MAGYAR KÖNYVESHÁZ Ismeretlen Méliusz-nyomtatvány Genfben. — Institutio vera de praecipuis fidei articulis, Debrecen 1571. — A genfi egyetemi és közkönyvtárral (Bibliothèque publique et universitaire) közös épületben van elhelyezve a Reformációtörténeti Múzeum és Kálvin-Könyvtár Társaságának (Société du Musée historique de la Réformation et de Bibliothèque Calvinienne) gyűjteménye. Ennek egyik kolligátumában húzódik meg — az idői sorrendnek megfelelően a második helyen — a „magyar KÁLViNnak" nevezett MÉLIUSZ Péter eddig teljességgel ismeretlen latinnyelvű műve: Igaz tanítás a hit fő cikke iről, KOMLÓS András debreceni nyomtatványa 1571-ből. Hogyan került ide? Miért nem tudtunk eddig róla? Mi van benne? Mi a jelentősége? A könyv útjáról a címlapján olvasható szerzői dedikáció ad felvilágosítást. MÉLIUSZ ugyanis ezt a példányt KÁLVIN utódjának, a hazai reformáció történetében több szempontból nevezetes BÉZA Tódornak ajánlotta, akivel évek óta levelezésben állt s akitől korábban azt is remélte, hogy az itthoni nyomtatási nehézségek miatt őhozzá eljuttatott három latinnyelvű művét ott Genfben kiadhatja. Mint ahogyan e három — sajnos — nyomdafestéket sohasem látott s azóta is eltűnt (vagy talán még valahol Lengyelországban lappangó?) kéziratot, úgy bizonyára ezt a Debrecenben kinyomtatott művét is, külföldön tanuló diákok — valószínűleg a forrásértékű levelezésük révén em lékezetes PAKSI Mihály vagy THURI Mátyás — közvetítésével j u t t a t t a el BÉzÁhoz. BÉZA ugyan teljes egészében aligha olvasta ezt a példányt: néhány lapját nekünk kellett fel vágnunk, hogy mikrofilmet készíttethessünk róla. Igen rosszkor érkezett az oda: a legdühöngőbb pestis idején, amelyről SKARICZA Máté is megemlékezik SZEGEDI K I S István ról írt életrajzában, sőt BÉZA is (aki akkor családja több tagját elvesztette) SzEGEDinek őáltala Genfben kiadott egyik műve előszavában. Azután pedig bekövetkezett a ,,Szent Bertalan éjszakája" s a francia protestánsok szörnyű üldöztetése, amely miatt — mint maga BÉZA írja ugyanabban az előszóban — még fél év multával is alig-alig tudott ma gához térni. A kis magyarországi nyomtatvány így alámerült a BÉZA könyveinek és papírjainak tengerében. S bár ő könyvei és levelezése egy részét még élete végefeló eladta, szerencsére ez a MÉLiusz-mű, sok más nyomtatvánnyal és kézirattal együtt, a BÉZA hagyatékát öröklő egyik unokája révén, aki a provence-i származású, de már az 1570-es évek vége óta Genfben megtelepedett hugenotta TRONCHisr-család egyik tagjához ment feleségül, átkerült a TRONCHKsr-levéltár (Archives TRONCHIN) állományába. Jóllehet közben meg is csonkult kissé, el nem enyészett, hanem egy később összeállított s jól kon zervált kolligátumban fennmaradt. A TRONCHiN-levéltár XVI—XVIII. századi anyagát, vagyis pontosabban azt a részét, amely a reformáció ós a francia protestantizmus történe tével szorosabb kapcsolatban van, 1937-ben a genfiReformációtörtóneti Múzeum és Kál vin-Könyvtár Társasága vette meg, többi részét pedig az ottani egyetemi és közkönyv tár. Tehát ez az állomány s benne MÉLIUSZ könyvecskéje azelőtt magánkézben volt, csak nemrégóta lett köztulajdonná; így korábban nem is válhatott egykönnyen ismeretessé.
Magyar
Könyvesház
367
E g y é b k é n t e r e f o r m á c i ó t ö r t é n e t i m u z e á l i s g y ű j t e m é n y és speciális KÁLViN-könyvt á r k é t s z e r é n y helyiségben szorong a B i b l i o t h è q u e p u b l i q u e e t u n i v e r s i t a i r e földszinti s z á r n y á n . D e így is f ö l ö t t é b b eleven m ű h e l y a z : o t t készíti s a j t ó alá e g y h á r o m t a g ú m u n k a k ö z ö s s é g B É Z A levelezését, a m e l y b ő l eddig n é g y k ö t e t j e l e n t m e g . (Correspondance de Théodore de Bèze, I—IV. G e n è v e 1960—1965. L i b r a i r i e Droz.,) N e m s o k á r a o d a é r n e k m á r a m i n k e t oly közelről érdeklő k o r s z a k h o z : K Á R O L Y I G á s p á r ós t á r s a i , a z u t á n , M É L I U S Z és K Á R O L Y I P é t e r , m e g D U D I T H A n d r á s s t b . leveleihez . . . Bizonyos, h o g y M É L I U S Z és B É Z A levelezése, k e t t ő j ü k i r o d a l m i és egyéb k a p c s o l a t a i s B É Z A s o k r é t ű m a g y a r o r szági h a t á s a ú j , az eddiginél s o k k a l m é l y e b b és á t f o g ó b b feldolgozást k í v á n n a k . E h h e z is k e d v e s a d a l é k a z a kissé e l m o s ó d o t t ós m e g f a k u l t , d e m é g m i n d i g elég jól o l v a s h a t ó dedikáció, a m e l y e t a m ű c í m l a p j á n (v. ö. 1. sz. m e l l é k l e t ü n k e t ) l á t h a t u n k : , , R e u e r e n d i s s i m o v i r o d o [ m i ] n o T h e o d o r o B e z a e Vezelio: F i d e l i Eccl[es]iae D e i P a s t o r i G e n e u a e , in C h r [ i s t ] o d i l e c t o f r [ a t r ] i a c p r a e c e p t o r i o b s e r u a n [ d i s s i m o ] P e t r u s Melius m . p . " N e v e z e t e s m o z z a n a t , h o g y M É L I U S Z , a k i másfél é v t i z e d d e l k o r á b b a n (1556 — 57) W i t t e n b e r g b e n M E L A N C H T H O N t a n í t v á n y a volt, m o s t a franciaországi Vózelay-ből szár m a z ó B É Z Á T t i t u l á l j a „ K r i s z t u s b a n s z e r e t e t t a t y a f i n a k ós igen n a g y r a b e c s ü l t t a n í t ó n a k " . A z s e m é r d e k t e l e n , s ő t e m l í t é s r e m é l t ó , h o g y M É L I U S Z BÉzÁnak egyik ő h o z z á í r t levelét m á r a z előző é v b e n k ö z z é t e t t e az ú n . Gsengeri Hitvallás eredeti latinnyelvű k i a d á s á n a k ( R M K I I . 124.) b e v e z e t é s é b e n . E z t a levelet a z u t á n B é z a , e g y m á s i k , szin t é n MÉLiuszhoz í r t levelével e g y ü t t , r n a g a is k i a d t a Epistolae theologicae c í m ű g y ű j t e m é n y é b e n , m e l y először 1573-ban, m á s o d s z o r 1575-ben, T H E L E G D I M i k l ó s n a k szóló a j á n l ó l e v é l k í s é r e t é b e n j e l e n t m e g . BÉzÁnak e h á r o m levele ú j r a m e g j e l e n t D E B R E C E N I E M B E R P á l n a k L A M P E á l t a l k i a d o t t História ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania, (Utrecht, 1728.) c. m ű v e 268—274. l a p j á n . K ö n n y e n lehet, h o g y M É L i u s z n a k ebből a m o s t f e l b u k k a n t m ű v é b ő l i d e h a z a n e m c s a k a z o k m i a t t az á l t a l á n o s m o s t o h a k ö r ü l m é n y e k m i a t t n e m m a r a d t fenn e g y e t l e n p é l d á n y sem, a m e l y e k m i a t t a n n y i m á s M É L I U S Z - n y o m t a t v á n y — a m i n t e g y 50-ből t ö b b m i n t 12 — s z i n t é n elenyészett, h a n e m t a l á n a z é r t sem, m e r t S O M L Y A I B Á T H O R I I s t v á n fejedelem, b á r m á s i n d í t é k o k b ó l , d e m é g szigorúbb ós á l t a l á n o s a b b c e n z ú r a r e n d e l e t e t b o c s á t o t t ki, m i n t elődje, J Á N O S Z S I G M O N D . ( V Ö . G u l y á s P á l : A k ö n y v sorsa M a g y a r o r s z á g o n . K é z i r a t g y a n á n t . I I I . rósz. B p . 1961. 87. 1.) — B Á T H O R I I s t v á n 1571. s z e p t e m b e r 17-ón a d j a k i c e n z ú r a r e n d e l e t é t , m e l l y e l teljességgel m i n d e n n y o m t a t v á n y k i b o c s á t á s á t és terjesztését a z ő előzetes h o z z á j á r u l á s á h o z és engedélyéhez k ö t i s e n n e k szigorú m e g t a r t á s á r a a k ü l ö n b ö z ő h a t ó s á g o k a t i s m é t e l t e n felhívja. (Vö. IvÁNYi B é l a : Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon 1331—1600. B p . 1937. 61 — 62. 1.) í g y B Á T H O R I I s t v á n e z t a k i a d v á n y t , a m e l y u g y a n őneki, m e g t e s t v é r é n e k , K r i s t ó f n a k a j á n l v a , de valószínűleg a z ő előzetes fejedelmi engedélye és j ó v á h a g y á s a n é l k ü l j e l e n t meg, n e m r é s z e s í t e t t e v é d e l m é b e n . E z t a n n á l k e v é s b é t e t t e , m e r t hiszen M É L I U S Z e b b e n a m ű v é b e n n e m c s u p á n a z a n t i t r i n i t á r i u s o k ellen h a d a k o z i k , h a n e m n é h á n y s z o r igen éle sen kikél a p á p a , az á l d o z ó p a p s á g , s a szerzetesrendek, m e g az átlényegülós t a n a ellen is, a m i az ellenreformációs r e s t a u r á c i ó r a t ö r e k v ő fejedelemnek aligha l e h e t e t t inyóre. A n n á l j e l l e m z ő b b a z o n b a n M É L I U S Z k e z d e m é n y e z ő k e d v é r e és k ü l d e t é s t u d a t á r a , h o g y alig h u n y t a le s z e m é t az u n i t á r i u s fejedelem s foglalta el székét a z egészen m á s szellemű B Á T H O R I , m á r i s üdvözlésére siet és kötelességének t a r t j a , h o g y „ i g a z t a n í t á s t " a d j o n n e k i „ a h i t fő p o n t j a i r ó l " s „ e x o r e D e i " : a z I s t e n beszédéből eléje t á r j a u r a l k o d ó i k ö t e lességeit, a m e l y e k k ö z t p e r s z e n e m csekély szerepet j á t s z i k „ a z e r e t n e k e k és a n t i k r i s z t u s o k " Illyés p é l d á j a szerint való m e g b ü n t e t é s e . Meg is m o n d j a , h o g y ezeket a t a n í t á s o k a t „ m i n d e n e k e l ő t t T i N a g y s á g o t o k n a k a k a r t a m a j á n l a n i , h o g y a f e n n h é j j á z ó k ós franc i s c o - b l a n d r a t á n u s o k ( !) k á r o m l á s a i t m e g s z é g y e n í t s e m " . I t t t e h á t o l y a n fejedelmi t a n í t á s s a l v a n d o l g u n k , a m e l y e g y ú t t a l az a n t i t r i n i t á r i u s o k ellen i r á n y u l ó v i t a i r a t . I n n e n v a n ,
