyes környezeti elemek vagy kiemelt környezeti tényezők szerint szabályoznak, hanem az egyes emberi tevékenységek környezeti hatásait átfogó szemlélettel közelítik meg, több elem vagy tényező összefüggésében. Az ágazati vagy vertikális szabályozásra jó példa a zajvédelmi jog vagy a hulladékgazdálkodási jog, míg az általános, horizontális szabályozás példája a környezeti hatásvizsgálat vagy a környezeti felelősség. Az általános környezetvédelmi szabályozás körében az alábbi témakörök kerülnek vizsgálatra:  környezeti hatásvizsgálat  környezetvédelmi engedély  környezetvédelmi felülvizsgálat  egységes környezethasználati engedély  környezeti felelősség  környezetvédelmi megbízott  környezeti alapnyilvántartás  CSR Az általános környezetvédelmi jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelve (2011. december 13.) az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról  az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése)  Directive 2004/35/EC of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 on environmental liability with regard to the prevention and remedying of environmental damage  az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete (2009. november 25.) a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről és a 761/2001/EK rendelet, a 2001/681/EK és a 2006/193/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők:  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról  12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről


40

    

93/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról 11/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeiről 2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról (említés szintjén csak) 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről 78/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet a környezeti alapnyilvántartásról

Elsőnek a környezetvédelmi törvényt (Ktv.) vizsgáljuk meg, amely több szabályozási tárgykört is lefed, általánosságban szabályozva a környezetvédelmet, az ezzel kapcsolatos állami, önkormányzati, hatósági, környezethasználói és civil szervezeti tevékenységeket. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási környezetvédelmi engedély tárgya Jogszabály A szervezetnek környezeti hatásvizsgálati eljárást kell lefolytatnia, relevanciája a amelynek eredményeként környezetvédelmi engedélyt kell szereznie szervezetre tevékenysége megkezdése előtt. A Ktv. szerint ugyanis környezethasználat a környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek esetén a tevékenységre a környezetvédelmi hatóság által kiadott környezetvédelmi engedély jogerőre emelkedését követően kezdődhet meg. A részletekre a környezeti hatásvizsgálati kormányrendelet elemzésekor térünk ki. Előzetes vizsgálatot kell lefolytatni, ha a tervezett tevékenység a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles, illetve a környezethasználó előzetes konzultációt kezdeményezhet a környezetvédelmi hatóságnál, ha a tervezett tevékenység nem a környezetvédelmi hatóság döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat köteles.


A környezeti hatásvizsgálat eredményeit környezeti hatástanulmányban kell bemutatni. 68. § (1) A környezetre jelentős, illetve várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. (2) A Kormány rendeletben határozza meg azon tevékenységek körét, amelyek tekintetében mindig kell környezeti hatásvizsgálatot végezni, meghatározza továbbá azon tevékenységek körét is, amelyek esetében a környezetvédelmi hatóság - kormányrendeletben megállapított mérlegelési szempontok alapján - dönt arról, hogy szükség van-e környezeti hatásvizsgálat elvégzésére. 69. § (1) A környezeti hatásvizsgálat eredményeit a kérelmezőnek környezeti hatástanulmányban kell bemutatnia. (2) A környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményeit,


41

valamint a környezeti hatásvizsgálati eljárás szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. A bírói gyakorlat egyértelmű abban a kérdésben, hogy a tevékenység megkezdését meg kell, hogy előzze az engedély beszerzése: A Kvt. 68.§ (1) bekezdése alapján a környezetre jelentős, illetve várhatóan jelentős mértékben hatást gyakorló tevékenység megkezdése előtt környezeti hatásvizsgálatot kell végezni. A Kvt. 68.§ (2) bekezdése értelmében a Kormány rendeletben határozza meg, hogy melyek azok az esetek amikor környezeti hatásvizsgálatot kell végezni, s mely esetekben csak a kormányrendeletben megállapított mérlegelés eredményeként válik szükségessé a környezeti hatásvizsgálat elvégzése. Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.156/2011/4. szám 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról Jogszabály szabályozási környezetvédelmi engedély tárgya Jogszabály A Ktv.-ben elnagyoltan szabályozott környezeti hatásvizsgálat relevanciája a jogintézményét ez a kormányrendelet fejti ki részletekbe menően, és szervezetre írja elő a leendő környezethasználó (kérelmező) számára kötelező követelményeket. Kérdés, hogy környezeti hatásvizsgálati szempontból mit tekintünk egy létesítménynek, és mikortól kell az egyes különálló létesítmények kapacitását, méretét, teljesítményét, stb. egybeszámolni. Az Európai Bíróság töretlen és a magyar hatóságok által nem mindig osztott gyakorlata szerint a telekhatárok nem jelentik azt, hogy feltétlenül külön értékelendő létesítményekről van szó. Az összetartozó tevékenységek fogalmát a magyar jog is ismeri 2011. szeptembertől, miszerint (2. § (2) e) pont): „összetartozó tevékenység: a 3. számú melléklet szerinti és az 1. vagy 3. számú mellékletbe tartozó tevékenységgel azonos, a környezethasználó által e tevékenységekkel azonos vagy szomszédos ingatlanon, közös beruházási céllal megkezdeni tervezett olyan tevékenység, amely a 3. számú mellékletben meghatározott küszöbérték alá esik, azonban megkezdése esetén az 1. vagy 3. számú mellékletbe tartozó tevékenységgel együtt a 3. számú mellékletben meghatározott küszöbérték teljesül;” Álláspontunk szerint tehát a külön helyrajzi számon lévő, de azonos bányatelken fekvő létesítmények teljesítményét (kitermelés mennyisége) is egybe kell számítani akkor, amikor meghatározzuk, hogy azok a mindig környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek közé (1. melléklet) vagy a környezetvédelmi hatóság döntése alapján környezeti hatásvizsgálat-köteles tevékenységek közé (3. melléklet)


42

tartoznak-e, ha egyebekben ezek a létesítmények megfelelnek az összetartozó tevékenység jogszabályi feltételeinek. A szervezet által végzett tevékenység vagy az 1. melléklet hatálya alá tartozik, ha a kitermelés mennyiségét az jellemzi, hogy 500 ezer m3/nap mennyiségnél nagyobb a földgáz kitermelése10. Ha ennél kisebb, akkor a végzett tevékenység az alábbi kategóriába sorolható be (3. melléklet): 13.

14.

Kőolaj-, földgázkitermelés a) méretmegkötés nélkül (amennyiben nem tartozik az 1. számú b) kutatófúrás csak védett mellékletbe) természeti területen, Natura 2000 területen, barlang védőövezetén és felszín alatti vízbázis védőövezetén (ha a tevékenység megkezdését a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről szóló jogszabály a védőövezeten nem zárja ki) Önállóan létesített kőolaj- és méretmegkötés nélkül földgáz-előkészítő üzem (beleértve a tisztítást, víztelenítést, kéntelenítést)

A hatásvizsgálat menetében a szervezet, mint kérelmező feladatai az alábbiak: - előzetes vizsgálat (screening) iránti kérelmet köteles benyújtani a felügyelőséghez, ha olyan tevékenység megvalósítását tervezi, amely a 3. számú mellékletben szerepel, vagy a 2. és 3. számú mellékletben egyaránt szerepel (a 2. melléklet vonatkozásában lásd később) - az előzetes vizsgálatra vonatkozó kérelemhez csatolni kell a 4. számú melléklet szerinti tartalmi követelményeknek (scoping) megfelelő előzetes vizsgálati dokumentációt, amelynek egyes részeit a tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken - a környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján - szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el - a kérelmet a melléklettel együtt a felügyelőségnek nyolc nyomtatott példányban és egy példányban elektronikus adathordozón kell benyújtani - amennyiben a környezetvédelmi hatóság környezeti hatásvizsgálatot ír elő, úgy az ezt előíró határozat jogerőre emelkedését követő két éven belül kérhető a környezetvédelmi 10

Lásd még az ATI KTVF 2009. június 29-i jegyzőkönyvében foglaltakat.


43

-

-

-

vagy egységes környezethasználati engedély a környezeti hatásvizsgálati eljárás a környezeti hatásvizsgálatra kötelezett tevékenységnek a környezeti elemekre (földre, levegőre, vízre, élővilágra, épített környezetre, ez utóbbi részeként a műemlékekre, műemléki területekre és régészeti örökségre is), a környezeti elemek rendszereire, folyamataira, szerkezetére, különösen a tájra, településre, éghajlatra, természeti (ökológiai) rendszerre való hatásainak, továbbá az előbbi hatások következtében az érintett népesség egészségi állapotában, valamint társadalmi, gazdasági helyzetében - különösen életminőségében, területhasználata feltételeiben - várható változásoknak az egyes esetek sajátosságainak figyelembevételével történő meghatározására, valamint a tevékenység ennek alapján történő engedélyezhetőségére terjed ki a tényleges környezeti hatásvizsgálati eljárást a felügyelőség a környezethasználó kérelmére indítja meg, amely kérelem mellé csatolni kell a környezeti hatástanulmányt (a kérelmet és annak mellékleteit nyolc nyomtatott példányban és egy példányban elektronikus adathordozón kell benyújtani) a környezeti hatástanulmány általános tartalmi követelményeit a 6. számú melléklet tartalmazza; a hatástanulmány egyes részeit a tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken - a környezetvédelmi, természetvédelmi és tájvédelmi szakértői tevékenységről szóló jogszabály alapján szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el

A kérelem és az előzetes vizsgálati dokumentáció benyújtását követően a felügyelőség hivatalában, valamint honlapján közleményt tesz közzé, amely a rendeletben meghatározott információkat tartalmazza, és biztosítja a közösség részvételét az ügyben (információhoz való hozzáférés). A szervezet mellesleg előzetes vizsgálat iránti kérelmet nyújthat be a felügyelőséghez akkor is, ha olyan tevékenység megvalósítását tervezi, amely megfelel a 3. számú mellékletben szereplő tevékenységnek, azonban az abban meghatározott küszöbértéket nem éri el vagy az ott szereplő kritériumot nem teljesíti. Ez az az eset, amikor a szervezet önként vállalja az előzetes vizsgálati eljárást. Ha a felügyelőség az előzetes vizsgálat során az úgy dönt, akkor a tevékenység megkezdéséhez környezetvédelmi engedély szükséges. Ha eldőlt, hogy a tevékenységhez környezeti hatásvizsgálat kell, akkor a szervezet környezetvédelmi engedély iránti kérelmet kell, hogy benyújtson, aminek a benyújtását követően a felügyelőség a honlapján közleményt tesz közzé, amelyet legalább egy helyi lapban vagy napilapban vagy országos napilapban is megjelentet. A felügyelőség a kérelem benyújtása után - a telepítés helye szerint


44

illetékes önkormányzat területén - közmeghallgatást tart. Több érintett település esetén, vagy ha az érintettek száma miatt ez indokolt, több helyszínen is tartható közmeghallgatás. A közmeghallgatás helye az érintett település(ek) önkormányzata által biztosított helyiség.


A továbbiakban nem részletezzük a környezeti hatásvizsgálati eljárást, mivel a jogszabály által előírt kötelezettségek az eljáró hatóság feladatait részletezik. 1. § (1) A rendelet hatálya - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - az 1-3. számú mellékletben meghatározott tevékenységekre, létesítményekre, valamint azok jelentős módosításaira, változtatásaira (a továbbiakban együtt: tevékenység) terjed ki. (3) A tevékenység megkezdéséhez, ha az a) csak az 1. számú mellékletben szerepel, a környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi, b) az 1. és a 2. számú mellékletben egyaránt szerepel, a környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati, c) csak a 2. számú mellékletben szerepel, egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati, d) csak a 3. számú mellékletben szerepel, és a tevékenység várható környezeti hatásai jelentősek, környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi, e) a 2. és 3. számú mellékletben egyaránt szerepel, és a tevékenység várható környezeti hatásai ea) jelentősek, környezeti hatásvizsgálat és egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, eb) nem jelentősek, egységes környezethasználati engedélyezési eljárás alapján egységes környezethasználati, f)2 a 3. számú mellékletben szerepel, azonban nem éri el a 3. számú mellékletben meghatározott küszöbértéket, vagy a 3. számú mellékletben a tevékenységre megállapított feltétel nem teljesül, de a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) más hatósági, szakhatósági eljárásban megállapította, hogy a tevékenység várható környezeti hatásai jelentősek, akkor környezeti hatásvizsgálati eljárás alapján környezetvédelmi engedély szükséges. 5/A. §34 (1)35 A környezethasználó előzetes konzultációt kezdeményezhet a felügyelőségnél, ha olyan tevékenység megvalósítását tervezi, amely a) az 1. számú mellékletben szerepel, b) az 1. és 2. számú mellékletben egyaránt szerepel, vagy c) a 2. számú mellékletben szerepel, azonban nem tartozik a 3. számú mellékletben felsorolt tevékenységek közé. (2) Az előzetes konzultáció célja, hogy a környezeti hatástanulmány, illetve az egységes környezethasználati engedély iránti kérelem


45

tartalmi követelményeiről a felügyelőség véleményt, a 12. számú mellékletben meghatározott közigazgatási szervek és a nyilvánosság észrevételt adjon. A bírói gyakorlat is elfogadja azt, hogy az előzetes vizsgálat során a környezetvédelmi hatóság számára egy adott értelmezési keret áll rendelkezésre, amelyre hivatkozással dönthető el egyes tevékenységek esetében a környezeti hatásvizsgálati kötelezettség, vagy annak hiánya. Az elsőfokú bíróság a Korm. rend. 3. számú mellékletnek 19. pontja alapján helytállóan minősítette a felperes tevékenységét "Egyéb bányászat" körébe tartozónak és fogadta el azt, hogy a felügyelőség döntésétől függően - egyedi körülmények értékelése alapján környezeti hatásvizsgálat köteles tevékenység. Mivel a 25 ha területet el nem érő egyéb bányászati tevékenység esetén hatósági mérlegeléstől függ a környezeti hatásvizsgálat elrendelése, az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta, hogy az alperes milyen körülményeket értékelt és helytállóan döntött-e a környezeti hatásvizsgálat szükségességéről. A jogerős ítélet nem sértette, meg a Pp. 221.§-ának (1) bekezdését, mert az elsőfokú bíróság az ítéletében a megállapított tényállást rögzítette, hivatkozott azokra a jogszabályokra, amelyeken ítélete alapult, továbbá a rendelkezésre álló adatok alapján, az alperes által is elemzett körben vizsgálta a felperesi tevékenység jellemzőt, környezeti hatását, és a felperes érdemi cáfolata hiányában azokat helytállónak fogadta el, megállapítva, hogy az egyéb bányászati tevékenységi körbe tartozóan indokolt volt a környezeti hatásvizsgálat elrendelése. A jogerős ítélet a bizonyítási indítvány elutasításának indokát is tartalmazta, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 221.§-ának (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget tett a mellőzött bizonyítás tekintetében is. A környezeti hatásvizsgálat szükségessége körében az elsőfokú bíróság eljárása megfelelt a Korm. rendelet 5. számú mellékletében foglaltaknak, mivel az elsőfokú bíróság a tervezett tevékenység jellemzőit, a telepítési hely és a feltételezhető hatásterület érzékenységét, továbbá a várható környezeti hatásokat elemezte és fogadta el helytállónak az alperes e körben tett megállapításait, azok értékelését. Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.37.093/2008/8. szám Eltér a magyar bírói gyakorlat abban a kérdésben az EU trendektől, hogy mi számít összetartozó tevékenységnek. A magyar gyakorlat szerint:


46

Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.139/2008/11. szám


47

Az EU gyakorlat szerint: 64. As far as the objection to thresholds is concerned, although the second subparagraph of Article 4(2) of the Directive confers on Member States a measure of discretion to specify certain types of projects which are to be subject to an assessment or to establish the criteria or thresholds applicable, the limits of that discretion lie in the obligation set out in Article 2(1) that projects likely, by virtue inter alia of their nature, size or location, to have significant effects on the environment are to be subject to an impact assessment (Kraaijeveld, cited above, paragraph 50). 65. Thus, a Member State which established criteria or thresholds taking account only of the size of projects, without also taking their nature and location into consideration, would exceed the limits of its discretion under Articles 2(1) and 4(2) of the Directive. 66. Even a small-scale project can have significant effects on the environment if it is in a location where the environmental factors set out in Article 3 of the Directive, such as fauna and flora, soil, water, climate or cultural heritage, are sensitive to the slightest alteration. 67. Similarly, a project is likely to have significant effects where, by reason of its nature, there is a risk that it will cause a substantial or irreversible change in those environmental factors, irrespective of its size. Európai Bíróság C-392/96. sz. ügy Itt kell megemlítenünk, hogy az Európai Bizottság környezeti hatásvizsgálattal foglalkozó honlapján két, a téma szempontjából releváns anyag is megtalálható. Az első a kapcsolódó létesítményeket részletezi (http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/Note%20%20Interpretation%20of%20Directive%2085-337-EEC.pdf), és jut arra a következtetésre, hogy akkor tekinthető az alap létesítmény részének a kapcsolódó létesítmény vagy tevékenység, amennyiben az utóbbi a fő létesítményhez elválaszthatatlanul kapcsolódik. A másik egy kifejezetten a nem konvencionális gáz kitermelésről szóló anyag (http://ec.europa.eu/environment/eia/pdf/Annexe%202.pdf.pdf), amely számos követendő javaslatot tartalmaz az ilyen jellegű beruházások khv-jához. Így felsorolja azokat a lehetséges tevékenység kategóriákat, amelybe a kitermelés tartozhat; felhívja a figyelmet a kumulatív hatásokra; alkalmazni javasolja az elővigyázatosság és a megelőzés elveit; és végül fontos követelményként írja elő az érintett nyilvánosság tájékoztatását. A közösségi részvétellel kapcsolatban, amely a környezeti hatásvizsgálati eljárásokban hangsúlyos, a későbbi fejezetekben további információt adunk. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály


48

szabályozási tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre

egységes környezethasználati engedély Az integrált (IPPC) engedélyezés körébe tartozó tevékenységek a esetében a tevékenység az egységes környezethasználati engedély jogerőre emelkedését követően kezdődhet meg. Az engedélyezés célja a tevékenység környezetet terhelő kibocsátásainak megelőzésére, a környezeti elemeket terhelő kibocsátások, valamint a környezetre ható tényezők csökkentésére, illetőleg megszüntetésére irányuló, az elérhető legjobb technikán alapuló intézkedésekre vonatkozó előírások meghatározása. Előzetes konzultáció kezdeményezhető a környezetvédelmi hatóságnál, ha a tervezett tevékenység vagy mindenképpen hatásvizsgálat-köteles és ezzel egy időben egységes környezethasználati engedély-köteles, vagy kizárólag egységes környezethasználati engedélyezési eljárás köteles (tehát nem a felügyelőség döntésétől függően környezeti hatásvizsgálat-köteles egyúttal). A részletekre a környezeti elemzésekor tértünk ki.

hatásvizsgálati

kormányrendelet

Jogszabályidézetek (opcionális) 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról Jogszabály szabályozási egységes környezethasználati engedély tárgya Jogszabály A rendelet 2. melléklete szerint (13.2. Kőolaj-kitermelés éves átlagban relevanciája a 500 t/nap-tól, földgázkitermelés éves átlagban 500 ezer m3/nap-tól) szervezetre a tevékenység csak az ott megadott mérethatár felett egységes környezethasználati engedély-köteles. A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyezési eljárást új tevékenység esetén a környezethasználó kérelmére indítja meg. A kérelem egyes részeit a 8. számú mellékletben meghatározott tartalmi követelményeknek megfelelő részszakterületeken szakértői jogosultsággal rendelkező szakértő készíti el. A kérelmet nyolc nyomtatott példányban és egy példányban elektronikus adathordozón kell benyújtani. A felügyelőség hatáskörébe tartozó engedélyeket az egységes környezethasználati engedélybe kell foglalni. A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyre vonatkozó határozatában intézkedéseket, környezetvédelmi követelményeket, valamint kibocsátási határértékeket és azok teljesítésére határidőt határoz meg.


49

Az egységes környezethasználati engedély részletes tartalmi követelményeit a 11. számú melléklet tartalmazza. Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás lefolytatásának határideje három hónap. Kiemelt esetekben az engedély iránti kérelemhez, illetve a felülvizsgálati dokumentációhoz csatolni kell az abban foglaltak nyilvánosságra hozatalára alkalmas közérthető összefoglalót.


A továbbiakban nem részletezzük az egységes környezethasználati eljárást, mivel a jogszabály által előírt kötelezettségek az eljáró hatóság feladatait részletezik. 22. § (1) A felügyelőség új létesítményekre, illetve jelentős változtatás esetén, ha az egységes környezethasználati engedélyben rögzített követelmények betartása a (3) bekezdés szerinti hatósági ellenőrzéssel a technológia jellegéből adódóan nem állapítható meg, próbaüzemet írhat elő.82 A próbaüzem ideje alatt a normál üzemmódnak megfelelő előírásoktól való eltérést a felügyelőség engedélyezhet. A tevékenység a próbaüzem után csak az egységes környezethasználati engedélyben rögzített feltételek teljesítésével folytatható. (2) A felügyelőség által előírt próbaüzem lejárta, de legkésőbb a próbaüzem kezdetétől számított hat hónap után a környezethasználó köteles bizonyítani, és a felügyelőség köteles ellenőrizni, hogy a létesítmény működtetése során teljesülnek-e az egységes környezethasználati engedélyben foglaltak. A környezethasználónak a bizonyításhoz megvalósulási dokumentációt kell benyújtania, amely tartalmazza, hogy a létesítmény milyen berendezésekkel valósult meg, valamint annak bizonyítását, hogy a megvalósult létesítmény megfelel az egységes környezethasználati engedélyben foglaltaknak. (3)83 A felügyelőség az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó létesítményekben évente legalább egyszer helyszíni ellenőrzést tart, melynek során megvizsgálja az egységes környezethasználati engedélyben foglaltak teljesítését. (4)84 (5) Az ellenőrzés tapasztalatai alapján a felügyelőség megteszi a szükséges, a 20. § (9) és (10) bekezdése, valamint a 26. § szerinti intézkedéseket.

Annyit még meg kell említeni, hogy a jogszabály lehetővé teszi a két eljárás (a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati) összevont (egy eljárásban történő) vagy összekapcsolt (egymást követő két eljárásban történő) lefolytatását. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási környezetvédelmi felülvizsgálat tárgya Jogszabály Bizonyos körülmények fennállása esetén egy működő (engedéllyel relevanciája a rendelkező vagy engedély nélküli) tevékenységgel szemben


50

szervezetre


környezetvédelmi felülvizsgálatot lehet lefolytatni. A felülvizsgálat elrendeléséről a környezetvédelmi hatóság dönt, az eljárás végén környezetvédelmi működési engedélyt ad ki, amelynek jogerőre emelkedését követően folytatható. Kétféle környezetvédelmi felülvizsgálat létezik: a teljes körű és a részleges, ezen belül természetesen az elrendelés oka szerint is különböztethetünk (tevékenység ellenőrzése miatt elrendelt, környezetkárosítás miatt elrendelt, más jogszabály által elrendelt, stb.). A teljes körű felülvizsgálatnak kiterjed az alkalmazott technológiák ismertetésére, a berendezések műszaki állapotának, korszerűségének bemutatására; a tevékenységgel járó környezethasználat adatokkal alátámasztott bemutatására; a tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó műveletekre, különösen az anyagforgalomra, a be- és kiszállításra, a hulladék- és szennyvízkezelésre; az esetleg bekövetkező meghibásodásból vagy környezeti katasztrófa miatt feltételezhetően a környezetbe kerülő szennyező anyagok és energia meghatározására; a környezetveszélyeztetés megelőzése, a környezetkárosodás elhárítása érdekében tett és tervezett intézkedések bemutatására; a tevékenység felhagyása után teendő intézkedésekre és a tevékenység környezeti hatásainak becslésére és értékelésére. A részleges felülvizsgálat azokra a feltételekre terjedki, amelyeket a környezetvédelmi hatóság megjelöl. 73. § (1) Az egyes tevékenységek környezetre gyakorolt hatásának feltárására és megismerésére, valamint a környezetvédelmi követelményeknek való megfelelés ellenőrzésére környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: felülvizsgálat) kell végezni. 74. § (1) A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezheti a 73. § (1) bekezdésében meghatározott esetben, továbbá kötelezi, ha környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést észlel. (2) A környezetvédelmi hatóság az érdekeltet tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának feltárása érdekében - teljes körű vagy részleges - felülvizsgálatra kötelezi akkor is, ha a) környezetkárosítást észlel; b) kiemelten védett, védett, illetőleg védőterületen (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület, természeti emlék, valamint ezek védőövezetei, vízminőség-védelmi terület, hidrogeológiai védőterület, valamint az ivó-, ásvány- és gyógyvízkivételek védőterületei), környezetet veszélyeztető, szennyező vagy károsító tevékenységet észlel; c) a 67. § (1) bekezdésében meghatározott esetekben nem kérelmezett előzetes vizsgálatot, továbbá a környezeti hatásvizsgálat vagy az egységes környezethasználati engedélyezés hatálya alá tartozó tevékenységet környezetvédelmi engedély vagy egységes környezethasználati engedély nélkül kezdett meg vagy folytat; d) a külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállnak.


51

12/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi felülvizsgálat végzéséhez szükséges szakmai feltételekről és a feljogosítás módjáról, valamint a felülvizsgálat dokumentációjának tartalmi követelményeiről Jogszabály szabályozási környezetvédelmi felülvizsgálat tárgya Jogszabály Amennyiben környezetvédelmi felülvizsgálatot kell végeznie a relevanciája a szervezetnek, úgy a jogszabály meghatározza a teljes körű szervezetre környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentáció kötelező tartalmát, majd a részleges környezetvédelmi felülvizsgálati dokumentáció elkészítése során értelemszerűen azokat az elemeket kell bemutatni, amiket a környezetvédelmi felügyelőség meghatározott. JogszabályA teljes körű felülvizsgálati dokumentáció kötelező tartalma idézetek 1. Általános adatok (opcionális) 1.1. A környezetvédelmi felülvizsgálatot (a továbbiakban: vizsgálat) végző neve (megnevezése), lakhelye (székhelye), a jogosultságát igazoló engedély/okirat száma. 1.2. Az érdekelt neve (megnevezése), lakhelye (székhelye), a tevékenység végzésére vonatkozó engedély száma. 1.3. A telephely(ek) címe, helyrajzi száma, a település statisztikai azonosító száma, átnézeti és részletes helyszínrajz. 1.4. A telephely(ek)re vonatkozó engedélyek és előírások felsorolása és bemutatása. 1.5. A telephely(ek)en a vizsgálat időpontjában folytatott tevékenységek felsorolása, a TEÁOR-számok megjelölésével és az alkalmazott technológiá(k) rövid leírásával. 1.6. A telephely(ek)en az érdekelt által korábban (a tevékenység kezdetétől, de legfeljebb 5 év) folytatott tevékenységek bemutatása különös tekintettel a környezetre veszélyt jelentő tevékenységekre, a bekövetkezett, környezetet érintő rendkívüli eseményekkel együtt. 2. A felülvizsgált tevékenységre vonatkozó adatok 2.1. A létesítmények és a tevékenység részletes ismertetése, a tevékenység megkezdésének időpontja, a felhasznált anyagok listája, az előállított termékek listája a mennyiség és az összetétel feltüntetésével. 2.2. A tevékenység(ekk)el kapcsolatos dokumentációk, nyilvántartások, bejelentések, hatósági ellenőrzések, engedélyek, határozatok, kötelezések ismertetése, bírságok esetében 5 évre visszamenőleg. 2.3. Föld alatti és felszíni vezetékek, tartályok, anyagátfejtések helyének, üzemeltetésének ismertetése. 3. A tevékenység folytatása során bekövetkezett, illetőleg jelentkező környezetterhelés és igénybevétel bemutatása 3.1. Levegő A jellemző levegőhasználatok ismertetése (szellőztetés, elszívás, energiaszolgáltatási és technológiai levegőigények nagyságának, időtartamának változása).


52

A környezeti légtérből beszívott és tisztított levegő előállítását szolgáló berendezések és technológiák leírása. A légszennyezést okozó technológia részletes ismertetése, a szennyezésre hatást gyakorló paraméterek és jellemzők bemutatása. A használt levegő (füstgáz, véggáz) tisztítására szolgáló berendezések és hatásfokuk ismertetése, valamint a tisztítóberendezésben leválasztott anyagok kezelésének és elhelyezésének leírása. A helyhez kötött pontszerű és diffúz légszennyező források jellemzőinek bemutatása, a kibocsátott füstgázok jellemzőinek és a levegőszennyező komponenseknek az ismertetése (bűz is), a megengedett és a tényleges emissziók bemutatása és összehasonlítása. A felülvizsgált tevékenységekkel kapcsolatban rendszeresen vagy időszakosan üzemeltetett mozgó légszennyező források jellemző kibocsátási adatainak leírása, a tevékenységhez kapcsolódó szállítás, illetve járműforgalom hatásai. A levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatos belső utasítások, intézkedések ismertetése. (Amennyiben intézkedési terve van, annak ismertetése, és a végrehajtás bemutatása.) Be kell mutatni az emisszió terjedését (hatásterületét) és a levegőminőségre gyakorolt hatását. 3.2. Víz A jellemző vízhasználatok, vízi munkák és vízi létesítmények, illetve az arra jogosító engedélyek és az engedélyektől való eltérések ismertetése. A friss víz beszerzésére, felhasználására, a használt vizek elhelyezésére vonatkozó statisztikai adatszolgáltatások bemutatása. A technológiai vízigények kielégítésének, a tevékenység biztonságos végzéséhez tartozó vízigénybevételeknek (vízszintsüllyesztés, víztelenítés) és a vízforgalmi diagramnak a bemutatása. Az ivóvízbeszerzés, ivóvízellátás, a kommunális és technológiai célú felhasználás bemutatása. A vízkészlet-igénybevételi adatok ismeretése 5 évre visszamenőleg. A szennyvízkeletkezések helyének, a szennyvizek mennyiségi és minőségi adatainak bemutatása a technológiai leírások alapján. A szennyvíz összegyűjtésére, tisztítására és a tisztított (vagy tisztítatlan) szennyvíz kibocsátására, elhelyezésére vonatkozó adatok, az ipari és egyéb szennyvízcsatornák, a szennyvíztisztító telep jellemzői, továbbá az iszapkezelés, iszapminőség és -elhelyezés adatainak ismertetése. A csapadékvízrendszer bemutatása (akár egyesített, akár elválasztó rendszerű a csatornahálózat). A vízkészletekre gyakorolt hatásokat vizsgáló (hatósági határozattal előírt) monitoring rendszer adatainak és működési tapasztalatainak bemutatása, beleértve mind a vízkivételek, mind a szennyvízbevezetések hatásának vizsgálatát, hatásterületének meghatározását, értékelését. A felszíni és felszín alatti vízszennyezések bemutatása, az elhárításukra tett intézkedések és azok eredményeinek ismertetése.


53

A vízvédelemmel kapcsolatos belső utasítások, intézkedési tervek, a végrehajtásuk tárgyi és személyi feltételeinek ismertetése. 3.3. Hulladék A hulladékképződéssel járó technológiák és tevékenységek bemutatása, technológiai folyamatábrák készítése. A technológia és tevékenység során felhasznált anyagok megnevezése, éves felhasznált mennyiségük. Anyagmérlegek készítése a hulladék keletkezésével járó technológiákról. A keletkező hulladékok mennyiségének és összetételének ismertetése (veszélyes hulladék esetében az azonosító számát, veszélyességi osztályát és veszélyességi jellemzőit is meg kell adni technológiánkénti és tevékenységenkénti bontásban). A hulladékok gyűjtési módjának ismertetése. A hulladékok telephelyen belül történő kezelésének, tárolásának, az ezeket megvalósító létesítmények és technológiák részletes ismertetése, beleértve azok műszaki és környezetvédelmi jellemzőit. A telephelyről kiszállított (export is) hulladékok fajtánkénti ismertetése és mennyisége. A hulladékot szállító, átvevő szervezet azonosító adatai, a hulladékszállítás folyamatának (eszköze, módja, útvonala) ismertetése. A hulladékgazdálkodási terv, a keletkező hulladékok mennyiségének és környezeti veszélyességének csökkentésére tett intézkedések ismertetése. Más szervezettől átvett (import is) hulladékok minőségi összetételének, mennyiségének és származási helyének (átadó azonosító adatai), valamint kezelésének ismertetése. A begyűjtéssel átvett hulladékok minőségi összetételének, mennyiségének és származási helyének (átadó azonosító adatai), valamint kezelésének ismertetése. 3.4. Talaj A terület-igénybevétel és a területhasználat megváltozásának adatai. A talaj jellemzése a multifunkcionális tulajdonságai alapján, különös tekintettel a változásokra (vegyi anyagok, hulladékok stb.). A tevékenységből származó talajszennyezések és megszüntetési lehetőségeinek bemutatása. Prioritási intézkedési tervek készítése. Remediációs megoldások bemutatása. 3.5. Zaj és rezgés A tevékenység hatásterületének meghatározása zaj- és rezgésvédelmi szempontból, feltüntetve és megnevezve a védendő objektumokat, védendőnek kijelölt területeket. A zaj/rezgésforrások leírása, a tényleges terhelési helyzet meghatározása, összehasonlítása a határértékekkel. 3.6. Az élővilágra vonatkozó környezetterhelés és igénybevétel bemutatása A területhasználattal érintett életközösségek (növény- és állattársulások) felmérése és annak a természetes, eredeti állapothoz, vagy környezetében lévő, a tevékenységgel nem érintett területekhez való viszonyítása.


54

A tevékenység következtében történő igénybevétel módjának, mértékének megállapítása. A biológiailag aktív felületek meghatározása. A tevékenység káros hatásaira legérzékenyebben reagáló indikátor szervezetek megjelölése. Az eddigi károsodás mértékének meghatározása. 4. Rendkívüli események A rendkívüli esemény, illetve üzemzavar miatt a környezetbe került vagy kerülő szennyező anyagok, valamint hulladékok minőségének és mennyiségének meghatározása környezeti elemenként. A megelőzés és a környezetszennyezés elhárítása érdekében teendő intézkedések, haváriatervek, kárelhárítási tervek bemutatása. 5. Összefoglaló értékelés, javaslatok A környezetre gyakorolt hatás értékelése, bemutatva a környezeti kockázatot is. Környezetvédelmi engedéllyel rendelkező tevékenység esetén az engedélykérelemhez elkészített tanulmányok hatás-előrejelzéseinek összevetése a bekövetkezett hatásokkal. A felülvizsgálat és a korábbi vizsgálatok eredményei, illetve határozatok alapján meg kell határozni azokat a lehetséges intézkedéseket, amelyekkel az érdekelt a veszélyeztetés mértékét csökkentheti, illetve a környezetszennyezés megszüntetése érdekében, vagy a környezet terhelhetőségének figyelembevételével annak elfogadható mértékűre való csökkentését érheti el. Ha az engedély nélküli tevékenységet új telepítési helyen valósították meg, akkor ismertetni kell a telepítés helyén az ökológiai viszonyokban és a tájban valószínűsíthető vagy bizonyítható változásokat, és az esetleges káros hatások ellensúlyozására bevezetett intézkedéseket. Javaslatot kell adni a szükséges beavatkozásokra, átalakításokra, ezek sürgősségére, időbeli ütemezésére. Kiemelten kell foglalkozni a környezetszennyezésre, veszélyeztetésre utaló jelenségekkel, és szükség esetén javaslatot kell tenni az érintett terület feltárására, az észlelő, megfigyelő rendszer kialakítására. A magyar bírói gyakorlat szerint: EBH2006. 1565 A környezetvédelmi követelmények megváltozása alapot ad a kiadott működési engedély megváltoztatására (1995. évi LIII. törvény 79. §). Tévedett ugyanakkor a megyei bíróság a szakhatósági állásfoglalás jogszabálysértésének megállapításakor. A környezetvédelmi követelmények változása szükségessé teszi a környezet igénybevételével, veszélyeztetésével, illetve környezetszennyezéssel járó tevékenységek felülvizsgálatát és a jogszabályokban előírt intézkedések megtételét. Erre adnak felhatalmazást a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban Ktv.) környezetvédelmi felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezései. A Ktv. 79. §-a pedig széles körű jogosítványokat biztosít a környezetvédelmi hatóságnak a


55

korábban akár jogszerűen folytatott tevékenységek feltételekhez kötésére, illetve megtiltására is. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy törvényi felhatalmazás alapján önkormányzati rendelet is állapíthat meg környezetvédelmi szabályokat. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási (környezetvédelmi) bejelentés tárgya Jogszabály Egyes tevékenységek, melyek környezeti hatása nem jelentős, relevanciája a végzéséhez elegendő azok bejelentése az illetékes hatóság felé. Azon szervezetre tevékenységek, melyek (környezetvédelmi) bejelentést igényelnek, az alábbiak: Jogszabály72/B. § (1) A környezethasználat - külön kormányrendeletben idézetek meghatározott esetekben - a környezetvédelmi hatóságnak történő (opcionális) bejelentést követően akkor kezdhető, illetve szüntethető meg, ha a környezethasználó a bejelentésben meghatározott időpontban a külön kormányrendeletben meghatározott követelményeket teljesíti. 358/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet a telepengedély, illetve a telep létesítésének bejelentése alapján gyakorolható egyes termelő és egyes szolgáltató tevékenységekről, valamint a telepengedélyezés rendjéről és a bejelentés szabályairól Jogszabály szabályozási (környezetvédelmi) bejelentés tárgya Jogszabály A bejelentés-köteles, környezetvédelmi szempontból releváns relevanciája a tevékenységeket két részre lehet osztani: szervezetre - egyfelől vannak azok a tevékenységek, amelyek egyébként valamilyen környezetvédelmi jellegű engedélyezés (nem környezetvédelmi engedélyezés!) alá esnek (pl. felszín alatt vízkivétel), ahol is meghatározott mérethatár alatt nem engedélyt kell kérni, hanem elégséges csak bejelenteni a tevékenység megkezdését - másfelől vannak azok a tevékenységek, amelyek korábban telepengedély-kötelesek voltak, de egy 2009-es jogszabálymódosítás révén két részre osztották azokat: egyik felükre továbbra is telepengedélyt kell beszerezni, míg másik felük megkezdéséhez elégséges bejelentést tenni Mivel szénhidrogén-bányászati tevékenység egyik listában (engedélyköteles és bejelentés-köteles) sem szerepel, megállapíthatjuk, hogy ez a jogszabály nem vonatkozik a szervezetre. Jogszabályidézetek (opcionális) 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

56

Jogszabály szabályozási tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre

környezetvédelmi teljesítményértékelés környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer Bizonyos gazdálkodó szervezetek a hatóság erre irányuló felhívása, a kötelezése előtt, azt megelőzve saját környezeti teljesítményükről független szakértő vagy szakértői szervezet igénybe vételével bizonyosodnak meg. Ennek két jogilag szabályozott módja van: a környezetvédelmi teljesítményértékelés és a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer, más néven az EMAS. A szervezet saját környezetvédelmi teljesítménye értékelésére, quasi a tevékenysége átvilágítására, tevékenysége környezetre gyakorolt hatásának megismerésére felmérést végezhet. A szervezet kérheti ennek jóváhagyását a környezetvédelmi hatóságtól. Amennyiben a szervezet olyan tevékenységet végez, amelyhez előtte nem szerezte be a szükséges környezetvédelmi engedélyt, úgy környezetvédelmi teljesítményéről felmérést végezhet, amelyet aztán a környezetvédelmi hatósághoz benyújthat, s ennek alapján a hatóság működési engedélyt ad.


Az EMAS lényege, hogy a szervezet felülvizsgálta tevékenysége környezeti hatásait, erről nyilatkozatot készít, ezt hitelesítteti, nyilvántartásba vétel céljából benyújtja a hatóságnak, majd ezt mindenki számára elérhetővé és hozzáférhetővé teszi. 81/A. § (1) A környezethasználó külön jogszabályban meghatározott módon saját környezetvédelmi teljesítményének értékelése és folyamatos javítása, valamint a közvélemény megfelelő tájékoztatása érdekében környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben vehet részt. (2) A környezethasználó ennek keretében felülvizsgálja (felülvizsgáltatja) a tevékenységével kapcsolatos környezeti hatásokat, környezeti nyilatkozatot készít (készíttet), azt hitelesítteti a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer által előírt követelményeknek való megfelelés szempontjából a környezeti hitelesítésre jogosulttal és nyilvántartásba vétel céljából benyújtja az erre külön jogszabályban feljogosított szervezetnek, továbbá ezt követően mindenki számára hozzáférhetővé teszi.

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási tárgya környezetvédelmi teljesítményértékelés környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer Jogszabály A környezetvédelmi teljesítményértékelésről nem született relevanciája a végrehajtási rendelet, így annak részletszabályai nem alakultak szervezetre ki a magyar jogban. Jogszabály-idézetek (opcionális) Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

57

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási környezetvédelmi megbízott tárgya Jogszabály Bizonyos gazdálkodó szervezetek számára, az általuk végzett relevanciája a tevékenység környezeti relevanciája miatt, kötelező szervezetre környezetvédelmi megbízott foglalkoztatása.


A Ktv. írja elő elvi jelentőséggel a kötelezettséget, míg egy kormányrendelet tartalmazza azokat a tevékenységeket, melyekhez környezetvédelmi megbízott alkalmazása szükséges. Miniszteri rendelet rendezi a megbízottal szemben elvárt képzési követelményeket. 108. § (1) A Kormány által jogszabályban meghatározott környezethasználatok esetében - a környezetvédelemmel összefüggő feladatok ellátása érdekében - a környezethasználónak megfelelő szakismerettel rendelkező környezetvédelmi megbízottat (a továbbiakban: megbízott) kell alkalmazni, megbízni. (2) A megbízott jogait és kötelezettségét, illetve feladatainak részletezését írásban (munkaszerződésben, szerződésben) kell rögzíteni. (3) A megbízott köteles előzetesen felhívni a szervezet minden szerve és tisztségviselője figyelmét arra, hogy valamely tervezett intézkedés környezetvédelmi jogszabályt, előírást sért.

93/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról Jogszabály szabályozási környezetvédelmi megbízott tárgya Jogszabály A jogszabály szerint a környezethasználó az e rendelet relevanciája a mellékletében felsorolt környezethasználatok esetén szervezetre környezetvédelmi megbízottat köteles foglalkoztatni. A rendelet melléklete tartalmazza az alábbi kitételt: 11 Kőolaj és földgázkitermelés beleértve a kutatófúrásokat is Ebből levonhatjuk azt az egyértelmű következtetést, hogy a szervezetnek kötelezettsége környezetvédelmi megbízott foglalkoztatása. Jogszabályidézetek (opcionális) 11/1996. (VII. 4.) KTM rendelet a környezetvédelmi megbízott alkalmazási és képesítési feltételeiről Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

58

Jogszabály szabályozási tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre Jogszabályidézetek (opcionális)

környezetvédelmi megbízott A szervezet által alkalmazott környezetvédelmi megbízottnak meg a kell felelnie az alább idézett képesítési követelményeknek. 2. § A megbízott képesítési feltétele: a) a környezetvédelmi megbízott alkalmazásának feltételéhez kötött környezethasználatok meghatározásáról szóló 93/1996. (VII. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) melléklete A) csoportba sorolt tevékenységek esetén - környezetmérnöki képesítés; vagy - felsőfokú természettudományi vagy műszaki végzettség és felsőfokú környezetvédelmi képesítés; vagy - felsőfokú természettudományi vagy műszaki végzettség és 3 év környezetvédelem területén szerzett gyakorlat; - hulladékgazdálkodási technológus (OKJ-szám: 55 5470 01) képesítés; vagy - környezet és hidrotechnológus (OKJ-szám: 54 5470 01) képesítés;


59

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási környezeti felelősség tárgya Jogszabály Bár a környezeti felelősség akkor következik be, amikor egy relevanciája a környezethasználó jogszabályt sért, és ezt nem feltételezzük a szervezetre szervezetről, mégis úgy gondoljuk, hogy érdemes tudni ennek a szabályozását. A környezeti felelősség korábban is szabályozva volt a magyar jogban, ebben változást a 2007-ben átültetésre került környezeti felelősségi irányelv okozott. A magyar szabályozás ma hatályos formájában az alábbiakat írja elő: A környezetet veszélyeztető vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető vagy károsító tevékenységet. A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról. A Ktv. szakaszai tulajdonképpen ezt a kötelezettséget részletezik. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy a felelősségi rezsim nem teljes, mivel még mindig nem került Magyarországon elfogadásra az a kormányrendelet, amely a kötelező biztosítékadásról és a kötelező biztosításról rendelkezne, így ezek a kötelezettségek nem terhelik a környezethasználókat. A környezetkárosodásért, illetve a környezetveszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve környezetveszélyeztető magatartást folytatták. Amennyiben a szervezet tulajdonában vannak a kitermelésre használt ingatlanok, de abban az esetben is, ha csak bérli azokat, mint a környezethasználati tevékenység folytatója felelős az esetlegesen ott bekövetkező károsodásért. Amennyiben felmerül a környezeti felelősség, úgy a gazdasági társaság azon tagjai (részvényesei), valamint vezető tisztségviselői, akik olyan határozatot (intézkedést) hoztak, amelyről tudták, vagy az elvárható gondosság mellett tudhatták volna, hogy annak végrehajtásával a társaság környezetkárosodást okoz, a társaság megszűnése esetén korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaságot terhelő, a társaság által nem teljesített helyreállítási és kártérítési kötelezettségekért. Mentesül a felelősség alól a gazdasági társaság és egyéni cég azon tagja (részvényese), illetve vezető tisztségviselője, aki a határozat (intézkedés) meghozatalában nem vett részt, a határozat ellen szavazott, illetve az intézkedéssel


60

szemben tiltakozott. A környezeti felelősség alóli szervezeti mentesülének igen szűkek a feltételei, így csak akkor mentesül a környezethasználó a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a környezetveszélyeztetés vagy a környezetkárosodás fegyveres összeütközés, háború, polgárháború, fegyveres felkelés, illetve természeti katasztrófa vagy jogerős, kötelezést tartalmazó hatósági vagy bírósági határozat végrehajtásának közvetlen következménye.


A Ktv. részletesen leírja a bekövetkezett károsodás esetén követendő eljárást, és azt, hogy mit köteles a környezethasználó kompenzációs helyreállítási intézkedésként megtenni. A környezethasználó egyébként a felelősség alóli mentesülés esetében is köteles megtenni a környezetveszélyeztetés, illetve a környezetkárosodás elhárításához, valamint csökkentéséhez szükséges intézkedéseket, valamint a számára a hatóság által előírt intézkedéseket. 101. § (2) A környezethasználó köteles a) a környezetveszélyeztető magatartástól, illetve környezetkárosítástól tartózkodni, valamint az általa folytatott környezetveszélyeztető magatartást, illetve a környezetkárosítást abbahagyni; b) környezetveszélyeztetés, valamint környezetkárosodás esetén a környezetvédelmi hatóságot azonnal tájékoztatni, továbbá a környezetvédelmi hatóság által, valamint a külön jogszabályban meghatározott információkat megadni; c) környezetkárosodás bekövetkezése esetén minden lehetséges intézkedést megtenni a környezetkárosodás enyhítése, a kárelhárítás, illetve a további környezetkárosodás megakadályozása érdekében, így különösen haladéktalanul ellenőrzése alá vonni, feltartóztatni, eltávolítani vagy más megfelelő módon kezelni a környezetkárosodást okozó anyagokat, illetve más károsító tényezőket azzal a céllal, hogy korlátozza vagy megelőzze a további környezetkárosodást és az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat vagy a környezeti elem által nyújtott szolgáltatások további romlását; d) környezetkárosodás bekövetkezése esetén az eredeti állapotot vagy a külön jogszabályban meghatározott, az eredeti állapothoz közeli állapotot helyreállítani, valamint a környezeti elem által nyújtott szolgáltatást visszaállítani vagy azzal egyenértékű szolgáltatást biztosítani; e) az általa okozott környezetkárosodásért helytállni és a megelőzési, illetve helyreállítási költségeket viselni. (5) A környezethasználó külön kormányrendeletben meghatározott tevékenységéhez környezetvédelmi biztosíték adására köteles, továbbá a tevékenységével okozható előre nem látható környezetkárosodások felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető. A környezethasználó a külön kormányrendeletben meghatározottak


61

szerint környezetvédelmi céltartalékot képezhet a jövőben valószínűleg vagy bizonyosan felmerülő környezetvédelmi kötelezettségeire. A bírói gyakorlatban találunk néhány erre irányuló jogesetet: A felperes, mint környezethasználó - lévén az ingatlannak tulajdonosa, illetve használója volt korábban - a Kvt. 101. § /1/ bekezdése értelmében egyebek mellett közigazgatási jogi felelősséggel tartozik a tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért. Ezen túlmenően a Kvt. 101. § /2/ bekezdés e/ pontja szerint az általa okozott környezetkárosodásért köteles helyt állni és a megelőzési, illetve helyreállítási költségeket viselni. A Kvt. 102. § /1/ bekezdése pedig kimondja, hogy a környezetkárosodásért, illetve a környezet-veszélyeztetésért való felelősség - az ellenkező bizonyításáig - annak az ingatlannak a környezetkárosodás, illetve környezetveszélyeztetés bekövetkezésének időpontját követő mindenkori tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a környezetkárosítást, illetve a környezetveszélyeztető magatartást folytatták. Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.38.206/2010/11. szám Egyes ágazati törvények is rendelkeznek a környezeti felelősségről, így pl. a Hgt. előírja: 46. § (1) Hulladékkal való környezetveszélyeztetés vagy környezetkárosítás esetén a Kt. rendelkezései szerint kell eljárni. Ez tehát utaló szabályként a Ktv. előírásait rendeli alkalmazni. 2000. évi XLIII. törvény A hulladékgazdálkodásról Jogszabály szabályozási környezeti felelősség tárgya Jogszabály A környezeti felelősség érvényesítésének egyik eszköze lehetne a relevanciája a környezeti biztosíték, ám ennek nincs meg a jogszabály alapja. Sajnos szervezetre a Hgt. is csak úgy rendelkezik, hogy a „külön jogszabályban meghatározott” biztosíték adására kötelesek a termelők, azonban mivel ilyen külön jogszabály még nincs hatályban Magyarországon, így ez az előírás elméleti jelentőségű csak. Jogszabály47. § (1) Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során a idézetek külön kormányrendeletben meghatározott mennyiségű veszélyes (opcionális) hulladék keletkezik, valamint a hulladékkezelő a) külön jogszabályban meghatározott biztosíték adására köteles, b) a tevékenységével okozható előre nem látható környezeti károk felszámolása finanszírozásának biztosítása érdekében - külön jogszabályban meghatározott feltételek esetén - környezetvédelmi biztosítás kötésére kötelezhető. (2) A biztosíték formáját és mértékét, felhasználásának feltételeit, elszámolásának és nyilvántartásának szabályait, továbbá a környezetvédelmi biztosítás szabályait a Kormány rendeletben


62

állapítja meg. A magyar bírói gyakorlat útmutatást ad néhány fontos kérdésben: BH2001. 32 A környezetveszélyeztetés és környezetkárosítás meghatározásánál irányadó szempontok (1995. évi LIII. tv. 4. §). A Ktv. fogalomrendszerében a környezetszennyezés, a környezetkárosodás és a környezetveszélyeztetés összefüggő rendszert alkot. A környezetszennyezés a kibocsátási határértéket meghaladó terhelés. A környezetkárosodás a környezet olyan mértékű szennyezettsége, amelynek eredményeként a környezet természetes vagy korábbi állapota csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti. A környezetveszélyeztetés tehát nem más, mint a környezetkárosítás lehetősége. E rendelkezések összevetéséből a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy önmagában a kibocsátási határértéket meghaladó környezetbe bocsátás környezetkárosítást eredményezhet. Miután a környezetveszélyeztetés a környezetkárosítás lehetősége, amelyhez azonban a törvény a káros eredmény bekövetkezését nem, csupán annak lehetőségét kívánja meg, a jogerős ítéletben kifejtett jogi álláspont téves. Elveinek következetes alkalmazása a környezetkárosodás tényleges bekövetkeztét kívánja meg. Azonos fogalomként használja a környezetveszélyeztetést a környezetkárosodással, holott ezek - a kifejtettek értelmében nem azonos fogalmak. A környezetveszélyeztetés a kibocsátási határérték túllépésével megvalósult, ellenkező értelmezés esetén ugyanis nem lenne jelentősége ennek a 4. § t) pontjában meghatározott határértéknek, amelyet meghaladó terhelés a g) pont értelmező rendelkezése szerint a környezetszennyezést megvalósította. Ezt támasztja alá a törvény indokolása is, amely a környezetveszélyeztetés tartalmát a környezet olyan használatában határozza meg, amelyeknél a felhasznált vagy előállított anyagok vagy energia tulajdonságai következtében káros környezeti hatások lépnek fel, és ezeknek megfelelő védelmi, biztonsági intézkedések elmulasztása miatt be is következhetnek. BH2010. 93 Környezetkárosodás megállapításánál irányadó szempontok (1959. évi IV. törvény 345. § és 346. §, 1996. évi LIII. törvény 2. § és 60. §, 1952. évi III. törvény 31. §). A bíróság megállapította, hogy az I. r. alperesnek tudomása volt a törmelék jogellenes lerakásáról, de azt nem akadályozta meg, ezzel elmulasztotta a Ttv. 62. §-ának (2) bekezdése szerinti kötelezettségét, amely mulasztása jogellenes volt. Kifejtette, hogy az I. és II. r. alperesek jogellenes magatartása következtében a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 4. §-ának h) pontja szerinti környezetkárosodás, illetőleg természetkárosodás bekövetkezett. Az a tény, hogy a károsított területen egyedszámlálás nem történt, az I. és II. r. alperesek magatartására vezethető vissza, mert ők zárták el a felperest a kár pontosabb meghatározásának bizonyításától. Ebben a károsodott helyzetben a szakértő által alkalmazott módszer jogilag és módszertanilag is elfogadható a kárszámítás becsléssel való megállapítására. Az adott esetben bekövetkezett természeti kár mértéke - annak sajátossága folytán pontosan nem is számítható ki, a kár magában foglalja az eszmei és az általános kár jellemzőit [Ttv. 81. § (2) bekezdés], tehát a bíróságok jogszerűen fogadták el a


63

szakvélemény által kidolgozott kár mértékét az összehasonlító terület adatai alapján becsléssel, illetőleg a mérhető adatokból való következtetéssel. A spontán regeneráció élőhelyre gyakorolt hatásának figyelmen kívül hagyására alaptalanul hivatkozott az I. r. alperes, mert a megelőző állapotot nem igazolta, de azt a későbbi helyzetet sem, amelynek alapján az egyes növényfajok az eredeti állapotban való újbóli megjelenése megállapítható lenne. Az a növényzet, amely valamilyen természetes szaporodással utóbb - évtizedek múlva - esetleg kialakulhat, jogi értelemben egyébként is megsemmisültnek tekintendő. BH2012. 12 A környezet veszélyeztetését a környezet használója aktív tevékenységével és mulasztásával egyaránt megvalósíthatja (1959. évi IV. törvény 345. §, 1995. évi LIII. törvény 4. §, 11. §, 15. §, 109. §). A környezetveszélyeztetésért és károsításért fennálló felelősség polgári jogi alapja az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 345. § (1) bekezdésének rendelkezése, amely e felelősséget a veszélyes üzemek objektív kárfelelősségeként határozza meg. Ez a felelősség a környezethasználót (Ktv. 4. § 9. pont), tehát azt a természetes vagy jogi személyt terheli, aki a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó tevékenységet folytat. E tevékenysége során környezetveszélyeztetést előidéző tevékenységével vagy mulasztásával tanúsíthat környezetveszélyeztető magatartást (Ktv. 4. § 11. pont). A jogszabályi meghatározásokból következően nem volt tehát jelentősége annak, hogy az alperes tevékenységével vagy mulasztásával valósította-e meg a keresetben sérelmezett magatartását. Adott esetben e kérdésnek azért sem volt jelentősége, mert a tevékenységgel, illetve mulasztással megvalósított veszélyeztető magatartás sajátosan keveredett: Az alperes azzal a tevékenységével valósította meg a környezet veszélyeztetését, hogy a jogszabályban, illetve a hatósági határozatban meghatározott kibocsátási határértéket meghaladó szennyvizet bocsátott a befogadó R. folyóba (Ktv. 4. § 25. pont). Ugyanakkor elmulasztotta a környezetkárosodást megelőző intézkedések (Ktv. 4. § 15. pont) megtételét. A felperes helyesen utalt felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az alperest e megelőző, kárelhárító intézkedések megtétele a fentieken túlmenően mint polgári jogi szerződés alanyaként szerződött üzemeltetőt szintén terhelte. Mivel a perben lefolytatott bizonyítás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a határértéket meghaladó szennyvízkibocsátás az alperesi telep hidraulikai túlterheltségére, tehát arra vezethető vissza, hogy az alperes a környezetvédelmi feltételeknek megfelelő szennyvíztisztításon túli üzemeltetést vállalt, e tevékenysége korlátozására a polgári jogi szerződések alanyaként is az alperesnek van lehetősége. Ebből következően az alperes téves indokokkal hivatkozott arra, hogy a környezetveszélyeztető tevékenység megszüntetése csak az anyagi lehetőségeit meghaladó beruházások útján valósulhat meg. A jogerős ítélet végrehajtása pedig a Vht.-ban a meghatározott cselekmény végrehajtására vonatkozó végrehajtási szabályok útján kényszeríthető ki. 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről Jogszabály szabályozási környezeti felelősség tárgya Jogszabály A környezeti felelősség körében részletes jogszabály a relevanciája a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának szabályait


64

szervezetre

rendezi. Eszerint vannak minden környezethasználó által betartandó követelmények, és vannak kiemelt, felsorolt tevékenységet végzőkre vonatkozó követelmények. A minden környezethasználóra vonatkozó követelmények az alábbiak: - a környezetveszélyeztetés megszüntetése érdekében környezetkárosodást megelőző intézkedéseket kell tenni - ha a károsodás bekövetkezett, úgy a környezetkárosodás megszüntetése érdekében helyreállítási intézkedéseket kell tenni, ennek két formája van, a kárelhárítás, illetve a kármentesítés - a környezethasználó környezetveszélyeztetés esetén köteles minden környezetkárosodást megelőző intézkedést megtenni a környezetkárosodás enyhítése, illetve a további környezetkárosodás megakadályozása érdekében, így különösen haladéktalanul ellenőrzése alá vonni, feltartóztatni, eltávolítani vagy más megfelelő módon kezelni a környezetkárosodást okozó anyagokat, illetve más károsító tényezőket (azonnali beavatkozás szükséges, amennyiben a környezetkárosodás a közegészségügyet, a közbiztonságot veszélyezteti, illetve amennyiben a környezetkárosodás felszámolása azonnali beavatkozással eredményesebben, hatékonyabban, gazdaságosabban végrehajtható, illetve a jövőbeni környezetkárosodás megelőzhető) - a környezethasználó a környezetveszélyeztetés, illetve környezetkárosodás helyéről, jellegéről és mértékéről haladéktalanul köteles tájékoztatni a környezetvédelmi természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget és a vízügyi igazgatóságot - amennyiben a környezethasználó önmaga nem képes a környezetkárosodást megelőző intézkedések megtételére, a kárelhárítás elvégzésére, a vízügyi igazgatóság szakmai irányítása mellett köteles részt venni a kárelhárításban A jogszabály előírja, hogy milyen módon kell részt venni a kárelhárításban. A csupán egyes környezethasználókra vonatkozó kötelezettség az ún. üzemi terv készítése. Erre az köteles, aki földgázkitermelést végez éves átlagban 500 ezer m3/naptól. A jogszabály-idézetek között feltüntettük azokat a kötelezettségeket, amelyeket a kiemelt szervezeteknek teljesíteniük kell. Ezen felül még a felügyelőség határozata alapján üzemi tervet az a gazdálkodó szervezet is köteles készíteni, amely által alkalmazott, a környezetet veszélyeztető technológia ezt indokolja. Az üzemi terveket a felügyelőség hagyja jóvá. Azokat 5 példányban kell elkészíteni, amelyből egy példányt a gazdálkodó szervezet székhelyén,


65


egy példányt a terv által érintett üzemegységnél, telephelyen kell tartani, továbbá egy-egy példányát a felügyelőségnek és a működési területe szerinti érintett VIZIG-nek és NPI-nek meg kell küldeni. 4. § (1) A környezethasználó, illetve a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi szervek a kárelhárítás feladatainak végrehajtását elsősorban saját erőforrásaikkal látják el. (2) Ha a kárelhárítás ellátásához a saját erőforrás nem elegendő, a környezethasználó a VIZIG-nél, a VIZIG és felügyelőség vezetője az OVF főigazgatójánál kezdeményezi más vízügyi, illetőleg környezetvédelmi szervek erőforrásainak (így például anyagainak és eszközeinek) igénybevételét. (3) Amennyiben a kárelhárítás több környezeti elemet érint, a kárelhárítást az érintett környezeti elemekre nézve csak együttesen, egymásra tekintettel lehet elvégezni. (4) A VIZIG-ek kárelhárítási tevékenységét az Országos Vízügyi Főigazgatóság (a továbbiakban: OVF) útján a vízügyi igazgatási szervek irányításáért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) irányítja. 8. § (1) Az üzemi kárelhárítási tervek adatainak folyamatos vezetéséről, az adatokban bekövetkezett változás rögzítéséről, átvezetéséről, illetve a terv ezzel összefüggő felülvizsgálatáról ideértve az üzem munkarendjében bekövetkezett változásokat - a terv készítésére kötelezettnek kell gondoskodnia. (2) A változásokról a felügyelőséget 30 napon belül értesíteni kell. A felügyelőség a változásról haladéktalanul értesíti a VIZIG-et és NPI-t. 9. § (1) A terveket a terv készítésére kötelezettnek - a változások átvezetésétől függetlenül - ötévenként, továbbá az üzem technológiájában, a gazdálkodó szervezet ezzel összefüggő tevékenységi körében bekövetkezett változást követő 60 napon belül felül kell vizsgálnia. (2) Amennyiben a rendelet hatálya alá tartozó gazdálkodó szervezeteknél az alkalmazott technológia, illetve tevékenység módosulása miatt a gazdálkodó szervezetnek nem kell tervet készíteni, úgy ezt a változás bekövetkezésétől számított 30 napon belül a gazdálkodó szervezet székhelye, érintett telephelye szerint illetékes felügyelőségnek be kell jelenteni. 10. § (1) Amennyiben e rendelet hatálya alá tartozó, tervkészítésre kötelezett gazdálkodó szervezet vízhasználat gyakorlásával vagy vízilétesítmény üzemeltetésével egyben vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó tevékenységet is végez, a tervekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítését a Vgtv.-ben meghatározott vízügyi felügyeleti ellenőrzés során is vizsgálni kell. (2) Ha az ellenőrzés eredménye alapján az állapítható meg, hogy a gazdálkodó szervezet a tervek elkészítésével, rendszeres karbantartásával vagy módosításával kapcsolatos feladatait (ideértve a terv tartalmi teljességét is) nem teljesítette, a felügyelőség a


66

gazdálkodó szervezetet e rendelet szerinti terv benyújtására vagy kiegészítésére kötelezi. 11. § (1) A kárelhárításhoz szükséges anyagokat és eszközöket a kárelhárítási tervek alapján kell meghatározni. Az ezzel kapcsolatos joggyakorlat leginkább az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában áll rendelkezésre: Amennyiben valamely környezeti szennyezés esetében a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21‑i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása időbeli és/vagy tárgyi hatályának a feltételei nem teljesülnek, az ilyen helyzet a Szerződés szabályainak tiszteletben tartása mellett és a másodlagos jog más aktusainak a sérelme nélkül a nemzeti jog hatálya alá tartozik. A 2004/35 irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy ezen irányelv keretében eljárva – a diffúz jellegű szennyezések esetében is – vélelmezze a gazdasági szereplők és a megállapított szennyezés közötti okozati összefüggés fennállását azon tényből kifolyólag, hogy a létesítményeik az említett szennyezés területének közelében találhatók. Azonban a szennyező fizet elvével összhangban az ilyen okozati összefüggésnek a vélelmezése céljából e hatóságnak olyan, a vélelmének alapjául szolgáló hiteles ténykörülmény ismeretével kell rendelkeznie, mint a gazdasági szereplő létesítményének a megállapított szennyezéshez való közelsége, valamint a beazonosított szennyező anyagok és az említett gazdasági szereplő által a tevékenységei keretében használt anyagok egyezése. A 2004/35 irányelv 3. cikkének (1) bekezdését, 4. cikkének (5) bekezdését és 11. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben az illetékes hatóság úgy dönt, hogy környezeti károk felszámolására irányuló intézkedéseket ír elő azon gazdasági szereplők számára, amelyeknek a tevékenysége ezen irányelv III. mellékletébe tartozik, nem kell sem vétkességet, sem gondatlanságot, sem szándékosságot megállapítania azon gazdasági szereplők esetében, amelyeknek a tevékenységét a környezeti károkért felelősnek tartják. Ezzel szemben e hatóság kötelessége egyrészt előzetesen felderíteni a megállapított szennyezés eredetét, amely tekintetében mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az eljárásokat, az alkalmazandó eszközöket és az ilyen felderítés időtartamát illetően. Másrészt e hatóságnak a bizonyítást szabályozó nemzeti rendelkezések alapján okozati összefüggést kell megállapítania a felszámolási intézkedésekkel érintett gazdasági szereplők tevékenysége és e szennyezés között. Európai Bíróság C-378/08. sz. ügy


67

78/2007. (IV. 24.) Korm. rendelet a környezeti alapnyilvántartásról Jogszabály szabályozási környezeti alapnyilvántartás tárgya Jogszabály Bár az alapnyilvántartást a környezetvédelmi hatóság vezeti, a relevanciája a környezethasználóknak is megvannak a maguk ezzel kapcsolatos szervezetre kötelezettségei. Minden környezethasználónak rendelkeznie kell környezetvédelmi ügyfél jellel (KÜJ), illetve minden környezetvédelmi objektumnak rendelkeznie kell környezetvédelmi területi jellel (KTJ). Az egyedi környezetvédelmi azonosítókat (KÜJ és KTJ) a hatóság az ügyfél kérelmére adja ki. Amennyiben a hatóság eljárása során észleli az azonosítók hiányát, úgy azokat hivatalból hozza létre. A KÜJ azonosítót az a felügyelőség hozza létre, melyhez a szervezet a kérelmével fordul. Amennyiben a KÜJ azonosítóval már rendelkező szervezet KTJ azonosító(ka)t, vagy KÜJ azonosítóval még nem rendelkezőként a KÜJ azonosító mellett KTJ azonosító(ka)t is igényel, az azonosítók létrehozását az objektum(ok) jellemző pontja szerint illetékes felügyelőségnél kell kezdeményezni.


A környezetvédelmi alapnyilvántartásban rögzített adatok megváltozását a szervezet köteles a változást követő 15 napon belül bejelenteni. Könnyebbség, hogy az azonosítók létrehozására irányuló kérelem díjmentes és illetékmentes. 6. § A KAR adatszolgáltatást az ügyfél az alapadatainak, illetve a környezetvédelmi objektumaihoz tartozó alapadatoknak az 1. mellékletben közölt formanyomtatvány kitöltésével teljesítheti. A formanyomtatványt a hozzá tartozó útmutatóval együtt a minisztérium hivatalos lapjában és honlapján, illetve a kormányzati portálon közzéteszi. Az adatszolgáltatás az alábbi módokon teljesíthető: a) a mellékletben közölt formanyomtatvány kitöltésével papíron; b) 2 dimenziós vonalkód képzésére alkalmas programmal készített papír adatlapon; c) a minisztérium által meghatározott formátumban elkészített adatállományok elektronikus adathordozón (így például CD-n, floppy lemezen) való beküldésével, amelyhez csatolni kell a kitöltött és cégszerű aláírással ellátott KAR BORÍTÓLAP-ot; d) külön jogszabályban meghatározottak szerinti, a közigazgatási eljárásban felhasználható legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján; e) külön jogszabályban előírtak szerint, elektronikus űrlap ügyfélkapun történő beküldésével. 7. § (1) Abban az esetben, ha a környezetvédelmi adatszolgáltatásait


68

az adatszolgáltató elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum, illetve ügyfélkapu útján kívánja beküldeni, akkor előzetesen meg kell adnia annak a meghatalmazott személynek az adatait, aki a nevében és helyette eljárva az adatszolgáltatást teljesítheti. Az elektronikus adatszolgáltatásra való meghatalmazás a KAR adatszolgáltatás részét képezi, amelyen közölni kell a meghatalmazott személy adatait. A környezetvédelmi adatszolgáltatás elektronikus teljesítésére szolgáló meghatalmazást, illetve annak visszavonását a 2. melléklet tartalmazza. (2) Ha az adatszolgáltató még nem rendelkezik KÜJ azonosítóval, akkor az elektronikus adatszolgáltatásra meghatalmazó adatlap mellett, a KAR adatszolgáltatásban a KÜJ azonosító létrehozásához szükséges adatlapot is ki kell tölteni és be kell küldeni. CSR – OECD Irányelvek Legvégül meg kell említenünk, hogy a CSR, mint a mai modern vállalkozásokról kialakított önkép és a társadalomban kialakult kép javításának egyik eszköze, bár nem rendelkezik kötelező erejű jogi szabályozással, mégsem nélkülöz minden normatív keretet. Ilyen jogi keretet ad az OECD által legutóbb 2011-ben frissített ún. Guidelines for Multinational Enterprises, azaz a Multinacionális Vállalkozásoknak szóló Irányelvek. Alcíme: Javaslatok a felelős üzleti magatartáshoz globális kontextusban. Anélkül, hogy részletesen elemeznénk, csak felsoroljuk az alcímeit (azaz azokat a területeket, amelyeken egy multinacionális cégnek felelős magatartást kell és lehet tanúsítania):  Emberi jogok  Munkaviszony és foglalkoztatási viszonyok  Környezet  Antikorrupció  Fogyasztóvédelem  Tudomány és technológia  Verseny  Adózás Az Irányelveknek nem alakult ki magyar gyakorlata, tekintve, hogy ez nem kötelező jogszabály, azonban egy magyar vonatkozású érdemi ügyben mégis született releváns megállapítás, amely a jelen helyzetre is extrapolálható: A termelő üzemekben a vezetők számára a nem teljes mértékben és mélységben ismert technológiák, illetve segédanyagok alkalmazása esetén a várható kockázatokat, a környezetet és emberi egészséget veszélyeztető, illetve károsító tényezőket körültekintőbben kell felmérni, és azokat figyelembe véve kell intézkedéseket meghozni, … az OECD Magyar Nemzeti Kapcsolattartó Pont nyilatkozata a Horgosi Imre kontra Visteon Hungary Kft. ügyben


69

Természetvédelem A modern értelemben vett természetvédelem alig több mint egy évszázados múltra tekint vissza, de a természet egyes elemeinek védelmére egészen régi példák is találhatók. A korai jogszabályokban a szabályozás tárgya jellemzően az ember számára hasznot hajtó erőforrások fenntartása, a természet javaihoz való rendezett hozzáférés (pl. erdő- és vadászati törvényekkel való) szabályozása volt. A későbbi, a 19. sz. végén meginduló, természetvédelmi jogalkotási folyamat már elsődleges szabályozásként kifejezetten a védetté nyilvánított növény- és állatfajok, természeti területek oltalmát szolgálták. Az 1980-as években megjelent a természetvédelem jogi szabályozása megújításának az igénye, a természeti környezet állapotának fokozódó romlása, a válságjelenségek kiszélesedése (pl. erdőpusztulás, a biológiai sokféleség csökkenése, természetes élőhelyek beszűkülése, pusztulása) miatt. A bányászati tevékenység – legfőképpen a külszíni bányászat - több kedvezőtlen hatással járhat a természeti környezetre, s ezek közül az élőhelyek eltűnése, a biodiverzitás csökkenése, illetve a tájsebek keletkezése a legfontosabb lehetséges természetvédelmi problémák. A felhagyott bányászati területek rekultivációja több esetben elmarad, ezért fontos a bányászati jogszabályokban is a természetvédelmi kérdések rendezése, intézkedések kötelező előírása, a pénzügyi biztosítékok működtetésének rendszere, az esetleges szankcionálási lehetőségek rögzítése. Az ásványi nyersanyagok természetes előfordulási helyükön kizárólagos állami tulajdonban vannak, s az állam köteles a nyersanyaghoz való hozzáférést a környezet és természet védelmét elősegítve biztosítani. A tanulmány szempontjából legfontosabb, irányadó nemzetközi természetvédelmi egyezmények a biológiai sokféleség, az egyes különleges védelmet igénylő állat és növényfajok, valamint élőhelyek, illetve tájak védelme vonatkozásában az alábbiak:  a nemzetközi jelentőségű vizes területekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyeiről szóló, 1971-es Ramsar-i egyezmény, - kihirdette a 1993. évi XLII. törvény  a vándorló, vadon élő fajok nemzetközi védelméről szóló, 1979-ben született Bonni Egyezmény; kihirdette a 1986. évi 6. törvényerejű rendelet  az ENSZ 1992-ben, Rio de Janeiróban rendezett Környezet és Fejlődés Konferenciáján született Egyezmény a Biológiai Sokféleségről; kihirdette a 1995. évi LXXXI. törvény  2000-ben aláírt Európai Táj Egyezmény (Firenzei egyezmény), kihirdette a 2007. évi CXI. törvény A nemzetközi egyezmények hazánkat kötelezik a megfelelő intézkedések bevezetésére az e megállapodásokban vállalt kötelezettségek végrehajthatósága érdekében. Az EU természetvédelmi joganyagának legfontosabb részei a Tanács 92/43/EGK számú Irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről valamint a Tanács 79/409/EGK számú irányelve a vadon élő madarak védelméről, melynek helyébe – ugyanezen címmel - a 2009/147/EK számú irányelv lépett.


70

Ez a két jogszabály az európai természetvédelmi jog alappillérei, melyek alapján kijelölt különleges madárvédelmi és különleges természetvédelmi területek összessége adja a NATURA 2000 természetvédelmi hálózatot. Magyarország a közösségi természetvédelmi szabályokat jogrendszerébe átültette, így e normákon keresztül kerülnek az EU-s előírások végrehajtásra. A Kvt. 23. § (2) bekezdése rögzíti, hogy az élővilág igénybevétele csak olyan módon történhet, amely az életközösségek természetes folyamatait és viszonyait, a biológiai sokféleséget nem károsítja, illetőleg funkcióit nem veszélyezteti. A részletesebb, a bányászati tevékenységek és az azokkal összefüggő természetvédelmi kérdések rendezése kapcsán releváns természetvédelmi normák az alábbiak: törvényi szintű szabályozás:  a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.)  a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) [és a végrehajtásáról szóló 203/1998. számú Kormányrendelet (Btv.Vhr.)] egyes rendelkezései rendeleti szintű szabályozás:  219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről  275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről Jogszabály - természetvédelmi követelmények bányászati tevékenységek szabályozási végzése esetén tárgya Jogszabály A szervezet által végzett tevékenységek természetvédelmi kérdései relevanciája a leginkább az érintett táj, védett növény-, illetve állatvilág, valamint szervezetre természeti oltalom alatt álló területek védelme viszonylatában jelennek meg. A Tvt. a tájvédelem kapcsán kötelezettségként írja elő, hogy a tájhasznosítás és a természeti értékek felhasználása során meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát, továbbá gondoskodni kell a tájak esztétikai adottságait és a jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és az egyedi tájértékek fennmaradásáról. A bányászati tevékenységet a természeti területek lehető legkisebb mértékű igénybevételével kell folytatni. A felhagyott bányaterületen a felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges - természetszerű állapotot kell kialakítani. A Tvt. emellett a védett ásványi képződményekre vonatkozó szabályok vonatkozásában előírja, hogy a bányászati tevékenység során feltárt védett ásványokat, ősmaradványokat az igazgatóságnak be kell jelenteni, és lehetővé kell tenni a leletmentést. Ezzel összefüggésben említendő a Btv. 27. § (6) bekezdésében foglalt előírása, mely szerint, amennyiben a szervezet bányászati Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

71

tevékenysége során szakmai-tudományos szempontból jelentős ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat tár fel, köteles tájékoztatni az illetékes hatóságokat és lehetővé kell tennie a lelet mentését. A Tvt. (de ezzel összhangban a Btv. is) tartalmazza a bányászati tevékenység és a bányatelek természetvédelmi célú korlátozásának lehetőségét. A bányafelügyelet - a természetvédelmi hatóság kezdeményezésére - a bányászati tevékenységet korlátozhatja, vagy megtilthatja, illetőleg a bányatelket módosíthatja, ha a szervezet bányászati tevékenységének folytatása alatt előkerült természeti érték megóvása érdekében ez szükséges. Amennyiben a szervezet bányászati tevékenysége nem környezeti hatásvizsgálat- vagy egységes környezethasználati engedélyköteles, a védett természeti területre közvetlen kihatással lévő vagy azt közvetlenül érintő más hatósági eljárások során a természetvédelmi hatóság szakhatóságként működik közre - bányatelek megállapításának, módosításának, - az ásványi nyersanyag feltárására, kitermelésére, valamint a meddőhányó hasznosítására, - a kitermelés szünetelésére, a bánya bezárására vonatkozó műszaki üzemi tervek és a tájrendezési terv jóváhagyásának, továbbá - a bányászati létesítmények építésének és üzembe helyezésének engedélyezésében. Amennyiben a vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok alapján az adott tevékenység környezeti hatásvizsgálat vagy egységes környezethasználati engedélyköteles, a környezetvédelmi felügyelőség engedélye is szükséges annak megkezdéséhez. A természetvédelmi szakhatósági előírások alapját a Tvt.-ben megfogalmazott kötelezések és tilalmak adják. Eszerint a természeti értékek és területek csak olyan mértékben igénybe vehetők, hasznosíthatók, hogy a működésük szempontjából alapvető természeti rendszerek és azok folyamatainak működőképessége fennmaradjon, továbbá a biológiai sokféleség fenntartható legyen. A termőföld hasznosítása, illetve a hasznosításra alkalmatlan területek használata, igénybevétele során a természetes és természetközeli állapotú vízfelületeket, nádasokat és más vizes élőhelyeket, valamint a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát meg kell őrizni. Szigorú tilalmat rögzít a Tvt. a védett élőlények vonatkozásában is, mely tilalmak ugyancsak a természetvédelmi szakhatósági állásfoglalásokban jelennek meg környezeti hatásvizsgálati eljárás híján. Tilos a védett növényfajok egyedeinek veszélyeztetése, engedély nélküli elpusztítása, károsítása, élőhelyeinek veszélyeztetése, károsítása, s emellett a szervezetnek gondoskodnia kell a védett növény- és állatfajok, társulások fennmaradásához szükséges természeti feltételek, így többek között a talajviszonyok,


72


vízháztartás megőrzéséről. Tilos továbbá a szervezet tevékenységével érintett területeken a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása. -

1993 évi XLVIII. törvény a bányászatról (Btv.) [és a végrehajtásáról szóló 203/1998. számú Kormányrendelet (Btv.Vhr.)] Jogszabály - speciális tájrendezési és természetvédelmi előírások a szabályozási bányászatban tárgya Jogszabály A Tvt. fentebb említett rendelkezéseivel összhangban a Btv. és Btv.Vhr. relevanciája a is igyekszik egyes előírásaival garantálni a táj megóvását, szervezetre helyreállítását, illetve az erre szolgáló pénzügyi fedezet rendelkezésre állását is. A bányavállalkozó - tájrendezési tevékenysége keretében - köteles azt a külszíni területet, amelynek használhatósága a bányászati tevékenység következtében megszűnt vagy lényegesen korlátozódott, a műszaki üzemi tervnek megfelelően, fokozatosan helyreállítani, és ezzel a területet újrahasznosításra alkalmas állapotba hozni vagy a természeti környezetbe illően kialakítani. A feltárási, kitermelési és meddőhányó hasznosítási tevékenységet jóváhagyott MÜT szerint kell végezni. A műszaki üzemi tervet úgy kell elkészíteni, hogy az biztosítsa az élet, az egészség, a felszíni és a föld alatti létesítmények, valamint a mezőés erdőgazdasági rendeltetésű földek megóvását, a bányakárok, a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzését, illetve csökkentését, továbbá a tájrendezés teljesítését. A bányafelügyelet a tájrendezéshez szükséges feladatokról a bányavállalkozó által készített feltárási, kitermelési műszaki üzemi terv jóváhagyási eljárásában az érdekeltek meghallgatásával dönt. A tulajdonos köteles a - a tájrendezés végrehajtásának ütemezését is magában foglaló - tájrendezési tervet készíteni, és a bányafelügyelethez jóváhagyásra benyújtani. A 2006-ben beiktatott és 2009-ben módosított új szabály szerint a szervezetnek nem kell elvégeznie azoknak a bányászati célú mélyfúrásoknak a tájrendezését, melyek hasznosításra kerülnek, mely hasznosítás felülvizsgálatáról a bányafelügyelet hoz döntést. A mélyfúrásos technológiával kapcsolatos tájrendezési feladatok kapcsán a Btv. előírja, hogy a hatálybalépése előtt keletkezett, használaton kívüli bányászati célú mélyfúrásokkal kapcsolatos


73

tájrendezési feladatok elvégzésére az köteles, aki 2004. december 31én e bányászati célú mélyfúrások tulajdonosa, vagy aki e határidő után a mélyfúrás tulajdonjogát megszerezte. A tájrendezési feladatok anyagi fedezete kapcsán a Btv. 22/A §. (8)-(9) bekezdései tartalmazzák a szénhidrogén-kutatás, -feltárás, - és kitermelésre vonatkozó, pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó különös szabályokat. A pénzügyi biztosíték összege a költségvetésben megosztható a kutatási munkaprogram végrehajtásával kapcsolatos feladatok, valamint a várható bányakárok, tájrendezési és környezetmegóvási kötelezettségek fedezetére. Pénzügyi biztosítékként visszavonhatatlan vagy a bányafelügyelet jóváhagyásához kötött visszavonható bankgarancia fogadható el. A bányafelügyelet a pénzügyi biztosíték visszavonását akkor hagyja jóvá, ha a bányavállalkozó a kutatási munkaprogramját teljesítette, vagy a kutatási területet visszaadta és a kutatással összefüggésben keletkezett bányakártalanítási, illetve tájrendezési, környezetmegóvási kötelezettsége nem maradt fenn. Engedély nélkül folytatott bányászati tevékenység kapcsán a tájrendezés kapcsán a Btv kimondja, hogy a bányafelügyelet azt a természetes vagy jogi személyt, amely a földtani kutatási tevékenységet kutatási engedély nélkül folytatja, bírsággal sújtja és elrendeli az eredeti állapot helyreállítását. A bányafelügyelet az eredeti állapot helyreállítását elrendelő határozatát munkavédelmi, környezet- vagy természetvédelmi okból fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. A tájrendezésért való felelőssége a szervezetnek a bányatelek törlését követően is fennmarad. A bányavállalkozó kérelmére vagy hivatalból a bányatelket a bányafelügyelet a nyilvántartásból törli, azonban a bányatelek volt jogosultjának kötelezettségei a bányakárok megtérítése, a tájrendezés és a biztonság, valamint a környezet- és természetvédelem tekintetében a bányatelek törlését követően is fennállnak. A bányatelek kiterjedésének módosítására – amint azt a Tvt. is általános jelleggel rögzíti – lehetősége van a bányafelügyeletnek természetvédelmi okból is. Eszerint, ha a bányászati munkák végzése során a művelésre engedélyezett bányatelek területén a kitermelés befejezése előtt olyan természeti, környezeti, műemléki vagy régészeti érték válik ismertté, mely más módon nem védhető meg, az érintett hatóság határozata alapján - melyben rendelkezni kell a bányavállalkozó kártalanításáról is - a bányafelügyelet a bányatelket hivatalból csökkentheti.


