Údolie Bodvy Bódvavölgye regionálny èasopis
ROÈNÍK XII.
2003/4 Nepredajné Máj 2003
regionális folyóirat
XII. ÉVFOLYAM
Roèník 12 (25) - regionálny èasopis založený r. 1905, obnovený r. 1992 • XII. (XXV). évfolyam - regionális folyóirat, alapítva 1905-ben, felújítva 1992-ben.
Z obsahu:
Sú•aže – na stranách 1 a 4, Pred 50 rokmi – 2. èas• príspevku Ing. G. Kötelesa na strane 3, a 6, Zo športu na strane 7, V krátkosti - strana 7, Aktuality na stranách 7 a 8. Program Divadla Thália v Košiciach na mesiac máj - strana 8.
A tartalomból:
Neupauer Gyula krónikájának 4. része a 2. oldalon, Köteles Gábor mérnök visszaemlékezése a görgõi iskola kezdeteirõl – 2. rész a 3. oldalon, Mikó István verse a 4. oldalon, Keresztrejtvény az 5. oldalon, Sport a 7. oldalon,
Sú•ažíme / Vetélkedünk Príchodom jarných dní sa postupne zlepšuje aj nálada ¾udí, prichádza aj chu• do sú•aženia. Prejavuje sa to nielen zaèiatkom jarnej sezóny napr. v športových odvetviach (už odohrali svoje prvé domáce zápasy aj moldavskí futbalisti, žia¾ na góly sme museli ešte èaka• – píšeme o tom na 7. strane).
Objavujú sa aj iné sú•aže, sú•aže v prednese (o tom nájdete èlánok na 1 aj na 4 strane). Milovníkov regionálnej histórie a vlastivedných nadšencov urèite poteší aktivita s akou sme sa stretli v obci Háj. Práve týmto príspevkom zaèíname prvé jarné èíslo Údolia Bodvy. - Redakcia –
Sú•až „Spoznaj minulos• svojej obce“ Štvrtý deò jarných prázdnin využila kronikárka obce Háj, pani Ružena Farkašová na to, aby zorganizovala sú•až pre žiakov základných a stredných škôl na spoznanie minulosti svojej obce. Vypracovala 46 otázok z histórie obce. Z pozvaných 36 žiakov sa zúèastnilo tejto sú•aže 29, ktorí s ve¾kým záujmom a zanietením odpovedali na otázky. Sú•aže predchádzala beseda o kronike obce dòa 3. januára 2003, na ktorej bolo prítomných 24 žiakov. Záujem o túto sú•až bol o to väèší, že boli rozdané aj hodnotné ceny, ktoré sú•ažiacim venoval podnikate¾, zástupca starostky, pán Július Farkas, ktorý spolu so starostkou pani Irenou Gajdošovou, sa zúèastnil aj samotnej sú•aže a vyhodnotenia. Veríme, že tento veèer prispel k rozšíreniu vedomostí o svojej obci nielen detí, ale aj ich rodièov, lebo sú•ažné otázky a správne odpovede na ne deti zobrali domov, aby na ne tak skoro nezabudli. - F. R. – (preklad autorka)
A tavasz érkezésével a hangulatunk is egyre javul, és mindnyájan hajlamosak vagyunk egy kis vetélkedésre. Ez megnyilvánul abban is, hogy márciusban elkezdõdtek a regionális labdarúgó bajnokságok (Szepsi is lejátszotta már az elsõ hazai mérkõzéseit. Sajnos a gólokra még várnunk kell. Errõl a 7. oldalon olvashatnak a sportkedvelõk.).
Malý moldavský recitátor
Mesiac marec patrí neodluèite¾ne k prvým jarným mesiacom, ktorý prináša teplejšie slnko, jarnú vôòu a slabý vánok, ktorý na èloveka pôsobí lahodne a dodáva mu viac síl a energie. Tento mesiac však patrí aj knihe, ktorá si v tento mesiac zaslúži ove¾a viac pozornosti a obdivu. Nás, uèite¾ky MŠ inšpiroval marec k tvorivosti s de•mi, k èítaniu rôznych básní a rozprávok. Mestská knižnica v Moldave nad Bodvou vyhlásila sú•až o najkrajšie leporelo. Nápadov bolo nieko¾ko. K tomu sa pridali šikovné detské ruky, ktoré ma¾bou, kresbou a lepením pomohli vyèarova• nápadité leporelá, knihy pod názvom: Geometrické tvary, Farebný svet, Èo videlo slnieèko, O smutnej zubnej kefke. vyhodnotenie tejto sú•aže ešte èakáme. Naša 1. MŠ v meste odštartovala mesiac knihy 2. roèníkom sú•aže v prednese prózy a poézie detí predškolského veku pod názvom „Malý moldavský recitátor.“ Sú•až bola organizovaná v spolupráci s mestskou knižnicou dòa 4. marca 2003 v priestoroch kultúrneho domu. Zúèastnilo sa jej 12 detí (3 – 4 roèných) a to z 12 materských škôl v našom okolí. Deti prišli slávnostne obleèené, spolu so svojimi uèite¾kami, ba aj s niektorými rodièmi. Pekná výzdoba pries-
Ugyancsak beindultak a szavaló és prózamondó versenyek (lásd Mikó István cikkét a 4. oldalon és az óvodai szavalóversenyrõl szóló cikket az 1. oldalon). Akiket a helytörténet érdekel, azok bizonyára örömmel fogadják azt az áji kezdeményezést, mellyel idei elsõ tavaszi számunkat indítjuk. - A szerkesztõség -
torov, výstavka kníh, spojená s predajom, výstavka detských prác dotvárali vážnu a slávnostnú atmosféru. Všetky tieto okolnosti prispeli k dobrému priebehu sú•aže. Deti hodnotila porota, ktorá jednoznaène pozostávala z uèite¾ov základných a stredných škôl, èiže z odborníkov na slovo vzatých. Predsedkyòa poroty, pani Janka Kováèová, mohla len skonštatova•, že deti boli skvelé a odborne pripravené, mali dobrú výslovnos•, peknú intonáciu a zafarbenie hlasu. Básne a prózy boli nároèné, ale ich uèenie prebiehalo vždy pravidelným èítaním pri popoludòajšom spánku. Za svoj skvelý výkon boli deti odmenené diplomom a vecnými cenami – knihami. Nechýbalo ani pohostenie v podobe švédskych stolov, kde boli zákusky, chlebíèky, jabåèka a èaj. Nuž a posledné slová patrili pani riadite¾ke M. Sakáèovej, ktorá sa poïakovala všetkým de•om, uèite¾kám a prítomným. Jej posledný výrok: „knihy sú ¾uïom tým, èím krídla vtákom“, myslím, že padol na úrodnú pôdu. Každá uèite¾ka si tieto slová zobrala k srdcu a zhodli sme sa v jednom, že budeme vies• deti k tomu, aby si knihu vážili ako výsledok •ažkej ¾udskej práce a tiež ako skvost, ktorý ich uèí poznáva• okolitý svet a formova• ich osobnos•. Nadežda Pajzinková uèite¾ka I. MŠ v Moldave nad Bodvou
4/2003
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Pred 50 rokmi - 2. èas•
- V roku 1953 otvorili v Hrhove Osemroènú strednú školu Oprava: V prvej èasti èlánku G. Kötelesa v èísle 2-3 nášho èasopisu zaèiatok 7. odseku (na 2. strane èasopisu) správne znie: „V roku 1953 „reformovaní“ svoj kultúrny dom nazývali „horným kulturákom“ a slúžil na organizovanie plesov a na ochotnícke divadelné predstavenia.“ ••• Kvalifikácia uèite¾ského zboru bola pomerne slabá. Ján Gebe bol absolventom Gymnázia v Rožòave, Ráczhalmiová študovala pred rokom 1938 uèite¾skú akadémiu. Mária Szaniszlóová maturovala dia¾kovou formou po ukonèení pedagogického školenia. Mária Kovácsová uèila s nieko¾kotýždòovým pedagogickým kurzom. Pál Szlanyinka absolvoval šes•týždòový uèite¾ský kurz a následne maturoval dia¾kovou formou. Ja som navštevoval desa•mesaèný pedagogický kurz a dia¾kovo som maturoval na Pedagogickej škole v Bratislave, v septembri 1953. Rusnáková ukonèila slovenské Gymnázium v Rožòave. Jolana Panyková absolvovala slovenské gymnázium v Krá¾ovskom Chlmci. Zaèiatkom októbra 1953 sme ja a Jolana Panyková zapísali na dia¾kové štúdium na Vyššiu pedagogickú školu v Bratislave, odbor matematika - fyzika. Naš•astie èoskoro otvorili konzul- taèné stredisko s maïarským vyuèovacím jazykom aj v Košiciach. Vïaka tomu sme nemuseli to¾ko cestova• do Bratislavy.