6*
368
Magyar
Könyvesház
h o g y m á s o d i k felében — a t a n í t á s o k a t t o v á b b f o l y t a t v a , de új c í m a l a t t — é p p e n a H E L T A I , D Á V I D F e r e n c és B L A N D RATA k ö v e t ő i n e k „ k á r h o z a t o s t a n a i e l l e n é b e n " m e g v i t a t a n d ó t é t e l e k e t a d j a elő. A z o n b a n m i e l ő t t a m ű t a r t a l m i i s m e r t e t é s é r e t é r n é n k , először külső á l l a p o t á b a n és k ö n y v é s z e t i s a j á t o s s á g a i b a n kell b e m u t a t n u n k . P é l d á n y u n k 14 s z á m o z a t l a n , n e g y e d r é t n a g y s á g ú levélből áll, de k ö z b ü l és a vé g é n is kissé c s o n k a : n é h á n y levél h i á n y z i k belőle. A c í m l a p , t ö b b m á s M É L i u s z - k i a d v á n y h o z h a s o n l ó a n , e g y ú t t a l m i n t e g y t a r t a l o m j e g y z é k ü l szolgál. A c s u p a n a g y b e t ű k k e l sze d e t t főcím: I N S T I T V T I O V E R A D E P R A E C I P V I S F I D E I A R T I C V L I S . A l a t t a 13 p o n t b a n a t á r g y a l á s r a kerülő t é m á k felsorolása. (Vö. a z 1. sz. mellékletet.) A címlevél h á t l a p j a ü r e s . A S O M L Y A I B Á T H O R I I s t v á n h o z és K r i s t ó f h o z i n t é z e t t ajánlólevél D e b r e c e n b e n , 1571. j ú n i u s 1-én (,,debrecini: Calendis I u n i j , A n . d. 1571.") k e l t s az A2—A4 le vélre terjed. B—C2 ( h i b á s a n : C3) levélen o l v a s h a t ó az első h ú s z „ t a n í t á s " , a z o n b a n a h u s z a d i k (Vicesima I n s t i t u t i o ) m á r csak c s o n k á n , m e r t a befejezése h i á n y z i k : a szöveg a C2 ( h i b á s a n : C3) j e l z e t ű levél h á t l a p j á n a k alján az őrszónái (Sed s i c u t v-nus so-) m e g s z a k a d . I t t valószínűleg csak egy levél volt m é g , a m e l y e n a 20. t a n í t á s befejezése s a 2 1 . és 22. t a n í t á s is elférhetett. B i z o n y á r a a z é r t is v e s z h e t e t t el, m e r t m i n t p á r j a nélküli, á r v a l a p o t , n e m fűzték hozzá, h a n e m csak k í v ü l r ő l r a g a s z t o t t á k o d a a m ű v e c s k e végéhez. E z t követőleg, sajátságos m ó d o n , egy m á s i k m ű v e c s k e veszi k e z d e t é t , új c í m i r a t t a l és ú j ívjelzéssel, a z o n b a n az „ I n s t i t u t i ó k " folytatólagos t o v á b b s z á m o z á s á v a l . E z a z új c í m a következő: P R O P O S I T I O N E S SVMTAE E X V E R B O D E I , E T AD-ditae Institution i b u s P r i n c i p i T r a n s y l u a n i a e dedicatis, d i s p u t a n d a e c o n t r a H e l t o F r a n c i s c o B l a n d r a t a n o r u m a n a t h e m a t a , T o r d a e , 2 1 . die O c t o b r i s . A n n o D o m i n i . 1571. (Vö. a 4. sz. fényképm á s o l a t o t . ) Az ú j a b b A — A 4 levélen a 2 3 . t a n í t á s s a l (Vicesima T e r t i a I n s t i t u t i o ) k e z d ő d ő e n a 42. t a n í t á s ( Q u a d r a g e s i m a S e c u n d a I n s t i t u : ) első 16 soráig terjed a szöveg, i t t az A4 levél h á t l a p j á n a k a l j á n az et s u b ő r s z ó v a l m e g s z a k a d . V a l ó s z í n ű n e k t a r t j u k , h o g y eb ből a m á s o d i k m ű b ő l s e m sok — csak n é h á n y levél — h i á n y o z h a t i k , m e r t v é g e r e d m é n y é b e n a c í m l a p o n felsorolt 13 t é m á b ó l 1 1 a meglévő l a p o k o n , hol r ö v i d e b b e n , hol terjedel m e s e b b e n m á r t á r g y a l á s alá k e r ü l t , ú g y h o g y csak a k é t utolsó k é r d é s (12. D e officio Christ i a n i principis; 13. D e p a c e et concordia) kifejtése v e s z e t t o d a . T e h á t v o l t a k é p p e n k é t c s o n k a m ű v e c s k e ez: o l y a n szerzői és k i a d ó i k o l l i g á t u m , a m e l y b e n az első d a r a b n a k (Institutio) a m á s o d i k d a r a b (Propositiones) n e m csak füg geléke, h a n e m szerves f o l y t a t á s a . A z a nyolc d a r a b b ó l álló k ö n y v t á r i k o l l i g á t u m , a m e l y b e n ez a k e t t ő s d e b r e c e n i n y o m t a t v á n y f e n n m a r a d t , k o r á b b a n a TRONCHiN-levéltárban CIO jelzetet viselt, jelen legi jelzete a R e f o r m á c i ó t ö r t é n e t i M ú z e u m T á r s a s á g á n a k t u l a j d o n a k é n t : Qd 18. A b e k ö t ő t á b l a belső oldalán erre és m é g r é g e b b i elhelyezésekre u t a l ó bejegyzéseken k í v ü l a genfi e g y e t e m i és k ö z k ö n y v t á r részéről v é g r e h a j t o t t l e g u t ó b b i , 1944. j ú l . 6-i k ö n y v h i g i é n i a i t é n y k e d é s igazolása is m e g t a l á l h a t ó ( B . P . U . désinfecté le 6 J u i l l e t 1944). E g y ű j t e m é n y e s k ö t e t t a r t a l o m j e g y z é k e a 2. h e l y e t elfoglaló M É L i u s z - m ű v ö n k í v ü l a k ö v e t k e z ő h é t m ű v e t t ü n t e t i fel: 1. Societas e t s y m b o l a d o c t r i n a e et m o r u m Arii e t T r i d e i t a r u m m o d e r n o r u m A r i a n o r u m . . . H . n. 1565. (Alighanem ez az egyetlen d a r a b , a m e l y m a g y a r egyház- és i r o d a l o m t ö r t é n e t i s z e m p o n t b ó l e b b e n a k o l l i g á t u m b a n m é g k ü l ö n ö s é r d e k l ő d é s ü n k r e t a r t h a t s z á m o t . T . i. lengyelországi n y o m t a t v á n y , s szintén a z a n t i t r i n i t á r i z m u s , közelebbről a GENTiLis-féle t r i t h e i s t a v a g y t r i d e i t a felfogás ellen polemizál, a m e l y a b b a n az i d ő b e n a z erdélyi u n i t á r i z m u s k i a l a k u l á s á r a is jelentős h a t á s s a l v o l t . MÉiiiusz g y a k r a n említi GENTiList v i t a i r a t a i b a n , DÁviDék pedig n e m egy kiad v á n y u k b a n ú g y h i v a t k o z n a k a B e r n b e n k i v é g z e t t G E N T I L I S B á l i n t r a , m i n t a z igazság v é r t a n ú j á r a . E z e k r e az összefüggésekre t e k i n t e t t e l — a MÉLiuszéval e g y ü t t — e n n e k a l l levél t e r j e d e l m ű m ű n e k a mikrofilmjét is beszereztük. A n é v t e l e n lengyel szerző,
Magyar
Könyvesház
369
a k i m ü v é t „ u r á n a k és j ó l t e v ő j é n e k " : N I E G O L I E W S K I M á r t o n lengyel l o v a g n a k a j á n l j a , E S T R E I C H E R : Bibliográfia Polska XVII. 169. s z e r i n t G L I C Z N E R E r a z m l e h e t e t t . (Vö. E . B A R Y C Z : Erazm Gliczner. R e f o r m a c j a w Polsce X I I (1953 — 1955) N o . 45 — 50, p . 251). U g y a n c s a k E S T R E I C H E R a d a t a szerint ez a k ö n y v r i t k a s á g idáig c s a k a C Z A R T O R I S K Y k ö n y v t á r és a J A G I E L L O - k ö n y v t á r á l l o m á n y á b a n v o l t i s m e r e t e s . M o s t ezekhez h a r m a d i k k é n t h o z z á v e e n d ő a genfi p é l d á n y . — 3. L O N I G O , Michel: Aphorismi de statu Ecclesiae restaurando . . . A r c e n n i 1623. — 4. U L R I C H , J o h . J a k o b : Vindiciae pro Bibliorum translatione Tigurina . . . T i g u r i 1616. — 5. U S S H E R , J a m e s : Iudicium . . . de vera intentions .. . mortis Christi. H . és é. n . — 6. T E S M A R , J o h . : Processus Oentilium in Ghristianos . . . M a r p u r g i 1681. — 7. G O D E F R O Y , J a q u e s : De episcopi romani dioecesi observatio. H . es é. n . — 8. (Symbole de la foy duquel use la sainte Eglise romaine) Formulaire . . . H . es é. n . — E m ű v e k n e k ily m ó d o n egy k o l l i g á t u m b a n v a l ó c s o p o r t o s í t á s a m e r ő b e n esetle g e s n e k , régiségük és f o r m á t u m u k á l t a l m e g h a t á r o z o t t n a k l á t s z i k . A m o s t felfedezett M É L i u s z - m ű s z a b v á n y o s k ö n y v é s z e t i leírása a
következő:
R M K I I . 127e MÉLiusz P é t e r : Institutio vera de praecipuis fidei articulis . . . [ F o l y t a t ó l a g o s a n : ] Propositiones contra Helto- Francisco - Blandratanorum anathemata . . . D e b r e c e n 1571. K o m l ó s A., [14] / / / lev. — 4r. L e l ő h e l y : M\isée h i s t o r i q u e d e la R é f o r m a t i o n , G e n è v e . J e l z e t : Qd 18 (2, 2 bis).
.. .
