MÁRAI SÁNDOR: AMI A NAPLÓBÓL KIMARADT (1945-1946) Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2006. Ajánlás Meg akarjuk tudni az igazságot, a teljes igazságot? Korunkról, arról a negyven évrõl, mely gátlástalanul termelte és terjesztette a hazugságot? Nemcsak önmagáról állított rendszeresen és kitartóan valótlant, meghamisítva a magyar történelmet, hanem a világról, mely körülölel bennünket, a világról is csak talmin és torzan tájékoztatott. Az igazságot akarjuk megtudni, a teljes igazságot? Akkor tegyünk félre most mindent, amit az elmúlt fél évszázadról tudunk, hallottunk, olvastunk, és tiszta elmével s tiszta szívvel fogjunk Márai könyvének olvasásához. Ne engedjük, hogy megzavarják olvasásunkat belénk nevelt elõítéleteink, a Rákosi és Kádár uralmának idején szánkba rágott magyarázatok; felejtsük el mi mindenre késztetett és kényszerített gondolni, beszélni, cselekedni a hátunk mögött már végképp összeomlott sztálinizmus. Ne hagyjuk, hogy bármi is eltérítsen Márai követésétõl. Márai Sándor végigélte a két világháborút és a trianoni békediktátum után, 20 éves korában elhagyta élete végéig visszasírt szülõvárosát, Kassát, mivel életét kizárólag a magyar nyelv térfogatában tudta elképzelni. Vérbeli elit lévén feltételezte, hogy a csonka-ország szellemi életének legjobbjai felismerték ugyanazt, amit Õ "...mindig van egy elit, nem jobboldali, vagy baloldali - hanem emberi elit - az a ritka fajta, aki nem akar keresni egy erõszak os helyzeten, mert tudja, hogy a mûveltség a kolostorcellákban, vagy a koszos mûtermekben kezdõdik." Csalódnia kellett reményében, mert sokkal több volt a rendszerhez törleszkedõ dilettáns, mint a szellemileg független alkotó, ezért felépítette saját testére és intellektusára méretezett egyszemélyes celláját, mely 28 éven át Magyarországon, majd haláláig a hontalanságban, az önmívelés és alkotás minden mocsoktól mentes szentélye lett. Márai Sándor azt mondja el a naplóiból kimaradtban is, amit személyesen tapasztalt, megélt, átérzett itthon és sokhelyütt a világban ideológiai, politikai és szellemi elfogultságok nélkül. Nem volt tekintettel senkire és semmire, csak az igazságra, a valóság költötte tényekre és ismeretekre. Ezért tudott mindenkor szabadon, függetlenül, elkötelezetlenül reagálni jóra és rosszra, titkolnivalókra és kitakarnivalókra egyaránt. Szuverén írói jelenség, nemcsak író, ki láttatja s értelmezi a világot, hanem jelenség is: egyszeri, különleges, sugárzó, tekintélyteljes egyéniség, ki sosem kötõdött földi hatalmakhoz, csak az égiekhez, csak az Úristen közelében biccentette meg tisztelettudóan a fejét. Amikrõl e kimaradt naplójegyzetekben vall, események és élmények, amelyeket hol indulattal, hol csüggedten rögzít, új megvilágításban mutatják meg nekünk közelmúltunk történéseit, úgy, ahogy lejátszódtak, úgy, ahogy ez a rendkívüli személyiség látta. Az Igazság és az Igazságtevõ örömére. Szeressük az Igazságot... * (Felmerülhet a kérdés, hogy miért maradtak ki ezek a naplójegyzetek a már megjelent kötetekbõl? Azért, mert a nagyon szegény emigrációs könyvkiadás csak korlátozott oldalszámban tudott könyvet kiadni. Azonkívül a szerzõ tapintatossága is az egyik ok: nem akarta a még élõ személyeket, az ország egykori vezetõit megbántani.) 1945 Mindig arra gondolni, ami Goethet egészen áthatotta: az élet, minden vonatkozásában, - cselekmény, tehát nem merev formák sorozata, hanem harmonikusan ismétlõdõ cselekmények teljessége. "Gepräte Form, lebendig sich entwickelt." *
Mi hiányzik, e különös újesztendõn? Sok minden: például, meglepetésemre, Goethe "orphikus versei". * Spenglert olvasom, tizenöt év után másodszor. Idõszerû. * Mi itt afféle törvényen kívüli állapotban élünk: az oroszok megszállottak, de egyelõre nem sokat törõdnek ezzel a parti sávval; néha feltûnik egy járõr, összeszedik a fegyvereket, összeterelik a hadviselt férfiakat, aztán napokig nem látni oroszt; a debreceni kormánnyal ez a vidék még nem tudott semmiféle formában érintkezni; nincs hatóság, csendõrség, hivatalok, semmi. A hevenyészett községtanács iparkodik valahogyan kenyeret süttetni a lakosság számára; egyébként mély csend; az emberek õgyelegnek, ténferegnek, a templomban sokan vannak, ennivaló nincs, a pénzért nem kapni semmit. Már feltûntek a vörös hadsereg által kibocsátott magyar szükségpénzek; Kossuth-bankó, mondják az emberek mosolyogva. A no man s land embereinek élete ez; ég és föld között lebeg minden; s hallgatjuk a zúgást, mely valóban olyan, mint mikor a "malom a pokolban" zúg; ez a pokolbeli malom õrli most Budapestet. * Újév elsõ napján séta a folyóparton. Harminc kilométerrel arrébb szétmállik az ágyútûzben Pest és Buda; itt teljes csend, januári napsütés; a pócsmegyeri ifjúság korcsolyázik a Duna befagyott partmenti szegélyén. A nap eseménye egy uszály váratlan megjelenése a zajló Dunán; valahol Esztergom körül szabadulhatott el, s a víz lassan lesodorta hozzánk. Ez a nagy, fekete test a szürkészöld jégtáblák között kísérteties látvány; minden elszabadult, önállósult; vállalkozó fiatalok átkutatják, s ládákat találnak és egy honvédhullát; a községbeliek reménykednek, hogy talán gabona is akad az uszály mélyiben. Robinson élt így. S mégis, e napon érzem elõször, hogy irtózatos áron, de lassan talán kifelé megyünk már ebbõl a pokoli alagútból; nagyon messze dereng valamilyen világosság. A debreceni kormányt, mely hadat üzent Németországnak, minden külföldi hatalom elismerte; az erdélyi kérdést a béketárgyalásokig nem bolygatják; s lehet, hogy Budapest és egész régi életünk romjain, de valamilyen államféle marad meg Magyarországból. Ebbõl az államból nemzetet építeni, ez lenne a feladat. Nemzetet, amely nem egy betéti társaság hitbizománya és vadászterülete, hanem minõségi igénnyel dolgozó és erkölcsi öntudattal élõ emberek otthona. De ki fog itt építeni? * Bízom X.-ben és reménykedem Y.-ban, - de nem bízom többé a magyar társadalom anyagában. Ez az anyag ernyedt. Bárki nyúl hozzá, ez az anyag puha, foszló, málló marad. S mindent kívülrõl várnak; tegnap a németektõl, most az oroszoktól, holnap az amerikaiaktól. Nemzetet építeni nem lehet külsõ segítséggel; csak belülrõl lehet. * Tizedik napja nincs villany. Igaz, gyertya sincs, petróleum sincs. Maradék gyertyáinkat a vacsora félórájára gyújtjuk csak meg; délután ötkor már alkonyodik, azontúl sötétben üldögélünk, vagy a kályha parazsát nézegetem. Arra gondolok, hogy a hindu, a kínai, az egyiptomi, az asszír, föníciai, görög, római kultúra emberei, a keresztény középkor tömegei hasonló sötétben éltek. Esti világításra valószínûleg csak a kivételezetteknek, a hatalmasoknak futotta; s miféle fény lehetett az, amely Buddhának, Sokratesnek, vagy akár Nagy Sándornak, Luthernek világított? Vörhenyes fáklyák, pislogó mécsek. A fiat lux, tehát az újkori civilizáció ideje a gyertyával kezdõdött; aztán rohamosan kivilágosodott a világ. De addig, évezredeken át, s azt megelõzõen évszázezredeken át, az ember sötétben, vagy derengõ félhomályban élt, gondolkozott, alkotott, mulatozott. S az emberiség ez idõszakokban esti fény nélkül, magasértékû kultúrákkal
ajándékozta meg magát. Bizonyos, hogy sötétben nem lehet írni, sem társas életet élni; de lehet gondolkozni és beszélgetni. Mert nem tehetek mást, ebben gyakorlom magam. * Az, amit Spengler "télkorszaknak", tehát egy világvárosi civilizációba áthûlt kultúra végidejének nevez, jóslata szerint az európai-amerikai civilizáció emberei számára 2000-2200 között következik be: imperialisztikus háborúk, a nemzetek beolvadása formátlan tömegek egységébe, õsemberi állapotok megismétlõdése, stb. Azt hiszem, ez a nagy pesszimista idõ-jóslatában optimista: ez a század már meghozta a télkorszak kezdetét. S a folyamat gyors, feltartózhatatlan. * A "fogalmak tisztázásá"-nak feladatából is közhelyet csináltak. Ez ne vegye el kedvünket attól, hogy makacson ismételjük és tisztázzuk a fogalmakat, melyek a végzet értelmét jelölik. * Éjjel, nappal pergõtûz; Budapestet lövik. Nem tudok aludni, sem olvasni. Ezekben a napokban minden elpusztul, s aztán mindent egészen elõlrõl és másképpen kellene elkezdeni. De ez az, ami lehetetlen: mert emberek vagyunk; s ami emberi bennünk az a pergõtûz hatása alatt sem változik meg. Tehát maradnak a romok és a romok között ugyanaz az ember. * Teljes magányra, pártatlan igazságosságra, türelmes közönyre kell nevelni magam, nem elég túlélni; csak akkor érdemes továbbélni, ha megvalósítom az élet gyakorlatát a tapasztalatokból, melyeket az elmúlt évben szereztem. Tudni, hogy senki nem segít. Tudni, hogy Isten mindig itt van. Tudni, hogy egyedül vagyok Istennel. Mindent nézni, szótlanul. * Budapest e napokban elpusztul; mint Sztálingrád, Charkow, Nürnberg, Berlin, Coventry, vagy Calais, Monte Cassino; s mind a többiek. A folyamat törvényszerû, nem lehet feltartani; fokozati kérdés, mennyire pusztul el; de ez a pusztulás nemcsak horizontális. Ez a nagyváros, mely otthonom volt, ahol otthonom volt, ahol e napokban, a pincékben anyám, testvéreim, minden ember, akihez közöm van, halálos szûkölésben várja a végzetet, belülrõl is szétesik, függõlegesen is pusztul, társadalmi, lelki struktúrájában. S ezt meg kell érteni és ez nem könnyû. Mert másfélmillió ember nem pusztul el egészen ártatlanul; a sorsot hívni is kell; s e másfélmillió ember éppen úgy ártatlan, mint bûnös; mind ártatlanok vagyunk és mind bûnösök vagyunk, mert hívtuk is ezt a sorsot, amikor nem tagadtuk elég hangosan, ingereltük is, amikor nem tiltakoztunk idejében egészen és erélyesen, minden következménnyel. Ezt megértem ez éjszakákon; s minden szívdobogtató részvéten túl megértem azt is, hogy a teljes felelõsségen belül közömbös pártatlansággal is kell nézni azt, ami történik. És nem igaz, hogy "új" lesz, ami a romok közül egy napon elõtántorog, s épülni és építeni kezd; más formanyelve lesz, talán; de nem lesz "új". Ugyanaz lesz; reménytelen. * Szomszédom, - nemrégen még lelkes náci-barát - orosz GPU-tisztet látott vacsorára vendégül. Vacsora közben a háziak megkérdezték, mi a bolsevisták véleménye a zsidókról? A tiszt vállat vont és ezt mondta: "Munkára velük is, mint mindenkivel." A szerencsétlen magyar zsidóság, amely nagy részében elpusztult már, s most, a pesti gyehennában, hörögve viaskodik maradék életéért: az orosz megszállás alatt néhány héten át mutogathatja csak sebeit, melyek valóban irtózatosak, s minden részvétet megérdemelnek. Az oroszokat ezek a sebek nem hatják meg túlságosan. Az oroszok nem lelkesednek a
zsidókért; igaz, nem is üldözik õket. S ez nagy különbség. De a zsidóság, mint az én rabbim mondotta - az elsõ "csalódás" után kénytelen lesz beérni ennyivel: hogy nem üldözik õket többé, faji okokból és személy szerint. A zsidóság nagy tömegében a polgársághoz és kispolgársághoz tartozik, lelkében éppen úgy, mint életformájában, - s az elsõ hetek múltával, vagy akár azonnal is osztja majd a középosztály és kispolgárság sorsát, amely olyan lesz, amilyen; de a zsidók számára sem lesz más, mint a keresztények számára. Sokan, szegények, valamilyen karitatív csodát várnak az oroszoktól, jóvátételt, anyagi és erkölcsi kártérítést; de ahogyan az oroszokat ismergetem, errõl szó sem lehet. Minden, amit kaphatnak, hogy a zsidógyilkos bûnösöket megbüntetik, mint mindenkit, aki felelõs a háborúért és erõszakért; s nem üldözik õket, a zsidókat, származásukért; s aztán nemcsak módot adnak nekik a munkára, hanem kötelezik is erre õket. A jámbor elképzelés, mely szerint az oroszok milliószámra meghaltak Ukrajnában és máshol, egyszerûen azért, hogy most majd igazgatósági tagságokat, részvénypaketteket és bérházakat osztogassanak a pesti Szabadság-téren a kirabolt, megkínzott magyar zsidóságnak: vágyálom. A zsidók, mint a keresztények, egy módon oldhatják csak meg a "zsidókérdést": erkölcsi magatartással, minõségi versennyel. * Spenglernek igaza van: a jó történetíró olyan, mint a költõ: látomása van a világi cselekményrõl. Az a történetírás, amely csak megállapít és csoportosít, nem ad képet az élményrõl, melynek tartalma az emberi sors az idõkön át, halott törmelékeket rakosgat, címkéz, skatulyáz. * Az archimedesi "moli tangere"-álláspont talán embertelen. De az egyetlen lehetséges álláspont, mert a világ is embertelen. Csellengõ kirgiz és mongol járõrök között, s amíg a budapesti pergõtüzet hallgatom, teljesen kifosztva, s mégis figyelmesen: írom "A nõvér" folytatását, ahogy tudom. Lehet, hogy ez a magatartás nem illik "érzõ és résztvevõ" emberhez; de nem tehetek mást, mert ember vagyok. * Vacsorára egy tál - elõzõ napról eltett, - felmelegített szemesbabot kapok; s egy vékony karéj, tíznapos kenyeret; s egy pohár hideg vizet a kútról; s egy félórára meggyújtjuk "a" gyertyát is; s a szoba tûrhetõen langyos. Micsoda élmény! Hol a Lucullus, Brillat-Savarin, Traiteur Montaigné, aki valaha ilyen étellel traktálta vendégeit! Ez a szemesbab, csakugyan ambrosia! Foszfátos, omlóslisztes íze, csodálatos tápereje, illata, - mert babérlevelet is kevertek belé! - olyan étel-emlékeket idéz, amilyenre nagy ínyencek emlékezhetnek. S langyos is, - nem éppen meleg, mert este nem fûthetünk a tûzhelyben, csak a szobakályhán melegítjük az elõzõ napi étket, - de langyos. S a pipám is megtömöm mindjárt... Úristen, volt úgy, hogy mást is akartam valaha az élettõl? Volt. És lesz. * Az emberek önzése, tolakodása, támadása ellen nem lehet védekezni; hálátlanságuk éppen olyan mérhetetlen, mint kegyetlen, vinnyogó önzésük a veszély pillanatában. Csak belülrõl tudok védekezni, úgy, hogy azt, aki vagyok, belülrõl semmiféle követeléssel, vagy támadással nem engedem megsérteni. * Ha túlélem, itt maradok még sokáig, ebben a kis házban, ha ugyan leszek én és ez a kis ház; s megkérem a tulajdonosokat, ha egyszer visszatérnek, adjanak ebben a házban nekem egy szobát. Sokáig itt akarok élni; hordok a kútról vizet, az erdõbõl fát, mint eddig; olvasok és írom ezt a naplót, s ami éppen eszembe jut; s aztán, az elsõ alkalommal, elmegyek ebbõl az országból, ahol magyar, sváb, zsidó egyformán megtagadták az igazi mûveltséget. *
Vízkereszt délutánján elõször látok jelentõsebb orosz haderõt átvonulni a falun. Esztergom felé tartanak: tüzérség, lovasság és trén. Ez a kritikus nap, mikor a német felmentõ kísérlet Komárom alatt és az esztergomi térben minden erõvel támad. Az ágyúzás két napja oly erõs, hogy valóságosan fáj már a fülem e hangzavartól. Házunkkal párhuzamosan, a kukoricásban öt orosz ágyút állítottak fel, célzással Esztergom felé; mindez lehet óvatosság és elõkészület, de lehet, hogy a helyzet veszedelmes, s az oroszok kényszerülnek feladni ezt a partot; akkor tûzvonalba kerülünk; s újabb német megszállás vár reánk, minden elképzelhetõ következménnyel; s bizonyos, hogy újabb harcok, mikor az oroszok megint egyszer rohamra indulnak. Mindez talán veszélyes, de tehetetlenek vagyunk; védekezni nem lehet többé; a pincébe levittem egy gyertyát és egy üveg vizet. Így várjuk az éjszakát és az elkövetkezõ napokat. Ez az orosz kötelék nem vonult menekülésszerûen; a tisztek és altisztek ugratták csak lovaikat; a tüzérek és a trén éppen olyan közömbösen kocogott, mint néhány hét elõtt a magyar tüzérség és trén; s éppen olyan szekeresen, kócosan, kissé cigányosan. A németek mindig motorokkal száguldottak; az orosz felvonulás inkább szekeres, olyasféle, mint a magyar. De fegyelmezett és szervezett, ezt a laikus is látja. És a lovasok pompásan érzik lóháton magukat; vágtatnak, nyargalnak, elõre és hátra, kezükben vörös fonálból font kancsuka, korbács; köztük egészen õsi, keleti alakok, s mások, akik mintha az "Anyegin"-ból vágtatnának elõ: jólszabott kabátban, vörösbéléses kucsmában, oldalszakállas, fesák Lenszkyk és Anyeginok. Nagy erejük van és a maguk laza módján fegyelmezettek, összefogottak. * A helybeli "intelligencia", tehát az értelmiségnek az a része, mely nem menekült el a németekkel, kívánja az oroszok maradását és gyõzelmét; a kis emberek lapítanak s inkább a németeknek drukkolnak. Tehát: a burzsoázia vár valamit, - maga és a nemzet számára, - a bolsevistáktól, a falusi proletárság gyanakszik. Ez ma a helyzet. * Spengler példái önkényesek és nem mindig meggyõzõek. Azt hiszem, pontosan értem, mit akar mondani az "egyidejû" kultúrák virágzási és hanyatlási tüneteirõl - "egy idejû" akkor is, ha egy, kétezer európai, vagy kínai év van az azonossági tünetek között, - de a kontrapunkt és a kettõs könyvelés, a kínai selyem és Giordano Bruno "egyidejûsége" nem gyõz meg. Túlságosan kijelentõ, gõgösen fanatikus, mikor bizonyít; s ritkábban bizonyít, mint inkább csak meglepõen és fensõbbségesen kijelent. * Az élet vagy veszélyes, vagy unalmas. Tessék választani. Igazán felnõtt ember az, aki megtanul unatkozni, anélkül, hogy megsértõdnék ettõl az állapottól. * Utcai harcok a földalatti vasút alagútjaiban; oroszok átkeltek a Margithíd romjai alatt a Rudolf-rakpartra, stb. A Citadellában és a Várban még a németek harcolnak. * Mindez hagymázas álom. Egy bizonyos: halálos betegség ez, melybe nem kell talán belehalni, de nem lehet tökéletesen kigyógyulni belõle. Egyikünk sem gyaníthatja, milyen állapotban ébred föl e lázálomból, ha egyáltalán túléli. Egész eddigi életem, munkám, minden vonatkozásom életformához, munkafeltételekhez elveszett; minden, amit huszonöt év alatt munkával szereztem; s ez a legkevesebb. A meztelen létezés is nagy kérdés. Személyes birtokomban két ruhám maradt, az egyik már rongyos, két pár cipõm, az egyik talpa már már lyukas... a pesti holmik talán megsemmisültek, talán nem, de az életforma, melyhez e kellékek tartoztak, bizonyosan megsemmisült. Nincs emberi képzelõerõ, mely megjósolhatná, hogyan, miért, kinek leszek az elpusztult országban író? Lesz-e itt irodalom, abban az értelemben, ahogyan volt? S minden egyéb, ami egy mûveltséghez
tartozott... * Ez a magyar társadalom oly bûnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bûntudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bûneinek itt maradt bûnjelei, a zsidókra és mindenkire, aki bûneire emlékezteti. Mentõl hangosabban kiált az égre egy bûn, annál kínosabb, ha bûnjelek maradnak a gaztett után. * "A nõvér" utolsó oldalai. Mégis felelni illenék a kérdésre: mi a betegség?... Mert "megsértett világrend" és "beteg Isten", ezek csak szavak. Nem tudok felelni. Bizonyos, hogy a betegség magatartás; pontosabban, magatartás hiánya. Az ember egy napon gyáva lesz, vagy bûnös, vagy buta, s akkor megbetegszik. De ezt nem lehet elemezni. Vannak betegségek, melyek meggyógyulnak, mert gyógyítják õket. És vannak betegségek, melyeket nem gyógyítanak és meggyógyulnak. És vannak betegségek, melyekrõl soha nem tudjuk meg miért gyógyultak, a gyógyítás jóvoltából, vagy ellenére? Minden betegnek két példányban kellene létezni, s az egyiket gyógyítanák, a másikat nem, - hogy valami biztosat tudjunk errõl. Azt hiszem a betegség nagy százalékában valószínûen önbüntetés; aztán gyávaság; aztán öntudatlanság; végsõ értelemben a pánik kifejezése, a pániké, mely az élõlényt a létezés rettenetes zûrzavarában idõnként megragadja. * Lehet, hogy a betegség az agresszió, mellyel a test a lélek pánikérzésére felel. Ha ugyan igaz, hogy minden agresszió legmélyebb oka a pánik... * Valószínûtlen hóesés, vastag és túlzó; kötésig érõ hóban lapátolok reggel a kapu felé. Ez az anderseni táj a legvéresebb hadszínterek egyikének szöglete; tegnap visszafoglalták a németek Esztergomot és Bicskét. * Senki nem segít, csak az egészen névtelen, kis emberek; ma a mosónõ hozott Tahiból tíz kiló lisztet, s hat liter világítóolajat; pénzért, igaz, s nem is olcsón, sõt valószínûtlen drágán, de mégis olyan ez, mintha ingyen adná, mert pénzért nem ad senki semmit. Lámpát kerestem egész nap a faluban, s végül egy idegen, szegény asszony adott "ingyen, kölcsönbe" - lámpát, üveget, lámpabelet! Csak az egészen szegények emberies emberek még; mindenki más hörcsög és dúvad. * Úgy lopnak, mint a szarkák; uszályokról, lakásokból; de miért ne lopjanak? Az utolsó tíz hónapban például egyebet sem láttak uraiktól és vezetõiktõl, mint intézményesített rablást, tolvajlást és erõszakot. * Az emberiség, ez semmi; az emberek, ez sem számít sokat; még a Nagy Emberek sem számítanak; mindig csak a Háború és Béke, az Isteni Komédia, a Piet? vagy a Kilencedik Szimfónia, vagy a Faust. * Mindazt, amit ez a magyar társadalom az elmúlt tíz hónapban mutatott, már nem is tudom haraggal szemlélni; csak megvetést érzek, émelyt. * Úgy nevelni magam az emberek közötti magányra, mint ahogyan egy nagyon szigorú középkori szerzetesrend tagjának kötelessége megtanulni a hallgatást, a magányt, a teljes és föltétlen egyedüllétet, azt, hogy semmiféle földi és emberi kapcsolathoz nincs többé személyes vonatkozása. Csak nézni, figyelni és teljesíteni a feladatokat, melyeket Isten reámrótt. * Lassan, nagyon lassan végül is feltaláljuk a civilizációt; néhány héten
át úgy éltünk, hogy az alkonyati órákban kinyitottuk a kályha ajtaját, s így üldögéltünk a vörhenyes fényben; mint a barlanglakók, akik a tûzhely fényével világítottak. Aztán elszántuk magunkat, s esténként egy félórára feltaláltuk a gyertyavilágítást; ez már nagy haladás volt, középkor; s most ez a rockefelleri találmány, ez az újkor, ez a modern fényûzés, a petróleum mécses, amely alig pislákol ugyan, de mégis fény, s ha olvasni nem is lehet mellette, megmutatja a szoba tárgyainak körvonalait. Mindez, a sors kegyébõl, csakugyan haladás. Nem lehetetlen, hogy egy napon még villamoskocsin is utazom majd, szakaszjeggyel; semmi sem lehetetlen. * Csak egy lehetetlen, úgy tetszik: az igazi haladás. Ami nem villanyfény, mégcsak nem is mûvészet és költészet; az igazi, belsõ haladás, mely túlemeli az emberi tömeget az aljas önzés, a becstelen indulatok, a reménytelen butaság állapotán. Az emberi élet kellékei tökéletesednek, s az emberi tömegbõl néha fölvillan a nagy, magányos fények valamelyike, egy mûvész, költõ, zenész, tudós. De ez mind nem "haladás", ha az egészet nézzük: az egész mûveletlen és erkölcstelen maradt, kultúrák virágzásán és civilizációk romjain túl, mindig ugyanaz. * Pestrõl érdekes hírek: a Keleti pályaudvart állítólag már elfoglalták az oroszok, csak a restiben harcolnak még a németek. Mindezt nem lehet "felfogni", már nem tudok iszonyodni, sem sajnálkozni; az ember igazán megtanul hallgatni, belülrõl is, érzéseivel is. * Néha már felbukkan egy-egy ember a régi világból; újfajta rejtõzõk, akik Karácsony táján Pesten kívül rekedtek, itt érte õket a megszállás; zavarukban, kivétel nélkül, mind szakállt növesztettek, s óvatosan õdöngenek az országúton az orosz járõrök között... Ezek az emberek zavartak; félnek; az oroszoktól félnek, s attól, ami jön és következik, s emlékeiktõl félnek... Akkor is, ha személy szerint nem követtek el semmit, nem voltak részesek a közelmúlt nagy, kollektív gaztetteiben; lelkiismeretük, ha van, súg nekik valamit, hogy az egész magyar társadalom felelõs mindezért, ami történt, s nemcsak a kortársi bírók, hanem a történelem elõtt is felelõs. S legtöbbje még mindig nem tud belenyugodni, hogy a nagy konjunktúrának vége; hogy holnap, ha túlélik, megint személy szerint, tehetséggel, szorgalommal és versenyképes minõséggel kell bebizonyítani az élethez való jogukat; nem pedig egyszerûen azzal, hogy "keresztények..." * Hiszek abban, hogy Isten, a világszellem, mindenrõl tud, mindent áthat, mindennek értelmet ad, mindennel akar valamit. Ámen. * Reggel, Tahiba, ahol lisztet lehet kapni a malomban. Az utazás ladikban, a jégtáblákkal zajló Dunán, meglehetõsen vadregényes. A tótfalusi malomban nagyüzem; zsákszámra hozzák õrleni a gabonát. Ezek a parasztok jómódúak; amíg a kegyes molnárra várakozom, figyelem a bakancsukat, ruháikat, ködmöneiket; mindenük tartós, meleg, szolid. Élelem is van itt bõven, csak rejtõzik. Ez a parasztság nem akar forradalmat. A molnár ad tíz kiló lisztet. A kinccsel, megint csak csónakban, lopakodom haza. Mindez valószínûtlen... s talán nem is a legrosszabb. * Este a zsidó mérnökkel beszélgetek. Vannak-e papok otthon? Vannak és az állam fizeti õket. Ki jár templomba? Aki akar. Van-e adó? Van; a jövedelem 12%-a, s ezenfelül 2% betegségi biztosítás. Van-e szabad munkavállalás? Van; ha valakinek nem tetszik egy munkahely, újat választhat és önként szabja meg a feltételeket. - Mindez érdekes, de nem biztos. * Kassa elesett.
* Néha azt hiszem e napokban, állig fegyverben harcolok a létezésért, tudatosan és viaskodva védem magam és keresem az utat kifelé e vad helyzetbõl, e csatamezõrõl; s néha azt hiszem, Isten vezet, mint egy vakot, kézenfogva, iszonyatos mélységek és örvények fölött. * "Újrakezdeni" nem lehet többé; de lehet-e "folytatni?"... Hol és kinek és miért? Örökké ez a kín, hogy nem hiszek többé a magyar anyagban, nem hiszek erkölcsében, jellemében. * Z. hozott Tótfaluból egy eleven, néhányhetes, sovány kis kacsát. Elsõ éjjelre a kutyaólba zártuk, de ott fázott, rosszkedvû volt és nem evett; most berendeztem neki fényûzõ lakosztályt az emeleti, lakatlan és bútortalan, kõpadlós vendégszobában. Itt gágog most, falja a kukoricát s néha megmártja fejét a vizes lábasban; szemmel láthatóan jobb a kedve. De minden élõlény, melyet életünkbe fogadunk, még egy hizlalásra vásárolt kacsa is: felelõsség. Már sokat foglalkozunk vele, már sajnáljuk, s bizonyos értelemben tragédia lesz, ha levágják egy napon. Afféle Ibsen "Vadkacsájá"-hoz hasonló helyzet alakult ki az emeleten gágogó élõlénnyel kapcsolatban; s a Lebenslüge is közel van, nem kell messze keresni. * Nem igaz, hogy falun élni "unalmas" és egyhangú; közel esztendeje élek falun, s nem emlékezem arra, hogy valaha is unatkoztam volna itt. Minden közelebbrõl szól az emberhez falun, a táj, a sors, az emberek is. A kisváros emésztõen unalmas. De nagy városban, - igazi nagyvárosban, amilyen Párizs, - vagy falun nem tudok unatkozni. * S a falu emberei, kikkel ez az idõ lassan megismertet; nem érdektelenebbek, mint a nagyvárosi civilizáció feszült-nyugtalan neurótikusai. (S õk is neurótikusak, a falusiak, a maguk formanyelvén...) Csámpa úr, a suszter, akit megkértem, varrjon talpfoltot lyukas cipõmre: fontoskodva jelentette ki, hogy "ez a hadihelyzettõl függ". Csámpa úrról a bevonuló oroszok lehúzták bõrkabátját, s azóta egyfajta óvatos, történelmi készültségben él; szerszámait elásta; s a kabátrablásról oly mitikus hangon beszél, mint Gogoly elbeszélésében Alaki Akakievits. S Herczeg úr, a cukrász, szép, szakállas bibliai fejével, afféle Szent József, aki vénségére a könyvek felé fordult, s most Tolsztojt és Cicerot olvassa. És Schillerwein úr, az öreg, aki huszonötéve kommunista Pócsmegyeren, s most, mikor magyar feljelentésre az oroszok elvitték tõle elrejtett borát, - mondván, hogy "ne búsulj, tovaris, kommunista vagy, örülj, mert mi visszük el, az elvtársak!" megrendült lelkében és komoran pipázik. S mind a többiek, sok sunyi paraszt. * Az éjszaka nyugodtan telne el, ha a németek nem bombáznák a helységet és a környéket. De átkozottul bombáznak; a helyi vendéglõ éjfél felé telitalálatot kap; a szentendrei, tahibeli, s az újabban leányfalupócsmegyeri épülõ hajóhidat keresik. Félelmes ez a vijjogás, közeli csattogás; ez éjjel féltem elõször, komolyan, bombáktól. Az oroszok alszanak L. és én nyitott szemmel fekszünk a sötétben. Teljesen átadom sorsom Istennek; a pestiekre, budaiakra gondolok; az emberi sorsot érzem, s minden szorongáson túl mély alázatot. Reggel kisebbfajta Ganz-gyárat rendeznek be a házban és a kertben az oroszok; így élünk most, várunk valamit. * Oly közel élünk most a halálhoz; a bombák, a németek, a közeli hadszíntér, a felvonulás, egyszóval a háború itt van közvetlen közelünkben, az életünkben. Csakugyan, van dolgom még az életben? Csak Isten tudja ezt; én csak feladataim ismerem. * Katonai beszállásolás, háborúban: akkor sem nagy mulatság a háziak
számára, amikor hazájabeli katonaságot kell vendégül látnia; két kis szobában együtt élni tizenhat vadidegen orosszal természetesen még sokkal fonákabb helyzet. Négyen szorongunk a szélsõ, tizenhatan, vagy még többen a középsõ szobában, - mert állandóan érkeznek újabb és újabb látogatók, a nappal és az éjszaka minden órájában; esznek, alusznak, ahogy tudnak; a kerti kaput akkor sem lenne érdemes bezárni, ha lenne még; a ház nyitott ajtók mellett fogadja éjjel-nappal a kószáló vendégeket. * Éjszaka kiraboltak. Nem elõször történt ez, mert magányos fosztogató katonák már több ízben meglátogattak, elvittek apróbb tárgyakat, - az ürügy mindig az, hogy németeket keresnek, - elvitték kevés lisztünket, s más ilyesmit. De az éjjeli rablás komolyabb: a padláson elrejtettük egy gerenda alatt a lapos, üres Lucky Strike-es dobozban pénzünket, négyezer pengõt, egy edényben kevés zsírt, ötven kis csomag pipadohányomat (ez a legfájdalmasabb), egy üveg pálinkát, néhány üveg bort. Sok egyebünk nem is maradt már. A tolvajt hallottuk fenn motozni a padláson; mikor kiléptem az elõszobába, a tolvaj éppen elszaladt mellettem és eltûnt a sötét kertben. Ketten az idõsebbek közül utána iramodtak; természetesen hasztalanul. * Amit e napokban tapasztalunk, az a valóság. Bizonyos, hogy a valóságot mindig hasznos megismerni. Mindent meg kell ismerni, ennek a gödörnek egészen a mélyére kell leszállani; aztán vagy feltámadni, vagy ottmaradni. * Lehet, hogy ez a fajta élet, - négyen, öten egy szobában, idegenekkel megosztott közös konyha, a tisztálkodás, egyedüllét lehetõségeinek hiánya, - csak elõjátéka a jövõnek, mely mindannyiunkra vár Kelet- és KözépEurópában. Ezt az elõjátékot a napokban megéltük. Lehet-e így élni? Összezárva közös sorsba, alacsony mûveltségû, vagy teljesen mûveletlen emberekkel? Ilyen kérdésekre az élet villámgyorsan felel. Természetesen így is lehet élni; talán sokáig, de bizonyos, hogy magamfajta ember így dolgozni nem tud. S ha ez az életforma végleges bizonyosság lenne számomra, valószínûleg nem is kívánnék így élni. * Az oroszok mûveltség-tisztelete, s vágyuk a mûveltség után erõs. Mindössze száz, kétszáz esztendõ kell hozzá, hogy az a vágy köznapi valóság legyen. Mert mûveltséget nem lehet megtanulni, hanem örökölni is kell. Emlékek nélkül nehéz igazán mûveltnek lenni; hiányoznak a reflexek. De vágyakozásuk mohó és idejük van; a vágyhoz majd megszerzik az évszázadokat és emlékeket. * Legrokonszenvesebb közöttük egy idõsebb moszkvai szerelõ; csendes ember, tiszta, külön vackot vetett magának az egyik sarokban, s ott iparkodik valamilyen rendet tartani. Kérte, mossuk ki ingét, ágynemûjét; szelíden és szomorúan kérte ezt, s rögtön adott a mosáshoz szappant, hozott vizet. Látszik rajta, hogy mélyen utálja az egészet, a háborút, a piszkot, környezetét. * Hasszán, a taskenti, ott volt a szobában, mikor elmondottam a parancsnoknak a rablás történetét; félórával késõbb találkoztam vele, amint szomorúan sompolygott lefele a padláslépcsõrõl; elõadásomból megtudta, hogy a padláson raboltak, s gyorsan felszaladt megnézni, nem maradt-e számára is valami? Ferdeszemû ázsiai arcán mélységes és leplezetlen szomorúság tükrözõdött, mert mások ügyesebbek és fürgébbek voltak. * Valamikor, - mostanában néha úgy rémlik, nagyon régen, - az volt feladatom, hogy írásban lehetõleg pontosan fejezzem ki és határozzam meg, amit látok, gondolok, vagy tapasztalok. Egyfajta gyakorlatom is volt már e különös mesterségben.
De most úgy érzem, nem tudom pontosan lefesteni, milyen helyzetben élünk? Kínálkozik a hasonlat lehetõsége: harmadrangú kivándorló hajó fedélzetén, európai és ázsiai kivándorlók, hazátlanok között, - magyarok, zsidók, oroszok, taskentiek, kínaifélék, ukránok hevernek itt együtt nagy piszokban, végzetes bizalmasságban, - úszunk valamilyen bizonytalan part felé. De ez a hasonlat szegényes; a valóság más, több, ízesebb és színesebb, nyomorultabb és tarkább. * S nem hiszem, hogy a nyomorúság bármire is tanít; kívülrõl nincs mit tanulni. Igazán fejlõdni csak belsõ élmények tanításából lehet. * A társadalmi forradalom nem ér semmit, ha nem történik meg a másik, belsõ, lelki forradalom is, mely felszabadítja az embert az önzés, a butaság és a kapzsiság rabságából. De ez a forradalom reménytelen, mert az önzés, a butaság és a kapzsiság az emberi anyag szerves eleme. * A falu e napokban egyfajta körlopással foglalkozik. Az oroszok elszednek, amit lehet, a magyarok a lehetõség szerint visszalopnak az oroszoktól, amit lehet, s aztán, az oroszok ürügyén, a magyarok ellopnak még a magyaroktól, amit csak lehet. * A háború a legnagyobb próba és vizsga; minden kiderül, amit az ember önmagáról és embertársairól eddig csak homályosan gyanított, vagy tudni vélt; minden megmutatkozik a legmeztelenebb valóságában. Akik túlélik, nem élnek másképpen, mint azelõtt, mert az ember hasztalan esik át a legnehezebb vizsgán, természetében nem változik; de más tudattal élünk tovább... Aki túlél egy nagy háborút, - vagy éppen kettõt, mint az én nemzedékem, - csakugyan felnõtt lesz; megismerte az embereket és nem hajlandó többé csodálkozni semmiféle emberi jelenség fölött. * Ez egyszerû fogalom mögött: "orosz beszállásolás" - nagyobb tanulmánykötetre való néprajzi, társadalmi, politikai anyag lappang. Egy hét alatt - kényszerû konkubinátusban húsz orosszal, - többet tudtam meg Oroszországról és fajtáiról, mint megtudtam eddig minden könyvbõl. * Ha a kommunizmus a demokrácia felé fejlõdik, akkor a kapitalista demokráciák a polaritás és nivellálódás törvénye szerint, - a szocializmus felé fejlõdnek. S ha a két fejlõdési folyamat valahol találkozik, ez a találkozás hosszú idõre társadalmi nyugalmat adhatna a világnak. Talán ez és ennyi e borzalmas háború értelme. * Hasszán, akit figyelmeztettem, hogy a közelben van egy helység, mely nemzetsége nevét viseli, - Izbég! - ökörfejbõl fõz kocsonyát a konyhán, a fõzés közben hosszan és álmatagon ad elõ Taskentrõl. Elõadása nyomán édeni kép tárul lelki szemeim elé. Taskent a legszebb, mondja, mert ott villany ég és a házakban nyáron nagyon meleg van és a lakás közelében meleg víz buggyan a földbõl. Figyelmeztetem, hogy tavaly nyáron mindez még Budapesten is így volt; de kétkedve pislog. Otthon színes kaftánt visel, mondja büszkén. S titokzatos mosollyal fõzi tovább az ökörfejet. Törékeny, aprótestû, ferdeszemû, finom modorú ember, s a maga módján tiszta is; tegnap például elmosogatta az edényt, s aztán a mosogatóvízben megmosta a haját. * Diakonissza nõvérrel beszélek; most jött Pestrõl; a németek a lakások ablakából ledobálják a bútorokat, így építenek utcai torlaszokat; a csõcselék, a nyilasok házról-házra, lakásról lakásra rabolnak. Mindenki éhezik. Ablak nincs. Víz itt-ott akad már. * Ez a nõvér mutatja a "Szabadság" címû napilapot. Elsõ betûtõl az utolsóig elolvasom. A vezércikk "Irtóháború" címen arról ír, hogy nem
szabad várni, amíg a megszálló csapatok végeznek a nácikkal és nyilasokkal; a lakosság kezdjen irtóháborút a bújkáló nyilasok ellen. A lap élén három név, köztük Zilahy Lajos neve. * A lakás és a kert csatatér és vágóhíd egyvelegének képét mutatja, közvetlenül ütközet és nagyvágás után. Itt egy kizsigerelt Diesel-motor hever, amott egy frissiben vágott ökör belei; az ebédlõasztalon nagy halom csirkecsont, a falak szürkés-feketék; a padló, mint egy sáros országút, háromnapos õszi esõ után; talán gyaluval vissza lehet adni régi, tiszta színét. A kapukat nem érdemes visszaállítani, úgyis az jön be a házba, aki akar. Sikálunk és tisztogatunk, s ha ezen is túlestünk, tovább olvasom Spenglert, írom ezt a naplót, talán mást is, - miért? Nem tudok felelni. * Végre módom van feljegyezni e napokból egy valóban történelmi mondatot. A gazdák megijedtek az oroszok ötletszerû és intézményes rekvirálásaitól, s inkább levágják és kiárusítják marháikat; így, hosszú idõ után elõször, elterjedt a híre, hogy a helybeli mészáros húst mér. Elmentem hozzá és megkértem, adjon egy darab bélszínt. A mészáros szigorúan mondta: "Nem lehet kérem, mert a bélszínt már rezerváltuk a fõbíró úrnak." Ez a mondat 1945. február 2-án hangzott el, négy héttel azután, hogy az oroszok megszállották Leányfalut. Tökéletes mondat. Egy szolganép minden tapasztalata él benne; s az, hogy Magyarországon évszázad kell hozzá, míg a mészáros és a fõbíró megtanulják, hogy ezen a mondaton ment tönkre egy nemzet. S valószínû, hogy a fõbíró elébb tanulja meg ezt az igazságot, mint a mészáros. * A magántulajdon alapfogalmai mostanában kétségtelenül meglazultak az emberek lelkében; senki nem tudja, mire ébred, mi mennyire és meddig az övé, s ezért iparkodik mindenki ott és úgy szerezni be a szükségleti cikkeket, ahol éri. Finoman így lehetne meghatározni egy helyzetet, melynek gyakorlati értelme annyi, hogy mindenki ott és úgy lop, ahol tud. Mindent lopnak: az elhagyott villákból bútorokat, ruhát, egymástól élelmiszert, biciklit, mindent. Ez így lesz, amíg Buda el nem esik, a front el nem távolodik, s a magyar közigazgatás nem teremt egyfajta rendet. De ehhez sok idõ kell. Addig mindenki "zabrál" - ez most az oroszból zagyvált mûszó, - két kézzel és teli pofára. Nem hiszem, hogy a svédek, vagy dánok hasonló helyzetben így viselkednének; de most már végképp bele kell nyugodnom, hogy mi nem vagyunk svédek, sem dánok; mi magyarok vagyunk. * Az ember egy napon vállat von; kell egy vacok, ahol lefekszik aludni, napközben rágni is kell valamit, a dohány és a bor jó dolgok; a többi közömbös. Fûteni lehet politúros bútorokkal is. Mindez tegnap még vadregény volt; ma valóság. * Figyelem a nagy vihart ebben a kis tócsában, ahol most élek. Ezt a koldus népet, mely ilyen cigányosan konjunktúrát lát mindenben, ami történik; vezetõit, a jegyzõt, a papot, - s csaknem kétségbeesetten észlelem és tapasztalom, milyen romlott itt minden, mennyire elõlrõl kell kezdeni mindent, mennyire nem segít más, csak a nevelés. De ki neveljen? Ki fog itt tanítókat nevelni igazi demokráciára, tanítókat, akik a népiskolában megtanítják ezt a népet az emberi erkölcs alapfogalmaira? A valóság megismerésének nehéz mûvészetére? Az együttélés magasabb erkölcsére? Nevelés a demokráciára, ez a nagy feladat; de elébb tanítókat kell nevelni. Ki és hogyan? Nem a jegyzõn, nem a papon, - minden rajtuk múlik, a magyar tanítókon. Az õ lelkükben kell elkezdeni a tisztogatást; csak aztán lehet messzebbre nézni. * Ma rendberaktam az oroszok után a néhány könyvet, mely még
ittmaradt. Rendezés közben a könyvekre gondoltam, ötezer kötetre, melyek budai lakásomban maradtak. Ettõl a lakástól, s mindentõl, amit õrzött, - s mindenem ott volt, minden földi holmim, itt falun csak egy váltás ruha és fehérnemû maradt velünk! - lélekben már elbúcsúztam. A legsúlyosabb harcok most is ott dúlnak, lakásunk közvetlen környékén, a Vérmezõ, Vár, Gellérthegy, Naphegy vidékén. Nem valószínû, hogy viszontlátok még valaha egyetlen darabot is mindabból, ami valaha az enyém volt, - s ez volt minden e földön, ami az enyém volt. Ez a búcsú nem könnyû. De talán jó lesz arra, hogy a végén, ha menni kell, könnyû poggyásszal induljak útnak. A könyvekre gondoltam, ötezer kötet könyvre. Volt közöttük száz, melyek a legtöbbet adták nekem az életben, a legfelsõbb életérzést. S ha mégegyszer "könyvtárat" rendeznék be, akadna-e száz, melyre igazán szükségem van? Talán száz, igen... A könyvek nagyon sokat adtak, de a sok könyv között meglepõen kevés van, melyek nélkül nem óhajtok élni. * A könyvek rendezése közben kezembeakad a "Buddenbrooks"; lapozva, emlékezve olvasgatom, a jelenetet, mikor Permaneder úr megjelenik a lübecki házban, s "is halt a Kreiz" - sóhajok közepette enyhén megrémíti a finom, öreg Buddenbrooks konzulnét, aki mindent elkövet, hogy a délnémet vendég fesztelenségét egy feszesebb és puritánabb északnémet kultúra ünnepélyességével korlátozza... Thomas Mann mûvészete e néhány oldalon a megelevenítés remekét alkotja meg; az olvasó valóságosan ott van a múltszázadközepi lübecki úri ház társalgójában, lát bútort, érzékel modort, hanglejtést, - s rajtakapom magam olvasás közben, hogy szemem könnyekkel, lelkem engesztelhetetlen szomorúsággal telik el. Hol van már ez a mûveltség, ez a modor, ezek az emberek, ez az írott és íratlan törvény, mely embernek emberhez való viszonyát szabályozta, hol a nemes bútorok, a szép házak, hol van mindenestõl Lübeck! S mind a városok, ahol ez a mûveltség, s a Buddenbrooksok ivadékai éltek! S hol van egész Európa, városostul, modorostul és mûveltségestõl! Minden rom, törmelék, bûzös tetem. Európa már csak néhány könyvben él; ilyen könyvekben, mint a "Buddenbrooks"; s egy Bach-fugában; s egy Manet-vásznon; s néhány, mind kevesebb, emlékezõ ember lelkében. A valóságban nincs már sehol. * A rádiókat összeszedték - ("érvényben maradnak az összes zsidórendeletek, csak érvényüket kiterjesztik mindenkire!") - posta nincs, újság nincs. Afrika közepén magányos hittérítõk többet tudnak a világról, igen, Budapestrõl és a mi személyes sorsunkról is, mint mi tudunk itt, harminc kilométerre Budapestrõl. * A felrobbantott Duna-hidak nem engedik lezajlani a jeget, a Duna két nap alatt megáradt, éjjel elöntötte a Szentendrei-sziget falvait, áttörte a gátakat. Mindazt, ami a rekvirálásból megmaradt, most eláztatja a pincékben a víz. A vizekre figyelni kell. A nagy vizek életmûködésének közvetlen hatása van az emberi sorsra. Utoljára 1939/40 telén áradt így a Duna, mikor kitört a háború. A természet nagy jeladásai nyomán mindig történik valami jelentõs az emberi életben is. Áradás, apály, vihar, aszály, mindez nemcsak az élelmezéssel függ össze; az emberi indulatokkal is. Lehet, hogy ez az éjszakai nagy árvíz a háborús indulatok utolsó nagy dagályát jelenti. * Tudom, hogy meg kell tennem mindent, a köznapi és a másik munkaterületen, mindent, amit a pillanat és a démon parancsol; nem nyugodhatok, Isten nem engedi ezt. De ezen túl tudom, hogy Isten szándéka minden, ami velem történik; nincs okom a kételyre és nyugtalanságra. Ez a hit nem ad módot arra, hogy tunyán pihenjek, de nem engedi, hogy kétségbeessem. * A pesti hírek rosszak. Élelem nincs, népkonyha nincs, kenyér nincs.
Mindenki az utolsó készletekbõl él. Buda elestéig nincs is remény, hogy ez a helyzet változzék; a fosztogatás általános, járványok jelentkeznek, tífuszféle, ukrán-betegség. S Budával még mindig nem bírnak, a Vár, a Gellérthegy sziklapincéiben sokáig tarthatják magukat a magyar nácik és a németek. * Az országban összeszednek minden rádiót, - mintegy hatszázezer elõfizetõje volt már a magyar rádiónak, - s természetesen évtized kell hozzá, vagy még több idõ, amíg a békekötés után megint hallgathatnak minden magyar faluban és városban belföldi és külföldi híreket, irodalmi és zenei elõadásokat, színházi közvetítéseket. Ez a rendelet az ország hallóidegét vágta át, mintegy átszúrta a lakosság dobhártyáját. Sajnálatos, mert már esztendeje készültünk arra, hogy végre nyugodtan hallgathatjuk a londoni és moszkvai híreket. De kétségtelen, hogy ebben a süketségben is lehet élni. Így éltek a napoleoni háborúk idején is; s minden idõben, azelõtt. A világról sokáig nem tudunk majd semmit, s ezért, kényszerû figyelemmel, önmagunk felé fordulunk a másik világ felé, befelé. Végül is, errõl a másik világról sem tudunk sok megbízhatót; most ráérünk majd megismerkedni vele. * Mindennek az értelme, hogy az emberi életnek egyetlen célja van: a szabadság. Bizonyos elemi, emberi szabadságjogok és szabadságigény nélkül nem érdemes élni. S a szabadságnak egy útja van: a demokrácia. Ez is tökéletlen és viszonylagos, de a gyakorlatban ez a legtöbb, amit ember megvalósíthat. Minden megmaradt erejével minden ember dolgozzék azon, hogy Magyarország demokratikus állam legyen. Ennyi a feladat, máskülönben hiába volt minden. * A pesti hírek szerint a lakásokból mindent elrabolnak, csak a könyveket hagyják érintetlenül. Ez a hír nem lep meg, de szomorú. Magyarországban csak akkor lehet bízni, ha eljön az idõ, mikor, - egy új forradalom alkalmával, - elsõsorban és mohón a könyvtárakat fosztogatja a csõcselék. De ez az idõpont messze van. * A helybeli orosz parancsnok magához kéret; hallotta, hogy a faluban élek és szeretne megismerkedni velem. Felkeresem a villában, ahol szállást vett; fiatal ember, komoly, megfontolt, nyugati modorú. Beteg, magas láza van. Alantasai, mikor belépnek a szobába, feszesen tisztelegnek. Tolmács segítségével mondja, hogy szívesen segítségemre van, ha szükségem lenne valamire. Megnyugtatom, nincs szükségem semmire, de hálás lennék, ha tanácsot adna, van-e mód védekezni a fosztogatók ellen? A fosztogatás utálatos dolog, mondja, s tulajdonképpen nem lehet védekezni ellene. Majd ad valamilyen írást; de ebben az írásban, s annak erejében egyikünk sem hisz komolyan. Az orosz hadvezetés tiltja a fosztogatást, de a gyakorlatban, - minden háborúban, - a fosztogatás éppen olyan velejárója a hadihelyzetnek, mint a tûzvonal tragédiái. El kell viselni. S ebben megegyezünk. * Buda elesett. A legdühösebb harcok a Vár környékén voltak, a Vérmezõ körül; beszéltem emberekkel, akik az Avar-utcából érkeztek. Alig van ház, mely ne sérült volna; a rablás több hullámban tart és oly általános, amilyenre még Pesten sem volt példa. Mindennel leszámoltam, tudom, hogy koldus vagyok. Ha marad egyetlen ruhám, melyet éppen viselek, s két váltás fehérnemûm, - L.-nak sincs többje, mindenünk benn volt a budai lakásban, szerencsém volt. De az élet több, mint bútor és lakás. Valami történt itt, amirõl nem lehet hangosan beszélni: két nappal az ostrom kezdete elõtt be akartunk menni Budára, s ott várni a megszállást. Hajnalra megrendeltem a fuvarost, aki bevisz maradék motyónkkal Szentendrére a HÉV-hez. De hajnalban zuhogó esõre, felhõszakadásra ébredtünk; a fuvaros nem jött el; s délben megtudtuk, hogy nem jár többé a HÉV; s aznap elkezdték az oroszok az ostromot. Így rekedtünk idekünn,
ahol másféle gondok, veszteségek és veszõdségek közepette, de harcok nélkül estünk túl a megszálláson. Erre a hajnali esõre nem tudok másképpen gondolni, mint Isten akaratának megnyilatkozására. De errõl nem beszélhetek senkivel; elég, ha én tudom. * A háború legfõbb értelme ma is, mint minden idõben, a gyilkosság, rablás, tolvajlás, erõszak. Háborúban is felmutathat valaki emberi nagyságot, de a háborúban nincs semmiféle emberi nagyság. * Nem hiszek a békében. Az ember nem alkalmas arra, hogy békében éljen önmagával és a világgal. S nincs semmiféle nevelés, társadalmi rend, mely közömbösíteni tudja az emberi lélekben a pusztító indulatokat. * És mégsem mondhatok mást, csak ezt: béke. Ha reménytelen is, béke. S bármilyen zászló alatt kezdenek új háborút, akármilyen érveléssel magyarázzák, hogy jogos, vagy szükséges: örökké csak azt mondhatom, hogy a háború a legfõbb rossz, minden emberi eszmény megsemmisülése, s minden eszközzel, minden módon küzdeni kell ellene. A háború haszonlesõi engem életveszélyesen lepacifistáztak, lehumanistáztak, proskribáltak, s mégsem mondhattam mást, csak ezt: béke. És akármilyen világ következik, s akármilyen jogcímen kezd újra fegyverkezni a világ, - mert újra kezdi a fegyverkezést, pontosabban, nem is hagy föl vele! - s akármilyen hálátlan és veszélyes lesz békét kiáltani, mégis, örökké, minden áron ki kell mondani, hogy a háború céltalan és embertelen, s az ember csak békében élhet és maradhat ember. A háborúban fenevad lesz, rosszabb, annál is vadabb, reménytelenebb lény. * És mit teszel a Gonosz ellen? - kérdik erre. Hogyan védekezel Ellene? Fegyver ellen csak fegyverrel lehet védekezni, máskülönben elpusztul családod, otthonod, szolga leszel és oszló tetem. Csak ezt felelhetem: nem tudok semmit tenni a Gonosz ellen. A Gonosz van. Láttam, hogy akkor is elpusztul családom, otthonom, minden emberi érték, ha védekezem és eredményesen védekezem a Gonosz ellen. A háború elpusztít mindent és mindenkit, azt is, aki jogtalanul támad és azt is, aki jogosan védekezik. Valószínûleg nem tehetek semmi mást a Gonosz ellen, csak azt, hogy nem hallgatok szavára, s erõszak, gyilkosság és rablás helyett a magam világában a türelem, megegyezés, munka és mûveltség kötelességeit hirdetem. A Gonosz mindig lesz, de talán elfárad egyszer. A Gonoszt nem lehet "legyõzni": száz és száz alakban támad fel, ha egyszer legyõzték, s mindig vadabban. El kell viselni; talán akkor elfárad. * Talán Bécs, ha nem pusztul el. Talán ott lehetne átélni az elkövetkezõ egy-két esztendõt, amíg tökéletesen megtanulok angolul, - írni is! - amíg kinyílik a világ, járni kezdenek a hajók. Talán Bécs. Az egyetlen város, Budapest pusztulása után, ahol a régi életbõl legalább a vendégfalak megmaradtak. Az ismerõs nyelv, a könyvtárak, a színház... Talán. És közel van, gyakorlatilag nem lehetetlen eljutni oda. És minden és mindenki ismerõs. Néhány év elõtt ezt írtam valahol: "Élni lehet Bécs nélkül is, csak nem nagyon érdemes." Az Anschluss napján írtam ezt. Akkor egy nyilas református lelkész valamilyen förmedvényben megtámadott, s ajánlotta, kössem fel magam, ha az Anschluss által megsebzett Bécs nélkül nincs kedvem élni. De miért csinálsz te ilyen pontos terveket, mikor az erõk, melyek a világot építik és rombolják, a te sorsodat is eligazítják estére, vagy reggelre? * A förtelmet, a bûnt, igen, az igazságtalanságot is türelemmel nézni, hallgatagon. (S talán ez a legnehezebb: mert az igazságtalanság minden bûn között a legförtelmesebb.)
Mosca grófja tanítja a fiatal Fabricet az élet nagy játékának szabályaira, s Fabrice ezt gondolja: a whist szabályait is meg kell tanulni, ha játszani akar az ember; de okosabb nem mondani véleményt a whist szabályairól. * A vizek leapadtak, Buda elesett, a háború nemsokára elmegy innen... Néhány tûrhetõ oldalt írtam "A nõvér" befejezõ szakaszából; s egy vers hangját hallom; még nem ismerem szavait. * Z. férje, aki nyolc hónapon át munkatáboros volt, reggel megérkezett Leányfalura. Elõadása szerint zsidó létére német parancsnokság alatt jobb dolga volt, mint mikor a magyarok parancsoltak a táborban. Budán át jött, s megnézte Mikó-utcai otthonunkat. Lakásunkat légi aknák és gránátok pusztították el. Az erkélyt letépte a bomba és leszakította a lakás utcai homlokzatát. A légnyomás és a gránát végzett a bútorokkal, s minden más holminkkal. A ház elõtt két sor öreg gesztenyefa állott; a bombák letaposták ezeket is. A fákat különösen sajnálom; lombosak, árnyasak voltak, s nyáron, hajnalban, tele csipogó madarakkal. * Nem kellett különös képzelõerõ hozzá, hogy Buda pusztulásáról valaki képet fessen: a hat hetes ostrom eredménye mégis felülmúl minden elképzelést. Buda teljesen elpusztult; a Vérmezõ környéke, a Krisztina-város, a Vár csak törmelékekben és tûzfalakban maradt meg. De családom minden tagja él. S csak az élet fontos, minden más nem érdekes. * Magyarországnak az volt híre a világban, hogy "az urak országa". Ez nem igaz: Magyarország már régen nem az urak országa, hanem az úrhatnám bugrisok hazája. S az igazi urak éppen úgy kivesztek ebbõl az országból, mint a mûveltség. Maradt a nyegle és kapzsi dzsentri, a megtollasodott bugris, aki felelõsségérzet és erkölcsi igény nélkül követelt osztálya számára érdemetlenül elõjogokat. Most sopánkodik, mert veszít: a háború, a bomba, az általános pusztulás kiforgatja ezt az úrhatnám parazita népséget kényelmébõl és birtokából. Mennyire megvetem e vinnyogó ál-urakat! Esterházy herceg e napokban valószínûleg kétszázezer holdat és az ehhez tartozó, ezzel körülépített életformát veszíti el, s valószínû, hogy nem sopánkodik, hanem egyszerûen megállapítja: vesztett. De a bugris vonít és könnyekkel szemében siratja a vitrint, az igazgatósági tagságot és a kormányfõtanácsosi címet; mert nem úr. * Nagy esemény: valaki szerzett egy 1945-ös naptárt. Kiváncsian lapozzuk. Az elsõ oldalon a szokásos rovatok: lakás, óraszám, testsúly, balesetbiztosítási kötvény száma, útlevél száma, értékpapír száma, sorsjegy száma, bérlet... E rovatokat derûvel szemlélem. Lakásom nincs többé, eltaposta a háború, testsúlyom határozottan apadt, órámat elzabrálták, balesetbiztosítást kötni manapság igazán szokatlan vállalkozás lenne, kötvény és útlevél... mintha a naptárszerkesztõ gúnyolná az embert! Életben maradni most nagyon nehéz; de az élethez sokkal kevesebb kellék kell, mint valaha. * A naptár felszólít, jegyezzem fel a "fontosabb telefonszámokat" is... Ez a rovat különösen mulattat. Valaha én is õriztem noteszemben néhány telefonszámot. De most, mikor nem mûködik Budapesten egyetlen telefon sem, s az oroszok leszerelik és elviszik itt a környéken a telefonkészülékeket, lemondtam errõl a fölösleges rovatról is. * Egy folyóiratban olvasom, hogy elhurcoltak a németek; ez nem igaz. De nem egészen a németeken múlt, hogy nem igaz.
* Délután, mint a kísértetek, ismerõs, rokon család érkezik; szomszédaink Budán. Kilenc héten át, éjjel nappal, az Attila utcai pincében, hetvenedmagukkal. Õk hozzák az elsõ fájdalmas, személyes hírt: Mikó-utcai lakásunk házmestere az ostrom alatt kapott sebeibe belehalt. Az asszony egyedül ül a romház pincéjében, s üzeni, hogy megõrzi kevés megmaradt poggyászunkat. A férfit nem fogadta be semmiféle kórház; a pincében halt meg; utolsó szava ez volt az asszonyhoz: "Vigyázz a házra." Elõször sírok e hetekben; megsiratom ezt az embert, aki a becsületesség, férfiasság, hûség példaképe volt; az elmúlt irtózatos esztendõben minden erejével és tudásával mentette mindenünket, személyünket is; utolsó pillanatig helyt állt, a nyilasokkal szemben, akik az ostrom alatt kerestek, hogy elhurcoljanak és megöljenek, majd kirabolták és felgyújtották tehetetlen dühükben lakásom. Sebesülését is úgy szerezte, hogy idegen emberek holmiját mentette a bombák között. A maga szerény posztján õr volt, hõs, verekedett, utolsó pillanatig õrzött valamit, amit hite szerint kötelessége volt megõrizni... Van ilyen házmester-hõsiesség is; s aki megélte az elmúlt hónapokat, tudta, mit tehetett egy ilyen ember, mennyire igaz ez, s mennyire valódi hõsiesség! Bemegyek Budára, beszélni akarok az asszonnyal, meg akarom nyugtatni és gondoskodni sorsáról. * Egy folyóirat "Végre nyomtatásban" címmel bejelenti, hogy Sz. Z. költõ versei, - melyeket a nyilas és náci rémuralom esztendeiben csak titkos összejöveteleken ismerhetett meg a közönség, - végre napvilágot látnak. Mutatóba közöl néhány lírai szemelvényt. Az elsõ vers, melyet elolvasok, így kezdõdik: "Adolf, Adolf, te viszketeg Bõrbeteg szörnyeteg..." s a folytatása is ilyen lendületes. E versek olvastakor megint csak azt írhatom e naplóba, amit legutóbb a "Harc" címû, idõközben kimúlt antiszemita szaklapban közölt "legszebb antiszemita vers" olvastakor jegyeztem föl; a magyar líra él. * Látogatóim elmondják, hogy a budai ostrom alatt a várbeli sziklapincébõl, - ahol többezer ember rekedt meg, - inkább a szabadba, a bombák közé szöktek az emberek. * Tótfalun lisztért. Pirkadatkor kelek át egy lélekvesztõvel a megáradt Dunán. A molnár nem akar többé lisztet adni, semmilyen áron, csereholmiért sem; végül megsúgja segédje, hogy "az öreg" már csak aranyért ad lisztet; ajánljak fel valamilyen aranytárgyat... Van egy kis nõi arany karkötõórám, megígérem, hogy legközelebb elhozom; az ígéret csillogására kapok borsos áron, tíz kiló lisztet. A liszttel a pékhez, hogy süssön kenyeret. Magányos, rosszkedvû asszony fogad, méregeti a párnahuzatot, melybe a lisztet öntöttem, végül ad - pénzért, tehát ajándékba! - három kiló kenyeret. Ezek az emberi meglepetések adnak még idõrõl-idõre kedvet élni. * A falusiak az éhezõ Pest hisztériájára számítanak, s nem adnak el semmit, vászonért sem, cipõért, ruháért sem; remélik, hogy a pestiek Napoleon-aranyakkal fizetik meg a mamaligát is; s talán nem is számítanak rosszul... Egy helybeli asszony trécsel az utcasarkon és dühvel mondja a szomszédasszonynak: "Ezek a kiéhezett pesti dögök..." Vissza dagadt sárban a töltésen, esõben, orkánszerû szélviharban. A sárban a kiéhezett "pesti dögök" cammognak, cihában viszik motyójukat, élelemre akarnak cserélni kombinét és mackónadrágot. A pócsmegyeri révhez délben érek; több tucat ember vár itt, hogy átjusson a szentendrei országútra; egy orosz borjakat szerzett a faluban, számszerint tizenegyet, s megtiltja a révésznek, hogy polgári személyeket szállítson; elébb a barmokat
kell átvinni az áradó, szélvésztõl habos, korbácsolt Dunán... Tizenkettõtõl délután ötig állunk, több mint százan, az esõben és szélviharban; holdtölte van, grande marée, a Duna tengert játszik, szennyes hullámokkal háborog. A révész alkonyatkor halálfáradt, nem vállal több utast; a "pesti dögök", közöttük én is, a szigeten rekedünk. Egy orvos házában kapok éjszakára szállást, jó vacsorát, barátságos, emberséges fogadtatást. Hajnalban átvisz a rév a Dunán, három kiló kenyérrel, melynek megszerzése huszonnégy órába és egy hörghurutba került. Az élet fenntartása ma igazán harc, verekedés elemekkel és emberekkel. * A. szûkszavú panasszal számol be az ostrom alatt pincében töltött hetekrõl; mi volt rosszabb? A halálfélelem? Vagy az összezártság a földalatti gödörben, a házbeliekkel, kiknek java a "mûvelt középosztályhoz" tartozott? A halálfélelem is irtózatos volt; minden reggel negyednyolckor kezdték az oroszok az ostromot; s délután ötig üzemszerûen kalapált, zakatolt, fütyült, mint valamilyen pokoli gyárban, a pusztítás gépezete, szünet nélkül, az aknák, a bombák, a gránátok, a gépfegyverek... S amíg a ház beszakadt fejük fölött, - nem egyszer, sokszor! - a pincében ez a "mûvelt középosztály" hamarosan elfelejtett minden modort, emberiességet a mûveltség megegyezéseit, az udvariasság, türelem, részvét elemi kötelességeit. Mint az állatok, úgy nyögtek, visítottak, tolakodtak, rúgták egymást. Lopták egymástól a vizet, az élelmiszert, sivalkodtak és veszekedtek, a legdurvább szavakkal. A "mûvelt középosztály" e pokoli próbán hamarabb vesztette el emberi méltóságát, mint az "egyszerû emberek". S nemcsak az ostrom idejére vesztette el. * Illyés könyve: "Csizma az asztalon" - akad kezembe. A falusi életet ajánlja az íróknak a városi élet helyett; a "megtisztulást" Esztendeje falun élek, a városban csak ritka vendég vagyok; s hol van már a város, ahol vendég lehetek? Mit mondjak, egy író szemszögébõl, a falusi élet dicséretére? Nem mondhatok sokat és üdvöset. Csak azt mondhatom, hogy falun számomra, egy író számára, minden pillanatban hiányzik valami. Természetesen nem az irodalmi kávéházak hiányoznak. S nem is a "társadalmi élet", nem a pletykák, féltékeny fecsegések világa. Mindenekelõtt hiányoznak a könyvek; egy szótár, egy könyvesbolt kirakata, ahol, - elmenõben, - felémvillan egy hazai, vagy külföldi név, s emlékeztet, vonz, taszít, vagy ösztönöz; a tudat, hogy a szomszéd házban, vagy utcában pályatársak, vetélytársak, barátok és ellenségek élnek, kiket egyazon feladatok, eszmék, tervek fûtenek, izgatnak, feszítenek. A consensus teljes hiánya; ez a másféle, ostoba magány, mely nem is emberi. Illyés nem érti hogyan keletkezett Athén, vagy Róma? - ha utánanéz, könnyen megtudja, hogy a városok keletkezésének szigorú emberi törvénye van: az agorákon nemcsak az átvonuló kecskepásztorok állottak meg ötletszerûen itatni és fecsegni, hanem megérett valami, formát kapott; s aztán, metropolissá fejlõdve, természetesen elhalt... De addig! Most, hogy a város, mely számomra, magyar író számára, egyedül volt igazi város, - ne csaljuk magunkat, a magyar vidék, Kassástul és Kolozsvárostul provinciális volt; csak Budapest volt város! - teljesen hazátlan vagyok. Falun lehet élni; de írni, ehhez feszültség kell, légkör, város! S ne vígasztaljanak a Niklán savanyodó Berzsenyivel. Õ falun írt, igaz, de milyen áron! * A forradalom, mely elkezdõdött Magyarországon, valószínûleg nem az utcán zajlik le, torlaszokkal és kézitusákkal; intézményes lesz, aktákkal, rendeletekkel. Többfogásos menü ez, melyet most feltálalnak: a forradalom sorjában felfalja a nyilasokat, a Horthy-rezsim embereit, aztán felelõsségre hívja a Bethlen-rendszer embereit, s végül felfalják egymást a maradék pártok. Aki túléli mindezt, akkor, - egy pillanattal sem elébb, megszólalhat. Ez az idõpont távoli, annak, aki idõ elõtt szólal meg, a forradalom következõ menete torkába fojtja a szót. *
De ami végképpen nem hiányzik számomra falun: a telefon, a rádió, a posta, az újságok... Hónapok óta nincs részem a civilizáció ez áldásaiban: s egyetlen nap sincs, amikor hiányérzettel ébrednék, mert reggeli mellé nem tálalják fel a lapokat, a napi postát, mert a rádió nem ad hírt valamelyik város gyökeres és alapos pusztulásáról, vagy egy államférfinek az emberiség sorsát méltató jövendölésérõl, s a telefon nem szólal meg és nem hív fel valamilyen feladatra, melyhez semmi közöm. Nem, a civilizáció nem hiányzik. Igaz, fürdõm sincs, csorba pléhlavorban mosakszom; de ezt is meg lehet szokni. Ami hiányzik, a mûveltség. * S természetesen a bor, a cigaretta és a feketekávé is hiányzik. Lázadozás nélkül viselem el a büntetést, hogy "egészségesen" kell élnem ez izgatószerek hiányában; csak nem tudom, valóban olyan "egészséges"-e számomra ez a toxinmentes élet? Az én létezésem egyetlen értelme, hogy írásban feleljek a világnak; s az írás nem "egészséges" vállalkozás, tehát vegetabilis feltételei sem egészségesek. * Karikára fûzött kulcsokat találok. Az ajtókat, melyek zárját valamikor, - esztendõ, két hónap elõtt, - e kulcsok nyitották, egytõl egyig betörte az idõ. Már nem kell kulcs egyetlen ajtóhoz sem; nincs többé kapu, nincs lakásajtó, nincs szekrény, fiók, nincs semmi. A kulcsokat elhajíthatom karikástul. Mennyivel egyszerûbb most minden! S milyen gondosan zártam és csuktam én e kulcsokkal! Szégyelld magad, haszontalan és fölösleges kulcsaiddal együtt. * Talán nem marad már annyi erõm, hogy annak rendje és módja szerint befejezzem életem, de talán marad annyi erõm, hogy annak rendje és módja szerint befejezzem munkámat. * A kérdésre, van-e Isten, vagy nincsen, nem tudok felelni, mert Isten, ha van, - soha nem jelent meg elõttem látható, észlelhetõ, emberi fogalmak szerint érzékelhetõ alakban. Csak azt tudom, hogy az ember és a világ viszonyában, s mindenben, amit önmagamban, sorsomban és a világ tüneményeinek egymáshoz való kapcsolatában tapasztaltam, valamilyen rend van. S ez a rend már nem emberi; több annál, bonyolultabb, néha érthetetlenebb; de mégis rend; emberfölötti, isteni rend. És ez a rend néha rendetlenségnek tûnik, borzalmas és érthetetlen összevisszaságnak, tragikus esztelenségnek; s késõbb megértjük, hogy mégis rend volt, könyörtelenül következett a borzalom bizonyos elõfeltételekbõl, nem is lehetett másként. S ilyenkor megértjük, hogy ez a felsõbbrendû rend, mely minden tüneményt kérlelhetetlenül helyére tesz, mozgat, céljához vezet, nem emberi, hanem emberfölötti, tehát isteni erõ megnyilatkozása. De ez a rend, az isteni rend, nem valamilyen halott, skatulyás, mértani rend. A világon eleven rend uralkodik. * Így nem tudhatom, volt-e az isteni szándéknak valamilyen célja azzal, hogy túléltem az ostromot, s úgy éltem túl, ahogyan történt? - távol a borzalmas csatatértõl, melynek Budapest volt valamikor a neve? Most, hogy láttam az elpusztult Budát, könnyû lenne a hiú elképzelésbe menekülni, azt hinni, hogy Istennek még "célja" van velem, s ezért különített el, mentett meg... De ez egyáltalán nem biztos. Mert Budán legtöbben túlélték az ostromot, - sokkal többen, mint ahányan elpusztultak, - s bizonyos, hogy az "eleven rend" ezt így vélte helyesnek és rendjénvalónak; s ha akkor reggel nem esik az esõ, s bemegyünk a Mikó-utcába, s túlélem odabenn a szörnyû nyolc hetet, az is rendjén való lenne, Isten akkor is megmutatta volna, hogy akar velem valamit. S ha elpusztulok az ostrom ütései alatt, mint oly sokan; könnyû lenne azt mondani, hogy a világszellemnek már nem volt terve velem, elhasznált s eldobott, stb. Mindezt soha nem érthetjük meg, mi emberek; az "eleven rend" nem magyaráz... De amit értek és mindenben,
kicsinyben és nagyban tapasztalok, hogy a természet mértéktelen pazarlásában sem dob félre használatlanul valamit; növényt éppen olyan kevéssé, mint rovart, állatot, vagy embert; elébb kipréseli belõle azt, amihez céljaira szüksége van, s csak aztán semmisít meg, vagy engedi, hogy megsemmisüljön. S így, a mérhetetlen emberi hiúságban, mely mindannyiunk alapérzése az életben: hihetném, hogy a természetnek még célja van velem, mert egy nagy alkalommal, mikor sokminden megsemmisült, nem pusztított el: talán akar még velem valamit a világerõ, talán meg kell írnom könyveket, melyeket csak én írhatok meg, s így tovább. De ez csak hiú papolás. Mert nem tudhatom, nem pusztulok-e el ma, vagy holnap, újabb ostromban, vagy másféle feltételek mellett, mint az ostrom, esetleg tüdõgyulladásban, ágyban és párnák közt, - vagy nem leszek-e öngyilkos; s egyáltalán nem biztos, vannak-e még könyvek, melyeket "csak én írhatok meg?" Ezt soha nem tudjuk és nem érthetjük meg. Csak azt értem, hogy mindenben rend van, eleven rend. * Nincs otthonom és nincs város, ahol - a közelben, - otthonom lehetne; nincs egy szoba, ahová elcipelhetném a budai romok közül, ami kevés bútor, könyv, ruhanemû talán megmaradt a beszakadt tetõzet alatt; nincs szállítóeszköz, nincs emberi segéderõ, nincs semmi. A tolvajok, az idõjárás elpusztítja a romok között a maradékot is. Ne áltasd magad, nincs semmid. Ezt a hajótörést mégis túl kell élni. Hol? Hát itt, ahol éppen vagyok, ebben a falusi házban, vagy máshol, de mindenütt magamrahagyatva, barát és segítség nélkül, segédeszközök nélkül, jövedelem és birtok nélkül. Hogyan? Ahogy lehet. Ha túlélem a két évet, úgy ahogyan gondolom, s megírom mindazt, amit e két évben meg akarok írni, s megtanulok e két évben angolul: akkor remélhetem, hogy kijutok ebbõl a robinsoniádából külföldre. Itt nem köt többé semmi; ez a mûveletlen ország sokáig nyaldossa még borzalmas sebeit, s én segítenék kötözni e sebeket, ha tudnék hinni e nép erkölcsi képességeiben. De nem hiszek többé a magyarság erkölcsében. Egy nép nem hivatkozhat örökké "elnyomóira" és "árulói"-ra; minden népet elnyomtak és elárultak történelme során; egy nép, melynek jelleme és erkölcsi ereje van, idejében végez elnyomóival és árulóival. A magyar nem végzett velük, nyomorúságában inkább cinkosuk volt, ugyanakkor amikor áldozat is volt. El kell menni innen, mert ez a nép nem hajlandó arra az erkölcsi erõfeszítésre, amely svédeket, dánokat, hollandokat, finneket, angolokat történelmük válságos idejében áthatott; a magyarnak nincs erkölcsi felelõsségérzete. S ez nem lesz jobb most sem, mikor külsõ hatalmak által megmozgatott belsõ erõk végeznek az "árulók"-kal és "elnyomókkal". Nem lesz jobb, mert az anyag nem változik. * Hogyan lehet túlélni ezt a két évet? Szívóssággal. Olyan elszántsággal, kérlelhetetlen kitartással, konok erõfeszítéssel, mint ahogy Stanley átvánszorgott a Kongó sodrában Afrikán, vagy Proust megírta a betegágyban mûvét. Erõsebbnek lenni, mint környezet, életfeltételek, emberi külvilág, szembenézni ínséggel, emberi aljassággal, járvánnyal, nem félni semmitõl, foggal és körömmel átverekedni magam e borzalmas szövevényen, mely mérges, fantasztikus õserdei bozótjával körülvesz... Lehet ezt? Lehet. Lemondani mindenrõl, figyelni minden lehetõségre, minden nap dolgozni, készülni, nem megsértõdni és elfáradni; miért? Mert ez az élet, az én életem parancsa, mert nem adom meg magam az aljas erõknek, melyek elpusztítottak egy világot. Szívósnak maradni, mint egy fa, mint egy folyó, mint a föld. Megmaradni, amíg az igazi halál szólít, - tehát nem a balesetszerû, nem a baromi, az esetleges. * A háborúnak még nincs vége, a németek még szolgálhatnak itt-ott meglepetésekkel; de a magyar láthatár most már belátható, áttekinthetõ. Mi dereng e láthatáron? Permanens kényszermunka, éhségtõl és járványoktól körítve; a lerombolt városrészek romházainak csak lehordásához is évek munkája szükséges; építésrõl nyersanyag, ipar,
szállítóeszközök hiányában álmodni sem lehet. A szellemi szabadság teljes hiánya; a "szabadság" megint csak annyi lesz, hogy szabad szidni a múltbeli ellenfeleket, de tilos bírálni bármit is, ami a jelenbõl felbûzlik. Minden magasabb szellemi igény továbbra is belefullad a világnézeti, politikai cenzúrába, s a nyomor közönyébe. Nemcsak a városok felépítése ábránd, hanem - közlekedési eszközök és igavonó állatok nélkül, - a földek megmûvelése sem képzelhetõ el másképp, mint emberi erõvel, valahogyan úgy, hogy asszonyokat és embereket fognak az eke elé; teljes pusztulás. Marad egy ország, amely kapával talán tud annyi krumplit termelni, hogy nem hal éhen. * Álmatlan éj. Nincs hová menni. Budapest üszkös járványtelep, az ínség szemétdombja; s az ország?... Vasút nincs, kocsi nincs, legalább is nincs az én számomra; s hogyan? Batyuval hátamon, hová és miért? Érdemes? Ez nem szónoki kérdés többé. Nem félek semmitõl, de érzem, hogy veszedelmesen kezdem unni és megvetni az egészet. * Milyen põrék most az emberek, minden szavukban és cselekedetükben: milyen föltétlenül, szemérmetlenül azok, emberek? Nincs más, csak az életre-halálra viaskodó, pucér önzés. Nincs többé modor, képmutató, szemforgató kendõzés. Most csülökre, öcsém! Csaknem szép ez, mint minden ami teljes! ahogyan az ember ez idõben föltétlenül, minden aljasságában megmutatja magát! * Nagyon nehéz, számomra majdnem lehetetlen: cinikusan belenyugodni az emberi gyávaság, önzés, hazugság tárulkozásába. Jó lenne vállat vonni: ilyenek... De akkor minek élni? S ha tudom is, hogy reménytelenek, ha nem is tehetek semmit ellene: mégsem, mégsem belenyugodni! * Illyés könyve a puszták népérõl. Kitûnõ könyv, gazdag, õszinte. De ez a könyv sem tud meggyõzni arról, hogy a puszták népe nem felelõs mindazért, ami az évszázadokban történt vele; nemcsak a gróf, s késõbb a zsidó nagybérlõ. * Minden hulladék forgácsot, apró rõzsét összeszedtem már a ház körül. Tevékenykedem, mint egy alak egy Millet-, vagy Corot-képen. Kétségtelenül hasznos munka ez. De teljesen fölösleges. Ha minden mûveltség nevelõ kísérlete arra volt csak jó, hogy a világ visszazuhanjon ez õsállapotba, bizonyos, hogy valamit abba kell hagyni: a mûveltséget, vagy azt, hogy az írók rõzsét gyûjtsenek. A kettõ együtt értelmetlen és céltalan vállalkozás. * Egy idetévedt újságban olvasom, hogy "orvosi körökbõl" tiltakoznak egy neves pesti zsidó orvosprofesszor kinevezése ellen, mert az illetõnek kivételezettsége volt a nyilas rémuralom idejében, tehát nem szenvedett eleget, s nyolcszobás lakásában maradhatott, míg X. pincérõl-pincére bújkált, stb. Ez a tiltakozás az elsõ fecske. Ez most már sokáig így lesz: mindenki tiltakozik majd, mert a másik nem szenvedett eleget, vagy nem szenvedett úgy, vagy szerencsésebb volt, s nem nyúzták le a bõrét, csak két fülét tépték le, holott neki, a tiltakozónak, mellbimbóit is körülnyírták... Ez így visszhangzik majd, sokáig. * Hajnali háromtól ébren. Mind tudatosabban látom, milyen fölösleges minden, amit tanultam, írtam, milyen fölösleges vagyok és leszek itt. Az elsõ vonattal el innen. * Március idusa. Szabadság. Petõfi... Milyen szerencse, hogy nem élte meg! Borzalmasan viselkedne, mint mindenki, aki látni kénytelen, hogy
eszméi valósággá változnak. * Kivándorolni mindenki számára életveszélyes mûtét. Senki nem tudja elõre, mennyi vért veszít majd, ha letépik az anyatestrõl? Az én számomra ez a mûtét halálos is lehet. Mindenki más csak egy országból vándorol ki, mikor elhagyja szülõhazáját; de én, az író, egy anyanyelvbõl; s ez több, végzetesebb "haza" mindennél. Svédül azt sem tudom megmondani, hogy szeretnék egy pohár vizet; franciául tudok ugyan vizet és egyebet is kérni, de már nem tudom leírni ezt a mondatot: "Ó lassan szállj és hosszan énekelj, haldokló hattyú, szép emlékezet." Tehát nem tudok semmit. Hebegve és süketen élek majd, megjátszom azt, hogy érzek, gondolkodom, írok, beszélek. Az író számára minden idegen nyelv: jajbeszéd. De inkább hebegve és süketen halódni valahol, mint ezzel a néppel vitatkozni. * Tahiban. Egy sváb korcsmárosné jelenlétemben szívgörcsöt kap és sírva fakad, mert elõzõ éjszaka a beszállásolt orosz katonák elvitték két kiló fõzõzsírját. Nem lehet megnyugtatni. Vigasztalom, hogy más is vesztett, például mindenem elpusztult; oda sem figyel. Jajong, könnyekkel sír. Ennek a fajtának ez fáj legjobban: az "anyag" elvesztése. A zsír, a tehén, a kelme, a bútor... Ebbe belehalnak, úgy fáj. De még mindig inkább megvárják az orosz rekvirálást, mintsem pénzért, magyarok számára árusítsanak valamit. Most csak zabrált holmiért cserélnek a pestiekkel, vég vásznakért, bála-szövetekért - gyûjtik a "szajrét" nyugodt lelkiismerettel. * Kosztolányi könyve a nyelvtisztításról: megindító. Tíz év elõtt, mikor vitairatait közzétette, vitatkoztam vele. Ma tisztelettel olvasom: nálam megnyerte perét. S milyen õszinte ez a hevesség, ez az aggály, ez a szándék. S ezt az írót nevezték "dekadens"- nek! * Hideg fejjel nem nagyon értem az izgalmat, mely az emberek természete és viselkedése miatt néha megejt. Mit remélsz tõlük? Konok önzésük, dacos hülyeségük, melyet a mûveletlenség nem szelídített, reménytelen élõlényekké alakította õket. Minden, amit tehet az ember közöttük, hogy szívósan védelmezi érdekeit és eszményeit, s máskülönben úgy nézi õket, mint gyógyíthatatlan õrülteket és félkegyelmûeket. * Hajnali félhatkor zörgetnek. Beszállásolás. Egy õrnagy, tisztek, közlegények. A közeli frontról jönnek; Esztergomot éjjel visszafoglalták a németek. Itt alusznak, majd reggeliznek; az õrnagy azt mondja öt hónap múltán vége a háborúnak. Öt hónapban már én is kiegyeznék. Egyelõre sürgetõbb gond, hogy itt van a front, egészen közel, harmadik hónapja; s most megint közelebb, mint valaha is. * Az õrnagy búcsúra félrevon, s tanácsolja, menjek az ország belsejébe, ahol biztonságosabb; a németek Budapest körül most nagy erõvel támadnak. Valószínûleg tudja, mit mond; de hogyan menjek? Lyukas talpú cipõvel? Ha elmegyek, az a nagyon kevés kellék is elpusztul, amim még volt az élethez. * Renan könyve az apostolokról. Szomjasan ízlelem azt a tiszta, francia értelmet, ezt a pártatlan, kérlelhetetlen stílust, ezt a könnyû és komoly, napfényszerûen világos elõadást. A németek lehetnek "mélyebbek", az oroszok "emberiebbek" - számomra ez a francia világosság a legtöbb, amit a görögök óta embertõl kaptam. * A betegek meggyógyulnak, a bénák járni kezdenek, több hónapos rejtõzésbõl bújnak elõ emberek és sorbanállanak Pesten egy állásért; sietnek, hogy le ne késsenek... Mindegyik "mellõzött" és "üldözött"; s tartják a markukat. Minden óramû pontosságával következik be, úgy, ahogy e romlott magyar társadalom emberi anyagának ismeretében jóstehetség
nélkül is várni lehetett. * Nem mondhatok mást, csak mindig és újra ezt: tátott szájjal, egy gyermek ámulatával figyelem újra és újra Isten kézintését, beavatkozását, segítségét és rendezését, - mindig, mindenben, a legkisebb dologban is. * Március vége, s a bokrok az ablak elõtt, mint a tébolyodottak, sietnek világgá kiabálni életük értelmét, azt, hogy élnek, nyeldekelik a pezsgõ, fanyar napot, rügyeznek. Mennyi derûlátás! Szégyelld magad, apró gondjaiddal, mint a világháború és a forradalom... * Új és új lapok jelennek meg, s mindegyik címében viseli e szót: szabadság. S csakugyan, szabad mindent megírni, amit tegnap tilos volt világgá kiáltani; csak a mai és a holnapi napról nem szabad az igazat megírni. * Renan szerint a zsidó-üldözések a régi Rómában nem voltak olyan kegyetlenek, mint az utókor hinni véli. A zsidókat akkor is, mint ma, bizonyos elkülönzöttség jellemezte; gõgösek voltak, bosszúállóak, mást ettek, külön életszokásaik voltak, vallás, ízlés, mûveltség elválasztotta õket a befogadó néptõl. De szegények voltak, - csak Spanyolországban, a gótok idejében tûntek fel az elsõ nagy zsidó vagyonok, - s mindig kapcsolatuk volt a szegények társadalmával. * Ez a kitûnõ író és költõ szorgalmasan szerepelget az új világban; s amint olvasom nevét lapok élén, bizottságok, egyesülések névsorában, megértem, mi az, ami örökké elválaszt tõle, most is, mint a múltban? Ez az író elsõrendûen politikus; akkor is, ha verset ír a tavaszról; tehát fontosabb számára egy társadalmi kérdés, mint egy Verlaine-vers, vagy a Háború és Béke. Számomra is becses és fontos kérdés a magyar zsellérek, vagy órabéres munkások társadalmi fejlõdése, de nem fontosabb, mint Babits versei, vagy Shakespeare; ha választanom kell, minden erõm és figyelmem az irodalomnak adom, nem pedig a politikának. Ezért nem érthetjük meg egymást. De ezért még tisztelhetjük egymás felfogását. * R. figyelmeztet, hogy jóideig ne menjek emberek közé, ne "vállaljak szerepet", mert "ellenfeleim" elégedetlenek múltbeli politikai magatartásommal, terhemre róttak cikkeket, melyek a múltban elítélõen vélekedtek az oroszokról és a kommunizmusról; s egyáltalán, elégedetlenek velem. A figyelmeztetést megköszönöm, de nem élek szellemében; járok és kelek a városban, s "ellenfeleimre" bízom, hogy fogjanak le, vagy végeztessenek ki, s általában cselekedjenek velem kedvük szerint. Kik ezek az "ellenfelek"? Legtöbbször baloldali rossz írók, akik most, - mint a "jobboldaliak" s a nyilasok a múltban, - történelmi lehetõséget látnak arra, hogy világnézeti vádak jogán végezhessenek egy pályatársukkal. Ez a veszély mindig valóságos, de nem szabad törõdni vele. Elmúlt idõben megszoktam, hogy idõnként politikai csoportok listáján szerepelek, mint azok egyike, kiket föltétlenül kivégeztetnek a hatalom új urai. Letartóztatás, deportálás, komiszabb veszélyek: mindez van is, nincs is. Mindez velejár az emberi élettel, a mesterséggel az emberi természetbõl következik, s ez sem másféle veszély mint a járvány, vagy a nyomorúság. Az igazi "veszély" számomra akkor kezdõdik, mikor valamely új rendszer az elsõ számonkérõ hevület után felfedezi, hogy szüksége van írókra, orvosokra, tudósokra, zenészekre, s nem tudja megtalálni e nélkülözhetetlen munkásokat saját soraiban, invitálni kezd mindenkit, aki a maga mesterségében alkotó munkát végez... s ez a pillanat is elkövetkezik. S csakugyan veszélyes lesz, mert ismerem a magyar társadalmat és tudom, hogy számomra itt nincs és nem is lehet semmiféle "szerep". Csak a munka lehetséges számomra, "szerep" nélkül. Minden másra nem érdemes odafigyelni. *
A nemzet most feltûrte ingujját és nekigyürkõzött, hogy nagyot cselekszik: felszámolja a múltat, kiirtja a reakciót és korrupciót, elpusztítja a társadalmi elõjogokat, száz holdon felül feloszt minden úri birtokot. A szemek villognak, mint egykor a népszínmûvekben a gatyák. Jó munkát, feleim! Csak egy kérdést, közben, mellékesen: van-e a nemzetnek morális igénye? Úgy értem, érez-e valamit a "kollektív felelõsség"-bõl, mást is akar-e, mint a letûnõ osztály hol szerzett, hol harácsolt vagyonából megtömni zsebét, világnézeti egyes és jó minõsítés jogcímén állásba ülni, mellveregetõ baloldaliság ürügyén gyapjasodni? Vane erkölcsi igénye önmagával szemben, akar-e igazi jogot, föltétlen szabadságot, elviseli-e az erkölcsi bírálatot, módot ad-e a katharzisra önmagának, vagy csak pofázni és tollasodni akar? Tapasztalatok, melyeket nemrégen szereztem, arra kényszerítenek, hogy - négyszem között, megpendítsem ezt a kérdést. S mikor "nemzet"-et mondok, nemcsak egy osztályra, hanem minden társadalmi osztályra gondolok. S okom van erre. * Feltámadás. A falusi körmenetben egy Pestrõl érkezett színházi ember csatlakozik, s arról beszél, hogy X. igazgató színdarabot kér színháza számára. Amíg a csengettyû szól, a szentséget felmutatják, Csehovról vitatkozunk, s arra gondolok, hogy valóban nem változott semmi, az embereket irtózatos élmények sem változtatják meg; legfeljebb az emberi életfeltételek változnak valamelyest, de az emberi természet soha. Ez közhely, s mégis, minden nemzedék és minden ember kénytelen személyesen meggyõzõdni e közhely reménytelen igazságáról. Az emberek átestek az ostromon, vesztettek testrészt, családtagot, munkahelyet, vagyont, s most pontosan ott akarják folytatni, ahol abbahagyták. S mert nagyon sokan vannak, akik így akarják, lehet, hogy ott és úgy is folytatják majd, ahol abbahagyták. Lesznek megint színházi lapok, pletykákkal, a mûvésznõ magánéletének pikáns híreivel, hímsztárok címlapvigyorával, - a húsvéti körmenetben a színházi ember hosszan adott elõ egy színházi válóperrõl, mely valóban elképesztõ. S mindezt négy héttel az ostrom után. * R. és L. úgy képzelik, ha félesztendeig csendben meghúzom magam, világnézeti és politikai ellenfeleim elsõ dühe lelohad, s aztán megint írhatok és "szerepelhetek"... De én ebbõl a "szereplési" lehetõségbõl nem kérek. Semmi kedvem és semmi okom valamilyen udvariasan és nagylelkûen kinyitott kiskapun át visszalopakodni az "irodalmi világba", ahonnan nem tudom kik és nem tudom milyen jogon, esetleg számûztek, - még kevésbé tudom elképzelni, kik és milyen jogon engedhetik meg maguknak, hogy engedjenek visszalopakodni? A valóság más. A valóság annyi, hogy a magyar társadalmat megismertem, mûveletlennek találtam, s nem vagyok hajlandó e társadalomban az író és nevelõ "szerepét" vállalni, akár "engedi", akár nem. Majd fiókomnak írok, életem hátralevõ szakában, s iparkodom megélni - éspedig lehetõleg kényelmesen élni, - borkereskedésbõl, vagy úgy, hogy keresek egy zsidó írót, akinek neve alatt detektívregényeket és mozgóképötleteket értékesítek. A többi magánügy. * Húsvét. Karácsony és húsvét között eldõl a háború, a mi számunkra is. A front elmegy innen, minden nappal messzebb... Marad a táj, a romok, s az emberek, akik nem változtak. * Az értelem, a hûvös és pártatlan ismeret többet ér, mint a vak fanatizmus; de a fanatizmus többet változtat a világon, mint a kristálytiszta, hûvös értelem. * Az élet minden hajnalban vízzel és tûzzel indul: fát hordok és vizet húzok. Ez a két õselem, mindenfajta élet mozgatója. Az élelem csak ezután következik. S ha van tûz, víz, kenyér, akkor következik az a többlet, ami az emberi élet értelme: az irodalom, vagy a biokémia... De legtöbben beérik
azzal, hogy valamilyen közömbös, személytelen munkával "megkeresik" azt, ami az õselemek hatásából következik: a meleget, az ételt és az italt. * Káprázatos világ! Egy ujjal nem érintettem a kertet, s megtelt csodálatos bokrokkal, sárgán villogó aranypénzes lugasokkal, violákkal, ibolyával. Mindezt nem kérte, nem akarta, nem segítette senki. A természet "önellátó". * Kitûnõ darabtéma valamilyen színpadi ezermester számára: "Óvóhely" címmel megírni egy ostromot, amint egy letaglózott nagyváros valamely bérházának pincéjében a "mûvelt" emberek az elsõ gránátütésre elfeledkeznek mindenfajta mûveltségrõl, állatnál rosszabb fenevadak lesznek, semmit nem tanulnak, semmit nem felejtenek, s mikor az elsõ ellenséges katona behatol a pincébe, s "felszabadulnak" az ostrom lidércálmából, megint elõlrõl kezdik a "mûveltség" hazug komédiáját. * Egy éve tart számomra ez a csendes falukutatás. Bizonyos, hogy még mindig nem tudom a teljes, föltétlen igazat: egy társadalmi osztályt, mely ennyire zárkózott, mint a magyar parasztság, nem lehet esztendõ alatt "megismerni". De egy és más dereng. Nem véletlen, hogy ez a nép, a magyar parasztság, "szabadul fel" utolsóként Európában. Nemcsak urai tehetnek errõl; õ is tehet. Minden más nép elintézte már paraszti problémáit; forradalommal, vagy társadalmi fejlõdéssel. A magyar most is mástól várja, hogy elintézi számára ezt a kis forradalmat, a földosztást. S a legrosszabb pillanatot választja ehhez: vesztett háború végét, kifosztott országban, állat nélkül, gépek nélkül, munkaerõ nélkül, készletek, vetõmag nélkül. Mindenki tudja, hogy a földosztás most, éppen most, egyértelmû a katasztrófával; a zsellér éppen úgy tudja, mint az úr. De tíz év elõtt, húsz év elõtt, száz év elõtt, mikor kedvezõbb feltételek mellett gyûrkõzhettek volna neki, mindenki lapított a kérdés körül: az úr éppen úgy, mint a paraszt. S minden népnek olyan urai vannak, amilyent megérdemel. * Most következik az idõ, - néhány év, - mikor minden forradalom átesik a legnehezebb vizsgán; be kell bizonyítania, hogy nemcsak "felszámolni", büntetni, számonkérni és "likvidálni" tud, hanem tehetségei is vannak, alkotó képességû emberei. Az egyetemi tanár, aki a forradalomban katedrát kap, mert "üldözték" és "jó baloldali volt", az író, kinek könyve a múltban hasonló okból nem jelenhetett meg, a kereskedõ, aki ugyanezért nem árulhatott, a mérnök, aki nem építhetett: most taníthat, írhat, árulhat és építhet. Évek kellenek, amíg kiderül, mit tud? Ez években sok érték pusztul el; nemcsak a "bûnös tehetségek", kiket máglyára dob az indulatos bosszú, hanem a csendesek, tapasztaltak, értékesek is, kiknek nincs könyökük, sem ízlésük, részt venni a forradalmi tülekedésben. Sokminden kiderül ez években; az orvos, aki rossz diagnózist csinál, holott "jó baloldali", az író, kinek darabja és könyve megbukik, holott egyest érdemel világnézetbõl, a kereskedõ, aki rossz helyen szerzi be és aztán nem tudja versenyképesen eladni portékáját, a mérnök, aki házat épít, s világnézeti minõsítése dacára összedûl a ház, melyet épít: ez években vizsgáznak. S ugyanakkor vizsgázik egy társadalom is; megtanul lassan értékelni minõsítés és minõség között. Ezt az idõt várja ki csendben, vagy hangosan mindenki, kedve és ízlése szerint. Engem az italmérési jog érdekel, egyre õszintébben és bensõségesebben. * A szabadság, vagy teljes és föltétlen, vagy semmilyen. Az írók csak föltétlen szabadságban tudnak élni. De nemcsak szólásszabadság van. Hallgatási szabadság is van. Hadd válasszam, amíg kedvem tartja, az utóbbit. * Budáról népvándorlásszerûen menekülnek az emberek; ismerõseim
sértetlen lakásuk fölösleges szobáit nem tudják kiadni; hidak nélkül, e dögés romvárosban, az emberek többsége nem tud élni, sem megélni. Ezért lehet, hogy télen mégis beköltözöm a Zárda utcai egyszobás lakásba; mely sértetlenül megmaradt. Jó hely lesz tétlen nyugdíjasok és tétlen, nyugdíjtalan írók számára, kilátással Gül Baba sírjára, a Dunára, s egy züllött és haszontalan társadalom romba roskadt, sírboltszerû városnegyedeire. * L. kenyeret dagaszt, elõször életében, s õ is, én is elcsodálkozunk: mennyire ismerõs ez a mozdulat, a dagasztás, mennyire él minden nõi kézben, nem kell külön tanulni! õsmesterség ez, veleszületik az emberrel, s nincs olyan civilizáció és fejlett pékipar, mely módot adna reá, elfelejteni! * Bizonyos események következetes ritmussal idéznek föl bizonyos személyeket. Ezt mindenfelé tapasztalom, kicsiben és nagyban, komolyban és nevetségesben. Például; nagymosás van a házban, s ilyenkor elkerülhetetlen, hogy ne jelenjék meg látogatóba X., kinek semmi köze a nagymosáshoz. S ha Y. állít be hozzánk, ugyanakkor váratlan vendég is érkezik. Mindez önkényes, s mégis szigorúan következetes. A világritmusban minden idõre vált, érinti egymást, kezét nyújtja a következõ lépés táncosának. * A batyuzást nem az én számomra találták fel. Nem tudok alkudni. Csak ígérni tudok, aztán - az esztelen és sunyi kapzsiság láttán, mely drágaköveket remél egy tyúktojásért, - elnémulok és elfáradok. A "józan magyar nép" minden Dob-utcai handlén túltesz kapzsiságban. S végül csodálkozik, mikor nyakán marad az áru, s az oroszok nevetve és ingyen elviszik azt, amit elõzõ nap nem tudott aranyért elsózni az éhes városiaknak. De legtöbbször ahhoz sincs szíve, hogy családjával étesse meg a fölösleget. Mit csinál? Vár, görcsösen összeszorított marokkal spekulál. S ezer éve, mindig ráfizet. * Közben, feladatként, bilingvikus kiadásban, Schlegel felülmúlhatatlan fordításában a "Szentivánéji álom". A tökéletes német szövegen át ismergetem az angol eredeti gazdagságát. Shakespeare mégis a legjobb nyelvmester. * Mikor az ember megtudja, hogy a közösség, melyhez tartozott, nem igazi nemzet többé, csak a múlt kohéziós erejével összetartott gyülevész sokaság: munkája átalakul magánvállalkozássá. * Nagy szerencsétlenségeket mindig követ nemzetek életében a hajlam, szavalókórust alakítani. Ilyen kar alakul most ki nálunk, sajtóban, politikai gyûléseken. Valószínûleg szükség van erre, az emberi természetbõl következik ez a készség. De az író nem állhat be semmiféle szavalókórusba, mely vádat és bosszút szajkol; ha még oly jogos is a vád, s még oly indokolt a bosszúvágy... Az író ne énekeljen versenyt a szavalókórussal, mert könnyen lehet, hogy a közös szöveget gajdolva olyant is kénytelen mondani, ami nem föltétlenül meggyõzõdése. Író csak akkor szóljon, ha van személyes mondanivalója, s azt föltétlenül el kell mondania. S akkor szóljon egyedül, tulajdon hangján. * A front elment Magyarországról, valahol Bécs elõtt verekszenek, s München körül. De a közelben, vagy távolban még mindig morajlik egy-egy robbanás. Bombák? Elkésett aknák? Olyan ez, mint mikor egy mérges ember, aki már világgá ordította dühét, az ajtóból, távozás elõtt, még visszakiabál egy gorombaságot. * Pajtás, vigyázz! Úgy volt, hogy költõ lesz belõled. Most nagy veszélyek fenyegetnek: nem lehetetlen, hogy képviselõ lesz belõled.
