Kedves Olvasóink! Mint láthatják eléggé el nem ítélhető módon, cím nélkül jelenünk meg, de ez nem a nyomda hibája. Nem döntöttük még el, hogy mi legyen a lap címe, s ebben az önök segítségét is kérjük, és várjuk javaslataikat.
Kivilágított karácsony – 2009.
M
anapság korán kezdődik a karácsony. Már október végén, novemberben feldíszítik, kivilágítják az üzleteket, bevásárlóközpontokat, utcákat, tereket. „Karácsonyi, adventi hangulat” árad mindenhonnan. Mikulások és télapók osztogatják az ajándékokat, vagy éppen a reklám szóróanyagokat. Színes fények villognak, mint millió csillag, csak kapkodjuk a fejünket merre is mennyünk, mi az, ami jobban csábít, hívogat. Karácsonyi dalok keverednek a mostani modern gépzene egyhangú, monoton robajával. Mint egy tarka fény és hang kavalkád, kinek-kinek az ízlése szerint, amiben mindenki rohan, siet még egy ajándékot venni és még egyet, ki ne maradjon véletlenül senki a sorból, mert abból sértődés lehet. Természetesen XY-nak nem vehetek csak egy kis apróságot, hiszen tavaly ő is nagyon kitett magáért, pedig nem engedhetné meg valójában anyagi helyzeténél fogva. És eszünkbe jut egy kicsit jótékonynak lenni. Ilyenkor inkább odacsúsztatunk egy-egy százast szegény hajléktalannak, aki valószínűleg az ünnepet is az utcán tölti, mert nincsen hely a szálláson. Ha pedig véget érnek a nagy ünnepi vacsorák, zajos ünneplések, fáradtan kifújjuk magunkat és hátradőlünk, mondván: na ezen is túl vagyunk, hála Istennek. Más volt ez a karácsony, mint a többi? (Zárójelben jegyzem meg, nálunk egy kicsit másképp mennek a dolgok, de direkt használtam többes számot.)
2000 évvel ezelőtt Akkor is nagy volt a felbolydulás, sokan keltek útra, hogy elmenjen ki-ki a maga városába, hogy mindenki összeirattassék. Azon az éjszakán egyetlen csillag, fénysebben ragyogva, mint a többi, mutatta az utat, adott hírt, jelezte, hogy valami olyasmi történt a világban, ami azelőtt soha és azóta sem. Folytatás a 10. oldalon
A. J Christian: Élő-szó Van arany, ami nem fénylik, van út, ami nem járható, van tenger, ami nem kéklik, és van igazság, ami fel nem fogható, de mégis igaz. Két magzat beszélget az édesanyja hasában: – Mond, te hiszel a születés utáni életben? – Persze. A születés után jön az élet. Talán azért vagyunk itt, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik. – Lárifári! A születés után nincs semmi: onnan még senki sem tért vissza! S különben is, hogy néz neki az a másik világ? – Azt pontosan nem tudom, de érzem, hogy ott mindenhol fények vannak… S talán a saját lábunkon fogunk járni, és a saját szánkkal eszünk. – Ez már végképp ostobaság! Járni nem lehet! S még hogy szájjal enni?! Nevetséges! Hát nem látod a köldökzsinórt? S ha már itt tartunk, gondolkodj egy picit: Azért sem lehetséges a születés utáni élet, mert a köldökzsinór túl rövid. – Igen, de szerintem valami biztosan lesz, épp csak máshogy, mint amit mi életnek nevezünk. – Ostoba vagy! A születéssel az élet véget ér, és kész! – Figyelj, nem tudom pontosan mi lesz, de majd a Mama segít nekünk… – A Mama? Te hiszel a Mamában? – Igen! – Ne nevettesd ki magad! Láttad már valahol? Egyáltalán, látta már valaki? – Nem, mert itt van körülöttünk. Benne élünk. S bizony neki köszönhetjük, hogy vagyunk. – Na, most már hagyj békén ezzel az ostobasággal, jó! Majd akkor hiszem a Mamát, ha látom. – Bár látni most nem lehet, de ha elcsendesedsz, akkor hallhatod a szíve dobbanását, énekét, szavát, érezheted a szeretetét.
Éppen ezért van a karácsony, hogy ezt a csendet kipróbáld! 2
Kedves Testvérek! Még mindig a válságról esik a legtöbb szó, de nem csak a közéletben. Egyre jobban behálóz bennünket is az az érzés, hogy nekünk is rosszul mennek a dolgaink. Hát nem így van? - tehetjük fel a kérdést. Kevesebbet ér a fizetésem, nyugdíjam. Elvesztettem a munkámat. Nem tudom kifizetni a számláimat. Egy-re nehezebben élek. Ez mind igaz is lehet így, de észrevettük-e, hogy nem csak válság van, hanem a váltság is itt van velünk? Az esetleges gondok mellett a megtartó Isten adott fedelet a fejed fölé, adott még kenyeret, családot, barátot, testvért. Ha ezt nem láttad meg az elmúlt évben, akkor a válság gyökere Te vagy! Jaj nekünk, ha csak a tévének, rádiónak, politikusoknak hiszünk, és csak a láthatókra nézünk. Befelé, a lelkünkbe is kellene! Az advent és a karácsony pontosan erről szól. Tudunk-e készülődni valami csendes, személyes ünnepre? Vajon advent négy vasárnapján le tudunk-e ülni a családunkkal együtt, vagy egyedül a gyertya fénye mellé, kizárva egy kicsit a külvilágot? A világ válságán, és esetleg a saját válságunkon túl tudunk-e gon-dolni az Isten váltságának csodájára. A világ zaja után karácsonykor akarjuk-e a templom csendjét? Azt gondolom, kicsik és nagyok rászorulunk az Isten szeretetére, békéjére. Ezért zörget ismét ezen a karácsonyon Isten a szívünk ajtaján. Ha most talán nem is olyan ez az ünnep, mint szeretnéd, akkor éppen azért kellene jobban kapaszkodni Őbelé. Ha pedig jobb, mint gondoltad, azért Neki kellene hálát adni. Ezen a karácsonyon éppen érted nyílik meg, kedves Testvérem, a templom ajtaja. Azért, hogy beléphess – talán annyi év után –, hogy elmondj egy imát magadért, szeretteidért. Azért, hogy békére lelj, vagy hogy átéld újra Isten váltságának csodáját. A találkozás reményében Jézus szavával hívok mindenkit ezen a karácsonyon gyülekezetünkbe: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettek” Járuljatok hálaadással az Isten királyi trónusához! Testvéri szeretettel: Budapest, 2009 adventjében
