MAGYARORSZÁG A FENNTARTHATÓSÁG ÚTJÁN 2014
MAGYARORSZÁG A FENNTARTHATÓSÁG ÚTJÁN 2014
Antall József Tudásközpont Budapest, 2014
1
A kötet kiadásában közreműködtek
© Antall József Tudásközpont, 2014 Minden jog fenntartva. ISBN 978-963-87486-9-0
Kiadta az Antall József Tudásközpont 1093 Budapest, Közraktár u. 4-6. www.ajtk.hu | Telefon: (+36 1) 482 7703 Felelős kiadó: Antall Péter igazgató
Szerkesztette: Holndonner Péter, Kálóczy Mihály, Palánki Krisztián, Pap Krisztina, Pittner Anna Szakmai lektor: Kálóczy Mihály, Palánki Krisztián Felelős szerkesztő: Pittner Anna A kiadvány megírásában részt vett munkatársak: Bibók Zsuzsanna, Csiffáry Nóra, Dienes Balázs, Dr. Hollósy Miklós, Holdonner Péter, Dr. Jánossy László, Kálóczy Mihály, Palánki Krisztián, Kemencei Zita, Póta Ágnes, Rezneki Rita, Sáringer-Kenyeres Dóra, Szaniszló Réka, Vida Antal, Vida Viktor, Zöldi Irma Grafikai tervezés, nyomdai előkészítés és nyomdai kivitelezés: Lichtenstein Csilla, Simonfai Attila
A kiadvány felelős erdőgazdálkodásból származó papírra készült. 2
Tartalomjegyzék 1. ÉGHAJLATVÁLTOZÁS.............................................................................................. 15 1.1. Globális éghajlatváltozás.............................................................................................................16 1.2. A klímaváltozás magyarországi jelei.............................................................................................16 1.2.1. Reprezentatív éghajlati adat sorok előállítása..........................................................................16 1.2.2. Éghajlati adatbázis a Kárpát-medencére..................................................................................17 1.2.3. Megfigyelt hazai éghajlati tendenciák és szélsőségek..............................................................18 1.2.4. Nemzetközi aszálykutatás.........................................................................................................23 1.2.5. A jövőbeli éghajlatváltozásra vonatkozó számszerű becslések.................................................24
2. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS..................................................................................... 29 2.1. Hulladékhierarchia......................................................................................................................30 2.2. Hulladékmennyiségek alakulása hazánkban................................................................................30 2.3. A keletkező hulladékok megoszlása a főbb hulladékkategóriák szerint.......................................31 2.4. A hulladékkezelés alakulása.........................................................................................................31 2.5. Az egyes hulladékkategóriák kezelése.........................................................................................32 2.6. Csomagolási hulladékok..............................................................................................................33 2.7. Szennyvíziszapok.........................................................................................................................36 2.8. Veszélyes hulladékok...................................................................................................................36 2.9. Hulladéklerakás...........................................................................................................................37 2.10. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás........................................................................................38 2.11. Hulladékgazdálkodási koncepciók.............................................................................................40
3. A TERMÉSZET ÉS SOKSZÍNŰSÉGE.......................................................................... 41 4. KÖRNYEZET, EGÉSZSÉG, ÉLETMINŐSÉG.................................................................45 4.1. A levegő minősége......................................................................................................................46 4.2. Zajszennyezés..............................................................................................................................48 4.3. Ivóvízellátás és szennyvízkezelés.................................................................................................49 4.4. Kármentesítés..............................................................................................................................51
5. GAZDÁLKODÁS A KÖRNYEZETTEL.......................................................................... 53 5.1. Környezetgazdálkodás.................................................................................................................54 5.2. Mezőgazdaság.............................................................................................................................54 5.3. Kertészet (zöldség- és gyümölcstermesztés)...............................................................................55 5.4. Bio- vagy természetmegőrző gazdálkodás...................................................................................56 5.5. Állattenyésztés.............................................................................................................................56 5.6. Halgazdálkodás............................................................................................................................57 5.7. Erdő és vadgazdálkodás...............................................................................................................57 5.8. Vízkészlet-gazdálkodás.................................................................................................................58 5.9. Talajaink állapota.........................................................................................................................58 5.10. Nem megújuló és megújuló energiaforrások alkalmazása, helyzete.........................................60
3
6. MAGYARORSZÁG ÉS EURÓPA KÖRNYEZETI KIHÍVÁSAI...........................................61 6.1. Néhány jellemző hazai környezeti probléma...............................................................................62 6.1. A globális léptékű környezeti kihívások biztonsági kockázatai.....................................................62 6.2. Ökológiai lábnyom.......................................................................................................................63
7. KÖRNYEZETVÉDELMI PRIORITÁSOK A RENDSZERSZINTŰ KOCKÁZATOK .... VILÁGÁBAN.............................................................................................................. 65
4
5
6
2014. oKtÓber 2-3. Millenáris park
7
Bevezetés A kiadvány, amelyet Ön most a kezében tart, három szervezet, a Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI), az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) és az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ) együttműködésének eredményes munkáját igazolja és a 2014 októberében az Antall József Tudásközpont (AJTK) szervezésében megrendezésre kerülő SUSCO Budapest 2014 címet viselő, közép-európai fenntarthatósági konferencia megrendezésének alkalmából kerül kiadásra. A bevezetőben először is bemutatjuk az említett szervezeteket és tevékenységi körüket, előtte azonban engedje meg, hogy röviden ismertetjük a konferenciát. 2013. márciusa óta Magyarország tölti be az ENSZ fenntartható fejlődési célokat (FFC) kidolgozó nyitott munkacsoportjának társelnöki pozícióját. A pozícióval egyszerre kapott hazánk nagy felelősséget és lehetőséget, hogy a fenntarthatóság irányába történő paradigmaváltás egyik nyertese lehessen. A FFC folyamatban való jártasságát és kiemelt szerepét kihasználva Magyarország jelentősen növelheti nemzetközi presztízsét és hosszú távú versenyképességét. A Budapest Water Summit által 2013-ban megkezdett úton továbbhaladva fontos, hogy egy állandó, évente megrendezésre kerülő eseménnyel Magyarország régiós szinten előremutató szerepet vállalhasson a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szabályok átvételében, bevezetésében és az innovációk gyakorlati hasznosításában. A SUSCO 2014 az AJTK szervezésében, Magyarország New York-i Állandó ENSZ Képviseletével és a Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH), valamint a Vidékfejlesztési Minisztérium szakmai támogatásával valósul meg. Az esemény fővédnöke dr. Áder János, Magyarország köztársasági elnöke. A konferencia első része a nemzetközi szabályozások és a nemzeti implementáció kérdéskörének bemutatására fókuszál, vagyis a nemzetközi célkitűzések (SDGs, Europe2020) nemzeti és regionális szabályozásokba való átültetésének, valamint a fenntartható fejlődés jogi és gazdasági intézményesítésének és végrehajtásának lehetőségeire Kelet– Közép-Európában. A fenntartható fejlődés szempontjából különösen fontos azon országok összefogása, amelyek fejlődése fokozottan kölcsönhatásban van, így megkülönböztetett jelentősége van a regionális és nemzetközi együttműködéseknek. A 2014-es konferencia továbbá a víz, az élelmiszer, az energia (WEF) egymással szoros kapcsolatban álló hármasát helyezi középpontba. Ezek olyan kulcsfontosságú témák, amelyekkel kapcsolatos nemzetközi célkitűzések nemzeti gyakorlatokba való átültetése a témák átfogó jellege miatt regionális összefogást kíván, a régió és az integráció összes szakpolitikájával összefügg. Hosszú távú célok: A regionális fenntartható fejlődési hálózat kialakításának lehetőségeiről a kelet–közép-európai régióban Hosszabb távon mindennek fényében az évente megrendezésre kerülő konferencia nemcsak egy hiánypótló regionális fórumnak adna otthont, de fel is helyezhetné Magyarországot a fenntartható fejlődés nemzetközi térképére, továbbá egy fontos regionális kezdeményezésként kapcsolódhatna Budapesthez. A jövőben Magyarország érdemi szerepet vállalhat, különösen néhány olyan területen, ahol a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően magas szintű, nagy múltra visszatekintő hazai tapasztalatokkal rendelkezünk, mint a vízgazdálkodás és az élelmezés. A SUSCO Budapest megteremti és segíti egy fenntartható fejlődéssel foglalkozó kelet–közép-európai hálózat létrejöttét, amely nemzetközi szervezetekkel és más globális, európai és régiós hálózatokkal szoros együttműködésben jöhet létre. A hálózat célja, hogy segítse a fenntartható fejlődés fogalmának és gyakorlatának integrálását a döntéshozók és egyéb érdekcsoportok (kormányzati és üzleti szféra egyaránt) mindennapi tervezésébe és működésébe.
Az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) és éghajlati tevékenysége Az OMSZ Magyarország nemzeti meteorológiai szolgálata. Önállóan működő központi költségvetési szerv, tevékenységét a 277/2005. (XII. 20.) Kormányrendeletben rögzített feladatok és hatáskör alapján végzi. Elsődleges feladata, hogy a légkörben zajló folyamatok és jelenségek feltárásával a légkör múltbeli, jelenlegi és várható jövőbeni állapotáról hiteles, szakszerű és széleskörű tájékoztatást adjon. Ennek érdekében a Szolgálat alapfeladata a rendszeres időjárási megfigyelések végzése, az időjárási előrejelzések, veszélyjelzések kiadása, az éghajlati és levegőkörnyezeti elemzések készítése, a nyilvánosság tájékoztatása és a mindezekhez szükséges infrastruktúrák működtetése. Az éghajlat vizsgálatára vonatkozó bármilyen feladat szakszerű ellátásának alapfeltétele a szigorú nemzetközi előírások szerint működtetett mérő- és megfigyelő hálózat megléte. Amikor 1870-ben a Magyar Tudományos Akadémia javaslatára Ferenc József ellenjegyezte a „Meteorológiai és Földdelejességi Magyar Királyi Központi Intézet” alapító okmányát, a frissen megalapított meteorológiai intézet már 40 működő állomást kapott hozományul, amelyek közül 8
14 a mai Magyarország területén volt. Az azóta eltelt 144 év szakmai és technikai fejlődésének eredményeként az OMSZ felszíni mérőhálózatában 102 saját és 141, a vízüggyel közös érdekeltségű automata mérőállomás, 15 észlelővel ellátott állomás és 465 társadalmi csapadékmérő állomás biztosítja az adatokat az éghajlati feldolgozásokhoz és az előrejelzések készítéséhez (1.1. ábra). Az így nyert hatalmas adatmennyiség a távérzékelési eszközök által szolgáltatott adatokkal kiegészítve nem csupán a pillanatnyi információigényeket elégíti ki, hanem az OMSZ központi adatarchívumában megőrzésre is kerül.
1.1. ábra. Az Országos Meteorológiai Szolgálat földfelszíni megfigyelő hálózata (jelölések: S1: OMSZ automata állomás, S2: észlelő állomás automatával, K4: OMSZ és OVF közös érdekeltségű automata állomás, R1: OMSZ társadalmi csapadékmérő állomás, R3: OMSZ üzemeltetésű automata állomás) A Szolgálat adatarchívumában tárolt, korábban évkönyvekben, ma már digitálisan rendezett adatok képezik a nemzeti éghajlati adatbázist, amely nemzeti kincs (1.2. ábra). Az egyedüli hiteles alapja az ország éghajlatát vizsgáló tanulmányoknak, kutatásoknak, de nélkülözhetetlen információkat nyújt a környezeti állapot egyéb szempontú értékeléseihez is. Az éghajlati adatbázis fenntartása, fejlesztése, az adatok minőségellenőrzése, a régi, papíron rögzített adatok folyamatos digitalizálása állandó feladat.
1.2. ábra. Múlt és jelen: éghajlati évkönyvek és a központi archiváló és tároló rendszer gépei A szervezett meteorológiai mérések kezdete óta a műszerek, a mérési körülmények, a mérések időpontja többször változott. Az éghajlati feldolgozásokhoz, vizsgálatokhoz ugyanakkor jó minőségű, térben is kellő részletességgel ismert adatokra van szükség. A megfigyelések javítása és az egyenletes térbeli fedés biztosítása speciális matematikai módszereket (homogenizálás, interpolálás) igényel. Az ország éghajlati állapotának változásában kimutatha9
tó trendekre, az extrémek gyakoriságában bekövetkezett változásokra vonatkozó vizsgálatok csak ilyen homogenizált, ellenőrzött „griddingelt” (rácspontokra átszámított értékek), hosszú idejű meteorológiai adatsorokon végezhetők el. A statisztikai klimatológiai kutatások mellett az OMSZ-nál eredményes klímamodellezési tevékenység is folyik, két adaptált regionális modellre, az ALADIN-Climate-re és a REMO-ra alapozva. Az éghajlatváltozás jövőbeni hatásainak objektív vizsgálatához a regionális klímamodellek eredményei szolgáltatnak kiindulási adatokat. Az OMSZ modelleredményei alapján történt 2013-ban a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában (NÉS-2) a jövőben várható klimatológiai változások ismertetése. A továbbiakban az OMSZ eddig dióhéjban felvázolt éghajlati tevékenységéről, a legújabb kutatások-fejlesztések eredményeiről adunk részletes tájékoztatást.
Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (OHÜ) tevékenységéről A hulladékgazdálkodás intézményrendszere az elmúlt években gyökeresen átalakult. 2011- ben létrejött az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (OHÜ Nonprofit Kft.), amely közvetíti a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény (Ktdt.) hatálya alá tartozó hulladékáramok gyűjtését és hasznosítását, és ezen felül feladatai közé tartozik az elkülönített hulladékgyűjtés népszerűsítése is. A gyártóknak környezetvédelmi termékdíjat kell fizetniük a Magyarországon forgalomba hozott vagy saját célra felhasznált csomagolás, elektromos és elektronikus berendezés, gépjármű akkumulátor és gumiabroncs után. A 100%-os állami tulajdonban lévő szervezet 2012 januárjától átvette a koordináló szervezetek szerepét a Ktdtben meghatározottak alapján. Az OHÜ Nonprofit Kft. alapfeladata és határozott célja, hogy Magyarországon rendezett, átlátható és mind a lakosság, mind a gazdasági szereplők számára hosszútávon kiszámítható, folyamatos és hatékony legyen az elkülönített hulladékgyűjtés, feldolgozás, hasznosítás. Az OHÜ Nonprofit Kft. létrehozása előtt hatékony ellenőrzés hiányában a rendszer nem volt kellően átlátható, a gyűjtés hatékonysága alacsony volt. Az OHÜ Nonprofit Kft. feladatainak ellátásához költségvetési támogatást kap. Az OHÜ Nonprofit Kft. főfeladatként részfinanszírozza a termékdíjköteles termékekből keletkező hulladékok elkülönített gyűjtését és hasznosítását, amelyhez kapcsolódóan társadalmi szemléletformálási, valamint iparfejlesztési feladatokat is ellát. A szervezet fontos célja, hogy évről évre egyre nagyobb legyen a közszolgáltatók által gyűjtött lakossági elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyisége, illetve aránya az összesen képződött települési hulladékhoz képest. A megvalósítás részeként – kompenzálva a lakossági elkülönített hulladékgyűjtés sok esetben veszteséges rendszerét, az érvényes szerződések alapján – anyagi hozzájárulást nyújt a közszolgáltatóknak, ily módon biztosítva az európai uniós és hazai jogszabályi elvárások teljesítését. Az OHÜ Nonprofit Kft. a rábízott hatás- és feladatkörrel egységes szempontokat, átlátható és a résztvevők számára hosszabb távon kiszámítható kereteket, feltételrendszereket biztosít, hogy a magyarországi elkülönített hulladékgyűjtés, feldolgozás, hasznosítás – mind a lakosság, mind az ipari körben – minél nagyobb arányú legyen már az idén és a következő években. Az OHÜ Nonprofit Kft. – a veszélyes hulladéknak minősülő csomagolási hulladékok kivételével – kizárólagosan jogosult a termékdíjköteles termékekből képződött hulladékok hulladékkezelési rendszerében a közvetítői feladatkör ellátására. A veszélyes hulladéknak minősülő csomagolási hulladékok hulladékkezelési rendszerében a közvetítői feladatok ellátásának rendjét – az egyes veszélyes hulladékfajtákra vonatkozó eltérő szabályozásra figyelemmel – a Ktdt. végrehajtására kiadott rendeletben a Kormány határozza meg. Társadalmi szemléletformálás Az OHÜ Nonprofit Kft. egyik alapfeladata a társadalmi tudat- és szemléletformálás, a környezettudatosság népszerűsítése, és a növekedésének elérése a lakosok mindennapi életében. A szervezet a kommunikációs tevékenységét – a 2012-es megalapozó év után – 2013-ban helyezte biztos alapokra. Kialakítottak és felépítettek egy olyan strukturált rendszert, amilyen működtetésére eddig nem volt példa hazánkban: a kampányaik üzeneteit korosztály-specifikusan, egyszerre sok csatornán keresztül, a legkülönbözőbb eszközökkel, lehetőség szerint és ahhoz igazodva kreatív, figyelemfelhívó módon közvetítik a lakosság felé, úgy, hogy azok a mindennapjaik és ezen keresztül a gondolkodásmódjuk részévé váljanak. 10
2012-2013-ban a tapasztalataikat folyamatosan beépítve a tevékenységükbe, az OHÜ munkatársai 14 társadalmi tudatformáló kampányt bonyolítottak le a lakosság környezettudatosságának növelése és kifejezetten a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése érdekében. A kampányok sorában vannak visszatérő, több éve sikeres akciók, illetve újak is: míg a TeSzedd! 2014-ben negyedik alkalommal került megrendezésre, a ”Belső értékek – A megkopott külső értékes belsőt takar” elektromos és elektronikai hulladék gyűjtőakció és nyereményjáték ugyanebben az esztendőben először került megszervezésre. Egymást érő kampányok egész évben Az OHÜ Nonprofit Kft. – komolyan véve társadalmi tudat- és szemléletformáló szerepét – egész évben nagy figyelmet fordít ezen feladatára, küldetésére, hiszen a környezettudatosságról folyamatosan kell beszélni, mert az ilyen irányú gondolkodás Magyarországon még nem épült be az emberek szemléletmódjába, mindennapjaiba. Image kampánya, az „Intelligens kuka nincs, csak gondolkodó ember” integrált médiakampány keretében az OHÜ a szelektív hulladékgyűjtést népszerűsítette összehangoltan, egységes arculattal, egyszerre, többféle kommunikációs felületen (óriásplakátok, TV spotok és rádióreklám segítségével). Ez biztosította a lehető legnagyobb lakossági elérést 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben is.
A KUKAkulTÚRA – Hulladékkezelők Nyílt Napja keretében egy napra országszerte megnyíltak a hulladékfeldolgozó, -hasznosító vállalkozások kapui. 2013-ban - a 2012-es évhez képest - háromszor több látogatót vonzott a program: 68 településen látogatták meg családok, iskolai csoportok, pályaválasztás előtt álló fiatalok az OHÜ partnereit, és nyertek bepillantást abba a folyamatba, amelynek eredményeként a szelektíven gyűjtött hulladékból újra termék lesz. A Zöldlista - vásárló program keretében a környezettudatos vásárlást és a hulladékképződés tudatos csökkentését népszerűsítette hazai nagy áruházláncok üzleteiben az OHÜ. Az elsősorban a bevásárlásért felelős háziasszonyok elérését megcélzó kampány keretében 2012-ben majd 7 000, 2013-ban pedig több mint 10 000 vásárló válaszolt a kérdéseikre. Mint az a kérdőívet kitöltők válaszaiból kiderült, elindult egy pozitív irányú változás ezen a területen, például többen készítenek előre bevásárlólistát, mint korábban, és nőtt azok száma is, akik műanyag szatyor helyett tartós bevásárlótáskával indulnak bevásárolni. A TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért akció mostanra hazánk legnagyobb önkéntes mozgalmává vált, a célja, hogy széles összefogással, a lehető legtöbb, illegálisan lerakott szeméttől tisztítsuk meg az országot, és ezen keresztül minél több emberben alakuljon ki, erősödjön meg és jusson kifejezésre a tiszta környezet iránti igény.
