MAGYARORSZÁG A NEMZETI ÉBREDÉS KORA Gergely András

13 MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E

A

NEMZETI ÉBREDÉS 1790-1848

Gergely András

KORA

GERGELY

ANDRÁS

A nemzeti ébredés kora 1790-1848 F ő s z e r k e s z t ő R o m s i c s Ignác

KOSSUTH

KIADÓ

Írta: Gergely András Főszerkesztő: Romsics Ignác Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes Rita Képszerkesztő: Demeter Zsuzsanna A térképeket készítette: Nagy Béla A kötetet tervezte: Badics Ilona Kiadói programvezető: Szuba Jolanta Kiadói programkoordinátor: Winter Angéla A képek válogatásában részt vett: Vajda László Közreműködő intézmények: Budapesti Történeti Múzeum, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották. Egyéb források: Blaskovich Múzeum (Tápiószele), Magyar Képek Archívum, Magyar Nemzeti Galéria Fotók: Badics Ilona, Bagyinszki Zoltán, Bakos Ágnes, Barnaföldi Gábor, Bokor Zsuzsa, Dabasi András, Képessy Bence, Kocsis András Sándor, Mester Tibor, Mudrák Attila, Nagy Zoltán, Soós Ferenc, Szalatnyay Judit, Szelényi Károly, Szikits Péter, Tihanyi Bence Külföldi intézmények: Kunsthistorisches Museum (Bécs) ISBN 978-963-09-5691-8 Minden jog fenntartva © Kossuth Kiadó 2009 ©Gergely András 2009 Felelős kiadó Kocsis András Sándor a Kossuth Kiadó zRt. elnök-vezérigazgatója A kiadó az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja Műszaki vezető Badics Ilona Nyomdai előkészítés Veres Ildikó Korrektor Török Mária Képkidolgozás GMN Repró Stúdió A nyomtatás és a kötés a debreceni nyomdászat több mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomda zRt. munkája Felelős vezető György Géza vezérigazgató www.kossuth.hu / e-mail: [email protected]

Tartalom A R E F O R M K O R MAGYARORSZÁGA A n e m z e t felébred, vagy felébresztik? • 8 A m a g y a r nemesség és intézményei • 13 A k ö z n e m e s i élet színtere: a kúria • 21 A

REFORMPROGRAM

M i é r t vállalkozott reformokra a magyar nemesség? • 30 Az értelmiség áttörést keres: a magyar j a k o b i n u s o k m o z g a l m a • 40 A főbb reformkövetelések • 47 A n e m z e t i ébredés a k u l t ú r á b a n • 60 Politikai k ü z d e l m e k az országgyűléseken és az országgyűlések k ö z ö t t • 67 A POLGÁRI ÁTALAKULÁS KONFLIKTUSAI ÉS EREDMÉNYEI A nemzetiségek ébredése • 84 A n e m z e t i ébredések ellenfelei • 97 K ü l ö n b ö z ő jövőképek • 105 Szerény e r e d m é n y e k - a nagy áttörés • 109 Ajánlott i r o d a l o m • 112

A reformkor Magyarországa A nemzet felébred, vagy felébresztik? • 8 A magyar nemesség és intézményei • 13 A köznemesi élet színtere: a kúria • 21

A nemzet felébred, vagy felébresztik? A z alvó, szendergő nemzet számos nép

szeltek. Maguk is boldogan aktivizálód­

történetében szereplő, egy egész kor-

tak, eleget tettek koruk kihívásának, an­

szakot megjelölő hasonlat. Soha

nak, hogy a nemzet kötelességeik teljesí­

n e m gondolták szó szerint, hiszen tudták,

tésére

hogy a nemzet azért nem élőlény. Azt akar­

sorait idézik gyakran: „Hass, alkoss, gyara-

szólítja

őket.

Nálunk

Kölcsey

ták jelölni evvel a szóképpel, hogy a nem­

píts: 5 a haza fényre derűi!" Más szóval

zet, saját nemzetük egy korábbi időszak­

a kortársak saját boldogulásuk ügyét ösz-

ban alig hallatott magáról - m i n t h a nem is

szekapcsolták hazájukéval. Kétszáz év óta

létezett volna. Kulturális eredmények nem

Magyarországon is általánosnak nevez­

születtek, az emberek anyanyelvük, múlt­

hető az a törekvés, amely egyén és közös­

juk, intézményeik iránt közönyösek ma­

ség aktív cselekvésen alapuló h a r m ó n i á j á t

radtak. A nemzet életében nem is történtek

kívánja m e g t e r e m t e n i .

említésre méltó dolgok. Avagy talán nem is volt még akkor nemzet? Netán a nemzet n e m felébredt, hanem az „ébredésének" tartott időben született? Akkoriban kezdtek töprengeni a hason­ lat mélyebb tartalmán, amikor a társa­

Csak kétszáz éve lenne? De mi volt azelőtt Magyarhonban? És mi is történt úgy kétszáz évvel ezelőtt? Felébredt a nem­ zet és felszólította az embereket, hogy le­ gyenek m á r tevékenyebbek? Vagy az em­ berek

ébredtek

saját

fontosságuk

dalomban szellemi, kulturális, politi­

tudatára, arra, hogy életüket befo­

kai erjedés indult meg. Megkezdődött

lyásolni

tudják,

s

ezért aktívab-

a nyelv fejlesztése, társaságok, akadé­

bak lettek? A p o n t o s választ

miák alakultak, egyre több értéket

talán Kölcsey sem tudta. Azt

teremtett a kultúra, megindult a politikai erjedés. Saját ko­

a szép felszólítást ugyanis, hogy hass, alkoss, gyarapíts,

ruk pezsgését érezve és érté­

n e m Kölcsey mondja ol­

kelve a kortársak - úgy a 18.

vasóinak, h a n e m - Huszt

század utolsó harmadától többnyire „ébredésről" be­

című

verse

szerint

várának

Kölcsey Ferenc: Huszt

-,

amikor a költő Huszt romjai­

nál (a Felső-Ti­ sza-vidéken) el­ merengett, szél

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megéllek; Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold. Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott Oszlop! közt lebegő rémalak inte felém. És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán? Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűi!

Kölcsey Ferenc. Ferenczy István szobra, 1841-1846

A nemzet Mivel nagyon sokféle nemzet van, pontos fogalmi leírása

ban az iskola közvetíti (régebben az egyháznak is

rendkívül nehéz, lényegében nem is lehetséges. A legál­

jelentős szerepe volt). Az egyének tehát kapcsolatba

talánosabb meghatározás szerint az azonos nyelvű, egy

kerülnek a körülöttük lévőkkel: gyermekkorukban inkább

területen élő, közös kulturális (esetleg közös állami) örök­

ez a környezet a meghatározó, de később az egyének is

séggel rendelkező népcsoport a nemzet. De nemzetnek

hatnak közösségükre, formálják azt: a nemzet ekként

tekintjük a belgákat is, pedig két nyelven (flamandul

alakul, változik, megújul.

és vallonul, vagyis hollandul és franciául) beszélnek.

A nemzet csak az egyéneken keresztül, mintegy azokban

Az írek általánosan használt nyelve az angol, mégis külön nemzetet alkotnak. A 20. század közepéig tartotta magát az a nézet, hogy a csehek és a szlovákok egy nemzetet alkotnak, a 20. század végén mégis különváltak, mert most már külön-külön nemzetnek tartják magukat. Az egy területen élés nem jelent feltétlenül egy államba tartozást. Ma a Kárpát-medencében élő magyarokat egy nemzethez tartozónak tekintjük, jóllehet több államban - de mégis csak egy területen - élnek. A román nemzet tagjai viszont 1920-ig éltek több államban. A lengyelek­

létezik. Az egyének nemzeti kötődése, nemzeti tudata nélkül nincs nemzet. Egy készen kapott vagy választott közösségről van szó, ahol a nemzet nem más, mint a megértésre képes, közeli értékrendszert valló embe­ rek hálózata. A nemzet a legelfogadottabb felfogás szerint a modern korban, a 18-20. században jött létre. Persze nem előz­ mények nélkül. A történelmi folyamatot áttekintve fokoza­ tos az a váltás, amely egy-egy népből nemzetet formált. Nagy események, forradalmak, önvédelmi harcok szinte

nek 1795-1920 között nem volt államuk, nemzetük létét

robbanásszerűen formálják a nemzetet. Van olyan felfo­

kétségbe vonni mégsem lehet. Kevésbé bonyolódott

gás, amely szerint a nemzet öröktől fogva létezik, leg­

a nyugat-európai nemzetek helyzete. A franciák, ango­

alábbis azóta, amióta népek, népcsoportok vannak. Utób­

lok, spanyolok nemzet volta kétségtelen, és a történe­

bi felfogás nem lát a népek történetében olyan minőségi

lem során a legtöbben közülük egy államba tartoztak.

különbséget - mondjuk a korai középkor és a 19. század

De a határszélen, peremterületeken élők hovatartozása

között -, hogy azt külön fogalommal fejezze ki.

még errefelé is vitatott. Beletartoznak-e a skótok az an­ gol nemzetbe? Vagy legalább a brit nemzetbe? Mi a hely­ zet a katalánokkal? Egyesek szerint ők spanyol népcso­ port, mások szerint külön nemzet. Az egyének felől közelítve egyszerűbb a kérdés eldönté­ se: mai felfogásunk szerint nem a „nemzet" (annak nevé­ ben valaki, valakik), hanem az egyén dönti el, hogy ő - mondjuk - nem spanyolnak, hanem katalánnak tekinti magát. Egy kassai polgár (Szlovákiából) maga választja meg, hogy ő szlovák-e, vagy magyar (netán német), sőt hozzátehetjük, hogy ilyen döntésre nem is lehet kénysze­ ríteni, mert kettős (vagy többes) identitásúnak is vallhatja magát. A nemzethez tartozás az egyén oldaláról közelít­ ve vállalás kérdése: melyik nyelven akarja, tudja legin­ kább kifejezni magát, hol kíván élni (ha választhat),

A nemzetek a maguk számára a közös állami keretet tart­ ják az együttélés legalkalmasabb formájának. A nemze­ tek államnemzetté alakulása a 19. századtól a 2 1 . század elejéig ment végbe. Ezért lett Európában egyre több a kisállam, mert a régebbi, több nemzetet összefogó keretek (legutoljára Csehszlovákia, Jugoszlávia és a Szovjetunió) felbomlottak. Ma már az is előfordul, hogy egy népcsoport válik ki külön államot alkotva az anyanemzetből. Erre példa Montenegró, amelynek lakói szerbek. Azokat a nemzeteket, amelyek több állam­ ba tagozódnak, kultúrnemzetnek nevezzük. Ilyen 1920, a trianoni béke óta a magyarság is, amelynek azért van anyanemzete, a Magyar Köztársaság. Az Európán kívüli népek nemzeti fejlődése vitatott kér­

milyen kulturális hagyománnyal azonosul (amelyeket fel­

dés. Az afrikai államokban még nem ment végbe minde­

cseperedvén készen talál). A legtöbb ember számára

nütt a nemzeti integráció, sokfelé a törzsi kötődések

persze a nemzet nem „választás", hanem kulturális örök­

erősebbek, fontosabbak, mint bármi más.

ség kérdése. Az „anyanyelv" kifejezés éppen arra utal,

Még vitatottabb, hogy mi lesz a nemzetek jövője Európá­

hogy milyen nyelven tanulta meg kifejezni magát. A kul­

ban. Ennek eldöntése nem a múlttal foglalkozó történé­

turális örökséget a család, a környezet, nem utolsósor­

szek feladata.

De a kérdés még kérdés marad: mi volt az oka annak, hogy a társadalom mozgásba lendült? Miért éppen ekkor, a 19. század elején? Magyarországon abban az időben óriási változások bizony n e m történtek. Sem az ipar, sem a mezőgazdaság n e m fejlődött lendületesen. N e m változott a jogrend, n e m változtak az intézmények, de még az uralkodó személye sem. Jött egy új nemze­ dék - szoktuk volt m o n d a n i , ha a változá­ sokat magyarázzuk. De korábban is foly­ vást új nemzedékek léptek a régiek helyére. Mindig volt változás, például módosult a divat, jöttek új szokások, avagy újabb tör­ vények és rendeletek alakítottak az embe­ rek életén. A 18. században - hogy néhány példát m o n d j u n k - Mária Terézia királynő rendelettel egységesítette a jobbágyi szol­ Allegória Magyarország és Ausztria szövetségére. Rézmetszet, 1735

támadt, de olyan légmozgás, amely egy

gáltatásokat ( U r b á r i u m , 1767); azután el­

kripta felnyitásakor áramlik felénk. Ezután

terjedt a kávé- és teaivás szokása; egyre

pedig egy kísértetszerű lény szólította meg,

többen tanultak meg írni és olvasni; n e m

a költőt honfinak, honfitársának nevezvén.

volt több pestisjárvány; a század végén el­

A lény előbb annyit kérdez a költőtől, hogy

törölték a kínvallatást és így tovább. Aludt

régi kor árnya felé visszamerengni mit ér? És

a „nemzet"? I n k á b b csak szunyókált. De

ezután utasítja a már idézett cselekvésre.

a dinamikussá váló 19. századi korból visz-

A korszak egész bizonytalansága benne

szatekintve az alvás és a szunyókálás-szen-

van e néhány soros versben. A kortársak

dergés közötti különbség n e m olyan je­

m i n t h a n e m tudnák, hogy velük történik-e

lentős.

mindaz, ami történik, vagy éppenséggel ők

Kifejező tehát ez az „ébredés" hasonlat,

maguk adnak fordulatot a történelemnek.

ha n e m is lehet szó szerint venni. Valami

Az u t ó k o r is gyakran bizonytalankodott. Sokan Széchenyi Istvánt (1791-1860) tar­ tották a nagy „ébresztőnek", aki felkeltette a nemzetet évszázados álmából, hogy az­ után a felébredt nemzet további erőre kap­ jon, és maga vegye kézbe sorsának intézé­ sét. A ma embere m á r jobban érzi, hogy egyetlen ember, egy Széchenyi sem lehet képes ekkora teljesítményre. Az a bizonyos „ébredés", ha m á r ekként fogalmazunk, csak társadalmi folyamatok eredménye le­ het. Hogy a „nemzet" ébredt-e fel, vagy a honpolgárok ébresztették-e fel a nemze­ tet, éppúgy eldönthetetlen, mint az, hogy mi volt előbb - a tyúk vagy a tojás. A társa­ dalom lendült mozgásba, a társadalom pe­ dig emberekből áll.

megváltozott a 19. század első évtizedeiben - az ország átlépett egy olyan dinamikus, lendületes korszakba, amely végeredmény­ ben azóta is tart. A gyors változások és vál­ toztatások meg is gyötrik, és meg is örven­ deztetik az embereket. A nyugalmas, lassú változások kora a jelek szerint soha nem fog visszatérni többé. Mi t ö r t é n t tehát a 18-19. század for­ dulóján? Hogy m a g u n k is képes beszéd­ del

éljünk:

a változások szele kívülről,

nyugatról érte el az országot. Nyugat-Euró­ pa meglóduló gazdasági fejlődésének, az Angliában kezdődő ipari forradalomnak, azután a francia felvilágosodásnak is része volt ebben, de az igazi hatást az 1789-ben kezdődő nagy francia forradalomban ta-

A Bastille ostroma a párizsi forradalom kitörésekor, 1789. július 14.

lálhatjuk

meg.

A

forradalom

nemcsak

Franciaországot alakította át, de olyan energiákat is felszabadított, amelyek egész Európára kihatottak. A kontinens válto­ zatlansághoz ragaszkodó régi hatalmassá­ gai ugyan arra gondoltak, hogy háborúval legyőzik

a

forradalmi

Franciaországot,

és helyreáll a régi rend, de ennek az el­

port tudhatott ezekről a változásokról. Ha pedig nem tetszett nekik mindaz, amit lát­ tak, vagy amit olvastak, akkor nem is kel­ lett vele nagyon törődniük. Magyaror­ szágon kívül nincs élet, ha van is élet, nem ilyen [jó] élet - ez a szólásmondás járta a 18. században. E század utolsó éveiben viszont már nem nyugtathatták meg magu-

lenkezője következett be. A gyorsan m o ­ dernizálódó francia hatalom, n e m utol­ sósorban Napóleon szervező és katonai zsenialitása révén, csaknem egész Európát meghódította.

Mindenesetre

majd

ne­

gyedszázadig, egészen 1815-ig tartó hábo­ rúk következtek, amelyekbe Magyarország - mint a Habsburg Birodalom része - be­ kapcsolódni volt kénytelen. A

18. század végéig Magyarországon

lI. József (1741-1790) Habsburg-uralkodó, a Német-római Birodalom társcsászára (1765-1780), majd császára (1780-1790). Magyarország királysá­ gát is örökli, azonban az alkotmányt nem fogadja el, nem koro­ náztatja meg magát, ebben az országban is császárként uralkodik. A császári trónon hihetetlen aktivitást fejtett ki, változtatási buz­ galma az élet minden területére kiterjedt. Felvilágosult abszolutista

csak a felvilágosodás eszméit olvasmányai­

politikájának doktriner rendeletei egész birodalmában nagy ellen­

ban követő, vagy a nyugat-európai orszá­

állást váltottak ki, főként Belgiumban és Magyarországon. Kül-

gok gyors fejlődésével személyes tapaszta­

és belpolitikájának teljes csődjét felismerve halálos ágyán csaknem

latok vagy beszámolók révén ismerkedő

valamennyi rendeletét visszavonta.

kicsiny, vagyonosabb és műveltebb cso­

kat a m a g y a r o k ilyen szólásmondások­ kal. A H a b s b u r g Birodalmat II. József császár

(1780-1790)

önkényuralmi

Leegyszerűsítő lenne, ha a nagy kor­

módszerekkel át akarta formálni, hogy

szakváltást - lényegében a 18. és a 19. szá­

birodalmát

tegye.

zad fordulóján - csak Franciaország és

Alighogy a kísérletező kedvű, ám m ó d ­

Magyarország szembeállításának sokkoló

szerei folytán k u d a r c r a ítélt császár le­

katonailag

erőssé

hatású tényeivel magyaráznánk. O t t volt

forradalom

még emellett egy sikerrel felemelkedő ha­

újabb, m o s t m á r valóban m o d e r n ál­

talom, egy „fiatal" királyság, Poroszor­

hunyta

szemét,

a

francia

kínált,

szág, amely m o d e r n e b b a l a p o k o n szerve­

p o n t o s a b b a n nemcsak az államélet,

ződött, és m á r a 18. században az egész

lamformálási

lehetőségeket

h a n e m az egész társadalom átszer­ vezésének lehetőségét, a feudalizmus megszüntetésének programját vil­ lantva fel. N a p ó l e o n a seregeivel kö­ zel hozta ezt a győzedelmesnek látszó modellt - egészen az ország határainak Emlékérem a magyar ország­ gyűlés megnyitására, 1790

sőt roskatagnak bizonyult az új kihívások­ kal szemben.

közelébe. Nemcsak Magyarország, h a n e m az egész Habsburg Birodalom erőtlennek,

II. József három kivételével visszavonja a Magyar­ országot és Erdélyt illető rendeleteit, 1790

H a b s b u r g Birodalmat veszélyeztetni tud­ ta. Akadt viszont a sikertelenségre is egy nem

túl

amely a

távoli

példa,

Lengyelország,

18. század utolsó évtizedeiben

végre változtatásokra szánta rá magát, de reformjaival elkésett, s a szomszédos nagy­ hatalmak

előbb

kétszer

is

megcsonkí­

tották (1772, 1792), majd végleg felosz­ tották (1795). A z u t á n változatlan m a r a d t és megrekedt, ezért egyre gyengébbnek látszott Magyarország déli szomszédja, az egész Balkánt m é g m i n d i g megszállva tar­ tó T ö r ö k Birodalom. Volt ugyan egy olyan

„Ilyen körülmények között semmit sem ér a fél tett. Én tehát, hogy

n a g y h a t a l o m is - O r o s z o r s z á g - , amely

egyszer s mindenkorra elejét vegyem a magyar és erdélyi rendek

társadalmi e l m a r a d o t t s á g a és változatlan­

minden elgondolható, a méltányosságnak csak színével is bíró pa­

sága dacára a 18. században nagyhatalmi

naszainak, minden uralkodásom alatt kelt általános rendeletet és in­

szerephez j u t o t t , de a k o r t á r s a k jól tudták,

tézkedést eltörlök, s őket azon állapotba visszahelyezem, melyben

hogy e n n e k oka a népesség gyarapodása

őfelségének, a boldogult császárnénak halálakor voltak. Ebből csak

és a folytonos k a t o n a i h ó d í t á s , az ebből

a tolerantia-pátenst, az új lelkészrendezésre vonatkozó intézkedé­

fakadó terület- és népességszerzés - tehát

seket, végre a jobbágyokra vonatkozót veszem ki.

ez a h a t a l o m n e m lehetett példa, annál in­

A koronát és az ország többi klenódiumait, mihelyt a budai várban

kább félelem tárgya.

lesz számukra illő hely, oda kell átvinni. Mivel ezáltal a sérelmek meg­ szűnnek, a rendek már nem fogják oly sürgősen követelni az ország­

Magyarország, előbb II. József végig­

gyűlést, melynek megtartása a mostani viszonyok közt és roncsolt

gondolatlan

egészségem miatt lehetetlen.

majd a francia forradalom, a francia há­

Remélem, hogy a rendek ebből belátják önzetlenségemet és egyedül

b o r ú k következtében,

javokat célzó törekvésemet és kívánságomat, így méltán elvárom tőlük, hogy az államot egyelőre újoncokkal és a sereget a szükséges készletekkel ellássák. A földmérés úgy szakíttassék félbe, hogy a már meglevő mérés és becslés, mert már annyiba került, és még szüksé­ ges lehet, felhasználható legyen. Ilyen értelemben fogalmazandó a rescriptum, amelyet Nekem még jóváhagyásra bemutassanak. Szívemből kívánom, hogy Magyar­ ország ez intézkedés által annyit nyerjen boldogságban és jó rendben, amennyit neki minden tárgyban rendeleteim által akartam megszerezni."

kezdeményezései azután

nyomán, az emlí­

tett, n e m túl távoli h a t a l m a k erősödését mérlegelve kihívások elé került. A kiala­ kult helyzetben gyors helyzetfelmérésre, ennek

nyomán

sürgős

változtatásokra

volt szükség. De kire várt ez a feladat? „Magyarországra" - idézhetjük az előző m o n d a t o k b ó l . Megint egy fogalom - m ö ­ götte valóságos emberekkel,

elsősorban

azokkal, akiknek joguk volt politizálni és politizáltak is. A magyar nemességre gon­ dolunk.

A magyar nemesség és intézményei

M

agyarországon ekkoriban a poli­ tizálás a nemesség kizárólagos

talán nem volt földbirtoka, nem volt aláve­ tett jobbágya!

. joga volt. (Ugyan a városok kül­

Miből éltek akkor ezek a nemesek? Le­

döttei is megjelentek az országgyűlésen, de

hettek gazdatisztek a nagybirtokosok szol­

befolyásuk jelentéktelennek mondható.)

gálatában. Akadtak családok, ahol a ka­

Nem a politikában való részvétel kiváltsága

tonatiszti, mások, ahol a lelkészi pálya

volt az egyetlen, amelyet a nemesség ma­

nemzedékről nemzedékre öröklődött. Vál­

gáénak mondhatott. Csak ők vállalhattak

lalhattak azután hivatalt, lehettek tanárok,

hivatalt, csak ők szerezhettek földbirtokot

szabadfoglalkozású

(egészen 1844-ig). Persze n e m minden ne­

ügyvédek, orvosok). Létezett egy olyan ne­

mes politizált, nem minden nemesnek volt

mesi csoport, amely a saját jobbágytelkén

földbirtoka. A kiváltságok elvi lehetősége

gazdálkodott, tehát paraszti m ó d o n élt,

nem juttatott a kiváltságok tényleges birto­ kába minden nemest. A „nemes" alatt sokan „birtokost" érte­ nek, pedig a két fogalom a korban nem fedte egymást. A magyar nemesség ugyanis olyan népes, olyan nagy tömegű volt, hogy nem lehetett mindegyiküknek földbirtoka. A lakosságnak kereken 5 százaléka, tehát nagyjából minden huszadik ember volt ne­ mes. Olyan arány ez, amelynél nagyobbat csak két országban találunk: Lengyelor­ szágban és Spanyolországban. (Európában máshol egy százalék körül járt a nemesség arányszáma.) Magyarországra visszatérve: ha az ország összes többi nem nemes lako­ sát, a 95 százalékot mind jobbágynak szá­ mítjuk (ami nyilvánvalóan nem helytálló, hiszen vannak köztük városiak is), akkor is csak átlag húsz jobbágy jutna egy-egy ne­ mesre. Persze voltak „éppen" nemesi föld­ birtokosok húsz jobbággyal, meg lehetett szerényen élni szolgáltatásaikból, de nem ez volt a jellemző. Magyarországon a bir­ toknagyság

rendkívül

egyenlőtlen volt.

A jobbágyság (és az általa használt földte­ rület) mintegy fele néhány száz nagybirto­ koshoz tartozott. Nem nehéz kikövetkez­ tetni - s ez volt a valóságos helyzet -, hogy a nemesség számszerű többségének egyál­

értelmiségiek

(vagyis

Nemesi viselet. Vízfestmény

A nemesség területi megoszlása a 18. század végén

csak éppen nem volt felette földesúr. Ezek

kevesen, de akadtak olyanok is, akik már

a „bocskoros" nemesek gyakran olyan fal­

más

vakban éltek, ahol mindenki nemes volt.

bágyok!) voltak, akik ugyan állami adót

Itt önmagukat kormányozták, s igyekeztek

- mint kiváltságos nemes emberek - nem

részt venni a megye politikai életében. Bár

fizettek, de a földesúrnak valamennyi szol­

földesurak

alattvalói

(nemes

job­

gálatot - robotot, kilencedet és így tovább - teljesíteniük kellett. A földbirtokkal már a 19. század elején sem rendelkező neme­ sek 1848 után, amikor a nemesi kivált­ ságok lényegében elenyésztek, beolvadtak a társadalom megfelelő értelmiségi, pa­ raszti stb. csoportjaiba, s így mintegy el­ tűntek az utókor szeme elől. Vessünk most egy pillantást a nemesi társadalom csúcsaira. Itt találjuk a nemes­ ség hatalmas birtokokkal rendelkező ré­ tegét, amelyet újabb kiváltságok emelnek a köznemesség fölé: ők az arisztokraták. A kiváltságosoknak ezt a csoportját elsősor­ ban főnemesi címeik különböztetik meg. Falun lakó nemesek. Színezett rézmetszet, 1816

Nevük előtt bárói, grófi vagy hercegi cím díszelgett. Két-három hercegi, száz-kétszáz

grófi és néhány száz bárói család volt Ma­

A Széchényi család címere

gyarországon. A csoport korántsem népes, viszont annál gazdagabb, sőt európai öszszehasonlításban is kivételesen gazdagnak tekinthető. Az arisztokraták a presztízst, udvari kiváltságokat biztosító bárói, grófi, hercegi rang mellett személyesen jelenhet­ tek meg az országgyűlésen, annak felsőtáb­ láját alkotván. Politikai kiváltságuk fontos szerephez juttatta őket a közéletben. A kevés számú hercegi család között a legelőkelőbbnek és leggazdagabbnak a her­ ceg Esterházy család számított. A család el­ sőszülöttje kapta meg a hercegi rangot, a többiek „csak" grófok voltak. (Emellett volt egy Esterházy grófi család is, ahol viszont mindenki gróf volt.) Előkelőségről és gaz­ dagságról beszélünk, de ezt csak Magyaror­ szág vonatkozásában tehetjük. Az arisztok­ raták

rangját

és

presztízsét

régiségük

követelte meg (gondoljunk a költő Zrínyi

emelte, márpedig a magyar arisztokrácia

Miklósra a muraközi Csáktornyán). A 18.

többsége csak a 17-18. században szerzett

században kényelmesebb lakóépületek, kas­

rangot. A régebbi leszármazással büszkél­

télyok építésébe fogtak. A vidéki kastély

kedő osztrák arisztokrata családok előke­

volt a nyári lakhely, telente Pesten, Bécs­

lőbbnek számítottak, közülük a csehorszá­

ben vagy valamelyik európai nagyvárosban

giak többnyire még gazdagabbak is voltak.

éltek. Az építkezésekhez, a roppant fény­

(Ez volt az egyik oka, hogy a birodalom

űzéshez, a kor megkívánta reprezentáció­

vezetői közé még korszakunkban is ritkán

hoz képest a birtokok nem jövedelmeztek

emelkedett magyar arisztokrata.)

eleget - alkalmanként a nagybirtokosok is

Az arisztokraták még a 17. században is

csődbe mentek, így például korszakunk­

váraikban laktak, hiszen a török veszély ezt

ban a leggazdagabbak közül a herceg Ester-

Az Esterházy-kastély Csákváron

A Festetics-kastély Keszthelyen

házy vagy a g r ó f Festetics család. Ismert

ságos társadalmak k o r a b e l i e u r ó p a i r e n d ­

tény, h o g y Széchenyi első nagy művéhez,

szerében ezek a n e m e s i j o g o k n e m számí­

a Hitel c í m ű h ö z , az adta a közvetlen ösz­

t o t t a k r e n d k í v ü l i n e k , m é g e l a v u l t n a k sem.

tönzést, hogy a g r ó f egyik - korántsem

(A nemesség kiváltságai a 18. század végéig

legelső - hitelkérelmét az egyik nagy bécsi

csak H o l l a n d i á b a n

bankház visszautasította.

szűntek meg.) V o l t a z o n b a n a magyar ne­

és

Franciaországban

A nemesség lakosságon belüli magas

mességnek m é g két kiváltsága, amely v i ­

aránya vagy az arisztokrácia r o p p a n t va­

szont E u r ó p á b a n e k k o r m á r ritkaságszám­

g y o n i súlya magyar sajátosság. De a kivált­

ba m e n t . Az egyik a magyar nemesség

Széchenyi István gróf (1791-1860)

Széchenyi István arcképe. Olajfestmény

A magyar reformmozgalom

egyesületi szervező tevékenysége révén egyik megteremtője

elindítója, a „legnagyobb ma­

az első Pest-Buda közötti hídnak (Lánchíd), a dunai

gyar". Apja, Széchényi Fe­

gőzhajózásnak, a nemzeti színháznak. A Duna és a Tisza

renc, a Nemzeti Múzeum ala­

szabályozásának kezdeményezője és végrehajtója.

pítója (1802). Széchenyi István

1841 -tői szembeszállt a reformmozgalom derékhadával,

hosszú évekig kereste helyét

különösen éles támadásokat intézett Kossuth ellen. Foko­

kora arisztokrata társadalmá­

zatosan konzervatív irányba fordult, 1845-ben a Helytartó­

ban. Katonai karrierrel próbál­

tanács közlekedési osztályának vezetője lett. Közlekedés­

kozott, nagy utazásokat tett,

fejlesztési terveket készített. 1848-ban közlekedésügyi

a társadalmi étet szervezésé­

miniszter. 1848 szeptemberében ideg-összeroppanással

vel foglalkozott. 1825-ben egy

a Bécs melletti Döbling szanatóriumába került. Betegsé­

évi jövedelmét ajánlotta fel

géből felépült ugyan, de a menedékhelyének tekintett

egy Tudós Társaság céljaira. Neve ekkor egy csapásra is­

intézetet többé már nem hagyta el. Szanatóriumi szobái­

mertté vált, a politikában is kezdeményezéseket vártak tőle.

ból műveivel, cikkeivel élesztette az ellenállást az abszo­

1830-tól megjelenő könyveiben (Hitel, Világ, Stádium) és to­

lutizmus ellen. A hatalom megtorlása elől öngyilkosságba

vábbi röpirataiban reformok egész sorát szorgalmazta. Aktív

menekült.

féltve őrzött adózás alóli mentessége volt.

let működött, hanem személyes jelenléten

A másik pedig, hogy a magyar nemesség

alapuló beleszólási lehetőség állott fenn). Különös „nemesi demokrácia"-ként mű­ ködött ez, hiszen a megyében minden ne­

személyes jogai mellett kollektív, politikai kiváltságokkal is rendelkezett, olyan ön­ kormányzati és államhatalmi szervekkel, amelyek jogköre messze túlment a puszta reprezentáción. Más szóval: a magyar ne­ mességnek megmaradtak politikai, állam­ hatalmi pozíciói - amelyek Európában másutt már elenyésztek, vagy megosztásra kerültek a társadalom más csoportjaival. Az egyik alsó szintű intézmény a nemesi megye volt. A nemesség egy-egy megyében önmagát kormányozta, vagyis minden­ ki személyesen elmehetett és szavazhatott a megyegyűlésen (nem választott képvise­

mes politikai értelemben egyenlőnek szá­ mított, akár gazdag gróf volt, akár szegény kisnemes. Az arisztokraták persze nem­ igen jártak megyegyűlésre, az a közneme­ sek világa volt, akik állandóan a megyében lakva bejártak a negyedévenként esedékes közgyűlésre. Itt megtárgyalták az önkor­ mányzati ügyeket, de szőnyegre kerül­ tek az országos politika kérdései is. Maguk választották tisztviselőiket, akik a minden­ napokban kormányozták a megyét. Min­ den megye két-két követet küldött az or-

Magyarország (18. század vége) és Erdély (19. század közepe) legnagyobb birtokosai

ták a megyeháza udvarát vagy a környező utcákat, és kortesek révén tudósíttattak m a g u k n a k az o d a b e n t történtekről. Ek­ kor m á r tág tere nyílt a manipulációnak, a szavazatvásárlásnak. A megyékben néha t u m u l t u ó z u s jelene­ tekre, verekedésekre is sor került - de a má­ sik, országos fórumon m á r csak a követek, a nemesi elit jelent meg, ahol rendszeres, komoly parlamenti munka folyt. Ott persze, n e m a „ n é p " képviselői, h a n e m a nemesség követei jelentek meg. Rendi országgyű­ lésről beszélhetünk tehát, egy Európában a 19. század elején m á r csaknem egyedül­ Népünnepély II. Lipót megkoronázása alkalmából a nagykállói megyeháza előtt, 1790. Színezett rézmetszet

szággyűlésre, akiknek a kezébe kötelező uta­ sítást adtak. A nemesi megyéről alkotott kép azon­ b a n még a nemesek számára is csak az első pillantásra alkotott „demokráciát". Egyegy megyében ugyanis eltérő számú ne­ mes élt. Ahol a felnőtt férfi nemesek szá­ ma legfeljebb néhány száz főre rúgott, elvileg zavartalanul működhetett ez a rend­ szer, hiszen úgysem m e n t el m i n d e n ne­ mes m i n d e n megyegyűlésre. De akadtak megyék, ahol több ezer nemes tódult fontos napirendek tárgyalása vagy válasz­ tások idején a megyeszékhelyre. A köz­ gyűlési teremben n e m fértek el, elfoglal-

álló - és n e m jelentéktelen jogokkal ren­ delkező - képviseleti rendszerről. A rendi országgyűlés, amelyet n e m mindig hívtak ugyan össze, de ha igen, akkor Pozsonyban ülésezett, törvényeket alkotott. Vagyis nem az uralkodó hozott (egyedül) törvényeket, h a n e m az országgyűlés, a király jóváhagyá­ sával. Még a végrehajtó h a t a l o m valame­ lyes ellenőrzésére is m ó d nyílott, amennyi­ ben a rendi országgyűlésen fel lehetett panaszolni az úgynevezett sérelmeket, vagy­ is a törvények, a fennálló rend megsértését, s az uralkodónak, illetve kormányzatának elvileg orvosolnia kellett ezeket a „sérel­ meket". Mégis gyenge volt az országgyűlés hatal­ mi helyzete, amennyiben csak a király hoz­ zájárulásával hozhatott törvényt. Azonban az országgyűlésnél maradt két, a hatalom gyakorlása szempontjából igen fontos - ha n e m a legfontosabb két - jogkör: az adó és az újoncok megajánlása. Az adót a parasz­ tok (a jobbágyok) fizették, a nemesek csak „megajánlották". Halogatásával, összegének leszorításával engedményekre kényszeríthették az udvart. Az újoncokat megint csak a jobbágyok szolgáltatták, az országgyű­ lés a létszámot szabta meg. Megajánlásuk nélkül leapadt volna a hadsereg. (A kato­ náskodás életfogytig vagy megrokkanásig tartott, illetve 1830-tól tíz évre korlátoz­ ták.) Az újoncmegajánlásért - mintegy cse­

A szekszárdi megyeháza árkádos bejárata

rébe - az udvar hozzájárulhatott egy-egy törvény megalkotásához.

Rendi országgyűlések 1848 előtt A rendi országgyűlések önmagukról ritkán alkottak törvé­ nyeket. Nem volt kivétel ez alól a magyar sem. A közép­ korban kialakult az a szokás, hogy az országgyűlést a ki­ rály hívja össze, s a tanácskozásokat vagy ö, vagy az országgyűlés által választott helyettese, a nádor vezeti. Az országgyűlésen minden nemes megjelenhetett, s mi­ nél többen jöttek össze, annál kevesebb esélye volt egy nemesnek, hogy érdemben hozzászólhasson a tanács­ kozásokhoz. A gyűlések mégis egyre népesebbek lettek. A nagyurak ugyanis, hogy személyüknek nyomatékot ad­ janak, hatalmas tömegű nemesi kíséretet szerveztek ma­ guk köré. A gyűlések így csak a szabad ég alatt fértek el. A15-16. században az országgyűlések többnyire Pest mellett, Rákos mezején (a Rákos patak partján) zajlottak. 1458-ban innen nyomult előre a nemesség Buda felé, hogy a Duna jegén átkelve Mátyás királlyá kikiáltását kikényszerítse. Mert a lényegi kérdéseket illetően azért a te­ remben tanácskozó nagyurak döntöttek, s ezt hagyatták jóvá a köznemesi tömegekkel. A török hódítások korában, 1541 után, az egyes területek külön rész-országgyűlése­ ket is tartottak. Lassan különvált a központi országgyű­ lésnek alárendelődő horvát tartománygyűlés (a zágrábi szábor) és a magyarországival egyenjogú erdélyi ország­ gyűlés. A török kortól kezdve a Habsburg-királyok a ma­ gyar országgyűlést általában Pozsonyba hívták egybe. 1608-ban törvényt alkottak az országgyűlés szerkezeté­ ről. Eszerint az ország négy kiváltságos rendje nyer oda meghívást. A felsőtáblán, vagyis külön teremben (kama­ rában) ülésezett a főpapok és a főurak rendje, az alsótáb­ lán a másik két rend, a nemesek és a (szabad királyi) váro­ sok rendje. Az országgyűlés tehát kétkamarássá vált. Az alsótáblán pedig megszűnt a személyes jelenlét joga. A nemesi megyék küldtek két-két követet, a városok pe­ dig egy-két követet. A mintegy 200 alsótáblai küldött így már érdemben tudott tanácskozni, még ha hozzájuk is csatlakoztak a püspökök körüli tanácsadó testületek, a káptalanok, illetve a távol lévő főrendek követei. Az el­ nökséget, az irányítást az egyik legfelsőbb bíróság, a kirá­ lyi tábla látta el, jogászai szövegezték a határozatokat. A felsőtáblán a nádor, az alsótáblán a királyi tábla elnöke, a személynök elnökölt. A tanácskozásoknak nem volt szabályozott rendje, csak szokásokat tartottak számon, amelyek viszont hosszú országgyűlések közti időkben (például 1765-1790 között) feledésbe merülhettek.

A tanácskozások nyelve eredetileg a latin volt, az alsótáb­ la 1790 óta, a felsőtábla 1840 óta tért át a magyar nyelv használatára. A megyéket egyenként illette meg egy sza­ vazat, a városokat és a káptalanokat együttesen egy-egy szavazat. Az országgyűléseket a király trónbeszéde nyitotta meg, erre készült az országgyűlés válaszfelirata. Ebben kör­ vonalazta a törvényhozás két tényezője, a király és az or­ szággyűlés, a konkrét országgyűlési munkára vonatkozó szándékait. Minden országgyűlésnek legalább három fontos feladata volt: először is, „sérelem" címén kifogásolhatták a királyi hatalom országgyűlést megelőző működését, vagyis sze­ rény mértékű ellenőrzést gyakorolhattak a végrehajtó ha­ talom felett. A sérelmeket inkább csak összegyűjtötték és nem vitatták, s azokra az uralkodó kormányzata többnyire kitérő vagy semmitmondó - választ adott. Másodszor, az országgyűlés szavazta meg a jobbágyok által fizetendő adót, illetve 1715 óta, amióta az állandó hadsereget bevezették, az országgyűlés „ajánlotta meg" az újoncokat, akiket megint csak a jobbágyok közül állí­ tottak. Fontos jog volt ez, még ha néha országgyűlés megkerülésével is adóztattak, újoncoztattak. Leginkább ezzel lehetett a királyi végrehajtó hatalmat sakkban tarta­ ni, tőle engedményeket kicsikarni. A harmadik feladat új törvények alkotása volt. A törvények nehézkes, bonyolult tárgyalási folyamat, úgynevezett or­ szággyűlési egyezkedés (tractatio) nyomán születtek. Az alsótábla, néha hosszas vitatások után, elfogadott egy javaslatot. Átküldték azt a felsőtáblának, amely megvitat­ ta, s elfogadta vagy elvetette. Utóbbi esetben a tárgyalás kezdődött elölről. Ha a két tábla egyetértett, feliratként küldték azt az uralkodónak Bécsbe, aki azután hivatalno­ kai révén kidolgozta válaszát, a leiratot. Ha a király egyet­ értett, közel volt már a törvény megalkotása. Ha nem, minden kezdődött elölről. Egyetértés esetén egyeztették a szövegeket. Végül, rendszerint az országgyűlés utolsó napján, az összes törvényt együttesen még egyszer felol­ vasták, az uralkodó aláírta (szentesítette). Hatályba csak akkor léptek, amikor hitelesített példányait szétküldték a megyékbe, s ott is kihirdették azokat. Az országgyűlésre fontos feladat várt trónváltozás idején. 1687-ig az országgyűlés választott királyt, ezt követően

A REFORMKOR MAGYARORSZÁGA

elfogadták a trón örökössé tételét a Habsburg-családon

ban pedig túlnyomórészt az uralkodó akarata érvényesül.)

belül. Ám az új király esküjének szövegét, a hitlevelet, ez­

1790 után már érdemi törvények születnek, 1836 után

után is az országgyűlés alkotta meg, és az országgyűlés

pedig egyre több reformtörvényt alkotnak.

jelenlétében került sor a koronázásra - az új király csak

Az országgyűlés munkájának átalakítására törvény útján

ezt követően léphetett jogainak teljes körű gyakorlásába.

