MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

Kiss Zoltán László • MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

A magyarok nemzetközi válságreagáló műveletekben való aktív szerepvállalásának története a XIX. század végéig nyúlik vissza. A Magyar Honvédség erőinek jelentős hányada, mintegy 1000 fő jelenleg is szolgálatot teljesít az ENSZ, az EBESZ, a NATO és az EU különféle válságreagáló műveleteiben. Ezzel nemzetközi elismerést szereznek hazánknak, egyebek között a Balkánon, Afganisztánban és Irakban. Ebben a könyvben egy olyan empirikus katonaszociológiai vizsgálat eredményeit adjuk közre, amelyet a közelmúltban hajtottunk végre változatos kutatás-módszertani technikákkal. A vizsgálat keretében összességében több mint 1700 fő hivatásos és szerződéses katonát, valamint rendőröket, közalkalmazottakat, köztisztviselőket és az érintettek családjait kérdeztük meg. Válaszadóink megosztották velünk a külföldi missziókra történő kiválasztással, felkészítéssel, a külföldi missziós szolgálattal, valamint a hazaérkezés utáni visszailleszkedéssel kapcsolatos tapasztalataikat, s megfogalmazták szükségleteiket, igényeiket, illetve elvárásaikat.

Kiss Zoltán László

MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

ZRÍNYI KIADÓ

Kiss Zoltán László MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN



Katonaszociológiai adalékok a nemzetközi béketámogató mûveletekben történõ szerepvállalásunk fejlõdéstörténetéhez és aktuális dilemmáihoz

Zrínyi Kiadó Budapest

© Zrínyi Média – HM Kommunikációs Kft., 2011 © Kiss Zoltán László, 2011

A képeket válogatta: Varga Zoltán

ISBN 978-963-327-511-5

Zrínyi Média HM Kommunikációs Kft. A kiadásért felel: Dr. Gubcsi Lajos Szerkesztő: Mészáros Károly A kiadásban közreműködött: Kornétás Kiadó Kft. Felelős vezető: Pusztay Sándor Műszaki szerkesztő: Árvai István Nyomta és kötötte: Alföldi Nyomda Zrt. Felelős vezető: György Géza vezérigazgató

ELÕSZÓ Dag Hammarskjöld Nobel-békedíjas svéd diplomata, egykori ENSZ-főtitkár szerint a békefenntartás nem a katonák feladata, azonban csak a katonák tudják azt elvégezni. Napjaink reális világlátásáról tanúskodó szavai nemcsak elismerőek, de egyben elvárást is közölnek. Elvárást, hiszen hazánkban a katona nemcsak katonai szervezetét, sőt nemcsak a Magyar Honvédséget, de a Magyar Köztársaságot is képviseli, ami a szakmaiságon túl más elvárásokat is megkövetel. A méltató szavak nemcsak ráirányítják a figyelmet katonáink sajátos képességeire, felkészültségükre és áldozatvállalásukra, de a követelményeket is megfogalmazzák. A XIX. századig visszanyúló békefenntartói tevékenységünk a világ számos térségében, a különböző békemissziós feladatok ellátása során óriási változáson, fejlődésen ment keresztül. Az eltelt több mint egy évszázad alatt csupán egyetlen dolog nem változott. Nevezetesen az, hogy katonáink továbbra is a világ békéjét és biztonságát szolgálják, a rászorulókat és szenvedőket segítik, egyben egy élhetőbb világ megteremtéséért fáradoznak. Bátran és önzetlenül, ha kell a legdrágábbat, életüket áldozva, vállalt szolgálatuk teljesítése érdekében. Büszkék lehetünk rájuk, és mindemellett elismerés és tisztelet illeti őket. A modern, képességalapú, jól szervezett és professzionális haderő hatékonysága a minőség- és teljesítménycentrikus feladatvégrehajtáson alapul. Mindez olyan formában, hogy a nemzeti haderőnk további fejlődésének, a teljesítmény és hatékonyság növelésének középpontjában, a szervezeti célokat és értékeket elfogadó, magasan motivált, a kellő elméleti ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal felvértezett katonák állnak. A katonák, mert csakis ők jelenthetnek garanciát a gyorsan és élesen változó, külső kihívásokra reagáló képesség fenntartására. A mai Magyar Honvédség mindennapi és elismert feladatává vált a nemzetközi béketámogató műveletekben, a béketeremtésben, a békefenntartásban, a válságmegelőzésben és válságkezelésben vagy éppen a humanitárius segítségnyújtásban való aktív részvétel. Ezért a válságreagáló műveletekre történő kiválasztás, felkészítés, a missziós szolgálat, a visszaillesztés és a missziós katonák családtámogatási rendszereinek hatékonyabbá tétele nemcsak elengedhetetlen, de kiemelt feladat kell, hogy legyen. Ennek megvalósításához nélkülözhetetlen a témával foglalkozó kutatás, értékelés, elemzés, a tapasztalatfeldolgozás, majd annak a felkészítés tematikájába és rendszerébe történő visszaillesztése. Mindezek alapfeltétele, hogy a kutatási tapasztalatok megfe5

KISS ZOLTÁN LÁSZLÓ

lelően, megalapozott információkat biztosítsanak a jelenlegi nemzetközi szerepvállalásaink helyzetéről. A feltárt katonaszociológiai tények „Magyarok a békefenntartásban” címmel, reális és hiteles képet alkotnak a békeműveletekben részt vevő katonáink aktuális helyzetéről, amellyel nagymértékben hozzájárulnak katonáink felkészítéséhez és a szolgálat végrehajtásához szükséges feltételrendszerek, egyben szerepvállalásunk és szervezeti kultúránk fejlesztéséhez. Köszönet a lelkiismeretes és szakszerű kutatómunkáért. Dr. Benkő Tibor vezérezredes HVKF

AKTUALITÁS Számos kutató úgy tartja: a modern értelemben vett békefenntartás magyar „találmány”. Tény, hogy a magyarok rendkívül aktív, kezdeményezõ szerepet játszottak a modernkori világtörténelemben mind a négy, az első világháború elõtti idõszakban végrehajtott nemzetközi válságreagáló mûvelet megszervezésében és eredményes végrehajtásában. Az is tény, hogy történetesen éppen egy magyar diplomata, Pintér Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia konzulja volt az elsõ, aki úgy döntött az 1897-es véres krétai zavargások idején: a sziget Canea nevû városában a külképviselet biztosítására vezényelt osztrák–magyar matrózok egy részét a város török és görög negyedeinek a határára irányítja a békétlenkedõ felek közötti kordon létrehozása és fenntartása érdekében azért, hogy így tartsa távol egymástól a szembenálló feleket, s akadályozza meg a vérontás kitörését és eszkalálódását. Az elmúlt közel száztíz esztendõben a magyar katonák, határõrök, rendõrök és civil diplomaták mintegy félszáz nemzetközi békemisszióban vettek részt. Szakmai hozzáértésüket, pontosságukat, lelkiismeretességüket és elkötelezettségüket a nemzetközi közösség tagjai eddig minden misszióban nagyra értékelték, s napjainkban is sokra becsülik a világ számos válságkörzetében. Ezek a missziók a Magyar Köztársaság Nemzeti Biztonsági Stratégiájában foglalt célkitûzéseknek megfelelõen különbözõ nemzetközi, ill. regionális szervezetek – az ENSZ1, EBESZ, EU, NATO – égisze alatt folynak. A világban napjainkban négy földrészen 16 olyan ENSZ-békemisszió2 van folyamatban, amelyekben összesen több, mint 124 000 fõ katona, rendvédelmi és civil szakember vesz részt.3 A NATO válságreagáló mûveleteiben jelenleg mintegy 70 000 fõ vesz részt világszerte – a Balkántól (Koszovó) a közép-ázsiai (iraki, afganisztáni) hadszíntérig.4 Az EU 11 olyan missziót irányít, amelyben katonák és rendvédelmi szakemberek dolgoznak; az EBESZ elsõsorban a Balkánon és a Kaukázusban igényli katonák és rendvédelmi szakemberek jelenlétét 19 misszióban. A békemissziós tevékenység a Magyar Köztársaság nemzetközi megítélésének ma is fontos fokmérõje. Ennek a ténynek a magyar katonák tudatában vannak és eszerint, felelõsségteljesen tevékenykednek külföldi missziós szolgálati helyeiken.

1 Isaszegi János vezérõrnagy a Hadtudomány hasábjain mutatott rá arra, hogy az ENSZ 1988 óta tanúsított szerepvállalása miként segítette elõ számos esetben a konfliktusok rendezését, egyebek között a szovjet hadsereg Afganisztánból történõ kivonását, Namíbia Dél-Afrikától való függetlenségének kivívását, a mozambiki polgárháború békés lezárását, a közép-amerikai békefolyamatot és az iraki erõk eltávolítását Kuvait területérõl. Az ENSZ beavatkozásai ugyanakkor nem mindig voltak egyértelmûen sikeresek – miként azt pl. Angola, Ruanda, Szomália, Zaire, Balkán, Irak, Grúzia, Ciprus, Nyugat-Szahara, vagy Koszovó példái is mutatják! Lásd ennek kapcsán: Isaszegi János (2005) A honvédség részvétele a nemzetközi békemûveletekben – Tények, lehetõségek, tapasztalatok. In: Hadtudomány, 2005/4. szám. 2 Az United Nations Department of Peacekeeping Operations (UN DPKO) Office of Operations (OO) adatai szerint 2010. júliusában a fent említett 16 ENSZ-békemisszió részeként összesen 15 ENSZ-békefenntartó mûvelet és egy speciális politikai misszió volt folyamatban 8 ún. UN Integrated Operational Team (IOT) vezetése alatt. Forrás: Office of Operations. Online: http://www.un.org/ en/peacekeeping/operations.shtml. Az egyes ENSZ-békemûveletek felsorolását és részletes leírását lásd: Current Operations. Online: http://www.un.org/en/peacekeeping/currentops.shtml. 3 Forrás: Responding to Haiti tragedy, UN peacekeepers exemplified dedication and professionalism. Online: http://www.un.org/ en/events/peacekeepersday/2010/. 4 Lásd ennek kapcsán már lezárult és jelenleg is folyó NATO-mûveletekre vonatkozó áttekintéseket, egyebek között: NATO Operations and Missions . Online: http://www.nato.int/cps/en/natolive/topics_52060.htm

6

7


A magyar katonák a világ számos pontján sikeresen tevékenykednek jelenleg is azért, hogy jelenlétükkel megakadályozzák a fegyveres konfliktusok kirobbanását és eszkalációját. Katonáink jelenleg három földrészen, 13 országban, összesen 17 béketámogató mûveletben teljesítenek szolgálatot, a kormány által elõírt közel 1000 fõs ambíciószintnek megfelelõ létszámban (egyebek között Afganisztánban, Irakban, Koszovóban) – míg a magyar rendõrök, rendvédelmi szakemberek 16 országban, 18 helyen szolgálnak.5 Katonáink és rendvédelmi szakembereink6 tevékenységének külföldi megítélése kiváló, s ez elismerést és megbecsülést hoz az országnak. A Magyar Honvédség egyik legfontosabb tényleges és legtöbb nemzetközi szakmai elismerést hozó tevékenysége a nemzetközi válságreagáló mûveletekben, s azokon belül is elsõsorban a béketámogató mûveletekben való részvétel. Történeti fejlõdését tekintve a magyar katonai részvétel a nemzetközi válságreagáló (s azokon belül is elsõsorban a béketámogató) mûveletekben folyamatosan fejlõdõ, bõvülõ tendenciát mutatott. Az adott idõszakok domináns jellege alapján az eddigi magyar részvétel az ún. I., a II. és a III. generációs békemûveletek7 során alapvetõen öt, szervesen egymásra épülõ idõszakra osztható fel: 1. Korai béketámogató mûveletekben való részvétel, még az Osztrák–Magyar Monarchia részeként – Krétán (1897–1898); Kínában (1900–1914); a Balkánon (Macedóniában, Montenegróban és Koszovóban 1903–1909) és az albánok lakta Szkutariban is (1912–1914); 2. Az ENSZ és más nemzetközi szerzõdések alapján indított missziókban való egyéni részvétel (1973–1996, Vietnamtól az IFOR-misszió kezdetéig); 3. A NATO és más nemzetközi szervezetek által indított mûveletekben ideiglenesen összeállított kötelékekkel megvalósított katonai részvétel (1996–1999, az IFOR-tól a KFOR-ig); 4. A mûveletekben állandó egységek, alegységek bázisán létrehozott váltásokkal megvalósított, rutinná vált békemissziós részvétel a Balkánon (1999– 2003, a KFOR-misszió kezdetétõl az afganisztáni ISAF-mûvelet kezdetéig); 5. A NATO és koalíciós expedíciós békemûveletekben, nagy távolságokon nagyobb létszámú kötelékekkel végrehajtott békemissziós részvétel (2003-tól, az afganisztáni ISAF-mûveletek kezdetétõl napjainkig). A magyar katonai szerepvállalás folyamatos fejlõdést mutat. A Magyar Honvédség képességeinek fejlõdése nyomán egyre fontosabb és önállóbb feladatokat hajtunk végre – sőt van misszió, ahol már vezető nemzetként látjuk el feladatainkat

5 Lásd ennek kapcsán, egyebek között: Hungary. Candidate to the United Nations Security Council, 2012–2013. Budapest: Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Hungary. Online: http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/991B8CE5-D2C3-4A50-B2111CF793FD6A24/0/ensz_bt_tagsag_2012_2013.pdf 6 A világban napjainkban négy földrészen 14 olyan ENSZ-misszió van folyamatban, ahol rendvédelmi szakemberek jelenléte szükséges és ezekben több mint 11 000 rendvédelmi szakember vesz részt. Az EU 11 olyan missziót, irányít, amelyben rendvédelmi szakemberek dolgoznak. Az EBESZ elsõsorban a Balkánon és a Kaukázusban igényli rendvédelmi szakemberek jelenlétét, 19 misszióban. NATO rendfenntartó missziók hat országban mûködnek. Magyar rendõrök, rendvédelmi szakemberek három földrészen, 16 országban, 18 helyen szolgálnak. Forrás: Boda József – Farkas István (2010) A rendõri békefenntartás tapasztalatai. In: Társadalom és Honvédelem, 2010/3–4. 7 Mark Malan (1998) Peacekeeping in the New Millennium: Towards ‘Fourth Generation’ Peace Operations? In: African Security Review, Vol 7, No. 3, 1998. Online: http://www.iss.co.za/Pubs/ASR/7No3/Malan.html

8


1. ábra. A béketámogató műveletekben való magyar katonai szerepvállalás fejlődése Forrás: Boldizsár Gábor (2008) A békeműveletekben való részvétel hatása a Magyar Honvédségre. PhD-értekezés, kézirat.

(pl. Afganisztánban: PRT-ben, Kabuli Nemzetközi Repülőtéren). A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak fejlõdése, a NATO, majd EU-tagság egyre erõsödõ politikai igénnyel, a tapasztalatok folyamatos gyûjtése pedig megfelelõ szakmai alappal szolgált az egymásra épülõ, egyre bonyolultabb katonai békemissziós feladatok végrehajtására. A Magyar Honvédség feladatrendszerében a békemissziós mûveletek kiemelt prioritást élveznek mind a felkészítésben, mind a képesség kialakításában és a szükséges erõforrások biztosításában. Korábbi empirikus katonaszociológiai kutatásaink adatai alapján bátran állíthatjuk, hogy a külföldi missziós feladatok végrehajtásában való részvételnek kiemelt presztízse és értéke van a magyar katonák körében.8 A katonák jelentõs hányada törekszik a missziókban való részvételre, minthogy azokat egyrészt kihívást jelentõ feladatoknak, másrészt pedig jobb anyagi-egzisztenciális viszonyok, feltételrendszer kialakítását, s a késõbbi szervezeti karrierépítést, valamint rendfokozati és beosztási elõmenetelt segítõ lehetõségeknek tekintik. 8 Lásd ennek kapcsán különösen az alábbi, tanszékünk (a ZMNE KLHTK TTI Szociológia, Pszichológia és Pedagógia tanszékének) Szociológia szakcsoportja által korábban végrehajtott empirikus katonaszociológiai kutatások eredményeit bemutató kiadványaink tartalmát: • Kiss Zoltán László (szerk.) (2008) Teljesítményértékelés – A Magyar Honvédség teljesítményértékelési rendszerének fejlesztésével összefüggõ szervezetszociológiai kérdések, dilemmák. Katonaszociológiai kutatások-sorozat. Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ISBN 978-963-7060-94-6), • Kiss Zoltán László et al. (2009) Diplomás pályakövetés és beválás-kutatások a magyar katonai felsõoktatásban. Katonaszociológiai kutatások-sorozat. Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) (ISBN 978-615-5057-05-2)

9


A külföldi missziós mûveleti feladatokban való részvétel ösztönzõleg hat a Magyar Honvédség modernizációjára, fejlõdésére, elsõsorban az alábbi tényezõk együttes, motiváló kölcsönhatásának eredményeként: • A nemzetközi tapasztalatok praxis-orientált áttekintését igényli, s differenciált adaptálhatóságára vonatkozó együttgondolkodást és együttes cselekvést sürget. • Magas szintû kiképzésre, felkészítésre kényszerít (jó értelemben vett szervezeti-intézményi és humánerõforrás-fejlesztési modernizációs kényszer). • A nemzetközi együttmûködés rendszerét valós helyzetben, aktuális kihívásokra reagálva „menet közben” ismerjük meg (teljesítménykényszer). • A mûveletek során elõforduló veszélyhelyzetek megoldása alapján felkészülünk egyre magasabb szintû veszélyeztetettség szituációiban, ill. kontextusában a szakfeladatok végrehajtásra – az ország védelme feladataiban magasabb készenlétet eredményez. Az amerikai haderõ válságreagáló mûveletek vezetésében legsikeresebbnek bizonyult parancsnokai egy közelmúltban megjelent elemzés szerint visszatekintve hangsúlyozták, hogy mind a külföldi misszióba történõ felkészülés, mind pedig a mûveletek végrehajtása során nagy hasznát látták a társadalomtudományi jellegû szakterületeken szerzett, M.A., - ill. Ph.D.-szintû végzettséggel is dokumentált ismereteiknek és hajdani „alma mater”-ükkel fenntartott jó kapcsolataiknak. Több magas rangú amerikai parancsnoknak azzal is sikerült még eredményesebbé tennie az általa vezetett katonai szervezet felkészítését és tevékenységét a mûveleti területen gyakran aszimmetrikus hadviselést folytató ellenfelek ellen (pl. a megszállt, katonai közigazgatás alá vont Irakban), hogy állítólag „kötelezõ, ill. ajánlott irodalmat” adott meg beosztottainak, ezzel is segítve az érintettek „irányított önképzését”. Sõt, olyan is akadt, aki a multidiszciplináris megközelítés jegyében társadalomtudós egyetemi oktatót hívott területspecialista „funkcionális szakértõként” a parancsnoki törzsbe volt iskolájából, a West Pointról, hogy ezzel is biztosíttassa: a társadalmi jelenségek és folyamatok elemzése és értékelése relatív fontosságának megfelelõ módon és kellõ szakmai hozzáértéssel történhessen meg mûveletek tervezése és végrehajtása fázisaiban.9 Az alkalmazott társadalomtudományi ismeretek (azon belül is elsõsorban a szociológia, szociálpszichológia és a kommunikációelmélet) gyakorlati hasznára, s a mûveleti területen, az ún. „hatás alapú mûveletek” (EBO)10, illetve a mûveletek hatásalapú megközelítése (EBAO11) és végrehajtása során tapasztalt nélkülözhetetlen voltára hívta fel a figyelmet egyebek között Mieczyslaw Bieniek altábornagy, hadtestparancsnok is, aki korábban a lengyel vezetésû többnemzetiségû dandár parancsnokaként szolgált Irakban.12

9 A fent említett tényre és tapasztalatokra Eliot A. Cohen, a John Hopkins University’s School of Advanced International Studies professzora, a Supreme Command: Soldiers, Statement, and Leadership in Wartime címû nagy sikerû mû szerzõje hívta fel a figyelmet a Wall Street Journal ban a közelmúltban megjelent írásában. Lásd: (Cohen, 2005:2) 10 Az ún. „hatás alapú mûveletek” (Effect Based Operations, EBO) kategóriájába tartozik a polgári-katonai együttmûködés (Civil-Military Relations, CIMIC), a lélektani mûveletek (Psychological Operations, PSYOPS), az információs mûveletek (Information Operations, INFOOPS), valamint a közkapcsolati tájékoztatás (Public Information, PI), ill. védelmi közkapcsolatok (Public Affairs, PA) 11 EBAO = Effect Based Approach to Operations 12 Forrás: Lt. Gen. Mieczyslaw Bieniek, POL A, Commanding General, 2nd Mechnized Corps (2005) Information Operations (IO), Public Information (PI). Commander’s View. Az elõadás a NATO SHAPE által 2005. máj.10–13. között Budapesten szervezett PSYOPSkonferencián hangzott el.

10


Ez a tény bennünk is felveti a kérdést, hogy vajon a társadalomtudományi kutatások adott területre vonatkozóan felhalmozott és szintetizált eredményei; magának a magyar katonai felsõoktatási rendszernek a meghatározó intézményei (közülük is elsõsorban a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, ZMNE), valamint a hazai oktatói-kutatói gárda tagjai milyen módon tudnak hozzájárulni napjaink átalakuló Magyar Honvédségében a kijelölt erõk válságreagáló mûveletekre történõ felkészítéséhez. A képességalapú, nemzeti és nemzetközi követelményeknek egyaránt megfelelõ, önkéntes személyi kiegészítési rendszeren alapuló haderõre történõ áttérés folyamatának a mielõbbi lezárása, valamint a hadsereg professzionális jellegének erõsítése fogalmazódott meg egyik legfõbb célként a 2002–2003-ban végrehajtott védelmi felülvizsgálat döntései nyomán. A haderõ-átalakítás 2004–2013 közötti idõszakra vonatkozó tíz éves terve alapján megkezdett s napjainkban is folyó szervezeti-strukturális átalakítások a Magyar Honvédség feladat- és szervezetrendszerének a biztonsági környezetbõl érkezõ kihívásokra történõ hatékony reagálást lehetõvé tevõ modernizációját, valamint a nemzetközi és nemzeti keretek közötti alkalmazás követelményeinek megfelelõ katonai képességek megteremtését és megszilárdítását célozzák. Ennek érdekében elengedhetetlenné vált a haderõszervezés és -alkalmazás, valamint a hadkiegészítés rendszerével összefüggõ feladatkörök és szervezeti elemek átalakítása, racionalizálása; a létszámarányok csökkentése és a szûkösen rendelkezésre álló anyagi erõforrások korábbinál hatékonyabb felhasználása. Fontos célként fogalmazódott meg a határainkon kívüli, nem háborús szintû konfliktusok, válságok lokalizálásában és kezelésében történõ – nemzetközi szerzõdésekbõl eredõ, képességeinknek megfelelõ szintû és formájú – részvétel13, hogy ezzel is hozzájáruljunk hazánk biztonságának, szuverenitásának és területi integritásának a szövetséges erõkkel együtt történõ védelméhez, valamint a terrorizmus elleni közös katonai fellépés sikeréhez. A NATO válságkezelõ kapacitásának növeléséhez történõ nemzeti hozzájárulás egyebek között a szövetség által az ún. „haderõfejlesztési javaslatokban” meghatározott s általunk vállalt fejlesztési feladatok maradéktalan teljesítését, valamint a NATO válságreagáló mûveleteiben (azon belül is különösen a béketámogató és a humanitárius mûveletekben) történõ, képességeinkkel arányban álló aktív és eredményes részvételt feltételezi. Az Európai Unió (EU) védelmi minisztereinek 2004. november 22-i ülésén született döntés értelmében pedig fel kell készülnünk az unió közös kül- és biztonságpolitikáját alátámasztó közös, többnemzetiségû

13 A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésének irányairól szóló 14/2004. (III. 24.) OGY-határozat egyértelmûen rögzíti: „4. A Magyar Honvédségnek különösen az alábbi feladatok végrehajtására kell felkészülnie: a) a Magyar Köztársaság szuverenitásának és területi integritásának védelmére, reális visszatartó erõ megjelenítésére a NATO kötelékében; b) az Észak-atlanti Szerzõdés alapján végrehajtott mûveletekre, beleértve a más tagország megsegítését is; c) a Magyar Köztársaság területére érkezõ szövetségi erõk részére nyújtandó Befogadó Nemzeti Támogatás katonai feladatainak végrehajtására; d) a nemzetközi válságkezelõ és békemûveletekben való részvételre megfigyelõk, békefenntartó és békekikényszerítõ alegységek küldésével, valamint egyéb nemzetközi mûveletekre; e) a terrorizmus elleni harc katonai feladatainak végrehajtására; f) a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához való hozzájárulás keretében a két- és többoldalú nemzetközi kapcsolatokból eredõ kötelezettségek teljesítésére; a nemzetközi szerzõdések által meghatározott fegyverzet-ellenõrzési feladatokban és humanitárius segítségnyújtási akciókban való részvételre.”

11


A BÉKETÁMOGATÓ MÛVELETEK KUTATÁSÁNAK ELMÉLETI ALAPJAI 1. TÖRTÉNETI VISSZATEKINTÉS, MAI FEJLÕDÉSI TRENDEK

1. kép. Szolgálati elöljárók látogatása az Afganisztánban szolgáló katonáinknál. (Balról jobbra: dr. habil Deák János ny. vezérezredes, miniszteri biztos; dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter; dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke – valamint a kép jobb szélén az elöljárókat fogadó dr. Boldizsár Gábor ezredes, ISAF MH PRT 8. váltás parancsnoka)

gyorsreagálású erõkben (pl. EUROCORPS, olasz–szlovén–magyar gyorsreagálású zászlóalj harccsoport) való részvételre. A jövõben kiemelt figyelmet kell fordítanunk továbbá a NATO és az EU gyorsreagáló, ill. expedíciós képességeinek fokozása érdekében kialakítandó kapacitásokhoz történõ hozzájárulás keretében felajánlott erõk felkészítésére, alkalmazásuk fenntartására, a módosított NATO-vállalások teljesítésére, s az EU harcsoportmûveletekben való eredményes részvételre.14 Fontos cél továbbá a költségvetési lehetõségek keretein belül a NATO képességcsomagokban szereplõ beruházások és haditechnikai korszerûsítések végrehajtása; a szolgálati, élet- és munkakörülmények; szociális helyzet javítása mellett az oktatási-képzési rendszer megújítása nyomán egy új kiképzési rendszer bevezetése, illetve megszilárdítása, melyben rendkívül fontos szerepet kell, hogy kapjon a válságreagáló mûveletekre történõ gyakorlatorientált felkészítés.

14 Az EU harccsoportoknak korai „belépõ erõként” (entry force) vagy „áthidaló erõként” (bridging force) rövid idõtartamú, korlátozott békemûveleteket kell végrehajtaniuk a helyzet stabilizálása érdekében a nemzetközi (ENSZ, NATO, EU, Afrikai Uniós) „követõ erõk” beérkezéséig. A harccsoportok alapvetõen könnyû összfegyvernemi kötelékek; létszámuk mintegy 1500 fõ, s 5–10 napos készenlétben, 120 napos fenntarthatósággal, távoli (expedíciós) mûveletekre készen, a szükséges stratégiai szállítókapacitással kiegészítve hozzák õket létre. Hivatalosan a közös magyar–olasz–szlovén EU-harccsoport teljes mûveleti készenlétének elérése 2007. január 1-jével történt meg.

12

A második világháború vége és az 1990-es évek eleje közötti idõszak egyik alapvetõ jellemzõje volt a két szuperhatalom, valamint a környezetükben kialakult szövetségesi rendszerek „antagonisztikus” szembenállása, amely – paradox módon – mégis ennek a bipoláris rendszernek a relatíve nagyfokú stabilitását eredményezte globális szinten. Ez a politikai és katonai stabilitás tetten érhetõ volt a szövetségesi rendszereken belül a tagállamok sokrétû együttmûködésében is. A hadügy szociológiájával foglalkozó kutatók15 vélekedése szerint a modern államok hadseregeire az a jellemzõ, hogy a „háborús készenléti” jellegû hadseregeket (melyeket döntõen a korai hidegháború társadalmainak vizsgálata kapcsán figyelhetünk meg) az enyhülés korában mindinkább felváltotta a „háborús elrettentésre orientált” hadsereg-típus különbözõ altípusainak dominanciája. Talán nem csupán idealista illúzió szülte hipotézis ezeknek a kutatóknak az az állítása, mely szerint (alapvetõen a globális fejlõdés és az átfogó [európai] integrációs folyamat további eredményessége esetén) azzal lehet számolni, hogy az ezredvég és a XXI. század elsõ felének legfejlettebb ún. „információs” ill. „poszt-indusztriális” társadalmaira majd egyfajta „háború nélküliség” lesz a jellemzõ, s e tényhez igazodik majd nem csupán a hadseregek társadalmi legitimitása; formális szervezeti struktúrája, vállalt cél- és feladatköreinek; valamint manifeszt és látens szervezeti szocializációs mechanizmusaiknak és belsõ szervezeti kultúrájuknak a rendszere, de a szervezeti tagok társadalmi presztízse, aktuális önképe; s a professzionális katonák domináns katonai szerepmintái, szerepfelfogása és jogtudata is. Úgy tûnik, a XX. század végén és a XXI. század elején már nem annyira a háborúra készülés klasszikus értelemben vett viszony-, cél-, technológiai-technikai eszközrendszere, hanem egyre inkább a hagyományos háborúknak csupán a statisztikai valószínûsége; az új típusú biztonságpolitikai kihívásoknak való megfelelés; az új kockázati tényezõk elhárításának, ill. kiküszöbölésének, valamint a gyakran ún. „negyedik generációs hadviselés”-t (4GW16) folytató ellenfelekkel szembeni küzdelemre való felkészülés sürgetõ parancsa; a válságreagáló mûveletek (s azokon belül is különösen a békemûveletek17) tematikája és dinamikája formálja 15 Lásd ennek kapcsán egyebek között: (Cotton, 1988; Dandeker, 2000: 27–44, Moskos, 1993; Moskos – Williams – Segal, 2000: 1–13, Shaw, 2000: 13–26; Szabó, 1996, Williams, 2000: 279–282). 16 Lásd korunk aszimmetrikus hadviselésének szociológiai aspektusaival kapcsolatban különösen: Fourth Generation Warfare. In: Defense and the National Interest. Available (Online): http://www.d-n-i.net/second_level/fourth_generation_warfare.htm 17 Az ún. „békemûveletek” a NATO-terminológia szerint a „nem háborús mûveletek” kategóriájába tartoznak, melyeket a békefolyamat elõsegítése érdekében folytatnak az ENSZ vagy más regionális biztonsági szervezet kezdeményezésére. (A nem háborús mûveletek további típusai: a humanitárius mûveletek, a nem harci kiürítõ mûveletek és egy adott kormány katonai megsegítése.) Különbözõ típusú békemûveleteket ismerünk, nevezetesen: béketámogató mûveletek (azon belül konfliktus-, illetve válságmegelõzõ, békefenntartó, békeépítõ és békekikényszerítõ mûveleteket). A béketámogató mûveleteken belül az elsõ három az ENSZ alapokmánya VI. fejezetének hatálya alá esik, míg az utolsó az ENSZ-alapokmány VII. fejezetéhez köthetõ. Lásd: FM 100-5 Hadmûveletek.

13


döntõ mértékben a fegyveres erõk és a polgári társadalom közötti viszonyok rendszerét, s a haderõ funkcionális és strukturális átalakítását.18 A megváltozott biztonságpolitikai környezetbõl érkezõ kihívások hazánkat is érintették. Ezeknek a tényeknek és trendeknek felismerése késztette egyebek között a nyugati fejlett polgári demokráciák katonai teoretikusait és politikusait arra, hogy elkezdjék kimunkálni a totális háborúktól mentes ún. „háborúmentes posztindusztriális” társadalmak megteremtéséhez szükséges elméleti alapokat. Amikor pedig ebbõl – a napjaink nyugati katonaszociológiai szakirodalmában meglehetõsen gyakran használt aspektusokból – is számbavettük a vizsgálat során pl. egy-egy ország polgári-katonai kapcsolatainak történetét; geopolitikai pozíciójának változásait; a hadseregek fejlõdésének sajátosságait; az egyes hadseregi struktúraképzõ elemek alakulását, valamint a különbözõ korszakok katonai elitjein belül az egyes alcsoportok jellemzõ vonásait, akkor az árnyalt kép megrajzolásához nagy segítséget nyújtott az a hármas tipológia, amely a fegyveres erõk és a társadalom viszonyrendszerében három alaphelyzetet (a háborús készültség, a háborús elrettentés és a háború nélküliség alaphelyzeteit) különböztet meg19 (1. táblázat). Talán nem teljesen alaptalanok (habár alkalomadtán esetleg túlzottan is a lehetséges teoretikus végpontokra koncentrálók, s az esetleg csakugyan fennálló különbségek túlhangsúlyozására törekvõk) azok a nyugati – elõsorban amerikai és német – katonaszociológiai szakirodalomban hangoztatott elképzelések, melyek szerint: • Háborús készültségû hadseregekként jellemezhetjük annak idején a legtöbb NATO- és Varsói Szerzõdés-tagország haderejét az 1950-es és a 60-as évek folyamán. Az érintett országok anno többnyire relatíve nagy létszámú20 haderõt tartottak fegyverben, melyek személyi állományának alapvetõ emberi és állampolgári jogait jelentõsen korlátozhatták arra hivatkozva, hogy ez elengedhetetlenül szükséges a létfontosságú honvédelmi érdekek maradéktalan realizálása végett. • A háborús elrettentés tipikus társadalmaiként szokták említeni az USA, Kanada és Nagy-Britannia fegyveres erõit az 1970-es és 80-as években.21 A háborús elrettentés társadalmainak haderejére döntõen az erõk méretének zsugorítása, a tömeghadseregtõl a jól fizetett professzionális és technikailag magasan ellátott erõk irányába történõ elmozdulás volt a jellemzõ, s az, hogy a fegyveres erõk tagjainak alapvetõ emberi és állampolgári jogait már kevésbé korlátozták – bár a vonatkozó „sokrétû” szabályozás alkalmanként és helyenként jelentõsen nehezíthette a megfelelõ jogi normák megismerhetõségét, kiszámíthatóságát és egyértelmûségét (így pl. gyakran törvényinél alacsonyabb szintû jogszabályok is korlátozhattak alapvetõ emberi és állampolgári jogokat). 18 Ez a tény pedig várhatóan rányomja majd a bélyegét a hadseregek tagjainak a hadseregben érvényesíthetõ emberi és állampolgári jogaira vonatkozó jogfilozófiai, illetve jogelméleti fejtegetésekre és a jogalkotói, illetve a jogállamiságból következõ közhatalmi ellenõrzési gyakorlatra is. 19 Természetesen óvakodtunk attól, hogy mechanikusan alkalmazzuk az adott katonai teoretikusok által javasolt hármas tipológiát és annak kiemelt kutatási dimenzióit a fegyveres erõk s azok elitjeinek vizsgálatára, s igyekeztünk elkerülni azon eltérések túlhangsúlyozását is, melyek az egyes hipotetikus társadalom-, illetve hadseregmodellek között föllelhetõk, azonban a konceptuális megértéshez meglehetõsen nagy segítséget merítettünk a fenti tipizálásból. 20 Többnyire sorozáson alapuló; gyors tempójú manõverezõ képességgel rendelkezõ, offenzív kiképzési elvekre építõ. 21 Az is tény, hogy ezek a trendek, illetve vonások bizonyos párhuzamait nem csupán egyéb NATO-tagországban lelhettük fel, hanem már a Szovjetunióban is.

14


1. táblázat. Változások a modern fegyveres erők és a társadalom viszonyrendszerében, valamint a katonai szervezetek meghatározó vonásaiban* A hadseregek típusai A társadalmi-szervezeti változások kitüntetett Korai hidegháború dimenziói hadseregei

A hidegháború késői szakaszának és az enyhülés időszakának hadseregei

A hidegháború utáni korszak, illetve napjaink ún. „posztmodern” hadseregei

Deklaráltan legfőbb fenyegető tényezők:

ellenséges invázió nukleáris fenyegetés & űrhadviselés

regionális és szubregionális, nem állami szintű (nem csupán katonai) kockázatok, veszélyek, fenyegetések; konfliktusok; terrorizmus

Adott időszak fegyveres erőinek „differentia specificái”

háborús készültség

háború nélküliség

Haderő formális szervezeti keretei, illetve struktúrája:

tömeghadseregek; nagy, egyre inkább sorkötelezettség hivatásos jellegűvé váló hadseregek; nagy létszámú tartalék erők

kis professzionális („rendészeti”) hadseregek; kis létszámú tartalék erők

Hangsúlyozottan kiemelt feladat

Honvédelem nemzeti erőforrásokra támaszkodva

Szövetségi keretekben folytatandó védelmi tevékenység primátusa & honvédelem

új típusú feladatok; NATO-n belül nem csupán ún. „5.cikkely szerinti”, hanem ún.„non-Article 5.” jellegű, válságreagáló (azon belül is elsősorban béketámogató) műveletek végrehajtása (régi-új, átfogóbbá váló) szervezeti keretek között

A szervezeti tagság azonosulása a rájuk rótt katonai szerepekkel

intézményi („institutional”)

foglalkozási („occupational”)

állampolgári** („Staatsbürger in Uniform”)

Esetleges lelkiismereti kifogások a katonai szolgálat ellen

korlátozott, vagy tiltott

rutin alapon engedélyezett (differenciált lehet!)

alternatív katonai szolgálati lehetőségek kiszélesítése

A katonai szakember domináns típusai

harcvezető („zöldgalléros katona”)

technokrata; technikusmenedzser („kékgalléros katona”)

„békevezető vs. válságkezelő menedzser” (békefenntartó, illetve katonatudós) („fehérgalléros katona”)

háborús elrettentés

* Ennek a mátrixnak a saját szempontrendszer szerinti összeállítása során nagyban hatottak rám az alábbi kutatók gondolatai: (Moskos,1977: 41–54; 2000: 14–31; Moskos – Burk, 1994: 147; Szabó, 1996:20; Jauhiainen, 1998: 2–4; Steinkamm, 1998: 5–16; Callaghan – Dandeker – Kuhlmann, 2000: 1–10 ). ** Az I/O speciális aleseteként fogható fel: nem annyira az adott politikai közösség öntudatos tagjaként, mint a modern állam speciális hivatást /a katonatiszti professziót űző állampolgáraként.

15



1. táblázat. (folytatás) Változások a modern fegyveres erők és a társadalom viszonyrendszerében, valamint a katonai szervezetek meghatározó vonásaiban A hadseregek típusai A társadalmi-szervezeti változások kitüntetett Korai hidegháború dimenziói hadseregei Rekrutáció

A hidegháború késői szakaszának és az enyhülés időszakának hadseregei

A hidegháború utáni korszak, illetve napjaink ún. „posztmodern” hadseregei

fiatal férfiak a munkaerőpiac speciális a fiatal felnőttek közül + (kizárólag katonák) rétegéből (kizárólag munkaerőpiacról katonák) szerződéssel alkalmazott szakértők (középkorúak is) (katonák+civilek) Jellegzetes szervezeti immanens költségvetési küzdelmek a misszió helyettesítése feszültségforrások szolgálati szerepek (szervezet határairól!) (szervezet határain (pl. elöljáró vs. kívülről); ellentmondások beosztott; harcoló a katonai vs. kiszolgáló stb.) professzionalizmus különböző katonai feladatokhoz rendelt szerepkészletelemei között (fegyveres küzdelem eredményes megvívására kondícionált tradícionális „harcos” vs. békefenntartó); kapcsolat a műveleti területen a nemzetközi és kormányzati szervezetek, nem kormányzati szervezetek és „magán katonai vállalkozások” (PMC-k) képviselőivel A katonák iránti nyilvános támogató ambivalens szkeptikus, társadalmi attitűdök illetve apatikus jellege Katonák domináns ellenséges szkeptikus apatikus attitűdjei a fegyverzetcsökkentéssel, leszereléssel kapcsolatban A költségvetés fegyverzet- alacsony magas technológiai alacsony és magas technikai vonatkozású technológiai szintű szintű fegyverrendszerek technológiájú fegyverzet kiadásainak fő tételei fegyverrendszerek együtt (ill. kombináltan) A költségvetés fegyverzet- alacsony magas technológiai alacsony és magas technikai vonatkozású technológiai szintű szintű fegyverrendszerek technológiájú fegyverzet kiadásainak fő tételei fegyverrendszerek együtt (ill. kombináltan)

16

• A háborúmentes társadalmak azon fejlõdési irány hipotetikus végpontjaiban találhatók, mely felé a fejlett nyugat-európai NATO-tagországok fegyveres erõi tartanak. Ennek kapcsán egyebek között Svédország, Svájc és Kanada haderõinek példájára utalhatunk – bár az Egyesült Államok hederejének fejlõdési trendjeit vizsgálva is találunk némiképp szintén ebbe az irányba mutató jeleket. Gondoljunk csak pl. az olyan jellemvonások túlsúlyossá válására, amelyek azzal az egyre erõteljesebb elmozdulással mutatnak szignifikáns összefüggést, melynek nyomán a nagy létszámú haderõket egyre inkább felváltják a kisebb létszámú; keretjellegû, s a tartalékos erõk alkalmazására intenzívebben építõ modell szerint felépülõ haderõk! Ezekben a haderõkben a honvédelmi igazgatás minden részterületén érvényesül a szigorúan és egyértelmûen meghatározott alkotmányos rend; s a fegyveres erõk tagjainak jogai kizárólag az alkotmányban rögzített esetekben és célok elérése érdekében; parancsoló szükség esetén s csakis a feltétlenül szükséges mértékben korlátozhatók. Ezekben a hadseregekben a katonai szervezet határain belül hozott, nem törvényi szintû jogszabályok (pl. utasítások, intézkedések); valamint a parancsok nem érinthetik a fegyveres erõk tagjainak alapvetõ jogait és kötelezettségeit, minthogy azokra vonatkozó szabályokat kizárólag törvényi szintû jogszabályok állapíthatnak meg.22 • A hozzáférhetõ s publikussá is tehetõ nemzetközi és hazai adataink vizsgálati részeredményei szintén arra engedtek következtetni, hogy valóban megfigyelhetõ egyfajta különbség a második világháború utáni hidegháborús idõszak hadseregei és tisztjei; a hidegháború késõi korszakában, ill. az enyhülés idõszakában szolgálatot teljesítõ tisztek s hadseregek, valamint az új típusú biztonságpolitikai kihívásokra választ adni igyekvõ fejlett nyugati társadalmak katonai szervezetei és katonatisztjei között, s hogy ezek a különbségek csakugyan jobbára a modern fegyveres erõk és a társadalom viszonyrendszerében bekövetkezett változásokra vezethetõk vissza.23 A hidegháborús idõszak lezárulását követõen a hagyományos katonai fenyegetés szintjének csökkenése együtt járt a fenyegetés jellegének módosulásával. A bipoláris világrend megszûntével, az 1990-es évek elsõ negyedének végétõl mind Európában, mind más kontinenseken, illetve régiókban lecsökkent a nagy reguláris haderõkkel végrehajtott, hagyományos fegyveres összeütközések létrejöttének veszélye, s nõtt a nem állami szintû (elsõsorban államon belüli) konfliktusok veszélye. A globális szembenállás megszûntével a régiók stabilitása lett az elsõdleges feladat.

22 Hazánkban az ebben az irányban teendõ lépések alapjául szolgálhatnak az Alkotmány 8. §. (2) bekezdésében foglaltak, melyek értelmében az alapvetõ jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat kizárólag törvény állapíthatja meg; valamint egyebek között az Alkotmánybíróság 51/1991; 32/1991; 9/1992; 35/1994. sz. határozatai, s az állampolgári jogok országgyûlési biztosának általános helyettese által az alkotmányos jogok Magyar Honvédségen belüli érvényesülésének áttekintését célzó vizsgálat összegzõ jelentésében foglaltak (különösen: /OBH, 1997 74–77/). 23 Ugyanakkor a történelembõl és napjaink közvetlen tapasztalataiból ismert példák elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy: • a fent bemutatott elméleti modell hármas tipizálásának egyes elemei vegytiszta formában sohasem valósulnak meg; • összekapcsolódásaik is különbözõ belsõ arányeltolódásokkal ölthetnek testet a világ egyes (alkalomadtán eltérõ társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális, illetve biztonságpolitikai) jellemzõkkel bíró régióiban; • a hidegháború utáni korszakban az ún. „új típusú integráció társadalmainak” a „posztmodern” hadseregei napjainkban jobbára inkább csak mint virtuális alternatíva, semmint megállapodott, egyszerûen lemásolható modell jöhetnek szóba a potenciális modernizációs mintákat keresõk számára, hiszen ezek a katonai szervezetek is folyamatosan változásokon mennek keresztül az újabb és újabb biztonságpolitikai kihívásoknak történõ minél nagyobb fokú megfelelés jegyében folytatott szakadatlan, feszített ütemû átalakítások és átalakulások során.

17


A kockázati tényezõk, illetve biztonsági kihívások spektruma szélesebbé vált; s új típusú fenyegetések jelentek meg, amelyek kezelésére addig csak részben, vagy egyáltalán nem voltak felkészülve az államok. Ezekre a meghatározó nemzetközi, illetve regionális intézményeknek (ENSZ, EBESZ, NATO, EU, WEU, Afrikai Unió) is reagálniuk kellett. Az új típusú kockázatok, veszélyek és fenyegetések közül pedig csupán néhány olyan volt, amelynek kezeléséhez kizárólag tradicionális katonai feladatokat végrehajtó „zöldgalléros” katonákra van szükség. A megváltozott biztonságpolitikai helyzet világszerte elõtérbe állította az úgynevezett „nem háborús szintû katonai mûveletek” (MOOTW)24; alacsony intenzitású helyi konfliktusok (LIC25) katonai és nem katonai erõkkel történõ integrált kezelésének fontosságát.26 A változások hatására a haderõk feladatrendszerén belül egyfajta súlyponteltolódás volt tapasztalható. Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a haderõ háborús feladatai mellett egyre nagyobb szerepet és nyilvánosságot kaptak a „nem háborús szintû katonai mûveletek” (MOOTW). A háborús mûveletek mellé a béke, a stabilitás fenntartása és a humanitárius segítségnyújtás érdekében végrehajtott katonai tevékenységek is bekerültek a hadmûveleti mûvészet fogalom, illetve eszköztárába. Az ENSZ békemûveleteinek történeti áttekintése kapcsán érzékelhetjük: egyre inkább áthelyezõdött a hangsúly a politikai célokra a fegyveres mûveleteknél, s úgy alakult át a nemzetközi válságkezelés gyakorlata, hogy az elsõdlegesen politikai céloknak a hatékonyság érdekében ki kellett egészülniük fegyveres jelenléttel, késõbb beavatkozással is. Az elsõ békemûveletekben kis létszámú, fegyvertelen katonai megfigyelõkbõl álló kontingensek vettek részt, ilyen volt például a legelsõ békemûvelet, az 1948ban az elsõ arab-izraeli háború után felállított UNTSO (United Nations Truce Supervision Organization). A misszió feladata az arab–izraeli fegyverszünet betartásának megfigyelése volt.27 A fegyvertelen megfigyelõk jelenléte azonban nem gyakorolt elegendõ elrettentõ erõt a válság feloldására, 1956-ban újabb válsághelyzet, a szuezi válság alakult ki a térségben, amire az ENSZ egy új típusú válasszal reagált. A béke megõrzésére fegyveres csapatokat küldött, melyek csupán önvédelem esetén használhatták fegyvereiket, és még ebben az esetben is szigorú szabályokhoz kötve. Az UNEF I. (United Nations Emergency Force) feladata az volt, hogy felügyeljék az ellenséges csapatok visszavonását, majd szétválasztva a csapatokat pufferzónaként mûködjenek az egyiptomi és izraeli erõk között, emellett felügyeljék a tûzszünet betartását.28 A fegyveres erõk funkciója tehát az elrettentés volt, gyakorlatilag politikai eszközként mûködtek, tulajdonképpeni harci tevékenységet elvben nem is folytathattak az önvédelmen kívül. Ezt a módszert alkalmazta az ENSZ egészen 1992-ig a nemzetközi béke és biztonság fenntartására. Az ENSZ 1992-es szomáliai missziója (UNOSOM) váratlan fordulatot vett, az ENSZ erõi ugyanis látványos vereséget szenvedtek az UNOSOM I. mûveletben, mely megfelelt az addig alkalmazott, ún. elsõ generációs mûveletek szabályainak.29 24 „Nem háborús katonai mûveletek” (Military Operations Other Than War, MOOTW). 25 Field Circular „Low-Intensity Conflict”, U.S. Army’s training manual FC 100-20, Fort Leavenworth/Kansas : U.S. Army Command and General Staff College, May 30, 1986, p.V. 26 Jochen Hippler (1988) Low Intensity Warfare and its Implications for NATO. Online: http://www.jochen-hippler.com/Aufsatze/lowintensity_conflict/low-intensity_conflict.html 27 http://www.un.org/en/peacekeeping/missions/untso/background.shtml 28 http://www.un.org/en/peacekeeping/missions/past/unef1backgr1.html 29 http://www.un.org/Depts/DPKO/Missions/unosomi.htm

18


A vereséget követõen egy az Amerikai Egyesült Államok vezette többnemzeti miszszió vetett véget a kiszolgáltatott helyzetnek, és gyõzelmeket ért el a helyi tartományurak csapataival szemben. A helyzet stabilizálódása után az ENSZ visszavette az irányítást, létrejött az UNOSOM II. E misszió létrehozásánál a Biztonsági Tanács azonban merõben újfajta mandátumot alkalmazott. Az UNOSOM II. a módosított BT-határozat értelmében azt kapta feladatul, hogy a romló biztonsági környezetben „minden lehetséges eszközzel” biztosítsa a humanitárius mûveleteket, tehát, ha kell, fegyveres erõvel is biztosítsa a humanitárius segélyszervezeteket, az egyezmények betartását és a biztonság megteremtését.30 Ez a fordulópont jelzi az ún. második generációs mûveletek létrejöttét, melyek nemcsak a katonai szempontból kiemelkedõ fontosságú fegyveres beavatkozás lehetõségével jelentenek többet a korábbi mûveleteknél. Civil szempontból egyre több feladat és résztvevõ jelenik meg, nõ a regionális szervezetek szerepvállalása, a béke és a biztonság érdekében tevékenykedõ szereplõk száma. Emellett egyre több a civilkatonai együttmûködést igénylõ feladat, mint a szembenálló erõk összpontosítási körletbe vonultatása, leszerelése, új hadsereg felállítása, a törvény és közrend megteremtése, fenntartása, a rendõri és rendészeti erõk megszervezése, a humanitárius segélymûveletek támogatása, sõt, a demokratikus választások elõkészítése és lebonyolítása, a hatalom átadásának segítése is ebbe a körbe tartozik (bár egyes szakértõk szerint ez már a harmadik generációs békemûveletek kezdetét jelzi).31 A békemûveletek történetében új szakasz kezdõdött meg az 1990-es években, az ENSZ mellett a NATO és az EU is megjelent mint békemûveleteket kivitelezõ szereplõ. A válságkezelés elvi feltételeinek megszabásában azonban ezen szervezetek is az ENSZ által megszabott irányvonalakat követik, mûveleteik szerves részét képezik az ENSZ égisze alatt végbemenõ, a nemzetközi béke és biztonság megõrzésére irányuló tevékenységnek. A mûveletek különbözõségébõl adódó nemzetközi jogi problémák, a nemzetközi körülmények változása és a közvélemény nyomása arra indította az ENSZ-t, hogy kategóriákba sorolja a válságkezelõ nem háborús mûveleteket.32 Erre az elsõ kísérlet Boutros Boutros-Ghali ENSZ-fõtitkár 1992-es Béketerve volt, ennek kategorizálásán alapszik az ENSZ békemûveleteinek jelenlegi csoportosítása. A békemûveletek minden formájánál megfigyelhetõ a politikai döntések primátusa, illetve egy olyan fontos elem, melyrõl már esett szó dolgozatomban, de amire a következõkben fogok részletesen kitérni: a civil-katonai kapcsolatok szerepe. A békemûveletek tehát az ENSZ jelenlegi állásfoglalása szerint a következõképpen csoportosíthatóak: • Konfliktusmegelõzés (Conflict Prevention): A válságok megelõzése, a már jelenlévõ válságok feloldása, illetve az esetleges eszkaláció megakadályozásának érdekében a diplomáciai erõfeszítésektõl a katonai erõ megelõzõ bevetéséig terjedhet. Eszközei lehetnek még tényfeltáró missziók, konzultációk, figyelmeztetés, ellenõrzés és megfigyelés. A politika primátusa egyértelmû, a feladatok nagy része civil feladat, katonai részvételt csupán a legvégsõ esetben igényel.

30 http://www.un.org/en/peacekeeping/missions/past/unosom2.htm 31 Boldizsár Gábor: A béketámogató mûveletek kialakulása, fejlõdése, helye katonai mûveletek rendszerében. Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények. 5. évfolyam 2. szám 17. old. 32 A terminológia a magyar nyelvben egyébként még mindig gyakran konfúz, de ez a válságkezelés/válságreagálás/konfliktuskezelés/békemûveletek tekintetében is tapasztalható.

19



• Békefenntartás (Peace keeping): A válsághelyzet érintettjei közötti ellenségeskedés megfékezésére irányuló mûvelet. Célja, hogy a kialakult helyzetet stabilizálják, a válságot deeszkalálják, illetve felügyeljék a fegyverszünet betartását, szétválasszák az ellenséges csapatokat. Sajátossága, hogy valamennyi érintett fél hozzájárulásával valósul meg. A fegyveres erõk általában csupán politikai eszközként jelennek meg, konkrét harci tevékenység elvben nem zajlik. • Béketeremtés (Peace making): Ezen mûveletek akkor kezdõdnek meg, amikor a már kirobbant konfliktushelyzetet kell kezelni diplomáciai és katonai lépésekkel, azok együttes alkalmazásával. A békéltetés diplomáciai eszköze lehet a közvetítés, tárgyalás, esetleges blokádok kialakítása. A katonai erõk demonstratív felvonultatása, a konfliktusban részt vevõk sakkban tartása (embargó, tenger- és légtérellenõrzés), végsõ esetben kényszerintézkedések végrehajtása jellemzõ. A béketeremtés békés eszközökkel való elérése kizárólag civil-katonai együttmûködésben képzelhetõ el. • Békekikényszerítés (Peace enforcement): Szintén lehet diplomáciai és gazdasági jellegû tevékenység is, de legjellemzõbben katonai eszközökre épít, a békés eszközök alkalmazásának sikertelensége esetén fegyveres akciókat is magába foglaló kényszerítõ eszközöket alkalmaz, akár a szembenálló felek akaratával ellentétesen is. Szükség esetén fegyverrel állítja vissza a békét. A civil szerep itt a leggyengébb a békemûveletek között, de elmondható, hogy ez sem valósítható meg sikeresen a politikai célok pontos katonai követése és a civil társadalommal való együttmûködés nélkül. • Békeépítés (Peace building): Azon politikai, gazdasági, szociális és katonai intézkedések összessége, amelyekkel egy válság sújtotta térség társadalma képessé válik arra, hogy visszatérjen a mindennapi élethez, illetve amelyek az állam mûködésének elõsegítését, esetenként alapvetõ funkcióinak megteremtését/újrateremtését szolgálják. E tevékenység a polgári hatóságok támogatásától a fegyverzet-ellenõrzésig, a fegyveres erõk ellenõrzéséig, kiképzéséig, sõt, akár demokratikus választások kiírásáig terjedhet. A békeépítés végrehajtásakor a nemzetközi szervezetek civil szakembereinek nagyobb szerepe van, mint a katonáknak, de természetesen a katonai jelenlét elkerülhetetlen annak érdekében, hogy hosszú távon megakadályozzák a konfliktus, a fegyveres cselekmények kiújulását. • Humanitárius mûvelet (Humanitarian Relief): A válságkezelés, a békemûveletek keretén belül végrehajtott tevékenység, amely az emberi szenvedés csökkentése érdekében végrehajtott feladatokra irányul, azon az esetekben és helyszíneken, ahol a helyi hatóságok nem, vagy csak korlátozottan képesek támogatást nyújtani a lakosságnak. A nemzetközi és helyi civil szervezõdések kiemelt szerepet töltenek be. 33, 34 A válságkezelõ békemûveletek kategorizálásából is egyértelmûsíthetõ, hogy a politikai-civil elem már nem húzódik a háttérbe a katonai beavatkozások alatt, sõt, gyakran dominálja a mûveleteket. A politika elsõbbsége mellett már többször esett szó a civil-katonai együttmûködésrõl, mint fontos tényezõrõl. A válságkezelés so-

rán történetileg a civil komponens volt erõsebb a kezdetektõl fogva, ahogyan az az elsõ békemûveleteknél megvalósult. A nemzetközi helyzet változása, a nem konvencionális háborúk és az ezeket megelõzõ válságok és konfliktusok azonban egyre erõteljesebb fegyveres jelenlétet, majd konkrét beavatkozást igényeltek, a civil elem mellett így vált jelentõssé a katonai jelenlét. A háború megváltozásának szempontjából egy másik folyamatról van szó: a konvencionális háborúk száma erõsen lecsökkent, a jelenlegi háborúk nagy része olyan konfliktus, melyben a civilekkel való együttmûködés hiányában nem várható siker. 1997. július 10-én, a madridi NATO-csúcsértekezleten meghívták az Észak-atlanti Szerzõdés Szervezete (NATO) tagjainak sorába Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot. A NATO-tagországok politikai és katonai döntéshozói egyetértettek abban, hogy a továbbiakban fokozottabban össze kell hangolni az egyes nemzeti haderõk euro-atlanti csatlakozásával, s mielõbbi (egyebek között szellemi) „NATO-kompatibilitásának és -interoperativitásának” elérésével kapcsolatos lépéseket. A frissen megalakított felsõ szintû vezetõ szervek elõtt számos további kihívás is tornyosul, hiszen úgy tûnik számunkra, hogy még napjainkban, évekkel a NATO-csatlakozás után sem igazán mûködik az a kétkörös visszacsatolási rendszer, melynek pedig egyidejûleg kellene építenie a célkitûzés és célmegvalósítás folyamatában az ellenõrzõ-figyelõ (ún. „monitoring”-) és az eredetileg kitûzött célok „megfelelõségének” állandó újraértékelését végzõ alrendszerek által közvetített információkra, s ennek a rendszerváltásig visszavezetõ okai vannak. A magyar honvédelem feladatai és lehetõségei teljesen új dimenziókba kerültek 1999 áprilisát követõen, mikor hazánk, a másik két, közép-kelet-európai demokratikus átalakulásban „éllovas” posztkommunista országgal együtt tagja lett a NATO-nak. Ennek okát a NATO-tagságot támogató lakosság akkoriban egyebek között elsõsorban abban látta, hogy a NATO-tagság alapvetõen biztosítja az ország függetlenségét, s a washingtoni szerzõdés V. cikke szerint Magyarország bármikor számíthat a NATO hathatós közremûködésére, amennyiben hazánkat külsõ agresszió érné. A hadügy szociológiájával foglalkozó kutatók35 vélekedése szerint a modern államok hadseregeire egyebek között az a jellemzõ, hogy a „háborús készenléti” jellegû hadseregeket (melyeket döntõen a korai hidegháború társadalmainak vizsgálata kapcsán figyelhetünk meg) az enyhülés korában mindinkább felváltotta a „háborús elrettentésre orientált” hadseregtípus különbözõ altípusainak dominanciája. Talán nem csupán idealista illúzió szülte hipotézis ezeknek a kutatóknak az az állítása, mely szerint (alapvetõen a globális fejlõdés és az átfogó [európai] integrációs folyamat további eredményessége esetén) azzal lehet számolni, hogy az ezredvég és a XXI. század elsõ felének legfejlettebb ún. „információs”, illetve „posztindusztriális” társadalmaira majd egyfajta „háború nélküliség” lesz a jellemzõ, s e tényhez igazodik majd nem csupán pl. a hadseregek társadalmi legitimitása; formális szervezeti struktúrája, vállalt cél- és feladatköreik; manifeszt és látens szervezeti szocializációs mechanizmusaik és belsõ szervezeti kultúrájuk rendszere, de a szervezeti tagok társadalmi presztízse, aktuális önképe; s a professzionális katonák domináns katonai szerepmintái, szerepfelfogása és jogtudata is.

33 Farkas Tibor (2008) Válságkezelés, válságreagáló mûveletek. In: Hadtudományi Szemle, 2008/1. 34 www.kalasnyikov.hu/dokumentumok/nato_cjtfbemutato.pdf

35 Lásd ennek kapcsán egyebek között: (Cotton, 1988; Dandeker, 2000: 27–44, Moskos, 1993; Moskos – Williams – Segal, 2000: 1–13, Shaw, 2000: 13–26; Szabó, 1996, Williams, 2000: 279–282).

20

21


Véleményünk szerint napjaink fejlett, alapvetõen információ- és tudásalapú ún. „szuperszimbolikus, posztmodern” társadalmainak a hadseregei egy olyan komplex hatásrendszer metszéspontjában szervezõdnek, melynek alakulásában egyebek között az alábbi tényezõknek tulajdoníthatunk kiemelt szerepet: A XXI. század elsõ évtizedében az élenjáró, ún. „szuperszimbolikus, posztmodern” társadalmak relatíve lapos hierarchikus szervezeti piramissal, decentralizált döntési mechanizmussal, határaikon meglehetõsen nagy „áteresztõképességgel” s a másság minden formája iránt a mainál nagyobb fokú toleranciával rendelkezõ katonai szervezetei egy olyan komplex hatásrendszer fókuszában szervezõdnek, amelyben az alábbi tényezõk játszanak kitüntetett szerepet: • az ipari forradalom 1980-as évek végétõl beinduló, s napjainkban felgyorsult harmadik nagy hulláma (s azzal összefüggésben, illetve annak folyományaként) a globalizáció; a multi- és transznacionális szintû szervezetek létrejöttének ténye s mûködési tapasztalatai; • a biztonságpolitikai környezet változásai egyebek között a hadseregeknek szánt feladatkörök bõvülését, illetve a fegyveres erõk alkotmányos alkalmazásának hangsúlyváltozásait; s új típusú médiakapcsolatok létrejöttét eredményezik; • felmerül az állami szintû biztonság „privatizálásának” kérdésköre, mint egyfajta új trend az állami szintû biztonság garantálásában. Napjainkban ugyanis a korábban kizárólag államokhoz rendelt, exkluzív állami biztonsági feladatokat már jelentõs részben magán biztonsági vállalatok (Private Security Companies / PSCs) és magán katonai vállalatok (Private Military Companies / PMCs) végzik. Mind2. ábra. A „posztmodern” katonai szervezetek formáját és működését meghatározó kiemelt tényezők kölcsönhatásai


két alapvetõ szervezeti forma képviselõivel találkozhatunk a válságreagáló (s azokon belül a béketámogató mûveletek) elõkészítése és végrehajtása során36: – mind a biztonsági magánvállalatokkal (Private Security Company – PSC) – amelyek olyan cégek, amelyek a profitmaximalizálás céljából eszközöket és szolgáltatásokat nyújtanak személyek és objektumok felügyeletéhez37, – mind pedig a katonai magánvállalatokkal (Private Military Company – PMC), mint olyan cégekkel, amelyek nyereség elérése céljából alapvetõen katonai (tanácsadási, logisztikai és harcászati) jellegû szolgáltatásokat nyújtanak. Ezeknek a PMC-knek napjainkban mindhárom alapvetõ fajtájával talalálkozunk a NATO-mûveletek során: mind a katonai támogató vállalatokkal (Military Support Firms), amelyek nem fegyveres szolgálatot végeznek; mind a katonai tanácsadó vállalatokkal (Military Consulting Firms), amelyeknek fõ feladata a tanácsadás, kiképzés honi területen és válságövezetben; mind pedig katonai erõt biztosító vállalatokkal (Military Provider Firms), amelyek már tényleges fegyveres, harctéri tevékenységet fejtenek ki, valamennyi katonai feladat végrehajtására képesek.38 • a polgári társadalmakban a hidegháborús idõszak lezárulását követõen megjelenõ ún. „posztmaterialista” értékrendszerek; erõteljes individualizáció; a kulturális diverzitás és a polgári-katonai kapcsolatok rendszerén belül végbement változások; a civil kontroll mûködésének (alkalmanként és helyenként talán túlzottan is!) hangsúlyozott szerepe szintúgy új modernizációs kihívások elé állítják a hadseregek felsõ vezetõi karát; s végül, de nem utolsó sorban • a csúcstechnológia, mely nem nem csupán új generációs fegyverrendszerek létrejöttét eredményezi, de új szervezeti mûködési formák (pl. az ún. „divizionális”, illetve makro- és mikro-mátrix struktúrákon alapuló szervezetek39) alkalmazásának is teret nyit és kommunikációs illetve információs rendszerek paradigmatikus átalakulásához vezethet (talán elég, ha itt most csupán az informatikai rendszerek robbanásszerû fejlõdésének s az ún. „információs szupersztráda” katonai vonatkozásainak a rendszerére s a „nano-univerzum” jövõbeni fejlõdési távlataira gondolunk). • A NATO az új biztonságpolitikai környezetben felülvizsgálta a korábban konfliktusmegelõzésre, illetve válságkezelésre vonatkozó elméletét. A NATO Stratégiai Koncepciója egyértelmûvé tette, hogy: „A NATO alapvetõ és végsõ célja, miként azt a washingtoni szerzõdés is rögzíti, hogy politikai és katonai eszközökkel biztosítsa a szövetség tagjainak szabadságát és biztonságát. […] A szövetség tehát nem csupán a tagjainak védelmét garantálja, de hozzájárul a béke és stabilitás biztosításához is a felelõsségi körét alkotó régión belül.”40 36 2005 decemberében a Svájci Szövetségi Tanács (jellemzõ, hogy Svájc milyen magas szinten foglalkozik a jelenséggel) egy beszámolót készíttetett, melyben nagyon részletesen és szakszerûen meghatározzák a katonai magánvállalatok mûködésének körülményeit, különös tekintettel arra, hogy az állami erõszak magánkézbe adása milyen veszélyeket rejt magában. A Szövetségi Tanács a Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces (DCAF)-tõl vette át katonai és a biztonsági magánvállalat fogalmát. Lásd ennek kapcsán részleteiben: Bericht des Bericht des Bundesrats zu den privaten Sicherheits- und Militärfirmen, 2005. december 2. 37 Ez különösen az alábbi területeken valósulhat meg: mozgó objektumok vagy ingatlanok felügyelete, ellenõrzése (például repülõterek, követségek); személyvédelem; rendõri egységek kiképzése az objektum- és a személyvédelem területén; tanácsadás a biztonság, a szervezet és a logisztika területén; logisztikai támogatás például menekülttábor, börtön vagy kórház építésénél; börtönök üzemeltetése; magánnyomozói tevékenység; aknamentesítés; kommunikációs és informatikai támogatás; tolmácsolás; hírszerzés. 38 Ily módon a háború, mely Clausewitz szerint kizárólag az állam feladata, privatizálásra kerül. Hangsúlyozni érdemes, hogy a felsorolt vállalattípusok soha nem jelennek meg profiltiszta formában. 39 Lásd errõl részletesebben pl.: (Antal–Dobák, 1996: 74–88). 40 Forrás: NATO Stratégiai Koncepciója (1999) 1. rész, 6. cikk.

22

23



4. ábra. A NATO katonai feladatai

3. ábra. Napjaink katonai műveleteinek lehetséges típusai, fajtái és formái Forrás: Deák János (2005) Napjaink és a jövõ háborúja. In: Hadtudomány, 2005/1. 39. old. Online: http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2005/1/2005_1_3.html

Az átalakuló NATO katonai feladatrendszere az alábbiakat foglalja magában: • a Washingtoni Szerzõdés 5. cikkelye szerinti (ún. „Article 5”) kollektív védelmi („Collective Defence”) feladatok – melyekre vonatkozóan az alapdokumentum alábbi kulcsmondata szolgál jellegadó magyarázattal: „A Felek megegyeznek abban, hogy egyikük vagy többük ellen Európában vagy Észak-Amerikában intézett fegyveres támadást valamennyiük ellen irányuló támadásnak tekintenek […].”; • nem a Washingtoni Szerzõdés 5. cikkelye szerinti (ún. „Non-Article 5”) válságreagáló („Crisis Response”) feladatok, melyek alapvetõ célja a béke megõrzése, a háború megelõzése, valamint a biztonság és stabilitás biztositása a NATO felelõsségi határain belül és kívül egyaránt; • konzultáció és együttmûködés („Consultation and Co-operation”)41 Lásd ezzel kapcsolatosan a biztonság Békepartnerségen (PfP) keresztül történõ kiterjesztésére tett 41 Lásd erre vonatkozóan különösen: MC 400/2, No. 9.

24

kísérlet sikerét; az új kapcsolatok kialakítását Oroszoroszággal, a megkülönböztetett partnerséget Ukrajnával; az ún. „Mediterrán párbeszédet”; a Szövetség megnyitását az új tagok elõtt a Washingtoni Szerzõdés 10. cikkelye alapján, s a MAP-et.42 A válságreagáló mûveletekhez kapcsolódó nézetrendszer alapját a NATO Stratégiai Koncepciója43, a prágai44, isztambuli45 és lisszaboni46 NATO-csúcstalálkozókon elfogadott dokumentumok és az Észak-atlanti Tanács által a polgári veszélyhelyzeti tervezésre47 vonatkozóan megfogalmazott elõírások teszik egyértelmûvé. 42 A MAP (Membership Action Plan, Tagsági Akcióterv) az 1999-ben elindított, s a hidegháború utáni elsõ fordulójának tapasztalatain alapul, és segítséget nyújt a Szövetséghez csatlakozni kívánó országoknak a NATO-tagságra való felkészülésben. 43 The Alliance’s Strategic Concept. Approved by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Washington D.C.on 23rd and 24th April 1999. Press Release NAC-S(99)65 , 24 Apr. 1999. 44 The Prague Summit and NATO’s Transformation. A Reader’s Guide. (2003) Bruxelles: NATO Public Diplomacy Division. 45 The Istanbul Summit. A Reader’s Guide. (2004) Bruxelles: NATO Public Diplomacy Division, esp. 5–62. Lásd még: (Kobieracki, 2004: 33–35). 46 Strategic Concept for the Defence and Security of the Members of the North Atlantic Treaty Organization. Adopted by the Heads of State and Government in Lisbon. (Lisszabon, 2010. november 19–20.) Online:http://www.nato.int/lisbon2010/strategic-concept-2010-eng.pdf 47 A polgári veszélyhelyzeti tervezés, a katasztrófákra való reagálás és az erre való felkészülés elsõdlegesen nemzeti feladat. Ezért a NATO Polgári veszélyhelyzeti tervezésnek (CEP-Civil Emergency Planning) az a szerepe, hogy segítse a nemzeteket a tervezésben, a felkészülésben és elõsegítse a hatékony nemzetközi reagálást, amennyiben az adott nemzet nem képes megbirkózni a katasztrófával, ill. annak következményeivel. A CEP-feladatok végrehajtása nagyobb részben békepartnerségi körben zajlik. Az 1999. júniusában a NATO és a partnerországok közötti információmegosztás fókuszpontjaként létrehozott; a két fél között az euro-atlanti térségben bekövetkezõ katasztrófák elleni válaszok összehangolását végzõ, s veszélyhelyzeti gyakorlatokat tervezõ Euro-atlanti Katasztrófahelyzeti Reagálás Koordináló Központ (EADRCC) segítségnyújtási, koordinációs feladatait is 46-os (26+20) körben végzi. A 2001. évi terrortámadásokat követõen a szövetség elfogadta a CEP Akciótervet, ez tartalmazza azokat a konkrét feladatokat, tevékenységeket, amelyeket a szövetség tervezési bizottságainak és a tagállamoknak végre kell hajtaniuk a polgári lakosság védelme érdekében. Lásd még ennek kapcsán, egyebek között: MC 343/1. NATO Military Assistance to International Disaster Relief Operations (IDRO), 9 Apr. 2002.

25



5. ábra. A NATO válságkezelési folyamata

A NATO válságreagáló mûveleteiben a Szövetség erõin kívül a partnerországok és mindazok részt vehetnek, akik az elveket elfogadják.48 A NATO válságreagáló rendszere a válságok teljes körû megelõzésére és kezelésére szolgál; s olyan koherens rendszerként funkcionál, mely magában foglalja a válságok által jelentett kihívásokra adandó politikai, diplomáciai, gazdasági és katonai válaszok, intézkedéseinek sorát.49 A NATO kialakított, válságreagálási rendszere illeszkedik mind a globális, mind a regionális, mind pedig a nemzeti válságkezelési rendszerekhez. • A globális válságkezelési rendszer az ENSZ alapokmányában foglalt felhatalmazásnak megfelelõen mûködik. Regionális szinten egy meglehetõsen kiterjedt (bi-, tri- és multilaterális) szerzõdéseken, illetve megállapodásokon nyugvó kapcsolatrendszer (pl. ENSZ – NATO; ENSZ – EU; NATO – EU; NATO/EU – tagállamok stb.). • A nemzeti válságkezelési, illetve válságreagálási rendszerek. A NATO Elõvigyázatossági Rendszere (NATO Precautionary System) az ún. „5. cikkely szerinti” (Article 5.) helyzetekre; a közelmúltban létrehozott NATO Válságrea48 A NATO válságreagáló mûveletekre vonatkozó elveket kézikönyvbe foglalták, amelynek több nyílt (MC 294/2, MC 67/4) és egy titkos (MC 327/2) minõsítésû változata készült el. 49 Lásd: NATO Crisis Response System (IMSWM-155-3)

26

6. ábra. A NATO válságkezelő műveletek spektruma Megjegyzés: CITMI: a belsõ területek és tömeges migráció kontrollja (Control of Internal Territory and Mass Immigration) SALW: könnyû kézifegyverek összegyûjtése (Collection of Small Arms and Light Weapons) CDRO: szervezett nemzetközi drogkereskedelem-ellenes mûveletek (Counterdrug Operations) MACP: zavargás, felkelés esetén (fegyveres) karhatalom biztosítása, a törvényes rend fenntartása érdekében MAGD: közszolgáltató üzemek, intézmények fegyveres mûködtetése a hadsereg fegyvertelen szakemberei által, rendõri biztosítás mellett SDR: katasztrófahelyzet elhárítása (Support for Disaster Relief) MACC: katasztrófaelhárítás speciálisan kiképzett, fegyvertelen szakemberek csoportos bevetésével HOs: humanitárius mûveletek (Humanitarian Operations) SROs: kutató-mentõ mûveletek (Search and Rescue Operations) NEOs: civil lakosság evakuálása (Non-Combatant Evacuation/Extraction Operations) IDPs: lakhelyüket kényszerbõl elhagyottak letelepítése (Settlement of/ Internally Displaced Persons) HNS: befogadó nemzeti támogatás (Host Nation Support)

27


gálási Rendszer (NATO Crisis Response System – NCRS50) pedig komplex módon, minden típusú válsághelyzetre kiterjedõen; mind az ún. „5. cikkely szerinti”, mind pedig az ún. „nem-5. cikkely szerinti” mûveletekre kiterjedõ tevékenységet végez. A válságreagáló mûveletek tehát olyan integrált katonai mûveleti rendszerként értelmezhetõk, melyek magába foglalják nem csupán a korrektív jellegû lépéseket, ellentevékenységeket és a szükséges biztonsági lépések megtételét, de a megelõzést szolgáló preventív lépések sorát is. Az egész tevékenység az Észak-atlanti Tanács politikai kontrollja alatt kerül végrehajtásra. A NATO politikai és katonai testületeinek tanácskozásain elfogadott döntések alapján létrehozott erõkre és képességekre alapozva kerül sor a válságkezelõ mûveletek széles spektrumára a béke és a biztonság megõrzése érdekében. Az elmúlt mintegy másfél évtizedben a haderõ háborús feladatai mellett egyre nagyobb szerepet és nyilvánosságot kaptak az úgynevezett „nem háborús katonai mûveletek” (MOOTW)51, amelyek a létszámot, politikai, gazdasági, katonai jelentõségét, összetettségét és veszélyességét tekintve egyik legfontosabb része a béketámogató mûveletek (PSOs).52 A válságreagáló mûveletek legfõbb jellemzõi között tartják számon, hogy: „A nem a Washingtoni szerzõdés 5. cikkelye szerinti válságreagáló mûveletek olyan többfunkciós mûveletekként írhatók le, amelyek azokat, a nemzetközi jog elõírásainak figyelembevételével végrehajtott politikai, katonai és civil tevékenységeket foglalják magukba, amelyeknek célja, hogy hozzájáruljanak a konfliktusok megelõzéséhez, kezeléséhez, illetve megoldásához, a NATO hivatalosan kinyilvánított céljainak megfelelõen.”53 A béketámogató mûveletek jogi alapjait és irányítását tekintve általában különbség tehetõ a kapott mandátum alapján az alábbiak között: • ENSZ által vezetett mûveletek; • NATO által vezetett mûveletek (mandátum delegálásával); • EU által vezetett mûveletek (mandátum delegálásával); • EBESZ által vezetett mûveletek (mandátum delegálásával); • Camp David-i egyezmény alapján – vezetett mûveletek. A béketámogató mûveletek nemzetközi jogi alapja az ENSZ alapokmánya. Az alapokmány VI. fejezete tartalmazza azokat az intézkedéseket és tevékenységeket, amelyek a világban kialakult viszályok békés rendezésére vonatkoznak. A VII. fejezet az ENSZ-nek a fegyveres erõk alkalmazását, a kényszerítõ intézkedések megtételét engedélyezi, illetve szabályozza. Itt vannak lefektetve azok az intézkedések, eljárások, amelyeket a BT alkalmazhat a békét veszélyeztetõkkel, megszegõkkel és támadó tevékenységet folytatókkal szemben. A béketámogató mûveletek során ugyanakkor az egyik legfõbb jellegadó vonásnak azt tartja a szakirodalom, hogy nem határozzák meg a szembenálló felek közé állva, hogy kit tekintenek ellenségnek, s nem törekszenek mindenáron katonai gyõzelem kivívására.54 Valóban, a béketámogató mûveletek során a katonai erõ jelenlétére és szükség szerinti alkalmazására (hivatalosan legalábbis) semmiképpen nem azért kerül sor, mert fegyveres küzdelmet akarnak vívni és katonai gyõzelmet akarnak elérni a nemzetközi 50 A 2004. márc 1-jétõl létrehozott rendszer mûködtetésében érintettek: a NATO-tagállamok mellett az ENSZ, az ÉAPT, a NATOOroszország Tanács, és az EU. 51 MOOTW = „nem háborús katonai mûveletek” (Military Operations Other Than War). 52 PSOs = „béketámogató mûveletek” (Peace Support Operations). 53 Lásd ennek kapcsán különösen: MC 327/2. 54 Institute for Security Studies (2000) Peace Support Operations: A Working Draft Manual for African Military Practitioners.

28


7. ábra. Béketámogató műveletek versus háború – hasonlóságok és eltérések a jellegadó vonásokban

közösségnek a szembenálló felek közötti, fegyveres konfliktussá terebélyesedett, illetve annak kitörésével és eszkalációjával fenyegetõ helyzetben beavatkozó képviselõi.55 A béke fenntartását, megõrzését, illetve szükség szerinti visszaállítását kell, hogy célul tûzzék maguk elé a béketámogató mûveletekben részt vevõ katonai erõk is, méghozzá a szembenálló felek lehetõség szerint minél nagyobb fokú bevonásával, illetve együttmûködésre történõ rászorításával a politikai rendezés mielõbbi elérése érdekében!56: A béketámogató mûveletek különbözõ altípusainak végrehajtása során eltérõ mértékben kell számolnunk azzal, hogy a szembenálló felek beleegyzést mutatnak. A béketámogató mûveletek végrehajtását tervezõ, szervezõ és irányító politikai és katonai szakértõk számára örök dilemma: miként lehet megõrizni a pártatlanságot, részrehajlástól mentességet egy olyan helyzetben, amikor az egyik fél nyilvánvalóan megsérti a korábban közös megállapodások nyomán született status quót és a béke újbóli megteremtése érdekében fellépõ katonákkal szemben is fegyveres ellenállást tanúsít.57 55 Kuhne, W. (1995) Fragmenting States and the Need for Enlarged Peacekeeping. In: Ehrhart, H-G. & Haglund, D.G. (1995) The ’New Peacekeeping’ and European Security: German and Canadian Interests and Issues. Hamburg: Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden, p. 39. 56 Az ábra forrása: Institute for Security Studies (2000) Peace Support Operations: A Working Draft Manual for African Military Practitioners. 57 Lásd ennek kapcsán különösen: David M. Last (1997) Theory, Doctrine and Practice of Conflict De-escalation in Peacekeeping Operations. Cornwallis Park, Canada: The Canadian Peacekeepig Press, Lester B. Pearson Canadian International Peacekeeping Training Centre., page 50.

29



9. ábra. Az alkalmazandó válságreagáló mûveletek típusai – a konfliktusok életciklusának alakulása függvényében 59 8. ábra. A béketámogató műveletek egyes altípusaiban a résztvevő katonáktól megkövetelt attitűdök Forrás: FM.100-23. Peace Operations, Final Draft, page 1-6.

A válságreagáló mûveletek meghatározó jellemvonása továbbá a katonai mûveletek rendkívül magas politikai érzékenysége; a haderõ alkalmazási szintjeinek (t. i. hadászati, hadmûveleti és harcászati) összecsúszása, átfedése, valamint a hadviselõ felek közötti szilárd, jól látható határvonalak hiánya. További sajátosság, hogy a válságreagáló mûvelet szereplõi (a szembenálló felek, s a nemzetközi közösség mandátumával bíró pl. békefenntartók, béketeremtõk) gyakran ugyanazon területen (hadmûveleti körzetben) helyezkednek el, a helyi lakossággal összevegyülve, ami a mûveletek magas fokú „civil” érzékenységét eredményezi. A válságreagáló mûveletek meghatározó hányadát többnemzetiségû erõk hajtják végre, ami a nemzeti stratégiai kultúrák eltérései miatt bizonyos konfliktusokhoz vezethet. A bipoláris világrend felbomlása után sajátos trendeket figyelhettünk meg a nemzetközi biztonságpolitikai helyzetkép alakulásában. Egyrészrõl relatíve jelentõsen lecsökkent a nagy reguláris haderõkkel végrehajtandó, háborús szintû államközi fegyveres összeütközések száma, másrészt viszont a létrejött új, bonyolult veszélyforrásrendszer hatásának eredményeként viszonylagos emelkedést tapasztalhattunk a bartletti konfliktusspektrum58 alacsonyabb intenzitási fokú elemei 58 Holman Bartlett (1995) úgy véli, hogy a konfliktusok spektrumának intenzitási fokuk alapján megkülönböztethetõ legfõbb elemei: a feszültség, a válság, a konfliktus és a háború. Szerinte a nemzetközi viszonyok ún. „konfliktusspektrum” szerinti vizsgálata segíthet leírni, elemezni, értékelni és elõre jelezni egy adott ország vagy országcsoport más országhoz vagy csoportokhoz való viszonyának alakulását (a „hideg béke”-állapottól egészen a nukleáris háborúig). Úgy látjuk, hogy mind az ENSZ ún. „Békeprogramja”, mind pedig a NATO és a WEU/EU béketámogató mûveleti felosztása lefedi ezt a konfliktusspektrumot. Az EBESZ esetében annyi a különbség, hogy nem alkalmaz erõszakot a viták és a válságok rendezésében.

