15-16
Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 2013. január
Kína: Csak előre! Dél – Dél kapcsolatok a globális aggodalmak korszakában Kuba: Cukornádból rum vagy biomassza? Képeslap Etiópiából
fotó: kalmár lajos, PTE Afrika Kutatóközpont
Magyar képviselők a nemzetközi fejlesztésről
Magyar polcokon a luandai könyvtár
Magyar képviselők
iskolák, lettek tanárok, lettek gyerekek – és egy idő után azt látták, hogy mégsem javul az írásés olvasáskészség. Valahogy nem ment át. És rájöttek, hogy egyszerűen azért, mert nagyon kevés tanárt képeztek ki olyan szinten és motiváltak annyira, hogy ezek között a körülmények közt eredményesen tudjon tanítani. Lehet árulni téglajegyet és felépíteni egy iskolát Afrikában, sőt fontos is; de hogy ott mi történik, az egy kifinomultabb kihívás, és legalább annyira fontos. Szóval ezt a tanítási módszereket fejlesztő iskolát én kivételesen hasznosnak tartom. És hát, nagyon tetszett a cseh támogatású közösségi farm, ahol a génbanktól a magnevelésen át a kiültetésig és gondozásig kidolgozták a folyamatot; tehát egyrészt a fenntartható mezőgazdaságra nyújtott egy modellt és egy készségfejlesztő programot, másrészt az egésznek volt egy ugyanolyan fontos közösségépítő vetülete.
a nemzetközi fejlesztésről 2 Kovács András E.
Hazai, a területen dolgozó politikusoknak eddig három alkalommal nyílt lehetőségük arra, hogy a saját szemükkel mérhessék fel a Visegrádi Négyek fejlesztési tevékenységének eredményeit és gyengéit. Ertsey Katalin, az Országgyűlés Külügyi bizottságának LMP-s képviselője idén novemberben tért haza Etiópiából, míg a szintén bizottsági tag és kormánypárti képviselő Gruber Attila 2010-ben látogatott meg kenyai projekteket, köztük egy magyart is. Velük beszélgettünk a kinti tapasztalatok tanulságairól, valamint Magyarország NeFe-részvételével kapcsolatos perspektív ájukról, jövőképükről. fotó: Horváth Balázs
V: Ön szerint hogyan tudna Magyarország is képességeinek, erősségeinek megfelelő segítséget nyújtani? EK: Először is az az összeg, amelyet bila-
Gruber Attila Barack Obama nagy mamájának balján
Ertsey Katalin nemzetközi fejlesztési projektekben Magyarországon és Boszniában dolgozott, a rendszerváltás után pedig a demokratikus átalakítás részeként a magyar civil szféra kapacitásfejlesztésével foglalkozott. Volumen: Szakmai múltjából fakadóan másképp látja ön Magyarország nemzetközi fejlesztésben vállalt szerepét, mint egyéb területekről érkező képviselőtársai? Ertsey Katalin: A képviselők általában mo-
rális kötelezettségként, vagy rosszabb esetben az EU által ránk rótt teherként gondolnak a NeFére – én azt gondolom, hogy van egy harmadik ok, amiért ki kell vennünk a részünket belőle: az, hogy valaha mi a recipiens oldalon álltunk. Vissza vagy tovább kell adnunk azt, amit kaptunk.
V: Eltér a többi V4 ország hozzáállása a miénktől? EK: Igen. Itt most remek cseh, szlovák és len-
gyel projekteket láttunk. Amit a cseh fejlesztő NGO, a PIN csinál, az behozhatatlan profes�szionalizmus. Ugye, ők már 20 éve foglalkoznak ezzel − az, hogy tőlük tanulhatunk és velük kooperálhatunk, egy olyan lehetőség, amelyet egyszerűen vétek lenne kihagyni. És azt gondolom nem véletlen, hogy a PIN-nek olyan alapítója van, aki Václav Havel harcostársa volt. És az sem 2 volumen No. 15-16. 2013. január
véletlen, hogy Lengyelország is hozzájuk igyekszik felzárkózni. Ezek értékválasztások is. V: Melyik projekt volt önnek a legszimpatikusabb? Melyiket találta a leghatékonyabbnak? EK: Láttunk két iskolát. Az egyik Addisztól
nem messze, Debre Zeyit városában volt. Egy szlovákok által támogatott, jól felszerelt, jól ellátott, tökéletesen rendben lévő iskola, amely komoly szerepet tölt be a környékről gyalog bejáró gyerekek oktatásában. Nagyon erős emberi elkötelezettséget, minőségre törekvést találtam ott. A tanítók, az önkéntesek és a helyiek is a pünkösdi egyház tagjai. Ezeken a helyeken mindig látszik valamiféle értékrend és elkötelezettség – ott is nagyon rendben éreztem azt, ahogy a gyerekekkel bánnak. Magyarországon is azt tapasztaltam, hogy az egyházi szervezetek, amikor szociális szolgálatot visznek, akkor sokszor jobbak, mint a nem hit alapon működők. Van egy plusz réteg az elkötelezettségben, és az fontos. Ami szintén nagyon megfogott, az a déli régióban egy, a tanítási módszereket javító iskola. Afrikában nagyon gyakori probléma, hogy bemennek egy tető alá a gyerekek, jó sokan, van velük egy tanár, s hogy aztán sikerül-e őket valóban tanítani ott, azt már nem tudni. Az elmúlt 30 év NeFe-története szerint épültek
terális fejlesztésre költünk, szégyenletesen alacsony. Ezzel a Külügyminisztérium NeFe főosztálya is tisztában van – Makkay Lilla főosztályvezető-asszony azt mondta, hogy már megtörtént a multilaterális-bilaterális aránynak az átvizsgálása, meg egyáltalán a multilaterális költésnek is, tehát nincs más hátra: a bilaterális összeget kell emelnünk. (Megjegyzés: Magyarországnak az európai uniós vállalás értelmében 2015-ig a bruttó nemzeti jövedelem [angolul GNI] 0,33%-át kellene nemzetközi fejlesztésre fordítania, míg a jelenlegi szint 0,11%, így a jelenlegi növekedési szint mellett nem fog megvalósulni a 0,33%. − Volumen) Ezzel egy időben az elköltést mindenképp hatékonyabbá kell tenni. Az nem tartható tovább, hogy a magyar projektek ezt a nagyon kevés pénzt ne a legjobb gyakorlat szerint használják fel, vagy netán a negatív példák tárát gyarapítsák. Ugyanannyi vagy kevesebb pénzből is többet lehetne megvalósítani, és ehhez együttműködés kell. Én például a V4összefogást ebben az ügyben egy teljesen jó kínálkozó lehetőségnek látom – azt remélem, hogy ezt így látják a kormányzaton belül is. Nem szégyen az, hogy ilyen partnerekkel együttműködve – mégis a magyarországi „brandet” valamilyen formában megjelenítve –, a hatékonyságot növelve csináljunk dolgokat. És hát, nyilván irányt kéne kijelölni. Üljenek le azok, akik ezért felelősek, gondolják át, hogy mik a befektetett érdekek Kenyában, Etiópiában, hol milyen kapacitások és partnerek állnak a rendelkezésünkre, hogyan tudják egymást támogatni a követségeink, a Külügy és a NeFe; ezek alapján pedig ki kell jelölnünk prioritás-országokat, és azon belül a prioritási célcsoportokat. Tehát egy klasszikus, professzionális stratégiai tervezési folyamatra van szükség. Dr. Gruber Attila az Interparlamentális Unió Magyar Nemzeti Csoportjának alelnöke, jogász, és több mint tíz éve Siófok és térsé gének országgyűlési képviselője, nemzetközi fejlesztési projektekre először a 2010-es kenyai út során nyert közvetlen rálátást.
V: Személyesen miért tartja fontosnak, hogy Magyarország részt vegyen a nemzetközi fejlesztésben? Grúber Attila: Egyrészt van egy humanitári-
us oldala, ami kutya kötelességünk. Másrészt, mert ez hosszú távon jó Magyarországnak is. Más országok támogatása által elkötelezett vevőket tudunk szerezni a magyar kultúrára, a magyar oktatásra, a magyar ipari és műtermékekre − egy hosszú íven, de mégis közvetlenül erősítjük a két ország kapcsolatrendszerét. Vegyük Vietnám példáját. Akik annak idején ide jártak egyetemre, azok most mind vietnámi közgazdászok, cégvezetők – egészen másképp állnak hozzánk, akár egy üzleti tárgyalásnál, akár egy állami szintű gazdaságpolitikai tárgyalásnál. Szép emlékeket jelent nekik Magyarország, ezért ha találkoznak velünk, örülnek nekünk, és igyekeznek mindenben segíteni.
V: A legsikeresebb projekt a látogatás során hogyan működött? GA: Ami nekem nagyon tetszett, az egy is-
ten háta mögötti dombtetőn volt egy lengyel iskola − egy bentlakásos kollégium, ahol kezdetben semmi sem volt adott, és most minden zseniálisan működik. Napelemekkel biztosítják az áramot, és a gyerekek a lengyelek által küldött hat-nyolc számítógéppel az Interneten keresztül minden nap chatelhetnek a lengyelországi testvériskolájuk diákjaival. Gondoljon bele, micsoda élmény ez − mennyi mindenről írnak egymásnak, és ebben a szivacskorszakban mi minden beépül, mennyivel szélesedik a látókörük. Sőt, az Internet miatt a kenyai rendőrség letelepített ott egy rendőrőrsöt. Nekik nem lett volna pénzük arra, hogy egy áramnélküli településen kiépítsék az infrastruktúrát, viszont így, cserébe azért, hogy az Interneten keresztül folyamatosan kapcsolatban lehetnek a rendőrség központi rendszereivel, védik a gyerekeket, kvázi biztonsági őrökként. A projekt megoldott egy nevelési feladatot, egy közbiztonsági feladatot, segíti a gyerekek angoltanulását (a lengyelekét is), és új kapcsolatokat hoz létre a két nép között. fotó: hodosi róbert
V: Van-e kockázat abban, hogy ha a projektek tervezői elsősorban a presztízs- vagy gazdasági haszon lehetőségét keresik?
nénk elérni, akkor a kettőt csak együtt lehet csinálni. A magyar projekt keretében például egy Internetes képzésnek kellett volna megvalósulnia Nairobi Kibera nevű nyomornegyedében, és én csak néhány nagyon lelakott számítógépet láttam, állítólag áramforrás nélkül. Az állami projektek egyik legnagyobb hátránya, hogy költeni kell az ellenőrzésre, máskülönben ez történik. Egy civil szervezetnek ezzel szemben önmagában van az ellenőrzőrendszere.