E könyvecske külső állapota, az említett kétszeres csonkaságon kívül, n e m m u t a t k ü l ö n ö s e b b h i á n y t v a g y k á r o s o d á s t . I g a z , h o g y — m i n t a m e l l é k e l t fény k é p m á s o l a t o k o n is l á t h a t ó — a l a p o k szélei, k i v á l t az alsó, k í v ü l r e eső s a r k u k o n , kissé m e g r o n g y o l ó d fcak, de a szöveg e m i a t t n e m c s o r b u l t m e g . A z alsó, belülre eső s a r k o n v i s z o n t v a l a m i l y e n folyadék beszivárgása okozott némi szennyfoltot. P é l d á n y u n k m i n d e n t e k i n t e t b e n a d e b r e c e n i K O M L Ó S András-féle n y o m t a t v á n y o k jellegzetességeit m u t a t j a : A festék elég g y a k r a n á t ü t a p a p í r t ú l s ó o l d a l á n (pl. m i n d j á r t a címlevél h á t l a p j á n , v a g y a B 3 — 4 levélen). A z ívjelzóseken belül a levelek s z á m o z á s a f e l t ű n ő e n p o n t a t l a n : az Institutio című részben B u t á n kétszer B 3 következik, C u t á n p e d i g m i n d j á r t C 3 ; a Propositiones c í m ű r é s z b e n a z A 3 h e l y e t t is ú j r a A 2 - t t a l á l u n k . A z e g y e t l e n iniciálé: a z ajánlólevél elején l á t h a t ó , díszes N b e t ű , m e l y v i r á g o k o n lege lésző m é h e t és l e p k é t á b r á z o l . (Ld. 2. sz. m e l l é k l e t ü n k ö n . V ö . S O L T É S Z Z o l t á n n é : A ma gyarországi könyvdíszítés a XVI. században. B p . 1961. 91 — 94. 1. és X L I I I . t á b l a 8.ábra.) A kis- ós n a g y b e t ű k h a s z n á l a t a sokszor k ö v e t k e z e t l e n és h e l y t e l e n (pl. földrajzi n e v e k n é l : „ v n g a r i a e " , k é t s z e r is, v a g y „ d e b r e c i n i " ; a z t á n : d i a b o l u s — Diabolicus e t c . ) . A k ü l ö n i r a n d ó s z a v a k a t jó n é h á n y s z o r egybeírja (pl. e x o r e , D i j v o c e n t u r ) . A z írásjelek h a s z n á l a t a is m e g l e h e t ő s e n k ö v e t k e z e t l e n ós g o n d a t l a n . S a j t ó h i b a a r á n y l a g n e m sok v a n , b á r feltűnő, h o g y a c í m l a p o n „ s a n c t u m " h e l y e t t m e g h a g y t a az é r t e l m e t l e n , , s a c c t u m " - o t . A z e l h a g y o t t m és n b e t ű k jelzésére az e l ő t t ü k levő m a g á n h a n g z ó n g y a k r a n a l k a l m a z z a a t i l d é t . B i z o n y o s e g y e n e t l e n s é g e k ós g y á m o l t a l a n s á g o k m u t a t k o z n a k a n y o m d a t e c h n i k a i t a g o l á s b a n , az a l c í m e k n é l h a s z n á l t b e t ű t í p u s o k b a n és s z e d ó s m ó d b a n (ld. k ü l ö n ö s e n a B-levól elülső l a p j á t ) . N y o m d á s z a t t ö r t é n e t i érdekessége l e l e t ü n k n e k , h o g y ú j a b b a d a t o t s z o l g á l t a t K O M LÓS ( l a t i n o s a n : L U P U L U S ) A n d r á s 1571-i d e b r e c e n i m ű k ö d é s é h e z , a m i t K A N Y A R Ó F e r e n c ( M a g y . K ö n y v s z l e . 1906. 306. 1.) elég k ö n n y e l m ű e n k é t s é g b e v o n t , C S Ű R Ö S F e r e n c v i s z o n t (A debreceni városi nyomda története 1561—1911. D e b r e c e n 1911. 314. 1.) h e l y e s e n állí-
370
Magyar
Könyvesház
tott, miszerint „Komlós 1567-től 1575-ig mindvégig Debrecenben működött". í g y ez a mű, amelyet sem a korábbi, sem a legújabb történetírók (BENDA Kálmán—IRINYI Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda. Bp. 1961.) nem ismertek még, pótlólag beikta tandó a debreceni nyomdászat történetébe. Érdemes egy pillanatra a vízjegyekre is felfigyelnünk, mert ezek sem tanulság nélkül valók. Az Institutio A l ós A4, valamint B2 és B3 levelén látható azonos vízjegy (felül egyenes vonalban, alul félkörívben végződő címer, benne a ferdén elhelyezett pólya által kétfelé osztott mezőben egy-egy oldalra dűlt kereszt) C. M. BRIQUET: Les filigranes. Paris — London etc. 1907. című s az 1600-ig használatos vízjegyekről szóló nagy művé ben nincs feltüntetve. A Cl és C3 (recte C2) jelzetű leveleken azonban jól kivehető B R I QUET 8857. számú ábrája. A Propositiones A l ós A4 levelén pedig pontosan a BRIQUET 1188. számú ábrájának megfelelő vízjegyet találunk. H a a nyomdász ilyen kis terjedelmű kiadványhoz három teljesen különböző vízjegyű papírost, vagyis háromféle papirmaradékot használt fel, ez arra mutat, hogy igen nagy papírhiánnyal küzdhetett. Ügy lát szik, ez az ínség huzamosabban jellemezte KOMLÓS András üzemét. Ugyanis MÉLIUSZ Az egész Szentírásból való igaz tudomány c. művének ( R M K I . 77.) 1570 március 1-én kelt ajánlásában, tehát már ötnegyed évvel korábban megemlíti, hogy papírhiány miatt kénytelen volt hat eretnekség cáfolatát elhagyni: „Maradt penig még hátra az eretnekek refutálásába mint szám szerint hatnál az argumentum, kit nem nyomtathatánk ki, mert papirossonk elfogya" (B3 lev. recto). — Valószínű, hogy a folytonos, vagy egyre kiújuló papírhiány miatt MÉLiusznak ezekben az években kinyomtatott művei csak igen kis példányszámban jelenhettek meg, s egyebek közt ez a körülmény is bizonyára hoz zájárult ahhoz, hogy olyan kevés példány, vagy éppen egy sem maradt fenn belőlük. A most talált MÉLiusz-irat irodalomtörténeti helye — szerzőjének munkássága keretében — idői, tartalmi és formai szempontból egyaránt világosan megállapítható. A legszorosabban összefügg ez a mű a közvetlenül előtte és utána keletkezett, hasonló jellegű méliuszi vitairatokkal, tehát egyfelől az 1570. július 26-icsengeri és augusztus 24-i miskolci zsinatokra készített tételekkel, 1 illetve a túlnyomórészt ezekből szerkesztett Gsengeri Hitvallással s a hozzácsatolt 25 „alapelvvel", 2 másfelől az 1571. november 5-re összehívott nyírbátori zsinat 14 tótelével, 3 amelyek szintén latinul készültek, valamennyien az antitrinitárizmus elleni, végsőkig kiéleződött küzdelem jegyében. Ezek igen tanul ságos egybevetésekre adnak alkalmat, s több vonatkozásban annyira egybetartoznak,
1 Propositiones verae et consentientes Scripturis Sacris, belső vagy alcíme szerint. Summa confessionis verae de Deo et aliis articulis (RMK I I . 123b), melyet KOMLÓS Adrás még 1570-ben kinyomtatott, azonban csak kéziratos és nem is teljes másolata maradt fenn SZILÁGYI Benjámin István Synodalia című s a Debreceni Református Kollégium kézirattárában R 575. szám alatt őrzött gyűjteménye 161 —182. lapján. I t t csak az első 34 tétel van meg. A 43 — 52. számú tételek azonban beleépültek a Gsengeri Hitvallásba, (RMK I I . 124., vö. Kiss Áron: A XVI. században tartott református zsinatok . . . Bp. 1881. 668 — 672. 1.), úgy hogy végeredményében csak a 35 — 42. számú 8 propositio hiány zik. — DÁVID Ferencék a csenger—miskolci vitatételeket cáfoló iratukban (RMK I I . 125.) az A4—Bl levélen az első 9 propositio után 10. gyanánt adják a gyermekkeresztségről szóló tételt, mely a Gsengeri Hitvallás adata szerint eredetileg a 44. sorszámot viselte. A többi tételt DÁviDék mellőzték, mert azokat nem tekintették a vita tárgyához tartozóknak. 2 Gonfessio vera ex verbo Dei sumpta . . . (RMK I I . 124.) Ennek függeléke új címmel és ajánlással, amelyet — sajnos — SZABÓ Károly nem tűntet fel, a helytelenül 24-nek sor számozott, de valójában 25 „alapelv": Principia quaedam in theologia et philosophia immota. (MÉLIUSZ egyik legjellegzetesebb, de kellő figyelemben nem részesített írása. — Viszont a Gsengeri Hitvallás szövegének összeállításában KÁROLYI Péter és társai is részt vettek.)
Magyar
Könyvesház
371
illetve oly m é r t é k b e n kiegészítik e g y m á s t , h o g y csak e g y m á s s a l és e m o s t felfedezett m ű v e l „ k o o r d i n á l v a " v á l n a k i g a z á n é r t h e t ő k k é . T é m a k ö r e i k ós fogalmazásaik r o k o n s á g a m á r első p i l l a n a t r a s z e m b e s z ö k ő : elég, h a p l . a csenger—miskolci Propositiones verae . . . és az i t t i s m e r t e t e t t Institutio vera . . . c í m l a p j a i t e g y m á s m e l l é t e s s z ü k . B e h a t ó b b elem zéssel a m é l y e b b , szervesebb összefüggések m e l l e t t a z azonos írói s a j á t o s s á g o k a t és a v i t a h e l y z e t k o n k r é t v o n a t k o z á s a i t is m e g á l l a p í t h a t j u k . I l y e n e k ü l e m l í t j ü k a k ö v e t k e z ő k e t : 1. M É L I U S Z m o s t , a z új fejedelem t r ó n r a l ó p t é v e l e l é r k e z e t t n e k l á t j a az i d ő t a z a n t i t r i n i t á r i u s o k k a l v a l ó végleges leszámolásra: s o k sikertelen h i t v i t a u t á n is t ö r e t l e n ü l bízik az á l t a l a k é p v i s e l t igazság d i a d a l á b a n , a z országszerte e l á r a d t s z e n t h á r o m s á g t a g a d á s s a l s z e m b e n . 2. A bibliai a r g u m e n t u m o k f e l s o r a k o z t a t á s á n á l i t t is u g y a n a z o k a t a jellegzetességeket l e h e t megfigyelni, m i n t t ö b b i í r á s a i b a n . (V.o. R É V É S Z I m r e : Méliusz és Kálvin c. t a n u l m á n y á n a k a z E r d é l y i T u d o m á n y o s F ü z e t e k 85. s z á m á b a n , 1936-ban m e g j e l e n t m á s o d i k részét, k ü l ö n ö s e n 2 4 — 3 3 . 1.) 3. V i s z o n t ú g y látszik, m i n t h a M É L I U S Z m o s t m á r megszívlelte v o l n a B É Z A k o r á b b i figyelmeztetését, d e b i z o n y á r a ellenfeleinek k i z á r ó l a g bibliai é r v e k e t r e k l a m á l ó m a g a t a r t á s a m i a t t is: e z ú t t a l szinte teljesen mellőzi az e g y h á z a t y á k r a való h i v a t k o z á s t . 4. F o r m a i l a g f ö l ö t t é b b kedveli a definíciókat és szillogizmusokat: t ö b b n y i r e ezek lépcsőin h a l a d előre. Meg a folytonos e g y b e v e t é s e k és összehasonlítások l á n c o l a t á n . L e g t ö b b tó t e l é t a „ m i k é n t — ú g y ; a m i k é p p e n — a z o n k é p p e n ; a h o g y a n — é p p e n ú g y " (sicut — i t a ; u t — i t a ; q u e m a d m o d u m — ita) s z o r í t ó j á b a foglalja. 