XVIII. ÉVF.
1949.
1. FÜZET.
MAGYAROSAN J l Y E L T I l t J V B L O
F O L Y Ó I R A T
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELVMŰVELŐ BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL
NAGY J. BÉLA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI
KOVALOYSZKY MIKLÓS
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA BUDAPEST, 1949
Ára: 3'— Ft
TARTALOM. Lap Benkő Loránd: A családnév-változtatás kérdései Nagy J. Béla: Helyesírásunk Lőrincze Lajos: „A magyar helyesírás kitagadottja" Ifj. Ordódy János: Számozó szám — számozó név
1 6 18 24
SZÉLJEGYZETEK. Mikesy Sándor és N. J. B.: M i s s i ó vagy m i s s z i ó ? Elekli László: Elfelejtsünk magyarul? S. Gy.: Hivatalos magyarság Kálmán Béla: I g y e k s z ü n k , kéremI Kovalovszky Miklós: Utcán át
27 28 30 31 32
FIGYELŐ. К. M. és L. I.: A nyelvvédclem kérdései külföldön
32
LAPSZEMLE. Hírlap. — Magyar Nap. — Magyar Nemzet
36
ÜZENETEK. Gy. K.-nak
39
A SZERKESZTŐSÉG KÖZLEMÉNYEI. Olvasóinknak készséggel a d u n k tanácsot, felvilágosítást minden nyelvhelyességi és helyesírási kérdésben. Munkatársainknak. K é r j ü k m u n k a t á r s a i n k a t , hogy cikkeiket lehetőleg g é p i r a t b a n j u t t a s s á k el a szerkesztő címére. A p a p í r n a k csak az egyik l a p j á r a í r j a n a k , s h a g y j a n a k két-három u j j n y i lapszélt az esetleges szerkesztői megjegyzéseknek. Olvasóinknak, laptársainknak. Lapszemlénkben szeretnők az 1945 eleje óta m e g j e l e n t nyelvművelő és nyelvvédő cikkeket lehetőleg h i á n y t a l a n u l s z á m o n t a r t a n i . K é r j ü k ezért l a p t á r s a i n k a t , a szerzőket és olvasóinkat, szíveskedjenek az ilyen cikkeket t a r t a l mazó l a p p é l d á n y o k a t szerkesztőségünknek m e g k ü l d e n i v a g y legalább a megjelenés a d a t a i t közölni. Hasonló t á r g y ú önálló k i a d v á nyok, v a l a m i n t nyelvi szempontból figyelemreméltó m u n k á k beküldését u g y a n c s a k k é r j ü k könyvszemle-rovatunk részére.
Ч Л in 1Л КО SA М a í Y E L Y M I I T E L Ó
F O L Y Ó I R A T
XVII. ÉVFOLYAM
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELVMŰVELŐ BIZOTTSÁGÁNAK MEGBÍZÁSÁBÓL л \
. ,
'
NAGY J. BÉLA KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTETTE
KOYALOYSZ KY M I K L Ó S
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KIADÁSA BUDAPEST, 1948
TARTALOMJEGYZÉK a Magyarosan X V I I . évfolyamához. TANULMÁNYOK, CIKKEK. Веке Ödön: Helyesírási kérdések Benkő Loránd: A családnév-változtatás kérdései 40, Derne László: Szempontok a jó m a g y a r kiejtéshez Fábián Pál: Az amerikai magyarság nyelve Galamb E. János: O k v e t l e n ( i i l ) v a g y о к v e t e 11 e n (ü I)? . . . Horváth János: Egyetemi hallgatók m a g y a r irodalomtörténeti dolgozatairól \ . Laczó Viktor: Nyelvi bíínlajstrom y Nagy J. Béla: Helyesírási szabályzataink Nagy J. Béla: Nyit, zár stb Nemes Zoltán és К. M.: A h a t á r o z o t t névelő elhagyása P. L. és Nagy J. Béla: Éjtszaka Sági István: M e l a s z vagy s z ö r p 1 é ? Török Sándor: A tökéletes társadalom Ujváry Lajos: Helyesírásunk SZÉLJEGYZETEK. Csapody István: V a k u d v a r , kisudvar Elek fi László: Ha csak egy mód v a n r á Gébics: Az összeget utánvételezni kérem! Gébics: Specifikus fajsúly Kálmán Béla: Biztostű Kálmán Béla és Nagy J. Béla: B o r j a , c u k o r j a Kálmán Béla: Tulajdonnevekből lett köznevek Láczer István: A fordítás a magyar nyelvhelyesség szolgálatában . . . Lavotha Ödön: Az é s kötőszó használata Mikesy Sándor: Az á g y a t őrzi Mikesy Sándor: M o h á c s - u t c a Molnár József: G ú z s vagy . g u z s a l y ? P. L.: A szent este délelőttje P. L.: Malomi — m a l m i P. L. és N. J. В.: F u t b a l l - f u d b a l Sági István és К. M.: S í vagy s í j ? S. Gy. és N. J. В.: Tallózás Szabados Gyula: Akkor Vámos István: Hosszú városneveink szokatlan rövidítése LAPSZEMLE. B á n y á s z a t i és Kohászati Lapok — H í r l a p — Ludas Matyi — Magyar Nyelvőr — Magyarok — Népszava — Politika — Romániai Magyar Szó — Sorsunk — S z a b a d Nép — Szabad Szó 24,60, FIGYELŐ. Nyelvvédelem a kereskedelmi iskolában ÜZENETEK. Hibaigazítás 64, Üzenetek 29,63,
81 65 46 33 86 1 0 84 50 7 13 6 11 72 17 59 17 18 15 16 90 53 89 21 58 60 20 20 19 52 55 91 19
91 21 96 93
A Magyar Tudományos Akndémia Nyelvművelő Bizottsága 1931 júniusában kezdte meg működését, a Magyarosan 1932 januárjában indult meg. A Bizottság elnökei: Négyesy László (1931 — 1933) — Szinnyei József (1933 — 1937) - Pintér Jenő (1937—1940)) - Szinnyei Ferenc ( 1 9 4 0 - 1 9 4 4 ) — Pais Dezső (1946 — ). A Magyarosan szerkesztői: Négyesy László, Nagy J. Béla és Zsirai Miklós (1932-1933) — Szinnyei József, Nagy J. Béla és Zsirai Miklós (1933) — Szinnyei József és Zsirai Miklós (1934—1937) — Pintér Jenő és Putnoky Imre (1937 — 1940) — Szinnyei Ferenc és Putnoky Imre (1940—1944) — Nagy J. Béla és Kovalovszky Miklós (1946—).
T Á R G Y - ÉS SZÖMUTATÓ a Magyarosan X V I I . évfolyamához. a b b a h a g y — abbanhagy v m i t 30 á g y a t őrzi 21 aki, ami, amely — ki, mi, mely 29,95 akkor — a z t á n 91 alakváltozatok a helyesírásban 77 alátámaszt ( = támogat, megerősít) 2 áll (könyvben) 3 által — -tói, -tői 30, 95 amerikai magyarság nyelve 33 apróhirdetések nyelve 11 aranyjánosi 3 árdrágítás 61 áruda 64 atilla 90 azon, ezen 29 be- igekötő helytelen használata 3, 92 beáll (a Duna) 26 beállít ( = jellemez, b e m u t a t stb.) 2, 91 beállítás, beállítottság 91 bebeszél 91 beígér 3 beképzel 91 bele - be 92 beszédütem 49 betart ( = megtart) 2, 3 birtokosjelző -пак, -пек r a g j a 11, 24 biztostű, biztosítótű, biztonsági t ű 15, 61 bora — b o r j a 16 borja — b o r j ú j a 16 Budapest Székesfővárosi 55 . bugyogós korsó 21 с ós cz 73, 91 célhatározó kifejező eszközei 61 contradictorius ( = szóváltó) 61 cukrot — cukort, cukra — c u k o r j a
16 családneveink eredete, kialakulása 44, 65 családnevek -fi szóval 70 családnevek földrajzi nevekből 65 családnevek keresztnevekből 68 családnév-változtatás kérdései 40, 65 csúcs, csúcsteljesítmény ( = rekord) 92 ' csukótű, c s u k o t t tű 15 d a j k a t ű 15 daruk — d a r v a k , darut — d a r v a t 16, 17 dobostorta 90 egy és származékainak írása 82 egybeírás — különírás 73, 79, 83, 84 egykorú — kortárs 2 egy szerejtés 87 éjtszaka ejtése és helyesírása 13, 86
ellenőrzés ( = irányítás, uralom) 63 előbbre — előrébb 92 érdekében (célhatározó) 61 e r r e fel 3 értelmező és értelmezett szó ragozása 56, <63 és kötőszó használata 89 ós nem — n e m (pedig) 90 észak 14 felépít ( = szerkeszt) 3 felszólítás főnévi igenéwel 18 -fi szóval a l k o t o t t családnevek 70 figura 1 fokozott melléknévi alakok 61 fordítás a nyelvhelyesség szolgálat á b a n 53 fosztóképzős szavak megrövidülése 86
földrajzi nevekből a l k o t o t t családnevek 65 földrajzi névvel alkotott jelzős szerkezetek 55 főnévi igeneves felszólító mondat 18 futball — fudbal 19 gúzs — guzsaly 60 h a . . . is 59 h a csak egy mód v a n rá 59 hanglejtés 47 hangsúly 47 határozói igeneves állítmány 3 h a t á r o z o t t névelő elhagyása 7, 10 határozott névelő felesleges haszn á l a t a 10 hát kötőszó használata 90 házszámok helyes használata 60 helvben, helybeli 61 helyesírás 72, 81, 84 helyesírási szabályzatok 84 hisz vkinek, vmiben 96 hivatalos nyelv 25, 26, 29 -i képzős családnevek földrajzi nevekből 66 -i képzős melléknévből és földrajzi névből a l k o t o t t jelzős szerkezet (Szeged városi) 55 idegen eredetű szavak kettős IIjének átírása 20 idegen földrajzi nevek és magvar megfelelőik 1, 2, 73, 83 idegen szavak írása 73, 78, 82 idegen személynevek ragozása a magyarban 2 idegenszerűségek 2, 3. 4, 51 idegen szók használata 1, 82, 93 idegen tulajdonnevek helyesírása 79 igekötő 3, 91 igenlés ( = Bejahung: javallás) 2 ikes igék ragozása 11 íráskép szerepe a helyesírásban 75, 80
iskolai nyelvvédelem 21 játszik — történik (cselekvény) 61 jelzők sorrendje 10 jelzős szerkezetek földrajzi névvel 55 k a n d ó 90 kapcsolótű, kapcsostü 15 keresztnevekből a l k o t o t t családnevek 68 / kétségbevon 96 kiejtés 46 kiértékel, kiértékelés 30 kisudvar ( = Lichthof) 17 k o r t á r s (főnév) egykorú (melléknév) helyett 2 k o s s u t h 91 l a k a t t ú 15 lap (könyvben) 3, 96 le- igekötő helytelen használata 3 lead ( = előad) 3 leépít 3 lefolytat 3 leközöl 3 lélekzés (beszéd közben) 50 leszállít ( = szállít) 3 levél (könyvben) 3 levéHap, levlap ( = levelezőlap) 61 lorici 90 Magyarosan cím 61, 94 m a l m i — malomi 20 maradók nélkül ( = restlos) 2 meg kötőszó használata 90 melasz — szörpló 6 melléknevek fokozott alakja 61 minden — összes 2, 10, 93 m o n d a t t a n i idegenségek 3 m u l a t 64 m u l t idejű melléknévi igenév állítmányként határozói igenév helyett 3 m u t a t ó névmás 29, 62 m u t a t ó névmás felesleges, idegenszerű használata 4 m u t a t ó névmás megfelelője a mellékmondatban 4 -nalc, -пек birtokosrag 11, 24 n a p mint nap 11 nyelvművelés 21, 24, 25, 26, 27 nyelvvédelem az iskolában 21 nyelvvédelem (magyar) a szomszédos országokban 27 nyit ige tárgyatlan ragozása 50, 64 odaállítja ( = megteszi) 2 oeuvre, ővr 1 okvetlen(ül) — okvetetlen(ül) 86 oldal (könyvben) 3, 96 össz- 10 összes — minden 2, 10, 93 összetételek tulajdonnévvel 83 összminisztérium 10 panzió — penzió 31 páros testrészek és ruhadarabok száma 10
pecsovics 90 penzió — vendégház 31 piktúra 1 rábir 96 r á m u t a t ó szerkezet 4, 62 rá, reá igekötö és határozó haszn á l a t a 96 rekord — csúcs, csúcsteljesítmény 92 rendelkezik vmivel 24 sí, síj 52 sízik — síel 53 Sicherheitsnadel-tű) magyar megfelelői 15, 61 sora — sorja 95 specifikus fajsúly 18 szabadjon 10 szállít — leszállít 3 szavak egybeírása és különírása 73, 79, 83, 84 .szebbnél szebb 61 személyazonosság — vkinek a kiléte 63 személynévből a l k o t o t t melléknév 3 szenteste délelőttje 20 szóváltó, szóváltásos eljárás ( = contradictorius) 61 szörp lé ( = melasz) 6, 94 t a p a d á s 64 t á r g y tapadása igéhez 64 tárgyas igék t á r g y a t l a n ragozása 50, 64 tárgyas ige tárgy nélkül 50, 64 tessék — tessenek 10 tessék mondani 63 -tói, -tői — által 30, 95 t ö b b birtokos egy-egy birtok 10 töftelékszavak 25 történik — játszik (cselekvény) 61 tulajdonnevekből lett köznevek 90 t u l a j donneves összetételek 83 tükörszavak 2 úgy.... — mint... 4 utánvételezni, utánvételezés 17 utcanevek p u s z t a helynévvel 58 v a k u d v a r ( = Lichthof) 17 vármegyék nevének rövidítése 19 városnevek rövidítése 19 v é d ő t ű 61 vendégház ('= penzió) 31 viganó 90 vonatkozó mellékmondat mellérendelés helyett 4 vonatkozó névmások alakjai 29, 95 vonatkozó névmások használata 29, 62, 95 zár ige tárgyatlan ragozása 50, 64z á r ó t ű 61 zavarok? 51 ziherhájctű m a g y a r megfelelői 15, 61
XVIII. ÉVF.
1. FÜZET.
1949.
MAGYAROSAN I l E L l l l t ^ E L Ő
F O L Y Ó I R A T
A CSALÁDNÉV-VÁLTOZTATÁS KÉRDÉSEI. (Harmadik köziemény.)
3. A magyar családnév-anyagnak harmadik nagy csoportjót a v i l á g i e r e d e t ű s z e m é i у n e v e k b ő l l e t t n e v e k alkotják. Ez a családnév-fajta'annak a személynévadásnak a megrögződése, amely a pogánvkor neveitől. kezdve a mai kor ragadványneveiig megszakítás nélkül divatozott. De a társadalmi, műveltségi, népmozgalmi változások természetesen ebben a névcsoportban is módosulásokat okoztak az idők folyamán; egves típusai kivesztek vagy elsatnyultak, másokat a viszonyok változása később fejlesztett ki. E személynévcsoport XV—XVI. századi állapotát a történeti magyar családnév-anvag híven tükrözi. A következő főbb fajtáit választhatjuk szét: A) Magyar közszókból, illetőleg ezek továbbképzéseiből lett családnevek. B) Ismeretlen eredety, főként egytagú szókból, illetőleg ezek továbbképzett formáiból alakult családnevek. , AJ A magyar közszói eredetű családnevek egyes típusait kiválasztani és jelentéstani renctezerbe foglalni meglehetősen nehéz feladat, hiszen szinte azt mondhatjuk, hogy ahápy régi magyar közszó, annyi magyar családnév. Ennélfogva az itt felsorakoztatott sok példa számra nézve e névfajtának természetesen csak egy töredéke. Az élő és az élettelen természet igen sok esetben volt alapja a névadásnak. Gyakoriak az állatnevek: Ártón, Bika, Farkas, Medve, Bóka; Csóka, Kánya, Rigó, Sas, Sólyom, Veréb; Bogár,. Kárász, Keszeg stb. Nem ritkák a növénynevek: Bwrján, Búza, Csere, Csombor, Kóré, Répa, Szalma stb. Az élettelen természetből való családnevek, köztük a tárgyak nevéből lettek is nagy változatosságot mutatnak: Bor, Csákány, Csillag, Hajnal, Páncél, Suba, Sulyok, Szél, Szikra, Töke, Vas stb. Több magyar családot a hét napjairól és az ünnepekről neveztek el: Csütörtök, Péntek, Szombat; Farsang, Húsvét, Karácsony, Pünkösd stb. Se szeri, se száma a tulajdonságneveiknek. Némelyek a testalkattal, a test külsejével 1
Magyarosan.
2
Benkő
Loránd
vannak kapcsolatban: Balog, Csonka, Csorba, Erős, Finta,Gyenge, Kemény, Kopasz, Kövér, Nagy, Süket, Szép stb. Mások lelki tulajdonságok átvételei: Boldog, Danes., Dolgos, Gondos, Jámbor, Jó, Kedves, Tolvaj, {Víg, Vitéz stb. A családnevekbe]! előforduló színnevek a haj- és bőrszínre vonatkoznak; Barna, Fakó, Fehér, Fekete, Szürke, Tarka, Veres stb. A valamivel való ellátottságot kifejező nevek képzővel alakultak, és sokszor foglalkozásneveket rejtenek magukban: Babos, Boros, Búzás, Darvas, Erdős, Gombás, Kecskés, Lantos, Varjas, Vékás stb. Ugyancsak sokszor foglalkozást is jelentenek a cselekvést kifejező nevek: Dobó, Dúló, Égető, Faragó, Fosztó, Gyűjtő, Kerékgyártó, Sütő, Szántó, Ványoló stb. A régi magyar családnév-anyagnak nagy hányada a foglalkozás- ós mesterségnév: Ács, Deák, Halász, Kádár, Kántor, Kőműves, Mészáros, Pap, Pásztor, Szakács, Szekeres, Szűcs, Takács, Tímár stb. Rokon ezekkel az életsorra és tisztségre utaló nevek f a j t á j a is: Bíró, Darabont, Gazda, Hadnagy, Nemes, Pór, Szolga stb. Nagyon sok magyar családnév alakult népnevekből is. Nagyjából a következők fordulnak elő névanyagunkban: Bolgár, Csángó, Cseh, Hajdú, Horvát, Jász, Kun, Lengyel, Magyar, Német, Olasz, Oláh, Orosz, Polyák, Rác, Sváb, Szász, Székely, Tatár, Török. A világi eredetű személyneveknek kicsinyítő képzőkkel való továbbképzése igen ritka a régi magyar családnevekközt. Néhány egytagú név továbbképzéséről tudunk: Borba, Csöntó, ,Konca, Ősze, Szörcse, Vasba stb. Az Árpád-korban számos közszói eredetű személynév tartozott ebbe a csoportba, de a XIV. században nagyon hamar kihaltak e nevek, s nem érték meg a családnevek kialakulásának korát. Néhány népnévből lett családnévben -i képző van: Horváti, Magyari, Németi; e képző jellegét azonban ezideig még nem ismerjük. Ritkán a már említett -fi szócska is hozzákapcsolódik közszói eredetű családnevekhez: Apafi, Bánfi, Kapitány fi. A puszta közszóból való családneveknek rendkívül változatos és gazdag anyaga nagyon alkalmas a névmagyarosítás céljára. E típus képzett neveit azonban ne nagyon erőltessük, de vigyázni kell a képzőtlen nevek kiválasztására is. Az Árpád-korban kihalt közszóknak vagy nyelvújítási szóknak természetesen nincs helyük a magyarosított családnévanyagban sem. Nagy szerepe van itt a névesztetikának is, hiszen a magyar közszói eredetű családnév — bármennyit vesztett is névvé válásával közszói jelentéséből — bizonyos jelentésbeli és hangulati velejárókat feltétlenül őriz még. A névmagyarosítók ezt a névfajtát — legalább is egyes csoportjait — eléggé felhasználták már eddig is, sajnos, igen sokszor nem egészen meggondoltan vagy teljesen rosszul.
A családnév-változtatás
kérdései
3
A természeti nevek közt pl. ilyen magyarosításokat is. találunk: Bivaly, Hattyú, Pajor; Citrom, Gyopár, Gyöngyvirág, Pálma, Viola, Vadalma; Küllő, Lép, Mérföld, Rév, Puszta, Sátor, Szóda, Tábor stb. E neveket talán bele lehetne illeszteni a természeti nevek csoportjába, mégis erőszakoltaknak és némileg magyartalanoknak tűnnek fel, s a névadásra tárgyi és lélektani alap sincs mindegyikben. Az olyan foglalkozásnevek, mint Halász, Kertész, Kovács, Révész, Szabó, Takács . stb. nem kifogásolhatók ugyan névtörténeti szempontból, mégis annyira gyakoriak a régi névanyagban, s az eddigi magyarosítások annyira elcsépelték őket, hogy újabb felhasználásukat határozottan kerülni kell. A Díjnok, Pénztáros-iéXa foglalkozásnevek persze már helyesség szempontjából is kifogásolhatók. Túlzásba ment az -s képzős nevek divatozása is. A Bárdos, Darvas, Fenyves, Halmos, Havas, Kardos, Vadas, Vermes nevek és társaik főleg a pesti polgárságot árasztották el. Több közülük névtani szempontból sem kifogástalan, mert nincs meg benne az elnevezés tárgyi vagy lélektani alapja. Sablonossá váltak már a Rejtő, Szántó, Szegő, Szemző-féle családnevek is. Nem egészen helytállók az Albán, Angol, Holland, Bajor, Spanyol stb. névmagyarosítások sem; még kevésbbé a.-Román, Szlovák-féle vagy a Gót, Hun-féle elnevezések; a két utóbbi csoportban az alapul szolgáló népnév a magyarban egészen ú j keletű, illetőleg rég kihalt népekkel kapcsolatos. Sok az ú j családnevek közt a kerülendő nyelvújítási közszó is: Delej, Erény, Remény, Szende, Vidor stb. Néhány régi magyar -d képzős személynevet is felújítottak a névmagyarosítók: Árpád, Borsod, Előcl, Ernőd stb., természetesen helytelenül. Egészen kiilön fejezetet lehetne szentelni az -i képzős' és a -fi sízócskával ellátott közszói eredetű magyarosított családneveknek. A történeti anyag bemutatásakor szóltam már arról, hogy az -i képző csak néhány népnevünkhöz kapcsolpdhatik, az egy-két köznévhez hozzájáruló -fi meg éppen kivétel. A magyarosítások közt mégis rengeteg az -i képzős név, és legtöbbször egészen ízléstelen formában jelentkeznek: Angyali, Ballagi, Csemegi, Dalnoki, Érdeki, Érdemest, Fellegi, Habosi, Holnapi, Izmosi, Leheti, Mélái, Nimfái, Ösapai, Rémesi, Rózsaági, Széplábi, Szónoki, Zápori stb. Mondanom •sem kell talán, hogv e neveknek semmi közük sincs' a magyar névadáshoz. Még elterjedtebbek, s ha lehet, még ízléstelenebbek a -fi-s nevek: Avarfi, Betiífi, Békcfi, Édenfi, Jfadfi, Hatiyáfi, Hiúzfi, Iramfi, Kellemfi, Koronafi, Marosfi, Raj• tafi, Sétafi, Szarvasfi, Székfi, Szerelem fi, Sziklafi, Tanfi, Télfi, Tolnafi, Vagyonfi, Világfi, Virágfi stb. Elrettentő példának talán ennyi is elég lesz!
