EME
40
és éppenúgy a különböző fajú ivarok közötti ellenszenvi nyilatkozatoknál a physikai érzékek is számításba jőnek, de az állattani megtekintés semmi kétséget sem hagy az iránt, kogy egész állatcsoportoknál, pl az emlős állatoknál, éjjeli pillangóknál stb. a szagos anyagok egyedül játszanak irányadó szerepet, sőt a mint pl. a madaraknál a csalétkezés -mutatja, látó és halló állatoknál is megtörténik, hogy a kigözölgés szaga is mint nyomós tényező szerepel. Ezt úgy fejezhetjük k i : a szaporodási ö s z t ö n kiváló h o r d o z ó i a p r o t o p l a s m a sajfitságos o d o r i g e n (szagot adó) és s a p o r i g e n (ízt adó) a l k a t r é s z e i . Azon nagy jelentőség, melyet a felebbiekben az ízes és szagos anyagoknak tulajdonítunk, a protoplasma egymásbafolyó működéseire nézt, a protoplasma rhytmicus működéseire is van befolyással: e z e k a m ű k ö d é s e k m i n d n y á j a n p r o t o p l a s m a i n g e r e k . Mint ilyenek nem csak a táplálék- és ivarválasztásnál szerepelnek, hanem a táplálék m e g e m é s z t é s é n é l is, s ez olyan körülmény, melyre újabban az élettan is illő figyelmet fordít. Záradékúl arra az uralkodó szerepre figyelmeztetünk, melyet az ízes és szagos anyagok a gyógyászatban játszanak. K i lehet mondani: a m i n e k í z e v a g y s z a g a n i n c s, az a p r o t o p l a s m á r a sem h a t , s tehát se t á p s z e r se g y ó g y s z e r nem lehet.
M a g y a r - g ö r ö g s z ó t á r . Főgymnasiumok használatára készítették LÉVAY ISTVÁN és VIDA AI.ADÁR, eperjesi kir. fpgymn. r. tanárok. Budapest, Lampel,
1877. I V , 290. 1. Ára 1 frt 8 0 kr.
E lapok hMsábjain bemutattam \olt pgyetlen görög-m lííyar szótárunknak második kiadását, most az első magy .r-gőiög szótárt akarom bemutatni. A legesli'gelső magyar-görög sztítar , mely l-<77-ben (illetőleg 1876.) jelenik meg! menynyi mindent lehetne ezen eseményről elmondani! örvendetest és lelékémelőt épen ú g y , mint leverőt és f á j dalmast 1 Most azonban az ilyen tanulságos elmélkedéseket olvasóimra bízván, sietek kitűzött feladatomhoz. Nézzük meg legelőször mit Ígérnek a szerzők ? mi volt kitűaött czéljok ? mert csak akkor hozhatunk igazságos Ítéletet- a műről, ha arról beszélünk, a mi előttünk van, nem pedig arról, mi minden állhatna ott. Szerzőink iskolai szótárt szándékoztak a d n i , melylyel „azt czélozták, hogy ifjaink a görögnyelv tanulmányozása mellett kisegítő eszközzel rendelkezzenek. Ugyanis nemcsak az a feladata*) e szak tanárának, hogy dolgozatokúi görögből magyarra való fordításokat *) A feladat talán mégis más; és ez csak egyik eszköz hozzá.
Sz. J.
