MAGYAR GERONTOLÓGIA. 2. évfolyam 5. szám január

MAGYAR GERONTOLÓGIA

2. évfolyam 5. szám 2009. január

MAGYAR GERONTOLÓGIA Szerkesztıbizottság: Fıszerkesztı:

Dr. Semsei Imre, MTA doktor

Rovatvezetık: Szociális gerontológia:

Prof. Iván László

Kísérletes gerontológia:

Prof. Székely Miklós

Geriátria:

Prof. Székács Béla

Oktatás:

Prof. Bakó Gyula

Gerontopszichológia:

Prof. Molnár Péter

Életmód:

Prof. Figler Mária

Társadalomgerontológia:

Dr. Fábián Gergely

Prevenció:

Dr. Tóth István

Szerkesztıbizottság tagjai: Dr. Boga Bálint, Budapest, a szerkesztıbizottság elnöke Csernáthné Kárándi Erzsébet, Hajdúböszörmény Dr. Halmos Béla, Eger Dr. Hazafi Klára, Pécs Dr. Németh Károly, Verıce Dr. Pék Gyızı, Debrecen Dr. Patyán László, Nyíregyháza Regius Ottó. Budapest Dr. Ruszwurm Andrea, Nagykanizsa Dr. Szilagyi, S. Jean, Nyíregyháza Dr. Telkes Zoltán, Visegrád Dr. Vértes László, Budapest Dr. Zöllei Magdolna, Szeged

ii

MAGYAR GERONTOLÓGIA TARTALOMJEGYZÉK

2. évfolyam 5. szám (2010) oldal 1

Szerkesztıi levél (Dr. Semsei Imre)

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK A gerontológia oktatása Dr. Semsei Imre

4

EREDETI KÖZLEMÉNYEK Az immunvédekezés javításának jövıbeli lehetıségei idıs korban Ongrádi József 1, Kövesdi Valéria1, Stercz Balázs 1, Vértes László2

15

Ajtónyitás: Idıs emberek társas interakcióinak kutatása Mild Brigitte, Berszán Lidia

32

Kezünkben az életünk – Gondolatok a kardiovaszkuláris prevenció kérdéskörébıl Csernáthné Kárándi Erzsébet

46

BEMUTATKOZIK A Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ Verıcei Betegotthona Dr. Németh Károly

53

A TÁRDISZCIPLÍNÁK EREDMÉNYEIBİL Magnetoterápia a gerontológiában Dr. Németh Károly

60

KÖZÉRDEKŐ KÖZLEMÉNYEK I. Országos Gerontológia-oktatási Szakmai Kerekasztal 2010

TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTİ Arcképcsarnok Dr. Rózsay József életmőve

iii

65

Dr. Vértes László

67

LEVELEK Dr. Németh Károly levele a szerkesztıséghez

76

OLVASÓNAPLÓ Dr. Székács Béla: Geriátria. Az idıskor Gyógyászata. (Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005) Dr. Semsei Imre

77

TERMÉKISMERTETÉS Felhívás

79

KÜLFÖLDI KITEKINTÉS Cikk: Humán genetikai variációk: A sikeres öregedéshez vezetı úton fekvı gyöngyök

80

HIREK

Gerontológia a médiában

82

Magyar nyelvő gerontológiai publikációk

84

Jelentkezési lap (Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság)

86

Megrendelés

89

Útmutató a szerzıknek

90

Angol tartalomjegyzék

94

iv

SZERKESZTİI LEVÉL

Tisztelt Olvasóink! A 2010-es évet egy szokásos szerkezető számmal kezdjük. Összefoglaló és Eredeti közlemények, s más írások is megtalálhatók a számban. Az elsı közlemény a „Gerontológia oktatása” címet viseli. Újra egy régi adósságon vagyunk túl ezzel a közleménnyel, melyben szisztematikus rendszerbe foglaltuk a gerontológia különbözı területeit. A régi felfogás szerint például a geriátria külön fıága a gerontológiai diszciplínának. Noha igen nagy jelentıségő ez a rész is, elvileg még is csak a biogerontológia része, az öregedés orvosi vonatkozásait taglalva. A „Gerontológia jegyzet” következı kiadása is már ezt a rendszert ismerteti majd, kibıvítve újabb fejezetekkel, mint például a geroedukáció. Természetesen emellett a gerontológia-oktatás aktuális kérdései és problémaköre is terítékre kerül az írásban. Az Eredeti közlemények fejezet elsı cikke a 2009-es év negyedik számában megjelent immunológiai témájú cikk folytatása szintén Dr. Ongrádi József és munkatársai szerkesztésében és az „Az immunvédekezés javításának jövıbeli lehetıségei idıs korban” címet viseli. Az idıs korral romló immunrendszer megerısítése igen jelentıs eredményeket hozhatna az idıs emberek betegségeinek jobb leküzdésében, ezzel hozzájárulván egy betegségektıl mentes, hosszabb életkorhoz. Egy ilyen lehetıségrıl ír ez a cikk, ahol viroszóma vakcinák és bizonyos adjuvánsokat tartalmazó vakcinák kifejlesztésének és alkalmazásának lehetıségeit tárják a szerzık az olvasók elé. Az “Ajtónyitás: Idıs emberek társas interakcióinak kutatása” egy összegzı munka a Kolozsvári Egyetem és a kolozsvári Diakónia Keresztyén Alapítvány munkatársainak tollából. Az idısek elmagányosodásáról, korcsoportjukra jellemzı kapcsolataikról és arról ír, hogy a kiscsoportos foglalkozások hogyan javíthatják az idısek életérzését. Csernáthné Kárándi Erzsébet munkája „Kezünkben az életünk – Gondolatok a kardiovaszkuláris prevenció kérdéskörébıl”címmel arra hívja fel figyelmünket, hogy igenis vannak

lehetıségek

a

kezünkben,

mellyel

1

lassíthatjuk

öregedésünket,

javíthatjuk

egészségünket idıs korunkra is a prevenció eszközeivel! S mivel a magyar lakosságnak döntı többsége szív és érrendszeri problémák miatt hal meg, ezen a területen már egy kis javulás is éveket tehet az átlagéletkorhoz. A Bemutatkozik rovatunkban ezúttal a Honvédelmi Minisztérium egyik idısotthona mutatja be tevékenységét, eredményeit Dr. Németh Károly tolmácsolásában. A Társdiszciplínák eredményei rovat is Németh dr. munkája, aki a magnetoterápia lehetıségeire, kedvezı alkalmazási eredményeire hívja fel figyelmünket. Manapság egyre több, a hagyományos orvoslásban egyelıre nem alkalmazott anyagról, módszerrıl, eszközrıl szerezhetünk

tudomást.

Sokszor

nem,

vagy

nem

teljesen

értjük

még

ezek

hatásmechanizmusait, azonban ha alkalmazásuk pozitív eredménnyel jár, nem kell „kidobni a gyermeket a fürdıvízzel”, azaz nem kell elutasítanunk alkalmazásukat. Sokszor ezek a módszerek a „placebó hatás” révén fejtik ki hatásukat, s ezért nem minden esetben hoznak javulást. Azok azonban, melyekrıl hosszú távon is bebizonyosodik az alkalmazás elınye, elıbb-utóbb teret nyernek a mindennapi orvoslásban is. Közérdekő közlemények rovatunk ez alkalommal is az I. Országos gerontológiaoktatási szakmai kerekasztalnak csinál hírverést. Minél több oktatásban részt vevı, vagy ahhoz valamely formában kapcsolódó szakember vesz részt a rendezvényen, annál inkább megismerjük az oktatás problémáit, illetve juthatunk közös nevezıre a problémák megoldásával kapcsolatban. A Történelmi visszatekintı - Arcképcsarnok részben ismét Dr. Vértes László írásával találkozunk, aki ez alkalommal dr. Rozsay József életmővét mutatja be röviden, tömören. Igen örülünk annak, hogy ı szívén viseli, hogy megismerkedjünk elıdeinkkel, akik szorgalmas munkával elısegítették a hazai gerontológia fejlıdését. A Levelek között ez alkalommal Dr. Németh Károly véleményével ismerkedhetünk meg, aki már a kezdetektıl segítette a Magyar Gerontológia folyóirat megszületését. Nagy örömmel fogadjuk azonban a kritikai észrevételeket is, hiszen abból tudhatjuk meg, ha valamit nem úgy csinálunk, ahogyan azt mások várják tılünk! Az Olvasónapló fejezetben ezúttal Dr. Székács Béla: Geriátria. Az idıskor Gyógyászata. (Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005) címő tankönyvét ismertetjük. Ez a hazai geriátriát tanulók „bibliája”, olyan összefoglaló munka, mely lehetıvé teszi, hogy hazánkban magas színvonalon történhessen a geriátria oktatása.

2

A Külföldi kitekintés rovatban egy olyan cikket ismertetünk, mely az emberek genetikai elrendezıdésben meglévı különbségek és az élettartam közötti kapcsolatokat ismertetik – különös tekintettel, az idıskori betegségekkel való kapcsolatra. Az ilyen jellegő munkák is mind közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy genetikai elrendezıdésünk és öregedésünk közötti összefüggéseket egyre jobban megismerhessük és a késıbbiekben ezt a tudást hosszabb, egészségesebb élet elérésére fordíthassuk.

A Hírek részben figyelmet érdemel a Magyar nyelvő gerontológiai publikációk rovat, ahol most Dr. Boga Bálint néhány munkájára hívjuk fel a figyelmet, ezek között is azokra, melyek pl. a gerontagógia területén születtek. Boga dr. tagja az MTA Pedagógiai Bizottsága Andragógiai Albizottságának (ahogy ezt a Gerontológia a médiában rovatnál is írtuk), s több munkája is született ezen a területen. Mindig örvendetes, ha gerontológusok más szakterületekhez is kapcsolódnak, hiszen ez által összekapcsolhatják a gerontológiát más szakterületekkel, mi is megismerhetjük azok eredményeit.

3

ÖSSZEFOGLALÓ KÖZLEMÉNYEK

A GERONTOLÓGIA OKTATÁSA Dr. Semsei Imre

A hazai gerontológia „megfiatalodásának”, megújulásának lehettünk tanúi az elmúlt néhány évben. Számos pozitív változás történt (a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ megalakulása, a Gerontológia jegyzet kiadása, a Magyar Gerontológia folyóirat útra bocsátása, vagy a Nyíregyházi Gerontológiai Napok rendezvénysorozat megindulása, stb.), mellyel elıre tudtunk lépni a hazai gerontológia oktatásának területén. Ezt támogatja például a májusban megrendezendı I. Országos gerontológia-oktatási szakmai kerekasztal is. Ennek apropóján is érdemes egy kicsit górcsı alá venni a hazai gerontológia oktatásunkat.

1. A gerontológia oktatásának fontossága 1. 1. Elızmények: a társadalom elöregedése

Mindenki számára ismertek a hazánk társadalmának elöregedésébıl fakadó problémák. Tudjuk, hogy a társadalmak átstruktúrálódása miatt számos (fejlett) országban új jelenség lépett fel, a társadalom elöregedése képében. Az elmúlt 200 évben az átlagéletkor megduplázódott (1. ábra), s még hazánkban is eléri a 70-75 évet (férfiak-nık) (2. ábra).

2. ábra. A Magyarországon várható átlagéletkor alakulása és elırejelzése.

1. ábra. Az átlagéletkor változása 200 év alatt.

4

Ezzel párhuzamosan eltolódás következett be a népesség szerkezetében, mivel egyre nagyobb lett az idısek száma (ahogy azt a 3. és 4. ábrák is szemléltetik), s emellett aránya is a többi korcsoporthoz képest (5. ábra).

3. ábra. A korcsoportok eloszlása az USA-ban

4. ábra. A korcsoportok várható eloszlása az

1997-ben.

USA-ban 2050-ben.

A társadalom fejlıdésének köszönhetıen sok egészségügyi problémát sikerült leküzdenünk, mely elısegítette az átlagéletkor növekedését, ugyanakkor a fı halálozási okok eltolódtak a fertızı betegségektıl a krónikusak (szív és érrendszeri betegségek) felé, azaz nem csak egyre több idıs, de egyre több idıs, beteg ember van (6. ábra).

5. ábra. Különbözı korosztályok arányainak változása Magyarországon.

6. ábra. A fı halálozási okok változásai a XIX. és a XX. század összehasonlításában.

Mindezek következményei növekvı egyéni és társadalmi problémák lettek az idısellátás egyéni és társadalmi, illetve szociális és egészségügyi ellátásának terén. 5

1. 2. Megoldási javaslatok a társadalmi elöregedésbıl adódó problémákra

Az idısellátás problémáinak orvoslására számtalan elméleti lehetıség kínálkozik a prevenciótól kezdve a gyógyítás-ápoláson keresztül a rehabilitációig. Fontosságát tekintve még azonban ezeket is megelızi a gerontológiai ismeretek átadása, a gerontológia oktatása. Ha ez nem megoldott, az elıbb említett megoldások hatásfoka is jelentısen kisebb lesz.

A gyakorlatban a fenti problémák kezelésére az alábbi megoldásokat említhetjük:

0. Taigetosz Ez ugyan meglehetısen morbidan hangzik, de ez történik akkor, mikor a társadalom nem orvosolja az elöregedésébıl adódó problémákat. Azaz a biológiailag, egészségileg, gazdaságilag,

szociálisan,

stb.

„gyenge”

idıs

emberek

kikerülnek

a

társadalmi

munkamegosztásból, gondoskodásból és idı elıtt elhaláloznak.

1. Egészségi állapot javítása A gerontológia elsıdleges célja az emberi élettartam meghosszabbítása, ugyanakkor rögtön ez után következik a másodlagos és harmadlagos cél is, hogy a megnövekedett élettartam minél többen érjék meg, s minél egészségesebben teljen az öregség. Ennek módszerei: a. oktatás (élethosszig tartó tanulás: pedagógia, andragógia, gerontagógia) b. prevenció c. gyógyítás-ápolás d. rehabilitáció

2. Idıs emberek részvétele a munkamegosztásban a. nyugdíjkorhatár emelése b. idısek bevonása (megtartása) a munkába(n)

3. A születések számának emelése (késıi hatás)

6

2. Hazai gerontológia-oktatás

Hazai gerontológia-oktatásunk csak néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Jellegét tekintve azonban csak sporadikusan, rendezetlenül történt. Sok tekintetben semmilyen egységesítés nem volt az oktatás anyagában, színvonalában. Eladdig, hogy a gerontológia diszciplínájának felosztása is más és más volt, attól függıen, hogy hol és ki oktatta (oktatja) azt. Elsıként tehát érdemes tisztázni, hogy mik is a gerontológia ágai.

2. 1. A gerontológia ágai

A gerontológia oktatásának kezdetekor kitérünk néhány alapfogalomra, melyet szükséges ismerni ahhoz, hogy a további ismereteket rendszerezni tudjuk (7. ábra). Ezek közé tartozik a diszciplína ágainak, a tudományág struktúrájának ismertetése is, például az alapkérdések és a célkitőzések mellett.

ALAPFOGALMAK


A gerontológia és ágai   




Alapkérdések:   




Biogerontológia Társadalomgerontológia Psychogerontológia

Mit nevezünk öregedésnek? Mik jellemzik az öregedést? Miért öregszünk?

Célkitőzések:   

Elsıdleges: élettartam meghosszabbítása Másodlagos: minél többen érjék el Harmadlagos: minél egészségesebben

7. ábra. Alapfogalmak.1

A tudományág hármas tagoltsága klasszikusan létezik, ugyanakkor a régebbi megfogalmazásokban egyes elemek nagyobb hangsúlyt kaptak – éppen például gyakorlati fontosságuk miatt. Ennek megfelelıen külön ágként kezeltük a geriátriát (Semsei, 2008), hiszen az idıskor orvosi vonatkozásai kiemelt fontosságúak a mindennapok gyakorlatában, az idısek ellátásában – s akkor még nem említettük például olyan jelenséget, mikor a társadalomgerontológia és a geriátria mellett itt-ott külön ágnak tekintették a gerohigiéniát….

1

Semsei I.: Oktatási Segédjegyzet I. (Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza) http://gtkk.de-efk.hu

7

A

gerontológia

tudományának

felosztása

azonban

mára

már

egyértelmően

kikristályosodott (8. ábra). TÁRSADALOM TÁRSADALOMGERONTOLÓGIA

Társadalmi gerontológia

Szociális gerontológia

Táplálkozás

Geronto pszichológia

Prevenció Ápolás

Geroedukáció Mozgás

Rehabilitáció

EGYÉN Elméleti gerontológia

BIOGERONTOLÓGIA

Kísérletes gerontológia

Geriátria

Geronto pszichiátria

TEST

P S Z I C H O G E R O N T EGYÉN O L Ó G I A

LÉLEK

8. ábra. A gerontológia ágai és struktúrája.1

Ez logikailag is áttekinthetı, de ennek megfelelıen tagolódnak például a gerontológia eredményeit bemutató folyóiratok is. A 8. ábra a struktúrálódást is mutatja, ugyanezt – talán kicsit áttekinthetıbben, ugyanakkor leegyszerősítettebben szemlélteti a 9. ábra.

A gerontológia ágai

9. ábra. A gerontológia ágai. 1

S ha a gerontológia sok-sok más alágait tekintjük, számtalant fel tudunk sorolni, ahogyan azt a 10. ábra is szemlélteti. Ezek - többnyire – más diszciplínák és a gerontológia átfedéseibıl, határterületeibıl alakulnak ki.

8

A gerontológia ágai

10. ábra. A gerontológia ágai: alágak. 1

2. 2. A gerontológia oktatása

Mit látunk a hazai gerontológia oktatásának területén? (7. és 8. ábra).

7. ábra. Geriátriai oktatás.

8. ábra. Gerontológiai oktatás.

Legjobb helyzetben a geriátria oktatása van, hiszen orvosegyetemeinken mindenütt oktatnak geriátriát, melyhez kiváló könyv is segítséget nyújt (Székács, 20xx). Ahogyan az egy legutóbbi munkából is kiderül (Kurucz, 2009), a hazai gerontológia oktatása viszont rendszertelen, áttekinthetetlen, sporadikus és esetleges. A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán 2007-tıl megújult a gerontológia oktatása. Elıször is megteremtettük az oktatáshoz szükséges alapokat: átfogó Gerontológiai jegyzetet (59 kiváló gerontológus, illetve társszakma képviselıivel) és Segédjegyzetet írtunk (9. és 10. ábra).

9

9. ábra. Gerontológia jegyzet.

10. ábra. Segédjegyzet.

Megalakítottuk a hazai gerontológiai tevékenység összefogására a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központot (11. ábra) és kialakítottuk a hazai gerontológia elsı írásos fórumát, a Magyar Gerontológia folyóiratot (12. ábra).

MAGYAR GERONTOLÓGIA

1. évfolyam 1. szám 2009. Január

11.

ábra.

A

Gerontológiai

Tudományos

Koordinációs Központ honlapja: 12. ábra. Magyar Gerontológia folyóirat.

http://gtkk.de-efk.hu

Az ismeretterjesztés elısegítésére konferenciákat rendeztünk, a Nyíregyházi Gerontológiai Napok keretében (13. és 14. ábra), ahol az oktatásban, gyakorlatban, tudományban tevékenykedı szakemberek találkozhatnak és cserélhetik ki ismereteiket (a legutóbbi alkalommal már 6 külföldi elıadó segítette a kitekintést más országok gerontológusainak munkájába).

10

13. ábra. Konferencia I.

14. ábra. Konferencia II.

Az I. Országos Gerontológia-oktatási Szakmai Kerekasztalt azért hívtuk össze (2010. május 14), hogy ezen a helyzeten változtatni tudjunk, s ezzel valamelyest hozzájárulhassunk a hazai társadalmi elöregedés problémájának megoldásához. Nyilvánvaló, hogy egy csapásra nem fogjuk tudni orvosolni a gerontológia-oktatás minden gondját, de ha elkezdıdik az érintett felek közötti párbeszéd, a megoldások keresése, már jelentıs mértékben segíthetünk a problémák leküzdésében.

2.3. A gerontológia oktatásának felületei

A

társadalmi

elöregedés

problémájának

megoldásához

nagymértékben

hozzájárulhatna, ha kiterjesztenénk, megerısítenénk a gerontológia oktatását több felületen is. A mai fiatalok már jól tudják, hogy egész életükön keresztül tanulniuk kell, ha azt akarják, hogy ismereteik frissek, adekvátak legyenek idısebb korukban is, hogy így versenyre kelhessenek a majdani fiatalokkal, illetve eséllyel indulhassanak a munkamegosztásban való késıbbi részvételért (Life Long Learning (LLL) – élethosszig tartó tanulás). Számukra tehát már természetes lesz, hogy a fiatalkori oktatás mellett (pedagógia) a felnıttképzésben (andragógia) is részt vesznek, sıt idıskorukban is tovább fognak még tanulni (gerontagógia). Ha mást nem is, de gerontológiai ismereteket mindenképpen el kellene sajátítaniuk, hogy olyan ismeretekre tehessenek szert, mellyel jobban megértik, menedzselik saját idıs korukat, ezáltal megelızvén a függıség, ráutaltság kialakulását elısegítvén sikeres öregedésüket.