74

Ha a már megállapított bányatelek területét a kitermelés befejezése vagy a koncesszió megszűnése előtt kivett hellyé nyilvánítják, az ebből eredő károkért a bányavállalkozót kártalanítás illeti meg. A Btv. Vhr. tájrendezésre vonatkozó részletes szabályi szerint mélyfúrásos technológia esetében a Vhr. alapján a tájrendezést a bányatelek megállapítása tárgyában hozott határozat előírásaival összhangban kell megtervezni, s a tájrendezésre vonatkozó műszaki üzemi tervvel összhangban végrehajtani, beleértve ebbe a használaton kívüli bányászati célú mélyfúrások tájrendezését is. A MÜT tájrendezési fejezetének tartalmaznia kell a bányászati tevékenységgel és külszíni létesítményeivel érintett, továbbá a bányászati tevékenység miatt maradandóan megváltozó felszíni terület környezetkímélő újrahasznosításának tervezett célját, a megvalósításhoz szükséges feladatok ismertetését és tervidőszaki ütemezését. A használaton kívüli bányászati célú mélyfúrások (e mélyfúrások során kialakított kutak) további hasznosítására vonatkozó felülvizsgálati kérelem konkrét tartalmi követelményeit a Vhr. sorolja fel a 13.§ (10) bekezdésében. A kitermelés befejezésére, a bányabezárásra vonatkozó műszaki üzemi terv végrehajtását, a tájrendezés befejezését a bányavállalkozó 30 napon belül köteles a bányakapitányságnak bejelenteni. A bányabezárás és a tájrendezés végrehajtásáról és a bányászati tevékenység befejezéséről a bányakapitányság határoz.


Amennyiben a szervezetre vonatkozó felszámolási vagy végelszámolási eljárás indul, ennek tényét a bányakapitányság részére 8 napon belül írásban kötelező bejelentenie. A felszámoló, végelszámoló köteles intézkedni a bányavállalkozót - a külön jogszabályban foglaltakon túlmenően - terhelő környezet- és természetvédelmi, tájrendezési és bányakárral kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséről. Btv. „49. § 16. Kivett hely: ahol bányászati tevékenységet a kivettség tárgya szerint hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság hozzájárulásával, az általa előírt külön feltételek megtartásával szabad folytatni. Kivett helynek minősül a belterület, a külterület beépítésre szánt része, a közlekedési célt szolgáló terület, temető, vízfolyás vagy állóvíz medre, függőpálya vagy vezeték biztonsági, illetve védő övezete, vízi létesítmény, ivóvíz, ásvány-, gyógyvíz, bármely forrás és kijelölt védőterülete, védőerdő, gyógy- és üdülőhely védőövezete, a védett természeti terület, a műemléki, illetve régészeti védettség alatt álló ingatlan, továbbá a honvédelmi létesítmények területe, a külfejtés vonatkozásában a termőföld, valamint amit jogszabály a bányászati tevékenység tekintetében annak minősít.”


75

A Tvt. 20. § (1) bekezdésének értelmezése kapcsán merült fel a bányászati tevékenység természetvédelmi területen történő végzésének kérdése. E jogszabályhely kimondja, hogy bányászati tevékenységet a természeti területek lehető legkisebb mértékű igénybevételével kell folytatni. A felhagyott bányaterületen a felszíni tájsebeket folyamatosan meg kell szüntetni, és - ha lehetséges - természetszerű állapotot kell kialakítani. A Legfelsőbb Bíróság - Kfv. III. 27.880/1998. számú határozatában - kifejtett álláspontja szerint téves az a következtetés, mely szerint a Tvt. e szakaszából a bányászati tevékenység folytatásának kötelezettsége származik, hanem a helyes értelmezés szerint még abban az esetben is, ha a bányászati tevékenységre a hatósági engedélyek kiadhatók, a tevékenységet oly módon kell végezni, hogy az a lehető legkisebb igénybevételt okozza. Ugyanezen döntés hangsúlyozza továbbá, hogy a bányatelek engedélyezési eljárása során a szakhatóságok állásfoglalásának beszerzése kötelező, bármelyik hozzájárulás hiánya megakadályozza a bányatelek megállapítását. Amennyiben pedig a vállalkozó bányatelek kialakítására engedélyt nem kap, bányászati tevékenység folytatására nem lesz jogosult, így e Tvt. szerinti rendelkezések érvényesítésére nem kerülhet sor. 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről Jogszabály - természetvédelmi kikötések szabályozási tárgya Jogszabály Amennyiben a szervezet tevékenysége során az e kormányrendelet relevanciája a hatálya alá tartozó veszélyes anyagokat alkalmaz, s biztonsági jelentés szervezetre készítésére kötelezett, e dokumentumban köteles feltüntetni a természeti területeket, a különleges természeti értéket képviselő területeket (különösen a védett természeti terület, Natura 2000 terület), műemlékeket és turisztikai nevezetességeket, valamint a természeti környezetre vonatkozó legfontosabb információk keretében - a területre jellemző, a lehetséges veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetet eredményező és a következmények alakulására hatást gyakorló meteorológiai jellemzőket, illetve - a helyszínt jellemző, a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem biztonságos tevékenységére hatást gyakorló legfontosabb geológiai és hidrológiai jellemzőket is. A biztonsági jelentésnek tartalmaznia kell továbbá a természeti környezetnek a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetből adódó veszélyeztetettségét jellemző információkat. Az üzemeltető a biztonsági jelentésben - az azonosított veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleset gyakorisága és következményei alapján valamennyi károsító hatásra (mérgező anyagok légköri terjedése, túlnyomás vagy sugárzó hő) vonatkozóan - meghatározza a sérülés egyéni kockázata értékeinek alapján a veszélyességi övezetet.


76


Az emberi sérülést okozó hatások mellett figyelembe kell venni a veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem körül a környezetet és - ha ilyenek vannak - a különleges természeti értékeket is. -

275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről Jogszabály - Natura 2000 érintettség esetén irányadó kötelezettségek szabályozási tárgya Jogszabály Amennyiben a szervezet által folytatott tevékenység Natura 2000 relevanciája a védelem alá eső területre hatással lehet, a vonatkozó szervezetre kormányrendelet értelmében Natura 2000 területek lehatárolásának és fenntartásának célja az azokon található, meghatározott fajok és élőhely-típusok kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzése, fenntartása, helyreállítása, valamint a Natura 2000 területek lehatárolásának alapjául szolgáló természeti állapot, illetve a fenntartó gazdálkodás feltételeinek biztosítása. A Natura 2000 terület fenntartási céljainak elérését nem veszélyeztető vagy nem sértő és a Natura 2000 terület jelölésekor jogszerűen, jogerős engedélynek megfelelően a szervezet által folytatott tevékenység korlátozás nélkül folytatható. A kormányrendelet azon területek vonatkozásában, melyek nem minősülnek védett természeti területnek, azonban Natura 2000 védelem alatt állnak, megtiltja bármely olyan tevékenység végzését, mely a kijelölés céljainak megvalósulását akadályozza. E területek vonatkozásában a felügyelőség engedélye szükséges a gyep feltöréséhez, felülvetéséhez, faültetvénnyé alakításához, a terület helyreállításához, illetve a jogszabályban meghatározott fa, facsoport, fás legelőn lévő fa telepítéséhez, kivágásához. Amennyiben a szervezet olyan beruházást, tervet fogadna el, amely nem szolgálja közvetlenül valamely Natura 2000 terület természetvédelmi kezelését vagy ahhoz nem feltétlenül szükséges, azonban valamely Natura 2000 területre akár önmagában, akár más tervvel vagy beruházással együtt hatással lehet, a terv kidolgozójának, illetőleg a beruházást engedélyező hatóságnak vizsgálnia kell a terv, illetve beruházás által várhatóan az adott fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére gyakorolt hatásokat. Ha e vizsgálat alapján a tervnek, illetve beruházásnak jelentős hatása lehet, a szervezet által készítendő hatásbecslési dokumentáció alapján a felügyelőség hatásbecslést végez. Abban az esetben, ha a tervezett tevékenység kapcsán nem kell stratégiai környezeti vizsgálatot, környezeti hatásvizsgálatot, vagy egységes környezethasználati engedélyezési eljárást lefolytatni, a hatásbecslést a felügyelőség hatósági, illetve szakhatósági eljárásában folytatja le.


77

Az adott terv akkor fogadható el, illetve a beruházás akkor engedélyezhető, ha a hatásbecslés alapján megállapítható, hogy a meghatározott fajok és élőhelytípusok természetvédelmi helyzetére, illetve területre kedvezőtlen hatással nem jár, továbbá - nem ellentétes a jelölés céljaival. Kedvezőtlen hatás esetén vizsgálni kell, hogy van-e a terv, illetve a beruházás megvalósítására egyéb ésszerű megoldás. Amennyiben nincs ilyen megoldás, de a tervhez, illetve a beruházáshoz közérdek fűződik, a terv elfogadható, illetve a beruházás engedélyezhető. A beruházást ilyenkor is úgy kell megvalósítani, hogy az a lehető legkisebb kedvezőtlen hatással járjon. Ennél jóval szigorúbb a szabályozás, amennyiben a terv kiemelt közösségi jelentőségű fajra vagy élőhelyre jelentős hatással bírhat, s ezen esetben a rendelet alapján a terv kizárólag kiemelt fontosságú közérdekből – így az emberi egészség és élet védelme, a köz biztonságának a fenntartása, valamint a környezet szempontjából kiemelt jelentőségű kedvező hatás elérése érdekében - fogadható el, illetőleg engedélyezhető. E terv vagy beruházás elfogadása, illetőleg engedélyezése előtt, amelyhez - a felsoroltakon kívül - egyéb kiemelt fontosságú közérdek fűződik, ki kell kérni az Európai Bizottság véleményét. Egyéb kiemelt fontosságú közérdeknek minősülhetnek különösen az ország társadalmi-gazdasági fejlődését szolgáló célok. Jogszabályidézetek (opcionális)

-


78

Levegőtisztaság-védelem A levegővédelmi szabályozás alapvető céljai közé tartozik a levegő jó minőségének megőrzése, illetve a levegőszennyezés mértékének a lehető legalacsonyabb szintre szorítása. Új létesítmények elhelyezésénél fontos a megfelelő eszközök alkalmazása, melyek megelőzhetik a felmerülhető levegővédelmi problémákat. A bányászati tevékenységek végzése során felmerülhető levegőterhelés növekedése a nyersanyag kitermelés környékén és a kapcsolódó szállítási útvonalak mentén befolyásolhatja a levegő minőségét, de más környezeti elemek állapotát is. A palagáz bányászata során „A palagáz és palaolaj kitermelésének hatásai a környezetre és az emberi egészségre” című tanulmány szerint11 az alábbi forrásokból származó levegőszennyezéssel lehet számolni:  gépjárművek és a fúróberendezések kibocsátásai (zaj, szemcsés anyagok, SO2, NOx,  NMVOC és CO);  a földgáz feldolgozásából és szállításából származó kibocsátások (zaj, szemcsés anyagok, SO2, NOx, NMVOC és CO);  a szennyvíztároló medencékben lévő vegyi anyagok párolgásából eredő kibocsátások;  a túlfolyásból és a kutak kitöréseiből származó kibocsátások (a fúró vagy repesztő folyadék szétszóródása az üledékből származó részecskékkel keveredve). A termelés, a feldolgozás és a szállítás során esetleg kiszabaduló illékony metán is számításba veendő, mely anyag az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG) közé tartozik. A fenti tevékenységek mellett pedig a jelentés említést tesz a rétegrepesztési folyamat miatt a vízbe, illetve ennek következtében a levegőbe jutó metánszennyezés lehetőségéről is. A levegőszennyezés gyakran országhatárokon átnyúló hatásai az államok közötti szinten is együttműködést és közös fellépést követel meg a hatékony fellépés érdekében, s az Európai Uniós környezetvédelmi szabályozási rendszerében is különös hangsúlyt kap a levegő tisztaságának védelme. A légszennyező anyagok kibocsátására vonatkozó legfontosabb nemzetközi megállapodások:  Egyezmény a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről (Genfi Egyezmény 1979)  Bécsi egyezmény az ózonréteg védelméről (1985), kihirdette a 31/1990. (II. 16.) MT rendelet  az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreal-i Egyezmény (1987); kihirdette a 35/1990. (II. 28.) MT rendelet  az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye és annak Kiotói Jegyzőkönyve végrehajtási keretrendszeréről (1992); kihirdette a 2007. évi LX. törvény 11

A palagáz és palaolaj kitermelésének hatásai a környezetre és az emberi egészségre. Tanulmány; Európai Parlament, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály: Gazdaság- és Tudománypolitika


79

Az EU környezetvédelmi joganyagában számos jogszabály található, melyek rendezni kívánják az egyes szennyező anyagok, tevékenységek kibocsátásait, határértékeket, a szennyező forrásokra vonatkozó ellenőrzési és intézkedési lehetőségeket. Rendeleti szintű szabályozás az alábbi tárgykörökben született:  az ózonréteget lebontó anyagokról (1005/2009/EK számú rendelet);  az egyes fluortartalmú üvegházhatású gázokról szóló (842/2006/EK rendelet)  az Európai Szennyezőanyag-kibocsátási és -szállítási Nyilvántartás létrehozásáról, valamint a 91/689/EGK és a 96/61/EK Tanácsi irányelv módosításáról (166/2006/EK európai rendelet – E-PRTR)  A szabályozás kapcsán különbséget tehetünk az általában vett légszennyező anyagok kibocsátásának szabályozása, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásra vonatkozó különös szabályok között. A rendelkezésünkre álló információk alapján a kifejezetten az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatos normák a palagáz kitermelésében nem relevánsak. 2006 lépett életbe az Európai Unióban a Szennyezés Kibocsátási és Átviteli Nyilvántartásról szóló (PRTR) rendelet, melynek értelmében 2008-tól egyes légszennyező anyagot kibocsátók évenkénti adatszolgáltatásra kötelezettek. Az OECD ajánlásában kezdeményezte a szennyezőanyag kibocsátás regiszterek felállítását, illetve az Aarhusi Egyezmény és az ahhoz kapcsolódó PRTR Jegyzőkönyv részletes követelményeket fogalmaznak meg a PRTR megvalósításával kapcsolatosan. A nyilvántartás fizikai mértékegységben, általában egy évre vonatkozóan tartalmazza a szennyezőanyag kibocsátásokat, továbbá a hulladék formájában történő szennyezőanyag átvitelt. A rendelet hatálya alá a rendeletben szereplő listán szereplő tevékenységet folytató telephelyek tartoznak, melyek egy adott szennyezőanyag éves kibocsátása meghaladja az adott küszöbértéket. Hazánkban a 194/2007. (VII. 25.) Kormányrendelet célozza az E-PRTR létrehozását az EU rendelettel összhangban, s beillesztette annak követelményeit mind a felszíni, a felszín alatti vizek védelmével, a hulladékkal kapcsolatos adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségekkel, valamint a levegőtisztaság védelmével kapcsolatos szabályozásba. Irányelvi szinten a közösségi joganyag az alábbi – tanulmányunk szempontjából releváns - szabályozásokat tartalmazza:  az egyes légköri szennyezők nemzeti kibocsátási határértékeiről szóló 2001/81/EK Irányelv  a járművek hajtására használt kompressziós gyújtású motorok gázhalmazállapotú szennyezőanyagés légszennyezőrészecske-kibocsátása, valamint a járművek hajtására használt, földgáz- vagy PB-gázüzemű külső gyújtású motorok gáz-halmazállapotú szennyezőanyag kibocsátása elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 2005/55/EK Irányelv


80

   

a levegőben található arzénről, kadmiumról, higanyról, nikkelről és policiklusos aromás szénhidrogénekről szóló 2004/107/EK Irányelv a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló 2008/50/EK Irányelv az ipari létesítmények által okozott levegőszennyezés elleni küzdelemről szóló 84/360/EGK Irányelv a szerves oldószerek egyes tevékenységeknél és berendezésekben történő felhasználása során keletkező illékony szerves vegyületek kibocsátásának korlátozásáról szóló 1999/13/EK Irányelv.

A fenti irányelvek által előírt követelmények hazai átültetése megtörtént, a levegőtisztaság-védelmi szabályozásunk az uniós elvárások szerint kerültek módosításra, kiegészítésre. Az alapvetően irányadó rendelkezéseket a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló rendelet tartalmazza, mely a környezeti levegő minőségének tartós és hatékony megóvását célozza. Általános előírás a levegő-tisztaság védelmi szabályozásnak, hogy tilos a környezeti levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezést, vagy határértéken felüli légszennyezettséget okoz, valamint a levegő bűzzel való terhelése. A légszennyezést okozó tevékenységek tervezése, megvalósítása és működtetése során minden lehetséges intézkedést meg kell tenni azért, hogy megelőzhető legyen a légszennyező anyagok keletkezése, a kibocsátás pedig a legkisebb mértékűre legyen csökkenthető. Ennek érdekében az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni (best available technique: BAT), mely a kibocsátási határérték és a levegővédelmi követelmények megállapításának alapja A BAT a korszerű technikai színvonalnak megfelelő, legjobb rendelkezésre álló technika, melyet a kibocsátás megelőzése vagy csökkentése érdekében kell alkalmazni. A határértékek meghatározása és az azoknak való megfelelés a levegővédelmi jogszabályok lényegi eleme. Bizonyos esetekben egyedi határértékeket kell megállapítani, és ennek érdekében a felügyelőség kezében komoly mérlegelési lehetőség, illetve egyediesítésre vonatkozó kötelezettség van. A BAT figyelembevételével emissziós (kibocsátási) határértékeket kell megállapítani, s azokat minimális követelményként be kell tartani. Az erre vonatkozó szabályokat a légszennyezettségi és emissziós határértékekről szóló rendelet, illetve a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével kapcsolatos szabályokról szóló rendelet tartalmazza. A levegővédelmi szabályok kifejezetten előírják – a meghatározott tevékenységek esetén – hogy az engedélyezési eljárás során a hatóság köteles vizsgálni az elérhető legjobb technika engedélyezési eljárás idejében fennálló, tényleges szintjét. Ennek figyelembevételével a jogszabályban előírt kibocsátási határértéknél szigorúbb (egyedi) határérték, levegővédelmi követelmény írható elő. törvényi szintű szabályozás:  a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) rendeleti szintű szabályozás:  a levegő védelméről szóló 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet


81

 

a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 4/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról szóló 6/2011. (I. 14.) VM rendelet

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály - levegő védelmének általános szabályai szabályozási tárgya Jogszabály A levegő tisztáságnak védelmére vonatkozó, Kvt-ben foglalt szabályok relevanciája a alapján a levegő védelme kiterjed a légkör egészére, annak szervezetre folyamataira és összetételére és a klímára. Általános kötelezettségként rögzíti a törvény, hogy a levegőt védeni kell minden olyan mesterséges hatástól, amely azt, vagy közvetítésével más környezeti elemet sugárzó, folyékony, légnemű, szilárd anyaggal minőségét veszélyeztető, vagy egészséget károsító módon terheli. A tevékenységek, létesítmények tervezésénél, megvalósításánál, folytatásánál, valamint a termékek előállításánál és használatánál a szervezet köteles arra törekedni, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása a lehető legkisebb mértékű legyen. Jogszabályidézetek (opcionális) 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről Jogszabály - levegővédelmi követelmények rögzítése szabályozási tárgya Jogszabály A rendelet általános tilalomként rögzíti, hogy tilos a légszennyezés, relevanciája a valamint a levegő lakosságot zavaró bűzzel való terhelése, továbbá a szervezetre levegő olyan mértékű terhelése, amely légszennyezettséget, azaz a vonatkozó légszennyezettségi határérték túllépését eredményezi. A szervezet légszennyező forrás létesítéskor, és működtetése során köteles a hatásterületén gondoskodni a részére megállapított levegővédelmi követelmények teljesüléséről. A palagáz kitermelése kapcsán esetlegesen létesítésre és működtetésre kerülő, helyhez kötött légszennyező források létesítésekor a levegővédelmi követelményeket az engedélyezési eljárás során – fő szabály szerint - úgy szükséges meghatározni, hogy - az elérhető legjobb technika alapján - annak várható levegőterhelése ne eredményezze az egészségügyi határértékek túllépését. Abban az esetben, ha a légszennyező forrásnál az elérhető legjobb technikával nem biztosítható az egészségügyi határértékek betartása, az elérhető legjobb technikánál szigorúbb követelményeket kell a hatóságnak meghatároznia. Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

82


Az egyes, kötelezően meghatározandó levegővédelmi követelményeket a rendelet 6. számú, e követelmények megsértéséért kiszabható bírságok mértékére vonatkozó előírásokat a 9. számú melléklete tartalmazza. „6. melléklet a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelethez Az engedélyben kötelezően meghatározandó levegővédelmi követelmények 1. pontforrás esetén az elérhető legjobb technika alapján meghatározott egyedi kibocsátási határérték, 2. a betartandó műszaki előírások, és az üzemeltetés egyéb feltételei, amelyeket az elérhető legjobb technika alapján kell meghatározni, 3. azok a betartandó feltételek, előírások, amelyek a levegőterhelés minimalizálásához, vagy a légszennyezés megelőzéséhez, a kibocsátási határértékek, és a légszennyezettségi határértékek betartásához szükségesek, 4. azok a betartandó feltételek, amelyek a nagy távolságú terjedés minimalizálásához, az országhatáron való átterjedés megelőzéséhez, és a környezet egészének magas szintű védelme érdekében szükségesek, 5. a tevékenység figyelemmel kíséréséhez szükséges monitorozási követelmények, meghatározva a mérési módszert és gyakoriságot, az értékelési módszert, valamint a hatóságok részére történő kötelező adatszolgáltatás módját és tartalmát, 6. a rendeltetésszerű üzemeltetéstől eltérő üzemi állapotok (pl. indítás, azonnali leállítás, üzemzavar és a tevékenység megszüntetése) esetén betartandó követelmények, 7. azok az intézkedések, amelyek a rendkívüli, váratlan légszennyezés megelőzéséhez, illetve annak bekövetkezése esetén, elhárításához szükségesek.”

306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről Jogszabály - levegőtisztaság-védelmi engedély szabályozási tárgya Jogszabály Légszennyező forrás létesítése, teljesítménybővítése, élettartamát relevanciája a meghosszabbító felújítása, alkalmazott technológiájának váltása, szervezetre használatba vétele esetén a levegővédelmi követelményeket levegőtisztaság-védelmi engedélyben határozza meg a hatóság. A rendelet értelmében a felügyelőség a levegőtisztaság-védelmi előírásokat egységes környezethasználati engedélyben, környezetvédelmi engedélyben, a létesítési engedélyezési eljárásban történő szakhatósági hozzájárulás kiadása során, vagy levegőtisztaságvédelmi engedélyezési eljárásban határozza meg. A hatóság követelmények kialakítása a levegőminőségi tervben és az ózoncsökkentési programban foglaltakra való tekintettel, az elérhető legjobb technika alapján kerül megállapításra. Ha a helyhez kötött légszennyező forrás létesítése esetén az Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat keretében nem áll rendelkezésre adat, a felügyelőség az engedélyezéshez szükséges alap levegőterheltség


83


megállapítása, vagy a légszennyezettségi határértékek betarthatóságának ellenőrzése érdekében kötelezheti a légszennyező forrás üzemeltetőjét a helyhez kötött légszennyező forrás hatásterületére vonatkozó levegőterheltségi és levegőterhelési mérési terv elkészítésére. A helyhez kötött légszennyező pontforrás és a diffúz forrás üzemeltetése során a levegővédelmi követelményeket érvényesíteni kell. Diffúz forrás a lehető legkevesebb légszennyező anyag levegőbe juttatásával alakítható ki, működtethető és tartható fenn. A diffúz forrás működtetése, fenntartása során az üzemeltető szervezet köteles gondoskodni a diffúz forrás környezetének és az ingatlannak a rendszeres karbantartásáról és tisztántartásáról. Egységes környezethasználati engedélyezési eljárás, illetve környezeti hatásvizsgálati eljárás hiányában a diffúz légszennyező források közül azok üzemeltetőjét, amellyel szemben hatósági intézkedés szükséges, a forrás bejelentésére kötelezi a környezetvédelmi hatóság. Ezen bejelentésre kötelezett diffúz légszennyező forrás működtetéséhez engedély szükséges. A felügyelőség az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály szerint az egyes diffúz forrásokra határozatban állapít meg kibocsátási határértéket, anyagfelhasználási határértéket, levegővédelmi követelményeket, mely engedély legfeljebb 5 évre adható ki. -

306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet a levegő védelméről Jogszabály - levegőtisztaság-védelmi alapbejelentés szabályozási tárgya Jogszabály Az engedélyköteles, illetve a 166/2006/EK Európai Parlamenti és relevanciája a Tanácsi rendelet (E-PRTR) I. melléklete szerinti légszennyező pont- és szervezetre diffúz források adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrásnak minősülnek. Az e fogalom körébe tartozó szennyező forrás üzemeltetőjének kötelező legkésőbb a légszennyező forrás működési engedélykérelmének benyújtásával egyidejűleg, vagy legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt a rendeletben meghatározott adattartalommal levegőtisztaság-védelmi alapbejelentést tenni a felügyelőség részére. Az alapbejelentést követően a szervezet – amennyiben adatszolgáltatásra köteles - a tárgyévet követő év március 31-ig a rendelet szerinti adattartalommal éves levegőtisztaság-védelmi jelentést köteles benyújtani. A szervezet részére a felügyelőség - a légszennyező forrás levegőterhelését befolyásoló műszaki, technológiai sajátosságai miatt – a rendeletben előírtaktól eltérő tartalmú, illetve gyakoriságú


84


jelentéstételt is engedélyezhet. Az adatszolgáltatásra köteles légszennyező forrás üzemeltetője a levegőtisztaság-védelmi alapbejelentésben bekövetkező változásokat a változás bekövetkezésétől számított 30 napon belül bejelenti a felügyelőség részére. Az adatszolgáltatás formájára vonatkozóan a rendelet meghatározza, hogy az nyomtatványon vagy elektronikus űrlap igénybevételével, az ügyfélkapun keresztül is teljesíthető. Az adatszolgáltató szervezet köteles gondoskodni az elektronikus dokumentumok mentéséről, valamint az adatokat elektronikusan előállító és továbbító eljárások rögzítéséről, emellett az adatszolgáltatás, valamint a benyújtott dokumentáció 5 évig nem selejtezhető. Az adatszolgáltatás során közölt adatok teljeskörűségéért, a bejelentésre kötelezettre érvényes számviteli szabályokkal, statisztikai rendszerrel, valamint egyéb nyilvántartási rendszereivel, mérési, megfigyelési adataival való egyezéséért a bejelentésre kötelezett felelős. -

4/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint határértékeiről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről Jogszabály - levegőterheltségi és kibocsátási határértékek szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet tevékenységének végzése során működő, helyhez kötött relevanciája a légszennyező pontforrásokra – az e rendeletben meghatározott szervezetre anyagok kibocsátása esetén - technológiai (általános, eljárásspecifikus) kibocsátási határértéket vagy egyedi kibocsátási határértéket, és össztömegű kibocsátási határértéket kell alkalmazni, illetve megállapítani. A rendelet továbbá tartalmazza a levegőterheltségi szintre és az arra vonatkozó határértékeket is. Levegőtisztaság-védelmi szempontból, illetve egészségvédelmi érdekek figyelembevételével különösen jelentős technológiákra vonatkozó technológiai kibocsátási határértékeket külön rendeletek állapítanak meg, s az általános technológiai kibocsátási határértékek a meghatározott technológiákra csak akkor alkalmazhatók, ha e jogszabályok előírják: - a 140 kWth és az ennél nagyobb, de 50 MWth-nál kisebb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések légszennyező anyagainak technológiai kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály, - az egyes tevékenységek és berendezések illékony szerves vegyület kibocsátásának korlátozásáról szóló jogszabály, - a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály állapítja meg.


85


-

6/2011. (I. 14.) VM rendelet a levegőterheltségi szint és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról Jogszabály - kibocsátások ellenőrzése, értékelése szabályozási tárgya Jogszabály A levegőterheltségi szintet a rendelet egyes mellékleteiben foglalt relevanciája a szempontok figyelembevételével a – környezetvédelmi hatóság által szervezetre kijelölt mérőponton kell végezni. A mérések történhetnek állandó helyre telepített mérőrendszerrel vagy időszakosan, ismételt, illetve eseti méréssel is. Amennyiben a szervezetet a felügyelőség folyamatos és időszakos mérésekre történő kötelezi, a kötelezés tartalmazza - az ellenőrizendő légszennyező forrást, - a mérések időpontját, időtartamát és gyakoriságát, - a mérendő légszennyező anyagokat, - a mérések alatti üzemviteli körülményeket és - a mintavételi helyek kialakítását. A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartásáról az üzemeltető szervezetnek kell gondoskodnia. A mérőrendszerek kialakítását és működését a környezetvédelmi hatóság ellenőrzi. Helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátásának ellenőrzése során szabványos, vagy azzal bizonyítottan egyenértékű eredményt adó mérési módszert kell alkalmazni. A mérőrendszerek tervszerű, rendszeres megelőző karbantartását - a gyártó által meghatározott gyakorisággal - az üzemeltetőnek kell elvégezni. A helyhez kötött légszennyező pontforrás kibocsátásának ellenőrzését: a) folyamatos méréssel, b) időszakos méréssel vagy c) számítással, műszaki becsléssel, anyagmérlegek készítésével kell elvégezni (kibocsátás ellenőrzés). A környezetvédelmi hatóság folyamatos kibocsátás ellenőrzést a következő esetekben írhat elő: - azon pontforrások esetében, ahol egyes légszennyező anyagok tekintetében a határérték betartása csak légtisztító berendezéssel biztosítható, de a műszaki kialakítás folytán a technológia tartósan működtethető a légtisztító berendezés nélkül, - azok technológiai berendezések esetében, amelyeknél gyakori a rendkívüli légszennyezéssel járó üzemzavar, - a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről és a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabályban meghatározott, az I. különösen veszélyes fokozatba sorolt légszennyező anyagokat kibocsátó berendezések, technológiák


86

esetén, - ha légszennyező anyagok kibocsátásának megbízhatóan csak folyamatos méréssel történhet.

meghatározása

A folyamatos ellenőrzés során az üzemeltetőnek biztosítani kell a környezetvédelmi hatóság részére a beépített műszerek mérési adatainak folyamatos ellenőrzését, a környezetvédelmi hatóság által meghatározott módon. Időszakos méréssel kell végezni a kibocsátás ellenőrzését a rendelet 14. mellékletében található listán szereplő konkrét tevékenységek végzése esetén, illetve ötévenként javasolt a mérés minden egyéb technológiánál, amelynél a kibocsátás méréssel egyértelműen meghatározható. Az időszakos mérések során alkalmazandó mérőhelyet az üzemeltetőnek úgy kell kialakítani, hogy a szabványos és biztonságos mérés lehetősége bármely időpontban biztosítva legyen. Az üzemeltető feladata a folyamatos mérőrendszerek és az időszakos mérésekhez szükséges mérőhelyek kiépítése, valamint a méréshez szükséges állapotuk folyamatos fenntartása. Minden olyan légszennyező tevékenység esetén, amelynél a folyamatos vagy időszakos mérés alkalmazása nem kötelező vagy technikailag nem végezhető el, a kibocsátás ellenőrzése anyagmérlegen vagy más módszer alkalmazásán alapuló számítással történik. Az ellenőrzést levegőtisztaság-védelmi szakértő végezheti el. Amennyiben a környezetvédelmi hatóság a légszennyezőt a légszennyezés csökkentésére, megszüntetésére, illetve az ezzel járó intézkedésekre kötelezi, a kibocsátás ellenőrzését az üzemeltető folyamatos vagy időszaki mérés esetén - mérőszervezetével elvégezheti, vagy azzal mérőszervezetet bízhat meg, számítással, műszaki becsléssel, anyagmérlegek készítésével történő kibocsátás ellenőrzés esetén az ellenőrzést azonban csak levegőtisztaság-védelmi szakértő végezheti. A rendelet egyes mellékletei meghatározzák a mérési adatok minőségi követelményeit, a levegő ózontartalmával kapcsolatos előírásokat, illetve a levegő arzén, kadmium, nikkel, benz(a)pirén tartalmának meghatározásához felhasználható adatok minőségi követelményeit is. A létesítmény üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóság által meghatározott légszennyező forrásokról és az ezekhez tartozó technológiai berendezések üzemviteléről folyamatosan üzemnaplót vezetni, amelyben fel kell tüntetni: - a termelésre vonatkozó, a légszennyező anyagok kibocsátására hatással lévő adatokat, felhasznált alap és segédanyagokat;


87

- a bekövetkezett üzemzavarok, a szokásostól eltérő, rendkívüli üzemállapotok okát, idejét és időtartamát, valamint az azok megszüntetésére tett intézkedéseket; - a kibocsátásra jelentős hatást gyakorló karbantartások (javítások) idejét és időtartamát, és a karbantartás eredményeképpen bekövetkező kibocsátás-változást; - a kibocsátások ellenőrzésének formáját, a mérés időpontját, gyakoriságát és időtartamát, valamint végrehajtásának módját, megjelölve az üzemvitel körülményeit és adatait; - a kibocsátás ellenőrzését végző szervezet megnevezését, a mérési vagy vizsgálati jegyzőkönyv számát vagy jelét. Az üzemnaplót minden naptári év végén le kell zárni, és az éves jelentéshez előírt összesítést el kell végezni. Az üzemnaplót a környezetvédelmi hatóság jogosult ellenőrizni, és az üzemeltetőt a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére vagy pótlására kötelezni. Amennyiben a határérték-túllépést bizonyíthatóan természetes forrás vagy természeti jelenség okozza, a túllépés értékelésénél külön kell kezelni és nyilvántartani ezen eseteket. Az üzemeltető a folyamatos kibocsátás-ellenőrzés eredményeiről évente összefoglaló jelentést készít, és azt a tárgyévet követő év március 31-ig - az időszakos mérésekről készült vizsgálati jegyzőkönyvet a tárgyévet követő év március 31-ig - a környezetvédelmi hatósághoz benyújtja. A számításon alapuló éves adatszolgáltatáshoz csatolt jelentésnek tartalmaznia kell a számítások módját és az ehhez felhasznált, az üzemnapló alapján összesített és feldolgozott adatokat. A kibocsátás-ellenőrzés adatait, részeredményeit és a pontforrás üzemnaplóját, valamint az éves jelentéseket az üzemeltető az adatrögzítéstől számított 5 évig köteles megőrizni. A kibocsátási határértékkel szabályozott diffúz források vizsgálatára vonatkozó szabályokat a levegőterheltségi szintre vonatkozó határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló jogszabály állapítja meg. Jogszabályidézetek (opcionális)

-


88

Vízvédelem A palagáz-kitermeléssel kapcsolatban a vonatkozó szakmai háttéranyagok 12 problémaként elsősorban a potenciális nagymértékű vízfogyasztást, a felszín alatti vízkészletek, különösen az ivóvízkészletek potenciális vegyi szennyezésének lehetőségét, a szennyezett víz kezelésének és a felszíni vizek veszélyeztetésének problémakörét említik. A felszíni, illetve a felszín alatti vizek védelmének tárgyköre egyrészről ezen környezeti elemek szennyezések elleni védelmét célozza (vizek minőségének védelme), másrészről a víz, mint korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrás készleteinek védelmét (mennyiségi vízvédelem) kívánja megvalósítani. E kettős célkitűzés jól nyomon követhető a vonatkozó jogszabályi környezetben is. A következőkben azon jogszabályok listáját közöljük, amelyek az Európai Unió szintjén érvényesülnek a felszíni és felszín alatti vizek védelme vonatkozásában és amely jogszabályok releváns, alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaznak a palagázkitermelés szempontjából is. Általánosságban elmondható, hogy a vonatkozó szabályozási tárgykörök túlnyomó része az Európai Unióban harmonizált, ami azt jelenti, hogy a Közösség irányelvek útján írja elő a valamennyi tagállamban megfelelően szabályozandó tárgyköröket. A vizek védelme szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  2000/60/EK irányelv a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (víz keretirányelv)  2006/118/EK irányelv a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről  1986/280/EGK tanácsi irányelv a 76/464/EGK irányelv mellékletének I. listájában szereplő egyes veszélyes anyagok kibocsátására vonatkozó határértékekről és minőségi célkitűzésekről  2006/11/EK irányelv a Közösség vízi környezetébe bocsátott egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezésről  1998/83/EK irányelv az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről Az érintett jogszabályokat hazánk kivétel nélkül átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett hazai jogszabályok: Minőségi vízvédelem  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről

12

2011/2308(INI) 11.4.2012, jelentéstervezet a palagáz- és palaolaj-kitermelésnek a környezetre gyakorolt hatásairól (2011/2308(INI)) Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság.


89

         

220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos szabályokról 27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról 6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól 12/1997. (VIII. 29.) KHVM rendelet a termelt és szolgáltatott vizek gázmentesítéséről

Mennyiségi vízvédelem  1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról  72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról  18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről  123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről  147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról  101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály Felszíni és felszín alatti vizek általános védelme szabályozási tárgya Jogszabály Vizeink és ezen belül felszín alatti vizeink védelmének alapvető relevanciája a szabályait a környezetvédelmi törvény tartalmazza. szervezetre A törvény a környezeti elemek és így a felszín alatti vizek védelmének általános szabályát írja elő. Meghatározza – többek között – a védelem alapelveit (elővigyázatosság, megelőzés, helyreállítás, felelősség, együttműködés, tájékozódás, tájékoztatás és


90

nyilvánosság). Egyrészt kimondja a környezeti elemek egységes védelmének általános követelményét, másrészt tartalmazza a vizek védelmének alapvető szabályait. A törvény kimondja, hogy a környezet igénybevétele esetén „gondoskodni kell arról, hogy a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon, a vízi és víz közeli élővilág fennmaradásához szükséges feltételek, valamint a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak”. Az általános minőségi védelmi szinthez képest az ivóvízellátást biztosító és az ásvány- és gyógyvízkibocsátást szolgáló vízkészleteket fokozott védelemben részesíti a törvény.

Jogszabályidézetek

Relevanciája a törvénynek a szervezet szempontjából elsősorban abban van, hogy a környezetvédelmi keret-törvény szabályaira épülnek az egyes környezeti elemek védelmével kapcsolatos részletszabályok. 18. § (1) A víz védelme kiterjed a felszíni és felszín alatti vizekre, azok készleteire, minőségére (beleértve a hőmérsékleti viszonyait is) és mennyiségére, a felszíni vizek medrére és partjára, a víztartó képződményekre és azok fedőrétegeire, valamint a vízzel kapcsolatosan - jogszabályban vagy hatósági határozatban - kijelölt megkülönböztetett védelem alatt álló (védett) területekre. (5) A környezet igénybevételét és használatát úgy kell megszervezni és végezni, hogy a vizek állapotára vonatkozó környezeti célkitűzések teljesüljenek, így különösen: a) a felszíni és a felszín alatti vizek állapota ne romoljon, b) a felszíni és felszín alatti vizek jó állapota a külön jogszabály szerinti környezeti követelmények teljesítése révén megvalósuljon. 19. § (1) A víz - mint alapvető életfeltétel és korlátozottan előforduló erőforrás - kitermelésének és felhasználásának feltételeit vízkészlet típusonként a területi adottságoknak megfelelően, igénybevételi határérték figyelembevételével kell megállapítani. (3) A környezet igénybevétele - így különösen a vízviszonyokba történő beavatkozások - esetén gondoskodni kell arról, hogy a) a víz, mint tájalkotó tényező fennmaradjon; b) a vízi és vízközeli, továbbá a felszín alatti víztől közvetlenül függő szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek, valamint c) a vizek hasznosíthatóságát biztosító mennyiségi és minőségi körülmények ne romoljanak. 21. § (1) A vizek igénybevétele, terhelése, a vizekbe használt- és szennyvizek bevezetése - megfelelő kezelést követően - csak olyan módon történhet, amely a természetes folyamatokat és a vizek mennyiségi, minőségi megújulását nem veszélyezteti. (2) A kitermelt víz felhasználásáról gondoskodni kell. A kitermelést


91

és a használt víznek a vizekbe történő visszavezetését, valamint a vizek átvezetését úgy kell végezni, hogy a vízadó és -befogadó közeg készleteit, minőségét és élővilágát kedvezőtlenül ne változtassa meg, öntisztulását ne veszélyeztesse. 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszín alatti vizek védelméről Jogszabály A rendelet fő szabályozási tárgya a felszín alatti vizek szabályozási - jó állapotának biztosításával és annak fenntartásával, tárgya - szennyezésének fokozatos csökkentésével és megelőzésével, - hasznosítható készleteinek hosszú távú védelmére alapozott fenntartható vízhasználattal, - a földtani közeg kármentesítésével összefüggő feladatok, jogok és kötelezettségek megállapítása.

Jogszabály relevanciája szervezetre

A rendelet meghatározza a földtani közeg és a felszín alatti vizek állapotát érintő tevékenységeket, tartalmazza az egyes tevékenységek engedélyezési módját és a kármentesítés menetét. A rendelet meghatározza a tevékenység folytatásának kereteit a a felszín alatti vizek védelme szempontjából. A rendeletben szabályozott legfőbb kötelezettségek, előírások: A vizek védelmével kapcsolatban általános célkitűzés, hogy a felszín alatti víztestek állapota feleljen meg a jó állapot, azaz a jó mennyiségi és minőségi állapot követelményeinek. Ezen állapot jellemzőit a rendelet részletesen meg is határozza [4.§ (4)-(5) bekezdések]. Ezen állapot elérése, megtartása érdekében az illetékes környezetvédelmi felügyelőség - ellenőrzi a felszín alatti vizek állapotát befolyásoló tevékenységeket, és ha indokolt, intézkedik az engedélyek módosításáról, visszavonásáról, amennyiben szükséges a Kvt. 73. §-a szerinti környezetvédelmi felülvizsgálattal; - intézkedik a környezethasználók felelősségébe tartozó környezethasználati monitoring kiegészítéséről, módosításáról - ha szükséges, módosítja az általa megállapított környezeti követelményeket, illetve kezdeményezi a környezeti követelményekre, határértékekre vonatkozó előírások módosítását; - felülvizsgálja a vízkivételekre vonatkozó engedélyeket. A területeket a felszín alatti víz állapotának érzékenysége, továbbá minőségének védelme szempontjából osztályozza a jogszabály a felszín alatti víz utánpótlódása, földtani közeg vízvezető-képessége, továbbá a megkülönböztetett (fokozott) védelem alatt álló területek figyelembevétele alapján. Egy adott terület a felszín alatti víz állapotának érzékenysége szempontjából lehet fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny terület. Az osztályozás ismérveit és a


92

kategóriák részletesebb felbontását a 2. számú melléklet tartalmazza. (7.§) A települések érzékenység szerinti besorolásának azért van jelentősége, mert más védelmi szempontokat, korlátozásokat és tilalmakat állapít meg a jogszabály az egyes érzékenységi kategóriákra vonatkozóan. A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken levő települések besorolásáról a 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet rendelkezik. A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető (ezeket az adott engedélyezési eljárás során a környezetvédelmi felügyelőség írja elő) a legjobb elérhető technika, illetve a leghatékonyabb megoldás alkalmazásával. A tevékenység végzése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy az hosszú távon se veszélyeztesse a felszín alatti vizek jó állapotát, a környezeti célkitűzések teljesülését. (8.§) A mennyiségi vízvédelem érdekében további előírás, hogy a tevékenység nem okozhatja az adott víztestre megállapított igénybevételi határérték túllépését, nem vezethet továbbá a felszín alatti víztest kémiai és fizikai állapotromlásához, ide értve a káros víz(nyomás)szint (a továbbiakban: vízszint) emelkedését is. (9.§) A leírtak mellett, a felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan érzékeny területeken az általánoshoz képest szigorúbb előírások érvényesülnek; a jogszabály részletesen felsorolja, hogy mely tevékenységek végzése tilos, vagy végezhető meghatározott feltételek szerint. [9.§ (4)-(7) bekezdés] A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területek besorolásához az érzékenységi kategóriába tartozás szempontjait a rendelet 2. számú melléklete rögzíti, amely 2005. január 1-jén lépett hatályba, a felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken lévő települések besorolásáról szóló 27/2004. (XII. 25.) KvVM rendelettel egyidejűleg. Nyilvánvalóan, a tevékenység végzése szempontjából jelentősége van annak, hogy a beruházás helyszíneként kiválasztott település a KvVM rendelet hatálya alá tartozik-e, avagy sem, hiszen más, szigorúbb szabályok érvényesülnek az általánoshoz képest ebben az esetben. A minőségi vízvédelem tekintetében a szennyező anyagok felszín alatti vízbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására, a felszín alatti vizek jó minőségi állapotának biztosítása érdekében a rendelet meghatározza a tevékenységek végzésének részletes feltételeit (10.§), így többek között előírja, hogy a tevékenység - végzése során szennyező anyag, illetve lebomlása esetén ilyen anyagok keletkezéséhez vezető anyagok használata, illetve elhelyezése csak környezetvédelmi megelőző intézkedéssel, és


93

-

-

- az engedélyezhető közvetlen bevezetések kivételével műszaki védelemmel folytatható; a felszín alatti víz, földtani közeg (B) szennyezettségi határértéknél kedvezőbb állapotának lehetőség szerinti megőrzésével végezhető; nem eredményezhet kedvezőtlenebb állapotot, mint amit a felszín alatti víz, a földtani közeg (B) szennyezettségi határértéke vagy az annál magasabb (Ab) bizonyított háttérkoncentráció, továbbá az (E) egyedi szennyezettségi határérték, illetve kármentesítés esetében a (D) kármentesítési célállapot határérték jellemez, kivéve a (3) és (4) bekezdésekben foglalt esetet; nem eredményezheti a víztest jó kémiai állapotának romlását, valamint a szennyezőanyag koncentrációk jelentős és tartós emelkedését; részeként végzett bevezetést, elhelyezést csak engedéllyel lehet folytatni.

Speciálisan a szóban forgó tevékenységre is vonatkozó előírást találunk a rendelet 11.§ (2) bekezdésében, amely meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a technológiai vizek mélyinjektálással történő ártalmatlanítását. A jogszabály alapján a környezetvédelmi felügyelőség engedélyét kell kérni (vízjogi engedély) a következő tevékenységekhez (13.§): Szennyező anyag a) elhelyezése, b) a földtani közegbe történő közvetlen bevezetése, c) a felszín alatti vízbe történő közvetett bevezetése, beleértve az időszakos vízfolyásokba történő bevezetést is, d) a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése Az engedélyköteles tevékenység folytatójának az engedély megszerzése céljából elővizsgálatot kell végeznie. A hatóság az elővizsgálat eredményeire támaszkodó, a rendelet 4. számú melléklete szerinti kérelem alapján dönt az engedély kiadása felől. Amennyiben az engedélyköteles tevékenységhez egységes környezethasználati engedély megszerzése kötelező, úgy a felügyelőség az engedélyt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban adja meg. Az engedélyezési eljárás során a hatóság előírja a tevékenység folytatásának részletes feltételeit, amelyeket a rendelet 14-15.§-aiban foglaltak, továbbá a rendelet 5. számú mellékletében írtak alapján határoznak meg. A rendelet hatálya alá tartozó, engedély-köteles tevékenységet végezni kívánó környezethasználók bejelentés és részletes


94

adatszolgáltatás teljesítésére kötelezettek. A bejelentés, illetve adatszolgáltatás módja és tartalma (alap, illetve részletes adatlap) az adott, folytatni kívánt tevékenység jellemzőitől függ, a rendelet 16.§ában foglalt feltételek alapján. A tevékenység során észlelt környezetszennyezést, károsodást a környezethasználó köteles a felügyelőségnek bejelenteni és a kár elhárítás érdekében a jogszabályban foglalt, szükséges intézkedéseket megtenni (19.§).


Végül, a jogszabály által előírt kötelezettségek megszegéséért az egyéb jogkövetkezményeken kívül (engedély visszavonása, felfüggesztése), a törvény bevezeti a felszín alatti vizek védelmével kapcsolatos bírság intézményét, amelynek összegét a jogszabály 3640.§-ában meghatározott módon kell kiszámolni és alkalmazni. 6. § (1) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) intézkedéseket tesz: a) a szennyező anyagok felszín alatti vízbe, illetve a földtani közegbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására a 10-11. §-ok figyelembevételével, b) a felszín alatti víztestek állapotromlásának megakadályozására, c) a romló tendenciák megfordítására, ha az érintett felszín alatti víztest állapotjellemzői elérték a megfordítási pontot, d) a gyenge és a veszélyeztetett helyzetű víztestek állapotának javítására a környezethasználatokra vonatkozó engedélyek felülvizsgálata, illetve más hatóság által történő felülvizsgálatának kezdeményezése által. (2) Az (1) bekezdésben foglalt intézkedések érdekében a felügyelőség: a) áttekinti, mi veszélyezteti a jó állapot elérését, illetve megőrzését; b) ellenőrzi a felszín alatti vizek állapotát befolyásoló tevékenységeket, és ha indokolt, intézkedik az engedélyek módosításáról, visszavonásáról, amennyiben szükséges a Kvt. 73. §-a szerinti környezetvédelmi felülvizsgálattal; c) intézkedik a környezethasználók felelősségébe tartozó környezethasználati monitoring kiegészítéséről, módosításáról, illetve kezdeményezi az 5. § (5) bekezdésben foglaltakat figyelembe véve az országos monitoring, valamint a települési monitoring érintett elemeinek felülvizsgálatát; d) ha szükséges, módosítja az általa megállapított környezeti követelményeket, illetve kezdeményezi a környezeti követelményekre, határértékekre vonatkozó előírások módosítását; e) felülvizsgálja a vízkivételekre vonatkozó engedélyeket. (3) Amennyiben az (A) háttér-koncentráció vagy az (Ab) bizonyított háttér-koncentráció meghaladja a megfordítási pontot - figyelembe véve a külön jogszabály szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervben foglaltakat is - a felügyelőség mérlegelheti az intézkedések szükségességét.


95

(5) Amennyiben a 4. §-ban foglalt célkitűzések elérését esetleg veszélyeztető, pontszerű szennyező forrásokból és szennyezett területekről elszivárgó szennyező anyagok által érintett felszín alatti térrészek (szennyeződési csóvák) alakultak ki, azok hatásának értékelése szükséges, a szennyező anyag várható megjelenési helyén létesített monitoringra alapozva. További tendencia-értékeléseket kell végezni az azonosított szennyező anyagok vonatkozásában annak ellenőrzésére, hogy a szennyezett területekről származó csóvák kiterjedése nem növekszik, azok a felszín alatti víztest vagy víztest csoport kémiai állapotát nem rontják, és nem jelentenek veszélyt az emberi egészségre és a környezetre. (6) Az (5) bekezdés szerinti monitoring létesítése és üzemeltetése annak a kötelessége, aki a szennyezésért, károsodásért a felelős. 7. § (1) A területeket a felszín alatti víz állapotának érzékenysége, továbbá minőségének védelme szempontjából osztályozni kell a felszín alatti víz utánpótlódása, földtani közeg vízvezető-képessége, továbbá a megkülönböztetett (fokozott) védelem alatt álló területek figyelembevétele alapján. (2) Egy adott terület a felszín alatti víz állapotának érzékenysége szempontjából lehet fokozottan érzékeny, érzékeny és kevésbé érzékeny terület. (3) A (2) bekezdés szerinti osztályozás ismérveit és a kategóriák részletesebb felbontását a 2. számú melléklet tartalmazza. A rendelet 8.§ a) pontja szerint „A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető a külön jogszabály szerinti legjobb elérhető technika, illetve a leghatékonyabb megoldás alkalmazásával.” A vízhasználatokkal illetve az üzemi tevékenységgel összefüggésben keletkezett szennyvizek, technológiai szennyvizek ártalommentes elhelyezését biztosítani kell. A rendelet 8. § b) pontja szerint „A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak ellenőrzött körülmények között történhet, beleértve a monitoring kialakítását, működtetését, és az adatszolgáltatást.” 8. § A felszín alatti vizek jó állapotának biztosítása érdekében tevékenység csak a) környezetvédelmi megelőző intézkedésekkel végezhető a külön jogszabály szerinti legjobb elérhető technika, illetve a leghatékonyabb megoldás alkalmazásával; c) úgy végezhető, hogy hosszú távon se veszélyeztesse a felszín alatti vizek jó állapotát, a környezeti célkitűzések teljesülését. 9. § (1) A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapotának biztosítása érdekében a tevékenység (4) A felszín alatti víz állapota szempontjából fokozottan érzékeny


96

területeken a 41. § (8) bekezdésének c) pontjában foglaltak kivételével tilos a) a felszíni vizek pótlása felszín alatti vízből; b) olyan tevékenység végzése, amelynek következtében a fedőrétegek eltávolítása révén felszínre kerül a felszín alatti víz; c) olyan bányászati tevékenység végzése, amelynek következtében a külszín megbontásával kialakított bányatalp a maximális karsztvízszintet 10 m-en belül megközelíti; d) a szén-dioxid geológiai tárolása. (5) A felszín alatti víz állapota szempontjából érzékeny területeken: a) a felszíni vizek pótlása felszín alatti vízből a külön jogszabály szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervben foglaltak szerint történhet; b) akkor végezhető olyan tevékenység, amelynek következtében a fedőréteg eltávolítása révén felszínre kerül a felszín alatti víz, ha biztosított az (1) bekezdés és a 10. § (1) bekezdés szerinti előírások teljesülése. (6) A 13. §-ban foglaltak figyelembevételével engedélyezhető: a) a felszín alatti vízdúsítás, azaz a víz közvetlen vagy közvetett bevezetése a felszín alatti vízbe a kitermelhető felszín alatti víz mennyiségének szennyezés nélküli növelése érdekében; b) a kitermelt felszín alatti vizek ugyanazon vagy azonos célra használt rétegbe történő visszajuttatása, ha biztosított, hogy a visszasajtolt víz nem tartalmaz a kitermelt víztől eltérő anyagot és nem okoz kedvezőtlen minőségváltozást ba) geotermikus energia hasznosítás céljából zárt rendszerű technológiával, bb) a szilárd ásványi nyersanyagok bányászatához kapcsolódó, az ásványi nyersanyagok kitermelésétől elkülönülő rendszerben, bc) a mélyépítési, illetve fenntartási munkák során. (7) A (6) bekezdés szerinti kivételek akkor alkalmazhatók, ha a felügyelőség meggyőződött róla, hogy a felszín alatti vízre - különösen annak minőségére - gyakorolt hatás hatékony figyelemmel kísérése megfelelő módon biztosított. A rendelet 10. § (1) alapján „A felszín alatti vizek jó minőségi állapotának biztosítása érdekében a tevékenység végzése során szennyező anyag, illetve lebomlása esetén ilyen anyagok keletkezéséhez vezető anyagok használata, illetve elhelyezése csak műszaki védelemmel folytatható. 11. § (1) Tilos szennyező anyagnak mélyinjektálással történő elhelyezése vagy bármilyen módon történő mélybesajtolása, kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat. (2) A felszín alatti vízbe, földtani közegbe a (3) bekezdés szerinti feltételek teljesülése esetén, az olyan természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan földtani képződménybe, amely a szennyező anyagok - beleértve a szén-dioxidot is - továbbterjedése szempontjából zártnak tekinthető szénhidrogén tároló, a felszín alatti víz minőségromlás minden jelenlegi vagy jövőbeni veszélyének


97

kizárásával a 13. § szerint engedélyezhető: a) az olyan veszélyes anyagokat nem tartalmazó vizek visszasajtolása, amelyek a bányászati kutatáshoz, feltáráshoz, kitermeléshez tartozó tevékenységből származnak, b) természetes összetételű vizek besajtolása szénhidrogén kitermelés elősegítésére, c) a természetes gáz vagy a cseppfolyósított földgáz besajtolása tárolási céllal, d) veszélyes anyagokat nem tartalmazó szén-dioxid környezetvédelmi szempontból biztonságos elhelyezése. (3) A (2) bekezdés szerinti tevékenységre engedély akkor adható ki, ha komplex értékelésre támaszkodó vizsgálatokkal is bizonyított, hogy a visszasajtolás, besajtolás: a) az adott tevékenységből származik és nem tartalmaz az adott tevékenységből származótól eltérő anyagot, és b) a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzése az elérhető legjobb technika alkalmazásával történik, és c) nem veszélyezteti a környezeti elemek - különösen a felszín alatti vizek - mennyiségi és minőségi viszonyait, a környezeti célkitűzések teljesülését, továbbá d) az a), b) és c) pontokban foglaltak teljesülése ellenőrzött. 13. § (1) Szennyező anyag a) elhelyezése, b) a földtani közegbe történő közvetlen bevezetése, c) a felszín alatti vízbe történő közvetett bevezetése, beleértve az időszakos vízfolyásokba történő bevezetést is, d) a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése engedélyköteles tevékenység. (5) Az engedélyköteles tevékenység folytatójának az (1) bekezdésben szereplő engedély megszerzése céljából elővizsgálatot kell végeznie. Ennek keretében vízfolyásba történő bevezetés esetén vizsgálni kell a vízfolyás időszakosságát is. (6) A hatóság az elővizsgálat eredményeire támaszkodó, e rendelet 4. számú melléklete szerinti kérelem alapján dönt az engedély kiadása felől. (8) Amennyiben az engedélyköteles tevékenységhez egységes környezethasználati engedély megszerzése kötelező, úgy a felügyelőség az (1) bekezdés szerinti engedélyt az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban adja meg. (10) Az engedélyező hatóság az (1) bekezdés szerinti engedélyt, - ha a felügyelőség a 13. § (1) bekezdése szerinti engedélyezési eljárásban szakhatóságként vesz részt - a felügyelőség a szakhatósági állásfoglalását meghatározott időre, de legfeljebb tizenkét évre adja ki, és azt legalább négyévenként felülvizsgálja. (12) A közvetlen bevezetésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni azokra az esetekre is, ha a szennyező anyag a felszín alatti vízszint emelkedése miatt kerül közvetlenül a telített zónába.


98

16. § (1) A felszín alatti víz veszélyeztetésével, terhelésével járó tevékenységek jellemzőit az Alap-bejelentőlap a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű bejelentőlapon (a továbbiakban: alap-adatlap), illetve Részletes bejelentőlap a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű adatlapon (a továbbiakban: részletesadatlap), valamint Éves jelentés a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű jelentésben (a továbbiakban: éves jelentés) kell benyújtani az engedélyköteles tevékenység helye szerint illetékes felügyelőséghez (a továbbiakban: bejelentés). (2) Alap-adatlap benyújtására kötelezett a) az engedélyköteles tevékenységet e rendelet hatálybalépését követően megkezdeni szándékozó, a 13. § (1) bekezdés szerinti engedély vagy előzetes szakhatósági állásfoglalás iránt kérelmet benyújtó; b) akit a felügyelőség kötelez; c) aki a 13. § (1) bekezdés szerint engedélyköteles tevékenységet végez. (3) Részletes-adatlap benyújtására kötelezett a) a (2) bekezdés a) pont szerinti kérelmet benyújtó; b) akit a felügyelőség az alap-adatlapban foglaltak alapján arra kötelez; c) aki a földtani közegben, illetve a felszín alatti vízbe közvetlen bevezetést végez vagy tevékenysége során szennyező anyagot helyez el ca) évi 100 tonna felett, amelynél a felszín alatti vízre vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 1 mg/l vagy azon felüli, cb) évi 1 tonna felett, amelynél a felszín alatti vízre vonatkozó (B) szennyezettségi határérték 1 mg/l alatti. (4) Éves jelentést a (2) és (3) bekezdés szerinti azon kötelezettnek kell benyújtani, akit erre a felügyelőség - az alap-adatlap, illetőleg a részletes-adatlap adatainak értékelése alapján - kötelez. (5) Éves jelentést kell benyújtani az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete szerinti azon környezethasználónak is, aki a rendelet I. Mellékletében meghatározott, az ott megadott kapacitásküszöböt meghaladó tevékenysége során a rendelet II. Mellékletében meghatározott szennyező anyagok a vonatkozó küszöbértéket meghaladóan a felszín alatti vízbe, illetve földtani közegbe bocsát. (6) Az alap-adatlapot, illetőleg a részletes-adatlapot a benyújtás időpontjában érvényes adatok közlésével: a) a (2) bekezdés a) pontja és a (3) bekezdés a) pontja szerinti kötelezett az engedély iránti kérelem benyújtásakor, annak részeként, b) a (2) bekezdés b) és c) pontjai, illetve a (3) bekezdés b) és c) pontjai szerinti kötelezett a határozatban megjelölt határidőre köteles benyújtani. (7) Az éves jelentést a tárgyévre vonatkozóan, a tárgyévet követő év március 31-éig kell benyújtani.


99

(8) A tárgyévben az alap-adatlapon közölt adatokban bekövetkezett változást - az anyagforgalomban bekövetkezett 25%-nál nagyobb változás fölött, bevezetéseknél minden esetben - be kell jelenteni az illetékes felügyelőségnél a tárgyév utolsó napján érvényes adatokkal az éves jelentés részeként vagy új alap-adatlapon. 19. § (1) A környezethasználó a felszín alatti vízben, illetve földtani közegben okozott szennyezést, illetve károsodást a felügyelőségnek köteles bejelenteni, illetőleg azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás esetén köteles megkezdeni a kárelhárítást a külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően. 21. § (1) A pontszerű szennyező forráshoz tartozó valószínűsíthető szennyezettség, illetve károsodás esetén a 19. § (9) bekezdésében foglaltak figyelembevételével a köz érdekében kármentesítést kell végezni. (2) Kármentesítésre kötelezett, aki a Kvt. 101-102/A. §-ában meghatározottak szerint felelősséggel tartozik. (4) A kármentesítés szakaszai: a) tényfeltárás, amely felderítő és részletes vizsgálatból állhat; b) beavatkozás; c) az a) és b) pontokban meghatározott szakaszokban, illetve azokat követően folytatott monitoring. (6) A kármentesítés során biztosítani kell, hogy a szennyeződés (B) szennyezettségi határértéket meghaladóan ne tevődjön át más környezeti elemre, a felszín alatti víz, a földtani közeg nem szennyezett részeire, illetve, hogy az a lehető legkisebb környezeti terheléssel járjon, és ne okozzon környezeti veszélyeztetést, szennyezést, környezetkárosodást. 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól Jogszabály A rendelet célja a felszíni vizek minőségének megóvása, fenntartása és szabályozási javítása, a vízi és vízközeli, továbbá a felszíni víztől közvetlenül függő tárgya szárazföldi élőhelyek és élő szervezetek fennmaradásához szükséges feltételek biztosítása, a vízhasználatok biztonsága, az emberi egészség és a környezeti állapot megőrzése érdekében a szennyezések megelőzése és csökkentése. A rendelet hatálya annak 2.§-a alapján kiterjed: - a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetre, ha o a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, illetőleg kötelezettségek terhelik, o létesítménye vagy terméke, illetőleg tevékenysége vízszennyezést okoz, illetve okozhat, o a közcsatornába szennyvizet bocsát, o zárt gyűjtőben gyűjtött szennyvizet - kivéve a kizárólag háztartási szennyvíz eredetű települési folyékony hulladékot - közcsatornába, továbbá közös üzemi


100


szennyvíz-, illetve csapadékvíz hálózatba szennyvizet bocsát; - a felszíni vizekre, a csapadékvíz, szennyvíz elvezetését, tisztítását szolgáló víziközművekre, a nem közüzemű közös üzemi (ipari) csatornára, szennyvíztisztítóra, azok terhelésére és szennyezésére. A rendeletben a vízminőség szabályozása elsősorban a kibocsátó a általános kötelezettségeinek betartásában valósul meg, illetve a kibocsátási határérték rendszer alkalmazásával és betartatásával. A szennyvizek és használt vizek kibocsátására az engedélyt a környezetvédelmi felügyelőség a rendelet 25 §-a alapján adja ki. A szennyvízkibocsátással, szennyvíz közcsatornába vezetésével kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a környezet védelmi törvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény szerinti engedélyben, ezektől különböző esetekben pedig a környezetvédelmi felügyelőség által kiadott külön engedélyben határozzák meg. A szennyvíz-kibocsátási engedélyt a rendelet 3. számú melléklet szerinti tartalommal kell összeállítani. A felügyelőség az engedélyben határozza meg a szennyvíz kibocsátási határértékeket is. A határérték fölötti kibocsátás vízszennyezési bírság kiszabását vonja maga után. A jogszabály a határértékeknek való megfelelés érdekében szükséges beruházások, fejlesztések megvalósításáig türelmi időt határoz meg, melynek letelte után minden kibocsátónak teljesíteni kell az engedélyben rögzített kibocsátási paramétereket. A rendelet több adatszolgáltatási kötelezettséget is tartalmaz a környezetvédelmi hatóság irányába: A rendelet 30.§-a szerint az önellenőrzésre kötelezett kibocsátó [a rendelet 21.§ (2) bekezdése alapján), - aki az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; - akinek önellenőrzési kötelezettségét a felügyelőség környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet - közvetlenül a befogadóba vezet, - közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; - akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a felügyelőség keveredési zónát jelölt ki.) köteles a szennyvíz kibocsátási jellemzőiről és a technológiai


101

folyamatok üzemviteléről adatot szolgáltatni és a 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet 4. számú melléklete szerinti adatlapokat kitölteni és évente összefoglaló jelentést készíteni. A vízminőség-védelmi alapbejelentést (VAL lapok) csak az abban szereplő jellemzők változása esetén kell ismételten beküldeni a vízminőség-védelmi éves bejelentéssel (VÉL lapok) együtt a tárgyévet követő év március 31-ig. A 28.§ (2) bekezdése szerint az önellenőrzésre kötelezett önellenőrzési tervet köteles készíteni, amelyet első alkalommal a tárgyévet megelőző év október 31-éig kell benyújtani, és melyet legalább 5 évente felül kell vizsgálni. Az önellenőrzési terv szerinti éves vizsgálati időpontokat a tárgyévet megelőző év november 30-áig be kell jelenteni a felügyelőségnek.


A rendelet mellett megjelent, használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló 27/2005.(XII.6.) KvVM rendelet tartalmazza a jelentések összeállítását segítő VAL (alapbejelentő) és VÉL (éves jelentőlap) lapok formanyomtatványát 4. § (1) A felszíni víztest jó állapotának eléréséhez és fenntartásához, illetve az erősen módosított víztestek jó ökológiai potenciáljának eléréséhez a vízhasználó (ideértve a kibocsátót) köteles - az e rendelet és a Kvt. vonatkozó előírásainak betartásával - hozzájárulni. (2) Amennyiben nem pontszerű (diffúz) szennyezések miatt kibocsátási határérték megállapítására nincs mód, ott a legjobb környezeti gyakorlaton alapuló műszaki intézkedések alkalmazásával kell a vízszennyezést megelőzni, hogy a környezeti terhelés a legkisebb mértékűre csökkenjen. 5. § (1) Tilos a felszíni vizekbe, illetve azok medrébe bármilyen halmazállapotú, vízszennyezést okozó anyagot juttatni, az engedélyezett vízilétesítményen bevezetett a) határértéknek megfelelő, b) határérték alatti e rendelet alapján engedélyezett kibocsátások kivételével. (2) Használt, illetve szennyvizet közvetlenül vagy közvetve felszíni vízbe kibocsátó létesítmény létesítéséhez, bővítéséhez, illetve a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott jelentős változással járó fejlesztéséhez, valamint a működésének megkezdéséhez és működtetéséhez, a létesítményt engedélyező hatóságok engedélye szükséges. 10. § (1) Új létesítmények tervezésénél és megvalósításánál, valamint működtetésénél az elérhető legjobb technikának megfelelő kibocsátási színvonalat eredményező módszereket, eljárásokat, termelő, illetőleg szennyvíztisztító berendezéseket kell alkalmazni. (2) Tilos vízterhelést okozó új létesítményt telepíteni, ha a 42. § (1) bekezdés szerinti előírások nem teljesíthetők, továbbá - a 26. § (4)-(5) bekezdésben foglalt kivételekkel - ha a befogadó mértékadó vízszennyezettsége már meghaladja vagy a tervezett létesítmény


102

szennyezőanyag-kibocsátásának hatására várhatóan meghaladhatja a vízszennyezettségi határértéket. 12. § (1) Az 1. számú melléklet B) pontjában meghatározott, I. lista szerinti vízszennyező anyagok és az E) pontban megjelölt elsőbbségi veszélyes anyagok felszíni vízbe való kibocsátását a kibocsátó technológiák fejlődésével párhuzamosan a 8. § (1) bekezdésében előírtakra is figyelemmel fokozatosan meg kell szüntetni. A kibocsátás megszüntetéséig a kibocsátás a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott, illetőleg a felügyelőség által előírt határértékek és határidők megtartásával végezhető. (2) Az 1. számú melléklet C) pontjában meghatározott anyagok kibocsátása, valamint D) pontjában meghatározott anyagok kibocsátása az ott felsorolt technológiákból tilos. 18. § (1) A kibocsátási határértéket a kibocsátó számára a felügyelőség - a (2)-(4) bekezdésben, a 12-17. §-ban, a 19-22. §-ban foglaltak figyelembevételével - a 25. § (1) bekezdés szerinti engedélyben állapítja meg. (2) A felügyelőség a kibocsátási határértéket a technológiai határérték és a területi határérték alapján határozza meg a következők szerint: a) ha a tevékenységre van technológiai kibocsátási határérték, akkor kibocsátási határértéknek azt kell előírni; b) ha a tevékenységre vagy a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok közül egy adott szennyező anyagra nincs technológiai határérték, akkor a vonatkozó területi határértéket kell előírni kibocsátási határértéknek. 19. § (1) A felügyelőség a kibocsátó kérelmére vagy hivatalból egyedi határértéket állapíthat meg a) a 2. számú melléklet 2.9. pontjában meghatározott anyagok tekintetében a kibocsátásra, vagy b) a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben meghatározott technológiai és területi határértéktől történő eltérés esetében. (2) Az egyedi határérték megállapítása során figyelembe kell venni: a) a befogadó terhelhetőségét, b) a kibocsátó türelmi időre való teljesítőképességét, c) a jó kémiai és ökológiai állapot megőrzésének, szükség szerinti elérésének szempontjait, valamint d) a türelmi idő lejártára figyelemmel történő határidő kitűzésével a kibocsátó által elérhető kibocsátási szintet. 25. § (1) A szennyvízkibocsátással, közcsatornába vezetéssel kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvény és a vízgazdálkodásról szóló törvény szerinti engedélyben, illetve azok


103

hatálya alá nem tartozó tevékenység esetén a felügyelőség által kiadott külön engedélyben kell meghatározni. (2) A kibocsátó a 3. számú melléklet szerinti, engedély iránti kérelméhez csatolja: a) b) közcsatornára történő vezetés esetében a szolgáltatónak a befogadásra vonatkozó hozzájárulását, a hozzájáruláshoz szükséges tervet, valamint a szerződést, c) a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok megnevezéséről, mennyiségéről szóló nyilatkozatát. 26. § (1) A 25. § (1) bekezdése szerinti engedély határozott időtartamra, legfeljebb 5 évre - az 1. számú melléklet B) pontjának I. listájába tartozó anyagot kibocsátókra vonatkozóan legfeljebb 4 évre adható. (2) A szennyvízkibocsátásra vonatkozó engedély visszavonásáról, módosításáról a felügyelőség hivatalból vagy a kibocsátó kérelme alapján, illetve a 14. § (5), 37. § (5) bekezdésekben meghatározott feltételek fennállása esetén dönt. (3) Új létesítmények esetén a kibocsátó a próbaüzem lezárásáig akkreditált laboratórium által végzett mérési eredményekkel köteles igazolni, hogy az engedélyben előírt határértéket, illetve küszöbértéket tartósan és folyamatosan betartja. 27. § (1) A szennyvízkibocsátásokat a felügyelőség, közcsatornába bocsátás esetén a szolgáltató a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló miniszteri rendeletben foglaltak szerint ellenőrizheti. (2) Önellenőrzésre köteles az a kibocsátó (ill. közcsatornába bocsátó): a) aki az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; b) akinek önellenőrzési kötelezettségét a felügyelőség környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá c) aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet ca) közvetlenül a befogadóba vezet, cb) közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; d) akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a felügyelőség keveredési zónát jelölt ki. (3) Az önellenőrzésre nem kötelezett kibocsátó - a felügyelőségnek történő bejelentéssel és jóváhagyással - önellenőrzésre vállalkozhat. Ez esetben a kibocsátóra az önellenőrzésre kötelezettekre vonatkozó ellenőrzési szabályokat kell alkalmazni. (4) A kibocsátó a keveredési zóna határai felett és alatt köteles a


104

befogadó vízszennyezettségének ellenőrzésére. Az ellenőrzés rendjét és szabályait a felügyelőség a kibocsátási engedélyben határozza meg. 28. § (1) Az önellenőrzésre kötelezett a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról szóló miniszteri rendeletben meghatározottak szerint önellenőrzési tervet köteles készíteni, amelyet a felügyelőség részére, valamint a) közcsatornába bocsátás esetében a szolgáltatónak, b) közös üzemi csatornába bocsátás esetén a közös üzemi szennyvíztisztítót üzemeltetőnek köteles megküldeni. (2) Az önellenőrzési tervet első alkalommal a tárgyévet megelőző év október 31-éig kell benyújtani, melyet legalább 5 évente felül kell vizsgálni. Az önellenőrzési tervet szakértő is elkészítheti, és a felügyelőség hagyja jóvá. Az önellenőrzési terv szerinti éves vizsgálati időpontokat a tárgyévet megelőző év november 30-áig be kell jelenteni a felügyelőségnek, mely bejelentés nem minősül az önellenőrzési terv módosításának. Az önellenőrzési tervben rögzített ellenőrzések száma - az időszakos üzemek kivételével - egy naptári évben 2 alkalomnál kevesebb nem lehet. 39/A. § (1) A felügyelőség a felszíni víz jelentősen kedvezőtlen állapotának valószínűségéről birtokába került adat, információ alapján vizsgálatot folytat le. A kivizsgálást a felügyelőség a kockázat mérlegelése alapján legfeljebb az adat, információ beérkezésétől számított három hónapon belül hajtja végre. (3) A kivizsgálás alapján a felügyelőség dönt: a) a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti kárelhárítás megindításáról, b) a kármentesítés bármely szakaszának, vagy a szakaszok 39/B. § (4) bekezdés szerinti együttes elrendeléséről, c) a Kvt. 73. § alapján a környezetvédelmi felülvizsgálatról, d) a környezetkárosodás bekövetkezése valószínűségének hiányában az eljárás megszüntetéséről. (4) A felügyelőség a kivizsgálás során, valamint a kármentesítés bármely szakaszában azonnali beavatkozást igénylő környezetkárosodás esetén a szükséges környezetvédelmi megelőző és kárelhárítással összefüggő, a környezetkárosodás megelőzésének és elhárításának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti intézkedésről rendelkezhet.


105

6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről Jogszabály A rendelet hatálya annak 1.§ (1) bekezdése alapján kiterjed: szabályozási a) az ország határain belül található, ivóvíz kivételére használt vagy tárgya ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizekre, b) a halak életfeltételeinek biztosítása érdekében a külön jogszabályban kijelölt, védelemre vagy vízminőség-javításra szoruló felszíni vizekre, c) azokra a jogi személyekre, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra és természetes személyekre, akik (amelyek) az a) és b) pontban meghatározott vizek tulajdonosai, használói, illetőleg akik (amelyek) tevékenysége e vizek minőségére hatással vannak. Jogszabály Amennyiben a tárgyalt tevékenység hatással lehet a fent említett relevanciája a vizekre, úgy a tevékenység végzése során ezen jogszabály előírásait is szervezetre be kell tartani. Legfőbb kötelezettség, hogy a jogszabályban a felszíni vizek minőségének megőrzését célzó előírásokat be kell tartani és a tevékenységet úgy kell végezni, hogy az a felszíni vizeket ne veszélyeztesse. Amennyiben vízszennyezés következik be, úgy a környezetvédelmi hatóság jogosult a víz minőségének helyreállítására irányuló intézkedéseket előírni. Jogszabály3. § (1) A felszíni ivóvízbázisnak, valamint halas vizeknek kijelölt idézetek felszíni vizek jó állapotának elérését, illetőleg megőrzését a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékek betartásával kell biztosítani. A vízminőségi állapotot befolyásoló kibocsátási határértékek betartásáért a felszíni vízbe vezető, külön jogszabályban meghatározott kibocsátó a felelős. (2) A különböző társadalmi, gazdasági, környezetvédelmi, műszaki fejlesztési tervek készítése során és az egyes létesítmények, tevékenységek tervezésekor, létesítésekor, működtetésekor az e rendelet szerinti vízszennyezettségi határértékeket figyelembe kell venni. 7. § (1) A felszíni ivóvízbázis vízszennyezettségi határértékeinek betartását a környezetvédelmi hatóság legalább a 3. számú melléklet szerinti gyakorisággal ellenőrzi. Az ellenőrzéseket egyéves időtartamra úgy kell elosztani, hogy annak eredménye megfelelően tükrözze az ellenőrzött víz tényleges minőségi jellemzőit. (2) Az ellenőrző méréseket elsősorban a 2. számú mellékletben előírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettől eltérő módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végző laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a referencia módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékűek vagy annál jobbak. (3) A mintavételi helyen vett vízmintának jellemzőnek kell lennie az ellenőrzött víz minőségére.


106

(4) A mintavételi helyen vett vízminta ellenőrzését követően a vizsgálat eredményét a környezetvédelmi hatóság nyilvántartja, és arról minden év december 31-éig a 8. számú melléklet szerint adatot szolgáltat a Nemzeti Környezetügyi Intézetnek. (2) Amennyiben az ellenőrzés során megállapítható, hogy a víz szennyezettsége túllépte a határértéket, akkor a hatóság megvizsgálja, hogy a határérték-túllépés a) a 12. §-ban szabályozott esetek, vagy b) vízszennyezés miatt következett-e be. (3) A környezetvédelmi hatóság megállapításait írásban közli a vízkivételi mű üzemeltetőjével és a közegészségügyi hatósággal. (4) A (2) bekezdés b) pontban foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a hatóság a következő intézkedéseket teszi: a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét, b) vizsgálatokat végez a határérték-túllépések okainak megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására, c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezéscsökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli. (5) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság a) megállapítja a felszíni ivóvízbázis szennyezettségének mértékét, b) elvégzi a kárelhárításhoz szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását, c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli vízszennyezés okának megállapítására, d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki, a külön jogszabályban foglaltak alapján. 10. § A pisztrángos, márnás és dévéres vizek kategóriájába kijelölt vizekre vonatkozó vízszennyezettségi minőségi jellemzőket a 4. számú melléklet tartalmazza. 11. § (1) A halas vizek kijelölését követő öt éven belül biztosítani kell, hogy a vízminőség megfeleljen a 4. számú mellékletben meghatározott vízszennyezettségi határértékeknek. (2) A halas vizekre vonatkozóan az (1) bekezdésben meghatározott öt évet követően a 4. számú mellékletben foglalt vízszennyezettségi határértékeknél nagyobb szennyezettség nem engedhető meg. (3) A halas vizek vízminőségi követelményeinek biztosításához külön jogszabály előírásai szerint meghatározott vízvédelmi intézkedési programot kell készíteni. (4) A vízvédelmi intézkedési program elkészítése érdekében az illetékes környezetvédelmi hatóság kötelezi a kibocsátókat szennyezéscsökkentési intézkedési terv elkészítésére és annak végrehajtására. 13. § (1) A környezetvédelmi hatóság legalább a 4. számú melléklet II.


