MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 56. PUSZTAY JÁNOS

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

56.

PUSZTAY JÁNOS

EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM Fonetikai Tanszék 1998 1

Sorozatszerkesztő: Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

Munkatárs: Markó Alexandra Módos Péter

ISBN 963 463 233 5

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Balogh és Társa Kft. Szombathely 2

PUSZTAY JÁNOS

3

4

PUSZTAY JÁNOS VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL Csak játék, mondja dalomra a kortárs, s a jövő mit se szól rá, elfeled. Verseimet ajánlom a falaknak, úgy írtam, ahogy nekem jólesett. (Weöres Sándor)

1948. július 22-én születtem Szombathelyen, és az érettségiig szülővárosomban folytattam tanulmányaimat, majd ezután az ELTE Bölcsészettudományi Karára vettek föl magyar–orosz szakra. Idővel felvettem harmadik szakként a finnugor nyelvészet szakot is, és így végeztem 1972-ben. Időközben azonban kétszer egy esztendőt töltöttem ösztöndíjakkal külföldön: orosz részképzésen voltam Vlagyimirban egy évet, és egy évet Finnországban, Helsinkiben mint finnugor szakos. Az egyetem elvégzése után a Bölcsészettudományi Karon, a Finnugor Tanszéken maradtam; végigjártam az egyetemi docens beosztásig minden grádicsát a beosztásoknak. Az itteni tevékenységemet azonban időről időre megszakították egyéb más munkák, munkalehetőségek, így '75 és '78 között például Göttingában voltam magyar lektor; aztán ösztöndíjakkal voltam külföldön: általában Németországban, például Hum-bold-ösztöndíjjal. '85-től '88-ig a Tudományegyetemi Osztályt vezettem az akkori Művelődési Minisztériumban, 88-tól – bár közben docensként az ELTE-n dolgoztam – felkérést kaptam a pécsi egyetem rektorától, hogy alapítsam meg ott az Uralisztikai Tanszéket. Természetesen ennek a kérésnek eleget is tettem nagyon szívesen, hiszen viszonylag fiatalon kaptam arra lehetőséget, hogy saját műhelyt, tanszéket hozzak létre. Ez az állapot '91-ig tartott, és akkor kaptam meghívást szülővárosomba, ahol a tanárképző főiskolán nyílt arra lehetőség, hogy megint tanszékalapításra kerüljön sor, illetőleg megválasztottak az intézmény főigazgatójának – ebben a tisztségben dolgoztam '96 végéig. '97-től ugyancsak ott, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán vagyok tanszékvezető. Időközben egyetemi tanár lettem, Széchenyi-professzori ösztöndíjat, Apáczai-díjat kaptam és így tovább; tehát ebben a pillanatban, amikor ezt a visszatekintést adom, Szombathelyen dolgozom egyetemi tanárként. A tevékenységemre rátérve e szikár életrajzi adatok után, talán azt érdemes előrebocsátani, hogy mivel én a különböző beosztások, megbí5

zások, munkák miatt nem csupán a tudományos életben, a felsőoktatás eleve rám szabott szűk területén – tehát, hogy nyelvészetet tanítok – tevékenykedtem, hanem, ahogy az előbb említettem, voltam minisztériumban vezető, ahol a Tudományegyetemi Osztályt vezettem, illetőleg főigazgatóként elég élénken részt kellett vennem a magyar felsőoktatás elég nehéz időszakában a felsőoktatás-politikában. Ezen belül voltam a főigazgatói konferenciának is elnöke, ami elég nagy feladat volt. És mivel Szombathelyen egyetlen főiskola van, így én úgy gondoltam, hogy ennek az egyetlen főiskolának a vezetője részt kell, hogy vegyen a helyi politikai – elsősorban kultúrpolitikai, tehát nem pártpolitikai – életben. Így aztán az ember óhatatlanul kapcsolatba kerül a szakmán kívül, régiópolitikai és egyéb más feladatokkal, elképzelésekkel. Tehát a pályafutásom, ha szabad így jeleznem vagy aposztrofálnom az eddigi működésemet, voltaképpen három területre oszlik, amely területek azonban egymástól talán nem választhatók vagy nem választandók el: a finnugor nyelvészet, ennek a konkrét művelése, illetőleg a műveltetése tudománypolitikai, tudományszervezési tevékenység révén, aztán a város-, illetve régiópolitika. A szakmai tevékenységemhez az alapot az ELTE Bölcsészettudományi Karán szereztem, ahol azt kell mondanom, nagy szerencsém volt, hiszen remek tanárok kezébe kerültem. A Finnugor Tanszéknek akkor a vezetője Lakó György akadémikus volt, aki – ha szabad jellemeznem a pályafutását –, az úgynevezett klaszszikus vagy hagyományos finnugor nyelvészetnek, azt hiszem a legnagyobb magyarországi alakja. Mellette a tanszéken Velenyák Zsófia nevét kell említenem, akinek mindmáig nagyon sokat köszönhetek, aki adjunktusként tanított engem, még mint magyar szakost – a kötelező finnugor stúdiumokra. És voltaképpen neki köszönhetem azt, hogy finnugor szakos lettem, annak ellenére, hogy az egyetemre kerülésemig én a finnugor nyelvrokonságról – szégyellve be kell vallanom – nagyon keveset tudtam, mondhatni szinte semmit. A következő – talán nem is felsorolásképpen mondom, hanem – aki talán azóta is a legnagyobb hatással volt és van rám: Bereczki Gábor professzor, akit mind a mai napig atyai barátomnak és mesteremnek tekinthetek, annak ellenére, hogy őhozzá viszonylag kevés órára jártam, viszont nagyon nyitott volt minden konzultációs kérdésben. Diákként, fiatal oktatóként, de még most is nagyon sokszor konzultálok meg vele kérdéseket, és az a nyugodtság, higgadtság, a sokoldalú tájékozottság, az azok iránt a területek iránti nyitottsága is, amelyekkel ő maga nem foglalkozik, nagyon sokat jelentett számomra, mint ahogy például a pályám kezdetén az a sokoldalúság, ahogy ő a finnugrisztikához viszonyult. Te6

hát ő nemcsak nyelvész volt, hanem fordított irodalmat, népköltészetet, állított össze irodalmi antológiákat, népköltészeti antológiákat is, mindent megtéve annak érdekében, hogy a finnugor népek irodalma, művészete, népköltészete – és köztük elsősorban, talán azt mondhatnám, az észt és a finn irodalom – minél szélesebb tömegekhez eljuthasson. Aztán mikor már magam is tanítottam az ELTE Finnugor Tanszékén, kerültem közelebbi kapcsolatba – a sajnos már közel tíz éve elhunyt – Balázs János professzorral, akit én a Bölcsészettudományi Kar utolsó, mondjuk így, reneszánsz típusú professzorának tartok. Hihetetlen menynyiségű tudás párosult személyében lenyűgöző egyszerűséggel, közvetlenséggel – azt hiszem, igen nagy vesztesége a magyar tudományosságnak, hogy ő már nincs köztünk. Ha egy emléket fölidézhetek vele, számosat lehetne természetesen, de egy olyat választok, amelyik a szakmához köt, illetve kötődik. Valamikor a '80-as évek elején meghirdetett egy areális nyelvészeti szemináriumot, amely váltott előadókkal zajlott. A meghívott előadók között volt ő maga természetesen, Bereczki Gábor, Abaffy Erzsébet a magyar nyelvészetről, és fiatal oktatóként vettem én részt ebben a körben, és egymásnak, illetőleg a Nyelvtudományi Intézetből vagy akár itt, az ELTE hallgatóságából betévedő hallgatóknak adtuk elő a mondandónkat – minden idő- és tematikai korlátozás nélkül. Amikor az egy-két szemeszteres kurzusnak vége szakadt, akkor Balázs János azt mondta, hogy ebből egy kötetet kell csinálni. Azóta is sokat idézett kötetté vált az Areális nyelvészeti tanulmányok, amelyben hát az előbb említett szerzők szerepelnek, illetőleg még egy: az azóta szintén elhunyt Rot Sándor, aki a Kárpát-medence nyelvi képével gazdagította azt az összeállítást. Tehát jó helyről, jó környezetből indultam és tevékenykedhettem hosszú éveken keresztül, közel két évtizeden át, leszámítva azokat a megszakításokat, amelyeket külföldön vagy mondjuk a minisztériumban töltöttem, de akkor sem szakadtam el természetesen az alma matertől. Aztán még valamit az indulásról. Tudniillik az indulás és a között a helyzet között, amelyben most – pl. a finnugrisztikában – vagyok, igen nagy a különbség. Egy teljesen hagyományos, konzervatív beállítottságú témakörrel indultam el: jövevényszó-kutatás és így tovább, és így tovább, amiből a göttingai évek rántottak ki – ha szabad így mondanom. Amikor lektorként dolgoztam ott az egyetem finnugor tanszékén, akkor kerültem közelebbi kapcsolatba olyan személyekkel, akik ráirányították más kérdésekre is a figyelmemet; illetőleg nyilván van az emberben egyfajta érési folyamat, amelynek a következtében akár témákat és szemléletet is tud váltani. Így jutottam el olyan kérdésekhez, amelyek egyrészt szinte 7

