Az alkotmánytervezet kritikája Ha van alkotmányos újrakezdés, akkor újra lehet tárgyalni rendezetlen kérdéseket. A katonai kényszer idején 1949-ben írt alkotmány és annak 1989-ben történt módosítása is törvénytelen. A polgárjogi szerződések szintén semmisek, érvénytelenek, ha kényszer alatt születtek és a nemzetközi jog is elismeri, hogy a törvénytelen rendszerekben elkövetett súlyos bűnök nem évülhetnek el. A 2010-ben írt tervezetben az Alapvető rendelkezések 1. Bekezdésében ez a sor olvasható: „Magyarország alkotmányos állami folytonosságát a Szent Korona fejezi ki.” Nem tudjuk, mit takar ez a megfogalmazás. A tervezet hallgat a történeti alkotmány egyik fontos téziséről, mely szerint a törvénytelenség nem alapít jogot, tehát a törvénytelen korszakban született alkotmányozás semmis, így a törvénytelen helyzet megszünte után a jogfolytonosságot helyre kell állítani. Nem rendelkezik a tervezet a jogfolytonosság helyreállításáról, holott erről törvényben kell rendelkezni, mint ahogyan legutoljára 1920. évi I. törvényünk elrendelte. Akkor az alkotmányosság helyreállítása 6 évig tartott. Ha a tervezetben nincs erről szó, akkor komolyan vehetjük-e azt a szándékot, mely szerint a preambulumban méltatni kell történeti alkotmányunk értékeit. Nem lehet méltatni, ha ugyanakkor az alkotmányos jogfolytonosság helyreállításáról nem rendelkezik a szöveg. Nem csak méltatni kell a történeti alkotmány erényeit, hanem alkalmazni is. Ha nem ezt tesszük, akkor az a történeti alkotmány megcsúfolásává alacsonyul, de ez nem a hagyományt fogja leértékelni, hanem visszahull a hagyomány megcsúfolóira. A magyar alkotmányosságnak rendkívüli ereje van, amely azt jelenti, ha nem követjük elveit, annak káros hatása az ország állapotán látszani fog. Az 1989-ben módosított alkotmány törvényesítette a diktatúrát és ezért nem lehet az alkotmány bíróság döntése alapján a mai napig bíróságon elítélni a diktatúrában elkövetett súlyos bűncselekményeket, gyilkosságokat. Az 1989-es alkotmány másik célja az volt, ne alkosson az 1990-es választás után az új országgyűlés alkotmányt, mert akkor a jogtalanul államosított vagyont a diktatúra haszonélvezői önmaguk és külföldi barátaik javára nem privatizálhatták volna. 1989-es alkotmány tehát kettős célt szolgált, a diktatúra utáni büntetlenség és az államosított nemzeti vagyon ellopásának biztosítását. Ezért volt fontos olyan alkotmány megírása 1989-ben, amelyet nem a nép által felhatalmazott országgyűlés fogadott el. Nem csupán a kitűzött célok, hanem a kivitelezés is törvénytelen volt. Akarjuk-e, hogy a diktatúra bűnösei bűnhődjenek? Akarjuk-e, hogy a bűnösök pártja vezetői a közéletben maradjanak? Akarjuk-e a törvénytelen alkotmány alapján végrehajtott rablóprivatizációt felülvizsgálni? Akarunk-e a kommunista diktatúrával immáron másodszor is jogfolytonosságot vállalni? Akarjuk-e az 1944. évi német megszállásig jogfolytonos alkotmányosságunkat vállani, vagy az egész magyar történelemtől elegánsan, de végleg búcsúzni szeretnénk? Ebből a munkaanyagból nem derül ki, mi az alkotmányozás célja. Ha a történeti alkotmányt tiszteljük, akkor tiszteljük erényeit. Melyek is ezek? Értékelvűség – követendő és nem vitatandó elvek. A jó és rossz közötti szabad választás lehetősége. A rossz egyéni kárhozat, a közösség esetében annak szétesése. Vannak fix értékek. A tervezetben nics tisztázva, mi a jó és mi a rossz, így nem tudjuk, mi az igazság és igazságosság. A közjó nincs megemlítve és kifejtve. Jogok felsorolását olvashatjuk, amely jogszolgáltatáshoz vezet, igazságszolgáltatáshoz nem. Mindez a mai alkotmánynak felel meg és az alkotmány bíróság döntésének, miszerint nincs jó és rossz és nincs igazság, csupán jogot szolgáltatunk.