4
»
Benkő
Loránd
Itt megint egy rövid kitérést kell tennünk. A névtörténetben tájékozatlan nagyközönség általában azt hiszi, hogy ha -i képzős íieVet szemel ki magának, vagy a -fi szócskával alkot családnevet, akkor a legrégiesebb színezetű, „ősi" neveket választotta ki. Az elmondottakból talán kitűnt már e aire к а ngzetnek téves volta, nem árt azonban külön is rámutatni erre. A földrajzi nevekhez tett és hozzátartozást kifejező -i képző (pl. 'Egri) s az apa keresztnevéhez járuló -i képző a magyar személynév-anyagban a családnevekkel kapcsolatban jelentkezik először, teháf a velük alakult nevek nem régibbek a magyar családnevek kialakulásának koránál. Ugyanez vonatkozik a - f i szóval megtoldott családnevekre is, hiszen a -fi sem személynév-, hanem családnév-képző, és nem régebbi a XIY. századnál. Ezzel szemben a magyar családneveknek több más fajtája (keresztnevek, közszói eredetű személynevek) mint személynév-fajta ezen időpontnál több évszázaddal régibb. Az egyes névfajtáknak régebbi vagy újabb voltát az ú j családnevek kiválasztásában természetesen nem vehetjük számításba, az ilyen téves hiedelmek azonban, ha nem döntjük meg őket, igen sok egyént befolyásolhatnak a n é vválasztásban. B) Az Árpád-korban a magyar személyneveknek egy része egytagú, rendszerint zárt szótagos személynevekből, illetőleg ezek továbbképzett formáiból állt. E nevek kérdését még ma sem tisztázta megnyugtató módon a nyelvtudomány, de javarészüknek magyar ajkon való keletkezése valószínűnek látszik, kicsinyítő képzőkkel való továbbalakításuk pedig biztosan magyar fejlemény. így ez a névcsoport — nem egészen világos eredete ellenére is — szerves része a magyar személynév-anyagnak. E személynév-fajta a családnevek kialakulásának korára erősen megfogyatkozott, de még'ígv is elég sok családnév vált belőle. Puszta, továbbképzetten alakbán már csak néhány családnévben mutatkoznak: Bod, Becs, Cs(Tm, Мак stb., de a továbbképzett alakok száma elég nagy: Bede, Bedö, Bedecs; Boda, Bodo, Bodos, Bodka; Gcgő, Geges; Makó, Maksa; Pata, Pató, Patocs stb. Ezt a névfajtát sem zárhatjuk ki a magyarosítás szempontjából helyes nevek, közül, de ha valaki ebből a csoportból akar ú j nevet választani, kérje ki előbb névtörténettel foglalkozó szakember véleményét. Ha nem így cselekszik, hanem önmaga csinál ilyenf a j t a családnevét magának, minden bizonnyal helytelen útra téved. Nem hiszem, hogy a névmagyarosítók e névcsoport mintájára alkották volna az ilyen „magyar" családneveket: Búm, Bém, Böss, Dac, Már, Sik stb., de bárhonnan vették is őket, annyi bizonyos, hogy nem magyar neveket választottak.
.1 családnév-változtatás
kérdései
III. 1. A történeti magyar családnév-anvag megismertetésén és a névmagyarosítási visszaélések bemutatásán kívül lehetne még' a családnév-változtatással kapcsolatos néhány más kérdésről is beszélni. Ilyen például az, hogy a régi, idegenszerű családnév mennyiben befolyásolja az ú j név megválasztását. Tény ugyanis az, hogy a legtöbb magyarosító valamilyen formában régi nevéhez igazítja az újat* Legtöbben a kezdő hangot vagy esetleg a két első hangot hagyják meg: Fink, Fenyő; Keller, Kávási; Vlacsek, Vándor; — Bertold, Bene; Seleznik, Sebestyén stb. Mások az új név hangalakját igyekeznek összeegyeztetni a régivel: Anti, Antal; Becker, Веке; Flesch, Feles stb. Igen gyakoriak a fordítások is: Dobra, Jó; Müller, Molnár; Weiss, Fehér stb. Amíg az ú j nevek alakításának ez a módja nem megy a nyelvhelyesség rovására, addig helyénvaló és érthető. Természetes dolog, hogy régi családnevéhez mindenki Ragaszkodik annyira, hogy valamit megakar őrizni belőle. Szólni kell még a régi és az ú j név együttes használatának divatjáról. Sok névmagyarosító ugyanis tovább használja. régi nevét, úgy, hogy az újonnan választott családnév után teszi: Herédi-Heller, Merlei-Moravec, Reményi-Ripka stb. Egyesek régi nevüknek csak kezdőbetűjét írják ki: Kovács M., Bat ki P., Rejtő S. stb. Az e f f a j t a névhasználatnak nem sok értelmét látom. Azt hiszem, ez is a helytelenül felfogott névesztetikának köszöni létét; némelyek talán azt gondolják, hogy kettős nevük szebb, „előkelőbb" a szokványos , egyes neveknél. Igaz ugyan, hogy a magyarban három- és négyelemű nevek is előfordulnak, s a kezdőbetűre rövidülés írásbeli jelensége sem ritika, de a magyarosított nevekben mindez erőszakoltunk tetszik, s megokolatlan is. A névmagyarosítás kérdései közé tartozik az ú j családnevek helyesírása is. Ezzel azonban most nem foglalkozom részletesebben, mert e kérdés elválaszthatatlan a "történeti családnevek helyesírásának kényes, de kellően meg nem oldott problémájától. Alkalomadtán az egész kérdéscsoporttal külön cikkben fogok majd foglalkozni. A magyarosított nevekre most csak annyit jegyzek meg, hogy ezeknek az írását feltétlenül a mai magyar helyesíráshoz kell igazítanunk. A kettős //-eknek, ss-elknek, p/í-knak, t/cknak, a szóvégi //-oknak és társaiknak nincs semmi helyük a magyarosított családnévanyagban! 2. A családnév-változtatásnak, azaz névmagyarosításnak még sok egyéb kérdése van, de itt csak a legfontosabbakra igyekeztem rávilágítani. A nyelvművelésnek a családnévváltoztatással kapcsolatos főfeladata az, hogy egyrészt le2
Magyarosan.
6
/
Nagy
J. Béla
leplezze a névmagyarosításban elkövetett hibákat, másrészt megismertesse az eredeti, régi magyar családnév-anyagot egész rendszerével együtt. E két célt igyekeztem én is szem előtt tartani. Ennek a dolgozatnak a magyar családnév-adás rendszerével foglalkozó része — noha minden problémát csak vázlatosan érintettem — talán több, szakkérdést tartalmaz, mint más, hasonló céllal készült cikkek. Kénytelen voltam azonban ehhez a módszerhez folyamodni, inert több olyan dologról kellett szólnom, melyet nem tisztázott még a magyar nyelvtudomány. Mivel a magyar személy- és családnév-adás szövevényes, bonyolult rendszerében még a szakember is sokszor nehezen mozog, nyilvánvaló, hogy a nyelv- és névtörténetben tájékozatlan nagyközönség korántsem ismerheti e kérdéseket. A minél bővebb és minél gyakoribb tájékoztatás tehát még a legműveltebbeknek is föltétlenül szükséges. Az egyes névfajták bemutatásakor már többször utaltam arra, hogy néhány névcsoportban még ez a tájékoztatás sem elegendő arra, hogy valaki — a történeti névanyagra idézett példákon kívül — helyesen tudja kiválasztani ú j nevét. Aki tehát e néhány bonyolultabb típusból választ, és gondot fordít arra, hogy kiszemelt ú j neve ne legyen magyartalan, illetőleg ki ne ríjon a történetileg fejlődött magyar családnév-rendszerből, kérje ki előbb illetékes szakember véleményét. A magyar családnévanyag romlásáért mindnyájunkat felelősség terhel, s ennek az egészségtelen folyamatnak csak a szakemberek és a nagyközönség együttműködése vethet véget. Ne sajnáljuk tehát a fáradságot egyik részről sem! fíenkö Loránd.
Helyesírásunk. U j v á r y L a j o s n a k ilyen című, előbbi füzetünkben m e g j e l e n t cikkére m á r В е к е Ödön is t e t t bíráló megjegyzéseket, de ialán nem lesz fölösleges egy második hozzászólás sem, mivel a t á r g y igazán közérdekű. A t a n u l m á n y azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy helyesí r á s u n k rendezetlen. Igaiz-e ez a .meghökkentő" állítás? I g a z is. nem is; azon fordul meg a dolog, mit é r t ü n k rendezettségen és rendezetlenségen. H e l y e s í r á s u n k n a k alapelvei meg v a n n a k állapítva; és m i n t később m e g l á t j u k , jól is v a n n a k megállapítva. N e m hiszem, hogy valaki jobbalt tudnai helyükbe _ tenni, v a g y h a tud, álljon elő. Helyesírási szabályaink is elég részletesen ki v a n n a k dolgozva, b á r csiszolni természetesen mindig lehet r a j t u k . E n n y i ben t e h á t senki sem m o n d h a t j a jogosan, hogy helyasírásunk kérdése nincs rendezve. Ha azonban ú g y f o g j u k fel a rendezetlenséget, hogy nincs olyan nagy helyesírási szótárunk, amely minden helyesí r á s i kétségben eligazítana b e n n ü n k e t és minden szóról meg-
Helyesírásunk
7
mondaná, h o g y a n kell írni, akkor igazat a d h a t u n k a cikk í r ó j á n a k . Csakhogy az így é r t e t t szemrehányás is m i n d j á r t más színben tűnik föl előttünk, h a i s m e r j ü k helyesírásunk történetének legú j a b b szakaszát, és tudjuk, hogy nem először hangzik f e l ez a panasz. Nyomdai szakembereink m á r egy jó negyedszázaddal ezelőtt panaszkodtak helyesírásunk rendezetlensége m i a t t . Ők a k k o r úgy határozták m e g а b a j t , hogy a nyomdavállalatok többféle helyes' í r á s t használnak, m e r t az írók é s a szerkesztők nem f o g a d j á k el sem az Akadémia, sem az Est-lapok helyesírását, hanem m i n d e n k i a m a g a módja szerint ír. Ennek a visszás á l l a p o t n a k megszüntetétésére készíttették el Balassa Józseffel, a M a g y a r Nyelvőrnek akkori szerkesztőjével az egységes magyaf* nyomdai helyesírás szabályzatát ós „kimerítő, teljes" szótárát, hogy v a l a m e n n y i m a g y a r n y o m d a ahhoz gJkalmazkodhassék (Nyelvőr 55 :94). U j v á r y most főkép az akadémiai helyesírásról beszél cikkében, s azt m o n d j a , nemcsak arról v a n szó, „hogy az A k a d é m i a megszabta í r á s m ó d egy v a g y m á s szempontból vitatható", h a n e m arról, h o g y az Akadémia helyesírási szabályzata és szójegyzéke alapján tömérdek esetben nem lehet eldönteni, mi a helyes í r á s m ó d . E r r e először is azt kell megjegyezni, h o g y amit e m b e r e k szabályoznak és rendeznek, az m i n d i g vitatható, s ez alól nem kivétel a helyesírás sem. ö r ö k igazság, hogy n e m lehet mindenkiriek kedvére tenni. A k á r k i rendezi és szabályozza a helyesírást, m i n d i g akadnak olyanok, akik nincsenek vele megelégedve. C s u p á n egy példát mondok. Valahányszor helyesírásunk rendezése kerül szóba, mindig a n é m e t helyesírás kiváló rendezőjét, Dudent emleg e t j ü k m á r tíznél több kiadást megért n a g y szabálykönyvével együtt. Nem tudom, m i a véleménye U j v á r y n a k a német helyesírásról, de egy i s m e r t nevű f r a n c i a nyelvész, Vendryes ú g y nyilatkozik, hogy a német h e l y e s í r á s nem rossz (Le langage, 393. 1.), egy elmés német könyv szerzője, azonban i l y e n képet fest r ó l a : H a a jó emberkék sejtenék, micsoda zagyvalék a,z a helyesírás, amelyet Duden v i l á g g á bocsátott, mennyi t a l á l o m r a való írás, tévedés, kisiklás és hiba van benne, könnyekre v a g y harsogó hahotára fakadnának, és f ü t y ü l n é n e k annak a helyesírásnak érinthetetlenségére, amelyet Duden összekotyvasztott (Hans R e i m a n n : Vergnügliches H a n d b u c h der deutschen Sprache, 3. kiadás, 193. 1.). Á vélemények tehát, amint látjuk, nagyon eltérhetnek egymástól. A m i pedig a szabályzat a l a p j á n el n e m dönthető „esetek tömegét" illeti, ha t a l á n nem lehetett is a c i k k b e n felsorakoztatni az egész n a g y tömeget, egy kis tájékoztató áttekintést mégis kellett volna, adni róla.. U j v á r y mindössze két p é l d á t említ; az A k a d é m i a n e m m o n d j a meg, hogyan kell helyesen í r n i : tizenöt éves v a g y tizenötéves, Szent Benedek-rendi v a g y szentbenedekrendi. Igaza van. Csakugyan „ t ö r h e t j ü k a f e j ü n k e t " r a j t a . D e puszta kíváncsiságból nézzük m e g a nyomdai helyesírás kézikönyvét is, m e r t az egyszer m á r rendezte helyesírásunkat, s é p p e n azzal a, céllal készült, „hogy h a s z n á l ó j á n a k útbaigazítást a d j o n a helyesírás m i n d e n kérdésében" (Az egységes m a g y a r helyesírás s z ó t á r a és szabályai, X. 1.). Sajnos, hiába keressük benne a kérdéses szavakat, a teljesnek szánt helyesírási szótár is cserben hagy bennünket, s ez már aztán 2*
8
Nagy
J. Béla
m i n d e n gondolkozó embernek szögel üthet a fejébe. H-átha a helyesí r á s is azok közé a dolgok közé tartozik, amelyeket m i n d i g rendeznek, még sincsenek soha egészen rendben! H á t h a nem is lehet olyan szótárt szerkeszteni, a m e l y a helyesírásnak jninden kérdésére m e g a d j a az eligazító választ! E z a t ö p r e n g ő és kételkedő felkiáltás az igazságot foglalja m a g á b a n . Akik n e m csupán keresgéltek m á s o k szótáraiban, hanem m a g u k is szótárkészítésre a d t á k fejüket, s elmélkedtek i s a szótárírásról, azok előtt mór r é g ó t a nem titok, h o g y a szótárak m i n d i g h i á n y o s a k többé-kevésbbé. N e v á r j u k tehát, hogy egyetlen szótár m i n d e n fejtöréstől örökre megszabadítson bennünket; de ezzel természetesen k o r á n t s e m akarom azt mondani, n e is t ö r e k e d j ü n k arra, h o g y mennél gazdagabb t a r t a l m ú helyesírási szótárunk legyen. A n n á l kevésbbé lehet ilyen szándékom, m e r t m a g a m is vállalkozt a m egy nagy helyesírási s z ó t á r elkészítésére. Hogy aztán milyen szerencsétlenül j á r t a m vele, a z t röviden jeleztem előbbi füzetünkn e k 85. lapján. Csak mellesleg említem, hogy m e g m a r a d t gyorsírásos" jegyzeteim s z e r i n t véletlenül a szentbenedekrendi is, a tizenötéves is benne lett v o l n a a s z ó t á r b a n . Nem csodálom, hogy az Akadémia helyesírási szabályzatának elég rövid szó jegyzékéből kimaradt, mind a kettő. I J j v á r y azonban e h i á n y kifogásolhatóságát m é g fokozza azzal a szembeállítással, h o g y „árnyalatok tekintetében valóságos k r ő z u s a szabályzat és a szójegyzék", m e r t pl. a krőzus szót t u l a j d o n n é v ü l h á r o m f é l e k é p is lehet helyesen í r n i az Akadémia, szerint (Krőzus, Croesus, Kroisos), ez. pedig egy „kissé sok a jóból" (73). Azt n e m á r u l j a el U j v á r y , m i volna a jobb megoldás, ennélfogva, nézzünk körül, h o g y a n oldj á k meg a k é r d é s t mások. A nyomdai helyesírási' n e m krőzus, m e r t a t u l a j d o n n é v n e k 1 c s u p á n ezt az e g y alakját e n g e d i meg: Croesus. Mivel p e d i g Móra F e r e n c egy P e t ő f i r ő l szóló megemlékezésében, a Bolond Istókban kétszer is így í r j a : Krőzus (Napok, holdak, elmúlt csillagok, 74), szegény Móra megbukott a helyesírásból. D e a; nyomdai helyesírás s e m ragaszkodik mereven az, egyetlen szóalakhoz, m e r t későbbi, kisebb kiadásaiban már fel v a n véve a Kroisos változat is. Az Ű j I d ő k Lexikonában ezt t a l á l j u k : Kroisos (Krőzus), az Ü j L e x i k o n b a n : Krőzus 1. Kroiszosz, s ez m á r a negyedik változata volna a név írásának. Bévai K i s L e x i k o n á b a n ez van: Krőzus (K'oizosz), ezzel p e d i g m á r ö t r e szaporodott az alakváltozatok száma. L á m , a végén m é g kiderül, h o g y nem is k r ő z u s az Akadémia, inkább lázár. Most m á r aztán m i t é v ő k legyünk 1 ? Mondhatja-e az Akadémia, hogy a Krőzus írásmód helytelen? A l i g h a . Hisz ez olyan megmagyarosodott f o r m á j a a névnek, akár a Dárius vagy a Herkules. T a l á n azt sem v a l l h a t j a a Tudományos A k a d é m i a , hogy a két tudósabb névalak, a latinos Croesus és a g ö r ö g ö s Kroisos helytelen, és nem t i l t h a t j a el ezeknek a változatoknak használatától azokat, akik ókori történelmet v a g y irodalomtörténetet írnak m a g y a r nyelven. E g y é b i r á n t az a kérdés, h o g y milyen legyen ennek a névnek í r á s m ó d j a , c s u p á n egy k i s részlete annak az elvi f o n t o s s á g ú és általános kérdésnek, hogyan b á n j u n k az alakváltozatokkal a helyesírási szótárban. Nemcsak tulajdonneveknek lehet u g y a n i s többf é l e alakjuk, hanem- a közszavak között is elég sok van ilyen. A gö-
Helyesírásunk
9
rögös névalakról önkénytelenül eszébe j u t itt az, embernek P r o t a goras görög bölcselőnek egy nevezetes mondása: K é t , egymással ellenkező tételt állíthatunk minden dologról. Az alakváltozatok dolgában, is m o n d h a t j u k azt, üogy a helyesírási szótárba vailó iölvételük és ezzel használatuknak megengedése helyes, de mondh a t j u k azt is, hogy helytelen. Mind ai két felfogásnak v a u n a k h'ívei. E n n e k bővebb kifejtése azonban n a g y o n e l n y ú j t a n á ezt a cikket, azért m a r a d j o n m á s k o r r a . Ágas-bogas kérdés ez, és azt hiszem, szabályozásában m é g sokáig nem fogunk dűlőre jutni. H a csupán egyetlen alakot törvényesítünk, akkor a mellőzött változatok pártolói elégedetlenkednek, h a pedig több f o r m á j á t is e l f o g a d j u k a szónak, ingadozással vádoln a k bennünket azok, akik azt szeretnék, hogy minden szónak csak egyféle írása legyen. U j v á r y az önkénytől sem r i a d n a vissza ennek a kérdésnek rendezésében, i n e r t szerinte „a többféléhez, képest az egyféle fejlődést jelent a nyelvben" (78). H a ez a tétel megállná a helyét, minden alakváltozatot gondosan ki kellene gyomlálni a helyesírási szótárból, hogy fejlesszük nyelvünket, t e h á t pl. a fel és a föl közül is el kellene h a g y n i valamelyiket. Helyesebbnek t a r t o m azt a felfogást, hogy ne az önkénynek legyen itt döntő szava, h a n e m lelkiismeretes mérlegelés u t á n határozzunk m i n d e n kétséges esetben. A hosszít í, ú, ű „kezdődő sorvadásáról" (73) t a l á n mégsem kellene beszélni. Éppen é r d e m e a nyomdai helyesírásnak, hogy rászoktatta n y o m d á i n k a t ennek a h á r o m betűnek rendszeres haszn á l a t r a . Az kétségtelen, hogy az i, u, ü-s „rövid helyesírás" az egyszerűsítésre való törekvésből született, de a,z idegen szavaknak m a g y a r o s írását s az idegen helyneveknek eredeti a l a k j u k b a n való használatát nem lehet az egyszerűsítő lázból, az idegen nyelvek t u d á s á n a k terjedéséből és a külföldi utazásokból származtatni. H o g y ai közkeletű idegen szavakat m a g y a r o s a n írjuk, az természetes dolog, m e r t könnyebb az ilyen szavakat a nálunk szokásos, az eredeti idegen kiejtéstől azonban többnyire elég messze j á r ó kiejtés szerint írni. m i n t a sokszor meglehetős bonyolult idegen írásmódot emlékezetben t a r t a n i . I n k á b b olyanok kedvéért í r j u k m a g y a r o s a n ezeket a szavakat, akik nem igen t u d n a k idegen nyelveken. Bátorságosabb pl. labirintus-t írni, m i n t labyrinthus-t, ha m á r mindenképen görög-latin szó kell a,z útvesztő helyett, mert idegen nyelvekben j á r t a s emberrel is megesett már, hogy nem jól emlékezett az у helyére, és véletlenül a hibás labirynthus szaladt ki a tollából. Ha. m a g y a r o s a n í r j u k az idegen szavakat, nem érhet b e n n ü n k e t e f f é l e baleset. Nem lehet tehát azt mondani, hogy „az idegen szavak kiejtésének minél hívebb érzékeltetése k a p a t r á az idegen szók á t í r á s á r a " (74), hiszen akkor nem így kellene írni: klub és dzsungel, h a n e m ilyenféleképen: klab és dzsangl. A Leipzig, Paris, Venezila divatja megvolt m á r az iskolai helyesírás megszületése előtt. M á r az 1901-i akadémiai szabályzat szükségesnek látta annak kimondását, hogy magyar beszédben és írásban Lipcse, Párizs, Velence a helyes (99. pont), az iskolai helyesí r á s pedig csaknem szó szerint átvette ezt a pontot (13. 4. pont). A leipzigezők voltaképen azt a k a r t á k elérni, hogy a külföld is m a g y a r nevükön emlegesse a mi városainkat. Azt hitték, hogy
10
Nagy J.
