Manti Sly. Sztárt Vársz. de csak én jövök

Manti Sly

Sztárt Vársz de csak én jövök

Szerző: K. Szilveszter

Kiadó: Sztereo-Szapiensz Kft. Kiadás éve: 2011

Rendelési kód:

1

I.

Egyszer volt, s ahol nem a kétszázhúsz volt, ott váltóáram járta át Jenő

sötét oldalát. Rohanó időszámításunk után így nem csoda, hogy már szeptember legvégén álruhát viselt szegény. Talán ő volt a hiéna taxisok

és fuvarosok nagyra tartott, köpcös kis fura-ura, ki gyerekkorában ágyúval lőtt a kínjában forró dróton ugrándozó vérebre és a szegény

drótszőrű nyuszikát is többször pofán vágta. S bár a fáradtság és az elmúlás jelei már az ovi öltözőszekrényén is mutatkoztak rajta, ezeket

sohasem hagyta abba. Kegyetlenkedő, illetve meghökkentően nagy láncdohányos lévén, a négyes-hatos villamos már felújított megállóiban,

kombinéba öltözve egyre-másra nyomta el a kicsiket is, még jó, hogy bádogfedél

és

vízmentes

kenyér

héja

nélkül

hátrahagyva

a

művégtagokkal még feltételesen szabadlábon bicegő, simlisapkás,

éhségtől éberen émelygő nyíltutcai kéregetőinket. Esténként jókora zománcozott blokádban fürdőzött, esetenként mosdás helyett szenzitív

púderral retusolgatta magát, de így sem és úgy sem tudta lemosni magáról piszkos kis fantáziáját. Akármennyire is ramaty bőrben volt ugyanis, megedzett szervezete igencsak ellenállt a fertőtlenítő klórok

támadásának. Oly annyira, hogy még az amerikai barátnőjénél sem bírt

igazán megtisztulni, bár Kézi autómosójában, csakugyan megkefélődött

volna.

Nagykockaköves padlójú csupasz tusolójában, többek közt az ön tapadós akasztójára is tekert merülőforraló mellett volt egy

gyerekkorából máig megtartott elektromos kis ülés, melyen -

alacsonynövése miatt - állva, könnyedén elérhette a már réges-régen

pókhálósra törött borotválkozási tükröt. Bőszen dúdolgatva, hogy „ez az arc lesz a végső csak összeforrni hát…” egyik igen csak tékozlónak

2

ígérkező légyottja előtt is éppen ezt a sámlit, férfiasan tökéletlen

Gilette-borotváját, no meg a T-Globál piacán beszerezhető egyik

legapróbb hajventillátort használta, amikor is megtörtént a baj. Még tavaly.

- A legkisebb is szárít! - gondolta pózolva, ám az olcsó, de

mondjuk ki nagyon gagyi készüléke, kevés híján agyonbaltázta kerekded fejét. Különösebb macera nélkül mégis megmentették őt, s

bármennyire is égett tovább a vágytól, nem sült le bőr a képéről. Sőt mi

több, az arcán plasztikázott seb, helyes lett. Ma már elmondható, hogy ha az Auchan helyett a Cora-ban kelt volna fel, s masináját ott vásárolja,

nem történt volna meg e malőr, s tán még minőséget is vihetett volna

nyamvadt kis életébe.

Na de nem kéne a pirosító púder és alapozó, s Picasso-ként a tükörnek

mondogatni sem, hogy „milyen jól festek”, mert a furcsa kis balesetéről még manapság is arcidegzsába árulkodik, no meg az a brutálisra

lakkozott, fekete papírcsákó. Érdekes mód, azóta jobb kezét is zubbonyában takargatja, talán csak hogy hasát megvakarhassa.

Jenő - kire anyja így se, meg úgy se ismerne rá - ekkorra már eléggé

unta, hogy tekintettel egy cseppet sem Adonisz küllemére, nem számíthat már kockás papírra és az ég szerelmére sem, s csakis a

huncut cselszövőnőt vehetné feleségül. Aki dús, molett, jobban mondva zsúfolásig telt volt, s aki felé férfi faló, ma már egyetlenegy sem ügetett.

Jenci lázadó jelleme ebbe viszont nem igazán törődött bele, s a

növénykertbe érkezve ráébredt, hogy az esküvői virágcsokor helyett, inkább majd a viráguralom élteti. Kihúzva a vagy tíz centiméteres közkedvelt családi gyufáját, képezte is magát rendesen. Dolgozni labilis

3

jelleme miatt automataváltós, háromkerekű kerékpárral járt, bár

mindig kerülte a túlzott hajtást. Különös tehetséget érezve a többnejűségre, kiadós nyelvórákat is vett, ám finn szaunájában

üldögélve egyhamar ráébredt, hogy egyet sem beszélhet majd ilyen

magas fokon (110 Celsius). Barátkozott azokkal a jópofa, izgága idegénekkel, s felvillanó fényjelenség kíséretében, klóónozva hozatta bambaformáját. Kezdetben halvány fogalmunk sem volt, hogy miként is

végzi el magasröptű reprodukcióját, később viszont nyilvánvalóvá vált a csalafintaság.

- Engem nem a fény másolt! - kurjantott Jenő vajszívű

nehézfiúként a MINOLTA korhű szakemberére nézve, miközben a már jóval korábban szájában ízekre tépett és máig azonosítatlan végbelén kívüli tárgyait, egy szőrös kefe segedelmével a legalább tíz év extragaranciát

nyújtó

kisalföldi

vécé

csészealjába

nyomkodta.

Fondorlatosan, nagyszabású Pokolgép hanglemezeket rejtett el esküdt ellenségei beépített szekrényeiben, mert jól tudta, hogy egyszer a

gardrobban. S persze csak reggeli nyitásra iszkolt le a légkondicionált

konditerembe azzal a tökkelütött, pipaszárlábú, málészáj és csupa nyál, tróger, mitugrász, cingár és jól körülírt fogadatlan fiával.

- Aki egyébként egy új rekordot is felállított egyszer, azzal a

gumikalapács ütötte, hatalmasra duzzadó középső ujjával?

- De hiába, a raszta jamaikait és engem a sport szeret! -

feszített, mint puki a szégyenfoltos gatyában, hogy gőg- és demagóg fiát és másokat is jócskán behülyítve, valamelyest megtöbbszörözze privátnak hitt tömegerejét. Legnagyobb mentségére, hogy mielőbb elérje ideális túlsúlyát, nyújtózkodott is rendszeresen. - Ez a súly, emelésre méltó! - hangoztatta.

4

Kiadós tréningjeit követően pedig, megérdemelten felhörpintette az aminosavval kevert és péppé zúzott méreg drága vaníliaízű turmixát.

Sejtetni engedve neked, hogy regényünk száz-akárhányadik oldalán, (miután jól megszívta azt) tényleg egy shake-ben lesz az erő.

Még az égboltot is megmozgatta roppantó karizmáért, csak még egy

deltás hírmondója lehessen e világnak. Bár színre, még azóta sem léphetett vele szép, deltás csuklik Júliánk. - O, o!

- Na de neked úgyis tíz, kilenc, nyolc…

Az erő s Viktor jobbik énjének egója, - nyomorultul éreztetve hatását

Stendhal vörösre és feketére feslett űrszandáljában - persze járt-kelt Jenő nélkül is. Jött-ment egy tágasra kinyitott csillagkapun keresztül és

interorbán beszélgetve azzal az idióta szimbiótájával, még egyszer

legutoljára a Titanic-ot is fel tudta eleveníteni az óceán-árok mélyéről.

Kvázi királyként hozva külföldről vagy tizenegy Oszkárt, no meg pár Nobelt is konzervatív csapatába. Sőt, hogy minél többen legyenek, még egy alig működő B-kávé-automatából is letöltött pár feketét. Minden

csapból ő folyt, még a tátott szájú, idegességében sok vizet felkapó

vízhordó kisleányt is szépen megba…- elnézést a köhintésért -…

bonázta.

- Téged meg a WC keféljen, vagy a Domessz tosszon meg –

kurjantotta, de bármennyire is igyekezték elzárni az egyre csak dráguló benzinkutakhoz vezető forrásokat, elhírösült nevével Jenő mindenese, Viktorka is felkerült egy szocialistára.

- A Jenő velem van! - olvashattam düllesztett szemeimmel az

egyik újság felháborítóján én is, bár fenntartásokkal fogadtam mindig

az efféle incidenseket. Már csak azért is, mert egy földalatti

5

mozgalomban éppen az új Metrót furdalta kíváncsiságom, s ennél fogva

nem volt sok időm lacafacázni. Meg kellett ugyanis birkóznom a kortársnak kihirdetett klasszis költészetem még befejezetlen igeideivel,

amely csakhamar megpecsételve bizonytalan sorsunkat, nem csak a te, hanem az én irodalmamat is kettészakította. Amíg egyesek a jó nép

szabadságát keresték, Jenőék egyre szívesebben vadonatúj mogyorókat

nemzettek. Még jó, hogy más lapra tartozva, saját maguktól kissé megbabonázottan, a forgó üvegajtónál várt szerencsével, hisz tulajdonképpen, bármikor bejöhetett volna az. De nem kopogtatott Fortuna asszonypajtás és akárhogy is szívtuk azokat a bódító holland

füveket, sosem tudhattuk pontosan, hol landol majd a kézhez kapott tele-mázlink. Ideig-óráig a degeszre zabált alpesi csoki-varázslat, naná

hogy el-elcsábította felborult hormonjainkat, s padödös ultrakövér

hangulatot idézve, táncra is perdített mindenkit. Norbi titkát azonban sokan

nem

ismerhették

meg,

s

bevallom,

én

sem

adtam

gladiátorképzésemre tíz forint híján vagy kétezret. S mivel köztudottan

hülye vagyok, nem csaptam a multimédia markába jobbik kezemet, és a

turnusokban kóvályogva sorban álló, fukarrá váló tömegekre sem

hederítettem. Csak egy régen leárazott, tizennyolc éven felüli oktató programot bogarásztam ki a rendezetlen túrkálóból.

Vesztemre, mert idő előtt elhatalmasodtak bevándorló romániáim, s

kiutat nem igazán találva, átadtam habtestemet a kísértésnek. Keresve

egy nagyon nagy kiugrási lehetőséget, kikapcsoltam cigányzenémet, s

mert nem maradt már semmi talpalávalóm, buci fejemmel lefelé vetettem magamat. Legelső ízben a Szabadság híd szépséges Turul madaráról, majd a negyedik emeleti balkánról.

6

- Premier plán? Persze a féktelen dühtől még idejében elkapott a méreg mikor épp

szörnyeket hallottam. Meg mentőmet hangosan szirénázni, miként az vagy hatvannal kanyarodott ki jómagammal a szélesre kiszabott sugárútra. Ahol a temetetlen kátyúk ropogásában szlalomoztunk, néha le-ledudálva egy-egy szétlőttnek hitt négykerekű buckalakót. Többre

azonban már nem nagyon emlékszem, mert a Szentendréről bevezető

másfél utamon már alig oszcilláltam és egyszer csak kiegyenesedett a szinusz-hiperbolikuszom.

7

II. Majdnem harminckilenc éves amnéziám sem lehet azonban indoka, hogy elbújjak előlük az Andokba. Bár terület híján igen csak kelleti magát északon a korai nukleáris veszedelem, s Jenő nagyúr már majd hogy nem az összes virágszálat lekaszálta, mégis azt kell kijelentenem, hogy lesz mit enni felszabadulásunk terén.

Na de ne rohanjunk mindjárt nyalni a Jégbüfébe, főleg azért, mert új csillag született. S miként a Metró miatt a Blahától én még messzi ások,

te meg a sztár lehetnétek a messiások. Alapítok is számotokra egy csillagszórós

fenyőfán

klubbot,

hogy

karácsonykor,

azt

az

„Aranykapuban” vásárolt te jó édes fűzfán fütyülő rézangyalod fonott térdkalácsát vihessem az abnormális újszülöttnek.

- Jesszus! - éjszakai nehéz szülés után mondottá édesanyja az

aprócska

porontyra

pillantva

és

becsavarta

szégyenében

egy

porrongyba. Mivel kiköpött éppen apja az ablakon, mondván „ez

szemernyit sem hasonlít rám”, s mert nem nevel ő otthon ilyen zabigyereket, a Shaolin kolostorban kérdezték meg: - Ez ki lehetett?

Ekkor még a takargatnivaló ifjú Slyvaker - hogy nevén nevezzem végre

a csemetét - mit sem pedzett rejtett képtelenségeiről. Magát már akkor

is jó formában tartva, Paganini hegedűtokjából látta meg a napvilágot, jobb híján, hallgatásba burkolódzva figyelte végig könnyen felejthető

első altatódalát. Bár alig gesztikulálva, az oviban már igen hamar nyelvnyújtósdit játszott Péterrel és a Kazinczy unokákkal, mégis keserű képet vágva (a Pajtás újságból), tehetségét sokáig magában tartotta a

8

növendék. Furcsamód, sokat babrált például a kerek akváriumnál, de

ami igaz az igaz, más is kereste a hal állát. Ám tátogó, vaksi szamurája -

kinek harc közben egy finn ugorhatott nyelvére - feszülten figyelt rá

mindvégig. Fél szemét rajta, fél szemét meg a desztillált-vizes

üvegpohárban tartva, hogy megóvja őt is a kifutó tej fölösleges veszedelmétől.

Köszönve, hogy nem vágta félbe kari ereit, felserdült a három dalos arcművész, és spártai nevelését is keresve, filozófiáját kelletve messzi elment keletre. Rigolyás tanárain bosszút állni nem akart, de egyébként

sem volt elég tétel az érettségizők asztalán. Inkább a közelmúltban

felépült tenor-házában gyakorolt szorgalmasan egy tatamin, bár

sohasem tudta, hogy a nevelő tata min gondolkozott éppen. Szétvert kézfeje és csupasz karja már akaratlanul formálta mozdulatait, de máig

nem árulta el senkinek, hogy ősi technikáját voltaképpen ki is

finomította. Néha napján, - a szögletesre törött ováltükörből visszatekintgető mértékletes ám mégis mókás grimasz-mester elnéző felügyeletével - a sikamlósra felmosott fürdőszobában csiszolgatta

arcművészetét. Egyedülálló módon, az aranyozott, csicsás csapból

csobogó langyos víz - mert a meleget anyagi okok miatt nem igazán

engedhette meg magának - eléggé hangos volt, így felszabadult

orgánummal, felhőtlenül gargalizálhatott az egyre tökéletesebb hangzás

eléréséért. Hogyhogy, hogyhogy nem, a minduntalan felülről kiadósan beáztatott nedves szomszédok küldték is titokzatos Morse-jeleiket a központi fűtés ósdi csőhálózatán. - Kipp, kopp.

Nem hiába kopogtatva a szoci iskolapadot, főhősünk azonban egy alkalommal sem folyamodott segítségért. A virgonckodó megfejtések

9

helyett, követve a becsukott etikai és illemkódexet, inkább a rövid, de frappáns válaszokra koncentrált:

- A tiédet te köcsög állat, és fogd be te a mocskos pofádat;

mondat-együttesek hamar elcsitították a hatodik emelet alattvalóit.

A hanyatló virágbirodalom mindeközben unni-jóba tömörült. Egyre többen bekerültek a hatökör hatókörébe, valahogy nem érezve sohasem a tetovált diktátortestület vállalati hónaljbűzét. Míg a távolban

rózsák háborúja dúlt, itthon a pity-pangott. Fejmosásom folyamán, fizimiskám igazítása közben Gedeon fodrász bácsi megmondta, hogy a Richter-skála szerinti tízes erősséggel mégis mozgott a föld, és ráadásul

az a jó ÉG IS leesett. Nyiratkozatom a sajtónak ezen még sem segített,

sőt legőszintébb részvétem a mennyekbe szökött és a BUX indexel együtt elszabadultak a zárak. S amiért az ecseriek kínai piacán vandálul

feltört lakat ostobán nézett volna ki párja nélkül, körözöttet így nem állított elő a letűnt bűnügyminiszter. Ami nem is csoda, hisz vele volt

többek között Jenő, kinek, mint a legújabb karcmentes súrolópornak, mára már „VAN IS” ereje. Kinek a kevés soha nem volt elég, a sokktól

meg mindig leblokkolt. Ki annak ellenére kapta fel a cukrot, hogy a

közös kosárból nincs kivétel, s ki megszerezve ropogós hatalmát a kicsit ütődött Goldenből és Starkingból, elfoglalta villámgyorsan a kijelölt reklám helyét. Hisz hova máshová ülhetett volna?

- Lám, ha foglalt e hely nekem, akkor már nem baj, ha a Sztella

árt, vagy kezet emel rád a Berger - kiáltotta sörösüvegét tartva az árulkodó júdás, majd eldobott egy lerágott lapockacsontot. Kortyolt korsójából a frusztrált illetékes elvtárs is, hisz a meggybort nem issza Péter sem egyedül. Na de csak keveset, mert köztudott:

10

- Hogy a jó borból is megárt a sokk? De térjünk a szomjazó hatalomvágyra. A virágbirodalom számára

közömbös volt, hogy milyen hatással lesz rám a margarin - hiszen jó

előre, már tavaly elfogyott a vaj - s az ivóvízkészletek apadására sem

fordítottak különösebben nagy gondot. Bíztak abban, hogy ezer méter mélyről egy méter magasra, a fejlett piac- vagy űr kutat ás majd a Holdon, habár a veszélyes háttérsugárzás miatt ezt mi nem tudhattuk meg. Tilos volt ugyanis bárkinek is a Médiatanács által lehetetlenné tett Klubrádiót

kapcsolgatni.

A

hírzárlat

mindennapossá

vált,

sőt

kétezernégy május elsején kifutott egy Euróra cirkáló is a depóból. Az országos érdekegyeztető tanács befuccsolt, s nem tudni miért, felütve fejét

egy

eddig

még

soha

nem

tapasztalt

látványos

gyermekbarnulásnak, valahogyan cigánykölkök kezdtek potyogni az égből.

Próbára téve figyelmetlenségét és meglepően gyakorlatlan bárgyú természetét, a meglévő egetverő gondnok közepette, Jenő gyaúr valahogy megérezte a Slyvaker és felburjánzó szövetségesei által csapott fit neszét. És nagyon hülye azért nem lévén, kiépített egy olcsó,

de gazdaságtalan tini-diszkó hálózatot, hogy jól gennyesre keresve magát, bekábítószervezze híveit. A besúgók körében, „a három per

három, azaz egy eset veled is megtörténhet” szlogen, így hamar napvirágot látott. S mivel valakik bedobálták közterületi ablakomon a

nyálas szotyolákat, így e magánügy, olyan nagymenők betiltott

feketelistáját tette közzé, amelyeket kissé alulöltözött, kiretusáltfényképes

társadalmi

célú

hirdetésekként,

felkattinthattunk a mezítelen világhálón.

11

mi

is

bármikor

- Hívásra lebukunk mind egy szálig! - szólt a telcsi kagylóba, a

már korábban megemlített, Jenőnek is sokat jelentő magányos cselszövőnő édeskés hangja.

- Önnek ruhája helyett csakis a szolgáltatás költségeit kell

viselnie! - folytatta az örömvonal megilletődött macája.

- Hogy legyen valami közös is bennünk, menjünk! - Jenőke

krákogó, asztmás (bár azt más mondta) majdnem-asszonya tehát jól

menő kisiparos lett a nyóckerület tiltott prosti-zónájában, ingyen szállítva

egykori

kedvesének

a

budapesti

piacok

többsávos

szuperinfóját. Ma már tudható, hogy másnak e megterhelő dalolás, nem volt éppen kedves ének.

Remélve, hogy rémálmunkban a salgótarjániak (utánozhatatlan aroma

ízzel szájukban) győzik-e még követni az események trendi sorozatát, s

nem csal a Zsuzsa néni sem soha többé, tekintsünk most az ifjú Jeti szövetségére. A vérében lévő bunyó és ficánkoló mini-kloridionok mellett, s hogy még a tizennyolc éven aluliak is továbbolvashassák

regényünket egy nagykarú felügyelete mellett, Slyvakerrel volt Termin

atya fia Schwartz, a négernek tűnő testépítő kormányzó, no meg egy hebehurgya zsebtolvaj is. Az, aki tegnapelőtt még a Camponában orkándzsekit csent, sőt szilveszteri hangulatában még megfújt nem egy újévi trombitát is. Rajta kívül a baromfiudvar alkalmazottjaként még

egy csirkefogó is mellénk állt, no meg Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, lárifári és valahány név a naptárba.

- Szevasztok skacok! - adtak is egy pacsit, csattanós nagyot, a

régi csibészek. Kivéve Matula bácsit, ki e helyett inkább - bár a tüske

várhatott volna - az ujjába szúródó szálkával babrált.

12

Sajnára, a még szabad kőművesek határozatukban úgy döntöttek, hogy

alibiből Jenőnek falaznak tovább. Pityi Pál - egyeseknek Palkó -, Gipsz

Jakab, Jólnézünk Miki és a furcsa nevű Énteő Mitiők mellett, azonban

igen nagy testerőt képviselt oldalunkon például Ropi, a korábban akár

még címzetesnek is kikiálthatott cipőbokszoló, kinek vékony bal bokája

meghúzódhatott egy kicsikét ugráló-kötelezés közben. Ötvenkilenc győzelme (amiből egy csomó KO-volt) és egyetlen egy kétséges

veresége ellenére már nem tudott nagyot javítani a mechanikus mérlegén, és mivel nem értett egyetlen egy szót sem a mérleg nyelvén,

így előnyünkre romboló Rambónk robbanószer specialista lett. Nem

úgy, mint hasfelmetsző, ki csakis kitűnő csatárokat vágott fel a kijelölt

tizenhatos vonalaknál. Sok bambusz-rúd disznót győz alapon, a

magasról

igencsak

jól

lesajnált

elit

alakulatban,

szertelen

gyakorolhattak az egyébként füle botjukat se mozgató kendő-harcosok

is. S persze Pista, ki illúzió nyicsta, úri gallérjában végül azért nem lett mentalista, mert szemétbe ment a lista, melyre fel volt írva

pályaválasztási útmutatója. Meghívtuk Budapest mellől Pilis Csabát is, sőt,

Piedone helyett

-

tekintve

a

megfáradt

színész

afrikai

elfoglaltságára - jött hőbörgő, könnyen dühbe jövő, mára már drága

dízelolaj üzemű Dömper haverom is, akit a nehézgépjármű-kezelők

egyszerűen csak buldózernek hívtak. A pompázatos legújabbszövetségben, mint az ősök legkisebbik közös többszöröse, helyet kapott az öt cseh öccse. Bár nem volt egyel több szőre sem, mint az orosz lány háborgó oroszlánjának, mégis ki ha nem én legénykének illetőleg jó nagy faszagyereknek tartották.

- A mára már, aligha csak csehcsemőként vitézkedőt?

13

Ja, és sokat nyomva a latba Hejha hercegnőcske is alájuk tartozott, ki

féltékeny volt minden egyes jöttmentre. Például Emilre, ki csak röpte

email-be közölte, hogy számot tarthatunk rá. Csiribí, velük volt még

csiribá, a szokás rabja és alá szolgája is, és nem mintha sokat számítana -

hiszen

bumszli

piros

tintájú

töltőtollával

mindig

áthúzta

számításaimat - de az egyik középiskolás tanárom is. Aztán az egyik

szobrász, ki magával hozta szokásos formáját. Angliából T. Boy, egy pipogya alak és persze húga, T. Girl jött segíteni, s természetesen a híres

orvoskrimi-író, Robin Cook komája. No meg a madárcsontú

adjunktusnő, ki invenciózus (ízléses magyar nyelvünkön szavakba

foglalva; találékony, minden hájjal megkent és / vagy leleményes) geometriatanárként, egyelőre otthon, a tükör előtt állva vigyázott görbe

vonalaira. S persze a nehézségekkel mindig is megbirkózó és színművészként debütáló nyikhaj és növénykedvelő Norbert úr is.

Egyszóval, mint az országos matekversenyen, velünk volt majdnem mindenki, aki csak számított. Még a távoli Lengyelországból is küldte az

öreg Polski fiát és a lányát. Egyedül csak Norrisban és abban a vandál Jean-Claude-ban nem bízhatott a koravének tanácsa, de egyébként ki

nem állhatom én sem, aki nem állhat engem. Például Humor Haroldot

és Mártit, aki már Tímárnál kotnyeleskedik. No meg fegyverneki barátomat, kiről még mindmáig nem tudom eldönteni, hogy

voltaképpen minek a fegyver neki, ha egyszer úgyis mindig túllő a

célon. Nem beszélve asztalos öcsécskémről, aki - csak nehogy egyszer

nagyon ráfaragjon - mindig rímeket faragó faképénél hagyja nyápic üzeneteit. No meg kissé szokatlan felebarátomról, ki deréktól lefelé,

súlyos balesetben veszítette el egészségét, s ki hátrányos helyzeténél

fogva, csakis mankójának köszönhette jelenlegi állását. S ha most

14

tényleg nem adja ide nekem az a szélsőséges spanyol vagy netán katalán szeparatista az ajtóra kifüggesztett névjegyzéket, s nem frissíti fel hirtelenjében hiányos emlékezetemet homogénezett bakteriális

lifeboyom, akkor már csakugyan képtelen leszek felsorolni a többi idealistát.

- Ide a listát!

- Nem adom oda! - hivatkozott egy gorillára a gerilla.

Bár már majdnem közömbös, hogy ki oszt majd a káoszt e temérdek

virágrengetegben, hisz jóval korábban, Kölcsey Ferenc már úgyis

megpecsételte megannyi magyar balsorsát. Meg aztán Schwartz

kiegyensúlyozatlan személytelenségének köszönhetően, ziher, hogy a nagycsapat is irtó hamar szétkovácsolódik. Én sem fegyverkezem hát

tovább, hiszen amúgy is tudják, hogy veszélyes fegyver, kezem. Vagyis

nem lesz több suta öngólocska a dalnokok szuperligájában, s a metró-

peronzár mögött fojtó látványpékségekben is csak merő képzeleted süteményeit vásárolhatod. Hallgathatsz sületlenségeket is mások

rekedtesre köszörült torkából, nőtlenül nedvesre nyaldosva azt a

hamiskás szájharmonikát. Kérdezheted, „hogy miért van nyakadban

kereszt apa?”, válaszra úgysem méltatnak. Mert ma fia, holnap pedig, mulya lánya születik úgyis a díszes társaságnak. Sőt, a munkád is a régi helyén marad, hogy hétfőn elkezdhessd megint azt a leges-legújabb,

hiábavaló cseszheted. Futva, hiszen fejedben zűrzavar, s mert elkap hamar a (már kék) karszalag nélküli álellenőr lekezeletlen anyajegyeid

miatt. De nagyon vigyázz ám hapsikám, mert míg lyukacsos és színes napernyővel

feldíszített

szívószáladon

keresztül

kortyolgatod

pepsimizmusod a gyorsétterem halljában, tán felbukkan szőke

15

kukoricánk. Akit majszolhatsz körbe-körbe, s majd szólhatsz nekem is,

mikor végeztél, csak tényleg ne maradjon a szerencsétlen szomjan. - S ha üres a kassza?

Blanka, akkor töltsd te tisztán tele, gyönyörűséges és polifonikus csengőhangoddal Kata pultját, s vágd vissza türelmesen a száraz

virágvégét. Mert hamarosan eljön Jenő, s kivetítős telis-tele víziókkal

sugározza majd virágméretű támadását. Ellened, ki csakis a Luxor show-ban ismerhetted meg Egyip Tomot, s ellenem kinek migrémek járnak épp kedvében.

- S ha egyszer fájós fejembe veszek valamit?

Akkor majd öt után a Mazda hat gyorsan, s ellenségeidből hármat egy csapásra

gázolhatsz

totális

halálra,

azon

a

jól

kijelöletlen

gyalogátkelőhelyen. Jó édesnek leszidott, netán deres halántékú anyucikád

által

gondosan

beborogatott

péntek

esti

lázamra,

gyulladásomra és torokfájásomra, no meg becses kezelőorvosaim intelmeire tekintet nélkül. Ígérve, hogy ez egyszer majd felépülök. S míg csak füleim hallatára jobbal a Lajka balalajkán játszik, én más húrokat pengetve élőműsorban előadom, Jenő elleni forradalom.

- Addig azonban rohanok drágám, mert megint csak a

hangzavar.

S mivel a bűvöskockát már szétszedtem, szerelem a négyzetem.

Hajókázom egy jó öreg, óvárosi párizsi szajhán, amíg maga otthon hancúrozik a…

- Ó, netán ráért volna később elmennem az óráért, vagy

megoldhattam volna máskor a vihar utáni Beázást? - És te Zoltán, az asszonyon tornázol tán?

16

Teszek rá, s amíg Indonézia Tv-t, s Afganisztán olajra lép, addig én is

kifizetem négyzethálós füzetem. Hisz fölöslegesen hardvertem a

szoftverem, bedöglött a személyi komputerem. Hogy mikor csípett meg

mikrocsipem, azt már nem tudom, de indián barátom tanácsát megfogadom, s írok kézzel inkább. De mielőtt telefesteném képtelen

történetem, s kerekítenék az ábécé „R” betűje után egy félelmetest, megkérdezlek téged, hogy van-e golyóstoll Andrásnál.

- Aúú, sicc már innen te elevenen megnyúzott, szőrtelen

csontkollekció. Még sortalanságot okozol művemben azzal a rusnya

macskakaparásoddal! Majd ha te írod dalom, s én sem érzem bűzét

Dániának, akkor nyivákolhatsz. Amíg azonban tovaterjed Budán is a pestis, s ottan van a buta robokutyu-mutyu elásva, ahol a toalettek

hitványok a nyilvános helyeken, no meg öngól helyett mongolt rúg egy igen csak puritán pakisztáni, addig tényleg nincs miről beszélnünk.

- Apropó, ha már magán tanár vagy detektív sóvárogna

asszonyom, nézze már el nekem is, hogy engem éppen Eszter gombol. No persze hogy nem a mi autónk kényelmesnek tartott hátsó bőrülésén.

Hiszen, dacolva férfi aljasságommal, még jó hogy elvonszolom kettyinteni felkínálkozó bigéimet, egy távol eső, kurva kalandos

Komáromi kámaszútra. Kilátásba helyezve immáron, hogy egész

utamon majd hazafelé sopánkodás közepette, - azon a mindig is furcsán kopogós előszobapadlón - nem hagyok hátra egyetlen egy izzadós

lábujjlenyomatot sem. És nem kérem szádtól kérve-kérlelve sem, azt a

valaki mástól kapott csókállórúzsos végkielégítést, hanem inkább egykedvűen lefekszem.