107

táblázata szerinti gyakorisággal ellenőrzi a vonatkozó vízszennyezettségi határértékek teljesítését. (2) A mintavétel pontos helyét, a mintavételi ponthoz legközelebb lévő vízszennyező forrástól való távolságot, valamint a mintavételi pont vízfelszínhez viszonyított mélységét, a helyi környezeti feltételek alapján - a meglévő vízminőségi törzshálózati pontok figyelembevételével - a környezetvédelmi hatóság állapítja meg. (3) A vízszennyezettségi határértékek teljesítésének vizsgálatát a 4. számú mellékletben előírt referencia módszerekkel kell végezni. Ha a vizsgálat során ettől eltérő módszert alkalmaznak, akkor a vizsgálatot végző laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy a kapott eredmények a 4. számú mellékletben meghatározott módszerek alkalmazásával kapott eredményekkel egyenértékűek. (4) A halas vizek vízszennyezettségi határértékei ellenőrzőméréseinek vizsgálatát követően annak eredményeit a környezetvédelmi hatóság nyilvántartja, és arról minden év december 31-éig a 9. számú melléklet szerint adatot szolgáltat a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak. 15. § (1) A 4. számú melléklet II. táblázata szerinti mintavételezési gyakoriság - egyes minőségi jellemzők tekintetében - évente egy alkalomra csökkenthető, ha a vonatkozó mérési eredmények jelentősen jobbak a megfelelő vízszennyezettségi határértékeknél (legalább a határérték 50%-a), és előreláthatóan nem áll fönn a vízminőség romlásának veszélye. (2) Ha az ellenőrzés során - a minták vizsgálati eredménye alapján megállapítható, hogy a határértékek nem teljesültek, a környezetvédelmi hatóság megvizsgálja, hogy a túllépés a) a 12. §-ban szabályozott esetek, vagy b) vízszennyezés miatt következett-e be. (3) A (2) bekezdés b) pontjában foglalt vízszennyezés okainak lehetséges megszüntetésére és a vízszennyezettségi határértékek biztosítására a környezetvédelmi hatóság a következő intézkedéseket teszi: a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét, b) vizsgálatokat végez a határérték túllépés okának megállapítására és a vízszennyezést okozó azonosítására, c) a további vízszennyezés megakadályozására a vízszennyezést okozó kibocsátót szennyezés csökkentési intézkedési terv készítésére kötelezi, és annak végrehajtását határozatban elrendeli. (4) Rendkívüli vízszennyezés esetén a környezetvédelmi hatóság: a) megállapítja a halas víz szennyezettségének mértékét, b) elvégzi a kárelhárításához szükséges vízszennyezettségi vizsgálatokat, és felügyeli az illetékes vízügyi igazgatóság által végzett kárelhárítás lefolytatását, c) intézkedéseket tesz a rendkívüli vízszennyezést okozó azonosítására és a rendkívüli szennyezés okának megállapítására, d) rendkívüli vízszennyezési bírságot szab ki a külön jogszabályban


108

foglaltak alapján, e) egyeztetéseket folytat le a vízszennyezésekkel kapcsolatos halélettani kérdésekben, valamint halpusztulás esetén a halászatról és a horgászatról szóló jogszabályokra figyelemmel, f) megállapítja a halak ökológiai vízigénye nem megfelelőségének okát, és egyeztet az érintett társhatóságokkal a szükséges vízmennyiség és vízminőség biztosítása érdekében. 28/2004. (XII. 25.) KvVM rendelet a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól Jogszabály A rendelet hatálya annak 1.§ (1) bekezdése szerint kiterjed: szabályozási - a természetes és jogi személyre, valamint jogi személyiséggel tárgya nem rendelkező szervezetre, ha o a felszíni vizekkel kapcsolatban jogokkal rendelkezik, illetőleg kötelezettségek terhelik, o létesítménye vagy terméke, illetőleg tevékenysége vízszennyezést okoz, illetve okozhat, o a külön jogszabály szerinti csapadékvíz- és szennyvízelvezető műbe, valamint a szennyvíztisztító telep nélküli közüzemi szolgáltatást biztosító szennyvízelvezető, -gyűjtő rendszerbe (a továbbiakban együtt: közcsatornába) szennyvizet, illetve használt vizet bocsát, o zárt gyűjtőben gyűjtött szennyvizet (szippantott szennyvizet) közcsatornába, vagy közös üzemi szennyvíz-, illetve csapadékvíz-elvezető hálózatba bocsát; - a felszíni vizekre, a csapadékvíz, szennyvíz elvezetését, tisztítását szolgáló vízi közművekre, a közüzeminek nem minősülő üzemi (ipari) csatornára, szennyvíztisztítóra, azok kibocsátására. Jogszabály A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. relevanciája a (VII.21.) Korm. rendelet 25. § (1) szerint „A szennyvízkibocsátással, szervezetre közcsatornába vezetéssel kapcsolatos környezetvédelmi követelményeket a kibocsátó számára a külön jogszabály szerinti engedélyben, illetve azok hatálya alá nem tartozó külön jogszabály szerinti tevékenység esetén a felügyelőség által kiadott külön engedélyben kell meghatározni.” Ez az esetek döntő többségében vízjogi engedély, de a környezetvédelmi engedély köteles üzemek esetében a környezetvédelmi engedély. Az engedélyhez szükséges dokumentációkat ki kell egészíteni a Korm. rendelet 3. számú mellékletében meghatározott tartalommal, és e módon lehet a szennyvíz-kibocsátási engedélykérelmet benyújtani. A környezetvédelmi követelmények kibocsátási határértékek formájában szerepelnek az engedélyben. A kibocsátási határértékek megállapítása több lépcsős. A kibocsátásra jellemző szennyező


109

anyagok, komponensek vizsgálatán túl figyelembe kell venni, hogy az adott tevékenységre vonatkozik-e technológiai határérték. A Korm. rendelet 18. § (2) szerint „A felügyelőség a kibocsátási határértéket a technológiai határérték és a területi határérték alapján határozza meg a következők szerint: a) ha a tevékenységre van technológiai kibocsátási határérték, akkor kibocsátási határértéknek azt kell előírni; b) ha a tevékenységre vagy a kibocsátásra jellemző szennyező anyagok közül egy adott szennyező anyagra nincs technológiai határérték, akkor a vonatkozó területi határértéket kell előírni kibocsátási határértéknek.” A technológiai határértékek a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló 28/2004. (XII.25.) KvVM rendelet 1. számú mellékletében szerepelnek. A melléklet három részből áll. Az I. rész a települések szennyvízelvezetésére és tisztítására vonatkozó technológiai határértékeket, a II. rész az I. listába tartozó anyagok és az azbeszt kibocsátási határértékeit, míg a III. rész az egyes tevékenységek (pl.: kőszén-előkészítés, halfeldolgozás, sörgyártás, textilgyártás stb.) folytatása során keletkező használt- és szennyvizek kibocsátására megállapított technológiai határértékeket tartalmazza.


A közvetlen bevezetésre vonatkozó területi határértékeket a vízminőség-védelmi területi kategóriák alapján a KvVM rendelet 2. számú melléklete határozza meg. A területi határérték akkor alkalmazható, ha az adott kibocsátás adott szennyező anyagára technológiai határérték nem állapítható meg. 3. § (1) A hatóság kibocsátási határértéket (küszöbértéket) csak az adott kibocsátásra jellemző szennyező anyagokra állapíthat meg. A rendelet által megállapított technológiai határértékeken felül, az adott kibocsátásra jellemző további szennyező anyagokra területi, illetve egyedi határértékek is megállapíthatók. (2) A hatóság a különböző eredetű szennyvizek előkezelés nélküli egyesítését olyan szennyvizek esetén engedélyezheti a kibocsátó számára, amelyekre az 1. számú melléklet technológiai határértéket állapít meg. A kibocsátónak előzetesen számítással igazolnia kell, hogy az egyesített szennyvíz kezelése után, az adott szennyező anyagra vonatkozó mennyiségi terhelés legalább annyival csökken, mint amennyi az elkeveredés előtti pontra a különböző eredetű szennyvizekre előírt követelmények betartásával elérhető lenne. (3) A keletkezési helyre előírt határértékek esetében csak a szükséges előkezelés után engedélyezhető a szennyvizek egyesítése és további közös kezelése. (4) A keletkezési helyre, illetve az elkeveredés előtti pontra vonatkozó technológiai határértékeket és a mintavételezés egyes szabályait az 1. számú melléklet III. Rész vonatkozó fejezeteinek D) és E) pontjaiban


110

foglaltak szerint kell alkalmazni. (5) Szennyvizek (használt vizek) hasznosításra történő átvétele esetén a hatóság az egyedi határértékeket az átvevő tevékenységéből eredő koncentrációnövekményre állapítja meg. 4. § (1) Közös üzemi csatornán elvezetett különböző eredetű technológiai szennyvizek együttes kezelésére (előtisztítására, tisztítására) létesített szennyvíztisztító kibocsátására vonatkozó határértékeket keverékszámítással kell meghatározni. A számításnál a különböző tevékenységekből eredő szennyvízáramok egyes szennyező anyagaira külön-külön meghatározott határértékeket kell figyelembe venni, és a közös szennyvíztisztító, illetve előtisztító kibocsátására vonatkozó határértékeket a 3. számú mellékletben foglaltak alapján kell megállapítani. (2) Hasznosításra átadott, illetve átvett szennyvizekre, illetve használt vizekre vonatkozóan határérték akkor állapítható meg, ha azzal a hatóság új üzemek esetében a létesítési eljárás során egyetértett, illetve meglévő létesítmények esetében a hasznosítás indokoltságát és feltételeit a hasznosító és az átadó között létrejött szerződés bemutatásával igazolják. (3) Közcsatornán hasznosításra szennyvíz nem adható át. 5. § (1) A közcsatornába vezethető szennyező anyag típusát és megengedett koncentrációját (küszöbérték) a 4. számú melléklet határozza meg. (2) A hatóság a 4. számú mellékletben egy adott szennyező anyagra meghatározott küszöbértéktől magasabb küszöbértéket (egyedi küszöbérték) is engedélyezhet, ha a települési tisztító a nagyobb terhelést fogadni és tisztítani képes, továbbá a szolgáltató a kibocsátóval erre vonatkozóan szerződést kötött és azt a kibocsátó az engedélykérelemhez csatolja. 6. § Közvetlen bevezetés esetén az egyedi határértéket az Fvr. 19. §-a alapján kell megállapítani az 5. számú mellékletben az adott szennyező anyagra megállapított legkisebb és legnagyobb értékek között. 14/2005. (VI. 28.) KvVM rendelet a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos szabályokról Jogszabály A rendelet hatálya annak 1.§ (1) bekezdése szerint kiterjed: szabályozási a) a felszín alatti vízre, földtani közegre és az azokban található, a tárgya rendelet 1. és 2. számú mellékletében meghatározott szennyező anyagokra, tulajdonságokra, valamint módszerekre; b) a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 22. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, a kármentesítési tényfeltárás szűrővizsgálatával kapcsolatos tevékenységekre. Jogszabály A rendeletben foglaltaknak relevanciája abban az esetben van, hogy relevanciája a ha az érintett területen kármentesítési eljárást kell elvégezni (a szervezetre földtani közeg, illetőleg a felszín alatti vizek szennyeződése esetén). A


111


rendeletben foglaltak szorosan kötődnek a már ismertetett, a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet előírásaihoz, ugyanis a rendelet a kármentesítési tényfeltárás során a szennyezett területen található szennyező anyagok meghatározásának (mintavételi és kémiai-analitikai vizsgálati eljárással) szabályait tartalmazza, s a mintavétellel, valamint a szűrővizsgálat eredményének dokumentálásával kapcsolatban tartalmaz rendelkezéseket. 3. § (1) A szűrővizsgálat során olyan kémiai-analitikai vizsgálati módszer alkalmazható, mellyel az adott módszerre jellemző mérési hiba figyelembevételével is, legalább a külön jogszabályban meghatározott (B) szennyezettségi határérték [a továbbiakban: (B) szennyezettségi határérték] biztonságosan kimutatható. (2) A felszín alatti vízből és a földtani közegből származó minták előkészítését az (1) bekezdésben foglaltak figyelembevételével kell végezni. 4. § (1) Tényfeltáráskor térben le kell határolni a szűrővizsgálat során a (B) szennyezettségi határérték felett kimutatott szennyező anyagokat. (2) A történeti kutatások alapján valószínűsíthető, de a szűrővizsgálati körbe nem tartozó, ott nem azonosított szennyező anyagokat a tényfeltárás során külön kell vizsgálni. (3) A szűrővizsgálat során vizsgálandó szennyező anyagokat és tulajdonságokat a) felszín alatti víz esetében az 1. számú melléklet, b) földtani közeg esetében a 2. számú melléklet tartalmazza.

27/2005. (XII. 6.) KvVM rendelet a használt és szennyvizek kibocsátásának ellenőrzésére vonatkozó részletes szabályokról Jogszabály A rendelet visszautal a felszíni vizek minősége védelmének szabályozási szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet szabályaira tárgya mikor úgy rendelkezik, hogy hatálya, valamint alkalmazási köre (az előzőekben már bemutatásra került) Korm. rendelet 2. §-ában meghatározott jogalanyokra és tevékenységekre terjed ki. Jogszabály A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. relevanciája a (VII. 21.) Korm. rendelet 27. § (2) bekezdése szerint az alábbi szervezetre kibocsátók kötelesek önellenőrzésre: „a) aki az 1. számú melléklet I. lista szerinti veszélyes anyagot, vagy elsőbbségi veszélyes anyagot bocsát ki vagy használ; b) akinek önellenőrzési kötelezettségét a felügyelőség környezet veszélyeztetettség miatt megállapítja, továbbá c) aki az engedélye szerint, illetőleg a telephelyről (szennyvíztisztítóból) a megelőző év adatai alapján 15 m3/üzemnap mennyiséget meghaladó szennyvizet ca) közvetlenül a befogadóba vezet, cb) közvetve (közcsatornán vagy közös üzemi tisztítón keresztül) a


112

befogadóba vezet és egyúttal a vízszennyező anyagok kibocsátásaira vonatkozó határértékekről és alkalmazásuk egyes szabályairól szóló miniszteri rendelet szerint meghatározott tevékenység folytatása során keletkező szennyvizet bocsát ki; d) akinek felszíni vízbe történő vízszennyező anyag kibocsátására a felügyelőség keveredési zónát jelölt ki.” Az önellenőrzésre köteles kibocsátó önellenőrzési tervet készít és üzemnaplót vezet a KvVM rendelet szabályai szerint. A KvVM rendelet meghatározza az önellenőrzés, valamint az ellenőrzés részletes szabályait, a mintavételezés, mérés szabályait, továbbá az adatszolgáltatás, valamint a csatornabírság és a vízszennyezési bírság megállapításának és kiszabásának sajátos szabályait is.


A felszíni vizek minőségével kapcsolatos alap- és éves adatszolgáltatás a rendelet alapján történik. Az adatszolgáltatás célja, hogy a szennyvízkibocsátó tevékenységet folytató, önellenőrzésre kötelezett kibocsátó, a telephelyén általa folytatott engedélyköteles tevékenységével kapcsolatos felszíni vízszennyezés éves mértékéről számot adjon. A vízminőség-védelmi alapbejelentéshez (VAL) kapcsolódóan a vízminőség-védelmi éves jelentés (VÉL) alapján megállapítható a felszíni víz szennyezésének éves mértéke, és ellenőrizhető a határértékekre vonatkozó előírások betartása. 3. § (1) Az önellenőrzésre köteles kibocsátó a) önellenőrzési tervet (a továbbiakban: terv) készít, b) üzemnaplót vezet. (2) A terv kötelező tartalmi elemeit a 2. melléklet, az üzemnapló kötelező tartalmi elemeit az 1. melléklet tartalmazza. (3) Az önellenőrzésre köteles kibocsátó a tervet - az Fvr. 28. § (2) bekezdésében meghatározottak szerint - a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséghez (a továbbiakban: hatóság) jóváhagyásra benyújtja. (4) A hatóság a terv benyújtásától számított 30 napon belül dönt annak jóváhagyásáról. Amennyiben a megadott határidőn belül a hatóság nem rendel el hiánypótlást vagy érdemi határozatot nem hoz, a jóváhagyást - a benyújtott tervben meghatározott tartalommal megadottnak kell tekinteni. (5) A terv a jóváhagyásban meghatározott időtartamig, de legfeljebb 5 évig érvényes. Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az új tervet a jóváhagyott terv érvényességi idejének lejártát 60 nappal megelőzően nyújtja be. (6) Amennyiben a hatóság az általa lefolytatott ellenőrzés vagy a kibocsátó bejelentése alapján megállapítja, hogy az önellenőrzési terv tartalmát érintő lényeges változás következett be, a terv felülvizsgálatát akkor is elrendeli, ha az (5) bekezdés szerinti határidő még nem telt el. 4. § Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az üzemnaplót évente folyamatosan köteles vezetni. A hatóság az üzemnapló vezetését


113

ellenőrzi és amennyiben megállapítja, hogy az nem felel meg a jogszabály által előírt tartalmi követelményeknek, az üzemeltetőt a hiányosságok megszüntetésére kötelezi. 5. § A közcsatornán keresztül, szabadkiömléssel, közvetlenül bevezetett használt vagy szennyvíz, valamint rizstermesztési, illetve halgazdálkodási tevékenység során kibocsátott használt víz esetén, az önellenőrzésre vonatkozó kötelezettséget - annak tartalmi elemei meghatározásával - a hatóság egyedileg állapítja meg, mérlegelve az önellenőrzés gyakorlati megvalósíthatóságát. 8. § (1) A közcsatornába kibocsátott szennyvíz mennyiségét külön jogszabály alapján, egyéb esetben méréssel kell megállapítani, ha ez nem lehetséges, a felhasznált víz mennyiségéből, az alkalmazott technológia figyelembevételével, műszaki becsléssel kell a szennyvízmennyiséget meghatározni. A felhasznált víz mennyiségéből le kell vonni azt a részt, amelyet a kibocsátó, általa bizonyított módon nem bocsátott ki. (2) A kibocsátott szennyvízből minőségének megállapítása végett mintát kell venni. A vízmintát valamennyi kibocsátó helyen, a befogadóba való bevezetés előtti utolsó csatornaaknából, illetőleg a szennyvízkibocsátásra jellemző más - engedély szerinti - helyen kell kivenni. Ha a kibocsátó az üzemeléshez használt vizet vesz át, a további használat megkezdése előtt abból mintát vesz. (3) A mintavételi helyek kijelölésekor úgy kell eljárni, hogy az elvezetésre kerülő szennyvíz teljes mennyiségét mintavétellel ellenőrizni lehessen, valamint a kijelölt mintavételi hely után további becsatlakozás a befogadó (illetve közcsatorna, közös üzemi csatorna) felé ne legyen. A mintavételi program meghatározását, továbbá a mintavételezést és a minták vizsgálatát a 2. melléklet szerint kell végezni. A 2. melléklet 4. pontjában a minták vizsgálatára javasolt mérési és elemzési módszerek csak a szabványos módszerekkel egyenértékűnek elismert más módszerekkel helyettesíthetők. (4) Annak ellenőrzésére, hogy teljesülnek-e a kibocsátott szennyvízre megállapított követelmények, települési szennyvíztisztító telepek esetében a vízhozammal arányos, vagy időalapú 24 órás mintákat kell venni a tisztító telep elfolyó, szükség esetén befolyó oldalán is, a 2. mellékletben meghatározottak szerint. (5) A technológiai határértékkel szabályozott kibocsátás esetében a külön jogszabályban meghatározott határértékhez tartozó mintavételi eljárást kell alkalmazni. 10. § (1) Az önellenőrzésre köteles kibocsátó az önellenőrzést a tervben meghatározottak szerint végzi. (2) Az önellenőrzés során vett vízminták elemzését egységes környezethasználati engedélyköteles létesítmények és megbízott laboratórium esetén kizárólag akkreditált laboratórium végezheti. (3) Ha az önellenőrzésre köteles kibocsátó a) tervet nem készít, illetve azt nem küldi meg jóváhagyásra,


114

b) az önellenőrzést nem a terv szerint végzi és ennek következtében a kibocsátás önellenőrzés keretében nem ellenőrizhető az ellenőrzésre jogosult a kibocsátást és annak körülményeit - a kibocsátó költségére - helyszíni ellenőrzésen ellenőrzi. 11. § (1) Az ellenőrzésre jogosult a kibocsátó helyszíni ellenőrzését a kibocsátó által szolgáltatott adatok figyelembevételével, a 2. mellékletben meghatározottak alapján előkészíti és az ellenőrzés megkezdésekor erről a kibocsátót szóban értesíti. (2) A helyszíni ellenőrzésre az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (a továbbiakban: közegészségügyi hatóság) az ellenőrzésre jogosult meghívja. 16. § (1) Rendkívüli szennyezés esetén az ellenőrzésre jogosult a szennyezést okozó kibocsátónál a bejelentést vagy észlelést követő lehető legrövidebb időn belül mintavételezéssel egybekötött helyszíni ellenőrzést tart, és azt a rendkívüli szennyezés tartama alatt, szükség szerinti gyakorisággal megismétli. (2) A vízminták laboratóriumi elemzését soron kívül el kell végezni, és az összesített eredményt tartalmazó tájékoztatót a rendkívüli szennyezés megszűnését követő 15 napon belül meg kell küldeni a kibocsátónak. (3) A kibocsátó a tájékoztatóra, annak kézhezvételétől számított 15 napon belül indoklással ellátott észrevételt tehet. (4) Amennyiben mintavételezésre külső elháríthatatlan oknál fogva nem kerülhetett sor, a szennyező anyagok mennyiségét műszaki becsléssel kell meghatározni. Az ellenőrzésre jogosultnak a becslés során figyelembe vett körülményeket jegyzőkönyvben kell rögzítenie, melyre a kibocsátó észrevételt tehet. (5) Rendkívüli szennyezéshez kapcsolódó ellenőrzésnek minősül az is, ha a szennyezést szándékosan okozó kibocsátó ellenőrzésére nem az üzemszerű kibocsátási ponton kerül sor, de a hatóság az ellenőrzés (mintavételezés) alapján igazolja, hogy az adott közcsatorna- vagy környezetkárosítást mely kibocsátó okozta. (6) Amennyiben a rendkívüli szennyezés az ellenőrzésre jogosult megérkezéséig megszűnik vagy megszüntetik, akkor a szennyezés megállapításához szükséges minták minden olyan helyről vételezhetők, melyek alapján a rendkívüli szennyezés által okozott környezetterhelés vagy közcsatorna-terhelés meghatározhatóvá válik. 17. § (1) Az önellenőrzésre köteles, valamint az Európai Parlament és a Tanács 166/2006/EK rendelete I. mellékletébe tartozó tevékenységet végző kibocsátó - az üzemnapló adatai alapján - a jelentésköteles kibocsátásáról évente összefoglaló jelentést készít, valamint a 4. sz. melléklet szerinti adatlapokat tölt ki, és ezeket a tárgyévet követő év március 31-éig a hatósághoz benyújtja. A kibocsátó köteles az adatszolgáltatás teljeskörűségét és a szolgáltatott adatoknak a kibocsátó egyéb nyilvántartási


115

rendszerének, iratainak adattartalmával való egyezőségét biztosítani. (2) Az adatszolgáltatási kötelezettséget e rendelet szerinti nyomtatványon, vagy számítógépes adathordozón vagy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján, valamint a külön jogszabály szerinti ügyfélkapu igénybevételével teljesíthető. A kibocsátó az adatszolgáltatás alapjául szolgáló iratok megőrzéséről köteles gondoskodni. (3) A hatóság határozatban engedélyezheti a 4. mellékletében foglalt adatlapoktól eltérő formában történő adatszolgáltatás teljesítését, ha az adatlap műszaki, technológiai okok miatt nem alkalmazható. (4) Az adatlapokat a hatóság nyilvántartja és köteles az abban szereplő adatokat - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásai szerint megállapított kivételekkel - hozzáférhetővé tenni. 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet a felszín alatti víz és a földtani közeg környezetvédelmi nyilvántartási rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról Jogszabály 2007. július 1-én lépett hatályba a Felszín alatti víz és földtani közeg szabályozási információs rendszer (FAVI) adatszolgáltatásáról szóló 18/2007. (V. tárgya 10.) KvVM rendelet, mely tartalmazza a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 35. § (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti engedélyköteles tevékenységek bejelentéséhez szükséges adatlapokat.


Az adatszolgáltatás jogi hátterét (kötelezettek köre, határidők) a 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet, valamint a 18/2007. (V. 10.) KvVM rendelet részletezi. Az adatszolgáltatás első lépése (új engedélyköteles tevékenység helye a esetében) a környezetvédelmi alapnyilvántartáshoz szükséges adatok egyszeri bejelentése a Környezetvédelmi Alapnyilvántartó Rendszerbe (KAR). A KAR rendszerbe történő bejelentkezés a KAR adatlapok megfelelő rovatainak kitöltésével és a kitöltött nyomtatványok – az illetékes felügyelőség részére történő – megküldésével teljesíthető. A KAR adatlapok a KvVM honlapjáról letölthetőek. A kötelezettségek teljesítésének módját, tartalmát és határidejét a környezeti alapnyilvántartással kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről szóló 78/2007. (IV.24.) Korm. rendelet és a Kitöltési Útmutató szabályozza részletesen. A KAR rendszerbe történő bejelentkezés után a felügyelőség az adatszolgáltató számára megküldi a KÜJ és a KTJ (telephely TH KTJ, engedélyköteles tevékenység helye EH KTJ) számokat, melyeket az adatszolgáltatónak a FAVI adatszolgáltatás, valamint a felügyelőségnél kezdeményezett hatósági ügyintézések során használnia kell.


116

Ha a FAVI-ENG-be bejelentendő telephelyre már más környezetvédelmi adatszolgáltatás benyújtásra került, annak KTJ azonosítóját kell használni a FAVI-ENG adatszolgáltatás során mint TH KTJ.


Az adatszolgáltatás következő lépése a FAVI-ENG alap, részletes, ill. éves jelentés kitöltése, ill. felügyelőségnek történő megküldése. 1. § (1) A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 35. § (1) bekezdés a) pontja szerinti engedélyköteles tevékenységek bejelentését - a Kr. 16-18. §ában meghatározottak figyelembevételével - a FAVI Engedélyköteles tevékenységek információs alrendszerében (a továbbiakban: FAVIENG) e rendelet a) 1. melléklete szerinti Alap- és részletes bejelentőlap a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről; b) 2. melléklete szerinti Éves jelentés a felszín alatti víz és a földtani közeg veszélyeztetéséről, terheléséről megnevezésű adatlapon kell teljesíteni. 2. § A Kr. 35. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, a szennyezett területek, szennyezőforrások, kármentesítések országos számbavételét szolgáló adatszolgáltatást a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) részére, az általa határozatban megjelölt határidőre a FAVI Kármentesítési információs alrendszerében (a továbbiakban: FAVI-KÁR-INFO) e rendelet a) 3. melléklete szerinti Tényfeltárás előtti adatok adatlapja (a továbbiakban: B1 adatlap), b) 4. melléklete szerinti Tényfeltárás utáni adatok adatlapja (a továbbiakban: B2 adatlap), c) 5. melléklete szerinti Műszaki beavatkozás utáni adatok adatlapja (a továbbiakban: B3 adatlap) megnevezésű adatlapon kell benyújtani. 4. § (1) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus adathordozón (így például: CD, floppy lemez) vagy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján, valamint a külön jogszabály szerinti ügyfélkapu igénybevételével teljesíthető. A nyomtatványon és az elektronikus adathordozón benyújtott adatszolgáltatás hitelesítése az 1. § esetében az 1., a 2. § esetében a 3., valamint a 3. § esetében a 6. melléklet szerinti borítólap aláírásával történik. (2) Az e rendeletben előírt alaki és tartalmi előírásoknak nem megfelelő adatot szolgáltató, illetve az adatszolgáltatást elmulasztó kötelezettet a felügyelőség az adatszolgáltatás legfeljebb harminc napon belüli helyesbítésére, illetve az adatszolgáltatás teljesítésére szólítja fel. (3) Az (1) bekezdés szerinti dokumentáció 5 évig nem selejtezhető.


117

6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről Jogszabály Az együttes rendelet azokat a határértékeket határozza meg, szabályozási amelyeket a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII.21.) tárgya Korm. rendelet hatálya alá tartozó engedélyezési eljárások, továbbá a kivizsgálásra és kármentesítésre irányuló eljárások során az egyes talajba, illetve felszín alatti vizekbe vezetett szennyezések, szennyező anyagok esetén alkalmazni kell. Jogszabály A felszín alatti vizeket, illetve a talajt veszélyeztető, lehetségesen relevanciája a szennyező tevékenység a Korm. rendelet hatálya alá esik, így az szervezetre együttes rendeletben szereplő anyagokra megállapított határértékeket, minőségi jellemzőket a tevékenység végzése során figyelembe kell venni. Jogszabály1. § (1) A felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) idézetek Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) szerinti, a tevékenységek engedélyezésére, a kivizsgálásra és a kármentesítésre irányuló eljárás során - a (2) bekezdésben foglaltak figyelembevételével a) a földtani közegre az 1. mellékletben és a 3. melléklet A) részében, b) a felszín alatti vízre a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértékeket kell alkalmazni. (2) A K1 besorolású veszélyes anyagokra vonatkozóan a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértékeket a) e rendelet hatálybalépése előtt engedélyezett tevékenységek következtében kialakult állapot minősítéséhez, b) az R. szerint megállapított szennyező anyag bevezetésére vonatkozó tilalmak alóli kivételek közé tartozó szennyezőanyagbevezetés engedélyezése során, vagy c) kármentesítési eljárás során kell felhasználni. (3) Ha a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség (a továbbiakban: felügyelőség) az R. szerinti elővizsgálat, illetve a tényfeltárási záródokumentáció alapján megállapítja, hogy az e rendeletben foglalt határértékek előírása esetén a tevékenység veszélyeztetné a felszíni vizekre vonatkozó határértékek teljesülését, az R. szerinti veszélyes anyagokra vonatkozóan a 2. mellékletben és a 3. melléklet B) részében megadott (B) szennyezettségi határértéknél szigorúbb határértéket is megállapíthat. E határértékek nem lehetnek szigorúbbak, mint a külön jogszabályban meghatározott felszíni vizekre vonatkozó határértékek. 2. § (1) A szennyező anyag elhelyezésével, bevezetésével járó tevékenységek hatásának az R. szerinti monitorozása, továbbá a már bekövetkezett szennyezettség kivizsgálása, tényfeltárása és monitoringja során azokat a szennyező anyagokat kell vizsgálni, melyek előfordulása a területen korábban és jelenleg végzett tevékenységek alapján valószínűsíthető.


118

(2) Az R. szerinti eljárások során a mintavételt és a minták vizsgálatát a 4. melléklet szerint kell végezni. 3. § (1) Ha a 2. § (1) bekezdése szerinti vizsgálat során a környezethasználó vagy az általa megbízott laboratórium és a felügyelőség által alkalmazott mintavételi eljárás, illetve a kapott vizsgálati eredmény a szennyezettség megállapítását érdemben befolyásoló módon eltér, akkor a vizsgálatot végző szervezetek egyeztetik a vizsgálat során alkalmazott mintavételi és analitikai eljárásokat, vizsgálati körülményeket. (2) Ha vitás kérdés marad fenn, a felügyelőség megkeres egy harmadik laboratóriumot, és a környezethasználó vagy az általa megbízott laboratórium, valamint a felügyelőség és az általa megkeresett harmadik laboratórium közösen vesz mintát. (3) A mintavétel után a vett mintát meg kell osztani a felügyelőség, a felügyelőség által megkeresett harmadik laboratórium, valamint a környezethasználó vagy az általa kijelölt laboratórium között. Ha mindhárom laboratórium vizsgálati eredménye az eredmények átlagától a) legfeljebb 25%-kal tér el, akkor az eredményekből képzett átlagértéket, b) 25%-nál nagyobb mértékben tér el, akkor a két egymáshoz legközelebb eső eredményből képzett átlagértéket kell vizsgálati eredményként elfogadni. (4) Ivóvízbázis veszélyeztetettsége esetén a (2) bekezdés szerinti harmadik laboratóriumként a közegészségügyi hatóság által működtetett laboratóriumot kell megkeresni. 10/2010. (VIII. 18.) VM rendelet a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól Jogszabály A rendelet hatálya az ország határain belül található felszíni vizekre szabályozási terjed ki. A felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez az tárgya 1. és 2. mellékletben meghatározott környezetminőségi és vízminőségi határértékek (a továbbiakban együtt: vízszennyezettségi határértékek) betartását kell biztosítani. Jogszabály Amennyiben a tevékenység, a tevékenység során felhasznált vegyi relevanciája a anyagok érintik a felszíni vizeket, úgy a VM rendeletben szervezetre meghatározott környezetminőségi, illetve vízminőségi határértékekre kell figyelemmel lenni. A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet 3.§ 9. pontja szerint környezetminőségi határérték: elsőbbségi anyagok és egyéb veszélyes anyagok, anyagcsoportok olyan mértékű, még megengedett koncentrációja felszíni vízben vagy biótában, amelynek meghaladása a felszíni víz jó kémiai állapotának nem megfelelését okozza; a 44. pont alapján pedig vízminőségi határérték: a felszíni víz vízszennyezettségi határértékeiről és azok alkalmazásának szabályairól szóló rendeletben meghatározott fizikai-kémiai szennyezőanyagok által


119


okozott vízszennyezettség még megengedett olyan mértéke, amelynek meghaladása a jó ökológiai állapot romlását okozza. 1. § E rendelet hatálya az ország határain belül található felszíni vizekre terjed ki. 2. § (1) A felszíni víz jó állapotának eléréséhez és megőrzéséhez az 1. és 2. mellékletben meghatározott környezetminőségi és vízminőségi határértékek (a továbbiakban együtt: vízszennyezettségi határértékek) betartását biztosítani kell. (3) A vízszennyezettségi határértékeknek való megfelelését a felszíni vizek megfigyelésének és állapotértékelésének egyes szabályairól szóló miniszteri rendeletben, valamint az 1. melléklet 2. pontjában meghatározott előírások szerint kell ellenőrizni. 3. § (1) A felszíni vizeket szennyező elsőbbségi és egyéb veszélyes anyagok környezetminőségi határértékeit az 1. melléklet tartalmazza. (2) Egy adott szennyező anyagra meghatározott környezetminőségi határérték túllépése nem minősül az e rendeletben meghatározott előírások megszegésének, ha az bizonyítottan országhatáron átnyúló szennyezés következménye, nem állt rendelkezésre hatékony intézkedés, és lefolytatták a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott egyeztetési mechanizmusokat az érintett országgal. (3) Ha az 1. melléklet 1. pontjában meghatározott környezetminőségi határérték éves átlagának túllépése következik be, akkor a higany és vegyületei, a hexaklór-benzol, továbbá a hexaklór butadién szerinti szennyező anyagok esetében a vízre vonatkozó határértékek helyett az 1. melléklet 3. pontja szerinti környezetminőségi határértékeket kell alkalmazni, és ehhez legalább évi két mérést kell elvégezni. 4. § A felszíni vizek minősége védelmének szabályairól szóló kormányrendeletben meghatározott I. listába tartozó anyagok környezetminőségi határértékeire vonatkozó mérési referencia módszereket a 3. melléklet tartalmazza. Az egyes veszélyes anyagok környezetminőségi határértékeire vonatkozóan egyéb mérési módszerek is alkalmazhatók, feltéve, hogy legalább a 3. mellékletben megadott alsó méréshatárra és megengedhető hibahatárra vonatkozó követelményeket teljesítik. 6. § (1) A felszíni víz ökológiai állapotát befolyásoló vízminőségi határértékeket a 2. melléklet tartalmazza. (2) A vízminőségi határértékek - a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel - éves átlagértékként meghatározott vízszennyezettségre vonatkoznak. (3) Amennyiben az oxigénháztartás és tápanyagtartalom által okozott vízszennyezettség az éves átlagra előírt vízminőségi határérték kétszeresét eléri vagy meghaladja, oldott oxigén esetében pedig a felét nem éri el, úgy az értékelés során az éves átlagérték nem vehető figyelembe, a minősítést a mért érték alapján kell elvégezni.


120

12/1997. (VIII. 29.) KHVM rendelet a termelt és szolgáltatott vizek gázmentesítéséről Jogszabály A rendelet hatálya annak 1.§ (1) bekezdése alapján a víz beszerzését, szabályozási kezelését, tárolását, szállítását, elosztását szolgáló egységes műszaki tárgya rendszerként kialakított (kialakítani tervezett) azokra a köz- vagy saját célú vízi létesítményekre (a továbbiakban együtt: vízmű) terjed ki, amelyek megvalósításához és üzemeltetéséhez a külön jogszabály szerint vízjogi engedély szükséges (Vgtv. 28. §), továbbá az igénybe vett, igénybe venni tervezett vízkészlet gázveszélyes. Jogszabály Gázveszélyes vízkészlet esetén a gázveszélyes vízkészlet kitermelése, relevanciája a szolgáltatása vízjogi engedélyhez kötött, melyet az illetékes szervezetre környezetvédelmi felügyelőség ad ki. A felügyelőségek a KHVM rendelet alapján a víz „B” és „C” gáztartalom szerinti fokozata esetén a vízjogi engedélyezési ügyekbe a területileg illetékes katasztrófavédelmi igazgatóságokat szakhatóságként vonják be. A víz „B” gáztartalom szerinti fokozata esetén az üzemeltetőnek a gázmentesítést üzemeltetési módszerek és biztonsági intézkedések megtételével kell végrehajtani. Például az MI-10-431-82 műszaki irányelvnek megfelelő kútfej kialakítás, hatékony szellőzés, veszélyes területek elkerítése. A víz „C” gáztartalom szerinti fokozata esetén az üzemeltetőnek – a rendelet adta néhány esetet kivéve - az MSZ 15285:1998 szabvány előírásai szerinti gázmentesítő berendezést kell üzemeltetni. Jogszabály1. § (1) A rendelet hatálya a víz beszerzését, kezelését, tárolását, idézetek szállítását, elosztását szolgáló egységes műszaki rendszerként kialakított (kialakítani tervezett) azokra a köz- vagy saját célú vízi létesítményekre (a továbbiakban együtt: vízmű) terjed ki, amelyek megvalósításához és üzemeltetéséhez a külön jogszabály szerint vízjogi engedély szükséges (Vgtv. 28. §), továbbá az igénybe vett, igénybe venni tervezett vízkészlet gázveszélyes. 9. a víz gáztartalom szerinti fokozata: az 1. számú melléklet szerinti vizsgálat alapján 1013 millibar nyomáson és 20 C-on számítva: a) a 0,8 l/m3 határérték alatt A; b) 0,8-10 l/m3 között B, c) 10 l/m3 fölött C. (4) A gáztartalom vizsgálatát a Nemzeti Akkreditációs Testület által arra feljogosított laboratórium végezheti. 2. § (1) A vízjogi engedélyezési eljárás során az engedélyes köteles a vízművel kitermelhető és a szolgáltatásra szánt víz gáztartalmát a vízbeszerző és vízellátó művek létesítésekor a műszaki átadás és a próbaüzem keretében megvizsgáltatni, szükség esetén a létesítési engedély módosítását kezdeményezni, illetőleg a vizsgálat eredményét a külön jogszabály szerinti kérelemhez csatolni. (2) A vizek gáztartalmának vizsgálatát a) a meglévő vízmű esetén felmérő pontosságú vizsgálattal, b) új kutak létesítésekor technológiai pontosságú vizsgálattal kell elvégezni.


121

3. § (1) A gázmentesítés érdekében a vízmű területén gondoskodni kell olyan műszaki biztonsági intézkedések meghozataláról, amelyek a robbanás veszélyét a vízmű területén és a fogyasztási helyeken kizárják. A szükséges műszaki intézkedéseket, illetve a berendezések üzemeltetésének a módját a külön jogszabály alapján készített üzemeltetési szabályzatnak tartalmaznia kell. (2) A víz gáztartalom szerinti A fokozata esetén nem kell gázmentesítést végezni. (3) A víz gáztartalom szerinti B fokozata esetén a gázmentesítésről üzemeltetési módszerek és biztonsági intézkedések alkalmazásával kell gondoskodni. (4) A víz gáztartalom szerinti C fokozata esetén az MSZ-10-226. nemzeti szabvány előírásai szerinti gázmentesítő berendezés telepítéséről és üzemeltetéséről kell gondoskodni, kivéve, ha a) a teljes vízfelhasználás legfeljebb 5 m3/nap, vagy b) a kitermelt vizet szabadtéren használják fel, de a biztonságtechnikai védelemről (így például fürdőmedence bevezető szakaszán) ez esetben is gondoskodni kell. (5) A gázmentesítést a víz fizikai, kémiai és biológiai jellemzőinek figyelembevételével úgy kell végrehajtani, hogy az vízminőségromlást ne okozzon. 4. § (1) A vízművel termelt és szolgáltatott gázos víz gáztartalmát az engedélyes rendszeres vizsgálatokkal ellenőrizni, a vizsgálati eredményeket az üzemeltetési okmányok között megőrizni, és a hatósági ellenőrzés során az azt végzőnek bemutatni köteles. A vizsgálatot legalább a következő gyakorisággal a) A fokozatban ötévenként, b) B fokozatban háromévenként, c) C fokozatban kétévenként kell elvégezni. (2) A vizsgálat eredményének adatait a 2. számú melléklet szerinti nyomtatványok kitöltésével kell dokumentálni. A dokumentumok C és B fokozat esetében nem, A fokozatban 15 év után selejtezhetők. (3) Ha a vizsgálat szerint a vízművel termelt vagy szolgáltatott víz veszélyességi fokozata megváltozott, a változást az engedélyes haladéktalanul köteles a vízügyi hatóságnak bejelenteni. (4) A gáztartalom szerint B és C fokozatba sorolt vizek termelése, illetve szolgáltatása esetén a víz gáztartalmának ellenőrzését a) a víztermelő kutaknál a kút elkészültekor és a kútszerkezet módosulását eredményező felújítás, rekonstrukció, átépítés esetén, b) telepített gázmentesítő berendezés beszabályozása és üzembe helyezése után a berendezést követő szakaszon, valamint a szolgáltatott víz gáztartalmát befolyásoló vagy befolyásolható beavatkozásokat, valamint a gázmentesítési technológiában bekövetkezett változást követően kell elvégezni. (5) A gáztartalom ellenőrzését telepített gázmentesítő hiányában


122

akkor is el kell végezni, ha a víz gáztartalma az A fokozatra megadott első értéket nem éri el, illetve a szolgáltatott víz gáztartalmát módosító beavatkozásra kerül sor. (6) Az (5) bekezdés szerinti ellenőrzést a vízvezeték-hálózat szűkítése, illetve hidraulikai magaspontjai melletti kijelölt fogyasztói ponton kell elvégezni. (7) A vízügyi hatóság a vízművel termelt és szolgáltatott víz gáztartalmát bármikor ellenőriztetheti, illetőleg soron kívüli gáztartalom-vizsgálatot rendelhet el, beleértve a technológiai pontosságú vizsgálat elvégzését is. 1995. évi LVII. törvény a vízgazdálkodásról Jogszabály A vizek hasznosításával, hasznosítási lehetőségeinek megőrzésével és szabályozási kártételeinek elhárításával összefüggő alapvető jogokat és tárgya kötelezettségeket, illetve az erre vonatkozó szabályokat – a környezet- és természetvédelmi követelmények figyelembevételével – a vízgazdálkodásról szóló törvény foglalja össze.


A törvény hatálya a felszín alatti vizekre, s ezek természetes víztartó képződményeire is kiterjed, illetve azokra a létesítményekre és tevékenységekre, amelyek a vizek lefolyási és áramlási viszonyait, mennyiségét, minőségét, vagy a felszín alatti vizek víztartó képződményeit befolyásolják vagy megváltoztathatják. A törvény előírja, hogy a természetes vizek rendszeres ellenőrzésével, a vízszennyezések megakadályozásával, a vizek védelmét, illetve szabályozását szolgáló vízi létesítmények létesítésével és működtetésével, a vízhasználatot akadályozó vízminőségi károk megelőzésével, csökkentésével, illetve elhárításával kell törekedni a vizek hasznosíthatósági lehetőségeinek megőrzésére. A felszín alatti vizet a törvény szerint csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a víz-utánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon. A vízgazdálkodásról szóló törvény II. fejezete rögzíti a vizekkel és a vízilétesítményekkel összefüggő feladatokat. A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 1. § (1) bek. a) és b.) pontja értelmében a vízgazdálkodással összefüggő vízügyi hatósági hatásköröket és a hatósági jogkört a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek, valamint a helyi önkormányzatok jegyzői gyakorolják. Az engedéllyel létesített kútból vízkivételhez két hatóság adhat engedélyt. A 18/1996. (VI. 13. ) KHVM rendelet 2. számú mellékletében meghatározott dokumentációk benyújtásával a Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség vízjogi engedélye szükséges abban az esetben, ha - a vízkivétel a talajvíz szintjénél mélyebb, védett, úgynevezett rétegvizekből történik,


123

- a vízkivétel meghaladja az 500 m3/év vízmennyiséget, - valamint a vízkivétel nem házi célú. A létesítési engedély két évig érvényes, ennyi idő alatt kell a kutat megvalósítani. A kút létesítésére szóló engedély beszerzése után a kútra üzemeltetési engedélyt kell kérni. A törvény 15/A. §-a alapján a vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. A díjtételekről a 15/B § rendelkezik. A törvény bizonyos esetekben felmentést ad a vízkészletjárulék fizetési kötelezettség alól. Az erre vonatkozó feltételeket a törvény 15/C §-a tartalmazza. Ilyen fontos, a tevékenység szempontjából említést érdemlő kivétel, hogy nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető - vízmennyiség után. (15/C.§ a) pont) Amennyiben a vízhasználó vízjogi engedély birtokában van, a fizetendő járulék a létesítési engedélyben meghatározott (lekötött) vízmennyiségre vonatkozó járulék 50%-a, míg az üzemeltetési engedélyben meghatározott (lekötött) vízmennyiségre vonatkozó járulék 100%-a. Meglévő, de engedéllyel nem rendelkező kút esetén a kútra a 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet alapján fennmaradási engedélyt kell kérni. A fennmaradási engedély díjtételei megegyeznek a kút létesítésére vonatkozó díjtételekkel.


A felügyelőség engedélyezési hatáskörébe tartozó vízhasználókról a hatóság nyilvántartást vezet, mivel a vízhasználathoz bevallási kötelezettség is kapcsolódik; a vízhasználó köteles a vízigénybevétel adatairól az erre rendszeresített adatlapon a hatóság felé bejelentést tenni a törvény 15/E.§-a alapján. 15/A. § (1) A vízhasználó a vízjogi létesítési, üzemeltetési engedélyben lekötött vagy engedély nélkül felhasznált, az üzemi fogyasztó a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után vízkészletjárulékot köteles fizetni. (2) Az (1) bekezdés szerinti a) vízhasználó az, aki vízjogi engedély alapján vízhasználatot gyakorol vagy vízjogi engedélyben vízkészletet köt le, b) üzemi vízfogyasztó az, aki ivóvizet szolgáltató közműről a saját gazdasági célú vízhasználatához településenként évi 10 000 m3-nél nagyobb vízmennyiséget használ fel. 15/B. § (1) A vízhasználónak a vízkészletjárulékot a) 4,50 forint/m3 alapjárulék, b) ha a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiséget - az egyes külön megjelölt időszakra is tekintettel - 10%-nál nagyobb


124

mértékben túllépi, a teljes többletmennyiség után 9,00 forint/m3 alapjárulék, c) ha a vízjogi engedélyköteles a tevékenységet engedély nélkül folytatja (a továbbiakban: engedély nélküli vízhasználat), 28,90 forint/m3 alapjárulék figyelembevételével, a befizetés összegét meghatározó, külön jogszabályban előírt - az igénybe vett vízmennyiség meghatározásának módjától, a vízhasznosítás és a vízkészlet jellegétől, továbbá az adott térség vízkészlet-gazdálkodási helyzetétől függő - szorzószámok alkalmazásával, a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség alapján kell kiszámítania. (2) A vízmennyiség meghatározását az engedély nélküli vízhasználatnál a külön jogszabályban foglaltak szerint kell elvégezni. (3) A vízhasználó a vízjogi engedélyben megjelölt vízmennyiség 80%a után köteles az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott alapjárulék figyelembevételével - a §-ban meghatározottak szerint - a vízkészletjárulékot kiszámítani, ha az általa igénybe vett víz mennyisége a vízjogi engedélyben megjelölt mennyiség 80%-át nem éri el. (4) Az üzemi fogyasztónak a vízkészletjárulékot 14,10 forint/m3 járulék alapján a ténylegesen igénybe vett vízmennyiség után kell kiszámítania. 15/C. § (1) Nem kell a vízhasználónak vízkészletjárulékot fizetnie a) a felszín alatti vízkivételnél a vízjogi engedély szerinti víztartó rétegbe visszasajtolt - a felszín alatti vizeket nem veszélyeztető vízmennyiség után, b) a tűzivízellátás, a polgári védelmi készenléti célokat szolgáló vízmennyiség, továbbá az életveszélyt okozó bányászati vízbetörés esetén az életmentés időtartamára kiemelt vízmennyiség után, c) a vízjogi engedélyenként évi 500 m3-t meg nem haladó vízmennyiség után, d) a talajvízdúsításra betáplált vízmennyiséggel azonos vízmennyiség kitermelése után, ha az a talajvízdúsítással igénybe vett vízadó rétegből történik, e) az ár- és belvíz befogadására kijelölt csatornák, halastavak, tározók védekezési célból történő feltöltésére használt és a főműveken átvezetett, a vízjogi engedélyben meghatározott vízmennyiség után, f) a vízjogi engedély szerinti vízmennyiség azon része után, amely nem vehető igénybe, mert a vízkészlet természeti okokból nem áll rendelkezésre, g) ha a hatóság a vízkivételt korlátozta, h) a használt víz ismételt felhasználása vagy átadása után, kivéve a kettősműködésű csatornákból történő vízkivételt, i) a felszíni vízből történő ökológiai célú vízhasználat vízmennyisége után, j) ha a vízkészletjárulék tárgyévre vonatkozó összege nem haladja meg az 1000 forintot, k) kármentesítés céljából történő vízkivétel esetén, ha az hatósági


125

kötelezés vagy engedély alapján történt, l) öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználatok vonatkozásában. (2) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség alóli mentesítés nem érinti a vízhasználatra vonatkozó bejelentési kötelezettséget. (3) A vízhasználónak az (1) bekezdés b) és f) pontjaiban megjelölt mentesség megállapítását az ok bekövetkezésétől számított hatvan napon belül az illetékes vízügyi hatóságtól kell kérnie. Hatvan nap után a mentességre hivatkozni nem lehet. (4) Nem kell az üzemi fogyasztónak vízkészletjárulékot fizetnie, ha a közegészségügyi előírások az igénybe vett vízmennyiség több mint 50%-ára ivóvízminőséget határoznak meg. (5) A vízkészletjárulék fizetésére kötelezett köteles fizetési kötelezettségét annak keletkezésétől - vízhasználónál a vízjogi engedély kézhezvételétől, üzemi fogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésétől - számított 15 napon belül az illetékes vízügyi hatóságnak - az e célra készített nyomtatványon - bejelenteni (bejelentkezés). (6) A vízkészletjárulék-fizetési kötelezettség a vízhasználónál a jogerős vízjogi engedély kézhezvételével, üzemi vízfogyasztónál a vízfelhasználás megkezdésével keletkezik. (7) Azt, hogy a vízkészletjárulék az államháztartás mely szervezete javára számolható fel, továbbá annak mértékét külön jogszabály állapítja meg. (8) A vízhasználó a kizárólag energiahasznosítás céljából kitermelt termálvíz használatára tekintettel általa fizetendő vízkészletjárulékot - legfeljebb a vízkészletjárulék összege erejéig csökkentheti a termálvíz visszatáplálását biztosító kút kialakításával, illetve a berendezések korszerűsítésével összefüggésben, az adóévben felmerült igazolt és a vízügyi hatósági feladatokat ellátó szerv által elfogadott költségének az összegével. 15/E. § (1) A vízkészletjárulék fizetésre kötelezett a bejelentkezésen és befizetésen túl köteles az illetékes vízügyi hatóság részére nyilatkozatot adni a) a tényleges vízigénybevételéről, a fizetési kötelezettség alapadatairól, kiszámításáról, a 15/B. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt határidőben, valamint a negyedéves befizetési kötelezettség körébe eső vízhasználó az éves adatokról összevontan is, a tárgyévet követő hó 15. napjáig, az e célra szolgáló adatlapon, a befizetett összegek jogcímeiről pedig a teljesítés (átutalási) bizonylatán, b) az üzemi fogyasztó részére lekötött vízmennyiségekről a tárgyévet követő hónap 15. napjáig az e célra szolgáló adatlapon. (2) A vízkészletjárulék-fizetés bizonylatait a vízügyi hatóság ellenőrzi. Ha a fizetésre kötelezett a bejelentkezési, a nyilatkozattételi, a nyilvántartási, illetőleg a vízkészletjárulék- és pótlékbefizetési kötelezettségének nem tesz eleget, az adózás rendjéről szóló törvényt kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy ahol a törvény adóhatóságot említ, azon vízügyi hatóságot kell érteni.


126

28. § (1) Vízjogi engedély szükséges - jogszabály által bejelentéshez kötött tevékenységektől eltekintve - a vízimunka elvégzéséhez, illetve vízilétesítmény megépítéséhez, átalakításához és megszüntetéséhez (létesítési engedély), továbbá annak használatbavételéhez, üzemeltetéséhez, valamint minden vízhasználathoz (üzemeltetési engedély). (2) Elvi vízjogi engedély kérhető a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízhasználat, vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezéséhez. 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról Jogszabály A jogszabály a vízjogi engedélyezési eljárásokat, az eljárások részletes szabályozási szabályait, a résztvevő felek jogait, kötelezettségeit, továbbá az eljáró tárgya hatóságokat határozza meg. Jogszabály A vízgazdálkodási törvény alapján vízjogi engedély-köteles relevanciája a tevékenység végzése esetén (pl: vízelvezetés, csatornázás, szervezetre csapadékvíz-elvezetés, kútfúrás, öntözés) a jogszabályban rögzített engedélyeket kell megkérni (elvi vízjogi engedély, vízjogi létesítési-, üzemeltetési engedély) a környezetvédelmi felügyelőségtől, illetve az illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől. Jogszabály1. § (1) A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvényben (a idézetek továbbiakban: Vgtv.), valamint e rendeletben meghatározott, a vízgazdálkodással összefüggő vízügyi hatósági hatásköröket és a hatósági jogkört a) a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek (a továbbiakban: felügyelőség), b) a helyi önkormányzatok jegyzői gyakorolják. (2) (3) A helyi vízgazdálkodási hatósági jogkört első fokon a települési önkormányzat jegyzője, másodfokon a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve gyakorolja. 2. § (1) A vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó tevékenység tervezését megelőzően elvi vízjogi engedély kérhető, amely az építtető által a tervbe vett vízgazdálkodási cél megvalósításának általános műszaki megoldási lehetőségeit, feltételeit határozza meg, de vízimunka elvégzésére, vízilétesítmény megépítésére, illetőleg vízhasználat gyakorlására nem jogosít. (2) Elvi vízjogi engedély a tulajdonos, az építtető vagy a vagyonkezelő részére adható, de azt az előbbiek megbízásából a tervező is kérheti. A kérelemhez a külön jogszabály szerinti mellékleteket kell csatolni. (6) Az elvi vízjogi engedély az abban meghatározott vízimunka vagy vízilétesítmény vízjogi létesítési engedélyének jogerőre emelkedéséig, de legfeljebb az elvi vízjogi engedély jogerőre emelkedésétől számított 1 évig hatályos, amely egy esetben, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható, ha a kiadásának alapjául Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

127

szolgáló körülmények (feltételek) változatlanok. (7) Ha az építtető az elvi vízjogi engedélyben meghatározott vízgazdálkodási cél megvalósításától eláll, az erre irányuló döntését 15 napon belül köteles bejelenteni a felügyelőségnek. Ennek elmulasztása esetén megszűnik a (4) és (5) bekezdésben meghatározott - a felügyelőséget terhelő - kötelezettség. 3. § (1) A vízimunka elvégzéséhez, vízilétesítmény megépítéséhez (átalakításához, megszüntetéséhez) szükséges vízjogi létesítési engedélyt az építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő köteles megszerezni. A kérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket ideértve az engedélyezési terveket (tervdokumentációt) - kell csatolni. (2) Ha a vízjogi engedély tárgyát képező vízilétesítménnyel, vízimunkával érintett ingatlan nem áll az építtető tulajdonában vagy vagyonkezelésében, az engedély, amennyiben a kérelem teljesítésének egyéb feltételei fennállnak, csak az ingatlan tulajdonosának vagy vagyonkezelőjének hozzájárulásával, az ingatlanhasználat jogcímére, a tervezett vízilétesítmény építtetője és a földtulajdonos között létrejött - a létesítmény tulajdonjogát is megjelölő - írásbeli megállapodásra figyelemmel adható ki. (3) Nem szükséges a (2) bekezdés szerinti személy hozzájárulása, ha a közcélú vízilétesítmény elhelyezéséhez a felügyelőség külön jogszabály, valamint e rendelet 6. § (1) bekezdése szerint vízvezetési szolgalmat alapított. (9) Próbaüzemeltetést kell végezni a) a közműves vízellátást szolgáló vízkezelő létesítményeknél, továbbá b) a közműves szennyvíztisztítást, valamint az egyesített vagy elválasztó rendszerű szennyvízelvezetést biztosító létesítményeknél, műveknél, berendezéseknél, ideértve a szennyvíztelepen belüli szennyvíziszap elhelyezést is, c) az a) és b) pontban meghatározott létesítményeken túl minden olyan egyéb esetben, amikor a műtárgy, berendezés vagy komplex létesítmény rendeltetésszerű - a jogszabályoknak és a hatósági előírásoknak megfelelő - használhatósága, üzemeltetése, próbaüzem nélkül nem állapítható meg. (10) Próbaüzemeltetést lehet végezni - a (9) bekezdésben érintett esetek mellett -, ha azt a felügyelőség kérelemre engedélyezte. 5. § (1) Vízhasználat gyakorlásához, vízilétesítmény használatbavételéhez (a továbbiakban: üzemeltetéshez) szükséges vízjogi üzemeltetési engedélyt annak kell kérni, aki a vízhasználattal vagy a létesítmény üzemeltetésével járó - a jogszabályokban és a hatósági előírásokban meghatározott - jogokat és kötelezettségeket közvetlenül gyakorolja, illetve teljesíti. A kérelemhez a külön jogszabályban meghatározott mellékleteket kell csatolni. (2) Ha az engedély iránti kérelmet benyújtó építtető, a tulajdonos vagy a vagyonkezelő személye nem azonos az üzemeltető


128

személyével, a felügyelőség az üzemeltetés jogcímét, annak személyi és tárgyi feltételeit megvizsgálhatja. A jogszabály a vízilétesítmények meghatározott körére az üzemeltetés szakmai követelményeinek és személyi feltételeinek vizsgálatát kötelezően is meghatározhatja. 6. § (1) Amennyiben a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó, a Vgtv. szerint közcélúnak minősülő vízilétesítmény vízvezetési szolgalmi jog alapításával létesíthető, a szolgalom alapításáról, a felügyelőség a létesítmény engedélyezése vagy az engedély módosítása során határoz. 15. § (1) Vízjogi létesítési engedély nélkül megépített vagy attól eltérően megvalósított vízimunka vagy vízilétesítmény esetén az építtetőnek (tulajdonosnak) a felügyelőségtől - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - fennmaradási engedélyt kell kérni. 18. § (1) A vízhasználót vagy azt, aki a vízviszonyokba jogellenesen beavatkozott, illetőleg a jogszabályban meghatározott feladatainak, kötelezettségeinek elmulasztásával káros és jogellenes állapotot idézett elő, a jogszabály szerint szükséges követelmények érvényesítése érdekében a felügyelőség kötelezi: a) a vízjogi engedély nélkül vagy az attól eltérően végzett kivitelezés megszüntetésére, felfüggesztésére, továbbá az engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően elvégzett vízimunka vagy megépített vízilétesítmény átalakítására, meghatározott módon megvalósított fennmaradására és üzemeltetésére vagy megszüntetésére, az engedély nélkül gyakorolt vízhasználat szüneteltetésére, abbahagyására vagy meghatározott módon való gyakorlására; b) az engedély alapján a meglevő vízilétesítménynek az előírásoknak megfelelő módon történő üzemeltetésére, átalakítására vagy megszüntetésére; c) a vízilétesítmény megépítésére, vízimunka elvégzésére; d) a kivett víz, valamint a befogadóba juttatott használt, illetve tisztított szennyvíz mérésére; e) vízhasználat szüneteltetésére, megszüntetésére; f) védőidom, védőterület, védősáv kialakítására és fenntartására; g) a jogellenes, illetve káros állapot megszüntetésére - az a)-f) pontokban foglaltaktól függetlenül is -, ha az eljárásra más hatóság nem rendelkezik hatáskörrel és a vízviszonyokba történt beavatkozás, illetve annak megszüntetése egyébként nem jár együtt vízhasználattal vagy a vizek hasznosítására, kártételeik elhárítására irányuló vízimunka elvégzésével.


129

18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről Jogszabály A rendelet meghatározza az egyes vízjogi engedélyek iránti kérelem szabályozási általános és speciális szabályait, továbbá és a hozzájuk tartozó tárgya tervdokumentáció tartalmát. Jogszabály relevanciája szervezetre

Vízjogi engedélyezés alá tartozó tevékenységek (pl. vízkivételi hely a létesítése) esetén a vízjogi engedély iránti kérelmet, illetve a kapcsolódó dokumentációt a KHVM rendeletben foglalt tartalommal kell elkészíteni.

Jogszabályidézetek 123/1997. (VII. 18.) Korm. rendelet a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről Jogszabály A felszín alatti vizek védelmének kiemelt beavatkozási területe a szabályozási felszín alatti vizek további szennyezésének megakadályozása. A tárgya védelembe helyezés folyamatának a Korm. rendelet ad keretet. A jogszabály meghatározza a védőidomok, védőterületek, védősávok meghatározásának, kijelölésének szabályait, meghatározza továbbá az érintett ingatlanok használatával és a védelem érdekében szükséges használati korlátozásokkal kapcsolatos szabályokat. Jogszabály A Korm. rendeletben foglaltaknak abban a szempontból van relevanciája a jelentősége, hogy amennyiben a tevékenység kijelölés alatt álló, szervezetre illetve már kijelölt vízbázist érint, úgy a rendeletben foglalt használati korlátozásokat kell az engedélyezés, illetve a tevékenység folytatása során figyelembe venni. Jogszabály2. § (1) A védelem, felszín alatti vízbázisnál védőidom, védőterület; idézetek felszíni vízkivétel esetén védőterület; a kivett víz kezelését, tárolását, elosztását szolgáló vízilétesítmény esetén védőterület, illetve védősáv meghatározását, kijelölését, kialakítását és fenntartását jelenti. (2) A védelem a biztonsági intézkedések részleges vagy teljes körű végrehajtásával valósítható meg. (3) A védelem érdekében a) felszín alatti vízbázis esetében a védőidomot és védőterületet belső, külső, valamint hidrogeológiai, b) felszíni vízkivételnél a védőterületet, belső, külső és hidrológiai védőövezetekre osztva kell meghatározni, kijelölni, kialakítani, és fenntartani. (4) A védőövezetek, a védelem céljával összefüggő és a terület használatával kapcsolatos korlátozások szempontjából egységes és kapcsolódó rendszert alkotnak. 10. § Az egyes védőidomokban, védőterületeken olyan tevékenység végezhető, amely a kitermelés előtt álló vagy a már kitermelt víz minőségét, mennyiségét, valamint a vízkitermelési folyamatot nem veszélyezteti.


130

11. § (1) A belső védőidomban és védőövezet területén csak a vízkivétel létesítményei és olyan más létesítmények helyezhetők el, melyek a vízkivételhez csatlakozó vízellátó rendszer üzemi céljait szolgálják. A létesítményeket és berendezéseket úgy kell üzemeltetni, hogy szennyező anyag ne kerülhessen a vízbe, a terepfelszínre vagy a felszín alá, a vizet gyűjtő, kitermelő, szállító berendezésekbe. 12. § (1) A felszín alatti vízbázisok külső védőövezetén és védőidomában olyan tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, melynek jelenléte vagy üzemeltetése következtében csökkenhet a vízkészlet természetes védettsége, illetőleg a vízbe (20 napon belül le nem bomló) szennyező anyag, illetve élőlény kerülhet, tilos. (2) A külső védőövezet területén: a) szükség szerint tereprendezést kell végezni úgy, hogy ott pangó víz sem elöntésből, sem csapadékból ne keletkezzen. A hullámtéri vízművek felépítményét úgy kell kialakítani, hogy a kutakba és egyéb létesítményekbe felszíni víz árvíz esetén se kerülhessen. A területet elöntő árvíz levonulása után gondoskodni kell a bomlékony és korhadó, a felszín alatti víz szennyezését előidéző anyagok eltávolításáról; b) a meglévő áthaladó közutat és az útárkot vízzáró burkolattal kell ellátni. Az útárkot úgy kell kialakítani, hogy a vizeket a külső védőterület határán kívülre vezesse. Új közút nem létesíthető. A külső védőövezeten áthaladó szakaszokon az útfenntartáshoz használatos anyagokat tárolni tilos; c) a közutakon a külső védőövezeten áthaladó útszakasz egészére vonatkozó Megállni tilos táblákat kell elhelyezni. Veszélyes vegyi anyagokat szállító teherjárművek számára a külső védőövezetet megfelelő táblákkal ellátott elkerülő terelőutat kell kijelölni; (4) A külső védőövezet területén: c) tilos folyékony üzemanyagot vagy vegyi anyagot tárolni. A vízmű működtetéséhez szükséges üzemanyag, illetőleg vegyszer tárolását szolgáló fém, illetve műanyag tartályt olyan vízzáró betonmedencében kell elhelyezni, amely a tartály meghibásodása esetén a teljes üzemanyag-mennyiséget magában foglalja; e) kutató fúrás vagy új kút a - felügyelőség engedélye alapján - csak akkor létesíthető, ha a meglévő vízkitermelés zavarása nélkül (így például más vízadóréteg felhasználásával) további vízkivételt, a vízmű tönkrement kútjának pótlását vagy a vízkészlet mennyiségének, minőségének ellenőrzését szolgálja. 13. § (1) A hidrogeológiai védőidomokban és a védőövezetek területén: a) tilos olyan létesítményt elhelyezni, melynek jelenléte vagy üzeme a felszín alatti víz minőségének károsodását okozza; b) tilos olyan tevékenységet végezni, amelynek következtében ba) csökken a vízkészlet természetes védettsége, vagy növekszik a környezet sérülékenysége,


131

bb) 6 hónapon belül le nem bomló károsító anyag kerül a vízkészletbe, bc) olyan lebomló anyag jut a vízkészletbe, amelynek mennyisége, jellege vagy bomlásterméke a felszín alatti víz minőségének károsodását okozza; c) olyan vegyi anyaggal, amely a vizet károsíthatja, vagy amelyből a víz minőségét károsító anyagok oldódhatnak ki, csak zárt építményben szabad dolgozni; f) meglévő tárolóhelyen bármely, a vizet károsító folyékony anyagot csak úgy szabad tárolni, hogy fa) a tárolótartály állapota kívülről is bármikor ellenőrizhető legyen, vagy fb) az üzemeltető a felügyelőség által engedélyezett módon tervezett és üzemeltetett rendszer segítségével rendszeresen ellenőrizze, hogy nem kerül-e károsító anyag a felszín alatti vízbe; g) a vizet károsító folyékony anyagok tárolására szolgáló új tárolóhelyet úgy kell kialakítani, hogy ga) a tárolótartály állapota kívülről bármikor ellenőrizhető legyen, gb) a tárolótartály olyan vízzárófalú teknőben vagy tartályban legyen, amely - meghibásodás esetén - a teljes tárolt folyadékmennyiséget befogadja; h) a vízre veszélyes anyagot (így például ásványolajtermék) szállító csővezetéket a területen akkor lehet átvezetni, ha a vezeték biztonságát (így például külön burkolattal) megteremtik, gondoskodnak a vezeték rendszeres (így például havi ultrahangos) ellenőrzéséről és azt csőtörés esetére leállító automatikával látják el. 14. § (1) A védőidomok, védőterületek és védőövezetek igénybevételénél az 5. számú mellékletben foglaltakat kell figyelembe venni. 101/2007. (XII. 23.) KvVM rendelet a felszín alatti vízkészletekbe történő beavatkozás és a vízkútfúrás szakmai követelményeiről Jogszabály A rendelet hatálya annak 1.§ (1) bekezdése alapján a felszín alatti szabályozási vizek kitermelésével, visszatáplálásával, dúsításával, továbbá tárgya megfigyelésével kapcsolatos vízilétesítményekre (így pl. kutakra, foglalt forrásokra, hévízművekre), valamint vízimunkákra, különösen azok tervezésére, kivitelezésére, üzemeltetésére és megszüntetésére, továbbá a tervezőt, kivitelezőt, az építtetőt és a műszaki ellenőrt a tárgyi tevékenységgel összefüggésben érintő jogokra és kötelezettségekre terjed ki. Jogszabály A jogszabály a fenti tevékenységek esetén a tervezéssel, kivitelezéssel, relevanciája a építéssel, használatba vétellel, üzemeltetéssel, továbbá az elkészült szervezetre létesítménnyel kapcsolatos dokumentálással és adatszolgáltatással kapcsolatban (ide tartozik pl. hogy meghatározott feltételek megléte esetén vízföldtani naplót kell vezetni) tartalmaz részletes szabályokat. A jogszabály rendelkezéseit a felszín alatti vizek kitermelése és visszatáplálása, illetőleg a vonatkozó engedélyezési eljárások során kell figyelembe venni.


132


3. § (1) A tervezett kút helyét a tervező helyszíni vizsgálat alapján köteles meghatározni. (2) Melléfúrásos felújítás esetén a kút megszüntetésére, valamint a megvalósítandó kút létesítésére is a vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet szerinti vízjogi engedélyt kell kérni. (3) Minden olyan esetben, amikor a környezet földtani kora, a képződmény mélységbeli határa bizonytalan vagy ismeretlen, magmintavétel tervezése is szükséges. (4) A tervezésnél figyelemmel kell lenni arra, hogy a kút különböző víztesteket, illetve egymástól jelentősen eltérő hidrodinamikai és vízkémiai tulajdonságú vizeket ne kapcsoljon össze egymással. Kivételes esetben, amennyiben a szennyeződés veszélye nem áll fenn, környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség mint vízügyi hatóság (a továbbiakban: vízügyi hatóság) ez alól felmentést adhat. (5) Öntözővíz beszerzésére irányuló tervezés során felszín alatti vizet felszíni vízbeszerzési lehetőség hiányában lehet figyelembe venni. 4. § (1) A kivitelezés megkezdésének időpontjáról a kivitelezőnek az engedélyező hatóságot - a mélységi vizek felszínre hozatalára irányuló, bányászati technológiával végzett munkálatok esetében az illetékes bányakapitányságot is - a munkálatok megkezdése előtt legalább 8 nappal értesíteni kell. (2) Fúrt kutak esetében a felszín alatti vízbe történő beavatkozáskor a szennyezés megelőzése céljából a harántolt, de nem szűrőzött képződményeket palástcementezéssel vagy agyagszigeteléssel ki kell zárni. (3) Fúrt kutak esetén amennyiben a furat továbbmélyítése az eredeti mélység 15%-át meghaladja, illetve ha az engedélyben meghatározottól eltérő vízkészletet vesz igénybe, a megvalósult kútra a vízjogi engedélyezési eljáráshoz szükséges kérelemről és mellékleteiről szóló 18/1996. (VI. 13.) KHVM rendelet szerinti engedélyezési terv csatolásával vízjogi fennmaradási engedélyt kell kérni. 8. § (1) Kutaknál vízföldtani naplót kell készíteni, amennyiben a) a feltárt vízkészlet réteg-, karszt- és hasadékvíz, valamint a tervezett vízhasználat (vízkitermelés vagy vízvisszatáplálás) meghaladja az 1,5 m3/napot, vagy észlelő létesítmény esetén, b) a feltárt vízkészlet talajvíz és emberi fogyasztásra szánt vízhasználat esetén annak értéke eléri a 10 m3/napot, vagy az egyéb vízhasználat (vízkitermelés vagy vízvisszatáplálás) eléri az 50 m3/napot, vagy a felszín alatti víztest állapota szempontjából reprezentatív és a területi monitoring részét képező észlelő létesítmény esetén, c) a feltárt vízkészlet parti szűrésű víz és emberi fogyasztásra szánt vízhasználat esetén annak értéke eléri a 10 m3/napot, vagy az egyéb vízhasználat (vízkitermelés vagy vízvisszatáplálás) eléri a 100


133

m3/napot, vagy a felszín alatti víztest állapota szempontjából reprezentatív és a területi monitoring részét képező észlelő létesítmény esetén, d) vagy egyéb, különösen jelentős létesítmény esetén, amennyiben a vízügyi hatóság a létesítési engedélyben indokolással előírta. (2) A vízföldtani napló tartalmi követelményeit a 2. melléklet tartalmazza. A naplóhoz minden esetben a kutat és a kút környezetének területhasználatát mutató fényképet kell mellékelni. A csatolt helyszínrajzokon az EOV koordinátahálót fel kell tüntetni. 9. § (1) A kút a vízügyi hatóság által kiadott vízjogi üzemeltetési engedély és az általa jóváhagyott üzemeltetési szabályzat szerint üzemeltethető, amely a külön jogszabályban előírtak mellett tartalmazza különösen a) a vízhozam szabályozására, b) üzemeltetési naplóra, c) a kút védelmére, fenntartására, d) a rendszeres és időszakos üzemi mérésekre, ezek értékelésére, e) a mérőeszközök rendszeres ellenőrzésére, kalibrálására, f) az üzemvitelre, g) a munkakörre és a biztonsági követelményekre, h) a rendszeres és időszakos mélységi kútvizsgálatokra vonatkozó rendelkezéseket. (2) Szezonális üzem esetén félévenként - a vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott szezon kezdetekor és végén, időszakos üzem esetén az üzemeltetés kezdetekor és annak végén - mérni kell a nyugalmi kútfejnyomást a kútnak az üzemeltetési szabályzatban előírt, de legalább egy óra időtartamú lezárásával. (3) Egy hónapot meghaladó üzemszünet esetén a nyugalmi kútfejnyomást a kútfej gáztalanítása után, illetve a nyugalmi vízszintet havonta kell mérni. (4) A vízkémiára és a gáztartalomra vonatkozó vizsgálatok gyakoriságát és a vizsgálandó komponensek körét összhangban a vonatkozó külön jogszabállyal az üzemeltetési szabályzatban kell meghatározni, ideértve a mérések módját, eszközigényét és a minőség biztosítását. (5) Az ásvány-, gyógyvíz minősítésű kutaknál a vizsgálatoknak a minősítés megalapozásához meghatározott komponensekre és azok ellenőrzésének gyakoriságára kell kiterjedni. A kút kivitelezésével, vizsgálatával és dokumentálásával összefüggő személyi, képesítési követelményei és egyéb feltételei 13. § (1) Az e rendelet hatálya alá tartozó vízilétesítmények műszaki tervezési feladatait a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló kormányrendelet szerint jogosultsággal rendelkezők végezhetnek. (2) Kút kivitelezését - beleértve annak felújítását és javítását - az végezheti, aki az Országos Képzési Jegyzékben, valamint a


134

környezetvédelmi és vízügyi miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott vízkútfúró szakképesítési körnek megfelelő, vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel, valamint a bányafelügyelet által kiadott, a vízkutatási és vízfeltárási célból végzett fúrási, kútépítési, kúttisztítási, kútfelújítási, kútjavítási berendezésre vonatkozó bányafelügyeleti műszaki-biztonsági előírásoknak való megfelelést tanúsító igazolással rendelkezik. (3) 100 m-nél mélyebb talpmélységű kút, továbbá közüzemi vízellátást szolgáló kút kivitelezése geofizikus, geofizikus-mérnök, geológus, geológus-mérnök vagy hidrogeológus, hidrogeológusmérnök, vagy azzal egyenértékű szakképesítéssel rendelkező szakember felügyelete mellett végezhető. (6) A vízföldtani naplót legalább ötéves felszín alatti vízkészletgazdálkodási gyakorlattal rendelkező geológus, mérnökgeológus, hidrogeológus vagy hidrogeológus mérnök, vagy ezekkel egyenértékű szakképesítéssel rendelkező szakember készíthet. 13/A. § (1) A 13. § (2)-(4) bekezdéseiben meghatározott jogosultságokat igazoló dokumentumok másolatát mellékelni kell a létesítési engedély iránti kérelemhez vagy legkésőbb a kút kivitelezésének időpontjáról szóló értesítéshez. Amennyiben a vízjogi engedélyes a másolatokat a vízjogi létesítési engedély iránti kérelemhez nem mellékeli, akkor a vízjogi létesítési engedély csak azok pótlására irányuló feltétellel adható meg. 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását szolgáló tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó általános szabályokról Jogszabály A rendelet hatálya a következő tevékenységekre terjed ki: szabályozási a) a vizek hasznosítását, védelmét és kártételeinek elhárítását tárgya szolgáló munkák, művek és létesítmények műszaki tervezésére, rendeltetésszerű és biztonságos kialakítására, használatára, fenntartására és üzemeltetésére, b) a vízgazdálkodási és vízrajzi észlelési célokat szolgáló technológiai berendezések műszaki tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére, és c) a vízgazdálkodási tárgyú, valamint vízilétesítmények megvalósítását magukban foglaló beruházások döntési eljárására. Jogszabály A Korm. rendelet meghatározza – többek között a vízilétesítmények relevanciája a tervezésére, elhelyezésére, méretezésére, kialakítására és szervezetre üzemeltetésére vonatkozó szabályokat, továbbá a vízkészletgazdálkodás szabályait. Ennek körében a rendelet kiemelt előírása, hogy felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelettel összhangban úgy kell tervezni, kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a felszín alatti víz szennyeződése ne következzen be, figyelembe véve a felszín alatti környezetben már meglévő szennyezéseket is. Az energetikai célra kitermelt felszín alatti vizet a hasznosítást


135


követően ugyanazon vízadóba kell visszatáplálni. A visszatáplálással működő vízhasznosítást csak a visszatáplálás fenntartásával lehet folytatni. 3. § (1) A vízgazdálkodási tevékenység műszaki megoldásának kialakításánál, a vízimunka és vízilétesítmény műszaki tervezésnél figyelembe kell venni: a) az országos, regionális és helyi vízgazdálkodási, az országos, kiemelt térségi és megyei környezetvédelmi, területrendezési, területfejlesztési, gazdaságfejlesztési terveket, koncepciókat és programokat, továbbá a helyi építési szabályzatot, a településrendezési tervet és a településfejlesztési koncepciót (a továbbiakban együtt: a településrendezési eszközök), illetve amennyiben rendelkezésre állnak - a védett természeti területek kezelési terveit, Natura 2000 területek fenntartási terveit, a Nemzeti Éghajlat-változási Stratégiát, b) a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és az ezekhez kapcsolódó intézkedési programokat, c) a határvizeken végzett vízimunkák és megvalósítandó vízilétesítmények esetében a határvizekre vonatkozó nemzetközi egyezményekben és az azok végrehajtására hozott határozatokban foglalt előírásokat, és d) a Magyarország által vállalt nemzetközi kötelezettségeket. (2) A tervezés során - amennyiben rendelkezésre állnak - mért és ellenőrzött adatokat kell felhasználni. (3) A tervezés során meg kell vizsgálni a meglévő és az engedélyezett vízrendszerhez való csatlakozás feltételeit. (4) A vízimunkák, vízilétesítmények tervezése során a környezet védelmének általános szabályairól szóló törvényben meghatározott elérhető legjobb technikát és leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni. 4. § (1) A vízilétesítmények, vízhasználatok tervezése során előnyben kell részesíteni a többcélú alkalmazási, hasznosítási megoldásokat. (2) Többcélú vízilétesítmény esetén az e rendeletben foglalt rendelkezéseket - a létesítmény valamennyi funkciójára tekintettel együttesen kell alkalmazni. (3) A vízilétesítményeket, illetve vízimunkákat úgy kell tervezni, telepíteni, kialakítani és üzemeltetni, hogy a) hatásuk - figyelembe véve a kedvezőtlen hatások mérséklésére vagy kivédésére tett intézkedéseket is - ne érintse károsan a vizek állapotát, más engedélyezett vízilétesítmények működését, azok elhelyezésére kijelölt vagy igénybe vett térrészt, azok hatásterületét, védőövezetét, illetve védőidomát, a vízrajzi észlelő tevékenységet, b) azok hatása ne sértse a vízkészletekkel való takarékos gazdálkodás, különösképpen az ivóvíz minőségű vízkészletekkel való rendeltetésszerű gazdálkodás követelményeit, c) az általuk bevezetett vizek, illetve anyagok ne veszélyeztessék más vízkivételek, vízhasználatok érdekeit, megfeleljenek a vizek védelméről szóló jogszabályok előírásainak,


136

d) az általuk bevezetett vizek ne veszélyeztessék a befogadó vízelvezető képességét, e) hatásuk ne érintse aránytalanul károsan a természeti környezetet, az élőhelyeket, más környezethasználatokat, a természetes vízháztartást, figyelembe véve az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló kormányrendeletben meghatározott hatásbecslést, valamint f) a természetes környezetnek az üzemeltetés során beálló változása esetén a vízilétesítmény feladatának ellátása biztosítható legyen. (4) Felszín alatti vízkészletre telepített vízilétesítményt a felszín alatti vizek védelméről szóló kormányrendelettel összhangban úgy kell tervezni, kialakítani, üzemeltetni és megszüntetni, hogy a felszín alatti víz szennyeződése ne következzen be, figyelembe véve a felszín alatti környezetben már meglévő szennyezéseket is. (5) Ha a vízimunka, illetve vízilétesítmény által a befogadóba vezetett víz veszélyezteti a befogadó vízelvezető képességét, akkor a többletvízhozam elvezetése feltételeinek megteremtéséről az abban érdekelt köteles gondoskodni. (6) Vízrendezésnél törekedni kell arra, hogy csak a helyben, illetve a területen vissza nem tartható, ott nem hasznosítható többletvizek kerüljenek elvezetésre. (7) Vízvédelmi területen vízilétesítményt létesíteni, illetve vízimunkát folytatni a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló vízilétesítmények védelméről és a nagyvízi medrek, a parti sávok, a vízjárta, valamint a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról és hasznosításáról, valamint a nyári gátak által védett területek értékének csökkenésével kapcsolatos eljárásról szóló kormányrendelet figyelembevételével lehet. 9. § A vízilétesítmények üzemeltetése, illetve a vizekbe történő beavatkozás hatásának megfigyelése érdekében mérő- és megfigyelőrendszer (monitoring) kiépítéséről a vízilétesítmény tulajdonosa, működtetéséről az üzemeltető köteles gondoskodni, amennyiben azt a vízbázis biztonsága indokolttá teszi, illetve a vizek védelméről szóló jogszabályok előírják. 10. § (1) A vízigény kielégítésének tervezése során figyelembe kell venni a) a víz mennyisége és minősége iránti igényt, b) az érintett terület vízviszonyait, c) a vízjogi engedéllyel lekötött vízkészletet, d) a mederben hagyandó vízmennyiséget, valamint e) a vízhiánytűrés mértékét. (2) A kizárólag energetikai kitermelési célú vízilétesítményeket úgy kell tervezni, telepíteni, kialakítani és üzemeltetni, hogy hatásuk ne érintse károsan a források és a karsztforrások hozamát és hőmérsékletét. (3) A energetikai célra kitermelt felszín alatti vizet a hasznosítást követően ugyanazon vízadóba kell visszatáplálni. A visszatáplálással


137

működő vízhasznosítást csak a visszatáplálás fenntartásával lehet folytatni. (4) A vízveszteség, amely az energetikai célra kitermelt felszín alatti víz hitelesített vízmérővel mért, kivett és a visszatáplált mennyiségének különbözete, nem haladhatja meg a kutak karbantartásához feltétlenül szükséges - vízjogi üzemeltetési engedélyben meghatározott - technológiai vízmennyiséget, figyelemmel a vízmérők mérési hibájára is. (5) A használt víz, illetve a szennyvíz elhelyezésének tervezése során a vizek védelméről szóló jogszabályokban meghatározott rendelkezések figyelembevételével kell meghatározni a) a használt víz, illetve a szennyvíz várható mennyiségét, minőségét, b) a befogadó terhelhetőségét, c) a befogadóba történő bevezetés módját, d) a szennyvíztisztítás módját, valamint e) műszaki-gazdasági számítások alapján a legkisebb környezeti terheléssel járó megoldásokat.