11

Pedagógia és gerontológia

Mindenképpen hangsúlyt kell fektetni azonban már a fiatalok iskolai képzése során is a gerontológiai ismeretek oktatására. Ezt fontos azért is, hogy késıbb felnıtt korukban legyen már ismeretük, amire építhetnek, illetve legyen olyan, aki késıbb oktatni tudja a gerontológiát. A mai hazai gerontológiai oktatás egyik hiányossága például, hogy még azok az emberek sem részesültek gerontológiai oktatásban, akik maguk már oktatják azt. Pedig sok területnek van kiváló hazai szakembere, tehát a gerontológusok egymást is kiválóan tudnák képezni a saját szőkebb területük ismereteinek átadásával. Tehát elsıként meg kell oldanunk a gerontológiát oktatók képzését. Emellett pedig már kisiskolás korban is nyújthatnánk ismereteket az öregedésrıl, ha másért nem is, annak hangsúlyozására, hogy egyszer ık is lesznek öregek, s hogy milyen fontos (lenne) az idısek tisztelete, akik az ı életük kereteit is kialakították életük munkájával. Mert vannak olyan társadalmak manapság is (pl. Japán) ahol az idıs embert tisztelet övezi – meg sem merem említeni, hogy talán ez is hozzájárul a magasabb kor megéréséhez… A szakirányú középfokú és felsıfokú képzésben pedig mindenképpen meg kellene ismertetni a gerontológia alapjait, pl. a biológia keretein belül. Talán ez is elısegítené, hogy több geriáter szakorvos legyen országunkban.

Andragógia és gerontológia

A felnıttképzés keretein belül fokozott lehetıség nyílhat a gerontológiai ismeretek közlésére. A társadalmak kifejezett hangsúlyt fektetnek a fiatalok oktatására, hiszen a nélkül ık képtelenek lennének részt venni a munkamegosztásban. Tehát a társadalom jól felfogott érdeke is a fiatalok oktatása. Ugyanakkor például szinte semmilyen törekvés nincs arra, hogy a felnıttek ismereteket szerezzenek, mi is az az öregedés, mit is kell, vagy tudok tenni saját öregedésem lassítására, öregkorban egészségem megtartására. A társadalom tehát elengedi a dolgozóit anélkül, hogy azok felkészültek volna öregkorukra. Pedig ha ismereteik lennének az öregedésrıl, az egészségfenntartásról, az a társadalomnak is „kifizetıdı” lenne. Hiszen kevesebb idıs-beteg ember kevesebb pénzt igényel a társadalom részérıl – hogy mást ne említsünk. Ismeretekkel felvértezve az idıs ember képes lenne saját maga jobb menedzselésére, függıségének megakadályozására, illetve mértékének csökkentésére is.

12

Gerontagógia és gerontológia

Nyilvánvaló, miért is lehet és érdemes az idıs embert ismeretekkel felvértezni a gerontológia területérıl. İ már „benne van a korban”, tudja, mirıl beszélünk, saját magán tapasztalja, így hát igen fogékony (esetenként a fiatalokkal ellentétben - akik koruknál fogva – még nem érdeklıdnek az öregedés problematikája iránt). Értékeli (értékelné) a mindennapi apró ötleteket is, mellyel jobban tudja öregkorát menedzselni.

3. A hazai gerontológia-oktatás kiterjesztése

Mi is lenne a haszna a gerontológiai oktatás kiterjesztésének? Hatalmas társadalmi – pénzben is mérhetı – haszonnal járna ez. Ha az oktatás (és prevenció!) révén elérhetjük, hogy az idıs ember egészséges maradjon, akkor például minden gond nélkül felemelhetı a nyugdíjkorhatár, hiszen az idıs ember tovább képes a munkára. Addig azonban csak a „taigetoszi” megoldás érvényesül, ha megemelik a nyugdíjkorhatárt – hiszen a magyar lakosság fele meg sem érné azt… Amennyiben az idıs ember egészségesebb, nem szorul annyira az egészségügyi ellátásokra. Magyarul: kevesebb pénzt kellene az egészségügyre fordítani… ez a mai világban egy gazdasági fellendüléssel lenne egyenértékő. Ugyanakkor, ha az idıs embernek „csak” a függıségét sikerülne csökkenteni a szociális és egészségügyi ellátó rendszerektıl, az is hatalmas hasznot hozna az országnak. Tehát a társadalom elöregedésébıl fakadó problémák egy részét lehetne azzal orvosolni, hogy sokkal szélesebb körben terjesztjük a gerontológiai, egészségmegırzı ismereteket. A megoldás tehát adott, kérdés, hogy az irányításban, a végrehajtásban illetékesek mennyire alkalmazzák majd ezt… marad-e Taigetosz, vagy lépünk egyet elıre a társadalmi fejlettségben.

IRODALOMJEGYZÉK Kurucz M. (2009): A gerontológia oktatása Magyarországon. Szakdolgozat: Debreceni Egyetem,

Egészségügyi

Kar,

Alkalmazott

továbbképzés, Nyíregyháza.

13

szociális

gerontológia

szakirányú

Semsei I. (szerk.) (2008): Gerontológia. Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kari jegyzetek 15. Start Nyomda, Nyíregyháza. Székács B. (szerk.) (2005): Geriátria. Az idıskor gyógyászata. Medicina Kiadó, Budapest.

Dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. [email protected]

14

AZ IMMUNVÉDEKEZÉS JAVÍTÁSÁNAK JÖVİBELI LEHETİSÉGEI IDİS KORBAN Ongrádi József 1, Kövesdi Valéria1, Stercz Balázs 1, Vértes László2,

Összefoglalás Az emberi szervezet öregedésével egyetemben az immunrendszer is öregszik, amely a természetes és adaptív immunfunkciók gyengülésével jár. A következményes gyakori és súlyos mikrobás fertızések megelızésére ideális idıskori vakcinálás sikerességéhez azonban, funkcióképes immunsejtekre van szükség. In vitro és állatkísérletek szerint a telomeráz aktivitás serkentése, több konjugált linolénsav felvétele, a macrophagokat, természetes ölısejteket, az antigén prezentáló sejteket, a T és B lymphocytákat aktiváló cytokinek adása (elsısorban IL-2,

IL-7), az anergiás naív és regulátoros T sejtek eltávolítása,

immunszuppressziót okozó lappangó vírus fertızések kezelése visszafordíthatja a védekezı rendszer idıskori gyengülését. Hatékonyabb oltóanyagok viroszomák alkalmazásával, új adjuvánsok bevezetésével kerülnek a majd gyakorlatba. Kulcsszavak: idıskori immunszuprresszió, immunstimulálás, interleukinek, thymus sorvadás gátlása, új vakcina formulák

Improvement of immune defense of the elderly in the future Abstract Ageing of the human organism and its immune system is concomitant that results in the impairment of natural and adaptive immunity. For the treatment of severe microbial infections vaccination of the elderly would be ideal, but it requires cells capable for immune functions. As in vitro and animal experiments demonstrate, stimulation of telomerase activity, intake of conjugated linoleic acid, stimulation of macrophages, natural killer and antigen presenting cells, T and B lymphocytes by cytokines (e.g. IL-2, IL-7), removal of anergic naive and regulatory T cells, treatment of immunosuppressive virus infections could improve diminished immune functions in the elderly. More effective vaccine formulations, mainly virosome vaccines coupled with new adjuvants will be applied in near future for human therapy.

15

Bevezetés A szervezet egészének öregedésével együtt természetszerőleg az immunrendszer is öregszik („immunosenescence”), kimerül („immune exhaustion”).

Ez a folyamat az

immunsejtek, elsısorban a lymphocyták szubpopulációinak mennyiségi és funkcionális változásával jár, amely az immunsejtekben is a biológiai óra szerepét betöltı telomérek rövidülése révén nagyrészt genetikusan meghatározott. Emellett számos társbetegség, krónikus gyulladással járó állapotok, táplálkozási zavarok, daganatos megbetegedések, szociodemográfiai tényezık felgyorsíthatják ezeket a folyamatokat. A természetes immunitás csökkenı mőködéséért a macrophagok gyengülı cytokin termelése, elsısorban a tumor nekrózis faktor (TNF), interleukin (IL)-1, a lymphocyták túlélését szabályozó IL-7 megcsappant mennyisége felelıs. Az idegen antigének felismerésének gyengülése elsısorban a „toll-like” receptorok mőködésbeli zavarainak a következménye. A természetes ölısejtek (NK) indukálható aktivitásának csökkenése az IL-2 iránti érzéketlenség következménye. A fiatal korban kialakult humorális immunitás mőködése aránylag jól megtartott a memória sejtek idıskori aktivitásának következtében, de az idısek szervezetébe bekerülı új antigénekkel szemben a válaszkészség jelentısen gyengült az antigén prezentáló sejtek és T lymphocyták kölcsönhatásának leépülése és a B lymphocyták érési zavarai miatt. Az utóbbiak kialakulásában számos cytokin, pl. IL-2, IL-4, IL-7 csökkent képzıdése játszik szerepet. Idıs korban a sejtes immunválasz romlása a legfeltőnıbb: a thymus sorvadását egyes serkentı cytokinek c(IL-1, -3, -7) csökkent termelése és a thymosuppressív cytokinek (IOL-6, leukémia inhibiciós faktor /LIF/, oncosatin M /OSM/ túlsúlya segítheti elı. Emiatt kevesebb friss naív T sejt képzıdésik, ugyanakkor az anergiás funkcióképtelen memória sejtek felszaporodnak. A T sejt receptorok száma ugyan nem változik, de mőködésük romlik a sejtmembrán merevebbé válásának következtében, ami a sejten belüli jelátviteli utak károsodását vonja maga után. Ezek miatt elsısorban az intracelluláris kórokozókkal szembeni védekezés válik elégtelenné. Igen káros a szuppresszor hatású reguláló T lymphocyták (Treg) felszaporodása is. A fentiek következtében idült, perzisztens herpesvírus fertızések alakulnak ki, amelyek közül a legfontosabbak a (herpes simplex vírus 1 és 2 /HSV-1/2/, cytomegalovírus /CMV/, Epstein-Barr vírus /EBV/), retrovírusok (I-es típusú humán T sejtes leukémia-lymphoma vírus /HTLV-I/, humán immundeficiencia vírusa /HIV/), egyes hepatitis vírusok (HBV, HCV) által okozottak. Ezek boszorkánykörszerően az immunrendszer további kimerüléséhez vezetnek. Ezen folyamatok következtében az idısek gyakrabban szenvednek súlyos mikrobás fertızésekben, mint a fiatalok, sıt különösen 16

érzékenyek újonnan fellépı vagy visszatérı mikrobás fertızések iránt is (Stercz B és mtsai, 2009). Ideális lenne, ha vakcinálás révén számos mikroba fertızéssel szemben lehetne védekezni idıs korban, ehhez azonban az immunrendszer mőködésében részt vevı sejtek nagy részének mőködıképesnek kell lennie.

Az idıskori vakcinálás nehézségei Az egyik legnagyobb egészségügyi kihívás az idısek körében a védıoltások hatékonyságának emelése, amely nagy hatással lenne az általános egészségi állapotra és a jó közérzetre (Derhovanessian és mtsai, 2008). Olyan oltási stratégiákat kellene kidolgozni, melyek minden korcsoportban hatékonyak, és alkalmasak lennének az újonnan kialakuló vagy visszatérı halálos fertızésekkel, valamint a bioterorrizmusban alkalmazott lehetséges fertızı ágensekkel szembeni védekezésre is (Swain és mtsai, 2006). Az immunizálásra adott megfelelı reakció vizsgálatára hosszú távú követéses tanulmányokra van szükség, ahol az adott egyén vizsgált paramétereit összevetik a klinikailag tapasztalható eredményekkel (pl. mortalitás, pathologia és vakcinára adott válasz). A mostanában végzett összehasonlító tanulmányok hátránya, hogy az összevetett korcsoportok nagyban különbözhetnek az ıket ért környezeti hatásokban, valamint valószínőleg más genetikai tényezıkkel rendelkeznek. E szempontoknak megfelelıen a fiatalok és az idısek eltérı prevenciót igényelnek. Az idıseknél a védıoltások hatékonyságának javítása kétirányú megközelítést igényel: egyfelıl az immunválasz javítását, másfelıl a vakcinák formulázásának megváltoztatását. Az immunizálás csak akkor lehet megfelelı hatású, ha a szervezet repertoárjában jelen vannak olyan sejtek, melyek képesek az immunválaszt kialakítani (Derhovanessian és mtsai, 2008). Mostanában tisztázódott, hogy az immunrendszer öregedése a védıoltásokra adott válaszkészséget is károsítja. Az influenzát és az ellene történı vakcinálást tanulmányozták a leginkább, ugyanis az influenza az ötödik leggyakoribb halálok a fejlett országokban az 50 éves vagy annál idısebbek körében, és ez a csoport a legfıbb célpontja az oltási akcióknak (Bridges és mtsai, 2000). Úgy tőnik, hogy az oltás csak mérsékelt hatást gyakorol az influenza-specifikus immunválasz kialakulására és a betegség elıfordulásának gyakoriságára (de Jong és mtsai, 2000). Míg az influenza elleni védıoltás az egészséges felnıttek körében 70-90%-os hatékonysággal rendelkezik, addig idısek körében ez 17-53%-ra csökken (Goodwin és mtsai, 2006) a specifikus immunválasz kialakításának tekintetében. További adatok kimutatták, hogy a 65 évnél idısebbek körében az influenza-szerő megbetegedések megelızésének hatékonysága 23%, ugyanakkor egészséges gyermekekben (> 2év) valamivel magasabb mint 38% (Jefferson és mtsai, 2005). A gyengülés okait már sikerült feltárni: mind 17

a humorális, mind a celluláris influenza-specifikus immunválasz alacsonyabb, mint a fiatalok körében a védıoltást követıen. Fiatal felnıttekkel összehasonlítva az idısek (>65 év) influenza A típusú vírussal -val ex vivo stimulált perifériás mononuclearis sejtjei csökkenést mutatnak az IFN-+ T sejtek számában és az egyes sejt IFN- termelésének mértékében. A CD8+ T sejtek felszaporodása szintén alacsonyabb volt, valamint az idısek csoportjában az influenza vírusra adott válasz során kevesebb ellenanyag képzıdött (Deng és mtsai, 2004). Egér modellen végzett vizsgálatok kimutatták, hogy az influenza vírusok eliminálása a tüdıbıl idıs egerekben sokkal lassabban megy végbe, mint fiatal állatokban a cytotoxikus T sejtek képzıdésének csökkenése miatt. Sejtátviteli kísérletekkel megállapították, hogy a problémát mind a sejtes immunválasz, mind környezeti tényezık befolyásolják, ugyanis nem alakult ki tökéletes válaszreakció sem fiatal egyedek jól mőködı sejtjeit idıs állatokba, sem idıs egerek sejtjeit fiatalokba juttatva (Deng és mtsai, 2004).

A táplálkozási viszonyok javításának hatása az immunrendszerre A táplálkozásba történı beavatkozások, melyek viszonylag könnyen kivitelezhetık, nagyobb hatással bírnak az immunfunkciókra, mint azt általában gondoljuk. A túltápláltság elkerülése mellett több intézkedés segíthet a csökkent immunitás visszaállításában. Az E vitamin pótlása helyrehozza az immunológiai kapcsolatok kialakítását, különösen a naiv CD4+ T sejtek esetében idıs egerekben (Marko és mtsai, 2007). A gyulladás ellenes táplálkozási formák szintén hasznosak lehetnek (Franceschi és mtsai, 2007). A lipidek bevitelének megváltoztatása, pl. több konjugált linolénsav bejuttatása, a pro-inflammatórikus cytokin termelés csökkenéséhez valamint a hepatitis B védıoltás sikerességének az emelkedéséhez vezethet idısekben (Albers és mtsai, 2003). Megelızı közleményünkben (Stercz és mtsai, 2009) már említettük, hogy a lipid környezet erısen befolyásolni képes a T sejtek funkcióját: a sejtmembrán fluiditásának megváltoztatásával az immunológiai kapcsolatteremtı képességüket befolyásolja (Larbi és mtsai, 2004). A magas denzitású lipoprotein (HDL) közremőködik a perifériákon felhalmozódott koleszterin májba történı szállításában, melynek eredményeképp javulnak a T sejt receptor (TCR) jelátviteli folyamatai, valamint a T sejtek aktivációja (Duffy és mtsai, 2005). A kalória-bevitel csökkentése a kialakuló immunválaszt javítja rágcsálókban (Effros és mtsai, 1991), valamint a nem humán fıemlısökben késlelteti a T sejtek öregedését, a naiv T sejtek számának és funkciójának megırzésével és a pro-inflammatorikus állapotok csökkentésével (Messaoudi és mtsai, 2006). Mérsékelt fizikai aktivitás javasolható az öregedési folyamtaok lassítására. Ajánlott, hogy az

18

idısek csökkentsék több elkerülhetı kockázati tényezı hatását (pl. dohányzás, vagy a glükokortikoidok szükségtelen használatának felfüggesztése) (Sliedrecht és mtsai, 2008).

A természetes immunaktivitás serkentése A rövidebb telomerek követlen kapcsolatban állnak a rövidebb várható élettartammal. Az öregedési folyamatok megelızhetık vagy visszafordíthatók a telomeráz aktivitásának serkentésével (Aspinall és mtsai, 2007). A katalitikus humán telomerázt (hTERT) alkalmazó génterápia javíthatja az immunsejtek funkcióját (Dagarag és mtsai, 2004). A humán telomeráz katalitikus komponensére, mint pl. a TAT2-re, egy kicsi telomeráz aktivátorra ható gyógyszeres kezelés stabilizálhatja a telomerek hosszúságát, és lassíthatja a mikrobiális fertızések feletti immunkontroll elvesztését (Bulati és mtsai, 2008). Ahogy korábban már kimutatták, az immunrendszer öregedéssel összefüggı változása során a „toll like” receptorok (TLR) expressziója és funkciója is megváltozik, mely eredményeképpen kialakuló eltérések a természetes immunitást is érintik. Így TLR ligandokkal vagy a TLR aktiváció termékeivel történı beavatkozás a természetes immunrendszerbe fokozhatja a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, az immunválasz kialakulását valamint a vakcinák hatékonyságát idıs személyeknél (Aspinall és mtsai, 2007). A TLR ligandumok erısen befolyásolják az IL-2 képzıdést is (Qin és mtsai, 2004). A hatékony vakcinálás nem csak a specifikus pathogénekkel szemben nyújt védelmet, de a természetes ölı sejtek aktivitását is fokozhatja, ami szintén hozzájárul a vakcinákra adott jobb válaszkészséghez (Qin és mtsai, 2004).

Az antigén prezentáló sejtek mőködésének helyreállítása Az idısek körében végzett sikeres vakcinálás másik akadálya a dendritikus sejtek (DC) aktivitásának csökkenése. A daganatos betegek számos aktív immunterápiás protokollja alapszik az antigén prezentáló sejtek funkciójának javításán, hogy a vakcina antigéneket felvegyék. E módszer a fertızı betegségek kezelésében is alkalmazható lenne (Derhovanessian és mtsai, 2008). Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az idıs CD4+ T lymphocyták felszínén csökken a CD40L molekulák száma, mely egy kritikus kostimulátor ligand a T-B sejtek kölcsönhatása során. IL-2 fokozza a CD40L expressziót (Foy és mtsai, 1996). Idısekben a tumor necrosis faktor (TNF) receptorok családjába tartozó CD1034 molekula expressziója csökken a T sejtek felszínén. A CD134 kostimulációja fokozza a T lymphocyták funkcióját, túlélését, osztódását és memória sejtekké történı alakulásukat (Murata és mtsai, 2006). Az olyan CD8+ T lymphocyták arányának növekedése, melyekben 19

hiányzik a CD28 co-stimulátoros receptor expressziója, a vakcinákra adott válaszkészség csökkenéséhez és korai mortalitáshoz vezet (Effros, 2007). A CD28 expresszió hiányát az emelkedett caspáz-3 aktivitás okozza, ami TNF- által indukálható. Ez alapja lehet egy lehetséges, a megváltozott CD8+ T lymphocyták keletkezését visszaszorító stratégiának (Bulati és mtsai, 2008). A krónikus virális fertızés következtében klonálisan kimerült T sejtek felületükön kifejeznek egy, a B7-családba tartozó receptort, az ún. „programozott sejt halál”1-et (programmed cell death-1, PD-1), mely gátolja a kostimulációs jeleket. Felmerült, hogy a PD-1 által mediált jelátvitel blokkolása a T sejtfunkció javulását eredményezheti (Riley és mtsai, 2007). Ezen adatok arra utalnak, hogy a koreceptorokkal vagy a kostimulációs molekulákkal történı stimuláció segíthet idısekben az immunrendszer belsı károsodásainak csökkentésében (Gruver és mtsai, 2007).