- Ugye érezhető a nővel kezdő, növekedő idegfeszültség?

17

Akkor foglaljon csak helyet, s köszönje székem szépen, mert már én sem tudom momentán, hogy hány inger tör reám, s a földindulásig mi

mindent kell még elintéznem. Az ócska késeket megéleznem, kihasználva az alkalmat, hogy mások addig tovább tökéletlenkednek.

Szólni többek között a sarkon is helytálló Sorok Sárikának, hogy menjen már odébb, ha csak nem akar összefutni egy irodalmi kéregetővel.

Paraszt hajszál híján leverni a tágas Dózsa György út lázadását, s kiszedni lakodalmas Lali kezéből az illatosított lilahagymát. Feltenni végleg, ó Vikink focimezét az akasztóra, hisz kötényt már ő is csak egy bőrös virslinek adhat. Nyitni kék az Ablakzsiráfot is, mert a szomszéd

szobában üvölt az a bomlott agyú gyermek. Kétségkívül az első oldal harmadik mondatában pofán vágott és sapka nélkül szaladgáló nyuszika miatt nyüszít, mert végképp nem arra ment ki játéka, amerre

akarta. Mindegy, amíg Kata, Tóni ás a kertben, én skizofréniás más néven katatóniás lettem.

De ekkor, Slyvakerrel együtt a semmiből jött elő Stan és spanom, s rejtett röpiratban hívták fel figyelmemet a derűs virágkarneválra.

- Híveim, drága testrészeim: János, Jónás, Jeremiás és persze

Johanna. Istennek legyen szerelmi hálója, vagy netán egy bölcsész karja,

ami részegségetekben elkap majd bennetek, de Lajosmizsén vasárnap, a

vásárnak napján, sajnos akkor is csak semmisét tartunk. Szakítsátok hát mielőbb félbe mindennapi jóllakásotok, s kihasználva a nagyszerűnek

ígérkező alkalmat, takarítsátok ki jól lakásotok. Ugyanis nem török

Szent Miklósnak Mária jó kenyeréből, s hogy könnyező Jézusnak teste se költözzön szátok helyett Oszlóba, kántáló kántorunk köntörfalazását

18

követően könyörögve kérlek mindannyitokat, hogy gyülekeződjetek

valahol máshol. Sajnálatos módon ugyanis, odafenn forgás van, így mielőtt megfoghatta volna valaki lábát, az a jó szagú Úristen, a háta

mögötti helyre vitte fel a dolgát. Az oltár pedig, ahol tároltuk a csodás

szentívást, reggelre üres lett. Mi meg lehúztuk a klozeton azt az

aloeverával illatosított vagy háromrétegű vécépapírt, amin utolsó

üzeneteként a drágalátos pap írt. S amíg, a kárhozat egy másikat az

apóstól, nem ihatunk mi se bort! - Ide a misebort?

Mondom, tűnjetek szemem elől Isteneteknek szomorú hálahírével,

mindenkinek legyen meg a viszkető vakarata, s mielőtt tényleg elfogyatkozna összes vatikáni valutátok, vigyétek innen messzire alamizsnátok. Kettőkor térjetek vissza egykori önmagatokhoz, s amíg

csak nem kerül elő tiszteletesünk könyörülete és a Püspök falatja, s

nem üt meg benneteket az a fentről előre megjövendölt mennydörgős, mennykős

ménkű,

lelkipásztori

gyakorlottsággal

próbáljátok

feloldozgatni a mindkét csuklótokra és bokátokra jó erősen felcsatolt béklyótok. Ez egyszer s mindenkorra feledkezzetek meg a felekezetről, anno dominózgassatok csak, s végképp kitérítve hitetekből, akkor talán az égvilágon kívül is majd üdvözölve támadhattok.

- Fel! - olvastam a majdnem ingyenes hirdetési újság szűk

hasábjain.

Az oltári szikra csak később, egy zárlatos moziba esett le nyakamba, -

jókora lehulló vakolatdarabok kíséretében - bár a mindenkit közelről

érintő virágmagváltónk jelenlétét több háztartási netalán illatszerbolt cégére már korábban is fémjelezte.

19

- „AZ ÚR!” - szólított meg többed magammal engem is egy

járműre festett háztartási óriásplakát, közepében egy elkápráztató

üzenethalmazzal. Bruce Willisnek a hatodik érzékére hagyatkozva, rögtön

tudomásomra

jutott,

hogy

megbeszélt

kongresszusaink

helyszínéül a fapados orosz trolley-buszok rázós villamosszéke helyett -

költőpénzünk híján, illetve a szépirodalmi elhárítás megtévesztéseként

- a valahára szeptember környékén létrejövő, Bukaresti Közrekedési Szövetség

legújabb

típusú,

meglehetősen

alacsonypadlós,

légkondicionáló berendezéssel is ellátott, csuklós autóbuszait fogjuk

majd választani. Utazásaink előtt tetszetősen bekávézgatva, hogy a

barna kockacukorka és tejszínhabocska s persze mókás kiskanál nélkül

is elviselhető legyen majd az a szánalomkeltő, túlzsúfolt, továbbá összevisszarázó szüttyögést. Mivel a déli busz dugig, vagyis inkább

roskadásig volt tele, ráadásul az egyik pezsgőgyár jóvoltából még több

dugóval kellett számolni, így legelső tisztújító kiküldött gyűlésünkre, - a

hátsózsebünkben hordozgatott cipőkanál segédletével - csak úgy háromnegyed-kettő

tájékán

tudtuk

delegálni,

jobban

mondva

bepréselni magunkat. Már egyszer felhasznált jegyünkkel viccelve de

különösebb kontroll nélkül, - hisz még a szájkosár és póráz nélküli szállított kutya se lyukasztaná ki költséges átszállójegyét - kis

többséggel ugyan (mert nélkülünk a parlamentbe is csak a para ment

be), de megszavaztuk csodafegyverünket. Melyet magunk között

szimplán csak a kis Harry Potter - világoskék villámokat is szóró -

botcsinálta

helikopterének

neveztünk

el.

Habár

a

közgyűlési

költségvetésünket kémlelő kibiceknek semmi sem volt drága, e varázslatos harcirepülő mielőbbi sorozatgyártása mégis finanszírozási nehézségekbe ütközött.

20

- Mit szólna hozzá kedves, vagy találomra kiszemelt drága

uram, ha nyolcszázhetvenhatezer-ötszáznegyvenhárom Euró alapú Forintot adnánk, mindössze csak havi párezerért! - hangzott a teljes

hitelmutatójáról, más néven uzsorakamatról és ötéves futamidőről csak apró betűs részben nyilatkozó pénzintézeti hirdetés.

- Nyilván jól ráfáznék! - nagymenő macsóként, tudásomat

tovább kamatoztatva legyintettem én is, és egy árva fitying nélkül, de

arany szívemet megtartva, tovább álltam flörtölgetve a kérdezősködő nőszemély mikrofonja előtt. Eszmecseréinket

követően,

azért

némi

nemi

megerőszakolás

igénybevételével e kényes és kínosnak is tűnő harci helyzetet

megoldottam hamiskártyás ismerősömmel, Terryvel. „Black Jack”

üthette ugyanis viszketődő tenyerünket egy elektronikus kaszinóban, miután tizenkilencre - hisz benne volt még egy tökfilkó a pakliban -

kikértünk magunknak a megcinkelt kártyaköteg legalsó lapját. Jól jött a

kopasz fejre tett apróka lila paróka is a pókerasztalnál, hiszen a bubi,

frizuránkba volt elrejtve. Miképpen csapravert hordóinkból nem dőlt annyira a lé, s nyereményünk is nagyon karcsúnak bizonyult, (pláne,

mert valaki idejekorán sósavat öntve tett szert vagyonunkra) így hazafelé

menetelés

közben,

-

elcsaklizva

vaskosra

teletömött

bukszájukat - kiképeztük jó előre a pénztárca nélküli minisztereinket is,

formába öntve persze másoknak utcáról felszedett aranyköpését. Szünetmentes áramforrásának előnyeit kihasználva pedig, verte rendületlenül a hamis garast Dezső is. Aztán rajtam volt Róbert bácsikámtól capcarázott kincskereső kisködmönöm, közelemben meg

21

egy multimilliomos dzsesszdobos. Sőt mi több, üzentem annak a hazárdjátékos barátomnak is:

- Mondd te Carló, mit eszel holnap? - kérdeztem az éhenkórász

félkarú rablót.

- S neked hat az ékszer elmédre?

- Igen, de ha frank kell Leó, most nincsen pénzem! Helyette itt

egy névre szóló váltó.

- Sokra mentek, csak nem e csekkel! - rikkantotta utánam Ernő,

még a Pál utcában.

S amiért elfogyott Szondi György aprója, amiért az ovális ügetőben lett

bokros Lajos megfizethetetlen versenylova, s nem ért rá ebédelni öreg

cimborám sem, hát Izsák komámmal, pillangókéssel és egy húszkilós

sztereó magnetofonnal mentünk el lopni. Még jó hogy annak a nagyon

obszcén és trágár Dopeman-nek illetőleg gengszterkedő Zolikának a

fekáliás rabzenéjére. Fizetési munkanap és szerda lévén, no meg hogy sínen legyünk végre, az új divatú Siemens-Combino villamos József

körúti vonalán igyekeznünk kellett a figyelmetlenül elhelyezett kütyük,

csecse-becsék és semmiségek, úgymond szűk látókörű és nálad

hétköznapibb emberkéktől való elsajátításával. Zsákmányunk viszont

lassan gyarapodott, ugyanis a kukákhoz szimbiótaként ragaszkodó, magányos nyugdíjasok pénztárcáit, a bérből és fizetésből élősködők létminimumát csak fáradtságos munka árán tudtuk összekaparni.

Munkaidőnk végéig már csak egy-két arany karcórát kellett volna kihúzni a pechesebbek zsebéből, amikor a jól éppen korántsem fizető, kötelességtudó utazóközönség két zsaruért kiáltott. Cinkos táskámmal,

az egyik útba eső kapualjban, gyorsan de bizonytalanul meghúztunk hát

még egy nagyon jó bőrt utoljára, s a rövidtávfutás szabadtéren

22

felállított nagyszerű világcsúcsát is meghazudtoló tolvajtempóban, a szabálytalanul veszteglő és lefedetlen, piros cabri-jónkba pattantunk. - Csoda ilyen futóművel, amit ez a futó művel!

Igen jókedvünkben talált szerencsénkre, kerékbilincsen sem álltunk, s a

gondosan pirosba csomagolt büntetőcédula felszólító mondatain sem

kellett morfondíroznunk. Bár csakis az igazat megvallva, a belvárosi parkolási betéti társaság, a „kiba…” akarom mondani kiszabott

pénzbírság helyett sokkot kapott volna csak a sikkasztott rendszámú

autó tulajdonosától. S akkor a rászorulóként jól megkaparintott, mozgássérültnek járó viszontagsági igazolványom adta „hikomatt” lehetőségekről még nem nyilatkoztam. Na mindegy, végül azért olajra léptünk,

de

a

hiper-szuper

kipörgésgátló

biztosan

működött.

Máskülönben elcsaptuk volna az úttesten négylábú járókeretére támaszkodó bámészkodó hölgyet, aki természetesen kikérte ezt magának.

- A tata bánja, ha már nem csinál magának kistestvért (vagyis

nem közösül azzal a cafka muterjával), de legalább törődjön többet egészségével! Meg vigyázzon, nehogy véletlen a saját bőrén tapasztalja

azt a közvetlen mögöttünk repdeső Volfswagen bogarat - kapta meg jogos követelését a kígyó.

- Hu-hu-… Huligánok! - kapálódzott furkós botjával a nem

éppen szívtipró szipirtyó, de mi csak röhögve kigyorsítottunk. A várost most az egyszer elagyabugyálálás nélkül elhagyva, úgy fellegvárunk felé félúton, a bal hátsó kerekünkkel együtt már mi is éppen leeresztettünk, amikor csaknem lecsatoltak minket egy közúti ellenőrzésen.

- Tán követtek, amiért oly nagy port vertünk fel, vagy

egyszerűen csak magunk mögött húztuk el a csíkot?

23

Meglepetésünkre azonban, a motoros rend egyik őre, csak drága Lenci bátyánknak vásárolt felfújható néger guminőjére bukkant a tömött

csomagtartóban. Talált egy összegyűrt kottát is, melyből furcsa mód mivel úgysem tudtam volna kiejteni - körömcsipesszel vágtam ki az összes magas „c”-t. Plusz észrevett egy jellegzetes hímzést a

motyónkon, de csak azt a nagyon sötétre felborzolt, össze-visszaálló

szemöldökét ráncolta. Anélkül, hogy további szólás és merész

ellentmondásokba kerültünk volna a már csaknem fekvő rendőrökkel, én ódzkodva kinyögtem:

- Arra, csak egy madárdal van írva tisztelt magabiztos úr!

- Kérem, távol álljon tőlem, szóval ezt tényleg egy pacsirta? -

kérdezett vissza a rendőr századosa arra gondolva, hogy nyílván nálam mindig két forint ez a dal.

Amiért nem apacs írta s nem is mohikán, így kénytelen voltam mélyen a zsebembe nyúlni. „Megvesztegetni vagy veszekedni?”: egy percig sem

volt kérdéses, hisz ha beigazolódott volna, hogy egy himbálódzó kompon álltam, mikor e dalt komponáltam, bizonyára rám teszi a bilincset. De nem vitt be az Őrse, s nem is lett csömöröm a kigyulladt HÉV-en, úgy, mint régen.

- Mindentől mentesítve, hogy mennél te sittre! - oktattam is

menten a húgyagyú sorstársakat.

- S amíg, az a táncos lábú Csabi csekkel fizetne, mi csapjuk ki

inkább a könnyen megszerzett lóvét, hogy látványával hekussba tartsuk azokat a korrumpálható alakokat, kik sohasem dicsérik nyugtával a

napot. Határozottan, nem motyogva, hogy a pénz magáért beszélhessen.

Legújabb oldalamról is bemutatkozó tanításomat, csak a „Hajrá!”-val bíztatott kopasz, kövérre kigyúrt, izompólós újpesti nehézfiúk és

24

másodosztályú ferencvárosi állatok kérték ki maguknak, még jó hogy

mellőzve, többet között hízelkedő keresztapusi gengsztercsókomat. Hogy móresre tanítsam őket, nyomtatott véres lófejek formájában

elküldtem hát számukra a kapus beléptető rendszer dollármilliós bevezetéséről szóló ördöngös varázsigéjét, de őszintén szólva, válaszra

sem méltattak. Bár így jobban visszagondolva; nem is egyszer, egyik impozáns kispesti vendéglőmbe, egy eszelős kispesti vendég lőtt be.

Nagy dirrel-dúrral, még jó hogy ittasan, magát kisstílűen szolgálatba helyezve, s a tárgyaláson persze semmire sem emlékezve pontosan. Na

meg (a jól menő, letűnt igazságügy minisztereket is kinevelő ügyvédi

kamara tanácsára), színlelt megbánást tanúsítva.

Így telt-múlt a türelmetlen jelen idő, sejtetni engedve, hogy mielőbb feltörnek majd a baljós vágyak. Vagyis, e vihar előtti csendben a politika sem ment rendben. Azaz nekünk csakugyan befellegzett, mert amíg

odalenn haramiáink valóságos aranybányában dolgozva ütötték agyon a napot, addig idefenn elszabadult a roskadásig megpakolt pokol.

- Egy hazafias népfront szervezetébe tömörülés, szubkontra

orbanikus szövődmény, s máris készen áll felbőszített katarzisod. Míg

populista és becsvágyó aktivista, betört orr gazdájaként szolgál

balügyeket, addig téged allergiás tünetként jócskán magával ragad a

gyógyíthatatlan nyárspolgári deintegráció. Megnyitva bezárt kapuit annak az agyonprivatizált EUrológiának, amelyben képzeletbeli

nagybetegségeink akut impotenciája soha sem lesz már orvosolható. S

miközben te csak jobbra-balra fordulgatsz, ők jól belepiszkítva európai

alkotmányunkba, felszállnak külön kis ezüsthajójáratukra. Majd lyukat beszélve hasadba, pá-pát hintenek neked is a Római Vatikán valamelyik

25

függönyös ablakból, hogy megemelt maximál-béreddel zsebedben újra ráeszmélj: örömhír nélkül az ő belátásuk szerint cselekszel, hogy

megint csak kimaradj a földi jobból. - olvasta fel első benyomásra makulátlannak tekinthető évértékelő beszédét az ifjú Jeti, három dalos

arcművész. Aztán megneszelve, hogy valaki még mindig lopja a napot, nagy levegőt véve, egy végsőt sóhajtott.

- Na erre varrjál gombot Mr. Alkohol. S pucolj át cuccoddal a

Nyugati pályaudvarhoz, ha már egyszer a kelleténél ingerültebb lettél a

Keletinél. Tartsad vissza azt a már szánalomra se méltó magányvéleményed, és a kolbász- illetve mustárfoltos itallapról addig olvasd le

alkohol listádat, míg nem neveznek téged is alkoholistának. Sőt, ha szóbeszéded vagy nevetséged tárgya ilyen trágya, hányjad-vessed meg

újra azt. Póker nyerőgépen elveszített apróddal pedig, serénykedj

tovább a hajléktalanok táboránál. Vidd ki sétálni azt az ugatós miegyebed, mely hátsó lábát megemelve vizeli majd le a meder négy pártját, miután visszahozta neked elhajított kutyafáját.

Vagy hivatali lumpenként, korán keljél fel reggel, s izzadt, bágyadt alsótesttel kezdjed meg nyugdíjasnak tűnő állásod. Várjad drága jó

cigiszüneted, hogy addig se lásd, ki gürizhetett. A falat bámuljad

bambán, hogy le legyen zsírozva a kenyér, mit uzsonnára vettél.

Vigyázz, meg ne ránduljon kezed! Az erőlködéstől, melyet végzel munkád helyett. Céges telefonodon ingyen dumálva, általányodban

senkinek sem ártva. Mert nincs benned semmi túlkapás, s nagyon nem

is korlátozza más, hogy halaszthatatlan magány-ügyedben beszélj. Ó te szegény kis árva, kinek nincsen a környéken párja. Ki főnökétől várja a jobblét, mikor épp előtte tesz odébb, egy lázas munkalapot. Szép nagy

26

foltosat, mert jó az Omnia ha nem kell nyomni a súlyos melót. Nesze

coffee, tőlem is egy szimpla adag, csak pörögjön fel szivacsos agyad. Légy szerény, s mint a rólad alkotott kalandos képregény, ügyesen lépj

tovább. Aknakeresődön a nehezebb pályára, hogy technikádnak ne

lehessen párja. Ez az! Gyűjtsd csak tovább megérdemelt hipertérbónuszod, komplikált munkádat addig is megúszod. Üldögélve, mihaszna habitusban, és mindenki maradjon kussban. Hagyjon békén,

mert fáj a fejed, s különben is: Mi bajod lehet? Mert ha venné valaki bátorságát, te hátúról úgyis jó mellbe vágnád. Gyötrelmes nézeteiddel

megfelelő helyre nyalva, mert stréber kollégád az ebédidőt tartja. Kész a mű, órád ketyeg, s beköpik munkatársad az indiszkrét legyek. Játssz

inkább sutyiban letöltött kalózprogramoddal, mit elvennének tőled joggal. Különben is, hogy jut ilyen eszedbe, s miért nem teszed le.

Színlelt robotmunkád végleg, hogy ne így keresd olcsó munkabéred. Térj haza hullajó hangulatban, kapard le vesztes sorsjegyed, az egyik

melós úgyis dolgozik majd helyetted. S elnézést kérve jól kitakarítja, dilettáns sunyizmusod végtermékét. Azon a közpénzen persze, mit senkinek sincs mersze, megvonni tőled. Mert szuper jó vagy Levente,

előmozdíthatatlan Fix Ipszilon, akinek szocialusta hálóköntösbe

bújtatott mundér-becsületét megvédi úgyis, a pletykás „Q per Andrási”

ön-érdekképviselet.

Jenő gyaúr, az erőlködő uralkodó, meghallotta Slyvaker fent említett

szavait, s azonnal mozgósította roppant nagy erejét a nyugatról importált, mérgező szegedi-paprikának. Először a németországi Kölnben fertőzte meg a kölnivizeket, majd betegen, negyvenkét fok

lázasan, verejtékezve toborzott letűnt botanikusokat virágbirodalma

27

megmentésére. Sőt, még azzal az angyali kinézetű Toni kertésszel együtt, felhívást adott közzé a munkaügyi hivatal központjában.

- Diadalittas, önkényről és hatalomról áhítozó szervezetünk,

ügybuzgó passzivistákat keresget. Továbbá, megannyi kitűnőnek ígérkező

koncepcióink

bel-

és

külföldi

továbbterjesztéséhez,

ambiciózus, mindvégig ajkainkon csüngő, szavunkat is ügyesen elleső, kreatív konzervatívok közreműködését várjuk. A felvételi szavazólista

kitöltésénél a felsőbb fokú végzettség és jobbkezesség elégséges de mégsem annyira szükséges feltétel. Olyan, még csalódottsággal és bizonytalansággal is felvértezett, - diákhiteles életévüket már régen

betöltött, bűntetten is kell ő életű, bár magánügyeinktől továbbra is

mentes - tesze-tosza és locsi-fecsi hunpolgárok jelentkezését várjuk,

akik szociálisan és liberálisan még nem annyira képlékenyek, s akik

rosszabbul élnek, mint négy évvel ezelőtt. Nagyanyáink által unalmas óráikon horgolt vagy kötött kollektív szerződésünk alapján, jobb lét

biztosítunk mindazon pályázóink számára, akiknél Széchenyi tervez

mielőtt Isten végez, s akik hoznak magukkal legalább még egy hóembert. Éhezés persze megegyezés szerint! Eredményes felvételi

vizsgázás esetén, nem is olyan pénzsóvár csapatunk tagjaitól

mellbevágó büszkeséget, lojalitást, s végül de nem utolsó sorban, nemzeti hova ill. hozzánk-tartozást várunk. Cserébe, jóval kevesebbek között versenyképtelen fizetésen osztozkodunk, már rég hiteltelen, hamis

nemzeti

címerrel

ellátott

virágútlevelet,

zegzugos

társadalombiztosítási hozzájárulást nyújtunk, s a tavaszi idénymunka jelentős visszaszorítását ígérjük. A férfiaknak boldogító gyengébbik

nemet, a családvágyó, fülkarikás szingli nőknek pedig, hőn áhított

28

boldogító

igent

nyújtunk.

Egy

igen

csak

földkéreg

környéki

metrómozgalom villámgyors kiépítésével, világvárosaink felemlített

tömegközlekedési anomáliáját azonnal megszüntetjük, kösz-beszerezve

hogy-hogyne

egy-egy

szépséges,

közalkalmazotti

sleppet.

Korszakalkotó törekvéseink mellett, felépítjük majd az ellopott

országutakat, felszámoljuk a kontár államigazgatást, kicseréljük a

Balaton poshadt vizét, s igenre, nemre, korra valamint faji megkülönböztetése való tekintet nélkül, levágjuk végre a burjánzó parlagfüvet. Kétharmados túljelentkezés esetén pedig, lehangolt és

kedvetlen szimpatizánsainkat, nem vagyoni jellegű juttatásként -

legalább húsz évre - lehetőségeink egyre inkább kibővülő tárházába

léptetjük. Ahol majd egységben gyakorolgathatjuk felszentelt, ámbár a

többieknek csakugyan csak diktátori-kuss önhatalmunkat. Persze

megteremtve mindenkinek a nagy mogyoróság univerzumát, s változni már

csakugyan

képtelen

generációk

leges-legvégső

elsöprését.

Amennyiben korán reggel felkeltettük felettébb érdeklődését, sápítozó

ásítozás után még kampánycsendig küldje be imázsügyi főosztályunk

részére a „Még a Jenő is velem van?” jeligés pályázatát. - szólt a frappánsnak hitt ellencsapás.

Az önjelölt álnok ülnök elérte hatását, bár ezzel még nem volt képes ő

sem feltárni, hogy voltaképpen nekem kim Novák, kim Ir Szen és kim Basinger. Azt sejtettem, hogy felhasználás előtt a perforált leporellót

nem kell leporolni, hogy a kincs annál értékesebb minél inkább, és hogy a kesztyű csakúgy, mint a borítékos sorsjegy újrahúzható. Biztos voltam

benne, hogy a Nemzet Nélküli Múzeumban elém táruló két kép közül a

jobb az Munkácsy és a balol-Dali, és abban is, hogy miért nevezik

anyámtól kapott gyors csomagot pikpakk-nak. Azt viszont nem tudtam

29

meg, hogy mennyit nem mozdulok, ha innen egy tapodtat sem megyek,

pláne hogy mi lesz majd egy tehéntúróval megtermékenyített

pitesejtből. Sőt azt sem, hogy mennyiben, vagy miben is volt ludas Mátyás király, hogy hogyan stoppoljam be a felhő szakadását, s persze

hogy hogyan is úszhatom meg mindezt szárazon? Azaz, Arma Gedeon isteni szikláján kívül, valahogy nem esett le semmi, még az sem, hogy hogyan lehet szárnyak nélkül vagy öt métert repülni? Csínján bánva

bölcsességemmel, csak annyit tudtam, hogy jobb híján Jenő a korral jár, s hogy mindig halál, a vég terméke.

- És színtévesztőként színt vallani, esetleg színre lépni? -

szakadt ki egy vén-szatyor hangja.

S mert két habpatront is nyomtam szifonjába, Tomi sem bírt a szóda

erejével, s mivel erről neki gőze sem volt, leszereltette a dupla sportkipufogót. A torzszülött

hunpolgárok meg egyre-másra

csak közelegtek,

felszedegetve előlem az eldobottnak hitt Magyar Igazolványokat is.

Ürügyként felrobbant véletlenül az egyik arab tenorista szedámja vagy húsz helyen, s kitört a harmadik virágháború. Mire rájöttem, hogy a

sanzonénekes Amanda Lear, király nem volt, és hogy csörgőórára kel a semmirekellő,

a

spanyolok

dugiban

kifejlesztették

pusztító

torpedrójukat, harci arénájuk egyik legnagyobbikáját. A hírháttérben

tevékenykedni kezdett az alattomban szervezett besúgó és spicli hálózat, s csakhamar mindannyian bogarasak lettünk. Azaz a

tisztálkodás hiánya mellett - mert hiába kellene nekem, ha neked Henkel a minőség - egy hivatalosnak még véletlenül sem mondható

forrásból megtudtam, hogy egy, a panel-fürdőszobámba beépített tégla

miatt lebuktam. Azaz a kulimunkát elvégző, posztkommunista, tutyi-

30

mutyi, zűrös Mátyásék háztól-hazáig követtek szürke színezetű

lódenkabátkában, - s mielőtt majdnem mondtam valami csúnyát, meg

adhattam volna nekik én is egy fülest - lenyomták fejemet a kádban.

- Szóval, a titoktartó cecelegyek beköptek - hebegtem

csuromvizesen, de Slyvaker legbelső sugallatára, hogy életemmel is

játszva, kettősügynökként beszivároghassak az árulkodó gyaúr félreeső

házába, megkötöttem alig színlelt vádalkumat. Tudtommal, se rokona,

se ismerőse nem voltam ott senkinek, így rögtön nem fogtak rám gyanút. Nem figyelték megannyi ártatlannak tűnő mozdulatom, mert bízvást

hittek

elfogulatlan

kamujelentéseimnek,

amelyekben

csavarosnak éppen nem volt mondható a gazdag dezinformáció. Nem ütött semmi sem szöget a fejembe, mint ahogyan agyrágó bogarat sem ültettek fülembe.

- Bár az igazat, csakis az igazat megvallva, azóta sem fér valami

az eszembe! - dünnyögtem, de életbemaradásomon és beépülésemen

kívül csakis egyetlen cél lebegett előttem: lehazudva a szemembe tűző napot is az égről, megszerezni a MAFÉM teljes tervdokumentációját,

hogy a döntő visszaszámlálást követően kitörhessünk majd mi is a

fénysebesség csaknem négyzetgyökével. Tudni illendő ugyanis, hogy megszökésekor a veszedelmesnek titulált Harry Potter-ünk menő

pajzsai, nemigen bírják a kiképzést. Bár meghajlítva az önmagával sohasem bíró furulyát, ugyan alkalom nyílna a sivár játszóteret

átugrani, de ahhoz mit szólnának az önfeledten és vidáman homokozgató kisgyerekek.

Humánnak éppen nem nevezhető intelligenciám, tehát első ízben szembesült a párhuzamosok dilemmájával, s fejet kellett hajtanom az

elmélet és gyakorlat összeférhetetlensége előtt. Hisz ekkortájt egy

31

fiatalos, szőke, hosszúhajzatú cicababákból álló ikerpár, huzamosabb ideig közvetlen közelemben téblábolt. Egypetéjűként, két pitét

majszolgatva csavarták el fejemet a leglogikusabb gondolkodástól. Sipirc vagyis inkább se perc alatt azonban, lebuktattam az üzenetrögzítőmet pimaszul lehallgató, igen csak kétes egy ügyű

ellenséges hírszerzőnőket, akik sohasem mertek ezután kikezdeni velem. Habár, még egyszer megkérdezték: hogy én mérnök lettem?

- Mert szükség volt egy mű szakira. - feleltem, összezavarva

őket teljesen.

Mielőtt egy fatális tévedést ejtettem volna a szerves-kémiában, s

leleplezhettek volna a következő kérdéskörben, kilőttem rájuk telefonos segítségemet. Az est fémpontjaként vak szerencsémet

hivattam fel, hogy megkérdezzem az ott egybegyűltek becses véleményét a lehetséges MAFÉM-et illetően:

- Ti tán megmondjátok, hogy milyen fémről van szó?

- Ha vas lenne, kérdezném én Henrik tanárurat, de hát nem az. - Olyan cinkes, hogy nem tudod, de ez nem réz, András?

- Á dehogy is. A kis Kovács valahol olvasta hogy ilyen a kovácsoltvasa!

- Szerintem meg arany, János, vagy simán acél, Endre?

- Igen, de ne alumínium, hanem acél lebegjen a szemetek előtt. - Te mit mondasz Charles?

- Még mindig azon a bronzon gondolkodom, de mivel épp most

tudtam meg, hogy mennyi az ötös lottó főnyeremé…- telt le időm

gyorsan.

