MAGYAR \^- KÉPES RíADASA :: --^ :'3&?"^- MÍKSZÁÍH KALMAN

MAGYAR KÉPES RíADASA MÍKSZÁÍH KALMAN

::— --^

\^-

:'3&?"^-

'<\ '•:'"'

Tüí

K^ltT/

^SSl«y'M

wns

jhtBü

MAGYAR REGÉNYÍRÓK KÉPES KIADÁSA Szerkeszti és bevezetésekkel

ellátja

MIKSZÁTH KÁLMÁN

39. KÖTET

A LEGNAGYOBB BOLOND Irta

RÁKOSI JENÓ

BUDAPEST

FRAN magytr

K Ll

N-TÁRSU LAT

írod. intézet és

1906

könyvnyomd*

A LEGNAGYOBB

BOLOND REGÉNY

IRTA

RÁKOSI JENÓ

CZIGÁNY

DEZS

RAJZAIVAL

^


u BUDAPEST

FRAN K Ll N-TÁRS U LAT magyar

írod. intézet és

1906

könyvnyomda

pH

Minden jog

fentatlva.

^rary SEP 25 1967

Franklin-Társulat nyomdija.

RÁKOSI JEN. 1

A féle

843—.

hatvanas évek elején a czukor-utczai Ozinger-

szegényes és olcsóságáról hirhedt

ben, melyet szegénysorsú löttek

el,

csontos

volt

látható. Túl

szikár,

magas,

lehetett a húsz esz-

tendn, de mintegy harmincának volt-e vagy egyéb,

vendégl-

egyetemi tanulók özön-

magányosan, félrehúzódva egy ifjú

kis

látszott.

Jogász

senki se tördött vele.

Hiszen

semmi különös nincsen

rajta,

csak az, hogy az egyik

szeme örökké be van hunyva. Mit tudhatta

még akkor többet

lát

valaki,

ebbl

valamennyien

hogy

azzal a másik

a világból, mint az

azt

szemével

Ozinger vendégei

?

Sokáig volt ott törzsvendég anélkül, hogy csak

némileg

is

feléje fordult volna valakinek a figyelme,

míg végre elérkezett egy nap, hogy minden szem

VI

t

nézte

ember

minden

és

ott

t

mutogatta

a

másiknak.

Ez 1

nap pedig csak

a

be

úgy következhetett

866-ban, hogy eltte való este az Jlesopus czímü darabot adták a Nemzeti Színházban és az üde

uj

költészet,

mely a cseng-bcngó rímekben

mbl

tikus

maga

tört ki a zajos

félszem

írta a

s

Most az

fiatal

embert Rákosi Jennek

nemcsak az

mkedvel j

842-ben

miatt többször félbe

írt,

többé,

s

késn

íme

az

körökben, hogy Rákosi most

Yasmegyébl

a kinek a

fiú,

kellett

nélkül mégis Pestre jött, kicsit

hanem

való,

kenyérkereset

szakítania iskoláit,

de

harmadéve minden pénz és terv

szívós természet,

bokat

hívják,

mindent kezdtek tudni Ozingerben,

született,

Acsádról, hogy szegény

ha egy

az érde-

azok aztán egymásnak, hogy

s

aztán apródonként

emberek,

éves,

meg

másnap

tegnapi darabot, az «Aesopus»-t.

irodalmi és

24

tetszés, s

az öreg Ozinger büszkén súgta

mesebb vendégeinek azt a

roman-

kiáradott, elbájolta a közönséget. Ele-

ervel

mentáris

írt

is,

hogy

sikerült,

hanem felkel

itt

valahogy elvégezze,

a jogot.

most

csillag,

Mellékesen dara-

már nem sjogász most már nem

kell

félteni.

Hát úgyis

volt.

Archimedes egy pontot keresett

VII

hogy

a földön kívül,

Rákosinak elég volt csak egy

hogy azon

földjébl, a

helyébl adva.

volt

helyébl kimozdítsa;

a világot

a lábát megvetve,

ne mozdítsa. Ez a

ki

A

J^laplú-hoz, s

friss itt

pont az irodalom

kis

kis

révén

hírnév

t

a világ

pont most megPesti

bejutott a

mindjárt kitnt, hogy hidegen itél

színekben gazdag, eleven, fordulatos és fleg

feje,

fegyelmezett tolla

ép

úgy képesíti publiczistának,

mint poétának. Gyorsan megismerkedett az akkori írói «

nemzedék

kikkel

jelesebbjeivel,

megalapítá a

Kávéforrás » kompániát, mely sok nyomot hagyott

akkoriban az

új életre

ébredt ország tevékenységé-

nek vonalain.

Nem

a

szokásos

Ezek

az

ifjak,

a

ers

szellemi

pihenni és

még

mulatságból

sznek,

az aktuális

fiKalab^-r*)

volt

új

is

tevékenyek,

napi kérdésekrl

beszélgetnek,

Különösen Rákosi dolgozik sokat otthon.

a

mert

s

alkot.

A

mi

a

úgy

meg.

szerkesztség-

Shakespeare-darabokat

közben eredetieket

ide

munkához buzdítják egymást,

se vesz kárba, Klic a Borsszem Jankó-ha rajzolja

és

lett

munka után jönnek

ötletet a párolgó kapucziner mellett elejtenek,

ben

az,

össze.

tart

kiknek szinte észrevétlenül Rákosi

a vezérük,

terveket

kompánia

kávéházi

kiket a nemzeti ragasztó,

koronázásra

fordít

már

s

VllJ

az ünnepi darabot,

írja

n. 1869-ben

szemlátomást

jelentsége,

Híre

Szent korona varázsá-t.

a

a

Kisfaludy-Társaság tagjai közé választja. Ugyanekkor

már elég ersnek

hogy

érzi magát,

a köréje

gylt

csoporttal saját lapot indítson, s így támadt a

írói

Deákpárti J{eform. Rákosiról kisül most, hogy gondos, körültekint

A lap

szerkeszt. ség.

körül karikacsapásra

gyl

a közön-

Mindjárt tekintélyes orgánum, mely irányítólag

De

hat a napi politikára.

lommal dédelgeti részben

írja

a

bár lankadatlan szorgavörös czeruzázza

lapját, olvassa,

Moloch

napi eledelét,

üres óráiban

Lelke szomjúsága nem a

a saját isteneinek áldoz.

zöld posztóval beborított deszkákhoz húzza, hanem a

sugólyukkal ketté szeltekhez.

mveit

a

:

Szerelem

többé

Színre

iskolájá-X,

Írja,

\rakói

a

színt,

egyre

baráhk-Sit,

Tatu

rossza

alkotások

sikere,

a «Ripacsos Pista

Oly

nem a

annyira

lohad,

végén

a

és

Shakespeare-i csábítja cl

hogy népszínmvet

írjon,

dolmánya »-t.

szereti

a

nem

elég

(mert

nála

a szenvedély),

hogy

darabírás,

még

színpadot

hanem fokozódik

már

a

melyek többé-kevésbbé, inkább

jelentékeny

romantikában mozognak. Csak egyszer a

írja szín-

neki

a

több kellene. Hát iszen Rákosinak csak kivánni

kell

IX

valamit

s

nyomban megvan.

Népszínház Lapját

s

1875-ben fölépült

Rákosi vállalkozott bérljének.

beolvasztotta

látott

nagy eréllyel

hogy

kitn

a

Pesii INapló-ha,

feladatához

új

s

A De

éves

hat

tud

is

kisült,

új

intéz-

vállalattá fejldött.

visszavonult

után

ciklus

pihenni.

Rákosi pihenni? Uj napilapot, a {Budapesti

Tíirlap-ot), alapított

mindjárt

jesen

az

a

hozzá

igazgató és elsrangú üzletember. Ért

jövedelmez

s

s

csakhamar

ez mindenhez. Hat év alatt felvirágzott az

mény

a

lapjáé

és

1881 -ben

irodalomé.

Ír

s

azóta tel-

mindenfélét,

tárczát, vezérczikket, aestétikai tanulmányt, színházi kritikát,

színmvet, még regényt

bolond czímmel

(s

is

írt

a

Legnagyobb

ezen a réven kerül ami gyjte-

ményünkbe).

Nem

csak

írt

sokfélét,

Az akadémia levelez

A

de

el

is

ért

sokfélét.

tagjának választotta 1892-ben.

millenniumkor nemességet kapott a királytól.

Az

utóbbi években pedig frendiházi taggá nevezte

Lapja

nagy

súllyal

biró,

mert

a

ki.

legolvasottabb

orgánumok közé emelkedett. Rákosi nem csak

a

lapjával és tollával szól

hozzá a közügyekhez, hanem

személyével

kiveszi

is

épúgy

mozgalmakban. Elnöke

a

részét a társadalmi

hírlapírói

irányítója a sajtó törekvéseinek. Sovin

Otthonnak

magyar

s

s ily

értelemben

agitál

állhatatosan. Egyébiránt alig van

közhasznú kérdés, amibe

ártaná magát

ne

bele

hasznos módon. Ráér mindenre, mintha száz keze volna. Szobor-bizottságokban tanácskozik. Újságírók

dolgában reprezentál. Idegeneket kalauzol, elolvasásokat tart az ország különféle városaiban. Proló-

gokat

a színházi megnyitásokra.

ír

Jótékony egyle-

tekben szónokol. Nemzeti gyjtések elé

lelkesít

ír

felhivásokat.

Szóval,

de

dalmi,

Magyarországnak nem politikai

és

kulturális

csak újabbi iro-

történetébe

lehetne belemélyedni, hogy ott Rákosi

ne találkoznék a kutató.

val

Bécs

ponton

mint

nyomai-

Bosco,

aki

egy ugyanazon órában és perczben mutat-

állítólag

kozott

St

Jen

sem

minden kapuján,

meg

jelenik

Rákosi

egyszerre

is.

sok

alakja

Mködésének

nyomai és eredményei befonják, beerezik a magyar közéletet szinte egészében.

Pedig Rákosi

nem

ked

is

Jen nem

kormányozta az országot,

volt ott közel, ahol ez történik,

positióban,

még

csak a

Ház

nem

állt

tagja

se

intézvolt.

Lentrl, észre nem véve, próbálta a munkát csekély eszközökkel.

Mint

az

terjeszkedett

alul,

ami

törzsével

ágaiban,

ahol

ákácz

nem

szélesebbre látszott,

látszott.

ntt

mint

Szívós,

és

fölül

hatalmas

XI

akaratú

férfi,

a sziklán

A

is,

tud akarni és keresztül

vágja

magát

ha a túlsó oldalon zöld gyepet érez.

mihez fogott, sikerült neki. Hogy ez szerencse

volt? Talán.

ersen

De

meglehet, hogy azért sikerült, mert

fogta, amit megfogott.

Mikszáth \álmán.

y

A LEGNAGYOBB BOLOND,

Ráköti

J.

:

A

legnagyobb bolond.

"EÍM

ki<*
(könyvalakban) mtgjehnt )8S2-hen.

:

ELSZÓ. Mini kéziratom margóján olvasom, ez elbeszélés els lapjait még 1875. februárjában írtam meg. Az az ambició támadt fel akkor bennem, hogy néhányunk ábrándját egy regény

fiatalkori

jöv

átadjam az utánunk leg azok

is

keretébe

fiatalságoknak,

foglalva,

hogy eset-

lelkesedjenek rajta.

És ez ábránd nem más, mint

a

magyarság esz-

méje, ez ország megmagyarosítása volt.

Akkor voltam búcsúzófélben utóbb

hat évvel attól,

egy

a mit

ve/ni.

ábránd

fiatalságomtól.

elbúcsúztam

teljesen

Ma

elváltam

s

fiatalságának lehet joggal ne-

férfi

Azt veszem azonban észre, hogy az az eljött velem idáig, s úgy látszik clkisér a

sírig.

Vállalkozásaimnak

cselekedeteimnek els és

és

utolsó oka volt mindig, az maradt írói,

ma, a

az

újságírói,

midn

fváros

tottrak

rá

a

ma

színigazgatói

is.

Rávitt az

pályára, és

a szinházi vállalatot a legjobb lelkes

látom,

ujság-vállalat

helyen

közönségének kegyében biztosí-

visszavisz

kényes

és

az

újságíráshoz,

nem veszedelem

st

az

nélküli

terére.

És ha

akkor,

1875-ben

ábrándommal

akartam

szolgálni

kötelék,

ambiciómat,

melybe

a

<

zönségével léptem,

ma

az üj viszony,

arra

regénynyel

írni

hogy

indít,

arról,

a

mi

nincs

e

a

munkával

becsvágyam, mint hogy a

«

akkor re-

lelkesített,

ma

érdekeit

a

kí-

régi maradt,
kidolgozásban a hirlapi szolgálatnak

mert

új

ambiciómat

Ha

tárgyának

lelkesedésem

vánom elmozdítani. Tárgyam tettem,

az

Budapesti Hirlap»-pal és kö-

ismét ábrándom szolgálatába hajtsam.

gényt akartam

s

koncessziókat

más célom, más

Budapesti Hírlap » szá-

mára s ez újság olvasóinak élvezetére egy lehetleg vonzó és érdekes elbeí^zálést írjak.*

Ha munkám

közlésével sikerül

ségét fokoznom a

melyben

zászlóját

nemes

e lap harcképes-

és hazafias küzdelemben,

lobogtatja,

gazdagon meg van

törekvésem jutalmazva.

E

szerény vallomások után

érzelmeknek

fölajánlva,

mvemet

a rokon-

elbeszélésemhez látok.

Káposztás-Megyeren, 1881. szeptember jj-én. T^ákpsi

*

E

regény

eredetileg a "Budapesti

FoJyamában jelent meg.

Hírlapi

Jen.

i88i-íki

év-

1.

FEJEZET.

(PlpUkc kUaiszony.)

Különféle bolondokról lesz ebben az elbeszélés-

ben

de tartok tle, a szerz intenciói ellenére

szó,

eldöntetlen

is

fog maradni, melyik a sok közül a

Mert ez

legnagyobb bolond

is

csak relatív foga-

lom s többé-kevésbbé voltaképen mindnyájan bolondok vagyunk, a kik itt lent bolyongunk ezen a

maga

is

szó

bolygó vakcsillagon. Nincs talán szó, me-

itéletképen

lyet «

srbben

használnánk, mint ez a

bolond*. Lear király mindenét elajándékozta,

címeit, rangját, királyságát. veleszületett, rajta

meg

neki,

rek

a

is

tapadt

Ez s

a

az egy «

mely mondta

cím,

bolond*

hogy mindenébl csak erre a szóra való jussa maradt meg. Nincs jobb kifejezés, mint a magyar nyelvé, a mely a passziót úgy fejezi ki, hogy « bolondja vagyok* (a lónak vagy az asszonynak, vagy a bornak stb.). A legboldogabb embevilágon pedig a «jó bolondok*, mert való-

ban czekmk vannak legkevesebb (bolondságaik*. Iparkodjatok tehát, hogy erre a sírversre tegyetek szert: «Jó bolond vala. rködj' fölötte béke angyala.*

Pipiske kisasszony épen Kordelia szerepét játszta

a

próbán

(egy

módon

megindító

szinpadon)

kisvárosi

szavalta a

s

rendkívül

következ sorokat: «Jó uram,

Nemzm vagy, A tartozást én Illik s

méltó

Vagyok,

:

fölneveltél és szerettél.

úgy rovom le, mint engedelmes

szeretlek,

mindenek

tisztellek

Mért mennek

fölött.

ha mondják.

férjhez nénéim,

Hogy csak téged szeretnek? Én ha egykor Tán férjhez mennék, akkor az, kivel Jegyet váltottam, bírni fogja

Szerelmem', gondom'

fél

s tartozásomat.

Úgy mint nénéim, hogy csupán atyámat Szeressem, férjhez nem megyek I»

Szép kék szemei ihletesen égtek, egyet cikázmidn új felelete következett, melyben bizo-

tak s

hogy úgy beszél, a mint érez, a villámot es követte s két nagy csepp gurult végig lágy vonalakkal rajzolt arczán. Lear hiú, leánya pedig büszke. nyítja,

kisasszony úgy el volt telve Kordelia léhogy ostoba Learje sem tudta megzavarni ihletében. Az igazgató egy színfal melll nézte a

Pipiske nyével,

próbát

elégedetlenül hallgatta

s

Nagyon szemébl kö-

Pipiskét.

A

játszik, nem nekünk való. nyek folynak alá s mégsem pityereg. Jeles szinész lesz belle valamikor, de kétlem, hogy ma este megindítsa a mi publikumunkat. Rettent érzéke

szépen

van az igazság iránt

A

míg

eszével

körül

nem

tud komédiázni.

a direktor így monologizált és gyakorlati

egy

járt,

s

igen

talpraesett

tapasztalati

igazság

addig Pipiske kisasszony befejezte jele-

netét és elhagyta a szinpadot.

De

a színpadi játék

hangulata

nem hagyta cl ót. Szeme mélységes vimeg volt zavarva. Nehezen árnyé-

zeinek kék tükre kolták be

e vizeket. Szép száját félig nyitva

pillái

Nyilván

felejté.

nem

kél, s

Hova

kat tartóztatni.

hogy egy-két sóhaj

érezte,

szivéb' vándorútra

akarta a légi utaso-

szálltak a sóhajok ?

A

poézis

a melynek mint szinész

hatalma uralkodott-e

rajta,

szolgálatában állott

Avagy szerepének van-e

?

mely vonatkozása magára Pipiskére? Pipiske még nagyon fiatal s nem végen

Keser

Thália papi szolgálatában.

pici

Jónás

vala-

állhat

igazgató

úr társaságában alig néhány hónapja játsza az «els

szendéket*. konairól

Neve nincsen

soha senkisem

fogástalanabb,

más, csak hallott.

a

magok

magafajtájabeli iránt rendszerint nyájas, a

érdekében

igazgatói

kivánni

szokták.

maga

vidám, szives, beszédes, mindenkor szor-

galmatos és pontos

Az

volt.

igazgató nagy figyc-

lemb-ín részesítette, a mi e^részt ellentétben

hatásáról

alkotott

s

ezért

másrészt Pipiske kisasszonynak pályatársainál,

igazgató kodni. siket

színészek

s

Jónás úr társaságával a

nem a

s

sokat használt

nemcsak a közönség, hanem az

kik

vénasszony,

név alá össze a

méltán feltnt,

nem

kegyében sem szerettek mással

Keser

állt

melyet magának a publikumra te-

a véleménynyel,

end

ki-

mint a milyennek az igazgató urak

A

körében

Ro-

Pipiske.

Magaviselete

ki

mindenféle,

osztoz-

vándorol

egy

egy kollektív

foglalható szolgálatokat teljesít

társaság

szerény fizetésben részesül. ez ócska asszonyságot

nem

körül, a mért valamely

Az is

igazat

megvallva,

a szolgálatokért tart-

melyeket jelenben

ják,

gény

salgó », majd

«

szakmájára

matrónák*

az

mely

érzék,

hallás.

így

került

mostani

ekképen

Mikor

a

legfontosabb

:

a

jónak

Pipiske

sorsára.

Egymásnak

az öreg asszonynyal szövetkezni.

látta

tár-

sor, elhagyta az

a

nézve

színészre

jutott

«

az évek gyarapod-

«kómika».

végül

anyai),

Gyermekazután

lett «naiv)>,

drámai szende »,

«

« fiatal

Sze-

múltjáért.

szinészéletet.

a

szerepeken kezdte, azután tával

hanem

tesz,

kiszolgálta

feje

de szerény igényeikhez ké-

kissé gyarló,

pest elégséges támasza voltak. Kcttejök fizetésébl

jobb konyha, jobb szoba

fdolog

volt,

telt,

nem

Pipiske

s

a mi az öregre nézve lakott egyedül, a mi

megint Pipiskére nézve volt a fdolog. Pipiske kisasszony, kinek szivét Kordelia

öltöz szobába

kissé összefacsarta, a színpadról az

E

ment.

szoba

—

ablakai

nagyvendégl nagytermében roska

nagypiaczára

deszkára

könyökölt ablakon át

s

az

piros

orral szaladgáltak az

szaporán

báttabbjai

a

szinpad

—

Pipiske

a

a kis vá-

ablak-

az

esett.

le-leszálltak,

A

melyen

eresztette,

utcára

az

hó

fölállítva

megnedvesült szemei tekin-

tetét

A

levén

szolgáltak.

sorsa

emberek dolguk téren

a

után.

csókamadarak

ha találnának valami csip-

kedni valót. Kordelia elmerengett ezen a mindennapi látványon

.

.

.

Úgy

nézte a csókát, ha minden

alaposabb ok nélkül rátévedt a szeme, mintha soha se látott volna ilyen madarat. Azután meglátta egy átellenes ház kéményét,

gott

égfelé.

nagyon

is

Azt

is

melybl

sr

megbámulta.

tetszett neki.

Hogy

füst

gomoly-

Ez épenséggel

tódul

ki

az

a

bo-

iondos

Mi

füst.

hajtja ?

Abból támad, hogy vizes

a forgács,

melyet a tzre vetettek. Eltölti a házat,

megmarja

a

gazdasszony szemét, azután iparkodik

kormos,

a

ki

csak

volna

erre,

hol

szárnya

fekete valaki

is

arra

utón úgy kóvályog, mintha vagy valami, pedig hát hol

hajlong

meglebbenti,

sincs belle.

hol mindig

;

a

m!nt a szél

a

szerint,

aztán egyszerre csak semmi

Csak a kémény száján legénykedik,

meg

van, mintha mindig az volna, pedig sohasem ugyanaz, mert mindig más meg más karika tódul el. És Kordelia elkezd lassan hajlongr.', s

valahányszor

új

füstkarika

gomolyodik

ki

a ké-

ménybl, mindannyiszor biccent a fejével és szint^ segít a kéménynek füstölögni. Csak biztatja, csak biztatja, s a kémény sem veszi tréfára a dolgot.

Az

elkezd

is

san

mereszti

a

Pipiskének úgy barátságo-

(legalább

integetni

tetszik), két fekete

szemét (füstlyukak)

vendégl ablakára

s

Pipiske inte-

getése tempójában elkezd valamely rég hallott dalt dúdolni, s csak integet a kéménynek, mely

kedvét

A

leli

?

dologban

s járja

füst kavarog, le-lecsap a

lére

ház hóval takart fede-

ilyenkor Pipiske nagyobbat kiált s biztatja

s

táncosát: ne hagyja magát! Hajlong 8 szinte áv-átugorni

hez

;

rzörny

a táncot Pipiskével.

táncra

látszik a

szilajodik,

nagy

már-már

a

is

erre a füst

téren

Pipiské-

sarkantyúja

pereg. «Cserr-cserr-cserr-cserr» hangzik

elbb

kan, majd hallhatóbban.

a

Pipiske keresi

is

hal-

kémény

csengetyt is, mely e pengésbe belebeleszól, de nem látja. Pedig jól hallja, st mindig jobban. Arca pirulni kezd, integet feje mártetején

a

10

már az ablakot vargásait

szemei

éri,

kisérik,

a

groteszk

füst

ka-

a muzsika («cserr-cserr-cscrr-

s

csengety egyre csiAzfín egy ers kavargó szél támadását Pipiske, mely egyenesen feléje tart s egy-

cscrr») egészen közel szól, a lingel látja

szerre nyel

.

.

.

addig

földre,

gel

boszorkányos táncát a kémény-

megállítja

de mire

;

a füst magaslataiból el

négylovas

szán

csörg

be a vendégl udvarába. nyek miatt lótás-futás, és

Keser

Jónás

mélázó

leesik a csilin-

kakasharangdíszével, aztán lett a jövevé-

Itt

a lótók-futók

közt vala

tudja miért.

is,

Pipiske kisasszony minden kissé

szeme

robogott ablaka eltt a

is

volt, talán

valószinség szerint

épen érzelgs

is,

a miért

aztár megesett rajta, hogy érzékei ilyen káprázatos

— nem

játékba keverték, ha

inkább

mint

nak,

is

annyira gondolatai-

hangulatának

oda magát

adta

martalékul.

Felocsúdván kábültságábój, a játéknak utána ereszutolsó

tette

ser Jónás az

öltöz

sóhaját

úr

s

kezébe vette szerepét. Ke-

kedv ábrázatát bedugta meggyzdvén, hogy senkit sem

pedig jó

ajtaján s

háborgat, beeresztette többi tetemét

végig

ment

is.

Egy párszor

a szobán, kipirult kezeit dörzsölgette,

egyet-egyet kanyarított a bajszán, köhentett

denféleképen piske

Nem

állásában,

nem

még kevésbbé érzelmeiben

volt

kisasszonynyal.

kásaiban,

mely mintegy tartózkodóvá

nem

s

min-

szeretett volna beszédbe eredni Pi-

nyilván abban, a

mirl

s

félszeggé

is

szo-

az ok,

tette,

beszélni óhajtott.

ha-

—

Ugyan ne tegyen úgy Pipiske mintha

szólt végre,

még nem tudná

kisasszony,

a szerepét.

— Maga szokta mondani, direktor hogy az ember szerepét soha sem tudhatja elég — De nem magának ám! Tudja lelkem, a szeúr,

a

jól.

reptudás a mi mvészetünk

alapja; ellenben mes-

terségünknek egyik ftámasztója a szerep nem-tudás.

Az

a

sok nyögdécselés, szemforgatás, az a kétség-

beesett kaszálás kézzel-lábbal

komédia, a míg a súgót

mind hézagpótló értjük. Közönmienk itt Dárdáson, :

az

meg nem

már mint a csupa mvészetnek veszi. Ez neki az igazi. Azért, lássa, soha sem tudunk vígjátékkal oly nagy hatást csinálni mint tragdiákkal. Mert a vígjátékba könny, ségünk pedig,

fürgeség, vidám gyorsaság és független, szabad ter-

mészetesség ber,

a

ki

kell.

ezt az olyan

egy gyönge cérnaszállal

lyukhoz kötve, a

Honnan vegye

cérnaszálat

s

nem

van

a

em-

sugó-

nem szabad ezt hanem állandó rette-

csak hogy

elszakasztania,

hogy valamely gyorsabb fordulatnál magától szakad el a szál. A tragédiában egy pár Hamlet-lépés, egy sóhaj, egy ah s több eféle szerencsésen pótolja a hézagot és hozzá tetszik is. Ezért jobb szeretjük játszani mink, a közönség gésben van,

pedig jobban szereti nézni. Pipiske

elször

eddig nem

t

p

elkomolyodott. Nyilván

kisasszony

hallotta

ez

igazságokat,

fogtak rajta.

mvészet helyes

nem

melyek azonban

Világos,

hogy e szerint de disz-

útjára vitte ösztöne

;

egyszer, tartózkodó játéka nem versenyezhetett társainak tragikus tolakodásával s könnyen krét,

arra kárhozik,

hogy föltünés

meg egy

tövises pályát,

son

mely ama kett epeszi szomjúságnál.

kül rosszabb az

—

Maga

és hirnév nélkül fus-

igazán

jó

ember,

nél-

direktor úr, hogy

el nem csap, hanem még hozzá igen lekötelez figyelemben is

javíthatlanságom mellett

részesít.

Ne

játszani.

Igazán

is

nemcsak

haragudjék rám.

Nem

természetem

tudok másképen

ellen

Sokszor

van.

már magamban, hogy rálicitálok Apolkisasszonyra, de mindig ki fog rajtam s aztán

föltettem lónia

meg

is

—

bántam, valahányszor megpróbáltam.

Apollónia jó szinész, nagyon jó színész. Apollónia ritkítja párját. Senki sem tud az ország-

ban úgy kézzel lábbal játszani, mint Apollónia. Apollónia szánalomra indítja az erdei vadat is. egy

Persze,

uram

húzta a fejét

—

mveltebb Ízlés

hirtelen

kitekintett s

az

Keser aztán

ajtón,

biztosabban folytatta

—

Jónás vissza-

mveltebb

ízlés közönség persze vonakodnék Apollónia kismegkoszorúzni.

asszonyt dárdásí

igazgatóknak,

De

már

nekünk,

mint

Apollónia kisasszony kincs.

Ez pedig végre is a fdolog S az igazat megvallva, bár nem vagyok épen szívtelen ember,

—

de tudtommal nincs

mvészek mérné vallva,

játszanak

ha

a világon színház, is

benne,

a

legjava

mely ne pénzért

—

az igazat mega mvészet isteni italát nem csupa jóságból és emberszeretetbl van,

ha Pipiske kisasszony úgy tapasztalja, hogy külömb figyelemben részesül nálam. Végre is, valahányszor játszik,

a

a

néztér mindig

teli

van

s

itt

pénztárnak semmi kárára. Mért-mért

léte nincs

nem minek :

:

hánytorgatnám.

A

ellene kifogásom.

:

dolog úgy van,

Meddig lesz úgy

s

nem keresem. De mert semmi

ismét annál

fogva

izIés színvonalára.

Pipiske

—

meg

sincsen állandó,

van.

—

Hódítson

tulaj-

eltekéit akaraton

az

ott,

személy

a hol

sem formál magának jogoí

szerint

senki

tásból

a tömegben, mert ez a biztosabb.

;

nem

leszállana a dárdási

is

Mindenféle megkívántató

donsága a nagy hatásra kívül

nincs

példálózni arról, hogy

szeretek

ha lelkem

ártana,

nekem

s

mikor változik

a hódí-

Pipiske kisasszony figyelme némi megrettenéssel szaladt

egy

Keser

hirtel«»,n

szélt,

Jónás megeredt nyelve után. Arczán

láng csapott

letlenül,

csak

sejtésképen.

A

fel.

de

azt csak félig értette,

Hogy

valahányszor

tölti

meg, hanem mégis valami,

kozik

s

hogy ennél biztosabb

Apollónia komédiás hatásával

egy értelmetlen közönség

a

de hogy

telik

játszik,

mit

Keser

be-

félig is csak töké-

szinház

nem

a mi

az

megjátéka

rá vonat-

maradandóbb az bilincselni magához

és

kegyí*.t.

A

kérdések egész

sora támadt föl agyában e dolgok hallatán, de hirtelen az utolsón találta kezdeni

— Ma megtelik szinház — Legyen nyugodt, megtelik ma — Hajlandó nekem dolgot bvebben megmagyarázni — Egészen bven magam sem tudom. Csak anya

is

?

is.

a

?

nyit

tudok, a mi közvetlen érinti az érdekemet

és ezt körülbelül el

—

is

Pipiske, Pipiske lelkem,

ban az ajtón

kívül s

a

is

mondtam.

— hangzott e

pillanat-

süket Borcsa néni rajok

is

'4

nyitotta az ajtót.

—

Kezddik

gyere-gyere szaporán.

—

Pipiske ösztönszerleg nél fogva

—

folyosón

át

szeme egy

a jelenésed Pipiske,

a kötelesség ösztöné-

indult a szinpadra.

Midn

egyik

másikon

ajtón

ki,

a

a

keskeny belépett,

pillanatra az udvarra tévedt, a hol két

legény jártatott két pár párolgó lovat, melyek szer-

számán tompán csörgött a kakasharang. Az udvar közepén pedig ott állt a szép mív úri szán. A csöndcsen, de szaporán havazó id estére kelve viharossá

A

vált.

kavargó szél

föl-föl

kapta

már földre hullott havat s újra megtáncoltatta a levegben. Itt tisztára söpörte az utcát, ott halomra hordta benne a havat. A jó dárdásiak azonban, úgy látszik, hozzá voltak szokva az ilyen mua

latsághoz 8 hét órára

megrakodtak a szinház szken mért helyei.

jól

nézterének különben

kissé

is volt épen ember ember hátán. Keser uram meglehetett elégedve, mert «a ház tele Jónás volt» tisztességesen tele volt a terembeli leveg-

Ha nem

nek nem valami nagy hasznára.

Az a

ütött-vetett

zenekar

maga mondókáját

kíváncsi

közönség

els jelenetének

s

a

elvégezte úgy, a hogy

függöny felgördülvén, a

elé tárta

Lear király országosztó

képét.

A

dolog elég jó benyomást tett. Learnak (aránylag) hosszabb volt ugyan a szakálla, mint királyi palástja, de annál rövidebb volt a lélckzete, a mi

azonban

öreg

színének hasznára

kisasszony mint Goneril

ruhát viselt

s

midn

vált.

uszályos vörös

Apollónia

bársony-

két kezét két mellére tette

s

'5

teste e részét

megmarkolván, megrázta egész többi

hogy megmutassa

tetemét,

tete rendkívüli voltát

a királyi apának szere-

igen szerencsésen

:

sikertilt a

közönség érdekldését a jövendk

dárdási

iránt

fölkeltenie. Pipiske kisasszony Kordeliára szeretett

volna valamely szines ruhát felvenni, ha csak gyenge

barackfavirág

szintit

is.

Ügy

érezte

próbákon,

í.

hogy valahányszor Goneril és Regán elkezdenek csalárdul hízelkedni s nagy szeretetekrl áradozni, de kivált mikor ez a gonosz tettetés Learnak jóJ esni látszott, hirtelen harag támad fel benre s röstelte, hogy le nem szólhatja álnok nyelv testvéreit rögtön (mert nincs benne a szerepében.) így némán várván aztán, hogy reá kertiljön a beezéd sora, lassan valamely dac keletkezett benne, mely hangját is merevebbé teszi olyanná, a hogy indulatának s nem olyanná, a hogy apja iránt való sze:

retetének

megfelel.

Röstelte

tehát

ártatlanság színébe öltözni, mert

olyan egészen ártatlannak.

a

nem

martíriumi

érezte magát

De már ebbl Keser

Jónás, kivel a dolgot közölte,

nem

engedett. Kor-

déliának fehér ruhában kell megjelennie. így jelenik meg mindentitt az egész országban, st egész

Burópában, mint ártatlan szenved. Pipiske tözött.

tehát a színészi

De már

azt

nem

hagyomány

szerint öl-

tudta megakadályozni, hogy

lángba ne boruljon az arca, a mikor gonosz testvérei elkezdték az öreg Leart

méreg csak

«

szeretni.*

Az

a kis

zott,

benne megint, szeme sziktáajka szólásra nyilt, de persze szerepében

n^m

volt

felforrt

—

ezen a helyen

szöveg.

Tehát nem szólt

i6

de igen szerencsésen

Ugyan,

És ezenkívül nagy

sikerrel

önkénytelen

:

reá Apollónia

licitált

akcióhoz.

az

járult

neki vaiami

sikerült

is

kisasszonyra.

sértdött lénagy szavú páthoszát az nyének vigyázó, szóban fukar, hangban kissé kemény egyszersége követte. Szavait nem Learhez, hanem inkább testvéreihez intézte, a mi élket Goneril

fokozta

az

8

által,

szembetnbb

foglalt helyet,

log a dárdásiakat

adtak

is

neki.

szivén

észre, s

Keser

de

jobb kézre

A

do-

Megértették

s

hogy szegény Pipiske e

Igaz,

nem

mögött

atyjától

találta.

(teljesen el levén

vette

hogy nem

és sujtóbb volt.

kis diadalt

falak

is)

ezt

találta ki

hanem velk szemben,

mcllettök,

igazat

(

játékkal

a

Jónás ott

foglalva)

áílt

csöndesen susogta magában:

a szin«

Sem-

ha nagy szinész nem

mit

nem

lesz

belle*. S a mint a játék tova haladt, rá-rá

értek a dologhoz,

ütött a fejével.

Meg néma

biztatgatása

a kinek

számára

Lelle

azonban vallanunk, hogy

kell

sem

kárba veszett Kordeliára nézve, a

néztér közönsége

figyelme,

mindent elfoglalt

sem

a szinfalak,

nem maradt

a játék s a darab.

Következett «

is

a direktor úr

a

mondat, mely már a próbán

megpróbálta* egy kissé: Jó urami

Nemzöm

A

vagy, fölneveltél és szerettél.

úgy rovom le, mint méltó: szeretlek, engedelmes

tartozást én

Illik

s

Vagyok,

tisztellek

Mért mennek

Hogy

mindenek

fölött.

férjhez nénéim, ha mondják,

csak téged szeretnek

?

Én, ...»

is

— Jí nevem Rákos]

J.

:

A

Persze Celesztin

legnagyobb bolond.

si.

lap.

«7

Mint valamely

Pipiske kisasszony megakadt. zsos érintésre fölkapta

ers

színpadról a

a

mereven

ez

egy

Ama

lanatban

fejér

fejér férfiarc tulajdonosa

— mert az egész csak

elkezdett tapsolni

elz

jára

A

férfiarcon.

szerepben

«én, ha egykor tán férjhez

következett:

nék.*

az

Arcát

szívéhez.

szeme nyllsebességgel szöközönség közé, a hol meg is

pír borította el s

kött állt

kezét

fél

vará-

a pil-

—

egy pillanat mve, közönség érdekldése már

a

s

ebben

men-

szavaknál annyira az okos Kordelia párt-

hogy

volt,

állt

mindenki

tapsba

a

szívesen

beleugrott.

Arról

hogy

mondatról,

a

«ha

egyszer

—

menne », önkénytel en

férjhez

esze

tán

járásának

—

minden eddigi szokása ellenére Pipiskének eszébe jutott egy vonzó arc, melyet már jó régen minden eladáson elkel helyen ott lát. Ehhez a meg-

—

emlékezéshez csatlakozott fogva

villámjárásánál

esetekben térése

ben

megállapítani

-

ki

tudná a gondolatok

eszmebeli

az

—

!

ily

annak, a mit a direktor déleltt az öltöz-

beszélt.

Van-e

a

kett közt valami

gés? És szeme kiröpült a néztérre fejér

láncolatot

eszébe való vissza-

E

arcot.

fejér

arc

tapsai

összefüg-

s ott találta a

pedig siettek

a

színész zavarát leplezni. Pipiske,

a

ki

sértett

érzelem

szemérmes háborgásával mondta

lányos ihletével, volt

el

elz

az

sorokat, zavarát csakhamar szerencsésen illesztette

bele szerepébe kissé

s

a taps

megszntével lágyabban

szégyenkezve folytatta:

Rákosi

J

:

A

legnagyobb bolond.

a

s

»

i8

«Én, ha egykor

Tán

férjhez

mennék, akkor

Szerelmem, gondom

s

kivel

az,

Jegyet váltottam, bírni fogja

fél

tartozásomat.

Úgy mint nénéim, hogy csupán atyámat Szeressem, férjhez nem megyek."

A

jelenet végén rendkívül izgatottan

Pipiske kisasszony a színpadot.

ban nem

igazgató,

azért

történt, a fenekére

Keser

hagyta

hogy mindannak,

ne lásson. Kereshette

Pipiske kisasszony a szinfalak körül.

rl nézte már ekkor Keser Jónás

is

mi

a

t

Rég más

az

el

Jónás azon-

már

hely-

eladást. Pi-

piske tehát bemenekült izgatott szívével az öltözbe,

hova azonban betérült,

csakhamar Apollónia kisasszony

még pedig nem ok

és

nem szándék

is

nélkül.

Apollónia kisasszony két orcáján kevesebb, piros

bársony ruhája elején pedig több volt a rizspor, mint a hogy Apollónia kisasszony kívánságának meg(Szertelen játéka az oka kétségkívül.) Sietett

felelt,

tehát

itt

a felesleget eltávolítani, ott pótolni a hi-

ányt.

Ez

munka azonban Szájának más munkát

koztatta.

a kis

csak kezeit foglaladott

a

«

hatásos

mvész.

—

hogy guta,

Ugyan, édes lelkem Pipiske, mi bajod volt, elakadtál? Azt gondoltam mindjárt megüt a (már

zönség

mint

elkezdett

tudom minek Azt mondják,

t.

i.

tégedet.) Szerencsére a kö-

tapsolni

tapsolt)

s

ezzel

valakit megláttál

egyáltalán

nem

eltakarta a zavart.

a

publikumban

és

No, én miattam ugyan lehetne els imádóm kisért lelke is, engem

az hozott ki a sodrodból. ott

(noha

•9

meg nem fejér ki

—

arca

ijesztene.

Nem

volna

mint annak a gavallérnak, a

akár

is,

farsangi

csengs-bongós szánon az eladást

az,

ha húszszor olyan

—

mulatság

lehetne

csörtetett

be Dárdásra, hogy

olyan

ne mulassza. Pipiske szivem, de ta-

el

lán csak nem tle ijedtél meg? Hiszen úgy gondolom hozzászokhattál már, mert úgy segéljen, itt látom, valahányszor csak játszol. Szép lovai vannak

—

—

hova porozza még a vállamat? de rám ugyan hijába kacsintana. Nem tudod a nevét Pipiském galambom? Azt gondolom, ez a mi patrónusunk, ez az édeskés Keserú Jónás sok sárga az istenadtának

csikajába kerül.

elkésem

a

Azt mondják

jelenetrl,

fogja

— —

a

adta

fékom,

sleppemet

Borcsa

néni.

És

azzal a

megnyugtató öntudattal, hogy Pipis-

két vérében hagyta, kiment, s a szinpadon sikerrel folytatta Goneril szerepét.

Pipiske

kisasszony

hanem komolyan

pedig

se

szólt

se

beszélt,

hogy holnap mindent meg fog tudni az igazgató úrtól. És végig játszta szerepét, a nélkül, hogy a fejér férfiarcot a néztéren

elhatározta,

még egyszer

felkereste volna.

II.

FEJEZET.

(Peníe Cele^ttin

AÜgha sübben

szidtak ez este cifrábban,

és

tiz

mint

a

út.)

óra körül valakit

s-

rósz idt, mely

az

eladásról haza tér közönségnek

menet külön telen.

se

föl

vették.

Akkor

jó

útját állta.

formán

Oda

mindenki

meg vele s arra nem volt kénynem kényszer/tette senki se, hogy menjen. De már színházból haza okvet-

birkózott

Mert

színházba

hisz

len el kellett menni.

most mind

egyszerre

Akkor mindenki külön ment, veszik

igénybe

a

keskeny

hóban és sokkal többen kerülnek melléje, mint rája. Akkor mindenki szépen lassan és jól felkészült rá, gondosan bepólázta magát otthon, most félig se készen, megizzadva, fogyatékosan kapkodván magára a meleg ruhafélét, aiig fordult járt

utat a

egyet-kettt

s

észre se vette hogyan, a többiekkel

együtt ottkün volt a kényelmetlen idben. Kinek a kalapját kapta

a szél, az asszonyoknak a fátylát,

el

ennek lerántotta téjét,

amannak

marok

havat, az

a

szél

odább.

kacagta

Mi

válláról a

panyókára vetett men-

szeme közé vágott egy összeemberek is taszigálták egymást és

a

valamennyit

csoda,

és

ha a tragikai

komikus káromkodó karba olvadt

fütyörészve

állt

hatás egy tragifel.

Borcsa

néni,

süket

a

veterán,

gette Pipiske kisasszonyt s

k

is

jól

begöngyöl-

indulóban voltak

kifelé.

A

mint kiléptek az

öltözbl

telcnescdett

folyosóra, a folyosó

zugából egy

férfiú,

egy

fiatal

az

immár elnép-

egyik

ember

homályos

lépett elejbök.

— Bocsánatot kérek, — könnyedén — kegyed nemde Pipiske kisasszony — Az vagyok. — A ma Kordeliát — Az vagyok. — Mi tetszrk? — Borcsa szólt, s kalapját

megérintette,

?

játszta ?

ki

kiálta

néni,

természetes okoknál fogva petáze eddig

sem

a

ki

egy szót

hali ott.

—

Még egyszer bocsánatot kérek, hogy ilyen idben, ily helyen ekképen megszólítom. Az okát elmondom, ha egy negyed órára szives lenne meghallgatni.

— Kérem uram, kicsoda ön? — A nevem Persze Celesztin. Örvedrl való vagyok. — Örvedrl? — Igen, hol két hónappal ezeltt — Ugy láttam már, alkalmasint akkor. játszottak.

a

tetszik,

Mirl

A

—

akar velem beszélni

fiatal

ember

?

körültekintett.

Csak igen röviden, nagysád legszemélyesebb

érdekében. Pipiske kisasszony egy pillanatig habozott. Azután intett

Borcsa néninek, a

tott szájjal, hol

ki

e beszélgetés alatt nyi-

az egyik, hol a másik

beszélre né-

a nélkül, hogy egy Özvegy Hirtelen Borcsa,

zett fl

szót

megértett volna,

is

az én lakótársam »,

mond

emberhez fordulva s a fiatal ember illedelmesen meghajolt özvegy Hirtelen Borcsa eltt. «Ha önnek nincsen ellenére, visszamehetünk hárman az öltözbe, a hol már senki sincsen ott elmondhatja, ismét a

fiatal

;

a

mi mondani valója van. Borcsa néni igen nagyot miatta egészen nyiltan beszélhet ön.»

hall,

rá

kezét a kilincsre

ismét

tette

is

s

S ezzel mindhárman

beléptek az öltözbe, a hol egy faggyúgyertya haldokló üszkemaradékán meggyújtottak egy fenmaradt szál gyertyát

minekutána Pipiske kisasszony

s

valami olyas módon, a mit suttogó kiabálásnak le-

hetne mondani, özvegy Hirtelen Borcsát megnyugtatta volna,

kérdleg

Persze Celesztin szántan

és

nézett a

úr,

biztosan

fiatal

a ki eddig igen

cselekedett

némi lámpalázt érzett a szivében. nyezete, szándéka

den

kissé

s

szokatlan

emberre. bátran, el-

beszélt, most

és

Helyzete, kör-

mondanivalója, mind és minvolt.

Meglehet,

igen fontos

szolgálatot tesz egy rendkívül szeretetreméltó kis-

assszonynak, de meglehet, hogy nevetségessé teszi

magát eltte.

sem

a

O

végre

is

«csak keresked*, ennek

maga gazdája még. De bizonyos, hogy

szándéka jó és egészen

önzetlen.

a

Hasznos olvas-

mányokon értékesre köszörülte Ízlését s midn KeJónás uram vándor társasága Orved városában játszott, Persze Celesztin egy pillanatig sem habozott az örvedi többséggel szemben nem Apollóniának, hanem Pipiskének adni a koszorút, kiben a « hazai mvészet* hivatott apostolát látta. Érdek-

ser

»

»3

ldésében a szép apostol iránt cl is ment addig, hogy Pipiske kisasszony magánéletérl magának biztos tudomást

elég

szerzett,

azonban

volt

vészt tisztelt, mint

még több lesztin

arra,

de tovább

hogy

asszonyt

mint

azt, a kit

óta

Persze

járt

is

m-

Mindez

becsülje.

már órák

eflFéle

Ez

nem.

és

Ce-

agyában keresztül kasul s végre is úgy tethogy a mire vállalkozott, az kötelessége.

szett neki,

Meg tás*

—

is

kezdte, a mint láttuk, bátran, de a

nem minden

zavar nélkül

«

«

folyta-

következett.

—

Kegyed reménylem nem fog félre érteni, Vegye úgy, mintha régi baígy kezdé beszédét. rátja volnék, s igazság szerint az is vagyok minden

—

igénytelenségem mellett. Meglehet, egy igen nagy bolondságot fogok most elkövetni, de meglehet meglehet, hogy nem.

Mindenkép

meggyzdve, hogy sem

a

eszembe. Igen

h

jó

indulatom

megsérteni,

tisztelje vagyok kegyed

kegyed mvészetének

vezetett,

csak arról legyen

sem megszosem bármely dolgába betolakodni nem

morítani, jut

—

s

ha

e

tiszteletem

megérdemli

a

—

félre-

bocsánatot.

I) s hazatérben Orvedre. Az út hosszú és rósz, s hogy megtudtam, hogy Keser társasága itt játszik, elég okot tudtam arra, hogy megháljak Dárdáson. Itt a ven-

Szüleimet voltam meglátogatni (végre

déglben szobát ros

levén,

nyittattam

s

az

szobámban vártam az

Magam

id

nagyon vihaaz eladás

estét,

de annál szomszéd szoba, melyben két férfihang beszélt fölváltv; Üvegajtó volt a két szoba közt, melyet a másik szobában egy nagy idejét.

hangosabb

volt

voltam, csöndesen voltam a

.

;

«4

almáriom takart

Az üveg azonban

el.

helyen

két

beszélgetnek ma;d minden szavát megértettem. Sokáig kegyedrl volt a szó. Kérem, nem tudom ismeri-e kegyed ama férvolt törve s én a két

ki

fiakat.

Pipiske tagadólag rázta a tin

könnyebb

—

Az

fejét.

Persze

Celesz-

lélekzettel folytatá.

beszélgetésükbl

mint

egyik,

megértet-

már több hét óta látogatja rendesen mindazokat az eladásokat, melyekben nagysád játszik. Pipiske úgy tett, mintha valamit mondani akarna, de voltaképen nem akart semmitsem mondani. St mi több, mindenkor megveszi és kiosztja mindazokat a jegyeket, melyek ily napokon esti tem,

—

hetedfél

óráig

nem

el

kelnek.

Ez némi gazdag-

ságra mutat.

Pipiske kisasszony egyáltalán

nem

nem

jól játszta

álmélkodott,

nem

szerepét, mert

lepetést, a mint illett volna (s tán Persze tin

hanem izgatott figyelemmel keresked beszédét.

várta

fiatal

—

is)

Kegyed,

kisasszony, egy

drága

mány

áldozatául van kiszemelve.

telen

fogadás

tárgya.

—

mintha kell

attól

hallania.

Hirtelen

s

tarta.ia,

Az

Borcsa

Celeszleste a

alávaló

ár-

Kegyed egy becsEngedelmet kell kérnem,

hogy tovább mondhassam. Mondja kérem, mondja tovább, piske kisasszony

meg-

mutatott

félve tekintett

hogy ezt

— rebegé

Pi-

Borcsa nénire,

a süketnek

is

meg

aggodalom, alaptalan, mert özvegy arra használta az idt,

kissé elszunditson.

hogy egy

»5

—

Ama

két úr közül az egyik, nyilván az, a ki

—

minden eladására eljár, folytatá a fiatal keresked leeresztett hangon és lesütött szemmel, egynémely hozzá ill társával fogadás tárgyává tette a kegyed erényét.

—

fel

ül

olyan dolgot

hall

merészen egyenesedett

(Pipiske

helyén.) Bocsánatot kérek, hog}

tlem, milyenrl eddig kétségkívül

A

hallott.

Kegyed

tanújává.

szem

véletlen tett iránt

közönséges

úr

két

a

még nem

is

besz-ílgetésének

való tiszteletem s azt hi-

kötelességemmé hogy nagysádat figyelmeztessem helyzete vea

tette,

becsület

is,

szedelmeire. Pipiske kisasszony felszökött

—

hogy

arról,

nem épen Pipiske hirtelen

—

?

a másik?

nyilván

meg nem

Persze eltte,

szél*

lehetett

nem

hogy

— vagy — mit

tudta

fontolta,

Celesztin

legalább

nem

volt ez

inszinuá-

oly töredelmesen be-

úr

töredelmessége

a mellett

is

Mert

beszél.

miatt

volna a kelt közül valamelyik, de

Hanem

bánva.

helyérl.

kérdé.

igazában semmi helyes oka cióra.

ül

S ki biztosít eng-^met ama nem cinkosa két úrnak, hogy

Kicsoda ön

bizvást

bnc-

jámbor szemei, részvéttl

lágy vonásai, megindult hangja

mind oly hírnökei

voltak igaz szinteségének, miket Pipiske kisasszony

csak

rendkívül

ennyire

—

felizgatott

Bántó kérdésébl,

ember,

állapotában

ismerhetett

félre.

—

azt látom,

—

monda

szelíden a

hogy az egyiket

lom már egyszer mondtam,

Én

—

gondokeresked vagyok.

piske lesújtva ereszkedett székére.)

—

fiatal

ismeri. (Pi-

i6

Szüleimet voltam meglátogatni. Holnap

innen

vább utazom haza Örvedre. Kegyedet látom

nem

és

is

Még

ez életben.

is

to-

meg

egyszer bocsánatot ké-

szándékból

rek azért, a mit a legtisztább

tettem.

Egyet bizonyosan mondhatok még, hogy azt, a mit most elmondtam, kegyeden kívül soha senkinek sem

mondtam volna s

még

Bocsánatot kérek

el.

ha megengedi, most Pipiske kisasszony

el

is

felállt s

egyszer

távozom. végig simítván képén,

meglehets nyugalommal szólt Maradjon kérem. Köszönöm nagyon hozzám való jóságát. Igen nagy jót tett velem. Soha sem fogom elfelejteni. Számítson lekötelezettjei közé s rizze meg rólam való jó véleményét. Az isten meg fog segíteni. Nekünk vándorló népségnek sok mindenfélére el kell készülve lennünk. Sokan vét:

—

keznek közülünk legesen viseljük.

kérem

—

a

s

Ne

következményeket egyetem-

távozzék haragban tlem. Adja

a kezét.

Oh

kisasszony,

hogy mondhat

ilyet

!

(Ennél

nem

tudott

dani,

de legalább megcsókolta Pipiske kezét.)

Persze

Celesztin úr okosabbat

monPi-

piske folyt atá:

—

Mit fogok tenni, még nem tudom. Mit is tehetek? Én nem ismerem ama két úr közül egyiSemmit sem tudtam mindarról, a mit ön Kérem, a nevöket? Nem tudom, csak azt tudom, hogy ma délérkeztek ide csöngs szánon.

ket sem.

beszélt, egész máig.

— —

O

tehát az egyik. Látásból ismerem. Feltnt,

hogy

az

eladáson

tájt

van, valahányszor játszom.

Egye-

*7

nem tudok

bet

róla. Igen, igen

köszönöm önnek

a szolgálatot.

—

Ha

ad

az isten szeret,

is

hogy

módot,

rá

Most el kell válnunk. Jó éjszameg barátságában és el ne kerüljön

visszaszolgáljam.

Tartson

kát.

könnyen rám

Hiszen

soha.

találhat.

Mi

mindig

trombitaszóval járunk.

Özvegy Hirtelen Borcsát mából

s

felrázták

csöndes

ál-

az asszonyok elhagyták a vendéglót. Per-

sze Celesztin pedig szobájába sietett.

A

hóvihar kiadta mérgét

nyen

közönség

eljutott a

s

által

a két asszony

melyben szállásuk

kisded házhoz,

köny-

letaposott utakon a

Az

utón

lett

volna

vala.

egynél több okuk volt hallgatni, de elég

egyetlen egy is, hogy Borcsa néni süket Otthon meleg szoba várta ket. Pipiske téli felöltjét ledobta s egy rozoga karosszékbe ült. az

az

volt.

Gondolkoznia volt min, s ha együgy lányos szive rózsaszín ábrándokba sztte volt azt a « fejér férfi-arcot,))

lépéseit

a

ma,

s

mely oly állandósággal kisértc

midn

megzavarta, gyorsan

föl-

ki is

gítette (az általa indított tapssal), a zavarból

:

se-

most

már ennek

a dolognak vége s Pipiskének volt elég

esze arra,

hogy

nészi

állását)

mondja,

hogy

a

dolgot (tekintve exponált szi-

generalizálja

hasonló

rajta

többé megesni.

érte.

Az

s

határozatképen

bolondságok

Ámbár egészben

a fejér férfiarc

ki-

nem fognak véve

kár

igen vonzó jelenség vala.

Egész lénye bizonyos elkelséget mutatott, figyelme hízelgbb volt a tömeg tapsánál. Magaviselete igen diszkrét. Mindent leheteti volna tle

:

38

inkább

várni,

furcsa neve

igazgató

mint

van)

mit

a

róla

beszéde,

a

mondott.

Apollónia

minden összevágott

(a furcsa

keresked (be

fiatal

De

másrészt

fulánkos

az

fecsegése:

nev) eladásával.

Borcsa néni nyelvér sok kérdés égett, de a kérdések nem szoktak megkozmásodni, a mit arról a paradicsomos ételrl, mely

nem

lehet állítani.

r.latt

a

tz

Minden emberi

szintén égett,

bclcseség tehát

akkép kénytelen a sorrendet megállítani, hogy biztosítani

paradicsomos

a

kell

vetkeznek a kérdések. Ekkép

ételt,

tett

elbb

ezután kö-

Borcsa

néni

is,

és e pillanatban

azért fordul ismét az asztal felé,

hogy megterítse.

De

az asztalon

egy

kis

levélke

fekszik Pipiske kisasszony számára.

Pipiske a levél láttára megfelejtkezik a mai nap izgalmairól, felszabja a fakult

papirost

és

olvassa

a mint következiK

«drágo kisasszon

«Az

I

Nagyon Beteg És azt sem Tudom hol ál a fejem. Mert pappoi sem kivan meg egész nap Nyög és se eszik se Iszik hanem ha drágo ida kisasszon meg szánná hát nékem is Jól esnék onkli

mert biz isten mentül

el

elbb ha

És csókolom

Nagy

lömben

és

csak

gyüjön

haza

Hséges

szol-

Néhai Nemes Ado^^gyán János özvegye gazdasszon.

gállója

lunk

Kárhozik

élvén látnyi Akarja

Késn

Pipiske,

a kézit Jól bétakarózzék, mert ná-

a hidegség és mindgyárást induljon kü-

kit

lesz.»

a

levél

Ida

kisasszonynak

nevez,

>9

annyi

ment már

izgalmon

hatása

levél és tartalma

már

Egész nap

rajta.

olyan

lány,

hogy e látszott

más

lányok, a kik, ha bajok

valakijök keblére borulnak s

pityeregve várják, hogy parancsolják mit tenniök kell és a kinek

Ez

nem

kisérte az érzés, hog)

mint a többi

van, anyjok vagy

c napon,

meg sem

által

szinte

hanem

illik,

magáért gondolkoznia

meg

nekik, a

maga gazHája,

a

tennie

is,

kell.

is

az érzés estére kelve, mire a levelet megkapta,

már egészen urává

most sok habozás nélkül,

lett s

kevés gondolkozás után

monda:

«

Elmegyek úgy,

hogy meg se tudják, hova mentem. Veszítsék nyomomat, hogy utántm se jöhessenek. De hogyan? A legközelebbi vasúti állomás Örvcden van.

—

Megvan !»

Midn kettejök

Borcsa néni a párolgó paradicsomos mai

vacsoráját,

behozta a paraszt kony-

háról, Pipiske kisasszonyt írva találta.

meg egy

kis levélpapiros

összehajtogatta,

borítóba

ételt,

néhány tette

Gyorsan

telt

sorral s Pipiske

Borcsa nénihez

s

fordult.

— Borcsa

a

A

levelet

a

néni lelkem, kérlek szépen, vidd

vendéglbe

annak

nevét ráirtam a címlapra.

az

Hozz

el

ezt

úriembernek.

róla választ.

Borcsa néni hol a levelet, hol Pipiskét nézte.

— — — — — —

Annak, a Annak.

ki

az

öltözben

Persze Celesztin

?

Az.

Hát

a

paradicsom?

Yisszateszem

a

tzre.

volt velünk?

»

30

— — — — — —

Mit mondjak Semmit sem. Semmit sem?

neki ?

Nem. Ejnye! Aztán mindjárt? Azonnal.

— Hm

I

Megbolondult ez

vén asszony olyan formán, hogy denki volna csak és

meghallotta volna,

min-

kívül

rajta

ha még annyian

Azt gondolta

a szobában.

is

Azonban

gondolkozik.

— dörmögte a

a leány ?

a

lettek

jámbor, hogy

fölszedte a sátorfáját

már indulóban volt. Hátha már lefeküdt?

— — —

Költesd

föl.

Nojszen ha olyan

dörömbölhetek

jó füle van, mint

nekem, akkor

az ajtaján akár holnap reggelig

is.

Ezzel kilépett az ajtón. Pipiske kisasszony pedig egy fordulóra

ismét a paradicsomos

ételt,

tzre

tette

azután oly hirtelen, a

mint csak telhetett tle, összeszedte minden szerte

hever

holmiját és

pléhsarkos

Borcsa

jól,

rosszul belegyömöszölte egy

vásárosládába.

megfordult

a

Mire özvegy

fogadóból,

akkorra Pipiske

kisasszony már ismét a karosszékben

van))

ült.

hogy

«juj

be

egy borítékba zárt névjegyet adott

át

Borcsa néni azzal hideg

Hirtelen

a magyarázattal,

Pipiskének, ((Örülök,

a ki a jegyrl e szókat olvasta le: hogy szolgálatára lehetek. Reggel négy

órakor.

Azután mindketten vacsorához ketten lefeküdtek.

ültek, azután

mind-

3»

Másnap néni,

a

ki

Még

üres.

órában,

azon, hogy Pipiske ágya

csodálkozott

jobban csodálkozott azon, hogy Pipiske

ládájának a helye

üres.

is

népétl

azon, a mit a ház

hajnalban egy kocsi a

nem mindketten keltek hanem csak maga Borcsa

reggel azonban

szokott

a

fel

kocsison kívül

állt

még

Legjobban csodálkozott hallott, hogy t. i. kora

meg

a ház eltt, a

valaki volt,

hogy

s

melyen Pipiske

kisasszony ezen a kocsin elutazott.

Özvegy Hirtelen Borcsának nem volt szüksége hogy rettent gyanú támadjon benne. A kocsi kerekeinek nyomát követte, egész a fogadóig s ott rögtön világossá lett eltte, hogy az ártatlan (most már világosan alamuszi) Pipiskéje süket füleire,

megszökött vét

azzal a

fiatal

emberrel, a kinek a ne-

luram jézus Krisztus

tettem

A

I

«

hogy

persze*

elfelej-

»

eseménynek természetesen hire keletkezett, mely szerencsésen még épen jókor érkezett két uri emberhez is, a kik abban a pillanatban ültek fel egy cifra uri szánra. Hallod, hallod ez nagyszer szenzácionális

gyors

— —

arca

I

Tcrringettét

finom

!

—

fehérsége

mondja dacolt

a a

másik,

csips

téli

a

kinek

hideg-

— pedig istenemre becsületes lánynak tartottam. — tüszköl két els kieresztette hosszú ostorát egyet durrantott. — Kár érte! Gyi

gel,

Büszke, Csillag

1

kiálta a

lóra,

s

1

S nagy

csilingeléssel, csengéssel,

tatott ki a szán a

bongással vág-

fogadó udvarából.

;

FEJEZET.

111.

(Egy híldokJó ember.)

A

halálra

— hiába

elkészülve az rákerül a sor.

ember

minden

filozófia

legkevésbbé

s

— soha

sincs

mikor

akkor,

Persze, errl a válságos pillanatról

sem számolt még be. Sokszor pokoli gyötrelembert a nehéz küszöbön. Csak egy pillanatra villámlik el szeme eltt a rémít lehetség s ilyenkor görcsösen kap ott virrasztó

senki

mek

segítik át az

kedveseinek keze után

s

üveges szemmel,

gon, a rémület sárga szincvel kell

halnom,

nem ér Máskor

meg

arcí'n

síri

kiáltja

:

han-

meg

halnom! Szerencse, hogy

kell

rá ilyenkor a dolog mivoltán gondolkozni" a kéretlen

vel takarja el bús

vendég

a

jelvényeit.

reménység köpenyé-

A

beteg

úgy érzi, mintha állapota jobbra fordult volna. Gyógyulást

remél,

pihen álomra

hajtja fejét s az ágyánál le-

selked « halál koma» loppal nyújtja ki száraz kezét s csörg ujjaival alattomosan nyomja le övök álomra a

reményked

Csak egy van,

a

szempilláit.

mi

nehézségein bennünket.

túlsegít e

A

tudat,

szörny dolog hogy meg

kell

lennie, okvetlenül, elkerülhetlenül, megrendítheti en

elbb vagy utóbb, de mindenesetre hogy senki semmiféleképen magát alóla ki nem

biztossággal,

Gondolkoznia volt min Rákosi J.:

A

legnagyobb bolond.

27. lap.

33

vonhatja. Senki

I

senki

A

!

legersebb nem kevésbbé,

nem

mint

a

leggyöngébb, a legbátrabb

mint

a

leggyávább. Kérlelhetlensége teszi elvisel-

kevésbbé,

hetvé. De azért még senki sem mondta meg, miképen viselte el a dönt pillanatban, s ebben van rémes eredetisége. Másolni nem lehet. Mindenki a maga módja, a maga embersége szerint hajtja

Aminek

végre.

az

forgalmában

élet

becse

volt,

nem lehet hasznát venni. St ami ott legfbb becs volt, az itt a leghaszontalanabb, ha nem a legterhesebb. A legfbbet az tanulta volna

annak

itt

meg, a

A a

megtanult volna

ki

öntudatosan

meghalás tudományára vallás

tanította

A

embereket.

az

meghalixi.

eddigelé jóformán csak

nem

dolog

hogy csak a vaktudományt a vallás is.

veszti gyakorlati értékét azzal,

cserébe

hitért

A

adhatta

e

kik hittek igazán, azok

midn

jainkban,

«

üdvözültek »

emberek

az

vallásos

ban, a filozófia magával harcban van,

tudományok pedig, bárha nem lehet a

Nap-

is.

hite

apadó-

természet-

a

mindazokat,

is

kiknek a sorsa meghalni, tudósokká tenni, ismét

csak annak nyújtanak hit,

a

rajongás,

a

tudományokon hátra, mint hogy e

:

némi

A

egy

napjainkban az

törvényhozás

kényszersége elvére

Az

ne legyen

a halál

iskolája.

—

J.

:

A

a

marad más egy kar-

móri

alapítani

vallás nélkül

—

lesz

—

az

életet.

egyéb, mint

Valamint a pillanattól fogva, hogy

megszülettünk, elkezdjük a meghalás Ráköti

ki

csügg

az iskola föladata lesz

a halál élet

nem

Mementó s

a

nemével

emberiség

egész

thauzi egyesületté legyen. a jelszó.

megnyugvást,

vallás

legnagyobb bolond.

processzusát, a

34

kezdenünk a készüldést is rá, sem szabad távol tartani magunkgondolatát soha azonképen tól.

Az

kell

cl

egész

életen át folytatjuk a küzdelmet a

halál ellen.

Ha nem vagyunk

halhatatlan

lélekkel ellátott lények, akkor

amely a szerint esettl

kell

jár le, a

Bizonyos idn túl nem hogy mentül tovább járjon,

elvennünk, ha lejárásához vessen

magára,

anyagára, hogy

Szó

Id

discite

De

móri

:

ki

nem

táplál-

lehetleg észrevétlen

eltt meghalni szégyen.

Meg-

minden iskola, minminden ház homlokán vivendo

st

áll

:

késbbi kor vívmánya lesz. Ma még az emberek e tudományban.

kontárok

Mindenkit,

ha tizszer csinálta

is

meg

mát, nagyon korán ér a katasztrófa tat,

A

joga zúgolódni,

az élet a halál iskolája.

ez egy

szörny

de

békével

s

életrevalóbbakat

érdemli, akin megesik. Ott

den középület,

járhat,

melynek szüksége van

nélkül, csendesen,

kotródnia.

kell

az

értünk.

nincs

térjen vissza az anyaföldbe,

hassa.

pil-

mint gondját viseljük, bal-

óvjuk.

függ,

vigyázott,

az

egy

sem szabad felednünk, hogy gép vagyunk,

lanatra

tlünk

az isten lehébl vett

akkor látjuk be, hogy

denha olyan

teljes

;

testamentu-

mikor kopog-

életünkben min-

minden törekvésünk, úgy találtuk rendezni minden dolgainkat, hogy mentül jobban volt

megnehezítse halálunk

óráját,

mentül keservesebbé

legyen az örök megsemmisülés.

Az

életet, a bizonytalant

nyos, a mit el

lünk annál

el.

nem

szeretjük; a mi bizo-

kerülhetünk, arra

nem

készü-

És, különös, mentül jobban szeretünk élni,

seiényebb

munkásai

vagyunk

a

halálnak.

35

A

ember, a szenvtelenebb,

flegmatikus

érdekld cosnak

s

élvez lassabban

sokszor

És végzetesen

mint egy osztrigát.

Ügy

buja.

a

k

A

mellbeteg

hajtja

hegyrl

a

magát

le a

A tán-

ér el a sírhoz.

egy keringjébe kerül, az nagy gyönyörrel szürcsöli be

csak

ínyenc egy ebéden

magában.

a kevésbé

neveli,

rendszerint

táplálja

bbeszéd

és

maga-magát a sírba, mint a hogy mind jobban kergeti

saját súlyával

völgybe

.

.

.

Nehéz beteg hajlékába lépünk. Az ember,

a ki

végére érkezvén birokra kelt a végzetes mes-

útja

gyén a

halállal,

azok közül való,

még

eredeti egészségöknél fogva

volna e kellemetlen

hették

koruknál,

kik

a

jó sokáig elkerül-

még

Volt

találkozást.

de valamely vigyázatlanság, valamely gondatlanság mit tudom én leterítette s most ott vivdik kemény ágyán s maga sem reméli, hogy fölülkerekedjék a birokvaló ideje, élni való ereje;

élni

—

—

ban.

Helyzetének körülményei, nevezetesen a tu-

dat,

hogy más véget

log,

hozzájárulván

halálos

mely

filozófiát

kegyetlen,

még

a

do-

egy irigy

tanulságaihoz,

kíméletlen

Persze, környezete alig volt az

érhetett volna

tettek úrrá beteg agyában, vala-

élét a látogató, súlyát

pedig

is

élete

nem

orvoson

melynek

hangulatot,

környezete sokból kívül,

kínosan állott,

a kit

érezte.

látogatója

hozzá

nem

maga hívatott magához. Mikor eszébe jutott, hogy orvosra volna szüksége, érezte is, hogy késn van. Mikor másnak is eszébe jutott, tudta, hogy már nem segíthet rajta. is

Ergerberger Flóriánnak hívták

a

boldogtalant.

Ezt

a hangzatos nevet,

hogy neni ezen

világos,

a

vidéken szerezte, haneni magával hozta idegen or-

De

szágból.

nemcsak az

idegen

hozta az idegen országot magát

nevet,

magával

romlatag keblé-

is

ben. Hozott azután magával két kiskorú gyermeket.

S

hozott végre magával valamely vagyont

melyet

többre,

ki

is,

kevesebbre becsült, de annál

ki

jobban szeretett nagyítani, mentül kevesebbet tudott róla.

A

gyermekek nincsenek

szintén a házon kívül van.

A

háznál.

a

Az

vagyon

idegen országból

is

semmit sem látni a házon sem belül, sem kívül. Egy öreg asszony, félig paraszt-, félig uriasféle kisért a ház szobáiban, iparkodik úgy a hogy rendet tartani,

ellátja

a

parancsol

beteget,

könyvével

imádságos

nosz id, mely se

Künn

el.

se kertben

asszony.

A

másra

mi ruhája van,

meg

van, go-

dol-

beéri

vele

holta

nap-

nincs se kire /arrjon, se kire fon-

jon. Beszélget istenével, a kitl lált

tél

nem ád

Fbnni minek fonna, varrni minek varrna a jó

got.

jáig,

tölti

mezn

küls

a

nagy bets

cselédségnek és a mi ideje fönmarad,

nyugodalmas ha-

óhajtana magának kieszközölni, ez immár

rá

nézve a legfontosabb. Kitjpeg,

szobában

meg

betipeg a beteghez,

nehéz

lélekzettel

gyöngyözik csontjára tapadt sárga rég

látott haja

kodik

fel

ki

vivdik.

a

legbels

A

verejték

brén

s

ollót

mint gazdag koszorú szürkén ágas-

homlokán. Szemei kétszer akkorák, mint

mekkorák egészséges korában voltak. Lázas fényben égnek és nyugtalanul gördülnek ide s tova.

37

néha befüggönyzik, de

Pillái

függöny

a Tájok tapadó

nyugtalan golyók

a

alatt is

forogni

látszanak.

mozognak, de a kiégett torkából kihörg hangot nem képesek artikulált szóvá szabályozni, s csak a vén asszonynak c látványhoz hozzáSzáraz

ajkai

szokott szemei képesek a hörgésbl kiérteni e szót,

hogy: «vizet». Megenyhíti

beteget

a

egy korty

citromlével.

És ban

a

beteg, a benne munkáló halál szolgálatá-

ert, melyet az

siet a kis

ital

adott neki, gyor-

san elhasználni.

—

Mit jár körülöttem ilyen imádságos ábrázatUgy sopánkodik, mintha engemet akarna saj-

tal ?

Gondoljon magára. Ha igazság szerint menne, már odakünn várna engemet a temetben régen, nálni.

nem

ólálkodnék

Azzal

is

körülöttem száraz köhögésével.

itt

engem akar

szál haja hullott el,

Sirassa el a diót,

foga; tapogassa a

minek

készen

híját

meg, hány

Számlálja

hány ránca támadt

melyet fölharapni

meg erezi

tetemét,

és

a képiben.

már

nincsen

jajgasson

érte,

Azután ha mindezzel máson sajnálkozni. Ha az

rajta.

kezdjen

lesz,

ölni.

el

volnék, a mely ott kinn tutol a hidegtl, magát marnám el ettl az ágytól. Egy akasztott embert láttam ebben az életben, ott libeg-lebeg most is, kiölti a nyelvét és jókedven veri össze a a

kutya

Bár én lettem volna! Bár én lettem volnál Bár én lettem volna bokáját.

!

—

Uram

egyébként

Jézus! mormogta az öreg asszony, e

kifakadásokhoz

már hozzászokott

ki s

csak vigyázatlanságból ejtette a Jézust hangosabban.

— Ismerem

— vágott hagymázos beteg. — Sokat emlegették egész vissza

a ficzkót,

felesel kedvvel a életemben.

Csak azért kerülte

mert akkor

még más

raz

fa,

az

nem

akasztófát,

az

szá-

a

mely olyan furcsa gyümölcsöt terem. Har-

minc ezüst pénzt adtak bereknek szándokaikban útját

el

volt a divat,

érte.

kétezer esztend óta?

Minek

állja

em-

az

cselekedeteikben

és

Mért nem

lehet,

az

hogy

ember egymaga elég legyen férfiú voltában magának? Teli vagytok babonával. Emlegetitek a Jézust, a poklot, a hazát. És az ember küzd és fárad és verejtéke gyümölcse semmi egy-egy puszta babonás szóhoz képest, jobb lett volna kölykcd nyakát kitekerned, mintsem hogy fölneveld s azután az

egy babonás szót

állítson

örök válaszfalnak közzéd

maga közé. Mit ér a szíved, mit ér az elméd, mit ér az erd, mit ér a bátorságod ? Semmit. Semmit sem ér mindaz, a mi a magadé. Valamenyés

nyi fölött uralkodik az, a mi mindenkié: az ostobaság, a babona, a balhit,

trónra tett hiú fogalmak,

megistenitett akasztott emberek. Pápaszemmel nézitek az imádságos könyv betit, elmétekben pedig

az örökséget forgatjátok.

Aztán

jött a nyári

Én

voltam a legbölcsebb.

napra éjszakról a hirtelen för-

geteg hideg szél szárnyán. Azon lovagolt a

És tott

végig kaszált a

benne tüzes

levegben, hogy csak úgy

kaszája.

És rám

halál. siví-

öntötte az egyik

Mit

felht, melyet csontos lábával felrúgott.

tehe-

meg Mért voltam bölcs? Vakmer mért voltam? Mit használt

tek én róla, hogy a nyári nap meleg,

hideg.

Mégis

ezért

meg

kell

halnom.

a

víz

39

minden? Egyszer csak el jön az id, a mikor az ember nem elég magamagának. Jaj akkor annak, a ki mássá tette magát, mint milyennek a többi emberek. Bölcsesége rült bolondsággá lesz. De én rajtam ki nem fogtok. Inkább elpusztulok a

magam módja

szerint,

mintsem hogy vénasszonyok ma-

megboldogultnak csúfoltassam

istenben

által

gamat.

Nem hiszek

Gylöllek, utállak benneteket. országot,

nem

elmétek lustasága.

lástok

menny-

hiszek poklot. Jóságtok önzés. Val-

A

természet

kötelékei

gyarló megszokás. Állatok vagytok. Rosszabbak az oktalanoknál,

melyeket ösztönük biztosan vezérel.

Titeket bolondít elmétek, bolondít szivetek, bolonhóbortja.

véretek

dít

Mindig elég voltam magam az vagyok. Hordd el innen

magamnak. Most is sziszeg lélekzetcdet. Fuss innen a Gellértre. Ott a helyed, boszorkány. Hozzám ne nyúlj !

És tl

fényes

tovább

képét.

A

el.

fenekére,

a

a

ki

a

paplan

legyezte alatt

szemei keresztül

Kidülledt

szöveten, keresztül sír

vénasszony pedig

szerencsétlent,

a

hallgatott

a

—

magára rántotta paplanát, eltakarta verejték-

falakon, keresztül

sem

láttak

a

a

földön

hol kiéhezett férgek vártak el-

aszott földi maradványaira.

Keresztül a múlton,

a

hol az az egyetlen, a kit látott, összeverte a leve-

gben

a bokáit.

Rémes

tánca az akasztott ember-

nek. Varjuk muzsikálnak hozzá,

a szél.

«Mit

minden 1» «Az ember szab magának törvényeket. Azok

mondogatja százszor

használ, mit használ is.

meg

szerint

él,

cselekszik

és

mulaszt.

Ha

van hozzá

»

40 boldogul

esze,

De

is.

használ, ha törvényei

mit

csak magának tetszenek. Mások elfordulnak tlök. Mások más törvényeket tartanak. Ezt is elbírja addig, a mig a teste bírja. De ha nem tle függ er az ágyba dönti, a hol egy pohár vizet sem

tud segítség nélkül meginni

akkor ellene

:

nak törvényei, kínozzák, üldözik, vigasztalni.

Egy

fog

A

rajta.

fordul-

tudják

meg-

vén asszony türelme

korlátolt

buta,

nem

boszorkány

babonás

lesz

ki

a

megrendíthetetlen bölcs a legnyomorultabbal szemben.

Az

ajtó csikorgás

nélkül fölnyílik s halk lépés-

közeledik az ágyhoz az orvos.

sel

A

elcsöndesedett. Csöndesen vé-

beteg ember

rzik le arcáról

paplant.

a

Nehéz verejtékcsöppek

A

gyorsan

lélekzet

keskeny

Az

röpül

be

s

a

be-

fülét.

alszik.

isten enyhítette kell,

kell

éri

nyitott

félig

nem mozdul.

beteg

tetszik,

— — —

s

ajkain.

— Úgy — Az kének jobban — Nem sem

ki

orvos megfogja sovány jobb kezét,

teg ember mellére teszi

A

Szeme be van hunyva. megfeszült brén.

ülnek

meg

édes álommal.

A lel-

mint a testének.

háborgatni.

A

holnapi napot úgy

meg.

Uram

Nem

s

én istenem!

kell

izgatni. Igen

Egy rokonát várom

csöndes halála lehet.

haza,

kinek írtam: minden pillanatban

egy itt

nagy jó volna, ha életben érhetné.

fiatal

lehet.

leányt,

Nagyon

4'

—

Akkor még az

éjjel

kell

megérkeznie. Nincs

annak szere, hogy megtoldjuk az elfogyott fonalat.

Vigyázzon rá. s az öreg asszony elfelejtette Könnyei kezdtek hullani, de rémület fogta

Isten áldja meg.

A

doktor elment

kikisérni. el

abban

midn

a pillanatban,

betette az ajtót, a beteg pedig

az orvos

maga után

nagy karikára nyi-

totta fel két szemét.

