MAGYARVISTA KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK ÚJONNAN FELTÁRT

MAGYARVISTA KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK ÚJONNAN FELTÁRT FRESKÓI

139

MAGYARVISTA KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK ÚJONNAN FELTÁRT FRESKÓI SZABÓ TEKLA 1. A falképek feltárásának története agyarvista Kolozsvártól húsz kilométerre északnyugatra, a Nádas jobb partján fekszik. A középkorban fontos püspöki birtok temploma ma Kalotaszeg egyik legértékesebb mőemléke, s elsısorban gazdag faberendezésérıl ismert.1 A 13. század utolsó negyedében épült, az egyenes záródású szentéllyel kialakított falusi templomok csoportjához tartozik, igényes kıfaragványok díszítik. Hajója magasítására, szentélyének boltozására 1498-ban került sor.2 Falképei eddig sem voltak teljesen ismeretlenek, hiszen Pál Péter marosvásárhelyi restaurátor 1996-ban egy korábbi feltárás nyomdokain járva nyitott kutatószondát a hajó déli oldalán.3 A munkát kollégája, Kiss Lóránd és munkatársai folytatták. İk 2008 nyarán a diadalíven és a csatlakozó déli oldalfalon végezték el az újrafeltárás és konzerválás munkáját.4

M 1

A témával sokat foglalkozott Kelemen Lajos. Az 1927-ben a Pásztortőzben közölt tanulmánya kissé kibıvítve újra megjelent 1977-ben (KELEMEN 1927, 460–464; KELEMEN 1977, 88–99). A faberendezésekrıl Kelemen Lajos tanulmányain kívül lásd TOMBOR 1968, 91−92, 95, 161–162; LÁNGI–MIHÁLY 2002, 72−73. A templom gazdag faberendezésébıl legrégebbi az 1500 körül készült stallum-töredék. 1699-ben Gyalui Asztalos János festette a nyugati karzatmellvédet és annak alsó kazettáit. 1765-ben az Umling-mőhely folytatta a templomi berendezések készítését. Feltehetıleg id. Umling Lırinc munkája a déli bejárati kapu, fia, az ifj. Lırinc festette a kazettás mennyezetet. Különlegessége, hogy jelenleg az egyetlen alátámasztott mestergerendájú mennyezetünk. A padmellvédeket, a szószéket és a zsoltármutató táblát a fiatal Umlingok 1767-ben készítették. A ma zöldre mázolt keleti karzatmellvéd 1825-ben készülhetett. 2 A templomról történeti adattárral együtt lásd legutóbb MIKLÓSI-SIKES 1999, 300−302. A nyugati kapu hármas henger és horonytagú, félköríves záródású. Az oszlopfejet szılıleveles fürt és inda, illetve stilizált leveles-virág inda díszíti. A kapu fölött áttörésekkel faragott körablak látható. Figyelemfelkeltı az a férfit ábrázoló szobor, illetve nıi fejet mintázó töredék, amely 1985-ben a harangláb javításakor került elı. A szerzı a szentélybıl egykor nyíló sekrestye félköríves záródású ajtaja, valamint a félköríves diadalív, illetve az egykori dongaboltozat maradványai alapján a templom építését a 13. század utolsó negyedére tette. A csúcsíves déli kapu (a nap, a hold és a csillagok domborúan vésett jelképeivel) datálásánál figyelembe kell venni, hogy az újonnan feltárt 1400 körüli falkép a déli fal egészét fedte. 1498-ra, Vingárdi Geréb László püspökségének idejére datálhatók a szentély egyszerő mérmőves csúcsíves ablakai (a déli ablak eredeti formában, a keleti ablak átalakítva), valamint az északi és a déli falában álló szentségtartó fülkék is. Vătăşianu az 1487-es harang alapján a templom felújításának elkezdését 1498 elıttre tette (VĂTĂŞIANU 1959, 538). Entz Géza az északi kaput a magyarnagykapusi nyugati kapuhoz, a gyalui temetıbıl elıkerült és a türei református templom mellett ırzött kıfaragványokhoz rokonította. Ebben az összefüggésben az erdélyi püspök, Monoszló nembeli Péter (1270–1307) Kolozsvár körüli birtokán egy a 13. század végén mőködı építımőhely tevékenységét feltételezte, amit elkülönített a gyulafehérvári székesegyház építésén az 1270-es években dolgozó mőhelytıl (ENTZ 1968, I, 35; ENTZ 1968, II, 155; ENTZ 1994, 54, 166; ENTZ 1996, 28, 166). Kelemen Lajos az egyszerő alaprajz párhuzamaiként a Bihar megyei Kakucs, Nagybáród, Hévhó, a Kolozs megyei Kide és a Torda megyei Gerend templomát hozta fel. A gyulafehérvári mőhely munkájának tartotta (KELEMEN 1977, 90). A templom mellett álló faharangláb 1760-ban épült. Újabb átalakítást 1767-ben végeztek a templomon. Középkori harangot ıriz „ih(es)us na(za)r(enus) 1·4·8·7” felirattal (BENKİ 2002, 300). 3 LÁNGI–MIHÁLY 2002, 72−73. Gróh István Szt. Miklós lecsendesíti a tengert címő akvarellmásolatának (KÖH Fotótár 133014), valamint Pál Péter restaurátor 1996-ban nyitott 10x10 centiméteres kutatószondájának reprodukciójával. A falképeket a freskómásolatok alapján elıször DrăguŃ ismertette, 1420 körüli datálást valószínősítve (DRĂGUł 1979, 231, 267−268. kép). Legutóbb Jékely a Kolozs megyei Bádok kapcsán említette a vistai freskókat. Mindkettı készítésének idıpontját 1400 körülre tette (JÉKELY 2009, 205−207). 4 A feltárás a Dunaferr nıi kézilabdacsapat adományából valósult meg.

140

SZABÓ TEKLA

A falfestményeket takaró mészréteg eltávolítása több meglepetést is tartogatott. A déli oldalon feltárt, Gróh István másolataiból Szent Miklós lecsendesíti a tengert címmel ismert ábrázolás egy dicsfényes koronás figurával egészült ki. A freskó kétségkívül az 1400 körüli stílus egyik kiemelkedı alkotása, jól illusztrálva Kolozsvár mővészeti központként betöltött fontos szerepét. E freskó mellett váratlanul egy ennél is korábbi, a 14. század elsı harmadára datálható Kálvária-kép is elıkerült, újabb darabbal egészítve ki az erdélyi ún. italobizánci stílusú falképek körét. Az épület már 1910 ıszén a kutatók látókörébe került. Ekkor közvetítette az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa a magyarvistai egyházközség kérvényét a Mőemlékek Országos Bizottságához. Az épület vizsgálatát kérték, anyagi támogatást remélve: „Ha akár a templom a maga egészében, akár annak valamelyik része mőemlék, annak helyrehozásáról kegyeskedjék gondoskodni. Vagy ha nem is volna az, legalább útmutatást nyernénk, hogy milyen formán kell helyreállítanunk s bıvítenünk úgy, hogy stílszerő legyen.“5 A következı év tavaszán az értékek felmérésével Sztehlo Ottót, a MOB építészét bízták meg, aki megállapította, hogy a templom a boltzárókı 1498-as évszáma alapján feltételezett régiségénél öregebb, román kori eredető. Ennek ellenére nem javasolták mőemlékké nyilvánítását, így pénzbeli segélyt sem folyósítottak. Sztehlo bıvítési terveit díjtalanul a vistaiak rendelkezésére bocsátották: „kívánatosnak tartjuk, hogy az egyház által óhajtott bıvítés a fennmaradt régi részletek figyelembevételével és aesthetikai szempontból is kedvezı módon eszközöltessék.“6 Az 1912-ben elkezdett felújítás váratlan fordulatot hozott: az északi oldalon a vakolat alól „az egész nagy fal terjedelmében“, mint írják, „egész tisztán kivehetı festés“ került elı.7 A falképek feltá5

MOB Iratok 954/1910. X. 31. Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa a vistai református egyházközség temploma megvizsgáltatása iránti kérvényét közvetítette a MOB-hoz: „az utóbbi idıkben híveink örvendetes szaporodása arra is kényszerít, hogy ne csak javítsuk, hanem bıvítsük is templomunkat [...] Ámha minden pillanatban kívánatos is e kiáltó szükségnek helyrehozása, pótlása, mégis meg vannak kötve kezeink, mert egyfelıl anyagi erınk nincs meg rá, másfelıl meg legelsısorban templomunk eredeti régisége s ennek szépségei kötelességünkké teszik, hogy a Fıtisztelető és Méltóságos Igazgatótanácsnak alázattal jelentést tegyünk az – Isten segedelmével – talán nem távoljövıben végrehajtandó szándékunkról – oly célból, hogy méltóztassék felhívni a templomra és belsejére az Orsz. Mőemlékek Bizottságának figyelmét...“ A levél még tartalmazza a templom feltételezett datálását a boltzárókı 1498-as dátuma alapján, illetve az értékes fa berendezési tárgyak felsorolását. A vistai református egyházközség levelét 1910. szeptember 8-án keltezték. Aláírták Daróczi Ferenc református lelkész és Szallós Márton Bandi gondnok. A hivatal válaszában Sztehlo Ottót ígérte kiküldeni a templom értékeinek felmérésére. 6 MOB Iratok 273/1911. III. 31. „...megállapítottuk, hogy a templom eredetileg késı román stílusú volt, azonban 1498-ban, majd a XVIII. században erıs átalakításokon ment keresztül, úgyhogy az építés korából eredı mővészetünk [emlékei] közül csak a nyugati kapu és egy kereszt alakú mérmő maradt fenn. Ámbár a szerény templom mőemlékeink közé nem sorolható és így annak helyreállítási költségeihez hozzá nem járulhatunk, mégis kívánatosnak tartjuk, hogy az egyház által óhajtott bıvítés a fennmaradt régi részletek figyelembevételével és aesthetikai szempontból is kedvezı módon eszközöltessék, s az arra vonatkozó tervet oly kéréssel van szerencsénk a méltóságos Igazgatótanácsnak ·/· alatt megküldeni, hogy az egyházat annak alapul vételére utasítani méltóztassék.“ Sztehlo Ottó 1911-ben, 1:100-hoz léptékben készült rajzait a KÖH Tervtára ırzi. Ezek közül a pauszok a következı megnevezés és leltári szám alatt találhatók: Hosszmetszet (K– 8222. Keltezve: Budapest, 1911. V.), Homl., keresztm. (K–8223. Keltezve: Budapest, 1911. IV. 8.), Homl., keresztm. (K–8224. Eredeti megnevezése: VISTA. Ref. Templ. Bıvítés. Keltezve: Budapest, 1911. IV. 8.), Bıv. jav. (K–8225. Keltezve: felv. 1911. III. 4.), Hosszmetszet (K–8226. Keltezve: Budapest 1911.III.). Ceruza pauszon: H. á vázlatok (K–8227). Fénymásolatok: H. á rajz (K–8228), Hosszmetszet (K–8229), Á- rajz (K– 8231). A rajzok technikájának megjelölése nélkül három Manuálé (K–8230, K–8232, K–8233. Keltezve: Budapest, 1911. márc. 5.) látható, valamint egy tusrajz Távl. kép (K–8234). 7 MOB Iratok 309/1912. IV. 29. Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsa megküldi a magyarvistai református egyházközség jelentését a templomban felfedezett régi falfestmény-nyomokról. „Templomunk belsejében, annak északi falán bizonyosan a reformáció elıtti idıkbıl származó festményt fedeztünk fel. A múlt év március havában, amikor a Mőemlékek Országos Bizottságának kiküldöttje itt járt, még nem tudtunk róla, miután több rendben le volt meszelve, s bár azelıtt is, akkor is kutattunk ilyen irányban, mindmostanáig nem bukkantunk rá. Most is a véletlen figyelmeztetett, hogy milyen vastagságú meszelés-réteg alatt keressük. Mi nem bontottunk utána csak akkora és annyi helyen, amennyirıl meggyızıdhettünk afelıl, hogy tényleg