32

Hát nem ismertem meg személyesen Heu Rékát, s nem bírtam továbbtartani Madame Curievel sem ezt a nehéz fémet, de az idő

rövidsége miatt tippelnem kellett. Arról az interdiszciplináris, még ki

nem találiumról volt szó, melyet képzeletünk koraszülöttjeként a

legújabb-kori metallográfia persze még nem fedezhetett fel. Bár közelebb sokkal, még ekkorra sem jutottam el kiküldetésem befejezéséhez, igyekezetem végül mégis jó eredményt hozott. Rájöttem

tudniillik, hogy Jenő ellen, leváltó árammal léphetünk majd fel. Megfelelően

kalkulált

dózisban

ugyanis

végignézhetjük

azt

a

kiszikráztató és letündöklő feszültségesést, ami pálinkaként kisüsti majd szervezetéből az élősködő szimbiótáját. Ehhez azonban a lehető

legközelebb kellett férkőzni testéhez, hogy elvégezhető legyen majd rajta a kis ütés. Ez persze koránt sem tűnt túl egyszerű feladatnak, mint

ahogyan az sem, hogy örömhíreimmel, ép bőrrel kijussak a kupaktanácshoz.

A tündöklő gyaúr főhadiszállását, végül egy cseles, a Terminátortól kölcsönkapott extrém ötlettel hagyhattam el, fölvéve fluid testemmel a

pepitára formázott padlóburkolatot. Ezzel a cselekedetével és egy szuper töltőtollal, Schwartz, a néger főkormányzó, meg is tette hűséges

szolgálatát hazájának, s egy jókorára nőtt szeméremmel nyakában, egyszer s mindenkorra beírta magát a tankönyvkiadó vállalattól felvásárolt történelemkönyvekbe.

- Bravó! - csődítettem vadászrepülőm ultrarövid-hullámú

rádióján Tom és Jerry vadászpilótánkat, ugyan gálánsan fedezzék már ionágyújukkal szabadulásom, de kis kezében egy csóri kémmel csak Szilveszter Cicus válaszolt.

33

- Föl, föl ti szökött rabjai a gépnek… - recsegett-ropogott az

egyre inkább elhaló, tizenkettedikről ledobott, törött csontú csacska macskajaj.

- Ebcsont könnyebben beforrna! - nagyot sóhajtottam kissé

elszontyolodva.

A fellegek helyett, már rég üres térben jártam, mikor fejemet felkapva hamarjában tízezrek szívbemarkoló kiáltására lettem figyelmes. Lepillantva a fedélzetről észrevettem, hogy váratlanul kihunytak a Bozsik Stadion villogó reflektorfényei. Miután a világítás rendbe jött, az

óriás kivetítőn látszott, hogy a rendetlen játékidőből már csak három perc van hátra. Matematikai esély ide, presztízs amoda, nemzeti tizenegyünk már tényleg csak az utolsókat rúgta, és a felvonultatott két ballábas

csatárunk,

illetve

külhonból

szerződtetett

kapitányunk ellenére is enyhe vereséget szenvedett.

szövetségi

- Pályát tévesztve, az újonc fiúk röppálya helyett léptek a

gyepre s persze labdába se rúgva, már megint jól cselben hagytak

minket! Pedig ebben a trópusi klímában megszerezhettük volna az egyenlítői gólt - szóltam, ámbátor kissé csalódott voltam. No meg a

feltételes szabadulásom nyúlcipőjét sem akartam végérvényesen

megerőszakolni. Ugyanis lábbelim kopott sarkát laposra taposva,

elveszíthetném azt a fenomenálisra kifejlesztett ruganyósságomat. Mindezeknek homályos visszapillantó tükrében, flegmatikusan és

gyámoltalanul kortyoltam bombasztikus hűsítő energiaitalom helyett, az orromon kifolyó és cseppet sem szénsavmentes dühítő üdítőből.

- Drága Kólám! - bóbiskoltam szívküldi mackómra, ki a

visszapillantó-tükrömön ityegett-fityegett. Ráébresztve rögtön, hogy

Cupido diadalmámoros nyílvesszőjével szívcsücskön talált Hejha

34

hercegnőm, valahol az Univerzumban szenved. Az ominózus bokszklub

ugyanis már Jenőé volt, aki csupán heccből s persze Koko elvesztése után madarakat és hadifogolynőket futtatott be. - Színarannyal?

Ez azonban tényleg mellékes, mint ahogy az is, hogy a tetőtől-talpig

őrjítő tétlenségemen felülkerekedve, a lötyögő gázpedálra tapostam. A mögöttem féktelenül száguldozó, visítozó csillagvadászokat ugyanis csak a hiperhajtómű beindításával tudtam lerázni, ám ahhoz először be

kellett kapcsolnom Johnt a voltra. A dolby-surround hangzás kedvéért

üzembe helyeztem hát Sanyi hangrendszerét, mégpedig az öt pont egyeset, ám mi a monó, nem szólt az egyik hangszóró.

- La la la, délben ír zene, este latin zene, reggel pedig kelta zene,

ha fáradt vagy. - lapozgattam végig elnyűtt CD borítóimat.

- „Vétek” kihagyni hát a csöpögést, s különben is zene nélkül

mit érek én - csaptam a lábam között lévő labilis botkormányra. Ezt az elképesztő formaegyes sebességugrást még Alien prosztatája se bírta

tovább, vagyis horrorfilm-kedvelők nem várt megelégedésére, egy

csapásra megoldódott előre kalkulálatlan élelmiszerproblémám is.

- Ijesztő nyolcadik potyautasom legalább nem kell itatnom -

kacagtam rajta hasamat tartva. Hogy minél előbb egyenesbe jöjjek a nem éppen baráti légkörben, kis ívben húztam el a kibocsátott kondenzcsíkot. Csaknem 5g-s túlterhelésemből épp feleszméltem,

amikor pislákolva még vagy egy párat, kialudt komplikált elülső műszerfalamon az üzemanyagjelző dióda.

- Már csak ez hiányzott! - tépelődtem, s tolóerő hiányában

ráfeküdtem egy napszélre, beindítva hamarjában életmegmentő hibernációm. Gépeszemmel s a többi széltolóval még megkíséreltük

35

felkapcsolni a tartalékvilágítást, ám szerszámosládánkból hiányzott a macska- és csirkefogó.

- Többé már nem fluor ez Kálmán! - fáradtságot véve zártam én

is rövidre a témát.

Tiktakoltak a súlyos percek, s már csak sakk-szimulátorom berregett.

Tedd ide, tedd csak oda; kalimpáltak kombinációim fejemben, de végezetül - azzal a százlépéses sok mattjával és ámokfutójával - elverte

rajtam a port is Lajos, no meg Teddy hengerelt le teljesen. Aztán nagyon drágácska virágszálamra gondolva, már-már világító halogénjeimet takarékra fogtam s egyszer csak, elaludtam.

- Drága Caolám! - nyúlt ugyanabban a pillanatban az egy a

kettőben (one in two) tusfürdője után a hercegnő is, mintha csak

meghallotta volna az égiek gyönyörűséges üzenetét. Szappanozás közben a szívtipró gimi élményeiről ábrándozott, ahol „Dawson és a

haverok” románca is kezdődött. A feltörő emlékek a hálószobába is

becsalták a bikinis szépséget. Az agyhullámra kifejlesztett távirányító

bekapcsolta a Hifi tornyot, melyből egy szír éneke szólalt meg. Bizonyára arabul is ejtve őt. A fehérmájú, zabolátlan és kéjsóvár

uralkodónőnek nem kellett több. A kecses pipereasztal fiókjában, az intimbetétkönyv mellett fekvő vibrátor jutott csak csöppnyi esszéjébe, beindítva a gyors-orgazmus dilemmáját.

- Kézzel, vagy géppel? - szivárgott át az ötöslottó-sorsolás

megszokottnak tűnő keresztkérdése is a szomszédos panellakásból.

Természetszerűleg szombaton este, tizenkilenc óra párperckor. A kipécézett közönség, szokás szerint, megint a kézire voksolt, így nem

36

derülhetett ki ma sem, hogy lemerültek e végleg a szilikonos játékszer

akkumulátorai. Meg aztán a nők némbervanja, Hejha is kissé megijedt,

amikor hirtelen hátulról rátámadt az a szörnyű vágy. Na de mindegy, az

aktus így nem tarthatott sokáig, pláne mert elragadó örömködése közben, a csupasztestű csikis szépségkirálynő leleplezett még egy

kakukkolót is. Már vagy tizet ütött a jóra tűsarkú lábbelijével, mikor végleg hangyás lett a Web-kamera túloldalán sugárzott közelkép.

- Már megint az, az istenverte! - dühöngött a kielégítetlen ara

libidója, miközben minden magáról lecsatolt hacukáját bedobta a szennyes tartójába.

S mivel azt is nagyón jól tudta, hogy a szaftos élvezetekhez még egy vaskos fakanál is kell, az inkognyitójától már végképp megfosztott

idegeskedő harcosnő kiment jól felszerelt, tágasra kiszabott, csili-vili

szuperkonyhájába. Bekapdosott hanyatt-homlok valamit, hogy elvégre

lecsillapíthassa már éhségét, de minél inkább Boci csokit majszolgatott

odabenn, annál inkább csak havazott idekinn. A diétára való tekintettel

aztán mégis úgy határozott, hogy gazdagon fűszerezett brassói aprópecsenyét készít. Stahl Judit több ezerszám eladott szakácskönyve híján, ex-barátnőjét, Major Annát csörögte fel, hogy segítsen már neki a

serény elkészítésben. Megkésve bár de fagyva nem, evés közben

csengetett is az étvágy, ami előrevetíthette a kedves regényolvasók számára, hogy mégis csak egészséges az erotika, és hogy lesz boszi szerelem. S persze intimmissió.

37

III. Az izgatottság hevében Slyvaker, (aki egyes szám első személyben majd

én leszek) lábadozni kezdett a különös mélyaltatásból. Egy fényes, fehér szoba közepén feküdt kómásan, bár mindebből, a fagyasztás mellékhatásának köszönhetően, és persze egy jókora kötőhártyagyulladás

kellemetlen

következményeként

még

semmit

sem

érzékelhetett. Idegéneket, a legújabbkor boncnokait viszont igen, kik körülötte hemzsegve fej-fej mellett motoszkáltak, csaknem szótlanul. A

fejletlen metakommunikáció következtében, végül az egyikőjük előkotorta

lyukas

farmerzsebéből

vitézségét,

alaphangvillájával azt a borzalmas csendet:

és

megtörte

- Asztalra vissza, ha szabadna kedves beteg! - szólalt fel tiszta

fejű áriája az egyik elég buznyákosnak tűnő kappanhangúnak. Szófogadó vagy inkább magatehetetlen lévén, így a gyengélkedőben maradtam. Egy infralámpa strukturált sugara napokig világított át, ám

hála annak a bárányfelhőségnek, nem találhattak bennem semmi

kivetnivalót. Tavasszal, nyáron, és jóformán egész ősszel is csak barátkoztunk, s mikor sátortábort ütött a csúszós jégkorszak, sajnos elmondták, hogy voltaképpen mit is keresgélek csodával határos

planétájukon. Azon az elviselhetetlenül imbolygón, ahová csak a holt lelkek járnak hálni.

Némi kigombolkozás, és a többször prolongált ember tragédiáinak

levetítése után felfogtam, hogy az örök vadász mezők kimustrált

angyalbőröse lettem. Még nem tudom ki jelölt eme posztra, ám a döntést bárki is hozta, ma már bevallhatom;

38

- Luci, fer volt velem!

Új civilizációmban, - melyet képletesen Hiber-nációnak is hívhatnánk -

hála a déli bogyók helyett bevett dilibogyóknak, hamar beköszöntött a

jókedv. Tökig gázoltunk a nem éppen turista adóparadicsomban, az alaphangot meg csak fokozta a színtelen héliummal, esetlegesen dinitrogén-oxiddal,

leggyengébbek

kedvéért

kéjgázmolekulákkal

feldúsított üdelevegő, és a csaknem minden harmadik hónapban hagyományosan megrendezett mosolyszüret. Az egyszerűség elvét nem éppen

követve,

a

szükségessé

vált

reformokról,

sziporkázó

szuperlatinuszokban és óhéberül dumcsiztunk elvtársaimmal, mielőbbi felvilágosodást ígérve egymásnak.

A társadalom minden rétegéhez szóltam, bár sokan jobbnak látták, ha

például a narkósoknak - hogy végre rendbe legyen náluk a könyök, a

láb, a gyomor és a hasis - egyszerűen csak vadlibákkal húzatok csíkot. A flancos útszéli lányoknak, diétázó fogyó kurváknak pedig repibe,

ajándék zöldrúzst osztogatok, hogy végre náluk is működjön az ingyenes

zöldszám.

Mondván,

hogy

„mostantól

aztán

máshol

rókázzanak”, a fővárosi állatkert rókaketrece mellől eltiltottam a mata

alkeszeket és szüleiktől gondatlanságból elcsellengő aprónépet is. S mivel még egy apróka parókát sem vehetünk igazán egy kalap alá

fentebb említettekkel, a kopaszokkal gyorsan zsebre rakattam azokat. A dolgozó népet szolgálva, amolyan betanított munkáskén egypár további szédületes ötletemmel kisegítettem a totojázó antropológusokat is, de mivel amúgy is meg kellett találnom egykori éles hallásomat, magam is

elsőrendű fül-orr-régésszé váltam. Természetesen, hogy még csak

véletlen se löttyentsen rám szeszt Tutankhamen fáraó egy bizonyos égi

leszármazottja, napernyő árnyékában végeztem ókori ásatásaimat.

39

Többek közt egy szarkofágba is botlottam, ám már feltárása előtt megmondtam:

- Nő van a dologban!

A hieroglifák szabatos fordítása közben rájöttem hogy a bal szemem

kicsit jobb, s kárörömömben, ottani vegyészmérnök pajtásommal elültettem néhány magnézium-szulfát. Egyesek némi unszolására,

másodpercek alatt elvégeztem a Majdnem Mindentudás Egyetemét. Tudásszomjam nőttön-nőtt, a sorkérdésekre kapásból válaszolva pedig eldöntöttem,

hogy

valahonnan

megkaparintva

a

szegénységi

bizonyítványt, még le is nagydoktorálok ezen a nagyon végtelen

világegyetemen. Ötvenezerért vásárolt orvosi disszertációmban, az ötvös-mesterem Kingájának önfeláldozó közbenjárásával, még jó hogy

könnyedén

kiegyensúlyoztam

ezt

a

kismértékben

peckes

és

meglehetősen imbolygót. Mivel a keményfákba vágott fejszéim fanyelei

mind egy szálig ripityára törtek, s hogy maradjon több kellemes

időpontom az Űrnővel történő társadalmi berendezkedésre is, az igen csak rosszul menetelő, minimálbérből tevékenykedő, szerteágazó

orgazdaságot stabilizetorokkal és monumentális szócséplőgépekkel felszereltem. Ingyenes virágkörüli utazásokat is szerveztem, sőt a lusta

tanulók szerintem legnagyobb örömére még egy példátlan matematika, fizika és kémia feladatgyűjteményt is kiadattam. Beindítottam jó kis

ingatlan-bizniszem is, de hogy e hazug világban még csak véletlenül se

fedje semmi a valóságot, tető nélküli társasházakat árusítottam.

Divatdiktátorként kereszteztem a Levist a Mustang ruhagyárral,

gondolván, hogy a sok trappoló parasztból egyszer majd jó farmer válik.

Japánmód, bevezettem a munkahelyi tornát, bár sokak szerint, nem volt okos döntés a rézsútos hajlítás. Hogy minél később hozza meg

40

gyümölcsét, - ahelyett, hogy mindennek mielőbb végét vettem volna,

vagy csak egyszerűen próba alá vetettem volna magamat - még az egyik

bokornak is csak hét ágára süttettem napot, jól kiszárítva azt. Majd ebből okult okos kisgazda mezőgizdaként elvetettem jókora szerelmes

pillantásaimat, apró dobókockáimat és persze a sulykot is, hogy

mindezeket egybevetve azok a förtelmesen falánk és undorító ízeltlábúak

lepetézhessenek

végre

valahára

humusztalajból kibúvó természeti katasztréfáimtól.

a

szikes

vagy

Szóval, így tel-múlt a holtidő, s míg te rá piát öntöttél jóízű hányásod

formájában, én egyszerűen csak meglocsolgattam a csokisfánkat. Mindeközben, az ingyenes óvszer-automaták és a „húzd rá komám” kampányszlogen ellenére, s persze zöldágra vergődő tanácstalan

vakaródzásaink közepette észrevettem a nyakra-főre nyakunkra csak rázúduló robbanásszerű elnépesedést, és a valahonnan hirtelen utamba

guruló vagy harminchét-tonnás fogatot. Mondván, hogy úgyis mindent

eltolok, ügyetlenségemre bízták ezt a feladatot is. Ki is fogtam a már

megfáradt kilenc kopasz egeret, de vesztemre nem sikerült kiemelnem

a szekeret.

- Isten őrizzen, hogy meg legyen húzatva, de a papír mindent

elbír! - tettem fel mindent egy lapra, de csak nem gurult tova fogatom.

Egetverő csődöt mondtam, s mivel szégyenemben öt méternél mélyebbre süllyedni és leásni sem tudtam, így szimplán leittam magam

a sárga földig. Mindezt, csak nagymértékben tetézte a golfozás betiltása

által okozott globális kimelegedés. Szakállas viccű teremtőnk érzékeny

is volt erre a nagyon melegfrontra, s miként nem ihatott a sivatag

41

tengeréből sem, úgy elkerülte messziről azokat a felperzselő homókat is.

- Úristen, az a szent ég! - nézett urunk a délibábos máglyára

igencsak keservesen.

Tekintettel arra, hogy egy jó zenészen kívül senki sem hathatott rá, instant vízpótlója meg sajna otthonmaradt, legvégül bekövetkezett az

egy cseppecskét szomorú légvég. Fogkrémes frissességét, mentolos szájspréjével együtt elveszítette a sivatag sivár senso-dűnéi között,

ráadásul még pohár hidegvizét sem tudta letölteni a netről. Sőt, fuldokolva a meleg fogadtatástól és ki… kiszáradt szájpadlással érve felülvizsgálatára már azt sem tudta elmondani a prédikátor; hogy alul semmi sem úgy működik, ahogyan azt pár nap alatt megteremtette.

Vagyis se puszi, se pá, eltávozott, szomjan halt szegény, pechére pont akkor, amikor vakító napsütés helyett épp befellegzett neki.

- Lenni vagy nem Lenin? - meghitten sugdolództa füleimbe

legutolsó szegényes szavait Szemlédi András reklámfilm-statiszta is, a

gondtalan és tegnapra már nagykanállal habzsoló hatoslottó nyertes. Aki azért még egyszer befejezésképpen, mégiscsak hitt az Úr földöntúli erejében. S aki a tűző naptól úgy leéget nyaralása alatt, hogy végére egy vasa se maradt. S amiért ily gondatlanul játszott a veszélyes tűzzel, s

nem tudta megmondani, hogy tulajdonképpen hány atmoszféra is fér a PB-palackjába, ő sem élvezhette sokáig mennyei adományát. -

-

Vele együtt égett jachtján a propán? Bután de milyen bután.

42

IV. Második és harmadik fejezeti, különös rémálmomat a mellkasomra

mért hatalmas ütéssel szakították félbe. Valami különös érzés dobogtatta meg szívem, vagy talán csak defibrilláltak éppen,

mindenesetre a négyszáz kilojoule-tól még jó, hogy magamhoz tértem. Ijedtemben, tölcsért csináltam kezeimből, hogy jó nagyot kiáltva, éljek végre mentelmi jogommal. Majd miután súlyosnak vélt sebeimet az idő

úgy-ahogy begyógyította, kikecmeregtem csaknem teljesen eszméletlen

a kietlen kórterem egyik megkönnyebbüléséből. Erőtől duzzadóan úgy futottam, hogy egyetlen egy muslinca vagy repülő dög sem mert szembeszállni velem, s a derült égre nézve végre elkönyveltem, hogy ez innentől már tényleg az én napom.

- Egykutya, ezt is csak Katona József Bánk bánja, s ettől leszek

csak Biatorbágyadt. - szólalt meg rekedt hangján a velem együtt felkeltett Elek és Matuska Szilveszter. Volt szobatársaim haladéktalanul

észlelték rajtam, hogy mindent csak feketén-fehéren látok, s

megnyugtatásomra kerítettek nekem egy színig telt edényt. Majd mesélni kezdtek Jenő szutykos kis ponyva irodalmáról, felnyitva

végképp négydioptriás, csipás szemeimet. Honvágyat kerítve, kórosan megnagyobbodott sportszívemben, rögvest a XXIV. kerületi helyhatóság elé álltam, s bár vakon is bíztak bennem, elnapolták belföldi hadjáratomat. Utamra (a már jól bevált, mindent a szemnek semmit a

kéznek módszerét alkalmazva) a lónak azt a furcsa illatú vagy szagú, jó

nagy nemi szervét kaptam, azaz a Vakok és Gyengénlátók arcképtelen

igazolványával, jól hátsófertályamon billentettek. Pedig volt kis

43

zsákomba minden jó, pirosodó alma, magyar jó. Nomeg két feslett hímes tojás.

- Azért érdemes művésznek lenni! - kiáltottam áhítozva a

Köztársaság téren, s bár különösebben nem kínálta az újságárus, hogy legyen végre egy fedő sztorim, én vettem a lapot. - Egy vak végzett vele? (Címlap-sztori)

- Zalatnay-t csakugyan cinizmusa zsarolta! (Bulvár, Pletyka, Sztárhegyek)

- Indul az olaj valóság show (Világgizdaság)

- Kapóra jönne Slyvaker a texasi kopó! (Balügy)

- Már nem is figyel Castro! (Külpolitika)

- Lelőtték a Poént? (avagy Poén Pál tragikus halála)

- Focistáink az erőlködéstől, aranyeret szereztek. (Sport)

- Miért volt a fele ki Kamillának? (Botrány) - futottam át

gyorsan a mai lap számát. Sejthettem volna, hogy csak ennyi fér a mai lapba, sőt még holnap is ez lesz nálam, de már ennyitől is tátva maradt

szájam. Ásítva hát beszaladtam egy mózespuszedliért a Babiloni cukrászdába, mert komolyan kíváncsi voltam a felettébb jóízű álhírekre. Kurta cikkeim böngészése közben megvettem a pult összes

hamuvá sült darabját, hogy a soron következő szimpatikus kuncsaft, elégedetlenül kérhesse ki magának. A vásárlók könyvét.

- Hi-hi-hi… Sütikécske helyett, csak frászt kapott. - rötyögve

gonoszkodtam magamban.

Kár, hogy jókedvem nem tarthatott olyan sokáig. Kerekes-székes

kocsijával ugyanis, mellém gurult a második fejezet (tizennegyedik

44

oldalán) már korábban félbeszakított felebarátom, - egyébként az önt-

kiszolgáló étterem egyik tagbaszakadt törzsvendége - s finoman a ballonkabátzsebébe rejtett pisztolycsőre utalva engem is levett a

lábamról. Követnem kellett hát fekete limuzinjába, a lábatlankodó hórihorgas behemót törzsutast, ahol nemes egyszerűséggel és láblógató

habitussal ütöttek le egy puskatussal. Lelkesedésükben, hogy végre

kézre kerítették a három dalos arcművészt, pókerarccal rázendítettek

egy Korda György slágernótára. A három tenor támadása volt ez ellenem, s mivel nem tudtam kordában tartani az éneket, és ők sem

akarták letenni a lantot, tűrnöm kellett a megaláztatást. Bárcsak a már

megboldogult és kövér Barry vájt volna füleimbe, de nem volt apelláta,

(rendezői utasításra és egy zsíros kis gádzsiért) színleltem a félig-

meddig eszméletlent, hogy megtudhassam kik ezek, és milyen eltökölt szándékkal jöttek.

Erik - a kleptomániás énekes -, Iván meg Ali, mert így szólogatta késői

megemlékezéseiben

rokonszenves

bátyám

Tibi,

a

bitangó

harmonikásokat, éppenséggel valamiféle jótékony jelmezversemre készülhettek. Megfelelő hacuka nélkül, még jó hogy az egyik

legkedvencebb Snoopy-s pólómat szaggatták. Valahogy le is könyörögte

rólam Erik a vikingem, de méretproblémákra hivatkozva, a varrás mentén szétrepedő cókmókomat eldobta.

- Megmondtam előre, akinek nem inge ne vegye magára! -

nyögdécseltem, de ők jobbnak látták, ha még (jobb híján egy jókora leukoplast ragasztószalaggal) tovább tartják számat.

Izzadt, áporodott cuccomat így a rettegett vette fel, ám hosszúkás, jó

szimatú dezod-orra miatt csak Axe-hatásom érezhette! Cserébe, hogy

azért még se legyen felsőtestem meztelenül, egy jókora zakót kaptam.

45

- Jó lesz a len ing rád? - kérdezték egymástól is hevesen,

kibökve végre a lehetséges úti célt.

Hosszúra nyúlt társasutazásunk lévén, minden bokorban megálltunk.

Például a Tizenhatos Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, ahol ha csakugyan jól emlékszem, Ali ugrott ki egy bábáért vagy babáért.

Kisvártatva, - bár igazából kutya baja sem volt - súlyos vizelettartási

problémái miatt, s mert nem leledzett érvényes oltási bizonyítványa

sem, a kalaptartón négy-ütemre bólogató pajkos plüsskutyust kellett

száműzni egy illegális menhelyre.

- Menj helyedre! - fintorgott rá a kőkemény srác, s miután

könnyített folyó ügyein ő is, jól becsapta a kocsiajtót. Pár óra múlva

megálltunk még egy félreeső, visszhangos tornateremnél, ahol a csomagtartóból, szőnyegbe csavartan dobtak ki valamit, vagyis inkább valakit.

Mint

a

pestmegyei

nyomozóhatóság

kiszivárogtatott

közleményéből később kiderült; a kis bice Bóca húga, Sánta Mária volt a felpuffadt hulla.

- Hoppon maradt tini tornászlányként, gimnasztika közben

veszthette el Neoton-famíliáját, Esztertől kapott láncát és páratlan

ritmusérzékét. Bűnjel azért maradt bőven utána, hisz sebeit nem csak a

szer feletti torna teremtette, hanem a szívéhez nőtt, gellert kapott, kopott, jókora dum-dum golyó. - okoskodott szinkronizáltan Mulder

különleges ügynök, az NCIS vagy CSI nyombiztosítója.

- Hogyan kerülhetett az a szégyenlős kislány az avarba, no meg

kinek árthatott ez a szegény kis pára? - töröltem le gúzsba kötözött kézfejemmel a belehelt gépkocsiablakot és elmélkedtem félmeztelenül,

hátrakötött sarokkal. S mivel kötve, alig hiszem, hogy messzire elszökhetek, hunyorogni kezdtem. Téptünk ezerrel, s már csak azért is

46

féltem, mert biztonsági okokból mindenki bekapcsolta az övét, csak az enyémet nem.

Közben a műholdas GPS űrtechnológia már koránt sem uralta a poénhegyekben álló természeti kinövéseket, vagyis eltévedt fekete Volgájával a melák. Úgyis mondhatnám, hogy sivatagi akciónknak most nem egy déli bábelőadás vagy jó ebédhez szól a nóta vetett véget.

- Jaj, te már megint túl messzire mentél! - kapta meg erős

felindulásból jókora tockosát a falfehér orosz, aki gyalázatában hirtelen nem tudta, hogy a kietlen ugaron kinek is ugorjon.

- De főnök, már akkor rossz útra tévedtem mikor elzüllöttem.-

feleselt vissza inkább újratervezés közben.

Ekkor bízvást, épp jött vagy ezerbajdzsán, mikor ránk nézett az egyikük

bandzsán. S mivel a filmforgatásról Szibériából szökött Sandokán maláji

tigrisén kívül, nem feküdt a poros úton olló egy sem, így a csomiból előkapott izraeli skorpió ólommérge végzett az útonállókkal. Bár ez

nem volt benne a tervbe, Ivánnak tovább nőtt a kedve. Hiszen a góré vaskos

bugyellárisát

észrevéve

megdolgozhat a szép célprémiumért.

még

inkább

úgy

érezhette:

- Hány ember tragédiája szükséges még ahhoz, hogy

megbízótokhoz érjetek? - vonyított a legszerényebb. Majd kartellgázt és

dögvészt magunk mögött hagyva, betértünk végre egy útszéli fogadóba. Habár a nyomomba se jártak elrablóim, mégis felkeltették foglyul ejtett

kíváncsiságom. Belépésünk után rögtön nyilvánvalóvá vált, hogy bár csak hébe-hóba jártak e csehóba, jól ismerték a csaposnét.

- Mit sütsz Ila? - suhintottak is egyenként a kicsinek még

jóindulattal sem mondható, de azért testhezálló és feszes fél-fenékre. A

47

tizedik kerületből származó, kivágott kőbánya-felsőjében és fodros alsójában kacérkodó hölgy, közismertebb néven a csárdás királynője visított is erőtől duzzadóan, hadarva a fejben tárolt étlapot. - Adj velőt! - szólt az egyik ínyenc közbe. - S hozzá feltétlen feltétet!

- Agyvelőt? Sajnos, magukhoz való eszem nincsen, de amit ma

igazán megehetsz, ne halaszd holnapra. Habár Magdi napos csirkeaprólék löttye most tényleg nem lesz elég négy személyre, mert

jól beleköpve levesükbe, a H5N1-el megfertőzött influenzás csirke, apró

léket ütött a kétliteres szentfazékon. S hiába sült hajába- sült burgonya,

ártatlanságomra, a ma született fekete bárányunkat sajnos mikrosütőbe égettem.

- Bégetett? Mi, nem értem. És sajttal, sonkával töltött...

- Ha öszöd, bár Bajnai gordon blue-je még csak most került fel

az étlapra.

- És amolyan Borjú bécsi, mondjuk tükörtojással.

- A hentes sajnos nem dobott borjút a frissen festett

újkapunkra, a fütyülős fácánnak meg nincs itt, csak a bal fele. Ami pedig a tojásotokat illeti, el kell mondanom, hogy hétfőre, sajnos csak hét fő le.

- Hét főre? Mi csak négyen vagyunk.

- S gondolom, jól kifilézett ruhafogast vagy rókafogta csukát

lócitrommal, azért mégsem ennének, így nem maradt más hátra, előkerítem megszeppent, kedves kis férjecskémet.

- És ki fog akkor tálalni? - egzecíroztatják tovább Iluskát a

legények.