30

(t. i.: feszültségek, válságok, konfliktusok) létrejöttében világszerte. A felmerült feszültségek, válságok, konfliktusok kezelésére változatos módszerek állnak rendelkezésre, melyeket célszerû differenciáltan alkalmazni – egyebek között annak figyelembe vételével, hogy miként alakul az adott konfliktusok életciklusa. A NATO válságreagáló mûveletekre kialakított elméletének kialakítása és folyamatos fejlesztése közben a szövetség döntött a katonai erõ készenléti rendszerének optimalizálásáról is.60

2. A BÉKETÁMOGATÓ MÛVELETEK NÉHÁNY KATONASZOCIOLÓGIAI ASPEKTUSA A nemzetközi szervezetek, intézmények döntéselõkészítõinek és döntéshozóinak, valamint a nemzetközi szakirodalom jeles képviselõinek szinte egyöntetû álláspontja, hogy a hadügy szociológiája (azon belül is elsõsorban a katonaszociológia) gyakorlatorientált megközelítési módja és kutatási módszertana rendkívül jól alkalmazható a válságreagáló (s azokon belül is a béketámogató) mûveletek elõkészítése és végrehajtása során. Ennek okát elsõsorban abban látjuk, hogy a katonaszociológia praxisorientáltan vizsgálja mind a fegyveres erõszakszervezetek, így egyebek között a fegyveres erõk, illetve haderõ, rendvédelmi szervek és 59 Források: MC 327/2. NATO Military Policy for Non-Article 5 Crisis Response Operations. (29 Aug. 2001); MC 343/1. (14 March 2002); AJP-3.4.1 (July, 2001); McCreary, J. (2001) Analysis of Political Instability. A Generic Outline of Thoeory and Indicators; US Defence Intelligence Agency, in EAPC (COEC)D(2001) 2, (30 Oct. 2001), Generic Early Warning Handbook. 60 Lásd: Crisis Management Manual, NATO Defence Planing and Operation 2000.

31


nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint azok hazai és (külföldi alkalmazás esetén) nemzetközi társadalmi környezetének, mind pedig a fegyveres harcra történõ felkészülésnek és a harc megvívásának a társadalomtudományi kérdéseit – különös tekintettel a hadszíntér, a harchelyzet és a harc vezetésének szociológiai vonatkozásaira. A hadügy szociológiája mint alkalmazott társadalomtudományi szakdiszciplina, olyan ismereteket, tudáselemeket halmozott fel és „termel” folyamatosan empirikus kutatási eredményeire alapozva, amelyek remekül használhatók a válságreagáló mûveletek hatás alapú megközelítése, megtervezése és végrehajtása során. Ennek egyik legfõbb oka az, hogy a hadügy szociológiája, amely alapvetõen hármas belsõ tagoltságot követ, kiemelten vizsgálja egyebek között az alábbi kérdésköröket: 1. A béke és biztonság szociológiai kérdéseit, s ennek kapcsán: – a békekondíciók komplexitását; – a versengés és erõszak humanizálási lehetõségeit a különbözõ, meghatározó nemzetközi és hazai szereplõk (szervezetek, intézmények, társadalmi csoportok) között nemzetközi, regionális, állami és lokális szinteken egyaránt; – a nemzetközi közösség, koalíciók, politikai-katonai szövetségek; egyes államok és nem állami szintû (pl. paramilitáris) szervezetek, intézmények biztonság- és béketörekvéseit, valamint a meglévõ biztonság állami szintû biztosításával öszszefüggõ kondíciók szociológiai összefüggéseit; – a fegyveres erõszakszervezetek és társadalmi környezetük közötti kapcsolatrendszer kölcsönhatásait (egyebek között a katonák társadalmi rekrutációjával, majd a szolgálati idõ leteltét követõen a civil munkaerõpiacra történõ reintegrációjával összefüggõ kérdések vizsgálatára). 2. A konfliktus, erõszak és háború szociológiai kérdéseit. 3. katonaszociológiát, amely magában foglalja: 3.1. A haderõ-, illetve hadseregszociológiát, amely vizsgálatának fókuszába alapvetõen két vizsgálati kört állít: – Az állami szintû biztonság garantálásának intézményi szektorát („biztonsági szektort”), s azon belül is elsõsorban a fegyveres erõket, rendvédelmi szerveket és nemzetbiztonsági szolgálatokat (azok feladataival, célszerû felépítésével és mûködési rendjével); – a modern katonai szervezetek tevékenységének társadalmi vonatkozásait. 3.2. A fegyveres harc elõkészítésének és megvívásának szociológiai kérdéseivel foglalkozó kutatási részterületeket – különös tekintettel a hadszíntér, a harchelyzet és a harcvezetés alkalmazott társadalomtudományi kérdéseire empirikusan is megalapozott választ adni igyekvõ elméleti és empirikus szociológiai kutatási irányzatokra. A hadügy szociológiájának mint társadalomtudományi szakdiszciplinának a gyakorlati hasznát könyvünk tárgya szempontjából az adja, hogy ez a szaktudomány mind a három kiemelt vizsgálati kérdésköre kapcsán számos olyan elméleti és empirikus kutatási eredményt produkál, amelyek segítségével hatékonyabban tudunk felkészülni a válságreagáló mûveletek (s azokon belül a béketámogató mûveletek) eredményes végrehajtására. 32


10. ábra. A konfliktuskezelés skálája béketámogató műveletek során, amennyiben a konfliktusmegelőzés kudarcot vallott

Napjaink válságreagáló mûveletei közül az egyik legfontosabb alcsoport a béketámogató mûveleteké. Ezek közül vannak olyan mûveleti altípusok, melyek esetében elsõsorban a katonai, mások esetében pedig inkább a civil szerepkör dominál. Mindenesetre a mûveletekben részt vevõ személyi állománynak tisztában kell lennie azzal, hogy mik az adott mûveleti altípus végrehajtása során követendõ prioritások. Bizonyos eltérések figyelhetõk meg ugyanakkor a katonai erõ alkalmazása iránti hajlandóságban az egyes nemzetek, illetve regionális szervezõdések között, ami egyebek között az az alábbi különbségekre vezethetõk, vissza: • a nemzeti stratégiai (hadi) kultúrák közötti eltérések (lásd a nemzeti biztonsági stratégiák, nemzeti katonai stratégiák és nemzeti katonai doktrínák tartalmának eltérései, melyek az egyes nemzeti kontingensek felkészítésére, kiképzésére és mûveleti területen folytatott tevékenységére is rányomják bélyegüket); • az egyes nemzeti kontingensek szervezeti kultúráinak kiemelt elemei között esetleg meglévõ eltérések okai és következményei; • a konfliktus-, illetve válságmenedzsment nemzeti alapelveiben, technikáiban, illetve módszertanában fellelhetõ esetleges eltérések – melyek szintúgy hatást gyakorolhatnak a személyi állomány és egységek együttes felkészítése és kiképzése során; • a ROE egységes értelmezésének nehézségei; különbségek az „ingerküszöb”ben, illetve kihívások értelmezésében (pl. melyik haderõben milyen szabályok élnek arra vonatkozóan, hogy milyen típusú események, veszélyhelyzet 33


11. ábra. Nemzeti, illetve regionális eltérések a katonai erő alkalmazása iránti hajlandóságban a béketámogató műveletek során

esetén lehet, illetve kell fegyvert használni; hogyan lehet azt megtenni) – így például háborús válságövezetben végrehajtandó õrszolgálatban talán nem a jelenlegi magyar szabályozást kell mindenáron követni (lásd: Szolgálati Szabályzatunk adott pontját a fegyverhasználatot megelõzõen kötelezõen végrehajtandó tevékenységek rendjére vonatkozóan), mert mire a tényleges fegyverhasználatig jut az õr, már régen halott… A válságreagáló mûveletekben szerzett tapasztalatok több kérdést vetettek fel a katonai professzionalizmus további, várható fejlõdésének meghatározó trendjei kapcsán. Egyrészt Morris Janowitz jóslata látszik beteljesülni, aki anno azt hangsúlyozta, hogy a II. világháború utáni világban a politikai és a katonai szektorok között egyre elmosódottabbá válik a határ (nem utolsósorban a változó társadalmi rétegzõdés, illetve osztály-struktúra; valamint a vezetésbe még több szakértelmet vivõ új technológiák és ideológiák hatására).61 Ez a tény pedig Janowitz jóslata szerint a katonai akciók nemzetközi politikai kontextusának mélyebb megértését igényli napjaink válságreagáló mûveletekben részt vevõ hivatásos és szerzõdéses katonáitól! Az is ebbe a fejlõdési irányba kényszeríthet, hogy a különféle, nagy dinamikát, harci intenzitást mutató hadszíntereken szétszórtan, jobbára elektronikus összeköttetési rendszert üzemeltetve, kikülönítetten is alkalmazható alegységek parancsnokaival,, illetve békefenntartói vagy béketeremtõi; avagy éppen megfigyelõi szerepkörben tevékenykedõ katonákkal szemben egyaránt

61 Lásd ezzel kapcsolatban: (Janowitz, 1964: 11–38; 347–416) –, valamint Perrow kritikáját: (Perrow, 1994: 188).

34


nõtt az elvárás, hogy érzékenységet, alkalmazkodó- és önálló döntési képességet mutassanak a politikai, társadalmi, illetve diplomáciai dimenziókkal kapcsolatban is.62 A vonatkozó empirikus kutatási adatok közül különösen érdekes adalékokkal szolgált az, amely vizsgálta: miként vélekedtek a megkérdezett katonák arról, hogy miféle jellemvonásokkal kell rendelkeznie egy békefenntartónak és egy béketeremtõ feladatkört ellátó katonának.63 A válságreagáló mûveletek vizsgálata során nyert adatok elemzése és információk rendszerezése során egyre többekben merült fel annak gondolata, hogy maga a katonai professzionalizmus is olyan új kihívások elé került, melyek felvetették egyebek között annak szükségességét, hogy: • újraértékeljék a társadalmi közvélekedés; valamint a politikai hatalom által a hadseregeknek szánt régi és új szerepköröket64; • modernizálják a hadseregen belül a parancs, a kontrollgyakorlás és a szervezeti menedzsment szervezet- és intézményrendszerének mûködési elveit és kialakítsák a legmegfelelõbb szervezeti struktúrát; valamint • újrafogalmazzák, hogy milyen emberi és állampolgári jogok illetik meg a fegyveres szervek tagjait pl. az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948); a Genfi Egyezmények (1949, 1977)65; az ENSZ Alapokmánya; a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok; valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányai (1966)66 és az Európai Szociális Charta különbözõ elõírásai (1961, 1988) alapján, illetve annak figyelembevételével, amit a Helsinki Záróokmány (1975)67; a Párizsi Charta (1990)68; az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet által elfogadott 1992. évi Helsinki Dokumentum69; valamint „A biztonság politikai-katonai vonatkozásaival kapcsolatos magatartási kódex” (1994)70 s egyéb dokumentumok71 rögzítenek; • ahogy azokra a dilemmákra is megfelelõ választ kell találniuk mielõbb, melyek vissza-visszaköszönnek nem csupán katonai információ gyûjtése és védelme kapcsán; de akkor is, mikor a hazai és nemzetközi közvélemény nagyfokú befolyásolására való képességének kiterjesztésével szinte „önálló hatalmi ággá” 62 Ebben a témakörben ugyancsak hasznos információkkal szolgálhat a Giuseppe Caforio és Marina Nuciari szerzõpáros (Caforio – Nuciari, 1994: 45), akik nyolc európai országban végzett összehasonlító kutatásuk adataira támaszkodva egyebek között arra is rákérdeztek, hogy a válaszadó katonák szerint melyek azok a hasonló és eltérõ jellemvonások, amelyek egy hagyományos fegyveres konfliktusban bevetett katonára és egy békefenntartási. ill. béketeremtési funkció ellátásába bevont katonára jellemzõk kell, hogy legyenek. 63 Lásd ezzel összefüggésben: (Johansson, 1995:14); (Dobbie, 1993:117). 64 Lásd: (Kuhlmann, 1994: 98) 65 Lásd ezzel kapcsolatban részletesen: 1989. évi 20. tvr. (XI. 10.) In: Honvédségi Közlöny, 1989/32. 499–527.; ill. lásd még: Az 1949. aug. 12-én kötött genfi egyezményeket kiegészítõ és a nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelmérõl szóló jegyzõkönyv. (1977/I. Jegyzõkönyv /részletek/) In: (NJSZD, 1991: 561–580) Az 1949. aug. 12-én kötött genfi egyezményeket kiegészítõ és a nem nemzetközi fegyveres összeütközések áldozatainak védelmérõl szóló jegyzõkönyv. (1977/II. Jegyzõkönyv /részletek/) In: (NJSZD, 1991: 580–591) Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet katonai bizalom- és biztonságerõsítést szolgáló dokumentumai (1996) Budapest: HM NATO és Multilaterális Együttmûködési Fõosztály, 70–76. 66 Lásd: (HR, 1988) 67 Lásd: (Dunay – Gazdag, 1995: 181–187). 68 Lásd: (Dunay – Gazdag, 1995: 188–199). 69 Lásd: (Dunay – Gazdag, 1995: 200–217). 70 Az EBEÉ 1994-es budapesti ülésén elfogadott és 1995. jan. 1-jétõl az összes tagállamban életbe léptetett ún. „Code of Conduct” tartalmi kérdéseivel kapcsolatban lásd: Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet katonai bizalom- és biztonságerõsítést szolgáló dokumentumai. (Szerk.: Domján István) (1996) Budapest: Honvédelmi Minisztérium NATO és Multilaterális Együttmûködési Fõosztály, 69–76. 71 Lásd még pl. az EBEÉ Tanácsának 1991. évi berlini; 1994. évi bécsi dokumentumait: (Dunay – Gazdag, 1995: 218–294), valamint vö. még: /HR, 1988/; /Katona,1995/ ; / Fapál, 1996: 47–64/; /Finszter – Horváth – Katona – Murányi, 1995/; / Hildebrand, 1995/; / Murányi – Sárosi, 1996/)

35


váló média képviselõivel találkoznak72; vagy amikor a hadsereg széles értelemben vett társadalmi legitimációja a tét; illetve abban a szituációban, amikor – a fegyveres erõk sokoldalú hasznosságának hangsúlyozásával – azért keresnek megfelelõ argumentumokat, hogy lehetõség szerint minél nagyobb mérvû társadalmi és költségvetési támogatottságra tegyenek szert.73 A polgári demokráciákban a társadalomnak a speciális hivatásrendi csoportok tagjaival szembeni elvárásait az Alkotmány és a törvényi szintû jogszabályok a korábban tapasztalhatónál hangsúlyosabban fogalmazzák meg. A hadsereg esetében különös hangsúlyt fektetnek arra is az alkotmányos szabályozás keretfeltételeinek; funkciómeghatározásának; valamint elvárás- és gondoskodásrendszerének alakítói, hogy egyfajta egyensúlyelv érvényesüljön: tehát se az (indokolt, illetve indokolatlan) privilegizáltság, se pedig a (túlzott korlátozások és elvárások ellensúlyozásaként elvárt kompenzáció elmaradása miatti) depriváltság objektív helyzete, illetve szubjektív érzete ne álljon elõ.74 Megnõtt és intézményesült azok tábora, akik a hivatásos katonát mint felelõs, egyenruhás állampolgárt javasolják kezelni, akiben a nemzeti elkötelezettség, önkritikusság és önmérséklet mellett állampolgári tudatosság is munkál, s képes a viselkedés- és társadalomtudományok terén szerzett magas fokú ismereteit alkalmazni, amikor vezetõként, illetve „a fegyveres erõszak eszközrendszerének menedzsereként” tevékenykedik.75 Ez azzal is összefügg, hogy a parancsnoklás és katonai vezetés „közvetlen” formái kevésbé alapulnak már a kényszerítésen – viszont jóval erõteljesebben gyökereznek a humán relációk megértésében. A szükséges szaktudáselemeket élethossziglan tartó („long-life”) tanulási folyamat során sajátítják el a tisztek, melynek része az alapképzés, a különféle tanfolyamok, továbbképzések sora – s intézményes bázisa a katonai felsõoktatás struktúrájába szervesen beépült civil („oktatás+tudományos kutatás”) egyetemi modellprofil. Úgy vélem, napjainkban már egyre kevésbé elfogadható az a – leginkább Huntington76 nevével fémjelzett – felfogás, mely ugyan a szaktudást, felelõsséget és a testületi jelleget tartja a modern tiszti kar hivatásos jellege megkülönböztetõ vonásainak, viszont úgy tekint a katonatisztre, mint az állami politika technikai képzettség dolgában mesteri fokú szaktudással bíró s a hûség, kötelességtudat, visszafogottság és odaadás legfõbb katonai értékeit követõ olyan „eszközére”, akit ugyanakkor 72 A „CNN-faktor” jelentõségérõl lásd különösen: (Dandeker, 1995 4). 73 Tanulságos lehetne ilyen szempontból megvizsgálni pl. a Bundeswehr „Wir sind da!”-kampányának elõzményeit, valamint látens és manifeszt céljainak rendszerét! A kérdéskörrel kapcsolatban lásd még: (Kuhlmann, 1994: 94–95)! 74 Mindkettõre ismerünk negatív példákat: • tudunk olyan esetekrõl (elsõsorban a katonai uralom különféle válfajaival jellemezhetõ „harmadik világbeli” országokban), ahol a fegyveres erõk tagjai magas társadalmi presztizst és professzionalistákhoz illõ mértékû összeget igényelnek maguknak – miközben a különbözõ társadalmi alrendszerek elitpozícióinak privilégiumokat halmozó birtokosaiként is megjelennek; • ugyanakkor létezik az a trend is (fõleg a forrásszegénységbõl fakadó takarékossági kényszerek által amúgy is erõsen sújtott egykori közép- és kelet-európai szocialista országokban), hogy a fegyveres erõk tagjainak gyorsuló ütemû proletarizálódása és negatív társadalmi szegregációja figyelhetõ meg, melynek során ellentmondásos helyzet áll elõ: a politikai és katonai felsõ vezetõk a (többnyire alacsony társadalmi presztizsû) hivatásos katonákat ugyan foglalkozást ûzõ, csupán munkaviszonyban álló személyekként kezelik s professzionális kvalifikációkat és teljesítményt követelnek meg tõlük – ámde nem fizetik meg õket kellõképpen szolgálatukért, nem nyújtanak számukra kellõ kompenzációt szükségbõl vállalt plusz terheikért, illetve hõsies lemondásukért, hanem a szerzõdéskötésekkor érdekeiket gyakran mellõzik, kollektív érdekartikulációs és érdekaggregációs (pl. „szakszervezetesedési”) törekvéseiket gátolják; s csupán igen alacsony szinten „gondoskodnak” róluk és családtagjaikról –, ami az érintettek körében erõteljes deprivációtudatot és önértékelési zavarokat okozhat. 75 Lásd ennek kapcsán pl.: a Bundeswehrben a nevelési és társadalomtudományi kurzusokat is szervezõ és lebonyolító Innere Führung rendszerének tapasztalatait! Az Innere Führung rendszerével és a „katona, mint egyenruhás állampolgár” idea elméletével és a német hadseregben megvalósuló gyakorlatával kapcsolatban lásd: (Szabó,1997 28–38). 76 Huntington (1994: 13–23, 453)

36


hidegen kell, hogy hagyjanak a társadalmi-politikai kontextusok, minthogy azok úgymond „kívül esnek” a katonai hivatás technikai kompetenciájának körén. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy (a modern kor hadseregeinek kényszer szülte funkcióváltozásaival, illetve -bõvülésével összhangban) a katonai képzési rendszerben is paradigmatikus jellegû változtatásokra van szükség egyebek között azért is, mert az új típusú feladatok nem csupán más szakmai-technikai jellegû tudáselemeket; jártasságokat és készségeket követelnek meg a katonáktól, de szükségessé vált az addigi „hagyományos” professzionális katonai érték-, norma- és attitûdrendszer bizonyos mérvû korrekciója is, hogy megfeleljenek az új feladatokból fakadó kihívásoknak.77 Az 1990-es közepétõl egyre markánsabban bontakozik ki ugyanis a katonai felsõoktatási rendszerek modernkori fejlõdésének az a hosszú távú fejlõdési alaptendenciája, hogy a katonatisztek tisztán technikai szemléletû, szaktechnokrata képzését egyre inkább felváltja a szélesebb értelemben vett (szak)értelmiségivé képzés. Ennek magyarázata az, hogy a katonai technika és technológia új típusú fejlõdése; a hadviselés növekvõ bonyolultságú technológiája; a civil – katonai relációk és a nemzetközi kapcsolatrendszerek természete oly mértékben változott meg a közelmúltban, hogy az a politikai és katonai elit korpuszát, a szubelitek és az elit alatti közvetítõ rétegek döntési helyzetben lévõ tagjait arra késztette, hogy módosítsák a katonai professzió természetérõl vallott felfogásukat. A katonai professzionalizmus válságreagáló mûveletek tapasztalatainak figyelembevételével történõ továbbfejlesztésére tett nemzeti kísérletek során több haderõben felvetõdtek az alábbi, valóban továbbgondolásra érdemes kérdések – melyekre még sem a NATO-tagországokban, sem hazánkban nem igazán születtek egyértelmû, minden tekintetben megalapozottnak tekinthetõ válaszok: – a válságreagáló mûveletek melyik típusát mikor lehet és kell alkalmazni – s ez mindenkor megfelelõ nemzetközi legitimációs bázison történik-e (találkozik-e pl. az ENSZ BT egyetértésével; megfelelõ mandátumot sikerült-e elnyerni); – világosan tudják, illetve értik-e, hogy egy-egy adott mûvelettípus végrehajtása során milyen belsõ, jellegadó tartalmi kérdésekre kell különös hangsúlyt fektetni, milyen tipikus buktatókat érdemes elkerülni; – az egyes harcossal s a különbözõ szintû katonai szervezetekkel szemben vannak-e (s ha igen, akkor miféle) speciális követelmények az egyes mûvelettípusokra történõ felkészülés, illetve az adott típusú mûveletek végrehajtása során; – melyek azok a jártasságok és készségek, amelyeket az oktatóknak, kiképzõknek ki kell alakítaniuk, illetve fejleszteniük kell, hogy a katonáknak az egyes mûvelettípusokra történõ felkészítése valóban hatékonynak és eredményesnek minõsüljön; – lehetséges, illetve szükséges lehet-e, hogy egy adott mûvelettípusra speciálisan felkészített katonai egység, illetve alegység az egyik mûvelettípusból a másikba történõ átmenet végrehajtására kapjon parancsot, illetve utasítást; – hogyan valósítható meg a lehetõ legkisebb zökkenõvel az egyik mûvelettípusból a másikba történõ átmenet (illetve esetleges visszatérés az eredeti tevékenység végrehajtásához), ha elfogadjuk a spektrummodell érvényességét;

77 A békefenntartóknak a korábbi korszakok katonáitól eltérõ általános értékrendjének és „ethoszának” szükségességérõl, s fontosabbnak tartott elemeirõl lásd: (Dobbie, 1993: 117)

37



– minthogy a válságreagáló mûveletek közül a béketámogató mûveletek meglehetõsen speciális attitûdöt, gondolkodás- és eljárásmódokat igényelnek a bennük részt vevõ személyi állománytól, szükség van-e az ilyen (pl. békefenntartói) mûveletben részt vevõ, „fehérgalléros” jellegû tevékenységet ellátó személyi állomány „visszavadítására” ahhoz, hogy újra hatékony „zöldgalléros”, illetve „kékgalléros” katonákká legyenek, akik számára már az a lényeg, hogy lehetõség szerint kerüljék a fegyveres erõszak alkalmazását a mûveleti területen mindenkivel szemben, hanem éppen ellenkezõleg: újra az összes potenciális ellenfél mielõbbi, minél hatékonyabb fokú megsemmisítésére törekedjenek; – lehet-e, érdemes-e, s ha igen, akkor milyen mértékig specializálódni a katonák kiképzése során az egyes mûvelettípusokra; melyek a katonai professzionalizmus megkülönböztetõ jegyei ún. tradicionális, „zöldgalléros” katonai tevékenység, s melyek az ún. új típusú, válságreagáló mûveletek során végrehajtandó „fehérgalléros” tevékenység során elválik, elválhat-e egymástól, s ha igen, akkor milyen mértékig a katonai professzionalizmus két lehetséges fõ típusa: a tradicionális („harcos”) vs. a „békefenntartó”? Ez utóbbi kérdésre talán az alábbi választ tudnánk adni „békeperspektívából”, a katonaszociológia szemszögébõl (2. táblázat). A nemzeti kontingensek, illetve koalíciós erõk válságreagáló mûveletekben való részvételét tervezõ politikai és katonai szakértõknek számolniuk kell azzal, hogy konfliktusok jöhetnek létre, illetve nehezíthetik a mûveletekben részt vevõ tevékenységét. Ezek a konfliktusok különféle politikai, katonai, gazdasági, nemzeti-etnikai, vallási, szociális, kulturális okokra vezethetõk vissza, s különbözõ szinteken és formákban jelentkezhetnek.

2. táblázat. A katonai professzionalizmus két eltérő típusa? (folytatás) Tradicionális („harcos”) Kiemelten alkalmazott készségek

Alapvető tradícionális (harci) katonai készségek; a pusztító erőszak eszköz(rendszere)inek szakértő kezelése

A kapcsolatfelvétel, illetve fenntartás sikerét biztosító ún. „kontakt” készségek (pl. tárgyalás, közvetítés, békítés, döntőbíráskodás, problémamegoldás, konzultáció)

Meghatározó vonások

Fegyelem, harckészség, döntési képesség, (harc)vezetői tulajdonságok, engedelmesség, pszichikai terhelhetőség, hazaszeretet, önfeláldozás

Empátia, eltökéltség, kapcsolatteremtési és együttműködési készség, lelkierő, általános értelmiségi képzettségi előélet, nyitottság, felelősségvállalás

Vezetés

A hősi, transzkontextuális küldetéstudattól áthatott vezetés tekintélyének alapjául szolgáló dominációstílusok meghatározó jellege

Új típusú menedzseri filozófia; hangsúly a meggyőzésen, interperszonális meggyőzőerőn és konszenzusteremtési képességen

Tekintély, autoritás alapja

(Hősi) vezetés (leadership) és Parancsnoklás – Döntően parancsnoklás. Vezetés: harcmezőn, racionális költség-hatékonysági illetve hadműveleti területen az számításokon alapul arcvonalban egyéni értékekből fakad Parancsnoklás – racionális költséghatékonysági számításokon alapul; alapvetően a nem az arcvonalban szolgálók jellemzője

Parancsnoki struktúra

Erősen centralizált, fenntarthatóságra és tradicionális katonai hatékonyságra koncentráló harcvezetői és menedzser struktúra

Decentralizált

Alacsonyabb szintű parancsnokok relatív függetlenségének foka

Kisfokú

Széles körű

Katonai szervezet

Az állam „részrehajló” és erőszak elrettentő alkalmazására használt eszköze

Hangsúly a pártatlanságon és az elrettentés elkerülésén

Alacsonyabb szintű parancsnokok relatív függetlenségének foka

Kisfokú

Széles körű

Katonai szervezet

Az állam „részrehajló” és erőszak elrettentő alkalmazására használt eszköze

Hangsúly a pártatlanságon és az elrettentés elkerülésén

Végcél

Katonai győzelem

Konfliktus alapvető okainak megoldásához történő hozzájárulás

2. táblázat. A katonai professzionalizmus két eltérő típusa?* Önmeghatározás Katonai kiképzés célja

Katonai kiképzés tartalma

Megkívánt attitűdök (értékelő beállítások)

Tradicionális („harcos”) Végső lojalitás a (nemzet)államé

„Békefenntartó” „Inter-, ill. transznacionalista” önmeghatározás (?); A háborúra/harcra/küzdelemre Harcképesség fenntartása mellett történő (magas intenzitású, „társadalmilag érzékennyé” is összhaderőnemi) felkészítés tenni őket ún. „nem-elrettentő” jellegű tevékenységek ellátására A modern harcmezőn a túléléshez; Béketámogató műveletekkel hatékony gyilkoláshoz, illetve összefüggő, „tartalékos” megsemmisítéshez szükséges készsége. Önvédelem, „harci reflexek” automatizmussá rugalmasság, ítéletalkotás, tétele drillszerű kiképzés útján diplomatikus kapcsolatfelvételre, ill. – fenntartásra; meggyőzésre, kompromisszumalkotásra, tárgyalásra vonatkozó jártasságok és készségek elsajátíttatása Határozott eltökéltség az erőszak Feladat végrehajtása részrehajlás pusztító eszközeinek használatára nélkül; függetlenség, pártatlanság „hazafiúi”, illetve soviniszta célok és tolerancia fenntartása mellett elérése érdekében (agresszív, maszkulin)

* A fenti modell összeállításakor különösen az alábbi szerzők írásai inspiráltak: (Moskos, 1976: 10–11, 130–139, 165; Caforio – Nuciari, 1994; Last, 1997: 38, Rösli, 2001).

38

„Békefenntartó”

39


2. táblázat. A katonai professzionalizmus két eltérő típusa? (folytatás) Tradicionális („harcos”) „Békefenntartó” Az ellenség akaratának és Szembenálló fegyveres erőkkel küzdőképességének megtörése, szemben a határozottság és ill. ellenség teljes megsemmisítése alkukészség óvatos elegyével közelíteni Tradicionális („harcos”) „Békefenntartó” Ellenség Többé-kevésbé egyértelműen Nincs egyértelműen meghatározott meghatározott ellenség Külső, politikai motívációból Általában szinte csakis magas Erős politikai érzékenység, akár a fakadó beavatkozás (szövetségi, illetve koalíciós harcászati szinten is stratégiai) szinten; hadműveleti, illetve harcászati szinten általában nem megengedett beavatkozni a harci hatékonyságot érintő kérdésekbe Titkosszolgálatok, hírszerzés Az ellenség harcrendjének Nagyszámú szereplő, illetve felderítésére összpontosítás viselkedésük vizsgálata, elemzése (magasan fejlett technika („human intelligence” jelentősége alkalmazása is) megnő) Fegyverrendszerek Technikai rendszerek komplexitása Tradicionális, nem túlzottan nő magas technikai fejlettségi fokú fegyverzet Szerep Ellenséges (Főként) békés Alkalmazott technikák Kikényszerítő (elsősorban) egyetértéskereső/nyújtó Alacsonyabb (szakasz-, század) Az (al)egység építése Általában dandárszinten, illetve szintű nemzeti kontingensek során alkalmazott felette (dd. szint alatt általában multinacionalitás nemzetileg homogén egységek) Alkalmazásának meghatározó jelentősége (mind időtartam, harceljárások és alkalmazott Erő alkalmazása Széleskörűen eszközök, ill. módszerek tekintetében); „arányosság” elvének szigorú érvényesítése Tudomásul veszik (habár hivatalosan Fokozott óvatosság a felesleges civil veszteségek okozásának Civil veszteségek a cél: lehetőség szerint minél elkerülésére kevesebb civil életének kioltása) Intenzív interakció a műveleti A műveleti terület lakosságával lehetőség szerint minél kevesebb terület lakosságával; szoros együttműködés a misszióban Kapcsolatok civilekkel érintkezés fenntartása; szükség részt vevő civil komponensek esetén katonai közigazgatási képviselőivel* rendszer kiépítése Cél


Mi a továbbiakban katonaszociológusként alapvetõen a katonai szervezet szempontjából vizsgálódunk, s arra összpontosítjuk figyelmünket, hogy felderítsük: a vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalom, a gyakorlati tapasztalatok és a misszió(ka)t már megjárt katonáink saját személyes tapasztalataira alapozott véleménye alapján milyen kulcskompetenciákra van szüksége a béketámogató mûveletekben részt vevõ katonáknak és parancsnokaiknak; miféle tipikus szervezeti és szervezetközi konfiktushelyzetek létrejöttével, illetve hatásaival számolhatunk a válságreagáló mûveletek elõkészítése és végrehajtása során. Érdemesnek gondoljuk külön-külön górcsõ alá venni ezeknek a konfliktusoknak a forrásait; jellegzetes megnyilvánulási formáit; a bennük részt vevõk motívumait, az általuk követett hosszú, rövid és középtávú célokat, s az általuk a célok elérése érdekében alkalmazott eszközöket és módszereket. Amikor elsõ lépésben a szervezeti és szervezetközi konfliktusok lehetséges jellegzetes forrásait vizsgáljuk, különbözõ szempontoknak adhatunk prioritást. Egyrészt megvizsgálhatjuk, hogy az adott konfliktus mennyiben egyedülálló jellemzõje válságreagáló mûveletekben részt vevõ erõknek összetételük, illetve mandátumuk függvényében. Tehát a misszióra történõ felkészítés során érdemes számot vetni azzal, hogy a vonatkozó nemzetközi tapasztalatok alapján lehetnek olyan konfliktusok, amelyek jóformán csak az ENSZ-békefenntartó erõkre jellemzõek; más konfliktusok a legtöbb, 2. kép. Bevetés közben

* Habár általában hivatalosan létezik egy relatíve jól rögzített munkamegosztás a katonák és a civil szereplők között, de a gyakorlat gyakran az, hogy a hadsereg képviselőinek át kell venniük bizonyos civil szerepköröket, s annak ellátásához a saját készleteikből kell anyagi-technikai hátteret is biztosítani.

40

41



3. táblázat. Konfliktusok a válságreagáló műveletekben részt vevő katonai szervezetekben* A konfliktus általános jellege

Konfliktusok forrásai Polgári-katonai kapcsolatok területén A fegvveres erő alkalmazására vonatkozó ún. „minimalista” definíció (t. i.: fegyverhasználat csak legvégső esetben, s csakis önvédelem céljából történhet), valamint egyéb, a civil politikusok oldaláról érkező korlátozó jellegű igények ill. utasítások erősen megköthetik a műveleti területen állomásozó ENSZ erők parancsnokainak kezét

Katonai szervezeten belül ható faktorok Az ENSZ A kinevezéssel és előléptetéssel békeműveletekben részt összefüggő dilemmák (az ENSZ vevő erők speciális hivatalosan nem kínál határozatlan jellemzői idejű kinevezést egyetlen katonai beosztásba sem); ENSZ-beosztás betöltésének időtartama alatt az érintettek otthoni beosztását valaki más töltheti be, s ők nem kapnak garanciát arra, hogy hazaérkezés után új beosztást tudnak nekik ajánlani (hanem pl. rendelkezési állományba kerülnek) A legtöbb A műveleti területen tevékenykedő · A munka- és szolgálati többnemzetiségű erő katonák negatív attitűdjei, ill. érintkezés hivatalos nyelvének jellemzői (beleértve az percepciói a szintén a műveleti (ált. angol) megkövetelt ENSZ békeműveletekben területen tartózkodó és használata a gyengébben részt vevő erők állományát tevékenykedő civil ENSZ-, egyéb kommunikálóknak relatív is) IO- és NGO-tisztviselők velük esélyhátrányt okozhat szembeni, néha leereszkedő, · Az egyes nemzeti kontingensek megvető viselkedésével; relatíve állományába tartozók között sokkal jobb megfizetettségével, jelentős eltérések lehetségesek az életstílusával, élet- és szolgálati illetményük szintje és munkakörülményeivel „vásárlóereje” alapján kapcsolatosan · Más nemzetek polgáraira, illetve katonáira vonatkozó negatív sztereotípiák (lehet már a műveletek előtt létező, hozott –, illetve a műveleti területen szerzett tapasztalatok alapján kialakult) · Munkamegosztás (pl. egyes nemzetek katonáinak negatív diszkriminációja) Gyakorlatilag minden vagy A civilek által a katonai szervezetek · Parancsnokság törzsállománya majdnem minden katonai fenntartása, ill. (műveleti területen vs. végrehajtó csapatállomány szervezet jellemzői történő) működtetése céljából · Hivatásos tisztek vs. (beleértve az ENSZ megszavazott, jóváhagyott és tiszthelyettesek békeműveletekben részt rendelkezésre bocsátott anyagi· Hivatásos katonák vs. tartalékos vevő erők, a nemzetközi pénzügyi források elégtelen volta vs. szerződéses vs. sorállomány erők és az egyes nemzetek miatti panaszok katonák részéről vs. civilek haderőinek állományát egyaránt) * A fent említett áttekintés összeállításakor különösen ez az írás inspirált: (Moskos, 1976:79)

42

többnemzetiségû erõvel végrehajtott válságreagáló mûveletben részt vevõ erõ tevékenysége során felmerülhetnek (ide értve az ENSZ-erõket is). Ugyanakkor elõállhatnak olyan konfliktusok is, melyek általános jellegûek, tehát gyakorlatilag szinte minden haderõben megjelenhetnek, a katonai szervezet alapvetõ jellegadó vonásaival összefüggésben (legyen az akár nemzeti, többnemzetiségû, illetve ENSZ-békemûveletben részt vevõ erõ). Azt is vizsgálatunk tárgyává tehetjük ugyanakkor, hogy melyek a megjelenõ konfliktusok jellegzetes forrásai, illetve fókuszpontjai (3. táblázat). Amennyiben a konfliktusok tipikus megjelenési is szintjeit is górcsõ alá vesszük , akkor az összkép tovább differenciálódik (4. táblázat). Ugyanakkor a magyar illetékes döntéshozóknak talán fontos adalékokkal szolgálhat az is, hogy a nemzetközi tapasztalatok szerint mely tényezõk okoznak a relatíve leggyakrabban stresszt a válságreagáló mûveletekben részt vevõ személyi állomány körében. Az ERGOMAS nemzetközi összehasonlító kutatáson alapuló adatai szerint számos tényezõ hatásának kialakulására, illetve kezelésére érdemes felkészülni.78 Az egymással szimultán, részben függetlenül ható, de együtt kumulatív hatást kiváltó fõ stresszfaktorok annak alapján lettek csoportosítva, ahogy az adatok un. „Varimax-rotációja” a fõkomponens-elemzés eredményét kiadta: 1. tényezõcsoport elemei: – unalom; aktivitás hiánya; – szexuális partner hiánya; – támogató családi háttér hiánya; – külszolgálat idõtartama; 2. tényezõcsoport elemei: – a mûveleti területen végrehajtandó misszióból az illetõ személyre háruló feladatok nem lettek egyértelmûen megfogalmazva; – bizonytalanság; – misszió tényleges értelmébe, illetve hatékonyságába vetett hit hiánya; 3. tényezõcsoport elemei: – média kezdeti érdeklõdésének túlzottan gyors lanyhulása; – az egyes nemzeti kontingensek tagjainak a megfizetettsége; anyagi és (harci)technikai ellátottsága és a kiküldõ országok hivatalos döntéshozói részérõl irányukban megnyilvánuló figyelem mértéke közötti különbség érzékelése nyomán elõálló relatív depriváció érzete; 4. tényezõcsoport elemei: – életveszély; – a mozgás és utazás szabadságának korlátozása miatt érzett frusztráció; – adaptációs nehézségek a mûveleti területen tapasztalt körülményekhez. Az adaptációs nehézségek egyik forrása lehet persze hogy korábban kinél milyen mértékig bizonyult eredményesnek a szervezeti szocializáció, s kit milyen hajtóerõk vezérelnek.79

78 Vladimir Rukavishnikov (2002) Stress Factors, Stress Management and Job Satisfaction in MOOTW, In: Giuseppe Caforio (ed.) The Flexible Soldier. Professional Education and Military Operation Other Than War: A Cross-National Analysis. Roma: CeMISS, pp. 107–127. 79 Joseph L. Soeters – Donna Winslow – Alise Weibull (2003) Military Culture. In: Giuseppe Caforio (ed.) (2003) Handbook of the Sociology of the Military. New York: Kluwer Academic / Plenum Publishers. Page: 250.

43


4. táblázat. A válságreagáló műveletek során előforduló konfliktusok tipikus formái Többnemzeti erők egységei és a küldő nemzetek katonai felső vezetői, illetve erőforrásgazdálkodási gyakorlata között

· a válságreagáló műveletben, külföldön vállalt szolgálat hatása esetleges negatív hatása a beosztási és rendfokozati mobilitásra (tehát nem csupán pozitív hatása lehet azzal, hogy kiváló lehetőséget kínál az érintettek saját katonai-szakmai képességeinek a műveleti viszonyok közötti megméretésére – de): előfordulhat, hogy hazaérkezés után nem tudnak/akarnak (?) megfelelő beosztást kínálni nekik (pl. azért, mert időközben más töltötte be azt a beosztást, amelynek ellátására őket tervezték) Többnemzeti erők egység- · nyelvi-kommunikációs korlátok; az angol, mint hivatalos szolgálati parancsnoksága és az nyelv használata a nem angol anyanyelvű egység személyi állományát egyes nemzeti · az esetleges kommunikációs nehézségek, az önkifejezés korlátozott kontingensek között volta miatta relatív esélyhátrányba hozhatja · az egyes nemzeti kontingensek misszióban történő részvételének jogi alapjai, felhatalmazásuk, mandátumuk az egyes nemzeti kontingensek gyanakvása/felháborodása, hogy nemzeti érdekeiket nem veszi kellőképpen figyelembe az MCRF-parancsnokság · konfliktus az MCRF-parancsnokság és a nemzeti kontingensek között, a többnemzetiségű erőn belül esetleg váratlanul felmerülő szükségletek, igények miatt · a parancsnokságok és alárendelt egységek, illetve alegységek között általában minden katonai szervezetben fellelhető konfliktusok (pl. „a parancsnokság feleslegesen nagy létszámú, túlzottan bürokratikus eljárásrendet követ; nem igazán veszi figyelembe az egységek tényleges igényeit; nehézkes munkaszervezés”) Többnemzeti erők · az MCRF-egység szervezeti-strukturális jellemzőiből fakadó egység egyes nemzeti immanens feszültség a nemzeti kontingensek között, kontingensei között · közös, egységes szervezeti kultúra kialakításával kapcsolatos dilemmák, konfliktusok (lásd: az eltérő nemzeti stratégiai és szervezeti kultúrák súrlódásmentes „összeillesztésének“ problémái; katonai rend, fegyelem, függelmi viszonyok – s azok megsértésének esetén a retorziók súlyozására vonatkozó megközelítések – eltérései · munkamegosztás jellegéből adódó feszültség a nemzeti kontingensek között (pl. egyes nemzeti kontingensek képviselői úgy érzik, az ő kontingensüket relatíve gyakrabban küldik veszélyes helyekre, helyzetekbe), · az egyes nemzeti kontingensek személyi állományának (s azon belül az egyes állománycsoportok tagjainak) juttatandó illetmények közötti különbségek · egyes nemzeti kontingensek személyi állományának (azon belül is főleg a hivatásos tiszti, tiszthelyettesi, valamint a legénységi állományúak állománycsoportjába tartozóknak) a szociokulturális hátterében fellelhető különbségek · negatív sztereotípiák egyes nemzetek képviselőire vonatkozóan (melyek lehetnek akár „hozottak”, akár a műveleti területen rossz tapasztalatok révén „szerzettek”, s melyeknek humoros, ill. komoly formában is hangot adhatnak)

44


4. táblázat. A válságreagáló műveletek során előforduló konfliktusok tipikus formái (folytatás) Többnemzeti erők egységein belül szolgáló nemzeti kontingenseken belül az egyes komponensek közötti

Többnemzeti erők egységen belül a katonák és civilek között

· a távozó és érkező egységek között pl. az átadás-átvétellel összefüggésben felmerülő dilemmák okán (pl. gyors távozás miatt rendetlenséget hagynak az elhelyezési körletekben, pontatlanul adnak át anyagokat, információkat stb.) · hivatásos műveletben részt vevő hivatásos vs. szerződéses vs. tartalékos állomány közötti konfliktusok (pl. szerződésesek, illetve tartalékosok szerint a hivatásos katonák feleslegesen sokat foglalkoznak a katonai formalitásokkal; hivatásosok szerint a „másik fél” csak „fizetett vakáción” van · tisztek vs. egyéb rendfokozati csoportok képviselői közötti konfliktusok · szenioritás, ill. protokoll dilemmái pl. amikor katonák rendőrökkel kell, hogy együttműködjenek · relatív depriváció érzése, ha az adott, nemzeti kontingensen belül különbség található a különböző kontingensek eltávozási jogosultságaiban, élet- és munkakörülményeiben, otthoniakkal történő kapcsolattartási lehetőségeiben) · parancsnokoknak nyújtott civil támogatás inadekvát szintje miatti panaszok katonák részéről · társadalmi háttér, politikai attitűdök, szervezeti autoritás eltérései miatti szervezeti feszültségek · civilek (valóban létező, illetve csak gondolt) privilégiumai, életstílusa, morális deficitje, · arroganciája miatt érzett sértettség katonák részéről (úgy érzik, hogy a civilek csak afféle szükséges rosszként, másodosztályú állampolgárként tekintenek rájuk)

Lásd ennek kapcsán: (Moscos, 1976: 66–81, Gasperini – Colafranceschi, 2001; Vah, 2001; Kiss, 2001)

Nemzetközi kutatások azt is igazolták, hogy a békefenntartó katonák a poszttraumás stresszzavar (PTSD80) által hasonlóan veszélyeztetettek, mint a háborús mûveletekben részt vevõ harcosok. Ezért fontos annak áttekintése is, hogy mik a nemzetközi tapasztalatok a prevenció és a gyógyítás területén. A PTSD kiváltója egy a személyt megrázó esemény, történés, ahol a személy: „…olyan eseményt élt át, vagy olyannak volt tanúja, vagy olyannal szembesült, amelyben valóságos vagy fenyegetõ haláleset, súlyos sérülés, vagy a saját vagy mások testi épségének veszélyeztetése valósult meg”, s „…a személy erre intenzív félelemmel, tehetetlenséggel vagy rémülettel reagál…”81 A PTSD leggyakrabban akut stresszzavar bázisán alakul ki, amely közvetlen kapcsolatban van a traumával.82 Tünetei rendszerint az ese80 Post-Traumatic Stress Disorder (PTSD) = poszttraumás /traumát követõ/ stresszzavar, illetve terhelészavar; (németül: Posttraumatische Belastungsstörung /PTBS/). 81 BNO-10 Zsebkönyv, 2004. 82 A továbbiakban a PTSD-vel összefüggõ fejtegetéseinket alapvetõen a Szombath Csaba ezredes úrral, tanszékünk egykori kollégájával, kedves egykori PhD-hallgatónkkal folytatott termékenyítõ vitáink, beszélgetéseink, közös korábbi kutatásaink, valamint kollégánk ebben a témakörben a Szegedi Egyetemen a pszichológusdiploma megszerzéséért írt szakdolgozatában is kiemelt nemzetközi vizsgálati eredményekre támaszkodva foglaltuk össze.

45


3. kép. István-napi „ajándék”. Kézfegyveres és rakétatámadás, 2010. augusztus 20., Sha Sang völgy, Afganisztán

ményt követõ néhány percen belül mutatkoznak, ahol a súlyos stressz hatására fáradtság, kábultság, a tudatosság és a figyelem beszûkülése figyelhetõ meg, melynek bázisán fuga vagy túlzott agitáltság is megjelenhet83 – de akár részleges vagy teljes amnézia is elõfordulhat a sokkoló esemény hatására.84 A PTSD azonban megjelenhet olyan esetekben is, ahol akut stresszreakció nem diagnosztizálható (katonáknál jellemzõen a harcokból történõ kivonást követõen); illetve kialakulhat jóval késõbb is, pl. csak a háború/harcok teljes befejezését követõen (ami szintén arra enged következtetni, hogy a PTSD a szervezet bizonyos szintû készenlétének fennmaradásáig nem jelentkezik).85 A harci traumákat intenzív élettani események is kísérhetik. A katonák körében elõfordulhat akaratlan vizelés és székelés, hányás, egyéb pszichoszomatikus válaszok (pl. eszméletvesztés, fejfájás, izzadás, remegés, hasmenés, gyomorgörcs, szívdobogás).86 A háborús trauma a traumatikus események legszélsõségesebb változata, amelyet kutatási eredmények bizonyítanak.87 Azonban még egy sikeres felgyógyulást követõen,

83 A betegség okozta életérzést jól tükrözik a következõk: „Az ember belefárad, hogy újból és újból lelövik. Hányszor kell még felrobbannom? Unom már a belém csapódó golyókat nézni, nem bírom látni, ahogy lelövik a barátaimat. Fáradt vagyok… Ott lettem felnõtt, az ütközetben, és ott is haltam meg. Az elmúlt tíz év egy nagy semmi volt, csak foglaltam a helyet. Semmit sem csináltam. Semmit. Csak kitöltöttem az ûrt.” Lásd: Comer, R. J. (2005): A lélek betegségei. Pszichopatológia. Budapest: Osiris, 206. 84 BNO-10 Zsebkönyv, 2004, 73 85 Ha a tünetek tartóssá válnak, a diagnózist meg kell változtatni, s a vonatkozó szakmai protokoll alapján 28 nap után a PTSD a helyes diagnózis. Lásd: (Comer, 2005, 205). 86 Cendrowski, Swebocki (1976): Pszichológia a harcban és a katonai vezetésben. Budapest: Zrínyi. 87 Amíg a katasztrófák vagy nemi erõszak áldozatainak 25–30%-a hordozza a tüneteket 4–5 év múlva is, addig a háborús veteránok körében még 15 év elteltével is 50% felett volt a zavart mutatók aránya. Lásd: Atkinson, R., Hilgard, E. (2005): Pszichológia. Budapest: Osiris. 205, 530.

46


akár több évtized múltán is lehetséges a zavar ismételt kiújulása.88 A PTSD-t gyakran kíséri a pszichológiai immunkompetencia gyengeségét eredményezõ depresszió, táplálkozási zavarok, ill. szenvedélybetegségek (alkoholizmus és/vagy drogfogyasztás).89 A PTSD négy fõ reakcióban érhetõ tetten, amely „klinikailag jelentõs szenvedést vagy szociális, munkahelyi és más fontos funkciók romlását okozza”:90 1. A beteg a traumatikus eseményt ismétlési kényszer keretében újra és újra átéli – képzetek, gondolatok, perceptív élmények, villanófény elemek, álmok, illúziók, hallucinációk formájában –, ami magas fokú szenvedést eredményez. Mindezekhez félelem, szorongás és rettegésrohamok társulhatnak. 2. A traumával kapcsolatos ingerek kerülése, beleértve a traumára vonatkozó részleges vagy teljes amnéziát, továbbá kognitív, affektív vagy viselkedéses formában, mint beszélgetések kerülése. 3. Csökkent válaszkészség, „lelki némaság” vagy „érzelmi amnézia”, amelyet az elidegenedettség érzéséhez gyakran kapcsolódó önértékelési problémák, másoktól történõ elszakadás, szexuális zavar kísérhet. 4. A betegséget egyben fokozott arousal kíséri, s a szorongás és a bûntudat mellett fennmaradó állandó készenléti állapot, ingerlékenység és az ehhez kapcsolódó antiszociális magatartásformák jellemzik. A háborús tapasztalatok azt igazolják, hogy a katonák kiképzettsége, a csoportok összekovácsoltsága, a tágabb környezet morális támasza; továbbá a várható stresszhatások és a megküzdési módok fejlesztése nagymértékben csökkentette az akut stresszzavar és a PTSD kialakulásának esélyét. Továbbá azokban az esetekben, amikor a stresszhatást sikerült a lehetõ legrövidebb idõre korlátozni, illetve az ennek kitett személyeket szinte azonnali pszichoterápiás támogatásban tudták részesíteni, a lélektani veszteséget akár 6% körüli szintre is sikerült leszorítani.91 A háborús kutatási adatok azt bizonyítják, hogy súlyos stresszhatás alatt az emberek 15–35%-a biztosan megbetegszik, de a betegként nem diagnosztizált személyek hasonló arányban hordozzák a zavar bizonyos tüneteit. 92 Az alacsonyabb intenzitású katonai mûveletek esetében – ahol a stresszesemények súlya valamivel kisebb – a PTSD megjelenése kevésbé vizsgált. Utóbbiak jellege azonban nem zárja ki, hogy ha nem is az említett mértékben, de elõfordulhat PTSD megjelenése a békemûveletekben részt vevõ katonák körében is. A nemzetközi kutatások fókuszába a jelenség a hidegháború után került.93 Magyar nyelven jelenleg kutatási adatok lényegében (egy kivételével94) pillanatnyilag nemigen olvashatóak. A fontosabb nemzetközi tapasztalatok a következõkben összegezhetõk:

88 Komar Z., Koren B., Trlek M. (2007): A poszttraumatikus stresszzavarok. In.: Pavlina Z., Komar Z. (Szerk.:) Katonapszichológia I-III. Budapest: Zrínyi; 317–348, különösen: 322. o. 89 A Pentagon adatai szerint a Vietnamban szolgáló katonák harmada a harctéren alkalomszerûen vagy rendszeresen fogyasztott kábítószert (Makrai, 2001). A hazatérõk mintegy 13%-a drogfüggõvé vált, továbbá a háborút megjártak közel egynegyede került letartóztatásba a hazatérést követõ két éven belül. A veteránok körében a válás kétszerese volt a normál populáció átlagának. A betegséggel együtt járó „szenvedésnyomás” olyan mértékû volt, hogy az öngyilkosok aránya a társadalmi átlagnál 25%-kal volt magasabb. Lásd: (Comer, 2005, 207). 90 BNO-10 Zsebkönyv, 2004, 76 91 Makrai Tibor István (2001): A harci stressz hatása a harcteljesítményre. In: Humán Szemle 2001/1.szám, 141–162., különösen: 148. o. 92 Lásd: (Komar – Koren – Trlek, 2007; Makrai 2001) 93 A témát tárgyaló legátfogóbb értekezés: Thomas W. Britt – Amy B. Adler (eds.) (2003): The Psychology of the Peacekeeper: Lessons from the Field. Westport: Praeger. 94 Szilágyi Zsuzsa – Svéd László – Kugler Gy. (2006): Missziós szolgálatot teljesítõ katonák interjúval támogatott, összehasonlító tesztbattériás vizsgálata a missziós tünetekre, illetve stressz és coping jellemzõikre nézve. In: Honvédorvos 58.. 7–50.

47


– Az elsõ amerikai vizsgálatokat a Szomáliában szolgáló békefenntartók körében végezték a ’90-es évek végén. A kutatási adatok szerint a visszatérõ békefenntartó katonák kb. 8%-a mutatta a PTSD tüneteit öt hónap elteltével.95 – Az iraki és afganisztáni missziókban szolgált katonáknál a PTSD tüneteket mutatók aránya 11–17% között volt.96 – Kanadai békefenntartó veteránokkal végzett kutatási adatok azonban azt mutatják, hogy a PTSD tüneteit mutatta az elsõ misszióban részt vevõ vizsgálati személyeknek 11%-a, ill. a már többedik missziójukban szolgálóknak 15%-a. Így, a békefenntartó mûveletekben részt vett katonák PTSD esetinek aránya megközelítheti a háborús tapasztalatok átlagának alsó értékét, azaz a 15%ot. Ezzel együtt – missziók számának növekedésén túl – a megbetegedés kockázata nõhet az egyedülállóknál és a fiatalabbaknál. 97 – Korábbi kutatások szerint a súlyos stresszeseményeken átesett nõk esetében a betegség kialakulása legalább kétszer gyakoribb, mint a férfiaknál98, melyet a Michigani Egyetem késõbbi vizsgálatai is megerõsítettek.99 Mindezek az eredmények azt mutatják, hogy a PTSD kialakulásával a békefenntartó mûveletekben részt vevõ katonák körében valóban számolni kell.100 Ugyanakkor a legmeglepõbb eredményekkel az utánkövetéses vizsgálatok szolgáltak, a következõ tapasztalatok alapján: – A veteránok egy részénél a pszichés rendellenességek a hazatérést követõen néha csak egy évvel késõbb kerültek felszínre.101 – Más kutatások egy 6 hónapos utánkövetéses vizsgálatban azt mutatják, hogy a hazatérést követõen a további aktív katonai szolgálatban maradók körében a PTSD aránya nõtt, s ez az arány a leszerelõk körében is emelkedett. 102 – További vizsgálatok azt igazolják, hogy a megkérdezettek közel 40%-a a hazaérkezést követõen úgy érzi, hogy valamilyen pszichés problémával küzd, de ezeknek csak a fele tervezi, hogy ebben valóban segítséget kér, elsõsorban azért, mert úgy gondolják, hogy ez negatívan befolyásolná katonai karrierjük alakulását. 103 Mindezekkel összefüggésben egyrészt megállapítható, hogy a PTSD késleltetett kialakulási formájával a békefenntartók esetében komolyan számolni kell. Amíg a háborús megbetegedéseknél a késleltetés a háború lezárásához volt köthetõ, addig a békefenntartóknál ez leginkább a tényleges katonai szolgálat befeje-

95 Litz, B.T. et al. (1997): Posttraumatic Stress Disorder Associated with Peacekeeping Dutyi n Somalia for U.S. Military Personnel. In: American Journal of Psychiatry. Feb; 154(2):178–84. 96 Hoge C. W., Castro C. A., Messer S. C., McGurk, D. Cotting, D. I. & Koffman, R. L. (2004). Combat Duty in Iraq and Afghanistan, Mental Health Problems, and Barriers to Care. In: New England Journal of Medicine, 351, 13–22. 97 Lásd: (Richardson, 2007) 98 Kessler, R. C., Sonnega, A., Bromet, E., Hughes, M. (1995): Posttraumatic stress disorder in the National Comorbidity Survey. Arch Gen Psychiatry, 52, 1048–60. 99 Utóbbi vizsgálat esetében Irakból visszatért nõket vizsgáltak 2003-ban – azaz nem kifejezetten békemûvelet kapcsán –, körükben a PTSD gyakoriság 20% volt, amely valóban a férfiak körében mért értékek közel kétszerese (www.airforcetimes.com). 100 Amíg a betegség nemzetközi prevalenciája 3% körüli, addig – mint látható volt – béketeremtõ katonák körében 6 és 15% között mozog, de a nõk csoportjában elérheti akár a 20%-ot is a visszaérkezést követõen. 101 Egy 600 fõs mintán végzett vizsgálat alapján 1 hónappal a hazatérés után 4%, 4 hónappal a hazatérés után 12%, 7 hónappal a hazatérés után 19% a PTSD és major depresszió aránya. Grieger, Th. A., et al (2006): Posttraumatic Stress Disorder and Depression in Battle-Injured Soldiers. Am J Psychiatry 163: 1777–1783. 102 Milliken, Ch. S., Auchterlonie, J. L., Hoge Ch,. W, MD (2007): Longitudinal Assessment of Mental Health Problems Among Active and Reserve Component Soldiers Returning From the Iraq War. JAMA, 298(18):2141–2148. 103 Hoge C. W., Castro C. A., Messer S. C., McGurk, D. Cotting, D. I. & Koffman, R. L. (2004). Combat Duty in Iraq and Afghanistan, Mental Health Problems, and Barriers to Care. In: New England Journal of Medicine, 351, 13–22.

48


zéséhez kapcsolható. A betegség gyakorisága az utánkövetéses vizsgálatok tapasztalata alapján tehát jóval nagyobb is lehet. A katonák egy része ezzel együtt úgy tûnik, hogy abban érdekelt, hogy eltitkolja problémáit, disszimuláljon, ha lehet, kijátssza az alkalmasságvizsgálatokon használt teszteket és egyéb technikákat, nagymértékben megnövelve ezzel a betegség elmélyülését egy újabb misszió vállalásával. A katonai szolgálat teljesítésének feltétele sajátos egészségügyi, pszichikai és fizikai alkalmasság, melyet a Magyar Honvédségben is rendszeresen ellenõriznek. A missziós feladatokra történõ kiválasztásra, ezen felül, külön pszichológiai szûrést végeznek.104 „A békefenntartásban részt vevõk magas színvonalú pszichológiai támogatását jól kidolgozott szakmai protokoll biztosítja, amely részletesen elõírja a kiválasztás, a pszichológiai felkészítõ tréning, a hazaérkezéskor elvégzett szûrõvizsgálat és a visszailleszkedést segítõ pszichológiai tréningek levezetésének menetét, a pszichológiai alkalmasság kritériumait.”105 A misszióba beosztott pszichológus feladata, hogy az említett hat hónap során gondot fordítson az állomány lelki egészségének megõrzésére, szakszerû egyéni és csoportmódszerek alkalmazásával.106 A Magyar Honvédségben a visszaérkezést követõ öt napon belül kötelezõen elvégzik a katonák visszaszûrését tesztek és interjúk segítségével. Ezt követõen visszaillesztést segítõ tréningeket tartanak három alkalommal, egy hónapon belül, két hónapon belül, négy hónapon belül, amelyeken lehetõség nyílik a késleltetett PTSD és egyéb lelki megbetegedések feltárására. A betegeket a honvédségi egészségügyi ellátórendszeren belül orvosok és pszichoterapeuták kezelhetik. A közelmúltban végrehajtott kutatások eredményei felhívták a figyelmet arra, hogy meglehetõsen szoros kapcsolat mutatható ki a válságreagáló mûveletekben részt vevõ állomány készenléte és a hadseregen belül mûködõ szociális ellátó rendszerek (az ún. „humán erõforrás menedzsment”-támogató rendszerek) között. A közelmúlt koalíciós mûveletei egy dologban szinte teljesen megegyeztek, bárhol és bárki is vezette azokat: ha nem a tervek szerinti ütemben haladtak, vagy esetleg nem az elõzetes elvárásoknak megfelelõen alakultak, akkor azonnal elõkerültek a „Tevékenységünket nagyban hátráltatta, hogy az …i néphez nem sikerült eljuttatnunk az üzeneteinket” és a „Csak hatékonyabb kommunikációval növelhetjük alakulataink biztonságát”-hoz hasonló mondatok. A tapasztalatok (Szomália, Bosznia-Hercegovina, Koszovó, Afganisztán, Irak) összegzése és feldolgozása

104 Ennek keretében a Magyar Honvédségben egy új tesztbattériát használjanak. A missziós feladatokra alkalmasnak bizonyult személyek pszichológiai felkészítése két lépcsõben – 30 óra idõtartamban – folyik. Az elsõ blokk 20 óra általános lélektani felkészítés a missziós feladatokra. A második blokk 10 óra, speciális pszichológiai felkészítés az adott küldetés jellegének megfelelõen. Ezt követõen az állomány jellemzõen fél év idõtartamra kerül kihelyezésre. 105 Szilágyi Zsuzsanna: Missziós szolgálatot teljesítõ katonák alkalmasságvizsgálati rendszere In: Sereg Szemle: az MH Összhaderõnemi Parancsnokság szakmai-tudományos folyóirata, VII. évfolyam, 3. szám, 2009. július (2009. 7. 2) 63.o. 106 A Magyar Honvédségben a közelmúltban egy kutatásra került sor, amelynek részeként igyekeztek beazonosítani a missziós feladatok ellátása során fellépõ jellemzõ stressztényezõket, a stresszterhelés szintjét, továbbá különbözõ tesztek és interjúk alapján megvizsgálták azokat a pszichológiai háttértényezõket, amelyeknek kiemelt szerepe van a megküzdésben, és a lelki egészség megõrzésében. Ezek: „Az érzelmek és indulatok jobb kontrollálása és kezelése (p?0,007), a magasabb szintû együttmûködési készség (p?0,030), az erõsebben jelentkezõ támaszkeresõ magatartás (p?0,027), a magas feszültség kontroll (p?0,032), az erõsebb kompetenciaérzés (p?0,017), a teljesítménnyel való nagyobb fokú elégedettség (p?0,018), és a pozitív emberi kapcsolatok magasabban megélt szintje (p?0,001)” (Szilágyi, Svéd, Kugler, 2006, 7). A kutatás alapján jelenleg számos tesztet használnak az alkalmasság megítélésére, melyek közül az afganisztáni misszióba vezényelt állománynál a „Pszichológiai Immunrendszer Kérdõív” (PIK) került felvételre. Kutatásom során magam is az említett teszt kiválasztáskor és visszaszûréskor felvett eredményeit, valamint exploráció céljából készített interjúk adatait használtam hipotéziseim ellenõrzéséhez.

49


12. ábra. A humán erõforrás menedzsment támogató rendszerek és a készenlét közötti kapcsolat meghatározó tényezõi107

után a NATO döntéshozói elhatározták a kommunikáció új alapokra helyezését és az ezzel járó szervezeti korszerûsítés végrehajtását.108 A legújabb generációs béketámogató mûveletekben a korábbi idõszakban jellemzõ feladatokon túl olyan új elemek jelennek meg, mint pl. az egyetemes emberi jogok szavatolása, a közigazgatás és a jogrend kiépítése és mûködtetése az átmeneti idõszakban. A más nemzetközi szervezetekkel (IOs), nem kormányzati szervezetekkel (NGOs) történõ együttmûködés is gyakoribbá és egyre fontosabbá válik. A regionális szervezetek (EBESZ, EU, NATO) bevonása és aktív részvétele is elengedhetetlen a konfliktusok megoldása során, hiszen ezek a szervezetek jelentõs ismeretekkel és kapcsolatokkal rendelkeznek a térség, a konfliktus természetérõl és részeseirõl. A válságreagáló mûveletek során olyan feladatok megoldására is sor kerülhet, amiket addig elsõsorban az ENSZ rendõri erõk; valamint különféle humanitárius, emberi jogi és más civil szervezetek végeztek, de nem rendelkeznek elegendõ kapacitással. A szociológiai és szociálpszichológiai ismeretek rendkívül hasznosak lehetnek a válságreagáló mûveletek hatékonyságát növelõ információs kampányok megszervezése idején!

107 Forrás: McGonigle, Timothy P. – Casper, Wendy J. – Meinam, Edward P. – Gronin, Candace Blair – Cronin, Brian E.– Harris, Rebecca R. (2005) The Relationship between Personnel Support Programs and Readiness: a Model to Guide Future Research. In: Military Psychology, 2005., 17. (1), pp. 25–39. 108 Forrás: Kiss Zoltán László – Kiss Dezsõ (2009) Erõsödõ NATO-közkapcsolatok (Új hangsúly a NATO-ban, avagy PA a gyakorlatban). In: Budapest: CEO-Magazin (Chief Executive Officer, a gazdasági intelligencia magazinja), X. évf., 2009/3. szám, pp. 33–36.

50


13. ábra. Információs műveletek és megvalósulásuk tipikus területei

A NATO-ban a 2008 óta mûködtetett új kommunikációs struktúra mára teljes egészében meghonosodott és elfogadottá vált. Vagyis ma már a NATO válságreagáló mûveleteinek elõkészítése és végrehajtása során fokozott hangsúlyt kap a közkapcsolatok (Public Relations – PR), s azokon belül elsõsorban a közügyek (Public Affairs – PA), valamint a társadalmi tájékoztató tevékenység (Public Information – PI), kérdésköre. Ennek egyik legfõbb oka, hogy a globalizálódó információs környezetben mára már a sikeres mûködéshez nélkülözhetetlenné vált a széles értelemben vett biztonsági szektor szervezetei, intézményei (közöttük a haderõ), valamint az otthon és a külföldi mûveleti területen tevékenykedõ intézmények, szervezetek és a társadalmi környezet képviselõi közötti aktív, két-, illetve többoldalú, hatékony kommunikáción alapuló kapcsolat. A katonai szervezetek számára fontos és elengedhetetlen annak elérése, hogy az állampolgárok otthon és a külföldi mûveletek során a katonai közigazgatás alá vont területeken egyaránt elfogadják, támogassák (vagy legalábbis tudomásul vegyék, illetve ne akadályozzák) fõbb célkitûzéseik elérését. Az otthoni környezetben elérjék az állampolgárok tevõleges részvételét és azt, hogy a társadalom és a közvélemény elfogadja a honvédelemhez, illetve katonai feladatok ellátásához nélkülözhetetlen anyagi ráfordítások és teendõk szükségességét. Ezért a kommunikációs tevékenység a globális információs és védelmi információs környezetben komplex feladatként jelentkezik. 109 109 Forrás: Joint Doctrine for Information Operations, Joint Pub 3–13, Joint Chiefs of Staff, 9 October 1998, page 1.

51



környezete közötti kommunikációs kapcsolatok elemzését, a tevékenységükkel kapcsolatos programok szervezését, tervezését és kivitelezését, valamint a programok kiértékelését. A PR tevékenységeknek alapvetõen két fontos területét különítjük el a hadseregben is: a belsõ és a külsõ PR-t110. Mindkét területen belül jól behatárolható célcsoportokat igyekszünk elkülöníteni a meddõszórás elkerülése miatt. A szervezet és annak alkalmazottai között kialakult kapcsolat és viszony képezi a belsõ PR-t, melynek kiemelt részterületei a vezetõi tanácsadás; a kutatás, képzés, továbbképzés; a belsõ kommunikáció és a személyes kapcsolatok (Human Relations). Közügyek (Public Affairs, PA)

14. ábra. A béketámogató műveletek védelmi információs környezete és a globális információs környezet kölcsönhatása

A NATO Public Relations (PR) A katonai szervezet és a társadalmi környezete által képezett közönség közötti viszonnyal foglalkozó tevékenységrendszer tervszerû, tartós és tudatos kialakítását és fejlesztését célozza, hogy ezzel is hozzájáruljon a NATO és a szövetség nemzeti haderõinek közvetlen társadalmi környezetében a megértés, bizalom, támogatás elnyeréséhez. Ezért – csakúgy, mint bármely más szakterületen – a PR feltételezi a kétoldalú, információ-visszacsatoláson alapuló kapcsolatépítést; alkalmazkodik a társadalom érdekeihez, és formálja, vagy ha szükséges, akkor módosítja a katonai szervezet és tagjainak magatartását. A katonai feladatok szempontjából a PR a vezetés azon feladata és funkciója, hogy elemezze a szervezeti és közösségi érdekeket; meghatározza a közösségi magatartásokat, meghatározza és értelmezze a szervezet politikáját és programját, s végrehajtsa azt a cselekvési programot, amelynek eredményeként a katonai szervezet kiérdemelheti az otthoni környezetben a társadalmi elfogadottságot, presztízst, jóváhagyást és jóakaratot. A katonai PR tehát olyan szemléleti elv, amely elsõsorban a katonai szervezetek kommunikációs feladataiban érvényesül. A PR irányítási funkció, célja az egyének és a katonai szervezet, valamint a társadalmi környezet képviselõi közötti – kölcsönös elõnyökön alapuló – kommunikációs kapcsolatok kialakítása. A PR feladatai magukban foglalják a szervezet és 52

A NATO katonai közügyek (PA) alaprendeltetése a parancsnokok támogatása a pontos információk megfelelõ idõben és célcsoportok irányában történõ eredményes kommunikációja érdekében – azért, hogy növeljék és fejlesszék a közvéleménynek a NATO szerepe, céljai; tevékenységei, mûveletei, missziói; valamint a szervezet tevékenységével összefüggõ egyéb kiemelt témakörök iránti figyelmét, érdeklõdését és megértését. Ilyen módon a közügyek közvetetten hozzájárulnak a Szövetség tevékenységének szervezeti hitelességérõl alkotott kép javításához, az összbenyomások fokozásához. A NATO katonai közügyek (PA) rendszere három alapvetõ funkció ellátását célozza: 1. A médiakapcsolatok célja információ szolgáltatása a NATO kiemelt kommunikációs célcsoportjai és célközönsége részére a különféle tömegkommunikációs eszközök felhasználása révén. A parancsnokok és a törzsek erre felhatalmazott személyi állománya ezért szükség esetén készen kell, hogy álljon arra, hogy megfelelõ felkészítést követõen s a szükséges felhatalmazások birtokában válaszoljon a média munkatársai által feltett kérdésekre, állást foglaljon, tájékoztatókat tartson, interjút adjon, vagy hozzásegítse a média megfelelõ engedéllyel rendelkezõ munkatársait az alakulatok meglátogatásához, a hiteles, megfelelõ felvételek elkészítéséhez.

110 A külsõ közvélemény irányába folytatott PR részterületei a teljesség igénye nélkül a következõk: vezetõi tanácsadás; a vezetõi tevékenység támogatása a stratégiai és taktikai döntések elõkészítésében, a döntések végrehajtásának véleményezésében, kommunikációs kapcsolatok építésében és kommunikációs problémák megoldásában. • Non-profit PR – E terület aránya rohamosan nõ. Azoknak az intézményeknek, amelyek eddig puszta létükkel fogadtatták el magukat a társadalmi nyilvánossággal, tudomásul kell venniük, hogy a választópolgárok többet akarnak tudni mûködésükrõl. Saját létezésüket, esetleg növekvõ költségvetési igényeiket alá kell támasztani valamivel. Ehhez szükséges a profi PR tevékenység. • For-profit PR – Kisebb arányban, de szintén szükséges, hiszen vannak a Honvédelmi Minisztériumok felügyelete alatt profitorientált, például haditechnikai termelést végzõ vállalatok is. • Corporate PR – a honvédség arculatának egységesnek kell lennie, a hagyományok megõrzése, azok továbbvitele hangsúlyos a szervezeti kohézió szempontjából is. Ennek építése és a szervezeti „image” ápolása fontos a haderõrõl, mint szervezetrõl kialakuló összkép kialakításához, az identitás erõsítéséhez. • Szakmai kapcsolatok – a szövetségesek és a hazai testvéralakulatok – testületek felé irányuló összehangolt tevékenység. A honvédségnek, úgy a hazai biztonságpolitikai szféra és közélet, mint az európai szövetségesek körében megfelelõ gyakorisággal és minõségben kell(ene) megjelennie a számára kedvezõ image érdekében. Ennek különbözõ formája lehet (nyitott napok, tudományos konferenciák, gyakorlatok, sportrendezvények, parlamenti vagy miniszteriális látogatások stb.). • Pénzügyi kapcsolatok – kormányzati, önkormányzati testületekkel és a hadigazdasági csoportokkal való együttmûködés. • Támogató tevékenységek – a szervezet kedvezõ megítélésének erõsítését szolgálja más szervezet, egyén, vagy tevékenység presztízsének felhasználásával. • Közügyek (Public Affairs) és a társadalmi tájékoztató tevékenységek. E két részterületet a késõbbiekben részletesen bemutatjuk.

53



öleli fel, amelyeket mind a külsõ, mind a belsõ nyilvánosság felé folytatnak a szervezet érdekében. A külsõ tájékoztatás a nyilvánossággal való kapcsolattartást jelenti. A belsõ tájékoztatás az a kommunikáció a katonai szervezet és katonai állománya, polgári alkalmazottai, nyugdíjasai és családtagjai között, amelyet azzal a szándékkal folytatnak, hogy ezen személyek jobban megismerjék a szervezet céljait, tájékoztassák õket azokról a jelentõsebb fejleményekrõl, amelyek rájuk és a szervezetre hatással vannak. A kör nye zõ ci vil kö zös ség gel, la kos ság gal tör té nõ kap cso lat tar tás a had se reg és a kör nye ze te kö zöt ti kap cso la tok ápo lá sá ra irá nyul. A PA azon prog ram jai ezek, ame lyek a nyil vá nos ság gal, üz le ti kö rök kel, ok ta tá si in tézmé nyek kel, ve te rá nok kal, kü lön bö zõ szol gál ta tók kal és had se reg gel kap cso la tos kö zös ér de ke ken ala pu ló kér dé sek kel fog lal koz nak. A PA cél ja a kül sõ és bel sõ nyil vá nos ság in for má lá sa a szer ve zet te vé keny sé ge i rõl, va la mint az in téz mény kör nye ze té ben le võ he lyi kö zös sé gek kel tör té nõ jó kap cso lat ki ala kí tá sa. A PA fel ada ta, hogy meg gyor sít sa a szer ve zet te vé keny sé ge i rõl a pon tos és idõ be ni in for má ció áram lá sát a kül sõ és bel sõ nyil vá nos ság irá nyá ban. Társadalmi tájékoztató tevékenység (Public Information – PI)

15. ábra. A NATO katonai közügyek, védelmi közkapcsolatok rendszere

2. A belsõ kommunikáció hatékonysága érdekében a NATO katonai közügyek (PA) rendszere kommunikációt kezdeményez a NATO-tagországok hivatásos és szerzõdéses katona, valamint civil munkavállalói státusú képviselõivel és családtagjaikkal. A belsõ kommunikáció célja tájékoztatni az érintett kollégákat és családtagjaikat mindarról, ami a katonai szervezeten belül történik, különös tekintettel a parancsnokságuk tevékenységére, vagyis mind arra, ami közvetlenül õket érinti. Ennek ered ményeként nõhet a katonai szervezet céljai és tevékenysége iránti figyelem és empátia, s javulhat a szolgálatellátás minõsége, csökkenhet a konfliktusok kialakulásának veszélye és növekedhet a hatékony szervezeti célelérés, valamint a parancsnoki tevékenység eredményességének esélye. 3. A közösségi kapcsolatok építését célzó programok alapvetõen az egyes NATO-tagországokban a különféle katonai alakulatok és a laktanyák közelében élõ, lakó civil közösségek közötti kapcsolatrendszer konfliktusmentes kiépítését és mûködtetését célozzák. A katonai PA azon külsõ és belsõ tájékoztató, valamint a környezõ civil közösséggel, lakossággal történõ kapcsolattartással összefüggõ tevékenységeket 54

A katonai társadalmi tájékoztató tevékenységek (PI) a szervezettel kapcsolatos híreket és más információkat juttatnak el a nyilvánosság számára a (nyilvános és közéleti) média csatornákon és a civil közösséggel kialakított kapcsolataikon keresztül. Ezt katonai nyelvre lefordítva: a PI a parancsnok kezében levõ olyan eszköz, amely segítségével üzeneteit kommunikálja, eljuttatja a különbözõ célcsoportok (általános nyilvánosság, helyi közösségek, a szervezeten belül dolgozók) részére a tömegtájékoztató médiumokon keresztül. A PI célja a belsõ és külsõ nyilvánosság megfelelõ tájékoztatása a szervezettel kapcsolatos tevékenységekrõl. A PI feladata, hogy megbizonyosodjon az információ teljes, pontos és idõbeni rendelkezésre állásáról. A PI munka tervszerû és tartós kapcsolatteremtési funkciója végsõ célként a színvonalas tájékoztatási kultúra elsajátítását és kiterjesztését szolgálja. A tudatos kapcsolatszervezési tevékenységek tapasztalatainak egyike az, hogy ott a legjobbak az eredmények, ahol jól megtervezett, sokoldalú kapcsolat alakul ki. A PA és a PI elsõdleges szerepe a nyilvánosság objektív informálása. Azaz olyan kommunikációs rendszerek, amelynek a nyilvánossággal való kapcsolatát a kölcsönösség jellemzi. Egy ideálisan mûködõ vevõszolgálat hasonlatával lehet érzékeltetni a kétirányú kommunikáció fontosságát. Napjaink konfliktusainak újabb fontos szociológiai ismérve a központi államigazgatási vezetési-irányítási rendszer, valamint a kis közösségek szintjén egyszerre megjelenõ bénultság. A szétesõ állam-, jog- és kormányzati rendszer; a nem létezõ vagy nem kialakult központi akarat és irányítás, a közösségek és a család széthullása, valamint a bûnözés fokozódása, amelyek számos új feladatot állítanak a megoldásra törekvõ szervezetek elé. 55


3. DILEMMÁK – HAZAI SZINTEN Hazánk már évtizedek óta aktívan részt vesz az ENSZ111 és az EBESZ112 béketámogató misszióiban. Az 1990-es évek elejétõl fogva a magyar békefenntartók már nem csupán az ENSZ és az EBESZ, hanem a NATO113 és EU114, valamint más nem zet kö zi szer ve ze tek kü lön bö zõ bé ke tá mo ga tó mis szi ó i ban is szolgáltak.115 Az elmúlt közel másfél évtized alatt több mint kéttucatnyi misszióban vállaltak aktív szerepet a világ fegyveres konfliktusainak rendezésében a magyar békefenntartó katonák, akiknek összesített létszáma napjainkra több ezer fõt tesz ki. Kutatási tapasztalataink azt a hipotézist látszanak alátámasztani, hogy a nemzetközi békemûveletekben való részvétel az elmúlt másfél évtizedben növelte, s napjainkban is fokozza a Magyar Köztársaság és a Magyar Honvédség (MH) nemzetközi és hazai elismertségét. Ez közvetetten elõsegíthette országunknak a NATO-tagok sorába történõ felvételét és a jövõben hozzájárulhat ahhoz, hogy hazánk eredményesen hozzájárulhasson az Európai Unió (EU) második pillére, a közös kül- és biztonságpolitika sikeresebbé tételéhez.116 Ennek kapcsán különös figyelmet célszerû fordítanunk az EU válságkezelõ gyorsreagálású erõinek, az ún. harccsoportoknak (battle groups) a tevékenységében való részvételre.117 A nemzetközi békemûveletekben való eredményes részvétel jól demonstrálhatja elkötelezettségünket a válságok nemzetközi normák szerinti megoldása iránt; javíthatja a Magyar Honvédség társadalmi megítélését; elõsegítheti a civil-katonai kapcsolatok erõsítését; gyarapíthatja az MH hazai tevékenységében felhasználható ismereteket; és elmélyítheti a többnemzetiségû, összhaderõnemi, illetve összfegyvernemi jellegû törzsekben, illetve egységekben folyó tervezõi és végrehajtói tevékenységbe bevont, részt vevõ szakállomány idegen nyelvi, interkulturális kommunikációs készségeit is.

111 A Magyar Köztársaság jelenleg az alábbi ENSZ katonai megfigyelõ missziókban képviselteti magát: UNIKOM (Kuwait); UNOMIG (Grúzia); MINURSO (Nyugat-Szahara); UNFICYP (Ciprus), UNMIK (Koszovó), UNIFIL (Libanon). 112 A Magyar Honvédség állományából jelenleg az alábbi EBESZ katonai megfigyelõ missziókban vesznek részt: OSCE BOSNIA; OSCE N-K; OSCE Grúzia; ill. határmegfigyelés (Grúziában, Macedóniában). 113 Világszerte számos NATO-mûveletben részt vettek és vesznek magyar katonák – a balkáni hadszintértõl (Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Koszovó) a közép-ázsiai (afganisztáni, iraki) hadszintérig. A magyarok egyes külföldi válságreagáló missziókban való részvételével összefüggõ részleteket a könyv további fejezeteiben közlünk. 114 A Magyar Honvédség állományából a kézírat lezárásának idõpontjában összesen 115 fõ vett részt Szarajevóban az alábbi EUmissziókban: EUFOR (6 fõ), EUFOR IPU (MH KRK, 107 fõ), EUFOR HUMINT CC (2 fõ). 115 Itt kell megemlítenünk az MFO („Multinational Forces and Observers”) tevékenységét, amely ellenõrzi a Camp David-i Békeszerzõdés betartását az aláíró államok (USA, Izrael, Egyiptom) között. Az elsõ magyar katonai-rendõr csoport 1995 szeptemberében érkezett a Sínai-félszigetre. Jelenleg összesen 42 fegyveres békefenntartó (27 katona és 15 rendõr) teljesít szolgálatot ebben a misszióban, akik katonai-rendészeti és rendõri feladatokat hajtanak végre. 116 Az EU részére a haderõ-felajánlásunkat a 2005-ös Követelmény Katalógus (RC 05) útmutatásai alapján, a NATO NDPASS rendszeren alapuló Haderõfelajánlási Kérdõíven (Headline Goal Questionnaire, HGQ) kell megtennünk. 117 Az EU válságkezelõ gyorsreagálású erõinek, a harccsoportoknak (battle groups) kialakítására az Unió képességfejlesztési tevékenységének a fõerõ-kifejtési irányát tartalmilag meghatározó, 2010-re meghirdetett, válságkezelésre vonatkozó Haderõfejlesztési Célkitûzés (Headline Goal) adja. Az elgondolás mintegy 10–12, egy tagállam által kiállított, vagy multilaterális alapon létrehozott harccsoport létrehozását és megfelelõ rotációs rendszerû készenlétét célozza meg. A harccsoportoknak korai „belépõ erõként” (entry force) vagy „áthidaló erõként” (bridging force) rövid idõtartamú, korlátozott békemûveleteket kell végrehajtaniuk a helyzet stabilizálása érdekében a nemzetközi (ENSZ, NATO, EU, afrikai uniós) „követõ erõk” beérkezéséig. A harccsoportok alapvetõen könnyû összfegyvernemi kötelékek; létszámuk mintegy 1500 fõ, s 5–10 napos készenlétben, 120 napos fenntarthatósággal, távoli (expedíciós) mûveletekre készen (kiindulási alapként 6000 km-rel számolnak), a szükséges stratégiai szállítókapacitással kiegészítve hozzák õket létre.