tabuként szolgálnak a magyar finnugrisztikában vagy még akár nemzetközileg is: az alapnyelvi rekonstrukció számos, száz éve axiómává vált kérdéséhez, ezeknek gyakorlati és elméleti vonatkozásaihoz; illetőleg a figyelmem akkor fordult a paleoszibériai nyelvek felé, amelyekben vagy amelyek segítségével már akkor is valamiféle megoldást kívántam, próbáltam találni a finnugor nyelvészeten, nyelvcsaládon belüli kérdéseknek a megválaszolására. Dehát az ember útja soha nem teljesen egyenes a tudományos területen sem: ott is volt egy "félrelépésem". Schlachter professzorral, aki az én lektori időmben (vagy annak egy részében) vezetője volt a göttingai Finnugor Tanszéknek, elkezdtünk dolgozni egy német– magyar kontrasztív igekötő-vizsgálaton, ami aztán az én lektorságom után néhány évvel, Schlachter professzornak a nyugdíjas évei alatt, készült el és jelent meg magyarul – vaskos monográfia. A téma azóta is kísért egyébként, és minél többet foglalkozom a közép-európai régióval (Szombathelyről ezt nem nehéz megcsinálni, mert azt mondjuk, hogy mi Közép-Európa közepén vagyunk, ugye a borostyánkőút mentén: a tanszéktől 150 méterre még mindig megvannak a rómaiak által épített borostyánkőútnak a maradványai), tehát ez a kontrasztív témakör azóta is sokszor előjön nálam is, illetőleg biztatom munkatársaimat, hogy ezekkel a kérdésekkel érdemes foglalkozni. De a nagy váltás az tulajdonképpen az a váltás volt, amikor a paleoszibériai nyelvekkel megismerkedve megpróbáltam újrafogalmazni az uráli nyelvek, és főképpen az uráli alapnyelv – e képzelt és rekonstruált idióma – távolabbi nyelvi kapcsolatait, és azon nyomban olyan kérdésekbe ütközött az ember, hogy például honnan származik az uráli nyelvcsalád, hogy alakult ki az a bizonyos uráli alapnyelv, s ezzel összefüggően, hogy hol van vagy hol lehetett az uráli népek őshazája. Ezek nagyon izgalmas kérdések, és nagyon vitatott megoldások születtek, akár azok a megoldások, amelyeket én fogalmaztam meg, akár az ennek nyomán vagy ettől függetlenül, párhuzamosan végzett kutatások eredményei – észt és finn kollégák utóbbi években elért eredményeiről van szó. Ezeket a szakmában erősen vitatják. Én úgy gondolom, hogy az viszi előre a tudományt, hogyha vitatkozunk kérdésekről, hisz ha mindenki mindenben egyetért, akkor az rendkívül unalmas dolog, akkor minden meg van oldva. Ez az – időnként szinte provokatív szinten – újat keresés viszonylag korai munkásságomtól vagy tevékenységemtől kezdve jellemez. Én nem próbáltam igazodni irányzatokhoz, személyekhez sem. Ennek természetesen vannak előnyei, vannak hátrányai, hiszen egyfajta közegben él az ember. Engem mindig olyan kérdések foglalkoztattak, amelyek akár hobbiként is izgathattak volna, vagy izgattak, mert én a finnugrisztikát, 8

uralisztikát azért és úgy művelem, mert nekem így tetszik. Ez nem biztos, hogy tudomány-erkölcsi alapon elfogadható álláspont, de én így élvezem, és talán ebből még ki is sül valami pozitívum. Ami a másik nagy, ilyen szemfelnyitó élményem volt, az a minisztériumi tevékenység, két okból. Ugye ez '85–88, amikor már a Kádár-rendszer eléggé fellazult. '85–88-ban megismertem a döntéshozó, döntés-előkészítő mechanizmusokat, megismertem azokat a szervezeteket, személyeket, akik a döntéseket előkészítették – országos, persze főképpen a felsőoktatásra vonatkozó kérdésekről van szó. Nagyon elkeserítő volt, hogy milyen szellemi színvonalú garnitúra hozta meg a nemzet sorsát meghatározó kérdéseket. De ez a fele most kevésbé izgalmas, hanem sokkal izgalmasabb a pályám további része szempontjából az, hogy a minisztériumban tetőtől talpig megismerhettem a magyar felsőoktatást, amit mondjuk egy átlagos magyar egyetemi adjunktus nem biztos, hogy meg tud tenni – akkor még, ugye adjunktus voltam az ELTE-n. Ebből az információból éltem – azt persze mindig naprakész állapotra hozva – a különböző felsőoktatás-politikai pozícióimban, tehát tanszékvezetőként, főigazgatóként, főigazgató-konferencia elnökeként és így tovább. Innen – a minisztériumból – indult aztán az a pálya, ahol már magam is a felsőoktatáson belül vezetői pozíciókat tölthettem be. Pécsre kaptam meghívást 1988-ban, ahol először nyílt arra alkalmam, hogy olyan műhelyt teremtsek magamnak, ahol oktatás és kutatás, tudományszervezés az én felelősségem, amilyen műhelyt én magamnak meg akarok teremteni. Így utólag belátva, talán hirtelen túl sokat terveztem Pécsre. Lehet, hogy nem láttam reálisan a nehézségeket, a problémákat; mindenesetre – akárhogy is van – ez a hároméves korszak, ami nem volt túl hosszú, hozott eredményeket is, de kudarcokat is, mert számos elképzelt ügyet nem tudtam végigvinni – ezt azóta se tudtam lezárni magamban, pedig hát azóta eltelt hét év. És '91-ben megváltunk egymástól, mert láttam: a programot Pécsett, úgy ahogy én elképzeltem, nem tudom megcsinálni vagy nem tudjuk együtt megcsinálni. Szombathelyre kerültem, ahol a főiskola célul tűzte ki az egyetemmé válást, és oda egyetemi szintű vagy jellegű tanszékeket kellett létrehozni, és hát a finnugrisztika, mondjuk egy bölcsész területen eléggé fontos tanszék lehet megfelelő tudományos súllyal; aztán megnyertem a főigazgatói pályázatot is. Azóta folyamatosan Szombathelyen dolgozom. Nagyon izgalmas volt a dolog. Én akkor azt úgy fogalmaztam, hogy tanszéket már alapítottam, egyetemet még nem, nézzük meg, hogy sikerül ez, hogy egyáltalán lehet-e Magyarországon egyetemet csinálni. Nos, azóta kiderült, hogy nem nagyon, mert meg kell nyerni a helyi intézmé9

nyi erőket, meg kell nyerni a helyi politikai erőket és meg kell nyerni hozzá az országos politikát. (Azonkívül egy millió pártot is most már ahhoz, hogy az ember a kormányig eljusson.) És Magyarországon nagyon sokszor szeretik halogatni a döntéseket. Nos, hogy miért kellett ott vagy miért kellene még mind a mai napig aktuálisan, például egyetemet alapítani – a Nyugat-Dunántúlon, mondjuk így, de hát ha már egyszer Szombathelyen van az ember, akkor azt mondja, hogy Szombathelyen –, mert az ország kettészakadt. Tudjuk, hiszen a napi hírekben állandóan azt halljuk, hogy a nyugati és a keleti országrész a GDP meg a minden egyéb tekintetében hatalmas távolságra van egymástól – a nyugat javára. Ha megnézzük a tudományos és a felsőoktatási hálózatunkat, akkor viszont pont ellenkező irányú kettészakadást látunk. Az ország keleti felében sokkal több az egyetem, a kutatóintézet, mint az ország nyugati felében. Ez történetileg alakult így, századunk elejétől, tudniillik a '908-ban meghirdetett egyetemszervezési, alapítási programot – amely keletről indult el, az akkori NagyMagyarország keleti részéről, nem lehetett végigvinni NyugatMagyarországig, mert közben kitört a háború, utána Trianon lett stb., stb. Azóta sem sikerült pótolni a hiányokat. Na most mi úgy gondoltuk, hogy a nyugat-magyarországi régiónak kell legalább egy, esetleg két egyetem. Győrrel van mindig a verseny, vagy állítanak egymással szembe időnként bennünket: Szombathelyet és Győrt. Én úgy gondolom, hogy az a kulturális hagyomány, az a gazdasági potenciál, amellyel az országnak az a fele rendelkezik, legalább ezt a két plusz egyetemet elbírja, el kell, hogy bírja. Ennek ellenére nagyon kevés történik e téren. Persze elkezdtük. Nagyon sok mindent megpróbáltunk teremteni, próbáltunk létrehozni Szombathelyen. Megcsináltuk a tudományos társaságot, amelyik összefogja a megye és a város vezető tudományos erőit. Itt két nagy központról van szó: a Markusovszky Kórházról, amelyik két orvosi egyetemnek is gyakorlókórháza, számos professzorral, nagyon sok tudományosan minősített munkatárssal; és hát a Tanárképző Főiskola, amelynek állományában a tudományosan minősítettek aránya az én ottlétem alatt legalább megkétszereződött. A jövő az izgalmas, tudniillik a PhD-s hallgatók, tehát a doktoranduszok számát tekintve a mi főiskolánk élenjáró intézmény, tehát tőlünk járnak a legtöbben ilyen kurzusokra, ami azt jelenti, hogy két-három év múlva a főiskola oktatói létszámának a fele – ha meg tudjuk tartani ezeket a fiatalokat – tudományosan minősített lesz. Ez egy egyetemi bázis nélküli közegben rendkívül nagy eredmény, azt hiszem. 10