Ertsey katalin etióp gyerekek körében
GA: A segélyezésnek ettől még a segítségnyújtás marad a lényege. Természetes, hogy az adakozók keresik a másodlagos, tehát nem az anyagi, hanem a járulékos haszon lehetőségeit. Ebben szerintem nincs különbség egyetlen egy támogató ország között sem – legfeljebb amikor nagyon durván csak a gazdaság benyomulása a cél. De nálunk nem ez a jellemző probléma, hanem hogy elfolynak a pénzek anélkül, hogy láthatóvá válnánk. V: A kenyai út után hogyan látta, min érdemes változtatni? GA: Módom volt összehasonlítani az állami
és a civil szerveződések részvételét az ilyen fejlesztésekben, és meggyőződésemmé vált, hogy ha hatékonyan értelmes célokat szeret-
V: Milyen utakat lát afelé, hogy Magyarország is hasonló eredményeket érhessen el? GA: Akkor lehetnénk iga-
zán eredményesek, hogyha az állam és a civilek nem kölcsönös gyanakvással méregetnék egymást, hanem egy őszinte légkörben mindenki össze tudná adni, amije van. Az úton világosan látszott, hogy egyik fél sem mentes az előítéletektől. Nyilván ennek mind a két oldalon okai vannak, de ha a hatékonyságot akarjuk növelni, akkor ezeket le kellene győznünk. Akkor működhetünk jól, ha nem azt nézzük, hogy ki vezeti a projektet, hanem hogy mi hogy hasznosul. Az állami oldal is sokkal intenzívebben tudná hasznosítani a forrásait, hogyha a civilek tanácsait kikérné, netalántán közös projekteket tudna létrehozni. Nem arról beszélek, hogy „nahát akkor gyerekek, itt van a NeFe keret, költsétek el”, mint ahogy a civilek sem szívesen mondanák azt, hogy „szeretnénk beszámolót tartani, és
kérjük elszámolni…” – nem, ez két párhuzamos szint. De a szervezésben, az információcserében vagy a közös projektek megtalálásában szerintem óriási potenciálja van a civil szervezeteknek. V: Milyen gyakorlati lépéseken keresztül valósulhat meg ez az együttműködés? GA: Egyfajta kapcsolattartó hálózatot kell
összerakni, ahol a civilek is tájékoztatnak, hogy hol milyen projektekben vesznek részt, és az állam is megmondja, hogy a költségvetésben mennyi pénz van, és mik a programok. Nem kell ettől még közösen dolgozni, csak legalább lássuk, hogy a másik hol van, és mivel foglalkozik. Lehet, hogy egy állami kórháztól nem messze van egy civil kórház, és a kettőt érdemes közösen koordinálni − attól még a civil is a saját forrásaival vesz részt benne, és az állam is. Nyilván az az izgalmas és érzékeny kérdés, hogy milyen mélységben látunk bele a másik munkájába – a civilek, ha megkérdezzük, hogy mivel foglalkoznak, sokszor úgy reagálnak, hogy: „és ez miért érdekli a képviselő urat?”, miközben arra gondolnak, hogy: „Mit akar? Van valami saját cége, amit be akar nyomni ebbe?” Nagyon fontos, hogy egyik fél se érezze úgy, hogy a másik bele akar nyúlni a programjába. Én azt szeretném, hogy tudjunk egymásról, és ha vannak kapcsolódási pontok, akkor nyugodt szívvel meg lehessen írni, hogy „most olvasom, hogy ti Zambiában építetek egy víztisztítót, nekünk meg ott dolgozik a közelben négy emberünk egy árvaházban, ahol nincs víz”; és a kettőt lehet, hogy össze lehet kapcsolni, lehet hogy a víztisztítónak az állam részvételével létesülhetne egy palackozója. Nem tudom, hogy pont ez a példa a gyakorlatban működne-e, de ilyesmire gondolok. Továbbá többször felmerült, Katival is beszéltünk róla, hogy érdemes lenne a V4-ek fejlesztési tevékenységét összehangolni – megismerni a többi visegrádi ország segélyezési politikáját és civil munkáját. Például nézzük meg, hogy egy cseh vagy egy lengyel platformról milyen civil kezdeményezések vannak Afrikában, milyen területeken dolgoznak − lehet, hogy érdemes nekünk is abban mozogni, vagy netalántán a civil erőket egyesíteni. Olyat is el tudok képzelni, hogy a jövőben mondjuk kórházat építünk, ahol összedobjuk a felszerelést − abban megjelenhet a cseh röntgenkészülék-gyártó, a lengyel kórháziágy-készítő, és csatlakozhat hozzá egy ösztöndíjprogram, ahol valamilyen formában támogatjuk, hogy a magyar orvostanhallgatók vagy még nem rezidens orvosok olcsóbban kijuthassanak gyakorlatot szerezni. Ezt a kezdeményezést jeleztem a volt cseh nagykövetnél és persze a külügyi bizottság ülésén is. V: Köszönjük az interjút, jó munkát kívánunk!
Gruber Attila lapzártánk után jelezte, hogy a Külügyi bizottság 2012. december 10-én egyöntetűen megszavazta az országgyűlési határozati javaslatot, amely alapján a Kormánynak 2013. június 30-ig nemzetközi fejlesztési keretstratégiát kell kidolgoznia. volumen No. 15-16. 2013. január
3
Az Európai Unió a fenntarthatóság és a környezetvédelem élharcosa Kubában
Cukornádból rum
?
vagy biomassza
Fotó: Natalie Maynor
2 szarka evelin
Kubai Köztársaság – Európai Unió Országstratégia és Nemzeti Indikatív Program 2011–3013 A dokumentum részletesen elemzi a stratégia kialakítását befolyásoló tényezőket és mutatókat, amelyek közül kiemeli a HDI-t (Human Development Index), ugyanis az emberi fejlettségi indexe a vizsgált 182 állam közül a 0,863-as értékkel az 51. helyre rangsorolja Kubát, amely előkelő helynek számít a nemzetközi mezőnyben. Azonban az indexek ellenmondásosságát mutatja, hogy a vizsgált 135 fejlődő országból a kommunista állam a 17. a jövedelemkülönbségek mértékét jelző szegénységi index (Human Poverty Index) alapján. 4 volumen No. 15-16. 2013. január
„felderítő” tárgyalásokat követően az EU mint jogi személy az 1993ban hatályba lépett maastrichti szerződés óta jogosult a Kubával való kommunikációra és közösségi érdekek képviseletére a szigetországgal szemben. Az eltérő történelmi, kulturális gyökerek más érdekek artikulálására késztetik a tagállamokat: míg például a spanyolok a közeledést szorgalmazzák, addig a csehek elszántan küzdenek a kommunizmus ös�szeroppantásáért. A különböző szemléleteket, látásmódokat nehéz összeegyeztetni, ami súrlódásokhoz, feszültséghez vezet, és megnehezíti a közösségi politikaformálást. Ráadásul az EU az Egyesült Államokban sem kíván ellenséges érzületet kelteni túl markáns Kuba-politika meghirdetésével. A konstruktív párbeszéd és a korlátozott együttműködés az enyhülést támogatók követeléseit építi be az uniós politikába, az 1996-os közös álláspont megújításával és a 2010-es országstratégiai program meghirdetésével pedig a demokratizálódás híveinek próbál eleget tenni. Az amerikaiakat sorozatosan elítéli nemzetközi nyilatkozataiban a még ma is fennálló embargó miatt, ám többször kifejtette, hogy a kérdés megoldását kétoldalú tárgyalások segítségével kell véghezvinni; ezért e megnyilatkozások rendszerint deklaratív jellegűek, nem alkalmaznak szankciókat. Ezzel szemben az EU olyan lépéseket is tesz, amelyek Kuba világgazdaságba való integrálódásának előmozdítását tűzik ki célul.
Uniós Kuba-politika új utakon A pozitív lépések és a spanyol befolyás hatására 2010-ben az Európai Bizottság elfogadta az első Kubával foglalkozó, a fenntartható gazdaságot és szociális fejlődést elősegítő országstratégiai dokumentumot, amelynek keretein belül 2011 és 2013 között mintegy 20 millió eurót osztanak el a fejlesztési együttműködési eszköz regionális, tematikus és együttműködési programjain, projektjein keresztül (EU Development Cooperation Instrument). A három prioritást élvező szektor az élelmiszerbiztonság, a környezetvédelem és a klímaváltozás kihívásainak való megfelelés, valamint a szakemberek cseréje, a képzés és további tanulmányok folytatásának elősegítése. A programdokumentum a kubai gazdaság vizsgálata során hangsúlyozza, hogy a szigetország rendelkezik a világ harmadik legnagyobb nikkel- és kobalttartalékával, ám büdzséjének felét még mindig a mezőgazdasági- és energiaimportra költi el. Bár a karibi ország nem tagja a Cotonou-i Egyezménynek, a Riói Csoport és a latin-amerikai és karibi térséggel kötött stratégiai partnerségen keresztül kooperál az Európai Unióval, illetve részesül az általános preferenciarendszer kereskedelmi előnyeiből. A kubai külkereskedelem immár 40%-át a közösség országaival bonyolítja, valamint az FDI (külföldi közvetlen tőkebefektetés) több mint fele az európai országok befektetőinek köszönhető. A legnagyobb külföldi beruházók: a telekommunikáció területén Olaszország, az olaj és a nikkel kitermelésében Kanada (pl. Sherritt),
Kuba és Magyarország dióhéjban A két állam 1960. december 18-án vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, amelyet kölcsönös látogatások esősítettek meg Fidel Castro és Kádár János részéről. A magyar szakemberek részt vettek a kubai gyógyszeripar és a gépgyártás fejlesztésében, a mikrohullámú lánc kiépítésében és a híradástechnika más ágazatainak korszerűsítésében is. Az oktatási és tudományos együttműködés gyümölcse az egyes kubai régiók geológiai térképének megrajzolása. A rendszerváltás utáni változások hatására minimálisra csökkent a bilaterális kapcsolatok jelentősége, az elmúlt években azonban a magyar vállalkozók nyomására újra a gazdasági, kereskedelmi, kulturális és tudományos kooperáció útjairól tárgyalnak a felek. Mérföldkőnek számít a közeledésben a kormányközi vegyes bizottság 2009 márciusában, Havannában tartott első ülésszaka. míg a szállodaiparban Spanyolország. A legtöbb turista a tengerentúlról érkezik a karibi államba: az idegenforgalom húzóhatására fejlődő szolgáltató szektor a GDP 75%-át termeli meg.