56


A nemzetközi válságreagáló mûveletekre (s azokon belül a béketámogató mûveletekben való eredményes helytállásra) történõ, minden képzési szinten, természetesen differenciáltan végrehajtandó felkészítés, képzés, illetve továbbképzés rendszerének átfogó áttekintését, pontosítását, illetve továbbfejlesztését sürgetik a külsõ körülmények, kihívások rendszerének változásai, s igénylik (a korábbi idõszakokban végrehajtott empirikus szociológiai kutatásaink adatai alapján) maguk az érintett hivatásos és szerzõdéses katonák is, akiknek a „bõrére megy”, akár az életébe is kerülhet, ha az illetõk nem eléggé felkészültek, nem megfelelõen kiképzettek. Álljon itt csak néhány kiragadott példa arra, hogy ezt valóban mennyire fontosnak ítélik meg a lehetséges érintettek. Elsõ példánk a közelmúltban lezárult „Beválás, diplomás pályakövetés, 2008–2009” kutatásunk adatain alapul, amelynek részeként (egyebek között) survey–jellegû adatfelvételt hajtottunk végre önkitöltõs kérdõívvel a ZMNE-n 1996–2007 között alap- és egyetemi kiegészítõ szakokon végzett olyan egykori hallgatóink teljes körû lekérdezésével, akik jelenleg is aktív hivatásos állományú katonatisztek.118 A HM/MH összes alakulatához kiküldött, felcímkézett válaszborítékkal ellátott kérdõíveket végül mindösszesen 641 fõ aktív hivatásos tiszt, illetve fõtiszt töltötte ki értékelhetõ módon. Válaszadóink szerint a magyar katonai felsõoktatásban (melynek megtestesítõje hazánkban maga a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem /ZMNE/), az alábbi tényezõk erõsítésére kellene a jelenleginél mindenképpen nagyobb hangsúlyt fektetni. Amikor azt tudakoltuk a ZMNE-n 1996–2007 között alap- és egyetemi kiegészítõ szakokon végzett egykori hallgatóinktól, akik jelenleg is aktív hivatásos állományú katonatisztek, hogy véleményük szerint mennyire fontos része kell, hogy legyen a ZMNE-n az Ön egykori szakjukon az oktatott tananyagnak, egyebek között a nemzetközi válságreagáló mûveletekre (s azokon belül a béketámogató mûveletekben való eredményes helytállásra) történõ felkészítésnek az alábbi ismereti elemeknek. Egyebek között a fenti információk ismerete indította az MH ÖHP Parancsnokát, hogy megrendelje empirikus katonaszociológiai kutatásunkat a külföldi válságreagáló (s azon belül is elsõsorban a béketámogató) mûveletekben történõ szolgálatra kiválasztott és felkészülõ; aktuálisan külföldi misszióban szolgáló, valamint misszióból visszaérkezett hivatásos és szerzõdéses katonák és hozzátartozóik körében, hogy átfogó képet nyerhessünk a potenciális válaszadók jellegadó vonásairól, az õket foglalkoztató dilemmákról, s megtudakoljuk a válaszadók saját, egyéni tapasztalataikra alapozott véleményét, javaslatait.

118 Beválás-, illetve pályakövetés-vizsgálatunk kiemelt célja volt, hogy az új Felsõoktatási Törvényben foglalt kötelezettségünknek, valamint saját Minõségirányítási Programunkban megcélzott minõségbiztosítási törekvéseinknek megfelelõen megvizsgáljuk: mi történt a fõiskolai szintû alap-, valamint az egyetemi szintû kiegészítõ alapképzésben részt vevõ egykori hallgatóinkkal; hogyan tudták hasznosítani azon elméleti és gyakorlati szakmai tudáselemeket, jártasságokat, készségeket, amelyeket a ZMNE-n elsajátítottak. Arra is kíváncsiak voltunk az egykori hallgatóinktól és az érintettek elöljáróitól, munkahelyi vezetõitõl érkezett visszajelzések alapján, hogy miféle változtatásokra van szükség a ZMNE egyes karain, szakjain és szakirányain azért, hogy az egyetemen folyó katonatisztképzés rendszere gyakorlatorientáltabbá; a valós életre, s a HM-, MH- és csapatigényeknek, valamint az ambíciószintekhez rendelt központi és honvédelmi kormányzati követelményeknek, s az aktuális missziós kihívásoknak még inkább megfelelõvé tehetõ legyen. Ezért a kutatásunk a ZMNE BSc-, illetve MSc-szintû képzésein 1996–2007 között végzett, katona státusú egykori hallgatóink elhelyezkedési, beilleszkedési tapasztalatait vizsgálta, s munkahelyi vezetõik, illetve parancsnokaik véleményét kérdezte a beilleszkedés sikeres voltát illetõen.

57



17. ábra. Az oktatott tananyagnak mennyire fontos része kell, hogy legyen a ZMNE-n…? Forrás: „Beválás, diplomás pályakövetés, 2008-2009”-kutatás.

18. ábra. A hadtudományokra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek fejlődése

16. ábra. Mire fektessenek a jelenleginél nagyobb hangsúlyt a ZMNE-n folyó képzésben?119 119 „Beválás, diplomás pályakövetés, 2008–2009”-kutatás. Empirikus szociológiai kutatás a ZMNE-n alapképzésben, illetve egyetemi kiegészítõ képzésben végzett, hivatásos tiszt státusú egykori hallgatók elhelyezkedési esélyeirõl; jelenlegi helyzetérõl; szakmai pályán való beválásának sikerességérõl – az érintettek és parancsnokaik nézõpontjából. Végrehajtotta: ZMNE KLHTK TTI Szociológia-Pszichológia és Pedagógia tanszék szociológia szakcsoportja. (Kutatásvezetõ: Dr.habil Kiss Zoltán László alez., tanszékvezetõ egyetemi docens).

58

59


Ilyen módon is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a „tudomány kerekének” mûködtetésével, alapvetõen induktív úton, a tények, tapasztalatok oldaláról közelítve tekintsük át, hogy milyen típusú szervezeti-strukturális, intézményi és oktatási-képzési, át- és továbbképzési rendszeren belül is nyomot hagyó, hatékonyságot fokozó pontosításokra, változásokra lehet esetleg igény, szükséglet. A nemzetközi békemûveletekben való eredményes részvétel jól demonstrálhatja elkötelezettségünket a válságok nemzetközi normák szerinti megoldása iránt; javíthatja a Magyar Honvédség társadalmi megítélését; elõsegítheti a civil-katonai kapcsolatok erõsítését; gyarapíthatja az MH hazai tevékenységében felhasználható ismereteket; és elmélyítheti a többnemzetiségû, összhaderõnemi, illetve összfegyvernemi jellegû törzsekben, illetve egységekben folyó tervezõi és végrehajtói tevékenységbe bevont, részt vevõ szakállomány idegen nyelvi, interkulturális kommunikációs készségeit is. Ezért tartottuk fontosnak elõbb áttekinteni a magyar részvétel fejlõdéstörténetét a válságreagáló mûveletekben (különös tekintettel a béketámogató mûveletekben való részvételünk tapasztalataira), majd pedig egy empirikus katonaszociológiai vizsgálat elõkészítését és végrehajtását az MH Összhaderõnemi Parancsnok megrendelése alapján.

ADALÉKOK NEMZETKÖZI SZEREPVÁLLALÁSUNK TÖRTÉNETÉHEZ 120

1. NEMZETKÖZI SZEREPVÁLLALÁSUNK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELÕTT A magyar békefenntartói szerepvállalás a XIX. század végéig nyúlik viszsza. Magyar katonák az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadseregének részeként a világ számos pontján igyekeztek megakadályozni a konfliktusok eszkalációját az első világháború elõtti idõszakban. Békefenntartói, illetve béketeremtõi feladatokat láttak el Kréta szigetén (1897–1898); részt vettek Kínában a bokszerlázadás utáni helyzet normalizálásában (1900–1914), s óvták a békét a Balkánon (Macedóniában, Montenegróban és Koszovóban) is (1903–1909) és az albánok lakta Szkutariban is (1912–1914). A vizsgált mûveletek közül egy kivételével (Kína) csupán az európai nagyhatalmak vettek részt. Ennek oka egyrészt az, hogy a konfliktusok ezen a kontinensen zajlottak le, másrészt pedig az európai nagyhatalmak a Török Birodalom térvesztésében keletkezõ „balkáni vákuumban” saját érdekövezetüket kívánták kialakítani a többiek rovására. A kínai tûzoltási mûvelet is összefügg az európai hatalmi egyensúly megingásával, a nagyhatalmak itt próbálták erejüket bizonyítani, befolyásukat növelni. Az első világháborút megelõzõ idõszakban a hat legjelentõsebb európai nagyhatalom még együtt igyekezett „rendet teremteni” a hatalmi szempontból önmaguk számára periférikusnak tekintett területeken. Már az elsõ béketeremtõ, illetve békefenntartó kooperációs kísérletek alkalmával meglepõdve tapasztalták a diplomaták azt a tényt, ami késõbb még számos alkalommal beigazolódott: a különbözõ nemzetek katonái kiváló bajtársi szellemben, egymást kölcsönösen megértve és támogatva, egymásért akár a közvetlen életveszélyt is vállalva képesek együtt dolgozni a béke megteremtéséért, illetve fenntartásáért a mûveleti területen – még akkor is, ha az általuk képviselt országok között esetleg aktuálisan akár külpolitikai vita, szembenállás; akár fegyverkezési verseny áll fenn. Kréta – béketeremtõ, „tûzoltási hadmûvelet” (Kréta, 1897–1898) 1896 májusában fegyveres konfliktusba torkollott az ellentét az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó Kréta szigetén a túlnyomó többséget alkotó görög lakosság és a megszálló török hatalom képviselõi; a keresztény és a mohamedán val120 Ennek a fejezetnek a kezdetektõl 2001-ig történtekre vonatkozó megírása során nagyban támaszkodtunk az alábbi, forrásértékû munkára: Bitera Lajos – Papp Dezsõ – Ravasz István – Vastagh László (2002) Budapest: HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kft. Ezúton is köszönöm Vastagh László úr segítségét, aki számos kiegészítõ információval, személyes tapasztalatainak felidézésével és remek fotókkal is segítette munkánkat.

60

61


lás képviselõi között. 1897 januárjában a török Porta fennhatósága elleni törökellenes felkelés átcsapott tömegmészárlásba.121 1897. február 4-én a krétai Canea városában felkelés robbant ki a görög lakosság körében; amelynek támogatására február 7-én görög flottakötelék érkezett a caneai öbölbe, amelybõl egy héttel késõbb 1800 görög tengerészgyalogost tettek partra. A tengerészgyalogosokhoz napokon belül kb. 30 000 fõ görög felkelõ csatlakozott, hogy elsöpörjék a közel 10 800 fõs török helyõrséget. Az európai nagyhatalmak nagykövetei Konstantinápolyban ülésezve a katonai beavatkozás mellett döntöttek a béke és biztonság visszaállítása érdekében. A döntést követõen Nagy Britannia 21, Franciaország 8, Olaszország 13, Oroszország 5, Németország 5 és az Osztrák–Magyar Monarchia122 6 hadihajót küldött a térségbe.123 A Monarchia haditengerészetébõl elsõként a Kaiserin und Königin (K.u.K.) Maria Theresia cirkáló és a Sebenico torpedóromboló érkezett a térségbe. A Canea elõtt lehorgonyzott hajók feladata az osztrák, magyar és német alattvalók védelme, valamint a tengerzár biztosítása volt. A városban dúló öldöklés és a kialakult tûzvész megfékezésére egy tiszt, két hadapród és 30 matróz szállt partra. A „partra szállított csapat” egy részét Pintér Gyula, az Osztrák–Magyar Monarchia magyar származású konzulja (egykori katona és a késõbbi nemzetközi közigazgatás vezetõje) kordonszolgálatra vezényelte azzal a feladattal, hogy válasszák szét, illetve tartsák távol egymástól az utcai harcokban egymást gyilkoló két etnikum képviselõit, s így járuljanak hozzá a helyzet mielõbbi normalizálásához.124 1897. február 12-én Berovics pasa, Kréta török kormányzója a török mellé felhúzatta Caneában a hat európai nagyhatalom zászlait; hivatalosan is felkérte a nagyhatalmakat a béketeremtésre, s elfogadta és támogatásáról biztosította a nemzetközi beavatkozó erõket. A nemzetközi erõk fõhadiszállását a krétai Izzeddin-erõdben rendezték be. Görögország továbbra sem hagyott fel a felkelõk támogatásával és egy 3000 fõs expedíciós erõt rakott partra Krétán. A nemzetközi haderõ legfelsõ döntéshozó szerve, a Tengernagyok Tanácsa ultimátumot hirdetett a görög erõk kivonására. A biztonság fokozása érdekében a török lakosságot a megerõsített, védett tengerparti városokba vonták össze. 1897. február végére Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Oroszország és Németország 100–100 fõs tengerészgyalogos századot tett partra Caneában, míg az Osztrák–Magyar Monarchia alattvalóiból álló tengerészgyalogos kontingens továbbra is 30 fõs maradt. A hat európai nagyhatalom flottademonstrációt kezdett az Akrotiri-félsziget elõtt, hogy így kényszerítsék a görögöket csapataik leállítására és visszavonására, valamint Agia idõ közben bevett erõdjének feladására. (Agia erõdjét utóbb a görög katonák megátalkodott ellenállása miatt a nemzetközi flotta hadihajóinak tüzérsége kénytelen volt szétlõni). Márciusra a 121 Pándi Lajos: Köztes-Európa 1763–1993 (Térképgyûjtemény), p. 141., 142. 122 Itthon nem kapott osztatlan támogatást a krétai mûveletben való magyar részvétel; a Parlamentben interpellációk hangoztak el az ún. „keleti kérdésrõl” és arról, hogy a nemzetközi akcióban való részvétel elõre nem látható, s nem magyar érdekeket szolgáló háborúba kergetheti az országot. 123 Csonkaréti Károly: Horthy, a tengerész (Zrínyi, Budapest, 1993.), p. 47. 124 Ravasz István: Krétai tûzoltási hadmûvelet In: Magyarország az első világháborúban, p. 395.

62


4. kép. A nemzetközi békefenntartó kontingens tisztjei Krétán, az Izzeddin-erõdben, 1896

nemzetközi flotta hajóinak száma 68-ra emelkedett (ebbõl 23 olasz, 19 brit, 9 orosz, 7 francia, 1 német nemzeti lobogók alatt, 9 hadihajó pedig az Osztrák–Magyar Monarchia zászlaja alatt hajózott). Az osztrák–magyar hajókötelék parancsnoka125 100 fõre egészítette ki a szigeten partra tett osztrák–magyar tengerészgyalogos kontingens létszámát. 1897. március 1-jén, tekintettel a kialakult helyzetre, a krétai helyzet rendezését felvállaló hat nagyhatalom képviselõi közös proklamációt adtak ki a sziget közigazgatásának átvételérõl. A bevezetett ideiglenes nemzetközi közigazgatás vezetésével Pintér Gyulát, az Osztrák–Magyar Monarchia magyar származású konzulját bízták meg. Március 2-án hivatalosan is, újfent felszólították a görög kormányt szárazföldi erõi és hadiflottája visszavonására, a törököket pedig hivatalos jegyzékben tájékoztatták, hogy a török fennhatóság visszaállításának ára a szigeten az, ha a törökök autonómiát adnak a szigetnek. Március 8-án mind a görög, mind a török kormány pozitív választ adott. A fegyverszünetet mindkét fél reguláris erõi betartották, habár a görögök végül mégsem hajtották végre a csapataik ígért kivonását március 19-ig. Ezért 48 órás ultimátumot kaptak, amelynek lejártával március 21-tõl nemzetközi blokád lépett életbe Kréta körül. 125 Az osztrák–magyar hajókötelék parancsnokságával Johann Edler von Hinke altengernagyot bízták meg, aki mind a Kissamoban létesített osztrák–magyar állomásparancsnokságnak, mind a Monarchia utóbb megérkezett és a béketeremtésben a szigeten bevetett szárazföldi kontingensének a szolgálati elöljárója lett.

63



5. kép. Békefenntartó járõr Krétán

Minthogy a forrongó görög irreguláris erõk és a lázongó görög lakosság nem volt hajlandó betartani a fegyverszünetet, 1897. március 7-tõl újabb 570 fõs nemzetközi különítményt tettek partra – közöttük 100 osztrák–magyar tengerészgyalogost. A nemzetközi különítmény az osztrák–magyar alattvaló Franz Martinak (Martinek Ferenc) sorhajóhadnagy vezetésével kezdte meg a sziget átfésülését, s bizony nemegyszer arra kényszerült, hogy fegyverrel adjon nyomatékot szándékainak.126 Honfitársunk, Martinek Ferenc sorhajóhadnagy utóbb, 1897. március 10-én, a modernkori „békemûveletekben” részt vevõ magyar katonák közül elsõként életét vesztette.127 A polgári fõkormányzóság (osztrák–magyar irányítás alatt), valamint a katonai fõparancsnokság (olasz vezetés alatt) egyaránt Caneába települt. A nemzetközi katonai közigazgatás alá vont Kréta szigetét hat szektorra osztották. Mindegyik szektorért egy-egy, a konfliktus rendezésében részt vállaló európai nagyhatalom vállalta a felelõsséget.128 A szektorok közül a Monarchia kapta a legveszélyesebb nyugati szektort, ami legközelebb feküdt Görögországhoz, s ahol a legtöbb egyezménysértési kísérlet is történt. Az osztrák–magyar szektor központja Kissamo lett. 126 Így pl. a nemzetközi tengerészgyalogos különítménynek 1897. március 27-én a Kaiserin und Königin (K.u.K.) Maria Theresia cirkáló 150 mm-es lövegeinek támogatását kellett kérniük, hogy szétválasszák az egymással változatlanul harcban álló feleket a krétai Malaxánál. 127 Ravasz István: Tûzoltási hadmûveletek. Magyar katonák egy évszázaddal ezelõtti békemisszióban In: Béketeremtés-Békefenntartás (Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár, 2005) p. 42. 128 A brit szektor központja Candia, a franciáé Sitia, az oroszé Rhetymno, az olaszé Hierapetra, a németé a Suda-sziget, az osztrák–magyar szektor központja pedig Kissamo lett. Az osztrák–magyar szektor irányításával Leodogar Kneissler von Maixdorf sorhajókapitányt bízták meg, akinek a szárazföldi erõk megérkezéséig 360 tengerészgyalogost utaltak az alárendeltségébe.

64

Áprilistól a béketeremtésben részt vevõ európai nagyhatalmak visszavonták a tengerészgyalogságot, amelynek a helyére egy mindösszesen 2400 fõs szárazföldi erõt vezényeltek. A nemzetközi erõk a kidolgozott hosszú távú rendezési terv értelmében végrehajtották a sziget lakosságának etnikai alapú szétválasztását és a felkelõk lefegyverzését; visszavonulásra kényszerítették a görög erõket; s érvényt szereztek a fegyverembargó rendelkezéseinek. Az Osztrák–Magyar Monarchia közel hétszáz fõs szárazföldi kontingensét a közös hadsereg Császári és Királyi 87. Gyalogezredének (trieszti) II. Zászlóalja alkotta.129 A Leo Guzek ezredes által vezetett osztrák–magyar zászlóalj már 1897. március 29-én megérkezett Krétára, állományában 18 tiszttel, 656 fõs legénységgel és egy tábori egészségügyi osztaggal – s április 15-ére már be is fejezte állásainak kiépítését és ellenörzõ-áteresztõ pontjainak berendezését. Közben a személyi állomány egy része két osztrák–magyar század erõben részt vett (két olasz századdal, valamint a britek és franciák egy-egy tengerészgyalogos szakaszával együttmûködésben) a Suda-erõd török helyõrségének lefegyverzésében is. A nemzetközi erõk közötti hatékony együttmûködésre törekvés sikerét példázza az is, hogy Guzek ezredes parancsnoksága alatt felállítottak egy olyan gyorsreagálású osztagot is, amelybe másfél századnyi erõvel az osztrák–magyar kontingens, 70–70 fõvel a németek és oroszok, 50–50 fõvel a britek, franciák és az olaszok is képviseltették magukat. Amikor pedig a Török Birodalom csapatai Thesszáliában átlépték a görög határt április 16-án, akkor ezt a gyorsreagálású osztagot járõrözési feladattal a török és görög csapatokat elválasztó 1 km széles biztonsági sávba vezényelték, hogy megakadályozzák Kréta hadszintérré válását. A nemzetközi flotta 1897. április 26–május 16. között blokád alá vette Szalonikit. 6. kép. A krétai békefenntartó mûveletben részt vevõ osztrák–magyar tengerészgyalogosok, Suda,1896

129 Ravasz István: Krétai tûzoltási hadmûvelet In: Magyarország az első világháborúban, p. 395.

65


1897. május 20-án Görögország és Törökország fegyverszünetet kötött, aminek nyomán a görög csapatokat elszállították a szigetrõl, a krétai török haderõ pedig visszatért a laktanyáiba. A hathatalmi kontingens megszállta a görögök által kiürített területeket; a Guzek ezredes parancsnoksága alatt álló gyorsreagálású osztag pedig elkezdte a szigeten maradt görök felkelõk és török szabadcsapatok fegyvereinek begyûjtését – ami sok esetben csak nagy nehézségek árán, nem ritkán fegyveres erõ alkalmazásával történhetett, hiszen pl. a görög felkelõk vezére, Nikeforosz görög érsek további ellenállásra tüzelte híveit az ’Annexio vagy halál!’ jelszavával. 1897 júniusában malária tört ki a szigeten, amelyben a polgári lakosság tömegei mellett a nemzetközi erõk állományának közel fele is megbetegedett. A dr. Pavleka ezredorvos által vezetett osztrák–magyar tábori egészségügyi állomás rendkívül jelentõs szerepet játszott a járvány leküzdésében. 1897. augusztus 3-án a török flotta kifutott a Dardenellákból és Kréta szigete felé vette az irányt. Ennek hírére nemzetközi kötelék indult a törökök ellen a brit Harris ellentengernagy vezetésével és visszafordulásra kényszerítette a törököket. 1897. augusztus 12-én Caneában nemzetközi bíróság alakult130, amelynek alárendeltségében katonai rendõrséget hoztak létre. Az osztrák-magyar részleg két katonai rendõri bizottságot (Commission militaire de police) állított fel.131 1897 õszére normalizálódott a biztonsági helyzet Krétán, ezért a nemzetközi erõket elkezdték fokozatosan kivonni a térségbõl. 1898. március 27-én Hinke altengernagy parancsot kapott Kréta elhagyására. A nemzetközi erõk fõha di szál lá sán, az Izzeddin-erõdben 1898. áp ri lis 4-én le von ták az Osztrák–Magyar Monarchia hadilobogóját, majd az április 12-i díszszemlét követõen (a többi nagyhatalom katonáihoz hasonlóan) behajózták az osztrák-magyar kontingens gyalogos állományát is. Pintér Gyula átadta Kréta polgári közigazgatásának irányítását a sziget újonnan kinevezett új török kormányzónak, Dzsevad pasának 132 – s ezzel véget ért az elsõ, modern értelemben vett nemzetközi békefenntartó misszió, amely számos tanulsággal szolgált a késõbbi korok hasonló, válságreagáló célzatú mûveleteinek tervezõi, szervezõi és vezénylõi számára is. A krétai „tûzoltási hadmûvelet” mind a nemzetközi vonatkozásokat, mind az osztrák–magyar sikereket és nemzetközi elismerést tekintve több tekintetben számos tanulsággal szolgált számunkra, hiszen már ebben a mûveletben a mai értelemben vett nemzetközi békefenntartó tevékenység számos ismérve megtalálható volt: – a konfliktus kiterjedésének és elmélyülésének megakadályozása érdekében a nagyhatalmak döntöttek arról, hogy a helyzet mielõbbi, átfogó rendezése érdekében összehangolják erõfeszítéseiket, s együttmûködnek; – a nagyhatalmak a konfliktus lokalizálása és kezelése; a tûzszünet betartatása, az erõk visszavonásának kikényszerítése és a békés rendezés érdekében 130 A nemzetközi bíróság vezetõje a francia Froissard-Broissia õrnagy volt. 131 Az osztrák–magyar részleg két katonai rendõri bizottságának a vezetõi Kissamóban Alfons Wilfan sorhajózászlós, Apokornóban pedig Ernst Bumel fõhadnagy volt. 132 A cs. és kir. hadi tengerészet évi jelentése az 1897. évrõl (A Cs. és Kir. Udvari és Államnyomda, Bécs, 1898.), pp. 36–44. (Idézi: Boldizsár Gábor: im. 27.o.)

66


hosszú távú rendezési tervet dolgoztak ki; komplex politikai, közigazgatási és katonai irányítási rendszert hoztak létre; s bevezették az ideiglenes nemzetközi közigazgatást a katonai igazgatás alá vont, szektorokra osztott mûveleti területeken, – humanitárius okokból és halasztást nem tûrõ esetben külön felkérés nélkül, szükség esetén akár erõ alkalmazásával is beavatkoztak, – rendelkeztek a fogadó ország (Török Birodalom) beleegyezésével, felkérésével, – alkalmaztak számos ma is használt béketámogató technikát. A mûveletekben való eredményes részvételükkel az Osztrák–Magyar Monarchia katonái nagy nemzetközi elismerést vívtak ki, hiszen szükség esetén rendkívül hatékonyan és rugalmasan hajtották végre a felmerült problémák kezelését, s a különbözõ békekikényszerítõ intézkedéseket; visszafoglaltak két erõdöt a görög felkelõktõl; részt vettek egy török helyõrség védõinek s görög felkelõknek a lefegyverzésében; távol tartották, illetve szükség esetén feltartóztatták vagy elfogták a blokádot áttörni igyekvõ görög hajókat; védelmezték a török kisebbséghez tartozó polgári lakosság képviselõit, s elérték a saját felelõsségi szektorban a szemben álló felek között a tûzszünet elfogadását és betartatását. Kína – „tûzoltási hadmûvelet” (1900–1914) A XX. század legelején az Osztrák–Magyar Monarchia katonái is ott voltak Ázsiában az elsõ, modern béketámogató mûvelet keretében. A Pekinget, Tiencsint és Takut is érintõ béketeremtõ, majd békefenntartó mûveletekben az Osztrák–Magyar Monarchia tengerészgyalogságának három különítménye vett részt az ún. „bokszerlázadás” leverése (1901. szeptember 7.) után. A XIX. század végén Kínában egyre erõsödött a külföldi gazdasági, politikai és katonai befolyást ellenzõk mozgalma.133 A hagyományos titkos társaságok egyike, az Igazságot és Békét Teremtõ Ököl Társasága134 (amelynek tagjait Európában bokszereknek nevezték el) az idegen behatolás és „kártételek”135 elleni tömegmozgalmak egyik legfõbb szervezõjévé vált. A 1895-ben létrehozott mozgalom vezetõinek sikerült ügyük mellé állítaniuk a külföldi képviseletek segédszolgálatában álló kínai katonákat (az ún. „bokszereket”) is. A külföldi nagyhatalmak a mozgalom felszámolását követelték a mandzsu kormányzattól, azonban az udvarnak kapóra jött a bokszerek idegenellenes tevékenysége – ezért gyakorlatilag semmit sem tett a megfékezésük érdekében, 133 Minthogy a mandzsu dinasztia képtelennek bizonyult a külföldi hatalmak gazdasági, politikai és katonai behatolásával szemben felülrõl megszervezni és gyõzelemre vinni az ellenállást; az ún. „száznapos reform” kudarca pedig megmutatta, hogy az elavult államgépezet megújítására sem képesek – ezért az egyre elégedetlenebb tömegek nem vártak tovább arra, hogy felülrõl történjen végre valami változás, hanem alulról indított, néha bizony meglehetõsen brutálisan végrehajtott (alkalmanként vasútvonalak lerombolásában, misszionáriusok meggyilkolásában is testet öltõ) kezdeményezésekkel próbáltak nemtetszésüknek hangot adni s érdekeiket kiharcolni. 134 A szervezet megnevezését többféleképpen fordítják a magyar szakirodalomban. A magunk részérõl az elismert Kína-kutató, Polonyi Péter fent említett fordítását vesszük alapul – habár tudjuk, hogy van, aki a szervezet (Ji-ho-tuan) nevét az alábbi módon próbálja magyarra fordítani: Béke és Igazságosság Ökleinek Csoportja. Lásd ennek kapcsán különösen: Polonyi Péter (1988) Kína története. Budapest: Kozmosz Könyvek, 118. o. 135 Különösen Németország santungi beavatkozása, valamint a nyugati kezdeményezésre elindult észak-kínai vasútépítések fokozták az idegengyûlöletet az ország északi részén, elsõsorban Santungban, Peking és Tiencsin környékén, hiszen a vasútépítések a Nagycsatorna csónakosainak és a teherhordó kuliknak a tömegeit tették nincstelen földönfutókká.

67


7. kép. Osztrák–magyar tengerészgyalogos a Kínai Nagy Falnál, 1901

sõt Ce-hszi anyacsászárné136 hallgatólagosan még ahhoz is hozzájárult, hogy a Peking környékén állomásozó bokszer csapatok 1900. június 13-án ellenállás nélkül bevonulhassanak a fõvárosba; s ott idegen üzleteket gyújtsanak fel, keresztény kínaiakat gyilkoljanak le, illetve két hónapig tartó blokád alá vonják a külföldi követségeknek otthont adó Peitang negyedet. Miután a hatalom a fõvárosban rövid idõn belül gyakorlatilag kicsúszott Ce-hszi anyacsászárné kezébõl, 1900. június 15-én utasítást adott csapatainak, hogy mégis forduljanak szembe a bokszerekkel. 1900. június 17-én (hivatalosan a bokszerek által ostrom alá vett diplomáciai negyedben rekedt honfitársaik védelmében, ténylegesen elsõsorban a kínai politi136 A századforduló Kínájában a hatalmat ténylegesen Ce-hszi anyacsászárné (az 1861-ben elhunyt Hszien-feng császár egykori kedvenc ágyasa, utóbb fiatalon meghalt fiának anyja) gyakorolta – a mandzsu arisztokratákra, a palotabeli eunuchokra, valamint a vezetõ kínai bürokratákból szervezõdött konzervatív hatalmi elitre támaszkodva. Fia, Tuang-cse császár halálát követõen Ce-hszi anyacsászárné egy ötéves kisfiút, a császári család egyik tagját ültette a trónra, azzal a szándékkal, hogy a hatalmat régensként továbbra is õ maga gyakorolja. 1886-ban, amikor Kuang-hszü császár 16 éves lett, Ce-hszi kénytelen volt ugyan lemondani a régensségrõl, de elérte, hogy a császár minden döntését neki terjesztették fel utólagos felülvizsgálatara, s ilyen módon végsõ jóváhagyásra. A fiatal Kuang-hszü császár 1898. június 11-én ediktumot adott ki az erõs és független Kína megteremtését célzó reformok beindításáról – azonban erõfeszítései a konzervatív erõk ellenállásába ütköztek. A fiatal császár az ellenálló konzervatív körök (közöttük a pekingi helyõrség parancsnoka és az anyacsászárné klikkjének) több vezetõ személyisége elleni letartóztatási parancsot adott ki – azonban tervét elárulták, s végül az anyacsászárné éppen õt magát (valamint az õt támogató reformmozgalom vezetõit) tartóztatta le 1898. szept. 20-án. A császár tíz évvel késõbb bekövetkezett haláláig házi õrizetben maradt; a reformmozgalom elfogott vezetõit pedig kivégezték. A hatalmat 1898. szeptember 21-tõl, 1908-ban bekövetkezett haláláig, a császár felett „politikai gyámkodást” folytató Ce-hszi gyakorolta.

68


kai és gazdasági érdekeik biztosítása végett) elindult nyolc nagyhatalom összehangolt katonai beavatkozása. Az USA, Nagy–Britannia, Németország, Franciaország, Oroszország, Olaszország, valamint Hollandia, Belgium, Japán és az Osztrák–Magyar Monarchia egyesített fegyveres erõi elõbb flottatüntetést hajtottak végre137 Taku kikötõváros elõtt, majd expedíciós csapatokat tettek partra Takunál138, amelyek megverték Li Huang-csang tábornok császári seregét. Ebben a helyzetben úgy döntött az anyacsászárné, hogy 1900. június 20-án hadat üzen az intervenciót végrehajtó nagyhatalmaknak. Utóbb a 40 ezer fõre duzzasztott nemzetközi intervenciós erõ a német Waldersee tábornok vezetése alatt elõbb 1900. július 14-én elfoglalta Tiencsin kínai városnegyedét, majd Peking felé indult, ahol augusztus 8-án felszabadították a bokszerek által blokád alá vont, külföldi követségeknek otthont adó Peitang negyedet. Végül a fõvárost, ahonnan a császári udvar elmenekült139, augusztus 15-ére sikerült teljesen elfoglalniuk. Az 55 napos felmentõ ostromban az Osztrák–Magyar Monarchiának összesen 12 tengerésze (közöttük 7 magyar illetõségû tengerész) halt hõsi halált, õket Pekingben temették el.140 A nemzetközi intervenciós erõk a megszállt Pekinget és Tiencsint szektorokra osztották, s az egyes, katonai közigazgatás alá vont szektorokban a rend fenntartásáról az adott „szektorfelelõs” nagyhatalmaknak kellett gondoskodniuk.141 A „békekikényszerítés” nemegyszer katonai erõvel, véres eszközökkel történt: egyes források szerint 1900 vége – 1901 áprilisa között 46 büntetõakcióra142 került sor a nemzetközi erõk által ellenõrzés alá vont területeken, amelyek túlnyomó többségét (35 büntetõakciót) a német csapatok szerveztek meg és hajtottak végre – s azok több ezer polgári lakos halálát okozták! 143 Az Osztrák–Magyar Monarchia által felügyelt szektorokban a tengerészgyalogság 3 különítménye vett részt (összesen 162 fõ: 7 tiszt és 155 legénységi állományú matróz) az alábbi összetételben és feladatokkal: – Pekingben, a követségek környékén foglalt állást egy osztag 4 tiszttel és 80 matrózzal (az általuk ellenõrzött területen települt a japán tüzérség is); – Tiencsinben, a város közepén húzódó osztrák–magyar zónában 2 tiszt és 45 matróz, valamint a melléjük rendelt 80 kínai rendõr feladata a rend fenntartása és a körzetben az összes közigazgatási feladat ellátása volt144; – Takuban 1 tiszt és 30 matróz a vasútállomás biztosítását kapta feladatul. 137 A nemzetközi hadmûveletben 82 hadihajó vett részt, egyebek között az Osztrák–Magyar Monarchia Kaiserin Elisabeth, Aspern és Zenta nevû cirkálói. A kötelék parancsnoka gróf Rudolf Montecuccoli tengernagy volt. A Kaiserin Elisabeth és az Aspern cirkálók július 18-án indultak el Polából, míg a Zenta cirkáló már a kínai vizeken tartózkodott. 138 A nyolc nagyhatalom hadihajói Takunál egy 438 fõbõl álló különítményt tettek partra, amely 75 francia, 75 orosz, 75 brit, 60 amerikai, 50 német, 40 olasz, 33 osztrák–magyar és 30 japán tengerészbõl állt. A különítményt aztán Takuból vonattal a fõvárosba irányították. 139 Ce-hszi anyacsászárné az udvarral és a továbbra is házi õrizetben tartott uralkodóval elõbb Tajjüanba, majd Hszianba menekült. 140 Ravasz István (2005) Tûzoltási hadmûveletek. Magyar katonák egy évszázaddal ezelõtti békemisszióban In: BéketeremtésBékefenntartás. Székesfehérvár: Kodolányi János Fõiskola, p. 42. 141 Ravasz István: Kinai tûzoltási hadmûvelet In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, (Petit Real, Budapest, 2000.) p. 364. 142 Ketteler bárót, Németország Kínába akkreditált követét lelõtte egy kínai õrkatona 1900. június 17-én, amiért az a fegyveresek által õrzött tiltott övezeten haladt keresztül. Ennek ürügyén mondta el Vilmos német császár az ún. „második hun beszédét”, amelyben az alábbi paranccsal, illetve „útravalóval” küldte Waldersee tábornokot és a német csapatokat Kínába: „Kegyelmet ne adjatok, foglyot ne ejtsetek! Éppúgy, amint ezer évvel ezelõtt Attila király hunjai emlékezetessé tették hatalmukat, amely ma is él a mondákban, a ti tetteiteknek a német nevet Kínában ezer évre emlékezetessé kell tenniük, hogy a kínaiak sose merjenek tiszteletlenül nézni egy németre.” (Idézi: Polonyi, 1988, im. 119. o.) 143 Polonyi Péter (1988) Kína története. Budapest: Kozmosz Könyvek, 120. o. 144 Gyõri Lajos (1935) A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban. Debrecen: Nagy Károly és Társai grafikai mûintézete, p. 137. (Idézi: Boldizsár, 2009).

69



kényszerû feladásáig – s amikor elkerülhetetlenné vált a kapituláció, elsüllyesztették a cirkálót. Ezek a magyar tengerészgyalogosok, valamint a Gayer sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt Tiencsinben rekedt tengerészgyalogosok egyaránt japán hadifogságba kerültek, ahonnan csak 1919-ben térhettek haza.146 Balkán (1903–1909)

8. kép. Osztrák–magyar tengerészgyalogosok Pekingben, 1901

Az 1901. szeptember 7-én Pekingben Kínára kényszerített ún. „bokszer jegyzõkönyv”-ben hatalmas összegû jóvátétel fizetésére kötelezték Kínát, s egyúttal megpecsételték az ország félgyarmati helyzetét. A jegyzõkönyv messzemenõ jogokat biztosított Kínában valamennyi, az akcióban részt vállaló nagyhatalomnak. Miután a helyzet normalizálódott, a béketeremtõ célú „tûzoltási hadmûvelet” átalakult békefenntartássá. Az osztrák–magyar tengerészgyalogos századokba szervezett állományt kétévente, októberben váltották. A nemzetközi hadmûveletben az Osztrák–Magyar Monarchia részérõl részt vett Kaiserin Elisabeth, Aspern és Zenta nevû cirkálói 1902-ben hazatértek, s helyükre a Szigetvár nevû cirkálót küldték.145 A Kaiserin Elisabeth cirkáló még többször (1904-ben, 1908-ban és 1912-ben) viszszatért Kínába. Ott érte õket az első világháború kitörése is. Az elsõ világháború kitörésekor egykor a közös ellenfél ellen küzdõ „békefenntartók” hirtelen ellenségekké váltak, így az Osztrák–Magyar Monarchia tengerészeinek civil ruhába bújva kellett elmenekülniük az országból. A hadba lépés hírére a Kaiserin Elisabeth cirkáló kapitánya, Richard Makoviz sorhajókapitány felvette annak a tengerészgyalogos századnak a nagyobb részét Tiencsinben, amely Arthur von Rosthorn pekingi osztrák–magyar nagykövet engedélye alapján, Panspertl Wladyk von Drachenthal korvettkapitány vezetésével, 1914. aug. 30–szept. 13. között polgári ruhában, több csoportban vergõdött el a kikötõvárosba egykori szolgálati helyérõl. A cirkáló (fedélzetén 42 magyar tengerészgyalogossal) a német gyarmati kikötõ, Csing-Tau felé vette az irányt, ahol a németekkel közösen védték az erõdöt, annak 145 A Kaiserin Elisabeth cirkáló még többször (1904-ben, 1908-ban és 1912-ben) visszatért Kínába. Ott érte õket az első világháború kitörése is. A hadba lépés hírére a Kaiserin Elisabeth cirkáló kapitánya, Richard Makoviz sorhajókapitány felvette annak a tengerészgyalogos századnak a nagyobb részét Tiencsinben, amely Arthur von Rosthorn pekingi osztrák-magyar nagykövet engedélye alapján, Panspertl Wladyk von Drachenthal korvettkapitány vezetésével, 1914. aug. 30–szept. 13. között polgári ruhában, több csoportban vergõdött el a kikötõvárosba egykori szolgálati helyérõl.

70

Rendfenntartó és humanitárius feladatok ellátása az 1902-ben Macedóniából Montenegróra és Koszovóra átterjedt etnikai és vallási viszályok, valamint fegyveres zavargások megfékezésére és eszkalálódásuk megakadályozására; s a koszovói közigazgatás mûködtetése érdekében. 1902 õszén nemzeti-etnikai és vallási viszály robbant ki Macedóniában, amely utóbb átterjedt Montenegróra és Koszovóra is. 1903. február 21-én az Osztrák– Magyar Monarchia, Oroszország, Anglia és Franciaország Konstantinápolyba akkreditált nagykövetei összehangolt rendezési tervet adtak át Ferid pasa török nagyvezírnek a Szaloniki, Monastir és Koszovó tartományokban (vilajetekben) fellángolt nemzeti-etnikai és vallási viszályok felszámolására. A konfliktus megoldására Huszein Hilmi pasa, ruméliai helytartó vezetése alatt kijelölt török erõk azonban számos esetben atrocitásokat követtek el a nem török etnikumhoz tartozó, illetve keresztény lakosok ellen, ezért törökellenes felkelés bontokozott ki a térségben. A felkelés leverésére Omer Ruschdi pasa 68 zászlóaljból álló III. hadtestét rendelte ki a Porta – akikkel szemben 1903 júliusára széles

9. kép. Az osztrák–magyar békemisszió parancsnoksága Üskübben,1903

146 Lásd ennek kapcsán elsõsorban: Ravasz István (2000) Kinai tûzoltási hadmûvelet In: Magyarország az első világháborúban, Lexikon A–Zs, Budapest: Petit Real, p. 364. Bitera Lajos – Papp Dezsõ – Ravasz István – Vastagh László: Misszió. Budapest: HM Sajtó- és Tájékoztatási Fõosztály, HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., p. 8.

71


körû, a térségben élõ összes nemzeti-etnikai csoportot (a görög, bolgár, szerb, montenegrói, albán, crnagorác és macedón lakosságot egyaránt) érintõ, nemzetietnikai és vallási alapú polgárháború bontakozott ki a térségben. A kiszélesedõ és elmélyülõ konfliktusra válaszként a török kormány elrendelte 1903. szeptember 23án a mozgósítást. Válaszul a bolgár oldalon mozgósították a hadsereget és lezárták a határokat. A fegyveres konfliktus regionális, majd globális eszkalációjával fenyegetõ helyzetben a régióban hatalmi törekvésekkel és befolyásuk kiterjesztésének a szándékával korábban egymással szemben álló két nagyhatalom, az Osztrák–Magyar Monarchia és a cári Oroszország uralkodói úgy döntöttek: idõlegesen felfüggesztik a térségben a nagyhatalmi vetélkedést, s megegyeznek a balkáni konfliktus mielõbbi lokalizálása érdekében. A két uralkodó (II. Miklós orosz cár és I. Ferenc József osztrák császár és magyar király) 1903. október 3-án, Mürzstegben tetõ alá hozott megállapodása nyomán egy diplomáciai jegyzék született, amelyet 1903. október 22-én adtak át a két nagyhatalom képviselõi a török nagyvezírnek. A jegyzékben Oroszország és az Osztrák–Magyar Monarchia hivatalosan is felszólította a török kormányt, hogy rendelje vissza csapatait – ugyanakkor vállalták, hogy lefegyverzik a felkelõket, átszervezik a helyi polgári adminisztrációt és a helyi török csendõrséget. A török Porta 1903. november 6-án elfogadta a dokumentumban foglaltakat, s decembertõl elkezdõdtek az elõkészületek a polgári adminisztráció átadására.147 1904 elején más európai nagyhatalmak is jelezték csatlakozási szándékukat a válságreagáló akcióhoz: elõbb Olaszország, majd Németország, Nagy-Britannia és Franciaország is csatlakozott. Ilyen módon mind a hat európai vezetõ hatalom szerepet vállalt a Balkánon kialakult tûzfészek lokalizálásában, illetve eloltásában. 1904. február 8-án az Osztrák–Magyar Monarchia, Oroszország, Olaszország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia képviselõi aláírták a közös békefenntartásról szóló megállapodást, amely utóbb az alapját képezte a felkelõk lefegyverzését, a helyi polgári adminisztráció átalakítását és a helyi török csendõrség átszervezését célzó erõfeszítéseknek. Az egymással mellérendeltségi viszonyban lévõ nemzeti katonai misszióvezetõk148 névlegesen a török Degiorgis pasa fõparancsnoksága alá tartoztak. A három forrongó tartományt (Szaloniki, Monastir és Koszovó vilajeteket) csendõrkörzetekre osztották a hat hatalom 1903. március 2-tól formailag török szolgálatba lépõ képviselõi – összesen 25 tiszt. Az Osztrák–Magyar Monarchia képviseletében szolgáló 6 tisztbõl álló „nemzeti” missziónak Koszovó jutott, ahol „huszonhárom szárny nyolcvankét õrségében kétszázhetvenhét török csendõr tevékenységét irányították”.149 Habár a török reguláris erõk visszavonását követõen csökkent a szemben álló felek között a fegyveres küzdelem hevessége, a mûveleti területen maradt irreguláris erõk közötti „bandaharcok” folyta147 1903. december 12-én nevezték ki a polgári adminisztráció és a török csendõrség megbízott vezetõit: a polgári adminisztráció élére (konzuli rangban) Heinrich Ritter Müller von Roghoj császári és királyi udvari tanácsost; a török csendõrség parancsnokának pedig gróf Johann Salis-Seewis császári és királyi vezérkari alezredest. 148 Az osztrák–magyar kontingens parancsnoka a fent említett gróf Johann Salis-Seewis császári és királyi vezérkari alezredes lett – míg az orosz kontingenst Sosztak vezérõrnagy, az olasz kontingenst Signorile ezredes, a brit kontingenst Fairholme ezredes, a francia kontingenst Vérand ezredes, a német kontingenst pedig von Alten õrnagy vezette. 149 Bitera Lajos – Papp Dezsõ – Ravasz István – Vastagh László: Misszió. Budapest: HM Sajtó- és Tájékoztatási Fõosztály, HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., p. 9.

72


10. kép. Nemzetközi békefenntartó erõk tisztjei Szalonikiben, 1904

tódtak. A nagyhatalmak segítségével megreformált török csendõrség akciói elsõsorban ezek megelõzésére, elfojtására, illetve kivizsgálására irányultak. Ehhez a külföldi tanácsadók is erõsítést is kaptak: 1904. szeptember 26-án további 23 fõvel megnövelték a nemzetközi tiszti kontingens létszámát (az újonnan érkezettek között 6 osztrák–magyar tiszt volt, akiket szintén Koszovóba vezényeltek). 1905. február 9-én, amikor sor került az osztrák–magyar kontingens részleges váltására150, már 30 török tiszt és 650 török csendõr állt az osztrák–magyar tiszti kontingens vezetése alatt. 1905 õszén a török kormány kísérletet tett az egyezmény felbontására és a misszió felszámolására, de a nagyhatalmak november 26-án tartott flottademonstrációja visszakozásra kényszerítette.151 Az elkövetkezõ idõben a részt vevõ államok tisztjeinek és az alárendelt török csendõröknek folyamatosan nõtt a száma. Amikor 1906. õszén sor került az osztrák–magyar kontingens második váltá150 Az osztrák–magyar kontingens elsõ váltása ténylegesen 1904. márc.–1906. október között, a második váltás 1906 novembere – 1908 tavasza között szolgált a mûveleti területen. 151 A polgári adminisztráció élén konzuli rangban álló Heinrich Ritter Müller von Roghoj császári és királyi udvari tanácsos 1905 szeptemberében meghallt, s helyét Oppenheimer fõkonzul vette át. A török kormány ezt követõen döntött úgy, hogy felbontja a szerzõdést és felszámolja a missziót. A nagyhatalmak nemzetközi flottája demonstrációt hajtott végre Mytiléné elõtt, hogy a törököket visszakozásra kényszerítsék. A flottademonstrációban az Osztrák–Magyar Monarchia Sankt Georg páncélos cirkálóval és a Szigetvár cirkálóval képviseltette magát.

73


sára, a kontingens parancsnoki posztját átvevõ Ludwig Goiginger ezredes alárendeltségébe már 25 török tiszt, 91 lovas csendõr és 902 fõ gyalogos török csendõr tartozott. 1907-tõl fokozódott mindhárom vilajetben a szerb szabadcsapatok tevékenysége. Minthogy a szabadcsapatok különösen Koszovóban aktivizálták magukat, ezért az Osztrák–Magyar Monarchia belgrádi követe tiltakozó jegyzéket nyújtott át a szerb miniszterelnöknek. Ennek a diplomáciai lépésének a nyomán csökkent ugyan a szerb szabadcsapatok aktivitása, azonban a konfliktusban érintett másik oldal szabadcsapatokba szervezõdött erõi változatlanul aktívak maradtak, ami az atrocitások elõl menekülõk áradatát indította el. Az osztrák–magyar irányítás alatt álló török csendõrséggel a kényszermigránsok fogadására menekülttáborokat és egészségügyi állomásokat állíttattak fel és mûködtettek. 1908. folyamán a polgárháború új fordulatot vett, minthogy mindhárom tartományban megjelentek az ún. „ifjútörök” mozgalom képviselõi, aminek eredményeként a törökök már nem csupán az uralmuk alatt lévõ területen lévõ nemzeti-etnikai és vallási csoportokhoz tartozó felkelõkkel álltak szemben, de Semsi pasa meggyilkolása után (akit egy „ifjútörök” lõtt le) a különbözõ politikai táborokhoz tartozó törökök között is fegyveres küzdelembe torkolló konfliktusok alakultak ki. A török–török ellenségeskedés végül csak a II. Abdülhamid szultán által 1908. július 24-én aláírt új alkotmány bevezetése után csitult el. 1908. július 25-én több ezer albán fegyveres fogta körül a török fõparancsnokság és az osztrák–magyar parancsnokság székhelyéül szolgáló Üsküb nevû települést. Az albánok két nappal késõbb távoztak, miután a török fõparancsnok, Sefket pasa demonstratív módon tüzérséget állíttatott fel velük szemben. 1908 augusztusától aztán újra felerõsödött a szabadcsapatok tevékenysége, s a parancsnokságok székhelyéül szolgáló Üskübbe elõbb a szerbek, majd a bolgárok, végül az albánok nyomultak be. Az osztrák–magyar parancsnokság, élén August Urbaski von Ostrymiecz vezérkari alezredessel152, 1908. augusztus 26-án, a lakosság szimpátiatüntetésétõl kísérve, elhagyta a várost, amelyet aztán katonáink távozása után nem sokkal teljesen le is romboltak a felkelõk. 1908. október 5-én I. Ferdinánd, immár cár, bejelentette Bulgária függetlenségét, ezzel ismét fellángolt a „mindenki mindenki ellen”-i polgárháború. Minthogy félõ volt, hogy a kiújult harcok átterjednek az Osztrák–Magyar Monarchia által megszállt, de névlegesen a török Porta fennhatósága alatt álló Bosznia-Hercegovinára, ezért I. Ferenc József osztrák császár és magyar király 1908. október 6-án kiáltványt adott ki, amelyben bejelentette a kettõs tartomány annektálását. A bécsi udvar a konstantinápolyi követségen keresztül már a bejelentést megelõzõen viszszarendelte a Koszovó vilajetben szolgáló osztrák–magyar kontingenst, amelynek a tisztjei a császári és királyi proklamáció napján fejezték be a kiürítést – habár a katonai misszió és a polgári közigazgatás ténylegesen 1909 márciusában ért véget, s az Osztrák–Magyar Monarchia hazatért tisztjei formailag csak 1909 március 31-én léptek ki a török hadseregbõl.

152 August Urbaski von Ostrymiecz vezérkari alezredes 1908. június 10-én vette át az osztrák–magyar parancsnokság kontingensparancsnoki teendõit.

74


Erre a mûveletre az érintett fél beleegyezésével került sor. A nemzetközi erõk hozzájárultak a polgári közigazgatás és a csendõrség szervezeti-strukturális átalakításához, modernizációjához.153 Az osztrák–magyar vezetés alatt álló török csendõrség a közös tevékenység idõszakában összességében 25, helyi viszonylatban relatíve nagyobb összecsapást és számtalan kisebb konfliktust lokalizált, illetve vizsgált ki.154 A pacifizálást szolgáló hosszú távú rendezési terv eredményes megvalósítását segítette a török erõk visszavonulásának az ellenõrzése és a felkelõk lefegyverzése. A nemzeti-etnikai és vallási konfliktusok nyomán lakhelyüket elhagyni kényszerült polgári lakosság szenvedésének enyhítésére az osztrák–magyar irányítás alatt álló, erre kijelölt csendõri erõk eredményesen hoztak létre és mûködtettek menekülttáborokat és egészségügyi állomásokat. Szkutari Rendfenntartó feladatok ellátása a nemzetközi megszállás alá vont, döntõen albánok által lakott Szkutari városban (Skhodrában) az ún. „1. Balkáni háború” 1912. õszi összecsapásait követõen (1912–13). 1912. március 13-án Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia megkötötte az ún. „Balkán Szövetséget”. 1912 októberében a „Balkán Szövetség” négy tagországának egyesített hadereje törökellenes nemzeti felszabadító harcot hirdetett és megtámadták az olasz–török háborúban meggyengült Török Birodalmat. A „Balkán Szövetség” tagországainak egyesített hadereje részeként mintegy 500 ezer katona, 1100 löveg, 26 hadihajó vonult fel a törökökkel szemben, akiknek haderejében kb. 300 ezer katona, 1100 löveg és 17 hadihajó szolgált. A számbeli fölényben lévõ támadók gyors és átütõ sikereket értek el a legyengült török haderõvel szemben. 1912 novemberének elején egy kb. 45 ezer fõs egyesített montenegrói–szerb haderõ fogta körül a fõként albánok által lakott Szkutari városát, benne egy kb. 26 ezer fõs török helyõrséggel.155 A török Porta 1912. december 3-án fegyverszünetet kötött. 1912. december 16-án Londonban nagyköveti konferenciát tartottak a hat európai nagyhatalom (Nagy-Britannia, Franciaország, Oroszország, Németország, Olaszország és az Osztrák–Magyar Monarchia) képviselõi a kialakult, eszkalációval fenyegetõ nemzetközi válsághelyzet megvitatása és a megnyugtató megoldások megtalálása érdekében. Ezen a konferencián született döntés a hat európai nagyhatalom képviselõi részérõl az önálló Albánia létrehozásáról156 – majd pedig késõbb, 1913. március 22-én, szintén Londonban arról is, Szkutarit is hozzácsatolják az újonnan létrejött Albániához.157 153 Ravasz István: Balkáni tûzoltási hadmûvelet In: Magyarország az első világháborúban In: Magyarország az első világháborúban, Lexikon A-Zs, (Petit Real, Budapest, 2000.), pp. 55–57. 154 Az osztrák–magyar kontingens császári és királyi tisztjei által kiképzett török csendõrök utóbb másutt is hallattak magukról: részt vettek abban az akcióban is, amelynek nyomán az ifjútörökök befolyása alá került török haderõ Konstantinápoly elllen vonult; ahol lemondatta II. Abdülhamid szultánt, s helyére a trónra segítette a késõbbi V. Mohamedet. 155 Az 1912. november elején Szkutari városát gyûrûbe záró kb. 45 ezer fõs támadó erõkön belül kb. 30 ezer fõ montenegrói, s kb. 15 ezer fõ szerb katona szolgált – akikkel szemben egy kb. 26 ezer fõs török helyõrség vette fel a harcot, elõbb Hasszan Riza bej, majd 1913. február 1-jétõl Essad Toptani pasa irányítása alatt. 156 Ez azért volt fontos az Osztrák–Magyar Monarchia számára, mert így meg tudta akadályozni az Oroszország által támogatott Szerbiát abban, hogy kijuthasson az Adriai-tengerre. 157 Közben, 1913. február 3. után a törökellenes hadmûveletek kiújultak, sõt március 26-án a bolgárok és a szerbek már Drinápolyt, az Isztambul elõtti utolsó nagyvárost is elfoglalták.

75


11. kép. Az Osztrák–Magyar Monarchia Zrínyi csatahajója a nemzetközi erõdemonstráció részeseként, Balkán 1913

A Szkutarit körbezáró montenegrói–szerb erõk azonban hallani sem akartak a második londoni konferencián elfogadott határozatban foglaltakról, hanem folytatták a város ostromát. Ezért az Osztrák–Magyar Monarchia képviselõinek kezdeményezésére a londoni nagyköveti konferencia egy Montenegró és Észak-Albánia ellen tengeri blokád és nemzetközi flottademonstráció végrehajtása mellett döntött. Az 1913. április 10–május 14. között indított nemzetközi akcióban meghatározó szerepe volt az osztrák–magyar erõknek.158 Az összehangolt nemzetközi akció nyomán a szerb kormány a nemzetközi nyomásnak engedve április 12-tõl kivonta a csapatait az ostromgyûrûbõl. A montenegrói haderõ azonban egyedül is vállalta a küzdelmet, s április 23-án térdre kényszerítette a védõket, akik végül átadták a várost a Janko Vukoti vajda parancsnoksága alatt álló montenegrói haderõnek, amely bevonult a városba. A város bevételének hírére április 26-án a német, olasz, francia, monarchiabeli és brit erõk parancsnokaiból alakított Tengernagyok Tanácsa elhatározta Szkutari nemzetközi megszállását, amit a nagyhatalmak nagyköveteinek londoni konferenciája is jóváhagyott. A feladat végrehajtására egy összesen 1000 fõs tengerészgyalogos köteléket állítottak össze. Az esemény hírére Oroszország és Görögország is csatlakozott a nemzetközi flottához egy-egy fegyvertelen hajóval; s az Osztrák–Magyar Monarchia megerõsítette kontingensét159, valamint mozgósította bosznia-hercegovinai csapatait, a montenegrói király bejelentette, átadja a várost a nemzetközi erõknek és annak a tíz km-es körzetébõl is visszavonul. A Monarchia a Radetzky és a Zrínyi csatahajók legénységébõl 300 fõt vezényelt a város elfoglalására és a rendfenntartásra, s ezzel a legnagyobb létszámot biztosította a mûvelethez. Júliusban a tengerészeket a közös hadsereg 87. Gyalogezredének IV. Zászlóalja váltotta fel. Továbbra is feladat maradt a város ellen158 Abrit Cecil Burney altengernagy parancsnoksága alatt létrehozott nemzetközi hajóhad bázisául az osztrák–magyar haditengerészet cattarói támaszpontja szolgált. A flottakötelékben a brit, német, olasz, francia és az osztrák–magyar haditengerészet erõi vettek részt, minthogy az oroszok támogatták Szerbiát, tehát nem kívántak hadihajókat küldeni ellenük. Az Osztrák–Magyar Monarchia Maximilian Njegovan ellentengernagy parancsnoksága alatt vett részt a tengeri blokád és nemzetközi flottademonstráció végrehajtásában az Erzherzog Franz Ferdinand, a Radetzky és a Zrínyi csatahajókkal; az Aspern cirkálóval, valamint a Dinara, a Scharfschütze és az Ulan torpedórombolókkal. 159 Az Osztrák–Magyar Monarchia a Sankt Georg páncélos cirkálóval erõsítette meg a korábban említett három csatahajóból, egy cirkálóból és három torpedórombolóból álló, nemzetközi flottademonstrációban és tengeri blokádban részt vevõ flottáját.

76


õrzése, de szeptembertõl a nemzetközi erõk részt vettek az albán csendõrség megszervezésében és felállításában. Októberben a nagyhatalmak Tengernagyi Tanácsa átalakult Ellenõrzõ Bizottsággá, a parancsnokát kinevezték a város kormányzójává és a békeerõk parancsnokává. A Monarchia mûszaki csapatai még útépítést is végeztek mielõtt 1914. augusztus 1-jén elhagyták a várost.160 Nyáron a tengerészgyalogságot szárazföldi csapatok váltották fel. Az 1600 fõs nemzetközi erõbõl az – ismét a legnagyobb létszámú – osztrák–magyar kontingens feladata lett a rendfentartás Szkutariban. Október 15-én a tengernagyi tanács helyét Nemzetközi Ellenõrzõ Bizottság vette át, levonták az öt hatalom zászlaját és felvonták az albán lobogót. 1914. január 7-én osztrák–magyar és olasz árkászok megkezdték a Szkutari-San Giovanni di Medua (Shngjini) út építését. A misszió az elsõ világháború kitöréséig mûködött. A nemzetközi erõk által elvégzett feladatok rendkívül sokrétûek voltak. A katonai biztonság megteremtése mellett fontos feladat volt a belbiztonság, a közrendvédelem feladatainak ellátása, a helyi csendõrség kiképzése, esetenként vezetése. Az OMM katonái mellett más nemzetek csendõreivel együtt a Magyar Királyi Csendõrség állománya is jelentõs szerepet töltött be a konfliktusok rendezésében, az élet normalizálásában.161 A Balkánon végrehajtott e két mûveletben négy alkalommal az OMM-bõl összesen hat katona vesztette életét, közük Schindler Károly huszárszázados.162 12. kép. Osztrák–magyar ellenőrzõ pont Szkutari határában

160 Ravasz István: Szkutari tûzoltási hadmûvelet In: Magyarország az első világháborúban, Lexikon A–Zs, (Petit Real, Budapest, 2000.), pp. 638–639. 161 Boda József: A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlõdése, helye és szerepe a XXI. században doktori (PhD) értekezés (ZMNE, Budapest, 2006) pp. 13–14. 162 Ravasz István: Tûzoltási hadmûveletek. Magyar katonák egy évszázaddal ezelõtti békemisszióban In: Béketeremtés-Békefenntartás (Kodolányi János Fõiskola, Székesfehérvár, 2005) p. 42.

77



2. A MAGYAR KATONAI SZEREPVÁLLALÁS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚT KÖVETÕEN, A HIDEGHÁBORÚ ALATT Az első világháború kitörését követõen közel hat évtizednek kellett eltelnie, amikor ismét sor került nemzetközi haderõ bevonásával nagyszabású béketeremtõ akciókra. A magyar katonák ezen idõszakban két különbözõ típusú békemûveletben vettek részt: – egy ad hoc nemzetközi „békemûveletben” (a vietnami háborút lezáró Párizsi Egyezmény végrehajtására létrehozott Nemzetközi Ellenõrzõ és Felügyelõ Bizottság163 részeként, amelynek rendeltetése az egyezményben foglaltak betartásának az ellenõrzése és garantálása volt); – az ENSZ által vezetett és irányított missziókban (az ENSZ Irán–Irak Katonai Megfigyelõ Csoport, valamint az ENSZ Namíbiai Átmenetet Segítõ Csoportja részeként). Dél-Vietnam (1973. január–1975. április) A második világháború után a nagyhatalmak szembenállása jelentõsen korlátozta az ENSZ mozgásterét. Ebben a feszült külpolitikai helyzetben Magyarország is részt vett a Dél-Vietnamban 1973-ban felállított nemzetközi felügyelõ bizottságban, ahol több száz magyar katona teljesített szolgálatot. A magyarok az USA és Vietnam 1973. január 24-én megfogalmazott felkérésére 32 dél-vietnami ellenõrzõ ponton, valamint a saigoni központban szolgáltak a vietnami háborút 1973 januárjában lezáró Párizsi Egyezmény végrehajtására létrehozott Nemzetközi Ellenõrzõ és Felügyelõ Bizottság (ICCS) erõinek részeként – indonéziai, lengyel, kanadai, majd az õket váltó iráni katonákkal közösen. 13. kép. Magyarok Dél-Vietnamban

163 International Commission of Control and Supervision (ICCS).

78

14. kép. Prof. emeritus Kõszegvári Tibor ny. altábornagy képe, aki ezredesi rendfokozatban szolgált Dél-Vietnamban

A Nemzetközi Ellenõrzõ és Felügyelõ Bizottságba delegált magyarok missziójának hivatalosan deklarált célja a tûzszünet betartásának felügyelete, a tûzszünetsértések kivizsgálása, a fogolycserék ellenõrzése és a leszerelés felügyelete volt. Egyesek szerint a magyar kontingensnek titkos feladatokat is végre kellett hajtania (ti.: a kommunista Észak-Vietnam és a dél-vietnami forradalmi erõk segítését és információkkal való ellátását is). 1973 januárja és 1975 áprilisa között három magyar kontingens vett részt a bizottság munkájában: az elsõ kontingens 1973 januárjában, a második 1973 decemberében, a harmadik kontingens pedig 1974 nyarán utazott ki Vietnamba. A magyar kontingensek állományában a hivatásos katonák mellett tartalékos katonák; civilek, diplomaták, valamint különféle rendvédelmi (s nemzetbiztonsági) szervek tagjai is teljesítettek szolgálatot. Hazánk a misszió idõtartama alatt mindösszesen mintegy 750 fõs létszámmal képviseltette magát ebben a nemzetközi megfigyelõi misszióban. A mûveletben való részvétel magyar áldozatokat is követelt. A misszió során két magyar is életét vesztette, amikor a helikoptert, amelyen utaztak, támadás érte. 1973. április 7-én Khe Sanh térségében egy nemzetközi megfigyelõket szállító UH1-es helikoptert rakétatalálat ért, amelyben a helikopteren utazó mind a tíz személy elhunyt. A rakétatámadás áldozatai között volt a helikopteren utazó két vietnami, egy kanadai és egy indonéz katona; a vietnami tolmács és a helikopter háromtagú amerikai személyzete mellett két magyar is: Dylski Aurél határõr õrnagy és Cziboly Csaba tartalékos százados. 79


80


15. kép. Dr. Oroszi Antal ny. ezredes személyes emlékeibõl: egy fotó a partnerekkel való tanácskozásról, Dél-Vietnam

17. kép. Dél-Vietnam

16. kép. Kõszegvári Tibor ezredes és kanadai kollégája, Dél-Vietnam

18. kép. Kõszegvári Tibor ezredes és kollégái, illetve tárgyalópartnerei, Dél-Vietnam

81



A Dél-Vietnamban a Nemzetközi Ellenõrzõ és Felügyelõ Bizottság részeként nagy nemzetközi elismerést arató tevékenységet, valamint azt követõen relatíve hosszú idõnek kellett eltelnie, amíg a hidegháború vége felé, 1988-ban küldött újra katonai megfigyelõket hazánk a nemzetközi béke és biztonság stabilizálása, fenntartása, illetve megteremtése érdekében. Az elsõ ilyen jellegû mûveletre az iraki–iráni határon került sor. ENSZ Irán–Irak Katonai Megfigyelõ Csoport az iraki–iráni határon (UN Iran–Iraq Military Observer Group [UNIIMOG]) 1988. augusztus10–1991. február 28. Az ENSZ elsõ, 26 tagállam kizárólag fegyvertelen katonáiból álló megfigyelõ miszsziója az Irán és Irak közötti 8 esztendõn át tartó háborút lezáró tûzszünet helyszíni ellenõrzésére. Magyar katonák a hidegháború utáni idõszakban ebben a misszióban vettek részt elõször (fegyvertelen katonai megfigyelõként) egy nemzetközi ENSZ-misszióban. Az ENSZ felkérése az iraki–iráni háborút lezáró tûzszüneti megállapodás betartásának a nemzetközi ellenõrzésében való részvételre 1988. augusztus 10-én érkezett meg – s az elsõ 15 tisztbõl álló magyar kontingens már 1988. augusztus 16-án el is foglalta a helyét a kijelölt ellenõrzõ pontokon Irakban. Az ENSZ–zászló alatt tevékenykedõ megfigyelõk feladata volt az irak–iráni háború után a felek katonai ereje visszavonásának ellenõrzése. Az elsõ csoport tíz, a második csoport 12, a harmadik csoport hét hónapig látta el a megfigyelõi feladatokat. A békefenntartó missziónak az 1991 januárjában Irak ellen ENSZ-felhatalmazással végrehajtott katonai akció vetett végett. Összesen 46 magyar honvédtiszt teljesített szolgálatot Irakban, akik közül hárman körzetparancsnoki, ketten körzetparancsnok-helyettesi beosztást töltöttek be. A missziót 1991 februárjában azért szüntették meg, mert a megelõzõ év augusztusában Irak lerohanta Kuvaitot. 20. kép. ENSZ-járõrök indulás elõtt

19. kép. Oroszi Antal szolgálati helyén, Dél-Vietnam

82

83



3. A MAGYAR KATONÁK KÜLFÖLDI SZEREPVÁLLALÁSA A HIDEGHÁBORÚ VÉGÉTÕL NAPJAINKIG

21. kép. Az egykori harcterület átvizsgálása, UNIIMOG

ENSZ Namíbiai Átmenetet Segítõ Csoportja (UN Transition Assistance Group in Namibia [UNTAG]) 1989. április 1–1990. március 30. A választásokat és a törvényes rendet elõsegítõ, elsõ nagyszabású és teljesen ENSZ rendvédelmi békefenntartó misszió, amely 1989. április és 1990. március között mûködött mintegy 4500 katonával, 1500 rendésszel és 2000 civillel. A namíbiai ENSZ rendõri misszió sajátossága – azon túl, hogy az elsõ rendõri békefenntartó misszió volt a magyar rendõr kollégák számára – az volt, hogy pontosan a rendszerváltás idõszakára (1989–90) esett. A mai modern rendõri békemûveletek kezdetét jelentõ misszióban hazánk 22 fõ rendõrrel képviseltette magát. A misszióban való részvétel alapfeltétele a tárgyalóképes angol nyelvtudás volt. „Az ez irányú felmérés azonban lehangoló képet mutatott, hiszen a Rendõrség akkori állományából összesen három fõ rendelkezett a megkövetelt nyelvi képességgel. Ezért a kontingensben az akkori politikai helyzetnek megfelelõen nemcsak rendõrök, hanem diplomaták és hírszerzõ tisztek is helyet kaptak. A misszió közel egy évig tartott és összesen 24 ország 1750 rendvédelmi szakembere, úgynevezett „polgári rendõre” vett benne részt.”164 164 Boda-Farkas (2010) A rendõri békefenntartás tapasztalatai. In: Társadalom és Honvédelem, 2010. 3–4.

84

A bipoláris világrend fellazulásával és bomlásával a Föld bármely pontján kialakuló konfliktus már nem vált automatikusan a két szuperhatalom „érdek ütköztetésének” színterévé. A fejlõdõ világban, a távoli országokban kialakult válságok megoldása nem azonnali és sürgetõ, nem nagyhatalmi kérdés továbbá. A hidegháború lezárásával, az 1990-es évek elejétõl felerõsödött az ENSZ szerepe. Ezen idõszakban kezdõdött a Magyar Köztársaság aktív szerepvállalása a különbözõ nemzetközi szervezetek által vezetett béketámogató mûveletekben. A Magyar Köztársaság egyetlen államot sem tekint ellenségének, vitás kérdéseit a nemzetközi jog keretein belül, a diplomácia eszközeivel rendezi és oldja meg. A korszakváltás „kishatára” az 1989–92-es idõszakra tehetõ, amikor olyan típusú békemûveletekre kerül sor, amelyek jellegadó vonásaikat tekintve már eltérnek az elsõ generációs ismérvektõl.165 A nemzetközi közösség hatékony segítséget nyújtott a függetlenség kivívásában és az élet normalizálásában 1989–90 között Namíbiában (UNTAG) és 1992–93 között Kambodzsában (UNTAC). A „kishatár” másik fontos ismérve a polgárháborúk feloldására tett kísérlet: – 1989-tõl Angolában az UNAVEM/MONUA, – 1989–1992. Nicaraguában az ONUCA, – 1991-tõl Nyugat-Szaharában a MINSURO. A korszak „nagyhatára” 1992–93 közötti idõszakra datálható. Az ekkor induló mûveleteknek már a tömeges gyilkosságokkal (népirtás) humanitárius katasztrófákkal központi kormányzat (akarat) hiányával kellett szembesülniük. – 1992–95 Szomália UNSOM/UNITAF, – 1992–95 Jugoszlávia UNPROFOR, – 1993–96 Ruanda UNAMIR. A Magyar Honvédség a hidegháború befejezõdése óta egyre növekvõ létszámú katonával vesz részt a nemzetközi válságreagáló (s azokon belül is elsõsorban a béketámogató) mûveletekben. Hazánk jelenleg is egyidejûleg közel ezer katonát állomásoztat külföldön különbözõ missziós tevékenységekben. A Magyar Köztársaság katonái részt vesznek egyebek között minden, a NATO számára kiemelkedõen fontos mûveletben (így 2002 óta folyamatosan jelen vagyunk a három legfontosabb nemzetközi misszióban: a Balkánon, Afganisztánban és Irakban) is. Változatlanul szükség van arra, hogy a nemzetközi válságkezelõ mûveletekben katonáinkkal is aktívan szerepet vállaljunk, mert sajnos, úgy tûnik: a katonai erõ napjainkban is relatíve fontos eleme maradt a nemzetközi politikának – így katonáink eredményes külföldi szolgálata is egyik alkalmas eszköze lehet a magyar érdekek külföldi érvényesítésének, s megbízható partneri, illetve szövetségesi mivoltunk bizonyításának.

165 Lásd errõl részletesebben: (Boldizsár, 2008; Szenes, 2006; Isaszegi: 2010)

85


19. ábra. Nemzetközi válságreagáló műveletekben részt vevő magyar katonák létszámának alakulása, 1990–2009

Az évek során missziók szûntek meg, de új mûveletek is indultak, amelyekben a magyar katonák jelenleg is nagyfokú nemzetközi elismertségnek örvendve szolgálnak. Az alábbiakban tekintsük át röviden, hogy a hidegháború végétõl napjainkig terjedõ idõszakban milyen missziókban, s miféle feladatköröket ellátva szolgáltak, illetve szolgálnak katonáink!166


22. kép. A magyar katonai egészségügyi kontingens Szaúd-Arábiában, 1991

ressziót elkövetõ Irak ellen 1991. január 17–február 28. között a „Sivatagi Vihar” névvel végrehajtott hadmûveletben megsérült személyek szakorvosi ellátását és a háborús sérültek utókezelését, majd pedig a harcok megszûntével, 1991. május 29-i hazaérkezésükig bekapcsolódtak a polgári betegellátásba is.

3.1. Békefenntartás a rendszerváltás idõszakában, 1990 –1994167

ENSZ Fõtitkárának Különleges Iraki Irodája (UN Office of the Secretary General in Iran [UNOSGI]) 1991. február–1992. december168

Magyar Katonai Egészségügyi Kontingens (Hungarian Medical Team [HMT]), Szaúd-Arábia 1991. január 14 –1991. május. 29.

Az ENSZ fõtitkárának Bagdadban, az UNIIMOG-missziót követõen létrehozott Különleges Iraki Irodájának is volt magyar tagja.

Szaúd-Arábiában magyar katonaorvosok is szolgáltak a Kuvait felszabadításáért folytatott koalíciós háborúban. Az orvoscsoport Szaúd-Arábia kormányának felkérésére, humanitárius küldetéssel érkezett dr. Svéd László orvos ezredes vezetésével 1991. január 14-én Dahranba. Hazánk így vett részt az Irak által 1990. augusztus 2-án lerohant Kuvait megsegítésére szervezõdött nemzetközi koalícióban. Az orvoscsoport a King Abdul Aziz Kórházban biztosította az ag-

ENSZ Irak–Kuvait Megfigyelõ Misszió UN Iraq–Kuwait Observation Mission [UNIKOM]) 1991. április 1–2003. október169

166 Az áttekintés a Honvédelmi Minisztérium hivatalos kiadványaiban („A honvédelem négy éve, 1990–1994, 1994–1998, 1998–2002, 2002–2006”, valamint „A nemzeti konszenzus négy éve, 2006–2010” c. kiadványokban) hivatalosan közzétett (néha bizony nem igazán koherens, sõt belsõ ellentmondásokat is sejtetõ) adatok alapján készült. Az említett kiadványokban közzétett konkrét adatokat „A nemzetközi válságreagáló mûveletekben részt vevõ magyar katonák létszámának alakulása, 1990—2009” címet viselõ függelék tartalmazza. Hangsúlyozzuk, hogy katonák létszáma hónapról hónapra változott. 167 Forrás: A honvédelem négy éve 1990–1994 / [szerk. Bombay László] (1994) 29. oldal

86

Az iraki–iráni missziót követõen az ENSZ BT 1991. április 3-án egy katonai megfigyelõkbõl álló békefenntartó erõ felállításáról hozott döntést, amelynek célja az Irak–Kuvait határnál a fegyvermentes övezet fenntartása és a Khwar Abd Allah vízi út biztosítása volt Irak és Kuvait között. Az Irak és Kuvait közötti határ ellenõrzésére és a tûzszüneti megállapodás betartatására 1991. április 5-én hét magyar honvédtiszt utazott Kuvaitba. Az elsõ 168 Magyar részvétel: 1991. febuár–július 169 Magyar részvétel: 1991. április 8–2003.március

87



kontingens váltására 1992 áprilisában, míg a másodikéra 1993 áprilisában került sor. A misszióban harminckét nemzet képviselteti magát katonai erõvel, de a különbözõ civil stábokkal együtt több mint hatvan ország vesz részt a béketámogatásban. A magyar állomány nagyobbik része vezetõi vagy törzsbeosztást látott el. ENSZ Különleges Bizottság Hivatala (UN Office of the Special Commission [UNSCOM]) 1991. április 3–1999. december170 Két honvéd szaktiszt vett részt az ENSZ Különleges Bizottság Irodájának munkájában. ENSZ Angolai Igazolási, illetve Felügyelõ Misszió (UN Angola Verification Mission [UNAVEM]), utóbb ENSZ Megfigyelõ Misszió (UN Observer Mission in Angola [MONUA]) 1991. június–1999. február Az angolai békefenntartó misszió 16 évig tartó polgárháború után jött lére.171 1991. július 15-én 15 fõs magyar kontingens kezdte meg a szolgálatot a nemzetközi katonai kontingens keretében.172 Feladatuk a tûzszünet ellenõrzése, a szemben álló fegyveres csoportok lefegyverzése, a választások megszervezése és a demokratikus hadsereg felállítása volt. Az 1992 szeptemberében lezajlott választások után kiújultak a harcok az UNITA és az MPLA fegyveresei között. Az így kialakult helyzetben az ENSZ csökkentette a megfigyelõk számát, így a magyar kontingens is öt fõre fogyatkozott. Az UNAVEM-I. misszió csak a dél-afrikai és az (626/1988. ENSZ BT-határozat alapján elkezdett) kubai csapatkivonások után kezdõdhetett meg, s célja a kubai csapatkivonás ellenõrzése volt. Az UNAVEM–II. a kormány és az UNITA között létrejött tûzszüneti egyezmény betartásának felügyeletét végezte, valamint a demobilizációt és a közös hadsereg felépítését, valamint a választások elõkészítését és lebonyolítását segítette. Az UNAVEM-III. misszió 1994 októbere után egyebek között a helyzet normalizálásában, az állami adminisztráció és a rendõrség újjászervezésében vett részt. A MONUA-misszió feladata az állami adminisztráció kiterjesztése, az ország újjáépítése és a közös haderõ megalakításának befejezése volt. ENSZ Kambodzsai Átmeneti Hatóság (UN Transition Authority in Cambodia [UNITAC]) 1992. március–1993. szeptember173 Szihanuk kambodzsai király 1990-ben kért segítséget az ENSZ-tõl a demokratikus választások lebonyolításához. A segítség azért kellett, mert az 1975-tõl négy éven át hatalmon lévõ, és a lakosság felét, három és fél millió embert ki170 Magyar részvétel: 1993 április–1994 március. 171 A misszió fejlõdéstörténete a következõ fõbb állomásokat tartalmazta: UNAVEM-I (1989 január–1991 június); UNAVEM-II (1991 június–1995 február); UNAVEM-III (1995 február–1997 június); MONUA (1997 július–1999 február). 172 Magyar részvétel: UNAVEM-II.: 1991 június–1995 február; MONUA: 1997 július–1999 február 173 Magyar részvétel: 1992. május–1993. július.