* S. meséli: a csónakba, mely átvisz a Dunán, hatan férnek csak, s nyolcan tolakodtak. Most orosz érkezik, báránybõrkucsmában, derékszíjjal, batyuval. "Davaj, davaj" - kiáltja, kizavarja a fölös két utast, s maga telepszik helyükbe. A révész még mindig sokallja a terhet. Az orosz közömbösen ül. Egy tolmács magyarázni kezd neki, de az orosz nem felel kérdéseire, makacson mordul egy-egy davaj-t. "Talán nem is orosz" - mondja végül valaki, tétován, a csónakban. Most nekiesnek, s kiderül, hogy a jövevény csakugyan nem orosz: pesti vagány, aki beöltözött orosznak. "Nem vagyok orosz" - vallja be végül, önérzetesen, magyarul - "de nyilas sem vagyok". Kidobják a csónakból, szitkozódva távozik. * Szentendrén béke. Nyitott üzletek, ahol megintcsak "mindent kapni", alig valamivel drágábban, mint Pesten. Félóra alatt a következõ, hónapok óta nem látott cikkeket vásárlom: harminc deka elsõrangú disznósajtot, ugyanannyi kolbászt és csemegeszalonnát, félkiló margarint, negyedkiló kristály-cukrot, félliter étolajat, élesztõt, sütõport, szódabikarbónát, negyedliter kiváló barackpálinkát... s fizetek hatszáz pengõ körül. Esztendeje nincs jövedelmem, s gyakran nem tudnám megismételni az ilyen kirándulásokat; de valóságos vásárlási düh ejt meg, hogy végre módom van válogatni, udvarias kereskedõvel beszélni, aki készségesen ajánlja, szabott áron, - akármilyen borsos áron, - portékáját, s nem kell sunyi gazdákkal alsónadrágot cserélnem kukoricalisztért... Eléggé füstölt ez a disznósajt?"... kérdem fölényesen a kereskedõtõl, aki hajlongva feleli: "Kérem, méltóztassák talán megkóstolni, csak príma árut tartunk." És búcsúra: "Legyen máskor is szerencsénk; mindenben rendelkezésére állunk." Elfelejtett, ismerõs hangok. Ez már a béke. * Születésnap. Reggelire káprázatos asztalt terítenek: tejes kávé, francia libamáj, kalács, mazsolával, élesztõs kenyér, nagy darab békebeli csokoládé, negyedkiló vaj, lágytojás, egy üveg diópálinka... Mintha az ezeregyéj meséjét olvasnám, reggelihez. S természetesen kockacukor. Mindezt L. egy szomszéd falubeli öreg, kövér kertésznétõl kapta, összesen százhúsz papírpengõért. A kertésznével a helyiérdekû vasúton ismerkedett meg. Az öregasszony olvasta írásaim, s mikor megtudta, milyen ünnepély készül házunkban, felajánlotta kincseit. S mindezt most, mikor a parasztoktól egyetlen tojást nem lehet kapni. Az ajándék értéke körülbelül háromezer pengõ; csak a liter diópálinka megér hatszázat. Ebben a valószínûtlen bõségben van valami megrendítõ; lehetetlen nem látni egy Magasabb Kéz fölényes áldását, bõkezûségét. * Negyvenöt éves vagyok. Tûrhetõen egészséges. Igen nagy veszélyek után, melyeket kegyelemszerû feltételek és körülmények mellett éltem át. Valószínûleg nagy veszélyek elõtt. De élek és dolgozom, igazibb kedvvel, mint valaha is. Többet nem kívánhatok. * Mit tanultam, negyvenöt év alatt? Van Gondviselés. De van feladat is, melyet nem lehet a Gondviselésre bízni; könyörtelenül el kell végeznünk, egyedül. Az emberekben nem bízom. Haladásra képtelenek. Néha egy-egy ember, akiben isteni erõk dolgoznak... Ez a legtöbb. Tûrhetõen ismerem már magam. Kezdek érteni magamhoz, mint egy szerkezethez. * A faluban megtörtént az õrségváltás: a régi elõljáróságot menesztették, - a jegyzõ néhány hónap alatt meggazdagodott, négy pár lova van, - helyébe kommunisták, szocialisták álltak. A nép életében nagy pillanat ez, kezébe vette a hatalmat: ezeréves per egyik fejezete zárult le. A hatalom új birtokosain érezni a bizonytalanságot: nincs gyakorlatuk, sem mûveltségük. Érzik, hogy a "jó baloldaliság" még nem
képesség. A nép gyanítja már, hogy a kommunizmus értelme egészen más valami, mint néhány hónap elõtt képzelték. Nem arról van szó, hogy elveszik az uraktól a házat és birtokot, s aztán maguk uraskodnak, hanem arról, hogy úr, szegény: valamilyen nagy, állandó munkaközösség keményen dolgoztatott munkásai lesznek... Ezért a lelkekben a bizonytalanság, tartózkodás, zavar, - túl minden földigénylésen, hatalomátvételen. * Egyideig mulattatott, ahogyan mindig a másik oldalon kellett állani: a fasiszták szemében átkozott, destruktív baloldali voltam "Moszkva bérence", stb., a kommunisták szemében gyanús jobboldali, titkos fasiszta. Valószínû, hogy a jó úton járok, mikor minden véglet számára gyanús vagyok: sem fasiszta, sem kommunista. Egyszerûen egy ember, aki nem hisz az emberi fejlõdésben, de hisz a mûveltségben. Lehet, hogy a jó úton járok; de már unom néha ezt a félreértést. S eloszlatni nincs módom: aki bizonyít, védekezik, s erre sem okom, sem kedvem. Ezért csak azt cselekszem, amit lehet: élek, iparkodom nem unatkozni, s várom a végét, hogy elmehessek valahová, ahol még mûveltség van, vagy jó modor, vagy jogrend, vagy spontaneitás, szûzi, vad állapotok... de valami van. Itt nincs semmi, csak félreértés. * Pesten. A póthídon megyek, mely a Margitszigeten át vezet. A híd két oldalán meglepõen kezdetleges politikai hírverõ-falragaszok. Nem is tudom másképpen látni ezt a mûfajt, mint unatkozó katonák idõtöltését. A pesti oldalon, - éppen úgy, mint a budain, - pernyebûz, szemétbûz, hullaszag. Áprilisi szél, sûrû felhõben kergeti a port. Kiadómhoz megyek: épület, nyomda, raktár sértetlen. Mégsem tudom elképzelni, hogy belátható idõn belül itt könyveket nyomtassanak, adjanak ki... Mindenütt dögszag. A Szabadság-tér körül a bérházakban hevenyészett minisztériumok. Most, hogy a büszke díszlet leomlott, ez a bérházakban ágyrajáró külügy, belügy, miniszterelnökség végre a valóságot mutatja: balkáni város, Vár, Szent György tér és Sándor palota nélkül, sivár bérházak emeletén kallódó hivatalokban gyanús, õgyelgõ bejárók és kijárók... Néha már egy magyar rendszámú gépkocsi: nagy esemény! Az utca összefut! Két amerikai õrmester halad az utcán, pipáznak, kövérek, pontosan olyanok, mint a képeslapokban az amerikai katona, mikor végigmegy Bagdad utcáin és a kiváncsi bennszülöttek nyomába sereglenek... Négy utcában tolong a város, "mindenki" találkozik "mindenkivel", elkerülhetetlenül. Mindenki gseftel, állás, vagy lakás után lohol. Inflációs árak. A Vörösmarty-téren egy cukrászdába megyek be, sandwich-et kérek: a nagyiparos E. megszólít, asztalához hív, káprázatos ebéddel - sertéspörkölt, csokoládés palacsinta, két fröccs, fekete, - vendégel meg. Okos, gyanakvó, de természetesen õ sem tanult semmit; senki nem tanult. Bízik valamilyen "európai megoldásban". Én nem bízom. S nem az oroszok, nem is az angolok miatt: a magyarok miatt nem bízom... Mindenki suttog kivándorlási tervekrõl. A cukrászdában ugyanazok az arcok, aranyifjak, síberek, kalandorok. A nõk ványadtak, dísztelenek, nem ingerlõk. Az ostrom alatt a férfiak lefogytak, aztán mohón falni kezdettek, visszahízták súlyukat, most jól festenek; a nõk viselik ma is a nehezebb részt, nem tudnak csinosodni, nem érnek reá a sex appeal-re... Svéd fordítómhoz megyek, aki - követségi ember - e napokban utazik Bukaresten és Moszkván át Stockholmba. Õ viszi utolsó postám a világba; s néhány kéziratom. Megtudom, hogy a múlt évben megjelent a "Vendégjáték Bolzanoban" svéd kiadása; kapok egy példányt; de ezt mellékesen tudom meg. Valószínû, hogy svájci, holland, stb. kiadóim sem voltak tétlenek e süket esztendõben; de nem tudok könyveim külföldi sorsáról semmit. Búcsúra hosszan szorongatjuk egymás kezét, a svéd úr õszintén meghatott; itt maradok, ki tudja, hol és milyen sors vár reám?... Ez csillog szemüvege mögött. Az emberek tárulkozók, hajótörés után mindenki óbégat és ölelget. S ugyanakkor a szemekben a kérdés: nem vághatnám át a torkodat? Hogyan
"fekszel" az új világban? * A Mikó-utcában nincs sok tennivaló: a házat, s mindent, amit romjai rejtegetnek, föl kell adni. Könyveimet is. Párszáz kötetet talán megmenthetek még. Milyen közömbös mindez... Nemcsak a Mikó-utcai otthon halt meg: a környék, egész Buda, s minden, amihez életem itt tartozott. Ugyanakkor meglepetések: a Philadelphia-kávéház már üzemben, a romok között tiszta, terített asztalnál pompás ebédet adnak, nem is túl drágán. Hûtött italok, figyelmes, személyes kiszolgálás, délután háromtól hatig cimbalomzene... Egy romházban találomra felmegyek a lógó lépcsõn az emeletre: ismerõsöm sértetlen lakásban fogad, elegáns bútorok között, gondtalanul. Innen Hardyékhoz. A kép valószínûtlen, túlzott: csak a konyha és cselédszoba maradt épen, itt fekszik az asszony, - Horthy hugának leánya, - piszkos ágyon, konyhagõzben, egyedül három gyermekkel; a legnagyobb, tizennégy éves, gyúr valamilyen tésztafélét. Második hónapja élnek így, a ház, lakás, minden holmijuk elpusztult... s Hardy a SopronKõhida-i börtönben. Remélem, nem igaz kivégzésének híre; legalább is azt hazudom az asszonynak, hogy a legjobb híreket hallottam... Az asszony harmadik hete tüdõgyulladásban, tüdõtályoggal fekszik. Ez a helyzet, ez a konyha a romok között, ez a szennyes ágy a konyhában, a beteg asszony, a gondozatlan, eltetvesedett gyermekek: rossz francia filmekben ábrázolták így a nyomort... * A lapok hangja pontosan olyan, mint volt félév elõtt. Már megint támadják az írókat, mert "hallgatnak". * Egy napilapban olvasom, hogy az "Írók Szabadszervezete" - mi lehet az? - felszólítja az írókat "saját érdekükben, igazolás céljából" jelentkezzenek a szervezet helyiségében, itt és itt, eddig és eddig. És aztán? Ha nem jelentkeznek? Akkor nem lesznek többé írók? Én például bizonyosan nem jelentkezem. S mi lenne, ha felszólítanám az "Írók Szabadszervezetét", hogy jelentkezzenek elébb nálam õk, "igazolás céljából"? Igazolják õk magukat, hogy írók... az is jogos kívánság lenne. * Vissza Leányfalura. Két nap alatt, amíg Pesten jártam, kinyíltak az orgonák. Sötétlila, gutaütéses foltok a kert arcán. Bûvös illat, csodálatos világ. * Valaki fontoskodva ezt mondja: "Vigyázzon, még nem jött el az Ön órája." Ezt felelem: "Az én órám már nem is jöhet el, mert elzabrálták." * Mi a demokrácia? A lehetõség, hogy párbeszéd közben ezt mondhassam: "I think so, nekem ez és ez a véleményem." S a másik erre ezt feleli: "I don t think so, nekem más a véleményem." S mindenki elmondja a véleményét, s végül, ha ez emberileg lehetséges, megegyeznek az igazságban. Ez a demokrácia legfõbb értelme. De nem demokrácia, ha egy hatalom eltiporja a zsarnokságot, s aztán kijelenti, hogy nincs másféle hatalom, csak az, amelyet hívei képviselnek. Zsarnokságot nem lehet zsarnoksággal gyógyítani. De mindez szalmacséplés, mert az emberek nagy többsége egyáltalán nem alkalmas arra, hogy szabadságban éljen. * De ne csodálkozzatok túlságosan, ha egy napon veszem a kalapom és eltûnök. A tragikust még csak elviselem valahogy... de ez az élet nemcsak tragikus, hanem megalázóan unalmas is. S az unalom áldozatát senkinek nincs joga mástól megkövetelni. * Mindenki lop. Most már gépiesen lopnak, reflex-szerûen. A házmester, ez a szegény hõs, gránátok között megmentette néhány bõröndünket, s a pincében õrzött bõröndök tartalmának egyharmadát lopta el az utolsó
hetekben a házbeli népség, az óvóhelyen rekedt maradék emberi salak... Most, mikor kihoztuk a bõröndöket falura, elcsodálkozva szemléljük ezt a házi rablást: loptak mohón és ügyetlenül: két ruhám nadrágját ellopták, de a kabátokhoz nem nyúltak, loptak ablakvédõt, mert azt hitték: plaide, - loptak mindent, eszelõsen, kényszercselekedetszerûen. Az egész társadalom lop, utcán, pincében, roncsolt lakásban, ahová elér a keze. Van ebben valami derûs és szép, mint minden összhangban. * Az újságok címoldalán ilyen hírek: Berlin elesett, Hitler meghalt, Hamburgba bevonultak a szövetségesek. Senki nem figyel e hírekre; én sem. A lapokat alig veszik. Egy év elõtt mit is adtunk volna érette, ha a lapokban hasonló híradásokat olvashatunk!... Ma teljesen közömbös, mi történik Hitlerrel és Németországgal? A zsír fontos, a szalonna, a kenyér. A többit meghallgatja az ember és legyint. * Fizetése nincs senkinek, s ha van, egy kiló zsírt és néhány kiló kenyeret vásárolhat belõle. Ki veszi hát a kétezer pengõs libákat, háromezer pengõs sonkákat, melyek a kirakatban puffadoznak? Sok pénzt keresnek, akik élelmiszerrel ügyeskednek; aztán a fuvarosok; s akik arannyal, drágakõvel manipulálnak; máskülönben senki. Az emberek eladogatják maradék aranyláncaikat, zsebóráikat, fényképezõgépeiket, s így tengõdnek. Infláció hivatalosan nincsen, pénz sincsen, csak éppen ötszáz pengõ egy kiló szalonna. Huszonöt év elõtt, az orosz forradalom kezdeti éveiben, ez volt a NEP-világ; tûrték, amíg a közélelmezést valamennyire sikerült megszervezni; akkor letörték. Nálunk is hasonló terveket forgatnak. De amíg valóban elkövetkezik a "közélelmezés" ideje: a társadalom nagy rétegei, - elsõsorban a középosztály, de a kispolgárság és munkásság tömegei is, - elkótyavetyélik minden tartalékukat. A lerombolt városok, üzemek újjáépítéséhez, az ipar megindításához szükséges adók felfalják a maradékot. Marad egy teljesen pauperizált társadalom, melyet könnyûszerrel lehet leültetni a közélelmezés egytálételéhez, - sem igénye, sem ellenállása nincsen többé. * A németek letették a fegyvert. * Az intézményesített halálveszély idõszaka véget ért. Most következik az intézményesített macera idõszaka. * Este egy lakásban, ahol van villany, az angol király rádióbeszédét hallgatom. Dadogva, lassan beszél, érdemjegyeket osztogat, megdicséri külön a férfiakat, a nõket, a katonákat és a polgárokat... Amíg hallgatom, arra gondolok, hogy egy világháborút, mint ez is volt, tulajdonképpen nem "nyer meg" senki; de ez a viaskodás eldõlt a pillanatban, mikor Churchill Dünkirchen után, a német stuka-bombák közepette, - felállott az angol alsóházban és bejelentette, hogy Anglia egyedül is folytatja tovább a háborút. Ez volt a döntõ pillanat. Egy ember és egy nép jelleme döntött a végzet esélyeirõl. Minden más csak következmény volt. "Nem ígérhetek mást, csak könnyet, vért, gyászt és szenvedést..." - mondotta. És: "Úgy állunk itt, mint egy ember, aki falnak veti hátát és egyedül védekezik, egy szál karddal kezében..." Jól védekezett. Churchill szobrát, - valahol a Buckingham palota elõtt, szemben Viktoria királynõ emlékmûvével, - így képzelem el: havelock-ban áll, kissé meghajolva, botjára támaszkodik, egyik kezében az a köcsögszerû félkemény kalap, mely átmenet a cilinder és a pincs között, másik kezében a füstölgõ szivar... Kopasz feje födetlen, mosolyog. * A "béke" elsõ napjának estéjén, kilenc óra felé, a Zárda-utcai lakás erkélyére lépek. Az orosz garnizon vad lövöldözéssel, rakétázással ünnepli a békét. A Rózsadombról a roncsolt Pest homályos háztömbjeit látni a
sötétben; s aztán, bátortalanul, kigyullad néhány ablak. Ezek az elsõ éjszakai fények, közel hat esztendei sötétség után, meghatóak. De nem hiszek már semmiféle emberi világosságban. Az emberek belülrõl sötétek maradnak. * Ellenségeim a zivataros idõkben mindezideig korrekten viselkedtek velem szemben. Csak úgynevezett barátaim hagytak cserben; egy kivételével egytõl-egyig, valamennyien. * Sokat nem várt az ember; segítséget legkevésbé; segíteni, milyen jogon?... Mégis, emberi szolidaritás, vagy annak valamilyen egyszerû jele jólesett volna e nehéz hónapokban. De óvakodtak tõlem, mint a bélpoklostól; még nem dõlt el, milyen lesz helyzetem az új világban? - s ezért lapítottak; s amennyire és ahol lehet, ártottak; s mindez természetes, mert emberek. * A szesztilalomnak vége. Kitûnõen bírtam, hónapokon át. Most, mikor megint szabad bort inni, észlelem, hogy a valóságban nem is a bort szerettem, hanem a kocsmát. A jó kocsma, - ahol nem adnak enni, csak tiszta bort mérnek, - azt pótolja számomra, ami a középkorban a szellemi ember számára a clausura lehetett: a magányos és komoly elmélkedés helye ez. Ezért nem szereti a legtöbb igaz kocsmás, ha borozás közben ismerõsök asztalához ülnek és zavarják. A borhoz elmélyedés kell, mint a gondolkozáshoz. * Pest teljesen Szarajevo-szerû most. Négy utcán lõdörög a nép. Mindenki árul valamit: aranyat, élelmiszert, hûtõszekrényt, nõt, vagy meggyõzõdést. A sirámok általánosak, a harácsolás, acsarkodás, embervadászat, habzsolás általánosabb, mint volt valaha is. Az emberi anyag nem változott, a pártokban gyanús vendégek tömik zsebüket. A nõk, mint a kalózok. A zsidók csalódottak és mohók. Irodalom nincs. A színházak üresek. A Mûvészeti Tanács egyik ülését hallgatom; ez a Tanács afféle areopág-nak készült, szellemi törvényszéknek... Nem tudom, mi lesz belõle; nem hiszek az elite gyakorlati, hivatalos hatalmában! Kassák ezt mondja: "Figyeld meg, most mindenki bûnmegvallást játszik; olyan köpj-szemen-bátyuska-magatartás ez!" Mindenki úgy kiabálja túl bûntudatát, ahogyan tudja; egyik "öntudatos kiállással", másik pusmogó beismeréssel; de mindenki bûntudatos. * Délelõtt lezárják a Margit-hidat pótló cölöphidat; zöld és fekete legyek, hullabûz gõzfelhõi között vándorlok a Ferenc József-hidat pótló cölöpépítmény felé. Az élet legegyszerûbb ügyletei elmondhatatlanul fáradságosak így. Nyolc, tíz kilométereket kell járni, emeletek tucatjait megmászni, amíg otthon találunk valakit. Infláció még nincs, pénz és kereset sincs, de egy kiló zsír négyszáznegyven pengõ. Sóskát ebédelek tükörtojással, egy zsemlével, egy pohár sörrel, s hatvanhárom pengõt fizetek. Ez rosszabb, mintha hatvanhárom milliót fizetnék. Estére szomorú és fáradt vagyok. Nincs erõm olvasni. Proust "Temps retrouvé"-ja kiesik a kezembõl. Leányfalun mégis jobb. Nemcsak a levegõ tisztább; a légkör is, másféleképpen is. Pesten mindenki elégedetlen. Senki nem lát tisztán. A zsidókban mérhetetlen csalódás; jóvátételt vártak, igazságot. Mindennek nyoma sincs. Mindenki csalódott... de mit reméltek? * S. volt az amerikai követnél, Steinfeld úrnál. "Érdekszférák, laikus fogalom" - mondotta a követ. - "Nagyhatalmak nem azért viselnek világháborút, hogy aztán rögtön, hivatalosan újabb konfliktusok körvonalait rajzolják meg. A mi feladatunk Európában, hogy a kóros, beteges nacionalizmus túlzásait, a soviniszta eszmevilágot megszüntessük." Nehéz feladat. Politikai, gazdasági, pedagógiai módszerek szükségesek hozzá. Nagy gazdasági egységek megteremtése lebontaná a nacionalista ellentétek nagyrészét: közös vámhatárok, közös pénz... De ez túl szép és okos lenne
ahhoz, hogy megvalósuljon." * A Váci-utcán, izzó délben, porfelhõben, romházak és gseftelõ balkáni emberek között megyek, mikor megszólal a kintorna. A valamikor "világvárosi" utca közepén megállít ez a nyekergõ dallam. Vidékies ez, õszinte... S a kápráztató fényben, e dallamot hallgatva, elszédülök, az élet végtelenségét érzem. * Kísérteties erõvel, konokon tér vissza a háborús veszélyek múltával a béke minden belsõ konfliktusa. Unalom. Feszültség. A környezet tûrhetetlensége... Senki nem tanult semmit, senki nem felejtett semmit, az emberek a pokol tûzvészein át cipelik ugyanazt a másik, belsõ poklot. Mind reménytelenek vagyunk. * Megdöbbentõ, mennyi utálatos és gonosz ember maradt életben! * A nacionalizmus túlzásait meg kell szüntetni. De kezdjék el ezt a munkát, egymás között, a zsidók is. * A nagy számadás egyelõre udvarias torokköszörülések hangnemében kezdõdik. A pártok és klikkek emberei krákognak, készülõdnek. * Nyugodjunk bele, hogy az emberi anyagot hasztalan helyezik bármiféle tégelybe, s hiába fõzik, rotyogtatják huszonöt esztendõn át: nem változik. K. fiát, - zsidó, - a nyilas terror után elvitték az oroszok. Negyedik hónapja rostokol egy táborban, Temesvár mellett. Most üzenetet kapott, hogy két "Longines" aranyóráért kiszabadítják. Lohol a városban, hogy aranyórát találjon, de egyáltalán nem biztos, visszakapja-e fiát, ha megszerezte és átadta az órákat? Semmi nem biztos. Csak egy biztos: az emberi természet semmiféle társadalmi renden belül nem változik. * A társadalom polgári rétegei jövedelem nélkül élnek, inflációs árakon szerzik meg a legszükségesebb táplálékot: az ember Pesten napjában többszáz pengõt költ és krumplit eszik. Eladogatjuk rongyainkat, apró értékeinket, nagyon rövid idõ alatt proletarizálódunk. Akik sorsunkról döntenek: ezt akarják. Ezenfelül rendetlenséget, zavart is akarnak, s azt, hogy teljesen kezükügyébe kerüljünk, anyagi és társadalmi, emberi tartalékok nélkül. Ezt a folyamatot belsõ erõk nem tudják megállítani. A városban vészhírek angol és orosz konfliktusról. Nem hiszek e háborúban, de közönnyel gondolok erre az eshetõségre is. A "minden lehet"-elve néhány éve köznapi valóság. * Ezek az önképzõkörök, melyek azon a címen, hogy a nemzetet "mentik" és "nevelik", iparkodnak hatalmat és javakat harácsolni... Rejtõzz el, ahogyan csak tudsz, minden áron! * A kertben sok rózsatõ elvadult, visszavadult vadrózsának, mert elmúlt õsszel és most tavasszal a kertésznek más gondja volt, s nem ért reá az oltásokkal törõdni. És az emberekben, mi történt ez õsszel és tavasszal? Hányan vadultak vissza, a szellemi oltókések beavatkozása nélkül, vadállatnak? Sokan. * Nyugati demokrácia, vagy keleti diktatúra: ez dõl el most s a következõ hónapokban... de nem biztos az sem, hogy eldõl. Lehet, hogy egyik sem lesz, a kettõ között alakul ki valamilyen társadalmi, politikai helyzet. Az oroszok tartják pozíciójukat, amennyire lehet, s az angolszászok idõnként félkézzel igazítanak egyet a helyzeten, amennyire módjuk és kedvük van ehhez. Közben a magyar társadalom fuldoklik a szegénységben, elerõtlenedik, feléli tartalékjait. Egyik zsebórát ad el, másik fogsorából az
aranyplombát. A szociális felfordulás veszélye nem rémkép többé. Irodalom nincs, szellemi szabadság nincs. A kommunista lapban egy cikkíró az ismert gúnyos-elismerõ hangnemben dicséri a halott Budáról írott verseim, s "szép szavaim" zöld és aranyszín döglegyekhez hasonlítja, melyek a hullák arcára szállanak. Ugyanígy írtak tegnap a fasiszták. Kiadómhoz puccsszerûen, nyegle és ripõk elhatározással beültet vezérigazgatónak a nagybank, melynek vállalatai közé tartozik a kiadócég, egy ismeretlen, harminc éves fiatalembert. Mindenfelé a terror: a diktatúrák rémuralmával párhuzamosan a nagytõke önkénye. Mindenki elvesztett minden mértéket. Elképzelhetetlen, hogy Cotta, S. Fischer, vagy a Nouvelle Revue Française tulajdonosa íróinak megkérdezése nélkül mert volna dönteni egy igazgatóválság kérdésében... Ma semmi nem számít. Ez az ismeretlen fiatalember dönti el a jövõben eddigi életmûvem, harminc kötet könyvem sorsát. S mindezt némán kell tûrni. * Már megtanultam fegyelmezni magam, s minden személyemet érintõ, s annál fontosabb kérdésekben is fegyelmezetten, türelmesen beszélni; de a magyar társadalom árulásáról, jellemtelenségérõl ma sem tudok még közömbösen társalogni. Ilyenkor elveszítem a mértéket, türelmetlen és izgatott leszek. Úgy látszik, ez az egyetlen sérelem, mely valóban fáj. * Az akadémiai tagajánlásokat olvasom, s nem tudom, nevessek-e, vagy egyszerûen hajítsam a papírkosárba ezt a szégyenletes füzetet, melyben az elmúlt huszonöt esztendõ notórius reakciósai sietnek "ajánlani" számûzött, s az emigrációból most gyõztesként hazakészülõdõ tudósokat... Az ajánlottak zöme legalább úgy megérdemli, hogy akadémikus legyen, mint azok, akik eddig tagok voltak: nem errõl van szó. De a lihegõ készség, mellyel egy Kornis, Gerevich bejelentik, hogy nem tûrhetik tovább Vámbéry Rusztem, vagy a rosztovi, kommunista Bolgár távollétét... Hol éltél? Mit hittél? S ne feledd, hogy közben te is, személy szerint, akadémikus voltál. * Eddig a nyilasok, nácik, németek és oroszok zabráltak; most azt, ami megmaradt a magyar politikai pártok harácsolják. Ma a mozikat osztogatják egymás között, holnap a rádiót, aztán a könyvkiadócégeket, vagy a kávéházakat és bordélyokat. Senki nem tiltakozik. Nincs központi akarat, a kormányzat, ha akarna is valamit, - ritkán akar! - elvész a pártok között. Csak a harácsolás állandó, az élet tengelye. * Budán, hirtelen felrobbant júniusi kánikulában, forró hullabûzben vándorlok, lázasan. De mindenesetre ott tartunk már, hogy este holtfáradtan elalszom és égve felejtem a villanyt. * A kommunisták, - hazaiak éppen úgy, mint a külföldiek - elfogadták ezt a szót: "Demokrácia". A szónak cikkeik, megnyilatkozásaik szótárában most már polgárjoga van. Elfogadták, ismétlik, követelik, úgy beszélnek errõl, mint postulatum-ról. Természetesen reakciót értenek alatta, - nem fasiszta, de másféle, kapitalista reakciót. Aki egyszerûen demokrata, az valószínûen reakciós, mert különben nem demokrata lenne, hanem kommunista: így gondolják. Kommunista szempontból valószínûleg igazuk is van; demokratának lenni annyi, mint hinni a föltétlen szabadságban, az egyén jogaiban. Mégis, ez a politikai taktikából elfogadott, polgárjogot nyert fogalom most már a taktikusokat is kötelezi... Szavakat nem lehet büntetlenül "elfogadni". A szavaknak visszaható erejük van; aki egyszer elismerõ hangnemben kimondott egy szót, kénytelen számolni vele, akkor is, ha titokban tagadja értelmét és jogosultságát. Aki a demokrácia fogalmával "taktikázni" kezd, egy napon észreveszi, hogy kötelezettséget vállalt. * Egy zsidó nõ bemegy R.-hez, feltépi mellén a blúzt és keblét mutatja, melyre tüzes vassal számjegyet sütöttek Auschwitzban. És mind a többiek,
akik most hazatérnek a deportálásból... és az emlékek, melyeket magukkal hoznak! Miféle erõ békítheti meg ez indulatokat? Milyen érvelés? Nincs ilyen erõ. De van egy módszer, mely végül is általános békét adhat e megkínzott emberi szíveknek; ez a módszer a mûveltség és a jólét. De a jólét mûveltség nélkül terrorhoz vezet, - lásd Amerikában, a trösztök idejében! - s jólét nélkül nincs igazi mûveltség. Ez az út, melyen el kell indulni, ha békét akarunk. Minden más csak rendészeti kérdés. * A Mûvészeti Tanács egyik ülését hallgatom. Valamilyen írói listát sürgetnek, mert az írók és mûvészek "Újjáépítési kölcsönt" kaphatnak az államtól. Közpénzrõl van szó, s ezért nem érzek jogot arra, hogy ilyen segélyt osztogassak: az írók kérjenek segélyt, ha akarnak; ismerek olyan írót is, aki inkább éhenhal, de nem hajlandó odaállni a vályúhoz, ingyen levesre. Ez az írók és a társadalom dolga. Egy népi jelmezbe öltözött, volt félnyilas lap szerkesztõje a Tanácstól kéri "írói voltának" elismerését, mert házhelyet akar potyázni... Mi közöm ehhez? Hol vagyok: anyakönyvvezetõ hivatalban, vagy iparfelügyelõségen? S mint vélekedjek írókról, akik bármilyen hatóságtól "írói voltuk elismerését" kérik? El kell fordulni itt mindentõl és mindenkitõl, teljesen és mentõl messzebbre menni. De mindezt már nem is hallja, érzékeli senki, oly természetes... Arról is beszélnek, hogy a környezõ, szomszéd államokkal baráti, kulturális társaságokat kell alakítani, s engem kérnek fel, legyek "a magyarcsehszlovák társaság" elnöke. Ezt oly pillanatban tervezik, mikor a szlovákok a magyar õslakosságot megkülönböztetõ jelzés viselésére kényszerítik és tömegesen deportálják. Az elnökséget nem fogadom el. A terror mindent megtanult a fasizmustól; s végül senki nem tanult. * Egyik fiatal politikus meglátogat. Most pártvezér... Iparkodik fölényes államférfi lenni, de karakán szaván átérzik, hogy titokban vacog a foga. Kezdi megismerni a hatalom felelõsségét. Tegnap még õ követelte a svábok sommás kitelepítését, ma látnia kell, hogy a csehek és szlovákok ugyanígy bánnak el a magyarokkal. Kezdi megismerni a magyar társadalmat, látja szervezkedni a magyar reakciót, mely hatalmas s nem lehet hatalmi szóval "kiirtani..." Kezdi látni, mint csúszik minden valamilyen csendes, vagy nem is csendes polgárháború felé; s hangosan beszél; és fél. * Levélben lemondtam a tervezett "Magyar-Csehszlovák Társaság" elõkészítõ bizottságának, ahol elnöknek jelöltek... Amikor a magyarokat megkülönböztetõ jelzéssel látják el és deportálással fenyegetik a szlovákok akik semmivel nem ártatlanabbak reakciósságban, fasisztaságban, mint a magyarok, nem megyek kultúrkomédiát játszani Prágába. * Az állam, egyik óráról a másikra, rendelettel elrabolja az ezreseket. Négy ilyen papírdarab marad zsebemben, én vagyok a "Fekete Péter"; én és még sokan mások. Ez volt elsõ keresetem esztendõ óta. Minden az anarchia felé fejlõdik. * Csak a természet nem. Ezen a bolygón még szemmelláthatóan rendet tartanak a világerõk. Az anyagot felhasználják, idejében átalakítják, semmi nem megy kárba. Van fejlõdés is, a növények, állatok, rovarok világában. Lehet, hogy az ember is "halad" és "fejlõdik", de ez a fejlõdés oly lassú, hogy az egyes ember nem is érzékelheti, csak a fajta, az idõben. Az ember még nagyon fiatal ahhoz, hogy ennek fejlõdésérõl valami biztosat tudjon. * Ez a förtelmes ember a helyiérdekû vasúton, aki hivatlanul és kéretlenül szórakoztatja az utasokat, hivatásos tréfacsináló, mindenre mond - orrhangon, - valamilyen gúnyos-derûs, találó megjegyzést. Késõbb már azok is szégyenkeznek, elfordított fejjel, pironkodva hallgatják, kik kezdetben nevettek a jó "bemondásokon".
* Minden hír bizonyítja, hogy az osztrákokkal és németekkel jobban bánnak a megszállók, mint velünk. Magyarország teljesen elvérzik a megszállás alatt; rövidesen ipari emigráció lesz itt, az egykori agráremigráció helyett; a munkások kénytelenek az elcipelt gépek után vándorolni. * Most, hogy e naplóból néhány jegyzetet közzéadtam egy napilapban, vigyáznom kell minden sorra, amit a jövõben e naplóba írok: nem sandít-e a "közönség" felé, amit írok, a mondanivaló hangsúlya nem változik-e, csakugyan "õszinte"-e, végzetesen bizalmas... vagy már szerep és mutogatás? Erre nagyon kell vigyázni és nem könnyû. S bizonyos, hogy nem közömbös, eljut-e a nyilvánosság elé néhány kétely, melyet a napló elmormogott; elmúlt esztendõben volt idõszak, mikor úgy éreztem, megfulladok, ha nem tudok ez oldalak szelepjein át lélegzeni. Nem közömbös, az emberekhez címezem-e a sorokat, de talán fontosabb, ha minden sort ezután is úgy írok le, mintha csak önmagammal beszélnék. Nem tudom az embereket nevelni, csak magam nevelhetem. * Prohászka könyvétõl bocsánatot kell kérnem; ez becsületbeli kötelesség; a kezdeti fejezetek kompilatórikus, erkölcstörténeti vázlatai után a könyv lobogni kezd, igazi harag és szenvedély van benne. A "gyûlölet erkölcsé"-rõl, a faji képlettel felfokozott, a XIX. század liberálishumanisztikus erkölcsének romjain felépített gyûlölet-pszichózisról lángoló oldalakat ír. S igaz, amit a korunkbeli nemi erkölcs betegségének lát: a kielégületlenség átalakul hatalomvággyá. Lelkes könyv, az a lelkesség van benne, melyrõl Aristoteles azt mondja: csak az tud lelkesíteni, aki maga is lelkesedik. A "közömbös, mély agyak" még soha nem adtak igazi többletet az embereknek. Türelemmel kell olvasni, mint a példa is mutatja: nagylelkûen türelemmel. * Az emberi fajzat nem tud egyfajta pátosz nélkül életének hevületet adni. Ha elveszed tõle a nemzet és a faj pátoszát, adni kell osztálypátoszt, vagy valami mást. Nem bírják ilyesmi nélkül. * Péter-Pál elõtt, mikor már kisült a határ a háromhetes száraz égésben: éjjel kiadós esõ. Álomban megérzi testem az esõt, felébredek reá, boldogan nyújtózom, mint az ablak elõtt, az éjszakában a fák, vetemények, gabonaföldek. Rend van itt, nyugodj meg, aludj el; minden megtörténik idejében. * Freud nem hisz abban, hogy az ember agressziós hajlamát bármiféle társadalmi rend, nevelési kísérlet csökkenteni és közömbösíteni tudja. A kommunizmus hasztalan veszi el az embertõl a magántulajdont, mint a nincstelent agresszióra ingerlõ valamit: az ember magántulajdon nélkül is agressziós marad. Valamit mindig lehet gyûlölni és irigyelni: azt, hogy a másik világosan gondolkozik, vagy nem görbe a lába, vagy egy olajforrást, melyre nincs ugyan szüksége az egyénnek, de múlhatatlanul szüksége van a "közösség"-nek, melyhez az egyén minden érdekével tartozik... Az agressziós hajlam a tömegek elszaporodásával mind egyetemesebb és bensõségesebb. De hisz abban, élete végén, hogy Eros végül is megtalálja módját valamilyen engesztelésnek, s a szorongást, melyet a mûveltség nem tud az agressziós hajlamú tömegek bûntudatos lelkében feloldani, enyhíti, szublimálja, az élet szolgálatába szelidíti... Ez a bátortalan jóslás megható. Egy öreg bölcs mondja ezt, aki talán nem is hisz föltétlenül abban, amit mond, de nem akar úgy meghalni, hogy a reménytelen emberiségnek ne hagyjon valamilyen halvány vigaszt és reménysugarat. *
Mi az élet? - kérdi Verzár. Nem a mozgás, mert halott anyag is tud mozogni. Bátortalanul feleli: élet ott van, ahol anyagcsere van. Igen, szerves élet csak ott van; de van másféle élet is, amely nem szerves és nincs anyagcseréje. Van matematikai élet is, legalább olyan rugalmas, eleven és világotmozgató, mint a szerves élet. S legalább úgy élet..., de kívánhatjuk-e, hogy az ember, teste börtönében, valóságnak fogadja el ezt a szervetlen életet? * A tífuszoltásokon túlestem. Ha most elszánnám magam arra, hogy kiütéses tífusz ellen is kapok oltást, három héttel megint elodázhatnám a "Sértõdöttek"-et. Az ötlet vonzó. * Ch. úr, az angol misszió tagja, közös ismerõsök útján szeretné megtudni néhány magyar véleményét: milyen volt a háború alatt az angol rádió magyar propagandája? A kérdés nemcsak szónoki. A varázsdoboztól mind választ vártunk ez években kétségeinkre, s mikor az ismerõs-titkos, beethoveni ta-ta-ta-taa az esti órákban elhangzott, lefüggönyzött szobákban lestük a nagy kérdésre a választ: mi lesz a sorsunk? Néha, magyar viszonyokról, könnyen ellenõrizhetõ valótlanságokat is mondott; s ez ártott a híradások általános hitelének. Ez elõadások értékét nem szabad túlbecsülni; nem hiszem, hogy a legügyesebb, leghatékonyabb propaganda is döntõen befolyásolhat egy nemzetet élete válságos óráiban. Bizonyos csak annyi, hogy az angol rádió állandóan biztatott, vállaljunk minden kockázatot és szakítsunk a németekkel, de nem mondta meg, mi lesz velünk, ha vállaljuk a kockázatot? Mi tudtuk: ha szakítunk a németekkel, feláldozzuk a közel egymillió honi és idemenekült zsidót, lengyelt, franciát, s mind a politikai menekülteket; s már ez sem csekély ár. De az angolok erre azt felelhették, hogy világháborúkat nem lehet karitatív szempontok szerint folytatni; sajnálják a magyar zsidókat és politikai menekülteket, de a magyarság ezen az áron sem menekülhet az állásfoglalás felelõssége alól. Kemény válasz, de meg lehet szívlelni. Tudtuk: ha szakítunk a németekkel, reánkszabadítják a szlovákokat, horvátokat, románokat, a Felvidék, Erdély, Bácska, s talán egész Magyarország a szomszédos kis népek megszállása alá kerül; s mikor Trianonban az ország kétharmadát felosztották, a trianoni Magyarország egyetlen kormányzata sem utasíthatta vissza a revízió lehetõségét, akkor sem, ha ezt a lehetõséget a németek nyújtották, s akkor sem, ha a kormányzat e pillanatban szocialista, vagy kommunista... De az angolok megint csak ezt felelhették: az angol nemzet világbirodalmi érdekeket kockáztat, s megköveteli a magyarságtól is, hogy mindent kockáztasson. Még ezt is megérthetjük. De nem lehet megérteni, hogy ugyanakkor, amikor a föltétlen kockázatot követelték, soha nem mondották meg, mi az, amit ezen a végzetes áron megmenthetünk? Miféle ország lesz az, amelyet a gyõztesek hajlandók majd elismerni? Mit kívánnak tõlünk, ha vállaljuk a kockázatokat? Errõl, csak errõl nem beszélt a titokzatos doboz az izgalmas percekben, mikor szavát hallgattuk. Egyetlen nemzettõl sem lehet követelni, hogy mindent kockáztasson és feláldozzon, s ugyanakkor ne ígérjenek neki valamilyen kézzelfogható sorsot és jövendõt. Itt erõtlenedett el ez a propaganda. * Mély fáradtság. Legszívesebben aludnék naphosszat. Vitaminhiány, idõjárás, vagy kedvetlenség, az élet tartalékainak fogyása... Még nem tudjuk, mi történt velünk, mennyire költöttük el az elmúlt hónapokban készleteinket, mennyire élünk a "kész"-bõl, s milyen gyorsan fogy el a készlet?... Most olyan az ember, hogy betegség nélkül is meghalhat, minden pillanatban; nincs igazi belsõ tartása többé, tehát nincs igazi ragaszkodása az élethez. * X. az író, csakugyan kis, irigy, beteg lélek; az ostrom után, nem, 1944. március 19 óta most találkozunk elõször, s valósággal meghõköl, mert "jól nézek ki", rendes ruhát viselek, nem nyúzott meg az idõ olyan bensõséggel,
mint egyesek remélték. Szemmelláthatóan rosszkedvû, s fanyalogva kérdi, mit szólok "ehhez a világhoz"... Nem tudom, mit reméltek; az emberek nyitott szemmel, tudatosan berendezték a poklot a földön, s most csodálkoznak, hogy a pokolban meleg van?... * Egyik újságban három hasábos hír: a Népbíróság végre szigorúan megbünteti... kiket? a fasisztákat? Nem, a népbírákat, akik rendszeresen távol maradnak a népbírósági tárgyalásokról. * Már semmitõl nem félek, semmitõl; betegségtõl, haláltól, emberi aljasságtól, semmitõl. Csak lelkiismeretemtõl félek; attól, hogy elkövethetek valamit, ami sérti az "honneur de l homme"-ról alkotott, patetikus, gyógyíthatatlan képzeteim. * Nem elég megtanulni azt, hogy nem várhatunk semmi jót az emberektõl; meg kell tanulni, hogy ne is várjunk. Ez nehezebb. * A magyar életre jellemzõ, hogy most - a "felszabadulás" után - a zsidók hirtelen és szenvedélyesen tegezõdni kezdettek a keresztényekkel. Ahogyan azelõtt egy fajta torz kitüntetésnek számított, ha egy dzsentri letegezett egy zsidót - "mit meg nem tesz az ember a családjáért!..." mondta Görgey, a büszke szepesi vicispán, Mikszáth "Fekete városá"-ban, mikor a bugris Quendel apó a tegezés kegyét kéri tõle, - úgy most zsidók, kikkel évtizede korrekt és barátságos, de magázási viszonyban éltem, sõt vadidegen zsidók is meglepetésszerûen tegezni kezdenek. Ez a nagylelkû bizalmasság azt akarja bizonyítani, hogy õk nem neheztelnek, mint "gyõztesek", nagylelkûek; s aztán hogy most egyenrangúak, stb. * Most már van egy süldõ malacunk és öt tojós tyúkunk, köztük egy kendermagos. Határozottan - és szószerint tokát eresztünk és tollasodunk. * A helyiérdekû vonat ablakából látom egy fakereskedõ cégtábláját. Így hirdeti magát: "Markõsy Szilárdka fa- és szén-üzlete." Az embernek, úgy látszik, múlhatatlanul szüksége van gyöngédségre, akkor is, ha fakereskedõ; s ez a narcisztikus önbecézés legalább õszinte. * Az idõ bizonyosan kohéziót és tartást ad annak az erjedésnek is, ami a magyar élet napjainkban, - de egyelõre nem látok mást, mint erkölcsi, gazdasági, szellemi szétesést. Minden málladékony, szétesõ, mintha a bombák légnyomása láthatatlan, finom ernyedést indított volna el a magyar társadalomban. * Egy hete minden este hat felé, - verõfényes nap után, - elborul az ég, fekete zápor szakad a tájra. A természeti tüneménynek ez az ismétlõdõ üteme olyan, mint egy szervezet valamilyen lappangó betegségének kitörése. * Könyvnap. Elõször állok a sátorban. A verseskönyvet, s régi könyveim is vásárolgatják, nevem beírom idegen emberek által elémnyújtott kötetekbe... s mint aki egy hûdöttnek hitt ideget vizsgál, úgy tapintgatom, éle még az emberekben valamilyen érdeklõdés az irodalom iránt? Érdekli-e õket más is, mint az élelem? Végre is a vevõ tíz deka szalonnát is vehetne. De nem, sokan akadnak, kik ma is inkább könyvet vesznek. Elsõ tünet, hónapok óta, mely megnyugtat valamennyire. * Kínos és ostoba helyzetek a sátorban: vadidegen emberek, kik nyájasan letegeznek, bizalmasan beszélgetnek, s fogalmam sincsen kicsodák?... "Nyilvánosság", a legnagyobb próba. De már megállom néha ezt a próbát. A Magyar-Szovjetorosz Társaság meghív egy kiállítás megnyitójára.
A Szépmûvészeti Múzeum egyik sértetlen termében gyülekezünk: kormány, az orosz követ, magasrangú orosz tisztek, a meghívottak. Fényszórók. A falon fényképek, melyek orosz traktorgyárakat, gépüzemeket ábrázolnak. Közbül néhány érdekes kép Leninrõl. Szülõháza úrias, barokk. A gyermekkori, családi csoportkép rokonszenves és ismerõs: az orosz kisnemesi, polgári család méltósága és nyugalma a képen. Amíg a beszédek elhangzanak a kormányelnököt figyelem. Szentgyörgyi beszél. Van benne valami színészies, egyensúlytalan. Zilahy, a Társaság elnöke, zavartan és hazug mosollyal õdöng a csoport közepén. Az orosz tisztek rezerváltak és közömbösek. A miniszterelnök sorsa kevéssé irigylésreméltó. Öreg tábornok, aki ma egy éve még teli tüdõvel harcolt az oroszok ellen, aztán, október tizenötödikén, reászakadt ez a szerep, s most nap mint nap kénytelen megtagadni múltját, meggyõzõdéseit, kénytelen felosztani nagybirtokot, kisbirtokot, eltörölni vitézi címet, leventeintézményt, dicsõiteni a szovjetet... micsoda sors! S mindez a fényszóró szikrázó tüzében, kérlelhetetlen világosságban. * Green panaszkodik naplójában; úgy érzi, mintha kihallgatná valaki magánbeszédét most, mikor tudja, hogy naplójának egyes részei nyomtatásban is megjelennek majd. Gide panaszára gondol: "...naplóm tele van halvaszületett cikkekkel." Minden író-napló közös sorsa ez. A nyilvánosságnak írunk, akkor is, amikor gyónunk. Hát akkor írjunk és gyónjunk úgy, hogy tudjuk: a naplóíró háta mögött áll és vállán áthajol az olvasó. Kérdés, érdemes-e ilyen feltételek mellett naplót írni? Mi célja egy írói naplónak? Idõrendben számot adni az eseményekrõl, a külvilágról? Ezt a feladatot az újságok fürgébben és alaposabban elvégzik. Beszámolni önmagunkról, arról, amit bennünk tükröz a világ? Közelebb kerülni a naplón át önmagunkhoz? Ez lenne igazi értelme. De lehetséges-e, ha tudjuk, hogy más is olvassa e sorokat? Igen, lehetséges. Az író olyan ember, aki soha nincs "egyedül". Nem így szerzõdött, Istennel, az emberekkel, önmagával. A végsõ, fenntartás nélküli gyónás pillanatában is tudnia kell, hogy az emberiségnek gyón, jelen és jövõ hallgatja. Ezzel le kell számolni. S ebben a tudatban kell naplót írni, fenntartás nélkül, szemérmetlenül és õszintén, ahogy lehet. * A könyvnapi sátorban hallom, amint az eladók sûrûn kérnek a raktárból egy-egy példányt Wilder regényébõl, a "Szent Lajos király hídjá"ból. Ez a könyv él. A roncsolt pesti utcán, a perzsa zsibvásár közepette, újra és újra megjelennek emberek, s pontosan ezt a könyvet akarják megvenni, mohón és sürgõsen, mintha valamilyen elemi szükségletet sietnének kielégíteni. Ez a könyv a század egyik legnagyobb - talán legnagyobb irodalmi sikere. S ez csak azért csodálatos, mert valóban a legszebb regények egyike a világirodalomban, föltétlen, törésmentes, megalkuvásmentes remekmû. S túlél világháborúkat és ostromokat, kell az embereknek, mint a kenyér, a napfény. Milyen vigasztaló ez! * Mi az, ami e kényszerû pesti kirándulásokban olyan elviselhetetlen? Ez a céltalanság. A csónak letesz a pesti parton... és aztán? Egyszerûen nincs hová, kihez menni. Nincs mit csinálni. Nincs mit "elintézni", akkor sem, ha száz elintéznivaló lenne; mert valahogy nincs belsõ üteme, tartása a városnak, az életnek ebben az üszkübi zsibvásárban nincs belsõ értelme. Csak úgy õdöng mindenki, szalad a falat kenyér után, majszol valamit, pislog, zavartan kullog a porfelhõben, a piszkos fényben. Teljes szétesés, nyers kalózkodás, minden érték és megegyezés érvénytelen. A házak után most dõl le valami az emberek lelkében, mint a rongált tûzfalak. Buda csaknem elviselhetõbb. Itt valóban nincs más, csak dög és rom. Itt nem játszik senki államot és fõvárost. A romok között az emberek úgy élnek, mint élhettek Carthagoban, a pusztulás után: kutatnak egy öreg edény, valamilyen tüzelõanyag, avas élelem után. Ez legalább valóságos.
* Másfél éve elõször moziban. "Olajváros" , híres amerikai színészek. Félóráig bírom, aztán émelyegve megyek vissza az utcára, a romok közé... ott mégis jobb. Ezek az álérzések, álszenvedélyek, ez a kozmetikált természetesség, ezek a hímringyók és partnernõik, ezek az ál-történetek... s csakugyan, ez kell ennek a gazdag és boldog világnak? Talán más is kell. De ami eljut hozzánk, félelmes és visszataszító. * Jób könyvét olvasom. A világirodalom egyik mágikus írása ez. Minden sora arra felel, ami az emberben, - minden korban, minden emberben, - legnagyobb erõvel kérdés és visszhang. Ez a kérdés: hogyan viselem el démonomat? Mert a nyomorúságot, a vagyon, ház, barom, jószág vesztését, a család pusztulását, a kiütéseket és a dögvészt, Isten minden csapását végül is elviseli az ember. A démon legnagyobb ellenfelünk, ilyenkor elcsitul, meglapul, nem jut szóhoz. A démon, - a hiúság, az érzékiség, a kapzsiság, az unalom és a viszolygó kíváncsiság, kielégületlenség démona, - tehetetlen, mikor Isten keze van az emberen. Ilyenkor szenvedünk, de ez a szenvedés elviselhetõ. Nagy erõket mozgósít bennünk a szenvedés. A cukorbetegek, vesebetegek az ostrom alatt gondtalanul éltek, ettek-ittak mindent, kutyabajuk nem volt. Most, négy hónappal az ostrom után, mikor az emberek egyedül maradtak életük és egyéniségük démonával, megint jelentkeznek a testi betegségek. Jób gyanítja, hogy a "nagy próba" nem a legnagyobb próba. Fekszik a szemétdombon, cseréppel vakarja testét és nem is olyan elégedetlen, mint hinni lehet. A nagy próba az a pillanat lesz, mikor Isten megint felemeli Jóbot, visszaad neki mindent, - családot, vagyont, egészséget, - s õ, Jób, egyedül marad a démonnal. Ilyenkor helyt állani, ez a nagy vizsga... Jób tudja ezt. * Polgári származású, neveltségû vagyok. Mi az utam ebben a világban, mely a szocializmus felé halad? Semmi esetre sem az, hogy irányzatok szolgája legyek. Csak egy feladatom lehet: a minõségi munka. De ez a munka csak világnézeti kompromisszum nélkül lehet minõségi értékû. Erre kell vigyáznom. * S néha a szemrehányások és vádak: ha te is elmégy innen, s mind a többiek, akik csinálhatnának valamit, mi lesz akkor?... Ezek a vádak igazságtalanok. Nem tehetek arról, hogy el kell mennem innen. Itt akartam élni, dolgozni. De olyan ellenállások irányában kellett dolgoznom, - nem is beszélek munkám természetes, belsõ ellenállásáról! - melyet nem bírok szusszal, kedvvel, erõvel. Nem bírom ízléssel sem. Ez az ország mélyen, õszintén, belülrõl mûveltség-ellenes. Mit kezdhetek itt? Írni néhány embernek, - a múltban néhány ezer, most már csak néhány száz embernek, - megtûrten élni egy társadalomban, melynek semmiféle erkölcsi jogcíme nincsen, hogy bíró legyen fölöttem, s más, szellemi erõfeszítéssel élõ emberek fölött? Jogom van elmenni. S tudom, hogy olyan ez, mintha ütõeret vágnék át: ha itt lesz a pillanat és mód, máris el fogok menni. * A Gellérthegyen járok, egyik kilátó szögletébõl nézem, - az ostrom után elõször, - Budapestet. Azt hittem, így magasból, madártávlatból nem mutogatja oly nyomorultan csonkaságát, sebeit, kínai koldus módjára... de a valóság megdöbbent. Madártávlatból talán még riasztóbban lehet érzékelni a nagy test sebeit, mint közelbõl. Ez a város csakugyan halálosan sebesült. Élni fog, de úgy, mint akinek amputálták karját, vagy lábát. * A Mûvészeti Tanács körlevélben értesít, hogy egy esztendõn át havi háromezerpengõs ösztöndíjat bocsátanak rendelkezésemre az újjáépítési kölcsönbõl... A szíves ajándékot ajánlott levélben, sietve visszautasítom. Az
állam engem kirabolt, tönkretett. Jogutódja, a "demokratikus Magyarország", most szivarvéget dob kalapomba, mint a rokkant negyvennyolcas honvédnek. Cigarettás vagyok, nem szeretem a szivarvéget. * Hét hónap és tizenhat nap sötétség után meggyulladt ma Leányfalun a villany. Bekapcsoltam a rádiót; a rövidhullámú adás zenét közvetített, nyers, barbár, élettõl és távolságtól nosztalgikusan meleg zenét. Hallgattam a zenét, behunytam szemem, a tengert láttam. Kínára gondoltam, arra, hogy talán még csodálatos dolgok várnak az életben és látni akarom a világot. * A mindennapos élet kis feladatai, melyeket csaknem lehetetlen megoldani, - liszt, kenyér-szerzés, favágás problémái, - olyanok, mintha górcsõ alatt figyelne valaki egy különös betegséget, a társadalmi szervezet felbomlásának tüneteit. Munka-erkölcs nincs többé. Az ember, aki kezet ad reá és becsületszóra ígéri, hogy elvállal - méregdrágán, a felbomló pénz bomlási arányait is meghaladó fizetségért! - valamilyen feladatot: tíz eset közül kilencben nem jön el és nem teljesíti azt, amire vállalkozott. Ez a tünet most már oly általános, hogy kivételnek tetszik, ha valaki szavát állja. * Az angol, amerikai rádió lapszemlét mutat be. A lapok az atombombáról írnak. Hangjuk bizonytalan. Az angol és amerikai közvélemény többsége úgy érzi, az atombomba új, felmérhetetlen szerencsétlenség kezdetét jelenti. Prometheus reszket, nem mer a jövõbe nézni. A tûz, melyet most szószerint az égbõl lopott el, vakítja szemét. * Délutánra úgy megtelik a légkör villamossággal, hogy a rádió sem tud megszólalni. Hosszú idõn át különös körvillámok keringenek az égbolton, s nem szûnõ, összemosódó morajlás kíséri a tüneményt. Aztán lezuhan a tájra a vihar. Lehetetlen nem gondolni az atombombára, Japánra... Délelõtt mondotta az amerikai rádió, hogy Japánban "öngyilkossági járvány" tört ki. Az esõt nézem, a távoli mennydörgést hallgatom, s arra gondolok, talán a világ is így pusztul el egy napon; az ember, ez a gonosz kamasz, óvatlan kézzel nyúl a biztosítékhoz, mely a világerõket lekötve tartotta, s a felszabadult erõk elpusztítják a világegyetemet. Az esõt nézem, s egy japán kertet látok, mely ázik az esõben; a platánok leveleirõl zsírosan gördülnek le a higanyszürke esõcsöppek. A mikádó, ez a száznegyven nemzedéken át tenyésztett, finom és szomorú elmebajos, kinek arcába nem tekinthet halandó, kihez felesége, a császárné is, csaknem kesztyûs kézzel közeledhet csak, (tegnap mondotta egy amerikai szónok!) palotája ablakából bámulja az esõt. Sápadt arcán komoly és finom együgyûség. Minden, amit emberek csinálnak, legalább oly nevetséges, mint tragikus. * Budán alszom, éjjel kettõkor felébredek. Olyan szomorúság, kétségbeesés fojtogat, amilyent még soha nem éreztem. Teljesen céltalan minden: itthon, s a világban is. Ez a vad pesszimizmus természetesen következik: 1.) mániás-depressziós lelki alkatomból, 2.) a magyar társadalom mûveletlenségébõl és erkölcstelenségébõl, 3.) az emberi fajzat öngyilkos szándékainak megismerésébõl. Megírni néhány könyvet, s aztán meghalni, közömbösen. * Csak ne lenne olyan gyönyörû a világ! A hajnalok! A víz, az erdõ! A növények, az állatok! S közben, minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek! * Egy bankárral beszélek. Azt mondja: "Marxnak egyben feltétlenül igaza van: a tõke mindig akkor riad meg és búvik el, mikor legnagyobb szükség lenne reá." * Az amerikai és angol missziók vastag csomag újságot és folyóiratot küldenek címemre. Mohón lapozom a nyomtatványokat, másfél esztendeje
ez az elsõ ablak, mely a világra tárul. A lapok hangja nagyrészt közönséges, különösen az amerikai folyóiratok hangja. Az atom-bombák gyártelepérõl egy kép; nem mond semmit; cukrot is gyárthatnának ott. Churchill, amint beül Hitler karosszékébe. Churchillrõl gúnyos és goromba választási cikkek az angol munkáslapokban, otromba rajzok. A politika nem ismeri a hálát; tanuld meg, örökre. * Mégis, mozi közben, amíg utálom az amerikai giccset: a híg zene, a nagy gépkocsik, tenger, kastélyok, puccos nõk... s valamilyen viszolygó honvágy. Mert ez a béke már, amiben élünk; s a béke nemcsak krumpli és adó, hanem ez a gonosz honvágy is. Ne fordulj el tõle, nézz vele farkasszemet, maradj erõsebb és hûségesebb. * Augusztus vége. Elsõ õszi nap. Napsütés, azzal a fanyar-hûvös, illatos mellékízzel, mint mikor meghitt társalgás közben valakinek egy régi csalódás jut eszébe. A kertben hullott almák, körték. A kukoricának vastag, tömör, barna bajsza nõtt. Reggel a kertben állok egy gyümölcsökkel megrakott fa alatt, s úgy érzem, engem is megrakott az idõ tapasztalással és kétséggel. Ez az érzés nem a legrosszabb. * Õszi reggel; mintha kisüstön fõtt pálinkából hajtanék föl néhány karcos, illatos kupicával; az elsõ lélegzetvételektõl megmámorosodik az ember. Még nem hullott dér, de a kert már borzong a hajnali fényben. Az élet teljessége e fanyar-hûvös ragyogásban. Csak a mûremek tud így átadni egy életérzést, - a zene, a versek, - mint ez a koraõszi hajnal. * Most, hogy a rádió nem számol be óránként valamelyik kisebbnagyobb európai, vagy távolkeleti város pusztulásáról: mûsora határozottan vesztett érdekességébõl. A farsangnak vége, most következnek a hétköznapok, adóval, rendeletekkel, államférfiak üdvözlõ távirataival, szabványos békehírekkel. A rádió tegnap hosszan számolt be egy tízezertonnás holland gõzös pusztulásáról, mely - békésen, balesetbõl, kigyulladt valahol Rotterdam közelében és leégett. A hírt megkönnyebbülten hallgattuk. Igen, ez már a béke. * Az oxfordi füzetek egyike Kanadáról számol be. Ez a fajilag, vallásilag meghasonlott ország e háborúban is teljes egységben állott ki az angol birodalom mellett. Hatalmas érv ez Anglia mellett, példa reá, mint lehet tökéletes érdekszövetséget és együttmûködést felépíteni emberi közösségekbõl. A kormányzás, mint a "lehetõségek mûvészete", Kanadában és a kanadai példában tökéletes bizonyítékot kapott. * Elõbb-utóbb lesznek Budapesten hidak, üvegezett ablakok, talán vonatok is közlekednek egy napon az országban... Mindez, ami testi nyomorúság ma, egyszer megváltozik. Ami nem változik, az én életemben, s attól tartok, az utánam következõ magyar nemzedékek életében sem, - az a magyar társadalom mély, õszinte mûveletlensége. Ez nem változik akkor sem, ha lesznek hidak és vasutak. * "Life or death?" - kérdi a friss amerikai folyóiratban egy tréfás rajz. A képen az angyalkának rajzolt emberiség kuporog a földgolyón, s egy tudósképû ember magasba tartott kézzel egy golyócskát, - az atombombát, mutatja neki. Nem is olyan tréfás ez a rajz. Minden valószínûség szerint, az átmenet idejére, fokozza az élet kényelmét és ütemét az atomenergia. Aztán fokozza a pusztulást. Ez nem technikai kérdés, hanem emberi kérdés; tehát könyörtelenül reménytelen. * Az infláció egyik legsúlyosabb következménye az általános korrumpálódás. Senki nem tud megélni fizetésébõl, tehát mindenki korrupt lesz, így vagy úgy: a hivatalnok, a munkás, mindenki. Az általános
bizalmatlanság légkörében a szellemi emberek is tehetetlenek, s korrumpálódnak: a politikától remélnek kenyeret és biztonságot, vagy attól, hogy sietõs kompromisszumot kötnek a pillanatnyi tömegízléssel. * Pénzzé kell tennem, amit csak lehet, - órát, ezüstholmit, - s lisztet és étolajat kell venni, minden áron. Tizenöt dollárt kérnek most tõlem egy mázsa lisztért. Ha megkötöm a vásárt, s nem rabolják el télen, vagy tavasszal a lisztet: talán eléldegélünk az új termésig. Az élelem ma a legfõbb követelmény, egész Európában. Eljön az idõ, nem is sokára, mikor aranyért, drágakõért sem lehet lisztet, zsírt, cukrot kapni, - egyszerûen azért nem lehet kapni, mert nincs. A szükség, mely betelt a kontinens fölött, föltétlen. A konzervdobozba csomagolt amerikai sült galambot csak az ostobák leshetik. * Írói megbeszélésen Füst Milán ül mellém. Esztendõk óta nem láttuk egymást. Kaján pillantással méreget. Elsõ szava, esztendõk és az ostrom után: "Milyen jó ruhád van!" Megjátszott elégedettséggel felelem, hogy "van hála a Gondviselésnek". "Nekem csak ez az egy maradt!" - sóhajtja gonosz sopánkodással. S aztán másegyebet nem is beszélünk. * A pénzügyminiszternél járok, az írók adó-ügyében szeretnék valamilyen kedvezményt elérni. Egy bérházban lézeng az új pénzügyminisztérium. Rozoga bútorok. Olyan ijedt, szerény kis világ ez, a régi, pompás és fellengzõs után. Egészen kis ország, egészen kis minisztériumában egészen kis államtitkárok és miniszterek szoronganak, ijedten és tanácstalanul. Hatalmuk nincsen. Pénzük nincsen. A tisztviselõk tehetetlenek. Valamilyen gyarmati hivatalra emlékeztet ez a hely, inkább, mint egy szuverén ország minisztériumára. A miniszterrel versenyt sopánkodunk a korrupció felett. Vitánk, melyet az írók adójáról folytatunk, akadémikus: én tudom, hogy amúgy sem fogok fizetni, s õ tudja, hiába is fizetnék, mert a pénz, mire eljut hozzá értéktelen. * Ezek a budai õdöngések, - különösen a város felett, a várbeli romok között, - csakugyan kísértetiesek. Ház-hullák, lakástetemek között sétálok, ismerõs szobák zsigerei hevernek mindenfelé. Tizenöt éven át éltem itt, alig van ház, amelyet ne ismernék belülrõl, s alig maradt ház sértetlenül a helyén. Tökéletesebben már nem pusztulhat el valami, amit az ember ismert és szeretett. S lenn a mélyben, a Széna tér piacán, a romházak gödrei fölött kinyitott üzletekben, acsarkodik a nép: zsírt, cukrot, lisztet harácsol, kapzsi kereskedõtõl, kapzsi vásárlók, rikácsolva viaskodnak egy rémmel, mely kezd már testi alakot ölteni; a közelgõ tél éhségével. Mi értelme még ennek az életnek? Azt mondják, máshol sem jobb Európában. * Hát akkor ne törõdj az egésszel. Fáradt vagyok már ettõl a verekedéstõl, az elõrelátásnak és védekezésnek e járványorvosi készenlététõl. Majd lesz, ahogyan lesz. Felejtsd el ezt a világot, fordulj a könyvek, az erdõ, a magány felé. És felejtsd el az embereket, amennyire csak engedik. Majd fázol és éhes leszel és macerálnak: éhség, hideg, emberek elõl zárkózz egy mélyebb közönybe. Senki nem segíthet, mert ember, tehát segítségre alkalmatlan lény. Segít egy disznó, ha meghízik, s aztán levágod. De ember? Már az is nagy segítség, ha nem árt túlságosan! Senkitõl ne várj semmit, mert butaságuknál csak kapzsiságuk nagyobb, hiúságuknál csak mûveletlenségük félelmesebb. Fordulj el mindenkitõl, egyre mélyebb magány felé, egyre szigorúbban, kérlelhetetlenül. Dobd oda nekik a koncot, melyért acsarkodnak, s ne törõdj belülrõl velük. * Hajnalban a Bibliát olvasom. A Zsoltárokat. Károli Gáspár nyelvét olvasom, nem is a Biblia értelmét... Úgy ropog-recseg ez a nyelv, mint a szûz hó, mikor átmegyünk az erdõn.