A thymus mőködésének helyreállítása A korral együttjáró thymus sorvadás visszafordítása vagy megakadályozása ígéretes terápiás lépés lehet az immunfunkciók visszaállításában. Egerekben megfigyelték, hogy ha idıs példányok sorvadt thymusát fiatal recipiensekbe transzplantálták, az a csecsemımirigy szerkezetének és funkciójának újraképzıdéséhez vezetett. Sıt sikeresen ültettek be tenyésztett thymus fragmentumokat DiGeorge-szindrómás betegekbe, akiknél e szerv funkciója hiányzott (Markert és mtsai, 1999), és ez elképzelhetı módja is lehet idısekben a naiv T lymphocyta mennyiség visszaállításának. Tekintettel a naiv T sejtek számbeli csökkenésére, a hatékony védekezı készségük visszaállításában és fenntartásában a thymus sejtképzésének fokozása tőnik az elsı követelménynek. Számottevı mennyiségő T sejtet képeztek egerekben a vese tokja alá beültetett neonatális thymus graftok (Derhovanessian és mtsai, 2008). A thymus cytokin mikrokörnyezetének és a thymus epitheliumának biológiai szabályzórendszerei lehetnek azok a terápiás célpontok, melyek az életkor elıre haladtával történı atrophiát befolyásolni lehetne. A csecsemımirigy T sejtképzésének fokozása elméletileg növelné a szervezet bármely antigénre adott immunreakcójának sikerességét. Elsıként olyan immunizálási stratégiákat szükséges kidolgozni, mely gyorsan elıállítható és minden korosztályban hatékony vakcinákat eredményez. E célból a thymopoesist fokozó faktorok adása nagyon hasznos lenne az erıteljes és széles T lymphocyta válasz kialakításában bármely antigénnel szemben (virális, bakteriális, parazita, tumor). Az immunválasz romlásának visszafordítása elérhetı lehet a károsodott sejtek eltávolításával is, ezáltal az általuk kifejtett káros hatások is megszőntetésével, és e sejtek thympoiesis által történı pótlásával. Ahogy korábban láthattuk, számos potenciális lehetıség adódik a csecsemımirigy 20

sorvadásának és sejtképzésének visszaállítására, míg a károsodott sejtek eltávolítására nagyon kevés (Pawelec 2005). Ha az idısek az immunvédekezés során csak a memória T sejtjeikre számíthatnak, nagyon fontos megtudnunk, hogy e sejtek hogyan képesek fennmaradni és funkciójukat megırizni (Herndler-Brandstetter és mtsai, 2005). Egerekben a kóros naiv T sejtek számának csökkentése valóban eredményezheti pótlásukat funkcióképes, új sejtekkel (Clise-Dwyer és mtsai, 2007).

Cytokinek és hormonok hatása a károsodott immunrendszerre Ahogyan e közleménysorozat elsı részében említettük (Stercz és mtsai 2009), a cytokinek, kemokinek és egyes hormonok alapvetı szerepet játszanak az egészséges immunrendszer fenntartásában. Az életkor elıre haladtával a képzésükben történt változások nyomán különbözı immunkárosodások alakulnak ki. Mesterséges pótlásuk, vagy képzıdésük gyógyszeres indukálása megelızheti, vagy legalább részben visszaállíthatja e károsodásokat az idısek körében. Az IL-7 tőnik a legjelentısebbnek a B és T sejtek védelmében és stimulációjában. Az IL-7 génexpresszió csökkenése célpontja lehet a thymopoiesis „megfiatalításban” alkalmazott terápiás beavatkozásoknak. Azt is kimutatták, hogy az IL-7 visszafordíthatja a csecsemımirigy sorvadását idı állatokban a thymus sejtképzésének és a perifériás T sejt készlet emelkedését, valamint az immunválasz fokozását eredményezve (Andrew és mtsai, 2001). Humán IL-7 adása fiatal, 6-8 hetes egerekben minimálisan fokozta a thymopoesist és a perifériás T sejt szaporodást (Sempowski és mtsai, 2002), de az IL-7 direkt subcutan injekciója nem eredményezett megfelelı koncentrációt a thymusban. E probléma kiküszöbölhetı egy fúziós fehérje létrehozásával, mellyel az IL-7 célzottan a thymusba juttatható. A CCL25 molekula a csecsemımirigyben képzıdik, és a CCR9 kemokin receptorhoz kötıdik, melynek egyetlen ismert liganduma. A CCR9 extracelluláris részébıl és az IL-7-bıl álló fúziós fehérje idıs állatokban felhalmozódik a thymusban, ezáltal elérhetı a csecsemımirigy életkorhoz társuló sorvadásának visszafordulása, új T lymphocyták képzésének szignifikáns emelkedése és ezen állatokban az antivirális válasz szignifikáns fokozódása (Henson és mtsai, 2005). E fúziós proteinnel kezelt egerekben influenza vírusfertızést

követıen

alacsonyabb

volt

a

vírusok

mennyisége

a

tüdıben,

a

kontrollcsoporthoz képest, melyben csupán álkezelést hajtottak végre. Majmokban és egerekben, a nem kívánt szisztematikus hatások elkerülésének lehetséges módja az IL-7 lokális felhalmozására a thymusban: genetikailag tervezet IL-7 termelı stromasejtek implantációja (Phillips és mtsai, 2004). E cytokinnek fontos szerepe van a thymus

21

mőködıképességében, következésképpen az IL-7 modulációja az egyik lehetséges célpontja az idısek vakcinálásra adott válaszának fokozására tett kísérletekben. Egyéb biológiai modulátorok vizsgálata során kimutatták, hogy a thymusba injektált IL10-et expresszáló adenovírusok meggátolták a sepsis okozta thymocyta apoptózist és a thymus atrophiát (Oberholzer és mtsai, 2001). Azt is kimutatták, hogy a leptinek védelmet nyújtanak a bakteriális endotoxinok okozta thymus sorvadással szemben (Hick és mtsai, 2006). Beszámoltak továbbá arról is, hogy a keratinocyta növekedési faktor (keratinocyte growth factor, KGF) és a thymus stromális lymphopoietin (thymic stromal lymphopoietin, TSLP), melynek ismert a thymus stromasejtjeit stimuláló hatása, elısegítik a thymopoiesist egerekben kemoterápia indukálta thymus atrophiát követıen (Min és mtsai, 2007). A növekedési hormon szintén fokozza a thymopoiesist idıs és csontvelıátültetésen vagy csontvelı kiirtáson átesett egerekben (Chen és mtsai, 2003). E tanulmányok együttesen arra engednek következtetni, hogy a thymostimulációs szerek, mint pl. IL-10, leptinek, KGF és TSLP alkalmazása eredményes lehet az immunrendszer visszaállításában (Gruver és mtsai, 2007). A csecsemımirigy epitheliális sejtjei, melyek a thymocyták érési folyamatához szükségesek, az idıs szervezet thymusában programozott sejthalál révén elpusztulnak, egy olyan szabályzó rendszeren keresztül, mely FAS és FAS ligandumok közti interakciókat foglal magába. FAS-deficiens idıs egerekben ugyanis nem történik meg a thymus életkorhoz kötött sorvadása (Yajima és mtsai, 2004), e szabályzórendszer blokkolása lokálisan a thymusban hozzájárulhat annak funkciói megırzésében. Ugyanez alkalmazható lenne a transzformáló növekedési faktor (transforming growth factor, TGF)-2 esetében is, hiszen TGF-2-deficines idıs egerekben jobb cellularitást és a naiv T lymphocyták magasabb számát találták, az idıs vad típusú egerekkel összehasonlítva (Kumar és mtsai, 2006). Az IL-2 és IL-4 visszaállítja az idıskori B sejtek szaporodási képességét (Whisler és mtsai, 1991). Az idıs állatok naiv T sejtjei szintén károsodottak, a CD4+ T sejtek csökkent helper aktivitást mutatnak és alacsonyabb IL-2 képzést (Haynes és mtsai, 2004). Az IL-2 ésszerő, lokális használata adjuvánsként hasznosnak bizonyulhat. Idıs emberekben azonban elenyészıen kevés naiv sejt maradhat, melyek ilyen módon célba vehetıek. Mások pont az ellenkezıjét javasolják, mert az anti-inflammatorikus szerek használata az IL-1, IL-6 és TNF mennyiségének csökkentésére szintén segíthet az immunitás egyensúlyának visszaállításában: többek között a sztatinokat már eredményesen alkalmazták idısek körében autoimmun reakciók kezelésében (Foody és mtsai, 2006). A gyulladásos folyamatok befolyásolásának hatékonysága sok kérdést hagy nyitva, mivel a gyulladás szintén védı hatást fejt ki a pathogénekkel szemben. 22

A hormonoknak az idıs, károsodott immunrendszerre gyakorolt hatásával kapcsolatban kimutatták, hogy idıs egereken végzett rekombináns növekedési hormonkezelés hatására a csontvelı sejtállománya növekedett, és a zsírszövet mennyisége csökkent. A növekedési hormon azon képessége mellett, hogy képes stimulálni a csontvelıi stroma sejteket, pozitív hatású lehet a korai T sejtvonalakra és a thymopoiesisre is idıs egerekben, csontvelı transzplantált egerekben és csontvelıvel kolonizált foetalis thymus szervkultúrában (Chen és mtsai, 2003). Megfigyelték, hogy férfiakban prostata daganat miatt alkalmazott sex szteroid ablatio eredményeképp növekszik a keringı naiv T lymphocyták száma, de ez nyilvánvalóan nem alkalmazható az idıs emberek nagy többségében (Derhovanessian és mtsai, 2008). Hasonlóan a történelmi idıkbıl ismert, hogy az eunuchok hosszabb ideig élnek, mint az ép férfiak, bizonyára a megtartott immun funkciók következtében.

Immunszuppressziót okozó vírusok és paraziták kezelése Az idült, perzisztens vírus és parazitás fertızések során folyamatosan termelıdı idegen antigének eltávolítása illetve termelıdésük megakadályozása hozzájárulhat az immunrendszer kimerülésének elkerüléséhez, és jó hatással lenne a naiv T-sejtek termelésére is. Ez az érintett egyének általános egészségi állapotát is javítaná, és áttételesen más oltások hatékonyságát is növelné (Pawelec és mtsai, 2005). Vírus ellenes szerek folyamatos adása azonban nem minden esetben képes kiirtani a szervezetbıl az episzomálisan (pl. herpesvírus család tagjai) vagy a DNS-be integrálódott (pl. retrovírusok, humán papilloma vírusok) vírusokat, és ennek következtében a vírus-specifikus, anergiás T sejtek felszaporodását ( Derhovanessian és mtsai, 2008). Idısekben fıleg a CMV perzisztálása és az influenza vírus fertızés károsítja az immunrendszert. Ilyen esetekben a felszaporodó, anergiás, funcióképtelen, apoptózisrezisztens CD8+CD28+ T lymphocyták funkcióit javítani lehetett ex vivo IL-2 jelenlétében történı tenyésztéssel, majd a szervezetbe való visszajuttatásával. Hasonlóképpen, egyes gátló tényezıket, mint pl. a korábban említett PD-1, blokkolva szintén javítani lehetne a T sejtek mőködését (Blank és mtsai, 2007). Idısek jól tolerálják az IL-2 kezelést. Kis dózisú IL-2 adása influenza oltást megelızıen fokozta az antitest termelést azokéhoz képest, akik nem részesültek IL-2 kezelésben az oltást megelızıen (Provinciali és mtsai, 1994). IL-2 tartalmú liposoma vakcina tovább fokozta az oltás hatékonyságát (Ben-Yehuda és mtsai, 2003).

Újfajta oltóanyagok alkalmazása Az idıskori immunvédekezés javításának másik lehetısége a hatékonyabb oltóanyagok bevezetése. Fıleg állatkísérletekben számos új lehetıséget vizsgáltak. 23

Ilyenek a nagy antigén tartalmú vakcinák (Couch és mtsai, 2007), DNS vakcinák kombinálása immunstimuláló anyagokkal (Mkrtichyan és mtsai, 2008), vírust utánzó rekombináns vakcinák (pl. humán papillomavírusok egyes típusai ellenes vakcinák /Boog/), viroszoma vakcinák (de Bruijn és mtsai, 2006) és új adjuvánsok felhasználásával készült oltóanyagok (Del Giudice és mtsai, 2006). A viroszoma különösen érdekes technikai megoldás; ezek a képletek nagyon hasonlítanak a természetes vírusokra, de csak az egyes vírusféleségek borítékját tartalmazzák, a vírusok genetikai anyagát nem, ezért nem fertızık. A képletek az utánzott vírushoz hasonlóan kötıdnek a célsejtekhez, közöttük az immunsejtekhez, azokkal összeolvadnak. Az utóbbi lépésben a beléjük zárt fehérje antigéneket vagy transzfekcióra szánt nagy DNS plazmidot bejuttatják a sejt plazmájába. Elınyük, hogy a fehérje antigének elkerülik a MHC-restrikciót, ugyanakkor cytotoxikus T lymphocytákat erısen aktiválják. A viroszomák felszínéhez különféle idegen antigének is köthetık, amelyeket a B sejtek felszínén az immunglobulin receptor molekulák felismernek. Az influenza vírusból elıállított viroszóma ezen kívül serkenti a dendritikus sejtek kostimulátoros jelzırendszerét is, pl. a B7.1 (CD80), B7.2 (CD86), CD40, MHC I., és II. osztályú molekulák kifejezıdését. Az influenza vírusból készült viroszomákhoz a HAV inaktivált részecskéi köthetık, és ezen kombinált oltóanyag tartós magas titerü ellenanyag választ hozott létre (Wilschut, 2009). A viroszomák membránjába beépített egyes adjuvánsok tovább fokozzák a humorális immunválasz hatékonyságát. Egy ilyen kombinált influenza vakcina egerekben a TLR-2 hatásán keresztül a dendritikus és B sejtek egyidejő serkentésével 150-szer magasabb titerü IgG választ hozott létre, mint az adjuváns nélküli viroszoma (Wilschut, 2009). Az adjuvánsok fontosságát mutatja az is, mely szerint az ún. olaj a vízben emulzió idısekbe oltva sokkal hatásosabb immunválaszt váltott ki, mint a hagyományos, adjuváns nélküli oltóanyag, és az emelkedett antitest szint nemcsak az azonos, de rokon vírus izolátumok ellen is hatott (Del Giudice és mtsai, 2006). Adjuvánsok használata csökkenti az egyes oltóanyag-adagokhoz szükséges antigén mennyiségét, ami különösen fontos nagy járványok esetén, a megnövekedett oltóanyag elıállítási igény során (Wilschut, 2009). Az új adjuvánsokkal kiegészített vakcinák hatásosságát immunstimulánsokkal még tovább lehet fokozni. Az eddig általánosan használt alumínium-hidroxid adjuvánsok idısekben csak minimálisan hatékonyak (Kemble és mtsa, 2003), ugyanis csak az antitest választ serkentik némiképp, de a vírusok és a daganatsejtek elleni immunitás a sejtes reakciókon alapszik. Végül is, az új adjuvánsok nagy lehetıséget nyújtanak az idıskori immunkárosodások leküzdésében is (Aspinall és mtsai, 2007).

Érdekes, hogy mivel a különféle TLR ligandok az immunreakciókat különbözı

irányokba tolják el, szóba jönnek mint adjuvánsok. A TLR agonista szerek a természetes 24

immunrendszer gyulladásgátló reakcióit blokkolhatják, és jelenleg mint az alegység-vakcinák immogenitásának lehetséges serkentıit vizsgálják ıket. Egyes fertızı betegségek vagy daganatok modellezése során a TLR agonisták és a dendritikus sejtek IL-10 valamint PGE2 termelését elnyomó p38 MAPK együttesen elnyomja a regulátoros T sejtek káros mőködését a természetes immunválasz idején (Mills, 2009, Boog, 2009). Jelenleg a TLR ligandok optimális adagolásának kidolgozására irányuló kísérletek folynak (Boog, 2009). A fıleg idıseket érintı daganatok elleni vakcinák alkalmazása jelentısen eltér a fertızı betegségek során alkalmazottakétól, mivel ezeket terápiás célból és nem megelızési célzattal alkalmazzák; vagy daganatsejt kivonatokat vagy jól meghatározott ráksejt antigéneket tartalmaznak. Az utóbbiak egyféle antigént tartalmaznak, amelyet rekombináns fehérje, vírus vektorok közvetítésével reagáltatnak ex vivo a dendritikus sejtekkel. Vakcináláshoz hasonló eljárással kísérleteznek Alzheimer-kór eseteiben, mikor az agyi plakkokban lerakódott amyloid prekurzor fehérjét vizsgálják. A -amyloid fehérje analógjait egy hordozó molekulához kötik, amellyel szemben keletkezı antitestek az agyi vérerek plakkjaiban lévı -amyloid molekulákat támadják (Boog, 2009).

Megbeszélés Idıs korban a gyakori és súlyos fertızések alapvetıen befolyásolják az érintettek és családjuk életminıségét, ezen kívül az egészségügyi rendszer jelentıs anyagi ráfordítását igénylik. Elméletileg számos idıskori fertızı betegséget meg lehetne elızni védıoltással. Az utóbbi idıben nyilvánvalóvá vált, hogy a védıoltások illetve ebben a korcsoportban az újraoltások bevezetése elsısorban nem politikai meggondolás vagy anyagi ráfordítás kérdése, hanem az immunrendszer öregedése miatt a legtöbb idıs emberben az oltások hatástalanok lennének. Emiatt nagyon fontos az öregedéssel együtt járó immunológiai változások, zavarok megismerése, hogy ezeket különféle eljárásokkal meg lehessen elızni vagy legalább részben helyre lehessen állítani. Ez elıfeltétele lenne az idıskori sikeres védıoltásoknak. Kísérleti adatok és klinikai megfigyelések szerint mind a természetes, mind az adaptív immunreakciók károsodnak idıs korban. Bármely immunfunkció javítása az immunrendszer egészének mőködésére jó hatással lenne a sokféle pozitív és negatív visszacsatoló szabályozás következtében. A természetes öregedés mellett krónikus, perzisztáló vírusfertızések és paraziták is felgyorsítják az immunrendszer kimerülését. Gyakorlati szempontból cytokinek és egyes hormonok körültekintı alkalmazásával lehet az öregedés során létrejövı természetes és a mikrobák által kiváltott káros folyamatokat kezelni. 25

Emellett az idıseknek szánt oltóanyagok megváltoztatott kiszerelése is növelheti a hatékonyságot. Gyakorlati szempontból a vírusokat utánzó, de azok genetikai anyagától mentes viroszoma vakcinák és olyan adjuvánsokat tartalmazó vakcinák, amelyek együttesen serkentik az antigén prezentáló sejteket és az intracelluláris kórokozókkal szemben cytotoxikus affinitással rendelkezı effektor sejteket, látszanak a jövıben alkalmazhatónak. Az ilyen jellegő intenzív kutatások eredményeképpen a közeljövıben várható már néhány eljárás klinikai kipróbálása.