Po ukonèení tejto školy sme získali kvalifikáciu na vyuèovanie 6. – 8. roèníkov. Od novembra aj K. Zsebík zaèal navštevova• Pedagogickú fakultu, èím si zabezpeèil kvalifikáciu na vyuèovanie v 9. – 11. roèníku. Veru v týchto dòoch sme sa vôbec nenudili. Ako som už vyššie spomínal, viacerí sme uèili na oboch stupòoch, t. j. vo dvoch smenách, od 8 hodiny ráno do veèera, do 17. hodiny. Navyše, pod¾a nových osnov sme museli pripravi• celoroèné uèebné plány z jednotlivých predmetov. Vyžadovalo sa, aby sme na každú hodinu mali písomnú prípravu. Keïže sme vyuèovali aj v soboty, v nede¾u sme absolvovali vysokoškolské konzultácie, èasto sme nahromadenú prácu museli dotiahnu• v noci. Takto sa medzi nami rozšírilo konštatovanie: „Aj vèera sme išli spa• dnes, aj dnes pôjdeme spa• až zajtra.” Trochu života a zmeny do tejto jednotvárnosti priniesli tie súkromné podujatia, ktoré organizovala u seba Anna Ráczhalmiová - tak raz za týždeò vo svojom byte. Zišli sme sa 10 – 15. Domáca pani a jej manžel, ich dcéry Ilonka, Žofka a Jolana Panyková, ktorá u nich bývala. Okrem nich Pál Szlanyinka a ja. Obèas aj ïalší kolegovia, ako Sára Szaniszlóová a Mária Kovácsová. Prítomných bolo aj nieko¾ko osôb, ktorí neboli pedagógmi. Tak napríklad Daniel Balázs
a jeho syn Vincent, a sem-tam aj ïalší. Na týchto èajových popoludniach sme sa venovali hlavne spevu a uèeniu textu piesní. Práve vtedy zriadila v Hrhove Moldavská traktorová stanica jedno „brigádnické centrum” pod vedením Valentína Bojszka. Pracoval tu napr. Valentín Vass, Ján Szepessi a niektorí ïalší na traktoroch Zetor a Škoda. V tomto období sa budovali rybníky pod vedením Júliusa Adorjána. Pod hradskou pracovalo asi 20 robotníkov na úprave potoka. Robil tu aj Ján Burkus s konským povozom a Ernest Lehoczky. Správcom rybníkov sa stal Alexander Petri. Nad dedinou sa už dokonèievala železnièná trasa Turòa – Rožòava. Železnicu slávnostne odovzdali do užívania zaèiatkom roka 1954. Ako vedúci vtedajších pionierov som dostal úlohu pripravi• malý kultúrny program. Program sa vydaril, lebo informoval o tom aj èasopis Život, ktorý priniesol aj jednu fotografiu z osláv. Na základe platných predpisov, koncom školského roku 1953/54 žiaci ôsmeho roèníka museli absolvova• závereèné skúšky. Predsedu skúšobnej komisie vymenoval Okresný národný výbor. K nám bol vymenovaný Ján Derján z Jedenás•roènej strednej školy s vyuèovacím jazykom maïarským v Moldave nad Bodvou. Skúšky trvali jeden deò. Všetkých sedem ôsmakov úspešne zložilo skúšky. (Pokraèovanie na strane 6.)
Neupauer Gyula krónikája – 4. rész Szepsi község lakossága a tatárok jövetelének hírére otthonát hagyva a Szepességbe, Szepesolasziba menekültek. A dúlás borzalmát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a krónikák és monográfiák szerint alig maradt két ép ház. Így állt ez így csaknem 10 évig, és csak ezután mertek a lakói újból visszaszállingózni. Érdekes itt azt megjegyezni, hogy szepsi az összes kútfõk és a krónikák szerint csak ezen dúlással kapcsolatban bukkan elõször elõ és ekkor is már mint rendezett község. Lakói a történelmünkben már elõbb említett betelepített szászok voltak, ezért is menekültek a fajtestvérekhez, a Szepességre. A jászói prépostnak 1255. márc. 25.-én adott határrendezõ levele, mellyel a Szepsi határkérdést dönti el. Ma is megvan Szepsiben, illetve a jászói konv. orsz. levéltárban õriztetik. az oklevél szerint a jászói birtoktest határai a következõk: Szekeresfalva, a Bódva folyó, a Fekete erdõ, Debrõd, az Ájfõ és a Hegyeshegy, Szomolnokfõ, Gölnic, Vízzuhanás és a Barna nevû patakok, Golcha hegység, az Ida és Aranyos folyók s a Gard nevû erdõ. Végül nekik adományozza Noe (Novaj) és Saul földeket a Debrõd Olchnan Jászóújfalu és Rudnok dézsmáját. Mint különlegességet megemlítjük, hogy 1251-ben a jászói káptalannak már három malma van, egyik közülük Hench nevet viseli, melynek ára az akkori érték szerint 32 márka finom ezüst volt. Bányászattal csak Rudnokon találkozunk… IV. László királynak 1282. márc. 30.-án Scepsiben kelt levele, okirata szerint szepesi madarászát, Leonardot a Toyca patak körül egy erdõ birtokában megerõsíttetett. Ezen okiratból
2
kitûnik, hogy IV. László ez idõben Szepsiben tartózkodott… III. Endre (1290 - 1301) uralkodása idején: Magára közvetlen Szepsire semmi nyomot sem találunk. Az írások csak azt örökítik meg, hogy a prépostság a szomszédjaik s így köztük Szepsi foglalásai miatt III. Endre 1290. dec. 21.-én kelt kiváltság levelében az elvesztett birtokrészek kárpótlásául korlátlan bányanyitási jogosítvánnyal s a korona közvetlen védelmével ruházza fel. Azzal növelte a prépostság szabadalmát, hogy jobbágyait a megszállás terhe alól felmenti. Jogot ad neki az arany és ezüst kivételével birtokain a kamaraispán beavatkozása nélkül réz, vas, ólom és ón bányát nyitni. Jászó község királyi vámjövedelmét a kolostor épületei fenntartására rendeli. Végül említést tétetik a szepsii papról, ezzel kapcsolatban a templomról is, mely az évtizedekben épülhetett. Róbert Károly (1308 - 1342) uralkodásának idején: Károly király a pártütõk megfékezésére 1312. év tavaszán gyûjtötte össze seregeit. A királyi sereg zöme Tornán és Szepsin át haladva Kassa felé tartott. Torna elõtt Károly elõhada az Omodé párti Demeter egyik csapatára bukkant, és bár a királyi elõhad parancsnoka Visontay Komplothy László az ütközetben elesett, a királyiak mégis hátrálásra kényszeríttették az ellenséget. Róbert Károly király uralkodása alatt Szepsivel, mint rendezett községgel találkozunk. szepsi német nevén Moldt (Moldau) bírája 1317-ben Chunkymanus, esküdtek ugyanakkor Hanus sator filius Menhárdi, azaz János szabó, a Menyhárt fia, Conradus institor, Iván,
Hanus filius albi, Hnch és Engram. 1317-ben Péter alispán elõtt Sypsi (Szepsi) község bírája és esküdtei perelnek Buchk nemzetségbeli Domokos földbirtokossal, a tanácsára egyezséget kötnek a jászói káptalan elõtt. 1330-ban Drugeth Fülöp Abaúj vármegye fõispánja Bodollóra telepeseket édesget. 1331-ben Szepsi bírája a Tatárnak nevezett Kunthmánus a lakosság nevében szerzõdik a jászói káptalannal, hogy bérfizetés ellenében a jászói határban a Bódva folyó mindkét partján elterülõ szántóföldekre alkalmas földet és szõlõmûvelésre alkalmas hegyet bérbe vesznek, fizetés fejében adván évenként Szent Király nyolcadára 2 vég fehér lengyel posztót, 300 budai akó bort és két viaszgyertyát, a dézsmát is megadván. Ha a határnapot elmulasztják, úgy kétszeresével tartoznak, amit ha nem teljesítenek, s a dolog perre kerül, úgy a birtok a per megkezdése elõtt visszaszáll a káptalanra. Ez évben helyezi el a város a leleszi káptalanban levõ levelei másolatát Jászón. 1317-ben, ez idõben szántóföld csak Szepsi, Bodolló, és Péder határában találtatik. Városunk és vidéke ez idõben papi tizedet az egri káptalannak fizetett, 1317-ben körülöttünk a következõ tizedfizetõ helyek voltak: Szeszta, Bodolló, Péder, Makranc, Csécs és Pány. Mint különlegességet felemlítjük, hogy az 1315 – 1320. években 8 kas méhnek 1 márka, 1 lónak 2 márka, 80 kereszt gabona 2 márka, 18 ökör egy és fél márka. Pénzegység még a kassai márka volt. (folytatjuk) 4 èas• kroniky J. Neupauera (slovenský preklad) uverejníme v nasledujúcom èísle èasopisu.