141

rása már 1912 nyarán elkezdıdhetett, hiszen a „nagy falképsorozat“ 1913 áprilisában a MOB elöljárója által „részben kifejtett“ állapotban volt.8 A munka befejezésére, a falképek kutatására és részben lemásolására Gróh Istvánt kérték fel. A 11 darab akvarellmásolat 1913 júniusában–júliusában készült el, ıszre már a MOB tulajdonába került.9 A falképek felbukkanása a felújítási munkák mellett a restaurálást is szükségessé tette. Az egyházközség nevében írt kérvényében Daróczi Ferenc lelkész most az omladozó freskók okán remélt anyagi támogatáshoz jutni: „Az egész hajó fala mindenütt le lévén kaparva, a maga hol festett, hol leomlott, szakadozott állapotában nem mondható egyáltalán szemmegnyugtatónak. Ilyen állapotban nem tarthatjuk továbbra anélkül, hogy visszatetszést s a kellı intelligentia nélkül szőkölködıknél megdöbbenést ne keltene. A legmélyebb tisztelettel kérjük azért, hogy amennyiben lehetséges, kegyeskedjék a templom belsı falának helyreállítási és szükséges festési munkálatait már a jövı év folyamán eszközöltetni. Annyival is inkább, mivel a mostani állapot az ép és értékes festményeknek is csak kárára van, mert mi ugyan megkíméljük ıket s nem is bántja senki sem, de maga a vakolat is meg lévén helyenként rongálva, a rongálódás körül tovább kopik, ırlıdik a fal is, a festmény is.” 10

egész tisztán kivehetı festés van az egész nagy fal terjedelmében. Mikor errıl teljes tisztelettel van szerencsénk jelentést tenni, egyszersmind mély alázattal kérjük, hogy amennyiben a Fıtisztelető és Méltóságos Igazgatótanács kortörténeti vagy mővészi szempontból szükségesnek tartja, kegyeskedjék ezt akár a Mőemlékek Országos Bizottságával, akár más, az ilyenek iránt érdeklıdı intézettel vagy múzeummal közölni, hogy az megvizsgálja s ha úgy tetszik, feltakarja a festményt. Nekünk hiterısítés szempontjából nem szükséges azt feltárnunk, de viszont ha bármilyen becse volna, nem tudnánk azt úgy feltárni, hogy ne ártanánk neki sokat.“ Az április 29-én keltezett levél aláírói Daróczi Ferenc református lelkész és Mátyás János gondnok. A hivatal válaszában Sztehlo Ottót ígérte kiküldeni a templom értékeinek felmérésére. A válaszban az egyházkerületet a kiküldött szakértı megvárására utasították. Sztehlo korábbi jelentése alapján, ami szerint a templom 1498-ban jelentıs átalakításon esett át, a freskók egykorú datálását valószínősítették. 8 MOB Iratok 308/1913. IV. 21. Gróh István tanár több középkori falkép kifejtésére és lemásolására kér megbízatást. A MOB a Vallási és Közoktatási Minisztériumhoz intézett levelében a Gróh által másolásra javasolt falképeken (Guraszáda, Feldebrı, Gyır, Fogaras) felül a petıszinnyei „falképtöredék teljes kifestését, a fenntartás szempontjából szükséges helyreállítását“ és a „Kolozs megyei Vista község ref. templomában bizottságunk elöljárója által megállapított és részben kifejtett nagy falképsorozat kifejtésének kutatását és részben lemásolását“ kérelmezte. 9 MOB Iratok 838/1913. IX(?). Gróh István jelentése a magyarvistai templomban kifejtett falképekrıl, benyújtva az elkészített 11 db másolatot. Az iktatókönyv lapján érdekes megjegyzéssel: „Megírni neki, hogy a falfestményeket ne mossák másolás elıtt.“ Gróh jelentése sajnos nincs már meg. 1:4-hez léptékben készült akvarellmásolatait a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtára ırzi. Ezek a következık: Betlehemi gyermekgyilkosság (FM 628, MOB 600; 64 x 79 cm, 33 x 60 cm); Jézus megkeresztelése, Menekülés Egyiptomba (FM 632, MOB 604; 51 x 61 cm, 23,5 x 49 cm); Olajfák hegye, töredék (FM 630, MOB 602; 51 x 61 cm, 23,5 x 49 cm); Utolsó vacsora (FM 623, MOB 595; 64 x 79 cm, 37 x 61 cm); Krisztus ostorozása (FM 625, MOB 597; 65 x 51 cm, 46 x 29 cm); Töviskoszorúzás (FM 627, MOB 599; 65 x 51 cm, 45,5 x 31,5 cm); Keresztvitel (FM 626, MOB 598; 65 x 51 cm, 46 x 38 cm); Kálvária-jelenet (FM 622, MOB 594; 61 x 76 cm, 47 x 67 cm); Szt. Miklós lecsendesíti a tengert (FM 624, MOB 596; 64 x 79 cm, 34,5 x 64 cm); Két szent alakja (FM 629, MOB 601; 65 x 51 cm, 50 x 32 cm) és Ornamentális szegélyek (FM 631, MOB 603; 65 x 51 cm, 42 x 37 cm). A másolatok készítıjére vonatkozó rubrikában Gróh István kérdıjelesen szerepel, de a MOB-iratokból egyértelmően kiderül szerzısége. Ugyancsak téves a lapokon feltüntetett 1914-es dátum. Daróczi Ferenc egy késıbbi levele szerint a másolatok 1913 júniusában és júliusában készültek (MOB Iratok 38/1914. 01. 19.). A freskómásolatok, tervrajzok kutatásához és közléséhez nyújtott segítségért a KÖH Tervtár dolgozóinak tartozom köszönettel. 10 MOB Iratok 38/1914. I. 19. „És ugyancsak a falfestmények további megóvása és fenntartása érdekében mély tisztelettel kérjük, kegyeskedjék a templom egészen megavult fedelét is megújítani, mert a mostani fedél mellett nem sokáig maradnak meg mostani épségükben és állapotukban sem a képek – befoly a falakra a hólé és esıvíz egyaránt. Eddig is befolyt, de a képeknek a rajtuk levı többrendbeli meszelés miatt ez nem ártott, ezután azonban egészen tönkreteheti…” Az ügyirat tartalmazza „a kolozsvári államépítészeti hivatal fınöke által revideált s most tisztelettel idecsatolt” költségvetést is. A Tokai Lajos okleveles kincstári építésvezetı által 1912. augusztus 18-án készített költségvetés 5554 koronára becsülte a kiadásokat. A hetes alpont szerint „A templom falain jelenleg leduzzadt, letáskásodott régi vakolat kívül-belıl leverendı”.

142

SZABÓ TEKLA

A mőértı lelkész a falképek értékének kihangsúlyozására igen helyesen felvetette a falképek keltezésének kérdését is, amit a MOB illetékesei az 1498-as átalakításokkal egyidejőnek gondoltak.11 „A templom régi, eredeti hajójának minden oldala festve volt. És nagyon régen lehetett festve, mert [a] minden kétséget kizárólag 1498-ban (felvésve a boltozat csúcsív gerinceinek összefutásánál egy kis kıpajzsra) épült régi szentélyben festményeknek semmi nyoma nincs, így a hajó falfestményei minden valószínőség szerint 1498 elıttiek, amennyiben, ha a festés alkalmával készen állott volna a szentély is, bizonyosan festették volna, vagy legalább valamit festettek volna abba is azok, akik a hajónak minden zugát telefestették.” Levelébıl kiderül az is, hogy Gróh István csak a kifestés legépebb ábrázolásairól készített akvarellmásolatokat: „Mint ilyen régi, de különben is sok nyomorúságot látott, állítólag Básta hadaitól elpusztított, sok helyt levert, mindenütt át- és átmeszelt festmények bizony nagyon hiányosan tüntetnek fel egész jeleneteket, legnagyobb részük csak töredék. Mindazáltal több egész jelenetrıl, kevesebb töredékrıl s néhány ornamentumról készült volt másolat a Nagyméltóságú Bizottság részére.”12 Az idézett levél már elırevetítette a freskók bemeszelésének veszélyét, amit az egyházközség a lelkész akarata ellenére 1917-ben határozott el.13 A MOB dörgedelmes válaszlevelében a falképek értékére és az egyházközség törvényi kötelezettségeire hívta fel a figyelmet: „az Erdélyben aránylag csekély számmal fennmaradt ily emlékek sorában a mővészettörténeti szempontból figyelemre méltók közé tartoznak, miért is azok bemutatása tudományos és mővészeti szempontból egyaránt biztosítandó és az 1881:XXXIX. törvénycikk alapján is megkövetelhetı. A festmények mint a reformáció korát megelızı egyházi mővészet emlékei a református hívekre nézve sérelmesek nem lehetnek, sıt a Kalotaszeg ısrégi mővészetének tiszteletre méltó maradványai méltó büszkeségökre szolgálhatnak. Érthetı elıttünk, hogy a festett falak megviselt, rongált állapota a laikus közönségre kellemetlen hatást gyakorol, miért is annak helyreállítása elhatároztatott és kilátásba helyeztetett, sajnos azonban a háború eseményei és az azok által elıidézett körülmények miatt e szándék megvalósítása haladékot szenvedett. A viszonyok kedvezıbbre fordultával, lehetıleg már a jövı tavasszal el fogjuk rendelni a falfestmények kijavítását, úgyhogy azok senkit sem fognak megbotránkoztatni, sıt a templom fı ékességét, a vidék büszkeségét fogják képezni.” A hivatali fenyegetés után a presbitérium jobb belátásra tért.14 Pozitív fejleményekrıl árulkodnak azok az iktatókönyvi bejegyzések is, amelyek szerint a freskók restaurálására pénzt utaltak ki.15 Gróh István felújítási tervei is elkészültek – ezeket sajnos kiselejtezték a MOB győjteményébıl. Az 1919-es iktatókönyv néma. A trianoni döntés után a mőemlékek védelmére vonatkozó 1881. évi törvény 39. törvénycikke többé már nem akadályozhatta meg a falképek bemeszelését. A késıbbi fejleményekre Kelemen Lajos 1927-ben a Pásztortőzben közölt, Debreczeni László rajzaival gazdagon illusztrált írásából következtethetünk.16 Eszerint a freskót 1920-ban meszelték be.

11

MOB Iratok 309/1912. IV. 29. MOB Iratok 38/1914. I. 19. A levelet 1913. december 20-án az egyházközség nevében Daróczi Ferenc lelkész és Mátyás János (Rácz?) egyházgondnok írta alá. 13 MOB Iratok 1016/1917. XI. 29. A presbitérium döntésérıl a bizottságot Daróczi Ferenc lelkész november 26-i levele tájékoztatta. 14 MOB Iratok 92/1918. I. 29. Daróczi Ferenc lelkész közli, hogy a presbitérium visszavonta a falképek bemeszelésére vonatkozó határozatát. 15 MOB Iratok 116/1918. II. 14. Gróh István jelenti, hogy a magyarvistai falképek helyreállítása 3600 koronát igényelne. – MOB Iratok 362/1918. V. 3. A magyarvistai falképek Gróh átal 3600 korona költséggel leendı lemásolását engedélyezi, de a költségeket majd annak idején folyósítja. MOB Iratok 392/1918. V. 18. Gróh István a magyarvistai református templom falképeinek helyreállítására 1600 korona elıleget kér. 16 KELEMEN 1927, 460–464. Debreczeni László eredeti vázlatpéldányait az Erdélyi Református Püspökség ırzi. A KÖH Tervtára Debreczeni László 1:100-hoz léptékben készült rajzfotóit a következı megnevezéssel és 12


143

Sztehlo radikálisabb tervei szerencsére nem valósultak meg. Az egyedüli újkori bıvítés az a két portikusz, amit a vistai református lelkész, Daróczi Ferenc tervezett, ezek már a felújítások idején tetıcserére szorultak. Az igazi veszély ekkor még nem hárult el, hiszen a gyülekezet továbbra is új templomot akart építeni. A húszas évek elején Kós Károly építész is bıvítési és toronyépítési tervet készített. A vázlatok annyira megtetszettek a híveknek, hogy azonnal elhatározták azok megvalósítását. A terv kivitelezését az egyházkerület akadályozta meg, Nagy Károly püspök nem adta ki az építési engedélyt.17 Ezekre a történésekre utalt Kelemen Lajos is 1927-ben megjelent írásában: „1922-ben – magának a nép egy részének az új után való vágya majdnem megsemmisítette ezt a kedves és nagybecső emléket. Szerencsére azonban a lelkész és népének fontosabb része ki tudták vinni, hogy ez a sok százados drága emlék a falu, az egyház, sıt az ország díszére maradjon. Ma aztán Kolozsvár környékének 25 kilométeres körzetében legrégibb és legszebb építészeti emléke, mely tele van az építészet, az ipar- és a népmővészet gyönyörő emlékeivel. Mindenként méltó, hogy megismerkedjünk vele.”18 2. Falkép a 14. század elsı felébıl Gróh István az elsı freskóréteg egyik jelenetét sem másolta le, feltehetıleg azért, mert azok csak töredékesen maradtak fent. Készített viszont egy táblát az ornamentális szegélyekrıl. Az akvarellmásolaton megörökített hat mustra mindegyike ehhez a korai freskóréteghez tartozik, változatossága a ciklus gazdagságára mutat rá. A hatból csak három helye azonosítható: az egyik a 2008-as feltárásban elıkerült korai Kálvária szalagmintája, egy másik a félköríves diadalívet szegélyezi, egy harmadik pedig a diadalív északi felének egyik kutatóablakában látható. A diadalív kutatóablakaiból felsejlı ábrázolások arra utalnak, hogy annak teljes felületét a 14. század elsı felére datálható freskóréteg fedte. A diadalív alsó falsávjában egy olyan fa lombkoronája kandikál elı, amit az italobizánci falképekre jellemzı technikával festettek.19 Az efölötti regiszterben egy térdelı figura sejlik fel, hosszú fehér ruhájának felületén gyöngykoszorús díszítéssel. A most elıkerült Keresztrefeszítés kiemelt része is itt, a diadalíven látható, felsı felében félköríves képkeretbe komponálva. Legépebb a Mária alakja, aki vörös maphorionba burkolózva leltári számok alatt arhiválta: A-rajz (K–11448), Részletek (K–11449), A-rajz b (K–11450), Részletek (K– 11451), Részletek (K–11452), Metszet (K–11453). 17 Az 1920 utáni felújításokról lásd SZALLÓS 1987, 298−302. Fıként Daróczi Ferenc lelkipásztor az egyházközségérıl szóló feljegyzései alapján. 1923-ban a templomot hullámlemezzel fedték. A harmincas évek közepén a mőemlék padlóköveit rendezték, a padok között „lepádimentumozták”. 1955-ben a templom belsı javításakor Szallós bontotta ki a szentély déli falának szentségtartó fülkéjét. 1977–1978 között a templom keleti oldalát két kıfallal erısítették meg, a feljárót betonból készült lépcsıkkel újították meg. Az alsó falba régi sírkövet építettek be. 18 KELEMEN 1927, 460. A tanulmányban a MOB utólag megváltoztatott, még a falképek feltárása elıtt hozott döntését fejtegeti (MOB Iratok 273/1911. III. 31.): a „Bizottság jóakaratában kétségtelenül nem volt hiány, de a Ref. Egyházkerület Igazgatótanácsának a vistai templom ügyében adott válaszában mégis ott van az a szó nélkül nem hagyható megjegyzés, hogy »a szerény templom mőemlékeink közé nem sorolható«. Ha ez az állítás a vistaihoz hasonló templomról Olasz-, Francia- vagy Németországban hangzanék el, ahol százával maradtak nagyobb, mőkincsekben gazdag templomok, egészen természetesnek találnók. Nálunk azonban az ily régi és mőbeccsel bíró, elég jó részleteket is tartalmazó épületeink oly ritkák, hogy templomainknak már korra csak egy százaléka ha régebbi, vagy ily régi, s ezek között is aztán alig akad olyan, amelyik annyi és oly sokféle érdekes ingó és ingatlan mővészeti emléket tartalmazzon, mint ez. Éppen ezért is kell részben foglalkoznunk vele, s bár teljesen megérthetjük azt a mérlegelést, mely magasabb mértéket tartalmaz: mégis saját emlékeinknél kívánatos a saját emlékeink nézıpontját venni zsinórmértékül. Mert ha nem ezt tesszük, még olyan templomokat is kizárunk a mőemlékek sorából, mint a sok tekintetben aránylag gazdag s némelyikben éppen dúsgazdag vistai templomocska, akkor mőemlékeink elıkelı válogatása után könnyő lesz megszámlálni, hogy mi marad.” 19 A bizáncias, velencei típusú faábrázolás jellegzetessége a háromfelé oszló, levélszerő lombkorona, amelyen az ágakat az alapszínre szekkó vonásokkal felvitt vonalak képezik. Más egykorú erdélyi falképen is megjelenik (pl. Csíkszentimre, Gelence, İraljaboldogfalva, Felvinc, Homoródkarácsonyfalva).