* Ez az államféle alakulat egyik kezével vadul szaporítja a pénzt, s másik kezével szeretné megtiltani a pénzszaporulat következményeit... Az emberek egyetlen lehetséges módon felelnek ez ostobaságra: szabotálnak, s csinálnak, pénzzel és áruval, amit éppen lehet. * Most lassan itt lesz az ideje, hogy azt a néhány szerény karácsonyfadíszt, melyet az új korszak fanyalogva reám is aggatott, társaságok tagságait, stb. - óvatosan és feltünés nélkül lerakjam, s eltûnjek valamilyen hangtalan és névtelen némaságban, tehát a munkámban. Helyzetem nem is kétértelmû: éppen olyan egyértelmû, mint volt a múltban. A jobboldali, fasiszta Magyarország számára destruktív baloldali voltam, zsidó bérenc, titkos bolsi, stb. A demokratikus Magyarország hangadó baloldali körei számára reakciós jobboldali vagyok, titkos fasiszta, stb. Ez természetes, de unalmas. A középen állani igazi szövetségesek nélkül, akkor, amikor talán nincs is közép... De van egy menedék: mindent, diszkréten, elhárítani ami "szerep", meghagyni ezt a kínos színészkedést a rettenthetetlen, gáncs és félelem nélkül való lángelméknek, s visszavonulni munkámba, ahová más nem is követhet, csak Isten és a halál. * Délelõtt a Krisztinavárosban. A romházat belepte a folyondár, az utcán a gesztenyefák csonkjain valóságos szökõkutak buzogtak föl vad lombozatból, vadszõlõbõl, alkalmi, burjánzó növényzetbõl. S minden alszik. A romok, a Vár, a Krisztinaváros, a Tabán és a Viziváros romjai, ezek a repkénnyel leborított, halott mûemlékek és otthonok, minden alszik, mélyen, elvarázsoltan, a halál komor bûvöletében. Sokáig nézem ezt a különös varázslatot, s elõször gyászolom. Életem egy része fekszik e temetõben; talán a legjobb része. * Ez az író tíz éven át hallgatott. Aztán megszólalt, s megmutatkozott, hogy nem volt mirõl hallgatnia. Csak úgy hallgatott, tartalom nélkül. Ez az igazi bukás. * Kis, sunyi emberek, kézdörzsölve lesik a pillanatot, mikor világgá kiálthatják a versenytárs "bûneit". De a "bûn" nem is az, amit egyik vagy másik elkövetett; a bûn, az igazi tartozás, melyért helyt kell állani, emberi mivoltunk. S e vizsgán sokan elbuknak, azok is, akik tetteik szerint talán bûntelenek. * Az angolszászok, mint a csábító, megint a magyarság fülébe suttogják: szakítson erõszakos férjével; most az orosszal. De nem ígérik, hogy elveszik feleségül, ha szakít. Ma egy éve pontosan így bíztattak, szakítsunk a németekkel. Csak éppen nem segítettek, akkor sem. Nagyhatalmak halálos ölelésében vergõdik egy nép, s az angolszászok nyájasan bíztatják: legyen "gerinces". Csak éppen, közben, eltörik a gerince. De errõl senki nem beszél. * Sorsok. Sokan rettegve várták az oroszokat, sokan reménykedve, szívrepesve. S az oroszok megjöttek és sokan, akik rettegtek tõlük, kitûnõen megtalálták velük a kapcsolatot, trafikáltak velük, elõléptek hivatalban, mesterségben, meggazdagodtak: s mások, akik lelkendezve várták õket, most orosz fogolytáborokban sínylõdnek és senyvednek. Nem elég elõrelátónak lenni, még az sem elég, ha valakinek igaza van. Úgylátszik szerencse is kell az igazsághoz. * Egerbõl elhozzák két bõröndöm. A poggyászt Pestrõl át kell hozatni a Zárda-utcába. Két frissensült autótulajdonost kérdezek meg, nem adná-e kölcsön, - természetesen a költségek megtérítése ellenében, - negyedórára kocsiját? Mindketten fanyalogva elutasítanak. Végül Citrom bácsival állapodok meg. Citrom bácsi tróger a Pesti Hírlap nyomdájában. Üres
óráiban kézikocsival fuvaroz. Négyszáz pengõért, tehát csaknem ingyen áthozza Pestrõl Budára a nehéz koffereket. Ennyit kér; többet adok neki, s aztán bort és cigarettát is. Ül a szobámban, beszélgetünk. Ezernégyszáz pengõt keres hetenként, tehát negyedliter étolajra valót. Ezt mondja: "A legnagyobb baj, kérem, hogy a gyûlölet megerõsödött az emberekben. Már senki nem tudja, mi a szeretet?" Hosszú ideje elõször érzem, hogy emberrel beszéltem. * Szaporán és buzgalommal alakulnak mindenféle társaságok, magyar-amerikai, magyar-angol baráti körök, ahol ápolják majd a két nép összeköttetéseit. Ezek a gittegyletek kórosan sarjadzanak. Már csak a magyar-macedón társaság hiányzik, vagy a magyar-albán barátság ápolására alakult társaskörök. Hiányzik, de nem sokáig. E társaságokban lehetõleg mindenki elnök, társ-elnök, alelnök, vagy, ha már nem jut neki más, - választmányi tag. Közönséges tag kevés akad. Magyarország kezd egyetlen társaskörré átalakulni, ahol minden nadrágos ember elnök, társelnök, vagy államtitkár. Alább nem adja senki. * Az õsz. Tiszta, hideg reggel, mint a forrásvíz. Ez a hidegség üdítõ, pezsdít. A rozoga pesti élet után a színes, deklamálóan tarka táj, a levegõ illata, a csend, a hosszú, tücsökszavú éjszaka: nagy ajándék. * S itt a kérdés, mely motoszkál minden tennivaló közepette a készülõdõk lelkében: elmenni innen, igen. Sértõdöttségem és csalódottságom, melyet a magyar társadalom mûveletlensége és erkölcstelensége miatt érzek, okot ad erre. De hív-e valami igazán, odakünn?... Itt nem tart, kötöz semmi, csak a nyelv; igaz, ez a "csak" számomra majdnem minden. De mi hív odakünn? Tájak? A Niagara? Felhõkarcolók? Gyanús munkák, hogy dollárt, vagy fontot keressek, kiszolgáljam egy külföldi lapkiadó, vagy mozgóképgyáros ízlését ötletekkel, eladjam a megélhetésért azt a keveset, amim maradt, s amit nagy áron vásároltam meg: az írói függetlenséget? Mert én ma valóban független író vagyok idehaza; nem tartozom laphoz, sem párthoz; a megélhetés gondja az enyém, de máskülönben mit is tehetnek ellenem? Internálnak, vagy elcipelnek, ezért, vagy azért... de ez mindenkivel megeshet, napjainkban, s ahogyan a világ forog. S az internáló táborban is független író maradok: nem kell kiszolgálnom senki ízlését. Azt a keveset, ami a megélhetéshez kell, vagy azt a sokat, - különösebb kompromisszum nélkül is meg tudom itthon keresni. Nem, semmiféle anyagi érv nem bíztat a távozásra. Ha az anyagi életfeltételeket nézem, okosabb itthon maradni; ebben a nyomorúságban is mindig jut annyi nekem itthon, hogy ne haljak éhen. Más az, ami küld innen. A csalódottság... És: látni mégegyszer a világot, belélegzeni a nyugati szél és az óceán illatát, elvegyülni egy utolsó kalandban az emberi és a táji világ végtelenségével. * Az irodalomból megint egyfajta szakmát szeretnének csinálni, s nem is a kommunisták, hanem egypár hazai féltehetség: afféle ipartestületet. Ez ellen tiltakozom, az egyetlen lehetséges módon: nem veszek részt semmiben. * Belvárosi grófi palotában járok. A palotában most a MagyarSzovjetorosz Társaság hivatalos helyiségeit rendezték be. Volt idõ, mikor meglehetõs sûrûn jártam ebbe az épületbe. Az öreg komornyik fogad, most õ a portás. "H. elvtárs úr" - mondja zavartan "most alszik. De ha tetszik parancsolni, bejelentem a méltóságos urat." A nagy társalgóban, ahol két óriási, - rossz, - olasz kép, - a palota egykori gazdájának szerencsétlen szerzeményei, - éktelenítette a falakat, most meszelnek, szerelnek. A szovjet demokrácia egyik kultúrdíszhelye lesz itt. Minden zavaros, meszes, törmelékes, semmi sincs a helyén, ember, meggyõzõdés, bútor, lakáj, épület, semmi.
* H. elvtárs úr nem alszik és a jövõrõl beszélgetünk. Mint képzelem a jövõt? Azt felelem, hogy én a kereszténységben hiszek; nem a vallásos, dogmatikus, hanem az etikai kereszténységben. A marxista szocializmus önmagában sivár. Ha nem tudunk az emberi fajzatnak a létezéshez egyfajta erkölcsi pátoszt adni, dögvész követi a dögvészt. * Lakást vettem Budán, s iparkodom rendbehozni. Most nagyon olcsó, mert csak százezrekbe és milliókba kerül, de egy napon majd ötszáz, vagy hatszáz pengõbe kerül minden, s az ötszázat sokkal nehezebb lesz elõteremteni, mint a milliót. Ma libát vacsoráztam, mert csak tizenkétezer pengõ egy liba. Lehet, hogy egy napon, ha nyolc pengõ lesz megint egy hízott liba, kénytelen leszek sült krumplit vacsorázni. * Hírek: Lengyelországban és Jugoszláviában valóságos anarchia van, teljes felbomlás, gazdasági, társadalmi, szellemi hûdés. Olaszországban, mint nálunk, egyfajta banditizmus van kialakulóban. Hivatal, egyén, mindenki önmagáért és mások ellen, szemérmetlen önkénnyel. A fasizmus vékony szorító abroncsa lepattant ez országokról, s a brigantizmus fogát villogtatja. Az amerikaiak Olaszországban lenézõ közönnyel szemlélik ezt a bomlást, s néha odalöknek a kéregetõknek néhány dollárt, egy vagon csokoládét. * Ügyvédem tanácsára elszántam magam, hogy adót fizetek. Az elsõ kerületi adóhivatalban, - most egy romház egyik kevéssé foghíjas emeletén székel, - gyanakodva hallgatják bejelentésem. Felsõkabátban, fagyoskodva ülnek itt hidegtõl kékes körmû hivatalnokok. Adót fizetni nem lehet, mondja az egyik, rosszkedvûen. Várjak a soromra. Majd kapok egy fizetési meghagyást, akkor fizethetek. Mégis csak hallatlan!... - így morognak. Aztán mind izgatottan sürögnek, mert egy altiszt kosarat hoz, valamilyen élelmiszerrel. Otthagyják az íróasztalokat, a feleket, szaladnak az elõszobába. Tanácstalanul állok egy ideig, visszadugom zsebembe a pénzt, mellyel adót akartam fizetni, elmegyek egy jó, drága vendéglõbe, s bõségesen megebédelek az adóból. * Egyre több újság, lap, folyóirat jelenik meg... s hetek múlnak el, hogy nem olvasok e sajtóban egyetlen nyomtatott szót sem, melyre a következõ pillanatban emlékezni tudnék. * Kiadóm értesít, hogy "Zendülõk" címû regényem új kiadását a miniszterelnökségen mûködõ "elõzetes könyvcenzúra" nem engedélyezte. Nincs kifogásuk a könyv tartalma ellen, - ezt a regényt, melynek pacifista, háború-ellenes alaphangja félreérthetetlen, az elõzõ, fasiszta kormányzatok alatt nem lehetett új kiadásban megjelentetni, - de "ebben az évben Révai már elég könyvet adott ki". S ezért nem engedélyezik. Holott papírt sem kértünk, mert kiadómnak egyelõre még van vászna, papírja, melyet most elkótyavetyél az inflációban, s aztán bajosan tudja pótolni. S a Révai mindössze nyolc könyvet adott ki ezévben, - mindegyik irodalmi értékû, közöttük az "Orlando" és Hemingwaynek a spanyol polgárháborúról írott regénye, - kétszáz alkalmazottat, munkást kénytelen fizetni. S nem engedik, hogy dolgozzon, - miért? Az "elõzetes könyvcenzúrá"-t nem követelik az oroszok, sem az angolszászok Magyarországon; lapokban, színpadon sincs elõzetes cenzúra. Csak a könyveket akarja ellenõrizni, megbénítani valamilyen csuklyás, kámzsás titkos társaság, melynek tagjait a pártok küldik a miniszterelnökségre. Ez a társaság a "fasiszta veszélyre" hivatkozik, mely szerintük, - indokolja az elõzetes könyvcenzúrát. Ez a kifogás, ez az olcsó ürügy átlátszó. Egy könyv nagy anyagi befektetéssel készül, szerzõjét, kiadóját, magát a megjelent könyvet nagyon könnyû lakat alá tenni, ha
ártalmas. Az ügyészség könnyûszerrel elbánhat egy könyvvel a megjelenés után is: néhány könyvkereskedésben összeszedik a példányokat, ha ártalmasak, a nyomdászt elõveszik, stb. Illegális könyv megjelenését és illegális nyomda mûködését a cenzúra amúgy sem tudja megakadályozni. Köteles példány és ügyész, aki vigyáz a könyvekre, mindig volt. Nem, a betiltás igazi oka a konkurrens, pártok kezébe csúszott nagy kiadóvállalatok terrorja. Nem akarják, hogy más is éljen, írjon, legalább is nem úgy és annyit, ahogy az író és kiadó tervezik, hanem úgy, ahogyan õk megengedik. Ez az inzultus erõs. A Magyar-Szovjet Irodalmi Társaság ülésén felszólítom az írókat, tiltakozzanak az elõzetes könyvcenzúra ellen. Az írók lelkesen vállalkoznak; egy-kettõ kivételével. Ez az "egy-kettõ" kommunista. Kertelnek, úgy vélekednek, a cenzúra kivánatos. S ezt írók mondják... Nyilván párt-parancsra mondják. Kínos csend. A nyilatkozatot megfogalmazzuk, de a kommunista írók nem járulnak hozzá. Ezért volt minden? A sok szenvedés, megaláztatás, hogy a gondolatszabadságnak ezt az elemi jogát se követelhessük?... Ez a valóság. S ezért kell elmenni innen. * Nincs kenyér, s ezt el kell viselni. Nincs szabadság, s ezt nehezebb elviselni. Mi van hát?... Egyfajta banditizmus. Pénzért mindent kapni, mindent elintéznek. Ez nagyon szomorú. Nem vártam sokat, de ami történik, meglepõen és fájdalmasan silány. * A közvélemény és úgynevezett szócsövei, a lapok egyhangúan mondják és írják, hogy a Bárdossy-perben a demokrácia megbukott. Képviselõi, - az ügyész, elnök, népbírák, - készültségben, jogtudásban, modorban, fellépésben, emberi és jogászi viselkedésben a vádlott mögött maradtak. A pert, melyen halálraítélték, fölényesen vezette a vádlott. Ez annál szomorúbb, mert ez a per valóban a magyar nemzet nagy pere lehetett volna, mikor elszámol a múlttal. Nyelvelés, goromba és otromba szóváltás lett belõle. * Madariaga a kereszténységben és a szabadelvû humanizmusban hisz. Sokan hiszünk a kereszténységben és a szabadelvû humanizmusban; csak abban nem hiszek már, hogy a kereszténység, a szabadelvûség és a humanizmus nevelni és másítani tudja az emberi természetet. * Az atombomba, s mind a többi, ismeretlen és rettenetes fegyver, melyekrõl már példálózgatnak az államférfiak: bezárja az embert egy különös börtönbe. Ez a börtön a mesterséges, erõszakos végzettel bélelt világ. Nincs menekülés ebbõl a rabságból. Nincs társadalmi, gazdasági, politikai menekülés... De egyféle mégis van: az alázat és a mûvészet szabadsága. Halandó vagy, ember, s olyan otrombán, mesterséges halálesélyekkel tetézetten vagy halandó... Fordulj a lélek szuverén végtelensége, az alázat és a mûvészet felé, ha e börtönben egy pillanatra még embernek akarod érezni magad. * Esõben jövök, kerékpáron, nyolc kilométeren át, a Duna mellett, novemberi szélviharban, haza Leányfalura. A kerékpárt néhány év elõtt még szívbõl lenéztem, nevetséges közlekedési eszköznek éreztem. Most mulattat, elszórakoztat. Ad valamilyen emléket a lebegésbõl, a repülésbõl... Ilyen áttételekkel készül talán az ember a halál szabadságára. * A pénz teljesen felrobbant, atomizálódik. Délelõtt tizennyolcezer pengõ egy kiló só, délután huszonkétezer. Miért nem több? Miért nem sokkal több? Nem tudja senki. Van valami rögeszmeszerû, pszichotikus e játékban. Egy ezres egy fillért ér, vagy annyit sem. S mégsem lehet pénz nélkül mûködtetni az emberi együttélés szerkezetét. Ilyen atomizált állapotban is szükség van reá, ez idegbajos számjegyekre, melyek már nem értékmérõk, csak sikolyok. *
Az elmúlt években mindenki okmányokkal kényszerült bizonyítani, s hányféle okmánnyal! - hogy "keresztény". Ez a téboly ragadós volt. De éppen a kereszténység az az emberi állapot, melyhez nincs szükség okmányokra. Vagy keresztény valaki, vagy nem. Ha az, nincs szüksége okmányokra, ha nem az, okmányok birtokában sem lehet az. Éveken át játszottak ezzel, kegyetlen és ostoba játékot. * November vége. Az országúton járok. Ökrök hiányában egy asszony két tehenet fogott az eke elé és szánt. A föld zsíros, erjedõ. Egy asszony kisleányt tol gyermekkocsiban. Az asszony fél arcát lemarta a lupus. Egy rozsdaszínû kutyát bámulok meg; olyan, mint egy álruhás róka. Milyen színes a világ! Milyen félelmes, milyen vonzó! Nem lehet megunni. Csak önmagunkat lehet megunni. Mi, belülrõl, nem vagyunk ilyen érdekesek. * A szuverén ember két feltétlen ismertetõ jele: bátorság, - mely soha nem fitogtatja szívós erejét - és alázat. A bátorság alázat nélkül csak idegesség. * Az angolok, amerikaiak biztatgattak: "Szakítsatok a németekkel, minden áron!" És aztán? - kérdeztük. - Mi lesz aztán? - Tja, - mondták az angolok és amerikaiak - mi nem ígérhetünk semmit. A jugoszlávok és a lengyelek, kiket ugyanígy biztattak, feleltek a hívásra. Szakítottak a németekkel, hõsiesen harcoltak. Ez államokban ma formális anarchia van. Az angolok és amerikaiak egyetlen ígéretüket sem tudták e népekkel szemben beváltani. Az oroszok legalább nem ígértek semmit. Ez az igazság. * Mikor a fasizmus elnémította a magyar szellemi életet, reméltük: ebben a hallgatásban nagy mûvek érlelõdnek. Aztán megbukott a fasizmus és a baloldali szellemek megszólaltak. S kiderült, hogy õk "csak úgy" hallgattak; kényszerûségbõl, igaz, de azért is, mert nincs mondanivalójuk. Nincs egy regény, egy vers, egy tanulmány, melyre azt mondhatná valaki: igen, ezt elfojtotta a fasizmus, s most végre megjelent! Ezért érdemes volt hallgatni! ... Nem, nincs semmi. * A kommunista lapok hevesen támadják a "Napló"-t és személyemet. E bírálati jelmezbe öltöztetett támadások hangszerelése, frazeológiája kísértetiesen azonos a fasiszta támadásokkal, melyek ma egy éve, s azelõtt illették minden könyvem. De egyik magyar kommunista támadó tovább megy, mint a fasiszták: "idéz" olyan - háborús uszítás-jellegû - mondatot valamilyen állítólagos cikkembõl, melyet soha nem írtam le! Mindez könnyen cáfolható lenne: de miért és minek? Nem szabad szóba állani ellenfelekkel, akik rosszhiszemûek, nem szabad törõdni támadásokkal, tovább kell írni és élni, amíg lehet, s nem nézni jobbra, sem balra. Iam alios vidimus ventos... S meg kell írni mindent, amit meg akarok írni, s nem törõdni a személyes sorssal, sem írásaim sorsával. * Mi is az a "bátorság"? Mennyit hazudnak errõl is. Azt hiszem, bátor az, aki nagyon tud figyelni. Aki nem fél figyelni. Aki odanéz, utolsó pillanatig, akármit mutat az élet, bármi történik is. Figyelni, kérlelhetetlenül, nem behunyni szemünket, akárhogyan fordul is az élet látképe... ez valóban bátorság. * Ólmos-havas decemberi esõben, villamos és híd nélkül, tizenöt-húsz kilométert vándorlok reggeltõl estig Buda és Pest között. Valamilyen önkínzó örömmel cselekszem ezt, mint egy zarándok. Minden testi fáradtság jó arra, hogy elaltassa az otthontalanság kietlen tudatát. * Miért élek emigrációban? Mert szellemi szabadság nélkül nem vagyok hajlandó otthonnak fogadni el Magyarországot. Szellemi szabadság nélkül
nincs haza, csak terület van, városok és lakosság, - s az végül is mindenhol akad. Még itthon is. * Lehet, hogy a nyomorúság, - amely tárgyi valóság, de mesterségesen szított lehetõség is! - e télen az alkotmányosított forradalmon túl valamilyen utcai forradalom felé is fejlõdik... Ki akadályozza meg? Nehéz elképzelni. Inkább csak a tehetetlenségi törvény tartja még valamilyen laza egyensúlyban az életet. Ha így lesz, bekopogtat minden ajtón, az enyémen is. Közönnyel várom. * Megint és továbbra is hazudnak, Goebbelsék módszerével, kezdetlegesen, rosszízûen... A magyar rádióban egy orosz hírmagyarázó támadását olvassák fel: támadást a pápa ellen, aki - az orosz kommunista hírmagyarázó szerint, - "minden reakciós fasizmusnak pártját fogja, s ahogyan a múltban nem volt hajlandó felemelni szavát Hitler és Himmler ellen, úgy most is pártolja a fasizmus híveit." Az egész világ tudja, hogy Pacelli hõsiesen kiállt a nemzeti szocializmus ellen, a legélesebben és minden következménnyel elítélte a náci barbárságot. S ezt le lehet írni, fel lehet olvasni a rádióban, világgá kiáltani... a szavaknak semmi értékük többé. * A közmondások mindig közhelyek, s mindig igazuk van. Például ez az angol közmondás is igaz: "Aki örvénylõ folyón kel át, átkelés közben ne váltson lovat." A folyó most valóban örvénylik; nem tegnaptól; s nem ér véget holnap az áradás. Leghelyesebb, ha mindenki megmarad a maga lován, s annak sörényébe kapaszkodva iparkodik partot érni. Lehet, hogy ez nem sikerül, s lovastul elsodor az ár. De ez is jobb, lovashoz és emberhez méltóbb, mint cirkuszi ügyességgel ugrabugrálni. * Ezt a telet talán csak valamilyen medve-technikával lehet túlélni: meghúzódni ebben a barlangban, az erdõ alján, s átaludni az ínség és vihar évszakát. S közben néha dörmögni egyet, ebben a naplóban. Minden más oktalan és céltalan vállalkozás. * Csodálatos élet. Minden összefügg, szervesen készül, az idõben, az élet térfogatában. Minden bekövetkezik, olyan organikus következetességgel, mint a születés és a halál. * Csak a csiszlik akar bosszút. Az ember, akinek rangja van, elvisel minden ütést, szótlanul; megvárja az idejét; s akkor igazságot kér, nem bosszút. * Langyos Karácsony, tavaszias idõ. Erjedõ, gõzölgõ földek. A folyó partján a mindennapos, többkilométeres séta. Nagy nyugtalanság. Aztán minden feltisztul. * Éjjel Babits. Mit fortyog ez a brekegõ mocsár, mikor Babits nevét kiejtik? Nem is szabad meghallani. Csak ezt a gótikus, csontos, hitvalló, máglyára lépõ katolikus zengést szabad hallani, mikor nevét kiejtik. * Pesten egy templomban, a Nagymezõ utcában. Az esztendõnek vége. Félhomályban állok, ezt gondolom: Ami velem most történik, igen nagy dolog. Több, veszélyesebb, teljesebb és végzetesebb, mint volt a háború, az ostrom, s most a megszállás, minden utálatos veszélyével, nyúlós és ragadós, hínáros mocsarával... Nagy dolog az, ami velem történik. Negyvenhat éves vagyok. Mit tehetek? Csak azt, hogy nagyon figyelek, magamra, s arra, ami történik. Mindent ismerek, tudok, magamról, s arról, ami történik. Figyelnem kell. Ha nem fáradok el a lehetetlen élethelyzettõl, amelyben élek, ha elég erõm és türelmem lesz
ahhoz, ami velem történik, akkor törvényszerûen teljesebb, befejezettebb lesz az élet. Ennyit értek az egészbõl. Ámen. * Hajnalban készülök Budára. Korán reggelizem, az ablak elõtt a téli kert, a Duna, üde fényben. A rádió halkan szól, valamilyen édes szenyoritadallamot nyekeregtet. Ez a dallam felidézi a Golf de Juan emlékét, egy nyári délelõttöt, meztelen testekkel a barna homokban, a mediterrán víz kékségét, tánczenét, könnyû repülõgépek berregését. Hallom ezt a zenét, amíg megyek Szentendre felé. Mintha egy himnuszt hallgatnék, melyet még nem írtak meg. * Pesten van valamilyen fertõzõ elem a levegõben. Néhány utcán megyek végig, közömbösen beszélek egy-két emberrel, s megtelik szervezetem ezzel a miazmatikus fertõzéssel, émelygek. A bomlás gõzei és bûzei mindenfelé. * Két világháborút éltem át. Azt hiszem, most következik a harmadik: az enyém, tehát az igazi. Talán túlélem. * Haza, Leányfalura. Megfürödni a tisztaságban, a csöndben. S mély honvággyal gondolni vissza a zsibajgó, szennyes városra, ahol feszültsége van az életemnek. * Egy pillanat, mikor gyönge leszek. A tehetetlenség fojtogató kétségbeesése okozza ezt. Nem több, csak egy pillanat. Nem szabad, hogy elõforduljon. * Egy másik pillanat, mikor úgy érzem, fûtött, tiszta, csendes és fényes szobából kell elmennem, ki a dögszagú téli sötétbe, valamilyen shakespearei viharba, jeges szélbe, vad hóesésbe, a rablók közé. Ez a pillanat nehéz. De aztán, künn az utcán, jó ez a zord kivetettség és magány. Miért remélsz te csendet, meleget, tisztaságot, fényt? Jó a sötét, a hideg, a jeges vihar, a rablók veszélye, mindez igaz, emberhez való, el kell viselni, összeszorított fogakkal, dideregve és mégis ellenállóan, csontig fagyva e förtelmes magányban és hideg számkivetettségben, s mégis azzal az elszántsággal, hogy erõsebb leszel, mint minden, amit az élet tartogat, odafigyelsz munkádra, s az értelem és az endokrin mirigyek összjátékára, érzelgés nélkül, emberien, tehát néha szomorúan és reménytelenül, de ugyanakkor elszántan és kérlelhetetlenül. * Ami most van, még nem az öregség; csak éppen nem a fiatalság már. Nem "a vég kezdete, hanem a kezdet vége", mint Churchill mondotta; van még hét jó évem; ötvenhárommal kezdõdött az életritmus teljes váltása, az öregedés, s aztán, hét év múltán, hatvannal kezdõdik az öregség. Hét év, az élet! * Nemcsak kifelé kell hallgatni. Befelé is, érzéseinkkel is. Ez nem könnyû. * Az év utolsó napja. Terméketlen év. Az alján mély csalódás: a magyar társadalom nem pusztul el, de emberöltõk munkája kell hozzá, míg valamennyire visszakapcsolja életébe a mûveltség fegyelmezõ öntudatát. Ebben az évben csak a versek segítettek; s egy pillanat, egy kávéházban; s néha a természet, a nagy hosszú séták, az erdõben, a folyó partján. S néha a bor. Most hallgatni kell, amíg ez a fortyogó, iszapos mocsár megnyugszik, az erõszak elfárad. Hallgatni és figyelni. Érdekes feladat; csaknem izgalmas. 1946 Újév. A Duna tükörsíma, mint az állóvíz. Szelíd fénytörés a szelídített táj felett. A vízben vadludak úsznak, fürdõznek, békésen. Ma egy éve hullák
úsztak, összekötözött lábbal és kézzel. Ma egy éve fetrengett ez a táj a háború rohamkésének döfködései alatt. Most már gyógyul. Az emberek még halnak a nyomorúságban és céltalanságban, de az egész már gyógyul. Két év múlva, ha a földeket elég mélyen szántják meg, nyoma sem lesz e tájon a háborúnak. Az emberek is gyorsan felejtenek. Két év múlva, ha élek, minden fontosabb lesz számomra, mint az, ami egy éve valóság volt. * Irtózatos nehéz igazat tudni magunkról: természetünkrõl, hajlamainkról, vágyainkról. Csaknem lehetetlen. Van itt valamilyen mély, sûrû köd, ahová az értelem sugara nem tud levilágítani. * Folytatom a "Sértõdöttek"-et. Ezt az évet reászánom. Nem bírom elhelyezni az anyagot két kötetben: kell a harmadik, mert ellensúly. * Évek óta az elsõ francia folyóirat: "Minerva." A régi lepedõtípus, mint volt a Candide, a Nouvelles Littéraires. Hangja, tartalma is a régi: pletykák, potin-ok, divat, fecsegés. Szókimondás, s lappangó elégedetlenség, önmagukkal és a világgal, a sorokban és a sorok között. Tréfás rajz: a betlehemi istállót ábrázolja, a ház fölött a csillag. Az ablakon át a szamár és az ökör bámulnak ki a téli éjszakába. Szent József drukkol a ház elõtt, melynek kapuja felnyílik, s az angyalszárnyas nurse szája elé emelt újjal, titokzatosan jelenti: "C est un garçon." Ez megvígasztal. A régiek õk, hálistennek, semmit nem felejtettek, semmit nem tanultak... Igazuk van. Olvasmány: Mann "Lotte in Weimar"-ja. Terjengõssége most, mikor másodszor olvasom a könyvet, meghökkent, elkedvetlenít. Értem a pedagógiai célzatot, de nem menthetem fel a vád alól, hogy ez a módszer megkerülése valaminek: a munka könnyebb végét fogja meg így, mikor tizenhat oldalon mond el valamit, amit másfél oldalon éppen úgy elmondhatna. Mégis, Goetherõl ilyen megdöbbentõ erõvel még nem írtak. Mi az, amit vinnyogó környezete olyan fogcsikorgató ellenállással és tehetetlen beleegyezéssel viselt? Talán az, amit Dr. Riemer így ad elõ Charlotte Kesthernek: "Nem is tudott olyan sokat... én többet tudok, mint õ... de õ mindannyiunktól elvesz mindent, s aztán hozzáadja a maga személyiségét, s akkor a valóság több lesz és elkápráztatja a világot." * Igen, nem tudott "többet", mint a világ, környezete; csak "több" volt. S az olympusi derû mögött mennyi gúny! S aztán milyen robbanások! Teljes, föltétlen odaadás, minden tapasztaláson túl, égés, a betegségig! S aztán, embertelen erõvel, meg tudott állani a földomlások közepette, megkapaszkodott valamiben... miben is? A természetben és az értelemben. * Igaz ez? Az írás térfogatában igaz. De van egy másik térfogat is, élet és halál között, jelen és végtelenség között: az emberi pillanat, amely csak az enyém és egyszeri. Ez nem "több", mint az írás, de aki elmulasztja, üres kezekkel megy el az életbõl. * Hidegen és elszántan élni. Még vannak emberek, akik hallanak és éreznek, gondolkoznak; de mind kevesebben vannak ilyenek. Az elállatiasodás tüneménye most már általános. Vállalkozásaimat, - emberi és írói vállalkozásaimat, - olyan hideg elszántsággal szemlélni és hajtani végre, ahogyan egy elmeorvos jár reggel dühöngõ betegei között. Magamat is ennek az orvosnak szemével nézni, kezelni. * Készen élni arra, hogy bármelyik pillanatban megölöm magam, ha nem tudom fokozni az életérzést. Nem gügyögni, nem sajnálni magam. Adja ezt a fokozást az élet, vagy a munka mindegy. De adja... Nincs részvét többé, senkivel, magammal szemben sem. *
Fegyelem a test dolgaiban és edzettség. Semmitõl nem félni, ami fáradalom, terhes és kínos közjáték. S idõt adni mindennek, bátor idõt. Még rengeteg idõm van, különösen, ha nem takarékoskodom vele. * F. egy korcsmában. Elmondja, hogy homoszexuális, de ez a hajlam soha nem adott neki teljes kielégülést. A kérdésre, miért az, remegõ szájjal, mániákusan ezt tudja csak felelni: "Mert félek a haláltól." * A dunai táj most, január elején, anderseni, vagy kínai képeskönyvbõl való, kékmadári: a zuzmarás fák grafikus pókhálója a ködben, a deres föld... micsoda gazdagság az élet, az emberi nyomorúság közepette! A Dunán sûrû csapat téli madár úszik, - sirályok? vadludak? - nagy sebességgel Dél felé; a part mentén tudatosan fölfejlõdnek, csoportot alkotnak, a parti zsámbék felé fordulnak, mintegy amphibikus partraszállást hajtanak végre. * Néhány hét múltán két esztendeje lesz, hogy - rövid megszakításokkal, - itt élek Leányfalun. Két év nagy próbaidõ: emberrõl, tájról, ember és táj egymáshoz való viszonyáról sokminden kiderül. Ezt a tájat olyan mélyen átvette idegrendszerem, hogy bajosan tudnék szakítani vele. Ha béke lenne szívemben (és a világban) talán legokosabb lenne itt élni, itt várni az öregedést, a halált. Valami van itt, ami a legjobb francia tájak, az Ile de France szelídségére emlékeztet: La Roche Guyon, a Szajna partján, s aztán Tours környéke, a Loire-vidék... erre hasonlít. S Oxford körül az angol táj. Két éve élek itt és soha nem unatkozom. Úgy élek itt, minden konfliktussal szívemben és eszméletemben, mint egy fa, vagy valamilyen tájból nõtt organizmus. A sötétséggel fekszem, a világossággal kelek, minden közel jön, érdekes a táj, egy állat, egy növény, a haszontalan, szegény, sunyi emberek, minden. Nem "idill" ez az élet, több: valóság. Nehéz lenne elhagyni. S a levegõ! A víznek, hegynek és erdõnek ez a csodálatos összjátéka. Két éve náthám sem volt itt. Ezek a séták, ez a mély csend, amelyben mégis hallja az ember az élet szívverését. A kertek illata! Áldott hely. Itt kellene élni, öregedni, dolgozni még, s aztán meghalni, ha... De nincs béke a szívemben. * Nincs béke és nincs igazi nyugalom bennem; de valamit mégis hoztak az évek. A "siker" technikáját és lehetõségének öntudatát hozták el... nem a sikert magát, de a lehetõséget és technikát. Természetesen nem az irodalmi sikerre gondolok, hanem a másikra, az egyetlenre: arra, hogy tudom, van mód reá, az értelem erejével úr maradni az ösztönök lázadása felett. Nem mondhatom, hogy ez bizonyosan sikerül, de mindenesetre tudom már, hogy van mód erre. Ez az egyetlen "siker". * Mindahhoz, ami ma történik Magyarországon, természetesen nem adhat szignumot és placet-et az irodalom. Tisztességtelenséghez és erõszakhoz nem lehet kísérõzenét fuvolázni..., de aztán? Látni-e a ködben, amelyben most minden elmosódik, valamilyen célt, partot, ahol egy napon megérkezve megint szólhatunk? Így író végül is nem mondhat fel örök idõkre önkényesen munkájának, nemzetének... bár ugyan! Mégis, azt hiszem, van ilyen part és cél. Hallgatni kell, amíg Magyarországon, - mint a múltban a németek, - idegen megszálló hatalom uralkodik. Békekötés után, s a megszállás mai válfajának megszünte után, mikor nemzet és egyén visszanyert bizonyos, viszonylagos szuverénitást, megint kötelesség lesz a nyilvánosság elõtt is megszólalni. Elébb nem. Ezt az idõt, nagy külsõ és belsõ áldozatok árán is, ki kell várni. * Álmatlan éjjel. Betegségszerû közérzet. Többször felriadok, hideg verejtékben. Hajnalig olvasom Lin Yu Tang híg, új regényét, s Mann "Lotte"jét, mely egyre terjengõsebb, s mind tökéletesebb. Ahogyan õ stafétát futott az idõben Goethevel, hogy megmutassa a németségnek a világhoz való viszonyában a démonikusat és veszedelmeset, úgy szeretném a
"Sértõdöttek"-ben folytatni ezt a staféta-futást: ahogyan õ belebújt Goethebe, csaknem valóságosan, hús-vér alakot adott neki, száz év múltán, egy pillanatra, úgy megkísérlem leírni egy alakban - Bertenben, a nácik által proskribált német íróban, - Mannt, egy pillanattal az emigráció és a kataklizma elõtt, amint folytatja Goethet; nem a mûvet, hanem a sorsot. Hajnal felé megértem ezt, elalszom. Nyugodtan ébredek. A jégzajlás, mely évek óta tart e könyv körül, megtört: most már, ha valamilyen külsõ erõ nem szól közbe, meg tudom írni mindhárom kötetet. Vagy talán éppen akkor tudom megírni, ha közbeszól valamilyen külsõ erõ? Eros kegyelme nélkül nincs alkotás. "Csókokból még nem lesznek gyermekek" - mondja Mann Goetheje Riemernek. Eros kegyelmébõl még nem lesz mû, ha nem adunk hozzá brutális cselekedetet, értelemnél is kegyetlenebb és öntudatosabb, köznapi akaratot. * A bírálat meghalt, éljen a becsületsértés. * A líra nem magánügy, de a költõnek megvan az a szuverén joga, hogy eltakarja arcát az emberek szeme elõl. * A szuverén ember, tehát az alkotó, akit a végzet, vagy jó sorsa megjelölt és konstitució, démon, mirigymûködés jóvoltából alkalmasnak ítélt arra, hogy uralkodjon az anyag fölött, tehát alkosson, - nem a "semmibõl", mert levegõbõl csak levegõ lesz, de felbontsa az anyagot alkotó elemeire, s felszabadítson új erõket és formákat belõle! - csak alázatos lehet. De ez az alázat kívülrõl nagyon hasonlít a gõghöz. Ennek megítélését, vagy félreértését, vagy megértését nyugodtan az emberekre kell bízni. Az emberek az ilyen ember természetes rangérzékét szívesen összetévesztik a gõggel, s ez könnyen érthetõ. A jel, melyet ilyen ember homlokán hord, természetesen céltábla középpontja is, melybe mindenki szívesen céloz egy nyilat. Ez is természetes. Amire vigyázni kell, hogy a megjelöltség az alázat öntudatában derengjen, s ne torzuljon soha alvilági jeggyé a hiúság görögtüzében, - amire minden ember, kiválasztott éppen úgy, mint jeltelen, ösztönösen hajlamos. * Tehát: viseld a rangod és dobd el a hiúságod. Viseld, mint egy keresztet. * "Lehetetlen" nincs. Felsõ határ az ember számára alig van. Lehetetlen csak egy van: hogy ami eleven, vágyak nélkül éljen. Ha élet csak ott van, ahol anyagcsere van, akkor az anyagcsere egyértelmû a vággyal. S mert a vágyak ritkán kielégíthetõk, az ember számára itt a borzalmas lecke: mit kezd velük? Megtagadni a vágyakat nem lehet. Gothamo Buddha ezt mondotta: "Aki megtagadja a vágyódást, arról lepereg a fájdalom, mint a vízcsepp a lótuszlevélrõl." De õ Buddha volt és ázsiai, s végül is, nem hiszek neki. Én, az európai, aki a tetejébe nem vagyok Isten, csak vágyódó ember, így fogalmaznám meg az egyetlen menekülést: "Aki megismeri vágyai igazi természetét, arról, - nagyon lassan, - legördül a fájdalom, mint a vízcsepp a lótuszlevélrõl." * Megírtam a "Himnusz"-t. Ez az elsõ teljes vers, melyet életemben írtam. Eddig csak verstémákat írtam meg, hangulati kísérleteket, néha felcsengõ tételek, vagy ötletek verses hangszerelését. De ez a vers, mely két hete készül, teljes. Hibás és tökéletlen, de ezen már nem tudok változtatni. Mégis teljes, mert elsõ szavától az utolsóig szerves. A cím, az elsõ sor és az utolsó sor két hét elõtt világosodott meg, egy kávéházban. De többet nem tudtam belõle e két héten át. S úgy, ahogyan egy zenész egyszerre hall egy dallamot, melyet kottába kell tenni, de ugyanakkor nem hallja a dallam hangszerelését, kerestem az elsõ és az utolsó sor között a verset, - de nem találtam semmit. Néhány meddõ, süket kísérletre futotta csak. A vers még nem adta ki magát, - s aztán tegnap éjjel, e két törékeny pillérre, az elsõ és
utolsó sorra, reáépült a vers teljes szerkezete, hatvan sor, a szakadék és a semmi fölött lebegve. Mindez könnyen, nehézség, ellenállás nélkül, sietõsen készült. Érthetetlen munka. Mikor reggel elolvastam, egyszerûen nem értettem, miféle erõk csinálják, helyezik, építik ilyen másíthatatlanul az egészet? Mindez nem "tudatos". Azt hiszem, a zeneszerzés sem "tudatos". A kidolgozás az értelem mûve, de az egész egyszerû sztenografálás, - ha "kész" a vers, le kell írni, sietõsen, s lehetõleg nem szólani közbe, s nem rontani el, önkényes ügyeskedéssel és cifrázással azt, amit a vers akar. * Révainál. Szerzõdésem újévkor lejárt. Megújítom, de megmondom azt is, hogy hosszú ideig, - legalább esztendeig, - nem akarok közzéadni semmit. Elég volt abból is, hogy nyelvelõ suhancok, - tegnap a német, ma az orosz fegyverek védelme alatt, - mindent meghamisítsanak, bepiszkoljanak és megrágalmazzanak, amit írok. Egy-két embernek akarok írni, hosszú ideig, vagy azoknak sem, csak a munkának élni. Egyszóval, írni akarok. * Az emberi vágyak, igen. De a vágy könnyû csónak; nem árt megterhelni az értelem súlyával, mert nélküle könnyen felborul. * "Haza" mondják és "nemzet" és "szeretet"... Nagy és szép szavak. De mindje valamilyen anarchikus értelmet takar. S úgy tapasztaltam, addig mondják és úgy mondják, míg egyén és nemzet életében csakugyan anarchia lesz belõle. Mást tanulok én, dadogva. Ezt mondom: értelem és ellenõrzés. Csak ezt, mindig; semmi mást. * Nem lehet elég keveset enni. * Éjjel sokáig, hangosan olvasom Valéry Cimeti?re Marine-ját, eredetiben, s aztán Kosztolányi fordításában. Kosztolányi számára a versfordítás legtöbbször gyakorlat volt, egy nagy tehetség lírai csuklógyakorlatai. Kevés fordítása van csak, amely olyan alázatos, megszállott, ihletett újraköltése egy idegen költõi mûnek, mint például Tóth fordításai, az "Óda a nyugati szélhez", vagy Babits Sophoklese. Kosztolányi úgy játssza le az idegen remekmûvet magyarul, mint egy kitûnõ magyar zenész egy külföldi zenedarabot. Kosztolányi, mikor fordít: interpretál, nem alkot. De vannak fordítók, - milyen ritkák! - akik nem interpretálnak, mikor fordítanak, hanem alkotnak. (Gyergyay Woolf-fordítása, legutóbb...) A "Tengerparti temetõ", most, mikor hangosan olvasom éjszaka, Kosztolányi fordításában is új szépségeket tár föl. Különös vers ez. A világirodalom "nagy" versei közül való: valami, ami csak egyszer sikerülhet egy költõnek, s élete és munkássága minden tapasztalatát beleépítette. A magyar fordítás "Zéró, - én ó"-i persze fülhasogatóak. S a híres "le vent se l?ve, il faut tenter de vivre" egyszerûen lefordíthatatlan, mert vannak verssorok, melyek értelme egy a nyelvvel. * Amíg ezeket a sorokat írom, Bárdossy a siralomházban ül. Holnap reggel, ha igaz, kivégzik. Ezen az éjszakán reá kell gondolnom. Elõször Londonban láttam, a követségen; akkor ügyvivõ volt; nagyon európai, nyugodt, mûvelt, kissé stilizált, a stefangeorge-i arcélével; feleségét, - elvált asszony -, nem fogadták az angol udvarnál, s az asszony, - akit a gyomorbajos férfi a "hörig"-emberek kötésével szeretett, - állítólag akkor kezdte befolyásolni, elfordította lelkét az angol, a nyugati vonaltól, a németek felé. Emlékszem elsõ találkozásunkra; kis, fehér kutyája volt; a revízióról beszéltünk; azt mondotta, az angolokat annyira érdekli csak a magyar revízió ügye, mint a helikopter. Aztán, évek múltán, Bethlenék szalonjában; még késõbb, - akkor már bukaresti követ volt, kijelentetten németbarát, - rövid beszélgetés a román állapotokról a szigeti szálloda csarnokában; majd egy találkozás, miniszterelnöksége és végzetes cselekedetei után, egy moziban. A tárgyaláson kitûnõen viselkedett, vállalta
sorsát és felelõsségét, osztálya nevében is; így kell viselkedni egy férfinek, minden körülmények között. Magasan helyzete és bírái fölött viselkedett, mártír lesz belõle. Igazi bûne, mint F. mondotta, egy volt csak: az, hogy nem volt sikere. Az irodalomban nem bûn, ha nincs sikere valakinek; a politikában megbocsáthatatlan. Egy újságban olvastam délután, hogy a népbírónak, - mikor közölték vele kivégzésének hírét, s azt, hogy nem kapott kegyelmet, - azt felelte: "Hálistennek, köszönöm..." Tévedett, talán bûnös is; de mi a bûn?... Az asszonyt nem menteném fel. De Bárdossy férfiasan élt, védekezett, vállalt mindent, s bizonyos, hogy férfihoz illõen fog meghalni. Ez éjszakán, - s nem csak, mikor e sorokat írom, - reá gondolok. * Jégzajlás. A szükség-hidakat elvitte a jég, Buda és Pest elszakadt. Az új, állandó Kossuth-híd természetesen nem készült el a jégzajlás idejére, nyáron piszmogtak rajta és körülötte, s most elkéstek. A milliós város partközi forgalmát két rozzant csavargõzös bonyolítja le. A beszállásnál vad jelenetek. Tízfokos hidegben órák hosszat várnak az emberek, míg a hajóra jutnak. Délután érkezem. Vad öröm, teljes életérzés. A budai parton járok, nézem a ködös pesti partot. Közben egy verssort hallok minduntalan, azt hiszem, Szép Ernõé: "Majd eltévedsz és sírni fogsz." Lehet, hogy eltévedek, de sírni bizonyosan nem fogok. Már csak a gyermekek könnyét respektálom, azt is csak akkor, ha testi fájdalmuk van. Ember viseljen el mindent, ne sopánkodjék és ne pityeregjen, s ha nem tud erõsebb lenni, mint a sorsa, hát legyen türelmes. Van egy kivédhetetlen fegyvere, az Értelem. Miért nem él vele? * Nyolc óra. A lapok szerint most végzik ki Bárdossyt. Abbahagytam a munkát és elmondtam egy Miatyánkot. Ne vigy minket a kísértésbe, igen. Rossz óra ez. Keménynek, kérlelhetetlennek kell maradni az emberi agressziók õrülete közepette. Most folytatom a munkát. * Bárdossyt kivégezték. Egy szemtanú, - nem tudja, hogy hallgatom, meséli: Utolsó pillanatban ezt kiáltotta: "Istenem, mentsd meg hazámat ezektõl a bitangoktól." Aztán ezt mondja: "Tudod, most már nem lehet megállni... Ha Bárdossyt kivégezték, a többit miért ne?... Azok még nagyobb bûnösök... S így ölnek majd, egyre többet... S közben a nép elégedetlen, mert mindenki lop és nagy a nyomorúság, s az emberek elfelejtik, hogy akiket most kivégeznek, azok bûnösök voltak, csak azt látják, hogy akik ítélnek, maguk is bûnösök... És azt kérdik: milyen jogon ítélnek ezek? És akkor nagy baj lesz." Ez a nép szava. Magam is azt hiszem, hogy Bárdossy kivégzésével elkezdõdött valami, amit nem lehet többé megállítani. Az elsõ fej lehullt, követi a többi, hetedíziglen megy a kegyetlenség tovább. * Két nap Pesten. A hidakat elsodorta a víz, a csavargõzös jégzajlás miatt nem jár. Tibornál alszom, a sértetlen, szép lakásban, ahol a béke és a régi európai életformák hibátlan ajándékát kapom: emberek, akik még vigyáznak arra, ami nemrégen az én életemben is természetes életkeret volt: tisztaság, ízlés, egyfajta kényelem, amely nem nélkülözhetetlen, de emberibb általa az élet! Este agyvelõs metszeteket mutogat: örök, jó diák vagyok, szorgalmasan tanulom a thalamus és a hypothalamus rejtelmeit. Megtudom, hogy az írásnak is külön góca, tekervénye van az agyvelõben, s ha ez megsérül, az írás-képesség megbénul. Két nap, mikor ez a felsõfokú életérzés, - mely közel van a halálhoz, egy pillanatra sem szûnik. Közben sokat fázom és dühös is vagyok. * Két nap után az elsõ hajnali hajóval vissza Budára. Jelentõs úti élmény. A hajó dülöng a tömegtõl. Buda partjai, mint Brazília, fénylenek a ködben. A kivándorló tömeg nyugtalanul topog a jégtáblák között hánykódó hajó fedélzetén. Életünk valóban rendkívüli feltételek között
zajlik most, - s milyen tehetetlenül, milyen útszélien! Nincs itt már semmiféle erkölcs, mûveltség, fegyelem. Csak úgy teng az egész, a tehetetlenségi törvény jegyében, Isten nevében, estétõl reggelig. * Cselekedni igen nagy dolog. De ha elérkezett a pillanat, s a cselekvés megérett a Szóban: kimondani ezt a szót, melynek következménye föltétlen; ez a legnagyobb emberi vállalkozás. * Éjjel a Duna jegét bombázzák. Ismerõs hangok! Félálomban hallgatom, majd felébredek, s iparkodom megérteni a jóérzést, mely e hangok, dörrenések, robbanások hallatára eltöltött. Természetes magyarázat lenne, hogy örülök, mert nem kell félnem többé e hangoktól: félálomban is tudom, hogy a bombák most már nem az én életem, otthonom fenyegetik. De mikor teljesen felébredek, megértem, hogy e derû és öröm mögött másféle érzés lappangott: a reménykedés, félig öntudatlanul, hogy talán nem is a Duna jegét bombázzák, hanem megint a várost, engem, életem, mindazt, ami a városból és belõlem megmaradt, tavaly amikor a bombák kontár, fél-munkát végeztek, s itthagyták ezt a szomorú resztlit, életem és ezt a világot, mely valóban megérett arra, hogy egyszer már istenigazában végezzenek vele. * Vidéken szereztem egy mázsa krumplit, vasúton adattam fel budai címemre, de útközben ellopták. A tróger, akit elküldtem a feladóvevénnyel a Délivasút raktárába, elégedetten meséli, milyen elégedetten mutatta a raktárfõnök a "hiánykönyvet", melynek bejegyzésébõl kitûnik, hogy az ekkor és ekkor feladott krumplit csakugyan ellopták. Mindenki örült: a raktárfõnök, a tróger, s valószínûleg a tolvajok is. Az egész nemzet ilyen csendes örömben él, kézdörzsölõ, nyájas, szelíd elégedettségben, mert végre azt cselekedheti, vasúton, hajón és országúton, amihez igazi kedve és hajlama van: intézményesen és egyénien, szervezetten és ötletszerûen, de lophat. Cigányok ezek, nem nemzet. * Churchill Dünkirchen után felállott az angol alsóházban, s bejelentette, hogy Anglia egyedül is hajlandó folytatni a háborút. Ez az elhatározás Angliának egymillió férfi, asszony, gyerek halálába került. Anglia és szövetségesei gyõztek. Churchill nagy ember. De ha a németek elébb feltalálják az új, döntõ fegyverek valamelyikét, például az atombombát, - mellyel kísérleteztek Narwickban, s lemaradtak a fegyverkezés versenyfutásában, ezért és azért! - s Anglia kompromisszumos békére, vagy éppen vereségre és fegyverletételre kényszerül, akkor Churchill most háborús bûnös, s felakasztják. S egymillió férfi, asszony és gyerek akkor is meghalt volna, mint ahogy meghalt így is. De Churchill ma nagy ember, mert sikere volt. A halottakat nem tudja feltámasztani; mégis "nagyember". Ez az élet, a politika; csak a siker igazol. Ad notam Bárdossy. * A politika mély erõ az életben, a személyi sorsnak emberfelettire tágított térfogata. De vannak csendes idõk, mikor a személyi sors hangsúlyozottabb, s a politika hatása az egyéni életben lappangóbb, színtelenebb. Ilyenkor szólal meg nagy erõvel a mûvészet és a vallás. Az én nemzedékemnek nem jutott ki ez az idõ. Egyetlen erõ van csak, amely erõsebb, mint a politika, független attól, szuverén: a libidó. Az emberi fajzat életében ez az igazi történelmi erõ; s független a történelemtõl. * Goethe, pontosabban Thomas Mann Lotteje tudja, - talán nem is szívével, hanem eszével tudja, - hogy az alkotó ember magánélete éppen úgy hat az emberi tömegekre, mint mûve. A tömegek számára nem közömbös, hogyan cselekszik, él, határoz magánéletében egy ember, aki mûvében és mûvén át hatni tud az emberi fajta életére. A magánélet szerves része a mûnek, együtt hatnak. Ezért az a különös izgalom, pletyka és rágalom formájában jelentkezõ érdeklõdés, mely az alkotó emberek életének
lényeges cselekedeteit kíséri: az emberek érzik, hogy ezek a cselekedetek kihatnak az õ életükre is. * N. azt mondja: Igen, de sehol nincs annyi õrült, mint Angliában. Az embert meghívják egy házba, s egészen mellékesen említik, hogy már tizenhat esztendeje él a manzardszobában egy nagybácsi, aki naphosszat semmi egyebet nem csinál, mint lila papírból csillagokat vág ki, s a kivágásokat beragasztja egy vastag albumba, vagy valami hasonlót... De errõl senki nem beszél, ez csak a bácsi hobbyja. * Január közepén, átmenet nélkül, fagy és jégzajlás után, két napos sirocco. Húsz fokos hõmérséklet változás, estérõl reggelre: minusz tíz fok után plusz tíz. Délután havazni kezd, hideg, északnyugati szél indul a Nyerges felõl Bogdány határáig megyek; a svábokat most telepítik ki innen, kollektíve, mintegy huszonöt százalékát a lakosságnak. Kétségtelen, hogy akadtak közülük hazaárulók is; az aggastyánok, asszonyok és gyermekek is?... Szélben és hóban járok. Sötét hófelhõk az égen. Most kezdõdik a tél, melytõl mindenki retteg, a tél, tüzelõ és vitaminózus táplálék nélkül. A Duna megint jégmentes. Szürke és kék világítás a nógrádi dombok felett. Nyugtalan, figyelmetlen vagyok. * De este, bor mellett, megnyugszom. Mit motyogtok? Hogy ez kevés volt és az sok, s ezt nem kellett volna, s nemúgy, hanem másképp, s másról, s hogy mindez már nem az igazi, s bezzeg ez és az?... Bízzátok reám. Mindezt én is tudom és jobban tudom. Mással szerzõdtem én, nem csak a nappal. Az éjszakával is szerzõdtem. Menjünk aludni; s aztán hajnalban nyújtózni egyet, s két pihent, nyugodt kézzel megint nekilátni a napnak. * Mert ti sokat tudtok és hangosan mondjátok, egyre hangosabban, hogy már fáj néha a fülem, mikor hallgatom és olvasom; sokat arról, hogy "a stílus öncél, tehát fölösleges", s aztán arról hogy a politikai elem nélkül nincs "igazi" írás, sokat beszéltek a "kiállásról" és a "korszerû"-rõl. Sokat tudtok és hangosan beszéltek. Csak az irodalomról nem beszéltek... egyideje már senki nem beszél errõl. Mindig másról beszéltek, mikor az irodalomról beszéltek. De valamit én is tudok az irodalomról, - nem sokat, az igaz, s amit tudok, olyan, hogy ebben a nagy lármában nem is lehet elmondani. Mégis, valamit tudok arról, mi az irodalom, hogyan lesz a szóból hús és a húsból megint szó, hogyan alkotja egymást világ és szellem, anyag és ige, mindig feltételezve és néven szólítva egymást, engesztelhetetlenül, az alkotón, tehát a megnevezõn át... S csak ez számít, mert ez az élet, ez az, ami több, mint az anyagi élet. De kár errõl beszélni; elég, ha tudjuk, mind kevesebben. * Életemben, az elmúlt évek nagy leckéi után sem "dõlt el" semmi, mert az élet kérdései nyúlósak és általában nem "dõlnek el", hanem csak úgy vannak, lazulnak, másulnak, s nem is nagyon. De valami mégis megváltozott, ami lényeges. Ez: soha többé nem vagyok hajlandó egyetlen sort sem írni azzal a gondolattal, hogy "sikere" lehet, vagy sem. Pontosabban: nem vagyok hajlandó azzal a gondolattal sem írni, hogy megjelenhet-e, elõadják-e, kell tíz embernek, vagy ezernek? Még pontosabban: nem vagyok hajlandó írásaim tiszteletdíjából megélni. Ha eltartanak könyveim, annál jobb, de ez az õ dolguk, egyetlen betût sem írok többé azért, hogy árucikk legyen. Majd tartsanak el barátaim; vagy az állam; vagy csakugyan kiváltok egy italmérési engedélyt. Ez mind lehetséges. Csak az nem lehetséges többé, hogy "divatos író" legyek, kinek mûveit siker, tetszés, vagy közöny hullámai ringatják. Ringassa a hóhér. * Különös éjszaka. Érzelmi gátszakadás, s ugyanakkor teljes öntudat. Milyen meglepõ élni! *
A rádió Bruckner egyik szimfóniáját közvetíti. Minden zene veszélyes. Olyan, mint a vitriol, égeti, felbontja az élet szövetét. Felbontja, s aztán, egy más térfogatban, új összhangban építi fel, - de ez már nem az élet. * Meghalt a márki. Kosztolányi, Karinthy barátja, kortársa volt. A kevesek egyike a régi Budapesten, aki valóban tudott franciául. Alacsony ember volt, gyér haját középen választotta, tömpe, érzéki orra mindig szaglászott valamilyen testi élmény felé, apró szeme ravaszon pislogott. Zsebe, irattáskája tele volt régi, többéves francia újságokkal, folyóiratokkal, szamárfüles Revue des deux Mondes-okkal. Csak az irodalom és a francia nyelv érdekelte; de errõl, szemérmesen, mint a lángoló szerelmes elérhetetlen szerelmérõl, soha nem beszélt. Az írókról fölényesen nyilatkozott. "Schöpflin, kockás nadrágjaival!" - mondta és megvetõen legyintett. Vagy: "Hallom, Babits mûfordításokból tengeti nyomorult életét!" - s intett, mintha ez lenne minden. A francia újságokban pletykák után nyomozott: hol volt Clemenceaunak titkos legénylakása és igaz-e, hogy a békekötés után a nagy államférfi kertjében reávizelt a virágokra, s kertésze ezért megszidta, mert "ça br?le les bégonias?" A francia filmeket mindig megnézte, egy-egy közepes mozgóképet négyszer-ötször is: a beszéd érdekelte, a színészek testi habitusa, az, mennyit keres és hogyan él Raimu? De az irodalomról utálkozó kézlegyintéssel emlékezett meg, mint valamilyen gyanús mesterségrõl, mint a kéjgyilkosságról, vagy a korrupcióról. Éjjel-nappal avas budai kávéházakban ült, rövid, horkanó nevetgélés közben olvasgatta a francia lapokat, a pletykákat, a francia miniszterelnökök bemutatkozó beszédeit. Mindezt stiláris szempontból bírálta el. Író volt, aki soha nem írt egyetlen sort sem. Ha megszólalt, a hallgató fülehallatára született a stílus: õrült és torz stílus, mely önmagát is kineveti, mindent megvet és lenéz, s ugyanakkor fennkölt és trágár egyszerre. Régebben, mikor még lakásom volt, megtisztelt azzal, hogy néha eljött hozzám. Korán délután érkezett, lenézõen, udvariasan és egy régi úr, igen, egy Napkirálykorabeli márki hajbókoló fölényével figurázott ki mindent, életem, személyem és munkám, de mást is, mindent, ami szeretne komoly és valóságos lenni, az írókat és az irodalmat, mindent, ami emberi és isteni. "Miért csodálkozik" - kérdezte egyszer, beszélgetés közben, - "talán az aranybulla foszlánya lóg szájamból?..." Ilyen délutánokon pálinkát ittunk, s berúgtunk: a szesztõl, attól az anarchikus értelmetlenségtõl, mely stílusából áradt, s mely mégis stílus volt, valami öntudatos és felsõbbrendû, Kosztolányinét soha nem nevezte másképp, mint az "isteni díva"; s pajzán megjegyzésekkel mondotta el, hogy ifjú korában szerelmes volt L. miniszterelnök leányába, nem is egészen reménytelenül. De erre az emlékre neheztelt, mert pénzt költött reá, - ötezer koronát, - szerinte fölöslegesen, mert, mint mondotta "bizonyos pillanatokban legelõkelõbb hölgyeink testi kipárolgása is azonos a legszegényebbek illatával". Trágársága fennkölt volt, ünnepélyes és választékos. Zsebébõl idõnként papírstaniclit húzott elõ, szutykos kockacukorral édesítette meg a teát, feketét, bort, pálinkát. Nagyon szegény volt. Senki nem tudta, hol lakik, mibõl él, kivel él? - ezt gondosan titkolta. "Hohó!" és "Nono!" és Nalám!..." - mondta néha, átmenet nélkül; vastag orra szipákolt, kezét dörzsölte, fejét csóválta és kajánul nevetett, mintha semmi nem lenne érthetetlenebb és nevetségesebb, mint az élet, az államférfiakkal, akik a begóniákra vizelnek, a moziszínészekkel, s úgy, ahogy van, egészében. Az ostrom után halt meg, szívgyengeségben. Hatvan éves lehetett. * Most tudom meg, hogy Horánszky Lajos is meghalt; a halottak lassan elõmásznak a romok alól. A literary gentleman mintaképe volt; Tisza István híve; élete utolsó húsz esztendejét azzal töltötte, hogy többkötetes könyvet írt Tiszáról, s a könyvet természetesen nem adta ki, gõgösen, mert "még nem idõszerû"; saját, földszintes házában lakott Budán, szép bútorok és ritka könyvek között. Minden héten egyszer vendégül látta kertjében barátait, kikkel "Aurora" címen kört alakított; baráti kört, melynek tagjai szabadon
beszélgettek politikáról, irodalomról, tejes kávét kaptak, kuglóffal, s nagy kitüntetés volt, ha meghívtak az öregek maguk közé valakit: mert általában hetven évesek voltak az "Aurora" tagjai... Engem meghívtak, mintegy levelezõ aggastyánnak. Ezek a symposionok valóban emberiek, szabadok, mûveltek voltak; a házigazda úri lénye, jellemes, karakán gondolkodása, a vendégek tapintata, mûveltsége és szókimondása, a szép környezet, mely ódonságában is elõkelõ volt: mindez egy letûnt világ egyik felejthetetlen emléke marad. H. testes ember volt, de nem kövér; bajszát hegyesre viaszkolta, szivarozott, aranykeretes pápaszeme mögött villogott szeme az értelemtõl és jellemes szigorúságtól; ritkán járt át Pestre, de a Kisfaludy Társaság ülésein mindig megjelent; utána együtt vacsoráztunk a Vadászkürt különszobájában. Ilyenkor megivott néha, vacsora után, szivar mellé, egy kis üveg pezsgõt. Szavát megfontolta, s ha egyszer kimondott valamit, az úgy zengett, mint egy kúriai ítélet, mely ellen nincs apelláta. Mikor a bombázás kezdõdött, bíztattam menjen le a pincébe; legyintett, így mutatta, hogy eszébe sincs ilyesmi. S csakugyan, a bombázások alatt, s az éjszakán, mikor az oroszok megostromolták a csendes budai utcát is, ahol lakott: szobájában maradt, könyvei között; Kuncz "Fekete kolostorát" olvasta, íróasztala mellett; itt érte a gránátszilánk, mely szétroncsolta koponyáját; az asztalra dõlt, így halt meg, s így találták, tizennégy nap múltán. Az a bizonyos et si fractus illabatur orbis-emberfajta volt. Gseftelõ alakok nyüzsögnek ez emberfajta nyomában és helyében; alig látni már másféle embert. * Mann: "Achtung, Europa"-jában pontos, ha nem is új, a kórlelet; csak én már nem hiszek a jóslásban; abban, hogy az Értelem, a maga sokkal lassúbb módszereivel, végül is gátat tud vetni a tömegösztön lázadásának. Nem az a baj, hogy lassan hat az Értelem; az a baj, hogy a tömegembernek egyáltalán nincs már hallása számára, hiányzanak a szükséges érzékszervek. Amit a "Vadkacsa"-hasonlatról ír, igaz; nagyon kevés ember él már csak a világon, aki ilyesféle mû szimbolikáját, vagy iróniáját megérti. Csak bámészkodnak, tátott szájjal, rosszindulat nélkül, tökéletes süketségben; mi lehet ez?... - tünõdnek. * S. visszajött Svájcból, Ausztrián és Németországon át. Ezt mondja: az osztrákok semmit nem csinálnak; lopják a napot, várják a sült galambot; Bécsben látott angol katonákat dolgozni, s a bécsiek nézték és bíztatták õket. Infláció nincs, valamilyen rágcsálnivalót kapnak a jegyekre, de máskülönben semmi nincs. Tetszhalál, várakozás, a smarotzerség minden tünete. A németek talicskáznak, dolgoznak, de hit nélkül, apatikusan. A német városokban hûdött pince-élet; színház nincs, semmi nincs; a lelkekben nihil és a fegyelem. (Kezdem hinni, hogy a kettõ rokon.) Az amerikaiak parvenük, mindenük van, ingyen adják a benzint, s aztán eldobják a drága benzines tartályt; a németek tartják az amerikai zónában markukat és lenézik a parvenüket. Az angolok nem rekvirálnak, rendet tartanak, szegények és fegyelmezettek; az angolokat tisztelik a németek. Az orosz zónában halnak a németek, éhségtõl és hidegtõl, betegségtõl. Aki teheti, az angol zónába menekül. Irodalom nincs, mûvészet nincs, semmi nincs, csak a pince, a krumpli és a hideg, meg a cserebere. Reménykednek, hogy végül mégis hagynak nekik valamilyen ipart, s nem kell csak krumplit enni, tudnak exportálni valamit. Svájcban, ha kopottas embert látott, valószínû volt, hogy angol az illetõ; az angolok ebben a háborúban úrian, illedelmesen, korrekten elszegényedtek. Errõl nem beszélnek. Svájcban minden van, s az élet mégis színtelen, ízetlen, örömtelen. Azt mondja, az inflációs Pest, minden romlottságával és nyomorúságával, az egyetlen színfolt Közép-Európában. A francia zónában lehetetlen viszonyok, a franciák rabolnak, rosszindulatúak, õt is megmotozták, ellopták holmija felét, s aztán bocsánatot kértek. Bregenz világváros lett, itt várja mindenki, hogy átbocsássák Svájcba. Százötven shillingbõl megélnek az emigránsok, a másik százötvenet összekártyázzák. A nácikat az oroszok összeszedik és elviszik, az amerikaiak is elég szorgalmasak és gyûjtõtáborokba rakják õket; az
angolok nem sokat törõdnek velük. * Reggel, mikor felnyitják az ablakredõnyt, mindig ez a boldog meglepetés: a fény, a híg mindennap, ami ugyanakkor semmi is, minden lehetõség a fényben és a semmiben, minden, ami élet és halál között van. Több ez, mint a gondolkozás öröme. * Goethenek egy sötét szava, - a szavak egyike, mely mindig szíven üt, mintha az emberi per rettenetes hazugság-szövevényében egy váratlan tanú végre az igazat vallaná, - : "Kultur ist Parodie." Azt hiszem, titkárának, dr. Riemernek mondotta és Mann idézi... A homlokzat, a pátosz, a tetszetõs mögött, - ahogyan az emberek a mûveltséget látni szeretik, - örökké látni a travesztáltat, az ironikus-mosolygót, a tudót és közömbösen-gúnyosat, a paródiát, amitõl a homlokzat emberi lesz, tehát valódi "kultúra" lesz. Minden más csak malter, vagy kontrapunkt. * A "Varázs" utolsó elõadásán, a harmadik felvonás elején egy pillanatra beülök egyik páholyba. Ezt a darabot szépen, szabályosan megölték, mint manapság mindent. - De emlékbe elviszem az utolsó színpadi képet: amint Krisztián varázsol Estellának, Rexnek és Pietronak. Hallom, amint ezt mondja: "Vegyünk egy embert. Természetesen csak kölcsönbe és rövid idõre. Ennek a kelléknek ez a sajátsága." Ezt meghallgatom, aztán csendesen felállok és elmegyek a színházból. Csak ezt akartam hallani. * Este a színházban. Ez a Varázs utolsó elõadása. Negyvenegyszer játszották, inflációban, jéghideg, fûtetlen színházban, drágaságban és inségben fuldokló közönség elõtt, híd nélkül, rosszindulatú sajtó, süket közönség elõtt. A színház "ejtette" a darabot, a színészek nem voltak helyükön, rendezõnek, dramaturgnak nyoma sem volt sehol. Mégis jó volt, hogy megírtam. Talán feltámad egyszer. Elbúcsúzom a színészektõl, a rendezõtõl, ügyelõtõl. Barátságosak és kedvesek. A temetések hangulata ez, mely elmondhatatlanul mulattat. Az igazi temetés is mulattat, hát még az ilyen! Pihenj jól, szegény kis Varázs, az irodalom és az emlékezés alvilágában! Az árnyak tovább élnek, mint az emberek. S van valamilyen varázs, mely erõsebb, mint az emberi szándék. T. öltöztetõnõje ezt mondja: "Tetszik tudni, én mindig olyan szomorú vagyok, mikor vége van valaminek." * A "Lotte in Weimar" másodszori olvasását befejeztem. Soha nem irigyeltem tudatosan senkit és semmit, az irodalomban különösen nem. De ezt a témát csaknem irigylem, - s ugyanakkor mély tisztelettel hajtom be a könyvet. Tökéletesebben nem lehet életre kelteni ezt a fantomot, Goethét, mint Mann cselekedte. S most folytasd a stafétát, keltsd életre Bertenben azt, ami Goetheben és Mannban a német végzet. Ez meg a te találkozásod a témával. * Olvasmány: Goethe, Tasso. A két hölgy, a hercegnõ és Leonora, milyen nevetségesen diskurál az elsõ jelenetben, - s ez a nevetséges bizalmasság a költõ tolmácsolásában milyen gyöngéd, megható, elragadó. Bízzátok csak a költõre, mi nevetséges! * Orvosnál. Megállapodunk benne, hogy makkegészséges vagyok, semmiféle szervi bajom nincs, vagy legalább is nem állapítható meg. Negyvenhat évvel ez nem rossz mérleg. A szívem, igen. Egy ember szíve, aki negyvenhat éves, sokat iszik, dohányzik és ír. De ebben a mérlegben már kiegyezem. Keveset, minél kevesebbet enni. Cigaretta, csaknem reménytelen harc! A borral nem reménytelen, egyideje, megint méltányosabb helyzet és viszony. Szabály: soha nem inni többet, mint egy litert, este, munka és vacsora után. S ha egy nap ittam, másnap teljes tartózkodás a bortól. De ha
egy mód van reá, két napot üresen hagyni egy boros este után. Társaságban soha nem inni, csak egyedül, olvasás közben, éjjel. Társaságban többet, mint két decit, étkezéshez, soha! Beszédessé tesz, fegyelmezetlenné. Minden eszközzel fegyelmezni magam, borban, beszédben. Minden másban könyörtelenül edzeni, használni, nem kímélni magam. Különösen testi fáradtságban, járásban, hidegben, hõségben. A napot tervszerûen, percre használni ki, órarend-szerint. * Az árak illetlenek, tûrhetetlenek. Vettem két beretvaszappant, százhúszezerért. Ez ma harminc cent, tehát sok. A pénz folyékony, szétfolyik. * Mann: "Achtung, Europa!" - Mi volt az ilyen vészkiáltások gyakorlati következménye? Semmi. A tömegek alvilági indulatainak lázadását semmiféle, még oly tökéletesen fogalmazott értelmi cenzúra sem tudja hátráltatni, sem félemlíteni. Hát akkor mi célja? Egyszerûen az, hogy az értelemnek nem kell föltétlenül gyakorlati célra sandítani, mikor kimondja az igazat. Más a gyakorlat és más az igazság. S az értelem a gyakorlatban másképpen hat, más síkon, más idõ-térfogatban, - iszonyú áron, nagyon lassan, de végül hat. S áttételeiben mi történt? Ezt a háborút nem a német Hitler nyerte meg, hanem a német Thomas Mann. S talán nem a thomas manni németség vesztette el, csak a hitleri németség. * Mikor Tasso szerénykedve selypeg, mert a herceg homlokára illeszti a Vergilius szobráról letépett koszorút: nem tudok szabadulni a benyomástól, hogy kevesli a kitüntetést. * Csakugyan tehetetlen a Szó, a Lélek, a Szellem? L. vasárnap reggel templomba megy, a falusi plébános a kis templomban, prédikáció közben, csaknem szószerint felmondja a "Napló" egyes mondatait, kereszténységrõl, emberi szolgálatról... Ez a plébános izgága fiatal ember, fasiszta kedvû legény, most perbe is fogták. S most másképpen beszél, mint esztendõ elõtt... miért is? Mert perbe fogták és szorul? Azért is, de azért is, mert a "Napló"-t olvasta. Lassan hat a Szó... az Erõszak, az Ösztön, az Indulat gyorsabban cselekszik. Lassan hat, s nem kételkedem, hogy végül is az Ösztön és az Erõszak az erõsebb. De közben, rövid idõkre, - görög világ, Civitas Dei ideje, Dante, XII. század, s talán a XIX. század második fele, - a Lélek mégis gátol, fékez és erõsebb. Már ez is nagy eredmény. Gondolj erre, mikor írsz, olvasol és reménytelennek érzel mindent. * Levegõ, levegõ! Sokat járni, mentõl többet! S alig enni, csak a legszükségesebbet. (Ma ez nem nehéz.) Levegõ, szabad levegõ, könnyûség, egyetlen szabadság. * Ma tizenhat kilométert jártam, csak úgy; s milyen jó ez az este! * Türelmesebben olvasni. Gondold csak meg: egy könyv, honnan jön? Mennyi ellenállás minden sorában? Már egy hülyével is nehéz megegyezni! Hát még egy okos, kételkedõ könyvvel! * A zsidókkal baj van. Nem az a baj, hogy a sok szenvedésbõl és nyomorúságból nem tanultak semmit, - ki tanult valamit? Senki. Nem, a baj az, amit tanultak. Megtanulták a fasizmust, s a maguk zsidó módján csinálják tovább. * Megtanulták, hogy a nihil forradalma, ez az anarchikus életérzés, lehet üzleti, társadalmi gyakorlat. Minden szabad és lehet, csak, mert lehet. Ennél veszélyesebb leckét nem is tanulhattak. S hajlamuk van erre. *
Fájdalmasan feledékeny vagyok. Már megértem a kóbor írástudókat, akik kézelõjük szegélyére jegyzik fel kósza gondolataikat. Túl gyorsan kapcsol idegeimben a gondolat, túl hamarosan. Meg kellene tanulni a lassúbb kapcsolás technikáját. * Hatkor kelek, hétig olvasok, - Rilke-verseket és Thomas Mann dolgozatát a demokráciáról, nyolctól kilencig dolgozom a könyvön, most e sorokat írom, - s aztán? Napi munkám mintha már el is végeztem volna. Különös térfogatban fér el a munka. S a nap többi órái, percei? Mivel telnek meg? Az "Élettel"? Nem, a készülõdéssel a reggeli órára, mikor folytathatom ezt a kéziratot, vagy egy másikat, az örök Kéziratot, melyben az egész Sorsot és életet kell beleírni, s amely nem egy "téma", vagy könyv, nem, - mint a hinduk háromezer éves nemzetségei a Védába, úgy írja bele egy írói élet minden akarata az Egészet, születéstõl halálig. Nézem és figyelem ezt. De a nap is sok... s Goethe pedagógiai négysorosa jut eszembe, s kapásból, gyorsan idefordítom: "Hatvanszor ketyeg az óra / Ezer percnél több a nap / Gyermek, vedd hát fontolóra / Mit tehetsz egy nap alatt?" No, vedd hát fontolóra. * Amikor csak lehet, s amennyire lehet: erõs teával, - mely álljon mindig készenlétben az olvasmány, s a munkaasztal mellett, - elsvindlizni magam elõl a bort. A fekete hívja az alkoholt, a tea számomra valahogyan közömbösíti. * Mann hisz a szociális demokráciában, - tehát abban a harcosabb és méltányosabb, önzetlenebb fajta társadalmi gyakorlatban, mely tõke és munka között megvalósít valamilyen humanisztikus bér- és fogyasztási rendszert. Nem lehetetlen, rövid idõre. A demokrácia számára azonban, - s minden társadalomszervezõ kísérlet számára, - elsõrendû probléma nem az anyagi javak, a termelési és elosztási feltételek méltányosabb megszervezése, - ez csak posztulátum és következmény! - hanem az a nevelés, mely az emberi fajzat agressziós indulatait közömbösíteni igyekszik. A világ legtökéletesebb demokráciája e pillanatban bizonyosan nem az amerikai, amely a leghatalmasabb, tehát a legveszedelmesebb, éppen olyan veszedelmes, mint a nemzeti és faji kapzsiságtól és tébolytól fûtött fasizmusok voltak: hiszen hatalma van, sok, nagyszerû, végzetes fegyvere, melyet elébb-utóbb használnia kell! - hanem a svéd, vagy a dán, mely úgy demokrata, hogy földi vonatkozásaiban intézményes agresszióra képtelen. Minden, ami emberi sors, egyre inkább agressziós probléma. * Egy amerikai folyóirat, a "Newsweek" , címlapján felvételt közöl egy sztrájkoló amerikai tömegrõl. Arról van szó, hogy két dollár huszonöt centtel több, vagy kevesebb, - s közben ez a tömeg, munkájával és vérével, megnyert egy világháborút! De ez nem érdekes. Nagyítóval vizsgálom a fényképen a tengerentúli Paradicsomban mosolygó arcokat. Száz és száz arc, négerek, fehérek, miféle arcok? Egyetlen egy sem akad közöttük, melybõl más is fénylene, mint a legnyersebb, állati önzés és szûkölõ düh! Whitmann arca más és Wilderé és Roosevelté is, tudom. De ez a tömeg, ez az amerikai tömeg végre is a valóság, nem Roosevelt és Wilder! Mit reméljünk ez arcoktól? Nem sok jót. Talán egy kis vitamint, vagy penicillint, vagy fagyasztott húst, igen. Ez a legtöbb, amit a tömegembertõl még remélhetünk. * Kíváncsi vagyok, tevékeny, szorgalmas... szó se róla, ütöm a vasat, amíg meleg. Csak éppen, közben, ez a hideg és józan öntudat, amely nem engedi, hogy teljesen átadjam magam bármilyen szenvedélynek. Ezt az öntudatot csak elkábítani tudom; megszüntetni, kikapcsolni nincs módom és erõm. S mindenben megzavar. De ugyanakkor mindent felfokoz, valamilyen jeges hõfokra, amely talán érzékibb, mint a szédülés és mámoros ájulás. *
Sok szeretet és rajongás van körülöttem, de sok gyûlölet is. A gyûlöletnek idõnként oda kell vetni valamilyen koncot: betegséget, vagy bukást. S aztán nem kell törõdni vele. * A szürkület, ez az iszonyat. Múlnak az évek, s egyre rosszabbul bírom. * Hajnali olvasmány: Byron, Beppo. Kosztolányi fordítása jó, csevegõ, tárca-hangú, ahogyan ez a mûfaj megkívánja. Ezen a versen is érzik, milyen nagy veszély a költõ számára a készség. Byron, ha száz évvel késõbb él, kitûnõ zsurnalista lett volna, olyasféle, mint Kosztolányi. Hatása, rendkívüli hatása, mely Goethetõl Puskinon át Petõfiig terjed, - azt hiszem, mégis inkább volt lénye és magatartása, mint mûve, az a zsongó-bongó, pengõ-csilingelõ verselési készségbõl felszökkenõ vízesés. * X. azt kérdi, van-e író, akivel beszélgetni szoktam? A kérdés megdöbbent. Nem, nincsen ilyen író. Illyés az egyetlen, akivel beszélhetnék, aki mindent tud, amit írásról és egy írónak az élethez való viszonyáról tudni kell: tud írni, teljes erõvel és öntudattal, mûvelt, értesült, a szó nemes értelmében, mint egy vadállat és magándetektív egyszerre, huncut, van humora... vele tudnék beszélni. Õ az egyetlen élõ író, a szó másik értelmében... De sunyi, paraszt, mindegyre hõs szeretne lenni, s aztán megijed és elbújik a betegségbe, vagy a felesége szoknyája mögé. Nem beszélhetek vele, a szakadás túlságos nagy. S a többiek? Nincs már író. Néhány év elõtt még élt Kosztolányi, Babits, Karinthy, Móricz. Az ember tudta, ha nagy baj van, csak ki kell nyújtani kezét, s megragadhat egy kezet. Nincs kortársam többé. Ez fájdalmas, félelmes. Egyedül vagyok, nincs kortársam: vannak tehetséges és mûvelt tollforgatók, de nincs kortársam, akihez szólhatnék. * Minden nap megállok a híd elõtt és nézem. A milliós város, igen, két országrész teljes forgalma hömpölyög hajnaltól estéig a rögtönzött vashídon! Éjjel nappal, sûrû sorokban, vánszorog, árad ez az emberi tömeg, cipel csomagot, szatyrot, bugyrot, megy valami felé, száz és százezer külön kis cél felé... micsoda erõ az élet! S ez mind érvényesülni akar, gyönyört akar, zabát, italt, mámort, feledkezést, mind becsvágyó és hiú, lelkendezõ és ravasz! S mind vándorol a hídon, láthatóan, mind egy göreb tenyészetében az ázalagok, valamilyen cél felé, melyet nem lehet megjelölni. Mit akar? Élni, élni. * Benda könyve megrázó. Most különösen az, a második háború után, mely - cáfolhatatlanul igaza van, - menthetetlenül következett abból, amit õ az "írástudók árulásának" nevez. Tizenöt év elõtt, mikor elõször olvastam a könyvet, nem rázott meg így. Érdekelt, tetszetõs volt, nem több. (Babits jobban figyelt e könyvre, többet értett belõle... milyen nagy volt Babits ez áhitatos hallásban is!) Amit mond és jósol, borzalmasan igaz. A clerc, aki a nemzeti, faji, vagy osztály-érdek szolgálatába szegõdik, s a realista szolgálat érdekében megtagadja az abszolút Igaznak, Jónak, Szépnek, Erkölcsösnek hirdetését, - tehát csak azt hirdeti, ami a nemzet, fajta, vagy osztály érdekében igaz, jó, szép, vagy erkölcsös, - elárulta papi voltát, alkalmazottja egy gyakorlati érdekszövetségnek, ami lehet a haza, az egyház, vagy egy párt, oly mindegy... S az emberi tömeg, mely egyedül képtelen az ösztönök lázadó, anarchisztikus hajlamát legyõzni, vagy akár csak fékezni is, a pillanatban, mikor írástudói, e pogány papok, nem fékezik többé az Abszolút princípiumával, új és új, mind vadabb lázadásokba menekül. Ez az igazság. S mind felelõsek vagyunk ezért, akik száz, százötven éve írunk. 18 után ezt írta: "Olyan háborúk kedvéért az emberek még nem revideálják értékrendszerüket, amelyek mindössze ötven hónapig tartanak s nemzetenként csak két millió ember életébe kerülnek. Egyáltalán kétes, vajon válhatik-e a háború valaha is olyan borzalmassá, hogy elriassza
azokat, akik kedvelik" - s mit írna most? Ez a második öntet elég forró volt? Bizonyosan tudom, - én, az írástudó is tudom, - hogy nem. * Chamfort. A királyság alatt forradalmár volt, a forradalomban, - mint oly sok író, - kénytelen volt ellenforradalmárrá lenni. Egy szava eszemben jár mostanában: az ember vagy szereti a nõket, vagy ismeri õket. Tessék választani. Jól választ, aki elég bátor, ismerni õket, s elég erõs, vállat vonni, s az ismeretek birtokában nem undorodni és szeretni õket. * Zabolátlan éj. Kitörés, robbanás. Most, reggel, nem vagyok fáradt, sem macskajajos. Inkább hideg, elszánt, szigorú. Nincs idõm többé semmiféle érzelgéshez: nem lehetek eléggé szigorú önmagamhoz sem. * Olvasmány: Tasso, a befejezés, s Gide: Les faux-monnayeurs. Tizenöt év elõtt nem szerettem ezt a könyvet. Most izgat, hogyan bírta el az idõ nyomását? Hatása nagy volt és romboló; az ifjúságra hatott és az irodalomra. Tasso, mintha a Holdban írták volna. Mûfaj, hang, szemlélet, probléma, minden holdbeli. Mi marad az olvasmányból? S mit akarhatott Goethe, mikor írta, - miért írta? Végül is, a téma... érdekel, ezért olvasom. * Azt hiszem, errõl van szó: mennyire ad egy nõ módot és alkalmat egy férfinek arra, hogy a férfi adni tudjon neki valamit, - szerelmet, gyönyört, gyöngédséget, áldozatot, mindent, amit ember az embernek adhat. A férfinek fontosabb ez, mint amit a nõtõl kaphat. A nõ, aki igazán szeret valakit, módot ad a férfinek arra, hogy a férfi õt minden erejével megajándékozhassa. Minden más csak kamaszos pubertás, vagy hisztéria. * Két héten át "Tasso", - lassan és nagyon figyelmesen. Azt hiszem, most már értem. Tíz éven át, - 80-tól 89-ig, - írta ezt a leheletkönnyû valamit, ami nem dráma, még csak nem is melodráma; oly könnyû, lebegõ, hogy a drámai külzet, - jelenetezés, párbeszéd, stb. - igazán csak nehezéket ad, nehogy az égbe repüljön. Harminc éves volt, mikor írni kezdette, negyven - és az olaszországi út után - volt, mikor befejezte. A harmincéves Goethe a weimari udvarban, Frau von Stein kötésében, telítve az áradó, forró, félõrült érzékenységgel; a negyven éves Goethe, mikor visszatér Olaszországból, otthont épít, Mûvét kezdi építeni, - mûvét, a papíron és a világban. Közben a Tasso. Mit akart ezzel?... Tasso költõ, lángész, betegesen hiú, mohó, érzékeny, depressziósan gyanakvó, mindenkiben árulót és üldözõt lát, tehetsége ellenségét és megrablóját, a barátokban a hercegben és a nõkben is. Antonio a nyugodt, kiegyensúlyozott férfi, aki a valóságot látja mindenben, alkalmazkodik, engesztelõdik. Weimar és Ferrara, a két herceg, a nõk, megannyi gyerekesen szelíd, átlátszó hasonlóság. De Goethe e tíz évben elvégezte önmagán is, a kéziraton is a nagy munkát: megírta Tassot, s megalkotta önmagában Tasso és Antonio szövetségét, a lángész és õrült, lobogó, engesztelhetetlen költõ és a nyugodt, minden szenvedélyt bíráló, világot megértõ, embert és emberit igazi valóságában elfogadó Antonio egyesülését. Sok minden kellett ehhez. Nem volt szabad áldozatul dobni Tassot, - maradjon csak õrült és költõ, lobogó, szertelen, igazságtalan, önpusztító és alkotó, maradjon meg. De kellett Antonio is... S mindehhez alkotott egy nyelvet, melynek derûs fennsége, szelíd ereje, dallamos elõkelõsége addig ismeretlen volt. * Téli este. Pesten. Világos utcák. A kirakatok roskadoznak mindenféle árutól, ennivalótól is. (Az árak oly magasak, hogy már senki nem tud vásárolni, s ezért elõmerészkedett az áru. E télre mindenki éhinséget jósolt... most annyi az ennivaló, mint békében lehetett.) Egy bárból érzelgõs zongoraszó hallatszik. Egy színház kapuja elõtt a tábla: "Minden jegy elkelt." Béke, béke.