A segélyektől a fejlesztési programokig
Fotó: leshaines123
Kuba az Európai Uniótól kapja a legmagasabb összegű humanitárius segélyeket: az együttműködés 2008-ban indult ismét útjára, azóta a Bizottság segélyezési programjain keresztül közel 50 millió eurót osztottak szét
a szigetországban elsősorban a hurrikán okozta károk felszámolására, újjáépítésre, élelmiszerbiztonsági és környezetvédelmi célokra. Az uniós tagállamok közül Spanyolországgal és Belgiummal áll a legszorosabb kapcsolatban különböző – többek között pénzügyi − együttműködési megállapodá soknak köszönhetően. Ausztria, Ciprus, Olaszország és Portugália is írt alá ezekhez
hasonló bilaterális megállapodást, ám ezek nem gazdasági jellegűek. A többi állammal egy-egy közös érdek mentén kooperálnak, például a kábítószer-csempészet elleni harc, az állampolgárok védelme vagy kulturális rendezvények szervezése területén. A dokumentum a Közös Állásponthoz hasonlóan a demokrácia és az emberi jogok érvényesülésének irányába mutató lépéseket állítja a középpontba, a diplomáciai kapcsolatok fejlődésének további feltétele a szólásszabadság megvalósítása és a politikai foglyok szabadon bocsátása. Erénye, hogy a szegénység ellen indított harc részeként a kubai vezetés élelmiszerbiztonsági célkitűzését 10 millió euróval támogatja. Az együttműködés egyik fő területe a helyi termelés gazdasági fenntarthatóságának biztosítása és a segítségnyújtás az élelmiszergyártás decentralizált irányításának kialakításában. Az ellátólánc racionalizálása és modernizálása mellett támogatja a gazdák új, innovatív technológiákhoz jutását, a tapasztalatcserét és a kereslet-kínálat elvén működő kereskedelmi rendszer megvalósulását. A 27 kubai önkormányzat részvételével 2009-ben, az UNDP-vel közösen elindított PALMA program (Programa de Apoyo Local a la Modernización del sector Agropecuario en Cuba) már a fenti célokat szolgálta. A cél megvalósulása kizárólag az előre nem látható meteorológiai jelenségektől, környezeti katasztrófáktól és − a kubai kormány további elkötelezettségétől függ. Kuba tizenöt év alatt mintegy 16 hurrikán pusztítását élte túl: a természeti katasztrófa a sziget elektromos infrastruktúrájának nagy részét megrongálta vagy elpusztította, gyakoriak voltak az áramszünetek, ezért a 2006-os La Revolución Energética az energiaszektor restrukturációját és a lehetséges befektetések szerepét hangsúlyozza. A fenti intézkedéseken kívül a kórházak, iskolák, turistaközpontok és élelmiszer-lerakatok vészgenerátorokkal való ellátását is célul tűzte ki a hőerőművek modernizálása, valamint az új, alternatív szél-, nap- és vízenergiát használó berendezések fejlesztése, a terület kutatására fordított összegek növelése mellett. Az EU a megújuló energiaforrások kiaknázása, a cukornádból készülő biomassza gyártása és felhasználása, a vízszennyezés megállítása, a kis vidéki gazdák szemléletformálása és természeti katasztrófákra való felkészítése, a sérülékeny országrészek épületei szerkezetének megerősítése területén segítheti elsősorban Kubát, a fejlett környezetvédelmi szemléletet az uniós törekvések leginkább alternatív best practice-szel és know howval, adaptációs politikák bemutatásával, a környezeti katasztrófákra való felkészülés érdekében technikai-anyagi segítségnyújtással egészíthetik ki. A környezet védelme érdekében hozott intézkedések nemcsak hangzatosak, hanem eredményesek is a kommunista államban. Bár nincs a koppenhágai csúcs záródokumentumának aláírói között, a kis sziget már csak a mérete miatt sem lehet a klímaváltovolumen No. 15-16. 2013. január
5
utat jelent-e. A cukorgyárak és -malmok további kötelezettséget vállalt a mangrove ismételt megnyitása nemcsak új munka- mocsarak, a lápok és a tengerpartok védelhelyeket jelentene, hanem a cukor kínai és mére, valamint az ésszerű vízgazdálkodás indiai felvevőpiacának bővülésével jelentős érdekében. A Karibi Biológiai Folyosó elnevezésű pluszbevételhez is juttatná a karibi államot a 21. század relatíve magas világpiaci árainak 2007-es UNEP által is támogatott kezdeméköszönhetően. A fejlett biotechnológiának nyezés társfinanszírozásával Kuba, a Domi köszönhetően a talajminőség javítására és nikai Köztársaság és Haiti harcát segíti a a biodiverzitás megőrzésére tett kísérletek biodiverzitás fenntartása, a környezeti rehasikeresnek mondhatóak, a kormányzat pedig bilitáció és a megélhetési lehetőségek körének bővítése terén. A globális felmelegedés negatív következményei elleni harc az EU egyik kiemelt célja, ám kérdés, hogy miért éppen ezt jelölték ki a karibi államban a három támogatandó terület egyikének, hiszen a karibi állam önállóan is jelentős eredményeket tud felmutatni a környezetvédelemben. Valószínűleg a nemzetközi politikai feszültségek elkerülése végett választották prioritásként, mivel ez egy olyan problémakör, amely a világ legtöbb államát foglalkoztatja; Kuba az ország sajátosságait figyelembe véve, Európa pedig közösségi és tagállami szinten is küzd ellene, ezért kutatási és gyakorlati tapasztalataikkal kölcsönösen segíthetik egymást; az EU pedig fejlesztési forrásaival, hétmillió euróval anyagilag is támogathat egy emberiség közös céljait szolgáló „jó ügyet”. A szakemberek képzése és cseréje érdekében elsősorban a rövid távú technikai segítségnyújtásra helyezik a hangsúlyt a szektorspecicifikus jogi szabályozás kialakítása és megvalósítása területén. A kölcsönös látogatások szemináriumok, gyakorlati képzések formájában valósulnak meg az elmúlt években a Spanyolországgal, Belgiummal, Nagy-Britanniával és Franciaországgal kötött kétoldalú megegyezések következtében létrejött csereprogramok mintájára. A hangsúly a következő területekkel kapcsolatos szakemberek képzésén van: kereskedelem, hitelezés, iparpolitika, decentralizáció, a helyi önkormányzatok szerepe és felelőssége, turizmus, megújuló energiák és a klímaváltozás elleni harc. A harmadik célkitűzésre hárommillió eurót különít el az EU. fotó: wfeiden
zás egyik fő okozója, az utóbbi időben a károsanyag-kibocsátást pedig különböző rendeletekkel igyekeznek visszaszorítani mind a közlekedés, mind az agrárium területén. A nehézolajat felváltó dízel felhasználási körének szélesítése azonban gazdaságtalan és újabb környezeti kockázatokkal járhat, ezért meg kellene vizsgálni, hogy Kuba esetében a brazil modellhez hasonlóan a cukornádból nyert etanol újrahasznosítása járható
Fotó: Gov/Ba
A jelenleg az EU által is propagált energiaforradalmat az 1997-es Programa de Ahorros de Energía Cubana (PAEC) intézkedései koordinálták: a kubai vezetés szubvenciós áron biztosította először a Pinar del Río tartományban találhatóaknak, majd minden háztartásnak az elektromos rizsfőzőt és a kuktát, valamint segített, hogy takarékos izzókra, hűtőgépekre és ventilátorokra cseréljék le a régi készülékeket. Így az állam paternalista módon intelligens döntéseket hoz pol gárai helyett.
6 volumen No. 15-16. 2013. január
Az EU tehát a nemzetközi fejlesztés és a segélyezés élharcosa Kubában. Mégsem egyértelmű, hogy hogyan tovább. A magas oszcillációjú Kuba-politika nagy fejtörést okoz az európai vezetőknek, hiszen az EU veszít legitimációjából miközben nem képes ös�szehangolni a különböző érdekeket, így nem tud kompromisszumképes megoldást találni és egységes arculatot kialakító és független aktorként fellépni a nemzetközi színtéren. Az európai közös Kuba-politikát a Castro lépéseire való reagálás jellemzi. Tulajdonképpen apró pozitív és negatív kilengések tapasztalhatók, de az összkép mindig ugyanaz. Jórészt deklarációk képezik a politika tárgyát (a sikeres kereskedelmi kapcsolatokon és a segélyszállítmányok eredményein kívül), amelyek többnyire hatástalanok. De vajon milyen lehetőségek kínálkoznak a jövőben? Az egyik ilyen a rendszer destabilizálása és a kubai kormány nemzetközi elszigetelése. Ez az elképzelés azonban az országstratégiai dokumentumot figyelmen kívül hagyja, illetve a hagyományos Kuba-politika elvei ellenében cselekszik, ezért kevéssé valószínű. A közös álláspont jegyében a változatlanság, mozdu-
Szívélyes fogadtatás a brazíliai Salvadorban – Raúl Castro a latin-amerikai államokat is maga mellé állítja reformjaival
Fotó: jeminke Juriën Minke
Új évezred – régi problémák
Fotó: Gov/Ba
Fotó: regis rodriguez
Az európai közös Kuba-politikát a Castro lépéseire való reagálás jellemzi.