EME 41 tűzzön k i , hanem a biztosb eredmény elérhetése szempontjából tartozik oda is hatni, hogy növendékei a magyar s z ö v e g e t * ) e classicus nyelvre is átültessék. Tudjuk pedig már a - latin nyelvi oktatásból, h o g y — jóllehet itt határozottabban számíthatni elegendő anyagbővs é g r e — azért még itt sem nélkülözhetik teljesen a szótárt; annálkevésbbé pedig a görög nyelv tanulásánál. De tudjuk egyúttal azt is, mint már fölebb is jelentve v o l t , hogy a n e h é z s é g e k l e k ü z d é s é r e e d d i g n e m i g e n t é t e t t e k k í s é r l e t e k . Mi az észlelhető ür betöltésére vállalkoztunk e művünk napfényre bocsátásával. Előzőnk e téren nem v o l t , s a kezdeményezés, tüdhatja k i k i , nagy akadályokkal, sok bajjal van egybekötve. Hogy fáradozásunkkal menynyire
Közelítettük m e g
kitűzött c z é l u n k a t ,
azt
a gyakorlati a l k a l m a z á s
f o g j a megmutatni. Azzal egy csöppet sem hizelgünk magunknak, hogy minden tekintetben és mindenkit kielégítő sikerrel oldottuk meg feladatunkat. De tiszta lelkiismerettel mondhatjuk , hogy nem ügybuzgóság-, npm szorgalom nélkül végeztük munkánkat. Hogy végre f o r rásokúi a legjobb és lehetőleg legújabb tudományos műveket használtuk fel, azt, úgy hiszszük , fölösleges megemlítenünk." (Bizon nem fölösleges!). Tehát iskolai szótárt Ígérnek, még pedig olyat, mely főgymnasiumaink (s talán egyetemeink?) ifjnit a magyarból görögre való fordítás nehé ségeinek leküzdésében támogassa, segítse. Igen szép és nemes c z é l ! Lássuk menynyire sikerült ezt elérniök ! Fél van-e véve a szükséges anyüg? nincs-e felesleges benne? Ezek a legelső kérdések, melyekre felelni kívánok. E végre nézzük át a D, és L betűket nagyjában: Hiányzanak : daczolás, dadogó, dagadós vagy dagadékos, dagadt, daganatos, dalköltészet, dalkönyv, dámvad, dancs , dandár, dara {ytXaLa , darabonként, daiabra, daiázik (dara esik), dánlavető, dárdanyél, dáridó, dejszen, (de-hiszeii v. de-isziT.), delel, délkelet, délkeleti szél. délnyugot, déliiyugoti szél, derék (testrész), derék-had. deresedik, des^.kából való, deszka-szeg, deszkáz. dézsma, dézsmát fizetni (szintén felveendők lettek volna, mert a tízed fizetést a hellének is ismerték), diadal (győzelem értelemben), diadalt arat, ' diadal-ének, diadal kocsi, diadalmi öltöny, diadalmi koszorú v. k o r o n a , dicsérés (nincs kellőleg kiemelve dicséret-tel szemben), dicséretre méltó , dicsőült, didereg, didergés, dinom-dánom, dióból való (iflint melléknév, péld. dió-olaj), dió-alaku, dióhoz hasonló, diótörő, dirib-darab, diribre-darabra, dirib-darabonként steff. (útalni kellett volna darab szóra), díszelgő, dísz-lakoma, dísz-koszorú (ha már felvették a díszhintót és díszjelet), dísz-menet, disznó-agyar, dísztelenít, dísztelenül, dobál, dobálgat, dobálódik, (mert ezek nincsenek ám a ,,dob''-ba belefoglalva), doh, dohosodik, domborít, domborodik, domboruság, dorombol (s utalni „ d ö r ö m b ö l " - r e ) , doroszol, döczög, d ö c z ö g ő s , dög-bűz, döghalál (inkább mint, dögkór, melyet bátran elhagyhattak volna), döntő (mint *) Mínó magyar szöveget? Egy kissé helyesebb irály itt is elkeluel
Sz. J.
EME 42 jelző, péld. döntő ok), dőzsölés, drágakővel kirakott, drágalátos, drágán vesz, drágán tart, drágáskodik, drágás, drágaság (xóajuog), d r ó t * ) , dúcz, dúlakodik, dúlakodás,
durczáskodik.