De hoztunk létre olyan kiadót, amely kiadó – a Savaria University Pressről van szó – egyre inkább országos ismertségre tesz szert, a magyar szellemi élet számos jeles alakja – nemcsak szombathelyiek, és főképp nem szombathelyiek – publikálnak itt. És ez a kiadó adja ki egyébként, a már említett tudományos társaságnak a felolvasó ülései után keletkezett kéziratokat is, kis monográfiák formájában. És így tovább, és így tovább lehetne sorolni az eredményeket, illetőleg azokat a feltételeket, amelyek közepette mi működünk. Így az ember óhatatlanul kapcsolatba kerül a főiskolai léten, a főiskolai vezető poszton keresztül a helyi és a regionális politikával, mert az volt az alapelvem – most is ezt vallom, bár nem vagyok főigazgató –, hogyha egy városban van egyetlen felsőoktatási intézmény, akkor annak az egyetlen felsőoktatási intézménynek a vezetője kötelességének kell, hogy tartsa, hogy a helyi közéletben, a hozzá legközelebb álló területen, tehát a kultúrpolitikában, oktatás-, felsőokta-tás-, tudománypolitikában hallassa a hangját, elmondja a véleményét; és én ezt nagyon komolyan is vettem. Más a helyzet egy olyan városban, ahol két, három, négy vagy tizenöt egyetem, főiskola van, akkor ezek a feladatok esetleg megoszlanak az egyes intézményi vezetők, illetőleg a kiemelt kutatók, tudósok között. Szombathelyen nagyon kevesünknek kell nagyon sok mindent csinálni, mert a háttér, infrastruktúra, szellemi kapacitás még nem kellő mértékű. Most, hogy egyszerű tanszékvezető vagyok, a korábbiaknál nagyobb súlyt tudok fektetni a szakmai munkára; nemcsak a saját, és talán nem is elsősorban a saját szakmai tevékenységemre, hanem a tanszék tudományos tevékenységére, illetőleg a tudományszervező munkára. Nagy örömömre szolgál, hogy az új felsőoktatási törvény értelmében mi – kellő akkreditáció után – megkaphattuk a finnugor nyelvészet egyetemi szak indítási jogát. A főiskolán tudunk egyetemi diplomát kiadni két szakon is: a finnugor nyelvészet mellett az alkalmazott nyelvészeten. Úgyhogy a nagy egyetemi álmokból ennyi már megvalósult, majd meglátjuk, hogy aztán így szakonként tudunk-e araszolni tovább, ez a jövő titka. Viszont a tanszéken belül, az immár egyetemi szintű képzés mellett továbbra is foglalkoztunk tudományszervezéssel. Nálunk évente két-három, esetleg négy – többnyire nemzetközi – konferencia van, mindig valamely meghatározott témában: a kontrasztív nyelvészettől kezdve, a kis népek és nyelvek problematikáján át különböző uráli nyelvészeti kérdésekig. De emellett az idén ötödször rendeztük meg például a két hetes orosz nyelvű Hungarológiai Nyári Egyetemet (azért orosz nyelvű, mert az oroszországi finnugor népek képviselőinek szervezzük), azzal a céllal, hogy megmutassuk, a magyar történelemben 11

és kultúrtörténetben elénk tornyosult akadályokat mi hogy küzdöttük le, illetve bizonyos kérdésekre milyen választ adtunk. Ezek a kérdések más társadalmi-gazdasági körülmények között ugyan, de az egyre nagyobb politikai önállósággal rendelkező oroszországi finnugor népek esetében is fölmerülnek, s akkor talán valamiféle analógiát tudunk szolgáltatni – ezért az érdeklődés a rendezvény iránt. Ami maradandó nyoma, mondjuk a tanszék működésének, azok a kiadványok. Ebben a pillanatban a tanszéken hat sorozat van. Ezek közül három még Pécsett jött létre, aztán ahogy Szombathelyre mentem, magammal vittem az addigi mindhárom sorozatból két-két kötetet tartalmazó szériákat. Hat sorozat, a fennisztikától kezdve az észt és cseremisz külön sorozaton át a Specimina Sibirica általános tematikájú sorozatáig. A legújabb a Folia Baltica, mert mi a borostyánkőút projekt alapján úgy gondoljuk, hogy az észt mellett nekünk vállalnunk kell a másik két balti nyelvnek, a lettnek és a litvánnak is a művelését. Úgyhogy számos dolgot mi készítettünk el először az országban, és adtunk ki: itt született az első magyar nyelvű lett grammatika, az egykori lett lektorunk jóvoltából, de itt készült el az első teljes magyar nyelvű észt leíró nyelvtan; itt készültek el az első észt–magyar, illetve magyar–észt szótárak; most készül az első lett–magyar szótár; most már néhány éve folyik Beke Ödön akadémikus, – aki már harmincegynéhány éve meghalt – cseremisz szótárának a kiadása. Ez a cseremisz nyelvnek a legnagyobb tudományos szótára, a harmadik kötet most a napokban jelenik meg, és még lesz körülbelül négy-öt kötete. Vázlatosan talán ennyit tudok elmondani magamról, abban bízva, hogy – bár az ember a kenyere javát (ahogy mondani szokás) megette, és túl van a delelőn – még azért adatik néhány esztendős aktív tevékenység, amelynek során be tudjuk fejezni vagy tovább tudjuk folytatni azt a munkát, amit megkezdtünk, és aminek – legalábbis mi ott helyben – értelmét látjuk. A videofelvétel 1998. szeptember 24-én készült, szövegét Módos Péter jegyezte le.

12

PUSZTAY JÁNOS MUNKÁSSÁGJEGYZÉKE (Válogatás) Monográfiák, tanulmányok és egyéb írások (A jegyzék nem tartalmazza a napilapokban közzétett írásokat és fordításokat) 1971. A mai magyar irodalom finnországi visszhangja. Életünk 6. 572–4. 1972. A nyenyec nyelv hangsúlyának történetéhez. NyK 74. 395–406. Bereczki Gábor: Cseremisz (mari) nyelvkönyv. NyK 74. 461–3. (Ism.) 1973. A finn kulturális híd története. Filológiai Közlöny 19. 207–10. 1974. Finnországi jegyzet. Tudományos tudósítóink jelentik. Szerk. Pataki Béla Pál. Budapest, 83–100. Domokos Péter: Szöveggyűjtemény A finnugorság ismertetése c. gyakorlatok tárgykörből. NyK 76. 443–4. (Ism.) Finn költők antológiája. Kritika 6. 25. p. (Ism.) Szibériai folklór : Sámándobok, szóljatok. Új Írás 6. 126–8. 1975. Vlijanie russkogo jazyka na neneckij jazyk (s parallel'ami iz finnougorskih jazykov). AUB SLingu X, 85–92. A determinálás kifejezése az uráli nyelvekben. Nyr 99. 356–64. Vázlatpontok a magyar nyelvhasonlítás történetéhez. Valóság 12. 56–66. Suomen lyriikkaa unkariksi [Finn líra magyarul]. Kanava 4. 239–41. Gondolatok a szamojéd népekről és népköltészetükről. Forrás 3. 33–6. Műfordítások a szamojéd népköltészetből. Forrás 3. 37–9. (Ford.) A szamojéd népek irodalmáról. Tiszatáj 9. 41–3. Népköltészetből született... Életünk 6. 483–5. 1976. Bemerkungen zur Frage der Aspekte in den uralischen Sprachen. FinnischUgrische Mitteilungen 1. 153–9. Material aus dem Wald-Dialekt des Jurak-Samojedischen. Nachrichten der Akademie der Wissenschaften in Göttingen, I. Klasse, Nr. 10, Göttingen, 31 p. 13

Jegyzetek a balti finnekről és népköltészetükről. Forrás 9. 61–4. Meine Reise zu den Tscheremissen im Herbst 1976. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 1. 107–14. Finn drámatendenciák és tendenciadrámák a XIX. század második felében. Filo- lógiai Közlöny 22. 90–8. A lappok szépirodalma. Filológiai Közlöny 22. 215–24. Domokos Péter: Az udmurt irodalom története. Filológiai Közlöny 22. 435–40. (Ism.) 1977. Az "ugor-török háború" után. Magvető, Budapest. (Gyorsuló idő) A mari irodalomtörténet vázlata. Életünk 6. 541–52. Harald Haarmann: Die finnisch-ugrischen Sprachen : Soziologische und politische Aspekte ihrer Entwicklung. NyK 79. 372–74. (Ism.) 1978. Wörterverzeichnis des Jenissej-Samojedischen (Enzischen). Fenno-Ugrica 5. Hamburg. (Társszerző: Michael Katzschman) Kleines Jenissej-samojedisches Material. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 2. 3– 30. A homonímia kérdéséről az uráli, a finnugor és az ugor alapnyelvben. NyK 80. 105–16. Finnisch-ugrische Traditionen in der modernen ungarischen Lyrik. Die zeitgenössischen Literaturen Südosteuropas. Südosteuropa-Jahrbuch 11. München, 91–9. Das literarische Leben und die Literatur der Tscheremissen. Neohelicon VI, 215– 34. 1979. Giljakisch – Uralisch? –Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 12. Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70. Geburtstag. Szerk. Chr. Gläser és Pusztay János. 231–42. Domokos Péter: Uralisztikai olvasókönyv. (Uralistisches Lesebuch). FinnischUgrische Mitteilungen 3. 81–4. (Ism.) Castrenianumin Toimitteita 1–18. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 3. 173–88. (Ism.) 1980. Az uráli-paleoszibériai kapcsolatok kérdéséhez. Budapest. (MNyTK 158.) Sandhi in den uralischen Sprachen. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 4. 125–33. Über die Kiseljowskaja Mundart des Waldjurakischen. AUB SLingu XI, 43–70. Hajdú Péter – Domokos Péter: Uráli nyelvrokonaink. Filológiai Közlöny 26. 387–91. (Ism.) 1981. 14