Béla
ha- mi Leipzig-ni m o n d u n k és írunk, a németek is Sopron-1 fognak mondani és írni, n e m Ödenburg-ot. Helységneveink hosszúságáért n e m okolhatjuk sem az iskolai helyesírást, sem az akadémiait. Ezeknek a neveknek a l a k j á t és í r á s m ó d j á t ugyanis az. Országos Községi Törzskönyvbizottság állapította meg, s a belügyminiszter h a g y t a jóvá. Helyesírási szabályzataink nem s z á l l h a t t a k szembe a hivatalos és kötelező írásmóddal akkor sem, h a nem t a r t o t t á k jónak, p e d i g volt r á eset, Simonyi pl. ezt í r t a az iskolai helyesírás magyarázató« szabályzatában: „A bizottságnak egyik elfogadott elve az összetett neveknek egybeírása, de ennek célszerűségéhez szó fér. Sokkal jobb volna hosszadalmas n e v e i n k e t a modern f o r g a l o m kívánalmaihoz képest megrövidíteni, pl. Kiskunfélegyháza h. Félegyháza, Békéscsaba h. Csabai, Zalaegerszeg h. Egerszeg stb." (Nyelvészeti Füzetek 5. sz„ 58. 1.; hasonló m e g j e g y z é s van az 57. lapon is). A hosszú neveket tudvalevőleg azért alkották, hogy az egyforma n e v ű községeket megkülönböztessék egymástól, m e r t pl. а Szentmiklós névből'nem derül ki, mit értsünk r a j t a , Kunszentmiklós-1, Mosonszentmiklós-t vagy Törökszentmiklós-1, N e m érthetünk e g y e t azokkal a z elmélkedésekkel sem, amelyek helyesírásunknak k é t f ő alapelvéről, a kiejtésről és a szóelemzésről szólnak a cikkben. Az még a kisebb baj, h o g y k é t kiváló régi nyelvészünkről a' c i k k nyomán azt hihetné az olvasó, m i n t h a e g y i k ü k , Verseghy F e r e n c teljesen a kiejtés szerinti í r á s t pártolta volna másikuknak, R é v a i Miklósnak szóelemző í r á s á v a l szemben. Ebből csupán a n n y i igaz, hogy V e r s e g h y y-nal a k a r t a í r n i a bottya-féle szóalakokat (e helyett: botja stb.), ,,de egyebekben V e r s e g h y is a szóelemző írás h í v e volt", mint az iskolai helyesí r á s m a g y a r á z a t á b a n is olvashatjuk (34. 1.). Sokkal nagyobb hiba: hogy U j v á r y úgy beszél, mintha ai kiejtés és a szó elemzés elve helyesírásunkban m e g i n t harcra kelt volna egymással, és szerinte „sem az egyik, sem a másik részen n i n c s . . . az igazság" (76). P e d i g helyesírásunknak két alappillére m e g i n g a t h a t a t l a n és mással nem pótolható. A legtermészetesebb dolog a világon, h o g y mikor írásba f o g l a l j u k a beszédet, a kiejtéshez igazodunk. E z t m á r V o l t a i r e k i f e j e z t e azzal a t a l á l ó megállapításával, atmelyet f r a n c i a nyelvészek g y a k r a n idéznek: L'écriture est l\a peinture de la voix (Az írás a beszéd képe). A szóelemzésnek a,z írásban való érvényesülése éppily természetes, m e r t nyelvérzékünkben van az alapja. Ha, ezt kell l e í r n u n k : házfal, háztól, nem .ss-szel í r j u k a kiejtés szerint (hászfal, hásztól), h a n e m 2-vel, m e r t érezzük, h o g y itt is é p p ú g y 2 v é g ű ház szavunkkal van dolgunk, m i n t ha, ezt m o n d j u k : házbér, háznak. Elsietett állítás az, hogy „a két ely ellenséges, összeférhetetlen" (76), hiszen nincs m i n d i g ellentét a kiejtés meg a szóelemzés között. Van pl. ebben: házfal, háztól, de n i n c s emebben: házbér, háznak. A szabadság és a merészség szóban nem fér ösisze a két elv, a zsamokság-Ьап és a gyávaság-ban szépen összefér. A kiejtés tehát n a g y o n sok esetben egybevág a szóelemzéssel, a kiejtéshez alkalm a z k o d ó írás e g y ú t t a l feltünteti a szónak az elemeit is. A vár igének egész, r a g o z á s á b a n sohasem ütközik össze a kiejtés a szóelemzéssel: A k á r m i l y e n szöveget vizsgálunk ebből a szempontból,
Helyesírásunk
11
m i n d e n ü t t számos p é l d á j á t l á t j u k annak, h o g y a két alapelv békésen m e g f é r egymással. H á t ahhoz, m i t szóljunk, hogy „a kettő érdekterülete nines pontosan elhatárolva, sőt mi több, a legkörmönfontabb szabályokkal sem határolható el teljesen" (76)? M á r hogyne volna e l h a t á r o l v a ! Szabályzatunknak 4. részletesen elsorolja a szóelemző í r á s eseteit. H o g y „az egyensúly m i n d u n t a l a n felborul" (76)? V á j j o n m i volna ez az, egyensúly! T a l á n 1 : 1 v a g y 2 : 1 a kie j t é s vagy a szóelemzés j a v á r a ? És u g y a n ki szabja m e g ezt az egyensúlyt? H o g y a két elv közül „hol az egyik, hol ai m á s i k érvényesül" (76)? Hiszen ha két elv van, nyilvánvaló, hogy egyszer az egyiknek kell érvényesülnie, másszor a másiknak, különben nem lehet két elvről beszélni. N e m okoz az semmi bajt, hogy, két elv érvényesül, csak legyen megállapítva, m i k o r melyik. S ez meg v a n állapítva. Néhány szó írásán vitatkozni lehet u g y a n , hogy melyik elv követése volna célszerűbb, pl. hogy minyyárt legyen-e vagy mindjárt, lélegzik-e v a g y lélekzik, küszködik vagyi küsködik, éccaka vagy éjszaka v a g y éjt szaka, ucca v a g y utca, de az ilyen esetek száma, a r á n y l a g kevés. Óvatosságra int U j v á r y és aggályokat sorol el a kiejtés elvéhez igazodással szemben. A helyesírás egységének kialakulását félti tőle,' m e r t „ahány ember, a n n y i f é l e kiejtés" (74). P u s z t á n elméleti szempontból nézve i g a z ez, m á r csak azért is, m e r t minden embernek m á s a beszélőszerve, tehát e n n y i b e n más a kiejtése is. D e a helyesírás gyakorlati kérdés, a g y a k o r l a t b a n pedig c s u p á n az észrevehető különbségekkel kell számolni. K i tudna megkülönbözt e t n i — m o n d j u k — kilencmillióféle m a g y a r kiejtést? V a n köznyelvünk, s ennek a, kiejtése n a g y j á b a n egységes. Ehhez igazodunk, m i k o r a helyesírásban a kiejtést, követjük. H o g y ez miért é s hogyan „követelhetné áldozatul" „a jó kiejtést" (74), azt példák h í j á n sehogy s e m tudom megérteni. H i s z éppen a köznyelv testesíti m e g a jó kiejtés e s z m é n y é t s a helyesírás ezt rögzíti. Az sem szól helyesírásunknak első alapelve ellen, hogy az í r á s nem lehet egészen hű t ü k r e a beszédnek. Ezt a nyelvészek, a helyesírás szabályozói mindenkinél j o b b a n tudják, s a kiejtés szerint való írást n e m is úgy é r t j ü k , hogy a helyesírás minden á r n y a l a t á b a n pontos m á s a az élő szónak, h a n e m csak hozzávetőleg jelöli a kiejtésnek szembeszökőbb mozzanatait, m é g a z t - s e m valamennyit. „ H a j s z á l r a a kiejtéshez igazodó helyesírás" persze h o g y nincs egyetlenegy nyelvben sem (75), de n e m is akar ilyesmit ránk erőszakolni senki, m i n e k h á t valami több száz hang- és írásjelű f o n e t i k u s írás ördögét a falra festeni ós ellene hadakozni? A kiejtéstől eltérő í r á s t két példa szemlélteti a cikkben: az egy és a hallgasd (77). Az elsőről azt olvassuk, hogy „mai helyesírással eggy-et,... h a n g t a n i l a g még pontosabban ёдду-et... kellene í r n u n k " . Az öző kiejtés s z e r i n t igen, de m i v e l a, m a g y a r s á g n a k egy része nyílt e-vel beszél, aiz ező kiejtés szempontjából az eggy írásmód is pontos hangtani á t í r á s . A cikk szerint ez a változat nem „kísérti tollúnkat". V a n n a k , akik kísértésbe esnek, pl. éppen f o l y ó i r a t u n k b a n nemrég k e t t e n is javasolták az egy számnévnek ilyen írását, de kifejtettük, h o g y ennek a helyesírási ú j í t á s n a k nem volna s e m m i célja (XVI, 16—24). A m á s i k példa, a hallgasd nincs szerencsésen megválasztva a n n a k szemléltetésére, hogy a szóelemző
12
Nagy
J. Béla
í r á s szerint „ez az alak volna helyesebb: halfgatjdAz u jad—írd a l a k p á r u g y a n i s azt m u t a t j a , h o g y a felszólító módnak r ö v i d e b b f o r m á j á b a n hiányzik a j módjel, t e h á t azt kellett volna m o n d a n i , h o g y „ez az alak volnai helyesebb: hallgatd'L, v a g y pedig a t e l j e s e b b hallgassad—hkdlgatjad a l a k p á r t kellett volna szembeállítani e g y m á s sal, b á r fölösleges ilyen példákkal előhozakodni, m e r t még a X V I I . századi Geleji K a t o n a Istvánnak s e m jutott eszébe a kiejtéstől e n y n y i r e elrugaszkodó szóelemző írásmód, pedig ő olyan túlzásba tévedt, hogy jönnek helyett is ezt a k a r t a í r n i : jövnek (1. az. iskolai helyesírás m a g y a r á z a t á t , 37. 1.). Az idegen szavak és t u l a j d o n n e v e k í r á s á t fejtegető sorok k ö r ü l belül a közfelfogást fejezik ki, e n n é l f o g v a nem kell bővebben szólni róluk, de annál inkább m e g k í v á n j á k a hozzászólást a cikkben foglalt javaslatok. Helyesírásunkban u. i. négy elv érvényesül: a kiejtés, a szóelemzés, a h a g y o m á n y és az egyszerűsítés elve; U j v á r y m é g két ú j elvet a j á n l a meglevők kiegészítéséül, két olyan alapelvet, a m e l y szerinte „minden vonatkozásban hasznosnak bizonyul" (81)Az első alapelv r ö v i d r e fogva ez: „A helyesírást a szokás a l a k í t j a . . . Szokottat a szokatlanért kényszerítő ok nélkül elvetni t e h á t n e m szabad" (77). Bizonyos, hogy a helyesírásban n a g y része v a n a szokásnak, m i n t a; nyelvben is általában, de ne f e l e j t s ü k el, h o g y a szokást m e g is lehet változtatni. R é g i szokások kikopnak a divatból, és ú j szokások kapnak lábra. Ű j í t ó h a j l a m ú emberek ú j szokás o k a t kezdenek, s az ú j szokások néha elterjednek, néha n e m . A szokás tehát n e m egészen k o r l á t l a n úr sem a nyelvben, sem a helyesírásban. H o g y mit szoknak meg az emberek, abba bele i s lehet szólni irányítással. Nemcsak s z o k á s o k - v a n n a k a világon, h a n e m szoktatás is lehetséges. És csak az idősebb nemzedék r a g a s z kodik szívósan szokásaihoz, az i f j ú s á g m é g nem r a b j a a szokásnak. Az öregek nehezen szoktak le a cg írásáról, a gyermekeknek n e m kellett leszokniuk róla. A másik a j á n l o t t új. alapelv az, hogy csak olyan helyesírási változtatás van helyén, amely „gyorsabb, könnyebb, félreérthetetlenebb" olvasást és í r á s t biztosít (77). E szerint a gyorsaság v o l n a az í r á s n a k és az olvasásnak legfőbb kelléke. U j v á r y „a kiejtés túlbecsülésétől" óv b e n n ü n k e t (75), és nem veszi észre, hogy ő m e g a g y o r s a s á g o t becsüli kelleténél többre. Olyan túlzásba esik, h o g y „létkérdésnek' m o n d j a az olvasás g y o r s a s á g á t (75). El lehet képzelni olyan r e n d k í v ü l i esetet, h o g y életünk f ü g g tőle, milyen gyorsan olvasunk el valamit, de rendes körülmények között n e m létkérdés az, h o g y öt perc alatt olvasok-e el valamely cikket v a g y nyolc perc alatt, sőt éppenséggel e g y negyedóra alatt, A g y o r s a s á g az í r á s b a n igen hasznos és g y a k r a n szükséges dolog, ezért t a n u l u n k g y o r s í r á s t és g é p í r á s t ; a k á r meg is lehet élni belőle. Az í r á s g y o r s a s á g á t m é r n i is szokták, de mi volna aiz olvasás g y o r s a s á g á n a k mértéke? Továbbá az olvasás g y o r s a s á g a nem c s u p á n a helyesírástól f ü g g , h a n e m mástól is, főkép az olvasó gyakorlottságától. A k i soka)» olvas, könnyebben és g y o r s a b b a n olvas, m i n t aki csak hébehóba vesz olvasnivalót a kezébe. Ugyanezt m o n d h a t j u k az í r á s r ó l is, általában m i n d e n tevékenységről, mert gyakorlással válik belőlünk mester. Másrészt; a g y o r s a s á g az olvasásban nem c s u p á n hasznos lehet, h a n e m káros is. A k i gyorsan olvas, g y a k r a n felüle-
Helyesírásunk
13
tesen olvas, sok m i n d e n t n e m vesz észre abban, amit olvasott, és alig jegyez ineg belőle valamit. Az olvasottságot értékesnek tartjuk, de h a valakinek n a g y az olvasottsága, az nem m i n d i g azért van, m e r t gyorsan olvaeot.t, hanem t a l á n több időt f o r d í t o t t az olvasásra, m i n t mások, t a l á n jó emlékezőképessége van, v a g y tudja, hogyan kell olvasni, jegyzeteket készít olvasás közben, s ezzel biztos í t j a m a g á t , hogy amit olvasott, nem felejti' el. K ü l ö n b e n sem kell a k k o r a fontosságot tulajdonítani a helyesírásnak az olvasás szempontjából. Aki az olvasás lélektanával foglalkozott, persze az olvasásnak nem pusztán technikai részével, az t u d j a , h o g y a legtöbb olvasó csupán a. tartalomra a mesére, a gondolatokra figyel, m i k o r olvas; olvasmányának alaki sajátság a i t : szerkezetét, nyelvét, helyesírását nem méltatja figyelemre. Éppen a z é r t t a n u l j á k m e g sokan nehezen a helyesírást, m e r t néni figyelik meg, hogyan v a n n a k írva a szavak és a szóalakok, tehát nem is emlékezhetnek r e á j u k . A figyelem lélektanából azt is tudjuk. hogy n e m lehet egyszerre többfélére figyelni, s ha ide-oda kell u g r á l n i a figyelmünknek, egyszer a t a r t a l o m r a , másszor a helyesírásra, n a g y o n k i f á r a d u n k , azonkívül sein a tartalmat, sem a helyesírást nem figyelhetjük meg igazán. A legtöbb olvasó m á r csak ezért sem igen vet ügyet olvasmányának helyesírására. Pontosabb neki a tartalom. Petőfi, A r a n y , Jókai, Mikszáth művei a régibb helyesírással vannak kiadva, de a mai olvasó is zökkenő nélkül, folyamatosan olvassa ezeket a kiadásokat sőt rendszerint észre sem veszi, h o g y m á s a helyesírásuk, mint а m a i könyveké és újságoké. Nagyon egyoldalúan ítéli meg U j v á r y a helyesírás fejlődését, mikor p u s z t á n beidegződési lehetőségek szaporodásának" tulajdon í t j a azt, hogy a k ö n y v n y o m t a t á s elterjedése u t á n „kezdett e g y mind egységesebb í r á s m ó d . , . kialakulni" (75). Nemcsak a kéziratos irodalom k o r á b a n volt sokféle a helyesírásunk, hanem m é g azután is hosszú ideig ingadozott, sőt még ma sem teljesen egységes, még azoké sem, akik gondot f o r d í t a n a k í r á s u k n a k egyöntetűségére. Kétségtelen, hogy a fejlődés apasztotta a puszta helyesírási változatok számát, de nem úgy, m i n t U j v á r y gondolja, hogy az a változat győzött, „amelyik leggyakrabban k e r ü l t szem elé, amelyiknek képe legjobban beidegződött" (76). K i olvastai meg pl., hányszor írták és n y o m t a t t á k le a diadalmas atyja írásformát, h á n y s z o r a küzdelemben elbukott áttya szóalakot1? M é g ha m e g o l v a s h a t n á is valaki, ki t u d n á megmondani, melyiketr olvasták el többen és többször? Magával a beidegződéssel m á r azért sem lehet a helyesí r á s történetét magyarázni, m e r t a beidegződés hozzá v a n kötve az emberek véges életéhez. A k i k b e beidegződtek egyes írásképek, azok m e g h a l n a k , ék velük együtt a beidegződésnek is vége. Ú j egyének következnek, a k i k készek m á s í r á s f o r m á k beidegzésére is. N e m a beidegződés vitte győzelemre az atyja írásmódot,, h a n e m az, hogy 1832-ben az Akadémia ezt fogadta el belátás, nem beidegzés a l a p j á n , m e r t helyesebbnek ítélte az attya írásmódnál. Az Eördögh í r á s f o r m a sem azért m a r a d t meg, m e r t „annak idején ezt а szót n y i l v á n jóval többször í r t á k le és olvasták el családnévként, m i n t közfőnév g y a n á n t " (76), h a n e m azért, m e r t a család ragaszkodott nevének ehhez az alakjához. D e Ördög is lehetett volna belőle, mint a Ponori Tliewrewk családból való Török Aurél p é l d á j a m u t a t j a .
14
Nagy
J.