48

- Kitálaljak a rendőrségnek? Tudom, hogy minden csak a

tálaláson múlik, mégis szívesebben kifőzném végre-valahára azt a

nagyszerű tervüket, bár víz helyett hozhatnának egy vadonatúj

tűzhelyet. S hogy azért mégse én igyam meg mindennek a levét, felajánlom előételnek a tegnapi maradék felét. Addig én előkeresem a

kamrából Pált inkább, maguk meg igyanak meg egy kis kupica pancsolt

pálinkát. Mondom, az egész seggemre tett mocskos kezek nélkül! – rögtönözte

korántsem

lányos

zavarában

félszeg

monológját

szellemesen a csaknem pucér pincérnőcske, majd kézre csapkodva átnedvesedett mosogatórongyával, sarkon fordult.

Az ámuló playboyok, markáns legények köpni sem tudtak leesett álluk

miatt, ám mire felocsúdtak volna, jött is vissza egészségét és tepsi

épségét sem kímélve a párducmintás kötényt viselő rózsaszínbombázó.

- Na hagyja csak a déli gyümölcsöt inkább éjszakára, engem

vigyen fel a padlásra. De mielőtt még mást is számba kellene venni a

felsőbb szerveknél, s amiért nem tetszik e felállás, elmondom, hogy Pál, pusztán egy zsíros deszkára tett jókora penészes sajtot talált a frigóban,

és egy félig lezabált szalonnát! Ajtóra kifüggesztett étlapunkon pedig,

sajnálatosan az a vagy négyszemélyes fatál is tévedésből lett csak feltüntetve. A fejétől már rég büdösödő hal miatt nekem pont jó lenne,

ha nektek a ponty jó lenne, de mivelhogy a nagy horgászunk pácban

maradt a kekeceskedő gyáva férgek és kukacok miatt, így csakis tokkal-

vonóval szolgálhatnék. Már ami a muzsikát illeti. Azonban ha mégis

mákotok lenne, s hogy ne legyünk tényleg olyannyira fasírtban, kifőzhetek nektek egy jó nagy lábas szélesmetéltet. Vagy kell bimbó főzelék? - dörzsölte felénk hatalmas mellbimbóját a némber, s némi

49

habozással felszolgált fejenként egy jó pofa sört. Egy nagy durranással

azonban, ekkor kiverte kezéből egyikőjük sörét a valahonnan szétszóródó sörét.

- Maga csak szépen várja ki a sorát.- nézett ránk Ilus árgus

szemekkel, s mosogatószer híján, anélkül öblögette tovább a félig törött sörös poharat.

- Kocsmárosné, azt hiszi, azt hiszi, hogy komolyan lenyelem ezt

a kuruttyoló békát. - motyogott habos bajsza alatt Iván, s kissé elkapatva magát, képes lett volna még Andrástól is desszertet kérni. Bár

a csoki úgysem lett volna elég, hisz az édes, kevés benne. Pláne ha már fő az optimizmus.

- Tényleg, Teodóra, kell-e ásványvíz.- ugratta tovább Iluskát az

egyik lókötő.

- S te mit teszel a mitesszer ellen? - vágott vissza a csaj, ki már

nem jár egyedül.

- Hát elmúlik magától! - Tőlem ugyan nem.

- Na hozod már a tiramisum?

- Kicsit hangosabban, vagy adjak rá kakaót? - kért a lány

további KISZ türelmet a taknyos úttörőktől, eltakarva a mascarpone sajtból összetákolt ínyencséget, melyből már korábban kiszelt Tünde

magának egy jókora darabot.

- S ki hozza már az almám, körtém?

- Én azt hittem, hogy a jövő tökön múlik, s hogy nyilván a jó

munka hozza meg gyümölcsét, ám addig is hova tegyem a sütikét?

- Ne oda, az nem az én asztalom, s különben is, még mindig egy

vallomással tartozol nekem!

50

- De hát mondtam már, hogy nincs is semmi sütnivalóm! - Akkor írd fel a füzetbe, hogy minden ki van fizetve.

- Csak lassan a teszttel gyermekem. Mert hallok ám mindent

miközben a hiper-szuper éléskamra fagyasztó védelmét szerelem! - jött

le gyűrődött falvédőjéről a Playboyból arcokat és pofákat vágó féltékeny bugris bártulajdonos, karjára hét jegyű számmal tetováltan.

- Bár csak én is tulajdonos úr lehetnék ebben az országúti

diszkóban! - jegyeztem meg bőszen a csattanós faviccemet. Majd

kutatva-keresve megfelelő alkalmát a két-köríves szöktetésemnek és

élelem híján, számba vettem a lehetőségeket.

- De mi az magán, telefonszám? - szólt az egyik szemfüles.

Azonban kopogtattak, s már azt hittem, hogy a válasz helyett, végre beköszönt az ősz. Ám a vasajtó más kezétől nyílott. Bejött a blöff és egy

kis adok-kapok után, egy véletlenül elrepülő teáscsésze alja kobakon nyomta a vele együtt érkező és szavakban éppen nem szűkölködő plébános urat. A sajnálatosnak ígérkező balesetet kihasználva, még jó hogy nyoma veszett az exelenciás-úr szelencéjének.

- Senki nem megy sehova? - kiáltott a Jehova, ám meglátta

süvítően csúfos kudarcát, a feléje repdeső sótartó képében. - Na ez volt az utolsó, nincs több dobásotok!

- Hát maga meg mit akar itt? - szóltam egy orosz szót.

- A bölcsességfogamat takarom, maga vadbarom.- köpte ki

árnyékban huszonkét fogát a csuhás.

- És nesze itt van még egy pofon, csak masírozz már odébb

barátom!

Feleszmélve az orra alá dugdosott röpülősótól és engedve az

erőszaknak

valamint

a

szőrös

51

feketelyukak

tömegvonzásának,

hittérítőnk inkább besliccolt a zárdába, ahol megtartva Istennek azt a jó nagy

szokását,

Mindeközben,

irgalmas

szemem

nővérkék

sarkában

tutujgatták

megvillant

egy

pléhpofáját.

függeszkedő

kötélhágcsó. Húzódzkodtam is vagy százat a felém dobott, bár tőlem

aligha függő mentőövön, de legvégül feladva hiúságomat, büszkeseggemen maradtam. Mert az albánokkal még elbánnék, ám bénuska Ivanuska kemény de jó is egyben.

- Veri, vagy nem veri? - tettem fel még egyszer a kérdést

indulásunk előtt, ám mivel a kőszívű ember fiát még sohasem láttam

ilyen ramatyul, s bilincsem leggyengébb láncszemét sem találtam,

elbátortalanodtam. Már régen az ismeretlenbe vezető úton jártunk, amikor végre-valahára, nagynehezen elszenderedtem. Nem éppen

szűzies leányálmomban, egyszer s mind letisztultak zavarosban

pecázgató gondolataim, rádöbbentve arra, hogy nem jutok ötről a hatra. Pedig Jenő gyaúr kissé behódoltatott, szolgasorsú rabjaként, a hálózat

csapdájában akár még én is összeszűrhetném a levet. Veled. Majd derengeni kezdett az égbolt, s e pirkadat végre kirajzolta övön alul ütött torzképemet.

Miután bejártuk többek közt Tolnát, Baranyát, a nősök felvonulási terén

egyértelművé vált, hogy az alkalmi embercsempészek csak jól

megkocsikáztattak. Míg ők csak ettek, ittak és átlépték már majdnem

mindennek határát, én cseppet sem bánkódva beindítottam mások bizarrnak aligha tűnő, groteszk és kissé megerőltetett fantáziáját. A

nézőközönség ugyanis már epekedve, kisujjkörmöt tövig lerágva várta nagyszerű szöktetésem, még a jó Isten is nekem teremtette Hejha

hercegnőm igencsak nyaktörőnek ígérkező szabadítását és a három

52

dalos arcművész mielőbbi újjáéledését. Nem is nyilatkozva az árulkodó

áruló bukásáról, a függetlenség hangosan kikiáltott július negyediki napjáról.

- Dinamika kilátások? - blöfföltek kattogó fogaskerekeim,

felemésztve a jónak aligha tűnő ötleteimet. Próbáltam kikalkulálni,

hogy menny-ből az angyal az mennyi, de bárhogyan is számoltam, nem

boldogultam az egyenletekkel. Hiába sugalltam két vagy három ismeretlennek, hogy ugyan oldják már meg azokat, a bunkó fejükben

tomboló dixieland band lármája miatt rám sem bagóztak. Úgy látszott,

hogy a fölös energia-megmaradás axiómájával is csak koldusbotra

jutnék, így gyorsan elnyisszantottam ezt a fonalat is. Az egyesek által elektromosság-tanból

jól

ismert

hurok

törvényébe

is

csak

belegabalyodtam volna, ráadásul Archimédesz vízbemártott tesztje is

igencsak elmosódott. És akkor még nem említettem azt az aluljárókban

csövezgető Torichellit és a Thales körben álló kislánykát, amint egységnyi

körátmérőjére

Bermudaháromszögére rajzol a Pithagorasznak.

ír,

vagy

kilencvenfokos

Göncölszekerét csak keresgető

- „Megáll a tudomány, megáll az ész!” - töprengtem Newton

első, második és harmadik főtt ételén is, de fogalmam sem volt mit

ehetett először az az okos kisgyerek. Mikor kérdeztem, Bernoulli is csak

állandóan hivatkozott valamire. Einsteini elméleteimmel sem mentem relatíve semmire, mert nyílván messze eshetett elméje fájától.

- Albertnek? - okvetetlenkedett valaki, de ettől még cseppet

sem lett olyan nagyon szilárd, Leóné kisegítő kolleganőm egyetlen egy

meggyőződése sem. A nem várt telefoncsörgésből ugyan tudtam, hogy a

53

T-mobil, de hogy a perpétum-mobíl-e, arról fogalmam sem volt. Mint

ahogyan arról sem, hogy hol lébecol a technika ördöge. Azért még fellapoztam Frei dossziéját és Svábi naplóját is, de nem találtam semmi

használhatót

a

kincses

kalendáriumokban.

Már

csaknem

megkérdeztem rejtvényeimről az okos tehenészlányt is, ki valóban mindent megfejt, de váratlanul, csakis a gépkocsink mellé lopakodó crossmotoros, harisnyás fickók segíthettek.

Egy elővigyázatlan pillanatban, előre megszervezett menetben, a

legapróbb részletekig kidolgozva és meglepetésszerűen kerítették

körbe fogvatartóimat, akiknek persze fikarcnyi esélyük sem volt az utolsó kenetre. Pláne a csípős zöldpaprikával ízesített májkrémes kenyér elfogyasztására, melyet szerelmeslevelével együtt, még a kedves

csaposné rejtett el a hűtött kesztyűtartóban. Ziháltak is rendesen a fiúk, de ez egyszer elől automata fegyverüket, hátul ütőjüket sem találták meg.

A sorozatvető csúzlik és ismétlőpisztolyok ropogásától így én is jócskán

meg lettem lőve, ám égető vészhelyzetemet - keddenként este - a jól

ismert sürgősségi műtőben hamar összefoltozták.

- Mit csinál doki? - nyögtem teketória nélkül.

- Ha netalán-tán valami sürgős mondanivalója lenne, akkor

most inkább tartsa magába! Egyébként mosom kezeimet - vette ki

számból a kelletlen szót éppen, s kötötte masnira zöld köpenyét az

aneszteziológus. Ezt követve pedig, hogy szanaszét lőtt hólyagom epecentrumában nyugodtan matathasson, már döfte is gerincembe a helyi érzéstelenítőt.

54

- Ez itt a bibi! - nyomták szívemet csipeszek és karok, mikor

észrevettem, hogy már megint csak magam alatt vagyok.

- Érfogót, instabil, több sebből is vérzik - hallgatóztam.

Na annyira azért még sem véreztem, habár belegondolva, tényleg gyomorkifordító lehetett lüktető sebek felett intubálódni. S látni az ütött-kopott de remélten sterilizált sebésztálba bedobott véres

tamponokat, meg a közeli Százhalombattáról áthozatott vagy száz halom vattát. Borsózott is a hátam mikor másnap reggel megláttam

összefirkált kórlapomon, a fájdalmasan vonyító száztagú tünetegyüttest. No meg azt az írói vénámba döfött bazi-nagy fertőzött

injekciós tűt, melyen keresztül ez egyszer szerencsémre, AIDS-nélkül diffundált át legyengült szervezetembe az élvezhetetlen sóoldat. Jajveszékelő

számonkérésem

csakúgy,

mint

hirtelen

lesett

vérnyomásom fülsiketítő hangját azonban nem sokan hallhatták meg, mert baleseti sebészetem intenzívszobája messze feküdt a city

lakóövezetétől. Meg aztán rostos ivólét is csak befogott számon kérhettem a vöröskeresztes nővérkétől. beteg?

- Látom, magánál van az eszméletlen. Ó rossz a gyomra kedves - Á, csak nagyon hajt a kíváncsiság. - nyögtem, és egyre csak

öklendeztem. Ráadásul egy bolha mellet még a hideg is végigfutott rajtam, mikor a szemközt lévő, nyakig begipszelt egyénre néztem.

- Mi nyűgözte le azt a szegény aszfaltozó munkást?- elhűlve

kérdeztem.

- Nyilvánvaló, hogy az út hengerelte le!

- És ez itt az angol beteg? - kérdeztem sajnálkozva.

55

- Ja, egy szorgalmas nyelvtanuló kilapította, mikor vizsgája előtt

ráfeküdt az angolra. - hadarta Anettka Kálmán a mellettem lévő

kisagyban, miközben a plafonról lelógó lámpa lázáról hallucinált. Nyílván a közelgő astrona-útjától rettegve tette. Hogy űrbéli kilövése

előtt mégis megtapasztalhassa a légüres teret, zöldképernyős,

monotonul pittyegő monitorjának ki-bekapcsol gombjára pillantva,

többször fantáziáltam felhőtlen EUtanáziáján. De végül lesajnáltam szegényt, s nem követtem el az emberiség számára egyébként hasznos

bűncselekményem. Sőt mi több, hogy véletlenül se kelljen zavarnom mások színlelt betegségét, rehabilitációját, s tekintettel legyek a kenőpénzek által beutalt hipochonderekre, a korareggeli nagyvizitem után és telehányt ágytálacskám helyett, haladéktalanul kikértem magamnak elcserélt zárójelentésem.

- Na, hogy van a szájba vágott beteg, rendesen öblöget? -

kérdezte a doki jól körmömre nézve, de sajnos a pofavizitre reagálni mentolos pofavizem miatt alig állt módomban.

- Mi kéne? - faggatott tovább Mükéné képében a konzílium

egyik görög istennője.

- Drága doktor úr, mit ehetek? - merengve makogtam.

- Például e-heti rádióújságját, ihatja grapefruitját.- nyűgözött le

betegasztalkámra pislantva a nagyon vicces rezidens, s hogy egy fokkal legalább jobban érezhessem magam, feljebb csavarta a falra felszerelt digitális termosztátot.

- Látom, még nagyon gyámoltalan, s mivel a cukormentes

natúrszelet szeret, adjanak neki egyet. - bíztatott a dundi főorvos, majd

56

a másodikon elhelyezkedő kórtermemből lejjebb vitte súlyát a földszintre.

Azon nyomban, hogy megettem előre kikészített kókuszos müzlimet,

megszakítva felépülésemet elgurított gyógyszereim és egy hozzám vágott vagy ötkilós Medicin-labda miatt, mindenki számára máig ismeretlen helyre távoztam.

- Tolsz? Tolj! - csőbe húzottan apelláltam írónak képzelt

betegtársamnál egy utolsó segítségre, mikor végre - háború és béke -

átpréseltem híg testem a kórház rácsos szellőzőnyílásának szűk résén.

- Ó, Merci, köszönöm, hogy vagy nekem! - pattantam be

váratlanul egy éppen ott veszteglő ambuláns kocsiba. Már majdnem

bolondját járatta velem a kézi emelőn félig otthagyott kocsi, amikor a visszapillantóban észrevettem, hogy kereken egy jobbhátsó kerekem

hiányzik. Az éj zord, sötétszürke fátyolfelhőjének takarásában, gyorsan

pótkereket oldottam hát, hogy kissé hosszadalmasra nyúló vezeklésem után megszülessen végre ármányos haditervem. Jenő ellen.

57

V. Kína nagy falatnak tűnt, ezért külvilágtól teljesen elzártan hét évet

töltöttem el Tibetben. A jó barátok közt, - akik jobban együtt voltak a

rosszban, mint a jóban - az első pillanattól kezdve nagyszerűen éreztem

magam, s hál Istennek, televízió híján nem is lettem annyira

sorozatfüggő. Egy szó, mint száz, megbecsült amatőr tahológusként hamar megszerettem az ostoba kis buthákat, s ezt végül nekik is elújságoltam a tiszteletemre rendezett utolsó vacsorán. Ám dalaim

lármáját nem vették jó néven, s azon nyomban, hogy bekortyoltuk

fröccsöntött poharuk legutolsó cseppjét is, honfitársaimmal együtt forgószélnek eresztettek.

- Legalább sebesen hazarepítettetek! - jegyeztem meg

katonásan az ellenállás alfa-holt bázisán. Vezéreim közül az egyik nagyon álmos volt, de tartalékainkat latolgatva, jókedvünk nélküle is szertefoszlott. Volt az udvarban egy tragacs Volvónk meg vagy fél tucat

autónk, fejenként egy kis tarisznya élelemmel és egy jó nagy megszorító csomaggal. A szűkösebb, idétlen időkre valamennyibe rakattunk

ugyanis, egy többgenerációs és többfunkciós svájci bugyli bicskát,

vöröshagymát és egy biztonsági zsebpecát. Szénánk tehát olyan rosszul állt, hogy háromágú vasvilla hiányában nem sok esélyünk maradt a

rendrakásra sem. Pedig kombájncsend idejéig össze kellett szedni túláradó erőnket, hogy Jenőnket valamelyest kipuhatoljuk.

- Táborozás helyett regimentet kell toboroznunk! - kötött

határozatlan idejű vérszerződést Slyvakerrel a másik hat vezér. Majd, hogy még az idő is rajtuk múljon, felcsatolták kopott karóráikat és a

barkácsüzletben vásárolt praktikus hálózsákjukkal, amolyan ki-ki

58

merre lát módszerrel, elindultak. Családostul, a régi helyről mindig az ismeretlenbe, hogy a sátor alja új helyre legyen felverve.

- Ó Jasszer, arra fát nem kéne már rakni, pláne olajat. -

ciripeltem számtalanszor a rabszolgámnak, miközben tapostam el én is

lágerünk hamvait. Sőt, hogy szagot véletlenül se kapjanak a közelben

vonyító, felajzott hím farkasok, ráérős szárnysegédemmel sietve üzentem, hogy a szuka tábor se tüzeljen.

- Te se aludj már, kelj fel Jancsi! - kiáltottam még egy utolsót

oda álmos vezéremnek is, s miként amúgy is be szerettem volna járni a

glóbuszt, útnak indultam. Jó messze elkerültem az ígéret földjét, mert

ott még magamfajta emberfiának nem termett babér. A havas hágó felöl sem közelíthettem kiszipolyozott népem, nehogy kinyírjanak a

völgyben a kerti virágok. Hátulról. Bandukoltam hát először a

megszokott kerékvágásokban, majdan „Hosimin” érdesre kikoptatott ösvényein, s egy „útalága-” pardon útelágazásnál, mielőtt útlevél nélkül átléptem volna az őrület határát, a jelzőtáblákra néztem. Ha nekem is

térkép lenne e táj, könnyen eligazodtam volna a megváltó háta mögött

lévő feliratokon, de még csak egy iránytűs tájolóval sem rendelkeztem.

Az egyik nyíl arra mutatott, ahol még a jómadár sem járt, a „Magyarok

Nyilának” nevezett másik pedig a senki földje felé irányítgatott. Valami tévútjelzésféle is át volt satírozva, habár pont senki sem várt volna a

legvégén. No meg az arany középút helyett, volt cigányút, le is út, és Felcsút, amit végképp nem értettem.

- Na melyik út megyen már Budára, s ez az út hazámba

visszavisz? - nyomkodtam a magenta színű gombot, mint süket a csengőt de választ már nem hallhattam.

59

- És ilyenkor nincsen térerőm! - vágtam jól földhöz praktikus

dominó-telefonom,

bár

a

mobilszolgáltatóval

kötött

roaming-

megállapodás hiányában - mert a gyerek miatt az óvoda fontosabb volt mindennél - úgyis potyára barangoltam volna.

- No ki a fenét érdekel! - bár a teljes összegben lebeszélhető

percdíjjal még az élvonalba is kerülhettem volna.

- Talán jobb lesz nélküled a világ! - sóhajtottam újra, s ahogy

hasonló esetekben lenni szokás, a kettő közül rosszabbik megoldást

választottam. Hogy mégis szerencsésen visszajussak oda, ahonnan eredetileg jöttem, s mert minden jel arra mutatott; letértem szegéllyel

kirakott gyalogutamról. Téliszonyom hidegháborújába, ahol hurrázás és hangzatos éljenzés helyett, csak arcukon soványra lefogyasztott mosollyal integethetnek az öregasszonyok. A fanyar, egyre csak

epekedő és egykedvű közszellembe, ahol a csaknem elfoglalt királyi tévé kamrájába bújtatott zugügyvéd, juszt se adhat már neked. Ahol a

frankó, régen lejárt fruti mellett, tuti, hogy csak vasárnaponként van sajtó és szórásszabadság. Ahol fejfájásod is elmúlhat egy szerre, vagy legfeljebb kettőre. Ahol a soviniszta pártok közül a Jobbik a rosszabbik,

s ahol egy pillanat alatt, pár vacak kacat, mindössze négy darab

ceruzaelem, enyves mogyorós csokoládé, s Bond, Ferro Bond ragaszkodik háztartásodhoz, mert egy kerek százforintost kipengettél sebtében értük az interaktív aluljáró kleptomániás koldusmaffiájának. - S mindez miért?

Hogy jól járj a dumakorzó macskakövén - már ami a lábadat illeti - s

debil hülyegyerekként elbíbelődj olcsón szerzett játékaiddal. S ezer decibellel ríkasd Komár mopeded, amiért megint nem kaptál csak Rock & Rollert a csillogó fekete lakkcipő helyett.

60

- Barátocskám, végy inkább el egy A5-ös szórólapot!

Legyen az, színes vagy fekete-fehér, a hirdetőnek pár forintot megér,

hogy elvedd mondókáját motyogó vagy száját tépő bedolgozójától, kinek nem volt munkája mától. Hát vidd, kérjél egyet szegénytől, tüzesedve az elvakult reménytől, hogy elérjed legvégső célodat. Az autóvezetést, a villámangol nyelvtanfolyamot, vagy éppen a két éve

tartó kiárusítást. A téren, hol nem is olyan régen még semmi sem volt.

Csak egy rozoga sarokház, melynek vitrinében állt vagy száz, műanyag tornacipő.

- Ugyan ki rakat ki ilyeneket a kirakatba, s miért egy szakadt

dohánybolt vitrinjében kell meglátnom, hogy milyen pipa is vagyok?

Szép ígéret mondhatom, e leszázalékolás. Csak be kell mutatni a

perforált sarkat, s a tákolt pult alól máris adnak: a leszállított árú áruból egy legutolsó tavalyi tajvani darabot.

- Figyelj haver, mit a ka-ra-te kungfus barátod?

Viselni egészséggel szépséghibás terméked, már ha ez megnyugtat téged. Élj a mának akkor, használd ki előnyeit az utcai reklámnak. S ne

vedd észre azt a temérdek szemetet, mely orrod előtt heverhet. Hatástalanul, összegyűrten, s aligha nem jó messzire eldobottan. - Tudod mit? Túlspirázás nélkül tékozolj tovább, tegyél télen rossz fát a tűzre, s mint

a máig fedhetetlen legidősebb generáció és a még felneveletlen

farmerkabátos jampisereg, karöltve ellenségeskedj csak jókorára

puffasztott tortaszeletedért. Rázzad a fánkot, hogy megtudd csörög e, s most az egyszer ne tégy fel fogas kérdést az ruhaakasztónak. Mutass be

61

többek között nekem is a középső ujj egyezményes jelét és a

fehérgalléros hatalmi arc még lenyúzatlan vastagbőrét. Mentsd meg

félresikerült konvergencia programoddal ezt a dübörgő gazdaságod, vagy sodródó erkölcsi hulladékoddal együtt húzd össze jól magad. Hogy párezer milliárdos nagyságodhoz mérten te is beleférj ebbe a jó kis

keresztény-demokráciába. Hogy rászolgálj a voksra, s szavazati jogoddal élve a kissebség oldalán várjad, amíg arcátlanul felébrednek

benned is a baljós árnyak.

62

VI. Csodálatra méltó tervem, hogy Jenő árulkodó gyaúr birkanyáját

magamhoz édesgessem, füstbe menni látszott. Optimistaként, - hisz mi

mást tehettem volna jelen körülmények között - azonban nem adtam fel küzdelmem. Vetettem jegyet a dalszínházba, egy igencsak tragikus

komédiára. Alibiből cigány komámmal néztem meg a roma és Júliát, hol összekötőmtől hírt szimatolva talán rálehelhetek végre hercegnőm elrablóira. Rágómat csámcsogva, egy orbitálisat.

- Igen bál van, bál az Opera házban! - rikácsolt is a Kft-ként

működő jegyüzér.

Én meg a „No szmoking!” feliratnak örültem, mert utcai ruhában is

bemehettem. Az elkésett, szemtelen székfoglalásomtól a színpadi trónfosztásig azonban semmire sem emlékszem, mert kényelmesen

rácsimpaszkodva a mellettem ülő takaros kis pihenőmre, átaludtam az

első felvonást. Habár végül, de nem az utolsó sorban, úgysem láttam volna semmi érdekeset, meg aztán akkortájt nem volt még látcső vagy mikroszkóp sem a színpadon.

A vagy tizenegy perces szünetben, - adva egy jókora nagyot a kultúrálatlanságnak - élénken gusztáltam a zeller zölddel díszített

szendvics tormakrémétől felbüfögő, sznob-bordóban pingvinkedő

extrémsportos

hallgatóságot,

s

zsöllyéből leejtett zsebkendőjelére.

ácsingózva

vártam

mecénásom

- Legalább tennéd a műfogsoros szád elé azt a szálkaszúrt

kezedet, te okos értelmiseggfej! - ismerkedtem meg a rögtönzött

állófogadás egyik svéd asztalosával.

63

Nemsokára, míg sós, kerek perecet tördeltem, meg is üzenték

közölnivalójukat az égiek. A hír most nem az összekötőnő szálkás

alakjára volt írva, hanem gesztustalanul, csak egy kissé takonykóros papírszalvétára. A hátoldalán összemosódott tintafoltot értetlenül bámultam egy darabig, mígnem rájöttem, hogy a cirill betűalakokat

fejjel lefelé fejtegetem. Vesztemre, most nem a West End-be szólt randevúnk. Otthagyva, nosza az illendő vastapsot, villámgyorsan

vonultam a megadott sex-presszó tárcsás készülékéhez, bár volt még

jócskán időm a harmadik csöngetésig. Rálépve a bölcsek kövére is bóklásztam fel-alá kavicsot rugdosva, s minthogy nem volt vízpergetős

az anyámtól kapott első kabátom, bőrig áztam. Bár nem volt ének az elsőben, pocsolyába lépve és Szent Péter piaci esernyője nélkül, mégis kitaláltam egy színház utáni hangulatot.

- Na fejezze már be evribodri, ne „mjúzi”-kellessétek

magatokat? - nyögte oda egy félkómás fehérbotos, lelki békámra nagyot

taposva. Így hagytam inkább, hogy a szemtelen vak lármázzon tovább helyettem. Itt-ott egybegyűlt fiatalokat láttam, sőt talán ismerősökként,

még te és a Magdi is jöttetek velem szemben. Mivel szemlátomást legyőzhetetlennek tűntetek, zsebre gyűrt koszos kezekkel és felhajtott

vén gavalléros gallérral - szenilisnek színlelt Colombósan - kerültem ki

a nagy találkozást. Majd, a kiglancolt sétálóutca sötétebbik oldalán

dekkoló non-stop zöldségesnél kértem egy cuppanós cukkínit, hogy a -

tudatosan előre szervezett de spontán tüntetésnek látszó, másodfokon

egyébként betiltott gárda megmozdulása mellett pár méterrel elmasírozó - cuki kisbutusnak ajándékozhassam. - A kutya mindenit!

64

Sáros újcipőmmel jól bele is léptem a hálátlan kis vakarék-ebnek abba a ragadós kutyagumijába, hogy szerencsecsillagom az égre, felragyogjon végre.

Hipp-hopp, jött is a telefon hirtelenjében, ám többek sajnálatára csak MZ per X jelentkezett. A messzi jövőből küldve vissza jelét, melynek még jó hogy nem értettem a felét. Üvegcsörömpölésre azonban minden

sör világos lett előttem. Még a sercegő kagylót is kiejtettem kezemből, amikor

egy

hatalmas

forgó

poszter

képe

közellátóterembe. Minden bizonnyal, véletlenül.

tévedt

hunyorgó

- „Mega-Sztár-Boksz” az Arénában! - betűztem kigúvadt

szemekkel a night-club kirakatából. S hogy jobban lássam az UV reklám villódzó szövegét - letörölve kicserepesedett számszélét a nekem is

adott, muszáj rúzsoktól - kiszálltam kétszemélyes közös ülésemből.

Bíztam abban, hogy a nyilvános Mortal Combat díszvendégeként, Jenő árulkodó osztogatja majd legszívélyesebb miniszterkegyét. Sőt arra is

számítottam, hogy a horogkeresztes újfocisták művészegyüttese is

színre lép, párját ritkítva majd, annak a nagybecsű „B”- középnek.

Persze csak csendben, csak halkan, hogy senkitől se halljam saját ordenáré szavaimat.

- De lám csak, kick-bokszolnak ott egymás ellen?

Fellép Szilveszter, a bajnok légtornász, ki rég tornászként volt a gyűrűk

ura és egynéhány bombajó bokszoló. Sztárgázsiért törökből hozott hastáncos gádzsik lötyögnek majd csattogó ezüstflitterben, kirázva magukból azt a görög parazitát, amely a már tavaly kifutott modellben

is megbújhatott. Alig várhatóan, egy fő-fő kócos műsorvezető is szerepelni fog irtó ízléstelen papagájruhájában, - tillárom csuhajaj -

kinek felemás, divatból épp kimenő félcipőjét, direkte Jean Reno

65

terveztette. A milánói és budai Skála után, nálunk énekel majd Pavarotti is, a szünetekben pedig, kiszuperált bűvész együttes szórakoztat. Idén

talán fehér nyuszikát is, s nem csak egy kalap szőrt varázsolva a

többrétegű cilinderből. Fekete forrasztó pákáját elektroműszerészi kezében tartva nyomja majd plébekjét az a fárasztó fekete Pákó is, akit azért ne feketítsünk be már ennél jobban.