Ma egy éve ugyanez utcákon hullák hevertek, gránátok és bombák robbantak, s az emberek lódögöt ettek. Egy éve csak, s a vihar elment. Még dörög néha egyet, messzirõl, szónoklatok, vagy fenyegetések alakjában. Mindenki másról beszél már: az árakról, vagy valamilyen potya zsákmány lehetõségérõl. Minden forog, gyorsan, szédítõen. * Fiatalember, most jött vissza Londonból. "Az angol szocializmus" mondja - "lassan lát a munkához. Nem siet a reformokkal. Churchill tudja ezt és gúnyosan mondotta egy társaságban: Vigyázzanak Attleevel, mert õ egy báránybõrbe bújt bárány." * A "Les faux-monnayeurs", mint Gide minden írása, elsõ sortól érdekel és ugyanakkor hidegen hagy. De ezek a reprizek szükségesek: újra kell olvasnom, figyelmesen, mindazt, ami tizenöt-húsz évvel ezelõtt megragadott és hatással volt reám, hogy lássam, mi lett a hatásból, s hová jutottunk, a könyvek és én, akire hatottak? * Körülöttem most egyfajta árulási folyamat történik: mindenki elárul. Embereim, az írók és olvasók, színház, lapok, a "szellemi világ", magánéletemben is mindenki, aki csak teheti. Úgylátszik, törvény ez; ha egyszer elkezdõdik az ilyen folyamat, ragadósan terjed, nem lehet megállítani. S nem lehet azt sem hinni, hogy "majd egyszer még megmutatom," stb. Semmit nem lehet tenni. Nyugodtan kell nézni, várni és figyelni, amíg véget ér, s megint megtérnek, hízelegni, közeledni, bizalmaskodni kezdenek. S akkor sem tenni egyebet, csak nézni õket, várni és figyelni. * Semmi nincs, csak a pillanat! "Verweile?..." Nem; de történjen meg. * Alázattal és riadtan figyelem, tanulom, milyen kicsi a világ; nemcsak a térbeli, melyet az ember mind inkább összezsúfol, zsugorít, hanem a másik, a végtelenebb, az emberi, a szellemi, s az irodalom világa, melyrõl sokáig azt hisszük, beláthatatlan! Mindenütt ugyanaz történik, ismétlõdik, az irodalom és az emberi dolgok térfogatában is. Gide regényében Edouard, az író naplórészletét olvasom. Egy nõrõl ír, Lauráról, akibe szerelmes: "Úgy tetszik, Laura nem kételkedik hatalmában... számomra, aki igyekszem behatolni szívem titkaiba, bizonyos, hogy a mai napig egyetlen sort sem írtam, melyet közvetve nem õ inspirált... Ha vele vagyok, gyermekes lénynek érzem, s elõadásom elevenségét, lelkességét csak annak köszönhetem, hogy állandóan vágyom: hatni reá, tanítani, meggyõzni és elcsábítani. Nem látok semmit, nem hallok semmit, hogy ne gondoljam tüstént: mit szólana ehhez?... Ha két élõlény szereti egymást, mindegyik iparkodik a másik elképzelése szerint átalakulni, szeretne hasonlítani ahhoz az elképzeléshez, melyet a másik õriz szívében róla... Ha valaki igazán szeret, lemond az õszinteségrõl..." Tovább: "Csodáltam ízlését, kiváncsiságát, mûveltségét, s nem tudtam, hogy csak a szerelem, melyet irántam érez, készteti a szenvedélyes érdeklõdésre olyan dolgok iránt, melyekrõl azt hitte, hogy nekem fontosak. Mert õ maga nem tudott feltalálni semmit... Sokat beszélnek a szerelem önkényes kristályosodási folyamatáról... De az lassú décristallisation, melyrõl soha nem beszélnek, olyan lelki tünemény, mely engem sokkal jobban érdekel..." Mindez, szószerint, az, amit hetek óta érzek, gondolok. S egy francia regényben szószerint él az, ami engem most a valóságban foglalkoztat. S minden, amit megélhetek és gondolhatok, valahol volt már és kifejezték, megszövegezték. Ha e napokban regényt írtam volna arról, ami foglalkoztat, talán ugyanezekkel a szavakkal írtam volna le érzéseimet! Nem vagyunk egyedül és nagyon kicsi az emberi világ, minden viszonylatában. Mikor a "Zendülõk"-et írtam, Cocteau még neki sem látott az "Enfants terribles" -nek! S késõbb a francia kritika kissé gúnyosan hangoztatta, a két könyv hasonlóságát? S nem állhattam oda, aktákkal bizonyítani, hogy nem is
tudtam Cocteau könyvérõl! Sötétben botorkálunk, s örökké egymásba ütközünk, mint a vakok. Már igazán csak szaglásunk tájékoztat... * Gide könyve túlságosan "érdekes" az én ízlésem számára; nem úgy "érdekes", mint egy detektív-regény, de nem is úgy, mint egy Sophoklesdráma; elhatározottan érdekes. Ez az elhatározás veszélyes, mint minden, ami a mûvészetben szándékok. * Nem véletlen, hogy rendszeresen visszatérnek most tizenöt év elõtti olvasmányaim: Proust, Gide, Benda könyvei, stb. Újraolvasni, ez a törvény. Sok könyvhöz van közöm, de legtöbbjét már olvastam. Most visszajönnek, mintha az ifjúság nagy élményét kellene újra megvizsgálni, látni, mi és mibõl következett? Így olvasom a "Les faux-monnayeurs"-t is; még mindig hidegen; sok csodálattal; ez az õszinteség igazi, nagy erõ. S az, egész, mindenestõl, õszinteségében is szándékolt. De végül is, a szándék is lehet írói fogás, szempont, lehet valóság. Csak meg kell csinálni, következetesen és kérlelhetetlenül, tehát mûvészien. * Megélni csaknem lehetetlen. Napi egy-két dollárt költök, semmire, közben lángost ebédelek. Az én viszonyaim és kereseti lehetõségeim mellett, - "polgári író", Budapesten, 1946-ban, - ez illetlenül magas összeg. Sokáig nem is bírom. De nem tudok már törõdni ezzel. Nem elég elõre-látni; a jelenbe is kell látni, hidegen, közömbösen. * Goethe: "Nausikaa." Néhány sor, torzó, mint mikor egy nagy mûvész egy szép darab márványból egy arc körvonalait bontja csak ki, s aztán lehanyatlik a keze, más felé nyúl... De ez a derengõ profil, - Ulysses és Nausikaa arcéle, néhány sorban, - többet mond, mint a teljes kompozició mondhatna: sejtelmes, s mégis erõteljes és érzékletes. Irtózatos ereje volt, akkor is, ha elfáradt. * Reggel kilenc. Félnégykor ébredtem, félhatig olvastam Gide regényét, aztán hétig aludtam, reggeli után dolgoztam: a "Sértõdöttek" Hitler-jelenetét befejeztem és elkezdtem a Berten-látogatást. Jegyzetek e napló számára. Most kilenc óra, s a nap az enyém: nincs semmi "dolgom" többé. Mit is tehetek hát, estig, holnap reggelig? Mit is cselekszem majd? Van valami õrült ebben az életben, irracionális... De nem lehet másként. Most élek majd, húsz órán át, ébren és alva, hogy reggel folytatni tudjam a naplót és a "Sértõdöttek"et. Lehet, hogy ez az elmebaj egy neme. * Mûvészeti Tanács ülése. Az idõ azzal telik el, hogy különbözõ tervezeteket javallanak, melyek célja egy "szellemi és mûvészeti élgárda" megteremtése; ez élgárda tagjait a Nemzet, vagy az Állam aztán hivatva lenne gratis és franko eltartani. A hangulat lelkes. Kezdetben ezer emberrõl, késõbb már csak százról beszélnek. Szerényen megjegyzem, hogy ezeremberes mûvészi és szellemi élgárda Angliában sem akad. Ezek a tervek. A valóság: mikor menni készülök, a kedves titkárnõ figyelmeztet, hogy még nem vettem át a nyúl-utalványt. Kérdem, mi az? Megtudom, hogy a nemzet egy nyulat ajándékozott télire minden magyar írónak, bõröstül. Az ajánlat meghat. A nemzet engem részben kirabolt, részben leköpött, s gyakran farbarúgott. De most adnak egy döglött nyulat. Ez már valami. * Goethe: "Die natürlicfhe Tochter." Hajnalban olvasom az elsõ felvonást. Ideje lesz jegyzeteket készíteni a hatásról, mellyel a "férfi-kor drámái"-nak nyelve - így nevezik a német olvasókönyvekben, - hat reám. Ez a nyelv mindenekfölött lágy, síma, engedelmes, s ugyanakkor mégis erõteljes, férfias, szigorú és következetes. A legnehezebb feladatokról és helyzetekrõl, igen, az útszélirõl és banálisról is oly elõkelõ közvetlenséggel
és költõi lendülettel, kérlelhetetlenül pontos fogalmazással ad elõ, mint az elvontról, vagy fellengzõsrõl, dagályosról és költõirõl. A "Király", a "Herceg", a "Gróf" és Eugenia szólalnak meg, s valamilyen fülhasogatóan és vendégfalhasogatóan érzelmes közhelyrõl beszélnek: az Atyai Szeretetrõl, vagy a Hûségrõl. De a Nyelv, a férfi-Goethe, a költõ nyelve ezt a közhelyet rögtön a költészet magasságába emeli. A francia forradalommal, mint élménnyel, nem tudott a költõ megbirkózni. Miért? Idõszerû és izgalmas kérdés számomra, most, mikor az Élményt, a Sértõdöttek-et írom. Mit lehet kezdeni a nyersanyaggal, ha kortársa volt az ember olyasminek, mint a francia forradalom, vagy két világháború?... * Egy folyóiratban, - mely már a múltkor kivágásra érdemes riportot közölt Bárdossy kivégzésérõl, naplószerû riportot, melynél aljasabbat, közönségesebbet ez években ritkán olvastam! - egy cikkíró, akit a folyóirat egyik múlt számában mint "rendkívül okos embert" ünnepeltek, "Ördöngõs Gyuri" címen ír elmefuttatást a magyar katonatisztekrõl, kiknek azt ajánlja képezzék át magukat jazzdobosnak és stricinek. Az elmúlt negyedszázad, s általában az elmúlt ötven esztendõ magyar katonatisztjeinek átlagáról, errõl a típusról nekem is van véleményem, s ez a vélemény nem jó. De katonának lenni nem kis feladat; egész embert kíván; s ha ez a kaszt-fajta Magyarországon, különösen a Horthy-Gömbös idõben, ellenszenvesen el is torzult, egyfajta kivételezett, erõszakos, mûveletlen típust mutatott fel: a katonaságról, mint métier-rõl így beszélni sehol nem lehet, Kínában sem, Amerikában sem, s a Szovjetben legkevésbé. Követelni kell, hogy a katona térjen vissza igazi hivatásához, tehát ne uraskodjon és önkényeskedjen, hanem védjen és szolgáljon, ha már olyan az emberi világ, hogy szükség van reá; de jazzdobosnak és stricinek minõsíteni ezt a kasztot sehol a világon nem lehet büntetlenül, csak a mai Magyarországon. Ez a szellem, mely nagyon veszedelmes, az egész megmaradt zsidóságra. Nincs emberi közösség, mely hosszabb idõn át elbírná, válasz nélkül hagyná ezt a hangot. Nem tudom, hová vezet ez a hang és magatartás, de bizonyos, hogy elmélyíti azt a szakadékot, melyet a fasiszta antiszemitizmus ásott zsidók és keresztények közé. Mindenki rezervált lesz a zsidósággal szemben; azok is, akik az üldöztetés idejében oldalukon állottak, s vállalták ennek a magatartásnak minden következményét. * Este, mintha egy kéz lefogná a szemem. Mély derû. Mindent tisztábban látok, minden egyszerûbb. Mindent így kell csinálni majd, ahogyan most látom, mindent meg kell meríteni az idõ nehéz vizében, s várni, mutassa meg igazi színét... S akkor minden jó lesz, igaz lesz, a helyén lesz. * Február 1. Hõség. A medve visszacammog barlangjába; a gazdák félnek ettõl a hõségtõl, melyet, a gregoriánus naptár és minden földmûvelõ évezredes tapasztalata szerint nem követhet más, csak a koratavaszi fagy; s a földeken nincs hó és csírázik a vetés! A latyakos, saras utcán baktatok. Menetelõ tömeg jön szemközt, zászlókkal, énekelve. Az Internacionálét éneklik: "Ez a harc lesz a végsõ..." Az országház elé mennek, ahol most kiáltják ki a Köztársaságot. Ez a nap - állítólag - "történelmi". Arra gondolok, hogy egyszer már megéltem ezt: ez a tömeg, ezeken az utcákon, - csak akkor sértetlenebbek voltak az utcák, - pontosan így vonult a parlament elé, hogy kikiáltsa a magyar köztársaságot. Akkor is az Internacionálét énekelték és vörös zászlókat is lengettek. Tizenkilenc éves voltam akkor. A köztársaságot kikiáltottuk, aztán felmentem az Otthonkörbe, az írók, hírlapírók és kártyások közé. Karinthy is az Internacionálét dúdolta, így: "Ez a nap lesz a végsõ, vagy ha nem, hát tévedtünk." Néhány hónapig tartott az egész. Most talán tovább eltart, egy, vagy két nemzedék idejére, vagy a nemzet életének idejére... nem tudom. A köztársaság szép vállalkozás, de van egy nagy veszélye: a kormányzatok
gyorsan változnak, s minden új kormány igyekszik stallummal, pozícióval betömni kortesei száját. A harmadik francia Köztársaság néhány évtized alatt több, mint száz kormányt fogyasztott el. S minden kormány megétetett néhány embert préfet-i, souspréfet-i, s másféle állásokkal. S a Pártok éhesei, akik ilyenkor zabálnak. De Franciaország nagy és gazdag. A magyar Köztársaság szegény. A Köztársaság sokba kerül. Azonfelül Magyarország mûveletlen. Az alkotmányos királyság, a központi Tekintély egyetlen elõnye, hogy egy mûveletlen tömeg számára a hatalom stabilitásával bizonyos tájékozódási lehetõséget nyújt. Ferencz József idejében is loptak, de legalább tudták a tolvajok, hogy van egy ember a monarchiában, egyetlenegy, - aki nem bocsátja meg, ha lopnak. Erre gondolok, amíg megyek az utcán, s hallgatom a Internacionálét, mint huszonhét év elõtt hallgattam, s megint egyszer megélem, azonos, csak kissé rongyosabb díszletek között, az emberi kísérletek ismétlõdésének egyhangú élményét. Nincs ellenemre a Köztársaság... miért ne? Kíséreljük meg. Csak nem hiszek abban, hogy a magyar társadalom egy-két nemzedéken belül megérik reá. Nem hiszem, hogy ez az államforma belsõ tartást, kohéziót tud adni a magyar társadalomnak. De mindez közömbös. Süt a nap, nemsokára meghalok. Addig dolgozom, nézem az embereket, gazdagnak és megajándékozottnak érzem magam. S a tetjébe citoyen is vagyok... játék, játék, élet. * Unom én az írást. Írni fogok, amíg élek, de unom már. Túl sokat írtam, ismerem sok fortélyát, csínját-bínját, - unom. Ha lenne módom, abbahagynám, elmennék diáknak. Hajlamom van erre. Élettant tanulnék. Az írás sem volt más, mint feladat, megismerni, szétszedni, összerakni, megérteni az életet. De az élettan, mint mûfaji lehetõség, izgat: mesterséges úton felidézni az anyagcsere lehetõségét, kutatni a szintetikus feltételekkel elindított élet lehetõségeit... Nem vagyok elég fiatal és nincs elég pénzem, ezért író maradok. De sajnálom, hogy nem írhatok egyszer valami újat és jót, sellakkal, kloroformmal és görebekkel. * Budán. A Várban. A Bástyasétányon süt a nap. A romházak között megyek, életem minden kulisszája feltárul. Nem vagyok érzelmes; nyugodt, pillanatokra boldog vagyok. A fény van most bennem, mint a mélyvízi halakban, melyekrõl Gide beszél. * Gide hatvan körül járt, mikor a Les faux-monnayeurs-t írta. Milyen üde erõ, mennyi fiatalság és elfogulatlanság, bátorság! Ez az ereje. A többit csak kitalálta. * Rossz nap, beteg este. Lappangó bronchitis, számomra az õsbetegség. Néha már leküzdöm, akarattal, tudatosítással, három óra alatt azt, ami máskülönben három nap, késszúrásszerû mellfájásokkal. De most minden órával erõsödõ vágy: betegnek lenni! Nem tudni a világról. A betegség félhomályát és ólmelegét érezni, a betegszoba területenkívüliségét, a befõtt és forró tea kényeztetését, meleg kezek takargatását... Milyen jó volt betegnek, gyereknek lenni. Milyen nehéz felnõttnek lenni és tudni, hogy már nincs jogom ehhez. * Éjjel, ha eloltom a villanyt és a párnára fekszem, csak azért nem sírok, mert az ember nem sír. * És ha sírnál? Miért ne? Kinek tartozol tartással, ranggal, kiállással? Senkinek. És mi az egész? Romok között élsz, ahol tegnap még otthonok voltak, becsvágyakkal, rögeszmékkel, hiúsággal és szenvedéllyel. Ma piszok, dög, szemét minden, ugyanott. Katonasírok és romházak között sétálsz a Bástyán, ahol húsz éven át mindennap sétáltál, - s aztán? Mi lett mindabból, amit húsz éven át hittél, hirdettél, reméltél? Mit ér minden emberi magatartás? Tanultak valamit az emberek e háborúból? Még sebes és üszkös
minden, s máris úgy készülnek az újra, rikkantva és teli tüdõvel, mintha nem történt volna semmi. Már gyártják az új bombát, mely nemcsak földig rombol egy várost, hanem egészen eltünteti, sivatag és lyuk marad minden emberi alkotás helyében. S ha "kigyártották", - förtelmes szó, - miért ne dobják le? És ki akadályozza meg? Amerikai lapban olvasom a tudós prognózist, hogy 1./ öt éven belül minden hatalomnak, amely ambicionálja ezt, - s ugyan, melyik nem ambicionálja? - lesz atomereje, 2./ tizenöt évén belül Amerikának 10,000 atombombája lesz, ami nagyjából elég az ismert világkép elpusztítására, 3./ tizenhárom-húsz éven belül minden nagyhatalomnak lesz hasonló mennyiségû atombombája. És így tovább. S a lelkekben egyre vadabb öröm és készenlét: elpusztítani mindent és mindenkit, ami és aki még megmaradt. Hát miért is ne tegyék? Hol az öröm engesztelése, az evangéliumi parancs, mely megakadályozhatná, hogy tovább pusztítsanak?... Öt év talán... Ma már zsarolják egymást, holnap szerveznek, megüzennek, lelkesítenek, a futószalagos gépezet itt van, forog, használni kell... s belülrõl, a lelkekben semmi ellenállás. Miért ne sírnál, ha kedved van, nem az atom miatt, csak, mert leszállt az este, mert egyedül vagy a világon, mert nem hisznek többé abban, amiben te hiszel, s a többiek, néhányan: a szellemben, a szenvedélyben, az ízlésben, a mértékben, a magasabb és forróbb, emberibb, értelmesebb örömben? Sírjál csak, ne szégyelld. * Egy író kéziratot kér valamilyen lap, vagy évkönyv számára. Elutasítom. "Ennyivel tartozol..." - mondja. Dühös leszek, szavába vágok. Semmivel nem tartozom. Egyetlen szóval sem tartozom a magyar társadalomnak. Mindent elmondtam, amit mondhattam, s a válasz annyi volt, hogy sértegettek, farbarúgtak. Kvittek vagyunk. A jövõben majd én mondom és szabom meg, mivel tartozom, s nekem mivel, ki, mennyivel? * De a nyúl-utalványt most már elfogadom. S a liszt-utalványt is. Ha pénzt ad a méltóságos állam, azt is. Mindig nevetségesen, hülyén finnyás voltam ebben, mindent elutasítottam, nem él egyetlen ember, nem mûködik egy hivatal sem, amely elmondhatná, hogy valaha is adott nekem valamit. Ennek a finnyásságnak vége. Elfogadom a nyulat. S ha varnyút adnak, hogy fõzzek abból levest, azt is, a varnyú-utalványt is elfogadom. S ha öreg aranyplombákat osztogat majd a nemzet, azt is alázatosan elfogadom. S ha az írókat kinevezik tiszteletbeli útkaparóknak, azt is, mint nobile officium-ot. Mindent fölveszek, zsebreteszek, gondosan, aggályosan, mindent elfogadok, s aztán csak azt adom érette, amit én idõszerûnek és helyesnek tartok, - egy kötõszóval sem többet. Nem hagyok többé az országúton heverni semmit. Kezdem kitanulni a nemzet szemléletét és gyakorlatát. Sokáig tartott, de lassan már megtanulom. * Szenvedtem, csalódtam, tele vagyok haraggal, bosszúvággyal, gonoszsággal. De ez nem vezet semmire. A bosszú nem válasz, a harag nem megoldás. Csak nagylelkûséggel és szeretettel lehet valahogyan válaszolni az életre, az embereknek. De ez a szeretet ne picsogjon. Szeress, de ne érzelegj, szeress és bocsáss meg, maradj nagylelkû és elnézõ, de ne fennkölten, hanem szomorúan, reménytelenül, kétségbeesetten. Az emberek között nem lehet másképpen szeretni. * Szeress, mint aki kétségbeesésében már nem tehet másként. * Falusi szomszédom, a nyugalmazott magándetektív, a hosszú téli este unalmát iparkodik elûzni, mikor felkeres és mestersége titkaival szórakoztat. Kérés és kérdés nélkül mondja el mikor, ki, kivel, miért és hol? Szótlanul hallgatom. Ezt az emberi moslékot is érdemes megismerni; mindent, ami emberi; s mindig, újra megtanulni, hogy nincs itt határ. Például: egy úr, aki a munkatáborból szökik haza, hogy figyeltesse feleségét, aki megcsalja õt egy másik úrral, aki egyelõre még nincs munkatáborban... s miért? Féltékeny
szenvedélybõl? Nem, a harisnyaüzlet miatt, melyben a nõ is részes. S így tovább, a pokol fenekéig. * A bõr igen nagy dolog, az emberi bõr. A frictio, az érintés, az áram, melyet a bõr, csak a bõr közvetít igazán. Minden, amit az emberek erre reáépítenek, szerelem, szenvedély, szeretet, - megbízhatatlan és gyanús. De a bõr valóság. * Elsõ séta a Rózsadombon. Nagy öröm, hogy a Zárda-utcai lakástól néhány percre dús erdei utakat találok, van és lehet hol járni, sokat, órákon át... Levegõ és járás nélkül már nem tudok élni. De itt van hegy, erdõ, levegõ, látkép, minden, amire szükségem van, néhány lépésre a városi lakástól. Így talán lehet itt élni. Csattogó szélben járok, örömmel és hálásan. Mindig ez az érzés, hogy megajándékoztak. * Unom én már az írást nagyon, mint Esti Kornél. Az embereket is unom, ismert megjelenési és megnyilatkozási formáikban; túl sokat tudok róluk, ismerem õket és magam, untig. Mi tart hát még, mi érdekel? Az értelem és a gyönyör. * Minden közvetlen érintkezés az emberekkel: túlságosan nyugtalanít, izgat, túlságosan félek, hogy megbukom, túlságosan be akarom bizonyítani magam, stb. Több fegyelmet, ha szabad kérnem. Következetesebb hallgatást. Módszeresen fegyelmezni magam, nem törõdni azzal, kielégületlenül megye el a találkozásból a másik... Maradjon kielégületlen. De te hallgass. * Reggeli séta a Rózsadombon, fel az Eszter-utcán, a Törökvészen át, ki az erdõbe, a hegyek közé. Hajnali hétkor járok itt, s boldogan fedezem fel, milyen közel lakom itt is az erdõhöz, a dombokhoz, a levegõhöz. Tudok itt élni. Aztán, a Pasaréten át, le a városba, fürdõ a Császárban, majd lassú séta az esõben. Februári fény, langyos esõ. Boldog reggel. Utána teljes munkaképtelenség. A boldogság nem föltétlen stimulánsa a munkának. * Kiváltottam és hazahoztam a nyulat. Negyedszázados írói munka elsõ komoly eredménye ez: a nemzet nem egészen hálátlan. * Ébredések, melyeket Goethe - és Thomas Mann, Goethet parodizálva, - így nevezett: "Gewaltiges Erwachen!" és: "In hohen Prächten!..." Nem, a testemmel nincsen semmi baj. De a lelkem vágytalan. Testemnek nincs semmiféle gátlása: ha eljön a pillanat, készségesen kiszolgál. S mind tudatosabban, nyugodtabban, egyszerûbben szolgál ki, mint egy öreg pincér egy törzsvendéget. De a vendégnek nincs sok kedve az ínyes fogásokhoz... Mi van vele? Nem tudom. Rosszkedvû, vágytalan, hümmögve szemléli a nagyszerû lakomát is. Bizonyos, hogy utolsó idõben túlságosan finnyás, igényes is lett. S már legszívesebben beéri egy darab kenyérrel, szalonnával. * Vagy a jóég tudja, mi kell neki? Talán néger gyümölcs, bethel-levél, kenguru-omlett, nadragulya. Nem lehet itt semmi biztosat tudni. És nem lehet semmit csinálni. Várni, figyelni, közben fejem csóválni és elnevetni magam... mert mindenestõl valószínûtlenül nevetséges is az egész: a test, a lélek, a vágyak, a világ, a testiség. * Az emberi tömegnek semmiféle erkölcsi, mûveltségi gátlása nincsen többé. A mûveltség meghalt, a nihil él. Az agressziós ösztönöket nem cenzúrázza többé eredményesen semmiféle erkölcsi, vagy értelmi tekintély. Az agressziós fegyverek tökéletesebbek, mint voltak valaha is, s holnap még sokkal tökéletesebbek lesznek, végtelenül. Miért higgyek a békében? * Hát akkor, addig is... de ebbõl nem következik személyesen semmi.
Akkor, s addig is, így lehet csak élni, ilyen bénultan, tehetetlenül, reménytelenül. * Ideges éjszakák, kevés alvás. Éjfél felé alszom el, hajnali négykor ébredek. De nappal, tudatosan, még sem vagyok fáradt; inkább fárasztom magam, irdatlan gyalogolásokkal; valamit el kell intézni ez álmatlansággal, fáradalommal, valamit le kell fogni, úgy, hogy a testem kimerül. Hajnalban befejeztem a "Die natürliche Tochter"-t. Utána mély szomorúság ejt meg. Természetesen nem Eugénia bánat-teljes sorsa okozza ezt a szomorúságot. Érzem a kétségbeesést, mely a költõt kínozta, mikor ezt a reménytelen témát kalapálta... A francia forradalmat szerette volna valahogyan költészete térfogatába beépíteni... s ez lett belõle, ez a szomorú érzelmes játék. Nem bírt ezzel az élménnyel, a forradalommal. Nem hitt a szabadságban, mert ismerte az embereket. A rendben hitt, a fegyelemben, a formában, a mûvészetben, az emberfeletti összhangban, mely a mûvészetbõl következik, s mely visszahat az emberi, világi rendre is... mindenben hitt. De nem hitt abban, hogy az emberek alkalmasak a szabadságra. * Rózsa úr, a házbizalmi, bement ebédelni egy Petõfi Sándor-utcai kávémérésbe, ahol reászakadt a romház, tegnap délután, s megölte. Ez a napihír számomra életnagyságú. Rózsa úr tegnap még járt nálam egy adóívvel: nett kis ember volt, valamilyen zenei nagyüzem alkalmazottja, két hónapja nõsült, készséges volt, jómodorú. A földszinten lakott, nagyokat köszönt, udvariasan, ami ritkaság ma. Most halott. Hõsi halott?... Nem tudom. Végre is, bablevest kanalazott, mikor meghalt. De nyilvánvaló, hogy világháborúkat nem lehet kedden délután félötkor befejezni. Az aknák még úton-útfélen robbannak, a romházak beomlanak, mintha láthatatlan bombák kalapálnák a falakat, a háború gépiesen él tovább és szedi áldozatait. * Gide-nek igaza van: il faut savoir repartir... Nem tudom, van-e még képességem erre, igazán, minden következménnyel? De minden ezen múlik, életben, munkában: van-e ereje, tehetsége, képessége egy embernek, az élet bizonyos fordulóján megállani, mindent abbahagyni - módszert, elméletet és gyakorlatot, - ami addig élete valósága volt, s másfelé, másképpen élni, dolgozni tovább? Ez a titok. Nem tudok felelni. * Befejeztem a Les faux-monnayeurs-t. Mi van ebben a könyvben! Éppen ez a képesség: nem akar folytatni valamit, - mûfajt, modort, szabályt, - meg akarja lepni, önmagát, a mûfajt, az olvasót, a világot, valamilyen elfogulatlan készenléttel. A soktükrös technika mellékes. Fontos ez a meglepõ szándék, mely - különös módon, - nem kedvetlenít el, noha szándék. A kis Boris halála, Armand és Bernard párbeszéde, mindez tökéletes. (Most már értem, miért szerette Gide a "Zendülõk"-et, s örülök, hogy esztendõkkel elébb jelent meg könyvem franciául, mintsem Gide megírta regényét...) Az egészben van valami idõt-bíró, idõ-álló. A fiatalság van ebben a könyvben. * Igen, unom az írást. Pontosabban, unom magamban az írót. "Mit tudnak az emberek errõl? Az írás, mi az? Nemcsak zseniális villanások, legkevésbé az! Vakaródzás, felkelés, lefekvés, dünnyögés, a test indulatainak stimulálása, majd kifárasztása, hogy valamilyen alkalmas hõfokon végre dolgozni tudjunk, állandó készenlét, egyfajta gengszterség a világgal szemben, józanság, gyanakvás, önkívület, melyet néha mesterségesen kell fokozni... Mindez fárasztó lehet, egy ember számára, aki ezzel "együtt él." Az én számomra is fárasztó, írónak lenni. Unom az írót, ezt a beteges alakot, vad és könyörtelen akaratával, szándékával. Mi lenne, ha egy napon szakítanék vele? Nyugalomba küldeném? S elkezdenék, én, valami mást: az életet, írás nélkül, egy nõvel, a világgal? Azt hiszem, már nem lehetetlen ez. De nem is valószínû. *
Látomás, borozás közben: megszólalni, egy lapban, valahol. Az írókhoz szólani: kiáltsanak! Az emberiség gépiesen rohan a végsõ megsemmisülés kalandja felé. Kiáltsanak, tiltakozzanak, akkor is, ha reménytelen ez a vállalkozás. Boros ötlet, de igaz és jogosult. Szemétkosárba vele. Az embereken nem lehet segíteni, mind véresebb, ciklikusan ismétlõdõ kalandokban elpusztítják önmagukat és a mûvelt világot. Marad a Kelet, s valamilyen kóbor csorda a nyugati tereken. Hát tegyék... Te fordulj magadba, a mellékmondat, a fogalmazás, a gyönyör és a halál felé. Nem tehetsz mást, minden egyéb csak szerep és modor. * Buda meglepetésekkel szolgál. Minden emberibb itt, mint odaát, a pesti ócskás-világban. Ma délelõtt egy budai villamosban egy fiatal ember felállt, mikor meglátott és felkínálta helyét. Mély zavarban köszöntem meg. Ez Pesten nem történhet meg velem. * A múlt háború végén, 1918 õszén, vagy 1919 tavaszán teljesen elképzelhetetlen volt, hogy valaki kiejtse ezt a szót: háború. Agyonverték volna. A Károlyi kormány honvédelmi minisztere híres beszédében kijelentette, hogy "nem akar többé katonát látni". Akkor ez volt a természetes. Mindenki gyûlölte a háborút, a katonaságot, a tisztek disztinkcióit letépték az utcán, stb. Ma nyoma sincs ilyen katona-ellenességnek, háborúgyûlöletnek. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a háborútól nem undorodtak meg a tömegek. Magyarországon ma katonai behívások vannak; a jóég tudja, miért és milyen célra, de vannak. Szidni a katonaság intézményét, a tiszteket: életveszélyes. A katonaság szent; csak a "fasiszta" hadsereget szabad szidni, minden más hadsereg jó és helyes. A háború lehetõsége ellen senki nem beszél; nincsenek költõk, prédikátorok, akik ostorozzák az öldöklés tényét; a politikusok legfeljebb arról beszélnek, hogy Londonban sikerült "megmenteni a békét". A görög kérdés, az iráni kérdés "kielégítõ eredménnyel" intézõdött el: lám még nincs háború, politikusaink, a nagyhatalmak bölcs vezetõi "mégis" a békét akarják... Senkinek nincs füle arra, hogy nem is szabad mást akarniok, bûn már az is, ha feltételezzük: egyáltalán, valaha is akarhat valaki mást, mint a békét... A nagy tömegek lelkében nincs semmiféle igazi tiltakozás a háború esélye ellen; ami történt, mintha nem is történt volna; lerázták magukról, mint kutya az esõt, s a romvárosok közepette már sûrûn beszélnek az atombomba és az új háborús konfliktusok esélyeirõl. Ez az, ami lehetetlen volt huszonöt év elõtt. Mintha csak most lenne igazi kedvük, folytatni, úgy istenigazában. Minden reménytelen. Nem a politikai része reménytelen, - kit érdekel még, milyen ürüggyel folytatják majd egy napon, s kik és ki ellen? - az emberi része az, maradéktalanul. * "Csuang Ce bölcsessége." Jelentõs könyv. Írója taoista volt, Krisztus elõtt a IV. században élt. Mint mindenki, aki megismerte a Taot, õ is hisz abban, hogy az ember számára egyetlen megoldás van: megismerni saját természetét, elmerülni a létezés igazi természetében, s a harmóniát, melyet így kap, nem szabad megzavarni semmiféle mesterséges cselekvéssel. Csuang Ce, s általában a taoisták számára a gondolkozás, igen, a jóság, az erkölcs is egyfajta mesterséges cselekvés, mihelyst célja van. Fel kell oldani a személyiség kínzó öntudatát a létezés összhangjában, engedni, hogy vigyen az idõ és a lét mélyvizû árama, - s akkor minden jó lesz, az ember helyén lesz a világban, a négy évszak rendben követi egymást és Hung Meng, az õsköd ura, elégedetten szökdel, mint egy madár és hasát verdesi örömében... Az embereket nem kell kormányozni, mondja Hung Meng. Azt hiszem, igaza van. * Vendégek. Zsidók, a férfi orvos, fiát átküldte harcolni az oroszokhoz, azok fogságba vetették, a fiú a fogságban "galoppierende" - tüdõvészt kapott és meghalt. A férfi most kommunista, vadul szidja a középosztályt, stb.
Iparkodom a lehetõ legnagyobb türelemmel hallgatni. Sokat vesztett, õ is, mint minden zsidó. Alkati hiba, hogy nem tudnak beletörõdni a veszteségbe. Nem tudják, hogy jóvátétel nincs, bosszú nincs. Mi van hát? A megértés, a mindennapi munka, a közöny. S talán a gyönyör. Semmi más. * Nem tehetek semmit, nem tudok az embereken segíteni, magamon is alig; s írással legkevésbé tudok segíteni; ezt kell csinálnom, így kell élnem és dolgoznom; Leányfalun, vagy a Guggerhegyen, a Rózsadombon, sétálni, olvasni, írni, amihez éppen kedvem van, nézni az öngyilkos emberiség õrült perét, amint a fajta, nemzet, párt rögeszméi kedvéért mindent elpusztítanak, s azt hiszik, hogy ugyanakkor mentenek és építenek valamit; nézni, megérteni, nem vitatkozni, írni ezt a naplót, egykét könyvet - mi lenne, ha egyszer, amolyan utolsó könyvnek, megírnám "Vidali hagyatéká"-t? iparkodni megélni, de úgy, hogy nem adok érette az embereknek semmit, amit nincs kedvem adni. Ez minden, amit tehetek. Rajta, rajta!... * Befejeztem Csuang Ce könyvét, lassan olvastam, majd mindig együttérzéssel, helyenként elragadtatással; néhány példázat, - a herceg és a bölcs szakács, a kertész és a hiú bölcs példázata, - elragadott, azzal a gyönyörûséggel töltött el, mint a régi, nagy kínai versek. Taoból természetesen nem lehet "tanulni", az egész szemlélet és gyakorlat, a taoizmus, nem arra való, hogy valaki "megtanulja"; s általában nem hiszem, mind kevésbé hiszem, hogy könyvekbõl, még hozzá ilyen messzirõl érkezett könyvekbõl, lehet valaha is lényegeset, döntõt, életet-formálót, jellemátalakítót tanulni. Ez a lehetõség ember számára nem adatott meg: minden élmény, a spirituális is, tehetetlen a jellem és természet torlaszai elõtt. De gyönyörködni, s valamilyen többletet, új szempontot kapni lehet: s ez a többlet aztán tovább él velünk, s néha talán segít is... Laotse, Csuang Ce, mind a taoisták azt hiszik, hogy az ember bölcsen cselekszik, - s a bölcs csak akkor igazán bölcs, - ha belesimul a világ zenéjébe, abba az összhangba, mely a nap és éj, a négy évszak, az Ég és Föld összhatásának következése: belsõ hallással hallja ezt a néma zenét. (S én, az európai, azt mondhatom csak, hogy ez a zene bizonyosan van, s még én, az occidentális zajok süketültje sem vagyok iránta teljesen süket; de ha a zene nem más, mint dallamosított matematika, akkor igaza lesz Pascalnak, a matematikus Poincarének, mindenkinek, aki pedzette, hitte, hogy a világ igazában valamilyen mennyiségtani tengelyen lóg... s az ember akkor közeledik élete és a világ értelméhez, ha megfejti ezt a matematikai tételt.) A gyakorlatban a taoista tehát nem akar mást, mint összhangot; lehetõleg nem avatkozik cselekvéssel, még gondolati és erkölcsi cselekvéssel sem az élet cselekményébe: várja, hogy hívja a világ s akkor, egy pillanattal sem elébb, felel: a természetnek, a zenének, mely a világból árad, a szerelemnek, a gondolatnak: felel, de soha nem kérdez idõ elõtt, mesterséges ürügyön. A taoista még Konfucius hitében sem osztozik, aki a tisztességet és erényt hirdette; ahol tisztesség van és erény, ott rossz is van, ahol korlát van, ott természetesen van ellenállás, bosszú, agresszió. S az egyéniség a legkínosabb korlát... Itt válnak el útjaink, itt szakadunk ketté, bölcs testvérem, Csuang Ce és én, s minden európai. Kettészakadunk, de vágyódva nézegetünk egymás felé, a másik partról. Amit az államról, mint egyfajta rögeszmérõl, s a halálról, mint teljességrõl, kiegészülésrõl mond, nagyon igaz és közelrõl érint. Mindenesetre jó lecke annak, aki már nem vitatkozni akar az emberek perében, hanem betölteni egy szerepet, szerep nélkül és hangtalanul. * "Vidali hagyatéka" - éjjel felriaszt, ébren tart. Az írásnak sok értelme nincs már: de befejezésként ezt még érdemes lenne... Talán. Négy részben képzelem el: 1./ Bevezetés, 2./ Egy nõ levele, aki Vidali közelében élte át az utolsó éveket, a németek által megszállott Párizsban, s a jegyzetek birtokába jutott, 3./ három rövid levél, melyeket Vidali írt ez években e nõnek, 4./ a jegyzetek, 5./ "Függelék"-ben "Vidali módszere" megjelent a Nyugat-ban,
tíz-egynéhány év elõtt. Ezt, talán, még érdemes lenne. * Olvasmány: "Freud: Mózes." Ez volt utolsó írása. Izgatottan olvasom: izgalmas egy író könyvét olvasni, egy íróét, akirõl tudom, hogy tudatosan soha nem hazudik. * Vidali barátnõje ezt írja a kísérõ-levélben: "S valamit meg kell mondanom Önnek: három éven át éltem mellette, s mikor karjai között tartott, mindig úgy éreztem, csak vendég vagyok valahol." * Vannak kortársaim, de nincs oeuvre-jük. Hol az oeuvre?... Írásaik vannak, néha kitûnõek. De Mû, oeuvre, melyet letehet egy nemzedék az asztalra, s amely olyan, amilyen, de végül is megtörtént és megvan, - hol van ez? Egészen egyedül vagyok. * Mióta az eszem tudom, csak azért éltem, hogy dolgozni tudjak. Ennek vége. Most már csak azért dolgozom, hogy élni tudjak még, egy keveset: a munka csak homlokzat életem számára. Nem olyan fontos többé számomra, hogy megírjam ezt, vagy azt. Igaz, az sem izgat túlságosan, hogy megéljem ezt, vagy azt. Az élet fontos, önmagában, az, ami még maradt belõle. * Ki olyan õrült, hogy szeretetet várjon az emberektõl? Ha nem ártanak különös agyafúrtsággal, ha nem követnek el valamilyen egészen rendkívüli aljasságot ellenünk: már az is nagyon sok! A valóságban több az, mint amit az emberek szeretetnek neveznek. * Nem várok semmit. Abbahagyni az írást, meghalni... miért ne? Csak nem folytatni életet és írást, a megismert törvény szerint! Ez van minden nyugtalanságom, kétségbeesésem alján. * A legjobb szándékú férfi is kénytelen végül legalább olyan gonosszá lenni, mint egy nõ. * Gonosszá, közönyössé. Csak az érzelmesektõl menekülj! S attól, ami benned érzelmes. Mindent inkább. A szenvedélyes, értelmes és erõs embereket szerettem. Nagyon kevéssel találkoztam. * Házi szentjeim, a sztoikusok, kiknek tanításán nevelkedtem, Epiktétos, Seneca, Marcus Aurelius: - hittek az államban. A taoista nem hisz az államban. A taoista csak az egyén és világ összhangjában hisz; az állam, mint minden, keret és beavatkozás, zavarja ebben az erõfeszítésben. Lehet, hogy nekik van igazuk. Aki képes arra, hogy megszüntesse egyéniségét, valószínûleg állam nélkül is tud élni. A régi kínai királyok, Laotse, s a többi taoisták szerint, óvakodtak kormányozni az emberi világot; csak úgy tettek, mintha kormányoznák; tudták, hogy minden beavatkozás veszélyes; egyszerûen engedték, hogy az emberek összhangban éljenek természetükkel és a világgal. S ebben tökéletesen igazuk volt. Minden beavatkozás hiú és reménytelen; világnézetek, politikai tervek, mindez mesterséges és erõszakos beavatkozás; az élet jobban tudja, mit akar az emberekkel. S az emberek, ha ideges értelmükkel nem találnak föl mesterséges rendtartásokat, békében élhetnek önmagukkal és a világgal. De ehhez régi kínai királynak és alattvalónak kell lenni. Mi már idegesek vagyunk. * Az esti órában, Leányfalun, mohó, csaknem tûrhetetlen vágyakozás: itthagyni mindent. Ezt a válságos pillanatot leküzdöm. Értelemmel küzdöm le az indulatot, s megdöbbent, szomorú elégtétellel érzékelem, hogy már értek ehhez, sikerült. Aztán komoly, szomorú nyugalom, napokon át. Az ember úgy megtanulja magát, mint egy idomító a bestiáit. *
Amíg a két böllér a konyhaasztalon a disznót darabolja, s a tûzhelyen rotyognak a fazekak, s a nõk töltik a hurkát, s vidám beszéd, zsírszag a levegõben: nézem és hallgatom ezt, s úgy érzem, az élet egyik õsi helyzetében vagyok; s ez jó. A disznóölés, ez a helyzet, a télreggel, a tûz, a zsírszag, mindez nagyon régi dolog, a világ és az emberi élet rendjéhez tartozik, egy taoista itt a konyhában összhangban érezhetné magát a világszellemmel. Ilyen útszéli helyzetekben is érzünk néha különös otthonosságot, rendet, összhangot. Nemcsak a szerelem, vagy az alkonyat, vagy a zene, nem, egy disznóölés, s ami körülötte van, ez is teljes, emberi, ismerõsen érett. * Utálom a testem és a lelkem. S értelmem is, mely testem és lelkem figyeli. S én, aki figyelem testem, lelkem és értelmem... "vele" milyen viszonyban vagyok? S hol a vége ennek a libasornak? * Szeretni lehet, de megbocsátani lehetetlen. * Vidaliról tervezett írás értelme ez: a nõ levelén, s Vidali jegyzetein át megmutatni az írás másik oldalát; azt a térfogatot, ahol a szó önmagában él, kifejezési szándék nélkül; amit ki akarunk fejezni, az már nem Ige, a szó bibliai értelmében, hanem csak irodalom... Egy író, hosszú és munkás irodalmi élet után, elhallgat; a világ azt hiszi, éveken át készül e némaságban valami; s halála után kiderül, hogy nem készült semmi, amit a kiadók, vagy az irodalmi világ használhatnak; nem, egy lélek visszafordult az Igéhez, mely a Genézis elején volt, arra emlékezett, s ezért nem tehetett mást, csak hallgatott. Valahogy így. Fájdalmas, homályos. * A nõ ezt írja: "S a legfájdalmasabb talán az volt, hogy soha nem tudtam meg, hallgat-e valamirõl?..." * Fiatal táncosnõ. Perzsiában táncolt, könnyû elképzelni, miféle táncokat? Hevesen udvarol nekem, egy kávéházban, ahol asztalomhoz settenkedett. Barátságosan megmagyarázom, hogy rokonszenve megtisztel, jelensége tetszetõs, de már nincs semmiféle közöm fiatal perzsiai táncosnõkhöz. Már csak a szenvedélyhez van közöm. Mit várok a szenvedélytõl? Módszert arra, hogy egyéniségem idõlegesen, vagy véglegesen megszüntessem: a gyönyör és a halál megoldásához vezetõ módszert. Mert módszer nélkül nincs spontánság. * Freud Mózese tehát nem volt zsidó; valószínûleg egyiptomi volt; de ez nem biztos. Mítoszokban az igazság és a valószínû mohón keverednek; nem lehetünk eléggé óvatosak történelmi ködben imbolygó alakok anyakönyvi adatainak megítélésekor. Nem is érdekes; mindenesetre Mózes volt, az ember, aki új vallást és hazát adott az egyiptomi zsidóságnak. Amenhotep, - feleségének, a gyönyörû Nofretetenek színes fejszobrát láttam a kairói múzeumban, s most nosztalgiával emlékszem ez ideges konfliktusoktól megmunkált, nemes és degenerált nõi arcra, aki pontosan úgy ülhetne ma a londoni Mayfair valamelyik bárjának pultasztala mellett, mint ült a XVIII. dinasztia királynõi trónján, - s Spenglernek igaza van, egy túlérett világ asszonytípusának minden varázsa a keskeny arcban! Amenhotep, aki megtagadta Osirist és helyébe ültette Atont - (innen a monotheisztikus Mózes Adoná-ja?) - az istenalkotó emberek egyik legérdekesebbje volt. Az istenalkotó emberek - Amenhotep, Mózes, Mohamed, Szent Pál, - izgalmas és érdekes fajtájáról írni egyszer... nem kis feladat! Az emberek nem tudnak tulajdon képükre alkotott Isten nélkül élni, - igaz, néha beérik egy ökörfejjel. Az ember, legjobb pillanataiban, mikor pátosza az égbe nyúl, Isten szeretne lenni. Nagy vágy. Én már beérném néha azzal is, ha ember lehetnék; s ez nem kis vágy, csaknem lehetetlen megvalósítani, az állatiasodó embervilágban, ahol élnem kell. *
Egy folyóiratban értelmes, bõ anyagismerettel és egyszerûen, világosan megírott tanulmány - Szabolcsi Bence írta, - az "aranykor" zenéjérõl, a XVIII. század második felének zenei paradicsomáról, mikor Európa, királyok és a tömeg, valóságosan a zene bûvöletében élt; Mozart ideje ez; s mint szürkül át az aranykor az ezüstkorba, a forradalomba, a "mesterember" -bõl mint lesz botcsinálta, sõt fegyver- és kard-csinálta "hõs", a bõségbõl és természetesbõl mint lesz egyéni, mesterséges erõfeszítés, a felszabadulásból zsarnokság, Rousseauból Napoleon, s így tovább. Igaz, közben Goethe is volt és Beethoven is... vigyázzunk! Freud óvatosabb, mikor minden ilyen nagy korfordulónál aggályosan keresi és vizsgálja egy-egy nagy egyéniség szerepét, azt a különös hatást, mely az önmegóvás és értékmegóvás vállalkozásából éppen a kaotikus pillanatokban, a változás idõszakában sugárzik az emberi tömegre... De a tanulmány írójának volt igaza, mikor ezt az idõt, a forradalmat megelõzõ évtizedeket zenei aranykornak nevezi; másképpen is az volt, ha nem is társadalmi, de emberi értelemben bizonyosan, - (s ugyan, hol a "társadalmi aranykor", múltban és jelenben?!...) az idõ, melyrõl Talleyrand azt mondotta, hogy aki nem élt az ancien regime-ben, nem ismeri az "élet édességét". Huizingát idézi az író, aki megfigyelte, hogy a korabeli képeken, melyek zenét hallgató társaságot ábrázolnak, mindenki derûsen cseveg, feszélytelenül társalog; a zene boldog tartozéka volt az életnek, a bõség gazdagságában éltek vele, elfogódottság nélkül, a közönség is; Goethere emlékeztet, aki olaszországi naplójában leír egy velencei színházi estét, mikor közönség és színészek együtt játszanak; mindenki tudta, hogy van zene és zenészek, sok, gazdag, áradó, bõséges zenével van tele a kor lelke, nem kell lélegzetvisszafojtva hallgatni a Kinyilatkoztatást... Milyen szakadékos az út Mozarttól Wagnerig! A klarinéttól, a Varázsfuvolától a Niebelungok harsogó kürtjéig! S hozzánk, atonikus vergõdésünkig; hogy a jazz dobjáról, mellyel nagyvárosaink néger tömegei narkotizálják magukat, ne is beszéljünk! Teljes süketség és szakmai öntudat: valahogy ez van ma... A nagy alkotótehetségek mind ritkábbak, egy Bartók, Stravinsky dörömböl melódiátlan, kegyetlen, ideges akaratával idegeinken; s aztán csörgedezik valamilyen híg moslék a bárok kanálisain át, a mozik esõcsatornáin, ki az utcára. Ez már nem is zenei vaskor, nem, zenei, szellemi betonkor, nem is mûvészi szocializmus, amelyben ma élünk, inkább a mûvészet indusztrializmusa. S a mûvész rosszkedvû, komor; Thomas Mann írja, hogy a fiatal Hofmannsthal még felkereste az öreg Straussot, aki jókedvûen ezzel fogadta: "Setzen s Ihna! Soll ich Ihnen eins aufspielen? Trinken s a Kaffee?..." És rögtön játszott. "Ma" - mondotta a század elején Hofmannsthal, - "úgy gubbasztanak a nagy zenészek, mint a beteg sasok." Igen, a bõség jókedvû és nyájasan feszélytelen; a XVIII. századvégi olasz, francia, délnémet bõségbõl áradt a tehetség gondtalan derûje, az összhang, mondanivaló és forma, mûvész és közönség, életforma és mûforma közötti összhang... Ma nem is beteg sasok a mûvészek, nem, egyszerûen a pártterror, vagy a nemzeti terror kalitkába zárt papagályai. * A kommunisták mindenfelé üldözik és szidják a sovinizmust. Igazuk van; a sovinizmus embertelen, kártékony és beteg szemlélet, veszedelmes. De õk, a kommunisták?... Elõször is, a szovjet ma hangsúlyozottan nacionalista; fajtákat olvaszt magába, de az "orosz nemzet" fogalmát hirdeti a szovjetrepublikák cégére alatt. S aztán: van másfajta sovinizmus is, mint az, mely vakon és habzószájúan szolgálja a nemzet rögeszméjét. Van pártsovinizmus is, éppen olyan elvakult, türelmetlen, engesztelhetetlen és veszélyes. De ki szólhat ez ellen? Ma bûn, ha egy ember azt meri mondani, hogy csak ember, tehát pártatlan. "Legyél pártos!" - olvastam minap egy fiatal kommunista költõ versében a türelmetlen követelést; s elítél mindenkit, aki pártatlan szeretne lenni. Én magyar és keresztény vagyok, de elsõbbrendûen vagyok ember, s ha emberi voltom és hitem rovására követelnék - mint ahogy követelték nemrégen! -, hogy magyar és keresztény legyek, megtagadnám mindkettõt. De éppen így megkövetelhetem az írótól, a mûvésztõl, minden embertõl, hogy tagadja
meg az emberség ügyének szolgálatában a pártsovinizmust... igaz, hasztalan követelném. * Sem csalódás, sem kiábrándulás; de valami történik velem; egyfajta elszántság, melyet örömmel fogadok; érzelgés és indulat nélkül elfogadni mindent, s csak azt fogadni el, amihez igazi kedvem van; minden mást közönnyel nézni; az emberek perét is, a helyzeteket, következményeket; közönnyel, s legyinteni mindenre, aki és ami részvételt és angazsmánt követel... Csak magammal van engagement-om; már munkámmal is alig; magammal, értelmemmel, ösztöneimmel, egyszeri sorsommal. Igen, "önzõ" vagyok; s mennyi harag bennem! Senkit nem sajnálok, senkit, magam legkevésbé és legutoljára. * Hajnalban a Rózsadombon. A Gugger-hegy felé megyek, szitáló hóesésben. Éjjel Vörösmartyt olvastam, ez a sötét tüzû harag parázslik még eszméletemben. "Õrült sár... A föld megõszült... Sárkányfog-vetemény..." Az utcanevek mintha vendégfalat alkotnának az éjszakai olvasmány emlékeihez: Törökvész, Vérhalom... A Jánoshegy fölött alacsony felhõzet, havasi gomolygás. A nagy orkán, mely százharminc kilométeres, eszelõs erõvel seperte tegnap végig a várost, elvonult; mindenfelé romok, cserép, kitépett fák. Harag, harag! Füstölgõ hegyorom, Vérhalom, döglött kutya, s szívemben Vörösmarty jelzõi. S az egész nagyszerû. * Freud zseniális, de néha szenilis; nyolcvan elmúlt, mikor Mózeskönyvét írta; csodálatos erõvel, tisztasággal, érzékletesen fogalmaz, s aztán, váratlanul, "csillag alatt" ilyesmit mond egyik jegyzetben: "Dieselbe Erwägung gilt auch für den merkwürdigen Fall des William Shakespeare aus Stratford." Különösen az "aus Stratford" megható. Karinthy is fogalmazhatta volna, valamilyen német tudóst parodizálva... Mindez lehet Freudnél nagyon finom irónia is; de valószínûbb, hogy már csak megindító trottliság. * A kávéházban fiatal nõ lopakodik asztalomhoz, valamilyen irodalmi ürüggyel. Elõször azt hiszem, kurva; de késõbb, mikor bemutatkozik, megtudom, hogy rendõrfõhadnagy. Ma nem lehet semmit biztosan tudni, kissé összemosódnak az emberi mûfajok. * Már van zsidó revizionizmus is; afféle "mindent vissza!"; ahogyan húsz év elõtt Kassát, Kolozsvárt követelte a revízió, úgy követeli ma ez a másik a vitrint, lakást, igazgatósági tagságot. S amilyen igazságtalanul fosztogatott a múltban egy "történelmi szükségesség", úgy történt ez most is, a zsidókkal; s amilyen reménytelen és oktalan volt a nemzeti revizionizmus, olyan reménytelen most a zsidók társadalmi revizionizmusa. Értsék meg végre: jóvátétel nincs. Ami megtörtént, az egyén, vagy egy nép életében, az végzetesen megtörtént. Csak elõlrõl-kezdeni lehet; folytatni és jóvátenni soha. * Befejeztem Freud "Mózes"-ét. Nagyon fontos könyv. Sok mindenben megerõsít, amit bátortalanul gyanítottam és tapasztaltam az elmúlt években. Freud is hiszi, hogy az antiszemitizmus legmélyebb oka a zsidók lelki különállása, mely a kiválasztott nép öntudatából, - legtöbbször elhomályosodott, de mégis eleven öntudatából - táplálkozik. Másik oka a körülmetélés, mely a körülmetéletlen népeket viszolygó-kínos, kasztrációs képzetekre emlékezteti, s e képzetek-szülte ellenérzést átviszik a zsidókra; s végül - és ez nagyon fontos - elsõrendûen antiszemiták azok a népek, melyek késõn, véres ellenállások árán fogadták csak el a kereszténységet; mint a német és a magyar; lélekben nem is lettek soha, szívesen és igazán keresztények; a totemisztikus-polytheisztikus tudatot csak ellenkezve rendelték alá a monotheisztikus hitnek, s a zsidók igazában a kereszténységre emlékeztetik õket, - az Evangélium végre is zsidó könyv, gyûlöletük igazában kereszténygyûlölet, nem pedig zsidógyûlölet. Sok
minden összemosódik itt és sok az igazság e feltevésben. * Musset: "Szeszély" és "Fantasio". - Cs. Szabó fordítása és kis bevezetése elegáns, jó. Milyen lenne ma színpadon ez a habos, csipkés játék? S mi történne a nézõk lelkében, mikor Fantasiot, vagy a hercegné szavait hallgatják? Kínai dráma nem lehet idegenebb mai színházjáró részére, Európában, s különösen Magyarországon, mint ez a musseti játék... Illetlen párhuzam, szerénytelen hasonlat nélkül: megértem a "Varázs" bukását. Úgy döglött meg, mint a mélyvízi hal, mikor hirtelen fogással a magasba húzzák, ahol más az atmoszférikus nyomás: fel kell pukkadnia. Este színházban. Két felvonást látok Priestley "Dangerous corner"jébõl. Zsúfolt ház, századik elõadás, nagy siker. Közepes elõadás, mindenesetre magasan fölötte a vidékies ténfergésnek, melyet a "Varázs" színpadán mûveltek a színészek. A színpadon állandóan ordítanak, s mindenkirõl kiderül, hogy gazember, aljas fráter, tolvaj, gyilkos, vagy homoszexuális. Az unalmas izgalmat a közönség szájtátva nyeldekli. Azt hiszem, az ordítozás az, ami felidézi ezt a sikert. Az emberek ma múlhatatlanul felelnek arra, ami agresszó. * Egy kocsmában egy al-ember zsidózni kezd: minden bajnak a deportáltak az okai, stb. Elragadtatom magam, leintem. Ez nagy hiba; a zsidókkal éppen elég bajom van, de nem bírom hallgatni, mikor azok, akik e tömeggyilkosságokat elkövették, a megmaradt zsidóság kiirtására uszítanak, de nem szabad kocsmáznom, bort csak odahaza szabad inni, egyáltalán, nem szabad emberek közé menni, olyan helyre, ahol bort isznak. Otromba tanulság, de mindig újra meg kell szívlelni. - Más: mit lehet kezdeni ezzel az égõ antiszemitizmussal, amely vadabb, lobogóbb ma, mint volt valaha is? Magamban is érzek dühöket, s csak nagy erõvel tudom magam csillapítani. A zsidóknak tudnék-e valamilyen tanácsot adni? Semmiféle tanács nem segít. Végzet ez, el kell viselni. * Vidali tépelõdik. Ezt gondolja: új mûfajt kellene találni. Például ezt: tíz éven át hexameterekben hallgatni. * Még mindig szeretném meggyõzni azt, akivel beszélek. Megtanulni, a gyakorlatban, hogy ez teljesen felesleges, s legtöbbször reménytelen is. De felesleges akkor is, ha nem reménytelen. Elég, ha elmondom, amiben hiszek. Nem fontos, hogy választ kapjak. Erre nagyon vigyázni. * "Szeretni valakit." A valóságban ez így hangzik: "Jó, Isten neki, mentsd a bõröd, nem nyúzlak meg." * Egy nap, munka nélkül. Délután beteges fáradtság, mint az ájulás. Fekete, vitaminok sem segítenek. Hazamegyek és lefekszem. Egy órát fekszem, félálomban, csaknem önkívületben. A fáradtságnak oly mértéke ez, mely egyfajta ittasságra emlékeztet. Az ember berúg az élettõl, s elalszik. * Orkán. Böjti szél. A Duna rohan valami felé, barna robbanással. Keats sírkövének sora jár egész nap eszemben: "Én vagyok az ember, kinek rohanó vízre írták a nevét." A disznó maradványait faljuk naphosszat, minden étkezéshez. Minden ízes, kitûnõ, ízlik, s ugyanakkor érzem, hogy nagy méreg számomra a zsír, háromkeresztes méreg. Mély kimerültség délelõtt, Freud könyve kiesik kezembõl, lefekszem és ebédig alszom. A szél az én õsellenségem, belülrõl jár át, a szobában is; nem bírom, teljesen feldúl és kimerít. Aztán, délután, jó munka másfél órán át, a Berten-jelenet három oldalát írom egy lélegzetre. Az ablak elõtt üvölt, vonít az északnyugati szél. * A harag, amely bennem él, oly mély, hogy már ordítani sincs kedvem. Mint az angolok, mikor nagyon dühösek, egészen csendesen beszélnek és zöld az orruk.
* 1944. április 4-én, mikor elrendelték a sárga csillag kötelezõ viselését, szégyenemben lehúztam ujjamról apáim címeres gyûrûjét és egy fiókba dobtam: nem akartam "megkülönböztetõ jelvényt" viselni egy idõben, mikor mások szégyenfoltot viselnek. Két esztendeje ennek. Most kezembe akadt a gyûrû és felhúztam. Halott apám kezérõl húzták le, nagyapám, dédapám viselte. Én is viselem most már, amíg lehúzza valaki ujjamról. Két év alatt sok minden történt, sokat tanultam. * Amerikai szeretetcsomagot hoz a postás. Kávé, tea, szardinia, csokoládé, szappan, kincsek. A feladó ismeretlen. Ismergetem e javak ízét, illatát... igen, így éltünk valamikor. Most sem élünk éppen rosszul; csak, mint az állatok. Az élethez szükséges javak minõségén sok múlik; másképpen gondolkozik egy ember, aki ezzel a "Hershey s cocoa butter Toilet Soap"-pal mosdik, s másképpen, aki az egységes szappannal tisztálkodik. * Freud könyvének egyik végsõ következtetése felvillanyoz és mély megnyugvással tölt el. Azt mondja, amit e naplóban hónapok elõtt pedzettem a magyarság "kereszténységérõl": a németekrõl beszél, a németek, s általában mind a népek zsidógyûlöletérõl, akiket "rosszul kereszteltek meg". Pontosan így gondoltam és írtam én is, néhány hónap elõtt. Meg kell keresnem a részt; a kézirat most nincs kezemügyében. Freud szerint a zsidógyûlöletnek oka (évek óta hangoztatom!) a zsidóság lelki különállása, a "kiválasztott nép" öntudata, vagy tudatlanul is megõrzött magatartása, melyet a befogadó népek rosszul bírnak; aztán a körülmetélés ténye, mely a körülmetéletlen népeket egyfajta kínos, kasztrációs emlékre figyelmezteti, s fokozza a körülmetéltekkel szemben az ellenérzést; s végül; hogy a németek (mint a magyarok is) késõn ismerkedtek meg a kereszténységgel, - más népekkel akkor már ezeregynéhány esztendeje "megtörtént" a kereszténység, - csak véres erõszak árán fogadták el a monotheisztikus megoldást, "megkeresztelték" õket, s nem önként lettek keresztények, s lelkükben megõriztek valamilyen ellenérzést a kereszténységgel szemben, igazában pogányok totemisztikus emlékeket õrzõ, többistenhívõ pogányok maradtak. "Sie wurden schlecht getauft" mondja zseniálisan Freud. Ez kísértetiesen igaz. S amit a zsidóban gyûlölnek, az éppen a kiválasztott Egy-Isten hite, igazában nem is zsidógyûlölet, hanem keresztény-gyûlölet; Freud nagy erõvel mutatja meg, hogy nem véletlen, milyen egyforma bensõséggel gyûlölte a nemzetiszocialista pogányság a zsidóságot és a keresztény egyházakat. Mindez igaz és húsba vág. Berten tud errõl valamit, s nagy segítség lesz számára Freud, mikor megmagyarázza a fiatal Garrennek a maga németségét. * Ez a harag bennem úgy döng, mint a messzi vihar, minden sötét, ha befele nézek; senkinek nem irgalmazok többé, senkit nem sajnálok. * Kenyérlisztet szereztem, hat hónapra valót; s most, mintha minden rendben lenne, a házban és életem külsõ dolgaiban; nagy nyugalmat ad a tudat, hogy egyidõre kenyér van a házban; úgylátszik, ez az élet alapanyaga, ez a legfontosabb; ha van kenyér, minden más mellékes, ha nincs kenyér, minden más problematikus. A Miatyánk sem a mindennapi zsírunkért, vagy cukrunkért könyörög, hanem a mindennapi kenyérért. * Látogatóban E.-nél. Új lakásban laknak. Megállok a szoba közepén és mellékesen mondom, - éppen csak, hogy mondjak valamit: - "Délkelet." A lakás ablakai csakugyan délkeletre néznek. A háziasszony csodálkozik, honnan tudom? De számomra nincsen többé semmi csodálatos az ilyen érzékelésben; a két esztendõs falusi tartózkodás megtanított arra, hogy minden új helyzetben rögtön megállapítsam az égtájak irányát; mint a levegõmozgást, vagy a fényt, az égtájat is lehet érzékelni, mintegy tapintani.