Mindent

— tál

holnapig. éjjel

haza

a

Kár hogy többet nem ugat-

idrl. Holnapig. Úgy mikor az ember tudja.

Milyen jó, már csak egy

magam

szál

lepedben a

éjjel

járhatok

poklok kinjai-

melyeket holnap szemtl-szembe

Minden

hát

Hol-

házába. Végig kisértek valamennyi

Rémes dolgokat beszélek

ágyon. ról,

!

kevés

a

arról

itt

nap

hallott.

Fösvény kutya

fogok

látni.

mást ejtek közületek kétségbe. Szá-

míthattok rá.

—

Szent arkangyalok! Minek kisérti az istent! Gondoljon lelke üdvére! Gondoljon azokra, kiket világgá

zött!

Gondoljon véreire, a kik szegény-

ségben járják a havat! jon

magába

tetézze

A

és béküljön ki

esend fel

s

száraz balját

—

De

fejét

beteg szemei

lámzott

Nem

ha

Gondoljon vétkeire, a

még több

szikráztak,

száll-

mennyországgal, ne káromlásokkal.

melle

zihálva

hul-

Jobb könyökére támaszkodott kinyujtá a levegbe. le.

s

hiszek se az imádságban se az átokban.

csalatkoznám, inkább szálljak testestül lel-

kestül a pokolra,

mintsem hogy ez órában

azokra

gondoljak, kiket emlegetsz. Érje utói szerencséjük

!

4a

megrontására,

sanyarúságuk

tetézésérc

veszend

lelkem átka, ámen

A

vén asszony kvéválva

állt

az

ágy

eltt

s

iparkodott keresztet vetni.

— Most

pedig hozd ide azt a papirost. Ott van

Öt pecsét van

a fiókban.

rajta, öt

név

alatt.

Hozz

Úgy. Tedd ide azt a könyvet is. Ugy. Egymásután. Egymásután. Holnap már késn lenne. ide

téntát és tollat.

alája.

Gyújts gyertyát, hozz pecsétviaszkot

Holnap már hallgathatnám odalent ocsmány vihoÉn pedig azt akarom hallani, hogy estek kétségbe, ugy. Most már jól van. Nehéz kézzel írt a fehér lapra néhány szót. Azután összehajtogatta a papirost, borítékba tette gástokat.

s

öt pecsétet ütött rá.

— Most

szaladj el a papért. Gyorsan járjatok, tudjáhogy nem érek rá. Az este közeledik. Nekem már nem lesz holnap is nap. Mindent el kell végeznem. A lenyugvó téli nap talán csak azért birkózott már a fellegekkel, hogy lehanyatlása eltt benézhessen még egyszer a beteg emberhez. Sárgás

tok,

fénynyel

ült

rá két orczájára.

Sárgás színt

vetett

A

levegben röpköd porszemek megremegtek varázsos érintésére s az ember láthatta, mint röpködtek be a beteg ember nyitott ajkán lélegzetével. Segítettek a halálnak. Ezek soka falra, az ágyra.

szorozzák a beteg köhécselését.

A

két

Kínosan lés

szemgolyó mereven fordult az ablaknak. vonaglott a beteg arcza.

érzete járta

be

agyában keletkezett.

idegeit

a

A

megsemmisümely

gondolattal,

43

Holnapig! Csak holnapig

Mire

már örökre lenyugodott.

akkorra

kel,

Örökre

De Aki

I

az a nap az ellenkez oldalon ismét föl-

I

boldog,

a

hogy

hiszi,

ki

azt

hogy nem örökre.

hiszi,

«ott túl»

kedveseivel találkozik!

Igen, a kinek kedvesei vannak

Neki se

hite, se

embere, a

kit

!

szeretne.

Nincs, kiért éljen, nincs, kivel ott

túl

találkozni

óhajtson.

Az

az egyetlen akasztott ember, a kit életében

parton.

Nem

Minek végbl ?

—

hogy nem várakozik rá

szinte jó,

látott,

Az

telenség.

élt

az

ember?

Mi

Körül

van véve

fogva

oknál

és mi

dolgokkal,

a

melyeket

legfbb adomány, melylyel más teremtmények közül kitüntetett.

hinnem

az

az

De

hát hol keressem másutt?

az elme, a

isten

Nem

nyilatkozott-e,

hogy kéthogy nincs.

kellett-e nyilatkoznia oly formában,

kedés

De

túlsó

az isten, a kit a vallások tanítanak, kép-

tilt

nem

a

kérhet számon tle semmit.

ne

férhessen hozzá?

minek voltam hát én

Világos, itt

világon, és hová

a

megyek holnap ? Érzem, hogy egészen nyugodt vagyok. Akárhová megyek, attól, a kit ott látok,

nem

félek.

Mert nem magam

Lettem bizonyos anyagból, közt.

Egyikrl sem tehetek

vagyok felels.

Az

szerint

jöttem

ide.

bizonyos körülmények én.

az isten, a

Egyikért ki

sem én

sötétségben, lé-

okának és céljának tudatlanságában, a bennünk támadt és táplált indulatok által hányva lé-

tttnk

.

44

teznünk tünk.

enged,

Az

joggal

nem

bíráskodhatik

Azzá

voltam, a mi voltam.

kellett

felet-

lennem.

Ha más lettem volna, nem én lettem volna. Nem tudom miért voltam. Nem tudom, kit átkozzak azért, hogy voltam, kit áldjak azért, hogy holnap nem leszek. Jó éjszakát. Jó éjszakát Soha többé Soha többé És elkezdett az ablakon át a vörös fényben leI

I

I

áldozó napnak integetni

nak árnyéka

s

ereszkedett

az est és bozontos hajále

Nehéz

arcára.

pillái

ráborultak szeme golyóira.

—

]gy fogok feküdni holnap. asszony keresztbe kulcsolja majd

Ez a

a babonás vén

két

kezemet.

Azután jönnek más vén asszonyok és beföcskendeznek szentelt vizzel. Koporsóba szögeznek. Egy ökörszekér sírásó

tíz

kidöcög

velem a temetbe a hol

tesznek. Ott fogok feküdni nyárig,

hadok

el.

Nyáron

aztán kibújnak gubóikból a fér-

gek. Kibújnak gubóikból a férgek

A

beteg

a

Oda beleaddig nem rot-

megássa gödrömet.

garasért

ember

homlokán

.

.

hideg

verejtékbl

gyöngykorona támadt. Ajkai tovább mozogtak. Ha Krisztust a kkoporsóban megették volna a férgek, nem támadhatott volna fel harmadnap. Egyszer láttam a múzeumban egy múmiát, az kifogott rajtok. Ha én most felakasztanám magamat,

—

Mért ne tenném? Úgyis mindennek. Egy, kett, három. Egy, kett, három. Egy kett három. Kakast én

is

kifognék

rajtok.

holnap vége van

—

Három óra van regNagyon jó lesz. Mkor

hallok kukorékolni. Hajnalodik. gel.

Most

van az ideje.

.

45

aztán hoJnap értem jön a halál,

Vicsorogsz led

I

talál.

Pokolba ve-

Kifogtam rajtad?

fickó?

Mindig

fölakasztva

ember voltam magamnak. Soha

elég

sem féltem a sátántól, sohasem dicsértem Sohasem dicsértem.

az istent.

.

—

A

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

pap

A

lépett be.

rá két szemét.

beteg rémülten meresztette

Nem valószín, hogy

vén magát a holnapi napot

ekképen emészt-

megérje.

is

Maga

is

a

mint bódult elméje és csalfa érzékei játszottak vele,

hogy

azt hitte,

vén asszony a

szobába

Néma latait,

itt

van a túlvilág küldöttje. Csak a

láttára tért

magához,

a ki a

remegéssel kisérte a beteg a pap mozdukét, az

ki

gyertyát

öregasszony

gyújtott

fel.

beállított viasz-

által

Rezegve

futotta

A

fény a homályosodni indult szobát.

ember

arczú, fehérhajú öreg feszületet,

egy

kezét

kis

«Az nevében

föléje

Kegyszereit

volt.

imádságot

s

tartotta

a

Az Ur

lehunyt szemekkel

s

a

s

arczát.

ránk.

Senki

szálljon le

tünket, enyhítsd

nyugvást cserébe

meg a

1

istennek

engesztel

sincs vétek nélkül ezen a földön.

könyörül atyánk

el.

szentlélek

fordítsa felénk

Megmérhetetlen malasztja áltozunk,

s

lépett.

áldást rebegett

atyának, a fiúnak 1

be a sárga pap egy fris

melyet magával hozott, a gyertyák közé

beteg ember ágyához

tette s a

Két

pap után

lépett.

Irgalmadért

Könnyítsd

meg

lelkünket, adj ert, adj

mi

bocsájtásában, ámeni*

hitünkért

a

ki-

tes-

meg-

bnök meg-

46

—

Ámen,

ismétlé az öreg

asszony

keresztet

s

vetve kiosont a szobából.

A

beteg ember lázasan kapta el a pap kezét. Nem érek rá, nem érek rá ! Úgy érzem, az

—

Nem

orvos megcsalr.

Ne

élek holnapig.

beszéljen

nekem bnökrl, bnök megbocsájtásáról. Ön becsületes szavahihet ember. Önre kell biznom végs Ezért kérettem

dolgaimat.

ide.

Itt

van ez az öt-

Ebben van végrendeletem. Az ön kezébe teszem le. Nem akarom, hogy megsemmipecsétes levél.

Vegye most ezt a kulcsot. Nyissa amaz almáriomban a második fiókot. Meg-

sítsék az éhesek. ki

vele

—

van?

pecsét.

Ott van két

Abban

levél.

megtalálja

Az

egyiken

nincsen

rokonaim névjegyzékét.

Azokat kérem ide hivassák meg a testamentom felbontására. Ott van egy másik levél is. Azon hét pecsét van.

A

lelkész kivette a másik levelet

— Most

Mondja utánnam

rá a kezét.

szöm

amit

Tegye

mondok: eskü-

I

— —

Nem

esküszöm!

Pokolba hát ezzel a rézbálványnyal.

vagytok. sokat

S

is.

adja ide azt a feszületet, ligy.

Magatok sem

hisztek benne, a

Csalók

mibe má-

ösztökéltek.

hiniii

ezzel elhajította a feszületet.

A

pap

felvette

s

megcsókolta

az

istenember

képét.

—

Istennek

fogadalmam

felszentelt

szerint

szolgálatában.

járok

szolgája el

az

vagyok.

Szent

anyaszentegyház

Eskü nem köt jobban

mint meg-

47 kötözve vagyok. Isten mcgbocsájt neked, a

ki

nem

tudod, mit cselekszel.

—

Pap, ebben a levélben van az én gyónásom.

Azt akarom, hogy olyan bizhelyen legyen ott, mint az enyimbe volt. Ha

Leteszem tos

van isten

a kezedbe.

:

intézkedjék róla.

Ha felbontod, akár siromat bonthatnád fel. Úgy legyen békében nálad, mint a hogy sirom békéjét nem akarhatod megháborítani. Ügy lesz Isten nevében.

— — Meg vagyok nyugodva. — Nincs több mondani valód? — Nincsen. — Imádkozzál ellenségeidért. — Magamért sem imádkozom. — Legnagyobb ellenséged magad vagy magadnak. — Nem sokat ártok már — Békülj isteneddel. — Nem ismertem meg soha. — Ismerd meg jelen nyomorúságodban. Ismerd I

vele.

ki

meg

az én türelmemben és békémben. Ismerd

meg

az örökkévalóságban, melynek lehelletén elszállandó a te lelked. Ismerd

bl nem

meg

a

kényszerségben, mely-

mely az

menekülhetsz,

hatalma,

az

akarata.

A

beteg ember egy

végs

erfeszítéssel

emel-

kedett ágyában.

—

Ide vagy szegezve, folytatá

det az én kezembe

tetted

vannak nálam. Békülj

ki

le.

a

Az

isteneddel.

pap. Kincseiisten

kezében

48

A

beteg ember visszaesett az ágyba

korgatta

A

tehetetlenül.

szent olajt

a

s

lelkész

s fogait csi-

kezébe vette

a

mondatok kiséretében rá-

rituális

adta az utolsó kenetet.

E pillanatban a ház eltt kocsi állt meg. A küls szobában gyors léptek nesze támadt. Az ajtó hirtelen feltárult s egy

A

hölgy

úgy hányta

futtában el.

A

fiatal

ni

tépte

alak jelent

magáról

A vel

Bátyám

—

téli

atyám

—

atyám

—

egy

si-

atyám!

beteg ideges rángassál rázkódott meg. Kezé-

görcsösen kapott a jövevényhez. Azután valami

nevetésféle hörgött végig tüdeje vesztette s

rajta.

ruháját s

mint a papot meglátta,

koltással szökött az ágyhoz.

—

meg

mellén,

halva esett össze vánkosaiban.

Pipiske kisasszony, a jövevény leány, rémült koltással aléltan törött össze az

ágy eltt.

si-

J^ébai Ergerberger Tlórián háza. Rákosi J.:

A

legnagyobb bolond.

52. lap.

FEJEZET.

IV.

(a tcstamcntom.)

Hetek multak sen pihent

a

Ergerberger Flórián csönde-

cl.

temetben

falúvégi

hogy

nélkül,

a

Egy

eszébe jutott volna éjfelenként

hazalátogatni.

szerény keresztre volt primitív

ákombákommal

kontár kezek

mestersége — az elhunytnak

mezben

kék

neve

hangzás'x

Dombját az enyhe

festve.

De

Meghalni nehéz.

volt,

pogány-

festékkel rá-

fejér

id

tavaszi

Magának jobb dolga kivánkozzék még egyszer a totta.

—

megrokkan-

mintsem hogy

föl-

földre.

azután, ha túl estünk rajta,

bizonyosan édes az álom nélkül való pihenés. Egeresi rendje

a

Illés,

a

öreg pap, annak értesítette

sírt,

a

letett testamentomról, kért a ki-

hatóságot a nála

napot

hirdetésre

kép

fiatalos

beszcntelte

szerint

a

s

terminusról

értesítette

a

lajstromba vett rokonságot.

Azt gult)*

a másik

maga sem

Az

levelet eltette.

gyónása volt

s a

pap

Az

a

«

megboldopap

titkává lett, melyet a

tudott.

elhunyt házát

Adorgyán János özvegye

és

Pipiske kisasszony, a kinek itthon Ida a neve, tartották rendben,

és

pedig jó

öltöttek ketten az elhunytért, Rikod

J.

:

A

legnagyobb bolond

rendben.

még

misét

Gyászt

is

mon-

is

^

érte

dattak

meghaíálozása

minden

forduló

heti

napján.

Mieltt

a

végrendelet

kihirdetésének napja el-

elbb

nappal

érkezett volna, egy-két

az öreg lel-

kész meglátogatta néhai Ergerberger házát, illetleg lakóit, az öreg özvegy asszonyt és Idát.

de nem

teheti, hogy Azt szeretné hogy Ida van-e és micsoda rokonságban az

Nyájasan bocsánatot

kért,

egy kérdéssel ne alkalmatlankodjék. tudni,

elhunyttal

?

Igen különös kérdés. Miképen kerül rá a ftisz-

telend úr? Hát bizony

a

megboldogult a ftisztelend

úr-

nak még halálos ágyán átadta rokonai lajstromát

ebben Ida nevét híjába keresi. Ida reszket kézzel nyúlt a lajstrom csakugyan

nem

volt ott.

s

Neve Sem egy másik név nem

A

volt ott, a melyet Ida keresett.

után.

kisasszony sze-

mei megteltek könyekkel. Adorgyán János özvegye föltette

is

de

pápaszemét, hogy megnézze

se tudott jobb

eredményt

varban volt a három ember, a

a lajstromot,

kisütni s

nagy za-

ez

dolog az

kit

a

elhunyt házában összehozott.

— Én —

nak,

mindazokat, a kik a jegyzékben foglaltat-

szólt a pap,

— levélben

értesítettem Erger-

berger úr haláláról, valamint a végrendelet felbontása napjáról. s

bejelentette,

hogy között

Mindannyi hogy erre

kisasszony nincs

a s

meztetni.

erre

felelt is

nekem levélben

a

napra eljön.

a

megnevezett rokonok

kötelességemnek

tartottam

Feltnt,

figyel-

»

5'

—

Köszönöm uram, nagyon köszönöm.

dom azonban

Nem

hirtelen, mire véljem a dolgot.

tu-

Ligy

tartottam eddig, hogy az elhunyt nagybátyám volt.

Szüleimre

nem emlékezem. Tle sem tudtam meg

rólok soha semmit.

—

lehet s

mi

nem

nem tudom

E

jó asszony nevelt fel.

Meg-

Minden lehet. Itt vagyok vagyok. Köszönöm uram. Kö-

lehet?!

ki

szönöm.

Zokogva borult

a

szegény leány Adorgyán Já-

nos öi-vegye nyakába.

Másnap pedig

elhagyta néhai Ergerberger há-

körülmények közt nem akarta magát a végrendelet megnyitására érkezend vendégek szemézát. Ily

nek kitenni. mi

t

Ha

érdekli,

végrendeletben

lesz a

valami, a

majd megírja neki Adorgyán János

özvegye, azért tanulta

meg

hál'

istennek azt a kis

tyukvakarást.

A

lelkész pedig hazament.

ledett háza felé,

pecsétes

Bús léptekkel köze-

melynek fedele

alatt

mely az elhunyt

levél,

van

De

érdekl dolgok hét pecsét és a

ismerete tenni.

Igen

rzi

e

is

hét

gyónását tartal-

mazza. Bizonyos, hogy abban e szerencsétlen lányt

a

fiatal

vannak.

fiatal

gyónás

arczú aggastyán lelki-

titkát.

Errl nem

lehet

«lntézkedjék benne az isten.

szép verfényes napja volt a kikeletnek. semmi zöldséget nem viselt a föld. A tavasz még csak a nap megújhodó melegében és a leveg enyhe, fris járásában volt meg, mely délrl jvén, terhelve jött a déli virány illataival. Édes vajúdásban dagadozott a föld, az ébredés ösztöne moz-

Még

ágakat

az

ga:ta

nap

faJak

a

s

földbl kibujt az

isten

cs

felé

részén a

tehénkéinek vörhenyes csor-

hogy sütkérezzék. Néhai Ergerberger Flórián háza nen\ volt benn a faluban. Elül nagy udvarkerítés, hátul ugyandája,

Az

akkora kert sövénye környezte.

ajtó

eltt két

tle egy-egy deszkapad volt. Az égiken Adorgyán János özvegye ül s beszélget két anyalúddal, melyek közül mindenik néhány sárga libácskával még hijában keresi a akácfa

állt,

két

oldalt

gyepet.

Nagy rend

és

úgy mint belül. az öreg asszony

nagy tisztaság van a házon

Ma

kívül

hirdetik ki a testamentomot s

nem

akarhatta,

hogy

a

megboldo-

gult rokonai megszólják.

A

nagy szobában

együtt

már

ül

a rokonság s

várja a hatóság kiküldöttjét, a ki felbontsa a végs ki a városból kijvén, a paphoz szállt. Öten voltak a szobában. Az öt között három asszony. Egyik sem becsülte az elhunyt vagyona*

rendeletet

egy milliónál kevesebbre

magában

:

«Még

s

mindenik ezt gondolta

arra az esetre

is,

ha nem én

le-

szek a förökös, hanem egyenlen osztozunk, 250 ezer frt esik rám. Ezért érdemes volt ide utazni.*

Az alsó

egyik egy határszéli városból

népe

szony.

Az

tót,

polgársága német.

elhunytnak húga,

a

hozott volt az országba férjhez.

jött,

melynek

Ez özvegy

kit

asz-

egy hivatalnok

Neve özvegy Ra-

puncelné asszonyság. Harminozkét foga közül legalább

is

kétszer tizenkettnek megrendült az állása.

Egész sora be

volt

dlve, mint

a rósz palánk.

Sze-

53

mén pápaszemet

kezén kötött fekete

viselt,

fél-

keztyüt.

Kirner Boldizsár lett

az érdemes asszonyság mel-

ü!t

a divánon. Boldizsár úr e helyet koránál fogva

A

vette igénybe.

akár

,

Egy

három

többi

fiatalabb lévén mint

akár Rapuncelné asszonyság.

ember

szikár uri

az ablaknál

Ha nem

állt.

csalódunk, házasság utján jutott a rokonságba

örökséget

kívánja igénybe venni.

Egy

s

az

mint özvegy ember, gyermekei számára

A

neve Picurka Tóbiás.

els virágzásán

kisasszony,

túl,

de még her-

vadásán innen, úgy tetszik szintén testvére a megboldogultnak, reméli, hogy az örökséggel a házas-

ságnak

már-már bezáruló kapuját még egy

eltte

darabig nyitva tarthatja. Ernesztina a neve.

És még egy asszonyszemély. Kövér,

kedv

hölgy, a

jobban elvégzi az ilyen dolgokat. üzletét.

E

a ki

els legénye

Mindenesetre rokon

dönt

jó

Talán hentesné, elvétette az

által

és hivatalos a mai napra.

társaság hivatalos szomorkodással és

pletyka közt várja a

iz,

mert maga

férjét otthon hagyta,

ki

vagy mészárosné,

jó

megfelel

Az

pillanatot.

erényei egyetért elismeréssel elintéztettek.

elhunyt

A

ro-

konság rangfokozatai megállapíttattak s bárha egyiket sem önz remény, hanem mindnyáját csupa

nemes és áldott néhai Flórián hajlékába, azért egyik sem felejtette el mindazt felhordani, a mi elsbbsége tán

rokoni

kegyelet

hozta

a

mai

napon

a

a többiek felett volna.

—

De

tetszik,

nini

!

—

szdl a kövér asszonyság,

nem vagyunk még mind

együtt.

— úgy

54

—

Ah, szegény

Kristóf,

minek emlékeztet ön en-

—

szólt a társasággemet szegény Kristófunkra ban a szz s battizt kendjét szemeihez emelte. !

Kristóf az elhunytnak

nek testvére.

—

Végre

itt

— mond

látszik,

is

s

özvegy Rapuncelné asszonyság, beli kötelék

nem

a határszéli városbeli

—

látszik,

hogy vér-

füz tégedet az elhunythoz

hoz, kik vérei voltának. Ah,

belle? Ugyan hát mi

lett

összegylt testvérei-

azok-

s

mi

szegény Kristóf,

— belle? — ha csak tudnók! lehetne örökölni. Persze, tán Kristóf után — Ha nem tudjátok, minek sopánkodtok Tán lett

Jaj,

is

?

dolga van

jobb

mindannyiunknál

tudtunk Flóriánról

is

semmit

is.

?

Meddig nem

Egyszerre

csak

ime, megjön a levél, hogy meghalt.

— Az igaz — megvigasztalva. — Igen ám, — !

a nélkül,

ha

él,

—

hogy

szál aszta ki a két testvér

szólt a szikár

ember

egyszerre

az ablaknál

a társaság felé fordult volna,

akkor neki

is

—

de

van joga az örökséghez.

— siránkozék keblére emelte bizonyosan kötött keztyüjét, — ah szegény már. nem — Húsz éve már — istenem, még gyermek hogy voltam — egészité a szz — annyi híre — Annyi ideig nem hallottuk kedves, Ah,

a határszéli s

Kristóf,

él

kis

ideje,

ki

veszett.

felejt-

hetetlen Flóriánunk hírét

—

Bizony kedves,

is.

felejthetetlen

testvér

volt.

!

!

:

55

Oh

sem

soha, de soha

lesz

nekem többé olyan

testvérem, siránkozék a szz.

— mond ferde mosolylyal a szikár — Hiszen csak huszonkét éve, hogy szüleid ember. —

Ki tudja

?

meghaltak.

A

szüzet a gúny nagy zavarba hozta,

kövér asszonyság segítette

—

ki,

Hagyjuk abba, ne civakodjatok. Ki

fogunk

hallani.

Engem

melybl

a

mondván

elhívtak, eljöttem.

tudja, mit

Ha semmit

sem kapok, abba sem halok bele. Hál' isten, van mibl megélek. De más is van még a dologban.

— —

ki

Ugyan, ugyan

Én

a házat

beszéltem ezzel az öreg

rzi —

sárkánynyal,

a

mert már tegnap érkeztem. Ti-

hogy itt a megboldogult hogy Flórián két gyermeket nevelt fel. Úgy tartotta mint saját gyermekeit. Ez a sárkány azt hitte mindig, hogy egyik zenhat esztendeje már,

házát tartja

s

azt mondja,

testvérének gyermekei.

—

Az enyimek nem

Ketten

egyszerre e három szóval közbe-

siettek

vágni, mire egy kis szünet támadt s a

beszél Er-

nesztina kisasszonyra nézett.

— Mit gondol — mond pirulva Ernesztina. — Mit? Hát nem, akkor hogy ha a két gyermek. végre csak Kristófé — Lehetetlen — Ezt testvérek mind egy!

tied

azt,

lehetett a

is

!

a

szerre mondták.

— — —

—

Miért? kérdi a szikár úr. És hol van a két gyermek ? Ez épen a történet bunkója. El vannak bujdosva.

!

!

56

(Hála isten!)

—

Valami különös rajongók voltak.

már vagy 25

— 26

évesnek

kell lennie,

A

fiú,

kinek

tizenhatéves

korától fogva szüntelen civakodott bátyátokkal.

— —

got

Szegény Flórián I Egyszer Flórián végre a

s

elkergette.

fiút

megsokalta a dol-

is

El

ment

is

a gyerek

s

azóta hirét se hallották.

— —

Ügy Jaj

tem még csak

kis tacskó

nem, hogy bátyja)

— —

hát a leány?

késn

fiú

Mégis

volt.

de a szen-

;

eszének

jó

mert bátyja (már csak azt

kellett lenni,

rián

De

bolondnak.

kellett a

annak eleintén irogatott a

kell

hin-

levelei egészen átformálták. Fló-

vette észre a dolgot.

Szegény Flórián

De

akkor aztán

tett is róla. Eltiltotta a le-

fiú minden levelét elfogta. már De a méreg benne volt a lányban, hatott minden korda ellenére. A veszekedés újra kezddött.

ányt a levelezéstl

s

a

— Szegéi}y Flórián — És egy alkalmatos órában bátyátok lányt elkergette. — Hála — És ennek híre? — A sárkány mondja, ennek — Flórián mindig gondolkozású a

is

isten

sincs

azt

sincs.

szolid,

ember

volt.

Nem

csoda, ha

reúlis

nem trte meg

a hó-

bortQsakat.

—

Nem

lehettek azok az

is

vérünkbl való

vér.

vérébl

—

a

mi

57

— —

Bolondok voltak. az, bolondoki hahaha! Úgy kell nekik, ha elestek az örökségtl. Ugy kell a bolondoknak És megindult a nevetés a bolondokon, a kik elestek az örökségtl. Ugy kacagtak rajtok hogy a könyjük végig csorgott ábrázatjukon. A szikár emAz,

I

ber pedig ördöngös mosolylyal arcán mintegy vé-

ekkép sóhajtott

letlenül

És erre

fel:

«

Szegény

jó Flórián!*

az asszonyok olyan sírást indítottak csak

úgy ex abrupto, mintha

a

«

bolondok*

sem

el

is

estek volna az örökségtl.

Ebben

a

sírásban

találták

ket

a hivatalos ki-

Adorgyán János özvegye vezetett

küldöttek, kiket

be a szobába.

A

formaságokon csakhamar túlestek.

A

kerületi

törvényszék tagja a rokonság kiváncsi szemétl kisérve, fogta neki ollóját a végrendeletnek,

minek-

utána pecsétje hitelességét konstatálta volna.

És fölbontá s olvasá «Én alulírott Ergerberger Flórián :

nok összenéztek Flórián

abban

Én

volt!)

a

hitben

csebb ember.

hiszen ar

:

—

neve

igaz

(a

roko-

Gerber

Ergerberger Flórián hogy én voltam a legbölnem abban a hitben halok meg. alulirott

éltem,

De

Hitembl egy nyomorult meghlés

vetett ki vég-

kép, mely az élettl fosztott meg. Se isten, se ber, se intézményeik soha ki

Egy hvös szi szell lott

nem

fogtak

em-

rajtam.

csavarta ki a nyakamat, ho-

egy hitvány fels kabáttal megvédelmezhettem

volna magamat. letlenekre

Cudar bolondság ez

fektetett

emberi élet

s

a silány vé-

én ezennel kö-

58

vetkez, ötszáz ezer forintokat kitev vagyonomat, úgy mint (itt el van sorolva a vagyon állaga) arra hagyom, a ki legméltóbban viseli ezt a földi nyomorúságot, vagyis

íMégis,

A

a fent elsorolt

legnagyobb bolondra !»

összegen kívül lev va-

gyonom, úgymint lakóházam és a vele együtt telekkönyvezett fekvségem Adorgyán János özvegyére marad,

a

teljes idején

A

át,

nem

ki

a

a legkisebb

bolond

volt

míg nálam volt.»...

kövér asszonyság ocsúdott

legelbb

fel

is

bé-

nító ámulásából.

— Olyat sem ettem még, hogy gát nevezze örökösének. — Szegény Flórián — mondta

valaki

maga ma-

ki

!

a szikár úr gú-

nyos szomorúsággal.

De

a másik két asszony

Egy hóbortos végzet

kbálványnyá

volt válva.

játszik-e velük tréfás játé-

hogy « bolond ». Sokért nem néhány perccel elbb nem osztogatták volna oly könnyedén ezt a drága szót. kot ezzel

adták

szóval,

a

volna, ha

Kinek van már most közöttük legtöbb jogcíme arra,

hogy

tozzanak-e érte

követelje a

bolond

az

örökséget?

címen,

vagy

Megosz-

pereljenek-e

?

Ernesztina kisasszony megtalálta a kibúvót. Hir-

telenében elájult

A kötött keztyüs asszonyságot pedig ezzel szörny méregbe hozta. Csípejére tette két kötött fekete keztyüjét: «Mit, ezért elájuljak?

Nem

vagyok

»

:

59 boI

—

Mégis inkább

.»

elájult,

semhogy törvényes

tanuk eltt e végzetes niondatot befejezze.

Ettc meg a kövér asszonyság jött dühbe. Menjetek, bolondok vagytok mind

—

!

kérem

—

toldotta

gyázatlanságot, a

De

hirtelen, észrevevén a vi-

— kérem, még magam vagyok köztük

legnagyobb bolond.*

Ez log a

meg

—

hirtelen feltámasztotta az elájultakat s a do-

egy

kellemetlen családi versengésre kerül, ha

hatóság közbe

A

nem

veti

magát.

törvényszék küldöttje tanácstalanul

lond végrendelettel szemben

s

mint hogy hiteles másolatban

nem

kiadja

téntatartóját,

pennáját és ókuláját

kisasszonyt az eredményrl.

az

a bo-

érdeklet-

függben

teknek, a további végzés hozatalát

Adorgyán János özvegye pedig

állt

határozott mást,

tartja.

sietett fölkeresni s

értesítette Ida

Kezeim közé csak

le-

végs sorai kerültek, melyek ekképen szólnak «Ne aggódjék drága Kisaszon mivelhogy a ház megmcg a ki fd van hozzálya Való a mienk a

vele

kibül elélünk hóttig isten

semicse féljen.

Nevében

és malasztjábul

FEJEZET.

V.

bolond)

(K
Varhonyay

Dezs

fvárosi

ügyvéd úr kancellá-

riájában igen sok ténta és igen sok papiros fogyott

Abban

évrl-évre.

el

vonja

figyelmünket

kevesebb, mint

tíz

lönféle stádiumát

fogyasztja az

Kitn

az idben, a mikor a m| magára a kitn ügyvéd, nem az ügyvédség pályájának kü-

—

—

ért

ifjabb és

öregebb

segéd

szolgálatában a téntát s a papirost.

buzgalommal

sercegnek

a

tollak

a

fehér

nyerend és veszend perek aktáinak gyarapodására. Ez csak váltó, az csak úrbéri, amaz papiron,

csak egy harmadik kategóriabeli

Ez

zik.

Egy

végrehajtásokra,

perekben dolgo-

amaz tárgyalásokra

hatodik sürgetni, egy hetedik

dult s arra

jegyezgeti

készül.

informálni

in-

magának az adatokat. Egy

nyolcadik szerzdéseket

fogalmazványokat tisztáz

fogalmaz, s

ennyi

henyél ideje. Varhonyay Dezs maga pedig

egy kilencedik

munka közt

a

tizediknek sincs

külön szobában inas

áll

eltte,

s

ebben

kinek a

vett által, s kihez, ily

szavakkal fordul

a feleket fogadja

formaruhás

a pillanatban

kezébl

egy

kis levelet

minekutána a levelet elolvasta, :

«Édes barátom,

szólítsa csak

be a kancelláriából Csongor Béla urat.»

Csongor Béla

he-

perc muh'a fnöke eltt

egy

nyélt, mindazonáltal

nem

a ki

volt az a tizedik,

állott.

Varhonyay úr szó nélkül adta át Csongornak a mely ekképen szólt: ügyvéd úr! Sziveskedjék nekem egy okos, «T.

vett levelet, a

megbízható, becsületes és hallgatag urat küldeni irodájából. Valami dolgot szeretnék vele végeztetni. Tisztelettel

Gróf Szanday Elemér.*

— —

Kivan ja ügyvéd

Menjen

el,

A

barátom.

véde vagyunk. Végezze

el ?

gróf családjának ügy-

Ez

a dolgot jól.

a legény

a gróf úr lakására.

elkíséri

Csongor Béla köszönt val,

hogy én menjek

úr,

követte Béla urat

déleltt

és elindult a gróf inasá-

megmondta gazdája

a ki

utcákon

az

nem

volt,

lakását

nyomban

s

Az id

mindenütt.

sokkal több tíz óránál.

Elemér gróf reggeli pongyolában voh még, az inas Bélát bejelentette.

gott az asztalon,

—

mellette jó

szivarféle, édes szesz s s

— Ezüst

midn

szamovár párol-

íz

hideg reggeli,

több eféle volt felhordva

legalább idegen elemmel tarkította az asztal ren-

des rendetlenségét. rendezve.

F

egy pompás lának.

A

A

szoba legénymódra volt be-

ékessége

vívó szerszám,

fegyverek,

Vénusz-kép és egy felséges tükör va-

puha sznyeg

padlót

takarta.

A

leveg

rózsavíz illatával volt deszinficiálva, melylyel enyhe csibukfüst vivdött az elsbbségért.

nyedén éjjel,

terült

el

Elemér köny-

egy heverszékén.

nem-e, nem tudom, de arca

Aludt-e

feltn

az

halvány-

»

:

6t

Valószín, hogy ez

sága álmatlanságra mutatott.

rendes

Ajka színe

színe.

és

friss

a

Állán

piros.

gyenge szakáll csak árnyként emeli arca fehérséSzemei bágyadt fénynyel unottan, nehézkesen néznek a világba.

gét.

a

Béla úr

ilyen

grófot,

midn

színben

ily s

helyzetben

találta

üdvö-

meghajolván,

t.

zölte

— Jó reggelt, — mond

ver

s

belépett

szék válláról

a gróf, s jobb kezét a he-

leejtette.

— Tessék

ott az

író-

Engedje meg, hogy ülve tévé hozzá, midn látta, hogy az

asztalnál helyet foglalni.

maradhassak

—

ügyvédsegéd furcsának

— Kérem, n«m Principálisom — tehát majd

a

küldött,

Jó,

találta a fogadtatást.

magam nevében vagyok

t

itt.

képviselem.

bocsánatot

kérek

a

princi-

de

válasz

pálisától.

Béla

elpirult,

nyilván a bosszúságtól,

nélkül hagyta a dolgot. Leült az íróasztalhoz,

zébe vette a

tollat,

megfogta

ke-

a papirost s a gróf-

nak hátat fordítva szólt « Készen vagyok. Gróf Elemér erre egyet

hallgatott,

pedig

Béla

segített neki.

Végre

is

megszólalt a gróf.

— Kedves barátom, nem innék velem egy csésze theát — Köszönöm. — Vagy egy — Köszönöm. — De megengedi, hogy én reggelizzem ?

szivart.

?

63

— —

úr, hogy késbb jöjjek el ? itt maradni. kérem Tessék Béla megült a helyén, csak a már bemártott tollat tette le. Elemér gróf pedig theát szrt magának s elkezdett sonkát csemcsegni. Szörnyen

Kívánja a gróf

id

terhére volt a dolog, az bizonyos. Jó hogy újra megszólította vendégét.

—

Ön

—

telt bele,

ön nem tudja nemde, mi végbl ké-

rettem ide.

— —

Nem

tudom.

Végrendeletet akarok csináltatni.

Béla fogta a

tollat s

elkezdte

írni a

végrendele-

Elemér gróf nem szólt, írást. Ekkor ismét

tek szokásos bekezdését.

amíg Béla abba nem hagyta az ekkép fordult hozzá:

— Nem dolgon csodálkozni — Nem. — Sok végrendeletet már életében? — Már írtam néhányat. — Régen van már principálisánál — Régen. — Mit nevez ön annak, hogy régen — Az ügyvédi segédkedésben két esztendt. — Két hogy Varhonyay úrnál van — Annyi. — Ön úgy nem igen szeret beszélgetni. — Nem. — Megsértettem önt — Csak principálisomat. — Fogadjon kérem egy csésze — Köszönöm. talál

a

valót ?

írt

?

?

éve,

?

látszik,

?

el

theát.

:

Elemér gróf ismét megpihent egy

kicsit s

aztán

újra kezdte

— Olvasta ön melyet — Olvastam. —E Varhonyay úr igen szép ön — Varhonyay úr elküldhette volna akármelyik azt

a

levelet,

princi-

a

pálisának írtam?

szerint

val

jött

ajánlatá-

ide.

segédét.

—

Valamennyi megfelel

ama levélben

a kívánságoknak,

melyek

foglaltatnak ?

— Megfelel valamennyi. — Nem tagadhatja, ön igen véleményben van maga-magáról. — Mért Mert mondom, hogy nem vagyok különb többi kollégáimnál? — Mert azt mondja, hogy okos, megbízható, becsületes — Ennyit méltóságod nem merne magáról mondani — Én nem vagyok ügyvédsegéd, valahova testamentomot fogalmazni küldenek. — Ezek nem egy ügyvédsegéd jó

azt

?

és hallgatag.

el-

?

kit

kvalifikációi,

hanem legnélkülözhetlenebb tulajdonságai a nak. Mért nem fogalmazza meg méltóságod

férfiú-

a tes-

tamentomát maga. el nem pirult, de egyet emelt a vendége provokált impertinenciáját nehezebben nyelte le, mint a sonkafalatot, a

Elemér gróf fels testén kissé

s

mely útmutatónak elre indult volt. Semmi esetre sem valószín, hogy Elemér gróf helyesen meg

Jl színész. Rákosi

J.;

A

legnagyobb bolond.

73- '«?•

:

fogalmazni

tudja

az

melyrl

okmányt,

szó

van.

Csakis egy pillanatnyi szünet után válaszolt

—

Hát mire valók volnának az

ügyvéd segéd ek ? Azt gondolja ön gróf

barátja

fiatal

egy évvel

tán

ügyvédek és

fiatal

volt

barátom

(a

idsebb

a

hogy én nem volnék képes megtanulni a szabómesterséget? De mért venném el szabóm kenyerét, kivel még hozzá meg is vagyok elégedve ? Csongor Béla úr mosolyogva válaszolt: Remélem, én velem is meg lesz méltóságod grófnál),

—

elégedve.

A

válasz

melyet

tette a grófra azt a hatást,

szi vesén

Béla tán

nem

nem

Az ügyvédsegéd

volna.

látott

tudta mire vélni az egész szószaporítást, mely

egyébként mulattatta. Ide küldetett valamely munkát

teljesíteni s vele s idejével

hetett.

Principálisán

penz- lajstromban

—

fog,

állni

osztrák

gróf rendelkez-

a

ez

idt

értékre

—

az ex-

redukálni.

A

gróf bizonyos egykedvséget tanúsított. Arcát egy pillanatra sem hagyta el elegáns halványsága,

szemei halvány fényben jól

moderált

égtek

mint

változatlanul,

lámpa, a reggelire

holmi

felhordott

csak lassan fogyott eltte.

Elemér gróf ismét csak szünet múlva vette a

fel

beszéd fonalát.

— —

Megvallom, kissé unom ezt az egész dolgot. Csak a gróf úron áll, húsz-huszonöt évre elhalasztani. Azt hiszem, akkor sem lesz késn. Elemér gróf nagyot ásított. Terringettét Még

—

!

Mennyi unalom Eddig sem még huszonöt évet, s ebbl tizenöt az ártatlan

huszonöt évig élt

Ráko»l

J.

:

A

élni

1

legnagyobb boJond.

I

r

66

gyermekségre

beszámí-

eshetik

esik, csak a többi

még huszonötig A gondolat tás alá. kiveszi egykedvségébl s megedzi a munkára. Lássunk hozzá. Az okmány feje meg van. KöÉs most

vetkezik

a

élni

vagyon

!

kimutatása.

Itt

egy

uradalom

és

egy har-

amott az a másik,

ennyi ezer hold;

Utolsó sarja a csa-

madik. Másfél

millió

vagyon.

ládnak Elemér

gróf.

Senkije a világon,

csak egy

kedves agara, egy kedves paripája és egy pár meg-

Az

unt kedvese. Se barátja, se rokona. szolgál néki a

nem

ivott volna.

melyek

élet

nem

gyönyör oly poharával, melybl még Ellenben tele van követelésekkel, volna

untatják. Lettek

ambiciói,

politikai,

«nem érdemes.*

társadalmi téren; de

A

nemzet eljátszta szerepét. Idegen kézben van. Meghódítva, megkötözve. Általános érzülete a nemzetnek tiltja, hogy fiai a napi politikában részt vévén, így próbálják vissza-

A

hódítani konfiskált jogait. kötelesség.

A

Tehát

a

Senki

élni

sem

hallgatást

nappal,

tudja.

semmittevés hazafiúi

okosság

az

élvezni

Könny

és

a

annak,

De

parancsolja.

várni.

Meddig? elfoglal

kit

megunta a valának már bizgyönyöröket, melyek örökségéül tosítva? Szétnézett osztályosai közt. Nincs ember,

mindennapi kenyere, gondja.

a

ki

a ki kételyeire választ, vágyainak célt adni

Csak

élni s élvezni.

van töltve

a

Ezen már

pisztoly,

a

túl

van

s

mely a többin

tudna.

most meg is

hamar

túlsegítse.

Ezt logikai rendben

csatolja az

a testamentom bevezetéséhez.

ügyvédsegéd úr

Arca ersen

kipirult

s

eladá-

a mint a gróf

Fel-fel kapta Béla fejét, sát ceruzával jegyezgette az

eltte fekv papirra.

valamely idegesség resz-

ketett rajta végig.

—

Hol van ebben a logika? Azt hiszi a gróf, hogy az ürügy ok és egy gyönyörökben kimerült szervezet vágya a megsemmisülés után már jog is arra, hogy a kire nagy beneficiumok, nagy kötelességeket szabtak, gyáván Logikai rendben!

megugorjék

a

munka ell,

midn

az élvezéstl ki-

fáradt? Teremt isten! Ez a fejérkép gróf nem tud az élettel és vagyonával mit csinálni. Huszonöt

éves alig van

s

már kifogyott az

csességbl, kifogyott a

bnbl

s

az

erbl

s

a böl-

erénybl. Nincs

már kedve se jót se rosszat tenni. Engem hivat Még megérem, el, hogy testamentomát megírjam. hogy kedves agarát teszi meg örökösének, mert pedig megunta. Ugyan barátja nincs, kedveseit hány ilyen zött.

a

fickó szaladgál

Többen

nemzet

is

még

vannak még,

eljátszta

a fajtájabeliek

kö-

hogy gazem-

a kik azt vélik,

szerepét? Ki volt az a

Tudja meg a gróf egy korlátolt tudatlan ember, egy értéktelen jellem, egy szánalomra méltó lény, •

ber, a ki a gróf urat nevelte? úr,

hogy

a gróf

kivel kancelláriabeli kollégáim közül

a ki

magam vagyok

—

még

az

sem

a legutolsó

—

cserélne.

Bélának úgy tetszett, hogy erre a sért kára a grófnak a legrövidebb úton kell

t

filippi-

a

kü-

nagyon csodálkozott rajta, hogy Elemér gróf lefegyverz közömbösséggel nézett a kipirult arcfiatal emberre, a ki kiült szemekkel,

szöbön

kitétetnie s

5*

68

cal

kidagadt erekkel volt a gróf felé

s

fordulva.

Föl volt háborodva, föl volt lázadva. Lélekzete igen

élesen járt

s

ki

ersen

be, vére

forrt

minden

tes-

tében.

— —

Valami

baja

van,

fiatal

barátom?

kérdé

a

gróf.

Bajom? Nincs. De inkább a magam testamentumát írnám meg, mint a melyet a gróf úr akar velem íratni. Miért? Hát nem mondtam ? Tudtommal nem. Itt ül elttem valamely extatikus állapotban, száját nyitva felejti, szemeit rám

— — —

mereszti, de szólani elfelejt.

ligy

is

volt.

Ama

fentebbi

filippikát

Béla csak

úgy elgondolkozott, hogy egészen tüzelte magát a puszta gondolkozással. gondolta

—

s

fel-

Bocsánatot kérek. Azt gondoltam beszéltem,

Kérem, mentsen

pedig igen

sértn.

munka

mely egészen fölháborít.

alól,

— van. — Megfogom mondani Varhonyay küldjön mást helyettem. — van. — Még egyszer bocsánatot kérek. — van. — Ajánlom magamat. — Isten önnel. Béla A gróf utána — Kérem, hogy önt? — A nevem Csongor Béla.

fel

engem e

Jól

Jól

Jól

indult.

szólt.

hívják

úrnak, hogy

69

—

Köszönöm.

Béla féllábbal már künn

volt,

mikor

még

a gróf

egyszer megszólalt:

—

Ne mondja kérem

a

principálisának,

hogy

másikat küldjön.

— Nem kivan — De épen mert

a

gróf

testamentumot

csinál-

tatni ?

akarok.

Már

pedig ha többi

mind olyan bolondok mint ön, akkor sohasem készülnék el velk. Gróf úr! kollegái

is

— —

Ej mit,

én

kimondom önrl

azt,

a mit

ön

én rólam gondol.

—

Igaza van gróf úr, bocsánatot kérek.

Ezzel meghajtotta magát és távozott.

Elemér gróf pedig becsöngette kezdett toilettct csinálni.

a legényét és el-

FEJEZET.

VI.

(Politika.)

Sokan voltak akkor, a kik Elemér gróffal tartothogy a nemzet eljátszta szerepét egy utolsó konvulzivus harc után, melyet léte-

tak s azt hitték, s

kik

a

rendületlenül

gyzhetlen voltában.

meg

a hazát

!

Csak is hogy

nem

kedést

várta.

a

nem

rejl

nemzet

viszont

látta,

De

ha

mind

azok is,

—

«kivül-

a kik

sem

nem mondtak, sem küls segíthanem a nemzet testében erben hittek. Ez az er él, elevenen

nyomják,

fojtják, annál

azok

a

fölemel-

le

reagál és szívósabb

a jelen, szítja a múlt és

is

mely

a

a

nemzet bels erejétl, hanem

is

minden

Ha nem

rendszernél, kiböjtöl nemzedékeket. lálja

dönthette

árulás*

a tábor,

számítottak,

életbéli

munkál,

Többen

Legkevesebben voltak azok,

reménytelenül ségre

«

Sajátságos,

bukás okát az árulásban

rl»

indult.

hittek a

enyészetnek

léért vjvott, dicstelen

voltak azok,

táp-

mentl jobban

el-

jobban növekszik feszít ereje. a kik

a kik se

nem

mind

hittek,

azok

hittek, se

is,

nem

hallgattak.

a kik vártak,

vártak

:

mind

—

Viselték a békés

alattvaló álarcát, szántottak, vetettek, adtak, vettek

és

—

hallgattak.

Mentl

keser gylölséggel,

jobban

el

voltak

telve

annál jobban tudtak hallgatni.

7'

A

hatalom idegen elem kezében volt

a hazában

fogva e bus

idben

mintegy

áramló

az

fvárosba

elbb

valóban

volt.

tisztelet,

A

minthogy annál

el

volt

merülve

fenekére.

Ha

valaki a

a nemzeti

vizek

s

találtatott,

faj

idegen földrl, minden nemzet fvá-

jött

rosának

elem

idegen

sokféle

nézte volna, mint azénak,

Kereskedés, mulatság,

polgár és katona

—

melyé

a

hivatal,

isteni

semmi sem nemzeti.

címer, a színek, a hova festve voltak, idegenek

voltak.

Az

iskolák

— idegenek

voltak.

Sehol semmi,

semmi nemzeti, csak a szívek legrejtettebb fenekén talán Csak egyes házakban este, ha a kapu be volt zárva, az ajtók el voltak reteszelve, az ablaktáblák be voltak rakva akkor is vigyázva, óvatosan (ha már bizonyos, hogy a cseléd füle nincsen a kulcslyukon) ott járt, de ott is bátortala-

—

I

:

nul a szó.

Nehéz idk tak.

A

A kiket a nemzet vemind külföldön bolyong-

voltak ezek.

zéreiül követett, jóformán

kik otthon

maradtak,

békés visszavonulás-

ban iparkodtak ártalmatlanságukkal tüntetni.

A

láng-

szavú költt elsodorta a nemzeti vihar, a lángesz államférfiút emésztette a lyel

maga kétségbeesése, mely-

a tébolyodottak bús házába menekült.

Ez egy

borzasztó tragdia katasztrófája volt, de sajátságosan oly tragdiáé, melyben halomra hulltak a statiszkóristák,

táik,

A

természetes

kisebb

és

tragikum

nagyobb szerepek vivi. csak

hiányzik, a ki a nagy színjáték

De

annak

els

és

a

sorsából

fhse

vala.

ne tovább errl.

Estére

járt

az

id,

A

fváros

—

akkor termé-

7*

csak tartományi

szctesen

volt a birodalmi

nem

utcáin

sok ember

Alig jutott egy-egy rendrnek mindenik sze-

járt.

Nem

mére egy-egy járó-kel. az utcán.

A

fváros

— e fváros

fváros mellett

kávéházak

nem

volt

egyik

mint

pincér,

mívü

s

mely egy

az sem,

oldalán

Utóbb' több

címezve.

nem

néptelenek voltak

is

kivétel

reszt-utca

igen volt mit keresni

ha akkor az embert

Jó,

a

volt

«

ebben

K.-né,

ke-

kis rövid

kávéforrás » -hoz volt a

akkoriban a vendég.

kasszatrónuson

keresték.

e tekintetben

kávéházban a

Pedig a ritka-

kávés felesége

a

ült,

egy kellemes asszonyság, asszony voltának bájos kezdetén,

tzzel egyik

szemében.

szögletén

az

volt

vonal végén a kassza

egy hosszúkás

asztal.

münk, néhány

fiatal

sal,

mosolygással

barátságos

fekete

;

A

arcán,

ritka

terem

négyszegletes

innen a diagonális

ajtó,

szemben vele a sarokban Erre fordul ezúttal a figyel-

emberre,

ki

ott ujság-olvasás-

beszélgetéssel, kávézással van elfoglalva.

Ezek

a fiatal

emberek igen komoly

togva beszélnek, elmélyedve olvasnak,

fickók.

st

Sut-

mintha

komoly foglalkozásnak tartanák. hogy ki- és mi- voltuk beszélgetésükbl derüljön ki, szemük közé kell néznünk, ha

az

evést-ivást

Ne

is

is

várjuk,

némileg megismerni akarjuk ket.

Egy itt,

a

uj

nemzedék néhány

nemzeti

ifjúság

tagjával találkozunk

egy osztályával. Olyan

fiuk

ezek, kik közül alig egy-kettnek sikerült valahogy

magát a forradalom hadseregébe belopnia. Nagyobb része akkor tehát,

még nem

birta el

a

puskát.

Fiatalok

de jóformán mindennapos vendégei ez asz-

73

Napi foglalatosságukat elvégezvén, ide sietnek egymással találkozni. Hallgatagon élvezik egymás társaságát, a míg idegen van a kávéházban,

ta'nak.

vagy közömbös dolgok körül megélénkülnek,

vitat-

koznak, nevetnek bölcs mértékkel, hogy a rendrség atyai

gondoskodását

Minden

van a találkozó a

Az

szó.

s

föl

valamelyikök

ott azután

ország sorsáról,

mely az mondtak,

szívökben riztetik.

a

a

mástól

f egy verk, a

szívok az hatatlanul

tartoznak,

kik

nem várják a mentk. Az kezök, az se

ki

fogják

vivni.

szállásán

más dolgokról folyik érdekei il, jövjérl,

vállaikon van, az

Ezek azok közé

magok

ne idézzék magokra.

egyszer

héten

se

le

mentést,

nem

ók

elméjök, az

melylyel a diadalt múl-

Van közöttük

színész,

van közöttük pap, van közöttük ügyvéd, van poéta,

még Az a

van

hivatalnok

is.

hosszúkás

kép, nagy szem,

ember fekete hosszú a

csupaszállú

Nincsen nemzetnek jelenben szerény csöndességben hajával, az a színész.

m-

köd,

hatalom veres

a

ónja

által

zabolázott

els

színpadán, bárha tehetségének ott volna méltó helye.

Az feladata ott lenni, a hol zsenge vidéki erk nem képesek a soknem nehézségekkel megküzdeni.

O az igazi apostol. Vándorol helyrl-helyre, sikert hordozván vándorbotjában oda, a hol fogyatán van a

—

küszköd er. Keble teli van keserséggel és jövend számára. Végletes gyermeklélek,

tervvel a

kinek

arcán

bálózva

a

játszik.

sírás és nevetés

A

egy vonalon him-

legelkeseredettebb ember, a leg-

vérmesebb reményl.

Teli

term

fantáziával,

ervel

74 tettre és kitartással.

a

Mester

a nélkülözésben és

mveltség

Elméleti

mester az élvezésben.

nélkül,

de vele született kitn Ízléssel, melyet a gyakorlat s a gazdag tapasztalás nagyon értékesre mvelt. Ítélete ezen és helyes ösztönén fekszik s bárha soha sincs tudós okokkal támogatva, ritkán vét.

ható

követend példának, mert nem

Ilyennek lenni

Mellette

kell.

Látszani ilyennek

egy másik csupasz

ül

áll,

Nem

ajánl-

lehet követni.

nem

kell.

nálánál fiata-

Haja kurtára van nyírva, szürkés szemei melyen feküsznek üregeikben s alig világítják meg kiálló két arcacsontját. Füle eltt egy kis szakállmaradék van. Merész homloka mint egy címerlabb.

fölé téve: tág mhelye belül a Ez pap. Egyik vármegye jeles fia, odavaló papnevelbl mint legjelesebbet kül-

van

tábla

képe

gondolatoknak. kit

az

döttek

fel

a fvárosi központi

szemináriumba.

Itt

neveldnek jóformán a püspökök. Ez a fiatalember elöljárója engedelmébl minden héten zgyszzr kijön a szemináriumból, hogy barátaival töltse az estét.

Egy

másik

fiatal

saságban, egy deli

ember, tán

is

életervel

fiatal

kecses

a

alak, az

gazdag,

mozdulatokban,

beszél nyugodt, szavaiban

egészségtl duz-

massziv

izmos,

tetemével

ruganyos,

a

repül

gondolkozásában rendszeres és kérlelhetetlen

mint logikus: fejét.

ha

beszé-

fukar és találó,

dében kiméletes, Ítéletében egyenes, mint nyil,

a tár-

Apolló, egy hódító Alexandros,

egy szemgyönyörködtet zadó,

a legfiatalabb

e pillanatban

sakk-feladáson

töri

a

75

Egy

negyedik,

a

ki

csupa ki-

szedve

részeire

mer

fogás, összcségében

kedvesség

kinek min-

s

den tulajdonsága megköveteli e jelzt nek tehát: alakja kissé zömök, feje

kissé,

«

«

ki-

nagy,

kissé

orra kissé tömpe, szemei kissé bandzsik, nyaka kissé ujjain a körmök mind ez apró tökéletességeket egy nervózus nyugtalanságával s egy ártatlan kedvesség és sugárzó jó kedv derjével viselvén, kellemes harmóniában mutatja be, mely mindenkit megveszteget és rászed. Miiiden ember csinos fiúnak tartja s csodálkozásra gerjed, ha részeire szedi

kurta, ajkán a szó

kissé vakok,

de

szét s a részekkel

Az

kissé selypes,

a ki

nem

lehet megelégedve.

érzékiség minden

ingerével van egy ötödik homlokba függ hajcsiga, hosszú pillák alatt epedn nyugvó szemek, vékony sötét bajusz árnyékában szép metszés ajkak mindezek egy tökéletesen ovális fej keretében hozzá

Kacérul

felruházva.

a

;

;

szép arányos középtermet, lel

és

ers

kerek tagokkal

telt

érzéki kivánság szemeinek.

vállakkal,

látvány

veszélyes

:

Hozzá

a

ers melaz

könnyed ha-

nyagság, a kaczér rendetlenség és az álmatag bágyadtság,

mely egész

szándék nélk!

hódító

lényén

«gyöngébb»

nem

ellenében.

mindenki

e

fiatal

ember

szorgalma

s

termékenysége

mond önkénytelen

az

elömlik,

persze,

fegyver,

megannyi inkább a

Álmélkodva

rendkivüli hirét.

hallja

munkássága,

«Azt gondolom,

ember, hogy a henyélésre

van teremtve.*

—

A hatodik nem mintha helye nem lett volna, hanem mert nyugtalan idegessége nem engedi öt

7«

egy helyen

percig

—

ülni

három

hírlapot tart a

balkezében, a negyediket olvassa, azaz tartja jobb-

maga

jával

mintha

elé,

pedig

olvasná, voltaképen

az ötödiket olvassa, mely szomszédja kezében van.

Féllábon van

ki

csontos

fésülve

tárháza az

Nagy Kemény szke haja

féllába egyik székre van

áll,

savó szemein szemüveget

visel.

homlokából.

ismereteknek,

téve.

Elméje

vekbl, részint utazásokon tolla

szeténél,

hajlamainál

fogva

köny-

gondolkozása

szerzett,

merész és fényes, maga

végletes,

ritka

melyeket részint

hivatott

—

termé-

Sze-

izgató.

hogy személyisége, küls megjelenése nem rendesen vonzónak mondanak és hogy

rencse,

az, a mit

hangja igy

szónoklásra nem alkalmas és küls kellékeivel épen nem rendelNépgyléseken nem fo^ja elragadni a tömeércevesztett,

az izgató

kezik.

geket képességeinek kétél fegyvere.

Tehetsége e

hogy hangosabb idkveszedelmessé válhatnék, ó mindenha csak

szerint kamatozhat a nélkül,

ben tollal,

vagy négyszemközt,

eltt fog

Ez

izgatni.

vagy intelligens fórum

az izgatás pedig

a legtöbb

haszonnal és a legkevesebb kárral járó izgatás.

Hogy

mire van hivatva

most fordul

szem

fiatal

:

ama gyenge ember,

az,

a ki felé figyelmünk

alkatú,

a ki, a

nagy,

miben

szikrázó

eddig erejét

megkísértette, a legkülönfélébb dolgokban egyaránt

szerencsés volt

gyenge,

;

a ki tetszik az asszonyoknak,

férfiatlan és

gyáva (nem

mint

gyáva) és kényes

legkevésbbé épen szép

noha ideges mint egy

szik a férfiaknak,

jellem, :

;

noha tet-

asszony,

hanem mint természet érni. Nagy

remélem, meg fogjuk

77

mandula szemei rémesen tüzelnek, ha ajakán megindul a szó és dagad és árad könnyed folyásban, színben gazdagon, formában tökéletesen. Beszéde elmés, fordulatokban és szóbeli elmésségekben egy-

Esze fürge

aránt.

nem kevésbbé. nem is egyenl pedig nem egyéb, mint

és gyors, Ítélete

Egyenlen

szeretik társai mind, ha

szeretettel.

E

szeretet titka

az a gondtalan és homálytalan jóhiszemség, melylycl

magát mindazoknak teljesen odaadja, és tartózkodás

számítás, vigyázat

furfang,

nélkül, a kikkel

barátságra lépett.

még

Folytathatnók rint c kávéházi

gor Béla

is

a bemutatást,

nem mind

van,

de személy sze-

e vendégei, kik közt Cson-

asztal

szerepelnek

c törté-

netben. Ellenben összeségökben igenis történetünk

mozgató kerekei közül

Ok

legjelentsebbnek külli.

a

azok, a kik se segítségre

nem mondtak

az országról

kezleg,

tettre

minden sök

egy

s

s

ók

azok, a kik

ó

nak elveszíteni, ereje a parázs

bennök

alatt.

várnak, se le

St

munkára készül

hitével futnak a pályán,

vitte,

nem

magokról.

A

ellen-

fiatalság

melyre lelkesülé-

egy percet sem akarnemzet eleven

lüktet a

vének,

a bölcsek,

kiknek

nemzet illetékesen fog szólani, várják a jövt, hogy szólítsa ket és alig várják immár. Ezek megmarkolták már a jelent, hogy a holnapnak egy óráját se szalaszszák el. ajka által a

Egy

sincs köztük

tehetség

a díszök

ságot összetartja

ha

a

;

legszentebb

közönséges s

mert a is.

ember. Jellem és

az ércabroncs, cél

mely

a társa-

maga soha nem

elég,

78

Senki sem tudott

rólok.

Mindenikük más-más el a kávéházba, hogy

körben mozog. Csak este jön lássa a többit.

Mindenikben elevenen él a haza képe, nem a hanem a milyen lesz és pedig lesz

milyen most, általok.

Szegények, vagyontalanok mind a hányan vannak.

De nem

volt akkor

volna, mert akkor

itt

ember, a

kivel cseréltek

minden Krzus hazátlan se-

honnai volt tényleg és hite szerint

is,

csak ezek-

nek a koldusoknak volt meg a hazájok. Meg volt, mert hittek benne és dolgoztak

A A

érte.

nevöket ne kérdezzétek.

papét tudják a szemináriumban, a szinészét a

színházaknál,

a hivatalnoké

benne van

a

hivatali

sematizmusban, az ügyvédé az ügyvédi lajstromban. Itt

egy közös nevök van, az, melylyel mindenki volna ket gondolkozás nélkül is, ha

felruházta

heti ülésöket kileshette volna,

hangon: «oh a bolondok

1»

mondván szánalmas

FEJEZET.

VU.

(A gyermekekirt.)

Egy kis

kis

közel az országúton

városhoz

érdekes

karaván ballag tova a meleg szi napon,

por-

söveg

zsan-

felh

kisérve útján. Két csúcsos

által

dár felvont panganéttal, fejér mellszijjaival messze vidékre láthatón

a

;

kett között egy barna kép fürgén, de nem bo-

talián és medvéje, az egyik

szuság nélkül napsütötte arczán, a másik egyked-

ven

ballagva

orrán

a

megemberelve magát az

lánczczal,

tisztességesen

úri társaságban.

ság szótlanul megyén tova. Egyik tagja

úgy

látszik,

E

társa-

sem

érzj,

szükségét annak, hogy a másikhoz szól-

jon s ha mégis beszédre nyitja ajakát, maga-magá-

vagy

szakállának

nak,

Négy

utas,

egy

köztük

fogainak

medve,

mindenik.

beszél

mono-

a ki csak

logizál.

—

Szatracene,

sorban

az els.

Bezzeg otthon így

még

szatracene

25

a nap se

kilencz

fontos

gombolt

—

Soha se láttam a

nem

Szatracene, szatracene ott

fontos

nem

viselt

patrontást

posztóruhát.

sütött

1

nyolcz

összecsavart

zsandárpuskát,

crariális

így sóhajtozik a ilyen forróságot.

kedves Bunzlauban !

Forszé, a jámbor sapkát,

1

fontos

köpönyeget, és

szorosra

Otthon ingujjban

!

8o

a

Nem

melegebb napokat.

a

tisztelte

hogy

észre,

veszi

különbség nem a napban, hanem az

sze-

mélyes viszonyai változásában van.

—

Oh

utolsó.

Jemine, Jeminel

Té

hiíc, té hite

!

—

—

zokogja sorban

és törli tarka

az

zsebken-

djével a homlokán fakadó bviz forrásokat. dörmögi a középs Maledetta compagnia, s hozzá teszi ha a medvémnek volnék, majd más-

—

—

:

képen bánnék veletek atyámfiai

Avanti Pannónia,

!

avanti

— Brum

brum brum, mondja

«Pannonia»-nak

szólít a társa, a

nyomokat

ságban és széles

láncos,

a

a kit

negyedik a társaporába, a

lapít az út

mint tova cepeli bundáját.

Az négy

olvasó kitalálta, útitárs

szóra.

hogy miért nem

egymást se barátságos,

Egyik se

érti

a másik

méltatja a

se másmilyen

nyelvét.

cseh, a másik német, a harmadik talián, dikj

medve.

Ha

Az

egyik

a negye-

közös céljok van, isten

a

meg-

mondhatója a Bachrendszeren kivül, mely összehozta ket, miként járnak a dolguknak végire. Beérnek a városkába s ott hamar akad egy

csomó kisérojük. Ki a zsandártól fél jobban, ki a medvétl, de mindeniket húzza valami a veszedelmes állatok után s mire a karaván a nagy piacon a legtekintélyesebb ház eltt megáll, akkorra vagy

ötven ember, asszony és gyermek vegyest bámulja a jövevényeket,

— —

Ale holtl

—

vezet

kiáltja

itt

a

Ize hir panc fenek,

—

teszi hozzá, a

s megállítja

a menetet.

mi azt

Jl lakja kissé zömök. Rákosi J.:

A

legnagyobb bolond.

75- 'aP-

8t

hogy itt lakik a megyefnök úr. És egy némely jelekkel megmagyarázza a többi háromnak, hogy várjon rá, majd fölmegy az emeletre jelenjelenti,

A

megye « fenek » -éhez.

tést tenni a

német zsandár

pedig puskájára tám?szkodYa törülgeti tovább homloka verejtékét, a talián legény

meg toppant

bocs-

korával s megrántja medvéje láncát.

—

Hopsza hopsza Pannónia! Allegro avanti, la bestia, che il megmutásse szvc tudomagne Avanti mio caro, avanti

allegro

!

A

!

talpas

engedelmesen két lábára

áll,

átveszi a

segít fütyköst gazdájától, nyakába fogja s elkezdi dörmögve esetlen kerengését a bámészkodók nem kis

örömére.

A

mulatságot a cseh zsandár zavarja

visszajve

félig

jelekkel,

fnök

ki

bábeli

úr nincs otthon, csak a «pane adjunkt* van

Az

a hivatalban.

fogja a csavargó medvetáncolta-

tót megtáncoltatni.

nagy ház udvarába. kerítés

meg, a

valamely

megmagyarázza társának, hogy

nyelvzagyvalékkal a

félig

mögött egy

Beviszik a taliánt

Ez udvarban

barmostul a

szép zöld rács-

árnyas virágos kert van.

kis

Egy

pár szép kataipa, mely világoszöld levéldíszét szé-

pen áthozta az szbe liával

szegve

s

néhány virágágy acska, lobe-

s tiszta kavicsos

utak

által

körül sza-

ladgálva.

A

mint a zsandárok, a talián s a medve az ud-

varra lépnek, a zöld rács

egy csomó piros pozsgás

is

egyszerre megnépesül

arczczal. ligy kandikálnak

ki

mögüle, mintha egy csomó virág szökött volna

ki

a

padokból

Rákoti

J

:

A

s

most kiváncsian iparkodnék

legnagyobb bolond.

szin6

»

:

8a

pompás

A

fejét kidugni keresztül a rácson.

kandikáló

virágokat a guvcrnant éles

kis ki-

hangja pró-

de nem sok sikerrel, mert ha a gyermekeket vonzza a medve, úgy a guvernant a maga részérl a talián hajcsárt találja bálja a rácstól visszaparancsolni,

figyelmére méltó jelenségnek

s

kommandó-szavának

erejét megosztott figyelme tetemesen csökkenti.

A

medvehajtsár barátságosan integet a gyerme-

keknek

állásához képest

s

meglep

kecsesei köszönt

a guvernantnak, a ki szivesen fogadja a köszöntést

leereszkedleg

s

— —

Est-ce

szólítja

meg

que vous étes

az idegent. italien

—

monsieur?

kérdi.

madonna,

Si

italiano

;

cese, collá mia bestia, qui

—

micella

volna

és beszélt

de

fran-

Ja frontiére

est boia enfant,

tovább

is

az

madaolaszok

közlékenységével, ha a zsandár engedte volna.

Ez

azonban

rá

«

grádicsra

a

mutatva

ekép

rivalt

forverc.

Az

olasz körülnéz s mindnyájok

találva,

a

kerítéséhez

kert

cseh zsandár

által

gondolatát ki-

láncolja a

mackót

s a

kisérve fölmegy az emeletre.

Az emeleten egy ajtó elé vezeti a cseh ember az olaszt. Az ajtón e felirás volt: »Adjunkt Emil de Bkéndy.» Az olasz rábámul a fölírásra, azután kisérjére

emberre, ismét, is

néz, ki

hogy

«

megint

Írásra,

forverc, hir.» Ezzel

volt merítve

minden ismerete

talos nyelv körül.

—

az

megint a cseh

habozásra annyi felvilágosítást adott

e

Bkéndy

Emil

!

úgy

látszik

ki

a birodalmi hiva-

— mormogja

a medvehajtó,

—

.

!

83

Bkéndy kilincset

Két

Emil

férfi

fényesre csiszolt

a

egymással szemben. Bdkéndy EmJl

áll

és a medvehajtó,

egymásba

remeg

meg

s alig találja

!

. .

mereven, hitetlenül

szegezve,

két

Hát még

ajak.

két pár szem

de csak két kebelben

szólásra

kész,

a két szív a

Bkéndy

Szerencsére

;

I

észreveszi a

harmadikat,

a zsandárt.

— —

Italiano ? kérdi. Si signor.

Bkéndy

egy

lép, hirtelen

vánhoz

pillanatra

tántorodik,

Egész erejére

leül

egy di-

hajtja

fejét.

hogy zokogását

volt szüksége,

ilyetén kitörése ellen,

szobába

az ajtót,

karfájára

s

Görcsösen küzdött

fojtsa.

szomszéd

a

maga után

beteszi

a férfimell

szemei

el-

érzések

az

megzavarta a

vizét

köny.

De

nemcsak

melyek

hogy

szomszéd szobába hassa, mi

nem

elrejtse

megrohanták,

tev

azért

menekülnie,

legyen.

Olaszul

beszélhet, mert a cseh

mert

úgy sem,

mondjon

neki ?

is

elárulja

az

indulatokat,

szükséges

a a

hogy meggondol-

nem

tud,

megértheti,

vele

volt

az

olaszt.

Hogyan intézkedjék

a

németül

magyarul

És mit dolgában.

Hogy mi járatban van itt a medvehajtó? bár konnem tudta, de a dolog természete kétségtelen

krété

volt eltte.

Végre megvolt

visszament

már

s

állása

a

hivatalszobába,

nyugalma

egész tekintélyével szólalt

meg.

—

Palafa

pilifiv

jalafailifí

dalafat

6*

«

::

84

A

fenséges helyzet

evvel

mintegy

varázsszóval

bele volt lökve a nevetségesbe. Taliánunk egy olasz

vlegény jó kedvével fakadt víg nevetésre, annyira, hogy a cseh zsandár fenyeget állásba helyezkedeit e tiszteletlenséggel szemben s csak akkor nyugodott meg, mikor az adjunktus ür

is

nevetésre

vette a dolgot.

Bkéndy

átvette az olasz írásait s a nélkül,

megnézte volna, «pane fnök. Nix doma,

— —

átadta

—

zsandárnak

a

s kezével is

szóval

feleié a zsandár.

—

magyarázza

hogy

fnök

Kartye kartye, recipient

kéndy

e

hogy

mutatja,

a

B-

úr oda

van kártyázni a fadószednél.

A A

zsandár szalutál két

férfi

ság visszatér,

s

távozik a papírokkal.

magára marad. Arcukra a komolyszívok ismét sebesebben kezd do-

bogni.

Bkéndy

— erre.

szólalt

Ülj le.

Nem

Nem

meg. kérdezhetem, mi járatban vagy

nézhetem meg

papirjaidat,

nem

foglal-

kozhatom ügyeddel, hivatalnok vagyok, becsületes is vagyok, esküt is tettem minek jösz az utamba És kitört a boldogtalan, minek jösz az utamba negyven éves emberen a gyermekes sírás elemi

—

—

!

—

ervel.

Két régi

szemben

áll

Iskolabeli barát

áll

egymással szemben

két ember, ki együtt

együtt legénykedett, a jó magyar csinálta bolondságait, egy

idben

gyerekeskedett, világban lett

együtt

embe", egy

században együtt harcolt mint honvéd, együtt

látta

a

hazát elveszni, aztán elvesztette egymást

most

s

az egyiket mint csavargót zsandárok hozzák a

má-

siknak, mint politikai hivatalnoknak elejbe.

Bkéndy

ismerte

jól

mint fölismerte, mire

való

tudta

mi

levén

eltte

ki

járatban

nem

maskara,

a talián

hanem ura

feleletre,

a

azt,

is

is

állt s

várt

a

tudta

van,

sokáig

zokogásának, igy foly-

tatá:

— ide

Ha

menj

is

hadd

szerelmére,

Ha

isten hiréve'.

akkor

akárhonnan

levelet viszel

ég

az

is

ilyes,

Látom

maga

golyójától

fnökömnek:

a

úgy fogok veled bánni. add ide, hadd égessem

mieltt

is.

A

nem

azon

halott,

vadászé

céloztál,

jól

a régi vagy most

másé, a legjobb

van nálad,

én már azzal, de soha

voltál,

jó

láltál.

a

aztán

az életeddel játszoJ.

— Máskor játszottam még a — becsületemmel. — Mindig löv

tem

el,

semmi

nálad

nincs

add

akárhova,

égessem

ki

jól

ta-

azonban

a

többé

a

fog

sem. Papírjaidat elküld-

mint

az

intézkedik rólad,

De még

egyszer mondom,

el láttatlanul

mcgj

a mi veszélyes

vagy a zsandár vagy a

fnök.

—

Jó volna

engem ? Mit

— —

elbb

tudni,

dolgon?

változtat az a

Medvém

talpára,

ha magimmal ránthatnálak,

nem mondom, hogy nem fölidézni

—

magamra

magadat félted-e vagy

volna kedvem egy kicsit

a veszedelmet.

Bolond, bolond, bolond

I

— cusogja

nok, inkább magának mint a másiknak.

a hivatal-

:

86

—

Hej

I

de nem adnám én

osztrák császár

összes

volna az

okosoknak

nem

a

bolondságomat

a

ha hegyibe kapnám ráadásul az

te okosságodért,

olyan

volnának ilyen

kincseit.

a

De

hát mi becse

milyen te vagy, ha

magamfajta bolondok.

Eredj,

eredj, ne játszd elttem az érzékenyt! Papit jaim rendben vannak, rendben van a lelkiismeretem is és egyik sem elég ok arra, hogy fel ne köttessetek, ha felakartok köttetni. Nevetséges is volna,

nem úgy

ha

a kezetek,

egy

az,

megöljetek:

hogy

egy

mért re-

mikor egy ilyen nyomorult csa-

kell kitekerni a nyakát, a milyen ma én Minek míg ahhoz nagyobb ok ? Minek

vargónak

vagyok

népet

egész

országot, egy

megne

Mesterségtek

volna!

!

levél,

akárhonnan

«

akárhova,*

szép

szóval

Nem elég, hogy honvéd hogy menekült vagyok? Nem

kicsalva biztos rejtekébl ?

voltam?

Nem

elég,

elég, hogy kenyeres pajtásod voltam? Nem elég, hogy becsületes hazafi vagyok? Minek neked még egyéb is hozzá? ismétlé Minek nekem még egyéb is hozzá ?

—

—

Bkéndy,

ki

e beszéd

szél arcába. Szemei lágysága

eltnt vonásaiból.

a csavargótól kicsalni,

Saját

meren

alatt

tüzeltek,

Az

inszinuáríó,

egy ellene bizonyító

minden

helyzete

keretébe lépett.

morális

erejét

természetével

Az

nézett a be-

az elérzékenyülés

okmányt

visszaadta

leszámolt,

a

hogy akart neki.

mikor

ellentábornak megadta a jogot,

hogy hasonló elvetemedettségre, mint a minvel képesnek tartsa ; se becsülésére, se csak elnézésére is nem számított; de hazafi-becsü-

gyanús/itatott,

!

;

87

létének hajótörésébl megmentett magának annyit, a

mennyivel e nagy oszlopától megfosztott erkölcsi

egyensúlyban tarthatta.

világát

élesebb vádakat

is

eltrni

ert abban

résre az

el

És ha hasonló

volt tökélve, ez

és

elt-

hogy e

a fogadásban kereste,

vádakat helyzetén, állásán kivül soha semmi se igazolhassa. Hajója kincsei közül azt a részt, a

mely

magát a hajót elsülyesztéssel fenyegette, kiveté de a mi megmaradt, annál keményebb kézzel fogta,

hogy csorbája ne essék. Minek nekem még egyéb

— —

is

—

hozzá?

Papa, papa szólalt meg egy cseng gyermekhang a nyitott ablakon, mely az udvarra !

szolgál.

Egy

treillageon nini a

nyolc-kilenc

felkúszott

éves

els

az

fiúé,

a

ki

—

emeletig.

barack Papa,

medve

Bkéndy

arca

ismét

ellágyult.

Odasietett

az

ablakhoz, arcon csókolta a gyermeket.

—

A

Látom fiam, látom. Közel ne menjetek hozzá. medve nem kedves állat a magyarnak. Közel

ne menjetek, mert könnyen letapos nagy

talpával.

És még egyszer megcsókolta, mire

gyermek

a

eltnt az ablakból.

S most Bkéndy

—

ismét a medvehajcsárhoz fordult.

Bocsánat uram, hogy kérdésekkel

fakgattam.

A

kegyed hirtelen meglátása egy kissé megzavart, egy percig nem voltam ura magamnak. Tessék helyet foglalni, remélem, a zsandár azonnal

itt

lesz

papirjaival.

És csakugyan hozta

a

a zsandár

papirokat,

itt is

melyek

a

volt

hamar. Vissza-

kártyázó

fnök

úr

:

88 által rendben találtattak. Bkéndy megnézte nök intézkedését s ennyit mondott «Dobse :

A

— — — —

én

zsandár szalutált

Íme uram

a

f<5-

frei.*

elment,

s

ön szabad.

papirjai,

Mehetek? Mehet szabadon.

De

ön osztrák hivatalnok s tudja, hogy st tudja, mi természet járatban

hisz

vagyok,

ki

vagyok

—

itthon.

A fnök

Semmi közöm önhöz. rendben

papirjait

dolgom

levknek

találta.

intézkedéseit

az

úr

az

ön

Nem

az

én

fölülvizsgálni.

Isten

önnel.

— Nyomorultak vagytok. meg

nincs

Vállalkoztok valamire

hogy meg

a bátorságtok,

miért megfizettetitek magatokat.