138

Talajvédelem A föld védelme a termőföld, mint véges mennyiségben rendelkezésre álló környezeti elem mennyiségi védelmét, míg a talajvédelem a termőföld termékenységének és minőségének megóvását, javítását, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzését jelenti. Az Európai Unió környezetvédelemmel foglalkozó jogszabályaiban a földvédelem szabályozása nem jelenik meg önálló rendszerként, hanem a különböző szabályozási rendszerekbe integráltan lehet fellelni, mint amilyen az integrált szennyezés-megelőzési rendszer vagy a környezetei hatásvizsgálat. Ezek mellett számos szektorális előírásban is meg lehet találni a talajvédelem szempontjait, így például a természetvédelemben, vagy az agrár-környezetgazdálkodás szabályai között. Az erdő művelési ágban nyilvántartott területek a hatályos szabályozás szerint termőföldnek minősülnek, így a termőföld védelmét szolgáló jogszabályok rendelkezéseit kell az erdőterületekre is alkalmazni. Emellett, speciális, kifejezetten az erők védelmét és fenntartását szolgáló jogszabályokat is találunk a hazai jogrendszerben. A téma szempontjából releváns hazai jogszabályok a következők: Föld-és talajvédelem  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  1994. évi LV. törvény a termőföldről  2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről  90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól Erdővédelem  2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról  153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály A jogszabály a föld, mint környezeti elem védelmének általános szabályozási szabályait határozza meg. tárgya Jogszabály A föld, mint környezeti elem védelmével kapcsolatos végrehajtási relevanciája a jogszabályok alapját jelenti a környezetvédelmi törvény, így a szervezetre termőföldet, továbbá a talajt érintő beruházások, engedélyezési eljárások során a törvény rendelkezéseit is alkalmazni kell. Ilyen alapvető szabály többek között a törvény 16.§-a, amely előírja, hogy beruházás (építés, bányászat) folytatása során, annak megkezdése előtt - külön jogszabály rendelkezése szerint gondoskodni kell a termőréteg megfelelő letermeléséről és Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

139

termőtalajkénti felhasználásáról.


Itt kell megemlítenünk, hogy a bányászati tevékenységek esetén a Kvt. hivatkozott rendelkezései mellett a bányászati hulladék kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet szabályait is alkalmazni kell. A bányavállalkozó a kitermelt ásványi nyersanyag, a meddő és a humusz mennyiségéről folyamatosan nyilvántartást köteles vezetni. az adott évben kitermelt nyersanyagok mennyiségét és minőségét – a teljes anyagmérleget tartalmazóan – köteles a bányakapitányságnak bejelenteni. 14. § (1) A föld védelme kiterjed a föld felszínére és a felszín alatti rétegeire, a talajra, a kőzetekre és az ásványokra, ezek természetes és átmeneti formáira és folyamataira. (2) A föld védelme magában foglalja a talaj termőképessége, szerkezete, víz- és levegőháztartása, valamint élővilága védelmét is. 15. § (1) A föld felszínén vagy a földben olyan tevékenységek folytathatók, ott csak olyan anyagok helyezhetők el, amelyek a föld mennyiségét, minőségét és folyamatait, a környezeti elemeket nem szennyezik, károsítják. (2) Az anyagok elhelyezésének környezetvédelmi feltételeit külön jogszabály állapítja meg. 16. § Beruházás (építés, bányászat) folytatása során, annak megkezdése előtt - külön jogszabály rendelkezése szerint gondoskodni kell a termőréteg megfelelő letermeléséről és termőtalajkénti felhasználásáról. 17. § (1) A kőzetek és ásványok bányászatára, kitermelésére vonatkozóan - ha törvény így rendelkezik - igénybevételi határértéket kell meghatározni. (2) A kitermelés mértéke, továbbá a bányászattal és a bányatermékek előkészítésével, feldolgozásával összefüggésben keletkező meddő elhelyezésekor, valamint a bányászati tevékenységhez kapcsolódó egyéb tevékenységek következtében jelentkező környezetre gyakorolt hatás mértéke nem haladhatja meg a jogszabályban vagy jogszabály rendelkezései szerint hatósági határozatban megállapított határértéket. (3) A föld igénybevételével járó tevékenység befejezése után jogszabály vagy hatósági határozat rendelkezése szerint már a környezethasználat során is - a terület ütemezett helyreállításáról, rendezéséről, illetőleg újrahasznosításának feltételeiről a terület használója köteles gondoskodni.

1994. évi LV. törvény a termőföldről Jogszabály A törvény hatálya az ország területén levő valamennyi termőföldre szabályozási kiterjed. tárgya A törvény a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, illetőleg a


140


szerzés tilalmára, a termőföldek használatára, a birtoktagok kialakítására és a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a haszonbérletre e törvényben megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. Amennyiben az a terület, amelyen a tevékenységet folytatni kívánják, a termőföldnek minősül (az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván), a törvényben megállapított szabályokat kell alkalmazni. Termőföld területet termőföldként kell hasznosítani, az adott föld jellegétől függő szabályok szerint. Amennyiben a termőföldet más, nem mezőgazdasági célra kívánják hasznosítani, úgy a termőföld művelési ágból való kivonására, a termőréteg letermelésére és a kapcsolódó engedélyezési eljárásokra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A kapcsolódó eljárások részletes szabályait a termőföld védelméről szóló törvény határozza meg.


Fontos megemlíteni azt is, hogy termőföld tulajdonjogát hazai jogi személy, külföldi magánszemély, illetve jogi személy főszabály szerint nem szerezheti meg. 1. § (1) A törvény hatálya kiterjed az ország területén levő valamennyi termőföldre. 2. § (1) E törvény a termőföld tulajdonjogának megszerzésére, illetőleg a szerzés tilalmára, a termőföldek használatára, a birtoktagok kialakítására és a földhasználati nyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. (2) A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a haszonbérletre e törvényben megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. 3. § E törvény alkalmazásában a) termőföld: az a földrészlet, amelyet a település külterületén az ingatlan-nyilvántartásban szántó, szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő (gyep), nádas, erdő, fásított terület művelési ágban vagy halastóként tartanak nyilván; 6. § (1) Belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonjogát - a Magyar Állam, az önkormányzat és a közalapítvány kivételével - nem szerezheti meg. 7. § (1) A külföldi magánszemély és jogi személy termőföld tulajdonjogát - a (2) bekezdésben foglaltak kivételével - nem szerezheti meg.


141

(2) A belföldi magánszemélyre vonatkozó szabályok irányadók azon tagállami állampolgárra, aki önálló vállalkozó mezőgazdasági termelőként kíván letelepedni Magyarországon, és legalább három éve folyamatosan, jogszerűen Magyarországon lakik és folytat mezőgazdasági tevékenységet.


142

2007. évi CXXIX. törvény a termőföld védelméről Jogszabály A törvény hatálya kiterjed a termőföldre, valamint - ha a törvény így szabályozási rendelkezik - a termőföldnek nem minősülő ingatlanokra. A törvény a tárgya termőföldek hasznosítására, a földvédelemre, a földminősítésre és a talajvédelemre vonatkozó rendelkezéseket állapítja meg. A termőföldre vonatkozó rendelkezéseket - a földvédelemre a törvényben megállapított szabályok kivételével - alkalmazni kell a mező-, erdőgazdasági művelés alatt álló belterületi földre is. Jogszabály A földvédelmi eljárás olyan hatósági eljárás, amely a termőföld relevanciája a mennyiségi védelmének érvényre juttatásával, valamint a termőföld szervezetre más célú hasznosításának engedélyezésével kapcsolatban kerül lefolytatásra. A földvédelmi eljárást a földhivatal folytatja le. A földvédelem szempontjait a földhivatal ügydöntő hatóságként illetve más hatóságok előtt folyó eljárásokban szakhatóságként érvényesíti. A földhivatal a bányászati engedélyezési eljárásokban is eljár [267/2006. (XII. 20.) Korm. rendelet 3. számú melléklete] szakhatóságként és érvényesíti szakhatóságként a földvédelem követelményeit. A termőföld más célú hasznosításának minősül: - a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérés, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik, - a termőföld belterületbe vonása, - az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevétele. A termőföldet más célra hasznosítani csak a földhivatal engedélyével lehet. A földhivatal – ügydöntő hatóságként – önálló eljárást folytat le a termőföld más célú hasznosításának engedélyezése tárgyában. Az engedélyt előzetesen kell beszerezni, azaz a termőföld igénybevételének (más célú hasznosításának) megkezdését megelőzően. A földhivatal a döntését megelőzően minden esetben helyszíni szemlét köteles tartani. Magából a termőföld mennyiségi védelméhez fűződő közérdek érvényesítéséből eredő törvényi előírás az, hogy az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. Törvényi szinten rögzített alapkövetelmény ezért az is, hogy termőföldet más célra csak kivételesen – elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével – lehet felhasználni. Ennek érdekében a törvény meghatározza azt, hogy mely esetben tekinthető egy termőföld átlagos minőségűnek.


143

A jog által szabályozott, különböző közérdekek biztosítása, valamint szakkérdések elbírálása érdekében a földvédelmi eljárásban más hatóságok szakhatóságként működnek közre. A közreműködő szakhatóságok talaj-, természet-, víz-, és kulturális örökségvédelmi jogkörben járnak el. A törvény rendezi a földhivatali engedély és a más hatóság által kiadott engedély közötti kapcsolatot. E szerint ha a földhivatal a más célú hasznosítás engedélyezéséről nem döntött, más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt a törvényben foglalt jogkövetkezmények alól. A törvény azt is rögzíti, hogy más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló földhivatali határozat. A földhivatali határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárását fel kell függesztenie. A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha a termőföldön - a lábon álló termény megsemmisül; - terméskiesés következik be, - az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, - a talajszerkezet károsodik. A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön – az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig – az igénybevevő köteles az ingatlannyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (eredeti állapot helyreállítása). Az engedélyezett időleges illetve végleges más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az földhivatalnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén a földhivatal földvédelmi bírság sújtja az engedély jogosultját. Ha a termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély alapján az engedély szerinti hasznosítás megkezdésére 4 év alatt nem kerül sor, úgy az engedély hatályát veszti. A bányavállalkozó a működés során a műszaki üzemi tervben és a humuszmentési talajvédelmi tervben foglaltakat köteles maradéktalanul betartani. A jogszabályi előírásoknak megfelelően letermelt humuszos termőréteg depóniába történő rendezését követően az üzemelési naplóba rögzíteni kell a deponált földmennyiségeket. a humuszos termőréteg deponálásának befejezését a talajvédelmi hatóságnak be kell jelenteni. Termőföld engedély nélküli hasznosításának minősül, ha a más célú


144

hasznosítás megkezdésekor az engedélyezés még nem történt meg, vagy az igénybevevő az engedély előírásaitól eltérően hasznosítja más célra a termőföldet. Az engedély nélküli más célú hasznosítás miatt indult eljárást az igénybevevővel szemben folytatja le a földhivatal. Az igénybevevő személyének megállapítása céljából a földhivatal bizonyítási eszközöket veheti igénybe, de a törvény külön rögzíti, hogy a földhivatal a bizonyítási eljárás során a tulajdonost (haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvezőt is) nyilatkozat megtételére hívhatja fel. Ha az igénybevevő személyének megállapítására irányuló eljárás eredménytelen, úgy ez esetben – törvényben előírt mögöttes helytállási felelősség alapján – az igénybevevőnek a tulajdonost, vagy a haszonélvezőt kell tekinteni. Amennyiben megállapításra kerül, hogy a termőföld engedély nélküli más célú hasznosítása már 10 éve bekövetkezett, a földhivatal nem indíthat eljárást, illetve ha az már megindult, és annak során került bizonyításra a 10 éves határidő lejárta, akkor az eljárást meg kell szüntetni. A 10 éves időtartam beálltának bizonyítása az igénybevevőt, illetőleg a tulajdonost (haszonélvezőt) terheli. Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a földhivatalnak – főszabály szerint – a termőföldnek az eredeti állapotába való helyreállítását kell elrendelni. Az eredeti állapot helyreállítására határidőt jelöl meg a földhivatal. A kötelezett az eredeti állapot helyreállítását – annak elvégzését követő 8 napon belül – köteles bejelenteni. A bejelentés alapján a földhivatal helyszíni szemlét tart. A helyreállítás elfogadása esetén dönt a fizetendő földvédelmi járulék és bírság kérdésében, vagy újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő. Az eredeti állapotába való helyreállítására való kötelezéssel kapcsolatos főszabály alóli kivétel, ha a földhivatal a más célú hasznosítás folytatásához hozzájárul, amikor is utólagosan – az igénybevételt követően – engedélyezi a termőföld más célú hasznosítását. Erre azonban csak indokolt esetben, erre irányuló kérelem és a földvédelmi szempontok mérlegelése alapján van lehetőség. Az engedély nélküli igénybevevő a más célú hasznosítás folytatásához való hozzájárulás iránti kérelmét az ügyben indított eljárás során tett első földhivatali intézkedés közlésétől számított 30 napon belül terjesztheti elő. Ha az engedély nélküli igénybevevő nem a földtulajdonos, vagy haszonélvezet fennállása esetén a haszonélvező, a földhivatal csak akkor járulhat hozzá a más célú hasznosítás folytatásához, ha ahhoz a tulajdonos illetve a haszonélvező is


145

hozzájárul. Az erre vonatkozó nyilatkozatokat az engedély nélküli igénybevevőnek kell beszereznie és benyújtani a kérelméhez. Engedély nélküli más célú hasznosításokkal kapcsolatos eljárásokban a földhivatal minden esetben rendelkezik a fizetendő földvédelmi járulékról, hiszen a termőföld igénybevétele már megvalósult, továbbá – szankcióként – földvédelmi bírsággal sújtja az igénybevevőt. A törvény a talajvédelem körében előírja, hogy beruházások, továbbá a termőföldre hatást gyakorló bármely egyéb tevékenység esetén a beruházó köteles gondoskodni a humuszos termőréteg letermeléséről. Az ezzel kapcsolatos terveket a beruházás engedélyezése során kell benyújtani. A humuszos termőréteg letermeléséhez, illetve annak engedélyezéséhez kapcsolódik a talajvédelmi járulék-fizetési kötelezettség, amelynek mértékét, kiszámításának módját a törvény részletesen meghatározza.


A talaj védelmével kapcsolatos előírások megsértése talajvédelmi bírság-fizetési kötelezettséget von maga után. 3. § A termőföld művelési ágának megváltoztatását - az erre vonatkozó külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően - be kell jelenteni az ingatlanügyi hatóságnak, amely a bejelentés elmulasztása esetén földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. 5. § (1) A földhasználó - ha e törvény másként nem rendelkezik, választása szerint - köteles a termőföldet művelési ágának megfelelő termeléssel hasznosítani, vagy termelés folytatása nélkül a talajvédelmi előírások betartása mellett a gyomnövények megtelepedését és terjedését megakadályozni (hasznosítási kötelezettség). (3) Ha a termőföld más célú hasznosítását engedélyezték, a földhasználó köteles a termőföld engedélyezett célú felhasználásáig a hasznosítási kötelezettségét teljesíteni (ideiglenes hasznosítás). (4) A földhasználó köteles a termőföldnek nem minősülő ingatlanon a növényzet gondozását rendszeresen elvégezni, ha ez az ingatlan más célú hasznosításának megfelelő területfelhasználást nem akadályozza, illetőleg nem korlátozza (mellékhasznosítás). (5) Az (1)-(4) bekezdésben előírtakat az ingatlanügyi hatóság rendszeresen ellenőrzi. Mulasztás esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi bírsággal sújtja a földhasználót. 6. § (1) A más célú hasznosítás megszüntetése után az igénybevevő köteles a területet mező- vagy erdőgazdasági művelésre alkalmassá tenni, és annak hasznosításáról gondoskodni (újrahasznosítás). (2) A más célú hasznosítás megszüntetését az igénybevevő köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. A bejelentéshez mellékelni kell az újrahasznosítás érdekében elvégzendő munkákra készített tervet. A bejelentés elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság földvédelmi


146

bírsággal sújtja az igénybevevőt. (3) Művelés alól kivett terület újrahasznosítására készített tervet - a bányaterületekre vonatkozó tervek kivételével - az ingatlanügyi hatóság hagyja jóvá, és az erről szóló határozatában a) megállapítja az újrahasznosítás célját, valamint b) előírja az újrahasznosítás érdekében az igénybevevő kötelezettségeit. (4) Az újrahasznosítást az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. 7. § (1) A földvédelmi eljárást az ingatlanügyi hatóság folytatja le. (2) Az ingatlanügyi hatóság a földvédelmi eljárás során minden esetben helyszíni szemle alapján dönt. A helyszíni szemlén részt vevő szakhatóságok az állásfoglalásukat a helyszíni szemléről felvett jegyzőkönyvbe is foglalhatják. 8. § (1) Ha más hatóságok engedélyezési eljárásaiban az ingatlanügyi hatóság szakhatóságként működik közre, a termőföld védelmének érvényesítése érdekében érvényre kell juttatni, hogy az engedélyezési eljárás alá eső tevékenység végzése, létesítmény elhelyezése, jogosultság gyakorlása lehetőség szerint a gyengébb minőségű termőföldeken, a lehető legkisebb mértékű termőföld igénybevételével történjen. (2) A szakhatósági állásfoglalás kialakítása során figyelemmel kell lenni továbbá arra, hogy az érintett és szomszédos termőföldek megfelelő mezőgazdasági hasznosítását a tervezett tevékenység, létesítmény ne akadályozza. A szakhatósági hozzájárulást meg kell tagadni, ha az engedélyezés iránti kérelem átlagosnál jobb minőségű termőföldet érint, azonban a tervezett tevékenység végzésére, létesítmény elhelyezésére jogosultság gyakorlására hasonló körülmények és feltételek esetén átlagos minőségű vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföldeken is sor kerülhet. 9. § (1) Ingatlanügyi hatósági engedéllyel lehet termőföldet más célra hasznosítani. Az engedély hiánya esetén a más hatóságok által kiadott engedélyek nem mentesítik az igénybevevőt az e törvényben foglalt jogkövetkezmények alól. Az ingatlanügyi hatóság engedélye nem mentesít a szükséges más hatósági engedélyek megszerzésének kötelezettsége alól. (2) Más hatóságok a termőföldet érintő engedélyezési eljárásuk során kötelesek meggyőződni arról, hogy rendelkezésre áll-e a termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat. Termőföld más célú hasznosításának engedélyezéséről szóló ingatlanügyi hatósági határozat hiánya esetén a hatóságnak az eljárást fel kell függesztenie. (3) A más célú hasznosítás megkezdésének napját az igénybevevő köteles előzetesen az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ennek elmulasztása esetén az ingatlanügyi hatóság az igénybevevőt földvédelmi bírsággal sújtja.


147

10. § (1) Termőföld más célú hasznosításának minősül: a) a hasznosítási kötelezettségtől történő olyan időleges vagy végleges eltérés, amellyel a termőföld a továbbiakban mezőgazdasági hasznosításra alkalmatlanná válik; b) termőföld belterületbe vonása; c) az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá nem tartozó üzem-, majorfásítás, valamint az út, vasút és egyéb műszaki létesítmény tartozékát képező fásítás igénybevétele. (3) A termőföld más célú hasznosítása időleges vagy végleges lehet. 11. § (1) Termőföldet más célra csak kivételesen - elsősorban a gyengébb minőségű termőföld igénybevételével - lehet felhasználni. (2) Az átlagosnál jobb minőségű termőföldet más célra hasznosítani csak időlegesen, illetőleg helyhez kötött igénybevétel céljából lehet. A termőföldnek hulladéklerakó céljára történő igénybevétele esetén a környezetvédelmi és természetvédelmi követelmények betartása mellett, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan vagy átlagosnál gyengébb minőségű termőföld más célú hasznosítása engedélyezhető. (3) A (2) bekezdés alkalmazása szempontjából helyhez kötött igénybevételnek kell tekinteni különösen a meglévő létesítmény bővítését, közlekedési és közmű kapcsolatainak kiépítését, a bányaüzemet és az egyéb természeti kincsek kitermeléséhez szükséges létesítményt, valamint azt a területet, amelyet a Kormány a Magyar Közlönyben közzétett határozatával beruházási célterületté nyilvánított. (4) Az igénybevételt az indokolt szükségletnek megfelelő legkisebb területre kell korlátozni. 12. § (1) A más célú hasznosítás iránti kérelemnek tartalmaznia kell: a) az érintett földrészletek helyrajzi számát; b) a más célú hasznosításhoz szükséges teljes területigényt; c) a más célú hasznosítás pontos célját, és tervezett időtartamát, ha időleges; d) (2) A kérelemhez mellékelni kell: a) az ingatlan-nyilvántartási térképnek a más célú hasznosításra tervezett területet feltüntető másolatát és az ehhez tartozó területkimutatást, kivéve, ha a kérelem kizárólag az érintett földrészlet vagy földrészletek teljes területére vonatkozik; b) a 21. § (5) bekezdésében foglalt kötelezettségvállaló nyilatkozatot a járulékmentesség igénybevételéhez; c) a talajvédelmi tervet, amennyiben a kérelemben - az (1) bekezdés c) pontja szerint - megjelölt cél az 50. § (2) bekezdésének a) vagy b) pontjában foglaltak megvalósítására irányul. (3) Az (1) bekezdésben foglaltakon túl a kérelemben meg kell jelölni annak a) a kormányrendeletnek a számát, amely a kérelemben megjelölt


148

termőföld végleges más célú hasznosításával járó tervezett építési beruházást nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította, vagy b) kormányhatározatnak a számát, amely a kérelemben szereplő termőföldeket beruházási célterületté nyilvánította. (4) A (3) bekezdésben meghatározott esetekben a kérelemben megjelölt más célú hasznosítás célja nem térhet el a kormányrendeletben, illetve a kormányhatározatban megjelölt beruházás céljától. 13. § (1) A termőföld más célú hasznosítására kiadott engedély, ha e hasznosítás megkezdésére négy év alatt nem kerül sor, hatályát veszti. Hatályon kívül kell helyezni az engedélyt, ha az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond. (2) A határozat időbeli hatályán belül azonos területre benyújtott más célú hasznosítás iránti kérelmet - a 15. § (1a) bekezdésében meghatározott eset kivételével - érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. (4) Az ingatlanügyi hatóság a végleges más célú hasznosítás engedélyezéséről szóló jogerős határozatát tájékoztatás céljából közli az illetékes települési - a fővárosban a kerületi - önkormányzattal (a továbbiakban: önkormányzat). 14. § (1) A termőföld-igénybevétel akkor minősül időleges más célú hasznosításnak, ha az érintett területen a) a lábon álló termény megsemmisül, vagy b) terméskiesés következik be, vagy c) az időszerű mezőgazdasági munkák akadályozására kerül sor, vagy d) a talajszerkezet károsodik. (2) A termőföld időleges más célú hasznosítása csak meghatározott időre, legfeljebb 5 évre engedélyezhető. Az időlegesen más célra hasznosított termőföldön - az engedélyező határozatban megállapított határidő lejártáig - az igénybevevő köteles az ingatlannyilvántartásban rögzített előző állapotot helyreállítani, és a termőföldet mező- vagy erdőgazdasági termelés céljára alkalmassá tenni (a továbbiakban: eredeti állapot helyreállítása). (3) Az időleges más célú hasznosítás akkor engedélyezhető, ha a kérelemhez a 12. § (2) bekezdésében foglaltakon túl mellékelik a terület eredeti állapotának helyreállítására készített tervet, amely előirányozza a helyreállításhoz szükséges munkák elvégzését. (4) Az eredeti állapot helyreállítását az ingatlanügyi hatóság a talajvédelmi hatósággal lefolytatott közös helyszíni ellenőrzés keretében ellenőrzi. Ha az ingatlanügyi hatóság az eredeti állapot helyreállítását elfogadta, ezzel egyidejűleg határozatot hoz a fizetendő földvédelmi járulékról és - amennyiben e törvény úgy rendelkezik - a bírság kiszabásáról. Ha az ingatlanügyi hatóság a helyreállítást nem fogadja el, határozatot hoz, melyben újabb határidő megjelölésével a helyreállítás érdekében szükséges további munkák elvégzését írja elő.


149

(5) Időleges más célú hasznosításnak kell tekinteni a villamos berendezések elhelyezését biztosító használati jog, a vezetékjog, a vízvezetési és bányaszolgalmi jog olyan gyakorlását is, amely a termelés folytatását, illetőleg a talajvédelmi előírások betartását nem teszi lehetővé. Ezen időleges más célú hasznosítás nem engedélyköteles; a más célú hasznosítást az említett jog gyakorlásának megkezdésétől számított nyolc napon belül a jogosult köteles az ingatlanügyi hatóságnak bejelenteni. Ugyanígy kell eljárni az azonnali intézkedés megtételét igénylő veszélyhelyzet (havaria) esetén történő időleges termőföld-igénybevétel során. A bejelentés elmulasztása esetén a földvédelmi járulékon felül, annak háromszoros összegét földvédelmi bírságként kell megfizetni. 21. § (1) A termőföld más célú hasznosítása esetén egyszeri földvédelmi járulékot (a továbbiakban: járulék) kell fizetni. (2) A járulék mértékét e törvény 1. melléklete tartalmazza. 22. § (1) A járulék összegének megállapításáról a más célú hasznosítást engedélyező határozatban kell rendelkezni. (2) Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a járulék megállapításáról az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozatban, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozatban kell rendelkezni. 24. § (1) Földvédelmi bírságot (a továbbiakban: bírság) köteles fizetni az, aki a) a termőföld hasznosításával kapcsolatos kötelezettségét vagy az ideiglenes-, mellékhasznosítást neki felróhatóan elmulasztja; b) az újrahasznosítást elmulasztja; c) a művelési ág megváltozásának, más célú hasznosítás megkezdésének, a más célú hasznosítás megszüntetésének bejelentését elmulasztja; d) az időleges hasznosítást követően a termőföldet az ingatlannyilvántartás szerinti minőségi osztálynál alacsonyabb minőségi osztályú termőföldként teszi termelésre alkalmassá; e) az időleges hasznosítást követően a termőföldet a határozatban megállapított határidő eltelte után teszi termelésre alkalmassá; f) a termőföldet engedély nélkül hasznosítja más célra. (2) Engedély nélküli más célú hasznosítás esetén a bírság megállapításáról az eredeti állapot helyreállítását elfogadó határozatban, illetőleg a más célú hasznosítás folytatásához hozzájáruló határozatban kell rendelkezni. 32. § (1) A termőföldek talajvédelmével kapcsolatos talajvédelmi hatósági és egyéb állami feladatokat a földügyért felelős miniszter a talajvédelmi hatóság útján látja el. 43. § (1) Beruházásokat, valamint termőföldön folytatott, vagy termőföldre hatást gyakorló bármely egyéb tevékenységet úgy kell


150

megtervezni és megvalósítani, hogy az érintett és a környező termőföldön a talajvédő gazdálkodás feltételei ne romoljanak. (2) A beruházások megvalósítása során a beruházó köteles gondoskodni a humuszos termőréteg megmentéséről és hasznosításáról. (3) A kivitelezés és üzemeltetés során biztosítani kell, hogy a környezeti hatások az érintett és a környező termőföld minőségében kárt ne okozzanak. 44. § (1) A humuszos termőréteg letermelésével, megmentésével, hasznosításával, továbbá a terület helyreállításával kapcsolatos munkálatokat a beruházás engedélyezése céljából készített terveknek tartalmaznia kell. (2) A beruházások megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházás kivitelezése során igénybe vett földrészleteken kell felhasználni úgy, hogy a kialakított felső humuszos termőréteg vastagsága az eredeti humuszos termőréteggel együtt az 1 métert ne haladja meg. (3) Amennyiben a mentett humuszos termőréteg (2) bekezdés szerinti felhasználására nincs lehetőség, a felhasználásra nem kerülő rész eredeti funkciójának megfelelően a talaj felső termőrétegeként, vagy termesztő közeg előállítására felhasználható, illetve ezekre a célokra átruházható. (4) A mentett humuszos termőréteg mennyiségéről és felhasználásáról a beruházó köteles külön nyilvántartást vezetni. 50. § (1) A talajvédelmi hatóság a külön jogszabályokban meghatározott engedélyezési eljárások során az e törvényben foglalt talajvédelmi előírásokat érvényesíti. (2) A talajvédelmi hatóság eljárásához az alábbi esetekben a külön jogszabály szerinti talajvédelmi terv szükséges: a) a humuszos termőréteg mentéséhez az 1000 m2-nél nagyobb területnagyságú termőföld talajszintjének végleges megváltoztatásával járó beruházásnak nem minősülő tevékenységhez, b) humuszos termőréteg mentéséhez termőföldön történő, 400 m2-t meghaladó területigényű beruházás megvalósításához, c) az ültetvénytelepítéshez, d) a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz, újrahasznosításhoz, e) öntözéshez, f) mezőgazdasági területek vízrendezéséhez, g) erózió elleni műszaki talajvédelem megvalósításához. 55. § (1) Talajvédelmi járulékot fizet a talajvédelmi hatóság részére a) a beruházó - ha a beruházás megvalósítása során keletkezett mentett humuszos termőréteg teljes mennyiségét a beruházással érintett területen nem használja fel - a fel nem használt humuszos termőréteg mennyisége után, továbbá


151

b) aki az a) pontban foglalt eseten kívül humuszos termőréteget távolít el. (2) A talajvédelmi járulék mértéke 56. § (1) A talajvédelmi hatóság az e törvény a) 36-41. §-aiban írt kötelezettségek megsértése, b) a 48. § (2) bekezdésében foglaltak megsértése, valamint c) a 49. §-ban foglalt engedélyben, valamint a külön jogszabályok szerinti engedélyben előírt talajvédelmi rendelkezéstől eltérően, továbbá a 49. §-ban írt, engedély nélkül folytatott tevékenység esetén a 3. mellékletben foglaltak szerint talajvédelmi bírságot szab ki. 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól Jogszabály A termőföld védelméről szóló törvény 49.§ (3) bekezdésében és 50.§szabályozási ában felsorolt, termőföldön folytatott beruházásokkal és tárgya tevékenységekkel kapcsolatos talajvédelmi követelmények meghatározásához talajvédelmi terv készítése szükséges a rendeletben meghatározott esetekben. A rendelet a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályait határozza meg. Jogszabály Talajvédelmi terv készítése szükséges a következő esetekben: relevanciája a - a talajszint végleges megváltoztatásával járó, beruházásnak szervezetre nem minősülő 1000 m2 -nél nagyobb területnagyságú tevékenység, illetve 400 m2 -t meghaladó területigényű beruházások megvalósítása során a humuszos termőréteg mentéséhez, - a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz, újrahasznosításhoz.


A talajvédelmi terv készítésére vonatkozó általános követelményeket a rendelet 1. számú melléklete, a talajvédelmi tervek részletes tartalmi és szakmai követelményeit a rendelet 2. számú melléklete tartalmazza. 1. § (1) A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Tfvt.) 49. § (3) bekezdésében és az 50. §-ában felsorolt, termőföldön folytatott mezőgazdasági tevékenységekkel, illetve beavatkozásokkal, valamint a termőföld igénybevételével járó vagy arra hatást gyakorló beruházásokkal és tevékenységekkel kapcsolatos talajvédelmi követelmények meghatározásához talajvédelmi terv készítése szükséges a következő esetekben: d) a talajszint végleges megváltoztatásával járó, beruházásnak nem minősülő 1000 m2 -nél nagyobb területnagyságú tevékenység, illetve 400 m2 -t meghaladó területigényű beruházások megvalósítása során a humuszos termőréteg mentéséhez, e) a mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tevő rekultivációhoz, újrahasznosításhoz, (2) A talajvédelmi terv készítésének általános tartalmi követelményeit az 1. melléklet, részletes tartalmi és szakmai


152

követelményeit a 2. melléklet tartalmazza. (6) A Tfvt. 12. §-a szerinti kérelemhez e rendelet 2. mellékletének 2.4.1. pontjában meghatározott talajvédelmi tervet a termőföld más célú hasznosításhoz szükséges teljes területre kell elkészíteni. (7) Az (1) bekezdés d) pontjában foglalt beruházások külön jogszabályok szerinti engedélyezése céljából készített tervnek a 2. melléklet 2.4.2. pontjában meghatározott humuszgazdálkodási tervet (a továbbiakban: humuszgazdálkodási talajvédelmi terv) kell tartalmaznia, melyet a 2. melléklet 2.4.1. pontja szerinti talajvédelmi tervre alapozottan kell elkészíteni úgy, hogy az a beépítésre kerülő terület igénybevétele, valamint a beruházás egyéb földmunkáinak végzése során letermelt humuszos talajréteg mentését, hasznosításának módját határozza meg. (8) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti, beruházásnak nem minősülő, de a talajszint végleges megváltoztatásával járó tevékenység esetén a 2. melléklet 2.4.1. pontja szerinti talajvédelmi tervnek tartalmaznia kell a letermelésre kerülő humuszos talaj mennyiségének és felhasználási módjának meghatározását is. 2. § (1) Amennyiben az 1. § (1) bekezdés d) pontja szerinti tevékenységnél a letermelt humuszos talaj terítése a 2. melléklet 2.4. pontjában meghatározott vastagságot meghaladja, abban az esetben a beavatkozás tereprendezésnek minősül, ezért az 1. § (1) bekezdés b) pontja szerinti mezőgazdasági célú tereprendezés engedélyezéséhez előírt talajvédelmi tervet kell elkészíteni. (3) A talajvédelmi tervet megalapozó vizsgálatokat a 2. és 3. melléklet Függelékében meghatározott szabványok szerinti vagy az azzal egyenértékű, akkreditált módszer alkalmazásával kell elvégezni. A talajmintavételnek a 4. mellékletben előírt szakmai követelménynek kell megfelelnie. (4) A (3) bekezdés szerinti vizsgálatokat csak az arra akkreditált laboratóriumok végezhetik. (5) Az 1. § (1) és (3) bekezdésében foglalt tevékenységek engedélyezéséhez 5 évnél nem régebbi talajvédelmi tervet kell benyújtani. Amennyiben az adott területen a talajvédelmi terv elkészítése és a kérelem benyújtása között eltelt időszakban bármely, engedélyhez kötött tevékenységet folytattak, a talajvédelmi hatóság az ott folytatott tevékenység jellege szerint a 2. vagy 3. mellékletben meghatározottak alapján indokolt paraméterekre vonatkozó ellenőrző vizsgálatok elvégzését írhatja elő. (6) Az 1. § (1) bekezdés g), h) és j) pontjaiban, valamint az 1. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek ugyanazon területen történő további folytatása céljából az ismételt engedély megalapozásához az e rendelet 5. mellékletben meghatározottak szerinti ellenőrző vizsgálatokat tartalmazó talajvédelmi terv készítése szükséges. Az öntözés talajra és talajvízre gyakorolt hatásának ellenőrzése 5 évenként szintén az 5. mellékletben meghatározottak szerint történik.


153

3. § (1) Az 1. § (1) és (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek engedélyezéséhez, kivitelezéséhez szükséges talajvédelmi tervet a Tfvt. 51/A. §-a szerinti szakértő készíthet. A 2. melléklet 2.4.2. pontjában meghatározott talajvédelmi terv elkészítéséhez csak abban az esetben szükséges szakértő igénybevétele, amennyiben a letermelt humuszos talajt termőföld területen kívánják elhelyezni.


154

2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról Jogszabály A törvény hatálya kiterjed: szabályozási - az erdőre, annak élő és élettelen alkotóelemeire, az erdei tárgya életközösségre; - a külterületen található fásításra; - az erdészeti létesítményre; - az erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületre. Jogszabály A jogszabály rendelkezései közül elsősorban az erdő igénybevételére relevanciája a irányuló eljárásokat, ezen belül is az erdő művelésből való kivonására szervezetre irányuló eljárást kell megemlíteni. Amennyiben a tevékenységet erdő művelési ágban nyilvántartott termőföldön kívánják folytatni, úgy előzetesen a művelésből való kivonást engedélyeztetni kell az illetékes erdészeti hatósággal. Jogszabályidézetek

Erdő igénybevétele estén erdővédelmi járulékot kell fizetni. 77. § Az erdő igénybevétele a) az erdő mezőgazdasági művelésbe vonása; b) az erdő termelésből való kivonásával járó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: termelésből kivonás); c) az erdő termelésből való időleges kivonásával járó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása (a továbbiakban: időleges igénybevétel); d) az erdő termelésből való kivonásával nem járó, de annak rendeltetésszerű használatát időlegesen vagy tartósan akadályozó létesítmény elhelyezése vagy tevékenység gyakorlása - ide nem értve a vadaskert, vadaspark fenntartását, honvédelmi elsődleges rendeltetésű erdőkben a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló törvény szerinti, a Magyar Honvédség feladatai végrehajtásához szükséges állapotának fenntartását szolgáló tevékenységet, valamint a befogadó nemzeti támogatás katonai feladatainak ellátását - így különösen: villamos vezeték, gázvezeték, távközlő- vagy más közművezeték, sí- és egyéb sportpálya létesítése és fenntartása (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevétel). 78. § (1) Erdőt igénybe venni csak kivételes esetben, a (3) bekezdés kivételével kizárólag a közérdekkel összhangban lehet. (2) Az erdő igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes engedélye szükséges. Az erdőt kizárólag az engedélyben megjelölt határidőn belül, és az abban meghatározott célra lehet igénybe venni. (3) Gazdasági elsődleges rendeltetésű kultúrerdő és faültetvény igénybevételét az erdészeti hatóság az adott erdő fekvése szerinti, vagy az azzal szomszédos településen végrehajtott, az igénybe vett erdővel legalább azonos területű, azzal megegyező, vagy attól magasabb természetességi állapotú csereerdősítés elvégzésének feltétele mellett engedélyezheti.


155

79. § (1) Az erdő igénybevételére vonatkozó engedély négy évre szól. Amennyiben a megadott határidőn belül az engedélyezett nagyságú erdő igénybevétele nem történik meg, vagy az engedély jogosultja írásban nyilatkozik arról, hogy az engedélyben foglalt jogosultságáról lemond, az engedély az igénybe nem vett részre érvényét veszti és a területen továbbra is az e törvény előírásai szerinti erdőgazdálkodást kell folytatni. (2) Bányászati célú igénybevétel esetén az engedély időbeli hatályát az erdészeti hatóság négy évnél hosszabb időtartamban, de legfeljebb a bányászati hatóság által jóváhagyott műszaki üzemi terv érvényességének lejártáig is megállapíthatja. 80. § (1) Az erdő igénybevételének engedélyezését az erdészeti hatóság az erdő csökkenésével, illetve az erdő rendeltetésszerű használatának akadályozásával járó kedvezőtlen környezeti változások megszüntetése vagy mérséklése érdekében feltételekhez kötheti. 81. § (1) Erdő igénybevétele esetén az igénybevevő erdővédelmi járulékot köteles fizetni. (2) Az erdővédelmi járulék mértéke a) erdő termelésből való kivonásáért hektáronként aa) védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap harmincszorosa; ab) gazdasági elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap húszszorosa; ac) megyei jogú város közigazgatási területén: az aa) és ab) pontban foglaltak másfélszerese; ad) Budapest, illetve Budapest agglomerációjának területén: az aa) és ab) pontban foglaltak kétszerese; b) erdő mezőgazdasági művelésbe vonásáért hektáronként ba) természetes és természetszerű természetességi állapotú, valamint védelmi elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap húszszorosa; bb) egyéb esetben az erdővédelmi járulékalap ötszöröse; c) erdő időleges igénybevételéért hektáronként és évenként ca) természetes és természetszerű természetességi állapotú, valamint védelmi elsődleges rendeltetésű erdő esetén az erdővédelmi járulékalap háromszorosa; cb) egyéb esetben az erdővédelmi járulékalap kétszerese; d) az erdőgazdálkodás célját közvetlenül szolgáló földterület igénybevétele esetén a gazdasági elsődleges rendeltetésű erdő igénybevételére megállapítható erdővédelmi járulék fele. (3) Amennyiben az erdőnek a rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevételére kerül sor, és ezáltal az erdőben legfeljebb öt évig - hat méternél szélesebb és ezerötszáz négyzetméternél nagyobb összefüggő területen faállomány nem tartható fenn, akkor az erdő időleges igénybevétele esetére


156

meghatározott mértékű erdővédelmi járulékot kell megfizetni. (4) Ha az erdő rendeltetésszerű használatának a (3) bekezdés szerinti akadályozására öt évet meghaladóan kerül sor, úgy az igénybevételért az erdő termelésből való kivonása esetére meghatározott erdővédelmi járulékot kell megfizetni. 84. § (1) Az erdő időleges igénybevételét az erdészeti hatóság legfeljebb ötévi időtartamra engedélyezheti. Az igénybevevő kérelmére az öt évnél rövidebb időtartamú engedély a lejárata előtt egy alkalommal, legfeljebb az ötéves időtartam végéig meghosszabbítható. Ugyanazon erdőt érintően ismételt időleges igénybevétel csak akkor engedélyezhető, ha az előző időleges igénybevétel óta legalább 10 év eltelt. (2) Az időlegesen más célra hasznosított területen a határidő lejártát követően az igénybevevő az erdészeti hatóság határozatában foglaltak szerint köteles gondoskodni az erdő és az erdő talajának helyreállításáról. 85. § (1) Erdő engedély nélküli vagy engedélytől eltérő igénybevétele esetén az erdészeti hatóság határidő kitűzésével határozatban kötelezi az igénybevevőt a helyreállításra. (2) A helyreállítási kötelezettség alól kérelemre az erdészeti hatóság felmentést adhat, és erdővédelmi bírság egyidejű kiszabása mellett engedélyezheti a kialakult állapot fennmaradását, amennyiben az igénybevétel engedélyezésének feltételei fennállnak. 153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról Jogszabály A jogszabály az erdő védelméről szóló törvény rendelkezéseit hajtja szabályozási végre. tárgya Jogszabály Az erdőterületek igénybevétele esetén a törvény mellett az FVM relevanciája a rendelet szabályait is alkalmazni kell. Meghatározza, hogy az erdő szervezetre igénybevételének engedélyezése iránti kérelemhez milyen mellékleteket kell csatolni, meghatározza továbbá a humuszos termőréteg feltárásának szabályait. Jogszabály54. § (1) Az erdő igénybevételének engedélyezés iránti kérelemhez idézetek csatolni kell: a) az erdőtervnek a tervezett igénybevétel engedélyezése kapcsán felmerülő módosításához szükséges, a 21. § (3) és (4) bekezdéseiben rögzített dokumentumokat, b) az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetéshez szükséges az ingatlan-nyilvántartásról szóló külön jogszabályokban meghatározott, az ingatlanügyi hatóság által záradékolt változási vázrajzot és területkimutatást, illetve abban az esetben, ha az igénybevétel teljes földrészletet, vagy teljes alrészletet érint, az ingatlan-nyilvántartási térkép 30 napnál nem régebbi hiteles másolatát a tervezett igénybevétel határainak és föld-, illetve


157

alrészletenkénti területének feltüntetésével, c) az Evt. 79. § (3) bekezdés alkalmazásában az igénybevétellel érintett ingatlan tulajdonosának (tulajdonosainak) és az ingatlannyilvántartásba bejegyzett vagyonkezelői, földhasználati, haszonélvezeti, használati jog, valamint teher jogosultjának (jogosultjainak) közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt, az igénybevételhez való hozzájárulását, vagy az igénybevétel céljára vonatkozó, más jogcímen fennálló rendelkezési jogot igazoló okiratot, d) az erdőtalaj 400 m2-t meghaladó beépítése esetén a humuszos termőréteg feltárását rögzítő jegyzőkönyvet, valamint az abban rögzített eredmények függvényében a humuszos termőréteg mentésére és felhasználására vonatkozó leírást, e) az időleges valamint a rendeltetésszerű használatot akadályozó igénybevétel esetében a terület újraerdősítésre való alkalmassá tétele érdekében tervezett tevékenységek leírását, f) érintettség esetén a csereerdősítésre tervezett terület megjelölését és az erdőtelepítési jogosultság igazolását, g) a környezeti hatások jelentőségének vizsgálatára szolgáló - a Khvr.-ben meghatározott - adatlapot, ha az engedélyezési eljárás a Khvr. 3. számú mellékletében meghatározott olyan tevékenység megkezdését vagy folytatását szolgálja, amely a Khvr.-ben meghatározott küszöbértéket nem éri el vagy a tevékenységre a Khvr.-ben megállapított feltétel nem teljesül. (2) A kérelemben az Evt. 78. § (1) bekezdésének megfelelően pontosan meg kell határozni a tervezett igénybevétel közérdekkel való összhangját, és alá kell támasztani annak indokoltságát. (3) Időleges igénybevétel, és a rendeltetésszerű használat öt évnél rövidebb időtartamú akadályozása esetében a kérelmezőnek meg kell adnia az igénybevétel tervezett kezdő és végső napját. (4) Az (1)-(3) bekezdésben foglaltakat az Evt. 85. § (2) bekezdése szerinti fennmaradási engedély kérelem esetében is alkalmazni kell. (5) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházással összefüggő, a Kormány által rendeletben meghatározott erdő igénybevételi ügyek esetében a csereerdősítést az adott erdő fekvése szerint illetékes erdészeti hatóság illetékességi területén kell végrehajtani. 55. § (1) A humuszos termőréteg feltárása a beépítéssel érintett területen a beruházás jellegének és a terepviszonyoknak megfelelő sűrűséggel fúrt szelvényből történik. (2) A mintavétel legfeljebb 5 ha-t, vonalas létesítményeknél 500 m-t jellemezhet. A mintavétel helyét alkalmas méretarányú térképvázlaton jelölni kell. A mintát a humuszos talajszintekből kell szedni, és laboratóriumi vizsgálat keretében kell kiértékelni. (3) A humuszos termőréteg mentésére vonatkozó leírást, és magát a mentést akkor kell elvégezni, ha a (2) bekezdés szerinti feltárás alapján a humuszos termőréteg a) mélysége legalább 20 cm,


158

b) humusztartalma nagyobb, mint 1,0%, c) talajidegen és szennyező anyagot nem tartalmaz, d) a vizes szuszpenzióban mért pH értéke 5,0 és 8,7 közötti, és e) a talaj, vízben oldható sótartalma 0,10%-nál kisebb. (4) A humuszos termőréteg mentésére és felhasználására vonatkozó leírásnak tartalmaznia kell: a) a talaj humuszos rétegének vastagságát cm-ben, b) a humuszos talajanyag minőségi jellemzését, mennyiségét, c) a humuszos réteg mentésére irányuló munkafolyamatok sorrendjét, d) a depónia erózió, túlnedvesedés és gyomosodás elleni védelmének meghatározását, e) javaslatot a mentendő humuszos termőréteg hasznosítására, f) alkalmas méretarányú térképvázlatot a beépítésre szánt terület és a humuszos termőréteget feltáró mintavételi pontok helyének feltüntetésével, és szintvonalas helyszínrajzot a mentendő humuszos termőréteg vastagságok lehatárolásával. 57. § (1) Az erdő igénybevételének elvi engedélyezésére vonatkozó kérelmet egy, szakhatósági közreműködés esetén kettő példányban kell benyújtani, melyhez csatolni kell: a) a tervezett igénybevétellel érintett erdő ingatlan-nyilvántartás szerinti (helység, fekvés, helyrajzi szám, alrészletjel) és erdészeti (helység, tagszám, részlet jel) területazonosító adatait, b) a tervezett igénybevétel területét föld-, illetve alrészletenként kéttized hektáros pontossággal, c) az igénybevételre tervezett terület beazonosítására alkalmas helyszínrajzot, melynek méretaránya nem lehet kisebb mint 1: 10 000, valamint d) érintettség esetén a csereerdősítésre tervezett terület megjelölését, e) a környezeti hatások jelentőségének vizsgálatára szolgáló - a Khvr. meghatározott - adatlapot, ha az engedélyezési eljárás a Khvr. 3. számú mellékletében meghatározott olyan tevékenység megkezdését vagy folytatását szolgálja, amely a Khvr.-ben meghatározott küszöbértéket nem éri el vagy a tevékenységre a Khvr.-ben megállapított feltétel nem teljesül. (2) Az erdő igénybevételének erdészeti magánút, vagy épített közelítő nyom építése céljából történő elvi engedélyezésére vonatkozó kérelemhez az (1) bekezdésben foglaltakon felül valamennyi nyomvonal változathoz tartozóan csatolni kell a tervezett út a) nyomvonalát ábrázoló erdészeti nyilvántartási térkép 1:10 000 méretarányú másolatát, b) általános műszaki leírását, c) minta-keresztszelvényeit. (3) Az (1) bekezdés szerinti kérelemben az Evt. 78. § (1) bekezdésének megfelelően pontosan meg kell határozni a tervezett igénybevétel közérdekkel való összhangját, és alá kell támasztani


159

annak indokoltságát. (4) Erdő időleges igénybevételének, illetve a rendeltetésszerű használata öt évnél rövidebb időtartamú akadályozásának elvi engedélyezésére vonatkozó kérelemben a kérelmezőnek meg kell adnia az igénybevétel tervezett időtartamát. Joggyakorlat Az erdőterületek védelmét, az engedélyezési eljárások egymáshoz való viszonyát érinti a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.469/2009/6.számú ítélete. Az illetékes bányakapitányság határozatával a felperes által előterjesztett, meghatározott helyrajzi számú földrészleteire szóló, mészkő és dolomit kutatására vonatkozó Műszaki Üzemtervet (a továbbiakban: MÜT) a kérelemtől eltérően, a szakhatóságok feltételeinek figyelembevételével jóváhagyta. Az elsőfokú határozat ellen a felperes fellebbezett, amelynek elbírálása során az alperes másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. A megyei bíróság a felperes keresetét részben alaposnak értékelte, és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte, részben arra hivatkozással, hogy a hatóság nem vette figyelembe az erdészeti szakhatóság eljárás során adott nemleges szakhatósági állásfoglalását. Az erdészeti szakhatóság nemleges tartalmú állásfoglalásával kapcsolatosan megállapította a megyei bíróság, hogy a felperes által előterjesztett kutatási műszaki üzemi tervben megjelölt helyrajzi számú ingatlanok jelentős részén az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény /a továbbiakban: Evt./ hatálya alá tartozó erdők találhatók. Erre figyelemmel a Vhr. 1. számú mellékletének 3.2 pontjában nevesített erdészeti hatóságnak az érintett bányászati szakigazgatási eljárásban szakhatóságként való közreműködése nem volt mellőzhető, tekintettel a Bt. 27. § /2/ bekezdésében foglaltakra is. Kifejtette a megyei bíróság, hogy az erdészeti szakhatóság hozzájárulását arra hivatkozással tagadta meg, hogy az érintett erdőterületek igénybevételére vonatkozó erdészeti hatósági jogerős és végrehajtható előzetes (elvi) engedély hiánya a tervezett tevékenység (és így a kutatási műszaki üzemi terv) engedélyezését jelenleg kizárja. Megállapította a megyei bíróság, hogy az alperesi beavatkozó helyesen hivatkozott az Evt. 65. § d/ pontjának rendelkezésére, amelyre figyelemmel a felperes által tervezett kutatási tevékenység az erdőterület igénybevételének minősül. Ugyancsak helytálló az Evt. 66. § /1/ bekezdésére történő azon hivatkozás, mely szerint az erdőterület igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetes engedélye szükséges; erdőterületet kizárólag az engedélyben meghatározott célra lehet igénybe venni. Az erdészeti szakhatóság állásfoglalását illetően kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felperes által benyújtott kutatási MÜT-ben megjelölt helyrajzi számú ingatlanok nagy


160

részén erdők találhatók. Erre való tekintettel tehát szükségszerű volt az erdészeti hatóság szakhatóságként történő bevonása az erdőgazdasági érdekek védelmének érvényesítése érdekében. Az Evt. 65. §-ának megfelelően a felperes által végezni kívánt kutatási tevékenység az erdőterület igénybevételének minősült, ezért az Evt. 66. § /1/ bekezdése értelmében ahhoz az erdészeti hatóság előzetes engedélyére volt szükség. A Legfelsőbb Bíróság szerint elhatárolást igényel az előzetes igénybevételi engedély a tevékenység végzéséhez szükséges szakhatósági állásfoglalástól. Amíg az erdőterület igénybevételéhez az erdészeti hatóság előzetesen engedélyét nem adja, addig a kutatás engedélyeztetése szóba sem jöhet, és így a szakhatósági állásfoglalás megkérésére sem kerülhetne sor. Amennyiben az erdészeti szakhatóság az erdőterület igénybevételét előzetesen engedélyezi, a felperes a konkrét kutatási MÜT-ben meghatározott tevékenység végzéséhez kell, hogy az alperesi eljárás keretében az erdészeti hatóságtól is szakhatósági állásfoglalást kapjon. Az erdészeti hatóság e két eltérő hatáskörben történő eljárása nem zárja ki, sőt, feltételezi egymást, olyannyira, hogy az első - az előzetes - engedély hiánya a szakhatósági állásfoglalás kiadásának akadályát képezi. Helyesen rögzítette tehát a megyei bíróság ítéletének indokolásában, hogy az alperesi beavatkozó helyesen hivatkozott arra, hogy a felperesnek kezdeményeznie kellett volna a tevékenység előzetes igénybevételi eljárás keretében történő engedélyezését, mert az erdészeti szakhatóság csak az ezen eljárás során feltárt ismeretek alapján tud a tevékenység tényleges kivitelezésével kapcsolatos eljárásban, az erdők védelme érdekében szükséges feltételekről állásfoglalást kialakítani. A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint jogszerűen minősítette úgy a megyei bíróság, hogy az alperesi beavatkozó jogszabálysértés nélkül hozta meg nemleges tartalmú állásfoglalását, mert az előzetes igénybevételi eljárás kezdeményezése nem volt mellőzhető.


161

Zajvédelem A zaj elleni védekezés jelen esetben elsősorban azt jelenti, hogy a tevékenység létesítése, végzése, majd felhagyása során be kell tartani a vonatkozó jogszabályokban foglalt zajkibocsátási határértékeket, továbbá a tevékenységhez kapcsolódó szállítási tevékenység során a védett környezetet nem érheti a jogszabályban előírt határérték feletti zajterhelés. A jogszabályban előírt módszer szerint meg kell állapítani a létesítmény közvetlen és közvetett hatásterületét, illetve, hogy a létesítmény közvetlen hatásterületén találhatóke zajtól védendő területek. A következőkben azon jogszabályok listáját közöljük, amelyek az Európai Unió szintjén érvényesülnek a zaj elleni védekezés vonatkozásában és amely jogszabályok releváns, alkalmazandó rendelkezéseket tartalmaznak a palagáz-kitermelés szempontjából is. Általánosságban elmondható, hogy a vonatkozó szabályozási tárgykörök túlnyomó része az Európai Unióban harmonizált, ami azt jelenti, hogy a Közösség irányelvek útján írja elő a valamennyi tagállamban megfelelően szabályozandó tárgyköröket. A zaj elleni védelem szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  Az Európai Parlament és a Tanács 2002/49/EK irányelve (2002. június 25.) a környezeti zaj értékeléséről és kezeléséről  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/14/EK irányelve (2000. május 8.) a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről Az érintett jogszabályokat hazánk kivétel nélkül átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők:  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól  93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról  27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály A zaj elleni általános védelem megvalósítása. szabályozási tárgya Jogszabály A zaj elleni védelemmel kapcsolatos végrehajtási jogszabályok relevanciája a alapját a környezetvédelmi törvény rendelkezései jelentik, így mind


162

szervezetre Jogszabályidézetek

a törvény, mind pedig a szabályozás részleteit meghatározó jogszabályok előírásait be kell tartani a tevékenység végzése során. 31. § (1) A környezeti zaj és a rezgés elleni védelem kiterjed mindazon mesterségesen keltett energiakibocsátásokra, amelyek kellemetlen, zavaró, veszélyeztető vagy károsító hang-, illetve rezgésterhelést okoznak. (2) A zaj és a rezgés elleni védelem keretében műszaki, szervezési módszerekkel kell megoldani: a) a zaj- és a rezgésforrások zajkibocsátásának, illetve rezgésgerjesztésének csökkentését; b) a zaj- és rezgésterhelés növekedésének mérséklését vagy megakadályozását; c) a tartósan határérték felett terhelt környezet utólagos védelmét. (3) A környezeti zajjal leginkább terhelt területek zajcsökkentését, a zajjal még nem terhelt területek kedvező állapotának megőrzését - a külön jogszabály alapján - stratégiai zajtérképekre épülő intézkedési tervek végrehajtásával kell megvalósítani.

284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól Jogszabály A rendelet hatálya azokra a tevékenységekre, létesítményekre terjed szabályozási ki, amelyek környezeti zajt, illetve rezgést okoznak vagy okozhatnak. tárgya Nem terjed ki a rendelet hatálya: - közterületi rendezvényre, - a munkahelyi zaj és rezgés által okozott foglalkoztatási veszélyre, - a magánszemélyek háztartási igényeit kielégítő tevékenységre, - közlekedési járműveken belüli zajra és rezgésre, - az egészségügyi mentési tevékenység, a tűzoltási feladatok, a műszaki mentés és bűnüldözési tevékenység által keltett zajra és rezgésre, valamint - a vallási tevékenység végzésére. Jogszabály A tevékenység végzése során figyelembe kell venni, hogy a relevanciája a zajkibocsátás feleljen meg a jogszabályok előírásainak, így a keletkező szervezetre környezetterhelés, igénybevétel feleljen meg a környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló 284/2007.(X.29.) Kormányrendelet előírásainak, a zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 27/2008. (XII.3.) KvVM-EüM. együttes rendelet 2. sz. mellékletében meghatározott határértékeinek. A tevékenységet úgy kell végezni, hogy a zajkibocsátás ellen lakossági panaszbejelentés ne következzen be, azaz a lakosság zavarását el kell kerülni. A rendelet előírja, hogy tilos a zaj ellen védendő környezetben veszélyes mértékű zajt, vagy rezgést okozni. Védendő környezetnek a jogszabály általában véve az emberi tartózkodásra használt területeket (az illetékes települési önkormányzat településrendezési tervében szereplő besorolás alapján), illetve épületeket (kórtermek, tantermek, lakószobák, stb.) tekinti.


163

A környezetbe zajt, illetve rezgést kibocsátó létesítményeket a rendelet szabályai alapján úgy kell megtervezni, megvalósítani, hogy a védendő területen, épületekben a zaj-és rezgésterhelés feleljen meg a jogszabályokban foglalt követelményeknek. Környezeti zajt előidéző üzemi zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni.


A rendelet 10. § 3) bekezdése értelmében zajkibocsátási határértéket nem kell megállapítani, ha a környezeti zajforrás hatásterületén nincs védendő terület, építmény vagy helyiség. 2.§ a) védendő (védett) környezet: védendő terület és védendő épület, helyiség, amely emberi tartózkodásra, tevékenység végzésére szolgál, és ahol az emberi tevékenység zavarásának megakadályozása vagy az emberi egészség védelme érdekében a környezeti zaj, rezgés mértékét korlátozni kell; p) védendő (védett) terület: a településrendezési terv szerinti pa) lakó-, üdülő-, vegyes terület, pb) különleges területek közül az oktatási létesítmények területei, az egészségügyi területek és temetők területei, pc) zöldterület (közkert, közpark), pd) gazdasági területnek az a része, amelyen zajtól védendő épület helyezkedik el; q) védendő (védett) épület, helyiség: qa) kórtermek és betegszobák, qb) tantermek és előadótermek oktatási intézményekben, foglalkoztató termek és hálóhelyiségek bölcsődékben, óvodákban, qc) lakószobák lakóépületekben, qd) lakószobák szállodákban és szálló jellegű épületekben, qe) étkezőkonyha, étkezőhelyiség lakóépületekben, qf) szállodák, szálló jellegű épületek, közösségi lakóépületek közös helyiségei, qg) éttermek, eszpresszók, qh) kereskedelmi, vendéglátó épület eladóterei, illetve vendéglátó helyiségei, várótermek; 3. § (1) Tilos a védendő környezetben veszélyes mértékű környezeti zajt vagy rezgést okozni. (2) A kibocsátási vagy a terhelési határértékek túllépését a zaj- és rezgésterhelési határértékekről szóló külön jogszabályban meghatározottak szerint kell jelentősnek minősíteni. (3) A 4. §-ban kijelölt környezetvédelmi hatóság (a továbbiakban: környezetvédelmi hatóság) a zajvédelmi követelmények ellenőrzése érdekében mérést, számítást, vizsgálatot végezhet vagy végeztethet,


164

illetve mérés, üzemeltetőjét.

számítás

végzésére

kötelezheti

a

zajforrás

5. § (1) Amennyiben jogszabály hatásterület bemutatását írja elő, a hatásterületet az alábbiakban meghatározott szabályok szerint kell megállapítani. (2) A környezeti zajforrás hatásterületét a 6. § szerinti méréssel, számítással kell meghatározni a) előzetes vizsgálati eljárásban, b) környezeti hatásvizsgálati eljárásban, c) egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban, d) környezetvédelmi felülvizsgálati eljárásban, e) az a)-d) pontokban felsorolt eljárásokat követő létesítési, használatbavételi, illetve forgalomba helyezési eljárásokban, vagy f) ha a környezetvédelmi hatóság előírja. (3) A (2) bekezdésben fel nem sorolt esetekben a környezeti zajforrás vélelmezett hatásterülete a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan és annak határától számított 100 méteres távolságon belüli terület. (4) A környezetvédelmi hatóság abban az esetben írja elő a hatásterület mérés, illetve számítás szerinti meghatározását, ha a rendelkezésére álló adatok alapján valószínűsíthető, hogy a zajforrás hatásterülete nagyobb, mint a (3) bekezdésben meghatározott, vélelmezett hatásterület. 6. § (1) A létesítmény zajvédelmi szempontú hatásterületének (a környezeti zajforrás hatásterületének) határa az a vonal, ahol a zajforrástól származó zajterhelés: a) 10 dB-lel kisebb, mint a zajterhelési határérték, ha a háttérterhelés is legalább 10 dB-lel alacsonyabb, mint a határérték, b) egyenlő a háttérterheléssel, ha a háttérterhelés kisebb a zajterhelési határértéknél, de ez az eltérés nem nagyobb, mint 10 dB, c) egyenlő a zajterhelési határértékkel, ha a háttérterhelés nagyobb, mint a határérték, d) zajtól nem védendő környezetben - gazdasági területek kivételével - egyenlő a zajforrásra vonatkozó, üdülőterületre megállapított zajterhelési határértékkel, e) gazdasági területek zajtól nem védendő részén nappal (6:0022:00) 55 dB, éjjel (6:00-22:00) 45 dB. (2) A környezeti zajforrás hatásterületének megállapítása során a) beépítetlen területen a számítást, illetve a mérést másfél méteres magasságra kell elvégezni, b) beépített területen a számítást, illetve a mérést arra a magasságra kell elvégezni, ahol a legnagyobb hatásterület mérhető, illetve számítható, és van zajtól védendő homlokzat. (3) A környezeti zajforrás hatásterületének lehatárolásakor azt a napszakot kell figyelembe venni, amely alapján a legnagyobb hatásterület mérhető, illetve számítható.


165

7. § (1) Új tevékenység telepítéséhez és megvalósításához szükséges szállítási tevékenység hatásterülete az a szállítási útvonalakkal szomszédos, zajtól védendő terület, amelyen a szállítási, fuvarozási tevékenység legalább 3 dB mértékű járulékos zajterhelés-változást okoz. (2) Az (1) bekezdés szerinti hatásterületet azokra a szállítási, fuvarozási tevékenységekre kell meghatározni, amelyek a) országos közúton vagy helyi közutak közül belterületi első- és másodrendű főutakon valósulnak meg, és b) az alaptevékenység környezeti hatásvizsgálat köteles, vagy egységes környezethasználati engedély köteles. (3) Az (1) bekezdés szerinti hatásterület megállapításához a járulékos zajterhelést a szállítási útvonalak mentén az alaptevékenység megvalósítási helyszínétől legfeljebb 25 km távolságon belül kell vizsgálni. (4) Az (1) bekezdés szerinti hatásterületet a közútkezelő által nyilvántartott, legutolsó rendelkezésre álló, éves átlagos napi forgalmi adatok alapján és a szállítási, fuvarozási tevékenység várható legnagyobb napi forgalma alapján külön jogszabály szerinti számítással kell meghatározni. 8. § A környezeti rezgésforrás hatásterülete az a terület, ahol a forrástól származó környezeti rezgés - külön jogszabályban meghatározott - rezgésterhelés-növekedést okoz. 9. § (1) A környezetbe zajt vagy rezgést kibocsátó létesítményeket úgy kell tervezni és megvalósítani, hogy a védendő területen, épületben és helyiségben a zaj- vagy rezgésterhelés feleljen meg a zajés rezgésterhelési követelményeknek. (2) A védendő területeket úgy kell kijelölni, hogy a külön jogszabály szerinti zajterhelési határértékek teljesüljenek. A védendő épületet, helyiséget úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a külön jogszabály szerinti belső téri zajterhelési határértékek a használatbavétel időpontjára teljesüljenek. (3) Ha a létesítmény hatásterületét e rendelet vagy hatósági határozat szerint méréssel vagy számítással kell meghatározni, akkor - a tervezés során - meg kell állapítani a tervezett állapotot megelőző háttérterhelés mértékét, és e vizsgálat eredményét csatolni kell a létesítés iránti kérelemhez. (4) A környezetvédelmi hatóság a háttérterhelés mértékére vonatkozó, rendelkezésére álló adatokat kérelemre a létesítmény tervezőjének vagy tulajdonosának rendelkezésére bocsátja. (5) A létesítésére irányuló engedélyezési tervben szereplő zaj- és rezgésvédelmi intézkedéseket és a rezgéscsökkentő műszaki megoldásokat a zaj- és rezgésforrás üzembe helyezésének, illetve használatbavételének időpontjára meg kell valósítani. (6) Azokban a zajjal járó tevékenységekre irányuló hatósági engedélyezési eljárásokban, amelyekben a környezetvédelmi hatóság - a tevékenység környezeti zaj és rezgés elleni védelem


166

követelményeinek való megfelelősége kérdésében - szakhatóságként jár el, az eljáráshoz benyújtott dokumentációnak zaj elleni védelemről szóló munkarészt kell tartalmaznia. A munkarész tartalmi követelményeit a 2. számú melléklet tartalmazza. 10. § (1) Környezeti zajt előidéző üzemi vagy szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője - a (3) bekezdésben foglalt kivétellel köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni. (2) Ha az üzemeltető az (1) bekezdése szerinti kötelezettségét elmulasztja, a környezetvédelmi hatóság - megfelelő határidő tűzése mellett - felhívja annak teljesítésére. (3) Nem kell környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, ha a) a tervezett környezeti zajforrás hatásterületén nincs védendő terület, épület vagy helyiség, vagy b) a tervezett környezeti zajforrás hatásterületének határvonala a számítások, illetve mérések alapján a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan határvonalán belülre esik és a telekingatlant a zajforrás üzemeltetőjén kívül más személy nem használja. (4) A zajkibocsátási határértékről - a zajterhelési, valamint a zajkibocsátási határértékek megállapításáról szóló miniszteri rendelet alapján - a környezetvédelmi hatóság dönt. (5) Ha a kérelmező a zajkibocsátási határérték megállapítására vonatkozó - az (1) bekezdés szerinti - kérelmét visszavonja, a környezetvédelmi hatóság a határérték megállapítására vonatkozó eljárást hivatalból folytatja, kivéve, ha a kérelmező a létesítésre irányuló kérelmét is visszavonta. 15. § (1) Csendes övezet, valamint zajvédelmi szempontból fokozottan védett terület kijelölésére abban az esetben kerülhet sor, ha a kijelölésre szánt terület tényleges zajterhelése megfelel a külön jogszabályban a csendes övezetre, illetve zajvédelmi szempontból fokozottan védett területre megállapított határértéknek. (2) A kijelölését megelőzően a kijelölésre szánt területre zajtérképet kell készíteni és meg kell vizsgálni a zaj elleni védelem érdekében szükséges intézkedéseket. (3) A kijelölés kezdeményezésére a csendes övezetek esetében a zaj elleni fokozott védelmet igénylő intézmény üzemeltetője vagy fenntartója is jogosult. Ez esetben a (2) bekezdésben foglalt kötelezettség a kijelölés kezdeményezőjét terheli. 16. § (1) A 15. § (1) bekezdés szerinti fokozott védelem érvényesítése érdekében a) a kijelölt terület zajterhelését befolyásoló források működése országos közúthálózatba tartozó közutak, vasutak, valamint a kijelölés időpontjában létesítési engedéllyel rendelkező


167

létesítmények kivételével - térben, időben, gyakoriságban korlátozható, megtiltható, illetve ha valamely zajforrás működésének korlátozására, tiltására más hatóság jogosult, kezdeményezhető a szükséges intézkedések megtétele, b) meghatározhatók a közterület felhasználásának zajvédelmi szabályai, amennyiben a kijelölésre közterületen került sor. (2) Olyan létesítmény, amely új környezeti zajforrás keletkezésével jár, csak akkor létesíthető, ha a létesítmény és a hatásterülete a fokozottan védett területen vagy csendes területen kívül esik. 17. § (1) Ha a környezetvédelmi hatóság azt állapítja meg, hogy a szabadidős vagy üzemi zajforrás által okozott zaj a zajkibocsátási határértéket túllépi, akkor a zajforrás üzemeltetőjét intézkedési terv benyújtására kötelezi. 26. § (1) A környezetvédelmi hatóság zaj-, illetőleg rezgésvédelmi bírság fizetésére kötelezi a környezeti zaj-, rezgésforrás üzemeltetőjét, ha az üzemeltető a) az üzemi vagy szabadidős zajforrás esetében a környezetvédelmi hatóság által megállapított kibocsátási határértéket - a határozatban megállapított teljesülési határidőt követően - túllépi, b) az üzemi vagy szabadidős zajforrás esetében az épületen belüli, jogszabályban megállapított zajterhelési határértékeket túllépi, c) az építési zajforrás esetén a zajterhelési határértéket túllépi, d) a rezgésterhelési határértéket túllépi, e) a hatósági határozatban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget, f) a zaj, rezgés elleni védelemmel kapcsolatos adatszolgáltatási, változásbejelentési kötelezettségét nem vagy nem megfelelően teljesíti. 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet a zajkibocsátási határértékek megállapításának, valamint a zaj- és rezgéskibocsátás ellenőrzésének módjáról Jogszabály A környezeti zaj és rezgés elleni védelem egyes szabályairól szóló szabályozási 284/2007. (X. 29.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése alapján a tárgya környezeti zajt előidéző üzemi vagy szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt az üzemeltető köteles környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni a környezetvédelmi hatóságtól.


Üzemi és szabadidős zajforrás zajkibocsátási határértékét a zajforrás hatásterületére kell megállapítani a 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet 1. számú melléklete szerint. Amennyiben a tevékenység zajkibocsátási adatai alapján nem a teljesülnek a 284/2007. (XII.18.) Korm. rendelet 10.§ (1) bekezdésében a zajkibocsátási határérték kötelező megkérése kapcsán felsorolt kivételek (nem kell zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, ha a tervezett környezeti zajforrás hatásterületén nincs védendő terület, épület vagy helyiség, illetve a


168

tervezett környezeti zajforrás hatásterületének határvonala a számítások, illetve mérések alapján a környezeti zajforrást magába foglaló telekingatlan határvonalán belülre esik és a telekingatlant a zajforrás üzemeltetőjén kívül más személy nem használja), akkor a környezeti zajt előidéző üzemi zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni, és a határérték betartásának feltételeit megteremteni. Az üzemi zajforrás zajkibocsátási határérték megállapítása iránti kérelmét a KvVM rendel szabályai szerint kell megkérni. A zajkibocsátási határérték megállapítása iránti kérelmet a KvVM rendelet 2. számú mellékletében szereplő űrlapon kell benyújtani. Ebben szerepel a kérelmező neve, KSH száma, székhelye, telefonszáma, KÜJ száma, a zajforrás megnevezése, telephely EOV koordinátái, KTJ száma, a kérelem indoka, a zajforrás rövid leírása, a zajforrás működési rendje, ezen kívül fel kell sorolni a zajforrás hatásterületén elhelyezkedő ingatlanokat is.


A zajkibocsátási határérték megállapítása után minden olyan változást, ami az üzemi vagy szabadidős zajforrás területén történt és ezzel a határérték mértékét befolyásolja, a zajforrás üzemeltetője a 93/2007. (XII. 18.) KvVM rendelet 3. számú mellékletében szereplő űrlapot köteles kitölteni a környezetvédelmi hatóságnak. Ebben szerepel a bejelentő neve, KSH száma, székhelye, telefonszáma, KÜJ száma, a zajforrás megnevezése, telephely EOV koordinátái, KTJ száma, a zajkibocsátási határértéket megállapító határozat száma és kelte, a változás időpontja, a változás oka és a változás részletesebb leírása. 1. § (1) Üzemi és szabadidős zajforrás zajkibocsátási határértékét (a továbbiakban: zajkibocsátási határérték) az 1. számú mellékletben meghatározott módon a zajforrás hatásterületére kell megállapítani. (2) Azokra a zajtól védendő épületekre, amelyeket csak bizonyos napszakban vagy szezonálisan használnak, csak a használat időtartamára kell zajkibocsátási határértéket megállapítani. (3) Az üzemi létesítmény zajkibocsátását a rendszeresen (évente legalább tizenkét alkalommal) előforduló legnagyobb környezeti zajkibocsátású üzemelési állapot alapján kell értékelni. 3. § A zajkibocsátási határérték megállapítása után minden olyan, az üzemi és szabadidős zajforrás területén bekövetkező változást, amely a határérték mértékét és teljesülését befolyásolja, a zajforrás üzemeltetője a 3. számú melléklet szerinti bejelentőlapon köteles bejelenteni a környezetvédelmi hatóságnak. 4. § (1) Az üzemi és szabadidős létesítmény zajkibocsátásának, illetve a zajkibocsátási határértéke teljesülésének ellenőrzésére vonatkozó


169

vizsgálat módszerét e rendelet 4. számú melléklete tartalmazza. 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról Jogszabály A rendelet a zajterhelési határértékeket írja elő, annak szabályozási követelményrendszeréhez tartozó alapfogalmakat határozza meg. tárgya Jogszabály A rendelet meghatározza az üzemi, az építési-kivitelezési relevanciája a tevékenységből származó, valamint a közlekedési létesítményekből szervezetre származó zaj terhelési határértékeit és a zajmérések részletes szabályait. A rendelet szorosan kapcsolódik a fentiekben már elemzett, a zaj elleni védekezést célzó jogszabályokhoz, azok rendelkezéseit egészíti ki. Jogszabály2. § (1) Az üzemi vagy szabadidős zajforrástól származó zaj terhelési idézetek határértékeit a zajtól védendő területeken az 1. melléklet tartalmazza. 3. § (1) Az építési kivitelezési tevékenységből származó zaj terhelési határértékeit a zajtól védendő területeken a 2. melléklet tartalmazza. 4. § (1) A közlekedési létesítményeket úgy kell megtervezni, hogy az általuk okozott zajterhelés nem haladhatja meg a 3. melléklet szerinti határértékeket. 6. § (1) Az épületek zajtól védendő helyiségeit úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy a helyiségbe behatoló zaj a használatbavétel időpontjában - zárt állapotú nyílászárók mellett - ne haladja meg a 4. melléklet szerinti megengedett értékeket. 7. § (1) Az emberre ható környezeti rezgéstől védendő épületeket, azok helyiségeit, a vizsgálati küszöbértéket, valamint a helyiségekben megengedhető terhelési határértékeket - a (2) és (3) bekezdésben foglalt kivételekkel - az 5. melléklet tartalmazza.


170

Hulladékgazdálkodás Az emberi (környezetátalakító és a környezetet erőforrásként és anyagként felhasználó) tevékenységek hulladékot termelnek, amelynek kezelése, optimális esetben az emberi folyamatokba való visszavezetése kulcsfontosságú a környezet megóvása szempontjából. A palagáz kitermelése alapvetően nem egy rendkívül hulladék-intenzív tevékenység, mégis, a működés során termelődő hulladékok sorsának rendezését számos jogszabály szabályozza. Ezek némelyike általános kötelezettségeket tartalmaz, mások azonban kifejezetten specifikus hulladékáramokra tartalmaznak előírásokat (pl. a bányászati hulladékokra). A magyar hulladékgazdálkodási jog nagy változások előtt áll, azonban ez nagy valószínűséggel a spektrumnak azt a részét fogja csak érinteni, amely a hulladékkezelést végző szolgáltatók és közszolgáltatók érdekeit érinti. A hulladéktermelők számára előírt kötelezettségek között nem várható drasztikus változás. A hulladékgazdálkodási jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  az Európai Parlament és a Tanács 2008/98/EK irányelve ( 2008. november 19. ) a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről  az Európai Parlament és a Tanács 1013/2006/EK rendelete ( 2006. június 14. ) a hulladékszállításról  az Európai Parlament és a Tanács 2006/21/EK irányelve ( 2006. március 15. ) az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról  a Tanács 96/59/EK irányelve (1996. szeptember 16.) a poliklórozott bifenilek és a poliklórozott terfenilek (PCB/PCT) ártalmatlanításáról  a Bizottság határozata (2000. május 3.) a hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők:  2000. évi XLIII. törvény a hulladékgazdálkodásról  164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről  126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről  213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről  98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről  16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

171



4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól

A bányászati hulladékok kezeléséről szóló 14/2008. (IV. 3.) GKM rendelet részletes bemutatását lásd a bányajogi részben. 2000. évi XLIII. törvény A hulladékgazdálkodásról Jogszabály szabályozási általános hulladékgazdálkodás tárgya Jogszabály Összegyűjtjük egy helyen a tulajdonképpen minden relevanciája a környezethasználóra vonatkozó általános hulladékgazdálkodási szervezetre előírásokat, amiket a Hulladékgazdálkodási törvény (Hgt.) tartalmaz.