Béla
A cikk szerint az ajánlott két ú j alapelv haszna helyesírásunk legbonyolultabb fejezetének, az egybeíráenak és a különírásnak kérdésében tűnik k i legjobban (79). Talán elmondhatom itt, h o g y m i k o r hozzáfogtam a nagy helyesírási szótár összeállításához, én is r e n d e z n i a k a r t a m ezt a kérdést, é s hogy szabályokat állapíthassak meg, g y ű j t e n i k e z d t e m az anyagot, az összetett! szavak különféle f a j t á i t . Nem lapszámmal, h a n e m súllyal jelezhetném, m e n n y i p a p i r o s t írtam tele e r r e a célra gyorsírással. De m e g kell vallanom, s e h o g y a n sem s i k e r ü l t szép szabályos francia k e r t e t varázsolni a z összetett szavak őserdejéből, p e d i g elolvastam azokat a fejtegetéseket, amelyéknek szerzői azt hiszik, megtalálták a n y i t j á t annak, m i r ő l lehet biztosan felismerni a z összetett szót. Kapva-kapnék t e h á t rajta, ha v a l a k i kezembe a d n á azt az Ariadne-fonalat, ámelylyel el tudnék i g a z o d n i ebben az őserdőben. U j v á r y az í r á s és az olvasás t e c h n i k á j á n a k azt a szabályát a j á n l j a figyelmünkbe, hogy í r á s u n k a t lehetőleg tagolni kell kisebb betűcsoportokra, m e r t .,egy lendülettel, kezünk továbbmozdítása n é l k ü l " nem í r h a t u n k le 5—6 betűnél többet (80), ennélfogva a hosszú szavak z a v a r n a k bennünket az írásban, de az olvasásban is. Azt természetesen ő is tudja, szó sem lehet róla, hogy hat betűnél hosszabb szavakat n e í r j u n k , hiszen az egyszerű szavakat nem lehet így elemeikre b o n t v a leírni, csak az összetetteket, de úgy véli, h o g y az említett szabály ,, r u g a l m a s a n ' nagyon is felhasználható (80). L á s s u k , hogyan. Cikkében két-két részre tagolva í r j a ezeket a szavakat: mindez (74) és egypár (jelentése: néhány, 75), noha m i n d e g y i k csupán h a t betűből áll, t e h á t e g y lendülettel leírható. A h á r o m s z o r is hosszabb győzedelmeskedhetni (76) u g y a n c s a k megnehezíti az írást és olvasást, mégis e g y szó, az említett r ö v i d összetételeknek pedig kétfelé kell válniuk. Miért? E g y b e í r á s u k a t m á r megszoktuk. M i é r t í r n ó k mind az, mind ez, de ugyanaz, ugyanez, m i k o r emezek egye g y betűvel hosszabbak? U j v á r y m a g a iis e g y b e í r j a : ugyanazt (79), m i é r t ne í r h a t n á hasonlókép: mindazt, mindezt? Értelmi különbség is v a n az e g y b e í r á s és a k ü l ö n í r á s között. „Mindaz, amit mond, helyes." ,,Van-e helyes is a sok állítás között? — Hogyne, mind az." „Mindezt valljuk'' a n n y i mint: ezt mind (et) v a l l j u k . „Mind ezt vallj u k " jelentése: mindnyájan ezt v a l l j u k . U g y a n í g y az egy pár is csak kettő, az egypár azonban néhány (1. a n y o m d a i helyesírás szót á r á t ) , U j v á r y í r á s m ó d j a tehát félreértésre is a l k a l m a t adhat. Vétünk s z e r i n t e az írás-olvasás technikája ellen akkor is, h a kettőnél több szó v a n az összetételben (79). E g y i k példája a mindazonáltal, pedig ez csak 13 betű, a, 72. lapon olvasható következetlenségek ellenben 18, a győzedelmeskedő ét ik m e g 19. Emezekkel m á r csak nagyobb t e c h n i k a i hibát k ö v e t ü n k el, m i n t a mindazonáltal-lak h o g y a 3—3 szóból, de csupán 8—8 betűből álló fűziasíp-ról és közfőnév-röl ne is beszéljek. V a g y az egyszerű szavak í r á s á r a és olvas á s á r a más , technikai szabályok érvényesek, m i n t az összetételekére? Szemet s z ú r a cikkben az írás- vagy olvasáslehetőség mellett (77) a kétszer előforduló írás olvasás technikai (78, 79). Az első helyesen van í r v a , mert a birtokos összetételeket egybeírjuk. Á m d e
Helyesírásunk
15
az olvasástechnika ugyanolyan birtokos összetétel, m i n t az olvasáslehetősé у (az olvasás technikája, lehetősége), nincs t e h á t megokolva, hogy kétfélekép í r j u k , és természetesen a melléknévi származékot is egybe kell í r n i : írás-olvasástechmikai, a n n á l inkább, m e r t a technikai é p p ú g y 9 betű, m i n t a lehetőség. H o g y kell hát értelmezni az írás-olvasástechnikai szabályoknak r u g a l m a s alkalmazását? Kétszer kis betű v a n a cikkben (80), ellenben nagybetű (81), v a g y i s U j v á r y u g y a n ú g y ingadozik az egybcírásban és kiilönírásban, m i n t édes m i n d n y á j a n . Az A k a d é m i á n a k azonban szemére veti, hogy ,,szabály ide, szabály oda" (80), pedig a felrótt k é t példa nem is sért m e g semmiféle szabályt. A hálókocsipót jegy birtokos összetétel, akárcsak a villamosjegy: a hálókocsi pótjegye. Bátran egybe is lehet írni. Ha valaki mégis hosszallja a szót, v a g y éreztetni a k a r j a alkotóelemeit, m ó d j á b a n van tagolni kötőjellel: liálókocsi-pótjegy. Négy szóból van u g y a n összetéve, de e g y b e í r v a is h á r o m betűvel rövidebb az U j v á r y cikkében olvasható boszorkán у mesterség-nél (75). Az arany cigarettatárca sem szabálytalan írásmód, hiszen nincs olyan szabály, h o g y a jelzőül használt anyagnevet m i n d i g egybe kellene írni a jelzett szóval.'Az ezüst-, kanál lehet e g y szó, de ki í r n á egybe: ezüst evőeszközök vagy 1 éppen ezüst evőeszközkészletf Néha az m a g y a r á z m e g egy-egy írásmódot, hogy a szavak helyesírás dolgában is" h a t n a k egymásra. Az egyszer s mindenkorra pl. nem volna lehetetlen írásmód, sőt talán célszerűbbnek is m o n d h a t j u k , m i n t a hivatalos egyszersmindenkorra írásformát. Hogy mégis egybeírjuk, a n n a k nyilván az írásban tagol h a t a t l a n egyszersmind az oka. Különbséget teszünk a mindenesetre és a minden esetre között, „A szabály mindenesetre (azaz: okvetlenül, mindenkép) érvényes." „A szabály minden eSetre (azaz: mindegyik esetre) érvényes." A mindetxesetre írásmód hatásának t u d h a t j u k aztán be, hogy a szónak ellentétét is e g y b e í r j u k : .,semmiesetre sem érvényes" (azaz: semmikép sem), b á r itt nincs szükség az előbbi f a j t a megkülönböztetésre, m e r t így beszélünk: „A szabály semmiféle (vagy semelyik) esetre sem érvényes", és ezzel a semmi esetre kiilönírását is meg lehet okolni. ' H a igaz, hogy a Szent Imre városi sokkal olvashatóbb, m i n t a szentimrevárosi (80), akkor U j v á r y n a k bizonyára a szentjánosbogár és a szentjánoskenyér ís Szent János bogár lesz és Szent János kenyér. Nem hiszem, h o g y sokan követnék példáját. Aztán m e g h a így í r n á n k , a következetesség m e g k í v á n n á ezeket is: Ferenc város, Ferenc városi. L e h e t n e remélni, hogy a közönség e l f o g a d j a ezt az írásmódot? T a m á s vagyok benne. Egyezer összekeresgéltem, hányféleképen í r t á k a szentivánéji szót. Volt SzentIván éji, Szent-iván-/éji, Szent Iván-éji, Szentiván éji, Szentiván-éji és szentiván-éji, t e h á t mindenfélekép írták, csak úgy nem, a h o g y U j v á r y szeretné: Szent Iván éji. Ügy látszik, а ш а szokásos szentivánéji mégsem olvashatatlan; különben nem írnák így. Az egybeírás természetesen szaporítja a hosszú szavak számát. Ezeknek 'egy része azonban úgy keletkezett, hogy a n é m e t uyelveitl utánoztuk a szavak összetételének m ó d j á b a n , az elemikárbiztosítás pl. a l i g h a született volna meg az Elementar versiehe-
16
Nagy
J. Béla
rung nélkül. H a n e m a német szó lett volna a mintánk, bizonyára elemi kár elleni biztosítás-t m o n d a n á n k , m e r t n e m elemi k á r t óhajt u n k biztosítani m a g u n k n a k . M é g jó, hogy a 31 betűs ~Kébensversicherungsgesellscliuft-ot életbiztosító társaság-nak fordítottuk, n e m szolgai m ó d o n így: életbiztosítástársaság, á m b á r ennek 22 b e t ű j e is csekélység a német szó hosszúságához képest. H a l á s z G y u l a szókígyóknak nevezte az efféle s z a v a k a t (Édes anyanyelvünk, 172. 1.). Ilyenek m i n d e n nyelvben v a n n a k . Még a rövid indistinguishableness; szavairól híres a n g o l nyelvben is ott a 21 betűs m a g y a r p á r j a , a megkülönböztethetetlenség 25 betű; a. f r a n c i a anticonstitutionnellement szintén ennyi, az alkotmányellenesen csak 18. A 36 betűből álló élelmiszer jegy hivat alvezetöhelyettes is elbújhat a 41 b e t ű s Stiftung sadministrationskontrolloffiziant (az alapítványkezelést •ellenőrző alkalmazott) ós az 52 betűs Kesselsteinverhindeiungsmittelerzeugungsgesellschafl (kazánkő elleni szert gyártó társaság) mellett (a német p é l d á k Engel E d u á r d könyvéből valók: Gutes Deutsch, 4. kiadás, 71. 1.). De efféle gilisztaszavak csak p a p i r o s o n lehetségesek. Az életben az a hosszú n e v ű "tisztviselő is b i z o n y á r a egyszerű helyeltes-sé zsugorodik össze. Régebben i s észrevették m á r a hosszú szavak alkalmatlans á g á t , és s e g í t e n i igyekeztek r a j t a . E g y k o r i k i v á l ó szemorvosunk és derék nyelvművelőnk, Csaipodi István m á r 61 évvel ezelőtt tanácsolta a, Nyelvőrben, hogy k e r ü l j ü k a szavaknak fölösleges egybeí r á s á t , az iskolai helyesírás készültének h í r é r e pedig ú j r a előállt javaslataival (no. X X V I I I , 538). Nem a betűk számára való tekintettel, hanem n y e l v i alapon k í v á n t a , hogy a melléknévi jelzőhöz haisonlóan a f ő n é v i jelzőt se í r j u k egybe a jelzett szóval, tehát í r j u n k így: fa ház, kő ház (mint: fehér ház), karika gyűrű, arany lánc, vas lapát, fő ok. köz vitéz stb., t o v á b b á nagy fejű, három emeletes, pedig m a különbséget teszünk a három emeletes ház ( h á r o m olyan ház, amely emeletes) és a háromemeletes ház között. K é t szóba a k a r t a í r n i az e f f é l é k e t is: észre vesz. félre ért, hozzá szoktat, bele köt, egybe vág, össze tétel, együtt lét stb. Cikkében m i n d j á r t a l k a l m a z t a is elveit, és ilyeneket í r t : külön választani, egybe írás, el hagyása, meg bontja, el térjen stb. A Nyelvőrnek következő é v f o l y a m á b a n J o a n n o v i c s György szembeszállt ezeknek a javaslatoknak egy részével ( X X I X , 116). n o h a ő is két szóba írt m é g sok olyat, a m i ma m á r e g y szó, pl. egyetlen egy. í g y í r j a U j v á r y is (75), ezenkívül mindenek előtt (74), egy végiében. (79), kezdő betű (80), végig befűzése (75), éppen ú g y , m i n t Csapodi: végig bötüzésük (az idézett helyen). Ámde h e l y e s í r á s u n k a t visszafelé fejleszteni nem lehet. Amely szavaknak egybeírása m á r megállapodott, azoknak k ü l ö n í r á s á t h i á b a javasoljuk. Az idő kereke csak előre forog. Aki visszafelé a k a r j a forgatni, n e m remélheti, hogy 4 s i k e r t arat. Ügy látom, a rendezetlenség vádja f ő k é p az egybeírás és a k ü l ö n í r á s bizonytalanságából kerekedett. Vigasztalásul hadd hivatkozzam arra, h o g y a híres D u d e n is így kezdi idevágó p o n t j á t : E r r e nem lehet határozott szabályokat adni (12. kiadás, 24.* 1.: Feste Regeln lassen sich hier nicht geben). Az o x f o r d i kisebb szótár előszava szintén azt m u t a t j a , h o g y az angoloknak is viaskodniuk kell
Helyesírásunk
17
azzal a kérdéssel, mikor í r j á k külön, m i k o r kötőjellel, m i k o r egybe az összetett szavak részeit (The Concise Oxford D i c t i o n a r y of Current English, 1934-i kiadás. V I I I — I X . 1.). Nemcsak minálunk vau ,,zűrzavar és bizonytalanság" (73), az angol szótár szerzői is chaos-1 emlegetnek (IX. 1.). E g y tétel v á r még megvitatásra, az, hogy „az olvashatóság állandóságot követel" a helyesírásban (81). Amint t u d j u k , kétféle helyesírás van, történeti (vagyis hagyományos) helyesírás és észszerű helyesírás. Az előbbi nem változott-együtt fTnyelvvel, hanem megállt a nyelv történeti fejlődésének egy régibb fokán, és azt tükrözi vissza. Ilyen az aiigol nyelv helyesírása v a g y a franciáé. Az észszerű helyesírást ellenben az emberi ész folytonosan szabályozza, igyekszik minden korban hozzáigazítani a nyelvnek lassú, de szüntelen változásához, A m a g y a r helyesírás ebbe a csoportba tartozik. Csak a történeti helyesírást jellemzi az állandóság, az észszerű helyesírásban c s u p á n viszonylagos állandóságról lehet beszélni. Kisebb változások még a történeti helyesírásban is lehetségesek, gyökeres újítások pedig az észszerű helyesírásban is rendesen m e g h i ú s u l n a k a n y e l v i közösség ellenállásán. U j v á r y hajlandó volna történetivé alakítani helyesírásunkat, és nem t a r t a n á hibának, h a helyesírásunk idővel elszakadna nyelvünk fejlődésétől,, és mostani állapotában megmerevednék. Akiknek m á r van ilyen megmerevedett helyesírásuk — az angolok és a f r a n c i á k —, máskép vélekednek. Az angolra csupán egy kis könyvecske van kezem ügyében (Ernest Weekley: The English Language. Benn's S i x p e n n y Library, No. 35). Egyebek közt azt olvasom benne, hogy a legtöbb nyelv helyesírása mindenféle szabálytalanságokat ós következetlenségeket mutat, az angol helyesí r á s azonban, ha a beszélt nyelvhez való viszonyát t e k i n t j ü k , „egészen bolond" (quite crazy, 73. 1.). Azt a k a r j u k t a l á n , hogy minekünk is „bolond" helyesírásunk legyen valamikor? M á r köszönjük, nem k é r ü n k belőle. Vendryes — előbb idézett könyvében — a különféle népek helyesírásáról szólva, azt mondja, hogy a francia vagy az angol helyesírás förtelmes (abominable, 393. 1.). E g y másik f r a n c i a nyelvész, Dauzat helytelen írásnak (cacographie nak) nevezi a mai f r a n c i a helyesírást (La langue f r a n c a i s e d'aujourd'hui, 4. kiadás, 120. 1.). E g y h a r m a d i k f r a n c i a szerző, Beinach ú g y nyilatkozik egy művében (Sidonie ou le f r a n c a i s sane peine, 5. kiadás), hogy a franciia helyesírás jórészt képtelen (absurde, 95. 1.). S az, a baj, hogy az ilyen megmerevedett, a nyelv fejlődésétől messze elm a r a d t helyesíráson m á r forradalmi újításokkal sem lehet segíteni, m e r t a k k o r a régi helyesírással n y o m t a t o t t könyvek mind olvashatatlanokká válnak. Nincs más mód, időnként t a t a r o z g a t n i kell a, helyesírást, hogy el ne avuljon, h a n e m lépést tartson a nyelv fejlődésével. U j v á r y dicséretképen említi, hogy a f r a n c i a helyesírás az utóbbi 100—150 év a l a t t lényegében alig változott, D a u z a t pedig éppen azt veti szemére a F r a n c i a Akadémiának, hogy a X I X . század vége felé teljesen a b b a h a g y t a a helyesírás javítgatását (Histoire de la l a n g u e francaise, 537. 1.). Ki v á l l a l n á a felelősséget azért, hogy egyszer m a j d a mi A k a d é m i á n k a t is hasonló szemrehányással lehessen illetni?
18
Lőrincze
Lajos
Minél jobban t e r j e d a műveltség, a helyesírás annál i n k á b b k ö z ü g g y é válik, ennélfogva köszönettel kell f o g a d n u n k minden olyan igyekezetet, amelynek célja helyesírásaink tökéletesítése. Szívesen e l i s m e r j ü k a szerző szándékának jóságát, és méltányoljuk fáradozását, de tárgyilagosan m e g kell állapítanunk, hogy helyesí r á s u n k ügyét t a n u l m á n y a nem v i t t e előbbre. Nagy J. Béla.
„A magyar helyesírás kitagadottja." A fenti címen közölt a M a g y a r Nemzet Gy. Gömöri J e n ő tollából 1949. íebr. 27-én egy kis cikkek Az ügynevezett „zárt e" viagy „közép e" érdekében szólalt fel a cikkíró. Arról a magánhangzóról van szó, a m e l y a tesz, vesz, lesz szóban, ai lehet, mennek szónak első, az ember, gyerek stb. szónak második szótagjában v a n meg pl. a d u n á n t ú l i emberek kiejtésében. E n n e k a hiangniak
helyesírás könnyen segíthetne. Nem sokkal később (1872-ben) V a d n a i Rudolf e g y egész nyelvészeti k ö n y v e t írt úgy, h o g y megkülönböztette benne a, kétféle e hangot, (Mellesleg megjegyezve: az A k a d é m i á t ő is a vádlotfak p a d j á r a ülteti, amiért m é g nem tette általánossá ezt az írásmódot.) E g y k o r i kiváló nyelvtudósunk. Szarvas Gábor, а N y e l v ő r m e g i n d í t ó j a szerint nem is beszél m a g y a r u l az, aki a kétféle e h a n g o t nem különbözteti meg, s ia nyelv romlásának, helytelen i r á n y ú fejlődésének t a r t j a azt a jelenséget, hogy a „művelt kiejtés" ' a zárt, ё-t m e g t a g a d j a és szándékosan k i z á r j a a, m a g y a r nyelv h a n g j a i n a k sorából. Szarvas Gábor u t á n és a Mlagyar Nemzet
»
„A magyar
helyesírás
kitagadottja"
19
c i k k í r ó j a előtt igen sok embernek jutott m é g eszébe ez a kérdés. 1 L e g f ő k é p azoknak, akik a m a g u k beszédében megkülönböztették a kétféle e hangot, s ezzel beszédük egyértelműbbé, világosabbá e s z e r i n t ü k szebbé is lett. Azok előtt, akik ismerik a kétféle e hangot, nem is kétséges, hogy egy-egy szó értelme más lesz, ha nyílt e-vel vagy z á r t e-vel m o n d j u k ; e hangküáönbségnek t e h á t értelemniegkülönböztető szer e p e van. Azt m o n d h a t j u k p é l d á u l : azon j á r az eszünk, n ű t eszünk ebédre, vagy: m á r jönnek érted, érted? Mást jelent a ,.sokat összevesznek'' (civakodnak), mint a „sokat összevesznek" (összevásárolnak). A fej főnévnek ezek az a l a k j a i : fejem, fejed, fejek — egészen m á s t jelentenek, ha a második szótagban é hiaug lesz: fejem, fejed, fejek; ezek m á r a fejni igéből valók. Ennek az igének a m ú l t i d e j ű a l a k j a (pl. tehenet fejteni) zárt ё-vel a fejt ige jelen ideje: fejtem a r u h á t . U g y a n a b b a n az igében is idő", illetőleg jelentésbeli változást idézhet elő az ё — e különbség: keresték (ti, most), kerestek (ők, a múltban); festet él (magad), festettél (mással). Az utóbbi igealakot sokan festtettél-nek í r j á k — mai helyesírásunk szerint helytelenül — ezzel is 4 ki a k a r v á n fejezni azt, h o g y itt műveltető igéről van szó. V a g y említsük meg a g y a k r a n 'idézett mentek szót, a m e l y az ё — e h a n g o t megkülönböztetők legnagyobb részének beszédében négyféle formában és jelentésben ván m e g : én ki menték valtaikit a vízből; ti kimentek a szobából, ők el ménlek hazulról; ők menték (mentesek) a gyanútól. A példákat m é g hosszan folytathatnánk, 2 de azt hiszem, e n n y i is bőven elég tételünk igazolására. Ezek u t á n az olvasóban is felmerülhet a kérdés: ha ilyen fontos szerepe van a kétféle e htangnak, m i é r t nem különböztetjük meg őket írásban is? Tegyük fel, hogy ezt valóban meg a k a r j u k tenni. Lássuk, milyen nehézségeket kellene megoldanunk. Elsősorban is a m a g y a r u l beszélők e g y részét meg kellene t a n í t a n u n k acrrai, hogy melyik a zárt, melyik ai nyílt e hang. Mert nem kevés azoknak a száma, a k i k csak egyféle (nyílt) e-vel beszélnek, я zárt ё-t egyáltalán nem ismerik. Í g y pl. nem e j t i A b a ú j . Zemplén, Szatmár, Bereg, Szabolcs, H a j d ú megye lakosságai, s a székelyek kivételével az erdélyi m a g y a r s á g sem. A m a g y a r u l beszélők többsége ezek szerint ismeri a zárt ё hangot. H ö g y pontosan milyen az a r á n y az e ző és az ё-ző nyelvet beszélők között, aizt igen nehéz eldönteni. Az ö-ző n y e l v j á r á s t beszélőket (Baranya. Somogy, Csanád, Csongrád, P e s t megye egy részét) az e-zőkhöz s z á m í t h a t j u k , m e r t általában ш ё helyén m o n d a n a k ö-t,3 de külön1 Vö. pl. Magyarosan III, 154 és Nagy Adorján. A beszédtechnika vezérfonala (Bp. 1947) 92—5. 2 Nagy J. Béla Köznyelvi kiejtésünk című tanulmányában (Magyar Nyelv XXXVII, 82 és á Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 57. sz.) bőséges anyagot talál ide vonatkozólag az olvasó. 3 Kalmár György azzal a megokolással ajánlottá 1770-ben latinul megjelent munkájában a zárt e hang jelölésére az ё betűt, mert a zárt e ö-vel szokott váltakozni, tehát az ö két pontja kerül az e betű fölé.