Vagyis összegezve; lesz ám nagy dinom-dánom, puccos felhajtás, no

meg batár nagy csinnadratta. S ha már jól elkenődött rúzsa

Magdolnának száján, csak a fészkes fene bánja, no meg a felajánlott fájdalomdíj, hogy tévéműsoros nézetseggedet növelve, Frenky ökle is

benne lesz majd jócskán a kalamajkában, meg hogy egy-két hangember szétüti egymást a véres Euró-sporton. essen

- Csak az áramnak, akarom mondani, az arám két oldalának ne

komolyabb

bántódása.

Bár

az

interkontinentális

vagy

kisvilágbajnoki övvel járó felettébb sikerdíj, igencsak jól jönne az ellenállás mozgalmának.

- Hejha! Nekem is ott kell lennem hercegnőm! - emeltem fel

ujjongva ökölbe szorongatott taplókezemet. Próba cseresznye, gyorsan bepötyögtem a megadott SMS számot, hátha megnyerem a közjegyző

jelenlétében már előre kisorsolt ülőjegyeket. Megemelt díjon csakis, mert minden tiszteletem a bevételnek, s annak a vissza nem térítendő

egyedüli alkalomnak tartogatom, amikor is valódi, rozsdamentes acélként szentesítve egy alkalmas segédeszközt, leszámolhatok megesküdt ellenségemmel. Semmi kétség, ha majd rávisz a segítség,

elkészíttetem fegyvernek aligha látszó tárgyaimat, s megkérem aput, menjen be helyettem ő az oroszlán barlangjába.

66

- Bár főszponzorunk, a Daewoo még ma tíz, holnap pedig húsz

autót is kioszt a legszerencsésebbek között, de sajnos Ön most mégsem nyerte

el

jutalmát

s

ingyen

mozijegyét!

-

csipogta

vissza

(kétszáznegyven plusz áfáért) Emese esemesét a szolgáltató, így más megoldást kellett kitalálnom.

Régen még volt a diómban szerecsen, ma ez van, ezt kellett szeretnem; esett le lyukas tantuszom a forgatókönyvíró ihletére.

- Hogy előre ihassak a medve bőrére, nekem kell lennem a

böllére! - zúgott mástól kapott tévhitem a hókon-nyomott, pofákat vágó malacfejemben. Délután Mónikával és a sztárolt Balázzsal csak megnézek néhány kiveséző show-t, s aggodalmam mind egy szálig

megoldódik.

Nem

karikacsapásról,

is

meg

beszélve

a

hétmérföldes

még

lépésre

mindmáig is

képes

népszerű bőrtalpú

csizmaszárról, melyeket fantáziátlan fordulatként használtak fel kiégett

R-beszélőink. Csak azt nem értem meg igazán, miért szavalná kisanyám, hogy a hamar munka ritkán jó?

- Halló! Hajó? Ha nem jó. Na álljunk meg egy szóra Lőrincen! -

jutott eszembe László váratlan nyelvbotlásáról a MATÁV tudakozó. Plusz az a be nem fizetett közüzemi havi számla, ami megfiúsította végképp kiskegyed tapintatlan bejelentkezését.

- A teremburáját, de mi is a szösz az íróasztali antik lámpámon?

- dörzsöltem csipkeburáját a nagyitól kapott mahagóni régiségnek. Ibolyaszínű felvillanással, meg is jelent előttem a drága lyuksógoromtól

kapott dzsinnem, fémjelezve fenemód, Anti fociját és alkoholizmusát. Az üveg legaljára kukkantottam már nemegyszer, mikor kétszer csengettek. Az igen csak torzító, kémlelő nyíláson keresztül

67

kikukucskálva, szakasztott postásnak vagy megbízott népszámlálónak

néztem az illetőt, és naná hogy rosszgyermeki hiszékenységgel engedtem be összkomfortos, másfélszobás legénylakásomba. Hiszen ha már itt van, csak kérdez ő biztosan néhány fontosat, s máris odébb áll. - Mielőtt tovább állna a küszöbön, kérem, fáradjon beljebb!

- Köszönöm szépen drága, aranyos uram, de már majdnem azt

hittem, hogy elmentek otthonról.

- Hol a kupád Mihály - kínáltam asztali kannás boromat a

kitűzőjéről leolvasott keresztnévnek.

- Sajnos a centrumban hagytam - nyögött a néma gyerek, a

kredencen lévő sózott pálcikákra biggyesztett gülüszemekkel.

- És maga meg mit keres itt? Akar perecet? - faggattam

gyanútlanul a díjbeszedőnek öltözött figurát.

- Igen. - felelte kapásból, s rögvest megragadta karkötőmet a

kezemről.

- Hé murmuc, tolvaj, fogják meg! - öblös torkommal zengtem be

a kivilágítatlan lépcsőházat, merthogy jobbegyenesemmel nem sikerült leolvasnom az orra állását.

- Máris szomszéd! - meghallva segélykiáltásom visszhangját,

egy kettővel alattam lakó fehér-atlétatrikós úriember tartóztatta fel az

illetéktelen ki és behatolót. Lapátfülét jól megragadva, térdre

kényszeríthette hívatlan vendégem, amíg én is leértem. Walternek,

mert így hívták többek közt a monopolhelyzetben tündöklő, még mindig rendkívüli mód korlátolt vezetőségű társaság nem éppen

közönséges

szolgálatvezetőjét,

a

besurranóval

együtt

én

is

lekötelezettje lettem. A kiérkező közeg távozása után magához is invitált egy kétdecis lelki fröccsre a tömbház borostás házmestere, s

68

lim-lomos főzőfülkéjében érthetetlenül borult széles vállaimra. Búval

bélelten, búskomoran zokogott, miközben egy összefirkált sajtfecnire

mutatott a vagy háromcsillagos fagyasztószekrény ajtaján.

- „Sajnos jól megrándult a derekam, mikor a konyhában

véletlen félreléptem. Azért lett olyan nagy rendetlenség, mert ekkor,

ijedtemben mindent félredobtam. Miattad. Egyébként az áramot hónap

végén kikapcsolják, mert bennmaradt az utolsó csekk a pohárban. Egyébként csókol anyád, mozi. Ha nem írok, ne válaszolj!” - szólt a

feleségtől kapott végrendelet.

S mert sikamlós műanyag volt Eta tapétája, a letépett kesztölci papírdarabról töröltem le a ketchupfoltos kétsorost. Miután a

hagyományos mosópor helyett a CILLIT bengett egyet, közelebbről megismertem embertársam, s megértettem, hogy miért volt, - na

szépnek azért egyáltalán nem mondható - asszonya oly ingatag. Az

igényesség és duzzadó habitus manapság rossz ómen a házasság szent

kötelékében, nem is említve a beletörődöm férfi jellemet. A pattanásig feszült arcszerkezet érintése sem lehetett komoly perspektívája a

tömör-gyönyör démonnak, így nem is csoda, hogy előbb-utóbb felgyűlt nála a fregolira kiteregetett szennyes. S patyolat-tiszta új életet kezdve, felszarvazta uraságát.

- De hová lett a démon?

- Híj, téged se csak a látszat csalt meg, de ne is törődj azzal a

lotyóval, húzd meg inkább komám! Rúgj be jól, miután kirúgtad végleg a

folyton csak ugyanazodon lovagló, ex-feleséged. Hagyd a retkes retikült, nesze szer, töltsd ki bosszúdat poharamba! Mert, amíg neked eltelik egy

újabb forszírozott hét, nekem tényleg nyóc, hogy valójában mit is iszom.

69

- vigasztaltam őszintén vadonatúj cimborámat, véka alá rejtve persze

fentebb említett monológomat.

- Ne nosztalgiázz, inkább igyál, s ha csak mérték kell, nesze itt

egy decis mérőedény. - tudálékoskodtam.

- Mér, ő edény, nem is pohár? - tébolyodott össze teljesen a

fickó, s kapott hirtelen az ablakán beszállingózó falevél után.

- Hagyd a csudába, már elfújta a szél. Nyugodj meg inkább.

Legközelebb, csak „puff” lekeversz egyet a zsámolyodon üldögélő büdös

sárkánynak, s meglásd, a házad, igenis verőfényre derül. - szóltam

megint, kínos szituációmban egy szó híján majdnem százat.

- S különben is, olybá nagyra nőtt termete miatt már amúgy

sem férne be életembe. - bátorította félszeg magát, ismeretlenül

jöttment ismerősöm, aztán hirtelen igen csak hálás és önmagam részéről elég kedvetlen lévén, no meg legvégső kétségbeesésében, kezembe nyomott egy pár darab előre félretett tiszteletjegyet. Verebet

fogató örömömtől, tüstént felcsillant a téged is bármikor elcsábítgató

zöldes-barnás-kék

nyomtatványt.

szemem,

mikor

elolvastam

a

sorszámozott

- „Mega-Sztár-Boksz” gála és térítésmentesen osztott puding

próbája az újjáépített Arénában - oldódott meg bejutási dilemmám,

Lajcsi, az egyik szintén zenész csettintésére.

A tetemes időveszteség miatt azonban nem készülhettem fel

előre igazi ellencsapással, azaz a helyszínen kellett rögtönöznöm. Rögtön ő-ő-őztem is a főbejáratnál, amikor a készenléti rendőrökből

aznapra verbuválódott rendkívüli portaszolgálat megmotozott. Már én

70

is azt hittem, hogy kézipoggyászom ketyeg, de hál istennek csak mentolos cukorkám két kalóriája Tic-Tac-olt nálam. Na de egykutya,

végül is feltételesen beengedtek. Hogy azért a sanda gyanút rögtön másra tereljem, bukszámba hajtogatott spórolt kis papírpénzemmel,

valamelyik bukmékernél egy jelképes félfogadást tettem, majd VIP-s

helyemen tartottam alapos terepszemlét. A dobogóval majdnem

szemben már ott ült Jenő, az árulkodó, s gongütésére megkezdődött a szuper házibuli.

- Ennyi hülyét egy lakáson? - bólogattam elmarasztalóan.

Eközben, hogy magasabban énekeljenek, egy emelvényre kerültek a

mélyhangú énekesek, a kissé Öcsi bácsisan padlóra terített vörös szőnyegen pedig háromlábú hangszer gördült tova. Egy pici bácsi, már szinte tizált rajta, mikor a fülébe dugott mikroportban hallja, hogy egy kislány

a

zongorán

áll.

Levadászták

vagy

tizennégyen

az

elmeháborodott copfos törzsszurkolót, ki bálványozni akarta csak

galambdúcos padláshangulatában, azt a régóta füstölgő, gőzös

lokomotívot. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, akcióba lendültem.

Ugyanis feltűnt, hogy a gyanútlan gyaúr centrumában nincsenek már örökifjú gárdisták és azok a fekete-napszemüveges, bedrótozott smasszerek. Úgy látszik, valami vagy valaki elvonhatta Jenőről a

körkörös védelem fegyelmét. Kapva a kialakult pánikhangulaton farkasszembe álltam hát vele, hogy tekintetemmel ölni tudjam. A

miniszter félrelépett először egy szeplős kislánnyal, mire az élő zene

karjával úgy megragadtam, mint Dugovics tífusza a török turbános harcost. S maximumra feltekert, mintegy három dalos hangerőmmel -

megpedzegetve, hogy akármekkora erejével sem bírja majd el a könnyű zenét - kitapostam végre százhúsz kilós decibelét.

71

- Hé te meg kinek az oldalán állsz! - kiáltottak rám a testőrök.

Vérbeli bélgyilkosa lévén, (nyílván a háttérben kissé elszontyolodó Hejha hercegnőmről sem megfeledkezve) mihamarabb iszkoltam is

jótettem helyszínről. Futtában, az ócskára felhúzott színfalak mögül Walterre pillantottam, ki bólintva kis szvetterében felénk, feláldozta

végleg tönkrement házasságát. Kicsapva a helyénvalóan megpatkolt vagy tizenkét-amperes biztosítékot ugyanis meglehetősen rövidre zárta a nagyfeszültségű távvezérlő berendezését, hogy önzetlenül, csakis az ő

holttestén keresztül lépkedve által, pörgő görögtüzével fedezhesse üdvözítő megmenekülésünk.

Köd előttünk, köd utánunk, s ha csak rajtunk múlik meg sem állunk.

Teljes tetterőnket összeszedve szaladtunk, hadd lobogjon a hajunk. Csak a sarkon fordultunk vissza egy pillantásra, hogy még egyszer utoljára szalutálhassunk, a már nemcsak szájhős elenyésződő

emlékképének. Majd megszomjazva beugrottunk a legközelebbi csárdába, hol legnagyobb ámulatunkra a madárlátta Dudás família két

testvére már egymás mellett mulatozgatott. A felhőtlen dajdajnak

azonban egy, az éppen vadiúj Wartburgján visszaérkező vajda véget vetett. Így mielőtt besétáltunk volna egy más által már briliánsnak

kinyilvánított csapdába, körülnéztünk alaposan. Verítékező arcunkat szemmel láthatóan jól - takargatva, meghallgattuk a tévéhíradó

különkiadását, melyben állítólagos elkövetőként már le is közölték - az

íróasztalfiókom mélyéről valahogyan előbányászott - montírozott

érettségi tablóképeinket. A merénylet helyszínéről frissiben küldött

totális tudósítás beszámolt még a számunkra lesújtó, hétköznapinak éppen koránt sem nevezhető frisshírekről.

72

- Aki nem hiszi, járjon utána, de egymásból is nagy bohócot

csinálva, Slyvaker, az egyébként orosz származású Hason Másá-t, azaz Walter egóját küldette értelmetlen halálba, Jenő árulkodó gyaúr pedig,

hasonlatos kaliberű férfi-klóónját menesztette gyászba. - szájferdítve gúnyolódott a CNN oknyomozó riporternője. Majd lelkes politológusok

(mert úgyse kéri László tőlük számon) az elfuserált merénylet

utózöngéit világnyelven pedzegették, még nem is gyanítva a közelgő megtorlás és statárium állapotát. A

többkötetes

Nagykönyvből

VII. valaki

silabizálta,

hogy

drákói

intézkedésre kell majd számítanunk. A hámból kirúgó árulkodó, óramű pontossággal, szép sorjában, jól be is tartott a húzódozó csőcseréknek. A gátlástalan lesifotósaink miatt pipa Jenő papa razziákat rendelt el és lendületes proli programjával visszafelé battyogva, mellőzte többek

között a Csatornázási Művek Alelnökét, s az egészségünkre nagyon is

káros sugárzást kibocsátó bioszolárium hálózat nagytulajdonosi

gárdáját. Gyuluskát is Horn-fokra juttatta Bermuda-gatyájában, hogy

más is végezhesse helyette a fölösleges kényszermunkát. Majd a külügyekért felelős zürügyminisztert is kiküldette Brüsszelbe, hogy

adóügyi biztosként legalább ezeregy éjszakán hatolva át, neked se kelljen nagyon megunni jóságát. A gyermekekre kirótt névadó, és a

Vöröskeresztre kényszeríttet véradó mellett, toborzott szociopatákat is igás

vadlovainknak,

hadd

verjék

csak

szanaszét

rettentőmód

trappolásukkal azt a maradék kis közúthálózatot. Mi jöhetne még, ha

nem az elolvadt jég. Hacsek a Sajó áradna a hülyeségtől, de áttörve Filatorigátját a Duna, sőt a Tisza, Rába, Száva, Maros is kilépett

73

medréből. A rendkívüli segély persze nem érkezett meg, mert az Ön Imázsügyi Központja lehetett az igazán rászoruló. Nem is szólva azokról a nehézfejű sóhivatalokról, melyekben el-elbóbiskoló, rövid ujjú fékonba öltöztetett vízfejű káder Jánosok hívatlankodnak csak. Már ha

éppen azokról az alkalom- és meglepetésszerűen hozzájuk vágott prémiumfeladatukról van szó, melyekért egy Adidas-sporttáskányi

kenőpénzt

zsebelhetnek.

A

kellemetlenkedő

kábelbarátoktól,

megérdemelten, mert jócskán felülteljesítették a kitűzött célt.

Ám ne beszéljünk félve az önkényuralomról, mit Jenő kilenc és fél hét

alatt rejtett véka alá. Kiépítve azt az érdekhálózatot és rendíthetetlen személyi

kultuszt,

amelyben

senki

sem

serte-pertélhet

már

ellenőrizetlenül. Még az igen bennfentes Rózsa nővérkém sem, kinek a sok zöldségből összehordott vegyeskereskedése sem volt elég, s ki még idejében rátehette érdes tenyerét a kaptafára készített kisközértek

egyikére. A gyufaárus kislánytól elhappolt nagyszerű vadrózsaboltra, melynek mennyezetét a kandeláber rózsalángja világította, szieszta

melegét pedig a majdhogynem színtelen és szagtalan gázrózsa

szúrólángja fakasztotta. A gazdag rózsadombi világboltra, hol a rózsafüzéres rózsaszín falakon talán még manapság is Rózsa Sándor hírös portréképe betyárkodik. Kezében, valóságos lóbőrből készített

kancsukával kacsintva a betérő vásárlóerőre, hogy az majd jó előre, nagyot köszönhessen Rózsa Gyuri bácsi virtuálisan bekapcsolt hologram képének. Mert addig biztosan nem szabadul tőle, míg be nem

tesz egy-egy vadiúj, bekrómozott zuhanyrózsát a húszassal működő

bevásárlókosárba. S le nem vesz a Salgó polcokról vagy hatszáz kötetet

Jutányos Áron, az Őszirózsás forradalom még kiadatlan népdalaiból. Hogy aztán igen csak rózsás folklór hangulatában, a szélrózsa

74

akármelyik irányában kikiálthassa fenntartottnak képzelt szépvilág illúzióját,

teremtsen.

megvárva

persze,

hogy

birkatürelmével

újra

rózsát

- Ugye kínos apró tézisem, s nem is sejted, hogy miért rózsaszín

pár dúca a fészerben fészkelő galamboknak?

Hát akkor betűzd csak le kisapám azt a jól artikulált, szabad szájú

kijelentő mondatom, s ne várdd meg, míg Marci hevesen reagál rám. Trécselj velem, legyél jó öreg puszipajtásom, hallgasd, amit a szám kivet

magából, mert az emberisegg végéből csakugyan kilóg egy láb. Szalmon Ella adományát is kerüld el jó nagyívben, különben tényleg hasba zúz a

pörkölt. Téged, te sátánfajzat, ki Szilveszter szalonnájából egy józan

paraszttal eszel csak, észre sem véve katonázgatásod közben, hogy a

csóró blökik szemét bökik már az elunt gumicsontok. Tudod mit, gyere

a disznó klub elé úgy este tíz felé, s mutasd meg, hogy miben utazol épp. S jó tett helyébe, cserébe, akár tetszik, akár nem, én is bemutatgatok

neked - már ha valóban a közvetlen közeledben leszek - makrancosnak

nevezett hölgyeket, kik a hátsó bejáraton lebújva visznek el a lebujba.

Bekapcsolják ott a sercegő nősugárzó-lyukat, egészen pontosan vagy

hármat, hogy feladatuk végeztével jól lenyúlják majd kiérdemelt citadellámat.

- Beleörülnél a borotvált pasizomba, mi?

Nosza, ha nem férsz majd kibújó bőrödbe, legyél akkor Alexandra

legolcsóbb bérese, már ha tényleg érdekel a gyufaszállító ősi mestersége. Nyelvtanozz egy kicsit, add oda állítmányodat egy

élvhajhász kísérleti alanynak, előre jelezvén, hogy térjen menten tárgyadra. Vigyázz, kamionosnőnek háttal ne kezdj soha mondatot, állj

75

inkább szemtől szemébe. Határozz, ó csepegj, izzadj a randevún. Örülj,

mint parkolóban strichelő csajom a faroknak, s ami erről jutott eszembe, azt te is tegyed be. - A zsebedbe?

- Vagy kövér vagy László és nem igazán bízol bennem, már

megbocsáss? Akkor nézz csak petyhüdt nemi szervedre, s cserébe biztosíthatlak, hogy mondókámmal én is olyan rövid leszek. - De köszönöm, minden tekintetben ön kielégítő!

- Igen, Évi 6,25%-os kamatya tényleg megnyugtató. De ha nem

játszol, ők sem nyelnek. És nem adnak csiklandós bibircsókokat sem

löttyedt hasadra. A benned bízva hízó bélférgektől viszketnek - vagy

amit vakartok - csak tőled, és elhúzva befejezésül hamiskás régi nótádat, nekem háremelnek. S akkora nagy fenekeket kerítve

dolgomnak, hálásan megtartják majd regénybúcsúmat, mert tudják, hogy Mr. Muszklid nélkül is jól működik a kifolyóm. - Sose tudhatod, mit kínál ki kint áll!

Az enyémek házhoz mennek kora reggel, s mint ahogy a húsvéti locsolók Annába botlanak, úgy téged is kivernek dunyhás ágyadból. Ha

nem perkálsz, felgyújtanak, hogy apuska tussal, anyuska pedig, egy

vödör vízzel olthassa légszomját egyetlen pornográf fiának. Amiért nem dugta el kábultságában a füves cigijét, s meglógott tőlünk egy pár grammnyi feszültségoldóval. - Por? No.

Már csak ez hiányozna neked. Tádé, mazsolázgass inkább Game Overával, hogy erotikus játékod végén egy utolsó élmény nyelje le gazdagságod.

76

- Vagy teljesen kínai negyed, vágott-szemű brigádom szava, s

áll még egyáltalán ajánlatod? Felelj, ha kérdeznek, mert azt nem teszed zsebre, ha egy tányér babér hoz levelet neked a posta, Jóska. - Hogy mondtad, nuku neked Sírkán és Bagi…?

Na csá akkor, eljött utolsó kiugratási kísérleted, mikor is a túlvilágra

segítelek dupla dinamitommal. Hol van már rengeteg egyén, egymás háta hegyén.

77

VIII. Míg a háború ismételte a hallottakat, Sasolva a kikínálkozó

lehetőségeket, mi túléltük a lehanyatló virágirodalom csaknem három hosszúra nyúlt esztendejét. Feloldották a gyilkos-galócák okozta

gombariadó miatt már korábban elrendelt kijárási tilalmat, s mire

diesel-adagolónk végleg csődöt mondott, addigra kiosztottuk a kiporciózott fejadagokat is. Hejha hercegnőm, időt nem vesztegetve,

már a tudás anyjaként hozta világra agyament szüleményeinket,

akiknek igen nagyvonalú és becses támogatását a későbbiekben feltétlen tekintetbe kell majd vennünk. Kis híján kijöttem már a jussomból és keresetemből én is, amikor váratlanul egy jóllakott bögöly

mondta a fülében villogó billoggal ellátott tehénnek, hogy azok az erkölcstelen tetűk már megint a szénakazal tövében henyélnek.

Banánhéjra lépett szívszorító elkeseredésében, a hírre Jenő is kinyitotta

felduzzasztott gátjait. S mire mi felocsúdtunk volna, már érkezett is utánunk az özönvíz.

- Mi jöhet még az orangután? - kérdezgettem is rögtön a

tájvédelmi körzet egyik velem éppen egy csónakban evezgető vadállat gondozóját.

- Csak tudnám, hogy már megint mitől háborodott fel a tenger?

- esett komám a habokba.

- No én akkor megyek! Hiszen nincs már mit tenni, Isten

állatkertjét nekem kell megmenteni!

Ám túl az Óperencián, ott, ahol a kurta farkú malac is túr, a folyón jobbról-balra

áthidaló

potom

kis

78

hídszerkezeteken

mégsem

vezethettük át megtébolyodott állatseregünket. Mielőtt teljesen lementem volna ettől hídba, eszembe jutott egy páratlan megoldás.

- Bár hibridhajtású tengeri herkentyű vagy hidropláne jól

jönne, vagy hajó, de ha nem jó, akkor, hej ladikom, ladikom is megjárja.

Elküldtem hát Hankisst elemért, meg a flotta flótásáért, hogy keresse meg a szünetmentes áram forrásából hiányzó ötödik alkotót. S kerítsen

valahonnan elő egy lélekbúvárt is, ki egyrészt kiszabadítja a hínárba tekeredett rozsdás hajópropellert, másrészt pedig, felhozza a már rég lemerült elemeket. Mert elemükben lévő elektronok nélkül, nem bőg fel

a motor, forgó propeller híján pedig már tényleg nem tudnánk sok vizet zavarni.

A zavarodott robajból viszont rögtön tudtam, hogy nincs már több

vesztegetni való időm, se pénzem. Míg kinn a bárányok szemet legeltetve hallgattak sejtelmesen, benn a farkas, vakságot színlelve az igencsak pipa kétpúpú tevét és a szaladó birkákat engedte fel legelőre.

Ezer bocsánat meg egy anyamedve is felkéredzkedett és szedte fürge rókalábát a jól ismert ravasz Rudolf is. Utánuk pedig, a zabolátlan Jedi

lovak nyargaltak. A zebra nyugodt volt, hisz ha kell, gyalog átkel ő, nem

úgy, mint Robin hódja. A csiga, lépcsőn mászott fel a tatra, de egy botladozó vak varjúcska sajnos elsodorta. A kanalas gém kapoccsal szájában totyogott fel, jóval előtte pedig, egy ganajtúró görgette tova buzgó mócsingját. Nem habozhattam én sem, s amíg vitéz Maci Lacink a

szárnyasokat ékesítő idegen tollak kitépésével vacillált, én az ebeket

harmincadjára juttattam befelé a lottó-Zoo-ba. Ezt az egyik jóindulatú polip is végignézte, meg azt is, midőn siettemben az aljas férgeket a

79

korlátokhoz tereltem, hogy majdan csúszó-mászókának használva azokat gördülékenyebben haladjanak.

A fentiekről egyet se sejtő papucsállatkák már egy ideje amőbáztak a

fedélzeten, mikor az újabb bajt megéreztem. Hogy a bánatos barlangjában belől bömbölő, lekonyuló fülest megszabadíthassam

szűkre szabott mackófelsőjétől, egy csupor friss lépes mézet adtam neki. A nyuszmusznak pedig egy taslifülest, jókora nagyot, hogy ne

kösse már össze az alvó oroszlán bajszát szalmaszálával, s ne húzza ki becsben álló vezetéknevét a medve halállistájáról. Ezzel egyébként Foxi, maximálisan egyetérthetett, mert kockásra harapta a nyúl mesebéli

fülét. Közben előttem pár centiméterrel, a sajnos valaki által

gondatlanul kitaposott csiga vérén egy igen csak combos kengurult tova, kinek legelöl lebegő puha erszényében ráadásul egy elkalandozott

pisztrángatódzott. Szökellését, egy kutya futtában, egy ló pedig, halálában követte a rakodótérbe, ahol egyébként már Kis Pál és a borza

kornyikált, no meg néhány aszalt elefántcsont parkolt. Minta mókus,

mint a mókusőrs kiválósága, a háttérben taposta kerekét. Sajnos a

szarvas, hibát ejtve maga mögött nem ért fel hajónkra, csak úgy, mint az az ostobán gágogó galiba. Míg a disznó az öbölbe maradt, a tajga üvegtigrise éppen puma cipőjében botorkált, háta mögött hagyva felfalt

gazdája ócska Zsiguliját. Hogy elhasználódott fogai közt citromba harapott újdonsült újévi pecsenye malacunk azért nekünk is

megadathassék, elővigyázatosságból a szép szó leges legszarosabb

értelmében felfogadtam kondásnak egy igen csak hajlott korú, ámbár tapasztalatlannak mutatkozó disznópásztort is. Legbölcsebb, tán legügyesebb parasztgyerekként, szorítsa öreg csókám sarokba a

csattogós, halovány lila lepkefingot, míg én meghallgatva a strucc

80

politikusait, virgáccsal ütöm nyomát metaforradalmamnak. De lám

csak, érkezik egy bálna nagy mercivel, meg a vadhattyúk után vagy hat

tyúk. Csőrüket piszkálva, nyílván nem akarnak ők sem fennakadni a

vízi-pók hálójában, s megfőni a globális felmelegedés és persze a bepottyant homokosok által egyre inkább felmelegedő tengervízben.

- Hagyd már a gőgös gúnárt Gedeon és a rák egye meg a

tarisznyáját, inkább vedd ki csatakos lábtörlődet a foki szájából. Én is

utat engedek a vérengző boxer motorjának, s ha a kengyelfutó-kakukk netalán

most

gyalogosan

jönne,

nyújtom

hát

felé

pártfogó

kétbalkezemet. Valamint mentőkötelet dobok azoknak a kérődző vadbarmoknak is, akik földbegyökerezett lábaikkal, még mindig

ragaszkodnának ahhoz az instabil álláspontjukhoz. Hisz jönniük kell, mert a fekete vígözvegy már párját ritkítva közeleg. Ott a sáska

járásában, ahol még a cirmos cicák is hajba kapnának, ha netán kitaposnák szikrázó macskaszemüket. Ahol kiesne Wolf szájából is a

jóízű ropogtatnivaló, mert elérte dr. Bubó pestise. Ahol az egyszemű óriás is kigyógyulna végre székrekedéséből, már ha nem zavarnák meg bokorba bújt csendéletét.

- Siessetek, már látom a közelgő hullámat!

Szavamra, amíg s ahogyan te kézzel tekézel, a divatmajmok is

felcsimpánzkodhatnak az orrvitorlára, de valóban tüsténkedniük kell.

Bár félig-meddig leeresztve a horgonyt, még egy pár nagydarab nílusi krokodil,

csipeszként

lóghatna

rajtunk,

csak

hogy

mindenki

megnyugvására Tipi-tapi Dínót is megmenthessünk a tökéletes

kipusztulástól. Sőt, ledobálva a félliteres termoszt még a tébolyult,

81

szorgos hangyaboly is jöhet, pláne egy bugyogója hozta gyerek. Holott összehordva tücsköt és bogarat, vele is csak egyre mennék.

- Három, kettő, egy. Gyerünk, Atom Anti, pattogj már, vagy

ugorj fejest a moszkitóba, mert utolér a szúnyog riasztó zöngétlen mássalhangzója.