2003/4
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
Ötven évvel ezelõtt - 2 rész
- 1953 - ban nyílt meg a Görgöi Nyolcéves Középiskola -
A tantestület képesítése meglehetõsen szerény volt. Gebe János Rozsnyón a Gimnáziumban végzett. Ráczhalminé 1938 elõtt tanítói akadémián tanult. Szaniszló Mária néhányhetes tanítói tanfolyam után magán úton érettségizett. Kovács Mária néhány hónapos tanítói tanfolyammal tanított. Szlanyinka Pál hathetes tanítói tanfolyam én tízhónapos tanítóképzõ tanfolyam elvégzése után ugyancsak magánúton érettségiztünk. Rusnákné elvégezte szlovák nyelven a Rozsnyói Gimnáziumot. Panyko Jolán szintén szlovák nyelven végezte el a gimnáziumot Királyhelmecen. 1953. október elején Panyko Jolán és én beiratkoztunk a Pozsonyi Felsõbb Pedagógiai Iskola matematika-fizika szakára távhallgatónak. Szerencsénkre Kassán is létesítettek konzultációs központot magyar nyelven, ezért gyakorlatokra, összpontosításokra és vizsgákra csak keveset kellett Pozsonyba utazni. Ezen iskola elvégzése után nyertünk képesítést a 6. – 8. évfolyamokon való tanításra. Novembertõl Zsebík Károly is látogatta a Pedagógiai Karon a magyar szakot, amely a 9. – 11. évfolyamokon való tanításra nyújtott képesítést. Ezekben az elsõ napokban bizony nem unatkoztunk. Mint már elõbb ismertettem többen az iskola mindkét tagozatán tanítottunk, tehát két egymás utáni mûszakban sokszor reggel nyolctól este 17 óráig. Azon felül, mivel új tanterv szerint kellett tanítanunk, feletteseink szorgalmazták az egyes tantárgyak tanítására a személyi egész évi tervek elkészítését. Megkövetelték, hogy a tanítási órákra írásbeli elõkészületünk is legyen. Mivel még szombaton is tanítottunk, vasárnap sokszor a fõiskola által szervezett konzultációra jártunk, az összetorlódott munkát éjszaka igyekeztünk elvégezni. El is híresült köreinkben a mondás: „Tegnap is ma feküdtünk le és ma is csak holnap térünk nyugovóra!”. Ezen nehéz, egyhangú õszi napokat kissé változatossá tették azok az esték, melyekre tantestületünk legidõsebb tagja Ráczhalmi Anna szokott meghívni, úgy hetente egyszer egy héten a saját lakása nappali szobájába. Itt, két-három órára, tízen-tizenöten szoktunk összegyûlni. A háziasszony és férje, lányai Ilonka, Zsóka, az ott lakó Panyko Jolánon kívül Szlanyinka Pál és én feltétlenül elmentünk. Ritkábban eljött Szaniszló Sára és Kovács Mária kolléganõnk is. Jelen volt ott rendszeresen néhány nem pedagógus személy is a faluból. Ilyen volt például Balázs Dániel és Vince fia, de néha-néha mások is. Ezen teaesték tartalma fõleg magyar nóták dalolásából és tanulásából állt. Ezekben a napokban a Szepsi Traktorállomás egy gépesítési „brigádközpontot” létesített Bojszko Bálint vezetésével. Itt dolgozott Vass Bálint DT lánctalpas traktorral, Szepessi János és még néhányan Zetor és Skoda traktoraikkal. Folyt a halastavak építése is Adorján Gyula és mások vezetésével. Az országút alatt egy kanalas kotrógép és vagy 20 munkás dolgozott a Fej patak szabályozásán és a tavak gátjainak kiépítésén. Itt dolgozott lovas fogattal Burkus János és Lehoczky Ernõ is. A megépült tó kezelõje Petri Sándor volt. A falu felett ekkor már befejezéséhez közeledett a Torna – Rozsnyó vasútszakasz. 1954 elején
meg is történt a vasút átadása. Az átadás egy személyvonat szerelvény áthaladásával történt meg. Mint az akkori Pionírcsapat vezetõje, jó elõre megkaptam a feladatot, hogy szervezzek az átadásra az állomáson egy köszöntõ mûsort. Ez valószínûleg jól sikerült, mert a „Život” c. lap közölte a rólunk készített felvételt. Az 1953/54-es évre érvényes rendelkezések szerint a „Nyolcéves Középiskola” befejezéseként a nyolcadik évfolyamot elvégzett tanulók záróvizsgát tettek egy pedagógusokból alakított bizottság elõtt, melynek elnökét a Járási Nemzeti Bizottság nevezte ki. Tornagörgõre a bizottság elnökéül Derján Jánost, a Szepsi Magyar Tannyelvû Tizenegyéves Középiskola tanítóját jelölték. A vizsgák egy napig tartottak és mind a hét, nyolcadik évfolyamot elvégzett tanuló eredményesen záróvizsgázott. Adorján Zsuzsanna a Szepsi Tizenegyéves Középiskolába, Bosnyák Teréz a Rozsnyói Egészségügyi Középiskolába, Körtvély Ida a Kassai Középfokú Ipariskolába, a két fiú tanonciskolába jelentkezett és nyert felvételt. Két lány pedig nem jelentkezett továbbtanulásra. Némely tanuló, aki még csak a a 7. évfolyamot végezte, de már túllépte az iskolaköteles korhatárt, kötelezte magát, hogy magánúton el fogja végezni a 8. évfolyam tananyagát és ebbõl egy év múlva vizsgát tesz. Ezeket feltételesen ugyancsak felvették a tanonciskolába. A pionírszervezet néhány „tómelletti”, „felsõhegyi”, „alsóhegyi” és „ördöglyuki” kirándulást, számháborúzás után, az iskolaév vége elõtt néhány nappal autóbusz kirándulást szervezett a Dobsinai Jégbarlang megtekintésére. Az iskolai év befejeztével távozott az iskola élérõl Gebe János. Saját kérésére Szlanyinka Pált is Méhészkére helyezték át. Távozott az iskolából Kovács Mária is. Az iskola új igazgatójának Zsebík Károlyt nevezték ki. Õ szervezte az 1954/55-ös iskolaévre való felkészülést és igazgatta az iskolát két éven át. Sõt a nyári szünetben meg is nõsült, Panyko Jolánt vette feleségül. Ekkor már iskola teljes szervezettségû önálló osztályokkal mûködött. Az alsó tagozaton Ráczhalmi Lajosné, Szöllös Andorné, Szaniszló Sára, Smajda Anna és Szöllös Andor tanított. A felsõ tagozaton Zsebík Károly igazgató, én, a 6. osztály osztályfõnöke, Rusnák Józsefné a 7.-esek osztályfõnöke és Zsebík Károlyné a 8.-os tanulók osztályfõnöke tanított. Szeptember közepe táján jött hozzánk Fecsó Pál, aki a Komáromi Elsõ Magyar Tannyelvû Gimnázium elvégzése után a pozsonyi egyetemen magyar nyelv szakon folytatta tanulmányait, majd a tanulmányait megszakítva, az Új Ifjúság c. lapnál dolgozott, mielõtt eljött hozzánk tanítani. Ekkor már versei jelentek meg az akkor hazai magyar lapokban. Az elsõ félév után odahelyezték Görgõre Jakab Jánost is. A tanítás két mûszakban folyt a tantermek állandó elfoglaltsága mellett. Ezért Zsebík Károly igazgató minden alkalmat felhasznált, hogy új iskolaépület felépítését szorgalmazza. Végre megszületett a döntés. Új, nyolc tantermes iskolát kell építeni. A Helyi Nemzeti Bizottság a járástól feladatul kapta, hogy a községben jelöljön ki megfelelõ helyet az új iskolának. A község vezetõsége két helyet javasolt. A falu keleti
végén a Fecsó-ház mellett, egy akkor már üres telket. Ez azonban a tervezõknek keskenynek bizonyult és ezért nem fogadták el. A másik kijelölt hely a község déli oldalán volt. Ezt azért nem fogadták el, mert keresztülhaladt felette a magasfeszültségû villanyvezeték. Így újabb javaslatokat kértek. Az 1956/57-es iskolaévtõl kezdve változás állt be az iskola élén. Zsebík Károly és felesége elköltöztek Bolyba. Az új iskolaigazgató Andreasz Tibor lett. Zsebíkné helyére Máté Magdolna került. November elején és is berukkoltam katonának. Helyemet Mészáros Sándor foglalta el, aki beiratkozott távhallgatónak matematikafizika szakra. Az 1957/58-as iskolai év elején újabb változások voltak. Rusnákék Körtvélyesre költöztek. Helyükre Forgács Bertalan került. Õt nevezték ki az iskola új igazgatójává. Õ rendelkezett képesítéssel a biológia – történelem szak a 6. – 8. évfolyamára és így az elsõ megfelelõen képzett tanító és igazgató lett. Mivel az új igazgatók és a község vezetése sem nagyon igyekeztek az új iskola építésének szorgalmazásával, Szádalmás község vezetõi felajánlottak egy megfelelõ helyet az iskolaépítéshez és rávették a JNB elnökét, hogy az új iskola Szádalmáson épüljön fel. 1958 végén, amikor a katonaságtól leszereltem, már az a hír fogadott, hogy a tervezés olyan jól halad, hogy az új iskola építését meg is kezdték. 1959 februárjában megjelent az iskola irodájában Szádalmás küldöttsége Czakó Dezsõ HNB titkár és Michal Hric személyében. Arra kértek, hogy mi is kísérjük figyelemmel az építkezést, mert mi leszünk a használói. Amikor 1959 tavaszán ellátogattunk Szádalmásra, az iskolának kijelölt helyen csak egy barakkszerû épületet láttunk, egy iroda és két raktárhelyiséggel és kiásott gödrökkel. Halász Gyula, a Szepsi Magasépítõ Vállalat építésze váltig bizonygatta, hogy az iskola terveit elõkeresve, hogy 1960. június végére itt állni fog az iskola.