20
Lőrincze
Lajos
ben ismerik és használják az ё h a n g o t is, az e g y t a g ú és at v e g y e s h a n g ú szavakban: le, te, ne, leány, szerda, gerenda stb. Vannak azonban átmeneti területek, ahol egyes szia v a k b a n m é g megv; 11 az ё, másokban eltűnt. Az é'-zés f o k a sokszor egyénenk é n t is különböző. Karcagon a katolikus l a k o s s á g ё-ző, a r e f o r m á t u s e-ző. (E kettősségnek okát természetesen n e m a vallási különbségben, hanem a településtörténeti e l ő z m é n y e d e n kell keresnünk.) H o v a számítsuk n a g y v á r o s a i n k , de különösen Budapest nyelvét? Mindezeket meggondolva, csak igen n a g y általánosítással m o n d h a t j u k , h o g y a m a g y a r u l beszélőknek háromnegyedrésze ё-ző, a többi n e m ismeri a z á r t ё hangot. A z utóbbiak s z á m á r a azonban a l i g h a n e m m e g o l d h a t a t h n p r o b l é m á t jelentene az ú j í r á s m ó d bevezetése. Mert azt u g y a n k ö n n y ű megtanulni, hogy az e betű jelölhet zárt, vagy nyílt e hangot is, de az ё — e megkülönböztetésre általánosan érvényes szabályt aligha lehetne szerkeszteni. A kétialakú. ragok és képzők e-jé m i n d i g / n y í l t : erdőre (-ra, -re), égbe (-bal, -be), nyerhet (hat, bet); a h á r o m a l a k ú a k é pedig zárt: székén (on, -ёп, -ön), ké/phez (hez, héz, höz), kevereg, verdes, ereszkedik stb. De m á r S z a r v a s Gábornak az az állítása (Magyar N y e l v ő r II, 100), hogy ha a szóhoz a t á r g y r a g ,.segédhangzó" nélkül j á r u l (kés t, vér-t), akkor egyéb esetekben ,a kötőhang z á r t ё: késék, késem, vérem, véred s t b , nem mindig helytálló. A rész szó t á r g y r a g j a pl. kötőhangzó n é l k ü l i : részt vesz, a többesszáma mégsem részek, h a n e m részek. Az egéiz-en, s e b e s e n , épen, készen, szavak hogyan? kérdésre felelnek, a r a g o k b a n mindenütt nyílt e v a n ellentétben a zárt ё vei h a n g z ó egész-ёп, sebes én, ép-ёп, kész-éti alakokkal, ezek m á r hol? v a g y min? k é r d é s r e felelő helyhaitározók. Viszont a szépén egyaránt jelenthet mód- és helyhaitározót is, legalább is a d u n á n t ú l i a k nyelvében. Ezek a nehézségek m é g csak legyőzhetek, mert a ragokról és képzőkről össze lehet á l l í t a n i egy többé-kevésbbé biztos útm u t a t ó t . De a fontosabb kérdés, az a l a p s z ó k k é r d é s e még m i n d i g h á t r a van. Azt m o n d h a t n á erre az e-ző olvasó (amire a »„Magyar Nemzet cikkírója is célzott), hogy tessék jelölni helyesí r á s i szótárban a különbségeket, s aki nem t u d j a , tanulja meg. Feltéve, de m e g nem engedve, hogy e r r e vialób n meg t u d n á n k t a n í t a n i az összes tanítókat és tanárokat, s azok át t u d n á k adni t u d á s u k a t m i n d e n eléjük k e r ü l ő tanulónak, azoknak is, akik sohas e m hallottak és ejtettek kétféle e-t —. a feladat megvalósításának kezdetén m á r komoly nehézségekbe ütköznénk. Az egységes e-ző szótár összeállítása ugyanis csak egységes ё-ző nyelv : l a p j á n volna lehetséges, ilyen p e d i g — nincs. Sem mostani köznyelvi kiejtésünk nem az, s e m n y e l v j á r á s a i n k . Csak n é h á n y példát említek ennek a bizonyítására: A be igekötő e-je Veszprém megyéb e n nyílt, B a r a n y á b a n és m é g sok helyen z á r t : Ъё. A D u n á n t ú l keleti részén fekéte medve, a n y u g a t i n fekete medvé a> szokásos kiejtés. Van kegyelmez és kegyelmez, fejedelém és fejedelem, cseléd és cseléd, nem és nem, szént és szenti stb. is. Igen eltérő a dunánt ú l i ё-zéstől a gyergyói és u d v a r h e l y i székelyek ё-zése is. Melyik f o r m á t vennénk most m á r irányadónak?
„A magyar
helyesírás
kitagadottja"
21
Volt-e egyáltalán idő, mikor í r á s b a n is jelölték a különbséget a kétféle e hang között? Egységesen, í z egész m a g y a r nyelvt e r ü l e t r e alkalmazva sohasem t a l á l u n k ilyen írásmódot. D e igenis előfordult akkor, amikor az egyes írók m é g — i r o d a l m i nyelv h í j á n — a m a g u k t á j n y e l v é n írtak. A X V . sz, közepéről való Bécsi Kódex pl. g y a k r a n e-vel jelöli a zárt é h a n g o t : venni, lenni, énni, lenne stb. (a nyílt e hangot még következetesebben é-vel). A X V I . század elejéről való Jordánszky-Kódexben ugyanez a h a n g gyakr n ее betűkkel v a n jelölve: meennek, keell\emetes stb. Csakhogy a régi"4 korból v a n n a k г-ző és ö-ző tájszólással í r t i r o d a l m i emlékeink is. Mihelyt azonban az irodalom felszabadul a t á j i elszigetelődésből és közüggyé kezd válni, kezdenek elmaradozni, m a j d szinte teljesen megszűnnek a tájnyelvi jelenségek, legfeljebb a stílus eszközeként jelennek meg ismét. I s m e r ü n k parasztembereket, a k i k írásukban m a is megkülönböztetik a zárt ё-t, d e egyéb n y e l v j á r á s i jelenségeket is. E g y martasi (Komárom m.) parasztasszony, György A n d r á s n é Bazsó Lídia pl. í g y ír az életéről: „Ides apám télén mént étetnyi a tisztelendő úr tehenejit. még m u n k a közben az, iskolásdijákokra is be f ü t ö t mer a z i r is adot a. kössig két kocsi szolmát, -amivel othon fütötünk a keménczébe." Ü g y látszik, a zárt. ё hangot az é-hez érezte közelebb (valóban közelebb is van hozzá), mint a nyílt e-hez, m e r t é betűvel jelölte, n o h a az hosszú h ngzó, Erősebbnek érezte t e h á t a minőségi különbséget a mennyiséginél. K á l m á n Béla. e g y péterrévi (Bács-Bodrog m.) ember levelét közli (Magyar N y e l v X L I V , 157). aki ugyancsak jelzi í r á s á b a n a zárt ё hangokat. P l . „Örömei értesítem dolgozom kicsit szokatlan a h e j de mindén ríj . . . égy hercegi volt birtokonn vagyok" stb. Lehet, bogy azért, t e t t pontot az e betűre, mert a zárt é'-t olyanféle h a n g n a k érezte, m i n t az é-t; t a l á n ' é p p e n annak rövid p á r j á u l f o g t a fel. Ez az írásmód különben szokásos volt a múlt századi nyelvészeti m u n k á k b a n is. Szóba kerülhet ezek után az a kérdés, h o g y nem tájszólást, h a n e m az úgynevezett köznyelvet beszélők nyelvében a zárt» ё megkülönböztetését t á j n y e l v i s a j á t s á g n a k minősítsük-e? H a t á r o zottan nemmel felelhetünk. A köznyelvet beszélőknek igen jelentékeny része megkülönbözteti kiejtésében a zárt ё hangot, de ez e g y á l t a l á n nem ad beszédünknek t á j n y e l v i jelleget, mint például ; z ó'-zés v a g y az f z é s (em'bör, gyerök; szíp, nígy sth.). Ennek legfőbb oka éppen az, hogy zárt ё-vel s o k a n beszélünk, tehát megszokottnak, természetesnek érezzük. D© azonnal f e l t ű n ő és erős nyelvj á r á s i színt ad a beszédnek, ha a z á r t e ' n e m az általánosságban megszokott módon jelentkezik (pl. fekete helyett fekete). Azok sem érzik feltűnőnek a kétféle e megkülönböztetését köznyelvünkben, akik maguk csak egyféle e-vel beszélnek. E z azért van, m e r t a köznyelvi zárt ё és a nyílt e zártsági, illetőleg nyíltsági f o k a nem olyan erős, m i n t a n y e l v j á r á s o k legtöbbjében ugyanezen hangzóké. Más szóval: a k é t f é l e h a n g a k ö z n y e l v e t b e s z é l ő k a j k á n e r ő s e n k ö z e l e d i k e g y m á s h o z . H o g y ez a közeledés milyen mértékű, és a két szélső hangérték között a) kiegyenlítődés f o l y t á n hol van a megállapodás, >arra pontos ada-
22
Lőrincze
Lajos
t a i n k , méréseink, megfigyeléseink nincsenek. A veszprémmegyei erősen nyílt e-hezi képest — úgy látszik — a köznyelv általánosan e-ző, azaz e-.je inkább az ё-hez áll közelebb. 4 Hogy a s a j á t tapasztalatomra, illetőleg feljegyzéseimre hivatkozzam: Szentgálon az „urais" beszédre (az övékétől eltérő, köznyelvi kiejtésre) azt szokták m o n d a n i : „péstiessen" beszél. E g y p á p a v i d é k i asszony, ha finomk o d v a beszélt, Dezső-1 és szervusz-1 szokott mondani; valószínűleg kevésbbé érezte f i n o m n a k e szavaknak n y í l t e-vel hangzó f o r m á j á t . H a t e h á t döntenünk kellene, hogy mai köznyelvünkben a nyílt e v a g y a zárt ё ejtése uralkodó-e, mi i n k á b b az utóbbi mellett fogl a l n á n k állást. 5 De a® igazság valójában nincs sem az egyik, sein a másik oldalon, h a n e m valahol középen. A két hang u. i. közeledik e g y m á s felé, s azt sem t a r t j u k lehetetlennek, h o g y - e g y s z e r m a j d teljesen összeolvad. Ezt a folyamatot a k a r j á k m e g á l l í t a n i sokan azzal a javaslattal, hogy helyesírásunkba vezessük be a kétféle e jelölését. Való, hogy a köznyelvi kiejtés megőrzésében és terjedésében jelentős szerepe v a n az írott szónak is, a kérdés gyökere azonban nem itt van. A nyelvi változás, valamely nyelvi jelenség eltűnése nem jelenti okvetlenül a nyelv romlását, elszegényedését. Ezt, csak akkor f o g h a t n á n k fel így, ha a nyelvet — m i n t r é g e n tették — s a j á t magából magyarázható, s a j á t törvényei szerint működő szervezetnek tart a n á n k . Ma azonban m á r t u d j u k , hogy á n y e l v i jelenségek a nyelvet beszélő ember v a g y embercsoport életkörülményeinek, a n y a g i és szellemi életének f ü g g v é n y e i : változásai a nyelvet" beszélők életében bekövetkezett változásokat követik. M?n!apság pl. j o g g a l beszélhetünk a n y e l v j á r á s o k elszíntelenedéséről, sok n y e l v j á r á s i jelens é g pusztulásáról. Azt is m o n d h a t j u k , h o g y ai tájszólást beszélők jó része „kétnyelvűvé" v á l t : meglehetősen ismerik és használják a köznyelvet is: írásukban, v a g y amikor a köznyelvet beszélő környezetben vannak; eredeti t á j n y e l v ü k a szűkebb közösségükkel való érintkezésre korlátozódik. Elszórt, nagyvárostól távol eső falukban csak egyes emberéken tehetünk ilyen megfigyelést: azokon, a k i k sokat olvasnak, sokfelé megfordulnak, azaz nagyobb közösséggel v a n állandó kapcsolatuk. Iparosodó vidékekre m á r régebben is szokták mondatni — joggal —, hogy n e m „hagyományőrzők", sem viseletükben, sem nyelvükben. Mi okozza ezt a nyelvi változást? A t á j n y e l v e k „színtelenedése", az „egynyelvűség" felé h a l a d á s annak a következménye, bogy mind többen ós többen vehetnek és vesznek részt áiz egész közösség életében, a n y a g i és szellemi javaiban. Az elszigetelődés megszűnését szolgálja többek között az írás-olvasás közkinccsé .válása, a rádióhallgatók s z á m á n a k növek e d é s e / i s k o l á k , ú,j utak, vasutak, hidak építése, de közvetve vagy közvetlenül minden olyan intézkedés, a m e l y anyagi és szellemi j a v a i n k monopólium-voltát megszünteti. 4 Általánosan ё-zőnek nevezem — a szokásos terminológiától eltérően — azt a nyelvhasználatot, amelyben csak e g v e-féle hang vari, s ez zárt ё, illetőleg ehhez áll közelebb. 5 Budapest nyelvét én határozottan ilyennek érzem. Nagy J. Béla megfigyelése szerint (Magyarosan III, 154) pedig vitathatatlanul e-ző. Érdemes volna a kérdési tüzetesen, fonetikai eszközökkel megvizsgálni.
„A magyar
helyesírás
kitagadottja"
23
H a t e h á t á nyelvi változást ilyen tényezők i r á n y í t j á k , azt gátolni, í k a d á l y o z n i nemcsak hiábavaló, hanem egyenesen baladásellenes lenne, hiszen ia látszólagos „pusztulás" voltaképen a fejlődéssel azonos. H o g y egy más' térről való hasonlattal éljünk, nem k ü z d ü n k a faeke v a g y a ráolvasással való g y ó g y í t á s fennt a r t á s a mellett sem, m e r t az egyúttal a traktorok, illetőleg a modern orvostudomány elleni küzdelem lenne. Az ё-zés terén végbemenő változás csak e g y kis részlete ennek я n a g y változási folyamatnak, amely a n y e l v i egység felé vezet. A mellett, hogy a közös nyelven (a köznyelven) beszélők jó része nem különbözteti m e g a kétféle e hangot, és h o g y helyesí r á s u n k b a n seni jelöljük őket, egybeolvadásuk mellett szól még a nyelvi gazdaságosság elve is: az t. i„ hogy beszédünkben az értelem kára nélkül h e l y e t t e s í t h e t j ü k (és helyettesítjük is) a kétféle e hangot egyetlen e-vel. A m a g y a r nyelv életében nem ez lesz az első eset, h o g y a „feleslegessé váló" h a n g o k kiesnek a hangállományból. Nyelvűnk régi állapotában pl. kétféle i h a n g o t is .megkülönböztettünk. egy hátsó és egy első nyelvállással képzettet. Ma csak az utóbbi van meg, de az elsőnek az emléke is él: a sírban, hídon, férfinak stb. szavak mélyhangú r a g j a i m u t a t j á k , hogy' egykor m é l y h a n g ú szóhoz j á r u l t a k . Hivatkozni lehetne i t t mai helyesírásunk ly b e t ű j é r e is. Ezzel ugyanolyan hangot jelölünk, mint a j betűvel. Az ly b e t ű egy íjféle h a n g (jésített l) emlékét őrzi, amely ma már köznyelvünkben egyáltalán nincs meg, n y e l v j á r á s a i n k n a k is csak igen kis részében (pl. a palócoknál), m á s u t t ' j vagy l lett belőle, A m ú l t században Czuczor Gergely még versben gúnyolta azokat, akik a folyó-1 jojónak m o n d j á k ; ma a köznyelvben m i n d n y á j a n így ejtjük.« Szarvas Gábor is kifogásolta (Magyar Nyelvőr I I , 102), hogy ai színészek pálya, mely, Mihály helyett azt. m o n d j á k : pá ja, mej, Miháj; s meg a k a r t a állítani az ly hang kihalását, m i n t t u d j u k , sikertelenül. 7 F o g l a l j u k össze mondanivalónk s u m m á j á t . Bele kell nyugodnunk abba, liogy í r á s j e g y e i n k közé az ё betűt felvenni, a kétféle é hang megkülönböztetését köznyelvünkben általánossá tenni nem lehet, de n e m is kell. Az e—e hang megkülönböztetése köznyelvünkből valóban kiveszőben van, ezt meggátolni nem t u d j u k , de siratni sincs okunk. A r r a m á r aztán aligha t u d n a valaki válaszolni, hogy ki éri m e g ennek a különbségnek az eltűnését. Még u n o k á i n k is aligha, b á r ж utánunk következő ötven esztendő a l i g h a n e m többet fog jelenteni nyelvi változások terén is, mint az e l m ú l t ötszáz jelentett. Lőrincze Lajos.
8 Kitekeri nyakát sok ép magyar, szónak, Folyót, golyót mondja fojónak, gojónak, A mell őneki mejj, és a helyes hejes, Öve sejem s kardja hiiveje pikkejes. (Singi úr magyarsága.) 7 Meg kell jegyeznünk: annak már igen kevés elvi és gyakorlati akadályát látnánk, hogy az ly betűt, amelynek most már semmi gyakorlati jelentősége nincs, csak feleslegesen megnehezíti az íráslanítást, a legközelebbi alapos helyesírási reform törölné írásjegyeink közül.