144

SZABÓ TEKLA

mutat fiára. Jobbról a kezében evangéliumot tartó János apostolt festették le. A Megváltó a szereplık fölé emelkedik, keresztfája túlnyúlik a szalagornamentikás képszegély határán. A figurák arca teljes mértékben hiányzik, kézmozdulataik bizonytalanok. Krisztus képébıl szinte csak a dicsfény és az ágyékkötı maradt fenn. A falkép alsó része is elpusztult, de azért jól kivehetı a kék háttér elé festett okkersárga várfal. A kompozíció a csatlakozó déli oldalfalon alacsonyabb, vörös képkeretben folytatódik. Az itt lefestett két szereplı szintén várfal elıtt áll. Az elsı, dicsfényes figura Krisztus felé mutat. İ Longinus lehet. Szakálla és haja ısz, vállát vörös, paszományos szegélyő palást takarja, kezében pajzs és lándzsa. Egy fiatal lovag követi, kezében vörössel és ezüsttel sávozott pajzsot és lándzsát tart. Öltözete divatos: combközépig érı, leszőkített, gombsorral nyíló vörös alsó ruha fölött feltehetıleg hasonló fehér felsı ruhát és rövid fehér köpenyt visel. Csípıjén széles, alul cakkozott vörös bırövet hord, melyet kék rozettás fémveretek díszítenek. A „meglepetésszerően” elıkerült korai Kálvária az italobizánci stílus és a lineáris gótika sajátosságait ötvözi. A 14. század eleji Európa szinte egész területén megfigyelhetı ez a jelenség, ugyanakkor a falképek az uralkodó irányzat függvényében erısen különböznek. A Magyar Királyság területén is egyes freskókon túlsúlyban van a gótikus jelleg (Cserkút, Csécs), másokon az italobizánci sajátosság tisztábban érvényesült (İraljaboldogfalva, Kaporna, Csíkszentimre, Felvinc).20 A magyarvistai templomban a lineáris gótika a drapériakezelésben érhetı tetten. Az erdélyi falképen kiemelendı Krisztus ágyékkötıjének oldalra esı − nem itáliai típusú − csomózása, amire párhuzamot például a bolzanói (Dél-Tirol) székesegyház déli kapujának falképén vagy a nürnbergi Heinrich Schatz a prágai dóm számára készíttetett missaléjának kánonképén találhatunk.21 A gótikus drapériakezelés több falképre jellemzı: Mária maphorionjának lágyan hullámzó körvonalai feltőnnek Gelencén, Felvincen és Szepesdarócon is. Elmondható, hogy az esetek túlnyomó részében a freskóciklusok kialakításánál az italobizánci mesteré volt a fı szerep, csak a kevésbé fontos részleteket bízták a lineáris gótika stílusában dolgozó mesterre. Vista kifestésére is ez jellemzı, figyelmünket nem kerülhetik el az elsıdleges, a falkép egész hangulatát meghatározó italobizánci jegyek. Szembeötlıek például a jellegzetes díszítımotívumok. A vistai dupla szalagfonatos, gyöngyök hármas csoportjával díszített képkerethez hasonló egyszerőbb változatban Csíkszentimrén látható. A dicsfények drágakıberakása, rozettás díszítése Gelencén és Csíkszentimrén fordul elı. A háttér várfalának felületét ékesítı rombuszdíszítés Szepesdarócon az Angyali üdvözlet hátterében tőnik fel. Az övpárkányként megfestett akantuszleveles ornamentika is szinte elmaradhatatlan tartozéka a vizsgált falképeknek. Felfelé nézı levélcsúcsokkal kialakított variánsával Felvincen, lefele irányuló változatával pedig Csíkszentimrén találkozhatunk. Az arcok festésmódjánál – már amennyi megmaradt belılük – az italobizánci stílusra jellemzı gondos fényárnyékolásra figyelhetünk fel. A fejformák leginkább az ıraljaboldogfalvi falkép ábrázolásaihoz állnak közel. A fiatal lovag fejének töredéke az elıbbi freskó azon mesterének munkastílusára emlékeztet, aki a Mária születése-jelenetben a szolgálólányokat festette. Feltehetıleg nem jelent

20

21

A történeti Magyarország italobizánci stílusú falképeirıl, a legújabb kutatási eredmények összefoglalásával lásd SZABÓ 2009a, 89−94; SZABÓ 2009c, 209–230. A stílusjelenség elsı leírása: MOMT, 346–354. (Prokopp Mária) A felvinci templom falképeirıl: SZABÓ 2007, 143−155. Az ıraljaboldogfalvi freskó kutatásának összefoglalását lásd SZABÓ 2009b, 12−16; SZABÓ 2004, 39−64. Csíkszentimrérıl, Disznajóról: SZABÓ 2009c, 209−230; JÉKELY–KISS 2008, 50−59, 74−79. Gelencérıl: JÉKELY 2000, 129−146. Szepesdarócról, Csécsrıl, Szepeshelyrıl legutóbb TOGNER 2003, 129−137. Bolzano: TRECENTO 2001, 16, 1.1. kép (KOFLER ENGL, W.); Heinrich Schatz missaléja: fol. 42v, Prága, a Nemzeti Múzeum Könyvtára, ms. XVI B 12 (PUJMANOVÁ 1998, 258−259, XXXIV. kép. 1330 körül). A hasonló típusú ágyékkötı ellenére nagy különbségek figyelhetık meg a drapériakezelés módozataiban. Vistához leginkább a kánonkép hasonlítható, igaz, Erdélyben a redık sokkal csendesebbek. A missalé ikonográfiai sajátossága Mária véres kendıjének megjelenítése.


145

mőhelyazonosságot, de viszonyítási pontot mindenképpen nyújthat. Longinus kezének gondos kidolgozása is a falkép igényességét tükrözi, párhuzamként itt is az ıraljaboldogfalvi freskó hozható fel. Jellegzetes a színhasználata is. Csak földszíneket találunk: világos okkert a dicsfényekre és a test alapszínének festésére, sienai vöröset a ruhák és a kereszt megjelenítésére. A színeket venyige feketével sötétítették. Mésszel felhígítva ezt használták a kék elıállítására is. Vistához hasonlóan a Kálvária alakjai sötét, kék háttér elıtt tőnnek fel Szepesdarócon és Gelencén is. Akárcsak a stíluskörhöz sorolt többi alkotásnál, a vistai Keresztrefeszítés ikonográfiája is olyan kompozícióból indul ki, amelyet közép-bizánci képtípusokból a nyugati egyház követelményei szerint fejlesztettek tovább.22 Nem a kortárs bizánci mővészet, hanem ez a Komnénoszok korára jellemzı stílus hatott az itáliai duecento mővészetére is, annak a festınemzedéknek az örökségeként, amely Konstantinápoly 1204-es kifosztása után a birodalom távoli központjaiban, a balkáni királyságokban, a keresztes államokban vagy még távolabb, Nyugaton kereste megélhetését.23 A vistai kompozíció érdekessége, hogy a közép-bizánci képtípus mindkét változatát mintájának tekinthetjük. A diadalív ábrázolása a tömör háromalakos változatot követi, viszont a déli fal mellékszereplıivel kiegészülve arra a bıvített képtípusra emlékeztet, amelyen János mögött lefestették a centuriót, jellegzetes, Krisztus felé mutató gesztussal. Az ikonográfiai típus szabályos változatain a kompozíciót az ellentétes oldalon a Megváltó anyját követı két szent nı alakja ellensúlyozta. A khioszi Nea Moné mozaikjai és hasonló bizánci mővek hatására Itáliában már a 12. század utolsó felében megjelent, például az aquileiai kriptában.24 A történeti Magyarország területén a 14. század elsı felének falképein a többszereplıs típusnak több változata is fennmaradt. Sehol sem jelenítették meg az ábrázolás összes szereplıjét, így a séma egyéni változatait alakították ki. İraljaboldogfalván a római századost megfestették, de csak az egyik szent nı látható Mária mögött, sirató gesztussal. A töredékes felvinci ábrázolás a lovagok sorfalával azokra a megfogalmazásokra emlékeztet, amelyeken Longinust hitvallásában katonák egy csoportja követi.25 Az ilyen típusú kompozíciók gyakran adták a donátor-ábrázolások apropóját is, a vistai freskón is feltehetıleg ez látható. A képtípus párhuzamaként több itáliai ábrázolás is felhozható. A katonák csoportja látható például egy Guido da Siena mőhelyében 1270 körül készült táblaképen vagy Novara székesegyházának falképén; az utóbbin a lovagok arcvonása és divatos ruházata egyéni vonásokat is felvonultat.26 A harci öltözet aktualizálása Erdélyre is jellemzı, a vistai freskó mellett az ıraljaboldogfalvi Keresztrefeszítés centuriója és a felvinci Kálvária katonái is az Árpádok pajzsának többé-kevésbé helyesen megjelenített változatait hordozzák.

22

Az Angyali üdvözlet és a Keresztrefeszítés-jelenetek részletes elemzését, összehasonlítását lásd SZABÓ 2009b. A bizánci mővészet ezen idıszakáról lásd HAMANN–HALLENSLEBEN 1963; RAYONNEMENT DE BYZANCE 1999. A duecento mővészetérıl fıként GARRISON INDEX; IL DUECENTO E IL TRECENTO; BOSKOVITS 1993; DERBES 1996. A román kor festészetérıl: DEMUS 1968. A bizánci és nyugati mővészet kölcsönhatásáról fıként BYZANZ UND DER WESTEN 1984; BYZANTIUM FAITH AND POWER 2004. 24 Khioszi Nea Moné: CHATZIDAKIS 1994, 76−78. kép; Aquileia: DECKER 1958, 75. kép. Az ikonográfiai típusról lásd fıként MILLET 1960, 396−460; LCI, II, 606−642; SCHILLER 1968, II, 98−177. Irodalmi forrásai: Máté 27, 33−50; Márk 15, 22−41; Lukács 23, 33−49; János 19, 17−37. 25 Felvincen a kompozíció központi része teljesen elpusztult. A fennmaradt töredékek alapján csupán feltételezhetı, hogy ott Máriát és Jánost egyaránt a kereszt bal oldalán festették le. Az itáliai táblaképen népszerő megfogalmazás több teret ad a lovagok megjelenítésére. Lásd például azon a Guido da Siena közremőködésével készült táblaképen, amit a Pinacoteca Nazionale di Siena (No. 11) ıriz (GARRISON INDEX No. 698); az ún. Forlì mester mővén (1325 körül, GARRISON INDEX No. 260. Liverpool, Walker Art Gallery, No. WAG 3142) és egy 1290−1300 körüli toszkán eredető táblaképen (GARRISON INDEX No. 351. Edinburgh, National Gallery of Scotland). 26 GARRISON INDEX No. 298. New Haven, Yale University Art Gallery, No. 1871.2; Novara, Oratorio di San Siro: MONTEL 1986, 57. kép. 23

146

SZABÓ TEKLA

Ugyanakkor falképünk diadalíven ábrázolt, félköríves képkeretbe foglalt, kissé elkülönülı központi része a Kálvária tömörebb, háromalakos sémáját követi. A történeti Magyarország területérıl a szepesdaróci és csécsi keresztrefeszítések adnak összehasonlítási alapot, vagy az a csíkszentimrei freskó, amelyen az Imago pietatis-képet a keresztrefeszítés szokványos kompozíciós elemei közé illesztve festették le. A vistai freskó hiányzó részeire csak az egykorú keresztrefeszítések alapján következtethetünk. Falképünkön sajnos nem látható, hogy Krisztus testét hogyan rögzítették a kereszthez. A középkori Magyarország ismert freskóin Krisztust bizánci módra ábrázolták, lábait külön szeg fúrja át. Az elnehezült, halott test S vonala minden falképen felismerhetı. İraljaboldogfalván a leghangsúlyosabb, a corpus ívelése Giunta Pisano ábrázolásaival rokonítható.27 Magyarvistán a térdhajlat vonalából és Krisztus testének kontúrjaiból kevésbé kecses S vonal következtethetı ki. Ez a nehézkes körvonal a gelencei és a szepesdaróci falképek Megváltójához hasonlítható. De milyen lehetett Mária kézmozdulata? Vistán csak bal kezének a kereszt felé mutató gesztusa maradt fenn. A ruha redızetébıl arra következtethetünk, hogy másik kezével is halott fia felé mutatott. A ritka mozdulatra a csíkszentimrei Imago pietatis-idézet mellett két korai 13. századi spoletói festett kereszten bukkanhatuk rá, vagy azon a századvégi ferences missalén, amelyet a salernói Museo del Duomo ıriz.28 János kézmozdulatának meghatározására is kevés támpontunk van, de feltehetıen itt is a legelterjedtebb sirató gesztussal jellemezték az apostolt, ahogy azt İraljaboldogfalva és Szepesdaróc mesterei is tették.29 Mindenképpen kiemelendı, hogy Jánost kezében az evangéliummal festették le, ami egyedi a történeti Magyarország vizsgált falképei között. Itt – a tulajdonképpen archaikusabb megfogalmazás szerint – János a krisztusi történet tanújaként jelenik meg, a Jézus fájdalmával való együttérzést hangsúlyozó formulák csak késıbb jelentek meg. A típus a duecento festészetében viszonylag ritka, a felsı Rajna-vidék mestereinek körében kedveltebb. Ennek ellenére több itáliai elıfordulása is említhetı, ilyen például az a töredékes 13. századi freskó, ami a római S. Balbinabazilika egyik bal oldali falfülkéjében maradt fenn.30 Festıje a korszakra jellemzıen kombinálta a két ismert hagyományt: az apostol bal kezében könyvet tart, jobbjával a fejét támasztja meg. Hasonló látható a bolzanói székesegyház déli kapujának timpanonjában, Heinrich Schatz már említett missaléján vagy a lıcsei Szent László-templom 1330 körüli Kálváriáján.31 Táblaképen egy Berlinghieri köréhez tartozó mester alkotása említhetı, melynek hátterében az erdélyi falképen felbukkanó várfalat is megfestették.32 A magyarvistai freskón megjelenített alacsony várfal is olyan bizánci eredető ikonográfiai elem, mely a nyugati mővészetben szinte új életre kelt. Elıképe a centurió mögött lefestett, a jeruzsálemi templomra utaló kulisszákban kereshetı. Hasonló a gelencei és szepesdaróci falképen látható. Az İraljaboldogfalván és Csíkszentimrén a jelenet két oldalát keretelı építmények már fejlettebb, csak az itáliai mővészetre jellemzı térábrázolást feltételeznek. 27