Lábadozó, lábas (lábakkal biró), lábnyom ('mikor ott van l ó n y o m ) , lábpánczél, l á d d ! , (lajha, lajhálkodik,) lám, iSnczszem, lapátol, lapu, lapúl, lassanként, lassít, lassúdik, lassúi, láthatár, látszó, láva, lead (a bennlevő leadogat mellé), lealkuszik, leállít, leás, lebetegszik, l e billen, leDujik, leczkéz (megleczkéz valakit), ledob, ledörög, leemel, leesik steff. \e ígekötős i g e , melyekuél — különben- ez a többi í g e kötőknél is áll — szigorúan számot kellett volna vetni, melyeket lehet kihagyni útalván az egyszerű igékre, les, liggat-lukaszt, likad lukad, l o b o g t a t , l ó g a t , lő (mert nyíllal is lehet ám lőni nem csak puskáv a l ! ) , lövel, lövés, lökdös, lugas, stb. í m e két betűben enynyi hiányt találtunk f u t ó l a g o s átnézés mellett, mely szók pedig mind előfordulhatnának a tanulóknak adandó fordítás gyakorlatokban, Ha a feleslegest keressük, úgy a két b e t ű ben aligha többet találunk m i n t : dáma, diadalom (diadal mellett külön), dologértő, d ö g k ó r (dögvész mellett), döglés, dühít, dühösül ( d ü hösít és dühösödik mellett), düledék, düledékes, düledékenynyel s z e m ben fölöslegesek dőledékeny; lábszárköszvény (elég lett volna k ö s z v é n y alatt felemlíteni), lakadalom mellett lakodalom, stb. (hol m é g k ö v e t kezetlenség is van az alakok felsorolásában) l é t r ó s z ; lét, létei és l é tezés szók mind külön. A szerzők mélyen hallgatnak a r r ó l , minő elveket követtek a szók felvételénél, s bár menynyire törjük is rajta f e j ü n k e t , nehéz kitalálni, vájjon voltak-e általában vezérelveik v a g y sem ? Anynyi azonban b i z o n y o s , h o g y következetlenek voltak. Már az imént f e l s o rolt szók is alkalmat adtak- nekünk ilyen következetlenségek vagy mi talán még roszabb ^ teljes iránytalanságnak felemlítésére. A z o n ban nézzünk még néhány esetet , nehogy könynyelmüen látszassunk Ítélni. Következetlenek először mindjárt az ugyanazon tőü s z ó k és szóalakok felvételénél, péld. lábad-nal csak lábadás (mert ezen alak jő k i — ás-ból) van felhozva, tehát sem lábadoz, sem lábadozó, holott lakik és lakozik majdnem egyenlő bőséggel vannak t á r g y a l v a ; l á n g elme, lángelmű, lángelmüség mellett ott vannak külön-külön: lángész, lángeszű, lángeszüség csak azért, h o g y háromszor útaljanak az előbbi három szóra (nem helypazarlás ez ?!). A mely jog-gai külön fel vannak v é v e : legalsó, legalúl, legelői, legelső, legfőbb, l e g f ö l e b b , leginkább, legkevésbbé, legtöbbnyire, ugyanazon j o g g a l még több más felső f o k ú *) E szó anynyira meghonosult, hogy azt semmiféle emberi hatalom sem fogja kiirtani. Nincs is miért, mert ha minden meghonosult s teljesen megmagyarosodott szót ki akarnánk irtani, nagy kárt és zavart csiaálnánk. Azután határozottan jobb ezt megtaraani. mint a szerencátlen sodrony-1 és sodor-t, mint főnevet használni. Olyai nagyon puristák sem voltak a szerzők, hogy ezt ne vehették volna fel, mikor például ott találjuk: lajstrom, lajtorja, lámpa, lámpás, lárva, libéria (!), lineáz, zsámoly, zsilip, semmivel sem magyarabb szókat.