2 Szent Korona szuverenitása – Megosztott hatalom Sem a király, sem a nép nem gyakorolhatja egyedül a hatalom teljességét, a mellérendelés elve alapján a király döntése vármegyénként felülbírálható, megfelel-e az alkotmánynak. 64 alkotmány bíróságként működtek a vármegyei önkormányzatok. Európában vagy a király, vagy a nép gyakorolta a teljhatalmat, hazánkban a mellérendelés elve működött, teljhatalma egyedül a Szent Koronának volt. Ezért is nevetséges a Szent Koronával kapcsolatban a királyság visszaállításának veszélyét emlegetni. Számos királyság van Európában, ahol nem a királyi dinasztia gyakorolja a hatalmat és senki sem fél attól, hogy az élő király visszaállítja a királyságot, azaz saját személyes teljhatalmát. Mitől kellene félnünk nekünk, ahol a király sohasem gyakorolhatott teljhatalmat? A Szent Korona hatalma olyan ősi értékeket jelent, amelyeknek alapján a nemzet a hatalmat gyakorolhatja. Egyetlen királyság volt Európában, amelyet Arche Regnum névvel illettek, ez hazánk, a Szent Korona országa, az ősi értékek, elvek királysága volt, ahol nem voltak vallásháborúk és az inkvizíció sem tombolt. 1949. évi XX. törvény (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé. A város és falu dolgozói választott és a népnek felelős küldöttek útján gyakorolják hatalmukat. 1989. évi módosított szöveg: (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 2010. évi tervezet szövege: Magyarországon minden hatalom forrása a politikai nemzet, azaz a nép, melynek egymásért felelősséggel tartozó tagjai egyenlő és elidegeníthetetlen méltósággal bírnak. Ha a Szent Korona szuverenitása helyreáll, akkor az azt jelenti, hogy szent és sérthetetlen elvek vezérlik a hatalmat gyakorlókat a hatalom megosztása során. Ki kell mondani, melyek ezek az elvek és naponta alkalmazni ezeket az értékeket. A nép korlátlan uralmára való hívatkozás állami vagyonelkobzást, korlátlan államosítást, véres diktatúrákat, 56 utáni megtorlást, a 89-es alkotmánnyal a büntetlenség és az állami vagyon ellopásának bebiztosítását jelentette a diktatúra haszonélvezőinek. Meddig hiszünk még az értékek nélküli korlátlan néphatalomban? A Szent Korona tulajdonjoga – az eilidegeníthetetlen koronajavakat foglalta magában, az alkotmányosság 1944. óta szünetel, mára már csupán az állami erdők, szántók és a vízkincs maradtak, az országlakosok földjei és ingatlanjai napjainkban kerülnek sorra. A maradék javaink várható elvesztése szintén alkotmányosságunk kommunista lerombolásának köszönhető. 1848-ig élt az ősiség törvénye, mely szerint a családok kihalásig használhatták földjeiket, de ezek forgalomképtelenek voltak, eladni nem lehetett, mert a Szent Korona tulajdonjoga alá tartoztak. A magyar alkotmány a legtovább őrizte meg a föld védelmét, hitelt nem lehetett rá fölvenni, elzálogosításra nem volt mód. Európában a XIV.században az elzálogosított földekről a bankárok elkergették a parasztokat, éhínség és pestisjárvány tört ki, a kontinens lakóinak fele elpusztult. Magyarország védve volt és virágzott. Az eladósodás és a dzsentrivilág, az egykézés a föld forgalmának felszabadítása után, 1848-tól kezdődött hazánkban, de legtovább mi tudtuk megőrizni a földek forgalomtilalmát. A pénzügyi világ 800 éve törekszik az eladósításunkra és az azt követő kifosztásra, ez napjainkra beteljesedni