Lám a vakond okot különösebben nem is adott, mégis most ugrott a

majom a vízbe, szökőárként közelítve az emberszabásúnak aligha

mondható mohó Szapihensz közeledő erekciójához. No meg, elnyelt

árvizet öklendezve, megakadályozva királyi étkezésed, csak nehogy tovább egyed fejlődésed. Bár, ha majd jól járatom, hajójáratom felszabadíthat mégis százezer-szám civil életformát. Elvágva Slyvaker

rab-szódabikarbónás, hányattatott létezését végre, melyet a vele

mindig is hasonló cipőben járó Jenő gyaúr nagyúr szintetikus gyomoridege okozott mind-nyájunknak. Bee-bee.

82

IX. Egyelőre, egy előre feltett szándékkal kell tehát majd bosszút állni az

árulkodón. S láncra verve elcipelni a józan ítélőképesség elé, hol ráolvassák majd háborús vétkeit. Mert bűn a cselekmény mind, amelyet ellenünk tett.

- Ó Sámson, de lila az arcod, netán kimelegedtél? Na elő

ítéleteddel!

- Cakpakk, tíz év! - tette el Zwack pakkját és Tchibotól kapott

kávéját a lefizetett döntőbíró.

- A legtöbb mi adható? - morgott fel a nép.

- Hagyd már békén, hisz rögtön ítél ő. De előbb leveszi a felső

polcról poros törvénytárját, hisz csakúgy, mint nálam, nála is minden

jog fenntartott. Csak nehogy levágják addig hosszú haját a

döntőbíránknak. Ugyanis akkor már többször, engem sem szépít kezem. S vicsorítva nyitva marad Ciccolina szopós szája is, melyen keresztül azt a darabokra tört itáliai magyarságot kényszeríti rád.

- Vagy felújított wellnes házadnak tényleg kényeztetőre van

szüksége?

Akkor szedelőzködj, csukd be lepcses bagólesődet, mert még

észreveszik odabent a rettegés vicsorgó fogát. Hú de nagyon félj,

készülődj a leszámolási kísérletre, melyet a zizi-laborjában hajtanak

majd végre. Rajtam, s rajtad, egykori úttörővasutason, zabálnivaló KISZ-

fiúcskán és édes KISZ-testvérkén, ki bokamagasságban kifeszített

életszínvonaladdal gáncsoltad el éppen, a másvalaki telkére nagy sebbel-lobbal lerohangáló demokratákat. Persze kész törést, és

csúnyácska zúzódást okozva a hangadóknak.

83

- Begipszelve, akkor hogyan szed Dávid ibolyát? S hogyan

nyújtasz beképzelt jobb kezet a pokornyi jónak? Vagy nehezen értesz engem? Akkor sprechen sie deutsch, Tamás?

Élő, halott, lenn és fenn, fekete-fehér, igen vagy nem? A rövid kérdőív

igazi tartalma mit sem számít most. A nép elé vitt ürügy adott, szavazni

kell egy hatalmas nagyot. Már ha elmész egyáltalán abba a Frédi-Bénis

ökör-körödbe. Az elhúzott függöny mögé, ahol meggyőződésed

tükrében bejelölheted végre azt a szájba-rágott választ. Nem az igent,

mondom nem az igent, amelyet legbambább tudatlanságodban egy földalatti szerelvény fogódzóján láthattál meg. Fellógatva, érintetlenül, megtépett zászlóként lengedezve. Mert rajtad kívül senki sem merte magának kikérni az igen csak rondán nyilatkozó Anti demokráciáját. - Meg a Kalmo Pirinél lévő antibiotikumát? - De morális!

A mára már majdhogynem megereszkedett metrószerelvényben,

toporgó polgártársaim olvasgatják éppen. Egy kapaszkodó-reklám

fizetett politikai hirdetését. Nem szociét s nem is liberálisét. Valaki másét.

- Hogy lehet ez?

- Mi legyek, hogy értsem?

- Cecelegyek. - hessegettem megint el a dögöket.

Olajválság-stábot gyorsan, hogy rájöjjek nyomban e melléfogás okára. A zsebeitekbe tett hálapénz nyomára, mely színtelen és szagtalan állítja el

nehézlégzésem. De az áremelésnél most jóval nagyobb gáz van emberek.

Hisz

betiltani,

csakugyan

nem

lehet

a

várva-várt

virágútlevelet. Minthogy bűntudattal és szégyenkezve továbbélni sem, amiért jó előre leszavazták azt a kissé középkorú hangyaszorgalmat.

84

- Kapizsgálod már honfitársam, vagy fűszerezzem tovább

Fábryt, Gálvölgyi show-jával.

Bamba arcocskádat látom, így rögvest érthetőbb formára vágom.

Hangzatos szavamat, amiért oly Gyurcsán néznek a ránk tukmált extraprofitod miatt. Mint arra a polgári perre, melyet senkinek sincs mersze, nyakadba varrni. Hiszen kulcsári princzipátusunk már korábban lekaszáltatta a bróker nádjának nagyját.

- Hol élünk emberek? A meglehetősen fiatalnak kikiáltott

demokrácia igazságügyi célkeresztjében állhat-e ezeknél szörnyűbb

„fenevad”. Már megint megbocsássanak! Goa’uldok, vagy miféle

űrlények lehetnek, akiken nem fog a főbenjáró jogszabálytalanság bizonyító ereje. Akiket a többségi közvélemény már régen elítélt. Ja

kisemberek, gyerünk! Hisz, itt mindenki büntetlenül buzgólkodhat.

Csak fogj ki, pár tízezerért néhány minden hájas védőügyvédet, csepegtetve csempéssz egy icike-picike politikai érdekmérget a zamatos bájitalba, hogy meglásd, terézanyusi makulátlansággal engednek majd szabadon. Hiszen - még ha rajtad is a világ szeme - a

sikkasztott pénzedből úgyis jut bőségesen. Ide is, meg oda is egy kicsi.

Az nem baj, hogy korrupciógyanús ügyletek ezek, csak az a probléma hogy engem senki sem veszteget meg. Pedig nagyon sokat tudok tisztelt Nemzetbiztonság.

- Sőt tovább is megyek.

Bár nem veszek különösebb bátorságot arra, hogy kamerát takarva, füstbe fojtsam tömérdek tervedet. S leszóljam hebehurgya, bagázs kollektívádat, amiért - dupla nullás - propagandákat szór felém. Hadd

döntsem el én, mit akarok. S hogy te mit takarsz előlem, az se maradjon titok. Fedjék fel füstüvegzsebes mellékszereped, melyet oly makacsul,

85

szemtelenül és arcátlanul, elitnek hitt kultúrátlansággal színlelsz

választóidnak. Elvégre játszani, sohasem tudtál rendesen. Te sem. Elég volt hát a kiközösített gráciákból.

- Ember legyen a talpán, aki megérti ezt. Vagy bírod a

népámítástól duzzadó evolúciós dumát, melyet azonnal oldódva, rögtön az események után kapatnak be veled?

Tévúton jársz, ha ezt elhiszed. Hisz csak biggyesztve szívod a jólét,

melyben nincs is duplabuborék. Csak buzgó véred pezseg, mikor Jenő diktál? Túrát.

- Kérsz hozzá citromkarikát?

Ugye fanyar, hallgass hát rám, s fizessed be gyorsan magadat. Most ne

hitelbe hatolj be Etelbe, mert ő szintén beszél. Akarom mondani a másik fél, kinek csinos kis koporsójába majd én ütöm be azt az utolsó

szegfűszeget. Ja, hogy rendkívüli közleményem szatirikus, s Obama által elkülönített Bush-sávon keresztül menjen mindenki a dzsi dábljú búsba.

Mert nem lesz kolbászból Kerry-tés, ha zsebre tesz téged is az osztrák

Terminátor. Ha arc hát legyen nagy arc, pont-pont-pont te drága, eleven

fa gircses-görcsös ága. Csak nyomjál le előtte még egy jó párat, hogy

kedvező benyomást keltve felkészülhessen gőzerőd; Halálod ötven órájára.”

A bizakodással teli és talentummal párosuló Slyvaker címzetes szimpátiája, természetesen mindenkit lenyűgözött. Cameron díjazta is

őt jócskán - amolyan hollywoodi szupersztárosan - egyik túlélő

sokkjában, hol rajongói önként dalolva, ordítva toporzékoltak győzelméért. Hol a hímsoviniszta, többször is kísértésbe esett

műsorvezető szurkolt neki, bár a győzelme még koránt sem volt

86

bizonytalan. Vagy ne firtassam, akkor is megérte leszerepelni, az éti

csigát való-villa nélkül eszegetni. Mert giga „álom”-szerződéssel

zsebében, úgyis főműsort kap. S ha csak ágyban bujálkodva is, majd párnák közt elaludva, de benne lesz a tévében, még élőben. - Szerinted.

Ostobák, elhiszitek, hogy továbbérlelem ezt a kissé felpuffasztott

bulvársajtot. S vagy három nótás orgánumom eredményeképp, nagynehezen feketepiacra dobom slágergyanús compact lemezem.

Ezt nevezem, de ezt már te sem hagyhatod, különben elvág ó István tesztje már a tízezres kérdéskörnél. S azt sem, hogy csotrogány, puha tested miatt leszerepeljél egy eleve vesztes meccsen, mert veled született kiugró tehetségeddel együtt, kirepültél abból a húszéves „Hungaroringből”.

- Vagy már nem ciki a bedobott frottírtörülköző, lényeg hogy

lássák szerződéses képed, miként a többi vörös csillagot nézed?

Ásítozva és áhítozva, a kötelező reklámidőt követő főműsoridőben. Hogy felfedezve szőrcsimbókos benkői sztárseggedet, kitáthassam én is

újra számat. Mert komolyan olyan jó vagy a szeren, hogy már közhírré

tetteted magadat. Ne aggódj, nem kell rögtön válaszolnod. Használd ki még utoljára, szívj nagyot kálki-szipkádból, mert Pál melle, ha csupaszon is, de tiéd lesz az éjszaka. Annak ellenére, hogy nincs is

visszaút, utazz el kedvezményes retúrjegyeddel, mert így holnapután, egy fényben úszó jelre, elkezdődhet végre Jenő ellen forradalmunk.

87

X. Mire kiderült, hogy beborult, s mikor egy török, Bálintra dobta házilag

széteszkábált petárdáját, egyszeriben minden világossá vált. Egy II. Világháborúból megmaradt bombaként robbant is a szörnyűséges hír, s meglátva a magasra kilövellő tűzijátékot, felhangzottak a fanfárok és

harsonák. Reggel fél hatkor - bár mint kiderült, korábban kellett volna

felkelnem, - magam adtam meg a jelet. Mintegy rálehelve Lehel

ősapánknak az egy császárt márt agyonütő kürtjére, melyre

nemrégiben a jászberényi Jász Múzeumban rálelt végre Ráhel

szárnysegédem.

- Ütött az emberiség órája! - mondták be sorra az unalmasat az

utcai hangszórók, vagyis egy régi támadás emlékeit felidézve,

elkezdődött a háztűznézőkkel egybekötött invázió. Mielőtt az Alkaida is

végleg berobbant volna a köztudatba, s miután feladtam postán begyöpösödött elveimet én is, nemrégiben leselejtezett, nem éppen

haditechnikai díszszemléhez passzoló Té harmincnégyes, már-már évtizedek óta kiérdemesült és rozsdával vastagon páncélozott harckocsimmal elsőnek értem a benzinkúthoz. Értelemszerűen, még jó

hogy tele kértem a tankot. Az önindítója miatt meghúzatott szovjet

dzsipben, még délben, a délceg popper selyemfiú nyitotta meg

balszárnyunkat. Felnézett a ragyogó égre, de mivel nem volt ujja nap

alatt, rossz irányba, elvakítva haladt. Tangájában illegetve billegette kicsi sexi-picionizmusát a dzsigoló, de a körülötte izzadó, orrfacsaró levegő miatt mégsem állította maga oldalára a szép fehérnépet.

Hadműveletünk e malőr ellenére mégis jól haladt, völgyvidéken és

hegygerincen át, tört előre tartva tört előre seregünk. Az Andrássy úton

88

nagy

zenebonát

csapva,

sok

szemetet

hátrahagyva

vágtatott

lemezlovasságunk is. Dugig volt lőszerrel Móka Miki tára, bár anya

hajója nélkül még csak fogalmunk sem volt arról, hogy voltaképp miképpen is lépjük majd át Jenő tengerparti siralomházának magas fájdalomküszöbét. Nagyon sötét gyalogjaink előtt megtisztított terepre

volt szükségünk, s mert nyúlfarknyi volt a nukleáris közel-keleti

mindenható távolsága, így csaknem köldökig kivágott dekoltázzsal, a

takarítógépek mellett messzi előre küldtük ki nehézbombázóinkat. Kezdetét vehette a szőnyegbombázás, habár a szabadkézi csomózású és

egyébként méregdrága perzsaszőnyegek raktérből való kihajigálása

inkább csak komikus volt, mint váratlan bombameglepetés. Hogy a lekvárosokban még csak véletlenül se legyen óriási bukta, és a csatában

a vérszegény János bácsi se essen el egy nyamvadt fűszálban, tápláló

elemózsiának, minden valamirevaló kamukázó vadászpilóta egy kekszet vihetett magával. Egyfajta szerencsés talizmánként tekintve a

győri édességre, útravalóra kiadtuk a csodás ukázt is, hogy ha már a

tisztelt Gábor minden áron kapcsolatba akar lépni konspirátorunk rézágyújával és az árulkodó ó-lába közti szervével, akkor mondjuk,

csütörtökön rúghatná azt. Habár egetverő sansz erre igen csak kevés

volt, mert Jenő gyaúr móri partizánjai, etnikai tisztogatásokkal és a facsemeték

időszerű

lombtalanításával

még

határidő

előtt

megszabadultak a koszosnak vélt hadvezér karjától. Sőt, hogy egyre

mélyebbre süllyedjünk, megnyitottak minden utunkba kerülő liftaknát

és pincelejáratot is. Említenem sem kell, hogy gyaúrunk extrára felerősödött Pistája sem a záporozó könnycsatornába fulladt bele,

hanem amabba a nyaklevesnek álcázott kivégzési történetbe, amelyben

89

a cérna metélte fel jobb kezét. Nomeg a gombóc is sokkolta szegényt, mert elszégyellte magát a mocskos pofánktól.

- De hol van apukám virága, ha nem az új vázába? Vagy maradt

minden a régiben?

Pucolj innen, csiszolj Jenő császár, mert ha megtalálunk téged, már nem lesz mit suvickolnod. Miskolcon, a kör közepén állva vedd le a hoboblúzt, s gyermekedet bugyolálva abba, rakd be valamelyik

zálogházba. Hogy féltve őrizzék, rettegve óvják mások a suttyomban megfogalmazódott vasorrú babád, az operetteket is kedvelő és egyébként vonzó Mágnes Miskától. Némi készpénzért cserébe pedig, ne

a naplopóniló heréjét tépjed le szerencsédre - már ha állatvédőként

kérhetném azt tőled - hisz még elpatkol a nyüves kis szamárfüles. S

akkor részegen, - gyalog galopp - ki visz majd haza, bikinidben? - Gőzöd sincs mi?

Akkor végy a spájzból egy befőttesüveget, hogy legalább dunsztod legyen. Löttyintsd, kend a hajadra szalicilos kezedet, hogy gondosan

belőtt séróddal, arról a többméteres tribünödről tartósan integethess vörösinges seregednek. Szaladj lélekszakadva, vigyed elharácsolt

kincsem parkodba, hogy szajrédat megoszthasd azzal az igen csak

csiricsáré bandáddal. Lábszagú, újonctól csórt baka bakancsodban pedig csatangolj, s mutatva követendő jó példát annak a kiscserkész

boros-bocskoros hadi népnek; keresd a nőt. Mert gubanc van, ha nem

zörög a paraszt.

- Mimi, mi, mi, mi mozog a zöldleveles bokorban?

- Megtudhatod Farkasházy Tivadartól, mihelyt neked is tele

lesz a hócipőd.

- Bárcsak látnám már, hogy utána is porzik az út Korzikán.

90

- Száműzetésében, melyet precedens perben kiró majd rá az a

meghúzatott emberjogi strapabíróság?

- Vágyom egy kő után, hogy elhajítva leverjem végre Jolly-

Jokerét, a borsodi aranyos ászoknak. S felnyissam szemét azoknak a legfeljebb nyóc általánost végzett értetleneknek, kik tevékenyen

követik mágikus szemfényvesztéstét. Az Orbán-viktoriánus Jenőnek, kikupálódott szónokotoknak, ki emberemlékezet óta nem állapít meg

lényegi különbséget a fehér fólia és a fehér ló fia között, s ki azt hiszi,

hogy sokra megy vele, ha sok a meggy leve. Kinek ráma nélküli poszter-

arca azért szamárfüles, mert nyolcvankilenc óta nem tudják képét demokratikus keretek közé szorítani. Ki gyűlést szervez minden

hónapban a Kudarcok terén, s ki zsákmány ollójával, már régen lenyúzta narancsbőrét annak a ráncigált magyar nép felének.

- Ez a beszéd, ide a muníciót! - zúgott fel a kertben lévő

családfák apai és anyai ágán érlelődő tömeg, fizetős recept helyett csak jókora ellenérzést váltva ki a hangos és sértődött kissebségből.

- S nem kell temérdek puskapor, hisz a kevesebb is elég! –

szólalt volna fel a gyülevész népség Sámsonja, de lila orrából már ömlött is a vér.

Hallomást, az ifjú Slyvaker igen jó passzban szabadította fel

leigázottainkat. Mondhatni minden a helyére került, sőt még te is

megkaptad a magadét. Jenő nációja égett javában a kapituláció vágyától, mert nem akart a népelnyomó fentebb vázolt sorsára kerülni. Akit majdan, a megszálló ihlet vadonatúj villámháborúja kényszerít térdre, tarkólövéssel törölve el teljesen a föld színéről.

91

XI. Korai azonban a magömlés, mert egy kísérleti patkány kiharapta humorzsákunkat. Az istállónkban Xénán élvezkedő elhárító tiszt ugyan

még tetten érhette volna a betolakodót, de jó hírben álló szabadulóművészként, elillant Jenő hűséges informátora. - Ó te Amazon!

De megint csak nem ezen múlott a dolog. Hiszen, nagyobbacska áldozatot hozva a már majdnem teljesen ügyefogyott gyaúr agya fúrt

lyukakat védelmi rendszerünkben. Elröpítve mutánsként felnevelt

varangyos békagalambját, hogy ugyan már, tekintsen be leomladozó színfalaink mögé. Atombiztos, ISO 9001-es minősítésű fedezékünk kulisszatitkaiba, ahol máig is csak pedzegetjük, hogy milyen állat

ivadékát láthattuk akkor a párkányon. Bár az, hogy a madár ijesztő volt, csak mellékes, hiszen majdnem mindent eldöntő ostromunk Jenő bevehetetlen bástyája ellen, így vagy úgy kiszivárgott. - Na, de Szájer kismadár!

Hála a vécében elhelyezett jó szagú illatosítónak, a dolog azonban

visszájára sült el. Mert amikor árulkodónk komolyan elhitte, hogy már

majdnem minden a kisujjaiban van, egyéb tippje nem lévén, tőből vágatta le azokat csorbára köszörült szekercéjével. Végignézve

leghűségesebbik Jakuzájával azt az abszurdnak ígért jelenetet, amelyben eltűnnek csökevényei a habfürdő miatt is bugyborékoló

jakuzzi medence szűk lefolyóján. Csodák-csodájára, egy virtuóz

nagyvarázsló hamarjában rádöbbentette, hogy végtagjaiból - csakúgy, mint a könyökéből - alvadt vérén kívül úgyse jött volna ki semmi egyéb.

92

Sutba dobva hát minden evilági kondícióját az árulkodó júdásnak, muszáj volt máshogyan felkészülnie végső visszaszámlálásunkra. A sajnos már tegnap felbomlasztott Queen együttes „veribesztof” nagylemezét bömböltetve, tovább nem késlekedve fel is hívatta

plasztikai sebészét, hogy kérjen tőle újakat. Hogy már kompletten, kész kezet mosva nagyszombat délután, a régi helyett egy új lenyomatot hagyva, ép testben és persze lélekben szaladhasson Slyvaker után.

Iskolázatlan és unintelligens aligha lévén, egy összehajtogatott

colostokkal nagynehezen, ámbár mégis leleményesen felmérte, hogy igen elkényelmesült, kocsonyaként remegő sörhasával még egy futónövényt sem lenne képes utolérni. Kiakadt a mérleg is felelősségének terhe és kritikus tömege alatt, amit nehezen viselt. Vett

is egy szuper sportautót, hogy az legalább sokat fogyasszon százon, de nem igazán fért be a szűk sportülésre. Féltve maradandó alakját és

jóindulatúnak cseppet sem mondható dagadékát, alig győzve kivárta hát, hogy egy csakugyan óvatlan fitness guruljon elé.

S cukor- és

koffeinmentesen megszabadítsa őt is az édes-savanyú kínai konyha kajájának Shang-hájától. Nomeg tanítsa meg legalább arra a zsugortestű

hátra szaltó mortálera és az idétlenkedő indián szökdécselésre, vagy mire. Nem elfelejtkezve persze a szép nagy benyomást okozó feltartó rúgásról, cukaharáról és májgeriről.

Rohant az idő, - énekesnős, Koncz Zsuzsásan - s mivel a Kárpátiék

lányának kétsége sem férhetett hozzá, Jenő egyhamar tekintélyes

egérutat nyert. A kifacsart narancsok szikkadt magvaiból csodálatos mandarinokat nevelt, hogy legalább azok leborulhassanak majd kegyelméért az Erzsébet híd lába előtt. Elkobozva jó előre, a hírre

93

kivonuló, búbánatos tragikomédia sereg összes operatőrét, hogy átütő médiafegyverrel kezükben felvértezve együtt énekelhessék majd, az újraírt, dobpergetős csatadalt

- Talpán ugráltatva a magyart?

Mivel távolról sem lehettünk meggyőződve ezekről, közelebb férkőztünk a kispolgári körökasztalhoz. Melyen, mint a jászkarajenei

búcsúban egy büdös nagy pofon, volt minden jó. Félig kinyitogatott

népámító konzerves doboz, Laci pecsenyesütője, no meg Jenő hintőpor hintése helyett, egy látványos dísz-koszvetés. Sőt mi több, amikor fenn

forgás volt, a fodros szoknya alatt pedig semmi sem a bögyös leánykán,

még futóvad kalandunk is betalálhatott a cél lövöldéjében. Azaz dacolva

a buja növényzettel, még Gubera Verát is kikaptuk egy rövidke menetre, pardon egy körre hintájából, hisz olyan jól nézett ki. Csakúgy, mint a

földre ejtett gyémánt félkrajcár a harctarajos kiskakas vagy kukorékolni már nem is tudó barom fiú csőrében, illetőleg a környéki népviseletbe

öltöztetett és mezítláb a porban csámborgó csángó roma gyerek bőrére olvadt narancssárga vattacukor.

- Én elmentem a zsibvásárba fél pénzzel, és tessék, kiverték

számból a kelletlen szót. A babakocsiban feszengő, hátulgombolós, jól elkényeztetett vásott kölök kezéből pedig, a jókora talpnyalókát.

- Ütyürü-mütyürü, a fene egye, aki megette! - tüsszentett rám

tökéletes vitálkapacitással Náncsi néni pöpec kis unokája, bemutatva mindjárt azt a kiadós Baciluskáját.

- Hapci, benőhetne már feje anyja gügye gyermekének, s előre

fordulj, ha nem akarsz tőlem is egy apait.

94

Megrészegülve az egyre hasonlatosabb jelenetektől, különösebb erőlködés nélkül, apácaként, tövig nyalt hurkapácát kezemben tartva

elvegyültem a szakasztott tömegben. Mint Ábel a rengetegben, eleltévedtem ugyan, bár számomra mindig is keresztény volt, hogy majd

torony iránt úgyis hazatalálok. És a megkongatott gumiharang vagy

Steven Segal segítségével, bármi áron eljuttatom begyulladt népemhez

száguldó erőtlenségem, kecsegtetve megint őket a földimogyorók egy újabb félistenével.

- Ne esküdözz!

Csak tanulj tinó holtodiglan, mert jön IQ, az ország veszte. S kihúzod

irodalmi próbatételed, melyet még odahaza sem sikerül jó előre

kidolgoznod. Menj, kapcsold hát villanyod a vaksötétben, hogy az árvízkár ellen is biztosított vályogtégla hazád izzó wolframszálas fénye,

kivilágosodjon végre. Mert az augusztusi hulló csillagok késő éji tánca, máskülönben nem hoz neked sem meleget. Vagy lőn a kitapogatott

világosság, amiért lesúroltad a magasra tett verőlécet, s megtartod jómagadnak megveszekedett vasadat, melyet másból vertél ki

összetűzéseid közepette. Popey kopejkáját dobd be akkor abba a nyavalyás kis jegykiadó automatába. Csapj egy jókora nagyot a

vandálmód össze-visszafirkált gép-együttes tetejére, és epekedve,

amiért olyan hosszúk az utasváró előtt elvonuló szuka lábai, süsd meg utolsó húszfilléresed.

- Hová raktad már megint az eszed?

Ez az, ne várd meg, hogy röpüljön feléd nagyanyád régen lejárt Bojtorján lemeze. S azt sem, hogy idén nélküled fakuljon meg az a kikupált szajha, ki tavalyi telünk enyhesége miatt csak kevésszer tudott

felülni Laci faszánkójára. Inkább ugrálj szülinapi trambulidon, s

95

kisszobádból dobbantva, légy te ez egyszer a soros. S nagyszerű alapítványoddal segítve önmagadon, kuncsorogjad el tőlem is

jövedelemadóm egyetlen egy százalékát. Mert lepukkant nonprofit szervezeted bátorsága úgysem működik félelemmel. Ne

- Látom, már megint hezitálsz?

habozz

akkor,

ciripeljél

inkább

az

egyik

legpogányabb

madonnámnak, hogy mielőbb legyen, fenn a János hegyen. S ha már mi

nálunk babám készülődik javában, akkor megkeresztelve szívemnek választottját, gördíts el minden akadályt halaszthatatlan lakodalmam

elől. Bár még nem tudom, miben mennyekzőbe, amelyre - ha már olyan

sit down comedianos vaker humorom lesz felszolgálva - te is hivatalos

vagy. Csak nehogy jól lemaradj, nehogy jól összeszűrd kesernyés levedet a tudatalatti énemmel, melyben oly irgalmas rendet tartok. - Légió mindhalálig!

Miután, megérdemelt, vagy nyolc óra mással-szórakozásom ilyen jól elfecséreltem támogatóimmal, egy égi tüneményre lettem figyelmes. Azaz egy kerékpáros gyorsfutárral elküldött, mosatlan és vízköves

fogmosó pohárba fojtott véres vudu bábu, a frászkarikát hozta rám. Nem is beszélve a helyiség kalapácsáról, melyet a tárgyalóteremben ejthettek fejemre a nagyon nagybecsűek. Dobnom kellet hát meghittnek

eltervezett nászéjszakám, melyet fellebbentett fátyla alól, édesdrágácska egyetlen hercegnőm kissé hisztisen fogadott.

- Ha még ma sem kötöd be fejemet, akkor olyat mondok! -

csillapodott a legalább darázsderékig elgázolt lelkivilágú kedvesem,

hatalmasat csapva keszkenőjével a menyasszonyi torta habjába. Majd

96

felfűzte páratlan gyöngyszemét egy vékony madzagra s félcédulára felírt tendenciózus összeesküdés elméletével együtt, becsúsztatta az öltözőasztal rejtett zugába.

- Én végeztem veled!

- Hej, ha ura lehetnék most e hátrányos helyzetnek, s nálam

lenne az életünket megpecsételő bélyegző! - tettem eleget gyorsan a

házastársi kötelezettségnek.

- Amíg neked férfi, addig nekem egyre csak nő a gondom s az

esélyem. - hoztam gyorsan szóba valami nagyot, majd fekete

csokornyakkendős fehér frakkomban, egy kis időre magára hagytam a

már úgyis félig menesztett násznépet. Felkaptam slusszkulcsom,

sietségemben meg sikerült felrúgnom azt az ajtó közepébe állított szemétládát, vagy hogy is mondjákot. Igen azt az új módis szelektív hulladékgyűjtőt.

- Ne feledd kedvesem, hogy a flört öl és hogy készülődő

házasságunkat nem egy hajtűkanyarban kéne egyenesbe hoznod. hallgattam elhalkuló bókját mátkámnak, s szégyenszemre, nyitott sliccel léptem ki a folyósóra.

97

XII. Szó szerint tehát lőttek a frigyemnek. Kisebb gondom sem igen lévén, minden esetre sejtettem, hogy életveszélyes fenyegetéseim hátterében,

az az otromba Jenőcske mozgathatja a marionett szálakat. Hogy ne

maradjon azért harag Péterben sem, a leges-legfőbb ügyemet, ésszel

kellett felgöngyölítenem.

- Ha a lombfűrész poros, akkor dolgoztak-e egyáltalán vele, s mi

van a poháron felügyelő? - kérdezgettem is magát a Krisztit.

- Talán egy új lenyomat, mert a régi már elmosódott. -

képzelődött, de laboratóriumi teszteredmény híján érdemi válasszal

nem méltatott a sértődött beneluxbeli nyomozónőcske. Veszprémből viszont, a mára citromsárgaöves és zöldcsíkos Lindácskának éjfélutáni

karatés sikongatása, még időpont előtt felébresztette érdeklődésem. Állítása szerint, ugyanis nagyon korán kellett ma a mohamedánnak

felkelnie. S a szőrös habtestére erősített plasztikus hátizsákkal, ugye nem igen megy egyetlen egy emberfia sem zöldövezeti kocogásra.

- Pláne nagybani kisbevásárlásra. - tudálékoskodott a

térmegfigyelő rendszer háromműszakban is dolgozni képes kezelője, de beragadt rögzített felvételeiből, most jó hogy nem tudhattunk meg erről sem semmi közelebbit. A közeli határátkelőkön, katonai repülőtereken

és vasúti pályaudvarokon elrendelt készenléti állapot viszont

nagyszerű végeredménnyel kecsegtetett. Kiderült ugyanis, hogy az egyik távoli arab ország válogatott futballistái, meghívásra, egy

barátságtalan labdarúgó mérkőzésre érkeztek hazánkba. S a részletes

személyleírás éppenséggel arra a jobbszélső fickóra illett, aki

98

kisgazdánk hagyatékát próbálta kicsenni. A többtíz-milliós, takaros

Torgyán villából.

- Iszlám a megoldást!