Ezek az alábbiak: - törekedni kell a hulladékképződés megelőzésére és az újrahasznosításra - tilos a hulladékot elhagyni - igénybe kell venni a hulladék begyűjtő rendszereket - a hulladékot vagy saját maga köteles kezelni a termelő, vagy kezelésre át kell adni engedélyezett kezelőnek - önkormányzati szinten előírható a hulladékok szelektív gyűjtése - telephelyen belül a hulladék engedély nélkül gyűjthető - a veszélyes hulladékot tilos összekeverni engedély nélkül, illetve a veszélyes hulladékot eredményező tevékenységről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie, továbbá a veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát nyilvántartani, s végül a köteles legalább 3 évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó hulladékgazdálkodási tervet készíteni 5. § (1) Minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, illetve a környezet terhelése és igénybevétele csökkenjen, ne okozzon környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést, biztosítsa a hulladékképződés megelőzését, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését, a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását. (2) A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni: a) az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását; b) az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását; c) a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot


172

eredményező termékek előállítását; d) a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását. (3) A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére, valamint ha ezek nem megoldhatóak - a hulladék energiahordozóként való felhasználására. (4) A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, hasznosítani kell. (5) Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés). (6) Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak. (7) Tilos a hulladékot elhagyni, - a gyűjtés, begyűjtés, tárolás, lerakás szabályaitól eltérő módon - felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni. 12. § (1) A felhasználó köteles a szervezett hulladékbegyűjtést ideértve a szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket is - igénybe venni. (2) Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek felhasználói tevékenysége során hulladék képződik, az (1) bekezdés szerinti kötelezettség alól mentesülnek, ha a hulladék kezeléséről a hulladék termelőjére vonatkozó szabályok szerint gondoskodnak. (3) Törvényben meghatározott esetekben a felhasználó köteles a hulladékká vált terméket az annak visszavételére kötelezettnek, illetve feljogosítottnak visszaszolgáltatni. 13. § (1) A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról gondoskodni. (2) A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettségét a kötelezett a) jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy b) az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek történő átadással, a kezelés költségeinek megfizetésével teljesíti. (3) Törvény, kormányrendelet vagy - települési hulladék esetében önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a


173

begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek. 15. § (1) A hulladék további kezelésének megfelelő elkülönített gyűjtése a hulladék termelőjének vagy birtokosának kötelezettsége. A hulladék telephelyen belüli - a környezet veszélyeztetését kizáró módon történő - gyűjtése a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel, környezetvédelmi hatósági engedély nélkül végezhető. 32. § (1) A külön jogszabályokban kihirdetett hulladékjegyzékekben nem szereplő, vagy ismeretlen összetételű hulladékot veszélytelenségének, illetve veszélyességének megállapításáig veszélyes hulladéknak kell tekinteni. (2) Tilos a veszélyes hulladékot - a környezetvédelmi hatóság engedélye nélkül - más hulladékkal vagy anyaggal összekeverni. (3) A veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről a termelőnek anyagmérleget kell készítenie. A veszélyes hulladék birtokosa köteles a veszélyes hulladék sorsát (keletkezését, gyűjtését, szállítását, kezelését, átadását, átvételét) szoros elszámolásban nyilvántartani, bizonylatolni, és arról a környezetvédelmi hatóságoknak adatokat közölni. (4) A veszélyes hulladék termelője - ha jogszabály másként nem rendelkezik - köteles legalább 3 évre szóló, a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzésére, veszélyességének és mennyiségének csökkentésére, hasznosítására vagy ártalmatlanítására vonatkozó, külön jogszabályban meghatározott tartalmú hulladékgazdálkodási tervet készíteni. Mivel a Hgt. igen szerteágazó az általa szabályozott témák tekintetében, ezért az ítélkezési gyakorlata is igen kiterjedt. Ebből csak néhány jogesetet idézünk, a relevanciát minden esetben szem előtt tartva: Az Európai Bizottság 2007-es Közleménye értelmezi a hulladék fogalmát e 2006-os irányelv tükrében, figyelemmel az Európai Bíróság gyakorlatára is. A Közlemény szerint a C-9/00. számú Palin Granit OY ítélet /2002. EBHT-I/3533./, C-235/02. Saetti ügyben hozott végzés /2004. január 15./ és a C-444/00. számú Mayer Mary /2003./ EBHT-1/6163. számú döntés, továbbá számos más esetjogi hivatkozás alapján úgy foglalt állást, hogy az Európai Bíróság gyakorlata szerint termelési maradékanyagnak azt kell tekinteni, ami különbözik a gyártási folyamat szándékolt végtermékétől. Ha egy anyag előállítása technológiai döntés eredménye, akkor az nem termelési maradékanyag. Ha egy anyag termelési maradékanyag, attól még nem feltétlenül számít hulladéknak, amennyiben az anyagot tulajdonságainak köszönhetően fel lehet használni a gazdasági körforgásban, és ebben az esetben azt nem szabad hulladéknak tekinteni. Az Európai Bíróság e vonatkozásban három szempontból álló tesztet alkotott, ami alapján eldönthető az, hogy a termelési maradékanyag mellékterméknek tekinthető-e, avagy hulladéknak. A Bíróság szerint amennyiben egy anyagot nemcsak fel lehetne használni, hanem valóban fel is használják, úgy hogy a felhasználás előtt nem kerül sor további feldolgozásra, és a felhasználás folyamatos termelési láncban megvalósítható, akkor ez az anyag nem hulladék. Amennyiben egy hulladékról utóbb kiderül, hogy a hulladékot mégis


174

lehet hasznosítani, elveszti hulladék státuszát, amint rendelkezésre áll visszanyert termékként. Előfordulhat az is, hogy az anyag egy részét fel lehet használni, a többit azonban ártalmatlanítani kell. Amennyiben egy illetékes hatóság egyedi megítélése alapján egy anyag felhasználása nem biztosítható, azt az anyagot hulladéknak kell tekinteni. Ha azonban létezik hosszú távú szerződés az anyag birtokosa és leendő felhasználói között, az azt jelzi, hogy a szerződés tárgyát képező anyagot hasznosítani fogják, vagyis felhasználása biztos. Ha egy anyagot határozatlan ideig tárolnak, lehetséges, de nem biztos a felhasználása, akkor a tárolás idejére hulladéknak kell tekinteni. Az Európai Bizottság Közleményének fenti megállapításai az Európai Bíróság ítéleteinek értelmezésén alapulnak, és ezt az értelmezést az alperes felülvizsgálati kérelmében nem vitatta. A Legfelsőbb Bíróság sem látott okot arra, hogy az Európai Bíróság ítéleteinek ezen értelmezésétől eltérjen. Ez az értelmezés a 2006-os perbeli időszakban is hatályban volt irányelven alapul. Az alperes nem hivatkozott arra sem, hogy a Hgt. konkrét szabályai ezen irányelvvel ellentétesek volnának, és a Legfelsőbb Bíróság is úgy találta, hogy a Hgt. rendelkezései a 2006-os irányelv ilyen értelmezése mentén értelmezhetők. Ebből az értelmezésből az tűnik ki, hogy az a körülmény, hogy valamely anyag, mely valamely termelési folyamat eredményeként keletkezik, és egyébként hulladéknak minősülhet, és az irányelv mellékletében szerepel, így a Hgt. vonatkozó mellékletében is, nem jelenti azt, hogy az automatikusan hulladéknak tekinthető. Bizonyos körülmények fennálltától függően időszakosan akár hulladéknak is tekinthető, azonban a körülmények változásával hulladék jellegét el is veszítheti. Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.395/2010/5.szám Az idézett rendelkezésekből kitűnik, hogy főszabályként az ingatlantulajdonosok a náluk keletkező települési hulladék kezelésére közszolgáltatást kötelesek igénybe venni. A főszabály alóli kivétel a gazdálkodó szervezetnél gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelése, amennyiben arról a hulladék termelője, illetve birtokosa a Hgt. 13. §-a szerint megfelelően gondoskodik. A perbeli esetben a felperes a náluk keletkező hulladék kezelésére a felperesi beavatkozóval szerződést kötött, arról tehát a Hgt. 13. §-ának megfelelően gondoskodott. Íly módon a gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett települési hulladék kezelésére nem volt köteles a közszolgáltatást igénybe venni. A Fővárosi Bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy azon körülmény bizonyítására, hogy a felperesnél kizárólag gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezik hulladék, a felperesi nyilatkozat elégséges, amennyiben a Tszr. 17. § /7/ bekezdése szerinti a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából való törlés iránti kérelmet terjesztenek elő. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a Hjr. szerinti hulladék kódnak nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, amelynek alapján meghatározható lenne, hogy az adott települési hulladék háztartási hulladéknak vagy gazdasági tevékenységből származó hulladéknak minősül-e. A Hjr. 1. számú mellékletének 20. pontja szerint ugyanis ebbe a pontba sorolhatóak a települési hulladékok, függetlenül attól, hogy azok háztartási hulladékok vagy az ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok. A Hjr. besorolási szabályaiból tehát, amint azt a Fővárosi Bíróság helyesen megállapította, nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy a felperes köteles e a hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni. A döntés meghozatala szempontjából a Hgt. 21. § /2/


175

bekezdésének meghatározását kell alapul venni, nevezetesen azt kell vizsgálni, hogy a települési hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. E vonatkozásban a felperes nyilatkozatával szemben az alperes megalapozatlanul állapította meg, hogy a felperesnél nem gazdasági tevékenységgel összefüggésben is keletkezik hulladék. A gazdasági tevékenység fogalmát a jogszabályok nem értelmezik a személyes vagy privát, illetve háztartási tevékenység viszonylatában. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység, pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 52. § /1/ bekezdése, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2. § /1/ bekezdése, vagy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. § /1/ bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 4. § /1/ bekezdése, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 6. § /1/ bekezdése értelmében bármely üzletszerű tevékenységet magába foglal. Amint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.069/2007/5. számú eseti döntésében már kifejtette, az üzletszerű tevékenység dolgozók, vásárlók nélkül nem lehetséges, a dolgozók és a vevők által termelt hulladék szintén a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan keletkezik. Hasonló megállapítást tartalmaz a Hgt. 21. §-ának /2/ bekezdésében és 13. §-ában foglaltak alkalmazása során a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladék fogalmáról a Legfelsőbb Bíróság EBH 2008/1657. számon közétett döntése is. Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.39.366/2007/5. szám 164/2003. (X. 18.) Korm. rendelet a hulladékkal kapcsolatos nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségekről Jogszabály szabályozási hulladékgazdálkodási nyilvántartás tárgya Jogszabály A szervezet alanya annak a jogszabálynak, amely szerint mindenki, relevanciája a aki hulladékot termel (és ez leginkább a lakosság és a gazdálkodó szervezetre szervezetek 99%-a), köteles nyilvántartást vezetni és adatszolgáltatást teljesíteni a keletkezett hulladékról – kivéve, ha az ingatlanon termelődő települési hulladékot közszolgáltatónak adja át kezelésre. Telephelyenként naprakész nyilvántartást kell vezetni a tevékenység során képződő, vagy egyéb módon a szervezet birtokába jutott, valamint a mástól átvett és az általa kezelt, illetve másnak átadott hulladék mennyiségéről és összetételéről. Külön nyilvántartás van a nem veszélyes hulladékokra és a veszélyes hulladékokra. A nyilvántartásokat a szervezetnek veszélyes hulladék esetében 10 évig, nem veszélyes hulladék esetében 5 évig meg kell őriznie. Mivel feltételezzük, hogy a szervezetnél foglalkoztatottak száma eléri a 10 főt, illetve az egy évben a telephelyen keletkezett (birtokolt) hulladékok összes mennyisége meghaladja veszélyes hulladék esetében a 200 kg-ot, vagy nem veszélyes hulladék esetében a 2000 kg-ot, ezért úgy gondoljuk, hogy a szervezet telephelyenként


176

rendszeres adatszolgáltatásra kötelezett.


A szervezetnek tevékenysége megkezdése után 60 napon belül területileg illetékes felügyelőségen írásban be kellett jelentkeznie a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerbe (HIR). 5. § (1) A 4. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott nyilvántartás tartalmazza a telephelyre bemenő és onnan kimenő anyagok és hulladékok anyagforgalmi egyenlegét. (2) A hulladék termelője veszélyes hulladék esetében a külön jogszabályban előírt anyagmérleg alapján termelési technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást. (3) A hulladék termelője nem veszélyes hulladék esetében nyilvántartást vezet a) hulladékonként, b) a külön jogszabályban felsorolt iparágak, illetve tevékenységek esetében anyagmérleg alapján technológiánként is. (4) A hulladék kezelője anyagmérleg alapján technológiánként és hulladékonként vezet nyilvántartást, elkülönítve a környezetvédelmi termékdíjról szóló 2011. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Ktdt.) hatálya alá tartozó termékdíjköteles termékekből keletkezett hulladékokat. A termékdíjköteles termékekből képződött hulladékok nyilvántartásban történő elkülönítését a Ktdt. végrehajtására kiadott rendeletben meghatározott HKT kódok alá történő besorolással kell teljesíteni. (5) A külföldről behozott hulladékról a hasznosító, illetve az országból kivitt hulladékról a termelő a belföldi eredetű hulladéktól elkülönítetten vezet nyilvántartást. 8. § (1) A 7. § (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatásra kötelezett hulladékkezelőnek és a hulladék termelőjének a kötelezettség keletkezésétől számított 60 napon belül, a területileg illetékes felügyelőségen írásban be kell jelentkeznie a Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerbe (HIR). Abban az esetben, ha a tevékenység megváltozása következtében az adatszolgáltatási kötelezettség megváltozik, azt írásban jelezni kell. A kötelezettség keletkezésének és megszűnésének bejelentésekor a következő adatokat kell közölni: a) az adatszolgáltató neve, címe és KÜJ azonosítója; b) telephely megnevezése, címe és KTJ azonosítója; c) éves vagy negyedéves jelentési kötelezettség alá esik-e; d) éves jelentő esetén a kötelezettség kezdetének vagy megszűnésének éve, negyedéves jelentő esetén kötelezettség kezdetének vagy megszűnésének éve és negyedéve. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott adatokban bekövetkezett változást 30 napon belül az adatlapok ismételt megküldésével be kell jelenteni. (3) Az e rendelet 2-5. számú mellékleteinek kitöltésére vonatkozó útmutatót a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményben teszi közzé.


177

10. § Amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik, a rendszeres adatszolgáltatásra kötelezettek a) a keletkezett hulladékról évente a tárgyévet követő év március 1. napjáig, szolgáltatnak adatot. 11. § (1) Az adatszolgáltatásra kötelezett adatszolgáltatását a 7. § (2) bekezdés szerint a felügyelőségnek teljesíti. (2) Az adatszolgáltatás nyomtatványon vagy elektronikus adathordozón (így például: CD, floppy lemez) vagy a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentum útján, valamint a külön jogszabály szerinti ügyfélkapu igénybevételével teljesíthető. A nyomtatványon és az elektronikus adathordozón benyújtott adatszolgáltatás hitelesítése az e rendelet 2. számú melléklet szerinti nyomtatvány aláírásával történik. (3) Az e rendeletben előírt alaki és tartalmi előírásoknak nem megfelelő adatot szolgáltató, illetve az adatszolgáltatást elmulasztó kötelezettet a felügyelőség az adatszolgáltatás legfeljebb harminc napon belüli helyesbítésére, illetve az adatszolgáltatás teljesítésére szólítja fel. A felperes, mint hulladékkezelő a 164/2003.Korm.rend. 7.§ (1) bekezdése alapján telephelyenként köteles adatszolgáltatásra, melyet ugyanezen rendelet 10.§ a) pontja értelmében és a 2008. évben kezelt hulladékok tekintetében 2009. március 1. napjáig kellett volna teljesítenie. Nem vitatott tény, hogy a felperes az általa kezelt hulladékokra vonatkozó adatokat 2009. június 26-án szolgáltatta a környezetvédelmi hatóságnak. Fentiek alapján az elsőfokú bíróság okszerűen állapította meg, hogy a felperes késedelmesen tett eleget az adatszolgáltatási kötelezettségének, mely azt jelenti, hogy a felperes határidőben nem teljesítette jogszabályi kötelezettségét. Amennyiben a jogszabály egy bizonyos kötelezettség (adatszolgáltatás) teljesítésére határidőt állapít meg és a kötelezett az előírt határidőn belül nem tanúsítja a tőle elvárt magatartást - mint ahogy a perbeli esetben a felperes határidőig nem szolgáltatott adatot -, akkor a kötelezett kötelezettségét elmulasztja, mivel a jogszabály nemcsak meghatározott magatartás, hanem annak megadott időn belüli teljesítését tekinti jogkövető magatartásnak. A kötelezettség teljesítését, illetve annak elmulasztását minden esetben a megadott határidőn belül tanúsított magatartás alapján lehet megítélni, ezért nincs teljesítés, ha a határidő utolsó napja is eredménytelenül telt el, és nem megfelelő a teljesítés, ha a kötelezett határidőben ugyan szolgáltat adatokat, de adatszolgáltatása bármely okból nem teljes körű, hiányos vagy téves. Ez utóbbi a vizsgált esetben nem állt fenn, ezért a nem megfelelő teljesítésre alaptalanul hivatkozott a felperes. Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.38.049/2010/4. szám 126/2003. (VIII. 15.) Korm. rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmi követelményeiről Jogszabály szabályozási hulladékgazdálkodási tervezés


178


A hulladékgazdálkodási tervezés nagyrészt állami és önkormányzati a feladat, hangsúlyosan az Országos Hulladékgazdálkodási Terv, a területi hulladékgazdálkodási tervek és az önkormányzati hulladékgazdálkodási tervek jutnak eszünkbe a fogalom hallatán. Létezik azonban a gazdálkodó szervezeteknek egy kis szegmense, amely köteles a nála keletkezett hulladékokról ún. egyedi hulladékgazdálkodási tervet készíteni. Ennek mértékhatára az alábbi: évente 10 tonna mennyiséget meghaladó veszélyes hulladék keletkezik vagy az évente keletkező összes hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát. Az egyedi tervet az egyes telephelyekre kell elkészíteni, de lehet egyben is, ha az egyes telephelyekre külön kitér a terv. A tervet a környezetvédelmi felügyelőség hagyja jóvá és értesíti erről a területileg illetékes önkormányzatok jegyzőit.


Egyebekben a tervek végrehajtásáról nem írja elő a jogszabály jelentés készítését, az inkább csak a normál logika szabályai szerint történik, és a környezetvédelmi felügyelőség jóváhagyó döntése is inkább az együttműködést szolgálja, semmint jogi kötelezettség lenne. 12. § (1) Egyedi hulladékgazdálkodási terv készítésére köteles az a gazdálkodó szervezet, amelynek gazdálkodása során évente 10 tonna mennyiséget meghaladó veszélyes hulladék keletkezik, vagy az évente keletkező összes - a veszélyes és nem veszélyes - hulladék mennyisége meghaladja a 200 tonnát. (2) Az egyedi hulladékgazdálkodási tervet a gazdálkodó szervezet az egyes telephelyeire készíti el, illetve több telephely esetén a telephelyekre együttesen is elkészítheti, amennyiben az egyes telephelyekre vonatkozó tervrészeket elkülönítetten jeleníti meg a tervben. (3) A telephelyre elkészített egyedi hulladékgazdálkodási tervet a telephely szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség részére (a továbbiakban: felügyelőség) jóváhagyásra kell megküldeni. Több felügyelőség illetékességi területén fekvő telephelyekre együttesen elkészített egyedi hulladékgazdálkodási tervet azon felügyelőség részére kell megküldeni, amelynek illetékességi területén a legtöbb telephely található, amennyiben ez nem állapítható meg, a gazdálkodó szervezet a tervvel érintett telephelyek alapján illetékes felügyelőség valamelyikének küldi meg a tervet. (4) A megküldött hulladékgazdálkodási tervet a felügyelőség hagyja jóvá, és határozatát közli a gazdálkodó szervezet telephelye szerint illetékes helyi önkormányzat jegyzőjével, illetve több telephelyre együttesen készített terv esetén, amennyiben azok több felügyelőség illetékességi területén fekszenek, a telephelyek szerint illetékes felügyelőségekkel, valamint helyi önkormányzatok jegyzőivel.


179

(5) Amennyiben a gazdálkodó szervezet tárgyévi gazdálkodása során a hulladék mennyisége meghaladja az (1) bekezdés szerinti tervben meghatározott éves mennyiséget, úgy a tárgyévet követő 6 hónapon belül egyedi hulladékgazdálkodási tervet kell készítenie és azt meg kell küldenie a telephely szerint illetékes felügyelőségnek, amely a (4) bekezdés szerint jár el. 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet a települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről Jogszabály szabályozási települési hulladék tárgya Jogszabály Települési szilár hulladékot mindenki termel, ez kétségtelen tény. relevanciája a Olyannyira, hogy még az Alkotmánybíróság is kifejtette egy korábbi szervezetre ítéletében, hogy nem életszerű, ha valaki azt állítja, hogy nem keletkezik települési szilárd hulladéka, és ilyen érveléssel akarja elkerülni a kötelező közszolgáltatás igénybe vételét. A szervezetnél is biztosan állítható, hogy keletkezik települési szilárd hulladék, mivel ennek a fogalomnak a definíciója az (többek között), hogy háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék, gazdasági vállalkozásoknál keletkező, veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék. A fúrási iszapokat a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal inert típusúaknak minősítette, ami pedig azt jelenti, hogy hulladék, amely nem megy át jelentős fizikai, kémiai vagy biológiai átalakuláson. Jellemzője, hogy vízben nem oldódik, nem ég, illetve más fizikai vagy kémiai módon nem reagál, nem bomlik le biológiai úton, vagy nincs kedvezőtlen hatással a vele kapcsolatba kerülő más anyagra oly módon, hogy abból környezetszennyezés vagy emberi egészség károsodása következne be, további csurgaléka és szennyezőanyagtartalma, illetve a csurgalék ökotoxikus hatása jelentéktelen, így nem veszélyeztetheti a felszíni vagy felszín alatti vizeket.


A jogszabály főként a kezeléssel foglalkozókra állapít meg kötelezettségeket, de a szervezet, mint hulladéktermelő is köteles egyes szabályokat betartani, így - zártan, gyűjtőedényben vagy –edényzetben köteles gyűjteni a települési hulladékot - ezzel meg kell előznie a környezet szennyezését - amennyiben az önkormányzat bevezette, úgy követnie kell a szelektív hulladékgyűjtés előírásait 4. § (1) A települési hulladék gyűjtése és tárolása csak zártan, gyűjtőedényben, illetve más edényzetben vagy ideiglenes tárolásra szolgáló berendezésben (a továbbiakban: gyűjtőedény) történhet, a további kezelésnek megfelelő módon elkülönítve. 5. § (1) Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa, használója (a


180

továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) az ingatlanán keletkező vagy birtokába került települési szilárd hulladékot a környezet szennyezését megelőző, károsítását kizáró módon köteles gyűjteni. (2) A települési szilárd hulladék vegyesen történő gyűjtéséhez vagy szelektív hulladékgyűjtés bevezetése esetén a maradék hulladék ingatlanon belüli gyűjtéséhez biztosítani kell az ingatlantulajdonos számára, hogy az ürítési gyakoriság egyidejű meghatározása mellett, különböző űrméretű gyűjtőedények közül választhasson. A válaszható edényméreteket és ürítési gyakoriságot úgy kell meghatározni, hogy az háztartásonként közelítse a fajlagos hulladékmennyiségnek és a közszolgáltatást igénybe vevőknek a szorzatát a külön rendeletben meghatározott szállítási gyakoriság figyelembevételével. 6. § (1) Az elkülönített (szelektív) hulladék begyűjtését az erre feljogosított szervezetnek úgy kell megszerveznie, hogy az elősegítse a hulladékösszetevők a) újrafeldolgozását vagy visszanyerését, illetőleg energetikai hasznosítását, vagy b) ártalmatlanítását. (2) Az elkülönített hulladék begyűjtése feltételeinek biztosítása érdekében a) házhoz menő begyűjtőjáratot, b) hulladékgyűjtő udvart, c) gyűjtőszigetet vagy ezek kombinációját úgy kell kialakítani, hogy a létesítmények olyan rendszert alkossanak, amely a hulladék birtokosai számára kedvező feltételeket teremt azok igénybevételére. Az idézett jogszabályokból kitűnően a jogerős ítélet helyes jogi álláspontra helyezkedett, amikor megállapította, hogy a hulladékkezelést olyan személynek kell végeznie, aki rendelkezik mindazon személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek maradéktalanul biztosítják annak környezetvédelmi és közegészségügyi előírásait. Az Irányelv 8. cikkéből kitűnik, hogy a hulladékkezelési engedély meghatározott műszaki és biztonsági követelmények számon kérhetőségét szolgálja, és ugyanez a következtetés fogalmazható meg az R. 17. § /1/ bekezdés c/ pontjában foglaltakból. Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.108/2007/9.szám


181

98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről Jogszabály szabályozási veszélyes hulladék tárgya Jogszabály Az egyik legfontosabb kérdés a veszélyes hulladékok körében a relevanciája a keletkező hulladék veszélyességi kategóriába sorolása. Ez szervezetre egyértelműen a hulladék termelőjének a feladata, abból kiindulva, hogy a termelő ismeri a legjobban a keletkező hulladék összetételét és jellemzőit.


A szóba jöhető hulladékokat érdemes a kitermelés során keletkező hulladékok és az egyéb hulladékok csoportjára bontani. Az utóbbival kezdve, ennek sorsa viszonylag egyszerű, hiszen a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű hulladék, gazdasági vállalkozásoknál keletkező, veszélyesnek nem minősülő szilárd hulladék közszolgáltatónak történő átadásával a termelő felelőssége megszűnik. A másik fajta hulladékok a fúrásnál keletkező hulladékok, amelyek felsorolását alant találjuk, és azokból csak az olajtartalmú fúróiszapok és hulladékok és a veszélyes anyagokat tartalmazó fúróiszapok és egyéb hulladékok minősülnek veszélyesnek. 4. § (1) A hulladék besorolását - annak veszélyességére tekintettel - a hulladék termelője, vagy ha az nem állapítható meg, akkor a birtokosa köteles elvégezni külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével. (2) Amennyiben a termelő vagy a birtokos a besorolási kötelezettségének nem vagy hibásan tesz eleget, a termelő, birtokos telephelye szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a hulladék besorolását a külön jogszabály előírásainak figyelembevételével határozatban állapítja meg. 4/A. § (1) Külön jogszabály és a 4. § (1) bekezdése alapján nem besorolható hulladék minősítését a termelő, vagy ha az nem állapítható meg, akkor a birtokos az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőségtől köteles kérni. A kérelmet a hulladék keletkezésének vagy kezelésének helye szerint illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségnek kell benyújtani. A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a kérelmet - a véleményével együtt - tizenöt napon belül továbbítja az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőséghez. (2) A hulladék-minősítési kérelmet akkreditált laboratórium által végzett mintavétellel és azon alapuló megalapozó vizsgálatokkal kell alátámasztani. A megalapozó vizsgálatok körét, a mintavétel rendjét és a minősítési eljárás részletes szabályait az 1. számú melléklet tartalmazza. (3) (4) A hulladék veszélyességéről vagy veszélytelenségéről, valamint a


182

hulladék kódszámáról és megnevezéséről az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség - a Bizottság szakértői véleménye alapján - határozatot hoz. A minősítés eredményét a Főfelügyelőség nyilvánosan közzéteszi. (5) A hulladék minősítésére vonatkozó határozat jogerőre emelkedéséig a hulladékot veszélyes hulladéknak kell tekinteni. 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről Jogszabály szabályozási veszélyes hulladék tárgya Jogszabály Feltételezve, hogy a szervezetnél keletkezik veszélyes hulladék, relevanciája a felsoroljuk a termelőt illető kötelezettségeket. Ezek az alábbiak: szervezetre - meg kell előzni és csökkenteni kell a termelődő veszélyes hulladék mennyiségét és veszélyességét - kontroll alatt kell tartani a keletkezést - meg kell akadályozni a környezetbe való kijutást - biztonságosan és elkülönítetten kell gyűjteni azt a telephelyen munkahelyi vagy üzemi gyűjtőhelyen, vagy a telephelyek közti távolság indokolta esetben egy telephelyen, legfeljebb egy évig - különleges esetben (nincs kezelési kapacitás) tárolótelep létesíthető, amelyben 3 évig tárolható a veszélyes hulladék - anyagmérleget és üzemnaplót kell vezetni - nyilvántartást kell vezetni - adatot kell szolgáltatni - engedély nélkül nem szabad más hulladékkal összekeverni a veszélyes hulladékot - a termelő a veszélyes hulladékot csak erre engedéllyel rendelkező kezelőnek adhatja át Jogszabály5. § (1) Minden tevékenységet, amelynek végzése során veszélyes idézetek hulladék keletkezik, úgy kell megtervezni és végezni, hogy a veszélyes (opcionális) hulladék a) mennyisége, illetve veszélyessége a lehető legkisebb legyen, b) hasznosítását minél nagyobb mértékben segítse elő, c) keletkezésének, kezelésének ellenőrzése és mennyiségének meghatározása biztosítva legyen, d) kezelése a munka-egészségügyi és munkabiztonsági szabályok maradéktalan betartásával történjen. (2) A veszélyes hulladék birtokosa köteles megakadályozni, hogy tevékenysége végzése során a veszélyes hulladék a talajba, a felszíni, a felszín alatti vizekbe, a levegőbe jutva szennyezze vagy károsítsa a környezetet. (3) A veszélyes hulladék birtokosa köteles az ingatlanán, telephelyén, illetve a tevékenység végzése során keletkező veszélyes hulladék biztonságos gyűjtéséről gondoskodni mindaddig, amíg a veszélyes hulladékot a kezelőnek át nem adja. 6. § A háztartások kivételével a veszélyes hulladék termelője köteles:


183

a) minden veszélyes hulladékot eredményező tevékenységéről anyagmérleget készíteni - amelynek tartalmaznia kell az adott termelési technológiába bemenő anyagok mennyiségét és összetételét, a keletkező termékek mennyiségét és összetételét, valamint a veszélyes hulladékok mennyiségét és összetételét -, b) a veszélyes hulladék tárolására és kezelésére használt létesítményei és berendezései üzemeltetéséről üzemnaplót vezetni, továbbá c) nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni. 9. § (1) Tilos a veszélyes hulladékot más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal, vagy bármilyen más anyaggal keverni, ha e tevékenység kizárólag a szennyező összetevők hígítására irányul. (2) A veszélyes hulladék hígítása - a (4) bekezdésben meghatározott kivétellel - csak engedélyezett kezelési művelet részeként végezhető. (3) A veszélyes hulladéknak más veszélyes hulladékkal, nem veszélyes hulladékkal vagy bármilyen más anyaggal való kezelés céljából történő keverése csak az alábbi feltételek egyidejű teljesülése esetében engedélyezhető: a) a keverés következtében a hasznosítás, illetve az ártalmatlanítás nagyobb hatásfokkal végezhető el, mintha a hulladékot önmagában kezelnék; b) a keverés következtében a környezet veszélyeztetésének mértéke az előző állapothoz képest nem növekszik; c) a keverés nem jelent kockázatot az emberi egészségre, élő szervezetre, a vízre, levegőre, talajra, az élővilágra; d) a keverés nem okoz kellemetlen környezeti hatásokat zaj- vagy bűzhatás révén; e) a keverés végzése során vagy következményeként nem szennyeződik a környezet. (4) A környezetet, illetve az emberi életet, egészséget fenyegető veszélyhelyzet esetén a hígítás külön engedély nélkül elvégezhető, ha ezzel a veszélyeztetés mértéke csökkenthető. 10. § (1) A hulladék termelője a veszélyes hulladékot, közvetlenül a keletkezés helyén, munkahelyi gyűjtőhelyen, a környezet szennyezését kizáró edényzetben, a tevékenység zavartalan végzését nem akadályozó mennyiségben gyűjtheti, legfeljebb l évig. (2) Ha a veszélyes hulladék átadása a kezelő részére nem közvetlenül a munkahelyi gyűjtőhelyről történik, akkor a veszélyes hulladék termelője a keletkezett veszélyes hulladékot a telephelyén kialakított üzemi gyűjtőhelyen köteles gyűjteni. Az üzemi gyűjtőhelyet a tervezett kezelést figyelembe véve a környezet szennyezését, illetve károsítását kizáró módon kell kialakítani, ahol a veszélyes hulladék legfeljebb 1 évig tartható. (3) Több telephely esetén a (4) bekezdésben meghatározottak szerint is kialakítható az üzemi gyűjtőhely függetlenül attól, hogy a termelő melyik telephelyén létesíti azt. (4) Amennyiben a veszélyes hulladék termelőjének több telephelyén


184

keletkezik veszélyes hulladék, e veszélyes hulladékok egy telephelyen is gyűjthetők, feltéve, hogy a keletkezési hely és az átvételre jogosult kezelő létesítménye közötti távolság nagyobb, mint a két telephely közötti távolság. (5) A termelő csak olyan kezelőnek adhat át veszélyes hulladékot, aki az adott veszélyes hulladék kezelésére jogosult. 13. § (1) Az üzemi gyűjtőhelyen tovább nem tartható, de igénybe vehető hulladékkezelői kapacitás hiánya miatt átmenetileg nem kezelhető veszélyes hulladékok legfeljebb 3 évig tartó tárolására tárolótelep létesíthető. (2) A tárolótelepen a későbbi hasznosítást vagy ártalmatlanítást előkészítő tevékenység végezhető. (3) A tárolótelep üzemeltetője az (1) bekezdésben meghatározott 3 év eltelte előtt gondoskodni köteles a tárolt veszélyes hulladék ártalmatlanításáról, illetve - amennyiben ennek feltételei fennállnak a veszélyes hulladék hasznosításáról. Főként a felelősségre vonás (bírságolás) kérdésében fejlődött a veszélyes hulladékokra vonatkozó magyar ítélkezési gyakorlat, az alábbiak szerint: Osztotta a bíróság az alperes azon álláspontját, hogy a tartály kialakítása és a benne tárolt veszélyes hulladék vonatkozásában nem volt biztosított a környezet szennyezésének, veszélyeztetésének, károsításának kizárása, vagyis a gyűjtés jogszabályi előírások megsértésével történt. A már hivatkozott 98/2001. /VI.15./ Korm. rendelet 3. számú mellékletében írt és fentebb már hivatkozott rendelkezések megszegésére került sor, mivel a gyűjtőhelyet úgy kellett volna kialakítania, hogy a gyűjtés időtartama során esetleg megsérülő gyűjtőedényzetből kikerülő veszélyes hulladék ne okozzon környezetszennyezést. Ezen mulasztás pedig a bírság kiszabását megalapozta. Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 9.K27.624/2006/3. szám Alaptalanul hivatkozott a felperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a tevékenység végzéséhez a szükséges hatósági engedélyekkel rendelkezett, így vele szemben a bírság kiszabásának feltételei nem álltak fenn. Önmagában a tevékenység hatósági engedélyezése nem jelent felmentést a hulladékgazdálkodási tevékenység szabályszerű végzése alól. Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.217/2007/5. szám


185

98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről Jogszabály szabályozási veszélyes hulladék tárgya Jogszabály A legtöbb, veszélyes hulladékkal végzett tevékenység engedélyrelevanciája a köteles, így a szervezet is csak úgy végezhet a keletkezett hulladékkal szervezetre bármit is, ha erre a környezetvédelmi felügyelőség engedélye feljogosítja. Ez alól azonban a mindennapi működés ellehetetlenítésének elkerülése érdekében néhány kivételt tesz a jogszabály. Tehát engedély nélkül végezheti a szervezet – amennyiben keletkezik veszélyes hulladéka – az alábbi tevékenységeket: - a veszélyes hulladék fent említett telephelyi gyűjtése - a telephelyen történő mozgatás - a telephelyen végzett előkezelés


Abban az esetben, ha a szervezet által végzett tevékenység területén létezik olyan szolgáltató, amely veszélyes hulladék begyűjtő járatot működtet, úgy annak esetenként legfeljebb 2 tonna mennyiségig átadható a veszélyes hulladék. 8. § Veszélyes hulladékokkal kapcsolatos kezelési tevékenységhez nincs szükség a környezetvédelmi hatóság engedélyére a következő esetekben: a) a veszélyes hulladékoknak a termelő telephelyén (létesítményen) belüli gyűjtése (munkahelyi gyűjtőhelyen, üzemi gyűjtőhelyen) és mozgatása, valamint a termelő által végzett előkezelése, 11. § (1) A tevékenységek végzése során a kis mennyiségben keletkező, továbbá a speciális gyűjtőhelyeken összegyűjtött veszélyes hulladéknak a kezelőhöz történő elszállítása biztosításának az érdekében ezen hulladékok begyűjtésére begyűjtő járat vehető igénybe. A begyűjtés feltétele a kezelővel kötött szerződés a begyűjtött veszélyes hulladékok átvételére. (2) Begyűjtő járattal a termelőtől elszállítható bármely veszélyes hulladék, ha annak egyszeri mennyisége nem haladja meg a 2000 kgot, kivéve a (3) bekezdés szerinti eseteket. (3) A (2) bekezdéstől eltérően a veszélyes hulladék tömegétől függetlenül begyűjtő járattal szállíthatók a következő veszélyes hulladékok: a) hulladékká vált járművek; b) hulladékká vált elektromos, gázüzemű és elektronikus berendezések; c) hulladékolajok; d) elemek és akkumulátorok. (4) Ha a begyűjtő - indokolt esetben - a begyűjtött hulladékokat nem közvetlenül a kezelőnek szállítja, akkor saját, üzemi gyűjtőhelynek tekintett telephelyére viheti és ott tarthatja. Ebben az esetben a


186

gyűjtés időtartama legfeljebb négy hét. A szállítmányt a „K” kísérőjegy dokumentálja a kezelőig. A telephely és a kezelő telephelye közötti távolságra új fuvarlevelet kell kiállítani. Az új fuvarlevél számát a „K” kísérőjegyen fel kell tüntetni. (5) A begyűjtő felelőssége az átvett veszélyes hulladékok birtokosaként a kezelőnek történő átadásáig tart. A begyűjtő járattal szállított, a szerződésben foglaltaknak megfelelő veszélyes hulladékot a kezelőnek minden esetben át kell vennie. 98/2001. (VI. 15.) Korm. rendelet a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről Jogszabály szabályozási veszélyes hulladék tárgya Jogszabály A Hgt. szerint a hulladék gyűjtése is kezelésnek minősül, tehát az relevanciája a esetlegesen a szervezet telephelyén keletkező veszélyes hulladék szervezetre gyűjtésének során is előfordulhat az alábbi, nem várt esemény. HA ugyanis bármely kezelési tevékenység végzése során rendkívüli esemény következtében a környezetet vagy a lakosságot környezeti veszély fenyegeti, a szervezetnek azonnal intézkednie kell a veszélyhelyzet megszüntetéséről. A tennivalók az alábbiak: - értesíteni kell a környezetvédelmi felügyelőséget - a felügyelőség megvizsgálja az okokat, körülményeket, stb. - a felügyelőség elrendelheti a tevékenység korlátozását vagy felfüggesztését, de akár azonnali szüneteltetését is - esetleg a tevékenység további folytatását feltételekhez is kötheti


Esetlegesen a felügyelőség a szervezet költségére intézkedhet a veszélyes hulladék elszállításáról, kezeléséről is. 23. § (1) Amennyiben valamely veszélyeshulladék-kezelési tevékenység végzése során (kivéve a szállítás) üzemzavar, vagy más rendkívüli esemény következtében a környezetet vagy a lakosságot környezeti veszély fenyegeti - a környezet veszélyes anyaggal vagy veszélyes hulladékkal szennyeződhet - az üzemeltetőnek azonnal intézkednie kell a veszélyhelyzet megszüntetéséről. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott, veszélyhelyzetet eredményező eseményről, az ezzel kapcsolatban tett intézkedésekről és azok eredményéről az esemény bekövetkezését követően, a lehető legrövidebb időn belül a veszélyeshulladék-kezelőnek értesítenie kell a területileg illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséget. (3) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség - a veszélyhelyzet jellegétől függően az érintett hatóságok bevonásával haladéktalanul megvizsgálja a veszélyhelyzet bekövetkezésének okait, körülményeit, a megtett intézkedések eredményességét, és szükség esetén további kötelezettségeket ír elő a környezet


187

szennyeződésének, illetve károsodásának elhárítása érdekében. (4) Amennyiben valamely veszélyeshulladék-kezelési tevékenység végzése során üzemzavar vagy más rendkívüli esemény a környezetre és az emberi egészségre veszélyt jelent, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség elrendeli a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenység, valamint azon létesítmények üzemeltetésének korlátozását vagy felfüggesztését, amelyek tevékenysége következtében a veszélyhelyzet kialakult. (5) A (4) bekezdésben meghatározott körben, az emberi egészség és a környezet károsodásának közvetlen és azonnali beavatkozást igénylő veszélye esetén a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség a helyszínen fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozattal elrendeli a tevékenység szüneteltetését. (6) A környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség az engedélyben vagy az e rendeletben, illetve más, a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó jogszabályokban foglaltaktól való a környezet veszélyeztetésével járó - eltérés esetén a veszélyeztető tevékenység további folytatását feltételekhez köti, vagy a veszélyhelyzet megszüntetéséig azt felfüggeszti, illetve szükség esetében az engedélyt visszavonja. 24. § A környezet szennyeződésének és károsodásának elhárítása, illetve a szennyeződés továbbterjedésének megakadályozása érdekében a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség intézkedhet - az okozó terhére és költségén - a környezetet veszélyeztető veszélyes hulladékok elegendő szabad kapacitással rendelkező kezelőknek történő átadásáról és náluk történő kezeléséről. 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet a hulladékok jegyzékéről Jogszabály szabályozási hulladékok jegyzéke tárgya Jogszabály A magyar jog is átvette az EU-s ún. EWC (European Waste relevanciája a Catalogue) besorolását, és ma már ezt használja a hulladékok szervezetre besorolásához. A hulladékok előírt nyilvántartását és bejelentését már ezekkel a kódszámokkal kell készíteni.


Alább felsoroljuk azokat a kódszámokat, amelyek alá tartozó hulladékok nagy valószínűséggel keletkeznek a szervezet tevékenysége során. 01 ÁSVÁNYOK KUTATÁSÁBÓL, BÁNYÁSZATÁBÓL, KŐFEJTÉSBŐL, FIZIKAI ÉS KÉMIAI KEZELÉSÉBŐL SZÁRMAZÓ HULLADÉKOK 01 05 fúróiszapok és egyéb fúrási hulladékok 01 05 04 édesvíz diszperziós közegű fúrási iszapok és hulladékok 01 05 05* olajtartalmú fúróiszapok és hulladékok 01 05 06* veszélyes anyagokat tartalmazó fúróiszapok és egyéb


188

hulladékok 01 05 07 baritot (bárium-szulfátot) tartalmazó fúróiszapok és hulladékok, amelyek különböznek a 01 05 05-től és a 01 05 06-tól 01 05 08 klorid-tartalmú fúróiszapok és hulladékok, amelyek különböznek a 01 05 05-től és a 01 05 06-tól 01 05 99 közelebbről nem meghatározott hulladékok Ezen felül természetesen másfajta hulladékok is keletkezhetnek egy szevezetnél. Fontos megemlíteni, hogy az MBFH a 010504, 010507, 010508 és 010599 EWC kód alatti hulladékokat inert hulladékká minősített. Érdekes kérdésre adott választ a Legfelsőbb Bíróság, amikor inkább a keletkezés helyét, semmint a keletkezett hulladék összetételét részesítette előnyben akkor, amikor eldöntötte: egy adott hulladék elszállítása a közszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik-e. A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletének indokolásában helyesen mutatott rá arra, hogy a Hjr. szerinti hulladék kódnak nem lehet olyan jelentőséget tulajdonítani, amelynek alapján meghatározható lenne, hogy az adott települési hulladék háztartási hulladéknak vagy gazdasági tevékenységből származó hulladéknak minősül-e. A Hjr. 1. számú mellékletének 20. pontja szerint ugyanis ebbe a pontba sorolhatóak a települési hulladékok, függetlenül attól, hogy azok háztartási hulladékok vagy az ezekhez hasonló kereskedelmi, ipari és intézményi hulladékok. A Hjr. besorolási szabályaiból tehát, amint azt a Fővárosi Bíróság helyesen megállapította, nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy a felperesek kötelesek-e a hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni. A döntés meghozatala szempontjából a Hgt. 21. § /2/ bekezdésének meghatározását kell alapul venni, nevezetesen azt kell vizsgálni, hogy a települési hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. E vonatkozásban a felperesek nyilatkozatával szemben az alperes megalapozatlanul állapította meg, hogy a felpereseknél nem gazdasági tevékenységgel összefüggésben is keletkezik hulladék. A gazdasági tevékenység fogalmát a jogszabályok nem értelmezik a személyes vagy privát, illetve háztartási tevékenység viszonylatában. Ugyanakkor a gazdasági tevékenység, pl. a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény /a továbbiakban: Ptk./ 52. § /1/ bekezdése, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 2. § /1/ bekezdése, vagy az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény 2. § /1/ bekezdése, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 4. § /1/ bekezdése, továbbá az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 6. § /1/ bekezdése értelmében bármely üzletszerű tevékenységet magába foglal. Amint a Legfelsőbb Bíróság Kfv.II.39.069/2007/5. számú eseti döntésében már kifejtette, az üzletszerű tevékenység dolgozók, vásárlók nélkül nem lehetséges, a dolgozók és a vevők által termelt hulladék szintén a gazdasági tevékenységhez szorosan kapcsolódóan keletkezik. Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.270/2007/7. szám 4/2001. (II. 23.) KöM rendelet a hulladékolajok kezelésének részletes szabályairól Jogszabály szabályozási hulladék olajok


189


Hulladék olajnak minősül bármely, az eredeti rendeltetési céljára már a nem használható, hulladékká vált ásványolaj alapú kenőolaj, illetve ipari olaj, továbbá a motorolajok, illetve sebességváltó-olajok, valamint a turbinaolajok és a hidraulikaolajok. Feltételezésünk szerint a szervezet működése, pl. a fúrások során keletkezik hulladékolaj, aminek a kezeléséről az ágazati rendelet szól. Természetesen tilos a hulladékolajoknak a talajra és talajba, a felszíni és felszín alatti vizekbe, valamint a csatornarendszerekbe juttatása. A hulladékolajokat úgy kell gyűjteni, mintha veszélyes hulladékok lennének, az itt tárgyalt kivételekkel. Amennyiben a szervezet a tevékenysége során keletkező hulladékolaj hasznosítását vagy ártalmatlanítását nem tudja maga elvégezni, köteles a hulladékolajat a kezelési tevékenységek végzésére jogosult gazdálkodó szervezetnek átadni.


A jogszabály további része már a kezelést szabályozza, így a szervezetre nem releváns. 7. § (1) Elsőbbséget kell biztosítani a hulladékolajok regenerálással történő hasznosításának, feltéve, hogy ezt a műszaki és gazdasági körülmények lehetővé teszik. (2) A hulladékolajok regenerálása során biztosítani kell, hogy a) ne okozzon szennyezést a környezetben, b) a regenerálás során visszamaradó, a környezetre veszélyt jelentő anyagok mennyisége a lehetséges legkisebb legyen, c) eltávolítsák mindazokat a szennyező anyagokat, amelyek a regenerált olaj termékként történő felhasználását megakadályozzák. (3) A visszamaradó anyagok ártalmatlanítását a 4. §-ban meghatározott külön jogszabály rendelkezéseinek megfelelően kell elvégezni. (4) A regenerálás során nyert alapolaj a) nem lehet veszélyes hulladék, b) nem tartalmazhat PCB-t és PCT-t 50 ppm-nél nagyobb koncentrációban. (5) A PCB-t, illetve PCT-t tartalmazó hulladékolajok regenerálása csak akkor végezhető el, ha a regenerálás során a PCB-k vagy PCT-k lebomlanak, vagy koncentrációjuk oly mértékben csökkenthető, hogy a regenerált olaj PCB, illetve PCT koncentrációja nem haladja meg az 50 ppm-et. 8. § (1) Ha a hulladékolajokat nincs lehetőség hasznosítani, akkor égetéssel történő ártalmatlanításukat kell megvalósítani. (2) Energiahordozónak kell tekinteni azokat a hulladékolajokat, amelyek nem tartalmaznak 50 ppm-nél nagyobb koncentrációban PCB-t, illetve PCT-t, továbbá olyan veszélyes szennyező anyagokat, amelyek az égetés során veszélyeztetnék a környezetet. (3) Ha a hulladékolajakat energiahordozóként hasznosítják önmagukban vagy termékkel keverve (együttes égetés) -, akkor égetésük során a mindenkor hatályos, a hulladékok égetésére


190

vonatkozó levegőtisztaság-védelmi jogszabály előírásait kell megtartani. (4) A hulladékolaj elégetése során keletkező visszamaradó anyagokat a 4. §-ban meghatározott külön jogszabály rendelkezéseiben előírtak szerint kell ártalmatlanítani. 9. § A hulladékolajok hulladékégetőben történő ártalmatlanításánál be kell tartani a veszélyes hulladék kezelésére, valamint a levegőtisztaság védelmére vonatkozó külön jogszabályokba foglaltakat, továbbá az üzemeltetési és mérési követelményeket.


191

Veszélyes anyagok A palagázt egy-két kilométeres mélységből nyerik úgynevezett hidraulikus töréstechnikával. A gáz kinyeréséhez sok víz és vegyi anyag is felhasználásra kerül. A kémiai biztonság, a veszélyes anyagokkal és készítményekkel kapcsolatos szabályozás területén az alábbi uniós jogszabályok rendelkezéseit kell számításba venni:  a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (REACH rendelet)  Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról  Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22. ) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról  1996/82/EK Irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről (Seveso II irányelv)  2003/105/EK Irányelv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv (Seveso II irányelv) módosításáról  1967/548/EGK Irányelv a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről  1999/45/EK Irányelv a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről A REACH rendelet az EU valamennyi tagállamában, így Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó. A jogszabály által kötelezett ipari szereplőknek, így a vegyi anyagot gyártóknak, importálóknak és továbbfelhasználóknak hazánkban is eleget kell tennie a rendelet előírásainak. A rendszer nem kizárólag a vegyipar szereplőire vonatkozik, hanem annak kötelezettjei más iparágak is, amennyiben tevékenységük során a rendelet értelmében vegyi anyagnak minősülő anyagot gyártanak, importálnak, vagy használnak fel. A Vegyi Anyagok Besorolásának és Címkézésének Globálisan Harmonizált Rendeszerét (angolul: Globally Harmonized System of Classification and Labelling of Chemicals, GHS), az ENSZ égisze alatt hozták létre 2002-ben. A GHS kialakítása azzal a szándékkal kezdődött meg, hogy kialakítsanak egy egységes, globálisan összehangolt rendszert a vegyi anyagok besorolására, címkézésére és a hozzájuk kapcsolódó biztonsági adatlapok rendszerére. A GHS elfogadása után felváltotta a hasonló céllal létrehozott európai és egyesült államokbeli rendszereket. Az Európai Unióban az anyagok és keverékek osztályozásáról, Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

192

címkézéséről és csomagolásáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet vezette be. Az Európai Unió minden tagállamára érvényes szabályozás 2009. január 20-án lépett hatályba, és egy átmeneti időszakot követően a korábban érvényben lévő osztályozási, címkézési és csomagolási irányelvek (67/548/EGK és 1999/45/EK) helyébe lépett. A GHS kiegészíti a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló REACH rendeletet, de új, tudományos kritériumok alapján határozza meg a vegyi anyagok veszélyes tulajdonságait és besorolását. A GHS alapján a már meglévő szimbólumokat új, egységes kinézettel látták el. A rendelet alapján 2010. november 30-ig kellett elvégezni a vegyi anyagok újbóli besorolását, és 2015. május 31. a vegyi készítmények besorolásának határideje. Magyarországon a veszélyes anyagok, keverékek forgalomba hozatala a következő jogszabályok alkalmazásával történhet: az 1272/2008/EK rendelet, a kémiai biztonságról szóló 2000. évi XXV. törvény (Kbtv.), valamint a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól szóló 44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet. A hazai jogszabályok a veszélyes anyagok, illetve veszélyes készítmények osztályozását, címkézését, csomagolását szabályozó 67/548/EGK (DSD) és az 1999/45/EK (DPD) irányelveket ültetik át, melyeket a CLP rendelettel párhuzamosan kell a 2015. június 1-jéig tartó átmeneti időszakban alkalmazni. Bizonyos anyagok szállítása fokozott kockázattal jár. Ezen anyagok közül a környezetre az előállítás, csomagolás, rakodás, szállítás/fuvarozás, raktározás, felhasználás, stb. során ártalmas hatást gyakorló anyagokat veszélyes anyagoknak tekintjük. A kockázat mértéke szerint egyes anyagok bekerülnek a veszélyes áruk szállítását szabályozó nemzetközi és hazai szabályozás anyagai és tárgyai közé, s így ezeket szokás veszélyes áruként nevezni. A veszélyes árukat - amennyiben azok nem esnek egyik mentesség körébe sem - kizárólag az előírások szerint szabad szállítani, mivel csak így biztosítható, hogy a közlekedésben résztvevő illetve harmadik személy ne legyen kitéve semmiféle veszélynek. Nemzetközi viszonylatban meg kell említeni a veszélyes áruk nemzetközi közúti szállításáról szóló európai megállapodást, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottságának segédletével 1957. szeptember 30-án Genfben jött létre és 1968. január 29-én lépett hatályba. A Megállapodást 1975-ben egy, az ADR 14. cikk 3. pontját módosító Jegyzőkönyv is kiegészítette. Magyarország 1979-ben csatlakozott a Megállapodáshoz, s így az 1979. augusztus 18. óta hatályos úgy a nemzetközi, mind a belföldi alkalmazás tekintetében. (ECE/TRANS/215) A vasúti fuvarozás tekintetében a kérdést a Nemzetközi vasúti fuvarozásra vonatkozó egyezmény (COTIF) képezi, amely a Vilniusban, 1999. június 3-án elfogadott Jegyzőkönyvvel került módosításra. A módosított COTIF egyezmény C Függelékének melléklete a "Veszélyes Áruk Nemzetközi Vasúti Fuvarozásáról szóló szabályzat (RID)". A jelenleg hatályos RID 2011 szövegét a 2011. évi LXXX. törvény hirdette ki hazánkban.


193

A belvízi áruszállításban a 2009. évi III. törvénnyel kihirdetett Veszélyes Áruk Nemzetközi Belvízi Szállításról szóló Európai Megállapodás (ADN) és az annak mellékletét képező "Csatolt Szabályzat" alkalmazását írja elő, amelyet a 2011. évi LXXVIII. törvénnyel kihirdetett szabályzat [ADN 2011] teszi a rajnai hajózás ADNR szabályzatával megegyezővé. A légi szállítás tekintetésben az ún. Chicago-i Egyezmény 18. Függelékét képező ICAO TI (Nemzetközi polgári Légügyi Szervezet Műszaki Utasítása) tekinthető nemzetközileg hatályos szabályzatnak. Ezt az 1971. évi 25. sz. törvényerejű rendelet, a 20/1997. (X.21.) Kormányrendelet, valamint a 26/1999. (II.12.) KHVM rendelet léptette hatályba, ugyanakkor a gyakorlatban helyette 2011-től az IATA Dangerous Goods Regulations ún. 52. kiadása használatos. A palagáz-kitermelési tevékenység során használt vegyi anyagok szállítása kapcsán a fenti, nemzetközi viszonylatú szállítási módok bármelyike előfordulhat; a rendszer szemléltetésére mi a következőkben a közúti szállítás szabályait ismertetjük, mivel a többi szállítási mód szabályzata is ehhez hasonlatos. Nyilvánvalóan, abban az esetben, hogy ha a szállítást (nemzetközi viszonylatban) nem maga a kitermelést végző társaság maga végzi, akkor a vonatkozó szabályoknak a fuvarozást végző félnek kell megfelelnie. A fenti, uniós, illetve nemzetközi kötelezettségeken túl a veszélyes anyagok, készítmények hazai szabályozása kapcsán az alábbi jogszabályok rendelkezéseit kell figyelembe venni:  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról  44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól  224/2008. (IX. 9.) Korm. rendelet a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól A vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet REACH rendelet Jogszabály A REACH a Registration (regisztráció), Evaluation (értékelés), szabályozási Authorization (engedélyezés) of CHemicals szavakból alkotott tárgya betűszó. Az Európai Unió vegyi anyagokkal kapcsolatos szabályozásának a lényege, hogy a korábban erre vonatkozó közel 40 irányelv helyett egyetlen rendeletben kerülnek szabályozásra a vegyi anyagokkal kapcsolatos gyártói/importálói és hatósági feladatok. A rendelet értelmében az EU tagországaiban a vegyi anyagokat forgalomba kerülésük előtt egészségügyi és környezetvédelmi szempontból egységes módszerekkel szükséges ellenőrizni. Ezzel egy


194

időben megkezdte működését a Helsinkiben létrehozott Európai Vegyianyag-ügynökség (European Chemicals Agency, ECHA) is, amely központi koordinációs feladatokat lát el, és kezeli, irányítja a rendelet előírásainak végrehajtását. A REACH a korábbiaknál nagyobb mértékű felelősséget ró a gyártókra. Regisztráció A rendelet megköveteli az évi 1 tonnánál nagyobb mennyiségben gyártott vagy importált anyagok - mennyiségi tartománytól függően más-más határidőig - regisztrálását. A regisztrációt az Európai Vegyianyag-ügynökség végzi. Mivel a REACH hatálya kiterjed azokra a vegyi anyagokra is, amelyek egy termékbe beépülnek, elméletileg bármely, Európába termékeit importáló vállalat érintett lehet. Az Európai Vegyianyag-ügynökség három határidőt szabott meg a vegyi anyagok regisztrálására, amely az évente előállított vagy importált mennyiségtől függ: - 1000 tonna/év felett a határidő 2010. december 1. - 100 tonna/év felett a határidő 2013. június 1. - 1 tonna/év felett a határidő 2018. június 1. A különösen veszélyes vagy toxikus anyagokat szintén 2010-ig kellett regisztrálni. 2008. december 1. előtt kb. 143 000 vegyi anyagok előregisztráltak a gyártók, amely lényegesen megkönnyíti a végleges regisztrációt. Azokat a vegyi anyagokat, amelyeket nem regisztráltak a REACH rendelet szerint, tilos forgalomba hozni vagy behozni az EU területére. Értékelés Az Európai Vegyianyag-ügynökség értékeli mind a technikai dokumentációt, mind az anyagot. Az EVÜ emellett felel a REACH rendszer adminisztrációjáért, valamint a regisztrációs rendszer tudományos és technikai felügyeletéért. Engedélyezés A különös aggodalomra okot adó anyagokat mennyiségtől függetlenül engedélyeztetni kell. A regisztrálónak bizonyítania kell, hogy az anyag veszélyei és kockázatai megfelelően ellenőrizhetők, vagy alkalmas helyettesítő anyagok híján a társadalmi-gazdasági haszna meghaladja a kockázatait. Az engedélyezési eljárás során lehetséges ún. Vegyi Anyag Információs Fórumot (Substance Information Exchange Forum) létrehozni az adott anyag gyártói, forgalmazói vagy más érdekelt szervezetek részvételével. Ebben az esetben csak egy regisztrációs kérelmet kell benyújtani. Az Európai Bizottság létrehozott egy szoftvert (IUCLID), amely segíti


195

a vállalkozásokat a vegyi anyagok kémiai tulajdonságainak, hatásainak rögzítésében, kezelésében és elküldésében. Ezek az információk amúgy is szükségesek a regisztrációs eljárás során. A regisztrációs dosszié összeállításához és elküldéséhez a REACH-IT nyújt segítséget. Korlátozás A korlátozás azt jelenti, hogy az emberi egészségre vagy környezetre elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyagokat betilthatják (a REACH XVII. melléklete).


A REACH Nemzeti Információs Szolgálatot (Helpdesk) a REACH rendelet 124. cikke alapján az Európai Unió minden tagállamának létre kellett hoznia. Feladatuk, hogy tájékoztassák a gyártókat, importőröket, továbbfelhasználókat és az egyéb érdekelt feleket a rendelet szerinti feladataikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban. Hazánkban ezt a feladatot az Országos Kémiai Biztonsági Intézet REACH Nemzeti Információs Szolgálata látja el. A repesztő folyadékhoz adalékanyagként használt vegyi anyagok a között mérgező, rákkeltő és mutagén anyagok, illetve a környezetet károsító anyagok is vannak (pl. biocid anyagok), ezért kiemelten fontos a szóban forgó vegyi anyagok használatára vonatkozó előírások ismerete.

Jogszabályidézetek Az Európai Parlament és a Tanács 1272/2008/EK rendelete (2008. december 16.) az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról Jogszabály A jogszabály meghatározza a vegyi anyagok osztályozásának, valamint szabályozási a veszélyek közlésének egységes kritériumait. A rendelet az EU tárgya valamennyi tagállamában, így Magyarországon is közvetlenül alkalmazandó, az érintett ipari szereplőknek – a vegyi anyagot gyártóknak, importálóknak, továbbfelhasználóknak és forgalmazóknak – eleget kell tenniük a rendelet előírásainak. A rendelet általános megközelítésben minden olyan, az EU-ban letelepedett cégre vonatkozik, amely anyagot vagy keveréket gyárt, importál, felhasznál vagy forgalmaz, függetlenül az éves mennyiségtől. Az osztályozást minden anyagra és keverékre el kell végezni, majd az osztályozásnak megfelelően kell dönteni a címkézésről, csomagolásról. A rendelet főbb tartalmi elemei A rendelet harmonizálja a veszélyes anyagok és keverékek osztályozására, címkézésére és csomagolására vonatkozó szabályokat, alkalmazva az ENSZ-GHS főbb irányelveit és építve az Európai Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

196

Unióban kialakult több mint 40 éves gyakorlatra. Arra kötelezi a vállalkozásokat, hogy saját maguk osztályozzák anyagaikat és keverékeiket, továbbá az osztályozásokat jelentsék be az Európa Vegyianyag-ügynökségnek. Létrehozza a közösségi szinten harmonizált osztályozással és címkézéssel rendelkező veszélyes anyagok jegyzékét. Osztályozási és címkézési jegyzéket állít össze, amely a fent említett bejelentéseket és harmonizált osztályozásokat tartalmazza. A rendeletet anyagokra és keverékekre (beleértve a növényvédő szereket, biocid anyagokat is) kell alkalmazni az alábbi kivételekkel: - külön jogszabályban meghatározott radioaktív anyagok/keverékek, - vámfelügyelet alatt álló anyagok/keverékek, - nem elkülönített intermedierek, - forgalomba nem hozott kutatási/fejlesztési célú anyagok/keverékek, - külön jogszabályban meghatározott hulladékok, - végfelhasználóknak szánt, készárucikknek minősülő anyagok/keverékek közül a gyógyszerek, állatgyógyászati készítmények, kozmetikai termékek, orvostechnikai eszközök, élelmiszerek és takarmányok (+ élelmiszeradalékok, aromaanyagok, takarmányadalékok). Az anyagok gyártóinak, importőreinek és továbbfelhasználóinak illetve a keverékek előállítóinak még a forgalomba hozatalt megelőzően el kell végezniük az általuk forgalomba hozni kívánt anyag vagy keverék osztályozását (CLP 4. cikk (1) bekezdés) annak kiderítésére, hogy az anyag vagy keverék jelent-e valamilyen fizikai, egészségi vagy környezeti veszélyt. A veszélyesként besorolt anyagokat és keverékeket az osztályozás során meghatározott veszélynek megfelelően címkézve és csomagolva lehet forgalomba hozni. A megfelelő címkézésről és csomagolásról a forgalomba hozatalért felelős szállítónak (gyártónak, importőrnek, továbbfelhasználónak illetve forgalmazónak) kell gondoskodnia (CLP 4. cikk (4) bekezdés). A továbbfelhasználók kötelezettségeik teljesítése során használhatják az anyagnak vagy keveréknek a szállítói lánc valamely szereplője által meghatározott osztályozását, feltéve, hogy nem változtatnak az adott anyag vagy keverék összetételén (CLP 4. cikk (6) bekezdés). A forgalmazók címkézési és csomagolási kötelezettségeik teljesítése során használhatják az anyagnak vagy keveréknek a szállítói lánc valamely szereplője által meghatározott osztályozását (CLP 4. cikk (5) bekezdés. A forgalmazók kizárólag harmadik fél számára tárolják és


197

hozzák forgalomba az anyagot vagy keveréket, nem használják fel tevékenységük során. A forgalomba hozott anyagok gyártóinak és importőreinek be kell jelenteniük az Európai Vegyianyag-ügynökség felé a CLP 40. cikkében részletezett információkat - a bejelentő megnevezése; az anyag azonosítása; az anyag CLP szerinti osztályozása; ha az anyag valamely veszélyességi osztályba nincs besorolva, akkor meg kell jelölni ennek okát; egyedi koncentrációs határértékek, vagy M-tényezők; CLP szerinti címkeelemek –, kivéve, ha ezeket az adatokat REACH regisztrációs dossziéban már benyújtották. Az újrahasznosított (visszanyert) anyagok előállítói (pl. hulladék újrahasznosítók) a CLP rendelet értelmében gyártónak minősülnek, így az újrahasznosított anyagokat a többi, gyártott anyaghoz hasonlóan kell kezelni, tehát el kell végezni a II. cím szerinti osztályozást, és ha veszélyesnek minősül, akkor annak megfelelően kell címkézni és csomagolni. Az újrahasznosított anyagokat - akár önmagukban, akár keverék összetevőjeként hozzák forgalomba - be kell jelenteni az osztályozási és címkézési jegyzékbe, kivéve, ha az újrahasznosító cég esetleg már korábban, a REACH regisztráció részeként megadta a CLP 40. cikke szerinti információkat. Ha azonban az újrahasznosító cég a REACH 2. cikk (7) bekezdés d) pontja alapján mentesül a regisztráció alól, akkor − összhangban a CLP 39. és 40. cikkével − meg kell tenni a bejelentést. A regisztrációs kötelezettség alól akkor mentesül, ha az alábbi három feltétel teljesül: -

az anyagot valaki már regisztrálta a REACH II. címével összhangban; a visszanyerési folyamat által eredményezett anyag azonos a már regisztrált anyaggal; a visszanyerést végző létesítmény (hulladék újrahasznosító) rendelkezik a REACH 31. vagy 32. cikke szerinti információkkal.

Az újrahasznosítást végző cég átveheti a REACH regisztráció részeként már benyújtott osztályozást és címkeelemeket, ha a visszanyerési folyamat által eredményezett anyag azonos a regisztrációs dossziéban szereplő anyaggal és a regisztrált anyag osztályozása is a CLP II. címmel összhangban történt. Fontos kiemelni, hogy ebben az esetben az osztályozás felelőssége nem „száll át” a regisztrációs dossziét benyújtóra, a megfelelőségért továbbra is az újrahasznosítást végző cég felel. Az újraimportálók továbbfelhasználónak minősülnek (CLP 2. cikk 19. pont), amennyiben a következő feltételek teljesülnek: -

az EU-n kívülre vitel előtt a szállítói lánc egyik korábbi szereplője már regisztrálta REACH szerint az anyagot


198

-

(regisztrálandó anyag esetén), az anyagot ugyanazon szállítói lánc ugyanazon vagy másik szereplője importálja újra, az újraimportáló igazolni tudja, hogy az újraimportált anyag azonos a kivitt anyaggal, az újraimportáló igazolni tudja, hogy a REACH 31. vagy 32. cikkével összhangban ellátták a kivitt anyagra vonatkozó információkkal.

Az újraimportálóknak továbbfelhasználóként osztályozási, címkézési és csomagolási kötelezettségük van, melyhez használhatják a szállítói lánc valamely tagja által korábban már meghatározott osztályozást. Ha a felsorolt feltételek nem teljesülnek, a tevékenység importnak, a szállító pedig importőrnek minősül, így az osztályozás, címkézés és csomagolás mellett bejelentési kötelezettsége is van. Az újratöltők és újracsomagolók szintén továbbfelhasználónak minősülnek, ha tevékenységüket EU-ból származó anyaggal vagy keverékkel folytatják. Mivel tevékenységük során nem változtatnak az anyag vagy keverék összetételén, átvehetik a szállítói lánc valamely tagja által korábban már meghatározott osztályozást, viszont a címkét és a csomagolást az általuk forgalomba hozott kiszerelésnek megfelelően (pl. 100 l-es tartályból 1 l-es palackokba történő áttöltés esetén) kell aktualizálni. Ha EU-n kívülről szerzik be az anyagot vagy keveréket, a tevékenység importnak, a szállító pedig importőrnek minősül, így az osztályozás, címkézés és csomagolás mellett bejelentési kötelezettsége is van.


Az ipari vagy hivatásos végfelhasználóknak, ha tevékenységük során EU-ból beszerzett anyagokat vagy keverékeket használnak, nincs CLP szerinti kötelezettségük, de veszélyes vegyi anyag használata esetén be kell tartaniuk a biztonsági előírásokat. A repesztő folyadékhoz adalékanyagként használt vegyi anyagok a között mérgező, rákkeltő és mutagén anyagok, illetve a környezetet károsító anyagok is vannak (pl. biocid anyagok), ezért kiemelten fontos a szóban forgó vegyi anyagok használatára vonatkozó előírások ismerete.



199

ECE/TRANS/215 Európai Megállapodás a Veszélyes Áruk Nemzetközi Közúti Szállításáról Jogszabály Az ADR azon járművekre értelmezhető, amelyek legalább négy szabályozási kerékkel rendelkeznek és nem számítanak lassú járműnek, vagy tárgya mezőgazdasági vontatónak. Utóbbiakkal való mezőgazdasági vegyszer- illetve üzemanyag szállítást a 113/2004.(IX.23.) GKM rendelet belföldön az általános (értsd ADR) előírásoktól kissé eltérő módon szabályozza. A Megállapodás kulcsa a második cikk, mely kimondja: 1. Azok a veszélyes áruk, amelyeknek szállítását az "A" Melléklet megtiltja, nemzetközi szállítás tárgyát nem képezhetik. 2. Egyéb veszélyes áruk szállítása megengedett, ha: a) a szóban forgó árura, különösképpen annak csomagolására és jelölésére vonatkozóan az "A" Mellékletben előírt feltételeket, és b) a szóban forgó árut szállító jármű szerkezetére, felszerelésére és közlekedésére a "B" Mellékletben előírt feltételeket teljesítették. Az "A" és a "B" Melléklet követelményrendszerét az ADR hatálybalépése óta rendszeresen kiegészítik illetve korszerűsítik. A Mellékletek teljes átszerkesztésére legutóbb 1992 és 2000 között került sor, amelynek első verziója, vagyis az ADR 2001 2001. július 1jétől 2003. június 30-ikáig volt használatban. Ezt váltotta a második, a harmadik, negyedik és ötödik verzió (ADR 2003, ADR 2005, ADR 2007, ill. 2009), amelyek közül utóbbit 2009. július 1-jétől 2011. június 30-ikáig használtuk. Az ADR 2009 előírásai 2011. július 1-jétől nem használhatók. A nemzetközileg hatályos módosítások 2011. január 1-jén lépett hatályba, ezt nevezzük a hatodik, konszolidált, átszerkesztett verziónak, azaz az ADR 2011-nek. Az ADR 2011 hivatalos szövegét az "ECE/TRANS/215, Vol. I and II" dokumentum tartalmazza [ez a dokumentum az alapja a 2011. évi LXXIX. törvénnyel kihirdetett, a módosításokkal és kiegészítésekkel egybeszerkesztett szövegnek]. Az ADR fontosabb strukturális elemei a következők: "A" MELLÉKLET. ÁLTALÁNOS ELŐÍRÁSOK ÉS A VESZÉLYES ANYAGOKRA ÉS TÁRGYAKRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK 1. rész. Általános előírások 2. rész. Osztályozás 3. rész. A veszélyes áruk felsorolása, különleges előírások és a korlátozott mennyiségben csomagolt veszélyes árukra vonatkozó mentességek 4. rész. A csomagolásra és a tartányokra vonatkozó előírások 5. rész. Feladási eljárások


200

6. rész. A csomagolóeszközök, nagyméretű csomagolóeszközök (IBCk), nagycsomagolások és tartányok gyártására és vizsgálatára vonatkozó előírások 7. rész. A szállítás feltételeire, a berakásra, a kirakásra és az árukezelésre vonatkozó előírások "B" MELLÉKLET. A SZÁLLÍTÓESZKÖZÖKRE ÉS A SZÁLLÍTÁSRA VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK 8. rész. A jármű személyzetére, a felszerelésre, az üzemeltetésre és az okmányokra vonatkozó követelmények 9. rész. A járművek szerkezetére és a jóváhagyásra vonatkozó követelmények Az ADR tartalmi felépítése összhangban van az ENSZ "Ajánlások a veszélyes áruk szállítására Minta szabályzat" (ST/SG/AC.10/1/Rev.16 dok.) előírásaival és más közlekedési alágazatok, így elsősorban a vasúti (RID) és belvízi (ADN) rendelkezésekkel, de szerkezete főbb elemeiben megfelel úgy az IMDG-Kódex, mind az IATA DG szerkezetének is.


Megjegyzés: Bármilyen, az ADR-t érintő vitás esetben csak az ENSZ EGB Titkárságának kiadásában megjelent angol és francia szöveg tekinthető mérvadónak, míg az ún. "hivatalos fordítások" szövege, csak az adott országokban [ennek megfelelően pl. Ausztriában, Németországban a német, Magyarországon a magyar és Oroszország területén az orosz] számít elfogadottnak. A repesztő folyadékhoz adalékanyagként használt vegyi anyagok a között mérgező, rákkeltő és mutagén anyagok, illetve a környezetet károsító anyagok is vannak (pl. biocid anyagok), ezért kiemelten fontos a szóban forgó vegyi anyagok szállítására vonatkozó előírások ismerete.



201

Az Európai Parlament és a Tanács 528/2012/EU rendelete (2012. május 22. ) a biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról Jogszabály A biocid termékek 1998 óta esnek uniós szabályozás alá, és azóta szabályozási csaknem ezer biocidot engedélyeztek. a rendelet a korábbi irányelvi tárgya szabályozás helyébe lépett; célja, hogy az emberi és az állati egészség és a környezet magas szintű védelmének biztosítása mellett javítsa a biocid termékek szabad mozgását az Unión belül.


A biocid termékek forgalmazásáról és felhasználásáról szóló rendeletet 2013. szeptember 1-jétől kell alkalmazni. Ettől a dátumtól kezdve a cégek kétféle módon igényelhetik termékeik piacra bocsátásának engedélyezését. Miután megkapták az engedélyt, a kölcsönös elismerés elve alapján más tagállamokban is forgalmazhatják termékeiket. A rendelet szabályokat állapít meg az alábbiak vonatkozásában: a - a biocid termékekben használható hatóanyagok uniós szintű jegyzékének létrehozása; - a biocid termékek engedélyezése; - az engedélyek kölcsönös elismerése az Unión belül; - a biocid termékek forgalmazása és felhasználása egy vagy több tagállamban vagy az Unión belül; - - a kezelt árucikkek forgalomba hozatala. A rendelet részletes szabályokat tartalmaz a biocid termékek fenntartható felhasználására vonatkozóan, így amennyiben a tevékenység végzése során biocid termékek is felhasználásra kerülnek, úgy 2013. szeptember 1-jétől a rendelet előírásait is be kell tartani.

Jogszabályidézetek 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály A veszélyes anyagok és technológiák, a kémiai biztonság általános szabályozási szabályainak meghatározása. tárgya Jogszabály A kémiai biztonság szabályozásának alapjait a környezetvédelmi relevanciája a törvény rendelkezései adják. Ezen rendelkezésekre épül a téma szervezetre részletes szabályozása, amely a következőkben kerül bemutatásra. Jogszabály28. § (1) A veszélyes anyagok károsító hatása elleni védelem kiterjed idézetek minden olyan természetes, illetve mesterséges anyagra, amelyet a környezethasználó tevékenysége során felhasznál, előállít, vagy forgalmaz, és amelynek minősége, mennyisége robbanás- és tűzveszélyes, radioaktív, mérgező, fokozottan korrózív, fertőző, ökotoxikus, mutagén, daganatkeltő, ingerlő hatású, illetőleg más anyaggal kölcsönhatásba kerülve ilyen hatást előidézhet. (2) A veszélyes anyagok kezelésekor, felhasználásakor - beleértve kitermelésüket, raktározásukat, szállításukat, gyártásukat és alkalmazásukat - továbbá, veszélyes technológiák alkalmazásakor Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

202

olyan védelmi, biztonsági intézkedéseket kell tenni, amelyek a környezet veszélyeztetésének kockázatát jogszabályban meghatározott mértékűre csökkentik, vagy kizárják. 29. § (1) A környezetveszélyeztetéssel járó technológiák alkalmazásakor a környezetveszélyeztetés csökkentése érdekében a veszélyforrás jellegéhez igazodó védőterületet, illetőleg védőtávolságot kell kijelölni. (2) Ha az (1) bekezdésben foglalt védőterület, illetve védőtávolság hatósági engedély alapján - a már kialakult települési viszonyok megváltoztatásával biztosítható csak, a megvalósítás költségeit a felelősség arányában kell viselni. (3) A veszélyes technológia üzemeltetése során az esetlegesen bekövetkező rendkívüli környezetkárosítás megakadályozására, felszámolására az adott tevékenység megkezdése előtt - külön jogszabályi rendelkezés hiányában - környezeti kárelhárítási tervet kell készíteni. 2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról Jogszabály A REACH és a CLP rendeletek szabályait a törvény rendelkezéseivel szabályozási együttesen kell alkalmazni. tárgya A törvény hatálya az embert és a környezetet veszélyeztető veszélyes anyagokra és keverékekre, illetőleg az ezekkel folytatott tevékenységekre terjed ki azzal, hogy az 5. § (1) bekezdése, illetve a CLP szerinti osztályozásig - az osztályba sorolhatóságtól függetlenül a törvényt valamennyi anyagra alkalmazni kell. A veszélyes anyagok és veszélyes keverékek csomagolására és feliratozására (címkézésére) vonatkozó rendelkezéseket - ha azt külön jogszabály elrendeli - azon keverékekre is alkalmazni kell, amelyek nem minősülnek veszélyesnek, de - különösen mennyiségükre, felhasználásuk módjára vagy céljára tekintettel különleges kockázatot jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre.


A törvény rendelkezéseit nem kell alkalmazni a veszélyes áruk szállítására vonatkozó, Magyarországot is kötelező, kihirdetett nemzetközi egyezmények hatálya alá is tartozó veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes keverékek tekintetében, amennyiben e nemzetközi egyezmények a csomagolásra, a feliratozásra (címkézésre), a szállítás részét képező átmeneti tárolásra, a be- és kirakásra eltérő rendelkezéseket állapítanak meg. A tevékenység végzése során a veszélyes anyagok (azon anyagok, a amelyek a törvény 3.§ (1) bekezdése szerinti veszélyességi kategóriák valamelyikébe besorolhatók) felhasználása, használata során a törvény, valamint annak végrehajtási szabályaiban foglaltakat kell alkalmazni.


203

A törvény meghatározza – többek között - a veszélyes anyagok, illetve keverékek tárolásával, szállításával kapcsolatos részletes szabályokat, így előírja, hogy a veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. Részletesen szól törvény a veszélyes anyagok felhasználásának szabályairól is, amelynek körében általánosan előírja, hogy a veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló törvény rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. A veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes keverékekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag vagy keverék adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg.


A törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet a tevékenység megkezdésével egyidejűleg ezt köteles bejelenteni az egészségügyi államigazgatási szervnek. A bejelentést az egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározottak szerint, elektronikus úton kell megtenni a telephely, illetve ennek hiánya esetén a székhely szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnek. 15. § (1) A veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek tárolásáért szervezett munkavégzés esetében a munkáltató, nem szervezett munkavégzés során a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a tevékenység végzésére a tevékenység bejelentésével jogot szerző természetes vagy jogi személy felelős. Bejelentéshez nem kötött tevékenység esetén a veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek megfelelő módon történő tárolásáért a tevékenységet végző felel. (2) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek tárolásáért az (1) bekezdés szerint felelős személyek biztosítják, hogy a tárolt veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék a biztonságot, az egészséget, illetve testi épséget ne veszélyeztesse, illetőleg a


204

környezetet ne szennyezhesse, károsíthassa. 16. § A veszélyes anyagok és a veszélyes keverékek szállítása során az élet, a testi épség, valamint a környezet veszélyeztetésének kockázatát a minimálisra kell csökkenteni. Ennek érdekében a veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek csomagolását, illetőleg a szállítóeszközt úgy kell megválasztani, hogy a szállított anyag, keverék a rakodás és szállítás során az egészséget, illetve a környezetet ne veszélyeztethesse, illetőleg ne károsíthassa. 19. § (1) A veszélyes anyag egész életciklusa alatt a veszélyes anyagokkal, illetve a veszélyes keverékekkel végzendő tevékenység megkezdése előtt a tevékenységet végző az adott tevékenység emberi egészséget és környezetet károsító kockázatairól becslést készít, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) rendelkezéseire figyelemmel. A kockázatbecslés elvégzéséért szervezett munkavégzés esetén a munkáltató, egyéb esetben a vállalkozó, nem vállalkozás keretében végzett tevékenység esetén a tevékenységet végző a felelős. (2) A kockázatbecslés érdekében a következők elvégzése szükséges: a) a veszély azonosítása; b) az expozíció-hatás (koncentráció/dózis-hatás) összefüggés elemzése; c) az expozíció becslése; d) a kockázat minőségi, illetve mennyiségi jellemzése. (5) A veszélyes anyaggal, és a veszélyes keverékkel tevékenységet végző a kockázat kezelése, csökkentése érdekében intézkedéseket dolgoz ki. Ez a kötelezettség nem érinti az Mvt.-ben, a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvényben, valamint a REACH-ben foglalt egyéb követelmények teljesítését. (6) Az (1)-(2), valamint az (4)-(5) bekezdésben foglalt rendelkezéseket nem kell alkalmazni a magáncéllal, nem foglalkozás körében végzett tevékenység megkezdését megelőzően. 20. § (1) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek előállításának, gyártásának, feldolgozásának, továbbá felhasználásának megkezdése előtt - ideértve a külföldről történő behozatalt is - a tevékenységhez az azonos célra alkalmas veszélyes anyagok, illetve veszélyes keverékek közül - lehetőség szerint - a kevésbé veszélyes anyagot (keveréket) kell kiválasztani. A kiválasztás indokolására a tevékenységet végző elvégzi a szükséges kockázatbecslést, valamint költség-haszon elemzést és azt az ellenőrzést végző hatóságnak - kérésére - bemutatja. (2) A tevékenységhez legalkalmasabb veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék kiválasztásához - szükség esetén - az egészségügyi államigazgatási szervtől vélemény kérhető. (3) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel kapcsolatos tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy a tevékenység az


205

azt végzők és más személyek egészségét ne veszélyeztesse, a környezet károsodását, illetve szennyezését ne idézze elő, illetőleg annak kockázatát ne növelje meg. A tevékenység egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végrehajtásáért, valamint a környezet védelméért szervezett munkavégzés keretében végzett tevékenység esetén a munkáltató, nem szervezett munkavégzés esetén a vállalkozó, illetve - egyéb nem szervezett munkavégzés esetén - a munkavégző a felelős. (6) A környezet veszélyes anyagokkal történő szennyezésének megismerése érdekében egyes, a környezetvédelemért felelős miniszter által meghatározott veszélyes anyagok levegőbe, vizekbe, közcsatornákba, talajra kibocsátott mennyiségeit, illetőleg hulladék formájában történő átadását a szennyezést okozó tevékenységet végző a környezetvédelemért felelős miniszter felügyelete mellett nyilvántartja. A nyilvántartott adatok alapján - az adatok rendszeres gyűjtésével és feldolgozásával - a környezetvédelemért felelős miniszter a kibocsátott szennyezésekről, illetőleg átadott hulladékokról nyilvántartást állít fel, és hoz nyilvánosságra. (7) A fel nem használt és nem hasznosítható veszélyes anyagok, illetőleg veszélyes keverékek biztonságos kezeléséről a tevékenységet végző gondoskodik, és az erre vonatkozó dokumentációt az ellenőrzést végző hatóság részére - felhívására - rendelkezésre bocsátja. (3) A veszélyes anyagok, illetve a veszélyes keverékek felett rendelkezési jogosultsággal rendelkező személy, valamint az, akinek munka-, illetve feladatkörébe tartozik ezen anyagok, illetve keverékek megfelelő őrizete, gondoskodik arról, hogy azok a megszerzésükre jogosulatlan vagy biztonságos alkalmazásukra nem képes személyek birtokába ne kerüljenek. (4) A veszélyes anyagot, illetve a veszélyes keveréket az eredeti csomagolóeszközből tárolás, illetve továbbadás, forgalmazás céljából más, az azonosítást szolgáló feliratozás (címkézés) nélküli csomagolóeszközbe áttenni nem lehet. (3) A veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes keverékekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag vagy keverék adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg. 28. § (1)-(2) (3) A veszélyes anyagokkal, illetőleg a veszélyes keverékekkel foglalkozásszerűen végzett tevékenység a felhasznált anyag vagy keverék adatait tartalmazó biztonsági adatlap, egyéb tevékenység a használati utasítás birtokában kezdhető meg. 29. § (1) Az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet folytatni kívánó természetes vagy jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a (3) és (4) bekezdésben foglalt kivételekkel a tevékenység megkezdésével egyidejűleg ezt köteles bejelenteni az egészségügyi államigazgatási szervnek. A bejelentést az


206

egészségügyért felelős miniszter rendeletében meghatározottak szerint, elektronikus úton kell megtenni a telephely, illetve ennek hiánya esetén a székhely szerint illetékes egészségügyi államigazgatási szervnek. (2) A bejelentést meg kell ismételni a bejelentő, illetőleg a bejelentett tevékenység azonosításához szükséges bármely adat megváltozása esetén. (3)-(4) (5) A veszélyes anyaggal, illetve a veszélyes keverékkel végzett tevékenység előzetes bejelentése nem helyettesíti a veszélyes anyag, illetve a veszélyes keverék előállításához, gyártásához, feldolgozásához vagy felhasználásához szükséges egyéb hatósági engedélyeket. 30. § Veszélyes anyag, illetve veszélyes keverék foglalkozás körében történő felhasználás céljából csak a tevékenység végzésére jogosult és a veszélyes anyag, illetőleg a veszélyes keverék biztonságos alkalmazására képes olyan nagykorú természetes személy vagy jogi személy, illetve a képviseletében eljáró nagykorú személy részére szolgáltatható ki, aki (amely) a veszélyes anyag, illetve a veszélyes keverék átvételére való jogosultságát hitelt érdemlő módon igazolni tudja. 32. § (1) Az e törvény és a végrehajtását szolgáló jogszabályok, valamint a REACH és a CLP betartásának hatósági ellenőrzését a) a közegészségügy szempontjából történő megfelelőség tekintetében az egészségügyi államigazgatási szerv, b) a környezetvédelem vonatkozásában a környezetvédelmi hatóság, c) a munkavédelem (munkabiztonság és munkaegészségügy) körében a munkavédelmi hatóság, d) a tűzvédelem szempontjából a tűzvédelmi hatóság, e) a tárolás szabályai tekintetében, ha azok megsértése a fogyasztóvédelemről szóló törvény 1997. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Fgytv.) 2. §-ának a) pontjában meghatározott fogyasztó biztonságát, egészségét, testi épségét sérti vagy veszélyezteti, továbbá a csomagolás, zárás szabályainak fogyasztóval szembeni megsértése esetén a fogyasztóvédelmi hatóság az Fgytv. szabályai szerint, f) a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Fttv.) 2. §ának a) pontjában meghatározott fogyasztó számára forgalmazott termék feliratozása (címkézése), egyéb jelölése, a használati utasítás, továbbá a reklámozás tekintetében a fogyasztóvédelmi hatóság az Fttv. szabályai szerint végzi, és hatáskörében eljár a rendelkezések megsértése esetén.