11
A Zöldlista – vásárló program 2013-ban A hosszú távú cél a megelőzés: egyrészt kevesebb szemét keletkezzen, másrészt a hulladék és a szemét a megfelelő helyen „landolhasson” annak érdekében, hogy a hulladékokban rejlő erőforrásokat minél jobban kihasználja, és a környezetet minél kevésbé szennyezze az ember. A TeSzedd! keretében – a 2012. évi mintegy 56 ezer regisztrált önkéntes és 700 település után – 2013-ban 1075 helyszínen több mint 100 ezer önkéntes szedett szemetet. 2014-ben minden korábbi rekord megdőlt az akció kapcsán: mintegy 120 ezer önkéntes regisztrált előre összesen 1800 találkozási pontra és szemétszedési helyszínre, végül pedig körülbelül 180-200 ezer ember szedhetett szemetet szerte az országban a TeSzedd! keretében. Az akció azért szárnyalhatta túl ilyen mértékben a korábbi eredményeit, mert alulról szerveződött: a helyi koordinátorok és a szemétszedés résztvevői is önként jelentkeztek a feladatra, és komolyan vették, amit vállaltak. A ”Belső értékek – A megkopott külső értékes belsőt takar” e+e hulladék gyűjtőakció és nyereményjátékban az elektromos és elektronikai hulladékok gyűjtésének fontosságára hívta fel a figyelmet az OHÜ négy nagy áruházlánccal és két hulladékkezelő vállalkozással közösen. Ebben a témában ekkora méretű kampányra hazánkban eddig nem volt példa. Az eredményességét jól mutatja, hogy a vásárlók 30 ezer kódot küldtek be SMS-ben a nyereményjátékban, azaz en�nyi megunt, vagy már nem működő háztartási géptől, elektromos és elektronikai készüléktől szabadultak meg a hazai háztartások. A marketing szakma is igent mondott az OHÜ kampányaira Az OHÜ kommunikációs kampányai kivívták a marketing szakma elismerését is. A Zöldlista - vásárló program Greennovációs Nagydíjat kapott, valamint egy kategóriában III. helyezést ért el, egy másikban pedig a döntőbe jutott az Arany LolliPOP 2013 díj kiosztásánál. A Körforgó – szelektív forgatag Barnulás közben zöldülj velünk! kampány szintén az Arany LolliPOP 2013 versenyben II. helyezett lett. Az OHÜ lakossági weboldala, a szelektalok.hu pedig, nem sokkal az indulása után Különdíjban részesült a Magyar Marketing Szövetség „Az év honlapja” versenyén.
A Nemzeti Környezetügyi Intézet (NeKI) tevékenysége A Nemzeti Környezetügyi Intézet Környezetállapot és Stratégiai főosztálya a Vidékfejlesztési Minisztériumot segítő szakmai háttér munkát végez a hulladékgazdálkodás, stratégiai tervezés, levegő- és zajvédelem, valamint a természetvédelem terén. Ezek a munkák sokszor Európai Uniós jelentési kötelezettségeket alapoznak meg, vagy segítenek új EU-s irányelvekhez illeszteni, aktualizálni a hazai jogszabályokat. Hulladékgazdálkodás A globalizációval érintett emberi civilizáció egyik kiemelten fontos környezeti problémája a hulladékok keletkezése. A környezethasználattal, illetve a környezeti erőforrások kimerítésének problémáival a mindennapok során a leggyakrabban a hulladékkezelés területén szembesülünk. A fenntartható fejlődés igénye a hulladékgazdálkodásban is prioritások megfogalmazását teszi szükségessé. A környezet védelme, valamint a természeti erőforrások fenntartható használata érdekében cél az ötlépcsős hulladék hierarchia minél szélesebb körű érvényesítése, mely során a legnagyobb hangsúlyt kap a hulladék keletkezésének 12
megelőzése, majd a már keletkezett hulladékok tekintetében a hulladék, mint erőforrás visszavezetése a termelési folyamatokba (hulladék újrahasználatra történő előkészítése; a hulladékok újrafeldolgozása; a hulladékok egyéb hasznosítása). A teljes folyamat során arra kell törekedni, hogy a hulladék hierarchia legalsó szintjét jelentő, de a környezetveszélyeztetést és egészségi kockázatot mindenképpen kizáró ártalmatlanítás valóban csak az utolsóként szóba kerülő megoldás legyen. Azonban nagyon lényeges feladatnak kell tekinteni az ehhez kapcsolódó környezetvédelmi szemléletformálást, mely hatékonyságának fontos feltétele, hogy az állampolgárok környezeti ügyekben megfelelő információval rendelkezzenek, a kommunikáció és a tájékoztatás szolgálja - az informáláson túl - egy adott jogszabály végrehajthatóságát, társadalmi elfogadottságát. A Nemzeti Környezetügyi Intézet hulladékgazdálkodással kapcsolatos feladatkörében közreműködik a területi hulladékgazdálkodási tervek elkészítésében, részt vesz a hulladékképződés megelőzését, valamint az elkülönített gyűjtést segítő szemléletformálásban, tanácsadásban, oktatásban, továbbá a Vidékfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként segíti a tárca hulladékgazdálkodásért felelős főosztályának munkáját. Környezetstratégia A környezetstratégiai feladatok terén a főosztály feladatkörébe tartozik a környezeti stratégiák, tervek, koncepciók elkészítésénél a folyamatok, rendszerek, cselekvési tervek szerkesztése, valamint adatgyűjtés, feldolgozás és háttérkutatás, illetve azok értelmezése, követése. Segíti a Szabályozás és Hatásvizsgálati főosztályon készülő stratégiák, tervek, koncepciók elkészítését, illetve jogszabályok szakmai előkészítését. Ökológiai lábnyom A NeKI egyik fő feladata az ökológiai lábnyom bevezetése nemzetközi standard alapján, amellyel Magyarország egy hatékony monitoring eszközhöz jutna, amivel kulcsfontosságú erőforrásait és azok használatát tarthatná számon. Hazánk világátlag feletti ökológiai tőkéje hosszútávon jelentős versenyelőnyt jelenthet sokféle szempontból, de csak akkor, ha a jelenlegi trendeken változtatva, még időben leállítjuk azok túlhasználatát. A kitűzött cél a gazdasági és társadalmi előnyök mellett hozzájárul az EU stratégia 2020 „erőforrás- hatékony Európa” megvalósulásához is, hiszen az ökológiai lábnyom csökkentését célzó politikák döntően erőforrás-hatékonyságot és takarékosságot jelentenek. A NeKI koordinálja az ökológiai lábnyom, mint környezetállapotot leíró mutatószám magyarországi bevezetését. K+F Közreműködik a K+F koncepciók kidolgozásában, a K+F tevékenység tervezésében, szervezésében, végrehajtásában, értékelésében és az eredmények hasznosításában. Részt vesz a Nemzeti Környezettechnológiai Innovációs Stratégia (NKIS) végrehajtásában és nyomon követésében. Monitoring adatok beszerzése és rendszerezése, azok elemzése mellett térinformatikai módszerekkel kiértékelt adatokat szolgáltat stratégiai tervezéshez. Szakmai fórumokat, konzultációkat, kerekasztalokat szervez az oktatás, kutatás, hatóság, szakpolitika, civilek stb. képviselői és a NeKI között. Összefogja más főosztályok/ kirendeltségek stratégiai munkáját. Természetvédelem A Vidékfejlesztési Minisztériumon belül a Természet-megőrzési Főosztály irányítja az Európai Unió által Magyarországra kiszabott természetvédelmi feladatok és jelentéstételi kötelezettségek teljesülését, fenntartja az országos természetvédelmi monitoring rendszereket, ellátja a hazai védett területekkel és az Európai Unió irányelvei alapján kijelölt, a biodiverzitás fenntartását szolgáló ökológiai hálózattal (Natura 2000) kapcsolatos adminisztrációt, mely tevékenységekben a NEKI háttérintézményként támogatja a Minisztérium munkáját. Zaj elleni védelem Zajvédelem terén a Vidékfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként feladataink közé tartozik a 2002/49/EC direktívában előírt EU-s adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán astratégiai zajtérkép kötelezettjeitől kapott, a térképek készítéséhez felhasznált alapadatok feldolgozása az EU által kért formátumban. A zajtérképezés egységes európai módszerének kidolgozása és az ennek kapcsán felmerülő jogszabályváltozások szakmai előkészítése, valamint a Magyarországon érvényben lévő zajvédelmi szabályozás egységesítése és az ezekhez szükséges előkészítő vizsgálatok, műszeres mérések elvégzése sürgős feladat. 13
A 2012-ben stratégiai zajtérkép készítésére kötelezettek számára 2013-ban intézkedési tervet kell benyújtani a zajcsökkentésre vonatkozóan. Ennek szakmai elbírálása szintén a NeKI feladata. Vizsgálni kell Budapest területén a csendes övezetek kijelölésének lehetőségét, ezeknek szakmai feltételeit, a döntéseket mérésekkel kell alátámasztani. A Környezetvédelmi Felügyelőségek szakembereinek szakmai irányítása, számukra továbbképzések szervezése kiemelt feladataink közé tartozik.
Antall József Tudásközpont (AJTK) Az Antall József Tudásközpont (AJTK) a Budapesti Corvinus Egyetemmel együttműködésben, 2009-ben, alapítványi formában jött létre. Az alapítvány névadója dr. Antall József (1932–1993), aki a rendszerváltoztatás utáni Magyarország első szabadon választott miniszterelnöke volt 1990 és 1993 között. A Tudásközpont pártoktól, ideológiáktól és aktuálpolitikától független szervezet, amely elsődleges céljának tekinti az antalli hagyomány és szellemiség ápolását. Fő tevékenysége olyan programok megvalósítása, mely az egyetemi elméleti oktatáson túl széleskörű ismereteket biztosít a fiatal értelmiség számára konferenciák, előadássorozatok, képzések és kerekasztal-beszélgetések formájában. Profilját meghatározza továbbá a politika- és társadalomtudományi kutatási tevékenység, illetve a könyvkiadás. Az AJTK folyamatosan építi nemzetközi kapcsolatait, valamint együttműködési lehetőségeket keres hasonló profilú hazai és külföldi intézetekkel. 2013 óta a Tudásközponton keresztül lehetősége nyílik, hogy a legtehetségesebb diákok szakmai gyakorlatot teljesítsenek Magyarország Állandó ENSZ Képviseletén New Yorkban. A Tudásközpont és a Fenntartható fejlődés A Tudásközpont számára nem csak a jövő tehetségeinek gondozása, szakmai pályájukon való elindítása fontos, de egy élhetőbb világ továbbadása is gyermekeink számára. 2013 óta egy külön csoport dolgozik a fenntartható fejlődés mellett elkötelezve, hogy megismertesse mind a fiatal, mind az idősebb korosztállyal a téma fontosságát. Az AJTK 2014 októberében SUSCO Budapest 2014 néven fenntartható fejlődéssel foglalkozó nemzetközi konferenciát, illetve ahhoz kapcsolódóan expót és egyéb kísérő rendezvényeket szervez. A SUSCO Budapest 2014 egy évente megrendezésre kerülő konferenciasorozat nyitóeseménye, hosszú távú célja pedig, hogy a Fenntartható Fejlődési Célokkal (FFC) összhangban, egy Kelet–Közép-Európa fókuszú fenntartható fejlődési hálózatot hozzon létre. A konferencia fel kívánja hívni a térség országainak figyelmét, bemutatni a jövőbeni kooperáció előnyeit, valamint lehetőséget kíván nyújtani egy fenntartható fejlődési hálózat kialakításának kezdeményezésére, ami a térség hosszú távú együttműködését célozná meg. A SUSCO Budapest 2014 konferenciáját számos bevezető program előzi meg. A Tudásközpont az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) hivatalos magyarországi partnerszervezeteként részt vesz és népszerűsíti a My World 2015 globális kampányt. A kampány célja, hogy minél szélesebb körben felhívja a figyelmet a fenntartható fejlődés fontosságára, és hogy egy univerzális kérdőívvel felmérje világ állampolgárainak véleményét a fenntarthatóságról. 2014 februárjában a Tudásközpont SUSCO Youth néven egy 5 alkalomból álló, elsősorban egyetemista célközönségnek szóló, angol nyelvű szakmai előadássorozatot indított, a HaKöSz (Hallgatók a Közösség szolgálatában), a BME és a CEU közreműködésével. Az októberi konferenciával párhuzamosan SUSCO EXPO néven expó kerül megszervezésre, ahol a civil, a privát és a tudományos szektoroknak kínálunk bemutatkozási lehetőséget. Továbbá a Tudásközpont SUSCHOOL néven kétfordulós középiskolás versenyt szervezett, amellyel a középiskolás réteg figyelmét is fel szeretné hívni a fenntartható fejlődés témájának fontosságára, valamint ösztönözni őket a környezettudatos életmódra. A projekt célja, hogy a versenyt követően a diákok hozzájáruljanak a környezetük, diáktársaik szemléletváltásához is a környezetvédelmet illetően.
14
ÉGHAJLATVÁLTOZÁS 15
1.1. Globális éghajlatváltozás Az IPCC (Éghajlatváltozás Kormányközi Testülete) 2013-ban megjelent ötödik jelentésében aktualizálta a nemzetközi tudományos közösség éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteit. Az emberi tényező szerepe az éghajlatváltozásban nem kétséges. A szén-dioxid és több más üvegházhatású gáz légköri koncentrációja növekszik, és az emberi történelem során eddig soha nem látott mértéket ért el. A fosszilis energiahordozóktól való energiafüggés fenntartása folyamatosan melegíti bolygónkat. A melegedés 2 °C alá szorítása még elérhető, de ehhez az üvegházhatású gázok kibocsátásának drasztikus mértékű csökkentése szükséges. Az éghajlat előrejelzésein alapuló információk és szolgáltatások hozzájárulnak ahhoz, hogy az éghajlatváltozás negatív hatásait csökkentsük, ennek következtében világszerte a klímainformációk iránti igények növekedése tapasztalható. A hazai klímaváltozás hatásaira való felkészülés előkészítéséhez elengedhetetlen a magyarországi változások irányának és számszerű mértékének ismerete, melyhez az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) hiteles mért meteorológiai alapadatokat és autentikus szakmai hátteret biztosít.
1.2. A klímaváltozás magyarországi jelei A meteorológiai adatsorok elemzésével megismerhetjük, és folyamatosan nyomon követhetjük hazánk éghajlatának jellemzőit, tetten érhetjük a klíma hosszú távú megváltozásának jeleit. Kevéssé ismert azonban, hogy a mért adatsorok önmagukban nem elegendőek pl. a hazai trendvizsgálatokhoz. Az alábbiakban bemutatásra kerülő matematikailag megalapozott módszerekkel biztosítják az OMSZ adatbázisában a megfelelő adatminőséget. Magyarország néhány nagyvárosára világviszonylatban is ritka, több mint százévnyi hosszúságú, ellenőrzött, jó minőségű napi hőmérsékleti és csapadék-idősorok állnak a kutatók rendelkezésére (http://www.met.hu/eghajlat/) az éghajlatváltozás tanulmányozása céljából.
1.2.1. Reprezentatív éghajlati adatsorok előállítása A változó mérési körülmények, például állomás áthelyezése, a mérési időpont megváltozása vagy műszercsere ún. inhomogenitást, indokolatlan törést eredményezhetnek a mért adatsorokban. Az esetleges hibák és inhomogenitások téves következtetésekre vezethetnek az ilyen nyers adatsorokon alapuló éghajlati elemzés során. Az automatikus adatellenőrzés és korrekció, az adathiányok pótlása ún. homogenizálási eljárás alkalmazását igényli. A jó minőségű, ellenőrzött, térben és időben egyaránt reprezentatív adatsorok előállítása érdekében a nemzeti meteorológiai szolgálatok többsége foglalkozik a homogén adatsorok létrehozásának problémájával. Hazánkban az OMSZ-ban is készült egy matematikailag megalapozott, nemzetközileg elismert és széles körben alkalmazott módszer, a MASH (Multiple Analysis of Series for Homogenization, szerző: Szentimrey, 2007). A MASH rendszer ún. relatív homogenitás-vizsgálati elv alapján működik. Ennek lényege, hogy egy adott éghajlati elem különböző megfigyelési állomásokhoz tartozó, azonos időszakra vonatkozó adatsorait hasonlítjuk össze egymással és ellentmondásokat keresünk, az ezeket okozó inhomogenitásokat pedig automatikusan korrigáljuk. Az eljárás alkalmazása lehetővé teszi, hogy egy-egy állomás adatsorait úgy vizsgálhassuk, mintha a mérések mindig a jelenlegi mérőhelyen, azonos körülmények között folytak volna. Az adatminőség mellett nagyon fontos szempont az állomáshálózat sűrűsége is. A mérőhálózatok egyik fontos ismérve, hogy ezek adatainak felhasználásával milyen pontosan tudjuk reprodukálni a meteorológiai mezők adott értékeit, azok térbeli eloszlását. Ezért fontos a másik matematikai alap módszer az ún. interpoláció, melynek segítségével tetszőleges, méréssel nem rendelkező hely valamely meteorológiai elemének értékére becslést adhatunk a mérőhálózat adatainak ismeretében. Így az egész országra kiterjedően pontos térképeket készíthetünk. Az OMSZ-ban kidolgozott, az országos rácsponti átlagok idősorait előállító interpolációs eljárás a MISH (Meteorological Interpolation based on Surface Homogenized data bases, szerzők: Szentimrey és Bihari, 2007). A módszer lényeges különbsége a térinformatikai szoftverekbe beépített ún. geostatisztikai eljárásokhoz képest, hogy a modellezés során a meteorológiai adatsorok időbeli egymásutániságában rejlő információtartalmat is felhasználja. A módszer napi, havi és sokévi (1.3. ábra) adatok interpolációjára egyaránt alkalmas.
16
1.3. ábra. Évi középhőmérséklet interpolált sokévi (1901-2000) átlaga.
1.4. ábra. Az eredeti és a homogenizált (MASH) évi középhőmérséklet interpolált (MISH) országos átlagsorai 1901-2013 Magyarország éghajlatára vonatkozó összes elemzéshez a MISH és MASH eljárások alkalmazása garantálja a jó minőségű térben és időben reprezentatív adatsorokon alapuló trendelemzéseket (1.4. ábra). Az éghajlati kutatásfejlesztésre irányuló hazai és nemzetközi projektek szintén a MISH és MASH alkalmazásokra alapoznak. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb, az EC JRC (European Comission Join Research Center) által finanszírozott pályázatban, a CARPATCLIM-ben szintén kulcs szerepet játszott mindkét módszer.
1.2.2. Éghajlati adatbázis a Kárpát-medencére A 2013-ban zárult projekt célja a Kárpát régió (1.5. ábra) éghajlatának részletes tér- és időbeli vizsgálata volt, ennek megalapozására egységes módszer alapján harmonizált adatbázis jött létre. A konzorcium vezetője az OMSZ volt, tagjai a Kárpát medence által érintett országok szakemberei (Ausztria, Csehország, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Horvátország, Szerbia és Lengyelország). A munka eredményeként a MASH és a MISH módszerek alkalmazásával előállt 16 meteorológiai elem 0,1 fokos rácsponti adatbázisa az 1961-2010-es időszakra. A napi adatokon kívül számos származtatott aszály és extrém klímaindex is kiszámításra került, melyek a digitális klímaatlaszokkal együtt letölthetők a projekt honlapjáról (www.carpatclim-eu.org). A következő fejezetben az ellenőrzött, homogenizált hőmérséklet és csapadék adatsorokon alapuló elemzések segítségével illusztráljuk az 1901 óta kimutatható változásokat és szélsőségeket.