A tantestület (Folytatás a 6 oldalon)
3
4/2003
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Mikó István:
Sú•až v prednese Možno poznáte tú formu hádaniek, ktorá pozostáva z toho, že z daného slova z piatich písmen vždy zmeníte jedno písmeno, kým nedostanete celkom iné slovo. V tomto èlánku sa aj ja takto podobne dostávam od sú•aže v prednese až k pipíške. Organizátori tohoroènej sú•aže sa snažili vnies• do programu aj nieèo nové: Recitátor popri slobodnom výbere diela sa mal povinne nauèi• aj jednu z básní domácich klasikov. Nechcem nikoho urazi•, ale toto mi pripomína psa, ktorého palicou chceli prinúti•, aby behal za zajacom. Nech je to už akoko¾vek, ja som sa snažil nájs• nieèo vhodné pre seba. Tak som narazil na báseò „V nede¾u popoludní“ od Gyurcsóa. V tejto básni sa o. i. píše o smútku vtáèika – pipíšky chocholatej, ktorá žiali nad tým, že je u nás už tak málo koòov.
Možno, že sa mýlim, ale medzi mojimi èitate¾mi je mnoho takých, ktorí nevedia preèo by mal tento malý vtáèik smúti•. Možno je aj viac takých, ktorí ešte v živote nevideli pipíšku chocholatú. Nedivím sa im, ja sám musím h¾ada• hlboko v pamäti, kedy som naposledy videl, ako si tento vtáèik vyberá potravu z kôpky konského hnoja. V zime to bola jeho jediná potrava – ovsené semienka z konského trusu. Gyurcsó napísal túto svoju báseò na konci 60-tych rokov: zdá sa, že vtedy sa tma ešte vyskytovala pipíška chocholatá. Obávam sa, že dnes už chýba aj tam. V poslednom èase som sa nestretol s chovate¾mi koní, aby som sa ich opýtal, èi sa tento malý vtáèik už naèisto vytratil. I. Mikó, Háj
Szavalóverseny és pipiskemadár Talán ismerik azt a fajta fejtörõt, ami abban áll, hogy egy megadott, leginkább öt betûs, szótól, mindig egy-egy betût változtatva, ötödszörre el kell jutni egy másik, teljesen más betûkbõl álló szóig. Most, ez írásomban, valahogy én is hasonlóképpen jutok el a szavalóversenytõl a pipiskéig. Az idei szavalóversenyekbe a szervezõk megpróbáltak belecsempészni valami újdonságot: Mégpedig, hogy a versmondó, a szabadon választott mû mellé, kötelezõen tanuljon be valamelyik hazai költõnktõl is egy verset. Nem akarnék senkit se megbántani, de ez nekem a kutyát juttatja eszembe, amelyet bottal igyekeznek rábírni, hogy szaladjon a nyúl után. Akárhogy is van, én azért megpróbáltam keresni magamnak valami elszavalhatót, és így akadtam Gyurcsó István VASÁRNAP DÉLUTÁN címû versére. Ebben, egyebek közt, és nem szó szerint, olvasható, hogy valahol a Csallóközben, ahol jegenyék õrzik a téli tájat, zúgolódnak a verebek és szomorkodik a pipiskemadár, hogy: KEVÉS A LÓ.
Lehet, hogy tévedek, de azt hiszem, olvasóim között sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs róla, mi szomorkodni való van azon. De talán még azok száma se kicsi, akik életükben sose láttak pipiskét. Nem csoda: Nekem is nagyon mélyen kell az emlékezetemben kotorásznom, ha fel akarom idézni, mikor láttam utoljára, amint a lovak „végtermékébõl” nagy buzgalommal igyekeztek kibányászni a zabszemeket. Télen át, talán kizárólag ez szolgáltatta nekik a megélhetést. Gyurcsó az említett verset valamikor a hatvanas évek vége felé írta: Eszerint, azon a vidéken még létezett akkor a madárka, amelynek a becsületes neve: Búbospacsirta. Mostanra azonban attól tartok, ott is kiveszett már a köztudatból is. Nem igen találkoztam olyanokkal, akik mostanában ló tenyészetek, ménesek környékén megfordultak, hogy megkérdezhetném, vajon található-e ott legalább írmagja a szegény pipiskének, vagy végképp kiveszett? Mikó István, Áj
Március az óvodában A március már elválaszthatatlanul hozzátartozik a tavaszhoz. Melegebb napfényt, tavaszi illatot és frissítõ szellõt hoz. Ez a hónap, azonban a könyvvel is szorosan összefügg. Az óvónõket a verssel, mesékkel való munkára ösztönzi. A Szepsi Városi Könyvtár az idén leporelló-készítõ versenyt hirdetett. Csak úgy özönlöttek az ötletek. Volt ott minden – rajz, ragasztott leporelló és olyan címek, mint a „Geometriai alakzatok”, „Színes világ”, „Mit látott a napocska?”, „A szomorú fogkeférõl” és hasonlók. A verseny értékelésére még várnunk kell. Óvodánk márciusban megrendezte „Az kis szepsi szavaló” címû vers és prózamondó verseny immár 2. évfolyamát. A versenyt a Városi Könyvtárral együttmûködve a Mûvelõdési Ház nagytermében tartottuk meg március 4.-én. Tizenkét, 3 – 4 éves gyermek és 16, 5 – 6 éves gyermek vett részt a rendezvényen a környék 12 óvodájából. A gyerekeket elkísérték az óvónõk és több szülõ is. A terem díszítése, az elárusítással egybekötött könyvkiállítás mind-mind hozzájárult a verseny szinvonalához.