IRODALOMJEGYZÉK

Albers R, Wielen RP, van der, Brink EJ, Hendriks HF, Dorovska-Taran VN, Mohede IC. (2003): Effects of cis-9, trans-11 and trans-10, cis-12 conjugated linoleic acid (CLA) isomers on immune function in healthy men. Eur. J. Clin. Nutr. 57: 595-603. Andrew D, Aspinall R. (2001): IL-7 and not stem cell factor reverses both the increase in apoptosis and the decline in thymopoeisis seen in aged mice. J. Immunol. 166: 15241530. Aspinall R, Del Giudice, Effros RB, Grubeck-Loebenstein B, Sambhara S. (2007): Challenges for vaccination in the elderly. Immun. Ageing. 4: 9-18. Ben-Yehuda A, Joseph A, Barenholz Y, Zeira E, Even-Chen S, Louria- Hayon I, Babai I, Zakay-Rones Z, Greenbaum E, Galprin I, Gluck R, Zurbriggen R, Kedar E. (2003): Immunogenicity and safety of a novel IL-2-supplemented liposomal influenza vaccine (INFLUSOMEVAC) in nursing-home residents. Vaccine 21: 3169-78. Blank C, Mackensen A. (2007): Contribution of the PD-L1/PD-1 pathway to T-cell exhaustion: an update on implications for chronic infections and tumor evasion. Cancer Immunol. Immunother. 56: 739-45. Boog CJP. (2009): Principles of vaccination and possible development strategies for rational design. Immunology Letters 122: 104-107. Bridges CB, Winquist AG, Fukuda K, Cox NJ, Singleton JA, Strikas RA. (2000): Prevention and control of influenza: recommendations of the Advisory Committee on Immunization Practices (ACIP). Morb Mortal Wkly Rep. Recomm. Rep. 49: 1–38. Bulati M, Pellicanò M, Vasto S, Colonna-Romano G. (2008): Understanding ageing:

26

Biomedical and bioengineering approaches, the immunologic view Immun. Ageing 5: 911. Chen BJ, Cui X, Sempowski GD, Chao NJ. (2003): Growth hormone accelerates immune recovery following allogeneic T cell-depleted bone marrow transplantation in mice. Exp. Hematol. 31: 953–958. Clise-Dwyer K, Huston GE, Buck AL, Duso DK, Swain SL. (2007). Environmental and intrinsic factors lead to antigen unresponsiveness in CD4(+) recent thymic emigrants from aged mice. J. Immunol. 178: 1321-31. Couch RB., Winokur P, Brady R, Belshe R, Chen WH, Cate TR, Sigurdardottir B, Hoeper A, Graham IL, Edelman R, He F, Nino D, Capellan J, Ruben FL. (2007). Safety and immunogenicity of a high dosage trivalent influenza vaccine among elderly subjects. Vaccine. 25: 7656-7663. Dagarag M, Evazyan T, Rao N, Effros RB. (2004): Genetic manipulation of telomerase in HIV-specific CD8+ T cells: enhanced antiviral functions accompany the increased proliferative potential and telomere length stabilization. J. Immunol. 173: 6303-6311. de Bruijn IA, Nauta J, Gerez L, Palache AM. (2006): The virosomal influenza vaccine Invivac: immunogenicity and tolerability compared to an adjuvanted influenza vaccine (Fluad) in elderly subjects. Vaccine 24: 6629-6631. de Jong JC, Beyer WE, Palache AM, Rimmelzwaan GF, Osterhaus AD. (2000): Mismatch between the 1997/1998 influenza vaccine and the major epidemic A(H3N2) virus strain as the cause of an inadequate vaccine-induced antibody response to this strain in the elderly. J. Med. Virol.61: 94–99. Del Giudice G, Hilbert AK., Bugarini R, Minutello A, Popova O, Toneatto D, Schoendorf I, Borkowski A, Rappuoli R, Podda A.

(2006): An MF59-adjuvanted inactivated

influenza vaccine containing A/ Panama/1999 (H3N2) induced broader serological protection against heterovariant influenza virus strain A/Fujian/ 2002 than a subunit and a split influenza vaccine. Vaccine. 24: 3063-3065. Deng Y, Jing Y, Campbell AE, Gravenstein S. (2004): Age-related impaired type 1 T cell responses to influenza: reduced activation ex vivo, decreased expansion in CTL culture in vitro, and blunted response to influenza vaccination in vivo in the elderly. J. Immunol. 172: 3437–3446.

27

Derhovanessian E, Solana R, Larbi A, Pawelec G. (2008). Immunity, ageing and cancer. Immun. Ageing. 5: 11-27. Duffy D, Rader DJ. (2005). Drugs in development: targeting high-density lipoprotein metabolism and reverse cholesterol transport. Curr. Opin. Cardiol. 20: 301-6. Effros RB. (2007): Role of T lymphocyte replicative senescence in vaccine efficacy. Vaccine. 25: 599-604. Effros RB, Walford RL, Weindruch R, Mitcheltree C. (1991): Influences of dietary restriction on immunity to influenza in aged mice. J. Gerontol. 46: B142-B147. Foody JM, Rathore SS, Galusha D, Masoudi FA, Havranek EP, Radford MJ, Krumholz HM. (2006): Hydroxymethylglutaryl-CoA reductase inhibitors in older persons with acute myocardial infarction:evidence for an age-statin interaction. J. Am. Geriatr. Soc. 54: 421-30. Foy TM, Aruffo A, Bajorath J, Buhlmann JE, Noelle RJ. (1996): Immune regulation by CD40 and its ligand GP39. Annu. Rev. Immunol. 14: 591–617. Franceschi C, Capri M, Monti D, Giunta S, Olivieri F, Sevini F, Panourgia MP, Invidia L, Celani L, Scurti M, Cevenini E, Castellani GC, Salvioli S. (2007): Inflammaging and anti-inflammaging: a systemic perspective on aging and longevity emerged from studies in humans. Mech. Ageing Dev. 128: 92-105. Goodwin K, Viboud C, Simonsen L. (2006): Antibody response to influenza vaccination in the elderly. A quantitative review. Vaccine 24: 1159-1169. Gruver AL, Hudson LL, Sempowski GD. (2007): Immunosenescence of ageing J. Pathol. 211: 144–156. Haynes L, Eaton SM, Burns EM, Rincon M, Swain SL. (2004): Inflammatory cytokines overcome age-related defects in CD4 T cell responses in vivo. J. Immunol. 172: 5194-9. Henson SM, Snelgrove R, Hussell T, Wells DJ, Aspinall R. (2005): An IL-7 fusion protein that shows increased thymopoietic ability. J. Immunol. 175: 4112-4118. Herndler-Brandstetter D, Schwaiger S, Veel E, Fehrer C, Cioca DP, Almanzar G, Keller M, Pfister G, Parson W, Wurzner R, Schonitzer D, Henson SM, Aspinall R, Lepperdinger G, Grubeck-Loebenstein B. (2005): CD25-expressing CD8+ T cells are potent memory cells in old age. J. Immunol. 175: 1566-74.

28

Hick R.W, Gruver AL, Ventevogel MS, Haynes BF, Sempowski GD. (2006): Leptin selectively augments thymopoiesis in leptin deficiency and lipopolysaccharide-induced thymic atrophy. J. Immunol. 177: 169–176. Jefferson T, Rivetti D, Rivetti A, Rudin M, Di Pietrantonj C, Demicheli V. (2005): Efficacy and effectiveness of influenza vaccines in elderly people: a systematic review. Lancet. 366: 1165–1174. Kemble G, Greenberg H. (2003): Novel generations of influenza vaccines. Vaccine 21: 178995. Kumar R, Langer JC, Snoeck H. (2006): Transforming growth factorbeta2 is involved in quantitative genetic variation in thymic involution. Blood. 107: 1974-9. Larbi A, Douziech N, Dupuis G, Khalil A, Pelletier H, Guerard KP, Fulop T Jr. (2004): Ageassociated alterations in the recruitment of signal-transduction proteins to lipid rafts in human T lymphocytes. J. Leukoc. Biol. 75: 373-81. Markert ML, Boeck A, Hale LP, Kloster AL, McLaughlin TM, Batchvarova MN, Douek DC, Koup RA, Kostyu DD, Ward FE, Rice HE, Mahaffey SM, Schiff SE, Buckley RH, Haynes BF. (1999): Transplantation of thymus tissue in complete DiGeorge syndrome. N. Engl. J. Med. 341: 1180-9. Marko MG, Ahmed T, Bunnell SC, Wu D, Chung H, Huber BT, Meydani SN. (2007): Ageassociated decline in effective immune synapse formation of CD4(+) T cells is reversed by vitamin E supplementation. J. Immunol. 178: 1443-9,. Messaoudi I, Warner J, Fischer M, Park B, Hill B, Mattison J, Lane MA, Roth GS, Ingram DK, Picker LJ, Douek DC, Mori M, Nikolich-Zugich J. (2006): Delay of T cell senescence by caloric restriction in aged long-lived nonhuman primates. Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 103: 19448-53. Mills KHG. Designer adjuvants for enhancing the efficacy of infectious disease and cancer vaccines on suppression of regulatory T cells induction. (2009): Immunology Letters 122: 108-111, Min D, Panoskaltsis-Mortari A, Kuro O, Hollander GA, Blazar BR, Weinberg KI. (2007): Sustained thymopoiesis and improvement in functional immunity induced by exogenous KGF administration in murine models of aging. Blood. 109: 2529-37.

29

Mkrtichyan M, Ghochikyan A, Movsesyan N, Karapetyan A, Begoyan G, Yu J, Glenn GM, Ross TM, Agadjanyan MG, Cribbs DH. (2008): Immunostimulant adjuvant patch enhances humoral and cellular immune responses to DNA immunization. DNA Cell Biol. 27: 19-24. Murata S, Ladle BH, Kim PS, Lutz ER, Wolpoe ME, Ivie SE, Smith HM, Armstrong TD, Emens LA, Jaffee EM, and Reilly RT. (2006): OX40 co-stimulation synergizes with GM-CSF whole-cell vaccination to overcome established CD8+ T cell tolerance to an endogenous tumor antigen. J. Immunol. 176: 974–983. Oberholzer C, Oberholzer A, Bahjat FR, Minter RM, Tannahill CL, Abouhamaze A, LaFace D, Hutchins B, Clare-Salzler MJ, Moldawer LL. (2001): Targeted adenovirus-induced expression of IL-10 decreases thymic apoptosis and improves survival in murine sepsis. Proc Natl Acad Sci USA 98: 11503–11508. Stercz B, Kövesdi V, Vértes L, Ongrádi J. (2009): Az immunrendszer változása idıs korban. Magyar Gerontológia 1: nyomdában. Pawelec G. (2005): Immunosenescence and vaccination. Immun. Ageing 2: 16-19. Pawelec G, Akbar A, Caruso C, Solana R, Grubeck-Loebenstein B, Wikby A. (2005): Human immunosenescence: is it infectious? Immunol. Rev. 205: 257-68. Phillips JA, Brondstetter TI, English CA, Lee HE, Virts EL, Thoman ML. (2004): IL-7 gene therapy in aging restores early thymopoiesis without reversing involution. J. Immunol. 173: 4867-74. Provinciali M, Di StefanoG, Colombo M, Della Croce F, Gandolfi MC, Daghetta L, Anichini M, Della Bitta R, Fabris N. (1994): Adjuvant effect of low-dose interleukin-2 on antibody response to influenza virus vaccination in healthy elderly subjects. Mech. Ageing. Dev. 77: 75-82. Qin W, Jiang J, Chen Q, Yang N, Wang Y, Wei X, Ou R. (2004): CpG ODN enhances immunization effects of hepatitis B vaccine in aged mice. Cell Mol. Immunol. 1: 148-52. Riley JL, June CH. (2007): The road to recovery: translating PD-1 biology into clinical benefit. Trends. Immunol. 28: 48-50. Sempowski GD, Gooding ME, Liao HX, Le PT, Haynes BF. (2002): T cell receptor excision circle assessment of thymopoiesis in aging mice. Mol. Immunol. 38: 841–848.

30

Sliedrecht A, den Elzen WPJ, Verheij TJM, Westendorp RGJ, Gussekloo J. (2008): Incidence and predictive factors of lower respiratory tract infections among the very elderly in the general population. The Leiden 85-plus study. Thorax. 63: 817–822. Swain GR, Ransom J. (2006):Universal influenza vaccination recommendations: local health department perspectives. J. Publ. Health Manag. Pract. 12: 317–320. Wilschut J. (2009): Influenza vaccines: The virosome concept. Immun. Lett. 122: 118-121. Whisler RL, Williams JW. Jr. Newhouse YG. (1991): Human B cell proliferative responses during aging. Reduced RNA synthesis and DNA replication after signal transduction by surface immunoglobulins compared to B cell antigenic determinants CD20 and CD40. Mech. Ageing Dev. 61: 209–222. Yajima N, Sakamaki K, Yonehara S. (2004): Age-related thymic involution is mediated by Fas on thymic epithelial cells. Int. Immunol. 16: 1027-35.

Stercz Balázs1, Kövesdi Valéria1, Vértes László2, Ongrádi József 1# 1

Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet, Budapest

2

Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság, Budapest

Levelezı szerzı: Dr. Ongrádi József, 1Semmelweis Egyetem, Közegészségtani Intézet 1089 Budapest VIII., Nagyvárad tér 4. Tel: (1) 459-1500/56183, 06-20-825-0596 Fax: (1) 210-2954 E-mail: [email protected]

31

AJTÓNYITÁS: IDİS EMBEREK TÁRSAS INTERAKCIÓINAK KUTATÁSA Berszán Lidia, Mild Brigitte

Összefoglalás A dolgozat az idıs emberek társas interakcióit kutatja egy kolozsvári populációban. Bevezetésül az elmagányosodás három társadalmi okát: a migrációt, a lakásviszonyok megváltozását és a generációs különbségek hatását vázolja fel röviden. Sokan kutatták már az idıs korcsoportra jellemzı kapcsolatokat, a dolgozat ebbıl is bemutat egy összefoglalót. A tulajdonképpeni kutatás az egyedül élı idıs emberek társas kapcsolatrendszerét három eszközzel méri és összehasonlítja a falun és városon élıket. A kutatás eredményeinek a kiértékelése után a dolgozat abból is ízelítıt ad, hogy a legmagányosabbaknak szervezett kiscsoportos foglalkozások hogyan változtatták meg a csoport tagjainak az életérzését.

Opening. Research of elderly people’s social interaction Abstract This study is an attempt to survey the social interactions of the elderly people (senior citizens) within a group living in the city of Cluj-Napoca. In the introductory part a short presentation of three social causes of elderly loneliness is given: migration, a change of housing conditions and the influence of the generation gap. Much research has already been done concerning the relationships that are characteristic to the groups of elderly people. This study is a short presentation of that research. When actually researching the system of social relationships of the old people the authors used three methods and compared the groups living in the towns with those living in the villages. After evaluating the results of the research the study also shortly presents how the activities organized for small groups of people could change the attitude towards life of those, who were the loneliest ones.

Buda Béla meghatározása szerint: „A magány a nem kívánt egyedüllét, olyan lelkiállapot, amelynek élménycentrumában a más emberek, a másfajta társas tér hiánya áll”

32

(Buda, 2002). Az idıs emberek személyiség fejlıdése akkor zárul le, mikor nem kapnak több kihívást,

serkentést

a

környezetüktıl.

A

kapcsolatok

beszőkülése,

a

fokozatos

elmagányosodás sérülékenyebbé teszi ıket. Az öregedés gondolata mind nyomasztóbbá válik, ami túlzott visszahúzódásban és kapcsolati igénytelenségben is megnyilvánulhat. Azok az idıs emberek, akik teljesen izolálódtak, vesztesként élik meg öreg éveiket. Moreno kutatta az öregedésnek a társas kapcsolatokra való hatását (Moreno, 1981) és „szociális halál”-nak nevezi azt az állapotot, amikor minden kapcsolat elsorvad, és bekövetkezik az elmagányosodás. Ez jóval a fizikai halál elıtt már bekövetkezhet, és a geriátriában nagy felfedezésnek számított, hogy az ember nem csak önmagán „belül”, hanem önmagán „kívül” is él. Buda Béla (Buda, 2002) megállapítja, hogy a magány feloldására nincs gyors megoldás. Nincsenek olyan általános receptek, melyeket felhasználva az idıs ember nem szenved a magára maradottságtól. Lassan, munkával, sok odafigyeléssel azonban lehet olyan változásokat elıidézni, ami segíti abban, hogy nyisson a külsı világ felé. Az elmagányosodás okait, következményeit és lehetséges megelızését kutatjuk ebben a dolgozatban.

1. Az elmagányosodás okai a kolozsvári idıs populáció esetében

A családnak, a legrégebbi idıktıl kezdve, egyik alapvetı szerepe: a gondozó – ellátó funkció. Ennek lényege az, hogy a család a még, vagy már önellátásra képtelen családtagok (kisgyermekek,

betegek,

idısek)

gondozásának-ellátásának

legtermészetesebb

szervezésmódja (Bánlaky, 2001). A modern polgári fejlıdés azonban ebben a funkcióban is komoly változást hozott, mert számos gondozási – ellátási forma, vagy azok egy része, társadalmilag szervezett formákban valósul meg. A funkció módosulásában, az idısek gondozása szempontjából, három társadalmi tényezı hatása látszik erısnek.

Mobilitás A fejlett nyugati országokban már általános jelenség, hogy a fiatal családok elköltöznek a szülıktıl, többnyire munkalehetıségeik szerint orientálódva, sokszor más városba, vagy más országba telepszenek meg, az idısek pedig nyugdíjas otthonokba vonulnak. Erdélyben is mind több kezdı szakember, a karrierje építése miatt, más városba

33

megy. Itt azonban még nincsenek olyan szépen kiépített öregotthonok, ahol a nyugdíj ellenében minıségi gondozást biztosítanak, tehát nincs megoldva az idıs szülık gondozása. De Kolozsváron és Erdélyben a területi mobilitást nemcsak a munkalehetıség irányítja, hanem az elvándorlás is. Kolozsvár sajátos helyzető, hovatartozása miatt is: Erdély fıvárosának tekintik, de Romániában van. Ebbıl a helyzetbıl kifolyólag a 20. század elejéig többnyire magyarok lakta város, ma már alig 19,2% magyar nemzetiséget tud felmutatni, aminek az egyik oka az elvándorlás. Ez már 1990 elıtt is egy létezı, nem elhanyagolható jelenség volt Romániában, annak ellenére, hogy fárasztó, hosszadalmas, sokszor hátrányos helyzetet okozó eljárás elızte meg a végleges útlevél kézhez-kapását. Kivételt képezett a zsidók és a németek kivándorlási kérelme, melyeket valamivel könnyebben hagytak jóvá az államhatóságok.

Azok,

akik

sikeresen

távoztak

az

országból,

egyértelmően,

és

visszafordíthatatlanul letelepedési szándékkal tették. Ebben az idıszakban a magyarok kivándorlása az anyaországba még nem tömegesen választott cél. A nyolcvanas évek második felében jelentıs mértékben növekedett mind a hivatalos kivándorlás, mind a disszidálás. Nemcsak mennyiségileg következett be ez a változás, hanem a nemzetiségi összetételben is. A kivándorló németek száma nem változott, arányuk azonban csökkent, a román nemzetiségő kitelepedık száma és aránya fokozatosan, míg a magyaroké ugrásszerően megnıtt (1. ábra).

Forrás: Horváth István, 2004 1. ábra. A Romániából legálisan kivándorlók aránya 1980-hoz képest nemzetiségenként.

Az 1987–ben elindult menekülési hullám 1990–ben tetızött. A hivatalos kitelepedés mellett folyamatos volt az Erdély és Magyarország közötti munkaerı áramlás, amely többnyire illegális volt, és a magyarországi fekete munkaerı piacot virágoztatta fel. 34

A 1987–1991 között a hivatalosan letelepedési engedéllyel áttelepedık számát 56500 körülire becsülik, és a teljes vándorlási vesztességet 93 ezerre, melynek 95%-a magyar. Az adatok alapján kitőnik, hogy a kivándorolók majdnem 40%-a dolgozni ment (feketemunka), tehát többnyire fiatalok. Volt egy számottevı, szintén fiatal réteg, akik továbbtanulás céljából mentek Magyarországra, aztán késıbb kérték a végleges letelepedést.

A szülık itthon

maradnak, mert már nem akarnak változtatni az életközegükön. Mikor gyerekeik repatriálnak, ık még dolgoznak, esetleg már nyugdíj felé közelednek, késıbb viszont magányos öregekké válnak. Románia Uniós csatlakozása részben megváltoztatta ezt a kitelepedési tendenciát. Elsısorban a célországok számának a kibıvülése és a hivatalos, idıszakos munkavállalás lehetısége látszik módosulni. Az országos szintő kitelepedés évente 10000, 80%-uk 18-45 év közöttiek. A hivatalos adatok szerint az idıszakos munkavállalás évente 600000, de a reálisabbnak tőnı nemhivatalos becslések szerint: 2,2 millió. Ez azt jelenti, hogy a lakosság közel 10%-a tartózkodik és dolgozik külföldön. Sokan dolgoznak – fıként a nık – idıs és gyermekgondozásban, miközben itthon lefödetlenül maradnak ezek a feladatok (Forrás: INS /Nemzeti Statisztikai Intézet/, 2008).

A lakásviszonyok megváltozása Kolozsvár nagy számbeli fejlıdése a szocializmus idején tetızött. Az 1213–tól (Gaal, 1992) városnak elismert Kolozsvárnak (Clastrum Clus) 1453-ban 6000 adózó polgára volt, szász és magyar azonos arányban. A középkorban rohamosan fejlıdött (1593–ban már 8500 fı szerepel az adólajstromban), majd a XIX. század elején már megkétszerezıdik a lakosság száma (1850-ben 16886), és 1910-re már 60365 lelket tartottak nyilván. A két világháború között a város beépített területe is csaknem megkétszerezıdött. A II. világháború után az új rendszer politikájában kiemelt helyet kapott az ipar erıltetett fejlesztése, ezzel együtt munkaerı kereslet jelent meg, elkezdıdtek a betelepítések, így 1986-ban már 310017 lakosa volt a városnak. A lakásmegoldás a viszonylag szők területen a tömbházépítés volt. Így 30-40 éve kezdıdött a kis lakásokba való költözés, ami lehetetlenné tette a régi családmodellek továbbvitelét, amikor sokszor három generáció élt egy háztartásban. Napjainkban a negyven évvel ezelıtti fiatalok a 60-70 évesek, és az ı gyermekeik sem maradnak a 60 négyzetméteres területen együtt a szülıkkel. Ennek az elköltözésnek az „üres fészek” (empty nest) szindróma a következménye az idısödı szülık lelki világában.