88

23. kép. Angolában

irtó Pol Pot és társai, a vörös khmerek 1979 óta gerillaharcot folytattak a törvényes uralkodó ellen, és minden igyekezetükkel a választások meghiúsítására törekedtek. Az ENSZ tör té ne te so rán a leg na gyobb lét szá mú, 26 ezer fõs mis szi ó val ér ke zett Kam bo dzsá ba. A 3600 fõs nem zet kö zi fegy ve res tes tü let ben 129 ma gyar rend õr vett részt, köz tük a bûn ügyi hely szí ne lõ Ma gyar Ta más is. Tár sa i tól el té rõ en – akik fõ ként jár õrö zés ben, a he lyi rend õrök ki kép zé sé ben, a kam pány gyû lé sek és a vá lasz tá sok biz to sí tá sá ban vet tek részt – Ma gyar Kam bo dzsá ban is több nyi re bûn ügyi hely szí ne lést vég zett. „Mi vel a vö rös khme rek sem az ENSZ-al kal ma zot ta kat, sem sa ját hon fi tár sa i kat nem kí mél ték, na gyon gyak ran kel lett gyil kos sá gok ál do za ta i hoz ki vo nul nunk” – em lék szik vis sza Ma gyar. Elõ for dult, hogy az ENSZ-erõk je len lé te el le né re a vö rös khme rek egy tel jes fa lu la kos sá gát ki ir tot ták, de nem járt job ban az a nyolc bol gár ENSZ-ka to na sem, akit egy ét te rem ben lõt tek agyon min den kér dés nél kül. A szabad és tiszta kambodzsai választások megszervezésének és lebonyolításának elõsegítése; a törvényes rend fenntartása, a menekültek és a kitelepítettek hazatérésének biztosítása; a polgári közigazgatás és a haderõ megszervezése, valamint a létfontosságú infrastruktúra kiépítése céljából létrehozott nemzetközi misszióban magyar rendõrök is részt vettek. 1992. március 15én érte el a mûveleti készenlétet az UNTAC. A mandátumuk 1993 szeptemberében járt le. 89



ENSZ Mozambiki Missziója (UN Operation in Mozambique [UNOMOZ]) 1992. december–1994. december Az országban majdnem húsz éven át polgárháború dúlt, egymillió volt az áldozatok száma és mintegy kétmillióan menekültek a szomszédos országokba. Mozambik területének hetven százalékát elaknásították. A leszerelt katonák és gerillák rablóbandákba tömörülve fosztogattak. A bûnüldözés hatékonysága a rendõrség hiányos felszerelése, alacsony bérezése és a burjánzó korrupció miatt kritikán aluli volt. A rendõri vezetõk passzív ellenállása miatt nagyon nehézkes volt a helyi rendõrséggel való együttmûködés. A helyi rendõrség demokratikus átalakításában, az emberi jogok biztosításában, a technikai felszereltség és a munkavégzés minõségének javításában komoly szerepe volt az ENSZ-rendõröknek. A nem zet kö zi leg is si ke res nek ítélt ENSZ-bé ke tá mo ga tó mû ve let ben Ma gyar or szág 23 fõ ka to nai és 20 fõ rend õri meg fi gye lõ vel vett részt. A kül de té sek cél ja alap ve tõ en ugyan az volt, mint An go lá ban, azon ban a ka to nai meg fi gye lõk mel lett már 4 tel jes zász ló alj is se géd ke zett a mû ve le tek ben. Ezek a zász ló al jak na gyobb erõt kép vi sel tek és vé del mez ték a meg fi gye lõk biz ton sá gát. 25. kép. UNOMOZ-sajtókonferencia – Mozambik, 1992

24. kép. Aknaszedés; Kambodzsa, 1992 – UNITAC

A magyar rendõrök feladatai közé tartozott a lakosság fegyvereinek begyûjtése is, ami nem volt egyszerû feladat: a másfél évtizede polgárháborúban álló országban minden emberre három fegyver jutott, ráadásul az ENSZ-rendõrök csak gumibottal és gázspray-vel „operálhattak” abból a megfontolásból, hogy a vörös khmerek a fegyveresekre lõnek. A kambodzsai ENSZ-misszióban – 117 ország katonái mellett – 21 állam vett részt rendõrei közremûködésével. Ebben a mezõnyben a magyar rendõrök munkáját a harmadik helyen értékelték. Ez volt a Magyar Köztársaság eddigi legkomolyabb békemissziója, és a Kambodzsában nyújtott magyar teljesítmény alapozta meg a késõbbi küldetésekbe történt meghívásokat is. 90

91



ENSZ Libériai Megfigyelõ Misszió (UN Observer Mission in Liberia [UNOMIL]) 1993. szeptember–1997. szeptember174 Egy fõ, aki az UNOMIL-ban vezetõ katonai tanácsadóként szolgált (azt megelõzõen pedig az angolai UNAVEM-II. misszióban szektorparancsnoki beosztásban tevékenykedett) Az ENSZ Biztonsági tanácsa szeptember 22-én hozott 866. számú határozatával életre hívta Libériai Megfigyelõ Misszióját, az UNOMIL-t. 20. ábra. Libéria, 1993 – UNOMIL-térkép

ENSZ Libanoni Nemzetközi Támogató Erõk (UNIFIL) 2006 – Folyamatban Négy fõ térképész szakember segíti a nemzetközi törzs és a libanoni hadsereg rendfenntartó misszióját. EBESZ Grúziai Tényfeltáró Csoport (OSCE Mission to Georgia [OSCE MTG]); EU Grúziai Megfigyelõ Misszió ([MMG]) 1992. november 6–2008. december Az Abházia/Grúzia/Oszétia határvidékek konfliktusainak megelõzése érdekében indította a két nemzetközi szervezet a misszióit. Az EBESZ (OSCE) MTG Misszió (Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet grúziai tényfeltáró csoportja) Az EBESZ grúziai missziója 1992 decemberétõl kezdte meg mûködését. A misszió fõ célkitûzései a grúz–déloszét, valamint a grúz–abház konfliktusok békés rendezésében való segítségnyújtás. A misszió központja Tbiliszi, létszáma 18 fõ, amely fõképpen diplomatákból és katonákból állt. A többnemzetiségû állományból két-három fõ állandóan a konfliktuszóna középpontjában, a dél-oszét fõvárosban, Tskhinvaliban tartózkodott. A hazai részvétel a misszió megalakulásától kezdve folyamatos volt. ENSZ Ugandai és Ruandai Megfigyelõ Misszió (UN Observer Mission Uganda– Rwanda [UNOMUR]) 1993. június–1994. szeptember.175 Az ENSZ BT 846/1993. határozata alapján a misszió az Uganda és Ruanda közötti határ ellenõrzésére, a Ruanda felõl induló katonai akciók és határincidensek megakadályozására, a határon átkelõ gépjármûvek átvizsgálására irányult. Utóbb, 1993 októberétõl a 872/1993. ENSZ-határozat alapján a misszió feladata kibõvült a fõváros biztonságának szavatolásával, a tûzszünet felügyeletével, a fegyvermentes övezet létrehozásával, a lefegyverzés, aknamentesítés végrehajtásával, valamint a menekültek visszatérésének felügyeletével és az illegális akciók kivizsgálásával. A misszióban a tervezett 331 megfigyelõ helyett csupán 81 katona vett részt, akik Hollandiából, Brazíliából, Bangladesbõl, Botswanából, Zimbabwébõl, Szenegálból és Magyarországról érkeztek. 1994 áprilisában a Burundi és a ruandai elnök repülõgépének lelövését követõen a felek a tûzszünetet megsértették, a háború újra kitört. Az UNOMUR irányítói elõbb az ellenõrzõ pontok számának fokozatos csökkentésére és a járõrözési tevékenység minimalizálására kényszerültek. ENSZ Ciprusi Békefenntartó (Erõk UN Peacekeeping Force in Cyprus [UNFICYP]) 1964. márc.–folyamatosan176 Ciprus 1960-ban vált függetlenné, azzal a kikötéssel, hogy területén továbbra is állomásozhatnak a brit hadsereg katonái. Az új állam alkotmányában rögzítették a szigeten élő két nép (a többségi társadalmat alkotó görögök, valamint a

174 Magyar részvétel: 1993. szeptember 22–1994. február.

92

175 Magyar részvétel: 1993. október–1994. szeptember. 176 Magyar részvétel: 1993 augusztus – folyamatosan.

93


26. kép. UNFICYP, 4. szektor parancsnoksága, Famagusta – a többnemzeti erõk képviselõinek címereivel

kisebbségben lévő törökök) hatalomból való részesedésének mértékét (70%–30%), s megtiltották a szigetország Görögországhoz csatolását. Ez utóbbi paragrafus miatt a görög ciprióták hevesen tiltakoztak, ami egyebek között jobboldali nacionalista terrorszervezetük, az EOKA-B erőszakos akcióiban is megnyilvánult (Ethniki Organosis Kyriakou Aganos [EOKA] = Ciprus Harcosok Nemzeti Szervezete. Az EOKA eredetileg anti-kolonialista mozgalom volt 1955–59 között; az 1971–74 között működő EOKA-B alapítója pedig George Grivas tábornok volt, aki a Görögországgal való unió létrehozását sürgette.). A Makariosz érsek által vezetett görög ciprióták 1963-ban felszámolták az ország kettős felépítését és jelentősen korlátozták a török kisebbség jogait, s 1963 decemberétől a konfliktus eszkalálódott, s az alkotmányos válságot követően a nemzetiségek között erőszakos cselekmények vették kezdetüket. Amikor egyértelművé vált, hogy a brit katonák már nem képesek fenntartani a rendet, a béke visszaállítására tett erőfeszítések hiábavalóságát tapasztalva az ENSZ Biztonsági Tanácsa felajánlotta saját békefenntartóit. Az ENSZ Ciprusi Békefenntartó misszióját 1964-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozata alapján hozták létre. 1963 decemberében, az alkotmányos válságsorozatot követõen a nemzetiségek között erõszakos cselekmények vették kezdetüket. A béke visszaállítására tett erõfeszítések hiábavalósága után az ENSZ szorgalmazta a békefenntartó erõk (UNFICYP) alkalmazását. Az erre vonatkozó határozat a következõket írta elõ az UNFICYP számára: a harcok kiújulásának megakadályozása, a törvényes rend helyreállítása és fenntartása és a normális viszonyok újjáépítésének elõsegítése. Magyarország 12 nemzet 1230 katonájával, 35 civil rendõrrel és 245 helyi, valamint nemzetközi civil alkalmazottal együtt vett részt. A Magyar Honvédség egy 123 fõs kontingenst állomásoztatott Cipruson. A magyar szerepvállalás az UNFICYP-misszióban 1993 augusztusában kezdõdött 4 katonai megfigyelõvel. A Magyar Köztársaság 1995 novemberé94


ben 29 fõs szakasszal növelte a magyar kontingens létszámát. A szakasz az elsõ század elsõ szakaszának feladatait egy közös magyar–osztrák századon belül látta el. Központi tábora az Észak-ciprusi Török Köztársaság területén Louroujina/Akingilar faluban helyezkedett el. 1997 szeptemberében a magyar kontingens századerõvé bõvült, 107 fõs összlétszámmal átvette a 4-es szektor 1. századának teljes felelõsségi körzetét. A kontingens a következõ városok és táborok körzetében teljesített szolgálatot: UNFICYP-fõparancsnokság, Nicosa; Zászlóalj (4. szektor) parancsnokság, Famagusta; 1. szakasz parancsnoksága, Louroujina. A magyar kontingens tagjainak napi feladatai: – járõrözés, megfigyelés; – a tûzszüneti egyezmény bármely fél részérõl történõ megsértésének jelentése, megszüntetése; – a tömegdemonstrációk kezelése, a szemben álló felek közvetlen harcérintkezésének megakadályozása, közvetítés a felek között; – az ütközõzónában lakó kisebbségek védelme krízishelyzetben; – napi munkakapcsolat fenntartása a szemben álló felek, illetve a helyi lakosság képviselõivel; – az ENSZ fennhatóságának érvényre juttatása az ütközõ övezetben; – humanitárius, jogi, egészségügyi, adminisztratív segélynyújtás az elszigetelt kisebbségi csoportoknak – interkommunális kapcsolatok ápolásában való támogatás (zarándokutak, bikommunális rendezvények)

27. kép. Járőrben, Ciprus, UNFICYP, 1997

95



A magyar békefenntartók elismerését jól tükrözi, hogy az eredeti 107 fõs kontingens létszám néhány év alatt 120 fõre bõvült, a bõvítések kivétel nélkül törzstiszti helyek, valamint kulcsbeosztású vagy különleges képzettséget igénylõ tiszthelyettesi beosztások voltak. Késõbb 2004. 10. 22-én az ENSZ BT határozatában egy mobilabb mûveleti eljárás bevezetését rendelte el, az infrastruktúra és vezetés-irányítási rend ésszerûsítésével, a katonalétszám mintegy 30%-os csökkentésével (84 fõ). Magyarország 1995 óta vesz részt a ciprusi fegyveres békefenntartó misszióban, jelenleg 116 fõvel. „Járõrözõ katonáink azon õrködnek, hogy a görög–török fegyvermentes zónába egyik szemben álló fél se vonulhasson be katonai egységekkel” – tájékoztatott még a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Hadmûveleti Központ parancsnokaként Isaszegi János dandártábornok.177 Szerencsére katonát nem vesztettünk Cipruson, azonban kisebb atrocitások, például kõdobálás rendszeresen érik a békefenntartókat. Grúz–csecsen határmegfigyelõ misszió (SCE AGTC) 1999. december 15–2002. december Az EBESZ Állandó Tanácsának csecsenföldi határmegfigyelõ misszióját grúz kérésre 1999. december 15-én hozták létre grúziai területen, 20 fõvel, az EBESZ grúziai tényfeltáró missziójának részeként, az egyik magyar békefenntartó katonai irányításával. A határmegfigyelõk létszámát 2000 márciusától 22 fõvel emelték a csecsen területen, ezáltal 42 fõ 23 nemzet bevonásával látta el a határ-ellenõrzési feladatait. A misszió munkájában két magyar tiszt vett részt. A katonai megfigyelõ misszióban való részvételünk 2002. 11. 27-én befejezõdött. Grúziában a nemzetközi katonai megfigyelõk túszul ejtése is több esetben megtörtént. Ha szerencséjük volt, hetekkel késõbb bántatlanul visszakerültek, persze nem ingyen: néhány ezer német márka, USA-dollár vagy euró fejében. A katonai megfigyelõk elsõsorban az adott térségre vonatkozó ENSZ-határozatok betartatását ellenõrzik: nem telepített-e engedély nélküli ellenõrzõ pontot bármelyik fél, nem mozdultak-e ki a laktanyáikból tiltott területre. Figyel és jelent: a katonai megfigyelõ munkaköre tömörítve. ENSZ Grúziai Megfigyelõ Misszió (UN Observer Mission to Georgia [UNOMIG]) 1993. augusztus–2009. június178 Az UNOMIG ENSZ katonai megfigyelõ misszióját Grúziában az 1992. augusztus 12-én kirobbant grúz–abház polgárháború békés rendezésének céljából alapították. A szemben álló felek 1993. július 27-én aláírták a fegyverszüneti és csapatkivonási egyezményt, továbbá 1994. május 14-én a moszkvai egyezményt. Utóbbi alapján létrehoztak egy 12 km hosszú biztonsági zónát, valamint egy 12 km-es fegyvermentes övezetet az Inguri folyó partján. Az ENSZ és az EBESZ megállapodása alapján indított katonai megfigyelõi misszió során kiemelt feladat volt a grúzok és abházok között megkötött fegyvernyugvási egyezmény betartásának felügyelete, valamint az emberi jogok megsér-

28. kép. UNFICYP-járõr – Ciprus, 1997

96

177 Magyar békefenntartók. Akik élesben szeretik. In: Hetek, országos közéleti napilap. (2003. 05.16.) Online: http://www.hetek.hu/hatter/ 200305/akik_elesben_szeretik. 178 Magyar részvétel: 1994. január 24–2009. június.

97



29. kép. Orosz és magyar katonai megfigyelõk Grúziában, 1993 – UNOMIG

30. kép. EBESZ-járõr – Hegyi-Karabah, 1995

tésének a jelentése. Az ENSZ-megfigyelõk mindkét zónát felügyelték és teljesítették a következõ feladatokat: – a tûzszüneti egyezmény betartásának ellenõrzését; – fegyvermentes övezetre és a nehézfegyverekre vonatkozó korlátozó rendszabályok betartásának ellenõrzését; – a fegyveres csapatmozgások megfigyelését és jelentését a biztonsági zónában; – részt vettek a különbözõ egyezmények megsértésének kivizsgálásában, az egyéb humanitárius szervezetek (Vöröskereszt, Orvosok Határok Nélkül) mûködésének segítésében és a menekültek repatriálásában; – rendszeres õrjáratozással ellenõrizték a Kodori-völgyben a katonák átvonulását. A misszióban 23 ország vett részt, amelyben 102 fõ katonai megfigyelõ teljesített szolgálatot. A magyar kontingens létszáma hét fõ volt. 2003. december. 1-jétõl az ENSZ rendõri tanácsadói missziót is létesített az országban. A feladat az alábbi volt: a helyi rendõrség számára szakértõk és tanácsadók, kiképzõk biztosítása a rendvédelmi szakfeladatok demokratikus és szakszerû végrehajtása érdekében. A tanácsadói csoport 20 fõs volt, s 2004 és 2006 között három fõ magyar rendõr szolgált a misszióban.

A misszió során meghalt egy magyar katonatiszt: dr. Török László ezredes (posztumusz dandártábornok, a misszió magyar parancsnokhelyettese), amikor 2001. október 8-án lelõtték a Kodori-völgyben járõrözõ ENSZ-helikoptert, amelyen kilencedmagával utazott.179

98

ENSZ Megfigyelõk Tadzsikisztáni Missziója UN Mission of Observers in Tajikistan (UNMOT) 1994. december–2000. május180 Az ENSZ katonai megfigyelõkkel már 1994 óta jelen van a tádzsikisztáni UNTOPmisszióban, ahol az EBESZ-szel együttmûködve felügyelték a tádzsik–afgán határon a tûzszünet betartását. A tíz ország részvételével zajló misszió rendeltetése az volt, hogy a megfigyelõk az EBESZ képviselõivel együttmûködésben felügyeljék a tádzsik–afgán határon a tûzszünet betartását. A Biztonsági Tanács 1994 decem179 2001. október 8-án a Kodori-völgyben járõrözött egy ENSZ-helikopteren dr. Török László ezredes (posztumusz dandártábornok, a misszió magyar parancsnokhelyettese) is, amikor gépüket lelõtték, s a helikopteren tartózkodó összes személy (Török Lászlón kívül a három fõs személyzet, három fõ katonai megfigyelõ, egy tolmács, egy rádiós) életét vesztette. 180 Magyar részvétel: 1995. január15–1995. július 18.

99


berében hozta létre a tíz ország negyven katonai megfigyelõjével végrehajtandó misszióját. Feladatuk volt, hogy az EBESZ-erõkkel együttmûködve felügyeljék a tádzsik–afgán határon az ellenségeskedés megszüntetésére irányuló ideiglenes tûzszünet betartását. Az ENSZ-rendõrséget egy fõtanácsadó képviselte, akinek a feladata a helyi belügyminisztérium segítésére terjed ki. 2002. december és 2004. február között ENSZ-felkérésre egy oroszul és angolul egyaránt jól beszélõ, missziós tapasztalattal rendelkezõ magyar rendõrtiszt szolgált Tádzsikisztánban, a belügyminiszter fõtanácsadójaként. 3.2. Magyar katonák a nemzetközi missziókban, 1995–2002181 EBESZ Hegyi-karabahi Missziója (OSCE Nagorno-Karabakh Mission [OSCE NKM]) 1995. szeptember–2003. december 31. 1995. március 23-án Bécsben megalakult a békefenntartó erõk telepítési tervével foglalkozó katonai tervezõ csoport. Az eredetileg magyar kezdeményezésre létrejött EBESZ Hegyi-karabahi Misszió fõ célja a háborús konfliktus megállapodással történõ lezárásának elõsegítése tárgyalás útján és a békefenntartó erõk telepítéséhez szükséges politikai feltételek megteremtése volt. A hat fõs misszióból egy magyar vett részt. A misszió kiemelt feladatai voltak: – katonadiplomáciai, illetve civil diplomáciai tárgyalások lebonyolítása az érintett védelmi minisztériumok és külügyminisztériumok illetékeseivel; – kapcsolattartás a régióban tevékenykedõ nem kormányzati szervekkel (ICEC, ONHCR, UNICEF); – ellenõrzõ megfigyelések szervezése a frontvonalon a fegyverszüneti megállapodás betartásának érdekében. (A misszióban részt vevõk Hegyi-karabahi térségen túl rendszeresen megfigyelték az örmény–azeri határvidéket is.); – a misszió vezetõjének elsõ beosztottjaként Tbilisziben folyamatos kapcsolattartás az EBESZ bécsi titkárságával; – a misszió pénzügyeinek, adminisztrációs, kommunikációs és logisztikai ügyeinek intézése, a misszió mindennapi életének koordinálása. Az EBESZ Hegyi-karabahi missziója 2004 januárjában végleg befejezõdött. Többnemzeti Erõk és Megfigyelõk (Multinational Force of Observers [MFO]) 1995. szeptember 1 – folyamatosan Részvétel a Sínai-félszigeten állomásozó Többnemzetiségû Erõk és Megfigyelõk békefenntartó misszió (MFO) kötelékében Az 1978. szeptember 17-én Anvar Szadat és Menahem Begin izraeli miniszterelnök által Jimmy Carter bábáskodása mellett Camp Davidben aláírt békeszerződésben foglaltak betartásának ellenőrzésére a három aláíró fél – azaz Egyiptom, 181 Az alfejezetben közölt adatok forrásai: A Honvédelmi Minisztérium által kiadott „A honvédelem négy éve, 1998–2002” [szerk. biz. elnöke Holló József], 61–71. o.; valamint „A honvédelem négy éve, 2002–2006”, valamint „A nemzeti konszenzus négy éve, 2006–2010” c. kiadványokban közölt adatok.

100


Izrael és az Amerikai Egyesült Államok – 1981. augusztus 23-án független nemzetközi békefenntartó erőt hozott létre Többnemzetiségű Erők és Megfigyelők (MFO) néven. Az MFO 1982. április 25-én kezdte meg működését a Sínaifélszigeten létrehozott három és az Izraelben, a határ mentén létrehozott egy biztonsági zónában, 13 ellenőrző- és 19 megfigyelő pont folyamatos működtetésével, valamint számos ideiglenes megfigyelő pont, felderítő járőrszolgálat és egy parti haditengerészeti egység alkalmazásával. Létszáma 11 ország katonai kontingenséből és két ország kiszolgáló személyzetéből tevődött össze; főigazgatósága Rómában volt. Feladatai közé tartozott a békeszerződésben létrehozott négy biztonsági zónára meghatározott katonai létszám- és technikai eszközkorlátozások folyamatos ellenőrzése, a csapatmozgások megfigyelése és jelentése. A Magyar Köztársaság Országgyûlése 1995-ben elsõ ízben adta hozzájárulását ahhoz, hogy egy (katonai rendészeti funkciókat ellátó) fegyveres magyar kontingens teljesítsen szolgálatot a Sínai-félszigeten a Többnemzetiségû Erõk és Megfigyelõk (MFO – Multinational Force and Observers) misszió keretein belül. Hazánk 1995 szeptemberétõl vett részt a Camp David-i békeszerzõdés betartását ellenõrzõ MFO-misszióban összesen 41 fõvel (a holland kontingenst váltó magyar katonai rendészeti kontingenst, amelyben nõk is szolgáltak, 26 katona és 15 rendõr alkotta). Az alegység volt felelõs a katonai rend és fegyelem fenntartásáért az MFO teljes felelõsségi körzetében. Feladataik közé tartozott a bûnügyi nyomozati munka, baleseti helyszínelés, járõrözés, fegyver-lõszerszállító gépjármûoszlopok biztosítása, közlekedésbiztonsági és sebességellenõrzés végrehajtása. 27 fõ a misszió Északi Táborában, el-Gorahban, 14 fõ a Déli Táborban, Sharmel-Sheikhben teljesített három váltásban szolgálatot a hét minden napján 24 órában. A misszióban két magyar katona (Molnár Lőrinc törzsőrmester és Hidvégi Attila őrmester) 1998. febr. 18-án szolgálatteljesítés közben közúti balesetben életét vesztette. ENSZ Indiai és Pakisztáni Katonai Megfigyelõ Csoportja (UN Military Observer Group in India and Pakistan [UNMOGIP]) 1999. március–folyamatosan182 Ez volt az elsõ ENSZ-misszió, amelyben magyar katonát (Bali József vezérõrnagyot) kértek fel a békemisszió vezetésére (a második ilyen eset a MINURSO-ban történt)! India és Pakisztán között Jammu és Kasmír tartomány státusa miatt kitört konfliktussal. 1949. január 1-jétõl a két ország között fegyverszünet lépett életbe. Július 18-án aláírták a Karachi Egyezményt, mely lehetõvé tette a tûzszüneti vonal felügyeletét az UNCIP helyébe lépõ ENSZ Indiai és Pakisztáni Katonai Megfigyelõ Csoportja számára. A megfigyelõ csoport feladatai a tûzszüneti vonal felügyelete a tûzszünet megsértésének kivizsgálása, ismertetése. 1965 augusztusában harcok a Biztonsági Tanács a csapatok visszavonására szólította fel a szembenállókat. 1972. júliusban egyezményt írt alá egy kasmíri ellenõrzõ vonal kijelölésére. 182 Magyar részvétel: 1999. március–2000. február

101


31. kép. Bali József vezérőrnagy – India–Pakisztán, 1999

Az EBESZ tádzsikisztáni missziója


32. kép. Nyugat-Szahara, MINURSO 1988 33. kép. Nyugat-Szahara, MINURSO

A Magyar Köztársaság egy pénzügyi tiszttel vett részt 2004 februárjától. ENSZ Nyugat-Szaharai Választási Misszió (UN Mission for the Referendum in West Sahara [MINURSO]) 1991. április–folyamatosan183 A Nyugat-Szaharában folyt többfrontos háború 1991-ig tartott. Az ENSZ bevonásával tárgyalások kezdõdtek a békekötésrõl, majd 1988. augusztus 30-án az ENSZ BT határozata alapján megalapították a MINURSO-missziót a Marokkó és a Frente POLISARIO által elfogadott rendezési javaslattal összhangban. Az ENSZ-missziót a népszavazásért azzal a mandátummal hozták létre, hogy megfigyeljék a tûzszünet betartását, ellenõrizzék a marokkói csapatcsökkentést, figyelemmel kísérjék a marokkói és POLISARIO-csapatok kijelölt bázisokra történõ összevonását; felügyeljék a nyugat-szaharai politikai foglyok szabadon bocsátását és a hadifoglyok cseréjét, s a hazatelepülési program és a szabad népszavazás megszervezésének és lebonyolításának eredményességét. A misszió elé kitûzött céloknak gyakorlatilag egyikét sem sikerült maradéktalanul elérni. A MINURSO misszióba a Magyar Honvédség 2000-tõl delegált katonai megfigyelõket. Magyarország katonai megfigyelõkkel vett részt a misszióban. 183 Magyar részvétel: 1995. február–1996. június

102

103



Amerikai Egyesült Államok Középső Parancsnoksága (US CENTCOM)

ENSZ Libanoni Nemzetközi Támogató Erők (UNIFIL) (2006 – folyamatban)

Az Amerikai Egyesült Államok Középső Parancsnokságán (US CENTCOM) működő „koalíció” olyan kezdeményezés, amely a terrorizmus ellen nemzetközi hálózat kialakítására és működtetésére irányul.184 A „koalíció” a CENTCOM területén helyezkedik el, a floridai MacDill légi bázison, Tampában egy konténerparkban, ahol az összekötő csoportok között egy háromfős magyar törzs is megtalálható. Munkáját 2002 szeptemberében kezdte meg.

4 fő térképész szakember segíti a nemzetközi törzs és a libanoni hadsereg rendfenntartó misszióját.

Az Európai Unió AMIS-támogató művelete Darfúrban (EU Support to the African Union Mission in Darfur,) (EU-AU Misszió Szudán; AMIS CFC-misszió, Darfur) (2004. augusztus 10 – 2005. augusztus 1.)

A 2008. március 15-én egy éves mandátummal indított misszió célja a csádi menekülttáborok lakói biztonságának, a humanitárius segélyszállítmányok célba juttatásának, valamint a nemzetközi polgári személyek biztonságának garantálása volt. Az EU eddigi legnagyobb, mintegy 3.700 fős afrikai missziójának munkáját Magyarország 3 fő törzstiszttel segítette a művelet párizsi parancsnokságán. A művelet ENSZ részére történő „átadására” 2009. március 15-én került sor.

A művelet az Afrikai Unió felkérésére válaszul indult. Feladata afrikai katonák kiképzése, taktikai-stratégiai szállítások lebonyolítása, rendőri segítség és képzés nyújtása volt. Az Európai Unió és az Afrika Unió közös missziójában hazánk két szakértővel vett részt. Az EU AMIS missziójában 2004 októberétől 2005 júniusig egy fő katonai megfigyelőnk szolgált, majd az AMIS II bővített műveletben, 2005 júniustól december végéig, ugyancsak egy fővel a logisztikai tanácsadó testület tagjaként vettünk részt. Az EU rendőri missziója Kinshasában (EU Police Mission in Kinshasa [EUPOL Kinshasa]) (2005. április – 2007. június 30.) Az első EBVP polgári misszió volt Afrikában 2005–2007 között, amelyhez hazánk eszközfelajánlást nyújtott. 2007. július 1-je óta az EUPOL RD Congo keretében folytatja tevékenységét. Az EU a biztonsági szektor átalakítását és reformját segítő missziója a Kongói Demokratikus Köztársaságban (EU Security Sector Reform Mission in the Democratic Republic of the Congo, [EU SEC DR CONGO]) (2005. június 8 – folyamatban) 2005. április 12-én az ET jóváhagyta a Kongói Demokratikus Köztársaságban egy segítségnyújtó misszió felállításának általános koncepcióját. Az EU Kongói Misszió küldetése konkrét segítségnyújtás a kongói hadsereg egyesítéséhez, illetve a biztonsági kérdések megfelelő kezeléshez az általános koncepcióban meghatározottak értelmében, beleértve különböző projektek és lehetőségek meghatározását, amelyek támogatásáról az említett terülten az EU vagy tagállamai döntést hozhatnak. A Kongói Demokratikus Köztársaságban végül 2005. június 8-án felállított misszió célja a kongói hadsereg reformjának segítése közel 60 fő uniós, köztük 2 magyar szakértővel. A misszió mandátumát 2012. szeptember 30-ig meghosszabbították.

184 A CENTCOM egy az USA regionális parancsnokságai közül, melynek tevékenységi körzete Pakisztántól Kenyáig terjed és összesen 25 országot foglal magába.

104

Az EU Csádban/Közép-Afrikai Köztársaságban működő katonai missziója (EU Military Operation in Tchad/RCA, EUFOR Tchad/RCA) (2008. március 15–2009. március 15.)

Az EU grúziai civil megfigyelő missziója (EU Monitoring Mission in Georgia, [EUMM Georgia]) (2008. október 1. óta) A EU grúziai civil megfigyelő missziójámak legfőbb feladatai: – stabilizálás: a béke-megállapodás teljes körű betartásán alapuló stabilizációs folyamat megfigyelése; – normalizálás: a jogállamiságon és a megfelelő közrenden alapuló polgári kormányzás helyreállításával kapcsolatos helyzet megfigyelése; – bizalomépítés: a feszültségek csökkentéséhez hozzájáruló összekötő tevékenység, a felek közötti kapcsolatfelvétel megkönnyítése; – az európai politikai döntéshozók tájékoztatásához, valamint az EU jövőbeni feladatvállalásaihoz való hozzájárulás. Az EUMM az ENSZ (UNOMIG) és az EBESZ grúziai missziójának kivonását követően gyakorlatilag egyedüli nemzetközi szereplőként maradt a térségben. Hivatalosan az egész országra kiterjed a mandátuma – azonban a gyakorlatban akadályokba ütközik a szakadár területekre való bejutás. Az EUMM mandátuma 2011. szeptember 15-ig szól. A mintegy 340 fős misszióban jelenleg öt magyar szakértő teljesít szolgálatot. Az EU szomáliai katonai tengeri művelete (EU Naval Operation in the Somali Republic, [EUNAVFOR Somalia]) (2008. decembertől – folyamatban) Az EU történetének első haditengerészeti művelete, amely 2008. december 8-án indult el, és jelenleg mintegy 1200 fővel, 13 hadihajóval és három felderítő repülőgéppel működik. A katonai művelet célja az ENSZ Élelmezési Világprogramban részt vevő hajók, valamint a Szomália partjainál hajózó, kalóztámadások által veszélyeztetett (kereskedelmi) hajók védelméhez történő hozzájárulás. A műveletet eredetileg egy évre indították, de a Tanács 2012 decemberéig meghosszabbította mandátumát. Magyar részről egy fő tiszthelyettes teljesít szolgálatot a northwood-i műveleti parancsnokságon. 105


Az ENSZ (Afrikai Unióval közös) Szudáni UNAMID missziója Darfúrban (2009 tavasza) 2009 tavaszától egy fő egykori katona dolgozott Lefegyverzési, Leszerelési és Integrációs (DDR) tisztként az ENSZ és az Afrikai Unió közös, eddigi legnagyobb létszámú (elvileg 26.000 fős keretlétszámmal létrehozott) missziójában. EU Szomáliai Kiképző Misszió, Uganda (European Union Training Mission in Somalia [EUTM Somalia]) (2010. április 20 – folyamatban) A nemzetközi fellépést a szomáliai hadsereg kiképzésének erősítésére a Szomália partjainál folyó kalóz akciók növekvő száma, valamint az ország belső biztonsági helyzetének instabilitása indokolta. Az EU úgy ítélte meg: a válság megoldásához átfogó megközelítés, s nemzetközi összefogás szükséges. A szomáliai biztonsági erők kiképzésére irányuló misszió 2010. április 7-én indult, a tényleges kiképző tevékenység május elején megkezdődött. Az EU biztonsági okokból döntött az ugandai kiképző-helyszín mellett. A kiképző misszió keretében egy év (2x6 hónap) alatt 2x1000 fős szomáliai csoport alapkiképzését az ugandaiak végzik, az EU ehhez járul hozzá modul rendszerű, speciális képzéssel. Magyarország négy fővel vesz részt a misszióban. 3.3. Ismételt részvétel egy újabb délszláv válság békés rendezésében, 1995–2010185 Vannak, akik történelmi szükségszerűségként kezelik s a közeljövőre nézve baljós előjelként értékelik, mások „csupán” a sors különös fintorának tartják, hogy közel egy évszázaddal később újra arra kényszerülünk, hogy magyar katonákat és rendőröket küldjünk nemzetközi válságreagáló műveletek keretében hazánk határaitól nem is túl messzire, számos balkáni országba (Bosznia-Hercegovinába, Albániába, Koszovóba, Macedóniába, Montenegróba).

3.3.1. BOSZNIA-HERCEGOVINA Az 1990-es években a többnemzetiségû Jugoszláviát alkotó tagköztársaságok függetlenné válási törekvései, a szövetségbõl való kiválás fegyveres konfliktusokhoz vezetett. Jugoszlávia felbomlását, a több évig tartó harcokat a daytoni békemegállapodás zárta le 1995 végén, ezáltal felgyorsultak a délszláv válság békés rendezésére irányuló események. Az ENSZ BT jóváhagyta a boszniai béketeremtõ/békefenntartó akciót, továbbá gondoskodott a nemzetközi erõ létrehozásáról, melynek célja a béke megõrzése és a megállapodásban rögzített feladatok megvalósítása volt. Nemzetközi felkérésre Magyarország is csatlakozott a „Közös Törekvés” mûvelet végrehajtásához, amely a Jugoszláviában folyó háborút követõ megállapodás betartására irányult. 185 A honvédelem négy éve 1994–1998 /Gróf Ferenc (1998) 43–47. oldal.

106


Boszniai Béketeremtõ/Békefenntartó Erõk Implementation Force (IFOR)/ Stabilization Force (SFOR) IFOR: 1996. január 31–december 21., SFOR: 1996.december 21–2004. december 2. A bosznia-hercegovinai béketeremtõ és békefenntartó akciót eredetileg az ENSZ BT 1031. sz. határozatában hagyta jóvá, majd a BT 1033. sz. határozata alap ján a NATO ve ze té sé vel több nem ze ti sé gû Bé ke meg va ló sí tó Erõ ket (Implementation Force, IFOR) hoztak létre, amelyek 1995. december 16-án kezdték meg tevékenységüket a daytoni megállapodás katonai intézkedéseinek foganatosítása, s ezáltal a délszláv (boszniai) válság békés rendezésének biztosítása érdekében. Az IFOR létszáma utóbb 60 ezer fõre duzzadt, s a balkáni konfliktus békés rendezése érdekében a misszióban végül a NATO-tagországok többsége mellett összesen 18 nem NATO-tagország (többségükben NATO PfP-országok) is részt vett. A biztonsági helyzet normalizálódásával az ENSZ BT 1996. dec. 12-én elfogadta a 1088. sz. határozatot, amely az IFOR jogutódjaként Stabilizációs Erõket (Stabilization Forces, SFOR) hozott létre a béke megszilárdítása, a konfliktus utáni békeépítést célzó polgári közigazgatás mielõbbi visszaállítása érdekében. Az SFOR létszámát eredetileg 31 ezer fõben határozták meg. Az SFORcsapatok állományát a NATO-tagországokon túl 20 nem-NATO-tagállam katonái alkották, s a misszió létszáma 2002 végén kb. 12 000 fõ, majd 2004-ben már csak 7000 volt. Az SFOR-mûveletet alapvetõen sikeresnek minõsítették a 2004. isztambuli NATO-csúcsértekezleten, ahol egyúttal hivatalosan bejelentették a misszió befejezését is 2004. december elejétõl. (Utódszervezete az EU által irányított EUFOR lett, amely 2004. december 2-tól indította az EUFOR Althea-mûveletet.186) Hazánk 1995. december 2-tõl kapcsolódott be az IFOR-mûveletbe, s aktívan részt vállalt az SFOR-mûveletek sikerre vitelében is.187 IFOR-szerepvállalás A Magyar Köztársaság a délszláv válság kezdetétõl a konfliktus békés megoldását szorgalmazta. A megállapodásban rögzített katonai feladatok megvalósításában három alapvetõ területen mûködött közre: az átvonulás biztosításával, befogadó nemzeti támogatás nyújtásával a részt vevõ erõknek, valamint mûszaki csapatkontingens rendelkezése bocsátásával az IFOR-nak. Hazánk hozzájárult ahhoz, hogy IFOR-erõkhöz tartozó csapatok a Magyar Köztársaság területén átvonulhassanak, átmenetileg állomásozhassanak, légterünket, különbözõ objektumainkat és szolgáltatásainkat igénybe vegyék. Ebben az idõszakban 11 nemzet vette igénybe Magyarország légterét, vasúti és közútjait átvonulás céljából. Hazánkban a befogadó támogatás terén az amerikai erõk jelenléte töltött be meghatározó szerepet. Az amerikai csapatok logisztikai és mindenoldalú támogatására hazánkba települt 186 Az EUFOR ALTHEA béketámogató mûveletben csapat-hozzájárulásunk: MH katonai rendfenntartó kontingens, Szarajevó (KRK) (max. 107 fõ, az olasz vezetésû integrált rendõri egység mobil csoportban veszünk részt egyszázadnyi erõvel); 7 fõ törzstiszt volt az EUFOR-parancsnokságon. 187 Hazánk 1995. december 2-tõl kapcsolódott be az IFOR-mûveletbe az Országgyûlés (OGY) NATO-erõk magyarországi átvonulásáról és átmeneti állomásoztatásáról szóló 112/1995. (XII. 2.) határozata, valamint az IFOR-erõk kötelékében korlátozott létszámú magyar mûszaki kontingens részvételérõl szóló 114/1995. (XII.12.) OGY-határozata alapján. Az SFOR-mûveletben a 109/1996 (XII. 17.); 61/1998. (X. 30.) és a 75/2000. (IX. 29.) OGY-határozatok alapján vettünk részt.

107


US Európai Szárazföldi Csapatai Parancsnokának elõretolt vezetési pontja (Taszár) és a 21. Hadszíntéri Támogató Parancsnokság elõretolt vezetési pontja (Kaposvár). Ezen két amerikai vezetõ szerv létszáma négy- és ötezer fõ között változott. A befogadó nemzeti támogatás keretében a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség a hazánkban tartózkodó és átvonuló szervezetek feladatainak végrehajtásához különbözõ katonai objektumokkal, anyagi szolgáltatásokkal járult hozzá, ezen kívül biztosították a közlekedési koordinációt a légtér-igénybevételt és az összekötõ tisztek cseréjét. A Magyar Honvédség számára az eddigi legnagyobb békemûvelet a NATO IFOR/SFOR missziója, amelyben a NATO felkérésére 1995. november 24-én megkezdõdött a boszniai békefenntartó mûveletek elõtervezési folyamata. Ennek következtében egyeztetési tárgyalásokra került sor a magyar katonai részvétel kérdésében a parlamenti pártok között. A Magyar Köztársaságnak az ENSZ alapokmányából adódó kötelezettségeire tekintettel az Országgyûlés hozzájárulását adta, hogy a délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erõk (IFOR) keretében korlátozott létszámú (nem több mint 500 fõ) magyar önálló mûszaki alegység legfeljebb 1996. december 31-ig tartó idõtartamra kerülhetett kiküldetésre. A magyar közremûködés elvi alapjául a délszláv válság békés rendezése, a menekültek hazatérésének elõsegítése, továbbá az ENSZ BT határozatainak betartása szolgált. Az Országgyûlés meghatározta, hogy a felállításra kerülõ mûszaki alegység legyen képes út- és hídépítési, helyreállítási feladatok végzésére, továbbá az út- és mûszaki létesítmények használatának mûszaki- technikai biztosítására. Intézkedett, hogy a mûszaki alegység személyi állománya hivatásos és szerzõdéses katona lehetett, a kiválasztást önkéntes jelentkezés alapján kellett végrehajtani. A személyi állomány védelmérõl és mindenoldalú biztosításáról az IFOR gondoskodott. A jelentkezõk közül mintegy 550 fõ összevonása és felkészítése vette kezdetét. A kiképzés során, 1996. január 31-ig kialakult a végleges állomány. A felkészítés folyamata, a NATO-követelményeknek megfelelõen záró szakharcászati gyakorlat végrehajtásával zárult le. A kontingens az IFOR alárendeltségébe került, majd 1995 elejétõl 462 fõvel megkezdte munkáját. Az elsõ idõszakban leginkább a mûszaki felderítési feladatokat kellett végrehajtani. A mozgás- és a manõverszabadság megteremtése érdekében a mûszaki alakulat fõképpen a hidak felújítására koncentrált. Másik fontos támpont a pontonhidak építése és folyamatos üzemeltetése volt. A kontingens által képviselt küldetések multinacionális jellegûek voltak. A misszióban szolgáló katonák létszáma a megváltozott hadszíntéri körülményeknek megfelelõen 1998-ban 205 fõre, 2001. december 1-jétõl 155 fõre csökkent. SFOR-szerepvállalás Az SFOR-tevékenységben való magyar részvételt az Országgyûlés határozatának megfelelõen 1998. szeptember 1-jéig kellett biztosítani. Magyarország aktív támogatást nyújtott mind az IFOR-, mind az SFOR-mûveletekhez, amelyek a délszláv konfliktus rendezését célzó daytoni békemegállapodás katonai feltételeinek biztosítására irányultak. Az SFOR-ban szerepvállalás az IFOR-nál em108


lített három területen folytatódott. A Magyar Köztársaság biztosította a részt vevõ erõk részére az ország területén, légterében, közös vasútjain történõ átvonulást. A Magyar Honvédség az SFOR-erõk számára is lehetõvé tette az átmeneti magyarországi tartózkodást. Az Amerikai Erõk Európai Parancsnokságát és az Északi Dandár Logisztikai Parancsokságát Taszár és Pécs helyõrségben helyezték el. A Magyar Mûszaki Kontingens különbözõ jelentõségû és volumenû feladatot hajtott végre Horvátország és Bosznia-Hercegovina területén. Az SFOR-missziót illetõen módosult a részt vevõ erõk létszáma, a délszláv térségben 310 fõ teljesített szolgálatot a LANDCENT alárendeltségében. A kontingens állományából a LANDCENT Támogató Parancsnokságán összekötõ tisztek és tiszthelyettesek szolgáltak: Zágrábban hat fõ, Szarajevóban két fõ és Slavonski Brodban egy fõ. A csapat nemzeti biztosítása a Szárazföldi Vezérkar által valósult meg. A kontingens anyagi készleteinek utánpótlását a Nemzeti Logisztikai Biztosító Század végezte. 1998 elsõ negyedévében az Országgyûlés meghosszabbította az SFORtevékenységre vonatkozó határozatát. Ennek értelmében Magyarország három alapvetõ területen mûködött közre az IFOR-, illetve SFOR-misszióban: – az átvonulás biztosítása; – befogadó nemzeti támogatás; – csapat-hozzájárulás. Magyar Mûszaki Kontingens 1995. december 2–2002. április 30. A Magyar Mûszaki Kontingens 1996 januárjában települt ki a horvátországi Száva folyó közelében lévõ Okucani település melletti táborba, s 1996. februártól kezdte meg feladatainak végrehajtását a Szövetséges Fegyveres Erõk Gyorsreagálású Hadtestjének alárendeltségében. A kontingens az IFOR/SFOR-ban végzett tevékenysége során: – megépített és üzemeltetett 22 darab különbözõ típusú és nagyságú hidat – közöttük a mostari, kõböl készült Öreg-hidat, s számos fahidat is (a hidak együttes hossza kb. 1600 m volt); – helyreállított 65 km vasút- és 27 km hosszúságú közutat; – tereprendezést, hó- és jégmentesítési munkálatokat végzett; – akna- és vízkutatási, víz alatti felderítést is folytatott, melynek során 1700 búvármerülésre került sor és 102 ezer m² terület tûzszerész-átvizsgálása is megtörtént. Az IFOR/SFOR keretén belül Magyarország bebizonyította, hogy már a NATOtagság elérése elõtt készen áll és képes a szövetség céljainak eléréséhez aktívan hozzájárulni, vállalni a feladatok végrehatásával járó terheket és felelõsségeket, egyenlõ mértékben osztozni a kockázatokban. Magyar Katonai Szállító Szakasz 2002. szeptember 15–2004. november A szakasz a 2002-ben felszámolt Magyar Műszaki Kontingens bázisán jött létre, s a kanadai kontingenshez csatolva végezte feladatait. 2004 szeptemberében egy magyar katona gépjárműbalesetben életét vesztette a misszióban. 109



34. kép. Zsuzsanna-híd, Bosznia-Hercegovina

Bosznia-Hercegovinai Béketámogató Kiképzõ Központ (PSOTC), Szarajevó A Bosznia-Hercegovinai Béketámogató Kiképzõ Központ (PSOTC) Szarajevóban 12 nemzet (közöttük hazánk) pénzügyi és személyi támogatásával lett létrehozva 2004-ben az idõközben megszûnt SFOR-parancsnokság terültén. Célja, hogy elõsegítse a balkáni államok hadseregeinek integrációját, önálló részvételét béketámogató mûveletekben. A Magyar Honvédség 2004. szeptember óta folyamatosan egy kiképzõ fõtiszt képviseli a központban. EBESZ Bosznia-Hercegovinai Misszió (OSCE Mission to Bosnia and Herzegovina) (1996. január 1 – folyamatosan) A missziót az EBESZ Állandó Tanácsa hozta létre. Fõ feladata az 1997-es törvényhatósági választások elõkészítése és lebonyolítása, valamint segítségnyújtás a megszilárdulás idõszakát lezáró állandó választási bizottság létrehozásában. További feladatai voltak: a demokrácia építése és a többnemzetiségû szerb és föderációs hadsereg demokratikus átalakítását. A misszió munkájában 1996. december 4-tõl két magyar tiszt teljesített szolgálatot, jogi és pézügyi tiszti beosztásokban. Számuk a 2002-tól 2006-ig tartó idõszakban egy fõre csökkent. 110

35. kép. Jelenlét egy faluban, Bosznia-Hercegovina 2005

ENSZ Nemzetközi Rendõri Különítmény (UN International Police Task Forces, UNIPTF) (1995. december 21 – 2002. december188) A jugoszláviai polgárháború fontos szakasza zárult le 1995 decemberében, a Daytoni Békeegyezmény aláírásával. Alig egy hónappal az aláírás után a magyar rendõrök már Szarajevóban voltak az új misszió elõkészítése érdekében. Az ENSZ Nemzetközi Rendõri Különítményébe 1996. március elején érkezett meg az elsõ, 35 fõs kontingens. „A helyzet nagyon bonyolult volt, hiszen három közigazgatás, három rendõrség mûködött és három hadsereg nézett egymással farkasszemet. Valamennyi lakott település bejáratát erõsen felfegyverzett rendõrök és katonák védték, géppuskákkal, páncélozott harcjármûvekkel és harckocsikkal megerõsítve.”189 1996–2002. között mintegy 150 magyar rendõr és határõr szolgált az ENSZ Nemzetközi Rendõri Különítményében. A szolgálat nagyon sokat változott, a kezdeti közvetlen megfigyelõi és nyomozói feladatok helyett, a misszió utolsó évében már tanácsadással és kiképzéssel foglalkoztak. Az Európai Unió vette át ezt a feladatot az ENSZ-tõl 2003 elejétõl.

188 Magyar részvétel 1996.január1 - 2002.december 189 Boda József: Jelentés a boszniai ENSZ Magyar Rendõri Kontingens munkájáról, Budapest, 1997. október, BM. Levéltár. Idézi: Farkas István – Boda József (2010) A rendõri békefenntartás tapasztalatai. In: Társadalom és Honvédelem, 2010/3-4.

111



A század erejû MH KRK 2004. decemberében került át az olasz vezetésû integrált rendõri egység (IPU) alárendeltségébe, de feladatrendszere nem változott a kontingens 2007-ben bekövetkezett felszámolásáig: az olasz Carabinierik-kel együtt a rendfenntartást végezte Boszniában. A MH KRK tábora a szarajevói Camp Butmirban volt. NATO Szarajevói Parancsnokság, NATO HQ SA (Szarajevó) 2004. december 2-tõl az egykori SFOR-parancsnokság átalakult NATO Szarajevói Parancsnoksággá, és a katonai mûveletek vezetését átadta az EU-nak. A NATOparancsnokság a SFOR-mûvelet befejezését követõen még (tanácsadóifelügyeleti jogkörrel) mûködik Szarajevóban, hogy a fenntartsa a NATO folyamatos jelenlétét Bosznia-Hercegovinában. A NATO HQ SA állományába a Magyar Honvédség öt törzstisztet delegált: 2006. november 9-tõl egy felderítõ és egy tervezõ főtiszti beosztást magyarok töltenek be a NATO HQ SA tanácsadó csoportban; s magyar tiszt a parancsnokság törzsfõnökének támogató helyettese és két segítõje is. 37. kép. Bosznia-Hercegovina, katonai rendészeti járõr 36. kép. Bosznia-Hercegovina, katonai rendészeti gyakorlat, 2002

EUPM (EU Police Mission in Bosnia and Herzegovina, az EU rendõri missziója Bosznia-Hercegovinában) (2003-tól folyamatosan) Az Európai Unió elsõ, a közösség közös kül- és biztonságpolitikai fellépésének hatékonyságát demonstrálni hivatott missziója190, amely 2003-ban indult. Elsõdleges célja a boszniai rendõrségi reform elõmozdítása és a helyi rendõri erõk fejlesztése a szervezett bûnözés elleni harc hatékonyságának növelése érdekében. Az EUPM a bosznia-hercegovinai komplex nemzetközi és EU jelenlét integráns eleme, a misszió jövõjét – a 2011. végi bezárásra vonatkozó tervektõl függetlenül – erõsen meghatározza a politikai helyzet, a nemzetközi és EU-s szerepvállalás alakulása. Magyarország három szakértõvel járul hozzá a mintegy 150 fõs misszióhoz. MH Katonai Rendfenntartó Kontingens (2002. május 15–2007.) Az MH Katonai Rendfenntartó Kontingens (MH KRK) kezdetben (2002. május 15 – 2004. november 31. között) az SFOR Többnemzetiségû Speciális Egységének (SFOR Multinational Special Unit, MSU) alárendeltségében, majd pedig az EUALTHEA mûvelet indulásától (2004. december 2-tõl) fogva az olasz vezetésû EUFOR Integrated Police Unit (IPU) DELTA századaként hajtotta végre alárendeltetésben meghatározott feladatait.

190 Forrás: KBVP-mûveletek szerte a világban. Budapest: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma. Online: http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/kbvp/ebvp_muveletek.htm

112

113


EUFOR-ALTHEA Misszió (European Union Military Operation in Bosnia and Herzegovina, az Európai Unió katonai mûvelete Bosznia-Hercegovinában) (Szarajevó) (2004. december 2. óta – folyamatosan). A biztonságpolitikai helyzet kedvezõ változásait követõen az Európai Unió átvette az ENSZ Biztonsági Tanács 1551/2004. (VII. 09.) számú határozata szerinti mandátummal a bosznia-hercegovinai békefenntartás irányítását az SFOR-tól. Az Európai Unió katonai mûveletét Bosznia-Hercegovinában (az EUFORALTHEA elnevezésû katonai mûveletet) az Európai Unió Tanácsa az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1575. sz. határozata alapján, 2004. december 2-tõl indította meg. Az EU az EUFOR-ALTHEA mûvelethez (az EU és a NATO közötti megállapodások alapján) igénybe vette a NATO bizonyos eszközeit és képességeit is. A mûvelet kezdeti fõ célkitûzése a biztonságos környezet szavatolása, fenntartása volt, valamint az, hogy támogassák BoszniaHercegovinát egy biztonságos, önállóságra, önfenntartásra képes és demokratikus állam megteremtésében. A szervezett bûnözés elleni harcot az EUFOR az egyik fõ feladatának tekintette (Key Military Task), amelyben a magyar kontingens is ellátta feladatát. Az EUFOR-ban Integrált Rendõri Erõ (Integrated Police Unit, IPU), s Nemzetközi Manõver Zászlóalj (MNBN) található. Az Integrált Rendõri Erõben (IPU), az EUFOR Bosznia-Hercegovinában mûködõ missziójának rendészeti alegységén belül szolgált korábban a fent említett kb. 120 fõs MH Katonai Rendfenntartó Kontingens (MH KRK). A 2007 márciusa óta mûködõ Nemzetközi Manõver Zászlóalj a Bosznia-Hercegovinában állomásozó nemzetközi haderõ részét képezi. A 2007-tõl a magyar hozzájárulás keretében egy rendõrökbõl álló nyomozó csoport is tevékenykedik az IPU alárendeltségében. A MH EUFOR-kontingens jelenlegi, 7. váltásának létszáma relatíve jelentõs: hazánk egy nagy mozgékonyságú, könnyû lövész századdal és kb. 20 fõ, egyéni beosztásban szolgáló törzstiszttel (együttesen több, mintegy 160 katonával) vesz részt a misszióban.191 A magyar kontingens egy könnyû lövész századból és a nemzeti támogató elembõl épül fel. A mûveleti század a spanyol vezetés alatt álló, gyorsreagálású Nemzetközi Manõver Zászlóalj részeként osztrák, lengyel és török alegységekkel közösen hajtja végre feladatait – egyebek között jelenlétfenntartó és információgyûjtõ járõrözést, tömegkezelõ és speciális mûveleteket, VIP-kísérést, elõretolt mûveleti bázisok elfoglalását és biztosítását, KFOR harcászati tartalék biztosítását.192 További kb. 20 fõ magyar katona szolgál az EUFOR szarajevói parancsnokságán193 is, amelynek fõparancsnok-helyettese 2010. január 20-tól szintén magyar (Nagy Tibor dandártábornok), aki a közelmúltban kapott felkérést arra, 191 Forrás: Részvétel a békemûveletekben, 2010. január 11. Budapest: MH Mûveleti Központ. Online:http://www.hm.gov.hu/container/files/attachments/12844/mh_reszvetel_bekemuveletekben_201001.11.pdf 192 A MH EUFOR-kontingens jelenlegi, 7. váltásában szolgáló katonák döntõ hányada a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandártól érkezett parancsnokukkal, Gulyás Géza alezredessel együtt (aki otthon is a Tatáról érkezett katonák zászlóaljparancsnoka). A kontingens kulcsbeosztásait betöltõ katonák a dandár harci támogató zászlóaljától érkeztek. Szabó Béla (2011) Az EU felé félúton? In: Magyar Honvéd, 2011. január, 28-31.o. 193 Az EUFOR misszió tábori parancsnoksága a szarajevói nemzetközi repülõtér szomszédságában található Butmír táborban települ, ahol kb. 1600 katona szolgál. Lásd: Kálmánfi Gábor – Szûcs László (2011) Folytassa tábornok! Szarajevóban, az EUFOR-ban. In: Magyar Honvéd, 2011. január, 32-33.o.

114


hogy további fél évet szolgáljon a EUFOR-parancsnokhelyettesi beosztásban. A MH EUFOR kontingens 8. váltása elõreláthatóan 2011. január 31-én kezdi meg szolgálatát.194 A bosznia-hercegovinai rendezési folyamat eredményei, a biztonsági helyzet 2007 elsõ felében történt pozitív irányú változása és a viszonylagos politikai konszolidáció eredményeként utóbb az EUFOR–ALTHEA-mûvelet eredeti, katonai elrettentõ jellege helyett egyre inkább a katonai segítségnyújtó, támogató funkciók váltak dominánssá. Ennek eredményeként lehetõvé vált az EUFOR–ALTHEA-misszió átalakítása, s a résztvevõ katonai erõk létszámának jelentõs csökkentése. Napjainkban az eredetileg több mint 2000 fõs mûvelet lassan, fokozatosan egy kb. 200 fõs, alapvetõen képzésiképességfejlesztési feladatokat ellátó, végrehajtói mandátummal már nem rendelkezõ mûveletté195 alakul át, amelyben Magyarország is részt venne kb. 20 fõvel.196

3.3.2. Koszovó Az UNMIK, az ENSZ ideiglenes közigazgatási missziója Koszovóban Az UNMIK-missziót 1999-ben hozták létre a háború sújtotta Koszovóban, hogy lehetõvé tegyék valódi önrendelkezésének megvalósulását. A misszió céljai az alábbiak voltak: – megteremteni az alapvetõ polgári közigazgatás mûködését, – biztosítani a valódi önrendelkezés és önkormányzás megvalósítását Koszovóban, – elõmozdítani a politikai folyamatokat Koszovó státuszának meghatározásához, – koordinálni a humanitárius tevékenység és katasztrófa-elhárítás nemzetközi szervezeteinek munkáját, – támogatni az infrastruktúra fontosabb elemeinek újjáépítését, – helyreállítani a rendet és a törvényességet, – biztosítani az emberi jogokat, – elõsegíteni a kitelepített személyek és menekültek szabad és biztonságos visszatérését koszovói otthonukba. A Magyar Honvédség hadmûveleti tiszti beosztásba delegált képviselõt a 36 fõs Katonai Összekötõ Csoport (MLC) Fõparancsnokságára. Koszovói Nemzetközi Biztonsági Erõk (Kosovo International Security Force, KFOR) Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244. számú határozata nyomán jött létre a KFOR. A tartományból 1999. június 20-én történt szerb kivonulást követõen megindított Operation Joint Guardian mûveletben 39 ország kb. 50 000 katonája vett részt. 194 Szabó Béla (2011) Az EU felé félúton? In: Magyar Honvéd, 2011. január, 28-31.o. Lásd még: Juhász József – Miszlai Sándor (2010) A koszovói függetlenség kikiáltásának politikai és gazdasági következményei. 195 2010. szeptembere óta két kiképzõ tisztünk segíti a helyi erõk kiképzését a mobil kiképzõ csoportok (Mobile Training Team, MTT) tagjaként a bosznia-hercegovinai haderõ travniki kiképzõbázisán. 196 Az EU-tagországok vezérkari fõnökeinek legutóbbi, brüsszeli tanácskozásán megállapodtak az érintettek, hogy 2011. év végéig 1600 fõre csökken a mûveletben részt vevõ személyi állomány létszáma, amelybõl kb. 170 fõ változatlanul magyar katona lesz.

115



38. kép. KFOR-szolgálat BTR-en, Koszovó

A KFOR-mûveletben való részvételünk kezdetét jelentette, amikor a Magyar Köztársaság Országgyûlése határozatokban döntött arról: befogadó nemzeti támogatással és a csapatok biztosításával járulunk hozzá a koszovói válság rendezéséhez.197 A befogadó nemzeti támogatás során a Magyar Köztársaság szövetségesek rendelkezésére bocsátotta a magyar légteret a mûveletek elõkészítéséhez és végrehajtásához, engedélyezte a szükséges repülõterek használatát (Taszár, Ferihegy-1, Kecskemét, Pápa), a közúti, vasúti mozgásokat, a nemzetgazdasági erõforrások szabad kapacitásait és a Magyar Honvédség alárendeltségébe tartozó egészségügyi létesítményeket. A Magyar Honvédség a NATO KFOR béketámogató, illetve béketeremtõ mûveleteihez összesen több mint 500 fõvel járult hozzá. A KFOR béketámogató mûveletben a csapat-hozzájárulás az alábbi volt: – MH KFOR Õr- és Biztosító Zászlóalj (MH KFOR ÖBZ), Pristina (max. 283 fõ, KFOR fõ harcálláspont, Vrelo tábor õrzés-védelme, kísérõ-biztosító erõ, saját tábor õrzés-védelme, KFOR fõparancsnoki szektor tartalék szakasz készenlétben tartása)198;

197 Lásd ezzel kapcsolatban, egyebek között ezen sorok írójának az egyik korábbi, angol nyelvû könyvében megfogalmazott konklúziókat: Zoltan Laszlo Kiss (2001) Lessons of the Kosovo War. Dilemmas Regarding Abilities of NATO and the EU to Manage National and Ethnic Conflicts in Central and South-Eastern Europe. Budapest: PXP Printing House. 198 A KFOR ÖBZ jelenlegi létszáma: 240 fõ.

116

39. kép. Magyar õrkatona a KFOR Parancsnokság elõtt, Koszovó

– MH Megelõzõ Egészségügyi Laboratórium (MH MEL), Pristina (MEL) (9 fõ, katonai tiszti orvosi feladatok); – KFOR-parancsnokság (öt fõ törzstiszt, tiszthelyettes); – NATO belgrádi összekötõ iroda (egy fõ katona). MH Õr- és Biztosító Zászlóalj, Pristina (1999. július 16–2005. december) A NATO KFOR-erõkhöz való magyar csapat-hozzájárulást illetõen az MH ideiglenes katonai szervezeteként létrehozták a Magyar Honvédség Õr- és Biztosító Zászlóalját (MH ÖBZ), amelynek létszáma 324 fõt tett ki. A kontingens az MH 62. Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár bázisán, az önkéntesség elve alapján alakult meg. Az MH ÕBZ hadmûveleti irányítás alárendelése a NATO KFOR-fõparancsnokságához 1999. július 27-én 00.00-kor történt meg. Az MH KFOR ÖBZ feladata a KFOR-erõk fõparancsnokságának, illetve harcálláspontjának (KFOR HQ /MAIN/) közvetlen biztosítása, és azonnali reagálású erõként bármilyen békefenntartó feladat végrehajtására kirendelhetõ a Központi Nemzetközi Dandár (MNB C199) felelõsségi körzetében. Így lehetséges teendõi közé tartozott egyebek között õrzés-védelmi feladatok ellátása, járõrözés, személyek, illetve szállítmányok kísérése, ellenõrzõ-áteresztõ pontok felállítása és mûködtetése volt. 199 Multinational Brigade - Central = Központi Nemzetközi Dandár (MNB C)

117



A KFOR HQ állományában öt törzsbeosztásban szolgáltak magyar katonák, és 2006 májusától még egy új beosztást töltöttek fel. A pristinai és a Peci nemzetközi parancsnokságokon összességében eddig közel 30 fõ magyar katona szolgált. 2010. november közepén megtörtént annak a 11 fõ, egyéni törzstiszti és tiszthelyettesi beosztásban lévõ katonának a váltása, akik Koszovóban a Nyugati Többnemzeti Harccsoport (Multinational Battle Group – West, MNBG-W) törzsében teljesítenek szolgálatot a Pec/Pejë-ben települt olasz vezetésû Villaggio Italia nemzetközi katonai táborban. MH Megelõzõ Egészségügyi Laboratórium (MH MEL), Pristina (2001. január 26– 2010 tavasza) A MH MEL 10 fõs részlege a KFOR pristinai Fõparancsnokságán települve a KFOR teljes személyi állománya közegészségügyi-járványügyi ellátását végezte. 2008. július 1-jétõl a 2010 tavaszán történt kivonásáig új névvel, mint a MH KFOR Megelõzõ Egészségügyi Laboratóriuma folytatta mûködését. Jelenleg két magyar szakember a prizreni német vezetésû tábori kórházban szolgál laboránsként. MH Repülõtéri Üzemeltetõ és Biztosító Részleg, Pristina (2002. augusztus 1 – 2004. augusztus 1.) A részleg az orosz békefenntartók misszióból történt távozása után vette át a pristinai repülõtér mûködtetését. MH KFOR Kontingens, Pec/Pejë/Prizren (2006 óta folyamatosan) 2006 januárjától a KFOR Többnemzeti Alkalmi Harci Kötelék – Nyugat (KFOR MNTF-W200) többnemzeti zászlóaljának egyik századaként kerül sor a 150 fõs MH KFOR-század alkalmazására.201 2008 augusztusától minõségi változás történt a koszovói KFOR-részvétel területén, mivel lényegesen összetettebb és felelõsségteljesebb feladatot vállaltunk a KFOR mûveletekben: megkezdte mûködését az MH KFOR-zászlóalj, s egyúttal kivonták az egyesített balkáni hadszíntérrõl az MH Õr- és Biztosító Zászlóaljat (MH ÖBZ) és az MH KFOR-századot. A közel kétszázadnyi erõ a nyugat-koszovói rend fenntartásában vesz részt a KFOR Többnemzeti Harccsoport – Nyugat (KFOR MNBG – W 202) elemeként. Ez volt az elsõ alkalom, hogy a Magyar Honvédség vette át egy többnemzetiségû alakulat vezetését a KFOR misszióban. Jelenleg az MH KFOR kontingens Kanyó László alezredes vezénylete alatt a Pec/Pejë-ben található olasz vezetésû Villaggio Italia nemzetközi katonai bázison szolgál. A 211 fõs kontingensnek a mûveleti eleme a szlovén vezetésû többnemzeti 200 Kosovo International Security Force (KFOR) Multinational Task Force – West (MNTF-W) = Koszovói Nemzetközi Biztonsági Erõk (KFOR) Többnemzeti Alkalmi Harci Kötelék – Nyugat 201 Az alegység a Többnemzetiségû Szárazföldi Kötelék (Multinational Land Force, MLF) részeként teljesített szolgálatot a KFOR Délnyugati Dandár alárendeltségben, Pecben/Pejë-ben/Prizrenben. 202 Multinational Battle Group - West = KFOR Többnemzeti Harccsoport - Nyugat

118

40. kép. KFOR-őrség ellenőrzési feladatokat lát el, Koszovó

manõverzászlóalj részeként (1. század, CIMIC-csoport, HUMINT-csoport, törzselemek) hajtja végre az alaprendeltetésben meghatározott feladatait (a biztonságos környezet fenntartását, a szabad mozgás biztosítását a felelõsségi körzetben, a viszszatelepített szerb enklávék védelmét és közvetlen biztosítását 24 órás jelenléttel, járõrözést, ellenõrzõ-áteresztõ pontok (EÁP-ok) üzemeltetését, a Többnemzeti Harccsoport – Nyugat (KFOR MNBG – W) részére század-, valamint a KFORparancsnokság részére zászlóaljerejû harcászati tartalékok biztosítása négyórás készenléti idõvel, valamint szükség esetén a táborõrség megerõsítése.203

3.3.3. Albánia Albániai Béketámogató Erõk (AFOR) NATO Misszió (Általános Higiéniai és Epidemiológiai Felderítõ és Elemzõ Csoport) (1999. április – 1999. szeptember) AFOR béketámogató mûveletekben való részvétel Az AFOR a koszovói menekültek ellátására és védelmére létrehozott erõ volt. A menekültek számára elengedhetetlen humanitárius-egészségügyi segítségnyújtás érdekében a NATO Makedóniába telepítette ezen feladat ellátására szolgáló erõit, amelybõl a Magyar Honvédség is részt vállalt. 203 Szabó Béla (2011) Államépítõk. Koszovói kérdõjelek. In: Magyar Honvéd, 2011. január, 34-37.o.

119



A 35 fõs magyar közegészségügyi, járványügyi felderítõ és elemzõ csoportot (KJFECS) 1999. április 27-én küldték ki. A Durres-i Nemzetközi Parancsnokságtól északra kiépített hamalaji menekülttáborban szolgáltak, spanyol táborvezetés mellett. Az orvosi csoport feladatai közé tartozott a fertõtlenítés, az ivóvíz és élelmiszerek ellenõrzése, járványügyi megelõzés és különbözõ laboratóriumi vizsgálatok elvégzése. A misszió 1999. szeptember 2-án ért véget. NATO Tiranai Parancsnokság (NATO HQ, NHQTi) A NATO 2002. június 17-én a hozta létre a NATO HQ Tirana szervezetet. Az NHQT állományában a Magyar Honvédség két fõvel (egy tiszttel és egy tiszthelyettessel) segítette az albán hadsereg átalakítását. A tiszt a NATO Advisoy Team-ben összekötõ tiszti beosztást látott el, feladata az NHQT és az albán védelmi minisztérium, valamint a vezérkar közötti kapcsolattartás volt. A tiszthelyettes a HQ mûveleti központjában látott el ügyeleti szolgálatot. 2005. január 1-jétõl az HQ átalakult NATO Tanácsadó Csoporttá, melynek feladatát kizárólagosan a katonai tanácsadás képzi. Az új szervezetben a Magyar Honvédség a mûszaki tanácsadó posztot töltette be, egy tiszttel. Egy tiszthelyettes törzs segítõként (staff assistantként) dolgozott.

3.3.4. Macedónia Fegyverbegyûjtés Macedóniában A macedón–albán fegyverszünet megkötése után a NATO 3500 fõs nemzetközi köteléket hozott létre az albán felkelõk fegyvereinek begyûjtésére. A Hatékony begyûjtés ellenõrzésû NATO-hadmûveletben Magyarország is részt vett: 2001. szeptember elején 34 fõs polgári csoport utazott ki. Feladatuk a szövetséges erõknek önkéntesen beszolgáltatott fegyveres megsemmisítése volt. A csoport õrzés-védelmérõl brit és görög alegységek gondoskodtak. A fegyverek begyûjtése 15 ponton ment végbe Macedónia északi részén, majd átszállították azokat a megsemmisítés helyére, Krivolakba. A NATO macedóniai mûveletei 2002. december 16-tól a NATO új misszió indításával támogatta Macedóniát. A katonai erõk feladata a nemzetközi megfigyelõk munkájának támogatása és biztonságuk szavatolása és a kormány munkáját segítette a biztonságos környezet fenntartásában. KFOR Macedóniai Béketámogató Erõk, MH Felderítõ Szakasz (2001. augusztus – 2002. december)

41. kép. A magyar közegészségügyi, járványügyi felderítő és elemző csoport (KJFECS) tábora, 1999. május

120

A 60 fõs kötelék macedóniai táborhellyel a viszályok kiújulása megakadályozása érdekében végezte, német alárendeltségben, a felderítési és biztosító feladatait. 121



42. kép. Indulás Macedóniába, 2001

122

43. kép. Fegyverzet-megsemmisítés: a CURRUS munkatársai BTR-t bontanak, Macedónia, 2001

123



KFOR Macedóniai Béketámogató Erõk, MH Õr- és Biztosító Szakasz (2003–2005) A macedóniai mûveletben a csapat-hozzájárulásunk az MH Õr- és Biztosító Szakasz (ÖBSZ) volt (40 fõ), akik a skopjei NATO-parancsnokság õrzés-védelmét látták el; gyorsreagálású erõt képeztek és kísérési feladatokat is végrehajtottak 2003–2005 között.204 A NATO macedóniai mûveletében a magyar szakasz orvosa látta el a misszió személyi állományának orvosi feladatait. A NATO skopjei parancsnokságán (NHQS) egy magyar katonatiszt teljesített szolgálatot. Az EU szerepvállalása Macedóniában 2003. március 31-ével vette kezdetét az EU katonai jelenléte Macedóniában. A mûvelet NATO–EU-együttmûködésen alapult, 13 EU-tag és 14 nem EU-tag nemzet közremûködésével. Feladata egy olyan demokratikus, önállóan mûködõ ország kialakítása volt, ahol a nemzetközi jelenlét nem szükséges a biztonság fenntartásához. A misszió 2003. december 15-én befejezte tevékenységét a térségben, 2004. január 31-ével felszámolták. A Magyar Honvédség a mûveletben 40 fõs MH felderítõszakasszal vett részt, valamint két fõt delegált az EU-parancsnokság (EU FHQ) törzsébe. 44. kép. A magyar szállítózászlóalj katonái a bagdadi repülõtéren, Irak

3.4. Szerepvállalásunk Irakban és Afganisztánban, 2003–2010 3.4.1. Irak Irak, Koalíciós Stabilizációs Erõk, Iraki Szabadság Mûvelet (Operation Iraqi Freedom [OIF]) 2003. augusztus 3 – 2004. december 31. Magyarország egyidejûleg 300 fõvel vett részt a misszióban; 2004. június 17én egy konvojmozgás során, útszélen elhelyezett bomba felrobbanásakor életét vesztette egy magyar katona. Irak – MH szállítózászlóalj (MH SZZ)

Az MH Szállítózászlóalj rendszeresített létszáma eredetileg 289 fõ205, majd 2003. augusztusától 300 fõ volt, amelybõl 289 fõ az MH Szállító Zászlóalj, tíz fõ a MND C-S HQ, egy fõ (Isaszegi János tábornok) a bagdadi Fõparancsnokságon, a CJTF HQ-n szolgált. Az Országgyûlés a 2004. december 31-én lejáró mandátumot nem hosszabbította meg. A Magyar Honvédség Szállító Zászlóalj 2004. december 1-jén végrehajtotta utolsó szállítási feladatát és megkezdõdött az eszközök kivonása. A magyar állomány 2004. december 23-án hagyta el a hadszínteret. A misszió során elhunyt egy fõ, Nagy Richárd szerzõdéses szakaszvezetõ (posztumusz hadnagy), amikor konvojukat támadás érte.

Az USA és Nagy-Britannia koalíciója által 2003-ban Irak ellen indított katonai mûvelet a Szaddam Huszein vezette rezsim bukásával járt együtt. Az ENSZ BT határozatában különös hangsúlyt fektetett az iraki nép megsegítésére, az ország stabilizációjára és újjáépítésére, illetve a humanitárius segélyek eljuttatására. A koalíciós erõk felkérték a partner országokat a stabilizációs mûveletekben való részvételre. Ennek a felkérésnek Magyarország eleget téve az Országgyûlés jóváhagyta, hogy a Magyar Honvédség szállítózászlóaljakat és törzstiszteket küldjön a nemzetközi hadosztály irányítása alatt álló szektorba. A kontingens fõ feladatai az alábbiak voltak: a kontingens állományának mindenoldalú biztosítása; a hadosztály érdekében katonai szállítások végrehajtása és humanitárius szállítási feladatok végzése.

NATO Iraki Kiképzõ és Tanácsadói Misszió (Military Advisor and Liaison Team, katonai tanácsadó és összekötõ csoport, MALT)

204 Szkopjéban a NATO-fõhadiszállás védelmét ellátó NATO HQ ÖBSZ létszáma a kézirat lezárásának idõszakában 52 fõ volt.

205 A hadosztály törzstiszti csoportban 4 fõ, a bagdadi parancsnokságon 4 fõ, tehát a kontingensen összesen 297 fõ szolgált.

124

Az isztambuli csúcstalálkozón a NATO-tagállamok megállapodtak abban, hogy az iraki kormány kérésével az ENSZ BT határozatával összhangban segítik Irakot biztonsági erõik kiképzésében. A NATO Tanácsának 2004. július 30-án hozott döntése alapján létrehozták a NATO Kiképzést Elõkészítõ Misszióját, amelynek neve, a 2004. december 16-i Activation Order kiadásával, NATO Iraki Kiképzési Misszióra változott. A magyar parlament által jóváhagyott kormánydöntés értelmében a Magyar Honvédség 2007-ben vette át az amerikaiak által elkezdett, majd olasz és lengyel

125



Az EU Irakra irányuló jogállamisági missziója (EU Integrated Rule of Law Mission for Iraq, EUJUST LEX). A 2005. július 1-jén felállított, Irakra irányuló (Brüsszelben és a tagállami fõvárosokban mûködõ) misszió a jogállamiság megerõsítésével foglalkozik, ezen belül magas beosztású igazságügyi tisztviselõk, rendõrtisztek, büntetés-végrehajtási szakemberek képzését végzi. Magyar részrõl két szakértõ segíti a jelenleg 53 fõs misszió brüsszeli koordinációs irodájának munkáját, ezen felül pénzügyi felajánlással és tanfolyamok szervezésével járultunk hozzá a misszió eddigi tevékenységéhez.208

3.4.2. Afganisztán Nemzetközi Biztonsági Közremûködõ Erõ (International Security Assistance Force, ISAF) (NATO-által vezetett nemzetközi misszió)

45. kép. A magyar szállítózászlóalj katonái Al-Hillahban, Irak

katonák által folytatott MALT-missziót (Military Advisor and Liaison Team, katonai tanácsadó és összekötõ csoport, MALT). A 15 fõ magyar (törzsbeosztású és kiképzõ) tiszt a bagdadi AL Rustamiyah egykori légibázison kapcsolódott be a NATO Iraki Kiképzési Missziója (NATO Training Mission Iraq, NTM - NATO iraki kiképzõ küldetés) programjába, amelynek fõ célja az iraki katonai felsõoktatás újraindítása volt a NATO-tanácsadók segítségével a bázison található Iraki Katonai Akadémián és az Iraki Vezérkari Akadémián. A kiképzõ misszió átalakításának következtében utóbb csökkentették a magyar katonák létszámát, a Magyar Köztársaság jelenleg három fõvel van jelen a bagdadi kiképzõ-parancsnokságon.206 A Magyar Köztársaság az NTM-I misszióban tehát összesen 18 törzsbeosztású és kiképzõtiszttel vett részt, akik nem csupán tanácsokat adtak a katonai felsõoktatás újraindításához, oktattak és kiképzést szerveztek, de szükség esetén vezették is a két részre osztott bázis déli felén található, a bázis biztonságáért felelõs iraki zászlóalj tevékenységét.207 A kormány a magyar katonai részvételt illetõen utóbb határozatban járult hozzá ahhoz, hogy a Magyar Honvédség 150 fõvel (ebbõl 30 törzstiszt és kiképzõ) lásson el õrzés-védelmi, járõrözési, kiképzési ezekkel kapcsolatos feladatokat.

206 Az USA hadseregének NTM-I és ISAF mûveleteket is koordináló központi parancsnokságán (Tampa, Florida) további három összekötõ tisztünk tevékenykedik. 207 Szabó Béla (2011) Járatlan úton. Különleges misszió. In: Magyar Honvéd, 2011. január, 50-51.o.

126

Az ENSZ 2001. szeptember 12-én kelt 1368. számú határozatban kimondta, hogy az USA ellen 2001. szeptember 11-én végrehajtott támadásokat a nemzetközi béke és biztonság elleni fenyegetésnek értékeli. A terrorcselekményeket elszenvedõ Amerikai Egyesült Állomok 2001 októberében elindította az „Operation Enduring Freedom” nevû hadmûveletet Afganisztánban, amelynek célja az ázsiai ország területén mûködõ terrorista kiképzõbázisok felszámolása, valamint a terroristákat támogató tálib kormányzat hatalomból való elûzése volt. Ezzel egyidejûleg az ENSZ megkezdte a tálib rezsim uralma alól majdan felszabadítandó új, demokratikus alapokon álló afgán állam létrehozására irányuló tevékenységét is: 2001. november 14-én az ENSZ Biztonsági Tanács (BT) ülésén döntöttek az ideiglenes afgán kormány felállításáról, amelyet hat hónappal késõbb a nemzetközileg hivatalosan is megerõsített átmeneti kormány váltott fel. Az ISAF-missziót (International Security Assistance Forces) az ENSZ BT 1386. számú határozatában 2001. december 20-án hozta létre az ENSZ alapokmányának VII. fejezete alapján, s a misszió hivatalosan 2002. február 10-én kezdte meg mûködését. Az ISAF-misszió mandátumát az ENSZ BT 1386. 1413. és 1444. határozatai jelentik. A NATO az ISAF-misszió irányítását 2003. augusztus 11-tõl vette át. Ez a NATO történetében az elsõ olyan misszió, amely az euroatlanti térségen kívül esik. A nemzetközi erõk elsõdleges feladata az afgán kormányzat részére segítségnyújtás Afganisztán újjáépítésében, valamint a béke és biztonság megteremtésében. Kezdetben a nemzetközi erõk tevékenysége csak Kabulra és térségére korlátozódott, de 2003-tól fokozatosan vette át a vezetõ szerepet elõbb északon, majd nyugaton, délen és végül 2006 októberére keleten. Az ISAF-I,-II misszióban 36 állam vett részt, több mint 9000 katonával különbözõ szervezeti elemekben, eltérõ állomáshelyeken.

208 Forrás: KBVP-mûveletek szerte a világban. Budapest: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma. Online: http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/kbvp/ebvp_muveletek.htm

127



46. kép. Kabuli „csendélet”

Az ISAF politikai irányítását a NATO Észak-Atlanti Tanács (NAC209) látja el. A NATO NAC irányelvei alapján a stratégiai szintû irányításért a NATO Mûveleti Parancsnoksága (Allied Command Operations – Mons), míg a közvetlen mûveleti vezetésért a brunssumi Összhaderõnemi Parancsnokság (JFC B) a felelõs. 2010 júniusától David Petraeus vezérezredes (USA) az ISAF parancsnoka. Jelenleg az ISAF-misszióban 47 állam több, mint 150 ezer katonája szolgál. Az ISAF parancsnoksága Kabulban található, alárendeltségébe 2010 júliusáig öt, majd napjainkban már hat regionális parancsnokság tartozik.210 A NATO afganisztáni missziója alapvetõen öt fázisra osztható. Az elsõ és második fázis, amely a feladat végrehajtására történõ felkészülést az erõk kitelepítését, az erõk mûveleti területen történt széttagolását jelentette, 2006 októberére a keleti szektor átvételekor befejezõdött. Jelenleg a harmadik az úgynevezett stabilizációs fázis zajlik, amely a jelenlegi elõrejelzések alapján még hosszú évekig elhúzódik. A NATO stratégiai céljainak elérése után következhet a negyedik, az úgynevezett átmeneti fázis majd a feladat befejezéseként az erõk visszatelepítése. Az ISAF mûveletekben jelenleg 48 állam, több mint 130 000 katonával vesz részt. 209 NATO North-Atlantic Council = NATO NAC 210 A 2010. júliusáig létezõ öt regionális parancsnokságok az alábbiak voltak: a fõvárosban Fõvárosi Régió (RCC) olasz vezetéssel (Rotáló nemzetek: Franciaország, Törökország) Kabul fõváros és Kabul tartomány és négy vidéki városban – Északi Régió (RCN) Német vezetéssel Mazar-e Sharif, Nyugati Régió (RCW) Olasz vezetéssel Herat, Déli Régió (RCS) Kanadai vezetéssel (Rotáló nemzetek: Nagy-Britannia, Hollandia) Kandahar, Keleti Régió (RCE) Egyesült Államok vezetésével Bagran - helyezkednek el. A regionális parancsnokságok szervezeti felépítése, valamint az alárendeltségükbe tartozó erõk nagysága és összetétele területenként eltérõ. 2010. júliusától már hat regionális parancsnokság létezik (RC-N,. RC-W, RC-SE, RC-SW, RC-E, RC-C)

128

47. kép. VL-Eü csoport-5 – ISAF, Kabul

Részvételünk az ISAF-mûveletben211 Hazánk 2003 januárjában, az ISAF-III idõszakában kapcsolódott be az ISAF-miszszió tevékenységébe. Az Országgyûlés 2002 decemberében kiadott határozatában engedélyezte egy kisebb (max. 50 fõs létszámú) magyar katonai kontingens részvételét az ISAF-III misszióban, legfeljebb hat hónap idõtartamra. A két magyar törzstiszt, egy hadmûveleti tiszt, egy sajtótiszt, s egy kisebb létszámú (kb. 15 fõs) egészségügyi csoport mandátuma hivatalosan 2003. december 31-ig szólt. A törzstisztek 2003. január 26-tól 2003. július 25-ig kerültek ki a hadmûveleti területre az MH MKEK állományának részeként. A kontingens többi résztvevõje 2003. március 5. és május 15. között érkezett meg Afganisztánba. Az ISAF-IV keretében tevékenykedõ MH MKEK 2003. december 15-én felszámolt Kabulban, majd 2003. december 17-én hazaérkezett. Az Országgyûlés 2003. decemberi határozatában NATO-vezetésû ISAF-misszióban történõ magyar részvételre adott felhatalmazást (legfeljebb 50 fõ) Afganisztán területén. A parlament a misszió befejezésével kapcsolatban konkrét határidõt nem határozott meg. 2003 januárja óta már sok száz magyar katona szolgált Afganisztánban, akár valamely, alábbiakban részletezendõ magyar nemzeti kontingensben, akár az ISAF különbözõ parancsnokságain, egyéni beosztásokban. Az egyéni beosztá211 ISAF – Misszió: A Magyar Honvédség Afganisztánban [szerk. Varga Krisztián]; [közread. a Honvédelmi Minisztérium Kommunikációs és Toborzó Fõosztály] (2009) 7-10. oldal

129



sokban relatíve legnagyobb létszámban a német vezetésû Északi Regionális Parancsnokságon, Mazar-e Sharifban képviseltettük illetve képviseltetjük magunkat, de jelen voltunk és vagyunk Kabulban, az ISAF parancsnokságon, valamint a Kabuli Nemzetközi Repülõtéren (KAIA) is. Konduzban, a szintén német vezetésû tartományi újjáépítési csoportban és Heratban, a nyugat-afganisztáni régió központjában, az olasz vezetésû PRT-ben is szolgáltak magyar katonák. Jelenleg közel 500 fõs az Afganisztánban szolgáló magyar katonai kontingens összlétszáma. Magyar katonák szolgálnak Mazar-e Sharifban, Pol-e Khomriban, Khilagayban, Kabulban és az ország központi régiójában egyaránt. Napjainkban mintegy 70 magyar katonatiszt és tiszthelyettes szolgál Afganisztánban az ISAF különbözõ parancsnokságain, egyéni beosztásokban. MH Egészségügyi Kontingens, Kabul (2003. január – 2004. július) A magyar katonaorvosokból és egészségügyi szakszemélyzetbõl álló, végül 30 fõre duzzadt MH Egészségügyi Kontingens Kabulban, a német tábori kórház állományában települve végezte feladatát, s kivívta mind a helyi lakosság, mind a szövetségesek elismerését.212 Kabuli Nemzetközi Repülõtér (Kabul International Airport, KAIA) biztosítása (MH KAIA, 2008, 2010.) A NATO 2004 óta látja el az egy kifutópályával rendelkezõ, 2000 méteres tengerszint feletti magasságon található Kabuli Nemzetközi Repülõtér üzemeltetését, amely létfontosságú szerepet tölt be a NATO katonai mûveletében. A fenti feladatot NATO-tagállamok hat hónapos rotációban látják el. A repülõteret jelenleg polgári és katonai repülõgépek is használják. A parancsnoki és a törzsfõnöki beosztáson túl 2008. október 1-jétõl a logisztika, a biztonság, a híradás, a légi mûveletek és a légi forgalmi irányítás, a tûzszerész-biztosítás, a meteorológiai biztosítás, valamint a személyügy vezetõ beosztásaiban is magyar katonák dolgoztak a repülõtéren. Magyarország Belgiumot váltotta ebben a magas presztízsû tevékenységben. A Magyar Honvédség Kabul Nemzetközi Repülõtér Törzstiszti Csoportja 2008. október elsején megkezdte a NATO ISAF Kabul Nemzetközi Repülõtér (KAIA) vezetõ nemzeti feladatainak ellátását Afganisztánban. A 66 fõs magyar kontingens 2009. március 31-ig látta el a kabuli repülõtér kulcsbeosztásait. A tevékenység összetett, a felelõsség pedig óriási volt, hiszen Afganisztán legjelentõsebb utas és teherforgalmát lebonyolító kettõs hasznosítású nemzetközi légikikötõjének katonai irányítását és mûködtetését végzik a magyar katonák. A repülõtér folyamatos fogadókészségének biztosítása mellett a magyar katonáknak jelentõs szerepük volt abban, hogy tanácsaikkal, szakértelmükkel segítették az illetékes afgán minisztériumok és hatóságok munkáját a repülõtér civil oldalának nemzetközi követelmények szerinti mûködésének kialakításában. 212 A kontingenssel egyidõben érkezett az ISAF fõparancsnokságra 3 fõ magyar törzstiszt is.