Szloboda József lelkipásztor 3
Balatonfüreden jártunk. Szeptember 18-20-án a balatonfüredi Siloám Református Missziói Otthon vendégei voltunk. „Balatonfüreden az északi Balaton-part fővárosában működik az egyházkerület Siloám Missziói Otthona 16 szobával, 45 férőhellyel. A kettő, három illetve négyágyas szobák mindegyikéhez saját fürdőszoba tartozik. Az otthon konyhája napi háromszori étkezést tud biztosítani vendégei számára. A Siloám otthon március 1-től november 30-ig várja a látogatókat. Az elő- és utószezonban konferenciák, tanfolyamok hitmélyítő alkalmak számára ideális lehetőség. A főszezonban a balatoni nyár, a Balaton-felvidéki táj, a fürdés és vízi sportok kedvelői számára nyújt nagyszerű kikapcsolódást. A konferenciateremben, az üveggel védett teraszon, jó idő esetén a külső teraszon kisebb csoportok részére is biztosítható a szellemi foglalkozás, pihenés. A földszinti rész mozgáskorlátozottak számára is megközelíthető. Az épület eredeti formájában az 1920-as években, olasz firenzei stílusban épült, és az 1980-as évek végén nyerte el mai formáját.” Pénteken kora este, fél 7-kor érkeztünk meg, éppen vacsoraidőben. Magunk mögött hagyva a nagyváros zaját, porát és bedugult forgalmát nagyon jólesett az igazán házias ízű vacsora. A Balaton-parttól nem messze található az üdülő. Vacsora után még egy rövid séta a mólóhoz, aztán mindenki nyugovóra tér. Másnap reggeli után irány Tihany. Az Apátságban és környékén is nagy még a nyüzsgés, sok a látogató, turista, most szeptember vége felé is. Nem is csoda, hiszen a nyár még tartja magát egy kicsit, viszont az izzasztó hőséget már felváltotta a kellemes meleg. Az egykor egyszerű tornácos parasztházak vagy éppen módosabb porták ma színes, tarka üzletek, vendéglátóhelyek. Finom levendula illat keveredik a csárdából kiáramló ínycsiklandozó illatokkal. Még szerencse, hogy az üdülőbe visszatérve már vár bennünket a bakonyi sertésszelet galuskával. Bár a víz egy kicsit már hideg, a bátrabbak, többek között én is, nem tudunk kihagyni egy fürdést a Balaton vizében. Amit pedig az úszással lemozogtunk, az esti fagyizással pótoltuk. Vasárnap délelőtt a helyi református templomban hallhattuk Isten igéjének üzenetét, úgy ahogyan azt a lelkész szívére, ajkára helyezte a Lélek. Hazaindulás előtt, még meg tudtuk nézni a közelben lévő Lóczy barlangot. „Balatonfüred határában a Tamás – hegy alján inkább csak fekvésének és kiépítettségének köszönheti ismertségét Magyarország legkisebb, idegenforgalom számára 4
megnyitott barlangja. Az idegenforgalom számára villanyvilágítással, jó utakkal ellátott barlangra nem az óriási méretek, vagy a dús cseppkőképződmények a jellemzőek, hanem az évmilliókkal ezelőtt leülepedett mészkő rétegződése és az üreg keletkezésére utaló formák. A barlang kialakulásában feltehetően az alulról feltörő meleg vizeknek lehetett döntő szerepük. Oldási képességüket fokozta a föld mélyéből utóvulkáni hatásként feltörő gázok nagy szénsav tartalma, amit valószínűsítenek a Balatonfüred környékén mai napig is fakadó savanyú vizek. A barlangot id. Lóczy Lajosról, a nagy Balaton-kutatóról nevezték el, aki a hazai barlangkutatásnak is lelkes támogatója volt. Túránkra a bejáratnál Lóczy Lajos emlékére elhelyezett márványtáblától indulunk. Néhány lépcsőfokon lesétálva a nyolc méter hosszú Belépő-terembe jutunk, amelynek mennyezetét egy sima mészkőlap képezi. A Belső-kapun keresztül a kissé magasabban fekvő Alsó-terembe érkezünk, melynek legszembetűnőbb jellegzetessége a jól látható kőzet ferde, vékony-réteges, gyűrt szerkezete. Déli részén érdekes oldásformákat figyelhetünk meg. Az Alsó-teremből néhány lépcsőn jutunk a Felsőterembe. Felettünk nagy magasságban láthatjuk azt az azóta eltömött nyílást, amin keresztül a múlt század végén a felfedezők a barlangba lejutottak. A helyenként látható fagyökerek már jelzik a felszín közelségét. A teremben több helyen láthatunk fekete, mangán-oxiddal szennyezett kalcit réteget. Az alsó legszélesebb részen a terem kiöblösödő vége a Kápolnával végződik. A Felső-teremből az Átjárón keresztül északi irányban a barlang látogatható szakaszának végéhez, az Elágazáshoz érkezünk, ahonnan a reflektorral megvilágított Lejtős-folyosóba pillanthatunk. A folyosó végén összegyűlt víz után ezt a részt Vizes-üregnek is nevezik. A folyosóból ágazik ki a csak hason csúszva megközelíthető csillogó kőrózsákkal teli Gyémánt-kamra. Ezt most inkább kihagyjuk, irány visszafelé a felszínre. A túraidő mintegy 20 perces a 130 összhosszúságú és 19,3 m mély barlangban. Viszonylag meleg a levegője, belső szakaszain 11,2-13 fok C között váltakozik a hőmérséklet. A téli hideg levegő az Elágazásig nyomul előre, s 6,2-9,8 fok C-ra hűti le a levegőt. Nyitva tartás: Május 1-től szeptember 30-ig 9-17 óra között.” A barlang hűvöse nagyon jólesett, de ezután egy kis izzasztó hegymászás várt ránk. Nem messze található ugyanis egy kilátó, de ez a nem messze hegynek felfelé, kapaszkodó úton nagyon távolinak tűnt. Viszont megérte felmenni. Az elénk táruló látvány mindenért kárpótolt. Bármerre néz az ember, csodálatos a panoráma, mégis a legszembetűnőbb a teljes egészében elénk táruló Tihanyifélsziget. Ez volt füredi kirándulásunk utolsó állomása. Biztos vagyok benne, mindenki sokáig fogja őrizni az élményeket, emlékeket, és szóban, képben megosztani másokkal, hogy a következő hétvégén ők is ott legyenek.. N.G.