Generációs különbségek 35

A mai idısek még a régi társadalmi értékrendet ırzik: a hagyományos szereposztást (pl. a férfiak a keresık, a nık a család összetartói), a régi nemi erkölcsöt (a házasság szentségét és felbonthatatlanságát), a kötelességtudatot és a tekintélyelvet, a belülrıl vezérelt munkamotivációt, a takarékosságot és a jövıorientáltságot, stb.. Mindez a két nemzedék között kommunikációs zavarokat és konfliktusokat okozhat, gyakran szülıt és gyermeket egymással szembeállít, mert az új nemzedék a saját önmegvalósításának a céljait követi, és ebben az öregedı szülık elvei terhet jelentenek számára. Így kialakult a nukleáris családtípus: mind több unoka nevelkedik távol a nagyszülıktıl, és a „nagycsalád” csak ünnepekre győl össze. Ennek az öregek elmagányosodásán kívül az is a hátránya, hogy a fiatalabb nemzedék szinte a folyamatosságot nélkülözve fejlıdik, és nem sikerül az elızı nemzedékek értékeit, hagyományait tovább vinni. Az idısek elmagányosodását tanulmányozva világszerte megfigyelhetı az a tendencia, hogy nagyon sok idıs ember izolálódik, annak ellenére, hogy aránylag kevesen vannak, akiknek nincs senkijük. Inkább azért lesznek magányosak, mert a generációs különbségek miatt elidegenednek egymástól a családtagok.

2. Az elmagányosodás következményeinek kutatása Viktor Frankl szerint (Frankl, 2005) az élet értelmének megtalálása egyenesen arányos a társadalom részérıl kapott megbecsüléssel, és ennek megvalósulásában a család szerepe meghatározó. Cameron (1975) 6000 személyen végzett kutatást, és arra az eredményre jutott, hogy ha az idıs emberek elkötelezik magukat a társadalomnak, akkor a szubjektív életelégedettség (life satisfaction) megnı. Ez az elkötelezettség jelenthet társadalmi kapcsolatokat vagy produktív munkát. (Fontaine, 2008) Oswald és Fleischmann (Füsgen, 1996) szintén a társadalom szerepét hangsúlyozzák az idıs emberek pozitív életérzésének növelésébe. İk egy kutatás alapján arra az eredményre jutottak, hogy a „kikristályosodott intelligenciát” erıs hatásokkal serkenteni lehet, ami alatt azt értik, hogy feladatokat kell adni a hirtelen aktivitás nélkül maradt idısödı embereknek, olyan szerepeket, amelyekben állandó információ és új ismeretek felvétele lehetséges, sıt szükséges. A „folyékony intelligenciát”, a gyors döntések képességének hanyatlását kompenzálni lehet az élettapasztalatokkal és a folyamatos ’jól informáltsággal’. Ez a

36

tapasztalaton

és

tájékozottságon

alapuló

tudás

nagyban

hozzájárul

az

emberek

önértékelésének megtartásához. 1997-ben Prince és Blizard kimutatták, hogy a magányosság hosszú távon depresszióhoz vezet. Silove 1997-ben, szintén a magányosokat vizsgálva, arra a következtetésre jutott, hogy az egyedüllét szociális fóbiát eredményez. Aki hosszabb ideig magányosan él, elkerülı magatartást mutat, fél bármilyen szociális szituációtól (pl. beszélgetés kezdeményezése, összejövetelekre való járás). I. táblázat. Az eddigi kutatások összefoglalója

Szerzı Cameron

Év 1975

Téma és eredmény Szubjektív elégedettség (life satisfaction) megnı, ha az idıs emberek elkötelezik magukat a társadalomnak.

Juchli

1993

Az egyedüllét fokozza az idıs szervezet fiziológiai romlását.

Oswald

1996

Fleischmann Prince

A kikristályosodott intelligenciát serkenteni lehet az idıs embereknél, erıs hatásokkal (Információáramlás).

1997

A magányosság hosszú távon depresszióhoz vezet.

Silov

1997

A magányosság pozitívan korrelál a szociális fóbiával.

Waltz és mtsai.

1998

A szociális kapcsolatok hiánya lelki fájdalmat okoz.

Anderson

1999

Magány az önértékelés csökkenését, sérülékenységet

Blizard

okoz, ami depresszióhoz vezethet. Frankl

2005

Az élet értelmének megtalálása az idıseknél egyenesen arányos a társadalom megbecsülésével.

Lucas

2006

Az én megerısítése alapja az Istenbe vetett hit, melyet a keresztény segítségnyújtás növelte.

Vargha

2007

A depressziósok 82%-a magányosnak vallotta magát.

Szemán és mtsai.

2007

Szignifikáns eltérést mutattak ki az élet értelmének pozitív megítélésérıl, az aktív idıseknél a magányos idısekkel szemben. .

1998-ban Waltz és mtsai 136 holland és 98 német idıs beteget vizsgálva megállapították, hogy a szociális kapcsolatok hiánya lelki fájdalmat okoz. Andreson 1999-ben

37

egy nagyobb kutatás eredményeként megállapította, hogy a magány az önértékelés csökkenését, félénkséget, sérülékenységet okoz, ami depresszióhoz vezethet. (Fontaine, 2008) Lukas (Lukas, 2006) szintén az önértékelés emelését tartja fontosnak a sikeres öregedésben, ami az autentikus ÉN megerısítésén alapszik, melyben alapvetı szerepe van a szellemi táplálék felvételének, a kulturális tevékenységeknek, de az Istenbe vetett ısbizalomnak is. Ha egy idıs személynek nı az istenhite, ezzel együtt jobban fogja látni a saját feladatszerepét az életben, javul az önértékelése és a szubjektív öregségképe is. A keresztény segítségnyújtás az Istenbe vetett ısbizalom helyreállításában vagy növelésében hatékony szerephez juthat, mivel olyan szolgálatot végez, melyben a keresztény alapfeltevések a kiindulópontok, és Isten szeretetében, valamint igazságosságában minden kritikus helyzetben lehet bízni (Worthington, 2003). Vargha Jenı (2007) tanulmányozta a magányt, és megállapította, hogy a legtöbb depressziós önmagát magányosnak vallotta, vagy legalábbis a magány érzését élte meg, akkor is, ha esetleg volt társadalmi kapcsolata. Ezért ezeket a kapcsolatokat olyan szintővé kell tenni, amiben az idıs ember felfedezi, hogy szükség van rá, ami megnöveli önbecsülését, értelmet ad a mindennapjainak. Összefoglalva: a témát feldolgozó szakirodalmat és az eddigi kutatásokat megfogalmazhatjuk (I. Táblázat), hogy a magányosság mind jellemzıbb az idıs korosztályra. A magányosságnak a mentális egészség szempontjából számos káros következménye van, de ezek a következmények meggátolhatók vagy megjelenésük lassítható, ha az idısek részt vesznek a társadalom érverésében, megfelelı mennyiségő információt kapnak, ha a környezetükben felfedezik, hogy „van kiért és miért” élniük. Ezért a társadalomra, és ezen belül a mentálhigiénés szakemberekre az a feladat hárul, hogy a mind több elmagányosodó idıs embernél segítsenek ezt a hasznossági érzést elérni.

3. Kutatás, helyzetfelmérés A kolozsvári Diakóniai Keresztény Alapítvány célul tőzte ki az idısgondozást, részben öregotthonban, részben idıszakos vagy hosszú távú otthoni gondozószolgálat biztosításával. A alapítvány egyik programja a Granny program, melynek létrehozója egy Hollandiában mőködı segélyszervezet (Dorcas Aid International). A holland szervezet több mint 20 Kelet-Európa-i országban, a Közel Keleten és Afrikában is kezdeményezett projekteket, és létesített központokat. Kolozsváron a Diakónia szervezi meg a Granny

38

program gyakorlati megvalósítását. Már a név, ’granny’ is szimbolikus, elárulja, hogy lelkes fiatalok nagyszülıként kezelik a rászoruló idıseket. A programban jelenleg 126 idıs ember van, akik jelentkezés alapján egy listára kerülnek, majd szociális felmérés és jövedelem alapján kiválasztásra kerülnek a leginkább rászorulók. A gondozottak Kolozsvár területén (34), és Mérán (92), egy Kolozsvártól 30 kmre fekvı faluban laknak. A jelenlegi kutatás célcsoportját a Granny programba tartozó 126 idıs ember képezi. A kutatást elindító gondolat a magányos idısek megsegítése, ezért a kutatás célkitőzése elsısorban az elmagányosodás hatásainak a feltárása volt. Hipotézisként azt feltételezem, hogy 1. a városi idısek magányosabbak, mint a falun élık, és 2. az egyedül élıknél a tevékenységnek preventív, mentális egészséget óvó hatása van.

Nemek szerinti megoszlás

Kor szerinti megoszlás Aggkor (90-100) 4

Férfi 23

Idıs kor (75-90) 52

Idısödés (60-75) 70

Nı 103

2. ábra. A célcsoport nem és kor szerinti megoszlása.

A kutatás során egy három kérdıívbıl álló kérdıívcsomagot használtunk, amely a következıket tartalmazta: Fejlıdést követı kérdıívek (Progress Report). Reménytelenség Skála (Hopelessness Scale), melyet Beck, Wiessman, Lester és Trexler dolgozott ki (1974), majd Perczel fordította le magyarra (2001). A skálán belül faktoranalízissel három, az idıskori életérzést meghatározó faktor azonosítható be: a. jövıvel kapcsolatos érzések (affektív faktor) b. a motiváció elvesztése (motivációs faktor) c. a jövıvel kapcsolatos elvárások (kognitív faktor) Értékeket tartalmazó lista 10 olyan, az életben általában fontos összetevıt tartalmaz, amelyet osztályozni kell. Ugyanezeket az értékeket azután ismét osztályozni kell, aszerint,

39

hogy jelenleg mennyire vannak jelen a kérdezettek mindennapjaiban. A felsorolt értékek: egészség, család, anyagi biztonság, vallás, másokon való segítés, szociális kapcsolatok, lakásviszonyok, kikapcsolódás-szórakozás, táplálkozás, házimunka. (A két osztályzás alapján relevánssá válik az értékvesztés: például valaki elsı számú fontosságúnak tartja az egészséget az életben, de a saját jelenlegi egészségi állapotát csak 4-re értékeli, vagy nagyon fontos neki a táplálkozás, de diétáznia kell betegsége miatt.) A kutatás eredményei

A kutatás eredményeinek az értékelése a Progres reportok tanulmányozásával indult, annak ellenére, hogy ezeket nem lehet táblázatszerően, számadatokkal bemutatni. A jelentések mindig tükrözik a hangulati változásokat, a tevékenységek csökkenését vagy jobb esetben a növekedését. Ezeknek a beszélgetéseknek az alapján lehet rálátni a magány okozta izolációnak a kialakulására vagy mélyülésére. Az elsı hipotézist illetıen vizsgáltuk, hogy a 126 idıs gondozott közül, ki él egyedül és ki nem. Összehasonlítva a két közeg magányosainak százalékos arányát: falun a vizsgált idıs emberek 2,17% -a, Kolozsváron 47%-a él egyedül, tehát számottevı különbség van a kettı között. (p<0.05). A falusi csoportban tehát szignifikánsan kevesebb a magányosan élı idıs személy, ami igazolja az elsı hipotézist. A második hipotézis vizsgálatakor a Progress reportok alapján elkülönítettük azokat a személyeket a 34 gondozott közül, akik családosak (8 személy), vagy akiknek annak ellenére, hogy magányosak (10 személy), van társadalmi tevékenységük, benne vannak az ıket körülvevı világ érverésében. Végül maradtak azok az idıs személyek, akiknek az egyedüllét magányt is jelent, mind belsı létérzésként, mind a külsı világgal való kapcsolat terén. A Reménytelenség tesztet csak az egyedülállókkal töltöttük ki, a közvetlen kérdezés (face-toface interview) módszerét alkalmazva (a 26 személy közül 23 adott értékelhetı válaszokat). A teszt alapján levonható következtetések: azok az idısek, akik végeznek valamilyen aktivitást, jobban bíznak a jövıben, az életüknek találtak értelmet, sokkal nyitottabbak, nem depressziósak. II. táblázat. A reménytelenségi pontszám átlagai a kapcsolati háló függvényében

Reménytelenségi

Kapcsolati háló

Eset

Átlag

Szórás

pontszám

Van

10

7,80

,77

Nincs

13

16,92

2,78

40

A reménytelenségi pontszám átlagait vizsgálva megállapíthatjuk (II. Táblázat), hogy az átlag és a szórás is jelentısen kisebb a kapcsolati hálóval rendelkezıknél, mint az izolálódott egyedül élık esetében. III. táblázat. Független T teszt.

Reménytelenségi

t

Szabadságfok

Szignifikancia

pontszám

11,063

15,23

0,0001

9,913

21

0,0001

A független T teszt (III. Táblázat) azt jelzi, hogy a kapcsolathálóval rendelkezık, illetve

kapcsolathalóval

nem

esetében

rendelkezık

a

reménytelenségi

pontszám

szignifikánsan különbözı értéket vesz fel. Elmondható, hogy a reménytelenségi pontszám a kapcsolati hálóval való rendelkezés esetében szignifikánsan kisebb (99,9%-osnál nagyobb valószínőség). Az értéklistára adott 23 válasz alapján számított átlagok eredményei nagy különbséget mutatnak (mennyire fontos nekik, és hogy érzik, az illetı tényezı milyen mértékben valósul meg jelenlegi életükben, IV. Táblázat) IV. Táblázat. Értéklista válaszainak átlaga

Értékek

Eszményi

Jelenlegi

Anyagi biztonság

9,13

5,70

Család

9,09

4,52

Egészség

9,78

5,04

Házimunka

9,09

7,13

Hit

9,87

9,22

Kapcsolatok

8,17

5,00

Lakásviszony

9,39

6,78

Másokon való segítés

8,52

5,39

Szórakozás

6,96

3,43

Táplálkozás

8,52

5,78

A grafikonja tükrözi (3. Ábra), hogy a 23 idıs embernél azok a tényezık, melyek értéknek számítanak elképzeléseikben, mennyire vannak jelen az életükben.

41

12 10 8 Eszményi

6

Valós életében

4 2

La ká s Se gí Sz és ór ak oz ás

Ka Hi t pc so la to k

An ya gi b

izt

on sá g Cs al ád Eg és zs ég Ét ke zé Há s zim un ka

0

3. ábra. Értéklista válaszainak átlaga grafikusan.

Érdemes megfigyelni, hogy az egyetlen, ami elképzeléseikben és a valós életben is majdnem egyforma, az a hit, amely nem függ semmilyen társadalmi tényezıtıl. Az is szembetőnı, hogy éppen az egészségnél és a családnál a legnagyobb a távolság az eszményi és a valós élet értékelése között. Ez a különbség igazolja, aláhúzza a program létjogosultságát és szükségességét, de a mentálhigiénés segítség, támogatás jelentıségét is.

Következtetések

A kutatásban kapott eredményeket alapul véve megállapíthatjuk, hogy azok az egyedülállók, akik valamilyen tevékenységet folytatnak: egyházi közösségbe járnak, barátnıik vannak, kirándulásokon vesznek részt, kortól függetlenül sokkal optimistábbak, több az életkedv bennük, nem érzik vesztesnek magukat. A 23 ’granny’ közül 6 személynek volt magas és 9 személynek súlyos reménytelenségi foka. Közülük csak egyetlen van, aki jár egy vallásos csoportba, a többiek teljesen visszavonultan éltek. Ennek a csoportnak, akik teljesen visszavonultak a társadalmi életbıl, nincsenek kapcsolataik, és a kérdıívek alapján magas vagy súlyos reménytelenség jellemzi ıket, szerveztünk egy 7 találkozásból álló csoportfoglalkozás sorozatot, majd ezt követıen megismételtük velük a Reménytelenség skálát. A 14 elmagányosodott ’granny’ között 5 személynek nem olyan az egészségi állapota, hogy el tudjon járni hetente otthonról, ezért az ún. beavatkozási csoportban végül 8 idıs személy vett részt. 42

A csoportfoglalkozások témái a következık voltak: I alkalom: Ismerkedés, és mőködési keretek megbeszélése II. alkalom: A körülöttünk levı világ eseményei III. alkalom: Emlékek fénykép technikával IV. alkalom: Egészséges táplálkozás, táplálkozási szokások V. alkalom: A mindennap örömei. VI. alkalom: Felkészülés az élettıl való búcsúvételre VII. alkalom: Tervek a jövıre, csoportmunka befejezése. A mentálhigiénés szempontok szerint ’beavatkozásnak’ számító kiscsoportos foglalkozás-sorozat célja többirányú volt. Elsısorban a valahová tartozás érzését próbáltuk kialakítani. Ez az érzés, ha nem is szünteti meg a magányosság tényét, de az idıszakos feldolgozását elısegíti. Éreztetni kívántuk velük, hogy figyelnek rájuk, fontosak még a társadalom számára, nemcsak a szükséges élelmet kapják segélyként, hanem törıdést is. A másik fontos cél, amit el lehetett érni ezekkel a foglalkozásokkal, hogy találkoznak hasonló problémákkal küzdı idıs emberekkel, akikkel megoszthatják gondjaikat. A találkozásokból lehetnek kötıdések, kapcsolatok, melyek már valóban magányoldók. A negyedik cél az élet értelmének megkeresése: a beszélgetések, a felolvasott novellák alapján lehet, hogy ráébrednek, hogy van még feladatuk, van még szerepük a világban. Összefoglalva: a csoportmunka célja az „ajtónyitás” a magányos, egyedül élı idıs emberek és a világ között. A beavatkozás hatását elsı sorban a kétszeresen elvégzett reménytelenség teszt (preteszt és posztteszt) eredményeinek különbsége jelzi, mint objektív mutató. Megvizsgáltuk a 8 válaszadó reménytelenségi pontszámát a csoportfoglalkozások elıtt és után. Az V. Táblázat alapján látható, hogy a beavatkozás után a reménytelenségi pontszám csökkent. V. táblázat. Páros T teszt a beavatkozás hatásának vizsgálatára

Reménytelenségi pontszám

Átlag

Szórás

elıtte

14,25

4,65

utána

13,50

4,98

elıtte - utána

Átlag -

(átlag-különbség)

különbség

szórása

0,75

1,035

43

t

Szabadságfok

Szignifikancia

2,049

7

0,08

A két idıpont közötti különbség 0,75, ennek alapján azt mondhatjuk, hogy a két vizsgálat között csökkenés következett be a reménytelenségi mutató átlagos értékében, de a teszt szignifikancia szintje a 95%-os valószínőségen kívül esik. A csökkenés pozitív eredménynek számít, de ezeknél az idıs személyeknél a csak szubjektíven érzékelhetı hangulati különbség is számít, és a csoportfoglalkozás egyértelmően pozitívan hatott a kedélyükre. Életkoruk miatt nehéz elképzelni, hogy tartósan megmarad ez a pozitív változás, de a közös tevékenységek emléke, az együtt átélt élmények, mindenképpen kedves emlékként maradnak majd fenn. Visszajelzéseiben meg is fogalmazódott, hogy ez a tevékenység nagyon pozitív hatású volt. Megható volt hallani, ahogy egyikük mesélte „felvettem a zakócskámat, amit már nem viseltem ki tudja hány éve”. Ez a mondat tükrözi, hogy eseménytelen életükben ez egy olyan program volt, amire már napokkal elıtte készülıdtek. Ezt tükrözi az is, hogy volt olyan csoporttag, aki már egy órával a foglalkozás elıtt ott volt az udvaron. A találkozás végén feladott ’házi feladatok’ (pl. fényképek keresése, régi szokások ételreceptek felidézése) is olyan tevékenység volt számukra, ami betöltötte a két találkozás közötti napokat. A csoportfoglalkozások befejezése után a levont tanulságok mellett szomorúság is maradt bennünk: milyen kevés kell ahhoz, hogy ezeknek az idıs embereknek örömet vigyünk az életébe, s mégis, milyen nehéz társadalmi szintővé emelni azt a meggyızıdést, hogy az életnek mindig van értelme, az utolsó percig teljes életet érdemes élni.