17
1.5. ábra. (CARPATCLIM projekt) Hőmérsékletváltozás a Kárpát medencében (1961-2010)
1.2.3. Megfigyelt hazai éghajlati tendenciák és szélsőségek A több mint egy évszázadra kiterjesztett vizsgálatok azt mutatják, hogy a hazai változások a hőmérséklet tekintetében jól illeszkednek a világméretű tendenciákhoz. A múlt század eleje óta tapasztalt 1 °C-os országos mértékű emelkedés (1.6. ábra) meghaladja a globális változás 0,8 °C-ra becsült mértékét. A tavaszok melegedése 1,1 °C; a legkisebb hőmérsékletnövekedést (0,7 °C-ot) ősszel és télen jeleznek a megfigyelések az elmúlt 111 éves időszakban. Ezen belül a legutóbbi tíz év különösen intenzív melegedést mutat. A feldolgozások szerint az ezredforduló óta a 2005-ös év kivételével mindegyik a (1971-2000) harminc éves átlagnál melegebb volt. 30 25 20 15 10 5 0
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.6.ábra. Az éves országos átlaghőmérséklet alakulása 1901-től 2012-ig (Megj.: a piros görbe a tízéves simítást jelöli.) A melegedés nem egyenletes az ország különböző részein (1.7. ábra, bal panel). A vizsgált időszakban a keleti, északkeleti országrészben melegedett a legnagyobb mértékben, több mint 1,8 °C-ot. Emellett az ország középső területei és a Kisalföld az átlagosnál szintén nagyobb mértékben melegedtek. Az évszakos változásokat tekintve a nyarak melegedtek leginkább, 1,2 °C-os a növekedés a XX. század kezdetétől és 2 °C a legutóbbi három évtizedben, országos átlagban, de az északkeleti régiók és az Alföld nyáron 2,2 °C-ot is meghaladó mértékű melegedést is mutat (1.7. ábra, jobb panel).
18
1.7. ábra. Az éves (bal) és a nyári (jobb) átlaghőmérséklet (oC) változása 1983 és 2012 között A hőmérséklet szélsőségek alakulása A hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan megszaporodtak a meleg szélsőségek. Hosszantartó kánikulák régebben is előfordultak, szembetűnő azonban, hogy az utóbbi két évtizedben rendszeressé váltak. A XX. század elejétől kezdve mintegy 10 nappal több a nyári nap (Tmax>25oC), és a hőhullámos napok száma (Tközép>25oC) is megnőtt, több mint 6 nappal (1.8. ábra, bal panel). Az ország középső és dél-alföldi területein a legmarkánsabb a növekedés (8. ábra, jobb panel); kiterjedt területeken a két hetet is meghaladja.
Anomália (°C) az 1971-2000-es átlaghoz viszonyítva
Például a 2012-es év rendhagyónak számít, ugyanis 24 olyan napot számláltunk összesen, ami legalább három napig tartó, 27 fokot elérő (hőségriadó 3. fokozat) hőhullámból származott. Ennyit még soha nem regisztráltunk, sőt a korábbi rekord ennél jóval kevesebb, 13 nap volt Budapesten. A nyár folyamán a leghosszabb hőhullám 9 napig tartott, ennél hosszabban (11 nap) csak egyszer, 1994-ben kellett elviselni a hőséget. Az ilyen hosszan elhúzódó kánikulák rendkívül megviselik az emberi szervezetet, különösen városi környezetben nehezen elviselhetők a hőségperiódusok a hőtöbbletet eredményező városhatás miatt.
2 1.5 1 0.5 0 -0.5 -1 -1.5 -2 -2.5 -3
OMSZ
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001 2011 1.8. ábra. A hőhullámos napok alakulása országos átlagban 1901 és 2012 között (bal) A nyolcvanas évektől bekövetkezett változások területi jellemzőit térképeken szemléltetjük. A növekedés a magasabban fekvő régiókban, a Nyírségben, és a középső országrészben, a Duna menti területeken a legnagyobb a nyári napok esetén. Hegységeinkben korábban csak elvétve tapasztaltunk 25 °C fölötti hőmérsékletet, jelenleg azonban már ott sem ritka az előfordulásuk. A növekedés mértéke helyenként a 30 napot is eléri, országos átlagban 24 nappal szaporodtak meg a nyári napok 1981 és 2012 között. A sokéves országos átlag évi 78 nap, az 1981-2010-es harmincéves normált tekintve. Hőhullámos nap fellépésével viszont még kevéssé kell számolnunk a hegyvidékeinken, a közép-magyarországi, dél-alföldi régióban kell egyre több ilyen napot elszenvedni, vannak területek, ahol több mint 19 napos a növekedés. Országos átlagban megközelíti a 11 napot az emelkedés mértéke. A sokéves országos átlag évi 11 nap az 1980-2010 között rögzített adatok szerint. Országosan 10 nappal kevesebb a fagyos nap a múlt század elejétől. A fagypont alatti napi minimumok fogyása az északi, északkeleti országrészben a legszembetűnőbb a nyolcvanas évektől. Az Északi-középhegység kisebb régióiban akár 1 havi csökkenéssel is számolhatunk. A fagyos napok sokéves országos átlaga a jelenlegi éghajlatunkat jellemző normál időszakban 93 nap. 19
Ezzel párhuzamosan kevesebb a fagyos nap (Tmin<0 °C), mint a XX. század elején, országos átlagban jellemzően 10 nappal. Egyre ritkábban lépnek fel rendkívüli hidegek, ugyanakkor előfordulnak hideg szélsőségek, amilyen a 2012-es zord február volt, vagy ami az emlékezetes 2013. március 15-én történt. Csapadéktendenciák A csapadék térben és időben nagyon változékony, így az éghajlatváltozás hatására bekövetkező egyirányú változásokat nehezebb kimutatni, mint a hőmérséklet esetén. Míg Észak- és Nyugat-Európában a melegedési tendenciával együtt egyre több csapadék hullik, addig nálunk a Földközi-tenger térségéhez hasonlóan éves szinten valamivel kevesebb. Az éves csapadékösszeg változása még egy hosszabb, 50 évet felölelő időszakban sem mutatható ki egyértelműen. Az elmúlt fél évszázadban, 1963 óta kismértékű csökkenést mutatnak az adatsorok. A csapadék éves összege 1901től mindössze 6%-os csökkenést mutat (1.9. ábra), de az éven belüli eloszlása megváltozott. Az átmeneti évszakok csapadéka jelentősen, közel 20%-kal csökkent, az őszi másodmaximum eltűnőben van, a nyári növekedés pedig meghaladja a 10%-ot, de ez a változás még nem éri el a statisztikailag szignifikáns mértéket. Az utóbbi években inkább a szélsőséges jelleg dominál. A legutóbbi három évtizedet jellemző csapadéktendenciák növekedést mutatnak éves és évszakos skálán is, különösen nyáron. A nyári csapadék azonban egyre intenzívebb, ezáltal kevésbé hasznosul, nagy hányadban az elfolyást növeli csupán. Nagy kilengések tapasztalhatók az utóbbi években, áradások és aszályok egyaránt előfordultak, ezzel egyidőben megnőtt a rendkívül száraz évek fellépésének valószínűsége.
%-os eltérés az 1971-2000-es átlagtól
80% 60% 40% 20% 0% -20% -40%
OMSZ
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.9. ábra. Az éves csapadékösszegek országos átlaga 1901 és 2012 között (Megj.: A pozitív eltérések az átlagosnál nedvesebb, a negatívak pedig a szárazabb éveket jelölik. A sárga görbe a tízéves simítás görbéje.) Az éves összeg átlagosan 568 mm hazánkban az 1971–2000-es normál időszakot tekintve. Évszakos skálán tavasszal 136 mm, nyáron 189 mm, ősszel 139 mm, télen 105 mm az átlagos mennyiség. A csapadék területi eloszlását a tengerektől – elsősorban a Földközi-tengertől – való távolság és a domborzat határozza meg. A Dunántúlon az átlagosnál nagyobb a csökkenés (10. ábra, jobb panel), a Marcal-medencében és a Zala mentén, valamint a főváros térségében meghaladja a 25%-ot, míg a Nyírségben és a Zempléni-hegység térségében hasonló mértékű növekedés mutatkozik. A legszárazabb alföldi területeken 500 mm alatti, míg a délnyugati határszélen és a Bakony térségében 700 mm fölötti összegek jellemzőek (1.10. ábra, bal panel). Ennél magasabb, 800 mm-t meghaladó értékek csak kis foltokban, a Mátra és a Bükk csúcsai közelében, valamint a Kőszegi-hegységben jelennek meg. Megjegyezzük, hogy mivel a csapadék nagyon változékony meteorológiai elem, egy adott időszakban mind a térbeli eloszlás, mind pedig a mennyiség nagymértékben különbözhet az átlagtól.
20
1.10. ábra. Az átlagos évi csapadékösszeg 1971–2000-ben (bal) és változása 1963–2012-ben (jobb) A csapadékszélsőségek alakulása A csapadékos napok évi száma (napi összeg>1 mm) összességében csökkent 1901 óta, országos átlagban 16 nappal (1.11. ábra, bal panel). A 20 mm-t meghaladó csapadékú napok száma átlagosan 2 nappal emelkedett a XX. század eleje óta, ugyanakkor a száraz időszakok maximális hossza jelentősen (átlagosan évi 5 nappal) megnövekedett (1.11. ábra, jobb panel). A napi csapadékintenzitás, vagy más néven átlagos csapadékosság (a lehullott csapadékösszeg és a csapadékos napok számának hányadosa) nyáron nagyobb lett, ami arra utal, hogy a csapadék egyre inkább rövid ideig tartó, intenzív záporok, zivatarok formájában hullik (1.11. ábra, bal panel). A területi változások a közép-dunántúli régióban jellemzően növekvőek, kisebb kiterjedésben csökkenést mutató területek (1.11. ábra, 1.12. ábra, jobb panel) is megjelennek az északkelet-magyarországi területeken. Fontos megjegyezni, hogy a változások csak kisebb területeken szignifikánsak. 140
45 40 35 30 25 20 15 10 5 0
120 100 80 60 40
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.11. ábra. A csapadékos napok (>1 mm) átlagos évi száma (bal) és a leghosszabb száraz időszakok alakulása az 1901–2012 időszakban (jobb) 12 10 8 6 4 2 0
1901 1911 1921 1931 1941 1951 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.12. ábra. A nyári átlagos napi csapadékosság alakulása 1901–2012 időszakban (bal) és a változás térbeli jellemzői az 1963–2012 időszakban (jobb)
21
Gyakoribb szélsőségek A szélsőértékek intenzitásában, gyakoriságában megmutatkozó tendenciák a változó éghajlat jelei. Amint az előző fejezetek bemutatták, hazánkban összességében leginkább a meleg szélsőségek gyakoribbá válása és a hideg szélsőségek csökkenése tapasztalható. Az ország középső és dél-alföldi területein a hőhullámos napok száma jelentős növekedést mutat. A csapadékváltozások kevésbé szignifikánsak. Az éves összeg kismértékben csökkent, a tavaszi és az őszi mennyiségek csökkenése mintegy 20%-os 1901 óta. Kevesebb napon hullik csapadék, hosszabbak a száraz időszakok. Nyáron az átlagos napi mennyiség megnőtt, ami az intenzív csapadékesemények növekvő arányát jelzi. Vizsgálataink szerint nagy kilengések tapasztalhatók az utóbbi években, megnőtt a rendkívül száraz évek fellépésének valószínűsége. Ami pedig az éven belüli eloszlást illeti, az őszi másodmaximum eltűnőben van. Áradásokra és aszályokra egyaránt fel kell készülni, ahogy a szomszédos 2010-es bő csapadékú és a 2011-es rekord száraz esztendők jelezték. Térségünkben az aszályhajlam növekedett, de az árvíz is visszatérő jelenség. Ez a két ellentétes szélsőség pedig akár egy éven belül is kialakulhat az országban. A fokozódó szélsőségek nagy valószínűséggel a nyugati szelek övének áramlási rendszerében fellépő változásoknak tudhatók be. A megfigyelések szerint az európai régió időjárási folyamatait meghatározó ciklonpályák északabbra tolódtak. A klímaváltozás következtében a Kárpát-medencében ritkulnak a zivatarok, erejük viszont nő. A hevesebb zivatarok során gyakoribbak a villámok, a jégeső. A felhőszakadások gyors lefolyású, úgynevezett villámárvizeket válthatnak ki. Ezek kis területen, főként hegyvidékeken okoznak károkat. Az intenzívebb és kisebb területen pusztító jelenségekről, mint a villámárvizek, jégeső, porvihar, tornádó, kevesebb a feljegyzés, így az ismeretanyagunk is. Mivel ezek legfeljebb tíz négyzetkilométernyi körzetet érintenek, a radar és a műholdak megjelenése előtt gyakran észrevétlenek maradtak, így szaporodásuk részben a modern megfigyelési technika elterjedésének köszönhető. Az utóbbi évtizedeket jellemző magas hőmérsékleti anomáliák és az egymást követő évek szélsőséges csapadékviszonyai, illetőleg az aszály súlyosbodása egyaránt indokolttá teszi az éghajlat állapotának – kiterjedt mérésekre alapozott – folyamatos nyomon követését a jövőben is.
22
1.2.4. Nemzetközi aszálykutatás Az elmúlt évszázad folyamán, azon belül főleg az utóbbi húsz évben számottevően megnövekedett az aszályok gyakorisága Magyarországon. Az éghajlatváltozás jelenleg megfigyelhető és várható tendenciái szerint hazánk és Európa délkeleti része a jövőben fokozottan sérülékennyé válik az aszályra. A fennálló aszály okozta károk csökkentésére és az éghajlatváltozás előrejelzett negatív hatásainak mérséklésére a délkelet-európai országok (Albánia, Bosznia-Herczegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Görögország, Magyarország, Montenegró, Moldova, Románia, Szerbia, Szlovénia és Törökország) összefogtak egy az Európa délkeleti régióját lefedő aszálykezelési központ létrehozása érdekében (DMCSEE). A Központ tevékenyégének a szervezését 2006 óta a Szlovén Környezetvédelmi Ügynökség látja el. A DMCSEE létrejöttének a célja az aszálykezelési módszerek fejlesztésének, tesztelésének, illetve alkalmazásának megkönnyítése és összehangolása. Feladatai közé tartozik a korai veszélyjelzésre alkalmas megfigyelő hálózatok kialakítása, majd ezek felhasználásával az aszály negatív hatásainak csökkentése a mezőgazdaságban és a vízgazdálkodásban, biztosítva az élemiszerbiztonságot és a hatékony vízfelhasználást. A Központ honlapján (http://www. dmcsee.org/) elérhetők a résztvevő országok aktuális aszályhelyzetéről szóló információk. Az aszály kutatása az OMSZ-nál nagy múltra tekint vissza. A károk becslésével, kárenyhítéssel, a mezőgazdasági termelés tervezésével kapcsolatos feladatok, éghajlat változási vizsgálatok és alkalmazkodási stratégia kidolgozása nemzeti szinten is rendszeresen felveti az aszály számszerűsítésének az igényét. Az aszály mértékét, nagyságát legegyszerűbben különböző aszályindexek segítségével számszerűsíthetjük. A projekt során különféle aszályindexek kerültek kiszámításra. Az OMSZ feladata volt egy olyan egységes becslési és térképezési módszer kifejlesztése, mellyel a projektpartnerek elkészíthetik az országaik területére vonatkozó aszályérzékenységi térképeket. A kidolgozott eljárás első lépéseként ún. kategóriatérképek készültek különféle paraméterekre (lejtőszög, globálsugárzás, csapadék, felszínborítottság, talajtípus, öntözés és relatív vízszint. Mindegyik paraméteren ötös skálájú kategorizálást végeztek: (1) nem érzékeny, (2) kissé érzékeny, (3) közepesen érzékeny), (4) érzékeny és (5) erősen érzékeny. Az előállított térképsorozatok felhasználásával készült el Magyarország aszályérzékenységi térképe (1.13. ábra).
Jelmagyarázat
1.13. ábra. Aszályérzékenység térkép
23
1.2.5. A jövőbeli éghajlatváltozásra vonatkozó számszerű becslése Általánosan elfogadott tény, hogy az éghajlati rendszer összetett működésének és jövőbeli viselkedésének tanulmányozására a numerikus modellezés eszköztára szolgáltat megfelelő, objektív módszert. A numerikus modellek a fizikai folyamatokat leíró matematikai egyenletrendszert oldják meg közelítő módszerekkel. A globális éghajlati modellek képesek megbízhatóan leírni az éghajlati rendszer egyes elemeinek (légkör, óceán, szárazföld, jégtakaró, élővilág) viselkedését a közöttük lévő összetett kölcsönhatásokkal együtt, továbbá kiválóan használhatók egy feltételezett jövőbeli kényszer által kiváltott éghajlatváltozás globális, nagyskálájú jellemzőinek vizsgálatára. A feltételezett jövőbeli kényszerek egyik legfontosabb és egyben legbizonytalanabb eleme az emberi (antropogén) tevékenység alakulása. Ugyanis az IPCC 5. helyzetértékelő jelentésének egyik leglényegesebb megállapítása, hogy nagy bizonyossággal az emberi tevékenység áll az 1950-től napjainkig terjedő időszakban megfigyelt globális átlaghőmérséklet-emelkedés hátterében. A globális éghajlati modellek számára a népesség, az energiafelhasználás, az ipari és mezőgazdasági szerkezet stb. jövőbeli változását a hatásuk által okozott többletsugárzás (sugárzási kényszer), illetve azzal egyenértékű szén-dioxid kibocsátás formájában számszerűsítjük. Mivel nem tudjuk kiszámítani, hogyan változnak az antropogén tevékenység egyes részletei a jövőben, több forgatókönyvet állítunk fel a jövőbeli kibocsátási tendenciákra, melyek között vannak optimista, pesszimista vagy átlagosnak tekinthető változatok, s ezek figyelembevételével készítünk modell-szimulációkat (projekciókat) a Föld egészére nézve. A legújabb globális projekciókban az ún. RCP forgatókönyveket alkalmazzák, melyek a korábbi SRES szcenáriókkal ellentétben figyelembe veszik a kibocsátás-csökkentési (mitigációs) törekvéseket. A globális klímamodellek futtatása összetettségük miatt rendkívüli számítási kapacitást igényel. A bennük alkalmazott horizontális rács felbontása többnyire 100 km-nél ma sem finomabb, így egyedüli alkalmazásukkal nem jutunk pontos információhoz az éghajlatváltozás regionális vonatkozásairól. A globális információk pontosítására regionális éghajlati modelleket használunk, amelyek segítségével egy az érdeklődésünkre számot tartó területen (például Közép-Európa térségére) részletesebb felbontás alkalmazásával finomíthatjuk a nagyskálájú jellemzőket (1.14. ábra.