5
Lébény, Fertőd, Sopron
J
ártunk már a felvidéken. Láttuk Betlér, Rozsnyó, Krasznahorka nevezetességeit. Egy másik alkalommal megtekintettük Fülek, Rimaszombat, Hanva, Kelemér kulturális örökségeit. Bepillantást kaphattunk ezen városok református vallási életéből, hitéből, küzdelmeikből múltban és jelenben. A legutóbbi gyülekezeti kiránduláson 2009. október 17-én szombaton az ország nyugati sarkába látogattunk. Első állomásunk Lébény volt, ahol meglátogattuk, a Jáki, Zsámbéki templom mellett az ország harmadik eredeti román stílusú Romai Katolikus templomát. A lébényi templom, vagyis teljes nevén a Szent Jakab apostol-plébániatemplom Magyarország egyik, ha nem a legjelentősebb középkori építészeti emléke. Története a XII–XIII. század fordulóján kezdődött, amikor – feltehetően a Geur (Győr) nevű lovagtól származó – Pot ispán testvéreivel együtt birtokot adományozott a bencés szerzeteseknek. Ezen a birtokon monostort alapítottak. II. András 1208-ban jóváhagyta az adományt. Ekkor már valószínűleg állt a román stílusban épült templom, egyik külső falába ugyanis az 1206-os évszámot vésték. Az apátságot a tatárok, majd Ottokár király vezetésével a csehek is megtámadták. 1541-től egyre több török támadás érte a monostort, a szerzetesek rövidesen elhagyták lébényi birtokaikat és Pannonhalmára költöztek. A kolostor közel száz évig lakatlanná vált. 1631-ben aztán a jezsuiták kapták meg a birtokot és az apátságot, a romos templomot helyreállították. 1683-ban újra jöttek a törökök és újra felgyújtották a templomot, a tetőszerkezet beszakadt, az eredeti boltívek megsemmisültek. 1773-ban feloszlott a jezsuita rend, a lébényi kolostor újra elnéptelenedett. A birtok a Zichycsaládé lett, a templomot Lébénynek adták, s a falu plébániatemploma lett. 1841ben tűzvész puszította el az addigi tetőszerkezetet, a tornyokra ezután új, barokk stílusú toronysisakokat építettek és a tornyokat is megemelték egy szinttel. 1879-ben fejezték be a templom felújítását, ez volt hazánk első restaurált műemléképülete. A lébényi templom három hajós, ugyakkor egyszerű, áttekinthető kívül és belül is. Bazilika-szerű épület, félköríves apszissal és kisebb ablakokkal. A főhomlokzat a nyugati oldalon van: sima, egyszerű homlokzat, díszek nélkül. A fő- és mellékkapu ellenben díszes: a bélletes kaput levéldíszes oszlopfők egészítik ki a hazai román kori építészet hagyományai szerint. A főoltáron Szent Jakab szobra látható, lábánál a templom kicsinyített mása áll. A lébényi templom fennállásának 800 éves évfordulóját 2006 augusztusában ünnepelte a falu apraja-nagyja. Ekkor kapott új harangot a templom. Utunk ezután Fertődre vezetett, ahol rövid várakozás után, szinte lélegzet visszafojtva csodálhattuk az Esterházy kastély pompáját kívülről, belülről. 6
Látogatásunk ideje alatt, rövid időre visszacsöppenhettünk az ország egy jelentős művészi és kulturális időszakába. Az ország egyik leggazdagabb főúri családja, az Esterházyak 1720–66 között építtették ragyogó kastélyukat, a „magyar Versailles”-t. Ma múzeum és fontos kulturális helyszín, valamint a magyar Haydn-kutatás központja. A kastély pompás épületegyüttese - a barokk színház kivételével - épségben megmaradt. Az itt működő múzeum kiállításainak nagy része az épület fénykorát, Esterházy (Fényes) Miklós (1762–1790) idejét idézi. Gazdag arany borítású termek, korabeli falfestmények, Kínából hozatott lakktáblák, XVIII. századi, gobelinhímzéses bútorok, porcelánok mutatják a korabeli pompát, a barokk-rokokó hercegi udvart. Joseph Haydn, a nagy osztrák zeneszerző aktív korszakának mintegy a felében, 1766-tól 1790-ig itt lakott és alkotott. A kastélyban kiállítás emlékezik rá – emellett a nyáron megrendezett koncertek, a Haydn-központ terve hivatott arra, hogy a fénykor szellemisége is újjáteremtődjön. Kulturális, szellemi étvágyunk már részben kielégítődött, ám a testről sem feledkezhetünk meg. Éppen ezért útba ejtettük Kópházát, ahol egy pompás háromfogásos ebédet költhettünk el némi jó minőségű, tájjellegű fehérbor kíséretében. Ezután Sopronba indultunk, ahol már vártak bennünket az evangélikus testvérgyülekezet templomában. A soproni evangélikusok első fatemploma 1676-ban épült fel a mai templom helyén. Még abban az évben elpusztult a nagy tűzvészben. A mai kőépület a negyedik templom ezen a helyen. 1782-ben kezdték építeni, II. József Türelmi Rendeletének kibocsátása után, a rendelet értelmében torony nélkül. Az építés érdekessége, hogy az alapozás előtt 182 égerfa cölöpöt vertek a földbe, mivel a talaj laza szerkezetű volt. Az 52,5 m magas tornyot 80 évvel később, 1867-ben szentelték fel. Az evangélikus templom 3000 hívő befogadására képes. Sopron legnagyobb temploma, a magyarországi evangélikus templomok közül a harmadik legnagyobb. Hatalmas csarnokát nyolc margitbányai mészkőből készült toszkán oszlop osztja három hajóra, a mellékhajók fölött kétszintes karzat emelkedik. Az oltára eredendően katolikus, mert a Bécs melletti Kahlenberg kamalduli szerzeteseinek oltárát vásárolta meg a gyülekezet. Két oldalán Szent Péter és Szent Pál, felső részén Szent Mihály alakja látható. Az oltárkép Fischer Vince munkája 1805-ből. Krisztust ábrázolja a Gecsemáné-kertben. A keresztelőkút alsó része a berendezés legrégebbi darabja, a 17. század végén készülhetett. A szószéket a templom építésével egy időben, 1783-ban Lang János soproni asztalos mester faragta. 7