24
Ifi• Ordódy
János
Számozó szám — számozó név. A számok n e m c s a k számolásra szolgálnak, hanem s z á m о z á s r a is. Ilyen használatban n e m mennyiséget jelent a szám, h a n e m ú g y kapcsolódik hozzá valamihez, hogy azt az egy dolgot jelöli, annak minden más dologtól való megkülönböztetését teszi lehetővé, a nevévé válik. A számozás nem ú j találmány, de h a s z n á l h a t ó s á g á r a és jelentőségére csak m o s t a n á b a n kezdünk ráeszmélni. Az ipar, a technika és a tudomány, a kereskedelem, a közigazgatás és a gyakorlati élet á l t a l á b a n mind több számozó s z á m o t használ. M é g az embernek is annyiféle száma v a n már, a h á n y helyen n y i l v á n t a r t j á k : azonossági szám, OTI-törzsszám, illetményhivatali törzsszám, adóh i v a t a l i szám stb. Jellemző a számozás mértékére, hogy például szinte bajos a kezünk ügyébe eső leghétköznapibb t á r g y a k között is olyant találni, amelynek a szakemberek két-háromféle s z á m n e v é t ne ismernék v a g y n e t u d n á k kikeresni- (vámtarifa-szám, külkereskedelmi code-ezam, g y á r t á s i szám). S ezeket használni is kell! Évről-évre jelennek meg a kereskedelmi és közigazgatási szaklapokban a számozó rendszereket ismertető cikkek ezzel az egybehangzó felhívással: K ö n n y í t s ü k meg a h a t ó s á g m u n k á j á t , idézzük b e a d v á n y u n k b a n az ü g y ü n k r e vonatkozó számokat. — A számozó számok h a s z n á l a t á n a k egyik fontos területe a könyvt á r a k b a n és a t u d o m á n y o s adatrendezésben használatos nemzetközi ú. n. decimális klasszifikáció (tízes osztályozó rendszer). Vizsgáljuk meg, hogyan fejezi ki a nyelv az ilyen számozó számokat, s ennek megfelelően h o g y a n kell ezeket a nem betűkkel, h a n e m számjegyekkel í r t számneveket olvasni, kimondani, beszéd közben használni. A számokkal való jelölés kezdeti módja a s o r b a n való megszámozás: első, második g í. t. M i n d j á r t ezekkel a sorszómokkal kapcsolatban ismeretes a nyelvművelő irodalomban — többek között — egy idegenből származó hiba, a sorszámnév helyett a jelzett szó mögé v e t e t t tőszánmév alkalmazása: Kincsem kettő. A m a g y a r n y e l v - szerkezetétől a n n y i r a eltér ez, hogy épeszű m a g y a r ember semmikép sem é r t i - ú g y , ahogy szánták; sőt így szóval kiírva még aki ismeri sem ismeri föl benne a Kincsem 11-1. E nyegleség legfőbb éltetője a s p o r t nyelve. Némely s p o r t ú j s á g u n k m a g y a r o s í t ó eredményei a l a p j á n remélhetjük, h o g y egyszer csak e h e l y e t t a' kínos z a g y v a s á g helyett is vailami eredeti m a g y a r megkülönböztetési módot k a p fel a divat. Az egy-falubeli egynevűeket pl. nem számozással, hanem ú j a b b jelzőkkel, r a g a d v á n y n e v e k k e l különböztetik meg, amelyeket idővel még az a n y a k ö n y v is elfogad. Nem venné-e szívesen a szurkolók h a d a is • a valóban jellemző, állandó „hősi" jelzőket? Fürge, víg, kemény stb. H a azonban sorszámozni akarunk, a számnevet a számozott szó elé kell t e n n ü n k (Második Kincsem). A számozó számok fejlettebb f a j t á i t nem a sorban való megszámozás, hanem valamilyen m á s kapcsolat f ű z i a velük jelölt dologhoz, ezért azoknak kifejezésére a sorszámnevek nem alkalmasak. P l amikor egy motortípus nevében a h e n g e r e k számát emle-
Számozó
szám — számozó
név
25
getik: Essex-six (Essex-6), vagy a rádiók jelzésében a különféle szerepű csövek számát: 2 + í, -vagy m á s jellemző a d a t o k a t , amelyek m á r csak a szakembereknek jelentenek valamit, m i n t a MÁV mozdonyain a 321-es, a i2í-es stb. Az ilyen számok kifejezésére, ezeknek a mennyiséget, darabszámot jelentő számoktól való megkülönböztetésére több n a g y művelt nyelvnek nincsen más eszköze, csak az i m é n t említett tőszánmévátvetés a jelzett szó mögé. A m a g y a r nyelv azonban m a g u k b a n is megkülönbözteti a s z á m o z ó s z á m o k a t a s z á m o l ó számoktól. Mi nemcsak -dik képzőjű sorszámnevet t u d u n k képezni a tőszámnévbőt, hanem a számoknak e legmodernebb szerepét egész pontosan kifejező szófajtánk is v a n : a tőszámnévből az -s képzővel alkotott melléknevünk. Nevezhetnők ezt, amíg jobb elnevezés nem akad, s z á m o z ó n é v-nek. Az í g y képezett számneveket — b á r elméleti megkülönböztetésükkel talán elsőknek próbálkozunk — természetesen ismeri és használja mindenki. N a g y o n f u r c s a lenne, ha például a helyett, hogy eti; ahol a hatos megáll, a sportnyelv m i n t á j á r a azt mondanók, hogy a viszonylat hat megállójánál. Mégis szükség v a n arra, hogy tudatosítsuk nyelvünknek e sajátos szófajtáját, m e r t ismeretlenségében n e m becsüljük m e g eléggé, m e g nem érdemelt mellőzését m á r n e m érezzük m i n d i g u g y a n o l y a n furcsának, m i n t ebben az erőltetett példában. P e d i g mindig u g y a n o l y a n f u r c s a . És különösképpen most van szükség arra, hogy a magyalr számozó név meglétét általánosan i s m e r t t é tegyük, és helyes h a s z n á l a t á n a k elméleti a l a p j a i t tisztázzuk, m e r t a számozó számok mind a tudományos, mind a gyakorlati életben n a g y o n terjednek. N a g y mulasztás volna, h a az idegen nyelvek h a t á s a alatt veszni hagynók anyan y e l v ü n k n e k egy o l y a n képességét, amellyel azoknál tökéletesebb. A számozó számok használata terén a köznyelvben a legmegszokottabb hiba a házszámok kifejezése: Király-utca 101 alatt lakik. Az alatt, névutó h a s z n á l a t á n a k f u r c s a s á g á t m á r szinte észre sem vesszük, a n n y i r a hozzászoktunk. A helyes házszámkimondás az igazi pestiekben megütközést kelt: Én a 101-esben lakom,'a í-ik emelet 6-osábanl Ne törődjünk bele a helytelen „nyelvi tény"-be! Gondoljunk arra, h o g y í r t a Petőfi a március 15-ét: 15-dik Martius 1848. A h o g y elhagyjuk a keltezésnek ezt a régi, idegenszerű módját, ú g y el fogjuk felejteni, ha e g y kis gondot f o r d í t u n k rá, az ajtó hat-ot és a szám alatt való lakást. Eléggé megemlegettük, m i t jelent az, ha. a l a k á s u n k alatt lakunk, az óyóhelyen. A hivatalos és a kereskedelmi nyelv a r á j u k ható idegen nyelveknek egy m á s i k — pontosan lefordított — s a j á t s á g á t ápolgatja, b á r a r r a a m a g y a r nyelvnek semmi szüksége sincsen, m e r t v a n számozó neve. A számozó szám u t á n kitett sz. rövidítés ez, a No v a g y Nr. megfelelője. Még jó, h o g y pl. .a negyvenezres szám ú rendeletről beszélnek, nem a negyvenezer szám-ról. Helyesen haszn á l v a is fölösleges szószaporítás a szám, hiszen olvasva is, kimondva is nagyon jól t u d j u k , hogy számot olvastunk vagy mondtunk, mégpedig számozó számot. E z t a szám u t á n tett ponttal szokás jelölni. Tudni — és tanítani — illik azonban, h o g y ez a pont nemcsak -dik-nck olvasható, hanem -s-nek is, a szerint, ahogy az
26
l f j . Ordódy:
Számozó
szám — számozó
név
értelem vagy a helyes szokás megkívánja. Mivel azonban a hibás olvasás lehetőségét illik csökkentenünk, leghelyesebb az sz. rövidítés helyett és a szám u t á n tett pont helyett kötőjelet és a megfelelő képzőt írni ki: a i0.000-es rendelet. A hivatalos használatban persze ez m á r a megcsontosodott szokással kerül összeütközésbe. Mégis remélnünk kell, hogy valamikor nem azt fogjuk idegenszerűnek érezni, amiben a m a g y a r nyelv különbözik fi többitől, vagy amiben éppen tökéletesebb sok más nyelvnél. Még a tudományos nyelvből teszünk itt egy hasonló apróságot szóvá: az ábrákat és főként az ábrák részleteit számozó számok ügyét. Nevezhetnek ezeket m u t o g a t ó s z á m oknak, mert a magyarázó u j j á t v a g y pálcáját pótolják. Alig van olyan tudomány, mely ábrákat ne használna, s alig akad olyan könyv, mely az ábrák mutogató szómait a szövegben helyesen írná le. Elég gyakori az előbb említett sz. jelzés használata,, ami még nem nyelvtani, csak stílushiba. Szokásos a mutogató számoknak idézőjelbe, sőt zárójelbe való befoglalása; az egyik csak fölösleges, a másik m á r hibás és félreérthető modorosság. Nem r i t k a azonban a számoknak minden megkülönböztető jelzés nélküli bekapcsolása a szövegbe, sőt akad nem egy előadó, aki tőszámnévnek nemcsak í r j a , hanem mondja is a mutogató számokat, vagyis a m a g y a r számozó név megvoltáról nem vesz tudomást: „Kövessük az egyből induló vonalat kettőig, a három csomópontnál válaszszak а négy felé vivő ágait, és öt megkerülésével ha -, héten át (érted: haton, héten át) t é r j ü n k vissza háromba". Magyarán: .Kövessük az egyesből induló vonalat a kettősig, a hármas csomópontnál válasszuk a négyes felé vivő ágat, és az ötös megkerülésével a hatoson s a hetesen át t é r j ü n k Visszai a hármasba.' E helyett a költött példa helyett szolgálhatnánk a k á r h á n y valóságossal is, de nem célunk a szaktudósok kipellengérezése. Az ő felelősségüket nagyon csökkenti az, hogy anyanyelvünk' ezen a ponton teljesen különbözik pzoktól a nyelvektől, amelyeken sok szaktudomány valójában , él és virágzik, v a l a m i n t a!z is. hogy a számozó számok helyes m a g y a r jelölése: az -s képző kiírása a tudományos irodalomban egyáltalán nem szokás, az önálló kezdeményezéshez pedig sem a m a g y a r nyelvtankönyvek nem adnak kellő alapot, sem a nyelvművelő irodalom észrevehető ösztönzést. Csupán némely tudományos folyóirat szerkesztő je _próbálja meg néha — négyszemközt — megemlíteni a szerzőknek az ilyen -s-telen szöveg nevetséges voltát, de rendszerint csak annyit érhet el, hogy a mutogató számok u t á n pontot szabad tennie. A számozó számok elterjedésének fokozódásával az -s képző használatóra való rászoktatáson kívül más kérdések is fel fognak bukkanni. Ilyen az igen hosszú, sokszámjegyű számozó számok kimondása. Ezeket pontokkal, vesszőkkel, kötőjelekkel, néha más írásjelekkel is kisebb-nagyobb szakaszokra szokás osztani, hol a jelölő rendszer szabályai szerint különféle hosszúságúakra, hol csak az olvashatóság végett háromjegyű, újabban ötjegyű csoportokra. Mivel a számozó számok — mint t u d j u k — nem mennyiséget jelentenek, semmi szükség sincsen arra, hogy a h á r m a s csoportokhoz tartozó egységszámnevek (száz, ezer, millió, milliárd, billió)
\
Széljegyzetek
27
kiókumlálásóval töltsük az időt; a k á r m i l y e n csoportokba foglalva, sőt a k á r egyenként is m o n d h a t j u k a számjegyeket, mégpedig az utolsó kivételével tőszámnevek a l a k j á b a n . Amilyen szigorúan megk í v á n j a az érthetőség, hogy a nem mennyiséget jelentő számok végét ellássuk az -s képzővel, é p p olyan kevéssé lehet nyelvhelyességi alapon megkövetelni a sokjegyű, többszakaszú, bonyolult számozó számoknak egyetlen, mennyiséget jelentő számként való elolvasását. Vagyis pl. ezt a számozó számot: 495.11 olvashatjuk í g y : négy-kilencvenötös, tizenegyes. H a s z n á l j u k mindenfajta, számozó szám kimondására a m a g y a r számozó nevet. K i v é v e természetesen, h a a sorszámnév a szokottabb. Meggyőző p r ó b á j a lesz ez annak, hogy a nyelvhelyesség ápolása nem holmi elméleti követelődzés. hanem m i n d i g gyakorlati célú törekvés, -mely legföljebb helytelen szokásaink leküzdéséig nehezíti, végeredményben azonban m e g k ö n n y í t i a beszéd első célj á n a k elérését: a gondolatok félreérthetetlen és gyors közlését. I f j . Ordódy János.
SZÉLJEGYZETEK. M i s s i ó vagy
misszió?
Nyelvünkben nyomuk m a r a d t mindazoknak a hatásoknak, amelyek népünket ősidőktől fogva érték. A katolikus egyház hivatalos nyelvéből is igen sokat átvettünk ezer esztendő óta, elsősorban egyházi f o g a l m a k r a vonatkozó szókat. A nép e szavakat természetesen ú g y vette át, ahogyan p a p j a i t ó l hallotta, t e h á t a népnyelvben használt latin szavak megőrizték a régi hazai deák nyelvi kiejtést. Ismeretes, hogy a katolikus p a p s á g latin kiejtése n e m tökéletesen e g y f o r m a : a f r a n c i a , az olasz, a német papok némi kiejtésbeli különbséggel beszélik u g y a n a z t az egyházi l a t i n nyelvet. E n n e k a korai középkorba visszanyúló h a g y o m á n y a i vannak. Az egyházi latinság u g y a n i s az egész középkori E u r ó p á b a n egységesen, de országonként más-más színezettel fejlődött. Ennek az egyetemes középkori latin irodalmi nyelvnek egyik ága a magyarországi latin, a m a g a sajátos kiejtésével, egyik flajellegzetessége az volt,, hogy a latin s (essz) helyén m a g y a r s-et (ess-et) mondott, Ebből a sajátságból érthető az, hogy E u r ó p á b a n csak minálunk jelöl a latin s betű s hangot, sőt régebben az x ejtése is ks volt«, m i n t a voks szó és a Paxy (olv. Paksi), Maxaj (olv. Maksai), Taxonyi (olv. Taksonyi) vezetéknév is bizonyítja. A P á z m á n y P é t e r által feljegyzett régi keveréknyelvű rímes- mondás i s — Ubi non est, Ott ne keresd (Összes Művei V, 295) — csak akkor cseng jól, h a a latin létigét ú g y e j t j ü k , m i n t h a m a g y a r szó volna. N é p ü n k tehát az s-sel ejtett latin szavakat s-sel tanulta meg, és ezt a h a n g o t — sokszor zs-yé a l a k í t v a — a mai n a p i g híven m e g is őrizte. Ezért mondunk misé-1, sekrestye-1, stólá-1, iskolá-1, klastrom ot, sátán-1, nem miszé-1, szekresztyé-1, sztólá-1 stb. A péld á k a t - j ó c s k á n szaporíthatnék: Salamon, Sámson, ministráns, stáció,
Széljegyzetek 34 virtus, juss; v a g y gs-vel: Zsuzsanna, Izsák, József, jezsuita, hozsánna, zsinagóga, eklézsia, uzsora, rózsa. Két m a g á n h a n g z ó között p e d i g hosszan ejtett, kettőzött ss v a n : Messiás, processió (a népnyelvben hangátvetéssel proseeció is), passió, komissió, s ide tarozik a missió is. G y a r m a t i n S á m u e l még a X I X . század elején is így í r : Protzessio, Protzessus, Sessio (MNy. X X I X , 239). Ú j a b b latin és ál-latin jövevényszavaink természetesen m á r sa-szel kerülnek át nyelvünkbe: tantusz, kongresszus, misszionárius, misszále, nexus (olv. nekszus), omnibusz, autóbusz, kompresszió, masszív, szelektál. stb. Jelentésmegoszlások is történtek: A passió csak Krisztus kínszenvedését jelenti, a passzió pedig — állítólag a német Passion-ЪЫ — szenvedélyt, kedvelt szórakozást, időtöltést. A passiónak a szegedi nép nyelvén pársijó a l a k j a is keletkezett, elhasonulással (Nép és Nyelv I, 287). A n é p n y e l v i missió cs(ik bel- v a g y népmissziót jelent, v a n azonban misszió változata is, de ez idegen világrészben, távoli országban, g y a r m a t o k o n , p o g á n y o k között végzett keresztény hithirdetést, térítést jelöl, ú j a b b a n pedig az általánosabb küldetés, hivatás, megbízás értelemben is használják. H a a múlt század visszahozhatatlanul elhagyta is a latin nyelv s a j á t o s hazai színeződését, ennek a nép- és köznyelvben m e g m a r a d t emlékeit, m i n t pl. a missió szót. ne e n g e d j ü k feledésbe veszni roszszul értelmezett pontoskodásból v a g y latin-tudásunk fitogtatása kedvéért. Mikesy Sándor. %
B á r m e n n y i r e ragaszkodunk a l a t i n szavaknak régi, m a g y a r o s kiejtéséhez, és b á r m e n n y i r e helyeseljük ezt а hagyományőrzést, nem hiszem, hogy а köznyelvben s az irodajlmi nyelvben m e g lehetne gyökereztetni ilyen különbségtevést: a 'bel- vagy népmisszió' legyen missió, a 'külmisszió' pedig, v a g y i s a keresztény (keresztyén) hitnek a pogányok közt való terjesztése, valamint a 'küldetés, hivatás, megbízás' legyen misszió. Az" ú j a b b kiejtésváltozat. a misszió — ú g y látszik — a köznyelvben s az irodalmi nyelvben m á r kiszorította a régibb missió-1. S a j n á l k o z h a t u n k rajta, de megváltoztatni aligha lehet. Révai K i s Lexikonában és az Ú j Idők Lexikonában pl. e g y a r á n t Belmisszio címszót olvasunk. Balassa értelmező szótárában sincs missió, csak misszió, ilyen jelentésm a g y a r á z a t t a l : 'küldetés; elvállalt lelki munkásság'. Kelemen, E c k h a r d t , Sauvageot. Tolnai szótára (A Pesti H í r l a p Nyelvőrében) mind csak a misszió alakot i k t a t j a be a szavak közé, a missió-1 nem. E s z ü n k b e j u t h a t erről, hogy az Akadémia helyesírási szabályzatának szómútatója nagyon s o k á i g állhatatosan m e g m a r a d t a régi, piagyaros k i e j t é s ű hinmus szóalak mellett. Mivel azonban m a m á r a himnusz a közkeletű kiejtés, 1940 óta így, síi-szel í r j a ezt a szót az akadémiai helyesírás is. N. J. B.
Elfelejtsünk magyarul? A k i k a hirdetéseket és a m ű s o r o k a t í r j á k , igen nagy nyelvi műveltséget tesznek fel a pesti u t c a közönségéről, amikor zeneművek és intézmények német, angol v a g y f r a n c i a címét nem for-
/
Széljegyzetek
29
d í t j á k le, hanem eredetiben t á l a l j á k a közönség elé. Vagy, t a l á n h a m i s adatokat hirdettek volna, h a a bécsi állami opera, művészeinek szereplését ígérték volna a wieni Staatsoper tagjai helyett? Nem a k a r j u k ú j r a k e z d e n i a hosszas vitát az idegen helynevek és keresztnevek m a g y a r o s a l a k j á n a k használatáról (ámbár h a m a g y a r u l beszélünk, éppen az osztrák főváros neve az ismert m o n d á s szerint még a németnek sem Wien, hanem „ m a g y a r n a k Pécs, ném e t n e k Bécs1"), de az intézmények közszói (nem tulajdon-) n e v é t igazán m a g y a r r a lehetne f o r d í t a n i az eredeti értelem legkisebb csorbulása nélkül. Máskép ítéljük m e g a tulajdonnévszerű elnevezéseket, amelyekhez valami s a j á t o s egyéni jelentós vagy h e l y i zamat tapad. pl. az Éc'ole Normale, a Wiener Sängerknaben vagy a k á r a bécsi Burg nevét; I l y e n k o r azonban h a g y j u k meg a t e l j e s címet az eredeti nyelven. Az i m é n t említett intézmény neve is kevésbbé volna kifogásolható Wiener Staatsoper alakban, Hasonló tájékozottságot k í v á n n a k az embertőt az ilyen f r a n c i a nyelvű zeneműcímek: Nuages, L'aprés-midi d'un fauné (Debussy zenekari darabjai). Aki zenét a k a r hallgatni, a n n a k m i n d j á r t ném e t ü l és franciául is kell t u d n i a ? Aki be akar h a t o l n i a zene világába, annak úgyis meg/kell t a n u l n i a egy csomó idegen szakkifejezést; fölösleges megterhelni az emlékezetét olyasmivel, ami n e m tartozik a zenei szaknyelvhez, és m a g y a r u l is é p p ú g y érthető. De hiszen ezek az idegen címek aligha azért kerültek a m ű sorokba, hogy a plakátolvasó és hangversenylátogató közönség nyelvismeretét bővítsék. A m ű s o r í r ó j a kényelmes volt, és n e m szánta r á m a g á t a r r a , hogy az idegen címeket lefordítsa. Lusta volt m a g y a r u l gondolkozni. Ö értette az idegen címet, és feltette, h o g y m i n d e n m a g y a r érti. Így lassanként minden külföldi intézmény nevét átvesszük az eredeti nyelven, esetleg a nélkül, hogy pontosan értenők, és sokszor m á r nem is gondolunk a r r a , hogy m a g y a r u l voltaképen mit is jelent. A m a g y a r elnevezést mellőzik azért is, inert szürkének, hétköznapinak érzik, az idegen szóalakhoz p e d i g v a l a m i különös névmisztikát l á t n a k fűződni. Holott Staaisoper nemcsak Bécsben van, s Egy faun délutánja Debussynek u g y a n a z t a m ü v é t jelenti, a m i t az eredeti f r a n c i a cím. a Felhők cím p e d i g u g y a n a z o k a t a folyton változó, az eget többé-kevésbbé elhomályosító p á r a g o m o l y o k a t idézi fel képzeletünkben, mint- a Nuages szó, csakhogy valószínűleg sokkal több ember képzeletében, a Nuages ellenben a f r a n c i á u l nem tudó előtt jelentésnélküli név marad, és legfeljebb különös h a n g a l a k j á v a l kelt valami bizonytalan képzetet, hangulatot, amelyet aztán a hallott zenemű kiegészít. Fölösleges több példát idézni a m a g y a r nyelv visszaszorulás á n a k erről a területéről. Inkább állapítsuk m e g azt, hogy h a az idegen címek d i v a t j á n a k oka n e m a kényelemszeretet, hanem céltudatos törekvés az idegen nyelvi műveltség terjesztésére, a k k o r ez n a g y o n helytelen eljárás. Idegen nyelveket tanító művekben alig van bosszantóbb, m i n t ismeretlen szavaknak m a g y a r á z a t nélkül h a g y á s a . Népművelési szempontból is szerencsésebb módszer az, h a az eredeti idegen cím mellett m a g y a r jelentését is feltüntetik.-Ezt a módszert, láttuk nem egy külföldi f i l m hírverésében is. A címek kétnyelvű feltüntetése nem kényszeríti idegen szavak
30
Széljegyzetek 30
megjegyzésére azt, akinek idegen nyelvekhez nincs érzéke, de az idegen nyelv tökéletesebb ismeretére segíti azt, akinek v a n hozzá hajlama, és mindemellett erősíti a m a g y a r nyelvi tudatot. Kosztolányi is a k k o r f o r d u l t teljes érdeklődéssel anyanyelvének sajátos finomságai felé, amikor idegen nyelvek és művek tanulmányozásába mélyedt. É r t s ü k meg: nem é p p e n egyes szavak, hanem szókapcsolatok lefordításáról v a n szó, a m i néha bizonyos fordítói készséget is kíván, többet, m i n t egy szótári címszó p u s z t a helyettesítése. Keni baj, h a a m a g y a r cím n e m egyezik p o n t o s a n az eredetivél (pl. Torrents — Az örvény sodrában; The keys of the kingdom — A mennyország kulcsa). Az érdeklődőt m á r ez az eltérés is gondolkodásra készteti. Csak az idegen nyelvű címek betűszerinti, értelmezés nélküli átvételébe ne nyugodjunk bele, mert ennek a kényelmes módszernek az lesz az eredménye, h o g y az eredeti címet nem f o g j a u g y a n teljesen megérteni az á t l a g o s közönség, de inagyar nevet sem t u d adni neki, és így egyre többet — felejt m a g y a r u l . Elekfi
László.
Hivatalos magyarság. Cikkeinkben és Lapszemlénkben (XIV—XV, 29; X V I , 24, 26, 58, 84. 91; X V I I , 25, 26) m á r többször foglalkoztunk hivatalos nyelvünk m a g y a r s á g á n a k ügyével, a k é r d é s fontossága azonban állandó figyelmet érdemel. Legyen szabad okulásul n é h á n y példával szolgálnunk. A h i v a t a l o s lapnak egyik számában az első lapon egy .Előfizetőinkhez!" címzett felhívás jelent meg. Ebből idézzük az alábbiakat: „ . . . e z teszi szükségessé, hogy a tárgyhónapot megelőző napokban szíveskedjenek az előfizetéseket eszközölni:' (A tárgyhó ú j a b b a n erősen divatozik hivatalos n y e l v ü n k b e n : az adó a tárgyhó 15. n a p j á i g befizetendő: ez az összeg a következő tárgyhóban számolandó el stb. Ezekből a mondatokból az derül ki, hogy a tárgyhó valamely ü g y esedékességének h ó n a p j á t jelenti. A f e n t i mondatok tehát a közönség számára is érthetően í g y alakítandók: . . . e z teszi szükségessé, hogy az előfizetési d í j az előfizetés k í v á n t kezdete (vagy; az előfizetési hónap) előtt n é h á n y nappal kiadóhivatalunkba .beérkezzék. Az adót mindig az esedékesség h ó n a p j á n a k 15. n a p j á i g kell befizetni. Ennek az összegnek az elszámolása csak a következő hónapban esedékes. — Igaz, hogy ez a magyarázó körülírás a. mondatot hosszabbá teszi, s n y i l v á n ezért használják a tömör, do a legtöbb avatatlan előtt rejtélyes tárgyhó szót. —• A szerk.) E b h e z a felhíváshoz a k i a d ó h i v a t a l külön lapon egy másik f e l h í v á s t is mellékel, amelynek egyetlen, nehézkes mondata felesleges névelővel és m a g y a r t a l a n s á g o k k a l van zsúfolva: A M . К . mai s z á m á b a n m e g j e l e n t „Felhívás"-ипкта. szíves figyelmüket felhíva, f e l k é r j ü k a t. Előfizetőinket, h o g y a mai számunkhoz mellékelt Befizetési lap felhasználásával az ú j árak életbeléptetésével előállott előfizetési differenciákat hozzánk eljuttatni szíveskedjenek. — Ugyanezen s z á m n a k utolsó l a p j á n a kiadóhivatal a r r a
31
Széljegyzetek
kéri az előfizetőket, liogy ha a l a p küldését tovább nem k í v á n nák, ezt közöljék a kiadóhivatallal. Majd . így f o l y t a t j a : , H a lapunkat a bejelentés, dacára, is küldenénk, a k k o r azokat a megszüntetni kívánt időtől, visszaküldeni szíveskedjenek." Tehát az egyesszámú lapunkat főnévre vonatkozó azokat névmást többesszámba teszi, az időt pedig meg a k a r j a szüntetni. Szegény idő! E g y pénzügyminiszteri rendelet fölött a következő szó láth a t ó : .Pénzügyminisztertől." Hol m a r a d t a névélő? Ennek használatával különben is sok b a j van, m i n t az előbb idézett f e l h í v á s szövege is m u t a t j a . Egy- hirdetmény pl. azt a d j a tudtunkra, h o g y „ . . . a Nógrád-Hont m e g y e törvényhatósága a széesényi j á r á s h o z tartozó E t e s nagyközséget s a l g ó t a r j á n i járásba osztotta be." T e h á t „a N ó g r á d - H o n t m e g y e " névelővel, de „salgótarjáni járásba" névelő nélkül, pedig éppen megfordítva kellett volna. . M á s u t t azt olvassuk, hogy „X. Y. részére a mezőgazdasági kísérletügyi igazgatói címet' adományozták. Mi eddig azt hittük, hogy ilyen címeket valakiwe/c, n e m pedig valaki részére szoktak adományozni. S. Gy. Igyekszünk,
kérem!
