Magyarország egyetlen egyetemisták által szerkesztett külügyi magazinja. Nemzeti érdekeink külpolitikai koncepciónk kulcskérdései

Magyarország egyetlen egyetemisták által szerkesztett külügyi magazinja

MEISZTER DÁVID Nemzeti érdekeink – külpolitikai koncepciónk kulcskérdései

2005

Meiszter Dávid nagykövet, nyugalmazott helyettes államtitkár. Az alábbi tanulmányt a Magyar Atlanti Tanács 2005. április 26-i, "Nemzeti érdek: a magyar kül- és biztonságpolitika

megújulása"

című

Meiszter Dávid: Nemzeti érdekeink – külpolitikai koncepciónk kulcskérdései

Atlanti

Teadélutánjára

készítette.

www.europeer.hu 2. oldal, összesen: 9

A cím lényegében már egy állítást kíván sejtetni, nevezetesen azt, hogy egy mai (azaz modern) magyar külpolitikai koncepciót - külpolitikánk célrendszerének, mozgásterének napjainkra kialakult és a belátható közeljövőben várható nemzetközi körülmények függvényében való meghatározását – csak a nemzeti érdekeinkből kiindulva alakíthatjuk ki. Ennek értelmében, egy külpolitikai koncepció kialakítására, véleményem szerint, az alábbi gondolatmenet alapján kellene sort keríteni: 1. Első

lépés:

a

nemzeti

biztonságpolitika

–

a

érdekek

meghatározása,

legáltalánosabb

mivel

megfogalmazásban

a

kül-

a

nemzeti

–

és

érdekeknek egy meghatározott, speciális területen való érvényesítésének, megvalósításának eszközei. 2. Második lépés: a nemzeti érdekek tartalmától függően meghatározni a kül-és biztonságpolitika feladatait. 3. Harmadik

lépés:

prioritásos

meghatározni

a

kül-és

sorrendjét

fontosságuk,

betöltött

szerepüktől

szempontjából

biztonságpolitikai

illetve

egymás

függően.

feladatok

megvalósítása

Ennek

tehát

a

megvalósíthatóság szempontjából „objektíve” kialakuló fontossági, egyúttal időrendi sorrendnek kell lennie. 4. Végül:

meghatározni

az

így

felmért

kül-és

biztonságpolitikai

feladatok

megvalósításához szükséges feltételeket. Ide tartozik: a. A

magyar

politikai

mozgástér

határainak

megállapítása,

azok

valószínű alakulásának felmérése. b. Külpolitikai

teendőink

konkrét

meghatározása:

a

külpolitikai

célkitűzések kijelölése. c. végrehajtásuk időrendiségének felvázolása. Ez azt jelenti, hogy hosszútávra

tekintve

mérlegelünk,

de

ugyanakkor

minden

adott

szakaszban arra összpontosítunk, ami az adott időben megvalósítható. d. Az a. b. c. pontok alapján lehet és kell meghatározni szövetségesi politikánkat,

külkapcsolataink

külpolitizálásunk

stílusát,

eszközrendszert

(illetve

a

és létező

építésének

módozatait,

mindehhez

a

eszközrendszer

szükséges használatának

mikéntjét) Tehát a fenti gondolatmenet szolgált alapul az alábbiakban következő fejtegetésekhez.



A magyar külpolitika kulcskérdései A magyar politikai elit külpolitikánk fő feladatainak meghatározásáról vitatkozva évek óta – pontosabban a fordulat éve óta – mindent ütő aduként a nemzeti érdekkel operált. Ez szerepelt mindig a legsúlyosabb érvként valami mellett vagy valami ellen, és ennek megsértése a legnagyobb bűnként, ami valakinek szemére vethető. Politikusaink immár több mint tíz éve érvelnek ezzel nacionalistának vagy nemzetellenesnek kiáltva ki egymást anélkül, hogy valamelyikük csak egyszer is, megpróbálta volna konkréten megfogalmazni mi is az a magyar nemzeti érdek, pontosabban: melyek a magyar nemzeti érdekek, a sokat emlegetett „három prioritás” ugyanis nem azonos azzal. Pedig a külpolitika feladata a legáltalánosabb, de egyúttal a legmélyebb megfogalmazásban nem más, mint elősegíteni

nemzeti

érdekeink

megvalósulását

nemzetközi

kapcsolataink ennek megfelelő alakításával. Ergo, illene pontosan meghatározni, mik is azok a nemzeti érdekek. A nemzeti érdeknek, mint fogalomnak a meghatározása első látásra nem tűnik nehéz