latlanság politikáját viszont nem célszerű gyakorolni, bár ez kevésbé követel konszenzust, mint a bármely irányba történő elmozdulás. Azonban már így is cselekvésképtelenséggel vádolják a mindössze nemzetközi fejlesztési aktorként fellépő Uniót, amit nem lenne szerencsés a stagnáló politikával még jobban megerősíteni. A párbeszéd elmélyítése és a növekvő mértékű együttműködés a kubai kormánnyal való tárgyalások előmozdítását, és az emigráns közösség egy – egyre kisebb részével − való kapcsolatok megszakítását jelentené, amely nemzetközi rosszallást váltana ki. Ez többek közt a demokráciáért és emberi jogokért vívott harc eddigi erőfeszítéseit vonná kétségbe, valamint demoralizálná Kuba belső békés ellenzékét és civil társadalmát. A legvalószínűbb a fő elvek megtartása és a kormány, valamint az emigráns közösségek közöttti lavírozás. Rendszeres segélyszállítmányok és a civil társadalom fejlesztését célzó párbeszéd, a kubai vezetés folyamatos megfigyelése és intézkedéseinek értékelése, illetve korlátozott megszorító lépések jellemzik ezt a megközelítést. Szabad információáramlást kell biztosítani, és egy hosszú távú értékelési rendszer kialakítása szükséges a mérhető eredmények megállapításához. volumen No. 15-16. 2013. január
7
Kína: Csak előre!
Felemás
környezettudatosság
és növekvő befolyás Afrikában
Forrás: theepochtimes.com
2 vörös zoltán
A világ legnagyobb szennyezőjeként továbbra is Kína lesz a középpontban minden olyan egyezmény tárgyalásakor, amely a kibocsátás csökkentéséről szól
Az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljait (MFC) 2015 végéig kell(ene) elérni, az azonban már most látható, hogy bizonyos sikerek ellenére számos elem nem fog teljesülni annak ellenére, hogy Kína vélhetően mindegyik önmagának kitűzött célt képes lesz megvalósítani a jövőben. Kína szerepe mindenképpen kiemelkedő: a célok elérése az ázsiai ország számára is fejlődést jelent, de hangsúlyos szerep jut az országnak a segélyezés, segítségnyújtás területén is. legsúlyosabb szegénységben élők Kínai fejlesztések – globális számának megfeleződé- Érdekek és fenntarthatóság se főképp a kínai növekedésnek köszönhető, Peking gazdasági és A kínai térnyerés a fejlődő államok körében politikai jelentőségének növeke- a korábban ápolt jó kapcsolatoknak, Peking désével párhuzamosan a nemzetközi közös- gazdasági erejének, valamint annak köszönségben is aktívabb szerepet kezdett vállalni hető, hogy a nyugati országok és szervezetek a fejlődő államok körében. A kereskedelmi által nyújtott hitelekkel és segélyekkel szemkapcsolatokat kiegészítették olyan segélyek- ben „kedvezményesebb” kondíciókat ajánl. kel, amelyek a Millenniumi Fejlesztési Célok A kínai segély- és fejlesztéspolitikának ezen elérése mellett a gazdasági-társadalmi fejlő- feltételekkel történő működése a pekingi sikedést hivatottak elősegíteni. rek kulcsa és a nyugati kritikák fő céltáblája, Kína szempontjából két dolgot kell és ér- a politika ugyanis többnyire a nyugati, nem demes kiemelni az MFC és a 2015 után kö- mindig jól működő intézményrendszerekkel vetkező, egyelőre még kidolgozásra váró szemben valósult meg. A Bretton Woods-i fejlesztési célok kapcsán: egyrészt a nyugati pénzügyi rendszer 1945-ben létrehozott két intézményrendszerekkel való „rivalizálását” központi intézményének számító Nemzetközi a fejlődő országokban, ezzel párhuzamosan a Valutaalapnak (IMF) és testvérintézményének, felelős külpolitika szükségességét, másrészt a a Világbanknak (WB) már megalapításuktól remélhetően főszerepet kapó környezetvéde- kezdődően az volt a feladatuk, hogy hitelek lemmel kapcsolatos kínai lépéseket. nyújtásával és különféle, meghatározott, alkal8 volumen No. 15-16. 2013. január
mazandó politikák ajánlásával elszegényedett államokat segítsenek ki az adósságspirálból. A legnagyobb befizető, Washington irányításon belüli dominanciája ugyanakkor biztosította, hogy bármi legyen is ezen szervezetek valódi rendeltetése, azok mégis elsőrendűen az Egyesült Államok külpolitikai céljainak szolgálatába álltak. Ez a külpolitikai cél pedig nem volt más, mint integrálni a harmadik világ nyersanyag-exportáló partnerekként és nyitott piacokként kezelt országait az Amerika dominálta globális kapitalista rendszerbe. A két szervezet befolyása egyre nagyobb lett Afrikában, mind több és több állam kereste a kiutat a súlyos válságból, segítséget remélve a Strukturális Alkalmazkodási Programoktól (SAP) és a nyugati pénzügyi rendszertől. A hitel feltétele ugyanis a SAP-ok alkalmazása volt. E politikák kijelölték az utat az egyes kormányzatok számára, ugyanakkor prioritásrendszereik nem különböztek egymástól: a programok nem voltak tekintettel a helyi adottságokra, a társadalmi problémákra vagy a környezeti értékekre, éppen ezért nem is lehettek sikeresek az egymástól igen különböző kihívásokkal küzdő országokban. Másrészt – megfelelve az amerikai érdekeknek – a SAPok ellehetetlenítették a helyi vállalkozásokat, eltörölték a fejlett világból érkező termékekre kirótt vámokat, egyszóval kiszolgáltatták az országokat a nyugati érdekeknek.
fotó: eutrophication & hypoxia
A kínai Dianchi-tó vize a ráköltött milliók ellenére is alkalmatlan emberi fogyasztásra, sőt, ipari és mezőgazdasági célokra sem használható
daság területén, de az újabb hitelelengedések, valamint annak bejelentése, hogy a Kínába exportált áruk nagy részére, 95 százalékára nem vetnek ki vámot − ezáltal még versenyképesebbé téve azokat az ázsiai piacon − igen csábítónak tűnnek az afrikai országok számára. A kritikákat azonban érdemes megfontolni. 2015-től nem csupán a nehéz körülmények csökkentésére vagy megszüntetésére kell koncentrálni, hanem hatványozottan oda kell figyelni a fejlesztések fenntarthatóságára, amely az egyik legfőbb cél kell, hogy legyen. Ebből a szempontból fontos, hogy a kínai külpolitika felelősségteljesebben jelenjen meg a fejlődő országokban, és nagyhatalmi tényezőként igenis felelősebb, az alapvető emberi jogokat tisztelő és védelmező külpolitikát kell folytatnia. Ami, figyelembe véve a saját határain belül vallott emberi jogi felfogásokat, illetve az éppen adott ország emberi jogi helyzetét figyelmen kívül hagyó, óriási gazdasági hasznot hajtó külpolitikai egyezményeit, nem ígérkezik egyszerűnek: hiszen éppen ez utóbbi jellemzője segítette nyersanyaghoz Kínát a túltelített piacon. Szudánban például a rezsim ellen hozott szankciók miatt az országot
Forrás: russiancouncil.ru
Az IMF és a Világbank tevékenysége tehát nemhogy segített, hanem inkább rontott a helyzeten: soha nem látott összegek vándoroltak nyugati pénzintézetekbe törlesztő részletek formájában, miközben az afrikai államok adóssága megsokszorozódott, a szociális és egészségügyi ellátásokra pedig nem jutott pénz. Amíg a világ összes régiójában nőtt az egy főre jutó jövedelem, addig a sokszínű kontinensen ugyanez a mutatóérték az 1980–2000-es időszakban 15 százalékkal csökkent: lényegében az 1960-as, tehát nagyjából az afrikai országok függetlenedését követő évek szintjére esett vissza. A gazdasági kapcsolatait gyors ütemben bővítő Kína pedig ekkortájt partnereket keresett, s erre a legnagyobb esélye az emberiség bölcsőjének számító kontinensen, Afrikában adódott: számos, a nyugatiak bizalmát (és ezáltal a pénzügyi támogatását is) elvesztő ország keresett ugyanis tőkeerős partnert. Pekinget nem érdekelték a nyugati lépések okai, az emberi jogi problémák és a diktatórikus rezsimek, hiszen ezen országok berendezkedésének jellegzetességeivel már közelről megismerkedhetett a harmadik utas politizálása idején, ráadásul (érthetően) nem várt el olyan jellemzőket, amelyekkel maga sem rendelkezett. Ennek fényében dolgozta ki a 2000-ben már formális együttműködés keretében is lefektetett külpolitikájának egyik legfőbb elemét: a be nem avatkozás elvét, amely lehetővé tette Peking számára a gazdasági és kereskedelmi ügyekre való koncentrálást, az afrikai rezsimek számára pedig a feltételek nélküli együttműködést. Kína afrikai térnyerésének kezdete tehát elsősorban olyan „gyenge” vagy „bukott” államokhoz volt köthető, amelyeket a fejlett államok hátrahagytak. Peking tevékenységét leginkább ennek okán éri már a kezdetek óta kritika, persze a vádak egyik sarokpontja, hogy Kína csupán a nyersanyagban (és ásványkincsekben) gazdag országokhoz közeledik. Noha a kereskedelmi adatok vizsgálatakor kiderül, hogy továbbra is az ilyen típusú államokra fókuszál a pekingi diplomácia, az 1996-ban Jiang Zemin kínai elnök által a Kína–Afrika együttműködés sikere érdekében deklarált öt alapelv (őszinte barátság, egyenlőség, szolidaritás és kooperáció, közös fejlődés, jövőre irányultság) kihirdetése óta több mint negyven afrikai ország magas rangú vezetője tett látogatást Pekingben. A kontinens országainak zöme rendszeres résztvevője a Kína által szervezett együttműködéseknek, az ázsiai állam és Afrika közötti kereskedelem összértéke pedig a 2000-es 10 milliárd dollárhoz képest 2008ban már meghaladta a 100 milliárd dollárt, majd a válság időszakában bekövetkező enyhe csökkenést követően 2010-ben ismét átlépte a bűvös álomhatárt, túlszárnyalva a 110 milliárd dolláros összeget is. Azóta a kínai együttműködési keretrendszer kibővült, az ezredforduló óta három esztendőként megrendezésre kerülő Kína–Afrika Együttműködési Fórum (FOCAC) terepet ad a még szélesebb körű kapcsolatoknak. A magas szintű politikai vezetők részvételével tartott csúcsokon Peking részt vállal az afri-
Kínai mérnökök és angolai beosztottjaik Angolában