207

44/2000. (XII. 27.) EüM rendelet a veszélyes anyagokkal és a veszélyes készítményekkel kapcsolatos egyes eljárások, illetve tevékenységek részletes szabályairól Jogszabály Az EüM rendeletben foglaltak a kémiai biztonságról szóló törvény szabályozási rendelkezéseinek végrehajtását szolgálják. tárgya Jogszabály A veszélyes anyagokkal, készítményekkel foglalkozás szerűen relevanciája a (foglalkozásszerű felhasználónak az tekinthető, akinek fő szervezetre tevékenysége illetve egyéb tevékenységi köre magának a veszélye anyagnak illetve a veszélyes készítménynek a felhasználását igényli) tevékenységet végzőknek telephelyenként a tevékenység megkezdése előtt, illetve az abban bekövetkezett változást be kell jelenteni a területileg illetékes Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Kistérségi Népegészségügyi Intézetéhez. A bejelentő adatlapok formanyomtatványát az EüM rendelet 13. sz. melléklete tartalmazza. A veszélyes anyag, illetve veszélyes készítmény a gyártó, a forgalmazó vagy az importáló által elkészített magyar nyelvű biztonsági adatlappal hozható forgalomba. Az adatlapokat a tevékenységet végzők részére térítés mentesen kell biztosítani. Az adatlap tartalmazza az egészség és a környezet védelméhez szükséges információkat. A biztonsági adatlap formai és tartalmi követelményeit az EüM rendelet 7. §-a értelmében a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban REACH) IV. címe és II. melléklete tartalmazza.


Az ország területén előforduló bármilyen eredetű emberi mérgezési esetet az EüM rendelet 8.§ (5)-(8) bekezdése és 12. számú melléklete szerinti bejelentőlapon az Országos Kémiai Biztonsági Intézet (OKBI) keretében működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálathoz (ETTSZ) be kell jelenteni. 8. § (1) Az OKBI-ban működő Egészségügyi Toxikológiai Tájékoztató Szolgálat (a továbbiakban: ETTSZ) feladata a veszélyes anyagok és veszélyes keverékek adatainak gyűjtése és feldolgozása, információadás céljából történő rendszerezése. Az ETTSZ látja el az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 45. cikkében meghatározott, a keverékeket forgalomba hozó importőröktől és továbbfelhasználóktól beérkező információk fogadásával, kezelésével és felhasználásával kapcsolatos feladatokat. (2) Az ETTSZ a veszélyes anyagokról országos nyilvántartást, a veszélyes keverékekről terméknyilvántartást vezet.


208

9. § (1) A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes keverékekkel végzett tevékenység bejelentése a 13. számú melléklet szerint, elektronikus úton az OTH Szakrendszeri Információs Rendszer által biztosított módon történik. (2) A veszélyes anyagokkal, illetve veszélyes keverékekkel végzett tevékenységben bekövetkezett változás bejelentése a 13. számú melléklet szerint elektronikus úton az OTH Szakrendszeri Információs Rendszer által biztosított módon történik. (3) A bejelentés ellenőrzésekor a tevékenységet végző dokumentálhatóan igazolja, hogy eleget tesz a kémiai biztonság megvalósítását szolgáló jogszabályi kötelezettségének. 11. § A gyártók, az importálók, a munkáltatók, illetőleg a tevékenységet végzők felelősségi körébe tartozó, e rendelet szerinti kötelezettségek betartását a fővárosi és megyei kormányhivatal kistérségi (fővárosi kerületi) népegészségügyi intézete ellenőrzi. 224/2008. (IX. 9.) Korm. rendelet a kémiai terhelési bírság alkalmazásának részletes szabályairól Jogszabály A Korm. rendelet a kémiai biztonsággal kapcsolatos rendelkezések szabályozási megsértőit szankcionálja. tárgya Jogszabály A Korm. rendelet 1. § (1) bekezdése értelmében aki a kémiai relevanciája a biztonságról szóló törvényben és a végrehajtására kiadott külön szervezetre jogszabályokban, valamint a 1907/2006/EK (REACH) rendelet, illetve a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról szóló 304/2003/EK rendeletben meghatározott kötelezettségét elmulasztja, megszegi, vagy más módon megsérti a rendeletben foglalt eltérésekkel 50.000-5.000.000 forintig terjedő bírsággal sújtható. Ugyanezen rendelet 1. § (3) 100.000-10.000.000 forintig terjedő bírság szabható ki, ha a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet - a biztonsági adatlapra vonatkozó követelményeket, így különösen a REACH rendelet 31. cikkében előírt kötelezettségeket megsérti, vagy a biztonsági adatlapon valótlan információt közöl; - a veszélyes anyagokkal/készítményekkel folytatott tevékenységek bejelentésére vonatkozó kötelezettségét megsérti; - a biocid rendeletben megfogalmazott, az engedéllyel történő forgalomba hozatalra és felhasználásra vonatkozó előírásokat megsérti; - a szállítói lánc tagjainak adatszolgáltatási kötelezettségét meghatározó előírásokat megsérti; - a kockázatcsökkentési, kockázatkezelési intézkedések meghatározására, alkalmazására és ajánlására vonatkozó kötelezettségeket meghatározó rendelkezéseket megsérti; Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

209

-


a forgalomba hozott veszélyes anyag/készítmény csomagolására, jelölésére, feliratozására vagy reklámozására vonatkozó előírásokat megsérti. 2. § (1) A bírságot - a kötelezettségszegés jellegét e rendeletben meghatározottak szerint alapul véve - úgy kell kiszabni, hogy annak mértéke igazodjon a) annak a veszélyes anyagnak vagy veszélyes készítménynek a veszélyességéhez, illetve mennyiségéhez, amellyel vagy amelyre a kötelezettségszegést elkövették, illetőleg a kötelezettségszegéssel előidézett veszély súlyához, b) a kötelezettségszegés tartamához, súlyához, ismétlődéséhez, a veszélyhelyzet felszámolásának időbeli és pénzügyi mértékéhez, c) a kötelezettségszegést elkövető vállalkozás méretéhez és/vagy a gyártott vagy importált anyag éves mennyiségéhez, d) a hatóság írásbeli tájékoztatásának, tanácsadásának megtörténtéhez, a hatóság írásbeli figyelmeztetésében, vagy a hiányosságok megszüntetését, illetve a szükséges intézkedések végrehajtását előíró határozatában, illetőleg a hatósági szerződésben foglaltak teljesítéséhez. (2) 3. § (1) A bírságot az azt kiszabó határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal bírság befizetési számlájára. A bírságbevételeket a 4. §-ban foglalt felhasználási követelmények érdekében elkülönítetten kell nyilvántartani. Illetékesnek az a megyei hivatal minősül, amely, vagy amelynek illetékességi területén működő kistérségi népegészségügyi intézet a bírságot kiszabta. (2) Ha a kötelezettségszegés megszüntetésére vonatkozó hatósági határozatot a kötelezettségszegő nem, vagy nem megfelelően hajtja végre, bírság ismételten kiszabható.


210

Katasztrófavédelem A katasztrófavédelmi jog egy igen speciális jogterület, kialakulása a legutóbbi évtizedekre tehető. Tulajdonképpen egyesíti magában az állami életvédelmi kötelezettségre vonatkozó jogszabályokat, a környezetvédelmi jog egy részét, annak is főként a veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozását, illetve a közegészségügyi jogot. Nagy része műszaki indíttatású, illetve jellemző még rá a szoros állami felügyelet és a kockázatelemzésen alapuló szabályozási differenciálás. A katasztrófavédelmi jog körében az alábbi jogintézményeket fogjuk vizsgálat alá venni: Le kell szögeznünk, hogy az alább említett jogszabályok számos rendelkezésének a szervezetre való alkalmazása pusztán feltételezés, tehát a „mi lenne, ha…” kategóriájába tartozik. Az itt hivatkozott jogszabályok elemzése semmiképpen nem jelenti azt, hogy a vizsgált szervezet tevékenysége katasztrófavédelmi reakciót igényel, azonban mégis, előfordulhatnak olyan esetek, amikor sor kerülhet az említett normák alkalmazására. A katasztrófavédelmi jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  az Európai Parlament és a Tanács 2003/105/EK irányelve (2003. december 16.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők:  2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról  234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról  208/2011. (X. 12.) Korm. rendelet a katasztrófavédelmi bírság részletes szabályairól, a katasztrófavédelmi hozzájárulás befizetéséről és visszatérítéséről 2011. évi CXXVIII. törvény a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról Jogszabály szabályozási általános katasztrófavédelem tárgya Jogszabály A törvény általánosan szabályozza a katasztrófavédelmet, és azon relevanciája a belül is a veszélyes anyagokkal kapcsolatos baleseteket. A veszélyes szervezetre anyagokra vonatkozó szabályozást egy külön fejezetben elemezzük, ehelyütt csak az általános katasztrófavédelmi előírásokat vizsgáljuk. Egyebekben megállapítható, hogy a katasztrófavédelmi törvény által a veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetekre hozott rendelkezések a szervezetre nem terjednek ki, hiszen a törvény ezen fejezetének hatálya nem terjed ki az ásványi nyersanyagok feltárásával,


211

kitermelésével és feldolgozásával kapcsolatos föld alatti, külszíni vagy fúrólyukas bányászati tevékenységekre, kivéve az ásványi nyersanyagok vegyi vagy termikus feldolgozását, tárolását, ha annak során a külön jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségű veszélyes anyag jelen van; illetve nem terjed még ki a hulladéklerakókra, kivéve az ásványi nyersanyagok kitermeléséből származó hulladékok, meddők feldolgozására szolgáló létesítményeket (beleértve a derítő- és ülepítőmedencét is), ahol a külön jogszabályban meghatározott küszöbértéket elérő mennyiségű veszélyes anyag van jelen, különösen abban az esetben, ha a tevékenység a hulladékok vegyi és termikus feldolgozásával jár együtt. Ezen felül a törvény egy általános jelentési kötelezettséget vezet be, amely mindenki terhel, miszerint aki a katasztrófát vagy a katasztrófa veszélyét észleli, vagy arról tudomást szerez, haladéktalanul köteles bejelenteni azt a hivatásos katasztrófavédelmi szervnek, illetve az önkormányzati tűzoltóságnak és a polgármesteri hivatalnak. Veszélyhelyzetet kiválthat több tényező. A szervezetre aktualizálva a törvény igen hosszú (számos természeti okot is tartalmazó) listáját, az alábbiakat érdemes figyelemmel kísérni: - a veszélyes anyagokkal és hulladékokkal történő tevékenység során a szabadba kerülő anyag az emberi életet, egészséget, továbbá a környezetet tömeges méretekben és súlyosan veszélyezteti, - ivóvíz célú vízkivétellel érintett felszíni és felszín alatti vizek haváriaszerű szennyezése, - bármely okból létrejövő olyan mértékű légszennyezettség, amely a külön jogszabályban meghatározott riasztási küszöbértéket meghaladja. A szervezet által okozott esetleges katasztrófa esetén a szervezet a Magyar Állam felügyelete alá vonható, amikor is az állam nevében az államháztartásért felelős miniszter vagy kormánybiztos jár el. Ezt a jogi lehetőséget a kolontári katasztrófa bekövetkezés után vezette be a jogalkotó, és eleddig egyetlen céggel szemben (MAL Zrt.) került a gyakorlatban alkalmazásra. Jogszabályidézetek (opcionális) 234/2011. (XI. 10.) Korm. rendelet a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXXVIII. törvény végrehajtásáról Jogszabály szabályozási veszélyelhárítási terv tárgya Jogszabály A jogszabály előírja munkahelyi veszélyelhárítási terv elkészítését


212

relevanciája szervezetre

a azon gazdálkodó szervezetek számára, amelyeket a hatóság határozattal kijelölt. Ennek célja a gazdálkodó szerv területén munkát végzők és az egyéb okból ott tartózkodók védelme. Nem kell azonban munkahelyi veszélyelhárítási tervet készítenie annak a szervezetnek, amely a jogszabály alapján belső védelmi tervet vagy súlyos káresemény-elhárítási tervet készít. Az ezzel kapcsolatos kötelezettségek – ahogy fent említettük – éppen az ásványi nyersanyagokat kitermelő szervezetekre nem vonatkoznak, csak speciális esetben. Ennek előfordulásáról a veszélyes anyagokra vonatkozó szabályozás elemzése körében térünk ki.

Jogszabályidézetek (opcionális) 208/2011. (X. 12.) Korm. rendelet a katasztrófavédelmi bírság részletes szabályairól, a katasztrófavédelmi hozzájárulás befizetéséről és visszatérítéséről Jogszabály szabályozási általános katasztrófavédelem tárgya Jogszabály A jogszabály két intézményt szabályoz: relevanciája a - a katasztrófavédelmi hozzájárulás, és a szervezetre - katasztrófavédelmi bírságot A katasztrófavédelmi hozzájárulást a napokban törölte el az Országgyűlés, így ennek elemzésére a jelen helyzetben nem látunk okot. A katasztrófavédelmi bírság szabályozása pedig az alábbiakat mondja ki: a hatóság a katasztrófavédelmi törvény IV. fejezete hatálya alá tartozó eljárásban katasztrófavédelmi bírság kiszabására jogosult. A IV. fejezet éppen az a fejezet, mely az ásványi anyagok kitermelésével foglalkozó szervezetekre nem, illetve csak nagyon különleges esetben vonatkozik. A kérdés elemzésére a bemutatásakor térünk ki.

veszélyes

anyagok

szabályozásának

Jogszabályidézetek (opcionális) Mivel a katasztrófavédelmi jog a szervezetre nem vonatkozik, illetve mivel nincs releváns és értékelhető magyar ítélkezési gyakorlata, ezt a témát nem vizsgáltuk tovább.


213

Településrendezési és építési jog A településrendezés a település területének megfelelő felhasználását és az építés helyi rendjének szabályozását, ezek révén a település fejlődését, a kedvező településkép kialakítását szolgálja. A településrendezés, továbbá az építési jog terén számos országos, valamint helyi rendelkezést találunk, az adott település szabályozási sajátosságaitól függően. Fontos tudni, hogy adott létesítmény, tevékenység hatósági engedélyezése során nem csak az országos jogszabályokban foglaltaknak, de az adott, érintett települési önkormányzat építés rendjét szabályozó normáinak, településrendezési előírásainak is meg kell felelni. Hasonlóképpen, a műemlékvédelemmel, régészeti örökség védelmével kapcsolatos előírásokat is figyelembe kell venni, hiszen ezek számtalan korlátozást, feltételt tartalmazhatnak az adott helyszínen, annak környezetében található műemlékek, régészeti örökség védelme érdekében. A téma kapcsán érintett hazai jogszabályok a következők:  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről  2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről  253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről  2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről  10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról  4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról  191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról  324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról  10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról  5/2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály Az épített környezet védelmével kapcsolatos általános szabályokat a szabályozási törvény határozza meg. tárgya Jogszabály A tevékenység engedélyeztetése, továbbá végzése során az épített relevanciája a környezet védelmével kapcsolatos előírásokat is figyelembe kell szervezetre venni. A környezetvédelmi törvény általános szabályait a konkrét, településrendezéssel, építéssel, műemlékvédelemmel kapcsolatos előírások egészítik ki. Jogszabály24. § Az épített környezet védelme kiterjed a településekre, az egyedi idézetek építményekre és műszaki létesítményekre.


214

25. § (1) A települések területén a környezet terhelhetősége és a településrészek rendeltetése alapján a rendezési tervben övezeteket kell meghatározni. (2) Az egyes övezetekben folytatható tevékenységek a külön jogszabályban a környezetterhelés jellege alapján meghatározott védőtávolság, védőterület megléte és a védelmi előírás megtartása esetén engedélyezhetők. (3) A kijelölt védőterületen vagy védőtávolságon belül az adott övezet rendeltetésével össze nem férő tevékenység - külön védelmi intézkedés nélkül - nem folytatható. 27. § A természetes és épített környezet összehangolt védelme érdekében a területfejlesztési koncepciókban, a területrendezési és településszerkezeti tervek elkészítése során a bennük foglalt elképzelések várható környezeti hatásait is fel kell tárni és értékelni, e törvény 43-44. §-aira is figyelemmel - továbbá a szükséges környezetvédelmi intézkedéseket környezetvédelmi fejezetben vagy önálló környezetvédelmi tervben, illetve programban kell rögzíteni. Ezek tartalmi követelményeit e törvény, valamint külön jogszabályok állapítják meg. 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről Jogszabály A törvény hatálya kiterjed az épített környezet alakítása és védelme szabályozási körébe tartozóan: tárgya a) a települések területének rendezésére (a továbbiakban: településrendezés), b) a településrendezés tervezésére (a továbbiakban: településtervezés), c) az épületek, műtárgyak (a továbbiakban együtt: építmények), valamint az építési munkák és építési tevékenységek építési előírásainak kialakítására, d) az építmények építészeti-műszaki tervezésére (a továbbiakban: építészeti-műszaki tervezés), e) az építmények kivitelezésére, f) az építési termékek, anyagok, szerkezetek, berendezések és módszerek minőségi követelményeinek kialakítására, g) az épített környezet emberhez méltó és esztétikus kialakítására, valamint az építészeti örökség védelmére, h) a települések zöldfelületeivel kapcsolatos munkákra, i) az a)-h) pontok körébe tartozó kutatásra, műszaki fejlesztésre és ezek eredményének alkalmazására, j) az a)-i) pontokban foglaltakkal kapcsolatos feladatokra, hatáskörökre és hatósági jogkörökre, továbbá k) az a)-j) pontokban foglaltakra vonatkozó szabályok megállapítására, alkalmazásuk ellenőrzésére és érvényre juttatására (a továbbiakban együtt: építésügy). A törvényt a sajátos építményfajták, valamint a műemlékvédelem alatt álló építmények és területek tekintetében a rájuk vonatkozó


215



külön törvényekkel, kormányrendeletekkel együtt, a bennük foglalt kiegészítésekkel és eltérésekkel kell alkalmazni. Az adott település egyes építési övezeteinek funkcióját, felhasználási a szabályait, az ott elhelyezhető építményeket, illetve folytatható tevékenységeket az országos településrendezési és építési követelményekről szóló jogszabályok rendelkezései lapján a helyi építési szabályzatok, illetve szabályozási tervek tartalmazzák. Adott tevékenység megkezdése előtt részletesen tájékozódni kell az érintett terület rendezési terv szerinti besorolásáról, mivel a beépíthetőség mértékét, illetve a terület használatának szabályit a helyi építési előírások jelentős részben meghatározzák. Amennyiben olyan épület, építmény megépítésére is sor kerül, amelynek engedélyezése nem az illetékes bányakapitányság hatáskörébe tartozik, úgy az építési hatósági feladatokat a települési önkormányzat jegyzője gyakorolja a törvény és az adott települési önkormányzat helyi építési szabályzatának rendelkezései alapján. 3. § (1) Az épített környezet alakítását és védelmét: a) a jogszabályokkal összhangban álló településrendezési és építészeti-műszaki tervek alapján, b) a jogszabályokban előírt építészeti, műszaki, biztonsági, egészségügyi, rendeltetési és használati, továbbá környezet- és természetvédelmi követelményekkel összhangban, c) a humánus környezetre és az esztétikus kialakításra tekintettel, valamint d) a résztvevők együttműködésével kell megvalósítani. 9. § (1) A helyi építési szabályzatot és a településrendezési terveket az országos településrendezési szakmai előírások figyelembevételével, továbbá a külön jogszabályban meghatározott fogalmak és jelkulcsok alkalmazásával kell elkészíteni. 18. § (1) Építési tevékenységet végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. (2) Ha egy adott területre vonatkozóan nincs hatályban helyi építési szabályzat, illetőleg szabályozási terv, vagy azok nem szabályoznak a 13. § (2) bekezdésében előírt, illetőleg azok végrehajtására vonatkozó egyéb jogszabályokban rögzített követelményeknek megfelelően - teljeskörűen, építési munkát és egyéb építési tevékenységet végezni csak e törvény, valamint az építésügyi követelményekre vonatkozó egyéb jogszabályok megtartásával és csak akkor lehet, ha a célzott hasznosítás jellege, a kialakuló telek mérete, a tervezett beépítés mértéke - beépítettség és építménymagasság valamint módja, rendeltetése (területfelhasználása) illeszkedik a meglévő környezethez. 19. § (1) Beépítésre szánt területen épület csak építési telken


216

helyezhető el. (2) Beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni csak akkor szabad, ha az a) a terület rendeltetésszerű használatát szolgálja, b) közérdeket nem sért, különösen ba) nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti értékei védelmének érdekeit, bb) nem veszélyezteti a talaj- és a vízgazdálkodást, bc) nem befolyásolja hátrányosan a terület rendeltetésszerű felhasználását, bd) a megfelelő megközelítés biztosított, illetőleg biztosítható, továbbá c) építmények csak a hozzájuk tartozó terület jelentéktelen hányadát veszik igénybe, és biztosított, hogy az építmények a telek területe nélkül nem idegeníthetők el, illetve d) a korábbi gazdálkodó ottlakását biztosító második lakóépület céljára szolgál, és amennyiben biztosított a gazdálkodás folytatása, valamint azt a gazdaság meglévő építményeinek közvetlen közelében építik fel, e) helyhez kötött, továbbá a környezetével szemben támasztott különleges védelmi igény miatt, illetőleg a környezetére kifejtett hatása miatt beépítésre szánt területen nem helyezhető el, f) közösségi építmény vagy köztárgy. 31. § (1) Az építmény elhelyezése során biztosítani kell: a) az építmény, továbbá a szomszédos ingatlanok és építmények rendeltetésszerű és biztonságos használhatóságát, b) az építmény közszolgálati (tűzoltó, mentő stb.) járművel történő megközelíthetőségét, c) a környezetvédelem és a természetvédelem sajátos követelményeit és érdekeit, d) a közhasználatú építmények esetében a mindenki számára biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget; e) a rendeltetésszerű telekhasználatot. (2) Az építmények és azok részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, bővítése, felújítása, átalakítása, helyreállítása, korszerűsítése során érvényre kell juttatni az országos építési szakmai követelményeket, különösen a)-b) c) a mechanikai ellenállás és stabilitás, d) a tűzbiztonság, e) a higiénia, egészség- és környezetvédelem, f) a használati biztonság, g) a zaj és rezgés elleni védelem, h) az energiatakarékosság és hővédelem, i) az élet- és vagyonvédelem, valamint katasztrófavédelem követelményeit. (3) Az országos építési szakmai követelmények megtartása alól -


217

külön jogszabályban meghatározott esetekben és módon - eltérési engedély adható. (4) Az építménynek és részeinek (önálló rendeltetési egység) építése, felújítása, átalakítása, bővítése, helyreállítása, korszerűsítése során biztosítani kell: a) a rendszeres karbantartás lehetőségét, b) hogy az építmény rendeltetésszerű használatával járó környezeti terhelés az adott helyen megengedett mértéket ne lépje túl, valamint c) mindenki számára a közhasználatú építmények esetében a biztonságos és akadálymentes használatot, d) a terület geológiai, hidrológiai és szeizmológiai sajátosságainak való megfelelést. (5) Mind az építmény elhelyezése, mind pedig a külső megjelenését befolyásoló kialakítása, átalakítása, bővítése, felújítása, helyreállítása során különös figyelmet kell fordítani a táj- és településkép, a beépítési vagy az építészeti jellegzetesség és látvány, a helyi jelleg védelmére, az épített örökség védett értékeinek érvényesülésére. 34. § (1) Építési tevékenység végzéséhez jogszabályban meghatározott esetekben építésügyi hatósági eljárás lefolytatása szükséges. (2) Az építésügyi hatósági eljárásfajták: a) elvi építési, b) telekalakítási, c) építési, d) bontási, e) használatbavételi, f) fennmaradási eljárás. (3) Az építésügyi hatóság - közreműködő hatóság közreműködésével - integrált eljárást folytat le vagy ilyen eljárásban vesz részt az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott esetben. (4) Az építésügyi hatóság jogszabályban meghatározott esetekben egyszerűsített építésügyi hatósági eljárást folytat le. (5) Az építésügyi hatóság jogszabályban meghatározott esetekben tény, állapot, egyéb adat igazolása céljából a) a tervezés elősegítése érdekében, vagy b) az ingatlan adataiban bekövetkezett változásnak a külön jogszabályban meghatározottak szerint az ingatlan-nyilvántartásban történő átvezetéséhez helyszíni szemle alapján hatósági bizonyítványt állít ki. (6) A nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokra eltérő eljárási szabályok állapíthatók meg. 47. § (1) Az építésügyi hatóság külön kormányrendeletben foglaltak szerint elrendelheti: a) az építmény, építményrész építésügyi hatósági engedélyekben meghatározott, ennek hiányában az eredeti (a változtatás előtti)


218

rendeltetésétől eltérő használatának megszüntetését, valamint b) szabálytalan építkezés esetében az építési munka megszüntetését és az építést megelőző állapot helyreállítását, illetőleg a jogerős és végrehajtható építési engedélynek és a hozzá tartozó, jóváhagyott engedélyezési terveknek megfelelő állapot kialakítását, c) a műszaki követelményeknek meg nem felelő építési termékek kicserélését, d) az építmény, építményrész kötelező jókarbantartás körét meghaladó felújítását, ha az a településkép kedvezőbb alakítása érdekében szükséges, vagy azt a helyrehozatali kötelezettséget előíró önkormányzati rendeletben foglaltak végrehajtása, illetőleg az építészeti örökség védelmének érdekei megkövetelik, e) jogszabályban meghatározott esetekben a telek bekerítését, továbbá a telken a településkép előnyösebb kialakítása vagy a környezet védelme céljából szükséges kertépítési, továbbá a településkép védelme érdekében szükséges egyéb munkák elvégzését, f) az építmény környezetéből az építési tevékenység során keletkezett építési hulladék, maradék építőanyag és építési segédeszközök elszállítását, a környezetnek és a terep felszínének az eredeti, illetve az engedélyezett állapotban történő átadását, a környezetben okozott károk megszüntetését. 56. § (1) Az építészeti örökséghez tartoznak a műemlékek, a műemléki környezetek, a műemléki jelentőségű területek és a történeti tájak. Az építészeti örökség megfelelő fenntartása és megóvása közérdek. (2) Az építészeti örökség kiemelkedő értékű elemeit nemzetközi (egyetemes), országos (nemzeti) és helyi építészeti örökség részeként kell kijelölni (védetté nyilvánítani), fenntartani, megóvni, használni és bemutatni. (3) A nemzetközi építészeti örökség - a Világörökség jegyzék-ben nyilvántartott - kiemelkedő, egyetemes értékű elemeit a vonatkozó nemzetközi egyezményeknek is megfelelően kell fenntartani, megőrizni, használni és bemutatni. (4) (5) Az országos építészeti örökség - a műemléki, természetvédelmi és egyéb védettséget tartalmazó nyilvántartásba vett - kiemelkedő, nemzeti értékű elemeire vonatkozó részletes szabályokat külön törvények állapítják meg. 57. § (1) Az építészeti örökségnek azok az elemei, amelyek értékük alapján a 56. § szerint nem részesülnek országos egyedi műemléki védelemben, de a sajátos megjelenésüknél, jellegzetességüknél, településképi vagy településszerkezeti értéküknél fogva a térség, illetőleg a település szempontjából kiemelkedőek, hagyományt őriznek, az ott élt emberek és közösségek munkáját és kultúráját híven tükrözik, a helyi építészeti örökség részét képezik. (2) A helyi építészeti örökség értékeinek feltárása, számbavétele, védetté nyilvánítása, fenntartása, fejlesztése, őrzése, védelmének


219

biztosítása a települési önkormányzat feladata. Az országos területi műemléki védelem az egyes ingatlanokon fennálló helyi egyedi védelem hatályát nem érinti. (3) A helyi védetté nyilvánításról vagy annak megszüntetéséről, továbbá a védettséggel összefüggő korlátozásokról és kötelezettségekről és támogatásokról a települési önkormányzat (a fővárosban a fővárosi és a kerületi önkormányzat is) rendeletben dönt. 2003. évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről (OTrT) Jogszabály A törvény célja, hogy meghatározza az ország egyes térségei területszabályozási felhasználásának feltételeit, a műszaki-infrastrukturális hálózatok tárgya összehangolt térbeli rendjét, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, értékek megőrzésére, illetve erőforrások védelmére. Jogszabály A területrendezési tervek a területfejlesztés társadalmi, gazdasági relevanciája a céljaival összehangolt, hierarchikusan egymásra épülő, műszaki és szervezetre ökológiai szempontok alapján elkészített tervek, amelyeknek alapvető funkciója a térségi szerkezet meghatározása, és a térségi területhasználat szabályozása. A területrendezési tervek között legjelentősebb az Országos Területrendezési Terv, amely a léptéknek megfelelő mélységben az ország egészére határozza meg a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Az Országos Területrendezési Terv az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat foglalja magában. Az ország településein, az egyes térségekben a terület-felhasználásra és az építésre vonatkozó szabályokat a törvény rendelkezéseivel összhangban kell kialakítani. A törvény szerint az országos ökológiai hálózat övezetén, a kiváló termőhelyi adottságú erdőterület övezetében, az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben, a kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezetében, valamint a térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben bányászati tevékenységet folytatni a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó előírások alkalmazásával lehet. A kivett helyek meghatározását a bányászatról szóló törvény 49.§ 16. pontja tartalmazza, amely szerint „Kivett hely”: ahol bányászati tevékenységet a kivettség tárgya szerint hatáskörrel rendelkező illetékes hatóság hozzájárulásával, az általa előírt külön feltételek megtartásával szabad folytatni. Kivett helynek minősül a belterület, a külterület beépítésre szánt része, a közlekedési célt szolgáló terület, temető, vízfolyás vagy állóvíz medre, függőpálya vagy vezeték biztonsági, illetve védő övezete, vízi létesítmény, ivóvíz, ásvány-, gyógyvíz, bármely forrás és kijelölt védőterülete, védőerdő, gyógy- és


220


üdülőhely védőövezete, a védett természeti terület, a műemléki, illetve régészeti védettség alatt álló ingatlan, továbbá a honvédelmi létesítmények területe, a külfejtés vonatkozásában a termőföld, valamint amit jogszabály a bányászati tevékenység tekintetében annak minősít. AZ ORSZÁGOS ÖVEZETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK Országos ökológiai hálózat övezete 13. § (1) Az országos ökológiai hálózat övezetben csak olyan kiemelt térségi és megyei területfelhasználási kategória, illetve olyan övezet jelölhető ki, amely az ökológiai hálózat természetes és természetközeli élőhelyeit és azok kapcsolatait nem veszélyezteti. (2) Az övezetben bányászati tevékenységet folytatni a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó előírások alkalmazásával lehet. (3) Az országos ökológiai hálózat övezetét a kiemelt térségi és a megyei területrendezési tervekben magterület, ökológiai folyosó, valamint pufferterület övezetbe kell sorolni. Kiváló termőhelyi adottságú erdőterület övezete 13/B. § (1) Kiváló termőhelyi adottságú erdőterület övezetében beépítésre szánt terület csak kivételesen, egyéb lehetőség hiányában területrendezési hatósági eljárás alapján jelölhető ki. (2) Az övezetben külszíni bányatelek megállapítása, illetve bányászati tevékenység engedélyezése a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehetséges. Országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezete 14/A. § (1) Az országos jelentőségű tájképvédelmi terület övezetben csak olyan kiemelt térségi és megyei területfelhasználási kategória jelölhető ki, amely a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. (2) Az övezetbe tartozó település településszerkezeti tervében csak olyan területfelhasználási egység jelölhető ki, továbbá helyi építési szabályzatában és szabályozási tervében csak olyan építési övezet és övezet hozható létre, amely a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. (3) Az építési övezetre vagy övezetre vonatkozóan meg kell határozni az ott elhelyezett építmények tájba illesztésére vonatkozó szabályokat, ennek ellenőrzéséhez a tájképet jelentősen megváltoztató építmények terveihez külön jogszabályban meghatározott látványtervet is kell készíteni. (4) Az övezetben bányászati tevékenységet a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet folytatni. (5) Az övezetben közművezetékeket és járulékos közműépítményeket tájba illesztett módon, a tájképvédelmi célok megvalósulását nem akadályozó műszaki megoldások alkalmazásával - beleértve a felszín alatti vonalvezetést is - kell elhelyezni. Kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezete


221

15. § A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi terület övezetében bányászati tevékenységet a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet folytatni. Térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezete 21. § (1) A térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezetében csak olyan területfelhasználási egység jelölhető ki, amely a természeti adottságok és a kulturális örökség által meghatározott tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. (2) A térségi jelentőségű tájképvédelmi terület övezetébe tartozó település településszerkezeti tervében csak olyan területfelhasználási egység jelölhető ki, továbbá a helyi építési szabályzatában és szabályozási tervében csak olyan építési övezet és övezet hozható létre, ami a kijelölés alapjául szolgáló tájképi értékek fennmaradását nem veszélyezteti. Az építési övezetnek vagy övezetnek az építmények tájba illesztésére vonatkozó szabályokat is tartalmaznia kell, ennek ellenőrzéséhez a tájképet jelentősen megváltoztató építmények terveihez külön jogszabályban meghatározott látványtervet is kell készíteni. (3) Az övezetben bányászati tevékenységet a bányászati szempontból kivett helyekre vonatkozó szabályok szerint lehet folytatni. (4) Az övezetben közművezetékeket és járulékos közműépítményeket tájba illesztett módon, a tájképvédelmi célok megvalósulását nem akadályozó műszaki megoldások alkalmazásával - beleértve a felszín alatti vonalvezetést is - kell elhelyezni. (5) A településszerkezeti tervben, a szabályozási tervben és a helyi építési szabályzatban ki kell jelölni a településkép-védelmi terület határát, amely a tájképi értéket képező kulturális örökség szempontjából kiemelten kezelendő területeket, az ökológiai hálózat területeit, az országos és a helyi védelem alatt álló természetvédelmi területeket, azok környezetét, valamint a település arculatát, karakterét meghatározó fontos területeket tartalmazza. 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) Jogszabály A jogszabály összefoglalja a területhasznosítás összes követelményét, szabályozási részletezi az egyes eszközök (helyi építési szabályzat és szabályozási tárgya terv, településszerkezeti terv) tartalmi és egyéb elvárásait, összegzi az építmények elhelyezéséhez szükséges kritériumokat. Jogszabály Az építés helyi eszközeinek (településszerkezeti terv, helyi építési relevanciája a szabályzat, szabályozási terv) kereteit az OTÉK rendelkezései szervezetre teremtik meg. Az övezeti besorolás a földterületek beépíthetőségi mértékét mutatja meg. Az, hogy milyen övezeti besorolásba tartozik egy adott terület, meghatározza, hogy milyen jellegű építményeket (lakó, ipari, stb.), milyen alapterületű, magasságú, és bruttó szintterületi mutatójú felépítményt lehet rá építeni. Az OTÉK 2. § (1) bekezdése szerint a területek felhasználásának, a


222

telkek kialakításának, továbbá az építésnek a feltételeit és módját a rendeletben foglaltak szerinti településrendezési tervben, illetőleg a helyi építési szabályzatban kell meghatározni. E rendelkezés alapján a helyi településrendezési terv nem csak építésügyi jogszabály, az abban foglaltak kötik azokat a hatóságokat, amelyek az adott településen területfelhasználással összefüggő hatósági tevékenységet folytatnak. Lakóterületen sem az OTÉK, sem a helyi szabályozás alapján nyersanyaglelőhelyek telkei sem alakíthatók ki, ilyen területen bánya sem létesíthető.


A bányászati tevékenységek folytatására tipikusan az ún. különleges területek szolgálnak az OTÉK 24.§--ában foglaltak alapján. 4. § (1) A szabályozási tervben, a helyi építési szabályzatban kell meghatározni, megállapítani az Étv. 12. §-ának (5) bekezdésében és 13. §-ának (2) bekezdésében előírtakat. A területfelhasználási egységeket az e rendelet rendelkezéseinek megfelelően építési övezetekre, illetőleg övezetekre kell tagolni. (2) A főváros esetében a főváros építési keretszabályzatában és szabályozási kerettervében az Étv. 14. §-ának (2) és (5) bekezdésében foglaltakat kell meghatározni. (3) A helyi építési szabályzat a település igazgatási területén, a helyi sajátosságoknak megfelelően az építés rendjét - annak feltételeinek és módjainak meghatározásával - megállapító helyi települési önkormányzati rendelet. (4) A szabályozási terv jóváhagyandó munkarészét az ingatlannyilvántartási térkép hiteles másolatának felhasználásával kell elkészíteni. A szabályozási terven fel kell tüntetni, hogy Készült az állami alapadatok felhasználásával. (5) A szabályozási terv kötelező alátámasztó szakági munkarésze: a) amennyiben azok a településszerkezeti tervvel együtt készülnek, megegyeznek a településszerkezeti terv alátámasztó munkarészeivel, b) amennyiben azok nem a településszerkezeti tervvel együtt készülnek, 1. a településszerkezeti tervet megelőzően készülők esetében a 3. § (3) bekezdése szerinti munkarészek, 2. a településszerkezeti tervet követően készülők esetében a 3. § (3) bekezdése szerinti munkarészek közül csak az eltelt időszakra és a terv által megkövetelt részletezettségre figyelemmel szükséges alátámasztó munkarészek, (6) A szabályozási terv egyéb alátámasztó szakági munkarészei a 3. § (4) bekezdése szerinti munkarészek. 5. § (1) A településrendezési tervek és a helyi építési szabályzat véleményezési eljárásában érdekelt államigazgatási szervek körét a 3. számú melléklet tartalmazza. (2) Az Étv. 9. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti előzetes véleményezési eljárásba minden esetben be kell vonni az (1) bekezdés szerinti államigazgatási szerveket. Az előzetes véleményezéshez az államigazgatási szerveket tájékoztatni kell a


223

rendezés alá vont területről, a rendezés általános céljáról és annak várható hatásáról. Az előzetes véleményében az érdekelt államigazgatási szervnek nyilatkoznia kell, hogy az eljárás további szakaszaiban a részére megküldendő dokumentációt milyen formában kéri. Nyilatkozat hiányában a dokumentáció elektronikus adathordozón megküldhető. (3) Az Étv. 9. §-ának (3) bekezdése szerinti véleményezési eljárásba azokat az államigazgatási szerveket kell bevonni, amelyek az előzetes véleményezési eljárásban állásfoglalást tettek, illetve ezt kérték. 6. § (1) A városok és községek (a továbbiakban együtt: település) igazgatási területét építési szempontból a) beépítésre szánt (beépített, további beépítésre kijelölt) területbe, amelyen belüli építési övezetekben az építési telkek megengedett beépítettsége legalább 10%, illetőleg b) beépítésre nem szánt területbe, amelyen belüli övezetekben a telkek megengedett beépítettsége legfeljebb 5% kell sorolni. (2) A település igazgatási területén belüli azonos szerepkörű, jellegű, beépítettségi intenzitású területrészeket - általános és sajátos építési használatuk szerint - azonos területfelhasználási egységbe kell sorolni. (3) Az igazgatási terület a) beépítésre szánt területeit az építési használatuk általános jellege, valamint sajátos építési használatuk szerint 1. lakó-, 1.1. nagyvárosias lakó-, 1.2. kisvárosias lakó-, 1.3. kertvárosias lakó-, 1.4. falusias lakó-, 2. vegyes-, 2.1. településközpont vegyes-, 2.2. központi vegyes-, 3. gazdasági-, 3.1. kereskedelmi, szolgáltató-, 3.2. ipari-, 4. üdülő-, 4.1. üdülőházas-, 4.2. hétvégiházas-, valamint 5. különleges-, b) beépítésre nem szánt területeit 1. közlekedési- és közműelhelyezési, hírközlési-, 2. zöld-, 3. erdő-, 3.1. védelmi erdő, 3.2. gazdasági erdő, 3.3. egészségügyi-szociális, turisztikai erdő, 3.4. oktatási-kutatási erdő, 4. mezőgazdasági,


224

4.1. kertes mezőgazdasági, 4.2. általános mezőgazdasági, 5. vízgazdálkodási, 6. természetközeli, 7. különleges beépítésre nem szánt területeként (területfelhasználási egységként) lehet megkülönböztetni. (4) A beépítésre szánt területfelhasználási egységekre vonatkozóan meg kell határozni a szintterület-sűrűség és a közüzemi közművesítettség mértékét. 7. § (1) A 6. § (3) bekezdése szerinti területfelhasználási egységek területeit - a b) pont 1. alpontja kivételével - közterületekre és egyéb (közterületnek nem minősülő) területekre kell tagolni, továbbá ezeket beépítésre szánt területek esetén építési övezet(ek)be, beépítésre nem szánt területek esetén övezet(ek)be kell sorolni. (2) Az építési övezeteket, övezeteket a meglévő és/vagy tervezett szerepkörük, beépítettségük és karakterbeli különbségeik alapján és úgy kell besorolni, hogy az azokon belüli - azonos helyzetben lévő telkeket azonos értékű építési jogok és kötelezettségek illessék meg. (3) Újonnan beépítésre vagy jelentős átépítésre kerülő területek építési övezeteire vonatkozóan meg kell határozni legalább: 1. a kialakítható legkisebb telekterületméretet, 2. a beépítési módot, 3. a beépítettség megengedett legnagyobb mértékét, 4. a megengedett legnagyobb építménymagasságot, 5. a beépítés feltételének közművesítettségi mértékét, 6. a zöldfelület legkisebb mértékét, 7. a megengedett igénybevételi, kibocsátási, szennyezettségi határértékeket [a továbbiakban: környezetterhelési határértékeket (emisszió és imisszió)], 8. a terepszint alatti építményeket. (4) Az övezetre vonatkozóan az e rendeletben foglaltakon túlmenően meg lehet határozni: 1. a beépítési módot, 2. a megengedett legnagyobb építménymagasságot. (5) Az építési övezetekre, övezetekre vonatkozóan meg lehet határozni: 1. a felhasználás kizárólagosságát, illetőleg korlátozását, 2. a helyi sajátosságok megőrzése vagy kialakítása érdekében a telkek legkisebb szélességi és mélységi méretét, a legkisebb építménymagasságot, az építészeti karakter jellemzőit, 3. a nyomvonal jellegű építmények és műtárgyaik kialakítására vonatkozó egyéb előírásokat, 4. a legfelső építményszint magasságát. 8. § (1) Az egyes építési övezetek közművesítettségének módját és mértékét helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben kell megállapítani.


225

9. § A helyi építési szabályzatban, a szabályozási tervben - a főváros esetében a szabályozási kerettervben is - gondoskodni kell a település igazgatási területén a klimatikus viszonyok megőrzése, javítása érdekében a telkek növényzettel fedett részéből, a zöldterületekből és az erdőkből álló egységes zöldfelületi rendszer kialakításáról, valamint az épített környezet alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeinek a megőrzéséről. Különleges terület 24. § (1) A különleges területbe azok a területek tartoznak, amelyek a rajtuk elhelyezendő építmények különlegessége miatt (helyhez kötöttek, jelentős hatást gyakorolnak a környezetükre vagy a környezetük megengedett külső hatásaitól is védelmet igényelnek) a 10-23. §-ok szerinti területektől eltérő területek. (2) A különleges területek célját és használatuk fajtáját, a beépítési előírásait minden esetben a helyi építési szabályzatban, szabályozási tervben meg kell határozni. (3) A különleges területek lehetnek: 1. nagy bevásárlóközpontok és nagykiterjedésű kereskedelmi célú területek, 2. vásárok, kiállítások és kongresszusok területei, 3. oktatási központok területei, 4. egészségügyi területek (kórház, szanatórium, gyógyszálló, gyógyüdülő stb.), 5. nagykiterjedésű sportolási célú területek, 6. a kutatás-fejlesztés, a megújuló energiaforrások hasznosításának céljára szolgáló (pl. szél- és napenergia) területek, 7. állat- és növénykertek területei, 8. a nyersanyag kitermelés (bányászat), nyersanyag előfeldolgozás céljára szolgáló területek, 9. honvédelmi és katonai, valamint nemzetbiztonsági építmények területei, 10. hulladékkezelők, -lerakók területei (települési szilárd és folyékony, egyéb veszélyes, radioaktív stb.), 11. épületnek minősülő közlekedési építmények területei, ha azok nem a közlekedési területen belül kerülnek elhelyezésre, 12. temetők területei, 13. mezőgazdasági üzemi terület, 14. egyéb, a 10-23. §-ban foglaltak egyikébe sem sorolható, helyi sajátosságot hordozó terület. Joggyakorlat Az építési szabályozáshoz és a településrendezéshez kapcsolódó joggyakorlat körében a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 37.039/2005/5. számú ítéletében (BH2006. 128) felhívta a figyelmet az OTrT azon rendelkezésére (OTrT 11. § a) pont), mely szerint a bányatelekfektetés és bányanyitás akkor engedélyezhető, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és szabályozási terve (HÉSZ) nem zárja ki. A Legfelsőbb Bíróság szerint: „A


226

kizárásnak azonban nemcsak kifejezett rendelkezés, hanem eltérő célú felhasználás, besorolás alapján is helye lehet.” Az ügyben említett vitatott területen „a rendezési tervek kizárják a bányászati tevékenységet azáltal, hogy más tevékenységet engedélyeznek a területen. Ez a településrendezési terv erőteljes megerősítését jelenti, s kifejezi azt, hogy nem szükséges minden tiltást, bizonyos funkciók kizárását területfelhasználási egységként, övezetként külön felsorolni.” Azaz, a bányatelek megállapítását az elfogadott általános és részletes rendezési terv oly módon is kizárhatja, hogy a vitatott területen más tevékenységet engedélyez (2003. évi XXVI. tv. 1. §). Egy másik esetben a Legfelsőbb Bíróság a helyi építési szabályzat tartalmát és az országos előírásokkal való összeegyeztethetőségét vizsgálta. A szóban forgó esetben a kutatási területen tervezett bányászati tevékenységre vonatkozó előzetes környezeti hatástanulmány, illetve az ennek alapján kiadandó környezetvédelmi engedély körében megállapította, hogy az építés helyi rendjének biztosítása érdekében a települési önkormányzatnak az országos szabályoknak megfelelően, illetve az azokban megengedett eltérésekkel a település közigazgatási területének felhasználásával és beépítésével, továbbá a környezet természeti, táji és épített értékeinek védelmével kapcsolatos, a telkekhez fűződő sajátos helyi követelményeket, jogokat és kötelezettségeket helyi építési szabályzatban kell megállapítani. A bíróság álláspontja szerint a helyi építési szabályzat jogszerűen tartalmaz nemcsak építészeti, hanem környezetvédelmi és természetvédelmi rendelkezéseket is, amelyekre a környezetvédelmi engedélyezési eljárásban szakhatóságként eljáró települési önkormányzat jegyzője jogszerűen hivatkozhat. A bíróság a fentiek alapján megállapította, hogy elsődlegesen a helyi építési szabályzatra, másodlagosan az OTÉK-ra alapozott első- és másodfokú helyi környezet- és természetvédelmi szakhatósági állásfoglalások nem sértenek jogszabályt. A bányatörvény rendelkezései a környezetvédelmi engedély kiadására vonatkozó eljárásban nem alkalmazhatók. [1997. évi LXXVIII. tv. 13. § (1) bekezdése, 253/1997. (XII. 20.) Korm. r. 1. § (1) bekezdése és 2. § (1) bekezdése), 2004. évi CXL. tv. 171. §; 173. §; 1957. évi IV. tv. 26. § (1), 43. § (1) bekezdés c) pontja, 66. § (2) bekezdés] 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről Jogszabály A törvény hatálya a kulturális örökség elemeire, valamint az ezekkel szabályozási kapcsolatos minden tevékenységre, személyre és szervezetre tárgya kiterjed. A kulturális örökség ezen, törvény szerinti védelme nem érinti az annak elemein más jogszabályok alapján fennálló védettséget. A kulturális örökség elemei a régészeti örökség, a műemléki emlékek, valamint a kulturális javak. Jogszabály A régészeti örökség védelme érdekében a lelőhelyek állománya relevanciája a számottevően nem csökkenhet, illetve eredeti összefüggéseikben


227

szervezetre

jelentősen nem károsodhatnak. Ezért a régészeti lelőhelyeket a földmunkákkal járó beruházásokkal el kell kerülni. A jogszabályok értelmében beruházásnak minősül bármely földmunkával együtt járó építési, tereprendezési munka, továbbá bányászati tevékenységre, intézkedési terv kivitelezésére, létesítmény megvalósítására, üzembe helyezésére irányuló engedélyköteles tevékenység. Abban az esetben, ha a lelőhely elkerülése a földmunkával járó fejlesztés, beruházás költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a beruházás másutt nem valósítható meg, a beruházással veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni. A feltárások költségei a beruházót terhelik. A beruházás tervezése során, vagy akár már az ingatlanvásárlás előtt érdemes tájékozódni az érintett terület vagy ingatlan régészeti érintettségéről, hiszen ez jelentősen befolyásolhatja a beruházás költségeit, de akár a telek beépíthetőségét is. A régészeti lelőhelyeket és régészeti érdekű területeket a településrendezési tervek is tartalmazzák. Közhiteles nyilvántartást a régészeti lelőhelyekről a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezet. A Nyilvántartási Iroda megkeresésre igazolást nyújt, vagy hatósági bizonyítványt állít ki, de a területileg illetékes kormányhivatal kulturális örökségvédelmi irodái is nyújtanak tájékoztatást. Mindenképpen érdemes a beruházás tervezése során a területi régészeti felügyelőkkel egyeztetést lefolytatni, mivel arról, hogy egy adott beruházás milyen módon érinti a régészeti lelőhelyet és a lelőhely védelme, fenntartható használata érdekében milyen megelőző intézkedéseket kell megtenni, az irodák döntenek. A különböző jogszabályi rendelkezések alapján folyó engedélyezési eljárásokban a területileg illetékes kulturális örökségvédelmi irodák szakhatóságként működnek közre. Ilyenkor a hatóságok az engedélyezendő tevékenység leírását, terveit egy példányban megküldik az irodáknak, akiknek 22 munkanapjuk van a válasz megadására. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról szóló 324/2010. (XII. 27.) Korm. Rendelet 2. számú melléklete tartalmazza az irodák szakhatósági feladatkörébe tartozó szakkérdéseket. A régészeti örökség védelme érdekében a megelőző feltárás részeként a régészeti lelőhelyen először próbafeltárást kell végezni. A próbafeltárás a régészeti lelőhelyek állapotfelmérését, jellegük, térbeli kiterjedésük és rétegsoraik megállapítását célzó tevékenység. Indokolt esetben a területi irodák feltételként szabhatják a


228

beruházással érintett terület teljes egészének megelőző feltárását is. A régészeti érintettség mértékétől függően – külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén – a hatóság régészeti megfigyelést is előírhat. A szakhatósági állásfoglalás az engedélyben teljes terjedelmében olvasható. Előzetes szakhatósági állásfoglalást a tervezők vagy maguk a beruházók is kérhetnek az irodáktól. Abban az esetben, ha az iroda szakhatósági állásfoglalásában akár próbafeltárást, akár teljes felületű megelőző régészeti feltárást ír elő, akkor a fejlesztés, beruházás földmunkáit a régészeti feltárás előtt megkezdeni nem lehet. Megelőző régészeti feltárás keretében az iroda régészeti megfigyelést írhat elő egyrészt a régészeti érintettség tisztázására, másrészt ha a régészeti jelenségek előfordulása (gyakorisága) a lelőhelyre vonatkozóan elvégzett előzetes vizsgálatok alapján olyan alacsony, hogy a teljes körű megelőző feltárás nem indokolt. A megelőző régészeti feltárásra szerződést kell kötni a területileg illetékes megyei múzeummal (a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeummal). A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A régészeti lelőhelyet érintő fejlesztés, beruházás tervezése során a törvény 23. §-a szerint a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költségelőirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A szerződés érvényességéhez az irodák jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyására irányuló eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A feltárás engedélyezése egyben a szerződés jóváhagyását is jelenti. A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. A megelőző régészeti feltárás – a régészeti megfigyelés kivételével – engedélyköteles tevékenység. Engedélyt a feltárásra jogosult területileg illetékes múzeumok kérhetnek az irodáktól, a régészeti lelőhelyek feltárásának, illetve a régészeti lelőhely, lelet megtalálója anyagi elismerésének részletes szabályairól szóló 5/2010. (VIII. 18.) NEFMI rendelet előírásai szerint. A feltárási engedély iránti kérelemhez csatolni kell a szerződést is, valamint nagyberuházás esetén a beruházó nyilatkozatát és az előzetes dokumentációt. A benyújtott feltárási kérelmek engedélyezésének és szerződések jóváhagyásának ügyintézési határideje 22 munkanap, nagyberuházás


229

esetén 10 munkanap. Meghatározott esetekben az engedélyezési eljárásban szakhatóságok is részt vesznek: ha a megelőző régészeti feltárás termőföldön valósul meg (szőlő, gyümölcsös, kert, rét, legelő gyep, nádas művelési ág esetében) a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal első fokú szerve, ha pedig a feltárást országos jelentőségű védett természeti területnek vagy barlangnak nem minősülő külterületen, természeti területen, egyedi tájértéket magába foglaló területen, vagy Natura 2000 területen végzik, akkor a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség. A szakhatóságok ügyintézési határideje nem számít bele az engedélyezés ügyintézési határidejébe. A feltárási engedély kiadása és a szerződés jóváhagyása csak az Ásatási Bizottság (a Hivatal által működtetett szakmai tanácsadó testület) véleményezése után lehetséges. Nem engedélyköteles tevékenységek végzése védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen: A védetté nyilvánított régészeti lelőhelyeken azokhoz a – földmunkával járó – tevékenységekhez is engedélyt kell kérni az irodáktól, melyek egyébként nem engedélykötelesek, például: 30 cm mélységet meghaladó földmunka, faültetés, szőlő- és gyümölcsös telepítése, tuskóirtásos fakitermelés, rigolírozás, meliorizáció, kerítés állítás, légvezeték-tartóoszlop állítása, kavics-, földés anyagdeponálás, feltöltés és töltés létesítése, a terület funkciójának és használatának megváltoztatása, reklám elhelyezése, régészeti park, bemutatóhely létesítése, a lelőhely részét képező épület, építmény vagy maradványai bármely járószintjének, padlójának megbontása. faültetés, tuskóirtásos fakivágás, tereprendezés stb. Amennyiben az iroda nem ír elő feltételt szakhatósági állásfoglalásában, vagy a földmunka nem engedélyköteles, mégis régészeti lelet kerül elő, a munkát azonnal fel kell függeszteni. Gondoskodni kell a lelőhely védelméről, és az esetet jelenteni kell a jegyzőnek, és a területileg illetékes múzeumnak is. A bejelentési kötelezettség vonatkozik a felfedezőre, az ingatlan tulajdonosára, az építtetőre és a kivitelezőre egyaránt.

Jogszabály-

Az örökségvédelmi előírások megsértői (engedély nélkül vagy az engedélytől eltérően beruházók) örökségvédelmi bírsággal sújtandóak a törvény alapján. A védett régészeti lelőhelyek esetében, ha a védetté nyilvánító rendelet erről másképpen nem rendelkezik, a bírság mértéke 100 ezertől 250 millió forintig, nyilvántartott lelőhely esetében 10 ezertől 25 millió forintig terjedhet. A bírság adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül. Részletes szabályozásával önálló rendelet foglalkozik (191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet az örökségvédelmi bírságról). 3. § A kulturális örökség védelme érdekében a köz- és magáncélú


230

idézetek

fejlesztéseket - így különösen a terület- és településfejlesztés, területés településrendezés, környezet-, természet- és tájvédelem és az ezzel kapcsolatos beruházások tervezését - e védelemmel összhangban kell végezni. 5. § (1) A kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, az egyházak, a társadalmi és gazdasági szervezetek, valamint az állampolgárok számára. (2) A nemzetközi együttműködésben a nemzetközi szerződésekkel összhangban érvényesíteni kell a határokon túli magyar vonatkozású kulturális örökség, és a más nemzetek hazánkban található kulturális örökségének védelmét. 7/A. § A régészeti örökség védelme kiterjed: a) a régészeti örökség felkutatására, értékelésére, számbavételére, nyilvántartására; b) a kiemelten vagy fokozottan védendő területek meghatározására, védetté nyilvánítására; c) a régészeti örökség megőrzésére. 8. § (1) A föld felszínén, a földben, a vizek medrében vagy máshol rejlő vagy onnan előkerülő régészeti lelet állami tulajdon. (2) A régészeti leletek tulajdonjogáról az állam nevében a miniszter lemondhat régészeti gyűjtőkörrel rendelkező, nem állami fenntartású múzeumok tulajdonosai javára. 9. § A régészeti lelőhelyeket - a fenntartható használat elvének figyelembevételével - csak olyan mértékben lehet igénybe venni, hogy azok állománya számottevően ne csökkenjen, illetve eredeti összefüggéseik jelentősen ne károsodjanak. 10. § (1) A régészeti örökség elemeit lehetőleg eredeti lelőhelyükön, eredeti állapotukban, eredeti összefüggéseikben kell megőrizni. (2) A régészeti lelőhelyek védelmére irányuló intézkedéseknek elsősorban megelőző, szükség esetén mentő jellegűeknek kell lenniük. 11. § A régészeti lelőhelyek e törvény erejénél fogva általános védelem alatt állnak. 19. § (1) A földmunkával járó fejlesztésekkel, beruházásokkal beleértve az ásványi vagyon kitermelést is - (a továbbiakban: fejlesztések, beruházások) a régészeti lelőhelyeket - az e törvényben meghatározottak kivételével - el kell kerülni. (2) A régészeti örökség elemei a régészeti érdekű területekről vagy a régészeti lelőhelyről csak régészeti feltárás keretében mozdíthatók el. Amennyiben a feltáráson előkerülő régészeti leletek a helyszínen nem


231

őrizhetők meg, azokat elsősorban a feltárást végző illetékes múzeumban vagy országos szakmúzeumban kell elhelyezni. (3) A régészeti feltárások költségeit - a mentő feltárás, valamint a 20/A. § (3) bekezdésében és a 23/E. § (1) bekezdésében foglalt esetek kivételével - a 10. § (1) bekezdésére figyelemmel annak kell fedeznie, akinek érdekében a feltárás szükségessé vált. 20. § (1) Régészeti feltárás - amennyiben jogszabály másképpen nem rendelkezik - feltárási engedély alapján végezhető. Az engedélyt a hatóság adja ki. A hatóság régészeti örökségvédelmi indokok alapján az engedélyt fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilváníthatja. (2) Régészeti feltárást a területileg illetékes megyei múzeum (a fővárosban a Budapesti Történeti Múzeum), valamint a Magyar Nemzeti Múzeum és más régészeti gyűjtőkörrel rendelkező múzeum, a régészeti tanszékkel rendelkező egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, illetve a hatóság végezhetnek. Az ország területén lévő régészeti lelőhely tudományos terv szerinti komplex feltárására a Magyar Nemzeti Múzeumnak elsőbbsége van. (3) A hatóság a régészeti feltárásra vonatkozó engedélyét visszavonja, ha a jogszabályi és a feltárási engedélyben foglalt előírásokat megszegik. 20/A. § (1) Nagyberuházás esetén előzetes régészeti dokumentációt kell készíteni. Egyéb esetekben előzetes régészeti dokumentáció készíthető különösen a földterület-kiválasztás során, a hatósági engedélyezési eljárásokat megelőzően. (2) Az előzetes régészeti dokumentáció nem pótolja a 22. § (2) bekezdése szerinti próbafeltárást. (3) Az előzetes régészeti dokumentáció elkészítéséhez szükséges régészeti feltárások költségei - nemzetgazdasági szempontból indokolt esetekben - a központi költségvetésből fedezhetőek. 21. § A próbafeltárás célja a régészeti lelőhelyek jellegének, kiterjedésének, a veszélyeztető források és a megelőző feltárás mértékének meghatározása, a lelőhelyek védelmi fokozatának megállapítása és osztályozása. 22. § (1) Ha a régészeti lelőhely elkerülése a fejlesztések, beruházások költségeit aránytalanul megnövelné, vagy a fejlesztés, beruházás másutt nem valósítható meg, a veszélyeztetett régészeti lelőhelyeket előzetesen fel kell tárni (a továbbiakban: megelőző feltárás). (2) A megelőző feltárás részeként a régészeti lelőhelyen - a hatóság eltérő rendelkezésének hiányában - próbafeltárást kell végezni. A régészeti érintettség mértékétől függően - külön jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén - a hatóság régészeti megfigyelést írhat elő. (3) A területileg illetékes megyei múzeum (a fővárosban a Budapesti


232

Történeti Múzeum) és a beruházó a megelőző feltárásra vonatkozóan írásbeli szerződést köt. A feladatellátásba a területileg illetékes megyei múzeum a gyűjtőterületében érintett, megyei múzeumi szervezethez nem tartozó területi múzeumot kötelezően bevonja. A szerződésnek tartalmaznia kell a feltárás időtartamát és annak teljes költségét. A szerződés érvényességéhez a hatóság jóváhagyása szükséges. A szerződés jóváhagyására irányuló eljárásra a feltárási engedélyezés szabályait kell megfelelően alkalmazni. A feltárás engedélyezése egyben a szerződés jóváhagyását is jelenti. A szerződésre egyebekben a polgári jog szabályai az irányadóak. 23. § (1) A fejlesztések, beruházások tervezése során a megelőző feltárás teljes költségét, de legalább a teljes bekerülési költség 9 ezrelékét kell költség-előirányzatként biztosítani a feltárás fedezetére, így különösen a régészeti hatástanulmány, próbafeltárás, régészeti megfigyelés, dokumentálás, elsődleges leletkonzerválás, valamint az elsődleges leletfeldolgozás teljes és a leletelhelyezés rendkívüli költségeit. A feltárást végző intézmény köteles a tényleges felhasználásról elszámolni. (2) A megelőző feltárásokkal kapcsolatban felmerült vitás szakmai kérdésekben a hatóság álláspontja az irányadó. 23/A. § A régészeti örökség védelme és a fejlesztések, beruházások hatékonyabb megvalósítása érdekében a régészeti lelőhelyen kívüli földmunka esetén a régészeti feltárásra a 22. § (3) bekezdésében foglalt követelmények szerinti szerződés köthető. 23/B. § Nagyberuházás, valamint a kisajátításról szóló törvény szerinti közérdekű cél megvalósítása esetén folytatott próbafeltárásra és megelőző feltárásra a próbafeltárásra és a megelőző feltárásra vonatkozó szabályokat a 23/C-23/E. §-ban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 24. § (1) A régészeti emlékek és leletek előkerülése esetében is törekedni kell a régészeti örökség elemeinek helyszíni megőrzésére. (2) Ha régészeti feltárás esetén kívül régészeti emlék, illetőleg lelet kerül elő, a felfedező (a munka felelős vezetője) köteles a) a tevékenységet azonnal abbahagyni, és az illetékes múzeum nyilatkozatának kézhezvételéig szüneteltetni, b) a helyszín és a lelet őrzéséről - a felelős őrzés szabályai szerint - a jegyző vagy az illetékes múzeum, vagy a hatóság intézkedéséig gondoskodni. (3) Az emléket vagy leletet az illetékes települési önkormányzat jegyzőjének haladéktalanul be kell jelenteni. E kötelezettség a felfedezőt, az ingatlan tulajdonosát, az építtetőt és a kivitelezőt egyaránt terheli. (4) A jegyző a bejelentés alapján köteles az illetékes múzeumot és a tevékenység jellege szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságot haladéktalanul értesíteni.


233

(5) Az illetékes múzeum köteles a helyszínt, illetőleg a leleteket haladéktalanul megvizsgálni és a tevékenység folytatásának feltételeiről - a hozzá érkezett bejelentéstől számított - 24 órán belül írásban nyilatkozni, és a nyilatkozatot egyidejűleg a hatóságnak is megküldeni. (6) A hatóság az illetékes múzeum nyilatkozatának megérkezését követően dönt a tevékenység folytatásának további feltételeiről. (7) Ha a régészeti emlék vagy a lelet veszélyeztetése nélkül a tevékenység még részlegesen sem folytatható, a tevékenység jellege szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság köteles annak folytatását azonnali hatállyal megtiltani és legfeljebb 30 napra felfüggeszteni, és intézkedéséről a hatóságot értesíteni. (8) A múzeum köteles a mentő feltárást haladéktalanul megkezdeni, és folyamatosan - az elvárható ütemben - végezni, az előkerült régészeti leletet ideiglenesen elhelyezni. A mentő feltáráshoz feltárási engedély nem szükséges. (9) Ha a mentő feltárást nem lehet 30 nap alatt elvégezni, a hatóság ideiglenesen védetté nyilváníthatja a földterületet. 25. § A mentő feltárást végző múzeum jogosult a leletmentésre fordított költségeinek megtérítésére, amennyiben az állam nem mond le javára a régészeti leletek tulajdonjogáról. A költségek iránti igényt a hatósághoz kell benyújtani. 26. § A korábban ismeretlen, régészeti nyilvántartásban nem szereplő régészeti lelőhely, illetve lelet feltáráson kívüli felfedezője vagy bejelentője anyagi elismerésben részesíthető. 27. § (1) A feltárást végző köteles a feltárás során a régészeti örökség elemeinek őrzését biztosítani. A feltárás befejezésével egyidejűleg gondoskodni kell a régészeti örökség feltárt elemeinek megfelelő védelméről, állapotának stabilizálásáról és további fenntartásáról. (2) Az állapotváltozással járó felmérési, vizsgálati, kutatási munkák elvégzését követően az eredeti állapotot vissza kell állítani, kivéve, ha a kutatást a régészeti emlék bemutatása követi. (3) A régészeti emlékek megőrzéséről - a feltárás eredményének, a terület adottságainak, illetőleg a tervezett fejlesztés, beruházás műszaki tartalmának ismeretében - külön jogszabályban meghatározott esetekben a hatóság az (1) és (2) bekezdésben foglaltaktól eltérően is rendelkezhet. 65. § (1) A hatóság hatósági engedélyéhez kötött tevékenységek esetén - kérelemre - köteles a kérelmező által megjelölt munkák vagy tevékenységek engedélyezésével kapcsolatos feltételekről nyilatkozni (a továbbiakban: előzetes nyilatkozat). (2) Ha az előzetes nyilatkozat alapjául szolgáló körülmények lényegesen nem változtak, az egy éven belül induló engedélyezési eljárás során a hatóság az előzetes nyilatkozatához kötve van.


234

66. § (1) Örökségvédelmi hatástanulmányt kell készíteni a település fejlesztési koncepciójának kidolgozása során. Amennyiben a fejlesztési koncepció készítésekor nem készült, vagy a rendezés alá vont területre nincs örökségvédelmi hatástanulmány, vagy van, de az tíz évnél régebbi, akkor azt a rendezés alá vont területre el kell készíteni. Nem kell örökségvédelmi hatástanulmányt készíteni, ha az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 9. § (2) bekezdése szerinti véleményezési eljárásban az illetékes államigazgatási szerv véleménye szerint a rendezés alá vont terület örökségvédelmi szempontból nem érintett. 67. § (1) A védett kulturális örökségi elemmel összefüggő, a 63. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységek vonatkozásában a hatóság: a) az örökségvédelem szabályainak megsértése esetén műemlékek, régészeti lelőhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak vonatkozásában elrendelheti a beavatkozást megelőző állapot helyreállítását, valamint a fenntartható használatra vonatkozó kötelezettség teljesítését, b) műemlékek, régészeti lelőhelyek és védetté nyilvánított kulturális javak károsítása, veszélyeztetése esetén jogosult a tevékenységet leállítani, és az ilyen magatartás tanúsítóját e tevékenység folytatásától eltiltani, c) elrendelheti a műemlékek jó karbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését. (2) A hatóság az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettségek teljesítésére a tulajdonost, vagyonkezelőt, használót vagy az építtetőt, kivitelezőt kötelezheti. (3) Amennyiben a kötelezett a hatósági kötelezésben foglaltaknak nem tesz eleget és ezzel a védett kulturális örökség veszélybe kerül, a hatóság örökségvédelmi bírság kiszabásáról intézkedik és a) a munkákat a kötelezett helyett annak költségére és felelősségére elvégeztetheti; b) kezdeményezheti ingatlan esetében az állami tulajdonba vételt (vásárlással vagy szükség szerint kisajátítással); c) elrendelheti a védetté nyilvánított kulturális javak közgyűjteményben történő ideiglenes elhelyezését; vagy d) kezdeményezheti a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatát, illetve a használati jog megszüntetését. (4) A jogerős és végrehajtható határozatban megállapított követelés biztosítékául a Magyar Államot a védett kulturális örökségi elemen jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom illeti meg. (5) A hatóság által elvégeztetett munka költsége adók módjára behajtandó köztartozásnak minősül.


235

10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról Jogszabály A rendelet hatálya a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak és a szabályozási kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervnek a Kulturális tárgya Örökségvédelmi Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról szóló 324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 3. § (1) és (2) bekezdésében, 5. § (1) és (2) bekezdésében, valamint 6. §-ában meghatározott eljárásaira terjed ki. Ezek az eljárásokat a jogszabályi idézetek rész mutatja be részletesen. Jogszabály Amennyiben a tervezett tevékenység régészeti lelőhelyet, kulturális relevanciája a örökségvédelem alatt álló értéket érint, úgy a kulturális örökség szervezetre védelméről szóló törvény rendelkezései mellett ezen rendelet előírásait is alkalmazni kell. Az engedélyezési kötelezettség alá tartozó munkálatok körét, illetve az engedélyezési eljárás menetét a kulturális örökség védelméről szóló törvény előírásai kapcsán részletesen ismertettük. Jogszabály324/2010. (XII. 27.) Korm. rendelet a Kulturális Örökségvédelmi idézetek Hivatalról, a kulturális örökségvédelmi szakigazgatási szervekről, és eljárásaikra vonatkozó általános szabályokról 3. § (1) A Kormány a Kötv.-ben, valamint a külön jogszabályokban meghatározott, kulturális örökségvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatok ellátására - a 4. §-ban foglalt eltérésekkel -, a) az 5. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott kivételekkel - első fokú kulturális örökségvédelmi hatóságként, valamint b) másodfokú kulturális örökségvédelmi hatóságként az országos illetékességű központi szervét jelöli ki. (2) A Kormány - az építésfelügyeleti hatósági feladatok kivételével - a műemléken végzett építési tevékenység és az olyan ingatlanon végzett telekalakítás esetén, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban jogi jellegként - műemlék vagy műemlék jellegű tény van feljegyezve, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvényben (a továbbiakban: Étv.) meghatározott hatósági feladatok ellátására másodfokú építésügyi hatóságként a Hivatal központi szervét jelöli ki. 5. § (1) A Kormány a Kötv.-ben meghatározott alábbi kulturális örökségvédelmi feladatok ellátására első fokú kulturális örökségvédelmi hatóságként a szakigazgatási szervet jelöli ki: a) a Kötv. 17. §-a szerinti, régészeti lelőhely ideiglenes védelmével kapcsolatos hatósági feladatok, b) régészeti feltárás engedélyezésével kapcsolatos, a Kötv. 20. és 22. §-a szerinti, valamint egyedi hatósági ügyben a Kötv. 23. § (2) bekezdése szerinti hatósági feladatok, c) a Kötv. 24. §-a szerinti, mentő feltárással kapcsolatos hatósági feladatok,


236

d) a Kötv. 27. §-a szerinti, a régészeti emlékek megőrzésével kapcsolatos hatósági feladatok, e) a Kötv. 31. §-a szerinti, műemléki érték ideiglenes védelmével kapcsolatos hatósági feladatok, f) a Kötv. 44. §-a szerinti hatósági jóváhagyás, g) a Kötv. 63. § (2) bekezdése szerinti engedélyezés, h) a Kötv. 67. § (1)-(2) bekezdése szerinti hatósági kötelezés, i) a Kötv. 67. § (3) bekezdés a) és - ha a vagyonkezelési vagy használati jogra vonatkozó hatósági jóváhagyás ügyében a szakigazgatási szerv járt el - d) pontja szerinti feladatok, j) a Kötv. 68. §-a szerinti döntések, k) a Kötv. 69. §-a szerinti tűrési kötelezettség kimondása, l) a kulturális javak esetének kivételével az örökségvédelmi bírság kiszabása. (2) A Kormány - az építésfelügyeleti hatósági feladatok kivételével - a műemléken végzett építési tevékenység és az olyan ingatlanon végzett telekalakítás esetén, amelyre az ingatlan-nyilvántartásban jogi jellegként - műemlék vagy műemlék jellegű tény van feljegyezve, az Étv.-ben meghatározott hatósági feladatok ellátására első fokú építésügyi hatóságként a szakigazgatási szervet jelöli ki. 6. § (1) Kormányrendeletben meghatározott esetekben a más hatóságok előtt indult, a) a régészeti lelőhelyen vagy a régészeti védőövezet területén megvalósuló tevékenység, építmény engedélyezésére irányuló eljárásokban, annak elbírálása kérdésében, hogy az engedélyeztetni kívánt tevékenység, építmény a kulturális örökség védelme jogszabályban rögzített követelményeinek a kérelemben foglaltak szerint vagy további feltételek mellett megfelel-e, a 2. számú melléklet A. pontjában meghatározott szakkérdésben, b) a műemléki területen megvalósuló vagy külön jogszabályban meghatározott esetben műemléket érintő tevékenység, építési tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásokban, annak elbírálása kérdésében, hogy az engedélyeztetni kívánt tevékenység, építmény a kulturális örökség védelme jogszabályban rögzített követelményeinek a kérelemben foglaltak szerint vagy további feltételek mellett megfelel-e, a 2. számú melléklet B. pontjában meghatározott szakkérdésben, első fokú eljárásban az illetékes szakigazgatási szerv, másodfokú eljárásban a Hivatal jár el szakhatóságként. (2) A szakigazgatási szerv az ügyfélnek az eljárás megindítása előtt benyújtott kérelmére előzetes szakhatósági állásfoglalást ad ki, amely a kibocsátásától számított hat hónapig használható fel. 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról 8. § (1) A Tv. 63. § (2) bekezdésének a)-b) pontjai alapján a védetté nyilvánított régészeti lelőhelyen a hatóság örökségvédelmi hatósági


237

engedélye szükséges a következő - egyébként más hatósági engedélyhez nem kötött - tevékenységekhez: a) minden 30 cm mélységet meghaladó földmunkához, így különösen: kerítés, légvezeték, oszlop földbeállításához, faültetéshez, tuskóirtásos fakitermeléshez, rigolírozáshoz, meliorizációhoz, szőlő és gyümölcsös telepítéséhez, az 1 métert meg nem haladó tereprendezéshez, b) kavics-, föld- és anyagdepó, illetve feltöltés, töltés létesítéséhez, c) a lelőhely rendeltetésének, művelési ágának megváltoztatásához, d) a lelőhelyen található régészeti emlékek megóvási, konzerválási munkálataihoz, e) a lelőhelyen lévő építmény, vagy ennek maradványai bármely terepszinti, vagy az alatti padlójának megbontásához. (2) A kérelemhez mellékelni kell: a) a tervezett tevékenység végzésének pontos helyszínét, földrajzi kiterjedését is meghatározó leírást, illetőleg helyszínrajzot (térképet), b) a tervezett tevékenység megnevezését, leírását és az ehhez szükséges fotó- és tervdokumentációt, c) a tevékenységgel érintett ingatlanok tulajdonosainak, vagyonkezelőjének, haszonélvezőinek hozzájáruló nyilatkozatát, d) örökségvédelmi hatástanulmányt, e) beruházói nyilatkozatot arról, hogy a tervezett beruházás a nagyberuházások körébe tartozik-e. (3) A tényállás tisztázása érdekében az engedélyezési eljárás során helyszíni szemlét kell tartani. (4) A hatóság az engedélyében feltételeket írhat elő. (5) A hatóság a kérelmet elutasíthatja, ha a tervezett tevékenység következtében a lelőhely megsemmisülne vagy részleges állagromlása következne be. (6) A hatóság engedélye az erről szóló határozatának végrehajthatóvá válásától számított 1 év után hatályát veszti, kivéve, ha az engedélyezett tevékenységet megkezdték és 2 éven belül a 8. § (7) bekezdésében foglaltak szerinti bejelentés megtörtént. (7) Az engedélyezett munkák befejezése vonatkozásában az 5. § (7) bekezdésében foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. 4/2003. (II. 20.) NKÖM rendelet az örökségvédelmi hatástanulmányról Jogszabály A rendelet hatálya az örökségvédelmi hatástanulmánnyal kapcsolatos szabályozási eljárási rendre, valamint a hatástanulmány elkészítésének feltételeire tárgya és annak tartalmára terjed ki. A környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozó tevékenységek engedélyezési eljárása során a rendelet szabályait a környezeti hatásvizsgálatra vonatkozó külön jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. Jogszabály A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hatósági engedélyezési eljárása relevanciája a során a Tv. 66. § (1) bekezdése alapján örökségvédelmi szervezetre hatástanulmány elkészítését írhatja elő a következő esetekben: a) régészeti lelőhelyen régészeti park és bemutatóhely létesítéséhez, b) védett régészeti lelőhely használati módjának megváltoztatásához,


238

c) műemlék funkciójának, használati módjának megváltoztatására irányuló kérelem esetén, amennyiben a funkcióváltás műemléki együtteshez tartozó épületet érint [Tv. 63. § (2) bekezdés e) pontja], továbbá d) a műemlék vagy egyes részeinek más helyre szállításához [Tv. 63. § (2) bekezdés g) pontja], e) történeti kertben tervezett átalakításhoz, felújításhoz, továbbá f) védett kulturális örökségi objektum jellegét és megjelenését befolyásoló fényforrás elhelyezéséhez. A Hivatal hatástanulmány elkészítéséhez kötheti szakhatósági hozzájárulásának megadását: a) a régészeti lelőhelyen megvalósítandó tereprendezési eljárás, illetve olyan beruházás vagy fejlesztés esetén, ahol az engedélyezés alá vont terület legalább 1 hektár nagyságú, vagy a tervezett építmény szintterülete legalább 500 négyzetméter, b) a külterületen lévő nyomvonalas létesítmények műszaki nyilvántartásáról szóló 18/1984. (XII. 13.) ÉVM rendelet 1. számú mellékletének 6. pontjában felsorolt vízügyi létesítmények, valamint az egyes nyomvonal jellegű építményszerkezetek kötelező alkalmassági idejéről szóló 12/1988. (XII. 27.) ÉVM-IpM-KM-MÉMKVM együttes rendelet mellékletében felsorolt nyomvonal jellegű építményszerkezetek létesítése, továbbá folyók, csatornák medrének módosítása esetén, c) jelentős vertikális kiterjedésű, 15 méteres vagy azt meghaladó magasságú építmény (antenna, átjátszótorony, szélkerék stb.) létesítése esetén, valamint d) bányatelek megállapítása, módosítása, bányarekultiváció eseteiben. Így, amennyiben a Hivatal örökségvédelmi hatástanulmány készítését írja elő a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal eljárásaira vonatkozó szabályokról 10/2006. (V. 9.) NKÖM rendelet alapján, úgy a kulturális örökségvédelmi hatástanulmányról szóló rendelet szabályait kell alkalmazni. A rendelet a hatástanulmány részletes tartalmi követelményeit határozza meg. Jogszabályidézetek


239

Polgári jog A polgári jog a mellérendelt magánfelek közötti jogviszonyok (szerződéses és szerződésen kívüli) szabályozásának jogága. A polgári jog szabályozza a személyeket, a dolgokat, a kötelmi viszonyokat, az öröklést, és egyes részterületei a magánfelek közti egyéb viszonyokat is (pl. családjog). Összességében a polgári jognak kevés direkt relevanciája van a szervezet környezetvédelmi tevékenységére vonatkozóan; azon kevés terület is vagy a szervezet által létesített kötelmi viszonyokat fedi le, vagy a szervezet által okozott környezeti és egyéb károk és zavarások iránti helytállást szabályozza. Ennek fényében az alábbiakat fogjuk megvizsgálni a szervezet vonatkozásában, a polgári törvénykönyv (Ptk.) alapul vételével:  tulajdonjog  birtokvédelem  kártérítés (együtt a kárveszélytől való eltiltással)  biztosítás A vizsgálatnál mind az üzemszerű, mind a nem üzemszerű működést alapul kell vennünk, mivel mindkét forgatókönyvnek van létjogosultsága a polgári jogban. A polgári jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek nincsenek, tekintettel arra, hogy a polgári jog szabályozása tagállami hatáskör. Az érintett magyar jogszabályok a következők:  Polgári Törvénykönyv  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről Jogszabály szabályozási tulajdonjog tárgya Jogszabály Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a szervezet a tulajdonának relevanciája a használatára jogosult, pusztán az a kötelezettség terheli, hogy ebben a szervezetre körben nem zavarhatja a szomszédait szükségtelenül, és nem veszélyeztetheti jogaik gyakorlását. A kérdésben három fogalom is magyarázatra szorul: -

-

szomszéd: ebben a körben – környezetileg releváns tevékenység esetén – nem kizárólag a telekhatáros szomszédokat tekintjük jogosultnak, hanem mindazok szomszédnak tekintendők, akiket a környezeti hatás érint, magyarul akik a hatásterületen a hatás által érintve vannak szükségtelenül: a gazdasági tevékenységek végzése egy bizonyos szinten elkerülhetetlenül mások zavarásával jár, így van egy olyan szint, amely szükséges; ebből fakad, hogy van


240

-

viszont egy olyan szint, amely szükségtelen – hogy ennek hol húzódik a határa, mindig egyéni mérlegelés tárgya, és hogy ezt a mérlegelést az érintett felek hallgatólagos megállapodása vagy explicit megegyezése (szerződés), vagy egy bíróság döntése hozza létre, az csak attól függ, hogy az adott helyzetben kialakult-e jogvita jogaik: ebben az esetben a szomszédok saját tulajdonuk gyakorlásához való jogáról beszélünk, amelyet az adott más tulajdon gyakorlása sérthet

Az ilyen jellegű jogviták rendezésére szolgáló eszköz az elsőfokú bíróságon megindítandó szomszédjogi per, melyben a bíróság elrendelheti a zavarás megszüntetését, és ennek keretében a tevékenység végzésére nézve előírásokat is megfogalmazhat. A szervezet igénybe veheti az általa tulajdonolt ingatlannal szomszédos ingatlant, amennyiben építéshez, bontáshoz, stb. (pl. a kitermeléshez szükséges létesítmények felállításához vagy elbontásához) szükséges, azonban ez a lehető legszükségesebb mértékű kell, hogy legyen, és mindenképpen meg kell téríteni a szomszéd ingatlanban ezáltal okozott kárt. Amennyiben a szervezet tulajdonában álló ingatlan határvonalán álló fa a rendeltetésszerű használatot gátolja, úgy az eltávolítható, azonban a Legfelsőbb Bíróság esetjoga alapján ennek az elkerülhetetlen mértékre kell korlátozódnia, illetve minden egyéb lehetőséget meg kell vizsgálni, hogy megtartható legyen a társadalmilag hasznos növényzet. Amennyiben esetleg a kitermelés során olyan helyzet áll elő, hogy igénybe kell venni egy szükséghelyzet elhárítása során a szomszédos ingatlanokat, úgy a szervezetnek tudnia kell, hogy ebben az esetben az okozott kárért kártalanítania kell a kárt szenvedett ingatlantulajdonost.