feladatnak,

hiszen

csak

a nemzet fizikai

és

kulturális

fennmaradásának,

fejlődésének, valamint ezt biztosító feltételek megteremtéséhez és fenntartásához szükséges követelmények körülírását jelenti. Azonban egy ilyen megfogalmazás, a dolog természeténél fogva, rendkívül általános és valamennyi időben, bármely nemzetre alkalmazható. Nehézzé e feladat attól válik, hogy „nemzetivé” kell tenni, de lehetőleg úgy, hogy ez ne egyszerűen az aktuálpolitika kikényszeríttette nemzeti, kultúrtörténeti, netán ideológiai jelzővel való szimpla fellobogózását jelentse. Probléma továbbá az, hogy a nemzeti érdek meghatározása nem egy valamilyen érdek megfogalmazását jelenti, hanem számos érdek meghatározását és értelemszerű felsorolását. Felsorolásuk nem lehet véletlenszerű. Az érdekeket ugyanis logikailag kell prioritásos sorrendbe állítani.

A

logika

megvalósíthatóság

ebben

a

vonatkozásban

sorrendjének

logikáját

–

véleményem jelentheti

1

.

szerint E

-

csak

a

követelményeknek

megfelelően az alábbiak szerint fogalmaznám meg és sorolnám be nemzeti érdekeinket: 1. Elsőszámú nemzeti érdek az ország biztonságos helyzetbe hozása, biztonságos helyzetben tartása. A nemzet biztonsága lényegében véve egy objektív helyzet, állapot, amelyben az ország akkor van, ha sem belülről, sem kívülről nem fenyegeti valóságos veszély, ha a külső körülmények nem akadályozzák abban, hogy szuverén 1 Természetesen elképzelhető sorrend kialakítása más logika alapján is. Felvethető, például, hogy nemzeterkölcsi szempontból a határon túli magyarság problémájának megoldása minden egyéb célkitűzés elé sorolandó. Ez jó politikai jelszónak, de nem jó prioritásos külpolitikai célkitűzésnek, mert köszönő viszonyban sincs a megvalósíthatóság időrendi valószínűségével. Holott, a külpolitikai koncepció az nem párt- vagy választási program, ahol esetenként a lényeg nem egy valamely politikai célkitűzés megvalósíthatósága, hanem a puszta bejelentés várható politikai haszna. A külpolitikai koncepcióban csak olyan célok szerepelhetnek, amelyek megvalósítandók és megvalósíthatók, s ezért időrendbeli besorolásuknak csak a megvalósíthatóság függvényében van értelme.



módon választott alkotmányos rend szerint éljen és fejlődjék. Ezalatt az értendő, hogy egy adott időben a külső körülmények nem veszélyeztetik az ország területi integritását, szuverenitását, függetlenségét, történelme során felhalmozott nemzeti vagyonát, legitim politikai berendezkedését, lakosságának létfeltételeit. A biztonság tehát lényegében olyan fenyegetettség nélküli állapotként fogható fel, amikor az ország közvetlen és távolabbi környezetében nem léteznek, illetve, ha vannak veszélyforrások azok aktivizálódása, élő és ható veszéllyé válása nem valószínűsíthetők. Ráadásul, a biztonság olyan állapot, amely naponta „felújítandó”, mégpedig úgy katonai, mint nem katonai vonatkozásaiban.

2

Fentiek értelmében elsőszámú nemzeti érdek olyan bel-és külpolitika folytatása, gazdasági, jogi, katonai, társadalmi feltételek teremtése, mellyel ilyen vagy ezt megközelítő helyzetbe próbáljuk hozni és tartani az országot. A nemzetbiztonságra törekvés értelemszerűen – időtől és konkrét geopolitikai helyzettől függetlenül - a mindenkori kormánypolitika leglényegesebb része, hiszen

az

ország biztonságának

garantálása nélkül értelmetlen és értelmezhetetlen minden egyéb nemzeti célkitűzés 3 – pontosabban

azok

megvalósíthatóságának

valószínűsége.

Ebben

az

értelemben

a

nemzetbiztonság és ebből következően a biztonságpolitika abszolút prioritással bír. A jó biztonságpolitika alapja az ország geostratégiai környezetének elemzése, középtávon várható alakulásának bemérése, az országra potenciálisan leselkedő veszélyforrások objektív felmérése és reális értékelése. Ez azt jelenti, hogy közvetlen és tágabb értelemben

vett

környezetünk

várható

alakulásának

elemzésekor

világosan

megkülönböztetjük azt, amit tudunk (tényekkel alátámasztott ismeretek) attól, amit feltételezünk. Konkrétebben, objektív felmérésen az értendő, hogy a veszélyforrások feltérképezése belpolitikai propaganda szempontoktól függetlenül történik.