Regional model
1.14. ábra. Az éghajlat regionális változása az éghajlati rendszert ért globális kényszer hatására, illetve ennek leírása a modellezés eszközeivel. Az OMSZ klímamodellezési tevékenysége Az OMSZ-nál az elmúlt években két regionális klímamodell adaptálására került sor, melyek a Météo France által nemzetközi együttműködésben kifejlesztett ALADIN-Climate, és a hamburgi Max Planck Intézet által fejlesztett REMO modellek. A két klímamodellel a XXI. század végéig készültek projekciók az ALADIN esetében 10, a REMO esetében 25 km-es felbontással; a finomabb felbontású kísérlet során egy kisebb, Kárpát-medencét magában foglaló tartományra, míg a 25 km-es felbontású szimulációban egy Közép- és Kelet-Európát lefedő, nagyobb területre. Határfeltételül az ARPEGE-Climat és ECHAM globális klímamodellek eredményei szolgáltak, melyek előállításakor az A1B kibocsátási forgatókönyvet vették figyelembe az antropogén tevékenység jövőbeli alakulásának leírására (az A1B a fent említett SRES forgatókönyvek között egy átlagos változatnak tekinthető a XXI. század második felére vonatkozóan). 24
Ezeket az eredményeket mindkét regionális modell esetében 10 km-es felbontású, modellszimulációkkal tervezzük frissíteni, melyekben az emberi tevékenység leírására a legújabb RCP forgatókönyvek közül egy pesszimista változatot használunk. Az ALADIN modell esetében a kísérleteket két lépcsőben hajtjuk végre: először az ARPEGE-Climat globális modell eredményeit leskáláztuk 50 km-es felbontással egy Európát lefedő tartományra a EURO-CORDEX (http://www.euro-cordex.net) program keretein belül, majd az 50 km-es felbontású ALADIN eredményekből kiindulva készítjük el a 10 km-es felbontású szimulációkat egy kisebb, Közép-Európát lefedő területre. A REMO szimulációjához a nagyskálájú viszonyok leírását az ECHAM globális klímamodell eredményei szolgáltatják, az OMSZ-ban csak a második 10 km-es leskálázási lépést hajtjuk végre, a közbülső 50 km-es felbontású eredményeket a Max Planck Intézet modellszimulációiból vesszük. A már elkészült és a tervezett kísérleteket az 1.1. táblázat foglalja össze. Modell
Felbontás
10 km ALADIN 50 km 10 km 25 km REMO 10 km
Peremfeltétel ARPEGE ARPEGE ALADIN_50 ECHAM REMO_50
Forgatókönyv A1B RCP8.5 RCP8.5 A1B RCP8.5
Időszak 1961–2100 1951–2100 1951–2100 1951–2100 1951–2100
1.1. táblázat. Az OMSZ-nál elvégzett és a jövőben tervezett regionális éghajlati szimulációk. Eredmények Az éghajlati szimulációk számos bizonytalanságot tartalmaznak, melyek döntően az emberi tevékenység és a fizikai folyamatok leírásának közelítő jellegéből erednek. Az éghajlati modellek eredményei csak a bizonytalanságok számszerűsítésével együtt értelmezhetők, ami úgy lehetséges, hogy nem egyetlen, hanem több, de legalább két modellszimuláció eredményét együttesen tekintjük. Ezt követjük az alábbiakban is a Magyarországon várható változások bemutatásánál. A változásokat az 1961–1990 referenciaidőszak modellértékeihez viszonyítjuk. Hőmérséklet A két regionális klímamodell eredményei alapján a XXI. században folytatódik az átlaghőmérséklet emelkedése a Kárpát-medencében, mégpedig minden évszak, időszak és modell esetében statisztikailag szignifikáns módon (azaz az évek közötti természetes változékonyság nem haladja meg a változás mértékét). A növekedés abban a tekintetben folyamatos, hogy a vizsgált 2071–2100 időszakban ez nagyobb mértékű (átlagosan 3,5 fok), mint a korábbi 2021– 2050 időszakban (amikor 1,7 fok az átlagos változás). Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ez minden egyes évre érvényes lesz: továbbra is lehetnek az 1961–1990-es átlagnál hűvösebb évek és évszakok. A melegedés pontos mértékében eltérnek az egyes modelleredmények, különösen az évszakos tendenciákat figyelembe véve. A legnagyobb változásokat nyárra vetítik előre: a 2021–2050 időszakban 1,4–2,6 fok, míg az évszázad utolsó évtizedeire 4,1–4,9 fokos változásra számíthatunk (1.15. ábra). A hőmérséklet-emelkedés területi eloszlását tekintve a projekciók egységesek abban, hogy az ország keleti és déli területein kell nagyobb mértékű melegedéssel számolnunk.
25
2021–2050 ALADIN
2071–2100 REMO
ALADIN
REMO
1.16. ábra. Nyári átlaghőmérséklet-változás (°C) az 1961–1990 időszakhoz képest. A fagyos napok száma (amikor a napi minimum hőmérséklet kisebb, mint 0 °C) a jövőben a melegedő tendenciát követve egyértelműen és szignifikáns módon csökkenni fog (1.2. táblázat). E csökkenés várhatóan az ország egész területét érinteni fogja, a legkisebb mértékben az északkeleti tájakat. A nyári napok száma (amikor a napi maximum hőmérséklet nagyobb, mint 25 °C; nevével ellentétben a nyári nap nemcsak nyáron fordul elő) a jövőben mindkét modell eredményei alapján nőni fog, s az emelkedés mértéke túlmutat a természetes változékonyságon (1.2. táblázat). A legnagyobb növekedés a keleti országrészben várható, bár az egyik modell az Északi-középhegység környezetében még jelentősebb változásokat mutat. A szélsőségesebb, hőhullámos napok előfordulásában (amikor a napi középhőmérséklet nagyobb, mint 25 °C; ekkor hazánkban kiadják a figyelmeztetést vagy a hőségriasztást) szintén szignifikáns növekedés várható (1.2. táblázat). A modelleredmények alapján az egyébként is melegebb déli-délkeleti területeken számíthatunk a legnagyobb, az északi tájakon pedig a legkisebb gyakoriságnövekedésre mindkét időszakban.
Fagyos nap Nyári nap Hőhullámos nap
1961–1990 96 66 3,4
2021–2050 77–78 87–89 7–13
2071–2100 41–64 107–120 18–23
1.2. táblázat. A hőmérsékleti indexek mért és a jövőben várható éves átlagos magyarországi átlagértékei (nap) az OMSZ-ban alkalmazott két regionális klímamodell eredményei alapján. Csapadék A csapadékváltozás tekintetében a modellek eredményei kevesebb részletben egyeznek meg, ráadásul a változások csak néhány esetben bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak, azaz a várható változások mértéke kisebb, mint az évek közötti változékonyság. Az éves csapadékösszeg változatlanságában és a nyári csapadékátlag 2021–2050-re 5%-ot, 2071–2100-ra 20%-ot elérő csökkenésében jobbára egységesek a becslések (1.16. ábra). Ősszel országos átlagban a (3–14%-os) növekedés lesz jellemző, de a keleti tájak esetében vannak eltérések a modelleredmények között. Tavasszal és télen az OMSZ-ban adaptált két modell teljesen eltérő jövőképet ad: hasonló arányú növekedés és csökkenés mindkét évszakban egyaránt lehetséges. Ha a vizsgálatokba bevonjuk a rendelkezésre álló európai modelleredményeket, akkor már megállapítható, hogy télen inkább csapadéknövekedés várható, 2021–2050-re 60%, 2071–2100-ra pedig 80% feletti valószínűséggel. Azaz a vizsgált modellek legalább 60 ill. 80 százaléka növekedést jelez Magyarország területére (1.17. ábra). A tavaszi évszakra több modell bevonásával sem tehető egyértelmű megállapítás: az évszázad közepére a növekedésnek valamivel nagyobb az esélye, az évszázad végén viszont egyforma valószínűséggel lehet növekedésre és csökkenésre számítani. 26
2021–2050 ALADIN
2021–2050 REMO
ALADIN
REMO
Éves (-1)–0
(-5)–(+3) Tavasz
(-7)–(+3)
(-2)–(+2)
Nyár
(-5)
(-26)–(-20) Ősz
(+3)–(+14)
(+10)–(+19) Tél
(-10)–(+7)
(-3)–(+31)
1.16. ábra. Éves és évszakos átlagos csapadékösszeg-változás (%) az 1961–1990 időszakhoz képest. A feltüntetett számértékek az országos átlagos változás alsó és felső határát jelölik. A statisztikailag szignifikáns változást pontozás jelöli.
1.17. ábra. TA téli csapadéknövekedés valószínűsége (%) 2071–2100-ban 13 európai regionális klímamodell eredményei alapján A csapadékhiányt jelző száraz időszakok leghosszabb időtartamának átlagos változása 2021–2050-re nagyon csekély és bizonytalan előjelű, s csak nyáron várható egyértelmű növekedés. Az évszázad végére már tavasszal és ősszel is a száraz időszakok hosszabbodásának irányába mutatnak a modelleredmények. A száraz időszakok nyári hosszabbodása az évszázad közepén még nem, de 2071–2100-ra már szinte az ország egész területén jellemző lesz, s a változás nagysága ekkorra meghaladja a változékonyság szintjét (1.18. ábra). A legnagyobb növekedéssel a déli és keleti területeken kell számolnunk, a legkisebb változások a Balaton térségében várhatók. A 20 mm-t elérő (tehát nagy) 27
csapadékú napok országos átlagos gyakoriságában már a következő évtizedekben egyértelmű a növekedés minden évszakban. A nyár kivételével pozitív irányú és fokozottabb évszakos változásokra számíthatunk 2071-2100-ra is, nyáron viszont a 2021-2050 időszakra valószínűsített növekedési mérték visszaesését jelzik a modellek, olyannyira hogy várhatóan az 1961-1990 időszakban tapasztalt gyakorisággal számolhatunk a század végén is. Egy adott időszak során a lehullott csapadékmennyiség és a csapadékos napok számának hányadosa az átlagos csapadékintenzitást adja meg. Ennek növekedése várható minden évszakban, kivéve nyáron, amikor az index értéke nem, vagy csak alig változik. A csapadékos napokon lehulló átlagos csapadék legnagyobb mértékű növekedése ősszel valószínűsíthető, mégpedig a legtöbb rácspontban statisztikailag szignifikáns módon. 2021–2050
2071–2100
ALADIN
REMO
1.18. ábra. A száraz időszakok maximális nyári időtartamának átlagos változása (%) az 1961–1990 időszakhoz képest. A statisztikailag szignifikáns változást pontozás jelöli. Hatásvizsgálatok, egyéb tevékenységek A regionális klímamodellek megadják a jövőben várható meteorológiai változásokat, azonban önmagukban nem adnak információt az éghajlatváltozás egyéb területekre (pl. az egészségügyre, mezőgazdaságra) gyakorolt hatásairól. Ezek feltérképezéséhez objektív hatásvizsgálatok elvégzése szükséges, melyekhez a regionális klímamodellek eredményei szolgáltatnak számszerű kiindulási adatokat. Néhány példa ezekre az elmúlt évekből: • Az OMSZ modelleredményei alapján történt 2013-ban a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában (NÉS-2) a jövőben várható klimatológiai változások ismertetése. • Az ALADIN és REMO adatait használtuk a Paksi Atomerőmű bővítésével kapcsolatos éghajlati vizsgálatokban. • Modelleredmények felhasználásával vizsgáltuk az éghajlatváltozás hajózásra gyakorolt hatását a Duna és Rajna folyókon a 2012-ben lezárult ECCONET projektben. • Éghajlati időskálán is megjelent az igény a lokális folyamatok leírására: a városi hatásokkal kapcsolatban Veszprém területére folytattunk vizsgálatokat az ORIENTGATE EU-projektben a regionális klímamodelljeink eredményei alapján. • A regionális klímamodellek a felszíni folyamatokat nagyon egyszerűsítve és durva térbeli felbontással írják le, ezért ezek a modellek önmagukban nem alkalmasak részletes városklimatológiai vizsgálatokra. Erre a célra az OMSZ-ban a SURFEX/TEB felszínleíró modellt alkalmazzuk, melyhez az ALADIN modell szolgáltat kiindulási adatokat. A modellel jelenleg Budapestre és Szegedre végzünk rövidebb múltbeli időszakon kísérleteket, hogy feltárjuk a képességeit, illetve gyengeségeit. Az eredmények biztatóak, ugyanis a SURFEX/TEB képes az egyik legszembetűnőbb városi éghajlatmódosító hatás, a városi hősziget jelenség kimutatására (1.19. ábra).
1.19. ábra. A SURFEX/TEB által szimulált nyári átlaghőmérséklet (°C) Budapest területére az 1991–2000 időszakra. A belváros a legmelegebb területként rajzolódik ki.
28
HULLADÉKGAZDÁLKODÁS 29
2.1. Hulladékhierarchia A globalizációval érintett emberi civilizáció egyik kiemelten fontos környezeti problémája a mindennapi életvitelünk, valamint termelő tevékenységünk során képződő hulladékok keletkezése és felhalmozódása. A környezethasználattal, illetve a környezeti erőforrások kimerítésének problémáival a leggyakrabban a hulladékkezelés területén szembesülünk. Legyen ez a kezelés égetés, deponálás vagy akár hasznosítás, bizonyos mértékben megjelenik valamilyen újabb, a környezetet terhelő hatás: káros emisszió, szennyvízkibocsátás vagy hasznos terület elfoglalása. A fenntartható fejlődés igénye a hulladékgazdálkodásban is prioritások megfogalmazását teszi szükségessé. A környezet védelme, valamint a természeti erőforrások fenntartható használata érdekében cél az ötlépcsős hulladékhierarchia minél szélesebb körű érvényesítése, amely előírja, hogy a hulladékgazdálkodás során meghatározott elsőbbségi sorrendet kell követni, és törekednünk kell arra, hogy a hierarchiában szereplő tevékenységek közül a környezetvédelmi szempontból legjobb megoldást válasszuk. A hierarchiában az első helyen a hulladékkeletkezés megelőzése áll. Természetes azonban, hogy miután a megelőzés nem minden esetben megvalósítható, akkor az újrahasználatot, ha ez sem lehetséges, akkor az újrafeldolgozást kell alkalmazni. A teljes folyamat során arra kell törekedni, hogy a hulladékhierarchia legalsó szintjén szereplő ártalmatlanítás valóban csak az utolsóként szóba kerülő megoldás legyen.
2.2. Hulladékmennyiségek alakulása hazánkban A hazánkban keletkező összes hulladékmennyiség alakulását a GDP-vel (bruttó hazai termék) összevetve az 2.1. táblázat mutatja be.
2.1. táblázat. Az országban évente keletkező hulladékmennyiség alakulása (Forrás: VM-HIR, KSH) A keletkező hulladékok mennyisége folyamatos, lassú csökkenést mutat, a csökkenés azonban az egymást követő években különböző mértékben változik. A 2007-2008 közötti viszonylag nagy eltérés a gazdasági válság hatására bekövetkezett termeléscsökkenésre vezethető vissza. Jól szemlélteti ezt a tendenciát a hulladék mennyiségének változását és a GDP alakulását bemutató diagram. A GDP 2010-től induló növekedésével szinte egyidejűleg megindul a hulladékok mennyiségének növekedése is (2.1. ábra).
year
2.1. ábra. A hulladékmennyiség alakulása és a GDP közötti összefüggés (Forrás: VM-HIR, KSH) 30
2.3. A keletkező hulladékok megoszlása a főbb hulladékkategóriák szerint A hazánkban keletkező hulladékok főbb hulladékkategóriák szerinti megoszlását a 2.2. táblázat tartalmazza.
2.2. táblázat. A keletkező hulladékok megoszlása a főbb hulladékkategóriák szerint (ezer t) (Forrás: VM-HIR)
A települési szilárd hulladék keletkezése gyakorlatilag folyamatosan csökkent, részben a hulladékgazdálkodás fejlődésének, részben a szelektíven gyűjtött hulladékok arányának növekedése következtében. A települési folyékony hulladék mennyisége összefüggésben van az országos csatornázási és szennyvíztisztítási fejlesztések előrehaladásával, vagyis a csatornázás következtében egyre csökken a tengelyen szállított szennyvíz mennyisége, illetőleg az ivóvíz-szolgáltatás árnövekedése miatt csökken a vízfogyasztás. A veszélyes hulladék mennyiségének 2000-2004 közötti jelentős mértékű csökkenését a veszélyes hulladékok besorolásának változása (pl. a vörösiszap kivétele a veszélyes hulladékok köréből) okozta. 2005-2007 között a men�nyiséget növeli a kármentesítésből származó évi 400-500 ezer tonna hulladék. A mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok mennyisége az évek során alig változott. A módszertani változás miatt 2008-tól csak a ténylegesen hulladéknak minősülő trágyát, továbbá az állati és növényi melléktermékek mennyiségét tartalmazza a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékcsoport, ez okozta a jelentős csökkenést a 2007 utáni években. Az ipari termelésből származó hulladékok képződésének csökkenését a nagy hulladéktermelő ágazatok (pl. bányászat, kohászat) leépülése, a korszerű termelési módszerekre történő áttérés, a kisebb anyagigényű ágazatok fejlesztése (elektronika, gépjárműipar) tette lehetővé. A hulladékszegény technológiák alkalmazásának, a gyártási maradékok visszaforgatásának ösztönzése azonban nem volt kielégítő mértékű, így ezen a területen az eredmények szerények. Az építési-bontási hulladék mennyiségének csökkenése elsősorban az építőipari beruházások visszaesésének, valamint a hulladékforgalom racionalizálásának köszönhető.
2.4. A hulladékkezelés alakulása A 2.2. ábra tartalmazza a 2004 és 2011 közötti időszakban keletkezett hulladékok mennyiségét és ezek kezelésének módját.
year
2.2. ábra. Hulladékkezelés alakulása 31
A vizsgált években a keletkező hulladék mennyisége csökkenést mutat, viszont a hasznosítási arány alig változik. Az energetikai hasznosítás az energia szektor keresletének következtében növekszik. Az égetés 2000 és 2005 között jelentősen csökkent, ebben az időszakban ugyanis az EU normáknak nem megfelelő égetőket le kellett állítani. Az átállás óta kis emelkedést követően stagnál a mennyiség. A lerakott hulladékok mennyisége 2011-ben növekedést mutat. A lerakással történő hulladékártalmatlanítást uniós kötelezettség miatt is drasztikusan kell csökkentenünk. Az uniós tagállamokban több éve jól működő gyakorlat mutatja, hogy a lerakási járulékfizetési kötelezettség hatására rohamosan csökkent a lerakott hulladékok mennyisége. Várhatóan hazánkban is hasonló hatást fejt majd ki a jogszabályi környezet változása. Magyarországon 2013-tól került bevezetésre az évről évre meghatározott mértékben növekvő lerakási járulék, ami szintén a lerakás ellen ösztönző hatást fejt ki.
2.5. Az egyes hulladékkategóriák kezelése A 2.3. ábra hulladékkategóriák szerint mutatja be a keletkezett hulladékfajták kezelésének, illetve ártalmatlanításának módját. Kedvezőnek mondható az a tendencia, ahogy a lerakott hulladékok mennyisége évről évre folyamatosan csökken. Ennek oka a lerakási költségek hirtelen növekedése.
2.3. ábra. Hulladékok kezelése a főbb hulladékkategóriák szerint (2005-2011) (Forrás: VM-HIR) A diagramon jól látszik az építési-bontási hulladékok növekvő hasznosítása, az ipari és települési hulladékok men�nyiségének stagnálása a hasznosítás területén, míg a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok hasznosításának nagymértékű csökkenése figyelhető meg. Ennek az egyik oka, hogy 2010-re közel 441 ezer hektárral csökkent a mezőgazdasági területek nagysága, ennek megfelelően a termelés is csökkent, ami megjelenik a keletkező hulladékok mennyiségében. A másik meghatározó tényező a hulladékok besorolásának változása volt. Az energetikai hasznosítás terén a mezőgazdasági és élelmiszeripari hulladékok esetében láthatjuk, hogy a csökkenő tendencia itt is megtalálható, azonban az energetikai hasznosítás mértéke magasabb, mint az anyagában történő hasznosítás. A települési szilárd hulladékoknál egy felfutást követő stagnálás tapasztalható, vélhetően az alacsony égetési kapacitás következtében. Az energetikai hasznosítást jelentős mértékben befolyásolja a hulladék összetétele. Nyáron az ún. dinnyeszezonban a nagy mennyiségben hulladékba kerülő, nagy nedvességtartalmú gyümölcsmaradék lecsökkenti a termelt energia mennyiségét. Nagy ráfordítást igényel a hulladék előválogatása, ami ugyan az égetőbe kerülő hulladék fűtőértékét megnöveli, azonban az előválogató üzemeltetése költséges és munkaigényes. Ugyancsak költséges a káros emisszió elkerülése, valamint a kibocsátási értékek mérése. A lerakással ártalmatlanított hulladékmennyiségek esetében gyakorlatilag a települési szilárd hulladék lerakott men�nyisége változatlannak mondható, ami annak tudható be, hogy a lerakott hulladékfrakció már bizonyos mértékben 32
átesett egy előválogatáson, ahol a hasznosítható hulladékok kikerültek a teljes mennyiségből. Ez a hulladékmennyiség azonban tartalmaz még olyan anyagokat (fa, papír, rongy), amelyek égetésével hőenergia nyerhető, amivel az input oldalon előszárítást lehetne végezni, a hulladék hőt pedig terményszárításra, illetve üvegházak fűtésére lehetne hasznosítani. Az építési-bontási hulladékok lerakásának nagyobb mértékű csökkenése majd 2013-tól várható a bevezetésre került lerakási járulékok hatására. Az ipari és egyéb gazdálkodói tevékenységből származó hulladékok lerakásának jelenleg tapasztalható csökkenő üteme is várhatóan felgyorsul a lerakási járulékok bevezetésének hatására.