4
A kiértékelést szakmai zsûri végezte el, amely alap- és középiskolai tanítókból állt össze. A zsûri elnöke, Jana Kovácsová elmondhatta, hogy a kicsinyek jól fel voltak készítve, szépen szavaltak, érthetõen és szép hanghordozással. A kiválasztott versek és prózarészletek is magas színvonalról árulkodtak. A gyermekek könnyen tanulták meg õket, hiszen még a délutáni alvás során is ezekre a szövegekre szenderültek el. A jó teljesítményt díjazták is. A kicsik elismerõ oklevelet és ajándékokat – könyveket kaptak. Nem hiányozhatott a frissítõ sem, amelynek szerepét ezúttal egy süteményekkel, szendvicsekkel, teával és almával megrakott svédasztal biztosított. Az óvoda igazgatónõjének M. Sakáèovának a záróbeszédben elmondott gondolata, miszerint „a könyv az embernek az, ami a madárnak a szárnya”, mindnyájunkat további munkára ösztönöz. Nadezsda Pajzinková a Szepsi 1. számú óvoda óvónõje (fordította –hp-)
Szülõföldem Szülõföldem, Szlovákia: Ágrólszakadt ország, Lenne miért, de oly nagyon Mégse haragszom rád. Nem a te bûnöd, hogy ma ily Nyomor itt az élet És, hogy néped hamarosan Mást nem is remélhet. Gátlástalan harácsolók Loptak, züllesztettek, Azalatt, míg tönkrementél, Õk gazdagok lettek És élik ma világukat, Mint Marci Hevesen, Tengõdhet miattuk bárki, Bármily keservesen. Önmagukon kívül õket Nem érdekli semmi, Fiataljaink se, kiknek Külhonba kell menni, Az itthoni reménytelen Állapotok végett, Ott keresve boldogulást, Megélhetõséget. Sok-sok vívódásba kerül, Amíg határoznak, Mérhetetlen az áldozat, Amelyet meghoznak: Nekik épp úgy kín a válás, Mint szeretteiknek, Ezt az égõ sajgást talán Sose emésztik meg. Levitézlett honatyáink Már csendben kuksolnak, Kik harsogtak, hogy belõled Svájcot varázsolnak. Talán lehetett ily szegény Svájc is egykor, régen: Valamikor, a nyilas Tell Vilmos idejében. Bár népe lelkében akkor Se lobbant ki a fény, Élt bennük a belévetett, Rendületlen remény, De itt, nálunk vajon milyen Remény jöhet szóba?! Hacsak nem az úgy áhított KÖZÖS EURÓPA.
2003/4
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
(Folytatás a 3. oldalról)
Ötven évvel ezelõtt - 2 rész
- 1953 - ban nyílt meg a Görgöi Nyolcéves Középiskola -
Tornagörgõn, az iskolában, közben bizonyos változások történtek. Nyugdíjba vonult Ráczhalminé és elköltözött Bárcára. Mészáros Sándor és Smajda Anna házasságot kötöttek. Ott tanított Szombathy László, Kovács Éva és Laczo Éva is. Szerveztünk egy esti osztályt is, azok számára, akik valamilyen oknál fogva nem végezték el a 8 osztályt. Itt végzett Icsó János is, aki késõbb középiskolai és fõiskolai végzettséget szerzett távúton. Az 1959/60k-s iskolaév megszervezését nagyban megkönnyítette, hogy érkezett három frissen végzett, fiatal és megfelelõ képesítéssel rendelkezõ tanerõ. Augusztus 25.-én lépett be a Rozsnyói Pedagógiai Iskolán végzett Csapó Éva, akinek az 1. – 5. évfolyamok tanítására volt képesítése, Csete Gabriella, magyar - szlovák és Papp Lajos, történelem – földrajz szakos tanító (a 6. – 8. évfolyamokra). A tantestület összetétele az 1959/60k-as iskolaév kezdetén a következõ volt: Forgács Bertalan igazgató, biológia – földrajz szakos, Köteles Gábor igazgatóhelyettes, matematika – fizika szakos. Az 1. – 5. évfolyamokon mindnyájan megfelelõ képesítéssel rendelkeztek: Mészáros Sándorné, Szaniszló Sarolta, Csapó Éva, Szöllös Andor és Szöllös Andorné. A 6. – 8. évfolyamon az igazgatón és helyettesén kívül tanított még Mészáros Sándor, matematika – fizika szakos, Csete Gabriella, magyar – szlovák szakos, Papp Lajos, történelem – földraj szakos és Kovács Éva, a Rozsnyói Pedagógiai Iskola végzettje. Annak ellenére, hogy ekkor már körvonalazódott, hogy csak ebben az iskolaévben fognak a felsõ tagozati osztályok mûködni, a falu
közepén levõ 4-es számú tanterem mellett megüresedett házat sikerült kibérelni, és ennek elsõ helyiségében fémmegmunkáló-, hátsó helyiségében pedig famegmunkáló mûhelyt létesíteni. Ennek berendezéséhez nagy segítséget nyújtott a Szepsi JNB iskolaügyi osztályának vezetõje, Ondrej Gladiš. Már szeptemberben 6 satuval ellátott speciális asztalt és két gyalupadot irányított iskolánkba. November végén pedig, a másütt ki nem merített költségvetés terhére 50.000 koronát juttatott az iskolának. Így sikerült a tornai vasüzlet vezetõjének segítségével további négy gyalupadot, gyalukat, reszelõket és más lakatos-, valamint asztalos szerszámokat beszerezni. A színjátszás területén igyekeztünk folytatni a Ráczhalminé által alakított gyakorlatot. Õsszel, fõleg az iskolai dolgozók szereplésével, Forgács Bertalan rendezésében és fõszereplésével bemutatásra került Lovicsek egy darabja. Ennek több ismétlése volt helyben és a környezõ falvakban. Húsvétra az ifjúsági szervezet Agyagos István kezdeményezésére, az én rendezõi közremûködésemmel és Bartók Gyula folytonos irányításával bemutatásra került az „Egy asszonynak kilenc lánya” címû színmû. A Szádalmáson épülõ új iskolaépületen tartott „ellenõrzõ napon” kiderült, hogy a befejezés csúszik, és csak augusztus 20.-ra várható. Erre az épületet kivitelezõ vállalat építésze Halász Gyula írásban becsületbeli nyilatkozatot is tett. Az átadás a fentebb jelzett idõpontban meg is történt. A „kolaudáció” során észlelt hibák eltávolításával párhuzamosan sikerült a tantermeket az átköltöztetett és az újonnan kapott
Keresztrejtvény 1
2
3
4
5
11
21
9
10
Ê
17
15
18
19
22
20
23 26
28
29
36
8
14
25
31
7
12 13
16
6
32
33 37
24 27 30 34
35
tárgyakkal úgy berendezni, hogy 1960. szeptember elsején már Tornagörgõ helyett Szádalmáson folytatták az oktatást. 1960. augusztus 31.-vel megszûnt a teljesfokú képzés Tornagörgõn. A most már csak 1. – 5. évfolyamokat oktató iskola igazgatója Szöllös Andor lett. A 6. – 8. évfolyam tanulói bejárók lettek Szádalmáson. Tornagörgõn a teljes alapfokú képzés hét évig mûködött, nagyon szûk helyen és szegényes berendezéssel. Fõleg az elején nagyon szerény volt a tanítók képesítése is, de ennek ellenére, közel 140 olyan tanulót bocsátott ki az iskola, akik jól megállták a helyüket a további tanulmányaik és munkájuk során. Majd 90-en végezték el a tanonciskolát és lettek becsületes dolgozók, szakmájuk szakemberei. Csaknem 30-an szereztek középiskolai végzettséget. Kovács István pedagógiai, Szabó László lelkészi, valamint mezõgazdasági, Polák István mezõgazdasági, Pogány István pedagógiai, Szöllös Mária orvosi, Simon János építészeti, Icsó János mezõgazdasági, Icsó Irén pedagógiai, Szöllös Rozália közgazdászi fõiskolai, illetve egyetemi tanulmányait is sikeresen befejezte. Zsebík Sarolta több éven át a Nõk Lapja szerkesztõjeként dolgozott. Ropog József a mai napig a Komáromi Jókai Színház mûvésze. Szöllös Rozália magas beosztásban dolgozott és a 2001-es választásokon a megyei önkormányzat elnöki tisztségéért folytatott versengésben (Rozália Múdra néven) a 3. helyet szerezte meg. Köteles Gábor mérnök, Szepsi
Vízszintes sorok: 2. Gárdonyi Géza egyik kisregénye. 11. Hamis, szószegõ. 12. Elõfordult, megesett. 13. Idegen tagadás. 14. B-vel az elején, német sör. 15. Tiltószó. 16. Vissza: Svájci kanton. 18. Jelfogó készülék. 21. Fûrészüzemi termék. 23. Gerle, népiesen. 25. Titkon leskelõdik. 27. Hézag. 28. T-vel az elején, agresszor. 29. Lábbeli, szlovákul. 31. Kezdõdik a nádas! 32. Igevégzõdés. 33. Vissza: Megalázó számukra a gyaloglás. 36. Balti nép. 37. Egyfajta népi tánc. Függõleges sorok: 1. Gárdonyi egy másik kisregénye. 2. Gárdonyi egyik színmûve. 3. …lógia, állattan. 4. Öklendezni kezd! 5. Táplál. 6. Gárdonyi groteszk „bíró ura”. 7. Török autójel. 8. Lenti keverve. 9. K. É. 10. Osztrák folyó. 14. Régi ipari tanuló. 17. Fájdalmas betegségben szenved. 18. Vissza: Rubik Ernõ bûvös találmánya. 19. Krokodil jelzõ. 20. Vissza: Nõi becenév. 24. Fegyverrel bemér 26. …Kóla. 30. Fehér bottal kénytelen járni. 34. Fél váza! 35. Idomítható négylábú. (Készítette: Mikó István, Áj)
5
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
4/2003
(Pokraèovanie zo strany 2.)
