Majmok és doktorok Válasz Obrusánszky Borbála írására írta: Friedrich Klára „…Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk…” Kölcsey Ferenc: Himnusz
Himnuszunkból választottam a tökéletesen illő mottót levelemhez. Egy barátunktól kaptuk meg a következő elérhetőségen olvasható írást: http://eurasianhuns.blogspot.hu/2012/12/kulonos-ostorteneti-mitoszok-nyomaban.html
Az írás szerzője, ahogyan ő írta alá, elől a keresztnévvel: Borbála Obrusánszky Az írásából kiemelt mondatait kékkel jelzem. Ezekre válaszolok feketével.
Az írás címe: Különös őstörténeti mítoszok nyomában
Ennek az írásnak az első két mondata háborított fel, a többi miatt nem fecsérelném az időmet. „A hun utód mongolok egyik mondása szerint az őseit nem ismerő ember az erdőben tévelygő majomhoz hasonló. Ez tökéletesen ráillik a mai „divatos” őstörténeti elméletet vallókra.” A mongolok nem hun utódok. Ennek észrevételéhez nem kell semmiféle diploma, csak meg kell tudni különböztetni egy mongol és egy magyar embert. A „tévelygő majom” nagyon neveletlen kijelentés, egyúttal buta és éretlen, tudományos érvként nem értékelhető. Ha hasonló szintre süllyednénk, mondhatnánk azt is: Te vagy a majom. Vagy: beképzelt majom. Még a finnugrászok (az ő őseik a finnugorok, obi ugorok, manysik, hantik, stb.) is enyhébb kifejezéseket szoktak a magyarok fejéhez vagdosni. Magyarok alatt értem a Kárpát-medence őslakóit, a szkíták, hunok, avarok utódait. Borbála Obrusánszky sértegetésben tovább megy a finnugrászoknál. „Miután az akadémikusok a magyar történeti forrásokat megbízhatatlannak bélyegezték, lelkes amatőrök tucatjai is utánozzák őket és a történeti tényekkel igazolt szkíta-hun hagyomány helyett idegen civilizációkban keresik a magyarok elődeinek a nyomait.” Zavaros. A lelkes amatőrök utánozzák az akadémikusokat? Ezt a mondatát nem lehet rendbe tenni. Csak kijelenthetjük: a magyarok a szkíta hun, avar hagyomány helyett
nem keresnek más hagyományt, pl. nem keresnek kazár hagyományt, mongol hagyományt. Szerintem Borbála Obrusánszky utánozza az akadémikusokat. Csak egy példa erre: http://barikad.hu/kar%C3%A1csonyunk_eredete-20111224 Ezen az elérhetőségen tagadja azt, hogy Karácsony szavunknak köze van a kerecsen szóhoz. Az akadémiai kiadású értelmező szótár déli szláv eredetűnek ítéli Karácsony szavunkat. Borbála Obrusánszky még egy bizonyos bolgár Kracsun istennel is alátámasztja ezt az akadémikusi véleményt. „A hazai lelkesedést figyelve, úgy látszik, hogy honfitársaink közül sokaknak nem elég jó a szkíta-hun múlt dicsősége, ők inkább az indiánok, az űrlények vagy éppen kőkorszaki szakik utódai szeretnének lenni. Az ábrándok világában elmerülteknek az sem számít, ha elméleteikre nincs komoly, tudományos magyarázat, vagy ha az interneten keringő kósza hírek ellentmondásoktól hemzsegnek.” Hogyan, milyen módszerekkel figyeli vajon Borbála Obrusánszky „a hazai lelkesedést?” Stadionokban vagy …..? S nem szívesebben lenne az ember űrlény a Holdon, vagy indián a prérin, vagy Kőkorszaki Szaki egy nagy mamutcsülökkel, mint tévelygő majom Mongóliában? Egyáltalán van majom Mongóliában? Vagy ez is olyan Borbála Obrusánszky ábrándvilágában létező lény, mint a hun-mongol vagy a bolgár Kracsun isten? „…az interneten keringő kósza hírek ellentmondásoktól hemzsegnek.” Ez bizony így van, borzalmas dolgok vannak. Belenéztem Borbála Obrusánszky sorozatába is, hát azokat sem papírkönyvből olvasta ki a tudós asszony, nem az Egyetemi vagy a Széchényi Könyvtárban szedte össze. A képeinek meg nincs is megadva a forrása. Itt az írásainak ellentmondásait tovább nem részletezem, még meg is kell főznöm az ebédet. (Nem banánfürt lesz!) Ez után a „soproni elefánt mítosza” következik, akinek van ideje, keresse meg a doktornő mondatainak elejét és végét, tegye időrendi sorrendbe a történetét, ilyent szoktam játszani a fejlesztő csoportba járó gyerekekkel. Nem is azért vette elő a tudós hölgy a majom után az elefántot, hogy mondjon valamit értelmeset, hanem, hogy Badiny Jós Ferencen rúgjon egyet. Nem értem, hogy akik Badiny „szellemi örökösei” –nek nevezik magukat, meg