2.6. Csomagolási hulladékok A csomagolási hulladékok kezelését a 94/62/EK irányelvet átültető 442/2012. (XII. 29.) Korm. rendelet, valamint a Ktdt. és végrehajtási rendelete szabályozza. A kormányrendelet alapján a gyártói felelősség elve érvényesül. 2012-től a termékdíj alapja csomagolás helyett a csomagolószer, alanya a csomagolószer gyártója, ill. az importált csomagolt termék előállítója vagy ún. saját célú felhasználója. Ez a belföldi előállító termékdíj-kötelezettek számát jelentősen csökkentette. A 2003 óta felépült gyártói és hulladékgyűjtői alapítású hasznosítást koordináló szervezetekre épülő rendszert 2012-től az állam által létrehozott OHÜ Nonprofit Kft. kizárólagos koordinációja váltotta fel. A gyártók kormányrendelet szerinti kötelezettségeiknek környezetvédelmi termékdíj fizetésével az OHÜ Nonprofit Kft. kollektív teljesítésén keresztül, vagy egyéni teljesítéssel, csökkentett termékdíj fizetése mellett tehetnek eleget. Az egyéni teljesítők aránya a kibocsátásban jellemzően 5%. A környezetvédelmi termékdíjak beszedését 2008-tól a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága illetve jogutódja, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi. 2012-ben a kibocsátott csomagolások után 37 Mrd Ft termékdíj került befizetésre. A gyűjtött és hasznosított mennyiségek − a termékdíj-fizetési kötelezettség alóli mentesség feltételeivel szabályozó rendszer helyett − az OHÜ számára kerültek hasznosítási arányok formájában meghatározásra. 2012-ig a gyűjtés és hasznosítás fő pénzügyi forrása a gyártói felelősségüket kollektíven teljesítők által a hasznosítást koordináló szervezeteknek fizetett licenszdíj volt. Helyét a környezetvédelmi termékdíj bevételek arányos része vette át. Az OHÜ Nonprofit Kft. munkatervét jelentő Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terv szerint 2012-ben az OHÜ Nonprofit Kft. a gyűjtés, előkezelés és hasznosítás részfinanszírozására 7,9 Mrd Ft-t fordított. A képződő csomagolási hulladékok mennyisége a gazdasági válság következtében kissé csökkent. A nem tej alapú italok csomagolása és a műanyag bevásárló-reklám táskák (együtt ún. kereskedelmi csomagolás) együttes részaránya a teljes kibocsátott mennyiségből 15%, részesedése az összes befizetett termékdíjból 2012-ben 35% (2.4. ábra).
2.4. ábra. Képződött csomagolási hulladék összetétele, 2012, m/m % (NAV-adatok alapján)
33
A kötelező hasznosítási arányok folyamatos növekedése mellett, az üveg kivételével 2009-re sikerült elérni az Európai Unió által előírt, anyagáramonkénti újrafeldolgozási arányokat, a 60%-os összhasznosítási arány fokozatos közelítésével. A csomagolási hulladékok elkülönített gyűjtési rendszerei 2009-ben mintegy 5 millió, 2011-ben 6,2 millió lakost értek el. 2012-ben az OHÜ által szerződött 106 közszolgáltató 2533 település 9,1 millió lakosát szolgálta ki. A gyűjtés infrastruktúráját 9437 gyűjtősziget és 267 hulladékudvar jelenti, 500 000 háztartástól házhoz menően viszik el a hulladékot. A lakossági gyűjtés a 2008-2012 közötti időszakban évi 55-60 ezer tonna között volt, ez a teljes gyűjtött mennyiség 12%-a. Felmérés alapján a lakosság 70%-a a képződő, elkülönítetten gyűjthető anyagáramok legalább egyikét elkülönítetten gyűjti. Lakossági elkülönített hulladékgyűjtést – telephelyi átvétel kivételével – jogszabály alapján csak közszolgáltató végezhet.
A termékdíj-kedvezmények változásai és 2010-től részleges jogszabályi kötelezettség hatására az élelmiszer-kiskereskedelemben fokozottan megindult a csomagolási hulladék lakossági elkülönített gyűjtése. Egyszer használatos italcsomagolásokra önkéntes visszavételi rendszerek jelentek meg. A létrejött nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszerek integrált eleme az elkülönített, részben házhoz menő hulladékgyűjtés. Az infrastruktúra részeként, a csomagolási és egyéb papír, fém, üveg, műanyag hulladékok válogatására – jellemzően lerakók mellett – válogató művek is épültek, 400 000 tonna összkapacitás felett (2.5. ábra). Jelentős gépi válogatás folyik az üveg- és papírfeldolgozó vállalkozásoknál is. A hasznosításra való előkészítés – mosó, daráló, bálázó – létesítményei a szükséges igényben rendelkezésre állnak. válogatómű, PHARE, ISPA, Kohéziós Alap támogatással
Sajókaza 30 000
válogatómű egyéb EU-támogatással (INTERREG, Regionális Fejlesztési Alap) 2015-ig megépülő válogatómű (Kohéziós Alap) Salgótarján 7 017
tervezett válogatómű
Encs Bodrogkeresztúr 3 500 Nyíregyháza 25 000
Eger Jánossomorja 7 500 Sopron 10 000 Szombathely 7 500 Sárvár
Zalaegerszeg 13 000 Keszthely 8 000 Nagykanizsa 12 500
Győr 35 000
Hatvan Tatabánya 22 000
Kerepes 12 000 Budapest 8 000
Oroszlány 7 400 Ajka Királyszentistván Székesfehérvár 7 500 + 4 000 14 000 29 200 Pápa 4 000
Zalabér 8 000 Tapolca 4 000
Ordacsehi 9 000 Kaposvár 12 500
Barcs 10 000
Cegléd 35 000
Dunaújváros 25 300
Tiszafüred Jásztelek 2 750 3 500
Hajdúböszörmény 6 000 Debrecen 20 000 Berettyóújfalu 5 700
Szolnok 9 800
Kecskemét 35 000
Som 18 500
Békéscsaba Paks 4 516 Cikó 15 500
Felgyő 9 000
Kiskunhalas 25 000 Vaskút 12 500
Orosháza
Szeged 15 000
Kökény 30 000 Forrás: NFÜ; létesítmény üzemeltetők
2.5. ábra. EU-támogatásban részesült komplex hulladékválogató művek és kapacitásuk (t/év), 2012 A gyűjtött hulladékmennyiség több, mint 80%-a anyagában hasznosul. A hazai hasznosítói kapacitások az üveg kivételével a teljes gyűjtött mennyiséget lefedik. A fa és műanyag csomagolások hasznosításában több tucat kis- és középvállalkozás vállal szerepet. A 2009-ben megépített második dunaújvárosi papírgyár mintegy 400 000 tonna hulladék papírt képes feldolgozni, importra szorul (2.6. ábra). A Magyarországon gyűjtött csomagolási hulladékból papír illetve üveg kerül exportra jelentősebb mennyiségben, anyagában hasznosításra, elsősorban Ausztriába illetve Csehországba. Színes üveg hasznosítására hazai kapacitások nincsenek.
34
EWC 150102 (műanyag csomagolási hulladék) hasznosítása
EWC 150101 (papír csomagolási hulladék) hasznosítása
főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyiség alapján
főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyiség alapján Ukrajna
Ausztria
külföld (A, CN, CZ, NL, D, I, SLO)
Recplast Kft. LAPlast Kft. Duna-Dráva Cement Kft.
Ketten Trans Kft.
Tiko-Rec Kft.
Etilén’95 Kft. Holofon Zrt.
P.M.R. Kft.
Remat Zrt.
Éltex Kft.
Maraplast Kft. Hamburger Dunaújváros Kft.
M Ipari Kft.
Fe-Group Invest Zrt.
Sárvári HUKE Kft.
Cansar Kft.
50000 t
15000 t 5000 t
5000 t Szlovénia
egyéb külföld
Hamburger Hungária Kft.
1000 t
1000 t
EWC 150103 (fa csomagolási hulladék) hasznosítása
EWC 150104 (fém csomagolási hulladék) hasznosítása
főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyiség alapján
főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyiség alapján
Ave Miskolc Kft.
OAM Ózdi Acélművek Kft. Stahl und Walzwerk Marienhütte GmbH (A)
Green Arrabona Kft.
ScholzAlu Kft. Horváth Lajos e. v. Eurocast Kft.
Lilly Green Kft.
Jákófa Kft.
Alu-Block Kft.
Mafa Bt.
Alcoa-Köfém Kft.
P&P Budafok Recycling Kft.*
Inotal Kft
Falco Forgácslapgyártó Kft.
MAL Zrt.
15000 t
Zala HU-KER Bt.
Ker-Kontir Kft.
ISD Dunaferr Zrt.
5000 t Civis Bau Meister Kft.
15000 t
1000 t
Polgár & Polgár Kft
5000 t
Alcan Rhenalu (F)
1000 t
egyéb külföld (I, SLO)
ALUMÍNIUM VAS
*engedélyezett mennyiség alapján
EWC 150107 (üveg csomagolási hulladék) hasznosítása
EWC 150105 (vegyes összetételű kompozit csomagolási hulladék) hasznosítása
főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyiség alapján
főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyiség alapján
E & BO Kft.
Csehország
Mayr-Melnhof Karton GmbH (A)
Egri Fém Kft.* Mikrolin Hungary Kft.
kapacitás
Duna-Dráva Cement Kft.*
Maltha Hungary Kft. Pandan Kft.
Vasi Consulting Kft.
Cansar Kft.
kapacitás
Hamburger Hungaria Kft
15000 t
O-I Manufacturing Magyarország Kft.
5000 t Guardian Orosháza Kft. 1000 t Egyéb külföld 1000 t
színes üveg 125 t fehér üveg
*2010. évi adat alapján
*2010. évi adat alapján
2.6. ábra. Belföldön keletkező csomagolási hulladékok hasznosítása; főbb kezelők 2011. évi kezelt mennyisége (t) (Forrás: koordináló szervezetek, HIR) Újrahasználat a fa és műanyag raklapoknál, speciális ipari csomagolásoknál és a betétdíjas italcsomagolásoknál van. Az újrahasználható csomagolások 2012-től teljesen kikerültek a termékdíj-kötelezettség alól, ennek feltétele belföldi gyártó esetén a csomagolószerre alkalmazott betétdíj és a csomagolószer nyilvántartásba vétele az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőségnél (OKTF). 2013. júliusig 317 gyártó 3403 újrahasználható csomagolószere került nyilvántartásba vételre. Az újratölthető italcsomagolások nagyrészt a hazai gyártású sörök és néhány bor üveg csomagolására és egyes vendéglátó-ipari üveg-, műanyag- és fém-italkiszerelésekre korlátozódnak. Az újratölthető italcsomagolások részaránya lassan csökken, legjelentősebb a söröknél, mintegy 44% (2011). A lakosság 30%-a nem fogyaszt betétdíjas csomagolású terméket. A „betétdíjas termék”-ként való forgalomba hozatalt a betétdíj alkalmazásának szabályairól szóló 209/2005. (X. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: betétdíjas kormányrendelet) alapján az OKTF-nél be kell jelenteni. A 2006-2012 között regisztrált gyártók száma 60. Az energetikai hasznosítást a fővárosi hulladékégetőben lakossági vegyes hulladék részeként elégetett, mintegy 100 000 tonna csomagolási hulladék és a három működő cementgyár együttégetései jelentik. Három nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszerben a vegyes települési hulladék mechanikai kezelésével – darálás, mágneses szeparálás, válogatás – a kikerülő, nagyrészt csomagolási hulladékot tartalmazó könnyűfrakcióból alternatív tüzelőanyag készül, jellemzően cementgyári felhasználásra. A nem elkülönítetten gyűjtött csomagolási hulladék az egyéb települési hulladékkal együtt kerül gyűjtésre és ártalmatlanításra. Az elkülönítetten gyűjtött veszélyes csomagolási hulladék veszélyes hulladék égetőbe vagy lerakóba kerül. 35
2.7. Szennyvíziszapok A szennyvíziszap szárazanyagra átszámított mennyisége folyamatos növekedést mutat, ami a hazai szennyvíztisztítási program következménye. Ahogy halad előre a csatornázási és szennyvíztisztítási program, úgy növekszik az iszap mennyisége, mint az a 2.3. táblázat adataiból kiolvasható.
2.3. táblázat. Szennyvíziszapok keletkezése és kezelése (tonna/év) (Forrás: VM-HIR) A szennyvíziszapok hasznosításának kérdése a mai napig vitákra ad okot, mivel a mezőgazdasági kihelyezést döntően befolyásolja az iszap összetétele, ami pedig a szennyvíz szennyezőanyag tartalmától függ. A magas szennyezőanyag tartalom tovább kerülhet a földtani közegbe, a felszín alatti vizekbe, de a mezőgazdasági felhasználásnál elsősorban a termény által felszívott szennyező komponensek jelentenek veszélyt. A hasznosítást az iszap víztartalma is befolyásolja, mivel a magas víztartalom jelentősen növeli a kezelési költségeket. Így például a hőhasznosítás esetén, pl. pellet előállításánál először meg kell szabadulni a víztartalomtól. További problémát jelenthet a hőhasznosításnál az égető által kibocsátott káros emisszió. A biogáz előállításának talán egyetlen korlátja a viszonylag magas beruházási költség, megjegyezve, hogy itt is kell számolni hulladékkeletkezéssel.
2.8. Veszélyes hulladékok Az Európai Hulladék Jegyzék 2002. évi átvételéből következően a közel 2 millió tonna timföldgyártási vörösiszap az uniós besorolás szerint nem minősül veszélyes hulladéknak, így az addig veszélyesnek sorolt hulladékok köre csökkent, több addig veszélyesnek minősülő hulladék (pl. az állati eredetű hulladék) átsorolásra került a nem veszélyesek közé. Ezért a 2004-től bevezetett új adatszolgáltatásban a veszélyes hulladék mennyisége mintegy kétharmadával alacsonyabb, mint az előző években. A vörösiszapot leszámítva a veszélyes hulladékok keletkezésében 2006-ig egy gyenge, de folyamatos emelkedés volt tapasztalható, majd különösen 2008-ra egy látványos csökkenés következett be. Ez a csökkenés sajnos nem a különböző hasznosítási eljárások bevezetésének következménye, hanem sokkal inkább a gazdasági válság hatásának tudható be. A 2.7. ábra a veszélyes hulladékok kezelésének módját, így az anyagában hasznosított illetve energetikai hasznosításra kerülő veszélyes hulladékok, illetve az égetéssel, lerakással, vagy egyéb módon (pl. kémiai úton) ártalmatlanított veszélyes hulladékok mennyiségét szemlélteti.
2.7. ábra. A veszélyes hulladékok kezelése, 3D diagram (Forrás: VM-HIR) 36
A leginkább pozitívnak értékelhető tendencia a lerakással történő ártalmatlanítás csökkenése. Meg kell azonban jegyezni, hogy 2011-ben ismét emelkedett a lerakott hulladék mennyisége. Az égetés és az energetikai hasznosítás gyakorlatilag stagnál. Viszonylag magas, de váltakozó mértékű az anyagában történő hasznosítás, az egyéb módon történő ártalmatlanítás aránya meghaladja az anyagában történő hasznosítást, mértéke enyhén emelkedő.
2.9. Hulladéklerakás A hulladék legális lerakására Magyarországon a Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőségek által üzemeltetésre engedélyezett létesítményekben van lehetőség. Hazánkban 2009 júliusában bezártak azok a lerakók, amelyek nem feleltek meg az Európai Unió előírásainak. A KEOP pályázati rendszeren belül, EU-s projektek általi együttfinanszírozás során elindultak a régi lerakók rekultivációs programjai, amelyek a 2014-2020 fejlesztési időszakban is folytatódnak. A 2013. június 1-jén engedéllyel működő 70 hulladéklerakó tulajdonosainak és üzemeltetőinek tulajdonosi szerkezete az alábbi: Lerakó tulajdonosi szerke- Lerakók száma zete: a többségi tulajdonos [db] Önkormányzat
60
Külföldi magán Magyar magán Mindösszesen
8 2 70
Lerakó üzemeltetőjének tulajdonosi szerkezete: a többségi tulajdonos Önkormányzat Külföldi magán Magyar magán Külföldi magán Magyar magán
Lerakók száma [db] 44 10 6 8 2 70
A hazai hulladéklerakók tulajdonosi szerkezete 2013. június 1-én
2.8. ábra. 2013. június 1-én működő települési hulladéklerakók A hulladéklerakók számának csökkenése mellett folyamatos problémát jelent a hulladékok illegális lerakása. Az illegális lerakók számáról nincs megbízható adat, számuk azonban meghaladhatja az 1000 darabot. Az utóbbi években a közmunkaprogram keretében végrehajtott felszámolásoknak és a TeSzedd! akcióknak köszönhetően számuk valamelyest csökkent. Az illegálisan lerakott hulladékok összetételében magas az építési és bontási hulladékok aránya, de megtalálható benne szinte valamennyi hulladéktípus. 37
2.10. Hulladékgazdálkodási közszolgáltatás • A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás rendszerében az alábbi szereplők azonosíthatók: • A 3154 települési önkormányzat közfeladata a hulladékgazdálkodással összefüggő feladatok ellátása, melyet a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosít. A szennyező fizet elv alapján az ingatlan használója fizeti a közszolgáltatás díját. • A települési önkormányzatok egy része hulladékgazdálkodási feladataik ellátására 33 önkormányzati társulást hozott létre. A társulás célja az európai uniós támogatási források felhasználásával a települési hulladék kezelésének korszerű és hatékony megoldása. A releváns 13 ISPA és 24 KEOP programra összesen 2885 önkormányzat szerveződött társulássá. Minden társulást egy gesztor önkormányzat vezet. • A társulásokon kívül külön rendszert alkot Budapest, továbbá önállóan oldja meg az ellátást 268 település. • Jelenleg a települési önkormányzatok hulladékgazdálkodási közfeladatait 174 közszolgáltató látja el. A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás terén, a jelenlegi helyzet ismertetése során, értelemszerűen szükséges külön-külön kitérni az önkormányzati társulásokra és a közszolgáltatókra is. Önkormányzati társulások Az önkormányzati hulladékgazdálkodási társulások megalakulását a nagytérségi hulladékgazdálkodási rendszerek mérete, továbbá a támogatások igénybevételéhez szükséges önrész biztosítása indokolta (2.9. ábra). A cégközlöny adatai alapján a társulásokban 2885 tagtelepülés található 7.443.498 lakossal, a hazai települések 91,5%-a, lakosság számát tekintve 74,6%-a. A társulásokhoz való csatlakozás önkéntes volt, így nem minden, az adott térségben található önkormányzat csatlakozott a rendszerhez, így ez azt is eredményezte, hogy több esetben a projekt határain belül maradtak ki települések („fehér folt”) vagy éppen ellenkezőleg, olyan település csatlakozott a társuláshoz, amely a projekt területen kívül helyezkedett el. Ez az elrendezés nem gazdaságossági, hanem inkább politikai alapon történt, és nem felel meg a hulladékgazdálkodási alapelveknek. Éves szinten 50-80 település vált ki a társulásokból, vagy választott másik társulást.