1947 n y a r a óta figyelem a villamoskalauzok nyelvét. Először csak a lépten-nyomon hallott „ I g y e k s z ü n k , kérem)!1" kifejezésben tűnt fel a jelentő m ó d használata felszólító értelemben, de azóta számos m á s példát is feljegyeztem, és így meg kell állapítanom, hogy az igyekszünk (értsd: igyekezzünk!) k o r á n t s e m elszigetelt jelenség, noha azt erős túlzás volna állítani, hogy általános. M a g a m hallottam a következő mondatokat: , . I g y e k s z ü n k , kérem, indul a kocsi! Igyekszünk a felszállással! Milyen jegyet adok? Felszállunk, k é r e m ! Kapaszkodunk, kérem, fordul a kocsi! Nem ugrálunk, ebből lesz a baleset!" A honvédnapokkal kapcsolatban hirdetményben láttam a jelentő módnak ilyen használatát. A pontos szövegre m á r n e m emlékszem, de a v é g e valahogy í g y szólt: „ . . . e r r e az alkalomra házunkat fellobog ózzuk." Ez az igealak is n y i l v á n felszólítónak értendő (lobogózzuk fel házunkat). E z a nyelvszokás, ú g y látszik, terjedőben v a n . Eredete talán a m á r eddig is h a s z n á l t nyomatékos, ellentmondást nem tűrő felszólításban keresendő, amikor a n n y i r a biztosak v a g y u n k a p a r a n c s v é g r e h a j t á s á b a n , h o g y máris t é n y k é n t fogjuk fel. í g y pl. az Idejössz! Lefekszel! erősebb parancs, m i n t a Gyere ide! Feküdj le! Í g y magyarázható, liogy a jelentő mód a l a k j a i beszüremkedtek a felszólító módba. Ennek a f o r d í t o t t j á t l á t j u k egyes nyelvj á r á s o k b a n és a pesti nyelvben: a -t végű igéknek felszólító módj á t jelentő mód helyett használják. Minduntalan hallunk ilyen alakokat: „Ki tanítsa nálatok a történelmet? H a az ember fölakassza a k a b á t j á t . . . " stb. Ennek a z ellenkezőjére, tehát а jelentő módbeli alakoknak a felszólító módba való á t e s a p á s á r a azonban étidig n e m találtam példát, ч Kálmán Béla.
32
Figyelő
Utcán át. I t t van ú j r a az ősz, a f a n y a r ú j b o r o k és a csípős-édes móri m u r c i évszaka. Vendéglők és kis kocsmák a j t a j á n a n y á r i „szárazság" után ú j r a ott az árjegyzék, hogy mibe- kerül az ezerjó, a rizling meg a többi búfelejtő. Az ilyen jegyzéknek rendszerint van egy második rovata is, a takarékosabb „zugivók" számára: az utcán át. Régóta b á n t j a m á r a szememet és f ü l e m e t ez a n y i l v á n német A bort. nem tőről á t b u j t o t t kifejezés (über die Gasse verkaufen). az utcán mérik, nem is az, utcán át n y ú j t j á k oda a vevőnek; olyan hosszú k a r j a nincs egy kocsmárosnak sem. Be kell érte menni a söntésbe* de nem bizonyos; hogy átvisszük az utca túlsó oldalára. Mindenképen értelmetlen, ostoba tehát m a g y a r szemlélet számára az и teán át való bormérés. Ezt észrevehette valamelyik derék kocsmáros is, m e r t mostanában több helyen láttam az utcán át helyett ezt a kifejezést: kihordásra. A szándék dicséretes, de az ú j í t á s шип mondható sikerültnek. A kihordás u g y a n i s valami folyamatos, ismétlődő, rendszeres tevékenységet jelent annak a részéről, akinél az á r u v a g y anyag van. K i h o r d j á k pl. a, tejet, az újságot, a péksüteményt, a szemetet, a jeget, szódavizet stb. A kocsmából azonban elviszik a bort alkalomszerűen azok a vevők, akik nem ott a k a r j á k elfogyasztani, A különbség lényegéhez tehát az u t c á n a k semmi köze nincs. Ezért a következő választékot ajánljuk minden r e n d ű és r a n g ú borméréseinknek ú j á r j e g y z é k ü k két rovata s z á m á r a : Vendégeknek — Vevőknek. Fogyasztásra — Vételre. Itt fogyasztva. Itteni (helyben való) fogyasztásra. — Elvitelre, Fogyasztásra. — Kimérve. Reméljük, b o r b a n is legalább ekkora lesz a választék. Kovalovszky Miklós.
FIGYELŐ. A nyelvvédelem kérdései külföldön. A nyelv m i n t t á r s a d a l m i képződmény követi a történelem fordulatait, s érzékeny anyagként f o g a d j a magába a társadalom válságainak nyomát. Az olyan h a t a l m a s arányú, életünk szellemi és a n y a g i a l a p j a i t f e l f o r g a t ó változás, m i n t az e l m ú l t világháború, természetesen n a g y hatással volt a különféle nyelvekre is. Ha figyelembe vesszük is azt, a tetemes és rohamos h á b o r ú s szókincsg y a r a p o d á s t , amelynek leltározása n á l u n k még j ó f o r m á n meg sem kezdődött, meg kell állapítanunk,, hogy az elmúlt évek a nyelvnek sokkal többet ártottak, m i n t használtak. N e m r é g jelent m e g Berlinben K l e m p e r e r V i k t o r könyve „A H a r m a d i k Birodalom nyelvé"-ről, s igen érdekesen v i l á g í t j a meg, h o g y a n telítődött politikai szellemmel a n é m e t nyelv. Az ebből származó sajátos, ú j szókincsen k í v ü l figyelembe kell venni azt is, hogy a háború f o l y a m á n a n é m e t e k egy csomó más néppel kerültek érintkezésbe, s ez aligha m a r a d t hatás nélkül a német nyelvre. M á r i s megállapították a nyelvészek, hogy f ő k é n t a szláv nyelvek ejtésbeü s a j á t o s s á g a i gyakoroltak ú g y látszik maradandó
Figyelő
33
h a t á s t a német kiejtésre. Felvetődik az a k é r d é s is, v á j j o n hasonló jelenségek mutatkoznak-e h a s o n l ó okok f o l y t á n más országokban, amelyek a h á b o r ú s események sodrába kerültek. így elsősorban angol, f r a n c i a és olasz nyelvterületen. Nyilvánvaló, s ez is vizsgálatot kívánna, hogy a n é m e t nyelv is h a t o t t a megszállt országok szókincsére és kifejezéskészletére. E z később, természetes ellenhatás következményeként, kiküszöbölődött. Változások történtek azonban belső viszonylatban, a német nyelvterületen is. E r r e elsősorban A u s z t r i a példáját idézhetj ü k . A német megszállás u t á n a nácik rögtön megindították a nyelvi egységesítés céltudatos folyamatát a sajátos osztrák műveltségi cicinek eltüntetésével. Az osztrák-német és különösen a bécsi nyelv történelmi g y ö k e r ű franciás, olaszos és latinos kifejezéseit a poroszos purizmns könyörtelenül irtotta. Hitlerék A u s z t r i a nyelvi beolvasztásával, egységesített német nyelv megteremtésével is bizonyítani akarták a Birodalom politikai egységét. A felszabadulás után azonban az osztrákok teljes erővei igyekeztek kiküszöbölni a porosz-német szellemi zsarnokság n y o m a i t . Megindult a nyelv „visezaosztrákosítása", a meghonosodott poroszos szavak és kifejezések kiutasítása. E z a mozgalom o l y a n túlzásba torkolt, hogy mia m á r az ellenvélemény is megszólal, és tiltakozik az ellen, liogy puszta hazafiaskodásból az e g y é b k é n t jogos, észszerű nyelvtisztítás eredményeit is megsemmisítsék. í g y pl. a régi osztrák Korrespondenzkarte helyett b á t r a n elfogadhatják a Postkarté-t, a személyazonossági igazolvány is m a r a d j o n csak Ausweis, ne állítsák vissza a régi Legitimation-t, A német nyelv ú j a b b a l a k u l á s a és az osztrák nyelvtisztító mozgalom elsősorban politikai gyökerű változás. A n y u g a t i országok nyelvi problémái, ha nem is közvetlenül, de közvetve a h á b o r ú következményeként merültek fel. A háború lazító h a t á s á n a k jellemző tünete az a felületesség és pongyolaság, amelyről a z a n y a nyelvi kid (ura szempontjából az élen j á r ó Franciaország í r á s t u d ó i panaszkodnak. E g y olvasónk k ü l d t e be hozzánk a Le Monde c. p á r i z s i napilapnak egy nyelvvédő cikkét azzal a megjegyzéssel, h o g y a magyar i f j ú s á g figyelmét és lelkiismeretét is fel kellene ébreszteni n y e l v ü n k helyes használatának kérdései i r á n t . Az említett lapnak „A f r a n c i a nyelv védelmében" c. r o v a t a u g y a n i s a r r ó l ír, hogy mi a fiatalok véleménye a nyelvhasználat kérdésében. A cikkíró közli e g y fiatal olvasó levelét, aki a nyelvt a n i szabályok u r a l m a ellen tiltakozik. „Kétségtelen, hogy a legfontosabb szabályok ismerete szükséges, de a z a v a r és homály elkerülésén, felül kívánhatunk-e többet? A nyelv elsősorban t a r t a l o m , sugalmazás, nem forma. H i á b a a k a r j u k beleerőszakolni a m a t e m a t i k a szigorú pontosságát, egyetemességét. Mondataink bonyolultak, elemeiknek viszonya g a z d a g és árnyalt. Ne szorjtsuk n y e l v ü n k e t páncélba! Az őserdő szabads á g a v a g y a ketrec rabsága: e kettő közt kell választanunk. A f r a n cia nyelvet védelmezni, ápolni kell. Ébben a kertészkedő m u n k á ban pedig e g y a r á n t h a s z n á l n u n k kell a nyosőollót, a g y o m l á l ó kapát, de az ültetőfát ós az oltókést is. É s ez utóbbiaké a főfeladat. Örömmel fogadom m i n d e n ú j nyelvi tény felbukkanását,
34
Figyelő
e g y idegen szó beolvadását, ha még m a g á n viseli is eredetének d u r v a és torz nyomiait. Ami élő, az nem l e h e t merev és mozdul a t l a n , mint a kövek." A cikkíró - elismeri, hogy ezekben a s z a v a k b a n sok igazság és megszívlelendő gondolat van. A nyelvtan v a s k o s és poros szabál y a i a legtöbb e m b e r t valóban elrettentik, s különösen a f i a t a l o k előtt értelmetlennek tűnnek fel. A nyelvtan azonban ép olyan szükséges az életben, mint. a számtan, de el kell választani a lényeg e s t a lényegtelentől, ki kell emelnünk azokat a szabályokat, a m e lyek világítótornyok a gondolat kifejezésének ú t j á n . Mert a szav a k kapcsolata a gondolatok r e n d j é t m u t a t j a . A nyelv c é l j a a v i l á g o s kifejezés. Ez azonban n e m jelentheti azt, hogy t ú l z á s b a vigyük a nyelvi kifejezés egyszerűsítését, és s u t b a dobva a finomságokat, v é g l e g l e m o n d j u n k r ó l u k . Ez a másik b a j lenne, különösen a f r a n c i a nyelvben, a m e l y n e k árnyalatos gazdagsága valósággal megk í v á n j a ennek a finom eszköznek az ápolását. Viszont f i g y e l e m b e kell a z t is vennünk — folytatja a cikk —, h o g y a demokráciában is v a n n a k különböző társadalmi rétegek, műveltség-, m o d o r és stílusbeli eltérések. N e m akadályozhatjuk m e g a „közönséges" kifejezések létrejöttét. M i n d e n nyelv szerkezete társadalmi szükségszerűség, de ezt a kényszert, a m e l y b e beleszületünk, époly kevéssé vesszük tudomásul, mint a r u h á n k a t , mert h a m a r alkalmazkodunk hozzá. A helyes nyelvhasználat beidegzése p e d i g semmivel sem nehezebb, m i n t a helytelen nyelvszokásé. A v a d o n és a ketrec közt van a v i l á g . A szókincs kérdését illetően lényegében igazat ad a cikk a levélírónak. A nyelvnek, h o g y élő m a r a d j o n , folytonosan m e g kell újulnia. H e l y t e l e n azoknak a „kiszikkadt puristáknak" a m a g a tartása, akik n e m akarnak befogadni sem jövevényszavakat, sem ú j francia származékokat, és tiltakoznak a szavaknak ú j jelentéssel való h a s z n á l a t a ellen is. A nyelvészek véleményét egyébkén! eem kérik ki. A k i gátat a k a r n a emelni v a l a m e l y nyelvi f o l y a m a t elé, az élet á r a d a t a úgyis elsodorná. Helyesebb, hogyha megszűrj ü k a szavakat: kiselejtezzük a torz alkotásokat, és megőrizzük a jókat. „Ez v o l t a Francia Nyelvhivatal elve, amikor még működése eleven v o l t : reméljük, h o g y felébred az álomkórból, a m e l y b e süllyedt, mert s o k feladat v á r r á ' — fejeződik h e a cikk. Ebből a fejtegetésből is l á t h a t j u k , h o g y a nagy h a g y o m á n y ú f r a n c i a nyelvművelés a h á b o r ú folytán v á l s á g b a jutott. Erősebb érdeklődés m u t a t k o z i k a n y e l v i kérdések i r á n t A n g l i á b a n , ahol a h á b o r ú s élet igen sok ú j fogalmat é s kifejezést szült. Ez kétségtelen n y e l v i gazdagodást jelent, ha n e m is mindig értékben. Ilyen, a h á b o r ú s szükség létrehozta szavak a blitz (villámháború, légi bombázás), iái fifth column (ötödik hadoszlop, az ellenség belső titkos szövetségesei, szálláscsinálói), a jeep (nálunk is használatos f ü r g e kis k a t o n a i gépkocsi) stb. A külső tényező, az ú j f o g a l m a k megnevezésének szüksége m e l l e t t belső, lelki indítékok is szerepet játszottak, f ő k é n t a rövidségre való törekvés. A háború alatt, amik o r a k a t o n a i parancsok, h a d i jelentések, hirdetmények, ú j s á g cikkek, r á d i ó h í r e k mind tömörségre törekedtek, a szűkszavúság
t
Figyelő
35
m é g inkább erénye lett az angoloknak. Nyelvüket elözönlötték a szavak kezdőbetűiből alkotott ú. n. betűszavak: RAF (Royal Air Force, az angol légi haderő), UNRRA (United Nations Relief and Recovery Administration, Az E g y e s ü l t Nemzetek Segélyező Nations Organization, és Ú j j á é p í t é s i Szervezete), UNO (United Az E g y e s ü l t Nemzetek Szervezete), GI (government issue, kincst á r i holmi), UP (displaced person, kitelepített személy), PW (prisoner of war, h difogoly) stb. L e g t ö b b j ü k e t mi is i s m e r j ü k és használjuk. A h á b o r ú v i h a r a egy csomó idegen szót sodort az angol nyelvkincs közé, s nem n a g y o n nézték az eredetüket. A német blitz és fiak é p ú g y meghonosodott, mint az amerikai truck (teherautó), a f r a n c i a maquis (szabadságharcos, partizán). A t u d o m á n y is adott egy csomó ú j szót a nyelvnek: penicillin, streptomycin, radar (tájékozódó és i r á n y í t ó készülék, l ó k é n t repülők használják), atomic pile (atommáglya), video (a távolbalátó készülék látómezeje) stb. Az argot (csibésznyelv), az angol n a g y v á r o s i slang (az utca nyelve) is g y a r a p í t o t t a a köznyelv szókészletét. Innen v a l ó pl. a n é m e t V I bombázók csúf neve, aj duddlebug (szó szerint: zümmögő bogár). , Szakértők hozzávetőleges számítása szerint a h á b o r ú s évek fejleményei kb. 2000 szóval g y a r a p í t o t t á k az angol nyelvet, s ezek n a g y része a jelek szerint meg is m a r a d , állandó része lesz az angol szókincsnek. S o v á n y kárpótlás a milliós pusztulás mellett. К. M. Az angol Times nevelésügyi melléklete szerint a közelmúltb a n többször panaszok hangzpttak el a m a i angol nyelvhasználat pongyolaságai miatt. Sok k i v e t n i valót, t a l á l t a k az írott és a, beszélt angol nyelvben egyaránt. Akik a dolognak végére j á r t a k , ennek az aggasztó jelenségnek f o r r á s á t a nagy számban megjelenő kormányrendeletek, hatósági leiratok, a különféle hivatalos közegek kibocsátotta kérdőívek, felvilágosító füzetes kiadványok és mind e n f a j t a tudakoló űrlapok a n g o l t a l a n s á g á b a n vélték megtalálni. A sokféle n y o m t a t v á n y n a k és gépírásos szövegnek sokszor hibás fogalmazása v a g y pongyola nyelvi f o r m á j a megtapad az olvasók emlékezetében, megrontja, nyelvérzéküket, és ennek n y o m á n általános n y e l v r o m l á s t idéz elő. Yégiil is a k o r m á n y a n n y i r a súlyosn a k látta a helyzetet, hogy gyógyító beavatkozáskép e g y Plain Words eímü könyvet adott ki közhasználatra. Az angol cím - körülbelül Természetes szóhasználat-ót jelent. E kiadvány rendeltetése az, hogy m i n t a s z e r ű szöveganyagával és szógyűjteményével le- ' szoktassa az angolokat a mesterkélt és nyakatekert kifejezések halmozásáról, és visszavezesse őket az egyszerű s m a g á t ó l adódó kifejezésmódhoz, amelyben minden szó az értelmének pontosan megfelelő helyet tölti be. A b b a n a r e m é n y b e n bocsátották ú t j á r a e könyvecskét, bogy a n a g y tömegek nyelvérzékére és s t í l u s á r a kedvező h a t á s ú lesz. Megjelentetése dicséretre és követésre méltó lépés a hatósági nyelvvédelem terén. . L. 1.