IRODALOM

Bánlaky P. (2001): Családszociológia. Wesley Kiadó, Budapest. Berszán L. (2008): Alkonyidı. Kolozsvári Egyetemi Kiadó, Kolozsvár. Berszán L. (2008): Az idısellátás útkeresése Erdélyben: tapasztalatok és távlatok. I. Nyíregyházi Gerontológiai Napok. 2008. november 28-29, Nyíregyháza. Buda B. (2002): A mentálhigiéné szemléleti és gyakorlati kérdései. Animula Kiadó, Budapest. Buda B. (2003): A lélek egészsége. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Fontaine R.(2008): Psihologia îmbătrânirii. Editura Polirom, Bukarest. Frankl V. (2005): Az ember az értelemre irányuló kérdéssel szemben. Jel Kiadó, Budapest. Freud S. (2006): Bevezetés a pszichoanalízisbe. Gabo Kiadó, Budapest. Füsgen I. (1996): Der ältere Patient. Urban u. Schwarzenberg Verlag, München. Gaal Gy. (1992): Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz. Korunk 1992, Kolozsvár 44

Horváth I. (2002): A romániai magyar kisebbség Magyarországra irányuló mozgása. In: Korunk 2002/2, Kolozsvár. Horváth

I.

(2004):

Az

erdélyi

magyarság

vándormozgalmi

vesztesége.

http://adatbank.transindex.ro INS /Nemzeti Statisztikai Intézet/ 2008–as adattára, www.ins.ro Juchi L. (1997): Pflege. Thieme Verlag, Stuttgart. Kováts F. (1979): Egészséges élet – derős öregség. Medicina Könyvkiadó, Budapest. Lukas E. (2006): Hol találod oltalmadat? Jel Kiadó, Budapest. Merton R. (2002): Társadalom elmélet és társadalmi struktúra. Osiris Kiadó, Budapest. Moreno JL. (1981): Psychodrama. INC. Beacon Press, New York. Silove D. (1997): Anxiety, depression and PTSD in asylum seekers. Br. J. Psychiatry, Royal College of Psychiatrists. Vargha J. és mtsai. (2007): Depresia – metode diagnosic şi tratament. Editura Farmamedia, Târgu Mureş. Worthington E. (2003): Lelkigondozói ABC. Harmat Kiadó, Budapest. Dr. Berszán Lidia, docens Babes-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Szociális munka tanszék 400458 Kolozsvár, Constantin Brancusi u. 186/38, [email protected] Mild Brigitte, szociális munkás Diakónia Keresztyén Alapítvány, Kolozsvár 400447 Kolozsvár, Zambilei u. 7 sz. [email protected]

45

KEZÜNKBEN AZ ÉLETÜNK – GONDOLATOK A KARDIOVASZKU-LÁRIS PREVENCIÓ KÉRDÉSKÖRÉBİL Csernáthné Kárándi Erzsébet

Összefoglalás Az elmúlt évtizedekben a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel kapcsolatos problémák egyre inkább az érdeklıdés elıterébe kerültek a magas morbiditási és mortalitási mutatók miatt. A végzett vizsgálatok egyértelmően bebizonyították, hogy a rizikófaktorok megléte növeli, eliminálása pedig csökkenti az ischemiás szívbetegség morbiditást és mortalitást, s ezzel szélesre nyitották a kardiovaszkuláris megelızés lehetıségeit. A külföldi tapasztalatok szerint az e betegségcsoport miatti halálozás viszonylag rövid idı alatt jelentısen csökkenthetı a prevenció által. Tulajdonképpen minden kialakult koszorúér-szőkület, szívizom-infarktus a prevenció kudarca. A primer és a secunder prevenció mellett nagyon fontos, hogy ezek eredményeként az emberek szükségét érezzék annak, hogy mindig tegyenek valamit az egészségükért, legyen az védı, támogató vagy éppen visszaszerzı magatartás.

The life lies in our hands – A few thoughts about the issues of cardiovascular prevention

Summary The problems connected with cardiovascular diseases came to the front in the last few decades because of the high mortality and morbidity indexes. The examinations performed unequivocally proved that the presence of risk factors increases while the elimination of these factors decreases the morbidity and mortality connected to ischemic heart disease this way opening wide the possibilities of cardiovascular prevention. According to the experiences abroad the mortality connected to this disease group can be substantially decreased by prevention in a relatively short time. One could say that all the blood vessel strictures and infarcts are the consequences of inadequate prevention. Beside the primer and secunder prevention it would be very important that the people should feel the necessity of doing always something for their health disregarding that their behavior is defending, supporting or recovering.

46

Bevezetés "Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkozik, mert másképp úgy fog gondolkozni, amint él." /PAUL BOURGET/ Az elmúlt évtizedekben a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel kapcsolatos problémák egyre inkább az érdeklıdés elıterébe kerültek. Ennek oka egyrészt a morbiditási és mortalitási mutatók emelkedése, másrészt az orvostudomány fejlıdése, s azon belül is az utóbbi évtizedekre jellemzı preventív szemlélet kialakulása lehet. A legtöbb fejlett ipari országban e betegségcsoport okozza a halálozás legnagyobb hányadát. Az 1980-as évek végén az USA-ban az összes halálozás 45,3 %-át a kardiovaszkuláris betegségek okozták. Hazánkban az összes halálozás 52 %-a vezethetı vissza szív és érrendszeri betegségekre. Az évek során ismereteink egyre bıvültek, s szinte ezzel párhuzamosan nıtt az ischaemiás szívbetegek száma. Ennek oka egyrészt a diagnosztika fejlıdése, illetve az egészségügyi szolgálat jobb megszervezése volt. Ugyanakkor a civilizációval járó életmód- és környezetváltozás jelentıs szerepet játszik az ischaemiás szívbetegségek kialakulásában. E felismerés által vált szükségessé, hogy napjainkban a korszerő orvostudomány egyre nagyobb erıfeszítéseket tegyen a megelızésére. Ezt a munkát célzó új, európai irányelvek a EUROPEAN SOCIETY OF CARDIOLOGY, EUROPEAN ATHEROSCLEROSIS SOCIETY és a EUROPEAN SOCIETY OF HYPERTENSION által kerültek kidolgozásra. Ennek a szemléletnek hazánkban is egyre nagyobb a jelentısége a magas morbiditási és mortalitási mutatók miatt. A külföldi tapasztalatok szerint a miokardiális infarktus és a koszorúér betegségek miatti halálozás viszonylag rövid idı alatt jelentısen csökkenthetı. Ezeket a példákat szükséges követni hazánkban is, mivel a szív és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás tekintetében sajnos világviszonylatban is az " élvonalban " vagyunk.

1. A kardiovaszkuláris megbetegedések 1.1. A kardiovaszkuláris megbetegedések rizikófaktorai E betegségcsoport kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorokat két nagy csoportra oszthatjuk: nem korrigálható és korrigálható tényezıkre.

47

Nem korrigálhatók: családi halmozódás, nem, életkor.

Korrigálható tényezık: magas koleszterinterin-szint, hypertonia, dohányzás, diabetes, mozgásszegény életmód és elhízás, alkoholfogyasztás, szociális és pszichológiai faktorok, ösztrogén hatás hiánya.

Magas koleszterin-szint Az egyik legjelentısebb rizikófaktor. A Lipid Research Clinics Program egyértelmően bebizonyította, hogy csökkenése esetén csökken a koszorúsér-betegségek miatti mortalitás.

Hipertónia Bizonyított rizikófaktor jellege van a kardiovaszkuláris megbetegedések szempontjából. A hypertonia megfelelı kezelése esetén csökkenteni lehet mind a kardiovaszkuláris események számát, mind az ehhez kapcsolódó mortalitást.

Dohányzás A dohányosokon nagyobb valószínőséggel fejlıdik ki ischaemiás szívbetegség, mint a nem dohányzókon. Abbahagyása után jelentısen csökken a rizikó.

Diabetes mellitus Mindkét típusú diabetes rizikót jelent a szív- és érrendszeri megbetegedések szempontjából, sıt az IGT (csökkent glükóz tolerancia) is. Megerısíti rizikófaktor jellegét, hogy ma már kardio-diabéteszrıl beszélünk, mely egyértelmően jelzi a kardiovaszkuláris szövıdmények kialakulásának lehetıségét. „A diabetes a legjelentısebb kardiovaszkuláris kockázati tényezı” hangzott el az Amerikai Szívgyógyászati Társaságtól 1999-ben (SomogyiSimon, 2002).

Mozgásszegény életmód és elhízás Az elhízás önmagában is rizikófaktornak tekinthetı, de kedvezıtlenül hat más rizikófaktorokra is. A rendszeres fizikai aktivitás hiánya is jelentıs rizikófaktor, alkalmazása esetén viszont megelızheti a túlsúly kialakulását, elısegítheti a testsúly csökkenését.

48

Alkohol „Kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben méreg” szokták mondani. Hasonló összefüggés van az alkoholfogyasztás és az ischaemiás szívbetegségek kialakulása között is: kis mennyiség jó hatással van rá, nagyobb mennyiség viszont rizikófaktornak tekinthetı.

Szociális és pszichológiai faktorok A fejlett államokban kimutatták, hogy az alacsony gazdasági és szociális helyzető rétegekben magasabb a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás, mint a magasabb rétegekben. Az „A” személyiségtípusú egyéneknél nagyobb e betegségcsoport kialakulásának valószínősége.

Ösztrogén hatás hiánya Nıknél ritkább az említett betegségcsoport kialakulása egészen a menopauzáig, hiszen addig a fennálló hormonális hatások védelmet nyújtanak, menopausa után ez a viszonylagos védettség megszőnik. Megfelelı ösztrogén kezelés hatására ez a rizikó is csökkenthetı.

1.2. A prevenció jelentısége Sokak számára ismert tény, hogy az ischemiás szívbetegség (ISZB) morbiditás és mortalitás jelentıs csökkenése csak a prevenciótól várható. Minden kialakult koszorúér szőkület, szívizom infarktus tulajdonképpen a prevenció kudarca. Az utóbbi évtizedekben végzett vizsgálatok egyértelmően bebizonyították, hogy a rizikófaktorok megléte növeli, eliminálása pedig csökkenti az ISZB morbiditást és mortalitást, s ezzel szélesre nyitották a kardiovaszkuláris megelızés lehetıségeit. Az ISZB megelızését célzó új, európai irányelvek kerültek kidolgozásra, melyet már a bevezetıben említettem, s amelyek az egyéni rizikó megállapítását ajánlják a Framingham Study alapján készített rizikótáblázat szerint. Így lehetıség nyílik annak megállapítására, hogy mekkora a valószínősége annak, hogy az adott egyéneknél 10 éven belül ISZB-s esemény lép fel. Ezek az új irányelvek, ajánlások lökést adtak az ISZB prevenciójának.

A WHO szerint e betegségcsoport átfogó megelızése háromféle stratégiát jelent: Populációs stratégia Életmódbeli és környezeti tényezık, szociális és gazdasági meghatározók ellen küzd ez a stratégia, amikor is az egész közösség a megelızés tárgya. Jó példa erre Észak-Karélia,

49

ahol 1972-ben magas volt a kardiovaszkuláris mortalitás és az állam segítségével próbáltak változtatni az emberek életmódján, amihez felhasználták segítségül a rádiót, a televíziót, az egyházat stb. Összességében ez egy jól mőködı program volt és sikerült csökkenteni a mortalitást.

Magas rizikó stratégia E stratégia alkalmazásakor elıször is ki kell szőrni a veszélyeztetetteket, és csak utána lehet befolyásolni a rizikófaktoraikat.

Másodlagos megelızési stratégia E stratégián belül klinikailag kimutatott ischaemiás szívbetegeken próbálják megelızni a betegség progresszióját. Magyarországon az elkeserítı mortalitási eredmények miatt egyre inkább szükségessé válik mind a primer, mind a secunder prevenció, melyek által esetleg csökkenteni lehetne a kardiovaszkuláris mortalitást.

1.3. A felvilágosítás, az oktatás szerepe a prevencióban A prevenció jelentıségén belül általam említett stratégiák egyike sem képzelhetı el megfelelı felvilágosítás, oktatás nélkül. Hogyan is tudnánk meggyızni az embereket az életmódjuk, életvitelük, felfogásuk megváltoztatásáról, sok esetben pénztárcájukat „gyakran nyitogató” döntéseik meghozataláról anélkül, hogy a kardiovaszkuláris betegségek lényegét, rizikófaktoraikat, illetve az azok befolyásolásakor elért jótékony hatásokat ismertetnénk velük. Tehát ezáltal tudnánk rádöbbenteni ıket arra, hogy kezükben az életük.

2. Következtetések, jövıre való utalások Véleményem szerint a legeredményesebb megoldás a primer prevenció, melynek jelentıségét több nemzetközi vizsgálat is alátámasztotta. Már gyermekkorban el kell kezdeni az egészséges életmódra nevelést, s a betegségelkerülés és a betegség elleni küzdelem helyett az egészséges életmódra, az egészség edzésére, fejlesztésére kell helyezni a hangsúlyt.

50

Szemléletváltásra van szükség, mely által elérhetı lenne a „pozitív" egészség, ami többet jelent, mint a betegség hiánya. Ez azonban társadalmi mérető változtatásokat igényel, melyek a következık: - Az emberek meggyızése az egészséges életmód, s az egészség megırzésének fontosságáról. - Az emberek tájékoztatása azon jelekrıl, tünetekrıl, melyekkel orvoshoz kell fordulniuk. - Az egészséges táplálkozás biztosítása a közétkeztetésben.

Emellett szükség van a szőrıvizsgálatok rendszeressé, mindenkire kiterjedıvé tételére, s a kiszőrt egyének - a jelenleginél magasabb szintő - gondozására, melynek segítségével a veszélyeztetett egyének rizikófaktorainak eliminálásával csökkenthetı az ISZB kialakulásának a valószínősége. Úgy gondolom, hogy ebbıl az alapellátáson belül mőködı családorvosi rendszernek kell nagyobb mértékben kivenni a részét, mivel ezen a szinten valósul meg az elsıdleges, személyes és folyamatos ellátás. Az elsıdleges megelızés mellett nem elhanyagolható a secunder prevenció jelentısége sem, melyet szintén sok nemzetközi vizsgálat eredménye támaszt alá. A legfontosabbnak viszont azt tartom, hogy a fentiek eredményeként az emberek szükségét érezzék annak, hogy mindig tegyenek valamit az egészségükért, legyen az védı, támogató vagy éppen visszaszerzı magatartás.

IRODALOM Antalóczy Z. (1983): Kardiológia. Medicina, Budapest. Antalóczy Z, Magyar É. (1988): Az ischaemiás szívbetegség funkcionális patológiája. Medicina Kiadó, Budapest. Czeizel E, Pados Gy, Rakányi Z. (1993): A fıvárosi koleszterin-szőrés céljai és eredményei. Népegészségügy 74: 105-112. Katona A, Deli L, Hutter K. (1995): Az acut myocardialis infarctus alakulása osztályunkon az utóbbi évtizedekben. Orvosi Hetilap 136: 1319-1322. MAAS Investigators (1994): Effect of simvastatin on coronary atheroma: a multicentre antiatheroma study. Lancet 344: 633-638. Németh Zs. (2005): Diabetológiai gondozás fontossága kardiovaszkuláris betegségben szenvedık körében – szakdolgozói szemmel. Nıvér 18/3: 13-15.

51

Petrányi Gy. (1995): Belgyógyászat: Tömör összefoglalás. Medicina Kiadó, Budapest. Préda I. (1996): Szívizom infarctust elszenvedett betegek gyógyszeres és nem-gyógyszeres kezelése (Az infarctus másodlagos megelızése). Orvosképzés 1: 3-10. Préda I. (1994): Az atherosclerosis kialakulása és a veszélyeztetı tényezık szerepe. Orvosképzés 69: 3-16. Scandinavian Simvastatin Survival Study Group: Randomized trial of cholesterol lowering in 4444 patients with coronary heart disease: the Scandinavian Simvastatin Survival Study. Lancet 344: 1383-1389. Váradi A. (1995): A szív sokat ér. SubRosa Kiadó, Budapest.

Csernáthné Kárándi Erzsébet Fazekas Gábor Idısek Otthona 4220 Hajdúböszörmény, Dorogi u. 91. E-mail: [email protected]

52

BEMUTATKOZIK A HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM ÁLLAMI EGÉSZSÉGÜGYI KÖZPONT VERİCEI BETEGOTTHONA Dr. Németh Károly

Budapesttıl 50 kilométerre a Dunakanyar bejáratánál fekszik Verıce (leánykori nevén Nógrádverıce majd Verıcemaros) aminek van egy festıi fekvéső üdülıövezete, Magyarkút. A közelében elnyúló Borbély-hegyen pedig volt a Magyar Néphadseregnek egy szigorúan titkos rakéta ütege, ami Budapestet hivatott védeni SS-5-ös föld-levegı rakétáival. Ezt a rakéta üteget 1980-ban diszlokálták Etyekre. Az itt felszabaduló 25 hektáros területbıl a Honvédség 17 hektárt megtartott magának. 1982-ben a Honvédelmi Bizottság meghozta a Varsói-szerzıdés egyik legsikeresebb döntését: alakítsanak ki a laktanyai rendszerő épületekbıl egy – a Központi Honvédkórházhoz tartozó krónikus és rehabilitációs intézményt. Így is történt. 1984. augusztus 1-ei hatállyal kineveztek az épülı objektum parancsnokává. Szerencsére elöljáróim hagytak dolgozni, s abban az idıben még pénz is akadt az építkezésre. 1986. november 10-én 72 ággyal és ünnepélyes megnyitó nélkül megnyílt az ápolásra szorulók elıtt a Betegotthon.

A Verıcei Betegotthon egyik kórházépülete

Egy év elteltével már 100 ággyal rendelkeztünk.

53

A mőködési rendünk alapján kezdetben kifejezetten csak a Magyar Néphadsereg igényjogosult állománya kerülhetett felvételre. Az OEP finanszírozás beléptével a rehabilitációs tevékenységünket fel kellett számolni, mert a Központi Honvédkórház bölcs vezetése elfelejtette a Betegotthont bejelenteni rehabilitációs tevékenységre is… Így váltunk tisztán krónikus intézménnyé. Természetesen bennünket sem került el a rendszerváltás óta ránk zúduló jobbnál jobb egészségügyi reform. 1997-ben elvették 36 ágyunkat, természetesen minden magyarázat nélkül! Ezt a traumát sikerült sok verejték árán túlélni: 2002-re ismét 100 ágyunk mőködött. Idıközben feltőnt egy újabb veszély „Verıce ráfizetéses, be kell zárni” jelszóval. Igazi bozótharc alakult ki, szerencsére gyıztesen kerültünk ki az ütközetekbıl.

Idısek pihenıje

Tudják mi a legviccesebb az egészben? Az, hogy a rengeteg „hiperokos”, akik ezt kitaláltak, gründolták; már sehol nincsenek! 2003 áprilisától beköszöntött a Betegotthon életében a régóta áhított pillanat. Elszakadtunk a Központi Honvédkórháztól! Önálló hadrendi elemként folytathattuk munkánkat. 2004-tıl bekapcsolódtunk a DOTE Preventív Geriátriai Társaság munkájába. Megszerveztük a már említett Mályi Gerontológiai Napokat, majd 2005-ben ezt folytattuk, de már Budapesten. Dr. Semsei tanár úr 1 évre vendégtanári meghívásnak tett eleget az Egyesült Államokban, és ez alatt az idı alatt sajnos az együttmőködésünk valami oknál fogva kihőlt.

54

A változások azonban nem kerültek nyugvópontra. 2007 áprilisától 20 ággyal gyarapodtunk, ám július 1-tıl megalakult a Honvédelmi Minisztérium Állami Egészségügyi Központ, s ezzel vége lett önállóságunknak is… Ettıl fogva a HM ÁEK IV. számú „telephelyeként” funkcionálunk. Mivel az élet nem áll meg, - de mint tudjuk, nem is habos torta - ezért keményen dolgoztunk tovább, s harcoltunk azért, hogy az elismertségünk ne szenvedjen csorbát. 2008 novemberében felújítottuk kapcsolatunkat a DOTE Orvos – és Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Karával. Jelen voltunk a sikeres „Gerontológiai Tudományos Napokon”, s megpróbáljuk szerény lehetıségeinkkel támogatni Semsei tanár úr munkáját. A Honvédelmi Minisztérium Idısügyi Tanácsának munkáját egészségügyi szakértıként segítem. Engedjék meg, hogy néhány sorban megismertessem a Tisztelt Olvasókat a Verıcei Betegotthon szakmai tevékenységével.

98 96 2005; 2006; 2004; 96,3 95,5 95,2

94 2002; 2003; 93,9 93,6

92 90 88 86

2001; 91,6

2007; 89,95

2000; 87,92

2008; 91,3

84 82 Ágykihasználtsági mutató %-ban

1. ábra. Ágykihasználtsági mutató.

A HM ÁEK Verıcei Betegotthona 120 ágyon látja el a HM, IRM, MÁV igényjogosult betegeit, hosszú ápolású – 90-180 nap – idıtartammal. Az 96 fıs dolgozói létszám – ebbıl 5 orvos, 38 OKJ-s ápoló, 6 eü. kisegítı, 5 betegszállító, 1 dietetikus, 1 laborasszisztens – komoly

szakmai

hozzáértéssel,

empátiával

ápolja

betegeinket.