2.9. ábra. Hulladékgazdálkodási nagytérségi társulások 2013. június 1-i állapot szerint (fehérrel a társuláshoz nem csatlakozott önkormányzatok)
38
A hulladékgazdálkodási célok elérése érdekében létrejött társulások tekintetében a következő problémák azonosíthatóak: • A társulások által létrehozott létesítményeket és eszközöket a ténylegesen képződő hulladékmennyiséget jelentősen meghaladó mértékű szükségletekhez tervezték, figyelmen kívül hagyva a lerakótól való eltérítést, mint környezetvédelmi célt. Változatlan mértékű lerakás mellett a lerakó kapacitások több mint 25 évre elegendő kapacitást jelentenek. A lerakott mennyiség ugyanakkor 2005 óta csökken. • Csak az EU-támogatással kiépült nagytérségi válogató kapacitások meghaladják a 350 000 t/évet, további több mint 160 000 t/év kapacitás készül el EU-forrásból 2015-ig. Az éves lakosságtól begyűjtött, válogatást igénylő szelektív hulladék mennyiség évek óta nem éri el a 60 000 tonnát. • A megépült és épülő mechanikai-biológiai válogatóművek kapacitása meghaladja a 750 ezer t/évet. A kezelt mennyiség 2012-ben 241 ezer t volt, a kezelés eredményeként 26 ezer t alternatív tüzelőanyag került értékesítésre.. Közszolgáltatók Közszolgáltató által kiszolgált lakosok száma
Ellátott Közszolgáltatók száma település szám
Ellátott lakos szám
[fő] < 10 000 10 000…25 000 25 000…100 000 >100 000 Total
db] 52 41 50 31 174
[db] 227 218 684 357 2 575 458 6 470 698 9 957 731
[db] 138 189 1049 1777 3 154
A közszolgáltatók által kiszolgált lakosok száma 2013. június 10-én Tulajdonosi szerkezet (2013. augusztus)
Közszolgáltatók száma
Ellátott településszám
Ellátott lakosszám
Többségi önkormányzati tulajdonú Többségi magántulajdonú Vegyes tulajdonú Összesen
[db] 126 47 1 174
[db] 2 080 802 57 3 154
[db] 7 203 329 2 645 646 108 756 9 957 731
A közszolgáltatók tulajdonosi szerkezete
Hulladékgazdálkodási közszolgáltatók ellátási területe 2013. június 1-én 39
Számos településen a katasztrófavédelmi hatóságok által kijelölt ún. ideiglenes szolgáltató látja el a közszolgáltatást. Erre ott került sor, ahol a települési önkormányzat nem talált a szolgáltatás végzésére jelentkező alkalmas vállalkozást. A lerakási járulék 2013. évi bevezetése régi adóssága volt a hazai környezetpolitikának, Magyarország az EU-ban utolsók között vezette be ezt a szabályozó eszközt, ami fő oka a jelenlegi súlyosan torzult (a lerakás irányába aránytalanul megbillent) hulladékgazdálkodási helyzet kialakulásának. A lerakási járulék egy olyan gazdasági szabályozó eszköz, amelynek bevezetésével a hulladéknak a lerakótól való eltérítésére, a hasznosító kapacitások irányába való terelésére nyílik lehetőség.
2.11. Hulladékgazdálkodási koncepciók Fontos változás a hulladékgazdálkodásban a tervezés intézménye, amely az Országos Hulladékgazdálkodási Tervben (OHT) és a területi tervekben megfogalmazott célkitűzések és az azok teljesítéséhez szükséges létesítmények, intézmények hat évre meghatározott gyűjteménye. Míg a 2003-2008 közötti időszakra vonatkozó OHT 2000. évi bázisadatai nagyrészt csak eseti adatgyűjtésen alapulnak, az új rendszerű adatszolgáltatás a tervek készítéséhez és azok teljesítésének méréséhez is korrekt adatokat biztosít. Tekintettel azonban arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-én elfogadta a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/98/EK irányelvet (a továbbiakban: Irányelv), a tagállamoknak 2010. december 12-ig életbe kellett léptetniük azokat a nemzeti szabályokat, amelyek biztosítják az Irányelv előírásainak végrehajtását. Erre, valamint a hazai gyakorlatban tapasztalható rendellenességekre tekintettel elkerülhetetlen jogi, politikai és gazdasági feladattá vált a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szabályozás rendszerének – jelenlegi ismeretek és tapasztalatok szerinti – felülvizsgálata és egy átlátható, hosszútávon kiszámítható rendszer megteremtésének érdekében álló új hulladéktörvény megalkotása. A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény (továbbiakban Ht.) fogalmai az Irányelv fogalomrendszerét tükrözik, így a korábbi A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XVIII: törvény (Hgt.) által használt fogalomrendszer részben átalakult, részben pedig új fogalmakkal egészült ki. A Ht. fentiekben részletezett elveiből világosan látszik, hogy Magyarország célja, hogy az országban rendezett, átlátható és mind a lakosság, mind a gazdasági szereplők számára hosszútávon kiszámítható, folyamatos és hatékony hulladékgazdálkodás legyen. Ezen belül is a hulladékfajták szelektív gyűjtése, feldolgozása, hasznosítása élvez prioritást. Ez a cél már, mint feladat jelenik meg a 2011. szeptember 1-jével a Vidékfejlesztési Minisztérium háttérintézményeként megalakult Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. (továbbiakban: OHÜ) alapító okiratában. Az OHÜ egyedüli közvetítőként irányítja, szervezi és ellenőrzi a lakossági, valamint az ipari szintű szelektív hulladékgyűjtést. Az OHÜ létrehozását alapvetően az indokolta, hogy a korábbi gyakorlatnál átláthatóbb és egységes szempontok szerint működő szervezet jöjjön létre annak érdekében, hogy az elkövetkező években össztársadalmi szinten minél nagyobb arányú legyen a magyarországi szelektív hulladékgyűjtés, feldolgozás és hasznosítás. A szervezet legfontosabb célja, hogy évről évre egyre nagyobb arányú legyen a közszolgáltatók által begyűjtött lakossági szelektív hulladékok mennyisége, illetve aránya a kommunális hulladékhoz képest. A megvalósítás részeként – kompenzálva a lakossági szelektív hulladékgyűjtés sok esetben veszteséges rendszerét – a közszolgáltatók által kötött szerződések alapján az OHÜ anyagi hozzájárulást nyújt Magyarország részére, ily módon biztosítva az európai uniós és hazai jogszabályi elvárások teljesítését. A szelektív hulladékkezelés részfinanszírozásának gazdasági alapja az, hogy az állami költségvetésben tervezett termékdíj-bevétel meghatározott részét az OHÜ ténylegesen megkapja. Az ipari hulladékokat gyűjtő szervezetek tevékenységének részfinanszírozása közbeszerzési szerződések keretében történik. Az OHÜ a korábbiaknál jelentősen bővebb erőforrásokkal és jogszabály által biztosított ellenőrzési joggal rendelkezik az általa megkötött gyűjtési és hasznosítási szerződések tekintetében, az ellenőrzési tevékenységet pedig kiemelt prioritásként kezeli. Másrészt – szintén a termékdíj-törvényben meghatározott anyagi keretlehetőség felhasználásával – a lakosság körében népszerűsíti a szelektív hulladékgyűjtést, támogatja azokat a szemléletváltást elősegítő tevékenységeket, amelyek kedvezően hozzájárulnak a lakosság és az ipari szereplők környezeti tudatának fejlesztéséhez. Ennek nyomán javulhat az otthon előválogatott és a gyűjtőhelyekre eljuttatott, elkülönítetten gyűjtött hulladék mennyisége, aránya. 40
A TERMÉSZET ÉS SOKSZÍNŰSÉGE 41
Biodiverzitás A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség az élőlények minden öröklött változatosságát jelenti, az ökoszisztémák közti különbségektől az ezeket alkotó fajokon át az egyes fajokon belüli genetikai variációkészletig (genetikai sokféleség). Nemcsak a Föld fajainak sokféleségét, hanem a fajon belüli variabilitást és az élőlény-együttesek változatosságát is értjük alatta. Ez az alapja és mozgatórugója annak az ökoszisztémának, amelyben élünk. Fennmaradásunkat csak ebbe a rendszerbe való tartós (fenntartható) beilleszkedés árán tudjuk elérni. A WWF által koordinált Living Planet Report Földünk ökológiai állapotát igyekezett a lehető legátfogóbb módon vizsgálni. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy 29 év alatt 28%-os biodiverzitás-vesztés történt. Még aggasztóbb a helyzet, ha belegondolunk, hogy globális szinten, az édesvízi élőhelyek 37%-os biodiverzitás-vesztést szenvedtek el alig 30 év alatt. Ezen nyomasztó tendenciák kialakulásának előzményei a vízszennyezés, a folyószabályozás, a klímaváltozás, a túlhalászás, az élőhelyek megszűnése, izolálódása, a gazdaságilag preferált fajok folyamatos telepítése, a tájidegen fajok elterjedése és még számtalan ismert és ismeretlen tényező. Minden hatás mögött egyértelműen egyetlen ok áll, az ember. Itt kell megemlítenünk az ökológiai lábnyom fogalmát. Ökológiai lábnyom Az a föld- ill. vízterület, amelyre egy bizonyos emberi népesség és életszínvonal végtelen ideig való fenntartásához szükség lenne. E számításnál olyan kézzel fogható adatot kapunk, amely kifejezi, hogy egy személy vagy csoport életszükségleteinek kielégítéséhez, a fogyasztott áru előállításához és a megtermelt hulladék elnyeletéséhez a Földnek mekkora biológiailag produktív részére van szükség. Az alábbi ábrán (3.1. ábra) együttesen ábrázoljuk az „élő bolygó indexet”, amely Földünk egészségi állapotát tükrözi és az emberiség ökológiai lábnyomának változását. Látható, amilyen ütemben az emberiség igényeinek kielégítéséhez szükséges terület nagysága növekszik, úgy romlik a Föld egészségi állapota.
3.1. ábra. Földünk „Élő bolygó” indexének és az emberiség ökológiai lábnyomának változása (Forrás: WWF) A világ kormányai, felismerve a felelősséget, számos egyezményt fogalmaztak meg és írtak alá az elmúlt évtizedekben (pl.: Riói Egyezmény 1992; UNEP Millenniumi Ökoszisztéma Értékelés 2005; Countdown 2010). A biodiverzitás csökkenése azonban nem állt meg, sőt, a csökkenés sebessége sem mérséklődött. A nemzetközi vállalások alól hazánk sem lehet kivétel. Főként, mert a természetes és természetközeli állapotú területeink aránya az elmúlt 150 évben jelentősen csökkent. A természeti tőke a természeti erőforrásoknak az a készlete, amely most és a jövőben az emberiségnek értékes javakat tud nyújtani. A természeti tőke index = az élőhelyek men�nyisége × az élőhelyek minősége. A 3.2. ábrán hazánk növényzetalapú természeti tőkéjének változását lehet nyomon követni az elmúlt 150-200 év során. A természeti tőke csökkenésére a legnagyobb hatással a nagy folyószabályozások, az árterek és más vizes élőhelyek területeinek visszaszorítása és ezzel egy időben a nagyüzemi növénytermesztés térnyerése volt. Hazánk az elmúlt 150 évben elvesztette növényzet alapú természeti tőkéjének közel kétharmadát. Ennek jelentős részét gyepeink és mocsaraink terület- és karaktervesztése tette ki, de a természetközeli erdők természeti tőkéje is 40%-kal csökkent. 42
3.2. ábra. Magyarország növényzetalapú természeti tőkéjének változása az utóbbi 150-200 évben Az aktuális növényzeti örökség további romlását és elvesztését okozó tényezők közül jelenleg a legsúlyosabbak: • az özönfajok terjedése • a túlságosan nagy létszámú nagyvadállomány degradáló hatása • a nem fenntartható módon végzett erdőművelés • a vizes és víztől függő élőhelyek kiszárítása, vízelvezetése Magyarországon a leromlott élőhelyek mintegy 40%-ánál még ma is jelentős mértékű az öngyógyító képesség. Sajnos a fennmaradó 60% nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben képes regenerálódni. Hazánk biodiverzitási jellemzőinek megőrzése érdekében a természetvédelmi jogrendszer erősítése is fontos. Az országos jelentőségű védett területek együttesen mára meghaladják a 800 ezer hektárt. A Magyarországon külön jogszabállyal védett természeti területek mellett további 1,2 millió hektár képezi Natura 2000 hálózat részét. A különleges madárvédelmi területek és a különleges természetmegőrzési területek hálózata közötti átfedés 42,4%. A teljes Natura 2000 hálózat kiterjedése összesen 1,99 millió hektár, ami Magyarország területének több mint 20%-át teszi ki, ami a 27 uniós tagállam átlagánál kicsit magasabb, az azonos életföldrajzi régióba tartozó országok átlagához képest viszont alacsonyabb. Európai Uniós előírásoknak megfelelően az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerint a tagországoknak hatévente jelentési kötelezettségük van a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről. (3.3. ábra)
43
3.3. ábra. Közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzete Köztudott, hogy egy élőlény védelme mit sem ér élőhelyének védelme nélkül. Az utóbbi évtizedekben a hangsúlyok fokozatosan az élőhelyek megvédésének irányába tolódtak el, de továbbra is kiemelten fontos a vadon élő fajok védelmét szolgáló jogszabályok folyamatos fejlesztése és frissítése is. A védett fajok számának alakulása az elmúlt húsz évben 24%-kal emelkedett. Konklúzió Meglepő következtetés, hogy miközben globálisan nő a védett területek aránya, egyre jobban pusztul az élővilág. Földünkön 1965 óta 600%-kal nőtt a védett területek nagysága, és eközben a biodiverzitás 40%-kal csökkent. Az emberek többsége a gazdasági növekedés fokozásában bízik, hiszen egy gazdagabb társadalom többet tud költeni a természet, a környezet megőrzésére. A tények azonban ennek az ellenkezőjét mutatják. Egy 2010-ben végzett globális kutatás bebizonyította, hogy a GDP növekedése a környezet állapotával fordítottan arányos. Magyarán, minél gazdagabb vagy, annál több kárt okozol. A probléma alapja a természet és az ember viszonyában van. Fennmaradásra csak akkor van esélyünk, ha a bioszférát és annak ökológiai rendszereit nem mint minket kiszolgáló külső tényezőt látjuk, hanem megpróbálunk tartósan beilleszkedni annak működésébe.
44
KÖRNYEZET, EGÉSZSÉG, ÉLETMINŐSÉG 45
A környezet állapota, az egészség, az életminőség és a várható élettartam közötti szoros összefüggés tudományosan igazolt tény. Az életminőséget befolyásoló fontosabb környezeti tényezők: • a levegő minősége • a felszíni, felszín alatti vizeink minősége (megfelelő minőségű ivóvíz biztosítása, természetes élőhelyek megtartása) • a talaj minősége (egészséges élelmiszerek termesztése, előállítása, élőhelyek megtartása) • zajállapot • természeti környezet, táj Az emberi szervezet bizonyos életszakaszokban vagy nem egészséges állapotában, legyengült immunrendszerrel nem tud alkalmazkodni a környezet minőségének kedvezőtlen változásaihoz, így súlyosabb tünetekkel reagál a szennyezettség okozta egészségkárosító hatásokra is. A környezeti tényezők szempontjából leginkább veszélyeztetett csoportnak tekinthetők: • terhes, szoptatós anyák • gyermekek • időskorúak • betegek
4.1. A levegő minősége A levegőminőség javítása és a jó levegőjű területeken a levegőminőség megőrzése folyamatos feladat. A környezeti levegő minősége függ a kibocsátott szennyezőanyagok mennyiségétől, a meteorológiai helyzettől, a terület domborzati viszonyaitól és a nagy távolságról érkező szennyezés mértékétől. Magyarország Európai Uniós csatlakozása jelentős előrelépést jelentett a környezetvédelem területén is. A szigorú előírások bevezetése azt eredményezte, hogy nagymértékben csökkent az energetikai szektor és általában az ipari tevékenységek által okozott levegőterhelés. A kén-dioxid (SO2) kibocsátás, amelynek fő forrása az energiatermelés volt, ma már nem jelent levegőminőségi problémát. Az elmúlt öt évben a levegő SO2 tartalma az országban sehol sem haladta meg az egészségügyi határértékeket. (4.1. ábra)
4.1. ábra. Kén-dioxid kibocsátás (2001-2011) (Forrás: VM)
46
A nitrogén-oxid (NOx) kibocsátás közel 60%-a a közlekedésből származik. A gépjárművek fajlagos szennyezőanyag-kibocsátása ugyan csökkent, azonban a gépjárművek számának növekedése miatt az összes emisszió nem követte ugyanolyan mértékben ezt a változást. (4.2. ábra).
4.2. ábra. Nitrogén-oxid kibocsátás (2002-2010) (Forrás: VM) Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vizsgálatai alapján a légszennyező anyagok közül a kisméretű részecske terhelés (PM10, PM2,5) jelenti a legnagyobb egészségügyi kockázatot. 2001-2010. között 45-55 kilotonna (kt) volt évente a 10 μm-nél kisebb részecskekibocsátás (PM10), a 2,5 μm -nél kisebb részecskéből (PM2,5) 25-32 kt került a levegőbe, határozott trend nélkül (fő forrása a lakossági fűtés és a közlekedés). Magyarország egyes területein a levegőben mért PM10 koncentráció éves szinten 35-nél többször vesz fel magasabb értéket az egészségügyi határértéknél. Az elmúlt tíz évben elsősorban a téli időszakban egyes mérőállomásokon a szennyezettség elérte a napi határérték 4-5-szörösét is. Ennél a szennyezőanyagnál nagyon jól nyomon követhető a meteorológiai helyzet hatása. Azokban az években, amikor a felszínközeli levegő keveredését gátló ún. légköri inverziós időszakok nagyobb számban fordultak elő (2005. november-2006 március és 2010. november-2011. március), és kevés volt a csapadék, a levegő szennyezettsége is gyakrabban átlépte a napi határértéket (4.3. ábra). A trend azt mutatja, hogy a PM10 éves határérték túllépéseinek aránya csökken, míg 2005-2006-ban a mérőpontok 20-30%-ánál lépte túl a levegő PM10 tartalma az éves határértéket, addig 2010-2011-ben a túllépések aránya 10% alatt maradt. A napi határérték túllépések kb. 95%-át október 31. és március 31. között mérik. Ennek nem egyedüli oka, hogy ez az öt hónap a fűtési időszak, és ez alatt magasabb a PM10 kibocsátás. A határérték túllépésekhez nagymértékben hozzájárul a meteorológiai paraméterek alakulása is. Ekkor jelentkeznek ugyanis a légköri inverziós periódusok; ilyenkor a szennyezőanyagok elkeveredése korlátozott, ezért a PM10 koncentráció a felszín közelében tartósan képes megemelkedni.
47
4.3. ábra. PM10 határérték túllépések a mérőpontok %-ában (2005-2012) (Forrás: OMSZ)
4.2. Zajszennyezés Napjaink levegő és zajterhelése főként a közlekedésből származik. A közlekedés okozta környezeti terhelés mértéke függ a közlekedés szerkezetétől (modalitás), a közlekedési eszközök korszerűségétől, műszaki állapotától, a használt üzemanyag, energiaforrás minőségétől, a közlekedés szervezettségétől, a közlekedési szokásoktól. Hazánk gépjárműállományának átlagéletkora 2006-ig egyértelműen csökkent, 2006 után a személygépkocsiké három évig enyhén, majd erőteljesen, a teherjárműveké közel lineárisan emelkedik (4.4. ábra). 2012-ben a személygépkocsik átlagéletkora 2,2 a tehergépkocsiké 2,6 évvel magasabb, mint 2006-ban (Adatok: KSH).
4.4. ábra. Gépkocsik számának és átlagéletkorának változásai (2002-2012) (Forrás: KSH)
48
Az elmúlt húsz évben nagymértékben csökkent az újonnan forgalomba helyezett járművek szennyezőanyag kibocsátása. A nehézteher- gépjárművek, autóbuszok körében is sokat javult a helyzet. Magyarországon az elmúlt három évben lelassult a járműállomány lecserélődésének üteme, így a szigorúbb előírásokból származó kibocsátás-csökkenés csak hosszabb távon tudja éreztetni hatását a levegő minőségében és a zajállapotban. A személygépkocsiktól származó országos zajkibocsátás 2002 óta nem változott jelentősen. Az új típusok fajlagos zajkibocsátása ugyan lényegesen alacsonyabb, mint a régebben gyártottaké, ez azonban csupán kompenzálni tudja az elöregedő gépkocsik zajkibocsátásának növekedését. 2012-ben öt nagyváros stratégiai zajtérképe készült el. Ezek alapján, 2011-es adatok szerint a közúti közlekedésből származó zaj nagyvárosainkban, a nappali időszakban több helyen még mindig 75 dBA feletti zajterhelést okoz. A 4.5. ábrán látható, hogy az egészségügyi hatásait tekintve még elfogadható 65 dBA zajszint felett él a települések lakosságának 5-20%-a.
4.5. ábra. A közúti közlekedési zajjal érintett lakosság száma öt nagyvárosunkban nappal (2011)
4.3. Ivóvízellátás és szennyvízkezelés A jó minőségű ivóvízellátás és a keletkezett szennyvizek megfelelő tisztítása, elvezetése az elmúlt években sokat fejlődött, azonban még mindig van tennivaló. 1990-ben még a magyar települések több mint 20%-a nem rendelkezett közüzemi vezetékes ivóvízhálózattal, amely 2007-óta már minden településen elérhető. 2011-ben a városi lakások 96,8%-ába, a községi lakások 90,9%-ába volt bevezetett ivóvíz (Forrás: KSH). Környezetvédelmi szempontból fontos mutató az egy lakosra jutó évi vízfogyasztás. Az ivóvíz felhasználásának változását mutatja a 4.6. ábra.