Reális

értékelésük viszont azt jelenti, hogy mérlegelésük, a veszélyeztetettség jellegének, mértékének, fokának és bekövetkezése valószínű időhorizontjának meghatározása nem történelmi beidegződések függvényében, nem pillanatnyi politikai érdekektől vezettetve, nem érzelmi alapon, hanem szigorúan szakszempontoktól vezetett, tényszerű elemzés alapján történik. Zárójelben megjegyzendő azonban az, hogy a biztonságpolitika alakításában nem lehet teljesen kizárni a feltételezés, sőt még a sejtés fogalmát sem, mint

politikát

alakító

tényezőt.

Ez

értelemszerűen

következik

abból,

hogy

a

biztonságpolitika alakítása egy perspektivikus tevékenység (csak nagyobb távlatokban 2

Én e tanulmányban ezúttal és a későbbiekben is eltekintek a nemzetbiztonság belső vonatkozásaitól. A legigényesebb kormányprogramnak – legyen az, hazánk esetében, akár a modernizáció, az integráció, a gazdaság tartós növekedési pályán tartása, kulturális örökségünk megőrzése és gazdagítása, vagy a határon túli magyarság identitása megtartásának támogatása - sincs semmi realitása, ha nem garantált végrehajtásának alapfeltétele: az ország biztonságos helyzetben tudása, nevezetesen annak garantálása, hogy külső tényezők nem veszélyeztetik függetlenségét, megválasztott társadalmi berendezkedését, a kormány szuverén működését. 3



történő gondolkodás eredménye lehet). Azonban a feltételezések és sejtések szerepének minimálisra csökkentése a biztonságpolitikát alakítók alapvető törekvése kell, hogy legyen. Ez rendkívülien fontos momentum, mert végeredményben ettől függően kell és lehet

megbízhatóan

meghatározni

a

biztonságpolitika

céljait,

végrehajtásának

módszereit, időzítését és eszközigényességét.

A biztonságpolitika kialakítása önmagában is biztonságot erősítő vagy gyengítő tényező. A hivatalos biztonságpolitikai dokumentumokban leírt minden szónak – az ország állampolgáraira vonatkozó kötelezettségeken túl – üzenet értéke van az ország partnerei számára is, befolyásolhatja azok saját biztonságukkal kapcsolatos érzéseik alakulását ergo, biztonságpolitikai elképzeléseik alakítását, konkrét biztonságpolitikai lépéseiket, és ezen keresztül – pozitívan vagy negatívan – visszahatnak saját biztonsági helyzetünkre. Az előzőekben kifejtettekből – nevezetesen abból, hogy a nemzeti érdekeken alapuló biztonságpolitika minden egyéb kormánypolitikával szemben abszolút prioritást élvez, valamint, hogy a biztonságpolitika már megfogalmazása és nyilvánossá tétele pillanatában, partnereinkből visszahatást kiváltó jelzés értékű dokumentum – bizonyos következtetések vonhatók le. Világos, hogy egy ország biztonságát garantáló stratégiát – végrehajtásának már csak több választási cikluson átnyúló időhorizontja miatt is – kizárólag konszenzusos alapon van értelme kialakítani. Ergo, az ország politikai elitjének meg kell értenie, hogy ebben a vonatkozásban nincs helye pártpolitizálásnak, nincs helye választási megfontolásoknak, nincs helye aktuálpolitikát szolgáló populista érvelésnek. 2. Nemzeti érdek a népjólét biztosítása, a nemzetgazdaságnak fenntartható növekedési pályán tartásával. Ez jelenti, illetve megköveteli a gazdasági élet szabadpiaci elvek alapján történő működtetését, az európai gazdasági közösségbe való fokozatos integrálódás folyamatos erősítését, a nemzetgazdaság tőkevonzó erejének akadálymentes fokozását, a digitális/kommunikációs terület prioritásos fejlesztését, elsősorban az oktatás és a tudományos kutatás kiemelt támogatása útján, és végül a „teherviselési arányosság”on

alapuló

szolidáris

szociálpolitika

fokozatos,

a

gazdaság

fejlesztése

terén

elért

eredmények időbeli és tartalmi függvényében történő kialakítását. 3. Nemzeti érdek az ország demokratikus berendezkedésének állandó fejlesztése.