—

Uram,

—

feleié

Bkéndy

s

tegyétek, a

is

—

ön

céltalan

szószaporítással oly helyen vesztegeti idejét, a hol

legkevésbbé tanácsos önnek sokáig mulatni.

A

hajcsár hangosan nevetett.

— Menjen, — monda — Vagy — kérdé — Vagy kidobatom. medvetáncoltató

kezét,

rekát

s

—

vagy

—

a hajcsár.

?

A

a hivatalnok

e szóra

ökölre

kapta

két

de csakhamar mást gondolt. Meghajtá deaz olasz vándornép ismert alázatosságával

szólt

—

nore

Pardoné szignor adjunto, mJ riccomando

—

sig-

halabszolgál

És kiosont

a

szobából,

az

ajtón

nantba ütközött, kitl újabb hizelg

túl

a guver-

bókokkal bú-

»

.

89 Ai-tán

csúzott. •

Avanti

eloldotta

mia

la

medvéjét

S végig

benissimo amigol»

vitte

biztatta láncos

nem

az utcai népek

hamar végére

ért a

kereste szemeivel

én

ott,

meg

itt.

vert Pannoniát.

hatalmas rab

«

—

mio

kedv-

s szilaj

Pannónia D-ját keserves táncra

S csak-

csekély gyönyörére.

városkának, ott

még egyszer

Mindketten

De

avanti

az utcán a lom-

pos barmot, meg- megcsörgette lánczát vel

kerítéstl.

a

mio caro,

avanti

best'a,

ha

a

megfordult

nagy házat

táncoltatjuk

egyszer

hirmondója se

a láncba-

láncát a

széttöri

marad

s

«Tí

:

a

táncol-

tatójának.

Ott a nagy házban pedig az egy mélyet.

—

van és

Ez még

csak kicsiség, így

a

biztatta

másik sóhajtott

lett

Hátra

magát.

Majd ha megnnek a szégyenkezve tagadják meg apjokat, a a java.

g^'erekek ki

árulója

Akkor! akkor! No bellük Hatan vannak, hatan en-

a hazafiügynek!

de ember

lesz

!

gesztelik ki a vétket, a mit apjok elkövetett

éret-

hogy embert adhasson bennök a jövnek Es oda állt az ablakhoz s szivárványom, szemmel

tök,

.

mosolygott

le a

Másnap kora

.

kertben játszó gyermekekre. reggel hivatja

fnök. Micsoda ember volt az írásait utánam küldötte?

Bkéndyt magához

a

— — —

a talián, a kinek

az

Medvetáncoltató.

Ön

azzal az emberrel

gyarul beszélt.

itt

a

hivatalban

ma-

90

—-

Magyarul.

— Honvéd Bujdosik — Az — Mért nem le? — Fnök úr emberek ügyihogy az ben soha sem én intézkedem. — igen de én mulatságon voltam, láttam papírokat. azokat nem — Bocsánat. — van, nem ön az oka, de mégis — És volt ?

?

volt.

is

tartóztatta

tudja,

ily

igen,

a

is

is,

Jól

I

haragosan elment.

Otthon a

neveln

fogadta.

— Ha nem legelde mindenesetre kelbb társasághoz — Köszönöm Klotild kisasszony, köszönöm, majd is

gróf,

a

tartozik.

meg

fogjuk tjdni, hogy

ki

volt.

VIU.

FEJEZET.

(A medvchajtó

A

fvároshoz közel,

egy csinos azon

A

útszéli

levele.)

néhány mértföldnyire utolsó stációja egy

alig

csárda

áll,

utón rendesen közleked

az

társaskocsinak.

csárdában a nagy ivón, nagy konyhán és a két

még egy kis hátulsó szobácska melynek ablaka a nagy udvartól elágazó ki-

lakószobán kívül van,

sebb udvarra szolgál.

A

szobácska bútora egyszer

kevésbl áll. Egy szekrény, egy ágy, egy kis három szék s a falon egy szent kép és egy kis tükör. A kisded ablak eltti udvaron egy üresen álló tágas sertésól van, az ól eltt s a kerítés és

asztal,

árnyas bodzafák

mellett

virágoznak.

nagy rés van dlve, a résen jutni

dbe.

s

át

mintegy ötszáz lépéssel

A

táj

nem

változatos,

de

A

kerítésen

szabad

a

mezre

egy bükkös erfris

és a

szemnek

kellemes, inkább azonban szinei, mint formái

A

által.

vidék szépségei mégis csak kevéssé vagy épen

semmit sem érdeklik azt a rában az asztalka mellett

kis lányt, a ki ül

s

egy

levél

a

kamaírásába

Azt hiszem, ha hátamögött állanál elre hajolva elolvasni iparkodnál leészre se venne. Papírja els lapja már tele

van elmerülve. s a vállán

velét,

van

írva,

át

el

is

van

fordítva s a bús

szem

kis-

95

asszony, mert

c^szer

ruhája mellett

is

annak

lát-

buzgón Írja a második lapot. «... úgy van, kedves jó nénikém, én már el vagyok tökélve. Ha egyszer se atyám se bátyám nem volt, se semmiképen rokonának el nem ösmert, isten nevében megyek a sorsom elé, de soha többé, a míg eszemet és ermet birom, semmije után nem akarok élni. Ennek okáért magához se megyek vissza. Hálát adok az istennek, hogy annyira mégis ápolóját, semmi volt, hogy magát nem hagyta, nélkül. De én ebben sem akarok magával osztozkodni. Kegyetlenségével elérte az az ember, hogy

szik,

h

testvéremmel

de az

isten

eltévesztetett

egymástól

bennünket,

majd csak összevezérel bennünket, ha

javunkra vak'nak

Én

tartja.

eddig

itt

voltam,

itt

laktam ennek a csárdának jó gazdáinál, ide vártam, itt

kaptam

is

meg

a levelét

is,

de most már

a kis

megtakarított költségem nagyon fogyatán van, alig

van annyim, hogy eltartson, a míg újra kenyérhez

vergdöm,

hát indulok

még ma

is

istennel tovább.

Ne

búsuljon értem, ha jó dolgom lesz, megint adok magamtól hirt. Imádkozzék értem kedves jó nénilda.» kém, a maga régi kisasszonykája És Ida, mint a ki nagy munkát végzett, meg-

—

törülte

homlokát,

könyez

két

szemét és

sietve

melybe meg volt irva, kis dolog volt ez reá nézve, de mégse nagyon nehezen végezte. Nehezebb volt, a mi ezt megelzte. Ida semmit sem tudott magáról. Nem tudta se hajtogatta össze levélkéjét,

mit

határozott magáról.

nevCt, se származását.

Nem

93

í^lvettc egy ember,

Ki volt rá nézve ez ember,

Mi

valaha.

nak

soha se volt köztük.

volt.

A

soha,

nak

Örömük egymásban nem

mit az egyik szeretett, azt

vége az

tartott,

gy-

másik

hogy Ida világgá ment. Ábránd, álmai és a szereteti enség zték,

otthon

hogy

a

lett,

ideális szív

melyet

tudja mint

vinnie? Se szeretet, se bizalom, az

titkát sírba

egy

ma kevesbbé

volt.

oka volt Ida születésének, származásá-

igaz,

lölte, a

nem mindig

kinél

a

De

tapasztalt.

nem gondolta

azt

a kit majd atyjának, majd

az,

a

ki

mindig zsarnoka

azonban

kegyetlenségét annyira vigye, hogy tudását, származása titkát

rokoná-

se

volt,

még

csak neve

rá

örökség-

hagyj?,

képen.

A

senki

világban,

és

volt

magára

a

senkié szegény Ida, kinn a

ismerse

Rokona

hagyva.

sorsára

bízva,

senki, se közeli, se távoli, barátja senki, jó

embere,

senki.

Egy öreg asszony

kinálta

meg sovány

falatja

nemes Adorgyán János özvegye, de attól a szivtelen embertl maradt az

felével, néhai

ez

a

falat

öreg asszonyra

:

sem mentené

meg magát

ezzel

elkeseredett kis leány.

a

E

falattal

a

az

maga

éhenhalástól

jó szántából az

pillanatban legalább azt

gondolta.

És fejében cikázó gondolatai a levelet ellátta, régi szokása

ablak elé

fényes

s

által

szerint

zve, a m^'nt oda állt az

kiereszté szemeit a szabadba.

égrl káprázva

földre s a közeli

szemnek meg

a

menekült

erdbe

madárnak

menekült. a

zöld

le

A

ver-

tekintete

a

de jó

a

Jaj,

is

erdbe mene-

94 külni a

nap

meg

el<5l,

a

vadász ell, at egész vi-

Jág ell!

Csicseregve

éli

világát ott a füttyös rigó, a sze-

búgva a gerle, csörögve a szarka.

les pinty,

tos fészket rak a ringó ágon, a

mezn,

megvédi

egész nap dicséri istent falevél, vihar

a

Ni, hogy reszketnek,

nek

az

biztos

erdben

;

Biz-

eledelt

talál

ellensége ell

;

ell a kipárnázott fészek.

hogy szállongnak, hogy fecseg-

mulattatják, boszantják, kergetik

egymást játszva; és a nagy bükkfák rázzák lombos koronájokat, ágaik pattognak, kérgök nevetve mint egy nagy száj

meghasad,

s

gyökereik kikan-

dikálnak a földbl kíváncsian arra a zsongó életre,

mely fölöttük tanyázik vigan. Aztán jön megkeresi

síkságról,

a

a szél a

s-

réteket és besurran a

rbe. Megkavarja az ágakat, rázza a levélfürtös fák fejét, sípol az odúkban s a madárnép elhallgat, mikor a hatalmasabb veszi

át a szót.

Pedig a szél

semmi, csak leveg,

tolakodó,

a

megbontani az

erd

egy

szép otthonának

hagyjátok magatokat, ne engedjétek a

madarakat messzirl

erdnek.

De

a

Ida

s

— így

sehonnainak (Ida feje is

s az

vesszje suhog

erd

csak bókol,

egyre utána hajlong)

is

— ne

biztatja

az

madarak csak annál jobban bújnak,

zsarnoki

ágait;

beront

kezével

integet

a szél pedig derékon kapja az erdt, lítja

ki

játékait,

kimozdul, mintha jönne

is,

ide

s ;

földig a

haj-

kegyetlen

bókol,

bókol,

már helyébl Ida már hallja

már közel rázzák üsrökös fejket a mozgósított fák, tompa morgás üti meg a lány fülét s a közeljött erd els fája arcába vág iszonyú

dübörgését

;

95

hogy Ida sikoltva kapaszkodik a nyitott ablakba, melynek egyik üveg táblája csörömpölve

ervel,

hull a földre.

Ida alig tud a káprázatos játékból, mellyel izga-

meg, magához térni. Mert lomb egyre csapkodja most is az ablakot,

tott képzelete tréfálta

hisz a

de az egy ott

álló bodzafa ága a tompa morgás de az ólból j, s a mint Ida odanéz, egy csúnya lompos medvét lát, mely bevette magát a hvösre; az ól ajtaja eltt álló bodzafa árnyékáis

;

hallik,

ban pedig egy sötét szem, fekete szakállú idegen láncával s barátságosan néz áll, kezében a medve Idára.

— Istenem, valami baja van kisasszonykám — Köszönöm, csaK egy elgondolkoztam. — Láttam, már nézem, gondoltam, nagy bánata van. — Kegyed már régebben van — Oh még akkor kisasszony Abból ?

nincs,

kissé

jó ideje

itt

?

a

erdbl a

jöttem,

mint

a kis

írt.

enni szerettem volna, de

valamit

megláttam,

akaratlanul

megálltam

és

néztem.

—

Egy

gondolkozva

kissé el voltam

ban járok így

;

furcsa játékot üz velem.

megelevenül

;

gyakrab-

képzeletem ert vesz rajtam

s

erd

—

Beteg, beteg,

—

Oh

lenni.

jött

—

s

olyan

mit ilyenkor meglátok,

beleszövdik

csakhamar vége szokott mintha az a kis

A

gondolataimba.

De

úgy

volt,

— Most

is

volna ellenem.

mond

a talián.

dehogy, semmi bajom

sincs.

!

96

—

A

Látom

kedélye beteg.

szemeibl.

arcáról,

Ide való ebbe a házba?

— Oh nem, utas vagyok, még ma tovább uta— Hogyan, egyedül — Egyedül. — Az nem nagyon bátorságos a mostani lágban. — Miért? Mit keresnének rajtam? Én ugyan is

zom, csak a gyorskocsit várom. ?

vi-

békét hagyok mindenkinek, csak engem ne bántsanak.

— De bocsánatot kérek, hogy meg"zólítottam. — Kérem, inkább még niegköszönöm. Barátsá-

gos

részvéte

Kegyed nem

— —

—

szinte

megnyugtatói ag

Nem, olasz ember vagyok. És milyen jól beszél a nyelvünkön Az ám ni mond némi zavarral

—

I

Kegyeddel szemben egy pillanatra hogy talián medvetáncoltató vagyok.

—

én

is

rám.

hatott

ide való.

Istenem,

—

mond

I

a talián.

elfelejtettem,

a leány ijedten,

— az ám,

most veszem észre. Akkor bizonyára kegyed

lesz az, a kit kerestek.

—

A

Kerestek ? Kik kerestek leány körülnéz

és

?

aggodalommal

fokozott

hangon mondja Zsandárok Zsandárok? Az meglehet, st valószin,

fojtottabb

— nem tréfaság — Egy

jó órával

át

hallgattam

medvehajcsárt a kezükben.

a

ezeltt voltak

itt s

mint kérdezsködtek.

kell

elfogniok, a

s

1

:

ki

és

én az ajtón

Egy

olasz

már egyszer

volt

— Rákosi

J.

:

A

"Eh, két héi alatt

legnagyobb bolond.

a szeretm

lesz.

152. lap.

?

97

— Az én vagyok! — De istenem, akkor ön veszedelemben van — Valósággal abban vagyok, épen nem szeretnék még egyszer visszamenni kedves barátom — mondja az olasz nyugtalanul Bkéndy tanácsos tennie. hogy mit —E ön nem olasz — Nem vagyok — Istenem, istenem — A kisasszonyon meglátszik, mint sze— retne rajtam mond mosolyogva a medvehajtó. — Már hogy ne szeretnék, ha tudnék. — Dejszen, majd megtréfálnám én mackómmal ezeket zsandár uraságokat, csak — — Csak — az E percben — Kisasszony jön gyorskocsi. — Kedves barátom, vigye málhámat rögtön itt

1

és

elé,

s

lesz

keresi,

szerint

?

olasz. I

szinte

segíteni,

a

a

nyilik

ajtó.

a

ki

megyek én

A

vöröshajú szolgalegény felkapta a málhát, egy

gyanakvó ánra

a

is.

pillantást vetett ki

Ida kikísérte

—

az ablakon át a tali-

kiment.

s

Mennem

s

betette utána az ajtót.

kell,

—

mondja az ablakhoz

vissza-

térve.

—

Igazán

sajnálom,

mond mosolyogva

—

—

hogy megszólítottam,

—

a talián.

Ej uram, miért?

Látom

az arcán,

mint a nélkül Rákosi

J.

:

A

hogy nehezebb

megy,

szívvel

ment volna.

legnagyobb bolond.

•t

98

— bizony igaza van, — mond leány. — Most már az én gondomat ma— Mi haszna, ha kegyedé egész marad, akárviszek belle magammal. mennyit — bizony odaadnám ha csak gond Isten

a

is

viszi

a

gáéival.

a

is

Isten

a felét,

nem egyszersmind veszedelem

és

is

volna.

Ida kinyujtá a kezét az ablakon.

— Adja ha — Kisasszony — Nézze, egy ide,

megosztható.

1

félórával ez eltt a legelhagyot-

Most már csak hogy valakinek becses szolgálatot

tabb teremtésnek éreztem magamat. a gondolat tehetek,

is,

fölvillanyoz,

életkedvez,

bennem.

Az ember nem

Adja ide

azt a félgondot

zem, szinte

s

bizalmat

tudja az isten s

jót tesz velem.

a

fél

De

kelt

végzéseit.

veszedelmet. Ér-

gyorsan, mert

nem

érek rá.

A

talián

megfogta a kinyújtott jobbot

és

meg-

csókolta.

—

dn

Egy körülmény

határoz. Oktalan voltam, mi-

vállalatomban kezdvén, a medvehajtó szerepét

vettem

fel.

A

medvehajtó feltnik mindenütt. Azt

hamar meglátja mindenki s ha üldözik, biztos, hogy el is fogják. Engem már elfogtak, de papirjaim rendben voltak s újra elbocsájtottak. Most okom van hinni, hogy nem viszem el szárazon, ha megint elcsípnek. Nyilván gyanakszanak és megvallom nem ok nélkül. Egy levél van nálam.

— Kisasszony — Ide hamar

I

kisasszony

1

—

azzal a levéllel.

hangzott kívül.

99

A

talián

egy görbe pengéj kést vett

hasította nadrágját

fz

egy hosszú, vékony,

lett s

el

s

fel-

combja táján a varrás mel-

a

módjára összehaj-

togatott papírdarabot vett el.

— Magam hiszem már, kegyednél biztosabb — adja — Kisasszony, kocsi nem vár tovább, — belép korcsmárosné. — Megyek már, — mond Ida keblébe is

helyen lesz

át.

a

a

szól

rejtve a

papirt,

felkapja

míg

korcsmárosné

a

kalapját,

mantilljét,

egy

kis

kézi

napernyjét, készül

táskát

utána vinni. Ida körül néz a szobában.

szegf csokor

Egy pohárban egy

kis

volt.

Felkapja a csokrot.

—

Isten veled kis virág

És az ablakon

búcsúzó pillantást vetve a falhoz lapult,

alatti

kon

át

A

meg ne

1

kihajolva ledobta

hogy

a

taliánra, a a

virágot ki

egy ablak

az

korcsmárosné az abla-

láthassa.

medvehajtó felkapta a virágot, megcsókolta

s

eltette.

Az kapu

útszéli

csárdát egyszerre hagyták

el

:

a

nagy

felé Ida kisasszony a gyorskocsin, a kerítésbe

ütött résen a talián és

medvéje

a kis

erd

felé.

IX.

FEJEZET. (A vámnál.

más néven Ida kisasszony nagyon

Pipiske, vagy

önérzetesen,

de

nem egészen

nyugodtan

város felé döcögött.

A

f-

vele utazott vegyes társa-

ságra csak kevés gondja

melyeket a várakozás

volt.

a csárda

A

megjegyzéseket,

eltt és a társaság

kelletlen

megszaporodása provokált,

hallotta.

Saját

figyelmet.

egyes

Csak

késn

jó

igénybe

gondolatai

különösségei.

a

ült

gyorsnak nevezett ekhós kocsiban, mely vele a

jutottak

formán

vették

eszébe

Kinek adja a

alig

egész

kalandja

levelet,

taliánnak öltözött ember nem mondta meg.

azt

No

a

de

Az azonmeg a levé-

ez alkalmasint rajta lesz magán a levélen. ban, hogy

ki

ez a talián,

aligha van

ha csak nem belül, a mihez megint Pipiskének volt köze. Ezt mégis jó lett volna megkérdezni, ámbár alig volt rá id, mert hiszen egy len,

nem

pillanatig

És mi ruhában

sem

hallgattak

a

különös

találkozáson.

ember hogy álegy veszedelmes barom társaságában ?

járatban van az a jóarcú jár,

Aztán zsandárok üldözik? Semmi valószínség sincsen benne, hogy közönséges gonosztev legyen. Beszéde, godolkozása nemes és elkel. Nyilván politika van a dologban. És a levél, melynek le-

adásával veszedelme felét adta lel

És Ida kisasszony

levél lehet.

bogni

a

jára,

levél

s

s

Ida

az erre támadt

nem egészen

barátságos

dörmögés meg-

szóváltás és végül bocsánatkérés és

akasztotta Pipiske kisasszony száguldó s

szomszéd-

a

ráesett

megint a maga szomszédját ütötte ol-

a ki

dalba

szomszédságában. Szerencse, hogy

egyet zökkent

a kocsi

gonosz

az

Jaj

szíve elkezdett do-

gondolatait

tán megmentette a képzelet egy ujabb

kápráza-

tos játékától.

A

zökkenés

társaságnak

a

szolgált egy kis

ismerked

okul

vagy

beszélgetésre.

ürügyül

Mind

a

fvárosba utaztak. Egy falusi boltos bevásárlani, egy felgyrzött asszonyság kis lányát meglátogatni, a kit

rát tanulni,

min

beadott

mert

zárdába manírt és zongo-

a

uri férjet szánt neki,

nem

olyant,

istenben megboldogult Boldizsárja volt,

az

de szörny neveletlen.

a ki

bizony jó ember

Egy

hivatalbeli fiatalember protekciót keresni

zott

Budára; egy öreg úr a sáros

volt,

—

uta-

fürdbe ké-

hogy köszvényétl megszabaduljon. Otthon azt mondták ugyan, hogy Pöstyén jobban arra való, de

szül,

neki jobban kezeügyében van a budai sáros- fürd.

Egy mesterlegény városba. Hallotta, gult.

szerencsét próbálni

hogy

ott

siet

a

f-

már sok legény boldo-

Ott a mesterek korábban szoktak meghalni

s

megy a derék els legényhez ember vagyonhoz jut. A gyrs

az özvegy szívesen feleségül

s

az

asszony megjegyezte, hogy elfordul az ilyen vidéken is, hanem ritka mai napság az arra való legény. Hja, sokat

el-elvisznck

katonának.

Pipiskét

nem akar a fvárosmind megcsodálták, hogy ban megállani, csak keresztül utazik. Pedig épen ma ott ünnep van. Azt írja az újság, hogy valami fherceg

van

ott.

nagy

Reggel

szemlét

a

tart

katonaság fölött a vérmezn, déleltt ii-kor nagy diplomatikus ebéd lesz

isteni tisztelet, aztán

díszeladás a német szinházban. ság

hogy ott lesz. de inkább csak ha majmokat lehet benne

ki is jelentette,

szinházat,

s este

A gyrs asszonyA legény is szereti a

Embert úgyis eleget lát egész nap. Mégis ha már díszeladás és fherceget is látni benne elevenen, már csak elmegy. Az asszonyság reméli, hogy

látni.

nem

találkozni fognak s legalább

lesz

kénytelen

egyedül járni az utcákon éjszakának idején. ják,

hogy sok

ott

a

hamis,

asszonynak olyankor igen gyakorlati

megjegyzés

megforgatta elméjében

vállalkozó

bajos

Azt

s

Ez

magányosan.

Pipiske kisasszony

volt.

is

hogy egy horGriff vendéglbe.

elhatározta,

s

dárossal majd elvezetteti magát a

még mikor Keser

hallotta dicsérni,

Mond-

ember

Jónás társaságánál

hogy olcsó

és jó helyen van,

volt,

azon

tájon hamar talál kocsit is a közel városkába. Csak azt a veszedelmes levelet fogja kézhez juttatni, aztán ha megtudja hol van egy arra való a

társaság, tán épen Keser Jónásé, s ezt magyar szinház udvarán (mindjárt a Griff mellett van az is) legkönnyebben megtudhatja, azonnal szerzdésbe megy.

színjátszó

a

Ily beszélgetések

és

gondolatok közt utazott a

gyorskocsi társasága tova, míg s

még egy

nem

az este leszállt

félórányira voltak a vámtól.

Itt

persze

— I03

Hogy

erre fordult a társalgás.

ez most milyen szi-

gorúan megy, hogy néha bizony magát az embert is

megvizitálják,

sokat

rászedi.

de azért mégis van, a ki a vámoJó, hogy a társaságban senkinek

sincs tiltott holmija, legalább

a kocsi, senki

—

Halt

sem késik

megállj

hang, a fináncé, a

—

I

Jesszus,

—

sokat fog állani

a szándékától.

el

most egy harsány

szólt

megállítja a kocsit.

ki

gázsiát le kell oldani,

— —

nem

meg

asszonyság,

kiált az

— A ba-

fogjuk vizitálni.

—

az

lyemruhámat pocsékká teszik! Kérem finánc Itt

nak benne. Ott látok egy hentes

ki

magamnak

ezt mondta.

szerette

aztán

nem

se-

úr.

van kérem a ládám kulcsa, ruhafélék van-

vacsorát veszek a

uj

Éhes

volt,

idt

egy

boltot,

—

addig.

Pipiske

kis volt,

se akart veszteni,

fölhasználni az alkalmat.

Ezt haza

viszi,

semmire

bezárkózik a szobájába és senkire, lesz szüksége.

Kiosont tehát az

ekhós

kocsiból

s

átsietett

a

henteshez, onnan egy közeli pékhez, szépen papi-

rosba pakoltatott mindent hoz.

A

mint

a

nagy

indult

s

kocsi

vissza

a

árnyékában

vám-

megáll,

abban a pillanatban érkezik a vámhoz vágtatva kit lovas zsandár.

— Holla, zsandarmpost — Hír — elállt az rség — Egy medvehajcsárt üldözünk. Nem ment be sorompón? — Ma nem. Nyomuk nincsen? — De van megvan medvéje. A x csárda 1

s

1

tisztje.

olasz

a

;

melletti

bükkösben

a

találtuk

I

egy fához kötve, de a

I04

gazdája

medvét

nem s

mellette.

volt

rzi

Két társunk

a

ha gazdája cserbe nem hagyja kenyér-

keresjét, akkor annyi, mintha már

is

kezünkbe

volna.

— Ide nem — Azután egy

jött.

személyleirása.

lány volt a csárdában.

fiatal

Le

kell

tartóztatnia,

Itt

a

ha bej, mert

azt látták a hajcsárral beszélni s ha tán

nem

is

cin-

de szkség esetén az vihet nyomra. Épen most érkezett a gyorskocsi, utasai ottbenn vannak a pénzügyrtanyán a málháikkal. Tán

kosa,

—

köztük

lesz.

Pipiskét láz fogta

gondolat cikázott

el

Három

e beszédek hallatára.

egyszerre agyvelején

át

:

üldözik,

málhája üldözi kezei közt van (szerencsére min-

den

papírja,

a kézitáskában

levele

van), el

tehát,

menekülni gyorsan.

A kocsi árnyékából az utca másik felire térült s járókelk közé elegyedve indult be kopogó szívvel, gyors lábbal abba a nagy városba, melynek egy a

egy házát nem ismerte. Merre menjen?

utcáját,

Hová menjen? Kit szólítson meg? Kit ne szólítson meg?

Nem Nem

lehetséges-e,

sen börtönébe

Hiszen

hogy

maga csak menne oda ;

de

?

a kit megszólít, egyene-

viszi.

senkinek sem vétett

Mit

dolgának híre terjedni

fog-e gyorsan az

a levél

I

csináljon azzal a levéllel?

is,

mert hisz

:

I05

A

ember reá

mit az a szegény üldözött

bizott

nehogy bajba keverje ? amaz ember bajában, nem a veszedelme felét kérte-e el tle ? S ha maga kérte : lehet-e most gyáván eldobni elvesse,

Nem

osztozni kivánt-e

ezt a levelet?

Aztán

ki tudja,

mi van a levélben?

Ki tudja, mi függ

meg attól, hogy Nem, nem, a

hogy kézbe

attól,

kinek a kezébe jut a levéltl

meg nem

jut-e,

aztán

levél.

válhatik,

inkább

történjék akármi ?

És ment gyors lábbal, izgatott elmével a nagy útvesztben utcáról -utcára, nem tudva hol jár, nem tudva hol

A

álljon

meg,

nem tudva hova menjen-

lámpákat lassanként felgyújtogatták

az utczák

s

egyik oldaláról a másikra került a világító lámpák ell.

Ha

elkerülni.

katonát,

Ha

rendrt látott azt is iparkodott ersebben megnézte, nem tudta

mit tegyen zavarában lott a

:

valaki

s

ha gyorsabb lépéseket hal-

háta mögött, minden lélekjelenlétére szüksége

hogy futásnak ne eredjen. Végre egy befásított térre jutott, a melynek közepében egy nagy, csúnya épület állott.

volt,

Egy

fa

árnyékába húzta magát

támaszkodva megpihent ból.

De nem

sokáig

s a fa

állt itt,

törzséhez gyaloglás-

a kétségbeesett

emberek közeledtek

s

átmenekült a nagy ház árnyékába, ott egy szögletben egy rozzant pad volt, arra leült.

S teste piAz a levél

henvén, agya annál lázasabban dolgozott. elkezdett rejtekében kapott, mintha

mozogni

megakarná

s

Pipiske a szivéhez

a levélkét állítani,

nehogy

io6

men

valamely arra

figyelmét

oda vonja. Mert 6

tisztán hallotta a levélke zörgését és lépteket

is hall.

Valaki közeledik, egyforma kimért léptekkel, szoro-

rt

san a nagy ház mellett. Istenem, ez katona, itt

e háznál, micsoda ház

kérdre

tona megtalálja,

helyrl

És

is

ez? És ha

lehet

vonja,

— gyorsan tovább e

I

Pipiske

lapulva

falhoz

felugrik s a

megyén

meg Az

tovább. S a mint az épület végére ér, a katona

még nagyobb rémület

utána lépked,

épület végén két lámpa ég tott

áll

a ka-

s

a

fogja

el.

lámpa világánál izga-

csoportok állanak, vegyes nép, köztük katona-

tisztek is és élénken

beszélgetnek.

Merre menjen

most a szerencsétlen leány, elre-e vagy hátra?

ama népek közé vagy egy

Körülnéz,

házba

visz.

lasztja.

gig.

A

alatta

Maga

kis

az

r katona

ajtó

mellett

sem tudja mért

Egy keskeny félhomályos

felé? áll,

:

mely

a

nagy

ezt az utat vá-

folyosón

megy

vé-

rövid folyosó végén egy szerény gázláng ég,

keretben egy szinlap a Stuart Mária német hirdeti. Ez a szinház. Legjobb volna je-

eladását

gyet váltani ideje

s

néznek. Csak annyi nyugodt meddig egy eladás tart. Az alatt

beülni

lenne, a

rendbe szedné zaklatott gondolatait.

Már

indul

egy ember nagy sebten berobog. Utána rohannak néhányan a künn élénken kérdezsködve. A jöveállt csoportokból vissza a kis folyosón, a mint azon

rohan tovább épen Pipiske szerencsétlen leánynak alig van ideje egy

vény

A

alig felel s

félig

magára rántani, hogy elrejtse magát. siets ember ép azon az ajtón nyit be a szobába.

nyitott ajtót

A

felé.

!

«07

míg az utána tódult csoportok a kis ajtóban megállanak s elzárják Pipiske ell a menekült.

— Nos, az

laki

mi újság?

nos,

érkezettet,

— kérdi

siettében

ki

a szobában va-

még

az

ajtót

is

nyitva hagyta.

— Nincs, — Nincs

eladást,

kezdeni

nincs, otthon sincs.

Mivé

I

leszek

díszeladást

a

Mindjárt hét óra, az

!

fherceg tiszteletére Mária! De hát hova

a

nincs Stuart

kell és

mit csinált az a boldogtalan?

lett,

—

A

háznépe azt mondja, hogy egy félórával hintóba ült

ezeltt egy

úri

a szinházba

megy.

— Tönkre vagyok

a gyalázatos

hova ment és

téve,

s

elment,

sem

a

azt hitték

perez

alig egy-két

megfelejtkezett, az el

k

!

Az

nyomorult más-

jön az eladásra! Blamí-

is

rozva vagyok, tönkre ment ember vagyok.

Nem

le-

het megtartani az eladást.

—

Hátha mégis még vannak olyan bolondos

mind

itt

eljön.

A kisasszonynak

néha

szeszélyei. Hiszen a ruhái

vannak a mai eladásra.

— Csak legalább

üzente volna

meg

idejekorán,

hogy gondoskodhattunk volna

— És szinház egészen van. — Rettenetes, rettenetes, — szerencsétszobában len színigazgató ide-oda kapkodott — kínjában. mibe kezdjek? Mit tele

a

jajgatá a

a

s

csináljak,

E

pillanatban

tárult s

a

félig

nyitva

maradt

egy szerényen öltözött leány

ajtó

ki-

a

kü-

állt

szöbön.

A

két

ember egyszerre oda nézett

s

csalatkozva

to8

várakozásában, egész mérgét a jövevényre szerette

volna önteni az igazgató.

— Ki

az, mit akar itt?

Mit

keres itt?

Mit hábor-

gat? Takarodjék innen. Mars, mars, mars innen.

De

a leány csak megállt

nézte a

s

vergd

szín-

igazgatót.

— Nem másik, mond most matlankodik ilyenkor? Mit akar? — önnek — Uram, — a

hallja,

szólt

Mária

A bl

egy Stuart

vagyok én.

kell, itt

két

a leány,

mit alkal-

ember egymásra

egy

vagy

angyal,

leszállt

Ez vagy egy

nézett.

betévedt

ég-

utcai

bolond.

— Kicsoda ön? — Én Stuart Mária vagyok. — Színész? — Mi gondja — Hát mit önnel — Léptessen rá.

csináljak

?

fel.

A

ment Pipiskéhez, mert

színigazgató közelebb

Pipiske volt, a

ki így

nagy zavarban

is.

zavarba hozta a két embert a

— Honnan j — Mi gondja arra? — Hogy eszébe ez — Ej uram, ön Stuart ?

jut

kínálkozik egy Stuart

leges kérdésekkel

a

Mária

tölti el

szerepet

?

is,

s

és

ön mindenféle

önnek feles-

a drága idejét.

Ezt az igazgató nagyon

— És ön kész

bolondság? Máriát keres

képes

találó is

mondásnak

találta.

eljátszani a kérdéses

f

— Megint kérdez — Igaz De mégis I

táros!

Hanem

09

? !

Hiszen ez az rültséggel ha-

Mondjon

lássuk.

egy részt a sze-

el

repébl.

még

Pipiske, a ki

st minden

pet,

otthon tanult be minden szere-

darabot, a mely kezébe került, ha

németül, ha magyarul kapta,

még egy

megersítette magát szándékában jában

kiállt,

s

gondolattal

szerény útiruhá-

egy másodpercre letakarta két kezével

két szemét, aztán balkezét a keblében

zizeg

levél-

kére téve, jobbját ég felé nyújtva, ábrándos

dalla-

mossággal elkezdé: "Eilende Wolken, Seegler der Lüfte

Wer

mit euch wanderte, wer mit euch schiffte

Grsset mir mein Vaterland

:

Ii>

Talán soha sem érzett semmit se jobban mélyeb-

felhkhangjában a mér-

ben, mint most azt a gondolatot, hogy ha

a

Benne is volt hogy az igazgató szive csak tle. Be se várta, míg a strófa végére

kel repülhetne tova

!

hetetlen vágy rezgése,

úgy ujjongott hanem megragadta, megcsókolta, megforgatta a másik férfiúhoz így szólt: ér,

— Eredj

ki

az ajtóba,

onnan

el

egy seprt a kezedbe és ha jönni hát seprvel kergesd

s

ne mozdulj, végy talál

az az

,

ki.

Aztán karonfogta Pipiske

kisasszonyt,

ragadta

magával, vitte az öltözszobába, a hol a szerencsétlen skót

már

királyné jelmezei

készítve s betuszkolta,

ködni.

Maga meg ment

a

szép sorban

ki

voltak

hogy csak siessen öltözszínpadra

s

diadalmas

repes

arccal,

nem

dukálta

még

végig a deszkákon, de

szivvel sétált

szeretetreméltóságát pro-

szólt, csak direktori

a statisztákkal

arcok közeledtek feléje

s

szemben

S ha aggódó kérdve néztek rá, mois.

solygott oly széleseket mint egy kaszárnya kapuja s

ha suttogva kérdek, hogy «nos, nosíD 6 önérzetecsak annyit mondott: semmi sem hozza zavarba.*

sen

Pipiske pedig föllélegzett

Maga

elé tette a szerepet,

szobában

a

s

hivatott

direktort

elkezdett öltözködni.

mely szintén az öltöz-

bele-bele nézett

volt,

«

s

egyet mosolygott,

ha arra gondolt, hogy ha az összes hadsereget mozgósítják most

utána s ha

tvé

teszik

is

érette

az

egész várost: egy helyen, Stuart Mária fekete bár-

sony sleppjében, a német színpadon bizonyára nem fogják

t keresni.

A

szinésznk pedig összedugták fejecskéiket. Jogosult kétségeik voltak ugyan az est sikerei iránt,

de egyben megegyeztek ezen a fránya direktoron ugyan már nem lehet kifogni, mert ennek minden szakmára van titokban egy-egy jelöltje in petto. :

Két és

órára biztos helyen volt Pipiske.

fél

tl több szem nézi biztosabban.

s

Men-

gyönyörködik benne, annál

A kis levélkét magával

vitte a szinpadra.

Helyzete pedig segítette szerepében. Schiller rezigkezei közt s nált hsnje nyugtalanabb lett az asszonyibb.

A

közönség, mely fényes, nagyobbrészt

hivatalos volt, roppant elragadtatással fogadta a já-

mind fokozottabb, a közönség tetszése tüntetésesebb lett s persze az eladás is vége tékát s a mint hatása

felé közeledett,

úgy kezdett nyugtalankodni Pipiske.

ó

remélte, hogy tisztességesen, a megszorult direk-

tor

megelégedésére

viszi

föladatát s

ki

magának

ezzel azt a szolgálatot teszi, hogy egy pár órai biz-

tosságot élvez, tán egy pár napit

is,

ha a direktor

hajlandó nagy szolgálatát egy kis viszontszolgálattal elismerni

;

s

ciók tárgya

ime 6 feltnést lesz.

szinház habitüéi, dét, az igazgató

A a

kelt, gratulációk,

színfalak

a

fherczeg leküldte szárnysegé-

szerzdési ajánlatokkal ostromolja,

az egész szinház róla beszél,

holnap már az egész

város figyelmének 6 lesz a központja. Erre mított,

ová-

mögé sereglenek

st épen ennek

az

nem

szá-

ellenkezje volt minden

óhajtása.

Egy másik aggodalom

is

meglepte.

Épen mikor

Erzsébettel kellé szernbeszállania, akkor veszi észre a

gyrs

asszonyt és a mesterlegényt a kikkel

uta-

egymás mellett egy-egy zártszéken. Az asszonyság több figyelmet látszott ugyan fordítani a mestcrlegényre mint a szinpadra, a niesterlegény pedig kissé mintha álmos leit volna, de mégse lehetetlen, hogy ez a két ember t felismerje s akkor vége mindennek. Eddig se sokat vizsgálta Pipiske kisaszszony a közönséget, ezentúl még kevesebbet mert oda nézni. Alig várta, hogy már végre vérpadra zott,

hurczolják s

még mieltt elmondta

volna utolsó sza-

egy félénk tekintettel fölkereste a kövér aszszonyt 5 a mesterlegényt, aztán rohant az öltözbe.

vát,

A

direktort, a ki útját

állta, elhárította

maga

elül,

az öltöztetnét valami képtelen kommisszíóval (hogy a harmadik emeleten van egy veres szakállú doktor, azt kéreti ide le) elküldte, lehányta magáról Stuart

.

.

Mária gyászi ékességeit s

ami gondolhatlan gyorsasággal történt

még

hogy

a

tek

a direktor azt hitte,

s

színpadon

meg

— úgy

az utolsó változásra készül-

hogy egy

félóra múlva

jókor lesz, ha kopogtat az öltöz ajtaján

—

huss! észrevétlen künn volt a szinpadrél, színházból, megint az utcán

Ott egy egylovast

—

felszedte a Pipiske-ruhát

lát

.

is

és huss

künn

a

.

közel a színházhoz. Jó lenne De száz eset jut eszébe,

beleülni s a GriflFbe hajtatni.

mikor a menekülknek ép

azáltal akadtak

nyomára,

hogy nyilvántartott szállító eszközt vettek igénybe. Aztán a GrifFbc is most már bajos menni, a rendrség számon tartja az érkez s távozó vendégeket. Ott akadnának rája legkönnyebben. Mégis csak az igazgatóhoz kellett volna fordulnia. Azzal nagy jót tett,

kétségbeesett helyzetébl szabadította

német

is

adott

volna

bármi

és ha

loyalis

is,

ki,

ha

legalább tanácsot

Menne

is

már

Pipiske vissza, de már az ötödik utcában jár

s ta-

neki

nagy bajában.

nácstalanul tekint jobbra-balra,

hogy merre

került

ide, melyik utcán jutna ismét vissza a színházhoz.

A

hosszú utcán senkit sem

ha valaki jönne, itt

attól

nem

ellenséges

jóindulattal

gondolata

embereknek,

nem kém, sem nem rendr, sem Mért ne kerülhetne egy indulatú !

olyan ember az utcába, a

ki

gyanútlanul

igazítaná útba!

még nem

volt,

most jön, mert azt

is

Ilyen

t

nézné

megnyugtató

mióta bejött e háztömegbe,

de meg is szólítja, ugyan az az angyal vezérli

ezt jó angyala súgta a fülébe ki

pedig most jó volna, irányt. Hiszen

oly rémes tömege lakik együtt az

valamennyi csak

s

lát,

megkérdezné az

;

. .

a

Jlz Olzingerban. Rákosi

J.

:

A

legnagyobb bolond.

191. lap.

.

"3 S

ni

kába

nem

lám,

egy

utcából .

.

.

is

fordul be egy mellékbe van húzva a homloegyenesen erre

késik, ott

férfi,

épen erre

kalapja tart,

,

.

Pipiske összeszedi magát.

— Bocsánatot kérek uram — — Kisasszony? — Jézus Mária, édes anyám! — és

zokogva

az

eltte

álló

fiatal

kiált fel

Pipiske

ember nyakába

borult.

—

Pipiske kisasszony

kegyed

!

Az

istenért,

hogy kerül

ide.

— Ne kérdezzen, vigyen valami biztos helyre — — Az édes anyámhoz — — Az minden órájában kegyedre gonel

isten

jó

doljon és édes anyjára

mert

itt

halok

meg

:

És Persze Celesztin fzte Pipiske kisasszonyt

RikotI

J.

:

A

vigyen

el

hozzá, de hamar,

felindulásomban az utcán. úr,

mert

volt,

karjára

és vitte édes anyjához.

legnagyobb bulonJ.

X.

FEJEZET.

(Pcrizc Cclcsxtin
Persze Celesztin örvedrl felköltözött a fvá-

meglehets

rosba, a hol

házban

s

magával hozta

állást

kapott egy

édes anyját

fel

keresked

is,

a ki sze-

rény lakásán a szerény fiatalember szerény háztartását igazgatta. Jó

tek

s

emberek

voltak, kevés helyen megfér-

kevéssel beérték. Pipiske

nyei alig voltak

s

ha nem

is

is

jó leány volt, igé-

jó cselekedetet élvezett

kitnnek találta volna helyzetét Cel esztinéknél, így meg mérhetetlen hálával fogadta a mit kapott. Ez pedig egy kis szoba, nyugalom, szivesség s szerény élelem volt. Az els napokat volna, akkor

is

jóformán félbetegen töltötte

el

Pipiske

;

fölötte iz-

sének a

min már keresztül ment, félelemtl, mely nem tágított tle. Szökévámsorompónál roppant feltnést kellett

keltenie.

Ha

addig csak az a gyanú terhelhette mél-

a

medvehajtót ismeri, most üldözi eltt

gatott volt részint attól, a részint a

tán,

hogy

kétségtelennek

nek

s

kell lennie,

hogy cinkosa

a keresett-

így annál félelmesebb kitartással fogják üldözni.

Hozzájárul a föltünés, melyet föllépésével

keltett,

valamint ismét hirtelen eltnése a játék után. Való-

szín, hogy most már kétfell keresik: egy oldalon a

hivatalos körök gyanúja

a

medvehajtó cinkosát.

'>5

érdekldk

másfell az

Mindezek

színésznt.

Nem

szállta.

és kíváncsiak

felett

hada az eltnt

egy aggodalom

lesz-e bántódása Perszeéknek

is,

meg-

is

fogja-e jótevjét bajba keverni

?

Nem

ha nyomára ta-

lálnak ?

Nem

csoda, ha a

láz,

elhagyni a jó fészekben

nem

az izgatottság

a szegény leányt

is

akarta

csak

s

midn

napok múltak és semmi sem változott, kezdte érezni, hogy végre is nem minden ember rendr ebben a nagy városban s ha sokat beszéltek is különösen a rejtélyes színésznrl, a ki ép oly csodálajött, mint ment, azért az dolgán kívül is vannak még dolgok, melyek az emberek érdekldését igénybe veszik.

tosan

Egy

hét múlt

el s

Pipiske

még mindig háborga-

tás nélkül élvezte jó barátjai vendégszeretetét.

dett

is

zete egy oldalról nagyon ferde

lelk

Kez-

volna már teljesen megnyugodni, ha hely-

öreg

tudott; de

nem

lett volna.

háziasszony Pipiske dolgáról

st

Pipiske azt

Aj

mítsem

Persze Celesztin sem tudta a valót.

mondta

nekik,

nagy

útról

jön, beteges

és

pénztelen, így érkezett a nagy városba, a hol senkije sincsen. Az ég vitte útjába Celesztínt, a ki

menedéket adott neki. Nem kér már csak egy-két hetet, a míg felépül és az összeköttetést régi direkelmegy és hálás

torával megszerzi, aztán él.

A

két jó

mindennel,

lesz a

míg

ember nem

fakgatta kérdésekkel, ellátta

iparkodott

t

szórakoztatni

s

nagyon

csodálkozott azon, hogy a különös leány sehogy

vehet

rá,

melyet

még nem

hogy elhagyja

a

házat,

megnézni

sem

a várost,

ismert. 8*

fi6

is

Egy-két meghiúsult mondtak arról, hogy

is

rávegyék.

A

kisérlet után

Celesztinék

a leányt akár csak

helyett a

le

egy sétára

ember, mikor dolgá-

fiatal

ról hazajött, szolgált íriss újságokkal.

A

legérdeke-

Ott a fsebb persze a német színház herceg tiszteletére díszeladásra készültek. Ki is esete volt.

volt a darab

mér

tzve, de az illetk gróf Szanday EleEz a gróf egy érdekes fiatal

nélkül számítottak.

kirl azt beszélik, hogy semmiben sem a kedve. Hanem azért sok hóbort kitelik tle.

ember, telik

a

is lám, fogadott egy barátjával, hogy a díszeladást meghiusítja. Látja kisasszony, megint egy fogadás! Épen egy hasonló bolondos fogadásnak

Most

köszönöm a szerencsét is, hogy kegyeddel megismerkedhettem Pipiske kisasszony!

— De még milyen szerencse, édes Celesztin csak nekem! — S Pipiske kisasszony melekezét. gen megcsókolta Celesztin anyjának — Hát kérem, — Celesztin — az ur,

hanem

a

a

folytatja

gróf fogadott egy barátjával csinált?

Az eladás

s

mit gondolnak, mit

eltt vagy egy félórával meg-

német szinház heroináját. hisz az eladás mégis megvolt,

szöktette a

— De — Meg ám, de ez még csak megszökik — senki sem tudja

—

mond

Celesztin anyja.

ma sem

került

még meg

hamar fog megkerülni) ságos pillanatban,

a

és

s azt

a különös

!

A heroina

hova (közbevetleg nem is egy-

hiszem

kérem mi

történik.

A vál-

mikor a megszorult direktor

már a szeget kereste, a melyikre felkösse magát, honnan, honnan nem, mintha a felhkbl cseppent

117

volna,

direktor

a

egy idegen, ismeretlen

áll

eljátssza a szerepet.

hogy

leány,

elé

— Ah, ah! — mondja Celesztin mamája rázza — Az ám úgy Stuart Máriát, hogy még ma csak róla beszélnek. — No de annyira nem mint egyéb valamely okokért, — mondja Pipiske mosolyogva. — Szó van még valami különös hozzá, — német újság úgy fölmamondja Celesztin, — de s

szinte

a fejét.

hitetlenül

eljátszta

s

is

talán

a

is

játékáért,

jó

sincs róla,

a

leány játékát,

gasztalja az ismeretlen

annak

hogy bizony

jól kellett játszania.

— És mi van még hozzá, — kérdi mama. — Az különös dolog, hogy az ismeretlen a

a

nészn,

úgy eltnt hirtelen. Senki sem

sem

látta

menni.

vadt-e semmivé

tündérség van

— kérdi —

szi-

mint elvégezte szerepét, mint egy tündér

a

:

a

A az

föld

látta

nyelte-e

ember

el,

jönni,

senki

a légbe ol-

azt hiszi boszorkányság,

dologban, olyan csodálatos.

És még semmit

se tudnak róla

ma sem?

—

Pipiske.

Semmit

nem

is

lálta

ki,

a világon.

Az emberek nagy

része

a dolgot, azt mondják, a direktor ta-

hiszi

hogy

szelet csapjon vele.

Hanem

a színé-

német színházba járni szoktak, azok mind szentül állítják, hogy úgy történt a dolog. Nos, gondolta magában Pipiske, ha eddig

szek s a kik a

—

nem

tudtak

—

meg

sem fognak megtudni.

Még

még úgy Ez nagyon megnyugtató.

semmit, akkor

megnyugtatóbb azonban

ezentúl

az,

hogy

a

medve-

ii8

hajtóról

szökevény

a

és

sem hozott haza

újságot.

gatnak az emberek. Meglehet a hajtót

el

fogták

is

Ezt

keresik.

látszik, hall-

szegény medve-

leányt talán

már nem

is

Pipiske egyszer gondolta, aztán las-

san szentül hitte van, akkor

a

s

soha

Celesztin

lányról

Errl úgy

itt is

is,

hogy úgy van. Hanem ha úgy

az ideje, hogy további teendivel

tisztába jöjjön.

És elmenni

Keser

tudni váltani

a kerepesi uti szinházhoz, ott

Jónás úr stációját, ezzel

elszerzdni hozzá

újra

s

ez

:

mind igen

—

könny dolog is lenne, ha nem volna De azt vagy rendeltetése

egyszer vél

s

!

kellene

juttatni,

Hogy most már

nem

volt

Meg

okos

szólt

—

ragadta

is

tegyen

mit

hogy Cel esztinti kér

mama

helyére

az

magának,

ehhez Pipiske

:

elhatározta

tehát,

tanácsot.

els kínálkozó

vacsorakészítéssel

a

az a le-

vagy visszaadni a medvés ember-

nek.

elég

meg-

egy levelet

volt

alkalmat, a

elfoglalva,

s

így

hozzá: Ked\res Celesztin úr, soha én életemben se-

hol ilyen jól

nem éreztem magamat,

mint a kegyed

házában. Soha sehonnan nehezebb szívvel

máskor,

ma

nem

tá-

de végre is most vagy vagy egy hét múlva el kell magamat

voztam, mint innen fogok

;

rá szánnom.

— —

Nos akkor inkább egy Jól van, hát

hét múlva mint ma.

egy hét múlva

;

de ha ma, ha

akkor megyek, önnek eltávozásom eltt egy vallo-

mást

kell

tennem, mert egy jó barát jó tanácsára

igen nagy szükségem van.

"9

—

Ha

a

tanácsom

rátságom a milyen

:

is

olyan jó lesz, mint a ba-

akkor a legjobb helyre fordul.

Beszéljen kisasszony.

— Az én — hogyan

igazat

és áldott jó a

Celesztin

kedves

—

úr,

helyzetem fell önt is mondjam mamáját nem úgy értesítettem, a hogyan

dolog van.

lem történt

megvallva

s

mily nagy jót

Nem mondtam

mindent, a mi ve-

el

csak ha ön megtudja akkor fogja tettek velem, s nem tudom, nem

meg, hogy barátságával vissza

is

éltem.

És elmondott mindent, kivéve szereplését met színpadon. És ki volt az a medvehajtó ? Azt nem tudom. És mi van a levélben ? Azt sem tudom. És kinek szól a levél ? Azt sem tudom.

— — — — — — — De hát hol van az — van, — Pipiske átadta

látni,

itél-e

a

né-

a levél ?

s

Itt

a hosszúkásra össze-

hajtogatott s finoman leragasztott

semmi

— piske,

fölirás,

Kétséget

a

papirt,

a

—

medvehajtó emigráns,

hozza valakinek

melyben

volt.

nem szenved elttem,

— hogy az

országból velet.

semmi cím nem

mond ki

Pi-

Olasz-

titkos küldetésben c le-

Mikor tlem megtudta, hogy

üldözik, ideadta

veszedelmes papirt, nyilván azt hivén, hogy nálam

sem veszedelmes, sem veszedelemben nem lesz. Mieltt utasítást is adhatott volna, közbejött valaki s el kellett válnunk. Elég bizalom ugyan, hogy ide adta,

de

azt hiszem,

nagy veszélynek nem tette

ki

!

magát vél

;

vele.

Azt nem mondta meg, kinek

ha tartalmát

meg

is

szól a le-

néznk, nem hiszem, hogy

okosabbak lennénk, mert az

ily levelek úgy szoktak hogy más mint az érdeklettek, nem érti. Azt hiszem, arra nézve akart utasítást adni, hogy

Írva lenni,

mint juttassam a levelet ismét vissza az

kezeihez,

de a korcsmárosné abban a pillanatban lépett be, a mint emberem szólni kezdett, a kocsis ott künn s nekem mennem kellett. Elválhogy egy további szót válthattunk volna. S most itt vagyok, c levéllel, mely nagyobb

türelmetlenkedett tunk,

a

nélkül,

gond, mint a

magam

gondja.

Mit tegyek? Mint

kezdjek hozzá, hogy vagy medvehajtóm kezébe vagy illetékes

helyére juttassam.

— Már hiába, még csak azt bontani. — Nem fogjuk megérteni. — Ha meg nem érthet, akkor mi veszedelem volna benne Akkor medvehajtó meg volna. — Az úgy — mondja Pipiske, — de én is

a

?

fel kell

is

tarthatta

látszik,

azt hiszem,

hogy ha nekünk érthetetlen

is,

a

drség majd megértené Az is igaz. Ejnye

Pipiske kisasszony,

nagyon körültekint

mindenre gondol.

—

lett,

ren-

maga

— Mit az ember, ha ilyen bajba keveredik. — Már most én csak egy tanácsot tudok. Nyacsináljon

kamba veszem a várost és megpróbálom kipuhatolni a talián ember nyomát. Mit gondol, még bajba keveri magát. No, nem lesz olyan nagy baj. Tudom, ha én nem teszem, maga megy a dolognak utána. Istenem, bánni is kezdem, hogy szóltam.

— — —

— Soha se bánja,

kisasszony.

nem

Lássa az

in-

gyen van, ha ilyen szerény emberek valami országos dologba a sors

által

bclekevertetnek.

így

békés és csöndes foglalkozású ember vagyok. gamtól soha eszembe tani

magamat.

De

nem

Én

Ma-

jutna ilyen dolgokba ár-

most, hogy a véletlen bele sodor,

eszembe jut, hogy mind, a kik itt vagyunk, els sorban a hazának tartozunk életünkkel. Mennyi érték, mennyi család érdeke, mennyi élet esett oda áldozatul érettünk, a kik túléltük a nagy eseményeket vagy utána jöttünk a nagy idknek. Mennyien dolgoznak most is, titkon, életet, vagyont koczkáztatva a haza érdekében Ki tudja, mi függ, bányáknak a !

sorsa, mily

érdekeknek, mily terveknek eldülése jóra

vagy rosszra határozunk.

attól,

a

Nem, nem

mit mi ketten most itten el-

Pipiske kisasszony

I

Minket

egy láthatatlan gondviselés belesztt e tervek

titkos

fejldésébe tényezknek, nekünk mától mint ez ügy katonáinak, mennünk kell a tzbe, a veszedelembe.

Én

itt

fogom

kegyednek megfogadom, hogy adni,

akármibe kerüljön

Pipiske könyes szemekkel

a levelét kézre

is.

nézett Celesztinrc

s

kezét nyujtá feléje.

— Nem

tudom örömmel fogadni nemes ajánlkonem jól esik, hogy cl nem háríthatom. Igen szép az, a mit mondott s én, noha azt sem tudom, hazám-e ez a haza, érzem, mint ver a szivem melegebben e szavakra. Hogyan, nem hazája? No errl talán máskor. Maradjunk tárgyunknál. Nincs más mód a kigázolásra? zását. Isten tudja,

— —

;

— Csak kérdezzük nincs-c jobb — Nos? — Se jobbat, se mást nem tudok. — Hát mama — A mamának nem szabad O azt

?

a

?

már öreg,

szólni.

hamar aggódik ok nélkül

igen

Minek

is.

zavarjuk

szükség nélkül a nyugalmát.

— Nem, nem, nekem dolog így nem mond Pipiske, de — — Csak próbáljuk hát meg legalább. — van, hát próbáljuk meg. — És Persze Celesztin megpróbálta. a

tetszik,

—

Jól

vacsorákat fizetett

rendröknek

Járt-kelt,

és csavargóknak,

de

fáradsága és költekezése kárba veszett, hazajvén

mindig csak azzal

hogy «még semmi ».

jött,

neme

Pipiskén az izgatottság egy

vett

ert, de

Celesztinnek egy igen jó érve volt ellene.

— Mit gondol

kisasszony,

kegyed leány létére

sikeresebben folytathatná a kutatást?

Nem valószin.

Ügyesebb, találékonyabb ugyan mint leány sokkal

játszva elvégezek. Igaz

de az

is

én,

nem próbálkozhatnék meg,

de mint a mit

én

ugyan, hogy siker nélkül

eredmény, ha valamit már kipróbált az em-

ber és legalább tudja, hogy mit keresnie.

De még

vagy

itt

ott nincs

én sem kértem ám

ki

többé utolsó

kártyámat I Tehát csak türelem!

Magától értdik, hogy vagy

látott Celesztin, ott

álljon a

rá

nem

sett.

medve talált,

a hol medvehajtót hallott

meg

is

jelent,

hogy szóba

gazdájával, de arra a kit

de

talált

nem

ritkán, a mit

keresett,

nem kere-

Legutolszor egy igen szép és nagy medvét

Iá-

113

Nagy publikum,

táncolni.

tott

nézte a mackót

s

kivált

gyermeknép

Celesztin nek feltnt egy szépen

mely székekre volt teleki egy házból, négyen

kiöltözött gyermekcsoport,

pedve. Hat széket hozattak

négy gyermek

ötödiken egy fell valami más fell egy 16 17 éves kedves szép szke leány, a gyermekek közbül. A mackó táncolt s nagy volt az öröm. Celesztin az

ült,

—

dajkaféle, a hatodikon

meg

kivánta várni

míg

a

nép

eloszlik,

beszélhessen, addig tehát

ral

tott

magának

s

is

letelepedett a

hogy

a hajtsár-

egy széket hoza-

szke

kis lány mellé,

engedelmet kérve, hogy oda ülhessen. Legalább a

nem

kisasszonynak

asszony azt

kell

medvétl. A kisde azért csak senki sem parancsol a

félni

nincs oka

hiszi,

üljön oda bátran, hiszen

itt

a

félni,

helyrl. Oh, mondja Celesztin, csúnya állatok ezek a

— «De,

medvék nagyon, alattomosak, bosszúállók.

viszonozza a leány, ez

meg

s hozzá hogy nem támadnak, ha nem bántják kct.» Ezt bizony jó lenne, úgy véli Celesztin, ha minden ers állat megtanulná, ez az crsebb emberségének volna

ers

az ily

mondható.

is

van szelidítve,

állatoknak az a szokása,

—

De

az

életben

nem mindig

így

van a

dolog.

És

alig,

hogy monda, egy vaskos, utcán nevel-

dött suhanc sietett

elvégezte táncát,

is

a

illusztrálni

A mackó

a dolgot.

kör közepére

míg gaz-

leült, s

dája kéregetni indult a Celesztinnel

hoz, a körben álló gyermekek hullt az ennivaló a

a ki a széken

medve

szemben állókkezébl záporként

elé s az említett

ül gyermekek

háta mögött

suhanc,

állt,

nyil-

I

24

ván ezek szép,

tiszta

kapta az egyik kis

dobta lap

Talán

nem nem

is is

e pillanatban

úgy hogy s

ruháján irigységre kelve, le-

szép kalapját,

a

medve

elé

nagy kacagással futásnak eredt. A kis katulajdonosa pedig ijedten szaladt kalapja

s

kis

után,

fiú

hogy baj is érhetné érte volna, ha más oldalról meg épen gondolva

jól

arra,

nem dobja

orron

valaki a medvét,

mackó egy nagyot röffenve szökött

a

maga eltt

látván a kis

fiút,

fel

fenyegeti eg két lábra

állt.

Egy

sikoltással ugráltak fel a kik ültek.

már-már Celesztin

ölelésre

lompos els

tárta

A

lábait, a

egy fell oda ugrik, megkapja

orrába fzött láncot pott fenevad fejét; ott termett a

s

félre rántja a

más

felül

medvehajtó

medve mint

medve

a

vérszemet ka-

ugyan e pillanatban

dorongjával úgy oldalba ütötte kenyérkeresjét, hogy szinte nyögött bele a s

szegény pára. Erre Celesztin a visszavitte

mint

illik,

a másik

a

kisasszonyhoz, a

elájult volna,

kis fiút felkapta s

ki a helyett,

hogy

a

mint egy kis mama, átkarolta

három gyermeket védleg, míg

a dajka ke-

gyetlen jajveszéklést támasztott.

— Tessék kisasszony, semmi — Oh uram, köszönöm, nagyon köszönöm. — Istenem, nincs — Mondja meg legalább a — Gyermekség az egész. — Hogy papának megmondhassam. — Jézus Mária nagysága, csak nem nagyitt

ségen

a fiu,

baj az ijed-

kívül.

miért.

nevét.

a

akarja a

ságos urnák elmondani, én akkor akár haza se

men-

!

115

velök

jek

!

Jaj

jajveszékelt

a

aranyom drágám dada,

s

kis

!

—

alkalmat adott Celesztinnek,

hogy egy könny köszöntéssel odább

A

Béluskám

mint pedig elment, a

kis

állhasson.

lány utána nézett.

Celesztin pedig

mormogta menet magában

a

sült

:

— Ez medvetáncoltató ugyan, azért még sem jártam hiába utána. Az a lány — igsn kedves lány talián

ezúttal

de kis

kis

A ki

kérd

gint

pedig

mint

otthon

belépett.

Pipiskének,

a

szemekkel fogadta, ennyit mondott: me-

semmi!

És ez megtörtént még egyszer, még kétszer, tán tizszer is, úgy hogy Persze Celesztin már nagyon restelte, st szégyelte a dolgot s elhatározta, hogy ki fogja kérni « utolsó kártyáját.*

még

FEJEZET.

XI.

(K
Furcsa világ volt az a zsandár-világ egy pár évtizeddel ezeltt.

Nagyon szomorú

mes világ is magában az

volt és felettébb

kik jóvoltán

rködniök

világ volt, félel-

komikus

is

volt.

Már

hogy a csendrséget minden nemzetség legényeibl válogatták össze s egy felül az egy föladatra hivottak nagyon gyakran az egymás és mindnyájan azok nyelvén nem értettek, a a tény,

kellett, a

képtelenség bélye-

gét ütötte az intézményre. Arról, hogy a népet, szokásait, karakterét, hajlamait, kedvteléseit és averzióit

nem ily

ismerték,

már csak

szólani

is

felesleges.

Ha már

körülmények közt a nép körében rokonszenvvel

eredetileg

nem

találkozhattak s tényleg csak csúfság

és indokolt rettegés tárgya lettek,

osztályok bizalmát teljesen

úgy a mveltebb amaz idk

elvesztette

rendrsége az által, hogy e szerencsétlen « fegyvernem* csak másod sorban volt hivatva a tolvajok, rablók

s

a

társadalom

hasonszr veszedelmeinek

megfékezésére, els sorbeli föladata

a

politikailag

gyanús vagy kompromittált emberek kiszimatolása és összefogdosása volt. Csináltak is a szegény zsan-

dárok e réven sok hajtói

lettek

bajt, szerencsétlenséget,

végre-

sok gyalázatos önkénynek és cudar-

másfell temérdek

Ságnak,

mert valamint a

galibát,

bécsi német, ha fekete disznót látott, azt hitte,

az a

Bakonybl

úgy

a

A

el.

a Bakonyból szabanépekben valóságos jámborok, a földesurak töménte-

juhász

hogy az

Ha egy

len bosszúságára.

is

kanász

és

tettek a

pusztítást

emberre

gyolcsgatyás

mulató

ha

zsandár,

akadt, szentül hitte, dult

hogy

a csorda közé szabadult vaddisznó,

malaclopást jelentettek

egy egész vidék összes kanászait a megye székhelyére kisérték, s néha hetekig hordták oda az be,

Már

asszonyok az eledelt gazdáik után.

szinte

úgy

velk az urak, mint most a tzoltókkal vagyunk. Majd jobban féltek a zsandároktól, mint a voltak

Ma

betyároktól.

is

nagy veszedelem

után mindjárt a tzoltó jön pokoli

tz, de

a

a

tz

szerszámaival,

melyekkel neki esik az épületnek, hogy az se maradjon épen, a mit a

És ha már ha

hordva,

az

tz

nem

el

emberanyag

pusztít.

oktalanul

volt

megfosztotta

felhasználása

a

szimpathiáitól és szükséges támogatásától

:

össze-

lakosság a keze-

lésbeli bürokratikus pedanteria és az «adjusztirung»

másfell

tós fényes sík

A

teljessé tette a bolondságot.

s

eleve figyel-

fussatok,

mert jövök.

vidéken mértföldekre ellátszottak

meztették

az

üldözötteket

:

villámhárí-

zsandár mellén

sisak és a fejér szijjak a

Annak pedig él

tanuja vagyok, mikor a zsandártól

ötszáz lépésnyire

fzte

figyelmeztetnek azt dár,

hogy

zik,

oda 6 nem megy

tosan

az a tanya

körútjokat,

a

a betyár

felelte

már el.

falu

gulyáshúst,

a

s

a

a szerencsétlen zsan-

a másik

kerületbe tarto-

Ellenben megtették ponbirájánál

láttamoztatták

»

ia8

könyvüket

abban a

a

s

a

nem

ki

velk

találkozni, csak a

melyben

zsandár urak jártak és biztos volt benne, hogy

nem

találkozik

De

velk

véletlenül.

minden búcsún s ha a boros fej szomszéd falvakból összekaptak, akkor

voltak

ott

legények a

ket

aztán összeszedték a

akart

sorrendben járta be a falvakat,

megye székhelyére

s

zsivány-gyárba,

vitték a

s írták

rólok hetekig hónapokig

a protokollumokat, a specifácit (species facti.)

Nem

egy hires szegénylegény így kezdte pályafutását, melynek utóbb statárium vetett « magasztosa véget.

Nem akarok ezzel pandúrjaink panegiristájává De egy tény. Ha valakit okvetlen el kellett

lenni.

fogni, azt a

pandúrok be

is

hozták.

A

zsandárok,

mint egy kedélyes stájer gyerek nekem monda: iszen csak

el

fognák, de

És még utóbb

is,

nem

tudják

«el

ket megcsípni.*

mikor a zsiványság úgy felntt e

gondviseléses intézmény szárnyai

alatt,

ságot kellett ellene rekvirálni, akkor

hogy katona-

is

a jágersereg

egy lépést se tudott tenni pandúrok nélkül. És hogy mily szerepet játszott a hadjáratban a katonaság és a pandúr,

megmondja

Pistáról keletkezett

a somogyi nóta,

mely

1862-ben:

«Ha!Iod-e te mi történt már Vityában,

Patkó Pista mulatott a csárdában.

Mulatságnak a

lett

utóbb a vége.

Szegény pandúrt agyon ltték egyszerre.

A

katonák erre nagyon röttögtek,

Fegyverökbl egyszerre kildöztek

A

:

kfalat kildözték sorjába

S elszaladtak egészen Somogyvárra.

Fíatkó

A hangyás Rákosi

J.:

A

legnagyobb bolond.

ember. 198. lap.

.

ia9

E

egy esetrl keletkezett, mikor a vadászok

dal

elre küldték

mikor a betyár leltte a

a pandúrt, s

szegényt, a katonák futóra vették a dolgot, a hogy a dalban van

Az

.

.

útszéli csárda melletti

erdben,

a hol Pipiske

a medvehajtóval találkozott, két ilyen zsandár atyafi

nagy bajban

A

volt.

medvehajtót üldözve egy zsan-

dárpatrol közbevette a kis erdt, is

hajtotta,

de

egy

tisztáson

taliánt fiatal

nem

hogy

felhajtsa. Fel

fogott, ellenben egy kis

nyírfához lánkolva ott találta a

mackót.

A

patrolvezet káplár úgy

hogy

a

medve

lennie

újra

hol

a

valahol

s

is

megindította a keresést, de

AzonVagy nagyon jól el volt kópé, vagy cserben hagyta kenyérkeres

most már a levegben

ban

okoskodott eleinte,

van, ott kell a hajtójának

is,

tudniillik a fákon.

taliánt ott se találtak.

bújva a

barmát.

De már

egy zsandár patrolon

állatát.

sincs,

csak ilyen könnyedén oda hagyja

talián

Ha

ne fogjon egy

Abban semmi valószínség

medvetáncoltató.

hogy egy

ki

nincs

itt,

majd visszajön

Nagy

érte.

fur-

fangosan kifzte tehát a káplár, hogy két ember ma-

rizni a medvét, a többi pedig menjen a hajcsár után. Minthogy azonban az sem valószín, radjon

hogy kat,

itt,

a hajcsár visszajöjjön,

hát legjobb

egy-egy fára is lett.

Két

s

lesz,

onnan

tartja

szép cserfa

ha

itt

látja a

zsandáro-

ha a két zsandár fölmászik

állt

szemmel

a medvét.

a közelben,

fölmászott egy-egy zsandár lesbe,

lövésre készen-

tartván fegyverét. RtkotI

J.

:

A

legnagyobb bolond,

Ugy

mindenikre

9

!

13©

Órík multak

mackó

a

el,

nyilván

tartatott

jól

mert olympusi nyugalommal aludt a kis nyírfa tövében. A zsandárok helyzete mind kényelmetlevolt,

nebb lett a fán. Kezök elzsibbadt a puskatartásban, ülhelyzetök fárasztóbb lett mint akármely nagy marsolás az országúton. Segítettek magokon, a hogy lehet. Félre tették fegyverzetüket, izegtek s is

magokban

azt

a

is,

elálmosodt:ak

mackó volna

Az

azt gondolták, jobb volna

s

a fán,

k

átkozott talián

az

mozogtak

medvét, azt

ki a

Lassan megehültek,

a ki a zsandárságot feltalálta

lassan a

még

szidták

ha

pedig a nyírfa árnyékában.

is

nem

akart mutatkozni.

De

miképen kellene t elfogni ? A zsandárok a fán lassan be kezdték látni sztrategikus állásuk lekecmeregnek, kedveztlen oldalait. Hiszen míg ha jönne

is,

k

addig az a bolond talián rajok szabadíthatja a medvéjét

is,

és

úgy sarokba

szorítja

l

rad egyéb hátra, mint lelni

Akkor aztán mi estére

cél

Az id

van elérve?

felh lepte

fordulni,

ket, hogy nem mameg a medvét is.

is

cseppjei jelentkeztek. Terringettét,

egyéb, mint hogy

De

A

medve

is

paival

s

lesz a

is

az

kell

els már

I

I

éhes

is

a

Az

I

ic

kis nyírfát

unja a mulatságot fogaival,

majd

tal-

a két zsandár ijedten néz messzirl egy-

másra, a mint ki

nem

kezdett

s

felébredt és kezdte láncát csörgetni.

Elkezdi cirógatni

s

ázzanak

is

a katona azért katona

Aha, a mackó

állja

meg

eget

az

el

látja,

hogy az

a kis nyírfa

egy éhes talpas barátságos

mackóra

ráijeszteni

!

nem

sokáig

cirógatásait. Jó

Jó lesz, integeti a másik,

az egyik zsandár puskája eldördül.

A

mackó mér-

>3«

gesen elbdül a lövésre

hogy az recseg

olyat ránt a kis nyírfán,

s

medve orra pedig

és ropog, a

vér-

zeni kezd.

— — az egyik zsandár, — nem meg ez — Nem ám, — mondja másik, — medve az emberi hangokra szimatolva orrát levegbe. — gondolja két német — No most mi Jesszász,

kiáltja

a bestia

ijed

1

a

a

s

tolja

lesz

A

a

I

medve észre vesz bennünket

mert a mi a famászást

ban ért mint

— Szignál

pillanatban

a

illeti,

egyikünknek vége,

s

ahoz ez az

állat

job-

a zsandár.

sisszcn

1

—

elkezddnek

kiáltja az

a

egyik s abban a

vészlvések.

A

két zsan-

dár bátran lövöldöz az egekbe és rémülettel tekintget a földre, a mackóra.

A dul.

medve pedig a lövöldözéstl egészen neki vaDühödten rángatja a kis fát, kél lábra áll s

bgve

marcangolja lánczát. Hosszú nyelvével pedig

felfogja az orrából csurgó vért.

Segedelem azonban sehol se mutatkozik! ha most jönne a hajtsár, de jókor jönne

Jaj,

zsandárnaki Talán

el

se fogná,

tené. Alig egy két lövése van

nem

pazarolják a levegbe.

kiáltja

az egyik. Ja

ja,

a két

ha bajából kisegí-

már mindeniknek, azt lni az állatot I feleli a másik s mind a

Le

—

—

kell

ketten a mackóra fogják a puskát.

De jaj a megijedt vadásznak! Az egyik három utolsó golyóját kínos pozíciójából remeg kézzel süti a földre a medve körül. Csak az egyik golyó horzsolja a medvét, mire a bsz állat egyet szökik a levegben

s

láncostul

s

nyírfástul 9*

!

131

A

rohan a fának, melyrl a három lövés

jött.

rcncsétlcn zsandár ijcdtiben eldobja

fegyverét és

sze-

kapaszkodik föllebb, a fa sudara felé jajveszékelve.

—

oda társának. rá fogja puskáját a rohanó medvére.

Sisz, sisz! kiabálja

Ez se rest, Egy durranás, egy

medve

és a

ordítás,

nyírfától megszabadulva, csonka orral

belevágja körmeit

A

medvének melyben a lánc

A nem

s

lve

az

az a rész, a

orra,

karikája volt.

zsandár,

még

kinek

a

mert

segíthetett,

takarta

kúszik a zsandár után. volt

el

láncától s

rohan a fának,

a

elle a medvét,

széles törzse el-

föl,

pedig nem

bizonytalanra

meg

akarta utolsó golyóját ellni. Társa

delem ell mászott

egyelre

volt lövése,

cserfa

mind

vesze-

a

föllebb a fára,

abban

a reményben, hogy a medve nem fog merni a vékony sudárra mászni, és egyre ordított: Hilfe, Pajtása most lejött a fáról s a fa deieka mászó medvére fogta fegyverét. Az a szerencsétlen pedig, a ki a fa tetején volt, ugy látta,

Hilfe!

táján

reá szolgál a gyilkos cs.

hogy épen

—

Nit sisszen

pajtásához.

A

—

!

Nit sisszen

I

—

rimánkodott

le

Hilfe szuchen

célzó zsandár

maga

is

hogy

megijedt,

pajtá-

sát találja az ellenség helyett s visszahúzta a puskát,

szeme egy fölhalmozott ágra esett, mely még

körülnézett valami szövetséges után határ

rzsére

s

a tavalyi favágás óta van ott alja

teli

volt csalittal.

összehányva.

Emberünk

még egy marék puskaport a rzsét,

s

s

Az

ág

széthintett rajta

hirtelen meggyújtotta

maga pedig futásnak eredt az erd széle felé.

133

A s

rzsc,

puskaporos

a

pattogva harapózott

alatt 8

A

rémesen

tz

a

el

be a

világította

fa

egy pár másodperc tisztást.

pillanatra zavarba hozta.

medvét a láng egy

Megállott a

lobot vetett

csalit hirtelen

bgve, morogva

derekán,

habozott,

szájáról csepegett a tajtékos' vér, bundája tüskésen

meredezett

ideges testérl.

széjjel

E

habozás azon-

ban csak rövid ideig tartott, de elég volt a boldogzsandárnak arra, hogy a fa sudaráról egy vékony ágra kapaszkodjék át, s kimeneküljön rajta talan

már hogy egy ember annyira, a hol

az ág alig látszott súlyát

ersnek

arra,

Vérben forgó

megtartsa.

szemekkel kúszott utána a fenevad, mind közelebb,

els

lábaival

zsandár

már

azt az

azonban csakugyan megállt. Dühösen csattog-

Itt

fogait,

tatta

szedte

le

a

s

karmaival

mint

könny

papirt,

úgy

kérget a fáról. Mintha gondolkozott

hogyan jusson prédája közelébe.

volna, mit tegyen,

Ugy

ágat mozgatva, melyen a

ült.

látszik, ki

is találta.

Hirtelen fölebb kapaszko-

gyengébb ágon épen a zsandár fölé. A vékony a roppant test alatt, de szívós,

dik s egy a zsandár feje felett kinyúló

ereszkedik kifelé,

ág nyög és hajlik ers, nem törik. A medve két els lábával megöleli az

ágat

s

hátsó lába

talpaival

a zsandárra eresz-

kedik. Jaj

de

jó

most

a

kemény

zsandársisak

Alig érinti a medve talpa a zsandár hátát,

vérszomjas ordításba tör

magán, egész súlyával zuhan lepetésében,

ijedtében

nem

ki

s

I

fejét,

a zsandárra, a ki

volt

képes

majd

egyet lódítva

meg-

a találékony

'34 vadállat példáját követni, s szintén

egy ággal lejebb

ereszkedni. Alatta égett a borzasztó vel

ingatta az

ágakat,

kinek a lelke

állat:

Els

tz

s

trhetlen hségé-

fölötte ordított a felbszült

nem remegne meg e

érintésére végig hasította a

helyzetben

medve

!

a zsandár

hátán a szép feszes zöld uniformist, a sisak csörömpölve hullott ágról ágra, a patrontás és a panganétszíj

állott

csak ellen

els támadásnak. De vérlódít magán a medve, hogy medve és ember iszonyú csöraz

szemet kapva még egyet az ágak recsegnek s

tetéssel hullanak alá keresztül kasul a fa ágain.

Egy

zuhanás, egy véghetetlen ordítás

csomónak elmenekülése az erdbe: ez

ésegytza borzasztó

tusa vége.

A Mire

medve épen

tos bundája egy

erd

lépést az

A

a máglya kell közepébe zuhant.

kivackolódott belle, agyon volt égve, bozon-

tzfészek

felé, ott

volt

:

igy futott vagy tíz

összerogyott

s

kiadta páráját.

szerencsétlen zsandár pedig összemarcangolva,

szíjainál

fogva fennakadt a fán: igy kerülte

el

a

tz-

halált.

Ebben

az állapotban találta társa, niikor visszajött

a boldogtalannak segítségére a patrol többi tagjaival,

a kik szintén

nem fogtak

se hál' istennek.

hajcsárt,

de legalább medvét

FEJEZET.

Xll.

(FrajlaJR Pipiske.)

Celesztinéknél roppant nagy volt az aggodalom és a nyugtalanság.