3 látszik. Nem véletlen, hogy egyedüli bűnbakként hazánkat büntették a trianoni diktátummal. Ez volt a büntetés a pénzügyi diktatúrával szembeni kitartó kiállásunkért. Jogfolytonosság – Az 1990-es változások éveiben számos keleti állam helyreállította jogfolytonosságát visszamenőleg a háború előtti időkig, a cseh, a lengyel példát említhetjük. A románok 1923-ig rendezték alkotmányosságukat. Mi nem akarunk jogfolytonosságot saját hagyományainkkal? Azaz nem akarunk újratárgyalni semmit sem? Történeti alkotmányunk fő értékei: Szent Korona szuverenitása és tulajdonjoga, értékelvűség, megosztott hatalom, jogfolytonosság. Az alkotmánytervezetben nincs értékelvűség, a hatalom teljessége a népé, ami értékelvűség nélkül nem vezethet sehová sem. A jogfolytonosság helyreállítása nincs célként kitűzve, pontosabban nem tudjuk, jogfolytonosnak tekinti-e magát az új alkotmány a kommunista diktatúrával vagy a történeti alkotmánnyal. A tervezet alapjaiban eltér a történeti alkotmánytól és mivel írott, kartális alkotmányt 1919-ben a bolsevik terrorállam és 1949-ben a sztálinista diktatúra erőltetett a nemzetre, ezért elmondhatjuk, hogy az emberek által alakított, szokásjogon alapuló történeti alkotmányunknak nem lehet folytatása ez a tervezet. A fenti okok miatt ez a kartális alkotmány nem lehet helye a történeti alkotmány méltatásának, hiszen olyan kardinális alaptételeket mellőz, amelyek lehetetlenné teszik a történeti alkotmányból a tervezet levezetését. Olyan érzést ébresztenek az olvasóban, amely a „…Lehet a magyarok hátán szántani, csak nemzetiszínű legyen az eke…” szállóigére emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy az ekére ebben az esetben a Szent Korona kerülne. Gróf Széchenyi István angliai látogatása során az osztrák törvényekről akart beszélni, de hamar leállították és arra kérték, ne az osztrákokról beszéljen, mert nekik nincs alkotmányosságuk, a hallgatóság a magyar alkotmányosságra volt kíváncsi. Széchenyit mélyen elgondolkodtatta ez az élmény, majd később, mikor el akarta hagyni a politikát alkotmányossági nézeteltérés miatt, Metternich-hel levelezve olyan közjogi harcba kezdett, amely elindítója lett a reformkornak. Számos csatát nem a harcmezőn, hanem az alkotmányos közjogi harctéren nyertünk meg elnyomóink ellen. Ez is egyik legszebb erénye történeti alkotmányunknak. Ennek fényében könnyű belátni, hogy az alkotmánytervezetben nem sikerült maradandót létrehozni. 1990. után többször is kérdezték nyugati történészek, miért nem térünk vissza a Szent Korona tanához és tudjuk-e azt, hogy a történeti alkotmány lecserélése olyan, mintha egymillió tonna aranyat becserélnénk ugyanolyan mennyiségű agyagra? Ez a tervezet az aranyunkat becserélte agyagra? Alapvető jogok és kötelezettségek 5. „…Minden magyar állampolgárt megilleti a nemzeti és etnikai kisebbségi státuszhoz való jog. A nemzeti és etnikai kisebbségeknek a nemzet hatalmának részeseiként joguk van a kollektív részvételre a közéletben, saját kulturájuk ápolásához, anyanyelvük használatához, anyanyelvű oktatáshoz, a saját nyelven való névhasználathoz. Képviseletüket törvények biztosítják. A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre…” Ez a szöveg megismétli a 1989-es alkotmányt: „68. § (1) A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők.” Nem érvényesül a magyar alkotmányos sajátosság, a mellérendelés elve. Kisebbség, tehát kisebbértékű, kisebbrendű. Kisebbrendűségi érzést gerjeszt a kifejezés. A tervezet alkalmazza
4 a mellérendelést az egyházakra vonatkozólag, vallási közösségeknek nevezve azokat. Miért nem lehet nemzetiségeknek, nemzetiségi és etnikai közösségeknek nevezni ezeket a nemzetrészeket? Sajnos a 89-es kommunista alkotmányból átvett szemlélet miatt a nemzeti és etnikai többség a jövőben nem lehet részese a nemzet hatalmának, mint ahogyan nem lehetett államalkotó tényező eddig sem? Mit jelentsen az, hogy mindenkinek joga van a kisebbségi státuszhoz? Azt jelenti, hogy senkinek nincsen joga a többségi státuszhoz? Milyen szemlélet az, amely által felsőbbrendűvé válhat egy nemzetiségi közösség? A helyes és mellérendelő megnevezés így hangzik: „Minden magyar állampolgárt megillet a nemzetiségi és etnikai közösséghez való tartozás joga…” A nemzeti kisebbség nem is érthető, mert a magyar nemzet részei a nemzetiségek és etnikai közösségek. Nemzeti kisebbség hogyan viszonyulhat