A számjelölés fejlődéséhez (Paleolingvisztikai rekonstrukció az uráli és a paleoszibériai nyelvek alapján). In: Tanulmányok a magyar nyelv múltjáról és jelenéről. Emlékkönyv Benkő Loránd születésének 60. évfordulójára. Budapest, 285–91. Sprachgeschichtliche Arealien im sibirischen Sprachraum. In: Congressus Quintus Internationalis Fenno-Ugristarum. Pars VII, Turku, 251–6. 1982. Magyar nyelvű Kalevalák. Kritika 2. 28–9. Károly Rédei: Zyrian Folklore Texts. Filológiai Közlöny 28. 610–2. Shamanism in Siberia. Filológiai Közlöny 28. 612–6. (Ism.) Hajdú Péter: Az uráli nyelvészet alapkérdései. Filológiai Közlöny 28. 616–9. (Ism.) 1983. Morpho-semantische Untersuchung des ungarischen Verbalpräfixes el-. (Auf dem Hintergrund deutscher Entsprechungen). Budapest. (MNyTK 167. Társszerző: Wolfgang Schlachter) Areális nyelvi kapcsolatok Szibériában. (Egyezések az uráli és a paleoszibériai nyelvek névszói tartományában). In: Areális nyelvészeti tanulmányok. Budapest, 237–44. Verbalpräfixe im Deutschen und Ungarischen. Ein Beitrag zum Thema: Ungarisch als Fremdsprache. In: Ungarn – Deutschland. Studien zu Sprache, Kultur, Geographie und Geschichte. Studia Hungarica 24. München, 63–76. Über den sogenannten Ergativ der paläosibirischen Sprachen. In: Languages in Function. Materials of the XIIIth Annual Conference of the Societas Linguistica Europaea, 3–6. IX. 1980, Budapest. Budapest, 241–8. Az alapnyelvi szószerkezetről. MNy 79. 185–97. A grammatikai és a lokális kázusok genetikai kapcsolatáról. In: Urálisztikai Tanulmányok Hajdú Péter 60. születésnapja tiszteletére. Szerk. Bereczki Gábor–Domokos Péter. Budapest, 315–22. A paleoszibériai népek és irodalmuk. (Ua. Klny. 1984, Folklór, folklorisztika és etnológia 77.). Filológiai Közlöny 29. 137–51. Finnugor rokonságunk emlékeiből: A sámánizmus. Magyartanítás 26/2. 69–76. Finnugor rokonságunk emlékeiből: A medvekultusz és a medveünnepi színjátékok. Magyartanítás, 26/5. 221–34.

15

1984. Die Pur-Mundart des Waldjurakischen. Grammatikalischer Abriss aufgrund der Materialien von T.V. Lehtisalo. SUA 23. Szeged. Gedanken zu einem einheitlichen morphologischen Beschreibungsmodell der uralischen Dialekte. Mitteilungen der Societas Uralo-Altaica 6. Hamburg, 79–89. Érték és mérték a szamojédban. NyK 86. 229–37. Praefixa idea. Zu den Funktionswerten der Verbalpräfixe und der Präfixlosigkeit. AUB SLingu XV, 181–8. Előzetes közlemény az el- igekötős igék magyar-német kontrasztív vizsgálatáról. MNy 80. 17–25. Társszerző: Wolfgang, Schlachter Analóg vonások az uráli és a paleoszibériai nyelvek névszói rendszerében. Kandidátusi értekezés tézisei. Budapest. "Ich fürchte die Komparation": Zwei sibirische Isoglossen. NyK 86. 414–20. A világ és az ember keletkezése. Magyartanítás 27/2. 56–64. Az uráli népek epikus énekei. I. A hősénekek. Magyartanítás 27/3. 102–13. Symposion "Dialectologia Uralica" in Hamburg. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 8. 219–23. 1985. Sprachentwicklungstendenzen in den agglutinierenden Sprachen – aufgrund des Nominalsystems der uralischen und paläosibirischen Sprachen. SAIS Arbeitsberichte. Heft 8. Kiel, 153–66. Gedanken zu einem einheitlichen morphologischen Beschreibungsmodell der uralischen Dialekte. Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 20. Wiesbaden, 49–56. Wörterverzeichnisse aus den tschuktscho-kamtschadalischen Sprachen. A – Kerekisches Wörterverzeichnis. AUB SLingu XVI, 45–74. Tabuszavak a szamojéd nyelvekben. (Ua. Folklór, folklorisztika és etnológia. Klny. 1985.) Filológiai Közlöny 31. 95–106. A hun-mondától a finnugor rokonságig. In: Az őshazától a Kárpátokig. Szerk. Szombathy Viktor. Budapest, 27–71. Az uráli népek eposzai (II.): Kalevipoeg, az észt nemzeti eposz. Magyartanítás 28/1. 8–21. Finnugor hagyományok a magyar irodalomban. Magyartanítás 28/4. 154–67. 1986. Benennungen von Genitalien und Schimpfwörter im Samojedischen. AUB SLingu XVII, 67–75. Sechzig : Ein Zahlwort in den paläosibirischen Sprachen. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 10. 323–8. Az ősi magyar-szamojéd egyezésekről; E.A. Helimszkij: Drevnejšie vengerskosamodijskie jazykovye paralleli. MNy 82. 236–42. (Ism.) 16

1987. Analóg vonások az uráli és a paleoszibériai nyelvek névszói rendszerében. Budapest. (MNyTK 173.) Wörterverzeichnisse aus den tschuktscho-kamtschadalischen Sprachen. B – Alju- torisches Wörterverzeichnis. AUB SLingu XVII, 133–75. Väinö Kaukonen: A Kalevala születése. Filológiai Közlöny 32–33. 1986–1987, 104–9. (Ism.) Az uráli népek irodalma: Péter Domokos: Handbuch der uralischen Literaturen – Péter Domokos: Itäisten suomalais-ugrilaisten kansojen kirjallisuudesta. Filológiai Közlöny 32–33. 1986–1987, 12–7. (Ism.) Az anyanyelvi képzésről – egy nyugatnémet műegyetemi kísérlet kapcsán. Felsőoktatási Szemle 36. 226–32. Eretnek gondolatok a tanárképzésről és a tanárhiányról. Felsőoktatási Szemle 36. 565–70. A hungarológia oktatása és kutatása hazai szervezésének helyzete. A VII. Magyar Lektori Konferencia előadásai 1987. VIII. 25-26. Budapest. A hungarológia oktatása 1. 9–13. 1988. Tudományos külkapcsolataink egy fejezete. (Magyarország és az Alexander von Humboldt Alapítvány). Budapest. Magánvélemény a tanárképzés néhány kérdéséről. Budapest. "Ha Én szólok, Észak beszél..." (Tanulmányok nyelvrokonaink népköltészetéről és hiedelemvilágáról). Pécs. Két enyec nyelvjárás grammatikai vázlata. In: Uralisztikai tanulmányok 2. (Bereczki Emlékkönyv. Szerk. Domokos Péter–Pusztay János). Budapest, 301–8. Grammatikalischer Abriss eines enzischen (Jenissej-Samojedischen). Idiolekts (Potapovo). AUB SLingu XIX, 245–51. Sibirien – Schmelztiegel von Sprachen? – Specimina Sibirica I. [Materialen des Colloquium Sibiricum], 153–8. Folklore-Tradition in der neuen ungarischen Literatur. Berliner Beiträge zur Hungarologie 3. Budapest–Berlin, 199–217. Tantervi irányelvek; mennyiség és minőség, kétszakosság – egyszakosság a tanárképzésben. Felsőoktatási Szemle 37. 195–203. A tanárszakos képzés gondjai az egyetemeken. Köznevelés 44/22. 11–2. Magyarország és az Alexander von Humboldt Alapítvány. Felsőoktatási Szemle 37/7–8. 490–504. Az egyetemi tanárszakos képzés gondjairól. Felsőoktatási Szemle. 37/9. 520–8. Perspektiven und Aufgaben einer Hungarologie in der Bundesrepublik Deutschland aus ungarischer kulturpolitischer Sicht. A hungarológia oktatása 4. 31–5. Az NDK–magyar hungarológiai vegyesbizottság. A hungarológia oktatása 4. 84–90. 17

1989. Zur Stellung des Mordvinischen. Finnisch-Ugrische Mitteilungen 12–13, 1988/1989, 99–116. A hungarológia oktatása és kutatása hazai szervezésének helyzete. In: Hungarológiai Ismerettár 1: A hungarológia-oktatás elmélete és gyakorlata, Budapest, 38–44. 1990. Nyelvek bölcsőjénél. Budapest. Bemerkungen zur einheitlichen Beschreibung der Dialekte der uralischen Sprachen. Mitteilungen der Societas Uralo-Altaica. 10. Hamburg, 65–7. Die paläosibirischen Sprachen und die Uralistik. CSIFU, 1B, Sessiones plenares et Symposia. Debrecen, 236–8. Zur Herausbildung des Protouralischen. Specimina Sibirica III, Gedenkschrift für Irén N. Sebestyén (1890-1978). 157–67. 1991. Zur Analyse des protouralischen Wortschatzes aufgrund des Uralischen Etymologischen Wörterbuchs. Linguistica Uralica 27. 157–76. Nyelvi-kulturális megújulás a mariknál. Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Szerk. Hajdú Mihály–Kiss Jenő. Budapest, 543–5. Kapcsolataink a Baltikummal és a finnugor népekkel. Életünk 29/1. 74–8. A finnugor népek nemzeti ébredésének dokumentumai: 1. A marik. Életünk 29/11. 1026–36. A IV. Nemzetközi Uráli Fonológiai Szimpózium. MNy 87. 240–2. 1992. Vorschläge zur protouralischen Rekonstruktion. Fenno-Ugristica 18. Tartu, 82– 91. Arktischer Sprachbund in der vorprotosprachlichen Zeit. Specimina Sibirica V, The Arctic, 211–4. Lesz-e szölkup újjászületés? Festschrift für Károly Rédei zum 60. Geburtstag. (Emlékkönyv Rédei Károly 60. születésnapjára.) Szerk. Pál Deréky et al. Wien–Budapest, 367–70. (Studia Uralica 6.) A felsőoktatás és a tanárképzés néhány kérdéséhez I. Magyar Felsőoktatás 4. 24–5. A felsőoktatás és a tanárképzés néhány kérdéséhez II. Magyar Felsőoktatás 5. 24–5. A tanárképző főiskola helyzete és jövője. Vasi Szemle 46. 233–43. Hochschule im Grenzgebiet. In: A határmenti együttműködés és az oktatás. Tudományos tanácskozás, Szombathely, 1992. április 27–29. Grenzüberschreitende Zusammenarbeit und Bildung: wissenschaftliche 18