5. Sok m á s í r á s á n a k fogalmazás beli hevenyószettsógóhez k é p e s t M É L i u s z n a k ez az írása — a b e n n e feszülő i n d u l a t ós a z e m é s z t ő p o l e m i k u s h é v ellenére — h i g g a d t a b b , k i é r l e l t e b b s t í l u s ú n a k látszik. T é m a k ö r e m o s t is elsőrenden a s z e n t h á r o m s á g t a n s o k a t v i t a t o t t a l a p - ós részlet kérdéseiből t e v ő d i k össze, de b e v e z e t ő ü l ós k ö z b e n - k ö z b e n t ö b b m á s fontos, v a g y peri f é r i k u s a b b n a k látszó p r o b l é m a is s o r r a k e r ü l . A h a t l a p t e r j e d e l m ű ajánlás a fejedelmek és h a t ó s á g o k tisztéről szól: m i n t e g y összegezi M É L I U S Z p o l i t i k a i e t i k á j á n a k a l a p e l v e i t . (Vö. a 2. sz. f ó n y k ő p m á s o l a t o t . ) A t é t e l e k először az igaz vallás ós az igaz i s t e n i s m e r e t m e g h a t á r o z á s á t a d j á k (ld. a 3. sz. mellékletet), a z t á n a s z e n t h á r o m s á g t a n és a krisztológia l e g t ö b b e t v i t a t o t t v o n a t k o z á s a i t elemzik. A b ű n és a m e g v á l t á s k é r d é s k ö r é v e l h ó t terjedelmes t é t e l foglalkozik (30 — 36.); ez a r r a m u t a t , h o g y e k k o r m á r a r e f o r m á t o r i k e g y e l e m t a n t is erős t á m a d á s o k é r t é k a z a n t i t r i n i t á r i u s o k részéről. U g y a n e z indokolja a g y e r m e k k e r e s z t s é g g y a k o r l a t á n a k h a n g o z t a t á s á t . A z a n t i t r i n i t á r i z m u s n á l u n k is kez d e t t ő l fogva sokkal j o b b a n összeszövődött az a n a b a p t i z m u s s a l , m i n t a h o g y a n i d á i g k é p z e l t ü k . A z ú r v a c s o r a t a n t é r i n t ő t é t e l (37.) e g y a r á n t e l u t a s í t j a egyrészt a r ó m a i k a t o licizmus á t l ó n y e g ü l ó s t a n á t , m á s r é s z t a „ s á k r a m e n t á r i u s o k " felfogását, a k i k p u s z t a jel képet látnak a sákramentomban, „holott Krisztus m i n t I m m á n u e l a mennyei kenyér rel ós b o r r a l : t e s t é v e l és vérével v a l ó s á g o s a n és jelenvaló m ó d o n (realiter et p r a e s e n t e r ) t á p l á l j a l e l k ü n k e t az ígéretben, az ige ós a h i t á l t a l " . Szintén a z a k k o r i v i t a h e l y z e t b ő l é r t h e t ő a n n a k a jogi e l v n e k h a n g s ú l y o z á s a , h o g y a g y e r m e k e k n e m ö l h e t ő k m e g szüleik v é t k e i m i a t t . U g y a n í g y a k o r a b e l i p o l e m i k u s szituáció m a g y a r á z z a , h o g y M É L I U S Z szük ségesnek l á t t a a t e s t i f e l t á m a d á s s a l e g y ü t t a lélek h a l h a t a t l a n s á g á n a k s a h a l á l ós a fel t á m a d á s k ö z t i ú n . közbülső á l l a p o t n a k s u m m á s k ö r v o n a l a z á s á t . A z a z o n b a n n y i t o t t k é r d é s , h o g y v a j o n a t o r d a i , 1571. o k t ó b e r 21-i h i t v i t á t , a m e l y ről M É L I U S Z m o s t i s m e r t e t e t t k i a d v á n y á n a k m á s o d i k d a r a b j a c í m i r a t á b a n szól (v. ö. 4. 3 Thèses contra anathemata et catharmata denuo a diabolo adver sus Deum et Spiritum eius excitata ( R M K I I . 127 b ) , m e l y c í m l a p j á n Gratia et pax . . . k e z d e t ű felirattal jelent m e g KoMLÓsnál 1571. őszén. S z i n t é n c s a k a Synodalia kéziratos másolatában m a r a d t r á n k (140 —151. lap), m e l y n e k a l a p j á n ú j r a k i a d t a R É V É S Z I m r e : Debrecen lelki válsága (Bp. 1936.) c. értekezése függelékében, 83—92. 1.
372
Magyar
Könyvesház
TVTIO VERA DE f RAEC1PVIS FIDEI . A RTiCVLIS, De Ve DevmDe.' .ne. De vno folo Dco. * De 1 ri nitacc 6c plentnidine Deíratís. De vnigeni to Dci filío. DcSptrirafiibfístcweIchoua. De pcccaco in Spírií a£ P j.>. .- ;..^rjn:;,ío Chrfífeis ftr Deí füittf, Ichoua, immanueljfilhis Dci, mediaror. io Quomodo Se curfitfiiiusDauia%
ßius Deí, Dcus rcni$, « » 1|
De caufis Gumis, DeoffieioÖ^Äapi^uic^ii.' Depace&c
PERP£TRVMM£liyil Dcbrcciíij Arabs Lop
D. Ät D.UÜOJ
1. sz. melléklet: A címlap, Méliusz sajátkezű ajánlásával
Magyar
Könyvesház
2 E fi *f?Í3 *•* *± S C %» fi _M H « S* S *« **
*^5 n
Q-9
© **
ÍM
***
... t
í#
2. sz. melléklet: Az ajánlólevél első l a p j a
373
i
V. M- obícraanrilsí«Jtit; Petrus Melius
debreemi.- Galcodtt lunij, An. d. 1 r 7*.
(0
x x
Quo
, x
FERA;
'
("•
RELIGION^
*MîL IGIO vera ôc manda cftfidesâ Spîrîtu San-' éta cxaudiru verbidiuiniCœlitus formata, ne,Crcanoirc,Sa!uario B ne et
f '"
:
)
MA DE
îNSTITVTIOPRI*
Magyar Könyvesház
P R O P Ó SITI ONE S C ti
1 1 T* A T
1BHHHMBHHHK
.
r " V l / I ? D D <"\ T\ f? f f?*!*- A í*%
v.
HHHHIHHHHHÍI^H
4. sz. melléklet: A második művecske első lapja
375
376
Magyar
Könyvesház
s z á m ú m e l l é k l e t ü n k e t ) , m e g t a r t o t t á k - e a , , H e l t o - F r a n c i s c o - B l a n d r a t á n u s o k " megcáfo l á s á r a . Milyen a l a p o n beszél M É L I U S Z erről a h i t v i t á r ó l ? K i h í v t a a z t össze, h o g y a n folyt le, s m i l e t t az e r e d m é n y e ? Sajnos, e n n e k s e m a z eddig i s m e r t t ö r t é n e t i k ú t f ő k b e n é s f o r r á s p u b l i k á c i ó k b a n , s e m a k ö z t ö r t é n e t í r ó k n á l , s e m a k ü l ö n b ö z ő felekezetű egyházt ö r t é n e t í r ó k n á l , de m é g csak a B Á T H O R I I s t v á n valláspolitikájával foglalkozó m o n o g r á f i á k b a n sem t a l á l j u k n y o m á t . M i n d e n e s e t r e , ez is egyik érdekessége e n n e k a M É L I U S Z i r a t n a k : h í r t ad egy ilyen h i t v i t a tervéről, a m e l y e g y é b k é n t teljesen i s m e r e t l e n e l ő t t ü n k . — Az v i s z o n t b i z o n y o s r a v e h e t ő , h o g y D Á V I D F e r e n c n e k az 1571. s z e p t . 20-ra Maros v á s á r h e l y r e szóló zsinati m e g h í v ó j a s az a b b a n közölt 10 v i t a t é t e l szoros k a p c s o l a t b a n állt MELiuszék ez idő t á j t p u b l i k á l t tételeivel. A z o n b a n , sajnos, e n n e k a m ű n e k ( R M K I I . 128. — t u d t u n k k a l D Á V I D egyetlen k i a d v á n y a e b b e n a s z á m u k r a különösen m e g n e h e z ü l t i d ő s z a k b a n ) csak az e l ő s z a v á t ismerjük k i v o n a t o s a n a K É N O S I T Ő Z S É R — U Z O N I FoszTÓ-féle n a g y k é z i r a t o s u n i t á r i u s e g y h á z t ö r t é n e t b ő l . (Vö. a B p - i E g y e t . K ö n y v t á r b a n A b 70 a b s z á m a l a t t ő r z ö t t m á s o l a t I . k. 397 — 398. 1. ós a M. T u d . A k a d . K ö n y v t á r m i k r o f i l m t á r á b a n az 559 B s z á m ú filmen az I . k ö t e t 555 — 556. 1.) Az is n y i t o t t k é r d é s a t o v á b b i k u t a t á s s z á m á r a : h o g y a n a l a k u l t B Á T H O R I I s t v á n és M É L I U S Z v i s z o n y a ez u t ó b b i n a k másfél é v m ú l v a b e k ö v e t k e z e t t haláláig? R e a g á l t - e a fejedelem v a l a m i k é p p e n a debreceni r e f o r m á t o r g r a t u l á c i ó j á r a , s i g é n y b e v e t t e - e vala m e l y e s t s z o l g á l a t á t az a n t i t r i n i t á r i z m u s visszaszorítására? — B Á T H O R I végső célja ter m é s z e t e s e n „ m i n d e n e r e t n e k s é g " teljes felszámolása volt, a r ó m a i k a t o l i c i z m u s m i n é l t ö k é l e t e s e b b f e l v i r á g o z t a t á s a é r d e k é b e n . Efelől a j e z s u i t á k k a l és a p á p á v a l f o l y t a t o t t levelezése s egész erdélyi és lengyelországi u r a l k o d á s a s e m m i k é t s é g e t sem h a g y fenn. Azon b a n ismeretlen levéltári d o k u m e n t u m o k idővel t a l á n a r r a is n a p v i l á g o t d e r í t e n e k m a j d , h o g y B Á T H O R I államférfiúi bölcsessége h o g y a n p r ó b á l t a h a s z n o s í t a n i m é g ezt a t ü z e s s z e r s z á m o t is a m a g a közelebbi és t á v o l a b b i céljai s z o l g á l a t á r a . V a g y esetleg k e z d e t t ő l alkalmatlannak találta e minden irányban vaskosan hadakozó embert s inkább a cenzúra fékje alá fogta? E z u t ó b b i esetben n e m c s a k az e l h a t a l m a s o d ó betegség, n e m c s a k a t a r t ó s papírínség, h a n e m a fejedelmi h a t a l o m s z o r í t á s a is m a g y a r á z n á : m i é r t c s a p p a n t ligy m e g M É L I U S Z i r o d a l m i termelése életének utolsó másfél esztendejében, s azzal e g y ü t t m i é r t z s u g o r o d o t t a n n y i r a össze a debreceni n y o m d a t e v é k e n y s é g e az 1570-es évek ele jén. B á r m i n t legyen: M É L i u s z n a k ez a m o s t előkerült k e t t ő s k i a d v á n y a irodalmi m u n k á s s á g á n a k legutolsó, l e g é r e t t e b b t e r m é k e i közé t a r t o z i k , a m e l y m i n d e n k é p p e n megér demli, h o g y e z e n t ú l n e c s u p á n mikrofilm v a g y fotókópia segítségével, h a n e m g o n d o s szövegkiadás f o r m á j á b a n is — m é g p e d i g lehetőleg a fent elősorolt, m a m á r csak kézi r a t o s m á s o l a t b a n ő r z ö t t , h a s o n l ó m ű v e i v e l e g y ü t t — közkinccsé legyen. NAGY
BARNA
Ein unbekannter Klausenburger Melanchthon-Druck aus dem XVI. Jahrhundert. A u s d e r noch u n b e a r b e i t e t e n F r a g m e n t s a m m l u n g d e r B i b l i o t h e k d e r U n g a r i s c h e n A k a d e m i e d e r W i s s e n s c h a f t e n ist d e r erste B o g e n eines D r u c k s a u s d e m X V I . J a h r h u n d e r t z u m Vorschein g e k o m m e n , welcher einige Schriften ( „ s c r i p t a q u a e d a m " ) M E L A N C H H T O N S bezüglich d e r A b e n d m a h l s l e h r e e n t h ä l t . Die a c h t B l ä t t e r des m i t A b e z e i c h n e t e n O k t a v b o g e n s h a t t e F e r e n c T O L D Y (f 1875), der e h e m a l i g e D i r e k t o r der A k a d e m i s c h e n B i b l i o t h e k v o n einem B u c h d e c k e l a b g e w e i c h t . Aufs g r ü n l i c h b l a u e S c h r e i b p a p i e r p a l l i u m ,
Magyar
Könyvesház
377