Az ember ösztönösen mindig Keletet keresi, tapogatja, szimatolja. Onnan jön az élet. * Két éve elõször az Akadémián. "Összes ülés." Z. mellett ülök; alkoholista; zseniális vegyész; fegyelmezetlen, közönséges közbeszólásokkal, trágár szavakkal kotyog; emlékezem a fõtárgyalásra, mikor fiát, Déneskét, a tizennégy éves, anyagyilkos fiút elítélték; mi gõzölgött fel ennek a tárgyalásnak iszapjából!... Micsoda család, milyen végzetes alkati összefüggések; jellemnek és szenvedélynek, zseninek és tébolynak micsoda gonosz parázslása!... Az akadémikusok valamilyen reformról vitatkoznak; a vita érthetetlen és gyermekes; de mennyi szenvedély az öregekben! Megbékélten és derülten hallgatom az izgatott vitát. Különösen a nyelvészek szigorúak és szenvedélyesek. Ki tudja, miféle szenvedélyeket tartogat még számomra is az élet?... Meghalni egy igekötõért, stb. * Vidali naplójához még egy részt ragasztanék: Madame X. naplóját. Mondja el a nõ is, mit tanult Vidali közelében? Vidali ezt jegyzi fel egy helyen: "Hatvan éves koromban megtudtam, hogy az írás nem méltó úriemberhez." * Egyideje gyanítom ezt, noha nem vagyok még hatvan éves. Írni, micsoda színészkedés! Az ember kifesti magát és szöveget mond... Úriember legföllebb naplót és leveleket írhat. Minden más kóklerség, szemfényvesztés; a Faust is; Hamlet is. * Meg fogok süketülni, vagy megvakulok, beteg leszek és meghalok... igen, készülj föl erre. Minden pillanatban készen kell lenned erre. S ha eljön a pillanat, búcsú nélkül, azonnal fordulj el a világtól. Nincs kifogás, hogy ezért, vagy azért jó lenne még, egy ideig... Búcsúzni csak férfiasan, föltétlenül, vagy nõiesen, tehát ugyancsak föltétlenül lehet. A "Szabadulás" így csonka. Meg kellene írni második részét is; egy évvel késõbb, a megszállott pesti nép életét, ugyanazt a Sós Erzsébetet, amint él, az emlékkel szívében (s talán egy betegséggel testében) s már nincs igazi köze környezetéhez, a visszatérõ polgári életformához, võlegényéhez, aki a nácik alatt forradalmár volt, s most, a kommunista és zsidó világban természetesen ellenforradalmár... s él, az oroszok között, s érzi, hogy egy erõ, mely nem a bolsevizmus, hanem ez a szláv fertõzés, ez a különös nitsevo, ez a szótlan és hívó, erõs valami elviszi az életébõl, s talán ez a "szabadulás"... Így teljesebb lenne a könyv. * A régi, alkati bûnök reménytelenül kísértenek: már megint könyveket vásárlok. Tegnap, egy budai ódondásznál, Lovik, Szini-kötetekre találok, s hazacipelek egy kötet Byron-levelet és egy Longfellow-t is bõrben, arany metszésû kemény papíron... Minden reménytelen. Hajnalban elolvasom Szini egyik kis kötetét. Címe: "A bohócok." Mint aki betemetett pincébe téved, ahol néhány régi évjáratú, nemes itallal töltött hordót fedez fel: úgy ízlelgetem ezt a tiszta, erõs prózát. Kitûnõ író volt. Szemérmes, csendes, s mégis erõs, bátor. Minden sorában a lényegesrõl beszél, az emberirõl, a költészetrõl, a gyermekirõl, a tündérirõl és varázslatosról, s ugyanakkor a valóságról, melynek szaga, íze, sorsa van... Ez a kis írás a fiatal Joyce klasszikus novelláira, a "Dublini emberek" kísérteties látomására emlékeztet; a realizmus, melyet állandóan megnemesít a látomás tüze és ereje, felülmúlhatatlan. A nagy Nyugat-nemzedék mellett, s velük egy idõben élt egy másik, csendesebb, szerényebb: Lovik, Szini, Tömörkény, Csáth, Cholnoky. S õsük, az óriás Krúdy. Milyen gazdag korszak volt! Ma nyoma nincs ilyen nemes és értékes második garnitúrának; s az elsõrõl is okosabb csendesen beszélni... * Este Óbudán, Kéhlinél. A stilétes bottal ballagok Krúdy utcáin, mint
egy beszélyben. Szájamon herpesz, - érthetetlen erupciók a szervezetben, hónom alatt a stilét, szívemben harag és füstölgõ közöny, eszméletemben Hardy regényének egyik alakja, a kuruzsló orvos, aki becsapja a fiatal Judeöt, idegeimben a bor hangyamászása, bizsergése: így ballagok a sötét Óbudán át, s a Fõtéren, dédapám egykori háza elõtt, megállok és elnevetem magam a feketeségben. Csakugyan, olyan vagyok már, mint egy alak egy századeleji novellában, egy Cholnoky-beszélyben... Az ember, akaratlanul, figura lesz. Köröskörül a romházak; a sötétben, a szemétdombok között, surranó árnyak, a vetkõztetõk; a stilétes botot megmarkolom, s vándorlok odébb. Csodálatos az élet. * Egy belvárosi vendéglõben a fõpincér megismer és bizalmasan közli velem, hogy örömmel lát viszont, mert õ is legitimista... Bólogatok, nem tiltakozom. Mennyi félreértés! Én nem vagyok legitimista, még soha nem gondoltam erre... bár egy okos, demokratikus király, olyasféle, mint a svéd, vagy az angol, nem is lenne rossz. Aztán Pethõ Sándorról beszélünk. Mit csinálna most? Hallgatna, sértõdötten. Úriember volt, a szó igazi értelmében, kedves, szótartó, szenvedélyes, kicsit link, nagyon mûvelt, jó hallású és modorú, ritka és nemes anyagból való ember. Ma "reakciós"-nak számítana és hallgatna. Sokunknak hiányzik, nemcsak a pincérnek. * Az ostrom óta elõször a Rudas-fürdõben. A szomszédos Erzsébet-híd robbanása a szállóépületet porig rombolta; de a háromszázéves török kupola boltívei meg sem rezdültek, s a medencék, telve pompás meleg vízzel, sértetlenül megmaradtak. A nagy termésköveket ólommal ragasztották össze a régi építõk, s ez a munka kibírta a korszerû ostrom döngetéseit is. A fürdõszemélyzet is a régi. Sorbaállanak, úgy fogadnak, mint a hazatérõ, tékozló fiút. Elmerülök a forró vízben. Huszonöt éven át jártam ide, a dögönyözõk, különösen Viktor és Lajos, úgy ismerik testem, mint anyám sem, feleségem és kedveseim sem, mint senki más eleven; Viktor csípõre tett kézzel áll meg elõttem, mikor végigfekszem meztelenül a morgue-padokra emlékeztetõ nedves heverõn, s így vizsgál, mielõtt heves markolással nekilát hasamnak... "No, kezdjük elõlrõl!" - mondja szakszerûen, az ostrom után, a forradalom közepette; adjuk meg a testnek, ami a testé... Mint a gazdag ember, aki tönkrement, s aztán egy fiókban talál még véletlenül egy Louis d ort, vagy egy aranyórát: így fedezem fel e múltból megmaradt értéktárgyakat, Kéhli bormérését, vagy a Rudas-fürdõt. S a forró vízben ugyanazok áznak, mint huszonöt éven át; a kövér, cyclops-szerû, félszemû gyógyszerész a Belvárosból, a süket tábornokok, néhány facér zsoké és a buzeránsok. A változás nagy törvény, de a változás alján van valami konstáns, állandó is. * Másodszor a Rudasban. Amíg a zöld gõzben ázom, mintha az ifjúság bûvölete térne vissza. Reggelek, mikor itt fürdõztem, abban a boldog és vad hitben, hogy várnak reám valahol, szüksége van reám a világnak. Ebben nem hiszek többé. Senkinek nincs igazi szüksége reám, legkevésbé "az embereknek". Az ifjúság elinalt, a férfikor sivár, de ebben a sivárságban is rengeteg még az ajándék. Például ez a reggel a Rudasban. S az, hogy élek. * A Mûvészeti Tanács ülésén felszólalok, mert a tanács a deportált svábok házait készül "nemzeti ajándék" gyanánt osztogatni íróknak és mûvészeknek, köztük nekem is. Tiltakozom az ellen, hogy a kitüntetést elõzetes megkérdezés, beleegyezés nélkül sózzák bárkinek is a nyakába. Felszólalásomnak viharos visszhangja van; a tanács egyik tagja, valamilyen kommunista iparos, - azt hiszem, iparmûvész, - rögtön leelefántcsonttornyoz, "téves erkölcsi" szempontokat emleget, s követeli, hogy igenis, a mûvészek üljenek be a deportált svábok házaiba. Ugyanígy kiabál Kassák is, akiben van ilyenkor valami egy öreg színésznõbõl. Ez a zabrás, fosztogatós hangulat nem fertõzi a tanács többségét; mindenki rezervált, minden jobb ízlésû és érzésû ember utálja ezt a kollektív fosztogatást, a
zsidóigazságtalanságok szolgai másolását, senki nem akar igazán sváb házat, csak ez a néhány kommunista jövevény. Végül is elfogadják indítványom, s a nemzet csak akkor ajándékoz házat a mûvészeknek, ha azok elõzetes felszólítás után úgy nyilatkoznak, hogy hajlandók elfogadni azt... Kodálynak bejelentem, hogy nem fogadok el semmit. Nagy gyávaság és lapítás e kérdés körül. A Mûvészeti Tanács üléseire természetesen nem megyek el többé, s csak azért nem mondok le rögtön a tanácstagságról, mert nem akarom, hogy sértõdéssel vádoljanak. De bizonyos, hogy nem lehet eléggé nem-elmenni Magyarországon, bármirõl van is szó; Leányfalu és a Gugger-hegy között élni, teljes magányban, amíg lehet, s aztán elmenni az elsõ repülõgéppel, vagy vonattal... Nem lehet másként. * Március. Elsõ fény. A tél büdös gúnyáit, avas gatyáit levetjük, megnyújtózunk. De már nem örülök a tavasznak. Rosszul bírom, testem ellenkezéssel felel a tavaszi sugárzásra, a márciusi insolatio elfáraszt. Az õszt szeretem, szeptembert, október elejét, a sûrût, az édeset, az ittasat, az ájultat és zümmögõt. * Csodálatos ital a kávé! Most, hogy amerikai barátaim jóvoltából szeretetcsomagokat kaptam, - egyik csomagban biztosító tû, egy fogkefe, kevés cérna is volt, s ebbõl gyanítom, hogy a magyar kolduló-hírverés jól mûködik! Odakünn sokan azt hiszik, mi óhazaiak az ostrom után is barlangokban lakunk és lábkörmeinket rágjuk! Ami kissé igaz, de mégsem igaz egészen! - Két kiló szemeskávé büszke tulajdonosa vagyok, s egész nap kávézom. Forró, mérges, erõs feketéket iszom, mint a régi békében, az igaziban. Szívgutának egyelõre nyoma nincs; a kávé a legnagyobb stimuláns, orvosság, józan mákony, elixír! Hát persze, ha valakinek szívizomgyulladása van, ne éljen vele; de máskülönben, csodaszer! S ha délelõtt, a fáradtság órájában, megiszom egy csésze feketét, a munka is másképpen alakul; villanyosabban, elevenebben látok munkához. S mind a mesterséges szerek, az ascorbinsavas, vitaminos stimulánsok, az agykérget izgató aktedronok, mily erõtlenek és hatástalanok! Csak az eleven tud igazán hatni, a természetes. Például a kávé. * Hardy könyve mind bensõségesebben érdekel. Tisztább, egyszerûbb erõvel már nem is lehet a legnagyobb, legveszedelmesebb emberi, lélektani és írói problémákról beszélni, mint ez a múltszázadközepi angol író beszél, évtizedekkel Freud elõtt... és soha nem õ beszél, mindig csak a regény. Ez az, amit mi, a monologue interieur locsogói, már nem tudunk többé; nem közbeszólani... Jude és Sue válásának története, Mr. Phillotson alakja: a világirodalom egyik legnemesebb fejezete. Milyen hálás vagyok az életnek, hogy még ezt is megismerhettem... * L. néhány sort küld Leányfaluról: örömhírt arról, hogy Pipi tojni kezdett. Pipi érdekes élõlény. Hátamon hoztam ki, tavasszal, mint L. a libákat, mikor baromfifarmot akartunk alapítani: egy kakast, hét fajtyúkot, két libát vásároltunk, méregdrágán, s az állatkert rögtön megkapta a vészt és a fajtyúkok, libák megdöglöttek. De Pipi resistens volt, életben maradt. Egyedül élt a nagy ólban, egyideig tojt, aztán ezt is beszüntette; csak élt, rejtélyesen, magányosan; s most gondolt egyet és megint tojik. Mi ez az egyéni ellenálló erõ, mely ezt az egyetlen tyúkot életre készteti, míg a többiek sorradögöltek? Mi ez az erõ, az elevenben? Mi tartja, mi védi? Talán ez az orvostudomány legmélyebb, igazi kérdése, - nem az, hogy miért beteg valaki, sokkal inkább az, miért, milyen feltételek, készségek, erõtartalékok jóvoltából resistens valaki? * T.-vel találkozom; most kapott penicillint az amerikai missziótól beteg fia számára; megkérdem, mit gondol, mit akarnak az amerikaiak a világgal? Hogyan, miféle orvossággal akarják meggyógyítani? Az amerikaiak, mondja, mindenekelõtt alaposan megszervezik az
Egyesült Nemzeteket. Aztán, ha ez az intézmény már mûködik, jogászi alapossággal vádat emelnek az oroszok ellen; s fegyverrel, vagy fegyver nélkül, de visszaszorítják õket. Én ezt nem hiszem. Az oroszok nélkül nem lehet egyensúlyt tartani a világban; így vagy úgy, de meg kell egyezni velök. S ez nagyon nehéz lesz. * Julietõl segélyordítás, gyûrött papírlapon, melyet este dob be valaki lakásom ajtaján. Már nem bírja, cukrot kér, szeretne meghalni, s mégsem... ordít, elõször életében. Másnap kimegyek hozzá. Az ápoló apáca, tárgyilagosan, ahogyan egy természeti tünemény várható kifejletérõl beszél az ember, ezt mondja: "A tavasz elviszi. Már nagyon gyenge." Süketen ül az ágyban, két hete valóban "megöregedett"; s az õ helyzetében, nyolcvannyolc éves korában, ennek a fogalomnak különös értelme van! A cukrot kóstolgatja, mohón, fáradtan, süketen beszél. A teremben savanyú bûz. Mindenfelé haldoklók, felbomló testek. Még mindig a dollárokat várja... de már nem várja igazán, szívbõl, belülrõl. Már szeretne meghalni, tehát meghal, rövidesen, az apácának igaza lesz. Mellékesen mondja: "Tudod, szerettem élni, még most is..." Elfárad, hallgat. Az irodában pénzt adok, s érdeklõdöm, mibõl tartják fenn a nagy épületet, százhetven gyógyíthatatlan, nagyrészt ingyenes beteg életét? "Koldulunk" - mondja közömbösen a nõvér. - "Már azt sem tudjuk kifizetni, amit jegyre adnak." A falon szentképek. "Hogy áll a dollár?" kérdi, átmenet nélkül, a nõvér. * Negyvennyolc órás munkakerülés. Alkohol. Sok cigaretta. Semmi bûntudat. Dunhill-öngyújtómat, melyet két év elõtt A. javítani Svájcba küldött, a nagy cég megjavított állapotban, gratis és franco az elsõ futárral visszaküldi. Valóságos kis csoda ez. S minden, az egész, minden csodálatos. A világ, melyhez tartozom, elrohad. De addig is, milyen izgalmas élni. * Kiadóm százegynéhány milliót fizet ki délelõtt; tehát néhány dollárt. Mégis, a számok bûvölete megejt: pillanatokra úgy érzem, mintha gazdag lennék. A szám mágikus erõ. Akkor is az, amikor káprázat, csalás. * Van egyfajta szemtelen, erõszakos és tisztességtelen ember, zsidóban és keresztényben, akit nem bírok. Közönnyel kellene nézni, amint ezek halálba üldözik egymást. Csak éppen közben - zsidóban és keresztényben, a többiek fizetnek, szenvednek, ezek miatt. * Churchill beszélt, valahol Amerikában. Szomorú elégtétel számomra, hogy ugyanazt mondta, amit e naplóban néhány hét elõtt följegyeztem: a múlt háború végén általános volt a békevágy, a háború gyûlölete, s ma nem az. Ma közelebb van a háború, mint volt valaha is. Az "angolul beszélõ népek" cselekvõ együttmûködését hirdette, s beszélt arról is, hogy Közép- és Kelet-Európában a keresztény mûveltség megsemmisítésére készülnek. S mindebbõl mégsem lesz háború; most nem; amíg csak az angoloknak és amerikaiaknak van atombombájuk, nem lehet háború, mert egyenlõtlenek az erõviszonyok. De egy napon minden nagy hatalomnak lesz atomerõje. Addig is: az országban, a világban háborús hangulat. Március, napfoltok... Az élet számunkra, akik most és itt élünk, már nem is tragikus: fintorszerû, gyalázatos, megalázó. * Maeterlinck könyve a halálról. Elsõ benyomás: a derûs költõi fölény mögött van egyfajta fogvacogó szofisztika. Mitõl fél? Amivel minden vallás fenyeget: az öntudat halhatatlanságától. Mit tudok én a halálról? Személyes örökkévalóság nincsen, de teljes megsemmisülés sincsen. Az ember, - minden, - továbbél, ha nem is öntudatában. S mit tudunk az öntudatról? Nagyon keveset. Egy kõnek, a halott fémnek is lehet egyfajta öntudata; az atomkutatás korában már
tudjuk, hogy a halottnak hitt anyag is õrült erõvel él. * A városban pánik. A rémhírek tudói suttogva beszélik, hogy néhány nap múltán kikiáltják a magyar proletárdiktatúrát. Nem tudom, nem hiszem. Elgondolkozom, mit teszek majd, ha ez a fordulat bekövetkezik? Semmit nem teszek. Kávét fõzök, pipázom. Világi helyzetem nem jó, de ez már kevéssé érdekel. Írom tovább a "Sértõdöttek"-et, különösebb meggyõzõdés nélkül. Ha lehet, úszom és sétálok. Ha lehet, elmegyek Párizsba, vagy Amerikába. Mély közöny, megvetés... ez minden, amit érzek, mikor a vinnyogókat hallgatom. * Megszerezni, ha lehet, Sir Oliver Lodge könyvét: La survivance humaine. * Maeterlinck olyasfélét mond a "túlvilági életrõl", mint amit Karinthy mondott nekem egyszer. A halálról beszéltünk, s Karinthy azt mondotta, már tud errõl valamit; dünnyögött; nem sokat tud, mondotta óvatosan; s az ilyes beszédeire oda kellett figyelni, mert komédiázott is, hazudozott is, nagyzolt is, de lángész volt, s csodálatos távolságokba tudott néha pillantani. Azt mondotta, hogy a halál után a személyiség, - nevezzük "lélek" -nek, vagy "szellem"-nek, mindegy, - rövid ideig létezik még, különválva a testtõl, de van, s érintkezni tud az élõkkel, közölni tudja jelenlétét, leküzdi a tér és idõ távolságát; aztán ez is megszünik. Maeterlinck ugyanezt mondja. * Befejeztem Hardy könyvét. Hibátlan, törésmentes remekmû, a múlt század európai irodalmának egyik legtisztább remeke. Csak az zavar, hogy Sue patetikus és psychotikus; Jude nem az, jelleme van, sorsa van, kísérteties, de nem psychotikus; s hisztérika. De a könyv, mint élõlény, szerkezet, alkotás! S ez a szótlan stílus! * Távolba-látások, távolba-érzések természetesen vannak, ezt ostobaság tagadni. Minden szerelmes tud errõl, anyák, barátok. Szerelmesek valósággal kivetítik énjüket, elküldik a távollevõ kedveshez, egyfajta szellemtesttel befeküsznek melléje az ágyba, ha valóságos testükkel nem lehetnek ott; együtt élnek vele, olvasnak, esznek, alusznak, együtt, úgy, hogy a másik, a valóságos, néha reászól alvás, vagy olvasás közben a szellemtestre; "Ne zavarj!"... Ez mind bizonyosság. De a halottak? Vannak-e, így, mint a távolba-érzõ, távolba-sugárzó élõk szellemtestei? Még senki nem felelt a másik pontról cáfolhatatlanul, teljes bizonyossággal. Világ-öntudat van; de egyéni öntudat, a testen túl is?... Nem tudok felelni. * X. azt mondja, a hírek, melyek Angliából érkeznek, mind arról beszélnek, hogy az angolokon különös, csaknem pszichotikus elzárkózási hajlam vett erõt: nem akarnak tudni a kontinensrõl, elzárkóznak minden elõl, ami kontinentális szellemi befolyás lehetne. Hajlamuk mindig volt erre. Az angol civilizációt, ezt a vasfegyelemmel megépített, higiénikus, kényszerneurótikus belsõ és külsõ rendszabályokkal megszervezett csodálatos emberi életrendszert évszázadok óta védik az isolation gátjaival. De e gátakat most magasra emelték. Nem akarnak hallani kontinentális könyvekrõl, színdarabokról, világnézeti felfogásokról. Semmirõl, ami most bennünket izgat, foglalkoztat. Mintha félnének egyfajta fertõzéstõl, mely a kontinensrõl ragályszerûen átterjedhet az õ háború-dúlta, megviselt, elszegényedett szigetjükre is... Ha így van, joggal félnek. Európa most valóban járványos terület, s nemcsak a kiütéses tífusz pusztít. Az európai lelki ragály a nihilizmus. Ettõl félnek az angolok? Lehet; s ha így van, igazuk van. * Az "Ihlet és nemzedék" levonatait olvasom. A kis írások legtöbbje csevegõ, zsurnalisztikus. Az újságba-írás gyógyíthatatlan fertõzés volt életemben; s ez a fertõzés mindent áthatott, egész úgynevezett mûvemet. Ez
a zsurnalisztikus "közvetlenség" olcsó, nem is õszinte. Az irodalom másképpen "közvetlen". De mindezen már nem tudok változtatni. Bizonyos, hogy a negyedszázados újságba-írás fegyelemre szoktatott. Ennek volt haszna és elõnye, de volt kára is. Talán jobb lenne, ha nem lennék ilyen fegyelmezett a munkában; csak élnék és írnék, ahogy kel a szél, a nappal, vagy az éjszaka. * J. divatos moziszínész, egy korcsmában megtalál, s barátságos erõszakkal elcipel közeli házába, feketére. A ház sértetlen. Szõnyegek, kandalló hasábfával, képek, szobrok, inas, szobaleány. A nagy társalgóban ülünk, mint egy amerikai filmben. Arra gondolok, hogy néhány év elõtt még én is ilyesféle környezetben éltem. Most másképpen élek; nem "lakom", csak alszom és eszem, itt és ott. Az otthon, a foyer, a home az európai ember számára egy volt a mûveltséggel. Nincs többé számomra home. Alvóhelyek és étkezõhelyek vannak. S nem vagyok egyedül. L. szerint kétféle ember maradt e háború után Európában: az, akinek otthona megmaradt, s a másik, aki elvesztette otthonát. Én az utóbbiakhoz tartozom. Nagy család vagyunk. Az otthon más, mint a lakás. S még sem sírom vissza. Talán elmegyek ebbõl az országból, talán itt maradok és meghalok. Mindkettõ könnyebb lesz otthon nélkül. * O. W. Riegel úr, az amerikai misszió Foreign Service-nek tagja, - azt hiszem, sajtóattasé, - meghív vacsorára. Félnyolcra küldi értem az autót, hatalmas tengerentúli gépkocsit, amilyenben esztendõk óta elõször ülök. A kocsit B. erdélyi fejedelem leszármazottja vezeti, õ most a sofõr az amerikaiaknál. Riegel úr a Rózsadombon lakik, B. báró sértetlen villáját bérli, - nagy társalgó, zeneszoba, könyvtár, ebédlõ. Két bóbitás szobaleány sürög-forog, cocktail-t hoznak, félhomály, temperált meleg, kitûnõ cigaretták, elég jó képek. Riegel úr velem egykorú, ötven felé jár. Tud valamit franciául. A meghívottak szakmabeliek, köztük egy író, Tamási Áron. Az este érdekessége számomra: így éltem, nagyon régen, két év elõtt. Ezek a diskurzusok, pompás vacsora közben és után, félhomályban, válogatott italok, szivarok és cigaretták, ez a magunk-kelletés, meddõ vita, exhibitió és eszmecserék; s mindenki várja a végét. S mindenki nagyon kedves, udvarias, és jól-nevelt, én is, a híres író, s a többi híres írók és bájos hölgyeik. S a házigazda mindent elkövet, hogy vendégei jólérezzék magukat: új amerikai könyveket mutogat, - senkit nem érdekelnek ezek a könyvek, - új amerikai lemezeket szólaltat meg. Egy évvel ezelõtt ebben a szalonban még lódögöket trancsíroztak. Most mély béke, nemzetközi életformák... De kell ez nekem? Akarom ezt mégegyszer? A meghívást nem utasíthattam el, miért is? Jószándék van mögötte, s aztán az életösztön is azt súgja, hogy nem lehet elzárkózni az amerikaiak elõl, akik csakugyan idealisták, s mindenkinek segíteni akarnak... De akarom én, hogy nekem bárki is segítsen? Csakugyan el akarok egyszer menni innen? Akarok még egyáltalán valamit? Mindenesetre szmokingot húztam, egyedül a vendégek közül... ez talán gaffe volt, de nem látom be, ha egy idegen állam kormányának hivatalnoka társadalmi formaságok közepette vacsorára hív, miért ne tartsam be a társadalmi formákat? S oly mindegy ez is, úszónadrágban is lehetnek a többiek, s én szmokingban, oly mindegy. Mi számít még? Csak a munka? Ez sem bizonyos. Az életérzés, semmi más. De ez az élet, melybõl ez este megint kortyoltam egyet, már nem kell nekem, ide, ez életformák közé nem akarok visszatérni... Semmit nem akarok, csak élni még ezen a tavaszon, nyáron, õszön, s aztán akár meghalni; nem terv ez, csak a lehetõséggel szemben nincsen bennem ellenállás, tiltakozás. * Az autó éjfél után hoz haza; a sofõr, akinek borravalót akarok adni, nem fogadja el a kikészített milliós bankjegyet, valószínûleg, mert fejedelem leszármazottja. Ez hiba részérõl; vagy fejedelem leszármazottja az ember, vagy sofõr; s ha éppen sofõr, akkor nincs joga nem fogadni el a borravalót. Olyan magyar dolog ez, - reménytelenek vagyunk.
* Az amerikaiak jót akarnak a világnak; gazdagok, naivak, jó szándékúak. Még nem vesztettek háborút, még nem volt igazi forradalmuk, még nem tudják mi a tüzelõhiány, az éhezés, az önkény... Én is nagylelkû lennék, ha amerikai lennék. * De nem vagyok amerikai, s ezért megkísérlem majd európai módjára nagylelkû lenni; úgy, hogy elviselem a háborút, a forradalmat, a dögvészt, az otthontalanságot, s nem haragszom ezért senkire, s nem kérek kárpótlást, jóvátételt, sem segítséget; s már nem is akarok mást, csak segíteni egy-két gyereken; s nem megyek el közömbösen senki mellett, akit testi fájdalom gyötör. Minden más közömbös. * Meleg tavaszi szél. Nagy fáradtság. Négy napja nem írtam, nem is olvastam. * Mikor E.-vel és feleségével utazunk Szentendrérõl Pest felé, a pomázi állomáson éppen rakják be a deportálásra ítélt svábokat a vagonba. A kép ismerõs. A svábok komolyan, fegyelmezetten rakodnak. A vagonok ajtajában kis, szõke sváb gyermekek szemlélõdnek. A kocsik külsõ falán virágdísz, hazafias feliratok, szentképek. A hatóságok csendesek. Mindenki hallgat, a búcsúzkodók is. Majd beszáll a bizottság, - egy rendõrtiszt, bíró, valamilyen minisztériumi ember, - amely napközben a távozó svábok házait osztogatta. A rendõrtiszt hangosan ezt mondja: "Aztán ott van a Kugli háza, kérlek, a falu végén, tudod, amit az író igényelt. De oda már én megyek, nem kell leltározni sem." Sötétben utazunk. A hangulat víg, elégedett, mint mindig, mikor a nemzet potyázási lehetõséget lát valahol. Egy kis rablás, zsebtömés lehetõségét. A svábok ellenszenves fajzat, s azokat, akik valóban németnek vallották magukat, nem kell különösebben sajnálni. Végül is, nem az auschwitzi gázkamrába küldik õket, hanem "haza", fajtestvéreikhez. De akkor is helyesebb, ha egyéni ítélet sújtja õket, nem pedig kollektív döntés, pereputtyostúl. S hogy akadjon író, szellemi ember, akinek van gusztusa befeküdni egy ágyba, amely még nem hûlt ki egy család melegétõl... ez az, amit nem értek. Pontosabban, ez az, amit most már értek. * A bokrok, a gyümölcsfák, mint az õrültek. Oly sürgõs nekik, rohannak! Értsd meg õket, rohanj! Hová? Minden felé, ami fénylik, meleg, él! * Leányfalun négynapos rablási hullám. "Idegen egyenruhába öltözött egyének" tehergépkocsikkal érkeznek, több hullámban, s tíz házat rabolnak ki, bútorostúl. Mindez több már, mint utálatos: fárasztó. A lopási pszichózis oly általános, mintha kényszercselekedetek egy válfaja tört volna ki a tömegen. Háztartási alkalmazottunk már gépiesen lop, közömbösen, unatkozó arccal. Teherkocsit szerzek, s visszaviszem a városba megmaradt poggyászainkat. Igaz, ott sem biztonságosabb... s két éve tart ez a cipelkedés, cepekedés. Baromi ez, megalázó, céltalan, reménytelen. * Zsíros tégelyt kell papírba csomagolnom, s tûnõdöm, feláldozzak-e erre a célra néhány klozettpapírt? A klozettpapír most nagyon drága. Végül is százas bankjegyekbe csomagolom a tégelyt; a bankjegyet már semmire nem lehet használni, csomagolópapírnak mindenesetre olcsóbb, mint a klozettpapír, melyet végül is lehet használni. * Igen, az amerikaiak idealisták, hisznek a haladásban, a békében, a fejlõdésben. Egy nép, amely kétszáz éve él csak történelmi életet, a szó európai értelmében, nem vesztett soha háborút, mérhetetlen gazdasági és anyagi javakat élvez: miért is ne legyen idealista? Az amerikai sajnálja a
világot, szeretne segíteni, szívesen ad egy kis csokoládét az éhezõknek, vagy néhány milliárd dollárt, mozdonyokat... miért ne? Nem tudja mi az éhezni, betegnek lenni orvosság nélkül, élettávlatai a villámgyors gazdagodás és a villámgyors tönkremenés között derengenek, de végül is egy földrészen él, ahol lehet tönkremenni, de gyakorlatilag lehetetlen éhenhalni... Így aztán nem is lehet más, mint idealista, afféle botcsinálta idealista. Az elsõ atombomba, melyet egy idegen hatalom valamelyik gengszterje leejt majd egy amerikai városra, - s ez a pillanat elkövetkezik Amerika történetében, elkerülhetetlenül, mert az erõk, melyeket ez a gyermeki Prometheus lelopott az égbõl, végül is ellene fordulnak, - lesz a nagy vizsga pillanata: akkor kell majd idealizmusból vizsgázni egy üde, gazdag, boldog népnek. Remélem, nem élem meg ezt a pillanatot, mely az emberiesség végét és - mint Churchill mondotta - az új kõkorszak kezdetét jelenti. * Meglepõ és kiszámíthatatlan. S ugyanakkor útszélien, kontárul monoton. Mindig ugyanaz: rák, forradalom, háború, luesz, butaság. Közbül, néha, a szélcsendes idõ, mikor úgy rémlik, mintha ez a vad és ostoba cselekmény nem hatna többé az emberi világban. A "béke", vagy amit annak neveznek, tehát az idõ, mikor minden ember a maga külön világháborúját vívja. De ez csak átmenet. Az igazi cselekmény a pusztulás, s ez mindig monoton. * Úgy készülök a tavaszra, mint egy betegségre: elõvigyázattal, gyógyszerekkel, vitaminnal, fényvédõ kenõcsökkel. * Nem szabad megijedni, sem csodálkozni, minden úgy van helyén, ahogyan van. E baromi változatok gyûjtõneve: az emberi élet. * Az angol kutatók, így Sir Oliver Lodge is, hittek egyfajta "újjátestesülés"-ben; abban, hogy a személyiség vándorol az idõn át, néha férfi, néha nõ, egy-egy médium meg tudja szólaltatni e különbözõ korokban különféle testeket öltött személyiséget. Virginia Woolf gyönyörû regényének, az Orlandonak is ez a feltevés ad keretet. Nem tudom, van-e ilyen továbbélés, pontosabban nem bírom elhinni, hogy a személyiség másképpen is továbbélhet, mint az ivadékokban, vagy a mûvekben, melyeket megalkotott? A vándorló személyiség, mely évszázadokon és földrészeken át bukkan föl, hogy testet öltsön egy XIV. Lajos korabeli udvaronc, vagy egy chilei halász alakjában... ebben nem hiszek, de nem is tagadom, mert semmiféle módot nem látok a feltevés ellenõrzésére. De elképzelem: ahogyan a személyiség tovább él konstitució, hajlam, tehetség formájában a testi leszármazottakban, az ivadékokban, úgy továbbélhet, valamilyen spirituális fogantató, megtermékenyítõ hatás jóvoltából, a Mûvész szelleme emberekben, akikre Mûvével hatott. Ez az igazi halhatatlanság az ember számára. * Szívzavarok. Talán nikotin, talán frontátvonulásos napok, talán az erõs fürdõ a kénes vízben, talán a sok fekete és alkohol... De talán az is, hogy elég volt. Az indiszpozíció társaságban tör ki; leküzdöm, senki nem veszi észre. A szokásos tünetek: heves palpitatio, arythmio, szorongás, halálfélelem, hideg verejték, a vasomotorikus tünetek, stb. Mindenesetre tudok már uralkodni fölötte, a pánikot leküzdöm. * Nap mint nap akasztanak. A dollár kilenc millió. Egy eszpresszóban ebédelek, az asztaloknál kifestett, piroskörmû nõk lapoznak egy folyóiratot, melynek címlapján Szálasi látható a bitófa alatt, a pillanatban, mikor a hóhér nyakára teszi a kötelet. Ezek a pesti tricoteuse-ök nem olyan szenvtelenek, mint voltak francia társnõik, másfél évszázad elõtt, a Place de Gréve-en, a guillotin árnyékában: hangosak, csevegnek. A tavaszi szél kergeti a
városban a szemetet. Megint mindennek dögszaga van. Napok óta nem tudok dolgozni, sem olvasni. * Az "útitársak", - mint Lenin nevezte, gúnyosan, a forradalom vonatára mindig felkapaszkodó mensevistákat és girondistákat, - most csodálkoznak, mert személyesen és sommásan kezdik letessékelni õket a hivatásos forradalmárok a vonatról... De ha valaki forradalommal foglalkozik, helyesen cselekszik, ha elébb elolvassa a szakkönyveket, s megtanulja ezt az ipart. Akkor aztán nem csodálkozik majd. Mert ipar ez, komoly szakma. A "magyar forradalom" lehetetlen, mert a magyar önmagától soha nem lesz forradalmi anyag. Mások csinálják majd helyette, ha ugyan megcsinálják, ezt a forradalmat; külsõ erõk. S ezért nem tarthatok ezzel a forradalommal, félre kell állnom. Nemcsak azért, mert a forradalom mindig véres, kegyetlen, s a tetejében, - s ez csaknem rosszabb, - aljas, korrupt, pimasz és modortalan; minden forradalom ilyen volt közelrõl, a francia is, az orosz is; tehát nemcsak barrikád és guillotin és levágott fejek a fûrészporban, hanem lopás, tyúktolvajlás, hazugság és ripõk hang. Aki ilyen kísérõtünetektõl megsértõdik, ne álljon be azok közé, akik a forradalmat csinálják, hanem tanulmányozza a gótikát, vagy az üvegfestészetet. A forradalom mindig ordenáré, utálatosan aljas, s a tetejébe mindig nagy hibapontokkal dolgozik, kegyetlensége felületesen pontatlan... Mindezt vállalni kell, ha ez az ára, hogy egy romlott és rothadó társadalomból a forradalom árán egyszer, - nagyon lassan, emberöltõ múltán, - megint nemzet legyen. De ezt az irtózatos árat csak akkor fizetheti meg egy nemzet, s szellemi vezetõi csak akkor vállalkozhatnak a forradalmi szerepre, ha valóban a nemzet akaratából, saját erejébõl történik a forradalom. Errõl nálunk szó sincsen. * Szívzavarok. Nagy fáradtság. Egy hete semmilyen komolyabb munka, sem olvasmány. Maeterlinck halál-könyvét befejeztem. Idõszerû olvasmány most, számomra... De a rokonszenves és okos könyv sem tanít semmi újra. A fenyegetés, hogy az egyéni öntudat, mikor a világöntudatba olvad bele, vállalja a világegyetem minden szenvedését, nem riaszt. Az egyéni öntudat szenvedése egyéni, a világöntudat szenvedése nem lehet egyéni, tehát az egyén számára, - halálon innen és túl, - közömbös. * Hivatalos tavasz a naptárban. Ma két éve, hogy a németek által megszállott Budapestrõl kiköltöztünk Leányfalura. Csak hálával és szeretettel tudok erre a helyre gondolni: a házra, a kertre, a tájra. Az élet legnehezebb idejében otthon volt ez a hely, menedék, csodálatos asylum. * Souday bírálatait olvasom, melyeket Proust mûvének egyes részkiadásai alkalmából adott közzé. Az utókor szemével érdekes és tanulságos figyelni, hogyan hatott egy nagy mû a megjelenés pillanataiban a kortársakra, az ítészekre: milyen nehezen és ellenállással értették meg a jóhiszemûek is, mi készül itt? Idõ, idõ, egyetlen ítész! * Úgylátszik, néhány ütés, a közelmúltban, mégis erõsebben érintett, mint hittem. A szív, az érrendszer most kezd felelni. * Giderõl ír Souday. A korabeli bírálat Gide-t biztosabban érzékelte, mint Proustot; Gide, a jelenség, hidegebb és félreérthetetlenebb erõvel szólalt meg a kortársak számára, mint Proust, akihez csak lassan érett hozzá olvasó és korszellem. De élõbb maradt-e az idõben a Gide-i oeuvre? Nem halványul-e ez a mû az idõben a jelenség letünésével? Vannak ilyen személyhez kötött, testi létezéshez rögzített életmûvek, melyek sorsa eldõl az alkotó személyes sorsával. A "mondén" és "sznob" Proust mûve él, idõtlenül, független az elhunyt alkotó személyes vonatkozásaitól; az aszkéta és praeceptor Gide él még, de oeuvre-je mintha halványodna.
* Választani annyi, mint lemondani a többirõl, mondja Gide. Ez a készenlét, ez a görcsös szabadságvágy csakugyan az ifjúság kötetlenségét idézi. De van ebben a magatartásban valami monoton is. Aki örökké "szabad", örökké kötött is, rögzített; köti ez a mániákus szabadságvágy. * Rögzítettnek lenni, de úgy, mint a tengerszem, mely felmutat mindent, ami partjain és fölötte megvillan és elhalad: az alakokat, a felhõket, a fákat és madarakat. Rögzítettnek lenni, de úgy, hogy állandóan tükrözõdjék és megtörténjen bennünk a változás. * Esztendeje elõször moziban. Jouvet csábít, francia filmben lép föl. Elõljáróban a híradó Szálasi és társai akasztását mutatja. A képek tárgyilagosak, realisztikusak: mindent látni, a mozdulatot is, amint a hóhér Szálasi nyakába teszi a kötelet. Az elítélt nyugodtan áll, mereven néz maga elé, arcán semmiféle indulat nem látszik. Nézem a képet, s arra gondolok, hogy két esztendõ elõtt nagy felháborodással olvastam egy filmrõl, melyet Himmler készíttetett Witzleben tábornok és társainak kivégzésérõl Hitler számára... Az ember edzett lesz. * Edzett lesz, közömbös. A forradalom unalmas. Csak a szabadság érdekes, a belsõ szabadság, az egyetlen, igazi forradalom. * Bizonyos, hogy a születés nem feltétlen kezdete valaminek, amint a halál sem feltétlen vége valaminek. Az élet nem kezdõdik a fogamzással, s nem ér véget az oxygénes cuclival; elébb és késõbb is van valami, a személy számára is. * Julie halódik, de még mindig nem hajlandó meghalni. Teljesen szuverén ebben, õ dönti el mikor hal meg, nem a beteges állapot, az életkor... Egyik kis húga menyasszony most, s megígérte, hogy elhozza a võlegényt és bemutatja. Julie, a gyógyíthatatlanok menhelyén, nyolcvankilencedik évében, csak azt kérte, értesítsék elébb, hogy a látogató tiszteletére felölthesse egyetlen megmaradt csipkesálját. * Most megint "lakás" van körülöttem, valamilyen háztartásféle állapot, cipõim a cipõszekrényben sorakoznak, s nem sok hiányzik, hogy telefonom is legyen, titkos számmal, mint a múltban. Irodalmi ügynökök is zaklatnak, kétes terveikkel, s minden kezd pontosan úgy alakulni, sarjadzani, tenyészni, mint a múltban. Az élet "folytatja" magát... s ha van még erõm, ezt kell megakadályozni. Élni, igen, de folytatni?... Ott, ahol abbahagytuk? Akkor inkább abbahagyni. * Proust, a Guermantes-rész. S Catullus klasszikus disznóságai, Devecseri Gábor kitûnõ fordításában. A hexameter nem olyan halott ritmus, mint ma hiszik. Egyszer még élni kezd, mint Berzsenyi, majd Vörösmarty idejében... csak egy Berzsenyi, vagy Vörösmarty kell hozzá, hogy életre kapjon. A prousti prózában, ebben a hömpölygésben van valami a hexameter áradásából. Kötetlen, feloldott, prózává hígított époszi erõ ez, felvizezett hexameterek. * A magyar társadalom a demokráciát valahogyan úgy képzeli el, hogy a társadalom minden tagját, - tehát tíz millió embert, osztálykülönbség nélkül, kinevezik a hatodik fizetési osztályba, miniszteri tanácsosi címmel és jelleggel, s lehetõleg nyugdíjjal. * Mindjobban tudom, tapasztalom, hogy vitának nincs értelme. Az élet perét csak szótlanul lehet lefolytatni: nem szavakkal, hanem következetes magatartással és cselekedettel.
* Ez az öreg, hiú és kapzsi író úgy hiszi, itt a pillanat, mikor a történelmi változás végül kárpótolja õt mindenért: egyszerre akar sváb házat, valamilyen rangot, s mellékesen apró állásokat is, mindent, amit megragadhat, zsebretehet... Ez a sikervágy színészies. Talán, ha kineveznék a Nemzeti Színház örökös tagjának? Talán megnyugodna. * Repriz a Guermantes-részbõl. A nagymama halálát olvasom. Kitûnõ a jelenet, mikor Guermantes herceg a nagymama halódásának hírére látogatóba jön, nem törõdik a családtagok fájdalmával, s a halál körüli felfordulás közepette elfogulatlanul cseveg arról, - az elõszobában! - hogy õ sokkal elõkelõbb ember, mint a Charteres-i hercegnõ, aki pedig királyi vérbõl származik. Proust e gúnyos részletekben teljesen fölényes, ilyenkor valóban prousti; nem mindig az, mikor bölcselkedik, vagy analizál. De legkülönb talán, mikor leír valamit, vagy valakit: egy képet, egy embert. Színei, rajzolási képessége, mindez utolérhetetlen. Újraolvasni Proustot, különös élmény! Mint mikor a szerelem elsõ zavara elmúlik, s az ember látni kezdi azt, akit szeret: orrát, szemölcsét, kéztartását. Csaknem izgalmasabb ez, mint az elsõ, zavaros, ködös élmény. * Fölkérnek, legyek szerkesztõje egy folyóiratnak, melyet a magyaramerikai-angol társaságok indítanak meg. Nem tudom, hogyan képzelnek el ilyen lapot az alapítók? Megszállott országban, ahol a szellemi szabadságnak nyoma is alig van, esztelenség az ilyen vállalkozás, - csak dadogás lenne belõle, félreértések, elégedetlenség, s végül is csõd és bukás. * Mint a puzzle-ökben a számozott kockákat, úgy tologatom az embereket, akikhez valami közöm van, hogy szépen, sorjában helyükre kerüljenek: anyámat, L.-t, a gyereket, s végül magamat. Egyszer talán mégis, úgy-ahogy, helyére jut mindenki, s akkor elmehetek innen, mert ez a helyzet végzetes és kibírhatatlan; pontosabban, éppen az a veszélyes benne, hogy kibírható, de ebbe aztán belesüllyed minden jobb szándékom és maradék erõm. Nem, az élet nem harc, csak kínos, hosszú türelemjáték. * Március vége, jeges szél. Úgy remélem, esztendõn belül talán el tudok jutni Rómába. Legalább két évig akarok ott maradni. Ez az egyetlen, utolsó lehetõség, hogy életembõl és munkámból még kibontsam azt, ami benne van. * De nincs bennem tiltakozás a halál ellen sem. Nagy erõ, fejezze be azt, aminek befejezéséhez, - tehát megalkotásához, - én már talán gyenge vagyok: a munkát, az életet. * Magyarország ezeréves történelme során soha nem élt még ilyen veszélyben, mint most. Az ország a sír szélére jutott. A szlávság, - melynek számára a bolsevizmus csak eszköz, - lassú, szívós, feminin erejével felszívja. Az oroszok már telepítenek. * Reggel, találomra, a Cymbeline-t nyitom fel. Rákosi Jenõ fordítása nem költõi, de érzékletes, üde. Ezt olvasom: "Ó álom, majma a halálnak..." S aztán Othello búcsúszavait. Csak ilyesmiért érdemes már élni. * Tanú vagyok Antal István háborús bûnperének tárgyalásán. Reggel kilenckor megyek a Népbíróság Markó-utcai épületébe. Útközben bárcziházi Bárczyval találkozom, õ is tanú. Elõször járok az épületben, amelynek udvarán most minden héten, néha minden nap akasztanak. Ezen a napon, érkezésünk elõtt néhány perccel, éppen Endrét és Bakyt akasztották. Bárczy, a hopmester, kifogástalan eleganciával öltözött úr, csevegve halad végig a folyosón, melynek ablakaiban a vérszagra gyûlt söpredék bámészkodik. Elmenõben egy nyitott ablakon át látjuk a mélyben a két akasztottat. Az
arcokat már letakarták. "Ó, Endre!" - mondja könnyedén Bárczy, mintha ismerõst üdvözölne. Csak a lorgnon hiányzik kezébõl, s a Conçiergerie pincéjében képzelhetnõk magunkat. A tanúk sorjában érkeznek. Az ancien regime néhány érdekes alakja: Vladár, a jogász, aki Antalt követte az igazságügyminiszteri székben, az ablakfélfának dõl és pipázik. Endrérõl úgy vélekedik, hogy "szerencsétlen ember", aki "jó közigazgatási szakember volt, különösen Gödöllõn". A valóságban iszákos szadista volt, a kurtanemes karrierista minden önkényével fûtött eszelõs. Esterházy Móric csaknem toprongyosan érkezik, gyûrött kalappal, térdnadrágban. Így is õ a legelegánsabb ember a városban, vagy talán éppen így az. Szelíden mosolyog, mikor figyelmeztetem, hogy ma még tanúk vagyunk, de holnap már vádlottak lehetünk. "Kérlek" mondja, - "engem deportáltak a németek, de most nem találom Csákváron az Aiglon-leveleket. Ezt nagyon sajnálom. Egyáltalán, Csákváron kétszázötven éven át élt egy helyben a család, ez nagyon ritka." Most mindene elveszett, Jávor Pálnál lakik, albérletben. Derûs és csendes, az úr ritka példánya. Órákon át várakozunk, míg sorra kerülünk. Dél felé ezt mondja: "nem butító ez kissé, kérlek?..." De igen, hülyítõ, mondom. Újabb tanú érkezik: Szinyei Merse, a Kállay kormány volt kultuszminisztere. Ez volt a kultuszminiszter, aki a "Kassai polgárok" premierjén dührohamot kapott a páholyban, mert "Ómodé nádor neki õse volt, s egyáltalán nem volt kényúr, hanem finom ember volt". Most nagyon nyájas, készséges. Elmondja, hogy tizenhat millió nyugdíjat kapott a múlt hónapban, tehát egy kiló zsír árát. Egy hetilap szerkesztõje felszólít, írjak lapjába "akármit, irodalmat is lehet". A kérést elhárítom. Késõbb megnézem a lapot, melynek címlapján éppen Endrét akasztja a hóhér. Ebbe a lapba kellene írnom valamit, a csillagokról, vagy az õszrõl. A folyosókon szüntelen hozzák a fegyõrök az elítélteket, vádlottakat. Tíz év ma kegyelemnek számít; egy emelettel lejjebb éppen Szombathelyinek kegyelmeztek meg ilyen módon. Dél felé sorra kerülök, a lillafüredi írókonferenciáról kell vallanom. Elmondom, hogy a találkozón az írókat nem presszionálták, nem követeltek tõlük háborús propagandát, sem világnézeti kényszermunkát. Késõbb az ügyész kérdez, a fasiszta sajtóról szeretné véleményem hallani. Mikor azt mondom, hogy ez a sajtó nem tisztelte az egyéni, sem a családi becsületet, Antal tiltakozik, bizonygatja, hogy ebben az idõben õ már nem volt sajtófõnök. * Souday tanulmányai Giderõl. Egy Henri Béraud nevû újságíró hevesen megtámadta Gidet, mert "erkölcstelen". Souday megvédi, tárgyilagosan és szenvedélytelenül. Ilyen támadás a mi világunkban mindennapos tünemény, de a védelem egészen elképzelhetetlen. * A magyar társadalom mûveletlen, fogyatékos erkölcsû... De lehet-e igazságosan ítélni egy nép fölött, melyet évszázadok óta idegen hatalmak nyúznak, marcangolnak? A török, a Habsburgok Ausztriája, tegnap az imperialista Németország, ma az imperialista szlávság... mindig idegen hadak az országban, idegen akarat a közéletben, mindig a kompromisszum kényszere az idegen erõkkel, tehát kényszerû korrumpálódás, s közbül Trianon, a nemzet testérõl leszakított embermilliók... A magyar tragédiát nem lehet csak belsõ bûnökkel magyarázni. Mélyen tragikus sors ez. Milyen ritka az idõ, mikor ez a nemzet történelmében csakugyan egyedül van sorsával, önmagából gyógyulhat! Most megint idegen hatalom parancsol, idegen szuronyok villognak a hazai utakon... mit akarunk hát? Tegnap a gyûlöletes német martalócok, ma az oly idegen szlávok, s mind visz, harácsol, büntet és rángat... Bele kell pusztulni. * Este a Gugger-hegyen át. A rózsadombi kertekben a fák lázasan dobálják magukra rózsaszín, fehér tülljeiket. Köd, langyos pihegés, boldog sürgölõdés mindenfelé, s közöny az emberi õrülettel szemben, mintha nem történt volna és nem is történne semmi.
* A magyarság nagy fegyvere volt a múltban minden agresszióval szemben tunya passzivitása, az "édes lomhaság", mely tûrte, felszívta az idegen támadást... Most elõször akadt össze a történelemben veszedelmes ellenféllel, mely éppen úgy érti ezt a taktikát, a nyúlós, szívós, puha és ernyedetlen támadás taktikáját: a szlávokkal. * Reggel Babits. A Recitatív versei, s az utolsók, a betegség és a halálvárás idejébõl. Lassan, szótagolva olvasom, kortyolva, mint aki nehéz bort iszik. Ez a költõ ritkán írt verset a vers, vagy a verstéma kedvéért; "csak a dalra" figyelt, igazán, lelke dallamára; azt hallotta, a vers csak ürügy volt, hogy hallgassa ezt a dallamot. * 1944. március 19-én számomra az Állam átváltozott ellenséges erõvé, mely ellen minden módon védekeznem kellett; s ez az állapot mai napig nem szûnt meg, most sem, mikor Állam a szó összetartó értelmében aligha van már, minden folyékony, nincs gerince semminek, mégcsak nem is kocsonyás, inkább csak folyékony minden, terület, nép, hivatal, minden van és él, ahogy tud... Törvény és rendelet sincs többé számomra, a klasszikus értelemben; törvény csak ott van, ahol a törvény védelem is, nemcsak támadás. De nálunk védelmet nem ad többé a törvény, sem a hivatal, csak éppen elrendel, elvesz, megparancsol valamit... Ezért állandó védekezésben élek; rendeleteknek csak akkor engedelmeskedem, ha a rendelet végrehajtói már bejönnek a szobámba, s akkor is védekezem, ahogy tudok. Az intézményesített banditizmus korszakában élek. * Írni kezdettem a "Sértõdöttek" harmadik kötetét. Olvasom a "Féltékenyek"-et. A tízéves élménykör egyes alakjai újra élni kezdenek, jelentkeznek, helyüket követelik a befejezésben, sorsukat akarják. * Reggel Arany. A 48-52-es idõbõl. "Forradalmi versei" mily meghatóan mesterkéltek, gügyögõek! Mikor buzdít, milyen ügyefogyott! S milyen nagy, megrázó, mikor kétségbeesik. A "talpra magyar" nem volt az õ mûfaja; de mikor "leteszi a lantot", valóban megráz... Mindenki csak a saját hangján "buzdíthat", végzetes pillanatokban, egy nemzetet. S milyen azonos hangulatok, problémák, a magyar költõk számára. 1850-ben és 1946-ban! A magyar sors feltételei nem változtak, csak a végzet eszközei nyersebbek, feltétlenebbek. De lesz-e lantosa ennek a kornak? Arany, mikor kétségbeesett, mégis nemzetet látott maga körül, nemzetet, nagy veszélyben, - mi csak a nagy veszélyt látjuk, s egy hazátlan társadalmat. Hol a nemzet? * Souday bírálatai Gide-rõl. Tíz, húsz éven át követi a gidei oeuvre születését, mindig pártatlanul, nagylelkûen, ha kell, alázatos megértéssel. Sokban egyetértünk. Igaza van, mikor a gidei követelést, - "tiszta regény", stb, - vállvonással intézi el; a tiszta színház, írja, végül is: Scribe, a tiszta regény: Dumas fils, s így tovább. Igaza van, mikor a purista Gide-tõl megköveteli, hogy azt, ami magánéletében nem is olyan purista vonás, ne hirdesse pedagógiai igénnyel. Az írónak joga van megélni és megírni mindent... ez az egyik törvény. De a társadalomnak joga van megkövetelni az írótól, hogy tisztelje a társadalmi együttélés pedagógiai alapelveit. Gide valóban hatott a francia ifjúságra, s nem éppen elõnyös, edukatív ez a hatás. De forradalmároktól ne várjunk mást, mint amit adhatnak: az örök forradalmat. Ez mûvük, életük értelme. A társadalom intézze el egyedül, mit tud profitálni e forradalmárok mûveibõl, s mi az, ami ellen védekezni kénytelen? Az írót viseljék el... Egyetértünk Soudayvel mindabban, amit Gide perverziójának "elviselhetetlen szentimentalizmusáról" ír. Hasonló jegyzetre emlékszem e naplóban, mikor a "Les faux-monnayeurs" olvasása közben nemrégen felémelyedtem Olivier és Bernard könnyes-picsogó érzelmessége miatt. *
Április négy. A "gyõzelem napja", vagy a "felszabadulás ünnepe..." valahogyan így nevezik. Ma egy éve, hogy az utolsó németet is kiverték az oroszok az ország területérõl. Az évfordulót trombitákkal, zászlókkal, potya mozielõadásokkal, körmenetekkel ünneplik, város- és országszerte. Ökröt csak azért nem sütnek a Vérmezõn, mert az ökröket idõközben nagyrészt elhajtották az oroszok; s a Vérmezõ még tele van lazán hantolt lódögökkel. Reggel, amíg az ablak elõtt a trombiták recsegnek, elgondolkozom, hogyan vagyok ezzel a nappal? Valahogyan úgy, mint athéni Timon Alcibiadessel, mikor azt mondja neki: "Az istenek veszítsék el Athént gyõzelmed által! Téged meg azután, ha gyõztél! Mert arra születtél, hogy a gazokat öldösve, hazámat gyõzd le." * Reggel athéni Timon. S Valéry: "La politique de l esprit"-je. Igaza van: az ember az egyetlen élõlény, aki az idõt feltalálta, mint perspektívát... s ezért most már örökké távlatban kénytelen élni. (Nem így a rovarok, vagy a csillagok. Azok a pillanatban, vagy az örökkévalóságban élnek... egyik sem "idõ".) Az ember nem bírt hozzáfejlõdni a változáshoz, melyet szelleme a világból alkotott. * Sokáig Hamlet volt hajnali, vagy elalvás-elõtti, éjféli olvasmányom: néhány sor, találomra, mint kortyolás valamilyen régi pálinkából, hogy ne fájjon egy fog, vagy sajgó ideg. De nem lehetetlen, hogy közel az idõ, mikor Timon és Apemantus párbeszédével alszom, vagy ébredek. * Orvosnál. Anginás tünetek, kisugárzó fájdalom a jobb vállban, heves, nyilalló görcs az alsó karban. Röntgen, elektrokardiogramm. Az orvos, - R. tanár, - már vagonban volt, két esztendõ elõtt, úgy hozták vissza Ausztriából. Most kommunista. Ideges, érzékeny, tele bosszúval. Vizsgálat közben (lelkiismeretesen vizsgál, s mégis úgy érzem, nem figyel reám, a betegre, csak önmagára, sérülésére, bosszúvágyára, sértõdöttségére figyel!) a "polgári kultúra pusztulásáról" beszél, stb. Rossz napom van, nincs kedvem vitatkozni, különösen vizsgálat közben nincsen. Megértem a zsidók mély sértettségét, de ezek a zsidó intellektuellek, akik a sérülés elõl a kommunizmusba, a pártba menekülnek, rövidesen megtudják majd, hogy az ördögöt Belzebubbal iparkodnak kiûzni. És "polgári kultúra", mi az? A "proletár kultúra" - ha lenne ilyen - jobb, emberibb, türelmesebb? És van-e más mint osztatlan, eleven kultúra? Ez a világ, s az orvosai, betegebb, mint én vagyok, - erre gondolok, amíg vizsgál. Komolyan hiszi ez a mûvelt ember, hogy van "kollektív" fejlõdés, haladás?... Nem tudja, hogy nincs más, csak agressziós csorda, mely élni fog az új agressziós eszközökkel, s elpusztít mindent, amit a kihûlõ mûveltség megalkotott? Végre is, kultúrák elmúlnak, Babylon és Ninive óta nem egyszer éli meg ezt az emberi fajzat; ezt lehet tudni, sajnálni, - de reménykedni, hogy a "letûnõ osztálykultúra" helyébe egy "feltûnõ osztálykultúra" fejlõdést és haladást hoz... Sajnálom a zsidókat, megértem kétségbeesésük és otthontalanságuk, de nem hiszem, hogy bármilyen munkaterületen együtt lehet még dolgozni velük. * Cultivez votre jardin... S amit még a nap ad. Minden más rablókaland, vagy idegroham. * Második látogatás a klinikán. Hosszabb diskurzus R.-el, az orvossal. Rendkívül mûvelt, jó ember, igazi orvos. Sértõdöttségét megértem és átérzem: családjával együtt már a deportáló vagonban volt, négy napon át utazott, mikor Ausztriában kiszabadították. Nem tudom, ilyen élmények után hogyan éreznék én, hogyan ítélnék a magyarság fölött?... Lehet, hogy ugyanígy. Iparkodik tárgyilagos lenni. A zsidókról is tárgyilagos a véleménye, elmondja, milyen kegyetlen közömbösséggel tagadták meg a vagonban az orthodox zsidók társaiktól a vízivási lehetõségeket, stb. Kommunista, de úgy érzem, nem hisz ebben a nagy kísérletben. Érdekes ember, a kevesek egyike, akit érdemes lenne közelebbrõl megismerni.
A klinikai leletek, s R. óvatos tanácsai megerõsítenek abban, hogy gyanúm jogos volt: szívanginám van. Lebeszél a dohányról, minden erõsebb testmozgásról, kér, utazzam el mentõl elõbb külföldre. Az anginában, mint betegségben és végben, már kiegyeznék. Igaz, nagyon fájdalmas, s kínos szorongásérzetekkel is jár; szebb lenne gyorsabban, egyszerûbben... Egyfajta rokkantságot is felidéz ez a testi helyzet; majd iparkodom elhelyezkedni benne. De legmélyebb oka mindennek: viszonyom környezetemhez és a világhoz. Elutazás talán, idõlegesen, segítene. De ehhez még sokáig nincs módom; csak valamilyen csodálatos megoldás. * A nõi hormonokról, a preklimaxos idõ hormonkúráiról beszélgetünk, s látom, R. meglepõdik, mikor említem, hogy tudtom szerint a svájciak már készítettek szintetikus nõi hormonokat is. R. meglepetése számomra azért meglepõ, mert ilyenkor mindig újra észlelem, mennyire nem hisz a világ nekünk, íróknak, s nem hajlandó belenyugodni, hogy mi legalább úgy kényszerülünk holtig készülni a világ vizsgaanyagából, mint a szakemberek. S végül éppen olyan keveset tudunk. * Reggel Arany. Versek a hetvenes évekbõl, a nyolcvanas évek elejérõl, az "Õszikék", s ami körülötte sarjadt. Egyetlen alkalommal sem olvashatom úgy Arany verseit, hogy ne kelljen olvasás közben - szerencsésen megmaradt, - magyar szófejtõ, szótörténeti és tájszótáraim után nyúlni, megkeresni egy "réjja" értelmét, vagy eredetét... Több szava volt, mint Shakespearenek. * Valéry azt mondja a "Politique de l esprit"-ben, hogy a szellem, mint "elrendezõ erõ", nem tud többé úr maradni a felidézett "modern" tünemények fölött; a technika, a szervi és a kozmikus világban szerzett értesüléseink és felfedezéseink, mindez több, mint amit a szellem még rendezni tud: a bûvészinas tehetetlenül áll a tünemények zubogása közepette. Tehetetlenül, e pillanatban... de õ sem egészen egyszerû tünemény, az ember, a bûvészinas! Az elsõ riadtság múltával majd nekilát megismerni és fegyelmezni, új rendszerbe foglalni a tüneményeket. Ez a korszak, melynek új mûveltség lesz a neve. De ez már nem lesz keresztény mûveltség. * S amit a papír-katasztrófáról fantáziál, - (képzeljük el, hogy egy rejtélyes betegség, valamilyen mikróbás termesz, felfal és elpusztít egy napon a világban minden cellulozét, a verseket, számlákat, bankjegyeket, minden könyvet és jegyzetet!) - számomra nem olyan ijesztõ, mint õ rémisztget vele. A papíron rögzített tudás nélkül is megmaradna az ember emlékeivel, melyek összege a fejlõdés és tapasztalás, a mûveltség. Igaz, ez az emlékcsoport homályos és ellenõrizhetetlen; sok adat elmosódna; sok tévedés beszemtelenkedne az emberi tudatba; a mûveltséget elõlrõl kellene kezdeni... de nem lehetetlen, hogy az ember mindig újra képes e vállalkozásra, s azt hiszem, ez a vállalkozás nem is lenne terméketlen. A papírban rögzített tudás kényelmessé tesz, egyfajta tunyaságra csábítja az emberi szellemet. * Lehet, hogy a nikotintól el kell búcsúzni. Már ujjhegyeim is fájnak, égetnek, jéghidegek a nikotin-okozta keringési zavaroktól, a lehüléstõl... Nehéz lesz. Az élet egyik legnagyobb gyönyörûsége volt, többet adott, mint az utazás, a nõk, a bor, a könyvek... többet? Ugyanazt adta. * Valéry a zsarnoki hatalmat is tehetetlennek véli a bizalom káprázata nélkül; az ilyen zsarnoki államhatalmat egy pénzintézethez hasonlítja, mely betevõi bizalmának jóvoltából addig létezhet csak, amíg azok nem rohanják meg (ami valószínû) s egyetlen nap ugyanegy órájában nem követelik vissza valamennyien pénzüket. Az állam sem tudja a maga hatalmi körének minden sugárpontján egyszerre érvényesíteni a maga, - akár még oly
zsarnoki! - hatalmát; csak itt és ott tud, esetlegesen, fellépni és rendet tartani... Ha egyszer, egy napon, az államszervezet minden területén és határsávján kell bevetnie hatalmát, csõdöt mond. De ilyen lázadás a hatalommal szemben nagyon ritka. A zsarnoki rendszerek vége legtöbbször úgy következik be, hogy az állam elkölti hitelezõi bizalmát, elherdálja az állampolgároknak a Hatalom felsõbbrendûségébe vetett hitét; elkölti, mert megunják, megismerik, bizalmasak lesznek. Hatalom és leigázottak... Ez a válság. Mostanában láttam és látok ilyesmit. * Valéry építésze, Eupalinos azt mondja, háromféle épület van: az, amely hallgat, mert közömbös, nincs mondanivalója, - például valamilyen szürke lakóház, - s a másik, amely beszél és külzetével rögtön elárulja rendeltetését, - például egy kaszárnya, kórház, stb. - s végül az, amely énekel, szépségével, kõbe rögzített lendületével világgá énekel egy magasrendû és bölcs összhangot. Eupalinos, ha ma élne, megismerne egy negyedik fajta épületet is: azt, amely bömböl és ordít; például a korszerû nagy "kollektív" építkezéseket, ezeket a sportcsarnokokat, népgyûlések céljaira épített hombárokat, stb. Nem beszélnek ezek, nem is énekelnek, hanem üvöltenek és rikácsolnak. * Három hét távollét után megint Leányfalun. Két esztendeje most elõször esett meg, hogy ilyen hosszú ideig elmaradtam innen. Hideg fény, áprilisi nyugtalanság a kertekben; minden gyümölcsfa rázendített már, s a nárcisz, a tulipán, a viola is. Ez az áldott hely csakugyan otthon volt e két esztendõben. De most valahogyan vége ez otthonnak; nem ezért vagy azért, egyszerûen csak vége, mert vége, mert letelt az ideje, mert nem tudok itt tovább élni. Minden helyi és emberi kapcsolatnak van ilyen sorsszerû idõtartama. * Troilus és Cressida. Shakespeare-rel nem lehet betelni. Olyan táplálék ez, mely a múló élettel, mikor már mindenféle lõrét és elixírt megkóstolt az ember, egyszerre úgy hat, mint az õsanyag, az anyatej: nem lehet megunni, sem betelni vele, táplál és részegít, hízlal és villanyoz. Például leír egy "ideges embert", Hektort. Alexander ad hírt errõl az ideges Hektorról, néhány szóban; Cressidának pletykálkodik, így: "Hektor, akinek türelme rendületlen, ma felindult, nejét szidá, apródját megveré..." - s egyszerre ott vagyunk Trójában, pökhendi, mûvelt és ostoba, idegbajos és derûs, haragos és hiú emberek között, félistenek és félállatok között, akik ballábbal keltek fel, s most itt a haddelhadd és a végzet. Vagy: Hektor megmagyarázza Troilusnak, hogy a legnagyobb szamárság háborút kezdeni egy hiú rima, Heléna miatt, de most már nem lehet másként cselekedni, mert nem Helénáról van szó, errõl a rögeszmérõl, Páris ágyasáról, hanem a becsületrõl, errõl a másik rögeszmérõl, amit egy rima miatt meg kell védeni... s az emberi fajzat történelmének reménytelen ostobaságáról a történetírás nem mondhat többet és megbízhatóbbat, mint ez a néhány jambikus sor. * Souday bírálatai Valéryrõl. Megmagyaráz egyetmást, amit eddig nem láttam és éreztem Valéryben: például a matematikust, a versek és a szellem építészét, a Choses Vagues mágusát, aki "gõzbõl épít, s azt, amit épít, a pillanat mindig elsodorja, de soha nem dönti le". Valérybõl, - különösen prózájából, s aztán a Charmes-kötet verseibõl, - föltétlenül reprizt kell csinálnom. Souday nagyon szereti, s az olvasóval is megszeretteti azt a fajta embert, akit Valéry Leonardo da Vinciben vélt megtestesülni: az embert, aki a pillanatban, mikor örvény, szakadék, mélység elé érkezik, nem szédül a mélységbe, nem is hátrál meg és nem fut el, hanem spekulálni kezd, mint lehetne a szakadék fölött hidat építeni... Ez az igaz, az emberi ember. *
Most, amikor amerikai barátaim jóvoltából kisebbfajta csemegésüzlet készletének is beillõ, többkilós kávécsomagot õrzök lakásomban: minden reggel, munka elõtt, megiszom három csésze erõs feketét. S egy óra hosszat eleven vagyok... csodálatos ital a kávé! A coffein, az olajak, mennyivel több ez, mint az aktedron, s más, az agykérget izgató szintetikus szerek. Más, több, elevenebb! Más jut eszembe, mert kávét ittam elébb, s másképpen jut eszembe... mintha a kávé is gondolkoznék! S aztán súg valamit. * Valéry figyelmeztet, hogy a Bor és Kenyér metamorfózisa, tehát a kereszténység nagy jelképe csak a mediterrán kultúra termõtájain születhetett meg, ahol valóban volt bor és kenyér. Országokban, ahol nem esznek kenyeret és nem isznak bort, ahol rizzsel táplálkoznak, vagy a banánfa gyümölcsébõl fõznek italt, már csak azért sem történhetett meg a kereszténység, mert a föld nem termett hozzá kellékeket. * Egy délelõtt Leányfalun. Zsongás, napsütés, illat. A kertnek szalonspicce van a tavasztól. * A városban sopánkodás. A bauxit. Az olaj. A Mefter, a Malert. Az ország, a határok. De van más is, amirõl senki nem beszél, s én ezt féltem: a nemzet. Az a különös összjáték, ami az értelme mindennek, s ami nélkül széthull minden, csorda lesz, ugar, gyarmat. Nemzet nélkül nem lehet élni. S most nincs ez az erõ senkiben, amitõl nemzet lesz az egész a jövõben... nem érzem ezt az erõt. Rosszízû szó a nemzet, eladták, bepiszkolták. Mégis, nemzet nélkül minden értelmetlen. Olyan, mint a család. Kapzsi, buja, hazug emberek összessége a család is. De család nélkül nem jó élni. Igaz, családban sem jó élni. Mégis, mikor nincs család, valahogy nincs értelme az életnek. A nemzet sem eszményi vállalkozás. De nemzet nélkül nincs értelme az egyéni életnek. Amit Barrés mindennapos népszavazásnak nevezett... ez nincs már Magyarországon. * Nem látok az orromnál tovább. Csak akkor, ha kezem fogja és vezet valaki a sötétben; lassan, botorkálva követem; kezem fogja egy Shakespeare, vagy akárki; s bizonyos, hogy vezetõim is markolják a sötétben valakinek, elõttükhaladónak a kezét; hosszú libasor ez; s másik kezem hátranyújtom, azok felé, akik utánam következnek, s így haladunk a mély sötétben... Csak akkor tudok tanítani, ha tanítanak. Aztán vannak másféle tanítók. Vannak emberek, akik önmagukból világítanak, nem kell nekik az elõttükhaladók lámpása. Vannak ilyen rádióaktív szellemek. Ez nagyon ritka. * Este a "Féltékenyek" elsõ kötete. Az "Északi szél" és a "Mûvészek" címû fejezet. Meglepetésem erõs: ez a próza él. Reggel elbeszélések Török "Fehér virág" és Karinthy "Esik a hó" köteteibõl. Török prózája szobatiszta, világos, nyugodt, enyhén érzelmes. Mintha jégtükörre rajzolna valaki szabályos alakzatokat, késheggyel. Karinthy prózája fegyelmezetlen, görcsös, indulatos, hömpölygõ, robbanékony, hideg láva, forró jégtorlasz. A novella, mely a kötet címét adja, belsõ zenéjétõl oly ijesztõ lendületet kap, mint amilyen egy agyvérzéses roham lehet. * Negyvenhat. Sápadtan, gyûrötten ébredek, a tükörben, szájmosás közben, beteg és öreg ember arca néz reám. Befejezni a "Sértõdöttek"-et, s aztán elutazni. * Svéd convoy érkezett a városba, a Károlyi-palota udvarán telepedtek meg a hatalmas, fehér gépkocsik, megrakva csomagokkal, ajándékokkal. Ez a nagyszabású szarvasetetés, - UNRA, svéd, dán, angol szeretetadományok, en gros, üzem- és üzletszerûen, - legalább úgy korrumpál egy társadalmat, mint a megszállás. S nem tudok szabadulni a benyomástól, hogy valamilyen
nagyméretû üzlet az egész, azok részére is, akik adakoznak. A convoy vezetõjét keresem, megkérem, vigyen levelet svéd fordítómnak, L. professzornak. Pápaszemes fiatal ember, kapitány, orvos, franciás csengésû neve van. Hideg és barátságos, mint egy mondat egy Lagerlöf-regényben. Mindent megígér, s bizonyosan teljesíti is azt, amit ígér. Mozdulataiban, fellépésében, modorában olyan ember nyugalma, aki százötven éve nem élt meg háborút. * Ma a svájci Vöröskereszt valamilyen akciójának egyik szeretetcsomagját kapjuk: puritán, kálvinista csomag, száraz keksz, rossz cigaretta, s egy kiló kockacukor. Az amerikai csomagok édesek, zsírosak, gazdagok, ezeket nagyrészt az amerikai zsidóság küldi az ittmaradottaknak, egy gazdag és bûntudatos társadalom, mely páholyból nézte végig, amíg európai családtagjait kiirtották. A svájci csomag zordabb, szerényebb; afféle keresztények vigaszdíja ez, olyan "csak ami a szegénységünkbõl telik", stb. * A klinikán. Második Röntgen-besugárzás. Elõzõ napon a közeli, szomszédos Ludovika Akadémia pincéjében felrobbant egy hevenyészett lõszerraktár. Az Akadémián éppen magyar honvédeket szereltek le. Több tucat halott, sok sebesült. A klinika valamennyi ablaka betört. Senki nem érti miért kell a megmaradt, foghíjas, magyar honvédségnek lõszert tárolni, s miért a város közepén, a klinikák tõszomszédságában? Mennyi butaság, felelõtlenség mindenfelé! Reménytelen emberi világ. * Folyton sajnálkoznak, sajtóban és közéletben. A gyerekhalandóság, mondják; s a tüdõvész; a meg nem született és a korán elpusztult gyerekek! Én is sajnálkozom. A meg nem született gondolatokat sajnálom. A halvaszületett eszméket, a korán elpusztult ötleteket; gyászolom az ideát, mely az általános gondolatvészben senyved el. * Az érzés, így a részvét is, a mirigyek dolga. Az én feladatom a megismerés, megértés és kifejezés. A többit mirigyeimre és mirigyeitekre bízom; a részvétet is, különösebb részvét nélkül. * Csengõ-bongó, visító fülzúgás, csaknem elviselhetetlen, mintha egyféle Ganz-gyárban élnék, éjjel és nappal. Lehet nikotin, lehet neurózis, lehet érelmeszesedés. Csak alázattal, beletörõdéssel lehet elviselni. Mint mindent, az egész életet. * Reggel Rimbaud. A Magánhangzók, a Tetûkeresõk és a Részeg hajó. Most nem érzem benne annyira a démonikusat, mint inkább a kitanultat és a modorost. Nagy költõ, akinek egy drámai pillanatban elakadt a hangja; mintha sikoltás közben agyvérzés érne valakit. Wilde szonettje a Szabadsághoz. Befejeztem Füst: "Nevetõk"-jét. A második részben, - mint Füst minden írásában, így legutóbb a "Feleségem történeté"-ben is, - a pompás, hideg, józan indulás után kezdõdik a kóreset. Önfegyelme, az írói ellenõrzõ erõ legtöbb prózai írásában csak a kezdeti szakaszra futja; aztán kitör az idegbaj, az alakok sopánkodva szaladgálni kezdenek a történetben, összevissza beszélnek, nyávognak és vinnyognak. Ez az idegbajos tehetség is nagy erõvel alkot, de beteges, amit alkot. * Az UNRA egyik megbízottjával beszélek. Csalódott és rezignált. A magyar polgári rétegrõl csaknem kétségbeesetten beszél; mennyire nem tanultak semmit; Angliában senki nem él ma úgy, mondja, mint itten kevesek, akik még mindig remélik, hogy mindent folytatni lehet ott, ahol abbahagyták; s bíznak abban, hogy az angolszászok elkergetik innen az oroszokat, s invesztálnak néhányszáz dollármilliót a Lajtán innen is... Igen, ez az emberfajta reménytelen és megérdemli sorsát. Figyelmeztetem, hogy a parasztság jól bírja a válságot; a munkásság
segélyre szorul, de nem annyira, mint a dolgozó értelmiség. Bevallja, hogy nem lát semmiféle módot a dolgozó értelmiség intézményes, alapos, gyógyító erejû megsegítésére. * T. mondja, hogy a nagy közkórházban, melynek vezetõ fõorvosa, az utolsó hetek nagy hûhóval beharangozott külföldi gyógyszersegélyébõl eddig még egy aszpirint sem kaptak betegei; csak akkor jutnak gyógyszerhez, ha a hozzátartozók a feketepiacon megvásárolják; mindent ellopnak? - kik? - nem tudja senki, de ez a valóság. * Ez a tavasz nem tud közeljönni hozzám; útrakészen élek, másféle évszakok, másféle éghajlat felé figyelek. Ez a "másféle" talán egy idegen ország, talán a betegség, talán az öregedés. * Reggel Tóth Árpád versfordításai: Poe "Holló"-ja, aztán "Búcsú Childe Harold"-tól, Mallarmé "Ablakok" és Keats "A csalogányhoz". Az utolsó vers különösen megérint, mint valamilyen délnémet zene. Gide "Caractéres". A hûvösség mögött mennyi szenvedély, idõszerû harag! Nem lehet másként... S mikor egy fiatal költõnek ezt a tanácsot adja: "Ne törõdj mással, csak a formával; a jól megépített lakásba mindig akad lakó..." - szeretném, ha akadna valaki, aki plakatiroztatja magyar nyelven, ma, Budapesten ezt a forradalmi tanácsot. De ilyen bátor ember nem él ma, a Lajtán innen. * Fiatal politikus, aki nagy hangon, teli mellel vetette magát esztendõ elõtt a forradalmi változás áradásába, s most meghökkenten észleli, hogy a kommunisták, ezek a komoly, kérlelhetetlen, hivatásos forradalmárok kezdik kitessékelni õt, az "útitársat", a nemteljesen-kommunistát, a közös versenybõl... De mit reméltek ezek a jámbor koca-forradalmárok? Ennyire tájékozatlanok voltak? * Gide beszél egyfajta meddõségrõl, mely az alkotó emberek életében akkor következik be, mikor a gondolat nem követi reflexszerûen a gondolatot: benyomás és kifejezés között spatium van, üresség, a szellemi ember kénytelen tudatosan kapcsolni ingert és gondolatot... Ez a rossz idõ. Néha érzem ezt, mostanában. Nem könyvem írja önmagát, rajtam, ez íródeákon át, hanem én írom a könyvem, szándékosan, tudatosan... s ez nem jó. Mint egyfajta hûdöttek, akik tudatosan járnak, szándékosan emelik kezüket, stb. * Két nap olvasmány nélkül. Üresség és süketség. Megvárni az õszt és az elsõ vonattal, amely fölvesz, elmenni innen. * A város már bratyizik az oroszokkal, kezd eloroszosodni. Már van "Zsenya" elnevezésû nõi fodrászüzlet és láttam "Davaj" kerékpárküldöncöt. * A magyar kormány Moszkvában tiszteleg. A híradások a lapokban emlékeztetnek a levelek stílusára, ahogyan Bethlen Gábor idejében számoltak be erdélyi követeink a Fényes Portánál tett látogatásokról. * Húsvét. Forró napok, koranyár. Tétlenül õdöngök, könyvek, félig figyelmesen betûzött olvasmányok között. Aztán, a Cimetiére Marin egy verssora megérint, mint egy testi kaland. "L air immense ouvre et referme mon livre..." A sokszor olvasott vers légárama átjárja testem és eszméletem. Csak ezt akarom még, ez hiányzik, az air immense, a tenger, az idegenség, a nagy légjárat, az óceán és az idegen emberek világának sósszenvedélyes, hideg és süvítõ légárama. Ezt akarom belélegezni mégegyszer, mégegyszer! Nem bánom, mi az ára, mit kell adni érette, az egészséget, az életet is, mindent! Engedj haza, végtelenség, nap, tenger, világ, fogadj be, engedj magadhoz, mégegyszer. Aztán meghalni, ha itt a pillanat. Csak ne így.
* Coriolanus, Petõfi fordításában. Rejtélyes fordítás ez. Erõs a gyanúm, hogy Petõfi nem tudott angolul, - nem tudhatott úgy, ahogyan tudni kell, ha Shakespearet fordítja valaki. Feltehetõen német puskából is készült ez a fordítás. De ízes és jó, néhol, mikor káromkodik, csaknem shakespearei. A Coriolanusokkal, - most sok akad belõlük, - nincs nagy részvétem. Mit vártak?... Aki megsértõdik, naiv és tapasztalatlan. Elmenni, igen, de nem sértõdötten és corioláni dühvel; elmenni, udvariasan köszönni és integetni a vonatablakból, harag nélkül, tudatában annak, hogy minden az emberi természet szerint történt, másképpen nem is történhetett. * Két üres hét. Utolsó cepekedés szekérrel Leányfaluról, behozzuk a maradék kacatot és motyókat. Most ez az otthon, két szoba a Zárda utcai bérházban, kilátással néhány rózsadombi romházra és Gül Baba sírjára. S ez az elhelyezkedés nem a legrosszabb. Örülni fogok, ha ez, így vagy úgy, megmarad számunkra, nem zavarnak ki innen. Ez a létezési válfaj a párizsi idõre emlékeztet, a rue Demours-i lakásra. Csak akkor huszonöt évvel fiatalabbak voltunk. Két hét, olvasmány és írás nélkül. E naplóba sem írtam egyetlen sort sem. Nincs sok bizalmam mostanában magamhoz, munkámhoz, életem feladataihoz. "Elektrá"-t olvasom, az Olcsó Könyvtár egyik szürke füzetének kiadásában. Csiky Gergely fordítása korrekt, csak éppen az a mennyei többlet hiányzik belõle, ami fényt és életet ad a sophoklesi "szöveg"-nek; amit Babits adott az Oidipusznak... * Zsüli meghalt. Kiáltozva halt meg, tiltakozott. "Még két évig akarok élni, kilencven akarok lenni!" - hörögte. Húsvét hétfõjén halt meg, különösebb ok nélkül, nyolcvannyolc esztendõs korában. Intézkedett, hogy egy Napoleon-képet örököljek utána. A kép III. Napoleon korában készült, olajfestmény; I. Napoleont ábrázolja, naturalisztikus, gúnyos modorban. Egy hétig feküdt a kórház pincéjében; a temetõben most sorszámot osztogatnak a halottaknak, nehéz sorrakerülni. Az óbudai régi temetõben földeltük el, tisztességesen, lovas kocsival, gyertyával, virággal. Amikor a föld zubog koporsójára, érzem és tudom, hogy családom utolsó nagy alakját temetik most. Zsüli még nagy lélek volt, valaki volt. A gyógyíthatatlanok menhelyén is kiverekedett magának egyféle pozíciót; végül õ volt az "írónõ", akivel az apácák figyelmesen bántak. Kissé úgy halt meg, mint Werfel elbeszélésében a kispolgár, aki minden orvosi becsléssel dacolva túléli saját halálát, megvárja az életbiztosítás lejártának idõpontját. Így várta õ is a dollárokat, melyek egy napon csakugyan megérkeztek; s akkor már nem volt oka tovább élni. Nyolcvannyolc év, közbül tíz év Párizsban. Mindig grande dame volt, szegénységében is, eleven, érdeklõdõ lélek, messze fölötte helyzetének, nagyvilági és mûvelt, mindig dáma! Már nem sok ilyen maradt e világban; az én családomban senki. * Karinthy "Notesz"-ét lapozom, e villanásokat. E mûfajban csakugyan jelentõs volt, leleményes, néha zseniális, s végül mindig újságírós. Elröhögte saját zsenijét, mint egy kamasz, aki szégyell arról beszélni, amit õszintén érez, vagy gondol. * A napokban temettem, aztán esküvõre siettem. Ez már a béke? Nem, ez az igazi történelem. Minden más csak rendetlenség. * A magyar irodalom döglött, hûdött. Tetszhalott?... Félek, igazibb ez az állapot. Most már nemcsak "az írók hallgatnak", hanem a szájaló álírók is, a nyelvelõ félköltõk, a pletykázó és fenyegetõzõ irodalmi szegénygyerekek, a nyomdák, a rikkancsok, a könyvkereskedések segédei, mindenki, akinek szegrõl-végrõl valami köze volt a magyar irodalomhoz. Az infláció, a könyvek drágasága nem magyaráz mindent. A rosszhiszemû vádaskodás,
mellyel a politika a szellem torkára forrasztotta a szót, nem föltétlen magyarázat e hallgatásra. Mintha egy ideg elsorvadt volna. Ma egy éve még élt ez az ideg: hûdötten, dadogva, de életjeleket adott. * A Central-kávéházban még eltûnõdtem, egyek-e egy lángost? Húsz milliót kértek érette, sokalltam. Aztán, éhesen, odébb-mentem, s a közeli könyvkereskedés kirakatában megpillantottam egy "complete Shelley"-t, miniatûr kiadás 1839-bõl, az elsõk egyike. Rögtön megvettem, százötven millióért. Mi ez? Idegesség? Rossz szokás? Sznobizmus? Vagy a lélek éhsége csakugyan mohóbb, elemibb, mint a test szüksége? Amellett csak szótárral tudom olvasni Shelleyt, betûzve... Nem tudom, mi ez? De a könyv itt van, kezem-ügyében; s ez megnyugtat. * Természetesen nemcsak Vidalit izgatja a kérdés: mikor kell elhallgatni egy írónak? Engem is izgat. Most, ha befejezem a "Sértõdöttek" harmadik kötetét, itt lenne a pillanat. Kitalálni valamilyen életlehetõséget, - bormérés ötlete mégis a legrokonszenvesebb! - olvasni, naplót írni. Idejében elhallgatni, csaknem nagyobb feladat és teljesítmény, mint idejében megszólalni. S most érzem, itt a külsõ és belsõ pillanat, mikor idõszerû lenne ez a vállalkozás. * De "elhallgatni" talán annyi, mint meghalni. Ezt senki nem tudja elõre. Egyáltalán nem tudjuk, mi az írás belsõ, organikus értelme? Talán az élet. * Az amerikai misszió küld egy könyvet, - micsoda kötés, papír, a dünndruck-kiadás milyen fényûzés ez a többszázezer példányban nyomott népkönyv! - címe "A Soldier s Christmas Reader" . Ezek a readerek, ezek a szemelvényes kötetkék az amerikai nevelési terv elemiiskolai leckekönyvei. Kit akarnak így nevelni? A katonát, a földmûvest, a munkást, az értelmiségi átlagot, mindenkit... Ez az amerikai bakák számára összeállított karácsonyi olvasókönyv a következõ írók mûveibõl közöl szemelvényeket: Wells, Churchill, Maupassant, Poe, Flaubert, Maugham, Jack London, Whitman, Carlyle, De Quincey, "and others..." Az amerikai zupásõrmesterek ezt a könyvet nyomták a baka kezébe, karácsonykor. Ha lenne magyar földön komoly szándék és akarat: nevelni, - de ezek a kis pozícióhajhász pártemberkék, akik itt ma neveléssel foglalkoznak, szerepelni és keresni akarnak, nem nevelni! - ilyen könyveket kellene összeállítani a magyar paraszt, munkás, hivatalnok számára. Olvasókönyvet, melybõl aratás után a paraszt, szünetidõben, vagy a villamoson a munkás és hivatalnok Füst Milán "A kalandor" címû versét, Babits "Jónás könyv"- ének néhány szakaszát, Tóth Árpád egy versfordítását betûzi, s így tovább... Nem érti? Majd megérti. Csak a kezébe kell adni. De szennyes újságot olvas, vagy rikácsoló propagandát, vagy ponyvát, vagy, ami rosszabb, az irodalom jelmezébe bújtatott álirodalmat. S ezért reménytelen itt minden. * Éjjel zivatar, elsõ májusi égszakadás ebben az évben. A száraz, kiégett föld, - sokhelyt már kiszántották az aszályos földbõl az õszi vetést, - a szomjúhozó tikkadt mohóságával falja ezt a nedves égi áldást. Az ember nincs külön, bennem is ez aszály. Miféle égszakadás, özönvíz áztatja majd ezt a szárazságot porhanyósra? Mert így csak a szamárkóró terem meg benne. * A "Féltékenyek" halál-jelenetét olvasom. Ez a fejezet csakugyan felemeli a történetet a térfogatba, ahol élet és irodalom, álom és valóság új értelmet kapnak. Ezek az oldalak, mikor észlelhetõen már nem én írtam a könyvet, hanem a könyv élt, önmagában, tovább, önálló érveléssel és lélegzéssel. Nem "jó", de valóság. Úgy kellene írni, hogy mindig ezt a pillanatot várjuk meg, író és téma: mikor a könyv szívdobogni és lélegezni,
élni kezd, mint egy szuverén élõlény. * Ez a fejezet, melyet talán Vidali sem szégyellene, - Vidali, aki tudja, hogy úriember bizonyos koron túl, bizonyos múlt után nem írhat, ha nem akar szellemi és emberi rangja alá süllyedni. Ez a határ, ameddig egy ember, tollal kezében, "süllyedhet". * Egy madár repül, lassú szárnyalással, a világoskék égen. A városi szoba ablakából nézem. Innen, a városi perspektívából, valóságosabban látom a végtelenben szárnyaló madarat, mint falun észleltem. Ott hozzátartozott a tájhoz; itt tünemény. * Mindig szorongó félelemmel, megdöbbenéssel tölt el, ha valamilyen írásomat egy világnyelv távlatában látom viszont. Mintha más értelme lenne. Egy svájci francia folyóirat részére is készült a "Napló" néhány jegyzete: s mintha kegyetlen nagyító mutatná az irály és mondanivaló fogyatékosságait. S mintha nem is én mondanám mindezt. Irtózatos felelõsség az írás. E jegyzetek most átáradnak a világ öntudatának hömpölygésébe... fertõznek ott, vagy gyógyítanak, vagy szervesen élnek tovább? * Egy barcelonai kiadó értesít, hogy kiadta spanyol nyelven, - úgy írja, nagyon szép kiadásban, - "A gyertyák csonkig égnek" címû regényt. Õ írja, hogy tudtom nélkül megjelent a "Válás Budán" spanyol kiadása is. E híreket csendes irigységgel olvasom. Könyveimnek szerencsésebb sors jutott, mint nekem, akit internált a sors. Internált egy nyelvbe, melybõl nem tudok, szívem és öntudatom alján nem is akarok szabadulni, az öregedésbe és rögzítettségbe, mely iszapos-hínáros folyondáraival megkötöz. De a könyvek élnek, Stockholmban, Párizsban és Spanyolországban, útrakelnek Dél-Amerika felé, utaznak a sugaras tengeren, érintkeznek idegen emberek lelkével, új nyelven beszélnek... Jobb könyvnek lenni, mint írónak. * Károlyi hazajött. A nemzet ünnepélyesen fogadja a hazatérõt. A rádióból hallgatom a fogadtatást. Mikor Károlyi megszólal, lesütöm szemem, egyedül a szobában, elvörösödöm, zavartan krákogok. Szánalmasan motyog, arisztidesen. Az orosz hadjáratot "nagyszerû leistung"-nak nevezi. Gyakran mondja: "aztat" és "eztet". Nem is, amit mond, inkább az a szánalmas, ahogyan mondja. Nem, kísértetek és szobrok ne mozduljanak, maradjanak térfogatukban. Károlyi megjött és egy mítosznak, - már akik számára mítosz volt! - vége. Maradt, egy szánnivaló aggastyán, aki rosszul beszél magyarul, semmit nem tanult, de sokat, fõként a magyar szavak helyezését, fogalmakat, - felejtett. Amíg beszél, eszembe jut az októberi éjszaka, mikor láttam ezt az embert az Astoria szállóban, ahová sebtében érkezett. Felesége kísérte. Károlyi felhajtotta kabátja gallérját, hálóingben volt. Jelentették neki, hogy a térparancsnokság lövetni készül, a bosnyákok ellenállanak. Ezt mondta: "Jó, jó, de mit szól majd ehhez a király?" Aztán Párizsban láttam, az emigrációban, a montparnassei kávéházak teraszán, egyszer Cap d Antibes strandján, a sziklafokon. Mindenesetre következetes volt: vállalkozott valamire, s kitartott mellette. De nem volt alkalmas arra, amire vállalkozott. Huszonhét év elõtt itt volt a pillanat, hogy Magyarországot beépítsük az európai demokráciába. Károlyi engedte és tûrte, hogy ez a kísérlet belefulladjon a tanácsköztársaság zûrzavarába, amely oly rosszemlékû kísérlet, hogy a mai kommunisták beszélni sem szeretnek róla; esztendeje nem ejtette ki senki Kun Béla, Szamuely és a többiek nevét... Nem elég következetesnek lenni. A megfelelõ embernek is kell lenni. * Montherlant: "Aux fontaines du désir." Hányaveti, kamaszos. Akkorát rikolt a fülembe, hogy idegességemben ásítani kezdek és behajtom a könyvet.