ott parádéznak a Badiny emlékkönyvben, miért hallgatnak, mint…? Kéne ide valami jó kis mongol hasonlat… „Az indián kapcsolat:” Itt az indiánoknál válaszoljon, akit megszólítottak, ha akar. Én nagyon szeretem az indiánokat, felháborít a tönkretételük, de nem tartom őket szkítahun-avar-magyarnak. Bizonyára az ősnyelvből őriznek szavakat, ezek hasonlítanak a magyarra. „Kőkorszaki szakik nyomában: A Kárpát-medence korai története nem túlságosan ismert a hazai közönség előtt, ezért néhányan kiválasztották ezt az ismeretlen témát és bennünket őshonos európai népnek neveztek ki. Azóta gyakran lehet hallani a következő mondatot: „nem jöttünk mi sehonnan sem”. Az elméletet megalkotó, vegyészmérnök-filozófus Cser-Darai szerzőpáros gyér genetikai eredmények alapján akarják átírni a magyarok korai történetét… Az őshonos elmélet gyártói ráadásul
őseinket és legközelebbi rokonainkat, a szkíta és hun népeket hódítóknak tekintik, holott a hazai források arról beszélnek, hogy a Kárpát-medencét benépesítő szkíta és hun népek a keletről jövőkkel szövetségi kapcsolatot alakítottak ki. Teljesen téves, sőt káros a „Kárpát-medence vagy Szkítia?” néven megjelent könyv, amely erőszakosan ki akarja szakítani a magyarságot a keleti népek közösségéből.” Itt komolyabb felvilágosításra lesz szükség, nagyon el van maradva a doktor asszony. Ez a kőkorszaki szaki meg olyan bunkós. Mármint a stílus. Vagy ez mongol humor? Az őshonosság elméletét nem a Cser-Darai szerzőpáros alkotta meg. Hanem: - itt most csak két nevet említek, nem akarok nagy szellemi megterhelést okozni - Magyar Adorján és Grandpierre K. Endre. De előttük is voltak ám, viszont az interneten nem tetszik megtalálni őket. Úgy a 17.-18. századi katalógusban tessék majd kotorászni. Kézzel, nem az egérrel. Sokan vagyunk, akik úgy gondolkodunk őshazánkról, mint Magyar Adorján és Grandpierre K. Endre, utóbbinak nagyszerű előadásaira is jártunk ifjúkorunkban Szakács Gáborral. Nem is gondolná a doktornő, mennyien vagyunk, akik őshazánknak tartjuk a Kárpát-medencét. Kicsit sokáig aludtak a türkösök, a VámbéryWamberger Ármin követők, ezt meg is írtam egy rendezvényszervezőnek, ki is tiltotta a könyveinket, jó reklám volt! De a bevételt elvitte egy másik Wambergeres, lelépett a könyveinkkel és a pénzünkkel, pedig 45% terjesztési díjat fizettünk neki és adóztunk is. Hát ugye a Himnuszban is benne van: „Rabló mongol nyilát…” Ne mosson össze a doktornő a két úrral, mármint a Cser-Darai szerzőpárossal. Ezt ők sem szeretnék! Kölcsönösen nem vagyunk benne egymás szakirodalmában. És mégsem neveztük majomnak egymást! Pedig én Árpád fejedelem rajongó vagyok és a férjem is. Nagyon tiszteljük Árpádot, nem tartjuk hódítónak, nem sértjük meg azzal, hogy türk nyelven beszélt, hogy nem tudott magyarul. Alapos cikkeket írt már Szakács Gábor a Pozsonyi csatáról is. Akinek meg nem őshazája ez a föld és nem tiszteli a őslakosokat, hanem majmoknak nevezi, az menjen az ő őshazájába és oktassa ki ott a tévelygő majmokat! „Piramisok nyomában: 2005-ben szárnyra kapott az a hír, hogy Bosznia-Hercegovina területén, Viszoko mellett amatőr régészek ősi piramist találtak. Azóta itthon is nagy tábora alakult ki annak az elképzelésnek, hogy a Balkánon létezett egy újkőkori civilizáció. Ezt még néhány magyar amatőr megtetézte azzal, hogy a piramisokban a székely rovásírás jelei fedezhető fel. A következő évben Oszmanagics vezetésével ásatások kezdődtek, hiába tiltakoztak ellene nemzetközi és helyi szakértők, akik felhívták a figyelmet arra, hogy a kontár módon végzett ásatás történeti rétegeket tűntethet el. A „piramist” megvizsgáló helyi természettudósok időközben megállapították, hogy a hegy természeti képződmény, nem pedig emberek által épített piramis. Viszokó valóban fontos történeti emlékhely, Enver Imamovics, a Szarajevói Egyetem munkatársától értesülhettünk arról, hogy a település adott helyet a középkori bosnyák fővárosnak. A piramis láz azóta sem csitult, sőt néhányan már nemcsak a Balkán szívében, hanem Székelyföldön, sőt a Krím-félszigeten is ősi szentélyek nyomait találták meg.”