d a s d a s F r a g m e n t noch h e u t e umschliesst, h a t er die B e m e r k u n g : „ S c h e i n b a r ein D r u c k v o n H e l t a i " , d a n n m i t Bleistift: „Vielleicht a u s K r a k a u ? " , d a n n wieder m i t T i n t e : „ A u s d e r Zeit n a c h 1 5 6 0 " geschrieben. Die V e r m u t u n g e n T O L D Y S bezüglich des D r u c k o r t e s sind n a c h U n t e r s u c h u n g d e r D r u c k t y p e n leicht zu e n t s c h e i d e n . N a c h e i n e m Vergleich derselben k a n n n ä m l i c h festgestellt w e r d e n , d a s s d e r D r u c k m i t V e r w e n d u n g v o n vier v e r s c h i e d e n e n A n t i q u a t y p e n , einer F r a k t u r t y p e u n d einer griechischen T y p e d e r HELTAi-Druckerei in K l a u s e n b u r g verfertigt w u r d e . Schwieriger ist es, d e n Z e i t p u n k t festzustellen, d a diesbezüglich a u f d e m T i t e l b l a t t keine A n g a b e zu finden ist. D a s I m p r e s s u m a b e r wird — wie es bei d e n D r u c k e n in K l a u s e n b u r g oft G e b r a u c h w a r — a m E n d e des W e r k e s i m K o l o p h o n gewesen sein. Die F e s t s t e l l u n g d e r E n t s t e h u n g s z e i t ist also allein v o n einer i n h a l t l i c h e n U n t e r s u c h u n g zu hoffen. Diese in d e r B i b l i o g r a p h i e d e r a l t e n u n g a r l ä n d i s c h e n D r u c k e u n b e k a n n t e n P u b l i k a t i o n w i r d ausschliesslich Briefe M E L A N C H T H O N S bezüglich d e r A b e n d m a h l s l e h r e e n t h a l t e n h a b e n . I n d e m u n s e r h a l t e n e n F r a g m e n t b o g e n ist d e r A n f a n g in dieser F o l g e aufzufinden: fol. A F : S C R I P T A / Q V A E D A M M A G N I / I L L I V S P H I L I P P I M E L A N T H O N I S , / Viri o p t i m i ac doctissimi, s a n c t a , fe- / lici a c a e t e r n a m e m o r i a dignissimi, / q u i b u s m a n i festissime d e c l a r a u i t , / q u i d de sacra D o m i n i Coena / senserit: cuius e x e m p l u [ m ] qui-/ ü b e t p i u s c i t r a t e r r o r e m / sequi p o t e r i t . / P H I L I P . M E L A N T H . / V e s p e r a i a m v e n i t n o b i s c u m Christe m a n e t o , / E x t i n g u i l u c e m n e p a c i a r e t u a m . / P S A L M . C X I I L / N o n n o b i s D o m i n e n o n n o b i s , Sed N o m i n i t u o d a g l o r i a m . f1 fol. A l v : [ein a u s n e u n D i s t i c h e n b e s t e h e n d e r V e r s : ] M. J o a n n e s S t y g e l i u s D e P h i l i p p o M e l a n t h o n e . I n c i p i t : Sicut a p i s v a r i o sugens e flore l i q o r e m . Z u m e r s t e n m a l a m E i n g a n g v o n M E L A N C H T H O N S W e r k In Vergilii Bucolica argumenta seu dispositiones rhetoricae. I n d e n v e r s c h i e d e n e n Auflagen ist als D a t u m d a s J a h r 1555 angegeben. 2 fol. A 2 r — A 5 V : [ E p i s t o l a a d F r i d e r i c u m P a l a t i n u m ] . D a t u m : 1. N o v e m b e r 1559. D e r a u f d a s A b e n d m a h l bezügliche Teil ist a u f fol. A 3 1 m i t d e r B e z e i c h n u n g Responsio eingeleitet. 3 fol. A 6 r — A 8 r : E p i s t o l a P h i l i p p i M e l a n t h o n i s , a d I o h a n n e m C r a t o n e m D o c t o r e m m e d i c i n á é W r a t i s l a u i e n s e m s c r i p t a . D a t u m : 19. März 1560. N a c h d e m e r s t e n A b s a t z w i r d a u f fol. A 6V d e r a u f d a s A b e n d m a h l bezügliche Teil m i t De coena eingeleitet. A m E n d e des Briefes ist z u m u r s p r ü n g l i c h e n D a t u m folgende B e m e r k u n g h i n z u g e f ü g t : „ Q u o a n n o X I X . A p r i l , e viuis excessit D o m i n u s P h i l i p p u s M e l a n t h o n , E t X X I . die April, s e p u l t u s est in arcis t e m p l o W i t e b e r g e " . 4 1 Die i m K l a u s e n b u r g e r MELANCHTHON-Fragment e n t h a l t e n e n T e x t e sind aufzufinden i n : Ph. Melanchthonis opera, quae super sunt omnia. H e r a u s g e g e b e n v o n C. G. B R E T T S C H N E I D E R u n d H . E . B I N D S E I L . Corpus r e f o r m a t o r u m ( a b g e k ü r z t : C R ) B d . I — X X V I I I . — D a s D i s t i c h o n a u f d e m T i t e l b l a t t Vespera iam . . . erschien u n t e r d e m T i t e l Precatio ex Luca c. 24.: C R X , Sp. 602; u n d erschien z u m e r s t e n m a l in d e r E p i g r a m m e n s a m m l u n g des W i t t e n b e r g e r Professors P e t r u s VINCENTTTS (Epigrammatum reverendi viri Phil. Melanthonis libri sex. W i t t e b e r g a e 1543. S. 39.). 2 C R X I X , S p . 305 — 306. F ü r die T e x t p u b l i k a t i o n d i e n t e hier die A u s g a b e des z i t i e r t e n VERGiL-Kommentars a u s d e m J a h r e 1565 als U n t e r l a g e . D a r u m d a t i e r t e C R d e n V e r s aufs J a h r 1565. Sowohl in d e r a n g e f ü h r t e n A u s g a b e wie in s ä m t l i c h e n u n s e r r e i c h b a r e n A u s g a b e n s t e h t n a c h d e m T i t e l als Zeit der V e r f a s s u n g d a s J a h r 1555. E s ist z u b e m e r k e n , d a s s d e r Z u s t a n d d e r K l a u s e n b u r g e r MELANCHTHON-Publikation d e n T e x t v a r i a n t e n des C R g e g e n ü b e r einige A b w e i c h u n g e n zeigt. Die kritische W ü r d i g u n g dieses U m s t a n d e s wird vielleicht bei einer n e u e n M e l a n c h t h o n - A u s g a b e zu b e a c h t e n sein. 3 C R I X , Sp. 960 — 963. I m D r u c k gleichzeitig lateinisch u n d d e u t s c h i m J a h r e 1560 in H e i d e l b e r g erschienen. N e u h e r a u s g e g e b e n v o n R . S T U P P E R I C H : Melanchthons Werke in Auswahl VI. G ü t e r s l o h 1955. S. 482 — 486. 4 C R I X , Sp. 784 — 786. H i e r s t e h t als D a t u m d e r Niederschrift 2 1 . M ä r z 1559. D i e D a t i e r u n g i m K l a u s e n b u r g e r - F r a g m e n t scheint e b e n wegen d e r h i n z u g e f ü g t e n B e m e r k u n g a u t h e n t i s c h e r z u sein.
378
Magyar
Könyvesház
fol. A 8 — [ ? ] : [ E p i s t o l a a d H e i n r i c u m B u l l i n g e r u m ] . D e r Brief h ö r t a u f A 8v u n t e n auf. D a s F r a g m e n t e n t h ä l t n u r ein D r i t t e l des T e x t e s . D a t u m : 25. M ä r z 1545 5 . I m Sinne dieser B e s c h r e i b u n g b i e t e t für die F e s t s t e l l u n g d e r E n t s t e h u n g s z e i t die a u f d e n T o d M E L A N C H T H O N S bezügliche B e m e r k u n g i m D a t u m des Briefes a n C R A T O d e n einzigen A n h a l t s p u n k t . Diese w i r d a u f d e m T i t e l b l a t t a u c h d u r c h die a u f d e n vers t o r b e n e n A u t o r h i n w e i s e n d e n B e i w ö r t e r „felici ac a e t e r n a m e m o r i a dignissimi . . . " bet o n t . D e m n a c h k a n n die D r u c k s c h r i f t frühestens n a c h E n d e A p r i l 1560 die K l a u s e n b u r ger D r u c k e r e i verlassen h a b e n . B e i d e r E r m i t t e l u n g d e s terminus ante quem k ö n n e n w i r a b e r m a n g e l s sonstiger A n g a b e n n u r in K e n n t n i s d e r Geschichte d e r s i e b e n b ü r g i s c h e n A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t e n u n d m i t einer w e i t e r e n i n h a l t l i c h e n U n t e r s u c h u n g d e r beschrieb e n e n MELANCHTHON-Publikation w e i t e r k o m m e n 6 . D e r b e d e u t e n d s t e Teil der g e d r u c k t e n D e n k m ä l e r der u n g a r l ä n d i s c h e n A b e n d m a h l s l i t e r a t u r a u s d e m X V I . J a h r h u n d e r t erschien zwischen 1550 u n d 1565 in K l a u s e n b u r g . V o n diesen ist a u s d e n e r s t e n drei J a h r e n der g e n a n n t e n D r u c k e r e i , a u s d e r k u r z e n Zeit der g e m e i n s a m e n T ä t i g k e i t v o n Georg H O F F G R E F F u n d K a s p a r H E L T A I , d e m Ä l t e r e n Schriften v o n zwei L u t h e r - A n h ä n g e r n zu e r w ä h n e n , die a u f die v o n u n g a r i s c h e r Seite geäuss e r t e n B i t t e h i n verfasste Gonfessio de coena Domini v o n M a r t i n BTTCEB u n d die als A n h a n g a b g e d r u c k t e Epistola v o n J o h a n n B R E N Z a n BTTCER ü b e r die W o r t e des A b e n d m a h l s 7 . U m dieselbe Z e i t erschienen eine d e u t s c h e u n d drei u n g a r i s c h e V a r i a n t e n b e z w . B e a r b e i t u n g e n des a u c h die A b e n d m a h l s l e h r e b e h a n d e l n d e n L u t h e r i s c h e n K a t e c h i s m u s 9 . A u f die Zeit zwischen 1554 u n d 1558, w o H O F F G R E F F allein t ä t i g w a r , k a m die siebenbürgische A g e n d m a h l s t r e i t i g k e i t zu voller E n t f a l t u n g , die m a n m i t d e m A u f t r e t e n M a r t i n K Á L M Á N C S E H I S Á N T A S u n d des P e t e r M E L I U S in Z u s a m m e n h a n g b r i n g e n k a n n 1 0 . D a v o n sind n u r zwei h a n d g e s c h r i e b e n e A b s c h r i f t e n b e k a n n t , doch n i m m t die F a c h l i t e r a t u r a n , es m ü s s e eine zeitgenössische g e d r u c k t e A u s g a b e der A n t w o r t seitens d e r K l a u s e n b u r g e r P a s t o r e n a n K Á L M Á N C S E H I u n d der A n t w o r t v o n F r a n z D Á V I D u n t e r d e n T i t e l Responsum ministrorum ecclesiae Golosvariensis, sowie der in 1557 e n t s t a n d e n e n Schrift Propositiones de coena Domini z u s a m m e n g e f a s s t , gegeben h a b e n . 1 1 D Á V I D h a t a u c h d i e 5
C R V , S p . 342 — 343. Die A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t e n d e r g e s a m m t e n R e f o r m a t i o n s g e s c h i c h t e h a t M. BTJCSAY z u s a m m e n g e f a s s t : A reformátorok úrvacsoravitái (Die A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t e n d e r R e f o r m a t o r e n ) . S á r o s p a t a k — B u d a p e s t 1942. — E i n e k u r z e Z u s a m m e n f a s s u n g derselben bei I . R É V É S Z : A magyar református egyháztörténet I (Ungarisch-reformierte K i r c h e n g e s c h i c h t e I ) . D e b r e c e n 1938. S.J 106 — 107, 113 — 116.; M. B U C S A Y : Geschichte des Protestantismus in Ungarn. S t u t t g a r t 1959. S. 5 0 — 5 8 . — Ü b e r die R o l l e M E L A N C H T H O N S in d e n g e s a m m t e n u n d einheimischen A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t e n : A . S P E R L : Melanchthon zwischen Humanismus und Reformation. M ü n c h e n 1959. S. 171 —174.; J . S Ó L Y O M : Melanchthonforschung in Ungarn. I n : L u t h e r u n d M e l a n c h t h o n . R e f e r a t e u n d B e r i c h t e des Zweiten I n t e r n a t i o n a l e n K o n g r e s s e s für L u t h e r f o r s c h u n g M ü n s t e r . H g b . V . V a j t a . G ö t t i n g e n 1961. S. 178 — 188. 7 R M K I L 46. — Bibliographische A n g a b e n : K . S Z A B Ó : Régi magyar könyvtár (Alte u n g a r i s c h e Bücherei) I—III. B p . 1879 — 1898. ( A b g e k ü r z t : R M K I , I I , I I I . ) — R é v é s z a. a. O. S. 101. 8 R M K I L 50. 9 R M K I . 22. u n d 3 1 . ; H . S Z T R I P S Z K Y : Adalékok Szabó Károly Régi Magyar Könyvtár c. munkájának I—II. kötetéhez (Beiträge z u m I u . I I B d . K . Szabós R M K ) . B p . 1912. N r . I . 1789/5. 6
10
11
R É V É S Z a. a. O. S. 106 — 107.