nemzeti többséggel? A nemzet egy. A politikai nemzet nincs kifejtve, csak említve a tervezetben és ezek a zavarok innen származhatnak. Mit gondol a megyeszékhely szülészetén vajúdó nő az alkotmányról, amikor azt látja, hogy négy kisded közül három nemzetiségi és etnikai közösséghez tartozik. Hol van itt a kisebbség és a többség? Mit gondolnak azok a pedagógusok az alkotmányról, akik tudják, hogy ma Magyarországon az alsó tagozat első osztályában nincsen többsége a megnevezhetetlen többségnek. Mit gondoljunk, mi lesz húsz év múlva? Mit gondoljanak a szülők, akik a közeli városi iskolákba küldik gyermekeiket? Már régen létrejöttek olyan területek, települések az országban, ahol a kisebbség van többségben. Egyenesen sértő, ahogyan a tervezet kifejti, mindenkinek joga van kisebbséghez tartozni és akkor joga van anyanyelvű oktatáshoz is. A többséget meg sem említi, holott egyre nagyobb területeken szorult kisebbségbe a többség. A nemzet fogyása nem lassul és szinte célzásnak vehető a magyar közösség felé, ne féljetek, mert jogotok van kisebbséghez tartozni, ha elfogytok, úgyis azzá váltok ti is.Kifejezetten hátborzongató a mellérendelés elvének ilyen mértékű semmibevétele! A Szent Korona tagjai között ilyen hátrányos megkülönböztetés nem valósulhat meg, mert a nemzettest tagjai között nem alárendelő, hanem egyenrangúság , mellérendelő viszony áll fenn. A tervezet védi az életet a fogantatás pillanatától, ugyanakkor azt nyilatkozzák a fogalmazói, hogy ez nem jelenti a nők döntésének korlátozását. A lengyelek 20 millióról 40 millióra szaporodtak a háború óta. Mi 8 millió abortálást végeztünk és fogyunk. Egy alkotmány akkor jó, ha legalább a biológiai fennmaradását biztosítja a nemzetnek. Ha a tervezet alapján korlátlanul lehet az első, második és harmadik gyermeket is abortálni, akkor a holocaust tovább folytatódik és néhány évtized múlva kézzelfogható valóság lesz a tervezet sorai között kiolvasható joga a magyar etnikumnak a kihaláshoz. A tervezetnek egyetlen baja van, nem vett részt kidolgozásában olyan, a történeti alkotmányunkat kutató tudós, aki a történeti alkotmány értékeit össze tudta volna egyeztetni egy kartális alkotmánnyal. Ha a kartális alkotmány nem tartalmazza a történeti alkotmány elveit és értékeit, ha nem arra épül, ha nem jeleníti meg szellemiségét és nem változtatja a nemzetet éltető és mindennapjainkat formáló erővé, akkor olyan ellentmondás keletkezik, amely lehetetlenné teszi a történeti alkotmány összehangolását egy kartális változattal. A kartális alkotmány kizárólag a történeti alkotmány tömörített változataként képzelhető el, de csak akkor, ha történeti alkotmányunk minden lényeges elemét vállaja és megjeleníti.
5 A történeti alkotmány tudományos fokozattal rendelkező kiváló kutatója, egyetemi docensként oktatója Dr. Tóth Zoltán József jogtörténész. Számos publikációja jelent meg, rendszeresen népszerűsíti előadásokon is kutatási eredményeit. Befejezésként egy tanulmányából olyan idézetekre hívnám fel a figyelmet, amelyek alátámasztják a fenti érvelésemet. Dr. Tóth Zoltán József - A magyar állam metamorfózisa A tanulmány megjelent a Megmaradásunk Alkotmánya A Szent Koronaeszme a magyar történelemben c. tanulmánykötetben 2007-ben, Polisz 93.sz. 2006. ,Turán 4.sz. 2006. , Szent Korona Füzetek 1.sz. 2007