Tagung. Szombathely, 27–29. April 1992. Szerk. Forray R. Katalin– Andreas Pribersky. Budapest, 82–5. 1993. SuomUnkaKonTut (Suomalais-unkarilaisia kontrastiivisia tutkimuksia /magyar–finn kontrasztív tanulmányok/). Specimina Fennica IV, Szombathely. Selkupskij razgovornik (Narymskij dialekt). Specimina Sibirica VII, Szombathely. (Társszerző: Simon Kuper) Észt–magyar kisszótár. Lexica Savariensia, Szombathely. (Társszerző: Anu Nurk) Zu den finnisch-ungarischen kontrastiven Untersuchungen. Hungarologische Beiträge 1. Jyväskylä, 29–44. Rövid észt nyelvtan. In: Anu Nurk–Pusztay János: Észt–magyar kisszótár. Szombathely, 269–313. (Lexica Savariensia) Rendszerkényszer és logika. Megjegyzések az uráli nyelvek személyes névmásaihoz. Névtani Értesítő 15. 269–70. Einleitende Worte zur Konferenz "Die Wege der finnisch-ugrischen Völker ur politischen, kulturellen und sprachlichen Autonomie". In: Die Wege der finnisch-ugrischen Völker zur politischen, kulturellen und sprachlichen Autonomie. Specimina Sibirica VIII, 5–6. Introductory Remarks to the First Conference of the Recors from Finno-Ugric Countries. Specimina Sibirica – Supplementum II, 21–9. A. N. Zhukova: Korjakskij jazyk. NyK 93. 1992–3, 236–7. (Ism.) A nyelvtanár-képzés néhány kérdéséről. Magyar Felsőoktatás 2. 28. p. Zum Begriff Mitteleuropa. Das "Bernsteinstrasse-Projekt." Semiotische Beiträge. Jg. 17. Wien, 407–10. A Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola fejlesztési tervei. In: A régió felsőoktatásának jelene és jövője. A MTA Veszprémi területi bizottsága ankétja. Veszprém, 1992. november 27. 25–7. Hochschule auf neuen Wegen. In: Brückenschläge – Hídverés. Szombathely– Zams, 273–324. A felsőoktatási intézmények problémái: Körkérdés. Educatio 3. 516–7, 520–1, 525–6, 530–1.

19

1994. Könyv az észt nyelvről. Folia Estonica III, Szombathely. Szellemi alapkőletétel. Életünk Könyvek. Szombathely. A szölkupok. Minoritates mundi. Szombathely. Lingvističeskaja model' opredelenija prarodiny ural'skih narodov. Finnougrovedenie 1. Joskar-Ola, 17–22. Das Bernsteinstrasse-Projekt. In: Das sprachliche Bild der BernsteinstrasseRegion. Szombathely, 5–8. Das sprachliche Bild der Bernsteinstrasse-Region. In: Das sprachliche Bild der Bernsteinstrasse-Region. Hrsg. von János Pusztay. Szombathely, 68–76. Unkarin prefiksilliset verbit ja niitten vastineita suomen kielessä. KAUKOVERTAILUJA. Specimina Fennica V/Colloquia Contrastiva II, 103–13. Einführende Bemerkungen zur Konferenz über "Die Vorgeschichte der uralischen Völker". Specimina Sibirica X, "Die Vorgeschichte der uralischen Völker", 7–10. Látlelet a finnugor népek helyzetéről. Életünk 1–2. 165–72. A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Uralisztikai Tanszéke mint tudományos műhely. Vasi Szemle 48/2. 285–92. Lettünk-e finnugorok? Hozzászólás Bakay Kornél: Hogyan lettünk finnugorok? című tanulmányához. (Életünk 1994. 8. sz.). Életünk, 3212. 1071–8. 1995. Nyelvrokonság és nemzeti tudat. Dissertationes Savarienses 5. Szombathely. Diskussionsbeiträge zur Grundsprachenforschung. (Beispiel: das Protouralische). Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica 43. Wiesbaden. Magyar–észt kisszótár. Szombathely. (Lexica Savariensia. Társszerző: Tiina Rüütmaa) Ovatko uralilaiset kielet tempuskieliä? Minor Languages und Cultures in Contact. Abstracts of the Tempus-Conference. Tartu, 25. p. Vorwort/Előszó. In: Beke Ödön: Mari szövegek/Tscheremissische Texte II. Bibliotheca Ceremissica I, Szombathely, 9–11. 1996. Az észak-eurázsiai nyelvi övezet areális és paleolingvisztikai vizsgálata. Habilitációs tézisek. Szombathely. Einige Fälle von Suppletiverscheinung in der nordeurasischen sprachlichen Zone (NEASZ). In: Ünnepi Könyv Domokos Péter tiszteletére. Ural.Tanulmányok 7. Budapest, 205–7. Zu den Verbalpräfixen in den uralischen Sprachen. In: Ünnepi Könyv Mikola Tibor tiszteletére. Szeged, 257–9. Zur Entwicklungsgeschichte des Ungarischen. In: Uralic Languages in European and Siberian Linguistic Context. Fenno-Ugristica 20. Tartu, 85– 9. 20

Zusammenhang zwischen Partizip, Tempus und Aspekt. (Aufgrund der uralischen Sprachen). In: Uralic Languages in European and Siberian Linguistic Context. Fenno-Ugristica 20. Tartu, 90–3. SCLOMB und Mittel-Europa. In: SCLOMB und Mittel-Europa. Bernsteinstraße. Szombathely, 83–94. Identitás, anyanyelv és nemzeti kultúra a kisebbségi uráli népeknél. In: Nyelvi tudat, identitástudat, nyelvhasználat. Bibliotheca Slavica Savariensis III, Szombathely, 188–92. Szép-e? (Eldöntendő kérdő mondat az uráli nyelvekben) In: Nyelv, nyelvész, társadalom. Emlékkönyv Szépe György 65. születésnapjára... Pécs, 231– 6. A magyar és az észt nyelv összehasonlító vizsgálatához. Folia Estonica IV, Colloquia Contrastiva III, Savariae (Szombathely), 79–85. Areale Linguistik und die uralischen Sprachen. Specimina Sibirica XII, Szombathely, 223–30. Die sprachliche Situation bei den samojedischen Völkern. Specimina Sibirica XII, Szombathely, 121–5. Közép-Európa nyelvi képe. In: Nyelvek és nyelvoktatás a Kárpát-medencében. (A VI. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia anyagai), 1. kötet. Nyíregyháza, 11–28. A narimi szölkupoknál. Néprajzi Hírek XXII, 75–8. A pannon régió kérdéséhez. Vasi Szemle 1. 19–23. A nyugat-magyarországi régió felsőoktatásának néhány aktuális kérdése. In: Magyarország és Észak-Dunántúl fejlődésének fő irányai, sajátosságai az ezredfordulón és a 21. század elején. (Tudományos konferencia 1995. október 11.). Veszprém, 66–8. Felsőoktatás és tudomány, kutatásfejlesztés Vas megyében. In: Átalakulás Vas megyében. Tények – esélyek. Szombathely, 347–67. (Társszerző: Csapó Tamás) Die pannonische Region. In: Europa und seine Regionen. Hrsg. Elisabeth Vyslonzil–Gottfried Stangler. Frankfurt am Main–Berlin–Bern–New York–Paris –Wien, 136–42. 1997. A paleoszibériai nyelvek kutatásának jelentősége az uráli nyelvészet számára. * Nyelvi helyzet, nyelvi tervezés a kis uráli népek körében. Habilitationes Savarienses 2. Szombathely. Az uráli őshaza rekonstruálásának egy lehetséges nyelvészeti modellje. Életünk 3. 410–20. Nyelvünk rokonítási kísérletei. In: Pannon Enciklopédia: Magyar nyelv és irodalom. Budapest, 41–2. Ajatus uralilaisten kansojen ketjumaisesta alkukodista. (A chain model for the origins of the Uralic peoples). In: Kyösti Julku (red.): Itämerensuomi – eurooppalainen maa. Studia Historica Fenno-Ugrica 2. Oulu, 9–22. 21