A templom padjai egykorúak az épülettel. Beülve közelebbről is megszemlélhetjük az ott található kis szekrénykéket, amelyeket 1300 féle faragott ajtócska zár. A réz névtáblákon ma is olvasható az egykori tulajdonosok neve. A családok nagy része az 1946-os kitelepítés áldozatául esett. A bejárat melletti emléktábla őrzi nevüket. A padok között elhelyezkedő öntöttvas kályhák védett muzeális értékek, gázzal működtek. A templom orgonája a Magyar Evangélikus Egyház legnagyobb és legszebb hangú orgonája. Ludwigsburgban, a Walcker-cégnél készült a 19. század végén. Az orgonának és a kiváló akusztikának köszönhetően az evangélikus templom számos magas színvonalú koncertnek a helyszíne. A városban sétálva óránkat nyugodtan igazíthatjuk az evangélikus templom toronyórájához: az a legpontosabb a városban. Már több mint egy évtizede a nürnbergi óraközpontból vezérlik rádió-jelek segítségével. Említést érdemelnek a torony harangjai is: a négy közül egy eredeti, a másik hármat az I. világháborúban ágyúnak öntötték be. A Hűségharang eredeti. Mély, öblös kondulása jelezte 1921. december 14-én, hogy Sopron a népszavazás eredményeképpen magyar város maradt. A Tűztoronyról, Hűségkapuról, Stornó-házról és a többi látnivalóról most nem írnék, viszont feltétlen megérdemel egy rövid beszámolót az Eggenbergház. Névadója Eggenberg János herceg özvegye, aki 1674-ben vásárolta meg az egyemeletes, loggiás udvarú lakóházat. Az épület fontos szerepet kapott a soproni evangélikus gyülekezet életében. Mivel a hercegné közeli rokonságban állt a brandenburgi választófejedelemmel, engedélyt kapott arra, hogy házában evangélikus istentiszteletet tarthasson. Ezért készült az udvari emeleti árkád közepén a díszes szószék is, alsó részén a Hohenzollern címerrel. Két éven át innen prédikált a lelkész a lent egybegyűlt híveknek. Erre az időszakra emlékezve ünnepi alkalmakkor máig tartanak a helyszínen evangélikus istentiszteletet. (Ebben az időszakban nevezték a soproni evangélikus testvéreket kedves testvérek helyett nedves testvéreknek, mert a hosszú Istentiszteletet sokszor zuhogó esőben állták végig, bizonyságot téve hitükről, egymás és Isten iránti szeretetükről.) A szépen felújított barokk épület kapubejárata fölött az egykori tulajdonosnő rokoni szálaira utaló, mesterien faragott brandenburgi címer látható. Itt ért véget kirándulásunk. Gazdagodtunk csodálatos élményekkel. Ehhez hasonló utakban lehet mindazoknak része, aki eljön velünk a következő kirándulásra. – Mi biztosan ott leszünk. N.G. 8
A reformáció kezdete
A
római katolikus egyház uralma a kora középkortól töretlenül áthatotta Európa egészét. A kezdetek kezdetén elnyomott kis egyház óriási hatalommá nőtte ki magát. Nemcsak a lelkek üdvözülése fölött őrködött éberen, de a politikai és gazdasági életben jelentős szerephez jutott, és így nem csekély befolyásra tett szert. Hatalma megmutatkozott a német - római császárral évszázadokon át vívott invesztitúraharcban, amely a világi uralom birtoklásáért zajlott, és Szentföldre vezetett keresztes hadjáratokban is. Az egyház mesés vagyona, hatalma, gigantikus kiterjedésű birtokai azonban nem elégítették ki a papság egyre növekvő étvágyát. Súlyosabbnál súlyosabb adókkal sújtották a parasztságot, és hatalmas összegeket kasszíroztak be a XV – XVI. században kialakuló új társadalmi rétegtől, a polgárságtól is. A reformáció nem véletlenül Németföldről indult ki. Az ország ebben az időszakban jelentős politikai, társadalmi és gazdasági átalakuláson ment keresztül. A német gazdaság igen erős volt, aminek fő támaszát az újonnan megjelenő, saját munkájából élő, saját magát eltartó polgárság adta. Ez a társadalmi osztály, amelyet szorgalmon és leleményességen kívül, műveltség és jól tájékozottság is jellemzett, igen rossz szemmel figyelte a mohó papság túlkapásait, álszent tanításait. A polgárság jó módban élt, sokszor a nemességnél is magasabb életszínvonalat tudhatott magáénak, de ennek ellenére féltően vigyázta vagyonát. Bizalmát és hitét elvesztette a római katolikus egyházban, olyan vallásra vágyott, amely lelki igényeit kielégíti, új megvilágításba helyezi a Biblia tanait és mindemellett „olcsó”. A polgárság ezen törekvését a nemesség is támogatta, akinek akkora már szúrta a szemét az egyház politikai életre gyakorolt befolyása és a pápai jövedelmek teljes egészének Itáliába való kimentése. A jobbágyság pedig örömmel vette egy olyan egyház felállítását, amely kevesebb tizedet követel, és a bonyolult latin nyelvű misékkel szemben, érthető, anyanyelvi istentiszteletet tart. Mindezek az igények, az elvilágiasodott római katolikus egyház hitelvesztése és a Németországban zajló változások együttese vezetett a reformáció kialakulásához. A reformáció konkrét kiváltó oka az úgynevezett búcsúcédulák árusítása volt. Ezeket a kis papírokat X. Leó pápa parancsára pénzért adták a hívek körében. Azt állították, aki vásárol ezekből a búcsúcédulákból imák, böjtölés és zarándoklat nélkül elnyeri a pápa bűnbocsánatát, illetve később már az összeg mértékétől függően többévnyi purgatóriumi szenvedéstől is megmenthette saját maga vagy akár az elhunyt hozzátartozója lelkét. 9
A közfelháborodásának Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes és teológus adott hangot Albert mainzi püspöknek írott levelében, amely később ama bizonyos 95 pontként vált híressé. Ebben a tulajdonképpeni vitairatban Luther cáfolta a cédulák hatékonyságát, erkölcsileg aggályosnak találta azok árusítását, sérelmezte a katolikus egyház íly módon történő pénzgyűjtési akcióját. 1517. október 31-én ezt a 95 pontos vitairatot szegezte ki a wittenbergi templom falára. A nyilvánosságra került tézisek hamar nagy visszhangra találtak és elterjedtek nemcsak Németország, de Európa számos más országában is. A lutheri tanok egy megújhodási hullámot indítottak el, amelynek néhány évtized leforgása alatt rengeteg ága alakult ki. A reformáció és a református egyház története hosszú évszázadokon keresztül alakult és formálódott. Sokszor úgy tűnt, nem marad fenn, a rekatolizáció, később a politikai viharok elsodorják, de még mindig áll, a nehézségek és emberáldozatok ellenére is, szolgálja híveit. Budavári Andrea Folytatás az 1, oldalról
A napkeleti bölcsek nem rohantak, nem kapkodtak, viszont határozottan haladtak céljuk felé, követve a csillagot, hogy illő képen köszöntsék a megszületett királyt. Ajándékot is hoztak. Aranyat a királynak, tömjént a főpapnak és mirhát a Megváltónak.Nem volt zajos harsány éjszaka. Angyalok éneke szólt a környéken tanyázó pásztoroknak: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat.” Egyszerű jászol apró fénye hívogatta a pásztorokat, hogy megláthassák az ő örömüket, „mely az egész népnek öröme lészen”. „A pásztorok pedig visszatérének, dicsőítvén és dicsérvén az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, amint nékik megmondatott.” Lukács 2. 20. Áldott, békés karácsonyt! Szülessen meg Krisztus sok-sok szívben, és ha valahol szelíden, alázatosan bekopogtat, legyen hely számára a szálláson! N.G 10
Kálvin János élete és munkássága (1509 – 1564) Az előző számban megjelent Kálvin János életrajz folytatása.