„A magyarokat pusztítja az iskolai alsó osztályokban megszüntetett osztályzás, illetve a minimális teljesítés következményét jelentő évismétlés eltörlése, a roma integráció aránytalan erőltetése. A tanulmány szerzője általános iskolában együtt járt állami gondozottakkal is, akiknek már bizonyos elvárásoknak meg kellett felelniük. Sajnálatos és nem egyedi tapasztalat, hogy egy bizonyos arányszám után – ráadásul fegyelmező és teljesítést előíró normák nélkül – a hátrányos helyzetűek nemcsak a tanulni vágyó magyarokat nem engedik tanulni, hanem egymást is visszahúzzák. Az oktató tehetetlenné válik. Sokszor tilos a szakmai érvek hangoztatása is, mert a vád rasszizmus. Amíg a nemzetiségek alakíthatnak önálló iskolát – amit az állam külön normatívákkal támogat (helyesen) – addig magyar iskola nem alakulhat. A magyar alkotmány ugyanis a magyarságot nem sorolja fel államalkotó népként (míg a többi nemzetiséget igen). Így ha valaki magyar iskolát szeretne alapítani, rasszistának bélyegzik. Ez viszont komoly dolog, hiszen páratlan zsenialitással a pártok és a bírói fórumok támogatásával 2005-2006-ban létrehozták az Egyenlő Bánásmód Hátóságot. Ez az államigazgatási hatóság, mely a kormány, illetve vezetője által közvetlenül kinevezettekből áll, bíráskodási jogkört gyakorol. És itt a bizonyítási teher is megfordul, mert nem a feljelentőnek kell bizonyítani igazát, hanem a megvádoltnak. A hatóság sújthat szankciókkal, pénzbüntetéssel vagy államigazgatási állásvesztéssel is. Lehet ugyan bírósághoz fordulni határozata ellen, de maga az eljárás is elég bárki következmény nélküli lejáratására, egzisztenciális tönkretételére. „ „Az elmúlt 16 évben történtek törvényessége körül felmerült kételyek összefüggenek a mai alkotmányos rend legitimitásának kérdéseivel. A mostani – a Preambulumban ideiglenesnek nevezett – alkotmány egy olyan politikai időszakban, 1989-ben született (az 1949-es alkotmány módosításaként), amit a közvéleményt formáló, meghatározó vélemény ma diktatúrának, tehát illegitimnek tart. Akkor mitől lesz legitim ez az alkotmány? A történeti alkotmányban lefektetett alapelv alapján, mely szerint törvénytelenségre nem lehet jogot alapítani, törvényes jogrendet nem lehet létrehozni idegen katonai megszállás idején. Katonai megszállás esetén, annak elmúltával helyre kell állítani az alkotmányosságot, és törvénnyel kell hatályossá tenni a diktatúra idején hozott, az életben mégis alkalmazható jogszabályokat. Azok csak így válhatnak törvényessé. Az Alkotmánybíróság (AB), illetve elnökének állásfoglalása miatt Magyarországon ez nem történt meg. A jelenlegi köztársasági elnök méltán tekinthető a mai alkotmányos és politikai rendszer egyik atyjának korábbi politikai múltja, illetve kiemelkedő közfunkciója miatt. A mai helyzet kialakulásához bírói működése is meghatározóan hozzájárult. Az AB állásfoglalása szerint az 1989-es változás utáni magyar állam kizárólag az 1946. évi I. – a köztársaságot megalapító – jogszabályig vezeti vissza folytonosságát. Itt azonban nemcsak az a probléma, hogy abban az időben katonai megszállás volt az országban, vagyis a történeti alkotmány és az általános jogfelfogás
6 szerint is törvénytelen helyzet uralkodott, (sőt, a nemzetközi jog szerint az állam csak a párizsi béke aláírása után, 1947-ben nyeri vissza nemzetközi jogalanyiságát), hanem az is, hogy az 1946. évi törvényt hozóknak nem volt szándéka az ezeréves állam jogfolytonosságát megszakítani. A szándék az volt, hogy azt a törvényt a magyar Corpus Jurisba elhelyezze, mint a korábbi törvényeket követő jogszabályt. Sőt! A demokratikus köztársaság bevezetését a Szent Korona-tan demokratikus hagyományával indokolja. Bár az AB a jelenlegi magyar államot nemcsak formailag, de tartalmilag is az 1945 utáni nyílt diktatúrával tartja jogfolytonosnak (az 1946-os törvényre hivatkozva), azt tartalmából elvonatkoztatva tetszőlegesen magyarázza. Jogászi véleményével antagonisztikusan ellentétben áll a diktatúra, a katonai megszállás hivatalos politikai elítélése, a rezsim politikailag illegitimnek tartása. Ez a tudatilag meghasadt állapot skizofrén helyzet semmiképpen nem segíti az alkotmány stabilitását, viszont annak következetlen magyarázására lehetőséget ad. Az alapok relativizálása, a bíráskodás elveinek relatívvá tételével folytatódott. Erről a kérdésről így nyilatkozott Sólyom László, az AB elnöke: „Semmilyen erkölcsi elvet