GARRISON INDEX No. 546. Bologna, Chiesa di San Domenico. 1250−1255 körül. GARRISON INDEX No. 475. London, Victoria & Albert Museum, No. 850−1900. 12. század vége − 13. század eleje; GARRISON INDEX No. 532. Bologna, Pinacoteca Nazionale, No. 1328. Rainaldo di Ranuccio, 1265. A ferences misszálét lásd DE CASTRIS 1985, 461−513. 733. kép. 29 Egyedül Gelencén hiányzik a sirató gesztus, de fejét ott is a kereszt felé hajtja. Csíkszentimrén János összekulcsolt kezére támasztja fejét. Ritka mozdulatát Deodato di Orlando egyik festett keresztjén is megtalálhatjuk (GARRISON INDEX No. 535. San Miniato al Tedesco, Conservatorio di Santa Chiara. 1301). 30 BORDI 2006, 89−92, 2. kép. 31 Lıcse: TOGNER 2003, 90. kép. 32 A Berlinghieri köréhez tartozó mester táblaképe: New Haven, Yale University of Art Gallery. 13. század eleje. BOSKOVITS 1993, 75–65, 45. kép; Lásd még a Castelfiorentinói mester (Uo. Pisa, Museo Nazionale, 1330 körül. 86, 52. kép) vagy San Gimignano Galleria del Palazzo Communale táblaképén (No. 21, STUBBLEBINE 1964, 55. kép). Az utóbbi esetében Mária kézmozdulata is emlékeztet a Vistán feltételezettre. 28


147

A felsorolt tulajdonságok még egyszer aláhúzzák, hogy az újonnan feltárt freskó az italobizánci stílus egyik kiemelkedı erdélyi példája. Felfedezése segít kiteljesíteni az utóbbi évek feltárásaival egyre inkább kristályosodó stíluskör képét, ami a freskót fedı mészréteg teljes letisztításával remélhetıleg tovább bıvülhet. 3. A 14. század végi freskó. Az eklézsia hajójának ritka ábrázolása? A 14. század elsı felének kifestése viszonylag korán kevésnek, divatjamúltnak tőnt. Az új, 1400 körüli freskóciklussal együtt a falképek a templomhajó teljes felületét befedték. Gróh István 1913-ban készített tizenegy akvarellmásolata közül tíz ezt a késıbbi kifestést ábrázolja.33 Feltehetıen ezek voltak a templom legépebb falképei. A déli oldal újra feltárt falképét kivéve (Szent Miklós lecsendesíti a tengert) a másolatok Krisztus életének különbözı állomásait adják elı. Krisztus gyermekségének ciklusából a Betlehemi gyermekgyilkosság, Jézus megkeresztelése és a Menekülés Egyiptomba látható. A passióból az Olajfák hegye, az Utolsó vacsora, Krisztus ostorozása, a Töviskoronázás, a Keresztvitel és a Kálvária jeleneteit ábrázolják.34 Gróh ikonográfiai azonosításai többnyire helyesek. A Két szent alakja elnevezéső másolaton a szereplık könyvet tartanak kezükben, ezért feltehetıleg apostolok lehetnek. A bal oldali vándorkalapot visel, Idısebb Jakab apostollal azonosítható. Az ülı apostolok sora egy olyan Utolsó ítélet-ábrázolás részét képezhette, mint amilyen például a lengyelországi Strzelniach falképein látható. Ezen a kép középpontjában mandorlába foglalva a Megváltót ábrázolták, szájában az Apokalipszis szablyáival.35 A freskókat részletesebben Vasile DrăguŃ 1979-ben ismertette. A másolatok alapján festésének idıpontját 1420 körülre tette. A vistai kompozíciók sokszereplıs, elbeszélı jellegét és a kivitelezés gyengeségeit elfedı élénk rajzot emelte ki. Felfigyelt az antik eredető öltözetek elnagyolt ábrázolására, amit fıként a különbözı fegyverzetek gondos megjelenítéséhez viszonyítva talált feltőnınek.36 Falképünket Jékely Zsombor az újonnan feltárt Kolozs megyei Bádok kapcsán említette. A szintén a gyalui püspöki birtokhoz tartozó Magyarfenes és Szászfenes, valamint a mezıségi Szék

33

A másolatok közül három publikált: Szent Miklós lecsendesíti a tengert (LÁNGI–MIHÁLY 2002, 73), az Utolsó vacsora és a Kálvária (DRĂGUł 1979, 231. 267–268. kép). 34 Sajnos nem ismerek olyan fényképet vagy másolatot, ami a falképek elrendezését mutatná. A képi program egy részét egyedül Szallós Kiss Ferenc írta le, Daróczi Ferenc lelkipásztor feljegyzéseit idézve: „Az északi fal három részre tagolódik, és háromnegyed nagyságú alakok vannak a képeken. Az északkeleti sarokban Jézus születésével kezdıdik, és ebben a sorban az utolsó kép a Jordánban való megkeresztelkedés.” (SZALLÓS 1987, 300. A Jézus születése-jelenetrıl Gróh István nem készített másolatot.) A déli falon feltárt freskó − aminek leglátványosabb része egy hajó − nagyrészt megegyezik a Szent Miklós lecsendesíti a tengert címet viselı másolattal. A Betlehemi gyermekgyilkosság maradványait a déli oldalon, a nyugati karzat alatt nyitott kutatósávban azonosítom. A csatlakozó nyugati fal freskójának meghatározása nem egyértelmő, de úgy tőnik, hogy Gróh a Töviskoronázás másolatának bal alsó sarkában a nyugati karzatfeljáró korlátját örökítette meg. A Kálvária a templomhajó északi oldalán van lefestve, egy kutatóablakban az a könyv látható, amit az akvarellen a kereszt mellett álló Szent János tart a kezében. A freskók elhelyezkedésérıl a másolatokon szereplı cosmata keretdíszek alapján is kaphatunk információkat. Két olyan ornamens van, amely egyediségének köszönhetıen jól használható a falképek helyének azonosítására. Az egyik hatágú csillagos márványberakást utánoz: ez látható a Krisztus megkeresztelése, a Menekülés Egyiptomba, illetve az Utolsó vacsora felsı keretdíszeként. A csillag egy másik, nyolcágú változata a Színeváltozás és a Kálvária alsó ornamensén látható, ezért feltételezhetı, hogy mindkettı az északi falon keresendı, feltehetıleg a felsı falsávban. 35 KARŁOWSKA-KAMZOWA 1979, 102. kép. Utolsó ítélet apostolok ülı alakjával Marosszentannán is látható. Bár az arctípusokban felfedezhetünk hasonlóságokat, a vistai kifestéshez képest a Marosvásárhelyhez közeli freskó statikusabb: az apostolok imára kulcsolt kézzel ülnek, ruhájuk szinte teljesen redık nélküli, sima. 36 DRĂGUł 1979, 231, 267–268. kép. A tiroli mővészet hatását fedezte fel, amely kiválóan ötvözte az internacionális gótika és az itáliai stílus jegyeit. Párhuzamnak elsısorban az oklándi freskókat hozta fel, amelyeket szintén csak fotókon láthatott. A stíluscsoportba még a magyarremetei szentély, a besztercei egykori ferences templom és az ıraljaboldogfalvi templom karzataljának falképeit sorolta.

148

SZABÓ TEKLA

falképével együtt egy kolozsvári lokális mővészeti központ alkotásai közé sorolta.37 Véleménye szerint az egyre jobban körvonalazódó, az itáliai trecento örökségét feldolgozó freskók készítésének legvalószínőbb idıpontja a Zsigmond-korban, 1400 körül lehetett.38 Fontos kihangsúlyozni, hogy az itáliai duecento hagyományát ırzı italobizánci irányzathoz hasonlóan ez a késıbbi stílus sem önmagában, hanem az internacionális gótika és a lágy stílus hagyományaival keverten jelentkezett. A vistai freskó az itáliai hatás túlélését bizonyítja. Jékely ehhez a kolozsvári körhöz sorolta a marosszentannai freskót is. A Marosvásárhely melletti falkép egyik mesterének alkotása (Utolsó ítélet, a hajó nyugati fala) és a bádoki hajó alsó falsávjának freskói között mőhelyazonosságot feltételezett a színezés, az egyszerő kék háttér, a glóriák kiképzése, a keretdíszek, az alakok megformálása alapján. Megállapításai azért érdekesek, mert szerintem a marosszentannai szentély álló apostolai és a vistai freskók között is észlelhetık lazább hasonlóságok, bár az utóbbinál a stíluskritikai következtetések csak a falképek teljes feltárása után erısíthetık meg. Ilyen például a másolatokról ismert jeleneteken a lágy stílusra jellemzı karcsú szentek lefestése, valamint a széles homlokú, alul elkeskenyedı szakállban végzıdı arctípus alkalmazása, kis ajkakkal, kerek, táskásnak tőnı szemekkel, ívelt szemöldökökkel társulva (Utolsó ítélet, Krisztus megkeresztelése). Ugyanígy jellegzetes a fül fölött göndörödı, Zsigmond-kori hajviselet (Utolsó vacsora). Magyarvistán feltehetıleg egy másik mester festette a déli fal már feltárt freskóját és a másolatokról ismert sokszereplıs Kálváriát és Színeváltozást. 37

38

JÉKELY 2009, 194–208. A sokalakos kompozíciók alapján Vista, Szék és Magyarfenes (a hajó északi oldala) közötti szorosabb összefüggéseket feltételezett. A falképek ugyan stilisztikailag valamennyire rokoníthatók, de a kompozíciók között sem sikerült szorosabb összefüggéseket megfigyelni. Hasonló ikonográfiai típusok elıfordulnak ugyan, de ezek inkább az Európa-szerte elterjedt sémák változatai. Vistán és Magyarfenesen is a hajó északi falán a Keresztrefeszítés sokalakos változatát (a két latorral) láthatjuk, ugyanakkor az utóbbin a szereplık a lovagok egy csoportjával is kiegészültek. A szerzı által említett, Vistán és Széken is elıforduló Szent Miklós-ábrázolás hasonlóságait és különbségeit a tanulmányomban részletesen is elemzem. A Kolozsvár környéki falképfestészetrıl legelıször Balogh Jolán írt az 1935-ben felfedezett magyarfenesi falképek kapcsán, amelyeken az észak-itáliai, fıként a padovai mővészet hatását fedezte fel. „A fenesi freskók mestere bizonyára kolozsvári festı volt, mővében tehát a 14. századközépi kolozsvári mővészet stílusiránya tükrözıdik. Olasz motívumokkal kevert jellegzetes, vonalas stílusa a kolozsvári mővészetnek a német hatás elıtti állapotával ismertet meg.” A falképet annak a kolozsvári Mihály festınek tulajdonította, aki a híres szobrászok, Márton és György édesapja volt (BALOGH 1943, 18−19). Entz Géza az 1946-ban feltárt Szék kapcsán vetette fel újra a kérdést, falképeit a fenesi freskókhoz hasonlította: „Mind Szék, mind Magyarfenes mint központra Kolozsvárra utalnak. Kolozsvár 14. századi társadalmi képébe, ebbe az itáliai városokéra emlékeztetı polgári arisztokratikus életbe nagyon jól beilleszthetı a mővészetek virágzása, mely sajátos helyi gyökerei mellett az Anjouk alatt minden téren egyre mélyülı olasz–magyar kapcsolatokból táplálkozik.” Falképeit 1360–1370 tájára datálta (ENTZ − SEBESTYÉN 1947, 32−35). Darkó László a kolozsvári Szent Mihály-templom 1956–1957 közötti helyreállítása során a déli mellékszentély délkeleti falán feltételezése szerint a széki kifestéshez hasonlítható falképeket talált (DARKÓ 1957, 211−212). Az újabb kutatás késıbbi idıpontra tette a freskók készítési idejét. DrăguŃ 1979-ben Magyarfenes freskóit a 14. század utolsó elıtti évtizedére datálta, Szék és Marosszentanna freskóit is a 14. század végi stílusjelenségek között tárgyalta (DRĂGUł 1979, 207−209). 1983-ban Prokopp Mária Szék esetében még elfogadta Entz datálását, de Marosszentanna freskóit a 14. század harmadik negyedére tette (PROKOPP 1983, 115). Ugyanı 1987-ben a Marosvásárhelyhez közeli freskót Magyarfenessel együtt már az 1400 körüli emlékek között tárgyalta, a trecento jegyek mellett a lágy stílus hatását hangsúlyozta (MOMT, 605–606). Ugyanott Szék freskóit a kolozsvári déli mellékszentély falképeivel együtt 1420–1430 körülre datálták, az internacionális gótikus stílus festészete továbbélésének példájaként (MOMT, 705). Jékely 2008-ban nem tartotta valószínőnek a két utóbbi freskó ilyen késıi keltezését, szerinte az említett kolozsvári falképek az épületrész elkészülte után, vagyis a 14. század végén készülhettek. A stíluscsoport datálását a 2007−2008 folyamán feltárt bádoki freskók Szent Zsigmond-ábrázolása könnyítette, hiszen eszerint az 1387, vagyis Luxemburgi Zsigmond királlyá koronázása utáni készítés valószínősíthetı. A kérdésrıl Magyarfenes ürügyén: JÉKELY − KISS 2008, 170–184. (szentély: 14. század harmadik negyede; hajó: 14. század utolsó harmada – 15. század eleje; ugyanott lásd 8–25. Bádok; 214–244. Marosszentanna); illetve részletesebben Bádok kapcsán: JÉKELY 2009, 194–208. Marosszentanna újonnan restaurált freskóiról lásd JENEI ET ALII 2003, 429−437. 1375 körül. Szászfenesrıl: LÁNGI − MIHÁLY 2002, 98–99; HORVÁTH − GONDOS 2006, 166–173.