Kálvin Genfben Miközben Kálvin Strasbourgban tevékenykedett, Genfben rádöbbentek, hogy Kálvin nélkül nehezen boldogulnak, így 1540 szeptemberében megkövették őt és visszahívták városukba. Kálvin egyévnyi gondolkodás és kérlelés után mondott csak igent. 1542 januárjában a városi tanács jóváhagyta a Kálvin által készített rendtartást. Felállították a konzisztóriumot1, amely kilenc lelkészből és tizenkét világi tagból állt. Ők gyakorolták az egyházi hatalmat, de a testi és pénzbeli büntetések elrendelésének és végrehajtásának jogát továbbra is a genfi nagytanács gyakorolta. Kálvin hihetetlen munkabírásról és elhívatottságról tett tanúbizonyságot. Minden második héten mindennap prédikált, hetente három napon teológiai előadásokat tartott, péntekenként pedig a Szentírást magyarázó felolvasásokat. Vasárnaponként a presbiteri gyűléseken elnökölt. Lelkipásztori, teológiai munkái mellett ellátta még iskolák felügyeletét, könyveket írt, kiterjedt levelezést folytatott és hitvitákat vezetett. Kálvin szigorú és kérlelhetetlen vezetőnek bizonyult. Kemény szabályai Genf liberálisabb, lazább erkölcsöket valló és élő lakosságában sok ellenérzést váltott ki. Népszerűtlenségéhez hozzájárult, hogy megtiltotta a kártyázást és bezáratta a kocsmákat. Amikor Genfben a libertinus erők kerültek hatalomra, Kálvin elvesztette meglévő befolyását, nagyszabású terveit és reformjait nem folytathatta. Nem genfi származású lévén, nem tölthetett be világi tisztséget a város vezetésében, nem szavazhatott és közhivatalt sem vállalhatott. 1553-ban annyira kiéleződött a helyzet, hogy felajánlotta lemondását, amelyet azonban a tanács nem fogadott el. Az utókor negatívumként írja számlájára a spanyol orvos, Szervét Mihály meg11
égetését. Konfliktus közte és Kálvin között, illetve a többi protestáns reformátor között abban állt, hogy a szentháromsággal szemben Szervét azt Isten abszolút egységét, egyszerűségét és oszthatatlanságát vallotta, tagadta Jézus Krisztus örökkévalóságát, valamint az eredendő bűnt. Elítélte a gyermek-keresztelést, viszont elfogadta a szabad akarat létezését, és így kizárta a predesztinációt2. Ezen nézetei alapján eretneknek titulálták, és Genfben a tanács 1553. október 27-én máglyán elégettette. Sokan úgy vélik, Kálvinnak komoly szerepe volt az orvos máglyára küldésében, egyes nézetek szerint irigység és féltékenység vezette, mások viszont úgy gondolják, hogy Szervét maga tehet szörnyű haláláról, hiszen Kálvin többszöri figyelmeztetése ellenére sem hagyta el Genfet, és így Kálvinnak nem maradt más választása, mint a kivégzése mellett dönteni. 1555-ben politikai fordulat következett be. A libertinus párt hatalma – amely addig megakadályozta Kálvint abban, hogy szigorú reformjait száz szálékig véghezvigye – gyengülni kezdett, végül pedig teljesen megdőlt. A párt vezetői elmenekültek Genfből, Kálvin pedig kikezdhetetlen lett. Egyház-rendszere, nézetei, tanai Európa - szerte ismertekké és alkalmazottakká váltak. 1558-tól kezdve folyamatosan betegeskedett, állapota egyre romlott, de még ez sem csorbította töretlen munkakedvét. Sokszor lázasan és betegen is dolgozott, prédikált, tanított. 1564 májusában azonban ereje végleg elhagyta, és meghalt. Végrendelete értelmében Genf temetőjében, jelöletlen sírban helyezték örök nyugalomra.