A tudós asszony teljes tájékozatlanságot árul el piramis ügyben. Hogy csak a formáját hozza vagy tudatosan ferdít, ez nem is fontos. Ez az Enver Imamovics olyan Boszniában, mint nálunk a finnugrászok, érdekes, hogy a tudós asszony éppen őt rántotta elő. Aki a tényekre kíváncsi, olvassa el írásom végén lévő mellékletet a szarajevói piramis tanácskozásról. Volt ott annyi doktor, amennyit még a tudós asszony együtt nem látott. S ennek ellenére az Ön véleményével megállapításaik nem egyeznek. De nem is ezért vette elő a szatyrából a doktornő a piramisokat. Hanem a nagy téma, a „piramiskutató” Szakács Gábor, akit le kell járatni mindenáron. Akit régebben Borbála Obrusánszky több alkalommal is megkeresett, megkért, hogy készítsen vele beszélgetést a Magyar Demokrata hetilap számára. Meg is történt. Miért is fordított hátat a doktornő az újságnak és újságírójának? Ennek oka Szegedi Csanád, a Jobbik volt alelnöke és az ő elvtársai, üzlettársai. Kicsit időben vissza kell menni ennek megértéséhez, bár nem a kőkorba. Történt ugyanis, hogy Szakács Gábor igen áldozatos munkával létrehozta a Kárpát-medencei Rovásírás versenyeket, sok időt, sok munkát, sok pénzt fektetett bele, de sikerült megvalósítania azt, hogy a verseny idejére a Kárpát-medence fiataljai találkoztak, a magyar gyerekek, az okosak, tehetségesek. És akkor ebből kinőtt a csoda, a versenyek megteremtették az iskolai oktatás lehetőségét. Nem volt könnyű, hiszen a legtöbb iskolaigazgató azt sem tudta, mi az a rovásírás. Nagyszerű felkészítő tanárok hozták a versenyre a gyerekeket. Elődöntők kellettek már. Borbála Obrusánszkyt is meghívtuk az egyik versenyre, mint díszvendéget, az Ucsiraltu nevű mongol kutatóval együtt el is jött. Időközben Szakács Gábor székely példa nyomán a rovásírásos helységnévtábla avatásokat is kezdte szervezni, még a Felvidéken is. És ekkor pénzt szagoltak Szegedi Csanád elvtársai és üzlettársai. Emiatt Szakács Gábor az útjukban volt a faragott tábláival. Útjukban volt a szakköreivel. Szegedi Csanád elvtársai és üzlettársai úgy csináltak, mintha mindent ők találtak volna fel. Szó szerint olvasta fel egyik elvtársuk az Ország Házában az írásomat, a nevem említése nélkül. Egy másik elvtársuk egy egész oldalt másolt ki szó szerint az egyik könyvemből s forrásként saját magát jelölte meg. Rovásírást az iskolákba! harsogták, miközben a szakkörök már 12 éve működtek. Szakács Gábort piramiskutatónak gúnyolták, holott minden előadásán előtt elmondta, hogy nem az. Minden előadáson elmondtam én is, hogy két betű csak akkor azonos, ha a hangértékük is azonos, és a piramishegyek jeleinek nem ismerjük a hangértékét. Mi dolgoztuk ki Szakács Gáborral azt az elméletet, amely a Tordos-Vinca jelekkel hozza kapcsolatba a piramis jeleit. Folytatódó lejáratásunk azt jelzi, hogy ez az elméletünk is megtetszett már valamelyik elv és üzlettársnak. A fém rovástábla állítás nagy üzlet volt Szegedi Csanádnak és üzlettársainak. Kaptunk azóta néhány levelet, melyeknek írói igen szégyellik, hogy Szegedi Csanád avatta a fém táblájukat. „A kőkori őrület úgy látszik, nem csitul és mindazokat, akik felszólalnak ellene, ellenségnek bélyegzik meg.” Az ellenségnek bélyegzést csak az Önök részéről tapasztalták azok, akik a rovásírás szabványosítása körüli vitákban nem álltak nemzeti írásunk kazárosítása mellé. Ennek Ön is részese, mert Ön viszont a kazárosítók mellé állt. Íme:
Unicode előterjesztések Legutóbbi: •
Demeczky Jenő, Giczi György, Dr. Hosszú Gábor, Kliha Gergely, Dr. Obrusánszky Borbála, Rumi Tamás, Sípos László, Dr. Zelliger Erzsébet javaslata - Kiegészítő információk a Rovás írásnévről (angolul): Additional information about the name of the Rovas script. Individual Contribution for consideration by UTC and ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 and ISO 15924/MA-JAC, 2012. október 21.