EME 43 alakot lehetett volna felvenni. Azonban ezek is sokkal jobban tárgyaltathattak volna alapfokaiknál, s elég lett volna „ l e g " alatt egy kis inegjegyzés. De vizsgáljunk más irányban is. Láttán, erőmfltan, fel van véve, de hangtan, géptan, hőtan hiányzanak; lófuttatás itt v a n , lóversenyt, kocsiversenyt hiába keressük; versenyfutás és versenyfutó fel vannak véve, de verseny-ugrás és verseny-ugró, verseny küzdés nincsenek, A jelentéktelen „levelész' (áqpig még Passow nagy szótárában is hiányzik) fel van. véve, de a selyembogár (pedig ott van: selyem, selyemfestő, — kereskedő stb;), delfin (csinált néven: csele), tigris, párducz, kesely v^ keselyű stb. kiszorultak. Csak a véletlennek tulajdonítjuk, hogy „három-' kimaradt, de hogy ha már felvették a húszat, harminczat, negyvent stb. miért nem vették fel a két-, négy-, ötszázat s ezeret stb., azt már csakugyan nem látjuk át, annál kevésbbé, mert a háromszáz, kilenczszáz és kilenczezer kivételképen valahogy mégis belekerültek. Talán protectióban részesültek? Itt mindjárt felemlíthetjük azt is, hogy a szoros betűrend sincs mindig pontosan megtartva. Például, harmiucz csak a hárommal öszszetett szók után következik, dér deres után következik, holott jóval előbb kellene állania a szerzőknek — nézetem szerint nem helyes — eljárásánál fogva, mely szerint ők az a-t, á-t, e t, é-t stb. öszszevegyítik; dugul-nak is előbb kellene állani mint dugulás-nak, düledékeny-nek előbb mint düledékes-nek, leálarczáz-nak előbb mint leáldozik- és lealkonyodik-nak stb. A mi a berendezést illeti, sok helyet nyertek volna , ha az ugyanazon ígekőtővel vagy szóval öszszetett szókat csoportosították volna. A szótár magyar reszében ilyen rövidítéseket bátran lehet-, sőt jó tenni. Lehet, mert a ki használja a magyar nyelvben, bizony • nyára honos anynyira, hogy a szó helyére azonnal rátalál; ió tenni pedig nemcsak helykimélésből, — hanem azért i s , hogy a keresésben való ügyességet fejleszszük. Menynyi helyet nyertek volna csak a D és L betűben is , ha péld. a dísz- és le- kezdetű szókat öszszefoglalják vala. Pedig még számos ilyen van. Az így nyert helyre pedig nagy szűkségök lett volna, hogy megadhassák a magj ar-görög, szótárnak legfontosabb kellékét, melyre most áttérünk. A magyar-görög iskolai szótárnak mindenek felett segédk ö n y v n e k kell lennie; mely a tanulót támogassa és segítse, ha magyarból' görögre kell fordítani. Puszta szóhalmaz ezt nem teheti , ehez szükséges egyes szólamok^ sajátságos fordulatok figyelembe vétele, rövid figyelmeztetések egyik-másik szónak valódi értelmére, használati módjára, végűi a synonymicanak tekintetbe vétele. Mindezt hasztalanul keressük! A szerzők százszor több szolgálatot tettek volna a tanügynek, az iskolának s így közvetve a görög tanulmányoknak, ha félakkora szókincset vesznek fel, de azt lelkiismeretesen kidolgozzák, így a mint a szótár jelenleg előttünk fekszik, épen iskolai czélból l«ghián7osabb.
EME 44 Lássuk a dolgot példákban! Mit csinál a tanuló, ha e s z ó n á l : dacz,
ott t a l á l j a
„ávd-áóeia.
—
őia,
laxvQoyvMfioavvrj,
7).