Kálvin tanai és reformjai Kálvin rendkívül széles teológiai ismeretekkel rendelkezett. Nézeteire a reformátorok mellett Szent Ágoston és a középkori skolasztika egyes képviselői is hatottak. Alapvetően azt vallotta, hogy a kereszténység középpontjában Krisztus áll, hozzá pedig a Biblia alapos ismeretével juthatunk el. Felfogása szerint a Szentírást Isten azért adta az embereknek, hogy bizonyítsa kegyelmét és gondosságát, azáltal, hogy olyan művet alkotott, amely az emberi értelemmel felfogható, megérthető és értelmezhető, így sikerül elsajátítani annak tanait és eljutni Jézusig. Kálvin szerint Isten bárki által megismerhető, akibe szorult egy kis értelem, és így Istent nem sajátíthatja ki pusztán a kereszténység. Ezzel szemben Krisztust csak a Biblián keresztül lehet megismerni. Kálvin vallotta, hogy a hit és Krisztussal való kapcsolat nem elegendő a bűnök eltörléséhez. Vallotta a predesztináció tanát, és úgy gondolta, az bűnbeesés következtében a szabad akarat oly mértékben 12
csökkent, hogy az ember képtelen szembeszállni a bűnnel és uralkodni fölötte. Ragaszkodott a csecsemőkereszteléshez. Mikor létrehozta a saját elvei alapján működő egyházat, arra törekedett, hogy a Szentírás elvein alapuljon. Úgy gondolta: az egyház a hívek összessége, ennek az egyháznak részei az egyes gyülekezetek, amelyek jogilag önállóak, tagjaik egyenlők. A tisztségeket választás útján töltik be, a hívek tisztelik Istent és Jézust, megkeresztelkednek, élnek úrvacsorával, és igyekeznek Isten igéjének engedelmeskedni és aszerint élni. Az egyházi hatalmat egyrészről az igehirdetők, a lelkipásztorok gyakorolják, másrészről pedig a nép soraiból választott világi képviselők, a presbiterek. Feladatuk az egyház anyagi és szellemi ügyeinek intézése és az egyházi fegyelem ellen vétők megbüntetése. Kálvin elítélte az egyházi és a világi hatalom összefonódását, meglátása szerint szükség van államra és külön világi hatalomra, de az államnak támogatnia kell az egyházat, hiszen mind a ketten ugyanazért a célért küzdenek, azaz a bűnök eltörléséért és a rend fenntartásért. Kálvin megalapította a lelkészek testületét, megreformálta az egyházi énekeket, bevezette a zsoltárok használatát. Ő maga is készített énekeskönyvet3, amelynek első kiadása még csak 19 zsoltárt és három liturgikus éneket tartalmazott, de a második kiadás már 50 zsoltárral büszkélkedhetett. Kálvin aktív tevékenységének és személyes gyűjtésének köszönhetően 1559ben megnyitotta kapuit a genfi teológiai akadémia. Ez az iskola azóta is áll és nagy szerepet vállal a kálvini teológia tanításában. Kálvin munkásságának hordereje még akkor sem vitatható, ha reformjai néha kegyetlennek és a mai ember számára túlzónak tűnnek. Ő fektette le azokat az alapokat, amelyek szerint a református egyházak világszerte ma is működnek. Munkássága és elhivatottsága nagyban hozzájárult a protestáns egyházak fennmaradásához és terjedéséhez. Hálával és köszönettel tartozunk kitartásának és áhítatosságának, hogy egyházunkat létrehozta, és olyan szilárd alapokra helyezte, amely kibírta még az ellenreformáció viharos évtizedeit is. Budavári Andrea Konzisztórium: egyházházi tanács. Predesztináció: eleve elrendelés (lat. praedestinatio). A kálvinizmus és más protestáns irányzatok legismertebb és legvitatottabb hittétele. E szerint a nézet szerint Isten már a világ megteremtése előtt meghatározta, ki az, aki üdvözülhet, és ki az, aki elkárhozik. 3 S Magyarra 1606-ban Szenci Monlár Albert fordította le. 1 2
13
Télapó Mikulás Jézuska Most, így az év végén megint csak elgondolkodtam néhány dolgon. Újra itt van a december. Sok kis gyermeknek a Télapó vagy Mikulás illetve a Jézuska ajándékot hoz az ablakba és a szépen feldíszített karácsonyfa alá. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe néhány gondolat. A gyerekek azt hallják a Télapótól, milyen jól ismeri őket, mindent tud róluk, tudja, ha rosszalkodtak, de biztosan csak egy kicsit, de azt is tudja róluk, hogy ők valójában milyen jó gyerekek. Az óvodában a Mikulás ünnepségen a kis ros�szalkodásért jár egy virgács, és mert megígérik, hogy szófogadók lesznek, ezért egy nagy mikuláscsomag. Aztán otthon egy másik apu és anyu Mikulásától, egy nagyitól és nagypapától, egy keresztanyuéktól… és így tovább. Bár Mátyás, a fiam még valóban csak nyolc éves múlt, de már tudja, hogy Jézus nagyon szereti őt, mindig tudja, hogy éppen mit csinál, és nagyon szomorú, ha rosszat csinál, nem fogad szót. És ez az a pont, ahol más szülő is megkérdezi tőlem, miért befolyásolom a gyereket olyan dolgokkal, amit még úgysem fog fel. Én sem teszek mást, mint több millió apuka ezen a világon. A feleségemmel együtt a saját legjobb belátásunk és ismeretünk szerint neveljük gyermekünket. Csak az az érdekes, hogy ha keresztény gondolatok kerülnek a képbe, rögtön ellenérzést vált ki a dolog. Én sem akarom a gyermekemtől elvenni a Mikulás ajándékának, vagy a ragyogó pompába öltözött fenyőfára gyermeki szívvel való rácsodálkozás örömét. Csak szeretnék valami pluszt adni neki, ami egy életen át, sőt tovább elkísérheti őt, a szülői szereteten, gondoskodáson túl. A választás aztán úgyis az övé lesz, amikor már tudatosan tud dönteni, hogy él-e mindezzel, vagy nem. Ha nem, akkor sem fogom kevésbé szeretni, csak egy kis szomorúság lesz bennem. Mert a kisgyermek egyszer felnő, és a Télapó egyszer csak nem jön többet. És felnőtt lesz gondokkal és problémákkal, amik néha nem is kicsik. A gondokkal, problémákkal megküzd az ember. Sajnos de sokszor rámegy erre család, egészség, élet, és nem is veszi észre, hogy már nem tud, mert nincs is kinek hálát adni jóért és rosszért, vagy csak keserű megtört szívvel. Nem ilyen sötét a kép? Hála Istennek, valóban nem, de nézzünk csak jobban körül családunkban, baráti, ismeretségi körünkben. Talán mást is fogunk tapasztalni. Amikor éppen velünk történik valami szomorú esemény, nem értjük, és ezt kérdezzük: miért pont velem, hiszen semmi rosszat nem tettem. Bezzeg mások… Ugye nem kell folytatnom a gondolatot? És az ember, szívében békétlenséggel, hibáztatja Istent, miért engedte meg mindezt. De előzőleg vajon ott volt, beengedte életébe Istent? Kikérte a véleményét, kíváncsi volt egyáltalán rá? Isten pedig van annyira „úriember”, hogy ha valahová nem hívják, oda nem tolakszik be mindenáron. De ha hívod tiszta, őszinte szívvel, akár egyetlen szóval is, nem késlekedik, és nem mondja, hogy most nincs időm, éppen nem érek rá. 14