Az

Édes anyja kétségbe

pontos és szolid

a szerény,

ember már huszonnégy

fiatal

órája

nem

volt esve. Pipiskét

jött haza.

pedig

lelki-

ismerete gyötörte. Bizonyos volt benne, hogy Celesztin

ó

bajba keveredett ama végzetes levél miatt.

lesz az oka,

tett vele,

ha ezt a

óra

izgatottságát.

is

Midn

maga

mit kell most

— Én

a második

már

is

beszélni

— Ne

én

régen is

a járást,

mond

volt.

nem tudom

az öreg asszony.

Most más

alig tud, azt

itt

a

Orve-

azt, a ki elveszett.

világ van.

Az ember

mondják, a hivatalbeliekkel.

nyugtalankodjék édes jó asszonynéni, az

gondom

lesz

most már Celesztin urat megke-

Legalább lerovom nagy tartozásom egy részét.

Feküdjünk ma

nem

huszonnégy

tenni.

bizony az ilyen esetben

nagy városban

resni.

az öreg

alig tudta fé-

hogy a fiatal ember haza kekét asszony nagy tanácsot tartott, hogy

den kidobolták vagy kurrentálták az

is

annyi jót is

letelt a nélkül,

rült volna, a

De

ki

Iparkodott

éri.

asszonyt megnyugtatni, noha kezni

embert, a

fiatal

szerencsétlenség

lesz

le

békességben és holnaptól fogva

egyéb gondom, mint

a

kegyed

fiát

keresni.

!

!

136

És lefeküdtek

s

Pipiske

kisasszony egész

módokat hányta-vetette agyában, alkalmasoknak látszottak eltte arra, hogy azokat a

éjjel

melyek

a kitzött

t.

célra segítsék

persze az lenne, elmenni a rendrségre

Az els s

a

kérdést tenni.

Igen ám, de ha Celesztin vigyázatlanságot követett el, vagy ha épenséggel már a rendrség kezén volna a levél, dologba, kell

még

akkor

nem hogy

is

belekeveredhetik a

a másikon segítene.

ehhez hozzá fogni

I

Óvatosabban

— De hogyan

Legjobb volna egy hathatós pártfogó Bizony az, de csak ha volnál

nem

Azonban fogóra

De

lehetne-e

szert

? I

tenni

ily párt-

?

hisz Pipiske

nem

ismer a városban senkit!

Senkit? Épen senkit? Hiszen egyszer már meghódította ügy szólván az egész várost ! Ott ujjongott, tapsolt neki egy pár ezer ember rült lelkesedéssel. Persze, persze egy szép és népszer színészn kedveért sokan sokra vállalkoznak.

Lássuk csak

Ha

Pipiske rászánná magát, ajánlkoznék a német

direktornak.

Akkor

neki

még pedig

a

egyszerre «poziciója», állása lenne,

lehet legnyilvánosabb. Minden rend

és rangú emberekkel érintkeznék, sokan, ki tudja, kik

nem, a kedvét keresnék! Semmi sem volna akkor mint lehetleg mindenkit fölhasználni

könnyebb, ^rra,

ho^

t

nyomra

segítse.

'37

De

egy nagy aggodalma, egy nehézsége van ebben

Pipiskének.

ó,

hogy

igaz,

de még is Oda menjen-e most,

a legszerényebb állású,

nem «idegen» szinészn

volt.

épen most, a nemzeti szerencsétlenség napjaiban az ellentáborba

?

Ellentáborba

Hát mazás?

?

maga kicsoda? Miféle

születés, miféle szár-

oda nem Nagy oka van hinni, hogy idegenbe, hanem épenséggel haza megy, ha megy. De nem! Akárki volt az a boldogtalan, a ki t fölnevelte, ha semmit nem adott is neki, még csak egyet mégis adott, még pedig a legnevet sem :

drágábbat egy ideális szivnek, a legszebbet, a mi fogalmat emberek

alkottak

:

hazát.

Hozzá

mely szerencsétlen, a mely jogaiból élettl

eltiltva

van

s

nem

is él,

hazát, a

kifosztva, az

csak fiainak szivé-

ben, gyermekeinek ragaszkodásában és reményében.

Akárki volt Pipiske

atyja,

akármije volt neki az a

gylölettel megtelt ember, akármely vidéken sütött rá

elször

nap

a

gatott ország, tanult.

E

:

neki ez volt hazája, ez a sanyar-

melynek levegjén gondolkozni s érezni

föld forrásaiban, a virágain játszó szell-

ben csodatév a levegjét,

ha

er

van.

szz

A

ki issza a vizét,

a ki szíja

ajakkal érinti, azt idebvöli, azt

varázsos titokkal magához köti.

Sokszor láttuk már, hogy

tollal

ver

hadakat hoz-

bellünk édes mivoltunkat, munka egy emberöltn se tudott tulmenni.

tak reánk kicivilizálni

de

A

a

kik ránk jöttek, mint ellenek, azokat borunk, bú-

zánk és becsületünk átváltoztatta jó barátunkká é«

f38

gyermekeik

e

vizén,

Jcvegn ügyünk

e

lettek és apáik szándékáért

bajnokai

nemes kárpótláskép ma-

radtak a nemzetre.

Ha

fogadott

is,

de kedves és

h gyermeke Pipiske

a nyomorult anyának.

De

hiszen épen e gyászos anya dolgában akar el-

H

járni.

és hozzá édes gyermekeit kell tán vesze-

delembl megmenteni szentebb érzésein

—

EJ re tehát! .

.

De még

.

is

Mit habozna tehát akár legerszakot tenni ? !

egyszer megállt.

Van

itt nemzeti szinház is. Hátha oda menne? Nem, nem Az most szerényen meghúzza magát, !

iparkodik a közfigyelem elül kitérni, nehogy magára haragítsa a hatalmakat. Ott

nem

találná

meg

Pipiske

amit keres .... Pipiske kocsit hozat tin

úr principálisaihoz

elször

s

:-

Hát bizony Celesztin megbízható

volt,

szórakozott,

st

is

elhajtat Celesz-

mit szólnak ott a dologhoz. a ki

eddig pontos és

idben

kezdett hanyag,

úr,

az utolsó

rendetlen lenni. Elmaradt órákig,

majd félnapokig, most már egy pár napja feléje se jött az irodának. Ha e dolog nem változik, nagyon sajnálja ugyan a cég, de kénytelen lesz az úrfi helyét másnak adni.

—

fiatal

—

Én azt hiszem, mondja Pipiske, hogy a embert valami baj érte. Ah I ah csodálkozott a cég fnöke s gya-

— — núsan nézett Pipiskére. — Én náluk lakom !

s

csak azérc jöttem ide, hogy

a szegény fiú öreg anyja

nevében felkérjem önöket.

'39

Jegyének szivesek inkább szorgalmas múltját tekin-

—

mely mindnyájunkra nézve szinte megmagyarázhat! an s helyét fentartani legalább addig, a míg meggyzdnek, hogy nem hanyagság,

teni,

mint jelenét,

nem

is

valamely gáncsra méltó más ok tette rajta a

Azt hiszem,

változást.

a

dolognak sikerül hova ha-

marabb végére járnunk. A míg lehet, szívesen várakozunk.

— — Köszönöm

dést.

Mi

uram.

De még

fizetése van Celesztin

— Százhúsz — Még egyszer

forintja

—

van

egy indiszkrét kér-

úrnak? azaz volt havonkint.

köszönöm és bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam. És ezzel kocsiba ült s a némei színházhoz

vitette magát.

A

német szinház direktora nagyot nézett, nagyot kiáltott s nagyot ugrott, mikor Pipiskét meglátta s majd hogy összevissza nem csókolta.

Hát még mikor

a szándékát megértette.

Azt se tudta hova

ültesse.

Hát még mikor a föltételeit megtudtál Kétszer háromszor kísérletet tett magán, hogy nem-e álmodik. Pipiske

föltételei

voltak

:

a

ruhák, egy egylovas kocsi, mely

adásra

s

innen haza hordozza

szükséges színpadi

t s

próbákra és elszázhúsz

forint

havi dij.

Mily szerénység egy színészntl, lépésével tett,

a ki egy föl-

egy fvárosi közönség eltt feltnést kel-

kinek e szereplése egy hétig volt az

körök beszélgetése tárgya,

ki

érdekld

oly különös körülmé-

nyek közt lép e szinház deszkáira,

s ki

regényes

>40

körülményei mellett olyan fényes talentumokkal rendelkezik,

melyek magokban

is

képesek egy

is

m-

vészpályát biztosítani.

Még

csak most jut eszébe a direktornak

is

a kis-

asszony nevét kérdezni.

A

kisasszony neve

«

Pipiske*.

— Pipiske! — mondja a direktor. — E szerint kegyed cseh eredet? — Nem mindegy ha úgy németül játszom? — És miben kivan elször — Talán Grizeldiszben, de jobb szeretném Learban Kordéliát — Ah, miért? — Ez a legkedvesebb szerepem. — Elsnek mégis csak jobb más, olyan szeaz,

is

fellépni ?

játszani.

és

lesz

rep, a melylyel többet van kegyed a közönség eltt.

Maradjunk csak a Grizeldisz mellett. Jó, nem bánom. És Pipiske hazament s elmondta az öreg asszonynak, hogy volt Celesztin úr principálisainál elnézést kérni a fiatal ember számára, maga meg beállt szinésznnek, hogy a kis háztartás jövedelmeiben

—

fennakadás

ne

legyen.

A

mit Celesztin

szokott

eddig a konyhára haza hozni, azt most már, a míg Celesztin

meg nem

kerül,

fogja beszállítani.

Az

öreg asszony könnyes szemekkel megcsókolta Pipiskét a nélkül, hogy bánkódásának csak részétl is megvált volna.

A német újság pedig másnap kihirdette, hogy a német direktornak sikerült a minapi rejtélyes Stuart Máriát föltalálni, és nemcsak föltalálni, hanem

—

>4'

nem csak

jelentékeny áldozatok nélkül ugyan, de mégis

—

további

fellépésekre

is

.aegnyerni,

A

rej-

nagytehetség kisasszony nem német eredet ugyan, de mindazonáltal hivatva van arra, hogy a német mvészetnek elsrend apostola legyen. Fvárosunkhoz lesz e fényes pályafutás dicsséges kezdetének emléke kötve. A mért közönség, melytélyes és

mvészn

nek köreiben a

replése iránti érdekldés

legközelebb játékában

fog

személye

már

«Fraulein

gyönyörködhetni.

is

s

további sze-

tetpontra hágott,

Pipischke*

Els

kisasszony

fölléptére a kis-

asszony «Grizeldisz»-t választotta.

És hogy ne is hazudjunk, mondjuk meg, hogy másnap, a mint a szinlap csakugyan kihirdette Pipiske kisasszony

rögtön

els

el is

föllépését, az « érdekld

kapkodta az összes jegyeket.

közönség*

XIU.

FEJEZET.

(A tükör

el6tt.)

Pipiske kisasszony az eladás napján nagyon izga-

korán ment öltözködni. Készen

tott

volt

már

jóval az

s

eladás eltt

s

úgy

találta,

még

jelmezében várja a hét órát, azóta

megy

az

id. Máskor

a

el.

gyertyával

lassabban

Hol az egyik, hol

másik részt mondogatta magában

valaki

volt

minden gon-

ilyen helyzetben

dolatát csak szerepe foglalta

is

hogy mióta

s

mint mikor

kezében vizsgálja egy helyiség

minden zegét-zugát, hogy nem fedez-c fel benne mirl még nincs tudomása, úgy keresgélt ilyenkor még mindig szerepében jellemz anyagot

valamit, a

felfogásához,

a

míg csak a színpadra nem

lépett.

Szinész volt a szó teljes értelmében, lélekkel, szeretettel.

Föladata teljesítésében gyönyörködött, szerepe

helyzeteit,

öröm

érzelmeit,

sorsát átélte s átélvezte.

érte a színpadon, neki az reális

bánatot játszott,

ki

csakugyan az övé

s

lett

Ha ha

volna a bánat

t

nem

ki a

az alaké,

helyzeteket

a szókat megirta.

Most azonban más szivét.

volt,

volt kelve nyugalmából, mintha

melyet ábrázolt, vagy a poétáé, a kigondolta

öröm

érzések ostromolták Pipiske

Megosztott érdek

foglalta el kebelét. Grizel-

diszszel osztozkodott az a cél gondolatain, a melyért

'43

ma

GrizeldJsz keserveit a sikeren,

eljátszani

melyre máskor

Megkapja-e

fogja.

Aggódott

alakban keveset gon-

ily

Meg-megjelent Celesztin édes anyjának bánkódó alakja gondolatainak csataterén. Az, hogy ideálját, fönkelt mes-

dolt.

a mire pályázik?

terségét egy ettl idegen cél

nem

már

Ezzel

bántotta.

szolgálatába bocsátja, leszámolt.

nem

a dolog sikerülni ? Kontárkodnia

Csak fog-e szabad, mert

ha csak középszeren végzi föladatát, akkor kárba vesznek amaz illúziók és nemesebb éizelmek, melye-

Akkor kimondják rá az hogy egy középszer német komédiásné, elször furfangos fogásokkal feltnést keltett, mvészet komoly szolgálatában nem állja ki a

ket vállalkozásával lerontott. Ítéletet,

a

de

ki

a

sarat.

Félelem ismétlé,

szállt

jobb

szivébe

volna

biztosabb lenne a siker. a

legyek,

í>z

tépeldés.

Százszor

Grizeldiszre gondolnia,

De

ha valahova oda kaptak

azokat elrezzenteni

lehet. Ellegyczi száll a

és

csak

egy csapással nem

ember, de mindig csak vissza-

fekete sereg. Pipiske se tudott nyugtalanító

gondolataitól szabadulni.

meg kellett változnom, gondola magáhogy így nem bírt magával.

Roppantul ban,

És ösztönszerleg imént festette változott-e

A ki

ki

leült

tkre

ele, a hol

csak az

magát, megvizsgálni, vájjon

meg külsleg

nem

is.

tükörbl egy idegen arc, a Grizeldiszé nézett de Grizeldisz rez'gnált szerelme és szeret

rája,

szenvedésre predesztinált nélkül.

nyájassága

és

nyugalma

'44

Pipiske kezére hajtotta nyugtalan fejét s bele-

mélyedt a tükörbeli kép nézésébe.

—

óh

te

bohó Grizeldisz, minek nyugtalanko-

dol? Könnyed .félelmek, apró aggodalmak osonnak be kinyitott sziveden s ingataggá tesznek a megszokott pályateren.

közt

Nemrég

halálos kín és rettegés

ma

léptem a deszkákon,

biztosan

kicsinyes

aggodalom bizonytalanná teszi járásomat. Mitl kell félnem? Hiszen ez csak az els lépés, melyet teszek

els

e dologban, az sül

s a

legveszélytelenebb!

veszedelmesebbe

s

el,

Ha nem

kezdenem, olyan melyek

kell

téren, a hol járatlan vagyok, oly eszközökkel,

tlem idegenek: mi És ha odáig

lesz

velem akkor?

jutna a dolog,

hogy csak magamért

cserébe lehetne kiszabadítanom a szegény

fiatal-

embert ?

Oh

együgy

tt

Ki vagy te ?

Hiszen

még

Hiszen

alig

dolgot,

Mi

Grizeldisz

vagy te

I

i

csak anyád sincs, a

ki

megsirasson

I

tehetsz te a világon szebb és jobb

mintha egy megszomorodott öreg asszony-

nak visszaadod

Ez egy nagy

a fiát!

cselekedet,

azoknak, a kikért véghez

mely boldogságot szerez

viszi az

ember, ezért meg-

áldanak, megemlegetnek, emlékedet

rzik

teddel fizetnéd meg, amit teszel, virágot

is

s

ha éle-

vinnének

sírodra.

Most

az

sincs,

a

ki

betegségedben ápolna, a

clhagyottságodban gondolna rád, a

ki

ki

megsiratna, ha

elvesznél.

Istenem, nulyen senki, milyen semmi vagy és ret-

Celesztin ránézett emberére* Rákosi J.:

A

legnagyobb bolond.

203. lap.

.

'45

tcgés és félelem tölt

el,

nincs

holott

mert nincsen mit vesztened

mit féltened,

I

És könnyek csorogtak végig Grizeldisz Szemei elhomályosodtak, talan körvonalakat vett

a

fel,

arcán.

tükörbeli kép bizony-

majd megkétszerezdött, s

má-

könybe lábadt szemei eltt

fel-

majd megsokszorozósodott, végre elmosódott soknak adott helyet

A

.

kis Grizeldisz

.

.

tünedeztek és végig vonultak a tükör mélyében azok a

képek, melyek emlékében éltek. Valami régen el-

idbl

múlt homályos alak,

egy fekete ruhás, halavány

reggel ágyából felvette, este

a ki

kép

meg megint

Hogy milyenek a vonásai, azt a tükör nem adja. De szelíd jóság tk-

beletette.

ingatag képe vissza

lözött szemén; az alak mély sóhajaitól mind

lyosabb a

semmiségbe

hanyatlik, egy szigorú férfiember

helyébe, a

rül föl a

meg

a kis

homá-

fekete ruhás halavány arc végre

a tükör, a

fiút,

ki

magához tagadja

és nagy utat tesz

me-

a kis leányt,

velk. Csak men-

nek, csak mennek, aztán mikor megálltak,

akkor se

hogy nem mennek többé Most egy ház, nagy udvarral, nagy kerttel rajzolódik a tükör ketudták,

retébe

.

.

.

.

egy

kép

jó

.

.

öreg asszony tipeg benne

ide-oda ... jó szót ad a kis fiúnak, bábut a kis leánynak.

A

szonyt.

két gyermek sokáig nem érti az öreg aszAzeltt nem így beszéltek hozzájok. De az

öreg asszony olyan olyan haragos,

asszonyhoz,

kit

.

jó, az a bácsi

meg olyan

szigorú,

hogy jobban húzódnak az öreg lassan kezdenek megérteni, mint a .

.

bácsihoz, ki mindig a régi nyelven szól hozzájok, de kit

sohasem fognak megérteni Rákosi

J.

:

A

lcg>>ftgyobb holorid.

.

.

10

.

.

!

,46

A bvös

...

ntt

fiú

és

ntt

tükör folyton változtatja képeit. és elvitték iskolára,

A kis

mikor hazajött,

s

csodákat beszélt a kis leánynak ... az élet szép, az

emberek rosszak boldogtalan

A kel,

kis

.

... a haza szerencsétlen ... az árva

.

leány nagy szemeket csinált és a könyvek-

melyeket

a

a

hozott neki, fölment a pad-

fiú

nem

addig olvasta, a míg betéve

lásra,

szép élet volt ott a padláson.

mikor oda

Már

föl járt, s ott találkozott

meg

diszszel, ott látogatta

meg elször Romeo,

tudta. Jaj

nagy leány

be

volt,

elször Grizel-

Stuart Mária, ott csókolta

ott jelent

meg

Meiinda,

neki

mind ott, az a sok szépség, az a sok gyönyör nép, a mely azóta meghittje, barátja, tanítója, vigasztalója lett

búslakodó

a

meg,

siratta

mellé, fáról.

Dezdemonát

Grizeldisznek.

fejfát

neki

tett

is

ott

az egyik gerenda

egy szép szomorúfzágot a kut melletti fzMilyen csodás, édes tündér világ volt az

Egész nap szívesen trt, szívesen nézte a haragos, barátságtalan bácsit, abban a reményben, hogy egy félórát tölt a padlás

elkel

társaságában

.

.

És aztán megint hazajött a fiú és hozott új ismerseket. De egy napon nagy vihar támadt a bácsi

szobájában,

A

hangja

fiú

a bácsi borzasztó szaván. a

bácsi

kezében korbács, a

nyoma, aztán

a bácsi

lágba.

Azután elszedte

tzbe

dobálta s

a fiúra

át a viharon, ajtó,

képén a korbács

fiú

lekapta a fegyvert a fogas-

ról s iszonyú szavakkal

vekre

sírt

Aztán megnyílt az

ajakán

lány

a kis

s megtiltotta

gondoljon.

kizte

neki,

A

fiú

a fiút a vi-

könyveit és a

hogy

a

köny-

pedig érzékeny

:

'47 írt

mására

jött és

leány

s

a

szállt

fölragadta

el

vissza jött

titkon,

akarta

borzasztó

is

tudo-

tle venni

a bácsi s

emberrel,

akkor ez

korbácsot

a

leány rémülten futott

tól,

ennek

a bácsi

mikor a harmadik levelet kapta a

mikor ezt

szembe megint

de

a leánynak,

levelet

világgá.

el

a

és

Alkonyatkor

elbúcsúzni a padlás

bbájos fiú

s

a

még

öreg asszony-

elbúcsúzni a jó

elment oda, a honnan a

puskát

társaságától, aztán

utolsó levele

de

jött,

nem találta, hanem a korcsmában talált egy csomó jókedv népet, a kik cifra sátort ütöttek és az udvaron egy gyönyör kisasszonyt, a ki egy a fiút

drága bársonyruhát porolt

s

a mint porolta,

egyre

mondogatta «

Porzik porzik a ruhám

Arany

es

Majd ha

szakadj rám,

ég a fény Szép Melinda leszek én.» este

Vagy újabb versen «Ofélia leszek én», azután

meg «Dezdemona

A

leszek én» és így tovább poroz-

nagy vágyódás szállta meg, megszólította a szép kisasszonyt s a jókedv népség magával vitte kezdte porolni s aztán gatta a ruhát.

kis leányt

t

lassan-lassan a ruhákat s «

mondogatta:

Porzik porzik a ruhám

Arany

es

Majd ha

szakadj

este

rám

ég a fény

Szép Melinda leszek én

És

a

tükörben

a

szegénység,

.

.

.*

a nélkülözés,

szerény dicsség felejthetetlen képei merültek

a

fel,

148

elevenen,

frissen,

bele a tükörbe,

s

Grizeldisz

s

a

édesen

mosolygott

képek mind mozgalmasabbak

mind élénkebbek, távoli csengety szavát majd közelebb jött e csön-

lettek,

vélte a leányka hallani, getés, mint egy víg

mely

gal,

lelkes

tapsol s amott,

figyel,

szán

tájban a cscngetyüs

téli

csilingelése, s a tükör m.egtelt

egy

hallgatóság-

elkel

he-

lyen egy fehér arc, érdekes szép férfi-vonások,

—

ah!

ez

—

közönség!

dárdási

a

S

Grizeldisz izgatottan közelebb viszi fejét a tükörre, a csengetés

még egyre

tart,

—

mint

a

rálchel

s

de

a lel-

semmibe hull vissza a sima lapról, csak a fehér arc marad ott egy pillanatra még, igen ... de nem, ez nem az, ez egy halott ember dúlt, sárga arcza, torzonborz hajkoronáközönség

kes

val ..

irgalmak

.

zasztó napján

És s a

a

.

.

még

a csengetés

direktor belép

gését.

A

nem

harmadik

a

a

istene,

bácsi,

halálának

bor-

.

s

egyre

tart,

az ajtó feltárul,

megzavarja Pipiske elmeren-

nagy csengetés nem a dárdási szán, hajel,

az eladást kezdeni

szinház tele van válogatott közönséggel.

kell Itt

;

van

a a

kormányzó tír, elkel hivatalnokok kiséretében, vannak mágnások is, kevés ugyan, de eddigelé egyáltalán nem volt. Gyorsan csak, elre, elre diadalra. És Pipiske összeszedi magát, kilép a színpadra, a közönség elé és zúgó taps fogadja megjelenését. Erre a csodaszerre aztán elfelejt mindent és játpolgári

szik és élvezi játékát jobban, mint akárki a

közül,

s

mikor elhagyja

a

színpadot,

tíjra

nézk felzúg

'49 a riadalom s az a szép, elegáns, úri publikum, az

fvárosi

a

nép,

Pipiskének

maga mvelt

a

Keser

szentesíti

és

hódol

Ízlésével

Jónás úr, a dár-

dási direktor Ítéletét.

Pipiske

a

tükrébe néz és az

megcsókolja

és

beoson öltözjébe és

után

jelenete

onnan kimosolygó

«Meg

susogja:

azt

Grizeldiszt

vagyok veled

elégedve kicsikém.))

És mikor megint kiment

szinpadra,

a

magával azt a másik szándokot

Melyikben

páholyokon.

is

a

ül,

kivitte

körül nézett a

:

rajta

ki

segí-

fog?

teni

És mint

a villámcsapás,

léjében Pipiskét egy

most

látta a

szögezte

Csak Dárdáson megfehérkép ember messze-

A

látása.

ki

Pipiskére

volt

meg szem-

állítja

férfiarc

tükörben, ugyanaz, a

akasztotta Kordeliában. látóját

úgy

sápadt

s jól

látta,

hogy

észrevétetett.

Pipiskét azonban

kellemetlenül

hozta

ki

e

találkozás,

érintette,

sodrából

csak

s jelenetét,

bárha

egy

midn

megtagadtatik, oly vonzó s bensséges sal

fölöttébb

szempillanatra férje

által

lemondás-

a megtört hangok oly zenéjét adta, közönség nagyja-apraja vele sirt, s elme-

játszta,

hogy

a

netele után példátlan lelkesedésben adott tetszésé-

nek

kifejezést.

Pipiske

kénytelen

megköszönni méltányolja mvészetét. újra

kinienni

A

direktor

kívül szép

a

volt

úszott a boldogságban

csokrot

újra

nézségnek, s

meg hogy

egy rend-

adott át Pipiskének, s titokzp-

iosan hozzá tette: a

kormányzó úr

excellenciája

150

páholyába.

hivat

engem

A

Kegyed szerencse gyermeke

bvös

bele vont szerencséje

is

direktor

pedig öltözjébe

Pipiske

elrohant.

s

körébe.

ment.

Ott egy másik szép csokor

A

lagokkal.

volt, rózsaszín

sza-

csokorba névjegy volt dugva, rajta e

Szanday Elemér». mondja Pipiske kiábrándulva, azt ez az az úr, a ki a heroinát hittem ... de hiszen név

—

«gr.

—

Ah!

—

akkor este megszöktette

Úgy

I

látszik,

szöktette valaki a heroinát, de

És

A

.

.

.

megint meg-

tle

I

jó kedvvel indult a szinpadra.

direktor

jött.

tatva, le is jött a

A

kormányzó úr el van ragadszinpadra, be akarja magát muTessék kisasszony

—

És egy érdekes külsej, mintegy ötven éves

úr

tattatni.

Roppant szerencse

!

felé vitte Pipiskét.

— ó nagyméltósága, polgári kormányzó — Kisasszony, kegyed mindnyájunkat — A közönség igen kegyes irántam. — Ez közönség rendszerint szigorú kövea

úr.

Pipiske kisasszony.

elbájol

játékával.

és

a

tel

s

nem

valószín,

hogy kegyeddel szemben

megváltozott volna.

—

Nagyon

elbizakodottnak

a kitüntetés e jeleit

lomnak venném

—

—

kellere lennem,

mind csak megérdemlett

Kegyed ép oly szerény, mint

a mily

ha

juta-

jeles

mvészetében. Szivembl gratulálok önnek. Lám, lám, ismét felriad a taps.

'5'

— —

Jöjjön, kisasszony,

mányzó is

—

—

úr.

tapsokat,

meg

—

Fclvonásvég van,

jöjjön,

Kegyed

de azért

mondja

a direktor.

—

mondja a kormegérdemelte e

ugyan

közönség megkívánja, hogy

a

köszönje.

—

Istenem, hogyne!

mond

Pipiske

elfo-

s

gadja a kormányzó úr odanyújtott karját.

— —

Jesszus,

hát a csokrait

—

kiált

nem

—

Ah, csokrok?

direktor

a

elképedve,

ki?

viszi

mond

—

a

kormányzó,

— —

hogy is ne! Ide velk! És maga rohan az öltözbe, felkapja a két csokrot, de nem a nélkül, hogy körül ne nézne az érdekes öltözben. Lám, Mm, mondja magában, gróf Szanday Elemér névjegye Ez érdekes És szalad ki a két csokorral, melyeket Pipiské-

—

—

—

!

nek

át ad.

rot a

1

Pipiske pedig

közönségnek

s

Pipiske

forrása lesz.

csokor

magával.

újabb riadalom

kénytelen másodszor a lám-

pák elé menni, de mostan csak ki

csok-

prezentálja a két

a két

A gróf Szanday

egy

csokrot

—

Elemérét

ott

visz

benn

hagyta.

Abban a páholyban pedig, a hol az ember ült, a következ kis párbeszéd

—

a

fchérképü

folyt le.

Nos, még mindig oly bájosnak találod, mondja egy alak, mely a páholy árnyékában

— Még mindig, — fehér — És — tartod fogadást most — Nem, most majd én fogadok ellenkezre. — Nem érdemes komolyan felel

a

a

ült.

arc.

is?

valakivel

is

—

az

ilyet

az

venni.

'5»

—

Nem

Nem

érdemes, pedig kár.

tudod, kitl

kapta azt a másik csokrot?

— Miért? — Legalább annak az adójával szeretnék gadni. — Nonol Ez még mindig egy komoly. — Eh, két hét szeretm — Vagy másé, — mond nevetve az árnyék-

fo-

is

kissé

a

alatt

lesz.

a

ban ül. Pipiske

pedig

kisasszony

ez

alatt

udvarolt

a

kormányzó úrnak s mikor elbúcsúzott tle, igen meleg kézszorítással köszönte meg neki, hogy érdemesnek tartotta lefáradni t megdicsérni. Játék után aztán hazament, megcsókolta Celesztin mamáját és azt mondta minden jól megy, remélem, :

szerencsésen végire járok a dolognak.

A

kormányzó úrhoz pedig, mikor kilépett ember csatlakozott.

a

színházból, egy másik

— —

Nos, mit beszéltek azok a gavallérok? Semmi különöst, azt is keveset. Csak az

szinészn vök van

A

iránt

érdekldtek

s

azt

hiszem

—

új

ter-

vele.

tudniillik, a mint Szanday Elemér gróf névjegyét megpillantotta, utasítást adott, hogy a gróféval szomszédos egyik páholyba egy bizalmas embere menjen be látogatóba s iparkodjék a két fiatal ember beszédét kihallgatni. Használhatta-e és mire a kormányzó úr, a mit

kormányzó úr

megtudott, azt talni.

még

Vélekedésünk

talán az,

lesz

hogy

alkalmunk tapasz-

egy

ügyes

mindennek hasznát tudja venni a világon.

ember

XIV.

FEJEZET.

(A hogy az

E

intézkedik.)

isten

sorok olvasóit szemtanújává tettem egy magá-

ember embernek reménytelen küzdelmét s lehanyatlását az örök megsemmisülésbe, tán szívesen tesznek velem egy kis kitérést, hogy egy jámbor és istenfél, hitében a

val,

világgal,

meghasonlott

fogalmaival

halálának, s a kik látták

annak az

biztos embert meghalni lássunk.

ny

a

meghalása

irigységet

Az

költ,

mint

Az

ilyennek köny-

melyet nyújt, inkább

a látvá.iy,

s

szánalmat

avagy

munkája-végezctten, istennel

ilyen

rekkel békében, csönder lelkiismerettel tér a halálos

hogy

ben, azért

ágyon

;

a mit szerencséje esett

várja

ilyent kecsegteti a hit,

kat

mind

hogy

viszontlátja ott, a

kik utána

embepihenni

jót

cselekedni,

egy szebb hazában.

meghaltak, csak megelzték .1

—

abban az édes remény-

elalszik

édes jutalom

rettegést.

és

Az

a kiket szeretett, azo-

hova megy, a kik már az örök életben s

t

fognak meghalni,

azokra

fog várni

mernyci fényességben. Kevesen, nagyon kevesen vannak, a kik e hitben élnek és halnak meg, de a sír szélére jutván, valóban zött.

boldogoknak

mondhatók

Az emberi tudomány,

a

a

halandók kö-

felvilágosodott elme

'54

minden vívmánya az

ezt

ezt

nyugalmat,

a

reménykedést

elandalító

ezt a békét,

mégsem misíil és

a

percében meg nem adhatja. Rettenetesnek istenét

és

egyenértéket

ádáz

és

kegyetlenségnek tartom

az

embereknek,

az

elperelni

hitét

nehéz óráira

élet

—

mikor

egyetemes

értékt nem adhatunk nekik. Hogy egyesek vola kiket, hogy úgy mondjam, a felvilágosodás

tak,

nyugalma végs percükben sem értéktelen

nem

törött,

a

míg

lépett

a

dók számát,

mert

ezek

jönnek

a kétségbe-

a

meg

—

s

milliók és

nem érnek

rá

ennek magaslataira

vallás helyett filozófiát tanulni s

emelkedni. Hagyjátok

meg

ókét a

meríti a halan-

munkájoktól

újra milliók, kik napi

erejök

s

kik

képviselik az egyeseket

ezek után

százasokat,

nem

ez

:

a

elhagyta

kétség, ki

el

mások,

testi

de utolsó tusájokban

helyébe

És e két kathegoria

esés.

a

ugyan,

éltek

filozófiával

filozófia,

hagyott

mert számosan vannak

;

tehát az

istenét érintetlen legalább addig,

emberiségnek

míg

a természet

végs okát ki nem puhatoltátok s megfoghatóvá nem tettétek minden józan emberi elmére nézve. Hagyjátok meg a lehetséget, hogy teremtés

és

a jók és

jámborok

vehesse köiül .

.

.

Egeresi

.

.

halálát

mennyei béke

Illés,

a fiatalkép

öreg pap szobá-

jába lépünk. Ott pihen az aggastyán, a

nak

vitt utolsó

mív

vigasztalást,

csontfeszülettel,

ágyában. arczát,

és glória

.

kezében egy

rendesen,

Galambfehér

haja

ki

százak-

kis

finom

szépen megvetett

körülveszi

kimerült

szemei fényökvesztetten néznek a levegbe.

^55

Ha

oda fordul

az ajtó halkan nyílik,

ságos szem, vár,

ha

s

nem

a két

barát-

az lép be, a kit a haldokló

türelmesen tévedez ismét a levegben. Békés,

egyhangú,

teljesített kötelességgel terhelt

az aggastyán

mögött

egy

;

múlt van

lemondások-

szerény,

ban gazdag, de megelégedett élet; eredménye az egyensúlyos lélek, a nyugodt lelkiismeret. Az isten

nem

lesz szigorú birája annak, a ki

rún

Ítélt

mit

kapott

másokkal. adja.

magáról,

Nem

Bne

nek, a ki

tle

nem

élettl

az

szivesen

kéretlen,

sokat

s

a

meg

osztotta

elbizakodás a mi neki a nyugalmat

más emberde határirgal másságában, mely eltt

se több se kevesebb mint

nem bnökben

talan bizalma van isten alázattal

hajtja

Ajtaja

ismét

meg

fejét

nyílik s

keresi kedvét,

.

.

.

egy köhécsel öreg asz-

szony Jézus nevét dicsérve lép János

mindig szigokért

rajta be.

özvegye, a kiért a haldokló

pap

Adorgyán elküldött,

valamint Adorgyán János özvegye elküldött annak

mikor szerencsétlen gazdája hal-

idején a papért, doklott.

ót

—

várta tehát Egeresi Illés és

Kedves jó asszony, kevés már és egy nagy gond nyomja jon ide a vánkosom

Ez

pecsétes levelet. tól való.

Azzal

a

alá,

úgy,

magához

élni való

a lelkemet. ott

talál

intette.

idm egy

ben van úgymond, az legyen

itt

hét-

maga boldogtalan gazdájászóval adta nekem által haldokló a

ágyán, hogy «ha van isten, intézkedjék róla».

s

van

Nyúl-

Eb-

gyónása, leteszi a kezembe

olyan biztos helyen, mintha

ban volna. Eddig riztem e

levelet,

a

magáé-

most meg

kell

,56

nem rizhetem

halnom,

tovább.

De nem

adha-

is

tom senkinek, csak isten rendelkezhetik róla, nem én, sem más. Ér tehát magammal viszem a sirba.

Ha

isten

egy

kis

let volt,

—

És úgy rendelte, ott porlódjék el velem. pihent tartva s kezével, melyben a feszümegfogva az öreg asszony kezét, rövid

néhány lélegzet után folytatá: Azért kérettem ide magát

—

végs

kívánságomat

maga

hogy

jó asszony,

teljesíti

leghívebben,

maga, ama boldogtalan felebarátunk utolsó gond-

kérem tehát, vegye e hoz, maradjon végpercemig nálam, viselje. Arra

levelet

fogja

magáa

fél-

mikor utolsó lélegzetet veszek, aztán ha

kezemet,

onnan a koporsóba, hogy békém leszegény embernek s nekem, annak a gyen békéje békéje magának, a ki maholnap utánunk jön a temetbe, ott künn a hantok alatt. Fogadja meg feltesznek

hideg ágyra

a

s

tegye ezt a levelet a fejem

alá,

nekem ezt a szent szz nevében. Megteszem, megteszem, a szent szz nevé-

—

ben,

—

mond

az öreg asszony

reszketeg ajakkal.

Illés megszorította Adorgyán özvegye de el nem eresztette többé. Köszönöm, susogá és most a káplánt. Az öreg asszony fölkelt, kiszólt az ajtón s ismét az ágyhoz ment, s minekutána elrejtette a

Egeresi

kezét,

—

—

levelet,

kezére

Az cseléd,

letérdelt

az

;

ágy

—

elé

s

kezét a haldokló

tette.

ajtón bejött a káplán,

mind

letérdeltek,

Mikor imádságukat

néhány

férfi-

és

n-

hangosan imádkoztak.

elvégezték, az öreg asszony,

•57 a beteg kezét fogta, visszafordult a többiekhez

ki

és csöndesen susogta

:

meghalt.

Adorgyán János özvegyének nagyon nyugtalan míg az öreg pap hagyatéka a kezei közt volt. Együgy öreg asszony volt, de mindig vissza-visszatért ágyához álmát elriasztani a gondolat, hogy ebben a levélben köll valaminek lenni Pipiskérl is, a szegény világgá ment leányról. éjszakája volt,

Nem

jobb cselekedet volna-e valamely becsületes

írástudó

ember kezére adni

eltemetni a jó pappal?

A

haldoklónak

nem

nek az

De

fogadást

Isten

teheti.

De

ezt

a

levelet,

szabad-e

Nem, nem,

tett!

mint

ezt tennie? ezt

rendelkezik a levélrl, a levél-

elhalt papnál kell maradnia.

valamit mégis

Az

tett.

csak isten rende-

is

kezébe jutott, ne menjen hogy a levél az hát ki a kezébl nyom nélkül. Meg kell azt cselekedni, hogy ne rothadjon el oly könnyen, mint a szemfed. S az Öreg asszony okos észszel elbb lése,

megitatta a levelet olajjal, azután

begöngyölgette

jól

este a paplakba, s halott,

mieltt

lottas szobát,

s

lakkos vászonba

bevarrta. így vitte el

másnap

mikor már koporsóban volt

a

a virrasztók elfoglalták volna a ha-

becsempészte

a

nagyon

kicsire össze-

hajtogatott csomagot az elhunyt feje alá.

Másnap ság.

A

falu

díszes temetésre jött

el

az egész lakos-

apraja-nagyja ott volt az elhunyt

koporsója körül.

A

megengedte, hogy

szép a

id

s

pap

a vasárnap délután

pásztorembereken

kívül

min-

denki ott legyen. Csak a sánta harangozót kötötte hivatala a toronyhoz,

maga nem, csak harangja

,58

A káplán s a szommeghatóan szentelték be, s a cirkumdederuntot a mesterrel egyetemben úgy énekelték, hogy egy zokogás fogta el a hivk

szava

kiséri

szédfalu

cl

papja

a halottakat.

igen

Nem

egész tömegét.

kellett család, a ki

egész község. Aztán nyolc

siratta a jó lelkiatyát az

szálas

ember

elsirassa,

vállra kapta a szent Mihály-lovat,

a

népek sorakoztak, ell a halottas kereszt, aztán az iskolás gyermekek, utánok a halottvivk, a fejfával s a koporsóval, majd a papok meg a mester, ezek után a falubeli

férfiak,

végül

asszonynép,

az

dicsérve az elhunyt erényeit, jóságát, prédikációit, tanácsait.

A jának

temet inkább

halott

helyének. Árok vette körül a s az

tenyészt iskoláemberek eltakarító

a természet

semmint

látszott,

négyszög

árok kökénybokorral, galagonyával és csipke-

bokorral volt

benve.

A

kökényen

át itt-ott fehérszakállú ihszalag

levegbe,

s

szakállát.

cserfák,

levén mibe fogóznia

Lenn

a

Elbb

galagonyán

nem trte meg

föl

tovább,

a

ta-

szell ciró-

a

temet térségében az árokbei i

is

a természet, s az kat.

ide-oda, a mint

sren ismétldtek, körül futtatva. Nem kertészkedett itt

és

kapaszkodott

iharok és hársok álltak,

rok pedig rel

nem

ingott

nácstalanul

gatta

térséget,

földi itt

fiatal

bok

szeder-

senki, csak

a meztelen siro-

gyorsan füvet növesztett rajtok,

majd

viruló szemfedt himzett rajok kúszó növényekbl, szederbl, csuhinából, boncsból, végül árnyas bokrot, alkalmasat arra,

vaszszal rajta.

hogy fülemüle

fészkeljen

ta-

'59

Az

egyik oldala

a

temetnek egy

vágásra

kis

gyermekek szoktak nyár elején epret szedni járni, ha egyéb dolguk nincsen. A temet közepe táján, a nagy keresztfa szom-

dlt, melybe

a

szédságában,

Égetési

falubeli

bokroktól

beárnyalva

megásva

volt

A gyá-

örök nyugalma számára a hely,

Illés

szoló sereg

körülvette a sírgödröt

a halottvivk

s

letették terhöket a sír szája elé.

Egy fejjel

s

félben

szél

már útközben

kezdett

mikor most körülállták a

lebegtette volt

s

hajadon

férfiak

kapkodta az emberek haját

a sírt, a szél

ide-oda

A

élénkebb

kis

támadni

a

szemfedt.

vörösen

káplán és a szomszéd

nézett falu

hatottság leküzdhetlen jeleivel

A

vissza

s

nap nyugvó a

határról.

plébánosa

meg-

a

kezdték ismét egy-

melynek hangjait a szél el-elszedte hogy belevegyítse a titkos búgásba, melyet a bokrok s fák lombjai közt csodás hangszerein elidézett. Az egyszer paraszt népek némán, megilletdve, s a sírhoz s a koporsóhoz szegzett szemekkel állva, hallgatták a papok énekét, a szél házi éneköket, ajkukról,

muzsikáját túlvilág e

a mint a

s

érezni

látszottak

az

mesgyéjén való szertartás

6

világuk

bvös

s

a

hatását,

hangokba, melyek rendes rithmussal zsong-

rémes idegenszerséggel vegyülnek be

tak fülökbe,

sért, zavaró hangok. lyet a sánta bakter

A

falubeli kis harang,

me-

hármazva húzott eddig, hirtelen

megáll, azután egyoldalosan kezd kongani.

—

Jézus Krisztus, félreverik a harangot, ez tzi

veszedelem

I

Mindenki

a falu

felé

fordította

arcát

s

onnan

i6o

sr

füstfelhket

sötét

az

látott

ég

felé

gomo-

lyogni.

Egy

rémkiáltás hangzott

mester,

— mind,

hivk

a halottat,

A

elemmel

szélbl vihar, a

hamuvá

falu

ajkról, s pap,

rohant a faluba menteni, oltani, szcmbe-

szállani a pusztító

...

minden

el

mind, ott a sírszáján hagyva

égett

.

.

.

.

.

.

tzbl

tenger

lett.

A

kis

emberek, állatok veszedelme

volt ez éjjel a kis falura nézve.

A

másnap néhányan kijöttek a temetbe, összeszedve a káplán és Adorgyán János özvegye által eltemetni a papot, azok mindazon jajgattak, bár ket temették volna el tegnap, hogy ezt a mai napot meg ne kellett volna érniök. Lám, hogy szerette az isten az öreg plébánost, hogy elbb magához vette, semmint a végitéletet e falura bokik

csájtotta.

Ily beszélgetések közt értek ki

a

temetbe.

Ott azonban újabb rémület várta a szerencsétlen népet.

A pap

koporsó holtteste

fel volt

papi

vetve a nyitott sírba

szabva és üres

ruhájától

s bozóttal,

hányva, ruhája pedig a nül,

A rát s

hogy

sír

volt.

Az

öreg

megfosztva, bele volt földdel félig be volt

mellett feküdt rendetle-

megtépve.

nép e rémes látványon elfelejtette hirtelen káreszket ajkán, megrémült képén ott ült a hit, a két esemény, a falu pusztulása és a

testének a

pap holt

koporsóból kifordulása összefüggésben

van egymással, hanem hogy egyenesen a sátán borzasztó munkája.

Parasztruháf veit Rákosi

J.

:

A

.

.

.

legnagyobb bolond. 2 12.

lap.

:

A az

nép nem

esperes

is

és a

engedte eltemetni

végs nyugalma helyére Egcrcsi jámbor élet öreg pap. Adorgyán János özvegye pedig csolta kezeit

s

a papot,

püspök közbejöttével

odaszorította öreg

szét se tudta

Illés,

csak

juthatott el

a fiatalkép,

a mint

összekul-

dobogó

szivére,

egyhamar venni nagy rémületében reszketeg vén ajkai egyre mondogatták «Az isten intézkedett, dicsértessék a neve I»

R
J

:

A

legnagyobb bolond

s

FEJEZET.

XV.

(Pipiikc

Pipiske

nyomra

aktd*'

kisasszonynak legjobb pártfogója csak-

ugyan nem mindennapi tehetsége

egy-egy újabb diadal

lépése

lett.

volt,

Minden

föl-

gratulánsok

és

udvarlók rajongták körül és a kormányzó úr egyik leghívebb tisztelje lett. Pipiske minden tisztelgt szívesen fogadott, csak egyet

nem

kivánt észrevenni,

pedig legállandóbban ostromolta névjegyeivel, gróf Szanday Elemért. és levélkéivel

a ki

csokraival

:

hogy a hfroinát megnincsenek; a miben vágyai ilyen Neki szöktette. pedig jobb segítket remél másokban, jár, arra

Errl

eleget tudott

azzal,

mint a grófban.

Még de

egy makacs tisztelje tnt

valamely

csodás tartózkodás

fel

Pipiskének, ezzel

vett rajta

szemben ert, még csak azt sem merte róla megkérdezni, hogy kicsoda az a halványkép fiatalember, a ki ép oly hiven megjelenik minden játékára a fvárosi színházban, mint egykor Dárdáson.

Ebben nagyon ers

és nagyon következetes volt színészn (aki egyébiránt modorában, magaviseletében s gondolkozásában rövid id alatt nagy a kis

változást

érzett

magán,

fojytán idegenekkel)

:

nyílván a

sr

érintkezés

sem Szanday Elemért

el

nem

.63

sem

fogadta,

Az

egyik

fehérkép

a

másiknak

szándékaival

azt

voltaképcni célját elérheti Celesztin

sem hagyta

mamájával, el,

nem

iránt

tudakozódott.

komolyan érdekldött,

nyilván

iránt

hitte

tisztában

mindenik nélkül

kinek

házát

nagy beszélgetésben

új

hogy kiben

rázgatta,

alkalommal

a s

is.

állásában elsorolta

volt,

tisztelinek, virágliferánsainak lajstromát

van

magyahogy adandó eltnésének föls

bízik ezek közül,

Celesztin

rejtelmes

derítésében hasznára lehet,

midn

egy látogatót je-

lentettek be.

A

kormányzó úr volt, a ki bebocsátást kért. elzékenyen fogadta, a divánra üls megköszönte a tegnapi csokrot, mely egy

Pipiske igen tette

kis asztalkára a

Hanem zal

többitl külön volt elhelyezve.

foglalkozott egyszersmind

a gondolattal,

urat,

a ki

csak a

magában azhogy mi hozza ide ezt a nagy színfalak mögött szokta t fel-

keresni.

A beszélgetés, mely színházi dolgokon indult meg, csakhamar érdekesebb mederbe szakadt.

—

Elhigyje nagysád, alig van valaki, a kit mos-

tanában szivesebben köteleznék

mond

—

a

kormányzó

Oh

kem van

— —

mint kegyedet,

—

úr.

uram, ha ez komolyan van mondva, neigen jó

kalmat adjak

úton.

le,

módom

arra,

hogy kegyednek

al-

rá.

Lám, lám, mily szerencsésen találkozunk félTehát ki vele azzal a móddal. Oh, az elsbbség méltóságodé, én csak az-

után jövök sorra.

164

— —

Kegyed

Nem,

—

díploraatizál

csak sort tartok.

vánságom. méltóságodnak

Nekem

van

egy

Én nem

van egy.

is

ki-

bíz-

még

abban, hogy méltóságod jó indulatát megnyertem volna, hogy szolgálatokra igénybe vegyem. Nekem felettébb hizeleg, hogy a

tam

annyira

kegyed bizalma irántam nagyobb, mint zz én bávolt. Már ez maga nagyon biztató. Ha

torságom látom,

hogy méltóságod kívánságát képes leszek akkor semmi okom sem lesz már kéré-

teljesíteni,

el nem állani. Nagyon alaposan védi poziczióját. No de mindegy. Hiszen rám nézve csupa szerencse, hogy

semmel

—

-

valami kivánni valója

van.

Én

el

voltam készülve

kegyed szi/ességét igénybe venni, így abba a kedvesebb helyzetbe jutok, hogy szolgálatért viszontszolgálatot ajánljak. Melyikünk szól esetleg

elször,

a

a

dolog lényegén

nem

változtat,

csak

formakérdés. Tehát hallja az én kívánságomat!

— Kérem, — mond Pipiske némi aggodalommal. — A dolog nzgyon bizalmas természet — — Az csak hizeleg, de nem fokozhatja diszmelyre szeretetreméltósága számolhat nálam — — Köszönöm kisasszony. Hiszen végre, ha mása

kréciót,

más téren

is,

de egy ügy katonái vagyunk ebben

az országban.

— Valóban, — és gyönge — Lássa, — úr — én igen kitn

szólt

dással

Pipiske

egy

kis

vonako-

pírral az arczán.

folytatja

bizalmasan a kormányzó

állást foglalok el.

Hatalmam-

^6s

nak alig van korláta addig, a meddig

——

köreink terjednek. Azontúl

— —

Azontúl

?

—

Azontúl

—

hivatalos

ismétlé Pipiske kérdve.

erszakoskodhatom,

akasztathatok, de egy

barátságos

csukathatok,

köszöntést,

megfelel

ismeretséget,

kenységet

nem vagyok magamnak képes

egy

elzé-

önkéntes

kis

egy

szerezni.

vannak, a kik rám szorulnak, de a kik rám szorulnak, azoknak is nagy része a kárt választja, sem mint hogy általam leköteleztessék. Magyarázzam- e a dolgot kegyednek bvebben?

Vannak,

A

hivatalos körök vak követése és engedelmessége

nem

A

elég egy ország kormányzására.

társadalom

hogy cselekedeteinek hatása legyen. Egyszóval, én e fváros társadalmában is

simulása

cl

kell

hozzá,

óhajtanám foglalni

9

poziciót, a melyet a hiva-

talban elfoglalok.

kormányzó úr beszédét.

Pipiske ámulva köveié a

Bármily hézagos volt is eladása. Pipiske felfogta mirl van szó. A kormányzó úr a fényesen dekorált

spanyol

állása

mi lehet az zetét így

végre

falat

sivárságát

is

tolta

eltte

elkel

leleplezi

h'vatalnok

eltte

;

n

teljesen idegen

célja,

eltte,

kitn De

mely

félre,

elfödte a világ szemei

eltt.

hogy hely-

egy rá

nézve

eltt.

Idegen? Oh, dehogy Hisz mindketten egy tábor katonái k, csak más-más fegyvernemben. Méltóságod oly dolgokról lebbenti fel elttem a függönyt, melyeket ily tisztán nyilván csak 1

—

legbizalmasabb embereinek mutogat

—

Mert

bizalmát

akarom

—

megnyerni,

mond

a

i66

kormányzó úr. Én kegyedet egy igen kényes kéfogom meglepni. Én a napokban bált adok. Ott lesznek a helybeli hivatalok kitnségei, ott

réssel

lesznek

az

állomásozó

itt

lesznek a szinház

gyed

is

katonaság

ott

tisztjei,

elsrend mvészei,

ha

—

ke-

ott lesz.

— Ez volna méltóságod kívánsága — Ez csak Számíthatok kegyedre? — Volna-e jogom okom nem menni méltóságod e szeretetreméltó — Tehát mvészet —E minden — — Minden, csak — a fváros nem — Ah, — mondja de nem — A társaság merevségébe szeretnék ?

a fele.

és

cl

látogatása után.

ott lesz a

is.

szerint ott lesz

lesz ott.

Pipiske,

folytathatta.

rést ütni,

ha csak nagyon

kicsit is.

A

hogy azután magától

szete,

résnek

tágul.

az a

termé-

Ebben kérem

a

segítségét.

— —

És mégsem tudom, mikép lehetnék szolgá-

latára.

Kegyed

h

tiszteli közt látok neveket,

lyeknek tulajdonosai

kitn

dísze

ságnak, a mely nálam össze fog gylni.

közt különösen

egyet.

Ha

S

e nevek

név a kegyed

e

me-

lehetne a társa-

ked-

hozzám bálba, megvolna engemet úgy le,

véért megtenné, hogy eljönne vallom, senki

mint kegyed.

— — — —

A

sem

kötelezett

—

név? kérdé Pipiske. Gróf Szanday Elemér. Ah, a heroinaszöktet I

Kitn

állású fiatalember. Tekintély osztályo-

167

—

népszer a városban, mint gavallér, magyaráznom, mily súlyt fektetek önnek nem kell megjelenésére. Ha kegyed nekem erre nézve Ígéeltt,

sai

retet tudna tenni,

az a szolgálat,

nincs

szivesen ne tennék érte,

ha hatalmi

a melyet

körömön

túl

nem menne. Pipiske alig hallott egyebet, mint ez utolsó sza-

Ha

vakat.

— gondola magában —

kormányzó úr

a

hatalmi körét megmozdítja, a föld alul

az kell

—

kerülnie Celesztinnek.

Én

Pipiske

—

természetesen a

oly

dologban,

mely nem függ tlem,

tehetek, csak föltételesen.

—

Ígéretet

Nem mondhatom

is

el

mond nem tehát,

hogy méltóságod kivánságát teljesíteni fogom, de mondok annyit, hogy meg fogom kisérteni. Kedves nagysád, én sokkal szivesebben veszem, ha egyenesen visszautasítja kérésemet, mintha

—

biztat és kibúvót keres.

—

Hogy gondolhat

ilyet?

Nem

kölcsönös szol-

gálatról van-e szó ?

— —

Jó, hát

Én

is

vegyük

tisztán ily

jobb szeretem.

De

természetnek. itélje

meg, tehe-

tek-e kötelezbb Ígéretet annál, melyet

vagy

adhatok-e reálisabb

biztatást?

mondtam,

Szívesen ki-

hogy a lehetségig kész vagyok hogy önt lekötelezzem s biztosítsam magamnak a viszontszolgálatot. De gondolja meg helyzetemet. Én a gróf urat, gróf Szan-

jelentem

menni

önnek,

a dologban,

day Elemért még nem

— —

Ah, nem

Nem

is

ismerem.

— mond hitetlenül fnök. — Pipiske. Igaz, hogy a

ismeri,

ismerem,

ismétli

68

mindazok közül, ostroma

nem tudom

sem,

t

kodtam

hozzám, az 6

közeledtek

a kik

— helyesen-e vagy — én állandóan vona-

de

leghevesebb,

a

megítélni

Inkább

elfogadni.

érzések, mint okok azonban most kezdek saj-

vittek a dologra, melyet

Egyébiránt a mit hírbl tudok

nálni.

róla, az vál-

lalatunkra nagyon biztató.

— —

A

mit én tudok róla, az kcvésbbé biztató.

Mindenképen

zdve

meggy-

méltóságod

legyen

hogy semmit sem fogok elmulasztani abból, a mit a dologban megengedhetek magamnak. A kormányzó úr udvariasan kezet csókolt. térjünk a kegyed kímonda S .nst arról,

— — vánságára — Térjünk —

—

át.

át,

s

csakhamar

szólt Pipiske s

küls

a mint a

fogni,

ajtó

megjelen

a

hozzá

is

akart

csengetyje megszólal

szobában

mája egy pompás virágcsokorral

Celesztin

ma-

egy levélkével,

s

melyet egy egyenruhás inas hozott.

—

Az

csokrot

s

inasa,

—

mondja

melyet feltörök

s

Pipiske, a

— Az elolvasok, —

a levelet átveszi.

els

mint a

levél tle,

folytatá a

fnökre

nézve.

A virág

levélben nyilik

ez és

állt:

szív

«

Bájos

dobog,

kegyetlen!

A

míg

meg nem sznök a esedezni. Ha a ke-

kegyed ajtaján bebocsátásért gyed szíve is majd kinyílik nekem, mint kegyednek c virág, oly kitartás fogja jutalmát elvenni, mely a hódító s a hódoló büszkeségére egyaránt érdemes.

Egy kegyes

szóért esedezik híve és lovagja

gróf Szanday Elemér.*

!

:

169

Pipiske átnyujtá c levelet a fnöknek, aztán egy

másik

kis

asztalkához

papiros volt és

melyen

ült,

és

ténta, toll

írt.

Néhány perce múlva Pipiske

átadta levélkéjét a

fnöknek, ki e sorokat olvasá le a papirról «Gróf úr! Ha ön nem fektet arra súlyt, hogy els találkozásunk az én szobámban legyen, akkor a

kegyes szóért, melyért esedezik, jöjjön

kormányzó úr

polgári

—

úr és

Kitnen ketten

van

báljára c

gondolva,

siettek

ellátni a

egyenruhás inas rögtön

el

cl

—

a

hó j8-án. Pipiske.* mondja a fnök

—

levelet,

melyet az

vitt.

is

— És most, — mond Pipiske — térjünk az én dolgomra. — Térjünk az ön dolgára, — kormányzó kedvre derülve. — Én egy fiatalembert keresek — — Ah, ez érdekes — Nem annyira, mint ön gondolja és mégis át

feleli

a

szinte jó

nagyon.

E

fiatal

ember háziasszonyom fia, nekem már két ízben meghálálhatlan

régi jó barátom, ki

szolgálatokat tett nekem.

— —

Ah,

ah, és hol keresi

t? A

Azt magam sem tudom.

fiú

egy kissé kü-

hogy valami vigyázatlanságért összeütközésbe jutott a rendrséggel. Akkor oda kell fordulni Az nem olyan könny, mint ön gondolja, lönös

— —

azaz

ember.

Attól

tartunk,

—

nem olyan könny nekünk,

mint önnek.

ember nem tudja, nem keveri-e magát is vagy nem sulyo&bítja-e az illet helyzetét

Az

bajba,

—

— Látom, rendrségünk nem legjobb hírben — — Ön tudja legjobban, megérdemli-e vagy sem. a

van

Egyébiránt érhette barátomat más baj Persze Celesztin. Megvallom, egy kissé fantaszta

is.

Neve

idealista,

Tudja kormányzó úr, olyan de egészben nagyon ártatlan. Senkinek engem nagyon lekötelezett, öreg édes

fiatalember.

hazafias ...

sem

vét,

anyjának pedig egyetlen támasza.

—

Persze Czelesztin, furcsa név,

bizonyos va-

gyok benne, hogy még nem hallottam. Valami közelebbi ismertet jelei nincsenek?

—

Külsre igen szelid, szke fiú, Egy medvehajtóról

kifejezéssel

.

.

jelentéktelen

beszéltek

.

itt

valami történetet.

—

Ah, lám, lám, errl leányom is, Klemmi leányom is beszélt Ha volna, akkor minket is nagyon lekötelezett volna. De Klemmi egyáltalán !

nem

jelentéktelennek mondta

sen dicsérte a

fiatal

—

Azt gondolom,

eset.

Valami üldözés,

—

mond

valami

megzavarta a fiatalember

—

igen veszedelme-

Pipiske

politika,

—

ez más

azt

hiszem

fejét,

Megálljunk csak, errl

volt róla szó,

st

embert.

is

hallottam.

egy hóbortos fiatalember,

A

a ki

minap minden

összefüggés nélkül emleget medvét, medvehajtót

— — —

Istenem,

—

lesz az

El van fogva, de

nem tudnak belle semmi

világos vallomást kivenni.

Már

bizonyosan

egészen felindulva

s

—

lesz az,

—

mond

Pipiske

reszketve az izgatottságtól.

!

171

—

Ej, ej, Pipiske

kisasszony,

—

tén gyanúba keveri magát

—

kegyed szin-

— Gyanúba — Talán mégscnt olyan jelentéktelen ember külseje — mondó ama — Oh méltóságod vagy egy

semmit

és

fiatal

félreért

tréfát en-

esik. ged meg magának, a mely igazán Istenem, hiszen már csak az, hogy fel nem ugrom, ki nem szaladok innen megmondani ama jó áldott

rosszul

asszonynak

künn,

ott

hogy

valószínleg meg-

fia

magam legyzésébe kerül, hogy mondhatom. Gondolja meg csak méltóságod

kerül, oly

zetet.

—

van

Jól

kisasszony,

menjen

felkelve,

ki

—

bátran,

rendrségre biztosabb

a

a hely-

mond a kormányzó mondja meg ama jó

Én

öreg asszonynak, hogy nyomon vagyunk. tek

sem

ki

értesülésekért

sies

ha

úgy lesz, mint remélem, akkor c hó i6-án kegyed vendégeimért cserébe visszaadja mamájának Persze Celesztin urat.

A

kormányzó

úr

ajtó kilincsére teszi

elbúcsúzott

midn

s

küls

a

kezét, ismét megcsendül a kis

csengety.

A

libériás

mányzó inastól

két és

úr s

inas

maga

hozta vette

rohant be vele

Celesztin

anyját

meg át a

a

választ,

izgatottan

kor-

a

az

ámuló

szobába, a hol Pipis-

egymásra

borulva

sirva

találta.

A

kormányzó

—A

válasz,

Törje

fel,

feltartja a levelet.

-

úgymond némi zavarban. olvassa cl, mond Pipiske

—

és a

172

zokogó öreg asszonnyal

a

szomszéd szobába me-

nekül.

A

kormányzó úr pedig

és kivirágzott

arccal

a

feltöri a levelet, elolvassa friss

csokorra teszi

kinyitva s gyorsan eltávozik, a ház

azon

eltt váró ko-

csijába ül s tovahajtat.

A

levélben ez a két szó

állt:

«Ott leszek.*

XVI. (Két

FEJEZET. ember

fiatal

bctsélget.)

Gróf Szanday Elemér nagyon trhetetlennek tamár az életet s felettébb csodálkozni meg nem sznt azon, hogy még mindig nem vált meg tle. Miért is nem tette? Egyszer végkép e! volt lálta

rá tökélve, de akkor ügyvédje egy hóbortos segé-

dét

hozzá,

küldte

a

vele

eltrécselte

ki

hasznosabb dolgok elvégzése helyett. tét azóta

sem

csinálta

végrendeletet?

meg.

Nevetséges,

idt

az

Végrendele-

De minek

csináljon

is

mikor olyan

világ

a

hogy élvén se lendíthetünk rajta, rendelkezni olyan idre, mikor már itt se leszünk. A ki bolond ha egy nem tartja érdemesnek élni, percig is komolyan foglalkozik azzal, hogy mi legyen akkor, a mikor már nem él. Egyébaránt neki még aránylag könny Nagy vagyona után folyása,

—

nagy kényelmet élvez.

Háborítlan

szidhatja a világ folyását.

savanyodni tenni

és ilyen gondolatokkal

magának

bolond, a

ki

exisztenciáját.

csak úgy

el

kesereghet

De

még unottabbá hát

az

föltételeiért

veszdni,

sok

a

,

van keseredve mint

mellett aztán kénytelen türhetlen viszonyok

tében, gylölt hatalmak

és

Ráér semmit sem tenni,

rszeme

izzadni,

alatt

a

kere-

megélhetése

megalázkodni

I

És

::

174

hogy

bolond az utcákon Hogy hogy süvegeli egymást Mit nyújt ezeknek az élet, hogy ragaszkodnak hozzá? Hogy birkóznak keserveivel, hogy ostromolják akadályait? Talán mégis többet mint neki, a ki lót-fut a sok ilyen

!

taszigálja egymást,

!

.

.

.

—

munka

nélkül

belle,

mint

Elemér gróf

is

itt

százszor

tízszer,

ezek

át a

unott exisztenciája

Az

élet

nek a

.

élvezhet

Szanday

.

sokaságot szemléli

titkának

nehézségeiben

kulcsa körül

rejlik az

Legteljesebben

titka.

.

nyilván egy titok kulcsa körül ta-

pogatózik, a mint ablakán saját

annyit

akármelyik

közül

élvezi

.

.

.

gyönyörei-

élet azt,

a mit

az

örömet nyújthat, a legnyomorultabb. Egy elkel hölgynek egy százezer forintos ajándék nem élet

adja

meg

azt a gyönyört, a melyet a

munkás

vez, ha meglepetésképen a« egy messzely

még

A

egyet tesznek ebédlasztalára.

él-

borhoz

tikkadt ván-

dor italához képest az útmenti foirásnál a legdrá-

gább bor, melyet az inyenc nagy zat,

egy

lukullusi

ebédet leönteni,

a kelletlen orvosságnál.

nád,

a

melyen

koplalással

kitartott

a

nem

ho-

sokkal több

deáknak az ablakprome-

rajtakapták

bnhdik

nyör; a gróf

A

fejtöréssel

s

melyért

kárcerban,

egy

menyei

nap gyö-

szerelmének ölelése, a kéje-

sen berendezett boudoir félhomályában e gyönyör-

nek csak árnyékát sem adja

Egy

exisztencia, a

mely

a

ki.

gyönyöröket megunta,

munkát meg nem próbálta, tehát nem is ismeri Elemér gróf. De hát mért nem próbálta a munkát? Mert a tér, a melyen munkálhatna

a

ime

rangjánál, születésénél, összeköttetéseinél és neve-

'75

lésénél fogva

nek foglalták

az a tér elle

:

azon

el,

hanem bn,

erény,

van zárva, idege-

cl

ma nem

dolgozni

a téren

ha nem

A

hazaárulás.

köz-

pályákat megszállva tartja az ellenség, oda csak az viheti

tehetségeit,

a

megsemmisül

ér,

élet kiveti,

nni munka

nem

hacsak feje

mélyes viszonyaiban

A

üres, lelke a ki

az,

kit

nem

léha.

ilyenkor sze-

neme-

szivének, lelkének

talál

A

sebb foglalkozást.

megadja

alá.

Egyensúlyából az egyoldalú

alatta.

háromszor boldog

Boldog,

ellenségnek

az

ki

magát. Átok ilyen korban

szerelem, család, családi élet

ment

alapítása lesz ilyenkor sok értékesebb lélek

horgonya. Találni ilyenkor egy lényt,

a ki

megérti

a szív vágyódásait s új édes kötelékeket

betölti

észrevétlen

az

szerencse

Elemér grófot

!

elszakadtak helyére ez

a

Serdül legény korában

kerülte.

:

hogy szemmel ne nyiló virágokat is. Hányat

az

isteni

szerencse

is

nem

árban, de

tartotta volna a parton letépett,

hányat

látott

nem

elmerülni az árban, melybe magával rántotta,

egyért

tán

partra

is

el-

belevetette magát

hömpölyg

az élvezetekbe, úszott a a nélkül,

ez

s

sz

szállott volna,

ha

—

ha oly

könnyen nem szakadt volna le száráról. Nincs már virág, a mely másra volna érdemes: bele vele az árba, aztán le az iszapba vele. .

i8

.

.

.

alig

Rs az a szende érdemes Nem !

fiatalemberrel

médiára,

pérc

.

.

onnan

.

.

.

Pipiske, ah, igazán boszúra elég,

beteges politikai

hogy megszökik egy a német ko-

ambició

ügynök, tán kém szere-

És Szanday Elemér grófnak voltak mikor komoly ábránddal gondol e

viszi.

lanatai,

.

.

.

pil-

te-

.

7^

rcmtésre

!

Ah,

.

.

megy

ott

a fiatal

épen jókor, nagy kedvem volna kicsit vitatkozni

És

.

.

.

.

egy

.

gróf kocog az

a

ügyvédsegéd

a hóbortossal

ablakán

Csongor

kéri

s

hogy fáradjon be hozzája. Bocsánatot kérek, hogy felhívtam, gróf a beléphöz. Bélát,

— —

—

szólt a

Valamiben szolgálatára lehetek gróf úr

kérdé Béla.

— Nem

is

bánnám

—

szólt a gróf,

?

—

— csak tudnám

miben.

nem

de valósággal Elemér gróf se tudta, hogy mit akar. A gondolaBéla

tok

ama

gott

a

tudta

raja,

nyugtalaríták fiatal

gondoljon,

melyeket vázolni

fejében

lagon a

mit

;

gondolatok,

t. Sok

iparkodtam,

zson-

melyek nem ritkán

jeles tulajdonság hevert par-

mágnásban,

sebb része volt eddig az

akcióban

csak

énjének

s

selejte-

ama

jeles-

ségck fttek-forrtak tétlenségre kárhoztatva börtö-

nükben

s

zaklatták gazdájukat, ki önkénytelen ke-

reste a szabadulást e zaklatástól. Disputált magával,

háborgott a világgal, ítélete tárgyává tette a viszonyokat, az embereket, magát, de csak hangulatit

s

lelkének kényelmetlensége kormányozta ebbeli szellemi tevékenységét hol egy, hol más irányban. Ugyanabból a kiindulóból nem ritkán ellenkez eredményekre jutott, a mi csak fokozta, nem hogy csillapította volna nyugtalanságát. látta

nieg az ablakon át azt a

vel egyszer lyet

már szembe

ugyanez a hangulat

Ily

fiatal

hangulatban

embert, a ki-

memajdnem

szállt oly pillanatban, tett

rá

nézve

Merev szeme a lámpa fényébe van Rákosi

J.:

A

legnagyobb bolond.

veszve. 260. lap.

177

Ugy tnt

végzetessé.

meg

ablakán

midn szemben

sejtelme sem lehetett

t

a

ember,

fiatal

kívánt régi jó ismerst látna

mintha egy régen önkéntelen szólította

Most,

eltte

fel

állt

a

vele

lelki

s

által.

kinek

az,

csak

processzusról, mely

a grófi szobába va-*-ázsolta, s ki ennél fogva ter-

egészen

m.észetesen

nevetséges

szinte zet,

nevetséges

fiatal

és

embernek, az

bújni

helyzetbl

a

pár sort

ír

idegenül

köszönt

Hogy nem volt

Varhonyay ügyvédnek

ó

hely-

Ki-

zavarban.

legkönnyebb, hiszen csak egy

legyen szíves elvinni. gondolatnál,

szólt,

a

mit mondjon a

ostoba. iránt

és

eltte

egyszerre

lett

nem

De

a gróf

fog

a

felkéri Bélát,

s

nem

állt

helyzetbl

meg

e

kibúvni.

Vannak az embernek pillanatai, a midn szüksége van egy okof ember társaságára tépeldései közben. Az ember harcba száll magával, de nem tud részrehajlatlan lenni, pártul fogja gondolatai kíözül

az egyiket s siknak,

nem

nem mindig

a helyesebbiket,

má-

a

ritkán az életrevalóbbnak rovására.

Ha

van valaki mellette, az átveszi az ellengondolat védelmét, vagy a pártoknak ostromát kölcsi

lénye

barát

nem

s

az

ember

er-

ha ellenfél és jó ugyanazon koponyában táboroz és ütbiztosabban

tisztul,

közik.

— kezdi ismét a gróf, — ma igen rossz napom van, társaságra vágytam önt véletlen meglátva, — — Igen sajnálom gr5f e pillanatban nem

—

Bocsánatot kérek,

s

úr,

hetek szolgálatára.

Egy

igen

le-

sürgs elvégezni va-

lóm van. Azt hiszem azonban egy lilkoti J. A Ugiugyobb bolond. :

kis óránál la

töb-

—

!

,78

nem

bet

igénybe a dolog

vesz

napom

az egész mai

szabad

azontúl

s

rendelkezé-

szívesen állok

s

sére.

— S mi végezni van? — Egy végrehajtást teljesítenem. — Kérem, az adósságot az én lámra rögtön — ments Rossz helyen gyakorolna valója

kell

szám-

fizesse ki

jójjön

s

vissza.

Isten

!

Tud

jótékonyságot.

Egy

akar.

itt

visszaadni a tkét,

adós

az

van

zsugoriról

szó,

üzletet kezdett az összegen,

szert

mert

most,

s

az

fórumon

A

Megnyertük

tett

fizessen az, van

a

pert minden

együtt hajtjuk be

most a perköltséggel

a megátalkodott uzsoráson a

hadd

zsugori uzsora-

meglehets módra

hibás volt a kötelezvény, ta-

adósságot. s

de nem

vonakodott

ki

nyomorúságában adott

melyet

neki egy szegény özvegy asszony.

gadta

fizetni,

a

a gróf

kamatos tkét.

annak mibl,

—

Csak

mond Béla

nevetve.

— —

is

De

sokáig fog tartani

Hát

—

velem gróf

jöjjön

úr, azt

hiszem ez

szórakoztatni fogja. Igazában úgy sincs a bölcs

beszéd, mely tanulságosabb és szebb

egy helyesen és ben

kell az

jól

embereket nézni, nem az ablakon

tévé hozzá mosolyogva.

—

Jól van,

S

a

két

lucsokban utcán

volna,

végrehajtott cselekedet.

menjünk,

—

mond

egyik

küls

mint

köz-

által,

a gróf.

fiatalember elindult az szi, az

A

városnak.

kés szi Utcán

le,

felmentek, a gróf egy kissé gyakorlatlanab-

bul játszta a szaladgálok szerepét, mint az ügyvéd-

•79

segéd, ác derekasan taposta a külvárosi

nem

szélgetésre

alkalom

volt

megjegyzéseket

egyes

csak

igen

a

melyben már se kövezet, se házban, a ki itt minden

pott és

—

máskép

máskép az

A

meg

szerint ugatja

kép az utcabelit, bíró

még

úri

utcába,

városszéli

Kutya

éjjel világítás.

maga

a

van

tudománya

utcákon,

Majd egy

váltottak.

félórába került, amig kiértek egy

tapasztalati

a jövevényeket.

a koldust,

Be-

sárt.

az

máskép

Mása ko-

idegent.

nincs

—

itt,

mondja Béla órá-

jára nézve.

— —

Hogy-hogy, hát már helyben vagyunk?

Az

a sárgás alház amott utazásunk célja.

igazság ide

már

itt

nem

Ha

jár gyalog.

volna, kocsi állana a ház

azt hiszem, egy

fél

kiküldött

eltt.

Különben

korábban

órával

Az

a bírói

találtunk

is

jönni.

— —

S mit

csináljunk most c fél órával ?

Elbeszélgetjük, ha jobbat

nem

találunk, vagy,

ha a gróf úrnak inkább kedvére van, járjuk be ezt a cigánynegyedet.

—

Nézze

Érdekes nép

eltte pad van, üljünk tarthatjuk az

lakik

ám

itt

csak, amott látok egy csinos le

oda.

ön adósa házát

is.

házikót,

Onnan szemmel

s

rögtön

is

észrevesz-

szük, ha a bírói kiküldött megérkezik.

És oda mentek

Egy

s

leültek.

pillanatig hallgattak

mind

a ketten.

Elemér

gróf egyszerre csak felkacagott. Különösen bolon-

melyben van. Kijött grófi kényelmes otthonából ide, egy fváros szurtos és sáros külvárosába gyalog, egy fiatalember társados helyzet

az,

a

I

8o

maga sem tudta miért. De nem bánta Hangulata, a mely kergette, elmaradt tle.

ságában, :-neg.

Az

s

nyilván

jobb szereti

pompával berendezett nyelmetlenségét

a

nagy kényelemmel és

Uj he'yzete kéazonban élénken érezte s jelesen grófi lakást.

hogy a fiatal ügyvédsegéd bizonyos fölényben van fölötte. Nem is 6 volt, a ki a beszélge-

azt,

tést a lócán megindította.

—

fiatal

Nem

gyára?

— mond — ha visszatérek els találkozásunk

alkalmatlan-e a gróf úrnak,

ember

a

tár-

Nekem

olyan álomszer a dolog,

s

érdekes

mint egy kedves álom,

melynek csak darabjai vannak emlékünkben, mikor fölébredünk, s dolgot ad a darabokat egymással összefüggésbe hozni. is,

—

Nem

alkalmatlan,

—

felel

a gróf,

—

annál

nekem is álomszer a dolog. De az mennyiben én rám vonatkozik, még egyre

kevésbé, mert álom, a

minden inkább mint kedves.

tart s

— A gróf végrendeletet kivánt velem — Az szándékom, hogy fbe vöm magam. — És — megkészült azóta végrendelet? — Nem. —E azóta gróf úr szándéka gondolkozása megváltozott? — Nem meg — — Egyik sem? — Egyik sem változott meg, ú>

Igen.

iratni.

volt a

lö-

a

szerint

és

a

változott

Béla különös zavarral nézett a grófra. -

— Annyiban talán mégis

egy

kis

megváltozott,

—

meggondolás után Szanday Elemér

folytatá

gróf,

—

i8i

hogy más formulával kell helyzetemet s hangulatomat kifejeznem. Akkor el voltam a dologra töleszámoltam

kélve,

s

meg

akartam halni,

ha az

s

ön principálisa más embert küld hozzám, valószín, hogy végie is hajtom a dolgot. Ma, ha tisztán akarom hangulatomat kifejezni, azt danom, hogy még nem vagyok eltökélve megtartsam magam az életben.

—

Ez mégis

jelentékeny

nat a kifejezésért,

—

—

javulás,

kell

mon-

arra,

hogy

—

mond Béla komolyan.

bocsá-

— Én

szivesen tennék egy lépést tovább, a gróf úr okai felé,

ha tolakodó kiváncsiságnak nem venné.

A

kö-

rülmény, hogy szerepem volt a gróf elhatározásának némi megrendítésében, eléggé okadatolja érdekldésemet. Kíváncsiságát vagy érdekldését nem vehetem rossz néven, annál kevésbbé, mert úgy tet.«zik némi jogot is adtam önnek e kérdésekhez az által, hogy társaságát kértem. Pedig valóban semmi világos szándékom nem volt önnel. El voltam merülve

—

gondolatokba,

s

elmerül a vízbe, megkapja a deszkát

s

ellentmondó, mint

a

ki

egymással

civakodó

a szalmaszálat, a melyet a hullám feléje dob,

úgy kaptam egy ismers arcon, mely az embertömegbl felém intett, midn tépeldéseim martaléka

Ez

ön arca volt. öntudatlanul ön idehozott, csodálkozzam vagy nehezteljek-e, ha ön is tudni akarja, miéit? A gróf úr mindig rejtelmesebb lesz elttem. Birtokában van mindennek, a mi egy szerencsés pálya és boldog élet föltételeihez szükséges és. voltam.

kapaszkodtam

—

arc

az

önbe,

l82

ha nem csalódom, mint

a

akárki,

kettt.