^qáaog,
ávtvőoTOv, TÓ."? Vagy a legelsőt veszi, s akkor legtöbb esetben helytelenül alkalmaz egy s'zót, vagy tetszés szerint válogatva a j ó s z e rencsére bizza az igazinak eltalálását. E síók ki vannak irva Pape német-görög szótárából, hol meg van jegyezve, hogy Trotz a ) SelbstTertrauen,
b)
Wiedersetzlichkeit;
az
utóbbinak
megfelelnek
övoTteí-
d - u a , aTtsid^sia, mit a mi szerzőink jónak láttak egészen elhagyni, épen úgy mint vTtsqonXia-i (ntóbbit nem helytelenül). Nézzük e s z ó kat közelebbről, ^vd-áőua v. avd'aöía (költ.), tnlajdonképen önbizalom, önhittség, önteltség s az abból származó nyakasság, igazomkodás, vitatkozásban való makacsság; ellentéte á g s o í i d a , a, törekvés mindenkinek kedvére lenni és tenni. Látjuk tehát, hogy a dacz szónak legtöbb esetben nem felel meg. ^layvqoyvtof.ioavvr) Passow nagy szótára szerint (fester, starker Sinn) Philonál és Josephus Flaviusnál fordul elő; tény az, hogy a tulajdonképeni remekíróknál hiányzik, s mint i l y e n , mellőzendő lett volna, ©^öffog-nál meg kellett volna jegyezni zárjelben ^áqaog, melynek elváltozása; alapjelentése rendíthetetlen bátorság, mely önbizalman, saját erejének ismeretén nyugszik, (fiducia, animus, audacia), azután d-QÚaog alaknak igen gyakori jelentése vakmerőség merészség (rosz értelemben), szemtelenség; tehát ez sem a tulajdonképi dacz. 'AvÍvőotov tudatommal mint főnév nem fordul elő, mint melléknév is csak későbbi Íróknál, s jelentése: a mí nem enged, nem tágít, még pedig leginkább keménységénél fogva. — Hát hogy kellett volna i r n i ? kérdezhetnék a szerzők Nézetem szerint í g y : ,,Dacz, mint ellenszegülés Ö7r£ii9-Éia, ővaiteid-eia; az ellenséggel szemben ^QÓabg-, mint önteltségből eredt makacsság av-S-áőeia (költ.—(í/cí)." Hozzá kellett volna még t e n n i : „annak daczára h o g y : el
y.aí,
xaineq,
ovöév
j^ttoí."
Nézzük meg a dagad s z ó t ! Szinte látom a szegény tanuló zavarát, ki nem tudja mittevő legyen, ha péld. le kell fordítania: „keble dagadt az örömtől. Azt felelik talán a s / e r z ő k , hogy hát ne adjon a tanár olyan kifejezéseket fordítani, melyek a németből csinált s z ó tárban nem lehetnek benn De akkor minek a magyar-görög szótár? Azután még más esetekben sem elég az , mit ők adnak. Nézzük egyenként a szókat. Legelői áll dyy.ovad-ai, mely mellől elhagyták a szükséges megjegyzést, hogy passivum, a mint az péld. Papéban van. De hát mit j e l e n t ? Megjárná a szegény tanuló, ha e z t : „ m e g dagadt a lába" oyxoLa-d-ai-ia.\ akarná fordítani, mi tulajdonkóp a. m. efferor. Következik oiőav és olőaiveiv, melyek tumeo-nak felelnek m e g ; e^oidaiveiv és f^oióelv mint költőknél ós később-koriaknál előfordulók iskolai szótárból el is maradhattak volna. Következik: ( „ a vízről)
Ttkrjd-veiv,
nX^Qrj ytyvea&ai,
av^ávsad-ai
a tenger,
petscoqi-
l^eaS-ai," hol szabatosabb szerkezet tekintetéből állani kellene: „ f o lyók- és p a t a k o k r ó l „ t e n g e r r ő l " ; különben az előbbiekről elég lett volna az első és harmadik szó , mert (rtlrjQT] ylyveadai nem anynyira azt teszi, hogy a folyam dagad, mint inkább, hogy a medrek tel-