……………………………………………………………………………………………………………………………………………… „Magyarok az űrből Még a rendszerváltás idején látott napvilágot egy vitatott értékű mű, az Arvisura, amelyben manysi sámán és a hős szovjet partizán mellett hihetetlen történetek olvashatók. Az eredetileg történeti regénynek szánt mű az őstörténeti búvárok első számú olvasmánya, bár hiteléről nem győződtek meg. A kusza történetek és a hibás nevek, dátumok nem riasztják el híveit.” Téved doktornő, az Arvisura nem a rendszerváltás idején keletkezett, hanem sokkal korábban, még Zsirai Miklósék nyelvészkedése idején. Talán negyven éve is van, hogy húsz-harminc gépelt lapon olvastuk, ennyiből állt akkoriban ez a nyíltan finnugor szellemiségű alkotás. Minden esetre, el kell ismernem az Ön bátorságát ebben az esetben, hiszen itt nyíltan kiállt véleményével, holott férfi előadók is csak magánbeszélgetéseken, lehalkított hangon merik az Arvisurát bírálni, eredetét feszegetni, találgatni, hogy ki mindenki vett részt két kötetessé fejlesztésében.
„A bar!ikad olvasói számára tippeket adunk, hogyan és mi alapján próbáljanak meg eligazodni az őstörténeti elméletek dzsungelében.” Az első szó talán a Barikád (?). Beszámozom a tippeket. Úgy látom a doktornő a Barikád olvasóit is alaposan lenézi, önálló gondolkodásra képtelen lényeknek tekinti őket is, a dzsungelben doktori cím és tudományos fokozat nélkül tévelygő majmokhoz hasonlóan. „TIPPEK 1. A magyar történeti hagyományt vegyük alapul az őstörténeti kutatás kapcsán. 2. Hallgassunk a józan eszünkre és ne higgyünk el minden történetet! 3. Vizsgáljunk meg egy adott kérdést természettudományos szempontból. 4. Nézzünk szét külföldi honlapokon, hogy ott is megtaláljuk-e a nálunk terjedő híreket. 5. Járjunk utána, hogy az adott hírben vagy tanulmányban szereplő szakértő valóban járt-e az adott vidéken, mennyi időt töltött el ott és végzett-e alapos kutatást. 6. Mindig járjunk utána, hogy az adott kutató rendelkezik-e szakirányú egyetemi végzettséggel vagy doktori fokozattal. Közzétéve ennyi ideje: 6 days ago, szerző: Borbála Obrusánszky” 1. Egyet értek. 2. Tökéletesen így van! Például ne higgyük el a doktornőnek azt a véleményét, hogy az askenáz a szkíta név eltorzított változata. (Barikád, 2012/9/13, papír újság változat)
3. Itt valami fogalomzavar van. A történelem nem a természettudományok közé tartozik, doktornő! 4. Talán helyesebb lenne, ha könyvtárba, múzeumba, helyszínekre tanácsolná az olvasóit a tudós asszony, nem az Ön által is zavarosnak ítélt világhálóra. Bár ez kockázatos lenne az Ön számára, mert ilyen helyeken sok mindenre rá lehet jönni. 5. Hát igen, ez egészen egyszerű, még az ebédfőzés előtt utánajárok, hogy például Szentkatolnai Bálint Gábor járt-e azokon a helyeken, ahol egyébként járt. Bár amilyen állapotok most Ferihegyi repülőtéren vannak… 6. Ez az doktornő, jó végszó volt! Nagyon vártam erre. Kedvenc témám a sok szakérettségis doktor a vad kommunizmusban, akiknek nem kellett még érettségizni sem! Meg a filozófusok, ott van aztán csak sok doktori cím! A finnugrászokról nem is beszélve! Ezekben bízzanak az olvasói Borbála Obrusánszky, csak mert ezeknek doktori címük van? A másik kedvenc témám, amikor elemezhetem a másokat lenéző, lekezelő doktorok munkáit. Például az Erdélyi István-Ráduly János: A Kárpát-medence rovásfeliratos emlékei a Kr. u. 17. századig c. könyvet, melynek