1848-ig nem került sor. Ám a nem hivatalos, úgynevezett

Ha áttekintjük a magyar törvények nevezetes gyűjtemé­

alsótáblai kerületi ülések bevezetése, azután a bizottsági

nyét, a Corpus JurisX, akkor 1790 előtt kevés, az ország

előkészítő munkálatok rendszeressé válása azért javította

életét érdemben alakító törvényt találunk benne. A leg­

az országgyűlés munkáját. 1790 óta az országgyűlés

több régi törvény megyei területrészek átcsatolásával,

hivatalos iratait, naplóit kinyomtatták. A tárgyalások

külföldi nemesek „honfiúsításával" (állampolgárságának

magyarnyelvűsége, az 1836 óta magyar nyelven hivatalos

megadásával), alapítványokkal, ideiglenes rendezésekkel

törvények további nyilvánosságot biztosítottak, amelyet

foglalkozik. Az országot ugyanis a középkori, a 18. száza­

Kossuth 1832-1836 közötti Országgyűlési Tudósításai,

dig érvényesülő jogfelfogás szerint nem annyira a törvé­

majd az 1840-es években a sajtó egyre bővebb híradásai

nyek, mint a szokások irányítják. (A végrehajtó hatalom­

egészítettek ki.

Az alsótábla gyűléseinek épülete Pozsonyban. Színezett rézmetszet

A nemesi-rendi képviselet országgyűlé­

amely ezt a rendszert m ű k ö d t e t t e , illetve

si rendszere sem tekinthető mai fogal­

a reformkori politikát meghatározta. N o ­

maink szerint megoldottnak, hiszen kicsiny

ha a nemességen belüli arányát tekintve ez

és nagy; kis nemességszámú és nagyon sok

a csoport n e m volt jelentős, társadalmi ér­

nemest lakójának tudható megye egyaránt

telemben mégis ők fogták össze a nemesi

két-két követet küldött az országgyűlésre,

rendet. Életformájuk m i n d a kisebb birto­

ahol m i n d e n megye szavazata egynek szá­

kú nemességtől különbözött - akik a pa­

mított. (Magyarországnak - Erdély nél­

rasztsághoz hasonló

kül - ötvenkét vármegyéje volt.) De a rend­

színvonalon éltek-, m i n d a jelentős részben

szer kétségkívül m ű k ö d ö t t .

városon lakó nemesi értelmiség életmódjá­

vagy ahhoz közeli

Volt ugyanis a nemességnek egy cso­

tól elvált. Amíg az arisztokraták életének

portja, amelyről eddig nem tettünk emlí­

keretét a kastély, addig a középbirtokos ne­

tést, éspedig a középbirtokos nemesség,

mességét a kúria határozta meg.

A köznemesi élet színtere: a kúria

A kúria m á r csak szép régi neve miatt is olyannak tűnik, m i n t h a évszázadok óta a középbirtokos lakóhelye len­ ne. Pedig a tehetősebb nemességnek is csak egy része, az is csak a 18. század végétől la­ kott saját kúriája falai között. Amikor Ka­ zinczy Ferenc a 19. század elején Széphal­ mon megépítette hétszobás, de mégis csak földszintes-zsúpfedeles kúriáját, építkezé­ sét többen felesleges luxuskiadásnak tar­ tották. Hol éltek, hol laktak a nemesek? Igen nagy számban éltek továbbra is a városok­ ban és mezővárosokban. A kora újkor há­ borús évszázadaiban folytatódott a közép­ kori hagyomány is, várakba

húzódtak,

persze n e m a sajátjukba, h a n e m a nagyura­ király váraiba, végváraiba.

birtokossághoz. A gazdasági erősödéssel

A magyar nagybirtokos - kisebb birtokú

a politikai erősödés is együtt járt, s ezt a kor

nemes közötti függésrendszernek, az úgy­

politikai mozgalmai - kezdetben a rendi

kéba vagy a

nevezett familiaritási viszonynak megfele­

mozgalmak, majd a reformellenzékiség ter­

lően sokan kaptak lakást a nagybirtokosok

jedése - mindennél jobban mutatják. A kú­

kastélyaiban, várkastélyaiban, birtokköz­

riák zöme a 19. század első felében épült.

pontjaiban. Az igazán j ó m ó d ú birtokos

Pest megyében az 1820-as években lendült

azért saját kastélyában lakhatott - ha az ki­

fel az építési tevékenység, amikor is - a kér­

sebb is volt, m i n t az arisztokratáké. (Kas­

déskör kutatója, Badál Ede szerint - „az ed­

tély és kúria között néha nagyon nehéz épí-

digi legtöbbet építő évtizedek eredményeit

tészettörténetileg és társadalomtörténetileg

több mint háromszorosan, az 1830-as és az

különbséget tenni.) Végül pedig a kisebb

1840-es években több

birtokú nemesek zöme jogi értelemben

múlta felül".

mint kétszeresen

saját „kúriájában" élt ugyan, ténylegesen

N e m feledhetjük, hogy a kúria csupán

azonban olyan falusi házban, amely külse­

a nemesség egy részének, a birtokos ne­

jében semmiben sem különbözött az úgy­

mességnek a lakóhelye, sőt azon belül is

nevezett telkes gazdákétól (földdel rendel­

csak egy töredéknek. A 19. század közepén

kezőjobbágyokétól).

Pest megyében a birtokos nemesség m i n t ­

Az építészeti megjelenésében is elkülö­

egy egyötöde lakott saját kúriájában.

nülő udvarház, későbbi szóval úrilak, vagyis

Mit jelentett ez az életformaváltás, ame­

a kúria csak a 18. század végén kezdett el­

lyet a kúriaépítés elterjedése sejtet? Össze­

terjedni, akkor, amikor a francia háborúk

kapcsolható-e az országos szerepvállalás

konjunktúrája folytán pénz á r a m l o t t az

felerősödésével? Ha a kúriaépítésre Pest

árutermelésbe immár bekapcsolódó közép­

megyében elsők között vállalkozó Prónayak,

Kazinczy Ferenc széphalmi kúriája

A kúria a latin szótárban és a magyarban A kúria szó latin eredetű, s a latin szótár szerint a curia elsőd­

Amikor pedig a 18. század végén, a 19. század elején

legesen néposztályt jelentett. A régi Rómában a családokat

a köznemesek földszintes lakóházai stílusukban is kiemel­

curiákba osztották, s a curiáW képviseltették magukat a nép­

kedtek a parasztházak közül, a kúria elnevezést egy épü­

gyűléseken, azok együtt adóztak, közösen képviselték

lettípusra kezdték használni, éspedig a középbirtokos

ügyeiket. Megbeszéléseik régi jó szokás szerint lakomákba

nemesek földszintes, klasszicista stílusú (bejáratánál gya­

torkollottak egy erre a célra emelt épületben, amely ugyan­

korta oszlopsorral-timpanonnal ellátott) épületeire, ame­

csak a curia nevet kapta. Tehát a legrégibb időktől kezdve

lyek már bizonyos fokú reprezentációs igényt jeleztek.

kettős jelentése volt e szónak: az államjog is használta,

Közös tőről fakad a kúria magyar nyelvben használatos

és épületeket is jelöltek vele. A középkorban Európa-szerte

másik jelentése. A római oszlopcsarnokos udvar, a curia

curiának nevezték a királyi udvart, majd az újkorban ezt a ki­

a bíráskodás színtere is volt. A középkori Magyarországon

fejezést már csak a pápai udvarra alkalmazták. (A mai ma­

a curia szóval kezdték jelölni a felsőbíróságokat, majd

gyar nyelvben is az udvar jelenti egy király közvetlen környe­

amikor a bírósági szervezet kialakult, a Kúria jelentette

zetét éppúgy, mint egy be nem épített területet a ház mellett.

a legfelsőbb bíróságot - amely azonban 1848-ig két bíró­

Az udvarlás eredetileg megjelenést, tisztelgést jelentett a ki­

ságból állott. Alsó szintjét alkotta a Királyi Tábla, és ennek

rályi udvarban, az udvariatlan pedig olyan viselkedést, amely

fellebbezési fórumaként működött a Hétszemélyes Tábla.

nem illik a királyi udvarhoz.)

(A tábla szó nemcsak függőlegesen elhelyezett lapot, ha­

A régibb időkben használt magyarországi latin nyelvben a curia jelentése további tartalmakkal gazdagodott. A ne­ mes emberhez közvetlenül tartozó birtokot is érthették alat­ ta, vagyis a nemes ember telkét, gazdálkodásának területét, és persze azt a házat, amelyben lakott. A curia ekkor még nem kiemelkedő, nem külső megjelenésében másfajta épü­ letet jelöl, hanem jogi fogalom: az a ház, ahol egy magyar nemes lakik, az curia, akkor is, ha semmiben sem különbö­ zik egy parasztháztól - mivel nem fizetnek adót utána, oda nem nyomulhatnak be a hatóságok és így tovább.

Podmaniczkyak, Nemesi kastély Tarnamérán

Rádayak

nem vízszinteset is jelentett, magyarán az asztal szó szi­ nonimájaként használták, és jelentésátvitellel az „asztalnál tanácskozókat" értették alatta. Innen származik a magyar országgyűlés két táblájának elnevezése is: alsótábla, felsőtábla.) A Kúria megjelölést 1949-ben törölték el, he­ lyébe - szovjet mintára - a Legfelsőbb Bíróság lépett. A curia egy-egy szövegösszefüggésben jelenthet még tár­ sadalmi csoportot, gyűlést, vagy éppen sóházat is - a je­ lentések valósággal elburjánoztak a félig latin, félig magyar hivatali nyelvben.

építkezéseire

pet játszottak a reformkori megye, illetve

g o n d o l u n k , a kérdésre igennel válaszolha­

székhelye, Pest városa közéletében. M e ­

t u n k . Hiszen ezek a családok nagy szere­

gyei tisztségeket töltöttek be, követsége­ ket vállaltak, egyházi vezetők lettek, s ek­ koriban bárói címet szereztek - vagyis felemelkedtek

az

arisztokrácia

soraiba.

A többi, későbbi kúriaépítő nemesi csa­ ládnál megfigyelhető, hogy nincs közvet­ len kapcsolat az építési kedv és a jövede­ lem gyarapodása vagy a család nagysága között, de még a gazdálkodás módjával vagy a birtokszerzés, netán a családalapí­ tás időpontjával sem. Az egyetlen össze­ függés a független, társadalmilag is aktív életformát sejtető kúriaépítés és az építte­ tők között a közéleti szerepvállalás terén m u t a t h a t ó ki.

A hatvani Grassalkovich kastély

A kúria építése csaknem m i n d e n k o r

n e m fűthető, de alvóhelyként vendéglá­

megelőzi - n é h á n y évvel vagy legfeljebb

tásra nyilván ezek is egész éven át alkalma­

néhány évtizeddel - egy-egy család közéleti

sak. A 19. századra tehát megszülettek a ki­

szerepvállalását,

terjedt társadalmi érintkezés színterei, egy

megyei

hivatalviselését

vagy rangemelését (bárói vagy grófi rang);

új életforma megteremtésének lehetőségét

esetleg cím- és rangszerzését (kamarásság,

kínálva.

kitüntetések, királyi biztosi megbízatások).

A kúria - Széchenyi leírása szerint - fa­

A korszak végén az egy-egy nemzetség, il­

luhelyen, többnyire a falu közepén „pincén

letve család kezén lévő kúriák száma szinte

áll, s ekképp tűrhetően száraz, falai vasta­

párhuzamba állítható a család közéleti je­

gok és boltra kanyarodnak", vagyis bolt­

lentőségével. Pest megyében a legtöbb kas­

hajtásosak. „Cserép vagy zsindely fedi -

télyt, kúriát természetesen a leggazdagabb,

folytatja Széchenyi -, tágasak az ablakok és

hercegi rangra jutott Grassalkovichoknál

az ajtók." Hosszan elnyúlva 4-6-8 szobát

találjuk, szám szerint tizenhármat, de rög­

rejt az épület. Egyik szoba olyan, mint

tön utánuk az egymással is rokon, a megye közéletében folyvást jelen lévő, birtokai­ kat tekintve n e m a legjelentősebb Almásy és Halász nemzetségek következnek, 12-12 kúriával. A kúriák mérete részint az igényes élet­ formára (könyvtár; férj és feleség, illetve a gyerekek elkülönült terei), részint a csalá­ di, rokoni kapcsolattartást egyértelműen meghaladó reprezentációs szándékra en­ ged következtetni. Méretük 150-1000 m 2 közötti, 60 százalékuk 150-400 m 2 , 30 szá­ zalékuk 400-625 m 2 alapterületű. Nagy át­ lagban 5-10, egyenként 20-30 m 2 -es szoba található bennük, amelyek egy része ugyan

A Halász-kúria Dabason

A tápiószelei Blaskovichkúria empire szalonja. Kiállítás enteriőr a Blaskovich Múzeumban

a másik, valamennyi egy tornácra vagy fo­ lyosóra nyílik, ezért az egész házat egyazon szag: a pipafüst, a konyha és a tornác vé­ géről nyíló árnyékszék egybevegyült illata lengi be. Ha pedig felnyitják az ajtókat, vagyis egybenyitják a szobákat, a látvány elegáns, ám „megszűnik az elkülönülés minden kelleme". Ráadásul, mivel a ház homlokzata utcára, hátsó frontja a gazda­

Lajos M o n o k o n (Zemplénben, amely ház az uradalomé volt, lévén az apa, Kossuth László, az Andrássy grófok jogügyeinek in­ tézője).

sági udvarra néz, az utcai zaj, por, a trágya­ szag, egyáltalán a „gazdaság minden fertel­

zelét választják. A kúria ebben az esetben már nem gazdasági központ, h a n e m a vi­

m e " zavarja a benne lakók életét.

déki és a városi élet kellemek egyesítő funkcióval rendelkezik.

Széchenyi rajza könyörtelenül pontos, bár az unalmas egybenyíló szobasor, az en­ filade mellett előfordult gyakorlatiasabb alaprajzi beosztás ís. A házat a falu közepén - a kastélyokhoz hasonlóan - park, leg­ alábbis kert vette körül. Előfordult a falun, gazdasági központon kívüli építkezés is. Mindenesetre a Széchenyi által leírthoz ha­ sonló kúriában élt Kölcsey Ferenc Álmos­ don (Szatmár megyében), Deák Ferenc Kehidán (Zalában), Berzsenyi Dániel Niklán (Somogyban), Kazinczy Ferenc a maga tervezte kúriában Széphalmon (Zemplén­ ben). Hasonló házban született Kossuth

Az illusztris névsor is jelzi, hogy a kúria minőségileg magasabb rendű, társadalmi­ lag aktív életvitelt tett lehetővé. Megfigyel­ hető, hogy az újonnan épült kúriák helyéül alkalmanként a város, megyeszékhely kö­

A berendezés - legalábbis a jómódúak­ nái - ugyancsak inkább biedermeier-váro­ sias, mint egyszerű falusias. (A különben anyagi gondokkal küszködő Kazinczy gyermekeinek Bécsből hozat zongorát és zongoratanárt!) A paraszt bútora ácsoltgyalult, a kisnemesé festett, a jómódú bir­ tokosé fényezett (politúros) volt. Amíg a paraszt cserépedényben főzött és ab­ ból étkezett, a kisnemesnek már óncdényei voltak, amelyet a gazdagabbaknál réz­ edények, a tálaláshoz ezüstök váltottak fel. A paraszt nem tányérból, hanem a közös

cseréptálból kanalazott, a kisnemes fajansz („kőedény") tányérból hörpölte levesét, a birtokosnak m á r porcelánra is telt. A szellemi táplálékot tekintve a parasztnál - ha tudott egyáltalán írni-olvasni - legfel­ jebb kalendáriumot találunk. A kisnemesnek már Bibliája is volt, abból olvasgatta ki a gyermekeinek választott biblikus kereszt­ neveket, a Jónást, a Timóteust, Jóbot, hogy magát, magukat a névadással a paraszttól megkülönböztesse. A kúriában már köny­ vek sorakoztak a polcon, külön a női olvas­ mányok, köztük az első magyar regények, Dugonics András Etelkája, Fáy András Bélteky háza (amely maga is kúriában játszódik), Jósika Miklós Abafija, majd odakerülnek Jó­ sika ezt követő, ugyancsak sikeres történeti regényei, végül Eötvös József Karthauzija és Kuthy Lajostól a Hazai rejtelmek regényfü­ zetei. A betűk böngészéséhez a parasztnak a téli estén mécses adott rossz világot, a kis­ nemes faggyúgyertya bűze mellett silabizált, a középbirtokos leánykája sztearingyertya mellett ábrándozott, s a gazdagoknál mesés fényt adott a petróleumlámpa.

Egy-egy kúriában többnyire csak egy család lakott, de a szülők és a gyermekek két generációja mellett mindig ott élt egy-két szegényebb vagy egyedülálló ro­ kon: nénék segítettek a gyermeknevelésben,

E ö t v ö s J ó z s e f b á r ó (1813-1871) Író, politikai gondolkodó, liberális reformpolitikus. Elszegényedett hivatalnok-főnemesi családból származott, értelmiségi munkájából élt. Szépirodal­ mi munkákkal jelentkezett, majd 1839-től a liberáli­ sok elméleti igényű politikusa lett. Országgyűlési szónok, szerkesztő, a magyar liberalizmuson belüli centralista irány kidolgozója, fő képviselője. 1844től a Pesti Hírlap vezető publicistája. Regényeivel (A falu jegyzője, Magyarország 1514-ben) a magyar realista irány megteremtője. 1848-ban oktatási mi­ niszter, a kötelező népoktatás szorgalmazója. Az év őszén emigrációba vonul, ahonnan 1853-ban tér haza. Deák köréhez kapcsolódik. Liberális oldalról a kiegyezés fő szorgalmazója. 1866-tól a Magyar Eötvös József arcképe. Barabás Miklós olajfestménye

Tudományos Akadémia elnöke. 1867-től haláláig újra oktatási miniszter. (Az 1848-as kormány egyet­

len tagja, aki a kiegyezés után újra miniszter lett.) Nevéhez fűződik az 1868. évi kötelező népoktatásról és a nemzetiségekről szóló két törvény.

Dugonics András: Etelka.

Pozsony-Pest, 1805

Biedermeier óraszekrény, 1830-as évek

geként próbálta nélkülözhetetlenné tenni magát: adminisztrálta a gazdaságot, fran­ ciát tanított, a lengyel felkelésekről vagy Szibériáról mesélt a hosszú téli estéken. (A

korabeli

szépirodalomban

találunk

olyan leírásokat, hogy a kúriához hajtó vendég „az urat nem találta o t t h o n , csak a lengyelje jött elő".) Bőkezűség, vendégszeretet, nagyvona­ lúság jellemezte a kúria lakóinak életvite­ lét, hiszen az élet olcsó - és vendég nélkül unalmas - volt: szélsőséges esetben - Jókai leírása szerint - az országútról raboltak maguknak s tartottak házukban vendége­ ket. Az emberek, főként az elmaradottabb, szegényebb vidékeken gyakran csakugyan megkeseredtek és eldurvultak - az igények és a valóság ellentmondásai

káromko­

dáshoz, folytonos asszonyi sírdogáláshoz is vezethettek. Élénk élet folyt a kúriában vendégsereg nélkül is, pedig a vendégeskedés ugyancsak rendszeres volt - hiszen a lakók kényelme mellett elsősorban ezért épült a kúria! A korban az egyedüllét n e m számított ér­ téknek, inkább kínos érzés volt, ha valaki a háztartásban; nagybácsik oktatták a fiúcskákat, segítettek a gazdaság vitelében. Város közeli kúriák farsangkor az eladó lányokat repítették szánokon a városi bálokba; if­ jú rokonok vendégeskedtek hónapokon át a latin, a német vagy éppen - a Felvidékről jőve - a magyar nyelv jobb megtanulása

- mondjuk egy szobában - egyedül ma­

céljából. A rokonság mellett nem ritkán ott lakott a nevelőnő, társalkodónő, házitanító, a szomszédban a gazdatiszt és így tovább.

gyasztása csak a férfiaknak adott ürügyet az

Mindnyájukat né­ pes, csekély bérű, hűséges, öregségé­ ben is megtartott személyzet szolgálta ki, vagy elaggván, próbálta kiszolgálni. Az 1830-as években számos, főként felföldi

Tajtékpipa, 1818

kúriában élt még egy vendég; a menekült len­ gyel, aki a ház állandó vendé­

radt. A t ö b b szoba lehetővé tette, hogy a férfiak és a n ő k társas együttléte elkülö­ nüljön. A férfiak politizálhattak, a nők pe­ dig hölgykoszorút alkotva teázás-kávézás szertartása ürügyén teremtettek együttléti alkalmat (korábban a szeszes italok fo­ együttlétre). A társas élet a fejlettebb vidé­ keken, a jómódúaknái kulturáltabb, szin­ te városias formákat öltött. Az együttlét rendszeressége lehetővé tette, hogy folyto­ nosan foglalkozzanak a politika kérdései­ vel - nem feledhetjük, hogy a reformgon­ dolatok a kúriák falai között születtek, kúriában íródott a Himnusz és az akkori magyar irodalom színe-java. Persze a kúria, elsősorban a távolsági közlekedés nehézkessége és drágasága foly­ tán, egyszersmind zárt világ is volt. Lénye­ gében egy-egy megye vagy járás többnyire egymással is rokon nemesi atyafisága jött

Nappali szoba zongorával. Viztestmény

ott össze, s ha az újságok, levelek hozták is

kosság

a nagyvilág híreit, kevés volt az érdemi

ban többnyire földszintes-tágas lakóháza,

életformakeretét

szerte

Európá­

tapasztalatszerzés, az új kotta - ezért a ze­

a kúria alkotta - Angliában éppúgy, m i n t

nekedvelő kúriák falai között sok régi, ér­

Franciaországban vagy német földön, s ezt

zelmes melódia csendült fel. A nemesség

szépirodalmuk is tanúsíthatja. Ez az élet­

politikai tudata, az ország iránt érzett fele­

forma csak ott hiányzott, ahol sűrű volt

lőssége segített feloldani

az elzárkózást,

a városhálózat, így Itáliában, Németal­

kikényszerítette a tájékozódást. A korban

földön, egyes német s francia területeken.

a kúriák falai közötti politizálás általános­

De a holland kivándorlók Dél-Afrikában

nak mondható.

Csakhogy n e m mind­

vagy a franciák Kanadában - az ottani

egyiknek a falait rengették meg a reform­

rurális életforma által meghatározottan -

eszmék! Talán Pató Pál úr is kúriában

ugyancsak egymástól távoli kúriákba tele­

lakott - bár valószínűbb, hogy csak afféle

pedtek, amelyek különlegességét az adta,

parasztházban...

hogy mellette, körülötte faluhálózat sem

A kúria, mint a j ó m ó d ú birtokosság fa­

létezett.

lusi, ám a körülményekhez képest polgá­

A magyarországi kúria, m i n t meghatá­

rias, civilizált életformát biztosító kerete,

rozó életformakeret, viszonylag hamar,

másutt sem volt ismeretlen. A porosz jun­

létrejötte után néhány évtizeddel, b o m ­

kerek (középbirtokosok), a lengyel ne­

lásnak indult. Gyulai Pál 1857-ben kisre­

mesek, az orosz földbirtokosok ugyan­

gényének m á r ezt a címet adta: Egy régi

csak

falusi

kúriákban

laktak,

amelyek

udvarház utolsó gazdája.

1848 előtti fény­

klasszicizáló építészeti stílusa is hasonló­

korát, m i n t ez közismert, a szépirodalom­

nak m o n d h a t ó . A falun élő középbirto­

ban Jókai Mór örökítette meg.

A reformprogram Miért vállalkozott reformokra a magyar nemesség? • 30 Az értelmiség áttörést keres: a magyar jakobinusok mozgalma • 40 A főbb reformkövetelések • 47 A nemzeti ébredés a kultúrában • 60 Politikai küzdelmek az országgyűléseken és az országgyűlések között • 67

Miért vállalkozott reformokra a magyar nemesség?

E

u r ó p á b a n n e m tartozik a történelmi

csak ilyen indítványokat tenni. Mások vi­

' is vállalkoznak „modernizációra",

szont úgy gondolták, hogy tervezeteikkel

a polgári átalakulás képviseletére. A törté­

n e m hagyják békében közvetlen főnökü­

net azzal kezdődik, hogy még a 19. század

ket, vagy egy országos szervezet vezetőjét

első felében is többnyire a nemesség sorai­

vagy esetleg éppen magát az uralkodót. Az

ból kerültek ki a vezető hivatalnokok; az

úgynevezett hivatalnok-nemesség legjobb­

uralkodók

kancellárok,

jai - mert róluk van szó - többnyire elsza­

miniszterek, tartományi főnökök, helytar­

kadtak m á r a feudális gazdálkodástól, nem

tók, tábornokok. Számos országban, így

volt birtokuk, nem voltak jobbágyaik, n e m

által

kinevezett

Magyarországon is egészen 1844-ig, a ne­ messég m o n o p ó l i u m a volt a hivatalviselés. Márpedig a főtisztviselők egy része tisz­ tán látó ember volt. Ők a 18. század végé­ Nemesi viselet. Barabás Miklós vízfestménye

tek átalakítási munkába kezdeni vagy akár

különlegességek közé, hogy nemesek

től kezdve változtatásra érettnek tartották a világot. Sokan közülük persze n e m mer­

falun éltek - közvetlen érdekeltségük in­ kább országuk sikerében, nemzetük erősíté­ sében rejlett. Hivatalnoki reformtevékeny­ ségükben

-

motiváltságukat

tekintve -

elszakadtak a nemességtől, n e m a „nemesi érdekek" képviseletében, h a n e m az „államrezon" (államérdek) nevében jártak el. Jel­ legzetes példája ennek az utolsó európai jobbágyfelszabadítás:

1860 táján sikerült

meggyőzni a szentpétervári főhivatalnokok­ nak a cárt, hogy a jobbágyreform immár el­ kerülhetetlen. Ennek hírére viszont a vidé­ ki földbirtokosság küldöttsége jelent meg Szentpétervárott, hogy lebeszélje az ural­ kodót e „felforgató" tervekről. Ismeretes, hogy a cár n e m állott kötélnek, 1861-ben - utolsók között Európában - Oroszország­ ban is kihirdették a jobbágyfelszabadítást. Vagy egy másik példa: Poroszország fel­ emelkedése nem utolsósorban annak a hi­ vatalnok-nemességnek köszönhető, amely nemzedékeken keresztül a porosz állam szolgálatában állott, melynek fizetése na­ gyobb volt, mint az inkább kisebb birtokú porosz földbirtokosok, a junkerek jövedel­ me. A nemesi hivatalnokok előmenetele, jó­ léte, jövője szorosan összefüggött az állam sikerével, hatalmával, felemelkedésével. A birtokos nemesség sem volt azonban m i n d e n ü t t az állagőrzés híve. Ha a „hagyo­ mányok", a régi rend és a nagyobb haszon

Kray Pál táborszernagy képmása. Olajfestmény

között lehetett (kellett) választani, sokan a nagyobb hasznot ígérő modernebb gaz­ dálkodást választották, tehát előbb saját birtokukon vezettek be változtatásokat, majd törvényekkel és rendeletekkel, összállami szinten igyekeztek elhárítani a gaz­ dasági fejlődés akadályait. Érdekes tény, hogy talán egyedül Franciaországban amelynek fejlődését pedig szívesen tekint­ jük modellértékűnek - szegült ellene a ne­ messég csaknem egésze a változásoknak. Ott a 18. század vége felé mind a hivatal­ nok-nemesség, m i n d a járadékokból élő udvari nemesség, m i n d a birtokosság ve­ szélyeztetve látta pozícióit, ha reformokkal kísérleteznek. Az 1789-es forradalom és a következő évek el is söpörték őket. (He­ lyükbe új nemesség lépett.) Megint másutt - például Spanyolországban - nem is anynyira a hivatalnokok, mint inkább a nemesi származású katonatisztek harcoltak, oly­ kor polgárháborúkat robbantva ki, a libe­ rális alkotmányosságért. És végül említe­ nünk kell azokat az országokat, ahol nem volt nemesség (vagy csak elenyésző szám­ ban): ilyen ország volt például Hollandia, Finnország

vagy

Szerbia,

Görögország.

A nemesség politikai orientációja ezekben az országokban fel sem merül, itt a társa­ dalmi fejlettség, a polgárság hiánya vagy megléte, ereje döntötte el, hogy milyen irányt vesz, mennyire lesz mélyreható és si­ keres a polgári átalakulás. Hol helyezhetjük el ezen az európai ne­ messég-térképen Magyarországot? A ma­ gyar nemesség egyetlen lehetősége, hogy számottevő csoportot alkosson az állam­ életben, a katonatiszti pálya választása volt. Magasabb „civil" államhivatali posztokat

csak elvétve tudtak elérni. Főként azért hiányoztak a hagyományos hivatalnoki előmenetel lehetőségei, mert egyszerűen kevés volt a hivatal. Az állami vezetés csú­ csai felé közelítve még kevesebb pozíció akadt. Magyarországon emellett alsóbb, megyei szinteken nem volt „királyi" végre­ hajtó hatalmi szervezet. Bécsben m ű k ö ­ dött a magyar Kancellária, Budán a magyar Helytartótanács, mindössze néhány tucat tisztviselővel. A Habsburg Birodalom köz­ ponti bürokráciája ugyan Bécsben pár száz embert foglalkoztatott, magyarok azonban itt csak elvétve találtak alkalmazást. Mind a birodalmi, mind a magyar államigazgatás központi pozíciói az arisztokraták, vagyis a főúri ranggal rendelkező (báró, gróf, her­ ceg) nagybirtokos nemesség részére voltak fenntartva, fehér holló volt e legfelső ré­ giókban egy-egy magyar köznemes. A me­

A 10. Vilmos huszárezred emlékkardja

szavuk volt - a hagyomány is ezt erősítette - a nagyobb birtokúaknak, de a 18. század dereka óta egyre többet számított a kép­ zettség, a műveltség, az ország dolgai iránti érdeklődés, a hasonló szellemiségűekkel fenntartott kapcsolatrendszer. Ismeretes,

hogy a

magyar nemesség

a 19. század második negyedében az ország polgári átalakulásának programját fogadta el, azt képviselte, és többnyire ezt juttatta többségre

a

megyegyűléseken

választott

követek révén az országgyűlés alsó táblá­ ján is. S o m m á s n a k t ű n ő megállapításunkhoz rögtön kérdőjelet lehet illeszteni: a nemes­ ség többsége csakugyan a reformok híve lett? A kérdést teljes bizonyossággal nem tudjuk megválaszolni, m e r t ugyan min­ den n e m e s n e k volt szavazati joga a megye­ gyűlésen, de a szavazatleadást p o n t o s a n n e m rögzítették, sokszor „közfelkiáltással" A Királyi Kamara épülete Budán. Franz Weiss színezett litográfiája, 1837

gyeknek megvoltak a saját nemességük ál­

(a többséget csak k i m o n d v a , de n e m utána

tal választott hivatalnokai, Magyarország

számolva) választottak. Mégis, az eddigi

ötvenkét megyéjében ez kitett néhány száz

vizsgálatok alátámasztják azt a megállapí­

főt, néhány más hivatallal, felső bírósá­

tást, hogy az országgyűlés „alsó" (követi)

gokkal együtt talán ezret is. De a megyei

tábláján megjelenő többség, k ü l ö n b ö z ő

hivatalviselőket csak három évre választot­

p r o g r a m o k jegyében ugyan, a reformok

ták, s újraválaszthatóak voltak ugyan, de az

hívei közé sorolható. Tehát küldőik, a me­

igazi, biztos egzisztenciális hátterüket bir­

gyei nemesség, több vagy kevesebb határo­

tokuk adta. Ha nem sikerült megválasztá­

zottsággal, lassúbb vagy gyorsabb t e m p ó ­

suk vagy újraválasztásuk, falusi házaikba,

val, de fel akarták számolni a rendi-feudális

kúriáikba húzódtak vissza. Fölfelé, a köz­

világot. M e g h a t á r o z ó volt m i n d e b b e n az

ponti hivatalokba a megyékből nemigen vezetett karrierlehetőség. S aki felkerült, sokszor már n e m a magyar érdekeket kép­ viselte (lett légyen az a magyar nemesség vagy akár az egész magyar társadalom ér­ deke), h a n e m a birodalmi érdekek szolgá­ latába szegődött. Egy magyar nemes lehe­ tett például császári-királyi katonatiszt, de mivel n e m volt külön magyar hadsereg, jövője, tiszti karrierje az egész birodalom háborúinak sikerétől, s n e m Magyarország sorsától függött. A magyar nemesség jellegadó, a politi­

elitek szerepe, az irányítóké, a kezde­ ményezőké, a műveltebbekké, a világlátot­ také, a latinul t u d ó k é . De a m i történt, tör­ tént: az elitek magukkal tudták ragadni a többséget, még egy pontosító meghatá­ rozással: a politizáló többséget. (Mert csak a nemesek - a felnőtt térti nemesek - poli­ tizálhattak, de közülük sem mindegyik élt politikai jogaival.) S ha mindez többe kevésbé így volt, rögtön megfogalmazható a másik kérdés: hogyan kerülhetett erre sor? Mert egye­ dül Magyarországon történt meg az, hogy

kai véleményeket diktáló csoportja tehát

a nemesség többsége „reformer" lett A ma­

a hivatalnokság helyett csak a birtokos ne­

gyar rendi világ utolsó ket évtizedében,

messég lehetett. Közöttük nyilván nagyobb

körülbelül

1830-1848

között teljes jog-

gal beszélhetünk „reformkorról", melynek hordozója, társadalmi bázisa kétségkívül a magyar nemesség volt. Érezhető, hogy az elvileg a feudális rend fenntartására, a változatlanság politikájára hivatott nemesség „átállása" a polgári át­ alakulás ügye mellé ö n m a g á b a n véve is egy paradoxon, vagyis belső e l l e n t m o n d á s . De a történész n e m elégedhet m e g ennyivel - az okok u t á n kell néznie. Ezek között mindjárt azt kell hangsúlyoznunk, hogy a nemesség politikai értelemben magára hagyatva érezte magát: n o h a neki kellett volna elfoglalnia az államélet vezető pozí­ cióit, erre n e m kerülhetett sor, egyszerűen azért, mert n e m volt teljes k ö r ű a ma­ gyar államélet. A H a b s b u r g Birodalomban a Magyar Királyság különállással rendelke­ zett, de a lényegi döntések e királyság in­ tézményei felett, Bécsben születtek. Ha a magyar nemesség azt látta, azt érzékelte volna, hogy érdekei érvényesülnek Bécs­ ben (akár cseh, osztrák nemesek és hivatal­ nokok révén is), s ha azt tapasztalta volna, hogy az ország felzárkóztatására érdemi kí­ sérletek történnek, bizonyára a kivárás p o ­ litikáját választja.

De n e m

így történt.

II. József volt az utolsó Habsburg-uralko­ dó, aki k o r m á n y á t a változások irányában

mozgatta. (S akkor még m i n d e z a magyar nemességnek n e m volt ínyére, annál is in­ kább, m e r t az ország érdekei a „kalapos ki­ rály"

számára

ismeretesen

másodlagos

Kortestanya. Nagy Ignác Tisztújítás című darabjának színpadképe. Színezett rézmetszet, 1843

jelentőségűek voltak - ő főként saját hatal­ mát kívánta növelni.) II. József halála u t á n évtizedek teltek el, és Bécsből n e m érkeztek többé változtatási impulzusok. Pedig E u r ó ­ pából éppen ekkoriban, a 19. század leg­ elejétől jöttek a nagy kihívások! N a p ó l e o n államrendszere bebizonyította, hogy m i r e képes egy jó közigazgatással rendelkező bi-

Schónbrunn látképe a palotával

Törvény garantálja Magyarország teljes önállóságát a Habsburg Birodalmon belül, 1791

felszámolták a feudalizmust vagy hozzá­ kezdtek a jobbágyrendszer lebontásához csak éppen a Habsburg Birodalomban, il­ letve Magyarországon n e m történt jószeré­

„1790:10. törvénycikk

vel semmi. A magyar nemesség a körülmé­

Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről

nyeknek kiszolgáltatottnak érezte magát.

Az ország karainak és rendéinek alázatos előterjesztésére ő szent felsége is kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723:1. és 2. cikkelyek által a Magyar Ki­ rályságban és a hozzákapcsolt részekben megállapított örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, akit a megállapított trónöröklési rend sze­ rint a Németország és azon kívül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszt­ hatatlanul blrtoklandó többi ország és tartományokban illet: mind­ azonáltal Magyarország, a hozzákapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját Illetőleg (beleértve min­ denféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy népnek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánnyal bíró, s ennélfogva az 1715:3., valamint az 1741:8. és 11. cikkelyek rende­ lésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és így ő szent feleségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország."

Ha átalakításokat kívánt, n e m volt hova csatlakoznia - és végül maga kezdett hozzá a változtatások megtervezéséhez. A lema­ radás, a magára hagyottság érzése cselekvé­ si energiákat hívott életre. O t t voltak, per­ sze, az ellenerők, a kivárás hívei, akik bíztak és biztatgattak: újra a r a n y idők köszönthetnek a magyar nemességre - csak­ hogy ők n e m kínáltak perspektívát. Akár a francia forradalomtól (1789), akár Na­ póleon uralmától (1799) számítjuk, a 18. század végétől m i n d e n k i m o z d u l t helyé­ ből, s ugyan 1815-től, a bécsi kongresszus­ sal a külpolitikai n y u g a l o m korszaka kö­ szöntött be, de az e u r ó p a i társadalom dinamikus mozgásai felerősödtek. Az ipari forradalom kezdetét ekkor megélő nyugateurópai országok máris messze túlszár­

rodalom. Angliából a mezőgazdasági, majd az ipari forradalom hírei érkeztek. Európá­ ban a latin közigazgatási nyelvnek m á r ré­ ges-régen búcsút mondtak, a társadalma­ kat dinamizálta a törvény előtti egyenlőség,

nyalták, és lényegében m i n d e n b e n (gazdaság és gazdagság, közlekedés, a l k o t m á n y o s ­ ság,

városiasodás,

tudomány)

túlszár­

nyalták K ö z é p - E u r ó p á t - n e m is szólva Kelet-Európáról.

Batsányi János (1763-1845) A magyar felvilágosodás korának kiváló költője. Jogot tanult, házitanítóskodott, majd Kassán lett tisztviselő. Itt alapította - Kazinczy Ferenccel együtt - az első magyar irodalmi folyó­ iratot, a Magyar Museumot Ebben adta ki híres, A franciaor­ szági változásokra című forradalmi költeményét. Bekapcsoló­ dott a Martinovics-féle összeesküvésbe, de ezt nem tudták rábizonyítani, így egy évvel letartóztatása után, 1796-ban ki­ szabadult. Bécsbe költözött, szerény hivatali állást vállalt. Részt vett Napóleon 1809. évi, a magyarokhoz intézett kiált­ ványának lefordításában. A megtorlástól tartva a franciákkal együtt még abban az évben elhagyta Bécset, Párizsba költö­ zött. Napóleon bukása után az osztrák rendőrség ott letartóz­ tatta. Linz városában jelöltek ki számára kényszerlakhelyet. Itt élt, tökéletes elszigeteltségben, a következő nemzedékek számára szinte ismeretlenül, 1845-ben bekövetkezett haláláig.

Batsányi János képmása. Friedrich Heinrich Füger olajfestménye

Napóleon (Napoléon Buonaparte, 1769-1821) Néhány éve tartozott még csak Korzika szigete Franciaor­

lenes koalíciókat hí­

szághoz, amikor Napóleon ott megszületett. A sokgyer­

vott életre. Francia­

mekes családból származó olasz fiúcskát bentlakásos

ország, amely pedig

tüzértiszti iskolába adták. Alighogy végzett, váratlan kar­

támaszkodhatott

rierlehetőségek nyíltak a fiatal tisztek számára. A francia

„szövetségesei"

forradalomnak szüksége volt tehetséges katonákra,

erejére is, a majd

olyanokra, akik belpolitikai rendcsinálásra is vállalkoznak.

negyedszázados

Napóleon Buonaparte huszonnégy éves korában tábornok

háborúkban kimerült.

lett. 1796-ban kinevezték a szétzilált itáliai hadsereg pa­

Az 1812. évi Oroszor­

rancsnokává, ahol bizonyította bámulatos katonai tehet­

szág elleni hadjárat

ségét. 1798-1799-ben Egyiptomba vezetett expedíciós

teljes kudarccal vég­

sereget, majd hazatérve elsöpörte politikai támogatóit.

ződött, a háborúban

1799-ben (a forradalmi naptár szerint Brumaire 18-án)

teljesen megsemmi­

Napóleon átkel az Alpokon. Jacques-Louis David olajfestménye

államcsínyt hajtott végre. A Francia Köztársaság választott

sült az addigi történelem legnagyobb, több mint félmilliós

konzulja lett, majd örökös konzul, 1804-ben császárrá ko­

francia és szövetségesi hadserege. Ezt követően lénye­

ronázta magát. Napóleon a francia forradalom és a francia

gében egész Európa összefogott ellene. 1813-ban kö­

nacionalizmus lendületét kihasználva hihetetlen energiákat

vetkezett be első nagy csatavesztése, a lipcsei „népek

szabadított fel. Az alig t ö b b mint húszmilliós, a forradalmi

csatájában". Napóleon, hadvezéri tehetsége révén, még

események által dezorganizálódott, az ipari forradalom­

hónapokig sikerrel védekezett Európa egyesített hadereje

mal éppen csak ismerkedő Franciaország az ő révén

ellen. 1814-ben ellenfelei már Párizst fenyegették, ekkor

a 19. század első éveiben - Skandináviát, Oroszországot

lemondott az uralkodásról. A győztesek azonban - mégis

és Britanniát nem számítva - egész Európát meghódította.

csak egy koronás főről és I. Ferenc Habsburg császár ve­

Napóleon páratlan hadvezéri tehetsége igazgatási-szer­

jéről volt szó - méltányosan bántak vele. Császári címét,

vezési zsenialitással párosult. Franciaországot mintegy

udvartartását meghagyva Elba szigetének uralkodójává

a kétszeresére növelte. A nagyra nőtt császárságot vazal­

tették. 1815-ben Napóleon váratlanul megszökött onnan,

lus államok láncolata vette körül. A szövetséges országok

s a francia belpolitikai elégedetlenséget kihasználva

trónjaira, az olasz maffia módszereire emlékeztető módon,

a Földközi-tenger vidékéről három hét alatt sereget szer­

családjának tagjait ültette. Az ókori Nagy Sándor óta pél­

vezve eljutott Párizsba. Bár lelkesedés fogadta, de a kime­

dátlan egyéni karrierje egész Európa bámulatát, csodála­

rült, régi határai közé szorított Franciaországnak már nem

tát, illetve félelmét és gyűlöletét kivívta. Hogy egyetlen

volt esélye a gyorsan mozgósított európai hatalmasságok

egyén mire lehet képes a 19. században, lényegében

ellen. Napóleon 1815-ben Belgiumban, Waterloonál meg­

pusztán tehetsége (és erkölcsi gátlástalansága) révén,

semmisítő vereséget szenvedett az egyesített angol-hol­

megdöbbentette az örökletes monarchiák többé-kevésbé

land-porosz erők ellen. (Az oroszok ebben a hadjáratban

rendezett világához szokott kortársakat. Féltek tőle, mert

részt sem vettek, a háború sikeres folytatására Napóleon­

az egyes országok határait, azok belső rendjét kénye-ked­

nak győzelem esetén sem lett volna sok esélye.) Napóleont

ve szerint alakította. Kíméletlenül kihasználta a kezére ju­

elfogták, és mint hadi foglyot a Csendes-óceán egy távoli

tott területek emberi és anyagi erőforrásait. Bár I. Ferenc

kis szigetére, Szent Ilonára száműzték. 1821 -ben halt meg.

lányának, Mária Lujzának a kezét elnyerve (1810) látszólag

A történelemben páratlan egyéni felemelkedéshez a vere­

megpróbált beilleszkedni az európai uralkodók rendszeré­

ség után a bukás, a kudarc, a hanyatlás eseményköre kap­

be, a valóságban európai hegemóniára, egyeduralomra

csolódott. A Napóleon-történet üstökösszerű pályaívvé,

tört, s lényegében ez lett a veszte. Mert csak a szárazföldi

valóságos mítosszá formálódott. Személyisége a 19. szá­

hegemóniát tudta megszerezni, a tengeren (Trafalgarnál

zad első évtizedeiben páratlan rajongás tárgya volt. Csak

1805-ben élete feláldozásával Nelson admirális aratott

a 20. század végére árnyalódott az összkép: katonai és

diadalt) Anglia maradt az egyeduralkodó. Britannia pedig

politikai zsenialitását változatlanul elismerve is feltárult

szervezte ellene a küzdelmet, újabb és újabb Napóleon-el-

zsarnoki természete és hódító céljainak teljes irrealitása.