130

48. kép. Kabuli utcakép

2010 szeptemberétõl immár második alkalommal, újabb hat hónapra, ezúttal Kilián Nándor dandártábornok vezetésével, különbözõ szakbeosztásokban összesen 80 magyar katona látja el a kabuli nemzetközi repülõtér mûködtetésének vezetõ nemzeti feladatait, mûveleti irányítását. Az EU Rendõri Missziója Afganisztánban (EU Police Mission in Afghanistan, EU POL Afghanistan) , Pol-e Khomri (PeK) (2008-tól folyamatosan) Az EU mintegy 300 fõ részvételével hároméves idõtartamra indított rendõri miszsziója Afganisztánban 2007. június 15-én indult, s fõ feladata egy hatékonyan mûködõ afgán rendõrség felállításának támogatása, a közigazgatás-építés és ezáltal a jogállamiság erõsítése. Hazánk jelenleg nyolc nemzeti kiküldött és négy szerzõdéses munkatárssal vesz részt a misszióban, emellett kétoldalú alapon különbözõ szakmai tanfolyamok megtartásával is hozzájárulunk az afgán rendõrség képzéséhez.213 A magyar rendõröket korábban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól, majd a jogutód Belügyminisztériumtól vezényelték, illetve vezénylik az EUPOL állományába. Az afgán rendfenntartó erõk képzése Pol-e-Khomriban történik. A Tartományi Mûveleti Koordinációs Központ (OCC-P) vezetõinek képzését a magyar rendõrök az Amerikai Egyesült Államok Igazságügyi Támogató Programjának keretében hajtják végre.214 213 Forrás: KBVP-mûveletek szerte a világban. Budapest: Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma. Online: http://www.mfa.gov.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Biztonsagpolitika/kbvp/ebvp_muveletek.htm 214 Forrás: Folytatódik a rendõrök kiképzése Afganisztánban (2010-08-11) Honvédelmi Minisztérium. Online: http://www.hm.gov.hu/honvedseg/missziok/afganisztan_prt/cikk/13926/folytatodik-a-rendõrok-kikepzese-afganisztanban

131



MH Könnyûgyalog-század (HDF Light Infantry Company), Kabul (2004. augusztus 4–2006. szeptember 5.) A 2191/2004 kormányhatározat értelmében a kormány jelentõsen növelte a magyar katonák szerepvállalását az afganisztáni hadszíntéren. Ennek következtében egy összesen 132 fõs (125+7 fõs) könnyûgyalog-század kezdte meg szolgálatát a Kabuli Többnemzeti Dandár (Kabul Multinational Brigade, KMB) norvég vezetésû 3. zászlóaljharccsoport alárendeltségében. A század a kabuli nemzetközi táborban települt. A század alaprendeltetése a biztonsági feladatok ellátása volt Kabulban és a kapcsolódó felelõsségi területen belül: járõröztek, ellenõrzõ-áteresztõ pontokat hoztak létre és mûködtettek, konvoj- és VIP-kíséréseket hajtottak végre önállóan és az afgán biztonsági erõkkel együttmûködésben; információgyûjtést és CIMIC215- (civil–katonai együttmûködési, kooperációs és koordinációs) feladatokat hajtottak végre. A században szolgálók elsõ váltása (MH KGYSZD-I.) a kitelepülést 2004. július 23–30. között hajtotta végre; a második váltás (az MH KGYSZD-II.) 2005. február 7–18. között; a harmadik váltás (az MH KGYSZD-III.) pedig 2005. augusztus 8–17. között érkezett a mûveleti területre. Katonáink kevéske szabadidejükben felkutatták és saját költségükön helyreállították Kabulban egykori neves honflitársunk, Stein Aurél, Belsõ-Ázsia nemzetközi hírû kutatója sírját. A könnyûgyalog-század 2006. szeptember 05-ig tevékenykedett Kabulban, majd kijelölt erõit és eszközeit átcsoportosították az észak-afganisztáni Pol-e Khomriba, a holland féltõl átvétel alatt álló tartományi újjáépítési csoport (Provincial Reconstruction Team, PRT-) táborba. A század végleges kivonására az afganisztáni mûveleti területrõl 2006. október elején került sor. Velük együtt vonták ki azt a három magyar törzstisztet is, akik addig nyugat-afganisztáni régió központjában, Heratban, az olasz vezetésû PRT-ban látták el szolgálatukat. MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT), (Provincial Reconstruction Team, PRT), Pol-e Khomri /PeK/, Baghlan tartomány) (2006.szeptember 15 – folyamatosan) A Magyar Köztársaság Kormányának döntése alapján 2006. október 1-jén megalakult az MH Tartományi Újjáépítési Csoport, amely Afganisztánban az ISAF Északi Regionális Parancsnokság mûveleti alárendeltségében teljesít szolgálatot. Az MH PRT rendeltetése a régióban tevékenykedõ kormányzati és nem kormányzati, valamint nemzetközi szervezetekkel történõ együttmûködés, valamint az újjáépítéshez szükséges biztonsági környezet létrehozásának elõsegítése. Jelenleg a tartományi újjáépítési csoport kilencedik váltása teljesít szolgálatot Baghlan tartományban.216 215 CIMIC = Civil-Military Cooperation (civil-katonai együttmûködés) 216 Baghlan tartomány etnikai megoszlását tekintve tadzsik, pastu (pastun), hazara, üzbég, illetve kisebb létszámba kirgiz, türkmén. Nagyobb iszlám vallási csoportok a szunnita, siíta és az iszmaelita. A lakosság leginkább falusias jellegû körülmények között él. A tadzsikok letelepedett, itt honos szunnita vallású népesség, akiket az általuk benépesített völgyek alapján különböztetnek meg (pl az andarabok). Az iszmaeliták letelepedett itt honos, tádzsik, illetve részben hazara eredetû népesség, akiket a tadzsikoktól és a hazaráktól hétimámos siíta vallásuk, illetve lakóhelyük különböztet meg. A hazarák – eredetük szerint mongol/török népesség, akiknek elsõ hulláma a XIII. sz. környékén vándorolt be, a második hulláma pedig a közép-ázsiai bolsevik hatalomátvétel elõl menekült - szunnita vallásúak. A pastuk a XIX. század s a XX. század elején erõszakos letelepítés révén kerültek ide Dél- és Kelet-Afganisztánból, többségük a tartomány északi részén, Baghlani Jadid és Dahan-i Ghori körzetében él. Baghlan tartomány etnikai összetételébõl adódóan a lakosság 85%-a szunnita muszlim vallású (üzbég, tádzsik, pastun) de jelentõs, kb. 15%-os a siíta irányzatot követõk (hazara, iszmaelita tadzsik) száma is. A nem muszlim vallású helyi lakosság aránya rendkívül alacsony a térségben. A tartományban három nyelvet használ a lakosság nagy része: a darit, pastut és türkmént (ezek közül a dari a leginkább elterjedt, általában mindenki által használt és beszélt). Az országra és azon belül Baghlan tartományra vonatkozó értékelések közül figyelemre méltó az alábbi, forrásértékû munka: Afganisztán CIMIC kézikönyve. (3., átdolgozott kiadás) Budapest: MH CKELMK. Online: http://www.hm.gov.hu/files/9/5960/afganisztan_cimic_kezikonyve__3._kiadas_.pdf

132

49. kép. Magyar katonai vezetők és afgán partnereik, munkatársaik az MH PRT-ban (középen Tömböl László vezérezredes, HVK főnök; bal szélen Szabó László ezredes, MH PRT parancsnok, valamint afgán partnereik)

A kontingens alapító okirata alapján az MH PRT alapfeladatai a következõk: – a PRT tábor üzemeltetése, fenntartása, õrzés-védelme; – civil szakértõk, tanácsadók elhelyezése, ellátása és védelme; – a civil környezet, helyi lakosság bizalmának erõsítése; – a mûveleti területen általános és katonai információk gyûjtése; – személyek, szállítmányok kísérése, biztosítása; – a NATO, és ezen belül a magyar katonai jelenlét demonstrálása; – PRT tevékenység akadályozásakor szükség esetén rendfenntartás; – átvonuló szövetséges erõknek, személyeknek segítségnyújtás; – az Agán Nemzeti Hadsereg (ANA) kiképzésének, felkészítésének segítése; – az Afgán Nemzeti Rendõrség (ANP) tanácsadással történõ segítése. A magyar vezetésû afganisztáni Tartományi Újjáépítési Csoport (PRT) létesítésérõl és mûködésének elõkészítésérõl a 2006. szeptember 29-én kiadott kormányhatározat rendelkezett. A Tartományi Újjáépítési Csoport kezdeti 150 fõs létszáma az utóbbi idõben hozzávetõlegesen 300 fõre emelkedett, amelybe a Külügyminisztérium és az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium néhány fõnyi delegáltjai is beletartoztak. A PRT fõ feladata Baghlan tartomány fejlesztésének, újjáépítésének elõsegítése. Ebbe beletartozik az anyagi hozzájárulás, a szakértõi, illetve a tanácsadói tevékenység.217 217 Az afganisztáni parlamenti és tartományi választások biztosítására egy közel 40 fõs választást biztosító szakaszunk is Afganisztánba utazott.

133



51. kép. Rajtaütés nyomai az Uranus-úton, Afganisztán

50. kép. MH PRT 8. váltás parancsnoka, Boldizsár Gábor ezredes és partnerei

Az MH PRT-k szolgálati ideje alatt az általános biztonsági helyzet a korábbiakhoz képest egyre rosszabb lett. Ezt több megfigyelés támasztotta alá: – A támadások az eddigiektõl eltérõen a téli idõszakban is folytak, csupán az intenzitásuk és a helyük változott. – A támadások területe eleinte csak a déli és a keleti régiókra korlátozódott, de egyre rosszabb lett a helyzet a nyugati régióban is. – Az IED támadások eljárásaiban mind jobban nyomon lehetett követni az iraki fejlesztéseket. Mindezek a változások igazából a PRT életét nem, illetve csak minimálisan változtatták meg. Ennek folyományaként került szóba a PRT egyes elemeinek esetleges elvezénylése, de végül erre nem került sor. Az egyre romló biztonsági 134

feltételrendszer, a gyarapodó támadások miatt felmerült, hogy a PRT egyre kevésbé tudja betölteni eredeti szerepkörét, az újjáépítés segítését, s ezért várhatóan a szerepük a helyi fegyveres erõk, rendvédelmi szervek kiképzése, felkészítése terén növekszik majd.218 A 2010 decemberében kinn szolgáló MH PRT 9. váltás összlétszáma 271 fõ. A Lippai Péter ezredes, az MH 5. Bocskai István Lövészdandár törzsfõnöke által vezetett PRT-ben a magyar katonákon kívül 33 fõ montenegrói, öt horvát és két albán katona is szolgál. A tartományban tevékenykedik az amerikai–magyar összetételû Mûveleti Tanácsadó és Összekötõ Csoport (OMLT), valamint az MH Különleges Mûveleti Csoport (MH KMCS) is. A misszióban négy magyar katona vesztette életét, s több magyar katona sérült meg szolgálatteljesítés közben. Két magyar tûzszerész katona 2008-ban robbanóeszközök hatástalanításakor vesztette életét. Két magyar katona meghalt, s több katona megsérült, amikor 2010 augusztusában menetoszlopukat támadás érte. 218 A PRT felelõsségi területén zajló mûveletek során netán megsérülõ katonák ellátására a PRT Egészségügyi Központja és a mûveletek támogatására a Pol-e Khomri melletti táborba telepített, amerikai elõretolt sebészeti csoport (Forward Surgical Team, FST) volt hivatott. A PRT Egészségügyi Központ parancsnoka volt 2010-ben, a PRT 8. váltása során a kiadványunkban szereplõ afganisztáni fotók zömét önzetlenül rendelkezésünkre bocsátó Dr. Toperczer István alezredes úr, a MH 59. Szentgyörgyi Dezsõ Repülõbázis egészségügyi központjának vezetõ orvosa, aki kollégáival csak 2010. április-májusa során több, mint 30 mûtétet kellett, hogy elvégezzen háborús sérülések miatt!

135



Mûveleti Tanácsadó és Összekötõ Csoport (Operational Mentoring and Liason Team, OMLT), Khilagay

MH Különleges Mûveleti Csoport (MH KMCS) (Special Operations Task Unit, SOTU)

Az afgán biztonsági erõk – az Afgán Nemzeti Hadsereg (Afghan National Army, ANA) és az Afgán Nemzeti Rendõrség (Afghan National Police, ANP) – jelenleg még nem igazán képes arra, hogy eredményesen vívjon meg az ellenállókkal szemben önálló katonai mûveleteket, illetve önállóan garantálja az ország biztonságát a szövetséges erõk esetleges kivonását követõen. A probléma orvoslására az ISAF-mûveletben részt vállaló NATO-országok szakembereibõl úgynevezett Mûveleti Tanácsadó és Összekötõ Csoportokat (OMLT) hoztak létre és alkalmaznak az afgán haderõ és rendõrség erõinek kiképzése, s kezdetekben a mûveleteik vezetésének segítése céljából. Az OMLT-k tehát egy-egy adott nemzet által felajánlott 20-40 fõbõl álló harcoló alegységek, amelyek a kijelölt ANA-alakulat, illetve ANP-alegység kiképzését követõen szükség esetén azok harci bevetéseiben is részt vesznek. A közös munka elsõ szakaszában a kiképzés, a harci feladatok végrehajtására való felkészítés történik meg; a második szakaszban az alegy ség harci alkalmazására kerül sor, a harmadik pedig az alkalmazási körzetbõl való kivonást és az állomány pihentetését foglalja magában. Jelenleg számos NATO-ország mûködtet OMLT-ket, amelyekre az afgán haderõ gyenge harcértéke miatt igen nagy szüksége van mind az ANA parancsnokságának, mind az ISAF-nek. Az ISAF örömmel vette Magyarország vállalását, melynek keretében hazánk 2007-ben felajánlotta, hogy részt vesz a feladatban. Napjainkban már az ötödik váltás látja el szolgálatát az északi Baghlan tartományban, a Pol-e Khomritól mintegy 20 km-re található Khilagay-bázison. A magyar katonák már a kezdetektõl fogva az amerikai Ohiói Szárazföldi Nemzeti Gárdával együttmûködve segítik az Afgán Nemzeti Hadsereg Baghlan tartományba települt zászlóaljának mûveleti felkészítését. 2009. februártól az OMLT váltásainak magyar katonái már nem csupán az ANA-zászlóalj tiszti és tiszhelyettesi állományának kiképzésében, mentorálásában vesznek részt (a „kiképzõk kiképzését” folytatva), de mûveleti tanácsokat is adnak, sõt aktívan részt vesznek az ellenállókat felszámoló mûveletekben, összecsapásokban is (volt már olyan akció is, amikor amerikai A-10-es repülõgépek tûzcsapását kellett kérniük a heves tûzpárbajban). Jelenleg a Baghlan tartományban szolgáló OMLT összlétszáma 60 fõ, amelynek felét magyarok, felét pedig amerikai katonák adják. A magyar vezetés alatt álló, magas intenzitású és operatív mûveletekben is részt vállaló kontingens hat hónapos váltásokban, egyhuzamban látja el feladatát, a pihenést a külszolgálat végén biztosítják számukra. A közelmúltban a további afganisztáni szerepvállalásunkról hozott kormányhatározat módosítása értelmében a jövõben Afganisztánban, az OMLT-ben szolgáló magyar katonák létszámát 30-ról 60 fõre emelkedik. Erre az amerikai létszámcsökkentés miatt van szükség, ahogyan arra is, hogy a közeljövõben egy második új kiképzõ csoportot (OMLT II.) is a térségbe küldjünk legfeljebb ötvenhat fõs létszámmal.

2009-tõl a Magyar Honvédség egyik további afganisztáni szerepvállalása az MH Különleges Mûveleti Csoport (MH KMCS) kitelepítése és alkalmazása volt. Összhangban az MH különleges mûveleti képességeinek fejlesztésére, illetve az ISAF nem hagyományos hadviselést folytató erõinek a növelésére irányuló törekvésekkel egy 12 fõs csoportot küldtünk Afganisztán központi régiójába, melynek fõ feladata az afgán különleges mûveleti erõk felkészítése, kiképzése, illetve tevékenységének mentorálása (Military Assistance, MA) volt a NATO különleges mûveleti doktrína alapelveinek figyelembe vételével. A mûveleti területen az amerikai különleges erõk képviselõivel együttmûködve, a különleges mûveletek teljes spektrumán négyhónapos váltási rendben, pihentetés nélkül folyamatosan szolgáló magyar katonák tevékenységének támogatására hírszerzõ elemet, illetve a magasabb parancsnokságba törzstiszteket telepítünk. Az OMLT szerepvállalásaink mellett ezen szerepvállalás is a magas intenzitású, és operatív jellegû mûveletekbe történõ bekapcsolódásra vonatkozó szándékunk egyik jelentõs eleme. A késõbbiekben várhatóan kibõvítésre kerül az MH KMCS alkalmazása. A tervek szerint 2011-tõl olyan századszintû Különleges Mûveleti Harccsoport-törzset (Special Operations Task Group, SOTG), illetve további képességeket (ISTAR elemek) telepítünk ki, mely akár öt–hat különleges mûveleti csoport tevékenységét képes irányítani nemzetközi együttmûködésben. Ennek érdekében Magyarországon különleges mûveleti alapképzést, illetve törzstiszti képzéseket folytatunk, külföldi képzéseken, illetve nemzetközi különleges mûveleti gyakorlatokon veszünk részt.

136

Logisztikai, mûszaki és légikiképzés-támogató mentori teendõk ellátása (2010 áprilisától folyamatosan) Az Országgyûlés hozzájárult, hogy 2010 áprilisától, illetve májusától magyar katonák vegyenek részt az afgán haderõ kiképzésének elõsegítését célzó feladatok végrehajtását irányító NATO Afganisztáni Kiképzõ Missziójában (NTM-A). 2010 áprilisában kezdte meg tevékenységét Kabulban a 17 fõs logisztikai mentorcsoport, amely az alakuló Afgán Nemzeti Hadsereg (Afghan National Army, ANA) kiképzésében vesz részt: az ANA logisztikai szakiskolájának munkáját segítik, német és horvát kollégáikkal közösen. Ugyancsak 2010-ben utazott a térségbe az ANA mûszaki szakiskoláját segítõ mentorcsoport is. Az ANA légi hadtest Mi-35 harci helikopterei hajózó állományának elméleti és gyakorlati felkészítésében tíz magyar katona vesz részt 2010 májusától a kabuli repülõtéren, a MH Légikiképzés-támogató Csoport (HDF Mi-35 Air Mentor Team) részeként. MH Nemzeti Támogató Elem, Mazar-e Sharif (2010. júniustól folyamatosan) Minthogy jelenleg már közel 500 fõre duzzadt az Afganisztánban szolgáló magyar katonai kontingens összlétszáma, s katonáink térben széttagoltan, egymástól fizikailag is nagy távolságra hajtják végre feladataikat (egyebek között Mazar-e Sharifban, Pol-e Khomriban, Khilagayban, Kabulban és az ország központi 137



régiójában), ezért szükségessé vált a hatékonyabb nemzeti logisztikai háttér megteremtése és a megfelelõ logisztikai támogatás biztosítása érdekében egy nemzeti támogató elem mûveleti területre telepítése. Az utánpótlások, ki- és hazaszállítások, országon belüli szállítások napi tervezése, szervezése, irányítása igényli a 35 fõs nemzeti támogató elem aktív tevékenységét.

ÖSSZEGZÉS A Magyar Honvédség számos béketámogató mûveletben vett részt az elmúlt két évtizedben: 20 év alatt közel félszáz misszióban voltunk jelen a világban! Hasonló adottságokkal rendelkezõ államokhoz viszonyítva láthatjuk ez a szám igencsak figyelemre méltó – különösen akkor, ha figyelembe vesszük országunk területét, gazdasági erejét; lakosságának és haderejének létszámát, gazdasági erejét, s a külföldi missziós szolgálatban szolgáló katonák relatíve rendkívül magas részarányát a haderõ teljes létszámán belül! A Honvédelmi Minisztérium által közzétett, hivatalos adatok alapján nyomon kísértük a magyar katonák létszámának alakulását az 1990-es évektõl, s megállapíthattuk: hazánk egyre nagyobb és aktívabb szerepet vállalt a nemzetközi porondon. Láthatóan 1990-tõl 1994-ig nem igazán volt jelentõsebb változás a külföldön szolgáló katonáink létszámában, ellenben 1995-tõl jelentõs növekedés következett be. Ez azzal is magyarázható, hogy hazánk ki akarta venni a részét a délszláv kérdés békés rendezésében, így az IFOR misszió keretében egy 462 fõs kontingenst küldött ki az érintett területre. A következõ három évben újabb stagnálás volt megfigyelhetõ a létszámokat illetõen, s jelentõsebb változásra nem is igazán került sor egészen 1999-ig. Ebben az évben vettei kezdetét két újabb misz-szió (KFOR és AFOR), amelyek összességében újabb 200 fõvel emelték meg a külföldön szolgáló katonáink létszámát. Természetesen ez a közel plusz 200 katona nem pusztán ebbõl a két mûveletbõl adódott össze, mivel a kettõ együttes létszáma közel 500 fõ, hanem figyelembe kellett venni azt is, hogy ebben az idõszakban néhány mûvelet létszámát lecsökkentették vagy teljesen meg is szüntették. A 2001-ben az Amerikai Egyesült Államokban történt terrortámadásokat követõen több mûvelet is egyszerre vette kezdetét 2003-tól (ISAF, Afganisztán; MH Szállító Zászlóalj, Irak) amelyek újabb komoly emelkedést eredményeztek a külföldön szolgáló magyar katonák létszámában. 2005 és 2009 között jelentõs fordulat nem következett be a számok alakulásában, mindvégig 1000 fõ körül mozgott a béketámogató mûveletekben szolgáló magyarok száma.219 2010-ben ugyanakkor további 200 fõvel növeltük jelenlétünket Afganisztánban – így napjainkban közel 500 fõ, az összes külföldi missziós létszám mintegy fele szolgál Afganisztánban! Azt egyértelmûen láthatjuk számok nélkül is, hogy hazánk külföldi szerepvállalásának típusa idõvel miként változott. Míg kezdetben csak megfigyelõi, ellenõrzõ funkciókat láttunk el a különbözõ missziókban, idõvel ez kibõvült és

52. kép. Magyar tűzszerész katona, Afganisztán, 2010

138

219 Sajnos, az ebben a témakörben közzétett kiadványok nem mindig szolgálnak pontos adatokkal, néhol túlzó számokat közölnek az olvasóval (ld. 2004-es évben). Emellett a missziókban résztvevõ magyarok száma hónapról hónapra is változott, amit éves bontásban szintén nem lehet kimutatni. Összességében tehát ezeket az adatok nem szabad tényként kezelni, csupán a tájékoztatást segítik ebben a témában.

139


béketámogató, békefenntartó mûveletekbe is bekapcsolódtunk. Ezek a megbízatásaink érzékelhetõen egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a nemzetközi szintéren, mára már a Magyar Köztársaság minden jelentõsebb misszióból kiveszi a részét, sõt több misszióban vezetõ nemzet szerepet is betöltünk (pl. Afganisztánban, a Bahlan tartományban tevékenykedõ PRT-ben, valamint a Kabuli Nemzetközi Repülõtéren). Az is a magyar katonák eddigi tevékenységének széleskörû nemzetközi szakmai elismerését jelzi, hogy egyre több szövetséges parancsnokságon kérik fel katonáinkat magas szintû katonai parancsnoki beosztások betöltésére. Ez nagyrészt annak köszönhetõ, hogy hazánk a szövetségi kötelezettségeinek folyamatosan eleget tesz, másrészt egyre nagyobb a nemzetközi nyomás, elvárva hogy még több külföldi tevékenységbe kapcsolódjunk be és növeljük a kint állomásoztatott katonáink létszámát. Ma már jól érzékelhetõ a hangsúlyeltolódás az egyesített balkáni hadszíntéren végrehajtott missziókról az ISAF-mûveletben való részvétel irányába. A balkáni régió stabilitása továbbra is nemzeti érdek maradt. Koszovó függetlenségének kikiáltása után a KFOR jelenléte a mai napig létfontosságú a biztonság és a közrend megõrzésében. A balkáni helyzet javulásával remélhetõleg mind az EU ALTHEA mûvelet, mind a KFOR létszáma várhatóan csökkenni fog, lehetõséget adva a magasabb intenzitású mûveletekbe történõ átcsoportosításra. Az ISAF-mûveletben pedig a „hagyományos” szerepkörök (pl. PRT, KAIA) mellett 2009-ben és 2010-ben számos új szakmai feladatkörben (alkalmasint magas intenzitású és operatív mûveletekben) is eredményesen helyt kellett állniuk katonáinknak (AMT, OMLT, KMCS)220 – s a közeljövõben várhatóan még tovább bõvül katonáink afganisztáni szerepvállalásának köre.221

220 Az új feladatok költségvetési fedezetére a 2009. évi költségvetési maradványokból 5,2 milliárd forintot csoportosítottak át a honvédelmi fejezet javára. 221 2011-ben várhatóan megkezdi tevékenységét egyebek között az a magyar mentorcsoport is, amely a Mi-17-es szállÍtóhelikopterek afgán pilótáit képezi majd ki.

140

EMPIRIKUS KATONASZOCIOLÓGIAI KUTATÁSI EREDMÉNYEK 1. A KUTATÁSI CÉLOKRÓL A továbbiakban tanulmányunkban egy olyan, közelmúltban végrehajtott felderítõ jellegû empirikus katonaszociológiai vizsgálat eredményeit adjuk közre, amelynek keretében a külföldi béketámogató mûveletekre történõ kiválasztás és felkészülés; a külföldi missziós szolgálat végrehajtása, majd pedig a hazaérkezés utáni visszailleszkedés tapasztalatairól, tanulságairól kérdeztünk összességében közel 1700 fõ hivatásos és szerzõdéses katonát – valamint rendõröket, közalkalmazottakat, köztisztviselõket; s az érintettek parancsnokait, munkahelyi vezetõit és családtagjait.222 Tanszékünk szociológia szakcsoportja 2008. június–2010. július között empirikus katonaszociológiai vizsgálatot hajtott végre a Magyar Honvédség hivatásos és szerzõdéses katonái, valamint családtagjaik körében a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság (MH ÖHP) Parancsnokának felkérésére. A vizsgálat célja annak feltárása volt a külföldi misszióban történõ szolgálatra kiválasztott és felkészülõ; aktuálisan külföldi misszióban szolgáló, valamint misszióból visszaérkezett hivatásos és szerzõdéses katonák és hozzátartozóik körében, hogy a válaszadók saját, egyéni tapasztalataikra alapozott véleménye szerint: 1. Milyen jelenleg az érintett kollégák ismerete és véleménye a külföldi miszsziókra történõ kiválasztás, felkészítés; a misszióban történõ kinntartózkodás alatti alkalmazás, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerével kapcsolatosan? 2. Mennyire tartják használhatónak a jelenlegi rendszert, s mit gondolnak arról, hogy a mai rendszer mennyiben támogatja a hadseregi, alakulat-, csoportés egyéni szintû célok megvalósulását; az állomány eredményes szolgálatteljesítését és stabil családi hátterének biztosítását? 3. Miféle igényeket, elvárásokat, illetve javaslatokat fogalmaznak meg kollégáink a jelenlegi kiválasztási, felkészítési, rendszerben tartási, valamint visszaillesztési alrendszerek minél hatékonyabbá tétele érdekében? Mit tartanak szükségesnek a külföldi katonai szolgálat jelenleginél biztonságosabb, eredményesebb és célszerûbb megszervezése, s a szolgálati feladatok ellátása során esetlegesen keletkezõ feszültségek, konfliktusok létrejöttének megelõzése, illetve szakszerû kezelése érdekében?

222 Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak a segítõkészségét, akik lehetõvé tették a kutatás végrehajtását. Külön köszönet illeti megrendelõnket, dr. Benkõ Tibor altábornagy urat; dr. Deák János ny. vezérezredes urat, dr. Lakatos László ny. vezérõrnagy urat; Domján László dandártábornok urat, Ipcsics József ezredes urat, Juhász István alezredes urat, valamint az összes itthoni alakulat és a külföldi missziók parancsnokait, akik segítséget nyújtottak a lekérdezések megszervezése és lebonyolítása során.

141


4. Melyek legyenek a jövõben a missziós kiválasztási, felkészítési és visszaillesztési rendszer teljesítményértékelési és elõmeneteli rendszerben is súlyozottan figyelembe veendõ, rendfokozati és beosztási mobilitást elõsegítõ mérési szempontjai, eszközei és módszerei? 5. Melyek azok az ismeretek, jártasságok, készségek és képességek; tulajdonságok; magatartások, illetve tevékenységek, amelyeket a jelenleginél nagyobb hangsúllyal kell kialakítani és fejleszteni a jövõben a missziós kiválasztás, felkészítés; valamint a mûveleti területen végrehajtott eredményes tevékenység és a visszaillesztés sikere érdekében az egyes munkakörökhöz, szakbeosztásokhoz kapcsolódóan? 6. Miként látják: a honvédség hogyan kellene, hogy honorálja a missziós tevékenységre történõ felkészüléssel és a külföldi misszióban való részvétellel összefüggésben az átlagon felül nyújtott teljesítményt? 7. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják: amennyiben a haderõ megfelelõ szinten gondoskodik a külföldön különféle válságreagáló mûveletekben részt vevõ állomány itthon maradt családtagjairól, amíg a családfõ, illetve családfenntartó szolgálati érdekbõl a szeretteitõl távol tartózkodik, az számos potenciális konfliktus létrejöttének megelõzését, illetve hatékony kezelését szolgálhatja. Ezért kutatásunk során megkérdeztük a Magyar Honvédség külföldi missziós tapasztalattal rendelkezõ, illetve az adatfelvételek idõpontjában külföldön szolgáló hivatásos és szerzõdéses katonáinak a hozzátartozóit, családtagjait is: mit igényeltek volna, illetve mit várnának el a HM/MH-tól, a párjuk alakulatától, parancsnokától és a formálódó családtámogatási rendszer képviselõitõl azért, hogy a jelenleginél hatékonyabbá és zökkenõmentesebbé váljon a külföldi missziós szolgálatot vállaló hivatásos és szerzõdéses katonák itthon maradt családjairól, illetve családtagjairól való gondoskodás jelenlegi rendszerének mûködése?

2. A KUTATÁS MÓDSZERTANÁRÓL 2.1. A vizsgálat módszereinek leírása Felderítõ jellegû vizsgálatunkat változatos kutatás-módszertani eszközrendszerre támaszkodva hajtottuk végre, melynek részét képezték az alábbiak: • survey-jellegû adatfelvétel (a hét kiemelt potenciális válaszadói célcsoport jellemzõinek megfelelõen differenciáltan kialakított hétféle önkitöltõs kérdõívvel) az 1990–2010 között ENSZ, NATO, EU, EBESZ válságreagáló mûveletekben egykor tapasztalatokat szerzett, illetve aktuálisan is részt vevõ hivatásos és szerzõdéses katonák lehetõség szerint minél teljesebb körû lekérdezésével; valamint rendõrök, polgári munkavállalók és az érintettek családtagjainak lehetõség szerint minél teljesebb körû megkérdezésével; • dokumentumelemzés, a szakmódszertani fejlesztési kérdések tisztázása érdekében a kutatás témaköreihez kapcsolódó nemzetközi és hazai elemzések, értékelések; kutatási jelentések, statisztikai áttekintések; felterjesztések, jogszabályok stb. összehasonlító elemzésére támaszkodva; 142


• interjúk – a missziót megjárt hivatásos és szerzõdéses katonák véletlenszerûen kiválasztott reprezentánsaival (a felkészítés alatt, a missziókban és hazaérkezésük után); az illetõ katonák közvetlen parancsnokaival, szakmai elöljáróival és feljebbvalóival, valamint a misszióban kinn szolgálók itthon maradt családtagjaival; • fókuszcsoportos beszélgetés – missziót megjárt (elsõsorban hivatásos állományú) katonákkal, akik közül számosan különbözõ szintû szaktiszti, illetve alacsonyabb törzstiszti és alegység-parancsnoki beosztásokat töltöttek be a külföldi miszsziók során (különös tekintettel arra, hogy az illetõk mennyire s miért látták sikeresnek, illetve kevésbé sikeresnek a missziókba történõ kiválasztást, felkészítést, a kinti beilleszkedést, a missziós tevékenység végrehajtását, majd a visszaérkezés utáni visszailleszkedést); • rövid visszaemlékezések íratása esszé-stílusban missziós vezetõi tapasztalattal rendelkezõ, alegység-parancsnoki beosztásban szolgáló honvéd fõtisztekkel és rendõr kollégákkal (akik a ZMNE KLHTK katonai vezetõi, illetve nemzetbiztonsági MSc-szakain tanultak az adatfelvétel idõpontjában); • az adott témakörrel összefüggésben korábban végrehajtott empirikus katonaszociológiai vizsgálatok adatfile-ainak saját szempontú számítógépes másodelemzése (egy, két, illetve többváltozós statisztikai elemzésekre támaszkodva). 1.1. A korábbi empirikus katonaszociológiai vizsgálatok adatfile-ainak másodelemzésérõl: Az SPSS223 társadalomtudományi statisztikai programcsomag segítségével vizsgáltuk meg a tanszék által korábban végrehajtott kutatások224 adatbázisait. A korábbi, központi megrendelésre végrehajtott vizsgálatok eredményeinek saját szempontú (egy-, két-, illetve többváltozós eljárásokkal végrehajtott) statisztikai másodelemzésére alapozva igyekeztünk kimutatni, hogy milyen trendek figyelhetõk meg a hivatásos és szerzõdéses katonák missziókkal, kinti szaktevékenységre való felkészítéssel, mûveleti területen más nemzetekkel és a helyi lakossággal való kapcsolattartással, valamint a hazaérkezés utáni visszailleszkedéssel kapcsolatos értékelõ beállítódásainak attitûdjeinek rendszerében,, illetve viszonyulásuk alakulásában. 1.2. A survey-jellegû kutatás mintavételi keretérõl és a mintavétel módszerérõl: A kutatás önkitöltõs kérdõívre alapozott részét a megrendelõ kérésének megfele lõ en survey-módszerrel, teljes körû min ta vé tel re ala poz va, ré teg zett almintákon, kvóta rendszerû mintavétellel hajtottuk végre. A mintavételi eljárás során reprezentativitásra törekedtünk az alábbi, kiemelten kezelt vizsgálati dimenziók mentén: állománycsoport, állománykategória, külföldi missziós szolgálat idõpontja és missziós szolgálati hely jellege, életkori csoport és nem. Kutatásunk 223 SPSS: Statistical Package for the Social Sciences 224 Ennek kapcsán elsõsorban a tanszékünk szociológia szakcsoportja által korábban elvégzett „Szervezet-2006”, a „Teljesítményértékelés-2007” és a „Beválás, pályakövetés-2008”-kutatások saját szempontú másodelemzését végeztük el.

143


eredményeit a vizsgálati populáció körébe esõ alcsoportok összességére vonatkoztathatjuk. • Alapsokaságunk (populációnk): a 1996–2010 között válságreagáló mûveletekben részt vett, illetve aktuálisan részt vevõ hivatásos és szerzõdéses katonák összessége volt; • Vizsgálati populációink: – az 1996–2008 között külföldi béketámogató mûveletekben korábban részt vett hivatásos és szerzõdéses katonák (akiknek alapsokaságából rétegzett, szisztematikus mintavétel után vizsgálati almintákat 225 képeztünk); – a külföldi missziókban a vizsgálat idõtartama alatt (2008–2010) aktuálisan részt vevõ hivatásos és szerzõdéses katonák köre; – a már hazaérkezettek és az adatfelvételek idején kinn szolgáló hivatásos és szerzõdéses katonák családtagjai körében; – missziós szolgálatban még részt nem vett,, illetve valamilyen oknál fogva ki nem jutott hivatásos és szerzõdéses katonák (kontrollcsoportként) – a nemzetközi rendvédelmi békefenntartásban szolgáló rendõrök és családtagjaik;226 – a külföldi missziókban szerzõdés alapján munkát vállaló polgári személyek és családtagjaik körében. A minták adatszolgáltatói az illetékes MH/HM személyügyi szervek és az alakulatok személyügyi szervei, valamint az MH Katonai Igazgatási és Adatfeldolgozó Központ voltak – akiknek ezúton is köszönjük szíves hozzájárulásukat kutatásunk sikeréhez.

2.2. A vizsgálati almintákról A tanszékünk Szociológia szakcsoportja által 2008. II. felében összeállított, próbaképpen lekérdezett, majd a kapott válaszok alapján több fordulóban tovább tökéletesített, s a véglegesítést követõen sokszorosíttatott összesen közel 3500 db kérdõív lekérdezésére 2009. júliusa és 2010. júliusa között került sor.227 A lekérdezést az alábbi módon hajtottuk végre: – a külföldi missziók parancsnokainak MH ÖHP Parancsnok Úr engedélyével támogatási kérelmet küldtünk, majd a támogatásra vonatkozó ígéret megszerzését követõen az adott misszióban szolgáló katonák létszámának megfelelõ darabszámban postáztuk a külföldi missziók személyi állománya részére a kérdõíveket, amelyeket aztán (az önkéntesen és név nélkül történt kitöl225 Az egyes vizsgálati alminták képzésekor elsõsorban az alábbi vizsgálati dimenzióknak adunk prioritást: állománycsoport; rendfokozat; szolgálati idõ; szolgálati hely jellege; haderõnem, beosztási szint; külszolgálati tapasztalatok. 226 A kérdõívet a kutatás rendõri békefenntartási elemének elvégzéséért a felkérésnek eleget tevõ IRM Nemzetközi Oktatási Központ (NOK) igazgatóhelyettese, dr. Farkas István ezredes úr 50 fõ, különbözõ külföldi rendõri békefenntartói misszióból hazatérõ 50 rendészeti szakemberrel töltette ki 2009. I. félévében. A kitöltésre részben a NOK-ban, részben e-mailen keresztül került sor. A kitöltõk között volt, aki hetedik missziójából tért haza és volt, aki az elsõbõl. 227 A hét kiemelt potenciális válaszadói célcsoport jellemzõinek megfelelõen differenciáltan kialakított hétféle önkitöltõs kérdõív mindegyikét 2008. július–december között hoztuk létre, s végeztünk velük próbalekérdezéseket – majd a próbalekérdezések tapasztalatai alapján 2009. elsõ felében folyamatosan tökéletesítettük a kérdõíveket. Ezt követõen, az illetékes személyügyi szervektõl és a KIAK-tól kapott információk alapján, a potencális válaszadói csoportok létszámának megfelelõen, a minél teljesebb körû mintavétel érdekében sokszorosíttattuk a kérdõíveket. Ezt követõen felvettük a kapcsolatot az illetõ, még aktív hivatásos és szerzõdéses katonák alakulatainak parancsnokaival, hogy elõre idõpontokat kérjünk a lekérdezések 2009. június–augusztus között történõ végrehajtására, illetve a kérdõíveknek a címzettek részére történõ eljuttatásához.

144


tést, majd zárt borítékba történõ elhelyezést követõen) visszahoztak Magyarországra az elsõ adandó alkalommal228; – a külföldön szolgáló katonák itthon maradt hozzátartozóinak az elõkészített kérdõíveket az adott katonákat külföldre küldõ alakulatok személyügyi szervei postázták (amit ezúton is köszönünk nekik és a parancsnokoknak) – s a családtagoknak csupán annyi dolguk volt a kérdõívek kitöltését követõen, hogy postára adják a tanszékünk részére elõre megcímzett és felbélyegzett válaszborítékba helyezett kitöltött kérdõíveket; – a külföldi polgári válságkezelési missziókban229,, illetve rendvédelmi békefenntartó mûveletekben részt vevõ rendõralmintába esõ kollégáknak az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Nemzetközi Oktatási Központ (NOK) (utóbb: Nemzetközi Oktatási és Polgári Válságkezelési Központ, NOPVK) igazgatóhelyettese továbbította a NOK igazgatójának engedélye alapján a külföldi állomáshelyükre a kérdõíveket kitöltésre; õhozzá érkeztek vissza lezárt borítékban a kitöltött kérdõívek, s ő volt az, aki önként vállalta a NOK-igazgató úrral közösen a kérdõívek adatainak saját szempontú feldolgozását is;230 – az alkalmanként a külföldi missziók területére „civil” (PMC231) munkavállalóként kiérkezõk véleményére is kíváncsiak voltunk, ezért megkerestük az ilyen tapasztalattal rendelkezõ személyeket és családtagjaikat is;232 – itthon a missziós tapasztalattal rendelkezõ, valamint a kiválasztott és missziós felkészítésen lévõ kollégák részére az alakulataikhoz személyesen, illetve postán juttattunk el egyszerre kétfajta kérdõívet: egyet az érintett katonának adtunk át s kértük, hogy töltse ki (önként és név nélkül), egyet pedig az illetõ párja, hozzátartozója részére készítettünk elõ (s kértük az illetõ válaszadót, hogy juttassa el párjához és kérje meg, hogy azt a kérdõívet a családtagja töltse ki és juttassa viszsza elõre megcímzett és felbélyegzett válaszborítékban a részünkre).

228 Így sikerült relatíve magasabb kitöltési arányt elérnünk felderítõ célú kutatásunk során. Eredetileg ugyanis ún. web-survey végrehajtását terveztük – vagyis azt, hogy arra kérjük potenciális válaszadóinkat: online, interneten keresztül töltsék ki a kérdõív elektronikus változatát. A másutt külföldön hasonló kutatási módszertannal végrehajtott vizsgálatok során azonban többször azt tapasztalták a kutató kollégák, hogy web-survey alapú vizsgálatok válaszadóinak a száma alatta maradt a papír alapon kiadott kérdõívekre választ adók általában 20-25%-os részarányánál. Ezt a kockázatot elkerülendõ felderítõ jellegû vizsgálatunk során most végül a papír alapú kérdõívek alkalmazása mellett döntöttünk – s az eredmények bennünket látszanak igazolni. Ugyanakkor a katonaszociológia vizsgálatok missziós felkészítés, kinntartózkodás és visszaillesztés rendszerének szerves részévé tétele esetén távlatilag mi is szeretnénk egy online web-survey lekérdezõ rendszert létrehozni és rendszerszerûen mûködtetni – s ehhez tanszékünkön minden személyi és tárgyi feltétel adott, illetve minimális ráfordítással a legújabb software-ek beszerezhetõk. 229 A polgári válságkezelési misszióknak (amelyeket fajtájuktól függõen általában belsõleg is csoportosíthatunk pl. rendõri, megfigyelõ, támogató, tényfeltáró, határmegfigyelõi, jogállamiság építõ, biztonsági szektor reformját célzó missziókra) a feladata általában: a válságterületeken a helyi közigazgatási és rendvédelmi erõk részére tanácsadás, oktatás, kiképzés, mentori feladatok ellátása; a missziós területeken rendészeti-közigazgatási teendõk elvégzése; a rendvédelmi, közigazgatási reformok sikerének elõsegítése; a helyi államigazgatási szervek megerõsítése; támogatás a jogállamiság kiépítésében és fejlesztésében; polgári válságkezelõ missziókban szakfeladatok ellátása; végrehajtó mandátumú missziókban a helyi rendvédelmi és államigazgatási feladatok ideiglenes átvétele. 230 Az IRM Nemzetközi Oktatási Központot (NOK) 1999. július 1-jén elsõdlegesen azzal a céllal hozták létre, hogy végezze a Nemzetközi Rendészeti Akadémiával (ILEA) és Közép-európai Rendõrakadémiával (KERA) történõ kapcsolattartást, azok elhelyezését, valamint gazdasági kiszolgálását. Hazánk Európai Unióhoz történõ csatlakozását követõen az intézmény feladatköre kibõvült az Európai Rendõrakadémia (CEPOL) feladatainak koordinálásával és az ezzel összefüggõ logisztikai feladatokkal. 2010. január 1-je óta az intézmény az IRM, majd a BM háttérszervezeteként, Nemzetközi Oktatási és Polgári Válságkezelési Központ (NOPVK) néven mûködik tovább. Külön köszönet illeti a kutatás rendõri békefenntartási elemének elvégzéséért a felkérésnek eleget tevõ NOK-igazgatót és helyettesét, dr. Boda József r. dandártábornok és dr. Farkas István ezredes urat. 231 PMC = Private Military Companies (magán katonai vállalkozások) 232 Ebben sokat segített nekünk Kissné András Klára asszony, a HM EI Zrt. személyügyi vezetõje, akinek ezúton is köszönjük, hogy vállalta: megtalálja, s kérdõívünk felhasználásával megkérdezi azokat a polgári alkalmazottakat, akik külföldi missziókba utaztak ki dolgozni civilként, s eljuttatja kérdõívünket kitöltésre az illetõk családtagjainak is.

145


2.3. Az adatfelvételek helyszíneirõl, s az egyes válaszadói alcsoportokról 2.3.1. Az itthoni adatfelvételek helyszíneirõl és válaszadói alcsoportjairól A kérdõíves adatfelvételekre itthon 30 szervezeti egység személyes, illetve postai úton végrehajtott megkeresésével; a külföldi missziókban pedig az összes, aktuálisan magyar katonák és rendõrök részvételével zajló válságreagáló (s azokon belül elsõsorban: béketámogató) mûveletben szolgálók részére kijuttatott kérdõívekkel került sor. A lekérdezések helyszínéül megjelölt hazai és külföldi alakulatok, szervezetek túlnyomó többségénél nagyfokú segítõkészséget, pontosságot, gyorsaságot tapasztaltunk – még ha az adott szervezetek elõtt álló feladatok (gyakorlatok, kiképzési és éles szolgálati feladatok végrehajtása,, illetve nyári szabadságolások) miatt kényszerûen csúszott is néhol a kérdõíves adatfelvétel. Ezért az adott alakulatok parancsnokainak, közremûködõ szakállományának és a meglehetõsen hosszúra sikerült kérdõív kitöltésére önként vállalkozó233 hivatásos és szerzõdéses katonáknak ezúton is szeretnénk köszönetet mondani! Itthon a kérdõíves adatfelvételt tanszékünk szociológia szakcsoportjának oktatói személyesen,, illetve postai úton, az adott alakulatokhoz kiküldött kérdõívekkel hajtották végre. A megrendelõ képviselõje által elõzetesen megadott 30 szervezet közül 24 hazai alakulat, illetve szervezet esetében maradéktalanul végre tudtuk hajtani a kérdõíves vizsgálatot. A felkeresett szervezeti egységek közül hét harci, hét harci támogató, négy adminisztratív támogató, valamint 3 kiszolgáló-támogató funkciót betöltõ alakulat, szervezet, illetve intézmény, s két tanintézet volt). Végül a 24 hazai alakulat, illetve szervezet külföldi missziós tapasztalattal rendelkezõ, aktuálisan itthon szolgáló hivatásos és szerzõdéses katona állományából szép számban (mindösszesen 903 fõ!) töltötték ki önként és név nélkül, értékelhetõ formában a kérdõívünket – s számosan válaszadónk közül voltak olyan kedvesek, hogy a házas-, illetve élettársát is rávették a részükre eljuttatott kérdõívek kendõzetlenül õszinte kitöltésére! Sikerült továbbá, eredeti terveinknek megfelelõen, számos egyéb válaszadói alcsoport képviselõit is megtalálnunk az adott válaszadói célcsoportok specifikumaihoz igazított kérdõíveinkkel: • az adatfelvételek idõpontjában a különféle külföldi missziókra történõ felkészítés alatt álló hivatásos és szerzõdéses katonák közül 176 fõ töltötte ki önként és név nélkül a kérdõívünket; • az itthon szolgálók közül a missziós tapasztalatokkal rendelkezõk, valamint az adatfelvétel idõpontjában aktuálisan külföldi béketámogató mûveletekben szolgáló hivatásos és szerzõdéses katonák családtagjai közül összesen 120 fõ adott õszinte, rendkívül megfontolandó válaszokat a kérdõív önkéntes és név nélkül kitöltésével;

233 Kérdezõbiztosként kollégáink mindenütt hangsúlyozták, hogy a kérdõív kitöltése önkéntesen és név nélkül történik – s ezt minden egyes (itthonra és külföldi missziókba kiküldött) kérdõíven, valamint a parancsnokoknak és a hozzátartozóknak is eljuttatott kísérõleveleken láthatóan fel is tüntettük.

146


5. táblázat. A „BÉKEFENNTARTÁS”-kutatás során végrehajtott adatfelvétel hazai helyszínei Szervezeti egység MH 25. Klapka György Lövészdandár MH 5. Bocskai István Lövészdandár MH 25/88 Könnyű Vegyes Zászlóalj MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred MH 86. Szolnok Helikopter Bázis MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezred MH 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred MH Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ MH Görgei Artúr Vegyivédelmi Információs Központ MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj MH Béketámogató Kiképző Központ MH Összhaderőnemi Parancsnokság HM/MH HVK MH Műveleti Központ MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred MH Bakony Harckiképző Központ MH Dr. Radó György Honvéd Egészségügyi Központ és a MH Állami Egészségügyi Központ MH Központi Kiképző Bázis ZMNE HM EI Zrt

jellege

helyőrség

Harci Harci Harci Harci Harci Harci Harci Harci támogató Harci támogató Harci támogató Harci támogató Harci támogató

Tata Debrecen Szolnok Szolnok Kecskemét Győr Szolnok Szentes Székesfehérvár Székesfehérvár Veszprém Budapest

Harci támogató Harci támogató Adminisztratív támogató Adminisztratív támogató Adminisztratív támogató Adminisztratív támogató Kiszolgáló-támogató Kiszolgáló-támogató Kiszolgáló-támogató

Budapest Budapest Szolnok Székesfehérvár Budapest Budapest Kaposvár Várpalota Budapest

Kiképző szervezet Tanintézet Kiszolgáló

Szentendre Budapest Budapest

• a missziós szolgálatban még részt nem vett,, illetve valamilyen oknál fogva ki nem jutott hivatásos és szerzõdéses katonák közül (akiket kontrollcsoportként kérdeztünk meg) 25 fõ adott választ kérdõívünkben feltett kérdéseinkre; • a külföldi missziókban szerzõdés alapján munkát vállaló polgári személyek közül pedig összesen 20 fõ adott választ kérdéseinkre. 2.3.2. A külföldi adatfelvételek helyszíneirõl és válaszadói alcsoportjairól Az összes olyan külföldi béketámogató misszióba motivációs levelet küldtünk, ahol magyar katonák szolgáltak. A külföldön béketámogató mûveletekben szolgáló hivatásos és szerzõdéses katonák részére az MH ÖHP Parancsnokának; 147



6. táblázat. A „BÉKEFENNTARTÁS”-kutatás során végrehajtott adatfelvétel kiemelt célcsoportjai, valamint az adatfelvétel eredményeként visszakapott kérdőívek száma Válaszadói alcsoportok

Válaszadók száma (fő)

missziós tapasztalattal rendelkező hivatásos és szerződéses katonák, akik az adatfelvétel időpontjában már itthon szolgáltak*

903

adatfelvétel időpontjában aktuálisan külföldi béketámogató műveletekben szolgáló hivatásos és szerződéses katonák**

431

külföldi misszióra történő felkészítés alatt álló hivatásos és szerződéses katonák

176

családtagok (missziós tapasztalattal rendelkező, valamint adatfelvétel időpontjában aktuálisan külföldi béketámogató műveletekben szolgáló hivatásos és szerződéses katonák családtagjai)

120

missziós szolgálatban még részt nem vett,, illetve valamilyen oknál fogva ki nem jutott hivatásos és szerződéses katonák (kontrollcsoport)

25

nemzetközi rendvédelmi békefenntartásban szolgáló rendőrök***

50

külföldi missziókban szerződés alapján munkát vállaló polgári személyek**** Mindösszesen:

20 1725

* A válaszadók összesen 24 különféle HM/MH-alárendelt szervezettől kerültek ki. Ezúton is köszönjük az adott szervezetek vezetőinek a segítőkészségét, amellyel elősegítették, hogy alárendeltjeik, beosztottaik körében lekérdezhessük kérdőíveinket! * * Az adatfelvétel időpontjában aktuálisan külföldi béketámogató műveletekben szolgáló hivatásos és szerződéses katonák közül 2009 júliusában összesen 292 főtől kaptunk vissza kitöltött kérdőíveket, akik különböző külföldi missziókban szolgáltak – 2010 júliusában pedig összesen 139 fő töltötte önként és név nélkül kérdőívünket, akik közül mindenki aktuálisan az ISAF HUN PRT VIII. váltásában szolgált. *** Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Nemzetközi Oktatási Központ vezetőjének engedélyével és aktív közreműködésével kérdeztük meg őket. **** A HM EI Zrt. Személyügyi Igazgatója segítségével kérdeztük le a külföldi missziókban szerződés alapján munkát vállaló polgári személyeket. A felmérés során a részükre összeállított kérdőívet értékelhetően kitöltő összesen 20 fő civil kolléga 2008. augusztus 20-án indult Pristinába a magyar kontingens kiürített táborának élőerős védelmére fegyvertelen vagyonőrként. Munkarendjük részeként az alábbi feladatokat látták el: 24 órás szolgálatot, 24 órás pihenőt, készenléti napot (kiképzést, beszerzést, takarítást, ellátást). Az előírások szerint a tábort ért esetleges atrocitás, tűz esetén a teljes kinn szolgáló állománnyal együtt részt kellett volna venniük a veszélyhelyzetek elhárításában. A visszaérkezésük után 9 fő maradt a cég állományában, s közülük 8 fővel Kissné András Klára asszony interjúkat is készített.

az MH Mûveleti Központ parancsnokának, valamint a 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred parancsnokának a messzemenõ támogatásával sikerült eljuttatnunk a kérdõíveket. Támogatásukat ezúton is hálásan köszönjük! A külföldi missziókban az adatfelvételek idõpontjában kinn szolgáló, kérdõívünket önként és név nélkül kitöltõ, majd részünkre visszajuttató hivatásos és szerzõdéses katonák által kitöltött kérdõívek közül végül összesen 431 db bizonyult használhatónak234: 1. a 2009 júliusában–augusztusában a kérdõívünket értékelhetõen kitöltve viszszajuttató összesen 292 fõ hivatásos és szerzõdéses katona különbözõ külföldi missziókban szolgált: 234 Sajnos, úgy tûnik, relatíve sokan voltak az ISAF HUN PRT VI. váltásának a tagjai közül, akik nem igazán vették komolyan a kutatással kapcsolatban a megkeresést: minden kinn szolgáló katona részére sokszorosítottunk és kiküldtünk kérdõíveket a teljes körû mintavétel igényével, de a visszaérkezett összesen 136 kérdõív közül csak 81 db volt olyan mértékben kitöltve, hogy érdemben feldolgozható legyen.

148

• 81 fõ az ISAF HUN PRT VI. váltásában; • 70 fõ a KFOR-ban 235; • 43 fõ EUFOR-ban 236; • 28 fõ pedig egyéb 237 külföldi missziókban szolgált; 2. 2010. júliusában újabb kérdõíveket sikerült kijuttatnunk mûveleti területre, az ISAF HUN PRT VIII. váltásába.238 Ekkor a kiküldött összesen 200 db kérdõívünket mindösszesen 139 fõ hivatásos és szerzõdéses katona töltötte ki értékelhetõen. A kutatás menetében a különbözõ célcsoportok részére kiküldött, illetve kérdezõbiztosaink által kiosztott kérdõíveket végül mindösszesen 1725 személy töltötte ki értékelhetõ módon, az alábbi válaszadói alcsoportokban (6. táblázat). Ez a válaszadási arány nagyon jónak mondható az ilyen módszertannal végrehajtott nemzetközi empirikus szociológiai vizsgálatok esetén, különösen ha figyelembe vesszük a lekérdezés idõpontját, helyszíneit s az érintett alakulatok, szervezetek elõtt álló feladatok jellegét, valamint azt a tényt, hogy a megrendelõ által feltett kérdések sokoldalú vizsgálata érdekében s bizonyos költséghatékonysági szempontok kényszerének engedve egy rendkívül hosszú kérdõívet kellett összeállítanunk, amelynek kitöltése bizony meglehetõsen sok idõt és türelmet vett igénybe a válaszadók részérõl. A visszaérkezett kérdõívekben gyakran meglehetõsen markánsan megfogalmazott vélemények, hosszasan kifejtett gondolatok ugyanakkor arra engednek következtetni, hogy a válaszadók magas fokú érdeklõdést,, illetve érzékenységet mutatnak a kutatás témakörével kapcsolatosan – miként ez a Zárójelentés részét képezõ, azzal együtt felterjesztett mellékletbõl is kiderül, melyekben szöveghûen idéztük az adott kérdéskörökkel kapcsolatban a válaszadók által megfogalmazott feleleteket.

3. A FÕBB EMPIRIKUS KUTATÁSI EREDMÉNYEK ÖSSZEGZÉSE A 2009–2010. években külföldi válságreagáló (s azon belül is elsõsorban béketámogató) misszióban szolgáló, illetve már missziós tapasztalattal rendelkezõ „átlagos” hivatásos és szerzõdéses katonák jellemzõen: – családban élõ férfiak, akik önként vállalkoztak a misszióban való részvételre (alapvetõen anyagi megfontolásból); – 25–35 év közötti életkorúak és (a hivatásos katonák) legalább 10 éves szolgálati viszonnyal rendelkeznek; – polgári iskolai végzettségüket tekintve: 235 A kérdõívünket a KFOR-ban szolgálók közül összesen 70 fõ töltötte ki önként és név nélkül. A KFOR-ból válaszaikat küldõk összetételük alapján a kinn szolgáló állomány meglehetõsen széles keresztmetszetét nyújtották: voltak közöttük, akik a NATO KFOR Õr- és Biztosító Zászlóalj (ÖBZ) Pristinában szolgáló állományába tartoztak (19 fõ); mások a NATO KFOR törzsben (Pristina/Szkopje) szolgáltak (6 fõ); megint mások (4 fõ) a NATO KFOR MEL Pristinában települt egészségügyi laboratóriumában szolgáltak – de olyan is akadt, aki NATO KFOR RÜBR (repülés- és mûveletirányítói, illetve gépjármûszolgálat) állományában szolgált (1 fõ). 236 EU EUFOR (European Force) ALTHEA (Bosznia-Hercegovina) 237 A 28 fõ, egyéb külföldi misszióban szolgáló személy közül volt olyan, aki Irakból, az MH Szállító Zászlóaljból küldött haza kitöltött kérdõívet (1 fõ); a NATO SFOR-törzsben szolgált (Szarajevóban, illetve Zágrábban) (1 fõ), a NATO SFOR MSU (katonai rendfenntartó kontingens, KRK) (Szarajevó) tagja volt (1 fõ), a NATO Szarajevói Parancsnokság állományában (NATO HQ Sarajevo) (1 fõ), illetve egyéb, konkrétan meg nem nevezett missziókban szolgált. 238 Eredetileg ezen sorok írója, mint az empirikus katonaszociológiai kutatás vezetõje örömmel vállalkozott arra, hogy 2010 márciusában személyesen hajtja végre a lekérdezést Afganisztánban, az ISAF HUN PRT aktuális váltásánál, amennyiben sikerül kijutnia egy többnapos idõtartamúra tervezett szakmai látogatásra Benkõ Tibor altábornagy úrnak a mûveleti területre vezetendõ delegációjának a tagjaként – ámde a csoport utazását éppen 14 órával a tervezett indulási idõpont elõtt lefújták, mert végül mégsem érkezett meg Türkmenisztánból az átrepülési engedély a NATO-repülõgép részére.

149


• a hivatásos tisztek jellemzõen felsõfokú végzettséggel és relatíve magas szintû nyelvtudással bírnak; • a szerzõdéses legénységi állományú katonák és a hivatásos tiszthelyettesek jellemzõen középfokú végzettséggel rendelkeznek, s nyelvtudásuk nem túl erõs; – már többször jártak valamilyen (elsõsorban NATO-, s ritkábban ENSZ-, vagy EU-) misszióban – s az ennek kapcsán szerzett, társas viszonyok célszerû alakítására vonatkozó tapasztalataik általában hozzájárultak beilleszkedésük zökkenõmentesebbé tételéhez; – felkészítésükre jellemzõen kiképzõbázison (elsõsorban a szerzõdéses katonák esetében), illetve saját alakulatuknál (inkább a hivatásos állományú katonák esetében) került sor; – ha lehetõségük lenne rá, a jövõben újra vállalnának külföldi missziós szolgálatot. A továbbiakban alapvetõen a külföldi missziós tapasztalattal rendelkezõ hivatásos és szerzõdéses katonák, valamint hozzátartozóik véleményeit adjuk közre megrendelõnk hozzájárulása alapján. Kérdõívünk elsõ részében a jelentkezés, kiválasztás, felkészítés körülményeit vizsgáltuk. A missziós tapasztalattal rendelkezõ hivatásos és szerzõdéses katonák túlnyomó többsége önként vállalkozott a külföldi szolgálatra. 3.1. Motivációk a külföldi missziós szolgálatra való jelentkezésre A kérdõívünkre választ adó, missziós tapasztalatokkal rendelkezõ hivatásos és szerzõdéses katona válaszadók õszintén fogalmaztak: habár a külföldi missziós szolgálatra történõ jelenkezésüket annak idején számos tényezõ motiválta, túlnyomó többségük számára a legfõbb motiváló erõt mégis alapvetõen a plusz anyagi források megszerzésének lehetõsége jelentette – vagyis az, hogy külföldi missziós szolgálatuk ideje alatt az itthoni illetményük többszörösét is megkereshetik (7. táblázat). A válaszadók saját bevallása szerint az õket a külföldi missziókba történõ jelentkezésre leginkább motiváló tényezõk közül az elsõ tíz tényezõ sorrendje az alábbi volt: • anyagi megfontolások; • önmagam kipróbálása, Itt bizonyíthatom igazán, hogy jó katona vagyok; • szakmai kihívásnak éreztem; szakmai tapasztalatszerzés és szakmai fejlõdés lehetõsége vonzott új környezetben; • világot, külföldet láthatok (megismerkedés idegen kultúrákkal, szokásokkal); • változatosság; • jó a csapat/társaság kinn; • nyelvgyakorlás lehetõsége. • hazaszeretet, hazámat szeretném szolgálni/képviselni a missziós területen • szívesen kipróbálnám magam veszélyhelyzetben • gondolnom kell a jövõre, mert szerzõdésem lejártával nem tudom, hogy milyen lehetõségeim lesznek. A missziós tapasztalatokkal rendelkezõ hivatásos és szerzõdéses katonák visszaemlékezéseik szerint a konkrét missziókkal kapcsolatban a szükséges információkat elsõsorban a parancsnokaiktól, közvetlen elöljárójáróiktól; az alaku150


7. táblázat. Amennyiben Ön önként vállalta a külföldi missziós szolgálatot, mik voltak az Ön döntésének legfőbb motívumai?

Külföldi missziós szolgálatvállalás motívumai

Anyagi megfontolásból Önmagam kipróbálása, Itt bizonyíthatom igazán, hogy jó katona vagyok

Leginkább, Rész- Egyálilletve ben ez talán jelentős motivált nem, mértékben illetve ez motivált kevésbé motivált Válaszok százalékos megoszlása 86,5 9,6 3,9 61,6 24,3 14,1


864 857

Szakmai kihívásnak éreztem; szakmai tapasztalatszerzés és szakmai fejlődés lehetősége vonzott új környezetben

54,3

32,6

13,1

863

Világot, külföldet láthatok (megismerkedés idegen kultúrákkal, szokásokkal)

48,9

31,6

19,5

852

Változatosság Jó a csapat/társaság kinn Nyelvgyakorlás lehetősége Hazaszeretet, hazámat szeretném szolgálni/képviselni a missziós területen

39,6 39,6 39,0 32,2

34,2 25,6 24,2 35,7

26,2 34,8 36,8 32,1

846 848 844 845

Szívesen kipróbálnám magam veszélyhelyzetben Gondolnom kell a jövőre, mert szerződésem lejártával nem tudom, hogy milyen lehetőségeim lesznek

31,9 29,3

25,7 12,9

42,4 57,8

841 799

Megismerkedés idegen emberekkel Későbbi jobb/könnyebb beosztási előmenetel érdekében Könnyebb rendfokozati előmenetel, karrier érdekében Műveleti területen élő szenvedőket segítsem Baráti kapcsolatok kialakításának lehetősége Mivel katonatársaim jelentkeztek, én is bevállaltam Ajánlották Mindegy, hogy itthon vagyok, vagy ott vagyok Kollégák elvárták Párkapcsolatom tönkrement, legalább pénzem legyen, ha már boldog nem lehetek

29,3 20,2 17,4 14,9 10,3 8,2 7,7 5,6 5,4 5,4

33,7 24,1 23,5 28,6 20,6 13,8 18,1 10,2 8,8 4,1

37,0 55,7 59,1 56,5 69,1 78,1 74,2 84,2 85,8 90,5

849 847 839 807 835 834 841 837 833 830

Vezetőm, parancsnokom elvárása volt, hogy kimenjek Esetleges későbbi párkapcsolat kialakításának lehetősége Barátnőm/barátom is kinn van Elöljáróm kötelezett arra, hogy kimenjek Beosztottak elvárták Médiában (tévében, rádióban) hallottam róla Akciófilmek hoztak kedvet hozzá

4,9 4,2 4,1 3,7 3,5 2,3 1,9

11,0 6,6 5,6 6,0 6,1 6,2 2,9

84,1 89,2 90,3 90,2 90,4 91,5 95,2

838 830 828 827 835 834 837

151



8. táblázat. Amennyiben Ön önként jelentkezett, honnan értesült ön a külföldi missziós szolgálati lehetőségről? Válaszadók Válaszok Parancsnokomtól, közvetlen elöljárójárómtól hallottam a felhívásról Alakulatom személyügyi szervének képviselőjétől hallottam a felhívásról Kollégáktól hallottam a felhívásról Ismerősök, barátok hívták fel a figyelmemet a lehetőségre A www.honvedelem.hu honlapon olvastam a felhívást A Honvédelmi Minisztérium hivatalos honlapján olvastam felhívást (http://www.hm.gov.hu/miniszterium/palyazatok) Alakulatom honlapján olvastam a felhívást A Magyar Honvéd folyóiratból értesültem A Honvédelmi Közlöny online változatában olvastam a felhívást (http://www.kozlonykiado.hu/kozlonyok/) A Honvédségi Szemle folyóiratból értesültem A Honvédelmi Közlöny nyomtatott változatában olvastam a felhívást Haderőnemi parancsnokságom honlapján olvastam a felhívást Egyéb forrásból értesültem Total

száma (fő) megoszlása (%) 345 258 138 36 24 21

40,1 30,0 16,0 4,2 2,8 2,4

6 12 2

0,7 1,4 0,2

1 1 1 15 860

0,1 0,1 0,1 1,7 100,0

9. táblázat. Okozott-e gondot a külföldi misszióba történő szolgálatteljesítésre vonatkozó jelentkezése kapcsán az, hogy…?

Válaszok

21. ábra. Külföldi missziós szolgálat vállalásának legfőbb motívumai

latok személyügyi szervének képviselõjétõl, valamint a kollégáiktól kapták.239 (8. táblázat) Az esetek többségében idõben értesültek a lehetõségrõl – habár a válaszadóknak közel 1/5-e úgy emlékszik, hozzá viszonylag késõn jutott el a külföldi missziós szolgálatban való részvételre vonatkozó felhívás, aminek eredményeként mind az egyéni döntési alternatívák mérlegelésére, mind a családjával és elöljáróival, parancsnokaival való megbeszélésre relatíve kevés idejük maradt. (9. táblázat) 239 A rendvédelmi békefenntartásban részt vett rendõr kollégák válaszai a fentiekkel szemben azt tükrözték, hogy az illetõ rendõrök alapvetõen IRM NOK-tól, vagy a kollégáktól, ismerõsöktõl szerzik be az információkat, s feltûnõen kevés információt kapnak a szolgálati helyek képviselõitõl annak ellenére, hogy a felhívásokat hivatalból meg szokták küldeni a rendõrség szervezetei részére, s közzéteszik a Zsaru Magazinban és a Rendõrség honlapján is.

152

Válaszok megoszlása (%)


Igen

Nem

A felhívásról viszonylag későn értesültem Parancsnokom, elöljáróm nem akart elengedni A családdal való megbeszélésre kevés időm maradt

19,1 16,1 11,4

80,9 83,9 88,6

867 857 856

Az egyéni döntésre kevés időm maradt A parancsnokkal, elöljárókkal való megbeszélésre kevés időm maradt

10,8 8,9

89,2 91,1

859 855

8,1

91,9

848

8

92

852

7,9 6,6

92,1 93,4

849 839

Kitöltött „személyi javaslati lap”-om nem jutott el időben (az állományilletékes parancsnokon keresztül) a pályázati felhívást kibocsátóhoz A beosztás betöltésével kapcsolatos követelmények nem voltak egyértelműek A családom (feleségem/férjem) elzárkózott előle Kitöltött „adatlap külföldi szolgálatra jelentkezéshez” elnevezésű okmányom nem jutott el időben az illetékesekhez

153



3.2. A kiválasztással és a felkészítéssel kapcsolatos elégedettség Külföldi missziós tapasztalatokkal bíró hivatásos és szerzõdéses katona válaszadóink összességében több vonatkozásban elégedettnek mutatkoztak a missziós felkészítések helyszíneivel, idõtartamával, szakmai tartalmával és színvonalával összefüggésben – azonban jelezték, hogy még számos részterületen érdemes lenne mielõbb javítani a missziós felkészítés színvonalát (10. táblázat). Állománycsoport-specifikusan vizsgálva nem találtunk számottevõ különbségeket: visszatekintve mind a misszió(ka)t már megjárt hivatásos katonák, mind pedig 10. táblázat. Mennyire volt elégedett Ön a legutóbbi missziós felkészítése kapcsán …?

Tényezők

22. ábra. Misszióba történő jelentkezéskor mi okozott gondot 23. ábra. Elégedettség a missziós felkészítéssel

154

Egyáltalán Teljes Közepes nem, mértékben, Válaszmértékig adók illetve illetve (is-is) inkább nem inkább igen száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása

Számítástechnikai felkészítéssel

72,5

18,5

8,9

852

Idegen nyelvi (általános és szaknyelvi) felkészítéssel

61,4

24,8

13,8

867

Nemzetközi törzsekben végzendő munkára irányuló felkészítéssel A műveleti területen lévő más szervezetek képviselőivel való kapcsolattartás, együttműködés célszerű módjaira vonatkozó felkészítéssel NATO-törzseljárásokra, törzsszolgálati jelekre, jelzésekre vonatkozó felkészítéssel Felkészítés időtartamának hosszával

52,3

33,4

14,4

821

49,5

33,5

17,1

849

45,0

37,3

17,7

852

39,1

29,1

31,8

872

Kiképzés elhelyezési körülményeivel Kiképzés anyagi-technikai körülményeivel A leendő műveleti terület/célország kultúrájára, ottani szokásokra, hatékony kultúraközi kommunikációra vonatkozó felkészítéssel Felkészítés alatt kapott elméleti és gyakorlati szakismeretek tényleges alkalmazhatóságával a missziós szolgálatban Egyéni szintű felkészítéssel, kiképzéssel összességében Katonai szakmai felkészítéssel; szakkiképzéssel, illetve szaktechnikai kiképzéssel Kötelék-szintű kiképzéssel; alegység-szintű összekovácsolás eredményességével összességében

29,0 27,9 27,3

35,3 45,6 34,5

35,7 26,5 38,2

877 878 872

26,7

40,7

32,6

868

25,1

45,0

29,9

865

22,8

42,9

34,4

870

19,6

39,4

41,0

866

Fizikai felkészítésével

17,6

33,9

48,5

873

Kiképzők, leendő parancsnokok felkészültségével

15,9

36,0

48,1

874

155



11. táblázat. Mennyire ért egyet az alábbiakkal a felkészítésük kapcsán?

Állítások

53. kép. Pillanatfelvétel a felkészítésről

a missziós tapasztalattal rendelkezõ szerzõdéses katonák nagyjából hasonló módon értékelték a missziós felkészítések helyszíneit, idõtartamát, szakmai tartalmát és színvonalát.240 Mindkét állománycsoport képviselõi számos figyelemre méltó, alapvetõen jobbító szándékú kritikai értékelést,, illetve megjegyzést tettek a felkészítés színvonalának további emelése érdekében az alábbi részterületekkel összefüggésben:241 • számítástechnikai felkészítéssel • idegen nyelvi (általános és szaknyelvi) felkészítéssel • nemzetközi törzsekben végzendõ munkára irányuló felkészítéssel • a mûveleti területen lévõ más szervezetek képviselõivel való kapcsolattartás, együttmûködés célszerû módjaira vonatkozó felkészítéssel • NATO-törzseljárásokra, törzsszolgálati jelekre, jelzésekre vonatkozó felkészítéssel • felkészítés idõtartamának hosszával • kiképzés elhelyezési körülményeivel • kiképzés anyagi-technikai körülményeivel • a leendõ mûveleti terület/célország kultúrájára, ottani szokásokra, hatékony kultúraközi kommunikációra vonatkozó felkészítéssel 240 A rendõr kollégáknál egyedül a leendõ feladatokra vonatkozó pontos információk kaptak viszonylag gyengébb értékelést, ami abban a tekintetben érthetõ, hogy számos frissen induló missziónál sokszor még az adott nemzetközi szervezet sem mindig tudja pontosan, hogy mi is lesz a tényleges tartalma egy-egy adott beosztásnak, hanem a feladatrendszert, az adott beosztás tartalmát nem ritkán az adott misszió elõre haladtával a mindennapi gyakorlat alakítja ki. 241 Meglepõ módon inkább a kötelékben szolgáló hivatásos és szerzõdéses katonák voltak azok, akik gyakorlatilag minden felvetett kérdéskör kapcsán nagyobb fokú elégedetlenségüknek adtak hangot!

156

Teljes Egyáltalán Közepes mértékben, nem, Válasz mértékig illetve illetve -adók (is-is) inkább igen inkáb nem száma (fő) Válaszok százalékos

A missziót megjárt bajtársak személyesen is meséltek tapasztalataikról A kiképzők rendelkeztek missziós tapasztalattal A kiképzésbe beépítették a korábbi magyar tapasztalatokat

75,9

megoszlása 17,4

6,7

878

66,3 51,7

24,6 32 5

9,1 15,8

879 882

Felhasználták a kiképzés során a nemzetközi tapasztalatokat

49,9

33,2

16,9

876

Leendő szolgálati helyemen a szolgálati és életkörülményekre, elhelyezésre, szükséges felszerelésre vonatkozó konkrét információk helytállóak, pontosak voltak

37,4

35,9

26,6

879

A leendő munkakörömben ellátandó feladataimra, teendőimre vonatkozó információk pontosak, naprakészek voltak

32,5

35,6

31,9

877

A műveleti területre vonatkozóan kapott információk pontosak, naprakészek voltak

28,3

35,3

36,4

877

Felkészítettek minden várható eseményre

26,6

41,9

31,5

880

• felkészítés alatt kapott elméleti és gyakorlati szakismeretek tényleges alkalmazhatóságával a missziós szolgálatban • egyéni szintû felkészítésével, kiképzéssel összességében • katonai szakmai felkészítéssel; szakkiképzéssel, illetve szaktechnikai kiképzéssel • kötelék-szintû kiképzéssel; alegység-szintû összekovácsolás eredményességével összességében • fizikai felkészítésével • kiképzõk, leendõ parancsnokok felkészültségével Megkérdeztük válaszadóinkat a felkészítésük kapcsán még számos egyéb tényezõvel összefüggésben (11. táblázat). Válaszadóink összességében elégedetteknek mutatkoztak azzal, hogy: • a kiképzõk rendelkeztek missziós tapasztalattal; • törekedtek arra, hogy felhasználják a kiképzés során a nemzetközi tapasztalatokat; • igyekeztek a kiképzésbe beépíteni a korábbi magyar tapasztalatokat; • s maguk a felkészítésen részt vevõ, korábban már missziót megjárt bajtársak maguk is meséltek tapasztalataikról a „fiatalabb”, misszióban még nem járt, ilyen értelemben „tapasztalatlanabb” társaiknak.

157



24. ábra. Missziós felkészítés jellemzése

A missziós tapasztalatok és kutatási eredmények naprakész, ámde differenciált beemelése a katonai (felsõ)oktatási és kiképzési rendszeren belül zajló képzés anyagába már csak azért is égetõen fontos és aktuális, mert napjainkban azzal a sajnálatos ténnyel kell szembesülnünk: jelenleg gyakorlatilag nem csupán a hazai civil, de a honi katonai (felsõ)oktatási és képzési rendszeren belül sem igazán létezik még egy olyan átfogó oktatási-képzési program, amely kellõ mélységû elméleti és gyakorlati ismerettel vértezné fel azokat, akik a békemûveletek iránt érdeklõdnek – kellõképpen gyakorlatorientált, differenciált ismereteket adna azoknak a hivatásos és szerzõdéses katonáknak és civileknek, akik ilyen mûveletek végrehajtására önként jelentkeztek és külföldi misszióba indulnak, ahol életüket is veszély fenyegetheti. Ugyanakkor válaszadóink közül relatíve nagy hányad jelezte: örültek volna, ha több, naprakészebb, pontosabb információt kaptak volna az alábbi részterületekre vonatkozóan: • leendõ szolgálati helyükön a szolgálati és életkörülményekre, elhelyezésre, szükséges felszerelésre vonatkozó konkrét információk • a leendõ munkakörömben ellátandó feladataimra, teendõimre vonatkozó információk • a mûveleti területre vonatkozóan kapott információk • gyakorlatorientáltan felkészítették volna õket lehetõleg minden, a mûveleti területen várható eseményre (pl. szituációs gyakorlatok segítségével) A kiválasztás, felkészítés és oktatás-képzés kérdésköre annál is inkább fontos, mert a nyugati katonaszociológia empirikus vizsgálati eredményei azt a feltételezést látszanak erõsíteni, hogy kellõ hozzáértésû és felkészültségi szintû oktatói-kiképzõi állomány – megfelelõ személyi és tárgyi feltételek biztosítása esetén – képes arra, 158

54. kép. A ZMNE által szervezett katonai szakanyaggal bővített személy- és objektumvédelmi szaktanfolyam gyakorlati foglalkozása a 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj bázisán – a végzettek jelentős hányada már kinn szolgál Afganisztánban Close Protection Team-tagokként. Szolnok, 2010

hogy elõsegítse olyan csoportlégkör létrejöttét, amely jelentõs mértékû változásokat hozhat a kiképzendõ állomány attitûdjeiben és értékrendszerében. Az amerikai kutatók242 szignifikáns növekedést regisztráltak a kiképzendõk körében a kiképzési idõ elõre haladtával az olyan egyéni szintû értékek erõsségét vizsgálva, mint a gyakorlatiasság és a sokoldalúság; s olyan interperszonális értékek kapcsán, mint az elismerés, megbecsülés iránti vágy; valamint a függetlenség és a magas szintû vezetõi ismeretek. A kiképzés egyik legfõbb célja alegységszinten a megfelelõ csoportlégkör, illetve csoportkohézió kialakítása. Ehhez természetesen ismerni kell azokat a tényezõket, melyek direkt vagy indirekt módon közrehathatnak. A megfelelõ csoportlégkör, illetve csoportkohézió kialakulására számos tényezõ hathat, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni az oktatási-kiképzési rendszerben zajló szocializációs folyamat során. A válaszadók közül számosan visszatekintve kiválasztásuk, illetve kijutásuk kapcsán meglehetõsen markáns véleményeket fogalmaztak meg. Úgy tûnik, nem mindenki értett egyet azzal az állítással, hogy csakis igazságos versenyeztetésen múlott a kijutás, s csupán a felkészítésen nyújtott teljesítmény volt a döntõ szempont abban, hogy kit választottak ki! A kiutazás elõtt a missziós feladat ellátásához szükséges felszerelési tárgyakat a kérdõívet kitöltõk döntõ hányada rendben, megfelelõ mennyiségben és minõségben megkapta. A válaszadók mintegy 2/3-a egyértelmûen úgy nyilatkozott, hogy megítélése szerint minden olyan felszerelést megkapott, amelyre szüksége volt a misszió ellátása során. 242 Lásd ennek kapcsán pl. Bronzo, 1967:185–190; Stevens – Rosa – Gardner, 1994:477–478.