előszó írója és tudományos ajánlója az Ön egyik szabványosítási társa. Bizony ő kandidátus, egyetemi docens! Igaz, hogy nem rovásírásból, talán azért van annyi hiba a könyvben. Nem azért vásároltam a könyvet, hogy rosszindulattal hibát keressek benne. (Ráadásul épen az adta ki, aki később meglépett a könyveinkkel és pénzünkkel). Tanulni szerettem volna, azért vettem meg. S mit látok, az egyik szerző azt írta, hogy itt meg itt hibát követtem el. Nem követtem el hibát, csak a doktor úr nem ismerte fel a rovásemléket. Akkor kezdtem el a könyvben hibákat keresni. Az a könyv valóságos állatorvosi ló. Elemzésem olvasható a honlapunkon, (a cikk végén található az elérhetősége) de nem végleges, mert valahányszor kinyitom, mindig találok benne újabb hibát, pedig csak 138 oldal. Minap azt olvastam benne, hogy a Nagyszentmiklósi kincs a Schatzkammerban, azaz a bécsi Kincstárban van. Nem ott van! Atyavilág, mondtam magamban, ezek a nagy tudósok, régész, docens, kandidátus, doktorok, ezek nem is látták a Nagyszentmiklósi Kincset? Mi szegények Szakács Gáborral néha azért mentünk fel Bécsbe, hogy az egész napot a Kunsthistorisches Múzeumban töltsük, a magyar értékeket megnézzük, ott álldogáljunk a csodás Nagyszentmiklósi Kincs előtt, kezünkben a rovásjelek rajzával. Nagyon remélem doktornő, hogy nem a Schatzkammert adták be a szabványosításban a kincs helyszíneként, mert akkor bizony az egész világgal kikacagtatják magukat. (Sajnos hazánkat is.) Nem csak annak kéne utánanézni doktornő, hogy megvan-e a doktori fokozat, hanem annak is, hogy a doktori fokozat mögött megvan-e a tudás! Ez lenne a lényeg! El nem tudja képzelni, mennyi tudományos eredményt értek el doktori cím nélkül, de tiszteletem mindazoknak a doktoroknak, akiknek címe mögött tanulás és teljesítmény áll. A majom nem szakmai kategória doktornő, ezt még nem késő megtanulnia. Írásában egyetlen szakmai érvet sem olvashattunk. Kérem, saját megítélése érdekében vegye
figyelembe, amit az Írástörténeti áttekintő magyar szempontból című könyvem 71. oldalán írtam: „A hivatalos tudomány ellenszenvvel, gyanakvással, felháborodással kezeli mindazokat, akiknek nincs pecsétes papírjuk arról, hogy valamely állami oktatási intézmény feljogosította őket felfedezéseikre. Pedig köteteket lehetne megtölteni a pecsétes papírral nem rendelkezők hasznos találmányaival. Csak az írástörténet területén maradva, az ékírást egy német középiskolai tanár, egy ír lelkész, és egy angol katonatiszt fejtette meg. Nem is beszélve arról a valószínűleg írástudatlan kurd fiúról, aki egy kötélen függeszkedve, az életével játszva másolta a behisztuni szikla feliratait az angol katonatiszt számára, miközben a pecsétes papírral rendelkező londoni tudósoknak a leghalványabb fogalmuk sem volt a kurd fiú teljesítményének jelentőségéről az emberi művelődéstörténet szempontjából. A fiú neve nem maradt fenn.” Búcsúzom doktornő. Kísérje Önt útjain a Kracsun nevű bolgár isten! Ne feledje a magyar mondást: Az üres kalász magasra tartja, a teli kalász lehajtja fejét. 2013/1/8 www.rovasirasforrai.hu
Tudósok a bosnyák piramisokról Augusztus 25-30-a között Sarajevoban rendezték meg a "Boszniai Piramisok Völgyéről szóló Első Nemzetközi Tudóstanácskozás"-t. Az ICBP meghívott előadói között volt e sorok írója is... Megtekintés
Friedrich Klára: Dilettánsként tudományos könyvekről Megtekintés