Napóleon francia császár kiáltványa a magyarokhoz, 1809 „Magyarok!

ban; és legbecsesebb javaitok szüntelenül annak örökös

Az ausztriai császár, megszegvén a békességet, melyet

tartományai miatt voltának feláldozva. A Ti országotok tette

Velem kötött, s nem gondolván azon nagylelkűséggel,

az Ausztriai Birodalomnak legszebb részét; és mégis úgy

melyet már három ízben, név szerént pedig az 1805-dik

nézték hazátokat, mint valamely meghódoltatott tarto­

esztendőbéli háború végével iránta mutattam, megtámad­

mányt, olyan indulatok s mellyékes tekertetek által igazgat­

ta hadinépemet. Visszaverem Én az igazságtalan meg-

tatván mindeddig, melyek Tireátok nézve idegen természe­

támadót: az Isten, ki a győzedelmeket adja és a háládat­

tűek voltak. Vágynak még Tinéktek nemzeti tulajdon

lanokat s hitszegőket megbünteti, szerencsésekké tette

erkölcseitek; vagyon nemzeti nyelvetek; és dicső eredete­

fegyvereimet; elfoglaltam Ausztria fővárosát, és már a Ti

teknek régiségével méltán dicsekedhettek. Szerezzétek

határaitokon állok diadalmas seregeimmel. Az ausztriai

most vissza nemzeti lételeket; légyetek újra, akik valaha

császár, nem pedig a magyar király üzent Nékem hadat.

voltatok! Válasszatok királyt magatoknak; olyan királyt, aki

Hazai constitutiótok szerént nem is cselekedhette volna

Tiérettetek országoljon, aki hazátoknak kebelében Tiközöt-

ő ezt a Ti megegyezésetek nélkül. Országotoknak mindig

tetek lakjék, és akit a Ti polgártársaitok s katonáitok végye­

csak a haza oltalmára intézett egész szisztémája, és azok

nek körül!

a rendelések, amelyeket ehhez képest az utolsó ország­

Magyarok! Ez az, amit Európa Tőletek vár, mely most reátok

gyűlésén tettetek, eléggé s nyilván kimutatják, hogy Ti a

néz; ezt kívánom Tőletek én is állandó bizonyos békessé­

békességnek fenntartását kívántátok.

get, kereskedésbéli szabad közösülést velem, és tökéletes

Magyarok! eljött az a szempillantás, melyben visszanyer­

függetlenséget s bátorságot. Ily jutalom vár Titeket, hadi­

hetitek régi függetlenségteket. Fogadjátok el a békességet,

cső eleitekhez és önnön magatokhoz méltók akartok lenni.

melyet ajánlok; maradjon fenn egész épségében országo­

Nem fogjátok Ti ezen jó szándékból eredő és a Ti saját

tok és szabadságtok; maradjon fenn hazátoknak constitu-

javatokra tárgyazó ajánlásimat megvetni; nem fogjátok

tiója - akár azon állapotjában, amint eddig vala, akár pedig

tovább haszontalanul ontani véreteket oly gyenge fejedel­

azon változtatásokkal, amelyeket abban Ti magatok, teljes

mekért, kiket szüntelenül megvesztegetett miniszterek

tetszéstek s kényetek szerént, az időknek mostani környül-

igazgattak, oly miniszterek, kiket Anglia, Európának ezen

állásaihoz képest jóknak és saját polgártársaitok hasznára

közellensége pénzzel fizetett, s eszerént a maga gazdag­

nézve talán szükségeseknek ítélni fogtok. Semmit sem kívá­

ságát az egyedülvaló kereskedésre és a mi viszálkodá-

nok Én Titőletek: egyedül csak azt akarom látni, hogy sza­

sainkra építette.

bad és valósággal független nemzetté legyetek. Az Auszt­

Gyülekezzetek azért öszve Rákos mezejére, régi őseitek

riával való egyesíttetés volt a Ti szerencsétlenségteknek

szokása szerént; tartsatok ott igaz nemzeti gyűlést!

főbb oka; Ausztriáért folyt a Ti véretek messze országok­

és adjátok tudtomra végzéseiteket."

Mert Nyugat- és Kelet- (de legalábbis

maradottság, ebből fakadóan a szegénység

Közép-) Európa között a 17-18. században

érzése a hatalmi kiszolgáltatottság felisme­

m é g n e m volt akkora, még nem volt annyi­

résével párosult. A reformkor azért is kö­

ra m i n d e n területre kiterjedő a különbség,

szöntött be n é h á n y évvel később, m i n t

m i n t amilyen a 19. századra kialakult. Ko­

ahogy azt az akkori történelmi tapasztala­

rábban még Keleten is, Nyugaton is az ag­

tok indokolttá tették volna (vagyis csak

rárnépesség volt t ú l n y o m ó

többségben.

1830 táján), m e r t a 19. század elején még

Az államok súlyát ezért a kiterjedés, a la­

elfödte a bajt az a m i n d e n n a p i tapasztalat,

kosságszám, az ebből fakadó katonai erő

hogy a h á b o r ú k folytán jó ára van a ter­

d ö n t ö t t e el. A 19. század elejétől viszont

ménynek, „ m ű k ö d i k a gazdaság", hiszen

Magyarország számára évről évre érzékel­

m i n d e n t el lehet adni, méghozzá jó á r o n .

hetővé vált, tudatosodott a lemaradás érzé­

A kijózanodás évei a béke idején, 1815

se. M i n t h a süllyedt volna a régió (jóllehet

után következtek el, újragondolásra kész­

csak egy helyben topogott). A gazdasági el­

tetve a nemességet.

Kelet-Európa k o r á n t s e m csupán a lema­

és kisebb is marad, m i n t Oroszországé.

radás negatív példája volt a kortársak szá­

Még egy erős Magyarország sem állhat el­

mára. O n n a n is veszély, o n n a n is kihívás

lent bizonyossággal az orosznak. De egy

fenyegetett. Oroszország a 18. században

erős Magyarország kívánatos partner, kül­

aggodalomra okot adó, h ó d í t ó nagyhata­

politikai szövetséges (nem pedig elhanya-

l o m m á n ő t t e ki magát. Kezdeményezésére Lengyelországot

felosztották az

osztrák,

a porosz és az orosz h a t a l o m között. A haj­ dani lengyel-litván állam, a 17. században még Európa legnagyobb területű és egyik legnépesebb országa, egyszerűen n e m léte­ zett többé. A Magyarországon is hangozta­ tott tanulság: egy egész ország, egy egész hatalom eltűnhet, ha - hogyan is fogal­ m a z z u n k - n e m jól politizál. Lengyelor­ szág s z o m o r ú sorsa az egész reformkorban intő példa m a r a d t . És n e m vesztették szem elől

a Lengyelország

legnagyobb

részét

bekebelező hatalmat, Oroszországot sem. Katonai-hatalmi túlsúlya nyomasztóan je­ len volt a térségben. „Éjszak rettentő óriá­ sa" nehezedik ránk - fogalmazta m e g a fé­ lelmet Vörösmarty Mihály. Magyarország területe és népessége nyilvánvalóan kisebb, t

A lipcsei csata, 7873. Olajfestmény

Jelenet az osztrák-francia háború idejéből

Szentpétervár látképe a Vaszilevszkij sziget felől. Benjámin Patersen vízfestménye, 1807

golható tényező!) lesz egy majdani európai

a konkrét feladat, amely a reformkori el­

hatalmi játszmában. Erősödni kell, n e m

méket foglalkoztatja. A megoldás: az örök­

pedig egy helyben topogni. Ehhez pedig

váltság koncepciója, vagyis az az elképze­

változtatások, reformok szükségesek - zá­

lés, hogy a jobbágy az általa birtokolt

rult ebben az irányban a kortársak gondo­

földdel együtt felszabadul (önálló paraszt­

latmenete.

gazda lesz); a birtokos pedig megszűnő

A külső félelmek mellett, s ezt nyoma­

szolgáltatásaiért kárpótlásban részesül, és

tékosan hangsúlyoznunk kell, ott voltak

saját kezelésű (úgynevezett allodiális) bir­

a belső félelmek is. Éspedig kettős értelem­

tokain m o d e r n tőkés gazdálkodásba kezd.

ben. Féltek a jobbágyság felkelésétől, attól,

A jobbágysággal, az ország lakosságának

hogy a parasztok fellázadva halomra gyil­

mintegy 80 százalékával való számvetés azt

kolják uraikat, anarchiát idéznek fel, ame­

is tudatosította a nemesség számára, hogy

lyen persze végül úrrá lenne a Habsburg

a jobbágyság - s ezáltal a lakosság - többsé­

fegyveres hatalom, de az anarchia romjain

ge (mintegy 60 százaléka) nem magyar, ha­

egy más, talán német, talán szláv világot

nem nemzetiségi: román, szerb, horvát,

hoznak létre - de semmiképpen sem az ő

szlovák, német, ruszin. A politizáló neme­

világukat. A politikai gondolkodásba belép

sek féltek a nemzetiségektől, vagyis attól,

a parasztokkal, a jobbágyokkal való szám­

hogy elvész az ország magyar jellege, sőt at­

vetés: mit akarnak ők? Mi az ő érdekük?

tól is, hogy az országot akár fel is osztják

És kiformálódik a reformkor alapvető po­

a nemzetiségek, hiszen nyelvi rokonaik él­

litikai koncepciója, az érdekegyesítés, az

nek az ország határain kívül, s talán orosz

a gondolat, hogy olyan új rendszerre van

hatalmi segítséget is találnak egy ilyen osz­

szükség, amely többé-kevésbé valamennyi

tozkodáshoz. A nemzetiségi félelmek meg­

társadalmi réteget megbékíti, a társadalmi

voltak és hatottak. De - a magyarországi

ellentéteket legalábbis tompítja. A modellt

polgári átalakulás nagy szerencséjére - itt az

nem nehéz megtalálni, hiszen ott van Nyu­

illúziók kerekedtek felül. Nevezetcsen az

gat-Európa. De odáig, a modell hazai meg­

a gondolat, hogy a társadalmi emelkedés

valósításáig hogyan jussanak el? - ez az

megindulásával, a társadalmi mozgások di-

nemzeti­

hajthatná ezt végre, m i n t a népes, a l s ó b b

ségek elfogadják m á s o d i k - az országon be­

namikájának

felerősödésével

a

rétegeiben a „ n é p p e l " is érintkező-keve­

lüli közvetítő - nyelvükként a

r e d ő nemesség? Hiszen a n e m e s s é g van

magyart,

amelyen keresztül m i n d e n k i k o m m u n i k á l ­

„felül", birtokolja a gazdasági és politikai

ni t u d majd egymással, és e n n e k révén, illet­

pozíciókat.

ve a politikai jogok megadásával részint ki­

t a r t o t t szemlénk s o r á n m i n t e g y zárójelbe

alakul

iránti

t e t t ü k azt a k i i n d u l ó p o n t o t , a m e l y h e z

bennük

egy

Magyarország

Azonban

a

nemesség felett

állampolgári lojalitás, részint pedig előbb

m o s t vissza kell t é r n ü n k : a H a b s b u r g - h a ­

vagy u t ó b b el fognak magyarosodni. Egy új,

t a l o m politikájára g o n d o l u n k . M e r t n e m ­

tisztán magyar nemzetállami jövőkép kör­

csak reformkezdeményezések h i á n y o z t a k

vonalai b o n t a k o z t a k itt ki, amelynek illúzió voltát, nacionalizmusát a 2 1 . századból viszszatekintve bírálni indokolt, de azt is látni kell, hogy e jövőkép nélkül a nemesség n e m vállalkozott volna reformokra. Csak ezzel az illuzórikus magyarosító elképzeléssel együtt történhetett, hogy az ország a polgári átala­ kulás útjára lépett, s 1848-ban m e g is való­ sította azt. Ha ebben a d ö n t ő kérdésben a félelmek vagy akár csak az aggodalmak ke­ rekedtek volna felül, a nagy vállalkozás alig­ h a n e m elmaradt volna, s az emelkedő ma­ gyar 19. század helyett a stagnáló 19. század lett volna történelmi örökségünk. Másfél évszázad távolából milyen egy­ szerűnek t ű n i k a feladat! Vállalni kell a re­ formokat, a polgári átalakulást, fel kell zárkózni N y u g a t - E u r ó p á h o z . És ki m á s

o t t a n , h a n e m ellenzés, m a j d n e m teljes k ö ­ rű elutasítás fogadta a magyar n e m e s e k re­ formindítványait. A r e f o r m o k elutasítása egy egész b i r o d a l o m h a t a l m á r a t á m a s z k o ­ d o t t (ide értve a magyar konzervatívokat is). M á r p e d i g az u r a l k o d ó egyetértése nél­ kül n e m születhetett reform, s a császár­ király (1835-től 1848-ig a k o r m á n y z á s r a képtelen V. F e r d i n á n d ) magyar ügyekben is a bécsi kormányszervek d ö n t é s e i r e ha­ gyatkozott. Ha az elfogadott reformtörvé­ nyeket v e n n é n k sorra, a r e f o r m k o r n e m sikertörténet: sokkal t ö b b a k e z d e m é n y e ­ zés, a javaslat, m i n t az elfogadott reform - de ez n e m a magyar nemességen m ú l o t t . A r e f o r m m o z g a l m a t ezért programja, cél­ jai - és n e m eredményei - révén tudjuk méltatni.

Felső-magyarországi parasztok és Magyar­ országon élő németek. Színezett rézmetszet, 1816

Az értelmiség áttörést keres: a magyar jakobinusok mozgalma szinte

rályt. II. Lipótnak m i n d e n ügyességére

egy időben, még 1789 végén, 1790

szükség volt ahhoz, hogy ezeket a mozgal­

elején mozgásba lendült a magyar

makat leszerelje. Végül sikerrel járt. A kül­

A nagy

francia

forradalommal

politikai élet. Az 1780-tól uralkodó II. József

politika terén engedményeket tett ellenfe­

császár önkényuralmi rendszerével szembe­

leinek,

ni ellenállás olyan méreteket öltött, hogy az

túlzással m o n d h a t j u k - m i n d e n k i n e k min­

uralkodó végül megígérte: elveit feladva or­

dent megígért. A még országai közé tartozó

birodalmán

belül

pedig

-

kis

szággyűlést hív össze. Hamarosan annak hí­

Belgiumban éppúgy helyreállítani rendelte

re is elterjedt, hogy a császár halálos beteg.

a

Az uralkodó halálos ágyán egy-két kivétellel

gon. A nemzeti vívmányokat követelőknek

régi

alkotmányt,

mint

Magyarorszá­

összes rendeletét visszavonta, hogy utódá­

nyelvhasználati jogokat,

nak, az addig Toszkánában (Firenzében)

szorgalmazóinak reformokat ígért. Köz­

uralkodó II. Lipótnak szabad kezet bizto­

ben pedig nagy igyekezettel hozzákezdett

sítson.

ahhoz, hogy saját uralmát kiépítse, hatal­

Az ellenállás és tiltakozás lendülete odáig vezetett, hogy a magyar nemesek közül sokan az új

Habsburg-uralkodót n e m

akarták elismerni. Azáltal, hogy II. József törvénytelen rendeleteket hozott - fejteget­ ték -, „az örökösödés fonala megszakadt", vagyis a magyar rendek most már azt vá­ laszthatnak királlyá, akit csak akarnak. Tit­ kos tárgyalásaik kezdődtek a porosz kirá­ lyi udvarral: egyesek o n n a n vagy egy másik n é m e t fejedelemségből hoztak volna ki-

II. Lipót (1747-1792)

mát megszilárdítsa.

a változtatások

N e m szállt szembe

nyíltan ellenfeleivel, h a n e m a háttérből mozgatta a szálakat. Röpiratokat íratott a városi polgárok nevében a magyar neme­ sek ellen, támogatta a parasztság érdekei mellett felszólalókat, pártfogolta a gyen­ gébb nemzetiségeket az erősebbekkel szem­ ben. Még attól sem riadt vissza, hogy a pa­ rasztfelkelés rémével riogasson. Ha kellett, a protestáns vallásúak mellé állt a katoliku­ sokkal szemben - ami n e m volt eddig jellemző egy Habsburg-uralkodóra. És ami talán a legfontosabb: megszervezte a tit­ kosrendőrséget, hogy mindenkiről és min­ denről tájékoztassák. N e m a „ n é p " , n e m

Habsburg-uralkodó, német-római

a parasztok, n e m a tömegek gondolkodá­

császár és magyar király (1790-1792).

sára volt kíváncsi, h a n e m a hivatalnokoké­

Rövid uralkodása alatt nagy tehetség­

ra, a megyék politizálására, a reformokat

ről tanúskodva felszámolta elődjének,

tervezgető értelmiségiek vágyaira. A titkos­

II. Józsefnek kül- és belpolitikai ku­ darcait, újra stabilizálta a birodalmat. Magyarországon a rendekkel együtt­ II. Lipót arcképe. Rézmetszet

működve, a rendi intézményrendszer elleni támadásokat mellőzve látott

hozzá bizonyos reformok végrehajtásához. A francia forradalom kihívása és korai halála megakadályozta tervei kivitelében.

rendőrség besúgói éppen ezért jórészt az értelmiség köréből kerültek ki, voltak kö­ zöttük papok, tanárok, hivatalnokok, ka­ tonatisztek. Jelentéseikért kaphattak pénzt, kinevezést, előléptetést - vagy egyszerűen csak elégtétellel tölthette el őket, hogy az uralkodót, a birodalmat szolgálják. Az in­ formátorok egy része saját fontosságát érez-

A korona hazahozatala, 1790. Tischler Antal színezett rézkarca

te megnövelve azáltal, hogy a bécsi udvar­

befolyásolni. Nem volt nemesi származású,

nak, netán m a g á n a k a császárnak jelenthe­

a politika világa így zárva maradt előtte.

tett. Nemcsak értesülésekkel szolgáltak,

Előbb a gondolat erejével, írásaival és röp­

n e m ritkán eltúlozva híreiket, h a n e m fon­

irataival akart hatni, majd rájött, hogy be­

toskodva javaslatokat is tettek: mit kellene

folyását egy szervezkedéssel növelheti.

tennie a kormányzatnak. Az u r a l k o d ó persze azt tette, amit ő akart. II. Lipót törekvéseit pontosan n e m ismerjük, m e r t korai halála megakadályozta abban, hogy terveit végigvigye. Utódának, I. Ferencnek pedig egy ilyen tanácsadó szolgálatra n e m volt szüksége. A hírekre kíváncsi volt ugyan, akadtak besúgói, de tervkovácsokra n e m volt szüksége. A tit­ kosrendőrséget átszervezték, a változtatá­ sokat szorgalmazó, fontoskodó besúgókat elbocsátották. Ebből a furcsa értelmiségi alvilágból, ebből az elbocsátott légióból, a magukat eleddig az ország javán m u n k á l k o d ó n a k tartó jelentgetők köréből lép elénk egy kü­ lönös alak: Martinovics Ignác. Pap volt, szerzetes, az uralkodó kegyéből apáti mél­ tóságra emelt egyházi ember - aki azonban egyházellenes röpiratokat is fogalmazott. Nagy tehetségű és sokoldalú férfiú, a ter­

I. F e r e n c (1768-1835) Habsburg-uralkodó, német­ római császár (1792-1806), majd az általa alapított osztrák császárság első uralkodója (1804-1835), magyar király (1792-1835). Uralkodói képes­ ségei jóindulattal is csak köze­ pesnek nevezhetők. A francia forradalom kihívása nyomán birodalmában abszolutista rend­ szert vezetett be. Elfojtotta a re­ formokat, erősítette a cenzúrát. Merev kormányzatának külpoli­ tikai reprezentánsát Metternichben találta meg. Magyarországi politikájában ingadozott, 1812-ig forma szerint betartotta a ma­ gyar rendi alkotmányt, majd

I. Ferenc képmása. Olajfestmény

egyetemen. De becsvágyát nem elégítette ki

1825-ig tartósan abszolutista rendszer kiépítésével kísérletezett. Uralkodása utolsó éveiben visszatért a magyar rendi alkotmány

.1 tudományos világ remélhető elismerése.

méltánylásához, mert ebben stabilizáló eszközt látott.

mészettan fiatal professzora a lembergi

Többre vágyott, egy ország sorsát kívánta

Martinovics Ignác (1755-1795) A magyar jakobinus mozgalom vezetője. Fiatalon belépett

keresett kapcsolatot. Tett­

a ferences rendbe, így végezhette el az egyetemet. A ter­

vágya, saját személyének

mészettudományok vonzották, 1783-ban az újonnan szer­

túlértékelése vezette ahhoz,

vezett lembergi (ma: Lvov) egyetem természettantanára

hogy titkos szervezkedésbe

lett. Számos tudományos értekezést készített, emellett

kezdjen: összeesküvés segít­

írásaiban gyakorlati problémákkal éppúgy foglalkozott,

ségével akarta végrehajtani

mint filozófiai kérdésekkel. Egyházi és egyetemi karrierje

a forradalmi átalakulást.

dacára sem illeszkedett be korának feudális világába.

Kiváló szervező- és agitatív

A polgári átalakulás híve lett. 1790-ben az akkor trónra

képességeit bizonyítja, hogy

Martinovics Ignác levágott feje

lépő II. Lipóttól várta a reformokat. Őszinte meggyőző­

rövid idő alatt kiterjedt hálózatot hozott létre Magyarorszá­

déssel lépett az uralkodó szolgálatába, titkos megbízáso­

gon, s szálak vezettek az országon kívülre is. Először az

kat vállalt, jelentéseket írt, röpiratokat készített. 1792-ben

összeesküvés bécsi ágát leplezték le, Martinovicsot ott

viszont az új uralkodó, I. Ferenc, elbocsátotta a szolgálat­

letartóztatták. Vallomásai nyomán a magyarországi össze­

ból. A francia forradalom lelkes híveként most a bécsi kö­

esküvést ís felderítették. Perbe fogták, halálra ítélték,

rök ellen fordult, a magyar demokrata értelmiségiekkel

és a budai Vérmezőn lefejezték.

A magyarországi elégedetlenség, amely­

mörítette, akik meg akartak szabadulni

nek látványos jelei mutatkoztak már 1789—

a Habsburgok uralmától, némely reformo­

1790-től, még II. Lipót halála (1792) után

kat is elfogadtak volna, de n e m kívántak le­

sem szűnt meg. Martinovics arra gondolt,

m o n d a n i a nemesség uralmáról, irányító

hogy a nemesi elégedetlenséget, az ország

és vezető szerepéről. E p r o g r a m n a k tehát

függetlensége utáni vágyat titkos szervezet­

volt bázisa a megyékben, hivatalokban,

ben kapcsolja össze az értelmiségiek reform­

a birtokos nemesség körében - k o m o ­

terveivel - és az egész élére önmagát állítja.

lyan veszélyeztethette a birodalmat, főleg

Terve merész volt, bonyolult, s ha a Habs­

ezekben az években: a Habsburg Biroda­

burg-hatalom egész birodalmi erejét, hadse­

lom ugyanis h á b o r ú t kezdett a forradalmi

regét nem is tudta volna legyőzni, csakugyan komoly veszélybe, válságba sodorhatta az ál­ lamhatalmat. Martinovics ugyanis 1794ben két titkos társaságot szervezett, amely mintegy két koncentrikus kört alkotott. A külső kört a nagyobb létszámot átfogó Reformátorok Társasága képezte. Ebben fő­ ként azokat a nemesi elégedetleneket tö-

Sigray ['zsigrai'] Jakab gróf (1760-1795) A kőszegi kerületi tábla ülnöke (bírája), a felvilágosodás híve, refor­ mer. Csak 1780-ban kapott grófi címet. Martinovics szervezte be a jakobinus mozgalomba, ahol - grófi rangja is hozzájárult ahhoz, hogy rá esett a választás - az egyik titkos társaság, a Reformátorok Társasága igazgatója lett. Aktív tevékenységet azonban nem fejtett ki, mert az összeesküvést leleplezték, a grófot letartóztatták, halálra ítél­ ték és kivégezték.

Franciaország ellen. Kevesebb katona volt az országban, és egy háborús vereség meg­ r e n d í t h e t t e a H a b s b u r g o k hatalmi pozí­ cióit. ( M i n t ahogy Belgium nemsokára végérvényesen ki is szakadt a birodalom­ ból.) Azt is m o n d h a t j u k tehát, hogy Marti­ novics a titkosságot, a szorosabb szervezeti működést építette rá egy m á r létező politi­ kai áramlatra. Martinovics azonban

n e m elégedett

meg ennyivel. Túlértékelve az országban mutatkozó

elégedetlenséget,

egyidejűleg

megalkotta a szervezkedés második, belső körét, a Szabadság és Egyenlőség Titkos Tár­ saságát. Ebbe már eleve kevesebb tagot kí­ vánt beszervezni, elsősorban a nagy francia forradalom eszméivel rokonszenvező ér­ telmiségiek köreiből. A belső kör program­ ja oly messzire tekintő volt, hogy azt csak

kevés n e m e s vállalta volna. Martinovics de­

ségi tagjai számára) átadták a kátékat, akik

mokratikus köztársaságot tervezett, népkép­

elolvasták, elfogadták, lemásolták azt (hi­

viselettel, a nemesség uralmának felszámo­

szen a terjesztés csak kéziratban történhe­

lásával. Különleges eleme a programnak,

tett). Mindegyik új tag vállalta, hogy két új

hogy az országot a nemzetiségek települési

tagot szervez be. A szervezkedés így lánc­

területeinek megfelelően a u t o n ó m körze­

szerűen terjedt, az új tagok természetesen

tekre osztotta volna, ahol a nemzetisé­

csak beszervezőjüket ismerték, a többieket

gek nyelvét kell használni. (A nemzetiségi

n e m . A konspiráció elemi feltételei tehát

a u t o n ó m i a itt és ekkor bukkan fel először

biztosítottak voltak.

a magyar történelemben!)

1794-ben néhány h ó n a p során több

H o n n a n ismerjük ma a programot, ha

m i n t kétszáz beszervezésről t u d u n k . A két

az összeesküvés titkos volt? F e n n m a r a d t

szervezet létszáma ennél jóval nagyobb le­

a mozgalom Martinovics által írott szöve­

hetett, hiszen a lelepleződés után m i n d e n ­

ge, a kérdés-felelet formában kifejtett, s ezért

ki azonnal igyekezett eltüntetni a n y o m o ­

káténak nevezett két röpirat, amely a két

kat. Martinovics úgy képzelte, hogy amikor

szervezet számára adott p r o g r a m o t . A be­

a szerveződés elér egy szintet - talán pár

szervezés is a káték segítségével történt.

ezer tagra gondolt -, fegyveres felkelést

A kezdeményezők a kiszemelteknek (a kül­

robbantanak ki, s először a külső kör prog­

ső kör nemesi tagjai és a belső kör értelmi-

ramját valósítják meg, majd a forradalom

Martinovics Ignác és társainak kivégzése, 1795. május 20. Gouache

44

A magyar jakobinus mozgalom kátéja (részlet), 1794 „Mi módon kellene a magyaroknak politikai helyzetüket

a tanulmányi vagy közoktatási stb. bizottságba a polgárok

megjavítani és a bécsi kabinet gyalázatos igáját lerázni?

mindkét osztálya ugyancsak azonos számú képviselőt

Úgy, hogy újabb, jobb és a nemzet szellemének jobban

küldjön. 5. A gyűlés évente újuljon meg, kivéve az első

megfelelő kormányformát fogadnak el.

konventet, amely az átalakulás befejeztéig maradjon együtt.

Miben álljon ez?

A konvent megalkotja az alkotmányt, amely a kétkamarás

A magyar nemzet vegye vissza a főhatalmat a királytól,

rendszert fogadja el és a következő elveken nyugszik.

és nyilvánítsa hazáját szabad és független köztársaságnak.

A végrehajtó hatalom teljesen a törvényhozó testülettől

Miben álljon ez a köztársasági államforma?

függ. A szövetkezett tartományok a tartományi gyűlésben

Mivel magyar nemzeten mindazon nemzetiségeket kell érte­

saját nyelvüket használják, és a tartományi alkotmányt

nünk, amelyek a Magyarországhoz tartozó tartományokat

az egyetemes alkotmány alapelveihez kell hogy igazítsák.

lakják, és amelyek különböző nemzeteket alkotnak, ezért

A legteljesebb vallás-, gondolkodás- és írásszabadság le­

minden nemzet alkosson külön tartományt, éljen külön poli­

gyen, a kereskedelem szintén szabad, az igazságszolgálta­

tikai alkotmánnyal és egymással szoros szövetség kösse

tás mindenki számára ingyenes, tisztán nemzeti katonaság,

össze őket. Azaz Magyarország alakuljon szövetséges köz­

a tudományokat és a művészeteket előmozdítják.

társasággá. Minden nemzet szabadon használja saját nyel­

Milyen különbség lesz nemes és nem-nemes között?

vét, éljen saját erkölcsei és szokásai szerint és gyakorolja

Csak a nemes lesz tulajdonos. Az eddig királyinak mondott

szabadon vallását. A köztársaság boldogságához elegendő

városokat nemzetinek fogják nevezni, és bennük a nem-ne­

az, ha az egyes nemzeteket szövetség kapcsolja egymáshoz.

mes is szerezhet ingatlantulajdont. A falusi és mezővárosi

Milyen alapon álljon ez a köztársasági szövetség?

nem-nemesek a tulajdonosok bérlői lesznek, és a tulajdo­

Minden társadalomnak kettős biztonságra van szüksége:

nosokkal megállapodást kötve a szerződés értelmében

külsőre és belsőre. Amaz a külhatalmak részéről fenyegető

az évi cenzust pénzben, terményben vagy robotmunkával

bitorlást és sérelmeket hárítja el, emez a közrend belső

fizetik. A nemes tulajdonosra nézve ugyanis mindegy, hogy

megzavaróit fékezi meg. Magyarország tartományaínak

szokott jövedelmét a feudális szisztéma útján vagy bérlet

ezért a külső biztonság tekintetében egy és oszthatatlan

révén kapja meg. Egyébként minden nemes használhatja

köztársaságot kell alkotniuk, a belső rend tekintetében

címerét, és megkívánhatja, hogy katonai szolgálatra

szövetséges köztársaságot alkothatnak.

a lovassághoz irányítsák.

Hogyan kell ennek a két elvnek alapján a magyar

Mit nyer a nemes ezzel az átalakulással?

köztársaságot

megszervezni?

1. A magyarok fogadják el, hogy a polgárokat csak két osz­

Igen sokat. A nemest ez az átalakulás három zsarnoktól szabadítja meg, éspedig a királytól, a mágnásoktól és a fő­

tályba sorolják. Az egyik a nagyobb és a kisebb nemessé­

papságtól. A nemesek pedig, miután a nem-nemeseket

get foglalja magában, s a jövőben ne legyen semmilyen

a második kamarába emelték, és felszabadították a szol­

megkülönböztetés mágnás és nemes között. A másodikba

gaságból, legyőzhetetlenné válnak, ha velük örökös

tartozzon minden nem-nemes, mind a városiak, mind a pa­ rasztok. 2. Minthogy Magyarország tartományainak lakos­ sága kilenc millió felé jár, az egyetemes gyűlésben elegendő

és kölcsönös szövetséget kötnek. Milyen kereskedelmet folytathatna az átalakult Magyarország?

248 követ vagy képviselő, amelynek felét, 124-et a neme­

Igen jelentőset; bel- és külkereskedelmet. A termékekben

sekből, felét a nem-nemesekből választják. 3. 30-40 ezer

a magyaroknál szegényebb szomszédos nemzeteknek sok

nem-nemes válasszon egy képviselőt, azok a nemesek pe­

mindenre szükségük lenne tőlünk, és így pénzt hoznának be

dig, akiknek ingó és ingatlan javaik egymás szomszédságá­

az országba. Emellett Magyarország két kikötőt is kialakíthat­

ban van, annyian jöjjenek össze, hogy együttes jövedelmük

na: Fiumét és Zimonyt, mert a törökökkel kötött kereskedelmi

100-130 ezer forintot érjen el, és ezek megint egy követet

szerződés útján Zimonytól a Fekete-tengerig megindulhatna

küldjenek és válasszanak. 4. A képviselők mindkét osztálya

a hajózás. Szlavónia és Horvátország mérhetetlen erdei,

Budán vagy Pesten tartsa valamennyi szövetkezett tarto­

amelyek alkalmasak arra, hogy Zimonyban hajókat építse­

mány egyetemes gyűlését és alkosson két kamarát. Kéthe­

nek, tulajdonosaiknak hatalmas gazdagságot hoznának.

tenként váltakozva hol nemest, hol nem-nemest válassza­

De ehhez a végrehajtandó átalakuláshoz gazdasági alap

nak elnökké. A különbizottságokba, például a közjóléti,

szükséges, amelynek Magyarország híjával van.

A haszontalan királyi méltóság eltörlése után Magyaror­

Hogyan valósíthatják meg a magyarok ezt az átalakulást?

szág saját kezébe veszi a kamarai és koronajavakat,

Az ausztriai zsarnokság, a főpapok és a mágnások elleni

a bányajövedelmeket, a nádori jószágokat, a sótermelést,

felkeléssel.

a vámok, a lottó, a posta és a harmincadvám jövedelmeit.

Hogyan kell ezt a felkelést megszervezni?

Amelyhez, ha hozzáadjuk a papság vagyonát, biztos, hogy

Amikor a Reformátorok Társasága ennek a káténak az elter­

helyes számvetéssel évi 40 millió forint jövedelem áll ren­

jesztése révén már sok és megfelelően kitanított taggal ren­

delkezésre. És mivel Magyarországnak semmilyen állami

delkezik, és minden megyében tehetősebb nemeseket is

adóssága nincsen, kétségtelen, hogy e jövedelmeket gon­

számlál a tagok között, titokban csatlakozásra kell felhívni

dos kezeléssel még növelni is, és így az állam összes szük­

a nem-nemeseket és fel kell tárni előttük a kátéban megírt

ségletéről, ti. a katonaságról, az állami tisztviselőkről stb.

tervet. Ennek megtörténte után két-három szomszédos me­

gondoskodni lehet.

gye nyomassa ki és tegye közhírré az ausztriai ház, a mág­

Kellene-e ebben az esetben még adót vagy a szokott

nások és a főpapok ellen felkelésre hívó kiáltványt, a maga

porciót fizetni?

területén kezdje meg a felkelést és szólítsa fel a többi

Semmit, mivel ezek a jövedelmek elegendők a közszüksé­

megyét, hogy csatlakozzék.

gekre, kivéve ha valamely különös sürgős kényszerűség lép

Mit tartalmazzon a felkelésre szólító kiáltvány?

fel; ebben az esetben mindenki tartozna saját jóléte érdeké­

A bécsi kabinet összes bűnét, amit Ferdinándtól Ferencig

ben csekély adót fizetni.

a magyar nemzet ellen elkövetett; ennek elszámlálása után

Azt mondják a püspökök és a főpapok, veszélyes az egyházi

nyilvánítsa ki a felkelés célját, és e szavakkal végződjék:

javakat világi célokra fordítani. Mert ha ezeket ilyen célra ve­

Fegyverbe polgárok! Esküdjünk meg, hogy inkább életün­

szik igénybe, veszély fogja fenyegetni a nemesi jószágokat is.

ket áldozzuk fel, mint szabadságunkat, hogy inkább meg­

Ez hamis állítás. A nemesek ugyanis javaiknak valóságos

halunk, mint hogy az ausztriai háztól való függést tovább

tulajdonosai, mivel ők javaikat adományozás, örökösödés,

tűrjük, hogy inkább vállaljuk a legsúlyosabb szenvedést,

vásárlás stb., szóval a jog által engedett módon szerezték.

de nem mondunk le a magyar állam épségének minden

Ezért a nemzet tekintettel van a szerzőre, tiszteletben tartja

erőnkkel történő védelmezéséröl.

az emberiség jogait és sohasem fogja a tulajdont megsérte­

Mit kell ekkor tenni a magyar katonasággal?

ni. Más megfontolás alá esnek az egyházi javak, amelyeket

A távollévő csapatokat az országot elhagyókra előírt bünte­

a nemzet egykor fegyverrel szerzett meg a rómaiaktól, és

tés terhe mellett haza kell rendelni. Azok, amelyek itthon

első István királyra, a nemzet képviselőjére bízott. Emez a

vannak, a nemzeti zászló előtt esküdjenek fel a nemzetre.

karok egyetértésével a haszonélvezetet a püspököknek és

Könnyen sikerre vihető a felkelés?

más egyháziaknak engedte át, hogy a keresztény vallást el­

Igen könnyen. A franciák kijelentették, hogy minden megúj­

terjesszék. E cél most megszűnt, és azok a püspökök, akik

hodott és baráti nemzetet megvédelmeznek. A lengyelek,

a keresztény vallást terjesztették, ezeket a javakat eleget is

mivel jelenleg is ezért küzdenek, barátainkká lesznek, és

használták. A mostaniak szajháikat és ágyasaikat, valamint

a török hálás lesz, hogy gyengítjük az ausztriai ház hatal­

unokaöccseiket gazdagítják, az Istent csak szájukkal szol­

mát. Stájerország alig várja, hogy a magyar nemzet lerázza

gálják, eszüket világi dolgokon jártatják és ebből a célból

az ausztriai igát; az a szándéka, hogy felvételét kéri a ma­

nem kis összegeket fordítanak megvesztegetésre. Ezért

gyarországi szövetségbe. Az egyetlen feladat tehát az,

a nemzet joggal veszi el tőlük a javaknak ily fonákul

hogy néhány német ezredet kiverjenek az országból.

felhasznált jövedelmeit, magával a földdel.

Mit fog ebben az esetben tenni a bécsi kabinet?

De fordíthatja-e a nemzet ezeket a lelki célokra szánt

Fájlalni fogja pusztulását, de már későn, és ismét főher-

javakat világi célokra?

cegséggé lesz, ahogy egykoron. A csehek ugyanis szintén

Tulajdonjogilag ezeket a javakat a nemzet mindig megtar­

azon gondolkodnak, hogy elszakadnak a csalárd ausztriai

totta, csak a haszonélvezetet adta át a király útján a főpa­

kabinettől, és a cselszövő kabinet így lakol megrögzött

poknak. Egyébként sokkal Inkább lelki cél, ha a nemzet

bűneiért.

e javakkal saját szegénységét enyhíti, a szűkölködő plébá­

Fegyverre, haza polgárai, nemesek és nem-nemesek!

nosokon segít, a koldus szegényeket felsegéli és eltartja,

Bosszuljátok meg testvéreink ártatlanul kiontott vérét, akik

mint az, ha a főpapok a mondott javak jövedelmét lakomák­

a ránk vészt hozó német háborúkban estek el. Állandósítsá­

ra, pompára és kevélységre, ágyasaikra és feslett kreatú­

tok az ésszerű kormányformát, hogy a század végével iga­

ráikra fordítják.

zán szabad alkotmány boldogítsa nemzetünket."

Hajnóczy József (1750-1795)

lefogták - köztük volt az éppen Bécsben tartózkodó Martinovics is. Az összeroppant vezető, hogy kegyelmet nyerjen, feltárta

Jogtudós, a korai, 1790 táján kibontakozó első reformtervek leg­ kiemelkedőbb képviselője, a magyar jakobinus mozgalom részt­ vevője. Jogot tanult; ügyvéd, majd főurak titkáraként tevékenykedett, Széchényi Ferenc gróf mellett is működött. Csatlakozott a szabadkő­ műves mozgalomhoz, II. József rendszerének híve lett, ekkor alispáni hivatalt vállalt. 1790-től latin, magyar, német munkák egész sorában fejtette ki reformelképzeléseit. Műveinek egy része kéziratban ma­ radt. Követelte a közadózást, a sajtószabadságot, elsőként vetette fel a kötelező örökváltság gondolatát. 1792-től Budán lett a Kamara tisztviselője. 1794-ben bekapcsolódott a jakobinus mozgalomba. Az összeesküvés leleplezése után, mint az egyik vezetőt, halálra ítélték, és 1795-ben lefejezték.

a magyarországi

szervezkedést.