49
4.6. ábra. Az egy főre jutó éves vízfogyasztás alakulása (1990-2001) (Forrás: KSH) 1990 és 1999 között 55,6 m3-ről 36 m3-re csökkent az egy főre jutó ivóvízfogyasztás, a csökkenés ekkor megállt, 2000-2007 közötti időszakban 36,6-38 m3 között ingadozott, majd 2007-től ismét enyhén csökken. 2011-ben egy lakos 34,1 m3 (kb. 93,5 l/nap) vizet használt évente. Az Európai Unió ivóvízminőségre vonatkozó előírásainak nem minden településen felel meg a közüzemi vezetékes ivóvíz. A legtöbb helyen a víz természetes arzén tartalma magasabb, mint a megengedett 10 μg/l érték, de egyes területeken problémát jelent az ammónium-, nitrit-, bór- és fluoridszennyezettség is. (4.7. ábra).
4.7. ábra. A magas ammónium-, arzén-, nitrit-, bór- vagy fluoridtartalmú közüzemi vezetékes ivóvizek területi megoszlása Magyarországon
50
Magyarország településszerkezete a települési szennyvizek összegyűjtése és tisztítása szempontjából nem kedvező. Igen magas a 2000 fő alatti települések aránya, amelyben a lakosságnak csupán 16,8%-a él és Budapesten kívül csupán öt város népessége haladja meg a 150 000 főt. A nagy térben elhelyezkedő kis létszámú lakosság közművel történő ellátása költségesebb és kevésbé hatékony, mintha koncentráltan, nagyobb településeken kellene a feladatot megoldani. Magyarországon az 1990-es évek elején csupán a vezetékes vízzel rendelkező lakások 41,6%-ának szennyvize került közüzemi csatornába, és az elvezetett szennyvíz alig több mint fele tisztítatlanul került a befogadókba. A települési szennyvízelvezetés és tisztítás a 90-es évek közepe óta folyamatosan fejlődik, 2011-ben már a lakások 72,8%-át kötötték rá a közüzemi csatornahálózatra. A vízellátás és csatornázottság közötti különbséget mutató ún. közműolló alakulását mutatja a KSH adatok alapján készített 4.8. ábra (forrás: VM tájékoztató Magyarország településeinek szennyvízelvezetési és tisztítási helyzetéről 2012. november).
4.8. ábra. Az ivóvízellátás és csatornázottság alakulása (1990-2001)
4.4. Kármentesítés A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény alapján 1996-ban indult el a Nemzeti Környezetvédelmi Program, amelynek része a tartós környezetkárosodások és szennyezett területek környezeti kármentesítésére létrehozott Országos Környezeti Kármentesítési Program (OKKP). A program célja a felszín alatti víz és földtani közeg veszélyeztetésének, szennyezettségének, károsodásának megismerése, nyilvántartásba vétele, illetve a szennyezettség kockázatának, valamint a szennyezettségnek a csökkentése, megszüntetése. Minden olyan műszaki, gazdasági és igazgatási tevékenységet, amely a veszélyeztetett, szennyezett, károsodott felszín alatti víz, illetőleg földtani közeg megismerésére, a szennyezettség, károsodás és a kockázat mértékének csökkentésére irányul, összefoglaló néven kármentesítésnek nevezünk. A hazai források mellett egyre nagyobb súlyt kap az uniós források felhasználása. Ennek első lépéseként (20042008) Környezet és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) keretében öt projekt valósult meg. A 2007-2013-as uniós költségvetési időszakra kidolgozott Környezet és Energia Operatív Program (KEOP) keretében 22 db kármentesítési projekt befogadása történt meg. A szennyezett területek tevékenység szerinti megoszlását a 4.9. ábra mutatja.
51
4.9. ábra. A szennyezett területek tevékenység szerinti megoszlása (Forrás: KÁRINFO) Hazai viszonylatban a földtani közeg szennyezésére döntően ásványi olaj (TPH) és BTEX komponensek jellemzők. A PAH és a halogénezett alifás és aromás szénhidrogén szennyezőanyagként való előfordulása kevésbé jelentős, karcinogén tulajdonságaik miatt azonban fokozott figyelmet érdemelnek. Megfigyelhető még, hogy a szennyezett területek közel negyede nehézfémekkel szennyezett. A szennyezett felszín alatti víz szennyezőanyag tartalma szoros összefüggést mutat a földtani közeggel, itt is a TPH és BTEX előfordulása a legjellemzőbb. Fizikai-kémiai tulajdonságaikkal is indokolható módon a PAH és elsősorban a halogénezett alifás és aromás szénhidrogének megjelenése szintén jelentős, ugyanakkor a nehézfémek szennyezőanyagként való megjelenésének aránya alacsonyabb.
52
GAZDÁLKODÁS A KÖRNYEZETTEL 53
5.1. Környezetgazdálkodás A téma szerteágazó, így sokféle területet foglal magába. Ide értve az agráriumot, természetet, földhasználatot és még lehetne sorolni a vízkészlet-gazdálkodáson át a megújuló energiafelhasználásig. Ez is szimbolizálja azt a holisztikus szemléletet, melyet ezen a területen alkalmazni kell ahhoz, hogy egészében rálátást nyerjünk a problémára. A környezetnek része a természet flóra- és faunavilága, ahogyan az épített környezet (utak, épületek, gyárak stb.) is. Ha nyitott szemmel járunk a világban, akkor az antropogén hatások legközvetlenebb jeleit szinte mindenütt tapasztaljuk. Mindezek mutatják, hogy az emberiség története során olyan változások következtek és következnek be, amelyek a jövő generációk életfeltételeit kedvezőtlenül befolyásolják.
5.2. Mezőgazdaság Egyetlen más gazdasági ágazat sem képes a természetet és a tájat olyan mélyrehatóan befolyásolni, mint a mezőgazdaság, a kultúrtáj fő használója. Ebből fakad, hogy a természetvédelem alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye nagyrészt a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. Az értékfenntartó gazdálkodásnak egyik legfontosabb alapeleme a tájhoz, a környezetéhez illeszkedő funkció-, tevékenység-, ágazati rendszer és intenzitási fok megtalálása, vagyis olyan földhasználati rendszer kialakítása, amely magából a környezetből, annak adottságaiból és korlátaiból fakad, ahhoz a lehető legjobban illeszkedik. Az ország földterülete 9,3 millió hektár, amelyből mintegy 7,72 millió hektárt tesz ki a termőterület. Ebből mezőgazdasági terület 5,81 millió hektár. Művelési ágak szerint az elmúlt 12 évet vizsgálva kimutatható, hogy a szántóterületek 48%-ot, az erdő 20%-ot, míg a másik nagyobb részét a művelés alól kivett területek 18%-ot tesznek ki. (5.1. ábra). A gyepek a művelési ág 10%-át teszik ki. 1%-os arány tapasztalható a szőlő, a gyümölcsös, a konyhakertek és a nádas területek eloszlásánál, és a halastavak nem érik el az 1%-os arányt sem.
5.1. ábra. Földhasználat művelési ágak szerinti összesítés 2000. és 2012. között (Forrás: KSH-STADAT) Szántóterületek esetében 2000-től nem volt tapasztalható nagymértékű területcsökkenés. Konyhakerteknél 2000-hez képest 2012-re 21 ezer hektáros a csökkenés területe. A gyümölcsösök 2004-re érték el a 100 ezer hektárt, majd 2007-ig 102 és 103 ezer hektár között maradt. 2008-tól 2012-re 6 ezer hektárral visszaesett a területek nagysága. Szőlőterületeknél a 12 év alatt 24 ezer hektár csökkenés ment végbe. A gyepterületek a 2010-es esztendőre 241 ezer hektárral csökkentek. Mezőgazdasági és a termőterületeknél jelentős változás nem mutatkozott. Az erdőknél fokozatos területnövekedés állapítható meg, mely a nádasra, halastavakra is igaz. Magyarországon a mezőgazdasági terület a legnagyobb kiterjedésű földhasználati kategória. 2012-ben az ország területének 57%-a volt mezőgazdasági terület, ezen kívül jelentős még az erdő és a művelés alól kivett területek aránya (21-21%). A nádasok részaránya 1% és ennél is kisebb területet tesznek ki a halastavak (5.2. ábra). 54
5.2. ábra. Földhasználati kategóriák megoszlása 2012-ben (Forrás: KSH-STADAT)
5.1. Kertészet (zöldség- és gyümölcstermesztés) Hazánkban ma mintegy 100 ezer hektáron termesztenek zöldséget. Ennek a területnek több mint 70%-a az Alföldön van, ezen belül a dél-alföldi régió az uralkodó (mintegy 5000 hektáron folyó zöldséghajtatásban is). Zöldségvetőmag termesztés 3000 hektáron folyik, ennek döntő többségén zöldborsó vetőmag előállításával foglalkoznak. Az éves termésmennyiség 1,5-2 millió tonna, ennek közel háromnegyede szántóföldi zöldség, a többi a hajtatásból (0,4-0,5 millió tonna) és a gombatermesztésből (30-40 ezer tonna) származik. A megtermelt zöldségek mintegy 40-45%-a kerül exportálásra, jelentős részben feldolgozott formában. A termésátlagok nemzetközi összevetésben viszonylag alacsonyak, de e tekintetben óriásiak a különbségek a különböző fejlettségű üzemek között. A termelés 80%-a magángazdaságokból származik, a gazdaságok döntő többsége 5 hektárnál kisebb területen gazdálkodik. Becslések szerint ma mintegy 70-100 ezer család tesz szert jövedelemre a zöldségtermesztésből. Betakarított fontosabb zöldségféléinket az 5.3. ábra szemlélteti.
5.3. ábra. Fontosabb zöldségfélék betakarított összes termés arány 2000. és 2011. között (Forrás: KSH-STADAT)
55
Napjaink gyümölcstermesztését az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményei határozzák meg. Kedvező ökológiai adottságainkat és felhasználási lehetőségeinket tekintve gyümölcstermesztésünkben az alma a meghatározó faj. Az almavertikum azonban, mint legfőbb gyümölcstermelési ágazat, ma súlyos gondokkal küzd, ezért a termesztés megújítása sürgető feladat. Az ültetvények közel 2/3-a 20 évesnél idősebb, az ültetvények fajtaszerkezete elavult (50%-a Jonathan). A termék minősége gyenge, kevés a korszerű új telepítés, a termésátlagok országosan alacsonyak (Magyarországon 14 t/ha, az EU-országokban 23 t/ha). Az ágazat jövedelemtermelő képessége nem megfelelő, sok a gondozatlan ültetvény, túlzottak a ráfordítások és gond van az értékesítéssel is évről évre. Magyarországon az összes gyümölcstermesztési felület az utóbbi években 100 ezer hektár körül alakul, ez az összes mezőgazdaságilag művelt területnek nem éri el a 2%-át. A hazai szőlőterületi viszonyok az 1990-es évekhez képest nagymértékben csökkentek. Ennek okai a kivágási támogatások, melyek ösztönözték a gazdálkodókat szőlőik, illetve az „elöregedett” szőlők kivágására is az európai Uniós csatlakozásig.
5.2. Bio- vagy természetmegőrző gazdálkodás 2000 óta Magyarországon az ökológiai gazdálkodásba bevont területek nagysága közel 140%-kal nőtt, ezeken a területeken 1610-en gazdálkodtak. A tendencia azonban 2004 után megtört, mivel az ekkor indult agrár-környezetgazdálkodási programba (AGK) nem került bele a biogazdálkodás támogatása (1 429 főre csökkent). Az ökológiai gazdálkodók a 2009-től indult AGK keretein belül újra igénybe vehették a támogatást (1 017 fő). Valószínűleg ez segíthette elő, hogy 2009-ben ismét nőtt a biogazdálkodásba bevont területek nagysága, ami elérte a 14 ezer hektárt. A biogazdálkodásba bevont területek nagysága 2010-ben újra csökkent. Továbbá ugyanez tapasztalható 2011-ben is, ahol 3 162 ezer hektáros csökkenés mutatható ki. A gazdálkodók száma visszaesett a 2008-as állapotra. Svájci kutatók megállapították, hogy a biológiai gazdálkodás során megnövekedett talajtermékenység és a nagyobb biodiverzitás miatt ez a gazdálkodási forma kevésbé függ a külső anyag- és energia-felhasználástól, mint a hagyományos, műtrágyás gazdálkodás. A biológiai gazdálkodás meglepően hatékonynak bizonyult. A svájci eredmények és a Kárpát-medence ökológiai adottságai alapján egyértelműen levonhatjuk azt a következtetést, hogy Magyarországon a természetmegőrző, biológiai gazdálkodásnak is van jövője.
5.3. Állattenyésztés Az állatállomány nagysága az elmúlt években jelentősen csökkent, 2012-ben egyedül a szarvasmarha-állomány haladta meg a 2004-es szintet. A 2012. évi decemberi adatok szerint az előző évi szint alá süllyedt a sertés és a baromfiállomány, míg a szarvasmarhák és a juhok száma emelkedett. Az ország állatállományának 17 éves időintervallumban történt változása alapján kimutatható, hogy az összes állatállomány 87%-át a baromfi (564 313 ezer darab), 11%-át a sertés (77 267 ezer darab), a szarvasmarha (13 903 ezer darab) és juh (20 414 ezer darab) 2, illetve 3%-ot tesz ki (5.4. ábra). Emellett még az élőállat és állati termék előállítás során meg kell említeni: a házinyúl, pulyka, kacsa, kecske, ló és napjainkra már a vízi bivaly, a magyar szürke szarvasmarha extenzív tartásából származó termékeket is.
5.4. ábra. Az állatállomány megoszlása fajonként éves bontásban 2000. és 2012. között (Forrás: KSH-STADAT) 56
5.4. Halgazdálkodás Az édesvízi haltermelésnek több évszázados múltja van Magyarországon. A földrajzi, vízi és klimatikus adottságok kedvezőek a hagyományos tógazdasági, esetenként az intenzív üzemi, valamint a természetes vízi haltermeléshez, halászathoz. A kedvező ökológiai adottságaink és a rendelkezésre álló technológia megfelelő alapot nyújtanak ahhoz, hogy az ágazat az elkövetkező években nagyobb szerepet töltsön be a magyar agrárgazdaságban. Haltermelésünk 63%-át a ponty adja. A haltermelés gazdaságosságának a növelése érdekében, a pontyállomány termelő képességének és genetikai minőségének a javítására 1996-ban kezdődtek el a pontyfajták teljesítményvizsgálatai és törzskönyvezésük (15 elismert pontytenyésztő szervezet 22 pontyfajtát jelentett be fajtaelismerésre). A halfeldolgozás fejlesztése a hazai haltermelés fellendítésének, a táplálkozási szokások megváltoztatásának egyik jelentős előfeltétele. Az évi feldolgozott halmennyiség 4000 tonna, melynek 65-70%-a hazai édesvízi hal és 30-35%-a az importból származik. A halfeldolgozást értékelve elmondható, hogy 2007-ig emelkedő tendenciát mutatott. 2010-ig 2 825 tonna visszaesés volt tapasztalható, majd 2011-re ismételten elérte a 20 000 tonnát (20 250 tonna).
5.5. Erdő-és vadgazdálkodás Erdeinkben évente megtermelődő, hozzávetőlegesen 10 millió köbméternyi faanyag igen jelentős megújuló energiaés nyersanyagforrás. Megfelelő körültekintés mellett ennek a faanyagmennyiségnek a nagyobb része az erdei életközösség, illetve a természeti környezet érdemi károsítása nélkül hasznosítható. Hazánk területének 22%-a tartozik az erdőgazdálkodás alá, amiből 21% valóságos erdő. Az utóbbi évtizedben az erdőtelepítések és fásítások nyomán évente átlagosan 14 ezer hektárral nőtt az erdőterületek kiterjedése, így az erdőgazdálkodás területnagysága meghaladta a 2 millió hektárt napjainkra. Az egyes fafajok közül a legnagyobb arányú kitermelés 2000-hez képest 2012-ben az akácnál figyelhető meg (5.5. ábra). Ami még kiemelkedően meghaladta a 2000. évi kitermelés mennyiségét, az a fenyőnél (177 ezer m3-rel több) és a nemesnyárnál (143 ezer m3-rel több) volt tapasztalható. 3 fafajnál kimutatható volt, hogy 2011-ben kevesebb volt a kitermelés a 2000. évihez képest. Ide sorolható: a tölgy, melynél 80 ezer m3-rel; a cser, ahol 59 ezer m3-rel, míg a gyertyán esetében 15 ezer m3-rel kevesebb volt.
5.5. ábra. Fakitermelés alakulása fafajonként (Forrás: KSH-STADAT) A vadállomány az erdei életközösség szerves része. A nagy kiterjedésű erdőségekben elsősorban gím- és dámszarvas, muflon, őz és a vaddisznó találja meg életfeltételeit. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az úgynevezett apróvadfajok – mezei nyúl, fácán – nincsenek jelen a magyar erdőkben, csupán előfordulásuk nem olyan gyakori, mint a síkvidéki, kisebb erdőborítottságú területeken. Hazai dám állomány becsült nagysága 31 ezer példány, melynek minősége nemzetközi összehasonlítások alapján rendkívül jónak mondható. A XX. század végén tudatosan telepített muflonállományt igyekeznek csökkenteni, így egyre többet lőnek ki, mérsékelve a természetvédelmi területeken okozott károkat. 2011-ben a becsült állományuk 12 ezer példányra tehető. Az őzállomány 2010-ben 367 ezer volt, ami 2011 évre 356 ezerrel csökkent. A hazai legjellemzőbb három apróvad (fácán, fogoly, nyúl) közül a szárnyasok 57
állománya változóan alakult az elmúlt 11 évben. A 11 évet vizsgálva elmondható, hogy a két legnagyobb állományú apróvadnak a fácánt (9 285 ezer) és a mezei nyulat (6 462 ezer) mondhatjuk. A nagyvadak közül pedig ilyen az őz(3 934 ezer), a vaddisznó- (1 059 ezer) és a szarvasállomány (983 ezer). Ami a 2011. év alacsony vadállományának magyarázata, az árvizek (pl. Gemenc), mely sok egyed pusztulását okozta. Az elmúlt 10 évhez képest, megnőtt az egyes fajok kilövésének száma. Vaddisznó esetében 45 ezerrel, az őznél 36 ezerrel, a szarvasnál 12 ezerrel több példányt lőttek ki 2010-ben, mint 2000-ben. Ezzel ellentétben a fácánnál 124 ezer és a mezei nyúlnál 6 ezer példánnyal kisebb volt a kilövések száma.
5.6. Vízkészlet-szabályozás A vízkészletek védelme és fenntartható használatának megvalósításához jelentős előrelépést jelentett az Európai Unió által 2000 júliusában elfogadott közös vízpolitikai stratégia, a 2000/60/EK Víz Keretirányelv (továbbiakban VKI). Magyarország medence jellege a vízhálózat képét is nagymértékben meghatározza. Összesen 9800 nyilvántartott vízfolyás található, aminek hossza meghaladja az 52 ezer km-t. Az országba belépő vízmennyiség 112 Mrd m3/év. A külföldi eredetű felszíni vízkészlet 67%-a a Duna, 20%-a a Tisza és 13%-a a Dráva vízgyűjtőjén érkezik. A távozó vízkészlet 94%-a külföldi és 6%-a hazai eredetű (STEINER, 2010). Ez azt is mutatja, hogy a vízfolyásaink mennyiségi és minőségi állapotát első sorban a külföldről érkező vizek határozzák meg, melyhez még hozzájárul az országon belüli antropogén tevékenységből származó terhelés és a természeti folyamatok is. Folyóinkon jellemzően két árhullám vonul le: a tavaszi és a zöldár. Síkvidéki területeink 60%-át veszélyezteti időszakosan belvíz. Első sorban az Alföld és a Kisalföld mélyebb területeit érinti. Állóvizeink kb. 75%-a mesterséges. Az összes vízfelület (közel 1 700 km2) az ország területének mintegy 2%-át teszi ki. A felszín alatti vizet legnagyobb mennyiségben ivóvízként történő hasznosítás céljára termelik ki (a teljes felszín alatti víztermelés 79%-a, amely az ivóvízellátás több mint 94%-a). A fennmaradó 21%-ot ipari-, bányászati-, geotermikus energiahasznosítási, továbbá fürdővíz, öntözés és egyéb célra termelik ki. Naponta átlagosan mintegy 2,7 millió m3 vizet termelnek ki a felszín alól (STEINER, 2010), ami mostanra 2013-ra 2,2 millió m3-re csökkent. Az egy főre jutó közüzemi vízfogyasztás és az összes termelési célú vízkivétel az utóbbi évtizedekben csökkent, illetve stagnált.