Fluktuáció

nincs,

nıvérhiányunk sincs, sıt nıvér felvételi elıjegyzéseink vannak! 1986. november 10-tıl 2008. december 31-ig 6605 beteget ápoltunk. Ebbıl 1394 betegünket vesztettük el. Felvett betegeink közül a legfiatalabb 16, a legidısebb 101 éves volt. Ápoltjaink átlagéletkora 80 év. Egy betegre számított átlagos ápolási nap 99,1%, az

55

ágykihasználtság 88,8 % volt. Az igényjogosult betegeink százalékos aránya 87,8 %, és ha ágykihasználtságunk lehetıvé teszi, akkor a régiónkból is veszünk fel beteget (12,2 %). Néhány Statisztikai mutató I. Táblázat. Az intézmény mőködésének néhány mutatója különbözı idıszakokban.

Felvett betegek száma Exit Összes ápolási nap: Egy betegre számított átl. Áp. Nap. Ágykihanszáltság % Átlagéletkora Távozott beteg *HM Állami Egészségügyi központba való beépülés általi statisztika

1986 nov.01.- 2007.01.01.2006.12.31. 2007.12.31. 5776 481 1210 97 451642 37207 97,5 86% 79 4447 1986.11.01.2007.06.30.

81 89,95 80 372

2008.01.012008.09.30. 253 64 29740

összesen: 6510 1371 518589

119 90,45 84 249

99,16667 88.8% 81 5068

*2007.07.01.- 2008.01.012007.12.31. 2008.09.30.

összesen

Felvett betegek száma

5962

295

253

6510

Exit

1258

49

64

1371

Összes ápolási nap: Egy betegre számított átl. Áp. Nap.

469738

19111

29740

518589

84,5

99,5

119

101

Ágykihanszáltság %

84,70%

90%

90,45%

88,37%

Átlagéletkora

80

80

84

88.8%

Távozott beteg

4676

143

249

5068

Összes ápolási nap: Egy betegre számított átl. Áp. Nap. Ágykihanszáltság % Átlagéletkora Összes Távozott beteg:

2000 01.01.2008.12.31. 291200 93,4 90,2%* 79-84 2944

56

II. Táblázat. A felvett és a távozott betegek megoszlása BNO kódcsoportok szerint.

BNO Kódcsoportok Rosszindulatú daganatok /C/ Bizonytalan eredető daganat /D/ Anyagcsere betegségek – DM /E/ Mentális és Viselkedészavarok /F/ 1

Felvett betegek megoszlása

Távozott betegek megoszlása

2000 01.01.2008.12.31. 248 23 162

2000 01.01.2008.12.31. 245 23 160

Idegrendszer betegségei /G/ 2 Keringési rendszer betegségei /I/ 3 Emésztırendszer betegségei /K/ Csont-Izomrendszer betegségei /M/ Urogenitalis rendszer betegségei /N/ Légzırendszer betegségei /J/ Más betegségcsoportok:(A; H; L; O-T) Összesen

551

539

536

517

1267 55 56 22 36 118 3074

1169 54 57 21 38 121 2944

14 12 10 8 6 4 2 0

2000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

június

5

3

9

8

5

7

8

9

3

július

2

7

11

6

8

5

6

13

2

augus ztus

4

9

12

4

6

5

6

9

3

2. ábra. Exitek aránya a nyári hónapokban

57

összesen

2008; 8

2000; 11

2001; 19

2007; 31

2002; 32

2006; 20 2005; 17

2003; 18

2004; 19

3. ábra. Exitek aránya összeadva (3 nyári hónap)

2000 01.01.- 2008.12.31. Távozott betegek diagnózis szerinti megoszlása 1190 1120 1050 980 910 840 770 700 630 560 490 420 350 280 210 140 70 0

1169

539

517

245 160 54

23

57

121 21

38

/ / ) / 3 /1 K/ /2 i /J ; O- T /I/ i /M ei /N i/ /F /G i e e e k i ;L ge ég ég ég ég ro ge – ga na ;H sé gs gs gs gs va k sé A g e e da e ga e a ( t t e t t g : e a ő k d sz te et be be ég be be et to ú dé be gs rb er er er er or ed e r z e e z lat z r z p t k e s s z s u l s e d be sz n ds se n d g c so nd rend rend in la re Vi re nd re en é a sz r ı e t e ı s s m s t i r i z y l é o gs z cs és eg ég R o izon te i ta -I z és li s g d ag L e n t I á n y b t B ri Em son roge An en ás Ke C M U M k to

/ /C

t na

/ /D

DM

/E

/

4 ábra. A távozott betegek diagnózis szerinti megoszlása.

Hangsúlyoznom kell, hozzánk igen súlyos, hosszú ápolást igénylı betegek jönnek, gyakran vég elıtti állapotban. Nekünk elsıdleges kötelességünk és feladatunk a betegek gondos ápolása, egészen az elmúlásig. És ezt úgy kell végeznünk, hogy a beteg méltósággal hallhasson meg! Eddig ezt úgy gondolom, hogy sikerült megvalósítanunk, mivel a

58

Betegotthon széleskörő hírnévre tett szert. Természetesen ehhez összetartó, becsületes kollektívára van szükség! Ezt családi-farsangi bállal, „honvédnapi” piknikkel Törökmezın, évadzáró „bulival” erısítjük. Az a tény, hogy immár 25 éve lehetek a Verıcei Betegotthon parancsnoka, azt is csakis Munkatársaim odaadó munkájának köszönhetem! A jövı legfontosabb feladatának tekintem a Betegotthon fennmaradását, a szakmai munka és az ellátás színvonalának megırzését, a tudományos kapcsolatok bıvítését és erısítését, s nem utolsó sorban egy honvédségi szociális centrum létrehozását a Betegotthon területén.

Dr. Németh Károly orvos ezredes HM ÁEK VBO Intézetvezetı Verıce, Aranyoskút

59

A TÁRDISZCIPLÍNÁK EREDMÉNYEIBİL MAGNETOTERÁPIA A GERONTOLÓGIÁBAN Dr. Németh Károly „Az életben bekövetkezik az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy egy halálos betegséggel születtél, és ez az élet” (Jean Moreau) A lakosság elöregedése az egész földgolyó problémája. A várható élettartam fokozatos kitolódásával az egészségügy egyik legnagyobb kihívását jelenti az idıskorú emberek betegségeinek ellátása. Megváltozik például az erek és a szív rugalmassága, terhelhetısége. Sajnos hazánkat is érinti. Az idıs emberek ellátása orvosi, szociális és társadalmi kérdéseket és problémákat is felvet. Az idıs betegek a gerontológiai, neurológia és pszichiátriai osztályok forgalmának nagy részét adják, valamint az érrendszeri (vascularis) kórképek és ennek következtében kialakult betegségek miatt egyre gyakrabban szorulnak kezelésre. Idıs betegeknél gyakran fennálló sokféle betegség és a lelassult folyamatok idıigényessé és fáradságossá tehetik az idısebb betegek gondozását. Az öregedési anyagcsere következményei az izomtömeg veszteség, a gyakran fellépı leromlott tápláltsági állapot problémássá és eredménytelenné teszi a hatékony kezeléseket. A mai civilizált világ drasztikusan eltér attól a táplálkozási rendtıl, amelyre evolúciósan adaptálódott. Ezeknek a betegeknek a rehabilitációs képességeit, valamint funkcionális képességeit akarjuk javítani. Jóllehet az idısebb betegek funkcionális állapota rosszabb, terhelhetıségük kisebb mértékben javítható, teljes funkcionális pontértékük és életminıségük a testedzés hatására nagyobb mértékben javul, mint a fiatalabb betegeké. Ha idıskorunkig meg akarjuk ırizni a mozgás képességét, törıdnünk kell ízületeink egészségével és védelmével, és arra is fokozottabb figyelmet kell fordítanunk, hogy megfelelı mennyiségben jussanak be a szervezetünkbe azon anyagok, amelyekre a porcok újjáépítéséhez szükség van. Idıskorban különösen gyakori a mozgásszegény életmód, de ennek csak az egyik oka a rossz szemlélet. A rendszeres testmozgásnak sokszor határt szabnak az idıskori mozgásszervi betegségek. A gerontológus többnyire rendszeresen

60

találkozik az idısebb korosztállyal, hiszen idıskorban a populáció nagyobb része krónikus betegség miatt rendszeres gondozásra és kezelésre szorul. Amennyiben a beteg mozgásképtelen, a cél az, hogy az állapota oly mértékben javuljon, hogy önellátásra képes legyen, és lehetıleg ne szoruljon sem kórházi, sem a családtagok folyamatos gondozására. A fájdalom krónikussá válásának testi, lelki és szociális vetülete jelentıs, s a mindennapi tevékenység beszőkülésével, a terhelhetıség csökkenésével jár. Krónikus fájdalomban szenvedı beteggel majdnem minden szakterületen találkozatunk és a probléma megoldása igazi kihívás elé állítja a kezelıorvost. Emellett a társadalomra is igen nagy terhet ró, hiszen a kezelés költségein túl a táppénzzel, rokkantsági ellátással, a termelésbıl kiesett munkaidı okozta veszteséggel is számolni kell. Az öregedés genetikailag meghatározott változások folyamata, a természetes öregedés változásaiból adódó sérülékenység hozza magával az öregedéssel gyakoribbá váló betegséget. A fiziológiás tartalék csökkenése az idıs embert sokkal sérülékenyebbé teszi a környezeti, patológiás vagy farmakológiai behatásokkal szemben. Idıskorban csökken a glomeruláris filtráció, a hepatikus clearance, a vízoldékony szerek koncentrációja, valamint a zsíroldékony gyógyszerek felszívódása. A kor elırehaladtával a szervezet anyagcseréje lassul, csökken az alapanyagcsere (a szervezet mőködéséhez szükséges minimális energiamennyiség, ezáltal a szervezet kevesebb táplálékot, illetve ebbıl nyert energiát igényel a mindennapi életfunkciók fenntartásához. Az energiaszükséglet csökkenésében az alacsonyabb alapanyagcserén kívül a fizikai aktivitás csökkenése is közrejátszik. Romlik a tápanyagok hasznosulása (emésztınedvgyomorsav-elválasztás csökken, stb.), rosszabb lesz az emésztés (pl. májenzimek mőködése lassul) és a felszívódás hatásfoka. A megfelelı mennyiségő folyadékfogyasztásnak ebben az életkorban különösen nagy a jelentısége, ugyanis az idısek szervezete sokkal érzékenyebb a kiszáradásra, mint a fiatalabbaké. Az idısebb népesség arányának növekedése, az új csúcstechnológiájú gyógymódok elterjedése, és a növekvı igények következtében az egészségügyre fordított kiadások folyamatosan emelkednek. Ezek a többletköltségek további, kiegészítı forrásokat igényelnek. Idısebb betegeknél gyógyszer-metabolizmus miatt az óvatosabb gyógyszertitrálásra, a mellékhatások fokozott követésére is figyelemmel kell lenni, mivel ezek is változhatnak a magnetoterápia hatására. A kínai császárok és Kleopátra csodagyógymódjáról, a mágneses terápiáról már számos tanulmányban leírták, hogy jól használható az érbetegségek gyógyításában. Azonban az orvoslás más területein is eredményesen lehet alkalmazni, például 61

a neurológiai és ízületi betegségek kezelésében. Az egyik görög egyetem kutatója, Sandyk professzor már 1993-94-ben több tanulmányban beszámolt arról, hogy a váltakozó mágneses mezık eredményesen használhatók a Parkinson- kóros és a sclerosis multiplexben szenvedı betegek gyógyításában, a tobozmirigyre hat, így gátolják a melatonin kiválasztást és csökkentik a vércukorszintet. Ha feltételezzük, hogy az említett betegségek valamilyen módon az idegsejtek ingerület-átvitelének megváltozásával függenek össze, akkor a mágneses mezık hatása érthetıbbé válik. McLaughlan, az Oxfordi Egyetem tanára ugyanis kimutatta, hogy már az egészen gyenge mágneses mezık is befolyásolják a kémiai reakciókat, mert lelassítják az elektronok keringését. A mágneses mezı hatására csökken az idegsejtek ingerelhetısége, vagyis a fájdalom érzékelése és a fájdalom impulzusának agyba történı továbbítása. A váltakozó elektromos mezı stimuláló, míg a statikus mágneses mezık nyugtató hatást fejtenek ki az emberi szervezetre. A mágneses tér fájdalomcsillapító hatását évszázadok óta ismeri a gyógyítás: a mágnes valószínőleg blokkolja az érzékelı neuronokat. Ezt laboratóriumi eredmények is alátámasztják, fıként a bokát és a csuklót érintı sportsérülések esetén gyorsan lehet a fájdalmat csillapítani a mágneses mezıt indukáló készülékekkel, és azt is kimutatták, hogy a gradiens hatások eredményesebbek a kezelésben, mint a mágneses mezık fokozott intenzitása, tehát nem a mágneses hatás erıssége a fı szempont. A mai rohanó világban egyre több energiára van szükségünk! A csökkenı energiaszint nemkívánatos egészségügyi problémákat okozhat. Az élethez szükség van mágnesességre. Sejtjeink egyik energia felvevı módja a föld jótékony elektromágneses hatásán alapszik. A pulzáló elektromágneses terápiával az egészséges élet fenntartásához szükséges mágneses teret biztosíthatjuk mindennapjainkban. A terápia a szervezet számára olyan optimális környezetet teremt, amelyben beindulhatnak az öngyógyító folyamatok. A mágnesesség teljesen természetes hatás. Nem csoda és nem orvosság. A pulzáló mágnesterápia hatása gyengéd és mellékhatásoktól mentes. Energetizáló hatást fejt ki sejtszinten és felgyorsítja a salakanyagok kiürülését. Az emberi szervezetre holisztikusan hat, úgy, hogy segít feloldani a blokkokat, energetizál és aktiválja az öngyógyító erıket. A pulzáló elektromágneses terápiát kúraszerően, vagy rendszeresen is használhatjuk. A mágneses mezı segíti a szervezetet egyensúlyban tartani. Sokunkban ez az egyensúly egyfajta jó érzést eredményez, amit úgy hívunk: egészség.

62

A sejtek mőködése bonyolult biokémiai és biofizikai folyamatok által vezérelt. A sejtek egymással biofotonok segítségével is kommunikálnak. A sejtnek energiára van szüksége, hogy a feladatait elláthassa, melyet az anyagcserén keresztül önmaga állít elı. Ehhez viszont tápanyag és oxigén kell. A sejt anyagcseréje optimálisan –70mV – 90mV membránpotenciál mellett zajlik. Ha a membránpotenciál csökken, a sejt mőködésben zavar keletkezik. Ez a zavar befolyásolja a szövet, továbbá a szerv mőködését. Egy megfelelıen adagolt pulzáló elektromágneses térrel a sejt membránpotenciálja a normális szintre emelhetı, ezáltal normalizálódik a sejt mőködése (aktív iontranszport, pl.: Na-K ioncsere), ami befolyásolja a károsodott szöveti, szervi mőködést. A sejt membránpotenciálja normális értéken marad, ha megfelelı a sejt oxigén ellátottsága. Megfigyelték, hogy az életkor elırehaladtával az oxigén parciális nyomása csökken. Krónikus betegségek pedig akkor lépnek fel, ha az oxigén parciális nyomása 80 Hgmm alá csökken. Sajnos, ez egyre fiatalabb életkorban következik be. Az a szerv betegszik meg, amelyik genetikusan determinált. Az oxigén parciális nyomása az optimális: 96 Hgmm-s szint. A beteg állapota akkor kezd javulni, amikor az oxigén parciális nyomása meghaladja a 80 Hgmm-t. A mágnes készülék elektromágneses jelei javítják a vérkeringést. A gyulladási gócban kialakult pangás megszőnhet és a kollaterális ödémák eltőnnek. A sejtek oxigén és tápanyagellátása ismét megfelelı lesz, az anyagcsere megélénkül, a sejtregeneráció aktivizálódhat. A pulzáló mágnesterápia alkalmazása A testkezelés javasolt idıtartama kb. 30 perc egy alkalommal (ne lépje túl naponta a 2szeri használatot vagy az 1 óra összes kezelési idıt). Elsı alkalommal ajánlott 5 perces rövid kezeléssel kezdeni a pulzáló mágnesterápiát. Minden ember másképpen reagál a mágneses térre, ezért mindenkinek ajánlott önmagának kiválasztani a számára legkedvezıbb kezelési idıtartamot és paramétereket. A matracon fekve az egész testre ható, míg a párna vagy tekercs applikátor használatával helyi kezelést végezhetünk. A terápia jótékony hatása néhány hetes rendszeres használat után jelentkezik, de van olyan eset amikor azonnal érezni a pozitív változásokat. A mágnesterápia betegségek megelızésre is kiválóan alkalmas. Egyre szélesebb körben használják a mágnesterápia adta lehetıséget: 63

¤ bırgyógyászatban, illetve a kozmetika területén sejtregeneráló hatás. ¤ emésztési folyamatok kedvezı befolyásolása. ¤ nıgyógyászati problémák hatékony kezelése. ¤ gyulladásos folyamatok, faggyúmirigy-mőködés szabályozása. ¤ psoriasis (pikkelysömör), ekcéma, vitiligo, idıskori májfolt ¤ dermabráziós kezelés után a bır intenzív regenerációja. ¤ kozmetikai tetoválás után a regeneráció látványos felgyorsítása. ¤ zsíranyagcsere kedvezı befolyásolása - látványosabb testfogyasztás ¤ stresszoldás, relaxációs állapot elısegítése ¤ krónikus fáradtság ellen, energia feltöltésre Megállapíthatjuk, hogy a mágneses erıtér életünk minden pillanatában jelen van. Nem zárhatjuk ki, nem kapcsolhatjuk le. Hatással van ránk. Használjuk ki azt, hogy ennek a térnek a változása jótékonyan befolyásolja szervezetünket! Dr. Németh Károly nyá. orvos ezredes, intézetvezetı HM ÁEK Verıcei Betegotthon

64

KÖZÉRDEKŐ KÖZLEMÉNYEK Kedves Kollégák!

Amint azt már elızı konferenciánkon (Nyíregyházi Gerontológiai Napok II) is jeleztük, szeretnénk összehívni egy megbeszélést az érintett felek részvételével a gerontológia oktatásának tárgykörében. A Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központunk egyik feladatköre épp a gerontológia oktatásának segítése, s mivel ez – hogy finoman fogalmazzunk – meglehetısen rendezetlen (amint egyik szakdolgozat írónk munkájából is kiderült, aki a „Gerontológia oktatása Magyarországon” címmel írta meg kiváló munkáját) szeretnénk valamelyest segíteni a továbblépésben. A konferenciát május közepe tájára tervezzük, s arra kérnék mindenkit, hogy jelezze, mely idıpont lenne a megfelelı. Továbbá szeretném még, hogy jelezzétek azokat a kollégákat is, akiket véleményetek szerint meg kellene hívni erre a konferenciára (mellékeltem a már felmerültek nevét). A konferencia kerekasztal jellegő lesz, azaz néhány bevezetı, ismertetı, tényfeltáró és vitaindító (rövid) elıadás után megpróbálnánk megoldásokat keresni a gerontológia oktatásának

kapcsán

felmerült

kérdésekre

kerekasztalok

keretében.