159



55. kép. Személy- és objektumvédelmi kiképzés gyakorlati oktatói – terrorelhárító múlttal 25. ábra. Mi volt a jelentkezők kiválasztásában közreható fő szempont

26. ábra. A csoportkohézió létrejöttében közreható tényezők rendszere

160

161



12. táblázat. Hogyan történt az Ön legutóbbi misszióra történő kiutaztatása? Válaszok repülőgép repülőgép (charterjárat) vonat busz szolgálati gépkocsi egyéb Összesen

Válaszadók száma (fő) 251 406 11 112 7 28 815

megoszlása (%) 30,8 49,8 1,3 13,7 0,9 3,4 100,0

Amennyiben netán mégis valami gond adódott (jellemzõen a bakancsokkal, málhamellénnyel, védõszemüveggel, öltözettel), azt a visszaemlékezések szerint az illetékes logisztikus kollégák relatíve gyorsan megoldották (vagy gyors cserével, vagy pedig szükség esetén javíttatással). Ha pedig mégsem sikerült valamilyen felszerelési tárgyat beszerezni, a parancsnokok általában rugalmasan jártak el, s szorító szükség esetén engedélyezték, hogy a mûveleti területen kiegészítõ felszerelési tárgyakat vásároljanak, illetve használjanak. A missziós területekre történõ kiutazások alapvetõ eszköze nagyobb távolságra a repülõgép, rövidebb távolságra az autóbusz volt (12. táblázat.). A missziós szolgálati helyekre történõ kiutazáshoz szükséges idõtartam meglehetõsen széles idõskálán mozgott, elsõsorban a távolság függvényében. A válaszadók összességében elégedettek voltak a kiutaztatásuk megszervezésével, lebonyolításának körülményeivel. 56. kép. Szolnok, 2010. januárja:a ZMNE által szervezett katonai szakanyaggal bővített személy- és objektumvédelmi szaktanfolyam gyakorlati foglalkozása

3.3. A külföldi missziós környezetbe történõ beilleszkedést elõsegítõ kulcskompetenciák A válaszokból megállapítható, hogy a külföldi missziókban a magyar katonák relatíve jelentõs hányada magyar és nem magyar katonákkal közösen szolgált, s túlnyomó többségük úgy ítélte meg: gyakorlatilag minden gond nélkül, illetve csupán kisebb nehézségek árán sikerült gyorsan beilleszkednie a missziós közösségbe. Amikor megkérdeztük válaszadóinkat, hogy könnyen be tudtak-e illeszkedni a legutóbbi kiutazásukat követõen a külföldi missziós közösségbe, akkor a megkérdezettek túlnyomó többsége úgy nyilatkozott, hogy minden gond nélkül be tudott illeszkedni (77,0%), illetve csupán kisebb nehézségei akadtak (21,4%), amikor igyekezett beilleszkedni a missziós közösségbe. A feladatok végrehajtásának eredményességét, a beilleszkedés sikerességét és a missziós szolgálathoz való általános viszonyt ugyanakkor természetesen számos tényezõ befolyásolhatja.243 A beilleszkedés eredményessége, az integrálódás mértéke szerint fõként a következõ fokozatokat lehet megkülönböztetni: • azonosulás (a szervezet és a közösség céljainak teljes interiorizálása); • alkalmazkodás (a túlélést biztosító, kényszerû igazodás, önszabályozó viselkedés); • „kivonulás” (a szervezeti és közösségi célok megtagadása, aktív vagy passzív szembefordulás ezekkel). A katonák beilleszkedése során elkerülhetetlenül elõfordulnak kisebb-nagyobb súrlódások, feszültségek, konfliktusok is. Ez azonban önmagában még nem jelent problémát, nem feltétlenül idéz elõ beilleszkedési sikertelenséget, kudarcot. A konfliktusok elmélyülése csak akkor következik be, ha az egyénben, illetve a befogadó közösségben nincsenek meg a konfliktusok megoldására irányuló késztetések, ha az egyénbõl hiányzik az alkalmazkodási képesség és szándék, a közösségbõl pedig hiányzik türelem és a tolerancia. A vizsgálat során kiemeltük azokat a tényezõket (jártasságokat, készségeket, képességeket; kompetenciákat 244), amelyek feltételezésünk szerint alapvetõ szerepet játszanak a beilleszkedés sikerében. A kompetenciák jelentõs része tudatalatti, „rejtõzködõ”, és csupán töredéke „látható”, igazán mérhetõ. Az ismeret és a készség szintje az, ami viszonylag rövid idõ alatt képzéssel fejleszthetõ, mivel ezt többnyire a szakértelemmel és szakismerettel azonosítjuk, ezen a szinten könnyû megállapítani a követelményeket, sztenderdeket. Ezt a tudást nagyrészt a formális oktatásban sajátítjuk el. A kompetenciák nagy részét azonban a nehezen, lassan befolyásolható személyiségvonások és motivációk teszik ki, melyeket informális tanulási folyamat során 243 Ezek közé sorolható a válaszadók szerint: – az egyén személyes tulajdonságai (alkalmazkodóképessége, mentalitása stb.); fizikai adottságai (ereje, ügyessége, rátermettsége); valamint tudása és képességei, iskolai végzettsége, szakképzettsége, felkészültsége stb. – eddigi életútja, családi háttere, elõszocializáltsága; neveltetése, alakulatnál szerzett tapasztalatai, baráti köre, életstílusa, életfelfogása; – a fogadó társadalmi és szervezeti-intézményi környezet sajátosságai; az egyénre váró feladatok státus, szerepek; a közösség (szokások, a tagok tulajdonságai stb.). Ezen belül kiemelt jelentõségûeknek bizonyultak egyebek között a vezetõ, a parancsnok személye és a tágabb környezet (elhelyezési körülmények, ellátottság, katonatársak stb.). 244 A kompetencia felfogásunk szerint az arra való képesség, hogy az élet különbözõ szituációiban alkalmazni tudjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, személyes adottságainkat

162

163


27. ábra. Hogyan sikerült a beilleszkedés a külföldi missziós közösségbe?

sajátítunk el. Bizonyos idetartozó kompetenciáknak a megléte ugyanakkor elengedhetetlenül szükséges meghatározott pozíciók betöltéséhez, bizonyos feladatok elvégzéséhez. Énképünk, értékrendszerünk, attitûdjeink határozzák meg viselkedésünket, emellett bizonyos szociális szerepek betöltése lényeges számunkra. A szakismeretek megléte mellett ezek együttese határozza meg, bizonyos dolgot meg akarunk, illetve képesek vagyunk-e megtenni. 28. ábra. A kompetenciák rendszerezése: a „jéghegy-modell”


A legfontosabb kompetenciákat (kulcskompetenciákat) munkahipotézisként az alábbiak szerint csoportosítottuk: – egyéni munkakompetenciák (rugalmasság, kreativitás, önálló döntéshozatal, idegen nyelv ismerete, magabiztosság, kritikus szemlélet, lehetõségek feltárása, felelõsségtudat, cselekvõképesség; – vezetõi kompetenciák (vezetés, más emberek motiválása, hibából való tanulás, kapcsolattartás, kapcsolatépítés; más emberekre való hatni tudás; döntéshozatal, a célra-, illetve eredményre orientáltság, a folyamatok következetes véghezvitele; a stratégiaalkotási képesség és az etikus hozzáállás); – a heterogén csoportokban (formális munka-, illetve szolgálati helyeken alakuló közösségekben, valamint informális közösségekben) való mûködéshez szükséges kompetenciák (kommunikáció, csoportmunka, problémamegoldó készség, tanulás és teljesítmény fejlesztése). A fentiek figyelembevételével megkérdeztük válaszadóinkat, hogy saját személyes tapasztalataik szerint melyek azok a tulajdonságok (képességek, jártasságok, készségek), illetve kulcskompetenciák, amelyek elengedhetetlenek a missziós közösségbe történõ beilleszkedés során. A kérdés az alábbi módon hangzott: „Ön a legutóbbi misszióba történõ kiérkezését követõen az új szolgálati helyén a beilleszkedése során mennyire vette hasznát az alábbi képességeknek, jártasságoknak és készségeknek?” Visszatekintve a válaszadók jelentõs hányada úgy vélte: volt néhány olyan kulcskompetencia (képességek jártasságok, készségek), amelyek relatíve nagyobb mértékben játszottak közre akkor, amikor a misszióba történõ kiérkezésüket követõen az új szolgálati helyükön szerettek volna mielõbb beilleszkedni (13. táblázat). 13. táblázat. Ön a legutóbbi misszióba történő kiérkezését követően az új szolgálati helyén a beilleszkedése során mennyire vette hasznát az alábbi képességeknek; jártasságoknak és készségeknek?

Szempontok/tényezők

Alkalmazkodóképesség, rugalmasság Csapatmunka, együttműködés képessége, illetve készsége Lelki teherbíró képesség, terhelhetőség Határozottság, döntési képesség

164

Teljes Egyáltalán mértékben, nem, illetve Nem VálaszIs-is illetve meglehetősen tudom adók meglehetősen kismértékben száma nagymértékben Válaszadók százalékos aránya 84,8 13,3 1,7 0,1 811 82 15,4 2,5 0,1 813 81 80,2

16,4 17,1

2,3 2,7

0,2 –

817 817

Problémamegoldó képesség

80,3

16,3

3,2

0,1

814

Rendhez, fegyelemhez való viszony

79,9

16,2

3,8

0,1

820

Elvégzett munka minősége munkához való viszony, igényesség

79,9

16,7

3

0,4

812

165



13. táblázat. Ön a legutóbbi misszióba történő kiérkezését követően az új szolgálati helyén a beilleszkedése során mennyire vette hasznát az alábbi képességeknek; jártasságoknak és készségeknek? (folytatás)

Szempontok/tényezők

Határidők betartása, megbízhatóság Bajtársiasság Gyakorlatiasság Kapcsolatteremtési képesség Felelősségvállalás, kötelességtudat Szorgalom, végzett munka mennyisége Gyakorlati tapasztalatok Tisztelettudás Gyakorlati szakmai ismeretek Elméleti szakmai ismeretek, szaktudás Feddhetetlenség, becsület Eltökéltség, feladatra/célra orientáltság Empátia, mások megértése

Teljes Egyáltalán mértékben, nem, illetve Nem VálaszIs-is illetve meglehetősen tudom adók meglehetősen kismértékben száma nagy mértékben Válaszadók százalékos aránya 78,7 18 3,3 – 813 78,6 17,6 3,7 0,1 817 77,1 19,7 3,1 0,1 813 77,1 19,8 3,1 – 808 76,4 20 3,7 – 812 75,7 20,8 3,2 0,2 811 75,3 18 6,4 0,2 815 75,2 20,2 4,3 0,2 805 74,7 20,2 5 – 815 74,5 19,8 5,6 – 817 74,3 20,1 5,2 0,4 814 70 24,8 4,7 0,5 808 69,2 25,8 4,7 0,4 811

Engedelmesség

69,2

25,2

4,9

0,6

813

Fizikai terhelhetőség

68

25,6

6,4

–

813

Kezdeményező készség, vállalkozó szellem, innováció, nyitottság Szervezői készségek

68

25,3

5,9

0,9

815

65,9

25,9

7

1,2

812

Megegyezésteremtő képesség

64,6

30,2

4,9

0,2

810

Harckészség

61,7

26,8

10,6

0,9

813

Lojalitás a mindenkori parancsnok felé

60,2

28,1

10,9

0,7

807

Előrelátás, stratégiai gondolkodás

59,8

30,5

9,3

0,4

799

Meggyőző erő, befolyásolás képessége

59,8

32,1

7,6

0,5

811

Alkalmazóképes idegennyelv-tudás

53,5

24,8

20,6

1,1

806

Adminisztratív feladatok ellátásának képessége Magas általános műveltség

52,2 51,5

32,5 36,3

14,3 11,6

1 0,6

810 813

(Harc)vezetői készségek, tulajdonságok

51,2

32,7

13,7

2,4

802

Hazaszeretet

48

30,7

19,8

1,5

812

Önfeláldozás, áldozatkészség

47,8

34,5

16,6

1,1

812

166

29. ábra. Új szolgálati helyén milyen képességeknek, jártasságoknak, készségeknek vette leginkább hasznát?

167



A felsorolt tulajdonságok (képességek, jártasságok, készségek), illetve kulcskompetenciák felsorolásából kiemelhetjük az alkalmazkodás mellett az együttmûködési képességet, az emocionális stabilitást, mint olyan elemeket, amelyek a másokkal való kapcsolatban kiemelt fontosságot kaptak a válaszadó katonák feleleteiben. Kutatási tapasztalataink szerint: – a zászlósok, beosztott tisztek és a fõtisztek visszatekintve a legénységi állományú katonák által említetteknél relatíve több tulajdonságot (képességet, jártasságot, készséget), illetve kulcskompetenciát jelöltek meg olyanként, amelyek ténylegesen elõsegítették beilleszkedésük sikerességét új külföldi missziós szolgálati helyeiken, – a fõtisztek gyaníthatóan nem csupán a saját munkakörük ellátásához szükséges kompetenciákat jelölték meg, de beosztásuk jellegénél fogva azokat is, amelyek véleményük szerint hatékonyabbá teszik az általuk vezetett katonai szervezet mûködését. A felsorolt tulajdonságokra adott válaszok alapján kiemelhetjük az alkalmazkodás mellett az együttmûködési képességet, az emocionális stabilitást, mint olyan elemeket, amelyek a másokkal való kapcsolatban kiemelt fontosságot kaptak a megkérdezettek válaszaiban. Alkalmazkodás 57. kép. Járőrben, Afganisztán, 2010

A kapott feleleteket elemezve, értékelve úgy találtuk, hogy válaszadóinkat az alábbi tulajdonságok (képességek, jártasságok, készségek), illetve kulcskompetenciák megléte segítette leginkább új szolgálati helyeiken a sikeres beilleszkedésben: 1. Egyrészt azon tulajdonságok (képességek, jártasságok, készségek), illetve kulcskompetenciák,, amelyeket minden egyes rendfokozati csoport egyértelmûen a legfontosabbak közé sorolt: • Rendhez, fegyelemhez való viszony • Alkalmazkodóképesség, rugalmasság 2. Másrészt azon tulajdonságok (képességek, jártasságok, készségek), illetve kulcskompetenciák, amelyeket az öt rendfokozati csoport közül legalább négy a legfontosabbak közé sorolt: • Lelki teherbíró képesség, terhelhetõség • Határozottság, döntési képesség • Kapcsolat-teremtési képesség • Gyakorlatiasság • Szorgalom, a munka mennyisége • Problémamegoldó képesség • Határidõk betartása, megbízhatóság • Felelõsségvállalás, kötelességtudat • Csapatmunka, együttmûködés képessége, illetve készsége • A végzett munka minõsége 168

A gyors és összetett változások, melyek a misszióban végzett feladatokat jellemzik, feltételezik a változási képességet. A megoldandó problémák száma, a résztvevõk összetétele, a környezet állandóan módosul, és ez nagyfokú alkalmazkodóképességet követel azoktól, akik sikeresen akarják teljesíteni feladataikat. A sikeres feladatteljesítésnek egyik legfontosabb összetevõje lényegében a változásra való képesség, azaz olyan képesség, mely lehetõvé teszi az alkalmazkodást, az eddig ismeretlen emberekkel, dolgokkal való együttmûködést. A jól alkalmazkodó emberek képesek helyesen és eredményesen viselkedni az új szituációkban, és a konfliktushelyzetekben sokféle választási lehetõség közül döntenek anélkül, hogy elveszítenék a rálátásukat az egész problémára. A rugalmas emberek képesek a megváltozott körülmények között, például egy új szervezeti egység keretei közt folytatni a munkát. Az alkalmazkodás dimenziója megmutatja, hogy az egyén ezzel a személyiségsajátossággal összefüggésben milyen helyzetmegoldási módot alkalmaz, vagy részesít elõnyben, illetve e sajátosság mentén elért eredményei alapján milyen módon jellemezhetõ másokkal való kapcsolataiban, másokhoz való viszonyulásában. Aki jól tud alkalmazkodni, a helyzet függvényében lemondhat a saját álláspontjáról, így hagyja, hogy részben vagy teljes mértékben a mások szempontjai érvényesüljenek. Együttmûködõ képesség Az együttmûködõ képesség a másokkal való harmonikus és hatékony közös tevékenységben, a közös cél érdekében folytatott cselekedetben figyelhetõ meg elsõsorban. Ha a feladatteljesítés szempontjából vizsgáljuk ezt az interperszonális készséget, akkor többnyire nagyobb produktivitás és szervezett feladatmegoldás várha169



3.4. Külföldi missziós szolgálata alatt milyen otthon tanult szakismereteket tudott hasznosítani? Megtudakoltuk, hogy az illetõk külföldi missziós beosztásukban mennyire tudták hasznosítani azon szakismereteiket, amelyeket az otthoni felkészítésen tanultak. (14. táblázat). Válaszadóink relatíve jelentõs hányada úgy ítélte meg, hogy külföldi missziós beosztásában összességében meglehetõsen jól tudta hasznosítani azon, szakmájával 14. táblázat. Külföldi missziós beosztásában mennyire tudta hasznosítani azon szakismereteit, amelyeket az otthoni felkészítésen tanult?

Állítások

58. kép. A tömegre várva…

tó a megfelelõen együttmûködõ személyektõl. A kiegyensúlyozott és eredményes közös tevékenység alapját a másik iránt táplált segítõkészség, figyelem, megértés, kölcsönös gondolatközlés és barátságosság képezi, amely lehetõvé teszi az individuális folyamatok összehangolását. Az együttmûködõ személyeknek a közösség élménye jelentõséggel bír, az együttmûködés magasabb szintjein egyre jobban háttérbe szorulnak az egyéni érdekek a közös érdekekkel szemben.

Szakmájával összefüggő gyakorlati szakismereteit Általános műveltségi ismereteit Vezetői, emberi viszonyok befolyásolására irányuló szakismereteit Műveleti területre vonatkozó ismereteket Szakmájával összefüggő elméleti szakismereteit Leendő beosztására vonatkozó ismereteket Egyéb

Meglehetősen Válaszgyengén, adók illetve száma egyáltalán nem (fő) Válaszok százalékos megoszlása

Kiválóan, Közepes illetve jól mértékig

52,1 52,0 52,0

27,6 33,4 33,2

20,3 14,6 14,8

814 814 805

50,5 48,8 45,3 46,1

34,6 30,1 34,0 32,6

14,9 21,1 20,7 21,3

818 814 812 178

30. ábra. Itthoni felkészítésen tanult szakismereteket miként tudta hasznosítani missziós beosztásában?

Emocionális stabilitás Az emocionális stabilitás (érzelmi kiegyensúlyozottság) arra utal, hogy az egyén érzelmileg stabil, kiegyensúlyozott, valamint megnyilvánulásaiban csendes, megfontolt és nyugodt. A kiegyensúlyozottság megalapozza, hogy képesek legyünk anélkül szembenézni a megterhelõ, feszült, stresszes helyzetekkel, hogy zavarttá válnánk. Ez azt is jelenti, hogy alapvetõen nehezen billenünk ki érzelmi egyensúlyi állapotunkból, s ha mégis, akkor igen hamar visszanyerjük eredeti állapotunkat. Mindez ideális esetben nagyon jó feszültségtûrõ és -kezelõ képességgel, hatékony megoldáskereséssel párosul, amely megvéd a felesleges érzelmi terhektõl. A kiegyensúlyozottság megvéd a felesleges aggodalmaktól, a szorongástól, s ha valami nem sikerül, akkor azt hamar feldolgozzuk. Aki kiegyensúlyozott, érzelmi reakcióit kontroll alatt tartja, tisztában van azzal, hogy mikor, hogyan lehet vagy kell reagálnia. Megfontoltan cselekszik, hangulata szélsõségektõl mentes, nem mutat túlérzékenységet a negatív kritikával szemben. 170

171



összefüggõ elméleti és gyakorlati szakismereteit; általános mûveltségi ismereteit, valamint (alapvetõen alkalmazott társadalomtudományi megalapozottságú) vezetõi, s emberi viszonyok befolyásolására irányuló szakismereteit, amelyeket az otthoni felkészítésen tanult.

3.5. Elégedettség a külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél tapasztaltakkal Rákérdeztünk a missziós tapasztalattal rendelkezõ katonák külföldi missziókkal kapcsolatos elégedettségére a különbözõ kiemelt vizsgálati dimenziók mentén. A válaszok alapján úgy tûnik, hogy a hivatásos és szerzõdéses katonák alapvetõen jól érezték, illetve érzik magukat a missziókban – nem utolsósorban azért, mert értelmes katonai szakmai tevékenységet folytathatnak, amelynek rögtön látható az eredménye, s amelyre vonatkozóan szinte azonnal kapnak visszacsatolást is elöljáróiktól is. Így nem csoda, hogy általában magát a missziót is úgy jellemezték (a szolgálati helytõl szinte függetlenül), hogy az nem jelent kibírhatatlan megterhelést számukra sem fizikailag, sem idegileg. (15. táblázat) Adataink alapján úgy tûnik: a missziókban tapasztaltak a szolgálatteljesítés körülményeit és az életkörülményeket tekintve alapvetõen nem okoztak nagy meglepetést a válaszadóknak; nagyjából azt várták, amit odakinn találtak. Amikor megtudakoltuk ugyanis a válaszadóinktól, hogy „Mindent egybevetve elõzetes várakozásához képest az Ön által megjárt missziókban jobbak vagy rosszabbak voltak a

15. táblázat. Mekkora megterhelést ró Önre a jelenlegi missziós beosztásával járó tevékenység? Terhelés jellege Időterhelés Idegi terhelés Szellemi terhelés Fizikai terhelés

Erős, illetve márKözepes már elviselhetetlen

Gyenge, illetve alig van Válaszadók ettől gyengébb száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása

37,2 33,7 24,8 16,3

44,4 43,7 51,5 51,8

18,4 22,6 23,7 31,9

820 822 819 822

32. ábra. Előzetes várakozásaihoz képest mit tapasztalt?

31. ábra. Missziós beosztásukkal járó tevékenységük mekkora terhelést rótt a válaszadókra?

szolgálatteljesítés körülményei,, illetve az életkörülmények?” – akkor az alábbi válaszokat kaptuk: A missziós szolgálati helyeken betöltött beosztásokkal is alapvetõen elégedettek voltak válaszadóink, akik számára érezhetõ módon fontos és vágyott célérték volt az összetartó közösséghez tartozás, az ezzel együtt járó jó szolgálati, illetve munkahelyi légkör, és az eredményes beilleszkedés – amihez a parancsnokok, kollégák segítõ attitûdje, értékelõ beállítódása nagyban hozzájárulhat. Kíváncsiak voltunk arra is, hogy milyen mértékû elégedettséget mutattak válaszadóink a külföldi missziós szolgálati helyeiken, kontingensüknél tapasztaltakkal a különbözõ kiemelt vizsgálati dimenziók mentén (16. táblázat). Válaszadóink visszatekintve összességében meglehetõsen jónak ítéltek meg számos, szervezeti klímát befolyásoló tényezõt az illetõk legutóbbi külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél: 172

173



16. táblázat. Visszatekintve összességében milyennek ítéli meg az alábbi tényezőket az Ön legutóbbi külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél?

Tényezők

Nagyon Nagyon gyenge, VálaszKözepes jó, rossz, illetve adók illetve jó gyenge száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása

Legénységi állományú katonák egymás közötti viszonya

70,9

26,9

2,2

787

A feladatok végrehajthatósága

68,2

28,6

3,2

817

A ht. tiszthelyettesek (tts.) és a szerződéses legénységi állományúak közötti viszonyok A munkája hasznossága (értelmessége), tartalma

64,0

30,2

5,8

792

63,7

26,5

9,8

Vallásgyakorlás lehetősége

61,8

29,0

9,2

Személyes biztonságukat és a kontingens táborának biztonságát garantálni hivatott biztonsági rendszerek Étkezési lehetőségek

61,1

28,0

10,9

58,7

19,6

21,7

Fegyverek állapota, harcértéke

58,2

29,7

Az Ön felé megnyilvánuló követelménytámasztás, elvárások egyértelműsége Berendezett konditerem; sportolási lehetőségek

58,0 56,2

Tényezők

Nagyon Nagyon gyenge, VálaszKözepes jó, rossz, illetve adók illetve jó gyenge száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása

A ht. tisztek és a szerződéses legénységi állományú katonák közötti viszonyok Egyéni felszerelése

45,2

37,6

17,2

796

44,5

34,6

21,0

821

Elhelyezési körülményei

43,8

32,7

23,5

820

816

Pihenési, kikapcsolódási lehetőségei általában

41,9

31,6

26,6

817

791

Katonai ruházati ellátása

41,0

29,5

29,5

814

815

Klub, közösségi találkozók helyszínének berendezése

37,1

32,6

30,3

814

A kiképzés által adott ismeretek hasznosíthatósága

34,4

45,3

20,3

813

816

Haditechnikai (híradó- és szállító)eszközök állapota

33,0

38,7

28,3

806

12,1

816

Otthoni hozzátartozókkal kapcsolattartás lehetőségei

40,4

30,3

29,3

819

36,2

5,8

817

Személyes problémáinak megoldási lehetőségei

34,5

40,0

25,5

808

24,9

18,8

818

Nem vallási lelki gondozás lehetősége

32,2

36,8

31,0

783

Munkájáért kapott hazai illetménye

28,0

32,9

39,1

814

Devizaellátmánya

27,9

31,9

40,1

817

Érdekvédelem

26,6

36,4

36,9

807

A munkájához szükséges információk, tájékoztatás elöljáróktól, feljebbvalóktól Katonai érintkezés és udvariasság szabályainak érvényesülése A szerződéses tisztek, tts.-sek és a legénységi állományú katonák közötti viszonyok A szolgálatellátás, illetve munkavégzés feltételei

55,1

32,3

12,6

818

55,0

36,6

8,5

815

54,4

37,8

7,7

788

52,0

35,0

12,9

819

Tisztálkodási lehetőségek, eszközök (zuhanyzó, törölközők)

51,8

34,2

14,0

819

A hivatásos (ht.) tisztek és tiszthelyettesek (tts.) közötti viszonyok Munkájának erkölcsi megbecsültsége

51,7

36,4

11,9

807

50,7

30,3

19,1

813

A katonák és a közalkalmazottak egymás közötti viszonya

50,4

36,3

13,3

728

A munkanap, munkaidő, napi élet szervezettsége, tervezhetősége Jogos járandóságainak biztosítása (szabadság, pihenőnap, szabadnap) Férfiak és nők együttes szolgálatának konfliktus-, illetve feszültségmentessége A vezetők szakmai felkészültsége

49,6

36,2

14,2

818

49,4

28,9

21,7

816

49,2

35,9

14,9

805

48,9

35,2

15,9

818

Kantin választéka

46,2

29,8

24,0

801

174

16. táblázat. Visszatekintve összességében milyennek ítéli meg az alábbi tényezőket az Ön legutóbbi külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél? (folytatás)

Amikor rákérdeztünk, hogy válaszadóink miként ítélnek meg számos, a vonatkozó nemzetközi és hazai szakirodalom és korábbi gyakorlati tapasztalatok alapján a szervezeti klímát többé vagy kevésbé befolyásoló tényezõt, a missziós tapasztalatokkal rendelkezõ katona válaszadók több, mint fele összességében nagyon jónak, illetve jónak ítélte meg visszatekintve az alábbiakat az illetõk legutóbbi külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél: • Legénységi állományú katonák egymás közötti viszonya • A feladatok végrehajthatósága • A hivatásos tiszthelyettesek és a szerzõdéses legénységi állományúak közötti viszonyok • A munkája hasznossága (értelmessége), tartalma • Vallásgyakorlás lehetõsége • Személyes biztonságukat és a kontingens táborának biztonságát garantálni hivatott biztonsági rendszerek • Étkezési lehetõségek • Fegyverek állapota, harcértéke • Az Ön felé megnyilvánuló követelménytámasztás, elvárások egyértelmûsége • Berendezett konditerem; sportolási lehetõségek 175



59. kép. Betárazás 60. kép. Afganisztán, ISAF HUN PRT

33. ábra. Kontingensénél összességében mennyire elégedett…?

176

177



• A munkájához szükséges információk, tájékoztatás elöljáróktól, feljebbvalóktól • Katonai érintkezés és udvariasság szabályainak érvényesülése • A szerzõdéses tisztek, tiszthelyettesek és a legénységi állományú katonák közötti viszonyok • A szolgálatellátás, illetve munkavégzés feltételei • Tisztálkodási lehetõségek, eszközök (zuhanyzó, törölközõk) • A hivatásos tisztek és tiszthelyettesek közötti viszonyok • Munkájának erkölcsi megbecsültsége • A katonák és a közalkalmazottak egymás közötti viszonya Relatíve elégedetteknek mutatkoztak még válaszadóink az alábbi tényezõkkel, amikor visszatekintve értékelték egykori külföldi missziós szolgálati helyeiken a szervezeti klímára befolyást gyakorló tényezõk körét: • A munkanap, munkaidõ, napi élet szervezettsége, tervezhetõsége • Jogos járandóságainak biztosítása (szabadság, pihenõnap, szabadnap) • Férfiak és nõk együttes szolgálatának konfliktus-, illetve feszültségmentessége • A vezetõk szakmai felkészültsége • Kantin választéka • A hivatásos tisztek és a szerzõdéses legénységi állományú katonák közötti viszonyok • Egyéni felszerelése • Elhelyezési körülményei • Pihenési, kikapcsolódási lehetõségei általában • Katonai ruházati ellátása • Klub, közösségi találkozók helyszínének berendezése • A kiképzés által adott ismeretek hasznosíthatósága • Haditechnikai (híradó- és szállító)eszközök állapota • Otthoni hozzátartozókkal kapcsolattartás lehetõségei • Személyes problémáinak megoldási lehetõségei • Nem vallási lelki gondozás lehetõsége

61. kép. Terefere a társalgóban 62. kép. Ritkán jut idő olvasgatásra

Ugyanakkor figyelmeztetõ jel, hogy válaszadóink a munkájukért kapott hazai illetményükkel és a külföldi szolgálatuk során kapott devizaellátmányuk nagyságával összefüggésben meglehetõsen egyértelmû elégedetlenséget mutattak. Kikapcsolódási lehetõségek a misszióban Amikor azt tudakoltuk, hogy válaszadóinknak milyen jellegû kikapcsolódásra volt lehetõségük a külföldi missziós szolgálatban a szabadidejükben, az alábbi összkép bontakozott ki: A katonák jellemzõen konditeremben sportolással, valamint olvasással, film(mozi, illetve DVD-) nézéssel, internetezéssel, s kártya-, illetve társasjátékok játszásával ütötték el szabadidejüket. A közös összejövetelekre, partikra, bulikra és szervezett kirándulásokra relatíve ritkábban került sor. 178

179


180


34. ábra. Kikapcsolódási lehetőségek szabadidőben?

35. ábra. Tájékozottság érzete

63. kép. „Kell, hogy legyen, ahol valahogy leeresztheti a gőzt az ember!”

64. kép. Állománygyűlés, ISAF HUN PRT

181



Tájékozottság a szolgálati helyén, kontingensénél történtekrõl A külföldi missziókban a szervezeti belsõ kommunikációs rendszerek irányítóit és mûködtetõit dicséri tehát, hogy a hivatásos és szerzõdéses katona válaszadók meglehetõsen tájékozottnak érezték magukat a missziós szolgálatuk alatt az alábbi dolgokkal kapcsolatban mind a közvetlen alegységben és a kontingensnél történtekrõl, a külföldi szolgálat szabályairól; jogaikról és járandóságaikról, s a különféle szolgáltatásokról és programokról. 3.6. Feszültségforrások, stresszorok Szerettük volna számba venni, hogy melyek voltak azok a tényezõk, amelyek esetleg frusztrálták a külföldi missziós szolgálat alatt a katonákat. Ezért megtudakoltuk, hogy a válaszadók számára a legutóbbi missziójuk idõtartama alatt a nemzetközi szakirodalom alapján valószínûsíthetõen közreható tényezõk közül melyik mekkora mértékben okozott feszültséget, illetve stresszt? (17. táblázat). A külföldi missziós szolgálatban lévõ, valamint a missziós tapasztalattal rendelkezõ hivatásos és szerzõdéses katona válaszadók feleleteibõl az derül ki, hogy a missziós szakfeladatok ellátása alapvetõen nem okoz(ott) feszültséget számukra. Amikor a válaszadóinkat arra kértük, hogy jelöljék a számukra egykor és jelenleg relatíve legjelentõsebb stresszforrásként jelentkezõ tényezõket, akkor az alábbiakat említették a válaszadó hivatásos és szerzõdéses katonák: • Megfizetettség hiánya: ugyanazért a munkáért más nemzetek katonáihoz képest kevesebbet kapok • Szexuális partner hiánya 65. kép. ISAF HUN PRT, Afganisztán, 2010

182

17. táblázat. Önben melyik mekkora mértékben okozott feszültséget, illetve stresszt az alább felsorolt tényezők közül?

Stresszt okozó tényezők

Megfizetettség hiánya: ugyanazért a munkáért más nemzetek katonáihoz képest kevesebbet kapok Szexuális partner hiánya Itthon maradt családtagjaimmal való kapcsolattartás nehézségei A hazai katonai döntéshozók részéről megnyilvánuló figyelem hiánya irányunkban Szolgálatellátásunk, illetve munkavégzésünk feltételei; megfelelő anyagi- és (harci)technikai eszközökkel való ellátottságunk gyenge foka, illetve nehézségei Támogató családi hátterem hiánya Elhelyezési körülményeink Nem a rendeltetésszerű feladatot kellett végeznünk (felesleges üresjáratok voltak; értelmetlen feladatokat, munkákat kaptunk) Szabadságolások következtében folyamatos létszámkiesés állt elő, ami megnövelte leterheltségünket, illetve egyenetlen, kiszámíthatatlan munkaterhelést eredményezett Unalom; monotónia, egyhangúság; aktivitás hiánya Megfelelő személyi felszerelésem hiánya A mozgás és utazás szabadságának korlátozása miatt érzett rossz érzés Információk hiánya a hazai eseményekről A misszió tényleges értelmébe, illetve hatékonyságába vetett hitem csökkent Személyes biztonságukat és a kontingens táborának biztonságát garantálni hivatott biztonsági rendszerek gyenge hatásfoka Helyi klímához való alkalmazkodásom során nehézségek adódtak Helyi viszonyokhoz, szokásokhoz való alkalmazkodásom nehézségek. Külszolgálat túl hosszú időtartama Bizonytalanság, mert a feladatok nem lettek egyértelműen megfogalmazva részünkre Vezetőim meggátoltak szakmai véleményem kifejtésében, illetve szolgálati tevékenységemet kritizálták

Teljes Közepes Egyáltalán Válaszmértékig, mértékig nem, illetve adók illetve inkább (is-is) inkább nem száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása 59,1

21,8

19,1

800

45,9 31,7

27,1 32,0

27,0 36,3

797 799

25,0

32,1

42,9

788

22,4

33,8

43,8

795

19,1 18,9 17,7

29,0 32,2 26,4

51,9 49,0 55,9

797 790 798

17,3

32,4

50,3

799

17,0 16,2 15,6

30,3 29,9 28,2

52,7 53,9 56,2

792 790 794

12,5 11,3

27,7 25,9

59,8 62,8

791 796

10,3

22,3

67,4

797

7,8

25,4

66,8

799

4,5

23,8

71,7

799

8,2 9,8

26,6 26,4

65,2 63,8

797 795

9,1

19,4

71,5

793

183



17. táblázat. Önben melyik mekkora mértékben okozott feszültséget, illetve stresszt az alább felsorolt tényezők közül? (folytatás)

Stresszt okozó tényezők

Életveszély Nem érkezett meg illetményem időben Magyar katonatársakhoz való alkalmazkodásom során nehézségek adódtak Külföldi kollégákhoz, bajtársakhoz való alkalmazkodási nehézségek

Teljes Közepes Egyáltalán Válaszmértékig, mértékig nem, illetve adók illetve inkább (is-is) inkább nem száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása 7,3 6,7 4,9

18,9 15,5 15,8

73,7 77,9 79,2

792 795 795

3,3

17,3

79,5

799

• Itthon maradt családtagjaimmal (házas-, illetve élettárssal, gyermek/e/kel, szülõkkel) való kapcsolattartás nehézségei • A hazai katonai döntéshozók részérõl megnyilvánuló figyelem hiánya irányunkban • Szolgálatellátásunk, illetve munkavégzésünk feltételei; megfelelõ anyagi- és (harci)technikai eszközökkel való ellátottságunk gyenge foka, illetve nehézségei • Támogató családi hátterem hiánya • Elhelyezési körülményeink (pl. lakókörletben túl szûk élettér, ingerszegény környezet) • Nem a rendeltetésszerû feladatot kellett végeznünk (felesleges üresjáratok voltak; értelmetlen feladatokat, munkákat kaptunk) • Szabadságolások következtében folyamatos létszámkiesés állt elõ, ami megnövelte leterheltségünket,, illetve egyenetlen, kiszámíthatatlan munkaterhelést eredményezett • Megfelelõ személyi felszerelésem hiánya • Unalom, monotónia, egyhangúság, aktivitás hiánya Alapvetõen nem jellemzõ a konfliktus a missziókon belül, s ha mégis elõfordul, az inkább a magyar azonos beosztásúak közötti személyi jellegû súrlódás. A válaszadók visszaemlékezéseik szerint meglehetõsen sikeresnek bizonyultak a különféle potenciális konfliktushelyzetek felismerésében, elkerülésében, illetve (jórészt ösztönös, de célravezetõ) megoldásában. A misszióban katonák között kialakult kapcsolatokat tekintve elmondható, hogy a magyar katonák alapvetõen a misszióban részt vevõ magyarokkal barátkoznak. A kialakult kapcsolatokon keresztül szerzett tapasztalatok igen érdekes képet mutatnak. A magyar katonai kontingens és a nemzetközi rendõri- és polgári erõk tekintetében figyelemreméltó tapasztalat, hogy a nemzetközi békefenntartásban részt vállaló magyar rendõrök a magyar katonákat kölcsönösen megbízhatónak, mind ruházatukat, mind közlekedési eszközeiket tekintve jól felismerhetõnek, és a hatáskörüket ismerõ és becsületesen betartó személyeknek látják. Rendõreink nem tartják kielégítõnek ugyanakkor katonáink nyelvtudását, a magyar katonák kommunikációját a ci184

36. ábra. Feszültségforrások, stresszt okozó tényezők

vilekkel, és más szervezetekkel történõ kapcsolattartását – és úgy gondolják, hogy a rendõrök jobban törekszenek az együttmûködésre, mint a katonák. A magyar katonáink felszereltségét, illetményét, haditechnikai ellátottságát, fegyvereik minõségét és a tábor felszereltségét rosszabbnak, az illetmény tekintetében kifejezetten rossznak ítélik meg a rendõrök. Rendõri szemmel nézve a magyar katonák anyagi-technikai ellátottságának minden részében jelentõs javulást kellene elérni. 185



18. táblázat. Amennyiben előfordult, hogy konfliktusa támadt a jelenlegi misszióban más NATO-nemzetek katonáival, annak Ön szerint mi lehetett a legfőbb oka?

Konfliktusok okai

Teljes Egyáltalán Közepes Válaszmértékben, nem, mértékben illetve nagy illetve kis- adók (is-is) mértékben mértékben száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása

nyelvi nehézségek (az angol mint a munka-, illetve szolgálati érintkezés hivatalos közvetítő nyelve nem megfelelő szintű ismeretének hiánya miatt) lenézés, megvetés, előítéletesség magyar katonák irányában feladatok, munka megszervezésével összefüggő problémák a többnemzeti egység egyes szervezeti egységei,, illetve alegységei közötti együttműködés megszervezése során (egyes nemzetek katonáinak negatív megkülönböztetése) eltérő vezetési kultúra, vezetési módszerek eltérő társadalmi kultúra, hagyományok, szokások

33,0

31,7

35,3

300

20,5

40,6

38,9

283

19,2

42,8

38,0

276

18,9 17,1

41,1 43,2

40,0 39,6

275 280

eltérő katonai hagyományok, szervezeti kultúra

15,5

43,7

40,8

284

A parancsnok nem értette meg kellőképpen az állomány pszichológiai szükségleteit, elvárásait – ezért nem volt képes összekovácsolni alárendeltjeit és összehangolni tevékenységüket, társas kapcsolatrendszerüket

14,2

38,2

47,6

275

pszichológiai problémák (pl. egyéni ellenszenv, irigység) fegyelmi problémák a parancsok kiadásakor nehézségek adódtak – egyértelműség, határozottság, gyors döntések hiánya miatt

13,5

38,2

48,4

275

12,5 10,4

39,1 44,2

48,4 45.3

279 278

A kiadott parancsok megértése és végrehajtása során nehézségek, félreértés adódott az alárendeltek részéről

9,4

45,7

45,0

278

66. kép. Bajtársak ISAF HUN PRT-ben, Afganisztán, 2006 67. kép. Rövid pihenő, ISAF HUN PRT, Afganisztán

Amennyiben mégis elõfordult, hogy katonáinknak esetleg konfliktusa támadt külföldi missziójuk alatt más NATO-nemzetek katonáival, annak egyik legfõbb oka szerintük az anyanyelvi nehézségekre volt visszavezethetõ – vagyis arra, hogy valamelyik fél hadilábon állt az angollal mint a munka-, illetve szolgálati érintkezés hivatalos közvetítõ nyelvével. Adataink szerint a külföldi misszióban szolgáló legénységi katonák, ha problémákkal találkoztak, akkor alapvetõen közvetlen parancsnokukhoz, kollégáikhoz és barátaikhoz fordultak a megoldás érdekében. 186

187



3.7. Elégedettség missziós beosztással

68. kép. A kölcsönös kommunikációs és együttműködési hajlandóság a kulcsa mindennek 69. kép. Dr. Boldizsár Gábor ezredes, az ISAF HUN PRT 8. váltás parancsnoka és német kollégája „pakkot” bont

Amikor megtudakoltuk, hogy válaszadóink összességében elégedettek voltak-e legutóbbi missziós beosztásukkal, akkor az esetek túlnyomó többségében (92,4%ában) határozott igenlõ választ kaptunk. A válaszok alapján úgy tûnik, hogy a hivatásos és szerzõdéses katonák alapvetõen jól érezték, illetve érzik magukat a missziókban – nem utolsósorban azért, mert úgy érzik, eredményes volt a beilleszkedésük, értelmes katonai szakmai tevékenységet folytathatnak, amelynek rögtön látható az eredménye, s amelyre vonatkozóan szinte azonnal kapnak visszacsatolást elöljáróiktól is. Így nem csoda, hogy általában magát a missziót is úgy jellemezték (a szolgálati helytõl szinte függetlenül), hogy az nem jelent(ett) kibírhatatlan megterhelést számukra sem fizikailag, sem idegileg. A missziókban tapasztaltak a szolgálatteljesítés körülményeit és az életkörülményeket tekintve alapvetõen nem okoztak nagy meglepetést a válaszadóknak, nagyjából azt várták, amit odakinn találtak. A missziós szolgálati helyeken betöltött beosztásokkal is alapvetõen elégedettek voltak válaszadóink, akik számára érezhetõ módon fontos és vágyott célérték volt az összetartó közösséghez tartozás, az ezzel együtt járó jó szolgálati, illetve munkahelyi légkör, és az eredményes beilleszkedés (amihez a parancsnokok, kollégák segítõ attitûdje, értékelõ beállítódása nagyban hozzájárulhat). A misszióból történt hazaérkezés után a válaszadók túlnyomó többsége saját bevallása szerint nem tapasztalt magán semmilyen negatív idegrendszeri, missziós kinnlétére, illetve az odakinn átéltekre visszavezethetõ változást. 19. táblázat. Miért voltak elégedettek missziós szolgálatukkal? Igen Válaszalternatívák Beilleszkedés jól sikerült, könnyen ment Beosztottai, alárendeltjei elfogadták Jó munkahelyi légkör, jó csapat jött össze szolgálati helyén Elöljáróival, feljebbvalóival jól kijött Hasznosnak, fontosnak érezte magát és amit csinál Megbecsülték munkáját Képzettségének, végzettségének megfelelő munkát végzett Értelmes, izgalmas munkát végzett

Nem

válaszok megoszlása (%) 95,5 94,5 91,3 85,7 82,6 81,8 81,0 75,5

4,5 5,5 8,7 14,3 17,4 18,2 19,0 24,5

Válaszadók száma (fő) 804 727 809 803 789 798 804 803

3.8. Szakmai továbbképzés iránti igény A kutatás során kérdéseket tettünk föl arra vonatkozóan, hogy a misszióban szolgáló, illetõleg onnan nemrégiben hazatért állomány hogyan látja saját szakmai pozícióját, elõmenetelét, illetve szükségesnek érzi-e, hogy szakmai továbbképzéseken vegyen részt. Arról is tájékozódtunk, hogy milyen jellegû oktatásban vagy fejlesztõ tevékenységben vennének részt szívesen. 188

189



Adataink azt mutatják, hogy mind a hivatásos mind pedig a szerzõdéses állomány körében jelentõs igény jelentkezik arra, hogy képzéseken, oktatásokon vehessenek részt. Egyre inkább beépül a fiatal felnõttek mindennapjaiba (hiszen a missziós szolgálatot teljesítõk leginkább a 25–35 év közötti korosztályból verbuválódnak), hogy a folyamatos tanulás elengedhetetlen, a változó világ kihívásaihoz csak akkor képesek jól alkalmazkodni, ha tudásukat rendszeresen frissítik. A fent említett igényeket célszerû figyelembe venni a döntés-elõkészítõknek és döntéshozóknak – azonban a képzések konkrét tartalma iránti részletesebb szubjektív igények feltárása, valamint a képzések indításával kapcsolatos objektív lehetõségek részletes áttekintése már egy másik vizsgálat tárgya. 3.9. Kapcsolattartás a családdal; családi támogató háttér megléte

37. ábra. Szakmai továbbképzését szükségesnek tartja-e?

Kiemelkedõen magasnak találtuk azoknak a részarányát, akik szükségesnek és fontosnak ítélik saját szakmai továbbképzésüket. A képzési formák közül legtöbben a szervezett távoktatást preferálták, de szinte minden képzési-oktatási forma nagy népszerûségnek örvend (a felkínált alternatívák mindegyikére legalább a válaszadók kétharmada szívesen jelentkezne). 38. ábra. Milyen szakmai továbbképzési lehetőségeken venne részt?

A nemzetközi kutatási tapasztalatok alapján rendkívül fontos a külföldi missziós szolgálatban tevékenykedõ katonák „lelki békéje” (kiegyensúlyozottsága) és stressztûrõ képessége szempontjából, hogy milyen mértékû támogatást, megértést érzékelnek a családtagjaik részérõl a missziós beosztásával járó túlzott szolgálati leterheltséggel és szolgálati elfoglaltságai miatti elhúzódó távollétével szemben. Válaszadóink úgy ítélték meg: párjuk (feleségük/férjük/élettársuk/barátjuk, illetve barátnõjük); gyermek(ei)k és szüleik teljes mértékig, illetve nagymértékben megértõek voltak a missziós beosztásukkal járó túlzott szolgálati leterheltséggel és szolgálati elfoglaltságai miatti elhúzódó távollétével szemben (habár válaszadóink is érzékelték, hogy akiket leginkább megviselt a távollétük, azok éppen a gyermekeik voltak). Természetesen válaszadóink igyekeztek valahogyan „kompenzálni” – s arra törekedtek, hogy lehetõség szerint minél többet kommunikáljanak családtagjaikkal. A családdal történõ kapcsolattartás legfontosabb eszközei az internet és a telefon, amelyek ma már az esetek és a missziók többségében rendelkezésre is állnak – ugyanakkor meglepõ tény, hogy a kapcsolattartásban használt eszközök jelentõs részét a misszióban kint lévõk maguk vásárolják meg. 39. ábra. Családtagok megértőek voltak?

190

191



20. táblázat. Visszatekintve saját szempontjából mi volt a haszna a missziós szolgálatának?

Tényezők

Pénzkeresés Tapasztalatszerzés Ismeretszerzés Megmérettetés katonai műveletekben Más népek, kultúrák megismerése Igazi katonai feladat Nyelvgyakorlás Speciális szakmai feladat elsajátítása

Teljes mértékig, Közepes, illetve Egyáltalán Válaszilletve kismértékben nem igaz adók nagymértékben igaz igaz száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása 79,4 72,1 64,5 51,0 50,7 50,2 48,7 46,8

19,6 25,9 33,6 45,1 46,3 46,5 42,1 48,1

1,0 2,0 1,9 4,0 3,0 3,3 9,2 5,1

796 791 789 783 791 785 786 788

Persze, ha arra lehetõség van, illetve volt, a katonák túlnyomó többsége igyekszik élni a szabadság ideje alatt a hazautazás lehetõségével. A szabadság, mint a személyes kapcsolattartás legfontosabb eleme minden válaszadó szerint elérhetõ volt, s ezt a jogos járandóságot kellõ számban ki is tudták venni. 40. ábra. Mi volt a haszna missziós szolgálatának?

41. ábra. Családdal való kapcsolattartásra használt eszközök, információs csatornák 70. kép. ISAF HUN PRT katona telefonál

192

193



3.10. Visszatekintõ összegzés a missziós szolgálat szubjektív hasznáról Arra is kíváncsiak voltunk, hogy vajon hogyan ítélik meg válaszadóink: mi volt számukra a haszna külföldi missziós szolgálatnak. A válaszok alapján úgy tûnik, hogy a misszióra visszatekintve a válaszadók szerint a legnagyobb értéket a pénzkereseti lehetõség, a szakmai tapasztalatok és ismeretek megszerzésének, s a katonai mûveletekben történõ megmérettetés; s más népek, kultúrák megismerésének lehetõsége jelentette.

3.11. Visszaérkezés utáni tapasztalatok

42. ábra. Mit tudott megvalósítani? 71. kép. Mentési gyakorlat

194

A kérdõív negyedik része a visszaérkezés utáni tapasztalatokat gyûjtötte össze. A válaszok alapján úgy tûnik, hogy a misszióra visszatekintve a válaszadó hivatásos és szerzõdéses katonák szerint a legnagyobb értéket a (tisztes mértékû, ámde korántsem veszélytelen) pénzkereseti lehetõség, a szakmai tapasztalatok és ismeretek megszerzésének, s a katonai mûveletekben történõ megmérettetésnek; s más népek, kultúrák megismerésének a lehetõsége jelentette. A missziós szolgálat során érhetik az egyént olyan hatások, amelynek következményeként megváltozhat a katonai szervezethez való viszonya, módosulhatnak a jövõvel kapcsolatos aspirációi, vagy a misszióban eltöltött idõ megerõsíti pályaválasztásának helyességében. Kutatási adataink szerint a missziós szolgálat teljesítése lényegesen nem módosította a válaszadók többsége és a honvédség közötti kapcsolatot, kötõdést: a korábban kialakult viszonyok, álláspontok, attitûdök nem változtak alapvetõen. A válaszadóink szerint a szolgálati helyeikre történõ visszatérést követõen a missziós tapasztalataik csak abban jelentettek pozitívumot néhány válaszadó szerint, hogy bizonyos helyzeteket könnyebben tudnak megoldani. Relatíve jelentõs hányaduk meglehetõsen pesszimista (vagy éppen realista?) véleménye szerint a Magyar Honvédség és a kibocsátó alakulataik kismértékben, vagy egyáltalán nem hasznosítják a missziós tapasztalataikat. A megkérdezettek többsége úgy gondolja, hogy a missziós szolgálat olyan teljesítmény, amelyet az elõmeneteli rendszerben figyelembe kellene, illetve lehetne venni. Különbség abban mutatkozik, hogy „mindenképpen” bekerüljön-e ez azon elõírások közé, amelyek szabályozzák az elõmeneteli rendszert, vagy maradjon meg lehetõségnek. Jellemzõen a szerzõdéses katonák és a missziót már többször megjárt hivatásos katonák azok, akik szerint a missziós tapasztalatot inkább figyelembe kellene venni a teljesítményértékelési és elõmeneteli rendszerben (szerintük a teljesített missziók számát és jellegét figyelembe kell vagy lehet venni a különbözõ juttatások megállapításánál). Az illetékes döntéshozók számára ugyanakkor fontos információ lehet, hogy a missziós szolgálat a válaszadók háromnegyedét saját bevallásuk szerint megerõsítette abban az elképzelésében, hogy további szolgálatot vállaljon, ami lehet akár egy újabb misszió is! A kérdõíveinket kitöltõ válaszadók túlnyomó többsége egyáltalán nem bánta meg, hogy kinn járt külföldi misszióban.

195


A missziós tapasztalatokkal rendelkezõ válaszadókra vonatkozóan úgy találtuk, hogy: 1. A missziós szolgálat révén élvezett nagyobb jövedelem mind a hivatásos, mind a szerzõdéses állomány életkörülményében figyelemre méltó javulást eredményezett. A lakások felszereltsége nõtt, többen rendelkeznek tartós fogyasztási cikkekkel, a misszió elõtti idõszakhoz képest nõtt az internethasználók száma. A válaszolók döntõ többsége hazatérve lakóhelyet változtatott, ami lakásviszonya javulását eredményezte. Részint önálló lakást szereztek, részint lakásaikat megvásárolva, annak tulajdonosai lettek, mások nagyobb lakásba költöztek. A megszerzett lakások komfortfokozata magasabb, alapterülete nagyobb a korábbinál. 2. Ugyanakkor a mindennapi megélhetés körülményei a korábbiakhoz képest nem javultak számottevõen, sõt a hivatásos állományviszonyú, tiszthelyettes és zászlós rendfokozati csoportba tartozóknál valamelyest emelkedett a nehezebb körülmények között élõk aránya. Ez több okra vezethetõ vissza: • Egyrészt a jelentõs anyagi befektetések következtében megteremtett kedvezõbb lakás- és életkörülményeknek – mondhatni – ez az „ára”. Vélhetõen sokan hitelt, kölcsönt is felvettek beruházásaikhoz, aminek visszafizetése jelenleg terheli a család gazdálkodását. Elõfordulhatott, hogy számítva a missziós szolgálat általi nagyobb bevételre – többen már elõre kiköltekeztek. • Nõtt a munkanélküli házastársak/élettársak részaránya, s jövedelmük kiesése a mindennapi megélhetést alapvetõen befolyásolhatja – ahogy az is szûkösebb gazdálkodást tesz csak lehetõvé, ha éppen a gyermek, vagy szülõ marad jövedelem nélkül. • Azok a válaszolók, akik visszaérkezés után (a szülõi családból elköltözve) önálló lakást tudtak szerezni, azoktól az egyszemélyes háztartás vezetése szintén gondosabb beosztással való gazdálkodást igényel. • A misszió után elváltak, a gyermekükkel egyedül élõk mindennapi megélhetése ugyancsak nehezült. 3. A párkapcsolatban élõ válaszolóknál a házasság mellé mindinkább felzárkózik az élettársi kapcsolat; s relatíve sokan vannak, akik azonos állományviszonyú honvédségi dolgozó házastárssal/élettárssal élnek együtt. A tiszti rendfokozati csoportba tartozó házastársak/élettársak a minta átlagához képest könnyebb életkörülmények között élnek. 4. A missziós szolgálat a párkapcsolatok kisebb részénél okozott válságot. Akik hazatérés után három éven belül elváltak, azok többsége ebben szerepet tulajdonított a missziós távollétnek. A válaszolók közel felénél azonban semmilyen elõjellel nem változtatott párkapcsolatuk milyenségén a kinti szolgálattal járó hosszú távollét és mind a hivatásos, mind a szerzõdéses katonák csaknem négytizedénél a távollét éppen hogy megerõsítette a kapcsolatot.

196


Beosztásba kerülés hazaérkezés után A katonai szervezetben fõként a vezetõvé válást tekintik karriernek. Ez a felfogás több tekintetben ellentmondásba kerülhet a szervezetfejlõdés irányával és a katonák érdekeivel. A vezetõi pozíciók száma ugyanis korlátozott, miközben a szerzõdéses és hivatásos katonák egyre nagyobb hányada rendelkezik magas színvonalú iskolázottsággal, képzettséggel, missziós tapasztalatokkal, akik egyúttal elõmenetelre is pályáznak. A megkérdezettek többsége számára nem közömbös, hogy visszaérkezésük után milyen beosztásba kerülnek – de a válaszadók körében az egyharmadot sem érte el azok aránya, akik ezt a „nagyon fontos” kategóriába sorolták. A sikeres munkahelyi életpálya javuló munkafeltételeket, nagyobb felelõsséget kívánó munkakört, magasabb státust jelentõ összetettebb-értékesebb feladatokat és/vagy magasabb anyagi-erkölcsi elismerést jelent – s a kettõs karrierút rendszerében a vezetõi és a szakértõi karrier alternatívájaként jelenik meg. A szervezeti belsõ mobilitásnak két altípusával találkozhattunk a válaszadók feleleteit olvasva: A felfelé irányuló vertikális mobilitás jeleivel – amelyre az a jellemzõ, hogy nem csupán a vezetõ posztok különbözõ fokozataiban, a formális hierarchiában való elõrelépést jelenti, hanem magában foglalja a szakértõi karrierpályán való elõrelépést, a több tudást, a nagyobb felkészültséget igénylõ, kibõvített és gazdagított munkakörbe való átlépést is. A horizontális átcsoportosítás – minek során a munka tartalma nem változik, a katonák (szerzõdéses és hivatásos) ugyanazt a munkát végzik más csoportban, más földrajzi térségben – akkor tekinthetõ elõrelépésnek, sikeres munkahelyi életpályának, ha az új területen a státusz, a presztízs, a jövedelem a korábbinál nagyobb. 43. ábra. Mennyire volt fontos, hogy milyen beosztásba kerül visszaérkezése után?

197



3.12. Missziós tapasztalatok feldolgozása a Magyar Honvédségben és saját alakulatánál? A missziós szolgálat tapasztalatai alapvetõen három területen hasznosulhat. Az egyén, a honvédség egésze és az alakulat. A külszolgálati tapasztalatok hasznosítása tekintetében az ötfokozatú skálán a „közepes” vagy „kis mértékben” a domináns érték, akár a honvédség egésze, akár a saját alakulatról van szó. Feltûnõen nagy a különbség a tekintetben, hogy miként alakul a tapasztalatok hasznosítása a honvédség egészében és az alakulatnál. A különbség elsõsorban az „egyáltalán nem….” tekintetében figyelhetõ meg. A honvédségre vonatkozó 9,1%-kal szemben az alakulat 16,7%-a áll szemben, azaz a honvédség inkább hasznosítja a misszióban szerzett tapasztalatokat, mint az alakulat.

Teljes mértékig

Nagymértékben

Közepes mértékben

Kismértékben

Egyáltalán nem volt haszna

21. táblázat. Mennyire hasznosítja a külszolgálatok tapasztalatait a honvédség, illetve az alakulata?

A honvédség mennyire hasznosítja általában a külszolgálatok tapasztalatait?

2,9%

18,3%

45,1%

24,6%

9,1%

Hogyan hasznosultak külszolgálatának tapasztalatai saját alakulatánál?

3,5%

16,2%

39,0%

24,5%

16,7%

Tényezők

72. kép. Töprengés

Figyelmeztetõ jel, hogy találtunk ugyanakkor jeleket a stagnáló karrierszakaszok, valamint szerkezeti- és életpálya-holtpontok kialakulására is: – A stagnáló karrierszakasz olyan állapot, amikor egyéni vagy szervezeti okból az elõmenetel valószínûsége minimális. Elméletileg a nyugalmi állapot három típusa különböztethetõ meg: szerkezeti, tartalmi és életstílus jellegû holtpontot különböztet meg. – A szerkezeti holtpont az elõmenetel végét jelenti az adott szervezetben, mivel a szervezet strukturális okok miatt nem tud elõmeneteli lehetõséget biztosítani. Tartalmi holtpont lép fel abban az esetben, amikor valaki már olyannyira begyakorolta, megtanulta a munkakörében végzett munkát, hogy az unalmas számára, nem elégíti ki. – Az életstílus holtpont egy mély, komplex krízishelyzet, amely akkor áll elõ, ha az egyén a társadalmi és magánszerepei közül valamelyiknek döntõ, megkülönböztetett jelentõséget tulajdonít, kizárólagosan erre építi fel életét és ez a fix pont megbillen. A súlyponti területen a sikertelenség teljes összeomláshoz vezethet, identitászavarokat és önbecsülési problémákat okoz. A válaszadók jelentõs hányada úgy nyilatkozott: célszerûnek tartaná, ha a miszsziós tapasztalatokat figyelembe vennék a katonai elõmeneteli rendszerben. 198

44. ábra. Mennyire hasznosítják missziós tapasztalatait?

199



A megkérdezettek többsége úgy gondolja, hogy a honvédség egésze közepes vagy ennél kisebb mértékben hasznosítja a misszióban részt vevõk tapasztalatait. Az általános képet árnyalja, hogy a zászlósok és a fõtisztek, azok, akik többször jártak misszióban valamint, a nõk az átlagnál pozitívabb véleményt alkotnak. Többségük úgy látja, hogy a honvédség felhasználja a misszióban szerzett tapasztalatait.

A munka tartalmának összehasonlításakor polarizálódnak a vélemények. A misszióban végzett munkát, annak tartalmát a megkérdezettek többsége (50,9%) nem tekinti értékesebbnek, mint amit az eredeti beosztásában végez. E mellett van egy jelentõs nagyságú csoport (49,1%), amely a missziós tevékenységét értékesebbnek, fontosabbnak tekinti, mint az alakulatnál végzett munkáját.

3.13. Visszailleszkedés vagy leszerelés a visszaérkezés után; kapcsolat az egykori kollégákkal

3.14. Kik és miért szerelnek le visszaérkezést követõen?

A kérdõív ötödik része a visszaérkezés utáni közvetlen helyzetet vizsgálta – s annak részeként az esetleges leszerelések okait, valamint az egykori kollégákkal fenntartott kapcsolatot. Megállapítható, hogy alapvetõen a magyar kollégákkal rendszeres a kapcsolattartás, ritkább külföldivel, és még ritkább az egykori helyi kapcsolatokkal. Feltûnõ, hogy a missziós összeköttetések milyen erõsek, hiszen, ha mindhárom kategóriát figyelembe vesszük, azt lehet megállapítani, hogy valakivel mindenki tart kapcsolatot. A misszióban végzett feladat, függetlenül annak idõtartamától, kiszakítja az egyént megszokott környezetébõl. Az új feladatok, az új elvárások, az új kapcsolatok hatással vannak, lehetnek a missziót követõ idõszakra, feladataira, az emberi kapcsolatokra stb. A kérdés a mindennapi élet néhány területét érintve próbál meg választ keresni a visszailleszkedés minõségére. A megkérdezettek többségénél a missziót követõen lényegesen nem nehezedett a „visszailleszkedés”: a korábban megszokott szervezeti környezetben, a misszió elõtti feladatok végrehajtásában, a volt kollégákkal való együttmûködésben nem következett be nagy fordulat. A szerzõdéses és hivatásos katonák esetében a bajtársakkal, kollégákkal való jó munkatársi kapcsolatot alapvetõen nem változtatta meg a missziós szolgálat. A válaszadók túlnyomó többsége (92,1%) válaszolt a kérdésre „nem”-mel. A kollegákkal való alapvetõen pozitív kapcsolatot nem befolyásolja, módosítja sem a rendfokozat, sem a misszióban töltött idõ. Ellentmondásos a feladatok összehasonlításával kapcsolatos vélemények alakulása. A többség (68,3%) úgy gondolja, hogy nem hasonlítható össze a missziós tevékenység és az alakultnál végzett munka, de nincsenek elhanyagolható arányban azok, akik(31,7%) nem látnak nagy különbséget a két tevékenység között.

Keserû tapasztalat, hogy a külföldi missziós szolgálatból hazatérõ hivatásos és szerzõdéses katonák közül többen rövidebb-hosszabb idõ elteltével leszerelnek. Megkérdeztük tehát válaszadóinkat, hogy szerintük mely tényezõk általában milyen mértékben járulnak hozzá a külföldi szolgálatból hazatérõk leszereléséhez. Válaszadóink véleménye szerint alapvetõen az alábbi tényezõk játszanak közre a visszaérkezettek leszerelésében: • Anyagi okok miatt mennek el • Itthon nem motiválják õket kellõképpen, nem kapnak megfelelõ visszaigazolást végzett munkájukról – míg odakinn a parancsnokok igyekeznek naponta értékelni és pozitívan motiválni 45. ábra. Visszaérkezők leszerelésének főbb okai

22. táblázat. Visszaérkezés utáni tapasztalatok Állítások Nehéz volt a visszailleszkedésem Sok energiámba került hozzákezdeni egy feladathoz Jobban idegesítettek a kollégáim, mint a kiutazás előtt Nem hasonlítható össze a missziós feladat és az, amit az alakulatomnál végzek Visszatekintve, a misszió alatti tevékenységemet értékesebbnek érzem, mint az alakulatomnál végzettet

200

Egyetért? Igen Nem 9,7% 90,3% 6,9% 93,1% 6,4% 93,6% 68,3% 31,7% 49,1% 50,9%

201



23. táblázat. Ön szerint az alábbi állításokban említett tényezők általában milyen mértékben járulnak hozzá a külföldi szolgálatból hazatérők leszereléséhez?

Tényezők

Anyagi okok miatt mennek el Itthon nem motiválják őket kellőképpen, nem kapnak megfelelő visszaigazolást végzett munkájukról – míg odakinn parancsnokok igyekszenek naponta értékelni és pozitívan motiválni Eleve így tervezték; leszerelés előtt még extra pénzhez akartak jutni Hazaérkezés utáni kilátások hiánya miatt mennek el A szervezetlenség miatt mennek el Az értelmetlen munka miatt mennek el Itthon a minőségi munkához szükséges megfelelő feltételrendszer hiánya miatt mennek el Családi okok miatt mennek el A parancsnokok magatartása miatt mennek el A jelenlegi családtámogatási rendszer nem nyújt elégséges támogatást az itthon maradt családoknak A hazajárási problémák miatt mennek el Nincs itthon csapatszellem, összetartozás Általában az alakulatnál lévő rossz emberi kapcsolatok, illetve viszonyok miatt mennek el A külszolgálatok terhei miatt mennek el (túl hosszú ideig /6 hónap/ vannak távol a szeretteiktől) A kiképzés gyengesége, átadott elméleti és gyakorlati ismeretanyag gyakorlati használhatatlansága miatt mennek el

Teljes mértékig, illetve nagy mértékben egyetért

Közepes, illetve kismértékben egyetért

42,8

48,8

8,3

731

42,5

48,5

9,0

746

42,1 40,9 38,9

49,0 50,7 53,5

8,9 8,4 7,6

751 746 753

37,1 37,0 36,2

57,0 54,3 53,4

5,9 8,7 10,4

735 738 740

27,6 26,8 19,1

60,8 58,8 65,6

11,7 14,5 15,3

744 747 744

14,2

57,9

27,9

745

14,1

66,5

19,5

740

Egyáltalán Válasz nem ért -adók egyet száma (fő) Válaszok százalékos megoszlása 70,1 25,7 4,2 759 49,3 43,8 6,9 749

• Eleve így tervezték; leszerelés elõtt még extra pénzhez akartak jutni • Hazaérkezés utáni kilátások hiánya miatt mennek el • A szervezetlenség miatt mennek el • Az értelmetlen munka miatt mennek el • Itthon a minõségi munkához szükséges megfelelõ feltételrendszer hiánya miatt mennek el

202

Válaszadóink alapvetõen az alábbi tényezõket jelölték meg a visszaérkezettek leszerelésében közrejátszó jellemzõ okokként: • Anyagi okok miatt mennek el • Itthon nem motiválják õket kellõképpen, nem kapnak megfelelõ visszaigazolást végzett munkájukról – míg odakinn parancsnokok igyekeznek naponta értékelni és pozitívan motiválni • Eleve így tervezték; leszerelés elõtt még extra pénzhez akartak jutni • Hazaérkezés utáni kilátások hiánya miatt mennek el • A szervezetlenség miatt mennek el • Az értelmetlen munka miatt mennek el • Itthon a minõségi munkához szükséges megfelelõ feltételrendszer hiánya miatt mennek el • Családi okok miatt mennek el • A parancsnokok magatartása miatt mennek el • A jelenlegi családtámogatási rendszer nem nyújt elégséges támogatást az itthon maradt családoknak • A hazajárási problémák miatt mennek el • Nincs itthon csapatszellem, összetartozás

3.15. A családsegítõ rendszer mûködésével kapcsolatos elvárásokról – a katonák és családtagjaik által megfogalmazott szükségletek, igények alapján A missziót megjárt hivatásos és szerzõdéses katonák házas- és élettársainak túlnyomó többsége megértõ, s igyekszik helytállni párja távollétében – annak ellenére, hogy a nyakukba szakad a jellemzõen kétkeresõs családmodellben élõ katonacsaládok fenntartásának minden nyûge-gondja. Ez sokszor rengeteg energiájukat emészti fel, lelkileg fáradttá, rossz közérzetûvé, érzékenyebbé teszi õket. Túlhajszoltságuk miatti esetleges türelmetlenségük, idegességük, feszültségük pedig nem csupán a gyermekeikkel, szüleikkel, barátaikkal, rokonaikkal, szomszédaikkal való kapcsolatukat teheti problematikussá, de gondok forrása lehet a munkahelyeiken is (ami manapság, a több vonatkozásban romló munkaerõpiaci helyzet és az emelkedõ munkanélküliségi ráta mellett nem túlzottan pozitív kilátásokkal kecsegtet). Bizony gyakran segítséget se nagyon várhatnak a távol élõ szülõktõl, közeli rokonoktól, barátoktól. A családon belüli kapcsolatok alakulása a missziós szolgálat elõtt, alatt és után A kutatásunk során vizsgáltuk a családokon belüli kapcsolatok alakulását is a miszsziós szolgálatra történõ elindulást közvetlenül megelõzõen (a felkészítés alatt), a missziós szolgálat idõtartama alatt, majd pedig azt követõen. Ennek alapvetõ oka az volt, hogy a nemzetközi kutatási tapasztalatok több vonatkozásban alátámasztani látszanak azt a megfigyelést: rendkívül fontos a külföldi miszsziós szolgálatban tevékenykedõ katonák „lelki békéje” (kiegyensúlyozottsága) és stressztûrõ képessége szempontjából, hogy milyen mértékû támogatást, megértést érzékelnek a családtagjaik részérõl a missziós beosztásával járó túl203


zott szolgálati leterheltséggel és szolgálati elfoglaltságai miatti elhúzódó távollétével szemben. A nemzetközi szakirodalom a szociológiai és szociálpszichológiai sajátosságok alapján általában három fõ szakaszra bontva vizsgálja a missziós külszolgálattal összefüggésben a katonacsaládokon belüli viszonyrendszer alakulását. Általában külön-külön vizsgálják: 1. a kiutazás/bevetés elõtti idõszakot; 2. a missziós területen eltöltött idõszakot, amelyen belül általában külön szokták választani: • az „elválasztási, elszakadási fázist”, ami általában a kiutazástól számított három-négy hónapot öleli fel, • a „normalizálódási és leküzdési fázist”, amely az „elválasztási fázis” végétõl egészen a hazautazásig tart); végül pedig 3. a hazatérés, visszailleszkedés idõszakát. 245 1. Kiutazás/bevetés elõtti idõszak Minél inkább közeledik az indulás napja, annál inkább felszínre kerülnek az addig rejtve maradt aggodalmak, félelmek, illetve esetleges indulatok mind a katonatársak, mind pedig a házastársak között. A katonatársak akár szóváltásba is keveredhetnek még a rutinszerû gyakorlatok alkalmával is, éppen azért, mert félnek, hogy missziós területen netán hibázni fognak és ez a hiba a társuk életébe kerülhet. Igaz, ezt általában hangosan nem mondják ki, sõt talán saját maguknak sem ismerik be. Elbizonytalanodnak a megszerzett ismeretekben. Talán ahhoz az érzéshez lehetne hasonlítani, amit a vizsgázók éreznek egy-egy írásbeli vagy szóbeli megmérettetés elõtt az oktatási intézményekben. Ez nagy terhet róhat a katonákra. Ezen felül még a biztonságosnak és nyugodtnak hitt otthon is izzó katlanná változhat az indulás közeledtével. Ugyanis az otthon maradók – többségében nõk, de már akadnak férfiak is – elkezdenek komolyan aggódni a párjukért, a közös családért és annak egységéért. Féltik párjuk (házas-, illetve élettársuk) életét, valamint súlyos aggodalom, kisebbfajta rettegés fogja el õket a jövõvel kapcsolatosan. A katonák és családjaik már ezt az idõszakot is kemény megmérettetésnek, terhelésnek érezhetik (a németek ezt „Einsatz vor dem Einsatz”, vagyis „bevetés a bevetés elõtt ” – kifejezéssel szokták illetni246). A kiutazás elõtti hetek, hónapok nagyon zaklatottak, hirtelen mindenki együtt akar lenni a katonával, úgy a családja, mint a rokonai, a barátai. Emellett egyre többet kell a laktanyában, báziso(ko)n tartózkodnia a különbözõ egyeztetések, megbeszélések, esetleges „fõpróba” miatt. Az egyik megkérdezett feleség a következõképpen írta le a helyzetet: „A naptár tele; a készülõdés valószínûleg túlhajszoltabb, mint maga a bevetés. Minden olyan, mint egy méhkaptárban.” 247 Tehát ilyenkor a legfõbb szabály, hogy: „Hiányozni tilos!”.

245 Lásd ennek kapcsán különösen: Maren Tomforde: Einsatzbedingte Trennung – Erfahrungen und Bewältigungsstrategien – SOWI Forschungbericht – November 2006. 246 Lásd: Tomforde, i. m. 20. o. 247 Lásd: Tomforde, i. m. 21. o.

204


Mindezen stresszforrások következtében egyeseknél akár pszichoszomatikus betegségek is kialakulhatnak (például a cukorbaj, bizonyos szívbetegségek, vesekõ, asztma, gyomorbántalmak, gyomorfekély).248 A német kollégák tapasztalatai szerint a fiatalabb párok relatíve nagyobb veszélynek vannak kitéve, mint azok, akik több éve, vagy akár évtizedek óta együtt vannak. Magyarázatuk szerint a fiatalabbak életkori sajátosságaikból adódóan jellemzõen kevésbé toleránsak, nehezebben fogadják el a kiutazás tényét, s azt, hogy párjuknak mennie kell, ha erre utasítást, parancsot kap, s ezért vehemenciájuk miatt hamarabb összekaphatnak, másrészt nehezebben értik meg az elválás miértjeit, ebbõl fakadóan nehezebben is tolerálják annak következményeit. Van, aki teljes mellszélességgel kiáll párja mellett, támogatja õt a felkészülés során is, de akad olyan családtag is, aki nemhogy nem tolerálja, de egyenesen ellenzi a missziót. Jellemzõen a fiatalabb feleségek vagy élettársak reakciója ez, mivel õk nehezebben fogadják el a kiutazás tényét és az esetünkben fennálló „muszáj” parancsát is. Valószínûleg életkoruk mellett még az is szerepet játszhat az otthon maradó elégedetlenkedõknél, hogy esetleg jól keresõ civil szakmájuk van, s mint ilyenek, bizonyos mértékig anyagilag függetlenek. Azaz nem kötelesek végrehajtani a kiadott utasításokat, jelezhetik fõnöküknek, ha valamivel nem értenek egyet, vagy másképp gondolják. Megtehetik ezt az azonnali elbocsátást is megkockáztatva. Azonban ez még mindig nem jelent akkora terhet és veszélyt, mint egy parancsmegtagadásért járó hadbírósági tárgyalás vagy extrém, statáriális körülmények között azonnali fõbelövés. A civil és katonai felelõsségre vonás rendkívül eltérő, de ezt sok polgári személy, fõként aggódó feleségek/élettársak nem minden esetben hajlandók belátni. 2. A missziós területen eltöltött idõ a) Elválasztási, elszakadási fázis Ez az idõszak az elutazástól egészen a missziós idõtartam negyedéig, legfeljebb feléig tart. Itt még inkább jelentkezik a párok, családapák/anyák hiánya, és felerõsödik az elválás miatt érzett fájdalom is. Nagyon sok nõnél, de természetesen a férfiak esetében is, hiányzik a segítõtárs, aki a mindennapi gondok egy részét átvállalná, megoldaná. Itt elég a legegyszerûbb dolgokra gondolni (például bevásárlás; fõzés; a gyerekek iskolába, edzésre, különórákra vitele; kerti munkák ellátása; egyszerûbb, otthoni javítások elvégzése). Relatíve megoldható feladatnak látszanak, azonban, ha ezt mind egy ember végzi a megszokott kettõ helyett, az igenis megterhelõ, sõt kiborító lehet az otthon maradott személy számára. Eme hiányérzetet javíthatja az a tudat, hogy a missziók során általában adnak pár napos vagy néhány hetes szabadságot a szolgálatot teljesítõ katonáknak. Ebbe a családtagok kvázi belekapaszkodhatnak, és átsegítheti õket az elsõ idõszakon.249 248 A pszichoszomatikus betegségek olyan szervi betegségek, amelynek kialakulásában, az elsõ szakaszban gyakran lelki zavarok ismerhetõk fel. Lásd erre vonatkozóan, egyebek között Rajna Péter (1991): Ideg- és elmegyógyászati szakkifejezések érdeklõdõk, hozzátartozók és betegek számára. Budapest, Innomark Rt., 169. o. oldal 249 Lásd: Tomforde, i. m. 32. o.

205


A hírek és információk, a mûveleti területen történtek nemcsak a katonákat, hanem azok családjait, fõként a barátnõket, feleségeket viselik meg. Bár hihetetlenül hangzik, de testi tüneteket is produkálnak ezek a negatív behatások és a bevetés miatti izgalmak. Talán a legérthetõbb tünet a depresszió volt: vagyis „kedélytelenséggel, nyomott hangulattal, alvászavarral, csökkent aktivitással és kezdeményezõkészséggel, esetleg egyéb testi tünetekkel járó lelki betegségek”250 megjelenése a jellemzõ. Ezen felül, illetve ennek következtében a megkérdezettek hát-, kar-, láb-, fejés fogfájásról, valamint súlyvesztésrõl számoltak be. Voltak olyan válaszadók is, akik pozitív fejleményekrõl meséltek. Akadt olyan interjúalany is, aki azt állította, hogy jobban alszik, amióta a férje elutazott. Többen elkezdtek sportolni, vagy letették a cigarettát. Voltak, akik felújították vagy átrendezték a lakásukat, illetve a kint tevékenykedõk is elfoglalták magukat valamivel a fennmaradó szabadidejükben. b) Normalizálódási és leküzdési fázis A kiküldetés második szakasza ez, ami egészen a hazautazásig tart. Ekkorra a hátországiak már megszokták, hogy a családfõ/a párjuk nincs otthon. Kialakultak az új rutinok. Egyúttal tudatosul az is, hogy a katona nem tud csak úgy, egyik pillanatról a másikra hazaugrani és segíteni. A még mindig meglévõ ûrt azonban megpróbálják valamiféleképpen kitölteni vagy helyettesíteni az otthon maradottak. Új érzésként belép a vizsgálat képébe a büszkeség. A párok, a családtagok és barátok büszkék „katonájuk” teljesítményére, az addig elért eredményeire, sikereire, és ez jó érzéssel tölti el õket. El tudnak dicsekedni vele az ismerõsöknek, mesélhetnek róla, ami azért is jó, mert változatosságot visz a család mindennapjaiba, és talán közelebb is hozza a távollevõt. Hiszen az új történés, a sikerek révén úgy érezhetik, mintha ott lenne velük a misszióban szolgáló katona. Részese lesz bizonyos szinten az életüknek, sokkal kézzelfoghatóbb módon, mint addig. Végtére is az a tudat, hogy odahaza minden rendben van, nincsen semmi baj, és szeretettel várják haza a katonát, igenis a családtagok, feleségek, élettársak és barátnõk érdeme. A már említett félidei szabadságolások251 nagyban befolyásolhatják a párok egymáshoz és a misszióhoz fennálló, addig kialakult viszonyát. Mind pozitív, mind negatív kihatással lehetnek a kapcsolatokra. Pozitív, megerõsítõ lehet abban az értelemben, hogy a párok újra együtt lehetnek, könnyebben átvészelik általa a miszszió hat hónapos idõszakát. Viszont negatív vonzata is lehet, hiszen épp, hogy hazaérkezik a külszolgálatos, már szinte megy is vissza – mivel az esetek többségében szinte elrepül az a néhány nap – és a családoknak újra el kell válniuk egymástól. Újra el kell búcsúzni, megint át kell élni az indulás elõtti traumát és esetleges veszekedéseket is. 250 A depresszió definíciója – dr. Rajna Péter: Ideg- és elmegyógyászati szakkifejezések érdeklõdõk, hozzátartozók és betegek számára. Innomark Rt. 1991., 57. oldal 251 A Bundeswehrben a hat hónapos missziókban a szabadságolás 21 napos lehet, amit egy darabban, vagy részletekben tölthet otthon a katona. Bõvebbet errõl lásd: Tomforde, i. m. 44. o.

206


3. Hazatérés, visszailleszkedés Az anyaországba történõ visszaérkezést követõen számos kihívással és nehézséggel kell megküzdenie a katonáknak és azok hozzátartozóinak. Egyeseknek a magánéleti kapcsolataikban akadhatnak problémáik, míg másoknak a beilleszkedés vagy inkább visszailleszkedés okoz gondot. Ez a fázis néhány hetet vagy hónapot ölelhet fel, attól függõen, hogy milyen a párok, családok kapcsolata. A milyenség alatt itt a kötelék erõsségére, szorosságára –, és a problémák átvészeléséhez kellõ idõ is befolyásolja eme szakaszt. Ebben az idõszakban elõkerülhetnek régi, már megoldottnak hitt vagy teljesen új, a misszióval felmerülõ problémák, feszültségek is – ide értve a PTSD, illetve PTBS megjelenését is.252 A hazatérõ katonák törekszenek arra, hogy régi, családban elfoglalt helyüket – úgy, mint apa/anya, illetve mint férj/feleség – visszaszerezzék. Szeretnék minél hamarabb felvenni visszaállítani a régi rendet odahaza, azonban ez nem mindig megy úgy és olyan gyorsan, ahogy õk tervezik, és ez feszültségekhez, súrlódásokhoz vezet. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a ház ura és az idõközben „függetlenedett nõ” összecsapására kerül ekkor sor. Enyhébb esetekben vita, vagy veszekedés alakulhat ki a nézeteltérésekbõl; rosszabb esetekben tettlegességig is fajulhatnak a dolgok. Nem ritkák a katonacsaládokban a válások, fõleg azokban a famíliákban, ahol a családfõ már a sokadik külföldi „megmérettetés” kedvéért hagyja otthon a párját és/vagy a gyerekeit. A feleség-férj viszonylatban elõfordulhat a veszekedésen és a tettlegességen túl a rivalizálás (például a gyermek/gyermekek szeretetéért), a szexuális zavarok (például a hazatérõ férfi valamilyen átélt élmény miatt impotenssé válik a feleségével szemben), vagy az úgy nevezett „megnémulás”. Ebben az esetben a hazaérkezett katona nem hajlandó megnyílni párjának/családjának, hanem magába fojtja érzéseit, az átélt élményeket, legyenek azok jók, vagy rosszak. Ezenkívül problémák merülhetnek fel az apa-gyermek viszonylatban is. Hiszen az eddig, vagyis a misszió kezdetétõl végéig megszokott környezetbe újra visszakerül egy olyan autoriter személyiség, aki az anya mellett, vagy akár fölött, uralkodni és irányítani akarja a gyermek és a család életét. A gyerekek, fõleg a kamaszkorúak, akik lázadásra hajlamosak, nehezen tûrik el ezt az új személyt az életükben. Még akkor is nehezükre esik megszokni az újabb „irányítót”, ha az történetesen a saját apjuk. Elvégre a hazajövetelét megelõzõ fél évben szinte teljes mértékig kimaradt a gyermek életébõl. Nem volt vele a fontos pillanatoknál, nem segítette át olyan nehéz helyzeteken, ahol esetleg egy anya, vagy egy nõ nem feltétlen tud száz százalékig segítséget nyújtani. Természetesen ez fordítva is igaz: hiszen a hazatérõ anya/feleség is megküzd ugyanezekkel a problémákkal, mind a párját, mind a gyerekeit illetõen. Sajnálatos módon nem ritkán elõfordulhat olyan eset is, amikor a hazaérkezõ szülõ olyannyira nem találja meg a hangot a serdülõ gyermekével, hogy inkább jól elnáspángolja, minthogy elbeszélgetne vele. Másoknál az sem ritka, hogy hónapokig nem létesítenek testi kapcsolatot a párjukkal,, illetve elválnak. Azonban alapvetõen a legtöbb családban nagyon örültek és meg is könnyebbültek, hogy a család feje épségben hazatért hozzájuk. 252 PTBS – Posttraumatische Belastungsstörung, vagyis poszttraumás/traumát követõ terhelészavar.

207



46. ábra. Itthon maradottak mit tapasztaltak?

73. kép. Hazaérkezés

Probléma lehet, amikor a hazaérkezõ fél nosztalgiázik, s azt mondogatja: „A miszszióban minden jobb volt.” Erre nem ritkán az a válasz: „Akkor menj vissza!”253 A fent említett nemzetközi kutatási tapasztalatok ismeretében fogtunk hozzá ahhoz, hogy kérdõívet alkossunk a családtagok számára is, s kérjük véleményüket, javaslataikat. Adataink szerint a missziót megjárt magyar hivatásos és szerzõdéses katonák házas- és élettársainak túlnyomó többsége úgy ítélte meg: mind õk, mind pedig gyermekeik, s párjuk szülei alapvetõen megértõen (el)fogadták, hogy házas-, illetve élettársuk külföldi missziós szolgálatának idõtartama alatt meglehetõsen hosszú ideig nem látják majd a családfõt. Párjuk külföldi misszióban történõ szolgálata alatt az itthon maradó házas- és élettársak túlnyomó többsége derekasan igyekezett helytállni – annak ellenére, hogy párjuk távollétében a nyakukba szakadt a jellemzõen kétkeresõs családmodellben élõ katonacsaládok fenntartásának minden nyûge-gondja, amit annak a tudata sem igazán tett könnyebbé, hogy segítséget nem mindig várhatnak a távol élõ szülõktõl, közeli rokonoktól, barátoktól. Ez az itthon maradottaknak sokszor rengeteg energiáját emészthette fel, érzékenyebbé tehette õket. A nemzetközi tapasztalatok alapján attól tartottunk: az itthon maradó házas- és élettársaknak a túlhajszoltságuk miatti esetleges türelmetlensége, idegessége, feszültsége kedvezõtlenül befolyásolhatja a gyermekeikkel, szüleikkel, barátaikkal, ro253 Lásd: Tomforde, i. m. 56-57.o.

208

konaikkal, szomszédaikkal való kapcsolatukat, s gondok forrása lehet a munkahelyeiken is (ami a romló munkaerõpiaci helyzet és az emelkedõ munkanélküliségi ráta mellett nem kedvező). Amikor azt tudakoltuk, hogy az illetõ családtagok közérzetére miként hatott az, hogy házas-, illetve élettársuk külföldi misszióba ment, úgy tûnt, hogy bizony elõfordult: • lelkileg fáradtabbak voltak (81%), • rossz volt a közérzetük (79%), • érzékenyebbé, könnyebben megbánthatóbbá váltak (56%), • fizikailag betegnek érezték magukat (35%), • visszahúzódóbbak voltak társaságban (29%). Amikor megkérdeztük a missziót megjárt hivatásos és szerzõdéses katonák házas- és élettársait: miként ítélik meg, milyen sikerrel tudták megoldani párjuk távollétében a család életének vitelét, akkor a legjellemzõbb gondokként az alábbiakat jelölték a kérdõívünket kitöltõ válaszadó családtagok: • heti nagybevásárlások elvégzése • ház körüli, illetve lakással összefüggõ kisebb javítások elvégzése önállóan; • kapcsolattartás kinn szolgáló párjával (telefonon, e-mailben); • család hivatalos ügyeinek rendezése hivatalokban; • szabadidõ kihasználása saját pihenés, egyéni kikapcsolódás céljából; • magány, egyedüllét feszültségektõl mentes kezelése. A házas-, illetve élettársak saját bevallásuk szerint viszonylag jól képesek megküzdeni a párjuk külföldi missziós szolgálata alatt a szeretett személy távollétébõl fakadó gondokkal, s ezért csak maximum némi érzelmi, idegi ingadozást érzékeltek magukon. 209



24. táblázat. Az Ön közérzetére miként hatott az, hogy házas-, illetve élettársa külföldi misszióba ment? Igen Állítás Érezte-e magát fizikailag betegnek az Ön házas-, illetve élettársának külföldi missziós szolgálata alatt? Volt-e olyan, amikor rossz volt a közérzete? Volt-e lelkileg fáradt? Visszahúzódóbb volt-e társaságban? Érzékenyebbé, könnyebben megbánthatóbbá vált?