Pred 50 rokmi - 2. èas•
- V roku 1953 otvorili v Hrhove Osemroènú strednú školu Zuzana Adorjánová pokraèovala potom v štúdiách na Moldavskej jedenás•roènej strednej škole, Tereza Bosnyáková na Strednej zdravotníckej škole v Rožòave, Ida Körtvélyová na Strednej priemyselnej škole v Košiciach, dvaja chlapci išli do uèòoviek. Dve dievèatá sa na ïalšie štúdium neprihlásili. Nieko¾ko žiakov, ktorí už neboli školopovinní, sa zaviazali, že dia¾kovo ukonèia 8. roèník. Ich podmieneène taktiež prijali do uèòoviek. Pionierska organizácia zorganizovala nieko¾ko výletov na Vyšný a Dolný vrch, a pred koncom školského roka aj autobusový výlet do Dobšinskej ¾adovej jaskyne. Po ukonèení školského roka odišiel zo školy riadite¾ Gebe. a vlastnú žiados• preložili Pavla Szlanyinku do Vèelárov. Odišla aj Mária Kovácsová. Novým riadite¾om školy sa stal Karol Zsebík. Príprava na školský rok 1954/55 prebiehala už pod jeho vedením. Školy riadil dva roky. Cez letné prázdniny sa oženil. Za ženu si vzal kolegyòu Jolanu Panykovú. Vtedy už škola fungovala ako plne organizovaná. Na prvom stupni uèili: Ráczhalmiová, Széllösová, Szaniszlóová, Anna Smajdová a Ondrej Szöllös. Na druhom stupni uèil riadite¾ Zsebík, ja, triedny uèite¾ 6. roèníka, Rusnáková, triedna siedmakov a Zsebíková, triedna ôsmakov. V priebehu septembra nás posilni Pavol Fecsó, ktorý bol absolventom Prvého gymnázia s maïarským vyuèovacím jazykom v Komárne, ktorý študoval na Pedagogickej fakulte bratislavskej univerzity, štúdiá prerušil, pracoval ako redaktor èasopisu ÚJ Ifjúság, potom prišiel uèi• k nám. Vtedy už publikoval básne v domácich maïarských periodikách. Po prvom polroku preložili do Hrhova aj Jána Jakaba. Vyuèovanie sa realizovalo vo dvoch smenách pri stálom využití všetkých uèební. Riadite¾ Zsebík využíval každú príležitos•, aby dosiahol vybudovanie novej školy. Koneène prišlo rozhodnutie. Postaví sa nová, osemtriedna škola Miestny národný výbor dostal za úlohu od ONV, aby vybralo vhodnú lokalitu. Vedenie obce navrhovalo dve alternatívy. Jedna bola na východnom konci pri Fecsóho dome. Projektantom sa táto parcela zdala príliš úzka. Druhé miesto bolo na južnej strane obce. Túto alternatívu neprijali, lebo nad týmto pozemkom viedlo elektrické vedenie. Žiadali preto ïalšie návrhy. Od školského roku 1956/57 nastali v škole ïalšie zmeny. Zsebíkovci sa ods•ahovali. Novým riadite¾om školy sa stal Tibor Andreasz. Zsebíkovú nahradila Magdaléna Mátéová. Zaèiatkom novembra som aj ja narukoval za vojaka. Moje miesto obsadil Alexander Mészáros, ktorý sa zapísal aj na dia¾kové štúdium matematiky – fyziky. V školskom roku 1957/58 nastali opä• zmeny. Rusnákovci sa ods•ahovali do Hrušova. Na ich miesto prišiel Bartolomej Forgács. On sa stal aj novým riadite¾om. Mal kvalifikáciu na vyuèovanie predmetov biológia – dejepis pre 6. – 8. roèníky. Noví riaditelia, ani vedenie obce sa nie ve¾mi usilovali o vybudovanie novej školy a preto vedenie obce Jablonov n/T navrhlo, aby školu postavili u nich. Presvedèili aj predsedu ONV, Koncom roka 1958, kedy som
6
sa vrátil z vojny, èakala ma správa, že projektové práce dobre pokroèili, a že zaèali so stavbou. Vo februári roku 1959 prišli do školy predstavitelia Jablonova Dezider Czakó, tajomník MNV a Michal Hric. Žiadali nás, aby sme dozreli na stavbu školy, veï budovu budeme užíva• mi. Keï sme na jar navštívili stavenisko, bol tam iba jeden barak, jedna kancelária, dva sklady a viac vykopaných jám. Július Halász, stavite¾ Pozemných stavieb v Moldave nad Bodvou nám ukázal projekty a tvrdil, že do konca júna 1960 tu bude stá• škola. Medzitým sa na škole v Hrhove uskutoènili ïalšie zmeny. Pani Ráczhalmiová odišla do dôchodku a ods•ahovala sa do Barce. Alexander Mészáros sa oženil s Annou Smajdovou. Na škole uèil už aj Ladislav Szombathy, Eva Kovácsová a Eva Laczová. Vytvorili sme aj jednu veèernú školu. Tu konèil napr. Ján Icsó, ktorý neskôr dia¾kovo získal stredoškolské a vysokoškolské vzdelanie. Prípravu na školský rok 1959/60 u¾ahèila skutoènos•, že pribudli traja mladí uèitelia s odbornou kvalifikáciou. 25. augusta k nám nastúpila Eva Csapóová, ktorá ukonèila Pedagogická školu v Rožòave a mala kvalifikáciu pre 1. – 5. roèník, Gabriela Cseteová s kombináciou maïarèina – slovenèina a ¼udovít Papp s kombináciou dejepis–zemepis pre 6. – 8. roèník. Uèite¾ský zbor zaèiatkom školského roka 1959/60 vyzeral takto: riadite¾ Bartolomej Forgács – biológia - zemepis, Gabriel Köteles, zástupca riadite¾a, matematika - fyzika. Vyuèujúci v 1. – 5. roèníku mali všetci zodpovedajúce vzdelanie: Mészárosová, S. Szaniszlóová, E. Csapóová, Ondrej Szöllös a Szöllösová. Na druhom stupni okrem riadite¾a a zástupcu vyuèovali ešte: Alexander Mészáros, matematiku - fyziku, Gabriela Cseteová, maïarèinu - slovenèinu, ¼udovít Papp, dejepis - zemepis, a Eva Kovácsová. Napriek tomu, že vtedy sa už dalo tuši•, že týmto školským rokom konèí vyuèovanie na 2. stupni, v strede obce sme získali jednu prázdnu miestnos•, kde sme zriadili dielne. K zariaïovaniu dielne nám úèinne pomohol vedúci odboru školstva na ONV Moldava nad Bodvou, Ondrej Gladiš.