* Giraudoux: "Bella." Ez a komoly játékosság, ez a csillogó, ragyogó, szikrázó fölény, amelynek súlya van, ez a teljes cinkosság, nyelv, téma, író és olvasó között, ez a föltételezett összjáték, író és olvasó között... mi ez? Irodalom? Több. Mûveltség. * A pesti szobrok, - nemcsak azok, melyekkel esztendõ elõtt kissé hamaros sommássággal végzett az állítólagos népítélet, - mint a kínai koldusok, néma következetességgel mutogatják sérüléseiket. Rákóczi Ferencnek ellõtték a jobblábát. Klebelsberget lefejezte az ostrom egyik bombája. Kölcsey, a félszemû, balkarját fájlalja. Nem elég szobrot kapni. Szerencse is kell hozzá. * Nem jut eszembe semmi! Milyen érdekes! Köteteket lehetne írni errõl, milyen izgalmas és érdekes, mikor egy embernek nem jut eszébe semmi. T. mondja, hogy nagyon sok mostanában a sclerosis multiplex. Fogalmuk sincs róla, mi okozza, - az ostrom, a vitaminozus táplálkozás, rossz idegállapot szervi áttétele, valamilyen szûrhetetlen vírus fertõzése... Nem tudnak semmit. A gerincvelõ fokozatosan elsorvad, bénulások következnek, miért? Majomkísérletek bizonytalanul, kis százalékban engedtek arra következtetni, talán mégis vírusfertõzés... de ez egyáltalán nem biztos. Egy napon egy fiatal ember bénulni kezd, s aztán nincs többé segítség. Igaz, a folyamat néha stagnál, megáll. Miért? Mennyivel izgalmasabb kérdések, mint Irán, vagy a társadalmi egyensúly! * Igen nagy bátorsággal, közönnyel, tehát, - beszélj magyarul, bátran! nagy, hideg, kérlelhetetlen igazságérzettel élni: ez minden. Ez az egészség, ez a munka, ez a fegyelem, ez a jóság, ez a legtöbb. Minden más edukatív kísérlet, amely affektusokra épít, - jóság, becsület, önérzet, stb. - ingatag, homokra épít, megbukik. Igazságérzetre nevelni, magunkat és az embereket, s aztán, az igazság tudatán belül, nyávogás nélkül elviselni mindent, ami jön. Ehhez tartsd magad, felnõtt, te örök gyerek. * Városi élet. Este hat felé jutok csak hozzá, hogy felöltözzek, - kora délelõttõl egymásnak adják a kilincset látogatók. Mindegyik akar valamit, cikket, részvételt valamilyen mozgalomban, vagy egyszerûen csak "erre járt, hát benézett". Mindegyikkel eltelik egy óra, s közben eltelik a nap. S hozzá nincs telefonom, semmiféle "munkaköröm", nem vagyok párttag, közéleti férfiú, sem szerkesztõ úr, - nem vagyok, hálistennek, senki és semmi. Mi lenne itt, ha a tetejébe még lennék is valaki? De így is sok a látogató. Védekezni majdnem lehetetlen. Dolgozni, teljes bensõséggel és figyelemmel, csaknem lehetetlen. S mindehhez a harc a pénzzel, mely teljesen folyékony, órákig sem lehet a kézben tartani, mert felhígul és elcsurog. Reggel sürgõsen szerezni kell néhány milliárdot, s estére még sürgõsebben ki kell adni, - senki nem mer éjszakán át pénzt tartani, mely hajnalra elértéktelenedik. Ilyen életfeltételek mellett nehéz a munkára odafigyelni. Már egy olvasmányra, könyvre is nehéz odafigyelni. Hát ha így van, akkor, nehezen és áldozattal, de figyelj oda! * Májusi zápor. Utána séta a Rózsadombon át, le a Hûvösvölgybe. Gõzölgõ, sötétzöld kertek, haragos bõség, termékeny indulat. * A zsidókat szidják. Minden hivatal tele van velük, mondják, tisztességtelenek a kereskedelemben, erõszakosak, ízléstelenek, hangosak és igazságtalanok a sajtóban, a közéletben, a politikában, stb. Azt hiszem, nem az a baj, hogy zsidók vannak a hivatalokban, a tõzsdén, a szerkesztõségben. A baj az, hogy afféle alzsidók vannak túlságos számban mindenütt, alantas, értéktelen, selejtes emberek. A nagy tragédia a zsidóságot is értékeiben dézsmálta meg, - nemcsak a zsidó értékek pusztultak, hanem az értékes zsidók. Az irodalomban elpusztult Szerb
Antal, Szomory, Sárközy, Halász Gábor, Hevesi András, s jött helyettük néhány buzgó moszkovita alkalmazott. S mindenfelé ez történt: alzsidók tüntek föl, a letünt, fasiszta alkeresztények helyében. Ezért a sok selejtesség, tisztességtelenség, néhol aljasság. * Egy tisztességes és tehetséges ember fölkeres, s kér, alakítsak valamilyen pártot a pártok ellen, klubot az elfogult klubok ellen. Még mindig nem értik, hogy a pártok ellen nem lehet párttal küzdeni? Küzdeni csak magányosan lehet, s a magányosság módszereivel. * Jó lenne valamilyen Széphalom-szerû vállalkozást építeni fel. Talán Svájcban. Egyfajta ügynökséget, amely külföldrõl árammal tölti meg az itthoni dolgozók csüggedt lelkét, idegzetét. Csaknem életcél lenne ez. De hol a Kazinczy hozzá? * Giraudoux mindig elevenekrõl, kortársakról mintázta alakjait: Briandról, Poincaréról... Nem is nagyon ragasztott nekik bajuszt és álszakállt. Könnyû megismerni Poincarét a "Bella" férjében; csaknem pamflet ez az írás, mint a "Harc az angyallal". De ez a "pamflet", az író akaratából, rögtön túlnõ az alkalmin és idõszerûn; Poincaré ebben a regényben már mitikus lény, mint ahogy Odüsszeia hõsei is éltek a valóságban; az eposzban égbe nõttek, a végtelenbe torzultak... A rossz író kitalál egy alakot, aki "olyan, mint az életben"; az igazi író az életben megpillant egy alakot, s rögtön tüzes szekérbe ülteti és elragadja az égbe. * Vánszorogva írok. Nem látok tisztán, - munkámban sem, életemben sem, - az emberek dolgában még kevésbé. Miért higyjek ebben a békében? Ebben a mûveletlen fenevadban, az emberben, akit semmiféle erkölcsi gátlás nem bénít többé, s mennyei és alvilági erõk vannak kezében, erõk, melyek elég hatékonyak ahhoz, hogy rángógörcsös indulatában elpusztítsa velük az ismert emberi világot? Miféle érv, tapasztalás bizonyít a félelem ellen? Két világháború tanulságai?... Mindenre hajlamosak, ma jobban, mint húsz év elõtt; miért higyjem, hogy tíz, vagy húsz év múltán kevésbé lesznek hajlamosak reá, mikor - hála a tudománynak, mely készségesen és tehetetlenül kiszolgálja az agressziós ösztönöket, - még tökéletesebben végezhetik munkájukat? Truman, aki nem Roosevelt, nem zseni és tekintély, második garnitúrából való, szürke ember, de jó súgói lehetnek! - talán még Roosevelt idejébõl maradt néhány tehetséges szürke kegyelmes a Fehér Házban, - utolsó beszédében pedzett valamit. Hatalommal nem lehet hatalom ellen küzdeni. Csak mûveltséggel, erkölccsel, szellemmel lehet az indulatok ellen küzdeni. * A szellem végül erõsebb, mint az indulat, mely ideig-óráig uralkodik a világ felett. A bibi csak ott van, hogy ez az "ideig-óráig" egész korszak lehet; például az én életem korszaka. * Négy fiú ládákból kunyhót épített, ez a kivételezettek otthona, ez az odú, ahol a bandává tömörült "nagyfiúk" alhatnak. Kísérõm megemlíti, hogy mindez múlhatatlanul idézi a "Zendülõk" lázadó kamaszainak emlékét. Igaz; de az én zendülõim még csak gyanították a felnõttek végzetes árulását... ezek a gyermekek már ismerik a valóságot. Mégsincsen más mód, mint összeszoktatni õket, zsidót és keresztényt, prolit és polgárivadékot; szagolják meg egymást, éppen most, mikor a szülõk bûne még füstölög az égre. * K., aki hivatalában állandóan figyeli az angolszász sajtót, megdöbbenéssel beszél az oroszellenes hangról, s azt mondja, ez a vészes kardcsörtetés, ez a háború már nem is a kapitalizmus és a kommunizmus, hanem a szocializmus és a kommunizmus között készül.
* Válaszom az ilyen feltevésekre mindig csak egy lehet: a konfliktus nagyhatalmi problémáihoz nem értünk. Az angolszászok a jelek szerint hatalmasabbak, gazdagabbak; valószínû, hogy az összeütközésben az oroszok katonailag alulmaradnának. De ezt az összeütközést magyar részrõl csak az õrültek kívánhatják, mert ez egyértelmû lenne minden megmaradt értékünk elpusztulásával: a férfiakat elhajtanák, stb. Valószínû, hogy az oroszoknak is lesz egy napon atomerõjük, s feltehetõ, hogy a fejlettebb iparral dolgozó angolszászoknak akkor már superatomerõjük lesz, s így tovább. * Az orosz elsõgarnitúrát nem ismerjük. Akit ideküldöttek, meglehetõsen selejtes; a többség alkalmazott, csinovnik, s nem is mindig az a feddhetetlen alkalmazott, akire szükség lenne. * Teljes bénultság. Olvasni sem bírok. Délelõtt, délután, álom nélkül, csukott szemmel fekszem, órákon át. Giraudoux könyvét úgy betûzöm, mint aki gyomorrontásos állapotban is kénytelen táplálkozni. Teljes vágytalanság, közöny. Olyan mély közöny, melyben már a megvetés parazsa sem izzik. Lúgos hamu. * Giraudoux azt mondja, egy ország, amely államformát változtat, olyan, mint egy élõlény, aki sexust változtat. A francia királyság hímnemû volt, a köztársaság nõnemû... Magyarország is átesett most ilyen közjogi és nemi változáson. De úgy tetszik, ez a magyar köztársaság rögtön a nõi vállalkozások egyik válfaját választotta, amely kétségtelenül nagyon régi, de nem a legrokonszenvesebb. * W., a nyugalmazott leányfalusi exmagándetektív, rémregényt ad elõ a községben nyaraló köztársasági elnök tehenérõl, melyet ajándékba adott Grigorjev, az orosz követség tanácsosa, az elnöknek, s melyet aztán, a fennálló jogszabályok ellenére, áruba bocsátott az elnöki iroda kabinettfõnöke, egy Jékely nevû "miniszter", egyike az új embereknek, kiket senki nem ismer, akik egy napon feltûnnek, leülnek egy íróasztal mellé, s akiben W., az öreg detektív, felismerte egy Magyar-utcai volt bordélyház tulajdonosának fiát. W. figyelmeztette az elnök feleségét, aki ezt felelte: "Érdekes, ezt már más is mondta." S ez így megy, ahová néz és nyúl a kortárs. * Egy nap Pesten. A pénzzel bíbelõdöm: a pénzt most csak órákig lehet kézben tartani, mert kifolyik ujjaink közül, teljesen híg. Pénzt szerzek, aztán gyorsan kiadom. A vállalkozás lebonyolítása után émelygek. Van most valamilyen mérgezõ elem a levegõben. Már nem is nihilizmus ez: kavargóbb, szennyesebb. Minden emberi kapcsolat fertõzõdik ebben a légkörben. Egyszer talán feltisztul. A szellemi ember megint olyan korszakban él, mikor az ösztönök lázadásának rémuralma letorkol minden értelmi érvelést. E lázadás társadalmi, gazdasági, hatalmi megnyilatkozásai csak ürügyek. A lényeg a fellázadt barom, a gátlástalan ösztönállat. Harcolni ellene csak egy módon lehet: a mûvekben megõrzött és kifejezett mûveltséggel. Ez a harc egyenlõtlen. Színre-szemre a szellemi ember alulmarad. De csak egyidõre. A lázadó dúvad kifújja dühét, egy napon késsel és villával kezd enni, pihegve és riadtan állong a Gondolat és a Szépség elõtt. Ezt a pillanatot meg kell várni. S dolgozni. Ez nagyon nehéz. * Karinthy Cini könyve, apjáról, Kosztolányiról, e szellemalakokról. A könyv megérint. Írója tehetséges, Karinthy-tanítvány, jó értelemben. Ez bizonyosan nem véletlen. Néha még a fiúk is örökölnek az apáktól valamit, nemcsak a kortársak és epigonok. Karinthy nagyon félt a haláltól, tehát nem hitt benne. Most azt mondhatnám, hogy félt, mint általában a zsidók, akik semmiben sem
hisznek, legkevésbé a túlvilágban. De Kosztolányi katolikus volt, - barokk, színes, tömjénes katolikus, - s talán még sokkal jobban félt a haláltól. Karinthy tudott valamit a halálról, s errõl beszélt egyszer. Azt mondta a lélek még "egy kis ideig" megmarad személyiségnek a halál után is (l. Maeterlinck, Lodge) csak fáradtabb, erõtlenebb. Aztán átalakul, eloszlik. Ebben én is hiszek. Hozzátehetném, hogy hitem és feltevésem szerint a léleknek ez a halált követõ, gyengébb, színtelenebb létezése egyidejûleg fakul el az anyag felbomlásával. Egy napon az anyag is teljesen felbomlik, a hámsejtek nem mûködnek többé. Egy napon a személyes lélek is átalakul világerõvé. Ebben hiszek. * Nem "tudok" dolgozni? Ez nem igaz. Nem "akarok"? Ez más kérdés. De bizonyos, hogy nincs kedvem dolgozni... s csak én tudom, mit jelent ez a meghatározás? Mi van e mögött, csõdben! Mint a csiga, mikor mászik és nyirkos vonalat húz maga után... ennyi ma számomra az írás. * Bizonyos, hogy a fasisztáknak semmiben nem volt igazuk; amit akartak, embertelen volt, kegyetlen, ostoba és céltalan. De abból, hogy a fasisztáknak nem volt igazuk, még nem következik, hogy a marxistáknak föltétlenül igazuk van. Az ördögöt nem lehet Belzebubbal kiûzni. Az ördögöt csak hittel, emberiességgel, mûveltséggel lehet kiûzni. Az atomkorszak embere rövidesen vinnyogni kezd és menekül az erõk elõl, melyeket felidézett; s nem lesz semmiféle társadalmi rendszer, melynek fedezékében elrejtõzhet a felingerelt világerõk elõl. Ezt a vészes véget csak a mûveltség, tehát az erkölcsi erõk tudatos mûködése odázhatja el. Nem hiszem, hogy a keleti szocializmus, a bolsevizmus, alkalmas társadalmi és gazdasági rendszer arra, hogy ezeket az erkölcsi erõket mûködtetni tudja. Éppen olyan kevéssé alkalmas, mint a kapitalizmus. * Zweig "Erasmus"-a. Hígabb, novellisztikusabb, feuilletonistább, mint Huizinga tanulmánya, amely valósággal újrakelti az alakot. De a jelenség érezhetõen közel áll Zweig szívéhez. Mindenki szívéhez, aki hisz az írás és az írástudó szerepében, egy korban, amely összetéveszti a cselekvést az alkotással, a nevelést a terrorral. Erasmus, a "gyáva", aki nem áll semmiféle párthoz, hogy megõrizhesse élete egyetlen értelmét, a függetlenséget, melyre szüksége van, hogy nevelhessen: ma is idõszerû példa. Ma is leírnák róla, hogy "gyáva"; s ma is vállvonogatva felelhetné: "Ez súlyos vád lenne, ha svájci zsoldos lennék; de író vagyok, s a munkámhoz nyugalomra van szükségem." Mert mindig jönnek õk, a Pártok, az Üldözöttek, AkiknekÉppen-Igazuk-Van, s Akiknek-Éppen-Nincs-Igazuk, s mind követelik, hogy a szellemi ember hagyja el a maga harcterét, a kifejezés, fogalomtisztázás, alkotás feladatkörét, dobja el a tollat és siessen meghalni valamilyen gyanús és alkalmi csatatéren; s mind "gyává"-t és "áruló"-t kiáltanak, minden korban, ha a szellemi ember azt feleli, hogy az emberiség és az emberiesség ügyét egy módon szolgálhatja csak: munkájával, s annak nevelõ erejével, tisztító kisugárzásával... Ez mindig "kevés" a pillanat szorongatásában szûkölõ kortársnak. De Erasmus hallgatott és írt. Neki volt igaza. Nem volt svájci zsoldos; író volt; tehát tudta, hogy az emberi per reménytelen; csak a kiegyenlítés, a nivellálás, kompenzáció ügyét szabad szolgálni; s ez mindig népszerûtlen azok számára, akik gyors gyõzelmet, vagy bosszút akarnak. Ezt megérti Zweig és minden író, minden korban. * Ostrom után elõször a Szigeten. Most olyan, mint az idõben lehetett, mikor a Nyulak Szigetének nevezték, s a hisztérikus királyleány bolyongott a tölgyek alatt: burjánzó, elvadult, õsi. Az ápolt, nagy angol parknak nyoma sincs többé. A fák koronáját a bombák tüze égette, kopasztotta. Néhány nagy fa, - köztük személyes ismerõsöm, az amerikai platán, - halálosan megsebesült. A fû mindenütt kötésig ér, a rózsakertben vadparaj, csalán, papsajt. Erzsébet királynõ fejét letépte egy gránát, Arany János arclövést kapott, a napozó nõ szobrát mellenlõtték.
Az épületek egésze romhalmaz. Közöttük a szép kertészház, Ybl egyik legszebb, kis alkotása; s a palatinus háza az alsószigeten; s a szállodák, valamennyi. Az élet mindenféle idejében laktam e házakban. Az árpádkori romokkal elvegyülnek az újkori vandálság romépületei, minden rom, gaz, az élet õserdejében járok itt, az emlékezés prérijén. A Margit-kápolnában oly nyers bûz fogad, hogy megtántorodom. Mint az ostrom alatt a templomokban sokhelyt, itt is valamilyen istállót rendeztek be az oroszok. A vadregényes gizgaz mélyén, a kénes, párás tó közelében, wigwamsátrakban kirándulók tanyáznak. Egy orosz két tehenet õriz a térségen, mely a nagyszálloda elõtt terül el; ez volt a golftér. * Svéd színpadi kiadóm, Englind, ma szûkszavú, ajánlott levélben meghív Svédországba. A levél értesít, hogy hajlandó ellátásomról, megélhetésemrõl gondoskodni, ha vízumot szerzek és Stockholmba utazom. Ennyi az egész. "Hochachtungsvoll." A levél elgondolkoztat, mert nincs semmiféle személyes elõzménye. Englind komoly északi cég, megfontolja szavát; a "Kaland" skandináv jogait kezelte, közepes sikerrel. Mi e meghívás igazi értelme? Ezek az északi emberek tudnak valamit, amirõl nekünk, itthon fogalmunk sincsen? Egy okos zsidó, akivel este beszélek, azt mondja: "Lehet, hogy mi úgy élünk ma Pesten, mint a vidéki zsidók éltek 1944 márciusában: nem tudtak semmirõl, s egy napon arra ébredtek, hogy a vagonban ülnek." * Igaza van Zweignek: az emberi agressziós hajlam örök, mindennél konokabb erõ és indulat, de önmagában hamar ellobog, kisül; ha nem szervezi, csoportosítja valamilyen Eszme, az elsõ kitörés után pánikban szalad szét a csorda... Ez a hajlam csak akkor igazán veszélyes, ha az Eszme, - s hozzá még valamilyen tetszetõs, világmegváltó Eszme, - jegyében izgatják fel és szervezik meg. Akkor világveszély. * H., egy napilap fõszerkesztõje, a kollektív szerzõdés értelmében hatvan milliárdot keres most havonta, tehát néhány centet. Ugyanakkor tart egy kecskét, mely négy liter tejet ad naponként. Négy liter kecsketej ára most napi kétmilliárd. A kecske tehát ugyanannyit keres, mint a fõszerkesztõ. Csak sokkal kevesebb a költsége. * Nem hiszek semmiféle olyan megoldásban, mely a "zsidókérdést" megnyugtatná. A kunmadarasi pogromot követõ napon zsidó tüntetõk járták be Budapest utcáit, - a néma és jogos tüntetés helyett fenyegetõzve kiabáltak, két útjukba akadó keresztényt megvertek, majd B. páternek, mikor a miniszterelnökség nevében megnyugtató szavakat mondott nekik, ezt kiáltották: "Halál a keresztény papokra!" Tehát a kunmadarasi gyilkosságot újabb kunmadarasok követik majd. A fasiszta kivégzések közönsége nagyrészt zsidó söpredékbõl áll össze, vérszomjas szemetszemért alakokból; azok a szegények, akik igazán szenvedtek, akik ártatlanul elszenvedték a zsidóüldözések vesszõfutását, akik megkínzott, nyomorult halottaikat gyászolják, otthon maradtak. De ez a nagyvárosi, hangos, szemérmetlen és kegyetlen alzsidóság, ez a söpredék, amely üzletben, utcán, hivatalban képviseli most a zsidóságot, igen nagy veszélyeket idéz föl a megmaradt zsidóság egésze számára. S nem lehet tenni semmit ellene. * A zsidók számára egy út van: legyenek keresztények, lelkükben is, életmódjukban is. A kereszténység, mint életforma és pedagógia, igen nagy erõ. Más utat nem látok a zsidóság számára. * A svéd kiadó ajánlata és hívása megindító, de nem kezdhetek vele semmit; nem mehetek el lengyeleskedni Stockholmba, akármilyen komolyan invitál is az északi vendéglátó. Az én utam Róma, mentõl hamarább, az elsõ vonattal, mikor lehet. Ha egyáltalán van még valami tennivalóm a földön,
két városban végezhetem el azt: Rómában és Pekingben. Mindig erre gondolni. * Hermann Hesse bevezetõje "Wilhelm Meister"-hez. Amit Goethe "dilettantizmusáról" mond, igaz. Ez a "mûkedvelõ" Goethe az egész világot, minden irodalmi mûfajt, a képzõmûvészetet, minden tudományágat alkalomnak látott arra, hogy egyetlen igazi és valóságos mûfaját, - a személyiség kifejezését, - megkísértse. * Nyugati szél. Éjszaka érkezik, nyirkosan forró nap után. Süvöltése felébreszt. Eszmélve hallgatom, haragosan, magányosan. Egyszer találkozunk még, barátom! Találkozunk és hazamegyünk. * Kimondhatatlan szomorúság. Olyan íz a szájamban, amilyen a halál elõíze lehet. Nincs semmi bajom, nem hiányzik semmi, nem panaszkodhatom; kegyelem, szerencse az is, hogy minden így van körülöttem, ahogyan van. Csak éppen nem lehet elbírni az egészet. Ezt a légkört, világot, a gyûlöletnek ezt a sivatagát, ezt a kietlenséget. Olvasni, dolgozni, igen. De valami fény is kell az íráshoz, az olvasáshoz. Vaksötétben élek, támolyogva. * A Közvéleménykutató Intézet megkérdezett ezer olvasót, melyik az "öt könyv", melyet magával vinne a mentõcsónakba? A régi társasjáték idõszerû válaszaiból megtudjuk, hogy az olvasók nagy többsége a Biblia és Ady versei mellett szavazott. Az élõ magyar írók között elsõ helyen engem említenek legtöbben, s egy napilap tapintatlanul közzéadja ezt a szavazási eredményt. Restellkedve olvasom a hírt. Írótársaim zsebében ilyenkor kinyílik, - jogosan, - a bicska, s én például nem vinném a csónakba a magam könyveit. Mit is vinnék? A "Szent Lajos király hídjá"-t, a "Háború és béké"-t, Tóth Árpád versfordításait, Marcus Aurelius Gondolatai-t... az ötödik már nem jut eszembe, tehát valószínûleg nincs is, számomra, e pillanatban. De úgy érzem, a szavazók nem õszinték. Titokban, - ismerem õket! S. Bokor Malvin mûveit csomagolnák be, vagy Szentmihályiné Szabó Mária összes munkáit, félvászonban. Ez az igazság. Minden más csak hiúság és szemforgató selypegés. * Úgy képzelem, a bolgárok rosszkedvûen, rezignáltan, bûntudatosan mûveletlenek. Olyan "ejnye, ejnye, még mindig mûveletlenek vagyunk!" alapérzéssel ébrednek, fejcsóválva, s aztán mennek dohányt, hagymát és rózsaolajat termelni. De a magyar társadalom jókedvûen, karakánon, öntudatosan mûveletlen. Rikkantva ébred, büszkén néz körül a fényes hajnali világban, amúgy magyarosan sercent egyet, nyújtózik és elégedetten gondolja: "Ihaj, de mûveletlen vagyok!" Ezt, úgy képzelem, egyetlen más nép fia sem érzi, ébredéskor. * Valamilyen módszert kell megint kidolgoznom a munkához. Vissza kell fordulni a hajnalhoz, az elsõ reggeli órákhoz. Mert elég néhány kortyot inni a nappal állott-poshadt italából, - meghallgatni a rádiót, elolvasni a reggeli újságot, a postát, egy emberrel beszélni, - s már megtelik lelkem ezzel a csömörletes érzéssel, mely émelyít és fojtogat, s aztán már nem tudok munkámra figyelni. Vissza a hajnalhoz. Erõs, mérges feketével kezdeni hajnalban a napot, s még az álomból menekülni a kéziratpapírhoz, mielõtt a nap megfertõz. * Reggel vérkeringési zavarok, heves palpitatio. Le kell feküdnöm. Sympatholt veszek be, a szív dél felé megnyugszik, akkor elmegyek a városba. Ha féléven belül nem tudok külföldre jutni, komolyan beteg leszek. Nem az a csodálatos, hogy a szívem rendetlenkedik; csodálatos, hogy vannak emberek, afféle vízilovak, akik betegség nélkül bírják ezt az életet. A gyûlöletnek ezt a rögeszméjét. Mindenki gyûlöl: zsidó és keresztény, a
társadalmi osztályok, paraszt, munkás, polgár, birtokos és nincstelen. A villamoson, jegyváltás közben, olyan jelenetek játszódnak le, mint egykor Firenze piacain, a guelfek és ghibellinek között. Üzletekben, a számjegyek kényszerképzetének nyomorúságában, vevõ és eladó között rögtön vérvádakat kovácsolnak, egy pár kesztyû, vagy két kiló burgonya miatt. Az újságok, ezek a gõzölgõ szemétdombok. A színházak, ezek a külvárosi bordélyok, - mindegy, mit játszanak, az atmoszférájuk olyan! Gyûlölet, ébren és álomban. Bele kell halni. * Mint a pszichotikusoknál a kényszerképzetek: a gyûlölet központi erõ a magyar társadalom lelkében, "öncélú", sõt "öntevékeny" erõ, mint régen, förtelmes szóval, mondták. Már nem ezért, vagy azért gyûlölnek, - az indulat automatizmusa nem keres többé ürügyet. Mûködik, önállóan, függetlenül az értelemtõl. Mit lehet tenni? Semmit. Költõk, írók, papok, pedagógusok, mindenki tehetetlen. Minden "mozgalom" gépies lenne, nevetséges. Csak egyet lehet tenni: a magánéletben leküzdeni a gyûlöletet. * "Fejlõdés" és "haladás"! Bizonyos, hogy kápráztató, vakító a tudomány fejlõdése, a szellem haladása. De az ember erkölcsi fejlõdése nem tart lépést a szellemi haladással. A tudomány engedelmesen egy ön- és közveszélyes dúvad kezébe adja a legtökéletesebb ön- és közveszélyes fegyvereket. Az eredmény nem lehet más, csak a tökéletes pusztulás. * "Siegfried et le Limousin"-ben az író leír egy Németországot, amelyet én még személyesen ismertem, - laktam a müncheni szobákban, láttam a hirdetéseket a német házak falán, melyek orrkenõcsöt és új filozófiai elméleteket népszerûsítettek, beszéltem a táncosnõnek kendõzött gárdatisztekkel és gárdatisztnek kendõzött táncosnõkkel, lakásomról ment el teniszezni és Erzbergert megölni, két teniszjátszma között, S. úr, házigazdám; ültem finn képzõmûvésznõk és bolgár bombavetõk között a Kurfürstendamm teaszobáiban, s most, mikor mindezt Giraudoux elõadásában újra látom és megélem, érzem megint, milyen reménytelen minden "nevelési" kísérlet, mely népeket meg akar változtatni. A németeknek nem lehet új Weimart adni, mert már a régi sem kellett nekik. A németek semmi mások és soha nem lesznek mások, csak németek, Siegfrieddel, Baedekerrel, rohamcsapatokkal, órarenddel, s ha egy napon a világ mégis kiirtja õket, - amit nem hiszek és nem is kívánok, - szabályos menetoszlopokban menetelnek majd a vérpadra, s közben nem gondolnak semmire. * Egy hazát lehet gyûlölni, bírálni, el- és megítélni. Csak árulni nem lehet. * Giraudoux egyik hõse ezt mondja: "Életem legszebb emléke a házasságom és az 1870-es hadjárat." Szép francia mondat. A mondatok egyike, melyet az emberiség nagyobb fele már egyáltalán meg sem ért. * Az emberek most úgy omlanak össze, - hirtelen, belülrõl, - mint a romházak, melyek az ostrom után egyideig állottak még, csaknem sértetlen homlokzattal. Aztán az esõ, a reménytelenség valahogy elernyesztette belsõ kohéziójukat, s egy napon, "ok nélkül", összedõlnek. * A "veszélyes élet"-nél, melyet Nietzsche és a fasiszták propagáltak, van egy veszélyesebb élet: a reménytelenség állapota, a nyúlós, szívós, egykedvû céltalanság. Ez csakugyan életveszélyes. * A hazatért Károlyinak a nemzetgyûlés életfogytiglanra megszavazta a mindenkori miniszterelnök illetményeinek megfelelõ tiszteletdíjat... Miért olyan jellegzetesen magyar ez a megoldás? Talán az "illetmény"-fogalom az,
ami menthetetlenül felidéz valamilyen tüneményt, amit máshol nem ismernek és nem értenek: a sans-culotte en retraite, a nyugdíjas forradalmár, aki "illetményt" kap, öregségi táppénzt, esetleg szabadjegyet a Gellértfürdõbe, vagy a Császárfürdõ iszapjába... Elképzelek egy Robespierret, aki mielõtt Dantont halálra ítéli, - otthon azon tûnõdik, késõbb egyszer, ha a forradalom gyõzött, a második, vagy a harmadik fizetési osztály nyugdíjskálája szerint kapja-e illetményeit?... Az élet valóban utánozza az irodalmat; lúdbõrözve érzem, mennyire igazam volt, mikor a "Sértõdöttek"ben a forradalmi iparról írtam, a bombavetõrõl, aki túlórapénzt követel, ha éjfél után kell bombát vetnie... Akkor azt hittem, túlzok; játszom egy kísérteties ötlettel; most mind gyakrabban látom, mennyire ez a valóság. A magyar forradalmár elvárja, hogy a forradalom a torlaszokra is utánaküldje elsején, utcai harc közben, a nyugdíjat, vagy az illetményt. Károlyi elveiért valóban sokat áldozott; nem errõl van szó; csak errõl "illetmény". Ez a magyar mindebben. S a reménytelen. * Micsoda népség mászott itt elõ! S szalad szerepelni, ünnepeltetni magát, a magyarság, vagy a magyar dolgozók, vagy a magyar irodalom, mûvészet, tudomány nevében, külföldre! Már nem is másod- és harmadrendû garnitúra, hanem a teljesen névtelenek, akiknek idehaza pisszenni sem tanácsos, mert rögtön kiderülne, hogy notórius sikkasztók, vagy, - ami rosszabb, - notórius analfabéták és tehetségtelenek. A háború utáni elsõ nemzetközi gazdasági, irodalmi, politikai összejöveteleken kik képviselték a magyarságot? Ez a névtelen névsor mindennél szomorúbb. * Van még egy szép szó, amelytõl megõrül a magyar: az "ellátmány". Rokonhangzású, mint az illetmény, de még annál is szebb, mert a gyakorlatban legtöbbször afféle kis dugsegélyt jelent, miniszter, kortes, vagy zsaroló álhírlapíró számára, borítékot, melyet diszkréten zsebre lehet tenni. Az ellátmány, ez a magyar álom. Most már az egész nemzet álmodik róla: nemcsak a tõzsde körül ténfergõ közgazdasági hírlapírók, nemcsak a potya állami autón valamilyen hivatalos ürüggyel vidékre "kiszálló" miniszteri tanácsosok, nem, maga a nemzet is "ellátmányt" akar, s lehetõleg a gyõztesektõl, az amerikaiaktól, vagy akár az oroszoktól, szélesre tárt marékkal, mert háborút viselt ellenük, tehát egy kis jutalmat kér, UNRAsegély, vagy a jóég tudja milyen ellátmány formájában... Illetmény és ellátmány. Ez a legszebb, ettõl viszket a magyarnak. S még egy, a vágyálom: a "beszerzési csoport". Tehát valamilyen teherautós különítmény, amely pecsétes, hivatalos írások birtokában, - fesztelenül zabrál vidéken. A nemzet átalakult beszerzési csoporttá, amelynek tagjai részben illetményt, részben ellátmányt követelnek, s a tetejébe egy kis amerikai szeretetcsomagot. * Félnyilas hírlapíró settenkedik hozzám az utcán, s óvatos torokköszörülések után ezt mondja: "Mester, természetesen Ön is hallgat most, mint minden tisztességes ember." Szemébe nézek, - tiszta, világos, buta szeme van, - s ezt felelem: "Kedves fiam, attól tartok, mi ketten nem ugyanarról hallgatunk." Zavartan köhint, gyanakodva sündörög odébb, vissza-visszanéz. * A Lukács-uszodában. A szeptemberi reggelen, mikor Hitler bejelentette, hogy lövetni kezdett a lengyel határon, itt hallgattam a rádióbejelentést. Az üde forrásvíz most is tiszta, - három esztendeje nem jártam itt, - az árnyas fák a víz partján megmaradtak. Boldog óra, a vízben, az árnyékban. Afféle szekta járt ide valamikor; Feiks Jenõ prelegált; vízi peripatetika mûfaját gyakoroltuk télen is, a szabadban, amíg aztán izületi gyulladást kaptam a téli fürdõzéstõl... A régi szektások közül csak kevesen maradtak meg. Magam is, kehesen, soványan, rokkantan üldögélek a platán alatt, mint hadesi árnyalak egy mondakörben. * Három napja harminc fokos kánikula, június elején ritka és emésztõ
tünemény. Megértem, hogy Keletnek csak bölcsei vannak, de nincsenek írói. Az irodalom klimatikus hõfoka 18 Celsius, egy fokkal sem több. * A Krisztinaváros egyik romutcájában az öreg Szász Károllyal találkozom. Nyolcvanötéves. Mindenkije meghalt, lakása elpusztult, konyhában lakik. Madzagból font hálóban krumplit, kelkáposztát cipel, de most is korrekten öltözött, fekete ruhában jár, mint mikor még a Budapesti Közlöny szerkesztõje és az Akadémia tagja volt. Hosszan szorongatja kezem. A romvárosra mutat, s mint egy francia regényben a hõs, elragadó naivitással mondja: "Sándorkám, ez már nem a mi világunk." * A "Wilhelm Meister"-hez nincs most türelmem; visszatettem a könyvespolcra. Goethe prózai elõadásmódjához bizonyos türelmi, lelki készültség szükséges: túlságosan oktató, szõrszálhasogató. Tudom, miért ilyen, de most nem bírom idegekkel. * Nedves, gõzös siroccó, harmincfokos, lucskos hõség. Az infláció valahol a téboly határvonalán, billiós és trilliós számok röpködnek a forró levegõben. Mindez vihar, izzás, gonoszság, indulat. Egy napon megnyugszik. Aláírják a békét, amely olyan lesz, amilyen. Akkor elutazom, csöndesen és feltûnés nélkül, Rómába. S akkor egyideig minden másképpen lesz. * Sz. "külföldi színpadok számára, dramaturgiai szempontból" átdolgozta a "Varázs"-t. Igaza lehet abban, hogy a második felvonás két nagy jelenetét felcserélte: elõször Estella és Maharama vitatkoznak, aztán következik Maharama és Krisztián párbaja. Ez így talán hatásosabb. De máskülönben mindaz, amit egy "hivatásos dramaturg" kihagy, éppen savaborsa a darabnak; lehet, hogy igaza van, de akkor író ne nyúljon színpadhoz, mert nincs mit keresnie ott. * Giraudoux franciasága számomra gazdagabb, mint Bossuet prózája. Nem lapozhatok úgy két-három oldalt regényeiben, hogy ne kelljen szótár után nyúlnom. * K.-val találkozom, aki szerény és szomorú panasszal említi, hogy nem vették fel nevét az újságírók "beszerzési csoportjának" listájára, mert N. neheztel reá egy bírálatért, melyet régen egyszer írt valahol... K. és N. zsidók. Most, két évvel Auschwitz után, így üldözi egymást két zsidó tollforgató, pontosabban így üldözi egyik a másikat, valamilyen régi bírálat miatt... s a keresztények még mindig azt hiszik, hogy a zsidók valamilyen rejtélyes vérszövetségben élnek, homogének! * Reggel Tóth Árpád "Összes versei". Az ifjúkoriak, s aztán a "lélektõl lélekig" zsongó, vijjogó, mélyhegedûs zenéje. Nagy zene ez, tiszta líra. Miért, hogy mégis kevesebb ez a költészet, mint fordításai? Nagy mûvész volt, de érezhetõen õ maga kevesebb volt, mint a költõk, kiket oly tökéletesen fordított, mint Shelley és Baudelaire... Nem elég mûvésznek lenni. Valakinek is kell lenni. Tóth Árpád tökéletes mûvész volt, s ezért tökéleteset alkotott, mikor Valakik verseit fordította; az eredetivel egyforma értékût adott. S tökéletes mûvész volt akkor is, amikor saját verseit írta, csak éppen nem tudta e versekbe beleadni azt a személyi többletet, ami nélkül nincs föltétlen nagyság. * A könyvesnél böngészek. Két vastag szótárt viszek haza, magyarfranciát, s aztán eltünõdöm, mit is vihetnék? Ötvenezer könyv bámul reám a falakról, szépirodalom, filozófia, történelem, s egyikhez sincs kedvem... Végül hazaviszem Matthes könyvét "A belsõ betegségek diagnosztikájáról". Már csak ilyen könyvekhez van kedvem, a szótárak mellett. Elromlottam, roué vagyok.
A könyvet - ezer oldal, - növekvõ érdeklõdéssel olvasom. Jó tankönyv, mert minden tünetrõl föltételes hangon beszél. S mikor azt mondja: "a tapasztalat szerint ez így van és az úgy van" - akkor is óvatosan megvillant még tíz-tizenöt diagnosztikai lehetõséget, a tévedések végtelen válfajaira céloz... Egy májtumor, egy angina körül, egy lépduzzanat körül mennyi feltevés! Lehet ez és az, lehet ezért és azért... de lehet egészen más is. Igen, vannak a típusos betegségek, van bizonyos arányszám a tünetek mögött... de már egy fejfájás milyen titok! Így kell látni az embert, az életet, a világot, ilyen óvatosan és aprólékos figyelemmel, így kell gondolkozni, élni, tanítani. * A luesz, a tbc, a rák, ezek a sztárok a betegségek között! De az élet nagy átlagossága szerényebb, névtelenebb, s nemkevésbé kínos és veszélyes nyavalyák között telik el. Van herpes is, van az ischiatikus ideg rendetlenkedése, - a jóég tudja, miért, fertõzés, hisztéria, meghûlés, minden belefér az ilyen szemétládába! - s van minden mögött a titok: miért bírja egyik ember ezt a nyavalyát, miért bukfencezik miatta a másik? Mi a resistencia, miért? Mint haladó kuruzsló, a múló idõvel, sokasodó tapasztalattal kezdek hinni abban, hogy a funkcionális és organikus betegségek nagyobb hányadának, - több, mint ötven százalékának, pszichikus az eredete. * Josephus Flavius könyve, magyarul. Jó író volt. A zsidóság történetének bibliai szakaszáról, Mózesrõl, az egyiptomi idõrõl, a vándorlásról, a törvényekrõl, a törzs karakterérõl az író hangján beszél, tárgyilagosan, úgy, mint akinek látomása van minderrõl. S mint a régi írók szövegeiben, nála is teljes hitele van még a szónak; Mózes úgy jár tanácsért Istenhez, Akivel személyes kapcsolatai vannak, mint mi a bankárunkhoz, vagy orvosunkhoz, ügyvédünkhöz. Jól látja a zsidókat, s mert rómaiak számára ír, - fantasztikus honoráriumot kapott a sznob Vespasiantól és Titustól! - kissé felülrõl lefelé beszél olvasóival, zsidó gõggel, mint aki tudja, hogy igazában nem érthetik. * A megszállás, a kontárság, a tisztességtelenség, mindez együtt csakugyan kevéssé vonzó érv a demokrácia számára. Mégis, minden tisztességes szándékú embernek döntenie kell: akar-e visszafordulni a múlt felé, melynek kontárságából és tisztességtelenségébõl a jelen aljassága nagyrészt következik, vagy túlhaladni a jelen korruptságán és demokráciát építeni a jövõ számára? Ez nagyon nehéz, mert alvilági erõk hatnak ma is a közéletben: a minõség elvét megtagadó, a pártnagyságok koncaival felezõ alemberek világában élünk. De ki hitte, hogy hamarabb, mint két-három emberöltõ múltán lehet itt mást is nevelni, másféle embert? Az angoloknak és franciáknak, a svédeknek és a dánoknak is százötven év kellett a demokráciához. Ahogy nincs Blitzkrieg, úgy nincs Blitzfrieden sem. * Josephus Flavius könyvét nem lehet "elolvasni", mert túl sok benne a halott anyag, fõpapok névsora, stb; de átolvastam; s azt hiszem, nem hagytam el semmi lényegeset. A zsidók ószövetségi életérõl írt rész, a mózesi fejezetek rendkívül tanulságosak és élvezetesek. Igaza lehet Freudnek, aki bizonygatja, hogy a zsidók Egyiptomban nem is voltak olyan tudatosan zsidók, mint ahogyan Mózes késõbb annak nevelte õket: "kiválasztott nép" - nek, e feltevés minden öntudatával, gõgjével és tragikus következményével. Mózes csinált a zsidókból zsidókat... s lehet, hogy Mózes nem is volt zsidó. Ez a kegyetlen zsidó õs-történet, a türelmetlen, összeférhetetlen, kritizáló, szerepét emberfeletti gõggel viselõ népség Josephus elõadásában igazi arcát mutatja. Különös nép. Nem rokonszenves. De rendkívüli erõkkel megajándékozott emberfajta. A könyv néhány fejezete, a hellenisztikus novellabetoldások (Paulina és Anubis kalandja, tiszta Boccaccio!) Herodes jellemzése: írói, élményszerû. Herodes, ez a sötét kényúr és kéjgyilkos, aki
halálos ágyán joggal tart attól, hogy senki nem hajlandó megsiratni, s ezért óvatosságból cirkuszba záratja az elõkelõ zsidókat és megparancsolja Salomenek, hogy halála pillanatában nyilaztassa le a foglyokat, mert így minden zsidó családnak oka lesz a Nagy Herodes halála napján gyászolni és jajveszékelni: a történelmi torzalakok egyik legnagyobbja! Nem tudom, "hisznek"-e a zsidók Istenben; általában túlságosan kritikus szellemûek ahhoz, hogy hajlamosak legyenek a föltétlen hitre; de tudnak róla. S ez a tudás létezésüknek tragikus, különös pátoszt kölcsönöz. * Éjjel esõ, mennydörgés. Péter-Pál elõtti, nyári zivatar, melyet félálomban különös elégedettséggel hallgatok. A zúgás, dörgés, mindez az ostrom, a bombák emlékét idézi, - s mint télen, mikor a Duna jegét robbantó bombák zaját neszeltem, most is arra gondolok: folytatják, befejezik, elpusztulok, s akkor minden jó lesz. * Matthes könyvében a vérkeringési zavarok fejezete. Idõszerû számomra, érdekel. A sclerotikus, az ideges, a metaluetikus, a hipertoniás zavarok közötti különbségek érdekelhetik a szakembert: én, az áldozat, vállat vonok. Nem errõl van szó, számomra: tudok-e még áramot adni életemnek és munkámnak? Ennyi az egészség. A többi csak gyávaság, tunyaság, részletkérdés. * Madame C. levele Párizsból. Azt írja, hogy a Ritzben lakik és éhezik; minden méregdrága; az emberek másról sem beszélnek, csak a feketepiac árairól; író nincs, festõ, zenész nincs, a francia szellem mintha hûdött lenne; akik németbarátok voltak, megmentették vagyonukat, jól végezték a vad kalandot, s most szájuk elé illesztett tenyerük mögül suttogják, hogy "a németek nem is voltak olyan rosszak, udvariasak voltak, stb.", - mint nálunk. Mindenütt ugyanaz. Azt írja, nagy ékszerüzletük a rue de la Paix-n virágzik, az emberek vásárolják a brilliánsokat; mindenki rejteget valamit "egy bûnt, vagy egy kiló vajat". * Péter-Pál elõtt. Harminc fok, ködös gõzfürdõ. Az emberek szédülten járnak a lucskos hõségben. De a számoktól is szédülnek; már senki nem érti a számokat; egy dollár, százegynéhány billió, egy kiló fõzõliszt negyven billió... s aztán, mi következik? A trillió? Mennyi az? Ezer billió, millió billió? A számjegyek villódzanak, mint a csillagképek. Öreg asszonyok remegõ szájjal állanak a csarnokban egy halom burgonya elõtt, számolgatják billióikat, a rongyos papírkötegeket: talán futja tíz billióból egy kiló krumplira... De mire elszánják magukat, már nem futja; az árus maga sem tudja, mit kérjen? A pénzromlás pszichotikus része csaknem érdekesebb, mint az anyagi; és az erkölcsi része, melyrõl senki nem beszél! ... Az ország támolyog az inflációban, a tájékozatlanságban és reménytelenségben. Sehol egy reménysugár. A "Times" cikke közönyösen elintézettnek jelenti ki az erdélyi döntést. Károlyit a kormány kinevezte "rendkívüli követté és meghatalmazott miniszterré..." - beszélek valakivel, aki éppen tõle jön és elmondja, mennyire örült, mikor megjött a kinevezés híre. Néhány hét elõtt még úgy vonult be, diadalkapu alatt, mint a hazatérõ Kossuth; de kiderült, hogy nem Kossuth; most kapott egy jó kis külföldi állást és elmegy... Még azt is megérteném, ha elvállalná a magyar békedelegáció vezetését, valamilyen egyszeri, nagy szerepet, s aztán csendesen elmenne szobornak... De így? Kik ezek az emberek? S mindenütt homály és árnyalakok. * Hát így. Nyugodj bele. Tíz, tizenöt emberrõl lehet szó, s aztán a névtelenek, a szomorú tömeg, amely viseli mindezt, a sorsot. * Este R. tanár. A halálról beszélünk. Azt mondja, nincs semmiféle határozott véleménye a személyiség részleges, vagy abszolút halálutáni életérõl; apja spiritiszta volt, hitt a halhatatlanságban; õ nem hisz, de nem is tagadja. Általában nem hajlandó semmiféle lehetõséget tagadni, mert a
tudomány néhány éve felrobbantott minden klasszikusan materialista szemléletet. A radarkísérletekrõl beszél, a denevérek tájékozódásáról, a képességrõl, amely a vak állatoknak bizonyos magas rezgésszámú hullámok észleletébõl megadja a módot, hogy vakon is tökéletes biztonsággal repüljenek, - ez a találmány, a denevérek titkának technikai utánzása segítette a háborúban az angolokat, hogy végezzenek a német tengeralattjárókkal! - arról, hogy az egytonnás atombomba egyszerûen felrobbanthatja a Földet, arról, hogy anyag nincs többé, csak õrült erõvel élõ atomok. Azt mondja, annyira nincs anyag, hogy az ember, amikor egy székbe ül, igazában a semmibe ül: képzeljünk el egy atomot, mely teniszlabda-nagyságú, s ennek az atomnak elektronjai olyan távolságban keringenek a mag körül, mint amilyen messze van Gödöllõ Budapesttõl... Hasonló a távolsági arány minden anyagon belül az atommag és elektronjai között; az ember a semmit érinti, az ürességet, mikor anyagot érint... Mi hát az ember? Miféle energia? S miért ne élhetne ez az energia, ha az anyag elveszti sablonos létezési formáit? Tikkadt este, izgalmas és érdekes beszélgetés, amilyenben régen volt részem. * Hisz abban, amit a Naplóban pedzek; hogy a betegségek túlnyomó többsége pszichikus eredetû. Azt mondja, a gyógyítás lehetõségei beláthatatlanok; de mikor figyelmeztetem, hogy az emberi agressziós indulatot, amelynek a legtöbb betegség csak pánik formájában kifejezett következménye, nem lehet gyógyszerekkel gyógyítani, - a háború sem más, mint az agressziós indulatnak tömegkifejezése, s mentõl kevésbé lesz beteg az emberi test, annál ütemesebben vezeti le ezt az indulatot az emberiség tömegszerencsétlenségekben! - S egyetértünk abban, hogy egy napon az orvosoknak, íróknak, gondolkodóknak közös therápiás vállalkozásra kell majd szövetkezni: meg kell gyógyítani a veszett indulatú emberi lelket. Az indulatnak a rák, a tbc, a lues csak testi következménye és kifejezése. * Reggel Rilke. A "Knabe" , s a "Ritter"... Régen hallottam ilyen közelrõl, zavaró mellékhang nélkül ezt a tiszta dallamot. Közben égzengés, nyári zivatar, egyfajta deklamáló szólam a világban. * Stendhal: "Correspondance inédite". 1812-bõl, Szmolenszkbõl és Moszkvából, kevés vígasztalót ír az orosz állapotokról. "Dans cet océan de barbarie, pas un son qui répond ? mon ?me! Tout est grossier, sale, puant au physique et au moral..." Szórakozottan hallgatom, mint ahogy ismerõssel vitatkozik az ember. A levél, melyet Balzacnak ír, a Revue parisienne-ben megjelent lelkendezés után, minden hálás hanglejtés közepette is tartózkodó. Mintha ezt mondaná: "Szép, hogy megírtad ezt a méltatást, de ez aztán igazán a legkevesebb." * Halott anyag nincs; minden él, ezt Goethe csodálatosan tudta. Nem ok nélkül izgatták a kõzetek. * A palesztínai zsidó lázadás, - angol tisztek elrablása, zsidó terroristák merényletei, s a kísérõ tünetek, a jeruzsálemi fõmufti szökése és utazása, megérkezése Egyiptomba, - mindez kísértetiesen hat reám, az európai olvasóra, aki megélte a zsidóság legnagyobb történelmi tragédiáját itt Európában, az elmúlt években, s látnia kell, milyen reménytelen minden "megoldási kísérlet", mely mesterségesen, kívülrõl, társadalmi, vagy politikai eszközökkel akarja közömbösíteni ezt a kérdést. Nincs "megoldás"; s igazat adok a zsidóknak, akik ajánlatomra, hogy legyenek keresztények, ezt felelik: "De mi nem akarunk keresztények lenni; mi zsidók akarunk maradni. Jogunk van ehhez; s ha máskülönben lojális polgárai vagyunk egy államnak, miért ne maradhatnánk zsidók?..." Igazuk van, joguk van ehhez; csak e nép ötezer éves történelme arra tanít, hogy ennek a jognak túl nagy az ára; néha irtózatos árat kell fizetni érette; üzleti, olcsó szóval, kissé cinikusan
ezt kérdezhetném: megéri?... De lehet, hogy "megéri"; lehet, hogy zsidónak, vagy magyarnak, lengyelnek lenni, nem "faj"-nak, hanem fajtának lenni egyszerûen több is, mint rögeszme; valamilyen alkati végzet. Ha így van, nem lehet vitatkozni a felfogással; de bizonyos, hogy e probléma csak a személy részére idõszerû; a fajta elbír másféle megoldásokat is, a nemzedékek nem gondolkoznak rögeszmékben, csak élnek; hát éljenek veszélytelenebbül... * Talán egy gyógyszer, egy napon; valamilyen eszményi csillapítószer, mint a skopolamin, melyet már az óvodában beadnak e közveszélyes dúvadnak, az embernek, s aztán szelíd lesz és veszélytelen... * Délután zápor, nyugati szél. Az utolsó napok frontváltozásai után nagy megkönnyebbülés. Vihar múltával járni indulok, õdöngök a városban. Egy dunaparti kávéház elõtt ülök, esztendeje elõször. Förtelmes emberek, síberek, alnõk, gépkocsik. Köröskörül a romok panorámája, a döglött hidak. Gyalog haza a budai Dunaparton. Néha már a bor sem segít. * Hogy is mondja az Öreg? "Die bleibt nicht aus! Er stürzt vom Himmel nieder..." Talán. * E vad hordával szemben, amely társadalomnak nevezi magát, addig van csak valamilyen földi hatalmam, amíg semmiféle részt nem vállalok a földi hatalomból. * Szakértõk azt mondják, ilyen infláció még nem volt, mint a mostani, a magyar; a német, az orosz messze elmarad a mi rikkantásunk mögött; ma délelõtt fölvettem a bankban kétezer billiót, - (senki nem tudja, mennyi a trillió? Ezer billió? Millió billió?...) - tehát két kiló zsír árát, ha nagyon sietek, s találok valahol zsírt. Magyarországon minden ilyen trópusi bõséggel virágzik ki; sehol nem akasztanak ennyi háborús bûnöst; Németországban például megközelítõen sem hoztak eddig ennyi halálos ítéletet; sehol nincsenek ilyen számjegyek; s mindenünnen gyanús hírek érkeznek, de sehol nem ilyen cigányosan romlott a társadalom erkölcse, szellemiekben, anyagiakban... * Igen, ez az "atom-korszak"; minden atomizálódik, elég, szétesik, irtózatos erõk hatása alatt; pénz, szó, erkölcs, emberi és természeti anyag... Az egytonnás atombomba, amely 12.000 C° hõséggel robbantja fel a Földet, talán valóság már; s egy napon felrobbantja egy gengszter, vagy egy õrült, vagy egy politikus, oly mindegy; s akkor a Földnek dögszaga lesz. A Teremtésnek égett dögszaga lesz, a humusnak is, minden felbomlik, ami anyag és bûzleni kezd, keserû szaggal, a Nap alatt. * Novalis naplója. Egy költõ elhatározza, hogy utánahal kedvesének, a tizenötéves Sophienak. E terv kivitelérõl naplót ír, mint egy vállalkozásról, melynek technikai feltételei is vannak. Elhatározása komoly, de a kivitel feltételei naponként változnak: aggályosan feljegyzi, hogy ma délelõtt komolyan meg akart halni, de délután volt egy óra, mikor nem is akart olyan komolyan meghalni... Végül csakugyan meghalt, huszonhét éves korában, de úgy, hogy közben új nõbe szeretett... Feljegyzései õszinték, pathologikusak. Költõ volt, éjjel Young verseit olvasta, az "Éjszaká"-hoz címzetteket, s aztán, egyszerû áttétellel, megvillant a "Hymnen an die Nacht" varázsa eszméletében. Maeterlinck bevezetõjében egy szép mondat: "egy gyermek szemével nézni a tengerre és a hegyekre..." Ez a költészet. * A "Sértõdöttek" harmadik kötetének második fejezetét írom, "Ábel naplóját". Mindazt, ami életem és rejtélyes foglalkozásom, az írás alján volt, mint izgalmi anyag, meg kellene fogalmazni most, mégegyszer, utoljára... Aztán csak élni és írni még egy-ideig, ahogy kedvem tartja; kocsmákban,
vagy Rómában, vagy Pekingben, s írni, verset, vagy mozgóképszcenáriumot, oly mindegy. * Azt mondják: "Most mégis csak jobb, mint volt tavaly ilyenkor, vagy éppen két év elõtt! Gondolj csak vissza a bombákra, a terrorra, az ágyúzásra!" Ez igaz: most nem potyognak bombák. Az utcasarkon, a fûszerüzletben, kapni mindent, amit szem-száj megkíván: csak éppen két dollárba kerül az, ami New Yorkban egy dollárba, vagy ötven centbe kerül, s néhány ezer ember kivételével senki nem keres dollárban, igen, senki sem keresi békebeli jövedelmének egyhuszadát sem; én legalább bizonyosan nem. De nem ez a rossz. Terror ma is van, ez tagadhatatlan; a kommunisták hazai módszerei terrorisztikusak. Nem tudja senki, mit akarnak így? Nem is hiszem, hogy az oroszok helyeslésével gyakorolják e módszereket; egyszerûen csak így cselekszenek, mert ilyen a jellemük, modoruk, ehhez van kedvük és módjuk... De ez is elviselhetõ, egyelõre. Ami rosszabb, az a különös sivárság, mely, - mint valamilyen atmoszférikus hatás, mintha vasport lélegzene az ember - behatol az életbe, a munkába. Nem lehet menekülni elõle. Nincs igazi öröm, de igazi fájdalom sincsen; minden sivár, üres, ízetlen. Ez is veszélyes, s nem is olyan kevesek számára, mint hiszik. A zsidók egyelõre csürdöngölõst járnak örömükben, mert nem viszik õket nap mint nap gázkamrába, s ezt megértem; de a zsidóveszéllyel egyidejûen sokféle veszély volt még az emberiség egésze számára, s ezek a veszélyek most nem harsognak úgy, de itt vannak. * Ez a veszély az atom, mint agressziós lehetõség. Ebbe a fekete zsákba egy napon belehull minden, ami elválasztja ma az embereket: a kapitalizmus, szocializmus és kommunizmus ellentétei, fajták és hatalmak vetélkedései, minden. Az emberiség sorsa betelt, egységes. A Bikiniszigeteken most végzik az atomrobbantásokat, egyféle fõpróbát rendeznek az Utolsó Ítéletbõl, száztízmillió dollár költséggel; s reááldoznak néhány szigetet, ahol a bomba radioaktív hatása nyomán kristályszerû, üveges lesz majd a föld, s odadobnak a tízmilliós hõségnek hetven öreg hadihajót. Dante és Goethe nem álmodott ilyenrõl; de õk sem álmodtak rosszul, sem erõtlenül; gyanították, hogy a Nagy Színjáték vége csak ilyesféle lehet. * Amerikai csomag, pompás vitaminkészítményekkel, A, D, B1 és B2összetétellel. Két napja szedem a labdacsokat; lehet, hogy öncsalás, de ellenállóbbnak, frissebbnek érzem magam. Arra gondolok, hogy az öreg Freud hitt a végén valamilyen vegyi megoldásban. S aztán arra, hogy az öreg Goethe csak a test és lélek szintetikus vállalkozásában hitt, valamilyen nagyon egyszerû és irdatlanul összetett therápiában, mikor az isteni és az emberi megegyeznek egy kompromisszumban. * Péter és Pál napja. Villogó, iskolakönyvbe való napsütés. Délelõtt a rádióban a miniszterelnököt hallgatom, amint amerikai útjáról beszámol. Paraszt, lassan és nyugodtan beszél, elõadásmódja rokonszenves és öntudatos, de a mellékmondatokkal baj van. A mellékmondatokkal nálunk mindig baj van. Horthynál éppen úgy, mint Károlyinál, vagy Nagy Ferencnél... a fõmondatra még futja, jellembõl, vagy közhelybõl, de a mellékmondat már alkotás és kompozíció; s ott megcsuklik a magyar. Amíg beszél, arra gondolok, hogy Juhász, a kertész, Leányfalun gyakran magyarázta nekem, milyen nehéz munka az aratás? Azt mondotta, ez a legnehezebb emberi munka; õ volt kocsis, hajófûtõ, napszámos, az mind semmi. Biztosan igaza volt. Én ugyan ismerek nehezebb munkát, mint az aratás; s ez az írás. De kár vitatkozni, agrárország vagyunk. "Egészséges"-e a magyar paraszt? Kételkedem. Egyoldalúan táplálkozik, - kevés tej, fõzelék, gyümölcs, kevés könnyû hús, sok szalonna, zsír, kenyér, málé, s ha van, pálinka, - egészségtelen lakás, tökéletlen higiénia, s baromi testi munka, amely lehet "egészséges" is, de nagyjából
inkább elnyû és elhasznál. A tbc nem ok nélkül talál olcsó táptalajt a magyar falvakban; az általános életkor nem magas. * Novalis néhányoldalas naplórésze, - inkább csak vázlat egy portréhoz, - a halott kedvesrõl. A nagy írások lélegzete ez oldalakon. Tárgyilagos és szenvedélyes, gyöngéd és kegyetlen, lelkes és kérlelhetetlen: így kell látni, ha költõ valaki, mindent, a kedvest is, akinek halálát a sírba akarja gyászolni! * F. panaszkodik, - a Duna parton lakik, - hogy éjjel nem hagyják nyugodni az orosz vontatóhajók, melyek tülökbúgással úsznak el ablaka alatt... A hajótülkök búgása hozzám is felhallatszik a Rózsadombra: de panasz nélkül, szívesen hallgatom ezt a nosztalgikus, éjszakai hangot, mely a távolság révületét idézi. * Novalis "Hymnes ? la nuit" (franciául olvasom). Egyfajta corpus delicti számomra ez a könyv; bizonyítéka mindennek, amit a németség betegségérõl, halálvágyáról hittem. Jegyzetei a "mágiáról" merészek, bátrak. A természetfölöttirõl ilyen biztonsággal, ilyen természetesen kevesen beszéltek; nem találgat, nincs feltétele; mint aki az egyszeregyrõl beszél. Mikor ezt mondja: "...sok régi mûvön érezni egy misztikus lüktetés érverését, mikor megmutatkozik az érintkezés lehetõsége a láthatatlan világgal... Goethe lehetne a fizikának fõpapja..." Igen, Goethe. Mintha most érteném meg végre Faustot, negyedszázados olvasmányom, a Quantentheorie, az atomfizika ismerete után. Goethe tudta, hogy anyag nincs és szellem nincs, külön; minden együtt van, minden él, boldog alkímiában, természetes és természetfölötti összhangban, robban és összeáll megint formának, anyagnak, életnek... Az élet nemcsak organikus anyagcsere, nem; van mathematikai és fizikai anyagcsere is, tehát élet, mindenben! * A cirkuszi és a baromi, amivel a társadalom rögeszméit, az együttélés tébolyát kendõzi, tehát a politika, a pénz, a "közgazdaság" - (az arany ma Pesten tizennyolcezer billió, egy milliárddal sem több!) - a sexus elmebajos, mániákus, mirigyekbõl és tévedésekbõl szõtt kényszercselekedetei, az élet. * A stílus nemcsak az ember, a stílus minden. Az amerikai rádió a Bikini-szigetek fölött végzett atombomba-robbantás napján felszólította a világ meteorológiai megfigyelõ állomásait, ügyeljenek, nem észlelnek-e a robbanás pillanatában világszerte "alkonyati jelenségeket"? Spengler örülne e fogalmazásnak. Én is megörültem. A negyedik atombomba leesett, az admiralitás jelenti, hogy az eredmény "kielégítõ", - de a jelentésekbõl, s a lapok hangjából bizonyos csalódottság cseng ki, mintha a pusztítás nem lenne olyan infernális és tökéletes, mint sokan remélték. Csak türelem, kedveseim! * Mind makacsabbul ez a rögeszme: ahogyan van az iskolákban kötelezõ védõoltás a himlõ, a sarlach, a diphtéria ellen, úgy elrendelni, kötelezõen, a védõoltást az ember agressziós hajlamai ellen. Az óvodában brómra fogni ezt az ön- és közveszélyes õrültet, az embert; rendszeresen adagolni valamilyen gyógyszert, mely tompítja indulatait... Más utat nem látok. * Este erõs tea. Utána álmatlanság. Hajnal felé altatót veszek be. Az álom tapinthatóan érkezik, mint egy szelíd hûdés. * Radnóti Miklós versei. Van a lényében valami angyali. A legnehezebb emberi helyzetekben is világít, zsong, zeng ez a lélek. Halálig énekelt, aztán eltûnt a ködben. *
Magyarországon a nagy per nem zsidók, nem is a munkásság és polgárság körül zajlik; e perekben meg lehet egyezni egy napon. Az igazi per a magyar paraszt körül tart, a Veres Péterek és Illyés Gyulák által sunyin szított parasztlázadás körül, amely - türelmetlenül, alamuszian és igazságtalanul, - messzi a parasztság jogos érdekein túl követel e társadalmi réteg számára vagyont, hatalmat, jogokat. Parasztnak lenni társadalmi állapot, komoly és értékes emberi feladat, ha akarjátok, sors... mindezt készségesen elismerem, én, a polgár. De parasztnak lenni ezzel a kapzsi dühvel és alattomos mohósággal, ahogyan nemcsak a földet akarják, hanem a tetejébe, - potyán, csak úgy! - a zongorát is, a zsebórát is, mindent, ami az út mentén megcsillan, mert odatette valaki, parasztnak lenni úgy, hogy zsidó, polgár, keresztény, értelmiségi, mindenki, aki nem paraszt, pusztuljon: ez az igazi magyar per, melyet néhány sunyi paraszt, aki a polgárság segítségével jól kikupálta magát, alattomosan fût. A parasztoknak joguk és helyük van a világban, ennyi és ennyi, s ez nem is kevés. De többet, kegyetlenebbet és jogtalanabbat követelni, csak a származás és osztályhelyzet alapján, s a mûveltség akaratának erõfeszítése nélkül: ez a magyar per. Véres per volt a múltban, az lesz a jövõben, s közönnyel kell nézni, akkor is, ha belepusztulunk. * Egy ember, aki tudományosan foglalkozik a pénzzel, azt mondja a magyar pénz vitustáncáról: "Képzeljenek el egy embert, akinek amputálták a lábát és most elfolyik a vére; ez az ember segítségért kiált; ilyen most a háborút vesztett Magyarország, mely nehézipara nyolcvan százalékát nyolc éven át jóvátételre fizeti el. Mi segíthet rajta? Ha lekötik a sebet és vérátömlesztéssel sietnek segítségére... De akad-e olyan balek, aki vért ad egy embernek, mikor a sebet nem kötötték le, s az átömlesztett vér nem marad az áldozat testében, hanem továbbcsorog?..." Ez igaz. A kommunisták is tudják ezt. S egy napon, mikor a sebesült már az utolsókat nyögi, a magyar kommunisták majd elhozzák a nagylelkû Moszkva ajándékát: nem kell többé jóvátételt fizetni, itt a szanálás, a beteg meggyógyulhat... De ezt õk hozzák majd, a kommunisták; s nagy lesz az ára. * Magyarországon mindig csak az az egy ember hiányzik: aki döntõ, végzetes pillanatban, amilyen volt 1944. március 19, vagy most a békekötés, feláll és minden következménnyel ezt mondja: "Eddig megyek és nem tovább! Lesz, ami lesz!" Ez a "lesz, ami lesz" hiányzik a magyar nyelvben. Ezt nem kell föltétlenül melldöngetve, harsogva mondani; lehet egészen csöndesen; de minden következménnyel... Erre még nem volt példa, 67 óta. * Olyan ez az ország, mint egyféle vurstli, amelyet, egy történelmi szezon idejére kibérel egy-egy érdekszövetkezet: nemrégen a fasiszták bérelték ki, most a kommunisták. A vurstli bejárata fölött ragyogó villanybetûkbõl rakták ki a cégért: "Demokrácia". A színlapon tetszetõs nevek szerepelnek, mint igazgató, idomító, légtornász, de a valóságban õk az urak; a bérlõk, a kommunisták. Történelmi szezonok idõtartamát természetesen nem lehet elõre meghatározni: mint a fasiszták, az új bérlõk is sietnek kivenni a szezon alatt minden hasznot a vállalkozásból. Mindenféle mutatványos bódé akad ebben a vurstliban. A bérlõk néha megadják, néha megvonják egyes mutatványosoktól a mûködési engedélyt: így például tegnap D.-tõl, ma P.-tól, aki Mauthausenbõl jött vissza és leszerzõdött egy szezonra a Demokráciához, sztárnak; holnap B.-tõl és így tovább. A mutatványosok, akiktõl megvonták a mûködési engedélyt, csodálkoznak. Én nem csodálkozom, mert ezt könnyû volt elõre látni; 1944. március 19-én becsuktam a bódémat, kiakasztottam egy cédulát ezzel a szöveggel: "Rögtön jövök", - s azóta jövök. Nagyritkán fellépek, jótékony célra, de ez nem komoly. Így élünk, bérlõk, mutatványosok és közönség, a vurstliban. * Truman mutatott Nagy Ferencéknek egy térképet, amelyen a Dunát
vörös vonallal rajzolták. "Ezek a vitális földrajzi vonalak" - mondotta, "melyeknek szabadságára mindenképpen vigyáznunk kell." Lassan készülnek a dolgok. Most megcsinálják a területi békekötést, aztán, nagyon lassan, a gazdaságit. Szentül hiszem, hogy egyelõre kompromisszum lesz, az oroszok nem bírnák el most a háborút. Késõbb, ha az atom már mindenkinek kezében van, kezdik elõlrõl. * Könyvnap. Talán a huszadrészét adják el annak, amit tavaly ilyenkor. Harmincfokos hõségben állongok a sátorban, aláírok néhány példányt, s csodálkozom, hogy akad vevõ e néhány példányra. S hozzá a könyvek szánalmasan olcsóak most: félkiló kenyérliszt árából kifutja egy félvászonba kötött új könyv ára. De nincs pénz, nincs igény, nincs lelki szükséglet. Kiégett, száraz világ ez; afféle madáchi látkép: nem az eszkimók világa, hanem a fordítottja; valamilyen Szahara, sárga homokkal, ahol sakálok marakodnak dögök és csontok fölött. * A "Sértõdöttek" elsõ részének levonata. Nyomtatásban más az akusztikája minden írásnak: de ezt az írást nyomtatásban sem érzem idegennek. Befejezni ezt a könyvet, s aztán, ha élek még, nyújtózni egyet a világban, körülnézni, továbbmenni, kívül és belül. * H. mondja, hogy a magyar pénzverdében a Köztársaság most körmöci aranyakat veret, Ferenc József arcképével az érme egyik oldalán. Minden kissé zavaros itten. * Zavaros, cigányos, tisztességtelen és mûveletlen. S eljön egy nap, mikor a sok indulat egyidõre lecsendesül a világban. Az erõviszonyok kialakulnak. A magyar nemzet is felszabadul a külsõ, orosz nyomás alól, legalább is részlegesen... Akkor majd szólani kellene, a magyar nemzethez: akkor, egy perccel sem elébb; megmagyarázni, hogy nem szabad a múlt felé fordulni, meg kell találni a normálisabb viszony hangját, meg kell találnunk a megszállás és háború iszonyatai után a hangot, ahogyan egymáshoz szólhatunk. Ez nagyon nehéz feladat lesz. * A Népszavában egy marxista irodalmár felhördül, mert valaki azt ajánlotta, hogy síremléket kell építeni a Gellérthegyen Szabó Dezsõnek; felhördül, s kitessékeli Szabó Dezsõt e szellõs sírból, mondván, nem érdemli meg, mert ekkor és ekkor zsidózott, stb. Szabó Dezsõ a megengedettnél nagyobbméretû nagyzási rögeszméktõl kínzott, aránytalan tehetség volt; írói önfegyelme, mértéktartása nem volt soha. De mit akarnak a sírtól?... Miért fáj a marxista cikkírónak, hogy a halott Szabó Dezsõ a Gellérthegyen alszike, vagy egy köztemetõben? Semmit nem bírnak el, az élõk és a holtak perében, senkinek nincs nyugta többé. * Egy napilapban, amely most a "Világ" címet viseli, egyik cikkíró lelkendezve jelenti, hogy elõzõ este tíz óra tájban X. kávéház teraszán látta sörözni Y. vendéglõst, akit a gazdasági rendõrség "tiltott húsárusítás" miatt közmunkára ítélt... Mindez már több, mint utálatos; csakugyan eszelõs. * A békére készülnek. A béketárgyalásokra. A béke, mondják és írják. Ízlelem ezt a szót, hunyt szemmel, emlékszem. Micsoda íze volt! Arany, aszú! Csakugyan ízleltem valamikor? S ez az erjedõ, lucskos lõre, amellyel most itatnak, ez lenne a béke? * Amit a "Sértõdöttek"-ben az öreg Lacta mond Ábelnek, valóban igaz: egy rabbi mondotta a vagonban, deportálás közben R. tanárnak. Ezt mondotta: "Mi zsidók csak olyan Messiásban hiszünk, aki rögtön itt a földön tud bennünket megváltani... a túlvilági megváltásban mi nem hiszünk, csak a földiben... A Messiás váltson meg a földön, különben nem igazi Messiás... S az a Messiás, aki azt mondja, hogy az õ országa nem e világról való, nem
lehet a Messiásunk." Itt van valamilyen nagyon mély különbség keresztények és zsidók között. * De én azt hiszem, csak annak a Messiásnak van igazi hatalma a lelkek fölött, - s csak az olyan papnak, prófétának, clercnek, stb. - aki õszintén hiszi, hogy az õ országa nem e világról való. Az Egyház Oroszországban megint kezd hatalom lenni; nem utolsó sorban azért, mert elvesztette földi, társadalmi hatalmát. A magyar klérus tanulhatna ebbõl. * Éjjel és reggel Babits Oidipusza és Radnóti posthumus versei. Az elsõ régi, a másik új olvasmány. Négy nap gõzös forróság után északnyugati szél, enyhülés a megkínzott idegekben. A verseket mély megrendüléssel olvasom; Sophokles, Babits, Radnóti szavai összekeverednek eszméletemben; mintha minden vers ugyanazt mondaná. S aztán, félálomban, ez az idõtlen, az emberi élet legmélyebb tárnáiból felzengõ karének, a végzet szavai, Sophokles és Babits szavai. * Elmenni innen. Égi erõk, segítsetek. Nem látok semmiféle utat a menekülésre, - de ti, égi erõk, a Csendes Óceánt mozgatjátok, nemcsak egy emberi sorsot, ami annyi csak, mint egy kagyló valamelyik korál sziget parti fövenyén... Mozgassatok! Sodorjatok! Mit tehetek én?... Csak éltem, mert írtam, - de ennek ebben a világban semmi értelme már. Hát akkor repítsetek odébb, akárhová, de repítsetek! Nem akarok ebben az országban élni, sem meghalni. Túl aljas minden, s túlságosan fáj. * A magyar girondisták most csodálkoznak, mert a jakobinusok szépen, sorjában vérpadra küldik õket. De miért nem olvasnak elébb történelmet és szakkönyveket a girondisták? Nincs itt semmi új. Lenin, aki józan és világosszavú szakember volt, gúnyosan "útitársaknak" nevezte mindazokat, akik felszállanak egy forradalom vonatára, s akiket aztán azok, akik valóban csinálják a forradalmat, idejében kitessékelnek a vonatból. Ezek az "útitársak" most a magyar girondisták, a kisgazdák, stb... A forradalom nem lassíthat kedvükért. Milyen lesz? Forradalom lesz: tehát kapzsi, gyáva, aljas. Mégis, úgy látszik, forradalom lesz, s természetesen mindannyiunk feje ugyanegy zsákba hull, akár felkéredzkedtünk a vonatra, akár lemaradtunk. Sopánkodni nem szabad. Ez a forradalom szükséges. Csak ötven év múlva lehet megmondani, mit végzett, s mennyire volt szükséges, s végzett-e egyáltalán valamit? * Mi kontinentális emberek, nehezen értjük meg, hogy az angolszászok elébb mindig a tenger kérdéseiben döntenek. Most is, a párizsi tárgyalásokon, mikor állítólag Németország csatlósainak sorsáról lenne szó, mindent megelõzve döntöttek a Földközi tenger kérdéseirõl, - a Dodekanezoszról, Dardanellákról, Triesztrõl, s minden úgy történt, ahogy õk akarták! - s aztán, barátságosan, nekiláttak a mi szárazföldi ügyeinknek. A történelem azt tanítja, hogy ez a helyes sorrend, a tenger szabadságának ügye fontosabb, mint a szárazföld szabadságának ügye. * Reggel Radnóti versei. Nagy költõ pusztult el a szerbiai munkatáborban: megható, megindító, szívet dobogtató költõ... Olyan új minden sora! Nemes, egyszerû, meglepõ, gazdag! Barmok, gyilkos barmok, emberek. * Novalis azt mondja, a Föld egy állat; egy állatban élünk, melynek mi, emberek parazitái vagyunk. * Két napon át keresek, vásárcsarnokban, üzletekben, néhány kiló krumplit; sehol nem találok; most, július közepén, eltûnt az újkrumpli, a parasztok kegyetlenül spekulálnak; s ha adnak, akkor olyan áron, amely messze túl van az uzsora határain; egy kiló krumpliért huszonöt cigarettát
kérnek, tehát huszonöt amerikai centet, egy arany pengõt; vagy egy kombinét; s így tovább... A pócsmegyeri Shylockok jutnak eszembe, ezek a dagadt parasztasszonyok, akik csípõre tett kézzel nézték rakott hombárokkal gazdag házuk és kertjük kapujából a lidércalakszerûen õdöngõ, az ostrom poklából elõtámolygó pestieket... S ezek nevében mernek ítélni "népi költõk" a polgárság erkölcse, vagy erkölcstelensége fölött!... * A Társadalmi Megbékélés Tanácsa meghív egy ülésre. A parlamentben gyülekezünk. A tanácsteremben öreg úr elnököl, - állítólag Apponyi gróf természetes fia, - rokonszenves, sima, ravasz öreg magyar, diplomata képességekkel, kicsit filozofálgató magyar úr-típus. H. fõrabbi, tábornoki egyenruhában, egy tábori püspök, s mások, civilek gyûltek itt össze; sok zsidó, néhány keresztény, aki akarja a társadalmi megbékélést, a békét keresztények és zsidók között... A magyar hadsereg most már jórészt csak ilyen lovasított, egyenruhás rabbikból, karpaszományos, gépesített plébánosokból áll; s ez nem is a legrosszabb, ami a magyar hadsereggel történhetett. Az ülés azzal kezdõdik, hogy a zsidók hevesen összevesznek; az orthodoxok és a cionisták keserûen szidják H. neológ fõrabbit, - a tábornokot, - s egyáltalán minden zsidót, aki asszimiláns, tehát békét akar, nem akar kivándorolni, stb. A rabbi tábornok keserû méltósággal felel és fogadkozik, hogy "lesznek még egyszer választások". Mikor a zsidók kiveszekedték magukat, egy katolikus pap beszámol vidéki útján szerzett tapasztalatairól, az antiszemitizmus okairól... Egy orthodox öreg, - bibliai alak, ótestamentumi zsidó, fehér szakállal, olyan szemet-szemért-zsidó, közbemordul, hogy nem az antiszemitizmus okait kell kutatni, hanem egyszerûen fel kell akasztatni az antiszemitákat, - tehát az ország lakosságának négyötödét, - s akkor rend lesz. A református püspök, Ravasz, csendesen megjegyzi, hogy az akasztófa propagálása talán mégsem lehet a Társadalmi Megbékélés Tanácsának feladata. A zsidók morognak. Egy ember, valamilyen államtitkár, arról ad elõ, hogy Magyarországon nem volt soha igazi ellenállás a fasizmussal szemben; mindenesetre megemlíti saját magát, s még valamelyik miniszternek a nevét, mert õk, igenis, ellenállottak. Ezeket a mellveregetõ ellenállókat nem ártana megkérdezni, hol van hát a híd, melyet a fasizmus elleni küzdelem során felrobbantottak, hol nyugszik az SS-katona, akit eltettek láb alól? Akkor majd hallgatnak. A valóság: Bajcsy-Zsilinszky volt az egyetlen ember aki elsütötte a revolverét, mikor a németek betörtek hozzá; késõbb, mikor a rabkórházban feküdt, az SS-ember, akire Bandi reálõtt, megállt a rab ágya elõtt, hosszan nézte a szabadsághõst és ezt mondta: "Herr Zilinszki, Sie sind ein braver Ungar. Aber schiessen können Sie net." A szerbek csakugyan harcoltak, fegyverrel; máskülönben senki, a csehek sem; a francia "maquis"ról sincs nagy véleményük azoknak, akik közelebbrõl ismerik a mozgalmat; a magyar munkásság és parasztság éppen úgy lapított, mint a polgárság. Az ülés során újabb szelíd vihar tör ki a zsidók és keresztények között; mikor a mártír-temetõk, a nyilasok által meggyilkolt emberek tömegsírjainak kegyeletérõl esik szó. A zsidó tábornok-rabbi bejelenti, hogy a zsidó vallás magáénak tekinti a zsidót akkor is, ha megkeresztelkedett; a keresztény fõpapok tiltakoznak, mert aki keresztény, az keresztény... Az ótestamentumi öreg zsidó felháborodottan mondja, hogy aki kényszer hatása alatt keresztelkedett meg, annak a kereszténysége nem számít. Így telt el a társadalmi megbékélés céljából egybehívott tanács elsõ délutánja. * Mind elképzelhetetlenebb számomra, hogy a nyilvánosságnak írjak, újságba, folyóiratba, mint azelõtt. Olyan ez, mint aki sötét szobában, félig önkívületben beszélt az emberekhez, sokáig; ez a sötét szoba az ifjúság volt; aztán egyszerre megvilágosodott, meggyújtották a villanyt, s most látnom kell, kik azok, akikhez beszéltem? S torkomon akad a szó. * Novalisban néha egy-egy villanás. Például ez: az embert csak az
ember gyógyíthatja meg. Úgy kellene alkalmazni az embert, mint egy gyógyszert... Ezt mondja a segédorvos is, a "Nõvér"-ben. * Mindaz, amit Novalis a matematikáról és a betegségekrõl ír, meglepõen ismerõs. Ebben a naplóban, két éves távlatban, sok nyomát találom a gondolkozás azonosságának. Az a gyanúm, õ sem, én sem "tudunk" semmit... de valahogy azonos módszerekkel tapogatunk a láthatatlan és látható világban. Õ is hiszi, hogy a matematika: vallás. * Reggel a Széna-téri piacon. A budai középosztály itt cseréli el utolsó rongyait, a polgári életforma maradék hulladékait krumplira, lisztre, gyümölcsre. (Zsír, étolaj, ezek már regénybe-való értékek a legtöbb középosztálybeli számára.) Tömeg, melynek szemében eszelõsen villog az éhség. Egy asszony fel és alá jár, divatos kalappal fején és egyhangúan kiabálja: "A kalap eladó. A kalap eladó." Kövér paraszt áll, hóna alatt hízott, kopasztott libával, s az asszonyok egyenként járulnak elé, kiteregetik az inget, kombinét, nadrágot, mutogatják rongyos kincseiket; de a parasztnak minden kevés, gõgösen rázza fejét; maga sem tudja már, mit kérjen? * Mostanában elpusztul valami Európában, amit nem lehet többé pótolni. Nemcsak tudósok, írók, mûvészek kallódnak el az általános sivárságban és nyomorúságban, hanem mûvek is: az a bizonyos opus X., melyet Duhamel, vagy az öreg Richard Strauss talán megírna még, emberibb feltételek közepette, a hattyúdalok és a befejezések, egy kép, könyv, szobor, vagy találmány, levezetés... Ezért nagy kár. Ha Amerikában lenne valaki, aki megérti, hogy száz emberrõl van szó, akiknek tanulmányút formájában egy esztendõre levegõt és életet adni egyértelmû az európai mûveltség legjobb maradékának megmentésével! De kár beszélni is errõl, mert ha megvalósítanák, nem a Straussok és Duhamelek, hanem a pártok svihákjai ugrálnának fel a mentõcsónakra. * Éjjel La Rochefoucauld. Már ritkán tudok csak új könyvet olvasni; a régiek hívnak, igéznek; gyanakvó és bizalmatlan vagyok. * Ez a nagy nyugtalanság és kielégületlenség, amely most bennem van, valószínûleg nemcsak azért gyötör, mert nincs krumpli és cigaretta, s mert minden sivár, kietlen; nyugtalan és kielégületlen vagyok, mert a "Sértõdöttek"-nek ez a jelenete, - Ábel naplórészlete, - sokkal nehezebb feladat, mint képzeltem, s nem vagyok elég figyelmes, bensõségesen feszült, nem vagyok elég erõs e feladathoz. * Miért nincs most írni kedvem? Jó teve voltam egész életemben, az írás és olvasás egy volt számomra az élettel, a lélegzettel... S most nem tudok írni, sem olvasni. Olyan ellenállásokat kell legyõznöm, hogy munkához üljek, aminek árán már nem futja a munka erõfeszítésére. Nem vagyok "beteg", életkörülményeim elég sivárak, de végül is nem akadályoz senki és semmi komolyan abban, hogy dolgozzak, ha akarok. De nem "akarok"; éppen ez az, hogy nem-akarok. Igaz lenne, amirõl úgy érzem, ürügyként, mentegetõzõ kifogásként mondom másoknak: nem dolgozom, mert nincs körülöttem, körülöttünk atmoszféra, mert a szót hívni is kell, a hívás nélkül nincs válasz?... Lehet, hogy igaz. Bizonyos, hogy életemben nem volt ilyen meddõ idõ. S a meddõség a halál fõpróbája. * Vannak szuverén emberek, akiknek nem lehet adni semmit, de akik belülrõl sértetlenül, teljes kötetlenségben tudnak mindent elfogadni, természetes mozdulattal, mint a királyok az adót. Az ilyesfajta embereket szerettem; Krúdy volt ilyen; de ez nagyon ritka. * Novalis jegyzetei. Egy gondolkodó, aki pillanatokra legyõzte magában a németet.