—

Ez

való,

hogy különféle mi

az

ki

—

távolabb

semmi

mond

nélkül

keresni a

való annyiban,

rendelkezem annak,

emberi szerencséhez

lehetetlenségek,

ketttl,

a

indul

—

a gróf,

föltételeivel

pálya, egy boldog élet

mind

áll

kell.

Egy

a

szerencsés

nem volnának rám nézve

ha egyáltalán

lehetségesek volná-

nak. -Megtanultam mindazt, a mit állásomban tudni kell, van születésszerinti rangom, van megfelel vagyonom, van becsvágyam, de nincs hazám. Önök

lesznek ügyvédek,

dalom ad önöknek kára.

Az

a tér, a

tanárok,

;

társa-

a

mun-

foglalkozást, tért az üdvös

melyen mi

a tér nincs és alkalmasint

A

kereskedk «

dolgozhatnánk*, az

többé soha sem

is lesz.

meg vannak föltételeim, de a pálya maga van elzárva. Ha léhán végig lovazni, végig kártyázni, végig dzsölni nem akarjuk az életet, nem tudjuk minek éljünk. Megkísértem valamennyit, meguntam valamennyit. Egy jobbra «

szerencsés pályához*

vágyom, a mely clérhetlcn, mely nem Ígérhet semmit.

s

terhes

az

élet, a

— És a gróf úr osztályosai mind így gondolkoznak — Oh nem. Azok szerencsésebbek. Ezt ?

lovai,

azt szereti, amazt utazások, a negyediket a társa-

ság

s

—

az élet egyéb szórakozásai foglalják

el.

És semmi más ? A gondok és gondolatok, melyek magokban oly nemesek, de oly kegyetlenül zaklatják

a

többieket?

gróf

urat,

azok nem nyugtalanítják a

.83

—

Nyugtalanítják, az

nem

Toglalkpztat-

jó szó.

ják- Ez helyesebb, azt hiszem. Hogyne mind jeles hazafiak. De nem hiszek

reménykedket, konspirálnak

játszák a

majd prédikálják

a

türelmet, jönni

egy jobb kornak

a költvel,

gazdálkodnak,

!

Hisz

nekik.

is

kell,

egy

Ok

kicsit,

mondják

e mellett mulatnak,

s

szerelmeskednek

kártyáznak,

k

s

fut-

tatnak tovább. Érzik, hogy szégyen volna és becs-

telenség szedni

az

örömeit szivökben a két-

élet

ségbeeséssel és lemondással.

Hogy

tehát szórakoz-

hassanak, játszák a reménykedket. Vérig sért en-

gemet ez a képmutató exisztencia. És mit kivánna a gróf úr, hogy tegyenek azok, a kiken úgy megbotrány kzik ? Hogy mit tegyenek ? ismétli Elemér gróf. Igen, mert ha ily élesen elitéli ket, abból

—

— —

—

kettt okvetlen hogy a gróf úr eÜtél, tenni, más kívül cselekszi

A

szabad

következtetni.

tudja, mit kell

is

azt,

Egy

azt,

a helyett, a mit így

gróf úr maga kétség-

hogy

a

volt,

legalább

azt.

gróf csapdában

Csongor Béla

azt hitte s folytatta.

—

A

gróf úr nyilván azt kivánja osztályos tár-

hogy

saitól,

hivassanak

ügyvédet,

készíttessenek

végrendeletet és ljék magokat fbe.

—

Ön

azt

hiszi,

—

mondja

a fiatal

gróf,

—

hogy egy prókátori dilemmával meg lehet oldani egy problémát, ön látja, hogy magamon is vona-

kodom

az

én

azt

Ítéletet

végrehajtani

és

azt

gondolja,

Nem, barátom, nem kivánom tlök, én egyáltalán nem ki-

megfog egy

szarvas okoskodással.

:

i84

st örvendek de nem tehetek

vánok tlük semmit, olyanok mint én

vagyok mint

;

k. Meg

hogy nem hogy más vagyok gyzdve, hogy ha rajta,

róla,

a közélet szolgálataikat kivánná, egy se találkoznék közöttük, a kinek büszkesége nem lenne köte-

lessége teljesítése. nélkül viseli,

hogy

sem

De mind könnyen

és nehézség

sem kedvét nem

étvágyát,

szegi,

a haza nincs

abban a helyzetben, hogy szolgálataikat igénybe vegye. Én meguntam, a mit az ilyen élet nyújt, utálattal

sebb

egy menedéket,

—

nem

vagyok

nélküli tengés iránt

cél

Ha nem

a

s

neme-

e

eltelve

nem

csak

találok

megsemmisülést.

találja

nevetségesnek

a

kérdést

szerelmes a gróf?

Szanday Elemér gróf nagyon megnézte Csongor Egy pillanatig nézte, aztán egy jóizüt nevetett. Nem, nem vagyok szerelmes. mond a fiatal emAz valóban nagy kár,

Bélát.

— —

ber.

—

—

Lelki háborgásainak

forrása

igen

Eltévelyedései egy nagy lélekhez méltók. kivánatosb,

két

Semmi sem

mint hogy a gróf úr épen megtartas-

sék «egy jobb kor» számára, a mely

És

nemes.

tényez volna csak

« jönni

fog».

alkalmas arra, hogy in-

dulataival szerencsés birokra keljen

:

az

lességérzet, tevékenységre kényszerülve,

ers

köte-

— ha pél-

dának okáért munkájával kellene fenntartania anyját, apját vagy testvéreit; vagy az igaz szerelem, mely minden reményre megtanítja az embert és minden kétséget megöl.

—

ön

Azt

kell

hinnem,

—

élvezi mindenikét e két

mond

a gróf,

—

hogy

nagy szerencsének.

185

—

Nem,

—

élvezem egyikét

is

—

Béla,

felel

nem gróf

én

úr,

nem

nagy szerencsének.

a két

— Hogyan? Egyikét sem? — Nem. Se atyám, se anyám, se testvérem, kirl gondoskodnom kellene. — És szerelem? — Arra idm nincs — módom — Szerencsére szüksége sincsen mint hogy az ön szavai szerint nekem volna. — értelemben valóban nincsen. Azok kéta

a

sincsen.

és

reá,

a

a

Ily

ségek, melyek a gróf úr nyugalmát zaklatják, távol vannak az én keblemtl. Az r, a mely távol de bocsánat, most mindjárt rólam tartja,

—

találunk

beszélni

:

nem

ez

a

szándékunk,

azt

hiszem.

—

Miért?

önrl

Beszéljünk

is.

Úgy

sejtem,

hogy mi ketten egyenes ellentétek vagyunk. A többi ember közöttünk kettnk közt jár. Én elég leplezetlenül beszéltem magamról, van jogom hasonlót várni öntl.

—

A de

val,

gróf úr igen megtisztel nemcsak bizalmáfelfogásával

latkozását.

Nagy

Tartok tle,

is.

csalódni várakozásában.

Bennem már

baj volna

nagyon fog is

látom csa-

rám nézve, ha

azt kel-

lene tapasztalnom, hogy sokan nincsenek olyanok, 9

milyen én vagyok.

tól.

De nem

félek e tapasztalás-

Tudom, hogy nézeteimmel, reményeimmel nem egyedül. Sokan vagyunk itt, sokan, gróf úr,

állok

e vásári zajban, a kik futkosnak szerény napi fog-

lalkozásuk munkáiban és

met, kitartást ad, az csak

mi hozzá ert,

a

a

jöv

reménye.

türel-

Nem

i86

magam sem azokElttem egy nemzet fönnállásának, életékérdése nem lehet vita tárgya. Az a re-

akarok önnek frázisokat mondani, kal

élek.

nek a

ménytelenség, a mely lét,

kis

mint

úgy megszállta

A

gróf keb-

osztozom

melyhez

csatlakozom,

harcolok

zászlóim

Az

országot,

az

szerencsétlenséget vitetem

biekkel,

gróf úr.

ezt

civilizátorok

kivetve van.

a

a

az én szobámból és az én szívembl egyaránt száma

de

bánkodásukban,

töb-

a

tábort,

a

magamnak és Egyet higyjen el nekem a mely ez országot megtollaival, nem oly vészes,

kiválasztom

alatt.

a sereg,

szállva tartja, bitóival és

mint az, a mely a gróf urat tartja megszállva. Ezt az ellenséget alig lehet megverni, ezt az

id

csak

növeli s ez pusztít a legbecsesebb emberanyagban.

A

többi ellenség ellen van fegyver

gam semmiségében, vagyok. Semmi sem gyzelme,

s

egy

s

szerény

én

a

is,

ma-

fegyverkovács

biztosabb, mint az én

csak a gróf úr borzasztó

ügyem

gondolatai-

nak a kudarca.

— Az ön — Az els

Mi

ügye!

az

ön

ügye? És

ki-

csoda ön?

kérdésre jobban

mint a másodikra. e haza

Nem

nagysága

Az és

meg tudok

felelni,

én ügyem ez ország ügye,

dicssége.

Hogy

ki

vagyok

?

mely országban, mily szülktl. Homályosan emlékszem vissza arra, hogy tudom,

mint kerültem

hol születtem,

labb

gyermekkoromban nálamnál

lány testvéremmel

ide.

Iskolába

jártam,

fiata-

egy

serdül koromban világgá zött, jelenleg ügyvédsegéd vagyok kegyetlen ember,

a ki

fölnevelt,

187

Varhonyay úr irodájában

De

Velem itt

:

íme,

ez

a

biográfiám.

bocsánat, látom a végrehajtó bíró megérkezett. tart a

gróf

úr,

vagy talán

szívesebben

fog

végrehajtani

az

bevárni ?

—

És

Ha

megengedi, bevárom

Csongor

uzsorást.

Béla

itt.

átsietett,

XVll. (A.Z

FEJEZET. Olcingcrban.)

Elemér gróf magára maradván magát

a hirtelen félbeszakadt

átadta

lócán,

a

benyo-

beszélgetés

másának. Egyfell restelte, hogy hangulatának engedve gy leleplezte magát az ügyvédsegéd eltt, másfell e fiatal ember vallomásai nem csekély egyrészt a mértékben lepték meg s a vásár

—

t

mit adott

s

a

károsnak.

látszott

A

szembe szokta magát kásai

azok csak ama mun-

állítani,

fe'adatukban

nak a nélkül, hogy akár elre mint mint némelyek,

,

fárad-

akár utólag

mégis anyagilag a gondtalanságig

Hogy

fedezve

volnának.

ben egy

ily

sincsen

az eszébe

:

nem eddig

tépeldéseiben

kikkel

társadalomnak, a kik

a

—

mit érte másrészt kapott

oly eset

szegény küzdnek se

jutott.

ember egy szegény, magában

is

van,

még S íme

álló,

a mely-

hazája

csak ez

a

fiatal

ismeretlen szár-

mazású legényke, a kit a véletlen ide vet s a ki ezt a földet, mely csak pihent és sovány kenyeret ad neki és semmi mást, magához öleli, elválasztja

rajongása

tárgyának

delmei pályabérének.

s

kitzi egy élet küz-

Ez ország ügye

az

« ügye!»

hogy ereje mellett eltte minden cnyészendnek látszik, semmi sem

S

szeretete

oly

hatalmas,

mely eltte lebeg s mely minden azzal ellenkezre vár. Gyermek, tdi ábránddal, gyermekes vágy-

bjzojiyos, csak a cél elérése,

a kudarc,

—

gyal

Az

vagy rült, áldozata megrögzött

;

eszméinek.

els próbája ki fogja ábrándítani s aztán belle furfangos perveszt, váltóperekre fog

élet

lesz

vadászni Ilyen

míg a

—

uzsorákat fog közvetíteni

s

nyomokon okoskodott

.

.

.

a gróf

perveszt vissza nem jött. Most már szabad vagyok mára,

ide-oda,

a

fiatal

rendelkezhetik velem.

minden

átkozva

A vén

krajcárját

a gróf úr

s

zsugori fizetett,

meg-

követelésnek.

Prin-

a

által úgy vagyok utasítva, hogy a költségek levonása után fizessem ki az összeget meg-

cipálisom

Ha

bízónknak.

a gróf

úrnak nincs ellene kifogása,

arra mehetünk.

— Hol — X.

van az

utca,

?

—

26-dik szám,

mond

ügyvéd-

az

segéd, egy kis papirkáról olvasva, melyet mellénye

zsebébl

— — —

vett

— —

el,

Perszénéi

valami

kiált a

özvegy Perszéné

gróf meglepetéssel.

Igen, tán ismeri az öreg asszonyt

Nem

láson.

épen, de egy

—

fiatal

Bizonyosan hallotta ön

?

leány van nála szál's

hírét.

Az

a szí-

— — — Nem láttam azeltt st érdekelt egy de most már szívesebbeji nem látom. — A gróf úr úgy közelebbrl ismerte

nészn, Pipiske kisasszony, a német színházból Hallottam. Azt beszélik, azeltt nem németül

játszott.

is

is,

;

kicsit;

látszik

a leányt.

is

190

—

Egy

lemes

párszor virágot küldtem neki. Igen kel-

Azeltt,

kis leány.

Eh,

borságára.

ne

hova a nélkül az a szelíd

Megígértem

róla.

egy mulatságra,

a kedveért

nem mentem

el

kis

Azt hiszem,

volna.

nimfa kémszolgálatokat

kormánynak. Komédiát

volt a

tehetett volna jám-

is

beszéljünk

hogy elmegyek

neki,

még nem

mikor

németeknél, az ember esküt

teljesít

az életben

játszik

a

Ok-

is.

vetlen most akarja oda vinni a pénzt?

— Ráérek akármikor vagy valamelyik Menjünk hova grófnak — Önnel szeretnék ebédelni, — mond — Velem? — kérdi ember rámeredve. — Önnel. Hogy mivel — elviszi

is,

kollegám.

a

a

tetszik.

a gróf.

a fiatal

táplálja a szellemét,

azt

már

némileg

asztalára.

Ha

az

láttam,

kíváncsivá

tesz

az

nincs oka a dolgot rejtve tenni, szí-

vesen megyek önnel.

—

Okom ?

deket eszem,

Én igen szerény de nem titkon. Maga a hely, a Rejtve tenni

?

ebé-

hova

járok, érdekesebb, mint a mire a gróf úr kíváncsi,

de semmi sem oly érdekes, sem a hely, sem az ebéd, hogy a gróf urat kárpótolja azért az ebédért, melyet feláldoz

Még dultak

érte.

néhány szót a

Az

belvárosba.

koztak

Béla

magára

vállalta,

egyik

dologról

váltottak a

úton szerencsére

kollegájával,

hogy

a

s

pénzt

a

elintalál-

szívesen

ki

Celesztin

elviszi

anyjának.

Egy félfelén úri kert

utcában,

melynek csak

kisebb

belvárosi

vannak

házak, a másik oldalán

nyúlik

végig,

egy

van egy e helyre

nagy

teljesen

'9»

Négy

méltatlan alház.

ablaka szolgál az utczára,

kis

de télen-nyáron salugátert kapun

mely

kapun

belüli

A

áll.

kapun

rl

visel

ház

a

tér,

túl

még egy

üvegfallal van ellátva.

egy

onnan jobb kéztl az els szobába, kapuntúli

van paliózva

ki

közvetlen léphet az ember

A

els része

udvar

az

udvarára

kisded

;

szomszéd ház közt

s a

hosszában be van tetzve,

pjtar a

át jutni,

szalétli

s

s

rész-

folyosófélébe,

baltól a

els szoba

az

E

a

konyhára. a

vendé-

geké. Kisebb fajta kerek és négyszögletes asztalok

sokasága el

vendégek tal

E

légiója.

ember.

a

asztalokat

vendégek nagyobb része fias más tanuló-

melynek úgy a pénze mint az

ideje csak igen kevés.

Itt

olcsón lehet és gyorsan

A

vendégeket egy zömök, jó egészség fogadja. Apró szemei mosolyognak, szép

enni.

alak

selyem szögszakálla hullámosan borul lére

foglalja

pedig az éhes

orvosnövendék

Jogász,

nép ama része, kell

tömege

fonott szalmaszékek

és

a helyet, a székeket,

van

ingujjra

;

gyrve

ingujja fel van

ember,

s

melfejér

Nyájas, barátságos

karjain.

vendégeinek

rendes

széles

vetkzve

rendszerint

nemcsak korcsmárosa

hanem barátja, szükség esetén tamaga módja szerint pártfogója. Üzle-

és kiszolgálója,

nácsadója, a tére

büszke,

mert ha

nem

ban és finom porcellánon

üvegben

italát

mint táplálék

:

s

nagy városban,

is

aranyozott szobák-

méri

a mit ad, az jó,

egy a

nagy

hol

sok

ételét s köszörült

áránál többet ér,

szükséget az

úrféle,

tudna tisztességesen megélni, ha ilyen volna kezeügyében.

elégít a

ki

vállalat

ki

a

nem nem

193

Valóban, a hol

a város

találni

ember

az

tizenöt

kell közepében

krajcártól

fölfelé

helyet, tisztes-

ségesen jóllakhatik és tisztességes bánásmódban

is

mely jó ízen van elkészítve, roppant áldás a cifra nyomorúság oly gyülekez helyein, mink a nagy városok. Sok szellemi és anyagi munkás, napidíjas, keresked-

részesül és valóságos eledelt eszik,

segéd,

helykeres

tanuló,

Mekkája volt sej csárdája.

és

más megszorult nép

Olzinger bácsi ütött-vétett kül-

az

nem bánt máskép azzal a még vissza is járt

És

szegénynyel, kinek két hatosára valami,

mint

ebédet

evett

Krzussal,

azzal

a

nála.

A'lert

ilyen

a

ki

volt

is

Ilyen volt az a jó derék sánta úr, ber, a

ki

öt éven keresztül ült az

öthatosos ott

ám.

mankós em-

a

asztalfnél

jó-

ságos szemeivel, kedves tréfáival, egyenes szivével, a jó Széthy bácsi, korrektor a Heckenast -nyomdá-

mindennapos társaság nesztora ilyen volt másik sánta, egy bevándorlott könyvkeresked-

ban, a

a

;

becsületes munkás,

segéd, jó lélek,

annak, a kit megszeretett, nak, a

míg maga nem

rény tzhelyet.

híve

szíves barátja

Olzinger asztalá-

magának egy szemár mind a kett a

alapított

Elsántikált

kerepesi nyugvóhelyre: e sorokat teszem sírjokra,

ama szegénységünkben kéül.

Krzus

fesszor a

volt

a

fváros egy

mi jókedv társunk,

nek:

meg

Mikor

állami

a

.

.

is,

napok emlé-

ma már pro-

intézetében, akkor a

sorsosa a mi szerénységünk-

fog dobbanni

fórokat olvassa

aranyos

is

harmadik

érettünk

a

szíve,

ha c

.

vendégek sora megritkult

s

a Johann,

Czahradnicsek jó kedvvel ballagott hazafelé. Rákosi J.:

A

legnagyobb bolond

a66. lap.

'93

mészároslegény

reggel

ki

kedv

maga

pincér,

is

Olzinger bácsi közénk is

A

megebédelt.

táztak egy

reskedés,

A

tárgya

:

az

ráértek, ott sziesz-

tudomány, a kemind érdekldés és a

az

volt

pedig jó-

a kiszolgálást,

egyszer-egyszer maga

politika,

irodalom

az

eszmecsere

ült s

Krzusok, ha

kicsit.

délben

volt,

meggyzte

körül.

asztal

Jules

Verne els regénye társaságban olvastatott fel itt s majd hogy ágyúklub nem alakult az Olzingerben is . .

.

Elkésve lépett be Béla Elemér gróffal Olzinger korcs-májába. volt

már

még

ott

a

A

szobák üresek voltak már, de üres

konyha

is.

pipaszó mellett,

A

felé közeledett.

Csak a Krzusok ültek de azok ideje is vége

vendégls nagy csodálkozással bizony nem hitték, hogy el-

Már

fogadta Bélát. jöjjön.

—

Pedig nem

is

magammal vagyok,

magam jöttem, hanem másodhozzá még jó ebédet is kérek

Olzinger bácsi.

— —

Hiszen

már senki

No

csak a han-

hátra,

sincs

gyás ember, hacsak annak a részét

fel

majd csak akad még valami,

nem adom.

—

mondja Béla, s búcsúzni kezd a Krzusoktól, a kik épen távozásra szedelzködnek, míg Elemér egy a bejáró

ajtóhoz

közeli

szemügyre vette

asztal

mellé

Olzinger a konyhába ment, a voztak a korcsmából.

—

nál

Ide tessék,

letelepedett

gróf úr,

—

Krzusok pedig

mond

Béla,

—

az asztalnál rámásznak a hangyák.

Kiköti

J

:

A

s

a helyiséget.

legnagyobb bolond.

13

tá-

an-

194

— Hangyák? Úgy ebédre. — Csaknem úgy van.

azok

látszik

túrásokat

itt

a

Évek óta van

ket

ték

aljában.

fal itt

is

ide

járnak

Nézze csak e könnyed Ez a hangyák járása.

ez a rovartanya.

Eleintén kezd-

pusztítani, forró vízzel, meszeléssel, fala-

de ha egy pontról elüldözték, másik ponton ismét kibukkantak. Ügy látszik már régen itt laktak volt, mieltt elször magokra vonták a vendégls figyelmét, a ki már-már belefáradt üldözésökbe, a mikor egy idejáró vendége ez üldözésnek zással,

még egy veszedelmére

—

figyelmeztette t.

is

A

hangyák üldözésének veszedelmére? Igen. Mert a hangyák úgy látszik el voltak tökélve, hogy nem engedik magokat kipusztítani,

—

tartani,

mpgokhogy egy

tisztán rostává fúrják a falat, az

pedig nem

hogy üldözve majd

s a

nak

utat a falba,

napon

itt,

majd

kellett

attól

ott fúrtak

lenne veszedelem nélkül.

— Az — A

tovább

már igaz. vendégls

az egy helyen ki

belátta

is

a hangyákat, a

nem

s

háborgatta

melyek azóta mindig azon

tanyáznak.

Az

a

vendég pedig, a ez

a tanácsot adta, valóságos barátságot kötött

állatkákkal.

kopog

a

ilyenkor

Mindig

hangyáknak,

el

s

ebédel

ott

az

asztaluknál,

melyek tömegesen bújnak

barátjuk

által

nem

ritkán

meg

is

vendégeltetnek.

— —

Különös.

Különös az

meg vannak

e

is,

hogy e mellett igen békésen

rovarok,

kárt

nem

tesznek,

tért

»95

nem

nem

foglalnak s töntcgescbben

lepik

is

el

a

Senkinek sincsenek &e útjában, se ter-

helyiséget.

hére.

jó

Olzinger hozta az ebédet. Szerény tarka terítn tálaltak, kedényben, de tyúklevest, jó marhahúst, fzeléket és sertéspalacsintát ké-

pecsenyét burgonyával. Tésztásnak hirtelen.

szítettek

—

volt

ságán

s

A

gróf —

igaz,

hogy éhes

is

de nem gyzött csodálkozni az ételek

jó-

mikor utóbb fizetésre került a dolog,

ál-

mélkodva nézte, mint adnak még az egy forintjára vissza

pedig bort

is,

dégls

is

melléjök ült s a kis

nem

folytattak,

A

gróf azt

Maga

a ven-

beszélgetés,

melyet

kapott.

is jót

volt tanulság nélküli.

hogy ha

vélte,

a felszerelés díszesebb,

a ház, a helyiség,

a kiszolgálás úribb volna,

könnyen még egyszer olyan üzletet csinálhatna a vendégls, a ki ilyen jó konyhát tart. Mert így mégis csak sokan elkerülik a korcsmát, mivel hiába, étkezésben

az

a

csín

nagy

is

szerepet

tetszik.

Némely ember inkább egy tál étellel kevesebbet eszik, csak a formája meg legyen jobban. Olzinger igen

meggyzleg

jönnek, azok már úgy nek.

Ha

nyian

is

egy

tállal

sokan elkerülik az

meg

külön fölkeresik.

lését fölcicomázná,

Ha

ennék.

Kinek lenne

ugyanany-

személyzetet fogadna

elmaradna,

a

ide

a házat, fölszere-

mindjárt

szer annyiért kellene adnia minden fele

kik

kevesebbet esz-

asztalát,

költségeit fölösen szaporítaná,

dégeinek

A

felelt.

másik

ebbl haszna?

s

porciót. fele

ó

ezzel

még egyVen-

kontóra

meg van

196

gyzdve

hogy üzlete ügy

arról,

Ide

és takarékos urak korcsmája.

kozni gálói

nagy

ez a szegény, de becsületes

mert

hézagot pótol,

a mint van,

jóllakni,

táplál-

«A feleségem és szolfznek, Johann meg én hajnalban marhát járnak az emberek.

vágunk, disznót ölünk, aztán száros haszna kiesik,

mind

resége:

vagyunk

a

én

egymással

a garasért,

A

mé-

pincérek] nye-

szakácsok,

a

vendégeim javára megy.

elégedve

Megdolgozunk

piacra járunk.

de nem

is

Meg

is

v^endégeim.

és

költjük, csak

a legszükségesebbre. Jót adunk, nagyon olcsón, de

csak készfizetésre. a

karaktert.

Ki

is

próbálja az én korcsmám

Én mondom

meg, nem a pro-

azt

hogy melyik diákból mi válik és mondhatom, hogy az én mai vendégeim között fesszor

urak,

akárhány van,

meg

a kit

az országban, ha csak Itt

.

.

még

fognak

emlegetni

.

elakadt a korcsmáros svádája. Ránézett Cson-

gor Bélára, a ki mosolygott rá. kérdi a gróf. Nos, ha csak? Tetszik tudni, Olzinger-korcsma csak van ebben a városban, de ez az egy is elég

—

— —

hogy ne

f
országot.

az

Itt

készül a jöv,

ezeken a kopott asztalokon.

én

táplálom a hazát

Ez

az ármádia, a melynek én vagyok

—

zje, ez veri meg a Miféle ármádia?

—

A

gróf csodálkozva

a rész,

fiatalság,

a

az

élelme-

e kérdéssel

majd a

németet.

nézett

zömök vendéglsre, majd

—A

egy arra,

a

fiatal

mely nálam

emberre. eszi

ebédjét.

Az

mely igazán dolgot és tudományt tanulni

'97

fvárosba,

jár a

melynek nincsen pénze csak

a

nagyobb részt már itt melynek annál keresi, de a nagyobb szüksége van egészséges táplálékra, mert minden egyebet, a mi legszükségesebbre,

azt

is

az élet kedvességét kiteszi,

Én

tartom

jól

mennél ban

ket

Az

tehessem.

olcsóbbért

nincsen

kénytelen.

nélkülözni

úgy rendezkedem be, hogy

s

egész belváros-

a melyet olcsóbbért

ház,

lehetne

ki

Ez már olyan rozoga, hogy tatarozni se szabad, ebben senki sem licitál rej^m. Azért is nem sokáig leszek már én is itt korcsmáros, mert maholnap a tetn beesik az es. Ha én kimegyek, bérelni.

utánam senki se jöhet

nem

marad, a míg újat

becsukják

bele,

Már

csukva

s

idt» hogy megérje, ha csak romképen nem. szisztémával együtt fog elpusztulni, s a kik most az én ebédemet eszik, azok építenek új házat építenek.

az «új

se hiszem,

A itt

meg

új

szisztémát

a

s

az Olzinger bácsit

szebb

meg

hasonlítják

a

kettt

szisztémát,

a

melyben

a

:

idben megemlegetik

rozzant házat és össze-

a

rossz

házat

neveldtek,

mely led ült. hangyás ember lépett be

cudar

a

s

a

mely

els

iskolájok volt s a

A

s

Olzinger

sietett

az új vendéget kiszolgálni.

A

gróf pedig elmélázott a hallottakon.

Csodálatra méltó dolog, hogy az emberek menynyire reménykednek.

ben hatol az ember hamisítlanabb

annál

Nem gróf

S úgy le

látszik

mentül mélyeb-

a társadalom rétegei közé,

aranyát találja az érzületnek.

volna rossz ez a bányászmesterség, is

tudna olyan naiv

lenn.',

mint ez a

ha

csak

vergd.

198

az

élettel

alkuvó

Hanem

szegénység.

szebb és becsesebb,

élet,

mint az

szép

itt

az

házában,

úri

a reménytelenség és lemondás kétségbeejt tanyá-

Csakhogy

ján.

A

tudatlanság

a

adja

ismerik tán a

melyet semmi sem

aranyoz meg, csakis a re-

ók

nek, tet,

mény. Ezt

k

csinálják

magoknak, mert egyebök

nincsen, a mit élvezzenek.

A

gyönyöreit megszerezni

zze

álomképekkel

el

s

gróf ezt

módja

az életnek kcvésbbé ismeri,

nem

látja

szorult

mulatságra

oldalát

rá,

szánt

intéz

hogy

perceit, köreit,

tevékenységökben, czéljaikban

hatalmakat

a

eszközeikben

az

volt az élet

is

mint ezek. Ellenben ismcvi az élet

és

szépségét.

ki

könnyen reménykedküszköd s nélkülöz éle-

korcsmáros és vendégei

és

szánja a szegény

kik ábrándjaik által bujtogatva

ördögöket,

jövend «szép idk-

kel* hitegetik egymást és magokat.

A

ember fölkelt s elbúcsúzott Olzingcrtl. Elmenet látták, mint idézi föl kopogással az új vendég a hangyákat. Tömegesen tódultak ki a í^l s a padló közti üregbl ez állatkák s vastag rajban nyüzsögtek egymáson keresztül-kasul. Az egyáltalán nem barátságos kép vendég nyájasan két

fiatal

majd törött cukrot szórt nekik

beszélt hozzájok, s végül valami

egész

rajt,

minden hangya, hirtelen

édes

hogy s

lisztfélével

egyszerre

úgy behintette az fehér

színt

váltott

idegesen szaladgált ide-oda. Aztán

kezdett visszavonulni

egész apró sokadalom^

a

fal

üregeibe

az

XVllI.

FEJEZET.

(A fogoly

társaV.)

Persze Celesztin z fvárosi középületek egyikének mély és nedves börtönében elmélkedett arról,

hogy

néha többet

a kevés ész

A

ér,

mint a sok fur-

ember mindent megpróbált, arra, hogy a medvehajcsárnak valamely nyomára akadjon. Az újságokat rendesen végig olvasta, tudakozódott minden olfang.

szegény

fiatal

a mit alkalmasnak tartott

hírben

dalon, loyális és illoyális

-emberekkel

álló

fraternizált, rajok költötte csekély pénzét,

mígnem

a sok sikertelen kutatás közben elméjébe fészkelte

magát a gondolat, hogy az

mer

bizonyára

várja

sötétebb

Cclesztint most

valahogy

van

el

a

fogva

végzetét.

És

szerencsétlen

vak-

zár

alatt

sötét

és

nem

foglalkoztatta

már más gondolat, minthogy Itt férhessen, megtudhassa tle

közelébe

végzetes levél rendeltetését

s

is

a

levegye Pipiske kis-

asszony lelkiismeretérl a terhet.

Kifzött tehát egy nagyon furfangos

tervet. El-

könnyebb dolog sem merészebb szót k Jlett

fogatja magát, a minél akkor volt,

mert

mondani

csak

egy-két

hivatalos

fülek

vitték érte az embert,

det.

Ha

egyszer

el

hallatává

hogy van

s

úgy hvösre

a lába se érte a föl-

fogva,

majd

emlegetni

2 00

fogja

szókcvcrékben a mcdvchajtót,

ártatlan

s

ha

a szerencsétlen a kezökben van, majd csak szcnibe-

vele a vallatásnál. Ott

sítik

persze a talián

min-

meg majd egy négyszemközti találkozót kér, hogy esetleg vallomásra bírja. Ez természetesen nem fog neki sikerülni, de az alkalom meg lesz rá, hogy a levél sorsa elintéztessék. Aztán még egy darabig ülni fognak s ha megszabaduldent tagad,

nak, megnyerték a játékot. Jól volt kifzve, jól

is

lesztin a dutyiba került;

Ügy

ment addig,

még

míg Ce-

a

a vallatás

sikerült.

is

elbódította a vizsgálóbírót zagyvalékos beszé-

hogy

dével,

kis

Mégis jobbnak ott aztán ott

is

ték, se senki

nem

szegény

fiatal

bolondnak nem deklarálták.

híja

vélték visszavinni pince-börtönébe, felejtették.

kereste.

Se

vallatásra

Könny

nem

vit-

volt, sóhajtá a

ide bejutni, de hogy jutok

ember,

Már nem is meg Pipiskére, csak szekit könnyelmen egy bor-

körülmények közt ismét haza?

ily

igen

gondolt a levélre

gény édes anyjára,

a

zasztó helyzetbe juttatott. Szeretett volna hírt adni

magáról, de bizony szép se álltak vele, egyebe

Az itt

kell

szóért

meg nem

az volt! Kínjában, mert

még

már

az kezdte hinni

megöregednie, kínjában már az

jutott eszébe,

hogy igaz vallomást tesz, a ruhájába varrt kézre adja

s

hanem édes

így vásárolja

anyjáért

—

meg

—

szúság fogta

el

nem

levelet

magáért,

a szabadságát. Gyötrötte

és kecsegtette ez az áruló gondolat

hetlenebbé tette helyzetét.

szóba

csak

volt.

Majd

és

még

tür-

mértéktelen bosz-

oktondisága mialt, a melylyel ma-

e

aoi

majd sírt, mint egy gyermek, hogy oktalanságát csak dvetemedettséggel lehet gát bajba keverte,

helyreütni.

Egy

tégla által szedett lyukból

egy patkány

járt

be hozzá nem ritkán osztotta meg vele kenyerét. A patkány igen barátságos volt, nem félt tle, kezébl evett s eltte ugrándozott, ficánkolt, mintha ;

Hogy

akarná.

mulattatni

irigyelte

kloakák e

a

szabad polgárát, mily csábító gondolat, hogy ha

e

barátja vezetése mellett a tégla által takart lyukon át a

csatornákba, onnan a szabad ég alá juthatna!

Szinte

hideg

a

könybe lábbadt Aztán elaludt,

e

rázta

rzeme

a

—

gondolatra,

elkezdte

s

aztán

ismét

sorsát siratni.

patkány pedig ide-oda szu-

a

szogva virrasztott kenyeres pajtása álma fölött Celesztint

a

börtönkulcsok csörömpölése riasz-

A

álmából.

totta fel

mint fonott szalmaágya széléi

felül*,

a nyiló ajtón a

alakot

lát

belépni,

Szép

napot.

a

barna

börtönr

helyett egy paraszt

mely barátságosan mintegy

fiú,

valahol, szakálltalan, csinos bajuszszal, a

fején,

mellény

gyolcs

—

kivánt jó

harmincon

túl

pörge kalap

kordován csizma, kivarrott

gatya,

szóval hetyke parasztlegény viselet.

Tehát társaságot kapott. Nem valami különöset, de mégis különbet a patkánynál. Nem voltak azonban együtt még huszonnégy óráig

s

Celesztin

parasztot.

Ritka

kezdte

legény

ez

jobban

beszélt eddig, de a mit mondott,

nagyon parasztosan rette

voHa

tudni,

volt

hol

,

respektálni

va! Sban.

egyáltalán

mondva.

terem az

Nem

Celesztin

efajta nép.

a

sokat

nem sze-

De

a

legény tudott feleletekkel

laszoltak a kérdésre a nélkül,

Celesztin,

tudni

mit

a

nem

nemre, igenre,

is

Nem

szorítkozott

meg a választ, st de nem mondott semmit,

tagadta

nagyon

f=zívescn

beszélgetett, vagy

adta,

hogy megtudta volna

akart.

csak

—

melyek vá-

szolgálni, a

hogy úriasan mondjam:

társalgott.

Elfogatása történetével nélküli juhászlegény volt,

egy faluban búcsút kerekedett,

is

Hely fvároshoz a korcsmában tánc

szívcsen

szolgált.

nem messze

tartottak,

a

Táncosnéja

részt vett a táncban.

természet gazdalány

a kire egy kis szelíd szemet vetett egy zsandárlegény, a ki a búcsú rendje s a legények koponyájának épsége fölött

rködött

lév

ott

De

társaival.

a

volt,

kis

Juliskának

jobban kellett a juhászlegény, mint a villámhárító.

azonban nem vette tréfára a dolgát. Addig mesterkedett, a míg okot kerített magának rá, hogy t elfoghassa s most itt ül a vármegyeháza fenekén. Egyszer megvallatták, de a birák

Ez

utóbbi

nagyobb figyelmet

fordítottak

tatlanságára.

Nem

cselekedett,

hanem

azt

Aztán összesúgtak addig

is,

míg

a

hogy s

arcára, mint ár-

az

tle,

kérdezték

mikor

hogy

mit

borotválkozott.

hogy eldugják kin, akkor aztán megint

elhatározták,

a szakálla

elveszik. Celesztin

érdekkel

folyó elbeszélését

s

hallgatta

maga sem

a

legény

tudta,

simán

mit véljen

errl a «mvelt» juhászlegényrl. Mégis most már azt kérdezte

szakállával

?

:

aztán

váljon mit akarnak a birák a

103

—

Nyilván

szoktam

borotválkozva

járni,

nem mindig nem tudom nem

hogy

gondolják,

azt

s

remélik-c, hogy másnak találnak, ha kállam, mint így csupasz

megn

a sza-

állal.

Celesztin kezdte érteni a bírákat.

— — A

Hátha úgy

Akkor

is

—

talál

legény elakadt.

lenni ?

Nem

—

monda.

szándék nélkül

volt kissé

egy magyar fiú iránt, a kit a tömJöcben talált közönyösebb tárgyakról s a ki huszonnégy órai folytatott beszélgetés alatt neki rokonszenves és nyílt

nem

rossz fiúnak

de még se

látszott,

csos-e ily hirtelen tovább

—

Hát az úr kicsoda

is

tudta, taná-

menni.

és mért ül itt?

— kérdé,

megfordítva a nyársat. Celesztin rá nézett emberére

s

egy

kis

gondol-

kozás után így szólt:

—

Legyen nyugodt «uram», a mit én mondhamagamról, az nem éri meg azt, a mit ön fog elmondani magáról. Az én titkom az ön kezében nem biztosíték, mert az a titok nem magamé,

tok

el

az

az

épenséggel

személyemre egészen veszélytelen, st megmentm lehet, ha kiadom a kezem-

bl, míg

kegyedérl úgy

én

a

ságos beszélni.

Ha

látszik

nem

oly bátor-

tehát titkát az enyimért cserébe

akarja adni, a csere rossz lesz önre nézve.

visszavonom kérdésemet,

mert

És én

nem akarok hamis

pénzen igaz portékát venni. Elég

bpj,

hogy így

vagyunk, ne súlyosbítsuk egymás helyzetét.

—

Nem

titkot

titokért,

lomért akartam adni

—

hanem bizalmat

biza-

ao4

—

Igen, de ahhoz, hogy én elmondjam a

nem nagy bizalom kell, beszélgetésre. Épen alkalmas sorát,

magam

csak alkalom egy kis arra,

vele az ön bizalmát a nélkül, hogy

hogy kicsaljam

magam

valamit

kockáztatnék.

— Köszönöm, — mond legény. — Ha tehát — Az enyim igen egyszer szörnyen ostoba. a

nincsen terhére, beszéljünk egymás dolgáról. és

levél kézbesítését, s mivel semmi sem tudtam célhoz jutni, az utolsó s elttem nagyszernek látszó eszközhöz folyamodtam vigyázatlan nyilatkozatok miatt elfogattam ma-

Elvállaltam egy

mesterséggel

:

gamat.

— Hát kinek börtönben — Azt gondoltam

akarta

kézbesíteni a levelet

itt

a

?

van fogva

s

Kogy

itt

hogy az az illet

ám,

elejtett

is

el

szembesíteni

szókért

fognak vele.

— Nos — Dehogy valami — És micsoda — Ez már

és sikerüJt? sikerült!

Eldugtak

véletlen új fordulatot

s

veszek, ha

itt

nem ád

a dolognak.

melyet kézbesítenie

levél az, a

az a része a dolognak, a

az én titkom.

Egy ismers

vele szolgálatot tenni, a levél.

— —

volt

De

Egy Igen,

is

fiatal

egy

szállva s

ó

fiatal

kell ?

mely nem

leánynak kívántam

rá volt voltaképen bízva

csak véletlen jutott hozzá.

leány?

szinészn

midn már

egy

útszéli

elutazóban

csárdában volt,

akkor

vette át egy ismeretlen medvehajtótól, a kit üldöztek.

A

mint

a két

beszélget

egymás mellett

ült,

a

305

legény

a

meglepetés

Celesztin ajakán

s

élénk kifejezésével

csíiagött

jobbját a vállára teve.

— És hol van most az a leány? — kérdé legény. — — Nálunk van, édes — És mije önnek az leány? — Mim? — Semmim Azaz barátném. — Hogy eszébe érette meggondolatlanságot — Hogy eszembe? Istenem, hogy fiatal

a

anyánr.nál a

jó

I

jutott

ily

tenni.

jutott

jutott

eszembe Ha jól meggondolom, magam sem tudom. Az embernek vannak ilyen bolondos órái. S most, hogy ön e kérdést intézi hozzám, azon csodálkozom, hogy soha se jutott eszembe ahhoz a leányhoz ugyanazt a kérdést intézni, hogy jutott eszébe, hogy a medvehajtótól azt a levelet átvegye, a meg!

gondolatlanságot elkövesse.

—

No

mert ez vagy nagy karakter, vagy nagy

Én mondhatom

meggondolatlanság. soha semmi sem

tett

önnek, hogy reám olyan mély benyomást,

mint abban a pillanatban az az ismeretlen leány e

benyomás

oda a

Azt

nélkül

sem

is

akkor

látom többé kedves szelíd arcát.

A

éreztem, sorsomhoz kötöm a sorsát,

foglalkozik,

érte

szerepet játszom lelke világában.

ellentállni.

sem

soha

levéllel,

A

ben vele vagyok, az én ügyem folyton eszméjében, vele

s

adtam volna néki

nem tudtam hogy ha oda nem adom,

levelet.

hittem,

De

soha

levél

úgy képé-

jelen lesz

aggódik és én

Semmi sem

ter-

mészetesebb, mint hogy a nélkül örökre elfelejtette volna a futó szóváltást a kis csárda ablakán keresz-

:

2o6

Én

tül.

akkor részesévé tettem

titkomnak, vesze-

delmemnek, kezébe adtam sorsom egy részét, magamat, kalandos módon, hirtelen, vr.ratlan, inkább inspiráció szerint, mint meggondolással cselekedve,

egy ködös érzés, egy határozatlan vágy, egy kife-

benyomás varázsa

jezhetlen

alatt.

É3 meg vagyok

gyzdve, hogy a dolognak ezzel nincsen ennek dönt befolyása lesz még életemre s

most,

midn

a világon

talál-

kozom

önnel,

legcsodálatosabb

a

a börtönben,

itt,

e

módon

vége,

élénkebben

hit

lüktet a szívemben mint valaha.

Celesztin

másikba

—

—

Végre kifakadt

—

Ön, ön,

tudott

ment

beszéd hallatára egyik ámulatból a

e

esett.

tovább

kiálta,

menni,

—

—

ön és nem ülhelyébl, végig

tehát

felkelt

a keskeny börtönön s újra leült.

Ah,

-

ah,

- mondja, de megint

nem tudott hozzá

egyebet mondani.

Végre mégis összeszedte magát. De hát nem mesét mond-e ön nekem. Hisz

—

ez a csodával lenne határos! bizonyítani is

!

beláttam.

még nem

következik,

mégis! Igazán

hogy

A

ilyet

Tudja-e azonosságát

Hogy nem juhászlegény, azt elbb De mivel nem bánik birkával, abból

meg

kell

hogy medvével bánjék. És az embernek bolondulnia,

legyen kénytelen elhinni.

szegény

fiatal

ember egészen megzavarodott. sikerült, de a meg-

Hóbortos vállalkozása fényesen

lepetés teljesen kivette sodrából. a dolgot.

í^golytársától

a

Hitte

részletek

is,

nem

is

elbeszélését.

Pipiske személylcirását, majd a levél ismertet

jeleit

107 kérte

végül ellenkez indulatainak ereje alatt sírni

s

kezdett, mint egy gyerniek. Összevissza csókolta a

juhászlegényt

teljesen

s

elfelejtette,

ben van.

—

És mi

lett

a levélbl,

hogy börtön-

— kérdé a néhai mcdve-

hajtó.

—

Szakasztott úgy varrtam bele a nadrágomba,

mint ahogy ön viselte valamikor Pipiske kisasszony

— kérdé

elbeszélése szerint. Átadjam? derült

—

fiatal

a jó kedvre

ember.

Maradjon

önnél, ott

egyelre biztosabb he-

lyen van. Azt hiszem, bíráim gyanakosznak rám

nem

hiszik,

s

hogy bojtár vagyok. Szakállam növését

azért várják, hogy

kitudásában szolgálatot

kilétem

tegyen nekik.

—

Az

lámi Azt már tudom, hogy medve-

igaz,

hajtó volt, mieltt juhászlegény volt,

sem

—

mieltt medvehajtó azt,

hogy mért

lett

lett,

lett: azt

egyik

is,

hogy mi

Tanuló voltam,

most egy országba,

honvéd lettem, emigráltam s egy fontos levelet hoztam be az

levelet,

mint

Üldözbe

medvehajtó.

levelet átadtam Pipiske kisasszonynak

—

adott

de

még nem tudom, meg másik is.

Mellesleg Pipiske

mondva,

—

vettek,

a

még valamit átnekem legalább úgy

ön

kisasszonynak,

tetszik.

— — —

Ugyani

—

mond

a

játszva a kíváncsit, mint

Teringettét,

De

—

reméllem,

legény inkább tréfásan

egyéb

a szivét azt

kezeire, mint levelemet

I

nem

Mi?

indulattal.

I

bízta

az

ön

baráti

2o8

—

Nem,

ezt

nem

bízta rám.

De

viszont adott-e

Pipiske önnek valamit érte?

—

Egy kis szegfcsokrot. Látja, megmondhatia elbb meglátja mint én, hogy idáig megbecsültem S ezzel keblébl elvette a papir közt neki, ha

1

elhelyezett hervadt virágot.

—

Reméllem, meg fog neki

lesztin,

— reméllem,

örülni,

—

mond Ce-

annál alaposabb joggal, mert

errl nekem Pipiske kisasszony mit sem térjünk elbbi

Mint

tárgyunkra.

Mert most már nem

áll

szólt.

meg, úgy hiszem,

De

ön ide?

került

a zsandár,

juhászlegény és a kis Juliska táncos története?

—

Az még most

tásom e

is

megáll, de magánál elfoga-

kis történeténél

érdekesebbek elzményei.

Hozzávetésem szerint közel az inspekció ideje, mert este van. Inspekció és vacsora után szívesen

elmondom

az ön mulattatásái'a.

— A vacsora ideje csakugyan van már, látom kosztosomról, a — Kosztosa? — Igen, eddig egyetlen szórakoztató társaságom. Muc-muc, gyere csak! — mond Celesztin, mire itt

ki

jelentkezik.

a

tégla

mögül

fürg-^.n

nézve a börtön ságot kötve vele

új is.

bujt

el

lakójára,

a patkány,

de

félénken

csakhamar barát-

— Rákosi

J.:

A

Harangok zúgását hallom

legnagyobb bolond.

186. lap.

XIX.

FEJEZET.

(A mcdv«h«jc;ár vUcontagságai.)

Semmi sem természetesebb, mint hogy társak

barátságot

szoros

kötöttek

a fogoly-

könnyebben

s

viselhetvé tették egymásnak börtönbeli Beszélni volt

mit

napjaikat.

Celesztin beszélt

mindeniknek,

Pipiskérl, a medvehajtó magáról, életérl, viszon-

A

tagságairól.

abban állapodtak meg,

levélre nézve

hogy egyelre legtanácsosabb

lesz

azt

azon & heruhájá-

lyen hagyni, a hol van, bevarrva Celesztin ban. Rendeltetésére nézve

instruálta a

Celesztint arra

ha

az

esetre,

dulna. Pipiske számára szintén

keresked

üzenetekkel.

ó

magával,

ez el

medvehajtó

elbb

kiszaba-

volt látva a fiatal

számot

Celesztin

vetett

bizonyos mclegréggel csüggött a

fiatal

nem szerelmes

belé.

leányon, de most

látta,

hog^'

Valamely fordulat, arra való alkalom vagy szó köny-

nyen belevihette volna alkalmat

erre

s a

aem

is

t

szót Pipiskétl

gondolt, az

elég volt, hogy

a

latában jár a nélkül,

a

szerelembe

nem

is,

de ez

maga

kapta meg,

szerény és naiv lelkének

szép és érdekes leány szolgá-

hogy

szineit

is

kitzte volna.

Az, hogy a börtönbei egy emberrel találkozik, a ki

érzelmeiben a

ment mint Rakoii

J.

:

, A

lány iránt egy látásra tovább épen nem bántotta, st jól esett nek'

Icgiagyobb bulontl.

|j

cs

nem némi aggodalom

Pipiske viszonozza-e

maga csak de errl

dolgot,

a

szólt.

Jól esett neki,

ellenkezleg, szerencsétlen fogoly-

Némileg

talán

gondolt, hogy Pipiskének alkalmasabb

jövt

társának ebbeli reményeit táplálni. arra

O

érzéseket.

ez

valószínnek

kevéssé tartotta

nem

nélkül gondolt arra, váljon

is

fog készíteni társa, mint a milyennel

Mert

hetné.

a

medvehajtó

régi

s

kecsegtet-

elkel

család

A

szaivadéka. Utolsó férfisarja a Viknyédyeknek. szerepet badságharcban fiatalsága daczára szép

mikor

játszott s

a katasztrófa bekövetkezett,

példájára külföldre menekült. tagja,

kalandos

érdekes

életet

mások

mint az emigráció

Itt,

folytatott.

Minden

vállalatában a bolygó hazafiak e testületének részt vett.

ók

azt

megmenteni, kísérlet

hitték, s

k

vannak hivatva

a

hazát

bár sok reményök füstbe ment, sok

kudarcot

vallott,

a

bolyongók ebbeli hite

reménye törhetlen maradt, annál is inkább, mert itthon is nagy táboruk volt, a mely táplálta bennök a hitet. S mikor az erszakos hatalom itthon tagjaiban lankadni, zsibbadni kezdett, s a nemzet és

s

ereje a passziv

tehetetlenné,

ellenállásban

k akkor

vázióban látták a

is

ment

tette a zsarnokságot

az in-

a konspirációban,

eszközt.

Egy

ily

misszió-

Yiknyédy Géza, a medvehajtó, a hazában egy levéllel, melyben fontos közlések voltak. Könynyen vállalkozik ily nyakveszt vállalatra, a kinek ban

járt

élénk szellemét csak rajongása tartja elfoglalva.

kötelékek útjában

nem

béníták

szembekerült

vállalkozó iskolabeli,

kedvét,

honvéd-

s

és

Más

mikor vala-

.

!

mikor rajongásában kit

:

megtántorított volt hitében

még Viknyédybl

akkor

hiányzott az érzék az

lehetségének felfogására.

megtántorodás

most

szerint ez érzék

a

a :

ily

Igazság

De

hiányzott belle.

is

kében helyet kért egy más érdek is.

Bkéndyvel,

osztályosává),

is

gyermekei érdeke

lel-

kért és kapott

is,

Pipiske osztozott érzelmeiben minden egyébbel,

mi benne

volt,

volt,

mint elvégezni, a mint lehet,

idbe

ennyi

kiszabadul, járni,

azt, a

most már kezd*e elosztani

kozott,

nem

ha azeltt más gondolata

s

ennyit szentelend

kerül

a

a

mire

vállal-

munkát: ha

levélnek

ama kedves leány

végire

fölkere-

sésére.

És ha megtalálta ? Azt az isten tudja .

.

hogy

jobban,

mi

lesz

akkor

Egy

már nem olyan szabad mint volt idején és érdekldésén osz-

szóval,

gondolatán, érzésein,

toznak. Lelke eltt fölmerül

szágra szakadt lanúl.

a

Azután

mely

a

Bkéndy,

gyermekei voltak,

felesége, apró

a

szerencsétlenség

jött rá a szükség.

férfit

Ez

a kinek ifjú

mikor az or-

a

feltartóztathat-

az igazi balsors,

Harcba menni,

megpróbálja.

ott

elveszni, vagy csatavesztés esetén elbujdosni, kalan-

dos életben

éveket,

tölteni

vállalatokba bocsájtkozni ját vesztette,

teszi

élvezet,

a veszteséget.

vesztett harc terén

alkudni,

lemondani

férfiú dísze, a

;

merész

izgalom,

De

veszedelmes

ez a férfinak, a

ki

hazá-

mely elviselhetvé

kötelességek súlya alatt a

megmaradni,

mindannak

mi szépnek,

a

gyztessel meg-

látszatáról, a

nemesnek,

mi a

hazafiasnak •4*

.

tartatik

:

ez a nehezebb rész. Ezt kezdte

elméjében forgatni

De

ily

Viknyédy

.

.

tcpeldésekre

nem

sok

maradt.

ideje

Celesztin elég beszédes fogolytárs volt. Viknyédy-

nck még igen

anyaga volt a beszélgetésre.

sok

adta el, s

Külföldi kalandjait érdekesen

vésbbé feszít volt elbeszélése

dárok ell,

s

minthogy ez

keretébe tartozik ezennel

nem

s

hogy

arról,

mint medvehajtó, mint bujdosott

s

nem

itthon

menekült a zsanmi történetünk

a rész a

közömbös rá nézve,

is

Viknyédy elbeszélése

ismételjük

ke-

alapján.

Viknyédy mint medvehajtó tudvalevleg azzal a hogy az útszéli csárdához közel lev

fortélylyal élt,

erdben egy

nyírfához

fiatal

abban a reményben,

kötötte

hogy ezzel

találnak bukkanni, föltartóztassa. a

mint

láttuk,

siket ült

hogy

is,

a

mackóját,

üldözit,

A

ha

rá

cse! annyiban,

a zsandárok nagy

vigyázattal kétszer-háromszor keresztül-kasul kutat-

ták az erdt, a mi egy félnapnál került, s végül a sikertelen

lottak

:

is

több idejökbe

keresés

után megosz-

ketten maradtak a medvét i-ízni, a többiek

mentek tovább a hajtsár után. Viknyédy közel tíz órát nyert fortélyával. Ezt arra használta, hogy egy közel es tanyán parasztruhát s egy gereblyét vett, átöltözködött s a gereblyét vállára csapva, barátságosan iparkodott tovaballagni, kitzött,

bizonyos

cél

nélkül.

nem ment mint hogy ismét erdben

reket elkerülte, falvakba tesebb,

A

nappal szép derült szi nap

ban beborult az ég

és az

es

s

Az embe-

mi természe-

esteledett

meg.

volt.

Estefelé azon-

ritkás

öreg cseppek-

»'3

hzn kezdett

hullani.

parasztgatya

szells

Az id meghvösödött

a

bársony

fekete

a

rajta

lett

s

Az erd fái még elég lombosak még nagyon lehetett a természet

talián n\ez után.

nappal

voltak,

bájaiban gyönyörködni, de este,

hideg

idben

vel kinálta a vándort.

a

mikor a

srségen

Dupla lépésekben nélkül lépett a

Nagy

tz

A

nem

vártak

fogadj istent

kínálkozó jótékony melegére,

tz

a jövevény

fel

ily

üldögél néhány

körül

is

a

négy szrös

idben

kezében a béke

—

Honnan komám?

pörge bajuszú barna legény, a másik

s

csak akkor

gereblyét meglátták.

—

habozás

semmire se

és

a tisztásra

enr.berre a jó estét.

Egyszerre ugrott ván

Viknyédy öröme,

sietett a világosság felé,

bátran ráköszöntötte a

szrös

volt

keresztül tüzet pillantott meg.

crbl

gondolva, csak a

is

nedves, sötéted,

kényelmetlenségei-

a természet csak

atyafi.

e helyen

mondták

el,

a mikor

fegyverét, a

ártatlan

kérdi

Nyil-

látogatót.

az

egyik,

a ki állva maradt,

három visszakuporodott

a

tz

egy

míg

mellé.

— Szél Viknyédy. tz utáni — — Mi fene Hát fújdogál — Nem erre hárítósak? — Ma nem. Csak holnapután kerülnek — Akkor hát még egyszer Adtok-e elül,

a

feleli ?

I

jártak

a

erre.

jó

egy

ital

bort,

egy

tzetek körül 7 Hát ki lánya

— — —

falat

fia

Hazafi.

Afféle bujdosó?

kenyeret,

vagy öcsém?

estét.

meg

helyet a

214

— —

Bujdosó vagyok, de már keresnek.

Ha

az vagy, meglehetsz velünk.

Itt

két napig

nem keresnek. Innen holnapután odább megyünk. Ha megjön a gazda, a többit is elmondhatja. Ülj le.

— Hát — Patkóék ki

gazda?

a

— mond

vagyunk,

a legény önérze-

tesen.

Viknyédi az els pillanattól fogva tudta, kifélék közé került s belátta, hogy e pillanatban sehol se lehet bátorságosabban, mint a is.

szegénylegények közé Patkó Pistával

—

János,

egy

—

nép

a

beteges

itt.

Letelepedett tehát

utóbb a banda

s

külsej, alacsony,

szem, gyors elméj

béna, de éles

s

Ha módja

félkézre

merész elha-

tározása fickóval megegyezett abban, hogy

velük marad.

fejével

szerint Pista, igazabban

egyelre

akad magát másképen bá-

torságba tenni, elbúcsúzik tlük. Addig kenyeröket eszi,

törvényüket

tartja,

fegyverhez

nem

nyúl, csak

védelemre.

Tán három-négy hete járt Viknyédy már a zsinem sok szerencsét vitt nekik. Élctök

ványokkal, de

nyugtalan

volt,

boszusak voltak,

srn

cseréltek

ket, kiadóbb munkára kedvezk.

Már éltek,

tanyát, a betyárok

mert a kopók sokat kerülgették

két napja tüzet

kedvetlenek,

a

körülmények nem voltak se

raktak,

boszusak

veszeked kedvük megntt,

hideg konyhán

voltak,

mint az id,

tréfájok elmaradt,

midn

végre a banda feje megvigasztalta a legényeket.

—

vityai

Az

éjjel

átmegyünk

a

gádonyi

erdn,

a

pusztára. Erre járt egy odavaló juhászbojtár.

215

beüzentem

a

hogy várjon bennünket

számadónak,

vacsorára.

Ismert jó hely volt a kujtorgóknak

számadó

uraság

J.

szegénylegények ilyetén elfogadására.

hogy Patkóék már

az este,

le

Jó bor,

tára.

jó

menyecske az

körül

betyárokat. Dúskáltak

kedv

nem

jó verset aludjék

égen

mulató

A

el.

;

a

jött

beállítottak a puszfriss

ez várta az elcsigázott

benne bele a kés éjszaa ház, de Viknyédyt jó

meg

akadályozta

id,

abban, hogy

a hold fönn járt a kitisz-

között

csillagnyája

betyárok, a

midn

mosolygott

s

akár a

egy vészlövés dördült

mulatók egymásra néznek, fegyver után kap-

kodnak

s

egy-két másodperc

alatt

Viknyédy fegyverrel szemében velk.

a szabadban.

mal a

A

is

egy alkalmas kuckóban.

Éjfél felé járt az tult

is

tlök

volt

lárma

és

járt

Nem

gulyáshús, jó szoba melege,

asztal

kába, hangos

ez a Vitya.

konvenció

juhászának

künn teremnek

a kezében,

álom-

birkás ház a puszta többi részétl elkülönítve

erdhöz. De ép az erd szélén csilholdfényben a zsandársisak. A betyárok a

közel az

áll

log

a

ház eltt felrakott konvenciós ölfa árnyékába húz-

meg magokat, kett közülök

ták állt,

Viknyédy az ólak

a ház

árnyékába

mellett húzta fel

fegyvere

sárkányát.

A

lövés,

verébl

mely

jött,

a ki

felriasztotta

az

ket, zsandár fegy-

rszemnek

sütötte el puskáját, mikor az a

hogy

hírt

kiállított

betyárra

házba akart ugrani,

adjon társainak.

Kemény munka

lesz

itt.

A

zsandárok

nincsenek

:

ii6

maguk.

mozognak körülöttük

alakok

Tolltarajas

ezek a jágerek. És nemcsak az erdszélen mutatkoznak, a juhászlakás jóformán körül van véve.

A

szegénylegények hamar

ségbeesett

egy

voltát s

az ölfarakás mellett.

—

Nem

csomóba

közelednek,

—

lni,

kell

Patkó.

ket

A

ki

Egy

a

mint

ketté

sza-

keresztül törünk

erre, öt arra.

öt

s

— S

be.

töltünk

tartanak

rajtuk.

elesik,

ott

ha tud, hát l. Hogy merre vágunk nekik,

marad

s

azután

mondom.

— — — —

mondja

tüzelünk,

rájuk

kadva ellenkez irányban Tízen vagyunk,

haditanácsot

várjuk

rejtve

állunk,

helyzetük két-

átlátják

kis

Itt

vagyok,

van-e a talián?

Itt

—

suttogá Viknyédy.

Velünk tartasz-e, vagy

Nem

hagylak

bújsz el?

itt

a bajban.

el

Hát akkor most csöndesség, vigyázzatok. Velem jönnek Ferkó, Pis2e Gyura, Csontos, Figura Csecs

és

Anti.

vagyunk-e ?

—

Megvagyunk

A

többiek

—

a

mondák halkan

Ezalatt az erdszéli zsandárok

szntek meg tyárok

nem

tüzelni,

taliánnal.

de mikor

k

felelnek,

is

Meg-

a betyárok.

a jágerok

s

látták,

hogy

nem

a be-

abbahagyták a lövöl-

dözést és tanakodni látszottak.

]de-oda

Patkóék

tekintgetésökbl,

látták,

hogy

elleneik

heves

szóváltásukból

tanácstalanok.

Ipar-

kodtak a betyárokat meglátni, keresték más oldalról

közeled

társaikat,

majd ismét egy pár lövést kémpróbára küld-

kockáztattak, végre egy embert

tek

ki.

Ez egy zsandár

volt, a ki

sisakját letette s

ai7 hol

négykézláb,

A

juhászlakhoz.

A

hason

hol

próbált

közeledni

a

betyárok n\ég jobban meglapultak.

közeled zsandár

istennek

ajánlva

má-

lelket,

már az

szott elre. Alig öt lépésnyire

volt

még mindig nem

Azt kezdte

hinni,

Felemelte

fejét s

hogy egyáltalán

látott senkit.

nincs

itt

senki.

óltól,

ismét hirtelen lekapta. Erre se jött lövés. Ezt eg>'párszor

megtette,

még

de a betyárok nem lttek

reá,

pedig a

meg

a hold s bizony nagy

érdekesen világította

szerencsétlent

önmegtagadás egy sze-

génylegénytl, ha az ilyen kinálkozó alkalmat

nem

használja.

De

A

fel

itt

nem

lehetett tréfálni.

kémzsandár végre

vissza

társainak.

felült

Jönnek-e

vagy menjen tovább

?

s

integetni

kezdett

visszamenjen-c

utána,

Társai távozást intettek, azaz

hogy menjen elre.

A

zsandár talpra

állt,

de lekuporodva

lökve magán, eltnt a többiek ell az ban. Ott azonban egy

hogy

a csontja

is

barátságos

ropogott

s

kettt

ól

árnyéká-

ölelés

fogadtB,

ugyanabban

bele,

a

pillanatban két hatalmas tenyér az ijedt katona szájára illeszkedett.

A

betyárok voltak, a kik felkapták

ólba dobták, utána

A

beléptek

oda

t

s

az üres

levetkztették.

s

terv a taliáné volt, a ki megérttette a zsandár-

is, hogy ha mukkan, meg is hal. A zsandár gúnyájába belebújt az egyik betyár, fogta a zsandárpuskát és az ól árnyékából ép azon mód, a hogy a zsandár odajött, kiment a holdvilágba. Ott

ral

mintegy

öt

lépést

az

óitól

leült

s

integetett az

3l8

erdszél

csapatnak. Intéseibl

j

kettt lehetett né-

mileg érteni, hogy vannak ugyan betyárok, de

hanem amoda

itt,

túl

nem

a szérskertben.

A katonák megértették t s intettek neki, hogy menjen rekognoszkálni a szérskertbe. Kerekes Csana

fára a dolgot,

—

nem hanem kezdett négykézláb

ez YoJt most a pszeudo-zsandár

srn

kert felé mászni,

—

vette tré-

szérs-

a

integetve a zsandároknak.

Ezek kezdtek is a pajtás kert felé koncentrálódni. Szerencse, hogy arra is vannak katonák, különben már elmenekültek volna a duhajok, így okoskodott a

vezérl zsandárkáplár.

A

szérskert

fonott sövénynyel

bekerítve,

volt

bejárásán alacsony fakapuval. Kerekes Csana e ka-

punak vette kémútját, szorgalmasan integetve, maga után intve a katonaságot; a mikor a kapuhoz ért,

még

egyszer hátranézett, tanácsot kért a káplártól kapta, hogy csak elre,

jelekkel s azt az utasítást

k

mennek

dárnak se

utána, kellett

nem hagyják több.

cserbe.

Felkapott a

Az

kapura

álzsans

egy

másodperc múlva eltnt a túlsó oldalon. A katonák szorongva lestek a jövendket és óvatosan közeledtek a kapuhoz. Ezzel az erdt már odahagyták

juhászlakáshoz,

a

s

félháttal voltak

lapítottak,

E

jajkiáltás

a betyárok

mintegy

pillanatban a szérskertben

egy

cl,

a hol

némán

loo lépésnyire.

egy lövés dördül

hangzik az éjen

át,

a zsandárok

és vadászok lövésre készen szorongatják fegyverüket, a

midn

kémjök 'puska^nélkül, sápadt

holdfénytl megvilágítva megjelcn

tetején

s

arczczal,

ismét a kapu

lélekszakadva ordítja. crHilfc, hilfe!» az-

»

219 lebukik

tán

kapun

a

egyre segélyért

de

felé,

s

néhány lépést tova tánto-

kiáltva,

rog a katonaság

magát

fölszedi

isniét

át,

összeroskad,

ismét

arc-

a földre s ott fetreng.

cal

E

rémes jelenetre

testén keresztül

a

katonák

megrohanják

elesett

«

társuk

a szérskertet,

fel

a

kapura, kerítésre és sortüzet adnak a kazalas pajták árnyékába.

Kerekes Csana pedig felugrik, dik

a

s

zsandárok

A

betyár

tíz

körül ég

fegyverét és

nekivág a

elhagyott erdnek.

által

melybe

szérskertben a szénakazal,

beleltte

iramo-

társai felé

kakassal

felhúzott

vörös

ezalatt

fényével

lángra

a

kap,

hold

a

leveri

betyár

gyorsan sápadt

világát.

A

zsandárok azonban nem hagyták

detlen az erdszélt.

tzzel fogadják tüzet.

De

Az

a betyárokat, a kik

jobbra-balra

másfélül pedig, is

észrevette

a

zsandárság

viszonozzák a

menekült

Szélnek,

s

itt

kisebbségben

nekik

adott,

utat

mert a pajtának rohant katonaság

csalatását s a

megfordult.

—

teljesen fe-

rszemek puska-

egy-egy lövés váltásánál annyival kevésbé

mentek tovább, mert lévén,

otthagyott

ki

merre

lát,

menekülk üldözésére

—

kiált

Ratkó

—

va-

sárnap a baglyosi rezulában leszünk.

És

a

szegénylegények, a hányan voltak, annyifelé

futottak, a

katonaság pedig vaktában utánok.

FEJEZET.

XX.

(Viknyidy futása

Viknyédy Géza

a betyárok

szersmind példáját

Hány golyó

nek.

egy-egy fába,

kerülte

A

számot adott

get lés

esett.

s

hogy

járult,

volt

arra volt fordítva,

De

bizony ez

zsandárság

s

sr-

nem

meghogy

volt cse-

katonaság együtt szép

egy-egy futóra legalább öt ker-

Ffersze

könnynek,

nem

egy-

s

csapódva

feje körül

el,

se ideje

csak

üldözitl távolodjék. kély feladat.

kommandóját

követve, neki vágott a

kedve,

se

figyelme

számlálni,

is

)

hogy

éjjel

erdben

meneküHozzá-

a

az üldözés nehéznek látszott.

lövöldözés

a

nem sznt meg,

bár a

duhajok óvakodtak puskaporuk haszontalan fogyasz-

De

tásárból.

A

ki

erdben, hogy

tudta a sötét

ki ltt.

mi katona ott hagyta a fogát, biz az társa golyó-

bisától esett el.

Viknyédynek sége

járult,

ó

a

közös bajokhoz

teljesen

még egy nehéz-

ismeretlen

volt e vidéken

nem volt képes magát tájékozni. Akármerre ment, nem tudta hova fog jutni. Fogalma

s

egyáltalán

sem

volt

arról, vájjon

vagy befelé? S ha az

Még

legjobbnak

helyen

meghúznia

kifelé

erd

látszott

magát.

megy-e az véget

az

De

ér,

erdben

erdbl

hova jut? valami

ha ott virrad

jó s

a

zsandárok

nem

találnak távozni, reggel bizonyosan

És

ki vad ászszák.

Vagy kétszer merítette,

társával,

hogy

.

a

tart.

már egy-egy bokorból-

találkozott

bokorba ugró

még egyre

a puskasütögetés

mibl

a

azt a vigasztalást

szegénylegények

járatosab-

se

hogy üldözik se valami elre. Legjobb tehatolnak nagyon bátorságosan hát folyton a lövésekre fülelve, szépen óvatosan

bak, mint

Valószín,

elre tapogatózni. És úgy tett. Szeme 8

frissen járt körül az

rant,

erdben.

A

mint tova sur-

hanem

soha sem a bokrokat kereste^

tagabb

Ezek

fákat.

védve van

mellett

golyó ellen

a

hozzászokott

a sötétséghez

is.

legalább

a vas-

egy oldalon

Ha egy-egy elsütött srben, kettzött

fegyver tüze fellobbant a távol lépéssel iparkodott tova jutni.

De szik,

a lövések

nem maradtak

csak

Azt gondolta, legjobb megfordulni leni

a

s

lesz

mint a szorongatott vad, törni

a

tárban

annyit kavarog,

is

lát-

megkisér-

kordonán.

hiszen

Nem vissza,

már cly régen

hogy nemsokára virradni maga tán a harmadik ha-

jár.

Felfohászkodott

üldözi

vadászok

mert

kiindult,

a hajnalnak, s

kell

Úgy

eltte valószínnek, hogy oda jusson

honnan

megy is

s

keresztül

látszott

el.

nagyobb száma. már most megpróbálni

irányát vette a katonák

az

felé.

tehát

Óvatosan,

istenéhez

és

bukdácsolva

megfordult osont

tova,

hallgatózva s hiúz szemekkel tekintve jobbra-balra s

elre

ben,

hogy térdre nem roskadt örömévagy egy negyed órai ílystén mene-

s kis híja,

midn

els

után az

külés

lövést hallja

eldördülni a háta

mögött.

—

Megmenekültem

hangosan

könnyebb

s

—

I

lélekzettel iramodik

futásnak, a mint hirtelen fülét és vakító

— —

Jaj

I

—

!

—

félig

gyorsabb

egy pokoli detonáció

fénybe vesz

kiáltja

Jesszusz

mondja magában

el

szeme

a

éri

világa.

—

Viknyédy önkénytelenül más hang ugyanabban

és

6 és egy vadász, a

ki

egy

a

pillanatban.

Egymás egy

fa

mellett

tle

által

állanak,

majdnem

elválasztva

orra alá sü-

tötte el fegyverét,

Viknyédy mint egy macska, úgy ugrott hirtelen kezébl a puskát, gáncsot

az embernek, kicsavarja

vetve

csen

felfordítja a holtra

gyorsasággal

iramodik

Saját fegyverét soká,

cipelte

katonát, a

ijedt

maradva követte volt

hátra

a

már rég

annál

felvett

telhet

irányban tovább.

eldobta,

a katonáét

mert e

kevésbbé,

puska

Viknyédyt.

vette

t s utasítása De

ez

a

folytán ismét

kordonon

túl

se le-

meg-

tepert tulajdonosának ordítására néhány társa fordult, felkereste

böl-

ki

társait s

zbe volt

s

könnyebb ruhájában sebten törtetett elre. Fütyült utána a golyó, de nem igen figyelte hova

hull.

Egy rösös

tíz

percnyi futással

fényt

lát

az

égen,

kiért

távol

az

erdbl. VÖ-

harangszó

Hajnal volna már, hogy az ég pirosodik megszólal ?

Nem,

ez

harangszó.

nem

Tz

a hajnal pirja,

van,

a

harangot

ez

nem

félre

s a

hallik.

harang

a reggeli

verik.

Jaj,

123

ha 6 zgy

ugrással

vegyülhetne utat

nem

az

nép között.

sem

azt

ismer,

teremhetne a tznél

ott

oltó

De

s

el-

se tájat,

se

tudja hol van,

a lövé-

s

sek közelednek.

árokparton

Körülnéz,

áll,

az

— vagy

Beugrik oda,

látszik.

árkon

túl

cserjés

húsz lépésnyire tle

egy nagy keresztfa vonásai rajzolódnak le a szürkés éjszakába. Körülnéz, sok apró kereszt vet árnyékot a holdtul földre:

temetben

van.

Boldog nyugvók a föld alatt, nektek nem dobog már úgy a szívetek, mint ezé a szegény üldözött emberé, kinek már a lábai roskadoznak, tüdeje zihál, kit

a

békében

mint a vadat,

halt

pedig nem rosz-

meg.

Viknyédy

sírról -sírra

temetbl,

s

ütdik, akkor

ki

akármelyik volt közületek, a

mint

ember,

szabb ki

znek

nagy

látja,

ugorva

iparkodik csak

siettében,

mily akadályra

kijutni

mikor bele-

menekül

talál

útjában.

Egy koporsó, Szentmihály egy frissen fölhányt

Az üldözk

lovára

téve

lövései

Viknyédy megáll, körülnéz, felkapja

ban.

s

a

koporsó-

alsó faragott végét be-

kezdetlegesen összerovott koporsó födele

alá s fölfeszíti

Egy

ott

mind közelebb jönnek.

hoz támasztott keresztet illeszti a

áll

sír szélén.

a halott házát.

tisztes arcú

sz

hajú pap fekszik a koporsó-

Arcának szinte mosolygó vonalaira szeliden De emberünkre a látvány

hullanak a hold sugarai.

semmi ereje

hatással sincsen. Benne csak az mködik. Késével végig hasítja a

önfentartás halott

em-

7tA,

bcr papi ruháját, kifordítja a ruhából ból a testet, ölti

s

beleveti

a

nyitott

a

koporsó-

sírba.

Magára

koporsóba

a talárt, belefekszik a

s

lefödi

s

ma-

gát a koporsó födelével.

És

lélekzetét

visszafojtva

borzasztó

hallgatózik

menedékében. Tompán hallja a ha'-angok zúgását, tompán a puskalövéseket. Majd emberi hangokat, melyek egymást szólítják, lépteket, melyek jobban látszanak sietni e borzalmas helyrl, mint

másnnen. Aztán csend

még

—

tele az éjszakát.

Meg vagyok mentve, de olyan tördött, hogy nem

—

Nem

is

—

harang

lesz, csak a félrevert

—

sírja

Yiknyédy,

sóhajt

siet fö'kelni.

ebben a kis kunyhóigazgatja magát egy kissé. Csak

rossz fekvés esik

mondja s nyomja a vánkosa. Nem is soká tri, odanyúl s e^y kis csomag akad a kezébe. Lám, lám, mi lehet ebben? S önkényreban,

a fejét

—

—

Icnül tapogatja a csomagot.

Majd

fölkel,

a

Néma, csöndej, elhagyott a táj. keleti égen s Yiknyédy ismét

tova ballag ez

éj

után,

leveti

a

temett.

halott ruháját s óvatosan elhagyja a

A

hajnal fakad

irányt cserélve

melyhez hasonlót kalandos

rzm élt át se itthon, se küls országban. Messze járt már üldözretése helyétl, erdszé-

életében

len,

dl

utakon ballagván

a szép

szi reggel.

vetése

szerint

hagyott bevitte

két

Nem órát

krumpli földeken az

tova,

midn

kímélte a lábait is

gyalogolt

gyümölcsöt

erdbe, megsütötte

s

rávirradt s

hozzá-

egyben.

El-

böngészett,

isteni

lakomája

Tetragad egy Rákosi

J.:

A

legnagyobb bolond.

ki' k^zi lámpát.

31a, lap.

»5 Az erdben

fölszedett burgonya.

a

lett

Tüze

napot.

mellett

jól

is

magának fzni, emberrel lebbi

jövjérl.

Ez

a véletlen

A

itt

töltött

köze]

nem

tudott

hamarosan

kivánt

harmadnap egy juhásztanyára

gazda befogadta,

merészebb

nem

töltötte a

mikoi

a véletlen fog ismét dönteni legköze-

állani,

t.

s

tovább vándorolt. Tervet

volt az este,

szóba

aludt

el

pár

szemei

hetet

vitte

hunyt kilétére

mint

birkásbojtár.

s

Els

emberek közé búcsúra történt s ott fogta el t a zsandár komolyabb ok nélkül, de nem lévén semmi igazolója, komoly következútja az

ményekkel.

A

juhásztanyán vette

rotvált

arc,

ersen tett a le

a

melyen

a

le szakállát s

szakáll

a frissen

mezejének

elütött a többi rész barnájától,

legény

iránt,

bo-

a színe

gyanút kel-

a kit szakállnöveszteni küldtek

börtönbe az els kihallgatásról.

— És mi abban csomagban — kérdé, Celesztin Viknyédyt az elbeszélés e részénél. — Máig se tudom, — kérdezett. — volt

a

?

a

felel

Szórakozásból-e,

a csomag a kezemben maradt, elhoztam magammal, de felnyitni mindeddig vonakodtam. Eszem ágában sem volt szegény jó halottamat, a ki menedéket adott, meg-

ösztönszerint-e

:

Nem is bántom, hadd legyen addig nálam, míg valahogy az isten nem intéi-kcdik róla, bár a viaszkos br, a melybe takarva van, megrongyollott. Talán visszavetdöm még egyszer arra a virabolni. a

dékre,

akkor sírkövet

állítok öreg papomnak és teszem a csomagot vissza . Kiköti J A legnagyobb bolond. , s

sírjába

.

.

:

I

:

226 folytak a fogoly

Ilyen és hasonló beszélgetések

a patkány töltötte ki barátságos kö-

közt;

társak

Szépen

idt.

zeledésével, ugrándozásával a többi

meglettek volna hárman együtt, de a két

férfi

né-

hány nap múlva mégis már ismét szívesen vágyódott ki börtönébl. Örültek egymásnak, a sors furfangjainak, a melyekkel összehozta ket, de mi haszna van mindebbl, ha most meg nem mehetnek tovább,

zár alá vannak téve. Yik-

egymással

nyédynek a szakálla val ntt aggodalma a ki fölismeri,

is

kezdett kinni

Hátha

is.

is

itt

s a szakállá-

valakit,

talál

mint Bkéndy, de nem

lesz

olyan

mint Bkéndy vala? Eldgületlenség és rossz kedv költözött be a bör-

loyális,

tönbe hozzájuk

s

több-több idt töltöttek szótlanul

Patkányuk

és hallgatagon a fogolytársak. látszott a hangulat

elttük,

dozott

is

érezni

kevesebbet ugrán-

változását,

inkább gubbaszkodott a sarokban,

gazdáival versenyt búsulva. Ilyen

néma elgondolkozásból

verte

ket egy

fel

este a kulcsok csörgése.