Koncom novembra sme dostali ešte 50 tisíc korún navyše. Tak sa nám podarilo pomocou vedúceho turnianskej predajne zakúpi• náradie. Uèite¾ka Ráczhalmiová bola ve¾mi aktívna pri organizovaní ochotníckych divadelných predstavení. Na jeseò v réžii B. Forgácsa, a za jeho úèinkovania v hlavnej roly, sme pripravili predstavenie od Lovicseka. Hra sa viackrát opakovala doma, aj v okolitých obciach. Na Ve¾kú Noc pripravili mládežníci na základe iniciatívy Štefana Agyagosa a za mojej réžie pod vedením Júliusa Bartóka hru „Devä• dcér jednej matky”. Kontrolný deò na stavbe jablonovskej školy zistil, že termín dokonèenia stavby je ohrozený, dá sa oèakáva• až na 20. augusta. Na to stavbyvedúci Július Halász sa písomne zaviazal, že sa termín dodrží. Tak sa aj stalo a po odstránení kolaudaè- ných chýb sa školský rok 1960/61 zaèal už v novej budove. 31. augusta 1960 zaniklo vyuèovanie na 2. stupni v Hrhove. Ostali iba roèníky 1. – 5. Riadite¾om tejto školy sa stal Ondrej Szöllös. Žiaci 6. – 8. roèníka zaèali dochádza• do Jablonova. Základná škola na oboch stupòoch fungovala v Hrhove sedem rokov. V tiesnených priestoroch a so skromným vybavením. Najmä v zaèiatkoch bola aj pripravenos• uèite¾ov ve¾mi slabá, ale napriek tomu tu konèilo 140 žiakov, ktorí v živote obstáli. 90 žiakov ukonèilo po ZŠ uèòovky a stali sa èestnými pracovníkmi a dobrými odborníkmi. Okolo 30 žiakov dosiahlo stredoškolské vzdelanie. Štefan Kovács sa stal pedagógom, Ladislav Szabó duchovným, Štefan Polák získal vysokoškolské vzdelanie v oblasti po¾nohospodárstva, Mária Szöllösová sa stala lekárkou, Rozália Szöllösová získala vysokoškolské vzdelanie ekonomického smeru. Sarolta Zsebíková bola dlhé roky redaktorkou èasopisu „Nõk Lapja“, József Ropog je dodnes hercom Jókaiho divadla v Komárne. Rozália Szöllösová (Rozália Múdra) pracovala v dôležitých pozíciách a v roku 2001 pri vo¾bách predsedu VÚC skonèila na 3. mieste. Ing. Gabriel Köteles, Moldava nad Bodvou
Ismerd meg falud történelmi múltját A tavaszi szünet negyedik napján, Áj község krónikása, Farkas Rózsa, vetélkedõt szervezett az alap- és középiskolások részére „Ismerd meg falud történelmi múltját” címmel. A meghívott 36 diák közül 29-en jöttek el a nyugdíjas klubba, hogy megtudjanak valamit a falu múltjáról, érdekességeirõl. Ezt a vetélkedõt megelõzte a január 3.-án megtartott beszélgetés a krónikáról, melyen ugyancsak 24 diák vett részt. A gyerekek mindkét összejövetelen nagyon jól érezték magukat, érdeklõdve hallgatták az elõadást,
ismerkedtek a krónika anyagaival, bejegyzéseivel, érdeklõdtek az egyes események iránt. A vetélkedõ színvonalát emelte az a tény is, hogy jelen volt a község polgármesternõje Gajdos Irén és Farkas Gyula polgármester helyettes, aki mint vállalkozó, hozzájárult a díjak támogatásához, így nagy öröm volt minden gyereknek, hogy nemcsak tudását gyarapíthatta, de egy szép estét tölthetett el a község vezetõivel. - F. R. -
2003/4
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE
Naše úspechy / Neúspechy (Zo športu) F u t b a l: V 22. kole tretej ligy TURÒA privítala Trebišov a po nerozhodnom prvom polèase pred 400 divákmi gólom Ballóka v 57. minúte vyhrala 1:0. Michalovce - TURÒA
0:0
••• Menej sa darilo Moldave, ktorá v IV. lige pod¾ahla Geèi na domácom ihrisku po polèase 0:0 gólom Hüttera 0:1. Moldava je po tomto výsledku na 10. mieste so ziskom 25 bodov, ale už s negatívnym skóre 34:37. 27. apríla doma so Slivníkom 0:1. ••• V V. lige dominovala BUZICA, keï vyhrala v Strede nad Bodrogom 0:1 a s náskokom 1 bodu je na èele tabu¾ky po 17 odohraných zápasoch (ostatní až na K. O¾šany majú odohrané už 18 zápasov). MEDZEV pod¾ahla v Plechoticiach 1:0 a s 24 bodmi je na 8. mieste tabu¾ky. MEDZEV - Kr. Chlmec BUZICA - Micha¾any
0:0 5:2
•••
Výsledky 18. kola I. triedy okresného majstrovstva vo futbale: VE¼KÁ IDA – Ruskov Budimír - JASOV POPROÈ - RUDNÍK PAÒOVCE - Soko¾any REŠICA - ÈEÈEJOVCE Seòa - MOKRANCE Bidovce – K. Polianka
4:0 0:1 1:0 3:0 3:0 0:0 0:2
Tabu¾ka po 18. kole: 1. Rešica 18 10 4 4 48:27 2. Ruskov 18 10 4 4 41:35 3. Jasov 18 11 0 7 37:27 4. Poproè 18 10 2 6 30:20 5. Mokrance 18 10 1 7 29.24 6. Budimír 18 9 3 6 36:24 7. Èeèejovce 18 9 2 7 36:28 8. Soko¾any 18 7 3 8 30:28 9. Seòa 18 6 6 6 34:33 10.V. Ida 18 6 3 9 29:31 11. Paòovce 18 6 2 10 31:36 12. Rudník 18 5 3 10 25:36 13. Bidovce 18 6 0 12 19.45 14. K. Polianka 18 3 3 12 31:62
34 34 33 32 31 30 29 24 24 21 20 18 18 12
0:0 1:2
XXIV. Szepsi Csombor Márton Napok 2003. április 25. – május 11.: (XXXIV. Dni Szepsi Csombor Mártona:) Május 9. péntek - (9 máj - piatok)
- 18:00 óra - Attila él – Szõke István Attila (Budapest) elõadása, - Õsi magyar keresztnevek – Szegedy Csanád (Miskolc) elõadása, - Trianoni béke hatásai a XXI. században – Miklós Árpád (Miskolc) elõadása a Szepsi Városi Könyvtárban. (Prednásky maïarských historikov v Mestskej knižnici Moldava nad Bodvou)
Május 10. szombat - (10 máj - sobota)
- 08:00 óra - Honismereti gyalogtúra. Gyülekezõ a magyar iskola elõtt. Útirány: autóbusszal Csucsomba, onnan gyalog Pozsaló – Csocsom, majd autóbusszal vissza Szepsibe (szalonnasütés a menedékháznál). (Vlastivedný výlet) - 18:00 óra - Vakkontúrok – Kiállítás Lukács Zsolt festõmûvész alkotásaiból a Rovás Városi Galériában. (Výstava maliara Zs. Lukácsa v Galérii Rovás v Moldave nad Bodvou)
Május 11. vasárnap - (11 máj - nede¾a)
- 14:30 óra - A megbékélés napja – Koszorúzás a II. világháború áldozatainak emléktáblájánál a temetõben, (Kladenie vencov obetiam II. sv. vojny - cintorín) - 15:00 óra - Európa a miénk - mûsor a Fõ téren. (Európa je naša)
Viete, že v roku 2002 odovzdalo jedno percento zo svojej zaplatenej dane viacero daòovníkov, takže za celý okres Košice-okolie to bolo vyše 676 tisíc korún? w v w V Mestskej knižnici v Moldave nad Bodvou zahájili 4. apríla sériu prednášok na tému „Informácie o Maïaroch v knižnici”. Prednáša• budú odborníci z Maïarska. Prednášky podporil Fond kultúry z MR. w v w Výstavu PRED VZLETOM – z prác študentov Školy úžitkového výtvarníctva v Košiciach – I. a II. roèníka odboru propagaènej grafiky pod vedením Mgr. Noémi Ráczovej. Výstavu zorganizovalo združenie ROVÁS a Mestské kultúrne stredisko v Moldave nad Bodvou. Výstavu sprístupnili v sobotu 5. apríla 2003. w v w Medzi ïalšie aktivity moldavskej knižnice patrí aj tvorivá dielòa pod vedením M. Ligárthovej z Plešivca. 10. apríla sa návštevníci, najmä z radov detí mohli priuèi• ma¾ovaniu ve¾konoèných vajíèok, príprave zajaèikov a oboznámi• sa s novými básnièkami, ktoré môžu využi• pri oblievaèkách.
Röviden
••• III. liga st. dorast: Giraltovce - MOLDAVA III. liga ml. dorast: Giraltovce - MOLDAVA
V krátkosti
Tudta-e, hogy a Kassa-környéki járásban az adó 1 százalékából összesen több mint 676 ezer korona gyûlt össze a nonprofit szervezetek számára? w v w A „Magyarság ismerete a könyvtárban” címmel elõadássorozat indult április 11.-én a Szepsi Városi Könyvtárban. Az elsõ elõadást egy Szepsihez is kötõdõ fiatal tudós kutató, Csáji Koppány László tartotta. A téma, a „Fehér hunok nyomában” nagy érdeklõdést váltott ki a jelenlevõk között. A 18:00 órakor induló, diavetítéssel és magnetofon-felvételekkel tarkított elõadás 21:00 óra utánig elhúzódott. A témák között olyanok is szerepelnek majd, mint – „Õsi magyar keresztnevek – demográfiai katasztrófa” elõadója Szegedi Csanád, valamint „Trianon és borzalmainak múltja és jelene” – Miklós Árpád volt Miskolcról. Az elõadássorozatot a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatja. w v w SZÁRNYPRÓBÁLGATÁS címmel a Kassai Iparmûvészeti Középiskola propagációs grafika szakos, elsõs és másodikos diákjainak kiállítására került sor a Szepsi ROVÁS Galériában április 5.-tõl. w v w HÚSVÉTI HAGYOMÁNYOS FOGLALKOZÁS – ÜNNEPVÁRÓ volt a Szepsi Városi Könyvtárban április 10.-én a pelsõci Ligárth Márta vezetésével. A résztvevõk, akik elsõsorban a kisebbek közül kerültek kis, elleshették a hímes tojások festésének és a húsvéti nyuszik készítésének titkait és húsvéti locsolóverseket is megtanulhattak.