Habár nem vertük olyan nagydobra baklövésünk, a cintányérok zizzenését meghallva a sajtó kitálalta pisszenéseinket. S kitalált minden

hazudós hűhót meg cécót, mellyel irányíthatja majd nagyra becsült

olvasói publikumát. Megrezegtetve persze Jenő mütyürke táborának faarcizmát a jókora rajtunk röhögéstől. - Ó ti töpörödött ördögök!

Omladozó tűzfalon meszeljétek csak nyugodtan hófehérre, magyar igazságotok. Mert már három plusz egynél úgyis több jut belőle, a boldog békeidőkre.

Na de lapozzon csak tovább Andersen meséje, Pamela hatalmas nagy

mellére. Te is tőgyed fel kezedet a Playboy címlapoldalára, fárasztva

bicepszed a disznó látványra. Meglásd, köpülve kapsz tejet, vajat, hogy égnek álljon hajad. Döntsd hát tőkédet, ne csak siránkozz, mert a bálvány anusát nézve a nudista Adrián, egyszer majd úgyis virágba borulnak a pálmafák. Amikor is sikered helyett learathatod kicsordult sarlóddal, kalapácsvetőink utolsó dobását, piros-fehér-zöld aranyát. -

Na áll az alku, apafej?

Hát persze, hisz a mellényzsebemben megtalált pénzed beszél,

angolosan manipulálva téged, hogy paprikajancsiként megint csak

végigizguljad az egyik kukacoskodó kvízjátékot. Kerti partidon, megvárva azt a másnak odaadott jakupcsekket, melytől megint nem te

lehettél ulti-milliomos. Csak csigavér kispajtás, hisz anarchia híján még

talán ma majálist tartanak. Holnapután pedig, nyikorgó lánctalppal az

99

ösvényen, megindulhat Jenő ellen áramunk. Jó nagy dózisban adagolva, a szépséghibás paksi blokkokat is bekapcsolva. - De mi lesz a rég említett ivóvízzel?

Mivel Farkas Bertalan rövid röpte óta sem a piac, sem az űr nem tudott, így a közvélemény ásott kutat. Megrendelésre vályúhoz csődítve az igen

jól értesült, nagyérdemű és vérszomjassá lett szavazóközönséget, hogy menessze a vesztesebbnek látszót a melegebb éghajlat pártjaihoz. Így egyiknek sikerül, a másiknak nem.

- Ballépés után, mégis mi lehet jobb?

Amíg az a pösze ipse, szondáztatva téged végig galluppol azon a borízű Medinán, addig én teletöltve basszus kulacsom, jókorákat sasszézgatok.

Kiszabadítlak téged is a szoros négy pártnak fogásából, hogy kialakíthassam végre, fordítottnak tűnő lagymatag koalíciómat. Jómagam és teközötted.

- Tényleg, te kit fárasztanál, ha már úgyis tudod, hogy Dávid

nem is Góliát, egy másiknak meg éppen tokaji szőlőtőkéjét tapossák?

Van egy, ki még mindig Gyurcsán néz rád, s karöltve könnyed magával kuncog csak rajtad, a többi meg jobb lesz, ha hallgat.

- Bár fegyver nélkül lövésem sincsen, egyet azért rögtön

kizárnék. Jól jönne a felező is, de lesz-e szignifikáns különbség. Vágóúr,

ahogy korábban már mondottam volt, nem kockázgatok. Vegyük le már azt az agyamra menő zenét, s inkább csak játékon kívül jelölnék. - Gut, Besser, Közhely!

Te tudod, neked melyik a legjobb. Viszont arra nagyon megkérlek, ne nézd meg közelebbről, mit Jenő ecsetel. Mert nagyon hamiskás, és

szingli ászként félre dobva úgyis csak a rövidebbet húzhatnád. Vagy a csonthéjas dióhéjba zsugorított agyad, felülről vezérelt legjobbik

100

féltekéje megbirkózna azokkal az ultramodern, fatalista futurista

szélsőségekkel is, amelyeket mi éppen végképp eltörölni készültünk? Haszontalan erőfeszítés, hiszen Gyuluska balzsebébe Tina Turner sem tenné be sohasem, régi rock-and-roll lemezét. - Csatabárd!

Mi mást is tehetnél, buzdítsd hát jómagadat, hisz még klasszikusokat

idézve sem igazán értenéd, Slyvaker rendhagyó csörtéjét. Pláne a szójátékát. Viaskodjon akkor inkább egy szál magával eszes kicsi

fiacskád, bízva, hízva, ballagva tovább, tovább. Legyen csak még egy

szoros köteléke, kakaós tejbegrízzel jóllakatott napközi-otthonos

növendéke, a szerelmi fogyatékos elmeosztály idegenjeinek. Sőt,

horogkeresztes farmerkabátosa esetleg jól karikatúrázott pufajkása a

régi-új nemzedéknek. Öt, vagy netalán tán hat csillagos ötöse a jól

megdicsért izraelieknek, vagy kelekótya kleptomániája a zugpálinkás rumaromáknak, kiknek szemlesütött karaktere olybá visszataszító. De

ez se számít drága tesó; hisz dik mán, he, oszt meg az izé, szóval téged is csak egy magyar anya szült. Meztelenül. Az erkölcsi bizonyítványt meg

már senki sem kéri, lehet bárkiből, mondjuk szőrszálhasogató vagy éppen takarító néni. Hogy csak úgy súrolja a tisztesség határát, miután szőnyeg alá söpörte az elmorzsázott mocskot. - Vagy van esély némi egyenlőségre?

Van a túrót, s különben is, a közös lovunknak előbb-utóbb kilóg a lába,

vagy behorpad a háta, s már te sem tudsz mit tenni, ha felültettek rája. Mert gebe és csutakos.

- Egy tucatból fél tucat, maradhat asszonyom?

101

Ne számoljon utána ön se tisztelt felügyelő uram, s mielőtt a saját fele

után menne, tegye el zubbonyzsebébe azt a szánalmasan szemét és

vagonőri igazolványát. Merthogy első benyomásra, nem érhet fel hozzám sem kompetenciája. Másodikra pedig, olyan nagy tőlem kapott hőguta üti, amely elől még a hullámos hajú Inter Ferenc sem hajolhat. -

S különben is!

Rámruházott jogkörömnél fogva úgy följelenteném, hogy arról

koldulna. Erről pedig, le se esne, legalábbis míg az a víz- és kénköves toalett kacsája azt nem mondaná. Háp. Hát én megmondottam, hogy a

Godzilla kerek, nádja berek. S egyáltalán nem érdekel, ki miben volt tudós a Guinness-ben. -

Csengetett Milord? Rögtön jövök!

Vagy aki bújt, aki nem, megyek, s pár bajod is magamra vállalva

megvívom fegyveres elégtételem. S amíg csak zsigereim bizseregnek, túlszárnyalom Jenő gyaúr jó egynéhány virágrekordját. A függetlenség

napjáért, a te XXL díjcsomagos szuverenitásodért, s a mucsai modortalan családodnak támasztott igénytelenségedért. Felmászva

kártyádból készült légvárad leges-legtetejére, hogy igen magasan

kvalifikált ülőhelyemről kihúzzalak téged is; a csávából. Vagyis inkább annak a nagymenőnek hitt csávónak markából, ki töködet szorongatva szakíttatja le veled, ótvaros gatyád, megtisztítva magát is embertelen ürülékedtől. Mert az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húzatja el nótádat.

-

Vagy önök kérték e szíves egyveleget?

Akkor tankold fel Gazsikám továbbfejlesztett keverékünkkel azt a

zöldkártya nélkül zötykölődő Trabantjukat. Had száguldjanak tova

102

Kyotóba, hogy írják újra a széndioxid kibocsátásról szóló csuda egyezményt. Május elsején, tőlem is tisztes távolságra, mert régimódi, rövidke és szaglószerv alatt viselt sötét bajuszos szobafestő mázolóként még falhoz találnám kenni mindnyájukat. -

Hej!

Előre, helytelen bármire is asszociálnod, legalábbis azon a varangyos béka feneke alatti nívószinten, ahova most Jenőék sorolnak. Mert ahogy az ábra kimutatja, békaphatod. De azért ne add fel, tégy úgy, mint az ifjú Slyvaker. Doszpot Petihez hasonlóan rajzolj körbe Krétán tüzes karikákat, s olimpiálj a virágok mielőbbi megbékéléséért. Életet lehelve

cirkácska padlófűtésedbe, lobbantsd fel, legalábbis azt a kékes-sárga őrlángod, kihűléstől mentve meg országod. Hisz reszketve bokorjában mindenki vacog, mert már egyetlen egy dalos madárka se száll ide.

Hanem privát szállodában csicseregve építi ki gonosz gráciáját. Valahol Európában. -

Tasziló, hát nem visszataszító?

Mert én nem igazán örvendezem, hogy ekkorákat öklendezem. Amiért

ergo, ránk se legyintve elrejtőzött Jenő, nem is gyanítva, mikor s

honnan bújik elő. Habár belülről jöhet, cigányútra tévedt nyálsejtem,

mert felkavaradott valami bennem. Talán kiköpött olyan e mese habbal,

mint a felböfögött étel egy kis gyomorsavval. Told el hát tandembiciklidet kicsit hátrébb, mielőtt szülőfölded helyett rád is csak fittyet hánynék. -

Fúj!

Na jó, akkor nem rendezek különösebb jelenetet. De te is tedd szívedre

kezecskédet, hogy nincsen benned a hódító lódító. Hogy tényleg kimondod szádon, ami szívemen, s eltűrve mindenféle nyomdafestéket,

103

mellém állsz. Mit nem adnék érte, hogy búcsút mondva végre a ropogó

csodafegyverektől, te légy nemzeted éke. Támasszák ki veled az elszabadult szekeret, mert egyedül annak a napszemüvegesnek áll a

világ, ki elismeréssel adózva az APEH-nek, nem csak a szépre emlékezik. Ki nincsen úgy besózva, s kinek nem viszket a bőre, ha vesztét érzi. Ki inkább szól egy közkedvelt színésznek, csak hogy ne neki kelljen nagyot alakítania, s ki csak úgy tud kettőt formálni, ha az

egyikre alszik még egyet. Ki egyszerűen csak túlteszi magát rajta, ha lángelméjével felégetett útját belevezeti egy falba. -

Kinek a Nílus is csak a tudta nélkül folyik tova?

Igen, kitől csakis egy üresedő pohár telhet, s ki szerelemből fülig,

kizárólag egy emésztőgödörbe eshet. Ki nem tudja, hogy véletlenül elharapott nyelvét a sebészeten ki ölti, s ki csupán klaviatúrájával tudja elütni szabad hétvégéjét.

104

XIII. De miért is bocsátkoznánk jövőnket illetően könnyelmű jóslatokba? Mert sejtelmünk sincs róla, hova a csudába lett Jenő, s mire készül

ellened a settenkedő erő. Bármennyire is csak kapaszkodik tikkadt szalmaszálába, lehet még kificamított dobása. Rajtunk, kik egymással

még köszönő viszonyban is alig vagyunk. És rajtad is, akivel csakugyan csak többen vagyunk. De nem baj, durrogtass, legyél te a tizenharmadik tromf tucatunkban, süsd el utolsó vaktöltényed.

- Vagy legalább gáz van, ha már éles lőszer nincsen

pisztolyodban? Tudod mit, pattanj közénk Palkó, s mielőtt mellre szívnád maró gúnyomat, foglalj helyet faragatlan tuskódon. Tikkadj a

banánérlelő bőrgatyádban, töltsd ki tüzetesen töviről-hegyire azt a jó

pár jelöletlen rubrikát, hogy képet kapjunk végre A, B vagy C típusú

alkalmatlanságodról. Remélve, hogy rád esik a vagy hétpecsétes titokszoba mennyezete, s összehordasz hetet-havat, amikor őszintén adod magad.

- Ennyi is e… e… e… elég az ügynökséghez?

- Na mi van, tán otthon hagyta anya nyelvét? Egyébként, ki maga?

- Maga a puszta tény…

- Ne dadogjon nekem itt az üdvösségről, fáradjon beljebb. S ha

van még vér a pucájában, kerüljön szemem elé maga hétpróbás

gazember. S mielőtt még a gépszíjunk elkapná, kösse fel gatyáját

rendesen és gombolja be azt a nagyra szabott golyóálló mellényét. Értette parancsnok?

- A parancsot?

105

- Nem kérdez vissza, ha elhangzott már a felettes ének. Csak

tartja jól csukva száját, ha már szagot fogott, s jelenti sebtében összekötő tisztjének Jenő máig még felderítetlen helyét. Majd mi saját szakállunkra, kiugrasszuk a begyulladt nyulat. - A csipkebokorból?

- Miféle szerzet maga tizedes? És egyébként is, mi baja? - Baja egy Duna melletti kisváros.

- Na betéve, könyv nélkül mondja csak fel a szolgálatot! S

különben is minek az a nagyon-nagy felhajtás, hajtsa le a zubbonyát.

- Nekem a könyökömnél van a tűrés határa, de egyébként jól

bírja a gyűrődést.

- Csak ne szellemeskedjen. - Azért leülhetek?

- Hát, ha nem félti állását. Na hátra arc.

- A tetováló szalonban már csináltattam hátra arcot, ugye nem

kívánja…

Még ma sem tudta Slyvaker, honnan szakasztották együgyű bakáját, mégis feltétlen bizalmába fogadta. Szigorú volt prófétájával, mert nem

kívánta, hogy hajmeresztő vadötlete támadja hátba a zöldfülű géniuszt.

Még bifokális SZTK szemüveget is készíttetett neki, bár a lencse (már ami az anyagiakat illeti) nem fért a keretbe. - Na mondja csak, átlát rajta?

- Ha már kérdi, akkor a táblán csak B-t látok.

- Hagyjuk. De mi is az impozáns terve, közlegény?

106

- Takarosan, tisztességesen felöltözve, játszi könnyedséggel a

gyanútlan gyaúr nagyúr közvetlen közelébe kerülhetnénk, tudniillik köztudott, hogy a ruha teszi az embert. - Ja, oda, ahová csak akarja. - Grandiózus!

A fiatalúr megégető lángelméje futótűzként terjedt tova. Felültetve

toronymagasra Jenő gyaúr maréknyi védelmét, becsapva tulajdon

hírszerző szolgálatunkat is. Bár az önmagában, egyes-egyedül

kidolgozott hatalmas térugrás elméletét nem tűzhette kalapja mellé,

mégis a zászlóaljban szájról-szájra szárnyalt rosszhíre az aranytálcán

felkínált eszement találmánynak. Mely kifüstölheti könnyen gázzal, hűvösre teheti nyállal csordultig telt szájjal a magáról mindig is árulkodót.

- De mi lesz a kicsi fiacskájával, hisz nekünk minden apróság

már igen nagy fájdalmat okoz. - nyúlt lumbágós derekához az egyik

akadékoskodó.

- Kettőjük közül a kisebbik rosszal, azzal az elkényeztetett

rugdalódzóval, akin még ruha sincs.

- Nem baj, a kicsire nem is adunk a nagy meg nem számít, de

térjünk vissza alapkérdésünkre.

- Azaz mi lesz Jenő kicsi fiacskájával?

- Amíg nem jár, nem lesz baj a csecsszopóval. - Azaz várjuk meg, míg ő teszi az első lépést?

- Ja, s akkor majd Tibi bácsi elintézi. Odaadja neki cumiszerű

hüvelykujját, hogy jól megszívja a bütyköst.

107

- Vagy ni csak, ott van például az a négyzet alapú hasáb, miért

nem tesszük hát kockára rongyos életét?

- Vagy egyszerűen csak régi hűtőházba, hogy a visszaeső

hőmérséklet sújtsa agyon a hidegen hagyottat?

- Á, csak én tudom, mikor és mitől döglik meg az a tejbe-vajba

fürösztött pimasz légy! - tartotta köröm alatt koszos mutatóujját vegyi-

fegyver szakértőnk a chemotoxikus permetező palack „push” feliratú gombján.

- Na addig álljunk fél lábon! - csaptam a csinos és boldog légyre.

- Valami páratlan ajánlat kéne! - lapozgatás közben ugrottuk át

serényen, a „Hogyan babráljunk ki valakivel?” című felhasználói kézikönyvünk páros számú oldalait.

- Nem lehet probléma, ha eltörik a mécses. Hiszen kés, villa,

olló, nem éppen szobatiszta gyerek kezébe való. Pimaszul, galádul odaadjuk hát neki valamelyiket, hátha összeszabdalja magát.

- Ja tényleg, ez már döfi! De nem elég a hét fogás, tudják a

kifogás, nyafogás és a többi?

- Á, ennek mindegy, ez csodagyerek.

- De hát minden csoda csak három napig tart!

- Ha mégsem, akkor bírja szóra bácsi, kérem ezzel a kis

cukorfalattal, hogy én is szaván foghassam jó erősen. - Hátha bekapja a nagy cumit?

- Vagy netalán várjuk meg, míg az ínyére meggy megy, s

herpesz csapja ki száját.

- Esetleg öltöztessük sárgába, apját meg majd lilába, hogy a

kettő igazán üthesse egymást.

- Inkább sugározzunk olyan filmet, amely majd rabul ejti őt.

108

- Vagy ha nem, hát akkor anyám nyila végezzen a nyámnyila

csemetével. S ha az árgyélus királyfi nem eszi olyan forrón az ünnepnapos ciánkásáját, vagy nem veszi ki minden léből kanalát, akkor

a tőlünk egy kőhajításnyira álló játszótéren, egyszerűen csak (Uniós követelményeknek még csak véletlenül sem megfelelő) mérleg-, vagyis inkább lánchintájába ültetjük a kissé lyukacsos gyerekcipőcskéjében téblábolgató,

megtalált

flúgos

ördögfiókát.

Természetesen

a

legborzasztóbb égzengés meteorzápor, tájfun, orkán vagy hurrikán közepén, hogy egyszeletes, marcipánnal díszített dobostortáján a gyertyákat ne ő fújja el, hanem a forgószél. - improvizálta kapásból komisz kis kontráját, Jones, a frigyládáját még sokáig magához szorongató hangszóró kapitánya.

Jenő ekkor beleütve teniszkönyökét ajtaja sarkába, csuklott egyet,

menten megsejtve, hogy nagyapjára ütő gyermeke hamarosan jól megemlegeti. Körülményei közepette és pöcegödör hiányában azonban mégsem tűnhetett el a történelem pokoli süllyesztőjében. Csakis a plafonra mászhatott már tőlem. Napkeltekor pedig, egy korareggeli

műsortól kért frissiben pofavizitet, mókásan felajánlva azoknak a bőrfejű pártolóinak is szigorú aromaterápiáját. A sztárinterjú

alkalmával, nem várt módon, egy kínpad mögül került elő a kaszakő,

ami csak kiélezte elkeserítő helyzetét. Vesztére, nem talált vissza kikönnyített lelki békéjéhez sem, s mielőtt elfogyott volna teljesen türelme,

borotvapenge

eszével

a

Kőbányai-sörgyár

melletti

Élessaroknál nyeste el Ariedné már korábban letekerődző labirintusi vezérfonalát. Nosza, sziszifuszi erőfeszítésekbe kezdett, hogy lemerülve

az egyszer már jól eltűnt és elhagyatott Atlantic City repülőgép

109

járatához,

felkutassa

valahogy

erkölcsi

hullájának

szárazföldi

maradványait. Felfuvalkodott hólyagja azonban sehogyan sem engedte

elsüllyedni.

És lélegzetvételnyi ideje után sem jött rá, hogyan mászhatna meg

legalább vagy két hegyet egy csapásra, így flegmán, feldobta talpát

dohányzószobájának négyszögletes üvegasztalára. Mivel nem vetett rá túl jó fényt lámpaburás asztali pilácsa, fityegő kallantyújával

lekapcsolta azt. Kényelmesen, egy jó ideig majdnem ingyenesen mobilozgatott valakivel, s anélkül hogy jóízűen beleharapott volna,

szemezgetett tovább a tányérra helyezett szőlővel s az odakészített gyümölcstállal.

- A dinnye ilyen magosan nem jó! - dühöngött a Hotel Mentol

emeleti szobájában és azon nyomban a szoba szervizét hívatta. Az egy emelettel feljebb lévő liftben hallgatózó gondnok azonban nem tudta

kiszabadítani a beragadt gombot, s így nem tudott lesüllyedni az ő szintjére. Így mivel senki sem jött panaszára, lesétált a szálloda impozáns halljába. Ágyőt vagy pát közölve messziről bedobta aranyozott szobakulcsát a szenzációs recepcióshoz, s kikérette a

garázsból fullos, meggypiros, turbófeltöltésű, nyolchengeres Alfáját. Rómeótól, a szolgálatára jó előre odakészített portásunktól, aki megszólalásig hasonlított egyik beépített szépségünkhöz. A parkolóház

legfelső szintjén, megilletve mázos, mézeskalácsos múzsacsókjával őt, beszállt még melléje tűzrőlpattant menyecskéje is, a hírneves

Kamupipőke. Mielőtt azonban megcsíphette volna szöktetésének eszményi ihletét, a nagy sietségben autója először dühbe majd méregbe

gurult. Bár Hondája nélkül Jenő meg is bánhatta volna, hogy beleütötte

110

orrát a légzsáknélküli műszer falába, de felforrt agyhűtő-vizével mit

sem törődve, árkon-bokron száguldott át rejtekhelyére. Fel a szirtre, a

helyzet magaslatára, ahol kopáran árválkodik egy jó magas platánfa. Ahol leeresztett, ritka-fehér roló mögött, méregtelenítő teáját

szürcsölgetve és egy árva mukkot sem szólva kivárhatja, hogy most az egyszer valaki más nyissa fel a pornós Pandora szelencéjét.

Újdonsült mentora révén, Slyvaker kikövetkeztette, hogy a búsképű férfihez a gyomrán keresztül vezethet útja. De mi lehet az a legalább

vagy harminchárom centiméteres, óriás serpenyős, vastagtésztás, ketchupos és majonézes, olaszkolbászos pepperónis, hagymás, és olívabogyós, a jogdíjak miatt még csak véletlenül sem kimondott nevű családi ételkülönlegesség, melyet Jenő magának rendelhet. - A pizza?

- Hát még szép, hogy eltaláltad.

A kiszállító segédmotoros futárunk kancsal szemét nagynehezen

kibökte, hogy ideiglenes tartózkodási helyén Jenő miben is sántikált. Anyja keserves életére és az aznap lemaradt jattjára is megesküdött az

ételhordó, hogy csak egyetlen egy gyűrött, selyemből szőtt pirospöttyös vagy pingvines kisgatyát figyelt meg rajta. Nomeg a cipőjéből

kiesett lyukacsos lúdtalpbetétjét tapasztalta. Bár a vezérkar, uccu neki,

megint pont semmit nem tudott kezdeni ezzel a bizalmatlan információval, - nagy ramazurit csapva - mégis nősként ünnepelte, no

meg agyba-főbe jól megdicsérte a mondvacsinált hőskatonát. Többek

között a becsületrend egyik ezüstkeresztjével ajándékozta ágrólszakadt

hitvesének kitartásáért, érdemei elismerése mellett kézfogás nélkül leszerelve persze a kotnyelest.

111

A rövid ceremóniától meglehetősen távol, az előretolt frontvonal felbosszantott deszantos kommandósai már vigyázzállásban várták, hogy bevehessék Jenő gyaúr búbánatos berlini bábkormányát. Bár igen vastag klinker-téglafal volt körös-körül, legelső zöldjelzésre bevált a

paplan-ernyős beugratási kísérlet. A bázisugrás során mindenki

talpraesett magatartásról tanúskodott, habár ez nem volt szokatlan a

megrendszabályozott elitosztagtól. Hogy szó ne érje a háza elejét,

lacifasza és semmi kecmec nélkül, egymásra való mutogatással hátulról hatolt be az illusztrisnak kikiáltott alakulat. Korhadt ajtót bedöntve –

melyben még szép, hogy tokaji a szu - kiontották a Jenőt védeni akaró

Oli vérét, ám meglepetésükre, a makulátlan működésűnek ugyan

tényleg nem mondható, de hőérzékelővel azért ellátott detektorok,

sehogyan sem észlelték az erőt. Se kép, se hang sehol, pedig valahol ottan volt régóta a magyaros hagymás és mindenki által körözött. A bezárt ajtók mögött, a Zanussi által előre belehelt energiatakarékos és vagy plusz hétfokos hűtőben.

- Bizonyos fokig tehát biztonságban?

Úgy van. Forróvérűként hidegre téve a hűtőházban, karnyújtásnyira

csak a szakasz legtapasztaltabb őrmesterétől, jól elvegyülve a tizenkét-

darabos tartó okostojásai között.

- Na melyik is a kakukk tojása?

A vizet is fakasztó forgó tavaszi szélnek elnevezett hiábavaló

vállalkozás, így természetszerűleg csúnya csődöt mondott. Mivel semmi

egyéb keresnivalójuk nem volt ott a legényeknek, felsőbb utasításra s

112

bízva egy közeledő, piros hóesésű téli találatban, le is fújták a kudarcra ítélt akciót.

Jenő kizárva a tévedést, dideregve - és egyszer talán majd rá is fázva -

megörült ennek, és hogy azért mégse a telkén szétszórt háromszáznégy szög ölje meg, hátrahagyott békefenntartóink hátán, őket málhás lóvá

téve vágtatott tovább. Felbuzdulva rőzsét termő türelmén és

turpisságán - mert igen nagy szüksége volt a szeretetre - és kiköhögve

maradék zsozsóját, hathatós szoknyavadászatot rendezett. Nagy

hátsórészt kerített dolgának, kihasználva a négyes metróvonal építkezése miatt feldúlt, a kelleténél többet ivó és a Keleti pályaudvar

peronjainál piros papucsban pucsító picsák pánikrohamát. A magukat

kellegető, rossz bőrben járó, repedtsarkú emancipált kéjnők ugyanis

sorra adták be derekukat a közeli zaciba, s kielégülve az utánnyomott

dollárhegyek hamiskás látványától dőltek be jól, a túlkorosodó feledékeny dzsentri termelékenységi kultuszának. Mi meg csak

tapsolásra várva egy remekbeszabódó csodálatos pálfordulatra vártunk.

Őrült nagy szerencséjére, se szó, se ünnepi harsány beszéd, Jenő végleg

elkótyavetyélte régelment féleszét. Hogy oda már tényleg ne rohanjunk, s mert elég volt a sóderból, nem építette fel földalatti betonbunkerét sem.

- Akkor sem adom fel a reményt! - szorongatta hírlevelét is a

helyi csomagküldőből kifelé caplatva, s felszedett a járdáról pár nemrég eldobott hangyás morzsafalatot.

Védtelen és gyámoltalan maradt, s mivel nem fért már fejébe, csak úgy

rázogatta ki eldurrant agyát megüresedő helyéről. S amiért feltehettük

113

a beugratós kérdést, erős felindulásában máris a híres Eiffel torony legtetején találta magát. Ahelyett, hogy némi enyhítő körülményként

megadta volna magát, vagy töketlenül szert tett volna egy jókora fecske farokra, jól felizgatta kedélyeinket.

De hát jó kilátásokkal nem kecsegtető büszke sorsát mégsem bízhatta

másra, s pontban akkor, amikor a kaszinóban dobtam egy hatost, ő nyakát kötélhurokba akasztva, orrát befogva dobott egy akkora hátast. - Az üde frisslevegőbe? - Hű, de extrém! -

A sudár jegenyefák és Sztálin orgonabokrok takarása végett azonban

egyetlen egy megveszekedett koronatanú sem igazolhatta vissza a

szörnyszülött kipusztulását. Egy-két, tán több otthonról elszalasztott kotorékeb ugyan még falt valami vérfélét az aszfaltról, de mert nyoma sem volt placcsnak a placcon, s mert egyszer minden kötél szakad, nem

hittünk a füleinkbe súgott dicstelen halálhírben. Párizs (állami

költőpénzen persze) azért még megért egy külön kis szentmisécskét, s

dupla vagy semmi alapon, minden látszat ellenére - mondanunk sem kell, hogy helyesen - úgy tettünk mindannyian, mintha Jenőcske még

továbbra is élne. Apait-anyait beleadva kutakodtunk utána, mert valami azt súgta, hogy ez a feslett ördög még koránt sem alszik. Az égbolt is

csak egyre zengedezett Közép-Európa fővárosai felett, légből kapott

hírekkel és régen nem látott ítéletidővel hátráltatva a gyaúr ellen - aki,

naná, hogy nem fog most árulkodni magáról - kiadatott Interporos

körözést. Holnapután aztán végre-valahára derengeni kezdett, hogy mi is volt az a mindenki által már jól ismert tegnapelőtti dörgés. Minden jel

arról tanúskodott, hogy valamennyien csakis a rég feledett hüp-hüp-

114

hüp, Barbi trükk áldozatai lehettünk. Vagyis eszeveszett Jenőnk, Pierre kardigánjába belebújva mentette ki féltve őrzött irháját egy nercbunda

vagy szőrmeboltból. És meghagyva a kukászsáknak is foltját, szürke

szamárként tűnt el a ködben. S talán már ott is van, a dajkamesés szex-

és New York-ban. Abban az amerikai pités rémálomban, esetlegesen a butuska bűbájos boszorkák babusgatásában. Talán a rozzsal és zabbal roskadásig telirakott Kukutyinban, vagy az egy nap alatt aligha nem felépített Rómában. Talán ott, ahol a kölcsönkenyér is visszajár, mert talált lóvéjának úgysincsen Tora-Naga szaga.

- Na most légy okos Domonkos? - kérdeztük találkozásaink

közepette egyik igen felvilágosult szürke eminenciásunkat.

- Akkor menjünk csak át még egyszer a terven! - szorongatta

gyűrött aktáját a látnok, bár már a rajta lévő lábnyomokból látszott, hogy korábban többször is átfutott rajta.

- Miként Ázsiának nem olyan nagy az ázsiója, így oda nem

mehetett. - hebegett-habogott egymagában a Jenő felkutatásával

megbízott különítmény frissiben kinevezett gazdája.

- Meg aztán egy normandiai motelben sem bujkálhat, mert ugye

minek a partra szállás. És a Haris-közbe se költözhetett, hisz ott is közbe jöhet valami.- találgatott tovább.

- Persze Afrika is ki van lőve, hisz az ilyen jól öltözött, finom

úriembernek még baja eshetne egy felejthetetlen kani-báli bantu lakomán. - futott még egy rövid kört a pulpitusnál, de gyanúsan, a

hallgatóság felől egy árva pisszenést sem hallott.