36
Lapszemle
LAPSZEMLE. Hírlap. 1947. a u g . 26. н K a l m á r D e z s ő . Az izé utóda. — A p e s t i nyelv töltelékszavainak ltipellengérezése példákban. (Szépen, szóval, viszont, történetesen, ide hallgasson, ide figyeljen, kijelentem; mi az, hogy...; úgy, ahogyan mondja Istb.). „Mindnyáj u n k feladata, h o g y kerüljük ezeket az enyhén szólva modorosságokát," és m á s o k a t is „figyelmeztessünk n a g y o b b gondosságra a beszédben." 1947. szept. 25. — H a l á s z G y u l a : Belekötök egy napihírbe (Édes anyanyelvünk). — Az angol trónörökösnő házasságáról szóló ú j s á g c i k k két kifejezésének boncoló bírálata: „ H a mindketten szeretik egymást, . . . m e g kell házasodniok." H a l á s z ezt í r j a : „A mindketten szó zavaró itt. Elégedjünk m e g , ha szeretik egymást." H i b á s a m o n d a t n a k m á s i k fele is. A cikkíró „megházasítja a királykisasszonyt, a h e l y e t t , hogy férjhez adná. A f é r f i megházasodik, 'a nő férjhez megy. Ketten összehúz.sódnak, egybekelnek. fSzbbb és j o b b lett volna í g y : Ha szeretik egymást, legyenek egymáséi — v a g y : keljenek egybe. A megházasodás-Ъап különben sincs benne, liogy egy pár lesz belőlük. Azt is hilietnők, a r r a gondol a cikk írójiai, a d j á k f é r j h e z a királylányt valakihez, és nősüljön m e g a herceg. Ez is megoldás. Kérdés: m i t szólnának hozzá a szerelmesek?" 1947. nov. 9. — Meghalt Halász Gyula. — Meleg méltatás és m e g h a t o t t búcsúzó a Hírlap régi m u n k a t á r s á t ó l . „Halálával egy szép, gazdag és e l m é l y ü l t szellemi élet szakadt meg. E g y i k e volt a l e g j o b b embereknek, a legműveltebb elméknek, kinek t u d á s á n á l csak szerénysége v o l t nagyobb. Rengeteget' tudott, és nagy távlat o k b a tudott ellátni. Hosszú esztendőkig a R á d i ó m u n k a t á r s a , s m i n d haláláig a m a g y a r n y e l v szerelmese volt. Édes anyanyelvünk e. í r á s a i b a n ernyedetlen szorgalommal küzdött n y e l v ü n k tisztaságáért." 1947. nov. 23. — I. V. E.: Egy kitűnő gondolat (A Hírlap V a s á r n a p j a . Az Es'.i levél c. rovatban). — A cikk a r r ó l tudósít, h o g y G ö m ö r j Jenő T a m á s író i a v a s l a t t a l fordult O r l u t a y Gyula közo k t a t á s ü g y i miniszterhez és B o g n á r Józsefhez, Budapest p o l g á r mesteréhez az á l l a m i és székesfővárosi közigazgatásban á. n. ..nyelvőrzők" a l k a l m a z á s á r a vonatkozóan. „A j a v a s l a t szerint múlh a t a t l a n u l szükség v a n a m a g y a r nyelv h i v a t a l o s védelmére és tisztaságának őrzésére. E „nyelvőrzők" feladata lenne a m a g y a r n y e l v védelme az élet minden területén, de különösen az, h o g y m a g y a r r á és é r t h e t ő v é tegyék a közigazgatás m a g y a r t a l a n és" sokszor érthetetlen, z a v a r o s nyelvét." E fontos, időtlen feladat betöltése mellett m á s i k , időszerű haszna is v o l n a a. javaslat megvalósításának: k e n y é r h e z j u t t a t n a egy sereg, megélhetéssel küszk ö d ő írót. Csak másodsorban jönnének t e k i n t e t b e a tanárok. „A m a g y a r nyelv hivatalos vaaelinére legalább is annyira szükség- van, mint p é l d á u l az utak, az utcák t i s z t á n t a r t á s á r a a v a g y a v a s ú t i sínek, a telefondrótok épségének őrzésére." Minden hivat a l n a k kötelessége lenne a nyilvánosságnak szánt minden írásbeli közleményt a nyelvőrökkel a n y e l v i tisztaság és közérthetőség
Lapszemle
37
szempont;jából átnézetni és megbíráltatui. A cikkíró hozzáteszi a javaslathoz: „Azok, akiknek volt m á r dolguk a .hivatalos' nyelvvel, s azok, akik időnkint felszisszennek p é l d á u l a mozikban a filmfeliratok n y e l v i h a n y a g s á g a i n , mind n a g y o n jól t u d j á k , hogy ennek a j a v a s l a t n a k megvalósítására sürgősen szükség v a n . H a nyelvünket meg a k a r j u k becsülni, s jóvá a k a r j u k tenni a gondatlanságból. a felületes sietségből eredő hibákat, munkába kell állít a n u n k azokat, ajviknek nyelvérzéke és tudása minden vitán, főiül áll." A nyelvőrök tevékenységét ki kellene t e r j e s z t e n i a közhivatalokon kívül m á s intézményekre is. Magyar Nap. 3947. j ál. 29. — (z): Л hi nem tud arabusul... -Vita a Kis Ú j s á g g a l , amely kifogásolta, h o g y a Magyar N a p b a n vi ágcsúcsot úszott egy vegyesváltó. A cikk í r ó j a kifejti, h o g y az angolban a record szó nemcsak csúcsteljesítményt jelent, h a n e m gramofonleinezt és rendőrségi bűnügyi n y i l v á n t a r t ó l a p o t is (priusz-1). „Nem a m a g y a r n y e l v az egyedüli, amelyben e g y szó több fogalmat is jelent. Még a K i s Újság á l t a l elismert csúcsct sem csak mászni lehet. A tiidőesúesot például m e g is lehet vizsgálni. A Kis Ú j s á g szerint váltó csak a b a n k b a n van. V á j j o n a váltóőr igazítja v a g y leszámítolja a váltót? A sport és a testedzés nem ugyanaiz, Testedzést végez az ember a k k o r , ha reggel, r á d i ó r a tornászik, de sportot csak a k k o r üz. h a versenyszerű testedzést folytat". Magyar Nemzet. 1948. f e b r . 8. — Dr. J u h á s z László: Centenárium. — S z a b a d s á g h a r c u n k századik é v f o r d u l ó j á n a k ü n n e p lése során számtalanszor hallottuk, olvastuk a f e n t i szót centenárium és centennárium alakban. A kis cikk azt fe^ti ki, hogy „a szó a latin centem, -ae, -a (100—100) osztószámnévből. továbbképzett melléknév (jelentése: százas)", szóközépi m a g á n h a n g z ó j a é, helyes a l a k j a tehát centenárium. Valószínű, hogy az év jelentésű annus szó kettős м-je f u r a k o d o t t be téves értelmezés folytán a szóba, és az é íermészeti hosszúságát helyzeti hosszúságra változtatta. Az ilyen csere á l t a l á n o s hangtani jelenség, ezért a centénárium mellett használható a centennáriUm is, a centenárium azonban helytelen. A nálunk meghonosodott centenáris (százéves) melléknévnek szabályos latin a l a k j a p e d i g centennis v a g y centennális lenne. — (Mind az akadémiai, m i n d a nyomdai helyesírás s z e r i n t é p p e n a centenárium a helyes. N e m szükséges ezt az eredeti latin kiejtés kedvéért centénárium-rai kiigazítani, m e r t a latin m a g á n hangzó időmértéke a m a g y a r kiejtésben g y a k r a n megváltozik. A dénár-nak is v a n dénár alakváltozata, a l a t i n b a n rövid a h a n g gal ejtett páter p e d i g m i n e k ü n k páter. A h i b á s okoskodásból lett centennárium-ot helyesírási szabálykönyveink n e m minősítik használhatónak. T o v á b b á ai T h e s a u r u s Linguae L a t i n a e szerint a centennis mellett centenalis v a n a latinban, n e m centennális. L á s d bővebben a M a g y a r Nyelvben, X X V I , 158. — A szerk.) 1948. febr. 15. — G a r á z d a P é t e r : Nyelvészeti (фНо. — Mozaikszerű megjegyzések a j á t é k o s szóképzésről (Tessék p trancsolászni!), a n é p nyelvében meghonosodott idegen szavakról, a v á r o s i népnyelv szóalkotó termékenységéről. E b b e n az ösztönös
38
Lapszemle
szabadságban l á t j a a „nyelvi demokráciá"-t, b á r elismeri, hogy „őrködni kell bizonyos m é r t é k i g a nyelven". Mégis megismétli vádj a i t a túlzott p u r i z m u s ellen, amelyet ma m á r sem nyelvészeink, s e m a hivatalos körök 'nem v a l l a n a k . „A n y e l v ő r i törekvések mind i g arisztokratikus, m o n d h a t n á m népellenes tendericiájúak, és egy »eszményien« finomult, vérszegényen purista, póriaisságoktól desztillált, jassz-szavakat internáló, érzékenyen »udvari«, vérzékenyen «irodalmi», m a r a d i a n hagyománymentő, sőt idegen-gyűlölőén sovin i s z t a n y e l v d i k t a t ú r a alapján állanak. A nyelvcsőszködés totalitárius ízlésű és p a r a n c s u r a l o m r a t ö r ! " — Ez a szándék idegen s z á m u n k r a . Nyelvészeink — azok is, a k i k n e k külön s z í v ü g y ü k nyelvünk tisztas á g a és védelme — jól t u d j á k , h o g y a nyelv élete és az élet nyelve n e m különíthető el. 1948. m á r c . 7. — V a s z a r y G á b o r : Az ntolsó mohikán. — H a l á s z Gyula egyéniségének és nyelvvédő m u n k á s s á g á n a k meleg méltatása. „Fáradhatatlanul h a r c o l t á m a g y a r nyelv m e g r o n t ó i ellen. Újságot; sem vett a k e z é b e a nélkül, h o g y fonákságait fel ne jegyezte volna. Aztán alkalomszerűen, cikkben vagy rádiófelolvasás a i b a n m a g y a r r a fordította le azokat a zagyvaságokat, a m e l y e k e t a z olvasók é s z r e sem vettek (sokan m é g olvasni sem t u d n a k m a g y a r u l ) . N e m c s a k a m a g y a r írással, a m a g y a r beszéddel is b a j v a n . Figyeld m e g az embereket, amikor beszélgetnek. Z a v a r o s a n fejezik ki m a g u k a t , beszédjük tele van n y e l v t a n i hibákkal. Elkezdett m o n d a t a i k a t sokszor be s e m tudják f e j e z n i . Beszélnek, de nem gondolkoznak. Legalább ezer H a l á s z G y u l á r a lett volna m é g szükségünk. De csak egy volt, és ,aa is elveszett," 1948. szept. 19 — G y. G ö m ő r i J e n ő : Nem különféle a különböző. — A cikk lapunk egyik megjegyzését egészíti ki, amely szerint különböző a. m. nem egyező, elütő, másféle; különféle a. m. sokféle (Msn. X V I , 69). „ . . .Különböző az, a m i hasonló. C s a k eltér, elüt, különbözik. Különfélék azok a fogalmaik, amelyek más-más nemhez, fajhoz, csoportba tartoznak, s nem gondolunk a r r a , hogy hasonlók-e v a g y különbözők. P l . : Az u d v a r o n különféle á l l a t van: k u t y a , ló, disznó stb.; a k u t y á k különbözők, m e r t van köztük puli, p u m i . kuvasz, stb. A két szó feleserélése félreértésre is a d h a t alkalm a t . Ha a h a t ó s á g különféle rendeletekkel biztosítja a f o r g a l o m r e n d j é t , akkor a z azt jelenti, h o g y egy-egy rendelettel a gépkocsik, a lovasszekerek stb. rendjét szabályozza. D e h a különböző rendelet e k e t bocsát ki, ez keltheti azt a gyanút is, h o g y a1 rendeletek egym á s n a k ellentmondóC" A c i k k végül Szily K á l m á n n a k e g y mondat á t idézi szemléletes például: M i l y különfélék a felfogások; különböző szemüvegeken át nézve, m i l y más s z í n b é n tűnik fel u g y a n a z az egy dolog. — (Finom különbségtevés ez, nem olyan k ö n n y ű szabatosan s z a v a k b a foglalni, m e r t ami különféle, v a g y i s sokféle, többféle, a b b a n mindig v a n különbözés_ is, az tehát másféle is, különböző is egyúttal. Az a kérdés; mit a k a r u n k inkább kifejezni, a sokféleséget-e vagy a különbözést, s e s z e r i n t kell megválasztar n u n k az odaillő szót. A c i k k í r ó egyszer azt mondja, h o g y ,,különböző az, ami hasonló...", m á s s z o r pedig ellentétbe állítja ezeket a szavakat: ,,hasonlók-e v a g y különbözők". Szokatlan ez a szókapcsolat: különféle állat, d e egyesszám szokásos ebben:'sok külön-
\
Üzenetek féle állat (mint: sok mindenféle állat). így szoktuk mondani: Az u d v a r o n sokféle (vagy többféle) állat van, s e különféle állatok sok dologban különböznek egymástól, azaz különbözők is. • Másrészt kutya is többféle van,' e n n é l f o g v a különféle kutyákról is lehet beszélni, éppúgy, m i n t a „ k ü l ö n f é l e jármüvekre" vonatkozó különféle rendeletekről, v a g y i s a példák nem valami n a g y o n szerencsések. I n k á b b azt kell hangsúlyozni, hogy sokan teljesen elfelejtik a különféle szót, folyvást a különböző-t használják jelzőül, s ezzel sjzegényítik nyelvünket, talán a németet utánozva, m e r t a németben a verschieden azt is jelenti, hogy különféle, azt is, hogy különböző. — A szerk.) 1948. okt. 3. — Pesti feliratok. — Néhány rosszul fogalmazott, magyartalan, hibás helyesírásé utcai feliratot és hirdetésszöveget tűz gombostűre a kis cikk. Pl.: Kiszolgálás utcán át. Felirat e g y váciutcai cukrászdában: Tölcsérfagylaltot csak utcán át szolgálunk ki. ,,Ez m á r beszéd. Nemcsak a vendéget, h a n e m még a tölcsérfagylaltot is kiszolgálják. Igaz, hogy az utóbbit csak utcán át, v a g y i s az utca túlsó .oldalán. Átmennek hozzá és kiszolgálják." (Kár, h o g y a cikkecske csak felhívjai a figyelmet a hibákra, de nem helyesbíti őket; sok olvasó így továbbra is tájékozatlan marad. Az előbb idézett felirat nyilván azt a k a r j a mondani, hogy tölcsér fagyi alt ott bent nem fogyasztható el, v a g y csak a helyiségen kívül fogyasztható el. Ez persze így sértő ridegséggel hangzik. Az u d v a r i a s s á g azonban jól m e g f é r a világos m a g y a r s á g g a l . A cukrász megfogalmazhatta volna így is a feliratot: K é r j ü k k. vendégeinket, h o g y a nagy forgalom m i a t t (vagyc a szűk helyre való tekintettel) a tölcsérfagylaltot ne itt bent (vagy: a helyiségen kívül) fogyasszák el. — A szerk.) — T á b l a egy villamos szaküzlet a j t a j á n : Hiba címek bejelentése Váci-utca 74. szám alatt. „Most m á r tudom, hol kell bejelenteni a hiba címeket, csak azt nem tudom, mi az a h i b a címek. Be a k a r t a m menni, hogy megkérdezzem. D e mégse tettem. Attól féltem, megmagyarázzák." (Nagyon helytelenül tette a cikk írója, hogy meggondolta m a g á t . Neki kellett volna m e g m a g y a r á z nia az üzletben, hogy a hiba címek (ráadásul két szóba írva!) bejelentése helyett elegendő a hibabejelentés is. — A szerk.)
ÜZENETEK. /
Gy. K.-nak. 1. A részvénytársaság szó rövidítését a legkülönfélébb változatokban l á t h a t j u k . Eziek két, nagy- és kisbetűs csoportba sorolhatók: R.T., II.Т., Rt. és r.-t., r.t„ rt. Mindegyik változatnak megvan a m a g a eredete és magyarázata. Az első m a g y a r országi részvénytársaság, a« F á y A n d r á s a l a p í t o t t a Pesti H a z a i Első T a k a r é k p é n z t á r (1840) volt. Az összetétel újdonsága m i a t t ekkor m é g két szóba í r t á k az intézmény jellegét megjelölő Részvény-Társaság szót. Ebből alakult észszerűen a n a g y b e t ű s , kötőjeles R.-T. rövidítés. Az R. T. ennek pongyolább változata, m e r t nem t ü n t e t i fel a szó összetétel-voltát. Észszerűbb az Rk a l a k , m e r t a pont nélkül egymáshoz kapcsolt két betű és a kisbetűs t világosan jelzi, hogy egy összetett szó rövidítése, m i n t a vm. (vár-
40
Üzenetek
megye) v a g y a pu. (pályaudvar). A c s u p a kisbetűvel í r t változatok hasonló fejlődéssor t a g j a i , de n e m e g y bizonyos intézményt jelölnek meg, h a n e m a részvénytársaságot mint a kereskedelmi t á r s a s á g c k egyik f a j t á j á t általában. A M a g y a r helyesírás szabályainak 227. szakasza szerint nagy kezdőbetűvel í r u n k minden t u l a j d o n n e v e t (a több tagból állónak minden egyes szavát is), tehát ,az intézetek, intézmények, társulatok, hivatalok" nevét mint címet, h a egy bizonyosnak a neve vagy címe. Ezen az alapon egy meghatározott vállalat nevében a n a g y kezdőbetűs Rt. 'alakot ajánljuk. A n n a k igazolására, hogy a g y a k o r l a t is többnyire ezt az elvet követi, idézzük a következő p é l d á k a t : Magyar Központi Híradó Itt.. Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat Nyomdai Rt., Hungária Hírlapnyomda Rt: stb. H a pedig a részvénytársaságról általában van szó, ós pl. ennek a hosszú szónak írott vagy nyomtatott szövegben való ismétlését a k a r j u k elkerülni, használjuk az rt. rövidítést. Az Akadémia helyesírási szabályai csak ezt közlik. — Az ú j o n n a n alakult nemzed vállalat-ok helyes rövidítése hasonló módon N. V. (címben) és,, n. v. (általánosságban). A . két betűt itt nem kapcsoljuk össze, m i v e l az ú j intézmény neve m é g nem vált összetétellé. (A hiv. lap c í m b e n is nv. rövidítést használ.) 2. A f ö n t e b b idézett helyesírási szabály szerint a Dunavölgyi, Timföldipar Rt. minden szavát nagy kezdőbetűvel í r j u k . Érthető viszont az ingadozás a p é l d a k é n t kérdezett Polgármesteri Hivatal és Állami Iparostanonciskola esetében. H a hivatali t á b l á n v a g y az iskola b e j á r a t a fölött l á t j u k ezeket a címeket, ez a helyes alakjuk, mindkét szó n a g y kezdőbetűvel írva. U g y a n í g y í r j u k őket az ilyen levélcímszerű megnevezésben, is: Polgármesteri Hivatal, Komárom; Állatni Iparostanonciskola, Győr; továbbá a másik változatban: Győri Állami Iparostanonciskola., Kispest m. város Polgármesteri Hivatala (a m. város kisbetűs, m e r t nem tartozik a város nevéhez). P é l d á i n k a t azonban kisbetűvel í r j u k pl. a következő mondatokban: Be kell m e n n e m a polgármesteri Mvatalba. A tanulók munkáiból nagysikerű kiállítást rendezett az á l l a m i iparostanonciskola. I t t ugyanis n e m címként viagy címzésként használjuk őket, h a n e m olyan hivatal, illetve intézmény megjelölésére, amelyből jó néhány van a z országban, m é g ha ebben az esetben egy meghatározottról v a n is szó. Az. ilyenféle neveknek félig közszói jellege magyarázza, tehát, hogy m é g címként v a g y hivatalos feliratban is g y a k r a n kisbetűvel írva l á t j u k a második szót. Még az olyan, csak , egy p é l d á n y b a n " létező intézmény is. mint a A/agyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium, hivatalos kiadványain és n y o m t a t o t t levélborítékján az első szó kivételével kis kezdőbetűkkel í r j a a nevét, valószínűleg azért, mert m á s minisztériumaink is vannak, de talán azért is, mert 'el a k a r j a kerülni a nagybetűk használatában megnyilvánuló gőgös hivalkodást. Ezt a ma még i n g a t a g kérdést egyébként is jórészt a hamrftdik módon oldják m e g a nyomtatott szövegek, h i v a t a l o s táblák és feliratok: csupa n a g y b e t ű t használnak.
A kiadásért felelős: Gergely J. Pál. 51.598. — Egyetemi Nyomda NV., Budapest. (F.: Tirai Bichárd.)
MAGYAROSAN. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Bizottságának folyóirata. A Magyarosan 1949-i évfolyama előreláthatóan két füzetben jelenik meg, összesen hat íven. Előfizetés egy évre 6 forint. Egyes szám ára 3 forint. Az előfizetési díjat a M. Tud. Akadémia könyvkiadóhivataláuak 44.888. számú postatakarékpénztári folyószámlájára tessék befizetni vagy postautalványon beküldeni a M. Tud. Akadémia könyvkiadóhivatalának: Budapest, V., Akadémia-utca 4. K o v a l o v s z k y M i k l ó s szerkesztő címe: Kispest, Klapka-utca 13. sz. A szerkesztőséget illető küldemények (kéziratok, levelek, kérdések, lappéldányok, könyvek) ide címzendők.
MAGYAR NYELV. A Magyar Nyelvtudományi Társaság folyóiratának, a Magyar Nyelvnek 1949. évi (XLV. évf.) második füzete megjelent a Tudományos Folyóiratkiadó N. V. kiadásában. Terjedelme bét és háromnegyed ív. Az 1949. évre az előfizetési díj 15, jogi személyeknek 25 forint. A folyóirat kiadásával kapcsolatos ügyeket a Tudományos Folyóiratkiadó N. V. (Budapest, V., Szalayutca 4.) intézi. Az előfizetési díj a 936.515. sz. egyszámlára küldendő. A Magyar Nyelv előfizetői a Magyarosant féláron kapják. A Magyar Nyelvtudományi Társaság címe: Budapest, VIII., Múzeum-körút 4., С épület. Postatakarékpénztári folyószámlájának száma 18.144.
A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÜJABB KIADVÁNYAI Magyar Etymologiai Szótár, XVII. füzet (gambit—gaz). 962—1159 lap ára 40 frt Balassa-kódex. X X X I V + 196 lap, hasonmás kiadás „ 80 „ Guary-kódex. 134 lap, hasonmás kiadás „ 60 „ Ha Bálint: Gömör megye. I I I . köt. 355 lap „ 40 „ Kerékjártó Béla: A geometria alapjairól II. (Projektív geometria.) 613 lap „ 60 „ Archaeologiai Értesítő I I I . f. VII—IX. köt. 448
lap
„ 160 „
Navratil Ákos: A nemzeti vagyon sorsa a háborúban. 68 lap Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. 78 lap Láng Nándor: E g y pannóniai föliratról. 22 lap Szabó István: A jobbágy birtoklása az örökös jobbágyság korában. 77 lap Irodalomtörténeti Közlemények 1944—1945. évi II., befejező füzete. 231 lap Akadémiai Értesítő 480. füz. 1948. 80 lap A magyar helyesírás szabályai. 1946. 8. kiadás 4. lenyomat. 112 lap Horváth János: A magyar vers. 1948. 314 l a p . . Kerecsényi—Bisztray: A magyar próza, II. k., kötve Ligeti Lajos: Egy XII. századi mandzsu-tunguz írás. 44 lap Веке Ödön: Szókincs és néphagyomány. 26 lap . . Veress Endre: Báthory István király levélváltása az erdélyi kormánnyal
„
8 „
„ „
12 „ 6 „
„
16 „
„ 12 „ „ 6 „ „ 3 „ „ 30 !t „ 90 „ „ „
6 „ 4 „
„ 45 „
*
A MAGYAROSAN régebbi évfolyamaihói egyes számok kaphatók, füzetenként 1 forintért. A kiadványok kaphatók a M. Tud. Akadémia könyvkiadóhivatalában: Budapest, V., Akadémia-utca 4.