A

rabok összenéztek.

még velk? Egy felügyel

Mi

lesz

ilyen

kés

lép a börtön-helyiségbe,

este

körül-

néz és mindent rendben látván így szól

—

Persze Celesztin rab, kövessen.

Celesztin állítja

meg

feláll

s

indulni

akar.

Egy gondolat

szándékában.

— Hová? — kérdi — Nem tudom, —

van, szedje össze s

a felügyelt. felel

ez.

—

hozza magával.

A

mi

holmija

"7 Erre Viknyédy

is

felállt

ágya szélérl.

— Nem jövök ide többé? — Nem. — Szabadon bocsájtanak? — Nem tudom. — De ilyen váratlan — — Rendeletem van. A többit megtudja vissza

hirtelen,

hova én

Celes/tinnek elszorult

pes

a

a

szíve.

Ha

szabadságra

akkor se esik könnyen elválni Viknyédytl;

viszik,

st

ott,

vis/,em.

patkányát

t

itt

még

hagyni,

ez

is

egy

kissé ké-

is

szabadul.

Hátha még nem

ellágyítani.

Kilesték a fogoly társak

barátságát és kegyetlenül

ket, tán közönséges tolvajok, rablók társafágába viszik. A mint Viknyédyre nézett, a ki szótlanul, szemében izgalommal állt ágya eltt, egy faggyúgyertya fogyatékos világításában, kitörtek a könyei, oda rohant és ráborult, s mint egy elválasztják

legény a szeretjét, úgy szorongatta a

—

Menjünk, menjünk

1

—

mond

férfiút.

a felügyel.

Celesztin szájon csókolta Vikny*dyt és kilépett a

börtönbl egy félig szoba, Viknyédy magára maradt. Nagyon, nagyon nehéz lett

félig

tornácfélébc.

a szíve,

a mint

kulcsok csörögtek, a zár becsattant börtöne

a

ajtaján.

Ágyára borult, arcát két tenyerébe szorította, hogy facsarod szívére nyomást gyakoroljon, de az

két

tenyere

is

megtcllett

vízzel

és gondolatok tengere csapott ki

De nem

:

az érzések

medrébl.

adhatta magr^t át hangulatának.

det hallott az ajtón

Beszé-

túl.

.,*

!

3l8

— Vetkzzék — felügyel — e ruhákat — E ruhákat? — rebegé Celesztin. — Szó nélkül gyorsan. — marad. — Mi végbl? — Mit kérdezget olyan sokat? Nem veszt

s öltse

szólt a

le,

fel

itt.

és

Itt

cserén, szép ruhát kap helyébe. Siessen,

a

nem érünk

rá beszélgetni.

Ennél többet Viknyédy nem

hogy gondolatának

volt,

Celesztint

benne, hogy

hallott,

de ez elég

új irányt adjon.

megfosztják

Nincs

ruháitól.

vai amiképen kihallgatták

ket

kétség s

CeÉs

lesztin ruháiban azt a végzetes levelet keresik.

hogy meg ne

lehetetlen,

találják

Villámként cikázott végig

elméjén az

következményeinek hosszú

zet

melyrl

esküvés,

Celesztin,

letes

hazafiaknak

börtön

falai

könnyelmen Menekülni

veszélybe

közt

idézte

holott

és

egész

össze-

kezébl

nem-

sora a becsü-

És

jut.

itt

ül,

a

semmit nem tehet,

senkiért

hogy

a veszedelmet,

föl

kiadta a s

,

hely-

új

Az

felfedeztetik,

a levél szól,

nemcsak

csak

sora.

.

.

a levelet

.

menteni a mit lehet: ez a gondo-

magát agyába, hatása alatt felugrik, megragadja a faggyúgyertyát és reszket kézzel

lat

fészkelte

kezdi megvilágítani a nyirkos falakat.

Szeme jelenése

ismét

ki

a patkányra esik, melyet a felügyel

elzött volt odújába a

tekintett a

tégla

s

mögötti lyukból,

magából

meg-

mely most bújt

kikelt férfiúra.

s

barátságosan

339

—

A

patkány

remény

!

—

susogja Viknyédy

arcán a

s

tüzei gyuládnak ki.

Szalmaágya székének egyik lábát óvatosan eresztékeibl

veszi

Csekély

ervel

ki-

beleereszti a patkánylyukba.

s

feszíti

ki

falból

a

a

téglát

s

egy meglehets üreg száját kapja a tégla helyébl. A fal mindenfelé meg volt fúrva patkányok által

s

a

mint

az

ágylábhal

érinti,

könnyen

hull

szerte a törmelék.

Viknyédyt mondhatlan izgalom fogta

még egy

mellé tette a gyertyát,

magát

mieltt egy óra

s

letelt,

cl.

ágylábbal

egész

Maga látja

testtel

el

benne

börtöne falában.

volt

Gyertyája homályosan

égett,

de örege

oldalait

tisztán megvilágította.

óvatosan kopogtatta végig Viknyédy a

hegy keresse magának

a helyet, a

merre

jön. Hangtaian ütések voltak ezek, vagy a

massziv, vagy

föld

volt

a

falon túl

:

falakat,

utat törfal

volt

menekülre

alig biztató helyzet.

Remegni kezdett mintha

láz

izgatottságától egész

rohanta

volna

testében,

meg, térdei roskadtak,

ajka susogott.

—

fiú

s

Isten,

is*cn!

szilajon

—

nyögte a kétségbeesett férszemei ide-oda a dohos

forogtak

üregben.

Megint a patkány lett kalauza. Ez a jó állat folyton ott sürgött- forgott körülötte, s most, mintha értené az ember szándékát, k-íparással, vinyogással iparkodik Viknyédy figyelmét magára vonni. S a mint a menekül rab rá-

»30

sarokba

néz, szapora gyorsasággal kezdi az egyik

omlott törmeléket apró lábaival kaparni.

Viknyédy

a

tenyerével

látott

hozzá

egy lyukat. Bele ereszti feszít

ismét

mozgatja, lehull egy négyszögi ábnyi

örömében

egy

s leereszkedik a csatornába.

azonban hamar észrevette, hogy

Itt

terület s

Viknyédy majd

csatornarészt fed ki a kutató eltt. felordított

letakar

s

fáját s alig

világa, a faggyú-

gyertya lángja veszélyeztetve van. igen találékonyak az emberek.

De

bajban

a

Parasztkalapja

bé-

lésébl kivette a viaszkos vásznas csomagot, fogaival felhasítja s csakhamar talál is benne, a mit keres: egy darab papirost.

A vásznon

belül fehér papiros, azontúl egy összevolt.

A

vászonba

és

göngyölt levél helyezi

A

a

mellénye

véd ernyt

fehér papirosból

vissza-

levelet jól-rosszul

zsebébe

teszi.

improvizál faggyú-

gyertyája számára és isten nevével ajakán leeresz-

hogy csak a

kedik a csatornába,

búDja

feje

lát-

szik ki.

A

bzt, a

pestist,

mely lehével fogadta, nem

érezte a merész vállalkozó

;

a rothadt,

a piszkot,

undok folyadékDt, a melybe lábai merültek, nem vette észre. Mintha szeretjére mosolyogna, úgy nézte, félig val,

mint indul eltte hív patkánya

kúszva a

sr

lében

s

félig úszva,

félkezében a gyertyá-

félkezében a két asztallábbal

ment Viknyédy,

óvatosan

gázolva

földalatti

ocsmány útveszt homályában.

tovább,

kalauza után

s

eltnt a

FEJEZET.

XXI. (A

ki*

sz5kc

Iciny.)

Per?íc Celesztin hiába szabadkozott: börtönén

egy küls szobában levetkztették prére. Elsben csak tiltakozott, de midn nadrágjára került a sor, már könyörgésre fogta a dolgot. Semmit se használt, még csak feleletre se méltatták. Mindössze annyit mondott egy mogorva túl

öreges ember, hogy ne izéljen az bat kap

fiának

kis

nem

ságából

Celesztin kopott

érte.

télire, is

úr,

szélességébl,

se

úgy

is

job-

ruhája jó lesz az

kell sokat elvenni,

se hosszú-

a mi pedig el-

esik belle, jó lesz foltnak.

Celesztin pedig kapott szép inget,

fekete nadrágot,

fehér

nyakravalót

és

cilindert

volt,

de hát nem tudták

dolom-formára

kikeményített

fehér mellényt,

acélgombos frakkot, végül is. A kezty kissé nagy

még

és

friss,

lakkcipt,

keztyt

hozták

s

a

numerusát,

úgy

csak

gondolták,

gon-

inkább

nagyobb legyen, mint kisebb, legalább felhúzhatja. A szerencsétlen fiatal ember ugyan szívesen oda adta volna az egész rágjáért, radt,

ünnepl

öltözetet ócska nad-

melyben Yiknyédy levele bevarrva ma-

de hivatalos öltözteti

nem

ismertek

ttéfát.

borbélyt

Kistafirozták,

meggubancosodott

hoztak, a

is

egy

ki

kissé

rendbe szedte. Aztán

fejét

ki-

vitték, kocsira ültették s elhajtottak vele.

Ha

az

öltöztetés

kérése

utolsó

alatt

hogy legalább niondják meg, hova

nem

kísérit

fárasztotta

viszik,

az

hanem

kérdésekkel,

hiú

volt,

most már

iparkodott magát tájékozni utcáról-utcára,

mint

a

tova vitték. Világos, a várba viszik.

nem

öltöz-

ruháitól,

hogy

Világos, nagy úr elé viszik, különben tették volna ilyen díszbe.

De

mit akarnak tle

És nem

?

meg

fosztották-e

azért

ama ruhákat? Talán

kikutassák

S

getéseiket!

mi

kihallgatták beszél-

akkor

lesz

szerencsétlen

tár-

sából ?

De

ha ez volna, ehhez nem kellene

rülményesség, ezt egyszerbben végezni.

Nem

kellett

akármi más ruha Világos,

ságosan a másik.

t

is

tin

hogy

teljesen

nem fog

ez

börtönbe. a

lehetett volna

díszbe

öltöztetni,

megtette volna.

kezükben legyen

sikerülni,

áruló, inkább keveredjék bajba,

mét

is el

t

kö-

szép szerivel akarják lefzni, barát-

kivallatni,

De

volna

ennyi

ó

nem

inkább tegyék

S már kereste szegény

feleleteket,

melyeket

esetleges

lesz is-

Celesz-

kérdésekre

adni fog.

A

kocsi megállapodása vetett

határt

gondolatai

ebbeli irányának.

Egy nagy ház eltt ki a

álltak

kocsi ajtaját, a bennülök

meg, portás nyitotta Celesztinnel

kiszáll-

:

>33

pár titkos szót szóltak a portásnak, a

egy

tak,

fényesen

a

es

kivilágított

ki

rézsut

szemben

kisérje,

felmen-

lépcsvel

hátsó lépcsre mutatott.

Arra indult

Celesztinnel

két

küls szobába befogadja ket, a kivel

tek az emeletre s a mint egy

lépnek, egy formaruhás inas

kisér ismét pár szót vált, aztán távozik. pedig Celesztinhez fordul, mondván

a két

Az

inas

tessék ide belépni.

És

az inas megnyit egy ajtót Celesztint.

csátja tárul

két

Egy kedves

Celesztin

fel

ég

gyertyája

zepén egy

A

megvilágítva.

által

szépen

szoba

szoba kö-

fehéren

mellette szék.

—

maga eltt bo-

egy karos gyertyatartó

eltt,

kis asztal,

s

kis barátságos

—

Tessék helyet foglalni,

mond

megterítve,

az inas,

—

rögtön felhordom a vacsorát, egyúttal megjelentem méltóságának.

És

azon

ezzel az inas

jöttek, el

is

az

ajtón,

a

melyen be-

tnt.

Celesztin azon kezdett töprenkedni, hogy álmodik-e vagy ébren van. Roppantul röstelte, hogy az inast le

nem

tartotta, ki

a

díván,

néhány szék

egyéb bútor; ablakon tudná,

egy

szobában,

tekint

van,

és ki

alatt

várja

t

egy

egy semmi csinos oznyeg, az Csak legalább azt

a megterített

spaléta.

Körül-

kérdezte.

szekrény,

a kis asztal

függöny hol

s

nem

ágy,

asztal,

vacsorára,

egyedül

fogja-e megenni, vagy osztozik benne vele valaki.

Szime van,

az

szép

asztalkára téved. Ott csak

porcellán

tányér,

ezüst

egy teríték kés

és

villa.

>34

szép köszörült üveg pohár,

egy üveg

egy

palaczk

kis

bor,

víz.

Mindez csak egy emberre van számítva, ez az egy ember pedig . S valami kimondhat! an vágy húzza

Celesztint

mintha

lábai

az

asztalhoz.

reszketnének,

Szédülést

gondolkozása

érez,

mintha

bizonytalan volna.

És

pohár bort. Mily isteni jut eszébe bort inni. Most, a börtön után, mintha újjászületnék tle. Lássuk csak. Az inas úgy látszik késik. Most ital

tölt s felhajt

veszi észre,

hogy két

Nem

be?

is jött

ször

egy

fél

Máskor napokig nem

I

tudja konstatálni. Beléptekor

tnt

az asztal

is

hogy az

Körülnéz. szökni

!

Ha

a szemébe.

Ha

szoba közepén van. tudná,

A

lattal.

Valóban,

fal

De

mellett

szemben lev

azzal

szép szerével hirtelen

És néz egyik

lanul.

van a szobán. Melyiken

ajtó

az

el-

asztal a

állana,

most

ajtón jött be.

meg

lehetne

ajtóról a másikra határozat-

mely szobája közvetlen környezetében észlelhet, mind jobban izgatja e gondocsönd,

hallanJ

alig

tompa robogását Egy-kett ...

.

.

s

Celesztin

ujjával az egyik ajtóra.

kiviszen ...

És

egyebet,

mint kocsik

.

Ez

az,

önkénytelen a

mely

mutat

a lakásból

szilárd léptekkel indul az ajtóhoz,

melynek kilincsére óvatosan ráteszi a kezét. Lassan, szívdobogva nyomja meg a kilincset s a mint érzi, hogy elégségesen megnyomta, hirtelen rántja fel az ajtót,

hogy

a lassannyílás nyikorgását

megelzze s szeme berepül a szobába. És Celesztin kvé meredve áll meg a küszöbön.

»35

Egy bbájos szke is

fejecskét iát mélyen, legalább

merengve,

két szoba mélységére,

maga

tosan

szinte

melyek lágyak,

édes emlék vonásait,

bána-

egy kedves ismerst, egy

nézve,

elé

barátságosak

már magukban s melyek gyenge világítás mellett, elmereng buslakodáslan igézk és meghatók.

nem képes egy lépést tovább tenni s nem engedi hátrálni se, keze

Celesztin

valamely

hatalom

odaszegezve marad a kilincsen,

ajka reszketegen

de nem szóra; két szeme odatapad

nyúlik

ki,

vonzó

arcra,

a

mely mozdulatlanul marad.

lassan tér magához ámulatából s akhogy egy tükörrel áll szemben, a melynek sima lapja neki azt a bájos fejecskét mu-

Celesztin

kor

látja,

tatja.

Egy

fiatal

búsan néz bos,

leány

ül

könny, szép

van gondolkozva kinyilt

egy

s

s

fehér

nem

hogy az

képének

el

ajtó

küszöbön,

a

pihen

tükörben

a

s

ha-

Mélyen

ruhára.

báli

veszi észre,

oldalán

kiterített

ember megállt

fiatal

az

lebilincselve

a szobácska egyik

szemben lev ágyra

át a

másától.

Viszont

Celesztin

se

menjen-e tovább,

tudja,

meneküljön-e vissza? Vágya ösztönzi Hiszen az itthon

is

a fiatal

van

itt:

leány

neki

a

ismerse,

szólásra. s

nyilván

az tudna neki felvilágosítást adni

rejtelmes helyzetérl.

E

gondolat dönt, Celesztin megszólal.

— Kisasszony, — ábrándozó lányka fölrezzen. — Ki — kérdi az

szól fojtott

az

?

ajtó

hangon,

felé

mire az

irányozva

a

:

336 fejét,

aztán egy halk sikoltással

s

molyról, a melyen

felszökik a zsá-

vérvörösre pirul.

s

ült,

— Ön uram, önl — mondja roppant zavarban. — Igen, én vagyok, — — És hogyan jön — kérdi mit keres szaporán egymásután a — Ügy hoztak Hogy mit keresek? Azt — rebegé magam szeretném A leány nem — Ön nyilván papa vendége egy rossz feleli

Celesztin,

ide,

itt?

lány.

ide.

Celesztin.

tudni,

is

érti

a helyzetet.

a

tréfát

s

enged meg magának,

—

folytatja

a

szke

fejecske.

— A papa vendége? — kérdi Celesztin. — Az meglehet. De mibl a rossz tréfa? — Hogy jutna önnek máskülönben eszébe, hogy szobámba lépjen így — Ah, ez a kegyed szobája! Igazán nem tudáll

a

I

tam. Bocsánatot kérek. Celesztin

még mindig

a

küszöbön

áll

s

egyik

zavarból a másikba bonyolódott.

—

hiszi,

Az nem

latot tett, hát

Én

szép uram, a mit ön mvel.

a miért egyszer

meg

is

nekem egy becses engedhet magának

Ön

azt

szolgáakármit.

jobb véleménynyel voltam ön fell.

—

natot,

Oh

bocsánatot kérek, ezerszer kérek bocsá-

drága

kisasszony,

—

mond

Celesztin,

a

leányhoz lép, megcsókolja a kezét és folytatja

—

Kegyed még emlékezik reám! Ez igen szép kegyedtl s nekem visszaadja lélekjelenlétemet. Higyje meg, egy szót sem értek abból, a mi szemrehányást nekem tesz s legyen meggyzdve, hogy

»37

ha olyan helyen vag^'ok, a hol nem volna

szabad

lennem, ha úgy viselem magam, hogy másnak szom, mint a mi vagyok nem tehetek róla, :

én vagyok az oka. Hiszen azon

kívül,

lát-

nem

hogy ez

a

kegyed szobája, azt sem tudom, hol vagyok, azt sem tudom, mért vagyok itt.

A

leányka csodálkozva

nézett a

fiatal

emberre,

csodálkozva és némi félelemmel. Azt kezdte hinni,

hogy meg van háborodva. tatja

De

a

ember

fiatal

foly-

:

—

Hgy

perccel

badba,

ez

eltt

minthogy

kivánságom,

nem

innen

is

volt

forróbb

kijuthassak

a

sza-

nyitottam ki, mert de most már nem megyek addig, a míg a kegyed bocsánatát is magamez ajtót

is

csak

azt hittem, kijutok rajta

mal

—

nem

azért

;

vihetem.

Ne

vegye rossz néven a

kifejezést,

oly zavartan beszél, hogy semmiképen

de ön

nem tudom

megérteni.

—

Én

úgy vagyok félig-meddig, semmit sem

is

értcK egy óra óta, a mi velem történik,

nem

tu-

dom, álmodom-e, vagy bvös hatalmak játszanak Ha különben nem tudnám, ho^ józan eszem

velem.

birtokában vagyok, azt hinném,

hogy meg vagyok

bolondulva.

— — — — — —

De

hát miért jött ide?

Nem

tudom.

Kit keres itt?

Senkit é$ kegyedet találom.

Valami

szándékának

Nincs semmi

mégis csak

a világon. Itt

kell lenni ?

vagyok, mert ide

!

138

egy szobába vezettek

hoztak,

hogy tessék

megjelentik ittlétemet

— — — — —

Az

s

ott azt

mondták,

várni, mindjárt felhozzák a vacsorát s

méltóságának.

a papa.

Meglehet.

És aztán? Felhozták a vacsorát? nem, de már meg van terítve. Hol?

Még

—

Itt

A

kis

a mellékszobában,

leány

kinézett

s

csodálkozva

monda:

ám

az

— És papa már volt? — joly kérdezve. — Még nem. — S mi okból be az én szobámba? — Nem tudtam, hogy a kegyedé. — Tehát e szobába? — Meg akartam szökni. — Szökni? Miért? Vétett valamit? — Igazság szerint nem vétettem semmit. — Nos, tehát? — Mégis, idejövetelem körülményei — — Mly körülmények? Végre öltözetén a

tata

itt

jött

lá-

is,

tom, hogy ön bálba

— — — —

is

;

jött.

Bálba? Nos, igen, a papa báljába.

A

papa báljába?

Igen. Látja, ott az ágyon hever az én

de egy

kissé fájt a fejem,

nem akartam

venni a bálban.

—

Az

istenért, azt csak

önkéntelen a

fiatal

ember.

nem

teszi

I

—

ruhám részi

kiált fel

r

!

239

A

— —

leány elpirult

s lesütötte két

szemét.

Fejfájásom már megsznt.

Azt igazán okosan

tette,

— mond

Czelesztin

egészen megfelejtkezve helyzetérl.

És

—

a lányka

még jobban

De

mit

ön,

fog

elpirult.

most már ön

tenni?

—

monda.

—

Azt megint nem tudom. Ha csakugyan a papa báljára hoztak ide, akkor kétségkívül részt veszek én

— —

a mulatságon.

is

És már nem szökik?

Nem

tudom, nem volna-e jobb mégis szökni.

Ha kegyed

—

ismerné egész helyzetemet

—

Talán leróhatnám tartozásomat.

— Nem, jobb szeretem, ha adósom marad. — De mégis mondja Ez találkozás rendkülönös. — Lépteket — Az — Nyilván vacsorát hozza az üzenetet 6 méltóságától. — Lépjen Lássuk, mit üzen *6 méltóa

el.

kívül

hallok.

inas

a

Igaz.

És

sága*.

és

ki.

a

kedves

leány

szelíden

kihárítoíta

Celcsztint szobájából s betette utána az ajtót.

E nagy

pillanatban lépett a másik ajtón az tálcával,

tak. Baljában

inas egy melyen különféle hideg ételek vol-

szamovárt hozott,

melybl

a frissen

leforrázott thea párája gomolygott ki.

—

el

O

méltósága engedelmet kér,

még nagyon

van foglalva, méltóztassék megvacsorálni

elj maga

is.

;

utóbb

:

240 Így szólt az inas

és

kezdett

Celesztinnek

fel-

szolgálni.

— —

Barátom, ha más parancsa nycn nélkülözöm szolgálatát.

A

minden szükségest

készít

E

—

kell

az

oda

inas,

másik

a

a kis

ajtó, s

leány kiszól

mondja meg a komornának, addig nem jönnie, a míg nem csengetek. Pál,

Pál kiment s

mond

távozni készül.

s

megnyílik

pillanatban

szke

—

mint parancsolja,

köny-

nincs, én

a kis leány kitárta

s

a küszöbön most

Celesztin kis leányra.

újra

Ez

szobája

ajtaját

meg.

állt

zavarba

jött

intett neki

s

gyáván nézett a

Nos,

így szólt:

s

sék! És az asztalra mutatott, mely mellett a

tesfiatal

ember ügyetlen kényszerséggel, gépiesen helyet foglalt.

—

zony

Istenem, isten

—

így kiálta

nem tudom, mi

álom-e

mindaz,

a

min

—

végre,

én bi-

magamhoz, hogy nem

tizedszer teszem a kérdést

mentem. Az,

fel

történik velem. Legalább

egy

óra

keresztül

óta

— az hogy ön — mond leány. álom, az — Nagyobb bizonyosság okáért nem osztaná

nem

itt

ül,

tiszta valóság,

meg velem

vacsorálni

készül,

a

a vacsorát?

—

Köszönöm. Ez az ön vacsorája. Celesztin felállt és oda lépett a leányhoz. Nem, egy csepp kedvem sincsen most enni. Tele vagyok izgalommal. Úgy rémlik, hogy már

—

egy

félórája

élvezem nagysád szeretetreméltó

tár-

J{áborúlt a fiatal emberre. Rákosi J,:

A

legnagyobb bolond.

333- 'ap-

>4«

saságát,

beszélek,

beszélek,

egy óra óta töröm

mind abból,

s

még

a fejemet,

min

a

sem

sem.mit

tudok.

—

Ugy vagyok én

Kegyed rám csodásan

—

is,

mint

felel,

mond

a

—

olyan

«nem-tudom-

egyszeri

az

leány.

ha kérdezem,

nyitja az ajtót s

ember».

— Ha nincs ellenére, kezdjük újra kérdéseket. — van. — Tehát. — Mért ön ide? — Nem tudom. — Már megint! — De hiszen azt sem tudom, hol vagyok — Nem tudja? — Nem tudom. Felöltöztettek, kocsiba a

Jól

jött

1

tettek,

ide hoztak, bevezettek, azt mondták, tessék vacso-

míg méltósága bej, én kinyitok egy hogy megszökjem, s ez ajtón belül kegyedet

rálni,

lom.

gyok,

De

azt

ki

az az

sem tudom,

kik hoztak

ide,

ajtót,

talá-

hol va-

méltósága, mért kell vacsorálnom,

mi lesz ha megvacsoráltam,

Én nem

s

nagy-

miért találom

magamtól,

min-

dent csak úgy tettek velem mások. A kis leány bámulva hallgatta e beszédet.

Nem

sádot

itt.

értette ugyan,

tettem semmit

de kezdte

hinni,

hogy

a fiatal

em-

ber igaz9t beszél.

—

És honnan hozták önt ide?

Celesztin

körülnézett

és

lejebb

szállított

gon monda:

- A Ráköti

börtönbl. J

:

A

legnagyobb bolond

i6

han-

342

A

kis

leány arcára ijedtség

szállt.

— A börtönbl! — monda, — börtönbl? börtönben? És mért ön — Egy oktalanság szándékosan fogattam magamat. — Hogy lehet az — Valakinek nyomára akartam akadni, mikor már minden más módot kimerítettem, erre vetemedtem — — Tehát nem követett semmi — olyat? — Nem kisasszony, semmit. — Hála — mond leány fölfohász— kodva. Ügy megijedtem, istenem, most olyan a

a

volt

miatt,

el

?

a

s

el

isten!

a

könnyen kerül az ember szerencsétlenségbe. jöjjön, vacsorázzék, a

börtön

asztala

után

jól

No fog

esni.

S

ezzel odalépett

az asztalhoz és kitöltött

egy

csésze theát.

Celesztinnek pedig gyengén könnybe lábbadtak a szemei, szintén az asztalhoz lépett zel fogta kolta,

meg

szke

«

s

reszket kézmegcsó-

leány kezét,

mire a leány ismét elpirult

gon monda:

—

a kis

s

remeg

han-

ejnye, mit csinál kegyed!*

Istenem, kegyedben annyi kedves jóság van,

én pedig olyan érzékeny természet vagyok. Egéel vagyok telve megindulással. Valami úgy dagadoz a szívemben s úgy ösztökél, hogy mondjak valami nagyon illt és találót, de a helyzet olyan együgyvé tesz, hogy jobb szeretném magamat elsírni mint egy kis gyermek. Ne ítéljen

szen

meg kegyed

ezért rosszul.

a+3

— ez

meg nekem is a szemembe ment gz, mond a kis leány s elfordul

most

Ej,

— zsebkendjével forró gzt; — forró

a

és kicsi

két szép

kitörli

szemébl

úgy rám ijesztett azzal a börtönnel, hogy szinte most is dobog a szívem.

azt a

s

CzelesztJn a

hideg pecsenyével

és

a

kinálni

aztán elkezdte vendégét

le is ült,

ki

nyel

székkel

sietett

kinálni

;

lányt,

kis

sütemény-

megcukrozta

hogy

theáját, adott neki rumot, szóval kiszolgálta, a

szegény Celesztinnek csak

a

gyönyörségtl.

A

úgy ugrosott a szíve azonban bús

lány arca

kis

maradt.

—

Igazán,

visszatérni,

tetlennek

jon

—

minden bizalmam, bátorságom kezd

mond

Celesztin.

—

Szinte

lehe-

hogy bármi kellemetlenség vármin pedig keresztül mentem, azért

tartom,

A

rám.

ezerszeresen kárpótolva vagyok.

És ismét csókolja.

keze után nyúlt, hogy meg-

a kis leány

De

a kis lány ezúttal

nem

oda a

adta

kezét.

— monda, önnek meg — Nem, nem, — —

Mieltt még

—

akarom megtudni, Attól

hs:

kell

beszélgetnénk,

tudnia,

mond míg nem

—

hogy hol van.

Celesztin,

okvetlen

—

nem

szükséges.

félek, úgy járok, mint a tündérmesében a mikor nem tudott már kíváncsiságának ellent-

állani

nak,

a

tovább

s

a

megkérdezte tündérségnek,

a titkot, a

vége

lett a

boldogságnak.

varázs-

Én most

már nem gondolok azzal, a mi volt, azzal sem a lesz, föltéve, hogy kegyed megengedi, tcvé hozzá, látván, hogy az fölülkereked vidámmi

—

i6«

:

^44

nem ragad

sága

a kis tündérre, a ki

arra

el

t

így fölvillanyozta.

—

mal,

ellenkezleg,

Én,

—

mond

vagyok

tele

—

a leány,

s

önnek

lennie mindenre. Ki tudja, van-e

rajtam

kívül,

egy

kivel

egykor össze, még egy kell

barátja.

készülve

önnek e házban az

hozta

utcán

Önnek

tehát

meg

ismernie helyzetét, készületlen ne találja semmi.

Hogy mért hozták gányából egy pes

véletlen

aggodalom-

el kell

kitalálni.

önt ide, egy börtön sötét ma-

elkel bálba: azt nem vagyok kéDe tudja meg, ön az ország polgári

kormányzójának a házában van,

a ki

ma

fényes

melyen a legelbbkel uraságok veszén e kormányzó leánya vagyok.

bált rendez,

nek részt

;

Celesztin,

mintha

villám

a

volna

csapott

le

eltte, meg volt semmisítve. Zavarában a szalvétával megtörölte a száját, lassan felállt székében s hebegé

— Bocsánatot leány — Én kérek

A

is

kérek.

felállt.

öntl

bocsánatot,

mert

tudom,

hogy beszélgetésünk, ha mindezt korábban elmondom, egészen más fordulatot vesz vala. De ne aggódjék.

szerettem

Én nem

foglalkozom politikával és jobb

volna e találkozásnak

felvilágosítás

nélkül

;

de

az

is

véget

ön érdeke

vetni e kivánta,

hogy helyzete fell kétségben ne maradjon. Tudom, hogy ön most már más szemmel néz engem mikor a medve körmei köis, mint akkor nézett, zül kiszabadította kis testvéremet s mint nézett,

míg nem tudta, hol van s ki vagyok én mind nem baj, ha önnek javára válik.

is.

De

a

ez

:

a45 Celesztin szólni akart, a leány folytatá

— A

melybl

Én

is fájna.

Beszélgetésünk

ne szóljon.

Csitt,

hang,

véget

ért.

nekem

nekem

folytatnók,

tudom, mily szemmel néznek «önök»

tán egy« minket*. Igaz, hogy engem tán szívem, ügyüségem, e két fogalom, e két tábor közé állít; de mindazok, a kiket szeretek, a kikhez természetes

kötelékekkel

vagyok,

csatolva

csak

az

egyik

oda tartozom tehát én is. Isten vigyázzon Remélem ugyan, hogy nem

táborban vannak,

—

önnel lesz

1

mitl

de

tartania,

azért

óvatos legyen. Isten

önnel.

A

—

kis

leány kezét nyujtá a

embernek.

fiatal

És nem fogom kegyedet többé

látni ?

— he-

begé Celesztin az oda nyújtott kezet megcsókolva.

—

Ott leszek én

mosolyogva, ajtaja

de

is

a bálban,

méla tekintettel

—

-

s

mond

a leány

eltnt szobája

mögött.

Celesztin pedig magára maradt kétségek és civakodó indulatok martalékának. A leány, a bál, az a

mi vele történt

ostromolták

t

s

s

a

mi

történni

szinte fellélegzett,

késn

az inas ismét jött jelenteni,

kéreti

t, lenne

a

Egy szke

bánatos

szíves a

terembe

fohászszal

vett

felváltva

fog,

mikor, már jó

hogy

méltósága

jönni.

Celesztin

leány ajtajától és követte az inast.

búcsút

XXll.

FEJEZET.

(A kormányt ó úr

bál j in.)

A

kormányzó fénycsen kivilágított termeibe fényes társaság gylt össze, fényes az egyenruháktól, fényes a rendjelektl, fényes mind állásánál fogva. A kormányzó sugárzó arccal fogadta vendégeit s neje

legszeretetreméltóbb háziasszony szerepét

a

tapintattal vitte.

A

tátsaság nagyobb része férfiak-

töltött

kevesebb számú hölgy külön két szalont meg illatszerrel és abroncsos, nagy terje-

delm

díszruháival.

ból

a

állt,

A társaságot

hír,

melyet

mulatságra

mvé-

feltnést

keltett

élénken foglalkoztatta két

suttogva adtak tovább a vendégek.

Az szek

egyik az, hogy az hivatalosak

is

Pipiske kisasszony

is

s

elkel nagy

a

meg

fog jelenni.

E

rejtélyes

iránt nagy volt a kíváncsiság, mivel más színésznk szokásával ellenkezleg se kalandjainak, se fényzésének, se udvarlóinak, se semmi dolgának

színészn

hírével

nem

foglalkoztatta a világot. Beszéltek róla

sokan, de kevesen ismerték.

Igen szerencsés gon-

dolatnak tartották a kormányzótól, a bálba.

Most majd

visszavonultat.

hogy meghívta

kinézik belle, mért játszsza a

Megesik

tán,

hogy közelrl nem oly

szép mint este és ezt iparkodik

takarni,

vagy tán

'47

együgy,

azért

a

kerüli

tán

ki

A a

kell

ezt ez alkalommal

s

lehet fürkészni.

másik hír

még érdekesebb több

nemze^-i arisztokrácia

lenni a bálon.

van.

Okának

társaságot.

lenni e különös magaviseletnek

Ha

Ennek már

ez osztály,

diplomatikus oly sikere

estélyt:

a

lesz

is

politikai

meg

hogy

tog je-

jelentsége

is

mely ridegen tartózkodik a

a

körök társaságától,

hivatalos

volt. Beszélik,

tagja

ez

fölkeres

egy quasi

feltnést fog kelteni, ez

kormányzónak, a mely további

karrierje elé beláthatlan pcrspektivát fog nyitni.

Ehhez képest vegyes érzésekkel beszéltek máról. Csodálattal

a thé-

és elragadtatással a jó barátok,

rosszul palástolt boszusággal az irigyek.

A kormányzó boldogan, egy diplomatához mármár szinte nem ill nyilt örömmel fogadta a célzásokat vendégeitl. Nem cáfolt meg semmit, de nem is dicsekedett semmivel. Meglehet, hogy eljönnek, nagyon kedves lesz, ha megjelennek; nem valószín, de nem is lehetetlen; hajönnek, nyilván magasabb célokért teszik totta cl

a

s

több

efFéle

kifejezésekkel

dolog tüzetesebb feszegetését.

mily óvatos

volt

beszédében, jó

kedve,

De

hárí-

bár-

csaknem

lármás magaviselete mutatta, hogy úszik a gyönyörben, hogy nagy

diadalt

élvez,

hogy vendégeinek

álmélkodása jogosult.

Ellenkezleg viselte magát neje a hölgyekkel szemben. Magában örvendett férje örömén, de nyilatkozataiban óvatosság nélkül szerény volt és nyilt.

A

kérdéses vendégeket várják, megjelenésük be van

jelentve,

felettébb örvend éten, férje nagy súlyt

;

i4«

is

fektet a dologra

háziasszony

csak

vendége

férje politikus,

és

míg 6 maga

nem kedvesebb

neki

egyik

mindannyinak egyformán

másiknál,

Ezt nyájas

örül. rült

a

de

;

s

elzékeny magaviseletével

sike-

kimutatni úgy, hogy a hölgyek körében el-

is

fogulatlanabb volt a beszélgetés, mint az urak közt,

midn

Pipiskét jelentik.

A

kormányzó elejbe megy egész a kocsiig, mivel tudja, hogy Pipiske egyedül j. Ezt színészn teheti, más nem. Karjára ölti a szép leányt és fölvezeti a lépcsn, be a termekbe, a hol a kiváncsiak sorfalba állottak nézni az érdekes jövevényt.

Pipiske szíve dobogott, valami

de külseje nem

küdt a keblén, félsötét

Nem

pompás selyem ruhában

semmit

el

jelent

meg.

fog táncolni! suttogták a táncraváró

Hajában akkori

lidércnyomás feárult

fiatalok.

melyet

fejér rózsa volt a fejdíszen kívül,

idben

a

két oldalt széles frizura kiegészí-

tésére viseltek. Ékszer fülbevalóin és egy sima kar-

semmi sem volt rajta. Egész megkelmében pompás, de díszí-

perecen kívül

jelenése igen díszes,

tésben szegényes volt.

Mosolyogva ment tova a kormányzó karján s elkelen, csak kevéssé lányosan fogadta egyes ismeretlenek önkéntelen köszöntését.

A

következ kis párbeszéd a kormányzó közt:

lépcsn

Pipiske s

— — —

arról

a

folyt

le

Nos,

el

Nem

tudom. Megígérte, de hogy megtartja-e:

nem

felelhetek.

Itt

fog jönni

?

—

van, vacsorál.

A

És az én emberem? mint

a

gróf az

egyik

!

»49 ajtón belép, az

ön embere

a

szemben levn meg-

jelen.

— — —

Jaj

be nagyon kalmárosan megy a dolog.

De

biztosan

Vezessen kérem nejéhez és mutasson be.

Ez meg ról,

is

melyen

történt s a háziasszony a nagy divántrónolt,

felkelt

a

bemutatás

Pipiskével egy kisebb divánra ment,

után

elbb

t

s

né-

hány elkel hölgynek bemutatván.

—

A

Örvendek kisasszony, hogy megismertem. kegyed mvészetében sokat gyönyörködtünk,

mond

— —

—

a

kormányzó

E

szerint sokat járnak színházba.

neje.

Majd minden este ott vagyunk, ha a gyermekek vagy épen más ok vissza nem tart. Én is meg Klemmi leányom is semmit sem tudunk élvezetesebbet, mint a jó színi eladást.

—

Igazán szerencsés vagyok, hog} örömeikhez já-

rulhatok.

Megengedi, hogy ebbl bátorságot veszek

magamnak egy

— —

Oh

kérésre.

istenem, e nélkül isi

Arra szeretnék engedelmet kérni, hogy ez természetesen a mennyiben háziasszony tisztét nem csorbítja, lehetleg a körében töltestét

—

—

sem. Senki

nélkül

kénytelen

voltam

állásom különféle szabadságokat

jönni,

megenged,

s

bár

mégis

bátorságosabban érzem magam.

—

Oh

kisasszony, szíves

És kezet a

örömmel veszem.

szorítottak.

Egy

általános

mely

a beszélgetést félbeszakította.

mozgalom

keletkezett a termekben,

A

háziasszony

250 elfoglalta ismét szalonjában a fhelyet.

közelben jelölvén

egy

feltartóztatta

Pipiskének

egy széket, de a színésznt

ki

a ki bemutattatta magát.

tiszt,

ország katonai kormányzója, a fherceg ér-

Az

kezett a bálba, ez keltette a mozgalmat.

A

jobbján

háziúr

hideg

termekbe

a

lépett

a ki teljes életében

alak,

feszes

a

nagy szerepet

ját-

szott, és mindig bizalom és rokonszenv nélkül. A fherceg megérkezésével megszólalt a zene

de

is,

A

a

mindenki várakozott.

tánc megkezdésére

háziasszony fölemelkedett helyébl,

hölgyek

a

mind tiszteletteljes állást foglaltak, midn a magas vendég szalonukba lépett. A fherceg kezet nyújtott a polgári kormányzó nejének, pár elismer szót ejtett.

—

A

tessék megindítani

Tessék kérem,

a

táncot.

háziasszony e felszólításra elfogadta egy

tiszt karját s

keringzött,

mire többen

hogy

azonban,

nélkül

Mindenki, úgy

volna.

fherceg

fiatal

a táncterembe távozott, a hol körül-

jelenléte

is

tánc

a

látszik,

által,

táncra

kerekedtek a

általánosabb

lett

kötve érezte magát a

vagy vártak valamire, a

nem szívesen mulasztottak volna el. Ez alatt a házigazda bemutatta a fhercegnek

mit

Pipiske kisasszonyt. Pipiske

némáfl

magát.

—

Örvendek,

hangon, örvend.

a

s

tiszteletteljesen

— mond

a

mely csakugyan

meg

fherceg, de nem oly elárulta volna, hogy

— Kegyed igen csinosan

folytatá németül.

hajtotta

játszik komédiát,

—

>5'

— — —

úr hangja s magatartása

által.

Ah, és mit akar ezzel mondani

Semmikép

se többet,

el-

az

érintve

kellemetlenül

Pipiske,

kéntelenül

kel

— mond ön-

Igen fenség, de csak a deszkákon,

?

—

mint illend,

feleli

Pipiske.

A

fherceg boszusan

még egy megjegyzést

nedvesítette

meg

ajakát s

kockáztatott,

míg

a

házi-

gazdát majd kiverte a forróság.

— —

Maga +alán benszülött ? Ép oly kevéssé mint császári

fenséged

csak jött-ment vagyok ez országban, mint

öbbi

—

s

a

színésztársaim.

Se

baj, kisasszony, se baj,

szerencsétlen

tánczterem

felé,

Kleine

kei ne

ist

(A

sie.»

— mond

házigazdával

Deutsche,

es

is

fherceg

a

tovább indulva

német szavakat monda.

e

a

«Die frisst

scheint, sie

nem német, hanem úgy

kicsike

én

;

— mint —

látszik

németfaló.)

Pipiske pedig magára maradva

nem

tudott magá-

nak merészségérl számot adni. Valamely szédület fogta

el

s

önkéntelenül bocsátkozott

e

kis szóbeli

nem

párbajba, melynek szerencsére más tanú' a

mint a házigazda,

a

ki

volt,

tekintetével

kétségbeesett

ostromolta a merész leányt, de, fájdalom,

nem

vé-

tetett észre.

A

fherceg

karján

hozta

helyére Ültette

körül ment a táncteremben s onnan vissza s

a

háziasszonyt

a

nk

egy éltesebb hölgyekbl

közé,

álló cso-

porthoz fordult. Pipiske pedig felhasználta az alkalmat

:

a

házi-

15*

asszonyhoz közeledett,

épen egy szép,

a kinél

is sugárzó szke leány Leányom Klemmi, Pipiske

ságában

—

ifjú-

tisztelgett.

kisasszony

a háziasszony, a két fiatal teremtést

—

szólt

egymásnak be-

mutatva.

— Pipiske! Én

igen

vallom,

nem

lök.

valami, a

szólt

Klemmi.

— Oh mennyire örü-

sren látom kegyedet játszani, annyira

szép

igen

de megmint más

játéka,

mirl számot sem tudok magamnak

adni,

úgy vonz kegyedhez. Kegyed a színpadon nem úgy játszik, mint más színésznk. Én azt, a mit ábrázol,

nem tudom elválasztani a kegyed személyétl. Mindig úgy tetszik, mintha igazán a saját sorsa volna, a min sír és búsul. S hozzá mindig szomorú darabokban játszik. De bocsánat kritizálásoha

somért, az igazság az, hogy titkon régen vágytam

kegyedet megismerni,

s

nagyon

jól esik,

hogy most

Én nem

is tudom mért, a papa, hogy kegyed itt lesz. S képzelje, kis híja, hogy cl nem maradtam a mulatságról. Jaj, be megbántam volna

alkalmam van reá.

mama nem

is

mondták,

—

Pipiske csak ámult és hallgatta, mint csergedezik c kis lányból a szó. Valónak s

kell lenni, a

a mi így kifakad a szivébl,

nem

mit

mond

lehet más, mint

régen felhalmozódott vágyakozások tömege.

Meg-

szorította tehát a kezét.

—

Köszönöm

hogy egy

nagysád.

jóságát

jó szívben ilyen

Igazán

érzéseket

örülök,

sikerült ger-

jesztenem. Szívesen felajánlom magamat; parancsoljon velem, a mikor tetszik

—

Oh

be

jó

kegyed

I

s

a

miben kedve

tartja.

Én mindig mondtam

a

*53

hogy össze fogunk még az

mamának. Meglássa, este barátkozni. félbeszakíttattak.

Itt

Egy

termeken

inas sietett végig a

a háziurat ke-

Mint a futó tz járta be a szobákat, hogy Szanday Elemér gróf érkezett meg két barátjával. A vendégek siettek az els szobákba s a termek e

resve.

része csakhamar megtelt a kiváncsiakkal.

A

kormányzó pedig

sietett új

vendégei

elé.

Amit

Pipiske elrontott, majd helyre hozzák most a jöve-

vények.

— fiatal

Pál,

— mond —

embert

a kormányzó,

— kéretem

azt a

ellenkez

ajtón.

és Pál távozott az

is

s Klemmifherceg kevés

Pipiske szintén észrevette a mozgalmat vel

háziasszony

a

mellé

A

ült.

figyelemben részesítette a dolgot társaság központja

s

maradt

volt s

egy másik hölgyis

a háziasszony

szalonjában.

érdekes

Pipiske szivébe pillantást

utolsó

idkben

bizonyos volt.

nem

Külseje

vetni.

volna

e

percben egy

árul el semmit.

Az

szándékai, állása,

foglalkozása egy

önuralomra taníták t,

melyre szüksége

Hiszen azért ment az idegen színpadra, azért

hogy baCelesztint visszaadja anyjának. Se hírt,

kötött ismeretségeket, azért jött e bálba, rátját,

a jó

se dicsséget, se mulatságot, se anyagi hasznot keresett.

dorta t,

A

medvehajtó végzetes

bajba sodorta jóltevjét:

badulni, ez volt a

dolg-^nak jelen ide, a

kormányzó

célja.

végs

Ezért adott

stádiuma volt

báljára gróf

nem

levele bajba so-

ebbl

kisza-

— mi az — légyottot a

Szanday Elemérnek,

!

»54 a

nevírl

különben csak

kit

Ez

isn\ert.

Ha

a

gróf

nem

is

és

«

tolakodásairól)*

érdekelte

t

c pillanat-

lesztin

Rangosabban kezdett dobogni, Ceviszontlátása s az érdekldés, melyet ehhez

kötött,

okozta

ban.

szíve

e dobogást,

s

tényleg,

míg az

a

egész társaság szeme a fajtó felé fordult, a melyen a grófnak kellé jönnie, addig

ban kereste az

ajtót:

az ellenkez irány-

annak

ott

kell jönnie, a kit

vár.

így történt, hogy észre sem vette, mint lépett be az ajtón Elemér gróf két barátja társaságában s

mint ment fürkészve tova,

sem méltatva

még

csak köszöntésre

a házigazdát, a ki az ajtóban kívánta

fogadni a grófékat.

Elemér gróf könnyen, ruganyosan, de fölöttébb testtartással, kissé homlokba lógó, az ember azt hinné : rendetlen hajjal ment végig a vendégek során. Arca a szokottnál is, ha lehet halványabb volt, szemében, mely máskor álmatag és csöndes volt, parázstz látszott égni. Terembl terembe menve jutott el a szalonig, a hanyag

hol a hölgyek ültek, figyelmére senkit se méltatva. Itt,

körülnézve, lépteit

a

háziasszony

felé

irá-

nyozva, eltte könnyedén meghajlik.

— Asszonyom E

szóra fordult oda Pipiske, a

balján ült s a hirtelen dulatával kapja

meg

rémülten

néz

rul

s

mekkorát dobbant

ki

a háziasszony

ijedelem önkéntelen

moz-

Evelin kezét, arczára láng bokörül,

nem

hallották-e meg,

a szive.

— Ez, — suttogja magában, — ez

a Szanday

Elemér

!

:

»55 gróf, ez a halvány ez,

arc, ez

a

—

sápadt kép,

ez

—

oh

És

mely keblét

görcs,

a

mintha kikapcsolódott volna

s

—

még nem

lám

is

sem venné

a

megismert,

kicsike

a

beszéltünk egymással,

háziasszonyhoz

gróf a

ha a gróf

ki,

tlzi.

Szervusz Pipiske,

pedig

meg-

Pipiske magáról

feledkezve elkeseredett hahotába tör

meg nem

egyszerre

szorította,

fordulva,

mintha

s

megbotránkozás százféle

kel a társaság tagjai

— szólt

jeleit,

a

észre

melyek-

benyomásuknak c szók

halla-

tára kifejezést adtak, folytatá

—

egy

— —

a

No, de

isteni

Uram

I

—

s

s

együtt tölteni.

kiáltá Pipiske felugorva.

—

mond

Pipiske dereka után kap.

Hozzám ne

nyúljon, nyomorult

mond

fellépés

és

—

—

roskadozó

a

Bocsánat asszonyom,

son hálámra érte Segítség!

véhez kap

s

I

reszket

háziasszony

lábakkal,

hogy ön szerzé nekünk

—

ismersek vagyunk

ma

Uram,

ajakkal

—

régi jó

Nono, semmi bolondság, kics'kém,

gróf

— —

is

így

éjszakát fogunk

—

— mond

uram,

a gróf,

—

mily

— tudom

c kedves alkalmat, számít-

1

—

kiált a

ingadozva

háziasszony, félkézzel szí-

siet el a

helyrl, a hol

állt,

hogy öt-hat lépés után egy karosszékbe roskadjon ájuitan. Evelin

rémülten utána ment, az egész tár-

saság tanácstalanul kapkodott, a

asszonyhoz közeledett a botrányra.

s

fherceg

csak most

lett

a

házi-

figyelmessé

:

256 Pipiskét szédít

hoz lépett

—

s

izgalom fogta

Uram, ön egy nyomorult, egy gyáva, ön egy

nem

részeg botránycsináló,

nem

Elemér gróf-

el.

így szólt

is

még

gentleman,

csak

férfi.

Elemér gróf

e szókra

ságból rázatott

volna

mintha

Mély

fel.

álomból,

kábult-

halványságü

két

gyenge pirosság leheldött, szemei fény-

orcájára

lettek rémesen.

A

beszédben

megelzte

azonban

egy

másik

hang.

— —

Pipiske, Pipiske kisasszony!

—

kiálta

egy

fiatal

ember, a vendégeken keresztültörve.

—

Celesztin, Celesztin!

kiáltja

Pipiske azon a

penetráns hangon, melyen közönségét szíven szokta a színházban,

találni

a

és

fiatal

emberre borul

s

görcsös zokogásra fakad.

—

Ez

gyalázat uram, ön másodszor támadja

e nt, e védtelen leányt becsületében

—

fiatal

ki

vidéki

komédiás,

aztán

eladja

ki

itt

a

meg

Tudják önök uraim, tudja ön e védtelen leány? Ez egy magyar

Becsületében

ember,

—

!

a

ki

beáll

német komédiásnak,

magát a hatalomnak kémszerepre, a politikai kerít szerepét játsza, a ki a kor-

mányzó úr számára fogja a vendégeket, légyottokat ád, hogy ide csalja, a kik bájainak hatalmába estek. Íme uraim, így jutottam én Ide, de legyenek megnyugodva, csak ezt elmondani jöttem

—

PipisKe!

—

kiált

a

fiatal

felháborodás elegyes hangján,

mülten néz a leány szemébe.

ember

el.

a

kétség és

— Pipiske! — és

ré-

Jl három fiatal ember némán evezett tovább. Rákosi

].:

A

legnagyobb bolond.

334. lap.

:

^57

—

Nos

beszéltem

Mire

kész vagyok bocsánatot kérni

s

ponthoz

botrány e

a

hogy nem igazat

mondja,

kisasszony!

ért,

már roppant izgalom

és forrongás

háziasszonyt

a

fherceg

a

állt

elvitték,

hagyta oda a

a felháborodás jeleivel

ki

Néhány

ájult

arccal

fiatal tiszt

kezdett han-

közbe akart lépni, mások, a kik gyönyörködtek a kínos fordulatban s

gosan zúgolódni látszik,

úgy

Az

volt.

kormányzó sápadt

eltt, a

bált.

1

szalonokban

a

s

titkon örvendettek a kudarcnak, tartóztatták a tisz-

Néhány

teket.

kodott,

éltesebb úr és hölgy menekülni ipar-

cselédség

9

pedig vagy tán

vendégek

a

közül valaki rendrségért szaladt.

Szanday Elemér gróf pedig

—

folytatá

kérek a társaságtól, a

Bocsánatot

fellépésem ezek után

sért, szívesen

is

kit

pedig

állok rendel-

kezésére.

És

ezzel indult kifelé, társai által követve.

— Pipiske, Pipiske kisasszony! — Celeszkétségbeesve. — Végem végem van, — rebegi Pipiske, egy kiált

tin

van,

megáll

Celesztinen, a

áll

szeme egy percre remegve, esdekl arccal

körül

vet

tétova

pillantást

ki

s

eltte.

—

Celesztin, mért van ön

régen haza

— —

Tehát igaz Igaz,

jöjjön,

mind

jöjjön

ember kezét

—

Inkább

Ráko*i

J.

:

itt,

mért

nem ment

1

A

I

Igaz

igaz,

!

de fusson innen, boldogtalan,

1

— görcsösen

s

kezdi vonszolni kifelé.

a

börtönbe

ragadja

vissza,

legnagyobb bolond.

meg

a

fiatal

mint önnel az utl -j

cára

bl

—

1

mond

Celesztin, kiragadja Pipiske kezé-

a kezét s hátra lép

néhány

Pipiske szótlanul bámul nek, halálsápadtság terül

rá,

lépéssel.

szemei megüvegesedarcára

el

a szerencsét-

s

len leány szó nélkül a földre roskad.

E

percben kiabálások hallatszanak.

—

A

rendrség,

megy

rl-szájra

—

El

az

éri

mindenki

a

s száj-

a

kell fogni

el

a

a társaság össze-

s

egyre

zaj

menekül

ajtót,

— mondják

betyárokat,

a

kiabálja

keveredik,

vissza

rendrség,

a hír.

fogni

kell

—

fickókat,

a

n,

további

a

s

ki

közel

kifejldés

lát-

ványa ell.

A

tolongásban,

sarkába

egyik nyílik

egy

taszigálásban

Celesztin a terem

közvetlen

kerül,

kis tapéta-ajtó

s

meggyöngéd kéz

mellette

a karját

érinti.

Klemmi keze

— Jöjjön

volt.

gyorsan

az

istenért,

különben ismét

elfogják.

S

gyönge kéz

a

lesztint

másik

—

egy

kis

ellenállhatlan

szobán

ervel

át a folyosóra,

vitte

Ce-

onnan egy

kis szobába.

a papa dolgozó-szobája. Ebbe már holnapig sem j, addig lesz módom önt innen kimenteni. És betuszkolta t s ráfordította a kulcsot, melyet azonban benne hagyott a zárban. Ha kutatás talál lenni, látni fogják, hogy kívülrl van becsukva s nem fogják gondolni, hogy ott lehes-

Ez

senki

sen valaki.

A

vendégek ez

alatt

eltntek a fényes termekbl,

259 csak a

rendrség

tanácstalanul a szalontan

állt

Pipiske feküdt ott ájultan, cselédei által. Lassan

s

körülvéve a kormányzó

magához

tért a szerencsétlen

leány, kocsiba tetette magát és haza hajtatott.

így ért véget a bál, melyhez a kormányzó úr oly

nagy reményeket fzött.

.7*

.

.

y^^sí?. XXlll.

lámpa a sOUt éjszakában.)

(Két

Sr

FEJEZET.

felhk tolongtak

az égen,

éjszaka sötéten borult a fvárosra.

lámpasorok

utáni

is

gyengült, fáradt világosságukkal

készülnének a harcot a

föladni

komor októberi Mintha az éjfél-

sötétség ellen

Két ablakon gyenge világosság keres

.

.

utat a sza-

badba, a hanyagul berakott táblák hézagain keresztül.

Két lámpa mellett két ember virrasztja az éjszaItt egy halavány kép, kimerült leány, ott egy

kát.

sárga

férfi arc

.

.

Vonásaik a leajzott

ellenállás

Lemondás

húrjai.

mind a kettnek arcán, lámpása mindenikre gyenge fény vet, akárha kriptában égne mulandó ül

világa

is,

.

.

.

Fehér lap fekszik mindenik eltt, de egyiknek másiknak is merev szeme a lámpa fényébe van

veszve. Sóhaj

nem

kél ajkukon, lélekzetük csönde-

sen jár nyitva felejtett útján - .

nyára

.

.

.

.

Pipiske hazaérkezve szobájába osont, divá-

vetette

magát,

hosszasan

sírt,

elhatározással lámpája elé ült írni. a tollat

sem

érintve.

mely aztán sercegve

Végül futott

s

végül

Sokáig

megragadta végig

a

egy

ült ott,

a

tollat,

fehér lapon.

i6i

Pipiske szedni

meg-meg

pihent, mintegy gondolatait össze-

újra megindította a tollat.

s

midn

Hajnalra járt az id, állt

a

merülve, a

magát

nem

s

toll

aludt

elnyomta, ott

A

.

.

egyszer ismét meg-

többé. Pipiske

el,

ki volt

munkáját

szándokát,

jótékony álom

dokló lámpája fényénél

...

meg

induít

ülhelyében,

s

hal-

.

mely lámpása rezg vilákormányzóé volt, a

sárga férfiarc,

gától látszik tanácsot kérni, a

megsemmisít

a

ki

fordulat

rohant

estélye vett, magánkivül

melynek zavarával

melyet

után,

büszke

dolgozószobájába,

belülrl magára

csukta

ajtaját.

Mintha kergették volna, úgy menekült ide. Felesége szobája eltt, honnan leánya zokogása hallatGyermeszott ki, megállapodás nélkül ment el.

—

kei szobájához érve

hogy

félne, ejti

megkettztette

a delej megfogja,

elhatározását,

férfiúi

lépteit,

t

melylyel

mintha és

meg-

tanácsot

ülni

odahúzza

sietett.

Még

fényesebb jövt

álmodott

volt, a

mai

es-

diadicsséget várt magára nézve a fherceg szemei eltt s botrá-

tély sikerétl

;

dalt remélt ülni

nyos

kudarcot

tette

a

bántó

bántalmaknak

:

a

vallott,

fherceg személyét

jeleneteknek,

kétséget

nem szenved, maga,

ládja lehetetlenné van téve, pályája ért,

ki-

gyalázatos

feleségét

csa-

dicstelen véget

az ügyet, mely reá bizatott, helyrehozhatlanul

kénytelenek

kompromittálta. Barátai szégyenkezve elfordulni,

ellenségei

hangos

kacajjal

ügyetlent, a kontárt, a tapintatlant, a

ki

kisérik

gúny

az tár-

!

262

gyáva tette a legmagasabb

t

mely

bizalmat,

he-

lyezte a legkényesebb állomásra.

És mily

A A

hatása lesz

dolognak

a

országban

az

hivatalos tekintély tönkre lesz téve hosszú idre.

packázni

botrány

fog

e

után

siker

hata-

a

lommal.

Átkozott legyen

mely

az óra,

mely vakmervé

színésznkkel, rovására, a

a kétség

is

Bukás, mellzés a melyet

az

tette

eltt

s

nem

t

okosság

az

csak a

engedte,

feltámadjon elméjében.

szégyen ezentúl az osztály-

és

ama szánalompénz-

része, és szegénység, súlyosítva zcl,

késztette

diadalt mutogatta,

a

szemei

kápráztatta

sikert

hogy

mely csak

furfangot

azt a

sugalmazta neki, a mely szövetkezni

állam adni

fog

annak,

kinek

a

többé szolgálatát igénybe nem veheti.

Nem, nemi Inkább nem kább nem a

lenni,

társadalmon

mint így élni, intehernek lenni

élni,

mint szánalmas

és

családon,

inkább

megsiratott

halottnak lenni, mint élve halottszámba menni. kell

végezni a katasztrófát, ez kiegyenlíti a szám-

adást, helyreállítja

penyben zat

:

kölcs

a kudarc,

az

egyensúlyt.

Az

egyik

ser-

másikban egy véres áldo-

a

ez kiengeszteli a társadalmat és a politikai er-

meg van mentve.

az elszánt

nem

Be

hs

játék volt

állnom,

A

mit rontott a kontár, azt

nem

tréfa,

mikor megbuktam, nem lehet

félre-

helyrehozza. R>ladatom ;

hogy mint vesztettet kinevessenek, hanem a maradnom, hadd döbbenjen meg a

csatatéren kell világ a játék

komolyságán. Ezzel

nak, a kik fölemeltek.

Meg

kell

tartozom

'átniok,

azok-

hogy

éle-

a 63

nem

tem

nekem drágább, mint

volt

föladatom,

mint bizalmok. Elvesztettem az

játszmájokat, íme

utána dobom, a mi a tételben a

magamé

És s

izgatottságban

lázas

kivesz

szántan

belle egy szépen feragott húzza

dupla

a

fel

volt.

kirántja asztala

fiókját,

El-

pisztolyt.

fegyver két

kakasát,

míg ajkai érthetetlen biztatásokat suttognak. Keze s egész teste lázban remeg, a míg ezeket teszi.

Most

jobbjába veszi az elkészített fegyvert, bal-

homlokára

ját jén,

végig simít

teszi s

úgy hogy kupájában

rajta,

meg

áll

azután fe-

balkeze,

szeme

s

az eget keresi a szoba plafondján.

—

Vége, vége mindennek

fölemeli jobbját

— Jézus! —

kiáltja

meg

pillanatban

—

kiáltja hirtelen

szegezi.

egy hang háta mögött markolva

van

is

—

pisztolyt a torkának

a

s

a

—

se

szerencsétlen

jobb keze.

Két lövés dördül

függ

Celesztin a hova

el

szinte

egyszerre

s a

falon

tükör csörömpölve hull a földre. pedig,

rejtzött,

a

ki

midn

egy spanyol e szoba ajtaja

fal

mögül,

kilincsére

a kezét a kormányzó s kit tudvalevleg Klemmi rejtett a szobába, végignézte a boldogtalan ember kinos tépeldéseit s az elhatározó percben kiugrott, hogy megakadályozza öngyilkos mvét. A két ember elkeseredett dulakodásba keveredett, de a kormányzó kimerülve, elcsigázva a hogy

tette

volt, nem gyzve a

bírt

a

fiatal

emberrel,

s

csakhamar

le-

divánon hevert. Celesztin pedig roppant

izgalommal tanácstalanul

áll

eltte, kezében a pisz-

264 tolylyal,

sem

nem

szót

sem nem tudva,

találva,

mit tegyen tovább.

Halk kopogás

hallatszik az ajtón.

— P&pa, papa! — — vagy, papa?

egy reszket hang

szól

vül

A kormányzó nem felel, ájulva fekszik a Celesztin majd rá, majd

eltte.

—

Istenem, ön,

az

— mond a

mi történik a házban. tok mellette, nagyon

A

pamlagon.

ajtóra néz s az is-

megnyitja az

mételt szólingatásokra áll

kí-

itt

—

leány.

mama

ajtót.

Klemmi

Nem

alszik,

tudom

én virrasz-

most úgy tetmintha lövést hallottam volna, keresem a pa-

szik,

rosszul

volt

;

pát, nincsen a szobájában, rémülve futok ide, iste-

Ön nem

nem, istenem!

—

Hallottam,

szórakozottan, vell

reszketegen,

fogózkodnia

—

hallotta a lövést?

—

hallottam

s

mond

Celesztin

úgy hogy

az

ajtóba

baljából kiesik a pisztoly.

papa pisztolyai Hát ön ltt? Istenem, mi történt? mondja a leány mind nagyobb rémülettel s belép a szobába, s ott egy rémes

Pisztoly, a

sikoltással

— —

ájult atyjára borul.

— Megölte, megölte — — iszonynyal nézkén tapogatva — Oh kisasszony, az Atyja térjen magához. — Atyám, atyám De hát mi történt! Istenem mi történt? — Meg akarta magát — Megölni Oh jóságos lány zoS kiáltja

!

a fiatalembert, s

atyját.

istenért

él,

!

I

ölni.

\

kogva borult

atyjára, a ki

isten

I

a

felnyitotta szemeit.

í65 Celesztin

hogy kitör

elfordult,

sírását

elta-

karja.

A nyát,

kormányzó magához térve keblére megcsókolta

a

fejét

ölelte leá-

Celesztint

s

kereste

szemével.

— Hogy ön ide ebben borzasztó órá— Az ön rangyala — mond Celesz— habozva legyen érette megáldva. — Én mentettem hogy ne fogják újra — zokogja Klemmi — Celesztinhez könyein rámosolyog, megérinti kezeivel, — én hoztam aztán nevetésbe én hoztam, maga az keze tod papa, látod édes papa, — ismét térdeire vea

jött

ban

?

vezetett,

tin

ide, én,

el

feláll,

lép,

át

tör ki s ismétli,

ide,

isten

.'átod

vezetett, lá-

és

tette

rolta

A

magát

apja

t. kormányzó

eltt

és

magához

baljával

jobbját kinyújtotta Celesztin

Celesztin odalépett

s

újra

a

ölelte

átka-

lányát,

felé.

kinyújtott

a két kezével megfogta.

—

zokogva

—

kezet

mind

Legyen meg isten akarata suttogá a kormányzó és lánya szép szke fejére ontottál forró könnyeit. S a lámpa rezg fényét bocsájtotta az ölelkczkre.

I

XXIV. FEJEZET. (Ifjabb és id5*b Czachradnietck Vendel.)

Czachradnicsek Vendel

úr jó kedvvel

ballagott

hazafelé a Ferencvárosból, a hol egy kurta korcs-

mában

kedve arra hogy minden politikai óvatosságot félreországment gondolatokról monologizáljon. jó anyatermészet, a mely megengedte, hogy hamisítatlan új bort mértek. Jó

csábította, téve,

De e

a

vigyázatlanságot

doskodott arról

is,

elkövesse,

egyszer.*?mind

hogy senki

a különben

gon-

is

gyér-

számú járókelk közül Czachradnicsek Vendel beszélgetéseit magamagával meg ne értse. Ki

is

volna példának

sejtette

okáért,

hogy

az,

mikor Czachradnicsek úr így elmélkedik: «Ha veres mocska megeszi fegede mocska, akkor veres mocskát erjsebb

ha veres mocska nem

;

fegede mocska, akkor

úgy az egy általános igazságot világossá az

új

szomszédos ország

megeszi

nem veres mocskát erisebb ;» fejez

ki

és

bortól ködösült elméjében

szükséges

Czachradnicsek sártól csatakos

tesz

két

politikai viszonyáról.

Rs elmélxedésekbe belemerülve, nemcsak tikában

—

óvatosságról

börtöntartó

úr,

a poli-

felejtkezett

hanem

az

meg szi

utczákon való járás-kelés körül óva-

!

:

267 tosságra

egyik

tacsl olt,

gyzdés

—

Ha

sem

volt

gondja

Ez

mint

a

s

pocsolyából kilépett,

a

egyre mondogatta a mély és elkeseredés

ennélfogva

meg

bele-

politikai

meg-

másikba

erejével

a veres mocskát,

ez a

fegcde

mocskát

nem megeszi, nem megmindig meg van, ha fegedc mocs-

megeszi megeszi, ha

eszi.

De

dutyid

kát,

ha

veres

mocskát,

donnervetter nochámcl

A

nyugodt bölcs dult be az utcába,

herrgott

kreuz

millión

1

elmélkedésekkel

ilyetén a hol

for-

hivatala és lakása volt.

azonban éktelen zsivaj terelte gondolkodását más tárgyra. Egy gyermekcsoport vágtatott a lucs-

Itt

kos

utcán végig, a gyermekek után pedig valamely monstruózus konyhabei fegyverrel egy kori

mos kez ember. Nagy

sivalkodással futottak az utcai

az döng börtöntartó felé, a kormos ember meg idegen nyelv káromkodással utánok. Gesztenyesüt ember volt. A gyermekek közül egyik, a többinek mandatáriusa egy csomó gesztenyét lopott tle. A szegény gesztenyés a sötéted

suhancok

idben nem tudta, melyik gyerek nyét s zte lármázva nagy forgató

viszi

a

geszte-

kanalával vala-

mennyit.

Képzelhetni a megriadt gyermekeknek rettegéssel

elegyes örömét a

lök sikerült

a

most siettek

hajszán.

hajtásból a

megdézsmálni;

gesztenyés

egyik-másik

megbotolva vagy megcsúszva ros

utcán

s

az

ilyenre

Néhányának

kitörni hátrafelé

jót

ezek

még jobban

holmiját

pedig

kóiíls

futók

a

közül

elvágta magát a

húzott

a

sá-

gesztenyés

a 68

kormos kanalával

s

ha

hogy nincs nála gesz-

látta,

tenye, iramodott ismét másik után.

Már

harmadszor vagy negyedszer ismetelte ezt

mtétet a gesztenyés. Eleintén beérte azzal, hogy egy jót sózott szerencsétlen áldozatára, a kit elért; de látva, hogy a kárt aligha teheti jóvá, a a

meg egyel s nem elégedett hanem kettt-hármat is húzott a szerencsétlenekre, a kik kezeibe estek. S a kit most boszú szomja fogta egy

csapással,

elért

—

hogy az

pedig úgy,

elérte

száguldó gyermek nekirohant

nak

s azt is

nélkül

ész

Czachradnicsek

—

magával rántotta a pocsolyába

úrezt

már az ütések számlálása nélkül látta el a gesztenyés. És mi több, a számlálatlanból egy jó rész a gyermekkel összegabajodott börtöntartó úrnak jutott. A gesztenyés ezzel azonban mit sem látszott tördni s

már ismét

áldozat fölött suhogtatta kegyetlen

új

kanalát, mire a

gyermek

ból feltápászkodtak kel vette

s

tudomásul,

hogy

helyzet

vagyis

ifjabb

volt,

Czachradnicsek a sár-

mindenik megfeleí érzetek-

nem mindennapi fia

és

a

két és

különös, áldozata

egyáltalán

—

apa

és

idsb Czachradnicsek

Vendel.

Hogy

a

fiú

most

még jobban

szeretett

volna

futni, az apa meg szeretett volna egyenesen állni, azt mindenki könnyen kitalálja. De a dolog egyik-

nek sem

A

fiú

sikerült.

azt gondolta: ha elfutok, akkor

szer megvernek; ellenben,

ha maradok

még egys

egy

jó

hazugsággal kivágom magam, akkor a további bajt elkerülhetem.

!

:

269

Az

apa pedig ezt gondolta

veszi, hogj' a

rajtam

s

«két kék

ha a kölyök észre-

:

bakok»-nál

vége az auktoritásnak.

voltam,

kifog

Álljunk hát egye-

nest!

És oly egyenest iparkodott

állani,

hogy majd

el-

vesztette ismét az egyensúlyt.

Hogy

állapotát leplezze,

csak annyit szólt

:

forverc

a

kapura

mutatott,

s

I

Otthon a mama fogadja ket.

—

Jézus Mária szent József! No nézd ezt a kbányai majd rosszat mondok! Hol hem-

két

—

peregtetek az isten szent ruhával.

nevében

már

Vendel, ha

Vendel,

drága

azzal a a te vén

fejed

—

sem oltalmaz r^cg tégedet az ilyen disz jaj nekem dísztelenségtl, mit kivánjon az ember

—

az oktalan gyerektl

I

Uram

s

én istenem

I

Uram

s

én szerelmes istenem

A

kbányai erre a fogadtatásra egymásra Mit kell mondani, mit kell most tenni ? Bezzeg a fiú hamarább kitalálta a magáét! Elkezd oly keserves ordítással sirni, s hüpögve szókét

nézett.

meg,

lal

—

látva apja tanácstalanságát

Hát gyüttünk haza, a papa meg-meg-meg én, aztán megvadult egy fiakkeres ló, aztán elragadta a kocsit, aztán elgázolt

És

új

—

Krisztusom

de csak nem

—

bennünket

a sárba,

ugy-e papa

?

versbe kezd ordításával.

lett

I

—

kiáltja

rémülten az asszony

—

bajotok?

—

Nehehehem hát, ríjja a fiú. Idsb Czachradnicsek Vendel pedig

füle tövét vakarni s ezt

elkezdi

mormogja magában

;

a

fer-

!

a 7©

pongct,

flixtc

pu

kseite

ji-c

váz

!

nit,

i

vu

nimte

herl

Aztán

a

fia

találékonysága

az elbbinél mindenesetre

teremtett

által

kedvezbb

s

új

helyzetet el-

fogadva szólt:

—

No

hád úgy

;

baj nincs,

de ruhát sem nincs

én hozta

Vendli fiának ruhát,

Látik, látik anyjuk,

pedig

te

meg nem

Vendlinek ezt

most

nincs

Hát ezt ordning? Hát

ruhádat.

neki

osztán

csinálik,

egy jó mamád? Há? asszony jósággal és hosszan néz urára.

illik

Az

—

Hej Vendel, Vendel, aligha fiakkeres

a ki téged a lábadról levett

nem

kevert tégedet a sárba

marad

elég,

hogy magad

;

ló volt,

aligha a két kék bak

;

aztán

még eszed sem hanem

hazudnál,

a fiad-

nak köll helyetted hazudni. Hej Vendel, Vendel, de megver tégedet ezért még a fiadban az Isten! Zereg zasszony stád mond Czachradnicsek úr egy aggódó tekintettel a fiára, a ki a sarokoan

—

I

—

vigyorog sikerén való örömében.

—

tem

folytatja,

—

— Nem

kell

perel-

hanem ncgcsinálik Vendlinek semmi sem

áztat a nadrág, a mit hoztam, különben

meglesz neki holnap.

—

Jól van, hiszen

asszony

s

fölteszi

most látok hozzá,

pápaszemét,

míg

mikor

a férfiak

mögve

szedi magáról sáros ruháját

s

vörös macska

berontottak,

feletti

— mond

melyet levett a s

gazda

az

volt,

dör-

újra a fekete

elmélkedéseknek készül ma-

gát átadni, addig az asszony fejcsóválva a férfinép ilyetén istentelen voltán, neki esik egy n^gy val

egy kész nadrágnak, forgatja

ide,

olló-

forgatja oda.

17'

hegy

se keveset

se sokat,

ócskábó] szabott új nadrág

ne találjon vágni

szk

se Jegyen

s

az

meg

b

se legyen a rossz Vc.idel gyereknek.

Egy

ide-oda vizsgálás után az öreg asszony

kis

rájön arra, hogy fel

kell

fejteni,

munkája kával a

hozzá

s «

nadrágot rendszeresen

biz azt a

hogy biztos legyen az újnak is

fog habozás nélkül

fejtegetéshez

a

egy bics-

S amint végigtapogatja ke-

».

zével a varrást, egy helyen gyanúsan megáll.

Ide valami bele van varrva I

De

ugyan mi lehet?

Óvatosan

teszi

a

ropogva szakadoz

s

varrásra

a

kés

varrásból

a

kásra összehajtogatott papiros válik

Uram

bocsa', talán csak

cérna

élét, a

egy

kis

hosszú-

ki.

nem bankói

Forgatja az öreg asszony a papirost, majd a pápaszemét igazgatja, de nem boldogul. A papiros ösíze van ragadva, nem lehet könnyen szétbontani.

—

Aojuk, he, apjuk

1

—

mond

bizony a börtöntartó úr ekkor már ban boldog álonib^n rzuszogott.

az asszony.

De

kályhasarok-

a

— Apjuk — az asszony, oda lép fölrázza álmából. — Nyo, mi az — kérdi álmosan gazda. — Nézd nézd, mit találtam ebben nadrágban — Mit — hebegi Czachmit radnicsek hogy tudná mit mond. — Nem ebbe a nadrágba ez paismétli

hozzá

is

s

a

?

csak,

a

?

találtam,

találtam,

úr, a nélkül,

hallod,

piros bevarrva

I

volt

a

—

—

Jczsuzs Mariái

álma

remeg

kézzel

börtöntart

a

kiáltja

úr,

szemeibl, s után, gondosan

egyszerre eltnik

részegsége

s

nyúl

a

papiros

körülvizsgálja s megáll gondolkodni.

A

nadrág

hajt

levele

Celesztin nadrágja, a levél a

medve-

volt.

Czachradnicsek

úr szerette

a

bort,

perpatvart, de

pletykát, szerette a

szerette

csak ha

a

ráért,

mert viszont hivatalában pontos, lelkiismeretes komoly, bár goromba ember volt. Hazahozta

és fia

számára a nadrágot, de biztosan tudta rögtön, hogy az a levél, a mely a nadrágból

nem t illeti. Hamar tisztába kezébl

felesége

vélkét s indult

Az öreg tek az

új

Nem

is

napvilágra

kötelességével.

jött

a nadrágot,

került,

Kivette

tárcájába tette a le-

fölebbvalóihoz.

asszony

s fia ifjabb

Vendel búsan néz-

nadrág után.

szükség mondanom,

hogy a sokat hányatott levél becses fogás volt a rendrség kezében s idsb Vendel s ifjabb Vendel ama balesete, hogy a sárba keveredtek, mint jelentéktelen ok járult a katasztrófa siettetéséhez,

rség

melyet e levélnek rend-

kezére jutása azokra nézve fölidézhetett, kik

e levél körül érdekelve voltak.

.

XXV. FEJEZET. (Pipiske és

id

Ködös, sáros szi jártak az esti órákban.

A

Elemér gróf.)

volt,

sárgás udvara volt, melyen

A

köd

pléhereszérl,

s

túl

verdve

cseppekké

erekben

az

emberek sebesen lámpáknak nagy

felgyújtott

fényök

hatolt.

alig

házak

csepegett le a

folyt végig a

lámpák osz-

Csúnya csatakos id, a ki kénytelen nem vele, az ember azt hinné, ugyan nem is lépett

lopain. volt

ez estén a szabadba

—

.

.

Elemér Kényelmes szobájában, ruga-

Fbjtó ködös hangulat borult Szanday

gróf kedélyvilágára

is.

nyos pamlagon hevert, de lenség zaklatta

elégedetlenség és

;

kényelmet-

léleknek megannyi gyötr, kedv

s a

e\emészt rovarai

mén

lelkét ezer

nyugtalanság, idegesség, megb-^.nás,

rajta

csüggtek háborgó szelle-

és türhetlenné tztték állapotát.

Sok habozás nélkül, gyorsan határozta volt el, hogy megteszi a szégyent a kormányzón és ni ágensén

Pipiskén.

:

Nagyon durvának

alávalónak tartotta a hálói, fogni

nagyon durván

s

is

és nagyon melyben meg akarták

A

kívánta eltépni.

do-

lognak magára való eshetséges következményeivel

még

nem

csak

RáVosi

J

:

A

is

foglalkozott. Pipiske iránt,

l'gnagyobb bolond.

midn

l8

2 74

elször meglátta, naiv és szinte vonzalniat érzett, oly vonzalmat, mely eltte újnak és kissé félénk

természetnek

Szerette

tetszett.

közeledni.