„Ugyan ki az közöttetek, aki ha kenyeret kér a fia, követ ad neki, vagy ha halat kér, kígyót ad neki? Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle?” – Máté 7. 9-11. Sohasem fogom elfelejteni azt a karácsony estét, amikor ültünk az ünnepi asztalnál és édesapám megkérdezte, mit szeretnék találni a fa alatt. Néhány nappal azelőtt arról beszéltünk, hogy a magnót, amit szerettem volna, nem tudják megvenni most a szüleim, majd csak később, talán húsvétra. Ezért kissé szomorú szívvel így válaszoltam: Tudod apa, azt a magnót szeretném, amit kinéztem, de azt megbeszéltük, hogy most nem lehet. Megvacsoráztunk, aztán bementünk a szobába, hogy megnézzük az ajándékokat. Beléptem, és a magnó ott volt a fa alatt. Még most is elérzékenyülök, amikor leírom ezeket a sorokat. Jézus idejében természetesen nem volt magnó, az élet más területéről vette a példát, de a lényeg tökéletesen érthető belőle. Milyen sokszor megfeledkezünk az év közben arról, a mindennapos rohanásban, hogy mi mindent kapunk Istentől. Most az év utolsó napjaiban, amikor titokban a kis kíváncsi szemek elől, vagy éppen gyermekünkkel együtt díszítjük a fenyőfát, készül az ünnepi ebéd, és ünnepelni készüljük a legcsodálatosabb „ajándékot”, a gyermeket, aki a világ megváltására született, egy kicsit gondoljuk át a mögöttünk álló évet, vagy akár egész életünket, abból a szempontból, mi mindennel áld meg bennünket Isten. Sokszor kapjuk a jót úgy, mint én azt a bizonyos magnót. Vágyunk rá, de azt gondoljuk, nem kaphatjuk meg. Most nem. Most valami akadálya van. Máskor még ennél is váratlanabbul érkezik, de a legjobb pillanatban. De gyakran, valljuk be, érdemtelenül kapjuk. Milyen sokszor észre sem vesszük az apró ajándékot, vagy magától értetődőnek tartjuk, pedig egyáltalán nem az. Főleg érdemtelenségünk miatt nem az. Leginkább így voltam ezzel, mielőtt megtértem volna. Most azonban visszatekintve látom csak igazán, milyen sokszor ott volt az életemben Isten, és ajándékozott meg valamivel, csak nekem nem tűnt fel, fel sem fogtam. Pedig: „Születésem óta a te gondod voltam, anyám méhétől fogva te voltál Istenem.” Zsoltárok 22. 11. És valóban csak kérni kell. Isten várja a mi kéréseinket, kopogtatásainkat, zörgetéseinket. Tudjuk persze, hogy nem rögtön és azonnal, hiszen nem is biztos, hogy mindig akarata szerint való a kérés. De ne csak megfogható, fizikai dolgokra gondoljunk, hiszen a lelki, szellemi ajándékok a legcsodálatosabbak. „Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.” – Máté 6. 32-33. N.G. 15
Neveljük együtt gyermekeinket Iskolakezdéstől az érettségiig. Napjainkban gyakran hallani, hogy az egykoron oly magas színvonalú oktatás, egyre romlik, az iskolák helyzete néhol tragikus, a gyermekek megfelelő tanítása nem biztosított. Ezért is nagyon fontos, hogy csemetéink számára, olyan intézmény találjunk, amely megfelelő tudásanyagot nyújt számukra, de gondoskodik testi, lelki egészségükről is, és ahol mind a továbbtanulásra, mind pedig a nagybetűs életre felkészítést kapnak. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy rendelkezésünkre áll a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium, amely mindezen kritériumoknak maximálisan eleget tesz. Az alábbiakban erről az intézményről és névadójáról, az egykori lelkészről olvashatunk rövid összefoglalót.
Benkő István református lelkipásztor az erdélyi Papolcon született 1854. január 24-én. Miután gimnáziumi tanulmányait 1874-ben Székelyudvarhelyen befejezte, felvételt nyert a budapesti református teológiára. 1875-től a teológia mellett a Tudományegyetemre is beiratkozott, ahol bölcsészetet és irodalmat tanult. 1878-ban végzett tanárként visszatért Székelyudvarhelyre, hogy az ottani gimnáziumban okítsa az ifjúságot. 1880-ban ösztöndíjjal két évig Edinburghban (Skócia) folytatta iskoláit, majd pedig fél évet Baselban töltött. Később Székelyudvarhelyen segédlelkészi állást vállalt, amely mellett a katedrát is megtartotta. 1883-ban Budapestre költözött, ahol egy darabig szintén segédlelkészként tevékenykedett, majd 1885-től a rákospalotai gyülekezet lelkipásztora lett. Rendezett családi életet élt, felesége hat gyermeknek adott életet, azonban a felnőtt kort csak öten élték meg, miután egyik fia kétéves korában diftériában meghalt. Benkő István nemcsak a gyülekezetét szolgálta töretlen odaadással, de civil közösségek működésében is tevékeny szerepet vállalt. 1906-ban a Dunamelléki Egyházkerület aljegyzőjévé választották, 1914-ben pedig tanácsbíróvá. A budapesti II. és III. zsinat póttagja volt, de ezen tisztségek betöltésén túl nem riadt meg a kétkezi munkától sem. Tisztelte és becsülte a paraszttársadalmat, a nehéz mezőgazdasági munkát, ő maga sem zárkózott el ezektől a felada16