* Amíg ezt írom, mennydörög az ég, villám cikázik, zuhog az esõ. Napok óta vártuk ezt az égszakadást. Közben dolgaim után jártam, õdöngtem, olvastam, félszemmel, figyelmetlenül, - nem lehet eléggé figyelmesen olvasni, még a rossz könyvet is - de alapjában nem csináltam mást, mint az esõt vártam. Az élet nemcsak azzal telik el, ami a cselekménye. Az élet legtöbbször azzal telik el, hogy alkalmazkodunk egy személytelen cselekményhez. * Minden hír, amely a béke-veszekedésekrõl érkezik, megerõsít a meggyõzõdésben, hogy történelmi népeknek konstitucionális reflexeik vannak, s a reflexekkel felelnek az idõ történelmi kérdéseire, makacson, függetlenül attól, milyen belsõ társadalmi, világnézeti változáson esnek át éppen e népek?... Az angolszászok örökké a tengeri reflexszel felelnek; most is, a repülõgép és az atombomba korában is, mikor a hadiflották értéke meglehetõsen viszonylagos, hiszen egyetlen atombomba elpusztíthat egy flottát; mégis, a tenger az egyetlen közeg, amely nagy tömeg árut és embert tud mozgatni, olcsón; s ezért védik a tengeri utakat, körömszakadtáig. S ahogyan a háborúban feladták Franciaországot, Lengyelországot, Norvégiát, Belgiumot, Hollandiát, Észak-Afrikát, de senki nem nyúlhatott Gibraltárhoz, nem adták fel a kétezerszer bombázott Máltát, s Montgomery azonnal megindult El Alameinnál, mihelyst Rommel Szuez lõtávolába érkezett, s akkor aztán elsöpörték a németeket: úgy, a konstitucionális reflex szellemében, most is a földközi tengeri utak szabadsága a legfõbb gondjuk, s aztán törõdnek csak mással, a vitális vizi és szárazföldi utakkal, például a Brennerrel, vagy a Dunával. A népek testek, életük reflexek feltételeihez kötött; csaknem mindegy, mit gondolnak, vagy csinálnak közben?... * Vihar. Utána megkönnyebbülés. A "Sértõdöttek" maradék szakasza a tisztább pillanatban felbomlik arányaira; most már talán megírom. Valaki meglátogat, kérdi, nem akarok-e Rómában követ lenni? A kérdés és a kérdezõ nem olyan, hogy komolyan tudnék felelni. De nem akarok követ lenni Rómában, sem máshol, akkor sem, ha a kérdés komoly lenne egy napon. Senki és semmi nem akarok lenni, csak író. Nem vagyok más, csak író. Lehet, hogy rögeszme ez, mint mikor valaki makacson, ragaszkodik ahhoz, hogy õ senki és semmi más, csak éppen a kínai császár. Ilyen rögeszmékre épül fel a világirodalom. * Este, - esztendeje elõször, - moziban. Orosz dokumentumfilmet mutatnak be, "Nippon pusztulásá"-ról. A dokumentációs rész rosszul összecsirizelt propaganda: az atombombáról, az angolszászok tengeri és légi erõfeszítéseirõl nem mond egy szót sem, s iparkodik elhitetni a nézõvel, hogy a Japán ellen vívott háborút végül is három nap alatt eldöntötte a Vörös Hadsereg kései beavatkozása... Ami érdekesebb: a távolkeleti tájak, a Hingan, a tajga-õserdõ, a csendesóceáni perspektívák végtelenségébõl felderengõ orosz emberi tömeg, a szlávság, a Szovjetunió népeinek titokzatos, csendes tömegereje, ezek a mongol hadseregek, ezek az ismeretlen népek, amelyek klíma, táj, flóra és fauna idegenségében otthonosan mozognak. A Szovjetunió világerõ, népei anyagában az; s az erõ jelentõségén nem változtat az sem, hogy az angolszászok technikailag fölényesebbek. * Mindaz, amit a film, - valószínûleg régi japán hiradók képanyagából, - a japánok katonai nevelésérõl mond, émelyegtetõen azonos... mivel is? Csaknem mindennel, ami a világon történik manapság; így elsõsorban a német és olasz fasizmus módszereivel; de mit csinálnak a Szovjetben? S rövidesen az imperialista Amerikában? Mindenütt ez a tenyészet, az emberi anyagnak ez a korcs nevelése, idomítása, az ágyútölteléknek, sõt atombombatölteléknek ez a pépesítése... Lehet-e mûveltség még a világon, mikor az embert úgy idomítják és nevelik valamilyen nagyhatalmi, faji,
nemzeti, vagy osztály-eszme céljaira, mint a kutyákat a tenyészetekben? * Este Monsieur Teste. Már csak a régi könyveket tudom olvasni, újra meg újra. Mikor Teste úr elfújja a gyertyát, hogy elmerüljön a céltalan gondolkozás fekete gyönyörûségében, megnyugszom. Mindaz a baromi gond és izgalom, amit a nap ad, csakugyan közömbös, ha a Teste-féle térfogat mélyvízébe dobom e gondokat... Mindennek súlya vész e szemléletben. * Félálomban látom a Vidali hagyatékából, s az Igazi harmadik részébõl tervezett írás körvonalait. A nõ egy jazzdobosnak meséli el találkozását ezzel a Lázár-Vidalival; elmondja, hogy szemtanúja volt egyszer egy különös gyilkosságnak; látta, mint akarta egy ember megölni önmagában az írót; s végül is az embert ölte meg, önmagában... az író volt erõsebb. Mindezt egy kurva hangján, hajnal felé, az ágyban mondja el, egy jazzdobos karjai között. * Lehet, hogy van kivétel, de minden személyes tapasztalatom szerint a sánták, - különösen az ún. "tuskólábúak", - nem tudják harmónikusan elintézni lelkükben és jellemükben ezt a testi szerencsétlenséget; valamennyi nyomorék között õk azok, akik alattomos, ingerülten gonosz szándékkal felelnek a világnak. A vakok sokkal harmónikusabbak. * Alexis Carrel kis tanulmánya az imáról. A fiziológus tapasztalataival és tárgyilagosságával beszél az imáról, mint gyógyeszközrõl. Nem papol, nem mondja, hogy az "ima csodákat idéz föl", - egyszerûen annyit mond, hogy õ, a fiziológus, úgy tapasztalta, az imának van bizonyos gyógyító hatása. Példái általánosak. Lourdesról azt írja, utolsó évtizedekben nagyon ritkák ott a csodálatos gyógyulások; úgy hiszi, megszûnt az atmoszféra Lourdesban; mert Carrel szerint csaknem fontosabb, ha imádkoznak valakiért, mintha mi imádkozunk... Az ima, még ha gépies is, még a nem túlságosan bensõséges és jóhiszemû ima is, megteremt a lélekben egyféle kapcsolatot az anyagfölöttivel, a világszellemmel; bizonyos, hogy nyugalmat ad a léleknek; s a nyugalom mindig gyógyít. Mindebben én is hiszek. Ez nem "vallásosság" kérdése. Az ember lehet hívõ, anélkül, hogy vallásos lenne, s az embernek lehet köze Istenhez, akkor is, ha értelmével istentelen. Az ima elindít a lélekben egyféle folyamatot, melynek testi hatása kiszámíthatatlan. Mindenki imádkozott, Sokrates és Marcus Aurelius is, a vadak és Pascal, minden ember, aki nem egészen süket a természetfölötti iránt. * Anginás napok. Erõs fájdalom. Semmiféle tiltakozás bennem. * Szegény, nyomorult Magyarország. * A magyar békeküldöttség elutazott Párizsba... teremtõ Isten, miféle küldöttség! Nem hiszem, hogy a béketárgyaláson sokat lehet menteni, de külföldön mindig tapasztaltam, milyen sokat változtathat egy vállalkozás feltételein a személyes fellépés, tekintély, tudás, egyéniség, charme... Ezek a névtelen alemberek, akik most különvonaton robognak Párizs felé, hogy a magyarság ügyében fellépjenek! Nagyon mélyre süllyedtünk. * Stabilizáció. Meg kell tanulnunk, mi a különbség a quadrillió és a kétfillér között... a lázas forróság és a jeges zuhany végletében borzong az ország. A stabilizáció sikerülhetne, s a magyar forintból esztendõ múltán afféle közepes, egyaszázhozdollár-alapon felépített, schillinghez, csehkoronához, francia frankhoz hasonlatos valuta lehetne, ha... Ha nem fizetnénk jóvátételt, ha nem volnánk megszállott ország, s ha - ez a legfontosabb, - tisztességes emberek intéznék tisztességes szándékkal a pénzügyeket. De az eddigi tapasztalatok nem bíztatnak jóval. Ugyanazok az emberek stabilizálnak, akik e tébolyodott inflációt csinálták, s az eredmény
csak szánalmas lehet. A tisztességi komponens mindennél fontosabb. * A takarítónõ az elõszoba mennyezetének szögletébõl penészes pókhálót emel le a seprû nyelével. A pókháló láttán eszembe jut, hogy vidéken a parasztok ma is, a középkorban a felcserek nyílt sebeket gyógyítottak a penészes pókhálóval... s egyszerre felvillan egy szó értelme: penicillin! A középkor felcserei és a tudatlan nép tudtak és tudnak valamit arról, hogy a penészgombának baktériumölõ hatása is van. Nincs itt semmi új, az ember mindig, mindent tudott; csak néha különösen megsikerül tudása és emlékei iránt: s aztán, kerülõ úton, felfedezi mégegyszer azt, amit már tudott. * A régi orvosok nyitott sebekbe eleven pondrókat, férgeket helyeztek, így is siettették a gyógyulást... Mit tudunk errõl? Lehet, hogy bizonyos pondróknak, férgeknek mikróba-ölõ képességeik vannak. * Epiktétos, Marcus Aurelius, régi, házi szentjeim, nyugtassatok meg. "Csak azzal foglalkozzunk, ami hatalmunkban van..." - talán ez a titok. A halál, a betegség, a számûzetés, a nyomorúság esélye nincsen föltétlenül hatalmunkban; tehát, ha elérkezik, zúgolódás nélkül el kell fogadni. De föltétlenül hatalmamban van, hogy minden tüneményt valóságos értelme szerint vizsgáljak, tehát nem a vágy, vagy a félelem szemüvegén át, hanem igazi tartalmában, úgy, ahogy van... Ez a nagy lecke. S egy fiatal költõ jegyzetei között ma ezt az okos mondatot olvastam: "Nem csak ahhoz kell képzelet, hogy egy pohár vízben meglássuk a tengert: ahhoz is, hogy a pohár vizet meglássuk a pohár vízben. Talán még nagyobb." Pontos mondat, örömem tellett benne, éppen, mert fiatal ember írta. * Bizonyos, hogy a legszerényebb valóság is fantasztikusabb, érdekesebb, izgalmasabb, felfoghatatlanabb, mint a legtökéletesebben fellengzõ képzet. * L. levele Amerikából. Mit tehetünk? - kérdi. Talán egyfajta nevelés segíthet, nevelés, mely az ösztönéletet elfojtódás helyett a hajlamok természetes vonalában közömbösíti: tehát "a gyilkosból mészárost nevel, a pyromániásból tûzoltót, a tolvajból bûvészt, vagy rendõrt..." Az utóbbi kísérlet most gyakori tünemény; de nincs sok öröm benne. * A forint, az új pénznem elsõ napja. Minden tízszeresére drágult, aranyban is. A villamos tegnap még egy cent volt, ma tíz cent és így tovább. S minden így megy majd tovább: eddig símapengõben, adópengõben, dollárban és aranyban voltak tisztességtelenek, mától forintban lesznek tisztességtelenek. Húzni egyet a nadrágszíjjon, kiköpni és oda sem figyelni. * Nem elég naplót írni. Olvasni is kell a naplót, tulajdon naplónkat, sokszor, rendszeresen, éppen olyan rendszeresen, mint ahogy írjuk: csak így van értelme. * "Geschichte der wienerischen Hausfrau", 1841-bõl. Elragadó tanácsok arról, mint kell cseresznyét ecetben eltenni, a fõherceg estélyén viselkedni, gombát szárítani és ikreket szülni? Iskolákban tanítanám, éppen ma. * Az ember sokáig hajlamos arra, hogy a háborút, dögvészt, forradalmat mint afféle borzalmas közjátékot lássa, - riasztó közjátékot, melyen túl kell esni, a béke két végtelen, napsütötte idõszaka között. De amint múlik az élet, megtanulom, hogy a béke és a napsütés a közjáték; a végtelen és állandó a háború, a forradalom és a dögvész. * Az emberek most a dollárt befõttös üvegbe zárják, a dugót szurokkal ragasztják le, az üveget kissé dunsztolják, mint a lecsót, s aztán elássák az
egészet. Mindezt halálos komolysággal... * Gide: "Les faux-monnayeurs". Megkönnyebbüléssel olvasom számadásait a tétovázásról, habozásról, szorongásról, többhetes és többhónapos tehetetlenségrõl, mellyel körülépítette ezt a munkát... Úgylátszik, nem lehet másként. Mesterségbeli tanácsai okosak, tapasztaltak, jóhiszemûek. De ebben a "mesterség"-ben, - mint a szerelemben, mint az életben, mint mindenben, ami végzetesen, alkatian személyhez kötött! nincs "tanács". Mindent el kell olvasni, meg kell tanulni és szívlelni, s aztán egyedül maradni és cselekedni, legjobb belátásunk és tudatlanságunk szerint. * Öreg író megy az utcán, toprongyosan, hóna alatt kefelevonatokkal. Nézem, ezt gondolom: "Notórius." * Üres hetek. "Ábel napló"-ját befejeztem; ez a néhány oldal jobban megkínzott, mint minden, amit az elmúlt huszonöt esztendõben írtam; s amellett érzem, milyen kevés, mennyire nem az, aminek akartam; a tükörtechnika émelyegtet; de most már nem tudok visszafordulni; tetteink erõsebbek, mint mi vagyunk. Közben az infláció végnapjai, emésztõ napi gondok, s harmincháromfokos, párás hõség. Talán most fordul az idõ és a munka, értelmesebb rendbe állanak össze a csillagok. Talán most befejezem ezt a könyvet, ezt az életszakaszt, s minden más lesz, gondtalanabb. * De miért akarok én gondtalan lenni? Milyen jogon? Gondterhes vagyok, tehát ember vagyok, tehát vagyok. * Különös erõ a pénz. Nem lehet büntetlenül játszani vele. A pártok eddig alkalmi rablásokból éltek, vagy odaguggoltak a bankóprés alá, megtöltöttek egy koffert reggel bankjegyekkel, s estig vásároltak az értéktelen bankóból aranyat, valutát. Ennek most vége. Vagy értékes lesz a pénz, s akkor valamilyen módon, - munkával, áruval, tehetséggel, szorgalommal, - de meg kell keresni, vagy értékét veszti, mert hazárdul, vagy tisztességtelenül bánnak vele; s akkor persze felfordul minden, mert két inflációt egymásután még ez a birkatermészetû magyar társadalom sem tud elviselni, s az ilyen felfordulás természetesen a pártoknak is nyakát szegi... A pénzzel nem lehet büntetlenül játszani. Mit is lehet tenni, a pénzzel, egy országban, amely elvesztette a háborút, jóvátételre dolgozik és megszállott állapotban tengõdik, kevés az áruja és romlott a társadalom erkölcse? Nem sokat. A munkát el lehet venni az emberektõl hatalommal, - mint a Szovjetben, s részben a fasiszta államokban, - s aztán, nagyon lassú társadalmi és gazdasági fejlõdés eredményeképpen, az erõszakosan kikényszerített munkáért lehet nekik ellenérték fejében adni társadalmi nivellálódást, s késõbb bizonyos szerény egytálételes-gulyáságyú-ellátottságot is; vagy el lehet venni tõlük úgy, hogy árut és jó pénzt adnak érette. Harmadik mód nincsen. * Az új pénznem megszületett, s mai kurzusa szerint egy nagyon szerény bugrisélethez, amelynek keretein belül az ember megfontol minden villamosjegyet és minden pyramidon-tablettát, szükségem lesz havi ezer forintra, tehát száz dollárra. Ezt irodalommal megkeresni csaknem teljesen lehetetlen, s másféle kereseti forrásom nincsen. Mindez szomorú lenne, ha így maradna; de az élet gyorsan robbantja az ilyen merev kalkulációkat, így vagy úgy. * Bogomoletz orosz tanár kísérletei a kaukázusi "Matuzsálemekkel"; emberekkel, akik átlagosan százhúsz-százharminc évet élnek. Az orosz szerint a hosszú élet titka: a kötõszövetek sejtjeinek anyagcseréjével kapcsolatos tünetek. Valahol itt van az egészség és a resistencia titka is... Széruma, az ACS, nem gyógyszer, - egyszerûen fokozza a kötõszövetsejtek
ingerképességét, s a lépben és a csontvelõben található reticulo-endothel sejteket szérum alakjában adja az öregedõ szervezetnek. Ezt a szérumot az orosz csak egészségesen, baleset következtében elhalt fiatal emberek testébõl tudja elvonni; az amerikaiak állítólag elõállítják már szintétikusan is. Kérdések: a kaukázusi öregek, akik nyilván nem kaptak reticuloendothel kivonatokat, miért és mibõl lettek százhúsz-évesek? Másik kérdés: az eltömegesedett emberiség életkorát mesterségesen megnyújtani... mit ér ez, szelekció és fejlõdés szempontjából? Két milliárd mûveletlen Matuzsálem nem nagyon vonzó látvány. Már az ötven évesek átlagában sincsen sok öröm. Harmadik, izgalmas kérdés: milyen az ember lelki képe, aki tudja, hogy százharminc évig él? Bizonyos, hogy az ifjúság nemcsak a sejtek ingerképessége. * Ha igaz, hogy félmillió magyart kitelepítenek a békeszerzõdés után Csehszlovákiából és Romániából: ezt nem bírjuk ki, e félmillió szegény koldusba belerokkan a magyar demokrácia. S hozzá másik egymillió koldus, kiket a Bé-listával gyártanak most... Mit akarnak a hatalmak? Hatalmat, semmi egyebet; minden más közömbös számukra. Lehet, hogy az oroszok a zsúfolt ország számára egy napon megnyitják Kelet felé a kapukat... * "Péter naplója". Néhány oldalon süríteni kellene mindent, ami az elmúlt huszonöt év értelme volt. Ez lehetetlen; nincs erõm, sem kedvem hozzá; csak írom... * Amerikából sok cigaretta. Áhitattal bontom fel a csomagot. Ezer nemes cigaretta, micsoda dáriusi öröm. Ilyen örömeim vannak még. * Újraolvasom Duhamel "Salavin"-jét. Duhamel tud valamit, ami csaknem ismeretlen írói képesség ma: tud csendesen írni. Mintha egy szobában, kettesben, bizalmasan beszélgetnél valakivel... Hermann Hesse tudta ezt; rögtön a lényegesrõl beszélni, de hangsúly nélkül. * Gide "Les faux-monnayeurs"-je. Most, hogy másfél évtized után újra olvastam e füzetet, megdöbbent, milyen sok megállapítása volt számomra élõ axioma az elmúlt évtizedben; s már nem is tudtam, ki mondta ez igazságokat és mikor? Ez az az igazi írói halhatatlanság. * Magyarország nyomorultabbul végzi ezt a háborút, mint Németország. * Vad álmok. Értelmüket könnyû megfejteni. Félnégy felé ébredek, gondolkozom az álmok, vágyak eredetén. Az elemeket, melyekbõl az álom összeáll, értem; az összefüggéseket nem tudom követni. * X., a költõ, hosszabb hallgatás után, - az inflációban nem volt "érdemes" írni! - megszólal egyik napilapban. Símapengõben patetikus volt, adópengõben drámai; most, forintban, megint érzelmes, gügyögõ. * A reggeli újságban olvasom, hogy T., a politikus, egy pesti ház felvonójának ajtajában megbotlott, a pincébe zuhant, nyakát szegte, azonnal meghalt. T. néhány napja járt nálam. Felszólított, lépjek be a szabadkõmûves páholyba, melynek nagymestere. A kérést elhárítottam... E látogatás elõtt esztendõkön át nem láttam. Régebben sem ismertem közelebbrõl. A látogatás emléke most, amikor T. lebukfencezett a liftaknába és a halálba, kísérteties. Aki másképp is látja az életet, mint a sztoikusok: gyermek, vagy õrült. * Ady még a percemberkéket szidta. Idõérzékünk megváltozott: ma, az atomrakéták korszakában, már a másodpercemberkék villódzanak
mindenfelé. * Mennyire eszelõs Salavon? Mennyire eszelõs, pszichotikus minden ember, aki túl akar emelkedni emberi mivoltában az alkatin és helyzetin? * S. négy hónapot töltött most Londonban. Gépészmérnök, sok emberrel beszélt, jó szeme van. A nyugati mûveltséget már csak az angolok õrzik, - mondja, - akik egyszerre küzdenek a materiális, amerikai és az ösztönös, ázsiai barbárság ellen. Harcuk csendes, tudatos, szívós, megrendítõ. Õk, az angolok, s a skandinávok, talán a franciák... õk a hadtest. Bécs, Budapest talán az utóvéd Kelet felé; afféle limes-eknek tekintenek bennünket, mint a rómaiak idejében, mikor a markomannok fenyegették a Birodalmat. Az angolok szegények. Meglepõ keveset dolgoznak; tudják, keveset kell dolgozni ahhoz, ha az ember értékeset akar alkotni, mert a sok munkában elvész a minõség. De ha dolgoznak, minõségi munkát végeznek; azért versenyképesek tudnak maradni az amerikai tõkével szemben; s más okból is... Társadalmi fegyelmük, munkaerkölcsük rendkívüli. A szegénységet úgy vállalják, mint egy hivatást. Londonban senki nem költhet többet egy ebédre, mint 5 shillinget; ha többet evett, a pincér figyelmezteti, hogy már túlrágcsálta a határt; s a legnagyobb szállodák éttermeiben sincs ez másképp, a különbség legföllebb annyi a Claridge-ben, hogy az öt shillinghez még három shillinget számítanak a terítékért. Sorba állanak a kenyérért, a könyvekért is, mert mindenbõl kevés van; szótlanul állanak, kettes sorokban, kopottas öltözékben, az esõben, a pék- és könyvesüzletek elõtt. S. egy csavaros ceruzát akart vásárolni; de a háború óta ilyesmit nem gyártanak Angliában, csak síma, egyszerû plajbászokat; a válasz mindig az: "Not in this country" . De az ékszerésznél kaphat csavaros ceruzát a vevõ, aranyból, akár gyémántokkal is... Élelmezésük sivár, egyhangú; kevés hús, gyümölcs alig akad, halat és krumplit esznek; az adók föltétlenek; ruha, cipõ kevés, szegényes, a hajótér még mindig legnagyobb problémájuk. A háborúról úgy vélekednek, hogy "még öt évig tart", de aztán elkezdõdik a béke; ebben hisznek; az oroszoknak gazdasági gondjaik vannak, s végül is kénytelenek lesznek a lényeges kérdésekben kompromisszumot kötni; Románia szerintük rosszabb helyzetben van, mint Magyarország; az atomerõ az angolszászok, pontosabban az amerikaiak birtokában marad, az orosz ipar, angol felfogás szerint, nem képes atomfegyvert gyártani, legalább is nem képes öt-tíz éven belül... Indiát, Egyiptomot feladják, s tudják, hogy két éven belül, ha nem hamarább, az indiaiak és egyiptomiak könyörögnek majd az angoloknak, térjenek vissza és védjék meg õket; így hiszik. Az oroszokat nem szeretik; nem annyira a bolsevizmus, amit kifogásolnak bennük, hanem egyfajta ázsiaiság és barbárság, melytõl a nyugati mûveltséget féltik. A szocializmus nagy társadalomszervezõ kísérletét csaknem zörejtelenül hajtják végre; a munkásság zöme nem kommunista; az asszonyok újabban kételkednek a Labour Party módszereinek helyességében. Egy bankárral beszélt, akinek íróasztalán Marcus Aurelius "Gondolatai" hevert a számlakönyv mellett; a bankár azt mondotta, õk nem tudnak másképpen segíteni Magyarországon, csak könyvekkel; nyissák meg a magyarok a kapukat a könyv, a Gondolat elõtt, akkor elég erõsek lesznek arra, hogy ellenálljanak mindenféle barbárságnak, s akkor másképpen is tudnak segíteni... A steeple chase napján a gyárakban munkaszünet volt, mert mindenki elment versenyt nézni, vagy fogadni. Még mindig vannak parókás bíróik, strimflis lakájaik, a jelmezekhez ragaszkodnak. Csodálatos nép. Utolsó tartalékserege a mûveltségnek; vagy már csak sereghajtók?... * Mikor Salavin nem bír találkozni az Istennel, - hasztalan jár templomokba, iparkodik gyónni, megrendülni! - azt a türelmetlenséget és kielégületlenséget érzem, mint csak ritkán életemben; kínos, fájdalmas türelmetlenség ez; az élet legnagyobb szomorúsága, kiváncsisága. Itt, ez oldalakon, ez a könyv csakugyan több, mint szépirodalom; robbanás, cselekedet.
* Tíznapos kánikula, harmincöt-harminchét fok. Az éjszakák is forróak. A hõséget most már jobban bírom, mint évek elõtt; dolgozni nem tudok e napokon, - csak a hõség miatt? - de öregszem, kihûlök, vérszegény vagyok, kell a meleg. Ez a hõhullám, amilyen hetvenöt éve nem volt Magyarországon, kissé sok a jóból. Az elsõ vihar este hét felé érkezik, tíz napos égés, száraz lángolás után. Száraz vihar ez, orkán, mely százkilométeres sebességgel söpör végig az országon, emeletes porfelhõket kerget. Az ég fekete lesz a portól; a Petõfihídon úgy tudunk csak átjönni, hogy idõnként meg kell kapaszkodni a karfákban; félórával késõbb a híd vasláncait eltépi a vihar, a pontonhíd egyes részeit elsodorja az orkán. Éjjel sem szûnik ez a száraz, szomjas hõség. Négyig nem alszom el. Salavin könyvét befejezem. A befejezés mélyen megérint. Aztán Marcus Aureliusból szemelgetek, s egy ritka kis könyvet betûzök: Kant jegyzetei a nevelésrõl. 1803-ban, esztendõvel Kant halála elõtt adta ki egy königsbergi kiadó, aki nagyképû fontoskodással beleszól a kanti szövegbe, helyesel, vagy kiegészít, csillag alatt. Kant a szigor híve. Én nem. De a nyolcvanéves ellágyul, mikor a madarakról beszél, melyek énekelni tanítják fiókáikat. * Hamis. Valami hamis itt. Lementünk a pokol fenekére, aztán kisétáltunk a pokol fenekérõl, s most mindenki ott akarja folytatni, ahol abbahagyta: lakás, berendezés, cím, rang, kereset, becsvágy, hiúság, mind a régi. S az írás, az is legyen a régi értelemben írás? Mesterség? "Gutgehende Schriftstellerei", mint Musil mondotta? Hamis minden. Az emberekhez való viszony, az életmód, mindez teljesen hamis. Éjjel az atombombán gondolkozom. Emberek, akik ugyanott folytatják, nem végezhetik máshol, mint a láncreakciónál. Az erkölcsi végzetnek is van matematikája. Hát mit tehetünk? Kifelé semmit. Szerénység, lemondás, fegyelem, minden világi dologban. Összhang a világgal, figyelni a tüneményekre, hozzásimulni. Az emberekre is figyelni; nem tanítani õket, ebben több a hiúság, mint a haszon; csak kérdezni és hallgatni õket. Ez nagyon fontos. De ez sem old meg semmit. * Béni nagybátyám élete vége felé több mint tucatszor olvasta el, görög nyelven, az Odüsszeiát. Ez az õstörténet õt, a jogászt és bölcselõt, a végén mindennél bensõségesebben érdekelte; az époszban azt kutatta, mint lesz a hordából: család és állam? * Látogatóban. Az angolokról beszélünk. Elmondom, amit S.-tõl a minap hallottam. Mikor eljövök, macskajajos elégedetlenséget érzek; túl sokat beszéltem, égettem mécsesem, fitogtattam tudásom. Ez ellen minden eszközzel, a fegyelem minden módszerével küzdeni. * A hold: a halál. A nap: az élet. A csillagok: a gyermekek. * Éjjel Rilke. Próza. Két vázlat, Spanyolországból. A kiadó jegyzetébõl tudja meg az olvasó, hogy a vázlatok Spanyolországban készültek; egyetlen szó nem mutat semmit a spanyol tájból, környezetbõl, emberekbõl; s mégis, úgy sugárzik Spanyolország e sorokból, mint egy Goya-képbõl. Ez a nagy mûvészet; a teljességet adni, hitelesen s úgy, hogy a valóságot meg sem említjük. * Két nap, mikor az önfegyelmezés, - emberekkel való érintkezés, stb. eredményes. Nagy megkönnyebbülés; semmi nem lehetetlen. * A forint kéthetes. Délelõtt a városban járok, egy drogériában, fodrásznál, könyvüzletben. A tisztességtelenség, mellyel megrohanják az új pénzt, ijesztõ. Kétszáz, háromszázszorosan emelték egyes cikkek, szolgáltatások árát. Az állam is... S nem adnak ez árakhoz jövedelmet: ez az,
amikrõl azt képzelik, hogy "szanálás". Mint az asztmatikus a hegytetõre, úgy vágyom egy országba, ahol ismerik még ezt a fogalmat: tisztesség! Ahol a fûszeres, az író, az orvos, a nõk, az állam nem töri a fejét, mint lehet szemérmetlenül becsapni valakit! Tisztesség, balzsam, ózon! Légszomjasan idézem emléked! Itt meg kell fulladni. * Ha Valérynek igaza van a borral és a kenyérrel, mint a kereszténység feltételes kellékeivel, akkor a németek pogánysága mellett bizonyít az is, hogy általában nem élnek kenyérrel és borral. Kenyér helyett inkább krumplit esznek, s bor helyett sört isznak. Bizonyos, hogy ez az életmód nem keresztényi. * Ötödik, vagy hatodik hõhullám ebben az évben. Harmincötfokos hõség, átlagosan. Szívem kalimpál, rosszul bírja ezt az égi merényletet. De a haláltól már nem félek. Nincs semmiféle ürügy, amelyre hivatkozhatnék, hogy ezért, vagy azért akarok még élni. Élni jó, önmagában... nem ezért, vagy azért. S ha abba kell hagyni, abban sem lesz semmi rossz. * Prousthoz, mint bizonyos zenékhez, idõ kell, amíg az ember idegrendszere átveszi hangját, dallamát; negyven-ötven oldalt kell olvasni elébb ahhoz, hogy hallani kezdjük hangját. Akkor aztán nem enged el. * Kant nem hisz a dresszurában (to dress, - annyi, mint öltözni, nem pedig idomítani!) - de hisz a nyilvános nevelésben, amely megõrzi az akarat szabadságát, s önkéntes fegyelemre szoktatja az akaratot. * Párizsban, béketárgyalások ürügyén, kis és nagyhatalmak zsarolják egymást. A magyarság majd fizet: a kitelepítettek szenvedéseivel, silány élettel, búzával, baromfival, borral, olajjal... E mögött van valahol a "nemzet". Mi a nemzet? Néhány vers, kép, zeneszám, egy szerelõ ügyes kézimunkája, a gondolat, amely eszébe jut valakinek... Mi köze ennek a békeszerzõdésekhez, e sunyi üzlethez? Semmi. * Valéry: "A lélek és a tánc." A ritka írások egyike, melyek rögtön, az elsõ szóval, kiemelik az olvasót a köznapi gondolkozás térfogatából, a lélek lebegni kezd e sorok olvastára, igazi súlyát érzi... Több, mint a vers és a próza; ez már a dallamos Gondolat. * De van-e még elite? Van; csak mind szemérmesebb, irtózóbb, mindenféle közszereplést elkerülõbb, magányosabb. S ez alkalmi primadonnák legnagyobb vétke nem is az, hogy ünnepeltetik magukat, hanem, hogy minden minõségi embernek kedvét szegték. Egy napon lelépnek a színrõl a pillanat hímballerinái... de akkor sokáig nem lép a helyükbe senki. S ez is jó lesz így. * Dögletes hõség. Éjjel harminckét fok. Mindenki hány, émelyeg, vagy hûdötten kullog munkája után. Csak a tisztességtelenség nem alszik, nem rest e tunya hõségben sem: a kofa, a gyógyszerész, az orvos, a hírlapíró, a lapok, ezek most is fürgék, csalnak, hazudnak, a perzselõ klímában is virulnak és tenyésznek. * A kiadó elszámol. A forint-korszak elsõ két hetében összes könyveimbõl összesen hat példányt adtak el az egész országban. E példányok tiszteletdíja tizenegy forint harminc fillér, amit azonnal átnyújtanak. Olvasóimat most már személyesen ismerem, kis meghitt család ez. Ha lakást változtatnak, levelezõlapon közlik címüket. Nem ártana csoportképet készíttetni róluk, - középen én, mint az érettségi képeken az osztályfõnök, körülöttem az eminens olvasók, számszerint hatan, vagy nyolcan, - ezzel az
aláírással: "Márai Sándor, olvasói körében." * Éjjel nyugati szél. Le vent se léve... hát istenneki, próbáljunk meg élni. * Hírek Gide-rõl, egy újságban. Elõkerült Algériából, nyolcvanhoz jár közel. Azt mondja, Isten nincs még, de õ, Gide, most már tudja, hogy Isten születõfélben van. * Látogatás egy újszülöttnél. Sok haja van. Ember lesz, tehát tartózkodással és kíváncsisággal nézem. Utána, este, Kant tanulmányát folytatom. Hosszan ír az anyatejrõl, a szoptatásról és csecsemõtáplálásról. Nyolcvan éves korában ezek a kérdések érdekelték. A tiszta ész kritikája után a sterilizált anyatej kritikájával foglalkozott, bensõségesen és figyelmesen. * A hõmérõ tizenöt fokkal esett. Megint ember vagyok, felszabadult, önkényes, cselekvõ, gondolkozó. * Lin Yutang gyûlöli Churchillt, Rooseveltet, mint az imperialista demokrácia nagy mestereit, gyûlöli a közgazdászokat, akik emberben és terményben statisztikai adatokat látnak, gyûlöli a fehér embert, mert csak a módszerben és az eredményben hisz, nem az életben és az emberben... s valószínû, hogy gyûlölete sok vonatkozásban jogos, már amennyire gyûlölet egyáltalán jogos lehet! ... Igaz, hogy mi, akik egy keleti hatalom kemény akaratának szorításában vergõdünk, talán szívesen cserélnõk el ezt a keleti imperializmust a nyugati demokrácia imperializmusáért; a mi számunkra e történelmi fordulóban ez lenne az emberibb és elviselhetõbb. De valószínû, hogy az amerikai imperializmus - tartósan, a gyengébbek és különösen a színesek szemszögébõl - éppen olyan barbár, kegyetlen és erõszakos, mint amilyennek ma nekünk tetszik a keleti... Minden imperializmus elviselhetetlen. Mi hát az, ami elviselhetõ, mint társadalmi gyakorlat? Lin Yutang, meglepõ fordulattal, a régi kínai királyok és bölcsek tanácsát idézi, akik azt vallották, hogy az embereket leghelyesebben zene és ünnepek segítségével lehet kormányozni. Tehát nem statisztikával, rendõrrel, katonával és bíróval, hanem zenével és ünnepekkel. Ez a terv elgondolkoztató. S minthogy minden más, erõszakos gyakorlat eddig megbukott a valóságban - a statisztika és az erõszak csak háborút és erõszakot szült, - nem bánom, próbáljuk meg egyszer ünnepekkel és zenével. * Akik az angol-orosz ellentétekre spekulálnak, egyet talán elfelejtenek. Az angolok történelmi tapasztalata elsõrendû, s talán meg sem engednék, vagy, ha módjuk van reá, megakadályoznák, - hogy a szovjet rendszer összeomoljék Oroszországban. Tudják, milyen nehéz egy ilyen nagy rendszer helyébe tenni valamit, - lásd a német példát, vagy akár a magyart, ahol lámpással sem lehet találni egy demokratikus szolgabírót, most, mikor a feudális-fasiszta világ összeomlott. Nem, az angolok nem akarnak orosz összeomlást. Csak azt akarják, hogy a rendszer engedjen merevségébõl, agresszívitásából, ne legyen olyan érdes, csiszolódjék le. * Reménytelenül európai vagyok, nem vágyom el e romok közül. * Reggel Proust és Kant. Aztán az Új Idõk és a Newsweek, s a new yorki "Az ember" címû lap egyik példánya, melyben egy odavaló zsidó Mindszenty hercegprímást lekedvesöcsémezi és letökfejezi. Utána munka és uszoda. A "Sértõdöttek" most már áttörte a gátat, árad a kifejlet és a befejezés felé. * Egy újságíró kaján mosollyal megkérdez az utcán, írnék-e az újonnan meginduló "Pesti Hirlap"-ba, akkor is, ha hívnának? A kérdés mögött a
feltevés, hogy a laptól kirúgtak, s feltehetõen nem tudok visszakéredzkedni. A valóság... De mindez oly alantas, vinnyogó, éhes és utálatos, hogy nem szabad odafigyelni. * Nem tudok megegyezni a világgal; ez alkati kérdés. S minthogy a világ erõsebb, elõbb-utóbb el fogok bukni; lehet, hogy már el is buktam. De csakugyan erõsebb a világ ? Már úgy értem, abban és ott, amiben hiszek, amit akarok? Ez nem egészen bizonyos. Egy akarat, mégha alkati akarat is, - vagy éppen akkor, - tud néha olyan erõs lenni, mint a világ. Mit akar ez az akarat? A föltétlen minõséget, kompromisszum nélkül, erkölcsiekben is. Mit számít, hogy a "gyakorlatban" ez lehetetlen? A követelés ereje nem a gyakorlati lehetõségeken múlik. * Nyaggatnak, hogy írjak végre, megint lapokba; többnyire ugyanazok nyaggatnak, akik vérszomjas kárörömmel követelték nemrégen, hogy hallgassak el. Mintha azt követelnék, írjak egy vidéki állomásklozet falára. Ezek a húgyszagú nyomtatványok, melyek összege a sajtó. De nem is a "hová" az igazi kérdés; inkább az, mit is mondhatnék még ennek a világnak? Írjam azt, hogy megérdemli sorsát, az új atomháborút, minden emberi kapcsolat robbanását? Mert megérdemli! Írjam azt, hogy semmiben nem hiszek már, csak a mûvészetben, az irodalomban és a tiszta szellemben? S az, amit õk "emberi"-nek neveznek, szememben már a részvétre sem érdemes? Ha nagyon nyaggatnak, egyszer éppen megírhatom; de sok örömük, attól tartok, nem telik majd benne. * Mi az, ami ideköt, e hullaszagú Európához, ehhez a hullához, melynek patkányok rágják le az orrát, s mindenki, aki ölelkezik vele, elébbutóbb hullamérgezést kap! Az emlékek, egy kihúnyó mûveltség emlékei? Bizonyosan az is; de legalább úgy a közös szenvedések, s még sokkal inkább a közös bûnök emléke; az, hogy mind bûnösök vagyunk, európaiak, akik itt éltünk és engedtük, hogy minden ide jusson; s e közös bûntudatban van valamilyen cinkosi kötöttség, amely minden más érzésnél erõsebb. Cinkosok vagyunk, bûnösek vagyunk, európaiak vagyunk. * Talán nincs "haladás". De talán vannak megrázkódtatások és erõfeszítések, melyek megint magasabbra juttatják az embert. Ebben a vállalkozásban hiszek. Vannak perek, melyeket csak felsõfokon lehet - és érdemes - megnyerni. * A genfi Rencontres hivatalos meghívása, utolsó pillanatban megérkezett. A mûsort szívfájdalommal olvasom. Ortega, de Salis, Bernanos, Benda az elõadók; Jouvet társulata mutatja be az Annonce faite ? Marie-t; s hét év után külföldön járni, utazni, a Mont Blanc tövében, egy országban, ahol viszonylagosan szabadság van, mûvelt emberekkel mûveltségrõl beszélni!... A meghívót összehajtom, félreteszem, táviratban megköszönöm és lemondok. Miért nem megyek? Mert útlevelet kellene szerezni, s ez már önmagában is olyan megalázó vállalkozás ma, - kérvény, könyörgés, protekció kell hozzá, mint régebben egy kegyelmi aktushoz! aztán orosz kiutazási vízum, stb. Így nem megyek. Ha tudtam hét évig várni a szabadulásra, várok még egy-két évig; akkor majd csak elrepít, kevésbé megalázó feltételek mellett, egy földi, vagy égi tüzes szekér. Nem lehet belenyugodni, hogy a legelemibb emberi szabadságjogokhoz kunyerálni kell; nem és nem bírok belenyugodni. De nagyon fáj, hogy nem mehetek Genfbe, nem hallgathatom Ortegát, Bendát; s mégis, ha azt a bizonyos pert egyszer, felsõfokon meg akarjuk nyerni, nem lehet mást, szebbet csinálni, mint folytatni ezt a szellemi éhségsztrájkot. * Egy magyar származású hölgy érkezett Angliából, ahol évtizede él, s teli torokból szidja Angliát, az angolokat, akiket afféle tökkel ütött kreténeknek tart, ezenfelül kételkedik tisztességükben, képességeikben,
jósolja, hogy a világbirodalomnak vége, stb. A hölgy kommunista, afféle angliai kommunista. Szótlanul hallgatom. Nem az én dolgom, hogy megvédjem az angolokat, akik valószínûleg elbírják ezt a kritikát. Mindenesetre csodálkozna ez a hölgy, ha megtudná, milyen nagy különbség, hogy valaki Angliából jön Magyarországra, mindezt szabadon elmondhatja az angolokról, s aztán nyugodtan hazatérhet Angliába, ahol nem esik bántódása a mondottak miatt; s milyen más lenne a helyzet, ha én mennék ma Pestrõl Angliába, s ott nyilvánosan hasonló bírálatban részesíteném a magyar demokráciát, vagy a szovjetet, s aztán vissza óhajtanék térni ide... Nagy különbségek ezek. * Utazás Egerbe. Három év után elsõ utazásom, vonaton. Taxi, hordár, személykocsik a pályaudvaron; mindez dollárban is, nagyon drága, de mégis, ez már a béke. Az utazás révülete; útközben Stendhal firenzei, nápolyi jegyzeteit olvasom. Az útvonal mellett roncsolt házak, szétlõtt pályaudvarok; de sok a frissiben cserepezett háztetõ is; a töltés mentén ökörcsordák legelnek, s már nem oroszok terelik az ökröket; az aszályos táj is a gazdagság, bõség képét mutatja; az élet csodálatos gyorsan gyógyít, burjánzik, heged, sarjadzik; csak hagyni kell, már az is nagyon sok. Egerben mély béke. A város, a szép barokk házak, mindez karcolásokkal esett túl az ostromon; az emberek is; sopánkodásuk gyermekes, nevetséges. A mészáros üzletében félborjúk lógnak a kampós szögeken; a bor a régi, nemes és tüzes; a kanonoksoron, a nemes barokkházakban a demokratikus rendõrség ütött tanyát, s az orosz parancsnokság díszítette fel a vándorcirkuszok bejáratára emlékeztetõ villanyfüzérekkel a kapukat. Máskülönben minden a régi; a tyúkszemvágó, zord magyar, a fürdõben szótlanul fogad, kinyitja a tükörfürdõt, ahol vígan bugyborékol a szénsav; félórán át fürdõzöm, utána kalimpál a szívem. Este helybeliekkel. Természetesen "reakciósok", a szó általános értelmében; mindent szidnak, ami van, mindent visszasírnak, ami volt; hallgatva õket, komolyan elgondolkozom, jogos-e a hallgatás, amelyben élek? Az áramkörök zárnak az életben; három év elõtt utolsó utam, s most az elsõ Egerbe vezetett; s mikor megérkeztem, valaki éppen elhozta azt a kis írógépet, melyet megõrzésre odaküldtem, aztán egy deportálásból hazatért egyén eltulajdonította, s nem akarta, - másfél éven át, - visszaadni; most elszánta magát és visszaadta, aznap, mikor ötletszerûen a városba érkeztem. Ezt nem lehet magyarázni, de ilyesmi van; rendezés van, idõbeli összefüggések, dolgok és tünemények pontos összetartozása. Most ezen is túlestünk, utazni kezdettem, s talán lesz az útnak folytatása is, a béna egyhelyben-topogás véget ért. * Délelõtt T.-nél, a Rókusban. Huszonnégy órával az öngyilkosság után meglepõ jó állapotban találom: teljes öntudatnál. Természetesen "másról" beszélünk, a történtekrõl egy szót sem; ezek a legostobább emberi helyzetek, mikor az ember idõjárásról és terméseredményekrõl cseveg valakivel, aki tegnap még a másik parton járt... Éjjeliszekrényén a Biblia; szeme tiszta; szívén a jeges tömlõ. Mikor elmegyek tõle, egyre erõsebb az érzésem, hogy nem szabad megzavarni egy embert, aki egyszer már átlépett a küszöbön és elindult a végsõ úton. A nõ, aki visszahúzta az életbe, azt mondja, õt is kínozza ez a kétely, s meg is kérdezte, - különös gyöngédség! - az ocsúdótól, "örült"-e, hogy életben maradt?... T. azt felelte, "örül". De attól tartok, nem ez a pontos meghatározás. * Meglepetés: az öreg Kantnak volt humora is. Tanulmányában arról ír, hogy Ádám és Éva nem heverhettek tétlenül a Paradicsomban, s nem tölthették az idõt árkádiai dalok éneklésével; a tudósféléket, akiknek jó a memoriájuk, de nincs önálló gondolatrendszerük, a "Parnasszus teherhordó szamarainak" nevezi. Nemcsak tudós volt, filozófus, hanem humora is volt e komor és steril agyembernek; s ez talán nem is lehet másképp; a teljes ember nem lehet humor-érzék nélkül az, aki.
* Mindaz, ami 1944. március 19 óta történt, - s még sokáig nem ér véget, ugyanaz a cselekmény zajlik itt, más zászlók és jelszavak alatt, valamit elpusztított bennem is. Nemcsak az otthonhoz való ragaszkodás tudatát, - nincs többé otthonom, csak szállásom van és alvóhelyem, nemcsak a munkám értelmébe vetett bizalmat. Ami lényegesebb, s ha van tragikum, akkor talán tragikusabb: nem érzek többé szolidaritást a magyar társadalommal. Kivel legyek itt szolidáris? A tisztességtelen polgársággal, a kapzsi és kegyetlenül önzõ parasztsággal, a mûveletlen munkássággal? A munkásságnak van egy rétege, a régi szociáldemokrata ipari munkásság, amely valóban tiszteli a mûveltséget, s van egyfajta emberi és munkaerkölcse... de ezek oly kevesen vannak. S ezekkel érzek is egyfajta, nem társadalmi, hanem emberi szolidaritást. A parasztságnak vannak tehetségei, de két szerencsés emberöltõ kellene hozzá, amíg igénye lesz a mûveltségre; még sokáig süketen megyünk el egymás mellett. A polgárságból már csak egyénekre tudok gondolni; az osztály förtelmes tulajdonságait megismertem és elszörnyedtem. Nem vagyok többé szolidáris a magyar társadalommal, s ez a legrosszabb, ami történhetett velem. S mikor most sopánkodnak, mert kifordul alóluk a föld, a pozició, vagy sopánkodnak Kassa és Nagyvárad miatt, megint csak nem érzek igazi szolidaritást. Mindezt vakon, mohón, süketen, kapzsin és kegyetlenül így akarták; bekövetkezett, amit akartak. Szolgálom az anyanyelvet, de nem vagyok többé szolidáris a társadalommal, mely ezt a nyelvet beszéli. * I. fölvezet lakásommal szemközt, a Rózsadomb egyik magaslatára, ahol, nagy fák között, arányos, szép kis barokk kápolna áll. A kis templom elõterérõl kilátás a roncsolt Pestre és Budára; a kápolna gránátokat kapott; bemegyünk a kirabolt templomba, s mindenfelé emberi excrementumokat találunk, az oltár körül is. Ez az, amit ötven év elõtt elképzelni sem lehetett. * Reggel szívdobogás. Ez mind gyakoribb; nyugodt éjszaka után, mikor nem ittam bort és korán feküdtem, reggel heves palpitatio. Talán tiltakozás a napszak ellen, amely kezdõdik, s hozza mindazt, amiben nem lehet megújhodás, sem szenvedély, sem tisztulás, csak folytatás, nyúlós, szívós, makacs és esztelen meghosszabbítása egy létezésnek, amelynek nincs igazi feszültsége többé. * Mi volt ez az "igazi feszültség"? Nem maga az élet feszültség, minden életkorban és helyzetben? Nem, a szenvedély, mely munkává nemesedett, ez volt a feszültség. Van még szenvedély és van munka is, - de mikor az árampályán e két tünemény találkozik már nincs az a kisülése a kettõnek. * T.-nél a kórházban. Negyvennyolc órával az öngyilkosság után, csaknem érthetetlen, hogy megmentették! Húszköbcenti skopolaminos morfin, szakszerûen bedöfve a vézna testbe, három órás felszívódás! Tûrhetõ állapotban találom. Látási zavarai vannak még; myocarditis jelentkezett; de máskülönben nyugodt. S idegen, közömbösen, tárgyilagosan, de valamilyen fegyelmezett haraggal, a másik partról beszélget, mint aki megvet mindent és mindenkit, önmagát is. Valamit kell mondani neki. Biztatom, milyen kaján, ravasz, nagy dolog lesz az öregedés; s ebben hiszek is, õszintén mondom; milyen jó lesz, mikor már nem a testünk parancsol, hanem mi parancsolunk a testünknek, vágyainknak! Ezen elgondolkozik. Aztán megkérem, iparkodjék megtalálni, mi az, amirõl úgy érezte, hogy "nem bírja tovább", mikor magába döfte a mérget? - de igazán, valóságosan, félelem és kertelés nélkül mondja meg, mi az, amit nem bírt tovább?... Erre kitérõsen felel; azt mondja, nem bírta azt, hogy nem elég erõs a munkájához; de ebben nem hiszek. Valószínûbb, hogy alkati baj ez. * Reggel Shelley és Keats, Tóth Árpád fordításában, s aztán Childe Harold búcsúja... Így kellene elmenni egyszer, mikor az ember érzi, hogy
nem marad otthon mögötte semmi, amiért "érdemes könnyet ejteni". Byron így ment el. S csak az érkezik meg igazán, aki így megy el egyszer. * Az uszodában. A víz tiszta, súlyos, mint a zöld üveg. Tükrözi a fehér testeket, feloldja súlyukat, lebegteti a nehezéket, aminek oly nehéz megtalálni ellensúlyát és egyensúlyát a parton, a világban. A svájci követség elküldte a vízumot. Felmegyek a hivatalba és megköszönöm figyelmüket, csodálkoznak, miért nem megyek Svájcba? - s talán csakugyan õrültség és könnyelmûség, hogy nem megyek; tálcán hoznak mindent, az utazást, a költségeket, a vízumot, a jó szállodát, a békét, a legnemesebb élményeket, színházat, okos emberek társaságát. De nem bírok elmenni, nincs erõm a megalázó procedúrához, ami az útlevélszerzéshez kell; vagy, ha ezt el akarom kerülni, kérnem kellene a mai hatalmasoktól valamilyen segítséget; s ezt úgy megvetem, hogy inkább itthon maradok. Az angol hölgy, aki délután barátokkal meglátogat, egyáltalán nem érti ezt a problémát; ha Angliában ma valaki utazni akar, leküld Cookhoz két fényképet, egy személyazonossági igazolványt és tizenöt shillinget, s két nap múltán Cook a jeggyel együtt lakásra küldi az útlevelet. Errõl van szó; ezt kell megvárni, vagy valami hasonlót; s ha ez nincs, vagy nem lesz, inkább itt dögölni meg. * Óbuda. Borozás és baráti kör. Éjfél felé, amúgy magyarosan, énekelni kezdenek. A dalolgatást pipaszó mellõl, különösebb kedvtelés nélkül hallgatom. Volt egy idõ, mikor én is szerettem az ilyen hallgató-daloló kocsmázást. Most már nem szeretem. A híradás, hogy Mátészalka gyászba van, mert Gacsaj Pesta halva van, nem érzékenyít el; a szomorú hírt férfias önuralommal hallgatom. Ami inkább kedvem ellenére való, a tudat, hogy ebbõl a légkörbõl, a kocsmázó törzsasztal légkörébõl, egy napon tömeggyilkosság lett. Ezért félek a fröccsszóra daloló kurucoktól éppen úgy, mint a kocsmaasztalnál elérzékenyülõ demokratáktól. Kezdték azzal, hogy Gacsaj Pesta halva van, s az ötödik fröccs után elmentek a Dunapartra, tömegeket gyilkolni. * Reader s Digest. Ilyen füzetekkel akarják az angolszászok megnyerni a békét. Nem tudom sikerül-e, de csakugyan nem ismerek más módszert, mint azt, amely becsempészi a tömegek öntudatába a mûveltséget. * Az angol újságírónõ figyelmeztet, hogy az angol és amerikai szovjetellenes sajtókampánynak egyik oka lehet ez is: reákényszeríteni a szovjetet arra, hogy iparát továbbra is hadiszerek gyártására fogja, ne térjen át a béketermelésre, mert ez veszélyeztetné most, a közelgõ krízis idején, az amerikai és angol ipar esélyeit. Lehetséges. * A párizsi béketárgyalásról érkezõ, számunkra kétségtelenül szomorú híreket a magyar közönség fásultan fogadja. A sopánkodás és a felháborodás nem õszinte. Mintha gyanítanák az emberek, hogy nem errõl van szó; mindez csak kínos közjáték melyen túl kell esni. Mirõl van hát szó? Talán arról, amit Bevin 1945 novemberében, az Egyesült Nemzetek gyûlésén így mondott: "Most meghatározom politikai céljaim: azt akarom, hogy kimehessek a Viktória-állomásra, ott vasúti jegyet vásárolhassak, s aztán elutazhassak, ahová akarok, anélkül, hogy közben a kabátom ujját rángatnák és az útlevelem követelnék." Mi is ezt akarjuk, kedves Bevin, mind; de ez nagyon nehéz lesz; igaz, nem lehetetlen; s ha nem sikerül, öt, tíz, vagy húsz év múltán ott tart a világ, ahol tartott öt év elõtt. De ha sikerül, meglehetõsen közömbös lesz, miféle határvonalakat húznak meg most Párizsban, s Nagyvárad itt van-e, vagy ott? Talán ezt érzik az emberek; s ezért közömbösek, mikor a párizsi rémhírek felett sopánkodnak. * Számomra Trianon trauma volt; fél-életen át kínlódtam vele. Már nem az. Az igazi trauma számomra nem az a Magyarország, amely elveszett, - a
történelmi, - hanem az, amely megmaradt. * Kant egy szava, mint egy fényes sugár; "Vollkommene Kunst wird wieder zur Natur." Mintha Platon, minden erõvel és hitellel, mégegyszer megszólalt volna az emberi idõben. Igen, a remekmû megint természetté lesz, visszatér az elembe, amelybõl elõválott, elhelyezkedik benne és hozzátartozik, szervesen, - tehát nem fityeg rajta, mint a társalgó falán a kontár ügyeskedõ csendélete, hanem él, mint minden, ami valóságosan a természetbõl érkezik és ahhoz tartozik, él, nemesebben, felfokozottabban, teljesebben, mint a "természetes", de a természetben is él, nemcsak a könyvben, a múzeum falán, vagy a köztéren. A többlet, amivel él, a mûvészet többlete. Mert nem éppen úgy "természet" és "élet" a "Háború és béke", vagy a "Don Quijote" története, Rembrandt, vagy Tizian egy alakja, Mozart egy tétele, mint a Mont Blanc, vagy egy köztisztviselõ családi köre?... Nem éppen úgy valóság? Fogható? Tapintható, a szó idõtlen értelmében, valóságosan? Igen, éppen úgy "természet" és "élet" a tökéletes mûvészet is. Csak az álmûvészet, a kontármunka "díszíti" a világot; az igazi, a tökéletes mûvészet együtt él és lélegzik a világgal, együtt sarjad és pusztul vele. * Reggel Rilke. ("Die Städte aber wollen nur das Ihre" és "O wo ist er; der aus Besitz und Zeit.") Mindkettõ felráz, megérint, elindít valamit. * Félálomban Júdás alakja rémlik. Nem érdektelen alak. Nem lenne haszontalan vállalkozás egyszer megvizsgálni, mi történt igazában közöttük: Krisztus, a fiatal János és Júdás között? A harminc ezüst pénzzel aligha lehet felelni mindarra, ami történt. Nem volt ez a viszony ilyen egyszerû. Júdás alakja sem volt olyan köznapian az "áruló", mint ahogy a monda szajkolja. Végre is, nem tette a harminc ezüstöt takarékba; felakasztotta magát. Érdekes, izgalmas alak. Örök alak, nem ártana egyszer szemügyre venni. * Szegénység, szent balzsam, hiszen itt vagy az életemben. Gyógyítsz, vagy mérgezel? Azt hiszem, ez csak rajtam múlik, a szegényen. * Tünetek: néhány feltûnõ öngyilkosság, mélabú, heveny depressziós zavarok. Az egyik a "párizsi tárgyalások"-ra hivatkozik, másik a társadalom erkölcstelenségével magyarázza tettét. A harmadik egyszerûen beteg lesz, a pillanatban, mikor vissza kell térnie a nyári szabadságról a városba, ahol a forintkorszak gondjai várják, s minden, ami ezzel párhuzamos és egyidejû: megfeszített személyes munka, az érvényesülés minden kegyetlen feltételével megtetézett küzdelem. Azt hiszem, más is lappang itt, ez öngyilkosságok és hirtelen iskolabetegségek mögött. Az elmúlt hét esztendõ egyfajta vakáció volt a legtöbb ember számára; irtózatos vakáció, bombákkal, szörnytettekkel, éhezéssel, de mégis, az egyéni élet személyes felelõsségét levették vállunkról a vad cselekmények, a világerõk. Akkor is meg kellett élni, harcolni versenytársakkal és ellenséges erõkkel, de mindez nem volt olyan feltétlenül személyes vállalkozás: irtózatos erõk vették át sorsunk irányítását, az ember belülrõl úgy érezte, csak viszonylagosan felelõs mindazért, ami életében cselekmény; mások csinálják helyettem is a sorsomat... Most, akadozva, üggyel-bajjal, kezdõdik a béke; nem lehet többé azt mondani, hogy nem érvényesülök, mert háború van; megint személyesen felelõs vagyok mindenért, nem lehet az inflációra, vagy a nyilasokra hárítani a felelõsséget azért, hogy életemben, munkámban, baráti és családi vonatkozásban mennyire állom meg a helyemet? Kezdve a villanyszámlától, amely megint tíz dollár, mint békében, a Bé-listáig, ahol eldõl, ki vagyok és mennyire, milyen erõvel tudom megvédeni érdekeim a világban, megint én, a személyiség felelek mindenért! Úgy érzik, a hétéves vakációnak vége, kezdõdik az iskola; s ezt sokan nem bírják. * Amerikai füzetek a németek számára. E füzetekben az amerikaiak
elkezdették a harcot a békéért, a német ember eszméletéért, jelleméért, lelkéért. S az a harc legalább olyan döntõ ütközet, mint a normandiai csata volt. * Nem múlik el nap, hogy ne találkozzak halálra sértett emberekkel, akik vádolják ezt a csakugyan kevéssé vonzó magyar világot, amely az elpusztult, ugyancsak kevéssé vonzó fasiszta világ helyébe tárul... De ha nagyon odafigyelek, e sértõdöttségek igazi és legmélyebb oka mindig az, hogy a sértõdött egyénnek nincs módja most készpénzért, címért, rangért árulni származása és világnézete meztelen tényét, tehát kereszténységét, "fajtáját" és "jó-magyar-ember-vagyok"-ját; most a minõségét kellene árulni, s ettõl fél. S ezért megsértõdik. * Délelõtt a szemklinikán. A különszobában vak ember fogad, iskolatárs, egykorúak vagyunk. Rendõrkapitány volt vidéken, most Bélistára került, nyugdíját is megvonták. Teljesen vak, glaukoma, nem lehet operálni. Heveny vesegyulladása is van, cukorbeteg, minden emberi nyomorúság együtt van e szerencsétlen testben és sorsban, mint az állatorvosi tankönyv címlapján a beteg lóban az összes elképzelhetõ nyavalyák. A törõdött, vézna test felül az ágyban. Százkilós ember volt, mikor utoljára láttam, s felrémlik a másik, nyurga alak, akit ismertem, mikor érettségiztünk, Eperjesen. Ennek már harminc éve. Vakon beszél, azzal a különös fejtartással, mint a kezdõ vakok, akik mintha egy láthatatlan személyhez beszélnének. Száznyolcvan forint nyugdíjat remél, ez minden, amit még kér az élettõl. Két gyermeke van, öt és kilenc évesek. A Felvidékrõl menekült családjával, most Gyõrben él. Ez a vak emberi roncs az ágyban egyidõs velem. Sorsát nem ismerem; valószínûleg alkoholista volt; vidéki rendõr, ezekben az években; sok szépet és jót ez a lélek nem tárolhatott. De most olyan nyomorult, mint Jób. Szeretném átadni neki azt a meggyõzõdésemet, hogy az élet mindig pontosan annyit ad, amennyit elvesz, s aki nem látja többé a világot, az bizonyosan lát valami mást, egy belsõ tájat, amely éppen olyan érdekes. A vakok mindig harmónikusabbak, mint a sánták, vagy a süketek. De nincs mód ilyen beszélgetésre. A száznyolcvan forint, ez a havi konc, csak ez izgatja. Százezer ember, nyomorult és tehetségtelen emberek vinnyognak most e havi száznyolcvan miatt. Ezek az emberek közhivatalnokok voltak, tehát egyfajta szegénységi fogadalmat tettek, - ha nem is tartották meg! abban a reményben, hogy az állam holtig eltartja õket. Az állam most felrúgja ezt a szerzõdést. Az ürügy legtöbbször mesterséges, hazug, erõszakolt és igazságtalan. Ha nagyon akarom, az egész magyar közhivatalnoki kart ki lehet dobni az utcára, mert "reakciós"; a világ, melyet szolgálniok kellett, fenékig "reakciós" volt. Megígérem, hogy elmegyek ide és oda s talán megmentem a havi száznyolcvan forintot. Tíz éve tart ez: a munkaszolgálatosok, a zsidótörvényesek, a politikai üldözöttek, most a keresztény Bé-listások... Tíz éve mindig ugyanaz. S még sokáig nem lesz vége. S mindig igazságtalanság, kegyetlenség és agresszió. Mikor elmegyek, érzem, mint hatalmasodik el bennem a szolidaritás az osztály iránt, amelyhez tartozom, amely tele van hibákkal, talán bûnökkel is, amelyet lehet bírálni és megítélni, de egyetlen más osztálynak sincs joga a szemétdombra dobni, mert senki nem ártatlanabb. * Õsz. Néhány óra Leányfalun. Füstszag, a dércsípte gyümölcsök, szõlõtõkék fanyar szaga. Ez az õsz még nem jött el hozzám. Magányos, figyelmetlen, kedvetlen vagyok. * Egy vállalatnál. Sopánkodás: pénztelenség, Bé-lista... Mikor eljövök, az utcán nagy megkönnyebbülést érzek. Nincs állásom, címem, nem lehet sehonnan kirúgni, nincs nyugdíjam, amelyet elveszthetnék, nincs vagyonom, sem lakásom, lassan már olvasóim sincsenek: nagyszerû ez! Ha
nem tör reám lassú betegség, nyertem. Gond nélkül élhetek, a napi kis gondok közepette, mert nincs semmim. Megélni, valami mindig akad... s belülrõl nem kell már semmi más, csak ez a szabadság. Ezenfelül, öregszem. Milyen izgalmas, nagy ajándék ez is! A legfõbb jó, a kaján, kárörömmel telített életkor, az öregedés, a tudás, az, hogy már nem sürgõs semmi és nem fáj semmi, ami hiányzik. Nagy ajándék, hogy nincs semmim és öregszem. * Nagy nyugtalanság. Lehet, hogy "valami van a levegõben", sok az öngyilkosság. Félek, hogy megõrülök, paralízis tör ki rajtam. Beszéd és gondolkozás közben apró kapcsolási hibákon kapom rajta magam. Csak ezt ne, kegyelmes Sors! Inkább a halált, rögtön, - vagy, ha ez a sorsom, utolsó pillanatokban annyi erõt, öntudatot, hogy végezhessek magammal! * Platon. Menexenos és Sokrates arról vitáznak, érdemes-e harcolni a barbárok ellen? Sokrates sok idõszerû megjegyzést mond e problémáról. Azt mondja, mindaz, amit a görögök Marathonnál és késõbb, a tengeren, Salamisnál mûveltek, bizonysága annak, hogy nincs olyan barbár hatalom és erõ, amely végül ne torpanna meg az Erény elõtt. Ebben én is hiszek. Ez az a bizonyos per, - kicsiben és nagyban, - melyet csak felsõfokon lehet megnyerni. Tehát: nem támadni, idõ elõtt, de nem kötni kompromisszumot a barbársággal, sem Marathonnál, sem Salamisnál. * Sokrates a demokráciát sem tudja másképpen elképzelni, mint az arisztokrácia, tehát a kiválóak vezetésének segítségével. Ad notam... mihez is? * Dugas könyve: Les grandes timides. Rousseau, mindenekelõtt. A francia pszichológus a félénkséget a lappangó agresszió egyik jelmezének véli. * Nyugodtabb nap. A "Sértõdöttek" utolsó fejezete. Lassan írom, öt éves munka utolsó mozdulatai ezek a sorok. Mi lesz aztán? Júdás alakja mindjobban körvonalakat kap, eltakar minden más tervet, amely eddig derengett. * Madame C. pesszimista levele Párizsból. - Megy New Yorkba e télre, mert fél az európai hidegtõl. Az új háborúról ír, mint elkerülhetetlen végzetrõl, csaknem közömbösen. Nem hiszek közeli háborúban. Nemcsak az erõviszonyok egyenlõtlenek. Az atomvilág közös sorsot teremtett minden nép számára: nincsenek többé izoláló, elválasztó óceánok; s ezért meggondolják a támadást, mert most már valóban nincs egyetlen zugolya a világnak, ahová a támadó biztonságba rejthetné magát és kincseit. * Csöngetnek. Egyenruhás ember az ajtó elõtt. Levelet hoz a kultuszminisztériumból. A levélben P. "sürgõs választ" kér, hajlandó vagyok-e elutazni három hónapra Svájcba, a Comité International de Secours des Intellectuels Refugiés - vagy valami hasonló, - meghívására? Útlevelet, vízumot, mindent õk szereznek. Megírom a választ és elgondolkozom. Lehet, hogy nem lesz semmi a meghívásból, valamilyen alvilági alak elgáncsolja. Túl szép lenne. De a rendezés, Isten rendezése, elgondolkoztat. Végül minden nagy dolog így történik az életben. Az ember tervez, s egy napon csengetnek és behoznak a szobába valamit, amit álmaiban sem mert remélni... Bizonyos, a halál is így érkezik majd. * De az élet is így érkezik. Minden, ami értelme az életnek. * Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen és rangja legyen a világban, nem segítheti más, csak megmaradt írói, mûvészei és tudósai. * A kultuszminisztériumban járok, a svájci utazás ügyében. Elszánom
magam erre a látogatásra, hogy megnyugtassam lelkiismeretem: ha nem sikerül, nem rajtam múlik. Illyés, Cs. Szabó, s mások érkeznek; lógó orrok, mert megtudjuk, hogy az utazás lényeges kellékei, - útlevél, kiutazási vízum, - fölötte bizonytalanok. Ezt nem képzeltem másképp, két, három év kell, ha minden jól megy, mikor megint szabadon jöhet és mehet az ember... ha ugyan! Útlevelet nagyjából csak zsidók kaphatnak, vagy azok sem. Obskurus alakok mindenesetre utaznak, állami pénzen, fel és alá a világban. Illyés a legszomorúbb emberi jelenségek egyike, akivel a magyar irodalomban találkoztam. Ez a tehetséges, értelmes paraszt nem bír hiúságával; a nemzet õrangyalának érzi magát, a haza szeráfjának; a valóságban csak egy harácsoló szabadcsapat regõse. Keserves ébredése lesz. Kár érette. Elõször életemben járok a kultuszminisztérium épületében. Ez a ház valóban bûnbarlang volt ötven éven át; itt követték el a legnagyobb merényleteket a magyarság és a mûveltség ellen; csak Klebelsberg korszaka volt kivétel. És most, mit csinálnak? Gyanús alakok mászkálnak a szobákban, mindenki miniszteri tanácsos és majd mindenki zsidó. Felek és hivatalnokok, mindenki koncot les. Illyés azt mondja, a Nemzeti Bank már nem szívesen vesz át nemes valutát sem; nem érdemes, mert ha megjelenik valahol ezer svéd korona, azonnal ellopja egy alkalmi követségi titkár, vagy valaki a brancsból. Magyarország a teljes szétesés állapotában van. A szakadék zsidóság és magyarság között teljes, mindkét részrõl. A svábok, kiket kitelepítettek innen, végül talán jól jártak. * A párizsi hírek nemcsak azért lehangolóak, mert közönnyel és cinikusan döntenek embermilliók etnikai sorsáról; maga az "ügyrend", amelyben ásítozva elsüllyed a béke erkölcsének reménye is, a fásultság, ahogyan a világ népei ezt a perpatvart hallgatják: mindez szomorúbb, mint az eredmények. "Béke"-kötésrõl szó sincsen többé; csak a gyõztesek marakodnak a koncon, vitatják egymás hatalmi pozícióját. Az emberiség a pokol mélyén élt és remélt valamit; most elkövetkezett az, amit remélt; s ilyen, nem más. * Lehet, hogy hosszú ideig, talán soha többé nem tudok kijutni innen. Tágas, levegõs börtön Magyarország; számomra már hét esztendeje az; Jókai sem utazott sokat, Gyulai sem. Arany néha elment Karlsbadba, ez volt minden. Így is lehet élni. De, akkor teljesen befelé fordulni, minden maradék erõvel, a másik világ felé, mint a vakok. * Mielõtt mûemléknek alakulok át, jó lenne még egy-két szót szólni. Csak nincs kihez. * Útlevél nélkül minden ország internáló tábor. A táborokban néha kedélyes az élet: vannak szerelmek, futballmeccsek, elõadóestek, egyfajta parlament is. De ha nincs az a tudat, hogy minden pillanatban elhagyhatom az országot, nem érdemes ott élni. * Cs. Szabó tanulmánya egy folyóiratban, Erasmusról. Csodálatos, hogy egy ember, aki lehetõleg mindent elolvasott Erasmusról, ne tudjon egyetlen eredeti szót sem mondani róla. Mindenrõl beszél, csak arról nem, miért volt Erasmus az, aki, s mibõl volt az? Huizinga egyetlen kézmozdulattal elénk állította, minden idõkre, a tünemény helyett az embert. Cs. Szabó gyúr és dagaszt, szuszogva, s végül nem tud mást csinálni, mint egy lexikális adatokból összetákolt tüneményt. * Óbudán egy kocsmában, barátok között. Tíz óra felé, mikor már menni készülök, megérkezik egy államtitkár társaságában a miniszterelnök. Nagy Ferenc a neve, paraszt, negyven év körüli ember. Rokonszenves, nyugodt és szerényen méltóságteljes fellépésû. A magyar paraszt józan és magabiztos fajtájából való. Fellépésének szerény öntudata megnyerõ;
hallom, így viselkedett Párizsban, Londonban, Moszkvában és New Yorkban is, s mindenütt rokonszenvet keltett. Asztalunkhoz ül és vacsorázni kezd. Néhány perc múltán feltûnés nélkül elmegyek: tíz óra elmúlt, fázom, számomra ez a hazamenés ideje, s kezdek pedáns lenni életmódomban, nem szeretem, ha zavarnak, akár miniszterelnökök is. Útközben, hazafelé, eszembe jut, hogy ez az ember, éppen úgy, mint államtitkára, vagy a köztársaság elnöke, a közelmúlt könyvnapon gondosan elkerülték kiadóm sátrát, ahol három napon át aszalódtunk a forróságban és sivárságban, írótársaimmal és a munkásokkal: elkerülték, mert mi "polgári" írók és könyvkiadó vagyunk, s buzgón sürögtek a divatos, alkalmi pártocskák könyvesei között. Ezért nem "haragszom" - semmiért nem haragszom, - de nincs jogom megfeledkezni errõl. Ilyen volt a múlt, mikor a feudális fasiszta világ nagyfejûi lapító elkerüléssel settengtek körülöttünk; ilyen a jelen. S ez nincs jól így, de még mindig jobb, mintha kompromisszumot kötnék a pillanat tüneményeivel. * Reggel néhány oldal a "Varázshegy"-bõl, Mynheer Pepperkorn és Hans Castorp bizalmas, nagy párbeszéde. Nagy zene ez a stílus, a gúny, a telítettség, a kétely zenéje. Nem hiszem, hogy sokan élnek még, akik értik ezt a zenét. * Mûemlék vagyok, igen; egyfajta átmenet a Kálvin-téri nyilvános illemhely és a Bazilika között; van, aki imádkozni jár belém és van, aki emészteni. * Ezek a szerencsétlen költõk, élükön a jobb sorsra és szerepre méltóbb Illyéssel, akik nem látják, hogy amikor vakon és esztelenül pozitívek a parasztság iránt, elveszejtenek egy mûveltséget, s megszûnnek pozitívek lenni a magyarság egésze iránt. * Álmatlan éj. Északnyugati szél. De reggelre kisöpri ez a hûvös szél a világot: az õszi nap csillog, szikrázik, minden olyan, mint egy jómodorú ünnepség. * Kápráztató õsz. Az emberek, mint a darazsak, részeg zümmögéssel mászkálnak a sûrû fényben. Amíg Párizsban szöszmötölnek: az élet már csinálja a békét. Ez az igazibb. Béke, aszú íze egy elfelejtett italnak, részegítõ! A kereskedések polcai roskadoznak mindenféle árutól, élelmiszertõl. Délelõtt hosszan úsztam az uszoda zöld, hideg vízében. Aztán egy kávéházban ebédelek, békemódra, s a trafikban mellékes szóval kérek öt virginia-cigarettát, az eszpresszóban kérem, ne csinálják túlerõsre a kávét! Az egyetlen üzlethelyiség, amely elõtt még sorbaállanak: a zálogház. * Julian Huxley, a biológus, nem hisz az ember veleszületett háborús ösztönében. De elismer bizonyos harci kedvet és hajlamot, melyet megfelelõ körülmények háborúra késztetnek. Az ember, - mint a hangyák, termeszek és bizonyos méhfajták, - háborút kezd azonos és rokonfajú élõlények ellen, ha területét szûknek érzi, vagy meg kell védeni azt, ha az élethez szükséges javak megfelelõ készletei felett nem rendelkezik. Huxley szerint a háború elkerülhetõ, ha az emberiség iparkodik megszüntetni a hatalmi csoportok rendszerét, s a népek érdekeiket egy világkormány akarata alá rendelik, amelytõl az egyes országok kormányai úgy függenek csak, mint egy országban a vidéki közigazgatási hivatalok függenek a központi kormányzattól. Elkerülhetõ a háború, ha a termelt javak igazságos elosztását tervgazdálkodással szabályozzák, s megfelelõ pedagógia rendszeresen meggyõzi az embert arról, hogy módja van a békés élethez. Az atomkorszakban, mikor a központi akaratot hatalmilag éppen úgy, mint gazdaságilag és szellemileg föltétlenül lehet gyakorolni, talán nem is álom ez. *
A humanizmus, melyrõl Erasmus és társai álmodtak, úgy hasonlít csak az atomvilág humanizmusára, mint az Ótestamentum a Code Napoleonra. * Hiroshima és Bikini után nem kétséges, hogy az atomerõ megvan. A földben tárolt napenergiákat, a kõolajat, a kõszenet és a fát, s a tárolt energiák birtokáért folytatott küzdelmeket közömbösítheti ez az erõ. De lehet, hogy csak agresszióra használják fel, mert félõs, hogy a kõszén és a kõolaj birtokosai tartanak majd az átállítás nagy megrázkódtatásától. * Átlapoztam a "Zauberberg" -et; most nem hatott úgy reám, mint évek elõtt; szóbõsége elfáraszt, aránytalansága kielégületlenséget kelt. * Proust: "Un amour du Swann." Ilyen Odette-szerû nõ mindenki életében megjelenik; ritkán lesz tragédia; majd mindig macskajaj lesz belõle. * Swann, aki álarcosan jár az emberek között, - a welszi herceg barátja, a nagy mûértõ a sznobok között, - valóban szereti Odetteben a rosszízlésû, sznob személyt. Pokoli káröröm az ilyen viszony. * Nátha. Fejem, mintha megdagadt volna, a gyulladt nyálkahártyák, íztelenség... mi ez? H. tanár jár nálam; teljesen pszichotikus, depressziós típus, megesett, hogy vizsgálat közben dühbejött, lehúzta és földhöz vágta a cipõjét; de sokat tud, s lelkes, tisztafejû és tisztaszívû ember. Az ilyen embereket szerettem igazában, minden bolondériájukkal; mennyivel jobbak, hasznosabbak és értékesebbek ezek, mint a faseggû bölcsek! Ha gyújtani akarsz, - mert a tûz tisztít, - akkor égni kell! Megbeszéljük, hogy az értelem bizonyos határig korlátozó erõ tud maradni a test lázadásai, a betegségek fölött; de megegyezünk abban, hogy ez a felsõ határ nem túlságosan magas. Lásd ezt a náthát... egyszerû fertõzés? Vagy különösképpen nem bírok valamit? Éppen elég nembírni való van az életemben; de az utolsó években, így és úgy, mindenestõl bírtam azt is, testtel és ideggel, amit már alig lehetett. * Kezdünk túlságosan jól élni; túlkényelmesen, túlszínesen; már sok húst eszünk, már beülök egy taxiba is, s majdmindig villamoson járok... az az egyhangú aszkétizmus, mely az elmúlt években napi parancs volt, nem kényszerít többé lemondásokra. S ebben sok az öröm, de alapjában nem jó. Az aszkézis, bizonyos feltételek mellett, mindenképpen ad valamit, amitõl erõsebb az ember. * Reggel Proust; aztán néhány oldal az "Anyégin"-bõl. Ha magyar költõknek lett volna egy ilyen alázatos Bérczy Károlyuk! Arany bizonyosan ott tartana ma a világban Toldijával, mint Puskin. * Fárasztó nap; sok szaladgálás, értelmetlen látogatók; bismutoltások, mert az erythematodes, - most már nyolcadszor, - megint jelentkezett; este boros barátok, kiket korán elhagyok. Honvágy, Leányfalu után. Nem volt az rossz élet, két évig, a falu végén. * Dr. Herrmann könyve: "A pszichoanalízis, mint módszer." Sok újat nem mond, számomra, a laikus számára sem; gyermekes módszer ez, s túlzásai (kapaszkodási elmélet, stb.) inkább elszórakoztatnak és elnézésre késztetnek, mintsem tanítanak; minden közepes író a világirodalomban úgy tetszik, - többet tudott az emberrõl, az Ich-rõl, az Es-rõl és az Über-Ichrõl, mint egy módszeresen képzett analitikus. Ami meglep, hogy a módszert is egy író találta fel; Herrmann közli, becsületesen, hogy Börne: "Die Kunst in drei Tagen ein Originalschriftsteller zu werden" címmel 1823-ban értekezést írt, melyben ezt ajánlja: "Vegyetek elõ néhány ív papírost és három napon keresztül hamisság és alakoskodás nélkül írjatok le mindent, ami eszetekbe