nem hoztunk létre, a hasznosság alapján extrapoláció és analógia alapján szekuláris erkölcsöt hoztunk létre.”1 Továbbá: „A mindig részleges és szubjektív igazságosságnál a tárgyi és formális elvekre támaszkodó jogbiztonság előbbre való”2. A relatív elvek alapján történő bíráskodás (pl.: szociális biztonság és életvédelem) kérdésében tetten érhető, mint annak következményei. A mai rendszer korábbival való tartalmi jogfolytonosságát szolgálja az AB 11/1992. (III.5.) határozata, amely hatályon kívül helyezte „Az 1944. december 21-e és 1990. május 2a között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények üldözhetőségéről” született törvényt. Ezzel a határozatával – nemcsak a szovjet által korábban megszállt európai országokban, hanem egész Európában példátlanul3 alanyi jogon büntetlenséget biztosított a kommunista rezsim hatóságai által elkövetett bűncselekmények következményei alól. Így alakulhatott ki az a helyzet, hogy eljárás lefolytatása céljából ki lehet kérni Ausztráliából az 1944-ben nyilasként gyilkossággal vádoltat, az 1950-es években az ÁVH kötelékében kegyetlenkedőt viszont nem lehet felelősségre vonni. A kárpótlás ügyében hozott határozatban is megtaláljuk a relatív, vagy az igazságosságot el nem fogadó megítélést. Az AB az 1993. március 14-én hozott határozatában így fogalmaz: „nem a zsidóság az egyetlen olyan népcsoport, amelyet az elmúlt évtizedek során Magyarországon faji, vallási vagy nemzetiségi okból üldöztek és különböző joghátránnyal sújtottak, de tagjainak tömeges megsemmisítése következtében más népcsoportoknál súlyosabb sérelmeket és veszteséget szenvedett”. A kérdés csak az, hogy az AB miért nem alkalmazott más esetben is hasonló pozitív diszkriminációt a magyarság sérelmére elkövetett különböző módszerű tömeges megsemmisítés, jogsértések orvoslása érdekében? (pl.: 1944-ben Jugoszláviában, 1946-ban Csehszlovákiában vagy 1944-től Romániába, a Szovjetunióban, illetve az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követően elszenvedett megtorlások, a világháborús hadifoglyok, a megerőszakoltak [ezek közül 50.000 fertőzést szenvedett], a Szovjetunióban elhurcolt, „munkatáborokba” zárt százezrek, hadiözvegyek, a kitelepítettek esetében stb.) A mai magyar helyzet számos érzékeny kérdést még érzékenyebbé tesz. E sorok szerzője tanúja 1
Fundamentudm. 1997. I. negyedév. Lásd: Zétényi Zsolt: „Néhánya adaték az „igazságtétel kérdéséhez”, in Valóság, 1999.11. 2 11/1992. (III.5.) AB. III. 5. pont. 3 Varga Csaba: Miért maradt el a múlttal szembenézés, az újrakezdés beteljesülése? In PoLíSz, 2005. Kráter Műhely.
7 volt 1997-ben annak, hogy miként reagált diákok és oktatók előtt a piliscsabai gólyatáborban Sólyom László arra a kérdésre, hogy lát-e hasonlóságot az Alkotmánybíróság alkotmány- és jogértelmező munkája és a történeti magyar alkotmány szokásjogát, jogszabályt magyarázó, alakító Kuriális (a legfelsőbb bíróság évszázados neve) bíráskodása között. A megkérdezett – mintha vérig sértették volna – erőteljes gesztikulációval tiltakozott a felvetés ellen. Majd sokakat megdöbbentve váratlanul kikelt az ellen, hogy neki személyesen bármi köze lenne a Szent Koronához. (Bár ezt nem kérdezték meg tőle.) Ezután nem meglepő, hogy beiktatásánál a Himnuszt, köztársasági elnöki megnyilvánulásakor a zászlót mellőzte. Azt kell hinni, hogy saját személyét a hivatallal összetévesztve, Sólyom László magát a fölé helyezve járt el. Ez a történeti magyar közjogi és politikai gondolkodással, kultúrával is mélyen ellentétes. Hasonlóra csak a szabadkőműves II. József vetemedett, aki saját személyét helyezte azon alkotmányos rend fölé, melyet szolgálnia kellett volna. (II. József volt az, aki nem csupán önálló magyar államiságot és alkotmányát, hanem a magyar nyelvet és a magyar kultúrát is fel kívánta számolni.)”
2010.december 12.
Bátonyi István