toktól. Ha ideje engedte, harangozójával közösen gyűjtötte a szénát a javadalmi birtokon. A református egyház telkét felparcellázta és eladta közösségnek, hogy mások is földhöz jussanak. Az egykori javadalom helyére épült lakónegyedet, ma is Benkő-telepnek nevezik. Jelentős fordítói munkát is végzett, számos angol zsoltárt és egyházi éneket ültetett át angolból magyarra. Gyülekezete elismerését és tiszteletét sokrétű munkájával, elhivatottságágával, emberszeretetével vívta ki. 1920 decemberében hunyt el, földi maradványait a Rákospalota-óvárosi református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Az iskola A Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium 2004. szeptember 1-jén kezdte meg működését Újpest központban, a Nyár utcában, az egykori általános és szakképző iskola épületében. A 24 tantermen kívül, 10 szaktanterem, 3 számítástechnika terem, egy 15 000 kötetes könyvtár, tornaterem, tornaszoba és a friss levegő biztosítására sportudvar várja a diákokat. Az iskola Budapest északi részén élő, és a környező agglomerációban lakó gyermekek számára tömegközlekedéssel könnyen megközelíthető. Nekünk, angyalföldieknek különösen gyorsan elérhető, hiszen a szomszédos kerület egyik legfrekventáltabb részén fekszik. Gyülekezetünkből is sok kisgyermek kezdte meg tanulmányait ebben az intézményben. Szeretnek ide járni, mert bár tanáraik szerető szigorral okítják őket a különböző tudományokra, és a tananyag teljes és maradéktalan elsajátítását követelik tőlük, sok mókában is részük van. Lehetőségük nyílik sportolni, diákolimpián részt venni, úszni járni, de ha képességeik és érdeklődési körük a művészetek, a rajz, a zene, a tánc felé orientálódik, akkor ezen irányú tehetségüket is kamatoztathatják. Az iskola a református értékrend mellett a világi életre is felkészíti tanulóit. Jelen világunkban rendkívül fontos az idegen nyelvek ismerte azon belül is az angolé, az intézmény erre is gondolt, hiszen már alsó tagozat második osztályától emelt óraszámban tanulható korunk világnyelve. Mindezek mellett a tanári kar számos egyéb programot is szervez: kirándulásokat, vetélkedőket, szakköröket. Bármely gyermek, aki akár már általános iskolai tanulmányait, akár gimnáziumi tanulmányait végzi ebben az intézményben, az egyetemre való sikeres bejutás lehetőségét és piacképes tudást kap, mindezt úgy, hogy közben több területen is kipróbálhatja magát, és az iskolába járás nemcsak kötelezettség, hanem élmény is. Az iskoláról részletesebben a www.benko.sulinet.hu/nyarutca.htm honlapon olvashatnak, illetve felvilágosítást az iskola telefonszámán a 06/1 369 1851-en lehet kérni. Budavári Andrea 17
Filmklub1 Minden hónap harmadik vasárnapján templomunkban filmklub működik. Családias hangulatban, némi rágcsálnivalóval és teával kísérve minden alkalommal más és más témájú filmet nézhetnek meg az érdeklődök. November 15-én Nicolas Cage főszereplésével a „Segítség, apa lettem” című amerikai romantikus vígjátékot láthattuk. Nicolas Cage2 rendkívül sokarcú színész, angyaltól kezdve, a háborús hősön át, mindenféle szerepben találkozhattunk már vele. Most a nagymenő New York-i bankelnököt, Jack Cambell3-t alakítja, akinek bár pénze, mint a pelyva, egyetlen öröme a munkája, élete üres, magányát alkalmi szeretőjével igyekszik csillapítani. Közeleg a karácsony, ennek ténye sejteti velünk, hogy valami történni fog. Ahogy az az ilyen jellegű amerikai filmekben megszokott, hatalmas bölcsességgel próbálnak minket az élet igazi értelmére megtanítani. Ez ebben az estben sincs másképp. Jack Cambell egy reggel nem luxuslakása méregdrága ágyában ébred, hanem egy átlagos kertvárosi családi ház hálójában, régen elhagyott valamikori nagy szerelme mellett. Hirtelen nem érti mi történt, hogy kerül ide, és ki az a két visító gyermek körülötte. Hamarosan kiderül, hogy egy angyal segítségével abba az életbe huppant, amit akkor élhetne, ha egykori kedvesét nem cseréli fel egy londoni zsíros banki állásra. A film kicsit sután próbálja felénk azt az üzenetet közvetíteni, hogy a pénznél sokkal fontosabb család és a szeretet. Kitér az átlag amerikai 40 körüli családos férfiak problémájára, miszerint sokan úgy érzik nem ezt az életet szerették volna élni, hitellel terhelt ház törlesztőrészleteit nyögve, bömbölő gyerekeiket kerülgetve, gyakran fáradt feleségük mellett. Megmutatja, hogyan laposodnak el házasságok, és hogyan próbálnak emberek elrontottnak hitt életükből menekülni. Ha a film nem lenne teletűzdelve elcsépelt, kissé unalmas klisékkel és a nagy amerikai álom hajkurászásával, nyugodtan állíthatnánk, hogy komoly társadalomkritikát láthatunk, amely mindannyiunkat elgondolkodtathat, és akár arra is ösztönözhet, hogy kicsit változtassunk mindennapjaink menetén, vagy jobban értékeljük családunkat, igaz barátainkat. Sajnos, a film vége és a törté-net kimenetele teljesen kiszámítható és szokványos. Ami viszont tény, hogy Cage zseniálisan alakítja a nagymenő üzletembert és a megzavarodott, helyét nem lelő családapát is. Bámulatos, hogy vált egyik szerepből a másikba, milyen hitelesen játssza mindkettőt. A film hibái ellenére is kellemes, és ha mély nyomokat nem is hagy bennünk, mindenképpen bátran ajánlható egy esős vasárnap délutánra. Budavári Andrea Filmklub: minden hónap harmadik vasárnapján, (decemberben, a hónap második vasárnapján) 16.00-tól, télen 15.00-tól. 2 Nicolas Cage ejtsd: „nikolász kédzs” 3 Jack Cambell ejtsd: „dzsek kembel” 1
18
Vigyázzatok és imádkozzatok!
M
inden vasárnap, közvetlen az Istentisztelet előtt összegyűlünk a Nagytiszteletű Úr, három, négy presbiter és jómagam a gyülekezeti teremben egy rövid imádkozásra.
Hálát adunk azért, hogy ismét együtt lehetünk az Úr nevében, köszönetet mondunk az elmúlt hétért, áldást kérünk az Istentiszteletre, az elhangzó bizonyságtételre, és természetesen az egész gyülekezetre, jelenlevőkre és távollevőkre egyaránt. Természetesen kit-kit, ahogyan a lélek indít. Akár hallható hangos szóval vagy csak magában. Mindig vannak a gyülekezet életében aktuális események, amiért felszállhat a hálaadás, áldáskérés. Szeretem ezeket az alkalmakat ott a „belső szobában”. Mindig igyek-szem felkészíteni, ráhangolni a szívemet, lelkemet. Erre szeretnénk buzdítani a testvéreket, hogy aki indíttatást érez, csatla-kozzon hozzánk, „mert aki kér, mind kap, és aki keres, talál, és a zörge-tőnek megnyittatik.” Máté 7. 8. Hiszem, hogy mindannyiunknak egyen egyenként, de az egész gyüleke-zetnek javára válik a közös imádkozás. „Kiálts hozzám és én megfelelek…” Jeremiás 33. 3. „…mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése.” Jakab 5. 16. N.G.
A lap készítésében közreműködött: Budavári Andrea, Lindner Klára, Szloboda József, Nagy Gábor, Goldbach Ferenc A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-Mail:
[email protected] Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség
19
[email protected] – www.frangepan.hu