A magyar nyelv fejlődéstörténetéhez. In: Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. Ada, 1996. október 10–12. Ada, 19–25. Zum Geleit. In: Beke Ödön: Mari nyelvjárási szótár/Tscheremissisches Dialektwörterbuch I. Bibliotheca Ceremissica IV, Szombathely, 5–6. Szombathely regionális szerepe, kulturális helyzete. Válaszok a Vasi Szemle körkérdésére. Vasi Szemle 51/5. 602–6. Einige aktuelle Fragen zum ungarischen Hochschulwesen. In: Ost-Dokumentation. Bildungs- und Wissenschaftspolitik. Österreichisches Ost- und Südost-europa-Institut, Zweigstelle Niederösterreich, Klosterneuburg. 2. 71–9. Megjegyzések az integrációhoz. Magyar Felsőoktatás 9. 10–2. Hungarologie und Estologie im Seminar für Uralistik der Berzsenyi-Hochschule Szombathely. Fenno-Ugristica 21. Tartu, 1997, 80–4. "A mocsarakat nekünk kell kiszárítanunk". (Interjú) Bár. Társadalomtudományi és művészeti folyóirat 1–4. Szombathely, 142–56. 1998. Urbi et regioni. Szombathely. Finn-magyar szójegyzék az EU Magyarországról írt véleményéhez. EUVocS [EU-Vocabularium Savariense]. Szombathely. Német-magyar szójegyzék az EU Magyarországról írt véleményéhez. EUVocS [EU-Vocabularium Savariense]. Szombathely. On the development of the Hungarian language. In: Zur Entwicklungsgeschichte der uralischen Sprachen. Specimina Sibirica XIV, Savariae (Szombathely), 93–101. Keresetlen szavak Bereczki Gáborról – mert a lexikonok szerint 70 éves lett. In: Bereczki Gábor. Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások 7. Szerk. Bolla Kálmán. Budapest, 26–31.

Szerkesztés Egyedi kötetek Schlachter Festschrift. Veröffentlichungen der Societas Uralo-Altaica. 1979. (Társszerk. Chritoph Gläser) Bereczki-Emlékkönyv. Uralisztikai Tanulmányok 2. Budapest, 1988. (Társszerk. Domokos Péter)

22

Sorozatok Tanszéki sorozatok: SPECIMINA SIBIRICA (1988–1990 között Pécsett, 1992-től Szombathelyen jelenik meg. 1. A Colloquium Sibiricum konferencia anyaga. – 1988. 3. Gedenkschrift für Irén N. Sebestyén (1890-1978). – 1990. 4. Irén Hegedüs: Bibliographia Nostratica 1960–1990. – 1992. 5. The Arctic. Papers of an International Conference, Syktyvkar, 16–18 May, 1991. – 1992. 6. Uralic Mythology. Papers of an International Conference, Syktyvkar, 6–9. August, 1992. – 1993. 7. Simon Kuper-Pusztay János: Selkupskij razgovornik. (Narymskij dialekt). – 1993. 8. Die Wege der finnisch-ugrischen Völker zur politischen, kulturellen und sprachlichen Autonomie. Materialien eines Internationalen Symposions, 15.–17. Oktober 1992 in Szombathely. – 1993. 9. Elena Skribnik: Bibliographia Sibirica. – 1994. 10. Die Vorgeschichte der uralischen Völker. Materialien eines Internationalen Symposions, 14.-16. Oktober in Szombathely. – 1994. 11. Anna Widmer: Studien zum Nizjam-Ostjakischen. – 1996. 12. Die sprachliche Situation bei den uralischen Völkern. – 1997. 13. Nikolaeva, Irina: Yukagir Texts. – 1997. 14. Zur Entwicklungsgeschichte der uralischen Sprachen. – 1998. SPECIMINA SIBIRICA – SUPPLEMENTUM 1. Die Wege der finnisch-ugrischen Völker zur politischen, kulturellen und sprachlichen Autonomie. (Thesen des Symposions). – 1992. 2. Conference of Rectors from the Fenno-Ugric Countries and Republics. Szom- bathely, 27-29. September 1993. – 1993. SPECIMINA FENNICA (1989–1990-ben Pécsett, 1992-től Szombathelyen jelenik meg.) A fennológia helyzete Magyarországon. – 1989. A finn–magyar folklore-konferencia anyaga. Pécs, 1989. – 1990. Vilmos Voigt: 60 kaunista unkarilaista kansanlaulua. (60 szép magyar népdal) – 1992. János Pusztay: SuomUnkaKonTut. (Finn-magyar kontrasztív nyelvészeti tanulmányok. A Jyväskyläi Egyetemen 1993-ban tartott alőadások anyaga) – 1993. Kaukovertailuja. (Fernvergleiche). (A magyar–finn kontrasztív konferencia anya- ga. Szombathely, 1993, május 20–21.) – 1994.

23

Suomi 75 vuotta. (a Finnország függetlenségének 75. évfordulója alkalmából a budapesti Finn Nagykövetség által szervezett előadássorozat anyaga) – 1994. AZ URALISZTIKAI TANSZÉK KIADVÁNYAI (Az 1–2. kötet /1990–1991/ Pécsett jelent meg, a 3. kötettől /1991/ Szombathelyen.) 1. Munkácsi Bernát: A votják nyelv szótára. (Reprint). – 1990. 2. Lakó György: A magyar mondatszerkezet finnugor sajátságai. – 1991. 3. Zsigmond Németh: 96 gleiche Texte in uralischen Sprachen. (Vaterunser) – 1991. 4. Bereczki Gábor: A Névától az Urálig. – 1994. 5. Jávori Jenő: Az uráli népek irodalmának bibliográfiája (1975–1994). – 1995. 6. Heverdle László: Adalékok Hunfalvy Pál életéhez. (Tudományos tevékenységének eszmei előképei 1850-ig). – 1998. FOLIA ESTONICA (Kezdettől fogva Szombathelyen jelenik meg.) 1. Észtország a fordulat előtt. – 1992. 2. Észtország a fordulat után. – 1994. 3. Pusztay János: Könyv az észt nyelvről. – 1994. 4. Észt–magyar összevetés. – 1996. BIBLIOTHECA CEREMISSICA (Kezdettől fogva Szombathelyen jelenik meg.) 1. Beke Ödön: Mari szövegek II. – 1995. 2. Pomozi Péter: (Megj. előtt) 3. Glukhova Natalia: Structure and style in Mari charms. – 1997. 41. Beke Ödön: Mari nyelvjárási szótár I. – 1997. 42. Beke Ödön: Mari nyelvjárási szótár II. – 1997. FOLIA BALTICA 1. N£tina, Daina: Könyv a lett nyelvről. – 1998. A Savaria University Press (Szombathely) sorozatai közül: LEXICA SAVARIENSIA 1. Anu NURK–PUSZTAY János: Észt–magyar kisszótár. – 1993. 2. PUSZTAY János–Tiina RÜÜTMAA: Magyar–észt kisszótár. – 1995.

24

BERNSTEINSTRASSE 1. Das sprachliche Bild der Bernsteinstraße-Region. (Az 1993 szeptemberében Szombathelyen rendezett konferencia anyaga). – 1994. 2. SCLOMB und Mittel-Europa. (Az 1995 augusztusában Szombathelyen rende- zett konferencia anyaga) – 1996. MINORITATES MUNDI 1. Pusztay János: A szölkupok. – 1994. DISSERTATIONES SAVARIENSES (A Societas Scientiarum Savariensis előadásainak sorozata.) 1. A Societas Scientiarum Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) és előzményei. – 1994. 3. Zielbauer György: A legújabb kori népvándorlás Magyarországon (1940– 1950). – 1994. 4. Salamon Antal: A sebgyógyulás biológiája. – 1995. 5. Pusztay János: Nyelvrokonság és nemzeti tudat. – 1995. 6. Gráfik Imre: Jelünk a világban: Kultúránk. – 1995. 7. Varga László: A vastagbélrák megelőzésének lehetőségei és korlátai. – 1995. 8. Kovács László: Bay Zoltán, a kísérleti fizikus. – 1995. 9. Gyulavári Oszkár: A kukorica rezisztenciára nemesítése kártevők és betegségek ellen. – 1995. 10. Horváth Boldizsár: Peripartialis streptococcus B fertőzések kezelési lehetőségei. – 1996. 11. Káldy János: A gyomnövények számbavétele és a vegyszeres gyomirtás. – 1996. 12. Kovács L. Gábor: Kábítószer hozzászokás: miért felelősek az agy molekulái? – 1996. 13. Nowinszky László – Tóth György: A Hold befolyása a rovarok repülésére. – 1996. 14. Künnap, Ago: On Samoyed Languages. – 1996. 15. Stinner, Arthur: Contextual Settings, the History of Science, and Physics Education. – 1996. 16. Prugberger Tamás: A jogalanyiság, a dologi jog és a kötelmi jog kapcsolatának funkcionális elmélete. – 1997. 17. Abonyi Iván: A kozmikus dinamótól a reaktorok hűtéséig. – 1997. 18. Rácz Péter: A glaukoma kezelésének mai lehetőségei. – 1997. 19. Márkus Béla: Az onkológiai sebészet aktuális kérdései. A gyomorrák sebészete. – 1997. 20. Lőrinczy Huba: A magyar Buddenbrook-ház. Márai Sándor: A Garrenek műve. (Féltékenyek – Az idegenek). – 1997.