EME 45 nek ; tehát „dagad" alatt nélkülőzhetó'. Legeredeti'bb azonban az, hogy jutott f.itxmqil^eadai azon szerencséhez, hogy a tenger' dagadásának speciflcus kifejezője legyen. Ezen passivum ugyanis megfelel a latin tollor in altum-naK és azt is t e s z i : a sík tengevre (hohe See) s z á l lok, péld. Thucyd. 8, 16. 2tq. e^avrysto y.ai lÁStscoQid-elg sv Tfíi Ttekóysi. Általában véve nagy hibája a szótárnak, hogy egy-égy magyar szóhoz egész sereg görög szót ad (a mint Papéból kiirták) minden megválogatás- és megjegyzés nélkül. Pedig vagy akkora szótárt kellett volna adniok mint a Papeé vagy Benseleré, vagy ha a terjedelemtől féltek, akkor az anyagot meg kellett volna válogatni Végre az egész művön meglátszik az elhamarkodás és gondatlanság; mert mi másnak tulajdonítsuk azt, hogy például dédapa öszsze van tévesztve dédőssel és Ttarqiáqy-rjq, uqyrfftTrjg tov yévovg mint megfelelő hozzátéve; hogy delej-nél épen a jellemző (.layrijcrjg hiányzik; hogy „dongóméh" /?Oj((/?iiAtóg-szal mint főnévvel van adva; d ö g h ú s = a(tí(.ia vtv.Qnv^ dús és dúsgazdag külön vannak felhozva s más-más görög szóval fordítva; lucskos-nál utalnak lompos-ra. Hogy mi czélból vannak a 2 7 9 . lapon végül felhozva H, X,
, f , ©, Z , azt nehéz kitalálni. Mert a ki már egyszer görög szótárt használ, az csak tudja, hogy „ T h , 0 , d-, ^íjra, t ó " steff. Különben sem itt volna a helye. A mi a 2 8 0 — 2 9 0 . lapon közlött „szokottabb tulajdonneveket^ illeti, arról csak egyszerűen azt jegyzem m e g , hogy szintén következetlenül vagy elv nélkül van őszszeállítva. A mi a könyv kiállítását illeti , az elég csinos és elég o l c s ó , s mi több, úgy találtam, elég hibátlan. Mindent öszszevéve, az első magyar-görög szótár megjelenése feletti örömünk nagyon csökken, ha közelebbről vizsgálva, benne egy minden terv nélkül való , következetlen s elhamarkodott művet találunk , melynek egyetlen érdeme, hogy jolTb nincsen *). Más készültséggel, más ismerettel s égészen más módon kell annak hozzá látni, ki bár csak iskolák számára is magyar-görög szótárt akar készíteni. *) Épen midőn e végsorokat irom, kapom kezembe a tanáregylet Közlönyének 11. számát, melyben a 338—340. lapon P e c z Vilmos dicséri és ajánlja 6 szótárt. Bíráló alaposságáról tanúskodnak példáúl: o) hogy ő Passowtól is ösmer német-görög szótárt, mely szinte , még az ókoii görögöi előtt ismeretlen újkori fogalmakat is lefordítja (!), tofábbá b) hogy ő nélkülözi a ,,dobol (pedig benn van), előimádkozik, vTayogevci)' ei)/á?; kilép, íliévai; komorna. &aía/itirT6>.og; les, ko/av, ostobáskodik, nmQaíveiv; öntőműhely, Xíiívüov; szélhűdés, na^anlrj^ict; utalkodás, őo6/ieveia; veszékelés , öáv^iő&af szókat. Ha az időt ós papirt nem sajnálnám, válaszúi az ilye'n bírálatra közölném mindazon hiányok és hibák sorozatát, melyeket csak a D és Li betűkből öszszeirtam. Ssímcsi János.