I h r e E r s c h e i n u n g in D r u c k h a b e n a n g e n o m m e n : K . S C H W A R Z : Die A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t e n in S i e b e n b ü r g e n . A r c h i v des Vereines für siebenbürgische L a n d e s k u n d e . 1857. S. 249.; A . SCHITLLERTTS: Die A u g u s t a n a in S i e b e n b ü r g e n . E b e n d a 1923. S. 196 — 202.; E . J A K A B : Dávid Ferencz emléke (Das A n d e n k e n F r a n z D a v i d s ) . I L B p . 1878. S. 2 8 . ; cf. G. P A P P : Kálmáncsehi Sánta Márton. B p . 1935. S. 32 — 51, 61 — 77 (mit T e x t ) .
Magyar
Könyvesház
379
Z u s a m m e n f a s s u n g d e r a m 13 J u n i 1557 i n K l a u s e n b u r g a b g e h a l t e n e n A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t u n t e r d e m T i t e l Consensus doctrinae de sacramentis Christi zusammengestellt. 1 2 Als A n h a n g folgte n o c h d a s P r o t o k o l l d e r a m 1. Mai 1558 in T o r d a a b g e h a l t e n e n S y n o d e : Acta synodi pastorum ecclesiae nationis Hungaricae in Transsylvania, in dessen A n h a n g a u c h d i e E r k l ä r u n g d e r U n i v e r s i t ä t in W i t t e n b e r g a n die R e f o r m a t o r e n in S i e b e n b ü r g e n bezüglich d e r A b e n d m a h l s l e h r e u n d a u c h die a m 16. J a n u a r 1558 u n t e r s c h r i e b e n e E r k l ä r u n g M E L A N C H T H O N S (Judicium inclytae academiae Witebergensis). Letztere deutete a u f die T h e s e n d e r Confessio ecclesiarum Saxonicarum a u s d e m J a h r e 1551 h i n , d e r e n Abfasser ebenfalls M E L A N C H T H O N w a r . 1 3 All diese D r u c k e v e r k ü n d i g t e n die L u t h e r i s c h e Auffassung d e r A b e n d m a h l s l e h r e . V o n 1559 a n k a n n m a n i n d e n P u b l i k a t i o n e n d e r K l a u s e n b u r g e r D r u c k e r e i eine Ä n d e r u n g d e r Konfession w a h r n e h m e n . D a s w u r d e d u r c h die m i t d e r Gall HuszÁRSchen A l t e n b u r g e r ( M a g y a r ó v á r ) , A u s g a b e fast gleichzeitig erschiene W e r k c h e n , Libellus epistolaris des z u d e n h e l v e t i s c h e n R e f o r m a t o r e n g e h ö r e n d e n M a r t i n B U L L I N G E R angezeigt. 1 4 E i n e u n m i t t e l b a r e U r s a c h e d e r Ä n d e r u n g m a g d e r a m E n d e 1558 erfolgte T o d des bis z u m T o d e s t a n d h a f t e n L u t h e r a n e r s Georg H O F F G R E F F gewesen sein. 1 5 Sie k a n n a b e r a u c h m i t d e m i m J a h r e 1559 erfolgten Tod d e r W i t t w e des F ü r s t e n J o h a n n e s Z Á P O L Y A e r k l ä r t werd e n . N ä m l i c h I S A B E L L A , die g e m e i n s a m m i t d e m K a n z l e r Michael C S Á K I u n d d e m fürstlic h e n R e g i e r u n g s r a t V o r m u n d des u n m ü n d i g e n J O H A N N E S S I E G M U N D w a r , h a t t e es m i t d e n L u t h e r a n e r n gehalten. 1 6 I h r S o h n behielt eine Zeitlag n o c h d e n m ü t t e r l i c h e n G l a u b e n u n d n a h m i m F r ü h l i n g 1563 i n K r o n s t a d t n o c h a u s d e r H a n d eines L u t h e r i s c h e n P a s t o r s d a s A b e n d m a h l ; s t a n d a b e r s c h o n z u j e n e r Zeit g e m e i n s a m m i t d e n K l a u s e n b u r g e r R e f o r m a t o r e n u n d d e n b e d e u t e n d s t e n U n t e r t a n e n u n t e r d e m E i n f l u s s des a n t i t r i n i t a r i s c h e n Georg B L A N D R Á T A . 1 7 Diese w i e d e r h o l t e B e k e n t n i s ä n d e r u n g der K l a u s e n b u r g e r finden w i r a u c h in d e n P u b l i k a t i o n e n d e r H e l t a i s c h e n D r u c k e r e i widerspiegelt. I m J a h r e 1559 liess m a n die für die S y n o d e in V á s á r h e l y g e s e t z t e n T h e s e n (Propositiones de coena Domini disputandae in synodo Vásárhelyiensi)18, d e n v o n F r a n z D Á V I D lateinisch abgefassten T e x t d e r
12 R M K I I . 76. T e x t a u s g a b e : G. D . TETJTSCH: Urkundenbuch der evangelischen Landeskirche A . B . in S i e b e n b ü r g e n . I . H e r m a n n s t a d t 1862; cf. S C H U L L E R U S a. a. O. S. 206. 13 R M K I L 77. 14 R M K I L 80. Ü b e r die A l t e n b u r g e r A u s g a b e : Magy. Könyvszemle. (Ungarische B ü c h e r s c h a u ) 1902. S. 6 1 . u n d Egyháztörténet (Zeitschrift , , K i r c h e n g e s c h i c h t e " ) 1959. S. 82 — 83. 15 A . P I R N Á T — F . V É G H : Új adatok Heltai Gáspárról (Neue A n g a b e n ü b e r K a s p a r H e l t a i ) . í r o d . t ö r t . K ö z i . 1956. S. 73.; Zs. J A K Ó : Újabb adatok a kolozsvári Heltai-nyomda kezdeteihez (Neue D a t e n ü b e r die A n f ä n g e d e r K l a u s e n b u r g e r H e l t a i - D r u c k e r e i ) . M a g y . K ö n y v s z l e . 1961. S. 60 — 65. 16 Die B e z i e h u n g e n I S A B E L L A S m i t d e r L u t h e r i s c h e n R e f o r m a t i o n schildert a m b e s t e n jenes t i t e l b l a t t l o s e lateinische Versheft, dessen Verfasser die v e r w i t t w e t e F ü r s t i n u n d d e n K a n z l e r C S Á K I i n je einer Ode b i t t e t , bei d e m j u n g e n F ü r s t e n die Z u s a m m e n b e r u f u n g einer S y n o d e ( v e r m u t l i c h d e r S y n o d e v o n T o r d a ) z u e r w i r k e n , u m die L e h r e d e r h e l v e t i s c h e n A n h ä n g e r d o r t z u schlichten. Cf. J . F A Z E K A S : Pótlások Szabó Károly Eégi Magyar Könyvtárának I—III. kötetéhez. M á s o d i k k ö z l e m é n y . ( N a c h t r ä g e z u d e n I — I I I B d e n v o n K . SZABÓS R M K . Zweite Lieferung). Az Országos Széchényi K ö n y v t á r E v k ö n y v e 1960 ( J a h r b u c h des L a n d e s b i b l i o t h e k S z é c h é n y i 1960) B p . 1962. S. 179. 17
18
R É V É S Z a. a. O. S.
116.
P . M E L I U S h a t diesen a n g ä b l i c h K l a u s e n b u r g e r D r u c k i n s e i n e m 1564 i n D e b r e c e n erschienenen u n d H E B L E R S Prévis confessio angreifenden Schreiben u n t e r d e n T i t e l Refutatio confessionis de coena Domini ( R M K I L 90. fol. k 2 r ) z i t i e r t . E s ist a b e r möglich, d a s s M E L I U S hier a u f die u n g a r i s c h verfasste Beschlüsse d e r M a r o s v á s á r h e l y e r S y n o d e h i n d e u t e t , n u r e r w ä h n t e r d e n T i t e l i n lateinischer Ü b e r s e t z u n g . Cf. A n m e r k u n g 20.