47. ábra. Gyermekeiknél mit tapasztaltak párjuk kinnléte alatt? 74. kép. Apa végre itthon

210

Nem

Válaszok %-os aránya 35,4 64,6 79,1 80,9 28,7 55,7

20,9 19,1 71,3 44,3

Válaszadók száma 113 115 115 115 115

A házas-, illetve élettársak saját bevallásuk szerint különbözõ megoldási, illetve megküzdési módokat választottak, amikor családjukban illetve önmagukon tapasztalták, hogy társuk külföldi missziós szolgálata alatt valamilyen probléma adódott. 75. kép. A jövő katonái?

211



A kapott válaszok elõfordulási gyakorisága alapján úgy tûnik: családon belüli, illetve egyéni problémák elõfordulása esetén jellemzõen a következő problémamegoldási utakat keresték a hozzátartozó státusú válaszadóink: • amint tudtak, igyekeztek mihamarabb telefonálni, illetve írni a párjuknak, hogy megvitassák a felmerült problémát; számba vegyék a lehetséges megoldási módokat, s a megbeszélésük eredményeire alapozva hozzák meg döntéseiket, • megbeszélték a szülõkkel, hozzájuk közel álló rokonaikkal, • megbeszélték egy barátnõvel/baráttal/szomszéddal, • próbáltak egyedül maradni és gondolkozni, • megbeszélték kollégáikkal a munkahelyeiken, • sportoltak, hogy eltereljék a gondolataikat, • kérniük se kellett, mert párjuknak az alakulatánál szolgáló, itthon maradt barátai szívességbõl, baráti alapon segítettek. Arra is rákérdeztünk, hogy az itthon maradt házas-, illetve élettársak tapasztaltake esetleg valamilyen szokatlan változást gyermeküknél, illetve gyermekeiknél a párjuk külföldi misszióba történõ távozását követõen. A válaszok alapján nem volt jellemzõ, hogy túlzottan negatív irányú változások álltak volna be a gyermekek attitûdjében, viselkedésében. Mikor azt tudakoltuk, hogy az illetõ családtagok közérzetére miként hatott az, hogy házas-, illetve élettársuk külföldi misszióba ment, úgy tûnt, hogy bizony elõfordult: rossz volt néha az illetõk közérzete, fáradtabbak, esetleg érzékenyebbekké váltak. Amikor válaszadó családtagjaink egyedül nem boldogultak valamilyen probléma megoldásával házas-, illetve élettársuk külföldi missziós szolgálata alatt, saját bevallásuk alapján találtak olyan személyt (barátot, szomszédot, rokont), akihez fordulhattak, amikor beszélgetni szerettek volna az õket foglalkoztató problémákról, illetve akitõl segítséget kérhettek volna a problémák megoldásában. Összességében kedvezõnek mondható, hogy a válaszadók társadalmi, személyes kapcsolati hálóit (networkjeit) feltérképezni igyekvõ kérdéseinkre adott válaszok alapján a barátok relatíve jelentõs hányada a szintén az alakulatnál szolgáló másik ka26. táblázat. Működött-e alakulatánál missziós szolgálata alatt humán szolgáltató, illetve családtámogatási rendszer? 76. kép. Gyermek játszóház Válaszok 25. táblázat. Részt vállalna-e önkéntes segítőként a családsegítő szolgálat által a misszióban kinn szolgálók itthon maradt hozzátartozói részére szervezendő szolgáltatások nyújtásában? Válaszok igen nem, mert… Összesen

212


megoszlása (%)

17 13 30

56,7 43,3 100

Igen, határozottan tudom, hogy működött – s családomat is segítették Igen, határozottan tudom, hogy működött – habár családom nem kért, s emiatt nem is kapott segítséget Igen, határozottan tudom, hogy működött – sőt családom kért is segítséget, amit sajnos nem kaptak meg Azt hiszem, hogy működött, de nem tudom biztosan Biztosan tudom, hogy nem működött Total

Válaszadók száma (fő) megoszlása (%) 34 168

4,7 23,3

14

1,9

346 160 722

47,9 22,2 100,0

213


48. ábra. Katonák milyen támogatást vártak volna el az alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszertől?

214


49. ábra. Családtagok milyen támogatást vártak volna el a párjuk alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszertől?

215



27. táblázat. Milyen támogatást kellett volna nyújtania, illetve mit kellett volna biztosítania az Ön itthon maradt családja részére az alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszernek?

Mit várt volna el?

Nagy Legyen – bár Szerintem szükség saját célra felesleges, Válaszlett volna nem kellene, haszontalan adók rá, hasznát de másnak jól – tehát száma látták jöhet nem kell (fő) volna Válaszok százalékos megoszlása 49,9 41,4 8,7

447

Információk biztosítása a missziókkal összefüggő aktuális hírekről Rendkívüli események kezelése (betegség, sérülés, haláleset) Gyermeknek iskolával kapcsolatos segítség

43,9

46,0

10,1

467

43,5

52,1

4,4

455

35,1

58,7

6,2

450

34,2

57,4

8,4

455

33,2

56,5

10,3

455

32,4

58,0

9,6

457

tona családtagja, akik megértést mutatnak a hasonló léthelyzetben lévõ barát(nõ) problémái iránt, s akár saját korábbi tapasztalataik alapján gyors segítséget, tanácsot is tudnak adni. Ilyen jellemzõ gondok a kérdõívünket kitöltõ válaszadó családtagok szerint az alábbiak: • Heti nagybevásárlások elvégzése • Ház körüli, illetve lakással összefüggõ kisebb javítások elvégzése önállóan • Kapcsolattartás kinn szolgáló párjával (telefonon, e-mailben) • Család hivatalos ügyeinek rendezése hivatalokban • Szabadidõ kihasználását saját pihenés, egyéni kikapcsolódás céljából • Magány, egyedüllét feszültségektõl mentes kezelése

Idős, egyedül élő szülő, nagyszülő, rászoruló családtag segítése, segítségnyújtás megszervezése az egészségügyi szervezeteken keresztül Információk biztosítása a Humán Szolgáltató, illetve Családtámogató Szolgálat által nyújtott szolgáltatásokról és az azokhoz való hozzáférési lehetőségekről Teleház, illetve Internetes szobák biztosítása az alakulatnál internet-kapcsolat létrehozásával a misszióban kinn lévők és a hozzátartozók között, min. heti egyszeri kapcsolat felvételének biztosítása végett – amennyiben a civil kapcsolattartási feltételek, lehetőségek nem biztosítottak Segítségnyújtás, tanácsadás a személyi állomány polgári hivatalos ügyeinek intézésében Telefonos és személyes segítségnyújtás a problémakezelésben és információadásban Gyerekeknek játszóház klubban Itthon maradt páromnak álláskeresésben segítség internetböngészéssel, ha nincs internetkapcsolata Egészségmegőrzésben segítségnyújtás, egészségügyi szaktanácsadás (megelőző célzattal)

31,9

59,0

9,1

454

28,7

62,3

9,0

457

26,6 26,4

63,0 60,2

10,4 13,4

451 455

25,7

63,1

11,2

455

Az említett tényezõk vetik fel egy komplex, más országok haderõiben akár már évtizedek óta eredményesen mûködõ humán szolgáltató, illetve családtámogató rendszer mielõbbi létrehozásának, valamint a családtagok módszeres felkészítésének szükségességét.

Szakszolgálatok kijelölt szakembereivel kapcsolattartás (személyügyi, jogi, pénzügyi, humán, egészségügyi szakember és pszichológus, tábori lelkész bevonásával),

25,2

64,2

Internethasználat, e-mail küldés-fogadás

77. kép. Kovács József vezérőrnagy, MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka missziós karácsony alkalmából köszönti a külszolgálatban lévő katonák gyermekeit

216

10,6

453

217



27. táblázat. Milyen támogatást kellett volna nyújtania, illetve mit kellett volna biztosítania az Ön itthon maradt családja részére az alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszernek? (Folytatás)

Mit várt volna el?

Hírhozó-hírvivő szolgálat működtetése, a misszióból szabadságon lévő katonákon, illetve a missziós sajtóreferensen keresztül Tájékoztatók, szórólapok készítése, megküldése hozzátartozóknak Rendszeres összejövetelek, előadások, (pl. visszaérkezés előtt várható problémákra való felkészítés céljából) Információk biztosítása a www.honvedelem.hu információs oldalról Tájékoztatás a civil képzési lehetőségekről Lelkisegély-szolgálat a misszióban kinn lévők családtagjainak – igény szerint Tájékoztatás a Magyar Honvédség aktuális híreiről Klub létrehozása misszióban kinn lévők családtagjai részére közös programok kínálatával

Nagy Legyen – bár Szerintem szükség saját célra felesleges, Válaszlett volna nem kellene, haszontala adók rá, hasznát de másnak jól n – tehát száma látták jöhet nem kell (fő) volna Válaszok százalékos megoszlása 24,7 60,4 14,9

457

23,1

59,3

17,6

455

20,5

63,5

16,0

457

24,3

63,8

11,9

437

23,5 21,6

62,3 67,7

14,2 10,7

452 458

18,9 18,6

61,1 61,9

20,0 19,5

455 451

Rákérdeztünk, hogy tudomásuk szerint létezett-e a külföldi missziós szolgálatuk alatt, illetve létezik-e aktuálisan humán szolgáltató, illetve családtámogató rendszer az alakulatuknál – s ha igen, akkor azt igénybe vették-e, illetve igénybe veszik-e? Sajnos, csak a válaszadóknak nem túlzottan magas hányada válaszolta azt, hogy határozottan tudott arról, hogy létezne efféle rendszer alakulatánál – s még kevesebben számoltak be arról, hogy igénybe is vették volna egy ilyen rendszernek a szolgáltatásait. Amikor azt tudakoltuk, hogy válaszadóink visszatekintve miként emlékeztek: mûködött-e kinnlétük alatt tudomásuk szerint az alakulatuknál olyan humán szolgáltató, illetve családtámogatási rendszer, amely segíthette volna kinnlétük alatt a családjukat, akkor sajnos a válaszadóknak nem túl magas hányada válaszolta azt, hogy határozottan tudott arról, hogy létezne efféle rendszer alakulatánál – s még kevesebben számoltak be arról, hogy igénybe is vették volna egy ilyen rendszernek a szolgáltatásait. Azt is megkérdeztük, hogy amennyiben nem mûködött humán szolgáltató illetve családtámogató rendszer a válaszadók alakulatuknál az illetõk külszolgálata alatt, akkor válaszadóink mit vártak volna el egy ilyen szervezettõl, hogy itthon maradt családjuk számára könnyebben elviselhetõ legyen a távollét. (27. táblázat) 218

28. táblázat. A humán szolgáltató, illetve családtámogató rendszerrel szembeni elvárások összehasonlítása Visszaérkezett katonák Internethasználat, e-mail küldés-fogadás

Családtagok Információk biztosítása a pár szolgálati helyéül szolgáló misszióval összefüggő aktuális hírekről

Információk biztosítása a missziókkal összefüggő Internethasználat, e-mail küldés-fogadás aktuális hírekről Rendkívüli események kezelése (betegség, Hírhozó-hírvivő szolgálat működtetése, sérülés, haláleset) a misszióból szabadságon lévő katonákon, illetve a missziós sajtó referensen keresztül Gyermeknek iskolával kapcsolatos segítség Információk biztosítása a Humán Szolgáltató, illetve Családtámogató Szolgálat által nyújtott szolgáltatásokról és azokhoz való hozzáférési lehetőségekről Idős, egyedül élő szülő, nagyszülő, rászoruló Gyermekfoglalkozások, ünnepekhez kapcsolódó családtag segítése, segítségnyújtás rendezvények, programok szervezése megszervezése az egészségügyi szervezeteken (pl. Mikulás, gyermeknap, Missziós Karácsony, keresztül stb.) Információk biztosítása a Humán Szolgáltató, Teleház, illetve internetes szobák biztosítása illetve Családtámogató Szolgálat által nyújtott az alakulatnál internetkapcsolat létrehozásával szolgáltatásokról és azokhoz való hozzáférési a misszióban kinn lévők és a hozzátartozók lehetőségekről között, min. heti egyszeri kapcsolat felvételének biztosítása végett – amennyiben a civil kapcsolattartási feltételek, lehetőségek nem biztosítottak Gyermekfoglalkozások, ünnepekhez kapcsolódó rendezvények, programok szervezése (pl. Mikulás, gyermeknap, Missziós Karácsony, stb.) Teleház, illetve internetes szobák biztosítása az alakulatnál internetkapcsolat létrehozásával a misszióban kinn lévők és a hozzátartozók között, min. heti egyszeri kapcsolat felvételének biztosítása végett – amennyiben a civil kapcsolattartási feltételek, lehetőségek nem biztosítottak

Idős, egyedül élő szülő, nagyszülő, rászoruló családtag segítése, segítségnyújtás megszervezése az egészségügyi szervezeteken keresztül Tájékoztatás a Magyar Honvédség aktuális híreiről

Segítségnyújtás, tanácsadás a személyi állomány polgári hivatalos ügyeinek intézésében

Rendkívüli események kezelése (betegség, sérülés, haláleset)

Telefonos és személyes segítségnyújtás a problémakezelésben és információadásban

Segítségnyújtás, tanácsadás a személyi állomány polgári hivatalos ügyeinek intézésében

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy amennyiben történetesen nem mûködött humán szolgáltató, illetve családtámogató rendszer a válaszadók alakulatánál az illetõk külszolgálata alatt, akkor válaszadóink mit hiányoltak leginkább,, illetve mit 219


vártak volna el egy ilyen szervezettõl, amennyiben az létezett volna, hogy itthon maradt családjuk számára könnyebben elviselhetõ legyen a távollét. Úgy tűnik, sok vonatkozásban hasonló volt a missziós tapasztalattal rendelkezõ katonák és családtagjaik értékelése, illetve elképzelése arról, hogy mit hiányoltak leginkább, illetve mit vártak volna el az alakulatuk humán szolgáltató rendszerétõl (amennyiben az létezett volna), hogy itthon maradt családjuk számára könynyebben elviselhetõ legyen a távollét.

ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 1. ÖSSZEGZÉS Felderítõ jellegû alapkutatásunk elején feltett kérdéseinkre a következő összkép alakult ki a válaszadók által megfogalmazottak alapján: 1. A hivatásos és szerzõdéses katonák alapvetõen ismerik a külföldi missziókra történõ toborzás, kiválasztás, felkészítés; a misszióban történõ kinntartózkodás alatti alkalmazás, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerét. Ugyanakkor figyelmeztetõ jel, hogy a külföldi missziókra történõ kiválasztás rendszerének objektivitásával összefüggésben nem túlzottan pozitív a válaszadók véleménye: jelentõs hányaduk szerint nem ritkán a jó személyes kapcsolatok, nepotizmus, protekció segíthet embereket különbözõ külföldi beosztásokba, nem pedig kizárólag a meritokrata alapelvek alapján szervezett, igazságos érdemelvû versenyeztetés során és a felkészítésen nyújtott kimagasló teljesítmény a kiválasztás alapja. A felkészítés rendszerét alapvetõen megfelelõnek értékelték – azonban kiemelten fontosnak tartanák, hogy a missziót megjárt kiképzõk megfelelõ anyagi-technikai feltételrendszerre támaszkodó, valóban gyakorlat- és miszszióorientált kiképzést adjanak a felkészítés különbözõ fázisaiban, amelybe a jelenleginél jobban beépítik a legfrissebb nemzetközi és hazai tapasztalatokat; a mûveleti területre és ott a leendõ szolgálati helyen a konkrét beosztásra vonatkozó naprakész, pontos információkat is. A misszióban történõ kinntartózkodás alatt fontosnak tartanák a szolgálatellátásuk és munkavégzésük megfelelõ személyi felszereléssel, anyagi és (harci)technikai eszközökkel való biztosítását; a megfelelõ színvonalú, biztonságos élet- és munkakörülmények kialakítását és folyamatos biztosítását; a szervezeti belsõ információs, illetve kommunikációs rendszer hatékony mûködtetését; a családtagokkal való kapcsolattartás lehetõségének és az itthoni családtámogató rendszer megteremtésének,, illetve kiszélesítésének és elmélyítésének lehetõségét, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerének stabilabbá, kiszámíthatóbbá tételét. 2. A válaszadók összességében használhatónak tartják a külföldi missziókra történõ kiválasztás, felkészítés; a misszióban történõ kinntartózkodás alatti alkalmazás, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerét. Úgy vélik ugyanakkor, hogy mielõbb további lépéseket lenne célszerû tenni azért, hogy a rendszer a jelenleginél hatékonyabban támogathassa a hadseregi, alakulat-, csoport- és egyéni szintû célok megvalósulását; az állomány eredményes szolgálatteljesítését és stabil családi hátterének biztosítását.

220

221



78. kép. Rövid pihenő

Az érintett (missziót már megjárt, aktuálisan külföldi béketámogató mûveletben szolgáló, illetve felkészülés alatt álló) katonák és családtagjaik meglehetõsen egyértelmû igényeket, elvárásokat fogalmaztak meg a családtámogatás honvédségi rendszerével és annak kitüntetett elemeivel összefüggésben – amelyek fontos adalékokkal szolgálhatnak a haderõ családtámogatási rendszerének létrehozásán és jelenleginél hatékonyabb mûködtetésén fáradozó döntés-elõkészítõk és döntéshozók számára. 3. Válaszadóink számos igényt, konkrét elvárást és javaslatokat fogalmaztak meg a jelenlegi kiválasztási, felkészítési, rendszerben tartási, valamint viszszaillesztési alrendszerek minél hatékonyabbá tétele; valamint a külföldi katonai szolgálat jelenleginél biztonságosabb, eredményesebb és célszerûbb megszervezése, s a szolgálati feladatok ellátása során esetlegesen keletkezõ feszültségek, konfliktusok létrejöttének megelõzése, illetve szakszerû kezelése érdekében. 4. Azon kérdéseinkre, hogy válaszadóink szerint melyek legyenek a jövõben a missziós kiválasztási, felkészítési és visszaillesztési rendszer teljesítményértékelési és elõmeneteli rendszerben is súlyozottan figyelembe veendõ, rendfokozati és beosztási mobilitást elõsegítõ mérési szempontjai, eszközei és módszerei, a kérdõíveinkre megfogalmazott válaszok alapján úgy tûnik: a katonák túlnyomó többsége elfogadja annak fontosságát és szükségszerûségét, hogy a teljesítményértékelési rendszer „objektív, kellõképpen megalapozott eszközt kell, hogy adjon az elöljárók, parancsnokok kezébe döntéseik 222

elõkészítésére, alátámasztására, beosztottaik motiválására, az alkalmazotti bérek meghatározására,, illetve differenciálására, valamint a kötelékek és kollektívák eredményességének növelésére, fejlesztési irányvonalaik kijelölésére. Ha nem megalapozottan, nem szakszerûen és kellõ körültekintéssel végezzük a teljesítményértékelést, nehéz kivédeni a szubjektivitást. Ebben az esetben a beosztott értékelését, sorsának alakulását a vezetõi mérlegelések jelentõsen befolyásolhatják. Ez lehetõséget ad arra, hogy a személyes szimpátia alapján szülessen meg a vélemény, amely ellentmondhat a teljesítményértékelés valódi céljának.”254 Ez felveti annak a kérdését, hogy a meglévõ ismeretek és tapasztalatok felhasználásával lehet, hogy célszerû lenne kidolgozni egy új, a szervezeti kereteink között jól mûködtethetõ, mind a parancsnokok, mind a beosztottak célkitûzéseinek és elvárásainak jobban megfelelõ, a személyi állomány vertikális és horizontális mobilitását egyaránt biztosító új életpálya-, illetve pályakép-rendszert, valamint azokhoz kapcsolódó teljesítményértékelési rendszert, amely valóban alapja lehet egy reális, objektív értékelésnek, feladatszabásnak, valamint egy teljesítményalapú differenciált díjazásnak egyaránt.255 5. A kutatási eredmények alapján meglehetõsen jól körvonalazódott azon kulcskompetenciák, ismeretek, jártasságok, készségek és képességek, tulajdonságok, magatartások, illetve tevékenységek köre, amelyeket a jelenleginél nagyobb hangsúllyal célszerû kialakítani és fejleszteni a jövõben a missziós kiválasztás, felkészítés; valamint a mûveleti területen végrehajtott eredményes tevékenység és a visszaillesztés sikere érdekében az egyes munkakörökhöz, szakbeosztásokhoz kapcsolódóan. 6. A Magyar Honvédség külföldi missziós tapasztalatokkal rendelkezõ és aktuálisan béketámogató mûveletekben szolgáló katonái a válaszok alapján úgy ítélik meg, hogy a haderõnek a jelenleginél jobban kellene honorálnia (nem csupán több pénzzel, de nagyobb fokú erkölcsi elismeréssel és a mostaninál is több törõdéssel) a missziós tevékenységre történõ felkészüléssel és a külföldi misszióban való részvétellel összefüggésben az átlagon felül nyújtott teljesítményt. 7. A missziós szolgálat révén szerzett és élvezett magasabb jövedelem az érintetteknek (mind a hivatásos, mind a szerzõdéses állományú katonáknak, mind a rendõröknek) az életkörülményeiben figyelemre méltó javulást eredményezett. A katonák esetében a lakások felszereltsége nõtt, többen rendelkeznek tartós fogyasztási cikkekkel, a misszió elõtti idõszakhoz képest 30%kal nõtt az internethasználók száma. A válaszolók döntõ többsége hazatérve lakóhelyet változtatott, ami lakásviszonya javulását eredményezte. Részint önálló lakást szereztek, részint lakásaikat megvásárolva, annak tulajdonosai 254 Benkõ Tibor: A teljesítményértékelési rendszer mûködésének tapasztalatai a Magyar Honvédségben a parancsnokok szemszögébõl. In Benkõ Tibor – Dobai Pál – Kanyó Mária – Kiss Zoltán László – Krizbai János – Malomsoki József (2007): Teljesítményértékelés. A Magyar Honvédség teljesítményértékelési rendszere fejlesztésének szervezetszociológiai és szervezetpszichológiai kérdései. Budapest, ZMNE, 353. o. 255 Lásd ennek kapcsán a szerzõdéses katonákra vonatkozóan elsõsorban Benkõ Tibor (2007): A teljesítményt ösztönzõ pályakép egy lehetséges változatának bemutatása. In Benkõ Tibor – Dobai Pál – Kanyó Mária – Kiss Zoltán László – Krizbai János – Malomsoki József (2007): Teljesítményértékelés. A Magyar Honvédség teljesítményértékelési rendszere fejlesztésének szervezetszociológiai és szervezetpszichológiai kérdései. Budapest, ZMNE, 363–383. o.

223


lettek, mások nagyobb lakásba költöztek. A megszerzett lakások komfortfokozata magasabb, alapterülete nagyobb a korábbinál. • Ugyanakkor a mindennapi megélhetés körülményei a korábbiakhoz képest nem javultak számottevõen, sõt a hivatásos állományviszonyú, tiszthelyettes és zászlós rendfokozati csoportba tartozóknál valamelyest emelkedett a nehezebb körülmények között élõk aránya. Ez több okra vezethetõ vissza: • Egyrészt a jelentõs anyagi erõforrásokat felszívó otthoni, ingatlanba, illetve ingóságokba (értékes tartós fogyasztási cikkekbe) történõ nagy értékû befektetések következtében megteremtett kedvezõbb lakás- és életkörülményeknek ez az „ára”. • Sokan vettek fel vélhetõen hitelt, kölcsönt is a beruházásaikhoz, aminek visszafizetése jelenleg terheli a család gazdálkodását. Gyanítható, hogy a felvett lakáshitelek nem kis hányada deviza-alapú hitel volt, amelynek a törlesztõrészletei (is, hiszen a forintalapú piaci lakáshitel se lett olcsóbb!) a közelmúltban lezajlott, nálunk is hatását éreztetõ világméretû pénzpiaci és hitelválság nyomán szintén jelentõsen megemelkedtek. • Az is elõfordulhatott: számítva a missziós szolgálat általi nagyobb bevételre – több családban már elõre kiköltekeztek. • A világgazdasági válság nem csupán a forint árfolyamának csökkenése, a megugró devizahitel-törlesztések, a magasabb infláció, s ezzel összefüggésben a benzinár- és gyakorlatilag mindenféle árucikk árának emelkedése révén hatott, de a kiterjedt gazdasági, pénzügyi és termelési krízis nyomán a munkanélküliség mértéke is nõtt – ami a katonacsaládokat sem kerülte el! Adataink szerint jelentõsen megnõtt a katonák házas-, illetve élettársai között a munkanélküliek részaránya – akiknek a jövedelmének a kiesése a mindennapi megélhetést alapvetõen befolyásolja a jellemzõen kétkeresõs katonacsaládokban. Ugyancsak szûkösebb gazdálkodást tesz lehetõvé, ha az illetõk gyermekei vagy szülei maradnak a munkanélkülivé válásuk miatt jövedelem nélkül. • Akik visszaérkezés után (a szülõi családból elköltözve) önálló lakást tudtak szerezni, azoktól az egyszemélyes háztartás vezetése szintén gondosabb beosztással való gazdálkodást igényel. • A misszió után elváltak, a gyermekükkel egyedül élõk mindennapi megélhetése ugyancsak nehezült. 8. A párkapcsolatban élõ válaszolóknál a házasság mellé mindinkább felzárkózik az élettársi kapcsolat. Minden hetedik válaszoló többségében azonos állományviszonyú honvédségi dolgozó házastárssal/élettárssal él együtt. A tiszti rendfokozati csoportba tartozó házastársak/élettársak a minta átlagához képest könnyebb életkörülmények között élnek. 9. A missziós szolgálat a párkapcsolatoknak csak kisebb részénél okozott válságot. Akik hazatérés után három éven belül elváltak, azok többsége ebben szerepet tulajdonított a missziós távollétnek is. A válaszolók közel felénél azonban, saját bevallásuk szerint, semmilyen elõjellel nem változtatott párkapcsolatuk milyenségén a kinti szolgálattal járó hosszú távollét sõt mind a hivatásos, mind pedig a szerzõdéses katonák csaknem négytizede úgy nyilatkozott: a távollét megerõsítette a kapcsolatukat! 224


2. KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 2.1. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság szintjén Célszerûnek látszik akár egy átfogó, válságreagáló (s azokon belül elsõsorban béketámogató) mûveletekre vonatkozó „mini védelmi felülvizsgálat” formájában áttekinteni elõre meghatározott mûködési hatékonysági, minõségbiztosítási szempontok,, illetve egy elõre rögzített szervezeti mûködési sikerkritérium indikátor-rendszer mentén a jelenlegi helyzetet, különös tekintettel: • vonatkozó jogszabályok, szabályzók, intézkedések,, illetve egyéb, tervezési-szervezési-mûködési feltételrendszert meghatározó, az alaprendeltetés és a járulékos feladatok szerinti szaktevékenységnek keretet adó szabályzók belsõ ellentmondásoktól mentes, harmonizált meglétére, • pénzügyi, anyagi-tárgyi, technikai, technológiai és személyi feltételrendszer (költség)hatékony és megfelelõ színvonalú biztosítottságára, • oktatás-(ki)képzés, át- és továbbképzések során nyújtott és ténylegesen elsajátított elméleti és gyakorlati tudáselemek (ismeretek, jártasságok, készségek,, illetve képességek) meglétére, azok gyakorlati hasznosságára, tényleges alkalmazási képességére,, illetve jövõbeni továbbfejlesztési lehetõségeire; • a tapasztalatok alapján pontosítani, tökéletesíteni,, illetve szükség esetén átalakítani érdemes a külföldi missziókra történõ toborzás, kiválasztás, felkészítés; a misszióban történõ kinntartózkodás alatti alkalmazás, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerét (elvek, szabályok, doktrínák, végrehajtási utasítások stb.) Érdemes végiggondolni, hogy miként illeszkedjenek a külszolgálatok (s közöttük a külföldi missziós szolgálat) általában a katonák, s konkrétan az egyes haderõnemeknél, fegyvernemeknél, szakcsapatoknál, különbözõ típusú beosztásokban szolgáló hivatásos és szerzõdéses katonák életpálya-modelljébe. • Kötelezõ elemként, ami bizonyos beosztások betöltésének nélkülözhetetlen elõfeltétele; • szervezeti rendfokozati, illetve beosztási mobilitást elõsegítõ, „erõsen ajánlott” elemként; • nem kötelezõ, nem is ajánlott, ámde a teljesítményértékelési rendszeren belül valamilyen „bónuszokkal” jutalmazott elemként; • szabadon választható elemként? A illetékes döntéshozóknak talán érdemes lenne mielõbb pontosítaniuk és egyértelmûen meghatározni, hogy • milyen típusú kulcskompetenciákkal (ismeretekkel, jártasságokkal, készségekkel, illetve képességekkel) rendelkezõ katonákra van szükségük a különbözõ missziókban történõ feladat-végrehajtáshoz általában s konkrétan, a különbözõ jellegû feladatkörökben (s ennek megfelelõen érdemes pontosítani, tökéletesíteni,, illetve szükség esetén átalakítani a ke225


retszabályokat, a külföldi missziókra történõ toborzás, kiválasztás, felkészítés, a misszióban történõ kinntartózkodás alatti alkalmazás, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerét is). Érdemesnek látszik továbbá (egyebek között konkrét, újabb empirikus katonaszociológiai célvizsgálatokra alapozva) végiggondolni, s részleteiben áttekinteni, hogy végül is mi mûködik és mi az, ami pillanatnyilag nem mûködik az elvárt szinten. Milyen tudáselemek (ismeretek, jártasságok, készségek, képességek), kompetenciák hiányoznak pl. a ZMNE-n végzett fiatal tiszteknél, a HM/MH személyi állományába tartozó hivatásos és szerzõdéses katonáknál – hogy aztán feltárhassuk az okokat, s az eredmények alapján mielõbb döntés születhessen arról: milyen eszközökkel, módszertannal, miféle szervezeti-strukturális rendszerben, hogyan lehet és kell pótolni az esetleges hiányosságokat. • Amennyiben nem egyéni beosztásban, hanem kötelékben alkalmaznak katonákat, akkor a válaszadók jelentõs hányada szerint célszerû lenne olyan alegységeket külföldre küldeni, akik itthon is együtt, egy adott szervezeti struktúrában tevékenykednek. Azonban még az ilyen szerencsés estben is felmerül a kérdés: létezik-e egyfajta „katasztere” azon „kollektív kompetenciáknak”, amelyeknek a kialakítását, magasabb szintre emelését fontosnak, célszerûnek látnák a döntéshozók és a kötelékkiképzéseket tervezõk, szervezõk, lebonyolítók és ellenõrzõk-értékelõk. Melyek azok a „kollektív kompetenciák”, amelyeket az adott alegységek, egységek összetartó, hatékony közösséggé, illetve szervezetté formálása érdekében mindenképpen ki akarnak alakíttatni – hiszen ennek megfelelõen kell a kötelékkiképzést, felkészítéseket tervezni, végrehajtani és a felkészítés eredményességét mérni (s ez számos tényezõtõl függhet, pl.: az adott alegységek aktuális készültségi szintjétõl, a végrehajtandó béketámogató mûvelet jellegétõl, a konkrét feladatok milyenségétõl stb.) • További kérdés, hogy szükségesnek látják-e a kötelékek például egy Washingtoni Szerzõdés nem 5. cikkely szerinti béketámogató mûvelet végrehajtása utáni visszaérkezését követõen az elöljárók az ún. „visszaképzés” (retraining) amerikaihoz hasonló rendszerének bevezetését, alkalmazását – hogy az adott alegység újra képes legyen például ún. 5. cikkely szerinti feladatok végrehajtására (ez azért válhat szükségessé, mert a kétféle mûvelettípus más-más jártasságokat, készségeket és attitûdöket igényelhet). A felkészítés rendszerén belül célszerûnek látszik (a missziót megjárt kiképzõk vagy nem szükségszerûen missziót megjárt, de funkcionális szakértõként, specialistaként lényegi, praxisorientált képzésre képes kollégák bevonásával) megfelelõ anyagi-technikai feltételrendszerre támaszkodó, valóban gyakorlat- és misszióorientált kiképzést nyújtani a felkészítés különbözõ fázisaiban, amelybe a jelenleginél jobban érdemes beépíteni a legfrissebb nemzetközi és hazai tapasztalatokat a mûveleti területre és ott a leendõ szolgálati helyen a konkrét beosztásra vonatkozó naprakész, pontos információkat is. 226


Mielõbbi, átfogó áttekintést igényel adataink alapján a misszióban történõ kinntartózkodás alatt a szolgálatellátás és munkavégzés megfelelõ személyi felszereléssel, anyagi és (harci)technikai eszközökkel való biztosítása; a megfelelõ színvonalú, biztonságos élet- és munkakörülmények kialakítása és folyamatos biztosítása; a szervezeti belsõ információs, illetve kommunikációs rendszer hatékony mûködtetése; a családtagokkal való kapcsolattartás lehetõségének és az itthoni családtámogató rendszer megteremtése, kiszélesítése és elmélyítése, valamint a misszió utáni visszaillesztés mostani rendszerének stabilabbá, kiszámíthatóbbá tétele. A válaszadók véleményét tolmácsoljuk akkor is, amikor azt javasoljuk, hogy fokozni érdemes a külföldi missziókra történõ kiválasztás rendszerének objektivitását, bõvíteni érdemes azok körét, akik ténylegesen jelentkezhetnek külföldi missziókba, s a kiválasztás során a jelenleginél is magasabb szintû, meritokrata alapelvek alapján szervezett, igazságos versenyeztetés és a felkészítésen nyújtott kimagasló teljesítmény legyen az alapja. Megfontolásra érdemes, hogy nem kellene-e szabályozni a Magyar Honvédség egészén belül az egyes szervezetekre, intézményekre (egyebek között az alakulatokra stb.) esõ terhelések arányosabb honvédségi elosztását, hogy elkerüljük, illetve megelõzzük a missziós kifáradás megjelenését és kedvezõtlen hatásait. Mielõbb további lépéseket lenne célszerû tenni azért, hogy a humán szolgáltató, illetve családtámogatási rendszer létrehozása, az érdemi mûködéséhez szükséges anyagi-technikai feltételrendszer a jelenleginél hatékonyabban támogathassa a hadseregi, alakulat-, csoport- és egyéni szintû célok megvalósulását; az állomány eredményes szolgálatteljesítését és stabil családi hátterének biztosítását. Az érintett (missziót már megjárt, aktuálisan külföldi béketámogató mûveletben szolgáló, illetve felkészülés alatt álló) katonák és családtagjaik meglehetõsen egyértelmû igényeket, elvárásokat fogalmaztak meg a családtámogatás honvédségi rendszerével, s annak kitüntetett elemeivel összefüggésben – amelyeket értékmentesen ismertettünk. Kiváló ötlet volt a központi tapasztalatfeldolgozó rendszer létrehozása a Magyar Honvédség Mûveleti Központ bázisán. Célszerûnek látszik ugyanakkor annak a szervezeti-intézményi körnek a bõvítése, amely a vezérkari fõnök alárendeltségében ennek a központi tapasztalat-feldolgozó rendszernek a részeként funkcionál. Ilyen tekintetben talán mielõbb tisztázó vitákra, mûhelybeszélgetésekre lenne szükség, hogy (a nemzetközi tapasztalatokat és másutt mûködõ gyakorlatot is figyelembe véve) kik, mit, milyen együttmûködési és feladat-megosztási rendszerben, hogyan végezzenek a tapasztalatfeldolgozó rendszer hatékonyabb mûködésének elõsegítése érdekében. Érdemes lenne létrehozni egy olyan adatbázist is, akár a ZMNE keretein belül, amelybe az MH/HM illetékes szerveivel együttmûködésben, megfelelõ anyagitechnikai, tárgyi és személyi feltételrendszer megléte esetén adatokat lehetne gyûjteni, elemezni és értékelni a döntés-elõkészítõk és döntéshozók részére a személyi állomány egyes alcsoportjainak missziós gyakorlatáról, elhasználódásáról is.

227


2.2. A ZMNE mint tudásbázis létrehozásában közrejátszó, kiszolgáló és szolgáltató intézmény szintjén Fontos feladatunknak tartjuk, hogy a Magyar Köztársaság biztonságpolitikai alapelveivel, valamint nemzetközi szervezetekben vállalt kötelezettségeinkkel összhangban, tevõlegesen részt vállaljunk a válságreagáló mûveletek sikeres végrehajtásában, illetve az arra történõ minél alaposabb, gyakorlatorientált felkészítésben. A ZMNE (s azon belül az empirikus katonaszociológiai kutatások, valamint oktatás-képzés, illetve tréningek végzésére megfelelõ kapacitásokkal rendelkezõ tanszékünk) szintén felajánlja szolgálatait a komplex tapasztalatfeldolgozó rendszer továbbfejlesztéséhez és szinergiát biztosító mûködéséhez.256 Célszerûnek tartjuk mind a folyamatos tananyag-, illetve képzési anyag fejlesztését elvégezni, mind pedig elméleti és empirikus kutatásokat végrehajtani a megrendelõk által meghatározott, s HM/MH éves tudományos munkatervben is rögzített kiemelt kutatási célok elérése és feladatok teljesítése érdekében. Mind a kutatási, mind pedig az oktatási-kiképzési területeken számos hozzájárulási lehetõséget látunk és javaslunk: 1. Kutatási kapacitásaink 1. Elméleti és empirikus kutatási kapacitásaink figyelembevételével több, a felkészítés megalapozását és elmélyítését szolgáló további elméleti és empirikus katonaszociológiai kutatási lehetõséget ajánlunk a döntéshozók figyelmébe, egy esetleges újabb kutatás megrendelése esetére. A végrehajtandó empirikus kutatások kapcsán javasoljuk a következő kiemelt kutatási célok elérése érdekében mozgósítani kutatási kapacitásainkat: • Rendszerszerûen, váltásról váltásra megismételt, kérdõív és (akár nyomtatott kérdõív, akár web-survey alapú, de mindenképpen interjúkkal is kiegészített) longitudinális jellegû (követõ, idõsoros) kutatások végrehajtása a kinn szolgáló és visszaérkezett állomány, valamint családtagjaik körében, hogy ezzel is hozzájáruljunk a döntés-elõkészítõk és döntéshozók informáltságához. A visszaérkezett katonákat célszerû a visszafogadáskor, fél évvel késõbb, majd egy esztendõvel a visszaérkezést követõen megkeresni egy-egy longitudinális vizsgálattal, mert így kapunk komplex képet arra vonatkozóan, hogy tényleg mûködik-e a humánerõforrás-tervezés, -fejlesztés és -gazdálkodás rendszere, vagy csak „írott malaszt” marad, ami erre vonatkozóan utasításban kiadásra kerül. • Leíró és magyarázó kutatás szinten (döntõen deskriptív statisztikai, széles értelemben vett biztonságpolitikai; szervezet-, oktatás-, jog- és katonaszociológiai; valamint szociálpolitikai és védelemgazdasági szempontból), keresztmetszeti jellegû megfigyelések keretében vizsgálni és kontextuális elemzések bevezetésével, nemzetközi összehasonlító vizsgálat adatbázisán értelmezni azokat a mélyreható strukturális és funkcionális átalakuláso-

256 Persze a hatékony tevékenységhez elengedhetetlenek bizonyos típusú fejlesztések – egyebek között legalább egy NATO NIAR KRONOS-végpont kialakítása, valamint (legalább részleges) hozzáférési jog az MH központi tapasztalatfeldolgozó adatbázisához.

228


kat, illetve fejlõdési trendeket, melyeken keresztülmentek a nemzetközi békemûveletek a hidegháborús idõszakban, majd pedig az 1990-es évek óta, az ún. „poszt-bipoláris világrendben”. Külön érdemes megvizsgálni az ún. „elsõ, második és harmadik generációs” békemûveletek megkülönböztetõ jegyeit, azoknak a polgári-katonai kapcsolatokra, a nemzeti védelmi szektorok egészére, és azokon belül a fegyveres erõk szervezeti-mûködési rendjére és képzési rendszerére, valamint a katonatársadalmak belsõ jelenségvilágára gyakorolt hatásait. • Egy empirikus kutatási adatok elsõdleges és saját szempontrendszer szerinti másodlagos elemzésén alapuló nemzetközi összehasonlító vizsgálat hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy még egyértelmûbben körvonalazhatóvá váljanak azok a modernizációs kényszerek és kihívások, amelyekkel az euroatlanti integrációval és az önkéntes alapú, professzionális haderõre történõ áttéréssel összefüggésben a NATO- és EU-tagországok haderõinek a békemûveletekben érintett szervezeteinek és személyi állományának is szembesülnie kell. • Kérdõívekre257 és interjúkra alapozott nemzetközi összehasonlító empirikus katonaszociológiai kutatást is érdemes kezdeményezni, a hasonló profilú külföldi katonaszociológiai kutatómûhelyekkel együttmûködve, a nemzetközi (elsõsorban a NATO-, illetve EU-vezetés alatt álló válságreagáló – s azokon belül is elsõsorban béketámogató – mûveletekben, s egyéb típusú nemzetközi missziókban, valamint a regionális alapon létrejött közös katonai) szervezetekben tevékenykedõ más nemzetek katonái körében. A részvizsgálat célja az lenne, hogy a békemûveletek végrehajtásában való részvételre jelentkezõ, a magyarokkal közösen nemzetközi missziókban aktuálisan résztvevõ, illetve azokról visszatérõ nem magyar hivatásos és szerzõdéses katonák megkérdezése révén gyûjtött empirikus vizsgálati eredményeinkkel hozzájáruljunk a magyar katonák és más katonák közötti hatékonyabb együttmûködéshez; így is fokozva a hatékonyságát a különféle mûveletekben létrehozott, egyszerre több nemzet katonáiból, NATO-, illetve EU-vezetés alatt álló szervezeteknek. Különösen érdekesnek ígérkezik a regionális alapon létrejött közös katonai szervezetek (pl. az Olasz–Szlovén– Magyar Többnemzetiségû Szárazföldi Kötelék /Multinational Land Forces, MLF/, a Magyar–Román Közös Békefenntartó Zászlóalj és az Ukrán– Román–Szlovák–Magyar /„Tisza”/ Többnemzetiségû Mûszaki Zászlóalj), valamint a közeljövõben létrehozandó egyéb többnemzetiségû alkalmi harci kötelékek (pl. a Többnemzetiségû Készenléti Dandár /Multinational Stand-byForces Highe Readiness Brigade, SHIRBRIG/) nem magyar személyi állománya körében. Ilyen módon is hozzá tudunk járulni a különféle nemzetközi békemûveletekben résztvevõ magyar (al)egységek lehetõ legcélszerûbb fel-

257 A survey-jellegû nemzetközi összehasonlító kutatás lehetséges mintavételi tervérõl; a mintavétel módszerérõl és típusáról: A minták: A kiválasztott NATO-tagországok haderejének hivatásos állományú, tiszti, illetve tiszthelyettesi rendfokozatú tagjai közül véletlenszerû, rétegzett, szisztematikus mintavétellel kiválasztott 1000-1000 személy. A minták adatszolgáltatója – az ERGOMAS kutatócsoport, együttmûködve az adott országok illetékes személyügyi szerveivel (személyügyi /fõ/csoportfõnökségeivel).

229


építéséhez, a több nemzet képviselõibõl álló katonaállomány egymás közötti hatékony, konfliktusmentes szolgálatához. • A vizsgálati eredmények mielõbbi gyakorlati alkalmazhatóságának növelése érdekében elengedhetetlennek látjuk egy komplex nemzetközi összehasonlító intézményi analízis végrehajtását. Az összehasonlító elemzés eredményeire támaszkodva javaslatok fogalmazhatók meg – a békemûveletekre vonatkozó stratégiai célok, a végrehajtandó feladatok és a rendelkezésre álló erõ-, illetve eszközállomány függvényében, fontossági sorrendbe rendezve – a hadseregi stratégiai menedzsment, a szervezetfejlesztés és az emberi erõforrás-gazdálkodás szervezeti alrendszereinek irányítói számára; s a kutatási eredmények be kell, hogy kerüljenek az oktatási-képzési rendszerbe is. • Kutatások végrehajtása másokkal együttmûködésben a magyar katonákkal együttmûködõ nemzetközi szervezetek (IOs), nem kormányzati szervezetek (NGOs), valamint a mûveleti területen velünk együttmûködõ nemzetközi kontingensek, civil közigazgatás és lakosság képviselõi körében. • Szükség esetén a korábbi kutatási adataink másodelemzésére támaszkodva adatbázist tudunk létrehozni, adatokat tudunk szolgáltatni,, illetve hallgatóinkkal gyûjtetni az MH MK Központi Tapasztalat-Adatbázis Rendszer feltöltéséhez. 2. Oktatási-képzési kapacitásaink 2.1. Alternatívák a szakmai képzési igények távoktatában megvalósuló kielégítésére A kutatás feltárta, hogy a misszióban szolgáló illetve az onnan hazaérkezett állomány nagy hajlandósággal venne részt változatos típusú és jellegû képzésekben és oktatásokban. Ezekre az igényekre építve hasznos és célszerû magas szakmai színvonalú, a XXI. századi technikai lehetõségeket is elõtérbe helyezõ képzéseket szervezni. A helyzet sajátosságai szinte tálcán kínálják a távoktatási formát258, hiszen a fizikai távolság, az idõeltolódás, a tanulócsoport tagjainak szolgálati beosztása a hagyományos kontakt tanórákra épülõ képzéseket kivitelezhetetlenné teszik. A külföldi missziókban szolgálók részére több vonatkozásban is érdemesnek tûnik – persze, kellõ differenciáltsággal és megfelelõ elõkészítést követõen – felkínálni a távoktatási (blended learning) lehetõségeket, hiszen így:

258 A távoktatás körébe sorolunk minden olyan tanulási formát, ahol a tanulni vágyó és a tanár között nincs közvetlen, élõ kapcsolat, idõben és térben az információ átadása, illetve vétele elkülönül. A klasszikus papír alapú levelezõ oktatásoktól elindulva, a rádión vagy televízión keresztül közvetített ismeretközlésen át a legújabb informatikai lehetõségeket is beépítõ e-learningig. Számtalan próbálkozás sorakozik a távoktatás történetében, divatok jöttek-mentek, nagy tervek, kezdeti lelkesedés, majd az újabb, üdvözítõnek kikiáltott módszer helyet követelt, és letaszította az elõdöket. Áttörésrõl azonban nem beszélhetünk, a hagyományos oktatási módszerek nem évültek el. Valami hiányzik belõlük, mégpedig a közvetlenség! A tanár személyisége és a vele való személyes kapcsolat továbbra is fontos, szinte elválaszthatatlan része a tanulásnak, hiánya drasztikusan csökkenti az eredményességet. A tanuló hamarabb elveszti kezdeti lelkesedését, hanyatlik a motiváció, hiányzik a sikerélmény és a megerõsítés. A klasszikus távoktatás másik korlátja, hogy leginkább elméleti ismeretek átadására alkalmas, a mai kor igényei pedig még az erõsen elméleti jellegû területeken is preferálják a gyakorlati hasznosíthatóságot, gyakorlatorientáltságot. A fentieket figyelembe véve felmerül: lehet-e találni olyan módszert, amely az adott szituációban optimálisan használható? Véleményünk szerint igen, és ez a módszer a blended learning! A blended learnig szakirodalmi értelmezésében két irányt fedezhetünk föl: az egyik fõ irány a hagyományos (jelenléti) oktatás és az e-learning összekapcsolása, a másik pedig, amelyet szintén a blended learning kategóriába sorol a szakirodalom, a tantermi keretek közötti IKThasználatot preferálja. (Lásd: Tóth, 2010)

230


• hasznosan tölthetik szabadidejüket (lásd az adatokat arról, hogy az unalom, a monotónia, az egyhangúság, az aktivitás hiánya stresszt forrása lehet a misszióban!); • új szakmai ismereteket tanulhatnak; • részt vehetnek át-, illetve továbbképzésekben az élethosszig tartó tanulás (life-long learning) jegyében, s • több egyéb stresszhelyzet enyhítésében is segítséget nyújthat nekik (pl. a kínzó gondolatokról figyelmet elterelõ, fókuszálást igénylõ tanulási feladatok megoldása). A kinnlét alatt a tanulás, majd pedig a hazaérkezés után a vizsgára való felkészülés megint csak újabb értelmes célt, elfoglaltságot jelenthet – a képzési folyamat betetõzését, megkoronázását adó vizsga sikere pedig szintén pozitív hatású! Esetünkben valóságos földrajzi távolságot kell áthidalni, tehát az elsõ értelmezés szerinti blended learning oktatás jöhet szóba. A misszióra történõ felkészítési idõszakban felajánlhatók képzési lehetõségek, a résztvevõk érdeklõdésének és hajlandóságának feltérképezése alapján. Akik szeretnék a misszióban töltendõ idõszakot ilyen formában is hasznosítani, azok számára a képzést szerencsés megkezdeni a kiutazás elõtt, mintegy alapozásként. A kint töltött hetek-hónapok folyamán jelentõs mennyiségû tananyag sajátítható el, majd a hazaérkezés után, a közvetlen vizsgafelkészítés kapcsán ismét kontakt órák szervezhetõk, ahol a tananyag elmélyítése, az esetleges hiányosságok pótlása az élõ kapcsolatban sikeresen megtörténhet. Ennek a módszernek az alkalmazásával a hallgatók jobban érzik a személyes kapcsolatot a tanárral, oktatóval, könnyebben rávezethetõk az új tanulási technikák használatára. A misszióban töltött idõ alatt megszervezett csoportos távoktatás egyéb elõnyöket is kínál, mivel néhány – a külszolgálatban gyakran elõforduló – stresszhelyzet enyhítésében is szerepet kaphat. Az otthontól távol töltött idõszakot és az anyanyelv használatának korlátozottságát a többség természetesen negatívumként éli meg. A tanulás során élõ, rendszeres kommunikáció történik a felkészítõ tanárokkal, mégpedig igényes, választékos módon. A közös tanulás erõsítheti a kiképzés vagy a missziós idõszak során kialakuló baráti-bajtársi kapcsolatokat, a csoportkohéziót. A szolgálati idõbeosztás nem tölti ki a nap 24 óráját, és nincs család, háztartás; a sportolási vagy egyéb szabadidõs elfoglaltságok is korlátozottabbak az otthon megszokottnál. Így az értelmes elfoglaltság, a hasznosság és fontosság érzése is pozitívumként mûködhet a tanulással, szakmai képzéssel töltött idõ során. Hazaérkezés után a katonák egy része beszámolt arról, hogy nem ment zökkenõmentesen a visszailleszkedés sem. Ezen a gondon is – vélhetõen – könnyíthet a tanulás, mivel a hazaérkezés után a vizsgafelkészítés célt, elfoglaltságot jelent. A képzési folyamat betetõzését, megkoronázását adó vizsga sikere szintén pozitív hatású. Ezek után már csak azt kell megvizsgálnunk, hogy az ilyen jellegû képzések megvalósítása kivitelezhetõ-e a missziókban? A vonatkozó törvények, egyéb jogszabályok elvileg nem zárják ki ennek eshetõségét. A felnõttképzési törvény (2001. évi CI. törvény a felnõttképzésrõl) valamint a szakképzési törvény (1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésrõl) hatályos rendelkezései lehetõvé teszik, sõt támo231


gatják azokat a célkitûzéseket, amelyek mind országos, mind uniós szinten is preferenciaként megfogalmazódnak. Az Európai Unió a kiemelten fontos célok között tartja számon, és ennek megfelelõen támogatja a lifelong learning stratégia keretében a felnõttkorúak képzését, átképzését. Ennek a törekvésnek különbözõ fórumokon számtalanszor adott hangot az elmúlt másfél évtizedben. (Tanítani és tanulni, a tanuló társadalom felé című „Fehér könyv” [White Paper on Education and Training. Teaching and LearningSociety 1996.], AGENDA 2000. [1999, berlini csúcsértekezlet], az Európai Tanács lisszaboni memoranduma, az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszer [ECVET] kidolgozása.) Ezekkel dokumentumokkal összhangban, azokat követve és célkitûzéseiket szem elõtt tartva született meg 2005 szeptemberében „A Magyar Köztársaság Kormányának stratégiája az egész életen át tartó tanulásról”. A dokumentum lefekteti az irányelveket, kijelöli a legfõbb kulcsterületeket. Azonban a megvalósítás – öt évvel az elhatározás megszületése után – gyerekcipõben jár. A stratégia kiemelt szempontként tárgyalja többek között a kínálat szélesítését és gazdagítását a szakképzésben, a felsõoktatásban és a felnõttkori tanulásban, valamint a tanulási lehetõségek folyamatos bõvítését, ezen belül az információs technológiák használatára épülõ távoktatást. Az ilyen jellegû képzések szervezéséhez és lebonyolításához megfelelõ képzési kapacitással rendelkezõ felnõttoktatási szervezetekre is szükség van. A képzésben résztvevõk, a helyszín és a szakismeretek típusa azt predesztinálja, hogy elsõsorban olyan szervezetek hajtsák végre ezeket a képzéseket, akik ismerik és értik a katonák gondolkodásmódját, valamint tisztában vannak speciális (ki)képzési feladatokkal. A képzések tervezésénél azonban nem szabad elhanyagolni, hogy a szokványostól eltérõ rendszerû oktatásokról van szó. Így a didaktikai módszereket átgondoltan, a sajátosságoknak megfelelõen kell megválasztani, figyelembe véve a modern informatika adta lehetõségeket, az andragógia ajánlásait és a célcsoport speciális helyzetét. 2.2.Tanszékünkön létezik a biztonság- és védelempolitika szak védelmi közkapcsolatok szakiránya, amelyen egyebek között CIMIC-, PSYOPS-, INFOPS- és szervezeti belsõ kommunikációért felelõs szakembereket képezünk. 2.3. Tanszékünk képes továbbá a védelmi humán erõforrás gazdálkodás szak gazdájaként személyügyi és családtámogatási rendszerben tevékenykedõ szakembereket képezni a haderõ számára (missziókra történõ specializációval is). 2.4. A válságreagáló erõkben való részvételre történõ felkészítés megalapozását szolgáló oktatás és kiképzés során nélkülözhetetlenül fontos a legfrissebb kutatási eredmények differenciált beemelése a katonai felsõoktatási rendszeren belül folyó képzés anyagába. Ez már csak azért is égetõen fontos és aktuális, mert napjainkban azzal a sajnálatos ténnyel kell szembesülnünk, hogy jelenleg gyakorlatilag nem csupán a hazai civil, de a honi katonai felsõoktatási rendszeren belül sem igazán létezik még egy olyan átfogó oktatási-képzési program, amely kellõ 232


mélységû elméleti és gyakorlati ismerettel vértezné fel azokat, akik a békemûveletek iránt érdeklõdnek – kellõképpen gyakorlatorientált, differenciált ismereteket adna azoknak a hivatásos és szerzõdéses katonáknak és civileknek, akik ilyen mûveletek végrehajtására önként jelentkeztek, és külföldi misszióba indulnak, ahol életüket is veszély fenyegetheti. Ezért fontosnak tartjuk, hogy – a ZMNE Intézményfejlesztési Tervében a képzés immáron elodázhatatlan fejlesztésére vonatkozóan megfogalmazottakkal összhangban – a béketámogató mûveletekre vonatkozóan kidolgozásra és mielõbb bevezetésre kerüljön egy olyan komplex oktatási-képzési program, amely mind az alapképzési szakokon, mind a szakirányú továbbképzési szakokon, mind pedig a doktori képzés keretén belül, differenciáltan adna át gyakorlatorientált tudást a hallgatóknak, vezetõknek. A multimédiás oktatási rendszer széles körû alkalmazása pedig lehetõséget teremt majd távlatilag a távoktatás (blended learning) mint képzési forma alkalmazására. A békemûveletek katonaszociológiai aspektusaira vonatkozó, nyílttá tehetõ információkat mind a katonai oktatási rendszer, mind pedig a téma iránt érdeklõdõ civil felsõoktatási intézmények hallgatói és oktatói állományával minél szélesebb körben célszerûnek tartjuk megosztani. Alapképzési és kiegészítõ alapképzési szinten: a katonai felsõoktatási rendszeren belül elsõsorban a ZMNE alapképzési és kiegészítõ alapképzési szakjain (elsõsorban a biztonság- és védelempolitikai, valamint a védelemigazgatási szakokon megvalósuló egyetemi szintû alapképzésben résztvevõ hallgatók, valamint a katonai vezetõi szakon megvalósuló fõiskolai szintû alapképzésben) tanuló hallgatók képezhetik a legfõbb potenciális célcsoportjainkat. (Az oktatott tananyag kialakítása során természetesen figyelembe kell venni mind a kormány által kiadott képesítési követelményeket259; mind pedig az integrált Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar, valamint más vezetõ – potenciális megrendelõ – szervek által támasztott követelményeket.) Posztgraduális képzési szinten: az egyetemen folyó szakirányú továbbképzéseken belül elsõsorban a polgári egyetemeken végzettek hadtudományi képzésében, valamint a minõségügyi szakirányú továbbképzésben, illetve egyéb, speciálisan béketámogató mûveletekben résztvevõ tiszti, illetve fõtiszti állomány számára szervezendõ tanfolyamrendszerû képzési formákban résztvevõ hallgatók képezhetik a béketámogató mûveletekre vonatkozó ismeretek fõ potenciális befogadó bázisát. Külön célcsoportot képeznének a béketámogató mûveletekben résztvevõ egységek parancsnoki állományának tagjai (felkészítésük, képzésük, illetve továbbképzésük az egyetemen megoldható.) A doktori (PhD) képzésre és fokozatszerzésre jelenleg az egyetemen akkreditált két doktori program közül elsõsorban a Hadtudományi Doktori Iskola Tanácsának képviselõi jelezték határozott érdeklõdésüket és igényüket a békemûveletekre vonatkozó ismeretek oktatási programba illeszkedõ, rendszerszerû megjelenítése iránt. Úgy véljük, a program kiválóan illeszthetõ lenne a Hadtudományi Doktori Is259 Lásd ennek kapcsán: a 28/1999. (II. 12.) Korm. rendeletet a katonai felsõoktatás alapképzési szakjainak képesítési követelményeirõl, a 77/2002. (IV.13.) Korm. rendeletet a felsõoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeinek kreditrendszerû képzéshez illeszkedõ kiegészítésérõl.

233


kola által gondozott „A védelmi szektor társadalmi kapcsolatrendszere” nevet viselõ doktori programhoz. A javasolt oktatási programelemeket úgy látszik célszerûnek kialakítani, hogy azok szervesen kapcsolódjanak a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Intézményfejlesztési Tervében, valamint a ZMNE Társadalomtudományi Intézet középtávú fejlesztési terveiben foglaltakhoz egyaránt. Az oktatás folyamán különös figyelmet célszerû fordítani az alábbi kérdéskörök empirikus kutatási adatokon és saját szempontú dokumentumelemzésen alapuló, értékelõ elemzés formájában végrehajtandó, interdiszciplináris igényû áttekintésére: 2.5. A válságreagáló mûveletek (s azokon belül különösen a béketámogató mûveletek) katonaszociológiai aspektusaira, s azok kapcsán az alábbi összefüggések gyakorlatorientált oktatására: 2.5.1. Makroszinten: • a konfliktus, az erõszak és a háború szociológiai kérdései, • a társadalmak és az államok béketörekvéseivel és azok megvalósulására ható tényezõkkel („béke és biztonság szociológiája”), • a békemûveletek nemzetközi fejlõdéstörténetének jellemzõ vonásai (különös tekintettel az ún. „elsõ, második és harmadik generációs” békemûveletek katonaszociológiai szempontból megkülönböztethetõ jegyeinek bemutatására), • hasonlóságok és eltérések a nemzetközi biztonságpolitikai intézmények (ENSZ, EBESZ, NATO, EU stb.) békemûveletekkel kapcsolatos stratégiai és doktrinális megközelítései, valamint gyakorlati tevékenységük szervezeti-mûködési irányultságai között; az ENSZ, EBESZ, NATO és EU közötti stratégiai szintû kooperációból fakadó politikai, jog- és katonaszociológiai természetû problémák. 2.5.2. Mezoszinten: Polgári-katonai kapcsolatok a mûveletek idõszakában, mûveleti területen (CIMIC „inter-agency cooperation vs. competition”; PSYOPS) • Változások a nemzeti-etnikai identitás társadalmi konstrukciójának középés délkelet-európai gyakorlatában. Ez feltételezi, hogy feltárjuk a politikai, a jog- és a katonaszociológia, valamint a szociálpszichológia kutatási módszertanának és fogalmi apparátusának felhasználásával, hogy vajon milyen trendek jellemzik a nemzeti-etnikai identitás társadalmi konstrukciójának közép- és délkelet-európai gyakorlatát napjainkban; empíriaorientáltan megvizsgáljuk a különféle (ún. „én-hangsúlyú”, „szituatív” és „strukturális”) identitáselméletek mai relevanciáját, s igyekezzünk választ adni arra a kérdésre, hogy miként alakul napjainkban a nemzeti-etnikai identitás, a külpolitika, a kultúra és a biztonságpolitika közötti kölcsönhatások rendszere a vizsgált térségben – s a fent említett tényezõknek milyen következményei lehetnek a Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alakítása, gyakorlati alkalmazása, valamint a multikulturális környezetben béketámogató mûveletekben résztvevõ állomány felkészítése során. 234


• Esetleges eltérések a nemzetközi és hazai katonatársadalmak legfõbb fejlõdési tendenciái és biztonságpolitikai kihívásértelmezései között (amelyek eltérõ prioritásokat, hangsúlyokat eredményezhetnek pl. a békemûveletek tervezése, az azokra való felkészítés és a mûveletek végrehajtása során); • Vajon vannak-e (s ha igen, akkor milyen jellegû) hasonlóságok, illetve eltérések (s ez utóbbiak által elõidézett potenciális konfliktusforrások) az egyes NATO-tagországok békemûveletekben részt vevõ nemzeti hadseregei és társadalmi környezetük közötti tényleges és potenciális interakciók rendszerén belül az alábbi kérdéskörök, illetve kiemelt vizsgálati dimenziók mentén: • nemzeti stratégiai (hadi) kultúrák között (nemzeti biztonsági stratégiák, nemzeti katonai stratégiák és nemzeti katonai doktrínák számítógépes tartalomelemzésre alapozott összehasonlító vizsgálata alapján), • az egyes nemzeti kontingensek szervezeti kultúráinak kiemelt elemei között esetleg meglévõ eltérések okai és következményei, • konfliktus-, illetve válságmenedzsment alapelvei, technikái, illetve módszertana közötti eltérések következményei a személyi állomány és egységek együttes felkészítése és kiképzése során; a ROE egységes értelmezésének nehézségei; különbségek az „ingerküszöb”-ben / esetek értelmezésében (pl. melyik haderõben milyen szabályok élnek arra vonatkozóan, hogy milyen típusú események, veszélyhelyzet esetén lehet, illetve kell fegyvert használni – s a megfigyelhetõ eltérésekbõl fakadó esetleges konfliktusok kezelése; egységes felkészítés szükségessége • a (humán, technikai, információs, stb.) erõforrás-allokáció dilemmái; hasonlóságok és esetleges különbségek az adott válságreagáló mûveletben résztvevõ nemzeti kontingensek személyi állományának rekrutációja; általános és speciális elméleti és gyakorlati felkészítése, illetve kiképzése között 2.5.3. Mikroszinten: • a hadügy alap-intézményrendszere szociológiájának vizsgálati körei • a katonai szervezetek tevékenységének specifikumai interkulturális környezetben, • a többnemzetiségû egységek létrehozásának és hatékony mûködtetésének kérdései; az együttes felkészítést, illetve képzést elõsegítõ és gátló tényezõk, • az alábbi konfliktusok esetleges elõfordulásának okai; hatása a válságreagáló mûveletek küldetésének sikerére; megoldásuk/kiküszöbölésük/megelõzésük lehetõségei: • törzs vs. „csapattagozat” között elõálló konfliktusok, • mûveletben részt vevõ hivatásos vs. szerzõdéses vs. tartalékos állomány közötti konfliktusok, • tisztek vs. egyéb rendfokozati csoportok képviselõi közötti konfliktusok • nemzeti mûveleti sajátosságok esetleges eltérései (nemzeti biztonsági stratégiák, katonai stratégiák,, illetve doktrínák eltéréseibõl fakadóan)

235


• munkamegosztásban és a fizetésben/javadalmazásban mutatkozó különbségek az egyes nemzeti kontingensek között (elõfordulhat-e, hogy egyes nemzetek katonáit finoman, de „csicskáztatják” a „vezetõ nemzetek” képviselõi, illetve inkább õket küldik veszélyes küldetésekbe; lehet-e a fizetési különbségek miatti irigység a professzionális együttmûködés hatékonyságát romboló hatású tényezõ? • Norma- és értékrendszerek esetleges különbözõsége (ráterhelõdhet-e a szolgálati és magántermészetû kapcsolatrendszerre?); • integráció és kohézió szintje a többnemzetiségû egységeknél – mennyi közös képzés kell az integráció és kohézió megfelelõ szintjének elérésére, a közös szervezeti kultúra létrehozására a különbözõ jellegû válságreagáló mûveletek során? Hogyan tartható ez életben a folyamatosan változó személyi állomány mellett? • Az egyes nemzetekkel kapcsolatos esetleges misszió elõtti, illetve misszió alatt kialakuló negatív attitûdök, sztereotípiák, elõítéletek miként alakulnak, milyen hatást gyakorolhatnak az adott többnemzetiségû egység kohéziójának és integrációjának szintjére? 2.6. A békemûveletekben történõ magyar részvétel tapasztalatai – retrospektív interjúk alapján – figyelembe véve: • a békemûveletekre vonatkozóan meglehetõsen hiányosan meglévõ magyar stratégiai és doktrínális szabályzókat (Nemzeti Katonai Stratégia, Összhaderõnem Doktrína, Összhaderõnemi Mûveleti Doktrina stb.); • az alkalmazási körzet (ország, régió) nemzeteinek, nemzeti-etnikai kisebbségének történelmi-kulturális hagyományait – és a velük való együttmûködés alapszabályait, célszerû tárgyalási technikákat, • a misszióban várható együttmûködõ nemzetek megfelelõ nemzeti katonai hagyományait, sajátosságait, illetve esetleges nyelvi kommunikációs problémák, elõítéletek legyõzésének, a más típusú katonai, szakmai és társadalmi kultúrák képviselõivel való konfliktusmentes együttmûködés szabályait. 2.7. Egy átfogó „állapotkép” felrajzolása, mely megmutatja, hogy mi jellemzõ napjainkban a NATO-tagországokban: • a polgári-katonai kapcsolatok komplex rendszerére (különös tekintettel a nemzeti hadseregek felett megvalósuló demokratikus civil kontroll intézményrendszerének mûködésére, valamint a civil társadalomnak a hadsereggel, a haderõ professzionalizálódásával és békemûveletekben való alkalmazásával kapcsolatos attitûdjeire); • az egyes nemzeti hadseregekre és a különféle hadseregi szervezeti (al)rendszerelemek mûködésére; • miféle hasonlóságok és eltérések figyelhetõk meg a hivatásos katonák attitûdjeiben hadseregük átfogó modernizációjával (ill. az annak kapcsán az önkéntes, professzionális haderõre való áttérés kapcsán megfogalmazott prioritásokkal), valamint nemzetközi békemûveletekben való alkalmazásával kapcsolatosan; 236


• a nemzeti katonatársadalmak belsõ jelenségvilágának komplex feltárása különbözõ vizsgálati dimenziók mentén; az egyes leendõ NATO-tagállamok védelmi szektoraiban a humán erõforrással való gazdálkodás rendszerének empirikus megalapozottságú, részletes vizsgálatára (mi történt azokkal, akik a béketámogató mûveletek után hazatértek: maradtak-e hadseregben, vagy elhagyták azt; ha maradtak, akkor milyen beosztásokba kerültek, s ez mennyire elégíti ki õket stb.) 2.8. Az egyes országok védelmi szféráin belül mely területeken, milyen jellegû strukturális és funkcionális változtatások látszanak nélkülözhetetlennek az euro-atlanti integrációs folyamat elmélyítése és minél hatékonyabb továbbfejlesztése, valamint a hadsereg professzionalizálódásának fokozása érdekében. Ehhez nélkülözhetetlennek tûnik olyan országtanulmányok elkészítése, melyek azt elemzik, hogy milyen tapasztalatokkal, potenciális modernizációs mintákkal, adaptálható eljárási renddel, illetve módszerekkel szolgálhatnak a magyar katonák által végrehajtandó békemûveletekre való felkészülés során azok a NATOtagállamok, amelyekben az ilyen irányú felkészítés jóval hangsúlyosabb szerepet nyer. A javasolt kutatások során megszületõ eredményeket célszerûnek látszik – a megrendelõ engedélyével – eljuttatni a Honvéd Vezérkar megfelelõ döntés-elõkészítõi és döntéshozói szintjeire. A vizsgálati eredmények elõsegíthetik azon parancsnokok és alárendeltek döntéshozatali és döntés-elõkészítõ tevékenységének hatékonyságát, akik a magyar katonatársadalom tudatos átalakítása érdekében mûködtetett intézményrendszerek vezetõi posztjait töltik be; részesei a nemzeti biztonsági stratégia és katonai doktrínafejlesztéssel foglalkozó szakembergárdának; a haderõ-átalakítási folyamat levezénylõi és a megfelelõ személyi állománynak a válságreagáló mûveletekre történõ kiválasztását, felkészítését, kiképzését végzik. A Magyar Honvédség emberi erõforrás menedzsmenttel foglalkozó szakemberei szintén nagyban építhetnek a kutatási eredményekre. Elsõsorban az emberi erõforrás menedzsment munkakör-elemzéssel és -értékeléssel, bérpolitikával, jövedelemszint- és kompetencia-vizsgálatokkal, ösztönzési rendszerrel, karrier-tervezéssel és teljesítmény-menedzsmenttel, valamint oktatással-képzéssel, illetve tréningekkel foglalkozó szakembereinek, valamint a szervezeti kultúra és szervezeti külsõ-belsõ kommunikációs tevékenységgel, s a szervezeti image-építés egyéb területein dolgozó szakértõinek kívánunk empirikus kutatási adatokkal szolgálni munkájuk tervezéséhez.

2.3. Kiképzés, gyakorlatok A válságkezelés katonai feladatainak gyakorlására célszerûnek látszik számítógéppel támogatott, szimulációval egybekötött többfokozatú gyakorlatok rendszerének bevezetése a ZMNE hallgatói és a válságreagáló mûveletekre jelentkezett/kijelölt állománya számára. A gyakorlatok nem csupán a vezérkari tanfolyamon és a tiszti alapképzésben, de a biztonságpolitikai és védelemigazgatási szakokon zajló 237


képzésben résztvevõ hallgatók képzési rendszerébe is beiktathatók260. A gyakorlatokra a katasztrófavédelem, a BM (rendõrség, határõrség) hasonló területen dolgozó, együttmûködésre kijelölt, illetve tervezett képviselõit is célszerû meghívni. A gyakorlatokra, a realisztikusabb helyzetbeállítás okán, esetleg meg lehetne hívni a média és a válságreagáló mûveletek során a konfliktuskörzetekbe induló NGO-k egy-két képviselõjét is. Egyik fõ témakörként a többnemzeti alkalmi harci kötelékek (CJTF) szárazföldi komponenseibe kijelölt erõk és eszközök tevékenységével összefüggõ parancsnoki és operatív munka gyakorlása kínálkozik a béketámogató mûveletek teljes spektrumán (pl. alkalmi harci kötelékek alkalmazásának lehetõségei a határok mentén kialakult válsághelyzet kezelésében, az államhatár biztosításában; békekikényszerítésben, honi területen belül; a békefenntartás, béketeremtés és békekikényszerítés feladatainak ellátása külföldön). A gyakorlatok kiemelten kezelt elemei közé célszerû beemelni – a vonatkozó vezérkari fõnöki kiképzési intézkedésben meghatározottak szerint – egyebek között a NATO-elvek, -eljárások; az aszimmetrikus hadviselés; a katonai közigazgatás megteremtése; polgári–katonai együttmûködés (CIMIC), a médiakapcsolatok (PI), a terrorista csoportok elleni küzdelem, valamint a beépített területen, lakott helységben folytatott harc elemeit. A „bejátszott” szituációs feladatoknak a válság teljes spektrumát felölelõknek célszerû lenniük. A biztonságpolitikai helyzetbeállítás során célszerû hangsúlyozni a politikai és katonai végállapot; a hadászati küldetés és feladatok egyértelmûségének szükségességét. Nem csupán reguláris erõkkel célszerû számolni, hanem a nem reguláris katonai csoportokat, a más országokból érkezett „nemzetközi” fegyveresek tevékenységét, a menekültek, a nemzeti-etnikai és vallási konfliktusok kezelésének lehetõségeit; valamint a szervezett bûnözés elleni küzdelem helyi lehetõségeit is érdemes gyakoroltatni.

2.4. Egyéb javaslatok A ZMNE mindkét doktori iskoláján belül az elmúlt években aktív kutatómunka folyt. Ennek eredményeképpen célszerûnek látszik egy interdiszciplináris megközelítést tükrözõ (nyomtatott és elektronikus) egyetemi tankönyvsorozat összeállítása a válságreagáló mûveletek (s azon belül különösen a békemûveletek) XX. századi fejlõdéstörténetének és a XXI. század elsõ évtizedében történõ alakulásának stratégiai, hadmûveleti, logisztikai, valamint alkalmazott társadalomtudományi (elsõsorban katonaszociológiai) aspektusairól. Az oktatással párhuzamosan az egyetemen célszerûnek látszik egy katonai magazin jellegû, a békemûveletek külföldi és hazai tapasztalatainak feltárására és bemutatására törekvõ, Internet-alapú negyedéves virtuális (nyomta-

260 Ebben a vonatkozásban örömmel üdvözöljük a ZMNE Kossuth Lajos Hadtudományi Kar kezdeményezését, amelynek ezen sorok írója is aktív részese volt, még mint a ZMNE KLHTK tudományos dékánhelyettese, amikor is az elmúlt években békemûveleti tematikával több CAX-gyakorlatot terveztünk a vezérkari tanfolyamon és a tiszti alapképzésben részt vevõ hallgatók számára. A gyakorlat célja alapvetõen a zászlóalj- és dandártörzsek, valamint a CJTF szárazföldi komponens vezetési csoportok gyakoroltatása volt (ez utóbbiakat általában a mindenkori vezérkari tanfolyam hallgatói „alakították”).

238


79. kép. Konvojban

tott vagy online) folyóirat beindítása „Békemûveletek” címmel (ezzel is elõkészülve a békemûveletek elméleti aspektusainak távoktatási formában is tervezhetõ megvalósítását, s az akkreditációs, illetve minõségbiztosítási követelményeknek való minél teljesebb körû megfelelést), amelynek élõ kapcsolata lenne mind az egyetemen már évek óta sikerrel mûködõ Társadalom és Honvédelem című folyóirat, mind pedig a Magyar Honvédségen belül mûködõ Magyar Honvéd, Új Honvédségi Szemle, Altiszti Folyóirat, esetleg újra létrehozandó Humán Szemle szerkesztõbizottságaival. A virtuális folyóirat szerkesztõségében a hallgatók az írott sajtóval kapcsolatos védelmi közkapcsolati ismereteik alkalmazását gyakorolhatnák. A ZMNE technikai felszereltsége további bõvítés esetén alkalmas arra, hogy a védelmi szféra különféle szervezetei számára béketámogató mûveleti szakembereket képezzen. Az oktatáshoz szükséges oktatási helyiségek, számítástechnikai laborok, videostúdió, fotólabor, vetítõterem, könyvtári ellátottság,, illetve egyéb infrastrukturális ellátottság kellõ szervezés, forráskoncentráció esetén biztosított. A képzés és a gyakorlatok céljára érdemes létrehozni egy kellõképpen berendezett alkalmazott társadalomtudományi szakkabinetet, amelyen belül be lehet rendezni akár egy mûködõ szerkesztõséget is, ahol a hallgatók gyakornokként dolgozhatnak is (pl. békemûveletek CIMIC-, PSYOPS-, PI/PR/PA-aspektusainak kidolgozásán). 239



A mindenkori mûhelymunkát segítheti az Egyetemi Központi Könyvtár bázisán létrehozható válságreagáló (s azon belül is béketámogató) mûveletekkel összefüggõ dokumentumok gyûjteménye, egyebek között az alábbiak biztosításával: – a válságreagáló (s azokon belül is béketámogató) mûveletekre a vonatkozó, nyílttá minõsíthetõ NATO-szabályzók, valamint a NATO kiválósági központok kutatási eredményei; – a HM/MH nyilvánosságnak is bemutatható, válságreagáló (s azon belül is béketámogató) mûveletekkel összefüggésben megjelent kiadványainak gyûjteménye – az egyetem szakoktatói állomány által készített könyvek, tansegédletek, diszszertációk gyûjteménye (több nyelven); – a témakörben megjelent magyar és idegen nyelvû irodalom folyamatosan frissített jegyzéke, repertóriuma; – videogyûjtemény (oktató- és ismeretterjesztõ filmekkel); – „Békemûveletek Múzeuma” (HM Humánpolitikai Fõosztály és a HM HVK támogatásával); – Internetes honlap; – PyMS-elõfizetés261. – Sok gyakorlati haszonnal kecsegtet a „Békefenntartók Klubjá”-nak létrehozása is, amely az elsõ, speciálisan békemûveletekre felkészítõ tanfolyamon végzett évfolyammal indulna – de szoros kapcsolatot tartana fenn a Magyar Hadtudományi Társasággal; a Magyar Szociológiai Társaság Katonaszociológiai Szakosztályával, valamint a Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége (MATASZ) Missziós Tagozatának, valamint a most formálódó önkéntes tartalékos rendszernek a képviselõivel is.

261 A PyMS a NATO zártkörû Internet-rendszere, amely elektronikus publikációkat, évfolyammunkákat is fogad.

240

80. kép. Az Andarab-völgyben

241


FÜGGELÉK 1. sz. függelék Lezárult ENSZ-békemûveletek262 Európában United Nations Observer Mission in Georgia (UNOMIG) United Nations Mission in Bosnia and Herzegovina (UNMIBH) United Nations Civilian Police Support Group (UNPSG) United Nations Transitional Administration for Eastern Slavonia, Baranja and Western Sirmium (UNTAES) United Nations Confidence Restoration Operation in Croatia (UNCRO) United Nations Protection Force (UNPROFOR) United Nations Preventive Deployment Force (UNPREDEP) United Nations Mission of Observers in Prevlaka (UNMOP) Közel-Keleten United Nations Iran-Iraq Military Observer Group (UNIIMOG) United Nations Iraq-Kuwait Observation Mission (UNIKOM) United Nations Observation Group in Lebanon (UNOGIL) United Nations Emergency Force II (UNEF II) United Nations Emergency Force I (UNEF I) United Nations Yemen Observation Mission (UNYOM) Afrikában United Nations Organization Mission in the Democratic Republic of the Congo (MONUC) United Nations Mission in Ethiopia and Eritrea (UNMEE) United Nations Observer Mission in Angola (MONUA) United Nations Angola Verification Mission III (UNAVEM III) United Nations Angola Verification Mission II (UNAVEM II) United Nations Angola Verification Mission I (UNAVEM I) United Nations Operation in Burundi (ONUB) United Nations Operation in Cote d’Ivoire (MINUCI) United Nations Mission in the Central African Republic (MINURCA) United Nations Aouzou Strip Observer Group (UNASOG) United Nations Operation in the Congo (ONUC) United Nations Observer Mission in Liberia (UNOMIL) United Nations Operation in Mozambique (ONUMOZ) United Nations Transition Assistance Group (UNTAG) United Nations Assistance Mission for Rwanda (UNAMIR) United Nations Observer Mission Uganda-Rwanda (UNOMUR) 81. kép. Biztosítás

242

262 http://www.un.org/en/peacekeeping/pastops.shtml

243


United Nations Observer Mission in Sierra Leone (UNOMSIL) United Nations Mission in Sierra Leone (UNAMSIL) United Nations Operation in Somalia I (UNOSOM I) United Nations Operation in Somalia II (UNOSOM II) Ázsiában és a csendes-óceáni térségben United Nations Good Offices Mission in Afghanistan and Pakistan (UNGOMAP) United Nations Transitional Authority in Cambodia (UNTAC) United Nations Advance Mission in Cambodia (UNAMIC) United Nations Transitional Administration in East Timor (UNTAET) United Nations Mission of Support in East Timor (UNMISET) United Nations India-Pakistan Observation Mission (UNIPOM) United Nations Mission of Observers in Tajikistan (UNMOT) United Nations Security Force in West New Guinea (UNSF) Közép- és Dél-Amerikában United Nations Observer Group in Central America (ONUCA) Mission of the Representative of the Secretary-General in the Dominican Republic (DOMREP) United Nations Observer Mission in El Salvador (ONUSAL) United Nations Verification Mission in Guatemala (MINUGUA) United Nations Civilian Police Mission in Haiti (MIPONUH) United Nations Transition Mission in Haiti (UNTMIH) United Nations Support Mission in Haiti (UNSMIH) United Nations Mission in Haiti (UNMIH)


82. kép. Török és görög állásokat figyelő katona az ütközőzónában

83. kép. ENSZ-békefenntartók bázisa (Mijek)

244

245



2. sz. függelék Folyamatban lévő ENSZ-békemûveletek (2010. július)263 Európa United Nations Peacekeeping Force in Cyprus (UNFICYP) United Nations Interim Administration Mission in Kosovo (UNMIK) Közel-Kelet United Nations Disengagement Observer Force (UNDOF) United Nations Interim Force in Lebanon (UNIFIL) United Nations Truce Supervision Organization (UNTSO) Afrika United Nations Organization Stabilization Mission in the Democratic Republic of the Congo (MONUSCO) United Nations Mission in the Central African Republic and Chad (MINURCAT) African Union-United Nations Hybrid Operation in Darfur (UNAMID) United Nations Mission in the Sudan (UNMIS) United Nations Operation in Cote d’Ivoire (UNOCI) United Nations Mission in Liberia (UNMIL) United Nations Mission for the Referendum in Western Sahara (MINURSO) Közép- és Dél-Amerika United Nations Stabilization Mission in Haiti (MINUSTAH) Ázsia és a csendes-óceáni térség United Nations Integrated Mission in Timor-Leste (UNMIT) United Nations Military Observer Group in India and Pakistan (UNMOGIP) United Nations Assistance Mission in Afghanistan (UNAMA)

84. kép. Őrjáratozó BTR a pristinai Vrelo repülőtéren

246

263 http://www.un.org/en/peacekeeping/currentops.shtml

247



3. sz. függelék Magyar katonai részvétel

29. táblázat. EU-missziók. 2009. augusztus 264

30. táblázat. A nemzetközi válságreagáló műveletekben részt vevő magyar katonák létszámának alakulása, 1990–2009 265

missziók/ civil műveletek EURÓPA EUPOL Praxima (FYROM) 2003 december-2005. december EUPAT-(FYROM) EUPOL Proxima után 2005. december-2006 június EUPMBiH-(EU Police Mission) Bosznia Herzegovina 2003. január 01. EUJUST Themis-Georgia 2004. július – 2005. július EUPTKosovo-(EU Planning Team) Kosovo 2006. április 10.EULEX Kosovo 2008. február 16.EUMM Georgia 2008. október 01.AFRIKA EUSEC RD Congo Congo RDC 2005. június 08.-2007. július EUPOL Kinshasa Congo RDC 2005. április – 2007. június 30. majd, 2007. júl.01EUPOL RD Congo EU SSR (Security Sector Reform) Guinea-Bissau 2008. február 12.-

KÖZÉPKELET

ÁZSIA

EUPOL-COPPS (EU Police Mission in the Palestinian Territories)- 2006. január 01.EUJUST LEX Iraq 2005. július 01.EUBAM Rafah (EU Border Assistance Mission) Palestinian Territories 2005. november 30.AMM (Aceh Monitoring Mission) Aceh province (Indonesia) 2005. szeptember 15.-2006. december 15. EUPOL (Afghanistan)-2007. június 15.-

264 Forrás: https://ue.eu.int/uedocs/cmsUpload/EUMS_2009-avril.pdf

248

4. sz. függelék

EU-missziók

katonai CONCORDIA (Former Yugoslav Republic of Macedonia-FYROM) 2003. március december EUFOR ALTHEA Bosnia Herzegovina (SFOR-tól vette át a feladatokat) 2004. december 02.-

ARTEMIS-Ituri province (Congo RDQ) 2003. június szeptember EUFOR RD Congo-Congo RDC 2006. június 12.-2006. november 30. EUFOR TCHAD/RCA-Chad-Central African Republic 2008. január 28.2009. március 15. EUNAVFOR Somalia 2008. december 08.-

Évszám

Meglévő létszám (fő)

1990

46

1991

68

1992

45

1993

34

1994

41

1995

631

1996

640

1997

640

1998

693

1999

875

2000

849

2001

830

2002

690

2003

1049

2004

1255

2005

969

2006

968

2007

1006

2008

1040

2009

965

265 A meglévõ létszámok csak körülbelüli adatok, a katonák létszáma hónapról hónapra változott. A táblázat a Honvédelmi Minisztérium által kiadott „A honvédelem négy éve, 1990–1994, 1994–1998, 1998–2002, 2002–2006”, valamint „A nemzeti konszenzus négy éve, 2006–2010” c. kiadványokban közölt (néha bizony nem igazán koherens, belsõ ellentmondásokat is sejtetõ) adatok alapján készült.