Megkez­

d ő d t e k a letartóztatások. Elsőként lefogták a négy, Martinovics által kinevezett igaz­ gatót:

a

Reformátorok

Társaságának

ve­

zetőjét, Sigray Jakab grófot, illetve a belső kör h á r o m igazgatóját, Hajnóczy Józsefet, Laczkovics Jánost és Szentmarjay Józsefet. Majd

újabb letartóztatások következtek.

A lefogottakat felségsértés vádjával állítot­ ták bíróság elé. A legfelsőbb bíróság, a ma­ gyar királyi Kúria az ö t v e n h á r o m vádlott­ ból tizennyolcra m é r t halálos ítéletet. Ezek közül végrehajtották Martinovicsét és a négy

továbbfejlődik, és a belső kör értelmiségi tagjai átveszik az uralmat és átformálják az egész társadalmat. A továbbfejlődő forra­ d a l o m e második fázisáról azonban Marti­ novicsnak sem voltak konkrét elképzelései. Társait külföldi - francia - segítséggel biz­ tatta, ezért is vállalták sokan a részvételt. A kormányzat érezte a feszültség növe­ kedését, de Magyarországon egyelőre n e m b u k k a n t a k a szervezkedés nyomára. Egy másik, hasonló jellegű bécsi összeesküvő Kufstein látképe

csoportot azonban lelepleztek, vezetőiket

igazgatóét, továbbá n e m nyert kegyelmet két fiatal jogász, őz Pál és Szolártsik Sán­ dor. A megkegyelmezettek életfogytig tartó b ö r t ö n b ü n t e t é s t kaptak. Vádlottak tucat­ jaira további súlyos

börtönbüntetéseket

szabtak ki. C s u p á n négy vádlott nyert fel­ mentést. A per során törvénysértések egész sorát követték el, az eljárás egészében kon­ cepciós pernek t e k i n t h e t ő . Elég volt, ha valaki elolvasta a káték egyikét - össze­ esküvőnek m i n ő s ü l t akkor is, ha n e m ér­ tett vele egyet, s n e m lépett be a szervezet­ be. A Spielberg, Kufstein várbörtöneiben és m á s u t t r a b o s k o d ó k végül a 19. század elején szabadultak. „Példa kellé, hogy ret­ tegjen az ország" - m o n d t a találóan az el­ ítéltek egyike, Kazinczy Ferenc. Az értelmiség e szervezkedése a m o ­ d e r n polgári t á r s a d a l o m programjával ré­ szint a t á r s a d a l m i bázis hiánya, részint a H a b s b u r g - h a t a l o m ereje folytán eleve k u d a r c r a volt ítélve. A megtorlás és az u t á n a következő félelmi légkör visszave­ tette ugyan a r e f o r m o k ügyét, de két ta­ nulság

levonása

hasznosnak

bizonyult:

az egyik, hogy titkos szervezkedés útján n e m lehet célhoz érni, h a n e m ehelyett a rendi-nemesi nyilvánosság fórumait kell felhasználni. S a másik: fokozatosságra, a politizálok megnyerésére van szükség. A reformok ügye n e m halt meg, csak egyelőre elaludt.

A főbb reformkövetelések

M

agyarország

politikai

átalakítá­

sának, felzárkóztatásának prog­

az államélet egészére, ezért bonyolult rend­ szert alkotott.

Mint minden

cselekvési

programot, amelyhez szélesebb körű támo­ gatást igyekeznek szerezni, ezt is igyekeztek rövidítve, p o n t o k b a foglalva tömöríteni. Az első ilyen összefoglalást Széchenyi Ist­ ván adta, Stádium című, 1833-ban a cen­ zúraviszonyok folytán külföldön megjelent művében.

Széchenyi

itt tizenkét

„tör­

vényt", reformot javasolt, amelyet az or­ szággyűlésnek fogadnia.

Kölcsey Ferenc (1790-1838)

ramja kiterjedt a társadalom és

egymás

után

N é h á n y év múlva,

el

kellene 1841-ben

Szatmár megyében kezdeményeztek újabb „tizenkét p o n t o t " , a reformok akkor ese­ dékes csomagját bocsátva vitára. Közis-

Költő, kritikus, reformpolitikus. Szatmár megyei középbirtokos nemesi családból származott. A debreceni kollégiumban folytatott jogi tanulmányokat, de ügy­ védként nem dolgozott, a családi birto­ kon gazdálkodott. Kazinczy híveként részt vett a nyelvújítás mozgalmaiban, kortársairól írt kritikákat, majd költemé­ nyekkel jelentkezett. 1823-ben csekel magányában írta a HymnusX, amely 1844-től Erkel Ferenc zenéjével vált nemzeti énekké. 1829-ben kapcsolódott Kölcsey Ferenc arcképe be a politikába: Szatmár megyében aljegyzővé, majd főjegyzővé vá­ lasztották. Részt vett a reformtervek megyei vitáiban. 1832-ben kö­ vetté választották, a pozsonyi alsótábla ellenzékének egyik vezetője lett. Szerény, visszahúzódó személyisége (amelynek kialakulásához hozzájárult, hogy gyermekkorában himlőben elveszítette fél szemét) példaképül szolgált az országgyűlési ifjúságnak. Országgyűlési be­ szédei klasszikus szónoki alkotások, országgyűlési naplója a korabeli politikai értekezések mesterdarabja. A bécsi kormány a Szatmár me­ gyei reformpárti követutasítások megváltoztatásával próbálta ellehe­ tetleníteni. 1834 végén ez sikerült. Kölcsey ennek nyomán lemondott, visszatért megyéjébe. Tovább gazdálkodott, politikus társaival levele­ zés útján tartotta a kapcsolatot, részt vett a perbe fogott Wesselényi vádiratának elkészítésében. Szépirodalmi tevékenységéről sem mon­ dott le, elsőként próbált a népdalok mintájára költeményeket írni. Politikai költészete kiteljesedett. Novellákat is publikált. Értekezése­ ket készített a nemzeti politika alapvetéséről.

mert az 1848. március 15-i pesti forrada­ lom „tizenkét pontja", az átalakulás köve­ teléseinek újabb t ö m ö r összefoglalása. A pontozatok tovább egyszerűsödtek: jelszavakká, amelyek egy-két szóban a vál­ toztatások lényegét ragadták meg. A re­ formkor ilyen, Kölcsey Ferenc által megfo­ galmazott átfogó hívószava volt a haza és haladás. Más szavakicai: a nemzet megte-

Széchenyi István: Stadium.

Lipcse, 1833

Széchenyi Stádiumának tizenkét törvényjavaslata, 1833 „XII. törvény

ségek votumikat a vármegyeházba; s így a votum többsé­

I. A hitel haszna és kára mindenkit egyenlőn ér.

ge nevezi ki a vármegye fiscalisât.

Kifejtés. Hypothekául mindenki sajátját adhatja, ti. ingó

VII. A házi pénztár- s országgyűlési költségekhez idom

vagy ingatlan vagyonát. A szerződők között - bármily ren­

szerint mindenki fizet.

dűek, t i . akár nemesek, akár nemtelenek legyenek is azok

VIII. A vizek, utak s belvám elrendelése mindenkit egyen­

- hitel dolgában legkisebb különbség sincs. A szerződők

lőn ér, s országgyűlési tárgyak.

közti kérdéseket kirekesztőleg csak az arra törvényesen

Kifejtés. Ezek annyira kötelezők, hogy az, ki azoknak bármily

kirendelt mercantile fórum vagy a polgári hitelszék ítélheti

ürügy alatt ellentáll, hazasértő, s hazasértési bírságba esik.

el. Ezen két h i t e l s z é k - t i . a mercantile fórum és a polgári

IX. Monopóliumok, céhek, limitatiók s egyéb ilyes, a köz­

hitelszék, melyekrűl magasb appelláta nincsen, minden

szorgalmat és concurrentiát akadályozó intézetek örökre

tárgyat szoros és betűrűl betűre magyarázott rendszabási

eltörültetnek.

szerint dönt s ítél el.

X. Magyarországban csak magyar nyelven szóló törvény,

II. Az ősiségi jog (jus aviticitatis) örökre el van törülve.

parancs, ítélet kötelez.

Kifejtés. Akárminémű jószágot valaki ezen törvény kihir­

XI. Minden törvényhatóság csak a Helytartótanács köz­

detése után az illető felek tudtával örökösen elád, azt

benjárása által hallja a fejedelmi szót.

a vevőtűi vagy annak hagyományosítúl se az eladó, se

XII. ítéletek, mint tanácskozások csak nyilvánosan

annak nemzetsége semmi ürügy alatt többé vissza nem

(publiée) tartatnak.

veheti, s az örökös eladást soha meg nem semmisítheti.

Már hogy miért nem javaslok más törvényeket, miért ép­

III. A magszakadásbúi származó fiscalitasok örökre meg­

pen ezen tizenkettőt, s végre miért kezdem javaslatimat

szűnnek.

a hitellel, ez nem puszta kedvem szülöttje, de annak bizo­

Kifejtés. Minden birtoknak más kézre átmenetelével azon­

nyos oka van.

ban, legyen az akár vétel, akár successio, akár testamen­

A hitel lábra állítását tettem szisztémám talpkövéül, mert

t u m , akár ajándék s a t., a jószágnak törvényes becse után

annak nemléte, mint a honi tapasztalás mutatja, legtehe-

egy percent fizettetik a kormány kincstárába, és senki sem

tősb nemzetséginket is megsemmisíti; léte pedig még

léphet jószága teljes birtokába mindaddig, míg ezen emlí­

a legtehetetlenebbeket is bizonyosan előmozdítná, mint

tett laudemiumot a kormánynak le nem teszi, hogy aziránt

azt viszont a külföld példája bizonyítja; s ekképp annak fel­

elég bátorságot elő nem mutat.

állítása, minthogy azáltal szinte minden egyes nyerne,

IV. Magyarországban mindenki bírhat ingó és ingatlan

a közjóra s -haszonra mágusi befolyással lenne. - Tehát:

jószágot mint sajátot (jus proprietatis).

1-szer A hitel.

Kifejtés. A magyar nemesember azonban polgári és c o -

De hitelt, ha egy osztályt sem akarunk az abbóli kirekesz­

lonicalis funduson kívül mindent ingyen bír, a nemtelen

tés által felette keményen büntetni, mindaddig nem állít­

pedig minden hold után, a föld és fekvés mineműsége

hatni fel valódi sikerrel, míg nincs

szerint, esztendőnként egy ezüst ötöst, hetest vagy tizest

2-szor Eltörülve az aviticatas.

fizet vagy magát minden további adótúl azáltal szabadítja

Ennek eltörlése pedig szükségképp maga után vonja

örökre fel, hogy földeinek tizenkettedik részét közadó alá

3-szor A fiscalitas megszűnését.

veti.

Minthogy továbbá nem elég, ha a hitelező az ingatlant

V. Mindenki egyenlőn áll a törvény ótalma és súlya alatt.

csak exequálhatja, de azt nekie teljes bátorságban bírhatni

Kifejtés. A Partis l-ae 9-nus - mint az embernek méltósá­

is kell, mert másképp kis kamatra pénzt nem fog adni;

gához szükségképp tartozó - az egész ország lakosira

többször lehetne pedig a hitelező nemtelen, mint magyar

terjesztetik; de egyszersmind minden abususibúl ki is tisz­

nemes: szükségképp foly mindenkire a

títtatik. Az ítélőszékek procedúrája pedig a lehető legrövi­

4-szer Jus proprietatis.

d e b b időre szoríttatik.

Ha pedig a nemtelen is bírhat ingatlant, kell neki teljes sze­

VI. A nemtelenek is választanak magoknak megyei

mély- s vagyonbeli bátorság, azaz

pártvédet.

5-szer Törvény előtti egyformaság.

Kifejtés. Minden három esztendőben a vármegyeszéki

És - mert sikeretlen a törvény, ha azt mindig csak egy fele­

restauratiók alkalmával beküldik a megyebeli külön hely­

kezet magyarázza -

De hogy egészen el ne külföldiesedjék az ország, s a külin-

6-szor Törvényes pártvéd. Ezen utolsó két törvény azt vonja maga után, hogy 7-szer A házi pénztár s országgyűlési költségek a nemes­ tűi is idomzat szerint viseltessenek. Ezen törvények következésében új életre ébredend a hon, s nagyobb levén a mozgás, szükségképp foly, hogy 8-szor A vizek elrendelése, utak készítése s jó karban tar­ tása, valamint a belvámok - mlndenkitűl egyenlően fizetve - országgyűlési tárgyak legyenek; mert ilyesekben harmó­ nia és szoros egybehangzás kell. De mindemellett a szorgalom hatalmasan nem léphet elő; s így félre kell vetni, mint káros akadályt. 9-szer A monopóliumokat, céheket, limitatiókat s egyéb ilyes intézeteket örökre.

telligentia még könnyebben és szaporábban ne nyomjon el minden nemzeti sajátságot, mint most, 10-szer 1835-dik esztendő 1 -ső napjátúl fogva csak ma­ gyar nyelven írott s íratandó törvény, ítélet, parancs, folya­ modás, alkotandó contractus, egyezés, számadás s a t . lesz hazánkban kötelező erejű! Mindez azonban még nem elég a magyar hon dolgainak rendes forgására; a felsőbb parancsolatokban legnagyobb egyformaság kell, s ekképp 11 -szer Csak a Helytartótanács közbevetése és befolyása által kormányoztassunk. S mindennek fő garantiája legyen 12-szer A nyilvánosság."

remtése, erősítése, boldogulása a feladat,

bágyfelkelést eredményezett volna. A meg­

amely csak akként lehetséges, ha az ország

oldás megint egyeden szóban foglalható ösz-

felzárkózik, mozgásba lendül, előbbre jut,

sze: örökváltság. Vagyis a jobbágy az általa

reformokat fogad el. A kettős jelszó tehát

használt földdel együtt szabadul fel, az

az egész reformmozgalom keretét hatá­

a föld tulajdonába kerül, szolgáltatásai pe­

rozta meg. A konkrét politikai törekvések

dig megszűnnek - a földesúr pedig az el­

ugyancsak kettős politikai jelszóban nyer­

maradt szolgáltatásokért egyösszegű kár­

tek kifejezést: szabadság és tulajdon. A jel­

pótlásban, örökváltságban részesül. Az első

szó mögötti tartalmak m á r kifejtésre szo­

lépés az önkéntes örökváltság, a m i k o r is

rultak, hiszen a szabadság m i n t nemesi

a jobbágy, ha van elég pénze, kezdeménye­

kiváltság, m á r létezett, a nemeseknek lehe­

zi a megváltást, tárgyal a földesúrral, s ha

tett tulajdonuk is - egyértelmű, hogy a sza­

megegyeznek, lefizeti a megállapodott ösz-

vak a jövendő programjaként azt jelentet­

szeget, s felszabadul. Megegyezéses alapon

ték: szabadság és tulajdon - mindenkinek.

csak lassan ment volna végbe a megvál­

Vagyis az egyenjogú emberek alkotta társa­

tás, mert a jobbágyoknak n e m volt pén­

dalom megteremtését.

ze hozzá, hitelhez pedig nemigen jutot­

Hogyan lehet a jelszavakat, a célokat megvalósítani?

Elsősorban

a jobbágyság

helyzetén kellett változtatni, azén a job­ bágyságén, amely a lakosság 80 százalékát

tak. (1841-ig egyetlen bank sem volt az országban!) Kiderült, hogy év­ századig is eltartana ezzel a megöl dással a társadalmi átalakulás.

alkotta. A 21. századból visszatekintve so­

Már az 1830-as években

kaknak mindjárt a „jobbágyfelszabadítás"

felmerült a gondolat: ha

gondolata jut eszébe. A kifejezést akkoriban

a jobbágy képes kifizetni

azonban nem használták, hiszen nem fejez­

a megváltás összegét, a föl­

te ki, hogy hogyan is kerülhet erre sor? Fel­

desúr legyen köteles azt

szabadulhatnak a jobbágyok akként is, hogy

elfogadni.

a földesurak nem kapnak semmilyen kár­

volna ez a kényszerítő örökvált

pótlást - ilyen megoldásba a birtokos neme­

ság, de az anyagi korlát, a job­

sek nem egyeztek volna bele. Felszabadul­

bágyok szegénysége, tovább­

Előrelépés

lett

hatnak a jobbágyok akként is, hogy nem

ra is akadályozta volna

kapják meg az általuk használt földeket -

a

egy ilyen megoldás viszont alighanem job­

sát. (Törvény n e m is lett

folyamat

felgyorsulá­

Kunsági paraszt. Színezett rézmetszet, 1816

belőle.) Az 1840-es években egyre többen

Elvileg felvethető a kérdés: nem lehetett

töprengtek az örökváltság ügyének meg­

volna a jobbágyokat anélkül is felszabadí­

oldása felett. Röpiratok és újságcikkek

tani, hogy a földesurak akár csak egy kraj­

javasoltak új meg új módszereket: bo­

cár kármentesítést kaptak volna? A kérdés

csássanak ki papírpénzt, alapítsanak

elvileg felvethető, gyakorlatilag n e m . Kár­

bankot, vegyenek fel külföldi kölcsönt,

térítés nélküli, a birtokosokat tönkreme­

váltakozzanak meg földjük egy részé­

néssel fenyegető jobbágyfelszabadítást nem

nek átengedésével a parasztok. Az 1840-es

fogadott volna el a nemesség. A jobbágyok

évek második felében körvonalazódott

pedig velük szemben csak egy felkeléssel

a kivitelezhetőnek és m i h a m a r végrehajt-

j u t o t t a k volna célhoz, amelynek aligha

h a t ó n a k látszó megoldás: be kell vezetni

lettek volna győzelmi esélyei. A két fél

a közadózást, akkori szóval a köztehervi­

- földesúr és jobbágy - politikai értelem­

selést, és a nemesség befizetett adója révén

ben egymásra volt utalva. Ezt a kölcsönös

megnövekedő állami bevételekből lehetne támogatást adni a jobbágyoknak az örök­ váltság kifizetéséhez.

A jobbágyfelszaba­

dítást végül az 1848-as forradalom vitte győzelemre. Ekkor vált törvénnyé az azon­ nali, kötelező örökváltság a földesurak ké­ sőbbi I. Ferenc dukátja, 1794

teljes

állami

„kármentesítésével".

Vagyis a jobbágyok azonnal felszabadultak, a földesurak csak később jutnak majd kár­

érdekeltséget fejezte ki a korszak alapve­ tő politikai gondolata, az érdekegyesítés. Nemcsak a parasztok és nemesek közötti, hanem a városi stb. érdekek egyeztetésére is szükség volt. Formálisan persze jobbágyok és nemesek n e m ültek tárgyalóasztalhoz. Ehhez hiányzott a parasztság érdekképvi­ selete, saját értelmisége. De a végiggondo­ lás n e m hiányzott.

pótláshoz, pénzhez. (1848-ban csak annak

Magyarországon ekkor még kevesen éltek

ígéretét kapták, hogy az állam majd fizet

a városokban, és a városok gazdasági súlya

a

szolgáltatásokért.

sem volt jelentős. M i n d e n n e k folytán cseké­

A parasztoknak maguknak közvetlenül sem­

megszűnő

jobbágyi

lyebb horderejű kérdés volt a városok re­

m i t sem kellett fizetniük.)

formja, de ha a jövendőre gondoltak, a váro­ sok önkormányzatát meg kellett teremteni, hogy azután részt vehessenek az egész ország közéletében. Különböző számítások szerint a népesség 5-10 százaléka élt a városokban (attól függően, hogy mely településeket so­ rolták a városok közé). Az országgyűlésre a kiváltságok, szabad királyi városnak ne­ vezett települések követeket küldtek. Ezek a városi követek csak együttesen adtak le egy szavazatot. A városok országgyűlési súlyát növelni kívánták a reformerek, csakhogy a városi követeket egy szűk csoport, lényegé­ ben a városi vezetést kézben tartó klikk jelöl­ te ki. A városok belső igazgatási rendszerét előbb át kellett alakítani oly módon, hogy a városvezetést a polgárok szélesebb köre válassza, és ugyancsak a polgárok szélesebb köre szavazzon az országgyűlési követek sze­ mélyéről is. Nagy horderejű, a több ország­

5 guident helyettesítő kölcsönjegy, 1815

gyűlési szavazat révén az egész ország politi­ kai erőviszonyait átalakító indítványokról

Céhláda városábrázolással, 19. század eleje

volt szó. További fontos reformindítvány volt, hogy bővíteni akarták az úgynevezett szabad királyi városok körét, hiszen meg­ erősödtek újabb, községi vagy „mezővá­ rosi" rangú, falu és város közötti helyzetű települések (például Kecskemét, H ó d m e ­ zővásárhely), amelyek társadalmi-gazdasá­ gi erejüknél fogva ugyancsak országgyűlési követküldést érdemeltek. A városi reform az igazságosabb ö n k o r ­ mányzatot, az arányosabb országgyűlési képviseletet célozta, s ezáltal m é g többet: azt, hogy a megyék reformjaikhoz további támogatókra találjanak. A városokkal - re­ mélték - erősebb, nagyobb lesz a reform­ párti többség. Az országgyűlés reformja,

átalakítását is. Első lépésként arra gondol­

megerősítése a városi követekkel, lendíthe­

tak, hogy a megváltakozott, vagyis földesúri

tett a további r e f o r m o k ügyén.

függéstől

megszabadult

községek

képvi­

A városok reformjával együtt napirendre

seltessék magukat a megyei közgyűlésen.

tűzték a megyék reformját, a nemesi megye

Egyelőre és nyilván m é g hosszú évekig

Kecskemét látképe takács céh mesterlevelén, 1854

szét képviselő országgyűlés a kormányhata­ lom egészét vonhatja ellenőrzése alá, és­ pedig akkor, amikor az állami reformok betetőzéseként bevezetik a felelős kormány­ rendszert (a miniszteri felelősséget). A me­ gye újjászervezésének programja fokozatos, á m d e teljes ívű: a folyamat végén az egész államrendszer átalakul. Az államélet átalakításának előfeltétele volt a polgárok jogegyenlősége. A rendi vi­ lágban a jobbágynak és n e m e s n e k külön bírósága volt, u g y a n a z o n bűncselekmé­ nyért eltérő b ü n t e t é s t szabtak ki (például gyilkosságért

a parasztot

felakasztották,

a nemest lefejezték). A büntetések néha túlzóan szigorúak, néha meglepően eny­ hék voltak. A törvény előtti egyenlőség ki­ m o n d á s a és egy új b ü n t e t ő t ö r v é n y k ö n y v bevezetése a reformerek alapvető követelé­ se m a r a d t . A b ü n t e t ő t ö r v é n y k ö n y v és egy A Vármegyeháza Pesten. Franz Weiss színezett litográfiája, 1837

leszavazhatták volna őket a nemesek, de mindenesetre szokták volna egymást csiz­ más nemesek és bocskoros parasztok, s az utóbbiak száma az örökváltsági eljárásokkal mégis csak gyarapodván, lassan-lassan a ne­ mesi megye helyett népképviseleti megyéről lehetett volna beszélni. S mivel a megyék küldték a követeket az országgyűlésre, las­ san az utóbbi is népképviseleti jellegűvé ala­

Debreceni köznép. Színezett acélmetszet a Regélő 1837-es évfolyamából

kult volna. Végül pedig a társadalom egé­

új

börtönrendszer

megalkotása

céljával

1840-ben országgyűlési bizottságot küld­ tek ki. A bizottság, a m e l y a következő, 1843. évi országgyűlésre készítette el javas­ latát, kiváló m u n k á t végzett. A m u n k a oroszlánrészét Deák Ferenc irányításával végezték el. K i m o n d t á k a t ö r v é n y előtti egyenlőséget, a h a l á l b ü n t e t é s eltörlését. Deák javasolta az esküdtszéki bíráskodás bevezetését

(vagyis azt, hogy angolszász

m i n t á r a a bűnösség k i m o n d á s á h o z magu­ kat a polgárokat vonják be az ítélkezésbe). A politikai vétségek elbírálását, vagyis a po­ litikai pereket m e g p r ó b á l t á k országgyűlési hatáskörbe utalni. A javaslatok az

1843-1844-es ország­

gyűlés p l é n u m a elé kerültek. Nagy viták következtek. Az alsótábla elfogadta ugyan a bizottsági javaslatokat, sőt haladó irány­ b a n továbbfejlesztette azokat, a felsőtábla és Bécs ellenkezése a z o n b a n újfent meg­ akadályozta, hogy a nagy horderejű javas­ latok életbe lépjenek. Mindeddig csak a jogrend átalakítására vonatkozó elképzeléseket ismertettük, hi­ szen a gazdaság (jobbágyrendszer), az állam­ élet átalakítása elsősorban jogi reformok révén volt megvalósítható. A reformkor

azonban gyakorlati-gazdasági kérdések egész

vel (1842,

sorát vetette fel.

elkészült 1849-

A kereskedelempolitika ügyei a 18. szá­

re) kapcsolatot teremtett

zad közepe óta foglalkoztatták a nemessé­

két országrész között. Segítette

get. N e m volt használható úthálózat, a leg­

a d u n a i gőzhajózás megindítá­

nagyobb folyók sem voltak hajózhatók,

sát, hozzálátott előbb az Al-Duna

a tengeri kereskedelembe sem az Al-Du­

(a Vaskapu), majd a Tisza szabályo­

nán keresztül (Fekete-tenger), sem Hor­

zásához. Még az általa szorgalmazott ló­

vátországon keresztül (Adriai-tenger) n e m

versenyek egyik célját is a lóállomány

lehetett bekapcsolódni. Az Al-Duna n e m

feljavításában, a fuvarozás elősegítésében

volt szabályozva, a Vaskapun csak csóna­

kereshetjük. A korszak végén Széchenyi

kokkal lehetett átkelni. Az Adriai-tenger

vasúthálózati tervet dolgozott ki. A folyam-

felé hiányzott a kiépített út. A természeti

szabályozásokhoz még nyújtott a bécsi kor­

akadályok mellett 1754-ben Magyarország

mány, vonakodva és csekély mértékben

számára hátrányos, úgynevezett közbülső

ugyan, némi segítséget - a vasútépítések tá­

vámvonalat vezettek be, amely a Habsburg

mogatásáról azonban hallani sem akart.

Birodalmon belül, Magyarország és az oszt­

Pedig az idő sürgetett. Magyarországtól

rák örökös t a r t o m á n y o k között húzódott,

északra, Galícia tartományban épült m á r

s megnehezítette a kivitelt még a biroda­

egy hosszú vasútvonal, és ugyancsak az ál­

lom másik felébe is. A birodalmon kívülre

lam támogatta a Bécs és Trieszt (az osztrák

pedig alig lehetett árut kivinni, olyan ma­

adriai-tengeri kikötő) közötti vasúti kap­

gasak voltak a kiviteli vámok. A behozatalt

csolat megteremtését. Galícia agrártermé­

is magas v á m o k sújtották. A közlekedés és

nyei kiszoríthatták a magyar terményeket

a kereskedelem akadályainak elhárítása a

az ausztriai piacokról, a trieszti összekötte­

reformkori magyar politikusok alapvető

tés elébe vágott volna a magyar tengeri

célkitűzése m a r a d t .

kikötő, Fiume fejlesztésének. Megjelent az

A közlekedés fejlesztése terén Széchenyi megtette, amit lehetett. A Lánchíd építésé­ nek kezdeményezésével, majd megkezdésé­

ot Lánchíd alapkőletételénél használt díszkanál

európai piacokon a Fekete- és Földközi­ tengeren át olcsón kiszállított havasalföldi és oroszországi gabona. Márpedig - a gyap­

A Lánchíd alapkőletétele. Barabás Miklós olajfestménye

Gőzhajó a Dunán. Pest-Buda látképe, 1850 körül. Színezett litográfia

Az első lófuttatás Pesten. Színezett litográfia

jú mellett - a gabona volt Magyarország

gette a Kossuth Lajos által szerkesztett Pesti

legfontosabb exportcikke.

Hírlap az 1840-es évek első felében - véd-

A kereskedelem fejlesztése szempontjá­

vámokat igényelne. M a r a d t a régi, a ma­

ból életkérdéssé vált a vámtételek enyhíté­

gyar piacot cseh és osztrák ipari termé­

se, az egész vámrendszer újraszabályozása.

kekkel elárasztó vámrendszer. Amerikai

A bécsi kormány, az uralkodó jogaira hi­

mintára 1844-ben a reformerek különös

vatkozva, folyvást elutasította a magyar or­

lépésre határozták el magukat. Kimond­

szággyűlésnek azt az igényét, hogy bele­

ták, hogy a v á m s o r o m p ó t j o b b híján „há­

szólhasson a vámtételek megállapításába.

zuk küszöbénél" fogják felállítani, vagyis

Pedig az ország iparának fejlesztése - fejte­

olyan egyesületet alkotnak, amelynek tag-

Kossuth Lajos (1802-1894) Liberális politikus, Magyarország kormányzója (1849). Ügyvédi diplomát szerzett. Fiatalon bekapcsolódott

rációba vonult. Előbb Törökországba internál­

a Zemplén megyei, majd az országos politikába. Az 1832-1836-os pozsonyi országgyűlésről kéziratos, leve­ lezés útján terjesztett Országgyűlési Tudósításokat adott ki, majd ezt folytatta 1836-tól 1837-ig Törvényhatósági Tudósí­ tások címmel, amely a megyék és városok közéletéről szá­ molt be. Lapját ugyan betiltották, Kossuth egyelőre mégis folytatta levelezését. 1837-ben emiatt letartóztatták, elítél­ ték, 1840-ig börtönben tartották. 1841 -tői a Pesti Hírlap szerkesztője lett, 1844-től ellenzéki egyesületek szervezője, vezetője, az ellenzék meghatározó, programadó politikusa. Politikája nyitott a demokratizmus felé. 1847-ben Pest me­ gye követe, az utolsó rendi országgyűlésen az alsótáblai el­ lenzék vezetője. Az 1848-as átalakulás kezdeményezője és irányítója, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere. 1848 őszétől az ideiglenes végrehajtó hatalom, az Országos Hon­ védelmi Bizottmány elnöke, a honvédelem szervezője és irányítója. 1849. április 14-én kezdeményezésére fogadták el a Függetlenségi Nyilatkozatot Ekkor Magyarország kor­ mányzó-elnökévé választották. A katonai vereség nyomán, 1849. augusztus 11 -én mondott le. Ezt követően emig­

ták, onnan az Egyesült Államok szabadította ki. Amerikába hajózott, majd Londonban telepe­ dett le, innen irányította a róla elnevezett emigrá­ ció munkáját. Magyaror­ szág függetlenségére vonatkozó elképzelését soha nem adta fel, nagy­ Kossuth Lajos képmása. Franz hatalmi garanciákkal Eybl litográfiája mindig ennek megvaló­ sítását kereste. A független Magyarország jövőjét a környe­ ző, majdan függetlenné váló országokkal szövetségben képzelte el (Dunai Konföderáció, 1862.). Belpolitikájában a jövő Magyarországa számára következetesen demokra­ tikus alkotmánytervet vázolt fel. Az 1867-es kiegyezéssel az emigráció politikai lehetőségei megszűntek, Kossuth azonban nem tért haza. Haláláig a kiegyezési rendszer kérlelhetetlen kritikusa maradt.

jai megfogadják, hogy hat éven át n e m vá­ sárolnak olyan külföldi árut, amelyet már Magyarországon is előállítanak. Ez volt a Védegylet. Közvetlen gazdasági hatása nem lehetett jelentős, ám megjelenése és tagsága tudatosította a gazdasági kérdések és az iparfejlesztés fontosságát. A szervezet pedig az első tömeges tagságú ellenzéki szervezetet hozta létre, előzménye lett az Ellenzéki Párt 1847-ben bekövetkező meg­ alakulásának. A közlekedési beruházások után az ipar­ és kereskedelemfejlesztő vállalkozások szer­ vezésekor mutatkozott meg igazán, hogy a pénzhiány, a tőkehiány mennyire gátolja az ország fejlesztését. 1841 -ben megalakult ugyan az első magyar bank, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, de az egész ország köz­ ponti fejlesztést igénylő beruházásain nem tudott segíteni. Magyarország adózott ugyan, közvetlenül a parasztok adójával, közvetve a só árához kapcsolt fogyasztási adó és más

adók révén, de ezek az összegek Bécsbe ke­ rültek (Magyarországon legfeljebb az itteni katonaság eltartására fizettek ki belőle va­ lamicskét), és felhasználásáról nem tartoz­ tak számadással.

V. Ferdinánd szabadalom­ levele a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank részére, 1841

A reformerek a n a g y o n fontos reform­ kérdést,

a közadózás ügyét

h a n g o z t a t o t t érvelés, hogy a közadózás

a d ó z z o n j ö v e d e l m é n e k megfelelően, az

egész E u r ó p á b a n bevezetésre került s itt is

eddig a d ó m e n t e s nemesek is) összekap­

elkerülhetetlen, hozott ugyan eredménye­

csolták a pénzügyi számadás, az ország­

ket, a közteherviselés tényleges bevezeté­

gyűlési beszámoltatás kötelezettségével.

sére a z o n b a n csak 1848-ban került sor.

Kényes kérdés volt a b i r o d a l o m nyilvá­

(1836-ban ugyan törvény m o n d t a ki, hogy

nosságra n e m h o z o t t pénzügyeinek boly­

a létesítendő Lánchídon a n e m e s e k is fi­

gatása, e r e d m é n y t a közeli években n e m

zessenek hídvámot, ennek azonban a Lánc­

h o z h a t o t t . A fokozatosság jegyében ar­

híd elkészültéig, 1849-ig, csak elvi jelen­

ra törekedtek, hogy a közadózást először

tősége volt.)

a megyékben valósítsák meg. A megyék költségeihez, az úgynevezett „házi pénztá­ r a k h o z " fizessen a nemesség is. Az orszá­ gos b e r u h á z á s o k h o z pedig, részben a me­ gyék befizetéseiből, „országos pénztárat" kívántak teremteni. A közadózás, még a megyei is, a belpoli­ /. Ferenc tallérja, 1825

tikában számított kényes kérdésnek, hi­ szen a nemesség egy része, bár bizonyos reformokat támogatott, az adózást - ért­ h e t ő okokból - n e m szívesen vállalta ma­ gára. A „nem adózunk", a „maradjanak

A tervezett pest-budai Lánchíd a Budavári Palotával. Színezett rézkarc

A lassú meggyőzés, az a sajtóban folyvást

(mindenki

a szűz [adóterhektől mentes] vállak" jel­ szavaival lehetett leválasztani a kisnemesi tömegeket a reformer csoportosulásokról.

A magyar kereskedelem- és iparfejlesz­ tési törekvések, a vámügyek bolygatása, egy országos p é n z t á r m e g t e r e m t é s e már közvetlenül érintette a H a b s b u r g Biroda­ lom egészének érdekeit. A gazdasági kér­ déseken keresztül m o d e r n t a r t a l o m m a l telítődtek az évszázados viták Magyaror­ szág és a H a b s b u r g B i r o d a l o m államjogi kapcsolatáról. A magyar reformerek gaz­ dasági önrendelkezést és nagyobb politi­ kai önállóságot akartak elérni. Elszakadás­ ra, teljes függetlenségre n e m gondoltak, ennek az adott h a t a l m i viszonyok között n e m lett volna realitása. Arra gondoltak, hogy Magyarország váljék önálló partner-

ré e gazdasági kérdéseket illetően. De ki le­ gyen a „másik" partner? Magyarországnak különállása volt, saját országgyűléssel, sa­ ját kormányszervekkel (Kancellária Bécs­ ben, Helytartótanács B u d á n ) . De a Biro­ dalom másik felének n e m voltak ilyen intézményei. Az egész b i r o d a l o m r a nézve illetékes volt - m o n d j u k - a H a d i t a n á c s (hadügyek) vagy az Államkancellária (kül­ ügyek), de Magyarország mégsem tárgyal­ hatott velük ezekről az ügyekről. A nyugati birodalomfélben, az Osztrák Császárság­ ban hiányzott bármilyen parlamentáris képviselet. A magyar reformerek tehát szívesen egyeztettek volna gazdasági-pénzügyi kér­ désekről Bécsben, csak éppen n e m volt ki­ vel. Igényeik felmerülése után, inkább m á r csak az 1840-es évek második felében, át kellett gondolniuk az egész birodalom jövőbeli szerkezetét. Bár részletes progra­ mot e kérdésről n e m dolgoztak ki, annyit leszögeztek, hogy a b i r o d a l o m másik fele is alkotmányt, képviseleti rendszert kíván, amely létrehozandó szervekkel a magyar fél készséggel fog egyezkedni. Magyarország

államjogi

mélye közösségének nevez. Bécs k ö z p o n ­ ti, birodalmi szervei határoztak magyar ügyekben is. D ö n t ő befolyása volt Met­

A Helytartótanács épülete Budán. Franz Weiss színezett litográfiája, 1837

ternich hercegnek, aki „államkancellári" posztján elvileg csak a külügyeket vezette,

kapcsolódása

a Habsburg Birodalom többi részéhez nem

de kézi vezérléssel irányította az udvar m a ­ gyarországi politikáját is.

nyert világos szabályozást. Az 1723. évi nevezetes

Pragmatica

Sanctióban

ki

volt

mondva, hogy az uralkodó személye kö­ zös. Ebből a tételből éppúgy lehetett követ­ keztetni arra, hogy az egész birodalmat egységesen kell kormányozni, m i n t arra, hogy a birodalom két részének nincs köze egymáshoz, azokat csak az uralkodó sze­ mélye kapcsolja egybe. A törvényekben még egy t á m p o n t o t lehetett találni, az 1790. évi X. törvényt, amely kimondta, hogy Magyarországot „a saját szokásai és törvényei szerint", n e m pedig „más idegen országok módján kell igazgatni és kormá­ nyozni". Ez a szintén nem egyértelmű szö­ vegezés kétségkívül fontos támaszt jelen­ tett a magyar önállóság hívei számára. A valóságos helyzet messze állott attól a teljes önállóságtól, amelyet az államjog perszonális uniónak, csak az uralkodó sze­

I. Ferenc császár szobra a bécsi Burgban

hozzá erejük. Csak a magyar országgyű­ lés alsótábláján alkottak többséget. Az or­ szágot irányító kormányszervek a király, s az ő nevében intézkedő bécsi hatalom ke­ zében voltak. Társadalmilag-gazdaságilag Magyarország n e m képviselt d ö n t ő súlyt a Habsburg Birodalom egészéhez viszonyí­ tottan. Magyarország gyengébb politikai súlyát mindemellett részben az idézte elő, hogy az ország politikai-igazgatási értelem­ ben is megosztódott. Bizonyos mértékig külön állott Horvátország, de azért szoro­ san kapcsolódott a Magyar Királysághoz. Horvátországot a magyar kormányszervek alá rendelték. Követei megjelentek a po­ zsonyi országgyűléseken, tehát az ott ho­ Kolozsvár látképe

A reformerek azonban államjogi kér­ désekben n e m tudtak újabb, számukra kedvező változásokat elérni. N e m volt

zott törvények hatálya kiterjedt Horvát­ országra. Bonyolultabb volt a helyzet az ország déli részén h ú z ó d ó Katonai Határ-

Magyarország részei A 19. század elején a kisdiák is megtanulta, hogy a Ma­

katonai területnek számított, itt a magyar hatóságoknak

gyarország szót négyféle értelemben használják. Értik

nem volt szavuk.

alatta először is a teljes államterületet, de hozzáveszik

Magyarország területe megyékre és szabad királyi váro­

még azokat a hajdan birtokolt országokat, amelyek már

sokra oszlott. A figyelmesebb szemlélő irt is találhat még

csak a király hivatalos címében szerepelnek: „Ráma,

a térképen eltérő színekre. Voltak kiváltságos területek,

Halics, Kúnország királya" stb. A második jelentés a teljes

ilyenek a jászok-kunok-hajdúk vidékei, amelyek azért

magyar államterületé, amelyet - félreértések elkerülése

a megyékhez hasonlóan szerveződtek, csak éppen ott

végett - „a magyar Szent Korona országai" megjelöléssel

nemesség és jobbágyság nem létezett. Erdélynek csak egy

is illettek. A harmadik jelentés a „szűkebb" Magyarorszá­

részén voltak megyék, a szászok és a székelyek vidéke

gé, Erdély nélkül, vagyis azon területé, amelynek számára

székekre oszlott. A földrajzi-igazgatási tarkaság a feudaliz­

a pozsonyi országgyűlés törvényeket hozott. A „legszű­

mus korábbi századaiban alakult ki. A szokásjogot tisztelve

kebb" Magyarország szóhasználata esetén pedig Horvát­

még a reformkorban sem nagyon jelentek meg törekvések

országot sem számították hozzá, ezt a legszűkebb értel­

a közigazgatás egységesítésére. (Erre az 1867-es kiegye­

mezést a jogi szövegekben Országnak jelölték, s ha

zés után is csak évekkel került sor.)

Horvátországra is gondoltak, akkor ezt hivatalosan úgy

A szó mai értelmében Magyarországnak nem volt fővárosa.

fejezték ki: az Ország és a Kapcsolt Részek. Utóbbit -

Az uralkodó székvárosában (székesfővárosában), az orszá­

vagyis a legszűkebb Magyarországot és Horvátországot

gon kívül, Bécsben lakott, itt volt a magyar királyi Kancellá­

együtt - egykorúan ritkábban, manapság gyakrabban

ria. Pozsonyban ülésezett az országgyűlés. Budán találha­

Magyar Királyságnak nevezik. Erdély elnevezése pedig

tó a közigazgatás központi szerve, a Helytartótanács.

hivatalosan: Erdély Nagyfejedelemség. A három „közjogi

Pesten van a legfelsőbb bíróság, a Kúria, továbbá az egye­

alkatrész": Magyarország, Horvátország, Erdély kiegészül

tem és az Akadémia. Erdélyben az országgyűlés Nagysze­

még egy negyedik színnel is a térképeken. Nem téveszt­

benben vagy Kolozsvárott jött össze, az igazgatási szervek

hetjük szem elől az ország déli részén húzódó Katonai

is e két városban vannak, de a legfőbb bírói szerv Marosvá­

Határőrvidéket. Hivatalosan Magyarországhoz tartozott,

sárhelyt található. Emellett Zágráb is fővárosnak, tartomá­

de Bécsből, az Udvari Haditanácsból igazgatták, vagyis

nyi fővárosnak tekinthette magát.