Ez

vonatkozik

a

jogegyenlőség

elvének

és

gyakorlatának

állandó

tökéletesítésére, mindenfajta diszkriminációtól való mentesség törvényes úton való biztosítására, a véleményszabadság biztosítására, a kormányszervek, a média és a civil szervezetek vonatkozásában létező demokratikus „fékek” akadálymentes működtetésére.



4.

Nemzeti

érdek

az

ország

kulturális

tradícióinak,

kultúrtörténeti

objektumainak feltárása, védelme nemzeti önazonossági tudatunk megőrzése céljából. A

megoldandó

probléma

lényege:

a

tradíciók

átmentése,

a

modern

életvitelbe,

életformákba történő beillesztésük. 5. Nemzeti érdek az ország természeti adottságainak védelme, gazdasági tevékenységünk vonatkozásában a természetkárosodás távlatokban gondolkodó tervszerű megakadályozása, országhatárainkon túlról feltételezhető károkozó jelenségek megelőzése a nemzetközi együttműködés adta lehetőségek kihasználása, a nemzetközi joggyakorlat betartatása útján. 6.

Nemzeti

érdek

az

országhatárokon

kívül

élő

magyarok

nemzeti

identitásának fenntartása, biztosítása. Ehhez két alapvető feltételnek kell teljesülnie. Először, valóságos és működő demokratikus államrend a szomszédos országokban, mert az idegen identitás megőrizhetőségének valós és tartós feltételeit csak ilyen államrenddel rendelkező „befogadó” ország képes és „hajlandó” nyújtani, ergo nemzeti érdekünk a szomszédos államokban minden ilyen irányba mutató folyamat ösztönzése, hathatós támogatása4. Másodszor, az identitás helyben (szülőföldön) történő fenntartásának anyagi és szellemi hathatós támogatása a magyar állam és a magyarországi civil szervezetek részéről. A nemzeti érdekek fenti sorrendjén egyetlen társadalmi rétegnek sem kell megsértődnie, mert az nem a célzottak, vagy érintettek fontosságának sorrendjét jelenti, hanem

a

célkitűzések

egymástól

függő

illetve

egymáshoz

kapcsolódó

megvalósíthatóságának szigorú rendjét követi. Rátérve külpolitikánk főfeladatainak meghatározására, a fentiekben kifejtettekből szeretnék kiindulni, nevezetesen abból az elvitathatatlan tényből, hogy a nemzeti érdekek érvényesítése szempontjából a biztonság garantálásának primátusa a mindenkori kormánypolitikán belül elvitathatatlan követelmény, következésképen e célkitűzésnek külpolitikai törekvéseinkben is abszolút elsőbbséget kell élveznie. Az elmúlt évszázad második felének történelmi tanulsága, hogy az USA és a NATO nélkül nincs valódi biztonsági garancia sem a tradicionális biztonsági kihívások, sem a legújabb kori veszélyek elhárítása vonatkozásában. Ebbe természetesen beleértem úgy az

4

Nemzeti érdekünk valamennyi szomszéd ország integrációs pályán tartása. Ez alatt nem csak az európai és az euro-atlanti szervezetekbe való törekvés fenntartásának előmozdítását, elősegítését, hanem a befelé törekvő, vagy már bejutott országok vonatkozásában az euroatlanti és az uniós normák érvényesülését, érvényesíttetését értjük. Ez a leghatékonyabb külpolitikai „tolóerő” arra, hogy ezekben az országokban erősödjék a demokrácia, ami kettős értelemben is érdekünk: 1. így számíthatunk korrekt, kölcsönösen hasznos kétoldalú kapcsolatokra – ami a „10 millió magyar” érdeke, 2. csak így számíthatunk a kisebbségi jogok tényleges érvényesülésére – ami a „3 millió magyar” szülőföldjükön magyarként való fennmaradásának egyedülien biztos feltétele.