149

A szereplık zömökebbek, az arcvonások kialakítása rajzosabb, az itáliai típusú modellálás kevésbé jellemzı. Olyan konvencionális 14. század végi jegyek is megjelennek, mint a szemöldökök kissé fordított ívelése (Szent Miklós, a Kálvária szereplıi). Hasonló tulajdonságok Magyarfenesen fıként a szentély ábrázolásain figyelhetık meg, de Széken is elıfordulnak. Ugyanakkor a freskók jelenlegi állapotában nem találtam mőhelyazonosságra utaló jeleket, de a felsorolt tulajdonságok megerısítik a vistai falkép e stíluskörbe tartozását. Vistán a trecendeszk falképek egyik legnyilvánvalóbb jellegzetessége, a cosmata keretdísz is elıfordul. A falképünkön nyolcágú csillagként ható keretdíszhez hasonló mustrát például Széken, Barcaszentpéteren és Magyarfenesen (a szentély keleti falán) láthatunk.39 A hatágú csillagot formázó ornamentika többek között Magyarfenesen (a szentély déli falán álló apostolok képét keretezve), Bádokon és Marosszentannán fedezhetı fel. * A déli oldal nemrégen újra feltárt kompozícióját Gróh a Szent Miklós lecsendesíti a tengert címmel azonosította, s azonosítását nem vitatta a szakirodalom sem. Nyilvánvaló, hogy a másolaton nem csak egy püspökszentet látunk egy hajóval. A vitorlástól jobbra méltánytalanul elhallgatva a gyermekét karján tartó, Hodegétria típusú Madonna áll. Elıtte tonzúrás papi méltóság térdel. A püspökszenttıl, feltehetıleg Szent Miklóstól balra egy újabb, áldást osztó gloriolás figura, Idısebb Szent Jakab apostol látható. A zarándokok védıszentjét jellegzetes kalappal, köpennyel és tarisznyával ábrázolták.40 Az új feltárás során a szentek sora kiegészült egy koronát viselı, dicsfényes figurával. A töredék Máriától jobbra, az utólag nyitott déli kapu által roncsolt falfelületrıl került elı. Gyakorlatilag csak a fej felsı harmada maradt fenn, ezért közelebbrıl nem azonosítható. Támpontot a falkép donátorának neve adhat, hiszen itt feltehetıleg védıszentjének kultuszképét jelenítette meg.41 Az ábrázolás központi részének ikonográfiája is felvet kérdéseket. Szent Miklós csodatételével egy a tengeren hánykolódó hajó matrózainak életét mentette meg. Az utazók Myrába érkezve ismerték fel a püspökben megmentıjüket.42 A tengeri vihar lecsendesítése több erdélyi falképen látható. Brassóban, a Szent Bertalan-templom freskóján a püspökszent maga is a hajóban áll, ahogy a korai ikonok, táblaképek többségén.43 A Kolozsvárhoz közeli Széken Szent Miklóst a vitorlástól jobbra, fás ligetben állva, kissé az imádkozók felé fordulva, szintén áldást osztva festették le.44 Mindkét töredékes 39

A Vistán nyolcágú csillagos cosmata keretdísz kilenc kis négyzetbıl összerakott geometrikus ornamentika ismétlésébıl áll. Közepe egy vörös négyzet, ehhez keresztet formázva négy világos négyzet illeszkedik, a sarkokba pedig vörös vagy világos négyzetek kerülnek. A kereszt szárát adó világos négyzetek sötétkékkel (venyige feketével) átlósan tovább osztottak, világos homokóra (rombusz) mintázatot formálva. A felsorolt párhuzamok hasonló munkamódszerrel, de eltérı színkitöltéssel (vörös központi mustra, sötét homokóra, vörös saroknégyzetek) készültek, a hatás már nem csillagszerő. Lásd LÁNGI–MIHÁLY 2002, 102–103 (Szék); JENEI 2007, 80–83 (Barcaszentpéter). 40 BRAUN 1943, 346−350; LCI 7, 23−39. 41 A koronás fı lehet Szent Zsigmond is. Biztosan azonosítható ábrázolása a közeli Bádokon látható. 42 Szent Miklós ikonográfiájáról lásd LCI 8, 51–58. Bár nem hagyott hátra írásokat, az egyház mégis fı pásztorának, védelmezıjének és közvetítıjének tartotta. Kultusza 15. századi elıretörésének több oka lehetett, eredetileg a vízi utazók és kereskedık oltalmazója volt, késıbb egyre több mesterségnek lett a pártfogója. A középkorban a purgatórium szentjének is tartották. 43 RADOCSAY 1954, 121. Értelmezése szerint itt a püspökszent mint psychopompos látható: a falkép a Szent Miklós kíséretében vitorláshajón mennybe repülı lelkeket ábrázolja. A falmezı másik oldalán a pokol bugyra vagy egy mártírium-jelenet látható. 44 A déli mellékszentély északi falán. Mellette egy másik képmezıben feltehetıleg az Utolsó ítéletet ábrázolták. Szintén itt kezdıdik, majd a csatlakozó déli oldalfalon folytatódik a Szent Orsolya-legenda is. Az 1946 nyarán K. Sebestyén József által feltárt és konzervált széki freskókat és a templom részletes bemutatását lásd ENTZ − SEBESTYÉN 1947, 34–35, 20. kép. Entz Géza a freskókat 1360–1370-ra keltezte. A hajó típusát a brassói Szent Bertalan-templom hasonló ábrázolásához rokonította: „A vitorla gerezdes formája tökéletesen egyforma Brassóban, Széken és Szent Simon zárai ezüstkoporsójának viharjelenetén. Ez utóbbin még a hajót ostromló

150

SZABÓ TEKLA

falképen a hajóban polgári ruhát viselı figurák ülnek, vegyesen nık és férfiak. Egyesek imádkoznak, arcukon kétségbeesés. A csodatétel elterjedt ikonográfiáját összehasonlítva a vistai ábrázolással, az utóbbin feltőnı, hogy amíg a vitorlásnak az áldó püspökszent felé esı része a témának megfelelı, addig a másik fele eltér ettıl. A divatosan öltözött szereplık között, a hajó közepén feltőnı egy arcát maphorionjába burkolt kezével elfedı nıalak jelenléte.45 Homlokán határozott szekkó fehér ecsetvonásokkal felvitt csillag ragyog, a Szőz Tengernek csillaga megnevezését illusztrálva.46 Szintén rendhagyónak tőnik az a fejét részben csuklyával fedı, tonzúrás férfi, aki a hajó orrában térdelve, Mária kultuszképe felé fordulva imádkozik. A vistai ábrázoláson több olyan ikonográfiai elemre találhatunk, ami Giottónak a római Szent Péter-bazilika elıcsarnokába készített monumentális Navicella-mozaikján is elıfordul. Igaz, ezek szinte csak kiegészítik a kompozíciót, lényegi elemei nem követik a római egyházat szimbolizáló elıképet. A vitorlásból hiányoznak az apostolok, ahogy a képtér jobb oldaláról a kételkedı Pétert a tengerbıl kiemelı Jézus ábrázolása, Isten kegyességét mutatva. Viszont az erdélyi falképen is megjelennek a szárnyas széldémonok, Máté evangéliumának sorait illusztrálva: „A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgatva; mivelhogy a szél szemben fújt vala” (Máté 14, 24). Hasonló toposz a vitorlás közepén ülı, fejét kezével eltakaró apostol, akinek gesztusát Vistán a Szőz ismételi. A harmadik távoli hasonlóság a képtér jobb oldalán megjelenített fıpapi donátor.47 Ezek az apró elemek arra utalnak, hogy falképünk festıje ismerte Giotto mozaikképét vagy annak valamelyik változatát. Az új ikonográfia szinte azonnal népszerővé vált, elsı, az Alpoktól nyugatra megjelenı változata röviddel 1320 után már feltőnt a strasbourgi St. Pierre-le-Jeune falképén.48 Hasonló megfogalmazások Erdély területére is eljutottak. Töredékes, ezért nehezen datálható, feltehetıleg Navicella-kép a zsolnai romtemplom szentélyének északi faláról került elı.49 A monumentális freskón az árboc és több dicsfényes, a hajóban ülı férfi alakja vehetı ki.50 meredek hullámok dekoratív játéka is megegyezik a széki festménnyel.” Lásd még RADOCSAY 1954, 214– 215; DRĂGUł 1979, 218; PROKOPP 1993, 102−103. Legutóbb LÁNGI–MIHÁLY 2002, 102–103. 45 A bizánci mővészetben a Szent történet-ábrázolások elengedhetetlen eleme a vélummal fedett kéz megjelenítése. A katolikus rítusban is szokás a misztérium lefedése lepellel, illetve a vélum használata a szent tárgyak megfogásához. 46 KATOLIKUS LEXIKON. Mária megszólítása Tengernek Csillagaként (lat. Stella Maris) Szent Bernátnak vagy Venantius Fortunatusnak tulajdonított. Minden bizonnyal 1000 elıtt keletkezett az Ave maris stella (Üdvöz légy, tengernek csillaga) himnusz elsı sora alapján. Az imádság szövegét hivatkozásokkal lásd KATOLIKUS EGYHÁZI ÉNEKEK. 47 KÖHREN-JANSEN 1993, 1. kép. A római falkép eredetije nem maradt fenn, csak Orazio Maneti 1674-ben kisebb térre adaptált változata. Érdekesek azok a másolatok és változatok, amelyeket a quattrocento festıi készítettek, többek között az arezzói Parri di Spinello (KÖHREN-JANSEN 1993, 74–76. kép). A vistai ábrázolásról hiányoznak a Rómában a képtér bal oldalán megjelenített, feltehetıleg Jeruzsálemre utaló városarchitektúrák, az ugyanott megfestett halász (a szerzı a reménység szimbólumaként értelmezte) és a felhıkön ülı szakállas figurák is. A kompozíció magva, a Máté evangéliumában olvasható történet illusztrálása a tengeren járó Jézussal és a kételkedı Péter felemelésével a tengerbıl (Máté 14, 22−33) már korábban is ismert volt. A kora-keresztény idıkben is népszerő ábrázolás kedveltségéhez hozzájárult, hogy a személyes Megváltás gondolata főzıdött hozzá, Isten kegyességét mutatva, aki a kétkedı Pétert pillanatnyi emberi gyengesége ellenére is megmentette. Elsı megjelenítése a 3. század elsı felére datálható DuraEuroposz baptisztériumában látható (KÖHREN-JANSEN 1993, 47−80, 9−10. kép). Giotto Jézus életének ciklusából kiragadva, új értelmezést adott a régi ikonográfiának, s ezt az ábrázolás helye, monumentális mérete is hangsúlyozta. Egyik rendeltetése az volt, hogy magára vonja a zarándokok figyelmét, akik a bazilika átriumába lépve kelet felé szoktak fordulni, hogy imádják a napot. 48 KÖHREN-JANSEN 1993, 160−174, 47. kép. 49 A falképre és annak tragikus állapotára Kiss Loránd restaurátor a közelmúltban hívta fel a figyelmet. A hajóábrázolás fotóját 2008 novemberében, a Mőemlékvédelem Erdélyben konferencián vetítette. A rendelkezésemre bocsátott felvételekért köszönettel tartozom. 50 A Máté evangéliuma alapján megfestett képekhez nagyon hasonlóak (Máté 14, 22−33) azok a János evangéliumát követı (János 21, 1−14) ábrázolások, amelyek a csodálatos halászatot elevenítik fel. Ezeken általában Pétert a tó széle felé, Krisztus irányába úszva ábrázolták (KÖHREN-JANSEN 1993, 47−80). Johannes