őrvidékkel. E területek ugyan elvileg Ma­ gyarországhoz tartoztak, de nem képvisel­ tethették magukat Pozsonyban, igazgatásilag pedig közvetlenül a bécsi Haditanács alá tartoztak. A déli „végvidéken" katona­ parasztok éltek, akik a Birodalom számá­ ra jelentős katonai tartalékot képeztek, és földrajzi elhelyezkedésük folytán Magyar­ országgal szemben is könnyen mozgósíthatóak voltak. Magyarországon belül a legnagyobb önálló területet Erdély képezte, amely tá­ gabb értelemben a „magyar szent koroná­ h o z " tartozott ugyan, de törvényhozási és igazgatási szempontból teljesen külön ál­ lott. Erdély önálló Nagyfejedelemség volt, saját (korszakunkban többnyire Kolozs­ várt ülésező) országgyűléssel, saját kor­ mányszervekkel. A „két testvér haza", Magyarország és Erdély egyesítése nemze­

ti célkitűzés is volt - a magyar nemzet tag­ jai egy országban éljenek -, ám egyszer­ smind az egyesülés, az unió célkitűzése Magyarország erősítését is célozta. Az unió megvalósítása esetén az összességé­ ben tizenhárom milliós Magyarország lett volna a Birodalom legnépesebb, legerő­ sebb alkotórésze, amely akkor joggal igé­ nyelhette volna, hogy az egész birodalom politikájának, sőt külpolitikájának alakí­ tásába beleszóljon. 1848-ig fennmaradt Magyarország és Erdély különállása, amelynek további te­ hertétele volt, hogy Erdélyben - elmara­ dottabb társadalmi-gazdasági viszonyai folytán és a nemzetiségi ellentétek miatt erőteljes reformmozgalom nem bontako­ zott ki. Erdély rendi országgyűlése, bár ott magyar túlsúly érvényesült, még az unió gondolatával sem tudott megbarátkozni.

A Magyar Korona országai, 1790-1848

A nemzeti ébredés a kultúrában

Az „ébredés" folyamatában az európai

Széchényi Ferenc képmása. Johann Ender olajfestménye, 1823

vagy Kant filozófiája. Először kulturális „éb­

politika, elsősorban a nagy francia

redés" m e n t végbe Magyarországon, s ezt

forradalom kürtjelei ébresztették

követte a politikai tájékozódás. Tény, hogy

a „magyart" (közelebbről a politikára egye­

az e u r ó p a i politika kihívásaira gyorsabban

dül hivatott nemességet) álmából. Koráb­

válaszolhatott a magyar k u l t ú r a : a művelő­

b a n Mozart muzsikáinak fúvósai, Haydn

désben az egyéni teljesítmények gyorsabban

szimfóniáinak harsonái éppúgy n e m keltet­ tek politikai riadalmat, mint Schiller ódái

megszületnek, m i n t a politika párbeszé­ dekre, f ó r u m o k r a , országgyűlésekre, sajtó­ ra szoruló megnyilvánulási formái. A kortársak persze n e m méricskélték, hogy a magyar k u l t ú r a e r e d m é n y e i meny­ nyiben m a r a d n a k el a vezető e u r ó p a i or­ szágokétól. Ahol e l m a r a d o t t s á g érződött, az n e m a n n y i r a az a l k o t á s o k b a n vagy az is­ kolarendszerben volt tetten é r h e t ő , h a n e m é p p e n a politikai k u l t ú r á b a n , például ab­ b a n , hogy az állam hivatalos nyelve a latin volt. Aki a politikába be akart kapcsolódni - akár csak megyei szinten is - a n n a k lati­ nul kellett t u d n i a . A latin államnyelvet a magyar nemesség s z á m á r a talán váratla­ n u l - II. József császár p r ó b á l t a kiszorítani azzal, hogy b i r o d a l m a nagy részében a né­ metet tette hivatalos nyelvvé. A döntés sokkolta a magyar nemesi közvéleményt: megkérdezésük nélkül d ö n t ö t t a császár, és Magyarország számára n e m a legtöbbjük által beszélt magyart, h a n e m a n é m e t e t vá­ lasztotta államnyelvül. A császár m e g t u d t a i n d o k o l n i döntését: b i r o d a l m a nyelvileg is egységes k o r m á n y ­ zást igényel, a képzett hivatalnokok így g o n d nélkül helyezhetők át Magyarország­ ra és viszont, végül pedig - s ez az i n d o k o ­ lás volt a legfájdalmasabb - a magyar nyelv n e m alkalmas (még n e m alkalmas) arra, hogy az a k o r m á n y z á s nyelve lehessen. Az érvelés azért is volt szívszorító, m e r t volt b e n n e n é m i igazság. Hiányoztak a la­ tin kifejezések p o n t o s megfelelői, n e m vol­ tak szakszótárak.

A magyar nyelv fejletlenségéről szóló té­

a közép- és felsőbb iskolákban a magyar.

tel azonban csak részigazságot tartalma­

Az ígéret úgy szólt, hogy az iskolák­

zott, mert amikor II. József császár halá­

ban megtanult magyar nyelv segít­

la után az országgyűlés 1790-ben összeült,

ségével majd olyan hivatalnokré­

és alsótáblája saját határozata n y o m á n

teg jelenik meg, amelynek n e m

magyarul kezdett tanácskozni, zavar ebből

lesz gond a magyar nyelv teljes kö­

nem keletkezett. Az azóta folytonosan és

rű hivatali alkalmazása.

magyar nyelven is kiadott országgyűlési naplók mutatják, hogy - ha néha körülmé­ nyesen és latin szavak segítségével is - ki tudták magukat fejezni a követek. Az igaz­ gatás terén 1790-ben visszaállították a latin nyelv használatát (bár egy-két városban és megyében a néhány évig kötelezően hasz­ nált németről rögvest a magyarra tértek át). Az országgyűlésen szorgalmazták ugyan a teljes körű magyar nyelvű államigazga­ tást, ám egyelőre be kellett érniük azzal, hogy 1790-ben választható tantárgy, majd 1792-től az egyik kötelező tantárgy lett

A magyar nyelv azonban egy­ szersmind megújításra szorult. Ezt a m u n k á t m á r n e m kizárólag a ne­ mességnek magának kellett elvégeznie : hiszen a műveltebb magyar anyanyelvűek közül bárki hozzáláthatott a nyelv kiműve­ léséhez. A magyar nyelvújítás értelmiségi feladat lett, nem kötődött a nemesi kivált­

A Magyar Nemzeti Múzeum első pecsétjéhez készült verőtö, 19. századközepe

ságokhoz. Fontossága és sürgető volta vi­ szont csaknem a politikai kérdések közé emelte. A 19. század elején megkezdődő nyelv­ újítás óriási viták közepette zajlott. Viszont

Művelődés a 19. század első felében

Kazinczy Ferenc (1759-1831) Író, nyelvújító, irodalomszervező. Fiatalon szabadkőmű­ ves, II. József felvilágosult reformjainak híve. Érdek­ lődése az irodalom felé fordul, Kassán Batsányival együtt kiadja az első magyar folyóiratot, a Magyar MuseumoX. Részese a jakobinus összeesküvésnek, több évet tölt börtönben. Kiszabadulása után Zemplén megyei kisebb birtokára húzódva levelezés útján irányít­ ja a magyar nyelvújítás mozgalmát, alakítja az írói közé­ letet, szerkeszt, szervez, szépirodalmi műveket fordít, eredeti alkotásokkal jelentkezik. A klasszicista irány követője. A magyar irodalom legnagyobb levelezője. Haláláig a magyar irodalom központja az ő lakhelyén, a Zemplén megyei Széphalmon található.

n e m akadt olyan tekintély, n e m volt olyan

Kazinczy Ferenc arcképe. Olajfestmény

lyik legyen a m é r v a d ó , a d u n á n t ú l i vagy

fórum, amely a vitás kérdéseket eldöntötte

a tiszai? És hogyan írjanak: ejtés szerint,

volna. Mindenki személyes súlyának egé­

vagy a nyelvtani szabályokat követve? Né­

szével vett részt a vitákban. Egyesek min­

hány vitakérdést az érvek döntöttek el, né­

d e n r e új szót kerestek, semmilyen latin

hányat a gyakorlati nyelvhasználat. A nyelv­

vagy más idegen nyelvi eredetű szót n e m

újítás folyamata 1820 táján ért véget.

tűrtek,

mások engedékenyebbek voltak.

A nyelvi megújuláshoz a legszorosabban

Dúlt a küzdelem a dialektusok között: me-

kapcsolódtak a magyar irodalom megújítá­ sának kérdései. Milyen irodalmi mintákat kövessenek?

Eredeti

alkotásokat szorgal­

mazzanak-e vagy csak fordításokat? A 19. század elején egy pillanatra m i n t h a a nyelv­ újítók és az i r o d a l m á r o k lettek volna az or­ szág legfontosabb emberei. A származás, a

nemesi

kiváltság

nemigen

számított.

A fejlettebb, az irodalmi nyelv használata pedig új rangsort teremtett a magyar anya­ nyelvű emberek között. Eddig a latin nyelv­ tudás számított, de lényegében csak a ne­ meseknél (és persze a t u d o m á n y kevés számú művelőjénél). Mostantól a magyar nyelv tökéletesebb elsajátítása, használata vált fontossá, s ebbe az új, láthatatlan rang­ sorba beletagozódtak a n e m nemesi szár­ mazásúak is: a közélet elkezdett - még csak elkezdett - demokratizálódni. Nem annyi­ ra a szülői ház anyanyelvi kultúrája számí­ tott (persze az is), hanem az iskolai és az önművelés. Mondolat. Dicshalom (Veszprém), 1813

A 19. század elejétől a megyék kezdtek áttérni a magyar nyelv hivatali használatára.

Hármas Kis Tükör 1773-ban kis magyar nyelvű népiskolai tankönyv jelent

hogy ki a király és miért kell tisztelni. Nagyon fontosak vol­

meg Pozsonyban: „Hármas Kis Tükör, mely I. A szent

tak a versbe szedett viselkedési regulák (szabályok):

históriát II. Magyar országot, III. Erdély országot annak földével, polgári állapotával és históriájával, gyenge el­ mékhez alkalmaztatott módon sommásan

és

világosan

Akárhol légy, tarts regulát, Mert az Isten mindenütt lát.

előadja és kimutatja." Vagyis a tankönyv elmeséli a bibliai

Csinos, szemes, szemérmes légy,

történeteket, továbbá Magyarország és Erdély múltját és

Semmi rútat ne mondj s ne tégy.

ismerteti jelenét. A hagyományos alapvető iskolai isme­

Rosszat se szólj, ne is gondolj;

reteket közlő könyv alighanem mindmáig a legnagyobb

Mindent előre megfontolj.

magyar könyvsiker. 1850-ig mintegy ötven kiadása jelent

Földre se köpj más házában,

meg! A példányszámot nem ismerjük, de elemi iskolai

Orrod se fújd ki vaktában.

tankönyvhöz méltóan elég magas lehetett. Háromnegyed

Ha rád érik a prüsszentés,

évszázadon át nemzedékek tanulták ebből az alapvető

Vagy ásítás vagy köhentés,

tudnivalókat. A szerző, az Utrechtben (Hollandiában)

Tedd a szádhoz tenyeredet,

tanult nagykőrösi lelkész, Losontzi István, nagyszerűen

Vagy pedig a keszkenődet.

eltalálta, hogy mire is van szükség. Könyvét eleinte maga

Szépen köszönj, ha köszönnek,

bővítgette, utána a könyvkiadók igazították át 2-3 éven­

Bátran felelj, ha kérdeznek.

te. A bibliai ismeretek és a versbe szedett megyeismerte­

Beszéd közben ne 'bizony'-ozz.

tések persze keveset változtak. Ezeket a gyermekek szó

Igazat mondj, ne hazudozz.

szerint megtanulták, ismételgették. Vegyük például

Ne állj meggörbült lábakkal,

Máramaros megyét:

Tátott szájjal, görbe nyakkal.

Máramaros földe foglal éppen véget

Találhatunk aztán levelezési tanácsokat („a levélnek értel­

Hol a magas hegyek érik majd az éget.

mes és egyszerű szavakkal írottnak kell lennie") és levél­

Itt van Huszt, Técső, Visk, Rónaszék és Sziget -

mintákat: hogyan kell írni a szülőknek, a barátoknak.

Hol az áldott föld terem sót öleget.

Aligha tellett minden kisdiáknak vagy szülőnek arra, hogy a könyvet beszerezze. De ott volt minden tanító kezében,

A Hármas Kis Tükör hamarosan t ö b b lett, mint tankönyv.

aki közvetítette ezeket a mintákat. Világképe egyszerű,

Kibővítették a mindennapi életre vonatkozó tudnivalókkal.

rokonszenves és emberséges. Nem az alázatot hirdeti,

Megtalálható volt benne, hogy egy arany forint négy ezüst

hanem az anyanyelv, az írni-olvasni tudás, az öntudatos

és harminc krajcár, hogy miért fontos a kert trágyázása,

viselkedés fontosságát.

1 8 3 0 - t ó l a f e l s ő b b k o r m á n y s z e r v e k és a b í ­

csak n y e l v i ismereteket közvetítettek, illetve

róságok is m ű k ö d h e t t e k magyar nyelven.

nagy szerepük v o l t ebben az i s k o l a i d i á k ­

1836-tól a t ö r v é n y e k hivatalos nyelve a m a ­

társaságoknak, ö n k é p z ő k ö r ö k n e k . A sajtó,

gyar l e t t .

1844-ben t ö r v é n y m o n d t a k i

a k ö n y v e k egységesítették a z u t á n t o v á b b

a m a g y a r n y e l v teljes k ö r ű á l l a m i haszná­

a nyelvhasználatot. A legszélesebb k ö r b e n

latát, és e g y s z e r s m i n d azt is, h o g y a k ö z é p -

a z o n b a n - m i v e l m é g csak kevesen t u d t a k

és f e l s ő o k t a t á s b a n a l a t i n h e l y e t t át k e l l

í r n i - o l v a s n i - a színház h a t o t t . A m a g y a r

t é r n i a m a g y a r r a . (Jó n é h á n y i s k o l á b a n ez

n y e l v ű színjátszás h ő s k o r a a 19. század e l ­

már addigra megtörtént.)

ső n é h á n y évtizede. A s z í n p a d r ó l h a l l h a t t a

A m e g ú j í t o t t nyelvet m i n é l szélesebb k ö r b e n i s m e r t t é a k a r t á k t e n n i . A z iskolák­ r a f o n t o s szerep v á r t , m e r t bár l a t i n u l t a n í ­ t o t t a k , a m a g y a r t a n t á r g y kapcsán mégis

a közönség először a m e g ú j í t o t t m a g y a r nyelvet (akár eredeti s z í n m ű v e t , akár f o r ­ d í t á s o k a t j á t s z o t t a k ) . A nyelv m e l l e t t a tár­ s a d a l m i viselkedés szabályait, a gesztuso-

k a t is elleshette a közönség. M e g t a n u l h a t ­

a társadalmi élet középpontja volt, a h o n ­

ták,

használni,

n a n - m i n t 1830-ban Brüsszelben és Var­

m i m ó d o n lehet u d v a r o l n i , kalappal

s ó b a n - forradalmak indultak ki. A színpa­

k ö s z ö n n i . A színház nevelő hatását

di cenzúra ezért nagyon ügyelt arra, hogy

h o g y a n kell z s e b k e n d ő t

a k o r b a n i n k á b b túl-, m i n t alábe­

a színpadi cselekmények ne váltsanak ki

csülték. Ezért t e t t e k óriási erőfeszítése­

túlzott érzelmi azonosulást. K a t o n a József

ket m a g y a r nyelvű színházak létesítésére.

drámája, a királynét nyílt színen meggyil­

Először Kolozsvárott 1821-ben, majd Ba­

koló Bánk bán 1817-ben í r ó d o t t , de csak

latonfüreden

1834-ben Kassán kerülhetett b e m u t a t á s r a .

1823-ban létesült állandó

( „ k ő - " ) színház. 1837-ben Pest megye emelt az ország k ö z p o n t j á b a n először a m a g y a r nyelvű színházjátszás szá­ m á r a épületet, amely 1840-ben or­ szágos pártfogás alá került, Nemzeti Színházzá alakult. A színház egyszer­ s m i n d a k ü l ö n b ö z ő társadalmi rétegek találkozóhelye volt. A páholyok bérlői, az Déryné Széppataki Róza porcelánszobra

arisztokraták, ugyan csak kevéssé elegyed­ tek szóba a földszinti közönséggel ( n e m is szólva a karzat krajcáros belépti díjat fizető n é p é r ő l ) , de a nézőtér demokratizmusa mégiscsak érvényesült: a tetszésnyilvánítás joga m i n d e n k i t megilletett, s a színházi ve­ zetésnek műsorpolitikájában és a rendezés során figyelembe kellett vennie az „egysze­ rű n é p " igényeit. A színház Európa-szerte

Balatonfüred látképe a színházzal. Ludwig Rohbock vizfestménye

A korszak elején a nyelvújító-irodalom­ szervező Kazinczy Ferenc a szépirodalmi alkotások terén m é g óvatosságot tanácsolt, elsősorban

fordítások készítését

szorgal­

mazta. Az i r o d a l o m fejlődése h a m a r túl­ lépett ezen. Berzsenyi Dániel ódái, ma­ gasztos, a nemesség megújulását ösztönző költeményei részben m é g a nyelvújítás előt­ ti állapotról t a n ú s k o d n a k , de a n e m sokkal később jelentkező Kölcsey Ferenc és Vö­ r ö s m a r t y Mihály m á r a megújított magyar nyelven írnak. V ö r ö s m a r t y n a k a honfogla­ lás k o r á b a n játszódó eposza, a Zalán futása (1825) a r o m a n t i k a k o r á n a k beköszöntét jelzi a magyar i r o d a l o m b a n . A szenvedé­ lyek, az egyéni sorsok, az érzelmek be­ m u t a t á s a válik uralkodóvá. Az irodalom új

cselekvési modelleket kínál: vállalni lehet a szenvedélyeket, a bukás előérzetével szá­ mot vető küzdést. Az egyén kiválhat a kö­ zösségből és szembefordulhat vele. (Hogy a közösségi kötelezettségeket megelőzi az egyén saját erkölcsi meggyőződése, erre a politikában majd Kölcsey m u t a t példát, amikor követutasítását erkölcsi meggyő­ ződésével ellentétesnek tekinti, s 1835-ben lemond követi megbízatásáról.) így válik lassan a társadalomban tudatosan elfoglalt értelmiségi pozíció fontosabbá, m i n t a ren­ di hovatartozás. Más szóval az egyén im­

Vörösmarty Mihály (1800-1855) Költő, a magyar romantika egyik legna­ gyobb alakja. 1825-ben megjelent Zalán futása című eposza a romantika kezde­ te. Drámákat, lírai verseket is ír, lapszer­ kesztő és kritikus, a pesti irodalmi élet központi alakja. Politikai cikkeivel, társa­ dalmi tevékenységével az ellenzéki poli­ tikát támogatta. 1848-1849-ben képvi­ selő. A vereség után vidékre húzódott, visszavonultan élt. Vörösmarty Mihály arcképe. Rézmetszet, 1842

már n e m abba a rendbe tartozik, amelybe beleszületett, h a n e m a nemzeti közösség­ ben keresi helyét. Az 1823-ban született Petőfi szinte m á r

közönség, amely saját világát - legalábbis

készen kapja, amit az előző nemzedék ki­

saját érzelmi világát - szeretné viszontlátni

küzdött. De tovább is lép: az irodalom még

az irodalomban. Petőfit először rövidebb,

mindig kissé „ m a g a s r ö p t ű " nyelvét és te­

népdalszerű költeményei tették népszerű­

matikáját közelebb viszi a néphez. Van új

vé. Látszólag a nép hangján szólalt meg, de

közönség is, amely ezt igényli. Felnőtt egy

ezt bámulatos nyelvi leleménnyel valósí­

új, kispolgári hátterű, nemcsak írni és ol­

totta meg. A nyelvi és művészi alakítás tette

vasni t u d ó , h a n e m olvasmányokat igénylő

nagy költővé, az egyszerű formák alkalma-

Petőfi Sándor (1823-1849) Költő-forradalmár. Az Alföldön, illetve Selmecbányán vé­

szágjárása már valóságos

gezte iskoláit. 1839-ben a színészi pályával próbálkozott,

diadalút lett. 1848-ban a for­

majd még ez évben katonának állott. Megbetegedett, le­

radalom kezdeményezője,

szerelték. Szülei időközben tönkrementek, tanulmányait

vezetője. A „hivatalos" politi­

nem folytathatta. Vándorszínész lett, majd egy évig Pápán

kából hamarosan kiábrán­

tanult. Újra színésznek állott. Közben megjelentek első

dult, képviselővé akarta vá­

versei. 1844-ben kötetbe gyűjtötte költeményeit, Pestre

lasztatni magát, de terve nem

ment, de nem talált kiadóra. Végül Vörösmarty ajánlására

sikerült. Ősszel a szerveződő

adták ki verseit. Egy csapásra költői hírnévre tett szert.

honvédség soraiba lépett,

Elsősorban népdalszerű versei, helyzetdalai tették köz­

századosi rangot kapott.

kedveltté. 1845-ben Pesten lett segédszerkesztő. Bekap­ csolódott a később „márciusi ifjaknak" nevezett irodalmi körbe, annak vezető személyisége lett. Romantikus politi­ kai költeményei forradalmi nézeteiről tanúskodnak. Szerel­ mi lírája, bölcseleti költeményei a világirodalom legna­ gyobb alkotóinak sorába emelik. „Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is ural­ kodjék" - írta költő-barátjának, Arany Jánosnak. Az irodal­ mi népiesség hirdetője és megteremtője. Költészete és személyisége egyre népszerűbb, 1845-ben kezdett or­

1849 januárjában Bem tábor­ nok erdélyi seregébe helyez­ tette magát, aki segédtisztjé­ vé tette. Számos csatában

Pefőff Sándor képmása. Orlai Petrich Soma olajfestménye

vett részt. Konfliktusok folytán lemondott rangjáról, majd 1849 nyarán visszament Bem seregéhez, aki őrnagyi ran­ got adott neki. A szabadságharc utolsó csatáinak egyi­ kében, Segesvárott halt hősi halált 1849. július 31 -én. Tömegsírba temették, földi maradványai nem kerültek elő, s ez a tény legendák táplálója lett.

Széchenyi István felajánlása az országgyűlésen, 7825. november 3.

zása páratlanul népszerűvé. Petőfi költői

- a megye és az országgyűlés - formálisan

lendülete a romantikus szerelmi lírán, az

még változatlan maradt. De mellette új,

egzisztenciális kétségbeesés költői érzékel­

egyre nagyobb jelentőségű, a rendi kivált­

tetésén, a politikummal átitatott tájleíró

ságokat figyelembe

verseken keresztül vezetett a szabadság,

nyek alakulnak. A legfontosabb közülük az

nem

vevő intézmé­

majd a forradalmiság romantikus költe­

1825-ben alapított Magyar Tudományos

ményeiig. Világnézete a kor szocialiszti-

Akadémia,

kus áramlataihoz állott közel, költészeté­

kezdette meg. Tagjai, a magyar értelmiségi

ben

amely

működését

1830-ban

szabadságot

elit, fizetést is kaptak, hogy anyagi függet­

követelte, minél előbb, feltétel nélkül. „Ha

lenségüket biztosítsák. Az Akadémia lesz

a nép uralkodni fog a költészetben - írta

hivatott arra, hogy i m m á r a nyelvi viták­

1847-ben -, közel áll ahhoz, hogy a politi­

ban döntsön, a nyelvi n o r m á k használatát

kában is uralkodjék."

végképpen egységesítő szótárakat kiadja,

A

a

legteljesebb

rendi

emberi

társadalom

lassan

bomlás­

nak indult, de a rendi intézményrendszer

a magyar nyelvű t u d o m á n y o s és szépiro­ dalom fejlődését segítse.

A Magyar Tudományos Akadémia alapításának törvénybe iktatása, 1827 „1827:11. törvénycikk. A hazai nyelv művelésére fölállí­ tandó tudós társaságról vagy magyar akadémiáról A karok és rendek gondoskodása a hazai nyelvnek nem­ csak terjesztésére, hanem a tudományok és művészetek minden nemében leendő kiművelésére is irányulván, ő szent felségének jóváhagyásával határoztatik: 1. §. Hogy a magyar tudós társaság vagy akadémia az önkéntes és szabad adományok útján létesítendő alapból Pest szabad királyi városban mint állandó székhelyén a lehető legrövidebb idő alatt minél előbb fölállíttassék.

2. §. Ez intézetnek pártfogását ö császári királyi fensége, az ország nádora a magyar haza és nemzet iránt szívében gyökerező szereteténél fogva magára vállalván, mihelyt az ő védelme alatt alakulandó társaság majdan a meg­ szilárdulása céljából szükséges s az országos bizottság munkálatában kifejezett s az ajánlók által nyilvánított elvekkel megegyező tervet, az erejéhez és eszközeihez alkalmazandó alapszabályokkal együtt még bővebben kidolgozta: azt föntnevezett ő császári királyi fensége or­ szággyűlés idején kívül is, kegyes helybenhagyás végett ő királyi fensége legmagasabb színe elé terjesztendi, azután az országgyűlésnek is jelentést tevén felöle."

Politikai küzdelmek az országgyűléseken és az országgyűlések között Az első „igazi" reformországgyűlésnek

De mivel is kezdjék a tárgyalásokat? Az

- ahol m á r a reform hívei voltak

udvar, élve indítványozási jogával, az úrbé­

többségben - az 1832-1836. évi

ri kérdést tette volna az első helyre. A köve­

tekinthető. Hosszú volt ez az országgyű­

tek pedig a számukra legfontosabb üggyel,

lés, a leghosszabb a sok évszázados rendi

a vám- és kereskedelmi problémákkal kezd­

korszakban, s erre is készültek a követek.

ték volna. Tehát mindjárt az országgyű­

Hiszen arról volt szó, hogy az ország felzár­

lés legelején nagy vita alakult ki a sorrend

kóztatását célzó indítványok végre tárgya­

körül. Végül a reformerek rábeszélték az

lás alá kerülnek. Azt remélték, hogy néhány

alsótáblát, hogy az udvar indítványának

év alatt az egész problémakörrel végeznek.

megfelelően a jobbágykérdést tűzzék napi­

H a m a r o s a n kiderült, hogy egyetlen kérdés­

rendre. Éspedig azért, mert a társadalom

kör, a jobbágy-földesúr viszonyának szabá­

többségét mégiscsak ez érdekli. Ne Bécs

lyozása, más szóval az úgynevezett úrbéri

tűnjön fel jobbágyvédő szerepkörben - ha

kérdés j u t h a t csak el ennyi idő alatt a részle­

vállalják a reformokat, kezdjék a legfonto­

tes törvényes szabályozásig - a többi javas­

sabb reformmal.

latból csupán egy-két fontos elemet tudtak kiragadni és arról törvényt alkotni.

A jobbágy-földesúr viszony kapcsán ere­ dendően arról volt szó, hogy Mária Terézia

Az alsótábla ülésterme a pozsonyi országgyűlésen. Színezett rézmetszet, 1836

Előfogatos paraszt. Színezett rézmetszet, 1816

zett „hosszú fuvart", ezt a t ö b b n a p r a szóló terhes szállítási kötelezettséget, vagy a ki­ sebb ajándékok adását. Ezek megszavazása sem m e n t vita nélkül, de az igazi küzdel­ m e k a jogi szabályozás k ö r ü l zajlottak. A

reformerek

ugyanis

arra

törekedtek,

hogy a rendszerbe olyan jogi lehetőségeket építsenek, amelyek segítségével, ha lassan is,

de

ki

lehet

bontakozni

a

feudális

kötelékekből. Javasolták például a földes­ úri joghatóság, az úriszék eltörlését. Ki akarták m o n d a n i , h o g y a jobbágyot is megilleti személyének és b i r t o k á n a k sza­ csak királyi rendelettel bevezetett Urbáriu­ mát (1767) iktassák végre törvénybe, hi­

A megyék állásfoglalásának összesítő értékelése az 1832-1836-os országgyűlésen

badsága. A legfontosabb indítvány pedig az ö n k é n t e s örökváltságot szorgalmazta,

szen a magyar jogrendnek ez felelne meg.

vagyis azt, hogy a jobbágy és földesura, ha

A reformerek a z o n b a n ezt az alkalmat arra

m e g t u d n a k egyezni, felbonthatják ezt a vi­

kívánták felhasználni, hogy változtassanak

szonyt oly m ó d o n , hogy a jobbágy (gya­

a 18. századi rendeleten, kedvezményeket

korlatilag a jobbágyközség) egy összeg lefi­

is foglaljanak bele ebbe a szabályozásba.

zetésével ö r ö k i d ő k r e megváltja magát. Ez

A könnyítések közé tartozott néhány szol­

a fontos reform, óriási viták u t á n , ezen

gáltatás kiiktatása a jobbágyi kötelezettsé­

az országgyűlésen elbukott. Vívmánynak

gek közül. Például eltörölték az úgyneve­

t e k i n t h e t ő viszont, h o g y k i m o n d t á k a job-

bágyi

haszonvételek

szabad

adásvételét.

A magyar országgyűlés jegyzökönyvének címlapja, 1832

Vagyis jogilag a földesúr tulajdona m a r a d t a jobbágyföld, de a parasztok egymás közt adhatták-vehették telki állományukat. Sze­ rény lépéseknek t ű n n e k mindezek, n e m ­ csak a 21. századból, h a n e m akár az 1848-as jobbágyfelszabadítás

felől

visszatekintve,

de m á r érdemi engedményeket tartalmaz­ tak, s ami talán még fontosabb: előkészí­ tették a közvéleményt a nagyobb h o r d e r e ­ jű reformok befogadására. Ekkortól vált nyilvánvalóvá, hogy a jobbágy-földesúr vi­ szonyt valamikor, a n e m távoli jövőben, valahogyan fel keü majd számolni - s a meg­ oldás kidolgozása lényegében erre a n e m ­ zedékre vár. Az

országgyűlések

nyilvánosak voltak

ugyan, de csak azok számára, akik elmen­ tek Pozsonyba és bejutottak a viszonylag szűk t a n á c s k o z ó t e r m e k b e . A cenzúrázott sajtó csak a megnyitásról és a bezárásról adott hírt. Az é r d e m i tárgyalásokról a kö­ vetek beszámoltak az őket küldő megyék­

használata, emellett a törvények nyelve

nek, és magánlevelezések is adtak valame­

1836-tól a magyar lett. Engedélyezték,

lyes tájékoztatást. Óriási jelentősége volt

hogy Pest és Buda között, részvénytársasá­

annak, a m i k o r egy fiatal zempléni ügyvéd,

gi alapon, egy Lánchíd épüljön, amelyen

Kossuth Lajos, Pozsonyban arra vállalko­

hídvámot fizetni mindenki tartozik. N e m

zott, h o g y levelezést küld szét (kéziratos

született törvény a protestánsok egyházi és

újságot ad ki) az országgyűlési tanácskozá­

vallási ügyeinek rendezéséről, pedig ezzel

sokról. Kossuth maga m e n t el a tárgyalá­

is több hónapig foglalkoztak. Széchenyi

sokra, röviden feljegyezte m a g á n a k az ott

István és Wesselényi Miklós a felsőtáblán,

elhangzottakat, majd odahaza újra megírta

Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc az alsótáblán

a m á r hallott beszédeket. Az ő példányát azután í r n o k o k másolták tovább, és pos­ tán, magánlevélként, szétküldték az előfi­ zetőknek. Bár a példányszám n e m volt ma­ gas, a százötven p é l d á n y t n e m h a l a d t a meg, a k o r á b b i v i s z o n y o k h o z képest ki­ tágult a politikai nyilvánosság. Szélesebb körben m e g lehetett t u d n i , hogy a követek közül ki hogyan nyilatkozik; és ki az, aki hallgat. A nyilvánosság terjedése fontossá tette, és eredményes m u n k á r a ösztönözte pozsonyi tanácskozásokat. A fő kérdéskör, az úrbér ügye mellett az országgyűlés nagyon sok egyéb tárgyról ta­ nácskozott, s ezek némelyikéről törvényt is alkottak. Kiterjedt a magyar nyelv hivatali

A felsötábla ülésterme Pozsonyban. Ábrázolt folyóirat, 7848

Széchenyi István képmása. Friedrich von Amerling olajfestménye, 1834

M e t t e r n i c h államkancellár, a biroda­ lom legfőbb vezetője, szentül hitte, hogy Magyarországon

a

reformoknak

nincs,

n e m lehet társadalmi háttere. Valahogyan magyaráznia kellett a fejleményeket, s arra a gondolatra jutott, hogy külföldi tévesz­ mék, sőt közvetlenül külföldi izgatók azok, amelyeknek terjedése, akiknek m ű k ö d é ­ se n y o m á n reformkövetelések hangzanak fel Magyarországon. Kell lennie egy euró­ pai összeesküvés-hálózatnak - okoskodott a kancellár -, amelynek szálai Magyaror­ szágra is elvezetnek. Téves volt az elkép­ zelés, de „logikusan" következett belőle, hogy erőszakos eszközökkel lesz szükséges fellépni, fel kell tárni ennek az összeeskü­ vésnek a szálait, és perbe kell fogni, bör­ tönbe kell zárni az uralkodójukhoz hűtlen politikusokat. A koncepciós perekhez ürügyekre volt szükség. Elsőként Wesselényi Miklós ke­ rült a megtorlás gépezetébe. 1835-ben per­ vállalt vezető szerepet. Az országgyűlés vé­

be fogták egy állítólag elhangzott kor­

gére köreikben is általános volt a csalódás:

mányellenes kijelentése miatt. Wesselényi

milyen keveset tudtak végezni, sok év után

szabad lábon védekezhetett ugyan, de min­

is milyen kevés érdemi eredményt hozó re­

den energiáját a perre kellett fordítania, így

formtörvénnyel térhetnek haza! Igaz, a ku­

lényegében m á r az 1830-as évek második

darcért a felsőtábla és a bécsi kormány hi­

felében kikapcsolták a politikai életből.

báztatható, hiszen amit csak lehetett, azt

1838-ban még részt vett a pesti árvíz men-

elodázni törekedtek. Az országgyűlés bezárása után mérle­ get vontak Bécsben is. Egy számukra várat­ lan fejleményt észleltek: Magyarországon, a viszonylagos nyugalom évtizedei után, megjelent egy reformellenzék, amely társa­ dalmi, jogi, politikai változtatásokat szor­ galmazott. Egy-egy röpiratot író egyén (mint korábban Széchenyi, Wesselényi) mellett most egy egész tábor sorakozott fel, amelylyel a jövőben is számolni kellett. Az ud­ varban és a birodalom központi hivatalai­ b a n értetlenül fogadták ezt a fejleményt. Hogyan lehetséges, hogy éppen a kevésbé fejlett Magyarországon van ilyen erős el­ lenzékiség? És mit akarnak a magyar refor­ Metternich kancellár képmása. Thomas Lawrence olajfestménye

merek? Csak nem mesterkednek titokban, a háttérben azon, hogy kiszakadjanak a bi­ rodalomból?

tési

munkálataiban.

Néhány

hónappal

később elítélték. Börtönbüntetésének vég­

Wesselényi Miklós báró (1796-1850)

rehajtását megvakulással fenyegető szem­ baja miatt felfüggesztették.

Nagy múltú erdélyi arisztokratacsalád sarja, reformpolitikus. Fiatalon be­

Az országgyűlés bezárása u t á n tartóz­

kapcsolódik Erdély politikai életébe.

tatták le az országgyűlési ifjakat, Lovassy

Széchenyivel köt barátságot, de önálló

Lászlót és társait. Az „országgyűlési ifjak"

reformprogramot dolgoz ki. Nyugati

részint távollévő főrendek követei voltak,

utazásai után, az 1820-as évektől a ma­

részint a megyei követek, arisztokraták ír­

gyar reformpolitika egyik szervezője,

nokai, vagy az ügyvédi vizsga letételére Pozsonyba

sereglő

joggyakornokok.

taktikájának kidolgozója, számos

Az

megyében támogatója és irányítója,

országgyűlés évei alatt társalkodási egye­

majd - Pozsonyban és Kolozsvárott -

sületet alkottak, ahol - a koholt vádak sze­ rint - felségsértő beszédek hangzottak el. Lovassyt és h á r o m társát t ö b b év b ö r t ö n r e ítélték. Az 1840. évi amnesztiával szaba­ dultak. 1837 májusában pedig letartóztatták Kossuth Lajost. A fiatal szerkesztő ekkor, immár

az

országgyűlés

bezárása

után,

országgyűlési vezetője. Balítéletekről Wesselényi Miklós képmása. Johann Ruprecht vízfestménye

című, 1833-ban külföldön megjelent művében adott programot. Erdély és Magyarország egyesülésének szor­

galmazója. 1835-ben koholt vádakkal perbe fogják, végül néhány év múltán elítélik. Közben 1838-ban részt vesz a pesti árvíz mentési mun­ kálataiban. Betegsége miatt a következő években külföldön gyógyke­ zeltetheti magát. 1840-ben amnesztiát nyerve hazatér, erdélyi birtokán

a megyék és városok közéletéről tudósító,

telepedik le. Megvakul, bizonyos mértékig visszavonul, de leveleivel,

az előző vállalkozásához hasonló kézira­

cikkeivel továbbra is jelen van a közéletben. 1848-ban részt vesz

tos lapot a d o t t ki. (A megyéket és városo­

a parlament munkájában, majd újra gyógykezelésre távozik.

kat

törvényhatóságnak

együtt

nevezték,

ezért lett a lap címe: Törvényhatósági Tu­ szétkül­

országgyűlés között bizonyos mértékig el­

dését eltiltották, Kossuthot a n e m enge­

lenzéki szerveződési alkalmat is kínált. Igaz,

délyezett vállalkozás m i a t t perbe fogták.

a reformokról kevesebb szó esett, de most,

(A

azzal,

a politizálás jogának megvédése jelszavával,

hogy nyilvános tanácskozásokról tudósít,

még a reformok iránt közömbös nemese-

dósítások.)

A

lap

szerkesztő

szerkesztését,

joggal

védekezett

és azokat magánlevelezésként küldi széj­ jel.)

Kossuthot hosszú vizsgálati fogság

u t á n négyévi b ö r t ö n r e ítélték. Budán tar­ t o t t á k fogságban. A h á r o m „nagy", közismert politikuso­ kat érintő, megfélemlítést célzó per mellett további

megtorló

perek

indultak,

ezek

azonban - az akkori peres eljárások lassú­ sága folytán - ítéletig n e m jutottak. Többen a perbefogás, letartóztatás elől külföldre mentek. A perek, az összetett vizsgálatok, a tanúkihallgatások persze semmilyen „öszszeesküvésnek", „európai hálózatnak" n e m tudtak nyomára jutni, mert ilyen nem léte­ zett. A másik cél, a megfélemlítés sem sike­ rült. A perbefogottak nem törtek meg, a megyékben szerveződő közvélemény pe­ dig melléjük állt. A megtorló politika két

Árvízi jelenet Pestről, 1838. március. Johann Matthias Ranftl olajfestménye

Deák Ferenc (1803-1876) Reformpolitikus. Zala megyei középbirtokos családból szár­ mazott. Jogi tanulmányok után bekapcsolódott megyéje közéletébe. 1833-ban országgyűlési követté választották. Pozsonyban, az országgyűlésen hamarosan a meghatározó politikusok közé emelkedett. A következő, 1839-1840. évi országgyűlés ellenzékének tevékenységét már egyértel­ műen Deák irányította. Az 1840-es évek következő két or­ szággyűlésén nem vett részt, de megyéjéből támogatta a reformmozgalmat, bekapcsolódott az egyesületek, így a Védegylet munkájába. 1848-ban igazságügy-miniszter lett, rendeleteket készített a sajtórendtartásról, a jobbágyfel­ szabadítás elintézetlen kérdéseiről. Képviselőként 1848 vé­ géig részt vett az országgyűlés munkájában. 1849-től előbb kényszerből, majd önként vállalt magatartással visszavo­

újra politikailag aktívvá. 1861 ben országgyűlési képviselő­ vé választották, az úgyneve­ zett Felirati Párt (későbbi nevén Deák-párt) vezetője lett. 1865-től a nevéhez köt­ Deák Ferenc arcképe. Franz hető államjogi alku, a kiegye­ Eybl litográfiája, 1842 zés egyik kezdeményezője és megalkotója. 1867 után nem vállalt miniszterséget, de képviselőként befolyásolni tudta a Deák-párti kormányok munkáját. Mindinkább betegeskedve és elkedvetlenedve lassanként visszavonult. 1876-ban halt meg.

ket is csatasorba lehetett állítani a kormány

kiegészítésének. A megyei követválasztá­

ellen. A megtorló politika fegyvere végered­

sokon pedig sok helyütt utasításba adták,

ményben a visszájára sült el.

hogy addig ne ajánljanak meg újoncokat és

A bécsi kormány is észrevette kudarcát.

adót, amíg a törvénytelenségek orvosolva

H á r o m év erőszakos politikája (1836-1839)

nincsenek, amíg a politikai szabadságjogok

n e m hozott eredményt. Márpedig három

nincsenek biztosítva.

év után országgyűlés közelgett. Célszerű­

Az 1839-1840-es országgyűlés alsótáb­

nek látszott, ha a kormánypolitikán változ­

lai ellenzékét e taktika jegyében Deák Fe­

tatnak.