amerikai kül-és biztonság politika, mint a NATO új körülményekhez való igazódását – pontosabban ennek a közeli jövőben való megvalósulását készpénznek veszem.5 Ennek az összefüggésnek – a biztonság primátusa a politikában, valamint az USA és NATO primátusa a biztonság garantálásában - a belátása azt a következtetést vonja maga után, hogy a magyar külpolitikában, a közeljövőben az első számú feladat az atlanti és az európai kötődésünk összehangolása lesz. Külpolitikusainknak tehát arról kell gondolkodniuk, hogy külpolitikai tevékenységünkben, mozgásunkban miként hangoljuk össze

az

atlantizmushoz

fűződő

érdekeinket

az

európai

kötődésünkben

rejlő

érdekeinkkel. És itt a „miként”-en van a hangsúly. A „miként”-en, ami egyszerre jelent lényeget és stílust is. Külpolitikánk fő feladatainak helyes megállapítása érdekében, véleményem szerint hasonló megközelítéssel kellene átgondolnunk még az alábbi kérdéseket: 1. Milyen Európai Unióban vagyunk érdekeltek? Az integráció további erősítésében vagy sem? Ha ez csak többsebességű EU útján közelíthető meg? Mi az álláspontunk a „közös külpolitika, közös intézményekkel” elgondolásról? 2. Mivel nyilvánvaló, hogy az ENSZ jelenlegi struktúrájában és a jelenlegi eljárási móddal (modus operandi) nem képes kezelni az új világrend termelte kihívásokat, milyen átalakításában vagyunk érdekeltek?6 EU közös képviselet a BT-ben? 3.

Milyen szerepünk lehet közvetlen térségünkben? Időszerű lenne leállni arról a

politikáról, amikor a kérdésre adandó tényszerű válasz helyett szinte naponta kürtöljük világgá, hogy Magyarország ilyen-olyan területen fog központi szerepet játszani régiónkban. Ehelyett jól megválasztott területek vonatkozásában a központi szerep országon belüli anyagi-tárgyi és személyi feltételeit kellene megteremteni, illetve „csendes”

diplomáciával

előkészíteni

a

nemzetközi

közvéleményt

(szövetséges

partnereinket, régiónkon belül, pedig a gazdasági-politikai közvéleményt) a gondolat befogadására.

5

Tapasztalati tényként kell számolni azzal is, hogy az EU-ra a biztonság garantálása tekintetében kiélezett helyzetben nem lehetett számítani (még akkor sem, amikor erre kifejezetten „EU-régióban” lett volna szükség), valamint azzal, hogy az EU a közeljövőben sem valószínű, hogy rendelkezni fog az ehhez szükséges emberitechnikai feltételekkel, és az elhatározáshoz szükséges modus operandi-val. 6 A világrend alakulásának kérdése. A XXI. században a külpolitika új feltétel rendszere látszik kialakulni. A valóság szétfeszíteni látszik a vesztfáliai béke óta alakuló és a XX. század második felében egy bizonyos konkrét formát öltő világrendet. Megkérdőjeleződnek az un. nemzetközi jogszokások. Kiüresedőben az ENSZ működésének alapelve: az öt nagyhatalmi (valójában két nagyhatalmi) vétó lehetőségen alapuló egyensúlyozás. Valamilyen más modus operandi kívántatik. De milyen? A magyar külpolitika ezzel kapcsolatos álláspontjának kialakításakor ajánlatos megkülönböztetni a „kívánatost” az „elképzelhetőtől”. Itt is arra kellene koncentrálnunk, ami valószínűsíthető, megvalósítható, hogy olyan nemzetközi jogrend alakuljon ki, amely kiszámítható és betartatható (azaz rendelkezik tényleges – nem csak alapszabályban rögzített – mechanizmusokkal). Meiszter Dávid: Nemzeti érdekeink – külpolitikai koncepciónk kulcskérdései


4.

Szomszédsági

politikánkban,

határon

túli

magyarsággal

kapcsolatos

politikánkban az EU-tagságunkból eredő lehetőségek felhasználása megfontolása – hangsúllyal a „miként/miként nem”-en! 5. Megvizsgálni, hogy az euro-atlanti térségen kívül mely régiókban vagyunk érdekeltek? Érintettek? Reálisan milyen szerepet képzelhetünk el Magyarországnak? 6.

Gazdasági

érdekeink

szempontjából

mely

„harmadik”

országokra

kell

koncentrálnunk? Tudom, hogy e kérdéseket nem az én írásom ülteti be a külpolitikával foglalkozók fejébe. Ott forognak azok már jó ideje. Én csak azt szeretném, ha e kérdéseket az előzőekben leírt gondolatmenet tükrében fontolgatnák, és úgy határoznák meg a magyar külpolitika előtt álló kulcskérdéseket és azok megoldási módját.



Magyarország egyetlen egyetemisták által szerkesztett külügyi magazinja. Nemzeti érdekeink külpolitikai koncepciónk kulcskérdései

Recommend Documents