151

Ugyanakkor a vistai freskó más elemei, különösen a vitorlásban ülı, feltehetıleg Stella Maris glória nélküli alakja, aki ragyogásával a tenger háborgó hullámai közül kivezérli az áhítatos embert, jobban emlékeztet azokra a képekre, amelyeken a hajó-egyház metaforát a Megváltó kettıs ábrázolása erısítette. Ezeken többnyire Krisztus kormányozza a gyızedelmes egyház hajóját, melynek árbocát a feszület képezi. Ritkábban Máriát is lefestették rectrix in naviculaként.51 A vitorlásban az üdvözülteket minden társadalmi réteget felölelve ábrázolták. A hajóban a pápa, fıpapok, királyok és egyszerő hívık állnak, általában dicsfény nélkül, hiszen aki a mennyországba kerül, az mind szent, még ha a földön nem is volt szentté avatva. Az Ecclesia triumphans allegóriájának a 15. században egyre népszerőbb példái közül az egyik legérdekesebb Winand von Steeg Adamas colluctancium aquilarum könyvének az illusztrációja. A konstanzi zsinatról hazatérı, Zsigmond király kíséretéhez tartozó szerzı mővét 1419. március 26-án fejezte be az esztergomi érseki várban.52 Hasonló, ugyancsak 15. századi ábrázolás Székelydályán a szentély északi falán, a Köpönyeges Mária közelében látható. A Huszka József akvarellmásolatáról ismert freskón az árboc keresztre feszítés jelenete a Szőz és Szent János térdelı figurájával is kiegészült. A fedélzetet benépesítı dicsfény nélküli csoport, a pápa, egy püspök, koronás fık, valamint egyszerő emberek a másolaton jól beazonosíthatók. A kormányos nem látható. Figyelemre méltó még a hajótest fölött, a vitorláktól jobbra, kapus-tornyos háttér elıtt teljes alakban megjelenített lovagok rejtélyes csoportja, akik közül az elsı Krisztus felé mutat. A szivárványszínő kapu elıtt egy dicsfényes figura − talán a mennyország kapuját ırzı angyal −, kissé távolabb pedig egy csúcsos süveges-kucsmás, csupasz arcú szereplı és egy szakállas férfi látható. A keresztrefeszítés-ábrázolások ikonográfiából merítve a hitüket megvalló emberek lehetnek, talán a donátorok. İk a földön küzdı egyház tagjai, az üdvözültektıl és az angyaloktól, a gyızedelmes egyház tagjaitól remélhetnek segítséget az Isten örök országába vezetı úton. A freskó Székelydályán, ahogy Vistán is, minden bizonnyal összefügg a Mária-képpel: a Megváltó az üdvözülés felé vezeti az emberiséget, a Szent Szőz pedig a Paradicsom kapujában közbenjár és oltalmazza a lelkeket.53 Aquila felirattal 1380-ra datált bántornyai falképe is ábrázolja a halászatot. Sajnos csak a freskó jobb fele maradt fenn, de lényegi elemei így is tisztán kivehetık (GOTIK IN SLOWENIEN, 127−128. katalógusszám, 127b kép). A Szent Péter elhivatásához kapcsolódó ikonográfiai azonosítás lehetısége fennáll Zsolna esetében is. Megjegyzendı, hogy a képtípusok keveredése igen gyakori. A Navicella nem zárja ki a halászat ábrázolását, így látható például az arezzói Parri di Spinello azon a rajzváltozatán is, amit a bayonne-i Musée Bonnat ıriz (KÖHREN-JANSEN 1993, 76. kép). 51 Más változataiban a kormánynál Péter vagy a pápa ül. Péter kiemelését a tengerbıl nem ábrázolták. LCI 4, 61−67. 52 MAROSI 2006, 463−464, 5.35. katalógustétel. Vatican, Biblioteca Apostolica Vaticana, Palat. Lat. 412. Lásd még ugyanı: 2005, 217−224. Az Adamas hét részbıl áll. Az elsı három a III. Lajos választófejedelemhez címzett dedikációt, az ábécérendbe szedett regisztert és a címet magyarázó prohemiumot tartalmazza. Az egymással küzdı sasok gyémántja a sas-allegóriák a gyémánt facettáihoz hasonlóan sokféle kifejtését ígéri. Ugyanakkor a gyémánt Krisztus és egyházának szimbóluma, amelyik megtöri a mágnes, azaz az ördög erejét. Ezt követi az a fejezet, amelyet a szerzı az egyházzal kapcsolatos fogalmak meghatározásának szentelt: ecclesia triumphans, militans, malignanter repugnans, succumbens. Az utolsó három fejezet közvetlenül utal a konstanzi zsinat eseményeire, az egyház ellenségeivel vívott harcát illusztrálva (ecclesia gradiens, ecclesia navigans, ecclesia volans). Errıl bıvebben: OBRIST 1983, 136–143; GRAF 1992, 344–351. A kereszt-allegória és a hajó együttes ábrázolása Rudolf von Sachsen egyik leírása alapján készült. A szövegtıl eltérıen Winand a pápát az egyházközösség körében, a vitorlásban ábrázolta. A tajtékzó tengeren Krisztus által kormányozott hajó motívuma már a keresztes hadjáratok alatt népszerő dalok szövegében is megtalálható, például az ún. Ezzo-dalban. 53 Még nincs újra feltárva, de kutatóablakokat már nyitottak. A székelydályai munkálatokról Pál Péter restaurátor a Mőemlékvédelem Erdélyben konferencián, 2008 novemberében számolt be. Az oltalmazást a Szőz képe alatt, a tabernákulum két oldalán ábrázolt, imára kulcsolt kező két nıi szent közbenjáró gesztusa is erısíti. Gombosi Beatrix a Köpönyeges Mária megjelenítése kapcsán írta le a hajó-ábrázolást. Szerinte a Szőzanya oltalmában elhelyezett eukarisztia a Mária Gravida ikonográfiát idézi fel, azonban Székelydályán nem a gyermek Jézus, hanem a Megváltó Krisztus hangsúlyozódik, melyet az árboc keresztrefeszítés jelenete is megerısít (GOMBOSI 2008, 39. katalógustétel. Datálás: 1400−1420). Az eklézsia hajójának ábrázolásáról bıvebben ugyanabban az évben a Colligite fragmenta!−örökségvédelem Erdélyben címmel rendezett budapesti konferencián beszélt. Lángi József az 1989-es falképkutatásokat követıen a töredékekbıl Utolsó ítélet-ábrázolást valószínősített, a Köpönyeges Máriát nem azonosította: „az oldalfalakon két ikonográfiailag

152

SZABÓ TEKLA

Vistán tehát a történeti Magyarország falképein egyáltalán nem ritka módon olyan egyedi megfogalmazással találkozhatunk, ami több ikonográfiai téma elemeit egyesítette. A feltárt freskó az egyén üdvözülését idézi, üzenete a donátor képével együtt érthetı meg. 4. A donátorok kérdése Szerencsés véletlennek köszönhetı, hogy a két különbözı korszakból származó freskóciklus legfontosabb ábrázolásai kerültek elı: feltehetıleg mindkettın azonosíthatjuk a donátort. De kik lehettek ık? Egy 1291-es oklevél Vista püspöki birtokba helyezésérıl beszél.54 Ekkor Erdély nagy hatalmú püspöke a Monoszló nembeli Péter, V. István király alkancellárja volt, aki 38 évig, 1307-ig viselte e tisztséget. Kiemelendı, hogy Vista nem egyszerően püspöki birtok volt, hanem birtokközpont. Errıl tanúskodik az a kı „palatium” (palota), amit 1304-ben egy birtokvásár okán említenek.55 A templom építésére feltehetıleg ekkor, Péter püspöksége alatt került sor. A korai kifestés készülhetett ekkor is, de valószínőbb az 1320 utáni datálás, amikor is 27 évesen püspökké választották Széchy Andrást, I. Károly hő emberét.56 A keresztrefeszítés-jelenetben ábrázolt fiatal, szakálltalan, feltételezett donátor azonban lovagi és nem egyházi ruhát visel. Valószínőbb tehát, hogy a drágakövekkel díszített övének tanúsága szerint tehetıs donátor, talán a püspöki birtok világi elöljárója, egyedül annak az egy oltárnak volt az adományozója, ami a Kálvária-kép elıtt kaphatott helyet. A fiatal férfi divatos, testre szabott ruhája szők gombsoros ruhaujja több hazai falképen is megjelenik. A felvinci falképen például a Krisztust a bírák elé vezetı egyik figura fémrátétek nélküli övvel kevéssel derék alatt átkötött, a test vonalát kiadó, combközépig érı felsı ruhát visel.57 Az alkaron végig és elöl is gombolt, szorosan a törzsre tapadó, combközépig erı pourpoint és a szoros harisnyanadrág az 1330 körüli Magyar Anjou Legendárium Szent Péter életét bemutató tábláján is megfigyelhetı.58 A nyugatias öltözet a 13. század végétıl az elıkelıbb rétegnél, késıbb az Anjou-

54

55

56

57

58

rendkívül izgalmas ábrázolás készült, amelyekbıl az egyik talán egy sokalakos Utolsó ítélet-ábrázolás lehetett” (LÁNGI–MIHÁLY 2002, 104−105. Datálás: a szentély 15. századi átépítése után). Huszka József 1903ban festett freskómásolatát a KÖH Tervtár ırzi (FM 108), az akvarellt Jánó Mihály 2008-ban közölte (JÁNÓ 2008a, 53−54, 28. kép). A falkép feltárásáról részletesen lásd JÁNÓ 2008b, 83−84, 100−102. Lásd még RADOCSAY 1954, 215−216. 1291. február 24. (CDTRANS I, 474. sz., Vysta); Elsı említése 1229-ben (CDTRANS I, 156. sz., Wisata). A falu történetérıl lásd CSÁNKI 1913, 425. 1304. január 30. A „Szt Mihály arkangyal gyulafehérvári (AlbTr) egyházának káptalana bizonyítja, hogy Pál fia: Fekete (niger) Tamás − fiai: Jakab és Miklós, valamint a szomszédok beleegyezésével − Gyreche nevő Clus vármegyei földjének Wysta-val határos darabját hét márkáért eladja a Gyolou-i plébánosnak, Miklósnak. E földet nyugat felıl a Churchlyuk melletti régi jelek határolják, és egy Berch-en át a Nádas közelében fekvı kıpalota helyéig nyúlik „usque ad unum locum palatti lapidei, qui est circa fluvium Nadas” (CDTRANS II, 37. sz.). A kıpalotáról lásd ENTZ 1994, 54, 166. Ebbıl az idıszakból fennmaradt oklevelek: 1337. december 10. elıtt. A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy András erdélyi püspök Wysta és Tyre nevő birtokainak határát minden ellentmondás nélkül királyi ember, hiteleshelyi tanúbizonyság, valamint a szomszédok jelenlétében kijárta, és új határjelekkel különítette el (CDTRANS II, 964. sz.); 1337. december 10. Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán azzal vádolja András erdélyi püspököt, hogy jelenléte nélkül járatta meg, és önkényesen újította meg a régi határjeleket (Uo: 965. sz.); 1338. március 12. elıtt. A Warad-i káptalan válasza Tamás erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak: jóllehet mindig készek a király parancsaira vagy kérésére hiteles tanúbizonyságokat küldeni, ez esetben szükségtelennek találják, mivel elızı jelentésükbıl minden kiderül (CDTRANS II, 988. sz.). 1332 márciusában János pap 16. gr. pápai tizedet fizetett (CDTRANS II, 1110. sz., Diusta); 1333-ban ugyanı 1. gr., 20. d. (CDTRANS II, 1112. sz., Vista); 1334. 12. gr., 6 b. c. (CDTRANS II, 1122 sz., Vysta). Ugyanott a Pokolraszállás jelenet két fiatal szentje derékban kötéllel átkötött, gombsoros ujjú, a felsıtesthez igazodó, de alul bı, térdig érı tunikát hord. Ilyen látható például az Almenno San Salvatore, Chiesa di S. Giorgio-templomban (13. század vége), ahol Felvinchez hasonlóan a szent történetnek csak egyes mellékszereplıi hordanak egykorú öltözetet: a Jézus ruháján kockát vetı katonák (BOSKOVITS 1992, 121). LÉVÁRDI 1973, XXVIII. tábla. Az apostol fejét levágó szereplı. A rövid öltözettel párhuzamosan az a már divatjamúltnak ható hosszú tunikás viselet is megjelenik, amihez hasonlót I. Károly a szepeshelyi 1317-re


153

korban a köznemességnél is dominánssá vált az addig népszerő kaftános viselet helyett.59 Viselettörténeti szempontokat figyelembe véve Sípos Enikı textilrestaurátor a vistai freskó 13. század végi keltezését sem zárta ki, de szerinte Széchy András püspökségének ideje a valószínőbb. Jellegzetes 14. század eleji sajátosság a ruhák széleinek cakkozása. Vistán a fiatal férfi bırövének alsó széle ilyen. Szintén ekkor lett divat a gombokat ékszerként hordani a ruha külsı, jól látható részén.60 A déli hajófal 14. század végi ábrázolásán a kegyurat feltehetıleg két minıségében is megörökítették. A vitorlás orrában utazóruhában a Madonnához imádkozva láthatjuk. A tonzúrás férfi Szent Miklós püspök kazulájához hasonló színő lilás-rózsaszínes, elöl sőrőgombos pourpoint visel, lelógó végő csuklyás vállgallérral.61 Az Irgalmasság Anyja elıtt fıpapi öltözékben is ı térdelhet. Díszes ruhájából csak az okkerrel szegélyezett kazula vehetı ki, valamint a nyakát gallérként körülvevı pallium. Ez utóbbi jelentıs fıpapi jelvény. Konstantin császár adományozta a pápának, aki azt késıbb megosztotta a metropolitákkal (érsekekkel) és egyes privilégiumok alapján a püspökökkel is.62 A vistai fıpap fején nincs mitra, feltehetıleg süvegét hódolata jeléül Mária lába elé helyezte. Ez a donátor, aki feltehetıleg a kifestés képi programjának meghatározója is volt, teológiában jártas, tanult ember lehetett, aki zarándoklaton vagy nagy úton vett részt. Védıszentje vélhetıen az az Árpád-házi királyszent, akit Madonnától jobbra festettek meg. A 14. század utolsó negyedében, 1400 körül, gyakran váltották egymást Erdély püspökei, de a felállított követelményeknek, a kutatás jelenlegi állása szerint, leginkább Czudar Imre felel meg.63 A nagy képzettségő, kánonjogi tanulmányainak