Cukorgyári részvény, 1845

nult. 1853-ban birtokát eladva Pestre költözött. 1860-tól vált

változások

renc irányította. N e m is eredmény nélkül.

mentek végbe a magyar kancellária vezeté­

1839

táján

személyi

A pereket megszüntették, a m á r elítélteket

sében. Békésebb húrokat kezdtek penget­

szabadon bocsátották. Az országgyűlésen

ni. A következő országgyűlésen ugyanis

pedig egész sereg reformtörvényt sikerült

- m i n t mindig - meg kellett szavaztatni az

megalkotni. Figyelemre méltó, hogy az az

adót, illetve - éppen ez alkalommal - ideje

önkéntes

volt az újoncmegajánlásnak, a katonaság

pár évvel korábban még oly hevesen elle­

örökváltsági

törvény,

amelyet

neztek a főrendi táblán és Bécsben, most élesebb viták nélkül elfogadást nyert. (Az 1840-et követő években mutatkozott meg, hogy az önkéntes örökváltság engedélyezé­ sének milyen csekély a társadalmi hatása. 1848-ig a jobbágyság alig több mint egy százaléka tudta megváltani magát.) Az 1840-ben elfogadott, a gazdasági élet fejlődését elősegítő reformtörvények nagy horderejűek még akkor is, ha csak a jogi feltételeket teremtették meg ahhoz, hogy az ipari forradalom megérkezhessen Ma­ gyarországra. Törvényt hoztak arról, hogy szabaddá teszik a gyáralapítást. (Korábban ehhez királyi engedély kellett.) Megszüle-

tett az első magyar részvénytársasági tör­

politika válto­

vény. Szabályozták a kereskedők m ű k ö d é ­

zása. A kor­

sét. Terjedelmes és részletes váltótörvényt

társak abban

alkottak, vagyis a hitelezés szigorú r e n d ­

bíztak, hogy

szerét teremtették meg. A váltókibocsá­

a

tás szabályozásával m e g k ö n n y í t e t t é k a hi­

országgyűlé­

telfelvételt, elősegítették a p é n z forgását.

sen, h á r o m év

A zömében a kereskedelmi-ipari szférában

múlva, m á r ér­

következő

tevékenykedő zsidóság számára szabaddá

demi áttörést hoz

tették a letelepedést és az iparűzést - az

h a t a reformok lendülete. Elősegítette

első k o m o l y lépés volt ez a zsidóemanci­

a bizakodó közhangulat kialakulását,

páció, a zsidók egyenjogúsítása terén.

hogy a kormányzat engedékenysége je­

Az 1837-ben m á r létrejött Pesti Szín­

leként 1841-től megindulhatott az első

ház (Pest megyei színház) országos párt­

m o d e r n politikai lap, a Pesti Hírlap. Szer­

fogás alá került, vagyis az egész ország

kesztője a b ö r t ö n é b ő l nemrég szabadult

hozzájárult

Kossuth Lajos lett.

fenntartásához,

felügyeletét

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület érme, 1846

pedig végső s o r o n az országgyűlés látta

Kossuth a cenzúraviszonyok által is fé­

el. (1840-től kezdve N e m z e t i Színháznak

kezetten, óvatosan fogott a lapszerkesztés­

hívták.)

hez. N e m új reformokat szorgalmazott,

Az 1839-1840. évi országgyűlés - az 1832-

h a n e m az eddigi törvények életbeléptetését

1836. évitől eltérően - jó hangulatban ért

várta, ezek hatását kívánta lemérni. Lapjá­

véget, és bezárását n e m követte a kormány­

val tükröt kívánt az ország elé tartani.

Előadás a Nemzeti Játékszínben. Naptárkép, 1839

Dessewffy ['dezsőfi'] Aurél gróf (1808-1842)

országról, a megyékről, sokat foglalkozott Pest fejlődésével. A külföldi rovatok elő­ ször követték rendszeresen a nyugat-euró­

Konzervatív politikus. Kormány­

pai országok parlamentjének tárgyalásait.

zati tisztviselő, az 1839-1840-es

A cenzúra lényegében n e m t u d o t t mit

országgyűlésen a konzervatívok

kezdeni a visszafogott lapszerkesztéssel. Az

vezérszónoka. A büntető tör­

előfizetők s z á m á n a k viharos gyarapodása

vénykönyv kidolgozására kikül­

- fénykorában a lap az ötezres előfizetői

dött országgyűlési választmány

létszámot is m e g h a l a d t a - m e g i n t csak

tagja. 1841-ben létrehozta

meglepte a k o r m á n y z a t o t . Egyelőre kivár­

a Kossuth Pesti H/'r/apjával

tak: h á t h a megtörik a szerkesztés lendüle­

szembeszálló Világ című lapot.

te. Kossuth a z o n b a n b á m u l a t o s energiával

A „fontolva haladó", modernebb

dolgozott, s 1842-től m á r olvasói elé idéz­

konzervatív irány egyetlen ran­

te: közeledik az 1843-ban esedékes ország­

gos képviselőjeként színvonalas

gyűlés, ideje az újabb r e f o r m o k megtár­

publicisztikai működést fejtett ki

gyalását n a p i r e n d r e t ű z n i . A Pesti Hírlap

Korai halála megakadályozta abban, hogy a konzervatívokból

révén a megyei követutasítások is egysége­

komoly alternatívát képviselő

sebb képet m u t a t n a k 1843-ban, m i n t az azt

politikai irányzatot formáljon.

Dessewffy Aurél képmása. Franz Eybl litográfiája, 1842

megelőző i d ő k b e n . Széchenyi aggodalmaskodva figyelte a Pes­ ti Hírlap megjelenését, növekvő népszerű­

A visszásságok tehát rendre bemutatásra

Kossuth és Széchenyi ellentéte. Karikatúra az 1840-es évekből

ségét. Ő avval számolt, hogy a reformkér­

kerültek, de új követelések a lapban egye­

dések vitatása az elit szűk köreiben m a r a d .

lőre n e m fogalmazódtak meg. Magyaror­

Veszélyesnek t a r t o t t a , ha a k o r viszonyai

szágon Kossuth külföldi mintára új rova­

között „tömegessé" válnak a vitatások. Ma

tot h o n o s í t o t t meg, a lap élén megjelenő

m á r jól látjuk, h o g y a közvélemény e sze­

terjedelmesebb vezércikket, amely egy-egy

rény m é r t é k ű kibővülése elkerülhetetlen

aktuális kérdésről, jelenségről értekezett.

volt.

A lap a beszédhez közel álló, közvetlen stí­

m i n d e b b e n , végeredményben tömeges, ra­

lusú szöveget közölt. Hírt adott az egész

dikális mozgalom megjelenésétől tartott,

Széchenyi a z o n b a n veszélyt látott

egyszóval egy francia típusú forradalomtól,

a megyei adó közös elvállalását, n e m fogja

és ennek a veszélynek a felidézését tulajdo­

megszavazni az országgyűlés. Igaz, alig né­

nította Kossuthnak. Még 1841-ben röpira­

hány megye szavazata hiányzott hozzá, de

tot írt ellene A Kelet Népe címmel, majd ezt

a közös teherviselés első fontos lépcsőjével

követően is hírlapi cikkekkel, újabb röp­

mégiscsak kudarcot vallottak. A büntető­

iratokkal lépett fel ellene. Kossuth válaszolt,

jogi reformok mögött ugyan felsorakozott

megvédte álláspontját, s a vitában megszó­

a többség, elfogadták az esküdtszéki bírás­

lalók t ú l n y o m ó többsége melléje állott.

kodás bevezetését, a halálbüntetés eltörlé­

országgyűlésre

sét, a politikai bűncselekmények országgyű­

került sor. Összehívását megelőzően m á r

lési elbírálását - a reformcsomag azonban

komoly előkészületek zajlottak, amennyi­

ismét meghiúsult a főrendi tábla és az udvar

1843-1844-ben

újabb

A megyék állásfoglalásénak összesítő értékelése az 1843-1844-es országgyűlésen

ben az egyik legfontosabb reform, a bünte­ tőjogi ügyében m á r 1841-től országgyűlési választmány ülésezett. Ez a bizottság kidol­ gozott egy teljesen új, a törvény előtti egyenlőség eszméjére alapozott b ü n t e t ő törvénykönyvet, foglalkozott a bíróságok szervezésével, a börtönügy reformjával. Volt

A nem nemesek birtokbírhatását kimondó törvény, 1844 „1844:4. törvénycikk. A nemesi javak bírhatásának nemnemesekre kiterjesztéséről

tehát kész anyag a tárgyalásokhoz, n e m is

Az országban s kapcsolt részeiben született, állandóan lakó s törvénye­

szólva a Pesti Hírlap által előkészített re­

sen bevett bármely vallású nemnemes honfiak, általuk bármi címen ed­

formindítványokról.

dig szerzett vagy jövőben szerzendő nemesi javakra nézve nemesség

Már az országgyűlés elején nyilvánvalóvá vált, hogy az egyik legfontosabb reformot,

hiánya miatti nem-bírhatási ügyúton ezentúl nem háborgattathatnak."

táshoz való jogot (nem nemes is szerezhe­

A nem nemesek hivatalviselését biztosító törvény, 1844

tett földtulajdont) és ugyanígy a hivatalvi­

„1844:5. törvénycikk. A nemnemeseknek is minden közhivatalokra

csak elvi engedményt tartalmazott, gyakor­

selés kiváltságától is megfosztották a ne­

lehető alkalmazásáról

mességet. A két „reform" azonban inkább lati érvényesítésére n e m nagyon került sor.

Az országban s kapcsolt részekben született vagy honosított s törvé­ nyesen bevett bármely vallású lakosoknak, akár kinevezéstől, akár választástól függő minden közhivatalokra leendő alkalmazásában az, hogy a nemesi osztályhoz nem tartoznak, akadályul nem szolgálhat."

Annál fontosabb, hogy a magyar nyelv, t ö b b évtizedes részleges előrelépések után, végre m i n d e n ü t t felváltotta a latint. A ma­ gyar államnyelv bevezetése Horvátország­ ra n e m terjedt ki, ott m a r a d t a latin, de már vitákat váltott ki, hogy mi legyen a hor­

ellenállásán. A napirendre került fontos

vát-magyar hivatali érintkezés nyelve: ma­

kereskedelem- és vámpolitikai kérdések

radjon-e a latin vagy legyen az is a magyar?

tárgyalása

Mindez m á r a későbbi vitákat vetítette elő­

ugyancsak

kudarccal

zárult.

A reformtábor erősödése, indítványainak

re. Az államnyelv magyarrá tételével együtt

megalapozottsága, kidolgozottsága kétség­

a közép- és felsőfokú oktatás nyelve is (a la­

telennek m o n d h a t ó - az eredmény ehhez

tin helyett) a magyar lett, azon logika alap­

képest volt kiábrándító. Kevés számú tör­

ján, hogy az iskolák lényegében az állam­

vény született. Kimondták a birtokbírha-

életben való szerepvállalásra készítenek fel.

A magyar nyelv államnyelvvé emelése, 1844 „1844:2. törvénycikk. A magyar nyelv- és nemzetiségről Az ország rendéi Ő felsége kegyelmes megegyezése hozzájárultával meghatározták, hogy: 1. §. Az országgyűléshez bocsátandó minden kegyelmes királyi leiratok, előadások, válaszok és intézvények ezentúl egyedül magyar nyelven adassanak ki. 2. §. A törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg: úgy ezentúl is mind alkottatni, mind királyi kegyelmes jóvá­ hagyással megerősíttetni egyedül magyar nyelven fognak. 3. §. Országgyűlési nyelv ezentúl kirekesztőleg a magyar

Ő felsége eleibe terjesztendő felírásaiban és az ország hatá­ rain belöli minden hatóságokhoz bocsátandó minden intézvényeiben a magyar nyelvet használja, azon levelezések, melyeket a királyi Helytartótanács a hadi fő-, és az ő felsége örökös tartományaibeli polgári törvényszékekkel s külorszá­ gi törvényhatóságokkal folytatand, ide nem értetvén. 6. §. A királyi udvari főtörvényszék nyelve az ország hatá­ rain belől indított minden perekre nézve, valamint az or­ szág határain belőli minden ítélőszékek, következésképp a szentszékeknek nyelvök is a magyar lészen; s azon ítélőszékeknek hivatalos minden egyéb dolgaik is magyar nyelven folytatandók.

lészen, egyedül a kapcsolt részek követeinek engedtetvén

7. §. A kapcsolt részekbeli törvényhatóságok a magyaror­

meg, hogy azon esetben, ha a magyar nyelvben jártasok nem lennének, a közelebbi 6 évek alatt tartandó ország­

szági hatóságoknak magyar, ezek pedig a kapcsolt ré­ szekbeli törvényhatóságoknak latin nyelven írt leveleiket is

gyűléseken szavazataikat latin nyelven is kijelenthessék.

fogadják el, tárgyalják, és azokat illő válasszal lássák el.

4. §. A Magyar udvari Cancellaria útján az ország határain

8. §. Ő felsége már kegyelmesen elrendelte, hogy a ma­ gyar nyelv a kapcsolt részekbeli fő- és minden középisko­

belől bocsátandó minden iratokban, akár legyenek ő fel­ sége által aláírva, akár nevében adassanak ki - és így a magány folyamodásokra kelendő rendeletekben és ha­ tározatokban Is - szinte a magyar nyelv használtassák. 5. §. A királyi Helytartótanács mindennemű tárgyalásaiban, hivatalos foglalkozásairól viendő jegyzőkönyveiben, valamint

lákban (academia- és gymnasiumokban) mint rendszerinti tudomány taníttassék; - nem különben. 9. §. Ő felsége méltóztatott kegyelmesen rendeléseket tenni már aziránt is, hogy az ország határain belőli iskolákban közoktatási nyelv a magyar legyen."

Az oktatásra vonatkozó törvényt azonban 1848-ig nem sikerült teljes mértékben élet­ be léptetni, sokfelé - így az ország egyetlen egyetemén, Pesten is - n e m volt elég ma­ gyarul tudó tanár. 1844-ben, az országgyűlés bezárásakor, megint fordult egyet a kormánypolitika. Veszélyesnek ítélték, ha legközelebb is, vagyis h á r o m év múlva, újra a reformerek lesznek többségben az országgyűlésen. Ke­ resték azokat az eszközöket, amelyek se­ gítségével a rendelkezésükre álló időben a megyékben javukra billenthetik át a pár­ tok erőviszonyait. A feladat n e m is volt iga­ zán nehéz, hiszen elég volt a megyék egy ré­ szében - m o n d j u k ötödében, vagyis egy tucatnyi megyében - a kormánypártiakat juttatni győzelemhez, máris övék az ország­ gyűlési többség. A megyékbe erélyes, hata­ lommal és pénzeszközökkel ellátott főispáni helyetteseket, úgynevezett adminisztráto­ rokat neveztek ki. Feladatukká tették, hogy egyezkedésekkel, furfanggal, megvesztege­ téssel, erőszakkal, fegyveres erő alkalma­ zásával teremtsenek többséget. M i n d a kö­

a szó mai értelmében vett pártról van szó, n e m volt tagdíjfizető tagsága, szervezett hátországa, hozzá tartozó sajtója, formáli­ san is megválasztott vezetősége. De a kora-

Törvény a magyar nyelvről és a nemzetiségekről. 1844. évi országgyűlési törvényczikkelyek. Pozsony, 1844

vetutasítások, m i n d a követek legyenek a k o r m á n y iránt lojálisak. Az adminisztrátori rendszer, az új kor­ mánypolitika, az 1845-1847 közötti évek­ ben nagy felzúdulást váltott ki m i n d a me­ gyékben, m i n d a sajtóban. A „sérelem", a törvénytelen intézkedéssorozat megint mozgósította a nemességet, nemcsak an­ nak reformpárti részét. Úgy t ű n t azonban ez alkalommal, hogy a kormánypolitika si­ kerre vezet: volt n é h á n y megye, ahol si­ került

megfordítani

az

erőviszonyokat.

A megye, a reformerek bástyája és hátor­ szága, most megingott. A konzervatívok ekkorra azt is belátták, hogy a puszta ta­ gadás, az országgyűlési „leszavazás" n e m elégséges. Saját indítványokkal kell előáll­ niuk, ha állandó tábort akarnak m a g u k kö­ ré gyűjteni. Bár eredendően mi sem állott tőlük távolabb, megbarátkoztak a pártala­ kítás gondolatával. 1846-ban Budán meg­ alakult a magyar történelem első m o d e r n politikai pártja, a Konzervatív Párt. N e m

Természetrajz. Magánés nyilvános oktatásra. Pest, 1846

Dessewffy ['dezsőfi'] Emil gróf (1814-1866)

alapelvet határozottan leszögezett: az egyik

Dessewffy Aurél gróf testvérbátyja. Korán elhunyt öccsétől veszi át

k o m p r o m i s s z u m r a n e m hajlandóak, s ez

a konzervatív sajtó és politika irányítását. 1844-1848 között a Buda­ pesti Híradó című konzervatív újság szerkesztője, illetve vezető publi­ cistája. A konzervatív politika fő szervezője és tervkovácsa, 1846-ban kezdeményezése nyomán alakul meg a Konzervatív Párt. 1848-ban a háttérből szervezi az ellenforradalmi politikát, szorgalmazza a meg­ torlást. 1855-től a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Ferenc József császár által 1860-ban kibocsátott Októberi Diploma, egy fél­ alkotmányos kísérlet kezdeményezője. Az 1867-es kiegyezés támo­ gatója konzervatív oldalról.

az volt, hogy n e m tárgyalnak a másik, a re­ former táborral - vagyis velük semmilyen m i n d e n n é l j o b b a n elárulja, hogy n e m fog­ lalkoznak

érdemi

reformindítványokkal.

A másik hangsúlyozott alapelvük,

hogy

a k o r m á n y t támogatják, a n n a k kívánnak többséget teremteni, mert változtatások csak a k o r m á n y segítségével eszközölhe­ tők. Ebből is következett, hogy Magyaror­ szág önállóságának erősítésére még csak n e m is gondoltak, az államjogi viszonyokat n e m bolygatták.

beli E u r ó p a követelményeinek megfelelő

A reformereknek mielőbb választ kellett

p á r t volt, elsősorban azért, mert program­

adniuk a konzervatív pártalakulás kihívá­

mal jelent meg a nyilvánosság előtt. A párt

sára. Kezdettől volt a reformereknek bizo­

magát „fontolva haladónak" nyilvánította,

nyos fokú szervezettségük: országgyűlések

vagyis azt próbálta elhitetni, hogy n e m ide­

idején az ellenzéki vezetők rendszeresen

gen tőle bizonyos reformok elfogadása. Ha

tanácskoztak; két országgyűlés között a pes­

azonban a kiadott programban indítvá­

ti vásárokon vagy a balatonfüredi nyári pi­

nyaikat keressük, csak óvatosan fogalma­

henések alkalmával találkoztak. N e m is na­

zott általánosságokat találunk. A közlekedés

gyon akarták találkozásaikat rendszeressé

fejlesztését, egy b a n k alapítását lelhetjük fel

tenni, mert besúgók, spiclik nyüzsögtek

é r d e m i kezdeményezésként, de már a job­

körülöttük, akik m i n d e n ellesett m o n d a t ­

bágyfelszabadítás

nem találunk

ról jelentettek. A Pesti Hírlap afféle nyilvá­

javaslatot. Ráadásul a Konzervatív Párt két

nos h í r k ö z p o n t o t alkotott, hiszen rendsze­

ügyében

resen beszámolt a megyékben történtekről, s a lap hasábjain folytatott eszmecserék is az

elképzelések

egységesülését

segítették

elő. 1844-től azonban Kossuthot a kor­ mányzat eltávolította a lap szerkesztésétől. A Pesti Hírlap ugyan az ellenzék irányítása alatt maradt - a n n a k úgynevezett centra­ lista áramlata vette át a szerkesztést - de időbe tellett, amíg újra az ellenzék közpon­ ti orgánumává vált. A szorosabb politikai szerveződést, s vele egy program kiadását egyre többen sürgették, s a Konzervatív Párt megalakulása u t á n n e m is lehetett tovább halogatni.

1847. március

15-én

Pesten megalakult az Ellenzéki Párt. Azért választották ezt a nevet, mert így a legszéle­ sebb értelemben vett kormányellenes kö­ rök is idetartozónak érezhették magukat, függetlenül attól, hogy mennyit vállalnak Pesti Hírlap, 1842.

Első félév

fel a reformokból. A párt elnöke Batthyány Lajos gróf lett. Egy program kidolgozása-

ra bizottságot küldtek ki. Végül Kossuth

liktus fenyegetett. Azért is, m e r t az erővi­

tervezete alapján, Deák Ferenc végső szer­

szonyok - az adminisztrátori

kesztésében látott napvilágot 1847 júniu­

részleges sikerei n y o m á n - kiegyenlítettek

rendszer

sában az Ellenzéki Nyilatkozat. A címvá­

voltak, továbbá azért is, mert m i n d k é t fél

lasztás itt arra utal, hogy n e m részletes

egy végső mérkőzésre készült: az ellenzék

programról, h a n e m elvi álláspontok leszö-

i m m á r az abszolutizmus egész politikai

gezéséről van szó. A Nyilatkozat a polgári

rendszerét kívánta megdönteni - a kor­

átalakulás mellett kötelezte el magát, leszö­

mánypárt és a k o r m á n y pedig végleg le

gezte, hogy a párt a miniszteri felelősség,

akart számolni az ellenzékkel. Kossuthot

vagyis az egész kormányrendszer átalakítá­

Pest megye követévé választotta: az alsó­

sának híve.

tábla hivatott ellenzéki vezetőjének a cen­

A forradalom előtti utolsó egy-két év eseményei m á r n e m is annyira a refor­ mok, a változtatások körül forogtak - azok szükségességét m i n d e n k i elismerte -, ha­

zúra kijátszásával, illetve külföldön megje­ lentetett

cikkei

nem

hagytak

kétséget

afelől, hogy a teljes alkotmányos átalaku­ lást akarja elérni.

nem a körül, hogy változatlan maradjon-e

Az országgyűlés hagyományos m ű k ö d é ­

az abszolutista kormányrendszer (ideértve

si mechanizmusa viszont inkább a kor­

Magyarország alárendeltségét a Habsburg

mánynak kínált esélyeket. Az országgyűlést,

Birodalmon belül), vagy mintegy első lé­

a szokások szerint, trónbeszéd nyitotta

pésként döntsék meg a metternichi abszo­

meg, amelyre - megint csak a szokások

lutizmust, szervezzék újjá, tegyék alkot­

szerint - válaszfelirat készült. Ezúttal Kos­

mányossá az egész birodalmat.

suth szövegezte, élesen elítélve benne az

Az 1847 végére összehívott országgyű­

adminisztrátori rendszert. Az alsótábla el­

lésen e kérdéseket illetően komoly konf­

fogadta, a felsőtábla visszautasította ezt a ter-

A pesti indóház. Johann Vinzenz Reim színezett rézkarca

Kemény Zsigmond báró (1814-1875) író, politikus, régi erdélyi arisztokratacsalád sarja. Regényekkel, szépirodalmi alkotásokkal jelentkezik. Előbb Erdélyben, majd Ma­ gyarországon teszi ismertté magát politikai publicisztikáival. 1847-től a Pesti Hírlap munkatársa, 1848-ban szerkesztője. 1848-1849-ben képviselő és minisztériumi tisztviselő. 1849 után röpirataiban új politi­ kai orientációt, a Habsburg Birodalommal való megegyezést hirdeti. 1855-től a magyar liberálisok akkori vezető lapja, a Pesti Napló szerkesztője. Deák politikai köre meghatározó személyiségeként az 1867-es kiegyezés egyik előkészítője.

rűen levétette a napirendről a válaszfelirat tárgyalását. Annak küldése nem kötelező, ehelyett fogjanak a korkérdések egyenkénti tárgyalásához. 1847-1848 fordulóján azután konzer­ vatív

manőverek

következtek.

Megkísé­

relték, hogy a mérsékelt ellenzék egy ki­ sebb csoportját leválasszák az ellenzékről. Az akció n e m volt sikertelen. Az ország­ gyűlési erőviszonyokat tekintve már-már egy patthelyzet körvonalai bontakoztak ki. Ám ekkor, 1848. március legelején, megér­ kezett a párizsi februári forradalom híre.

vezetet. Megkezdődhetett volna a két tábla közötti végeláthatatlan huzavona, kifullasztva az ellenzéki erők energiáit. Kossuth azonban - váratlan fordulattal - egysze­

István főherceg leteszi az esküt az országgyűlés együttes ülésén a pozsonyi Prímási Palota nagytermében, 1847. november 12. Litográfia

Kossuth azonnal cselekvésre szánta el ma­ gát. Az ellenzék vezérkarával egyeztetett indítványa szerint először is az egész Habs­ burg Birodalom számára fog alkotmányos-

Az Ellenzéki Nyilatkozat (részlet), 1847 „Föladatunknak ismerve indítványozás! jogunkkal élni,

c) A törvény előtti egyenlőség.

kötelességünknek tartjuk: nyilván és világosan kijelölni

d) Az úrbéri viszonyoknak kármentesítés mellett, kötelező

azon tárgyak főbbjeit, miknek minél előbbi létrehozását,

törvény általi megszüntetése; mire nézve

az idő és helyzetünk körülményei szerint, a hon javára

legkívánatosbnak véljük, hogy előlépések történjenek,

múlhatatlanul szükségesnek hisszük.

miszerint az örökváltság a status közbejöttével országos

Ezek a következők:

eszközlésbe vétethessék.

a) A közterhekbeni osztakozás. Mire nézve az eddig egye­

e) Az ősiség eltörlésével a hitel és birtokszerzés biztosí­

dül adózott nép terheinek megkönnyítését főbb köteles­

tása.

ségünknek ismerjük; az alkotmányos biztosítékokat ezek­ re is, mindnyájunk számára gyarapítani törekedendünk; de az ország közszükségeinek eddig el nem látott fedezé­ sénél a célok országgyűlési meghatározását, számadást és felelősséget föltételül kötjük.

Minden előlépést, mely e célokhoz közelebb vezet, anélkül hogy a jövendő kifejlődést megkötné, elfogadunk. Ez irányban fogunk hatni a jövő országgyűlésre, s minden egyebet is, mi az ország szellemi és anyagi kifejlődésére vezet, létesíteni törekedendünk, nemzetünk kifejlődésének

b) A honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenekelőtt

egyik leghatályosb emeltyűjét, a köznevelést igyekezend-

pedig a királyi városoknak és szabad kerületeknek kép­

vén oly irányban vezettetni, hogy hazánkfiai munkás pol­

viselet alapján, úgy törvényhozási, mint helyhatósági

gárokká képeztessenek, s ezáltal személy függetlensé­

jogokban valóságos részesítése.

gökre is támaszt nyerjenek."

ságot követelni, ami pedig a magyar köve­

fogadta a javasolt feliratot, amelynek azon­

teléseket illeti, azok rögtöni és teljes körű

nali hatása m i n d Bécs, m i n d Pest felé su­

megvalósítását

Javaslatát

gárzott tovább. Megkezdődött a forradalmi

egy u r a l k o d ó h o z intézendő felirat formá­

átalakulás. Bécs március 13-i, Pest m á r c i u s

indítványozza.

jában kívánta megtenni. Kossuth egyik leghíresebb beszéde, a fel­

15-i forradalma mintegy válaszolt Kossuth pár nap alatt ismertté vált, k i n y o m t a t o t t in­

irati beszéd, 1848. március 3-án hangzott el

dítványára. Fordulat k ö s z ö n t ö t t be M a ­

az alsótáblán. A követi kar egyhangúlag el­

gyarország történetében.

Kossuth Lajos választóinak kortesmenete a Nemzeti Múzeum előtt, 1847. Franz Weiss színezett litográfiája

A polgári átalakulás konfliktusai és eredményei A nemzetiségek ébredése • 84 A nemzeti ébredések ellenfelei • 97 Különböző jövőképek • 105 Szerény eredmények-a nagy áttörés • 109

A nemzetiségek ébredése

A h a g y o m á n y o s magyar rendi világ szá-

biztosít a politikába, közigazgatásba, hiva­

m á r a nemzetiségi p r o b l é m a n e m lé-

tali, egyházi, tanári és egyéb értelmiségi

tezett: a kiváltságok rendekbe so­

pozíciókba. Valamennyi lakos magyaror­

rolják be - vagy azokból é p p e n kirekesz­

szági, latin szóval hungarus, s ennek tu­

tik - az embereket. Az általuk használt

data - anyanyelvtől és a népi-anyanyelvi

nyelv, sőt kultúrájuk és vallásuk másod-,

h á t t e r ü k t ő l függetlenül, de a latin nyelvű

sőt h a r m a d l a g o s jelentőségű. Az ország

magyarországi k u l t ú r a közössége alapján -

nyelve a latin, e n n e k elsajátítása belépést

összefogja az itt élő embereket.

Nemzet, nemzetiség, kisebbség A 1 9 . században akként határozták meg a nemzetet, hogy

lehetne abba, hogy mi történik velük, de legalábbis jogai­

az nem más, mint az állammá szerveződött nép. Manap­

kat biztosítani kellene.

ság úgy fogalmazhatunk, hogy a nemzet a közösséggé

A kérdést akkor bonyolítjuk túl, ha megoldását keressük. A nemzetiségi-kisebbségi kérdésnek nincs „megoldása". Az együttélésnek vannak különböző módozatai. A legsze­ rencsésebb - elvileg - a teljes nemzeti-nemzetiségi egyen­ jogúság lenne, de ez olyanfajta többnyelvűséget követelne a mindennapokban is, amely 2-3-4 nyelv és kultúra elsajá­ títását tenné szükségessé, annak minden igazgatási, tár­ sadalmi, oktatási következményével és költségével. Ennek lehetetlenségét belátva a realitásokhoz a többségi-ki­ sebbségi elv alkalmazása áll közelebb: egy-egy területnél

szerveződő nép. A nemzetiség a nemzet olyan része, amely egy másik államban él. A ma Romániában élő magyarok: nemzetiség. S mivel ott kisebbségben vannak (a többségi román nemzethez képest), alkalmazhatjuk rájuk ezt a kifejezést is: magyar kisebbség. A fogalmi megkülönböztetés viszonylag egyszerű. Annál nehezebb a gyakorlatban ez a különbségtevés. A nemzeti­ ségek ugyanis a történelem során, hogy megnyilvánulása­ iknak, megszólalásaiknak nagyobb hangsúlyt adjanak, gyakran mint nemzet fogalmazzák meg követeléseiket. 1848-ban a Magyarországon élő szerbek nemzeti igé­ nyekkel léptek fel (mintha minden szerb Magyarországon élt volna), vagyis nem nemzetiségi, hanem nemzeti jogo­ kat követeltek. A különbség nem pusztán fogalmi. A nem­ zeti igények között megfogalmazódhat az önálló állami­ ságra való törekvés. A régi Magyarországon tovább bonyolította a nemzetiségi kérdést, hogy a nemzetiségek nem egymástól elkülönül­ ten, hanem egymással keveredve, egymásba ékelődve települtek. A Délvidéken például szerbek, németek,

a többség döntsön a hovatartozásról. De mekkora lehet az a terület, amely dönt: egy országrész? Egy egész or­ szág? Egy megye, egy járás, egy falu? - A „legigazságo­ sabb" megoldás a minél kisebb területen érvényesítendő többségi elv lenne, de ezzel párducbőrszerű tarkaság ala­ kulna ki az állami hovatartozás tekintetében. Egy másik megoldás a személyi elvű autonómia, amely viszont, ha megelégszik a jogok formális biztosításával, fából vas­ karikát eredményezhet. Mit ér az iskolaválasztás joga, ha nincs a nemzetiségemnek elegendő tanulója ahhoz, hogy a közelben iskolai osztályt indítson?

magyarok, horvátok éltek egymás mellett - és a területen egyik nemzetiség sem alkotott többséget! Amikor pedig

A megoldások keresése mellett ne feledkezzünk meg arról, hogy a „kérdésnek" álmegoldásai is vannak;

a délvidéki szerbek 1848-ban megfogalmazták területi különállási követeléseiket, egy szóval sem említették, hogy azon a területen, amelyet kijelöltek maguknak, más

erőszakos intézkedések, amelyek nyomán megszűnik a nemzetiségi tagoltság. Ennek legszörnyűbb változata az etnikai tisztogatás, a nemzeti kisebbségek megölése

nemzetiségek is élnek - akiknek ugyancsak beleszólásuk

vagy menekülésre késztetése, elűzése.

A magyar reformerek az országlakosok

Az országban két olyan nemzetről be­

alávetettekből

szélhetünk, amelynek csaknem valameny-

álló laza közösségét az azonos joggal ren­

nyi tagja Magyarországon élt: a magyar és

delkező, rendi különbségeket el n e m is­

a szlovák. Egy harmadik nemzet tagjainak,

m e r ő , jogilag egyenlő állampolgárok szo­

a horvátoknak a többsége Magyarországon

rosabb közösségévé

élt ugyan, de a Habsburg Birodalom nyu­

ezen

kiváltságosokból

Programjukban

a

és

kívánták fejleszteni. jogkiterjesztés

terén,

gati felében, illetve a T ö r ö k Birodalomban

a jobbágyfelszabadítást illetően n e m is­

is számos horvát élt. Ezenkívül öt nagyobb

m e r t e k el anyanyelvi-nemzetiségi megkü­

létszámú nemzetiséget kell még említe­

lönböztetést. A francia modellhez hasonló

n ü n k , amelyek „anyanemzete", vagyis na­

állampolgári n e m z e t megteremtése volt

gyobb, meghatározó jellegű etnikai tömbje

tehát a céljuk, egy erős, jogaiban egységes,

a határokon kívül élt: r o m á n o k , németek,

összeforrott közösségé. A politikai végcélt,

horvátok, szerbek, ruszinok. A csoportosí­

félreérthető fogalmazással, egy politikai

tás azonban inkább az utókoré: a szlová­

nemzetnek, illetve - még kevésbé szeren­

kok, szerbek, horvátok ugyanis a 19. század

csésen - magyar politikai n e m z e t n e k ne­

első felében egy „nemzetnek", a szláv n e m ­

vezték el. Félreérthető volt ez a fogalmazás,

zet tagjainak tudták magukat. A szerbek és

m e r t a nyelvi és kulturális különbségeket

a horvátok, illetve a szlovákok és a (Ma­

figyelembe véve Magyarországon több nem­

gyarországon kívül, de a Habsburg Biroda­

zet és nemzetiség élt.

lomban élő) csehek a még közvetlenebb

A Magyar Királyság etnikai képe a 19. század közepén

A korban igen fontos, a nemzeti fejlő­ désben nagy szerepet játszó felekezeti meg­ oszlás részben keresztezte a nemzetiségit. A magyarok mintegy k é t h a r m a d a katoli­ kus, negyede református, tizede evangéli­ kus ebben a korban. A szlovákok h á r o m ­ negyede katolikus,

negyede evangélikus.

A magyarországi és erdélyi r o m á n o k kö­ rülbelül fele-fele arányban oszlottak meg a görög katolikusok (a r ó m a i egyházzal a 17-18. században egyesült görögkeletiek) és az o r t o d o x görögkeletiek között. A né­ m e t hívők a katolikusok és evangélikusok egyházaihoz tartoztak. H á r o m nemzetiség tagjai viszont vallásilag egységesek: a hor­ vátok katolikusok, a szerbek görögkeletiek Magyarok, németek, szlovákok és horvátok a pozsonyi megyeháza előtt. Szeremley Miklós litográfiája, 1847

összetartozás gondolatát ápolták. A szerb és horvát nyelv irodalmi változata ekkor vált közössé; az evangélikus szlovákok egy­

( o r t o d o x o k ) , a ruszinok pedig görög kato­ likusok. A

nagypolitikai

házi nyelve a cseh volt. A ruszinok vélemé­

különállása,

széttagoltság

Horvátország

(Erdély

autonómiája,

nye pedig a mai napig megoszlik arról,

a Határőrvidék k a t o n a i igazgatása), a táji

hogy az ukrán nemzet részét képezik-e,

hagyományok, az ö t v e n k é t vármegye ö n ­

vagy önálló nemzetet alkotnak-e?

álló politikai élete alapzatán t e h á t további nemzetiségi és felekezeti tarkaság jellemez­ te az országot. M i n t jeleztük, a magyar nemzeti m o z g a l o m legfőbb célkitűzése az egységes magyar állam, a jogaiban egyesí­ tett „politikai n e m z e t " m e g t e r e m t é s e volt, mozgalmukat

jogkiterjesztő

nacionaliz­

m u s k é n t jellemezhetjük. A m a g y a r n e m z e ­ ti m o z g a l o m u g y a n a k k o r n e m érte be enynyivel. A magyar r e f o r m p o l i t i k u s o k b a n élt a kétség, hogy az állampolgári jogok egyen­ lőségéből fakadó lojalitás elégséges k ö t ő ­ anyag lesz-e a jövendőre? S mivel közvet­ len politikai h á t t e r ü k e t a magyar nyelvű és kultúrájú

nemesség,

továbbá

az

ország

középső területein élő magyar nemzetiség alkotta, a magyarul beszélők h a g y o m á n y ­ közösségére támaszkodva belőlük egy má­ sik, az országon belüli erős n e m z e t e t akar­ tak t e r e m t e n i , a magyarországiak közös „politikai" n e m z e t e mellett a magyarnyelvűek létszámban kisebb nemzetét, a „né­ met t í p u s ú k é n t " is jellemezhető kulturális nemzetet. N o h a a két nemzetfogalmat egyPannónia, 1844. Vidra Ferdinánd olajfestménye

k o r ú a n p o n t a t l a n u l használták, egymás­ sal olykor keverték, mégis a két koncepció

n e m állt közvetlen ellentmondásban egy­

lúziói

mással. Elvileg kiépülhetett volna egy olyan

a forradalomban a nemzetiségek nyíltan

1848-ban lepleződtek le, amikor

multikulturális nemzetkoncepció, amely­

megfogalmazhatták jövőképeiket.

ben egy politikai nemzet és t ö b b kulturá­

A két nemzetkoncepció, az államnem­

lis n e m z e t található. A magyar politikusok

zeti és a kultúrnemzeti egyetlen p o n t o n

a két nemzetkoncepció feszültségét azon­

jutott egymással közvetlen érintkezésbe:

ban úgy kívánták feloldani, hogy az ország

az államnyelv ügyében. A latin államnyelv

n e m magyar népessége fokozatosan olvad­

még egyenlő távolságban volt az országban

jon be a magyarságba. A politikai értelem­

élő nyelvektől - ezzel érveltek használatá­

b e n vett magyar nemzet és a kulturális ér­

nak igazságosságajogossága mellett a kon­

telemben vett magyar nemzet ebben az

zervatívok -, de fenntartása a m o d e r n vi­

esetben azonos embercsoportra, a teljes la­

szonyok között képtelenségnek látszott.

kosságra vonatkozik majd. Az etnikai erő­

Helyébe hat nyelv közéleti és hivatali hasz­

viszonyokat tekintve a teljes asszimiláció

nálatba vétele gyakorlati szempontból

nyilvánvalóan illúzió volt, még ha évszáza­

megvalósíthatatlannak bizonyult. Más

dos folyamatra gondoltak is. Az adott et­

megoldás, m i n t a magyar államnyelv,

nikai viszonyok mellett a nemzetiségek

n e m volt lehetséges. Az Erdély és H o r ­

„ébredése", ellenállása, értelmiségének el­

vátország nélküli Magyarországon, vagyis

lenérdekeltsége sem tette lehetővé az asszi­

amely területre az új 1844-es államnyelvi

milációt. A magyar reformerek nemzeti il­

törvény vonatkozott, ez volt az abszolút

A Magyar Királyság felekezeti megoszlása, 1846

Erdély hódolata. Érem, 1837

Erdély törvénye a magyar államnyelvről, 1847 „Ő felsége kegyelmes jóváhagyásával az 1791 -ik évi 31 -ik törvény­ cikk következőkben módosíttatik:

len, n o h a az Horvátországra n e m terjedt ki. N e m fogadták el még a magyar-hor­ vát hivatali érintkezésben sem a magyar nyelvhasználatot, részint attól rettegve, hogy a magyar nyelv ezáltal behatol Hor­

1. §. A törvények ezentúl magyar nyelven szerkesztetnek: egyébaránt

vátországba, részint presztízskérdést csinál­

Ő felsége kegyelmesen gondoskodni méltóztatik: hogy azoknak

va abból, hogy Horvátország egyenrangú

a száz törvényhatóságok nemzeti nyelvökre közhatósági felügyelet

társország, amelyet a szűkebb Magyaror­

alatt eszközlendő fordítása azon törvényhatóságok kebelbéli hasz­

szággal való érintkezésben sem lehet ma­

nálatára az országgyűlési törvénycikkekkel együtt a királyi főkormány

gyarnyelvűségre kényszeríteni. A magya-

útján annak idejében átküldessék.

rosítási a g g o d a l o m n a k n e m volt realitása,

2. §. Az országgyűlés nemcsak a jegyzőkönyvek szerkesztésében, hanem a királyi biztossali értekeződésekben és Ő felsége elébe terjesztendő feliratokban is magyar nyelvet használand. 3. §. A királyi főkormány, királyi tábla és a királyi főkormány alá rendelt hivatalok jegyzőkönyveik szerkesztésében, egymásközti és e nagyfe­ jedelemség minden törvényhatóságaivali levelezésekben magyar nyelvet használandanak, és a királyi főkormánynak a most említett törvényhatóságokhozí rendeletei bevezetéseikkel és befejezéseikkel együtt magyar nyelven fognak kiadatni. 4. §. Minden törvényhatóság, valamint minden törvényszék és polgári közhatóság mind tárgyalásaiban és jegyzőkönyvei szerkesztésében, mind tudósításaiban és kiadmányaiban a magyar és székely nemzet kebelében magyar, a szász nemzet kebelében pedig német nyelvet alkalmazand. 5. §. Az anyakönyvek oly helyeken, hol a szónoklatok magyar nyelven tartatnak, magyar nyelven fognak szerkesztetni, és ugyanezen nyelv leend használva ezen egyházi hatóságoknak a magyar és székely világi törvényhatóságokbeli levelezéseiben; a Királyföldön, valamint a magyar nemzet kebelében létező ágostai hitvallású egyházi ható­ ságok továbbra is az eddig gyakorlott szokásban maradván."

többség anyanyelve. A nemzetiségek több­ sége akkor ezt a megoldást elfogadta. A ma­ gyar államnyelvvel a középfokú és felső­ oktatásban is értelmét vesztette a latin nyelvű oktatás és képzés. A magyar törvény­ hozók „logikusan", de nacionalizmustól n e m mentesen, itt is a magyar nyelv hasz­ nálatát rendelték el. S ezzel m á r megjelent a nemzetiségieknél a félelem: a magyar ál­ lamnyelv egyszersmind - vagy talán főkép­ p e n - eszköz, ürügy a nemzetiségiek elmagyarosítására. Az 1847-1848. évi törvények magyar és horvát nyelven

Elsőként a területi autonómiával ren­ delkező horvátok fújtak riadót. Tiltakoz­ tak a magyar államnyelv bevezetése el­

hiszen Horvátországban csak délszlávok éltek, de a m a g y a r o k n a k a horvátok létét veszélyeztető ellenségképként való meg­ jelenítése irracionális m ó d o n áthatotta a horvát közgondolkodást. A magyar libe­ rálisok ugyancsak presztízskérdést csinál­ tak abból,

h o g y H o r v á t o r s z á g beligaz-

gatásában ugyan m a r a d h a t a latin, de az egész államterületet k o r m á n y z ó Helytar­ tótanács nyelvhasználata a törvény szerint a magyar, s e n n e k érvényt kell szerezni a Horvátországgal való hivatali kapcsolat­ tartásban.