249



5. sz. függelék

Időpont

6. sz. függelék

Magyar rendőrök a missziókban

Magyar missziós veszteségek

31. táblázat. Magyar rendőrök a rendvédelmi missziókban 266

32. táblázat. Magyar missziós veszteségek

Ország

1995Egyiptom, Sínai-félsziget 2003Macedónia 2003Bosznia és Hercegovina 2004Bosznia-Hercegovina 2005Ukrajna-Moldávia 2006Azerbajdzsán 2006Kongó 2006Koszovó 2007Szerbia 2007Irak 2007Afganisztán 2007Kambodzsa 2008 Afganisztán 2008Palesztina 2008 Palesztina 2008Grúzia 2008USA 2009Ukrajna 2009Elefántcsontpart Összesen:

Misszió MFO OSCE PT EU PM EUOFOR ALTHEA EU BAM OSCE MONUC EU PT/EU LEX OSCE EU JUST LEX ISAF-HUN PRT ENSZ Törvényszék EUPOL AFG EUPOL COPPS EU BAM RAFAH EUMM ENSZ Főtitkárság EC DEL ENSZ

Szervezet MFO OSCE EU EU EU OSCE UN EU OSCE EU HUN PRT UN TR EU EU EU EU UN DPKO EC UNCD

Résztvevők eddigi száma 115 4 10 37 13 1 1 12 2 3 6 1 4 1 1 4 2 1 1 207

Résztvevők jelenlegi száma 15 4 3 5 11 1 1 55 1 0 2 1 6 1 1 4 1 1 1 114

A közölt adatok forrásai: A Honvédelmi Minisztérium által kiadott „A honvédelem négy éve, 1990–1994, 1994–1998, 1998–2002, 2002–2006”, valamint „A nemzeti konszenzus négy éve, 2006–2010” c. kiadványokban közölt adatok

Név Martinek Ferenc Dylski Aurél Cziboly Csaba Molnár Lőrinc Hídvégi Attila Csizmadia Zoltán Balázs Péter

Rendfokozat sorhajóhadnagy határőr őrnagy tartalékos százados törzsőrmester őrmester őrmester (posztumusz) alezredes

Misszió Kréta Vietnam Vietnam MFO MFO KFOR IRAK–Kuwait UNIKOM

Elhalálozás időpontja 1897. március 10. 1973. április 7. 1973. április 7. 1998.február 18. 1998.február 18. 2000 2001

Dr. Török László

ezredes (posztumusz ddtbk)

UNOMIG (Grúzia)

2001. október 8.

Nagy Richárd

szerződéses MH SZ.Z. IRAK szakaszvezető (posztomusz hadnagy)

2004. június 17.

Radics Tibor Kovács Gyula

törzsőrmester hadnagy

2004. szeptember 29. 2008. június 10.

Nemes Krisztián

százados (posztumusz őrnagy)

SFOR MKSZSZ MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT 8.) Afganisztán MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT 8.) Afganisztán

Pappné Ábrahám Judit

posztumusz hadnagy

MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT 8.) Afganisztán

2010. augusztus 23.

Kolozsvári György

zászlós

MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT 8.) Afganisztán

2010. szeptember 6.

2008. július 10.

266 Forrás: Boda József – Farkas István (2010) A rendvédelmi békefenntartás tapasztalatai. In Társadalom és Honvédelem, 2010/3–4.sz.

250

251

252 helyszíne

teljes időtartama (kezdetebefejezése) részvételünk időtartama (kezdetebefejezése)

Kína

K. u. K. Heer Kína – rendfenntartó misszió a boxerlázadás leverése után

A tengerészgyalogos egységen belül (250 brit, 200 olasz, 150 francia és 100 német mellett) 300 osztrák–magyar k. u. k. tengerészgyalogos szolgált. Utóbb, 1913. júliusára a nemzetközi haderő létszámát 1600 főre emelték – amelyből 509 főt tett ki a (29 tiszt és 480 katona által alkotott) osztrák–magyar K.u.K. 87. gyalogezred IV. zászlóaljára épülő alegység (a zászlóaljat 1 árkászszázaddal, 1 géppuskás osztaggal, 1 rádióállomással, 1 eü. osztaggal és 1 csapatvonattal erősítették meg)

1912. ápr.26. – 1914. aug.04.

helyszíne

Misszió teljes időtartama (kezdetebefejezése)

Szkutari (Skhodra) 1912.márc 22. – 1914. aug.04.

1904.márc.02..: a hat vezető európai nagyhatalom 25 tisztje közül 6 k.u.k. tiszt; 1904.szept.26.: a 6 európai nagyhatalom 48 tisztje közül 12 k. u. k. tiszt; 1906.novemberben (a 2. részleges váltás idején) újabb 6 k. u. k. tiszt érkezett

1903.nov.06. – 1909. márc.31.

1903.okt. 3 – 1909. márc.31.

Irak

UNIIMOG ENSZ Irán-Irak Katonai Megfigyelő Csoport / UN Iran-Iraq Military Observer Group

Szaúd-Arábia, Dahran

Irak

HMT Magyar Katonai Egészségügyi Kontingens / Hungarian Medical Team, Szaúd-Arábia

UNOSGI ENSZ Főtitkárának Különleges Iraki Irodája / UN Office of the Secretary General in Iran

Rendszerváltást követően

Namíbia UNTAG ENSZ Namíbiai Átmenetet Segítő Csoportja / UN Transition Assistance Group in Namibia

Dél-Vietnam

ICCS A vietnami háborút lezáró Párizsi Egyezmény végrehajtására létrehozott Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság/ International Commission of Control and Supervision részeként

1991.jan.14. – 1991.máj.29.

1 fő

37 fős orvoscsoport

(rendőrök)

43 fő

1988.aug.10. – 1991.febr.28.

1989.ápr.– 1990.márc.

1973. január 26. és 1975. március 9. között mindösszesen kb. 750 magyar szolgált Vietnamban (köztük hivatásos és tartalékos katonák; határőrök; polgári alkalmazottak és diplomaták).

részt vevő magyar katonák, rendőrök és határőrök száma

1973.jan. 27. – 1975.máj.1.

1991.febr.–1992.dec 1991.febr.-júl. .

1991. január 17. – február 28. öbölháború; „Sivatagi Vihar” ('Desert Storm') támadó hadművelet

1989.ápr. 1 1990.márc.30.

1988.aug.10 – 1991.febr.28.

1973.jan. 24 – 1975.máj.8.

részvételünk időtartama (kezdetebefejezése)

Magyarok részvétele az adott misszióban

80 fő osztrák–magyar k.u.k. tengerészgyalogos, akiknek a létszámát utóbb több, mint 160 főre emeltek

1900. aug.27. – 1914.szept.

1900. aug. 8. – 1914. szept.

Előbb szakaszerejű osztrák–magyar k.u.k. tengerészgyalogos és gyalogos alegység; majd a létszámot utóbb 674 főre emelték (18 tiszttel és 656 legénységi katonával).

1897. febr. 4. – 1898. ápr. 12.

1897. febr. 4. – 1898. ápr. 12.

A második világháborút követően, a hidegháború időszakában (1949–1989)

megnevezése

K. u.K. Heer Rendfenntartó feladatok ellátása az albánok lakta Szkutariban

K. u. K. Heer Macedónia, Balkán – rendfenntartó és Montenegro, humanitárius feladatok ellátása az Koszovó 1902-ben Macedóniából Montenegróra és Koszovóra átterjedt etnikai és vallási viszályok, valamint fegyveres zavargások megfékezésére és eszkalálódásuk megakadályozására; a koszovói közigazgatás működtetése

Kréta

K. u. K. Heer Krétai „béketeremtő” művelet (a görög és török csapatok, felkelők és szabadcsapatok szétválasztása)



Az első világháború előtt, az Osztrák–Magyar Monarchia válságreagáló erőinek részeként

megnevezése

Misszió Fontosabb információk

7. sz. függelék

Az ENSZ Főtitkárának Bagdadban, az UNIIMOG-missziót követően létrehozott Különleges Iraki Irodájának tagja.

Az orvoscsoport Szaúd-Arábia kormányának felkérésére, humanitárius küldetéssel érkezett dr. Svéd László o. ezds. vezetésével 1991. január 14-én Dahranba. Hazánk így vett részt az Irak által 1990. augusztus 2-án lerohant Kuvait megsegítésére szerveződött nemzetközi koalícióban. Az orvoscsoport a King Abdul Aziz Kórházban biztosította az agressziót elkövető Irak ellen 1991. január 17. – február 28. között „Sivatagi Vihar” névvel végrehajtott hadműveletben megsérült személyek szakorvosi ellátását és a háborús sérültek utókezelését, majd pedig a harcok megszűntével 1991.május 29-i hazaérkezésükig bekapcsolódtak polgári betegellátásba is.

A választásokat és a törvényes rendet elősegítő, alapvetően rendvédelmi békefenntartó misszió, magyar rendőrök részvételével.

Az ENSZ első, 26 tagállama kizárólag fegyvertelen katonáiból álló megfigyelő missziója az Irán és Irak közötti 8 esztendőn át tartó háborút lezáró tűzszünet helyszíni ellenőrzésére.

A magyarok az USA és Vietnam 1973. január 24-én megfogalmazott felkérésére 32 dél-vietnami ellenőrző ponton, valamint a saigoni központban szolgáltak a vietnami háborút 1973. januárjában lezáró Párizsi Egyezmény végrehajtására létrehozott Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság (ICCS) erőinek részeként – indonéziai, lengyel, kanadai, majd az őket váltó iráni katonákkal közösen. Manifeszt céljuk a tűzszünet betartásának felügyelete, a tűzszünetsértések kivizsgálása, a fogolycserék ellenőrzése és a leszerelés felügyelete volt - míg egyesek szerint a magyar kontingensnek látens feladatokat is végre kellett hajtania (ti.: a kommunista Észak-Vietnam és a dél-vietnami forradalmi erők segítését és információkkal való ellátását is). 1973.január–1975.április között három magyar kontingens vett részt a bizottság munkájában: az első kontingens 1973 januárjában, a második 1973 decemberében, a harmadik kontingens pedig 1974 nyarán utazott ki Vietnamba. A misszió során két magyar is életét vesztette, amikor a helikoptert, amelyen utaztak, támadás érte.*

Fontosabb információk

Az 1912 márciusában alakult ún. „Balkán Szövetség” (Bulgária, Görögország, Montenegró és Szerbia) és a Török Birodalom között kitört ún. „első balkáni háború” 1912. őszi összecsapásai után a nemzetközi megszállás alá vont, döntően albánok által lakott Szkutari város rendfenntartását végezte az osztrák–magyar kontingens.

1904. február 8-án az Osztrák–Magyar Monarchia, Oroszország, Olaszország, Németország, Franciaország és Nagy-Britannia által aláírt, közös békefenntartásról szóló megállapodás alapján hajtották végre a felkelők lefegyverzését, a helyi polgári adminisztráció átalakítását és a helyi török csendőrség átszervezését.

A Pekinget, Tiencsint és Takut is érintő béketeremtő, majd békefenntartó műveletekben az Osztrák–Magyar Monarchia tengerészgyalogságának három különítménye vett részt az ún. „boxerlázadás” leverése (1901. szept. 7.) után. (Boxereknek a külföldi képviseletek szolgálatában álló kínai katonákat hívták).

Az Osztrák–Magyar Monarchia által a török megszállás elleni görög felkelés, valamint a görög–török harcok megfékezésére Canea városába vezényelt szakasznyi erőt Pintér Gyula konzul kordonszolgálatra alkalmazta, hogy elválassza a város görög és török negyedeit. Ezzel megalapozta az első modern kori békefenntartó missziót.

33. táblázat. Magyarok a nemzetközi békefenntartásban

Magyarok a nemzetközi békefenntartásban KISS ZOLTÁN LÁSZLÓ MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

253

254 Irak

Angola

Mozambik

UNSCOM ENSZ Különleges Bizottság Hivatala / UN Office of the Special Commission UNAVEM-I; UNAVEM-II, UNAVEMIII; MONUA ENSZ Angolai Igazolási, illetve Felügyelő Misszió/UN Angola Verification Mission (UNAVEM 1997-ig, majd UNAVEM-II, III), utóbb ENSZ Megfigyelő Misszió/ UN Observer Mission in Angola (MONUA)

ONUMOZ ENSZ Mozambiki Missziója/ UN Operation in Mozambique

OSCE NKM EBESZ Hegyi-Karabah-i Missziója / OSCE Nagorno-Karabakh Mission

Hegyi-Karabah

1995. szept. – 2003. dec. 31

1994. dec. – 2000. máj.

UNMOT Tadzsikisztán ENSZ Megfigyelők Tádzsikisztáni Missziója / UN Mission of Observers in Tajikistan

1993. aug. – 2009. jun.

1992. nov. 6.2008. dec.

Grúzia

UNOMIG ENSZ Grúziai Megfigyelő Misszió / UN Observer Mission to Georgia

1993. jun. – 1994. szept.

teljes időtartama (kezdetebefejezése)

1993.szept. 1997.szept.

1992.márc. – 1993.szept.

1992.dec- – 1994.dec.

UNAVEM-I: 1989. jan.– 1991. jún.; UNAVEM-II: 1991. jún. – 1995. febr.; UNAVEM-III: 1995. febr. – 1997. jún.; MONUA: 1997. júl. – 1999. febr.

1991. ápr.03– 1999. dec.

1991. ápr. 1 – 2003. okt.


OSCE MTG; EU MMG Grúzia EBESZ Grúziai Tényfeltáró Csoport / OSCE Mission to Georgia; EU Grúziai Megfigyelő Misszió / (MMG)

Uganda

helyszíne

Misszió

Libéria

UNOMUR ENSZ Ugandai és Ruandai Megfigyelő Misszió / UN Observer Mission Uganda - Rwanda


megnevezése

UNOMIL ENSZ Libériai Megfigyelő Misszió/ UN Observer Mission in Liberia

UNTAC Kambodzsa ENSZ Kambodzsai Átmeneti Hatóság/ UN Transition Authority in Cambodia

Kuvait

helyszíne

UNIKOM ENSZ Irak-Kuvait Megfigyelő Misszió / UN Iraq-Kuwait Observation Mission


megnevezése

Misszió

1fő

(rendőrök)

43 fő

összesen 15 fő (katonák és rendőrök)

2 fő

7 fő


5 fő

1 fő (misszió Pk.h.)

1995. jan.15. – 1995. júl.18.

1995. szept. 19. – 2003. dec. 31.

3 fő

8 fő

1994. jan. 24. – 2009.jun.

1996. dec. 23. – 2008. dec.

4 tiszt (főparancsnokság törzsében hadműveleti tisztként,, illetve szektoronként és "teamleader"-ként tevékenykedtek)


1993. okt. – 1994. szept.



1993.szept.22 1994.febr.

1992.máj. – 1993.júl.

1992.dec- – 1994.dec.

UNAVEM-II.: 1991. jun. – 1995. febr., MONUA: 1997. júl.– 1999 .febr

1993. ápr.– 1994. márc.

1991. ápr. 8. – 2003. márc.



Magyar kezdeményezésre jött létre; a misszió a Hegyi-Karabah-i térségen túl rendszeresen megfigyelte az örmény–azeri határvidéket is.

A 10 ország részvételével zajló misszió rendeltetése az volt, hogy a megfigyelők az EBESZ képviselőivel együttműködésben felügyeljék a tádzsik–afgán határon a tűzszünet betartását.

Az Abházia–Grúzia–Oszétia-határvidékek konfliktusainak megelőzése érdekében indította a két nemzetközi szervezet a misszióit.

Az ENSZ és az EBESZ megállapodása alapján indított katonai megfigyelői misszió; a grúzok és abházok között megkötött fegyvernyugvási egyezmény betartásának felügyelete, valamint az emberi jogok megsértésének jelentése céljából. Dr. Török László ezds. (posztumusz ddtbk., a misszió magyar parancsnokhelyettese) 2001. október 08-án a Kodori-völgyben járőröző ENSZ-helikopter lelövésekor kilencedmagával életét vesztette.**

Az ENSZ BT 846/1993. határozata alapján a misszió az Uganda és Ruanda közötti határ ellenőrzésére, a Ruanda felől induló katonai akciók és határincidensek megakadályozására, a határon átkelő gépjárművek átvizsgálására irányult. Utóbb, 1993 októberétől a 872/1993.ENSZ-határozat alapján a misszió feladata kibővült a főváros biztonságának szavatolásával, a tűzszünet felügyeletével, a fegyvermentes övezet létrehozásával, a lefegyverzés, aknamentesítés végrehajtásával, valamint a menekültek visszatérésének felügyeletével és az illegális akciók kivizsgálásával.


Egy fő, aki az UNOMIL-ban vezető katonai tanácsadóként szolgált (azt megelőzően pedig az angolai UNAVEM-II. misszióban szektorparancsnoki beosztásban tevékenykedett).

A szabad és tiszta kambodzsai választások megszervezésének és lebonyolításának elősegítése; a törvényes rend fenntartása, a menekültek és a kitelepítettek hazatérésének biztosítása; a polgári közigazgatás és a haderő megszervezése, valamint a létfontosságú infrastruktúra kiépítése céljából létrehozott nemzetközi misszióban magyar rendőrök is részt vettek.

A nemzetközileg is sikeresnek ítélt ENSZ béketámogató műveletben Magyarország 23 fő katonai és 20 fő rendőri megfigyelővel vett részt.

Az UNAVEM-I. misszió csak a dél-afrikai és az (626/1988.ENSZ BT-határozat alapján elkezdett) kubai csapatkivonások után kezdődhetett meg, s célja a kubai csapatkivonás ellenőrzése volt. Az UNAVEM - II. a kormány és az UNITA között létrejött tűzszüneti egyezmény betartásának felügyeletét végezte, valamint a demobilizációt és a közös hadsereg felépítését, a választások előkészítését és lebonyolítását segítette.Az UNAVEM-III. misszió 1994. októbere után egyebek között a helyzet normalizálásában, az állami adminisztráció és a rendőrség újjászervezésében vett részt. A MONUA misszió feladata az állami adminisztráció kiterjesztése, az ország újjáépítése és a közös haderő megalakításának befejezése volt.

Két honvéd szaktiszt vett részt az ENSZ Különleges Bizottság Irodájának munkájában.

Az Irak–Kuvait-határnál a fegyvermentes övezet fenntartása és a Khwar Abd Allah vízi út biztosítása Irak és Kuvait között.


KISS ZOLTÁN LÁSZLÓ MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

255

256 Kasmír (India, Pakisztán)

Nyugat-Szahara

Egyiptom, Sínaifélsziget

UNMOGIP ENSZ Indiai és Pakisztáni Katonai Megfigyelő Csoportja / UN Military Observer Group in India and Pakistan MINURSO ENSZ Nyugat-Szaharai Választási Misszió / UN Mission for the Referendum in West Sahara

MFO Többnemzeti Erők és Megfigyelők / Multinational Force of Observers

2001. febr. 15. – 2009

2001. aug. – 2002. dec.

2005 óta folyamatosan

1996. jan. 1. folyamatban

Koszovó

Koszovó Koszovó, Macedónia

Koszovó

BoszniaHercegovina

MH Megelőző Egészségügyi Laboratórium, Pristina MH Repülőtéri Üzemeltető és Biztosító Részleg, Pristina KFOR Macedóniai Béketámogató Erők, MH Felderítő Szakasz MH Őr- és Biztosító Szakasz MH KFOR Kontingens, Pec Prizren

MTB EBESZ Bosznia-Hercegovinai Misszió / OSCE Mission to Bosnia and Herzegovina

1996.jan. Folyamatban

1999. júl. 16. – 2005 Koszovó

MH Őr- és Biztosító Zászlóalj, Pristina

2002. aug. 1. – 2004. aug. 1.

folyamatban Koszovó

2002. szept. 15. – 2004. nov.

2002. máj. 15. – 2004. nov. 31.

1995. dec. 2. – 2002. ápr. 30.


KFOR Koszovói Béketámogató/Béketeremtő Erők NATO misszió

BoszniaHercegovina

MKSZSZ Magyar Katonai Szállító Szakasz

Az MFO-missziót 1981-ben hozta létre az 1979. márc. 26-án megkötött Camp David-i Békeszerződés Egyiptom és Izrael általi betartásának ellenőrzésére a három aláíró fél – azaz Egyiptom, Izrael és az Amerikai Egyesült Államok. Magyarország 1995. szeptemberétől vett részt a misszióban összesen 41 fővel (a holland kontingenst váltó magyar katonai rendészeti kontingenst, amelyben nők is szolgáltak, katonák és rendőrök alkották). A misszióban két magyar katona (Molnár Lőrinc törm. és Hidvégi Attila örm.) 1998. febr. 18-án szolgálatteljesítés közben közúti balesetben életét vesztette.

41 fő

1 fő

2 fő

60 fő

24 fő

10 fő

2 fő, jogi és pénzügyi tiszti beosztásokban.

A KFOR Többnemzeti Kötelék–Nyugat (KFOR MNBG–W) elemeként a közel kétszázadnyi erő a nyugat-koszovói rend fenntartásában vesz részt. A pristinai és a peci nemzetközi parancsnokságokon közel 30 fő magyar katona is szolgál.

A 60 fős kötelék, macedóniai táborhellyel a viszályok kiújulásának megakadályozása érdekében végezte, német alárendeltségben, a felderítési és biztosító feladatait.

A részleg az orosz békefenntartók misszióból történt távozása után vette át a pristinai repülőtér működtetését.

A 10 fős részleg a főparancsnokságon települve a KFOR teljes személyi állománya közegészségügyi-járványügyi ellátását végezte. Jelenleg két magyar szakszemély a prizreni német vezetésű tábori kórházban szolgál.

A KFOR pristinai főparancsnokság a közvetlen biztosítását, őrzés-védelmét látta el.

A szakasznyi kötelék a Durres-i Nemzetközi Parancsnokságtól északra kiépített hamalaji menekülttáborban szolgált, spanyol táborvezetés mellett.

35 fő

390 fő

A szakasz a kanadai kontingenshez csatolva végezte feladatait; 2004 szeptemberében egy magyar katona gépjárműbalesetben életét vesztette a misszióban.

A századnyi kötelék az olasz Carabinierikkkel együtt a rendfenntartást végezte Boszniában; tábora a szarajevói Camp Butmirban volt.

A Száva folyó közelében lévő Okucani település mellett épült fel a MMK tábora; a kontingens részt vett 65 km vasútvonal helyreállításában, közel 30 hidat újított vagy épített fel, közöttük fahidakat is, valamint a mostari Öreg-híd helyreállításában is részt vett.


28 fő

106 fő

416 fő


2004. december elejétől. (Utódszervezete az EU által irányított EUFOR lett, amely 2004. december 02-tól indította az EUFOR Althea műveletet.) Hazánk 1995. dec. 2től kapcsolódott be az IFOR-műveletbe az Országgyűlés (OGY) 112/1995. (XII.2.) és 114/1995. (XII.12.) határozatai alapján. Az SFOR-műveletben a 109/1996 (XII.17.); 61/1998. (X.30.) és a 75/2000. (IX.29.) OGY-határozatok alapján vettünk részt.

A MINURSO-t eredetileg a Marokkó és a Frente POLISARIO által elfogadott rendezési javaslattal összhangban hozták létre 1988. aug. 30-án azzal a mandátummal, hogy megfigyeljék a tűzszünet betartását, ellenőrizzék a marokkói csapatcsökkentést, figyelemmel kísérjék a marokkói és POLISARIO-csapatok kijelölt bázisokra történő összevonását; felügyeljék a nyugat-szaharai politikai foglyok szabadon bocsátását és a hadifoglyok cseréjét, s a hazatelepülési program és a szabad népszavazás megszervezésének és lebonyolításának eredményességét. A kitűzött céloknak gyakorlatilag egyikét sem sikerült maradéktalanul elérni. Magyarország 2009. május 26-án 5 fő katonai megfigyelővel vett részt a misszióban.

Ez volt az első ENSZ-misszió, amelyben magyar katonát (Bali József vezérőrnagyot) kértek fel a békemisszió vezetésére (a második ilyen eset a MINURSO-ban történt)!

Az ENSZ BT.186/1964.számú határozatában döntött 1964. márc. 4-én a misszió létrehozásáról. Magyarország 1993-tól vállal szerepet a misszióban. 1993. aug. – 1994. márc. között 4 katonai megfigyelő; 1995.nov.–1997. aug. között szakaszerő; 1997 szeptembertől egy magyar század az osztrák–szlovén–magyar zászlóalj részeként; 2001 áprilistól: szlovák–szlovén–magyar zászlóalj részeként emelt létszámban vagyunk jelen. Az adatfelvétel (200. júniusában) a 84 fős magyar kontingens a szlovákokkal közös békefenntartó zászlóaljban tevékenykedett. Feladatuk a tűzszünetsértések megelőzése, megakadályozása, jelentése, kivizsgálása; járőrözés; figyelés, ellenőrző áteresztő pontok működtetése volt.***


12 fő

1 fő

105 fő



1995. szept. 1. – folyamatban

1995. febr. – 1996. jún.

1999. márc. – 2000. febr.

1995. nov. 14. – folyamatosan


1999. április – 1999. szeptember

BoszniaHercegovina

Magyar Katonai Rendfenntartó Kontingens


IFOR: 1996. jan. 31 – dec. 21.; SFOR: 1996. dec. 21 – 2004. dec. 2.

1995. szept. 1. – folyamatban

1991. ápr. – folyamatosan

1999. márc. – folyamatosan

1964. márc.folyamatosan



AFOR Albánia Albániai Béketámogató Erők (AFOR) NATO Misszió (Általános Higiéniai és Epidemiológiai Felderítő és Elemző Csoport)

BoszniaHercegovina

helyszíne

MMK Magyar Műszaki Kontingens


megnevezése

Misszió

BoszniaIFOR/SFOR Boszniai Béketeremtő/Békefenntartó Hercegovina Erők / Implementation Force (IFOR)/ Stabilization Force (SFOR)

Ciprus

helyszíne

UNFICYP ENSZ Ciprusi Békefenntartó Erők / UN Peacekeeping Force in Cyprus


megnevezése

Misszió


257

258 BoszniaHercegovina

helyszíne

Macedónia Kongói Demokratikus Köztársaság Irak

Tádzsikisztán Szudán

Szudán

BoszniaHercegovina, Szarajevó

EU Macedóniai Misszió EU Kongói Misszió / EU SEC DR Congo Irak, Koalíciós Stabilizációs Erők, Iraki Szabadság Művelet OIF EBESZ Tádzsikisztáni Misszió AMIS EU-AU Misszió Szudán, Darfur (AMIS) UNAMID ENSZ Szudáni UNAMID missziója (Darfur) EU EUFOR Althea Mission EU EUFOR Althea Misszió, BoszniaHercegovina, Szarajevó

2006 – Folyamatban

UNIFIL ENSZ Libanoni Nemzetközi Támogató Erők

Libanon

1999 – 2006

NHQTi Albánia, Tirana NATO Tiranai Parancsnokság, NHQTi

2004.dec.01. – Folyamatban

2009. tavaszától napjainkig

2004.aug.10. – 2005.aug.01.

5 fő

2 fő

116 fő

1 fő

1 fő

1 fő

300 fő

2003.aug.03. – 2004.dec.31 2004.febr. – 2005.febr.11.

2 fő

2003.jun.16. – folyamatban

4 fő

6 fő

2008-tól folyamatosan Afganisztán, PeK

Rendőri kiképző kontingens, EU POL, PeK

2003. jan.27. – 2004. jan.31.

10 fő

2010. év elejétől szeptember 10-ig Mi-35 Air Mentor Team

résztvevő magyar katonák, rendőrök és határőrök száma

40 fő


2010. júniustól folyamatosan

helyszíne


80 fő

MH Nemzeti Támogató Elem, Mazar- Afganisztán, e Sharif Mazar-e Sharif


megnevezése

2009, 2010

Afganisztán, Kabul

MH KAIA (Kabuli Nemzetközi Repülőtér biztosítása)

Misszió

2006.szept.15 folyamatosan

Afganisztán, Baghlan tartomány, Pol-e Khomri

MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT), Pol-e Khomri (PeK), Baghlan tartomány

230 fő

106 fő

2004.júl.- 2006.aug.

Folyamatban

Afganisztán, Kabul


résztvevő magyar katonák, rendőrök és határőrök száma

1996.jan.01. - 2002.dec. rendőrök


30 fő

MH Könnyűgyalogos század, Kabul

1995.dec.21. 2002.dec.



2003.január - 2004. július

Afganisztán, Kabul

MH Eü. Kontingens, Kabul

Afganisztán ISAF Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő / International Security Assistance Force (NATO–által vezetett nemzetközi misszió)

UNIPTF ENSZ Nemzetközi Rendőri Különítmény / UN International Police Task Forces


megnevezése

Misszió

4 fő térképész szakember segíti a nemzetközi törzs és a libanoni hadsereg rendfenntartó misszióját.

2 fő, a parancsnokság tanácsadóiként segítették az albán hadsereg átalakítását.

A NATO-tól átvett feladatrendszer végrehajtása érdekében az EU Erők részeként az MH EUFOR Kontingens kétszázadnyi erővel és törzstisztekkel vesz részt a misszióban. Magyar főparancsnok-helyettese van jelenleg a missziónak, 2010. januártól.

Az ENSZ (Afrikai Unióval közösen végrehajtott) Szudáni UNAMID missziójának Darfúrban a Lefegyverzési, Leszerelési és Integrációs (DDR) tisztjeként dolgozó Papp István nyugállományú ezredest (aki gyerekkatonák leszerelésében segédkezett az afrikai országban) 2010. október 6-án rabolták el fegyveresek.

Az Európai Unió és az Afrika Unió közös missziójában 1 fővel vett részt a műveleti területen az MH.

1 fő, tanácsadói beosztásban.

Magyarország egyidejűleg 300 fővel vett részt a misszióban; 2004. június 17-én egy konvojmozgás során, útszélen elhelyezett bomba felrobbanásakor életét vesztette egy magyar katona.

2 fő, szakértőként szolgálva Kinshassában.

A tízfős csapat azért utazott az év elején a közép-ázsiai országba, hogy – a Cseh Köztársaságtól átvéve a feladatot – az afgán nemzeti hadsereg légiereje számára helikoptervezetőket képezzenek ki.


A NATO 2004 óta látja el a NATO-tagállamok 6 hónapos rotációjára építve a Kabuli Nemzetközi Repülőtér üzemeltetését. A Magyar Honvédség Kabul Nemzetközi Repülőtér Törzstiszti Csoportja 2008. okt. 1–2009. márc. 31. között látta el a vezető nemzeti feladatait. A 66 fős magyar kontingens kabuli repülőtér kulcsbeosztásait töltötte be. A parancsnoki, és a törzsfőnöki beosztáson túl 2008. október 1.–2009. márc. 31. között a logisztika, a biztonság, a híradás, a légi műveletek és a légi forgalmi irányítás, a tűzszerész- és a meteorológiai biztosítás, valamint a személyügy vezető beosztásaiban is magyar katonák dolgoztak a repülőtéren. A Magyar Honvédség Kabul Nemzetközi Repülőtér Törzstiszti Csoportja a közelmúltban újra elvégezte a NATO ISAF Kabul Nemzetközi Repülőtér vezető nemzeti feladatainak átvételét, s 2010. október 1-jétől 2011. március végéig újra Magyarország a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF) által használt Kabuli Nemzetközi Repülőtér vezető nemzete, Kilián Nándor dandártábornok, a kecskeméti 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnokának vezénylete alatt. A repülőtér üzemeltetéséhez szükséges nemzetközi (egyebek között belga, bolgár, amerikai) személyzet többségét - nyolcvan embert - Magyarország biztosítja.

A magyar katonákon kívül bolgár, montenegrói, szlovák és horvát katonák is tagjai az átlagosan 230 fős missziónak, továbbá időszakonként civil szakemberek is. A tartományban tevékenykedik az amerikai-magyar összetételű OMLT Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport, valamint az MH KMCs Különleges Műveleti Csoport is. Továbbá három helyszínen közel 70 fő magyar katona szolgál egyéni beosztásokban a különböző parancsnokságokon. A misszióban eddig négy magyar katona vesztette életét, s több magyar katona sérült meg szolgálatteljesítés közben: 2008-ban robbanóeszközök hatástalanításakor két magyar tűzszerész katona vesztette életét; 2010-ben pedig két fő meghalt, s több katona megsérült, amikor menetoszlopukat támadás érte.

A század a kabuli nemzetközi táborban települt, s járőrözéssel vett részt a rendbiztosítási feladatokban; a század rendbehozta a kabuli temetőben lévő Stein Aurél síremléket!

A 30 fős kontingens Kabulban települve végezte feladatát; a kontingenssel egy időben érkezett az ISAF főparancsnokságra 3 fő magyar törzstiszt is.



259

260 Szomália, Uganda

EU Szomália Kiképző Misszió, Uganda

4 fő

3 fő

2 fő


A nemzetközi fellépést – a szomáliai hadsereg kiképzésének erősítésére – a kalóz akciók növekvő száma indokolta; biztonsági okokból döntött az EU az ugandai kiképző-helyszín mellett, amelyben 4 fővel vesz részt Magyarország.

2005–2006 folyamán közel szakasznyi erővel, jelenleg három fővel vesz részt az MH az iraki katonák kiképzésében és felkészítésében, tanácsadásban.

5 fő törzstiszttel vesz részt a NATO felügyelői missziójában az MH.


*** Az UNFICYP misszióban a kézirat lezárásának időpontjában (2010. jún. 30-án) mindösszesen 927 egyenruhás (858 békefenntartó katona és 69 rendőr), valamint 40 nemzetközi közösség országai által delegált civil szakértő és 111 fő helyi civil személy szolgált. A misszió katonaállományát az alábbi országok szolgáltatták: Argentína, Ausztria, Brazilia, Kanada, Chile, Horvátország, Magyarország, Paraguay, Peru, Szlovákia, Nagy-Britannia. A rendőri állományt az alábbi országok delegálták a misszióba: Ausztrália, Bosznia-Hercegovina, Hollandia, Horvátország, El Salvador, India, Írország, Montenegró, Olaszország és Ukrajna. Forrás: UNFICYP Facts and Figures. Online: http://www.un.org/en/peacekeeping/missions/unficyp/facts.shtml

Megjegyzések: * 1973. április 7-én két magyar, Dylski Aurél határőr őrnagy és Cziboly Csaba tartalékos százados elhunyt Khe Sanh térségében, amikor az őket szállító UH–1-es helikoptert rakétatalálat érte. A helikopteren utazó mind a tíz személy (közöttük két vietnami, egy kanadai és egy indonéz katona, valamint a vietnami tolmács és a helikopter háromtagú amerikai személyzete) elhunyt a támadás következtében. ** 2001. október 8-án a Kodori-völgyben járőrözött egy ENSZ-helikopteren dr. Török László ezds. (posztumusz ddtbk., a misszió magyar parancsnokhelyettese) is, amikor gépüket lelőtték, s a helikopteren tartózkodó összes személy (Török Lászlón kívül a 3 fős személyzet, 3 fő katonai megfigyelő, 1 tolmács, 1 rádiós) életét vesztette.

Forrás: 1. Biztonságpolitikai és honvédelmi ismeretek TIT Hadtudományi és Biztonságpolitikai Közhasznú Egyesület, Biztonságpolitikai Füzetek, Budapest, 2006, 131–146. old. 2. Tisovszky János: Az ENSZ és a békefenntartás, II. melléklet. A Magyar ENSZ Társaság kiadványa, 1997, 95–150 old. 3. Dr. Jakus János: A magyar haderő részvétele a béketámogató és válságkezelő műveletekben. Szakmai Tudományos Közlemények. Budapest, 2005. május 25. 4. MH Műveleti Központ, Missziós adattár, 2010. június.

2010. ápr. 20. – folyamatban

2005. febr. 25. – folyamatban

Irak

NATO Iraki Kiképző és Tanácsadói Misszió, NTM-I


2004. dec. 01. – folyamatban


BoszniaHercegovina, Szarajevó

helyszíne


NATO Szarajevói Parancsnokság, NHQSA


megnevezése

Misszió


8. sz. függelék

Felhasznált irodalom

ALBERTS, David S. – HAYES, Richard E. (1995) Command Arrangements for Peace Operations. Washington, D.C.: DoD Command and Control Research Program (CCRP), ATKINSON, R. – HILGARD, E. (2005) Pszichológia. Budapest: Osiris. BALL, Nicole (1996) 'The Challenge of Rebuilding War-torn Societies', in Chester A. Crocer and Fen Osler Hampson, Managing Global Chaos: Sources and Responsens to International Conflict, Washington, D.C.: United States Institute of Peace, 1996. BARTLETT, Henry C. – HOLMAN, Paul G. (1997) The Spectrum of Conflict: What Can It Do for Force Planners? In: Richmond M. Lloyd (ed.) Strategy and Force Planning (2nd edition). Newport, RI: Strategy and Force Planning Faculty, Naval War College, 119–129. BARTLETT, Henry C. – HOLMAN, Paul G. – SOMES, Timothy E. (1997) The Art of Strategy and Force Planning. In: Richmond M. Lloyd (ed.) Strategy and Force Planning (2nd edition). Newport, RI: Strategy and Force Planning Faculty, Naval War College, 16–28. BELKNAP, Margaret H. (2002) The CNN-effect: Strategic Enabler or Operational Risk? In: Parameters; 9/22/2002; U.S. Army War College BENKŐ Tibor (2007a) A teljesítményértékelési rendszer működésének tapasztalatai a Magyar Honvédségben a parancsnokok szemszögéből. In: Benkő Tibor – Dobai Pál – Kanyó Mária – Kiss Zoltán László – Krizbai János – Malomsoki József (2007) Teljesítményértékelés. A Magyar Honvédség teljesítményértékelési rendszere fejlesztésének szervezetszociológiai és szervezetpszichológiai kérdései, Budapest: ZMNE, 345–362. o. (2007) BENKŐ Tibor (2007b) A teljesítményt ösztönző pályakép egy lehetséges változatának bemutatása. In: Benkő Tibor – Dobai Pál – Kanyó Mária – Kiss Zoltán László – Krizbai János – Malomsoki József (2007) Teljesítményértékelés. A Magyar Honvédség teljesítményértékelési rendszere fejlesztésének szervezetszociológiai és szervezetpszichológiai kérdései, Budapest: ZMNE, 363–383.o. (2008) BENKŐ Tibor (2008) Gondolatok az ideális parancsnokról. In: Hadtudomány (ISSN 1215-4121), XVIII. évfolyam, 2008/3-4. szám, 91–103. old. BIENIEK, Mieczysław (2005) Information Operations (IO), Public Information (PI). Commander’s View. Az előadás a NATO SHAPE által 2005.máj.10-13. között Budapesten szervezett PSYOPS-konferencián hangzott el. BITERA Lajos – PAPP Dezső – RAVASZ István – VASTAGH László (2002) Misszió. Budapest: HM Sajtó- és Tájékoztatási Főosztály, HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht., BODA József (2006) A rendvédelmi békefenntartás kialakulása, fejlődése, helye és szerepe a XXI. században doktori (PhD) értekezés. Budapest: ZMNE. BODA József – FARKAS István (2010) A rendőri békefenntartás tapasztalatai. In: Társadalom és Honvédelem, 2010/3-4. 261


BOLDIZSÁR Gábor : (2001) Az első béketámogató művelet? In: Társadalom és Honvédelem 2001/4. Budapest: ZMNE – (2002) Béketámogató műveletek a múltban In: Nem háborús műveletek. Egyetemi jegyzet. Budapest: ZMNE. – (2005) A II. generációs békefenntartás és a korszak jellemzői In: Béketeremtésbékefenntartás. Tanulmánykötet. Székesfehérvár: Kodolányi János Főiskola. – (2006) Magyar katonák a békéért In: Új Honvédségi Szemle 2006/1., Budapest, BOUTROS Boutros Ghali (2002) Békeprogram. Budapest: Magyar ENSZ Társaság. BRITT, Thomas W. – ADLER, Amy B. (eds.) (2003) The Psychology of the Peacekeeper: Lessons from the Field. Westport: Praeger CAFORIO, Giuseppe (ed.) (2001) The Flexible Soldier. Professional Education and Military Operation Other Than War: A Cross-National Analysis. Roma: CeMISS. CAFORIO, Giuseppe – NUCIARI, Marina (1994) The Officer Profession: Ideal Type. In: Current Sociology, Vol. 42, No. 3. CAMBELL, Jason H. – SHAPIRO, Jeremy (2008) Afghanistan Index. Tracking variables of Reconstruction and Security in Post-9/11 Afghanistan (Dec. 16, 2008), Available Online: http://www.brookings.edu/foreign-policy/~/media/Files/Programs/FP/ afghanistan%20index/index.pdf CAPARINI, Marina (2003) Security Sector Reform and NATO and EU Enlargement. In: SIPRI Yearbook 2003: Armaments, Disarmament and International Security. Oxford University Press: Oxford CHALMERS, Malcolm (2000) Security Sector Reform in Developing Countries: an EU Perspective. Joint Report published by Saferworld and the Conflict Prevention Network (January 2000) CENDROWSKI, Swebocki (1976) Pszichológia a harcban és a katonai vezetésben. Budapest: Zrínyi. COHEN, Eliot A. (2005) Neither Fools Nor Cowards. Barriers Between Military Service and Higher Education Do a Disservice to Both. In: The Wall Street Journal Editorial Page – online (WSJ.com). (May 13, 2005) Available Online: http://www.opinionjournal.com/editorial/feature.html COMER, R. J. (2005): A lélek betegségei. Pszichopatológia. Budapest: Osiris CSONKARÉTI Károly (1993) Horthy, a tengerész. Budapest: Zrínyi. DEÁK János (2005) Napjaink és a jövõ háborúja. In: Hadtudomány, 2005/1. 39. old. Online: http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/hadtudomany/2005/1/2005_1_3.html DEMURENKO, Andrei (1997) Organizing the Interaction of Nations Participating in a Multi-national Operation (CALL Publication #98-25) In: The Journal of Slavic Military Studies, Volume 10, Number 3, September 1997, Frank Cass, London. Available also Online: http://www.army.mil/fmso/fmsopubs/issues/nations.htm DUNAY Pál – GAZDAG Ferenc (szerk.) (1994) Nyugat-Európai Unió. Budapest: Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet. DYLAN, Hendrickson – KARKOSZKA, Andrzej (2002) The Challenges of Security Sector Reform. In: SIPRI Yearbook 2002: Armaments, Disarmament and International Security. Oxford: Oxford University Press.

262


FARKAS Tibor (2008) Válságkezelés, válságreagáló műveletek. In: Hadtudományi Szemle, 2008/1 FRANTZEN, Henning–A. (2005) NATO and Peace Support Operations, 19911999. Policies and Doctrines. London – New York: Frank Cass. GAUSTER, Markus (2008) Provincial Reconstruction Teams in Afghanistan. George C. Marshall European Center for Security Studies: GarmischPartenkirchen (Germany). Occasional Papers Series, No. 16. (January, 2008) GERMANN, Wilhelm – EDMUNDS, Timothy (eds.) (2003) Towards Security Sector Reform in Post Cold War Europe: A Framework for Assessment. Bonn International Centre for Conversion (BICC) – Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces (DCAF) Security Sector Governance and Conversion Studies. Baden-Baden: Nomos Verlagsgesellschaft GRIEGER, Th. A., et al (2006) Posttraumatic Stress Disorder and Depression in Battle-Injured Soldiers. Am J Psychiatry GYŐRI Lajos (1935) A császári és királyi haditengerészet békében és háborúban. Debrecen: Nagy Károly és Társai grafikai műintézete, (Idézi: Boldizsár, 2009) HENDRICKSON, Dylan (1999) A Review of Security Sector Reform. Working Paper No.1., Centre for Defence Studies, King’s College London, page 29. -(2002) Understanding and Supporting Security Sector Reform. London: Department for International Development (DFID) HIPPLER, Jochen (1988) Low Intensity Warfare and its Implications for NATO. Online: http://www.jochen-hippler.com/Aufsatze/low-intensity_conflict/lowintensity_conflict.html HOGE, C. W. – CASTRO, C. A. – MESSER, S. C. – McGURK, D. – COTTING, D. I. – KOFFMAN, R. L.: (2004) Combat Duty in Iraq and Afghanistan, Mental Health Problems, and Barriers to Care. In: New England Journal of Medicine ISASZEGI János (2005) A honvédség részvétele a nemzetközi békeműveletekben – Tények, lehetőségek, tapasztalatok. In: Hadtudomány, 2005/4. szám. ISASZEGI János (2010) A békeműveletek általános jellemzése, trendek: In:Hadtudomány, 2010/1-2. szám JANOWITZ, Morris (1960) The Professional Soldier, Glencoe, Ill.: Free Press KESSLER, R. C. – SONNEGA, A. – BROMET, E. – HUGHES, M. (1995) Posttraumatic stress disorder in the National Comorbidity Survey. Arch Gen Psychiatry, KISS Zoltán László (2001a) Some Empirical Results of the Survey on „Sociological Aspects Concerning the Relations within Contingents of Multinational Units: the Case of the Italian-Slovenian-Hungarian Brigade”. In: Gianfranco Gasperini – Beno Arnejčič – Andras Ujj (eds.) Sociological Aspects Concerning the Relations Within Contingents of Multinational Units. The Case of the Italian–SlovenianHungarian Brigade. Roma: Roma: Centro Militare Studi Strategici (CeMiss) GRAFICART Artistic and Publishing Co., pp. 1-64., 147-181, 187-188, 191-193, 199-200, 202-206. - (2001b) Lessons of the Kosovo War. Dilemmas Regarding Abilities of NATO and the EU to Manage National and Ethnic Conflicts in Central and South-Eastern Europe. (2001) Budapest:PXP Printing House, 1-242.

263


- (2002) Challenges and Prospects of Establishment of a New Multinational Unit – from Former Hungarian Peacekeepers’ Point of View (2002) In: Dénes Harai – József Malomsoki – Zoltán László Kiss (eds.) The European Officer and the Challenge of the New Missions. The Hungarian Military Higher Educational System Facing the Challenges of the New Millennium, Budapest: Miklós Zrínyi National Defence University, pp. 227-244. - (2003) Changes in Hungarian Public Opinion on Security, Defence and the Military. In:Marie Vlachová (ed.) (2003) The Public Image of Defence and the Military in Central and Eastern Europe. Geneva – Belgrade: Geneva Centre for the Democratic Control of Armed Forces (DCAF) & Centre for Civil-Military Relations (CCMR), pp. 123-140. Available also [Online]: http://www.dcaf.ch/publications/e-publications/Pub_Image_Defence/Kiss.pdf - (2005) Vázlat a terrorizmus szociológiai aspektusainak vizsgálatához (Szternák Györggyel közösen) In: Nemzetvédelmi Egyetemi Közlemények, 2005. (IX. évf., 3. szám), 98-127. Online: http://www.zmne.hu/dokisk/hadtud/Szternak3.pdf - (2006a) A biztonsági szektorok reformja és annak hatása a haderő-átalakításokra egyes NATO- és EU-tagországokban (2006) In: Tanulmánygyűjtemény. Válogatás a Honvédelmi Minisztérium kutatási eredményeit összegző tanulmányokból, pályázatokból. Budapest: Honvédelmi Minisztérium, Kommunikációs és Toborzó Főosztály, 125-154. - (2006b) A Magyar Honvédség válságreagáló műveletekre való felkészítésének dilemmái In: Tanulmánygyűjtemény. Válogatás a Honvédelmi Minisztérium kutatási eredményeit összegző tanulmányokból, pályázatokból. (2006) Budapest: Honvédelmi Minisztérium, Kommunikációs és Toborzó Főosztály, 75–98. - (2009) Hungarian Experiences from Peacekeeping in Afghanistan. In: Giuseppe Caforio (ed.) (2009) Advances in Military Sociology: Essays in Honor of Charles C. Moskos. Conflict Management, Peace Economics and Development-series, Vol. 12.A., London- Bingley, UK: Emerald Group Publishing Ltd., pp.197-230. - (2009) Diplomás pályakövetés és beválás-kutatások a magyar katonai felsőoktatásban. Katonaszociológiai kutatások-sorozat. Budapest: Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE) (ISBN 978-615-5057-05-2) KISS Zoltán László – KISS Dezső (2009) Erősödő NATO-közkapcsolatok (Új hangsúly a NATO-ban, avagy PA a gyakorlatban). In: Budapest: CEO-Magazin (Chief Executive Officer, a gazdasági intelligencia magazinja), X. évf., 2009/3. szám KLINGEBIEL, Stephan – ROEHDE Katia R (2004) Development-Military Interfaces: New Challenges in Crises and Post-conflict Situations. Bonn: German Development Institute, Available online: http://www.die-gdi.de Kofi A. Annan (1999) Preventing War and Disaster, 1999. Annual Report on the Work of the Organization. New York: United Nations Department of Public Information. KOMAR, Z. – KOREN,B. – TRLEK, M. (2007) A poszttraumatikus stressz-zavarok. In.: Pavlina Z., Komar Z. (Szerk.:): Katonapszichológia I-III. Budapest: Zrínyi;

264


KUHNE, W. (1995) Fragmenting States and the Need for Enlarged Peacekeeping. In: Ehrhart, H–G. & Haglund, D.G. (1995) The ’New Peacekeeping’ and European Security: German and Canadian Interests and Issues. Hamburg: Nomos Verlagsgesellschaft, Baden-Baden LAST, David M. (1997) Theory, Doctrine and Practice of Conflict De-Escalation in Peacekeeping Operations. The Lester B. Pearson Canadian International Peacekeeping Centre Press, Cornwallis Park, Clementsport, NS. LITZ, B.T. et al. (1997) Posttraumatic Stress Disorder Associated with Peacekeeping Dutyi n Somalia for U.S. Military Personnel. In: American Journal of Psychiatry. Feb; 154(2) MAKRAI Tibor István (2001) A harci stressz hatása a harcteljesítményre. In: Humán Szemle 2001/1.szám, MALAN, Mark (1998) Peacekeeping in the New Millennium: Towards 'Fourth Generation' Peace Operations? In: African Security Review, Vol 7, No. 3, 1998. Online: http://www.iss.co.za/Pubs/ASR/7No3/Malan.html MAYNARD, K. (1997) 'Rebuilding Community: Psychosocial Healing, Reintegration and Reconciliation at the Grassroots Level', in K. Kumar (ed.) Rebuilding Societies After Civil War: Critical Roles for International Assistance, Boulder, CO: Lynne Rienner, 1997 McGONIGLE, Timothy P.- CASPER, Wendy J.- MEINAM, Edward P.- GRONIN, Candace Blair – CRONIN, Brian E.-HARRIS, Rebecca R. (2005) The Relationship between Personnel Support Programs and Readiness: a Model to Guide Future Research. In: Military Psychology, 2005 MILLIKEN, Ch. S. – AUCHTERLONIE, J. L. – HOGE Ch,. W, MD (2007) Longitudinal Assessment of Mental Health Problems Among Active and Reserve Component Soldiers Returning From the Iraq War. JAMA, 298(18) MOSKOS, Charles C. Jr. : (1976) Peace Soldiers: The Sociology of a United Nations Military Force. Chicago: University of Chicago Press POLONYI Péter : (1988) Kína története. Budapest: Kozmosz Könyvek PRESTON – ROLAND – WISE (1991) Men in Arms (Harcourt Brace Jovanovich Inc., Orlando /Florida, USA/, 1991) RAMSBOTHAM, Oliver (2000) 'Reflections on UN Post-Settlement Peacebuilding', in Tom Woodhouse and Oliver Ramsbotham (eds.) Peacekeeping and Conflict Resolution, London: Frank Cass, 2000 RAVASZ István (2000a) Balkáni tűzoltási hadművelet In: Magyarország az I. világháborúban In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, Budapest: Petit Real. - (2000b) Krétai tűzoltási hadművelet In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, Budapest: Petit Real. - (2000c) Szkutari tűzoltási hadművelet In: Magyarország az I. világháborúban In: Magyarország az I. világháborúban, Lexikon A-Zs, Budapest: Petit Real. - (2005) Tűzoltási hadműveletek. Magyar katonák egy évszázaddal ezelőtti békemisszióban In: Béketeremtés-Békefenntartás (Kodolányi János Főiskola, Székesfehérvár, 2005)

265


RIETJENS, Sebastiaan J. H. (2008) Managing Civil-Military Cooperation. Experiences from the Dutch Provincial Reconstruction Team in Afghanistan. In: Armed Forces & Society, Vol. 34, No. 2, 173-207. See also: http://afs.sagepub.com/cgi/content/abstract/34/2/173 RÓZSA Tibor – HANGYA Gábor (2008) Az újjáépítés és a biztonság katonai feladatai Baghlanban. A civil katonai kapcsolatok gyakorlata az MH PRT afganisztáni missziójában. (Military tasks for Reconstruction and Security in Baghlan. The Practice of Civil-Military Relations in the HUN PRT Mission in Afghanistan). In: Honvédségi Szemle, 2008. július, (62. évf., 1. sz.) RÖSLI, Bruno (2001) Training Soldiers for Peace Support Operations: New Training Requirements and Switzerland’s Approach. In: Kurt R. Spillmann Thomas Bernauer – Jurg M. Gabriel – Andreas Wenger (eds.) Peace Support Operations: Lessons Learned and Future Perspectives. In: Studies in Contemporary History and Security Policy, Vol. 9. RUKAVISHNIKOV, Vladimir (2002) Stress Factors, Stress Management and Job Satisfaction in MOOTW, in Giuseppe Caforio (ed.) The Flexible Soldier, Latina SINAI, Joshua (1995) Overview of United Nations Peace Operations; In: UN Peace Operations, Case Stadies (Pentagon, Washington DC /USA/, 1995) SOETRES, Joseph L. – WINSLOW, Donna – WEIBULL, Alise (2003) Military Culture. In: Giuseppe Caforio (ed.) (2003) Handbook of the Sociology of the Military. New York: Kluwer Academic / Plenum Publishers SÜLE, Attila – CSABIANSZKI Viktor (2008) A Magyar Honvédség tapasztalatfeldolgozó rendszeréről. /On the Lessons Learned System of the Hungarian Military/ In: Honvédségi Szemle, 2008. július SZILÁGYI Zsuzsa – SVÉD László – KUGLER Gyöngyi (2006): Missziós szolgálatot teljesítő katonák interjúval támogatott, összehasonlító tesztbattériás vizsgálata a missziós tünetekre, illetve stressz és coping jellemzőikre nézve. In: Honvédorvos 58. SZILÁGYI Zsuzsanna (2009) Missziós szolgálatot teljesítő katonák alkalmasságvizsgálati rendszere In: Sereg Szemle: az MH Összhaderőnemi Parancsnokság szakmai-tudományos folyóirata, VII. évfolyam, 3. szám, 2009. július (2009-07-02) SZŐNYI István (1999) Együttműködés a NATO és az egyéb nemzetközi szervezetek között In: A NATO mint politikai és katonai szövetség, Egyetemi jegyzet (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Biztonsági tanulmányok tanszék, Budapest, 1999) TISOVSZKY János (1997) Az ENSZ és a békefenntartás (Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 1997) TOMFORDE, Maren (2006) Einsatzbedingte Trennung – Erfahrungen und Bewältigungsstrategien – SOWI Forschungbericht – November 2006 A honvédelem négy éve, 1990-1994. Budapest: Zrínyi Kiadó. A honvédelem négy éve, 1994-1998. Budapest: Zrínyi Kiadó. A honvédelem négy éve, 1998-2002. Budapest: Zrínyi Kiadó. A honvédelem négy éve, 2002-2006. Budapest: Zrínyi Kiadó. A honvédelem négy éve, 1990-1994. Budapest: Zrínyi Kiadó.

266


UNFICYP-misszió, Ciprus. (Gárdi Balázs felvételeivel). Magyar katonai misszióksorozat. Budapest: Zrínyi Kiadó Charter of The United Nations (United Nations, New York, 1993) Crisis Management Manual, NATO Defence Planing and Operation 2000. ENSZ Akadémia (Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 1993) Field Circular "Low-Intensity Conflict", U.S. Army's training manual FC 100-20, Fort Leavenworth/Kansas: U.S. Army Command and General Staff College, May 30, 1986, p.V. Field Manual 100-5 Operations (FM 100-5 Tábori Kézikönyv, Hadműveletek). Washington, D.C. (USA): USA Szárazföldi Haderő Minisztériuma, 1993. jún. Fourth Generation Warfare (4GW). In: Defense and the National Interest. Online: http://www.d-n-i.net/second_level/fourth_generation_warfare.htm Hungary. Candidate to the United Nations Security Council, 2012-2013. Budapest: Ministry of Foreign Affairs of the Republic of Hungary. Online: http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/991B8CE5-D2C3-4A50B211-1CF793FD6A24/0/ensz_bt_tagsag_2012_2013.pdf Institute for Security Studies (2000) Peace Support Operations: A Working Draft Manual for African Military Practitioners Joint Doctrine for Information Operations, Joint Pub 3-13, Joint Chiefs of Staff, 9 October 1998 JWP 3-50, Peace Support Operations, The Permanent Joint HQ J7, Nortwood Middlesex, UK MC 343/1. NATO Military Assistance to International Disaster Relief Operations (IDRO), 9 Apr. 2002. NATO Crisis Response System (IMSWM-155-3) NATO Kézikönyv (1997) Brüsszel - Budapest: NATO Információs és Sajtóiroda Stratégiai és Védelmi Kutatóintézet. OSCE Istanbul Summit: Charter For European Security (Istambul, November, 1999) Provincial Reconstruction Teams: Lessons and Recommendations. Princeton University Woodrow Wilson School of Public and International Affairs, January 2008. Available Online: http://www.afghanconflictmonitor.org/2008/02/provincial-re-1.html Strategic Concept for the Defence and Security of the Members of the North Atlantic Treaty Organization. Adopted by the Heads of State and Government in Lisbon. (Lisszabon, 2010. november 19-20.) Online:http://www.nato.int/lisbon2010/strategic-concept-2010-eng.pdf The Alliance's Strategic Concept, NAC-S(99)65 (NAC, Washington D.C., 1999) The Alliance's Strategic Concept. Approved by the Heads of State and Government participating in the meeting of the North Atlantic Council in Washington D.C.on 23rd and 24th April 1999. Press Release NAC-S(99)65 , 24 Apr. 1999. The Istanbul Summit. A Reader’s Guide. (2004) Bruxelles: NATO Public Diplomacy Division

267


The Prague Summit and NATO’s Transformation. A Reader’s Guide. (2003) Bruxelles: NATO Public Diplomacy Division. United Nations Development Programme (UNDP) (2002) Democratizing Security to Prevent Conflict and Build Peace. In: Human Development Report 2002. Deepening Democracy in a Fragmented World. (2002) Oxford University Press: Oxford, Chapter 4. Available also Online: http://stone.undp.org/hdr/reports/global/2002/en/pdf/chapterfour.pdf


9. sz. függelék A könyvben szereplő ábrák 1. ábra. 2. ábra. 3. 4. 5. 6. 7.

ábra. ábra. ábra. ábra. ábra.

8. ábra. 9. ábra. 10. ábra. 11. ábra. 12. ábra. 13. ábra. 14. ábra. 15. ábra. 16. ábra. 17. ábra. 18. ábra. 19. ábra. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

268

ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra.

A béketámogató műveletekben való magyar katonai szerepvállalás fejlődése A „posztmodern” katonai szervezetek formáját és működését meghatározó kiemelt tényezők kölcsönhatásai Napjaink katonai műveleteinek lehetséges típusai, fajtái és formái A NATO katonai feladatai A NATO válságkezelési folyamata A NATO válságkezelő műveletek spektruma Béketámogató műveletek versus háború – hasonlóságok és eltérések a jellegadó vonásokban A béketámogató műveletek egyes altípusaiban a résztvevő katonáktól megkövetelt attitűdök Az alkalmazandó válságreagáló mûveletek típusai – a konfliktusok életciklusának alakulása függvényében A konfliktuskezelés skálája béketámogató műveletek során, amennyiben a konfliktusmegelőzés kudarcot vallott Nemzeti, illetve regionális eltérések a katonai erő alkalmazása iránti hajlandóságban a béketámogató műveletek során A humán erõforrás menedzsment támogató rendszerek és a készenlét közötti kapcsolat meghatározó tényezõi Információs műveletek és megvalósulásuk tipikus területei A béketámogató műveletek védelmi információs környezete és a globális információs környezet kölcsönhatása A NATO katonai közügyek, védelmi közkapcsolatok rendszere Mire fektessenek a jelenleginél nagyobb hangsúlyta ZMNE-n folyó képzésben? Az oktatott tananyagnak mennyire fontos része kell, hogy legyen a ZMNE-n…? A hadtudományokra vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek fejlődése Nemzetközi válságreagáló műveletekben részt vevő magyar katonák létszámának alakulása, 1990–2009 Libéria, 1993 – UNOMIL-térkép Külföldi missziós szolgálat vállalásának legfőbb motívumai Misszióba történő jelentkezéskor mi okozott gondot Elégedettség a missziós felkészítéssel Missziós felkészítés jellemzése Mi volt a jelentkezők kiválasztásában közreható fő szempont A csoportkohézió létrejöttében közreható tényezők rendszere Hogyan sikerült a beilleszkedés a külföldi missziós közösségbe? A kompetenciák rendszerezése: a „jéghegy-modell”

9 22 24 25 26 27 29 30 31 33 34 50 51 52 54 58 59 59 86 92 152 154 154 158 160 161 164 164

269


29. ábra. 30. ábra. 31. ábra. 32. 33. 34. 35. 36. 37. 38. 39. 40. 41.

ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra. ábra.

42. ábra. 43. ábra. 44. ábra. 45. ábra. 46. ábra. 47 ábra. 48. ábra. 49. ábra.

Új szolgálati helyén milyen képességeknek, jártasságoknak, készségeknek vette leginkább hasznát? Itthoni felkészítésen tanult szakismereteket miként tudta hasznosítani missziós beosztásában? Missziós beosztásukkal járó tevékenységük mekkora terhelést rótt a válaszadókra? Előzetes várakozásaihoz képest mit tapasztalt? Kontingensénél összességében mennyire elégedett…? Kikapcsolódási lehetőségek szabadidőben? Tájékozottság érzete Feszültségforrások, stresszt okozó tényezők Szakmai továbbképzését szükségesnek tartja-e? Milyen szakmai továbbképzési lehetőségeken venne részt? Családtagok megértőek voltak? Mi volt a haszna missziós szolgálatának? Családdal való kapcsolattartásra használt eszközök, információs csatornák Mit tudott megvalósítani? Mennyire volt fontos, hogy milyen beosztásba kerül visszaérkezése után? Mennyire hasznosítják missziós tapasztalatait? Visszaérkezők leszerelésének főbb okai Itthon maradottak mit tapasztaltak? Gyermekeiknél mit tapasztaltak párjuk kinnléte alatt? Katonák milyen támogatást vártak volna el az alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszertől? Családtagok milyen támogatást vártak volna el a párjuk alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszertől?


10. sz. függelék 167 A könyvben szereplő képek 171 1. kép. 172 173 177 180 181 185 190 190 191 192 193 194 197 199 201 209 210

2. kép. 3. kép.

4. kép. 5. kép. 6. kép. 7. kép. 8. kép. 9. kép. 10. kép. 11. kép. 12. kép. 13. kép. 14. kép.

214

15. kép.

215

16. kép. 17. kép. 18. kép. 19. 20. 21. 22.

kép. kép. kép. kép.

23. kép. 24. kép. 25. kép. 26. kép. 27. kép. 28. kép. 29. kép.

270

Szolgálati elöljárók látogatása az Afganisztánban szolgáló katonáinknál (forrás: Zrínyi Média) Bevetés közben (forrás: Zrínyi Média) István-napi „ajándék”. Kézfegyveres és rakétatámadás, 2010. augusztus 20., Sha Sang völgy, Afganisztán (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) A nemzetközi békefenntartó kontingens tisztjei Krétán, az Izzeddin-erõdben, 1896 Békefenntartó járõr Krétán A krétai békefenntartó mûveletben részt vevõ osztrák–magyar tengerészgyalogosok, Suda,1896 Osztrák–magyar tengerészgyalogos a Kínai Nagy Falnál, 1901 Osztrák–magyar tengerészgyalogosok Pekingben, 1901 Az osztrák–magyar békemisszió parancsnoksága Üskübben,1903 Nemzetközi békefenntartó erõk tisztjei Szalonikiben, 1904 Az Osztrák–Magyar Monarchia Zrínyi csatahajója a nemzetközi erõdemonstráció részeseként, Balkán 1913 Osztrák–magyar ellenőrzõ pont Szkutari határában Magyarok Dél-Vietnamban Prof. emeritus Kõszegvári Tiborny. altábornagy képe, aki ezredesi rendfokozatban szolgált Dél-Vietnamban Dr. Oroszi Antal ny. ezredes személyes emlékeibõl: egy fotó a partnerekkel való tanácskozásról, Dél-Vietnam Kõszegvári Tibor ezredes és kanadai kollégája, Dél-Vietnam Dél-Vietnam Kõszegvári Tibor ezredes és kollégái, illetve tárgyalópartnerei, Dél-Vietnam Oroszi Antal szolgálati helyén, Dél-Vietnam ENSZ-járõrök indulás elõtt (forrás: Zrínyi Média) Az egykori harcterület átvizsgálása, UNIIMOG (forrás: Zrínyi Média) A magyar katonai egészségügyi kontingens Szaúd-Arábiában, 1991 (forrás: Zrínyi Média) Angolában (forrás: Zrínyi Média) Aknaszedés; Kambodzsa, 1992 – UNITAC (forrás: Zrínyi Média) UNOMOZ-sajtókonferencia – Mozambik, 1992 (forrás: http://honvedelem.hu) UNFICYP, 4. szektor parancsnoksága, Famagusta – a többnemzeti erõk képviselõinek címereivel Járőrben, Ciprus, UNFICYP, 1997 UNFICYP-járõr – Ciprus, 1997 Orosz és magyar katonai megfigyelõk Grúziában, 1993 – UNOMIG

12 41

46 63 64 65 68 70 71 73 76 77 78 79 80 80 81 81 82 83 84 87 89 90 91 94 95 96 98 271


30. 31. 32. 33. 34. 35. 36.

kép. kép. kép. kép. kép. kép. kép.

37. kép. 38. kép. 39. kép. 40. kép. 41. kép. 42. kép. 43. kép. 44. kép. 45. kép. 46. 47. 48. 49.


50. kép. 51. kép. 52. kép. 53. kép. 54. kép.

55. kép. 56. kép.

272

EBESZ-járõr – Hegyi-Karabah, 1995 Bali József vezérőrnagy – India–Pakisztán, 1999 Nyugat-Szahara, MINURSO 1988 Nyugat-Szahara, MINURSO Zsuzsanna-híd, Bosznia-Hercegovina Jelenlét egy faluban, Bosznia-Hercegovina 2005 Bosznia-Hercegovina, katonai rendészeti gyakorlat, 2002 (forrás: http://honvedelem.hu) Bosznia-Hercegovina, katonai rendészeti járõr (forrás: http://honvedelem.hu) KFOR-szolgálat BTR-en, Koszovó(forrás: http://honvedelem.hu) Magyar õrkatona a KFOR Parancsnokság elõtt, Koszovó KFOR-őrség ellenőrzési feladatokat lát el, Koszovó (forrás: http://honvedelem.hu) A magyar közegészségügyi, járványügyi felderítő és elemző csoport(forrás: http://honvedelem.hu) Indulás Macedóniába, 2001(forrás: http://honvedelem.hu) Fegyverzet-megsemmisítés: a CURRUS munkatársai BTR-t bontanak, Macedónia, 2001(forrás: http://honvedelem.hu) A magyar szállítózászlóalj katonái a bagdadi repülõtéren, Irak A magyar szállítózászlóalj katonái Al-Hillahban, Irak (forrás: http://honvedelem.hu) Kabuli „csendélet” (forrás: http://honvedelem.hu) VL-Eü csoport-5 – ISAF, Kabul(forrás: http://honvedelem.hu) Kabuli utcakép(forrás: http://honvedelem.hu) Magyar katonai vezetők és afgán partnereik, munkatársaik az MH PRT-ban (forrás: http://honvedelem.hu) MH PRT 8. váltás parancsnoka, Boldizsár Gábor ezredes és partnerei (forrás: MH CKELMK) Rajtaütés nyomai az Uranus-úton, Afganisztán (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) Magyar tűzszerész katona, Afganisztán, 2010 (forrás: http://honvedelem.hu) Pillanatfelvétel a felkészítésről A ZMNE által szervezett katonai szakanyaggal bővített személy- és objektumvédelmi szaktanfolyam gyakorlati foglalkozása a 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóalj bázisán – a végzettek jelentős hányada már kinn szolgál Afganisztánban Close Protection Team (forrás: Kiséri Nagy Ferenc) Személy- és objektumvédelmi kiképzés gyakorlati oktatói – terrorelhárító múlttal (forrás: Ákos Péter) Szolnok, 2010. januárja: a ZMNE által szervezett katonai szakanyaggal bővített személy- és objektumvédelmi szaktanfolyam gyakorlati foglalkozása (forrás: Kiséri Nagy Ferenc)


99 102 103 103 110 111 112 113 116 117 119 120 122

57. kép. 58. kép. 59. kép. 60. kép. 61. kép. 62. kép. 63. kép. 64. kép. 65. kép. 66. kép. 67. kép. 68. kép.

123 125

69. kép.

126 127 129 131

70. kép. 71. kép. 72. kép. 73 kép. 74. kép. 75. kép. 76. kép. 77. kép.

133 134 135 138 156

78. 79. 80. 81. 82.

kép. kép. kép. kép. kép.

159

83. 84. 85. 86.


160

Járőrben, Afganisztán, 2010 (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) A tömegre várva… (forrás: http://honvedelem.hu) Betárazás Afganisztán, ISAF HUN PRT (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) Terefere a társalgóban Ritkán jut idő olvasgatásra „Kell, hogy legyen, ahol valahogy leeresztheti a gőzt az ember!” (forrás: http://honvedelem.hu) Állománygyűlés, ISAF HUN PRT (forrás: http://honvedelem.hu) ISAF HUN PRT, Afganisztán, 2010 (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) Bajtársak ISAF HUN PRT-ben, Afganisztán, 2006 Rövid pihenő, ISAF HUN PRT, Afganisztán (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) A kölcsönös kommunikációs és együttműködési hajlandóság a kulcsa mindennek Dr. Boldizsár Gábor ezredes, az ISAF HUN PRT 8. váltás parancsnoka és német kollégája „pakkot” bont (forrás: dr. Toperczer István orvos alezredes) ISAF HUN PRT katona telefonál Mentési gyakorlat Töprengés (forrás: http://honvedelem.hu) Hazaérkezés (forrás: http://honvedelem.hu) Apa végre itthon (forrás: http://honvedelem.hu) A jövő katonái? (forrás: http://honvedelem.hu) Gyermek játszóház (forrás: http://honvedelem.hu) Kovács József vezérőrnagy, MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka missziós karácsony alkalmából köszönti a külszolgálatban lévő katonák gyermekeit (forrás: http://honvedelem.hu) Rövid pihenő (forrás: Zrínyi Média) Konvojban Az Andarab-völgyben Biztosítás (forrás: Zrínyi Média) Török és görög állásokat figyelő a katona az ütközőzónában (forrás: Zrínyi Média) ENSZ-békefenntartók bázisa (Mijek) (forrás: Besenyő János) Őrjáratozó BTR a pristinai Vrelo repülőtéren (forrás: Zrínyi Média) Járőrszolgálatban (forrás: Zrínyi Média) Járőr terepszemlén (forrás: Zrínyi Média)

168 170 176 176 179 179 180 181 182 187 187 188

188 193 194 198 208 210 211 212

216 222 239 241 242 245 245 246 277 278

162

273



11. sz. függelék

19. táblázat. 20. táblázat.

A könyvben szereplő táblázatok 21. táblázat. 1. táblázat.

2. táblázat. 3. táblázat. 4. táblázat. 5. táblázat. 6. táblázat.

7. táblázat.

8. táblázat. 9. táblázat. 10. táblázat. 11. táblázat. 12. táblázat. 13. táblázat.

14. táblázat.


17. táblázat.

18. táblázat.

274

Változások a modern fegyveres erők és a társadalom viszonyrendszerében, valamint a katonai szervezetek meghatározó vonásaiban 15–16 A katonai professzionalizmus két eltérő típusa? 38–40 Konfliktusok a válságreagáló műveletekben 42 A válságreagáló műveletek során előforduló konfliktusok 44–45 A „BÉKEFENNTARTÁS”-kutatás során végrehajtott adatfelvétel hazai helyszínei 147 A „BÉKEFENNTARTÁS”-kutatás során végrehajtott adatfelvétel kiemelt célcsoportjai, valamint az adatfelvétel eredményeként visszakapott kérdőívek száma 148 Amennyiben Ön önként vállalta a külföldi missziós szolgálatot, mik voltak az Ön döntésének legfőbb motívumai? 151 Amennyiben Ön önként jelentkezett, honnan értesült ön a külföldi missziós szolgálati lehetőségről? 153 Okozott-e gondot a külföldi misszióba történő szolgálat teljesítésre vonatkozó jelentkezése kapcsán az, hogy…? 153 Mennyire volt elégedett Ön a legutóbbi missziós felkészítése kapcsán …? 155 Mennyire ért egyet az alábbiakkal a felkészítésük kapcsán? 157 Hogyan történt az Ön legutóbbi misszióra történő kiutaztatása? 162 Ön a legutóbbi misszióba történő kiérkezését követően az új szolgálati helyén a beilleszkedése során mennyire vette hasznát az alábbi képességeknek; jártasságoknak és készségeknek? 165–166 Külföldi missziós beosztásában mennyire tudta hasznosítani azon szakismereteit, amelyeket az otthoni felkészítésen tanult? 171 Mekkora megterhelést ró Önre a jelenlegi missziós beosztásával járó tevékenység? 173 Visszatekintve összességében milyennek ítéli meg az alábbi tényezőket az Ön legutóbbi külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél? 174–175 Önben melyik mekkora mértékben okozott feszültséget, illetve stresszt az alább felsorolt tényezők közül? 183–184 Amennyiben előfordult, hogy konfliktusa támadt a jelenlegi misszióban más NATO-nemzetek katonáival, annak Ön szerint mi lehetett a legfőbb oka? 186




28. táblázat. 29. táblázat. 30. táblázat. 31. táblázat. 32. táblázat. 33. táblázat.

Miért voltak elégedettek missziós szolgálatukkal? 189 Visszatekintve saját szempontjából mi volt a haszna a missziós szolgálatának? 192 Mennyire hasznosítja a külszolgálatok tapasztalataita honvédség, illetve az alakulata? 199 Visszaérkezés utáni tapasztalatok 200 Ön szerint az alábbi állításokban említett tényezők általában milyen mértékben járulnak hozzá a külföldi szolgálatból hazatérők leszereléséhez? 202 Az Ön közérzetére miként hatott az, hogy házas-, illetve élettársa külföldi misszióba ment? 211 Részt vállalna-e önkéntes segítőként a családsegítő szolgálat által a misszióban kinn szolgálók itthon maradt hozzátartozói részére szervezendő szolgáltatások nyújtásában? 212 Működött-e alakulatánál missziós szolgálata alatt humán szolgáltató, illetve családtámogatási rendszer? 213 Milyen támogatást kellett volna nyújtania, illetve mit kellett volna biztosítania az Ön itthon maradt családja részére az alakulatánál a humán szolgáltató és családtámogató rendszernek? 217–218 A humán szolgáltató, illetve családtámogató rendszerrel szembeni elvárások összehasonlítása 219 EU-missziók. 2009. augusztus 248 A nemzetközi válságreagáló műveletekben részt vevő magyar katonák létszámának alakulása, 1990–2009 249 Magyar rendőrök a rendvédelmi missziókban 250 Magyar missziós veszteségek 251 Magyarok a nemzetközi békefenntartásban 252–260

275



KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretnénk megköszönni mindazoknak a segítõkészségét, akik lehetõvé tették a kutatás végrehajtását. Külön köszönet illeti dr. Benkõ Tibor vezérezredes urat, dr. habil Deák János ny. vezérezredes urat, dr. Lakatos László ny. vezérõrnagy urat, Kovács József vezérõrnagy urat; Domján László dandártábornok urat, Ipcsics József ezredes urat, Juhász István alezredes urat, valamint az összes itthoni alakulat és a külföldi missziók parancsnokait, akik önzetlen segítséget nyújtottak a lekérdezések megszervezése és lebonyolítása során. Köszönjük továbbá dr. Isaszegi János ny. vezérõrnagy úrnak, hogy idõt szánt a kézirat elõzetes szakmai lektorálására. Köszönjük dr. Holló József ny. altábornagy úrnak, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) fõigazgatójának, hogy engedélyezte a HM HIM gyűjteményeiben elvégzett kutatásunkat, valamint dr. Ravasz István úrnak, hogy felhívta figyelmünket több, a magyarok béketámogató mûveletekben való részvételével összefüggõ hadtörténelmi tárgyú témakörre. Köszönet illeti a korábbi missziókról rendelkezésünkre bocsátott remek képanyagért a Zrínyi Média HM Kommunikációs Kft. munkatársait, dr. Gubcsi Lajos ügyvezető urat, Kiss Zoltán szerkesztõ urat, Vastagh László urat és Rácz Tünde asszonyt, valamint dr. Toperczer István orvos alezredes urat az Afganisztánban a közelmúltban készített világszínvonalú fotóanyagának rendelkezésre bocsátásáért.

85. kép. Járőrszolgálatban

276

277



TARTALOM Elõszó

5

AKTUALITÁS

7

A BÉKETÁMOGATÓ MÛVELETEK KUTATÁSÁNAK ELMÉLETI ALAPJAI

13

1. Történeti visszatekintés, mai fejlõdési trendek 2. A béketámogató mûveletek néhány katonaszociológiai aspektusa 3. Dilemmák – hazai szinten

13 31 56

ADALÉKOK NEMZETKÖZI SZEREPVÁLLALÁSUNK TÖRTÉNETÉHEZ 1. Nemzetközi szerepvállalásunk az első világháború elõtt 2. A magyar katonai szerepvállalás a második világháborút követõen, a hidegháború alatt 3. A magyar katonák külföldi szerepvállalása a hidegháború végétõl napjainkig 3.1. Békefenntartás a rendszerváltás idõszakában, 1990–1994 3.2. Magyar katonák a nemzetközi missziókban, 1995–2002 3.3. Ismételt részvétel egy újabb délszláv válság békés rendezésében, 1995–2010 3.3.1. Bosznia-Hercegovina 3.3.2. Koszovó 3.3.3. Albánia 3.3.4. Macedónia 3.4. Szerepvállalásunk Irakban és Afganisztánban, 2003–2010 3.4.1. Irak 3.4.2. Afganisztán Összegzés EMPIRIKUS KATONASZOCIOLÓGIAI KUTATÁSI EREDMÉNYEK

86. kép. Járőr terepszemlén

278

1. A kutatási célokról 2. A kutatás módszertanáról 2.1. A vizsgálat módszereinek leírása 2.2. A vizsgálati almintákról 2.3. Az adatfelvételek helyszíneirõl, s az egyes válaszadói alcsoportokról 3. A fõbb empirikus kutatási eredmények összegzése 3.1. Motivációk a külföldi missziós szolgálatra való jelentkezésre 3.2. A kiválasztással és a felkészítéssel kapcsolatos elégedettség 3.3. A külföldi missziós környezetbe történõ beilleszkedést elõsegítõ kulcskompetenciák

61 61 78 85 86 100 106 106 115 119 121 124 124 127 139 141 141 142 142 144 146 149 150 155 163


3.4. Külföldi missziós szolgálata alatt milyen otthon tanult szakismereteket tudott hasznosítani? 3.5. Elégedettség a külföldi missziós szolgálati helyén, kontingensénél tapasztaltakkal 3.6. Feszültségforrások, stresszorok 3.7. Elégedettség missziós beosztással 3.8. Szakmai továbbképzés iránti igény 3.9. Kapcsolattartás a családdal; családi támogató háttér megléte 3.10. Visszatekintõ összegzés a missziós szolgálat szubjektív hasznáról 3.11. Visszaérkezés utáni tapasztalatok 3.12. Missziós tapasztalatok feldolgozása a Magyar Honvédségben és saját alakulatánál? 3.13. Visszailleszkedés vagy leszerelés a visszaérkezés után; kapcsolat az egykori kollégákkal 3.14. Kik és miért szerelnek le visszaérkezést követõen? 3.15. A családsegítõ rendszer mûködésével kapcsolatos elvárásokról – a katonák és családtagjaik által megfogalmazott szükségletek, igények alapján ÖSSZEGZÉS, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK 1. Összegzés 2. Következtetések, javaslatok 2.1. A Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség és a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság szintjén 2.2. A ZMNE mint tudásbázis létrehozásában közrejátszó, kiszolgáló és szolgáltató intézmény szintjén 2.3. Kiképzés, gyakorlatok 2.4. Egyéb javaslatok FÜGGELÉK Lezárult ENSZ-békemûveletek Folyamatban lévő ENSZ-békemûveletek EU-missziók Magyar katonai részvétel Magyar rendőrök a missziókban Magyar missziós veszteségek Magyarok a nemzetközi békefenntartásban Felhasznált irodalom A könyvben szereplő ábrák A könyvben szereplő képek A könyvben szereplő táblázatok KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

171 172 182 189 189 191 195 195 199 200 201

203 221 221 225 225 228 237 238 242 243 247 248 249 250 251 252 261 269 271 274 276

Kiss Zoltán László • MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

A magyarok nemzetközi válságreagáló műveletekben való aktív szerepvállalásának története a XIX. század végéig nyúlik vissza. A Magyar Honvédség erőinek jelentős hányada, mintegy 1000 fő jelenleg is szolgálatot teljesít az ENSZ, az EBESZ, a NATO és az EU különféle válságreagáló műveleteiben. Ezzel nemzetközi elismerést szereznek hazánknak, egyebek között a Balkánon, Afganisztánban és Irakban. Ebben a könyvben egy olyan empirikus katonaszociológiai vizsgálat eredményeit adjuk közre, amelyet a közelmúltban hajtottunk végre változatos kutatás-módszertani technikákkal. A vizsgálat keretében összességében több mint 1700 fő hivatásos és szerződéses katonát, valamint rendőröket, közalkalmazottakat, köztisztviselőket és az érintettek családjait kérdeztük meg. Válaszadóink megosztották velünk a külföldi missziókra történő kiválasztással, felkészítéssel, a külföldi missziós szolgálattal, valamint a hazaérkezés utáni visszailleszkedéssel kapcsolatos tapasztalataikat, s megfogalmazták szükségleteiket, igényeiket, illetve elvárásaikat.



ZRÍNYI KIADÓ

MAGYAROK A BÉKEFENNTARTÁSBAN

Recommend Documents