datált falképen visel. Itt szinte minden szereplı nyugati szokásnak megfelelı, derékban övvel átkötött, hosszú, gombsoros ujjú tunika fölött palástot hord. Hasonló lehetett Vistán Longinus öltözete is, de könnyen elképzelhetı egy olyan összetett ruházat is, ami az itáliai 13. századi keresztrefeszítés-ábrázolásokról ismert. Ezek egyszerre mutatnak antikizáló elemeket (térd fölé érı tunika és köpeny), illetve modernebb vonásokat, mint például a tunika alatt viselt leszőkített ujjú alsó ruha. Vista esetében a díszítések gazdagsága különleges: a kézelık és a köpeny vagy palást széle is hímzett. 59 A 14. század elején egész Európában megváltozott az öltözet. A harmincas évekre a forradalmian új rövid, combközépig érı és testre szabott, ezért az alkaron már gombsorral nyitható tunikák általánosan elterjedtek. Az eredetileg fıként a páncéling alatt viselt ruhadarab a magyar szakirodalomban tunika, zeke, kabát, zubbony és dolmány néven is szerepel. Legegyszerőbb változata, a perzsa eredető djubbeh a 12. század végén a keresztes hadjáratokkal került Európába. Ebbıl fejlıdtek ki az alsó vagy felsı ruhaként, kabátszerően is viselt divatos ruhadarab egyre rövidülı változatai, mint például az egyszerőbb gipon (fr.), gippe (germ.), a pourpoint (fr.), a többnyire szélesedı ujjú cotehardie (eng.) vagy a kendergóccal kitömött doublet (eng.), wams (germ.). A témáról lásd YARWOOD 1969, 69−72; KÖHLER 1963, 151−157, 178. kép (a 13. századi francia pourpoint szabásmintájával); NEWTON 1980. 60 Sípos Enikı textilrestaurátor szíves segítségét köszönöm. Az 1300 körüli magyarországi viseletrıl szinte nincs irodalom. A Nagy Lajos korabeli öltözetrıl a Képes Krónika miniatúrái kapcsán lásd VARJU 1939, 239−346. Az Anjou-kori viseletrıl a székesfehérvári bazilika síremlékei kapcsán LİVEI 2000, 72−85. A korabeli lovagi ruházatról fıként Szent László ábrázolásaival összefüggésben lásd MAROSI 1995, 69−74; LÁSZLÓ 1993; WEHLI 2001. 61 A papok utazáshoz, lovagláshoz kényelmesebb polgári ruhát hordtak. A Képes Krónika egy miniatúráján például Villermus, Szekszárd monostorának apátja meztelen felsıtestére lovagi ruhát ölt. Az öltözet hasonló a vistai falképen megjelenítetthez: testhezálló szők pourpoint és vállgallér. A képet lásd VARJU 1939, 346. 62 LITURGIKUS LEXIKON, 78, 205. 11. ábra. A ruhadarab eredetileg bal vállra akasztott hosszú köpeny volt, amely az antik korban állami hivatali jellé lett. Késıbb bal vállra vetett, keresztekkel díszített szövetté változott; ez egyszerősödött tovább keskeny gallérszerő gyapjúszövetcsíkká, a mell, illetve a hát közepéig érı szárral. 63 Az erdélyi püspökség középkori birtokairól és fıként a gyalui birtokközpontról lásd JAKÓ 2001, 85–115; JAKÓ 1944. Magyarvistát ebben az idıszakban több oklevél is említi. 1391. július 3. A kolozsmonostori konvent Zsigmond királynak jelenti, hogy január 23-i utasítására az erdélyi püspök Gyalu, Vista, Lóna és Fenes nevő birtokait meghatárolta (ZSOK, 2122. sz.); 1431. április 26. Gál pap Vystha-i káplán ügyvédül vallja Mera-i János deákot, a gyulafehérvári székesegyház Szőz Mária-oltárának igazgatóját és a Szent Katalin-oltár igazgatóját, Barnabást, illetve Balázs papot, Mera-i Tamás úr káplánját (KMK 71. sz.); 1441-ben Sombori néhai Wystay (dictus) Gergely fia: János (KMK, 386. sz.); 1444-ben és 1449-ben Albert Vistha-i (Wystha-i) plébános (KMK, 522. sz., 762. sz.); 1450-ben Wystha-n lakó Barnabás fia Balázs (KMK, 846. sz.). IX. Bonifácius pápa 1395-ban kiadott bullája, melyben javadalmakat rendelt a Visca (Viska)-i Szent Péter-templom papjának, feltehetıleg nem Vistára vonatkozik, hanem a Hunyad megyei Viszka településre (MONVAT, 288−289. „Ladislao Thome, Rectori

154

SZABÓ TEKLA

élı, a szépmővészetek mestere címet kiérdemlı fıpap 1386 és 1389 között volt Erdély püspöke. Még kinevezése elıtt, 1374 nyarán, Székesfehérvár prépostjaként egy V. Károly francia királyhoz indított küldöttség tagja, amelyet azzal bízott meg Lajos király, hogy lányát a francia udvarban eljegyezzék V. Károly király másodszülött fiával, Valois Lajos herceggel. Menet és jövet is megálltak Avignonban, XI. Gergely pápa udvarában. A sikeres küldetés után, több hónapig tartó hosszú útjáról Rómán, Velencén és a dalmáciai Zenggen keresztül 1374 ıszének derekán tért vissza.64 Rómában bizonyára felkeresték a Szent Péter-bazilikát, melynek omladozó tetejét pár évvel korábban V. Orbán pápa javíttatta ki. İ volt az elsı, aki 1367-ben magyar segédlettel megkísérelte a pápaság Rómába való visszatérését, az utolsó avignoni pápa pedig az a XI. Gergely, aki Czudar Imrét palotájában kegyesen fogadta, és bizalmával tüntette ki. Fı feladatának a Rómába való visszatérést tekintette, ahová 1377ben vonult be ünnepélyesen. Ez a bevonulás azonban korántsem jelentette a pápaság római megszilárdulását, az ellenpápák harcának, az 1378-ban bekövetkezett nagy nyugati schismának csak a Zsigmond király által összehívott konstanzi zsinat vetett véget.65 Az eklézsia hajója típusú ábrázolások korabeli kedveltsége feltehetıleg ennek a diplomáciai tevékenységnek is köszönhetı, hiszen az ábrázolás a pápaság szimbóluma volt. Czudar Imre feltételezett kettıs megjelenítése életének fontos eseményeire utalhat. Erdély püspökeként a Madonna elıtt hódolva festhették le. A vitorlásban felavatása elıtti nagy zarándoklatára utalva utazás közben láthatjuk, talán azon érdemeire is emlékeztetve, amelyeket a pápai szék római visszaállításában szerzett. Ugyanakkor szinte bizonyos, hogy Vistán egy sokkal hosszabb úthoz kérhetett támogatást, ami a purgatóriumon keresztül Mária és a legfontosabb közbenjárók, a diadalmas egyház segítségével a Paradicsomban érhetett véget. A római Navicella felirata is felér egy fohásszal, hogy Isten vezérelje a földi életük során vándorként élı hívıket, a küzdı egyház tagjait, a megváltás kikötıjébe.66 Ez a vágy vezérli a zarándokokat is a szent helyek felkeresésére. A vistai falkép hatását a gondosan kiválasztott közvetítı szentek ábrázolása is megsokszorozta. Nem véletlen, hogy Szent Miklós mindkét említett ábrázolása (Szék, Brassó) az Utolsó ítélet jelenetei mellett kapott helyet, hiszen a középkorban a Purgatórium védıszentjének tartották. Ugyanígy – hathatós közvetítésében reménykedve – választották az Idısebb Szent Jakab apostolt számos osszárium patrónusának. A vistai kép összefüggéseit Mária feltételezett kettıs megjelenítése is erısíti. Szent Bernát szavait idézve a Tengernek Csillagát követve „el nem tévedsz. Ha İt kéred, biztosan remélhetsz. Ha İrá gondolsz, nem hibázol. Ha İ tartja kezedet, nem esel el. Ha İ oltalmaz, nincs mitıl félned. Ha İ vezet, nem fáradsz el. Ha İ irgalmaz, biztosan célhoz érsz.”67 parochialis ecclesie sancti Petris martiris de Visca, Transilvanensis diocesis, salutem etc...”). Az egykor Marosillyéhez tartozó Viszka településrıl lásd CSÁNKI 1913, 147. 64 TEMESVÁRY 1922, 211−232. Testvére, Péter bán, Kanizsai István zágrábi püspök, valamint a perugiai Podio Simon diplomáciai ügynök útitársa volt. Az erre vonatkozó forrásokat lásd: AD 1876, 72. sz, 77–79. sz. 65 A pápaság történetének ide vonatkozó eseményeirıl lásd GERGELY 1999, 117–121. Az 1378-ban bekövetkezett nagy nyugati egyházszakadás Zsigmond király egész életére hatással volt. A hagyomány szerint IV. Károly halálakor arra intette fiát, hogy mindig maradjon meg a római pápa hőségén, és ne kövesse az ellenpápát. „Hogy az ifjú herceg mennyiben fogja magát tartani ehhez az intelemhez, attól a pillanattól vált európai jelentıségővé, amikor Zsigmondot 1410-ben, ill. 1411-ben római királlyá választották, mert ebben a minıségében rászállt az advocatus ecclesiae hivatala is.” Zsigmond király szerepérıl lásd BRADMÜLLER 2006, 430. 66 A donátor, Stefaneschi bíboros versszakai: „Quem liquidos pelagi gradientem sternere fluctus / Imperas, fidumque regis, trepidumque labantem / Erigis, et celebrem reddis, virtutibus almum; / Hoc, iubeas, rogitante, Deus, contingere portum”(PREVITALI 1967, 370–371). 67 SZENT BERNÁT, 348–349. „Mária szőz anyaságához oly méltón illik a név: Tenger Csillaga. Ez a szőzanyaság igen találóan hasonlítható a csillaghoz. Amint a csillag anélkül szórja szét sugarait, hogy veszítene fényébıl, úgy a Szőz is szüzessége érintetlenségével szülte gyermekét. Sem a sugár nem csökkenti a csillag fényességét, sem a Fiú nem vett el semmit a Szőz érintetlenségébıl. Mária tehát az a nemes csillag, mely Jákob nemzetségébıl ragyogott fel. Sugara bevilágítja az egész földet. Fényessége kitőnik ragyogásával az égiek


155

A még feltáratlan freskók és a már ismert falképek kutatásából körvonalazódó eredmények egyaránt arra utalnak, hogy a történeti Magyarország egyik legjelentısebb falképciklusa rejtızködik a vistai vakolat alatt. Mindkét kifestés korának kiemelkedı mővészeti terméke, megismerésük segíthetne betölteni a hazai kutatástörténet fehér foltjait. Az elıkerült donátorképek kultúrtörténeti vonatkozásai is jelentısek. Tanulmányomban nem foglalkozhattam részletesen a falképek stílusával, pontosabb adatokra, következtetésekre a teljes újrafeltárás adhat alkalmat. Remélem, jelen tanulmány kellıképpen rámutat a freskók értékére, és talán segítséget nyújt Magyarvista közösségének a közel száz év elteltével ismét felmerült forrásproblémák megoldására.

IRODALOM AD 1876 Magyar Diplomacziai emlékek az Anjou-korból. Szerk: Wenzel Gusztáv. III. Monumeta Hungariae Historica. Acta Externa. Budapest. BALOGH J. 1943 Az erdélyi renaissance. I. Kolozsvár. BENKİ E. 2002 Erdély középkori harangjai és bronz keresztelımedencéi. Budapest−Kolozsvár. BORDI, G. 2006 La decorazione pittorica di due nicchie in Santa Balbina. In: Serena Romano (szerk.): Riforma e tradizione. 1050−1198. La pittura medievale a Roma IV. Roma, 89−92. BOSKOVITS, M. 1992 I pittori bergamaschi dal XIII al XIX secolo. Le origini. Bergamo. 1993 The origins of Florentine painting. 1110−1270. A Critical and Historical Corpus of Florentine Painting I. Florence. BRADMÜLLER, W. 2006 Zsigmond király, az egyházszakadás és a zsinatok. In: Takács Imre (szerk.): Sigismundus rex et imperator. Mővészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában. 1387−1437. Kiállítási katalógus. Budapest, 430−432. BRAUN, E. 1943 Tracht und Attribute der Heiligen. Stuttgart. BYZANTIUM. FAITH AND POWER 2004 Byzantium. Faith and Power (1261−1557). Ed. Helen C. Evans. New York. BYZANZ UND DER WESTEN 1984 Byzanz und der Westen: Studien zur Kunst des europäischen Mittelalters. Hrsg. Irmgard Hutter – Herbert Hunger. Vienna.

között, és lehatol a pokolig is. Bejárja földet, és inkább a lelkeket melegíti föl, mintsem a testeket. Melengeti az erényt, kiengeszteli a bőnöket. Mária az a rendkívüli és kiváló csillag, mely szükségképpen kelt fel az élet e hatalmas és széles tengere fölé. Érdemeivel csillog, életpéldájával világít. Ó, bárki is légy, ki megérted, hogy a világ hullámzó tengerén inkább a szélvésszel és a viharral viaskodsz, semhogy a földön jársz, ne fordítsd el szemedet e csillag ragyogásától, ha nem akarod, hogy a vihar összetörjön. Ha feltámad a kísértések förgetege, ha vívódásaid zátonyra sodornak, tekints e csillagra, hívd Máriát! Ha a kevélység hullámai tajtékzanak körülötted, vagy elbizakodottság, nagyravágyás, avagy rágalmazás: tekints e csillagra, hívd segítségül Máriát! Ha lelked hajóját hányja-veti a harag, a kapzsiság vagy az érzéki vágy, tekints Máriára! Ha bőneid óriási terhe a földre sújt, ha lelkiismereted undoksága elkábít, ha az örök ítélet szörnyősége rémít, ha a szomorúság és kétségbeesés sírja elnyeléssel fenyeget: gondolj Máriára! A veszélyben, gyötrelmek és kételyek között: gondolj Máriára, hívd segítségül Máriát! Nevét szüntelenül emlegesse ajkad, és soha ne felejtse el szíved. Hogy részesülj közbenjárása segítésében, ne mulaszd el követni példáját.”