kai fejlesztési célok konszenzusos megfogal- elhagyó nyugati cégek helyére érkezett Kína és mazásában is, nem csupán diktálva a feltéte- épített ki virágzó gazdasági együttműködéseleket, hanem meghallgatva az afrikai vezetők ket: tovább támogatva az elnyomó diktatúrát, igényeit is. Erre egy nagyszerű példa a vidéki szemet hunyva a folytatódó népirtás felett. iskolák építése: Kína a 2006-os pekingi talál- A nyugati (mind civil, mind állami és főleg kozón vállalta száz ilyen oktatási intézmény amerikai részről megfogalmazott) kritikák felépítését 2009-ig. A kínai nyilatkozatok nagy része jogosnak mondható: Kína ugyan szerint ez meg is történt, a megvalósítás fo- a nyugati játékszabályok (a kapitalizmus) lyamán ugyanakkor problémaként merült fel, szerint építi és mélyíti kapcsolatait a nyugati hogy az afrikai államok képtelenek voltak ta- államok érdekszférájából többnyire kiszorult nítókat biztosítani a képzéshez; ezért afrikai országokkal, de sokszor figyelmen kívül hagykérésre Kína a 2009-es találkozón már a ta- ja a gazdasági tényezőn túli jellemzőket. nítók felkészítését is bevette az általuk támogatandó célok közé. A Fórum sikere töretlen Eredményes klímatárgyalások? és példamutató, a 2009-es Sarm el-Sejk-i fordulón 49 afrikai ország állam- és kormányfője A környezetvédelem és a klímatárgyalások vett részt: az újabb közös célkitűzések lefedik alapvetően határozzák meg a jövő generáaz infrastruktúra-fejlesztés, a gazdaság, az ok- cióinak életét. Éppen ezért fontos, hogy a tatás, az egészségügy és a kultúra teljes terüle- 2015-től kitűzendő célok a környezeti fenntét. Fontos és előremutató eredményei voltak tarthatóságot is kiemelten kezeljék. Ebből a konferenciának mindenekelőtt a mezőgaz- a szempontból pedig Peking főszereplőnek volumen No. 15-16. 2013. január
9
Fotó: Kalmár Lajos
balra: Az új nemzeti stadion Dar es Salaamban – Hasonlóan a régihez, ez is Made in China lent: Kínai propaganda-plakát 1975-ből. A felek közötti együttműködések Kína gazdasági
forrás: blog.cifor.org
fellendülésével ismét megélénkültek
10 volumen No. 15-16. 2013. január
források térnyerését a kelet-ázsiai országban, vádolhatjuk-e a kínai vezetést szűklátókörűséggel, a környezeti értékek figyelmen kívül hagyásával, ha a gazdasági érdekek úgy kívánják? A válasz, noha a kérdésekben ott rejlik az enyhe irónia, minden esetben igen kell, hogy legyen. Elérkeztünk arra a pontra, amikor nem elég százalékokon vitatkozni, kvótákkal kereskedni és nem lehet egyezményeket figyelmen kívül hagyni. Drasztikus lépéseket kell tenni a károsanyag-kibocsátás csökkentésének valamint a környezet védelmének és a következő generációk egészséges életének érdekében. A konferencia eredménytelenül végződött. A Barack Obama vezette demokrata kormányzat már a beiktatást megelőzően a Bush-féle (lényegében nem létező) klímapolitika száznyolcvan fokos megváltoztatásáról beszélt, és ennek megfelelően az elnök koppenhágai konferencián való részvételét is bejelentette. Obama konkrét, ugyanakkor a törvényhozás által még egyáltalán nem tárgyalt vállalásokkal akart a dán fővárosba érkezni. Azonban sokaknak feltűnt, hogy az elnöki látogatást egy, a hivatalos tárgyalásokhoz nem kapcsolódó napra tervezték. Rá-
Miközben a tét környezetünk védelme, a bolygó jövőjének biztosítása, a két nagyhatalom csupán egymással van elfoglalva.
victor ndula rajza: A kínai segély meghódítja Afrikát. A vörös szín egyéb értelmezéseket is hordoz(hat) forrás: thinkatuni.blogspot.hu
tekinthető rendkívül szennyező iparával. Ha „csupán” a megújuló energiaforrások által megtermelt energia mennyiségét vesszük górcső alá, Kínát akár követendő példaként is megnevezhetnénk a világ országai számára. De még akkor sem szégyenkezhet az ázsiai feltörekvő hatalom, ha hozzávesszük, hogy ezek a mennyiségek az óriási energiafogyasztás fényében sajnos – egyelőre – eltörpülnek. Kína elektromos áram fogyasztásának 17%-át, energiaszükségletének pedig 8%-át (az Egyesült Államokban ez az arány kb. 7,3%, míg az Európai Unióban 9,2%) ugyanis megújuló energiaforrások biztosítják, miközben a kelet-ázsiai nagyhatalom rendelkezik a legtöbb víz- és szélerőművel, egyre aktívabb szereplő a megújulók piacán nem csupán a megtermelt energiát, hanem a berendezések, fejlesztések, eszközök exportját tekintve is. A megújuló energiaforrások bővítése kapcsán azonban sokszor feltűnik a háttérben Kína súlyos energiaéhsége: minél előbb és természetesen minél olcsóbban kielégíteni a társadalom és a gazdaság gyorsan növekvő szükségleteit. Az utóbbi évek legnagyobb reményekkel várt klímakonferenciája, a 2009. decemberi koppenhágai csúcs előtt az volt a kérdés, hogy vajon a Kínai Népköztársaság képes lesz-e megfelelni a fenntarthatóság univerzális igényének, és a globális Dél nagyhatalmaként döntései új irányt vesznek-e a környezet védelmében, vagy természeti kincseinek további rombolásával és pazarlásával nem csupán saját gazdaságát dönti romba, hanem bolygónk sérült ökoszisztémáját is a pusztulás szélére sodorja. A kérdés azonban úgy is feltehető: vajon Kína kárhoztatható-e azért, mert déli államként a fejlett, északi államok szintjére kíván fejlődni, kihasználva az adott (és esetükben súlyosan környezetszennyező) nyersanyagokat, amelyek, tegyük hozzá ismét csak jogosan, az északiak gazdasági fölényét is megalapozták és amelyek használatáról még mindig nem kívánnak lemondani (lásd az Egyesült Államok példáját)? És, látva a megújuló energia-
A fókuszban Afrika és a Dél–Dél kapcsolatok
adásul maguk a tervezett amerikai vállalások sem tűntek túl merésznek. Kína is hasonlóan kétoldalú vállalásokkal indult neki Koppenhágának; Peking továbbá bejelentette, kifejezve érdektelenségét a konferencia iránt, hogy az országot nem Hu Csin-tao elnök, hanem Ven Csia-pao miniszterelnök képviseli majd a konferencián. Miközben a tét környezetünk védelme, a bolygó jövőjének biztosítása, a két nagyhatalom csupán egymással van elfoglalva: Washington − továbbra is negligálva az egyre riasztóbb, klímánkat érintő jóslatokat − nem is volt hajlandó vitázni vállalásairól, csupán az érdekelte, hogy a Peking által vállalt csökkentéseket milyen nemzetközi szervezet avagy bizottság fogja ellenőrizni. Kína pedig belement a játékba, kihasználva a legbefolyá- 2 Tarrósy István PhD, egyetemi adjunktus, Afrika-kutató, sosabb északi állam által nyújtott lehetőséget PTE BTK Politikai Tanulmányok Tanszék, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője a további, szankcióktól mentes környezetszennyezésre, kihagyta az Európai Uniót a döntésből és az Egyesült Államokkal közösen, csupán ők ketten dolgozták ki a koppenhágai klíma-megállapodás (jelentéktelen) alapjait. Koppenhága elpuskázott lehetőség volt, nem csupán a bolygó, nem csupán a bizakodó euró pai államok, hanem Kína számára is. Peking ugyanis külpolitikájában és nemzetközi kapcsolataiban igyekszik békésen rendezni kapcsolatait, miközben szeret egyfajta segítő, támogató szerepben feltűnni, vegyük csak Afrika vagy akár a délkelet-ázsiai államok példáját. A klímakonferencia is ilyen lehetőséget nyújtott a pekingi diplomáciának: a nemzetközi közösség szemében felelős vezetőként feltűnni. Az Egyesült Államok önként vállalt „távolmaradása” mellett ugyanis világossá vált volna, hogy Kína igenis komolyan gondolja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését, egyúttal a klímaváltozásért a kelet-ázsiai országot felelőssé tevő csoportok célkeresztjében már csak az Egyesült Államok (és eltérő megfontolásból például Ausztrália) maradt volna. Kína ugyanis, mint láthattuk, komolyan számol a megújuló energiaforrásokkal és a károsanyagkibocsátás csökkentésével, csupán ennek mértékét és időpontját nem képes és nem hajlandó fix százalékokhoz és határidőkhöz kötni. PeÖnkéntes fiatal tanzániai king tehát már most támaszkodhatott volna gyerekeknek tanítja a japán nyelvet eddig elért eredményeire, és ez a jövőben még inkább igaz lehet. A világ legnagyobb szen�nyezőjeként ugyanis továbbra is Kína lesz a középpontban minden olyan egyezmény tárglobális aggodalmak korszakában csoport e szempontból is. A kihívás jelenléte gyalásakor, amely a kibocsátás-csökkentéséről jól látható egy olyan euro-atlanti egyértelmű, a hozzá kapcsolódó félelem elszól, az irányítás átvételével pedig nyerő pozítendencia kirajzolódása, amely- gondolkodtató. ciókba kerülhetnek majd. ben a feltörekvő gazdaságok – köztük legelsőként Kína – felemelke- Globális bizonytalanságok dése miatt a technológiailag és gazdaságilag közepette Kína vezető szerepe még mindig fejlettebb Észak geopolitikai, Peking szerepe a fejlődő világ segítésében geostratégiai pozícióit látja veszélyben. A mai A Dél új világa valójában egy formálódó új tehát egyre jelentősebbé válik, gazdasági je- transznacionális szereplőkkel és interakciók- erőtér a nemzetközi arénában, amelyben lentőségének erősödésével, és a környezeti kal jellemezhető, pókhálószerűen kölcsönö- Afrika is megkérdőjelezhetetlenül felértékekihívások szaporodásával pedig kiemelt po- sen összekapcsolt és egymástól kölcsönösen lődött – a nagy(obb) hatalmak és szereplők zíció jut majd Kínának. Egyrészt a jövőben függő világban úgy tűnik, hogy az Észak–Dél szemszögéből bizonnyal. Ez nem egy újabb a fejlődő országok körében az ázsiai ország kapcsolatokat a Dél–Dél, különösen a Dél– gyarmatosítást sejtet, hanem inkább egy új szerepe még tovább nőhet, ez érvényes a se- (Távol)Kelet szövetségek átívelik, néha akár versenyfutást jelent „Afrika kegyeiért” és gélypolitikák kibővülésére is, másrészt Pe- háttérbe szorítják – legalábbis, ami az álta- persze kincseiért, ami valódi új, fejlődési king vezető szerepet tölthet majd be egy átfo- luk keltett dinamikát, és az ebből adódó akár korszakot hozhat Afrika számára. És ez sokgó klímaegyezmény létrehozásában – nélkü- félelmet illeti. Különösen érdekes formáció- kal fontosabb, mint a versengő államok által lük egy ilyen egyezmény ugyanis nem bírna nak tekinthető a Brazília, Oroszország, India, szerzett „új” piacok konstatálása. Vitán felül Kína és Dél-Afrika által létrehozott BRICS- állítható, hogy vannak olyan északi szereplők, kellő relevanciával.