Tán

Az

melyei az els

újság ingerével izgatta

;

érdekldés

t

az,

volt,

az

a

kapott.

mi Pipiskében szerelem-

de indokainál fogva alatt értünk.

gavallérnak, a ki kéjt,

fenékig ürített, a hölgyvilág

ártatlanul

látáson

becsesebb, mint a mit rendesen e szó

Érdekldése egy

leányt,

volna hozzá

Nem merem

rá nézve lebilincsel volt.

nek mondani

félt

azt

illúzióit féltette,

vonzó benyomást,

a

látni

óhajtott vele érintkezni, de mintha

szerelmet

szolgálatában rég

el-

érdekldése egy kis leány minden babért irányában, minden gondolat nélkül csak érdekldés, szinte és vonzó, egy kis ártatlan kultusz, de

vett

;

benne

—

a szívben.

Egy

Valamely

viszony után.

csepp ábránd,

egy

kis

kis

poézis

a sok

reális

magábaszállás.

szívbeli

szomjúzás els halavány jelentkezése. a megfordulásnak

mozdulása egy dik, tán

els cseppje egy

Ha

csirája

életmódjában,

eddigi

életnek.

új

Els

A

meg-

szebb, a jobb, a nemesebb, a tisztábbra való

tán

egy

fölmelegedés,

ideális

els

akadálytalanul fejl-

nagy boldogság forrá-

sának, tán a szerelem maga.

De meg

láttuk,

e boldogság

Elemér

els

csirájában.

barátja s osztályosa addigi életében ne-

vetségesnek Pipiske

találta

erényére.

a

dolgot

hogy

az

s

Hogy Elemér

utasította vissza, mutatja,

volt attól,

mint fojtatott

mint akadályoztatott,

els

fogadást a

ajánlott

fogadást

hogy az érzés még helyet

nem távol

foglalja el a szív

köztársaságában, de egyszersmind azt

hogy

is,

legi-

tim jogcímen valóban oda volt beigtatva.

A

fogadás

Pipiske

egy

Celesztin

eltnt,

fiatal

Pipiske fülébe jutott.

által

mint kiderült:

a

egymaga

éjjel,

emberrel.

Ez megszégyenítette Elemért

hitében

naiv

s

ideális kultuszában és elkeserítette.

Majd

mint német szinésznt

más gondolata,

is

mint hogy

t újra.

látja

mérhetlen

Nincs

hiúsága

csalta át a leányt az elnyomottak, a szere.\csétlenek,

a

mvészek

vigasztaló s kiengesztel hatására job-

ban rászorultak táborából, a nagyobb

zaj, a

nagyobb

fény és a több pénz táborába.

Most már

volt hajlandó Pipiske

erényére fo-

gadni. Eleintén meghökkent a szilárdságon, lyel

t

Pipiske

s

de e különös jelenség fejtésre

luxus,

jutott.

nem

a

E

is

csakhamar borzasztó meg-

nem

leánynak

elég

a

fény,

a

elég a gróf erszénye, neki a gróf lelke,

reputációja

Ez

mely-

udvarlását magától távol tartotta,

leány

kell,

hogy eladhassa az

politikában

gylölt elnyomóinak

is

ellenségnek.

dolgozik,

politikai

ez a

leány

kerít szolgálatokat

teljesít.

Mély gylöletbe

fordult a gróf eddigi

dése e tapasztaláson

s

innen

szándoka, mint e gyalázatos

Az, hogy

el

nem

fordult

túl

nem

érdeklvolt

hbb

exisztenciát eltiporni.

tle megvetéssel, hanem

mintegy a boszura serkentve érezte magát, mutatja, mi mély benyomást

tett

volt

reá Pipiske. Láttuk,

hogy boszujára hideg és durva kegyetlenséggel épen magát ellenfelei tervét használta fel, lesújtó sikerrel. i8'

iy6

De minden

hasonló forrásból eredt, hasonló lé-

mve

lektani processzusom fejldött boszú^

hajtása állat

—

után

—

mint

végre-

embervért kóstolt vad-

az

maga

szomjacsJllapítlan

a végrehajtó ellen

fordul.

A

kedvezbb

Pipiskére nézve

kezni kezdtek

s

ostromolták

a

feltevések jilent-

grófot a tett után.

Valahány gondolat m«ígfordult nyughatatlan ban,

mind Pipiske

mentegetn'

jött.

A

pártját

agyá-

Pipiskét

mi azeltt oly bizonyosnak

szott eltte, kétséges

egy

mind

fogta,

lett s

szemben

azzal,

lát-

hogy

irreparabilis szerencsétlenséget csinált, kétségei

mérheti en súlylyal nehezedteK

Folyton

kedélyére.

erszakolta tette igazolását,

perelt, feleselt magával,

iparkodott bizonyítgatni cselekedete indokolt voltát;

de egy sajgó érzés kor azt hitte okokat,

nem

szivét

megtalálta

a

eresztette

el,

legfényesebb

megnyugvás helyett csak az

s

mi-

felment

a kínos szo-

rongás fogta szorító kapcsokkal érzelmei székhelyét. Fáj, fáj, hiába, fáj.

a

mely

el

nem

Kiokoskodni mindent lehet, de

nem

a test idegeibl

lehet kivenni azt a vonaglást,

ismeri az ész

munkájában. Ez a

fájás az, a

tóvá, trhetetlenné teszi

kicsapongások

által

;

fegyvereit, a melyet

meg nem

okoskodás

a legfényesebb

állít

csöndes

mi a pihenést fárasz-

a mit csík

lehet túllármázni

nagy izgalmak, ;

de ha a ter-

mészet ismét rendes folyásába kényszerül vissza, szívdobbanva érezzük, hogy az a fájás mégis ott lüktet.

Harcba

hozzáférhetetlen. a

vihar

nem

A

lehet

vele

keveredni,

mert

tölgy hajlong és csikorog, mikor

megtámadja

:

száz

kézzel

birkózik

vele.

.

277

mintegy

meg

rázza

f«*.lclmesen

méltóságosan

üstökét egy-egy

másikat

a

kihíva

diadalt,

ül

Hanem

repdes

rovar

után,

lebegéssd,

ha a vihar elmúlt, enyhet,

árnyat, táplálékot ad embernek, állatoknak.

roham

csendes

s

madárnak s erdei egy zümmögve ott munkál lassú

a szú, a melyet

az

bele,

oltott

percegéssel

bels

des a szél

az ellen nincsen védelme, azt csak el-

:

részeiben, ha vihar van, ha csön-

trni, annak csak végét várni lehet, mely egyszer-

smind a büszke fának

is

Lázas izgatottsággal

perceg

bútorozott

szobájában.

Napok

eltt

és alá

járt fel

szivében a

magával.

vége leszen

.

.

Elemér

gróf,

barátságosan s úriasan

szúval,

Napok

óta

ktizködik

százszor kiáltott

így

maga

óta százszor igazolta magát «Jól tettem,

úgy keltennem... de hátha nem úgy tetiem volnál* Kandallójában vidám lobogással égett a tz. s

fel

:

lett

Egymásután hamvadoztak semmivé

A

hasábok.

képeket

függ lámpa dereng

a rávetett

a gróf halavány

s

fénye

gyengén

csak

fénye sárga

sznyege

pirossággal

elnyelte

lett volna, a

rezgett

léptek

a

A

rajtok.

Ha

zaját.

a

padló

tz nem

magányosság, az elhagyottság képe

volna ez a szép szoba,

egy

világí-

tz visszaverd

meg, úgy hogy a kandallóbeli

totta

bükk-

arcát

benne az elátkozott

lett férfi

vívódó szivével, felesel gondolataival.

—

káros

Eltapostam egy kígyót, megsemmisítettem egy és

erkölcstelen

sorsára juttattam

egy

n

meg

;

szerelméért

ha

a

exisztenciát

egy kémet, elbukik,

;

megérdemlett

ennyi az egész. részvétünket

Ha

érdemli

nyomor, az éhség, ha szenvedélyek

vi-

.

.

.

178

bnbe:

szik a

ha a kéjvágy

szánalmunkkal s

élvezet

az

kisérjük eltévedését;

fékezhetlen bujasága sodorja

mány

kívánsága, a test

szilaj el

hagyjuk ocs-

ott

:

sorsa áldozatául, megvetéssel fordulván

undok

látványtól.

ség, se bujaság

De

nem

a kit se szerelem,

ragad,

politikai szolgálatába

hanem

bocsájtja

szed össze hóhérok számára

;

nem

az

:

részvét

nem

kell tiporni

;

áldozatokat

megvetés nem

isteni

nem

sújtja

:

fegymenti, azt el

mint a skorpiót, mint a kígyót, mint a

öl

virággal

az

bérencek és tányér-

asszony, azt szánalom

szépíti,

el

szük-

a ki az ellenség

bájait

nyalók becsábítására harcol a szerelem vereivel

se

nadragulyát

— Megölni —

. .

nem trrel, nem méreggel, nem gyilkos fegyverrel, hanem gyilkos botránynyal Ez az igazi, ez az egyetlen mód És a kandalló eltti karosszékbe vetette magát s belebámult a tzbe, A tz meg pattog, ropog és ! .

.

.

.

lobogva integet neki. Egy-egy szikra elpattanva az

ég

félkör-nyomot rajzolva a leve-

fáról kiröpül s

gbe,

földre hull.

— helyesen téve — tovább két kezét homlokára — De hátha ez egyszer inkább nem volt

Jól volt téve,

mondo-

szorítva.

gatja

azt tettem

Hátha nem avatkoztam volna folyásába!... Van-e joga az egyes

volna, a mi helyes ?

bele

világ

a

embernek

.

.

.

a bíró, van-e joga

a bíróéval kapcsola-

magára

tosan a hóhér szerepét

vállalni

?... És ha

csalódnám, ha tévedésnek volna szemem, gondola-

tom végzetes áldozata volna

I

.

.

.

Oh

.

.

.

Ha

ez oly rettent

az

a

leány

föltevés,

ártatlan

hogy c^ak

.

.

.

>79

rültség vetemcdhetik

szilaj

volna mind abban, a mivel az a mit én

boszuért

égre vég nélküli

s

akkor

látom,

terhelve

milliom

tettem,

Hiszen ha ártatlan

rá.

nyelvvel

kiáltana az

az égnek

nem

volna

büntetése, méltó az én gyalázatos cselekedetemhez.

Akkor én százszor nyomorultabb, százszor gono-

minnek magát

szabb volnék, mint

azt láttam, a kit

magamat feltoltam 1 Jaj nekem! .. Ereszszetek szabadon százezer bnöst, mintsem hogy egy ártatlant megsemmisítsebüntetni

.

—

tek

.

Oh

I

magam zata

.

ha én azt

nem

hasonló

volna

lettem

Oh

tettem volna.

ha inkább

cudarság

áldo-

! . .

És

eresztette a fejét és elkez-

karjára

a zsölle

kitör

dett zokogni. Görcsösen

sirását csak

nehezen

tudta visszafojtani, de lassan-lassan elcsöndesedett,

homlokát fejér zsebkendjébe temetve

s

dástól, tusakodástól, sírástól kimerülve

De

rült.

lelke

itt

a

hánykó-

álomba me-

se pihent zavartalanul, majd egy-

egy görcsös csuklásban rázkódott egész

teste,

majd

egy fájdalmas sóhajban hasadt ketté összecsukott ajkapárja. De magát Elemért mély áiom nyomta.

Az

utcák

sokaságok

t

élénkülése, az zaja,

zagyva

álmából kizavarni

A

.

emberek

kiáltozása

fiatal

tolongó

volt

képes

.

jótékony álmot azonban

az elcsigázott

futása,

nem

ember.

nem

Inasa

sokáig

élvezte

nyitotta rá óva-

tosan az ajtót, kezében levéllel.

Egy fiatal

pillanatig

gazdája

habozott mitév

legyen,

mély álmát. Az utcáról

vegyes üvöltése hallatszott be.

Az

látván

ezer torok

inas az ablakhoz

.

38«

majd ismét sebesen az alvó grófhoz, kinek

lépett,

vállára tette a kezét.

Elemér

— Az az

felnyitá szemét.

emberek tolonganak,

katonaság

A

—

utcán zendülés van,

mord

ordítanak,

azt

az inas,

mondják

— a

van rendelve.

ki

gróf, mint

jével arcán

•

nagy beteg, végig simított

baljával

s

kend-

közönyösen távozást

intett

az inasnak.

Az

inas

figyelme

az

ablakra,

nyomon

kisérte

majd az

gazdájára

utcák

z^iját s

nézett,

egészen

jött, hogy a gróf mindezt oly egykedven "Wgre oda nyújtotta a kezében lev levelet. Egy hordáros hozta ebben a pillanatban.

zavarba veszi.

—

Tle hallom, a mi De a gróf nem a le'él után.

A

a zsölle mellett

künn történik figyelt a beszélre ott

.

.

s

nem

nyúlt

legény ezt látván letette a levelet

lev

kis

inkább, mint egyCb okért

asztalra s szorultságában

monda:

— Egyebet nem parancsol méltósága? — Mit? — mond gróf szemei vednek. — Egy pohár — hozz egy pohár a

a levélre té-

s

friss vizet.

Jól van,

is

friss vizet.

habozó léptekkel, még a küszöbrl hátratekintve kiment abban a hitben, hogy itt

És

az inas

fognák számon kérni, ha

ezúttal aligha is

egy pohár

A

gróf szeme pedig a levélen

a nélkül,

nem hozna

friss vizet.

hogy

látott is

volna

szögletes, lapos fehér tárgynál,

volt.

Tévetegen,

egyebet egy négyott

csüngött az a

.

a8i

két szem. Ki az a boldogtalan,

Egy

segedelmet kér?... hívja ?

.

.

másik,

Egy szeret,

.

a

eladó

vannak ?

lovai

ki

.

barát,

)ó

ily

.

.

.

.

a

kelletlen

.

vagy egy

Egy kupec,

Egy elkel

ki

kalandra

ki

szívet kínál,

a ki

pénzt kér ?

ki

a

ide?... Egy nyomorult, a

órában levelet küld

kinek

a

hölgy,

a

ki

Egy bolcnd, a kit a haza sorsa nyugtalanít? ... Egy csaló, a ki szerencsét próbál?... Egy távozó, a ki Egy érkezett, & ki jelentkezik? unatkozik

?

.

.

.

.

.

.

búcsúzik?

És

a gróf jobbja

.

.

elkezd játszani

önkéntelenül

a kis levéllel.

És

a kis levél suhog és

zörög a gróf

kö-

ujjai

zött és a gróf csöndes susogását hallja a kis levél-

nek,

mely folyton ezt mondja.

vagyok

I

«Én vagyok, én

»

Mint mikor sünkre azt

sötét

felelik

kopognak

éjszakán

rejtelmes látogatóra.

vagyok I» Újra kérdezzük hogy a hangjáról ismerjüjik a

A

gróf izgatottan hallgatta u

susogást, lázasan figyelt a hangra s

hogy

susogta

:

—

kérdé-

«én

és fülünk fölfigyel,

hinni,

s

nem merte

el-

ismeri, a mint az folyton és szünetlen «

én vagyok, én vagyok I »

És szemei elkezdtek

lángolni

delejes

fényben,

szíve dobogott szilajon, ajkai ketté nyíltak.

—

hogy akárki

Akárki vagy, kiáltja,

vagy,

—

vagy inkább

kiáltá,

mert hisz néma lázban te

gyötrelmes

titkos

menekülsz meg, a kezemben vagy

És görcsösen

ült a

látogató,

—

nem

1

összeszorftá a levélkét,

úgy ropogott acélos markában.

vélte,

széken

hogy csak

28í

Aztán óvatosan, mintha legyet fogott volna, kivette n\arkából a gyrött levelet, széjjel bontotta és a kandalló eltt térdre bocsájtkozva nézte a

fényénél az

—

Tudtam, hogy te vagy, tudtam, hogy

még nem

nöd, tudtam, hogy mi

kép, tudtam, tudtam, tudtam föltépte

s

tz

írást.

lázasan

!

jön-

el kell

számoltunk

— mondogatá

le

vég-

egyre

s

következ sorokat:

olvasá le a

«Gróf úr! «

Isten

is

bocsássa

lem

bneim

mindenkit az

nem

meg

önnek, a mit rajtam

tett,

A

hova indulok, csak úgy remébocsánatát, ha én is elbb feloldok

én megbocsájtottam.

alól,

a

mit

ellenem vétett.

A

sors

hogy mi békén mehessünk el egymás mellett ez életben. Gonosz káprázatok, gonosz hatalmak gonoszabb játékot ztek velünk, de nem lenne békém a sírban, mely után vágyódom, ha akarta,

abban nám,

gamra

a hitben

hagynám meg

mintha csak sejteném azt a borzasztó

önt, mintha én tud-

is,

Ítéletet,

mivel vontam

melylyel ön

mameg-

semmisített.

«De isten végzése volt, meg kellett lenni, és én megnyugodtam benne é? kibékültem mindennel. Ebben nyugodjék meg ön is. Sem én nem tehettem róla, sem ön nem tehetett róla. Száz levelet írtam, százat téptem

el.

Valami arra izgatott, hogy

mondjak el magamról önnek mindent, a mit tudok, hogy igazolva legyek ön eltt. De végre is mi czélja lenne? Sorsom kegyetlenebb, mint semhogy fordulóit emberi mnek tekinthetném. Oly rettent, oly igaztalan az is, a mi ön által történt rajtam,

»

.

a83

hogy

felelsséget

a

hiszem

s ott

hatalmak

nem

el

viselheti.

országútjára tévedtem, azt

cél

gázoltattam

által.

ember

érte

Valamely magasabb

Isten önnel

Béküljön

!

emlékem-

ki

mosolyogva fogok

életbl

mel, én egy boldogabb

mköd

elrobogó

az

el

Pipiske.

önre nézni.

Elemér gróf szakadozottan kétszer-háromszor egy-egy

olvasta

szót,

e

sorokat,

egy-egy mondatot,

mint az iskolás gyermek, a kinek még nem nagyon folyékonyan megy az olvasás mestersége. Olvasás

közben

lélegzete rövid lett

kilelte a hideg,

didergett, rázkódott egész teste,

kandalló párkányába

s úgy hogy félkézzel a

Mikor

kapaszkodnia.

kellett

ülhelyzetbe rogyott

elvégezte a levelet,

s

a ke-

mence féloszlopának vetette hátát, jobbját a levéllel homlokához vitte, baljával a padlóra támaszkodott. Meghalt, meghalt, vége van, megöltem!

— — összeverdött. két fogsora nyögé dideregve — Elmegyek hozzá, elmegyek hozzá — — megmondom hogy hogy a

s

foly-

szív!

de

fáj

aztán

Attól rizkedjék csak!,.. Jaj de 1

.

Az

—

Pipiske, Pipiske

arcát a papirba

zsöllébe

jelent

.

.

.

!

rejté

—

a

szív,

a

neki,

tatá

fáj,

de

fáj,

kiálía föltérdelve,

és zokogva borult a

.

ajtó c pillanatban

meg

a

küszöbön

Méltóságos

feltárult s

rémült

képpel

a gróf inasa.

uram,

gróf

úr,

gróf

úri

Az

utcán zendülés van, ezernyi nép énekli a szózatot, a kaszárnya fell

futkosnak

föl

s

pedig katonaság jön

alá

gászoknak zászlójuk

— is

;

fáklyások

beszédeket tartanak, a jovan

1

Mindjárt kiüt a szs-

»

»

.

j84

badság;

—

mondják Kossuth Lajos a városban

azt

—

van elbujtatva,

És

tessék csak kinézni

.

.

az oktalan inas izgatott zavarában föltépi az

ablakokat.

Az

ablakon ezer toroknak

tódul be

cgybevegyül hangja

:

« Hazádnak

rendületlenül

Légy híve oh magyar

Közbe

felkiáltások,

És sivít

.

taps

egy to-

és

kívül

kitárta,

egy hang:

lármából

többi

.

riadalma.

a mint az inas az ablakot a

.

sikoltozás,

mindennem

longó sokaságnak

J

«Éljen

ki-

gróf

Szanday Elemér.

S mint

adja

a vihar

varogva, egymásba

tovább

fonódva:

nép

a

zúgva, ka-

Szanday

téljen gróf

Elemér 1»

Az

a

fickó ismerte a lakást s az

a grófnak

vélte.

mint

látja

ezt

A és

szerencsétlen hallja,

nyilván

inast

cseléd

pedig, a

fejvesztetten tántorodik

meg, az ablaksarokba szédül s ott belekapaszkodik a függönyökbe. A függöny mozgására (s tán az inas alakja is némileg látható

lett)

az éljenzés vihara újra felzúg:

«Kalljuk gróf Szanday Elemérti*

A

tömeg

átveszi a szót s

messze utcákon, tere-

ken ismétlik: «Halljuk Sza).day Elemér grófotl»

—

Gróf

úr,

gróf úri

mely

szilaj

er

által

jét

meglebegteti

A lel

az inas és vala-

kiáltja

s kihajolva ordítja

sokaság, mint

az inasnak.

—

hüzva az ablakhoz

bsz

Kendk,

:

lép,

kend-

«Eljen a haza!»

és rengeteg visszhang fe-

kalapck

lobogtatása teszi

.85

elevenebbé a feketéll tömeget,

egy

üvöltené

szájjal

«

:

mely újra mintha

Szanday

gróf

Halljuk

Elemért I»

A

valahonnan a

lott

poharába

Az

s

maga

— —

Mi

az

A nép,

—

?

kezében Pipiske

összeverekedtek

A

ki

hogy

szélik,

sokakat

a szinházban

valami

elfogtak,

azt a

ki

kitódultak

lett

Mert

összeesküvést

sokakat

közé menekültek, a

volt.

voltak, ott

aztán

tengernép

az utcára s ott egyszerre

kevésbl, a

— hadará izga-

!

német szinházban

rendrséggel,

a

levelével.

Elemér inasára bámulva.

kérdé

—

mellett lassan

a zsölle

s

a magyarok, a hazafiak

tottan az inas.

abból a

azt

is

fedeztek

kei-esnek,

sokan

befel,

nép

&

azért volt a szinházban, mert

német-magyar kisasszonyt

ki

akarták fü-

de hogy az a kisasszony eltnt, nem sem tudja hova lett.

työlni,

telt

a borzasztó rú-

lépett, a ki

fölemelkedett,

is

hul-

színig

pohár tartalma kicsordult.

a végzetes

Elemérhez

inas

elkeseredés

kínos

gásra fölemelte volt fejét

ma

Egy csepp

város ki volt vetve sarkaiból.

játszott

és ser.ki

— nekik,

Meghalt, nyomc rult, meghalt

hogy én öltem meg!

ragadva az

Ez

a

sokaság egyre zúgott

grófot,

zászlaját keresve

mint

egy

benne a

s

véletlen

az ablakhoz tántorodott, táplálván

nép várakozását. S

folyton hallani

központját,

mes alakot öltött zendülésnek. Elemér gróf ellökte magától az lenül a

Mondd meg

inasát.

alatt a

kívánta

!

— rikácsolá a gróf torkon

támadt

mintegy s

félel-

inast, ki

ismét

ekkép önkénte-

a grófot szólító

zúgás

386 ismét élénkebb

meg

Az

lett.

ablak eltt egy pár fáklya

fiatal ember társai vállára Elmondá, hogy e házban egy ifjú hazafi lakik, kinek sei dicsséggel vannak beírva az ország szenvedéseinek krónikáiba. Nubia

jelent

kapva,

s

kezdett.

szólani

mond

párduca, fiat

egy merész

s

A

tömeg e

gyáva nyúl-

szül

reménynyel tekint a

és

unokájára,

apológia után csak annál zajosab-

kis

a

látni

rült Elemér sápadt

nem

ifjú,

bizalommal

a haza

nagynev sök ban kívánta

a lelkes

sök

nagy

lelkes unokáját s az

midn

lelkesedés riadalma futott rajta végig,

A

fáklyák

grófra,

ég

a

arccal megjelent az ablakon.

rémesen

világa

füstös

holthalavány

ki

kezében a

a

esett

fiatal

kisértetiesen

arccal,

föl

az

ablakra, a borzasztó tüntet tömeg elé. Delejes

er

szemekkel,

húzta oda a

megy, nem tudta mit

Úgy Úgy

ment

látszik,

akar,

látszik a fejében

rületes

nem

volna, ha

elemek zajánál nagyobb tel,

maga sem

embert,

fiatal

zajt

tudta

mért

tudta mit fog tenni.

tz, ha

zúgó,

szilajsággal

lépett

levéllel

van eltte.

víz

tomboló

szivében

a

keres és démoni ihlet-

veti

magát

a

kínálkozó

alkalom karjaiba.

És

fél

kezével az ablak karfáját fogva, félkezével

melyben a

levél

is

volt, a

tömegnek

intve,

ajakát

szólásra nyitá.

— Népek, boldogtalanok, ide hallgassatok! — — rettent mozdul tömeg. — Harangok zúgását hallom, hallom népek Halljuk, halljuk,

a

riad és

a

zokogását

és a

könny

záporban

hull

a

földre

és

!

nem képes

világ trónján

mely

a

kínt,

suhintja

jogarát

kegyetlen

és

ül

mérhetetlen

a

elfojtani

:

a el

boldogtalan fejünk felett Halál halál

zsarnoknak,

a

halál

kibérelt

hóhérainak,

elszánt

lélekkel el-

I

És minthogy jöttetek

mindnyájan

ti

temetésre,

borzasztó

e

Szép

engedjétek, hogy

fölmagasztaljam elttetek.

szelid halottam erényeit

volt mint a hajnal hasadása,

félelemben töltött éjszaka után

menyasszony álma,

tiszta volt,

egy k/nban és

édes

;

mint a

volt

mint a májusi harmat-

csepp, isteni forrása ezer boldogságoknak!

—

Éljen a szabadság

ember, a

kiáltá a fiatal

A

!

ki

szabadságról beszél

elbb

az

—

szónokolt.

Elemér gróf pedig folytatá

—

tom

1

Jaj Jaj

boszura

nekem, hogy többé föl nem támaszthanekem, legnyomorultabbnak, hogy csak e

boszura,

gyilkos

benneteket,

hívtalak

borzasztó temetés után.

— Mert ez séggel — ez

—

Elemér lázas sebesterm földje mindennek a mi

a világ a világ

folytatá

gonosz, a mi cudar, a mi gyalázatos; igaz, a

h

csak

arra

eltiportassék. Itt a

írva.

és a jó,

az

hogy áruló módon

kiszakított lapját.

ártatlanság

Meghalt

itt,

kezemben lebegtetem az igazsá-

gok könyvének egy vérbefojtott

van

a ki

írta,

gyilkos halálé,

halál az a rév, a hol a gyilkos

Az

elgázolt,

története van reá a ki olvasta.

meg

És

a

az áldozat egy

csónakba ülnek és leeveznek az örökkévalóság tengerén. kést,

Rajta, rajta,

ragadjatok

ragadjatok

gyilkot

és

fáklyát,

töltsétek

ragadjatok el

a

világot

.

i88

rémes

üvöltéssel,

A

szabadság

halál a

:

töltsétek el

hadd pihenjen a ki fáradt. Iszonyú zaj töltötte cl a levegt, a nép ittasodva fogadta az érthetetlen szókat, melyeknek képei

a világot szabadsággal,

alatt

mindenki

azt

értette,

talmakról, a szabadságról,

mit

a

Elemér pedig beszélt tovább

maga gondolt.

a zsarnokokról, a ha-

az

halottjárói és ré-

mesen lobogtatta hozzá P'piske levelét. Nem vette észre, hogy egyszerre csak megmozdul eltte a tömeg, hogy az utcai zaj elfojtja az szavát, hogy a nép jajgat és futni kezd, hogy az egyik utcasarkon fehér kabátos katonák sorfala tnik fel, mely a népre indul, majd visszavetdik, most parancsra vár, tzre kapja fegyverét és iszonyú ropogás,

A

majd jajveszékelés fáklyák

eltnnek,

indul, a katonaság

tölti

a

a levegt.

el

nép észnélküli futásnak

szuronyszegezve söpri

végig a

csatakos utcát.

Egy

félóra múlva csöndes, néptelen, tisztára sö-

pörve volt az utca. Elemér gróf pedig

ott feküdt

ájultan a pamlagon, mellén a veres levéllel, mellé-

ben egy puskagolyóval, mely az ablakból volt

leterítette

. .

Kandallójában inasa s egy orvos

pattogott

a

tz

pedig ápolták a

mint fiatal

kinek görcsösen összeszorított kezébl

képesek kivenni Pipiske

levelét.

az

eltt,

embert,

nem

voltak

XXVI. FEJEZET. (A bolondok.)

Nyolcan

ren

A

ül ének

bútorozott

ezúttal

együtt

középsze-

egy

elég terjedelmes pince-szobában.

Egy

nyolc közül egyiknek volt lakása e szoba.

ágy. «gy szekrény,

kisebb

asztal,

egy

jó

nagy

egy másik

asztal,

egy állvány, megrakva könyvekkel,

diván, töltött székek és nádszékek

ez volt a szobában nagyobb gond és rend nélkül elhelyezve,

A

nyolc

ember,

fiatal

ki

itt,

ki

:

nagyobb

ott ült,

része a nagy asztal körül, Csongor Béla az asztal-

fn

mint

szemben

elnök, a pap,

tle balkézrl egy jegyz, vele az

asztal

kávéforrásból ismerünk. lék volt elhelyezve,

A

körül

többen,

kis asztalon

mindennel

kiket

a

thea-készü-

fölszerelve, csak a

spirituszt kellett alája gyújtani.

Pipa és szivar

nem

hiányzott az asztalokról.

Az egyik szögletben egy pléhkályhában égett a tz dübörögve. A falak nem voltak kifogástalanok, a padló szintén mutatott hiányokat. Az ajtó egy folyosóra nyilt,

Az

melybl lépcs

szolgált az udvarra.

eltt a padlóba belül a szobában egy nég>'szögletes ers vaslemez volt illesztve, maradványa ajtó

idnek,

tán olyan

használták. R^kbii

J

:

A A

midn

ezt a helyiséget

szoba két ablaka

lcgn«|{yobb bolond.

az

más

utcára |a

célra nyílt,

290

de vasrácscsal és vastáblákkal volt ellátva, melyek ezúttal gondosan be voltak rakva. A fiatal emberek társasága, mely magát a « Bolondok társasága »-nak veszélytelen címével tiszmeg, heti ülését ezúttal e szobában tartotta.

telte

Midn

mi átlépjük küszöbjüket, a tanácskozás el-

készítésén

túl

vannak, s épen tárgyuk fölvételéhez

látnak.

— Napirendünk mai

tárgya,

általános nézetek a társaság

lönösen

—

szól az elnök,

föladatai

mködése megkezdésének

voltaképeni

mezeje.

—

körül s kü-

és folytatásának

Két nézet harcol

itt

egymás egységes

s minthogy eljárásunk sikere munkát legjobban megkívánja, a két nézet közül az egyiket gyztessé kell tennünk, s magunkat

az

ellen,

alája

rendelnünk annak, a melyiket többséggel he-

lyesebbnek nyilvánítunk.

A

társaság két jeles tagja

tehát utolsó határozatunkhoz

képest

fogja terjeszteni a munkálatokat, a

ma

elejbénk

melyek tanács-

kozásunkhoz az anyagot adják. Az egyik munkálat azt

a

nézetet

vitatja,

hogy az ország különféle

nemzetiségeinek megmagyarosítása az els teend, s

hogy mködésünk els

és közvetlen

mezeje

ez.

hogy az ország A másik tökéletes megmagyarosításának nagy mvét nem az idegen ajkú nemzetiségeken, hanem magán a magyaron kell kezdeni. Világos, hogy bármelyik munkálat azt bizonyítja,

Ítéltessék

is

helyesnek a két nézet közül, mindenik

más-más eszközöket, más-más intézkedéseket teszen szükségessé. Kivánatos tehát, hogy c dolog körül tisztába jöjjünk, hogy munkánk sikere biztosabb

*9'

elször

legyen. Felszólítom ennélfogva

Szombat-

is

helyi István társunkat nézeteinek eladására.

A

felszólított

ember

fiatal

—

—

feláll.

—

Tisztelt

midn abban a így kezd szólni, részesültem, hogy e nagymegbizásban megtisztel

társaság,

fontosságú

tárgyban

eladói

egyik

meg-

tisztre

hivattam, kötelességemmé lett az elejbém tett kér-

dés minden

oldalának

b

és alapos

Ebbeli lelkiismeretes

munkám

gyzdésre

hogy

itt

ily

jutottam,

harcban

merev

lati

kán

életet teszi

élet,

megmely

a két felfogást, a

st nem

szabad,

lehet

is

egymástól

által

teljesen

Hiszen feladatunk kiválóképen a gya-

elválasztani. korlati

nem

van,

szembeállítás

megfontolása.

folytán arra a

mködésünk

ha nem mindig zárja

mutatja

tanácsosnak

keverék nélküli

terévé

egyes

alkalmazását.

gyakor-

s a

de csak

ki,

is

elveknek

rit-

tiszta,

Alku és megszorítás

tárgya lesz ott hamar minden, a hol az ember az élet nehézségeivel

kénytelen számolni

s

gyakorlati

eredményeket kivan munkája után. A társadalom különféleségei ugyanazon elvnek más-más alkalmazását

parancsolják,

s

az

ország

ethnografikus

nem egyedül szabja elejbénk az alkalmamódjait. Semmi sem volna könnyebb, mint egy

helyzete zás

hasonlattal kívülivé

a

vegyészet terérl

tennem az eljárásnak

minden kétségen

azt a módját, melyet

ajánlani és képviselni van szerencsém.

ha

valamely

folyadékot

valamely

Mert

színre

hiszen, festeni

nem-e a festanyagnak intenzív erejétl függ munkánk jobb sikere ? Egy csepp kitn fest-

akarunk,

anyag tízszer annyi vizet megfest,

mint

tíz

19*

csepp

gyengébb erej anyag. Magától kínálkozik tehát a belátásra az, hogy, ha Magyarországot nemzetiségünk szinére akarjuk festeni, saját nemzetiségünk fest erejét és hogy tárgyamnak megfelel s nem azonosító

képleges szót használjak,

képességét a

lehetségig fokozzuk. E nemzetiség erkölcsi, intellektuális és anyagi érdekeinek kell tehát predo-

ama nemzeti hatalom intézkedéseiben, mely e haza sorsát kezébe veszi. A történet, a meddig

minálni

írott és

csak visszavihet

nyomán,

azt

hagyománybei

források

í

hogy e tereken államalkotó

tanítja,

szervezetet csak a magyar nemzet volt képes

Semmi más fajnak rendezett fcntartanía itt nem sikerült. Minden

életet

a rendezett

tehát

folyik,

az

magyar

bizonyult

államéletnek

biztos

és

kénytelen

pártolni

egyedül

itt

hogy csatlakoznia

kell

törekvésekhez, csatlakoznia az mításait a

magyar

fajra fekteti.

barátja

józanul

életképesnek

Ebbl

állameszmét.

tar-

állami

tósan alkotni.

logikailag

magyar nemzeti irányhoz, mely száa

A

ki

ezt ignorálja,

vagy épen elnyomni oktalan, azt mesterséges hatalom ideig-óráig fentarthatja, de viszonyok természetes folyományai hovahamarább porba döntik.

Ha

tehát,

a mi

id

bizonyos és csak rövid

dése, újra eljön e nemzet szabadságának

nemzeti

kormány

és a józan

a béke, a biztosság,

politikai

számítás

az

érdekében

kér-

napja, a

erkölcs

egyaránt

csak arra irányozhatja figyelmét, tevékenysége céljául

csak és kizárólag csak azt tzheti

magyar elem, a föl emeltessenek.

Felfokoztatván e

faj

ki,

mindennem

magyar

faj

hogy

a

érdekei

szellemi

és

;

193

anyagi

minden további következmény önA magyar városok gazdag-

ereje,

magától fog beállani.

ságban és kultúrában emelkedvén, fölöslegük mint

gzkazánban

feszül elem, rést fog keresni és szét fog áradni e hazában egyfell ; másfell a

a

mint példa és tekintély hódítani

ambíciók

Vágyak,

ben.

forrása

elemnek ilyetén tündöklése

A

vonzani.

hatalom hír

a

er,

elttük

jár

alatt

s

az anyagi

utánuk

van

itt

és

az

erkölcsi hatás

és

a

helyén

minek

áttérnem

hol a két rendszer találkozik.

a jelen

arra

a

idben

mégis vannak

attól

a

pontra, a

a

a

harctérnek

sik

módszert nem szabad

hol

abban

is

Mert ha nagy ered-

módszertl várok, ha emelését tesszük politikánk vezérl

csakis

faj

a szellemi

az

erszakos intézkedés, int példáit látjuk.

gyar

s

akármely rendelet

mint

ményt

vezérl

a

nagyobb munkát fog végezni

elkapott kedélyekben,

És

lesz

ellenállhatlanul fog

s

ezek lesznek hódító katonái ez iránynak

:

id

rövid

az

lélek,

fog a szellemek-

ma-

elvévé,

pontjai, a hol

elhanyagolni, de

a

má-

st

a

minden mulasztás pótolhatlan veszte-

séggel járna. Ilyen

pont

mindenekfelett

els gondj? egy modern

a

polyglott fváros,

államnak.

A

fvárossal

szemben haladéktalanul mindent eszközt meg kell ragadnia a nemzeti kormánynak lakosainak megmagyarosítására s minden eszközt egyszerre. Ha jaár

nem

oly szerencsés ez ország, hogy nemzeti-

ségére nézve egy teljesen magyar fvárosa legyen 8

nagy nemzeti céljainak elérésérc nemcsak, hogy

»94 nélkülözi ezt a megmérheti cn

hatású tényezt, de

st meglév erinek egy városnak

részét, épen ennek a fmegmagyarosítása veszi igénybe akkor :

ez csak arra ok, hogy szemben a fvárossal e té-

ren a legerélyesebb munkára sarkaljon bennünket.

Az

államnak kötelessége

kezét tenni az iskolákra,

templomokra, szinházakra

s

kozni, tanulni, mulatni

igazságot keresni

s

a törvénykezésre.

Imád-

nyilvá-

nosan csak magyarul lehessen. És ha minden próba kimerülte után az ország fvárosának minden rétegét

ötven

év

alatt

a

magyarság

át

nem

hatotta,

akkor a magyar nemzetre az a roppant és keser vár, hogy egy második és pedig tsgyömagyar fvárost teremtsen az országnak, mely bizonyos tekintetben csak gyenge versenytársa lesz a kereskedelmi Pestnek, de mint a magyar

feladat

keres

kormány, az országgylés, az egyetemek, a fbíróságok, tudós társaságok és irodalom székhelye, a

magyar nemzeti kultúrának fészke szen

s teljesíti

és

a feladatot, a melyre

tzhelye lea fváros a

nemzeti életben hivatva van.

De

ez eshetség be

Egy szebb jöv

id

szárnyainak

nem

fog

állani.

szózata hallik máris a tovazúgó

verdésében.

A

most fennálló, a

történelem tanulságait megtagadó

s

azért termé-

szettelen helyzet, mint a csúcsára állított saját

terhétl talpra fordul

s eltemeti

a súly törvényeivel ellenkez állásában lukkal támogatják.

terveink, a

A

mi

idnk

pyramis

azokat,

kik

gyenge

vál-

közéig, reményeink,

kötelességeink teljesítésének hajnala már

hegyek mögött várja hasadását

I

Ajánlom

a tisz-

295 telt

társaságnak a fvárosra nézve ellenfelem

vét,

az ország többi részeire nézve az általani in-

ter-

dítványozott módszer elfogadását.

A

mint a szónokló

közben

leült s a

fiatal

ember

társai

csend

lett,

szobában

Tompa

megdöbbenve kezdett figyelni. futó emberek nehéz lépteinek az utcáról a szobába.

—

Talán

tz

van!

éljenzése a társaság

kiabálás,

zaja hallatszott le

— mond Csongor Béla

s föl-

emelkedik székérl.

A

midn

társaság indulna kifelé,

meg

házmester ijedt arca jelen

s a

—

Kérem

urak, a belvárosban

az ajtó feltárul a nyilason.

forradalom

van,

lövöldöznek, tessék haza menni, becsukom a kaput.

A

emberek

fiatal

nyúltak

Hárman maradtak Bence

összenéztek,

kalapjuk

után

indultak a házmester nyomában.

s

és

vissza

Gyalóky Béni,

:

Csongor Béla, Virág lakója. Bezár-

a szoba

kóztak barátságos beszélgetésre és vacsorára.

A

forradalom

belvárosi

csak

kevéssé érdekelte

ket. Alapszabályaik egyik pontja volt, hogy erszakos mozgalomban részt nem vesznek a ki pe;

dig ilyenkor a tömegben találtatik, attól se a golyó, se

a katona

Jobbnak s

ha

kell

nem

látták

kérdi,

mi

van

ott.

tölteni az estét

az éjszakát.

Üldögéltek, beszélgettek, tehát, a

szándékkal

egymás társaságában

midn

theáztak és falatoztak

egyszerre halk kopogás vonta ma-

gára figyelmöket.

összenéztek, mintegy egymástól kérdezve, mi ez

Se az

ajtó, se

az ablak

nem

volt, a

?

min kopog-

196

Nem

tr.ttak.

kopogás

rendes

is

inkább sza-

volt,

bálytalan kotomozás.

—

Úgy

—

látszik,

a forradalom

nem

inkább a föld

alatt

--És

jönne!

alul

Mi

van

mond

tréfásan az egyik,

annyira a belvárosban,

—

mint

vani

csakugyan,

vaslemez

— —

is

az

mintha onnan, az

—

mond

fed

a

alatt

ajtó eltti

Béla.

—

alatt?

kérdi

Bence. Biz

én

tudom,

alig

legalkalmasabban

vízfogó,

pince,

—

csatorna, vagy

mond

a

— Én bizony még soha csak meg

dája.

szoba gazse

néztem!

— Alkalmasint megszorult patkányok — Bajosan, mert különben máskor volna már jelentkezniök. — Az Hallgassuk csak! mintha

lesznek. kellett

is

is

ütések

igaz.

volnának! Valamely szomszéd pincében dolgoznak talán.

— Végre megnézhetjük, — mond Béni, gazda; — — Próbáljuk meg, — mond egyszerre másik a

csak a pléhszedt kell fölemelnünk!

a

kett

s a

három

fiatal

ember csakugyan

neki

áll

feszegetni a vaslemezt.

Nem a

kis

munka

berozsdásodott

volt

vasat,

megmozdítani

s

de

volt távo-

a

el

kiemelni

az ütések csakugyan világosabban hangzottak.

lítva,

Béla kezébe vette a lámpást üregbe,

De

s

belevilágított

mely egy nem épen tágas vízfogó

mintegy bokáig

lom

mint

a zaj

ér

hirtelen

az

volt,

vízmennyiséggel a fenekén.

megsznt. Csend

volt az üregben, a víz tükre

is

és

nyuga-

teljesen zavar-

>97

hogy benne

talán volt s mutatta,

más lény

A

nem

ezúttal

házigazda

se

patkány,

se

gázolt.

letérdelt

földre

a

s

az üreg

fölé

hajolva, kissé beeresztette a fejét,

—

HejhóI

a

kiáltá,

—

az?

ki

sem felelt. Csendesség letl az üregben emberek is némán hallgatóztak egy

Senki s

—

fiatal

darabig.

— Valakinek vagy valaminek — mond végre Béla, — — Megesik, hogy

pedig

kell

itt

len-

mert zaját tisztán

nie,

hallottuk.

tolvajok, a kiket

merész vál-

lalatukban megzavartunk.

—

Olyan bolond

tolvaj

aligha van Pesten, a ki

ennyi fáradsággal ide jöjjön lopni

Ez

a beszélgetés

félbeszakadt egy lása miatt,

—

mely

suttogva

kis

Csendesen,

—

tükrén

is

mond Béla

tónk ismét jelentkezik,

most ismét

s

valamely törmelék

zaj,

a víz

1

folyt

—

s

hul-

karikákat

hajtott.

súgva,

látoga-

—

hátrább vitte

a

lám-

pát az üreg nyilasától.

A

három fiatal ember lélekzetfojtva hallszemmel tartván a homályba borult nyízaj élénkebb lett, tompa ütések vegyültek

mi.it a

gatózott, lást,

a

bele és a törmelék szaporábban hullott a vízbe.

—

Valaki

falat

bont,

—

susogja Béni,

—

vár-

juk be, mi lesz a dologból.

E mad

pillanatban élénk robaj és nagy az üregben. Béla hirtelen

locsogás

eloltja a

kezébe veszi a gyujtótartót, hogy a szükséges lanatban ismét világot gyújthasson.

tá-

lámpát

s

pil-

A

vízfogóból olyan zaj hallik, mint mikor valaki

szk

egy bújik

nyíláson

nagy ügygyei -bajjal

keresztül

ruhája súrlódásának a zaja. Ezt lábak tapics-

:

kálása vízben, tapogatózás és szuszogás követi. Fiatal s

embereink egymást sem

a

látogatás

földalaíti

titkos

fül-

is

magok-

a zajt s abból iparkodtak

formálni

Ítéletet

Addig

várták a világosságot.

izgatottan

hegyezve lestek nak

látták a sötétben

mivoltáról.

ers

lélekzését hallani,

úgyszintén az üreg nyílása körül

kezek tapogató-

Tisztán lehetett egy lény

míg

zását,

a lábak zaja csak

csobogás

vándor megtalálta a

a földalatti

volt. Világos,

feje

nyílást,

már

a szobában van.

E

Béla

pillanatban

tót s a

szoba világos

A

fiatal

három

kés szakállú

fiatal

ruhája tele pókhálótól

a gyúj-

lett.

ember álmélkodva látja egy tüsember fejét a nyíláson. Paraszt

maszattal, éktelen,

keze,

arca,

haja

piszoktól,

egy törött ágyláb,

félkezében

fegyvernek

vagy

szerszámnak

meghúzta sercegve

:

a

mint

a

dolga

fordul.

— Ki vagy, mit akarsz? — kérdi három ember egyszerre. — Hol vagyok? — kérdi viszont csodálatos jövevény fáradtan körülnézve. — Mit keressz Hol mi — Nálam vagy Béni. szándokod? — kérdi a

fia-

tal

a

jársz a föld

?

alatt,

a

újra

lakásomon, ha rossz szándékkal tességes

Mi

a

ember

neved

?

a

nem

jössz és tisz-

vagy, akkor biztos helyen

is

vagy.

:

299

A

jövevény hallgatott, mintegy tanácsba aztán

niagával,

másik után

s

a

fölnézett

szállva

egyikre

fiatalokra,

a

így szólt

— Tisztességes ember vagyok, semmi rossz szánnem mondhatok hazugság ha önök nem segítenek más módom, mint újra a föld alá

dékom

nincsen,

többet

nélkül.

Bajban

vagyok,

nincs

rajtam,

más

kijárót keresni, vagy ott veszni el ebben a borzasztó útvesztben, melyben már nem tudom, hány napja bolyongok.

bújni,

A

fiatal

emberek összenéztek. Ez

a paraszt

nem

paraszt.

— —

Honnan jöszsz, mint kerültél a Kérem önöket, ne faggassanak

Szerencsétlen ember vagyok,

föld alá?

kérdésekkel.

szeretnék rettent

ki

helyzetembl szabadulni azt kell csak tudnom, kiknek a kezébe adott a sorsom. Ha ellenségeim, üssenek agyon vagy ereszszenek tovább ha pedig van egy szerencsétlen ember iránt szánakozás a szívökben, mentsenek ki. Mi senkinek sem vagyunk ellenségei. Ha ön tolvaj vagy gyilkos, akkor tlünk segítséget ne :

;

—

várjon,

ha csak szerencsétlen, a

ki

segít kezet

a

megérdemli, akkor jó sorsa hozta közibénk.

E

szavakra,

melyeket Béla mondott, a jövevény

belekapaszkodott

a

nyílás

magán s a szobában mindene egy csatakos tötte el a

—

széleibe,

termett. volt és

egyet

Ruhája,

rúgott

csizmája,

undok bzzel

töl-

levegt.

Kérek egy

ital

vizet,

kérek

egy

falat

kérek az isten irgalmáért valamely ruhát.

ételt,

Ha meg-

szabadulok, mindent gazdagon meghálálhatok. Bör-

tönbl szöktem meg, menekült vagyok, tegyék velem, a mi a szívökre fér.

És Viknyédy, kérdéseire

mert adtak

magáról a piszkos ruhát

látta

t

friss ruhával,

bl nem

—

A

s

fiatalok

pedig lehányta

neki,

mely még nyitva

emberek

fiatal

elmondta mer<^sz szökését.

theát és enni valót

verembe,

a

volt,

beledobálta volt.

A

a vízfogó

házigazda

el-

mert hisz egy darab a régi-

volt rajta száraz.

—

—

monda vetkzés közben, át vagyok ázva brig. Itt van ni, s egy rongyos viaszkos vászonba takart csomagot vett ki keblébl, az én egyik jótevm, a halott pap hagyaTessék,

—

—

téka

is

oda van. Tessék kérem addig átvenni, majd

a kályhán megszárogassuk, s odanyújtá

csomagot,

ki,

a

nyédit mosdatta,

míg a másik két

mint Viknyédy

öltöztetve,

a

szegdött: a (hiszen nek), s

négy jó

Bélának a

ember Vikcsoma-

tisztogatta s öltöztette, a

got kezdte törülgetni

A

fiatal

s szárogatni. ki

volt

fiatal

kedv.

tisztogatva,

emberhez

Ettek,

ittak,

fel

egy

volt

ötödik

beszélgettek

ugyan volt mit, kivált Viknyédymegismerkedvén, egy félóra alatt meg is beszélni

szerették egymást.

Béla pedig a kályhánál folyton rítgatta a

csomagot,

a

s

óvatosan

melyet Viknyédy

az

Egeressi holtteste alul a koporsóból kivett.

szá-

öreg

XXVII.

FEJEZET.

(Ismét

A

még

magát

fiatal

Béni

kopogi*.)

ember csakhamar igen jól érezte Akár ott is virradt volna

lakásán.

meg. Viknyédyé volt persze

kedély

tencsés

ember

ragyogtatta eredeti

Elmés

a

szó,

csakhamar

szeretetreméltó

ez a sze-

s

feltalálta

és

tulajdonságait.

volt,

beszédes és természetes,

hajmereszt

kalandjairól

dicsekvés nélkül beszélt.

Könnyelm-

sége

játszva

vitte

bele

a

legmerészebb dologba

mikor elbeszélte élményeit, ez a könnyelmség takarta kellemesen rémes fordulatait. Neki magás

nak

mulatság volt a dolog

is

rosan

fszerezve.

volt

veszedelmen,

az

A

s

mint

elbeszélése túl

volt

humoegy-egy

már elbeszéléseiben nem mint hanem «mint bolondságé, s

veszedelem szerepelt, a

készség

is

meg

volt ismét benne,

bármely újabb

bolondságba vakon bele rohanni. Mintha csak foglalatossága lett volna, folyton épségével és életével játszani.

kezdett

A

A

mint más ember szivarra egy-egy nyaktör vállalatba.

három

gyújt,

úgy

ember, kinek vendége lett, komoly és higgadt természet volt ugyan, de Viknyédy kedélyének és természetének varázsa reájok

is

fiatal

ellenálihatlanul hatott, s a mint bolyongásait

»

:

3oa

hogy kedvök nem

a föld alatt elbeszélte, kis híja,

kerekedett egy sétára a föld

nyes utcáin

egér

patkány,

alatti

város

tekervé-

más férgek e süp-

és

pedékes, piszkos országútján.

Kedélyes

a

ismét

embereket.

fiatal

ablakon

az

úttal

beszélgetésében

meg

zavarta

Béni

szólt.

kopogás ez-

kinyitá

majd az ablakot, melyen egy 12

kopogás

halk

A

a vastáblát,

— 14 éves

fiú

arcza

kandikált be.

— — —A

még Csongor

Itt

van

Itt

van, mit akarsz

házmester

Béla úr?

?

vagyok onnan.

fia

Ezt

a cé-

dulát kell átadnom.

S

ezzel bedobott egy kis papirdarabot

s

tovább

szaladt

A

papirt fölvették, elolvasták.

Kezdetleges

következ sorok

a

Írással

voltak

ráirva «

Csongor Béla úrnak!

lakásán.

Ne

szedik.

Azt

éjjel,

jöjjön haza,

sok

beszélik,

A

rendrség

rejtzzék

el.

elfogatás

keresi önt

Írásait össze-

lesz

még

összeesküvésnek jöttek a nyomára.

az

— — Ha nem csalatkozom, házmesterem mond Béla. — Keresnek, — Bence, — téged, hát meg vannak ezek már bolondulva. — összeesküvés, — mond Béni. — Összeahhoz esküvés. Hogy — Mint krédóba. — Megfoghatatlan. — St épen természetes. A nyúl minden bokora

irása,

szól

jössz te

Pilátus a

?

303

ban vadászt, a gonosztev poroszlót mind a kett egy személyben, nyúl

— —

Gonosztev

is

—

lát. is

A

ki

meg

aztán

—

Az, ha egyszer megijed, kapkod vakon maga

—

körül

—

—

És ebben van a dolog veszedelme, Béla. Mit kell most tenni?

— — —

maradni, várni.

Itt

Csakhogy végig

Egy

elfogatás

magadat.

A

kit

valahová,

az

aztán

isten

irgalmára

mikor

I

—

No

Itt

helyen vagyunk.

jó

se maradhatunk.

itt

veszélyének

ki

elfognak

egyszer

ha bnös,

van

mond

ha

nem

teheted

betesznek

s

nem bnös,

az

Lehet, kiszabadul, de

bízva.

—

most már sorsosok volnánk,

Béla Viknyédyhez fordulva,

némán

ki

emberek tanácskozását. Viknyédy komoly lett. Ha

mond

hallgatta a

fiatal

tán

nevetve

sértsen

ezekre

szerencsét. a

Nem

ó

örvendek

De

végre

Legalább

is

is

van,

jönnek üldözni,

hogy tovább

ki-

a mi rá

nézve semmi,

az

fiatal

emberekre nézve

tudja mit tesz az,

önnek más dolga

— — —

De

t

búcsút,

volna

komoly, munkás

nagy dolog,

—

vett

rajta,

—

zár alá kerülni.

mond

Bélának,

mint kopók eltt szaladni.

szaladni kell.

tanácsos.

Csak az összefüggést tudnám a dologban. Sejtelmem sincs róla, miféle összeesküvésben va-

gyok

—

részes.

Az

nekem alkalmasint van mond Viknyédy. Nyilván az én

összeesküvésrl

tudomásom,

—

304 levelem került a rendrség kezébe

mozzák

De

a békételeneket.

ott

s a szerint nyoön aligha fordul

el, legalább névszerint.

— Magam — Végre még tanácskozásra — Csendesen, az is

a

hiszem.

bajjal

is,

egy egész

éjjel

van elttünk

utcán valamit hallok!

És a fiatal emberek hallgatózni Több ember rendes léptének

kezdtek. zaját

adta

le

a

kövezet.

Ez katonasági És erre közeledik. Most megáll a ház eltt. Most valaki meghúzza a csöngetyt. Nem bizonyos, de valószín, hogy Bélát keresik. Igen, igen, hiszen egyik társa számára a lakásán egy cédulát hagyott hátra, melyen itt

meg

volt írva,

Tehát kétséget nem szenved el

idáig a katonaság.

Most

mit

—

merre?

kell

tenni

?

Börtönbe

:

—

Menekülni ? De menni, egy bizonytalan

de hát Viknyédy?

Igen,

magát? — S az

nyilik:

kell, és

Meg a

túl

nem

ittléte

emberek helyzetét? — —a A kapu niok

fiatal

határoznak

vannak

a

menekül?

—

is

elfogassa

komplikálja-e a

fiatal

embereknek határoz-

is.

gyzdve, hogy

kormány hangulata

ijedtség elül kell kitérni.

S

estét

Bélát elfogni jött

—

sors elé?

—

hogy az

Béni lakásán.

töltik

is

más

az lesz.

els

ijedtségen

Tehát ez els

3Ö5

Ott van

patkányok országútja,

a

még most

is

nyitva a fedele.

Viknyédy borzasztónak találta, mikor maga gázolt benne vtgig most szinte dobog belé a szíve, mikor arról van szó, hogy többen menjenek. De a házigazdának itthon kell maradnia. Azért is, hogy a gyanút lehetleg elhárítsa, azért is, hogy :

a pléhajtót betegye.

A

egymásután

fiatalok

ugrálnak a víztartó siká-

Bence után

Bence,

Viknyédy, utána

Elül

torba.

Béla.

Béni egy

hozzátokat rebeg

isten

utánuk, s két

kézre fogja a vaslemezt, hogy rá tegye.

Ekkor kiált vissza Viknyédy Héhé, a csomagom

—

:

I

Béni leadja Bélának, Béla e szóval zsebre teszi

vannak térdig mást

az

és

a vízben,

tapogatják

egy

falon

a

:

«

megvan!* Benne

bezárul.

Egy-

fejig a sötétségben.

óvatosan

s

melyet Viknyédy

felettük

ajtó

kúsznak

ütött

volt.

át

A

a

résen,

résen

túl

pillanatra megállanak, s hallgatóznak.

Béni Béni

ajtaján

lomhán,

dörömbölnek ingujjban,

a

nagjF

törvény

nevében.

pipával a szájában

fogadja a katonai segédlettel jelentkez rendrséget.

— — — — — — —

Csongor Béla? Nincs Itt

itr.

volt?

Itt volt.

Mikor ment Azt

És más

Rikoil

J.

cl ?

a házmester jobban tudja.

:

A

sincsen Itt? legnagyobb

boloitii.

tO

:

3o6

— — — A A

Más sincs De gylés Az

itt.

volt e

szobában

?

volt.

rendrség

int s

embeici

fognak.

a kutatáshoz

padló piszkos,

— Biz az — De nagyon — Biz az nagyon piszkos. — Mitl olyan piszkos? — Tetszik gylés többen hogy künn pedig nagy a — Hát a hova — Biz én még ncn\ néztem meg. A házmester jobban fogja — Vízfogó kérem — mond fogvacogva a házmester. — Tessék megnézni, — mond Béni. A katona piszkos.

piszkos.

tudni,

jártak

itt,

volt,

itt

ott

sár.

vasajtó

e-r

szolgál ?

tudni.

ássan,

urak kevés ervel azt hiszem fölnyithatják.

És

—

fölnyitották.

Iszapos víz

látszanak

ki

;

rongy darabok

belle.

rendr, aztán hozzá

A

ciszterna

félig

megrothadva

üres,

—

mond

a

teszi

— Nyitva hagyni — — De bocsánat, ez az én szállásom — — Önnek más fogunk — Köszönöm szépen, — mond Béni. Most mindjárt — Azonnal. Kövessen. Két ember marad kell

adni.

szállást

?

a

itt

szobában, kett a kaput rizni.

S rendr, mint Béni

is,

katonaság, a két

Egy kett,

r

elhagyták a szobát.

fél

jobb.

kivételével, vala-

XXVIU. FEJEZET. (A hangyis ember.)

homokbarlangban elmerengve gubbaszt egy elkényszeredett emberi alak. Alája pok-

Egy

földalatti

földre.

Világosságnak

sehol a barlangba bejárója nincsen.

Egy szegényes

róc

van

terítve

a

puszta

olajlámpa vet kétes világosságot a

ki

a

a

mereng

közepén nyüzsg

barlang

bolyra rzegzi vörös karimájú szemeit,

jában egy kis pálcát

tart,

emberre,

óriási s

hangya-

míg jobb-

melylyel meg-megboly-

gatja a fürge hangyanépet, addig baljával a mellette

kosárban hús

lév eleségbl

lisztbe,

háziállatait,

— összedarabolt —

mézbe hempergetve melyek

botjára, kezére

sürögnek-forognak

másznak

s

vidáman

patkány-

eteti

furcsa

körülötte,

lakomáznak

a

nyújtott eledelen.

Éveire nézve

ez

ember az ötven-hatvan közt

de szemre sokkal öregebb. Koponyája kopasz, csak a kupája kerületiben van egy csomó gubancos van,

haja.

Két füle messze

ton hallgatóznék,

eláll

a fejétl,

mintha foly-

arca szine a fakónak

s

a sárgá-

nak bizonytalan vegyületét mutatja; bajusza, szakálla

már gyér és szinehagyott, már nem szke és még sem fehér, szine alig különbözik arcabrétl s csak árnyéka segítségétl

sötétebb,

mint ez a ki-

» »:

3o8

Alkatra

bór.

cserzett

ert

vézna, de ha mozdul,

Ruhája

nem

csak jobb,

képest, a hol

látja,

ha nincs

helyhez

a

simulékony kelmébl való,

is

s

épen gazdájára szabva, tisztességesen

is

mégis

áll

és

mint az ember,

gondolná, hanem valósággal

alkalmatos, puha,

j,

ember gyengés, könnységet mutat.

egész

az

rajta.

Figyelmét

emberünknek

teljesen

igénybe veszi

hangya-csordája. Söpri, marékba veszi az izgékony állatkákat,

sig

melyeknek foszfor -illatjától a köhögteté-

meg van

terhelve a barlang levegjt

beszélget

;

hozzájok, nevetgél, pöröl, majd egy kis dalt dúdol nekik,

mely körülbelül ckép

szól

Hangya, hangya, mit csináls2

—

«

Napvilágon mit keressz

—

?

((Napsugárral játszok.

Hangya, hangya, mi a baj

—

?

Napvilágra mászok.

7

"Napvilágra voltam.*

S mit cipelsz a hátadon

?

— "Társamat, de — Napvilágon velem, — Az — Napvilágon a szegényt — Ember holtan.

járt

utcát futosta,

eltaposta.*

Hangya, hangya látod-e.

Ne menj napvilágra, Ember ottan rátapos Emberre, hangyára

Valamely

I

egyhangú koldusnótára

inkább csak a rhitmus kiemelésébl vetkezetes

melódiából,

lenni az ideges

de nagy

hangyákra.

ment állt,

hatással

Seregesen

a

dal,

mint kölátszott

álltak

meg

309

énekl eltt

az

c kis

állat.'ták,

gezve, testük hátsó részét

mozgott

fölemelve, csak csápjuk

utolsó lábuk párja.

s

A

mint emberünk a

megindult a

ismét

dalt elvégezte,

fejüket földre sze-

és futkosott

raj

A

nagyobb koncokat úgy ellepték, hogy csak egy hang)'acsomónak látszott mindenik. Itt-ott egy tisztára lerágott csont, patkányész nélkül ide-oda.

váza

fej

efféle hevert a bolyon,

s

által

bolygatva.

tatta

Egyetek az öreg

—

világra

Itt

!

jó

egyetek kicsikéim!

fiaim,

nekünk

Se

I

senki se tapos

senki se hízeleg,

Nincs kel

— így

Minek mennétek

állatjait.

a

nap-

Egy-

egyforma sötétség van

bennünket,

senki se szeret,

senki se bánt,

senki se gylöl.

bíró, nincs elü';áró, aki igazságtalan

mérne

!

biz-

telünk, se nyarunk.

forma meleg van mindig, mindig,

hangyaszakaszok

Nincs apa, a

ki

mérték-

gyermekét,

elhagyja

nincs gyermek, a ki megtagadja apját, nincs testvér, a ki elárulja testvérét

meg

egér.

Es

Egyetek

a hangya-sereg

tatást,

nincs más,

melynek

mintha

értette

félhomálya

volt lakóira nézve,

kott szemekkel

csak patkány

egyetek kicsikéim!

evett, futkosott, dolgozott,

langban,

A

—

fiaim,

volna a biz-

nyüzsgött a bar-

nyilván

világosabb

mint a kik a napvilághoz

szo-

vetdtek volna oda.

barlang oldala sima homokfal

vakablak vala a falba szögöl, magassága alig

ásva.

volt, itt-ott

egy

Területe tán öt négy-

sokkal

több egy ölnél.

Az

egyik falon egy rozoga deszkaajtó takart valamely nyílást,

urege

ezzel

szemben

tátongott

a

nyitott folyosó fekete száj-

bolyra.

Csúnya barátságtalan

3IO hely volt

A

ez

arra

ide

nézve, a ki

nem

szokott.

barlangnak azon az oldalán, a hol a lámpa volt

egy ers fakampóra ersítve, a egy

félig ágy,

félig

mellett a földön

fal

pamlagféle volt elhelyezve, jó

pokróccal leterítve, sznyeggel borítva.

Nem

rossz

fekvhely egy lusta vagy fáradt embernek. Fejtül egy X lábú asztal volt melléje illesztve, melyen egy kancsóban bor, egy tányéron sült hús és egy megszegett kenyér volt. Sajátságos,

hogy az

asztaltól alig féllábnyira

egy

formális kis országút volt kaparva, finom lábacskák

hogy úgy mondjam, taposva a homokfalra. széles ripszszalag, úgy vonult fel az út

által,

Mint egy

a barlang tetejéig, a hol a

homok

Innen aztán számtalan kisebb

s

is ki

volt kezdve.

tágabb lyuk ment

Hangyanép jött, ment ezen az úton, kerülgette egymást, találkozván folytatása

tova,

az

országútnak.

megállt, szimatolva összeeresztette s érintette egy-

csápját s tovább szaladt mindenik a

más

nyában. És ez iránytól

el

egy se

irá-

még

azért

sült húst

meg-

tért,

sem, hogy a közel asztalra helyezett

maga

úgy látszik egymást a barlang lakói, az énekl hangyás ember és parányi állatkái, kedvében jártak egymásnak, mindenik tudta, mi illeti kóstolja. Értették

t, mi

A sal

á másikat.

hangyás ember, minekutána énekkel, biztatás-

és patkányhússal jól tartotta hangyáit, fölkelt a

pokrócról,

megigazította

kancsóból,

a

deszkaajtót

lámpáját,

egyet húzott a

kinyitva

egy tekintetet

vetett mögéje, a hol egy másik lámpa fénye deren-

gett eléje és lefeküdt a kerevetre.

.

—

—

nézve

jára

— mond óráaranyóra — a hangyák

nyolc órának kell lenni,

Efti

egy csinos

fölöttem abban a

nyüzsg bolyban még Most hosszú ott

dolnak a lefekvésre.

Oh

aligha is

az

gonéj

.

.

.

be nem kívánkozom már közéjök . . Nincs is mit keresnem ... A kik voltak, a föld alatt vannak, mint én, ... de nyugodtabban, mert se álmodnak, 1

,

A ki még ott van ... a ki még nem látnom mert a föld alá pedig annak meg jobb ott, mert az a tenném féreg, a mely a föld alatt pusztít, az nem fáj se gondolkoznak ...

ott

van

. .

.

.

.

.

azt jobb

.

de az latja

:

a skorpió,

mely

tudom, hogy

az,

jobban

fáj,

félelem

!

.

.

t

fáj,

jobban

mint a kötél, jobban

Ha

.

lusta

.

.

ott fön csípi, szúrja, zak-

nem

fáj,

mint a kés,

mint a halálos

fáj,

volnék ... ha

nem

sze-

retném úgy ezt az éjszakát, elmennék egyszer kínjaiban gyönyörködni ... de attól félek, megszabadíta-

nám

kínjaitól,

oly

édes

melyekrl minden nap lefekvésekor Csípjétek, szúrjátok, gondolkoznom .

. .

hasogassátok az agyvelejét, marjátok sebesre a szivét,

röljétek

meg

a csontját, igyátok a vérét föl-

támadt lelkiismeret skorpiói tított

gyermekek

sírását,

I

Hallja álmában elpusz-

hallja az akasztott testvér

míg én csöndesen pihenek, azokról, a kik már nincsenek. .. Jaj nekem, pedig be siépek voltaki Jaj nekem, pedig de édesek voltak! Jaj nekem, jaj nekem, de elmúlt minden, a mi szép, minden, a mi minden, minden, minden édes, csontja zörgését ... a

csöndesen alszom és álmodom

~

És

a vén

I

.

ember tapogatta kopasz

ott volna az a fájás, a

.

fejét,

mely e beszédek

mintha

alatt

meg-

!

.

3«>

benne

mozdult

szeme

ajkai

s

motyogtak

és

mozogtak,

a lámpára bámult, a

mécses

lett

mely mintha kriptabeli volna, gyéren szrte le sugarait a bar-

lang bús éjjelérc

.

.

Egyszerre csak elmerengésébl

hirtelen

talpra

szökött.

Mintha zuhanást

Mi

,

és kiáltást hallott voina!

lehetne az? Hiszen

ide kiáltás

nem

és sóhajai zajánál

léptei

jaikiáltás

ismételni

—

is

itt

nem

Tálán már elszundított

Nem, nem, nagyon

A

ember nem

itt

hallatszik,

egyéb

az

zaj

hallható

csak álmodta a dolgot?

s

tisztán különböztette volt

hangja most

csak

jár,

a fülében

is

csend.

meg. Akár

tudná.

Há — hál — próbáljc

aztán,

de csak rekedt ó azonban

károgással tudja utánozni, a mit hallott,

meg

van elégedve vele.

tehát

nem álmomban

— Tisztán

is

tudom.

És pát, fal

A

ez

hang

a

mondja magában,

volt,

hallottam.

De

ni,

még

az irányát

kút felül hallottam, a patkánykút fell

I

ezzel felragad ágya mellül egy kis kézi lám-

meggyújtja

nekiindul

s

egyik oldalán a

Egy

öl

széles,

a

sikátornak,

homokba vágva

egy

mely

a

volt.

magas folyosó

volt

ez,

sima fenékkel, sima falakkal. Vagy ötven lépést

tett

öl

benne a hangyás ember, aztán bekanyarodott jobbra, ismét elre ment tíz lépést és két nyílást elhagyva egy harmadik sikátorba lépett be. Ezen menetelésen mind alább ment vagy harminc-negyven lépésnyire,

ott

élesen

világító

lámpájának

sugarai

homokfalba ütdtek. Vége volt a sikátornak.

a

3'3

Ez volt a patkánykút. A folyosónak tctjc itt mind jobban emelkedett s a sikátor végén egy tág kéméíiybc végzdött, melynek fels végét látni nem lehetett.

A

ember lámpája

mint a hangyás

világa elérte

a sikátor végét, felülrl kiabálás hallatszott.

—

Hej hó

Ide, ide

A

—

hej

ki !

—

—

—

az ? Béla Hol vagy ? S hasonló kiáltozások két pár !

egymást keresztezve.

ajkról

s

!

—

!

hangyás ember egy pillanatig megáll figyelni

lámpája világát az úgynevezett kút fenekére, az

az a folyosó végére

ejti,

a hol

patkányait fogni

szokta.

Ha már

idegen emberi hangok hallatára szokat-

lan izgatottság fogta el s a tudatra, kel akadhat ily váratlanul

hogy emberek-

ideges

dolga,

úgy a látvány, mely elejbe kút fenekér), egészen kivette sodrából.

Egy

piszkos,

egy

terülve,

tan-e?

nem

sáros

fiatal

emberi

sápadt

tudhatja,

férfi

alak arc,

mint

lett

egy hangya:

tárult a

feküdt ott elholtan-c,

ájul-

de mozdulatlanul.

állott az öreg ember e látvány de csakhamar irányt adtak neki a felülrl meg-meg újuló kiáltozások. Derekáiól leoldá sz/ját,

Tanácstalanul

eltt,

s

fekv

az ott

a szíjba öltve

végig,

mint

—

hogy

utána

test

mellén átveté, becsatolá

felemelé a testet lábai

csúsztak,

kerevetére ledobta.

végig

—

s vitte

karcolták

vitte

s

karját

a folyosón a

földet, a

barlangjáig

s

ott

:

XXIX.

FEJEZET.

(A hogy az

—

intizkedik.)

isten

Ki cz és hogy került ide?

Ezt

a

kérdést

hangyás ember az

tesen

magához elször

intézte

is

a

erre keresett feleletet, természe-

s

idecepelt

—

test

zsebeiben,

melyekben

kutatni kezdett.

Els

a mi a

kezébe

esett,

egy csomag, viaszkos darab papír.

vászonba hirtelen becsomagolva egy

A

mint a hangyás ember e csomagot sebten felbontja s a szennyes írást oda tartja lámpájához égni kezdenek

szemei,

két ajka reszketegen szét-

nyílik.

Ezt az

ismeri!

írást

sokat rajzolta,

—

az

elme,

A a

kéz,

mely

a

mely e vonágon-

foglalatját

mindenik nagy munkát végzett az , a hangyás ember sorsában is! Lehetetlen, hogy ebben csalódjék, lehetetlen, hogy a pokol káprázata idedolta,

gen

írást

midn

mutasson neki, «ahhoz» hasonlónak ... s kezében lév lapon,

lázas remegéssel fordít a

hogy az

aláírást

—

Mely

egy

megkeresse

lan hörgéssé! roskad le a

fiatal

állati,

ember

végzés, mely hatalom küldi

ebben az órában, e helyre

és

miért?

tagolat-

teste mellé.

nekem

Mi

ezt,

végre?

:

:

3»5

Ezt hörgi, a mint két tenyerében az ágy szélén kopasz fejét meggörgeti.

De

csakhamar magához tér és az éhes ember

mohóságával «lde irom

bizom

rá

két szeme a piszkos papiros következ sorokból állt

falja fel

mely

tartalmát,

a

le

kínszenvedésem történetét, aztán

a véletlenre, a mit a világ istennek csúfol

intézkedjék róla a7l» •

Kristóf

addig,

a

kit

mondhatlanul

testvéremi

míg vlegénye nem mindennél jobban

lettél

szerettelek

annak a leánynak,

szerettem.J!)

boldogságtok

virágában

teszlek benneteket nyomorultabbakká a

legnyomo-

ííMegfogadtam, rultabbaknál •

hog}'

is.»

Kivándorlottam hazánkból, hogy idegen ország-

ból biztosabban

«Én voltam

intézhessem

az, a ki,

elrablottam két

csapásaimat reátok.*

míg dolgaidban oda

gyermekedet

és

jártál,

elhoztam idegen

országba.*

nem

flPeleséged belehalt.

tudta

túl

élni

az

els

csapást,

Pedig nem erre számítottam. Azt remél-

tem, hogy bellük nevelek ostort, kínt, gyötrelmet a számotokra.* •

Tégedet becsaltalak az országba, a hol elvettem, magadat akasztófára

tam, pénzedet

voljut-

tattalak.* •

Gyermekeidet világgá ztem, földönfutókká

tem, azt

sem

tudják, hol születtek, azt

kitl születtek

:

sem

tet-

tudják,

nyomorultak, koldusok, sehonnaiak

lettek!* •

Pénzedet

irigy

rokonok közt per, civakodát és

Meg

visszavonás tárgyává tettem.

vagyok magam-

mal elégedve.* «

Hallod-e Kristóf!

gedve

Ha

!

hallod,

Meg

vagyok magammal elé-

lehetetlen

sírodban

meg nem

mérge

volt az én

fordulnod.* «

Gylöletem

és boszúállásom

táplálékom teljes életemben.))

«Ha van

isten,

mindent tudó a

bölcs isten felettünk,

emészt gylöletté

szeretetét

és

két

ki

mindenek

felett

nyomorult testvér

változtatja át az által,

hogy pusztító szerelmeknek egy tárgyat ád

:

ez az

isten feleljen kínos életemért, gyötrelmes halálomért;

én kacagva szállok alá a poklok tüzébe! Gerber, ujabban Ergerberger Flórián.*

—

Jaj a

nyomorult,

jaj

a nyomorult!

— Csak

ezt

rebegte csukló hangon, könnyei záporként omlottak alá, térdei újra erszakadtan hajlottak össze s a

ember ott fetrengett az ágy mellett, hangon egyre ismételve jaj a nyomorult, jaj a nyomorult! Jaj nekem szép gyermekeim, jaj nekem édes feleségem! Jaj nekem, jaj nekem! vén

földalatti

zokogásba

A

fúlt

:

hangyák pedig mászkáltak körülötte egykeda hangokat nem ismerték, nem is

ven. Ezeket értették, nem Egyszerre

is

figyeltek reájok.

azonban megáll

jajgatáfával, és fel-

emeli fényes kopasz fejét.

— Ki

levelet

ez az ember, a

hozza? És mint

Irgalmas

isten,

hátha

ki

nekem

jut a

——

És görcsösen megragadja

ezt a rettenetes

zsebébe ez az

fejét és odafordítja a lámpa felé.

ájult

a levél ?

fiatal

—

ember

3'7 Piszok, por, pókháló borítja a

fiatal

ember képét;

ember szemeibl meg oly sren esik az es, hogy attól nem képes látni. Kendt ránt elé tehát és megáztatva omló könnyeiben, elkezdi törülni, tisztogatni az ájult ember arcát. És egy merev, holtnak látszó sápadt képen nyugszik meg kisírt szeme. A lámpa sárga fénye rémessé teszi az arcot lecsukott két szemével, melyen %z öreg ismers vonásokat keres. az öreg

Mikor gyermekeiért epedve

elhervadni

jajgatott,

mikor

kezdett,

akkor lehetett ehhez hasonló

Jaj

és ha mégis

is,

a titoknak

és

ebben

alkalmat

És dége

—

itt

volt,

úgy lenne

.

!

.

.

fel

maradnia, ebbe.i a barlangban

kell

de

a szívben...

használnom az

kell

fel

I

a hangyás

ember

megragadta

újra

ven-

ájult

fejét s elkezdte csókolni.

Ez

az

neked, ez

apádért, ...

drága

tért ... ez azért

sekért

kedves a

drága

jövért ... ez

zasztó

És

régen

Mert ha úgy van

használnom az alkalmat

kell

oly

volt,

hogy ma már semmit sem

és oly gyötrelmes volt,

tudok belle

De

!

mikor utánok kiterítve

.

.

a

ez

anyádért ...

az

húgodnak ... ez jelenért ...

mérhetlen

ez

ez

a

múl-

a

bor-

kínszenvedé-

.

csókolta

végig

szinte maszatos lett

a testet,

hol

a

tle mindene.

és egyre csókolta és mindig

érte,

Sírt,

hogy

zokogott,

tudott hozzá

valamit

mondani, hogy mért csókolja. Egysz<»:r aztán ismét

ez a fiatalember

meg

rémülten felszökött.

van

halva

I

Ha nem

H4tha is

az.

3i8 a kinek hinni remtg, legalább hírt mondhat,

alább elbeszélheti,

mint jutott ez

kába ... És felszabván dörzsölni. Aztán borral kancsóból kendjét

majd halántékát

érezni a

elkezdte

ruháit,

meg

locsolta

majd

legbirto-

a

az

testet

ott

és az orra alá tartotta.

kos, sáros ruhát leszedte róla s lét,

okmány

álló

A pisz-

a puszta

mel-

míg végre kezdte verését. Ekkor szépen

dörzsölte,

fiatalember szíve

ágyára fektette, letakarta sznyeggel és egy kortyra való bort öntött a szájába. Aztán leste, mint tér az élet fokonként vissza a

fiatal

testbe s mint ter-

benne újra. A fiatal ember felnyitotta két szemét, de csakhamar ismét lecsukta. Lélegzete ersebb, halha-

jed

el

tóbb

lett s

melle elkezdett hullámosan,

gén emelkedni

ember

a ki s

bár gyen-

bejáró lélegzettl.