25

HABILITATIONES SAVARIENSES (A Szombathelyen és Vas megyében tevékenykedő habilitált szakemberek habilitációs előadásainak sorozata.) 1. Varga László: A hasnyálmirigy-gyulladás. – 1997. 2. Pusztay János: A paleoszibériai nyelvek kutatásának jelentősége az uráli nyelvészet számára. * Nyelvi helyzet, nyelvi tervezés a kis uráli népek körében. – 1997. 3. Rácz Péter: A látóidegfő opthalmoneurológiai jelentőségű kóros elváltozásai. – 1997. 4. Salamon Antal: Nyílt törések. – 1997. Megjelenés előtti konferencia-előadások 1997: The Roots of the Northern European Peoples and Languages, Turku. – Előadás: Zur Herausbildung des sprachlichen Bildes Europas. Észt-magyar kontrasztív konferencia II. – Előadás: Az imperatívuszi állítmányú magyar mellékmondatok észt megfelelői. (Morpho)Syntax der uralischen Sprachen. – Előadás: Ausdruck der Finalität in den uralischen Sprachen. 1998: Nemzetközi szlavisztikai konferencia, Szombathely. – Előadás: Orosz hatás az uráli nyelvekben. VIII. Országos Alkalmazott Nyelvészeti Konferencia, Szombathely. – Előadás: Kontrasztív vizsgálatok az uráli nyelvek körében. Towards a European Terminology, Budapest – Előadás: Zur Frage des Schaffens der Terminologie in den uralischen Sprachen. European Co-operation: Driving Force behind a Reform of Higher Education, Bonn. – Előadás: Über die ungarische Hochschulreform.

26

Pusztay János, a tanítvány Pusztay János kedves tanítványom. Hogy a többiek zokon ne vegyék, csak egyik legkedvesebb. Ennek ellenére olyanformán vagyunk mi egymással, mint ahogy Karinthy kisdiákja írja a dolgozatában, hogy tudniillik a fecske éppen olyan költöző madár, mint a gólya, csak sokkal kisebb és nem hasonlít rá. Egyben talán mégis. Mindig igyekeztem az elődöknél tovább lépni, újat mondani szaktudományunk területén, sosem fogadtam el automatikusan a hagyományosan elfogadottat. E téren Pusztay Jánosban hű követőre találtam. Ő esetleg azt se tartja szentnek, amit én mondtam, vagy amit én hiszek, dehát, tetszik, nem tetszik, így megy előre a világ. Pusztay János nemcsak bátor a tudomány küzdőterén, de a kockázatot is vállalja, sőt talán egy kicsit keresi is. Mikor fiatal oktató korában megkeresett, s elmondta, miről akar kandidátusi disszertációt írni, én igyekeztem lebeszélni a témáról. Ő ugyanis egy kevéssé kutatott kérdésről, az uráli és a paleoszibériai nyelvek közötti párhuzamokról akart írni. Volt neki egy másik, kevésbé "rázós" témája is, a szamojéd nyelvek esetragjainak funkcióingadozásai. Én ezt ajánlottam neki, de ő a kockázatosabbat választotta. Nehézségekkel, s némi emberi rosszindulattal kellett megküzdenie, de végül mégiscsak nyert, az elsőként említett témából védte meg kandidátusi disszertációját. Mindig távol állt tőlem, hogy kizárólag csak szűk nyelvészeti szakterületemmel foglalkozzam. Ki-kitekintettem a népköltészet és a szépirodalom irányába is. E tekintetben Pusztay János egy utat jár velem. Elég egy pillantást vetni bibliográfiájára, mindjárt kiderül belőle, hogy elsősorban nyelvész, de jól megfér nála egy gyékényen a szépirodalom, a népköltészet és a tudományos ismeretterjesztés is. Írt a balti finn népköltészetről, a finn tendenciadrámákról, a lappok szépirodalmáról, felvázolta a cseremisz (mari) szépirodalom történetét, írt a művelt nagyközönségnek az ugor–török háborúról. Általában véve rengeteget írt. Vannak, akikből kínkeservesen lehet kivasalni egy-egy cikket. Ő nem ilyen, ha felmerül benne egy cikk vagy egy nagyobb lélegzetű mű ötlete, gondolata, nem sokat teketóriázik, leül és megírja. Meg kell vallanom, hogy én nagyon hátul álltam, mikor a szervezői talentumot osztogatták, Pusztay János az elsők között részesült belőle. Évekig dolgozott a minisztérium egyetemi főosztályán elismerést víva 27

ki magának ezen a területen, de szervezőkészségét leggyümölcsözőbben a könyvkiadásban kamatoztatta. Kiadványainak száma légió. Specimina Sibiricája már a XIV. számnál tart, s hány fontos, általa rendezett konferenciának, szimpoziumnak az anyagát közölte bennük. Írásaimban egyre többet kell hivatkoznom rájuk, s nem csak nekem. Észt tárgyú kiadványai is nagy hiányt pótolnak. Beke Ödön hatalmas és páratlan értékű cseremisz nyelvjárási szótára évtizedekig hiába várt kiadóra. Pusztay János belevágott, s a mostanáig megjelent négy részben már csaknem ezer oldal látott belőle napvilágot. Az első füzet megjelenése után rendezett könyvbemutatón mondtam, hogy ha E. Itkonen Bekét der groβe Sammler-nak, a nagy gyűjtőnek nevezte, akkor Pusztay János a der groβe Herausgeber, a nagy kiadó. Jól emlékszem Pusztay Jánosra, a diákra. Cseremiszt tanult nálam, s az első kollokviumon, miután beírtam a jelest, előhúzott a táskájából egy ürmöst, s letette az asztalra, gondolván, hogy szolgáltatásért köszönet jár. Azóta se akadt követője. Mindenben részt vett, szavalt mi mindent a tanszéki rendezvényeken, mikor pedig már tanársegéd volt, zokszó nélkül fogta a Bécsből hozzánk származott, Schaumbad feliratú műanyag flaskát, s telehozta jó vörösborral a sarki állami gazdasági borozóból, hogy jobban gördüljön a szó egy-egy születésnapi vagy névnapi összejövetelen. Kedvemért még furulyázni is megtanult, s ma már félnék versenyre kiállni vele. Száz szónak is egy a vége, a diák Pusztay Jánosból a férfikor derekán járó professzor lett. Szívből kívánok neki friss, jó egészséget és további töretlen munkakedvet. Bereczki Gábor

28

Pusztay János, avagy a jókedvű nyelvtudomány Levélféle egy kerek szám okán Kedves János, be jó is, hogy újra elő- s elővehetem a házi fényképes fiókból azt a tavaly májusi képet, melyen rajtaragadt autórendszám-életrajzod: PYJ−948. A hihetetlent, hogy tényleg ötven lettél, s írnom kellene Rólad, csak ezért hiszem el. Máskülönben késnék ezzel a kéziratleadással (is), legalább hat évet. De hát nem bánom, ha már egyszer rossz rendszámtáblát csináltattál, írok Rólad, mert ez nemcsak kedves kötelesség, hanem végtelenül időszerű is. Hiszen már eddig is legalább hetven évnyit vittél véghez a tudományban s a tudományszervezésben. Joggal lettél ennek a nyelvészsorozatnak Benjáminja. Csakhogy ez a kedves kötelesség nagyon fogós feladat. Szeretett tanárról és szakmai felfogásomat sokban meghatározó példaképről beszélni anélkül, hogy a személyes motívumok folyton elő ne tolakodnának, nem könnyű. Pedig olyan jó lenne a pusztayságról elvontan értekezni, receptet adni, amiből mindenki okulhatna. A minden bajon, kétségen úrrá lévő derűről és életbölcsességről, a csillogó tehetségről, ami eleve kizár minden unalmasat, kis- és középszerűt. S legfőképp humorod kiapadhatatlan kútjáról. Félek, ez nem megy, ezért marad az élmények s emlékfoszlányok, az apróbb történések sorjázása. Egészen személyes hangon. A vérbeli tudós-tanárról Életem meghatározó tanáregyéniségeihez sosem a tanrend vitt, hanem valami megmagyarázhatatlan szimpátia. (Bereczki professzor a nagy kivétel, őt a tanrend hozta.) Így volt ez az első előadásoddal is, ahol ketről, kottról meg más paleoszibériai nyelvekről volt szó, az Isten tudja hányról, annyi van belőlük. De aztán mi hallgatók ott ragadtunk, pedig egyikünk sem volt még csak elsőéves szakos se. (Monnón. A monnó etimológiája a duális miatt került elő az első órán.) Igazság szerint persze a pécsi tanszéki kirándulás magával ragadó tanáregyénisége csalt az egzotikus órára. Ha még mélyebbre ások, kiderül: még egyetemista sem voltam, amikor már a szívembe loptad magad, felvételi vizsgám nyelvész kérdezőjeként, pedig összesítésben az a sikertelen felvételimen volt. Csak egyetlen dolgot kérdeztél, de azzal megadtad a lehetőséget a teljes kibontakozásra, s valószínűleg mindig meg is tudtad a jelöltekről, amit akartál. 29