380
Magyar
Könyvesház
Vásárhelyei' Beschlüsse (Defensio orthodoxae sententiae de coena Domini)19 und die ungarische Abfassung derselben (Az Urnac vaczoraiarol való közönséges keresztyéni vallás)-0 abdrucken. Diese Publikationen verkündigten ausschliesslich die Lehren der helvetischen Auffassung. Dasselbe gilt für die in 1563 erschieneneTarcal—Tordaer Konfession (Gompendium doctrinae christianae), welche eigentlich eine abgekürzte und zum Teil umgearbeitete Abfassung der in 1560 herausgegebenen Gonfessio von Théodore de BÈZE darstellt. 21 Chronologisch folgte noch eine helvetisch gesinnte Erklärung: die der Heidelberger akademischen Professoren, die bezüglich der Abendmahlkontroverse im September 1564 an die Klausenburger Pastoren abgeschickt und daselbst unter dem Titel Epistola professorum theologiae inclytae academiae Heydelbergensis abgedruckt wurde. 22 Aber ein Jahr später wurde der Heidelberger Katechismus mit der Approbation des Fürsten und einer Dedikation an ihn schon in Anpassung an die antitrinitarischen Lehren herausgegeben und im Anhang auch der von BLANDRATA und DÁVID gemeinsam verfasste Beschluss von Marosvásárhely (Sententia Concors) mitgeteilt. 23 Aus diesem Überblick folgt, dass unsere Klausenburger MELANCHTHON-Publikation nach dem Aprilmonat 1560 allein die helvetische Auslegung des Abendmahls unterstützen durfte. Hingegen hat Kaspar HELTAI der Ältere nach 1565 die Druckerei gänzlich in den Dienst der antitrinitarischen Lehren gestellt. Nachdem aber die Melanehthonsche Briefsammlung dem Inhalt nach damit nicht in Verbindung gebracht werden kann, muss der Zeitpunkt des Druckes vor 1565 gesucht werden. 24 Die in Fragment enthaltenen Briefe zeigen, dass MELANCHTHON mit der Absicht, die Parteien zu einigen, gewisse Zugeständnisse zugunsten der helvetisch gesinnten Abendmahlslehre getan hat, u. zw. hauptsächlich im Gebrauch der termini. Das widerspiegelt sich im letzten noch erhaltenen Brief, in dem an BULLINGER, dessen Adressat in den 50iger Jahren gerade durch sein zuerst im Manuskript und später auch im Druck verbreitetes Werk Libellus epistolaris auf ungarischem Boden als Zwinglianer bekannt war. Auch in weiteren zwei Stücken der Sammlung untersucht er den Ursprung der termini, d. h. die verschiedenen Benennungen des Abendmahls. Eins von beiden, das vom 1. Nov. 1559 datierte, hängt mit der Disputation von zwei berühmten Professoren der Heidelberger Akademie, dem der Lutherischen Lehre treu hingegebenen Tilemann HESSHITSEN (HESHUSIUS) und dem mit der helvetischen Lehre sympathisierenden Wilhelm KLEBITZ (CLEBITIUS) zusammen. Ihr Streit war gerade in den letzten Lebensmonaten MELANCHTHONS am heftigsten und hatte schliesslich die endgültige Abkehr des Heidelberger Professors von der Lutherschen Lehre zur Folge. Kurfürst FRIEDRICH I I I . hiess die Gegner schweigen und bat MELANCHTHON zum Schiedsrichter. MELANCHTHON un19 20
RMK I L 81. Bibliographische Beschreibung: Magy. Könyvszle. 1878. S. 264. JAKAB a. a. O. Bd. I I .21S. 30. SzTRiPszKY a. a. O. Nr. I. 1800/7. RMK I L 310. Ungarische Übersetzung bei A. Kiss: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései (Beschlüsse der im XVI. Jhd. abgehaltenen reformierten Synoden in Ungarn). Bp. 1882 S. 286—411. Über seine Quellen: RÉVÉSZ a. a. O. S. 115 — 116. 22 RMK I I . 96. 23 RMK I L 99. Cf. ZOVÁNYI Jenő cikkei a Theologiai Lexikon részére a magyar protestantizmus történetéből (Die Artikel J. ZOVÁNYIS für das Theologische Lexikon aus der Geschichte des ungarländischen Protestantizmus). Bp. 1940. S. 181. 24 Es ist schwer aus geschäftlichen Gründen zu denken, dass in den 1560-er Jahren aus der Druckerei Kaspar HELTAIS des Älteren eine Publikation mit entgegengesetzten Gesinnung erschienen wäre. Nach 1570 aber, als die CensurVerordnung Stephan BÁTHORIS die Herausgabe von Konfessionellen Streitschriften verboten hatte, war HELTAI bis zu seinem Tode gezwungen, seine Druckerei mit dem Druck von historischen Gesängen und anderen auf dem Markt gangbaren Prosaheften zu sichern.
Magyar
Könyvesház
381
t e r s u c h t e d e r R e i h e n a c h die bei H E S S H U S E N g e b r a u c h t e n , d a s A b e n d m a h l betreffend e n termini (conversio, t r a n s s u b s t a n t i a t i o , u b i q u i t a s ) u n d wies n a c h , d a s s diese bei d e n a l t e n kirchlichen Schriftstellern u n b e k a n n t w a r e n . HESSHUSENhabe d e m n a c h die T r a d i t i o n d e r b e w ä h r t e n A u t o r e n , „ p r o b a t i v e t e r i s c r i p t o r e s " — n a m e n t l i c h die d e s O R I G E N E S , CLEMENS ALEXANDRINUS, ANUS, B E D A ,
AUGUSTINUS, AMBROSIUS,
BASILIUS, NAZIANZBNUS, THEODORETUS
PROSPER,
DIONYSIUS,
TERTULLI-
— verleugnet.25 Dieselbe
Beleh-
r u n g e r g i b t sich a u c h i m Brief v o m 19. März 1560 a n J o a n n e s C R A T O , WO é r die L i s t e m i t zwei w e i t e r e n N a m e n , T H E O P H I L A C T U S u n d A V E N T I N U S e r g ä n z t e . Seine B e h a u p t u n g e n unterstützte er m i t je einem Zitat aus den W e r k e n der genannten Autoren. Diese zwei Briefe r ü c k e n d i e B e w e g g r ü n d e u n d d i e A k t u a l i t ä t d e r P u b l i k a t i o n unseres F r a g m e n t s i n ein besonderes L i c h t . E s i s t a n z u n e h m e n , dass die z u m e i s t m ü n d lich, m a n c h m a l in h a n d s c h r i f t l i c h e m Briefwechsel ausgefochtenen Glaubensstreitigkeit e n n i c h t n u r bei d e n K l a u s e n b u r g e r n , s o n d e r n a u c h bei d e n polemisierenden L u t h e r a n e r n S c h r i t t für S c h r i t t a u c h i n g e d r u c k t e n P u b l i k a t i o n e n zu verfolgen i s t . A u s dieser P e r i o d e k o m m e n i m Z u s a m m e n h a n g m i t d e n A b e n d m a h l s t r e i t i g k e i t e n drei in K r o n s t a d t erschienene D r u c k e i n B e t r a c h t . D i e G r u n d t e n d e n z aller drei Schriften w a r , d e n L u t h e rischen U r s p r u n g , die O r t h o d o x i e d e r R e f o r m a t i o n b e i d e m s i e b e n b ü r g i s c h e n Sachsent u m zu beweisen. M a n k a n n a b e r b e m e r k e n , dass sie sich b e i d e r R e c h t f e r t i g u n g d e r L e h r e n n i c h t n u r a u f L U T H E R , s o n d e r n b e t o n t a u c h a u f M E L A N C H T H O N S A u t o r i t ä t beriefen. So liess m a n i m J a h r e 1556 in K r o n s t a d t ein früheres W e r k M E L A N C H T H O N S , Sen.tentiae veterum de coena, erscheinen: eine Z i t a t s a m m l u n g a u s d e n Schriften d e r a l t e n christlichen Schriftsteller z u r B e g r ü n d u n g d e r v o n L U T H E R v e r t r e t e n e n A b e n d m a h l s lehre. 2 6 A u s d e n S c h r i f t e n d e s C Y R I L L U S , C H R Y S O S T O M U S , E U G E N I U S , V U L G A R I U S , C Y P -
R I A N U S , H I L A R I U S u n d I R E N A E U S b r i n g t d a s W e r k Z i t a t e verschiedenen U m f a n g s . Diese S a m m l u n g spielte a u c h i n d e r E r w i c k l u n g M E L A N C H T H O N S eine e n t s c h e i d e n d e R o l l e . Schon im J a h r e i h r e r E r s c h e i n u n g , i n 1530 h a t t e sie sich eine scharfe K r i t i k v o n O E C O L A M P A D I U S zugezogen, d e r i n seinem Dialógus ebenfalls Z i t a t e aus a l t e n Quellen z u m Beweis des helvetisch-Zwinglianer S t a n d p u n k t e s a n z u f ü h r e n s u c h t e . M E L A N C H T H O N w u r d e d u r c h diesen Angriff z u w e i t e r e n Quellenforschungen v e r a n l a s s t , d e r e n F o l g e eine allm ä h l i c h e Ä n d e r u n g g e r a d e seiner Auffassung v o m A b e n d m a h l w a r . I n der zweiten H ä l f t e seines L e b e n s w a n d t e er sich sogar v o n d e r L u t h e r i s c h e n L e h r e ab. 2 7 N i r g e n d s finden wir einen Beweis dafür, d a s s die Siebenbürger D i s p u t a n t e n d i e K r i t i k d e s O E C O L A M P A D I U S g e k a n n t h ä t t e n . T a t s ä c h l i c h h a b e n d i e L u t h e r a n e r , als sie in 1556 bei d e r A u s g a b e v o n •Sententiae veterum de coena z u m Beweis ihrer O r t h o d o x i e sich a u f M E L A N C H T H O N S A u t o r i t ä t beriefen, eingentlich einen früheren, ü b e r h o l t e n S t a n d p u n k t des Verfassers i m A u g e gehabt. D a s in gedruckter F o r m publizierte D o k u m e n t brachte die Klausenburger R e f o r m a t o r e n offen Sichtlich in Verlegenheit. Sie w e r d e n wohl i n derselben L a g e gewesen sein wie Gall H U S Z Á R , der i m J a h r e 1557 B U L L I N G E R b a t , M E L A N C H T H O N ZU einer k l a r e n F a s s u n g seiner zweideutigen u n d d u n k l e n T h e s e n bezüglich die A b e n d m a h l s l e h r e zu veranlassen. 2 8 I n dieser A n g e l e g e n h e i t b e s t a n d in diesen J a h r e n eine u n m i t t e l b a r e Verb i n d u n g zwischen d e m , , p r a e c e p t o r c h a r i s s i m u s " u n d d e n u n g a r i s c h e n R e f o r m a t o r e n
25 Die A u f z ä h l u n g d e r K a m e n d e r a l t e n christlichen Schriftsteller erfolgte hier n a c h d e m O r i g i n a l t e x t . Ü b e r d i e K o n t r o v e r s e i n H e i d e l b e r g : Mehmehthons Werke in Austvahl, a. a. O. S. 482. 26 R M K I L 68.
" S P E R L a, a, O. S. 172 — 174. 28 D e r Satz Gall H U S Z Á R S l a u t e t : , , O p t i m e faceres si e t D . P h i l i p p u m M e l a n e h t h o n e m adhortaberis, u t suam iam t a n d e m sententiam aperte ederet et publiearet tempestive •de S a c r a m e n t o E u c h a r i s t i a e . D i s s i m u l a t i o e n i m ipsius n o n p a r u m discriminis p e p e r i t h a c t e n u s Ecelesiae C h r i s t i " . Cf. SÓLYOM a. a. O . S. 184.