A
globális aggodalmak
korszakában
volumen No. 15-16. 2013. január 11
fotók: kalmár lajos, PTE Afrika Kutatóközpont
például a skandináv államok, amelyek – a saját jól artikulálható érdekeik érvényre juttatásán túlmenően – olyan politikát fogalmaztak meg Afrikáról, amely az afrikai aktorokat támogatni kívánja saját fejlesztési erőfeszítéseikben. A fejlődés fogalma a globális politikai és gazdasági diskurzus egyik sarokpontjává vált, mert abban minden szereplő egyet képes érteni, hogy jobb életkörülményeket szeretne elérni társadalmaik valamennyi szegletében, és általában a világ fejlődőben lévő területein. Ez persze egy permanensen aszimmetrikus viszonyokkal leírható közegben meglehetősen utópisztikusnak, akár hihetetlennek hangzik,
Tipikus pillanatfelvétel
Ezek is Kínából érkeztek
– Mikrogazdaság a tanzániai Darban
– dari utcarészlet (Tanzánia)
és bizonnyal kellő muníciót szolgáltat a jól hangzó politikai retorika számára; mégis képes tematizálni a nemzetközi szervezetek és intézmények tervezési napirendjét, cselekvési terveit. A kérdés ellentmondásosságát mutatja, hogy a Globális Dél sok szereplője számára ez az elképzelés egyenlő az alapvető szükségletek kielégítésével, − többek között tiszta ivóvíz, elegendő étel, biztonságos lakóhely, továbbá alapvető szolgáltatások, például egészségügyi ellátás, oktatás, tisztességes munka, − de általában a megbecsülés tételeivel. Afrika-szerte sokan az életben maradással azonosítják a kérdést. következő oldalon fent: Kínai motorkerékpárok árasztották el a kelet-afrikai piacokat (Dar es Salaam) alatta: Afrikaiak is egyre nagyobb számban dolgoznak az ázsiai beruházásokon (Dar es Salaam)
iskolások körében
12 volumen No. 15-16. 2013. január
Hyden (2011) nyomán, az olyan feltörekvő hatalmak, mint Kína, India és Brazília – de ugyanakkor az Öböl-menti államok is – más megközelítésben érdeklődnek az afrikai kontinens nyersanyagai iránt, mint a volt gyarmatosító európaiak, vagy a nemzetközi intézmények sorát még mindig meghatározó módon befolyásoló amerikaiak. Már a megközelítés is fontos, bár önmagában nem elégséges a baráti közelségből folytatott kommunikáció a közös platformokon, például az el nem kötelezettek mozgalmán keresztül. Az eleddig megműveletlen földek mezőgazdasági beruházásokat vonzanak, mégpedig a „feltörekvő szemüvegen kereszül” olyan formában, hogy azok képesek legyenek az afrikai közösségeket és a befektető államokat egyaránt ellátni – élelemmel és jövedelemmel, egyszerre. Maguk az afrikai államok továbbra is küzdenek a saját maguk megfelelő politikai vezetését illetően. Ha a látványos és még középtávon is stabilnak tűnő 5%-os makrogazdasági növekedést már az új korszak jelének tekintjük, akkor még relevánsabbak lehetnek az alábbi kérdések. Milyen formában és egyáltalán elképzelhető-e a belülről hajtott és meghatározott fejlődés? Elérheti-e a külső szereplők, azaz a befektetők, donorok, és általában a nemzetközi közösség különböző hatalmi entitásainak szerepvállalása az egyének és közösségeik szintjét annak érdekében, hogy a helyi szinteken következzenek be a várt hatások? Tehát (Hyden [1989] nyomán) fontos, hogy a helyi társadalmak érezzék az előremozdulást, a fejlődés okozta jobb életet, életminőséget. Mindezt egy olyan korban vizsgálhatjuk, amikor oly sok a globális természetű bizonytalanság, és amikor a realitás már nem a helyi valóság, hanem sokkal inkább a „glokalitás”. Nem lehet megfelelően artikulálni egyetlen közép- vagy hosszú távú fejlesztési tervet – már egy középméretű magyarországi városban sem – anélkül, hogy a transznacionális globalizmus jelenségeit, hatásait, szereplőit és általában összefüggéseit ne vennénk figyelembe legalább mint viszonyítási keretet.
Afrikai bizonytalanságok – Ázsiai, latin-amerikai alternatívák Mi jó Afrikának? – És ez kit érdekel?
suljanak? Érdek lehet-e az afrikai érdek, vagy inkább szempont, stratégia a nemzetközi versenypozíciók megtartása, megszerzése végett? Vizsgálatunk során a globalizáció által létrehozott új társadalmi erők szerepét nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Afrika középosztály-rétege ugyan még mindig viszonylag vékony és gyenge, de szerepe és befolyása egyre nő. Tagjai inkább több, mint kevesebb demokráciát akarnak, és a jog uralmát, annak tiszteletben tartását, valamint egy kiszámíthatóbb gazdasági környezetet várnak el. Nagyon valószínű, hogy e belső erők fokozatosan veszik át a „demokrácia őrei” szerepkört, amelyet addig a nyugati és északi donorok tulajdonítottak maguknak. Ennek azért van jelentősége, mert az új globális politikai-gazdasági dinamikák kutatásakor az elemzések kedvelni szokták a külső tényezők szerepének felértékelését – szemben az oly mérvadó belső relációkkal, és még inkább a bennük rejlő potenciálok felismerésével. Kijelenthető, hogy a globális képes helyzetbe hozni a lokálisat – Afrikát megérteni, és így „megfelelő” Afrika-politikát megalkotni és működtetni inkább több, mint kevesebb figyelmet igényel a helyi szinteken. A kérdés: az új Globális Dél dinamikái ráirányítják-e ezekre a szintekre a globális figyelmet? Lehet-e ez a kontextus meghatározója az
Az elmúlt tizenkét év során számos saját szervezésű afrikai és ázsiai kutatóutat valósítottam meg, interjúkat készítettem politikusokkal, üzletemberekkel, civil szervezetek képviselőivel, kutatókkal és az „utca embereivel” arról, hogy hogyan látják Afrika jövőjét, benne saját szerepvállalásukat, lehetőségeiket. A velük való beszélgetések, a helyi közegekben lefolytatott megfigyelések arra ébresztettek rá, hogy az északi média által „megbélyegzett” vesztesek és reménytelenek kategóriáiban definiált afrikaiak másként látják sorsukat, magát az életet. Meg vagyok győződve arról, hogy az afrikai mindennapok valósága sok lehetőséget rejt magában. Szükséges, hogy maguk az afrikaiak legelőször is ezt felismerjék, majd pedig megalkossák saját koncepcióikat, stratégiáikat, hosszú távú fejlesztési terveiket. A volt dél-afrikai államelnök, Thabo Mbeki (2002) is erről beszél „Afrika: Határozd meg önmagad!” (Africa: Define yourself ) című válogatott beszédeket, írásokat tartalmazó könyvében. Annak érdekében, hogy Afrika képes legyen megválasztani együttműködő partnereit az általa meghatározott fejlődési utakhoz, projektekhez – azaz időről-időre válogatni tudjon az európai, amerikai, ázsiai stb. „ajánlatok” közül – első lépésben erre az önmeghatározásra van szüksége. E gondolat mentén, az afrikai reneszánsz jegyében, az afrikai identitás és önbizalom újra felfedeAfrika jövője zése folyamatában a modellszerű ázsiai vagy éppen a brazil fejlődési út határozottan alszempontjából ternatívaként tűnik fel az afrikaiak számára, gyengítve a fejlett északiak geopolitikai, a befektetések sikere geostratégiai pozícióit. Ezzel pedig az északi kulcsfontosságú. kormányoknak nem árt tisztában lenniük. Akárki legyen is Afrikában donor, befektető, általában „szerepet vállaló”, elsődlegesen a saját nemzeti érdekei szerint fog cselekedni – egymással versengő Afrika-politikáknak? Az legyen az Kína, India, Brazília, az EU bármely USA vagy az Európai Unió Afrika-politikája tagja, vagy az Amerikai Egyesült Államok. Az mennyiben kezeli, képezi le a kérdéskört? Egy USA–Kína–EU „stratégiai háromszögEU esetében e kérdés még pikánsabb – különösen e cikk írása idején –, ugyanis a válság erőtérben” a Dél–Dél együttműködések új kapcsán ismét felerősödött a vita arról, hogy dinamikáit szem előtt tartva többek között globális versenyképessége és pozíciói meg- „Afrikáért” is folyik a nemzetközi verseny. tartása és megerősítése okán még több EU-ra, Érezhető, hogy a kínai afrikai jelenlét és szeazaz szupranacionális mechanizmusra van repvállalás „lehetséges alternatívát képes kíszüksége a közösségnek; avagy éppenség- nálni az afrikaiaknak a létező és ez idáig teret gel egyfajta új kormányközi szövetségre az hódított északi fejlődési modellekhez képest” eurózóna tagjai között, „kétsebességes Euró- (Liu, 2011). Az EU Tanácsának soros elnökpát” kreálva ezáltal. A határozottan erősödő ségét 2011 első félévében reprezentáló Madéli szereplőkkel csakis egy egységesebb, erő- gyarország Külügyminisztériuma az elnökséget követően külpolitikai stratégiát adott sebb Európa lesz képes felvenni a versenyt. Az egyes szereplők Afrika-politikáinak közre (Magyar külpolitika az uniós elnökség elemzésekor a nemzeti érdekek jól kimutat- után, 2011 címmel), amelyben a rendszerhatóak. Afrika fejlődése oldaláról elemezve a váltás óta először valóban, a mindennapokat fejlődés lehetőségeit azonban az afrikai szem- körbehálózó globális kontextushoz képest pontokról kell szólnunk. Találkozik-e a két fogalmazott meg álláspontokat – első ízben oldal? Kinek és hogyan kell terveznie annak relatíve jelentős tételként helyet kapott Maérdekében, hogy a nemzeti érdek kiszolgálá- gyarország afrikai szerepvállalása is. Termésával egy időben az afrikai elképzelések, ame- szetesen az Európai Unió tagjaként az EU-s lyeket az afrikaiak fogalmaztak meg, megvaló- inerciarendszer mellett, a nagypolitika színte-