Mivel nem szeretett volna a sötétben tapogatózni, s látni akarta, hogy

kivel is lesz majd jókora dolga, előadónk asszisztensével, Villany Leóval

115

kapcsoltatta fel az auditórium mennyezeti lámpáit. Még az arca is hamar leszakadt mikor meglepetésében látta, hogy valójában senki sem

volt kíváncsi jártatott pofájára. Csak később tudhatta meg a mára már

vaskos szívlapátra tett szegény kém, más néven karitatív krónikás, hogy félbeszakadt a kupaktanács. S hogy a feledésbe merülő hallgatóság nélkül már csakis a divatját múlhatja felül. XIV.

De vissza az egész, s ismerjük meg mi is történt akkor valójában. A

gyaúr ellen meghirdetett nemzetközi tudóskonferencia idején azt csiripelték a madárkák, hogy a közeli Svájc gleccserei lassan elfogynak.

Valami nem volt kóser a havasi gyopárok legelőin sem, hiszen a mérhetetlen

irigységüktől

megsárgult

szomszédok

lila

tehenei

mindenütt elpusztultak. Biokémikus vírusszakértők és a világhírnevet szerzett Dustin Hoffman filmszínész szerint is, a kolompolós marhák kifulladását egy felbúgatott, kangörcsös kerge-birka marha okozta.

- Ezt már döfi, s mert tévedni nem kizárólag emberi dolog,

paranoiánk egyszeriben alátámasztódott.

- Buzillak édes! - hajolt a dobott szappanért is Jenő, hogy

csakugyan egy seggben legyen már az erő.

- Hogy mindig résen legyek, megyek! - hajtogatta.

Azaz, a nőgyűlölő kutyából nem lesz kifüstölt szalonna, vagyis a magát és paplanejtőernyőjét eddig jól elrejtő Jenő, még egyszer utoljára eljő, s

minden kétséget újra kizárva, részt vesz a közelgő forró nyári melegkarneválon.

116

Ki-ki alapon, Budapesten parádézik egyet, s amíg csak lehet, mással

szórakozik. Gavallérként, árva peták és a bőre alatti pénzmag nélkül

állja mindenkinek a cechet, csak nehogy kimaradjon az óriási popsi-

szigeti banzájból. Persze, csak másnak az ölbe tett, cséphadaró kezével

ver ő fényes nappal csalánt, mert a teliholdas, még éjfél előtti éjszakában, úgysem merne már szembekerülni, egyetlen egy vonyító ellenségével sem.

De akadt egy kis bökkenője a kötözni való bolondnak. Mert őrjöngő emberek közt meztelenül elegyedni, ugye nem lehet egy fekete csákós

maskarában? Sőt hermafroditaként, a tömeg ellenében fordítva

menetelni sem?

- Most már elárulom, nem lehetett.

De mielőtt az örökifjú Slyvaker, izgalmak tetőfokára kivezényelt lesipuskásai (az elébük szálldogáló furaalakos, képbe nem igazán illő

színes lufik mellet) szemfülesen kiszúrhatták volna a feltűnési viszketegségében megháborodott elmét, az egyenként ledobálva királyi kosztümét, megszabadult még attól a csúf vasálarcától is. De hogy azért

mégis legyen valami rajta, rövid öklendezés után magára hányta a tegnapi étlapját.

- Már nem látom az objektumot!

- Ez maguknak célzás akar lenni?

Bár jómadárnak néztük, hordóhasa miatt messzire repülni még sem

tudott a löttyedt csaló. Csak fejnélküli csatalovasként, még a kis bolhából is elefántot csinálva, végigtiporni az önfeledten randalírozó,

vijjogó tömegen. Nem éppen kedvező fáklyásmenete végén, hogy esetleges fővesztésének gondterhe mellett mielőbb tisztára moshassa

magát, belegázolt a városligetben lévő erkölcsi fertőtó csaknem derékig

117

érő, iszapos vizébe. Megzavarva a csakis fültövön és hajlatokban megcsípő szúnyogokat és a gusztustalan szitakötő-lárváktól telis-teli

medencében

meghitten

evickélgető,

romantikus

hangulatukban

csónakázgató, langyosra melegedő párocskákat; torkaszakadtából üvöltött egy pirinyó segítségért. Égbeszökő rikácsolását csak a partra

kivetett, - minden bizonnyal még az önkormányzati támogatásokból működő műjégpályán - télen leszúrt Rittberger süket hullája hallotta.

Segíteni azonban, nyílván az egyik fülén befolyó a másikon pedig, kifelé

csordogáló hullámverés miatt nem tudott. Jenő nagynehezen, valahogy

mégis megszabadult a közeg ellenállásától. Kikászálódva megérezte, hogy vájtfüle mögött még mindig van valami, s fél kézzel lekotorta

magáról a büdös békanyálat. Lába és nyaka körül meg egyre csak szorult a hurok, ám kapkodó igyekezetében még le tudta tépdesni magáról a kósza, kusza damil darabot. A szálakat totál szétgabalyítva,

hogy véget vegyen ennek a se füle, se farka történetnek, - s hogy pofára is essen - hátulról alattomosan fejbe kólintott egy arra éppen járókelő

kiszolgáltatott nőt, s minden identitásától megfosztva, egy pisszenés

nélkül a poros földgömbbe tiporta. Majd a vagy kilencmilliméteres, horganyzott pisztolycső helyett, amolyan Mr. Bean mód, balkezével

alulról és jó erősen megtámasztott fityiszt mutatott a csigalassúságú, megalapozottan palimadárnak nyilvánított gyanútlan tanulóvezető

nőnek, és egy közvetlenül édesanyai örömök elébe néző várandós kismamaként, jó messzire vitette el magát. Jenő gyaúr vezetője, benne is volt jócskán a kulimászban, amiért palizós kedvében, aznap épp neki sikeredett felvennie a zöldövezet legmagányosabb farkasemberét. - Vaúúú.

118

Ki szívszorító vajúdása folyamán, magzatvizes kisbabája helyett csakis

a föld színéről végkép eltörölt nőszemély letépett zubbonyát szülhette

meg. De ahelyett, hogy mielőbb észbe kapott volna teflongolyót

félkegyelmű sofőrnőnk, bevette a csajozós dumát, s hagyta, hogy hátulról csavarják el fejét. S mivel azt sem tudta, hogy éppenséggel hol áll az áldott esze, cseberből vederbe hajtva, egy gondosan cizellált

vaskapunak ütközött. Majd, hogy az ördög is megszállta potyautasa, már ne üsse krumpli orrára éppen az utolsót, kilehelte lelkét.

Jenő bámulatára, a beláthatatlan következő pillanatban Lipótmezőn találta magát. Kiszállt mástól eltulajdonított, ütött-kopott piros kis

Zastavájából, s mintha mi sem történt volna, egy benzines malmonkannával körbelocsolta. Majd bölcsen tovább hallgatva kincstári optimizmusára, minthogy tüzet csiholni nem tudott, egy szakadékba

taszította azt. DNS mintáinak nemtörődöm eltüntetését követően körülszaglászott, s két kültéri festékkel frissen meszelt épületet látott. Mivel a sarki görög giroszos fala fele volt még csak lefestve, így a másik, félig kész sárga ház ajtaján kopogtatott.

- Hahó, na mi van elmentek otthonról?

- Már kész az őrültek háza! - örült, mint majom a farkának, a

kihalt magányklinika csaknem minden kövét megmozgató, sittről jövő

rokonszenves gondnoka. A hanyagul felállványozott udvaron addigaddig pakolt, amíg kő kövön nem maradt, leporolta magát s kis türelmet

kérve - sajnos életfogytiglan helyett csak hátsó fertályára - ültette le a

jöttmentet. A betegváró azon székére, ahol legutoljára még egy búsképű kékszakállú herceg várta bebocsátását.

A nyomasztó csendben, hogy olybá magányos azért mégse legyen, Jenő beállt két szobatükör közé, s perverz alakját sasolgatva csinált százakat

119

bolond önmagából. Benépesítve nyomban a Hűvösvölgy idilli családiliházát.

- Bár a hátam kellős közepére egyet se kívánok, a sok

gyengeelméjű között könnyen megbújhatok. - tűnődött kínált helyét elfoglalva az érvényes beutaló nélküli szélhámos szökevény, s mint aki

ténylegesen meghibbant, krokodilkönnyeket ejtő kancsalként, sorjában követte az orráról órára szálló legyeket. Ez mindjárt fel is tűnt az

együgyű, balgatag személyzet valamelyik agytúrkászának, s hogy páciense

stílszerűen

mielőbb

megkaphassa

a

magáét,

egy

kényszerzubbonyt készítetett elő. Majd elkérve, kopott és plagizált társadalombiztosítási kártyáját, felvéste egy füzetbe kilencjegyű törzsszámát, a magát Július Celsius Császárnak elnevező Jenőnek.

Egy vastagon fogó, 2B-s puha ceruzában, és a betegfelvételi karton

mellett heverésző csavarhúzóban, Jenő haladéktalanul felismerni vélte

szökésének leendő tompa célszerszámait. Sőt a nagyon dilinyó doki legóvatlanabb pillanatában, no meg egy Hupikék Törpikék-es

ceruzahegyező kíséretében meg is kaparintotta azokat.

- Még hasznát vehetem! - gondolta jól elrejtve tárgyait a szeme

alatt lévő táskákban, s engedelmesen, füléig érő szájjal a gumiszobába

vezettette magát. Hol az akárkicsodától falra mászva, s jó fogású, kéknyelű

csavarhúzójától

végiggondolta

a

teljesen

perpillanatban

becsavarodva,

fabatkát

sem

még

érő

egyszer

életútját.

Természetszerűleg, már senkitől sem zavartatva; Ádámtól és Évától.

Közben meg csak tekerte, tekergette a számára odakészített, dinamóval és vérnyomásmérővel felszerelt szobabiciklit, s jó dudáit nyomkodva az egyes szám harmadik nőszemélyű, képzelet szülte pedálos tárgynak, dögrovásáig

kellemetlenkedett.

Belemártva

120

magát

is

mások

nagydolgába, de azért ügyelve arra, hogy még idejében kihúzza kezét a majdnem

színig

vizelettel

telt

biliből.

dühkitöréseit, nehogy felfigyeljenek rá.

S

elfojtsa

vulkanikus

- Ha nem beszélsz, akkor én sem állok veled sorba! - szólta

lökdösődve, közvetlenül a beteglátogatások előtt. Majd helyet foglalt egy mindeddig ismeretlen, kezében mappát szorongató és mindenre kiterjedő

szemben.

élet-

és

balesetbiztosításáról

áhítozó

hölgyvendéggel

- Látom kedves uram, nagyon rosszul néz ki! Hogyan törte

össze magát ennyire? - személyeskedett kicsit a magabiztos ara, hamvadó cigarettavégére pillantva.

- Amikor a fényes nappali műszak szervezetbe tömörült, én

mindúttal gondolkodóba, majd egy ingyenes belgyógyászati vizsgálat alá estem, ha már annyira érdekli. S mindez miért? Mert az energia és

folyékony-tisztítószer megtakarítás gyanánt az udvarra általam deportált koszos edényeket nem én mostam el, hanem az eső. De térjünk vissza a nagyszerű indítványára.

- Igen, ha majd egyszer kiteszi a lábát innen, nem lesz több

gondja. Gyűjtse perselyünkbe pénzét hónapról hónapra, vigyázva persze, hogy mindig csak kitaposott tévútja elejét járja. S még mielőtt a

végén meggondolná magát, kérem, itt vésse alá lapomat, hadd

vehessem én is kalapomat. - jutott dűlőre a Loreállal ráncfelvarrott

üzletasszony a nagy generációkat maga mögé utasító Jenővel. És

söpörte le egy mozdulattal fehér szoknyája széléről azt a leborult szivar végét.

121

XV. Slyvaker a befejezetlen hajsza ad hoc elemzését követően, kissé csalódottan kezdett történelmünk újabb fejezetébe. Hogy mindenki előtt mégse legyen teljesen nyitott könyv élete, jól becsukta azt, gondosan ügyelve arra, hogy szűk környezetében senki se tudjon, se köpni, se nyelni. Fűt-fát beígérve a nyomravezetőnek, egy pár mondat

erejéig befejezte Jenő elleni hercehurcáját, s a már hangsebességgel közelgő Eurovíziós dalfesztiválra összpontosított. Majdnem négydalos

arcművészként, nem sokat lopva a napot önfeledten dúdolgatott, de legnagyobb sajnálatára, kissé megerőltető hörgőgyulladása miatt

hamar le kellett tennie a lantot. Mert a Nox a rajtra, csak úgy, nosza rajta elsőként húzta el saját nótáját.

Párhuzamos papírsíkjainkon játszódó, már teljesen szétzilált és

mozgókép nélküli cselekményünk jelenlegi oldalán, mindeközben

ismételten napfényre került egy, az ibolyántúli sugárzástól már kissé

megsárgult komplex kár-, vagyon-, egészség-, baleset-, és persze

életbiztosítási megaajánlat. Az átmenetileg nevesincs konzorciumtól

származó, busás sikerdíjért is kuncsorgó középkorú nagyságos asszony,

oroszlánrészt vállalva addig rágta a körmére koppintó favonalzó szélét, amíg az előretekintő de alapjában véve igen csak szkeptikus Slyvaker

beengedte őt is, kecses kacsalábakon forgó fényűző felhőkarcolójának egyik giccses irodájába.

- Tegnap Gizi, ma Tilda nyaggat! - fogott szendvics helyett egy

hidegtálat az éhes ügyvezető.

122

A nagy érdeklődésre való tekintet hiányában, a legtöbbünket azon nyomban székhez is szegező, megbeszélt időpontra már jó előre leegyeztetett kiselőadás sorozatot, természetesen csakis a nemrégiben

kinevezett menedzsment kísérhette figyelemmel. A körvonalakban felvázolt kereskedelmi terv dokumentációjának elemezgetését a nagy CÉG frissdiplomás brókerei végezhették, de fejüket fogva bármennyire

is osztottak, szoroztak, sehogyan sem tértek napirendre a pár évtized

után beígért, reciprokkal számolt de exponenciálisan felívelő, kamatoskamatú extrahozam felett.

- Na azt a cukrot nyalogassad, amit az én üzleti köröm pörköl

majd neked! - gondolta karikagyűrűjét forgatva a direktor.

Már majdnem csurig betelt Slyvaker ásványvizes pohara is ettől a

maszlagtól, amikor végre felfedezték, hogy az apró betűs rész utolsó mondatának egyik „i” betűjére nem tették fel a pontot, s hogy a látens

végeredményből még nem vonták le a következtetést. Mielőtt azonban kipenderíthették volna a csalódott ügynöknőt, az a kissé nyájas- és

olybá udvariaskodó kifogások lehetőségével élve, lazán és váratlanul nyakába vette lábát.

- Na pont ez hiányzott! De nem hittem volna, hogy ez lesz a

vége, pedig még Jenőnek, a bolondnak is megérte. - motyogta legutolsó

szavait a területi képviselőnő, miközben jó gázt adva, testét jógáztatva az ajtó felé mozgott.

- Te jó szagú uram isten, mit is mondott kedves asszonyom.

Igazán jó néven vennénk, ha megismételné! Mennyi is az ön része, mert az én önrészem most egyáltalán nem érdekel.- kapta el a fonalat az ifjú

Slyvaker.

123

Bár ügyfeleiről, harmadik félnek nem adhatott volna át semmiféle

információt a váratlanul fellegekben járkáló, - hiszen ha egy üzlet beindul - magát színes pávatollak nélkül is hivalkodva kellegető befektetési- és Avon-tanácsadónő, mégis közszemlére bocsátotta a nem

éppen mindennapi, gyümölcsöző kalandját. Melyet a frissen mázolt

sárgaházban, egy tányérból cseresznyézgetve töltött el a csendes őrülttel.

- Úgy megörültem, hogy Jenő így megőrült! Pedig már azt

hittem, hogy cserkó híján az élet nélküle meggy tovább. - csapott öklével az égbe az örökifjú Slyvaker.

A legújabb oldaláról bemutatkozó providencia, egyenesbe hozta tehát kisikló történetünket, és a nemzetbiztonságiak elsőrangú, vezető beosztású

tisztje

csak

úgy

ukk-mukk-fukk,

pikkpakk

-

Jenő

becserkészésére, elfogatására és meghurcoltatására - kidolgozott egy

mindeddig soha még nem tapasztalható, páratlan oldalszámú forgatókönyvet. A whiskys bank- és pénzintézetrabló ózondús

levegőben lógó fantasztikus történetétől vérszemet kapva, valamint

annak a gyöngyszemű feleségének ékesszóló közbenjárásával azonban, inkább a Hollywood-i show business-nek ajánlotta fel megvételre

irományát.

- Akkor most, uccu neki, vagy már ennek is lőttek? -

majomszokásához ragaszkodva vakaródzott Slyvaker. S nem igazán törődve azzal a fikarcnyira nőt bolhacsípésével, válsághelyzetének ideiglenes kezelésére összehívott egy rendkívüli internacionális csúcstalálkozót. Ahol kincset érő vudu kabalababaként, - még nem

tudni pontosan, hogy miért - de a kissé elkésett csehszlovák, nagy követ

124

görgetett. A nagy ő pedig, mert már tényleg nem babra ment a játék Hágába, anyámasszony hatvankilenc katonáját küldte le spárgába. - Prágába?

Eközben gyaúrunk együtt sírva, együtt nevetve buci barátaival, egyre

lejjebb csúszott az elmegyógyintézet ranglétráján. Hogy új, vagyis tiszta

lappal indulhasson, s ne érezze annyira a félreeső üvegház meleghatását a hasára sütő nap miatt, mindennap önként és dalolva fogadta el - hippokratészi esküjétől megfosztott orvosától - A4-es üres

papírját. El is kapta a harmincnyolc fokos harci gáz, pedig csak azért lett lábai alatt is forró a talaj, mert túl közel ült a tűzhöz. De tulajdonképpen

teljesen mindegy, lényeg, hogy még vacsora előtt fellőjék a kórházi

pizsamát. Mert akkor lesz csak igazán, üsd-vágd nem apád, ha netán

valaki óvatlanul mászkálva benne, nagyot bukfencezne.

A magát mindig is bolondnak tettető Jenő persze tudta ezt, s hogy elkerülje az édes anyja keservit, a meleg pite helyett megint másra fanyalodott.

- Na add be másnak ezt a tésztát, hisz ez nem piskóta! - szidta

is, nagy patáliát csapva az önkiszolgáló pultnál, Natáliának, azaz főszakácsunknak azt a kacifántos nemjóját. Mire megbántódott séfünk

belecsapott a lecsóba, s ahelyett, hogy az alagsorban ilyen alkalmakra is tartogatott, felvágott marhanyelvén kívül felhozott volna valamit

mentségére, elvégezve piszok nagy dolgát, jól beleszart még az egyébként alólam krémmel már előre ízesített palacsintába is. A kissé

bürokratikus tulajdonságokkal felruházott intézetvezetőnek le is szakadt alapállásba vérszopó, pörsenéses pióca pofája, amikor szaladó

125

konyhatündérét meglátta kijönni a sodrából. Majd, hogy véglegesen

táguljon innen, undok mód végignyálazta utoljára a ropogós

végkielégítést, és sodrófájával együtt kidobatta messzire a húsos repedt fazekat.

A kis köpcös hölgy, mert így szólítgatták a higanymozgású, majdnem megpukkadt konyhamalacot, a két pont közötti legrövidebb úton - s

mert a MÉH-ből jól elzavarták lopottnak hitt rézvezetéke miatt -

egyenesen hozzánk jött leadni a drótot. Mivel nem is igen nézett csak

kérdezett, négyszemközt még azt is megsúgta a legfőbb hadvezérnek, hogy május után, Jenő gyaúr egyfolytában az április bolondját járatta

csak velünk. S annyival lesz csekélyebb esélyünk a nagy nyilvánosság szemeláttára

szójátékainkba

történő illő

önbíráskodásra,

nevű,

honvéd

ahány

tábornok)

Perczel csak

Mór

(a

késlekedik

kézrekerítésével. Azután, mivel már nem is a hölgyike terülj-terülj asztalkája volt, - jómadarat fogatva vele - kilincsre zárta a maga mögötti hangszigetelt páncélajtót és Pax-, Pelikán- vagy Inox-tollal a fülébe

elhúzott harmatgyenge jutalomüdülésére.

- Vagy így, vagy úgy, de most végre elkaphatjuk! - bizakodott

minden erejét összekaparva újsütetű Köztárssági Elnökünk. Három

órán belül meg akarta találni, de a találomra szétszerelt Rolexből, Citizenből és Casioból nem esett ki senki. Mivel nem várhattak derült

égből villámcsapásra, s nem is dőlhetett ama tőrébe Jenő melyet még tegnap készített elő, éjnek évadján, sebtiben, átjárhatatlan blokád alá

vonták hát a Jenőt javítani, megnevelni, társadalomba beilleszteni

szándékozó gyógyintézetet. S amolyan hűbele Balázs módjára, elszeparálták az egymásra is joggal haragudó gyárilag hülyéket. A

126

huszonegyedik század játékszabályainak betartásával, az igen csak jó

húsban lévő katonák kitették huszonkét csapdájukat is. Mindenhol kutyaszorítókat és egérfogókat rejtettek el, no meg feszülő hurkokat

nyakmagasságba, bízva abban, hogy Jenő előbb-utóbb úgyis bele kerül a jókora slamasztikába. Mi több, még az akaratlanul kámforrá válást

elősegítő gépezetekbe is homokszemcse került, mert fő az óvatosság. Biztonsági okokból, hogy a különböző rikító színekben pompázó, művi kapszuláktól bólogató Jánosok nehogy idejekorán végzetes kárt tegyenek magukban, mindenkitől elkobozták legféltettebb kincsét. A már

hadilábakon alig

álló,

MP

egyenruhás

megszállóerők, a

feltételezettnek vélt és nagyon negatív főhősünktől elharácsolták

például gigabájtos, dugi MP3 lejátszóját, hogy még csak véletlenül se hallgathassa meg a jövő zenéjét. Nyelte is könnyeit, mint kacsa a nokedlit gyaúrunk, s hogy mégse kelljen aláírnia sajátosra kerekedett halálos ítéletét, az italautomata melletti szemetesbe dobta ellopott,

kitört hegyű és a füle mögé elrejtett 2B-s ceruzáját. Sőt, hogy

rövidtüskés

hajának

egy

szála

se

görbülhessen,

egy

pár,

hajszálpontosan a fejtetején lobogó hosszú hajszál híján kopaszra

nyíratta ráncos bőrfejét, majd hidegzuhanyban tusolta el dolgait. Ahol mindig neki állt feljebb, annak ellenére, hogy már nem csak ő bökdöste a szappanért hajolgatókat.

Csakhogy ez sem volt elég, s amiért már régen nem volt rajta se inge, se

gatyája, mezítelenül, elanyátlanodva került a kínzókamrába. Ahol a mindenkit

ízekre

szaggató

és

tépő

középkori

kínzóeszközök

kíséretében, egy tizenkettőnél jóval többfunkciós, villanyszerelők és elektroműszerészek

köznapi

szóhasználatában

127

egyszerűen

csak

kombináltnak nevezett harapófogóval próbálták kihúzni belőle

beismerő vallomását. Azonban, a hétfőnként szemébe vakító kék fény és egyébként minden más hiábavaló próbálkozás ellenére, csak azt a metszőfoghíjas szájából kilógó rozsdás kapanyelet sikerült jól megragadni.

- Szólj, s ha majdan nagyváradi kastélyod építészeként

reneszánsz rám is egy kicsinyke figyelmet, megmondom ki vagy! - mint

a fába beszorult féreg, üvöltött kínjában a KGB-től jókora államadósság

fejében frissen dezimportált, de Cambridge-ben jogi diplomát szerzett, könyörtelen vallatótiszt.

- Nem tudok semmit, isten az atyám!

- Kit érdekel apád neve.

- Pszt! - sziszeget egy végsőt, a bagót csámcsogó fogoly.

- Ez most tényleg nem én voltam, nyílván az Orbit vájt bele! -

mentegetőzött a tükör mögül bámészkodóknál a szanitéc, mielőtt

azonban drasztikusan megadhatta volna legvégső kegyelemdöfését,

Jenőcskénk, kellemetlen illatú PH értéket kilehelve szájából egy jobb létre szenderült.

Hogy a friss oxigén szájon át szálljon át, ugyan még mesterségesen

késleltették agyának agóniáját, ám minden próbálkozás ellenére gyaúrunk végül átvette kitűnő halotti bizonyítványát. Ott, az alagsori

hűtőkamrában, hol naponta egy szert vagy akár kettőt is használtak az intenzív és mindent átható hullaszag semlegesítésére.

- Noha oldalbordáján csúnya seb tátong, látszik, hogy helyén

volt a szíve. Hogy voltaképp ki is ő, arról viszont számot adni nem

128

tudok, hiszen valaki kitépte nyakából azt az alumínium dögcédulát. Talán leszögezhetem, hogy nem hóhér tette tönkre életét, hisz a

mellékelt balta és farönk alig-alig véres. S nem is egy szívdöglesztő nő miatt kapott infarktust. Subibubidú, annyi viszont nyilvánvaló, hogy oldalát semmi sem furdalta, bár egyvalamit biztosan a lelkére akartak kötni, mert a vakbélműtéthez a bőrt nem itt kell megbökni. A

koponyáján tátongó horpadásokból jól kivehető, hogy egész élete során

iszonyú dolgokat vághattak fejéhez. Egyszóval, egykoron ez a szervezet, bűnözésre volt hajlamos. A jelek szerint horpadt mellkasát is egy vasaló nyomta be. A sípcsontján lévő horzsolásokat nyílván akkor szerezte,

amikor az utolsókat rugdosta. A szennyesbe bedobott pécsi ötujjas

pedig egyértelműen elárulja, hogy nem bántak éppen kesztyűs kézzel vele. Mivel nem volt napbarnított csuklójára csatolva, így utolsó órájáról beszámolni nem tudok. Azaz, kampec dolóresz, a tag totálisan

kinyuvasztódott, és fejfa nélküli tömegsírba hurcolta NAGY helyett

négybetűs, nagykanállal habzsolt életét. Világos, mint a legtisztább sor. Netalán a nagyon kora hajnali fegyverletétel. Csakúgy, mint ifjabb Petőfi Sándor még megvívatlan csatájú és márciusnak idusán jól abbamaradt

szabadságharcával, vele Isaszeg végzett. - szólt mindkét kezében jó

erősen tartva (precíz R. BUSCH gyártmányú) hidro-elektronikus

szögbelövő gépezetét, a gimiben még történelem képzettségéről kimagasló tanúbizonyságot tevő, de mára már krimiben is tudóssá vált, makulátlan előéletű igazságügyi orvos-szakértő utolsó mondata.

Miként nem maradt egyetlen egy természetes örököse sem, így a

hagyatéki tárgyalás is hamarjában zajlott. Eltulajdonított régiségei

129

hazajuthattak végre külföldről, s a Virágtörténeti Múzeum szabad helye

híján a végrehajtók aukciós tárgyalásán landoltak. Az ablakon kikiáltásra azonban nem kerülhetett sor. Egyrészt mert a rideg árverés,

vagyis inkább kalapács alá kerülés nem használt a törékeny

herendieknek, másrészt pedig, erősen be volt falazva a terror házának minden ablaka.

130

XVI. - De kit látnak szemeim a mindeközben átnevezett Vörös téren! Szent habakkuk. Holott hittük hogy halott, barbár- vagy fenemód, a

mesés panoptikum tartósítószerében konzervált megboldogultnak adott

legforróbb

búcsúcsók,

mindannyiunk

rémálmaiban

sem

feltételezett csodálkozására - véres horrorfilmeket is megszégyenítő

jelenetek közepette - visszahozta őt. A sötétszürkék legkisebbik

hegedűsét, Jenőcskét, a szükség nagyurából lett árulkodó gyaúrt. Hiába, volt benne spiritusz bőven. Így még egyszer utoljára, hisz tényleg üssön

már az órája, jól megválogatva szavait mosta kezeit, s ragyogva, mint a

falra frissen felkenődő fekete szutyok, felkészült képmutató kampánykörútjára. Valójában persze koránt sem gyanítva, hogy kiérdemelt

lincselése helyett azért tanúságként (már ha közben nem sül ki a

szeme) még elektor-sokkolni fogjuk őt. Feladva neki többek közt Slyvakerrel, a mindvégig csak három dalos arcművésszel, az utolsó kenetét.

-Tudod mit! Gyere hát el te is, fogd csak meg pereputtyod,

cókmókod és hóbelevancod. S amiért elfogyott neki is már minden cérnája, a takaros kis hintaszékében hátradőlve, húsvéti harisnyádat

hurkolva horgolgató és kényelmesen kézimunkázgató nyugdíjas nagymamikád addig felgöngyölít minden egyes szálat. - Hogy összekösse e kellemesét a hasznossal?

131

- Igen, helyetted. S jó apukád és anyukád helyett is, akik

egyébként valamely pártszervezet színeibe felöltözve minden zokszó

nélkül eljönnének már a mi utcácskánkba, hogy élő csatárláncot alkossanak azokkal az ügybuzgó magyaros emberekkel. Ahol megadva neked is a míves kezdőlökést, még jó hogy felfedezik benned a végkielégítéseiről is hírhedt legnagyobb CÉG elveszett költőjét és rémfaragóját.

Mert egy mindvégig magamban tartott szó és mi tagadás, egyedül Te lehetsz az a filigrántan kifigurázható és eleve szörnyethalva

megszületett anonim elképzelésem, aki elegánsan megoldva azért kálváriájában felmerülő egyéni szocproblémáját, eszement, fejnélküli

törzsközönségként enged egérutat ennek a sületlen és süket dumás démoni demo-gráciának. Legalábbis amíg meg nem érkezik végre,

minden jónknak s dögunalmamnak az a kétezer-tizennégyes választásihét vége. Punktum. Konyec.

132

Kicsiknek és nagyoknak, csúnyácskáknak és butácskáknak, apámnak és a te jó édes anyucikádnak. Jól besózott nagy magyaroknak, sótlan külföldi mogyoróknak, akik nagyon szépek és okosak is egyben, akár szóba állnak velem, akár pedig nem. No meg persze nyerteseknek és egyben örökös veszteseknek, a nagy CÉG-nek, mecénásoknak, pártfogóknak és pártpolitikától függetleneknek. Mindenben hívőknek, és azoknak, akiket mások csak hitegetnek. A hunok szegény-gazdag polgári ökörkörének és gazdag-szegény lumpenének, senkinek és egyébként mindegy kinek; de nagyon ajánlom magamat. ifjú Slyvaker

133