7 Magyar Könyvszemle
Magyar
382
Könyvesház
Severin SCUI/TETI, und später Hans R I B I N I haben in ihrer Kirchengeschichte ohne Quellenangabe ein MELANCHTHON-Zitat mitgeteilt, das an gewisse Ungarn (,,ad quosdam Ungaros") adressiert war.29 Die Datierung hat BRETTSCHNEIDER, der den Text auch in das Corpus Reformatorum aufnahm, auf den 4. Februar 1560 versetzt. 30 Diese Schrift befasst sich mit der Geschichte und dem Ursprung der verschiedenen Benennungen des Abendmahls (coena Domini, eucharistia, missa); inhaltlich aber stimmt sie mit dem einschlägigen Kapitel De coena Domini des von MELANCHTHON im Jahre 1554 in Wittemberg erschienen Examen ordinandorum überein. 31 Der unmittelbare Zusammenhang mit MEIANCHTHON kommt auch in der Bemerkung bezüglich seines Todes und Begräbnisses bei der Datierung des Briefes an CRATO zum Ausdruck, welche in keiner sonstigen Ausgabe dieses Briefes aus dem XVI. oder einem späteren Jahrhundert vorkommt. Diese Bemerkung wurde von jemandem eingeschoben, der des verschiedenen MEIANCHTHON kurz nach seinem Tode und mit persönlicher Betrofenheit gedachte. Es ist nicht ausgeschlossen, dass MEIANCHTHON kurz vor seinem Tod einige von ihm selbst ausgewählte Werke und auch einige kürzere Manuskripte und Briefe den Klausenburgern zugeschickt hatte, die geeignet waren, gegenüber seiner früheren lutherisch gesinnten und in Siebenbürgen wiederholt erschienenen Sammlung Sententiae veterum de coena seinen veränderten, nunmehr helvetischen Standpunkt zu rechtfertigen. Der Text zwei weiterer Publikationen der Kronstädter, so auch der Text der Approbatio reformationis ecclesiae Goronensis ac totius Barcensis provinciáé — mit je einem Brief von LUTHER, MELANCHTHON und BÜGENHAGEN — wurde ursprünglich zur
Bekräftigung der Honterschen Reformation in Wittenberg, u. zw. in 1543 datiert. Károly SZABÓ datierte die gedruckte Ausgabe, da ihm kein Exemplar in die Hände gekommen war, auf das J a h r 1543. Nach Untersuchung der Drucktypen der Kronstädter Druckerei ergibt sich, dass sie nur nach 1557, und wegen der darin bestehenden Zusammenhänge mit den Abendmahlstreitigkeiten sogar erst um das Jahr 1563 gedruckt werden konnte. 32 In diesem Jahr erschien nämlich eine dritte Kronstädter Publikation, Brevis confessio de sacra coena Domini ecclesiarum Saxonicarum et coniunctarum in Transylvania, von Mathias HEBLER; dem evangelischen Superintendenten von Hermannstadt zusammengestellt. 33 Darin sind an erster Stelle die Propositiones de coena Domini, eine in 14 Punkte verfasste, das Abendmahl betreffende Erklärung der am 6. Februar 1561 in Mediasch abgehaltenen Lutherischen Versammlung, das sogenannte Mediascher Glaubensbekenntnis zu finden. Diese Erklärung beruft sich nicht nur auf LUTHER, sondern auch auf MELANCHTHON: „Quam quidem confessionem non dubitamus consentire verae doctrinae vestrarum Ecclesiarum, cum ingénue agnoscamus, nihil in nobis esse, quod non vestris piis et paternis institutionibus, et in primis scriptis reverendi patris Lutheri et praeceptoris charissimi Philippi Melanthonis acceptum ferri debent". 34 Die Brevis confessio enthält ausser dem Glaubensbekenntnis auch das Protokoll der Mediascher Versammlung, das H E B L E R im Namen des Fürsten JOHANNES SIEGMUND als Manu-
29
S. SCULTETI: 'Yjióuvnua, sive admonüio brevis ad christianos. Bartphae 1599. RMK I L 292. fol. 49. J . R I B I N I : Memorabilia ecclesiae Augustanae confessionis in regnoHungáriáé. Bd. I. Posonii 1787. S. 173 — 175. 30 CR I X , Sp. 1039 — 1040. 31 CR. X X I I I , Sp. 6 0 - 6 7 . 32 RMK I L 31. Den Zeitpunkt der Herausgabe der Approbatio hat G. BORSA mit Hilfe typographischer und historischer Gesichtpunkte mit höchster Wahrscheinlichkeit auf 1564 datiert. 33 RMK I L 89. 34 A. a. O. fol- A 4*.
Magyar
Könyvesház
383
s k r i p t a u c h d e n U n i v e r s i t ä t e n in W i t t e n b e r g , Leipzig, R o s t o c k u n d F r a n k f u r t a n d e r O d e r z u g e s c h i c k t h a t t e . A u c h die A n t w o r t d e r Professoren k a m in die D r u c k s c h r i f t . D a s s sich die Brevis Confessio a u f M E L A N C H T H O N beruft, beweist wieder, d a s s seine A u t o r i t ä t i m L a u f e d e r j a h r e l a n g a n d a u e r n d e n S t r e i t i g k e i t e n als Beweis a n g e f ü h r t w e r d e n k o n n t e . 3 5 D a s s e l b e e r g i b t sich a u c h a u s einer u n s c h e i n b a r e n i n h a l t l i c h e n Ü b e r e i n s t i m m u n g zwischen e i n e m S a t z d e r Brevis confessio u n d des K l a u s e n b u r g e r M E L A N C H T H O N - F r a g m e n t e s : d e r Brief a n C R A T O , i n welchen zu A u f h e l l u n g v o n Zweifeln d a s H e r a n ziehen d e r erudita antiquitas e m p f o h l e n w i r d , e n t h ä l t einen griechischen exegetischen F a c h a u s d r u c k . A m E n d e des Briefes s c h r e i b t n ä m l i c h M E L A N C H T H O N , i n d e m er i h m eine w e i t e r e Lieferung v o n Belegstellen v e r s p r i c h t : „ M i t t a m c u m p r i m u m p o t e r o m u l t o r u m v e t e r u m dicta. F u i t enim mihi curae, u t q u a n t u m possem a n t i q u i t a t e m et inquir e r e m , et c o n s i d e r a r e m , cuius e n a r r a t i o n o n est a s p e r n a n d a , c u m d i s s e r i t u r neqiQrjTov xai ôiavoiaç ", 3 6 D i e griechischen W ö r t e r , die i m W ö r t e r b u c h als „ A u s s a g e " , „ S i n n e " wied e r g e g e b e n sind, b e d e u t e n d e n v o m Verfasser d e r Stelle, h i e r d e n v o m B e s c h r e i b e r des A b e n d m a h l s g e m e i n t e n Sinn, die v o n i h m gewollte D e u t u n g . F ü r u n s ist d e r erste A u s d r u c k nsQi QfjTov d e r wichtige. Seine D e u t u n g h a t M E L A N C H T H O N selbst, als G e g e n s a t z z u r ü b e r t r a g e n e n , t r o p i s c h e n D e u t u n g einer Stelle, i n einer i m J a h r e 1560 w o h l für seine H ö r e r b e s t i m m t e n A u f z e i c h n u n g folgendermassen a n g e g e b e n : „ C o n s i d e r a n d a est i n t e r p r e t a t i o v e r b o r u m Christi, q u a e a b aliis xarà ro QYJXOV, a b aliis xarà rqónov a c c i p i t u r . Nee sunt plures interpretationes q u a m duae".37 D e r griechische A u s d r u c k Tièoi QTITOV t a u c h t a u c h i m 6. P u n k t d e r a m 6. F e b r u a r 1561 d a t i e r t e n M e d i a s c h e r Confession auf. H i e r w i r d d a v o n g e s p r o c h e n , d a s s die K a t h o lischen ( p a p i s t a e ) die R e c h t f e r t i g u n g , h i n g e g e n die A n h ä n g e r d e r h e l v e t i s c h e n Reform a t i o n (czvingliani) die v o m A b e n d m a h l b e r i c h t e n d e n Bibelstellen k o n f u n d i e r t h ä t t e n . D i e A n h ä n g e r L U T H E R S h ä t t e n n i c h t die allegorische, ü b e r t r a g e n e D e u t u n g d e r W ö r t e r , s o n d e r n die w ö r t l i c h e ins A u g e gefasst. „ D e p l o r a m u s m u l t o r u m a u d a c i a m , q u i p r o p t e r v i t a n d a a b s u r d a r a t i o n i s , d i s c e d u n t a m a n i f e s t o v e r b o , e t plausibiles i n t e r p r e t a t i o n e s c o m m i n i s e u n t u r , sicut P a p i s t a e in a r t i c u l o J u s t i f i c a t i o n i s , e t Czvingliani in h a c sacrat i s s i m a Coena fecerunt. N o s a u t e m c a p t i v a n t e s r a t i o n e m in o b s e q u i u m Christi, ro ofjrov v e r b o r u m Coenae ex a n i m o a m p l e c t i m u r " . 3 8 E s W ä r e d e n M ü h e w e r t , n a c h z u s e h e n , o b diese A u s d r ü c k e bei d e n u n g a r l ä n d i s c h e n R e f o r m a t o r e n u n d H u m a n i s t e n des X V I . J a h r h u n d e r t s allgemein g e b r a u c h t w u r d e n , o d e r o b es p e r s ö n l i c h e , i m p r o v i s i e r t e B e z e i c h n u n g e n M e l a n c h t h o n s w a r e n . Die A n t w o r t a u f diese F r a g e w ä r e selbst in l e t z t e r e n F a l l n i c h t h i n r e i c h e n d , u m die chronologische Reihenfolge d e r bei d e n Siebenbürgischen D r u c k s c h r i f t e n zu e n t s c h e i d e n . D o c h schein e n die T e i l n e h m e r d e r V e r s a m m l u n g i n Mediasch, n a m e n t l i c h H E B L E R , der Z u s a m m e n steller d e r Brevis confessio, die K l a u s e n b u r g e r MELANCHTHON-Publikation b e r e i t s g e k a n n t , u n d diesen exegetischen F a c h a u s d r u c k u n d seine A n w e n d u n g z u r U n t e r s t ü t z u n g ihrer B e h a u p t u n g e n bereits v o n M E L A B C H T H O N ü b e r n o m m e n zu h a b e n .
35 E i n hingeworfener S a t z v o n MELIITSZ zeigt ebenfalls, d a s s die A u t h o r i t ä t M E L A N C H T H O N S ein w i c h t i g e r F a k t o r i n d e n u n g a r l ä n d i s c h e n G l a u b e n s s t r e i t i g k e i t e n w a r . I m J a h r 1564 wirft er i n seiner Refutatio a n H E B L E R s e i n e m G e g n e r vor, d a s s e r n i c h t e i n m a l die L e h r e M e l a n c h t h o n s g e a c h t e t h a b e : „ M a t t h i a e H e b l e r Confessio a b i p s a v e r i t a t e s c r i p t u r a e s a c r a e , a P a t r u m O r t h o d o x o r u m , a b ipsius P h i l i p p i M e l a n c t o n i s confessione differt, falso ergo v e r i t a t i s t i t u l u m e t p a l l i u m m e n d a c i o suo t r i b u i t " ; cf. R M K I L 90. fol. C 8 ' . 36 A . a. O. fol. A 7v. 37 C R I X , S p . 1089. 38 A . a. O. fol. D 2v.
7*
384
Magyar
Könyvesház
SCRIPTA Q^VAEDÁM
MAGNI
ILLI VJ P H Î L I P P i MELANTHONÎ^
Víri oprími ac dQdiífinri,fan<íiaf íz* \iú ac mtrm memoria drgnífsirru, quíbus marufeíhTsíme decfarauir» quid de íac ra Dormni Ccena ícn fen r: cuíus excmpíu qirf# iíbec píus cítra terror cm fcquí porerit. PHILÍP, MEtAMTH, % cfpcrâ i*m verne*tiofci'cuift Chr ift© máortoi Exliíigw Juceip ne pacare tuai% f
PSAIM
CXIII.*
Non aobis Domine non nobis, Scd Nomíni uiodagbmru.
Seite 1. des Melanehthon-Fragments (Satzspiegel 64x115 mm)
Magyar
Könyvesház
385
Nach dem Gesagten ist also anzunehmen, dass die vorgeführte Klausenburger MELANCHTHON-Publikation nach 1560, spätestens um das J a h r der Heblerischen Brevis confessio erschien. Das persönliche Anhängsel in der Datierung des Briefes an CBATO, wie auch das parallele Auftauchen des zitierten griechischen exegetischen Fachausdrukkes dürften zur Annahme veranlassen, dass die Publikation schon im Jahre 1560 oder Anfang 1561, in den Monaten nach MELANCHTHONS Tod gedruckt wurde. BÉLA HoiiL