rén az EU mögött a másik legfontosabb igazodási pontot továbbra is az Egyesült Államok jelenti (Magyarics, 2004). Ebből kifolyólag tehát Magyarországnak is, térségének, a visegrádi együttműködésnek is fontos, hogy hogyan, milyen programok mentén, milyen dinamikákhoz igazodva alakítja ki Afrika-politikáját az USA, amely a transzatlanti szövetségi rendszer számára is viszonyítási pontokat indikál. Ami jó Afrikának, az jó lehet a vele együttműködőnek is. Egyre inkább képezheti komoly megfontolás tárgyát az afrikai szerepvállalások stratégiai tervezése, több esetben
ma már úgy, hogy harmadik féllel, egyfajta háromszög-kooperációban ölt testet az adott projekt. Érdemes befektetni Afrikában – ezt támasztja alá egy friss felmérés is (ld. Ernst & Young [2011]: It’s time for Africa. Africa attractiveness survey). A Dél–Dél dinamikák releváns indikátora lehet a befektetésekkel kapcsolatos hajlandóság, bizalom, amellyel kapcsolatban a felmérésben megkérdezettek közül a feltörekvő gazdaságokból érkező befektetők valamivel pozitívabbak, bizakodóbbak befektetéseik megtérülését illetően. Afrika jövője szempontjából a befektetések sikere kulcsfontosságú – és persze, hogy a volumen erősödjön, az afrikai kormányoknak sokat kell tenniük a kedv fokozása érdekében. Minden célkitűzés – így a Beyond 2015 világméretűnek tervezett civil összefogás is –, amely a szegénység, ezáltal a fő aszimmetria-forrás felszámolását szorgalmazza, hasznos tud lenni abban a folyamatban, amely Afrika valódi értékességének felismerését hozza, ezzel pedig egy tényleges új fejlődési pályát támogathat. Érdekeljen ez mindannyiunkat! volumen No. 15-16. 2013. január 13
A nemzetközi fejlesztés lehetőségei Angolában
Magyar polcokon
a luandai könyvtár 2 Buda Gergely, Szilasi Ildikó Hermina
Az új évezred küszöbén Angola Dél-Afrika egyik leggazdagabb ásványkincs-készletével rendelkező ország a, amely az utóbbi tíz évben Afrika legnagyobb kőolaj-kitermelőjévé vált: az Amerikai Egyesült Államok kőolaj-importjának 7%-a származik az országból és Kína is jelentős beruházásokkal, építőipari projektekkel kívánja megvetni lábát. A volt portugál gyarmat 2002-ben szabadult meg a polgárháborútól és kezdhette élvezni a természeti gazdagsága okozta előnyöket. A munkanélküliségi ráta 26%-os, míg a szegények aránya a társadalomban továbbra is a lakosság bő egyharmadát teszi ki. A magas olajbevételek nem teremtettek arányosan több munkalehetőséget az országban: legtöbben az informális szférában dolgoznak különösebb szabályozás és munkaerő-védelem nélkül. Mivel a legtöbb angolai nem rendelkezik a megfelelő kompetenciákkal, a képzett munkások nagy része külföldről érkezik, elsősorban Kínából és a tengerentúlról. A 18 milliós országot különböző bantu törzsek lakják, így nem meglepő, hogy az elmúlt évtizedek fejlesztési tapasztalatai rámutattak, hogy a kulturális háttér ismerete és tudatos beépítése nélkül a fejlesztési projektek kudarcra vannak ítélve. Ma úgy tűnik, Angola pénzügyileg és politikailag is támogatni tudja egy hosszabb távú fejlődési folyamat megteremtését, ehhez azonban mindenképpen kell a nemzetközi közösség segítsége: tudás, technológia, működő tőke és a civil kurázsi.
A nemzetközi fejlesztés útjai Az afrikai ország tagja az úgynevezett 50+ országok csoportjának, azaz a legkevésbé fejlett országok körének, amelyekkel a „Beyond 2015” kezdeményezés keretein belül az ENSZ és egyéb nemzetközi szervezetek országonkénti külön konzultációt szerveznek a 2015 utáni fejlesztéspolitikai célok megfogalmazásáért. A konzultáció konkrét ajánlásokkal szolgál a kormányzat, a civil társadalom és egyéb érintettek számára, illetve javítja a szegény és marginalizált csoportok helyzetét a nemzetközi együttműködés előmozdításával. Angola esetében mindenképpen ki kell térni az országon belüli hatalmas társadalmi különbségekre, a vidéki közösségek tarthatatlan életkörülményeire, a torz gazdasági szerkezet okozta munkaerő-piaci egyenlőtlenségekre és a gazdasági diverzifikáció lehetőségeire. Angola még ma is a világ egyik legnagyobb egyenlőtlenségekkel rendelkező társadalma, különösen a városokban és a város-vidék közt tapasztalható hatalmas szociális és anyagi különbségek okoznak jelentős feszültségeket. A gazdasági fejlődés továbbra is főleg a fővárosra, Luandára koncentrálódik, ahol a GDP 75%-át állítják elő, míg a lakosság csupán egyharmada él itt. Míg Luanda a méregdrága taxikról és éttermekről híres, a vidéki kis közösségek nem élnek jobban, mint ötven évvel ezelőtt. Az infrastrukturális 14 volumen No. 15-16. 2013. január
fejlesztések szükségesek, de nem elégségesek: segíteni kell a fenntartható gazdasági növekedést és egy aktív, pluralizált civil társadalom megerősödését.
Vidéken a lakosság 66%-a nem jut áramhoz, 60% számára nem megoldott az ivóvíz-ellátás és 85% számára a közegészségügy.
Miben segíthet Magyarország? Az ország legnagyobb problémái a képzetlen munkaerő, az infrastruktúra és az egészségügyi ellátás hiánya. Az Európai Unió mint legfőbb donorállam 214 millió eurós támogatási keretösszeget határozott meg Angola számára a 2008–2013-as időszakban. Kiemelt területekként a kormányzást, a gazdasági és intézményi reformot, a szociális háló fejlesztését, a vidéki mezőgazdaság fejlesztését és az élelmiszerbiztonságot emeli ki az ötéves stratégia. Fontos hangsúlyozni, hogy az angolai kormányzat önti a pénzt az infrastruktúra újjáépítésébe és az oktatásba, így Luanda a jövőben igazi világvárossá válik. Ehhez nemcsak humanitárius és fejlesztési eszközökre van szükség, hanem produktív tőkével és modern technológiával rendelkező vállalatokra is, amelyek erősítik a piacgazdaság intézményrendszerét, munkát és tudást visznek az országba, esetleg infrastruktúrát építenek és fejlesztenek. Angola olcsó munkaereje, nyersanyagbősége és egyre nyitottabb gazdasága kedvező feltételeket biztosít egy profitorientált tevékenység számára, ugyanakkor a piacra lépési egymillió dolláros tőkefeltétel és egyéb, protekcionista jogszabályok némileg megnehezítik a külföldi cégek piacra lépését. Ahogy idősebb Széles György, a debreceni székhelyű, Angolában leányvállalattal rendelkező DE-SPAN ügyvezető igazgatója az angolai nagykövetség által szervezett üzleti napon elmondta: annak, aki Angolában akar befektetni, két dologra van szüksége − sok pénzre és rengeteg türelemre. Az 1993 óta egyre sikeresebb, bútorgyártással foglalkozó vállalkozást alapító vezető hozzátette, hogy ugyanakkor a piacra lévő vállalatok számára – ha kitartóak – a befektetésük idővel busásan megtérül. Ők maguk is több egyetemen, valamint lakóparkokban is dolgoztak az elmúlt években. Sőt, nemrégiben Luanda legnagyobb könyvtárát is magyar gyártású lapra szerelt bútorokkal rendezték be. Bár rögös volt az idáig vezető út, az üzletember szerint a ma-
Fotók: Lantai-Csont Gergely
A 2015 utáni fejlesztési célok között feltétlenül hangsúlyozni kell a nemek közti megkülönböztetés felszámolását. Bár az össztársadalmi arány is mindössze 65%, Angolában a nőknek csupán a fele írástudó, iskoláztatásuk nem biztosított, ám politikai reprezentációjukat kvótarendszer biztosítja: a vezető kormányzati pozíciók 30%-a jár nekik. gyar vállalkozóknak van mit keresnie Angolában, azt az előnyt pedig, hogy Angola nyitott a Magyarországgal való kapcsolat megerősítésére, fontos lenne kihasználni − első lépésként a legmagasabb szintű magyar diplomáciai angolai látogatás megvalósításával. A korábban Magyarországon, ösztöndíjjal tanult angolaiak találkozóján a résztvevők hasonló tapasztalatokkal számoltak be. A különböző szakterületeken-orvosként, mérnökként, mezőgazdászként végzett fiatalemberek többsége okkal tért vissza hazájába, és kamatoztatja ott a Magyarországon megszerzett tudást. Mint elmondták, Angolában a mezőgazdaságban, a víztisztítás területén, az informatikában és a szolgáltatások terén is szükség lehet magyar szakemberekre. A kultúra mezsgyéjén Magyarország kön�nyen és költséghatékonyan erősítheti kapcsolatait az afrikai országokkal, imázsát és ismertségét is növelheti az afrikai kontinensen. A projekt rendkívül jó kapcsolatépítési lehetőséggel szolgál gazdasági-politikai színtéren is, ezáltal további, sikeres együttműködéseket alapozhat meg.