jut. Írjátok le, hogy mit gondoltok önmagatokról, asszonyaitokról, a török háborúról, Fonks bûnperérõl, az utolsó ítéletrõl, feljebbvalóitokról - és három nap leforgása után azt sem tudjátok, hová legyetek a csodálkozástól, hogy minõ új, soha nem hallott gondolataitok vannak." Igaza van: ezek az "új, soha nem hallott gondolatok", melyek a tudat mélyvízébõl az írói szemlélet számára felmerülnek, ez az irodalom. Csak éppen nem hiszem, hogy ez therápia. De ez végre is az analitikusok és a neurótikusok gondja. * Aki bolonddal én találkoztam, mind hitt benne, hogy õt valamilyen jóvátehetetlen sérelem, mellõzés érte; s ha bolond vagyok, ez az én bolondériám is; de ez nem igaz; s ezért bolond, aki e tévhitet elintézni nem tudja. Élni semmi más, mint állandó félreértés és mellõztetés; igazán és erõsen, egészségesen élni annyi, mint tudni ezt, s amennyire lehet, csökkenteni e mellõzések belsõ és külsõ következményeit. Ez nem könnyû, de idõvel nem lehetetlen. * Azt persze nem kívánhatja a világ, hogy valaki olymódon intézze el e konfliktusokat, ahogyan a világ szeretné: tehát, miután farbarúgták, engedelmesen odakullogjon a farbarugást gyakran követõ szíves invitálásra, s megint odatartsa a farát, hogy mégegyszer rúgjanak bele... Mert az irodalmi, társadalmi, politikai életnek ez a technikája. Én nem vagyok hajlandó visszarúgni, sem megsértõdni; egyszerûen félreállok, minden következménnyel, de harag nélkül, amennyire lehet. Ehhez jogom van. S teljesen közömbös, hogyan magyarázzák ezt? * A szomszédban lakik egy zsidó nõ, most házfelügyelõnõ; mint egy õrült keresi hároméves gyermekét, mindenfelé; a gyermeket a nyilasok elhurcolták, s azóta nem került elõ... Ha ilyesmit hallok, sokmindent megértek; nem is tudom, hogyan felelnék én ilyesmire? Lehet, hogy gyilkolnék. - Amit kevéssé értek, hogy a zsidóság egy része a bosszút korruptsággal kompenzálja. Az a bosszú, melynek értelme, hogy a feleségem megölték, tehát most elmegyek zsidó alispánnak, vagy külföldi diplomatának, vagy cukrot síbolok Csehszlovákiába; kevéssé érthetõ, s nem is hat meg. * Meghûlés. Milyen jogon? Szégyelld magad! Nincs jogod meghûlni. Valószínûleg az van mögötte, hogy ilyen feltételek mellett, - karaván, orosz kiutazási engedély, stb. - nincs igazi kedvem a derengõ svájci úthoz. Elmegyek, de csak úgy, mint aki nem akarja, hogy bolondnak tartsák, ha nem megy. * Egy kövér, ünnepélyes nõ felkeres és értesít, hogy "köre" - ezt a szót következetesen hosszú õvel ejti, - egy spiritiszta kör szeretne meghívni valamelyik ülésre, mert a szellemek, melyek az üléseken a médiumon át újabban megnyilatkoznak, magyar írók szellemei: Somlyó Zoltán, Ady, Surányi, Karinthy beszélnek. Gépírásos jegyzeteket nyújt át, a szellemírók verseit és nyilatkozásait. A versek rosszak, a nyilatkozatok zavarosak és mûkedvelõ halandzsák. Ady egyébként csaknem olyan pökhendi és handabandázó módon nyilatkozik a túlvilágról, mint földi életében cselekedte. A hölgy szerint Cornélius testvér szelleme vezeti az üléseket, s valamilyen nagy irodalmi szellemkör, sõt kõr van kialakulóban. Megígérem, hogy elmegyek. A rádió, a radar és a Quanten-Theorie korszakában senkinek nincs joga tagadni, hogy az embert alkotó feltételek közül a szelleminek lehet élete akkor is, amikor megszakad együttmûködése az anyaggal. Semmi biztosat nem mondhatunk errõl, tehát tagadni nincs okunk, sem hinni benne. Bizonyos, hogy akik ilyesmivel rendszeresen foglalkoznak, sebzett és pszichotikus lelkek. De nem bizonyos, hogy nincs ebben vagy abban igazuk. *
A gõzfürdõben. A melegvizes medence szélén egy hústorony cammog: ez a fiatal "népi" politikus, aki ma egy éve még emberformájú ifjú volt, majd a parasztpárt csillaga lett, beült egy elhagyott javba Leányfalun, s esztendõ alatt kétszeres térfogatra falta fel magát. A dagadt ember jelképe lehet minden idõszerû karriernek: így tömte magát a "felszabadulás" óta minden népvezér, - egyik csak a testét, másik testét és zsebét. Mohóság, falánkság, gátlástalan és fegyelmezetlen éhség és kielégületlenség: ez csámcsog mindenfelé, a kifosztott ország hulladékain. S néhány kis sinecurát mindegyik zsebredugott e másfélesztendõben: képviselõi stallum mellett néhány álláskát. Mert a magyar szereti a fixet, különösen, ha forradalmár. * Az õsz. Olyan az íze, mint az ángolnának. * Ha még élek egyideig, s itthon élek, lassan csakugyan idegenforgalmi látványosság lesz belõlem: egy író, aki irodalommal foglalkozik. * A Vérmezõ sarkában vándorcirkusz ütötte fel sátrát. Vidékies látvány ez; de Pest most mindenképpen vidékies. A cirkusz mellett, a kopár réten, ahol még az ostrom ércdögei hevernek, néhány ökör legelész. A ponyvát leszedték a cölöpökrõl, most illesztgetik össze a sátrat a cirkusz emberei. A zsalugáteres zöld kocsikban fõznek, mosnak. Egy kis, fehér kutya, - mûvészkutya, - a hevenyészett ostromsírokat szagolgatja. Az örök mûfaj, a vándorcirkusz, gondtalan könnyûséggel gurul a történelem tájain. * A növények testalkata, felépítésben és formában, messzebb van az embertõl, mint az állat. De értelmük, az, ami spirituális bennük, rokonabb, mint az állati értelem. * Vigyázni arra, hogy ne takarítsuk meg soha, - kényelembõl, tunyaságból, - azt a kis mozdulatot, aminek árán megtudhatunk egy szótárból, lexikonból valamit, amit éppen nem tudunk. * Rossz éjszaka. Félkettõkor felébredek. A sötétben élesen, világosan látom azt a kietlenséget, amelyben élek. * A "Sértõdöttek" most, az utolsó oldalakon, úgy érdekel, mint egy ember, akivel sokáig együtt éltünk, s egy óvatlan pillanatban elárulja igazi szándékait. * Az õszi hûvösség lopakodva érkezik; mint egy alattomos, kétértelmû hatósági rendelkezés. * Délelõtt süt a nap. A kápolna elõtt ülök, a lépcsõfokon, a Rózsadomb tetején. Innen messzire látni a város, a Duna tájai felett. Nyugodt nap, olvasmány, kevés munka. Okom lenne reá, hogy viszonylagosan jól érezzem magam. De nem érzem jól magam. Én sem, itt a budai domboldalon, a napsütésben, mások sem, Párizsban, vagy Zürichben. Mindenki el akar menni onnan, ahol éppen van. Mindenki otthontalan. Ha egy mûveltség a felbomlás idõszakába jutott, mindenki viszolyog, otthontalan. * Lehet, hogy nyélbeütik ezt az utazást, s eljutok most Svájcba. Hasznos és bölcs vállalkozás lesz, elmenni Svájcba. De ha nem jutok el most Svájcba, azt sem bánom majd különösebben. Nem örülök ennek az útnak. Hét esztendei honi raboskodás után sem örülök. Ez még nem az az út! * Számomra, idehaza, a gyakorlatban most kezdõdik a neheze: mikor
hallgatásomat árulásnak érzik azok, akik könnyelmûségbõl, vagy kapzsiságból, vagy romlottságból sietve részt vettek galádságokban, s szeretnének magukkal rántani mindenkit, hogy többen üljenek a vádlottak padján, ahová elébb-utóbb odaülteti õket az idõ... Én tudom, hogy a hallgatásom nem "árulás", hanem hûség. Én mûveltséget és demokráciát akarok, õk sunyi indiánosdit és rablókalandot. Most erõsnek kell maradni, akármi következik is. * Az éjszakai álom nem hagy nyugodni. Mit kezdett ilyen álommal Goethe? Marcus Aurelius? Mit kezdhetünk az alvilággal? Minden tanács suta, üres. * Valahányszor színészek és újságírók között vagyok, nyugalom fog el. Otthonosan érzem magam közöttük, cigányságuk is rokonnak érzem, nyelvük ismerõs. A szolidaritás-érzés erõs bennem irántuk. Írók között nem észlelem ezt a szolidaritást, - csak a legkülönbekkel, Kosztolányival, Babitssal, Krúdyval éreztem szövetségesnek magam. De színészek és újságírók, minden rendûek és rangúak, rokonaim. * Most már megint sütnek zsömlyét, s a reggelihez friss, ropogós zsemlét adnak, sok vajjal... Így tér vissza a béke, édes ízeivel, már elfelejtettnek hitt kis élményeivel. Nagyon örülök, hogy mégegyszer megéltem az életben a vajas zsemlyét. * Illyés verset adott közzé, melyben a Parasztpárt prominenseinek családnevét szedte rigmusba. Szomorú kép: egy költõ, aki tallózó bandavezérek nevével ékesíti fel verseit. * Októberi dér. Reggel fanyar, hideg ködben megyek a rom-Buda utcáin át a gõzfürdõbe. A hajnali utcákon mindenfelé a béke sürgölõdése: a házak romjait takarítják, élelmiszer dagad a kirakatokban, vaj, hús, szárnyas, mindenfajta gyümölcs és földi jó. Pénze nincs senkinek, de ez valahogy nem érdekes. A béke az érdekes, ez a derengõ, tündéri tünemény, az élet, annyi förtelem és iszonyat után és elõtt. * Bormérésben egy ember. Hivatlanul az asztalhoz ül. Sapkát visel, nyakán a puha gallért biztosító tûvel tûzte össze. Átmenet nélkül hivalkodni kezd. Senki nem tud úgy disznót ölni, mint õ. Inas volt még, mikor leölt egy nap húsz, harminc, ötven disznót. Minden nap egy liter marhavért ivott, munka közben. Milyen a nyers vér?... Mint a tej, olyan. Aztán, sorjában: "Mikor a Mazuri-tavaknál maláriát kaptam, - az sokkal rosszabb, mint az albán malária, a szúnyog nyakon csípi az embert, nem kézen, négy napos a roham, egy gramm kinint vettem, meg sem kottyant... Átlõtték a belem, a fõorvos megoperált, mindent láttam a lámpa tükrében, nem fordítottam el a fejem... A lábam most is nyitott, folyik, ám nekem az semmi... Mondtam is a fiamnak, minden nyavalyától lefekszel, mi az: ...mikor operáltak, másnap felkeltem az ágyról, két kézzel fogtam a sebem, úgy mentem ki a wécére, mert én nem megyek ágytálra, nem én... A fõorvos ki akart dobni, azt mondta, ilyet még nem látott... Asztmám is van, kétésfél köbcenti tejinjekciót kaptam, de nem segít..." Mindezt hetvenkedve. Minden betegség benne van, mint az állatorvosi tankönyv címlapján a lóban; negyedmûvelt, de a hypochonder büszkeségével tud köbcentikrõl, gyógyszerekrõl; s mikor megkérdem, jámbor és természetes hangsúllyal: "Rákja nem volt?..." készségesen feleli: "Nem, kérem." Hangjában természetes sajnálkozás, mert ha volt is ifjúkorában egy kis májrákja, úgy-e, mi az neki?... * Írni, írni. Már mindenki tud írni. De lenni? Minden egyéni következménnyel lenni? Létezni, kérlelhetetlenül! Lenni több, mint írni. *
A gõzfürdõben, melyet még Sokoli Musztafa pasa épített, 1565-ben. Amíg a forró vízben ázom, arra gondolok, hogy Shakespeare már egyéves volt és gügyögött, mikor ezt a fürdõt építeni kezdték. A világ így tartozik össze, nemcsak a térben, az idõben is. * Reggel Brehm, a rinoceroszok. Aztán Sokrates védõbeszéde. A fordítás erõtlen. Kedvem lenne és idõszerû lenne magyarból magyarra fordítani le, de erõsen és teljes hitellel, ezt a szent periratot. * Mi lenne, ha a Mûemlékek Országos Bizottságának védelme alá helyezném magam? Ennyit megérdemlek. * "True glory." Mozgókép az invázióról. A nyugati partraszállás e képek szerint az emberiség egyik legnagyobb mûszaki vállalkozása volt. Az emberi teljesítmény, akármilyen jelentõs is, eltûnik a gépi, az üzemi teljesítmény mögött. Egy gépgyár megindult a vízen és áttörte a Westwallt... Így indul meg egy napon majd, talán nem is sokára, egy gépesített földrész egy másik földrész ellen, így indul meg egy napon a gépesített földgolyó egy másik csillag ellen, s a Föld amphibikus partraszállást hajt végre a Marson, vagy a Jupiteren. Nagyszerû, reménytelen emberiség. * Sokrates védõbeszédében is sok a hiúság. Nem annyira életét félti, mikor szónokol, mint hírnevét. Nem Sokratest védi, az embert, hanem Sokratest, a bölcset. * A rinocerosz kétezer kiló, bárgyú és jóindulatú. Igazában csak a bögölyöktõl szenved, s ezért iszapba hengergeti bõrét, az iszapréteg védi a bögölyök és szemtelen legyek csípései ellen, a dzsungelben. Olyan, mint én, ebben a dzsungelben; az irodalom iszapjába göngyölöm magam, így védekezem a szemtelen bögölyök és legyek csípései ellen. * Veres Pétert, zsellérszabadcsapataival, pörölynek tartják a kommunisták; ha a "reakció" mozgolódni kezdene az országban, Péter bácsi majd megindul ellene húszezer kaszáskapás zsellérrel. Így képzelik. De ha Péter bácsi egyszer megindul zselléreivel, nem hõköl meg semmiféle nadrágos ember, így a kommunisták elõtt sem. S akkor majd csodálkoznak a kommunisták. * A következetes hallgatás a közszereplés egyik leghangosabb és legfeltûnõbb, veszélyes válfaja. * A béke, minden következményével, villámgyorsan terjed, mint egy járvány. Ma fogyókúrát kezdtem. * Sokrates hetven éves volt, mikor megölték, 399-ben Kr.e.; az ókorban ez már rendkívüli életkornak számított; az átlagos életkor nem lehetett több, mint harminc-harmincöt. Ez a hetven év kis színpadon telt el; keveset utazott, két hadjáratban vett részt; igaz, jól harcolt és erõs testtel, lélekkel bírta a hadi strapákat; s igaz, a kis színpad, ahol ez a hetven év eltelt, a világ közepe volt. * A tapírok oly lusták, mint a hírük. Egyáltalán, Brehmben minden állat olyan, mint a híre. Gyanítom, hogy a valóság más: valószínûleg vannak fürge és ravasz tapírok is, félhülye elefántok, individualista hajlamú, kalandor hangyák. * Nagyon erõs vagyok, erõs, ellenálló, kitartó. Csak éppen két napja náthás vagyok, s ezt már nem bírom, öngyilkossági tervekkel foglalkozom. *
Ne félj úgy, te sunyi barom! Támadj csak meg, nyugodtan. Szívesen segítek neked, megkönnyítem a munkád, felfedem a könnyen sebezhetõ pontokat... vagy nem tetszik így? Gyanakszol? Félsz, hogy kiderül: nem is te döftél le, hanem én hagytam?... * Nem akarok "hõsi életet", sem "hõsi szellemet!" Emberi életet akarok és emberi szellemet. Az már éppen eléggé hõsi. * Nem lehet eléggé figyelni. Ennyi a titok. És nem lehet abból, amit megfigyeltem elég óvatosan következtetni; ez a másik titok. * Egy újságíró a kávéházban Füst Milán egyik kéziratát mutatja, s szeretne gúnyosan beszélni errõl az íróról és kéziratáról; de leintem. Milán a Nyugat-nemzedékrõl ad hírt ebben az írásban, valamilyen rádióinterjú keretében. Milyen kitûnõ írás! Természetesen tele modorossággal, sok tudatos nohá-val és netán-nal! - de ez már õ, nem tud hangján, modorán változtatni. Nem is kell! Így jó õ és így rossz, ahogy van; s mindenestõl mindig jelentõs. S aki mögötte van, az ember, akármilyen pszichotikus: milyen sokat tud! Minden érdekli, mert író, s mindenhez utat talál, szemszöget és szemléletet, ahonnan meglátja azt, ami a tüneményben valóban új, érdekes, jelentõs, vagy emberi. A "Sértõdöttek" és "Féltékenyek" Ábeljében kissé õt mintáztam... de más õ a valóságban, összetettebb, valakibb. Teljes írói öntudata van, nagyszerû alkotó és kifejezõ képességei, s aztán minden vállalkozása belezuhan valamilyen neurotikus szellemi kényszercselekedet örvényébe. Határeset õ, a zseni határesete. Ebben a nyilatkozatban ezt mondja: "Az én nemzedékem, mikor fiatal volt (valahogy így) kénytelen volt tisztelettel meghajolni az elõttejárók, az öregek elõtt... s ma, amikor öregek vagyunk, kénytelenek vagyunk hajlongani a fiatalok elõtt!" Milyen okos ez és milyen szomorú! Mindenestõl egy okos és tehetséges költõ Milán, s egy ember, aki nagyon vágyott egész életében a szeretetre, betegesen, vinnyogva vágyott a szeretetre, de nincs képessége elfogadni azt. (Anyjával neki is sok baja volt.) * A világgal nem akarok, nem is tudok békét kötni. De talán a munkámmal... Akkor sem nyertem meg a perem, de legalább van mihez föllebbezni. * Goethe békét kötött a világgal, nem kötött békét a munkájával, de értett e fenevad, a munka, domptirozásához... Bûvölte, etette, szelídítette. S utolsó pillanatig tartott tõle, hogy ez a fenevad, a munka, egy óvatlan pillanatban, szelídítés közben, mégis vállába harap. * Elvesztettem a gyûrût, apám, nagyapám címergyûrûjét, ezt a zöldköves, kis aranygyûrût, amely ott hevert a kórház éjjeli szekrényén, mikor apám meghalt... s most élesen látom apám címergyûrûs kezét, - a balkéz kisujján hordta a gyûrût, mint én, - amint szivarozik, vagy májfoltos, finom, kis, nõies kezével int, hogy mondani akar valamit. A mi nemességünk régi, reichsunmittelbar nemesség, apai õseim között elzászi és svájci reichsvogt-ok és landsvogt-ok is voltak, - s aztán, mikor Magyarországra kerültek, Lipót adta nekik a magyar nemességet, s hozzá a címert, melynek rajzát a gyûrû zöld köve õrizte. De nem ezért sajnálom a gyûrût. Most különben is kevéssé idõszerû viselet, azt hiszem, valamilyen törvényféle tiltja is a nemesi megkülönböztetõ jelvények viselését, s ez talán helyes is, - igazában közömbös és mellékes az egész! Mégis, sajnálom a gyûrût, mert a nagyon kevés tárgyak egyike volt, melyhez személyes közöm volt; valami másíthatatlan, pótolhatatlan volt e gyûrûben. Nem akarok gondolni reá, de nagyon sajnálom. * Leányfalun. Négy hónapja elõször. Két sugárzó nap. A levegõ íze, illata olyan, mint a jégbehûtött, érett, fanyar, füstszagú francia pezsgõé,
olyan, mint az Yroi-sec. Öszvér-fogat hoz Szentendrére. A rakétakorszaknak kellett elkövetkezni ahhoz, hogy végül öszvér-kordéra szoruljak. * Egy építész. Az a fajta, aki állandóan nagyszabású tervrajzokat készít, ilyen címmel: "A pesti Dunapart újjáépítése" , vagy "A Vár, mint diplomatanegyed" , stb. E terveken palotasorokat látni, függõkertekkel. Mindez köd és lég. Jobb szeretem az építészeket, akik ilyen terveket készítenek: "Családi ház Érden", vagy "Állomásklozett Bicskén". Ez bíztatóbb, igazibb. Olyan ez a másfajta építész, mint a rossz író és a hamis politikus, aki állandóan az emberiséget készül megváltani. Az emberiséget nem lehet megváltani. De egy-egy embernek lehet néha adni egy jó szót, vagy ötven forintot, vagy egy meleg nadrágot. Ez minden. * Modellt ülök egy szobrásznak. Idõsebb ember, golyvás, de még teniszversenyeket nyer. Kézügyessége és jó szeme van; a látomás, a mûvészi révület hiányzik munkájából. Jóeszû ember, ezt mondja: "Valamikor gazdag voltam, már évek óta folyton lefele csúszom, de gazdag embert valahogy nem lehet egészen tönkretenni." Ez igaz; mindezek a gazdagok, akik ma tönkrementek, még mindig sokkal gazdagabbak, mint akármelyikünk, mikor nem is gazdag, csak jól megy a sora; ha a gazdag ember egy napon felhagy a gazdagság életformájának költségeivel, nagyon sok olyan értéke marad, tönkrement állapotában is, amivel eltengetheti az életét. A szobrász hüvelykujjal dolgozik, néha nyúl csak a simítófához. Másfél óra alatt elkészül a fej, amely kétségtelenül "hasonlít", de számomra teljesen idegen. Lehet, hogy ilyen vagyok; a rádióban sem ismerem meg hangom, mikor lemezre veszik fel; nem ismerjük külsõ habitusunkat, s a belsõt is alig... Amolyan "sárból vagy és sárrá leszel" érzés ez, mikor szemlélem a sárból gyúrt fejet, mely engem jelképez a világban. De a képzõmûvésznek mégis könnyebb, mint az írónak; közvetlenebbül érzékeli munkája eredményeit, más térfogatban, valóságosabban van az, amit csinál. * Rossz napom, fáradt vagyok olvasni. Még mindig Proust; Swann úr szerelme; nem mondhatom, hogy untat, de belülrõl fáradt, erõtlen vagyok hozzá. A "Sértõdöttek" utolsó oldalait vánszorogva írom. Utolsó hetekben híztam is, három kilót; ez nem baj, de nálam rossz jel; megfigyeltem, hogy betegség elõtt mindig hízni kezdek, a hormonális egyensúly megbomlik; igaz, most van természetes magyarázata; néhány hete színesebben étkezünk. De soványan többet bírok. Teljes kedvetlenség. Felkelek, piszkálok a munkával, hallgatom az embereket, lefekszem. Egy nagy könyv kellene, vagy egy ember. A svájci út még mindig homályos, de nincs igazi kedvem hozzá. S ezek a varangyok, amint cuppognak itt, a sárban. * Varangyok. Mit tudhatjátok ti. * Mi akarok én még "lenni"? Híres? Vagy boldog? Nem, már nem akarok híres, sem boldog lenni. Így jó minden, ahogy van, ebben az internáltságban, ebben a cigányputriban, ebben a kirekesztettségben. (A szobrász tegnap ezt mondta: "Legnagyobb fájdalmam az volt, mikor megtudtam, hogy hiába gyûlöltem a nácikat, ahhoz a világhoz sincs közöm, amely a nácik után következett.") Nem, már csak lenni akarok; így, úgy; s az elégtétel, hogy nem akarok semmit. * Reggel Radnóti versei. Nem tudom könnyek nélkül olvasni ezt a remegõ, nemes, nagy és fájdalmas költészetet. A Nyugat-utáni nemzedék egyetlen nagy költõje volt. * Nincs nekem a zsidókkal semmi bajom. Csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik között feltûnõen sok a zsidó. *
Azt hiszem, nem jó, ha az emberrõl szobrot készítenek; van ebben valami veszélyes; nem jó az Isten mesterségét utánozni, nem jó belekontárkodni ebbe az õsmesterségbe; s nem jó, ha az emberrõl faragott képet készítenek. A zsidók nem ok nélkül tiltották az ilyen vállalkozást. * Látogató? Münchenbõl érkezett, konzulátusi tisztviselõ volt. A németek most kezdenek éhezni, mondja. Jegyre kapnak valami keveset; szabad áru nincs, egy dollár százötven, egy kiló vaj kétszázötven márka, s pénze sincs a legtöbb embernek; a nagyipart leszerelik a megszállók, a kisipar tengõdik. A németek szaladgálnak naphosszat egy skatulya gyufa, vagy más, hasonló áru után; infláció nincs, de senki nem tudja, mit ér ez a pénz, mert nincs központi, állami bank, nincs ellenõrzés, ahogy nincs állam, nincs központi igazgatás, csak a zónák vannak és a katonai kormányzatok; nincs semmi. A lelkekben sincs más, csak a nihil; a sok náci teljesen tervtelenül lézeng, kiégett bennük minden terv, akarat; legszívesebben háborút kezdenének, holnap, rögtön, akárki ellen, a bajorok a poroszok ellen, valamennyien az oroszok, vagy amerikaiak ellen, mindegy nekik. A teljes nihil ez, a kongó semmi. * Az osztrákoknál valamivel jobb a helyzet; de ez is csak látszat. A valóságban õk is csak tengõdnek, s a tetejébe, osztrák slendriánsággal, nem csinálnak semmit; az angolok kérlelték õket, hogy takarítsák el a belvárosban a romokat, de vállvonogatva felelték: "Wer s angeschafft hat, der soll s mal zuerst wegschaffen" - s nem csináltak semmit. Végül az angolok megunták a rendetlenséget, megjelentek nagy romfaló masinákkal és a fontosabb bécsi útvonalakon rendet csináltak; az osztrákok nézték ezt a munkát, bólogattak és biztatták az angolokat. * Angol lecke a rádióban. Csak az utolsó szavakat hallom. "You must have money!" kiáltja az angol tanár, s aztán a rádió magyarul és másról beszél. Jó angol mondat, elviszem emlékbe, a nap hulladékos zûrzavarából. Igen, pénznek kell lenni. Itt nincs felmentés, sem magyarázkodás. Pénz nélkül nem illik élni. * De a pénzzel csak nagyon illedelmesen illik élni, csaknem láthatatlanul. Az angolok ezt is megtanulják, gyermekkorukban, mikor az elsõ nyelvleckéket veszik. * Az írás és az olvasás egyideje nincs szinkronizálva nálam: rendszeresen írok, de nem olvasok olyan következetesen, mint kötelességem. Ezen feltétlenül változtatni kell, könyörtelen fegyelemmel. Nem olyan fontos, hogy minden nap írjak, de végtelenül fontos, hogy minden nap elvégezzem azt az olvasási penzumot, amely nélkül a napnak nincs igazi értelme. * Egy emberrel beszélek, aki mostanában nem alszik, mert attól fél, hogy az oroszok egy napon kitelepítik a magyar nemzetet, - mintegy hétmillió embert, - valahová Ázsiába, s akkor neki is a nemzettel kell menni. Vigasztalom, ahogy tudom: biztatom, hogy ez még nem biztos, s ha esetleg bekövetkezik, bizonyos közlekedéstechnikai nehézségek lassítják majd a folyamatot, - mégis, hétmillió ember! Sok vagon kellene hozzá és sok idõ! - s aztán, ha úgy is lesz, egy nemzettel együtt menetelni haza Ázsiába, ez elég érdekes, élménynek is! Vigaszom nem rázza föl, csüggedt marad. Nagyon nehéz eloszlatni az emberek félelmeit. * Proust. A Du Cõté de chez Swann vége felé. Milyen káprázatos az írói erõ: valószínû, hogy ilyen emberekkel, mint a sznob Swann, a ringyó Odette és a vacak Verdurinék: az életben egyetlen óra hosszat sem volnék hajlandó együtt lenni. De Proust akaratából hetek óta együtt élek ezekkel az
emberekkel, sorsuk, alpári sznobizmusuk, lényük ordenárésága, minden érdekel, szavaik és véleményeik visszhangoznak bennem. S amellett valamilyen rovartani hûséggel írja le a különös bogarakat, csaknem szárazon, szakszerûen. Förtelmes nép, még csak nem is nagyszerûen bûnös, nem, közönséges és aljas, ez minden... s nem tudom a könyvet letenni. * "Leütötte a tégla." Ezt most minden nap látom, valamilyen formában. Lehet a téglára vigyázni, lehet védekezni ellene? A tégla ellen, külön, természetesen lehet védekezni. De az egészet, a magunk kis világát, téglástul, lehet valamilyen átlagos rendben tartani... s ez már nagyon sok, igen, ez minden, amit tehetünk. Ezen a renden belül valahogy a tégla is a helyén van és talán nem potyog le olyan könnyen. * A Károlyi palota néhány kevéssé sérült termében a British Council fényképeket mutat be. A Kiállítás címe "Anglia arca". A fényképek nyugodtak, nagyok, szemléletesek. A dolgozó, a sportoló, az álmodozó, a történelmi, a modern, a gyári, a marhát tenyésztõ, a Hyde-parkban teát szürcsölõ, a hajót építõ, a halászó, a doveri vár shakespearei dísztermében merengõ Anglia arcát mutatják ezek az okosan választott, nyugodt képek. Milyen ez az arc, Anglia arca? Emberi. A táj is emberi, a walesi, a skót, az ír táj: domesztikált táj, köze van az emberhez. Emberi és történelmi arc ez, tele a gondok barázdáival, a történelmi emlékek révedezésével, a feladatokhoz szükséges figyelem és erõfeszítés komolyságával... Jó arc, emberi arc, rokonság és emlék van ebben az arcban. A világot megmenteni bizonyosan nem tudják az angolok: de, a maguk angol módján, ami ugyancsak emberi, - tehát nem is olyan föltétlenül "korrekt", mint az iskolakönyvek tanítják, hanem néha korrekt, néha kapzsi, s mindenestõl, egészében mégis inkább korrekt! - iparkodnak egyensúlyozni ezt a sorsot. * Az angol könyvkiadók atyaistene, Sir Stanley Unwin Budapestre érkezett, s mindenfelõl meghívókat kapok, hivatalos és magánhelyrõl: siessek az öreg úr üdvözlésére, mert nem lehetetlen, hogy kiadja valamelyik könyvem angolul. A meghívókra azt felelem, levélben és táviratban, hogy szívesen látom Unwin urat lakásomon, ha megtisztel látogatásával, de nem megyek sehová... Utólag elgondolkozom, helyes-e ez a magatartás? Azt hiszem, helyes. Végül is, nem élünk Tanganyikában, ahol a megérkezõ idegen számára a nevesebb bennszülöttek kötelesek üdvözlõ táncokat lejteni. Európában élünk, ami olyan ma, amilyen, - sok vonatkozásban bizonyosan exotikusabb, mint Tanganyika, - s ha egy angol kiadó Budapestre jön és meg akar ismerkedni egy magyar íróval, keresse fel. Ez mindenütt a világon így szokás... de itt már elvesztettek minden mértéket ezek a mohó és kapzsi, neveletlen bennszülöttek. Sir Stanley Unwin valószínûleg nagyon csodálkozna, ha én holnap Londonba érkeznék és õt magamhoz hivatnám, mert valamilyen okból beszélni óhajtok vele. De ezt itt már nem is értik. * Mint a talján vállán a majom, úgy guggolnak némelyikünk vállán ezek az új, fürgekezû nagyságok: felülnek a vállunkra, irodalomban, mûvészetben, közéletben, s tányéroznak. S mi közben forgatjuk a verklit. * A magyar közállapotokat dicsérik, az óriási fejlõdést, melyen két év alatt átesett az ország: korruptan, cigányosan, megszállott állapotban, s mégis, mennyi minden történt! A hidak, a közlekedés... igaz, sok minden történt. Például felülhetek bármikor a vonatra, s akkor utazhatom el Kiskunfélegyházára, amikor akarok! * A fasizmus a bolsevizmus ellen volt. Miért, tulajdonképpen? Ha a faji kérdést nem tekintjük, oly sok közöset, azonost akartak! Nem véletlen, hogy az újonnan szervezett kommunista pártok megbocsátóan ölelik magukhoz a
régi nyilasokat, ezt az ismerõs, rokon emberfajtát. * Szerémi György, Zápolya káplánja, leírja a mohácsi vészrõl emlékeit. 1540 körül írt, konyhalatinsággal, zagyván, mindenrõl, amit hallott, az urak praktikáiról, a török cselekedeteirõl... nem történelmet írt, hanem azt, ami a nép lelkében e kor eseményeirõl leszûrõdött. S ezért, ha elõadásának történelmi hitele semmis, annál érdekesebbek emberi vonatkozásai.... Mit tudott a korabeli zsellér, paraszt, a "nemtelen" polgárság az urak, az ország dolgáról? Borzalmas, amit tudott. Az aljasságnak, a kapzsiságnak, orgyilkos, hitszegõ vetélkedésnek, az ország prédálásának, minden emberi és isteni törvény tagadásának ez a fertelmes kavalkádja, a magyar történelemnek ez az alvilági fergetege... ez élt a nép lelkében, ezt tudta a magyar urairól! S ha a tárgyi tényekben téved is az elõadó, nem csalatkozik a lényegesben, a magyar úri osztály jellemének megítélésében. * Este Krúdy. Kis rajzok az elsõ világháború után. Leírja, mint tör be a lues a háború utáni magyar életbe (mint ma) s a francia betegség hogyan fertõz át egy álarcos társadalmat. Leírja, hogyan mosolygott valamikor Blaha Lujza... Gazdag könyv, tömény líra, az írói és emberi képességek, az okosság, a hangszerelés kis remekmûve. Egyik legnagyobb írónk volt, a "csak-írók" között talán a legnagyobb. * Olyan korban éltem, amikor az emberek sûrûn hullatták fejüket, személyes ismerõseim eltûntek a kávéházból, s másnap a bitón láttuk viszont õket. Így élt Holbein is, Londonban, aki modelljei fejét gyakran látta viszont a pikák hegyére tûzve, a Tower fala mellett... így élünk ma is, írók, mûvészek, megfigyelõk és hírmondók. Hát figyeljünk és mondjuk a hírt, amíg lehet. * Szelíd õsz. Arany fák. Édesség, borzongás, ittasság, izületi fájdalmak. * Igazgatósági ülés a Révai-kiadó ügyei miatt. Arról van szó, hogy a munkásság képviseletében az üzemi tanács aggodalommal nézi a könyvkiadó ügyvitelét, s követelik, éljen a vállalat vezetõsége a Bé-lista lehetõségeivel: azonnal bocsássanak el öt szellemi munkást, - köztük két írót, egyik a vállalat volt igazgatója, a másik, egy költõ, a vállalat most alkalmazott lektora, - s így tehermentesítsék az intézetet. (A Révainak 229 alkalmazottja van.) A Hitelbank, mint fõrészvényes, egyáltalán nem akar Bélistát, hajlandó a deficitet megfizetni a saját zsebébõl, de nem akar télvíz idején az utcára tenni embereket; a munkásság ragaszkodik a Bé-listához; a vállalat vezetõsége kijelenti, ha a munkásság föltétlenül követeli az öt szellemi munkás fejét, akkor lineáris Bé-listát hajtanak végre, tehát tizenöt százalékos munkáselbocsájtást, szellemi és testi munkást vegyesen, számszerint mintegy negyven embert... A vita nagyon érdekes. A nagytõke nem akar utcára tenni senkit, a munkások mindenáron ki akarnak lökni öt szellemi munkást, tehát szerintük afféle henye úrféléket, köztük egy szegény költõt. Ez a se-hús, se-halvilág, amelyben élünk, ez a kapitalista feltételekkel épített szocializmus a valóságban így fest: a nagytõke fizessen, a munkásság majd megmondja, mire szabad fordítani a pénzt! Ez természetesen nem mehet így sokáig; vagy szocializálják a vállalatokat (mibõl? Magyarországon nincs kommunista állam, amely átveheti és hitellel, tõkével, nyersanyaggal látja el az üzemeket!), vagy vissza kell adni a tõkének az önrendelkezési jogot, csak a körmére kell vigyázni, hogy a dolgozókkal szemben ne legyen antiszociális... De egyelõre a munkásság képviselõi azok, akik gátlás nélkül antiszociálisok. * Mindenkinek volt egy ilyen kegyetlen Gilberte-je, mint a gyerek Proustnak, a Champs-Élysées platánjai alatt. Nagyon sok múlik az ilyen Gilberte-en; egész késõbbi alapállásunk a nõkkel szemben.
* Békét, békét! Igazi békét! Tehát nemcsak tejet és vajat és mézet és fehér zsömlét, nem, többet! Mûveltséget, amely szervi igénye egy társadalomnak! Szabadságot, amely módot ad arra, hogy elmondhassam, amit gondolok! Ha ezt adja a béke, lemondok a tejjel-mézzel folyó másféle Kánaán lehetõségeirõl is. * "Polgári irodalom." Milyen lehet az? Én csak kéziratokat ismerek. * Néha, itt-ott, egy vers, vagy annak a nyoma... de sehol egy regény, egy színdarab, semmi. Nem is hírlik, külföldön sem. * Befejeztem a Du cõté de chez Swann-t. Ez az ellenõrzõ olvasmány nem rontott a prousti mû varázsáról õrzött emléken. A mû nagyságának arányait is élesebb szemmel látom most már, az organikusat, az elrendezettet e monstrumban... s õt magát, az alkotót, a beteget és gyöngét, aki ugyanakkor robusztus és fölényes, hatalmas. De az utolsó oldal megnevettet. Proust panaszkodik. "Hélas! - kiáltja il n y avait plus que les appartements Louis XVI tout blancs, émaillés d hortensias bleus." Nemcsak Lessing úrnak voltak gondjai. Proust úrnak is voltak gondjai, a század elején. * Reggel La Bruyére. Ménalqué, a nyavalyás, aki butaságból, silányságból mindent másképpen csinál, mint kellene. Néhány oldalon, nagy vonásokkal, ez a Moliére-i, tévelygõ alak, aki megdöbbentõen emlékeztet... kire is? Hát a magam Ménalquéjára, aki itt tévelyeg közöttünk is, nyavalyásan, átsétál a századokon, mint a Caract?res-ben a könyv oldalain, zsebében az összecserélt papucsokkal. * A mohácsi vész magyar nemzedéke, a magyar úri osztály erkölcstelensége, mûveletlensége és kegyetlensége: mindez megmagyaráz sokmindent, ha nem is old fel késõbbi nemzedékeket. A harácsoló, rabló, nõket és fiúkat gyalázó és elcipelõ török elõl a kétségbeesésbe és anarchikus életérzésbe menekülõ magyar társadalom megõrzött e százötvenéves szerencsétlenségbõl idegreflexeket, melyek nem változhatnak, ha a szerencsétlenség valamilyen formában újra beköszönt. Olyan korban élek, amikor megint sokminden mindennapos valóság mindabból, ami valóság volt a mohácsi vész idejében. A megszállottság állapotában minden társadalom korrupt lesz, aljas, alkudozó, jellemtelen. Ma is van fekete rác vajda, beteg Zápolya János, vézna Lajos király és van hozzávaló emberi statisztéria. De ma nincs Erdély, a szó történelmi értelmében, nincs sziget, ahol egy Bethlen Gábor, ha lenne, megvethetné a lábát. Nincs semmi, csak a nyöszörgés és harácsolás. * Mi van a birtokomban? (Már addig, ameddig, - amíg a betegség, vagy egy indulat el nem ködösíti!) Az értelem és az akarat van csak birtokomban. Az ösztönök felett csak értelmemmel és akaratommal lehetek úr, úgy, ahogy; a világgal szemben nem véd, az élet zûrzavarában nem irányíthat más. Minden más nincsen birtokomban, nem érdemes hát különösebben törõdnöm vele. Épiktetos is erre tanított; nem árt megfogadni, amit tanul az ember. Nem fáradni el, nem tunyáskodni, mikor az értelem, vagy az akarat feladataival állok szemközt. Nem sopánkodni, akármilyen helyzet akad utamba; az értelem és az akarat határain belül cselekedni. Minden más tudatlanság, vagy elmebaj. * A Reader s Digest új száma vezércikkében a Boom-ról ír, a nagy északamerikai konjunktúráról. Amit megérint ma az ember Amerikában, az "boom", tehát siker. A prosperitás éveit éli Amerika, s úgy számítják, 1950ig eltart ez a nagy konjunktúra. Amitõl félnek, az a válság; amely Roosevelt elõtt tizenkétmillió
munkanélkülit kergetett az utcára. Boomokra nem lehet felépíteni egy földrész jövõjét. Ezt odaát nagyon tudják... s most, mikor az Egyesült Nemzetek, Molotovval, Bevinnel és Byrnessel összeültek, két dologról tárgyalnak igazában. Az egyik, hogyan lehet az amerikai individualkapitalista termelés számára új, tartós piacokat teremteni? A másik, hogyan lehet biztonságot szerezni a merev társadalmi és gazdasági doktrinákra felépített, tehát a világ többségi akaratával és felfogásával ellentétes Szovjetunió számára? Emberfeletti feladat. * Reggel Szentpétery tanulmányát olvasom a magyar reneszánsz városairól. A XV. században kialakult magyar városkép teljesen idegen mintára alkotott, s idegenek is alkották. A városi képlet milyen idegen volt a magyar lelkétõl! A színmagyar városok, - Miskolc, Debrecen, Kecskemét! akkor sem voltak, ma sem mások, mint városiasított nagy falvak. Reneszánsz: tárgyak, bútorok, ruhák, evõeszközök; még itt a végeken is, egy kolozsvári, vagy kassai kereskedõ szobájában: micsoda teljes egység ízlésben, igényben! * Az atomkorszak olyan tökéletes változást hozhat a XX. század lelki képletében, mint ahogyan a ptolemeusi világképtõl különbözött a kopernikusi. * A kereszténység igen nagy erõ. Talán az egyetlen kivezetõ erõ ebbõl az anarchikus zûrzavarból, amelyben a világ elsüllyedni látszik. * Hogyan is kellene élni ahhoz, hogy írni tudjon az ember? Talán meg kellene fürödni írás elõtt, tetõtõl-talpig megtisztálkodni, kezet és szájat mosni, fehér tógát ölteni. Vagy meg kellene henteregni minden pocsolyában, ázni minden lében, pácolódni és aszalódni minden gõzben és pácban, belakni minden méreggel és moslékkal. Vagy talán így kellene élni, ahogy élek. * Október vége. Éjjel tíz fok hideg. Farkasordító, jeges éjszakában borosan jövök haza a néptelen budai utcán, s teljesen közömbös számomra minden, amit az élet még hozhat. Két-három könyvet szeretnék megírni még; de ez sem feltétel. * Angol folyóiratban Beveridge megállapítja, hogy Németország hadiipara hetvenöt százalékban sértetlen maradt, s a különféle zónákban az oroszok, angolok, franciák és amerikaiak most már 1938-as kapacitással dolgoztatják ezt a német hadiipart. Õ mondja azt is, hogy a német lakosság nagy többsége lelkében hitlerista maradt, s ezt nem is titkolja. De egymástól való féltükben az angolszász és orosz hatalmak továbbnevelik és támogatják ezt a német tömeget és hadiipart, kell a gép és az ágyútöltelék, egymás ellen, az új háborúra. Hát majd megkapják, a fegyvert és a németeket, egymás ellen és önmaguk ellen. * Franciák németnyelvû folyóiratában tanulmány Kafkáról. Amit a tanulmány írója "metarealizmus"-nak nevez, valóban több, mint trükk: a legtisztább irodalom. Nem mondom, hogy az egyetlen lehetséges irodalom; de a legnemesebb látásmódok és kifejezési lehetõségek egyike, - a feszültsége ennek a kifejezésnek a legirodalmibb, legnemesebb. S ez a metarealizmus, ahogyan Kafkában él, nem ugyanaz, mint a francia surréalisme, ez a montparnassei játék és modor. * Beveridge számítása szerint a németek többen vannak ma, mint voltak a háború elõtt: Beveridge 74 millió németrõl beszél; ha ez igaz, a németek demográfiai vonalon megnyerték a háborút. * Az ember néha rendkívül lassan érti meg a valóságot. Egy Conrad
nevû angol õrnagy a rádióban a korszerû találmányokról számol be és mellékesen azt mondja, az ember gondolkozási képessége ma semmivel nem erõsebb, nem is különb, mint volt az ókor bölcseinél. Irtózatosan hosszú idõ kellett hozzá, amíg megértették, hogy a denevér egyfajta rövidhullámos tájékozódási képesség segítségével repül; s mikor megértették, leállt a búvárhajók háborúja. És a telepatikus fenomének? Az állatok vándorlása, amelyet vállvonogatva intéztek el a kényelmes "ösztön"-fogalommal? És mennyi idõ kellett, amíg megértették, hogy a halottnak hitt anyag is él és belülrõl igazában üres; csak az energia ad kohéziót és tartást az anyagnak? És mikor értjük meg önmagunkat? Az anyag és az energia, a test és a lélek igazi viszonyát? Micsoda vakság, s miféle lehetõségek! S a termeszek, melyek régebbi élõlények, mint az ember, már többet tudnak sokmindenrõl, mint Sokrates, vagy Planck tudott... * Reggel heves émelygés. Nem ettem, nem is ittam, dohányoztam többet, mint máskor. Szeretném megfejteni, miért émelygek? Ki az, vagy mi az, ami így émelyegtet? Talán a svájci út, amelyhez, ilyen karakánszerû feltételek mellett, nincs igazi kedvem, de nincs bátorságom sem, elhárítani ezt a ritka esélyt... Talán más. Lehet, hogy önmagamtól émelygek, ettõl az elégedetlenségtõl, aki vagyok. * Szerémy György kodexe. Ezek a Czibakok, Bodók, Báthoryak, amint egy faluért eladják a királyt, az Istent, a népet, az országot, az esküt. Az adatok, melyekrõl hírt ad, nem mindig hitelesek. De az egész hiteles... ez a magyar történelem. * Egy hetilapban, melynek címlapján általában lógó nyelvvel fityegnek a felakasztott háborús bûnösök, melynek szerkesztõje, zsidó létére, mint politikai riporter lihegve szolgálta végig a fasiszta rendszereket, s amely az utolsó hónapokban eredménytelenül ostromolt kéziratért: egy alember megtámad, mert én is a huszonegy író és mûvész között vagyok, akik svájci meghívást kaptak. A cikkíró nem tud mást mondani, csak azt, hogy nincs jogom a meghívottakkal utazni, mert nem szenvedtem eleget, békésen éltem és "tollam villogtattam", amíg õk, mások, az üldözöttek, munkatáborokban és haláltáborokban sínylõdtek. Ez a vád hazug és aljas: egyetlen sort nem írtam le a pillanattól, mikor a németek megszállották Magyarországot; minden lappal, kiadómmal is megszakítottam minden kapcsolatot; megtiltottam, hogy a fasiszta könyvnapra könyvem jelenjék meg; egyetlen betût nem adtam közzé, a pillanattól, mikor a zsidó írók kezébõl is kiütötték a tollat, s általában, baloldaliak kezébõl; s ez a pillanat 1944. március 19 volt. Mert addig a zsidó és baloldali írók könyvei is megjelenhettek, - ha nem voltak politikailag tilos tartalmúak e könyvek, - a zsidó írók és hírlapírók is dolgozhattak a szerkesztõségekben, s dolgoztak is, akkor is, amikor én már régen nem dolgoztam, mert utáltam a németek által ellenõrzött újságírást... Ez a nyávogás hamis és rosszhiszemû; de ez ma a közszellem; akit nem sütöttek meg Auschwitzban, annak nincs joga élni, utazni, nincs joga semmihez; ezek helyeslik a Bé-listát, mert "a zsidókkal is ugyanez" történt, s ha megmondod nekik hogy amit a zsidókkal csináltak, aljasság volt, de aljasságot nem lehet igazságtalansággal kiegyenlíteni, akkor reakciós vagy; ezek árulják meggyilkolt rokonaik és családtagjaik mártíriumát állásért, sápért és koncért; s az egész ország kezd nagyon fáradt lenni ettõl a hangtól és magatartástól. Nincs már kedvem ahhoz a svájci úthoz; nem tudom, megyek-e, vagy sem; az ilyen támadás természetesen nem tartana vissza; de nincs kedvem az egészhez... nincs kedvem semmiféle közösködéshez, nincs kedvem beülni ugyanabba a kupéba ezekkel az emberekkel. Utazzanak és viruljanak. S ha mégis elmegyek, az már csak demonstráció lesz, nem utazás. * Hazátlan, védtelen... a munka mégis az egyetlen fedezet és védelem; a munka, amely tartást és értelmet ad az életnek; nem lenne véletlen, ha most
egyszerre megbetegednék, súlyos betegségben; napok óta rossz íz a szájamban, depresszió, titkos, pánikszerû félelem; mintha a rák leselkedne bennem, vagy akármi más; mert vége ennek a munkának, rejtettségnek? Lehet. * Színházban. Esztendeje elõször. O Neill darabját játsszák: "Vágy a szilfák alatt." O Neill nagy író, Ibsen és Hauptmann óta az egyetlen, "vérbeli" alkati drámaíró. Elsõ darabjainak egyike ez, kiagyalt, mértanilag épített, olcsó freudista és naturalista alaptételekre felépített mû. De így is: dráma, amelynek kopott anyagából néha felvillan egy nagy író lelkének szikrázása. Az elõadás fülhasogató. A színészek idõnként lehúzzák csizmájuk, kapcájuk csavarják, vagy meztelen lábukat lógatják le a hitvesi ágyból, ahol afféle ótestamentumi gyanús borzalmak történnek, nemzés, aggastyánnal és zabigyerekkel... Ez a lábszagú naturalizmus teljes kép és stíluszavarban vegyül költõi mondatokkal. Mindenki énekel, vagy szaval, mintha pártgyûlésen, vagy tömbünnepélyen lépne föl. Másfél felvonást bírok, aztán a sötétben, elmenekülök a színházból. Hevesi Sándor halála óta nincs egyetlen színházi emberünk, akire író nyugodt lélekkel reábízhatna színpadi munkát. A nagy épület, - a Nemzeti Színház, - tere felfalja O Neill hamisan hangsúlyozott szavait. Eszembe jut az este, mikor a Kassai polgárokat mutatták be itt; ugyanaz a stíluszavar falt fel mindent, akkor is. A fasizmus és a demokrácia hazai akusztikája csodálatosan azonos. * A Párizsból hazatért magyar békedelegáció egyik újságírójával találkozom. Zavartan nézek reá, alig ismerem meg: a derék fiú, - néhány éve harmadrangú újságíró volt valamelyik hétfõi lapnál, most államtitkár, Párizsban holdvilágképûre hízott. Amíg a nemzetet szabdalták és temették, ezek a gyászoló rokonok egyféle tort csaptak odakünn, homard-al, poulardeal és jó francia borokkal; s dagadtra híztak. * Közben persze "dolgoztak" is, informáltak és tudósítottak... S most zavartan pislognak. Csupa mûkedvelõ; szakember, újságírónak és diplomatának való, alig akad közöttük; s én ugyan nem hiszem, hogy bárki is jobb békét tudott volna kötni odakünn, de bizonyos, hogy jobb tudósításokat lehetett volna írni. Az újságírás nem éppen nemes, de nagy, izgalmas mûfaj volt valamikor. Ezek sorokat írnak, sorpénzért, melyet a nemzet kasszájából aranyra váltanak be. * Szerémy könyvét nem tudom abbahagyni; újra és újra elõveszem, mint aki nem hisz a szemének. Magyarország földi csoda: egy nép, amely mindezt túlélte! * Milyen gazdag ez az ország! Most is nyúzzák, mint a török idejében; s még nem is engedték el a torkát, csak nem szorongatják olyan hevesen: már ocsudik, piheg, magához tért, arcának színe van... Nem is kell segíteni neki; csak hagyni kell, egy kis idõre; s már él és egészséges, erõs! * A pillanat, egyének, társaságok, népek életében, mikor az emberek tudják: ami most történik velük, az már banálisan, sokszor megtörtént az emberekkel a történelemben, ugyanígy; s mégis, e pillanatban van valami egyszeri, különváló, megmaradó... Ez a történelmi pillanat. * Mindaz, ami Jézus, Júdás és az apostolok körül történt: ilyen "történelmi" pillanat volt. Mert mindez már elõbb is, utóbb is sokszor megtörtént az emberiség életében; elõválott egy ember, akin érezték az ózont, az istenit, s a többiek szimatolni és figyelni kezdtek, csoportosultak; aztán különállott az áruló, s ebben a pillanatban a kísérlet rendõri ügy lett; de nagyon sok ilyen kísérlet elsüllyedt a semmiben. Jézus és társai tudják, hogy az õ kísérletük plasztikus, egyedülvaló, megmaradó. Miért? Hogyan és
miben különbözik az elõzõ és a következõ kísérletektõl? * Röpke átutazott Németországon és Itálián és egy cikksorozatban sopánkodik a német "Wirtschaftmorasmus" felett, szidja a szövetségeseket. A németek, úgy tetszik, kezdenek komolyan koplalni és cefetül élni; Röpke szidja a nácikat és sajnálja a németeket; de ezt a sopánkodást nem tudom együttérzéssel hallgatni. Nem látok nagy különbséget a németek és a nácik között; a nácizmus csak jelmez volt, a németség készségesen, büszkén viselte... A német kérdést persze nem lehet indulati szemlélettel nézni; hetven millió ember energiáját nem lehet kikapcsolni Európából; hetven millió ember nem foglalkozhat kosárfonással, vagy krumplitermeléssel; munkát és életet kell adni nekik, ezt mindenki elismeri. Csak éppen sopánkodni nem kell a sorsuk felett; õk sem voltak túlságosan érzelmesek. * Pesten. Sivárság, undor, közel az öklendezéshez. * Ezek a lõrék... Édes bort adjatok, érett, jó, nemes bort. Megértem Erasmust, aki telesírta Európát, mert a svájci ügynökök hamisították a burgundit. * Szigorú rendtartás az olvasmányokkal. Nemcsak azokat az embereket kerülni, akik zavarnak az élet és a munka rendtartásában; még sokkal inkább kerülni a zavaró, fecsegõ, fölösleges és idegen könyveket is. * Amíg ezt írom, tompa zúgás a ház fölött; a bécsi repülõgép megy útjára, békés utasokkal. Két éve ebben a korareggeli órában már rendszeresen érkeztek az angol, amerikai, orosz bombavetõk; akkor is így figyeltem föl a tompa zúgásra, mely a végsõ pusztulást jelezte; pontosan így, kézirat mellõl, két könyv között, az életben, amely mindennél törékenyebb, s mégis, áradó, nem-szûnõ és örök. * Karinthy Cini meglátogat; az ürügy, hogy valamilyen kiadói ügyben "tanácsot akar kérni". A valóság az, hogy õ Karinthy fia, s most eljött hozzám, egy íróhoz, mert õ is író, - írt egy kis könyvet, a "Szellemidézés"-t, melyben sok jó jelenet és írói erõ van! - s most együtt ülünk, két nemzedék és szakmai kérdésekrõl beszélgetünk. A látogatáshoz fekete ruhát öltött és nagyon tisztességtudó; lesüti a szemét, mély tisztelettel felelget, stb; de a jelenet múlhatatlanul idézi Karinthy írását, mikor Frédi elmegy Stánci nénihez kondoleálni, mert meghalt Stánci bácsi, aki nemrégen még barátfülét evett, s Frédi, miközben illedelmesen és gyászos hangon beszélget, fél, hogy rögtön kitör a botrány, mert röhögnie kell, s akkor elszalad... * Ez az ember folyton "indokol". Indok és undok. * A világ, ez a jeges tér. Közepén, põrén, az ember. * Az útlevelet mostanában "engedélyezi" a hatóság. Az ilyen engedélyezett útlevél úgy hat, mint a "távozási engedélyek", amilyennel rövid idõre, - az internáló táborokból engedték ki a rabokat. * X. és Y. úr "hivatalos megbizatásból" ide-oda utazik az Arlbergexpressel... Ezek az utasok úgy hatnak reám, mint a tetvek, amint ide-oda másznak egy koponyán, melynek Európa a neve. * Igen, a zsidók gyorsabban kapcsolnak; ritkább közöttük az "esprit d escalier". Nézzük meg, mit ér ez a gyorsabb kapcsolás? Mit eredményez végül:
értéktöbbletet? Nem hiszem. Siker-többletet? Feltétlenül. De a siker csak bizonyít, nem igazol. * Asztalos dolgozik a lakásban, ragasztja, foldozza a málladékony rombútorokat. Az asztalosmunka számomra életelõtti, meghitt szagokat, emlékeket idéz. Anyai nagyapám is asztalos volt. Jézus apja is asztalos volt, s még sokan, mind, akik ezt a nagyon emberi mesterséget tanulták és mívelték, ismerõsök és rokonok, bölcsõ és koporsó tudósai, enyv, gyalú, vésõ, fúró tudósai. Ember-mesterség ez, rokonszakma. * Szombathelyit kivégezték Újvidéken. Mikor vezérkari fõnök lett, meglátogatott; a látogatás célja valamilyen széplelkû elképzelés volt, hogy "a szellemi emberek" segítségét kérje; de végül nem kért semmit, késõbb sem; tisztelte az írókat, az irodalmat, Kosztolányit és Babitsot olvasta, s ilyen vezérkari fõnök eddig nem akadt Magyarországon; az írókat nem kényszerítette Tyrtäusi lantzengetésre a háborúban; s mindig segített, ha valaki a baromi erõkkel, melyek akkor uralkodtak, összeütközésbe került. Nagy magyar volt, nem hitt a német gyõzelemben, õ volt az elsõ, aki figyelmeztetett, hogy Sztálingrád a forgója a német hadisikernek; nem akart mást, csak összetartani a magyar erõket a német összeomlás idejére. Az újvidéki vérengzésekre nem adott parancsot, s nem volt módja megakadályozni azt; egy helyzet áldozata volt, de nem akart soha rosszat. A vezérkar fõnöke hadra kelt sereg területén élet és halál ura; soha nem élt vissza ezzel a hatalommal; ahogyan kivégezték õt, úgy ki lehet végezni vesztett háború után minden vezérkari fõnököt. Tisztelem emlékét. * A demokrácia nemcsak önös indulatokat szabadított fel az emberekben, korlátlan sáplesést, az egyéni bosszú minden válfaját. Felébresztett valamilyen kóros kínaiságot is, egyféle formátlan rangérzéket, torz copfhajlamot. Ezek az újdonsült hivatali nagyságok sokat adnak a rangra és módra. De a magánéletben is nagy az érzékenység, rendkívül fejlett a rangtartás, az önbecsülés kívánalma. Ki, mikor, hogyan, mennyire közeledhet a másikhoz, s mily feltételek mellett hajlandó szóbaállani valakivel: mindez a Lajosok udvarában sem lehetett aggályosabb probléma, mint napjainkban, az ügynökölõ, akasztgató forradalmi Pesten. A feudálisfasiszta világ neobarokk cikornyásságát követte ez az újfajta demokratikus rangtartás és kínaiság, amely hivalkodva és érzékenyen bizonygatja, hogy õ sem marad alul önérzetben és úrhatnámságban a múlt mögött... Az emberek reménytelenek. * Az amerikai inváziós sereg ittmaradt hadianyagából árukölcsönt kaptunk, s e hagyatékból vásároltam ma négy zoknit és egy gyapjú gatyát, télire. Az amerikai bakák ilyen zokniban és gatyában nyerték meg a háborút. Talán megnyerem ugyanebben a jelmezben a békét? * Mert csak egyedül nyerhetem meg, én magam; ebben nem segíthet Byrnes, Bevin, sem Truman; egyedül, s nem is a világ ellen; csak önmagam ellen. * Ami bennem van, nem békehajlam; inkább semmihajlam. Semminek nincs íze, semmire nem vágyom, semmi nem vonz, nem is taszít. Néhány hónapja még mennyire vágytam a külföldi útra! Most itt van, csak be kell ülni az Arlberg-expressbe, s kiszállani Zürichben, vagy Párizsban... s nem mozdul bennem semmiféle noszogató lelkendezés e lehetõségre. S így tovább, minden, az emberek, a könyvek is ilyen halottak számomra. S mindaz, ami az emberekkel történik, már nem indít meg. Kivégzik ezt? Meghal az, ágyban és párnák közt? Elpusztult egy mûveltség, minden meleg életérzéssel, amit egy mûveltség jelent? Nem felelek. A halál egy neme ez. * Shakespeareben néha egy sor, mint a villanyütés. Amíg az angol és
francia urak Orléans kapuja elõtt sablonosan káromkodnak és átkozódnak, Salisbury félszemét kilövik a frankok, s Talbot felkiált: "Egy szemmel a nap átnéz a világon." Ilyen sorok után az olvasónak meleg lesz a szíve körül. Ezt csak Shakespeare tudja. * Vagy azt mondja Talbot: "Agyam kering, mint a fazekaskorong..." A hasonlat meghökkentõ, váratlan. Mit is mondott e helyt egy rossz költõ? Ördögmotolla, malomkerék, a kerge tárgyak rekvizitumának tömege kínálkozik. De Shakespeare járt Londonban, figyelte az életet, a férfiakat és nõket, jellemüket és mesterségüket, így a fazekasokat is, amint forgó korongon mintázzák edényeiket, s mikor hasonlatra van szüksége, mert hõse, Talbot közel van a bolonduláshoz, leemel az emlékek polcáról egy fazekaskorongot... Tanulj, tanulj! * Az amerikai választási eredménytõl, a republikánusok, tehát a kapitalisták gyõzelmétõl a magyar társadalom jelentékeny tömegei azt remélik, hogy az amerikai tõke most már bankári eszközökkel, tehát hitelmegvonással, vagy szigorított kölcsönfeltételekkel visszavonulásra készteti az oroszokat. Valahogyan úgy képzelik el, Amerika most már kiír, vagy nem ír ki egy csekket, s akkor minden rendben lesz... * Szerémy és Erdélyi szerint Székely Györgyöt, a keresztes parasztok vezérét tíz "gulyással és hajdúval" elevenen felfalatták bírái... A kódex szerint az áldozat ezt a különös, szittya kivégzési módot "békésen tûrte", elevenen elviselte; végül, mikor a gulyások és hajdúk már jóllaktak s az elítélten kevés volt a hús, levágták a fejét. Auschwitz, a kutyákkal és a gázkamrával együtt, ehhez képest szanatórium volt. * Az ember kegyetlenségre való hajlama a mûveltségi korszakokkal mit sem változott; de az eltömegesedett világ kitalált a maga kegyetlen hajlamai számára új kínzási mûfajokat, melyek már nem is személy ellen valók, hanem általánosak, intézményesek: ilyen a hatósági kínzás, a rendeleti kegyetlenkedés, a magánéletnek minden elképzelhetõ hivatalos módszerrel való macerálása, az egyéni szabadságjogoknak plakátok útján való felfüggesztése, a legszemélyesebb hajlamoknak rendõri önkénnyel való idomítása, stb. Nem tudom, enyhébb-e ez az intézményes kegyetlenség, mint volt az egyéni, zsarnoki és személyes? * Félreismerhetetlenül holtponton vagyok: nem látok semmiféle feladatot, vállalkozást, amelyhez kedvem lenne, amiben hinnék. A munkafeladat éppen olyan kevéssé érdekel, mint az olvasmány, vagy egy ember, vagy egyszerûen az együttlét bárkivel; az utazás lehetõsége sem vonz; a harc, a béke sem cél; miért? Nem tudok õszintén felelni. Az, hogy minden munkaterületen egyféle al-nép tolong: nem válasz. Személyi életkörülményeim nem olyan rosszak e pillanatban, hogy jogom lenne e teljes, hûdöttséghez hasonló elutasításhoz. A külföldi hírek nem bíztatóbbak, mint a hazai valóság. Csak azt tudom, hogy nem kell semmi, egyetlen ember sem kell, a munka sem, amit a munka jelentett és adott valaha, az sem. - Nem kell semmi. * Jézusról nem tudunk semmit, vagy alig többet; mindaz, amit tudunk, inkább látomás, mint értesülés; de ebbõl a vízióból is kitetszik, hogy Jézus, a jelenség, elõkelõ ember volt; emberi elõkelõség volt benne, fellépésében, modorában, a módban, ahogyan az emberekkel érintkezett. Valószínû, hogy ezt az elõkelõséget, - mint mindig, - környezete rosszul viselte el. Ad Júdás. * Jézus vándorolt, tanított... de a mozgalomnak feltétlenül szüksége volt a Városra, az Urbsra, hogy alakot kapjon. A nomád tanítás tud fertõzni, termékenyíteni, de nomádság közepette nem tud alakot kapni egy tanítás.
Ezek a halászok és parasztok, az apostolok, végül is reáfanyalodtak az Urbsra, hogy az, amit hirdettek, alakot kapjon. * A mód és szemlélet, ahogyan Shakespeare elbánik a Pucelle-el, méltó a pillanathoz, amikor az író élt; ne feledjük, hogy a XVI. század végén vagyunk, a reneszánsz és a barokk most váltanak; Shakespeare hajlandó még boszorkányt is látni a "frank rimában," de mindenesetre úgy küldi már vérpadra, mint egy kóbor, gyanús nõszemélyt, akit razzia alkalmával szedett föl megszállott földön az angol katonai rendõrség. * York, a gavallér, "emberies": a pillanatban, mikor Pucellet máglyára vezetik a pribékek, udvariasan ajánlja, hogy ne takarékoskodjanak a fával, rakjanak nagy tüzet az égetéshez, s állítsanak szurkos hordókat is a fahasábok közé, hogy az áldozat ne szenvedjen túlsokáig: végre is, hölgyrõl van szó. A katonák és gentlemenek lennénk, vagy mi a szösz. * Szerb Antal posthumus könyvében szép tanulmány az Udvari Ember lelke alkatáról, Castiglione gróf, az urbinói herceg udvaroncának lelki képletérõl és könyvérõl. Ez a tanulmány jelentõs és megmaradó értékû. Szerb alázatos lelkesedéssel tanulmányozza és mutatja fel a fenomént. A reneszánsz udvaronc lelki alkatában, az udvari életben, mint mûfajban, mint a magasabbrendû emberi alkotás egyik nemében gyönyörködik, tárgyilagosan és hevülten, úgy, mint Gautier a Baudelaire tanulmányban. Mikor az "udvari ember" mûfaj volt Itáliában, Franciaországban, még a vad Angliában is: Magyarországon cigány sintérek közbejöttével mészárolták egymást az urak, Ferdinánd, a török, a "táncos", gyerek Lajos király, Szapolyai János rablói és gyilkosai marakodtak az ország tetemén. Az "Udvari Ember" nálunk a szétszabdalt, megnyúzott ország testébõl kanyarított egy sütnivaló dögszeletet, falut, vagy koncot, amíg Castiglione gróf azon törte a fejét, elég "jó" volt-e ez este fellépte az urbinoi hercegnõ szalonjában? Mikor V. Károlyhoz belép, hogy fegyveres segítséget kérjen a szorongatott távoli keresztény király, II. Lajos számára - 1526-ban, néhány héttel a mohácsi csata elõtt, - a nagy uralkodó finom diplomáciai szemrehányással elhárítja a kérést, s az Udvari Ember megemlíti levelében, melyet urának ír, hogy a pápa kegyesen fogadta, noha õ, az Udvari Ember, éppen hasát fájlalta a sok dinnyétõl, melyet elõzõ nap evett... Két bolygón élt a világ, s a magyar globust mintha nem is sütötte volna a napsugár, melytõl a világ fényesebb fele olyan csodálatosan fénylett és színesedett. * Nem az a csoda, hogy Magyarország olyan, amilyen; az a csoda, hogy van. * De azért ne sajnáljuk magunkat. Ehhez a történelmi sorshoz, amely alakított bennünket, mi is hozzáadtuk a magunkét: kígyóembert csak abból lehet csinálni, akinek elég puhák és hajlékonyak a csontjai. Minden más csont törik. * Tompa robbanások, itt és ott, nappal és éjszaka. Mars isten bezabált, s néha még böffent egyet. * A VI. Henrik-trilógia méreteit nemcsak a színpad sokallja. Az emberi természet is sokallta ezt a "cselekményt". A Lancaster és Plantagenet családok nézeteltérései, a piros és a fehér rózsa jegyében elkövetett gazságok és embertelenségek: mindez valóban több, mint "drámai cselekmény". Shakespeare tudja ezt és ujjheggyel, fölényesen turkál a véres, gõzölgõ anyagban, mint egy sebész, aki a vér, bélsár és genny közepette az organikus élet értelmét keresi. * A kétnapos légszomj elmúlt; úgy látszik, mégis az oxigénes palackban volt valami. Mi is a Wells-könyv címe? "Nem lehet eléggé vigyázni."
Különösen az orvosokra nem lehet eléggé vigyázni; kezd valamilyen orvosi gengszterizmus kialakulni, a kapzsiság és felelõtlenség garázdálkodása. * A "kettõs árrendszer"-rel egyidõben kezd kialakulni az új társadalom képe: kettéosztott társadalom, tehát a "dolgozók", kezükben a csajkával, s azok, akiket heréknek minõsítenek, - a vállalkozók és tõkések, - s akiket megbüntetnek minden falat kenyérért, amit elfogyasztanak. * Az angol képes folyóiratok most már megint rendszeresen érkeznek. Fényes papíron, gondos nyomással mutatják most is, mint a múltban, a csatahajókat, a királyi család tagjait, az új mozicsillagokat. És mutatják, mint a múltban, teljes oldalon egy különös bogár, egy rendkívüli madár, egy ritka exotikus emlõs fényképét, lenyomtatják a ritkán látott állat életrajzát. Az angolokat egy teknõc-hátú bogár, egy különleges csõrû madár legalább úgy izgatja és érdekli, mint egy rablógyilkos, hadvezér vagy mozicsillag. Ez a természettudományos érdeklõdés közös minden angolban. A rokonszenves vonások egyike ez, valamilyen áhitatos komolysággal hajolnak a flóra és a fauna tüneményei fölé. A pionír-nép örök kíváncsisága ez, emlék az idõbõl, amikor a világ néhány vérbõ és tehetséges angolszász gyermek számára egyetlen nagy gyermekszoba volt, ahol kitombolhatták ösztöneiket. * Éjjel azt álmodom, hogy telefonon hívnak, de a telefon kagylója eltört, s a csonka készüléken át hallom, amint valaki biztat: "Meneküljetek, meneküljetek..." Az álom értelme, hogy menekülni szeretnék, s álomban azt hiszem minden, ami itt van körülöttem, meggátol a menekülésben; ezért haragszom. A valóságban nem szeretnék "menekülni": a világ vagy egészében megmenekül, s akkor én is mozoghatok benne sorsommal, vagy nincs menekvés. * Látogatás egy embernél. Agglegény, most nyugdíjazták. Nemesi családból való, magasabbrangú hivatalnok; a garzonlakásban eszelõs rend, szimmetria, a képek, a bútorok, minden a helyén, mint egy kényszercselekedet térfogatán belül. Katolikus. Az Esterházyakról beszél; a herceg most nõsült, elvett egy primaballerínát, s háromszobás lakásban él feleségével és volt jószágigazgatójával, akihez állítólag homoszexuális viszony fûzi; kétszázezer holdat, kastélyokat vesztett Magyarországon, de van még százezer holdja egy tagban, Ausztriában; mégis, itt marad, Magyarországon, a herceg is, öccse László is, mert "nem hagyhatják itt az országot, amely évszázadokon át felemelte õket", most, mikor összeomlott az ország és elvett tõlük mindent. Ha igaz, nagyon szép; de lehetnek e maradás körül más motívumok is. * Éjjel elolvastam "A nõvér"-t. Lámpalázasan olvastam, s aztán megkönnyebbülten aludtam el. Rosszabbat vártam. Az elsõ rész, az öngyilkosság, az utazás, a hangverseny maradhat. A betegség és a befejezés hosszú, elnyújtott, ismétlõdésekkel telített. Három erõs húzással, - soha nem húztam még prózai könyvembõl, - tudok valamennyire segíteni ezen. Nem jelentékeny könyv, de nem is érdektelen: kimond valamit. De nem bírom a hangját, öklendezem tõle: ezt a dallamos Márai-hangot, amely a vége felé, két, három év elõtt! - igazán kintorna-szerû volt már, nyekergõen dallamos. Gyûlölöm ezt a hangot. S a mûfajt, mely belõle következik... Ha lesz még valami, más lesz és másként. * Az újságban rikkantó hír "óriási napfoltokról". Hát ez nem bizonyos..., de függetlenül a protuberanciák hatásától, a világ dolgai csakugyan zavarosak. Mint a holdvonzás, a nagy dagály idejében a nyugtalan tenger, az emberi világ sem tud megnyugodni: árad, hullámzik,
taréjos, szeszélyes, komor. A kis és a nagy világ egyformán zavaros. Életemben semmi nincs a helyén. Munkám nem elégít ki, nem hiszek többé benne. Kapcsolataim az emberekhez, mindez harmóniátlan, nyugtalan, nem vezethet semmi jóra. Mindaz, ami történik, már nem is félelmes, nem is izgalmas, mint inkább megalázó, unalmas, ostoba, embertelen. * Egy hétfõi újságban a következõ headline köszönti az olvasót: "Hány kivégzés lesz ezen a héten?" Szabad találgatni. * Egy orvos. L.-hez hívjuk, mert éjjel lázas volt. Az élet valóban utánozza az irodalmat: néhány nap elõtt írtam, unalomból, tréfás rajzot az orvosról, aki beteg és tanácsért fordul egy íróhoz. Ez az orvos, aki most belép hozzánk, ijedten panaszolja, hogy migrénje van; gyorsan oltást ad magának; aztán vigasztalom, erõs kávéval gyógyítgatom, kínomban, hogy enyhítsem szenvedéseit, mindent felajánlok, amit a migrénrõl tudok, hosszan beszélgetünk az allergiás betegségekrõl. Az érgörcs végül is enyhül, gyógyultan távozik az orvos. Derék, lelkes ember. El akar menni masszõrnek Capriba, mert retteg a kommunizmustól. Fáradt vagyok már tõletek, az egésztõl. Nem tudok segíteni senkin, magamon sem. * A "Nõvér", nyomtatásban. Úgy hat reám, mintha idegen író könyvét olvasnám, - egy népszerû és divatos író könyvét, aki kétségtelenül tehetséges, de én nem szeretem írásait, s nincsen hozzá sok közöm. * A párizsi rádióban egy Sauvageot nevû tanár, - aki jó magyar-francia szótárt szerkesztett, - állítólag "megtámad", mert a Napló-ban azt írtam, a magyar írók szégyenkezve éltek 44-ben, szégyellték magukat a nemzet helyett. A magyar lapok szerint Sauvageot "megvédi" velem szemben a magyarságot, melynek "nincs oka a szégyenkezésre, mert a demokrácia útjára lépett": s obskurus kis könyvügynök levele, aki lemondja a Napló tervezett francia kiadását; s kapok ezen a lemondáson; egyidejûleg értesítem az amerikai ügynököt, hogy nem engedem idegen nyelven megjelenni a Napló-t, mert az amerikai kiadásról már komolyan tárgyaltak... Ezt a Naplót se, azt is, amelyik megjelent, magamnak írom, mert nem tehetek másként, s amit a magyar közönségnek megmutatok, az köztünk maradjon, a családban; ehhez jogom van. De nem akarom, hogy idegen nyelven, nem mindig jóhiszemû fordításban, idegenek olvassák azt, amit a családon belül, múlhatatlanul, meg kell beszélni. * Munkám és életem legveszélyesebb fejezete a néhány oldal, melyet most írok: Péter naplója, a harmadik kötetben. S mennyire nem jelent majd semmit, az egészben! Csak éppen áll és bukik vele az egész, talán én is. * E héten tehát Svájcba utazom. Különösebb kedv és meggyõzõdés nélkül. Ez még nem az én utam, nem "az az út"... De milyen lehet az az út? Bizonyos csak, hogy az is elkövetkezik: az Arlberg-expressel, vagy egy marha-vagonban, vagy tüzes szekéren, vagy Szent Mihály lován.