Az öreg

izgatottan nézte mint foglalja el az élet jogos

ember arcán csüngve els szót. Az els szó, a visszatért öntudat els szava lesz varázsige, a mely a viszonyt kettcjök közt más

területét s szemeivel a fiatal

várta az

a

lábra

Azontúl

állítja.

kezekkel,

nem

nem

tapogathatja

reszket

csókolhatja többé szomjas ajakkal a

Azontúl egy idevetdött idegen

lesz,

a ki felvilágosítást kénytelen adni az írásról,

pe-

fiatal

testet.

dig a barlangbeli hangyás ember, a ki, ha akar, ád, ha nem akar, nem ád magáról felvilágosítást.

És ez els szó csakhamar ellebbent a magához tért fiatal ember ajkáról. susogja szemeit újra felHol vagyok?

—

—

nyitván s tétován tekintve szerte.

3»9

Az ját.

öreg embernek az izgalom összefogta száCsak nagy megerltetéssel volt képes össze-

harapott fogait szétvenni egy-két szóra.

— Csendesen, csak térjen magához — monda. — Ki az? — kérdé a fiatalember. — Ki az? És hol vagyok? — Jó helyen, veszélytelenül. — — Mi történt velem? — Hogy magát? — Már jobban. Egy pohái kérek. — — Inkább egy — Jó leszi érzi

vizet

jól,

ital

bort.

És ivott s ismét lecsukta szemeit néhány Gyönge pirosság ült az arczára s midn

perezre.

szemeit

ismét kinyitá, tekintete tiszta volt.

Körülnézett a furcsa helyen, aztán az eltte téröregre, s hirtelen felül helyzetbe emelkedett.

depl

— Istenem, hol vagyok S hol vannak társaim — — Mily hely Kicsoda ön hol vagyok — S hogy kerültem ide? — — Lassan, — mond az öreg. Mennyi ?

?

ez,

?

lassan

kérdés jól

?

Ki

gyzné

megvetett

többi

a

?

I

önt felelettel

ágyon van,

érzi,

úrfi

I

hogy

Látja,

hogy

ápolják,

a

nem sürgs!

— Hát barátaim? — Azok nem estek — Igen igen, már emlékszem. le.

ben tapogatóztam, féllábam és én

—

alul

A

mint a

sötét-

elenyészett a föld

lezuhantam.

Én

pedig hallottam az ön

nását és elhoztam ide

s

kiáltását

fölélesztettem.

és zuha-

3SO

— — —

És kicsoda ön ? Én ? Az ön életének megmentje.

—

Igen, igen, bocsánatot kérek,

magamhoz

Egy

Oly különös

térni.

nem tudok

bennünket,

visszás véletlen arra kényszerített

hármunkat, hogy egy házból

Az els

csatorna

négykézláb

tudtunk

küljünk.

csak

a csatornán

szk

át

mene-

és alacsony

benne

Abból egy tágasabba tértünk

jó)

és borzasztó minden.

elre

volt,

haladni.

be, de térdig gázol-

bzös salakban, néhány gyújtószállal meg egyszer-egyszer undok utunkat.

tunk utálatos, világítván

Ebbl

egy szárazabb sikátorba tértünk be, a hol

könnyen hatolhattunk volna elre, ha gyújtónk el nem fogyott volna. A pokoli sötétségben azonban csak tapogatva lépkedtünk tova. Figyelmünk mindig fölfelé

volt irányozva,

nem

a levegre.

De

e sikátorokból föld felett

csatom

is

vettük volna. lett,

sötétség volt,

ínyílás alatt

valószín,

sikátor hol

volt,

a

hogy több

elágazott.

Mi

úgy mentünk mint elre lépek,

folyvást szólítgattuk egymást,

alá

nem

találok

földet,

az

egyensúlyt

vesztem, a fejemen egy ütést érzek túl

éj

szkebb, hcl tágabb

majd balra

elre, mígnem egyszerre én, a

lábam

persze

elmentünk a nélkül, hogy észre-

majd jobbra,

így

hárman

A

találnánk-e kijárót

s

el-

többet ezen-

nem tudok magamról.

— Önlezuhantapatkánykútba,otttaláltamöní fölélesztenem. idehoztam barlangba, hol — Köszönöm jóságát kérem tetézze ájulva

s

e

a

sikerült

azzal,

és

hogy helyzetemet tekintve, megengedje seket, melyek ajkamon égnek.

a

kérdé-

3»«

—

Elég

— —

már magát

érzi

jól

Mintha

visszatért volna

?

erm. Nem

minden

lehet barátaimat értesítenem?

lett

De

hát ki ön

ell

kik

s

?

kik barátai ?

s

kellett

e

szokatlan

S miért kelúton mene-

külniök?

—

emberek vagyunk, ügyvédsegédek s Menekülnünk, csaknem azt hiszem elégséges ok nélkül, a hatóság ell kellett. Összeesküvknek tartottak bennünket, s el akartak fogni. Fiatal

—

—

effélék.

Mi meg fogatást

egyrészt

nem

napság veszedelmes

el-

akartuk megkockáztatni, másrészt

meg

a mai

egy összeesküv csakugyan volt is köztünk. Fiatal ember, nem szeretném, ha ön nekem itt meséket mondana.

—

— —

Hogy

Ön

juthat ilyesmi

és társai tehát se

eszébe

1

nem tolvajok,

nem

se

—

rendrközegek ? Béla volt

—

—

mert hisz az olvasó már tudja, hogy

természetes

Rendrközegek? tönzi önt

nekem

— szen ilt

uram,

a szolgálat

Jól van, hinni

fogom hiába

nálam

nem tudom

nélkül

is

sírjában

a

mi ösz-

melyet

a

után,

vonakodjék szavamnak

engem úgy

pillanatig

monda: Tolvajok?

ámulással

Oh

hogy

arra,

tett,

—

hitelt adni.

mit ön mond.

szedne rá! volna

1

Hiszen

ha

belenézek gondolataim örvényébe,

szédülnöm a Gondviselés hosszúkez láttára Hiszen én évek óta vagyok I

barlangban,

és

ma

tetszik

rengne elttem, hogy mért Kákoiii J. A legnagyobb bulond.

csak kellett

egy

el kell

munkájának itt

ebben

úgy, mintha itt

Hi-

Hiszen ön

lennem! 31

a

de-

—

3"

Nem ten

nem, ebben az órában ön, meg én mi ketcsalhatjuk meg egymást; hogy mi itt, ily :

nem

rettent utakon találkoztunk, annak oka van! Béla csak félig értette az öreg beszédét

s

a

csodálkozás egy nemével nézte a torz külsej em-

bels izgalmát

bert, a ki

iparkodott,

elrejteni

a

mint beszélt.

—

És mért nem mentek u^anott

lementek a föld alá?

—

kérdé

vissza,

kis vártatva a

a hol

han-

gyás ember.

—

Meg

Az els

nem

az

pillanatban az

álltunk hallgatózni,

is

de

szándokunk.

volt

a

a mit

meghallottunk,

igen volt biztató reánk nézve.

A

ház eltt

honnan menekültünk, röket hagytak. Nyilván gyanakodtak. így határoztuk el megindulni azon az undok utón, melyet egyikünk sem

s

a szobában, a

ismert s mely engemet ide hozott az ön

barlang-

jába.

— Csodálatos, csodálatos — ír.ormogta az öreg biccentett elgondolkozva kopasz — Megengedi most már, — kezdé Béla — I

s

fejével.

újra

hogy én rül

is

kérdezzem

:

kicsoda ön,

s

hogy ke-

ide?

— —

Én

itt

tanyázom.

Állandóan

?

Már nem tudom

hány

éve,

hogy nem láttam

a

napvilágot.

— Szinte — Szinte — És mi

tönben

töltse

hihetetlen hihetetlen

I

I

készti arra,

életét?

hogy

itt,

e borzasztó bör-

3*3

—

—A

Mi ?

körülményeken

hogy nincs

odafönn keresnem. Akár

a sírban

a helyet

— —

nem

Nincs

is

Nincs, nincs, nincs

megrázta

is

nézem egyébnek

mit, nincs kit

esetlen

I

mit, nincs kit

lehetnék

s

ezt

^.írómnál.

odafönn keresnie?

—

És

öreg ember

az

lepotyogtak

könnyei

s

fejét

melyek ide-

kívül,

hoztak, az a csekélység,

a

barlang, szürke földjére.

— —

És hogy

Még

került ide?

csodálatosabb módon, min ön. Gazdag

ember voltam, de

mindentl, a

a sors megfosztott

mi kedves volt elttem. Egy testvérem

tudtam hol. Gyászomba kor megjelent nálam vele egy idegen

Elmentem

vele,

s

rávett,

országba, a

mert

képei és változandóságai,

új

viszonyok,

songásomból, megenyhítik

népek,

új

a

új

meg

új vállalatok,

vesznek bú-

ki

beteg lelkemet.

az országban épen háború volt, vitt,

mi-

tartózkodott.

emberek valamikép

vé^'em a fvárosba

de nem

hogy kivándoroljak hol

reméltem, az élet

az.t

új

új

élt,

voltam eltemetkezve,

Abban

forradalom. Test-

mely akkor élénk tábori

életnek volt színhelye. Értékeimet biztosságba helyezte, s teni.

egy élelmezési

Kocsin mentünk

tokra, a

hol a

Egy erdn

vitt

ki

nemzeti

vállalatban

akart részesí-

ketten egy közelfekv bir-

hadsereg táborkara

keresztül az

utunk. Ott

volt.

egyszerre

csak körülfognak, beszélnek egy nyelven, a melyet

én vel

nem

értettem, testvérem a

eltávozott,

hurcolták volna

úgy el,

látszott,

katonák

mintha

engem pedig

«spiont» egy fára felkötöttek...

a

egy részé-

erszakosan többiek

mint

És úgy mint ön

3M vagy

én

ezeltt,

perccel

tíz

is

ezen

helyen

a

magamhoz s azóta napvilágot nem láttam. És kik hozták önt ide? A hangyás ember hosszan nézett a fiatal emberre. Kimondja-e a szót, ne mondja-e? Nehéz volt az tértem

—

elhatározás. Végre

ver

földön he-

az ágy mellett a

is

papir után nyúlt

fölemelte.

s

— Hol vette ön ezt az — Ez — Nem ismerem. Az öreg élesen nézett Bélára. — Nem ismeri Nem mi van papírra írva? — Hogy tudnám! Elször látom életemben. írást ?

írást?

Béla azt

hitte,

e

tudja,

?

az öreg félre beszél, ez

viszont

azt gondolta Béla tréfál vele.

— De én az ön zsebébl vettem — Az én zsebembl — Igen, e rongyokba takarva! — Ah, tudom már, — Viknyédy csomaga. — Ki az Viknyédy? — Egyik társam, Az ösezevelünk hisz

ki

I

?

volt

a

a

szökött.

a ki

esküv.

A

hangyás ember indult

a sikátor

Hirte-

felé.

len azonban megállt.

— —

Hogy

jut

e levél Viknyédi kezébe?

Menekülés közben egy temetben

koporsó

halottját,

maga bele feküdt

egy öreg papot kidobott a s

a koporsóból

véletlenül.

— —

És

felejtett

se tud róla mást?

El se olvasta.

hozta

sírba,

magával

.

3>5

—

Csodálatos, csodálatos

El vagyok

!

temetve,

nem tudja, hogy vagyok, senki ember megjelenik itt, a hova senki nem találhat, hogy nekem ezt a levelet átadja!

senki a világon

és

két idegen

el

— —

'j

ehát e levél önt

Megdöbbenten

mint

itt

esik az

1

bocsásson meg, jól elttem megélénkül ön fiatal arcát néznem. Már évek óta nem .

.

láttam szép

fiatal

arcot

.

de csakhamar

nyomra

vitte a régi

Ön

ismét

a

könnyeket

törülni,

magát

vissza-

összeszedte

azt kérdezte, kik hoztak ide.

E

idehoztak, fölélesztettek. a fölöttünk

a

Nos

faágról

tehát,

levágtak,

könyörületes emberek

elterül nagy városnak egy hosszú évek

fennálló

kombákban

s

a beszélgetést.

engem könyörületes emberek

óta

.

.

És nem gyzte szemeibl

—

Ez valóban csodás. És az ön arcza, a

illeti ?

csodás

tolvajbandája,

én pedig

itt

a

kata-

az orgazdájuk vagyok.

Béla e szókra ülhelyébl felszökött.

A

—

kopasz ember vállára tette kezét.

Csöndesen,

ember

fiatal

—

monda. Nehogy

egy meggondolatlan, tán épen bántó szóra ragadNem valami kitn, nem is épen dí-

tassa magát.

—

szes állás ez

de

az én állásom,

kitn

számítok semmire, amit

és

láthatja,

nem

is

díszes állás szo-

embernek adni sem anyagi jutalmak által megszerezhet kényelmekre s élvezetekre, sem

kott az

:

polgártársaim közbecsülésére.

Hiszen még a

lemondtam.

világ

élvezésérl

férfia,

ha tetszik azoknak,

nap-

vagyok hangyáimmal örök éjben, örök magányosságban, bizalmi is

a

kik

Itt

nyomoruk

élete-

:

3a6

mct visszaadták. Dolgom, hogy a mit kezemre adnak, azt megrizzem. Én nem kérdem, hol veszik, pedig kérdehogy veszik, hová viszik ismét, zetlen nem mondják. így vagyok itt, nem tudom

k

hány tv

mert az idt nem számlálom. Társa-

óta,

ságom, mulattatom, barátom ez a hangyaboly, mely postásképen

— —

fel ?

E

közöttünk.

teljesít szolgálatot

hangyaboly?!

Úgy

van. Látja

Ezen járnak

nem tudom. ket odafenn

A

héren jönnek

le,

itt

ezt a kis országútat a falon

hangyáim a napvilágra. Hova, tolvajtársaság egy tagja behinti ki

valami lisztfélével. slt.

nekem

Ha hangyáim

üzenet, s

fe-

azt jelenti,

hogy átvenni való van. Én kimegyek éjjel egy bizonyos helyre, átveszem a mit adnak s ismét hazajövök. Azt hittem, e csendes foglalkozásban végzem el napjaimat s hangyáim fognak egykor eltemetni. Eleintén sokat töprenkedtem azon, mért kell

itt

maradnom

a világra.

De

hely nekem, sír való.

mint

—

ma

s

nem

lenne-e jobb felszöknöm

csakhamar beláttam, hogy ez legjobb ily

megrablott szív embernek csak

Hogy még

valakin

jót

tehessek

is

a

itt,

önön, azt szinte lehetetlennek tartottam.

Oh szegény,

megindulva

s

nézett az öreg

—

monda Béla

két kezét,

szánakozva

szegény ember

vállaira tevén

I

ember szemébe majd ismét

foly-

tatá

— Hagyja borzasztó helyet! Jöjjön velünk a — Nem, nem — monda rázva az öreg. — itt

fel

ezt a a

világra.

fejét

Én már könnyebben vagyok

el

a világ

minden gyö-

3*7

nyörsége

És ha még tudtam volna gonmagamnak, a mely képes lett volna rá-

nélkül.

dolni okot

ön hozott, megta-

csábítani, ez a levél, a melyet nított

—

Béla

—

arra, hogy nincsen. És mi van hát abban

Majd

magával

fenn

ott

kell

vinnie.

a kit fölakasztottak

azok

én

az

pénzem Neveket

Egy

kérdi

;

is

birnak

;

— azok

—

mért

értheti,

magam sem

meg magámondom el

Nem

igen tudom.

hanem érzések

rá,

—

az én gyötrelmeim.

jegyezze

találni,

Ön nem

levelet

a

Gyermekekrl, pénzrl az az én

az én vagyok.

fog benne

Mert

testvérrl van benne szó.

gyermekeim

mindezt önnek,

A

:

elolvashatja.

gyötrelmekrl

nak a neveket.

okok

—

levélben?

a

utána nyúl.

s

és sejtelmek.

gondviselés kezemunkáját látom abban, hogy

csodás úton ide

le

koporsójából jut

e!

Ha

én most öntl

így pedig ön

eszköze

Ez

lesz

a föld

az írás, ön,

elveszem,

megtanulja a

egy öreg pap

alá

ez

itt

egy idegen rothad

írás

értelmét

gondviselésnek további

a gondolat járkál a

hittem, mást gondoltam,

fejemben.

el

is

— ily

koáltal.

velem, s

tán

mvében.

Eleinte

többet

de most már csak ennyit

gondolok. Ez elég, hogy önnek magamviseletét meg-

magyarázza. És most siessen

ne

frl

ismét a világba s

felejtse ezt a barlangot és lakóját, a ki

önt nz

életnek visszadta.

Béla önkéntelen

vette át

az

öregtl

a

papirt,

melyet ez ismét a viaszkos vászonba gondosan bes maga is csodálatos gazdájának mes hangulata alatt állt.

csomagolt

sejtel-

.

3?8

—

És ha az ségem lenne ? adjak

A

önre

írás folytán

— mond

kis

vagy miként keressem önt

hírt,

hangyás ember megrázta

—

Rám

Maradok

szük-

— Miként

fel ?

fejét-

többé odafönn senkinek szüksége nincs.

hangyáim társasá-

orgazdája,

tolvajnép

gában.

— —

valamikor

habozás után.

Igen, a hangyák

—

I

mond Béla

élénken.

Ezek az én postásaim. D r ha mégis úgy fordulna, hogy az isten kezének szüksége lenne rám ? Ah,

ah,

— nevetett

kinosan az öreg.

— Ön

idetalál

hogy itt vagyok Az e levéllel, mikor nem isten ezentúl még könnyebben eljuttatja hozzám, tudja,

I

a kitl üzenetet akar küldeni,

— —

De

Nem, nem

szabad innen s

lett

ki

ha

kell

.

.

mégis. I

volna.

nem

Már

is

Nekem

bocsátani.

E

mondtam,

többet

mint

kötelességem volna tanyáról, e tárakról

ezzel odamutatott a fogyatékos ajtóra,

— —

—

hir-

mintegy aggodalomtól megszállva. Társait

cserébe

soha

—

— senkinek

sem szabad tudomással bírnia, önnek sem. kiált fel Béla És társaim, az istenért! telen,

önj

itt,

is

fogom menteni de önök ezért esküdni, hogy a teleprl itt, semmi körülmények közt nem

ki

;

meg fognak

senkinek

szólnak.

— —

Az

istenért,

Menjünk,

menjünk társaimért!

—

mond

a

hangyás ember

s

fel-

ragadta ismét lámpását,

E

pillanatban távoli

barlangba.

Az öreg

kiáltások zaja

figyelve hajlott

hallatszott a

elre.

3^9

—

Ugy

És

elindultak a sikátoton a patkánykút felé, s a

lászik az

ön

társai. Jöjjön

velem.

mint mentek, mind közelebb hallatszott Yiknyédy hangja, a ki Bélát szólítgatta.

Az

utolsó eltti for-

dulónál találták t, ide-oda tapogatózva. Viknyédy

prére

volt vetkzve s úgy hagyta fönt Bencét is. Ruhájokat eltépték, kötelet sodortak belle, azon

eresztette

Bence

le

Viknyédyt

Bélát

keresni.

A kútból felkiabáltak Bencének, hogy csak legyen nyugodt, mindjárt érte mennek. Ezzel a hangyás embzr a két fiatalt visszavezette a barlangba, megkínálta ket borral, pecsenyével és kenyérrel, maga pedig eltávozott

s

mintegy

tíz

perc

múlva hozta

magával Bencét. az öreg ember hangya a bolyban, a kúria épületétl körülbelül a Rókuskórházig terjednek, s részben ma is elég épek még, bár lakó-

Ez üregek tömkelege, melyben

oly

biztosan

járt,

akár

a

juk régen nincsen más, mint

hangya.

egér, patkány és

—

:

XXX. FEJEZET. Egy

test

a vfzbcn.)

Csongor Béla, Viknyédy Géza és Virág Bence jóízt ettek a hangyás ember pecsenyéjébl, jóízt ittak borából s a mint a jóíz evés-ivás közben egymásra néztek, rögtön közibök is szállt a fehér galamb, a fiatalságnak áldott jó kedve. El-elmaradoz

madár néha, válságos pillanatokban, kétséges helyzetekben, de az els pihenn ismét ez az

áldott

csak ott terem.

Hogy nat

is

után,

ne Egy lélekzetrabló rettenetes pillamelynek rettenetességet a sötétség, a I

hely, a fiatalok helyzete csak a

körülmény

csak

egy

most

itt

is,

fokozta

fokozta,

hogy minden segít

nyomorult gyufaszál

eszköz,

nélkül

is

az

még

voltak

még pedig

a föld alatt,

jóízen. Hozzá ketten teljesen prén,

a harmadik

falatoznak megint,

mindhárman még elég maszatosan Mi kell több, hogy három ép test és egészséges kedély fiatal ember kedélye kicsattanjon I Csak Béla volt kissé lágyabb a többinél. Rajta még mindig meglátszott az öreg ember revelációfélig levetkztetve, !

jának hatása.

—

De

ki

hát

ez

gazdánk voltaképen?

—

a

mi

Salamon-fej házi-

mond Viknyédy.

!

!

»

33

— Nála nélkül aligha volnánk ilyen kedvben. — S mi dolga van neki a föld — Nem van — minket kimenteni hogy — igaz Éltessük a derék trogloditát — Nem rál rossz — Nem, nem Csak kocintsunk jó

alatt?

itt

elég,

Igaz,

?

itt

!

tréfát

kill

csinálni

1

És

a fiatalemberek

embert, a

e

ki

ittak

pillanatban

hangyás

éltették a

és

egy

meglepetéssel

új

meg a deszkaajtón. Három pár jó és kényelmes

jelent

még

lett

igazán

csak

jó kedv.

gazdag ruhatára is van a föld öregen mély szomorúság ült. Mégis csak szép emberekkel

Azok gatni

is

c

választékban

alatt,

de azon az

lenni.

tréfálnak, kacagnak, beszélnek

esik

jól

szélgetést!

Ha

szólítgatták az

még

kinek úgy látszik

is,

A

az

hangya hallani

nevetést,

Csak

I

ismét

sokáig

nem

—

hall-

vidám be-

néma, se nevet, se

elmennek,

fiatalok

nevet hangot

emberi

a

Erre

Kacagva, tréfálva,

láttak az öltözködéshez, jó kedvvel

öreg bácsit

hozott

ruhát

mindeniknek.

fiataloknak s egy-egy köpenyt

beszél.

emberi

fog

tán soha

többé

1

Soha többéi Szinte a hideg borzongatta e gondolatra. volt tökélve.

Ez

a gondolat

érzékenység, melynek

Minek

is

lenne

nem szabad

bizalmat, senkiben szeretetet kül

el

ert

vennie.

másképen? ha föl is menne az hova, mely társaságba jutna. Az

emberek közé emberek hogy fogadnák, ijeszt :

rajta

De

gyönge

csak egy kis

nem

külseje

senkiben

keltene.

pedig hidegebb, ridegebb az élet az

E

nól-

emberek

.

!

33» a hangyák társaságában. Reá odafönn csak keserség, csalódás, nyomorúság és

közt, mint

lent

itt

trhetlenebb magányosság várna, mint lyet

itt

A

—

élvez

.

az,

a

me-

—

mi-

.

fiatalok elkészültek.

Fiatal urak,

—

mond

az öreg

most

eltt távoznának, becsületökre kötöm, senki eltt áruló szót arról

hogy soha ne mondjanak, hogy tudo-

másuk van e földalatti tanyáról. Soha, senkinek Ezt meg kell fogadniok.

—

valahogy csak

—

Viknyédy

szól jó

De

öreg

—

meg nemes

az ön

háláínunk,

kell

cselekedetét, édes

bácsi.

Adják a kezöket.

megnyugszom önök-

így,

ben. Hálájok hallgatásuk legyen, isten önökkel és rajok borult, sorba

magát.

elsírta

a

lést,

többi

vissza az

—

kapta

— —

keservecen

és

Csak Béla értette ez elérzékenyüazorban szintén megilletdve adta

öregnek az

ölelést.

És most menjünk lámpáját

kis

ket

ölelte

!

—

mond

indult

s

elül,

az öreg, fel-

utána a három

fiatal.

És mentek üregeken, sikátorokon sul,

kitanulhatlan útvesztkön

tán egy negyed

óránál

át

tovább,

keresztül, ka-

gyors

léptekkel,

midn

vezetjök

megállott. Jtt

vagyunk

a

nagy csatorna

nesen a Dunára lehet

— a

De

hisz

mint az

esett.

ebben

öreg

mellett.

Ezen egye-

jutni.

víz

van

lámpájának

!

—

kiált fel

Bencze,

fénye a csatornára

!

333

—

Itt

balra van egy üreg, abban

van eldugva.

A

három csónak

középnagyságút bocsássuk

A

azon elmenekülhetnek.

vízre,

város alatt érnek a sza-

badba, onnan a Dunára. Nyáron

itt

ritkán van víz,

de ilyenkor csak csónakon lehet járni. Tehát elre És belekapaszkodtak négyen a csónakba s le1

eresztették a vízre.

Elsnek Viknyédy

megkapta az egyik evezlapátot

s

ugrott bele,

kezet

nyújtott

az öregnek.

— —

Kedves jó öreg bácsi, isten bizony haraggal búcsúzom el, még csak a nevét se adja velünk emlékül

Nevem

szívetekben

a hangyás ember.

a

fogott

az

öreggel

s szintén

csó-

szállt.

Béla

volt

Odalépett

hátra.

egész testében remegett. aztán ráborult a

—

meg

I

Bence kezet nakra

Tartsatok

fiatal

Egy

az

öreghez,

a

ki

pillanatig habozott,

emberre,

veled fiam Rád adom az áldást, a nem adhattam gyermekeimre. Emlékezzél rám gyermeki szeretettel. Én már cl nem felejtelek, beszélgetni fogok magamban veled, mintha ott -

Isten

1

melyet

lennél, lefekszem oda, a hol feküdtél, gondolatom,

szívem veled a merre jársz és ha valami

iörténik

azzal a levéllel, lelkem ott fog lebegni rajtad és a

mit tesz ebben a dologban,

rem innen

imádsággal kisé-

azt

a föld alul, a sötétségbl, az én sírom-

ból. Isten veled, isten veled

És mieltt Béla

1

szólhatott volna, az öreg ajkon,

aztán homlokon csókolta, aztán a

melléhez szorította

s

fiatal

hajs'ra forró

ember

fejét

könyeket ontott.

.

.

334 ellökte magától s eltnt a homályban, lám-

aztán

pája kis világát testével takarva.

Béla

le

könybe borult

gását görcsösen fojtotta felé,

el

s

És Viknyédy

zoko-

arcát,

kezével intve az üreg

csónakba ugrott e szóval

:

isten

neváben ! mely a

megindította a csónakot,

elemben

tisztátalan

uralkodni.

elérzékenyUlésén

tudott

alig

is

Tenyereivel törülte

csak

nehezen

elre,

siklott

gyakran beleütdve a nagy csatorna falaiba

A

vén ember pedig loppal

csatornára

s

.

.

visszajött, kihajolt a

hallgatta a távozó csónak zaját. Sokáig

hallgatta, tán

már csak képzelte, hogy

hallja

—

Aztán megfordult, gyors léptekkel sietett barlangjába,

hangyáihoz

vissza, ott az

ágyra vetette ma-

gát és körülötte csend és némaság volt, csak az

nyögése, csak sóhajtásai kóvályogtak a

lomban, hogy elenyésszenek hallatlanul

A

siri .

nyuga-

.

ember némán evezett tovább kis egy jó félóráig tartott, a mig a csatornából vergdött egy szk árokba, onnan pár ölnyire a Dunába, Az ég csillagos volt, a felh eloszlott s a

három

fiatal

hold tel félsarlója ragyogott a zenitben.

e szerint

Csak

nem

itt,

késn Duna sodra ellen

lehet nagyon

midn

a

kodniok, ke/dtck azon tanakodni, mi

A

városba bemenni most

Nappal az

ilyet

Még

az id. kellett

tévk

nem nagyon

kapasz-

legyenek.

bátorságos.

jobban meglehet kockáztatni, gya-

Az ember hasonszr nép közé elenem vonja magára a figyelmet, míg most

nutlanabbul.

gyedik

s

könnyen megesik, hogy akár valamely rendr, akár a patrol

megszólítja.

3Í5

Legjobb

lenne az éjszakát a városon kívül töl-

de hol, ha még a szabad ég alatt isi Bencének van erre nézve egy ötlete, ö a fvárosban járta ki a kisebb iskolákat is és volt egy igen kedves tanulótársa, egy korcsmáros fia, itt künn a rákosi versenytér közelében. Igen jó

teni valahol,

Virág

barátok voltak

Bence,

s 6,

sokat

járt

ennek szüleihez, egész napokat

val

barátjá-

ki

töltött

itt.

A

fiú

pár évvel ezeltt mell betegségben halt meg. Benee egész betegsége idején nagyon szorgalmasan láto-

szegény

gatta

márosok, mert

barátját jól

miért

a

az

öreg

j

igen hálásak voltak. Bence reméli, hogy a

berek

szívesen

korcs-

esett nekik ez a baráti részvét,

adnak

nekik

szeret rejtz helyet. A terv igen pompásnak

pár

em-

napra vendég-

találtatott

s

már meg-

midn

akarták a fölfelé haladó csónakot fordítani, az egy súlyos tárgyba ütközött.

—

Mi

tuljában

Bence

meg

—

az,

— kérdi Viknyédy,

a ki a csónak há-

ül.

a csónak

orrán

kellett fordulnia,

Jézusom,

—

forgatta a lapátot,

csak

hogy meglássa az akadályt.

kiáltá

—

egy

emberi

test

a

vízben.

A

másik két

hogy

erre,

a

fiatal

ember

csónak

oly hirtelen ugrott föl

oldalt

fordíttatott,

hogy az

úszó test épen a derekához került a csónaknak.

Egy

n

teste volt.

Két karja feje

a

úszott.

egy gerenda

getendára

hajolva.

d&rab

körül

fonódva,

Többi

teste

a

vízben

!

33^

Holthalavány

képén

nedves

s

hold

a

gyenge

sugarai játszottak.

Béla kihajol

kézre kapja az úszó testet.

s két

hogy

Vigyázzatok a csónakra,

És könnységgel emeli

ne billenjen

föl

a testet,

!

mely görcsösen

kapcsolódott két karjával a gerendába, gerendástól együtt

De

a vízbl, derékig.

ki

a mint a test fele

megkétszerezdött

a vizén kivül volt, súlya

hogy bírjon vele, térdre Ekkor már az arca egészen közel

nak,

rencsétlen

n

arcához,

Duna

a

kit

s

Bélá-

bocsátkozni.

kellett

jutott a sze-

vize a csónak-

hoz mosott.

—

Irgalmas isten

—

I

kiáltá

Béla ingadozva

—

Ida, Ida! testvérem!

Feje szédült,

karjai

volt

alig

A

súlyát fentartani.

s

képes

a

Béla csakhamar magához

— Vízbe,

vízbe,

—

esett,

meg-

Bélához,

ki kell feláll

Uram

—

tért,

mindössze egy

s

pil-

el.

nyögé

és tehetetlenségében

hadonázott a kezeivel,

kétségbeesetten

Bence

csónak egyen-

föleme!te.

lanatnyi szédülés fogta

menteni,

locs-

mint azonban a veszélyes in-

gadozások megszntek, odatérdelt rázta

nagy

pedig

Dunába.

csanással vissza a

Virág Bence

maga össze-

elzsibbadtak,

esett a csónakba. Pipiske teste

—

ki

kell

menteni. körülnéz.

Isten,

hova

lett

Viknyédy

az

is

ki-

Dunába,

ha

!

hé Géza, Géza

Béla

felugrott

s

Bence derékon nem

kiveti

kapja.

magát

a

337

E

—

Viknyédy

pillanatban hallrtszott

Hej hó niegálljatok Viknyédy, a mint Pipiske !

szava.

I

teste visszahullt a vízbe,

egy szökéssel utána ugrott, mire azonban megfogta s

Duna

felhozta, addig a

lejebb

Most

vitte.

a csónakot

hatalmasan

néhány

úszott

öllel

terhével

a

csónak után.

Pár perc

Viknyédy

s

Pipiske teste

is.

is a

csó-

nakban voltak. Pipiske ruháját Béla és Bence,

vosnövendék

felkapták

volt,

s

a

ki

végzett or-

elkezdték testét ha-

talmas kezekkel dörzsölni,

—

—

Partra, partra,

már ismét

Béla

kiált

s

az evezlapáttal dolgozott,

Viknyédy, a

ki

part felé

irányozta a csónakot.

A hoz.

parton

A

vedve.

Ügy

hozzá

újra

test

hideg

látszik,

mentés munkájáde nem volt megmere-

láttak a

volt,

hogy

a leány a halálra elszán-

magát a vízbe, de végs tusájában gerendavég a keze közé jutott, s in-

tan vetette volt

úszó

az

kább ösztönbl mint

akarattal,

fadarabba, a mely leusztatta

Midn sen

beburkolták

penybe,

hogy

érezték,

nyédyre erszakolták

Dunahosszat.

barlangból

a

rácsavarták

arra helyezték Pipiskét.

belekapaszkodott a

a test reagálni kezd,

egyik,

a másikat

t

két

er-

hozott kö-

evezlapátra

s

A

reá,

harmadik köpenyt Vika ki ugyan váltig mondta,

hogy nem fázik, de azért jól esett neki a jó köpeny. A három fiatal ember most vállra kapta a Pipiske

terhét és megindult a korcsma

felé,

útmutatása mellett. Ráköti

J.

:

A

legnagyobb bolond.

%%

Bence

!

FEJEZET.

XXXI.

(Emcsstína kisasszony)

Yarhonyay ügyvéd beszélés

els

úr,

elfogadó szobájában

ült

ben. Eltte, a divánon helyet.

A

kább nem

kinek

egy irománnyal

Könyökéig

el-

találkoztunk, a

egy sovány hölgy

még nem

hölgy fiatal.

ez

irodájában

fejezeteinek egyikében

kezéfoglalt

annyira ids, mint in-

ér

fekete kötött kez-

tyjére az olvasó jobban fog emlékezni, mint magára.

Ernesztina köse.

,

Megunta

eljött a furcsa

Ergerberger Flórián egyik öröa

rokonokkal

céltalan

civódni

s

végrendelet dolgában ügyvédi taná-

csot kérni a fvárosba.

Yarhonyay úr

forgatta, olvasta s újra

olvasta

a

véleménye,

mindig csak az volt hogy biz ez bolondos egy dolog. No, nemde hogy az Azt hiszem, érvénye nem is tartható fenn. Hogy érti ezt ügyvéd úr? Úgy értem, hogy a törvényszék meg fogja semmisíteni és törvényszerinti örökösödésnek fog testamentumot,

— — — —

helyt adni.

—

Persze, persze, az lesz a vége.

339

— És mért nem régen vény — Hisz épen Senki sem akar mindenik szeretné — legnagyobb bolond címét? — Kérem az úgy hogy terelték

is

máx"

tör-

a

útjára?

osztozni,

az.

az egészet.

Vitatják a

azt

van,

hiszik,

a

kell

dolognak valamely értelmének lenni, valamely vo-

hogy néhai bátyánk éralatt. Már most

Valószin,

natkozásának. tett valakit a

legnagyobb bolond

ezt szeretnék kisütni.

— És már valamit? — Semmit — Én hiszem, hogy az találtak

a világon.

azt

elhunyt

egy

csak

rossz tréfát akart csinálni rokonai megboszantására.

—

Meglehet,

meglehet,

—

kisafszony keztyjét csipkedve, csak az a kérdés,

ki

—

mond

Ernesztina

tle,

ki is telhetett

tudja a dolgot

hasznára for-

dítani.

— —

Hogyan, hasznára?

No

perszel

kérem gondolja már három hónapja

meg,

Hiszen

van egy sógorunk, a

ki

bo-

a

londok házában van.

— —

Meg van bolondulva? St nagyon is okos így akarja tlünk kaparítani az örökséget. A felesége gondolta I

elki

s

az vette rá.

—

Ez nem

szerint

Csakhogy, ha a testamentom

megy, akkor az örökösnek nem

rokonnak

— —

rossz.

lenni.

Jesszus, az volna

Csak

a

még

cs'^k

szép.

legnagyobb bolond legyen.

kell

épen

340

— —

Kérem nagyobbak, mint

a mi családunkban,

már nem is lehetnek. Azt mutatja a testamentom is. De ha ezt a kisasszony is elismeri, hát adja oda a maga részét annak, a

—

ki

a legnagyobb közülök.

Hova gondol ügyvéd

úr,

hiszen én sem

gyok tán az utolsó közülök E pillanatban egy ügyvédsegéd lép

va-

1

zavarni a beszélgetést.

—

Bocsánatot kérek ügyvéd

Csongor Béla ügyvéd

jött

be és

úr,

—

be,

meg-

így szól

—

sürgsen szen-tnc az

úrral beszélni.

— Mondja meg hogy ide távozik. mire segéd a Varhonyay, — Kedves kisasszony, — neki,

várom,

—

szól

folytatja az ügyvéd,

—

engedje meg, hogy a végrendeletet visszatartsam.

Meg got

s

fogom még egyszer alaposan fontolni a dola napokban végleges választ fogok adni ke-

gyednek.

—

Jól

van doktor úr; de tudja

meg,

én kész

vagyok a dologban a császár trónjáig elmenni, hogy igazságomat megoltalmazzam. Ajánlom magamat.

És Ernesztina kisasszony eltávozott. Ugyanazon ajtón, a melyen az igazáért mindenre kész hölgy kiment, lépett a szobába Csongor Béla. szólítja t meg Az istenért, honnan jön? Nem tudja, hogy keresik? principálisa. Tudom. Hiszen az egész éjjel üldözim elül Mily futottam. Oh ügyvéd úr, mily éj volt ez az

— —

—

—

1

a

játéka

lésnek

I

sorsnak,

mily

intézkedései

a

gondvise-

34»

— szen —

elbb

Beszéljen, de

üljön

le.

Hiszen

egé-

van magából kelve.

ki

Ügyvéd úr

hogy Csongor Béla csak

tudja,

Ez

neven\.

fölvett

éjjel

megtaláltam atyámat, be-

széltem vele, megcsókoltam, a

nélkül,

hogy tud-

tam volna, kicsoda. Elváltam tle, és nem fogok hozzá visszatalálhatni. Oh ügyvéd úr, ez egy éjszakán többön mentem keresztül, mint egész ez eltti életemben.

— —

nek

Nem

értem önti Szedje össze magát! Azért jöttem ide, hogy ezt a csomagot önátadjam

—

gát,

—

meg

resnek, megesik, tos

met

is

úr,

mindenrl. Engem ke-

találnak, azt

akaiom, biz-

Mert

testvére-

— gondolja meg ügyaz — Ez az okirat mentettük

megtaláltam a

fel

is

legyen ez az okirat.

kezekben

véd

Béla elvette Viknyédy csoma-

s

ez világosított

éjjel,

Dunából

ki

1

számára esetleg egy vagyont menthet meg. Azt akarom, hogy önnél legyen, mert ha engem az

tlem

elfognak, elveszik

rizze meg

s

kérem,

s

elveszhet.

fogja

Vegye

át

s

pártul szerencsétlen

testvéremet.

— —

De

A

korcsma, a ki a

hol van az

ön testvére? van

egy

rákosmezei

futtató

ott ápolják.

Mellette \»n Viknyédy Géza

tér

mellett

vízbl kimentette. Ezt a csomagot egy cso-

dálatosan véletlen játszta a kezembe.

Mikor

véremet sikerült életre ébreszteni,

Bence bará-

tom

azt mondta,

megvizsgáltam

elttem.

hogy

ez

s

test-

a közvetlen veszély elmúlt,

okiratot

s

minden világos

Kristóf, az a szerencsétlen, az a

lett

boldog-

34* talán öreg, az az én

atyám

Flórián,

!

hó-

én

az

hérom, az atyám gyilkosa ! Istenem, istenem ! Mily borzasztó dolgok! Csodálkozom, hogy az eszemet

nem

cl

És

vesztettem tlök.

a szegény fiatalember tenyereibe temette ar-

és zokogni kezdett. Varhonyay pedig csakugyan azt kezdte hinni, hogy Béla meg van hábocát

rodva.

— Ha

az ügyvéd úr olvasni

akkor jobban megért,

—

fogja

monda

ez

okiratot,

kis szünet múlva.

mind azt, a mire kértem. Én most meha mégegyszer végig kellene bolyongnom ama borzasztó földalatti útvesztkön addig nem nyugszom, a míg atyámat újra fel nem keIsmétlem gyek,

és

:

restem.

És Béla

indulni akart,

mint

a

ismét

az

elb-

beni segéd lépett a szobába.

— Gróf Szanday Elemér legénye van A gróf Csongor úr sürgsen — Bocsánat, én nem mehetek. A gróf úr rá a gróf úr — A gróf nem legénye van. várhat: nagyon — Rosszul van! mi baja? — ön sem tudja — mond az ügyvéd — itt.

Bélát.

kéreti

ér,

várhat.

úr,

szavai

a

szerint,

rosszul

azt

A

?

grófot az esteli zendülésen mellbe ltték.

!

— Istenem! — Megltték! — Megyek! — barátom, vigyázzon, — mond az ügyvéd, — önt — Ne hagyja testvéremet! Nekem mennem Fiatal

keresik. el

kell!

!

343

—

Ne hagyja cl húgomat És Béla rohant tovább.

Az ügyvéd

úr

pedig elvette az okiratot, me-

lyet Béla nála hagyott s az írás és a

világosságot vitt abba

gokat az eltt

a zavarba,

a

név egyaránt

melyben a dol-

látta.

S midn Ernesztina kisasszony pár nap múlva megjelent nála a válaszért, az ügyvéd úr c szavakkal

got,

fogadta:

«Kisasszony, nagyon sajnálom a dol-

de nekem

is

van örökös-jelöltem,

fogom megtámadni

a végrendeletet.*

mond Ügy? Én pedig megyek

a kisasszony élesen.

—

s

én perrel

—

Tessék!

a császárhoz! Alásszolgája!

XXXU. FEJEZET. (Elemír és B««.)

Orvosok vették körül gróf Szanday Elemér ágyát aggódó arcokkal. A rendrség rátette volna kezét

a

fiatal

mágnásra,

hogy ágya körül

volt,

a

de a gróf állapota olyan rendrségnél nagyobb úr

parancsolt.

Elemér arca nem de szemeiben

lehetett halaványabb

desnél,

nyitva

csüggött

alá,

fény

lázas

volt,

a

ren-

ajka

félig

lélegzete rövid és kínos volt.

Midn

Béla belépett hozzá, a gróf intett környezetének, mely a másik szobába vonult.

Aztán

kinyújtotta

kezét

Béla

elé,

és a mint a

ember odanyujtá jobbját, a gróf gyönge, de ellenállhatatlan ervel húzta magához t, le az ágyba, átkarolta fejét, arcát arcához nyomta, megfiatal

csókolta és kinos sírásba tört a fiatal

ki,

Béla megilletdve csak azt gróf úr, kímélje magát

A

átölelve

tartván

embert. susogta: «Gróf

úr,

I»

gróf pedig halkan, hangtalanul beszélni kez-

dett Bélának, s a mint beszélt,

véres

lett

tle az

ajka.

—

Köszönöm, hogy eljött. Igen nagyon vágyódtam kegyed után. Talán már hallotta a történteket.

345

tudom, hogyan fejldött a dolog, de hogy így van. Oh kedves barátom ! Milyen különös egy lény az ember. Mikor békén vagyunk, nem is sejtjük, mily elemek, mily félelmes elemek nyugalma az, a mely bennünk táboroz. Hanem ha az elemek felbszülnek, ha kitörnek csatázni : hogy

Magam sem van,

jól

vonaglik a szív

Hogy

!

kínlódik a lélek

Hogy

!

tö-

béke óráiban élvezetek rik össze eszköze és anyaga volt és hogy hányódik az elme nyomorult sajkája tehetetlenül az elemek viharában ide s tova Minek nem képzeli magát az em-

mely

a

a test,

a

!

ber I Mily szerepekre vállalkozik oktondi bizakodásában visszahull

be

maga

a fejére a

borzasztó

ember

Bíró lesz, hóhér

I

az

feje fölött

!

Ítélete

ha eri

élet,

lesz, s

ítélt,

összetöri. Jaj

nem

az

tanultam

Öntl

annyit, mint életem ez utolsó napjaiban.

Oh, hogy

hiú cl-

összecsapnak

Teljes életemben

vánkoztam elbúcsúzni.

s

ha

s

kí-

a világ osztályokba

sorozza az embereket, az osztály osztályt keres és

ember

az

lálja

meg

az osztályok miatt oly gyakran

Ha egy

az embert.

korábban összehoz, tán minden

ket

volna.

Itt

is,

meg

a

kettt,

van,

itt,

tot,

minden

I

!

találtam

búvó helyében.

Magam sem

Szeretni kell tudni ér

itt

Ez

máskép

van a szívben.

Késn

is.

furfangos

rejtve mindenik.

sem

minden

a szerelem

nem

ta-

kegyes végzet min-

A

lett

haza

meg mind Jól

cl

volt

tudtam, hogy ott van.

az igazi, ezen túl semmit

Szeretni a hazát, szeretni a bará-

szeretni a leányt,

szeretni az életet,

Most már kés

szeretni

Csak önnek akartam elmondani, hogy minden világos lett már elttem.

mindent

1

1

!

!

.

346

Most már mindent

tudok, mindent értek, semmi-

De

ben sem kételkedem. ban magához

vembe

Oh is

a

halállal

ezért esett

Gróf

Béla

I

.

!

De

.

.

.

is

a kisebb

ölelte

át s

a

! .

.

én öltem meg, az

mit beszél

az istenért,

úr,

még

ez

Azt

.

fölemelkedett volt

A

dett.

.

borzasztó áldozatul.

cl

izgatottan

s

lassan

és e szóknál job-

embert ... Ez a kis világosság egyszerre ment be szí-

Pipiske, Pipiske

—

—

szorította a fiatal

ez a kis

tudás,

milyen borzasztó árt

jaj,

ezért az okulásérti

fizettem

!

—

mond

embert,

fiatal

ki

most hanyatlani kez-

gróf viszont megragadta

Béla

kezét és

folytatá.

—

t

Szerettem

!

Magam sem

tudtam, hogy sze-

retem, de most már látom, hogy a vak szenvedély,

melyrl nem akartam tudomást venni, az hajtott pokoli munkámban. Én kergettem a rettenetes haén pusztítottam

lálba,

t

cl

a világról

— mond — Testvérem könybe borulnak. — Testvéred Testvéred — volt,

!

!

Béla

szemei

—

Hát egymáson

ismétli a gróf.

mit vétettünk mi ketten egymásnak, hogy kell

s

ilyen nyomorultakká lennünk

— Csendesedjék Pipiske — Él! — Pipiske Egy

gróf, ne kinozza magát, hiszen

él!

él

a

Dunába

!

vetette

kétségbeesett

magát,

pillanatában

de szerencsére kimen-

tettük.

A kosa

gróf eltakarta patakzó szemeit. Aztán vánalól

egy véres papirdarabot vett

ki

és ajaka-

.

347

hoz

Hosszan feküdt

vitte.

Béla kezét,

kereste

jobbjával

csak

szorosan megfogta

találta,

szemmel,

így, becsukott

s

nem

mikor meg-

s

eresztette

is

el

Két ajakán lélekzete véres lerakodása Melle nehezen pihegett. Sebe sajogni kez-

mindjárt. ült.

dett,

hogy

a gróf mintha azt érezte volna,

s

szakadt

s

fel-

vére csergedeznék le mellén.

Végre felnyitá két szemét s rá vetette Bélára. Mintha foszforfény égett volna a szemében. Engemet már nem fogtok kimenteni a Du-

—

nából

I

.

.

Béla az ágy eltt féltérdre közelebb legyen a beteghez.

— —

Ne

adjon

ily

ereszkedett, hogy

gondolatoknak helyet.

Csöndesen. Jól van,

— mond

a gróf.

emelkedik. Hagyjon most

hogy lázam

— Érzem,

el.

Világos

észszel akarok öntl búcsút venni s nem akarom, hogy a mit lázamban beszélni fogok, ön hallgassa. Ön megértené s nem engedem meg, hogy annak

az emlékét

rólam magával vigye.

is

— De ha tlem, ha — Épen

már

szeret,

hogy

el

hogy ebben az órában elhagyjam ?

azért,

mert szeretem.

leszek hagyva.

Itt

az életnek csak egy kis I

ne gondolja,

is

lesz

ó

meg-

1

Béla lehajolt, megcsókolta t. barátját

míg bennem.

ápolni fognak, a

szikrája

Testvérének ne beszéljen rólam,

bocsátott, isten önnel

totta

Oh

van rendelkezésemre az

egész orvosi fakultás. Ezek Isten önnel

hogy kivánhatja

igy beszél gróf,

egy darabig,

fejét a falnak fordította.

A

aztán

gróf ölelve tareleresztette

s

3+8

Béla cekig

zokogva tántorodott tartott,

szobából. Per-

a

ki

míg annyira rendbe szedte magát,

hogy távozhatott. A kapuban egy ismeretlen ember szólftá meg. Ön Csongor Béla ügyvéd-segéd úr?

— — —

Az

vagyok.

Kövessen, ön foglyom.

Béla

a

rendrrel

kocsiba

ült,

rendrségre,

a

onnan tovább vitetett. Az orvosok pedig, mikor Elemér szobájába

onnan kaszárnyába tértek, a grófot

s

ers

Kétszer huszonnégy

ember ^ötrelmes

óráig

láza, aztán

nyugalma

helyére,

a

még

tartott

vége

a

fiatal

lett.

Impozáns, tüntetéses gyászmenet

örök

vissza-

lázban találták.

kisérte

kerepesi

ut

t

ki

melletti

temetbe.

A

kegyeletes ifjúság pedig minden esztendben

fölkeresi halottak napján a

koszorúzza

és

hazafias

ifjainak buzdítására.

fiatal

martyr

beszédet

tart

sirját,

a

meg-

jövend

XXXUl.

FEJEZET.

(A legnagyobb bolond.)

nagyon sokáig. Az összeesküvésben, mely Viknyédy elfogott levele folytán

nem

Béla perc

üldözés

tárgya

tartott

lett,

nem

ugyan

lehetett

a részes-

séget reá bizonyítani, azonban mint egy titkos politikai

társaság elnöke és mint a

ki

az

zen-

utcai

dülésben tettleges részt vett Szanday Elemér gróffal

bens

E

helyen

is

szállíttatott

gyanítja,

Maga sem

hogy más hely

találtatott,

el-

egy osztrák várba.

azonban nem sokáig

útközben találjuk t.

de

levnek

összeköttetésben

itéltctett s cl

volt.

tudja,

Mi

hova

ismét viszik,

jelöltetett ki számára,

a hol a rászabott büntetés idejét eltöltenie kell.

De

nagy volt a csodálkozása, mi Jón egy görön-

gyös utcájú

kis

városka és komor várfalak helyett

egy nagy város zaján kocsikáztatták keresztül, egy nagy palota eltt állt, s egy fényes aranyos elszobában állapodott meg.

A

tiszt,

a

ki

hozta, s a

pár szót váltottak,

s

tiszt,

a ki fogadta, egy

az utóbbi egy ajtón keresztül

eltnt. Csakhamar megjelent azonban az ajtón át egy Bélát.

szomszéd

szobába

s

ugyanazon

bocsátotta

be

350

E

egy

szobában

szálas,

feketébe

öltözött

úr

fogadta, kezében egy irománycsomóval. Fiatal ember, hogy hivják önt?

— — Csongor Bélának. — Tudja-e, hogy hol van? — Nem tudom. — Ismer-e engemet? — Nem ismerem. — Sohasem — Nem tudom. — Mért nem tudja? — Nem vagyok benne bizonyos. — Mi hozza e tekintetben zavarba? — Az arca — uraságod arca oly ismers. — Talán hasonlítok valakihez, ön ismer? — Valakihez, én nem ismerek. — Csakugyan úgy van. Hasonlítok valakihez. is

látott?

a kit

a kit

Maradjunk meg e

mellett.

hol van, ehhez képest

nem

Ön is

tehát

tudhatja,

nem

tudja,

miért van

Az els nem fontos, az utóbbit meg fogja tudni. Önt nem mindig hívták Csongor Bélának? Nem. Eredeti nevem Gerber Adalbert. Mért vette fel ön új nevét? Engem felvett egy új haza, én felvettem ez itt.

— — — nevem hazát — Nem volna-e ön ép az e hazának, nevet? e ha nem > — Kétségkívül, az lettem — És mért ön mégis apja nevét idegennel hölgye — Óh uram, lovag gazdája,

új

által.

új

a

lett

veszi

is

fia

föl

volna.

cserélte

fel

?

a csatlós

a

is

35» szincit veszi

A

föl.

minek az ember a

adta, azzal kérkedni

nek

is

Nem

szeret.

lenni, látszani is kell

annak!

Ez

szivét

elég

csekély dolog

nemzeteknél, melyek gazdagok, nagyok dok,

s

adhatnak másnak

fiává lenni

és

rab,

is

a

fölösl

egy hazának, a mely

nem

titkos

A

ván, példaképen.

szerelemmel ki

oda-

valami-

és

szegény, kell,

szaba-

égkbl. De kicsiny

hanem

nyil-

kész vagyok e hazáért min-

denemet odaadni, exisztenciámat, életemet: ne adnám atyámtól reám maradt nevemet, mikor belátom, hogy minden ily névvel e hazának erkölcsi tkéje, lételének szik?

Úgy

föltétele, igazainak ereje

kodnak idegen hangzású nevöket ilyképen

Önnek

ez érzelmeiben

Most, e sötét idben.

meggyzdésbl

fölcse-

boldogtalan hazájokat.

rélni, csak félszívvel szeretik

— —

gyarap-

érzem, hogy a kik szükség nélkül vona-

nem sokan

osztoznak.

Az emberek

ilyet

nagy

ritkábban kezdenek. Ellenben pél-

dából, divatból igen könnyen megcselekesznek. ilyen

dolog azért

napjaiban, mint a

— —

Végre

is

srbben

fordul

el

Az

a szerencse

szomorú idben.

a név

nem

tesz ki semmit.

Semmit, azt nem lehet mondani, semmi irányban sem. Mert ha a haza egy nagy és fia neve

bármely hangzású

is,

azért az

a

h

h

és nagy

fiú

sem kevésbbé h, sem kevésbbé nagy nem lesz. Legfölebb a neve Jesz alktilmatlanabb a magyar ajknak, mintha jó niagyar név volna. Hanem a hazának nem csupa nagy fia van s ha htelen nincsen is, de százezrek hsége forgalmon kivül van, hogy úgy mondjam. Szóval, próbára nem kerül. Mint

35*

polgárok a sokaságban élnek, mozognak és halnak

Nevök

cl.

ság

csak a fejfán kerül nagyobb nyilvános-

E

elé.

százezrek, e

tömegek bélyege, ismérve,

minsítése az a név, a melyen egymást szólítják, egymásról beszélnek, a mely szerint ismeretlenek, idegenek ket osztályozzák. Hogy ne volna a hazafira nézve fontos és kívánatos dolog, hogy minden magyar szívnek, minden magyar elmének, minden magyar léleknek az a név, melyre ha mondják megfordul ; melynek becsületét rzi, szepltlenségét védi melynek leírásával magát kö-

—

—

;

telezi

;

—

ha kiválik a tömegbl

melyet,

a

szeretetnek, a maradéknak örök emlékezetül az a név jelölje és hirdesse a a

maga dicsségére,

Nekem úgy

fajt,

tetszik,

mely szülte

mert nagy nemzetek sorsa mu-

tetszik,

nekem úgy

is:

hogy minden egyes ember,

hangzású nevét

t

osztályosának.

halhatatlansága

legnagyobbak múlandóságát

tatja a

közátad,

föicseréli magyarral, c

a

ki

idegen

nemzet fenn-

állásának idejét egy-egy generációval megtoldotta.

Gondolja

meg

az

érzést,

melyet ez

a

tudat az

embernek ád!

Az

úr, a ki Bélát

ekkép examinálta, mintha

kissé

elgondolkozott volna e beszéden. Csakhamar azon-

ban

—

folytatta kérdéseit.

Nem

ön különösnek, hogy ezt a szokást más nemzetek körében nem lehet így kifej-

ldve

—

találja

fehalálni?

Különösnek épen nem, de jellemznek igen, jellemznek a magyar fajra nézve, mely vonz, mint a

mágnes.

De

csak

a

jó

ércet

vonzza, a vasat.

353

Van más

becses érc

nem

becsesebb tulajdonsággal

—

És

nem gondolt

arra

vel vesztenie

—

a

leg-

bír.

soha,

hogy

a névcseré-

lehetne?

is

Mit?

— Elször

—

is

régi hazáját.

Hazát nem veszíthet az ember, ép oly ke-

A

mint szült.

véssé

egyszer a haza fogalmát

ki

meg

felvette tudalmába, az ott

ha szeretete tárgya

lig,

de czze)

a világon,

is

országot tanultam

hazám

— — —

meg

lett a

sz«cretni

is

tartja

mindhalá-

Én Magyar-

haza.

mint hazámat, más

nincsen.

Jó, tehát

más

Semmirl sem Íme,

értéket.

tudok.

van egy végrendelet másolata.

itt

A

vég-

rendelkez az ön régi nevét viseli. Vagyonát a legnagyobb bolondnak hagyta. Itt van egy beadvány az ön nevében is, mely szerint a hagyaték Gcrber Adalbertet

Idát

és

illeti,

mert a vag^'on

atyjuk vagyona volt.

Béla izgatottan hallgatta a beszélt tást

a

vetett

felmutatott

viszontagságaiban

okiratokra.

osztozott

levél

s

egy pillan-

A

volt

Viknyédy egyik,

az

melyet nyilván Varhonyai juttatott e helyre, a másik Ergeibei-ger

Flórián

végrendelete

volt,

a

mely

Ernesztina kisasszony kezébl került ide.

—

De

hiszen

ezek

mond Béla meglepetve

felségfolyamodványok s

—

Azok

De

Ráköti

J.

I

hisz akkor én I

A

—

legnagyobb bolond.

—

kétkedve tekintve arra

az úrra, a kivel beszélgetését folytatta.

—

!

ao

354

— get,

Ön minden nem

körülniények közt velem beszél-

tudja hol s

nem

tudja kivel, ne engedje

magát megzavarni, legyen tovább mint eddig

— —

De

volt.

feketébe

változott

öltözött

Béla nehézségeket szó

Oh

rólam.

reménylem, az

úr.

— mond a magas ter— Ön mint Gerber

találhat.

hiszen

istenem,

sincs

1

az öröks-Sget, mint Csongor

Adalbert követelheti

—

szinte,

oly

—

mégjs

Semmi nem

met,

is

Itt

itt,

ebben

a

dologban

csak testvéremrl lesz szó

a törvény útján

hozzá

is

s

fog jutni

ahhoz, a mihez joga van.

— —

név

És ön?

Ha

régi

nevemen volnék

megtartása

nevemet

volna

s

a

vagyonhoz e

magtartanám

régi

a vagyont, melylyel becses szolgálatokat

s

tehetné!: a hazának.

Ma

se vagyonért, se állásért

— — — —

kötve,

meg van uj nevem nem cserélem.

és azt

el

Itt van egy másik iromány. Alapszabályai a bolondok társaságának, E társaságnak ön elnöke volt.

Az Mi

voltam.

e társaság célja?

Meg

van

az

alapszabályok

második szaka-

szában.

—

« Második

szakasz: a társaság célja M^-gyar-

ország megmagyarosítása.»

nem

— — —

— És semmi

más

volt?

Nem De

volt.

hiszen ön e miatt van fogságban.

Egyelre még úgy

látszik ez

is

bn.

célja

!

355

— — —

És

kik c társulat tagjai

emberek, mint én.

Fiatal

Nem

?

ön természetesnek, ha az embehogy néhány fiatal ember tzhette ki magának azt a nagy józanul célul munkát, a mely iti: körül írva van s ha ehhez képest gyanakodnak, gondolván, hogy a társaságnak tartja

rek kétkednek

abban,

más titkos céljai is vannak. Természetesnek épen nem,

nyilván

—

de

lehetnek,

mert természetesnek a föladatot tartom,

a

melyet

magunknak célul kitztünk. És ma is komolyan gondol rá?

— — — —

mint s

Ma

is

Miért nevezték magokat bolondoknak? Mert mindenki, a ki az eszmétl áthatva nincs,

könnyen ábrándnak, bolondságnak

mi,

c cím veszélytelen

tartja

is.

— És egymácközt bolondoknak nevezték egymást? — Csak tréfaképen. — S ön nyilván mint elnök — — A legnagyobb bolond. — Lam, lám, mond sugár termet, fekete ruhás úr a jóságos mosoly egy nemével, mily különösen ez a cím a — testamentom volt

a

szavaival.

talál

megdöbbenve nézett

Béla

monda

:

Az

igaz

a gazdájára s lassan

I

Azután egy neme az izgalomnak foota

—

Uram

—

így szólt

e beszélgetés célját,

helyrl,

a

hol

nem

el.

— én valóban nem tudom is

merek magamnak a de valamely

vagyok, számot adni

;

,3*

356

különös

fog

érzés

vagyunk, egy

el

e

készülünk egy küszöbön

Mi

pillanatban.

nemzedék

új

sokan

a kik csöndcsen

tagjai,

kor nxunkáira. Számot

álló

vetettünk hazánk helyzetével és kiosztottuk a kát.

A

lezajlott múlt

emberei még

itt

mun-

vannak, övék

leend a nagy föladat, hogy a hazát magának vissza

nem

adják,

nem

haddal,

nem

erszakkal,

nem

vérrel,

mely ismét csak egy jövend nemzedék jobbjainak és munkaerejének föláldozásával vassal,

a

hanem

volna lehetséges,

egyez-

méltányos

békés,

kedéssel, becsületes alkuval.

Ha

ez meglesz, akkor

az öregek lassan lassan elvonulnak és nekünk adják

Kitn tehetségek, nemes ér munkaerk nevelkednek a

át a tért.

ambiciók, kin-

cset

mi szerény kö-

rünkben, fiatal

építsék tott

hogy

erejöket s

a

mvet

az s

a

öregek mit

bölcseségére rátegyék

azok

alkottak,

k

tovább

nemzet és király találkozásából alkoa nemzetnek megifjítása, számban és

vagyonban meggyarapítása, nemzeti

irányban való

örök idkn^k átadják. Ezek a mi álmaink, ezek a mi reményeink, ezek a bolondok bolondságai, melyek egy életen át köteleznek ben-

kifejlesztése által

nünket. Ezt fogja közülünk képviselni az,

kormány,

az,

a

a ki a törvényhozás tagja lesz

vesz parancsot a tudós, a tanár, a

ki

kerül és a bolondok

tagjai

társaságának

;

ki

a

tlünk

közülünk

ki-

mködni

fognak a társadalom minden rétegében és egymásnak számot adnak mködésük eredményérl. E társaságnak, hogy vérnél és vasnál

becsesebb diadalokkal emelje

már csak

a fejedelem, és

fel

jobban a

hódítson,

nemzetet,

ma

nép szinte békekötésére

357 van szüksége és arra, hogy vagyont teremtsen ma-

Ha

gának.

az elst elvégezik a bölcsek, a második

Csak békét, csak bé-

játék lesz a «bolondoknak». két,

— —

csak békét

Békét

I

A

I

mit összeesküvésekkel tesznek le-

hetetlenné!

A

Mihelyest szabadság van, nincs összeesküvés.

kit

nem kötöznek meg, az nem kapálózik. A ki az nem gondolkozik titkon, fogva nincs, nem gondol szökésre és a kinek

szabadon beszélhet,

A

ki

megadják

jogait,

annak nincs arra szüksége,

visszalopni akarja azokat. jólét,

béke

a

És

!

A

szabadság, a

hogy hség, a

nemzeti dicsség, az örök

a

élet.

És Béla térdre ereszkedett. Fiatal ember mond a sugár termet ferövid idközben ugyanazokat kete ruhás úr,

—

—

hallom s

attól,

a

attól,

a kit

nemzete

kit társai

veznek. Keljen össze

—

társait

fel.

és

Menjen

szabad.

munkáljanak

idn

Istentl remélem, rövid

A

magáról, hogy szabad.

a

haza, gyjtse nemzet jóvoltán. nemzet is elmondja

a

végrendelet végrehajtása

e végrendelet értelmében fog teljesíttetni. ról

legnagyobb bolond

a

önnel

.

.

mond

legnagyobb bolondnak ne-

a

Ön

a haza bölcsének

A vagyon-

fog rendelkezni. Isten

.

Béla kábultan hagyta

Másnap

elláttatott

napra otthon

volt,

a

el

a fényes szobát.

szükségesekkel,

harmad-

Ida és Viknyédy karjai közt.

BEFEJEZÉS. Pipiske

sodorták

a

egy

vissza az életbe.

ból

melybe

katasztrófából,

volt,

kimentette,

leány betegsége

szedelem lemult

súlyos

Viknyédy, a hivcn

róla.

a

ki

virrasztott

felett s

ünnepet

Bár

a

betegségen

Duna a

ült,

viszonyok gázolt

át

hullámai-

szerencsétlen

midn

maga sem

a ve-

volt a kis

korcsmában, a szerelem leleményessé tette

s

gyön-

géd udvarlásával kellemessé, st édessé tudta tenni Pipiske rekonvaleszcenciája napjait. A tél enyhén kezddött. A Rákos ligete bokrainak védelme alatt

els álmukból felébredve kidugták fejket. Viknyédy a kiváncsii^kat fölkereste s csokorba kötözte. S egyszer, mikor nem talált kíváncsi

virágocskák

ilyen virágot, csak apró csipkés tett,

s

füveket

szedege-

ezekkel kötötte bokrétába egy meghervadt

szegfcsokrocskát. Pipiske, mikor ezt átvette, mélyen elpirult,

Viknyédy pedig

a pirulásért hálából

meg-

csókolta a szép lány kezét.

Ez mind

a rákosuti korcsmaházban történt, a hol egy kis szobát kapott, Viknyédy pedig egy másik szobában egy zugot. De milyen királyi id volt az ennek az ép lelk fiatal embernek Ügy tetszett neki, hogy most éli fiatalsága aranyos

Pipiske

1

napjait.

359 Így találta

ket

Béla, mikor fogságából hazatért.

Roppant ölelésekkel, roppant sok csókkal fogadták t, hanem beszélni nem tudtak. Mintha valami megmondani valójok lett volna, a mit azonban nem mertek megmondani. Szerencsérc Bélának nagy gondja volt, a mely miatt csakhamar el is hagyta ket. Hogy mi, azt nem mondotta meg.

Mi

tudjuk. Atyját akarta fölkeresni, fölhozni a

napvilágra,

már

az

a módját,

gyermekei

életre,

közé.

hogy hogyan. Eszébe

gyák országútja a falon,

s

Tudla

jutott a

is

han-

eszébe jutott a hangyás

ember az Olzingerbl. Az Olzinger korcsmájabeli hangyák az apja hangyái. Ott van a kulcsa annak, hogy miképen férjen szerencsétlen atyjához. Odament tehát s napokig Icste, várta, míg a hangyabarát végre megjelent, megkopogtatta a földet.

apró

fekete sereg kitódult a lyukakból,

sót hintett nekik, lisztfélével

Igen, ez a a

hangyás

egy

meg

jel

arra,

ember

ott

bizonyos helyen

Béla

kedvel

cukrot,

beporozta a

bens

kicsi

Az

emberünk

aztán valamely fehér postásokat.

hogy valami átadni való van. lenn a föld alatt megjelen

s

átveszi, a

mit adnak neki.

izgalommal tette jobbját a hangya-

vállára.

— Uram, csak ketten vagyunk lehet önnel beszélni bizalmasan, vagy máshova menjünk? — — Mit akar ön? — másik Nekem nincs önnel mit beszélnem. — Nyugodjék meg, nem vagyok rendr. A hangyás — Ön — Béla, hogy ismerem itt,

elhárítólag.

feleli a

felugiott.

láthatja

folytatá

- -

:

[i6o

önt

de ismétlem, tlem nincs oka

;

tartani.

Én

egy

szolgálatot kérek öntl.

A

hangyás visszaült helyérc.

—

Hogy

nyugodt legyen, megmondhatom önnek, hogy tudom, mért van itt, tudom, mi célból idézte ki s mi végre hintette be hangyáit.

Én

teljesen

oda lenn! Láttam azt

voltam

a hangyabolyt,

jártam a helyiségekben, a hova önök a holmit szál-

De

lítják.

jöttem

ha önöknek vesztét akarnám, akkor nem egyedül

volna

ide,

hanem emberekkel,

a

kik önt elfognák.

— Mit akar hát tlem? — Hirt az öregrl, oda — Mit vele — akarom hozni napvilágra. megrázta A — Nincs önnek arra hatalma. — Van! — Szeretném ismerni. — Fia vag)'ok e boldogtalannak — arról

lent van.

a ki

?

a'r^ar

Fel

a

tolvaj

fejét.

!

Béla,

ki

már

alig

egy pillanatra rz asztalra borult, Azután folytatá

megtartóztatni

s

hogy magához

térjen.

—

mondja

tudta magát az ideges sirástól

Fia vagyok, rég elvesztettem szegényt,

jöttem nyomára

!

most

Senki sem született oly megátal-

kodottnak, hogy ez a dolog szívéhez ne férkzzék,

ön

sem,

és

ön ma,

mikor átadni valója

öregnek, elvisz magával engem hozzá.

— — —

Az

lehetetlen.

Kényszeríteni fogom.

Nem

lehetséges.

lesz az

!

!

!

!

361

— —

Nyomukra viszem Gyermekség

—

Igaz,

indulva

—

—

ön

I

a

rendrséget

tlem

kér

jót

de

meg,

bocsásson

és fenyeget

úgy

fel

vagyok

Én már

Látom, azért hallgasson rám.

hetek

nem voltam oda lent, de ma csakugyan én is lemegyek, de nem egyedül. Ha ön fenyegetésével óta

hogy magunkkal vigyük,

arra kényszerít bennünket,

—

mi igen szivesen levisszük, de

ön onnan nem

fog többé visszajönni

— —

Oh

gonoszság

Gondoljon

!

Ez nem

Én, ha

mást.

ki

önnek valamely

leszek

eszembe

jutott

lehet, szivesen

Gondoljon

szolgálatot.

ki

mást.

— — — — — —

De

miti Istenem, de mit?

Írjon az

öregnek

Átadja neki

levelet.

?

Átadom.

Ha

a

Csak

Át fogom

szívembe

látna,

bizonyosan átadná!

de azért ember vagyok. fogom adni az ön levelét.

tolvaj vagyok,

adni, át

Másnap ugyanott

találkozott a két

ember.

Béla kinos nyugtalansággal foglalt mellette helyet.

A nek

—

tolvaj

—

s

odaadta

a fiatal

ember-

saját levelét.

Hogyan

levelem

— —

zsebébe nyúlt

—

mond

Béla,

I

Azl Nos? ön nem

adta át?

—

hisz ez az én

!

36a

— — — — — —

Nem

adtam

Mért nem

át.

adta

át ?

Nem lehetett. Ön nem volt odalenn? Ott voltam. Beszéljen

Nem

tották?

Szóljon,

az

ég

szerelmére!

volt alkalma?

Társai

eltil-

Vagy mást gondolt?

mondj a.

— Egyik sem ebbl. — Hát mi, beszéljen, kérem. — Az öreg — meghalt. — Meghalt Béla rémülten két kezét a — Ember, megcsalsz engemet! — 1

Azután

felállott.

s

tolvaj vállára tette.

te

tott

A s

ki ál tá foj-

hangon. tolvaj

megfogta acélos kézzel Béla két kezét

levette válláról.

—

Az

Aztán maga

is felállt s

így szólt:

vagyonomat, elvette felesé-

isten elvette

elvette gyermekemet és nyomorra vetett, nyomor a bnre vitt. Százszorozódjék meg nyomorom és bnöm, ha eszembe jut valaha, hogy egy szeret gyermek szívével gyötrelmes játékot zzek.

gemet, a

Ott

van

rizett

.

eltemetve .

a

hangyabolyban,

melyet

a

.

Béla, kinek e szókra a szemei megteltek könynye!,

— S

megrázta a

tolvaj kezét s fuldokolva

monda

;

Hiszek önnek, köszönöm ezzel kitántorgott Olzinger

Tavasz felé

járt az

id,

a

vendégljébl.

nap ragyogott,

a

ke-

délyek ragyogtak, a természet ébredett, a szabad-

!

!

363

ság ideje hasadni kezdett, az ajkon dal, a szemekben kedv, a kitárt ablakon nyiló virág, az utcákon

nép

hangos

tarkaság

pezsgés,

élet,

:

volt

min-

denütt ....

Hát még abban a szobában, szerelmesen egymáshoz simulva zsongását

.

s

saját szíve

dobogásától

A

tova

szke fej

a szívén

— — — — — — —

meg.

asszonyka felugrik és

kisiet

kopog. Istenem nemcsak az

ajtón,

beereszti, olyan boldog.

is

bezzeg

jövevények

:

eláll

a szive,

mikor eltte állanak

Én

a

Pipiske egy szép barna úr karján.

Nini Pipiske kisasszony Nini,

az utozák zaját.

hallja

szobában enyeleg, a csen-

éles szava zavarja

beereszteni, a ki

De

a

nem

utcán

az

másik párt, a mely

egy

szállit

mely

a párt, a

kis

az utcák

hallgatja

kocsiban, a mely

a

tovarobog

És

egy párocska

.

.

Hát még abban

gety

a hol

I

Klcmmi kisasszony

Celesztin urat keresem

Itthon van

Hogyan,

is.

!

Igen, a férjem

Jesszus!

I

Ez meg Viknyédy Géza,

a

vle-

gényem.

A

sok felkiáltásra Celesztin úr

Hogy hogyan

is

kijött.

hogy sírtak, hogy nevettek, hogy csüggtek most egymás ajkán, most egymás nyakán, mind a négyen, a kik viszontagságaikért boldogsággal jutalmaztiittak azt már borultak

egymásra,

:

minek mondanám hosszasan tovább

?

.

364 a

Itt,

hol boldogságban úszva hagyhatom ket,

legkönnyebben

búcsúzom

hiszem olvasóim, közül

—

én jait

.

.

.

.

.

el

tlök örökre

mindazok, a kik

is

S

így

vége is,

munkás nemzedék

van a

a

történetemnek.

munka meg nem

ideje

elérkezett,

áll.

hogy

éljen és virágozzék a

nemzet

magának megszámlálhatatlan idkön nemzedéket, 1

áldozni

az

igaz

s

által új

oltáron,

De

A

ha

fiatal

van. Isten

itt

áldása legyen szándékjokon, siker a lábuk

rukon

azt

megszerették történetem ez igénytelen alak-

az ajk elhallgat

ban,

s

— mint

nyomászüljön

meg

új

az 6 oltá-

TARTALOM. Lap

RÁKOS) JEN.

Irta

Mikszáth Tiátmán

„„_.„..,

V

A LEGNAGYOBB BOLOND. Elszó 1.

11.

_-.„_„

Pipiske kisasszony

™ ..„__».__ — _____.— ~ ~ — ~ ™

Persze Celesztin úr

III.

Egy

IV.

A

VI. Politika

A Vili. A IX. A

_

___

5

ao

,„.„_.__—.__„ ____, — ____,_

haldokló ember

testamentom

V. Két bolond™

VII.

__

3

31

49 60

_„..-„__„__

__„„_70

— _._ — ™_- —

.„„_.._.„„__

gyermekekért

medvehajtó levele-.

79

______„,_„,

91

_._-__.. — ___- ™ _ „ 100 — _. _ _ „ „ __ii4 X. Persze Celesztinéknél— _. — XI. Két zsandár és egy medve — — „ 126 — Xll. Frajlain Pipiske 135 „._„ — -.__„__ 141 XIII. A tükör eltt vámnál

__„__„.„„

.._

A hogy az isten intézkedik _.. XV. Pipiske nyomra akad — — ..XVI, Két fiatal ember beszélget XVI 1. Az OlzJngerban _ _ XIV.

.

__

„153

_,

____,„„

1

61

™ _ _„ — 173 — -____, 188 „ _ _ — —199 ,..

.,

XVI 11. XIX.

A A

fogolytársak

..,

_

.„

medvehajcsár viszontagságai

XX. Viknyédy

futása

_.

„

.._

~

.

.

XXIII. Két lámpa a sötét éjszakában Ifjabb és

.

___„„„ ___„__

XXI. A kis szke leány XXll.A kormányzó lir bálján

XXIV.

._

._

209

__„____„__iio

idsb Czahradnicsek Vendel

™ „ „ „ _ _ „ .^

aji

246 160 a66

366 Lap

XXV. XXYl.

Pipiske és Elemér gróf

A

bolondok

__

_„

XXV]]. Ismét kopogás— XXV] ]1. A hangyás ember

XXIX.

A

hogy

„. .._

....

~,

__

_ „ _ _ „..

az isten intézkedik

...

...

.._

„

„,

™ „ —

301

„..

307

....

_

_.

„,

_.

.„,

__

__„._„_._,__.— XXX. Egy test a vízben XXXI. Ernesztina kisasszony ~ _. — „ ....

XXX]]. Elemér és Béla XXXI]].

A

....

,~

legnagyobb bolond

Befejezés—

._,

—

.._

™

_..

__

__

....

.„

__

.._

-,.

....

__ _.

173 189

_.-

__

—

_..

....

....

314 330

338 344 349 358

KÉPJEGYZÉK. Lap

Jen

arcképe—

I.

Rákosi

7.

—

3.

Gondolkoznia volt min

4. 5.

6. 7. 8.

9.

A

,._

~

~ — „_- — -

nevem Persze Celesztin—

--

__

—

„„,_„,_

— „,____ ™ „ „. _. — — — — — A szinész ~~~ _ — ~— — Alakja kissé zömöl^ — Eh, két hét alatt a szeretm lesz ._ _ — -™ — — -- ~~ — Az Olzingerban _ ~~ .— .. __ — — ». A hangyás ember Néhai Ergerberger Flórián háza .,„

.,,

...

._,

-.

,..,

16.

— -~ -- -~ — — — — — — Merev szeme a lámpa fényébe van veszve— — Czahradnicsek j kedvvel ballagott hazafelé— ~ — — Harangok zúgását hallom -~ — — — ._ _— — — Felragad egy kis kézi lámpát — „ — — — — Ráborult a fiatal emberre

17.

A

10.

11. 12. 13. 14.

15.

Celesztin rrnézett emberére

Parasztruhát vett

„-

..-.

..

—

.

-

...

...

három

fiatal

ember némán evezett tovább

.

--

H 21

—

27 52

73

75 152 191

198 203

212

260 266

286 312 333

334

Wm^t "»^\

s WM1}

^aSSaT/7^6

w\ W/o //

nSd!f/%gSü

PH 3176

Magyar regényirák

M3 köt. 39

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

THIS

OF TORONTO

•Hf^t^mu/fi/^-^^^ioa

POCKET

LIBRARY