Határőr délszláv leányokkal. Színezett rézmetszet, 1816

A horvát nemzeti mozgalom, a magyar­ tól függetlenül, a konfliktusoktól eltekint­ ve is megtette első lépéseit. Az 1840-es évek elején a h á r o m horvát megyében (Zágráb, Körös, Várasd) erőszakkal, politikai csí­ nyekkel egymás után a horvát nemzeti párt jutott többséghez, s velük a magyarellenes politika vált uralkodóvá, amely politika saját gyengeségét felismerve a bécsi kor­ mányköröknél keresett támaszt. A bécsi szövetségnek is megvolt a maga irraciona­ litása, hiszen a horvát követelések között a b i r o d a l m o n belüli, sőt kívüli (Bosznia) horvátok lakta területek egyesítése is szere­ pelt, s ehhez aligha nyerhettek támogatást Bécsben.

naság között több napig tartó összecsapá­ sokra került sor, amelynek tizenhét halott­

Magyarországon is megkongatták a vész­

ja és hatvan sebesültje volt.

harangot. Kossuth Pest megye közgyűlésén

1845 szeptemberében, a zágrábi tarto­

1842 júniusában át kívánta vágni a viszá­

mánygyűlésen pedig a magyar kancellária

lyok gordiuszi csomóját, amikor azt java­

szervezésével valóságos államcsínyt hajtot­

solta, hogy Horvátország „adminisztratív

tak végre. Egy rendelettel csak a megyék és

és törvényhozási tekintetben" váljék külön

városok követeinek, valamint a bán által

Magyarországtól, kapcsolatukat alakítsák

meghívottaknak adták meg a szavazati jo­

át perszonáluniós jellegűvé. A javaslatot

got, a régi kiváltságok alapján megjele­

Pest megye elfogadta, ám a többi, körirat­

nőknek nem. A tiltakozókat kiverték a szo­

ban értesített megyében inkább meglepe­

borból.

tést, m i n t s e m kedvező visszhangot váltott

A horvát nemzeti mozgalomban a m a ­

ki. Horvátországban pedig a magyarok

gyarónok (értvén alattuk a reformereket)

gyengeségeként értékelték. A horvát nem­

vagy a Béccsel szövetséget keresők k ö ­

zeti mozgalom magyarbarát szárnya egyre

zött húzódott a politikai választóvonal.

rosszabb feltételek között folytatta küzdel­

„Nemzet" és „haladás" ügye itt kettévált.

mét. A politikai harcok a kicsiny tarto­

Az „illírizmus" néven megfogalmazódó

mányban m i n d élesebbek és véresebbek

nemzeteszmének n e m voltak társadalmi

lettek: a Határőrvidék horvát katonatiszt­

tartalmai, illetve azok éppúgy homályban

jei, katonaparasztjai fegyveresen jelentek

maradtak, m i n t „Illíria" határai. 1846-ra

meg a megyegyűléseken, hogy a nemzeti

a két ország sajtójában nyíltan megfogal­

párt számára kedvező erőviszonyokat te­

mazódott a magyar konzervatívok és a hor­

remtsenek. A konfliktusokat részint Bécs­

vát nemzeti párt szövetkezése. A horvát

ből gerjesztették (az egész birodalomban

nemzeti mozgalom bázisa kiszélesedett, de

ez volt az egyetlen nemzeti mozgalom,

a nemesi hegemónia megmaradt, a kon­

amelyet a birodalmi központból a magyar

zervativizmus még évekig megkérdőjelez-

reformmozgalom sakkban tartásának szán­

heteden maradt.

dékával támogattak), részint kiváló beavat­

ügyét n e m vetették fel, tiltakoztak a protes­

kozási alkalmat kínáltak a központi ha­

tánsok és zsidók horvátországi betelepedé­

talom számára. A konfliktusok az 1845.

se ellen. De az érdemi nemzeti követelések

A jobbágyfelszabadítás

júliusi Zágráb megyei tisztújításon érték el

megfogalmazása is késett. A horvát nyelv

csúcspontjukat.

horvát

bevezetését a szábor csak 1847-ben fogadta

„nemzeti" tömegek és a kivezényelt kato-

el, ekkortól követelték a horvát államjogi

A

felvonultatott

Ján Kollár pesti szlovák

társadalmi háttérrel meglepőnek t ű n h e t ,

evangélikus lelkész arcképe. Acélmetszet

hogy a r e f o r m k o r b a n a horvát u t á n a szlo­ vák nemzetiségi konfliktus volt a legéle­ sebb.

Éppen

a

terjedő

kétnyelvűségből

fakadt a szlovák értelmiségiek veszélyérze­ te. Valóságos nemzetvédelmi r ö p i r a t h á b o ­ rút indítottak. Elsősorban szlovák evangé­ likus lelkészek voltak azok, akik hangulatot keltettek a „renegátok", vagyis a magyar­ sághoz asszimilálódottak ellen. A nyelv vé­ delme jegyében óvták iskolai és egyházi pozícióikat,

összegyűjtötték

sérelmeiket,

amelyeket az alaposabb t ö r t é n e l m i vizsgá­ latok csak részben találtak ugyan megala­ p o z o t t a k n a k (egy részük n e m bizonyult különállást, az ö n k o r m á n y z a t kiszélesíté­ sét, a horvátok lakta területek egyesítését, elsősorban a Dráva-Száva közötti terület, vagyis

az ugyancsak csaknem

kizárólag

délszlávok lakta Szlavónia Horvátország­ hoz csatolását. (A Magyarországtól való el­ szakadás, a birodalom nyugati feléhez való csatlakozás követelése n e m merült fel.) A szlovák nemzetiség - zömmel az or­ szág északi részén - a magyar lakossággal keverten lakott. Társadalmi és felekezeti viszonyai hasonlítottak a magyarokéhoz, ebből következett, hogy nagyobb konf­ liktusoktól mentes volt a m i n d e n n a p o s együttélés, s bizonyos asszimilációs folya­ m a t o k is beindultak: elsősorban a szlovák­ ságból olvadtak be a magyarságba. Ilyen

helytállónak, m á s részük a feudális elnyo­ másból, s n e m nemzetiségi gyűlöletből fa­ kadt), de elégségesek voltak a h h o z , hogy azokat - n é m e t nyelven - felterjesszék az u r a l k o d ó h o z . A szlovák m o z g a l o m sérel­ meivel elsőként lépett az e u r ó p a i nyilvá­ nosság elé. Túlzásoktól n e m m e n t e s n é m e t nyelvű r ö p i r a t o k b a n és külföldi újságcik­ kekben a magyarokat b a r b á r , ázsiai nép­ ként rajzolták le, akik a szelíd, dolgos szlá­ vok kiirtásán m u n k á l k o d n a k . A szlovák p r o p a g a n d a a külföld irányában saját né­ pét m i n t „szlávot" m u t a t t a be, s kezdetben n e m tisztázódott, h o g y az önálló fejlődés útjára akarnak-e lépni, vagy a cseh nemzeti közösséghez csatlakoznak-e. M o z g a l m u k is szélesebb k ö r ű támogatásra talált a szerb, horvát és a cseh polgárság körében, m i n t a szlovák n é p b e n . Magyarországon - a porosz példa nyo­ m á n - az 1840-es évek elején javaslatba hozták a protestáns uniót, vagyis az evan­ gélikus és a református egyház egyesítését. N e m ok nélkül vélték ebben a szlovákok az evangélikus egyházban meglévő pozícióik elvesztését, egy egyházi-iskolái nyelvhasz­ nálaton át t ö r t é n ő asszimilációt. Magyar részről is a félelem mechanizmusai léptek m ű k ö d é s b e a „szláv" identitás propagálá­ sa, a „szlávság" elleni „ t á m a d á s " hangozta­ tása n y o m á n (ahol az 5 millió magyar

Gyolcsos tót. Színezett rézmetszet, 1816

64 millió szláv kiirtására készülődnék). Mindebben közvetlen „pánszláv", vagyis

rosítást, az előrelépést a jobbágyreform te­ rén. A nemzetiségi problémakör a szlovák

Ludovlt Stúr képmása. Litográfia, 1856

olvasó előtt realisztikusabb dimenziókat kapott. Ugyanebben az időben történt, ugyancsak átúr irányításával,

a

szlovák

nyelvi n o r m a rögzítése. A középszlovák nyelvjárás irodalmi normává emelésével a nyelvi kultúra, a nemzeti fejlődés kibon­ takozott a homályos szláv eszmék köréből. A r o m á n nemzetiség részint a Magyar Királyság, részint Erdély területén élt, s a két országban élő román népcsoport prog­ ramjai jelentősen eltértek egymástól. Közös vonásuk, hogy egyházi intézményrendsze­ rükre, egyházi értelmiségükre próbáltak támaszkodni. Felekezeti megosztottságuk (ortodox, illetve görög katolikus) tovább nehezítette egységes közösségé formálódá­ sukat. Erdély román egyházi vezetői, a ba­ cári p r o p a g a n d á t véltek felfedezni. A nem­

lázsfalvi görög katolikus és a nagyszebeni

zetiségi kérdés külpolitikai dimenziót ka­

ortodox püspök, ügyes taktikával a kivált­

pott, növelte a magyar külpolitikai félel­

ságos Szászföldön akarták megjavítani a ro­

meket: ha a nemzetiségi tömegeket n e m is fertőzte m é g meg a pánszláv propaganda - ismerték el -, a „pánszláv ügynökök" ré­ vén i m m á r készülődik - 20. századi kifeje­ zéssel - az az ötödik hadoszlop, amely majd Magyarországot r o m b a d ö n t i . A kül­ földön folytatott magyar-szlovák „nyelv­ h a r c " 1845-ben ért véget. Az

éles

külföldi

propagandaháború

nem befolyásolta a közvetlen, m i n d e n n a p i együttélést. A szlovákok elfogadták a ma­ gyar

államnyelvet,

viszont

szembeszáll­

tak az iskolák magyarosításával. 1845-ben a szlovák mozgalom egyik vezetője, Ludovít Stúr, szlovák nyelvű lapalapítási enge­ délyt kapott

(Slovjenskje Národnje Noviny

- Szlovák Nemzeti

Újság).

Az erőteljesen

cenzúrázott lap szerkesztője belátta, hogy a szlovák jobbágytömegek nemzeti érzületé­ nek fejlesztése a p r ó m u n k á t kíván. A refor­ mok óvatos támogatása, egyletek, társula­ tok alapításának szorgalmazása (elsősorban a pálinkaivás terjedése ellen), gazdasági kérdések taglalása szerepelt a lap hasábjain. A magyar reformerekkel összhangban az új­ ság szorgalmazta a városi reformot, az ipa­

mánság pozícióit, hiszen ott a r o m á n o k abszolút többségben voltak. A r o m á n fő­ papok az erdélyi megyék magyar nemessé­ gével együttműködve a szászföldi r o m á n ­ ság „polgárosítását" akarták elérni, vagyis azt, hogy ipart tanulhassanak, egyházai­ kat és iskoláikat a közvagyonból támogas­ sák, a r o m á n jobbágyok is részesedhesse­ nek a közföldek használatából. Az óvatos,

Fiatal román paraszt és fegyveres román határőr. Színezett litográfia, 1821

A balázsfalvi görög katolikus székesegyház bejárata

ban Brassóban laphoz jutottak (Gazeta de Transilvania - Erdélyi Újság). Szerkesztője, Georg Barit, politikájában visszatért ahhoz a gondolathoz, hogy - a szász, magyar és székely mellett - a r o m á n legyen Erdély negyedik

„nemzete",

vagyis

kiváltságos

rendje. Szembeszállt azzal a magyar politi­ kai törekvéssel, hogy az új iskolák legye­ nek magyarnyelvűek. Óvatosan hirdette a d á k o r o m á n eszméket, az erdélyi román folytonosság elképzelését. Sokat foglalko­ zott a havasalföldi és moldvai állapotok­ kal, erősítette az összefogás gondolatát. a magyarokkal való együttműködést kere­

A lapnak Moldvában is, Havasalföldön is

ső politikával a balázsfalvi líceum (gimná­

t ö b b előfizetője volt, m i n t Erdélyben! Bár

zium és papképző) ö n t u d a t o s tanári kara

az uniót ellenezte, a lap figyelt Magyaror­

és az általuk kibocsátott, i m m á r a dákoro­

szágra; üdvözölte, Erdélyben is bevezeten-

m á n eszméken nevelkedett falusi értelmi­

d ő n e k tartotta az o t t a n i reformtörvénye­

ség fordult szembe. Ők már felléptek volna

ket. A szerkesztő erejéből m é g külpolitikai

az

tervezetével

koncepció kidolgozására is futotta. Sze­

szemben, amely a latin helyett itt is a ma­

új

erdélyi

nyelvtörvény

rinte a két r o m á n fejedelemség, továbbá

gyart kívánta országos nyelvvé tenni. A ra­

Szerbia és T ö r ö k o r s z á g k ö s s ö n szövetséget

dikálisabb nézetű tanárokat eltávolították

Oroszország ellen. Erdély egyesülését Ma­

a líceumból. Sokan közülük Havasalföldre

gyarországgal ellenezték - a magyarorszá­

távoztak, s a r o m á n egység szószólói let­ tek. A h a r m a d i k erdélyi r o m á n politikai erőt a brassói és nagyszebeni kereskedő és iparos polgárok csoportja alkotta. 1838-

Szászok, románok, magyarok, görögök és törökök. Franz Neuhauser: Vásár Erdélyben. Színezett litográfia, 1819-1823, részlet

gi r o m á n s á g sorsára az erdélyi r o m á n o k kevés figyelmet fordítottak. A magyarországi r o m á n s á g tömegei ha­ sonló helyzetben éltek, m i n t az erdélyiek.

Csakhogy itt n e m volt sem r o m á n n e m z e ­

Petru Malőr román történelemről szóló munkájának cirill betűs címlapja. Buda, 1914

tiségű kisnemesség, sem polgárság. Az iga­ zi h á t r á n y az egyházi alárendeltségben rejlett. A magyarországi o r t o d o x vallású r o m á n o k ugyanis az itteni görögkeleti egy­ házhoz tartoztak, amelyet a karlócai szerb m e t r o p o l i t a (érsek) vezetett, s ebben az egyházban főpapi, egyházközségi és iskolai szinten a szerbek d o m i n á l t a k . Az egyházi szertartások a szlavenoszerb (ószerb) nyel­ ven folytak, az iskolákban a szerb nyelvet erőltették. A r o m á n o k ekkor még cirill be­ tűkkel írtak, sokan - tévesen - a szláv né­ pek közé sorolták őket. Erről s z e r b - r o m á n r ö p i r a t h á b o r ú b o n t a k o z o t t ki. A magyar­ országi r o m á n o k kulturális emancipációs h a r c a a szerb egyházi vezetéssel szemben kezdődött

meg.

Függetleníteni

akarták

m a g u k a t a szerb egyházi hierarchiától, ro­ m á n nyelvű iskoláztatást szorgalmaztak. A magyarországi r o m á n s á g szószólója, Eftimie M u r g u ügyvéd a Bánságot tartotta olyan területnek, amely k ü l ö n tartomány, o d a a m a g y a r o k csak betolakodtak - nyel­ vükkel együtt. Parasztlázításért és az ország

politikus, aki nézeteiért a korban b ö r t ö n t

egysége elleni izgatásért 1845-ben b ö r t ö n ­

szenvedett, s e tény is jelzi, hogy a viták he­

be vetették, a h o n n a n csak 1848-ban szaba­

vessége dacára megtorló politikáról n e m

d u l t ki. M u r g u volt az egyetlen nemzetiségi

beszélhetünk.

Szászok, románok, magyarok, görögök és törökök. Franz Neuhauser: Vásár Erdélyben. Színezett litográfia, 1819-1823, részlet

Bács megyei szerbek. Színezett acélmetszet a Regélő 1837-es évfolyamából

tó és n e m törekedett a konfliktusok kiéle­ zésére. A szerb nemzetiség volt az egyetlen, amely bizonyos fokú, egyházi alapzatú ki­ váltságokra támaszkodhatott. Egy 17. szá­ zad végi kiváltságlevél az akkor betelepülő szerbek számára „nemzeti gyűlést", valójá­ ban o r t o d o x egyházi a u t o n ó m i á t enge­ délyezett.

Világi

és

egyházi

képviselőik

tanácskozhattak és döntéseket hozhattak egyházi és iskolai ügyeikről. Ezt a kivált­ ságot az időközben széttelepülő szerbség minden

tagjára érvényesnek tekintet­

ték, tehát jellegében közel járt a személyi A szerb-román konfliktus folytán a ma­

Görögkeletiek körmenete a pesti Duna-parton. Színezett litográfia, 1843

a u t o n ó m i á h o z . A szerbek viszont nemzeti

együttműködésre

jogaik kiterjesztésére törve ezt a kiváltságot

törekedett, támaszt keresett mind a magyar

értelmezték volna át: távlatosan az általuk

gyarországi

románság

konzervatívoknál, mind a liberálisoknál.

lakott területekből szerettek volna, a ki­

A magyar politika részéről is, a nemzetiségi

váltságlevélre hivatkozva, szerb vajdaságot,

kérdést mérlegelve, a r o m á n nemzetiséget

t a r t o m á n y t szervezni. Egyelőre a „nemzeti

megnyerhetőnek tartották, mivel „pán­

gyűlés" jogköreinek óvatos kiterjesztését

szláv" tendenciákkal n e m volt gyanúsítha­

szorgalmazták, s ezt is siker nélkül.

A szerbek etnikailag legjelentősebb cso­

Ruszin parasztok. Színezett rézmetszet, 1816

portja a déli sávban h ú z ó d ó katonai határ­ őrvidéken települt meg, szabad katona­ parasztként, nagycsaládi közösségekben. A dél-magyarországi megyékben élők zö­ me jobbágyi sorban élt, bár itt volt kisszá­ mú szerb nemesség. A D u n a mellett Ko­ máromtól

kezdődően

kisebb-nagyobb

szerb kereskedő telepek (Szentendre, Buda, Ráckeve stb.) húzódtak, le egészen a szerb fejedelemségig. Központi hírlapjuk, a Serbske Narodne Novine

(Szerb Nemzeti

Újság)

Pesten jelent meg. A szerbeknek tehát volt polgárságuk is, utóbbiak zöme azonban szétszórtságban élt. Mivel a szerb ortodox egyház 1791 óta „bevett" egyháznak számí­ tott, főpapjaik ott ültek az országgyűlés felsőtábláján. Az egyháziaknak azonban a polgáriasodottabb szerb társadalomban n e m volt olyan súlya, m i n t a többi nemze­ tiségnél. A szerb polgárság inkább a liberá­ lisokat támogatta, hiszen diaszpóra helyze­ tükből következően nyelvi konfliktusokat n e m vállalhattak.

szemben. A megvalósítás óvatos előkészíté­ se jegyében a szerb fejedelemségből emiszszáriusokat, ügynököket küldtek ki Ma­ gyarországra, hogy a létrehozandó délszláv állam ügyét egyengessék. A felszínen azon­ ban a viszonylag békés szerb-magyar kap­ csolatok megzavarására nem került sor. Az ország északkeleti részén lakó ruszi­ nok (kárpátukránok) nyelvi egységesülése jószerével meg sem kezdődött. Az egyes

A szerb-magyar ellentéteket a szerb fe­

járások, völgyek eltérő szláv dialektusokat

jedelemségből gerjesztették. 1842-ben Belg­

beszéltek. Az iskolák alapítását is inkább

rádban a Karadordevic-dinasztia került

az államhatalom szorgalmazta. Kívülről,

uralomra.

szláv - elsősorban szlovák - részről történt

Szerbia ekkortól külpolitikai

tervezgetéseiben erőteljesebb utat engedett nemzetnagyobbító törekvéseinek. 1844-ben a szerb belügyminiszter, Ilija Garasanin titkos emlékiratot készített (Nacertanije Tervezet). A terv a nagyhatalmak ellensú­ lyozására a bárhol élő szerbek összefogását, majd egyesítését, vagyis egy nagyszerb ál­ lam megteremtését szorgalmazta. Először a Török Birodalomban élő szerbek (Bosz­ nia, M o n t e n e g r ó , Macedónia) egyesítésére került volna sor - sőt a bolgárokéra is, akiket szintén szerbeknek tekintettek. Ezt követ­ hette a Habsburg Birodalomnak a szűkebb Magyarországon, Szlavóniában, Horvát­ országban élő szerbjeinek a csatlakozása. A kisebbségi kérdést, más nemzetek - így a horvátok - elképzeléseit, jogait a tervezet nem vette figyelembe. A nagyszerb állam azután ellensúlyt képezett volna a Habs­ burgokkal és az orosz nagyhatalommal

A német színház Pesten, 1836 körül. Johann Georg Muehlinger vízfestménye

Nagyszeben látképe. Acélmetszet. 19. század első fele

kísérlet a nemzeti „ébresztésre", n e m sok

nye politizálásra kényszerítette őket. Ha­

eredménnyel.

gyományaik és kiváltságaik elenyésztetésé-

A magyarországi németség területi és tár­

nek félelme a feudalizmus fenntartásában

sadalmi szórtsága folytán egységes modern

érdekelt csoporttá tette a szászokat. Vállal­

nemzeti mozgalom n e m bontakozhatott ki.

ták a politikai küzdelmet Erdély két másik

Régi német telepek, városi polgárság, új

kiváltságos csoportjával, a magyarokkal és

betelepülők, jobbágyok, szabad parasztok,

a székelyekkel szemben, s elzárkóztak a te­

nemesek és főnemesek, evangélikusok és

rületükön élő többségi r o m á n s á g követe­

katolikusok éltek itt - mint németek, alig

léseitől. A mereven konzervatív politikai

tudva egymásról. Eltérő német dialektuso­

irány mellett a kulturális közösség is a Bécs­

kat beszéltek. További, az esetleges nemzeti

csel fenntartott szövetség megerősítéséhez

mozgalmat fékező tényező volt a magyar

vezetett. Befelé fordulásukat némileg ol­

társadalomba való integráltságuk, és az a vi­

dotta, hogy a szászok kizárólagos egyháza,

szonylagos előnyük, amely éppen a német

az evangélikus egyház, német területeken,

nyelvből fakadt. Az egész birodalomban,

ekkoriban z ö m m e l Berlinben neveltette

és így Magyarországon is, boldogulni lehe­

papi utánpótlását, és az értelmiség további

tett a n é m e t nyelvvel, amelyet tanítottak az

csoportjai is itt iskolázódtak. Ezáltal terjedt

iskolákban is. A polgárság és az arisztokrá­

a felnémet (hochdeutsch) irodalmi nyelv, és

cia jó része a német nyelvet használta. Bár

frissebb szellemi impulzusok érték el őket.

egyes csoportok asszimilációja megindult,

Magukat - Goethét e kérdésben sokszor

a nyelvprobléma n e m élesedett ki, társadal­

idézve - a német és vele az európai kultúra

mi pozícióik n e m kerültek veszélybe.

keleti végbástyájának tartották. Küldetés­

A németség egyetlen zárt t ö m b b e n élő csoportja, az erdélyi szászság ezzel ellen­ tétes képet m u t a t . Feudális privilégiumaik a régi világhoz kötötték, a változások igé­

tudattal zárkóztak el Erdély többi népétől, és a társadalmilag-kulturálisan fölényben lévő kisebbség gőgjével néztek a bizonyta­ lan jövőbe.

A nemzeti ébredések ellenfelei

A nemzeti ébredés kora mindnyájunk számára rokonszenves ugyan - elsősorban saját nemzetünk „hőskora" miatt - de n e m feledhetjük, hogy megvolt az érem másik oldala: ütköztek is egymással a nemzetek, hiszen érdekeik különböztek, jövőképük eltért. A nemzetek harmonikus együttműködése az egész 19. század során csak elvétve valósult meg. A legjobb esetben békésen éltek egymás mellett. Mindezért nem a „nacionalizmus", n e m az „elmara­ dottság", n e m a „tudatlanság" a felelős. A nemzetek helyzete eltért, állami pozícióik különböztek, nehezen fértek meg egymás­ sal. Voltak közöttük állam-, sőt múlt nélkü­ liek, nagyok és kicsinyek, több államban élők vagy egy birodalomban tömörülök. És többnyire nem egymás mellett, hanem - legalábbis a határ menti régiókban - egy­ másba ékelődve éltek. Azt sem tagadhatjuk, hogy a fejlettebbek, műveltebbek kissé le is nézték a hátramaradottabbakat. A 19. század története azonban nem csupán a nemzeti ébredések, versengések, konfliktusok története. Számban n e m je­ lentős, de hatalmi pozícióban lévő cso­ portok egyszerűen kimaradtak a látszólag m i n d e n t átfogó nemzeti fejlődésből. Vol­ tak, akik közömbösen, sőt esetleg kife­ jezetten ellenségesen figyelték a nemze­ tek szerveződését. A Habsburg Birodalom nemzetek előtti (tévesen azt is mondják: nemzetek feletti) államalakulat volt, s ve­ zető rétege nehezen fogadta el, hogy kere­ tei között nemzetek jönnek létre. Szerintük legyen mindenki hű alattvalója császárának-királyának, engedelmeskedjék a kor­ mányzatnak - a többit bízza a hatalomra. Az alakuló nemzetek viszont jogokat, bele­ szólást követeltek, és lassan-lassan válság­ ba sodorták a feudális abszolutizmus egész

nemzetek előtti rendszerét. A Habsburg­ hatalom és a nemzeti mozgalmak között konfliktusok érlelődtek. Az összeütközést, a politikai válságot csak erősítette, hogy a hatalom nem tudott mit kezdeni azzal, hogy egyesek „nemze­ tük" nevében szólalnak fel. Mi az a „nem­ zet"? - kérdezte például idegesen Metter­ nich herceg államkancellár. Szerinte az egy „kiméra", fantáziakép. Mind a Habsburg­ uralkodócsalád, mind a birodalom vezetői - ha már el kell őket helyeznünk nemzeti hovatartozás szerint - németek voltak. De korántsem biztos, hogy a német kultúrát is­ merték a legjobban, és az is valószínű, hogy érzelmileg sem azonosultak a németséggel. Nemzetek előtti arisztokraták voltak, akik a francia nyelvet használták. Katonai, egy­ házi, hivatali pályán vállaltak alkalmazást Oroszországtól Spanyolországig minde­ nütt, ahol erre lehetőség kínálkozott. A Habsburg Birodalom politikája ellenségesen figyelte a nemzeti moz­ galmakat, mert helyesen vette észre, hogy végső soron azok mindegyike bomlasztja, gyengíti a birodalmat. Elszakadni ugyan csak az észak-itáliai olasz tartományok akartak, de szívesen megtették volna ezt a galíciai lengyelek is, ha a nemzetközi feltételek kedvezőek. A románok, szerbek a nemzeti egyesülésről szőtt álmokkal a távoli jövő vágyképeként ugyan, de mégiscsak hátat akartak fordíta­ ni a Habsburg Birodalomnak. A magya­ rok, mint erre utaltunk, csak nagyobb önállóságot követeltek maguknak, de el­ képzeléseik nyomán, ha nem is felbom­ lott, de mindenesetre átalakult volna a birodalom. A legnépesebb és társadal­ milag legerősebb nemzetiségi csoportot a németek alkották, akik közül sokan az

Ausztria örökös császárság. Érem, 1804

A P O L G Á R I Á T A L A K U L Á S K O N F L I K T U S A I ÉS EREDMÉNYEI

egységes

Németország

megteremtésében

bizakodtak - vagyis még ők is a Habs­

miakkal. A valóságban azonban a régi bi­

burg Birodalmon kívül, a nagynémet

rodalmi működésnek számos eleme fenn­

egységben keresték volna boldogulá­

maradt. A külügyeket birodalmi szinten

sukat.

intézték, az nem számított „magyar" ügy­

Szinte reménytelen feladatra vál­

nek, hanem az uralkodó kiváltsága volt.

lalkozott tehát a birodalmi veze­

A magyarországi adók, államjövedelmek

tés, amikor elutasítóan viszonyult

„külön" folytak be, de bekerültek a közös

a nemzeti mozgalmakhoz. S mi­

államkasszába, és Magyarország képvise­

vel

a

reformok, változtatások

lőinek az adóösszegek felhasználásába már

ügye a nemzeti mozgalmakkal

n e m volt beleszólása. A hadsereg vezényle­

fonódott össze, a reformok

te, irányítása még Európa-szerte az uralko­

elutasítása ugyancsak a bi­

dók kezében van (az uralkodók többnyire

rodalmi vezetés politikájá­

egyenruhában jelennek meg a nyilvános­

nak alapvető eleme maradt

ság előtt). Ebben a birodalomban sincs külön magyar-, csak fekete-sárga, Habs­

-egészen 1848-ig. A korszak elején, 1790 táján még n e m voltak erősek a változtatások erői, sőt A császári és királyi hadsereg sorgyalogsági sisakja a napóleoni háborúk időszakából

n e m állhattak kapcsolatban a birodal­

úgy tűnt, hogy továbbra is a birodalom vezetésétől várhatók újító kezdeményezé­ sek. II. József kormányzata, a maga át nem gondolt intézkedéseivel, meggondolatlan külpolitikai lépéseivel, vesztes háborújával

burg-hadsereg.

Magyarországnak

azon­

b a n több joga volt e téren is, m i n t a töb­ bi

Habsburg-tartománynak.

A

magyar

országgyűlés ajánlotta meg az újoncokat, vagyis a Magyarországról besorozott kato­ nákat, és a hadsereg fenntartásához szük­ séges adót.

válságba sodorta a birodalmat. Utóda test­

Magyarország különállásának mérlegét

vére, II. Lipót lett (uralkodott 1790-1792).

nagyon nehéz megvonni. A jogi, a törvé­

Rövid életű kormányzata alatt óvatosab­

nyes biztosítékok megvoltak, de a valósá­

ban ugyan, de ő is változtatásokkal próbál­ kozott. Örökségének, a birodalomnak az

gos helyzet n e m m i n d i g felelt meg a törvé­ nyekben előírt állapotoknak.

egyben tartása azonban teljességgel nem si­

II. József halálakor valóságos nemzeti

került. A m á r II. József ellen fellázadt tarto­

felbuzdulás, még a nemesi gondolkodás ál­

mány, „Osztrák Németalföld", a mai Bel­ gium,

végleg

elszakadt.

Magyarország

különválási törekvéseit II. Lipótnak m á r sikerült

megfékeznie,

hiszen

az

ország

földrajzi helyzete teljes kiválást n e m tett lehetővé. De újabb államjogi engedménye­ ket kellett tennie. A magyar rendi alkot­ mány biztosítékokat kapott: háromévenként lesz országgyűlés, a király megesküszik az alkotmányra és így tovább. Egy új garan­ ciát képezett az 1790. évi X. törvény, amely szerint Magyarország „független ország", amelyet „a saját törvényei és szokásai sze­ rint", n e m pedig „más idegen országok módjára kell kormányozni".

Elvileg te­

hát Magyarország elérte önállóságát: csak

tal meghatározott önállóság iránti lelkese­ dés ö n t ö t t e el az országot. De felbukkant már a reform iránti vágy is. II. Lipótnak te­ hát n e m volt könnyű dolga. Kire támasz­ kodjon? Miként alakítsa birodalmát, s benne Magyarországot? II. Lipót érezte a magyar mozgalom erejét, s vele szemben ellen­ súlyt keresett. Ott voltak a magyarországi nemzetiségek,

s ő

rájuk támaszkodott.

A háttérből támogatta a szerbek, horvátok követeléseit, a német városi polgárok moz­ golódásait. Játék volt ez a tűzzel. N e m tud­ juk felmérni, milyen eredménnyel járt vol­ na ez a politika, mert az uralkodót váratlan, korai halála (negyvenöt éves korában) meg­ akadályozta tervei megvalósításában.

az uralkodó személye volt közös, a kor­

Utóda legidősebb fia, I. Ferenc lett. H u ­

mányzat szervei, a magyar intézmények

szonnégy éves korában került a trónra, te-

Császár és király Magyarország királya alkalmanként már a középkorban is császári címet viselt, így például Zsigmond király (1387-1437) német-római császár is volt. 1564 óta szinte állandósult, hogy a német választófejedelmek által megvá­ lasztott német-római császárt hívják meg a magyar trónra. A császári méltóság azonban fokozatosan formálissá vált. A német területeken a valóságos hatalmat egyre inkább a fejedelmek ragadták magukhoz. Teljessé tette ezt a vál­ tozást, a császári hatalom kiüresedését az 1648. évi vesztfáliai béke, amely egy európai rendezés keretében a szuverenitást, az államhatalmi jogok teljességének gya­ korlását a német fejedelmek kezébe tette le. A német­ római császárnak megmaradt címe, presztízse, s persze bizonyos mértékű befolyása, de igazi hatalma „saját" területeiből, saját fejedelemségeiből származott, vagyis ebben a korban az osztrák tartományokból és Csehor­ szágból. A Habsburg-uralkodók birtokai viszont túlterjed­ tek a Német-római Birodalmon. Ezek közül a legfontosabb

a változásból nem sokat vettek észre, mert átvették a Né­ met-római Birodalom jelvényeit, a kétfejű sast (régi római birodalmi jelvény, amelyet a bizánci császár örököseként az orosz cár is használt) és a fekete-sárga színt. Az Oszt­ rák Császárság már örökös császárság volt (a császári cím a családban öröklődött és nem választották), itt még koronázásra sem került sor, az új uralkodó egyszerűen a cím birtokába lépett. Még három „osztrák császár" követ­ kezett: Ferdinánd (1835-1848), Ferenc József (1848-1916) és Károly (1916-1918) - magyar királyként számozva őket V. Ferdinánd, I. Ferenc József (csak 1867-től magyar ki­ rály!) és IV. Károly. A Habsburg-udvar jogászai az összes Habsburg-birtokot, így Magyarországot is, beleértették a császárságba, a magyar államjog ezt soha nem ismerte el. Az uralkodót a magyar köznyelvben császárként emle­ gették („fölszántom a császár udvarát" - mondja a magyar népdal), de hivatalosan mindig királynak nevezték.

Magyarország, a Magyar Királyság volt. Itt királyként ural­

A 1 9 . századi Európában császári címe volt még

kodtak. Császárnak és királynak államjogi értelemben

az orosz cároknak, továbbá a franciáknál I. Napóleonnak

nem volt köze egymáshoz, csak éppen ugyanaz a személy

(1804-1814) és III. Napóleonnak (1851-1870), és az 1871-

volt a császár és a király. (Fontos, de nem egyedüli kivétel

ben császársággá alakult Németország uralkodóinak.

Mária Terézia királynő, aki nőként nem lehetett császár-

(Ha nem számítjuk, hogy a brit uralkodók 1878 óta „India

utóbbi pozíciót férje, Lotharingiai I. Ferenc töltötte be.)

császárai" is voltak...) Királyokkal tele volt a korabeli Euró­

1806-ban, lényegében Napóleon döntése nyomán, meg­

pa. Egy-egy új ország is kénytelen-kelletlen királysággá

szűnt a 962-ben alapított Német-római Császárság. Hogy

alakult, mint Hollandia 1814-ben, Görögország 1823-ban

ne maradjon császári cím nélkül, az utolsó német-római

vagy Belgium 1831-ben. 1848 előtt csak Svájc volt Euró­

császár, aki II. Ferenc néven uralkodott (1792-1806), még

pában köztársaság, 1918 előtt pedig csak Franciaország

1804-ben egy másik császárságot alapított, éspedig úgy­

csatlakozott hozzá. (Ha a rövidebb életű köztársaságoktól

nevezett „örökös" tartományaiból, vagyis az osztrák tarto­

eltekintünk.)

mányokból és Csehországból, illetve a nem régen uralma alá került további területekből (Dalmácia, Észak-ltália, Ga­ lícia). I. Ferenc néven tehát 1804 óta e területeken osztrák császárként kezdett uralkodni, birodalmát kezdték Oszt­ rák Császárságnak nevezni. Az egyszerű alattvalók ebből

Európán kívül két császárságot tartottak számon, az etió­ pot és a kínait. Dinasztikus exporton alapuló rövid életű császárságok alakultak Brazíliában, Mexikóban. A nemzet­ közi protokollban előbb a török szultánt, majd a perzsa sa­ hot és a japán tennót tekintették/fordították még császárnak.

hát f i a t a l o n , é r d e m i felkészülés n é l k ü l -

azért megbékélt N a p ó l e o n n a l , hozzáadta

s

Egy

a lányát, M á r i a Lujzát feleségül. I. Ferenc

egész k o r s z a k o t neveztek el r ó l a , a „ f e r e n c i

t a r t o t t a belső m o z g a l m a k t ó l , visszariadt

a b s z o l u t i z m u s " k o r á t . I. Ferenc alapjában

az ú j t ó l , a váratlantól.

harminchárom

évig

uralkodott.

véve s z o r o n g o t t a rá váró feladattól. N e m

Meglepőnek tűnhet, hogy a történelmi

Félt a fran­

k ö r ü l m é n y e k - a gazdaság, a k a t o n a i e r ő v i ­

cia f o r r a d a l o m t ó l , a franciáktól. N e m alap

szonyok, a nemzeti m o z g a l m a k - mérlege­

n é l k ü l , hiszen m a j d negyed századig t a r t ó

lése helyett m o s t , az 1792. évi trónváltozás

h á b o r ú k b a b o n y o l ó d o t t ellenük. K ö z b e n

kapcsán lélektani k i t é r ő r e vállalkoztunk.

m e r t változtatásokba f o g n i .

Clemens Lothar Metternich herceg (1773-1859)

rajtuk vagy

múlik -, béke,

hogy

hogy háború

legyen-e

megkegyelmezzenek-e

egy elítéltnek, hogy kinek adjanak grófi Rajna-vidéki származású diplomata

címet, hogy összehívják-e a magyar or­

és politikus, az 1848 előtti Habsburg

szággyűlést és így tovább. I. Ferenc óvato­

Birodalom legfőbb vezetője. 1815-ben

san b á n t a hirtelen rá szakadt örökséggel.

a bécsi kongresszuson alakította ki azt

Eleinte gyermek- és ifjúkori nevelőinek

a tartós külpolitikai stabilitást, amelyet

adott a k o r m á n y z á s b a n nagy befolyást.