7
4/2003
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Program divadla Thália v Košiciach na mesiac máj A Kassai Thália Színház májusi mûsorából: Dátum 1. Štvrtok - Csütörtök 2. Piatok - Péntek 5. Pondelok - Hétfõ 6. Utorok - Kedd 7. Streda - Szerda 9. Piatok - Péntek 14. Streda - Szerda 17. Sobota - Szombat 19. Pondelok - Hétfõ 21. Streda - Szerda 22. Štvrtok - Csütörtök 23. Piatok - Péntek 24. Sobota - Szombat 27. Utorok - Kedd 28. Streda - Szerda 30. Piatok - Péntek 31. Sobota - Szombat
Názov hry-A darab címe Van, aki forrón szereti - Niekto to rád horúce Van, aki forrón szereti - Niekto to rád horúce Van, aki forrón szereti - Niekto to rád horúce Van, aki forrón szereti - Niekto to rád horúce Van, aki forrón szereti - Niekto to rád horúce Van, aki forrón szereti - Niekto to rád horúce Papa és mama bonyodalmai - Pletky otecka a mamièky Papa és mama bonyodalmai - Pletky otecka a mamièky Zorba Papa és mama bonyodalmai - Pletky otecka a mamièky Papa és mama bonyodalmai - Pletky otecka a mamièky Papa és mama bonyodalmai - Pletky otecka a mamièky Budapest Orfeum Ludas Matyi - Ma•o Husiar Ludas Matyi - Ma•o Husiar Budapest Orfeum Budapest Orfeum
Miesto-Helyszín Rozsnyó – Rožòava Nagykapos - Ve¾ké kapušany Kassa - Košice Ipari II. b. Királyhelmec - Krá¾ovský Chlmec Királyhelmec - Krá¾ovský Chlmec Kassa - Košice Kisfaludy b. Tornalja - Torna¾a Lelesz - Leles Rimaszombat - Rimavská Sobota Újvár - Nové Zámky Komárom – Komárno Budapest Orfeum Pozsony - Bratislava Kassa - Košice /Márai Stúdió/ Kisvárda Kisvárda Hanva - Chanava Kecsõ - Keèovo
Èas-Idõpont 19.00 19.00 10.00 11.00, 19.00 10.45 19.00 11.00, 19.00 18.00 10.00, 19.00 19.00 19.00 17.00 19.00 13.30, 15.00 13.30, 15.00 19.00 19.00
- Zmena programu vyhradená! - A mûsorváltoztatás jogát fenntartjuk! Informácie na: Tel.: 6233643, 6225866, 6221281 tel./fax: 6233643, 6225867 Pénztári nyitva tartás /Timonova 3/ - Pokladnièné hodiny /Timonova 3/: Hétfõ – Péntek /Pondelok – Piatok/: 8.00 – 16.00
Ako vznikli? Ako kronikárku obce Háj, už dlhé roky ma zamestnávala myšlienka, spracova• také osobitné mená - prezývky, ktoré obèania prilepili niekomu, nevediac preèo, ako, ale medzi sebou ich tak volali, aj volajú. Nevedno, ako k týmto menám pristupovali ich vlastníci, ale sú zaujímavé, aj pouèné. Niektoré symbolizujú vlastnosti obèana, iné sú výtvormi fantázie, alebo vtipkárstva spoloèenstva, v ktorom títo obèania
žili, alebo doteraz žijú. Nechcem nikoho urazi•, ale myslím si, že tieto prezývku sú zaujímavé. Posúïte sami: „Bader, Baket, Balesz, Balyog, Bandur, Belga, Boglyos, Bokszos, Bubu, Bucsora, Budu, Bugyu, Caca, Cicu, Csépes, Csinadra, Csivasz, Csoro, Doktor, Doszpoly, Düdüs,
Hogyan keletkeznek? Mint a község krónikását, már régen foglalkoztatott az a gondolat, hogy fel kellene dolgozni az úgynevezett megkülönböztetõ, avagy csúfneveket, amiket egyes emberek kaptak a falunkban és évtizedekig rajtuk és a családjukon ragadtak. A téli estéket kihasználva, elkezdtem gyûjteni ezeket az áji ragadványneveket. Nem kis csodálkozásomra, több mint 110 nevet sikerült összeszednem a már rég elhunyt, de még némelyik ma is elõ polgárainkról. Azokról, akik itt élnek, éltek kis falunkban, és a falu népe így, ragadványnevükön ismeri õket. Sokaknak gyakran a hivatalos nevét hirtelen nem is nagyon tudják felidézni. Nem akarok senkit megsérteni, de érdekességként megírnák néhány nevet, amin el lehet gondolkozni, mit is jelenthetett, mibõl, hogyan keletkezett, tetszet-e, vagy sem az illetõnek, akire ráragasztották, haragudott-e érte, vagy jó pofának
tartotta. A nevek valamikor az 1800-as években keletkeztek, és leírok néhányat a mai csúfnevek közül is. Íme: „Bader, Baket, Balesz, Balyog, Bandur, Belga, Boglyos, Bokszos, Bubu, Bucsora, Budu, Bugyu, Caca, Cicu, Csépes, Csinadra, Csivasz, Csoro, Doktor, Doszpoly, Düdüs, Fáben, Finka, Frédi, Frigo, Gatyás, Gergõ, Golyo, Gugás, Huszár, Ike, Jopek, Kanap, Kecske, Kekszes, Király, Kubo, Kukuk, Kula, Kuscsik, Lajbi, Lali, Maxo, Misu, Mocni, Moja, Mokány, Mokher, Mokola, Netota, Oku, Pala, Pehur, Pepo, Pigrács, Pindrok, Pípusz, Pitykós, Platyu, Potykos, Potyom, Rapatya, Ruj, Sajtos, Samu, Seka, Selyemzsinór, Slicsku, Suzsiga, Szamóca, Szia, Szunyó, Szüszü, Talyu, Timba, Tisjány, Toxi, Truge.” Farkas Rózsa, Áj
Fáben, Finka, Frédi, Frigo, Gatyás, Gergõ, Golyo, Gugás, Huszár, Ike, Jopek, Kanap, Kecske, Kekszes, Király, Kubo, Kukuk, Kula, Kuscsik, Lajbi, Lali, Maxo, Misu, Mocni, Moja, Mokány, Mokher, Mokola, Netota, Oku, Pala, Pehur, Pepo, Pigrács, Pindrok, Pípusz, Pitykós, Platyu, Potykos, Potyom, Rapatya, Ruj, Sajtos, Samu, Seka, Selyemzsinór, Slicsku, Suzsiga, Szamóca, Szia, Szunyó, Szüszü, Talyu, Timba, Tisjány, Toxi, Truge.” Ružena Farkašová, Háj
Obèania Moldavy nad Bodvou zosnulí v mesiaci marec A 2003 márciusában elhunyt szepsi lakosok névsora
Sanisló, Peter Janzsó, Jozef Horváthová, Mária Žiga, Andrej Kolesár, Juraj Fedák, Gejza Gilianová, Mária
78 roèný, 70 roèný, 79 roèná, 79 roèný, 57 roèný, 77 roèný, 64 roèná.
V
- Nech odpoèívajú v pokoji! - Nyugodjanak békében! -
ÚDOLIE BODVY - BÓDVAVÖLGYE Regionálny dvojtýždenník. Regionális híradó. Reg.è.: OkÚ 1/92, Vydáva/Kiadja: Mestský úrad v Moldave nad Bodvou, Školská 2. Vedúci redakènej rady: PhDr. Peter Halász. Technický redaktor: Pavel Stromp. Telefónne spojenie cez MÚ Moldava nad Bodvou - 055/460 27 51 Tlaè: Vienala, Košice - Kassa, Letná 42, tel.: 055/62 27 520.