5.7. Talajaink állapota Magyarország talajainak állapotát és leírását a XIX. századtól folyamatosan, és egyre kifinomultabb módszertannal végzik. Szabó József agrogeológiai felméréseitől, Kreybig Lajos teljes Kárpát-medencét felölelő talajtani leírásán és térképsorozatán, illetve a Géczy Gábor-féle tematikus kartogramokon át, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által üzemeltetett Talajvédelmi Információs és Monitoring rendszerig mind azt a hatalmas tudás- és adatbázist jelentik, amelyek hazánk talajait jellemzik, és annak változását követik és prezentálják. Megfelelve a mai kor kihívásainak, újabb módszerekkel és eredményekkel szolgál az a folyamatosan futó és bővülő adatbázis rendszer, amelyet a Környezet és Energia Operatív Program (KEOP), valamint a Közép-Magyarországi Operatív Program keretében a Környezetvédelmi célú informatikai fejlesztések a Közigazgatásban (e-környezetvédelem) című pályázati konstrukcióban az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézet (MTA ATK TAKI), mint projektgazda az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerhez (OKIR) kapcsolódóan a Talajdegradációs Információs Rendszert (TDR) fejleszt. A projekt célja a mezőgazdasági eredetű környezeti terhelésre, valamint a talajok környezeti állapotára vonatkozó talajvédelmi adatszolgáltatásokhoz szükséges talajtani adatok előállítása és az informatikai háttér biztosítása az EU talajvédelmi stratégiájában meghatározott irányelvek végrehajtásának elősegítése érdekében. További cél a kapcsolódó állami közfeladatok elvégzésének támogatása és a nyilvánosság tájékoztatása érdekében történő talajtani adat és információ publikálása. A projekt során informatikai fejlesztés, továbbá az Országos Környezeti Információs Rendszerhez (OKIR) kapcsolódóan Talajdegradációs Információs Rendszer (TDR) kialakítása történik. A talajtani adatok biztosítása céljából terhelési adatgyűjtés, talajállapot felmérés és adathiánypótlás, valamint indikációs módszertani fejlesztés kerül végrehajtásra Magyarország teljes területére vonatkozóan, a reprezentatív módon kiválasztott mezőgazdasági típusüzemekben. Az adatgyűjtés célja: a mezőgazdálkodási tevékenységből adódó környezeti terhelésnyomon követése a gazdálkodók által vezetett Gazdálkodási Naplók (GN) adatai alapján, valamint a környezeti terhelés minősítése a főbb talajdegradációs folyamatokat jellemző terhelési indikátorok meghatározásával. A feladat végrehajtását a Terradegra konzorcium látja el, melynek tagjai: Szent István Egyetem (konzorciumvezető), Helion Kft. és a Nemzeti Élelmiszerlánc- biztonsági Hivatal. A TDR rendszer az OKIR talajtani alrendszereként támogatni fogja – a mezőgazdasági művelésből adódó terhelések figyelembe vételével – a talaj környezeti állapotának nyomon követését, illetve a térképi megjelenítést is lehetővé tévő informatikai rendszer 58
kialakításával az Európai Unióban alkalmazott „Hajtóerők-Terhelés-Állapot-Hatás-Válasz”, angolul: „Driving forces- Pressure-State-Impact-Response” (DPSIR) értékelési módszer szerint történő komplex környezeti elemzések végrehajtását. A TDR rendszerből lehetőséget biztosítunk kiválasztott adat tartalmak szolgáltatására más OKIR szakrendszerekkel történő elemzések végrehajtására, az EU felé történő, illetve hazai országos szintű adatszolgáltatások támogatására valamint ezen internetes információszolgáltatással a nyilvánosság tájékoztatására. A mezőgazdasági földhasználat talajra gyakorolt hatása a talajok mennyiségi és minőségi paramétereinek – a természeti folyamatokhoz képest – gyors változásaiban nyilvánul meg. Az intenzíven használt mezőgazdasági területeken, különösen a nem megfelelő talajhasználat és agrotechnika miatt talajdegradáció jelentkezik. A degradációs folyamatok talajállapot-romlást és környezeti károkat okoznak. Magyarország és a FAO az alábbi fő csoportokba sorolja a talajdegradációs folyamatokat: • Erózió • Savanyodás • Sófelhalmozódás, szikesedés • Szervesanyag-, illetve humusztartalom csökkenése • Fizikai degradáció (talajszerkezet leromlása, tömörödés, cserepesedés) • Talaj- és termőterület-veszteség (árvíz, földcsuszamlás, vagy beruházás során történő talajfedés) • Talajszennyezés A TDR rendszer segítségével többek között ezen talajállapotok előfordulási aránya szemléltethető (5.6. ábra).
Jelmagyarázat
5.6. ábra. Eróziós formák megjelenési aránya a 2010/2011-es gazdálkodási évben (Forrás: OKIR-TDR)
59
5.8. Nem megújuló és megújuló energiaforrások alkalmazása, helyzete Magyarország fosszilis energiahordozókkal való ellátottsága igen kedvezőtlen, nagymértékben rá vagyunk szorulva a külföldi importra, ami jelentősen megdrágítja az egész energiatermelést. Ezért sem lehetünk teljesen energiafüggetlenek. De felelősen gondolkodva mégis erre kell törekednünk, ha ki akarunk maradni azokból a nemzetközi konfliktusokból, amelyek a globális szinten egyre fogyatkozó fosszilis energiahordozó készletek és az egyre fokozódó fogyasztási igény ellentmondásából adódnak. Ezen energiaforrások újratermelődése is folyamatos, de ebben az esetben évmilliókról beszélhetünk. Az emberiség jelenlegi és az egyre növekvő energiaigényét már nem sokáig képesek kielégíteni. Ma még viszont ezeket a forrásokat használjuk nagy mennyiségben. Várható, hogy idővel kiapadnak, mivel a kitermelés gyorsabban történik, mint a megújulás. Ezekre a problémákra nyújtanak megoldást a megújuló energiaforrások. A megújuló energiaforrások részesedése az energiafelhasználásból az Európai Unió átlagában 5,3%, melyet 2010-re 12%-ra kívántak növelni (Fehér Könyv). Ez az arány az európai unió egyes tagállamaiban igen nagy eltéréseket mutat. Az egyik szélsőérték az Egyesült Királyság 0,7%-os aránya, szemben az ausztriai 24,3%-al, illetve a svédországi 25,4%-kal. Magyarországon ez a hasznosítási arány 2006-ban megközelítette az 5%-ot, amely megfelel az EU-nak 2010-re ígért aránynak, de meg sem közelíti a lehetőségeinket, ugyanis Magyarországon fellelhető megújuló energiaforrásoknak, de főként a zöldenergia alapanyagbázisnak csak elenyésző részét használják fel energiaelőállításra. 2000-től láthatóan a vízenergia felhasználás és az erőművek általi energiatermelés tette ki a villamos energia nagy részét. (5.7. ábra).
5.7. ábra. Megújuló energiaforrásokból megtermelt villamos energia részesedése 2000. és 2010. között (Forrás: KSH-ADAT) Majd 2003-tól ugrásszerűen, mondhatni berobbant a biomassza által termelt villamos energia hasznosítása. A szélerőművek villamosenergia-termelése igazán csak 2006-tól kezdett el nagy ütemű növekedést mutatni. Míg 2010-re már a biomassza hasznosítás mellett a második legnagyobb arányú részesedése volt a villamos energiatermelésben. A napenergia hasznosítása évről évre növekszik, bár ezt a diagram nem túl jól szemlélteti. Éppen csak látni az oszlopok tetején a napenergia részesedését a megújuló energiák hasznosításából. A biogáz és a kommunális hulladék részesedése az energiatermelésből láthatóan ingadozó. Magyarország, bár nem aktív vulkáni területen található, geotermikus adottságai mégis európai, de nemzetközi viszonylatban is kiemelkedőek. Az ország területének több mint 70%-án minimum 30 °C-os termálvíz tárható fel. Hazánkban a megújuló energia termelésére az egyik legjobb lehetőség a geotermikus energia, melynek előnyét érdemes lenne kihasználni a jövőben.
60
MAGYARORSZÁG ÉS EURÓPA KÖRNYEZETI KIHÍVÁSAI 61
Néhány jellemző hazai környezeti probléma Országunk túlzottan függ a legnagyobbrészt külföldről származó fosszilis energiahordozóktól, mégsem használjuk ki kellőképpen a megújuló energiaforrásokat (a napenergiát, a geotermikus energiát) vagy az olyan energiatakarékos megoldásokat, mint a lakóházak falainak gyorsan megtérülő alapos hőszigetelése. Környezetvédelmi szempontból önként korlátoznunk kellene az autóhasználatot amikor csak lehet, és gyalog, kerékpáron vagy közösségi közlekedést használva kellene eljutni a célunkhoz. A klímaváltozás tüneteit az utóbbi évtizedekben fokozottan érzékeljük, a globális felmelegedés, a légköri széndioxid koncentráció növekedése objektíven mérhető, egyre nagyobb árvizek, belvíz, aszályok, szélsőséges időjárási körülmények várhatók.
6.1. A globális léptékű környezeti kihívások biztonsági kockázatai A globális környezeti kihívások, így az éghajlatváltozás hatásai, a biodiverzitás csökkenése, a természeti erőforrások túlzott kiaknázása, illetve a környezeti és egészségügyi problémák szorosan összekapcsolódnak a szegénység, az ökoszisztémák fenntarthatósága és következésképpen az erőforrás-biztonság, valamint a politikai stabilitás kérdéskörével. Mindez fokozott nyomás alá helyezi és bizonytalanná teszi a természeti erőforrásokért folyó versenyt, amit tovább fokozhat a növekvő kereslet, a csökkenő kínálat és az ellátás csökkenő stabilitása. Mindez világszerte tovább fokozza az ökoszisztémák terhelését, különösen az élelmiszer-, energia- és vízbiztonságot érintő kapacitásait. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) szerint az élelmiszer és termesztett növényi rostanyag iránti kereslet 2050-re 70%-kal növekedhet. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált a globális élelmiszer-, víz- és energiarendszerek törékenysége. Az egy főre jutó szántóföldek területe az 1962-es 0,43 ha-ról 1998-ra 0,26 ha-ra csökkent. A FAO – amennyiben nem történik jelentős politikai kezdeményezés – 2030-ig további, évi 1,5%-os szántóterület csökkenést vár. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) az elkövetkezendő 20 évben a globális energiakereslet 40%-os emelkedését várja, amennyiben nem történik jelentős változás. Az IEA többször figyelmeztetett a hosszú távú keresletnövekedés miatt küszöbön álló globális energiaválságra. Tömeges és folyamatos befektetések szükségesek az energiahatékonyság, a megújuló energiák, valamint az infrastruktúrák terén, hogy egy alacsony szénfelhasználású, erőforrás-hatékony energiarendszer alakulhasson ki, ami összeegyeztethető a hosszú távú környezeti célkitűzésekkel. Az elkövetkezendő évtizedekben mindazonáltal a vízhiány lehet a legsúlyosabb probléma. Egy becslés szerint 20 éven belül a víz iránti globális kereslet 40%-kal, míg a világ leggyorsabban fejlődő országaiban 50%-kal lehet magasabb, mint napjainkban. Egy, a Biológiai Sokféleségről Szóló Egyezmény titkársága (Secretariat of the Convention of Biological Diversitiy) által készített becslés szerint a világ nagy folyórendszerei több mint 60%-ának folyását változtatták meg jelentősen. Az ökológiailag fenntartható vízelvonásra felhasználható vízmennyiség határait így elértük, 2030- ra a világ népességének akár 50%-a élhet súlyosan vízhiányos területen, míg több mint 60%-a továbbra sem fér majd hozzá megfelelő csatornázási rendszerhez. Napjainkra a világ számos részén a nem megújuló energiaforrások használata elérte határait, és a megújuló energiaforrásokat már most is a megújulási képességükön felüli mértékben használjuk. Hasonló jelenség ismerhető fel az Európával szomszédos, viszonylag gazdag természeti tőkével rendelkező régiókban. A vízkészletek túlzott kiaknázása, valamint a biztonságos ivóvízhez, és csatornázottsághoz való hozzáférés hiánya komoly kihívást jelent mind a kelet-európai, mind a mediterrán térségben. Globális szinten az ökoszisztémák degradációja, valamint az éghajlatváltozás tovább súlyosbítják a szegénységet és a társadalmi kirekesztést. Az 1990-es évekig a mélyszegénység enyhítését célzó erőfeszítések sikeresek voltak, ám a 2006 és 2009 közötti időszak ismétlődő élelmezési és gazdasági válságai jelentősen rontottak a rosszul tápláltság világszintű arányán. A rosszul tápláltak száma először 2009-ben ugrott 1 milliárd fő fölé, és az arányuk, ami korábban viszonylag gyorsan csökkent, az elmúlt években ismét felszökött. Az erőforrások túlzott használata és az éghajlatváltozás fokozzák a természeti tőke fenyegetettségét, valamint befolyásolják az életminőséget, aláásva a társadalmi és politikai stabilitást. Emberek milliárdjainak megélhetése kapcsolódik elkerülhetetlenül a helyi ökoszisztémák fenntarthatóságához. A demográfiai terhelés és a csökkenő társadalmi-ökológiai rugalmasság új dimenziókat adhat a környezetet és biztonságot érintő vitáknak, mivel a szűkösebb erőforrások miatt kialakuló konfliktusok intenzívebbé válhatnak, ami fokozhatja a migrációs terhelést is. Az emberiség létszáma 2011-ben érte el a 7 milliárdot és azóta is naponta 250 ezer fővel többen születnek, mint ahányan meghalnak. A különböző becslések 2025-2027-re várják a 8 milliárd és 2046-2050 körül a 9 milliárd főt (6.1. ábra). 62
6.1. ábra. A világ népességének változása földrészenként
6.2. Ökológiai lábnyom Magyarországon is lényeges feladat nemzetközi standard alapján az ökológiai lábnyom bevezetése, amellyel Magyarország egy hatékony monitoring eszközhöz jutna, amivel kulcsfontosságú erőforrásait és azok használatát számon tarthatná. Hazánk világátlag feletti ökológiai tőkéje hosszútávon sokféle szempontból jelentős versenyelőnyt jelenthet, de csak akkor, ha a jelenlegi trendeken változtatva, még időben leállítjuk azok túlhasználatát. A kitűzött cél a gazdasági és társadalmi előnyök mellett hozzájárul az EU 2020 stratégiában előirányzott „erőforrás-hatékony Európa” megvalósulásához is, hiszen az ökológiai lábnyom csökkentését célzó politikák döntően erőforrás-hatékonyságot és takarékosságot jelentenek. A NeKI koordinálja az ökológiai lábnyom, mint környezetállapotot leíró mutatószám magyarországi bevezetését.
63
64
KÖRNYEZETVÉDELMI PRIORITÁSOK 65 A RENDSZERSZINTŰ KOCKÁZATOK VILÁGÁBAN
A környezetügyi prioritásoknak egy rendszerszintű válság kezeléséhez kell hatékony útmutatást adniuk. De vajon kik lehetnek az alanyai egy sikeres rendszerszintű válasznak? Kik azok a szereplők, akikre a jövő környezetpolitikájának tervezésekor építhetünk? Nem vagyunk egyformák, így a hatásunk sem egyforma a világ sorsára nézve. A gazdagság, ismertség, tudományos képzettség, népszerűség, érzelmi intelligencia, hit, kreativitás, tapasztalat eltérő módon oszlik meg közöttünk, így mindannyian más mértékben lehetünk hatással a jövőre. Egyvalami biztos: társadalmi, nemzetállami, regionális és globális szintű cselekvésre van szükség, hogy elkerüljük a legrosszabb forgatókönyvek valóra válását: az ökológiai katasztrófát. Magyarország nem egy sziget, nekünk is cselekednünk kell – a saját jól felfogott érdekünk miatt is. Ugyanakkor a társadalmak óvintézkedéseit tartalmazó stratégiák nem hagyhatják figyelmen kívül az egyének várakozásait és véleményét, hiszen részben ezekből adódnak össze, illetve ezekből építkeznek, részben leképezik azokat nagyban maguk is. Legalább ennyire vitatott, hogy mekkora a gyakorlati cselekvés mellett a környezeti nevelés jelentősége. Bár egyértelmű, hogy környezetvédelmi cselekvést értékváltásra kell alapozni, mégis a skála ebben a kérdésben is széles. Egyes vélemények szerint nincs már idő új, környezeti kérdésekben tudatosabb generációra várni, míg más vélemény szerint semmilyen téren nem várható áttörés, amíg egy ilyen generáció föl nem nő. Jelen kiadvány előző fejezeteiben néha egy-egy ábra, adatsor, vagy grafikon beszédesebb, mint a magyarázat, vagy a leíró rész. Ezekből kivehető, mennyire nem igaz, hogy minden egyre rosszabb körülöttünk. Egy-egy mutató örömteli változásokról is tájékoztathat minket. Összességében azonban, ha az egész képet nézzük, a környezet állapota – ahogyan az előző fejezetekben is utaltunk rá –, a számtalan környezetvédelmi program, új intézmény, figyelmeztető hír ellenére folyamatosan romlik az Európai Unióban és Magyarországon is. Ezért hazánkban is szükséges az állami politikák mellett a személyes, helyi, és országos közösségi cselekvés és az, hogy ezek kölcsönösen erősítsék egymást. Egy igazán jó stratégia rövid, közép és hosszú távú célokat is tartalmaz. A rövid távú célokból még nehezen olvasható ki egy környezetügyi prioritásrendszer sokkal inkább a napi munka ütemezését segítik ezek. Ha megvizsgáljuk például a Környezetügyért Felelős Államtitkárság projektjeit egy adott időszakban, jól látható, hogy számtalan lépés, egy-egy rövid távú stratégia mentén, néhány terület tervezett, kampányszerű fejlesztését jelenti. Ilyen lehet például a hulladékgazdálkodás ésszerűsítése, a levegőtisztaság védelme, az ökoinnováció támogatása, vagy a természetvédelmi intézményrendszer fejlesztése. A feladatok mindig végtelen számúak, a rendelkezésre álló források viszont végesek. A rövid távú tervek jó esetben egy hosszú távú stratégiába illeszkednek, amelyet nem lehet elkészíteni, ha a fölmerülő célok közt fontossági sorrend alapján nem jelölnek ki prioritásokat. Azok az előnyök, amelyeket az EU realizálhat a természeti tőke és az ökoszisztéma szolgáltatások koncepciójának használatából, Magyarország számára különösen értékesek. Az életciklus szemlélet kiterjeszthető a vízre, élelmiszerre vagy a nyersanyagokra, majd ennek alkalmazásával javítható az erőforrás-hatékonyság és -biztonság, amely javíthat Magyarország erőforrás-függőségén és energiabiztonságán, de ösztönözheti az innováció javulását is. Az előző fejezetekben láthattuk, hogy mennyire sok összetevője van egy ország környezeti és természeti állapotának. Ezek után már nem gondolhatunk úgy a környezetvédelemre, mint amely leegyszerűsíthető arra, hogy tisztább-e a levegő a városokban és összeszedtük-e a szemetet az erdő szélén. Témáról témára szembesülhettünk azzal, hogy milyen sokféle szempontra kell figyelnünk akkor, ha javítani akarjuk a saját életminőségünket és megfelelő életkörülményeket akarunk biztosítani a jövő generációk számára. Nem is gondolunk bele, hogy ezek a célok mennyire vitán felül állnak!
66
67
HUNGARY ON ITS WAY TO SUSTAINABILITY 2014
Nyomtatta a Pauker Nyomdaipari Kft.
68
69
www.suscobudapest.com
70