Hogy az említett, „szöget fején találó” kérdezőhöz a Pusztay név tartozik, csak akkor tudtam meg, mikor két évre rá, a régi finnugor könyvtárban szemtelen eleganciával emelted le saját könyvedet, Az ugor-török háború után-t szegény Simoncsics Péternek, aki addig már halálra kereste. A Bereczki-tanszék legendásan jó légkörében oktattál, ami a tudományok műveléséhez nyilván minden kollégának kitűnő feltételeket adott. Hozzátehetem, a diákok fejlődéséhez is. Itt szabadon indulhattál a későbbi másfél évtized meghatározó tudományos irányaiba, amelynek megkoronázása a Diskussionsbeiträge... lett. Amikor 85-ben a − változó tanszéki viszonyok miatt? − engedtél a tudományszervezési csábításnak, s a Tudományegyetemi Osztály vezetője lettél a minisztériumban, egyszeri-ben szürkébb lett a tanszék. Érezhető volt, mit tesz, ha egy vibráló, izgalmas tanáregyéniség nincs napról napra jelen. Később, már szakosként hallgattam még Tőled cseremiszt, korjákot, s szegény korán elment Wolfgang Veenker barátoddal közös előadásodat, az Einführung in die Forschung der paläosibirischen Sprachen-t. Mindig imponáló, ha egy tudós az öreg profi róka biztonságával élvezi, amit csinál, és tudományát hasonló jókedvvel adja tanárként tovább. Tudományát szereti és megszeretteti. A te (nyelv)tudományod mindig ilyen jókedvű volt. Nem emlékszem egyetlen unalmas percre sem, akármilyen marginális téma került is szóba. Tanár s tudós benned valóban egybeolvadt, s mindkét éned csak nyert a másikkal. Sohasem bírtad ki, hogy legfrissebb tudományos eredményeidet-kételyeidet-sejtéseidet rendszeresen, tovább és továbbfinomítva közönséged elé ne vidd. Ennek voltunk mi nyertesei Pesten, s nyilvánvalóan minden pesti, pécsi, szombathelyi hallgatód azóta is. Tudósi érdeklődésedben, talán különösen az areális kutatások és néhány „nyelvi metszet” iránti vonzódásodban (számjelölés, helyjelölés, névmások) érezhetően benne volt Balázs János hatása. Az ő atyai szeretete nyilván kandidatúrád útján is nagy érték volt. Szükség is volt rá, hogy Austerlitztől s Balázstól vértezetten állj ki a védésre, hiszen tőled megszokottan olyasmivel álltál elő, ami a csak sellőmentes vizeken evezőket sokkolta. Pedig előrebocsátottad: Navigare humanum est. Errare necesse est. Ez utóbbit azonban gyakran nem tartottad be. A Bereczkiiskolától örökbe kapott módszertanbeli tudásod s fegyelmed még kontinenseket átívelő merész nyelvészeti teóriád megvalósításakor, a Pusztayféle észak-eurázsiai nyelvi zóna megrajzolásakor is megvédett a lehetséges zsákutcáktól. 30

De nem szaladok ennyire előre, mert mindkettőnk nagyrabecsült és szeretett mesterére, Bereczki Gáborra − oly sok minden egyében túl − pályád egy (még) fiatalabb kori intermezzója is emlékeztet: a cseremisz és a szamojéd szépirodalmi fordítások. Ha valamit sajnálok pályád során, akkor az az, hogy szerteágazó munkádban a műfordítás kaland maradt. Pedig a Tundraföldi öreget vagy Pet Persut Hangyalagziját ma is élvezettel veszem le a polcról. Igaz, talán nem végezhettél volna annyit és úgy a (finnugor) nyelvészetben, ha fordító is maradsz. Először is élvezetes stílusban újrafogalmaztad, hogy nem szabad nyelveket rokonítani, s a finnugor-szamojéd atyafisághoz visszajutva, ott tán egy szusszanásnyi szünetet tartva megindultál Kamcsatka felé. Első lépésként „rehabilitáltad” a szamojéd alapnyelvet. Igazi pusztays szemtelenség volt, ahogy „vetted az alábbi egyenletet”: A+B=C azaz PFU+PS=PU de, ha mint tudjuk, „ez idő szerint nem mutatható ki lényeges rendszertani különbség a PU és PFU nyelvállapot között ”(Hajdú Péter: BUNy:43), azaz A=C, akkor a protoszamojéd egyenlő nullával. Ezt etimológiai feltevések tetézték a fa-féle, az alapnyelvben is egyszótagú fogalomszókról. De nem álltál meg félúton Kamcsatkába menet: Az uráli-paleoszibériai kapcsolatok kérdéséhez c. munkádban kijelölt csapáson indulva eljutottál a Diskussionsbeiträge zur Grundsprachen- forschungig vagy a kis magyar változatot nézve a Nyelvek bölcsőjéig. A tudós nagyívű elképzelései mögött természetesen sokszor többéves, alázatosan végigvitt műhelymunka húzódott meg. Ebbe hallgatóid az Uralisches etimologisches Wörterbuch anyagának kettes-hármasnégyes stb. megfeleléseit feltáró előadásodon pillanthattak be. A klasszikus uráli családfa-koncepción építkező szótár anyagának vallomása a klasszikus családfa helyett inkább a Pusztay-féle hármas uráli tömbbel vágott egybe. A három tömb léte pedig areális tipológiai kutatásaid eredményeivel. Felsorolni is nehéz lenne, mennyi minden, régóta sejtett, de kimondani nem mert dologhoz szolgáltattál érveket, sőt érvrendszert a finnugrisztikában. Történeti és Eurázsiát átfogó areális-tipológiai kutatásaid nem jelentéktelen melléktermékeként a kontrasztív nyelvészet hagyományos nyelvoktatás-központú látókörét is kitágítottad. A szakma dicsőíthet vagy berzenkedhet eredményeiden, de egyet bizton nem tehet: nem negligálhat.

31

A tudományszervező és közéleti ember E szempontból is mindig van mit ellesni Tőled. Hihetetlen munkabírásod lehetővé tette, hogy egyszerre több embernyit végezz. Sokszor akkora terveid voltak, hogy először a szervezeti kereteket, a technikai hátteret kellett hozzá megteremteni. Alapítottál két tanszéket, kiadót, eleddig − ha jól számolom − hét könyvsorozatot, hívtál életre finnugor nyári egyetemet s seregnyi tudományos konferenciát. S ha az egyetemalapítás nem is sikerült Szombathelyen, az elsők között tettél főiskolai tanszéket egyetemi rangúvá. Afelől nem volt kétségem, hogy a teljes magyar palettát tekintve a savariai tudományos szentély egyetemi rangú, de valamit megcsinálni százszor könnyebb Magyarországon, mint adminisztratíve elismertetni, hogy megcsinálták. Neked sikerült. A tervek valóra váltásában biztosan sokat segítettek a németországi, göttingai és hamburgi tapasztalatok, és természetesen a Művelődési Minisztériumban töltött évek. Az is igaz, mindennek érdekében beosztottaidat legalább olyan jól meg tudtad, meg tudod hajtani, mint magadat, de azt a panaszt, hogy igazságtalan lennél velük szemben, még nem hallottam. Két periódusban, hat évig voltál a szombathelyi Berzsenyi főigazgatója, ami arra utal, a főiskola sem járt rosszul veled. Mégis örülök, hogy most „csak” tanszékvezető professzor vagy, mert a hat év hajszájában a „második nyolc órából” semmi sem maradt számodra. Pusztay János pihen Ez lehetetlen. Viszont a tudós is szórakozik és szórakoztat, a tanár szabadidőben saját kedvtelésére s némi fejhúsért tanít. Pl. a hamburgi, panoptikumfilé-kultúrán nevelkedett hentest kocsonyát főzni. Te, konferenciák szervezője, híres vendéglátó, valószínűleg a felsőcsatári paraszttál mellett fújod ki időnként magadat. És előállsz teljes tréfamesteri vértezetben. Neked, a tréfamesternek most mégis azt kívánom, az eljövendő ikszekben engedd meg magadnak néha azt is, hogy magad legyél. A somlói szőlőskert őszi verőfényében, az északi fenyvesek alkonyában vagy szűkebb szülőfölded ölén, szeretett Borostyánkő-utad közelében. S bizony jó lenne mindennek fittyet hányva eldalolni a Bereczki-mérték szerinti legalább háromszáz népdalt. S aztán a három- százegyediket és a háromszázkettediket s még sokáig tovább. Hol vasi, hol délészt sonkák mellett. Aztán jöhetne az a második ötven év. A jókedvű tudományra akkor is nagyon nagy szükség lesz. Boldog születésnapot kíván szeretettel Pomozi Péter 32

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együttesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es években teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítettek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan ismert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelentkezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki személyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevékenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkáinak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A különböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakorlat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mellett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználásával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egyetemen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállalkoztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtartásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása lenyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó negyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazdagodhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán

33

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK 1. BALÁZS JÁNOS 2. BALOGH DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 4. BÁRCZI GÉZA 5. BARTÓK JÁNOS 6. BENKŐ LORÁND 7. BERECZKI GÁBOR 8. CZEGLÉDY KÁROLY 9. DEME LÁSZLÓ 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 12. DOMOKOS PÉTER 13. ELEKFI LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 15. FÁBIÁN PÁL 16. FOGARASI MIKLÓS 17. GREGOR FERENC 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 19. HADROVICS LÁSZLÓ 20. HAJDÚ MIHÁLY 21. HAJDÚ PÉTER 22. HEGEDŰS JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 24. IMRE SAMU 25. JUHÁSZ JÓZSEF 26. KÁLMÁN BÉLA

27. KÁROLY SÁNDOR 28. KERESZTURY DEZSŐ 29. KIEFER FERENC 30. KISS LAJOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 32. LAKÓ GYÖRGY 33. LŐRINCZE LAJOS 34. B. LŐRINCZY ÉVA 35. MOLLAY KÁROLY 36. MOLNÁR JÓZSEF 37. NYÍRI ANTAL 38. PAPP FERENC 39. PAPP LÁSZLÓ 40. RÁCZ ENDRE 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 42. SZABÓ DÉNES 43. SZABÓ T. ATTILA 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 45. SZENDE ALADÁR 46. TAMÁS LAJOS 47. TELEGDI ZSIGMOND 48. TOMPA JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 50. VÉRTES O. ANDRÁS 51. ZSILKA JÁNOS 52. PÉTER MIHÁLY *** 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS 57. SUBOSITS ISTVÁN Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 19., 24., 28., 33., 34., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 51., 52., 55., 56. 34

35