A szervezet ezen felül tűrni köteles, hogy egyes közérdekű feladatok elvégzése (pl. villamos vezeték vezetése) miatt igénybe vegyék az ingatlanait. 100. § A tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. 102. § (2) A tulajdonos a szomszédos földet kártalanítás ellenében használhatja, amennyiben ez a földjén való építkezéshez, bontási, átalakítási vagy karbantartási munkálatok elvégzéséhez szükséges. 104. § (2) Ha a határvonalon álló fa vagy bokor valamelyik föld rendeltetésszerű használatát gátolja, e föld tulajdonosa követelheti,


241

hogy azt közös költségen távolítsák el. 107. § (1) Másnak életét, testi épségét vagy vagyonát közvetlenül fenyegető és más módon el nem hárítható veszély (szükséghelyzet) esetében a tulajdonos köteles tűrni, hogy dolgát a szükséghelyzet megszüntetése végett a szükséges mértékben igénybe vegyék, felhasználják, illetőleg abban kárt okozzanak. Más vagyonát fenyegető szükséghelyzet esetében ez a kötelezettség a tulajdonost csak akkor terheli, ha a fenyegető kár előreláthatóan jelentős mértékben meghaladja azt a kárt, amely a tulajdonost a behatás következtében érheti. (2) A tulajdonos a szükséghelyzetbe került személytől kártalanítást, attól pedig, aki a szükséghelyzet megszüntetése során indokolatlanul nagy kárt okozott, kártérítést követelhet. (3) Ha több személy életét vagy vagyonát fenyegető veszélyt egyes veszélyeztetett tárgyak feláldozásával hárítanak el, az ebből eredő kárt, amennyiben e tárgyak feláldozása szükséges volt, veszélyeztetett érdekeik arányában valamennyien viselik; ezt a szabályt kell alkalmazni a veszély elhárítására fordított szükséges költség megosztására is. 108. § (1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek - a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben - az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát az akadályoztatás (korlátozás) mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg. (2) Ha a használat vagy egyéb korlátozás az ingatlan rendeltetésszerű használatát megszünteti vagy jelentős mértékben akadályozza, a tulajdonos az ingatlan megvásárlását, illetőleg kisajátítását kérheti. (3) A tulajdonjog gyakorlásával kapcsolatos termelési, építésügyi, egészségügyi, vízügyi és egyéb előírásokat külön jogszabályok tartalmazzák. A magyar bíróság sokszor szembesül ennek a szakasznak az alkalmazásával, sőt, esetenként ez a szakasz szolgál kártérítési keresetek másodlagos megalapozására is – a később tárgyalandó Ptk. 339. § mellett. A Ptk. 100. §-a alapján a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. E rendelkezésből következik, hogy csak a szükségtelen zavarás esetén állapítható meg a szomszédjog megsértése. A bíróságnak mindig az adott tényállás mellett és az eset összes körülményeinek mérlegelésével kell eldöntenie azt, hogy a zavarás szükségtelen-e és azt mások milyen mértékig kötelesek tűrni. Az ítélkezési gyakorlat szerint a tulajdonos kártérítési felelősségét megalapozó zavarás szükségtelensége általában akkor állapítható meg, ha az kellő gondosság és körültekintés mellett elkerülhető lett volna. A közérdek önmagában a szükségtelen zavarás


242

következményei alól nem mentesít, miként a kijelölt nyomvonal vagy az építési engedélynek és a terveknek megfelelő kivitelezés ténye sem. Legfelsőbb Bíróság Pfv.IV.22.023/2010/9. szám 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről Jogszabály szabályozási birtokvédelem tárgya Jogszabály A birtokvédelem ősi jogintézmény, lényege, hogy a birtokost relevanciája a (esetenként még a jogcím nélküli birtokost is!) védi a jogellenes szervezetre támadásokkal szemben. Egyetlen kivétel, hogy akivel szemben a birtokos önhatalommal lépett fel, azzal szemben nem hivatkozhat birtokvédelemre. Eredeti formájában a birtokvédelem lényege a status quo védelme bármilyen behatással szemben, azon az elvi alapon, hogy aki birtokon belül van, az valószínűleg megfelelő jogcímmel is rendelkezik a birtoklásra. A birtokvédelem korlátja, hogy azt egyfelől a birtoksértést követő egy éven belül a jegyző előtt kell kérni, azt követően pedig a bíróságtól, illetve a birtokvédelemben a kérelem az eredeti birtokállapot helyreállítására irányulhat. A jegyző nem dönt a birtoklás jogcíméről, amennyiben tehát az is vitás, úgy a bírósághoz kell fordulni. A környezetvédelmi hamar felismerte a birtokvédelem szerepét, és alkalmazza is, nem tipikusan a birtokától megfosztott személyek védelmére, sokkal inkább a zavarások megszüntetésére. A birtokvédelem mára tehát egy kiemelt környezetvédelmi jogi eszközzé vált.


A birtokvédelem alkalmazására a szénhidrogén-kitermelés kontextusában két esetben kerülhet sor: - amennyiben a kitermelő szervezetet zavarja egy a szomszédos ingatlanon kifejtett tevékenység – ez azonban kevéssé valószínű, tekintettel arra, hogy a kitermelési tevékenység nem zajra vagy levegőbe történő kibocsátásokra érzékeny tevékenység, bár előfordulhat olyan eset, amikor pl. a szomszéd ingatlanról jogellenesen a kitermelés helyére vezetett csapadékvíz akadályozza a kitermelést - amennyiben a kitermelési tevékenység zavar másokat – és ez egy valószínűbb forgatókönyv, tekintettel arra, hogy intenzív környezethasználattal a kitermelés jár – úgy mások birtokvédelmi igényt támaszthatnak a szervezettel szemben 188. § (1) Ha a birtokost birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják (tilos önhatalom), birtokvédelem illeti meg. (2) A birtokost a birtokvédelem mindenkivel szemben megilleti,


243

annak a kivételével, akitől a birtokot tilos önhatalommal szerezte meg. (3) A birtokos jogcíme szerint részesül birtokvédelemben azzal szemben is, akitől a birtokát származtatja, illetőleg akinek a birtokát időlegesen átengedte. 191. § (1) Akit birtokától megfosztanak vagy birtoklásában zavarnak, a jegyzőtől egy éven belül kérheti az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését. (2) (3) A jegyző az eredeti birtokállapotot helyreállítja, és a birtoksértőt e magatartásától eltiltja, kivéve ha nyilvánvaló, hogy az, aki birtokvédelemért folyamodott, nem jogosult a birtoklásra, illetőleg birtoklásának megzavarását tűrni volt köteles. Határozatot hozhat továbbá a jegyző a hasznok, károk és költségek kérdésében is. (4) A jegyző határozata ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak helye nincs; a birtoklás kérdésében hozott határozatot három napon belül végre kell hajtani. 192. § (1) Az a fél, aki a jegyző határozatát sérelmesnek tartja, a határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a bíróságtól kérheti a határozat megváltoztatását. (2) A birtokos az eredeti birtokállapot helyreállítását vagy a zavarás megszüntetését egy év eltelte után közvetlenül a bíróságtól kérheti. A birtokos közvetlenül a bírósághoz fordulhat akkor is, ha az ügyben a birtokláshoz való jogosultság is vitás. (3) A bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt; a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát vélelmezni kell. A birtokvédelem általában más összefüggésben merül fel, de egyes zavarások (akár környezetiek is) elhárítására is alkalmas jogi eszköz lehet: A jogvita elbírálására a szomszédjogi szabályokban megfogalmazott jogelvek (Ptk. 100. §), továbbá a birtokvédelem szabályai [Ptk. 188. § (1), 191. § (1)-(2) bekezdés] alkalmazandók. Amennyiben az alperes olyan módon használja a garázst, hogy ezzel a felpereseket szükségtelenül zavarja, ennek a zavaró állapotnak a megszüntetését, a korábbi birtokviszonyok helyreállítását alappal igényelhetik. Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.444/2009/6. szám 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről Jogszabály szabályozási kártérítés tárgya Jogszabály A szervezetnek okozott, és a szervezet által okozott károk relevanciája a megtérítését szabályozza a Ptk.-nak a kártérítésről szóló


244

szervezetre

rendelkezése. A kártérítési igény érvényesítéséhez négy feltétel fennállását kell bizonyítani, melyekből hármat a károsult, egyet pedig a károkozó köteles igazolni. A károsult kell, hogy bizonyítsa, hogy kára következett be, hogy ez a kár az okozó tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben áll, és hogy a tevékenység vagy mulasztás jogellenes volt (a polgári jog szerint minden kár okozása eleve jogellenes, tehát tulajdonképpen már a kár okozása is elégséges a jogellenesség igazolásához. A károkozót terheli az ún. kimentési kötelezettség, azaz annak igazolása, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható volt. Ennek igazolásával mentesül a felróhatóság – és végülis a felelősség – alól. Különleges kártérítési rezsim alá tartoznak a veszélyes üzemek működései. A veszélyes üzem polgári jogi fogalma nem azonos a veszélyes anyagokat használó üzemek környezetvédelmi jogban használt fogalmával: veszélyes üzem minden olyan létesítmény vagy tevékenység, amely rendellenes működése során nagy mértékű vagy több személyt érintő kárt okozhat, és amelynek működése valamilyen erőgépet, energiát feltételez, de ide tartozik az állatokkal végzett tevékenységek nagy része is. Ami miatt ez a megállapítás fontos, az az, hogy a szervezet kitermelési tevékenysége veszélyes üzemnek számít polgári jogi szempontból, márpedig erre más kimentési szabályok vonatkoznak. Szemben az általános polgári jogi kárfelelősséggel, a veszélyes üzem csak akkor mentesül a kártérítés alól, ha bizonyítja, hogy a kár bekövetkezése elháríthatatlan külső okra vezethető vissza. Szintén fontos különbség a két felelősségi forma között, hogy míg az általános kárfelelősség elévülési ideje 5 év, addig a veszélyes üzemi felelősség elévülési ideje (a szigorúbb kimentési szabályozás egyfajta kompenzációjaként) csak 3 év. Érdemes kitérni még a munkavállalók, megbízottak, stb. által okozott károkra, hiszen gazdálkodó szervezet lévén a szervezet tevékenységét munkaviszonyban vagy megbízási/vállalkozási jogviszonyban lévő személyek fejtik ki. Itt a szabály az alábbi: -

-

az alkalmazott által a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek okozott kárért a károsulttal szemben a munkáltató, azaz a szervezet a felelős a megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős, de mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában,


245


utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli - a szervezet esetében azonban fontos tudni, hogy ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik, tehát ott a megbízó és a megbízott egyetemlegesen felelnek - állandó jellegű megbízási viszony esetében eltérő szabály, hogy ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja, tehát kizárólag a megbízót teheti felelőssé 339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. (2) A bíróság a kárért felelős személyt rendkívüli méltánylást érdemlő körülmények alapján a felelősség alól részben mentesítheti. 344. § (1) Ha többen közösen okoznak kárt, felelősségük a károsulttal szemben egyetemleges, egymással szemben pedig magatartásuk felróhatósága arányában oszlik meg. (2) A kár a károkozók között egyenlő arányban oszlik meg, ha magatartásuk felróhatóságának arányát nem lehet megállapítani. (3) A bíróság mellőzheti az egyetemleges felelősség megállapítását, és a károkozókat közrehatásuk arányában is marasztalhatja, ha a) ez a kár megtérítését nem veszélyezteti, és tetemesen nem is késlelteti, vagy b) a károsult maga is közrehatott a kár bekövetkeztében, vagy igénye érvényesítésével menthető ok nélkül késlekedett. 345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz. (2) Nem kell megtéríteni a kárt annyiban, amennyiben a károsult felróható magatartásából származott. (3) A felelősség kizárása vagy korlátozása semmis; ez a tilalom a dologban okozott károkra nem vonatkozik. (4) A kártérítési követelés három év alatt elévül. 346. § (1) Ha a kárt több személy fokozott veszéllyel járó tevékenységgel közösen okozta, egymásközti viszonyukban a felelősség általános szabályait kell alkalmazni. (2) Ha a károkozás egyik félnek sem róható fel, de a kár egyikük fokozott veszéllyel járó tevékenysége körében bekövetkezett rendellenességre vezethető vissza, a kárt ez utóbbi köteles megtéríteni. (3) Ha a kárt mindkét fél fokozott veszéllyel járó tevékenysége


246

körében bekövetkezett rendellenesség okozta, továbbá, ha ilyen rendellenesség egyik félnél sem állapítható meg, kárát - felróhatóság hiányában - mindegyik fél maga viseli. 348. § (1) Ha alkalmazott a munkaviszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a károsulttal szemben a munkáltató felelős. E szabályt kell alkalmazni akkor is, ha szövetkezet tagja okoz a tagsági viszonyával összefüggésben harmadik személynek kárt. 350. § (1) A megbízott által ilyen minőségben okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a megbízó a megbízottal egyetemlegesen felelős. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy őt a megbízott megválasztásában, utasításokkal ellátásában és felügyeletében mulasztás nem terheli. Ez a szabály a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató személyek felelősségére nem vonatkozik. (2) Állandó jellegű megbízási viszony esetében, továbbá, ha a megbízó és a megbízott egyaránt gazdálkodó szervezet, a bíróság a károsult és a megbízó viszonyában az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait is alkalmazhatja. (3) A törvényes képviselő károkozásáért a képviselt személy nem felelős. (4) E törvény szabályai szerint felel az általa okozott kárért a megbízott a megbízóval, a képviselt személlyel munkaviszonyban nem álló képviselő pedig a képviselttel szemben. A megbízó vagy a képviselt személy az általa harmadik személynek nyújtott kártérítés fejében ugyancsak e törvény szerint követelhet megtérítést a megbízottól, illetőleg a képviselőtől. (5) Az alkalmazott és munkáltató közti ilyen igényekre a Munka Törvénykönyvének szabályai, szövetkezet és tagja közti ilyen igényekre pedig külön jogszabályok rendelkezései az irányadók. A kártérítési jog magyar bírói gyakorlatát kifejteni ehelyütt nem lehetséges, tekintettel a téma terjedelmére. Ezért csak két jellegzetes jogesetet említünk meg: Érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet keresetet. A felperes az üzemével szomszédos ingatlanok tulajdonosai részére kifizetett kártalanítás összegét követelte kártérítés címén az alperestől. A felperes fizetési kötelezettségét az érintett ingatlanok tulajdonosai által indított perben hozott jogerős ítélet állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság a Pfv.III.20.378/2009/5. számú ítéletében kifejtette, hogy az ipari övezeti besorolásból származó és az önkormányzat által megtérített forgalmi értékcsökkenést meghaladóan az üzem működéséből eredő forgalmi értékcsökkenést a felperesnek kell megfizetnie. Függetlenül attól, hogy az ítélet szerint a felperes az Étv. 30. § (6) bekezdés alapján, mint akinek az érdekében történt a korlátozás, volt köteles a kártalanítás megfizetésére, a felperes kártalanítási kötelezettségét alapvetően az általa folytatott ipari tevékenység alapozza meg. Ezért az érintett ingatlanok tulajdonosai - az eredeti lakóövezeti besorolás megváltoztatásának hiányában - a szomszédjog szabályai alapján is felléphettek volna a felperessel szemben (Ptk. 100. §, 108. § (1) bek.). A perben


247

ugyanis az nem volt vitás, hogy a felperes az ingatlanán ipari üzemet működtet. Mindebből az is következik, hogy ha az önkormányzat alperes a felperes üzemével szomszédos ingatlanok lakóövezeti besorolását a felperes által folytatott ipari tevékenységre tekintettel, azaz a felperes „érdekében" változtatja meg, terhére a felperessel szemben a kártérítő felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás nem állapítható meg. Ezért a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a felperes a saját ipari tevékenységéből eredő kártalanítási kötelezettségét nem háríthatja át az önkormányzat alperesre. Ehhez képest az, hogy a szomszédos ingatlanok ipari övezeti besorolását az alperes a 40/HÖK/2005. számú határozatával elfogadott területrendezési szabályzatban és településszerkezeti tervben más rendeltetésű - ugyancsak korlátozásokkal terhelt - területre (védő erdőre, illetve belterületi kertre) változtatta meg, irreleváns. A perbeli jogvita elbírálása szempontjából annak sincs jelentősége, hogy a szomszédos ingatlanok ipari övezetű besorolásának megváltoztatása a felperes számára mennyiben hátrányos. Jogellenes magatartás hiányában ezért az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg. Kúria Pfv.IV.22.057/2011/6. szám A környezetveszélyeztetésért és károsításért fennálló felelősség polgári jogi alapja a Ptk. 345. § (1) bekezdésének rendelkezése, amely e felelősséget a veszélyes üzemek objektív kárfelelősségeként határozza meg. Ez a felelősség a környezethasználót (Ktv. 4. § 9. pont), tehát azt a természetes vagy jogi személyt terheli, aki a környezetnek vagy valamely elemének igénybevételével, illetve terhelésével járó tevékenységet folytat. E tevékenysége során környezetveszélyeztetést előidéző tevékenységével vagy mulasztásával tanúsíthat környezetveszélyeztető magatartást (4. § 11. pont). A jogszabályi meghatározásokból következően nem volt tehát jelentősége annak, hogy az alperes tevékenységével vagy mulasztásával valósította-e meg a keresetben sérelmezett magatartását. Adott esetben e kérdésnek azért sem volt jelentősége, mert a tevékenységgel, illetve mulasztással megvalósított veszélyeztető magatartás sajátosan keveredett: Az alperes azzal a tevékenységével valósította meg a környezet veszélyeztetését, hogy a jogszabályban, illetve a hatósági határozatban meghatározott kibocsátási határértéket meghaladó szennyvizet bocsátott a befogadó ... folyóba (4. § 25. pont). Ugyanakkor elmulasztotta a környezetkárosodást megelőző intézkedések (4. § 15. pont) megtételét. A felperes helyesen utalt felülvizsgálati ellenkérelmében arra, hogy az alperest e megelőző, kárelhárító intézkedések megtétele a fentieken túlmenően mint polgári jogi szerződés alanyaként szerződött üzemeltetőt szintén terhelte. Kúria Pfv.VIII.21.857/2010/7. szám Egy kiemelten ide tartozó ítélet: BH2010. 119 I. A bányakár a bányászat során, lényegében jogszerű tevékenységgel okozott kár, amelyért kártalanítás jár. A bányászati tevékenységgel okozott egyéb károk megtérítésére az 1959. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. II. Vízelvonásra alapított bányakár megtérítése iránti követelésnél a károsultnak kell bizonyítania, hogy a növényi kultúrája a bányászati tevékenység következtében - a talajból elvont víz miatt - károsodott (1959. évi IV. törvény 339. §, 1993. évi XLVIII. törvény 37. §).


248

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási kártérítés tárgya Jogszabály Gyakorlatilag a fent kifejtetteket és érvelést teszi feleslegessé a Ktv. relevanciája a azon rendelkezése, amely dogmatikai kifejtés nélkül is expressis szervezetre verbis a veszélyes üzemi felelősség körébe sorolja a környezetet igénybe vevő vagy terhelő tevékenységet. A szervezet által végzett szénhidrogén-kitermelés kétséget kizáróan ebben a körbe tartozik. Jogszabály103. § (1) A környezet igénybevételével, illetőleg terhelésével járó idézetek tevékenységgel vagy mulasztással másnak okozott kár (opcionális) környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kárnak minősül és arra a Polgári Törvénykönyvnek a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345-346. §-ai) kell alkalmazni. (2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja érvényesíteni a károkozóval szemben - a károsult erre vonatkozó és az elévülési időn belül tett nyilatkozata alapján - a miniszter a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat javára az igényt érvényesítheti. 104. § Ha a jogsértő tevékenységet folytató személyében változás áll be, e tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelősségének szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a felek a szerződésben ettől eltérően állapodtak meg. A bírói gyakorlatban az alábbi megállapítások kristályosodtak ki: A Ktv. 102. § (2) bekezdése alapján az I. rendű alperes akkor mentesülhetett volna az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi a földút tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. A zaj-, és porhatás a videofelvételen látottak alapján is egyértelmű, hogy a tehergépjárművekkel történő kavicsszállításból ered, a szállítók pedig nyilvánvalóan azoknak a vállalkozásoknak a közreműködői, akik a környéken kavicsbányászatot folytatnak. Mivel az I. rendű alperes ezeket nem nevezte meg, azt kellett vizsgálni, hogy az előadott tényállításai alkalmasak-e a kimentésre, eredményezhetik-e az egyetemleges felelősség alóli mentesülését. Az I. rendű alperesnek ezzel kapcsolatban két tényállítása volt. Az egyik szerint az érdekérvényesítési és anyagi lehetőségei nem tettek lehetővé többet annál, mint amit az ügy érdekében megtett. A Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján azonban mentesülésre akkor van lehetőség, ha a kárt elháríthatatlan külső ok idézte elő. Az alperes személyében rejlő ok, nem tekinthető ilyennek. Az I. rendű alperes másik állítása az volt, hogy a károsító rezgést, zajt, légszennyezést nemcsak a földút, hanem a főút forgalma is okozza. Ezzel összefüggésben az ítélőtábla a következőket emeli ki, hogy bár a környezetszennyező tevékenység egyszerre folyik a két úton, az I. rendű alperes mégsem mentesülhet, mert ez esetben a Ptk. 344. §-a szerinti közös károkozásról és a tulajdonosok együttes helytállásáról van szó és a földút, valamint a főút tulajdonosának a kötelezettsége a károsult irányában egyetemleges.


249

Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.21.390/2010/3. szám 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről Jogszabály szabályozási kártérítés tárgya Jogszabály Végül a Ktv. rendelkezéseit specifikálja tovább a Természetvédelmi relevanciája a törvény, amikor egyfelől megállapítja a veszélyes üzemi felelősségi szervezetre alakzat alkalmazási kötelezettségét, másfelől felsorolja a lehetséges kárkategóriákat, végül előírja, hogy elsődlegesen meg kell kísérelni az eredeti állapot helyreállítását.


Egy különleges jogi lehetőség az, amit az ügyész kapott a törvény által: tulajdonképpen közérdekű kártérítési pert indíthat. Sajnos ez a jogintézmény a kidolgozatlansága (mikor, ki ellen, milyen károkra nézve, stb.) miatt a gyakorlatban nem igazán élő és alkalmazott eszközzé vált. 81. § (1) Az, aki a természet védelmére vonatkozó jogszabályokat, egyedi hatósági előírásokat megszegve kárt okoz, a kárt a Polgári Törvénykönyv 345-346. §-aiban foglalt szabályok szerint köteles megtéríteni. (2) A természet védelmének szabályai megszegésével okozott kár magában foglalja: a) a tényleges vagyoni kárt, b) az elmaradt hasznot, c) a károkozás felszámolásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget, d) a természeti állapot és minőség károsodásából eredő, illetve e) a társadalom, annak csoportjai vagy az egyének életkörülményeinek romlásában kifejeződő nem vagyoni kárt. (3) Károkozás esetén elsősorban a természetbeni helyreállítást kell megkísérelni, és a kár ebben az esetben - hacsak a helyreállítást nem a károkozó végzi - magában foglalja az eredeti állapot helyreállításának költségeit is. (4) A (2) bekezdés e) pontja alapján a társadalom vagy csoportjainak életkörülményei romlásából fakadó nem vagyoni kár megtérítése iránt keresetet az ügyész indíthat [60. § (2) bekezdés], és a megítélt kártérítést a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat részére kell megfizetni.

Erre a rendelkezésre nézve nem található érdemi ítélkezési gyakorlat, mely releváns lenne a szervezet számára.


250

1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről Jogszabály szabályozási károkozástól eltiltás tárgya Jogszabály Tulajdonképpen a kártérítés alesete az, amikor valaki fenyegető relevanciája a kárveszélytől eltiltást kér a bíróságtól. A potenciális károkozó szervezetre ilyenkor előre láthatóan nem fog eleget tenni általános, kármegelőzési kötelezettségének, és ezt a bíróság ítélete hivatott pótolni. Bár a jogi lehetőség ennek a jogintézménynek az alkalmazására általánosan fennáll minden lehetséges károkozásra nézve, reálisan mégis inkább a hosszan tartó vagy visszatérő károkozásokra lehet alkalmazni, tekintetbe véve a bírósági eljárások időigényét is. Nagy valószínűséggel inkább a szervezet tevékenységével szembeni alkalmazásra, mint a szervezet általi alkalmazásra kell számítani; a bíróságtól kérhető a magatartástól való eltiltás, illetőleg kármegelőző intézkedések tételére kötelezés és biztosíték adása.


A kifejezetten környezetvédelmi és természetvédelmi jellegű tényállás esetén az eltiltásra nézve lásd a közösségi részvétel jogorvoslati részénél elmondottakat. 341. § (1) Károsodás veszélye esetén a veszélyeztetett kérheti a bíróságtól, hogy azt, akinek részéről a veszély fenyeget, tiltsa el a veszélyeztető magatartástól, illetőleg kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére és - szükség szerint - biztosíték adására.

A bírói gyakorlat szerint, mely nem környezethasználati kérdésben született, de megállapítása átültethető a szervezetre is: Az, hogy a fürdőszoba kialakítása és felújítása során esetlegesen építésügyi szabálytalanságokat követtek el, a Ptk. 341. § (1) bekezdésének alkalmazását szintén nem alapozza meg. Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.073/2010/6. szám 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről Jogszabály szabályozási biztosítás tárgya Jogszabály A biztosítás lényege, hogy kárfedezeti alapot képez egy jövőbeni relevanciája a bizonytalan esemény bekövetkezésének esetére, és átterheli a szervezetre következmények viselését több jogalanyra, így a károsultra (önrész esetén), és a biztosítóra, valamint tulajdonképpen számos más Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

251

további jogalanyra is (a viszontbiztosítások révén). Ez azokra az esetekre vonatkozik, amikor valaki a saját vagyonában, stb. bekövetkezett esetleges károkkal szemben köt biztosítást. A mások vagyonában, életében, a környezetben, stb. okozott károkra kötött biztosítás az ún. felelősségbiztosítás. Ennek a különösen veszélyes tevékenységek, mint pl. a szénhidrogének kitermelése körében igen nagy relevanciája van, hiszen az itt esetlegesen előforduló környezeti események magnitúdója nagy lehet. Mind az érintett környezet nagysága, mind az érintett személyek száma, mind az esetleges kár esetleges nagysága indokolja, hogy a szervezet rendelkezzen felelősségbiztosítással.


A magyar jogban a környezethasználó tevékenységek kötelező felelősségbiztosítása még nem létezik. Több alkalommal vetődött fel a gondolat (először a ’90-es években, legutóbb a kolontári iszapömlés után, mindannyiszor eredménytelenül), hogy egyes tevékenység végzését kötelező környezeti felelősségbiztosítási szerződés kötéséhez kössék. Mivel ez a szabályozás még nem létezik, így csak javasolni tudjuk a szervezet számára, hogy ettől függetlenül, piaci alapon, érdemes környezeti felelősségbiztosítást kötnie. 536. § (1) Biztosítási szerződés alapján a biztosító meghatározott jövőbeni esemény (biztosítási esemény) bekövetkeztétől függően bizonyos összegnek megfizetésére vagy más szolgáltatás teljesítésére, a biztosított, illetőleg a másik szerződő fél pedig díj fizetésére kötelezi magát. (2) A biztosítási esemény lehet különösen: a) a szerződésben megállapított károsító esemény; b) halál bekövetkezése, meghatározott életkor elérése; c) testi sérülést, rokkantságot, egészségkárosodást vagy halált okozó baleset. 559. § (1) Felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. (2) A biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti. A biztosított csak annyiban követelheti, hogy a biztosító az ő kezéhez fizessen, amennyiben a károsult követelését ő egyenlítette ki. (3) A biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartása sem mentesíti. A szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerződésben megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését, kivéve ha a biztosított bizonyítja, hogy a károkozó magatartás nem volt jogellenes. (4) A biztosított és a károsult egyezsége a biztosítóval szemben csak akkor hatályos, ha azt a biztosító tudomásul vette, a biztosított


252

bírósági marasztalása pedig csak akkor, ha a biztosító a perben részt vett, a biztosított képviseletéről gondoskodott, vagy ezekről lemondott. Nem környezeti ügyben született ítélet: A felelősségbiztosítás a hivatkozott rendelkezések értelmében a vagyonbiztosítás egyik sajátos fajtája, a törvény az erre vonatkozó rendelkezéseket a vagyonbiztosítás szabályozása körében, külön alcím alatt tartalmazza. A vagyonbiztosítás általános eseteiben a biztosított által közvetlenül elszenvedett kárt téríti a biztosító, a felelősségbiztosításnál pedig valamely harmadik személy káráról van szó, amelynek a megtérítése alól mentesít a szerződés. Ilyen esetben a biztosítási esemény az, hogy beáll a biztosított jogszabályon alapuló kártérítési kötelezettsége. A felelősségbiztosítási jogviszonyban a másnak kárt okozó személy a biztosított, nem pedig a károsult, mint a vagyonbiztosítás egyéb eseteiben. A Ptk. 555.§ (1) bekezdése értelmében a biztosított köteles a kárt a tőle telhetően enyhíteni, a (2) bekezdés pedig kimondja, hogy a kárenyhítés költségei akkor is a biztosítót terhelik, ha a kárenyhítés nem vezetett eredményre. Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.20.419/2009/5. szám


253

Munkajog A bányászati tevékenységet végző munkavállalókkal szemben, illetve a munkavállalók érdekében a jogszabályok a munkáltatók felé az általános munkajogi követelményekhez képest szigorúbb elvárásokat és előírásokat fogalmaz meg a jogalkotó. A nemzetközi munkajog alakulásában központi szerepet játszó fórum, az ENSZ 1919-ben létrejött szerve, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO). Az ILO tevékenységének legfőbb célja a munkavállalók alapvető munkaügyi és szociális jogainak védelme. Hazánk 1922-ben csatlakozott a szervezethez, s az ILO által kidolgozott egyezmények közül közel 70-hez csatlakozott és hirdetett ki törvénnyel. A tanulmány szempontjából jelentősebb ILO egyezmények –melyeket Magyarország ratifikált is - az alábbiak:  a munkakörnyezetről (légszennyezés, zaj és rezgés) szóló 1977. évi Egyezmény, melyet a 2000. LXXII. tv. hirdetett ki;  a munkavédelemről szóló 1981. évi egyezmény, melyet a 2000. LXXV. tv. hirdetett ki;  a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról szóló 1985. évi Egyezmény, melyet az 1988. évi 13. tvr hirdetett ki Magyarországon. A nemzetközi szerv - kifejezetten a bányászati tevékenységekkel kapcsolatos -176. számú, 1995. évi egyezményét (a bányászat munkavédelméről) hazánk nem ratifikálta. Az egyezmény és a hozzá kapcsolódó ajánlás deklarálja a munkavállalók jogát az információhoz jutáshoz, az oktatáshoz, a tényleges konzultációhoz és részvételhez a bányaiparban őket fenyegető veszélyekre és kockázatokra vonatkozó munkavédelmi előírások előkészítése és végrehajtása területén, továbbá e dokumentumok rögzítik, hogy meg kell előzni a bányászati tevékenység során felmerülő, a munkavállalókat vagy a társadalom más tagjait érintő halálos kimenetelű baleseteket, sérüléseket, betegségeket, vagy a környezetkárosítását. A magyar munkajogi joganyag a ratifikált nemzetközi munkajogi egyezmények követelményeit beépítette. A közösségi munkajogi szabályozás egyrészt a munkafeltételek (munkaidő, részmunkaidő, határozott ideig tartó munkaviszony, kiküldetés stb.), másrészt a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció területének rendezésére irányul. Az EU munkajogi és szociális jogi irányelveinek felsorolása és elemzése egyrészt meghaladja a jelen elemzés kereteit, másrészt az általánosabb munkajogi követelményeken túlmenő és a nem hagyományos hidrogének bányászatával szorosabb összefüggést a mélyfúrásos technológiával végzett bányászati tevékenység kapcsán az Európai Unió joganyagából a Tanács 89/391/EGK, 92/91/EGK és a 92/104/EGK számú irányelvei mutatnak. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK irányelv rendelkezéseinek átültetése elsősorban a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. számú törvény, a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosítása, a kémiai biztonságról szóló


254

2000. évi XXV. törvény módosítása, valamint a munkahelyek kémiai biztonságáról 25/2000. (IX. 30.) EüM-SzCsM együttes rendelet módosítása által történt meg. A Tanács 92/104/EGK számú az ásványi nyersanyagok külszíni és felszín alatti kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló irányelv rendelkezéseit a 4/2001. számú a bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről szóló GM rendelet ültette át a hazai jogba. Az ásványi nyersanyagok fúrólyukon keresztül történő kitermelésével foglalkozó iparágakban dolgozó munkavállalók biztonsága és egészségvédelme javításának minimumkövetelményeiről szóló 92/91/EGK számú irányelv előírásainak hazai végrehajtására a Btv., és a Vhr. módosított és újonnan beiktatott rendelkezései, és az e témában kiadott további, rendeleti szintű jogszabályok szolgálnak. A palagáz, illetve a nem hagyományos szénhidrogén-gáz kitermeléséhez kapcsolódó legfontosabb, munkajogi relevanciájú jogszabályok a következők: törvényi szintű szabályozás:  a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény  a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Btv.) [és a végrehajtásáról szóló 203/1998. számú Kormányrendelet (Btv.Vhr.)] egyes rendelkezései  a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény rendeleti szintű szabályozás:  a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről azóló 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet  a Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzatról szóló 2/2010. (I. 14.) KHEM rendelet  a földgázellátásban műszaki biztonsági szempontból jelentős munkakörök betöltéséhez szükséges szakmai képesítésről és gyakorlatról szóló 12/2004. (II. 13.) GKM rendelet  a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről szóló 2/1998. (I. 16.) MüM rendelet  a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről szóló 89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet  a bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről szóló 4/2001. (II. 23.) GM rendelet  a bányaüzem felelős műszaki vezetője és helyettese kijelölésének feltételeiről szóló 25/1994. (X. 14.) IKM rendelet 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről Jogszabály - az egészséges és biztonságos munkahelyre vonatkozó szabályozási követelmények tárgya Jogszabály A szervezet, mint munkáltató köteles biztosítani az egészséget nem relevanciája a veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit, s


255

szervezetre


rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. Ennek keretében a szervezet a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani. A munkavállaló munkavégzését folyamatosan és oly módon kell felügyelni, hogy az az egészséges és biztonságos munkafeltételek megtartását biztosítsa. Amennyiben a szervezetnél üzemi tanács működik, a szervezet az egészséges és biztonságos munkafeltételek kialakítására szolgáló, a munkabalesetek, valamint a foglalkozási megbetegedések megelőzését elősegítő intézkedésről, illetve működésével összefüggő környezetvédelmi intézkedésről való döntéshozatalt megelőzően legalább tizenöt nappal köteles kikérni az üzemi tanács véleményét. -

1993 évi XLVIII. törvény a bányászatról (Btv.) [és a végrehajtásáról szóló 203/1998. számú Kormányrendelet (Btv.Vhr.)] Jogszabály szabályozási tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre

-

munkajogi vonatkozású rendelkezések a Btv-ben és Btv. Vhrben.

A bányászati tevékenységeket végző munkáltató köteles gondoskodni a a Btv. és az annak rendelkezései alapján kiadott műszaki-, technológiai biztonsági rendelkezések előírásait megtartásáról, végrehajtásáról. A biztonságos működés érdekében a szervezet a bányaüzemben köteles felelős műszaki vezetőt és helyettest kijelölni, akiknek személyével szemben támasztott követelmények a Btv, a Vhr. továbbá a 25/1994. számú IKM rendelet előírásain alapulnak. Felelős műszaki vezetőnek és helyettesnek büntetlen előéletű személy jelölhető ki. A felelős műszaki vezetőt és helyettesét be kell jelenteni a bányafelügyelethez. A bányaüzem kiterjedésétől, illetve a munkahelyek egymástól való távolságától függően, továbbá, ha a veszélyforrások mértéke indokolja, több felelős műszaki vezető helyettest kell kijelölni. A felelős műszaki vezető (helyettes) felelősségi körébe tartozó ügyekben felettesei csak vele egyetértésben adhatnak utasítást, kivéve, ha közvetlen életveszély vagy egyéb súlyos károsodás veszélye indokolja az azonnali intézkedést. A felelős műszaki vezető felel a 27. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, a műszaki előírások és bányabiztonsági szabályok bányaüzemben történő végrehajtásáért, valamint megtartásuk ellenőrzéséért. Fontos szabály, hogy a műszaki vezető felelőssége nem zárja ki a bányavállalkozót vagy más személyeket a beosztásuk, illetőleg a munkakörük alapján terhelő felelősségét. A szervezetnél valamennyi olyan munkát, mely üzemi utasítás alapján


256


végezhető, csak akkor szabad megkezdeni, ha utasítás rendelkezéseiről az érintett dolgozókat kioktatták, és erről a munkát elrendelő személy a munka megkezdése előtt meggyőződött. Btv. 27. (2) A műszaki üzemi tervet a műszaki-biztonsági, az egészségvédelmi, a tűzvédelmi szabályok és az ásványvagyongazdálkodási, a vízgazdálkodási, valamint a környezet-, természet- és tájvédelmi követelmények figyelembevételével úgy kell elkészíteni, hogy az biztosítsa az élet, az egészség, a felszíni és a föld alatti létesítmények, valamint a mező- és erdőgazdasági rendeltetésű földek megóvását, a bányakárok, a környezeti-természeti károk lehetséges megelőzését, illetve csökkentését, továbbá a tájrendezés teljesítését.

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről Jogszabály - releváns munkavédelmi kötelezettségek szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet, mint munkáltató felel az egészséget nem veszélyeztető relevanciája a és biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósításáért, szervezetre továbbá azért, hogy minden munkavállaló az általa értett nyelven ismerhesse meg az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés reá vonatkozó szabályait. A munkahelyen a zaj és a rezgés, a por és vegyi anyagok nem károsíthatják a munkavállalókat és a munkavégzés hatókörében tartózkodókat, és nem veszélyeztethetik a munkavégzés biztonságát. A munkáltató köteles biztonsági és egészségvédelmi jelzéseket alkalmazni, ahol a veszély jellege indokolja. A tároló helyek kialakításánál figyelembe kell vennie a munkáltatónak a tárolt anyagok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, egymásra hatását, továbbá a környezetből eredő hatásokat, illetőleg az anyag emberi egészségre, környezetre gyakorolt hatását, a rakodás, szállítás és tárolás módját is. Jogszabályidézetek (opcionális) 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről Jogszabály - biztonsági felülvizsgálat, kockázatértékelés és az egyes szabályozási munkáltatói intézkedési kötelezettségek, a munkavédelmi tárgya képviselő Jogszabály relevanciája szervezetre

A szervezetnek biztonsági felülvizsgálat alá kell vonni a veszélyes a technológiát és a törvényben meghatározott veszélyes munkaeszközt, továbbá azt a munkaeszközt, amelynek időszakos biztonsági felülvizsgálatát jogszabály, szabvány, vagy a rendeltetésszerű és biztonságos üzemeltetésre, használatra vonatkozó dokumentáció


257

előírja. A szervezetnek rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, amelyben köteles értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására. A kockázatértékelés során a munkáltató azonosítja a várható veszélyeket, a veszélyeztetettek körét, felbecsüli a veszély jellege szerint a veszélyeztetettség mértékét. A kockázatértékelést, a kockázatkezelést és a megelőző intézkedések meghatározását - eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában - a tevékenység megkezdése előtt, azt követően indokolt esetben, de legalább 3 évente köteles elvégezni. Soron kívül el kell végezni a kockázatértékelést, ha az alkalmazott tevékenység, technológia, munkaeszköz, munkavégzés módjának hiányosságával összefüggésben bekövetkezett munkabaleset, fokozott expozíció, illetve foglalkozási megbetegedés fordult elő, vagy a kockázatértékelés a külön jogszabályban meghatározott szempontra nem terjedt ki. A szervezet a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve, a feltárt kockázatok kezelése során határozza meg a védekezés leghatékonyabb módját, a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket. Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a szervezet köteles: - a szükséges utasításokat és tájékoztatást megadni; - rendszeresen meggyőződni arról, hogy a munkakörülmények megfelelnek-e a követelményeknek; - megfelelő munkaeszközöket biztosítani; - új technológiák bevezetése előtt kellő időben megtárgyalni a munkavállalókkal bevezetésük egészségre és biztonságra kiható következményeit; - a tudomására jutott rendellenességet, illetve a munka egészséget nem veszélyeztető és biztonságos végzésével kapcsolatos bejelentést haladéktalanul kivizsgálni, a szükséges intézkedéseket megtenni, az érintetteket értesíteni, és közvetlen veszély esetén a munkavégzést leállítani; - a munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések esetén az V. Fejezet rendelkezéseinek megfelelően eljárni; - biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát; - teljes felelősséggel megtenni minden szükséges intézkedést a munkavállalók biztonsága és egészségvédelme érdekében, figyelembe véve a változó körülményeket is, valamint törekedve a munkakörülmények folyamatos javítására; - a munkabiztonsági szaktevékenységnek, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősített feladatok ellátásáról az e törvényben meghatározott módon gondoskodni és az előírt feladatok ellátására e törvényben


258

meghatározott személyt, illetve szervezetet biztosítani.


A munkáltató megfelelő intézkedésekkel biztosítja, hogy szükség esetén az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és a tűzvédelmi feladatok ellátása érdekében haladéktalanul fel lehessen venni a kapcsolatot a külső szolgálatokkal, szervekkel. A munkáltató a külön jogszabályok figyelembevételével köteles megtenni minden indokolt intézkedést veszély esetére a munkahely kiürítésének, továbbá a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi feladatok végrehajtásához szükséges, arra alkalmas munkavállalók kijelölése, létszámuk meghatározása, felkészítésük és megfelelő egyéni védőeszközzel való ellátásuk érdekében. A munkabalesetet és a foglalkozási megbetegedést be kell jelenteni, ki kell vizsgálni, és nyilvántartásba kell venni. A munkavállalók – a jogszabályban meghatározott esetekben és munkáltatónál - az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel összefüggő jogaik és érdekeik képviseletére jogosultak maguk közül munkavédelmi képviselőt választani. -

Az ítélkezési gyakorlat által – munkajogi vonatkozásban jelentőséggel bíró – kérdések kidolgozása nagyrészt a munkáltatók munkavédelmi kötelezettségeinek teljesítéséhez, s nem teljesítés esetén a felelősség mértékének kérdéseihez kapcsolódik. A bányászati tevékenységet végző üzemekben – mint ahogyan ezt a részletes biztonsági szabályzatok és jogszabályokkal rögzített minimumkövetelmények mutatják – kiemelkedő fontosságot nyer a munkavédelem és az egyes jogszabályi értelmezési kérdések egyértelmű megítélése. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) 40. § (1) bekezdése általános kötelezettségként rögzíti a veszélyhelyzetek munkahelyi kizárását, s ennek érdekében a több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen írja elő a munkavégzés összehangolásának kötelezettségét. A munkáltatónál használt egyes eszközök kapcsán a Legfelsőbb Bíróság kimondta (Mfv. I. 10.659/2003. sz. ítélet), hogy a balesetet megelőző intézkedésekre az a munkáltató köteles, akinél a munkaeszközt használják, tekintet nélkül az eszköz tulajdonjogi helyzetére. Emellett a több munkáltató által működtetett munkavégzési helyen az összehangolt munkavégzést előíró szabály nem mentesíti az egyes munkáltatókat az általuk használt munkaeszközök szabályszerűsége biztosításának kötelezettsége alól. A védőeszközök ellenőrzési kötelezettsége vonatkozásában az Mtv. 42. §-ának b) pontja előírja, hogy a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, és használatukat a munkáltatónak meg is kell követelnie.


259

A védőeszköz használatát a munkáltató folyamatosan köteles ellenőrizni. Ha a baleset e kötelezettség elmulasztásának következménye, köteles a baleseti ellátás megtérítésére a Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 29.049/1997. sz. döntése alapján. Korlátozottabbá válik azonban a munkáltató felelőssége, ha a balesetelhárító vagy egészségvédő óvórendszabályt vagy óvintézkedést kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el. A Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 25. számú állásfoglalása szerint ilyen esetekben a társadalombiztosítási szerv a munkáltatóval szemben nem léphet fel megtérítési igénnyel. A munkavállaló mulasztásai is nagy súllyal esnek latba az egyes balesetek kialakulásában, és a bírói gyakorlat – Legf. Bír. Mfv. I. 10.820/2007. sz döntésében foglaltak alapján - egyértelmű a tekintetben, hogy a munkavédelmi oktatáson való részvétel megtagadása olyan, a Munka Törvénykönyve szerinti súlyos kötelezettségszegés, mely megalapozza a rendkívüli felmondást. Az ítélkezési gyakorlat kitér arra az esetre is, amikor a munkavállaló – biztonsági szabályokat – sértő munkavégzési gyakorlatáról tudomása van, s az ellen nem lép fel, azt elnézi. A munkáltató részéről a szabályellenes munkavégzési gyakorlat eltűrése megalapozza a társadalombiztosítási ellátások megtérítéséért való munkáltatói felelősséget (KGD2007. 254.). A munkáltató utasításadási kötelezettségéhez kapcsolódóan a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a munkáltatónak - különösen a munkavédelmi szempontból veszélyesnek minősülő munkáknál - a végzett munka jellegéhez igazodóan részletes utasítást kell adnia. (Legf. Bír. Mfv. E. 10.319/2003. sz.). A munkavédelmi képviselő választásra vonatkozó szabályok az ötven főt elérő foglalkoztatotti létszám esetén nem diszpozitív, azaz ha a munkáltatónál foglalkoztatott munkavállalók létszáma az ötven főt eléri, a munkavédelmi képviselő választás megtartása kötelező, a munkáltató annak lebonyolítását, feltételeinek biztosítását nem mellőzheti akkor sem, ha a munkavállalók a választást nem kezdeményezték.(Legf. Bír. Mfv. II. 10.411/2007.) 219/2011. (X. 20.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről Jogszabály - veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem üzemeltetőjének szabályozási kötelezettségei tárgya Jogszabály Amennyiben a szervezet veszélyes anyagokkal foglalkozó üzemnek relevanciája a minősül a Kormányrendelet 1. számú mellékletében foglaltak szerint, szervezetre köteles tevékenységének végzéséhez a katasztrófavédelmi hatóságtól engedélyt kérni. Az e rendelet hatálya alatt hozott határozatokat az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséggel is közölni kell. Az üzem veszélyességének azonosításához szükséges adatlapokat a tervezés alatt álló veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem esetében az építési engedélyezéshez kapcsolódó katasztrófavédelmi engedély


260


iránti kérelem benyújtásával egyidejűleg, olyan veszélyes anyagokkal foglalkozó üzem esetében pedig, amely a veszélyes tevékenység megkezdése előtt építési engedélyezés kapcsán katasztrófavédelmi engedély megszerzésére nem kötelezett, a veszélyes tevékenység megkezdésére irányuló kérelem benyújtásával egyidejűleg küldi meg az üzemeltető. A rendelet szerinti, küszöbérték alatti üzemeltető az üzemazonosítási adatlapokat a veszélyes tevékenység végzéséhez, folytatásához szükséges katasztrófavédelmi engedély iránti kérelme mellékleteként a hivatásos katasztrófavédelmi szerv területi szervéhez nyújtja be. A küszöbérték alatti üzem üzemeltetője - amennyiben számára a hatóság előírja - a biztonságos üzemeltetés bizonyítása érdekében a veszélyek azonosítására, a feltárt veszélyek megelőzésére és elhárítására az 5. mellékletben meghatározott tartalmi és formai követelményeknek megfelelő súlyos káresemény elhárítási tervet készít. Az üzemeltető a súlyos káresemény elhárítási tervben foglaltak megvalósíthatóságát rendszeresen ellenőrzi. Ennek érdekében évente folytat le olyan gyakorlatot, ahol a tervben megjelölt szervezetek valamely részét, valamint háromévente olyan gyakorlatot, ahol a tervben megjelölt szervezetek egészét gyakoroltatja. -

89/2003. (XII. 16.) GKM rendelet a bányafelügyelet hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavar és súlyos munkabaleset bejelentésének és vizsgálatának rendjéről szóló biztonsági szabályzat közzétételéről Jogszabály - súlyos üzemzavar, súlyos munkabaleset bejelentése szabályozási tárgya Jogszabály relevanciája szervezetre

A szervezet a bányafelügyelet műszaki-biztonsági, tűzvédelmi, illetve a munkavédelmi hatáskörébe tartozó tevékenység során bekövetkezett súlyos üzemzavart és súlyos munkabalesetet a bányafelügyeletnek köteles bejelenteni. A hatóság e bejelentés alapján vizsgálatot folytat le. A bejelentésre és a hatósági vizsgálat a rendelet mellékleteként közzétett Biztonsági Szabályzat irányadó. A szervezetnek a fenti események kapcsán a bejelentést azonnal meg kell tennie bányakapitányság, a Magyar Bányászati és Földtani az illetékes rendőr-főkapitányság, valamint, ha a súlyos üzemzavart vízbetörés okozta, vagy az üzemzavar környezetszennyezést, környezetkárosodást okozott, illetve a környezetkárosodás védett természeti területen vagy annak közelében történt, akkor a vízügyi igazgatóság és nemzeti park igazgatóság, valamint az illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség felé is. A szervezet a szóban tett bejelentést legkésőbb a következő munkanapon az addig megismert tények és körülmények közlésével,


261

írásban is meg kell, hogy erősítse. A szervezet köteles gondoskodni az esemény szempontjából lényeges tárgy, irat megőrzéséről, és arról, hogy a helyszín a vizsgálat megkezdéséig változatlan maradjon, illetve köteles minden olyan intézkedést megtenni, amely a további veszélyeztetést és a kár mértékét a lehető legkisebbre korlátozza. Egyetlen kivétel a helyszín megváltoztatása tilalma alól, hogy a szervezet az emberi élet, a testi épség és egészség, továbbá jelentős érték megóvása érdekében engedélyt adhat a helyszín megváltoztatására, azonban ezt megelőzően helyszínrajzot és lehetőség szerint fénykép-, videofelvételt kell készíteni, s a helyszínrajzon a változtatásokat feltűnő módon meg kell jelölni. A szervezet további kötelezettsége, hogy gondoskodjék a vizsgálattal kapcsolatban felmerült szállítási, tárolási, őrzési feladatok teljesítéséről. Jogszabályidézetek (opcionális)

-

2/1998. (I. 16.) MüM rendelet a munkahelyen alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekről Jogszabály - biztonsági jelzések elhelyezése szabályozási tárgya Jogszabály Biztonsági jelzés alkalmazása akkor szükséges a szervezet esetében, ha relevanciája a a munkavállalóra vagy a munkavégzés hatókörében tartózkodó szervezetre személyre veszélyt vagy ártalmat jelentő veszélyforrás kollektív műszaki védelemmel vagy munkaszervezési intézkedéssel nem lehet teljes mértékben kiküszöbölni. A munkáltatónak biztosítania kell e jelzések kihelyezését, karbantartását, illetve azt, hogy a munkavállaló a ezek jelentését és a hozzájuk kapcsolódó munkavállalói kötelezettségeket ismerje. Jogszabályidézetek (opcionális) 4/2001. (II. 23.) GM rendelet a bányaüzemekben megvalósítandó biztonsági és egészségvédelmi követelmények minimális szintjéről Jogszabály - biztonsági és egészségügyi dokumentáció és a fúrólyukon szabályozási keresztül történő munkavégzés különös biztonsági szabályai tárgya Jogszabály A szervezet a rendelet mellékletét képező Általános Bányabiztonsági relevanciája a Szabályzat előírásainak megfelelően köteles kialakítani a szervezetre munkahelyet és a munkaterületet, kinevezni a felelős vezetőket és hozzáértő személyeket. Ugyanígy a gépek és berendezések üzembe helyezése, üzemeltetése Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

262


és a karbantartás során is köteles betartani a szervezet a jogszabályi általános követelményeket. A szervezet a munkavédelmi jogszabályokkal összhangban el kell készítenie és naprakész állapotban kell tartania a munkavédelemről szóló törvény által előírt kötelezettségek teljesítését igazoló biztonsági és egészségügyi dokumentációt. A szervezet, mint munkáltató köteles meghatározni és kiértékelni a munkavállalókat a munkaterületen fenyegető veszélyforrásokat, megfelelő intézkedéseket hozni a jogszabályban foglalt biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesülése érdekében, továbbá köteles a munkaterületet és a berendezéseket biztonságos módon kialakítani, használni és karbantartani. E kötelezettségek teljesítésének igazolására szolgál a biztonsági és egészségügyi dokumentáció, melynek a munkavégzésre vonatkozó utasításait a munka megkezdése előtt kell elkészíteni, és azt a szervezetnek felül kell vizsgálni, ha a munkaterületet jelentősen megváltoztatják, bővítik vagy átalakítják. A szervezet – az általános előírásokon túl – köteles gondoskodni a fúrólyukon keresztül történő kutatásra és kitermelésre vonatkozó különös biztonsági követelmények megtartásáról is. Ide tartoznak a vészhelyzetben történő távirányítás, az általános és vészhelyzeti kommunikáció, a biztonságos gyülekezési pontok és létszámlista, a kiürítés és menekülés, valamint a fúrólyuk-ellenőrzés szabályai. -

25/1994. (X. 14.) IKM rendelet a bányaüzem felelős műszaki vezetője és helyettese kijelölésének feltételeiről Jogszabály - felelős műszaki vezető kijelölése szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet - a Btv-nek már említett, a műszaki vezetők relevanciája a kinevezésével kapcsolatos kötelezettségei kapcsán - e rendeletet szervezetre köteles figyelembe venni. A felelős műszaki vezető a rendeletben meghatározott szakmai képesítéssel és gyakorlattal rendelkező személy lehet. A rendelet továbbá e vezetők helyettesei kapcsán is előírja, hogy - ha a bányaüzemben aknával, vágattal vagy mélyfúrással kutatnak - e feladatra a szervezet csak azt a személyt jelölheti ki, akinek ugyancsak a rendeletben meghatározott szakirányú felsőfokú iskolai végzettsége és szakmai gyakorlata van. A műszaki vezető és helyettese személyét – a feltételeknek való megfelelés igazolásával együtt - a bányafelügyelet részére be kell jelenteni. Jogszabályidézetek (opcionális)


263

2/2010. (I. 14.) KHEM rendelet a Kőolaj- és Földgázbányászati Biztonsági Szabályzatról Jogszabály - a bányászat biztonsági szabályai szabályozási tárgya Jogszabály A szervezet köteles építési felelős műszaki vezetőt kell kijelölni az relevanciája a engedélyköteles felszíni létesítmények (kivéve a fúróberendezések szervezetre felállítása, a fúrási telephely kialakítása) építési kivitelezési munkálatainak felügyeletére. A szervezetnek a rendelet alapján technológiai, műveleti, kezelési, karbantartási, ellenőrzési, üzemzavar-elhárítási, szolgálati utasításokat kell kidolgoznia a rendeletben meghatározott tartalommal és esetekben, s az utasításokat évente felül kell vizsgálnia, és szükség szerint aktualizálnia kell. A szervezetnek a kőolaj- és földgázbányászati létesítmények villamos berendezéseinek kiválasztására, telepítésére, felújítására vagy bővítésére villamos kivitelezési tervet kell készítenie, s meg kell határozni a robbanásveszélyes térségek zónabesorolásait, és a tervezést úgy kell elvégezni, hogy a berendezések elhelyezése és a védelmi módok feleljenek meg a tűzvédelem, a robbanásmegelőzés és -védelem adott térségben előírt követelményeinek, illetve a rendelet egyéb előírásainak. A rendelet a mélyfúrás és kútmunkálatok kapcsán további biztonsági előírásokat rögzít. Így kötelező geo-műszaki tervet készíteni, mely tartalmazza a műszaki üzemi tervben meghatározott bányászati cél eléréséhez szükséges fúrási alapgeológiai, műszaki-biztonsági adatokat, követelményeket. A kútmunkálatokat kútmunkálati kiviteli terv alapján szabad végezni, s e munkálatok megkezdését - a karbantartás jellegű tevékenységek kivételével a bányakapitányságra a munkálatok megkezdését megelőzően 8 nappal be kell jelenteni. A szervezet köteles a megvalósult fúrásokról, a lefúrt kutakról, az elvégzett kútmunkálatokról dokumentációs rendszert működtetni. A fúrás befejezése után a kutat be kell keríteni, és a - kút jellegéből adódó - biztonsági övezet kiterjedését, a robbanásveszélyes zóna határát táblával kell jelölni. Jogszabályidézetek (opcionális)


264

Pénzügyi jog A pénzügyi jog – az internetes definíció szerint – az állam pénz- és vagyongazdálkodásának szabályrendszere. A gazdasági-pénzügyi politika megvalósítása érdekében, a pénzügyi alaprendszer intézményein keresztül és azokhoz kapcsolódva pénzügyi viszonyokkal - szabályozza a GDP meghatározott részének centralizálását és újraelosztását. Szabályozza a gazdálkodó szervezetek pénzgazdálkodását és meghatározott jogalanyok pénzügyi kötelezettségeit. A pénzügyi jogot szokás az alábbi alterületekre felosztani: 1) államháztartási törvény 2) közbevételek joga 3) monetáris irányítás pénzügyi joga 4) devizajog 5) számviteli törvény 6) nemzetközi pénzügyi jog Ezek közül a szervezet működésére, kiemelten annak környezetvédelmi vonatkozásaira nézve igen kevés pénzügyi jogi jogszabály vonatkozik egyáltalán. Ebbe a körbe a közbevételek joga alá tartozó normák kerülnek, és ennek fényében az alábbiakat fogjuk megvizsgálni:  energiaadó  helyi adók  környezetterhelési díj  eljárási díjak A pénzügyi jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  Council Directive 2003/96/EC of 27 October 2003 restructuring the Community framework for the taxation of energy products and electricity Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük. Az érintett magyar jogszabályok a következők:  2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról  1990. évi C. törvény a helyi adókról  2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról  33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól  72/2007. (IV. 17.) Korm. rendelet a környezetvédelmi és vízügyi hatósági eljárás során felmerülő egyéb eljárási költségekről Megjegyezzük, hogy a szervezet az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény alanya, mivel e szerint a törvény szerint 2. § Adóköteles c) az energiaellátó vállalkozási tevékenysége.


265

márpedig a szervezet a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló 2008. évi LXVII. törvény szerint energiaellátónak minősül: 10. § E fejezet alkalmazásában 1. energiaellátó: 1.1. a szénhidrogén-kitermelési tevékenységet végző, a bányászatról szóló törvény szerinti bányavállalkozó, A különadó alapja az adóalanynak az adóévben a tevékenységéből származó nettó árbevétele, az adó mértéke az adóalap 5 milliárd forintot meg nem haladó része után 0,3%, az adóalap 5 milliárd forintot meghaladó része után 1,05%. Mindazonáltal ehelyütt nem foglalkozunk ezzel az adófajtával, tekintve, hogy nincs környezetvédelmi vonatkozása. 2003. évi LXXXVIII. törvény az energiaadóról Jogszabály szabályozási energiaadó tárgya Jogszabály Az energiaadó lényege, hogy az energiagazdálkodás és a relevanciája a környezetvédelem céljainak figyelembevételével, az externális szervezetre környezeti károk energiaárakba történő beépítése, az energiatakarékossági szempontok érvényre juttatása, valamint a villamos energia, a földgáz és a szén e szempontokat érvényre juttató adóztatásához szükséges feltételek megteremtése érdekében egyes tevékenységet végzőknek adót kell fizetniük tevékenységük után. A törvény szerint az adó a villamos energia, a földgáz és a szén mennyisége alapján fizetendő. Értékelésünk szerint a szervezet egyfelől energiatermelő (2. § 19. termelő: az a személy, aki b) külön jogszabály szerinti engedély alapján földgáz bányászati tevékenységet végez,), másfelől viszont energiakereskedő is, azaz olyan valaki, aki energia rendszeres és üzletszerű, nem saját felhasználási célra történő vásárlását és értékesítését végző jogi személy, amely a földgáz esetében a külön jogszabály szerinti földgáz-kereskedelmi engedéllyel rendelkezik, s ezért ennek az adónak az alanya. A szervezet jogosult az adóvisszaigénylésre abban az esetben, ha a párnagázkészlet feltöltésére vagy szinten tartására a föld alatti gáztárolóba, illetve a szállító- vagy elosztóvezeték feltöltése céljából a szállító- vagy elosztóvezetékbe földgázt tárol be. A szervezet így a megjelölt célra ténylegesen felhasznált mennyiség után a vételárban megfizetett adót, a kivetéses adózás esetén a kivetett és megfizetett adót, megállapított adó esetében a bevallott adót igényelheti vissza vagy helyezheti levonásba.


266


3. § (1) Adót kell fizetni, ha a) b) az energiakereskedő felhasználónak energiát értékesít, kivéve a lakossági fogyasztónak történő értékesítést, c) a felhasználó belföldön közvetlenül termelőtől vagy szervezett piacról energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást, d) a felhasználó közvetlenül az Európai Unió más tagállamából energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást, e) a felhasználó közvetlenül az Európai Unión kívüli országból energiát vásárol, kivéve a lakossági fogyasztó általi vásárlást, f) a személy saját felhasználásra termel energiát, kivéve, ha a termelt villamos energiát megújuló energiaforrásból állítja elő, vagy a termelt energia felhasználása a 6. § (1) bekezdésében megjelölt célra történik, vagy a termelt villamos energiát adóval terhelt energia felhasználásával és 50 megawatt alatti teljesítményű erőműben állítja elő, feltéve, hogy nem él a 6. § (1) bekezdés b) és f) pontja szerinti adó-visszaigénylési jogosultságával, g) az energiakereskedő saját célra használ fel energiát, h) a felhasználó az a)-g) pontban nem említett esetben energiaadóval nem terhelt energiát vásárol vagy használ fel, i) a felhasználó a szén vásárlásakor valótlan nyilatkozatot tesz az energiakereskedőnek arról, hogy lakossági fogyasztó. (2) Az adó alanya az (1) bekezdés b) pontja esetében az energiakereskedő, az (1) bekezdés c)-e) pontja esetében a felhasználó, az (1) bekezdés f) pontja esetében az előállító, az (1) bekezdés g) pontja esetében az energiakereskedő, az (1) bekezdés h) és i) pontja esetében a felhasználó (a továbbiakban együtt: adóalany). 4. § (1) Az adó alapja b) a földgáz mennyisége, gigajoule-ban mérve, (2) Az adó mértéke b) a földgázra gigajoule-onként 88,50 forint,

Mindenekelőtt rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a felperesi jogelőd, aki három telephelyen működtetett gázkazánt, a gázkazánokban felhasznált földgáz után az Eatv. 6.§ (1) bekezdés c) pontja szerint is igényelt vissza energiaadót, és e visszaigénylések kapcsán az alperes a felperesi jogelőd terhére nem tett megállapítást, illetve azt állapította meg, hogy e visszaigénylés feltételei fennálltak. A felperesi jogelőd azonban energiaadót igényelt vissza az Eatv. 6.§ (1) bekezdés b) pontja alapján is, és az alperes e körben hozott érdemi döntése vitatott a perben. Az Eatv. 6.§ (1) bekezdésének b) pontja egyértelműen egy visszaigénylő személyt nevesít, mégpedig azt az üzemeltetőt, akinél további törvényi feltételül szabja, hogy az energiát kapcsolt hő-és villamosenergia előállítására használja fel. Ennél fogva a felperes által hivatkozott több üzemeltető személyre vonatkozó jogi érvelést a Legfelsőbb Bíróság nem tartja elfogadhatónak. A visszaigénylésnek tehát törvényi feltétele, hogy a visszaigénylő használja fel az energiát, amely után a megfizetett adót visszaigényli. A perben az Eatv. 6.§ (1) bekezdés b) pont


267

előzőekben ismertetett tartalmának megvalósulásáról kellett dönteni a rendelkezésre álló adatok alapján, amelyek a következők: Legfelsőbb Bíróság Kfv.V.39.175/2010/4. szám 1990. évi C. törvény a helyi adókról Jogszabály szabályozási helyi iparűzési adó tárgya Jogszabály Az egyáltalán a helyi önkormányzatok által kivethető helyi adók relevanciája a közül a szervezet által végzett főtevékenység alapján a helyi iparűzési szervezetre adó jön szóba, főleg azért, mert annak szabályozása speciálisan a nyersanyag-kitermelés specifikus természetét is igyekszik figyelembe venni. A szervezet, mint vállalkozó végezhet állandó jellegű iparűzési tevékenységet, és végezhet ideiglenes jellegűt. Az állandó jellegű jellemzője, hogy ott a szervezet székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Az ideiglenes jellegű tevékenység jellemzője, hogy a szervezet az önkormányzat illetékességi területén székhellyel, telephellyel nem rendelkezik, és természeti erőforrást tár fel vagy kutat, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama adóéven belül a 30 napot meghaladja, de nem éri el a 181 napot. Ha a tevékenység végzésének időtartama meghaladja a 180 napot, akkor a végzett tevékenység helye telephelynek minősül, és állandó jellegű tevékenység utáni adót kell fizetni. Az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenysége után az adóévre már fizetett adót az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adóból le lehet vonni. Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával szűnik meg. Az ideiglenes jelleggel végzett iparűzési tevékenység esetén a tevékenység végzésének időtartama számít az adó összegének meghatározásánál. Ha a szervezet több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját - a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően - a vállalkozónak kell megosztania a törvény mellékletében meghatározott módszertanok szerint. Az adó mértékét az önkormányzat képviselő-testülete határozza meg, amely állandó jelleggel végzett tevékenység esetén maximum az adóalap 2%-a lehet, ideiglenes jelleggel végzett tevékenység esetén


268


pedig maximum naptári naponként 5000 forint. 5. § Az önkormányzat rendeletével: c) helyi iparűzési adó bevezetésére jogosult. 35. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység (a továbbiakban: iparűzési tevékenység). (2) Az adó alanya a vállalkozó. 36. § Adóköteles iparűzési tevékenység: a vállalkozó e minőségben végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.

A helyi adókkal kapcsolatos szabályozás önkormányzati szintű, ezért az igen szerteágazó normatív környezet ítélkezési gyakorlatát nem vizsgáltuk. 2003. évi LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról Jogszabály szabályozási környezetterhelési díj tárgya Jogszabály A környezetterhelési díj lényege, hogy három kiemelt környezeti elem relevanciája a (levegő, víz, talaj) szennyező anyagokkal történő megengedett szervezetre mértékű terhelésével szemben közgazdasági eszközt alkalmazva a kibocsátások csökkentésére próbálja motiválni a környezethasználókat. A szervezet által folytatott kibocsátásokra nézve két díjtípus jöhet szóba: a levegőterhelési és a talajterhelési. A levegőterhelési díj fizetési kötelezettség azt a kibocsátót terheli, akinek a helyhez kötött légszennyező pontforrása külön jogszabály szerint bejelentésköteles. A díjat az alábbi anyagok kibocsátása után kell fizetni: Kén-dioxid Nitrogén-oxidok Szilárd anyag (nem toxikus) Úgy gondoljuk, hogy a fúrásoknál és a rétegekbe sajtolásnál alkalmazott motorok által keltett kibocsátások ebbe a kategóriába tartoznak, így a szervezet levegőterhelési díj fizetésére köteles. A díj mértékét az alapja és a levegőterhelő anyagok egységdíja határozza meg. Alap a levegőterhelő anyag évenként kibocsátott teljes mennyiségének természetes mértékegységben (kg-ban) kifejezett tömege. A levegőterhelési díjat az állami adóhatóság által vezetett számla


269

javára kell befizetni. A szervezet a díjfizetési kötelezettségéről évente, a tárgyévet követő év március 31-éig tesz bevallást. A szervezet köteles olyan nyilvántartást vezetni, amelyből a díjfizetés alapja, valamint mértéke telephelyenként megállapítható.


Fontos, hogy a környezetvédelmi igazgatási szerv felé teljesített és a környezetterhelési díjjal kapcsolatos bevallásokban azonos adatok szerepeljenek, mert ha a környezetvédelmi felügyelőség a kibocsátási adatok ellenőrzése során az adatszolgáltatásban eltérést tapasztal, erről az adóhatóságot tájékoztatja 3. § A kibocsátó a) a levegőbe, c) a talajba juttatott, e törvényben meghatározott környezetterhelő anyagok minden egysége után környezetterhelési díjat köteles fizetni.

A levegőterhelési díjnak nem, csak a talajterhelési díjnak találtunk ítélkezési gyakorlatát (Kúria Kfv.IV.39.131/2011/6. szám), ez azonban nem releváns a szervezetre. 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet A környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól Jogszabály szabályozási környezetvédelmi eljárási díj tárgya Jogszabály Korábban, a 2005-öt megelőző időszakban a környezetvédelmi relevanciája a eljárások megindulásáért és lefolytatásáért eljárási illetéket kellett szervezetre fizetni. Ez a helyzet a jelen KvVM rendelet elfogadásával változott meg, amivel a környezetvédelmi ágazat csatlakozott azokhoz az ágazatokhoz (pl. közútépítés), melyek korábban is díjat alkalmaztak az illetékek helyett. A díjat a rendelet mellékletében meghatározott eljárásokért kell fizetni, ami azt jelenti, hogy a contrario a listában nem szabályozott eljárásokért továbbra is illetékfizetési kötelezettség áll fenn. Az egyes eljárások és az azokért fizetendő díjak részletes elemzése és felsorolása lehetetlen a jelen áttekintés keretein belül, így csak az általánosságok ismertetésére szorítkozunk.


A jogorvoslati eljárás díja a meghatározott alap díjtétel 50%-a, ez azonban teljes mértékben visszajár, ha az első fokú hatóság által hozott határozat az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult. A díj visszatérítését hivatalból a jogorvoslati eljárás során hozott határozatban kell elrendelni. A visszatérítésről az első fokon eljárt hatóság gondoskodik. 3. § (1) A díjat az első fokon eljáró hatóságnak a Magyar Államkincstárnál vezetett, a 2. mellékletben meghatározott előirányzat-felhasználási számlájára kell átutalási megbízással


270

teljesíteni, vagy készpénz-átutalási megbízással (csekk) postai úton befizetni. A jogorvoslati eljárásért befizetett díjat az első fokon eljáró hatóság a jogorvoslati kérelem, illetve az ügy összes iratainak a felterjesztésével egyidejűleg átutalja a másodfokon eljáró hatósághoz. (2) A díjat - a (3) és (7) bekezdésben foglalt kivétellel - az eljárás kezdeményezésekor kell a kérelmezőnek megfizetnie. (3) A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás összekapcsolása esetén a díjat az adott eljárási szakasz kezdeményezésekor kell a kérelmezőnek megfizetnie. (4) A befizetett díjról az eljáró hatóság számlát állít ki és a befizetését követő tizenöt napon belül megküldi a kérelmezőnek. (5) A díj megfizetését igazoló befizetési bizonylatot vagy annak másolatát a kérelem, illetve a jogorvoslati kérelem előterjesztéséhez a (6) bekezdés kivételével - mellékelni kell. (6) A díj az eljáró hatóság bevétele. (7) Amennyiben az ügyfél a kérelmét elektronikus úton intézi a díj megfizetésére a külön jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni. 72/2007. (IV. 17.) Korm. rendelet A környezetvédelmi és vízügyi hatósági eljárás során felmerülő egyéb eljárási költségekről Jogszabály szabályozási környezetvédelmi eljárási díj tárgya Jogszabály Amíg az előbb elemzett díjat az eljárás megindításáért (alapeljárás relevanciája a vagy jogorvoslati eljárás) kell fizetni, addig az itt szabályozott díjakat szervezetre az eljárásokon belül felmerülő egyes eljárási cselekményekért, úgy mint:


Mintavétel Előkészítés Roncsolás Érzékszervi vizsgálatok Biológiai vizsgálatok Fizikai vizsgálatok Kémiai vizsgálatok Levegőterhelés-vizsgálatok (emisszió) Levegőminőség-vizsgálatok (immisszió) Zajvédelmi vizsgálatok Radiológiai vizsgálatok Egyéb műszeres vizsgálatok 2. § (1) A környezetvédelmi és vízügyi hatósági eljárások során felmerülő mintavételi, laboratóriumi, illetve az egyéb műszeres vizsgálatok költségének mértékét e rendelet 1. számú melléklete határozza meg. A mellékletben foglalt költségek mértéke magába foglalja a mintavételi, laboratóriumi, illetve egyéb műszeres vizsgálatok végzése során felmerülő összes személyi és dologi költséget is. (2) A mintavételi, laboratóriumi, illetve az egyéb műszeres


271

vizsgálatok körébe nem tartozó, az eljárás során a tényállás tisztázása kapcsán felmerült személyi és dologi költségek mértéke 6750 Ft/óra. 3. § (1) Az eljárási költséget az eljáró közigazgatási szervnek a Magyar Államkincstárnál vezetett, e rendelet 2. számú mellékletében meghatározott előirányzat-felhasználási számlájára kell átutalási megbízással teljesíteni, vagy készpénz-átutalási megbízással (csekk) postai úton befizetni. (2) Az eljárási költséget a döntés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell az ügyfélnek megfizetnie. (3) A befizetett eljárási költségről az eljáró közigazgatási szerv számlát állít ki és a befizetését követő tizenöt napon belül megküldi az ügyfélnek. (4) A befolyt eljárási költség az eljáró közigazgatási szerv bevétele. (5) Amennyiben az ügyfél elektronikus úton intézi az eljárási költség megfizetését, arra a külön jogszabályban foglaltakat kell alkalmazni.


272

Részvételi jog A szakma nem egységes abban, hogy milyen néven illesse azt a jogintézmény- és jelenség-csoportot, aminek lényege, hogy a környezethasználatot végezni tervező vagy végző jogalany és a döntést meghozó jogalany (tipikusan a gazdálkodó szféra képviselője és az állam képviselője) mellett a döntés meghozásában részt vehessen, szerepet játszhasson, befolyást gyakorolhasson a környezethasználat hatásait elszenvedő jogalany is (megint csak tipikusan, a lakosság és a civil szervezetek). A közösségi részvétel vagy társadalmi részvétel szociológiai/politológiai, jogi és gyakorlati háttere is igen fejlett mára, így megkerülhetetlen elemzési téma a horizontális jogi eszközök között. A továbbiakban közösségi részvételnek hívott jogintézménynek az elfogadott módszertan szerint három fő pillére van: az információhoz való hozzáférés, a döntéshozatalban való részvétel és a jogorvoslathoz való jog. A három pillér kifejezés egyebekben elfedi azt a tényt, hogy ezek sokszor egymásra épülő eszközök, hiszen elsődleges az információhoz való hozzájutás, majd a környezeti információn alapulhat a részvétel, végül a részvétel eredményével elégedetlen közösség gyakorolhatja a jogorvoslati jogát, azaz független bírói vagy egyéb fórum elé viheti a vitát, amelyből ekkorra már jogvita alakul. A pilléreknek megfelelően az alábbi kérdésekről lesz szó az alábbiakban:  

Környezeti információ fogalma Információszabadság

 

Részvétel a közigazgatási eljárásokban Részvétel egyes kiemelt környezetvédelmi eljárásokban

  

Jogorvoslat az információ megtagadásával szemben Jogorvoslat az érdemi közigazgatási határozatokkal szemben Fellépés környezetveszélyeztetés és károsítás ellen

A részvételi jog szempontjából alkalmazandó, releváns uniós irányelvek:  Directive 2003/4/EC of the European Parliament and of the Council of 28 January 2003 on public access to environmental information and repealing Council Directive 90/313/EEC  Directive 2003/35/EC of the European Parliament and of the Council of 26 May 2003 providing for public participation in respect of the drawing up of certain plans and programmes relating to the environment and amending with regard to public participation and access to justice Council Directives 85/337/EEC and 96/61/EC Az érintett jogszabályokat hazánk átültette a hazai jogrendszerbe, így közvetlenül az irányelvek rendelkezéseit nem tárgyaljuk; a palagáz-kitermelés szempontjából alkalmazandó hazai jogszabályi rendelkezéseket a következőkben ismertetjük.


273

Az érintett magyar jogszabályok a következők:  2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről  311/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről  2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról  1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól  2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól  1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről  1996. évi LIII. törvény a természet védelméről Itt kell megjegyeznünk, hogy az ún. Aarhusi Egyezmény közvetlen joggyakorlatát az Egyezmény mellett Genfben működő Jogkövetési Bizottság (Compliance Committee, ACCC) ajánlásai adják, így ebben a körben ezekre is hivatkozni fogunk. Környezeti információ fogalma Az egyik leginkább alapvető kérdés a környezeti információ meghatározása. A környezeti információt több jogszabály is megfogalmazza, egymással összhangban, így kialakítható egy egységes fogalom a külön definíciókból. 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről Jogszabály szabályozási környezeti információ tárgya Jogszabály A környezeti információ lényege, hogy egyfelől nem kötődik relevanciája a semmilyen rögzítési formához, tehát látható, hallható, stb., valamint szervezetre hogy tárgyát tekintve nagyon széles kört fed le, tulajdonképpen mindent, aminek környezeti relevanciája lehet. Jogszabály2. Cikk idézetek 3. A „környezeti információ” jelent bármely írott, látható, hallható, (opcionális) elektronikus vagy egyéb formában megjelenő információt, melynek tárgya: a) a környezet elemeinek, úgymint a levegőnek és az atmoszférának, a víznek, a talajnak, a földnek, a tájképnek, a természetes élőhelyeknek, a biológiai sokféleségnek és összetevőinek, beleértve a genetikailag módosított szervezeteket is, illetve ezen elemek közti kölcsönhatásnak az állapota; b) tényezők, úgymint anyagok, energia, zaj és sugárzás, tevékenységek és intézkedések, beleértve a közigazgatási intézkedéseket, a környezetet érintő megállapodásokat, irányelveket, jogalkotást, terveket és programokat, amelyek befolyásolják vagy Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

274

befolyásolhatják a fenti a) bekezdésben említett környezeti elemeket, valamint a környezeti döntéshozatalban felhasznált költség-haszon, továbbá egyéb gazdasági elemzések és becslések; c) az emberi egészség és biztonság állapota, az emberi élet, a kulturális helyszínek és az épített környezet állapota, olyan mértékben, amilyen mértékben ezeket befolyásolja vagy befolyásolhatja a környezeti elemek állapota, vagy ezen környezeti elemeken keresztül a b) bekezdésben említett tényezők, tevékenységek vagy intézkedések. Az ACCC ajánlásai közül az alábbi bír fontossággal: […] (b) The argument of the Party concerned that almost none of the finance contract constitutes environmental information in the sense of the Convention appears to be based on a narrow interpretation of the definition of “environmental information”. That definition includes “factors … and activities or measures … affecting or likely to affect the elements of the environment....” A list of examples of types of “activities or measures” that fall within the definition (“administrative measures, environmental agreements, policies, legislation, plans and programmes”) is preceded by the word “including”, implying that this is a non-exhaustive list and recognizing that other types of activities or measures that affect or are likely to affect the environment are covered by the definition. Thus, financing agreements, even though not listed explicitly in the definition, may sometimes amount to “measures … that affect or are likely to affect the elements of the environment”. For example, if a financing agreement deals with specific measures concerning the environment, such as the protection of a natural site, it is to be seen as containing environmental information. Therefore, whether the provisions of a financing agreement are to be regarded as environmental information cannot be decided in a general manner, but has to be determined on a case-by-case basis; (European Community ACCC/C/2007/21, ECE/MP.PP/C.1/2009/2/Add.1, 11 December 2009, para. 30) 311/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről Jogszabály szabályozási környezeti információ tárgya Jogszabály A környezeti információ Aarhusi Egyezményben használt fogalmát az relevanciája a EU 2003/4/EK irányelve továbbfejlesztette, illetve más szempontból szervezetre is közelít a kérdéshez, és a magyar szabályozás az EU fogalmat ültette át.