Néhány hónapja, a DE-SPAN támogatásával kétfős kutatócsoport indult Angolába, majd a Kongói Demokratikus Köztársaságba, hogy a hajóskapitány, Angola térképe megrajzolójának, Magyar Lászlónak az emlékét kutassa. Szilasi Ildikó Hermina Afrikakutató, antropológus, az AfrikaiMagyar Egyesület munkatársa és Lantai-Csont Gergely fotográfus bejárta és dokumentálta a felfedező 19. századi utazásainak tengerparti részét. Az expedíció célja többek között a kulturális ismer etterjesztés és a nemzetközi fejlesztéssel kapcsolatos tudatformálás, az angolai- és kongóimagyar kapcsolatépítés volt.
volumen No. 15-16. 2013. január 15
Képeslap Etiópiából
Családlátogatás
VOLUMEN Európai Unió és nemzetközi fejlesztés 5. évfolyam 1-2. szám (15-16. szám), 2013. január • Felelős szerkesztő: Szarka Evelin • Munkatársak: Hodosi Róbert, Miháltz Réka • Kiadja: Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány • Felelős kiadó: Pálvölgyi Péter ügyvezető igazgató • Layout: Bóna Toma • Partnerek: Globalance – www.globalance.hu, People in Need (PIN) Csehország, Slovak Nongovernmental Development Organizations Platform (PMVRO) Szlovákia, Partners for Democratic Change (PDCS) Szlovákia, Polish Humanitarian Organisation Foundation (PHO) Lengyelország, Nemzetközi Humanitárius és Fejlesztési Civil Szövetség (HAND) Magyarország, European Journalism Center (EJC) • A kiadványt az Európai Unió EuropeAid programja és az International Visegrad Fund támogatja. A kiadvány tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Unió véleményét. HU ISSN 2060-0593
a szerző fotói
gy érzem, múlt héten tettem túl magam az első kultúrsokkon és mindazon az izgalmon és újdonságon, érdekes, de néha fárasztó kalandon, ami az első hónapba sűrűsödött. Gondtalan örömmel vágtam tehát neki szokásos hétvégi sétámnak a dimbes-dombos észak felé, keresztül a gyerekzsivajtól hangos kisutcákon, koszos patakocs kák fölé eszkábált hidakon, szeméttelepeken. És ahogy az egyik mocsaras kisutca tócsái fölött kőről kőre ugrándoztam, kinyílott egy útszéli kapu, és kilépett rajta egy asszony. Kilépett és rám mosolygott, bizonytalanul, de bíztatóan. Én pedig részben puszta kíváncsiságból, meg persze a közelgő eső elől búvóhelyet keresve bekéredzkedtem a kapu mögötti egyszerű és kicsi kertbe, amelyben néhány omladozó ház állt. Itt három lakrészben három kis család lakott. Érkezésem megosztotta a vályog-társasház lakóközösségét: a háziasszony örült nekem, a szomszéd közömbösen bólintott, egy idős néni eleinte morcosan mért végig. Tíz perc múlva aztán, ahogy az első esőcseppek dobolni kezdtek a palatetőn, én is a kávéfőző-tűzhely mellett ültem a középső családdal − eleinte dúlva-fúlva, de lassan megbékélve még az idős néni is csatlakozott hozzánk. A szoba kicsi, ablaktalan, de otthonos: bútorok nincsenek, csak pokrócok a földön, meg 2 Halmos Máté bölcsész és tanár, a Magyar Önkéntesküldő egy-két láda szekrény és szék gyanánt. Az innivaló konzervdobozban tárolt dzsúz-féleség Alapítvány támogatásával egy vállalkozásfejlesztő és helyben pörkölt, kézzel mosott házikávé. A egyesület önkénteseként dolgozott Addisz-Abebában. közös udvari mosdó egy budi nélküli gödör a kert végében, ami az esős évszak végére kicsit túlfolyik, de még használható. Indzserát majszolva, kávézgatva múlattuk az időt, amikor hirtelen meglepően jó, az pénzt, pedig még a bankban is van neki. Amikor az iskola elkezdődik, adott környezetben pedig szinte elképzelhetetlenül folyékony angol- el fogok menni hozzá pénzt kérni, mert anyukámnak nincs semennyi, sággal megkérdezte tőlem egy értelemtől csillogó szemű tízéves kislány, pedig kell a könyvekre. Ő ott a szomszéd bácsi, vele is szoktam játszani. Van tévéje, és néha hogy én miért nem beszélgetek a többiekkel. – Mert nem tudok elég jól amharául – mondtam én. – Akkor beszélgess velem, én tudok an- bekapcsolja nekem és nézhetem. DVD-je nincs, csak az amhara tévét golul.Beszélgetni kezdtünk. Így mesélt: Nem messze járok iskolába, a szoktam nézni nála. A kép? A barátnőmtől kaptam. Több matricát is adott, de a többiek kedvencem a környezetismeret, állatokról meg ilyesmiről szól. A kisfiú a barátom, de nem tud amharául, így csak játszani tudunk, beszélgetni elkérték az osztályban. Mindenkinek egyet akartam adni, de volt, aki nem. Itt ő az egyetlen barátom. De van egy barátnőm is, tőle tanulok kétszer vagy háromszor is kért, úgyhogy elfogyott. De a többit felragaszangolul. Most Angliában vannak, de majd jönnek vissza. Az anyukája tottam ide, van rajta oroszlán, zsiráf, macska, gombolyag. Hogyan van fehér, és van egy angol neve, de kapott egy habesha nevet is. Náluk a gombolyag angolul? Meg van rajta kutya, tündérek, és ez mi angolul? Táncosok. szoktam játszani, ők tanítanak angolul. Láttál már ilyen játékot? Mágnes. Hogyha ideteszed, odaragad. Látod? Három nyelven is tudok, amharául, oromóul és angolul. Ha nagy leTe milyen játékot szeretsz? Én az ugrókötelet meg a kosárlabdát. Te? Én szek, szeretnék sok helyen dolgozni és minden nyelvet megtanulni. Van laptopod? A barátnőmnek van, de nem engedte, hogy játsszak a focit nem, mert lány vagyok. Nekem nincs kosárlabdám, csak a barátvele. Az iskolában van számítógép, de nincs rajta játék, csak a feladatok- nőmnek, vele szoktunk játszani. Meg akarod nézni az ugrókötelemet? Itt van a sarokban. Így fogják ketten, először lent, utána így a válluknál, utána hoz használjuk. Tudsz hozni nekem iskolatáskát? Átjössz majd segíteni tanulni? Az iskolában minden angolul van, és a fejük fölött. Aki hozzáér a kötélhez, az kiesik, és a következő jön. Azon kapom magam, hogy máris töröm a fejem, hogy hogyan lehetne én nem mindig értem. Segíthetnél megtanulni, hogyha átjönnél. Ugye, átjössz? Gyere el szilveszterkor is. A lányok táncolnak, dobolnak, énekel- középiskolába és egyszer talán egyetemre juttatni egy ilyen szegény, de nek, és a végén kapnak pénzt. Mint a fiúk buhékor. Hat körül elmegyünk ennyire okos kislányt. Ezek a családok sokszor annyi erőfeszítést tettek anyukámmal, de négy körül gyere át. Anyukám azt kérdezi, hogy jöhet-e az életben, mint sok európai középosztálybeli fiatal, és összehasonlíthahozzátok takarítani meg ruhákat mosni. Hogyha elhozod a mosnivalót, tatlanul rosszabb körülmények között élnek. Ez a világ nem az a világ, amiről Amerikában annyit hallottam: itt nem te magad vagy a szerenki tudja neked mosni. Szeretnék lánytestvéreket. Régen velem élt apukám, de éjfél után járt cséd kovácsa, hanem a kisembernél nagyobb, láthatatlan erők: a nyelvi haza és ivott. Mindig veszekedett és megütötte anyukámat, és anyukám akadály lebontása után egyszerűen mellbevágó közelről látni, hogy mit megmondta neki, hogy menjen el. Van két testvérem, nem az anyu- jelent szegénynek lenni Etiópiában. És tényleg, hogyan van a gombolyag angolul? kámtól, csak az apukámtól, neki csak ők kellenek, én nem. Soha nem ad