Szent Szövetségi rendszernek nevez­

Később stabil, m e g b í z h a t ó , és csak tőle

nek, s amelyet nagy ügyességgel tar­

függő személyekre bízta az adminisztrá­

tott fenn évtizedeken át. Államkan­

ciót. Ilyen volt birodalma vezető embere,

cellárként formailag csak a birodalom

Metternich

külügyeinek irányítója volt, de befolyá­ sa - főként az uralkodásra alkalmatlan

mélyesen irányította a birodalom veze­

(lényegében

ről származott, itt n e m volt társadalmi

Ferdinánd császár-király mellett - min­ den lényeges kérdésre kiterjedt. Sze­

államkancellár

a külügyminiszter), aki a Rajna-vidék­ beágyazottsága, s akire mindvégig hall­ Metternich arcképe

tésének magyarországi politikáját. Ellenzékiek, reformerek, forradalmárok között nem volt hajlandó különbséget tenni - minden különvéleményt felforgatónak tartott. Rugalmatlan, doktriner, a való­ ságos folyamatok felismerésére képtelen politizálása az 1840-es évekre a birodalmat válságba sodorta. 1848-ban emigrációba vonult, majd visszatért Bécsbe és az új birodalmi vezetéssel osztotta meg változatlan politikai nézeteit.

gatott. A „ m e t t e r n i c h i r e n d s z e r " túlélte a „ferenci abszolutizmust", hiszen 1848-ig tartott... I. Ferenc következetesen elutasította, hogy bármely nemzeti m o z g a l o m n a k ked­ vezzen. Sőt megpróbálkozott azzal - utol­ jára a Habsburg Birodalomban -, hogy különleges, „birodalmi patriotizmust", bi­ rodalmi hazafiságot teremtsen. A N a p ó ­ leon elleni h á b o r ú k idején, a 19. század ele­

Az uralkodók személye azonban a korban

jén kezdtek ilyen irányú propagandába,

rendkívül fontos, hiszen csakugyan ural­

a m i k o r a tömeghadseregek felállításához,

kodnak: meghatározzák a kormánypoliti­

lendületbe hozásához szellemi m u n í c i ó ­

kát, kiválasztják a legfelsőbb vezetőket, és

ra is szükség volt. Az oroszok, a hollan­

napról napra döntenek. Elhatározzák - ha

dok, a poroszok (északnémetek), spanyo­ lokjoggal hivatkoztak a m a g u k nemzetére, amikor a „francia h ó d í t ó k " ellen mozgósí­ tottak. Bécsből m o s t arra tettek kísérletet, hogy a császár, és rajta keresztül a biroda­ l o m iránt ébresszenek pozitív érzelmeket. Szükség lett volna erre, mert a b i r o d a l o m formailag 1804-ben újjáalakult. I. Ferenc felvette az „osztrák császár" címét, vagyis új császárságot alapított azokból a tarto­ mányokból,

amelyek

ténylegesen

is

az

uralma alá tartoztak. Eddig a Habsburgok a lényegében csak névben létező Német­ r ó m a i Birodalom császárai voltak. Ez a cím formailag jóval nagyobb területre terjedt ki, de n e m járt tényleges hatalommal. 1804 után az új Osztrák Császársághoz próbál­ Az Osztrák Birodalom címere, 1815

ták „kitalálni" az új alattvalókat, akik majd ehhez a vadonatúj császársághoz igázod-

nak. A kísérlet teljes kudarccal járt. Ma­ gyarország soha

nem

ismerte el,

Inszurgens katona. Színezett rézmetszet, 1816

hogy

a megkérdezése nélkül alapított császár­ ságba került volna. Az Osztrák Császárság a magyar államjogi felfogás szerint kívül van Magyarországon, attól nyugatra kez­ dődik. De a többi ébredező nemzeti moz­ galom is saját országára-tartományára fi­ gyelt. A milánói olasz, a prágai cseh, az újvidéki szerb dehogy akart fekete-sárga jelképeket sajátjaként elfogadni - hiszen ekkor terjedtek el a m á r a m á r hivatalossá vált nemzeti színek, zászlók. A korábbi évtizedekben n e m volt szük­ ség a fennálló rendszerek eszmei igazolásá­

moly vád egy alapjában még vallásos Euró­

ra. Az uralkodók egyszerűen „isten kegyel­

pában. Innen származik a merev külpoliti­

m é b ő l " uralkodtak és p u n k t u m . Egymás

kai

közt csereberélték, házasságokkal vagy há­

rendszer. (Noha elvileg a szent szövetség

borúkkal gyarapították vagy csökkentették

Nyugat-Európára n e m terjedt ki.)

rendszer

elnevezése:

szentszövetségi

b i r o d a l m u k a t - „népeiknek" ebbe n e m

I. Ferenc n e m nyerte meg népei szívét,

volt beleszólása. A nagy francia forradalom

de elődjétől eltérően n e m is szított viszályt

ott győzelemre vitte a „népfelség" elvét,

közöttük.

s az ébredező nemzeti mozgalmak egyik

hogy valamilyen, a nemesi képviseleten

Bár felmerült

egyszer-kétszer,

legfőbb, néha csak óvatosan megfogalma­

alapuló birodalmi szintű országgyűlést le­

zott követelése volt, hogy beleszóljanak

hetne szervezni, érdemben ezzel n e m p r ó ­

sorsuk intézésébe. A 19. századtól tehát el

bálkoztak. Maradt az „atyai" abszolutiz­

kellett fogadtatni az alattvalókkal, hogy

mus, a nemzeti mozgalmak elutasítása.

miért is tartoznak éppen abba az országba,

Magyar szemmel sokszor „német világ­

m i é r t is az a dinasztia uralkodik felettük. Az egyik lehetséges magyarázó elv a n e m ­ zeti volt. Spanyolország királya - akár al­ kotmányosan

uralkodott,

akár

nem

-

„spanyol" király volt, úgy tekintette magát, m i n t akit a nemzet élére állítottak. Bécsben a Habsburgok n e m m o n d h a t t a k ilyet (még a n é m e t e k nevében sem, hiszen a néme­ tek többsége n e m tartozott u r a l m u k alá). A

„birodalmi

patriotizmus"

felélesztése

n e m sikerült. M a r a d t a vallásos alapzat, az, hogy

„isten

kegyelméből"

uralkodnak,

amihez 1815 u t á n az európai rend vallá­ sos igazolása kapcsolódott: a konzerva­ tív hatalmak; Oroszország, Poroszország és a Habsburg Birodalom „Szent Szövetsé­ get" alkotott, olyan szerződéses viszonyt teremtett, amely a „szentháromság nevé­ b e n " egyesíti őket. A velük szembeforduló­ kat az istentelenség vádja fenyegette - ko­

nak" látják, láttatják a 19. század első évti­ zedeit - tévesen. A központi kormányzat nyelve a német volt ugyan, de a német nemzeti mozgalomnak éppúgy n e m ad­ tak teret, mint ahogy a többinek sem. Met­ ternich

rendőri

rendszerének

figyelme

nemcsak a Habsburg Birodalomra, h a n e m valamennyi német területre kiterjedt, s az államkancellár, ha kellett, német fejedelme­ ket is megleckéztetett: túl messzire m e n -

A Pest megyei lovas inszurgensek zászlója

Európa, 1815-1847

nek a német nemzeti mozgalommal való

ugyancsak 1830-ban. Belgium önálló ki­

kacérkodásban. Itáliáról pedig Metternich egyenesen azt mondta, hogy az csupán

rálysággá alakult. A változtathatatlanság szentszövetségi doktrínája megdőlt. Meg­

„földrajzi fogalom", az egységes Olaszor­ szág merő ábránd.

hökkentő az a merevség, amellyel Met­ ternich a kül- és belpolitikai változásokat elutasította. Alighanem a gyengeség felis­

Metternich számára egyetlen nemzeti mozgalom sem lehetett „legitim", vagyis változásokat megalapozó. Mégis bekö­ vetkeztek kül- és belpolitikai fordulatok, s ezeket a bécsi külpolitika fogcsikorgatva tudomásul vette. Ilyen volt az 1830. évi francia forradalom, amely Párizsban di­ nasztiacserével járt, s ilyen volt az 1815ben létesített, Belgiumból és Hollandiá­ ból álló „nagyholland királyság" szétesése

merésén alapult ez a csökönyösség. A Habs­ burg Birodalom a másik négy hatalom (Poroszország, Oroszország, Franciaor­ szág, Anglia) mellett erőtlenebb volt. A te­ rület és a népesség vetekedett a többi ha­ taloméval, a gazdaság sem volt sokkal lemaradva. De a bennük élők lojalitása a leggyengébb volt. A brit matrózok büsz­ kén lengették királyságuk zászlaját, az orosz

103

muzsikok messziről tisztelték a cár atyuskát, a poroszok elfogadták katonailag erős,

I. Ferdinánd (magyar királyként V., 1793-1875)

megújulásra képes államukat, a franciák ébren tartották dicsőségük emlékét. Ugyan­ akkor az olasz carbonari-mozgalom össze­ esküvéseket

szőtt

a

Habsburg-hatalom

ellen, Magyarország mintegy a központi hatalom ellenzékét alkotta, a lengyelek újra magukkal vitték volna Galíciát egy egy­ séges Lengyelországba, az erdélyi r o m á n o k a Kárpátokon

túlra tekingettek - ezek

a tényezők, amelyre talán csak legyintgettek Bécsben, megáshatták - és meg is ásták - a b i r o d a l o m sírját. N e m csupán n é h á n y birodalmi vezető m a r a d t kívül, illetve szállott szembe a nem­ zeti mozgalmakkal. A birodalmi, nemzeti

Habsburg-uralkodó, I. Ferdinánd néven osztrák császár (1835-1848), V. Ferdinánd néven magyar király (1835-1848). Uralko­ dásra alkalmatlan, akaratgyenge szemé­ lyiség volt, helyette az 1848-as forradalo­ mig az Államértekezlet (Staatskonferenz) irányította a birodalmat, 1848 márciusától pedig az osztrák és a magyar kormány kezében volt az irányítás. 1848 júniusától szeptemberig névleges hatalma is meg­ V. Ferdinánd arcképe. szűnt, amikor a nyugati birodalomfélben Robert Theer vizfestménye János főherceg, Magyarországon István főherceg gyakorolta az államfői jogokat. 1848. december 2-án végleg lemondatták, haláláig visszavonultan élt a prágai Hradzsinban.

kötődésekkel n e m rendelkező arisztokrá­ cia, m i n t a m ú l t b ó l itt m a r a d t képződ­

A természet törvénye szerint I. Ferenc

mény, Metternichék körül csoportosult.

azonban 1835-ben meghalt. A törvényes

A birodalmat igazgató felső hivatalnokság

rend szerint legidősebb fiának, Ferdinánd­

belelátta az értelmet az egész rendszer fenn­

nak kellett őt a trónon követnie.

tartásába (például azt gondolták, hogy ha

Ferdinánddal azonban volt egy kis gond:

n e m tartanak rendet, akkor a nemzetisé­

alkalmatlan volt az uralkodásra. Túlzó az

gek egymás torkának esnek). Végül itt volt

a megállapítás, mintha elmebeteg lett vol­

a hadsereg, p o n t o s a b b a n annak tisztikara,

na. Környezetében kiigazodott, a minden­

amely csak császára iránt érzett hűséget,

napok világában, mondjuk kisiparosként,

és a belső rend fenntartását éppúgy vál­

bizonyára helyt állott volna. Szellemileg

lalta, m i n t a külháborúkat. (A tisztikart,

volt gyenge, erélytelen - nem tudott dön­

főleg az ifjabbakat, részben elérte azért

teni. Márpedig az uralkodás mindennapi

a n e m z e t i mozgalmak hívása, s m i n t 1848-

döntést kíván. Az utód képességeit mérle­

b a n kiderült, a hadsereg lojalitása is meg­

gelve már az 1820-as években felmerült,

rendült.) A rendszer hatalmi szilárdságát

hogy Ferdinándot valahogyan ki kellene

emellett a II. Lipót alatt kiépíteni kezdett,

hagyni az uralkodók sorából (például le­

és ekkorra m á r megszilárdult rendőri és

mondatják, mint ahogy ez 1848 végén meg

titkosrendőri szervezet biztosította. Nem

is történt), de a nyilván elfogult atya, I. Fe­

volt szabad sajtó, cenzúrázták a kiadvá­

renc mellett ebben a d ö n t ő szót Metter­

nyokat, a könyvbehozatalt is ellenőrizték.

nich m o n d t a ki. Márpedig neki nagyon is

A tiltott, titkos szervezkedésnek n e m vol­

megfelelt egy ilyen gyenge uralkodó, mert

tak esélyei (ezt az 1794. évi magyar jakobi­

akkor ő dönthetett, ő uralkodhatott he­

n u s összeesküvés is m e g m u t a t t a ) . Legáli­

lyette. A ravasz államkancellár el is fogad­

san, nyíltan pedig csak Magyarországon

tatott I. Ferenccel egy ilyen politikai vég­

létezhetett politikai ellenzéki mozgalom,

rendeletet, ám hasztalan lobogtatta annak

a magyar nemességé, amely 1830 táján re­

halála után. A család tagjai, a főhercegek,

f o r m m o z g a l o m m á fejlődött.

és persze más birodalmi vezetők, elsősor­

A

ferenci-metternichi-szentszövetségi

rendszer szilárdsága n e m utolsósorban a legfelső vezetők elhatározottságán múlott.

ban Metternich nagy riválisa, Kolovvrat gróf államminiszter, fellázadtak e megol­ dás ellen. Ferdinándot már nem tudták fél-

re tenni, ám melléje afféle régenstanácsot szerveztek. Vagyis létrejött egy testület, az államkonferencia

(vagy államértekezlet),

amely az uralkodó helyett döntött. Tag­ ja lett két főherceg, Ferenc Károly trón­ örökös és Lajos, továbbá Metternich és Kolowrat. (Alkalmanként más tagokat is bevontak a tanácskozásokba, a napirendtől függően.) A legfőbb vezetők között azon­ ban ritkán alakult ki rövid idő alatt egyet­ értés. Ennek folytán a birodalom legfel­ sőbb vezetése megbénult - visszatekintve némi joggal mondhatjuk, hogy sodródott az 1848. évi forradalom felé. Az 1840-es években újra megkezdődött a Habsburg-család némely tagjai és egyes

J ó z s e f (1776-1847) Habsburg-főherceg, Magyarország nádora (1796-1847). Fiatalon, a Habsburg-dinasztia bizalmából került az or­ szág élére. Budára köl­ tözve fokozatosan azo­ nosult a magyar rendi alkotmányos álláspont­ tal, az adott keretek között érvelt Magyar­ ország önállósága, fejlesztésének szüksé­ gessége mellett. Mind­ ezért népszerűtlenné vált Bécsben és állan­ dósult ellentéte Metternichhel. Fél évszáza­ dos nádorsága alatt óvakodott az elhamar­ kodott döntésektől, fel­ adatának az államjogi és politikai ellentétek kiegyenlítését tartotta. Nagy érdemei vannak József nádor képmása. Barabás Miklós olajfestménye

Pest városának fejlesz­ tésében.

Ferenc József ifjúkori képmása birodalmi vezetők között az alkudozástervezgetés: e n n e k a rendszernek valaho­ gyan véget kellene vetni, Metternichet el kellene távolítani, és egy népszerűbb rend­ szert kellene kialakítani. De ki kerüljön a trónra? Ferenc Károly (Ferdinánd öccse) következett volna, de ő m á r k o m p r o m i t ­ tálódott ebben a rendszerben, emellett a színházon kívül vajmi kevés dolog ér­ dekelte, tőle sem lehetett semmi jót; meg­ újulást, dinamizmust várni. A tervek ezért elnapolódtak arra az időre, a m i k o r a kö­ vetkező t r ó n ö r ö k ö s , Ferenc Károly fia, Fe­ renc József el n e m éri a Habsburg-házi törvények szerinti nagykorúságot, a tizen­ nyolc esztendőt (ez 1848 augusztusában következett volna be), s akkor lehetett vol­ na egy államcsínyt végrehajtani. De köz­ bejött a forradalom...

Különböző jövőképek

E

gy nagyszabású átalakulási program

el akarnak érni, másutt m á r megvalósult.

jövőképet igényel. Részint azért, hogy

A nyugati „modellekre" való hivatkozás

minél több embert megnyerjenek, ré­

azonban n e m maradt ellentmondás nél­

szint pedig azért, hogy a program részele­

kül. A konzervatívok azzal példálództak,

mei ellentmondásmentesen illeszkedjenek

hogy „nyugaton" mekkora - a magyaror­

egymáshoz. A magyar reformok megfogal­

száginál

mazói polgári Magyarországot óhajtottak.

Angliában a gyárak teremtette gazdagság

Annyiban n e m is volt nehéz dolguk, hogy

kevesek kezében összpontosul, mellette so­

a nyugat-európai országokra (a merészeb­

ha nem látott méreteket ölt a munkásnyo­

bek Amerikára) hivatkoztak: mindaz, amit

mor. Elmondhatták, mert igaz volt, hogy

nagyobb - a szegénység, hogy

T ö r v é n y a g y á r a k a l a p í t á s á r ó l , 1840 „1840:17. törvénycikkely. A gyárok jogviszonyairól 1. §. Aki törvény szerint kereskedést kezdhet, szabadon gyárt is állíthat fel, azaz oly intézetet, melyben ugyanazon ipar-készítménynek előállításához szükséges minden részletmunkát egy fővezérlet alatt készíttetnek. 2. §. Gyárok felállítására azonban képesek azon egyházi személyek is, egyenként mint egyetemben, és azon kato­ nai szolgálatban lévők is, kik ingatlan vagyonnal bírnak, s azon gyárt kívánnak felállítani. Ily személyek azonban kötelesek egy eljárási címvezetőt kinevezni, kire a gyár vezérletét egyes részletében bízzák. 3. §. Hogyha a gyártó könyveinek törvény előtt fél próbát tevő hitelességet adatni kíván, ezeket a kereskedőkről szóló XVI-dik törvénycikkely 13-dik §. értelmében az illető

felül, hogy egészségüknek sem ártalmasak, testi kifejlődé­ süket nem akadályoztatják. A gyártó azonban azokat is, kik ezen időt elérték, de a 16. évet meg nem haladták, na­ ponta, erejökhöz mért munkára kilenc óránál tovább nem fordíthatja, s ezen kilenc órai munka sem lehet folytonos, de egy óra nyugidő által félbeszakasztandó. 7. §. Ami különben a kereskedők és segédszemélyzetök közti kölcsönös viszonyokról az illető törvénycikkely 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 33. és 34-dik §§-aiban rendeltetett, az a gyártókra és segédszemélyzetökre is ki­ terjed. A közönséges munkásoknak bére minden héten ki­ fizetendő, a felmondási idő pedig közönséges munkások­ nál és mesterlegényeknél, ha eziránt különös szerződés nem köttetett, nyolc napra határoztatik.

reskedő rendesen vinni köteleztetik.

8. §. A gyártási munkához szükséges épületek a katonaszállásolástól mentek.

4. §. Ha a gyártó felesége magának követelései iránt cső­

9. §. A gyártó gyárműveit mind gyárában, mind külön bolt­

törvényhatóság által törvényesíteni, s szintúgy mint a ke­

dület esetére biztosítást kíván szerezni, hozományát, hit­

ban, ahol akarja, nagyban (in grosso) és részletesen (en

bérét és jegyajándékát a kereskedőkről szóló XVI-dik tör­

detail) eladhatja, s raktárt (Niederlage) szabadon nyithat.

vénycikkely 9-dik §-nak rendelete szerint ugyanazon

10. §. A törvénynek minden rendeletei, melyek a kereske­ dőkről és kereskedésről szólanak, a gyármüvek eladására

hatóságnál köteles bejegyeztetni, melynél férje könyveit törvényesítette. 5. §. A gyártó intézetében mindennemű mesterséget (Gewerbe) űző segédmunkásokat szabadon alkalmazhat. 6. §. Oly gyermekeket, kik 12-dík évöket még el nem érték, csak oly gyári munkákra lehet alkalmaztatni, melyek azon­

is terjednek, akár ez a gyártó, akár valamely közbenjáró személy által eszközöltetik. 11. §. A csődületi tömegnek (Concursmasse) gyároknál is van joga a gyártást és eladást addig folytatni, míg minden meg­ lévő anyagszerek fel nem dolgoztatnak s el nem adatnak."

sünket azzal, hogy voltaképpen „kapitaliz­ m u s t akartak"? Nos, erre a kérdésre nem lehet a

igennel

19-20.

válaszolnunk,

század

főként

ha

megvalósult kapitaliz­

musára gondolunk. A reformkoriak azt remélték - Nyugat-Európa liberálisaival összhangban -, hogy a társadalmi egyen­ lőtlenségek inkább csökkennek, a szegé­ nyek és gazdagok közötti különbség lassanlassan

eltűnik, egy középosztályi, vagyis

elsöprő többségében közepes m ó d ú embe­ rekből álló társadalom fog kifejlődni. Szé­ chenyi úgy fogalmazott, hogy „a lehető leg­ nagyobb

szám

legnagyobb

boldogságát"

kívánja. Illúzió volt ez? Az utókor böl­ csességével azt mondhatjuk, hogy igen. De vonzó, pozitív jövőkép nélkül lélektani le­ hetetlenség lett volna az átalakítás munká­ jának megkezdése. A jövő

távlatainak

festése

különben

n e m tartozott a magyar reformpolitikusok kedvenc foglalatosságai közé. A közvet­ len feladatok voltak a fontosabbak, nem utolsósorban

azon

eszközök megtalálá­

sa, amelyek révén nemcsak elméletet, jö­ vőképet lehetett alkotni, h a n e m a siker re­ ményében lehetett a politikai küzdelmet folytatni. A feladat n e m volt könnyű. Abszolutista, változtatásra A tabáni kapu kéregető koldussal. Warságh Jakab festménye, 1836

nem

hajlandó

államhata­

az 1840-es évek Franciaországában a né­

lom, gazdaságilag fejletlen ország, többsé­

pesség egészéhez viszonyítva kevesebb pol­

gében írástudatlan társadalom, nagy tö­

gár rendelkezik választójoggal, mint Ma­

megű, ám szegény nemesség, nemzetiségi

gyarországon; vagy hogy Amerika azért

ellentétek, a külpolitikai támasz hiánya -

n e m lehet példa,

soroljuk tovább?

mert ott történelmi

előzmények nélkül foghattak hozzá egy de­

A politikai stratégia e körülmények kö­

mokratikus rendszer kiépítéséhez és így

zött is sikerrel kecsegtető változatát az

tovább. A cenzúra viszonyai között is vi­

1820-as, 1830-as évek fordulóján Wesselé­

szonylag szabad vita bontakozott ki Ma­

nyi Miklós báró alkotta meg. Szerinte a ré­

gyarországon a nyugati példák követendő

gi, rendi, nemesi jogok arra talán mégis

és elvetendő elemeiről. De nemcsak arról,

csak alkalmasak, hogy az újat meghirdes­

hogy mit lehetne átvenni a már létező pél­

sék, e keretek között tábort szervezzenek.

dákból, h a n e m arról is, hogy a nyugati or­

Az ötvenkét vármegyében kell tehát szer­

szágok politikusai és gondolkodói a saját

vezkedni, ott kell az országgyűlési kö­

országukban milyen változtatásokra gon­

veteknek programot adni. A bázis pedig

dolnak.

a magyar köznemesség (mint láttuk, ön­

N e m lehetne leegyszerűsíteni a reform­

magában nem jelentéktelen csoport, a la­

koriak jövőképére irányuló kérdezősködé-

kosság 5 százaléka). A választott taktika

Konzervatívok, liberálisok, demokraták A ma is ismert, ma is vállalt - vagy alkalmanként szitok­

ságjogokat, a választójog kibővítését, a felelős kormányzat

szóként használt - politikai áramlatok a 19. században ala­

elvét - a liberálisok megbékéltek a királyság intézményrend­

kultak ki. Elsőként a liberálisok léptek önálló politikai irány­

szerével, az arisztokrácia fennmaradt kiváltságaival.

zatként a modern történelem színpadára. Az elnevezés

Az európai kontinens csak késéssel követte ezt a fejlődést.

- liberálisok - Spanyolországból származik, az 1812. évi

A pártalakulások is másként alakultak, mivel a kontinensen

úgynevezett cádizi alkotmány híveit gúnyolták evvel a szó­

további pártok jöttek létre: agrárpártok, felekezeti pártok

val: szabadosok, szabadságoskodók - vagyis liberálisok.

(katolikusok), a nemzeti kisebbségek pártjai, végül a század

Hamarosan Európa-szerte vállalták e kifejezést azok, akik

utolsó negyedében a munkáspártok. A legfontosabb fejle­

modern, polgári alkotmányosságot, parlamentarizmust,

mény a demokrata pártok megjelenése volt.

felelős kormányzatot, törvény előtti egyenlőséget kívántak

A liberálisok és a demokraták megkülönböztetése ma már

teremteni. Liberális, modern alkotmányosság a 19. század

alig lehetséges, hiszen aki a liberalizmust vállalja, vállalja

elején csak Angliában létezett. Liberálisnak ott azt tekintet­

a demokratizmust is. A 19. században azonban éles volt

ték, aki a választójog kibővítésének, a szabadságjogok biz­

a különbség. A demokraták fő követelése az általános

tosításának híve, ellenzi a gyarmatokon a rabszolgaságot,

választójog megadása volt, ezt a liberálisok veszélyesnek

további korlátokat kíván állítani a királyi hatalomnak.

tartották: az „éretlen", vagyontalan, írástudatlan emberek

A liberalizmus először 1830 után hódított a kontinensen.

kezébe kerülnek fontos döntések. A demokraták továbbá

Spanyolország (ha időnként megszakítva is), Franciaország,

a teljes körű sajtószabadságot, a parlamentnek felelős kor­

Belgium és egy-két délnémet tartomány tekinthető a 19.

mány mindenre kiterjedő jogkörét, nem ritkán köztársasá­

század második harmadától liberális államrendszerűnek -

got követeltek és szorgalmazták a meglévő kiváltságok el­

természetesen mindegyikre ráfért a tökéletesítés. Minden­

törlését. A demokratáknak volt egy létező példaképe, egy

esetre a liberálisok ezekben az országokban kormányra

18. században alapított demokrácia: az Amerikai Egyesült

juthattak. Másutt mindenütt ellenzékben maradni kénysze­

Államok. Ez a létező demokrácia mintát, biztatást, erőt

rültek. A liberalizmus európai (legalábbis nyugat- és közép­

adott az európai demokratáknak.

európai) áttörése 1848-ban következett be. Mind több or­

A demokrácia első áttörését 1848 hozta meg. Ekkor, az ál­

szágban érvényesültek a szabadságjogok, liberális

talános választójog révén vált demokratikus országgá

kormányzatok kezdtek működni. Az ellenforradalmak felül­

Svájc, Franciaország és az egyesülési folyamatot megkez­

kerekedése visszaesést hozott, de a korábbi állapotok nem

dő Németország - azonban a demokrácia éppen az utóbbi

tértek vissza, illetve némi késéssel - a Habsburg Birodalom­

nagyobb országokban nem tudott állandósulni.

ban például 1867 után - hozzáfogtak azért liberális állam­

A liberalizmus és a demokrácia közötti nehezen meghúzha­

rendszerek kiépítéséhez. Még a Balkán-félsziget független­

tó határvonalat jelzi, hogy nagyon sok liberális politikus

né vált államai is rögtön liberális alkotmányosságot léptettek

demokrata lett: az egyik legismertebb példa erre Kossuth

életbe - noha ennek társadalmi feltételei hiányoztak.

Lajos, aki liberális ellenzéki politikusként indult, 1848-1849

A régi viszonyok híveit nevezték megőrzőknek, vagyis kon­

során már egyértelműen demokratikus álláspontot képvi­

zervatívoknak. Sokféle csoportosulás tartozott ide: a föld­

selt, és 1849 utáni emigrációjában a demokratikus, önkor­

birtokosok, az arisztokrácia, a klérus, a királyi hatalom hívei.

mányzati Magyarország jövőképét vázolta fel. Számára is

Ezek a politikai körök korábban magától értetődőnek tartot­

az Egyesült Államok volt a példakép.

ták, hogy ők vannak hatalmon. A liberális kihívásra azonban

A konzervatív-liberális-demokratikus pártfejlődés később és

választ kellett adniuk: milyen elvek jegyében, kinek a nevé­

vontatottan bontakozott ki azokban az országokban, ahol

ben kormányoznak egyáltalán? A válasz keresése vezetett

a politikai működést nem tették lehetővé. Az 1848 előtti („re­

előbb a konzervatív szellemi áramlat, majd a konzervatív

formkori") magyar liberalizmus, mivel volt rendi intézmény­

politikai áramlat, végül a konzervatív pártok kialakulásához.

rendszer, erőteljesebb lehetett, mint akár az osztrák, akár a

Először Angliában teremtődtek meg annak feltételei, hogy

porosz. A cári birodalomban csak az 1860-as években kapott

mind a konzervatívok, mind a liberálisok kormányra juthas­

némi mozgásteret a liberalizmus a helyi önkormányzatokban.

sanak. Ott úgynevezett parlamenti váltógazdaság alakult ki.

A demokrácia tartós áttörését Nyugat-Európában is csak

A két irányzat különbségei egyre kisebbek lettek, lassan-

a 20. század hozta meg.

lassan elmosódtak. A konzervatívok elfogadták a szabad­

ponti helyzete, méretei, értelmisége révén irányt, példaképet adott a többi megyének. Az 1847. évi pártalakulás csak betetőzte ezt a folyamatot. Az 1830-as években a reformtáboron belül egyetlen másik alternatív elképzelés alakult ki: Széchenyi Istváné. A gróf sze­ rint a változtatási terveknek az arisztok­ raták körében, következésképpen az in­ tézményeket tekintve az elitet t ö m ö r í t ő Kaszinóban kell kiformálódnia, hogy az­ után a politikai tervek az országgyűlés fel­ sőtábláján konkretizálódjanak. Elméleti­ leg m ű k ö d h e t e t t volna ez az elképzelés, Angliát is méltán említhették, említhetjük példájaként. Csakhogy a magyar arisztok­ Védegyleti bál. Színezett acélmetszet

a megyéken keresztül elérendő országgyű­ lési többség révén lehetőséget ad a kezde­ ményező politizálásra - de ha szükséges, a visszavonulásra is alkalmat ad. Egy ab­ szolutista ellentámadás esetén be lehet zár­ kózni a megyékbe, a szerveződés, a felké­ szülés ott is folytatható. Az 1830-as években Kölcsey, Deák (és persze mások, az ellenzéki vezérkar) fejlesz­

rácia - n é h á n y tagjától eltekintve - öszszességében n e m vállalkozott reformokra, inkább

a

kivárás

taktikája

nyiban korrigálta elképzelését, hogy most m á r inkább Bécstől, a k o r m á n y z a t t ó l vár­ ta a kezdeményezést. E n n e k érdekében programját is mérsékelte volna, és heves vitákba b o n y o l ó d o t t Kossuthtal.

tette tovább ezt a koncepciót. És újabb

Üvegpohár nemzeti színekkel és címerrel, 19. század első fele

megmaradt

mellett. Széchenyi az 1840-es években any-

Az

1840-es években pedig megjelent

szintre emelte az 1840-es években Kossuth.

egy

értelmiségi

Az általa szerkesztett Pesti Hírlap révén

meghaladni kívánta a Wesselényi kidol­

csoportosulás,

amely

1841-től országos központ teremtődött.

gozta politikai elképzelést. A centralisták

A Hírlap nem utasította a megyéket, nem

lassúnak és kevés e r e d m é n y t h o z ó n a k tar­

„központosított", hanem híreket és ténye­

t o t t á k a megyéken keresztül t ö r t é n ő hosz-

ket közölt a megyékből. Szabolcs megtud­

szú menetelést. Arra gondoltak, hogy egy

hatta, mi történik Zalában, Békést befolyá­

határozott

solhatta,

a

hogy

hogyan

döntött

Bereg.

országgyűlési

városoknak

adott

reformmal

több

-

szavazattal,

Amikor Kossuthot 1844-ben eltávolították

amely kezdettől o t t volt a reformkövetelé­

a szerkesztéstől, egy pillanatra úgy tűnt,

sek között - tartós liberális többséget te­

n e m lesz országos központ. Kossuth azon­

r e m t e n e k az országgyűlésen, amely majd

ban a vereséget is javára tudta fordítani.

erős k ö z p o n t i végrehajtó hatalmat te­

Néhány h ó n a p múlva egy rokonszenves,

remt. A k ö z p o n t o s í t ó politikai gondolat

de n e m nagy jövővel kecsegtető egyesülés,

n y o m á n alakult ki elnevezésük: centralis­

a Védegylet igazgatója lett. Most ebből a po­

ták.

zícióból, ezzel az egyesülettel lehetett köz­

amely azonban éppen első lépéseit tekint­

pontot teremteni. És ott volt a Pest városá­

ve bizonyult megvalósíthatatlannak, hi­

ban tömörült nemesi és értelmiségi elit

szen a felsőtábla és Bécs ellenállása egy

számára

közvetlen országgyűlési áttörést lehetet­

Pest vármegye

közgyűlési

ter­

me. Pest megye, amely szavazati jogot adott a nem nemesi értelmiségieknek, egykorú elnevezéssel „vezérvármegyévé" vált, köz­

Egy h a r m a d i k elképzelés volt ez,

lenné tett. Járhatónak a Wesselényi-Kossuth-féle elképzelés bizonyult.

Szerény eredmények a nagy áttörés

H

a valaki 1848 elején visszatekintett

szott rendkívül sürgetőnek. A társadalom

arra a két évtizedre, amelyet ké­

belső feszültségei azonban jelezték, hogy az

sőbb „reformkornak" neveztek el,

erjedés i m m á r a jobbágyságot is elérte.

n e m lehetett túlságosan elégedett. Egy-két

1846-ban Galíciában jobbágyfelkelés tört

reform elfogadtatása ugyan sikerült, de ér­

ki. „Menjünk, különben m e n e t t e t ü n k " -

d e m i változás, átalakulás n e m következett

kezdte hangoztatni Kossuth. A reform­

be. F e n n m a r a d t a jobbágyrendszer, alig

mozgalom politikai taktikája az 1848 előt­

csökkent a gazdasági elmaradottság, n e m

ti utolsó h ó n a p o k b a n kezdett megváltoz-

változott a k o r m á n y r e n d s z e r . Ráadásul

ni. N e m egyes reformok elfogadtatása volt

m i n t h a n e m meggyengültek, h a n e m erő­ södtek volna a konzervatív, állagőrző erők. A 19. század elejétől a 19. század közepéig Metternich volt a birodalom legfőbb veze­ tője; Magyarországon pedig a 18. század végétől, fél évszázadon át, haláláig, 1847-ig József n á d o r maradt a kormányzat irányító­ ja. A konzervatív személyi folytonosság ki­ egészült az intézményivel. N e m változott az országgyűlés szerkezete, alig bővültek a n e m nemesek jogai. Évszázadon át ugyanazt az alig változtatott tankönyvet használták az elemi iskolákban. Csak az államnyelv és vele a közép- és felsőfokú oktatás nyelvének vál­ tozása, a latin helyett a magyar bevezetése tekinthető igazi nagy fordulatnak. A reformerek, m i n t utaltunk rá, eleve n e m számoltak gyors áttöréssel. A lassú t e m p ó n e m volt sokak ellenére. Közben szerveződhetett, erősödhetett a reformer­ tábor, felkészülhetett a társadalom a m o ­ dern gazdaság intézményeinek befogadá­ sára. N e m is volt eleve megszabott t e m p ó , ütemterv. Számolni kellett például azzal, hogy csak h á r o m é v e n t e van országgyűlés! A 19. század közepe felé haladva azonban érződött, hogy ez a t e m p ó n e m lesz elégsé­ ges. Az ipari forradalom elérte a Habsburg Birodalom

nyugati

tartományait.

Amíg

csak a nemesek ismerték fel és kezdték han­ goztatni a jobbágyrendszer tarthatatlansá­ gát, addig a jobbágyfelszabadítás n e m lát­

Széchenyi István gondolatai. Litográfia

Reform és forradalom Reform és forradalom látszólag a társadalom és az állam­

lom ellenségei viszont minden rosszat a forradalomnak tu­

élet átalakításának két teljesen különböző eszköze. Pedig,

lajdonítottak, büszkén vállalták az „ellenforradalmi" jelzőt,

ha a forradalom nemzetközi, latin kifejezését, arevolúciát

és olyan rendszert akartak kialakítani, ahol nincs esélye

illesztjük az ugyancsak latin eredetű reform mellé, mindjárt

semmilyen alulról kezdeményezett forradalomnak.

feltűnik a hasonlóság. A reform újjáformálást jelent, vagyis azt, hogy valaminek

Forradalmi mozgalmak fel-felbukkantak a 19. század első két évtizedében, de azokat rendre sikerült elfojtani. 1830-

visszaadják eredeti alakját. A szót a 16. századi vallási

ban azonban Párizsban újabb forradalom tört ki, amely

megújítás, a reformáció hívei kezdték használni. Szerintük

elsöpörte a Bourbon-dinasztiát (egy mellékág került

a római katolikus egyház eltért eredeti tanaitól és felépíté­

a trónra) és hatása nyomán Európa-szerte több helyütt

sétől, vissza kell azt vezetni az eredeti alapokra, újjá kell

változások mentek végbe. Az 1830-as párizsi (és az 1830.

formálni. A reformáció egyik egyházát is reformátusnak

évi belga) forradalom megmutatta, hogy a forradalmi

nevezik. A reform kifejezése a hitéleti vitákból azután át­

eseményekből nem feltétlenül következik a káosz, a rom­

került a politikai életbe. Lassan elveszítette eredeti jelen­

bolás - egy stabilabb, a társadalom számára elfogadha­

tését, azt, hogy vissza kell hozni valaha megvolt eredeti

tóbb politikai rendszer is létrejöhet a forradalom nyomán.

állapotába a fennállót. A reform általában véve jelölt vál­

1830-tól kezdve tehát, bár a forradalmat mint eszközt

toztatást, fejlesztést, alakítást. A fokozatosság fontos

a legtöbben továbbra is elutasították, a forradalom nem

ismérve maradt a reformnak.

volt többé az a fenyegető rém, mint 1789 után. A reform

A forradalom ehhez képest ijesztő változásokat ígért. Ám eredetileg ez a szó (mármint a revolúció) visszafejlesztést jelentett, azt, hogy sok-sok úttévesztés után a fejlődést visszahozzák eredeti alapjaira. A szó még abból az időből származik, amikor a történelmet körforgásszerűen képzel­ ték el, akként, hogy a történelem egy nagy kört leírva el­

és a forradalom közti határvonal kezdett elmosódni, hiszen a reformmozgalomhoz is hozzátartozhatott a tö­ megnyomás, a népi követelések megfogalmazása, illetve a teljes átalakítás követelése. A forradalmat igenlők, bekö­ vetkeztét várók pedig reálisabb reményeket fűztek a forra­ dalomhoz, tűnőben volt a csodavárás.

kezdi ismételni önmagát. A revolúció itt az új kezdetet,

1848 forradalmai ezért a reformerek számára is vállalha-

az újrakezdést ígérte, s ez a jelentéselem fejlődött tovább.

tóak voltak. Az uralkodók látszólag rugalmasan alkalmaz­

A revolúció azt jelenti, hogy mindent az alapokig menően

kodtak a bekövetkezett eseményekhez. Meghajoltak

lerombolnak és átalakítanak. A magyar forradalom szónak

a „népakarat" előtt, az eddigi liberális és demokratikus

csak látszólag nincs köze a körforgáshoz! A forr igéből

ellenzék tagjaiból neveztek ki kormányt. Megengedték új

származik, amely körbeáramlást, körben forgást jelent -

alkotmányok tervezgetését, sőt itt-ott, mint Magyarorszá­

amikor a szót megalkották a nyelvújítás idején, a legmeg­

gon is, rövid idő alatti életbe léptetését. A forradalom nem­

felelőbb magyar változatot találták meg.

zetközileg elismert, legitim tényezővé vált -1849-re már

Az első, 17. századi forradalmak (a holland és az angol)

az orosz cár is elismerte az új francia köztársaságot.

egyedinek, esetlegesnek tűntek. Ám a nagy francia forra­

A 1 9 . század második felében csak Franciaországban

dalom 1789-től bekövetkező eseményei igényt tartottak

(1870) és Spanyolországban voltak újabb forradalmak.

arra, hogy az egész történelem számára irányt mutassa­

A 20. század elején azután forradalmak egész sora rázta

nak. Ahogyan Franciaország 1789 után teljesen átalakult;

meg előbb Törökországot és a Balkánt, majd az első világ­

a forradalom hívei, a forradalmárok szerint ez a jövő várt

háborús vereségek nyomán Kelet- és Közép-Európát

egész Európára. Forradalmak fognak kitörni, vagy azokat

(1917: Oroszország; 1918: Németország, Ausztria, Ma­

ki lehet robbantani, és ennek nyomán előbb az egyes or­

gyarország). Általában elmondható, hogy a történelemből

szágok, majd egész Európa viszonylag gyorsan átalakul.

kevesen és nehezen tanulnak. A forradalmak tanulsága

A jövőkép persze különbözött, az elképzelések a politikai

nyomán azonban a reformok elfogadása iránti hajlandóság

egyenlőségtől a vagyoni egyenlőségig terjedtek. A francia

általában erősödött az uralmon lévők körében. A kommu­

forradalom bizonyos vívmányai Napóleon hódításai nyo­

nizmus kelet-európai felbomlása 1989-1990-ben a forra­

mán megjelentek ugyan Európában, de spontán forradal­

dalom és a reform között meghatározható átmeneti for­

mak azokban az években nem törtek ki. A francia forrada­

mák jegyében ment végbe.

a cél, h a n e m politikai áttörés elérése. Vagy­

formok révén egyenjogú állampolgárok tár­

is a Habsburg Birodalom egész államrend­

sadalmává alakult. Megdőlt az abszolutiz­

szerének megdöntése, a metternichi abszo­

m u s ; népképviseleti parlament és annak

lutizmus felszámolása. Kossuthék érezték

felelős k o r m á n y jött létre. Az államélet át­

az abszolutizmus egész államrendszerének

alakulásával pedig Magyarország teljes kü­

válságát, és érzékelték azt is, hogy egész

lönállást ért el a Habsburg Birodalmon be­

E u r ó p a krízis felé közeledik.

lül. Bécs megszűnt Magyarország számára

Teljesen felesleges annak latolgatása, hogy

hatalmi központ lenni.

az európai 1848-as forradalmak nélkül mi­

A reformkor és 1848 egymást magya­

lyen eredményeket lehetett volna elérni az

rázza, értelmezi. Nemcsak 1848 szereplői

„utolsó" (utolsónak bizonyult) rendi or­

- Batthyány és k o r m á n y á n a k tagjai, a tá­

szággyűlésen. A lényeg az, hogy az 1848-as

b o r n o k o k és kormánybiztosok - érkeztek

forradalmi hullám n e m érte készületlenül

a reformkorból, h a n e m politikai elképze­

Magyarországot. Az áttörés, a következetes

léseik is. Az 1848-as áttörés eredményes­

átalakulás programja készen állott. Két évti­

sége, a szabadságharc sikerei bizonyítják

zed reformpolitikájának és reformgondol­

a reformkori érdekegyesítő politika helyes­

kodásának eredményei beértek. Ezért lehetett

ségét. (És 1848-1849 egyetlen nagy kudar­

sikeres az 1848-as áttörés. Magyarországon

ca, a nemzetiségi kérdés, ugyancsak vissza­

sikerült E u r ó p á b a n először, még 1848 ápri­

utal a reformkori mulasztásokra.)

lisában, a forradalmi vívmányok törvény­

A reformkor 1848-ban véget ért, célhoz

be iktatása. Átalakult a társadalom, amely

ért. Űj korszak kezdődött: a polgári Ma­

a jobbágyfelszabadítás és más társadalmi re­

gyarország kora.

Széchenyi és Deák kora. Than Mór falképének részlete a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházában, 1875

Ajánlott irodalom

Csorba László-Velkey Ferenc: Reformkor és forradalom 1790-1849. Debrecen, 1998.

Miskolczy Ambrus: A modern magyar demokratikus kultúra „eredeti jellegzetességeiről". Budapest, 2006.

Deák Ágnes-Molnár András: Deák Ferenc. Budapest, 2003.

Molnár András: Viam meam persequor. Batthyány Lajos gróf útja a miniszterelnökségig. Politikai életrajz. Budapest, 2007.

Devescovi Balázs: Eötvös József. Pozsony, 2007. Gergely András: Széchenyi István. Pozsony, 2006. Kecskeméti Károly: A magyar liberalizmus 1790-1848. Budapest, 2008. Kerényi Ferenc: Pest vármegye irodalmi élete 1790-1867. Vác, 2002. Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. Budapest, 2002. Magyarország története a 19. században. Szerkesztette: Gergely András. Budapest, 2005. Magyarország története tíz kötetben. 5. Magyarország története 1790-1848. Főszerkesztő: Méret Gyula. Budapest, 1983.

Oplatka András: Széchenyi István. Budapest, 2005. Schlett István: A magyar politikai gondolkodás története I—II. Budapest, 1995-1999. Szabad György: Kossuth irányadása. Budapest, 2002. Takáts József: Modern magyar politikai eszmetörténet. Budapest, 2007. Závodszky Géza: Szabadság csillaga. Magyar történet 1790-1849. Budapest, 2007.

MAGYARORSZÁG T Ö R T É N E T E Főszerkesztő Romsics Ignác 1. Őstörténet és h o n f o g l a l á s 2. Á l l a m a l a p í t á s 970-1038 3 . V á l s á g é s m e g e r ő s ö d é s 1038-1196 4 . N a g y u r a l k o d ó k é s k i s k i r á l y o k a 13. s z á z a d b a n 5 . A z A n j o u k b i r o d a l m a 1301-1387 6 . L u x e m b u r g i Z s i g m o n d u r a l k o d á s a 1387-1437 7. A H u n y a d i a k k o r a 1437-1490 8 . M o h á c s f e l é 1490-1526 9 . A h á r o m r é s z r e s z a k a d t o r s z á g 1526-1606 10. R o m l á s é s m e g ú j u l á s 1606-1703 11. A R á k ó c z i - s z a b a d s á g h a r c 1703-1711 12. M e g b é k é l é s é s ú j j á é p í t é s 1711-1790 13. A n e m z e t i é b r e d é s k o r a 1790-1848 14. F o r r a d a l o m é s s z a b a d s á g h a r c 1848-1849 15. P o l g á r i á t a l a k u l á s é s n e o a b s z o l u t i z m u s 1849-1867 16. A d u a l i z m u s k o r a 1867-1914 17. V i l á g h á b o r ú é s f o r r a d a l m a k 1914-1919 18. A H o r t h y - k o r s z a k 1920-1941 19. M a g y a r o r s z á g a m á s o d i k v i l á g h á b o r ú b a n 2 0 . D e m o k r á c i á b ó l a d i k t a t ú r á b a 1945-1956 21. A z 1 9 5 6 - o s f o r r a d a l o m é s s z a b a d s á g h a r c 2 2 . A K á d á r - k o r s z a k 1956-1989 23. A H a r m a d i k M a g y a r K ö z t á r s a s á g 1989-2009 24. Időrendi áttekintés

KOSSUTH KIADÓ w w w . kossuth.hu