Jogszabály-

Itt is látható egyfelől a formai kötöttségektől mentesség, tehát az, hogy az adat megjelenési formája bármilyen lehet, és a tartalmi kör széles jellege, azaz minden, ami a környezetre relevanciával bírhat (így pl. még akár az élelmiszerlánc témaköre is). 2. § A megjelenési formájától függetlenül környezeti információ


275

idézetek (opcionális)

minden olyan információ (adat), amely vonatkozik a) a környezetre, illetve a környezeti elemek állapotára - ideértve a biológiai sokféleséget és annak összetevőit, valamint a géntechnológiával módosított szervezeteket -, valamint az ezen elemek közötti kölcsönhatásra; b) a környezetterhelésre, ideértve a zaj, sugárzás, hulladék, radioaktív hulladék környezetbe történő közvetlen vagy közvetett kibocsátására, ha az hatással van vagy valószínűleg hatással lehet a környezet a) pontban meghatározott elemeire; c) környezettel összefüggő intézkedésekre, különösen az azokkal kapcsolatos ágazati politikára, jogszabályokra, tervekre, programokra, megállapodásokra, illetve az a) és b) pontban meghatározottakra hatással lévő vagy valószínűleg hatással lévő tevékenységekre, valamint a környezet és a környezeti elemek védelmére hozott intézkedésekre és tevékenységekre; d) a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról szóló jelentésekre; e) a c) pontban említett intézkedések és tevékenységek keretein belül használt, költséghatékonysági és más gazdasági elemzésekre és feltevésekre; f) az emberi egészség és biztonság állapotára - ideértve az élelmiszerlánc szennyeződését, az emberi életfeltételeket, a kulturális helyszíneket és építményeket - amennyiben azokra a környezeti elemek állapota vagy ezeken az elemeken keresztül a b) vagy c) pontban említett bármilyen tényező vagy intézkedés hatással van vagy hatással lehet.

A magyar bírói gyakorlat szerint: A 311/2005 (XII. 25.) Kormányrendelet 2. § b) pontja a környezetterhelésre vonatkozó adatokat is a környezeti adatok körébe sorolja, beleértve a zaj, sugárzás, hulladék, radioaktív hulladék környezetbe történő közvetlen vagy közvetett kibocsátására vonatkozó információkat is, amennyiben az hatással van vagy valószínűleg hatással lehet a környezet elemeire. Ezekből a fogalom meghatározásokból következően a Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a környezeti adat és a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információ eltérő fogalmak, és emiatt más szabályozás vonatkozik rájuk. Ugyanis a fenti jogszabályi rendelkezések szerint a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos adatok is a környezeti adatok egyik csoportját képezik. Ennek megfelelően a Kvtv. 12. § (5) bekezdése értelmében tehát ezen adatok megismerése nem tagadható meg, ezért szükségtelen volt a perben szakértői bizonyítás lefolytatása. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.169/2009/3. szám


276

Információszabadság Az információszabadság alatt azt értjük, hogy milyen mértékben lehet hozzáférni egy adathoz, melyet más kezel. Általános szabályok alakultak ki mára az információszabadság témakörében, így  az adatok közérdekűek kell, hogy legyenek, a más személy személyes adataihoz való hozzáférés igen korlátozott  az adatok kiadására az állam, az önkormányzatok, illetve a közszolgáltatást végző gazdálkodó szervezetek kötelesek, tehát nincs direkt adathozzáférés a gazdálkodó szférával szemben  az adatkérésnek nem feltétele bármilyen érdekeltség vagy érintettség igazolása, az tulajdonképpen emberi jogként gyakorolható  a költségeket alacsonyan kell tartania az adatgazdának, tehát nem alkalmazhat magas díjakat azért, hogy csorbítsa az információszabadságot  az adatkiadással szemben kivételt biztosító okok változóak, de van egy „kemény mag”, egy olyan kör, mely általában szerepel a szabályozásokban, így a nemzetbiztonság, a külügyi kapcsolatok, a bíróságok függetlensége, az üzleti titok, stb. Létezik egy átfogó, a közérdekű adatokhoz való hozzáférést szabályozó jogszabály hazánkban, és számos speciális környezetvédelmi norma is szabályozza a kérdést. 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról Jogszabály szabályozási környezeti információszabadság tárgya Jogszabály A szervezetnek direktben ezzel a jogszabállyal nem kell foglalkoznia, relevanciája a hiszen a szervezet az adatkiadásnak nem kötelezettje. Előfordulhat szervezetre azonban, hogy közérdekű adatkiadási kérelemmel fordul valaki egy állami vagy önkormányzati szervhez, olyan adatot kérve, amelynek elsődleges érintettje a szervezet. Az igényelhető adatnak elsőként is közérdekűnek kell lennie, tehát a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információnak vagy ismeretnek, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől. Ennek kiadására kérésre minden állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy köteles. Az adatokhoz való hozzáférést az adatfajták meghatározásával törvény korlátozhatja, s ezek közül az okok közül a szervezetet érintő ok lehet a szellemi tulajdonhoz fűződő jog. Ebben az esetben tehát (ha az állami, stb. szervtől szellemi tulajdon alá tartozó adatot kérnek), a szerv köteles vizsgálni a szerzői jogi, a szabadalmi, stb. törvényeket, és azok alapján eldönteni, hogy kiadja-e a kért adatot. Az üzleti titok megismerésére a Polgári Törvénykönyvben foglaltak az irányadók, ami azt jelenti, hogy


277

-

-

-

-


üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot - jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette – tehát ami nem bír ezekkel a jellemzőkkel, az nem minősül üzleti titoknak nem minősül üzleti titoknak az állami és a helyi önkormányzati költségvetés, illetve az európai közösségi támogatás felhasználásával, költségvetést érintő juttatással, kedvezménnyel, az állami és önkormányzati vagyon kezelésével, birtoklásával, használatával, hasznosításával, az azzal való rendelkezéssel, annak megterhelésével, az ilyen vagyont érintő bármilyen jog megszerzésével kapcsolatos adat, valamint az az adat, amelynek megismerését vagy nyilvánosságra hozatalát külön törvény közérdekből elrendeli – ez tehát azt jelenti, hogy a közpénzek átláthatóságának nem lehet akadálya az érintett üzleti titka az utóbbi adatok nyilvánosságra hozatala azonban nem eredményezheti az olyan adatokhoz - így különösen a technológiai eljárásokra, a műszaki megoldásokra, a gyártási folyamatokra, a munkaszervezési és logisztikai módszerekre, továbbá a know-how-ra vonatkozó adatokhoz - való hozzáférést, amelyek megismerése az üzleti tevékenység végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna, feltéve, hogy ez nem akadályozza meg a közérdekből nyilvános adat megismerésének lehetőségét – ezt mindig az adott helyzetben kell vizsgálni végül személyhez fűződő jogokat sért, aki üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél – de önmagában az üzleti titokhoz való hozzáférés nem jogsértő

Az itt hivatkozott szabályok természetesen azokra az esetekre is alkalmazhatók, amikor a szervezet kér közérdekű környezeti adatot, bár ez egy környezethasználó összefüggésében ténylegesen a kivételes esetek közé tartozik. 28. § (1) A közérdekű adat megismerése iránt szóban, írásban vagy elektronikus úton bárki igényt nyújthat be. A közérdekből nyilvános adatok megismerésére a közérdekű adatok megismerésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. 29. § (1) A közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv az igény tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül tesz eleget. (2) Ha az adatigénylés jelentős terjedelmű, illetve nagyszámú adatra


278

vonatkozik, az (1) bekezdésben meghatározott határidő egy alkalommal 15 nappal meghosszabbítható. Erről az igénylőt az igény kézhezvételét követő 8 napon belül tájékoztatni kell. (3) Az adatokat tartalmazó dokumentumról vagy dokumentumrészről, annak tárolási módjától függetlenül az igénylő másolatot kaphat. Az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv a másolat készítéséért - az azzal kapcsolatban felmerült költség mértékéig terjedően - költségtérítést állapíthat meg, amelynek összegéről az igénylőt az igény teljesítését megelőzően tájékoztatni kell. (4) Ha az a dokumentum vagy dokumentumrész, amelyről az igénylő másolatot igényelt, jelentős terjedelmű, a másolat iránti igényt a költségtérítésnek az igénylő általi megfizetését követő 15 napon belül kell teljesíteni. Arról, hogy a másolatként igényelt dokumentum vagy dokumentumrész jelentős terjedelmű, továbbá a költségtérítés mértékéről, valamint az adatigénylés teljesítésének a másolatkészítést nem igénylő lehetőségeiről az igénylőt az igény kézhezvételét követő 8 napon belül tájékoztatni kell. (5) A költségtérítés mértékének megállapítása során figyelembe vehető költségelemeket és azok legmagasabb mértékét, valamint a másolatként igényelt dokumentum jelentős terjedelmének megállapítása során alkalmazandó szempontokat jogszabály határozza meg. 30. § (1) Ha a közérdekű adatot tartalmazó dokumentum az igénylő által meg nem ismerhető adatot is tartalmaz, a másolaton a meg nem ismerhető adatot felismerhetetlenné kell tenni. (2) Az adatigénylésnek közérthető formában és - amennyiben ezt az adatot kezelő közfeladatot ellátó szerv aránytalan nehézség nélkül teljesíteni képes - az igénylő által kívánt technikai eszközzel, illetve módon kell eleget tenni. Ha a kért adatot korábban már elektronikus formában nyilvánosságra hozták, az igény teljesíthető az adatot tartalmazó nyilvános forrás megjelölésével is. Az adatigénylést nem lehet elutasítani arra való hivatkozással, hogy annak közérthető formában nem lehet eleget tenni. (3) Az igény teljesítésének megtagadásáról, annak indokaival, valamint az igénylőt e törvény alapján megillető jogorvoslati lehetőségekről való tájékoztatással együtt, 8 napon belül írásban vagy - ha az igényben elektronikus levelezési címét közölte - elektronikus levélben értesíteni kell az igénylőt. Az elutasított kérelmekről, valamint az elutasítások indokairól az adatkezelő nyilvántartást vezet, és az abban foglaltakról minden évben január 31-éig tájékoztatja a Hatóságot. (4) A közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítése nem tagadható meg azért, mert a nem magyar anyanyelvű igénylő az igényét anyanyelvén vagy az általa értett más nyelven fogalmazza meg. (5) Ha a közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítésének megtagadása tekintetében törvény az adatkezelő mérlegelését teszi


279

lehetővé, a megtagadás alapját szűken kell értelmezni, és a közérdekű adat megismerésére irányuló igény teljesítése kizárólag abban az esetben tagadható meg, ha a megtagadás alapjául szolgáló közérdek nagyobb súlyú a közérdekű adat megismerésére irányuló igény teljesítéséhez fűződő közérdeknél. (6) A közfeladatot ellátó szervnek a közérdekű adatok megismerésére irányuló igények teljesítésének rendjét rögzítő szabályzatot kell készítenie. Ehelyütt egyszerűen nem vállalkozhatunk a magyar információszabadság-jog kimerítő bemutatására, sem arra, hogy átfogó képet adjunk a témáról. A korábban hatályos törvény, az 1992. évi LXIII. tv. ítélkezési gyakorlatát is felhasználva az alábbi emeljük ki: Mindezekből következően a felperes jogosult az alperesi közfeladatot ellátó szerv kezelésében levő környezetvédelmi bírságokat tartalmazó határozatokat, mint közérdekű információkat megismerni oly módon, hogy azok a felperes által meg nem ismerhető személyes, és az érintett személyek azonosítására alkalmas adatokat anonimizálva tartalmazza, és az alperes által kiadott határozatok csak a jogszabályok által megismerhető adatokat tartalmazzák. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.331/2012/3. szám Ez egyebekben egybevág a korábban létező adatvédelmi ombudsman kiterjedt számú környezeti tárgyú állásfoglalásával. Az alperes és az alperesi beavatkozó üzleti adatokra alapított álláspontja sem vezethetett a felperesi kereset elutasításához, mivel a Kvtv. 12. § (5) bekezdése alapján üzleti titokra hivatkozással nem tagadható meg a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos adat kiadása. A Kvtv. 4. § 6. pontja szerint környezetterhelésnek minősül valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe. A 311/2005 (XII. 25.) Kormányrendelet 2. § b) pontja a környezetterhelésre vonatkozó adatokat is a környezeti adatok körébe sorolja, beleértve a zaj, sugárzás, hulladék, radioaktív hulladék környezetbe történő közvetlen vagy közvetett kibocsátására vonatkozó információkat is, amennyiben az hatással van vagy valószínűleg hatással lehet a környezet elemeire. Ezekből a fogalom meghatározásokból következően a Fővárosi Ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a környezeti adat és a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információ eltérő fogalmak, és emiatt más szabályozás vonatkozik rájuk. Ugyanis a fenti jogszabályi rendelkezések szerint a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos adatok is a környezeti adatok egyik csoportját képezik. Ennek megfelelően a Kvtv. 12. § (5) bekezdése értelmében tehát ezen adatok megismerése nem tagadható meg, ezért szükségtelen volt a perben szakértői bizonyítás lefolytatása. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.169/2009/3. szám


280

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási környezeti információszabadság tárgya Jogszabály A környezeti információszabadság témakörében kevéssé abból az relevanciája a alaphelyzetből indulunk ki, hogy a szervezet az adatkérő, sokkal szervezetre inkább abból, hogy a szervezet tevékenysége által generált környezeti adatokra nyújt be igényt egy a lakosságot vagy a civil szervezeteket képviselő személy. A környezeti adatokhoz való hozzáférés annyiban specifikus, hogy mivel itt kiemelt közérdekről van szó (a környezet védelme), ezért bizonyos esetekben nem vehetők igénybe az egyébként az információszabadság szabályozásából ismert kivételek. Ilyen, hogy a környezetbe történő kibocsátással kapcsolatos információ megismerését nem lehet arra hivatkozva megtagadni, hogy az személyes adat, üzleti titok, adótitok, fokozottan védett növény vagy állat élőhelyére, kimerülőben lévő természeti erőforrások lelőhelyére, fokozottan védett földtani természeti érték előfordulási helyére vonatkozó adat. Ha tehát kibocsátással kapcsolatos az információ, annak kiadását minden esetben biztosítani kell. A másik eltérés a környezeti információszabadság körében, hogy itt nemcsak az adatot kezelő állami, önkormányzati, stb. szervnek vannak kötelezettségei, de a környezethasználó maga is alanya a kötelességeknek. Ennek oka egyértelműen az, hogy az adat a legtisztább, leggyorsabb formájában magánál a környezethasználónál érhető el, tehát a hozzáférés is így a leggyorsabb és esetenként a legpontosabb. A törvény szerint ugyanis a környezethasználó köteles az általa okozott környezetterheléssel, környezet igénybevétellel, valamint környezetveszélyeztetéssel összefüggő adatokról kérelemre bárkinek tájékoztatást adni. A tájékoztatási kötelezettség megszegése esetén a környezethasználó törvényességi felügyeletét ellátó szerv intézkedése kezdeményezhető. Fontos, hogy itt csak a környezetterheléssel, környezet igénybevétellel, valamint környezetveszélyeztetéssel összefüggő adatokról van szó, azaz: 4. környezet igénybevétele: a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata; 6. környezetterhelés: valamely anyag vagy energia közvetlen vagy közvetett kibocsátása a környezetbe; 10. környezetveszélyeztetés: a környezetkárosodás bekövetkezésének közvetlen veszélye; Az adatkiadás tehát a környezeti vonatkozásokat illeti, és mint ilyen,


281


nagy része az itt hivatkozott adatoknak már egyébként is nyilvános (pl. a kibocsátással kapcsolatos információ). 12. § (2) Mindenkinek joga van a külön jogszabályban meghatározott környezeti információkat - mint közérdekű adatokat - megismerni. (4) A környezeti információval rendelkező szerv biztosítja a nyilvánosság, illetve a környezeti információt igénylő számára, hogy a környezeti információ megismerésére vonatkozó jogosultságairól tudomást szerezzen, továbbá elősegíti a környezeti információhoz való hozzájutást. E jogok előmozdítása érdekében a környezeti információval rendelkező szerv információs tisztviselőt nevezhet ki. (6) Ha a megkeresett szerv nem rendelkezik a kért környezeti információval, az információ megismerésre vonatkozó igényt köteles a környezeti információval rendelkező szervnek megküldeni és erről az igénylőt értesíteni vagy tájékoztatni, hogy a kért információt mely környezeti információval rendelkező szervtől igényelheti. (7) A környezeti információval rendelkező szerv az információ megismerésre vonatkozó igény beérkezésétől számított 5 napon belül felhívja az igénylőt az igénye pontosítására, ha az túlzottan általános vagy tartalma alapján a megismerni kívánt környezeti információ nem állapítható meg. (8) A közigazgatási hatósági eljárás általános szabályairól szóló törvény hatálya alá tartozó olyan jogerős vagy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatóvá nyilvánított határozatot, illetve környezetvédelmi hatósági szerződést közzé kell tenni, amelynek végrehajtása jelentős környezeti hatással jár.

A perben rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható volt, hogy a ... II. blokkjában történt üzemzavart követően az alperes engedélyt adott a sérült fűtőelemek eltávolítására, amelyek tárolásával kapcsolatban RE-4056. számú határozatával az alperesi beavatkozó Alperesi beavatkozó - részéről olyan dokumentum elkészítését írta elő, amely a sérült fűtőelemeket tartalmazó tokok hosszú távú tárolásának és kezelésének megvalósítását szolgáló elemzéseket és értékelést tartalmaz. Ebből következően a dokumentum - magából a címéből is megállapíthatóan - nyilvánvaló módon olyan adatokat foglal magába, amelyek a kormányrendelet 2. § b) c) és e) pontja szerint környezeti információknak minősülnek, mivel a környezet terhelésére, radioaktív hulladék környezetbe történő közvetlen vagy közvetett kibocsátására, a környezettel összefüggő intézkedésekre, a környezet védelmére hozott intézkedésekre, azok keretein belül használt elemzésekre, feltevésekre vonatkozik. Ez önmagában az alperes határozatában előírtakból, a kiadni kért dokumentum ismerete nélkül is megállapítható volt, így az alperes és az alperesi beavatkozó alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a közvetlenség elvét megsértette és nem folytatta le a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítási eljárást. Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.169/2009/3. szám


282

2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről Jogszabály szabályozási környezeti információszabadság tárgya Jogszabály Az Aarhusi Egyezmény, mint nemzetközi jogi szerződés, a szerződő relevanciája a feleket, jelen esetben a Magyar Államot kötelezi, közvetlen szervezetre kötelezettséget nem ró a szervezetre. A már korábban hivatkozottak ebben a szerződésben is megjelennek, tehát az információ kiadásának alapszabálya, a kivételek, az eljárási részletek, a költségek, stb.


Fontos megemlíteni, hogy a környezeti információra vonatkozó kérés a szerződés szerint elutasítható, amennyiben az információ feltárása hátrányosan érintené a kereskedelmi és ipari információ bizalmas jellegét, ahol ez a bizalmas jelleg méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett. E körben azonban a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatok nyilvánosak kell, hogy legyenek. Itt is megjelenik tehát a méltányolható gazdasági érdek, illetve a kibocsátási adatok nyilvánosságának abszolút elsőbbsége. Fontos azt is megemlíteni, hogy az Egyezmény alapján nem elég az a megtagadáshoz, hogy az igényelt információ gazdasági jellegű, hanem az kell, hogy a kiadása sértse, hátrányosan érintse a bizalmas jelleget. Az Egyezmény védi még a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, és megtagadási okként tartja számon azt is, ha egy harmadik fél érdekei érintettek abban az esetben, ha ez utóbbi a kért információt úgy biztosította, hogy az nem volt kötelessége, nem is volt rá jogilag kötelezhető, és nem adta jóváhagyását az anyagok kiadására. Itt tehát megjelenik egy olyan, a magyar jogban nem ismert jogintézmény, miszerint az adatkérést követően az adatot kezelő szerv egyeztet az adatot szolgáltatóval, és az alapján dönt a kiadásról, hogy fennállnak-e ezen utóbbi feltételek. Mivel ennek a magyar jogban tételes jogi alapja nincs, alkalmazását aggályosnak tartjuk. 4. Cikk 1. Valamennyi Fél biztosítja ezen cikk további bekezdései függvényében, hogy a hatóságok környezeti információ kérése esetén a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják a kért információt a nemzeti szabályozás keretében, ideértve, amennyiben igénylik, az alábbi b) bekezdésben foglaltak szerint az ezen információt tartalmazó vagy azt alkotó eredeti dokumentumok másolatait: a) az információkéréshez fűződő érdek megjelölésének igénye nélkül; b) a kért formában, kivéve azokat az eseteket: (i) ha a hatóság számára ésszerű az információt más formában rendelkezésre bocsátani, mely esetben az eltérő rendelkezésre bocsátási forma okait is ismertetik, vagy (ii) ha az információ más formában már nyilvánosan rendelkezésre áll.


283

2. Az 1. bekezdésben említett környezeti információt a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérés benyújtását követő egy hónapon belül kell rendelkezésre bocsátani, kivéve, ha az információ mennyisége és bonyolultsága indokolttá teszi a fenti időszaknak a kérés benyújtását követő legfeljebb két hónapra történő meghosszabbítását. A kérelmezőnek bárminemű meghosszabbításról és annak indokairól tájékoztatást kell kapnia. 3. Környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben: a) a hatóság, melyhez a kérést benyújtották, nem rendelkezik a kért környezeti információval; b) a kérés egyértelműen ésszerűtlen, vagy túlságosan általános módon fogalmazták meg; továbbá c) a kérés olyan anyagra vonatkozik, mely előkészítés alatt áll, vagy hatóságok belső kommunikációjára vonatkozik, abban az esetben, ha a nemzeti jog vagy szokásjogi joggyakorlat e kivételeket megállapítja, tekintetbe véve a közérdeket, amely az információ feltárásához fűződik. 4. A környezeti információra vonatkozó kérés elutasítható, amennyiben az információ feltárása hátrányosan érintené: a) a hatósági eljárások titkosságát, ahol ezen titkosságot a nemzeti jog előírja; b) a nemzetközi kapcsolatokat, a honvédelmet vagy a közbiztonságot; c) az igazságszolgáltatás menetét, valamely személy azon képességét, hogy jogos bírósági eljárásban részesüljön, vagy valamely hatóság azon képességét, hogy büntetőjogi vagy fegyelmi természetű vizsgálatot folytasson le; d) a kereskedelmi és ipari információ bizalmas jellegét, ahol ez a bizalmas jelleg méltányolható gazdasági érdekekre figyelemmel a jog által védett. E körben azonban a környezetvédelem szempontjából releváns kibocsátási adatok nyilvánosak kell hogy legyenek; e) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat; f) természetes személy személyi adataira és/vagy annak irataira vonatkozó titoktartási kötelezettséget, amennyiben az adott személy nem adott hozzájárulást adatainak nyilvánosságra hozatalához, feltéve, hogy a bizalmas kezelést a nemzeti jog előírja; g) egy harmadik fél érdekeit, amely a kért információt úgy biztosította, hogy az nem volt kötelessége, nem is volt rá jogilag kötelezhető, és nem adta jóváhagyását az anyagok kiadására; vagy h) a környezet azon részét, amelyre az információ vonatkozik, például ritka fajok tenyészhelyeit. Az információszolgáltatás fent említett okai szűken értelmezendők, figyelembe véve az információ feltárásához fűződő közérdeket, valamint azt, hogy a kért információ mennyiben vonatkozik a környezetbe történő kibocsátásokra. 5. Amennyiben a hatóság nem rendelkezik a kért környezeti információval, a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a kérelmezőt arról, hogy véleménye szerint mely hatóságnál lehet a kért információt megkapni, vagy továbbítja a kérést ezen hatósághoz,


284

és arról a kérelmezőt megfelelő módon tájékoztatja. 6. Valamennyi Fél biztosítja azt, hogy amennyiben ezen cikk fenti 3. c) és 4. bekezdése értelmében a nyilvánosságra hozatal alól mentesülő információ bizalmas jellegének megsértése nélkül különválasztható, a hatóságok a kért környezeti információ további, nem bizalmas részét az igénylő rendelkezésére bocsátják. 7. A kérés elutasítása írásban történik, amennyiben a kérést írásban nyújtották be, vagy a kérelmező így igényli. Az elutasítás tartalmazza az elutasítás okait, és tájékoztatást ad a 9. Cikkel összhangban biztosított jogorvoslati eljárás hozzáférhetőségéről. Az elutasítást a lehető legrövidebb időn, de legkésőbb egy hónapon belül kell kiállítani, kivéve, ha az információ bonyolultsága ezen időszaknak a kérés benyújtását követő maximum két hónapra történő meghosszabbítását teszi szükségessé. A kérelmezőnek bárminemű meghosszabbításról, valamint annak okairól tájékoztatást kell kapnia. 8. Valamennyi Fél megengedheti hatóságainak, hogy az információszolgáltatásért díjat szabjanak ki, amely nem haladhat meg egy ésszerű összeget. Azon hatóságok, melyek az információ szolgáltatásáért díjat szándékoznak kérni, a kivethető díjtételeket bocsássák a kérelmezők rendelkezésére, ismertetve azt is, hogy milyen körülmények között adhatnak díjcsökkentést vagy mentességet, és milyen esetekben szabják az információszolgáltatás feltételéül a díj előzetes megfizetését. The Committee stated in its findings and recommendations with regard to communication ACCC/C/2004/3 and submission ACCC/S/2004/1 that article 6, paragraph 6, aimed at providing the public concerned with an opportunity to examine relevant details to ensure that public participation is informed and therefore more effective. It is certainly not limited to a requirement to publish an environmental impact statement. Although that provision allows that requests from the public for certain information may be refused in certain circumstances related to intellectual property rights, this may happen only where in an individual case the competent authority considers that disclosure of the information would adversely affect intellectual property rights. Therefore, the Committee doubts very much that this exemption could ever be applicable in practice in connection with EIA documentation. Even if it could be, the grounds for refusal are to be interpreted in a restrictive way, taking into account the public interest served by disclosure. Decisions on exempting parts of the information from disclosure should themselves be clear and transparent as to the reasoning for non-disclosure. Furthermore, disclosure of EIA studies in their entirety should be considered as the rule, with the possibility for exempting parts of them being an exception to the rule. A general exemption of EIA studies from disclosure is therefore not in compliance with article 4, paragraph 1, in conjunction with article 4, paragraph 4, and article 6, paragraph 6, in conjunction with article 4, paragraph 4, of the Convention. (Romania ACCC/C2005/15; ECE/MP.PP/2008/5/Add.7, 16 April 2008 para. 30) (c) In paragraph 23 of its submission of 5 August 2008, the position of the Party concerned implies that the condition for environmental information to be released is that no harm to the interests concerned is identified. The Party concerned apparently bases this statement on article 4, paragraph 4 (d), of the Convention, which states that a request for


285

information may be refused if the disclosure would adversely affect “the confidentiality of commercial and industrial information, where such confidentiality is protected by law in order to protect a legitimate economic interest”. The Committee wishes to point out that this exemption may not be read as meaning that public authorities are only required to release environmental information where no harm to the interests concerned is identified. Such a broad interpretation of the exemption would not be in compliance with article 4, paragraph 4, of the Convention which requires interpreting exemptions in a restrictive way, taking into account the public interest served by disclosure. Thus, in situations where there is a significant public interest in disclosure of certain environmental information and a relatively small amount of harm to the interests involved, the Convention would require disclosure. (European Community ACCC/C/2007/21, ECE/MP.PP/C.1/2009/2/Add.1, 11 December 2009, para. 30) The Committee wishes to stress that in jurisdictions where copyright laws may be applied to EIA studies that are prepared for the purposes of the public file in the administrative procedure and available to authorities when making decisions, it by no means justifies a general exclusion of such studies from public disclosure. This is in particular so in situations where such studies form part of “information relevant to the decision-making” which, according to article 6, paragraph 6, of the Convention, should be made available to the public at the time of the public participation procedure. (Romania ACCC/C2005/15; ECE/MP.PP/2008/5/Add.7, 16 April 2008 para. 29) 311/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a nyilvánosság környezeti információkhoz való hozzáférésének rendjéről Jogszabály szabályozási környezeti információszabadság tárgya Jogszabály A jogszabály elsődleges címzettje a környezetvédelmi hatósági relevanciája a szervezetrendszer és az ágazati minisztérium. Mégis, a hivatkozott szervezetre rendelkezések között találunk olyanokat, amelyek utalnak arra, hogy a környezethasználó szervezet tevékeny közreműködése nélkül nehezen képzelhető el a sikeres végrehajtás. Az 5. §-ban olyan információ kiadásáról van szó, amely méréssel jön létre, és amely környezetbe történő kibocsátásra vonatkozik. A mérés, a kibocsátás ellenőrzése nagy valószínűséggel a környezethasználó telephelyén, működési helyén történik, így részvétele az adat generálásában legalábbis indokolt és hasznos. A másik pont, a 6. § pedig olyan helyzetekről rendelkezik, amelyekben a vészhelyzeti információ lakosság számára történő közlése kiemelten fontos érdek. Ez pedig kapcsolatot teremt a környezeti felelősség és kárelhárítás jogszabályi keretével, amely kimondja, hogy (Ktv.) 101. § (2) A környezethasználó köteles b) környezetveszélyeztetés, valamint környezetkárosodás esetén a környezetvédelmi hatóságot azonnal tájékoztatni, továbbá a környezetvédelmi hatóság által, valamint a külön jogszabályban


286

meghatározott információkat megadni;


Bár a szervezet nem elsődleges kötelezettje tehát a hivatkozott jogszabálynak, részvétele a végrehajtásban mégis indokolt és szükséges. 5. § A környezeti információval rendelkező szerv a 2. § b) pontjában meghatározott környezeti információra vonatkozó információkérés teljesítése során tájékoztatja az igénylőt a mérési eljárásokra vonatkozó információ helyéről, amennyiben ez rendelkezésre áll, ideértve az információ összeállításánál használt elemzési, mintavételi és minta-előkezelési módszereket is, vagy a használt szabványosított eljárásról szóló tájékoztatást. 6. § Az emberi egészséget vagy a környezetet érő közvetlen fenyegetés esetén - függetlenül attól, hogy emberi tevékenység vagy természeti ok idézi elő -, a környezeti információval rendelkező szerv a birtokában lévő vagy számára tárolt környezeti információt közzéteszi a várható kihatással érintett lakosság számára azonnal és késedelem nélkül, lehetővé téve a fenyegetésből származó kár megakadályozására vagy csökkentésére irányuló intézkedések megtételét.

Részvétel a közigazgatási eljárásokban A közösségi részvétel egyik nagy kérdése, hogy milyen mértékben hat a külső vélemény és észrevétel a döntéshozatali folyamatban. A közösségi részvételre vonatkozó jogszabályok több helyen rögzítik, hogy a döntés meghozatalánál figyelembe kell venni a lakosság és az érintettek véleményét, tehát a vélemények kikérése nem lehet formális, nem merülhet ki azok begyűjtésében, majd figyelmen kívül hagyásában. Az észrevételeket fogadni, rendszerezni, az azokban foglaltakat vizsgálni, a csoportosíthatókat azonos csoportokba sorolni és legalább csoportonként a figyelembe vételüket (elfogadás vagy elvetés) indokolni kell. A közösségi részvételnek a közigazgatási eljárásjogban két megjelenési formája van:  az egyik az észrevételezési jog  a másik az ügyféli jog (az ügyféli jogok teljessége tulajdonképpen csak az ügyet indító ügyfelet, az ügy urát illeti meg, tehát csak ő rendelkezhet pl. a kérelem visszavonásáról, azonban az ügyféli jogok némelyike (betekintés az iratokba, jelenlét az eljárási cselekményeknél, észrevételezési jog, bizonyítékok előterjesztésének joga, értesülés a döntésről, jogorvoslati jog) megillethet másokat is, mint ahogy a környezetvédelemben meg is illet A jelen alfejezetben a Közigazgatási eljárási törvény, a Környezetvédelmi törvényt, az Aarhusi Egyezményt és a 4/2010. KJE jogegységi döntést fogjuk elemezni.


287

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól Jogszabály szabályozási részvétel a döntéshozatalban tárgya Jogszabály Ahogy említettük, a részvétel két szintje az észrevételezési jog és az relevanciája a ügyfél jog. szervezetre Az elsőre példa a Ket. 15. § (5a) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy azokat a civil szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul, az eljárás során megilleti a nyilatkozattételi jog. A nyilatkozat az eljáró hatóságot nem köti. Ezt a Ket. nyilatkozattételi jognak hívja, de hívhatjuk véleményezési vagy észrevételezési jognak is, a lényege, hogy egy nem kötelező jellegű külső input kerül a döntéshozatali folyamatba a civil szektor részéről. Természetesen az, hogy a nyilatkozat nem kötelező az eljáró hatóságra, nem jelenti azt, hogy nem is kell figyelembe venni, épp ellenkezőleg. Az ügyféli jog két részre válik, és létezik a magánszemélyek ügyféli joga, és létezik a társadalmi szervezetek ügyféli joga. Az előbbi több évtizede igen konzervatívan jellemezhető, tehát jog vagy jogos érdek érintettsége alapozza meg az ügyféli jogot. Itt a jogszabály eleve érintettnek tekinti azt, aki egy tevékenység hatásterületén ingatlantulajdonnal vagy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joggal rendelkezik. Meg kell jegyezni, hogy a Ket. már nem tartalmazza a hatásterület fogalmának definícióját, sőt, ismeri a vélelmezett hatásterület fogalmát is, így mindig az adott helyzetben kell eldönteni, hogy hol húzódik az adott hatás területe, mely egyebekben az ügyféli jogra is meghatározó befolyással van.


Az utóbbira nézve a Ket. csak egy utaló szabályt tartalmaz, miszerint meghatározott ügyekben jogszabály ügyféli jogosultságokat, illetve ügyféli jogállást biztosíthat azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. Ez a külön jogszabály nem más, mint a Ktv., amely ügyféli jogot ad a környezetvédelmi civil szervezeteknek környezetvédelmi közigazgatási eljárásokban. A fogalmakat a bírói gyakorlat munkálta ki részletesen. 15. § (1) Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti, akit hatósági ellenőrzés alá vontak, illetve akire nézve a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.


288

(2) (3) Törvény vagy kormányrendelet meghatározott ügyfajtában megállapíthatja azon személyek körét, akik az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősülnek. Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata nélkül ügyfélnek minősül jogszabály rendelkezése esetén az abban meghatározott hatásterületen lévő ingatlan tulajdonosa és az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát az ingatlannyilvántartásba bejegyezték. (4) Az ügyfél jogai megilletik az ügy elbírálásában hatóságként vagy szakhatóságként részt nem vevő szervet is, amelynek feladatkörét az ügy érinti. (5) Meghatározott ügyekben jogszabály ügyféli jogosultságokat, illetve ügyféli jogállást biztosíthat azoknak a civil szervezeteknek, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul. (5a) A hatósági eljárásban azokat a civil szervezeteket, amelyeknek a nyilvántartásba vett tevékenysége valamely alapvető jog védelmére vagy valamilyen közérdek érvényre juttatására irányul, az eljárás során megilleti a nyilatkozattételi jog. A nyilatkozat az eljáró hatóságot nem köti. (6) Az eljárás megindításáról szabályszerűen értesített ügyfél ügyféli jogainak gyakorlását törvény ahhoz a feltételhez kötheti, hogy az ügyfél az első fokú eljárásban nyilatkozatot tesz vagy kérelmet nyújt be. (7) A természetes személy ügyfélnek akkor van eljárási képessége, ha a polgári jog szabályai szerint cselekvőképességgel rendelkezik. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvőképességgel rendelkező személyt is megilleti az eljárási képesség. Ha eziránt kétség merül fel, az eljáró hatóság hivatalból vizsgálja az eljárási képesség meglétét, és ha annak hiányát állapítja meg, úgy az ügyfél helyett törvényes képviselőjét vonja be az eljárásba, illetve ügygondnok kirendelését kéri. (8) Az eljárás megindítására irányuló kérelmet benyújtó ügyfélen kívüli ügyféli jogállást megtagadó végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye. A részvételi jog szűkítő értelmezését mutatja magánszemélyes esetében a bírói gyakorlat: Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 53/A.§ (2) bekezdése a Ket.-tel egyezően határozza meg az ügyfél fogalmát, mely szerint az építésügyi- és az építésfelügyeleti hatósági eljárásokban ügyfélnek minősül az a természetes vagy jogi személy, további jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti. Építési ügyekben ügyfél /az egyéb, jelen ügyben nem értelmezhető személyek mellett/ az építéssel érintett ingatlannal közös határvonalú telekkel rendelkezni jogosult személy, azaz a közvetlenül szomszédos telek tulajdonosa, haszonélvezője, használója. Nem vitás, hogy a perbeli esetben a felperes nem rendelkezik az építkezéssel érintett ingatlannal


289

közös határvonalú ingatlannal. Az Étv. 53/A.§ (2) bekezdés c) pontja és a Ket. 15.§ (1) bekezdése alapján ezért ügyfélnek nem tekinthető. A felperes alaptalanul kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Ket. 15.§ (1) bekezdése szerinti ügyféli jogállását nem vizsgálta, mert az elsőfokú ítélet negyedik oldal ötödik bekezdése a hiányolt megállapítást tartalmazza. Az elsőfokú bíróság felperesi indítványra tisztázta a szakhatóságok megkeresésével, hogy a korábbi szakhatósági állásfoglalásokból hiányzott-e a hatásterület kijelölése. Tisztázta azt is a bíróság, hogy a hatásterület kijelölésére nem volt szükség, illetve a kijelölés nem volt indokolt a perbeli építmény építése kapcsán. A felperes ezzel összefüggésben alaptalanul és szükségtelenül kifogásolta a környezet fogalmának tisztázását és vizsgálatát. Mindezek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság vizsgálta és a Ket. 15.§ (2) bekezdése alapján sem találta fennállónak a felperes ügyféli jogállását, és abból következően az iratbetekintési jogot nem biztosító határozatot is jogszerűnek ítélte, az ítéletét a Pp. 221.§ (1) bekezdésének megfelelően indokolva hozta meg. Legfelsőbb Bíróság 9.K.27.435/2009/10. szám 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási részvétel a döntéshozatalban tárgya Jogszabály A környezetvédelmi egyesületeknek kiemelt szerepük van a relevanciája a környezetvédelem, mint közérdek előmozdításában. Ezt ismerte fel a szervezetre jogalkotó, és 1995-ben, a Ktv. elfogadásakor kodifikálta, hogy ezen egyesületeket a környezetvédelmi közigazgatási eljárásokban az ügyfél jogállása illeti meg. Innen eredeztethető, hogy minden környezetvédelmi közigazgatási eljárásban az egyébként a feltételeknek megfelelő egyesületek ügyfélként léphetnek fel. Ez az ügyféli jog azt jelenti, hogy a szervezettel kapcsolatos eljárásokban értesülhetnek az eljárások megindulásáról, betekinthetnek és másolatot kérhetnek az ügy iratairól, továbbá észrevételeket tehetnek (ehhez egyébként a Ket. alapján nem kell ügyféli jog), és legvégül fellebbezhetnek (és bírósághoz is fordulhatnak). Részben ezen jogosítványok, részben pedig amiatt, hogy a környezetvédelmi eljárások hosszabb előkészítése azt eredményezi, hogy a tényleges hatósági szakasz lerövidül, minden környezethasználónak, így a szervezetnek is ajánljuk, hogy építsen ki kooperatív és partneri kapcsolatot a környezetvédelmi civil szervezetekkel, és vonja be őket tevékenysége stratégiai és tényleges tervezésébe.


Ezen utóbbit egyébként az Aarhusi Egyezmény is támogatja, ahogy alább kifejtjük. 98. § (1) A környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott politikai pártnak és érdekképviseletnek nem minősülő, a hatásterületen működő egyesületeket (a továbbiakban: szervezet) a környezetvédelmi közigazgatási hatósági eljárásokban a működési


290

területükön az ügyfél jogállása illeti meg. (2) A szervezet joga továbbá, hogy tagsága érdekeit képviselve a) közreműködjön a működési vagy tevékenységi területét érintő területfejlesztési, területrendezési tervek és környezetvédelmi programok kidolgozásában; b) c) véleményezze a környezettel kapcsolatos állami és önkormányzati jogszabályok tervezeteit; d) véleményezze - a külön jogszabály rendelkezéseit figyelembe véve - a működési vagy tevékenységi területét érintő, környezeti vizsgálatra kötelezett terv, illetve program tervezetét és környezeti értékelését. (3) A szervezet a (2) bekezdés c) pontjában foglalt jogának érvényesítése érdekében a jogszabályt előkészítő minisztériumnál, illetve települési önkormányzatnál jelenti be véleményezési igényét. (4) A miniszterek évente - december 31-ig - a következő évre tervezett környezettel kapcsolatos jogszabályaik cím szerinti jegyzékét megküldik a miniszternek, aki azt közzéteszi a tárca hivatalos lapjában. A települési önkormányzatok az általuk kiadni szándékozott ilyen jogszabályokról a helyben szokásos módon adnak tájékoztatást. Ez azonban nem jellemző a társadalmi szervezetek ügyféli jogára: A határozathozatalkor hatályos Ktv. 98. § /1/ bekezdéséből fakadóan a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesületeket - figyelembe véve az alapszabályban megfogalmazott célokat is - a környezetvédelmi államigazgatási eljárásokban a működési területükön az ügyfél jogállása illeti meg. Az R. 7. § /1/ bekezdése szerint az építményekkel kapcsolatos építésügyi hatósági engedélyezési eljárásokban kötelezően be kell vonni a 2. számú mellékletben felsorolt és az adott esetben érdekelt szakhatóságokat. Az engedélyezési eljárás során a szakhatósági állásfoglalást igénylő kérdésekben az építésügyi hatóság csak az érdekelt szakhatóság hozzájárulásának figyelembevételével rendelkezhet, az abban foglaltakhoz kötve van. A használatbavételi engedélyezési eljárást érintően is meghatározza az R. az érdekelt, az adott kérdéskörben hatáskörrel rendelkező szakhatóságokat. Az R. 2. számú melléklet III/2. pontja sorolja fel, hogy a környezetvédelmi hatóságnak mely kérdésekben kell szakhatósági állásfoglalást adnia. A zajterhelési határértékek vizsgálata kétségkívül a környezetvédelmi hatóság, így II.r. beavatkozó hatáskörébe tartozó szakkérdés, ezért a szakhatósági állásfoglalás beszerzése nem volt mellőzhető. Mindez azonban azt is jelenti, hogy az alapügynek van egy olyan elkülöníthető része, amely tekintetében a környezetvédelmi hatóság önálló döntési jogkörrel rendelkezik. Az 1/2004. közigazgatási jogegységi határozatban foglaltak szerint a közigazgatási perben a legitimációnak, a per tárgya és a fél közötti kapcsolatnak kiemelt jelentősége van. A jogegységi határozat kimondta azt is, hogy a környezetvédő szervezet kereshetőségi joga a Ktv. 98. §-ának /1/ bekezdés alapján a környezetvédelmi szakhatósági állásfoglalásokkal kapcsolatosan áll fenn és - jogszabálysértésre hivatkozással - a fél a közigazgatási határozat felülvizsgálatát csakis e vonatkozásban kérheti. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a felperes a jogerős határozatnak csak azon rendelkezéseit támadhatja


291

alappal, amelyek jogát vagy jogos érdekét érintik. Jelen perben ez pedig kizárólag az építésügyi hatóság határozatába foglalt környezetvédelmi szakhatósági előírásokat jelenti. A fentiekből következik az is, hogy a nem a környezetvédelmi hatóság hatáskörébe tartozó állásfoglalást igénylő kérdéseket érintően (hullámtér, vasútbiztonsági követelmények) a felperes kereshetőségi joga nem áll fenn. Legfelsőbb Bíróság Kfv.VI.38.150/2010/14. szám Itt kell megemlítenünk az Európai Bíróság idevágó ítéletét is: 1) A 2003. május 26‑i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv 10a. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a szabályozás, amely a 85/337 irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő, a környezetvédelmet előmozdító nem kormányzati szervezet tekintetében azon okból nem ismeri el annak lehetőségét, hogy a 2003/35 irányelvvel módosított 85/337 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a „környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló” projekteket engedélyező határozatokkal szembeni jogorvoslati eljárás keretében a bíróság előtt egy, az uniós jogból eredő, környezetvédelmi célú szabály megsértésére hivatkozzon, hogy e szabály kizárólag a közösség, és nem az egyén érdekeit védi. 2) Az ilyen szervezet a 2003/35 irányelvvel módosított 85/337 irányelv 10a. cikke harmadik bekezdésének utolsó mondatára alapíthatja azt a jogot, hogy a módosított 85/337 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a „környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló” projekteket engedélyező határozatokkal szembeni jogorvoslati eljárás keretében a bíróság előtt a 2006. november 20‑i 2006/105/EK tanácsi irányelvvel módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv 6. cikkéből eredő nemzeti jogi rendelkezések megsértésére hivatkozzon, jóllehet a nemzeti eljárási jog ezt azon okból nem teszi számára lehetővé, hogy a hivatkozott rendelkezések a közösség, és nem az egyén érdekeit védik. Európai Bíróság C-115/09. sz. ügy 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről Jogszabály szabályozási részvétel a döntéshozatalban tárgya Jogszabály Az Egyezmény a Magyar Állam felé fogalmaz meg kötelezettségeket, relevanciája a tehát a szervezetre nézve nem elsődlegesen releváns. Ráadásul a szervezetre részvételi szakasz előírásai azon létesítményekre és tevékenységekre vonatkoznak, amelyek vagy az Egyezmény listájában szerepelnek, vagy azokra, amelyek tekintetében a nemzeti jog alapján környezeti hatásvizsgálatot folytatnak le. Mindkét esetben a mértékhatár 500.000 m3/nap gázkitermelés. Az Egyezménynek egy kifejezetten a Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

292

környezethasználókra vonatkozó bekezdése, amely megfontolásra érdemes: 6. Cikk 5. Valamennyi Fél, amennyiben ez szükségesnek látszik, ösztönözze a jövőbeli kérelmezőt, hogy az engedélyre vonatkozó kérelem benyújtását megelőzően azonosítsa az érintett nyilvánosság körét és kezdjen megbeszéléseket, valamint nyújtson tájékoztatást kérelmének célját illetően.


És bár ez megint csak az államot kötelezi, mi mégis úgy gondoljuk, hogy ez egy megfogadásra érdemes tanács, miszerint a környezethasználó előmozdítja a részvétel ügyét akkor, ha a hivatalos, hatósági szakasz előtt bevonja az érintett nyilvánosságot terveibe, tevékenységébe, stb. 6. Cikk 1. Valamennyi Fél a) az I. mellékletben felsorolt javasolt tevékenységek engedélyezési eljárása során hozandó döntésben betartja e cikk rendelkezéseit; b) nemzeti szabályozásának megfelelően alkalmazza az ezen cikkben előírtakat olyan javasolt tevékenységekkel kapcsolatos döntések esetében is, melyek nem tartoznak az I. mellékletben felsorolt tevékenységek közé, de jelentős hatással lehetnek a környezetre. Ennek megállapítása végett a Félnek meg kell vizsgálnia, hogy egy adott javasolt tevékenység a jelen cikk rendelkezései alá tartozik-e vagy sem; és c) eldöntheti esetről esetre, amennyiben a nemzeti joga így rendelkezik, hogy nem alkalmazza a jelen cikk rendelkezéseit olyan javasolt tevékenységekre, amelyek honvédelmi célokat szolgálnak, amennyiben a Fél úgy véli, hogy ezeket a jelen cikk alkalmazása hátrányosan befolyásolná. 2. Az érintett nyilvánosságot közzététel vagy egyéni tájékoztatás útján, a környezeti döntéshozatali folyamat korai fázisában, megfelelően, időszerűen és hatékonyan tájékoztatni kell egyebek között: a) a javasolt tevékenységről és a kérelemről, amelyre a döntés vonatkozik majd; b) a lehetséges döntések természetéről vagy a döntés tervezetéről; c) a döntéshozatalért felelős hatóságról; d) a várható eljárásról, ezen belül, ha ez lehetséges: (i) az eljárás megkezdésének időpontjáról, (ii) a nyilvánosság részvételi lehetőségeiről, (iii) bármely várható közmeghallgatás időpontjáról és helyéről, (iv) azon hatóság megjelöléséről, amelytől a vonatkozó információ beszerezhető, illetőleg ahol elhelyezték avégett, hogy a nyilvánosság azt megvizsgálhassa, (v) a vonatkozó hatóság megjelöléséről, melyhez a megjegyzések és kérdések benyújthatók, valamint a megjegyzések és kérdések várható továbbítási idejéről, és (vi) a javasolt tevékenységgel kapcsolatos releváns környezeti


293

információ hozzáférhetőségéről; e) arról a tényről, hogy az adott tevékenység nemzeti vagy határon átterjedő környezeti hatásvizsgálat köteles-e. 3. A nyilvánosság részvételére vonatkozó eljárások biztosítsanak olyan ésszerű időkereteket a különböző fázisokra, amelyek elégséges időt hagynak a nyilvánosság tájékoztatására a 2. bekezdéssel összhangban és arra, hogy a nyilvánosság a környezeti döntéshozatali folyamatban való hatékony részvételre felkészülhessen. 4. Valamennyi Fél biztosítja a nyilvánosság korai fázisban való részvételét, amikor az összes választási lehetőség még nyitott és hatékony társadalmi részvétel valósulhat meg. 5. Valamennyi Fél, amennyiben ez szükségesnek látszik, ösztönözze a jövőbeli kérelmezőt, hogy az engedélyre vonatkozó kérelem benyújtását megelőzően azonosítsa az érintett nyilvánosság körét és kezdjen megbeszéléseket, valamint nyújtson tájékoztatást kérelmének célját illetően. 7. A nyilvánosság részvételére vonatkozó eljárások lehetővé kell tegyék a nyilvánosság számára, hogy írásban, vagy amikor szükségesnek látszik, közmeghallgatás formájában előterjesszék megjegyzéseiket, információikat, elemzéseiket vagy véleményüket, melyeket a javasolt tevékenységgel kapcsolatosan fontosnak tartanak. 8. Valamennyi Fél kellő mértékben figyelembe veszi a nyilvánosság részvételének eredményeit a döntés meghozatala során. 9. Valamennyi Fél biztosítja a hatósági döntés meghozatala után a nyilvánosság megfelelő eljárások szerinti, haladéktalan tájékoztatását. Minden Fél a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszi a döntés szövegét, valamint az alapját képező fő okokat és megfontolásokat. 10. Valamennyi Fél biztosítja azt, hogy amikor a hatóság felülvizsgálja vagy időszerűsíti az 1. bekezdésben meghatározott tevékenységre vonatkozó működési feltételeket, az e cikk 2-9. bekezdéseiben foglalt rendelkezéseket, amennyiben szükségesnek látszanak, a szükséges változtatásokkal alkalmazza. 11. Valamennyi Fél, a keresztülvihető és szükségesnek látszó mértékben, nemzeti jogának keretein belül alkalmazni fogja a jelen cikk rendelkezéseit a genetikailag módosított szervezetek környezetbe való szándékos kibocsátását illető döntésekben. The Committee considers it to be beyond the scope of its mandate to examine the claim by the communicant and other expert bodies that other regulations were breached through the construction of the power line (see para. 17). However, it notes that if the local residents had had the full opportunities to be involved in the decision-making process as they should have had if article 6 of the Convention had been properly applied, they might then have been better placed to exercise their right to ‘challenge the substantive and procedural legality’ of the decision in accordance with article 9, paragraph 2, of the Convention. In this sense, therefore, the possibility that the decision itself breached other regulations has some relevance, but the violation of those regulations, if established, would not necessarily constitute non-compliance with the Convention.


294

(Kazakhstan ACCC/C/2004/2; ECE/MP.PP/C.1/2005/2/Add.2, 14 March 2005, para. 29) The Committee is well aware that Parties to the Convention in their national legal frameworks provide a variety of approaches to regulatory control of activities listed in annex I of the Convention. Not all decisions required within national frameworks of regulatory control should necessarily be considered as “decisions on whether to permit proposed activities”. On the other hand, this does not mean that there is necessarily only one such a decision “to permit proposed activities”. In fact, many national frameworks require more than one such permitting decision. The Committee therefore considers that some kind of significance test, to be applied at the national level on a case-by-case basis, is the most appropriate way to understand the requirements of the Convention. The test should be: does the permitting decision, or range of permitting decisions, to which all the elements of the public participation procedure set out in article 6, paragraphs 2 to 10, apply embrace all the basic parameters and main environmental implications of the proposed activity in question? If, despite the existence of a public participation procedure or procedures with respect to one or more environment-related permitting decisions, there are other environment-related permitting decisions with regard to the activity in question for which no full-fledged public participation process is foreseen but which are capable of significantly changing the above basic parameters or which address significant environmental aspects of the activity not already covered by the permitting decision(s) involving such a public participation process, this could not be said to meet the requirements of the Convention. (European Community ACCC/C/2006/17, ECE/MP.PP/2008/5/Add.10, 2 May 2008, para. 43) Each Party to the Convention has certain discretion to design the decision-making procedures covered by article 6 of the Convention. Also, in tiered decision-making procedures, each Party can decide which range of options is to be discussed at each stage of the decision-making. Yet, within each and every such procedure where public participation is required, it should be provided early in the procedure so as to ensure that indeed all options are open and effective participation can take place (ACCC/C/2006/16 (Lithuania) ECE/MP.PP/2008/5/Add.6, paras. 57 and 71). (Slovakia ACCC/C/2009/41, ECE/MP.PP/2011/11/Add.3, 12 May 2011, para. 62) MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA 4/2010/KJE. szám Jogszabály szabályozási részvétel a döntéshozatalban tárgya Jogszabály A Ket. által lehetővé tett és a Ktv. által ténylegesen biztosított ügyféli relevanciája a jog megfogalmazása igen sok értelmezést tett korábban is lehetővé, szervezetre amit aztán a Legfelsőbb Bíróság 1/2004. KJE. közigazgatási jogegységi döntésével konkretizált. Tulajdonképpen ezt a hagyományt folytatta, és aktualizálta a 4/2010. KJE, aminek lényege, hogy minden olyan ügy, amiben a környezetvédelmi hatóság akár ügydöntő hatóságként, akár mint környezetvédelmi szakhatóságként eljár, környezetvédelmi ügynek minősül. Ez pedig azt vonja maga után, hogy ezek azok az ügyek, amelyekben a környezetvédelmi egyesületeket ügyféli jog illeti meg.


295


1. Ügyféli jogállás a környezetvédelem általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 98.§ (1) bekezdésében írt társadalmi szervezeteket (a továbbiakban: társadalmi szervezetek) azokban a környezetvédelmi közigazgatási hatósági ügyekben illeti meg, amelyekben a környezetvédelmi hatóság ügydöntő hatóságként jár el, illetőleg azokban az egyéb közigazgatási hatósági ügyekben, amelyekben jogszabály a környezetvédelmi hatóság környezetvédelmi szakhatósági közreműködését írja elő.

Részvétel egyes kiemelt környezetvédelmi eljárásokban A jelen alrészben azokat a jogszabályokat kellene elemezni, amelyek ágazati végrehajtási szintű normákként részletszabályokat határoznak meg a közösségi részvétel gyakorlásához. Ettől egy kivétellel eltekintünk:  egyrészt számos ágazati, alacsonyabb szintű jogszabály nem fogalmaz meg az általánostól eltérő vagy azt részletező részvételi szabályt  másrészt amennyiben ez mégis megtörténik, úgy annak elemzésére mindig az adott ágazati jogszabály vizsgálatánál térünk ki Az egyetlen kivétel, amit tárgyalunk, tulajdonképpen nem illik szorosan a jelen alfejezet témájához. A településrendezési jog nem az egyedi közigazgatási eljárás logikáját és intézményeit követi, így eltér a fent hivatkozott eljárásoktól. Tulajdonképpen önkormányzati jogalkotási és határozathozatali eljárás, amelyben az egyes eljárási lépésekben lehetőség van a közösségi részvételre. 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről Jogszabály szabályozási részvétel a döntéshozatalban tárgya Jogszabály Ahogy a jelen alfejezetben már többször előfordult, a tényleges relevanciája a döntéshozatali folyamatban a szervezet nem vesz részt és nem szervezetre tartalmaz a településrendezési tervezés eljárás közvetlen kötelezettségeket a szervezet számára. Mégis, indokolt ismerni azokat a részvételi lehetőségeket, melyek a nyilvánosságot megilletik akkor, amikor egy, a potenciálisan a szervezet tevékenysége által érintett terület rendezése folyik. Három részvételi lehetőség kínálkozik a tervezés során, ezek -


a véleményezés a terv kidolgozása előtt a véleményezés a terv kidolgozása során a részvétel az egyeztető tárgyaláson

Ezt követően közösségi részvételi rendelkezés még a terv elfogadás előtti nyilvánosságra hozatala. 9. § (2) A településrendezési eszköz kidolgozása előtt beazonosítható módon - meg kell határozni a rendezés alá vont területet, ki kell nyilvánítani a rendezés célját és várható hatását oly


296

módon, hogy az érintettek azzal kapcsolatban 15 munkanapon belül javaslatokat, észrevételeket tehessenek, véleményt nyilváníthassanak. Ennek során biztosítani kell: a) a helyben szokásos módon a kidolgozás elhatározásának tudomásra hozatalát és az érintett lakosság, szervezetek, érdekképviseleti szervek véleménynyilvánítási lehetőségét, b) az érintett települési önkormányzati szervek bevonását az előkészítésbe úgy, hogy azok írásban ismertethessék a település fejlődése és építési rendje szempontjából jelentős terveiket és intézkedéseiket, valamint ezek várható időbeli ütemezését, c) az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben meghatározott államigazgatási szervek megkeresését oly módon, hogy azok véleményt nyilváníthassanak és ismertethessék ca) a rendezési feladat ellátásához szükséges - nyilvántartásuk részét képező - mindazon adatokat, amelyek a rendezés alá vont területtel kapcsolatosak, továbbá cb) a hatáskörükbe tartozó kérdésekben a jogszabályon alapuló követelmények érvényre juttatásának feltételeit. (3) A készítés alatt lévő településrendezési tervet és helyi építési szabályzatot a polgármesternek (főpolgármesternek) - külön jogszabályban meghatározottak szerint - véleményeztetnie kell az 5. § (4) bekezdésében említett tervtanáccsal. Az elkészített helyi építési szabályzatot és településrendezési terveket a megállapítás, illetve a jóváhagyás előtt a polgármesternek (főpolgármesternek) véleményeztetnie kell a külön jogszabályban meghatározott közigazgatási, az érintett települési önkormányzati és az érdekképviseleti szervekkel, valamint az egyesületekkel, amelyek 22 munkanapon belül adhatnak írásos véleményt. (4) Az eltérő vélemények tisztázása érdekében a polgármesternek (főpolgármesternek) egyeztető tárgyalást kell tartania, amelyre a hely és az időpont megjelölésével a véleményezési eljárás valamennyi érdekeltjét a tárgyalás előtt legalább 8 nappal meg kell hívnia. Az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet kell készíteni, amelynek tartalmaznia kell valamennyi elfogadott és el nem fogadott véleményt azok indokolásával együtt. (5) Azt az érdekeltet, aki a véleményezési eljárás során írásbeli államigazgatási szerv esetében jogszabályon alapuló - véleményt nem adott, vagy adott, de az egyeztető tárgyaláson szabályos meghívás ellenére nem vett részt, a továbbiakban kifogást nem emelő véleményezőnek kell tekinteni. A (6) bekezdés szerinti, helyben szokásos módon történő közzététel időtartama alatt érkező észrevételeket a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell. (6) A véleményezési eljárás befejezése után a településrendezési eszközöket az elfogadásuk előtt - a (3)-(4) bekezdés alapján beérkezett, de el nem fogadott véleményekkel és azok indokolásával együtt - a polgármesternek (főpolgármesternek) legalább egy hónapra a helyben szokásos módon közzé kell tennie azzal, hogy az érintettek a közzététel ideje alatt azokkal kapcsolatban észrevételt tehetnek, továbbá meg kell küldenie szakmai véleményezés céljából:


297

a) a főváros, a fővárosi kerület, a megyei jogú város igazgatási területének egészére egyszerre készített szabályzatot és terveket a jogszabályban meghatározott állami főépítész (a továbbiakban: állami főépítész) útján a miniszternek, a fejlesztési koncepciókat a településfejlesztésért és településrendezésért felelős miniszternek, b) egyéb szabályzatot és terveket az állami főépítésznek. A miniszter 90, az állami főépítész 30 napon belül, a 9/A. § szerinti esetekben 15 napon belül adhat véleményt; ha e határidőn belül nem nyilatkozik, úgy véleményét egyetértőnek kell tekinteni. A véleményt a döntésre jogosult testülettel ismertetni kell. (7) A településrendezési eszköz a (2)-(6) bekezdésben előírt véleményeztetési eljárás lefolytatása nélkül nem fogadható el. A településszerkezeti terv és a helyi építési szabályzat - a 9/A-9/B. §ban és a 9/D. §-ban meghatározott esetek kivételével - legkorábban a megállapításuktól számított 30. napon léptethetők hatályba. (8) A polgármester (főpolgármester) az elfogadást követően 10 munkanapon belül gondoskodik a helyi építési szabályzat, a településrendezési tervek és a beérkezett vélemények figyelembe nem vétele indokolásának amennyiben ennek az információtechnológiai feltételei fennállnak, az önkormányzat honlapján való - közzétételéről. A polgármester (főpolgármester) az elfogadást követően 10 munkanapon belül megküldi a helyi építési szabályzatot, a településrendezési terveket és a beérkezett vélemények figyelembe nem vételének indokolását az azok véleményezésében részt vett államigazgatási szerveknek és szakmai vizsgálat céljából az állami főépítésznek. Ha a véleményezési eljárásban részt vett vélemény-nyilvánításra jogosult államigazgatási szervek azt észlelik, hogy a települési önkormányzat nem vette figyelembe jogszabályon alapuló véleményüket, úgy e kérdésben kialakított álláspontjukról 15 munkanapon belül tájékoztatják az állami főépítészt. Mivel ez a kérdés jogalkotási jogkörben rendeződik, bírói gyakorlatát az Alkotmánybíróság ítéletei alkotják. Mivel azonban ez az önkormányzatok működését illeti, ezért a szervezet számára közvetlenül nem releváns. Környezeti jogorvoslat A jogorvoslati jog lényege, hogy a jogvitában érintett a számára sérelmes döntést vagy joghelyzetet egy független szerve elé tárja, annak érdekében, hogy az kötelező érvényű, bár esetenként nem feltétlenül kötelező érvényű döntést hozzon, és orvosolja a feltételezett jogsértést. A jogorvoslati jog három fő típusa aszerint különül el, hogy milyen szituációban alkalmazandó, így megkülönböztetjük az alábbiakat:  jogorvoslat az információ megtagadásával szemben  jogorvoslat az érdemi közigazgatási határozatokkal szemben  fellépés környezetveszélyeztetés és károsítás ellen Jogorvoslat az információ megtagadásával szemben


298

2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról Jogszabály szabályozási környezeti jogorvoslat tárgya Jogszabály Egyrészt az információszabadság keretein belül a megismerésre relevanciája a irányuló igény elutasítása esetére megnyílik a bírói jogérvényesítés szervezetre útja. Ez azt jelenti, hogy az adatkiadás megtagadása vagy késedelmes teljesítése (azaz határidőben nem teljesítése) esetén az igénylő a bíróságtól, illetékmentes, soron kívüli polgári peres eljárásban kérheti, hogy az kötelezze az adat birtokosát az adat kiadására.


Ez nem specifikusan környezetvédelmi szabályozás, de széles körű alkalmazhatóságából fakadóan a környezeti jogorvoslatnak is megfelelő eszköze. 31. § (1) Az igénylő a közérdekű adat megismerésére vonatkozó igény elutasítása vagy a teljesítésre nyitva álló, vagy az adatkezelő által a 29. § (2) bekezdése szerint meghosszabbított határidő eredménytelen eltelte esetén, valamint - ha a költségtérítést nem fizette meg - a másolat készítéséért megállapított költségtérítés összegének felülvizsgálata érdekében bírósághoz fordulhat. (2) A megtagadás jogszerűségét és a megtagadás indokait, illetve a másolat készítéséért megállapított költségtérítés összegének megalapozottságát az adatkezelőnek kell bizonyítania. (3) A pert az igény elutasításának közlésétől, a határidő eredménytelen elteltétől, illetve a költségtérítés megfizetésére vonatkozó határidő lejártától számított harminc napon belül kell megindítani az igényt elutasító közfeladatot ellátó szerv ellen. Ha az igény elutasítása, nem teljesítése vagy a másolat készítéséért megállapított költségtérítés összege miatt az igénylő a Hatóság vizsgálatának kezdeményezése érdekében a Hatóságnál bejelentést tesz, a pert a bejelentés érdemi vizsgálatának elutasításáról, a vizsgálat megszüntetéséről, az 55. § (1) bekezdés b) pontja szerinti lezárásáról szóló vagy az 58. § (3) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételét követő harminc napon belül lehet megindítani. A perindításra rendelkezésre álló határidő elmulasztása esetén igazolásnak van helye. (4) A perben fél lehet az is, akinek egyébként nincs perbeli jogképessége. A perbe a Hatóság az igénylő pernyertessége érdekében beavatkozhat. (5) Az országos illetékességű közfeladatot ellátó szerv ellen indult per a tövényszék hatáskörébe tartozik. A helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a törvényszék székhelyén lévő helyi bíróság, Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bíróság jár el. A bíróság illetékességét az alperes közfeladatot ellátó szerv székhelye alapítja meg. (6) A bíróság soron kívül jár el. (7) Ha a bíróság a közérdekű adat igénylésére irányuló kérelemnek helyt ad, határozatában az adatkezelőt a kért közérdekű adat


299

közlésére kötelezi. A bíróság a másolat készítéséért megállapított költségtérítés összegét megváltoztathatja, vagy a közfeladatot ellátó szervet a költségtérítés összegének megállapítása tekintetében új eljárásra kötelezheti.

Fővárosi Bíróság 47.Pf.635.861/2009/3. szám 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről Jogszabály szabályozási környezeti jogorvoslat tárgya Jogszabály A specifikus szabályozást az Aarhusi Egyezmény jelenti, amely előírja relevanciája a a Részes Feleknek, hogy vagy a bíróság, vagy más független és szervezetre pártatlan testület előtt lehetőséget kell adniuk arra, hogy a nyilvánosság az adatkiadás megtagadásával szemben jogorvoslatot kapjon.


A bekezdés a szervezetre természetesen nem tartalmaz semmilyen direkt kötelezettséget, azonban a információszabadságra vonatkozó szabályozás kontextusában mégis érdemes ismerni ezt a normát is. 9. Cikk 1. Valamennyi Fél biztosítja nemzeti jogszabályainak keretein belül, hogy amennyiben valamely személy úgy tekinti, hogy a 4. Cikk értelmében benyújtott információigényét figyelmen kívül hagyták,


300

teljes mértékben vagy részben helytelen módon elutasították, nem kielégítő választ adtak, vagy bármely más módon azzal kapcsolatosan úgy jártak el, hogy az nem volt összhangban e cikk előírásaival, legyen lehetősége bíróság előtt vagy bármely más, a törvény által létrehozott független és pártatlan testület előtt felülvizsgálati eljárást kérni. Amennyiben a részt vevő Fél az előző albekezdés értelmében bíróság általi felülvizsgálatot biztosít, biztosítania kell egyúttal a hatóság általi felülvizsgálat vagy a bíróságtól eltérő egyéb független és pártatlan testület általi felülvizsgálat lehetőségét e személy számára a törvény által létesített soron kívüli eljárás lehetőségével együtt, amely díjmentes vagy csekély költséggel jár. Az e bekezdés értelmében hozott végleges döntések kötelező érvényűek az információval rendelkező hatóság számára. Az indokolást írásban kell rögzíteni, legalább azokban az esetekben, amelyekben az e bekezdésben leírt eljárás során az információhoz való hozzájutást megtagadták. The Committee considers it important to point out the aforementioned deficiencies in the handling of the information requests in order to clarify the obligations under the Convention with regard to environmental information and thereby contribute to better implementation of its provisions. However, it does not consider that in every instance where a public authority of a Party to the Convention makes an erroneous decision when implementing the requirements of article 4, this should lead the Committee to adopt a finding of non-compliance by the Party, provided that there are adequate review procedures. The review procedures that each Party is required to establish in accordance with article 9, paragraph 1, are intended to correct any such failures in the processing of information requests at the domestic level, and as a general rule, it is only when the Party has failed to do so within a reasonable period of time that the Committee would consider reaching a finding of non-compliance in such a case. Decisions on such a question need to be made on a case-by-case basis. In the present case, the requested information was provided, albeit with some delay, and thus the matter was resolved even before there was any recourse to the review procedures available to the communicant. (European Community ACCC/C/2007/21, ECE/MP.PP/C.1/2009/2/Add.1, 11 December 2009, para. 33) Jogorvoslat az érdemi közigazgatási határozatokkal szemben Ehelyütt nem ismertetjük az általános érvénnyel alkalmazandó jogszabályokat, vagy a korábban már említett környezetvédelmi normákat, így  a Ket.-nek a fellebbezésre és a bírósági felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezéseit  a Polgári Perrendtartásnak (Pp.) a közigazgatási perekre vonatkozó rendelkezéseit  a Ktv.-nek az ügyféli jogra vonatkozó rendelkezését  a 4/2010. KJE ügyféli jogot egyértelműsítő szabályozását azonban megemlítjük az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseit, melyek specifikusak ebben a tekintetben, és az alábbiakat írják elő: 2001. évi LXXXI. törvény Palagáz jogi elemzés EMLA (C) Copyright (2012) All Rights Reserved

301

a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről Jogszabály szabályozási környezeti jogorvoslat tárgya Jogszabály A bekezdés a környezetileg releváns határozatok eljárási és anyagi relevanciája a jogi törvényessége felülvizsgálatát írja elő, és lehetővé teszi, hogy a szervezetre Részes Felek a bírósághoz fordulás előtt előírják a közigazgatási jogorvoslati lehetőségek kimerítését. Ezt hazánk is megtette, a Ket.ben és a Pp.-ben.


A bekezdés a szervezetre természetesen ismét nem tartalmaz semmilyen direkt kötelezettséget, azonban a részvételre vonatkozó szabályozás kontextusában mégis érdemes ismerni ezt a normát is. 9. Cikk 2. Valamennyi Fél, nemzeti jogszabályainak keretein belül, biztosítja az érintett nyilvánosság azon tagjai számára, akik a) kellő érdekeltséggel bírnak a döntésben vagy alternatívan, b) jogaik sérülését állítják, amennyiben a Fél közigazgatási eljárási törvénye ennek fennállását előfeltételként szabja a felülvizsgálati eljárás hozzáférhetőségét bíróság és/vagy más, a jogszabályok által kijelölt független és pártatlan testület előtt, hogy megtámadják bármely döntés, intézkedés vagy mulasztás anyagi vagy eljárási törvényességét, mely ütközik a 6. Cikk rendelkezéseivel, és, amennyiben a nemzeti jog így rendelkezik, a jelen Egyezmény más releváns rendelkezéseivel, nem csorbítva a 3. bekezdés érvényét. A kellő érdek és a jogsérelem fogalmát a nemzeti jogszabályok követelményeivel, valamint azzal a céllal összhangban kell meghatározni, miszerint ezen Egyezmény hatálya alatt az érintett nyilvánosság kapjon széles körű hozzáférési lehetőséget az igazságszolgáltatáshoz. E célból a 2. Cikk 5. bekezdésében írt követelményeknek megfelelő, nem kormányzati szervezet kellő érdekkel rendelkezőnek minősül a fenti a) albekezdés céljára. Ugyanezen szervezetek a fenti b) albekezdésben megfogalmazott jogokkal rendelkező szervezeteknek minősülnek. Ezen bekezdés rendelkezései, ahol ezt a nemzeti szabályozás előírja, nem zárhatják ki azon követelményt, amely egy adminisztratív hatóság előtti felülvizsgálati eljárásnak az ügy jogi útra terelése előtti megindítására és lefolytatására vonatkozik.

The Convention obliges the Parties to ensure access to justice for three generic categories of acts and omissions by public authorities. Leaving aside decisions concerning access to information, the distinction is made between, on the one hand, acts and omissions related to permits for specific activities by a public authority for which public participation is required under article 6 (article 9, paragraph 2) and, on the other hand, all other acts and omissions by private persons and public authorities which contravene national law relating to the environment (article 9, paragraph 3). It is apparent that the rationales of paragraph 2 and paragraph 3 of article 9 of the Convention are not identical.


302

(Belgium ACCC/2005/11; ECE/MP.PP/C.1/2006/4/Add.2, 28 July 2006, para. 26) Fellépés környezetveszélyeztetés és károsítás ellen A legeklatánsabban az Aarhusi Egyezmény jogorvoslati pillérén belül kidolgozott három alterület körül ez az, ami a szervezetet ténylegesen és közvetlenül érintheti: a közérdek nevében az érintett nyilvánosság által (vagy egyes kiemelt állami szervek által) a környezethasználók ellen indítható perek. Ennek lényege, hogy ezek a perek a „normál” polgári per logikáját követik, azaz a felperes (egyesület vagy ügyészség) az alperes (környezethasználó) ellen indít pert, megfizeti a kereseti illetéket és a bizonyítási tehernek eleget téve kétséget kizáróan igazolja az esetleges jogsértést. A jogintézmény joggyakorlata igen széttartó, sőt megkockáztatjuk, hogy maga a jogintézmény diszfunkcionális: a létrehozatala óta eltelt időben társadalmi szervezetek által indított ilyen jellegű perek száma több, mint 15 év alatt sem érte el a 20-at (az ügyészségek által indított ilyen perekről nem rendelkezünk adatokkal), eredményessége pedig alacsonyabb, mint 50%. A legnagyobb problémát az okozza, hogy mind az illeték magas, mind pedig a bizonyítási teher miatt szükséges szakértői költség magas, és ilyen körülmények között a magyar környezetvédelmi civil szektor számára ez a jogi lehetőség sokszor csak üres szabályozás marad. 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól Jogszabály szabályozási környezeti jogorvoslat tárgya Jogszabály A Ktv. által a környezetvédelmi civil szervezeteknek biztosított igen relevanciája a nagyvonalú lehetőség elviekben azt a célt szolgálná, hogy az érintett szervezetre nyilvánosság egyfelől kérhesse a közigazgatási szervezetrendszert intézkedések megtételére, de akár azt átlépve is, maga érvényesítse a környezet védelmére irányuló közérdeket.


Sajnos a jogintézmény – bár létező, de – igen kidolgozatlan, és nem társulnak hozzá az alkalmazást segítő jogi megoldások (költségkedvezmények, fordított bizonyítási teher, stb.), sőt olykor még a konkrét kereseti kérelem megfogalmazása is nehéz jogászi feladat. Mivel a szervezet esetlegesen kerülhet egy ilyen perben alperesi pozícióba, javasolt a jogintézmény ismerete. 99. § (1) Környezetveszélyeztetés, környezetszennyezés vagy környezetkárosítás esetén a szervezet a környezet védelme érdekében jogosult fellépni, és a) állami szervtől, helyi önkormányzattól a megfelelő, hatáskörébe tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy a b) környezethasználó ellen pert indítani. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti perben az ügyfél kérheti a bíróságtól, hogy a veszélyeztetőt a) tiltsa el a jogsértő magatartástól (működéstől); b) kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére.


303

109. § (2) Környezeti veszélyeztetés esetén az ügyész is jogosult keresetet indítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. Az ítélkezési gyakorlat szerint: A Legfelsőbb Bíróság a perben eljáró bírósággal egyezően abból indult ki, hogy a felperesek a Ktv. 99. § (1) bekezdés b) pontja, illetőleg 109. § (2) bekezdése alapján közérdekű keresetet indítottak az alperes levegőt bűzzel szennyező tevékenysége megtiltása érdekében. Az I. r. felperes mint a környezetvédelmi érdekek képviseletére létrehozott egyesület ennek megfelelően környezetveszélyeztetés, környezetszennyezés, vagy környezetkárosítás esetén a környezet védelme érdekében vált jogosulttá a környezethasználó alperes elleni perindításra. Ennek keretében a (2) bekezdés szerint jogosultsága kiterjedt arra, hogy a bíróságtól kérje a környezethasználónak a jogsértő működéstől történő eltiltását és a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére kötelezését. Környezetveszélyeztetésre hivatkozással az ügyész is jogosult volt a keresetet megindítani a tevékenységtől való eltiltás, illetőleg a környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kár megtérítése iránt. Legfelsőbb Bíróság Pfv.VIII.21.492/2010/17. szám 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről Jogszabály szabályozási környezeti jogorvoslat tárgya Jogszabály A Természetvédelmi törvény tulajdonképpen lemásolja a Ktv. relevanciája a rendelkezéseit, és ugyanazt lehetővé teszi a természetvédelmi célú szervezetre egyesületeknek, ami ott a környezetvédelmi egyesületeket megilleti. Ezen felül a jogintézménnyel kapcsolatban fent elmondottak egy az egyben átemelhetők ide, így itt is relevánsak. Jogszabály65. § (1) A természeti területek és értékek jogellenes károsítása, idézetek veszélyeztetése esetén a természet védelme érdekében a (opcionális) természetvédelmi célú egyesületek jogosultak fellépni, és a) állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét kérni, vagy b) a védett természeti érték, terület károsítója, veszélyeztetője ellen pert indítani. (2) A (1) bekezdés b) pontja szerinti perben a felperes kérheti a bíróságot, hogy a veszélyeztetőt, károsítót a) tiltsa el a jogsértő magatartástól; b) kötelezze a kár megelőzéséhez szükséges intézkedések megtételére. Az ítélkezési gyakorlat magas szintű konzervativizmust mutat a jogszabály értelmezése tekintetében:


304

A fentiekre tekintettel a polgári perben előterjeszthető kereset szempontjából releváns és a felperes által körülírt, s ebben a körben az elsőfokú bíróság által megfelelően vizsgált természetkárosító, vagy veszélyeztető magatartások alperesek részéről való elkövetése nem bizonyított, ennek hiányában pedig az alperesekkel szemben polgári perben levonható jogkövetkezmények alkalmazására (tevésre kötelezésre, vagy eltiltásra) nem kerülhet sor. Azzal a másodfokú bíróság egyetért, hogy egy terület ipari és lakóövezeti beépítési övezetbe sorolása önmagában sem természetveszélyeztető, sem természetkárosító magatartást nem valósíthat meg. Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy egy konkrét ingatlan esetleges beépítése során a Tvt. rendelkezéseinek betartásával, a természet és táj védelmére vonatkozó jogi rendelkezések figyelembevételével szükséges megadni az építési engedélyt. Amennyiben egy ilyen konkrét építési hatósági eljárásban a természetvédelemmel összefüggő jogi rendelkezések betartásának hiányára lehet következtetni, úgy az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetőségek közigazgatási típusú eljárásban (esetlegesen ahhoz kapcsolódó közigazgatási bírósági felülvizsgálatban) vehetők igénybe. A bányászati tevékenység, illetve a felperesi székhelyingatlan előtti terület vonatkozásában a felperes által megjelölt természetveszélyeztető, vagy károsító magatartások nem állapíthatók meg. Pusztán a területeken fellelhető védett növények, vagy fokozottan védett növények léte ugyanis még nem alapozza meg az alperesek részéről a felperes által állított természetveszélyeztető, vagy károsító magatartás elkövetését. A felperes kereseti kérelméhez írt mértékben az elsőfokú bíróság a felperes által állított természetkárosítás, illetve természetveszélyeztetés kérdését megfelelően vizsgálta, és miután egyetlen, perben érintett ingatlan vonatkozásában sem lehet a polgári perben kérhető keretek között megállapítani az alperesi természetveszélyeztető, vagy természetkárosító magatartásokat, így helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperesi kereset megalapozatlan. Szegedi Ítélőtábla Pf.III.20.356/2011/9. szám 2001. évi LXXXI. törvény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény kihirdetéséről Jogszabály szabályozási környezeti jogorvoslat tárgya Jogszabály Az Egyezmény rendelkezése (amely a Részes Feleket, tehát a Magyar relevanciája a Államot kötelezi) szerint lehetővé kell tenni a bírósághoz, vagy egyéb, szervezetre közigazgatási szervhez fordulást a környezetvédelmi jog megsértése esetére. Tulajdonképpen a fent említett Ktv. és Természetvédelmi törvényi rendelkezések megfelelnek ennek a szabályozásnak, és a szervezetre annyiban relevánsak, hogy esetlegesen a szervezet egy ilyen jogi eljárás alperesi oldalán tűnhet fel, vagy a közigazgatási eljárásban kerülhet az eljárás alá vont pozíciójába. Míg ez csak egy áttételes relevanciát jelent, mégis érdemes a szervezetnek tudnia, hogy milyen jogi lehetőségek illetik meg azokat, akik a közösségi részvétel jogorvoslati részét gyakorolva eljárás-kezdeményezésre, vagy akár


305


perindításra is jogosultak. 9. Cikk 3. A fenti 1. és 2. bekezdésben tárgyalt felülvizsgálati eljárások szabályainak csorbítása nélkül valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek.

Article 9, paragraph 3, is applicable to all acts and omissions by private persons and public authorities contravening national law relating to the environment. For all these acts and omissions, each Party must ensure that members of the public “where they meet the criteria, if any, laid down in its national law” have access to administrative or judicial procedures to challenge the acts and omissions concerned. Contrary to paragraph 2 of article 9, however, paragraph 3 does not refer to “members of the public concerned”, but to “members of the public”. (Belgium ACCC/2005/11; ECE/MP.PP/C.1/2006/4/Add.2, 28 July 2006, para. 28)

dr. Gajdics Ágnes dr. Kiss Csaba dr. Szilágyi Szilvia EMLA 2012


306

MELLÉKLETEK 1. sz. melléklet


307

2. sz. melléklet


308

márgagázzal kapcsolatos jogszabályi környezet elemzése EMLA 2012

Recommend Documents