156

SZABÓ TEKLA

CDTRANS I. 1997 Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. I. (1023–1300). Szerk. Jakó Zsigmond. Budapest. CDTRANS II. 2004 Erdélyi okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. II. (1301–1339). Szerk. Jakó Zsigmond. Budapest. CHATZIDAKIS, N. 1994 Greek Art. Byzantine Mosaics. Athens. DE CASTRIS, P. 1986 Pittura del Duecento e del Trecento a Napoli e nel Meridione. In: Il duecento e il trecento II. 461−513. CSÁNKI D. 1913 Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. V. Budapest. DECKER, H. 1958 Italia Romanica. Die hohe Kunst der romanischen Epoche in Italien. Wien. DEMUS, O. 1968 Romanische Wandmalerei. München. DERBES, A. 1996 Picturing the Passion in Late Medieval Italy. Narrative Painting, Franciscan Ideology, and the Levant. Cambridge. DRĂGUł, V. 1979 Arta gotică din România. Bucureşti. ENTZ G. − SEBESTYÉN J. 1947 A széki református templom. Kolozsvár. ENTZ G. 1968 Die Baukunst Transsilvaniens im 11–13. Jahrhundert. I–II. Teil. Acta Historiae Artium, XIV. 3−4. 13−48, 127−175. 1994 Erdély építészete a 11−13. században. Kolozsvár. 1996 Erdély építészete a 14−16. században. Kolozsvár. DARKÓ L. 1957 A kolozsvári Szent Mihály-templom 1956–57. évi helyreállítása során feltárt falfestmények. In: Bodor András et alii. (szerk.): Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Bukarest, 207−218. GARRISON INDEX 1998 Italian Romanesque Panel Painting. An Illustrated Index. Florence, Leo S. Olschki Editore. 1949; CD-ROM változata: Edward B. Garrison: Italian Romanesque Panel Painting an Illustrated Index. A New Edition on CD-ROM with Revised Bibliography and Iconclass. Project devised, directed by Cannon, Johanna et alii. Produced in the Garrison Collection. Courtauld Institute of Art, University of London. GERGELY J. 1999 A pápaság története. Budapest. GOMBOSI B. 2008 „Köpönyegem pedig az én irgalmasságom…” Köpönyeges Mária ábrázolások a középkori Magyarországon. 39. katalógusszám. Devotio Hungarorum 11. Szeged. GOTIK IN SLOWENIEN 1995 Gotik in Slowenien. Katalog zur Ausstellung der Narodna Galerija, Ljubljana, 1. Juni bis October. Hrsg. Narodna Galeria Ljubljana, Druck Tiscarana Ljusdska pavica. GRAF, A. 1992 Winand von Steeg Adamas colluctancium aquilarum. Ein Aufruf zum Kreuzzug gegen die Hussiten. Umĕní 40. 344–351. HAMANN, R. – HALLENSLEBEN, N. 1963 Die Monumentalmalerei in Serbien und Makedonien von 11. bis zum frühen 14. Jahrhundert. Osteuropastudien der Hochschulen des Landes Hessen 3-5. Giessen.


157

HORVÁTH Z. Gy. – GONDOS B. 2006 Kalotaszeg középkori templomai a teljesség igényével. Budapest. IL DUECENTO E IL TRECENTO 1986 Il duecento e il trecento. Ed. Enrico Castelnuovo. La pittura in Italia. Venezia. JÁNÓ M. 2008a Huszka József székelyföldi falképmásolatai. Sepsiszentgyörgy. 2008b Színek és legendák. Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda. JAKÓ ZS. 1944 A gyalui vártartomány urbáriumai. S. a. r. Jakó Zsigmond. Kolozsvár. 1990 A kolozsmonostori konvent jegyzıkönyve. A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 17. Budapest. 2001 Az erdélyi püspökség középkori birtokairól. In: Benkı Lóránd et alii: Erdély a keresztény magyar királyságban. ETF 231. Kolozsvár, 85−115. JÉKELY Zs. 2000 Krisztus Passiója a gelencei templom középkori freskóciklusán. In: Rostás Tibor – Szakács Anna (szerk.): Tanulmányok Tóth Sándor 60. születésnapjára. Budapest, 129−146. 2009 A Kolozs megyei Bádok falképei és az erdélyi falfestészet. In: N. Kiss Tímea (szerk.): Colligite fragmenta! Örökségvédelem Erdélyben. Örökségvédelmi konferencia, Budapest, ELTE, 2008. Budapest, 194−208. JÉKELY ZS. – KISS L. 2008 Középkori falképek Erdélyben. Értékmentés a Teleki László Alapítvány támogatásával. Budapest. JENEI ET ALII 2003 Sântana de Mureş. Pictura murală a Bisericii Reformate. In: Daniela Marcu et alii (red.): In memoriam Radu Popa. Temeiuri ale civilizaŃiei romăneşti în context european. Cluj-Napoca, 429−437. JENEI, D. 2007 Pictura murală gotică din Transilvania. Bucureşti. KATOLIKUS LEXIKON http://lexikon.katolikus.hu//Tengernek%20Csillaga.html (2009.12.10.) KATOLIKUS EGYHÁZI ÉNEKEK 2000 Katolikus egyházi énekek (Régi magyar költık tára XVII. század). A 15/A kötetet sajtó alá rendezte Stoll Béla, a 15/B kötetet írta Holl Béla. Budapest. http://mek.osz.hu/05800/05873/html/rmkt0059/rmkt1159.html (2009.12.10.) KARŁOWSKA-KAMZOWA, A. 1979 Malarstwo Śląskie 1250−1450. Wrocław, Zakład Narodowy Imienia Ossolińskich Wydawnictwo. KELEMEN L. 1927 A vistai református templom. Pásztortőz, XIII. 20. 460−464. 1977 A vistai református templom és belsı díszítményei. Mővészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 88−99. KÖHLER, K. 1963 The History of Costume. New York. (1. kiadás 1928, George g. Harapp and Company.) KÖHREN-JANSEN, H. 1993 Giottos Navicella. Bildtradition Deutung Rezeptionsgeschichte. Worms am Rhein. LÁNGI J. – MIHÁLY F. 2002 Erdélyi falképek és festett faberendezések. 1. Budapest, é.n. [2002] LÁSZLÓ GY. 1993 A Szent László-legenda középkori falképei. Budapest.

158

SZABÓ TEKLA

LCI 1968−1976 Lexicon der christlichen Ikonographie. Hrsg. Kirschbaum, E.− Braunfels, W. 1–8. Rom–Freiburg–Basel–Wien. LÉSTYÁN F. 1996 Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Kolozsvár. LÉVÁRDY F. 1973 Magyar Anjou Legendárium. Budapest (hasonmás kiadás). LITURGIKUS LEXIKON 1989 Liturgikus lexikon. A katolikus egyház liturgiája. Szerk: Verbényi István − Arató Miklós Orbán. Budapest. LİVEI P. 2004 Az Anjou-síremlékek újonnan elıkerült töredékeirıl. In: Deák Zoltán (szerk.): Magyar királyi és fırendi síremlékek. Gótikus baldachinos síremlékek a középkori Magyarországon. Budapest, 72−85. MAROSI E. 1995 Kép és hasonmás. Mővészet és valóság a 14–15. századi Magyarországon. Mővészettörténeti Füzetek 23. Budapest. 2005 Zsigmond, a király, a császár. In: Erdei Gyöngyi−Nagy Balázs (szerk.): Változatok a történelemre. Tanulmányok Székely György tiszteletére. Monumenta Historica Budapestinensia XIV. Budapest, 217−224. 2006 Winand von Steeg: Adamas colluctancium aquilarum. 5.35. katalógustétel. 463−464. In: Takács Imre (szerk.): Sigismundus rex et imperator. Mővészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában. 1387−1437. Kiállítási katalógus. Budapest. MIKLÓSI-SIKES CS. 1999 Egyházi építészet Kalotaszegen. A romanika és a gótika évszázadai (1540-ig). Adattár. In: Kiss Imola − Szıcs Péter Levente (szerk.): Középkori egyházi építészet Erdélyben. Szatmárnémeti, 220–306. MILLET, G. 1960 Recherches sur l’iconographie de l’évangile. Aux XIVe, XVe et XVIe siècles. D’après les monuments de Mistra, de la Macédonie et du Mont-Athos. Paris. MOMT 1983 Magyarországi mővészet 1300–1470 körül. II. Budapest. MONTEL, C. 1986 Pittura del Duecento in Piemonte. In: Il duecento e il trecento. 41–48. MONVAT 1888 Monumenta Vaticana historiam regni Hungariae illustrantia. Series I, Tom III. Budapest. NEWTON, S. M. 1980 Fashion in the Age of the Black Prince. A Study on the Years 1341–1365. The Boydell Press. OBRIST, B. 1983 Das illustrierte „Adamas colluctancium aquilarum”(1418−1419) von Winand von Steeg als Zeitdokument. Zeischrift für Schweizerische Archäologie und Kunstgeschichte. 40. 136−143. PUJMANOVA, O. 1998 Iconographie de la Crucifixion du Missel d’Henri Thesauri. In: Benešovská, Klára (red.): King John of Luxembourg (1296−1346) and the Art of his Era. Proceedings of the International Conference, Prague, September 16−20, 1996. Prague, 256−259. PREVITALI, G. 1967 Giotto e la sua bottega. Milano. PROKOPP, M. 1983 Italian Trecento Influence on Murals in East Central Europe, particulary Hungary. Budapest. RAYONNEMENT DE BYZANCE 1999 Rayonnement de Byzance. Velmans et alii. Paris. (Les grandes saisons de l’art chrétien.)


159

RADOCSAY D. 1954 A középkori Magyarország falképei. Budapest. SCHILLER II. 1968 Ikonographie der christlichen Kunst. Bd. II. Gütersloh. STUBBLEBINE, J. 1964 Guido da Siena. Princeton–New Jersey. SZABÓ T. 2004 Az ıraljaboldogfalvi falfestmények feltárása és korabeli másolataik. Mőemlékvédelmi Szemle, 14. 39−64. 2007 A felvinci református templom középkori freskója. Dolgozatok, ÚS II. 143−155. 2009a Az italobizánci falképek jellegzetességei. In: Tüskés Anna (szerk.): Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára. Budapest, 89−93. 2009b İraljaboldogfalva középkori temploma. Várak, kastélyok, templomok, V. 4. 12−16. 2009c Az erdélyi italobizánci falképek ikonográfiai sajátosságai. A két leggyakoribb jelenet: az Angyali üdvözlet és Krisztus keresztrefeszítése. In: N. Kiss Tímea (szerk.): Colligite fragmenta! Örökségvédelem Erdélyben. Örökségvédelmi konferencia Budapest, ELTE 2008. Budapest, 209−230. SZALLÓS KISS F. 1987 Hétszáz éves a vistai református templom. Református Szemle, 4. 298−302. SZENT BERNÁT Lángolj és világíts. Válogatás Szent Bernát mőveibıl. Ford. Golenszky Kandid. Budapest. TEMESVÁRY J. 1922 Erdély középkori püspökei. Cluj–Kolozsvár. TOGNER, M. 2003 Ranogotické nastenné mal’by. In: Dušan Buran a kollektív (szerk.): Gotika. Bratislava, Slovenská národná galéria, 129−137. TOMBOR R. I. 1968 Régi festett asztalosmunkák a XV−XIX században. Budapest. TRECENTO 2001 Trecento. Pittori gotici a Bolzano. Szerk. De Marchi Andrea – Tiziana Franco – Vincenzo Gheroldi – Silvia Spada Pintarelli. Bolzano. YARWOOD, D. 1969 English Costume. From the Second Century B.C to 1967. With Introductory Chapters on the Ancient Civilisations. London. (1. kiadás 1961.) VĂTĂŞIANU 1959 Istoria artei feudale în łările Române. Bucureşti. WEHLI T. 2001 Szent László viselete középkori ábrázolásain. A Hadtörténeti Múzeum értesítıje, 4. 45−51. ZSOK 1951 Zsigmondkori oklevéltár. I. Szerk. Mályusz Elemér. Budapest.

160

SZABÓ TEKLA

THE NEWLY UNCOVERED MEDIEVAL FRESCOES FROM MAGYARVISTA (VIŞTEA) (ABSTRACT) Magyarvista, a small village near Kolozsvár (Cluj), was the property of the bishop of Transylvania. The church, now a Calvinist one, was built in the second half of the 13th century. The frescoes covering the walls of the nave were discovered during the renovations in 1912. 11 aquarelle copies were made by István Gróh in 1913. In 1920 the paintings were covered with plaster. The new renovation (summer of 2008) was made just on two scenes. The first fresco represents the Crucifixion: at the arch in a rounded decorative frame we can see Christ on the cross, sided by the Virgin Mary and Apostle John holding the book. Neither face is maintained. The composition continues in a simple red frame lower on the southern wall. We can see two more persons both with lance and shield. The first is Longinus. The second person is dressed sumptuously and modern: he has a belt with imitation of different precious stones and pearls. Is it the representation of the donor of an altar that could be identified in that place? The essential characteristics of this fresco are those of the “Italo-Byzantine“ style also found in a number of Transylvanian locations: Csíkszentimre (Sântimru), Felvinc (Unirea), İraljaboldogfalva (Sântămăria Orlea). Magyarvista seems to be painted after 1320, when a loyal of the king Charles I of Hungary, the 27 year old Andreas Széchy was elected as bishop of Transylvania. The later fresco in the southern side of the nave is dated from the last half of the 14th century. It is an example for the influence of the Italian Trecento. Together with Bádok (Bădeşti) and Magyarfenes (Vlaha) the frescoes indicate that the area of Kolozsvár was one of the Transylvanian centers of this style. The composition in Cosmatesque band incorporates standing saints (St. James the Greater, St Nicolas, a holy king of Hungary) and the Madonna Hodegetria. She is blessing supposedly the donor, dressed in clerical robe with pallium. In the middle we can see a ship with figures dressed fashionably, in the front a person with tonsure (possibly the same donor) is praying to the iconic figure of Mary. In the middle a woman is covering her eyes with her maphorion. There is a star on her front; the characteristic of Our Lady of the Seas. There are secondary elements that also occur in the Navicella of Giotto (flying wind demons, the figure covering his eye, the donor). Other features are similar with that kind of composition in which the ship-church metaphor is illustrated by the image of the Saviour crucified on the mast, in the ship with all the believers. As a conclusion we can say that the image combines iconographic elements from more sources and creates a new original composition presumably meant to ask the protection for the donor’s longer trip to Heaven. He seems to be Imre Czudar, bishop of Transylvania from 1386 to 1389. Before this, in 1374 he took part in a delegation to Charles V of France. On the way back home he passed through Avignon and Rome. This event seems to be illustrated by his repeated hypothetical depiction in the ship.

MAGYARVISTA KÖZÉPKORI TEMPLOMÁNAK ÚJONNAN FELTÁRT

Recommend Documents