Az

esetleges

konszenzusos eredményeket a Magyar Gerontológia folyóiratban tennénk közzé, illetve megkapná minden illetékes, akinek feladatköre (akár érintılegesen is) ezzel a témával kapcsolatos. Válaszotokat várva, köszönettel és üdvözlettel:

Dr. Semsei Imre GTKK igazgatója Magyar Gerontológia fıszerkesztıje Levelezési cím: Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. Email: [email protected] Web: http://gtkk.de-efk.hu 65

66

TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTİ ARCKÉPCSARNOK Dr. Rózsay József életmőve Az elsı magyar gerontológus 195 éve született, 125 éve halt meg

„Rendre fölnövünk – és eladósodunk. Törleszteni kell mindazt, amit másoktól, felnevelı szüleinktıl, testvéreinktıl, embertársainktól szívjóságban, lélekmelegítıként kaptunk – a hosszú vándorútra.” Sütı András Életrajzi adatok

Rózsay (1948-ig Rosenfeld) József 1815. március 15.-én a Sopron megyei Lakompak községben született (Lakompak jelenleg Lackenbach, Ausztria). Édesapja orvos volt. A család nemsokára Csáktornyára (jelenleg Cakovec) költözött át, ahol az édesapa Festetich László uradalmi orvosa lett. Rózsay József gondos nevelésben részesült. Elıbb Nagykanizsán tanult, majd Szombathelyen elvégezte a gimnáziumot. Édesapja példájára orvos akart lenni, egyetemi tanulmányait három éven át Pesten, majd két éven át Bécsben folytatta, ott is avatták orvossá 1840. június 6.-án. Doktori értekezésének címe: Dissertatio inauguralis medicopractica de morbo Brighti Windobonae. Ezután külföldi tanulmányútra indult, Németország több egyetemét, híres kórodáit látogatta meg. 1 év múlva tért vissza, a bécsi közkórház segédorvosa lett, másod orvosi minıségben három és fél évet töltött ott. 1843-ban jött haza Magyarországra. Az évben a Budapesti Orvosegyesület tagja lett. Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején Kossuth Lajos mellé állt, a dicsı korszak sok orvosához hasonlóan az elsık között jelentkezett szolgálatra. Ekkor változtatta meg vezetéknevét Rózsay-ra. Az elsı magyar felelıs minisztérium tábori kórházi fıorvosnak nevezték ki és e hivatalát a szabadságharc keserő végéig töltötte be. Hadi érdemrenddel is kitüntették. A megrendítı bukás után császári-királyi katonai kórházakban kellett szolgálatot teljesítenie. 1850 januárjától Pest városa a dolog- és szegényházban, mint fıorvost alkalmazta, ezen állását élete végéig megtartotta. 1854-ben sikerült alapítania az Elisabethinacumot, az agg-

67

gyámoldát, amely 1856-tól mőködött. 1860-ban a Rókus Kórház újonnan szervezett negyedik belgyógyászati osztályának élére nevezték ki. 1861-ben a pesti izr. Kórház igazgatójává választották. 1863-tól közremőködött a Dr. Bene Ferencz belgyógyász tanár által 1841-ben kezdeményezett magyar orvosok és természetvizsgálók vándorgyőlései szervezésében. 1864. január 20.-án a Magyar Tudományos Akadémia levelezı tagjává választották. Arányi Lajos 1864-ben megjelent „A kórboncztan elemei” címő könyvet Rózsay Józsefnek „bizodalmas és barátságos indulattal ajánlotta”, mint ifjúkori barátjának. (Az 1840-es évek elején együtt hallgatták a kórbonctan legjelesebb egyéniségét, Karl Rokitanskyt.) Arányi Lajos írta: „… Buzgó és tapintatos iparodnak sikerült gyógyító orvos kép az agg-gyámoldában, meg a dolgozó házban fıorvosi állomást alapíttatni, … mint tudós tizennyolcz ízben adtál eledelt a sajtónak mind gyógy-gyakorlati, mind meg természettudományi tanulságos irataiddal.” 1867ben Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye tiszteletbeli fıorvosa lett. 1868-ban az un. Terézvárosi osztály elnöke; 1873-ban, a fıváros egyesítése alkalmából a VI. kerületben bizottsági tagnak választották. 1880-ban, orvosi mőködése 40. és fıorvosi állása betöltésének 30. évfordulója alkalmából ünnepelték, kitüntették, díszalbumokat adtak ki tiszteletére. Hazai és külföldi elismeréseket sem nélkülözött, a természettudományi társulat, a földtani társulat, az erfurti akadémia, az erlangeni természettani társaság és több más társaság tiszteletbeli, alapító, választmányi, illetve rendes tagja lett. Családi körülményeirıl: elsı házasságából gyermek nem származott. Mostoha leányát nagyon szerette, tragikusan érintette annak korai halála. Második házasságából sem származott gyermeke. 1881. július 26.-án 7 órakor az általa alapított intézmény elıtt az egyik lekötelezettje merényletet követett el ellene: pisztollyal rálıtt. Néhány hét múlva épült fel. Érdemes megemlíteni, hogy ösztöndíjat alapított orvostanhallgatóknak; a magyar nyelv érdekében egyletet hozott létre. 1885. május 20.-án életének 70. évében halt meg, Balatonfüreden, ahol megrendült egészsége miatt tartózkodott. Végrendeletében összesen 28000

forintot

hagyományozott

különbözı

intézményekre,

egyletekre.

A Magyar

Tudományos Akadémiának 5000 forintot hagyott, hogy annak kamataiból 2 évente orvosi vagy természettudományi munkát jutalmazzanak. A budapesti egyetem orvosi karára hagyományozott 5000 forintot illetıen rendelkezett, hogy olyan végzett orvost segélyezzenek a kamatokból, aki szakmai specializációja érdekében külföldi tanulmányutat tesz. Különbözı szeretetházakna, a hajléktalanok menhelyének, a nıegyletnek, a kézmővészeti egyletnek, a zenekedvelık egyletének kisebb-nagyobb összegeket hagyott, valamint „A Budapest fıvárosi Erzsébet szegényháznak, melynek ez idı szerint 36 éven át vagyok orvosa s melynek 68

fejlesztése és javítása egész életemnek egyik kedves eszméjét képezi, „lábadozók alapja” czimen, tehát reconvalencensek részére 3000 forintot tıkéül oly rendeltetéssel, hogy ez alapítvány kamataiból, az ez intézeti kórházból elbocsátott ápoltak az intézeti fıorvos és gondnok belátása szerint segélyösszegben részesíttessenek.” Az emlékbeszédet a Magyar Tudományos Akadémián Dr. Batizfalvy Sámuel akadémiai levelezı tag tartotta 1889. február 25.-én. 30 éves barátságuk alapján emelte ki Rózsay József példás

hazafiságát,

lelkiismeretes,

önfeláldozó

orvosi

mőködését,

szorgalmát,

kötelességérzetét. Rózsay József emlékét, nevét nem ırzi sem közterület, sem intézmény. Mőködését nem örökíti meg közterület, közterületi emléktábla. Pedig megérdemelné. Talán még nem késı! Megjegyezzük, hogy a régi alapító vörösmárvány táblát megtalálták és e sorok írójának kérésére a kórház udvarának egyik falára helyezték. Dr. Rózsay József mőködése az orvosok és természetvizsgálók vándorgyőlésein A vándorgyőlések 1849. után 15 éven át szüneteltek az újra indulás során Rózsay József aktívan kapcsolódott a hagyományok ápolásába: másodelnök, titkár, pénz-, könyv- és levéltárnok. Nagy érdeklıdéssel kísért elıadásokat tartott, többségében gerontológiai témában. Különösen kiemelkedett közremőködése a rimaszombati, XII. nagygyőlésen. Ez 1867. augusztus 12-tıl augusztus 17-ig zajlott. Rózsay József, mint akadémiai küldött is részt vett. Arany János titoknok is aláírta azt a jegyzıkönyvet, amely az Akadémia 1867. július 29.-i „összes ülés”-én kelt: „akadémiai küldöttség tisztével fölruházva hazafiúi rokonszenvünk és a tudományban való testvéri közösség érzelmeivel üdvözöljék a magyar orvosok és természetvizsgálók díszes gyülekezetét”. 14 tagot küldtek, Rózsay Józsefet is, nem csekélyebbek társaságában, mint Arányi Lajos, Entz Ferencz, Jedlik Ányos, Kovács S. Endre, Poór Imre. Ugyanakkor Rózsay József nevével is találkozunk, olyanok körében, mint Flór Ferenc, Bókay János, Lenhossék József, Poór Imre. A névsor alapján 685-en vettek részt, 502. alatt szerepel Rózsay József, mint „orvos tudor, kórházi fıorvos, magyar akadémiai tag, pénz- és levéltárnok”. Melynek értelmében a könyv- és levéltár rendben találtatván, a kiküldött bizottmány indítványozza, hogy Dr. Rózsay József pénztárnok úrnak a könyv- és levéltár érdekében szerzett érdemeiért jegyzıkönyvi köszönet szavaztassák, s egyúttal jövıre a pénztárnok egyszersmind levéltárosi czimmel is fölruháztassék. A közgyőlés ennek folytán Dr. Rózsay József úrnak köszönetét nyílvánítá s a tett indítvány értelmében ezutánra az egylet pénztárnokát egyúttal levéltárossá is nevezi ki.” Végül közlik, hogy az 1863.-i nagygyőlésen kitőzött „életrendtani” pályadíjra érkezett mőveket elbíráló bizottság 69

tagjaként is mőködött, Bene Ferenczcel és Flór Ferenczcel; ezután „három évi idıtartamra egyhangúlag megválasztattak: pénztárnoknak s a nagygyőlés levéltárnokául Dr. Rózsay József.” A közgyőlésen – annak „bezáró” jegyzıkönyve alapján – Az 1867. augusztus 12.-i megnyitó közgyőlési jegyzıkönyv szerint: „Batizfalvy S. titkár olvassa a magyar orvosok és természetvizsgálók könyv- és levéltára megvizsgálatára kiküldött bizottmány jelentését, Flór Ferenczcel, Kovács S, Endrével, Poór Imrével és Bókay Jánossal a hazai közegészségügy rendezése keretében a „hazai gyógyvizek helyein a közegészségügyi rendszabályok orvosi politika által foganatosítását” tárgyaló, elemzı bizottságában is mőködött. Mehádiában, a XVI. Vándorgyőlésen alelnökként vett részt; 200 forintnyi jutalmat tőzött ki annak, aki „Az emberi vér el- és kiválasztások, ki- és átizzadások vegyi és górcsövi vizsgálatá”-ról 6-8 nyomtatott ív terjedelemben legjobb dolgozatot nyújtja be. Az 1879-es budapesti, XX. Nagygyőlésen orvos-gyógyszerészeti kiállítást rendezett. Többször a vándorgyőlések lényegében teljes anyagát tartalmazó évkönyv szerkesztıje, illetve társszerkesztıje volt. Dr. Rózsay József szakmai-tudományos mőködése Magyarországon az elsık között foglalkozott narcosissal, joggal tekinthetjük az eljárás egyik hazai úttörıjének. Hiszen – miután William Thomas Green Morton 1846. október 17.-én Bostonban elvégezte az elsı éter narcosist, alig néhány hónappal késıbb – 1847. március 17.-én könyvet jelentetett meg, ezen a téren az elsı magyar nyelvő kötetet! Címe: A kénégenygız hatása, különösen seborvosi tekintetbıl; tapasztalati adatokra építve s tudományosan felvilágosítva (Egy kıremetszett táblával, 57 oldal, Heckenast Gusztáv nyomdája, Pest.). Két hét múlva németül is megjelent a könyv. Rózsay József az eredeti felfedezés ismertetése mellett több ország (Németország, Ausztria, Franciaország, Anglia) tapasztalatairól is beszámol. Tárgyalja az éter vegytanát, a készüléket, az állatkísérleteket és önkísérleteit is. A kötet külföldön is elismerést szerzett. Tanulmányokat közölt a bırbetegségekrıl, a rákról, a vitustáncról, a lázcsillapításról, a marienbadi gyógyvízrıl, az ivóvízellátásról, a pesti „vízvezetés”-rıl, a foszformérgezésrıl, a középkori gyógyászatról, az ásványvizekrıl, a vastagbélstricturáról; könyvismertetéseket, emlékbeszédeket jelentetett meg. Számos elıadást, bemutatást tartott, többek között a budai Széchenyi keserővíz forrásról, a májtályogról a hashártyalobról, a veserákról.

70

Balassa János kórodai elıadásait Gyakorlati sebészet (150 lap, 5 füzet, Buda, 1844) címen tanársegéde, Kovács Sebestyén Endre adta ki 1844-ben és azt Rosenfeld (Rózsay) József németre is lefordította. Szakmai

érdeklıdése

korán

vezetett

a

gerontológia

felé.

Az

orvosok

és

természetvizsgálók 1863. szeptember 19. és szeptember 26. közötti IX. vándorgyőlésén, Pesten tartott elıadása: „A véredényrendszer és légzıszervek aggkori változásai kórboncztani és élettani tekintetben”, összefoglaló, szinte napjainkban is korszerőnek tekinthetı. Elıbb néhány történelmi adatot sorol fel, megállapítva, hogy a XIX. század elsı feléig csak szórványos közlések akadtak. Megfogalmazza, hogy „Az aggok betegségénél épp úgy szükséges, mint a gyerekeknél, hogy különösen foglalkozzunk velök, ha a gyógyításban szükséges biztonságot el akarjuk érni.” (Közbevetıleg jegyezzük meg: a „geriátria” szót – éppen a „pediátria” mintájára – Ignaz Leo Nascher csak 1909-ben vezette be, hogy felhívja a figyelmet: az idıs ember nem „öreg felnıtt”, hanem a gyermekekhez hasonlóan eltérı ellátást, gondozást igényel.) Rózsay József tehát ezen a téren is hosszú idıvel elızte meg a kor tudományát. Érdemes néhány további részletét is idéznünk: „Az aggok gyógykezelése naponként elıfordul a gyakorló orvos életében, de honnét merítse ı a tudományt, mely neki e téren való mőködésében zsinórmértékül szolgál? Egyetemeken ritkán fordíttatik arra gond, hogy a tanuló az agg-betegségek felismerése és kezelésében gyakorolja magát… E gyakorlatot kitartó szorgos észlelés által nyerhetjük meg, ha egyszersmind az agggyámoldákban tett kutatásokat is tanulmányozzuk. …. bonczolatok nélkül kutatás és észlelés alig lehetséges. …. Tanulmányozni csak akkor lehet, ha évenként nagyobb számú beteget kezelünk és meglehetıs mennyiségő hullát bonczolunk; ekkor látjuk csak, hogy mily gyakran történik a gyógykezelésben eltérés a betegség természetétıl. Vegyük p.o. a haláleseteknél oly gyakran tett kórismét: az „aggkórt” (marasmus scnilis), itt a máskor épen nem hivékeny közönség az orvosnak úgyszólván eléje jı s a kórismével megelégszik, pedig vajmi ritkaság az aggkor miatt halál; többnyire egyéb bajok, u.p. tüdılob, idült agy-vízkor, agy-sorv stb. szolgálván okul.” A martonvásárhelyi, X. vándorgyőlésen elhangzott elıadása: „Aggkór (Marasmus Scnilis) mint halál-ok”. Az 1871. augusztus 28. és szeptember 2. között Aradon tartott XV. Nagygyőlésen – amelynek „Történeti vázlata és munkálatai” címő (Athenaeum Nyomda, Pest, 1872) kiadványát szerkesztette – geriátriai kórfolyamatról számolt be. Az

71

Elisabethineum egyik, 72 éves betegének kórtörténeti adatait ismertette; bélgyulladásban, bélfekélyben szenvedı beteg; valóságos klinikopathologiai tanulmány kapunk. „Az aggok betegségei körébıl vett kóresetek” címmel 1876-ban tartott elıdadásának szövegét 1878-ban az Egyetemi Könyvnyomda adta útjára „A magyar orvosok és természetvizsgálók 1876. augusztus 22.-tıl egész 28.-ig Máramaros-Szigeten tartott XIX. Nagygyőlésének történeti vázlatai és munkálatai” címő kötetében. Rózsay József gazdag tapasztalatokat összegezett, hiszen említi: „Hogyha idınként aggkori betegségek körül tett tapasztalataimmal tisztelt ügytársaim elé lépek, ez által bizonyos kötelességet vélek teljesíteni, minthogy csaknem három évtizeden át oly kórosztály vezetésével vagyok megbízva, melyen kizárólag aggok képezik a kezelés tárgyát.” Megfontolandó és tanulságos megállapításaira érdemes utalnunk: „Az általánosa dívó nézetek szerint aggápoldát lényegük szerint nem a tudomány, hanem csak a jótékonyságnak szentelvék; azért az ily intézetekben mőködı orvosok tevékenysége kizárólag a rájok bízott betegek ápolása és kezelésére szorítkozik és a kínálkozó észleletek tudományos értékesítésére többnyire nincsenek tekintettel. Hasonló nézettel voltak a régibb idıkben a kórházak iránt is és csak egyetemi városokban, ahol a tudományos haladások éber szemmel kísértettek, tudományosan értékesítve a kórházakban nyert anyag lett, míg ez idı szerint a kórházak akkor is szolgálnak a tudománynak, hogyha nincsenek is kapcsolatban tanintézetekkel, ha ezektıl egészen távol esnek.” Ismét foglalkozik a gyermekek és az idısek ellátásának eltérı sajátosságaival: „Magasabb korbeliek betegségeinek kezelése a gyakorló orvosnak naponkint kínálkozó feladata és minthogy csak kevés tanintézetben gondoskodnak arról, hogy a tanuló magát az aggkori betegségek megismerése és kezelésében gyakorolja, általában magoknak az orvosoknak kell megismerkedniök az aggkori bántalmak sajátlagosságaival, különösségeivel, amelyekkel, hogy biztosan kezeltessenek részletesen kell foglalkozni, szintúgy, mit a gyermekek bántalmaival. Valamint a fejlıdı gyermek nagyobb mérvben részesül az övéinek gondozásában és résztvételében, mint az, ki az életbıl elbúcsúzni készül, valamint továbbá az orvosi tevékenység a gyengéd, minden külbefolyásra fogékonyabb gyermek mellett sokkal jutalmazóbbnak látszik lenni, ép úgy a gyermekkórházak már régen lettek tanintézetekké, míg ilyenek

aggkori

bántalmak

számára

még

nem

szerveztettek.

Így

lın,

hogy a

gyermekkórházakban tett kutatások napról napra szaporodnak, míg az aggok bántalmaira nézve a tapasztalatok sok hézagot mutatnak és több tekintetben pótlást igényelnek. „Rózsay József tehát két, azóta is változatlanul fontos – sıt, sürgetı – kérdésre irányítja a figyelmet: a gerontológia oktatására, valamit az idıseket ellátó gyógyintézetek létesítésének szükségességére. 72

Akadémiai székfoglaló értekezése is az idıs nemzedékhez kötötte: „Észleletek az aggok élettani és kórtani változásai körébıl s a pestvárosi agg-gyámoldának (Elisabethineum) keletkezésétıl, 34 évrıl (1830-tól – 1863-ig) szóló statisztikája”. Néhány tudományos közleményének címébıl is kiderül, hogy sokoldalúan és gyakran foglalkozott az idısek különbözı kórfolyamataival, illetve ápolásának, gondozásának témájával: „A pesti agg-gyámolda és az aggkorban gyakrabban elıforduló sajátságos lefolyású kórok” (1861), „Az aggok emésztési bajairól” (1861), „Budapest fıváros „Erzsébethez” czimzett agg-ápoldája, kényszer és dologházában 1873-ban ápoltakról szóló orvosi jelentés” (1874), „Die Pneumonie im Greisenalter” (1865), „A Pest városi agg-gyámolda (Elisabethineum)” (1857), „A gutáról és tüdılobról aggoknál” (1860), „A Pest városi „Elisabethineum” szegénygyámoldának történeti vázlata” (1867), „Budapest fıváros Erzsébethez czimzett agg-ápoldája és kényszer-dologházában 1875dik évben ápolt betegekrıl szóló jelentés”, „Budapest fıváros Erzsébethez czimzett aggápoldája és kényszer-dolgozóházában 1875., 1876., 1877-dik évben ápolt betegekrıl szóló orvosi jelentés”, „Budapest fıváros Erzsébethez czimzett agg-ápoldájában 18741878-ig ápolt betegekrıl szóló orvosi jelentés”, „Budapest fıváros „Erzsébet” szegényápoldájának történeti vázlata” (1879), „Budapest fıváros Erzsébethez czimzett agg-ápoldájában és a kényszer-dologházban 1879. évben ápolt betegekrıl szóló orvosi jelentés”, „Budapest fıváros Erzsébethez czimzett agg-ápoldájában és a kényszerdologházban 1879-1880-ban ápolt betegekrıl szóló jelentés”. Az Elisabethineum alapítása A munkaképtelen, elaggott emberek számára Rózsay József saját hajlékot akart. Fáradozása eredményeképpen 1854-ben sikerült a terv elfogadtatása, az erdısoron (Alsóerdısor utca) intézmény létrehozása, 900 elaggott, tehetetlen ember, „áponcz” ellátására. Az intézet 1856-ban nyílt meg, Elisabethineum néven. Rózsay József helyesen vette észre, hogy ápolás, orvosi ellátás is kell, ezért kórházi osztályt szervezett. Mintegy 250 beteget helyezett el. Az intézmény folyamatosan fejlıdött; mőködésérıl, szakmai tapasztalatokról és szervezési kérdésekrıl egyaránt jelentek meg beszámolók. Az Elisabethineumban idıs, elgyengült, munkaképtelen, pestbudai illetıségő „emberek vétetnek fel mindkét nembıl, s a legszükségesebbekkel életfogytig ellátatnak”. Az intézmény alapításának 115. évfordulója alkalmából összeállított történeti áttekintésbıl a következıket idézzük: „Az Erzsébet szegényápolda, mint a Pesti Jótékony Nıegylet szegényháza jogutódjának megépítése 1854. április 24.-ám határoztatott el. Ez a dátum egybeesik Ferencz József és 73

Erzsébet királynı menyegzıjének napjával, melynek megörökítésére az akkori Pest városi községtanács elhatározta, hogy a város szegényei számára, akik eddig mostoha körülmények között elszórva ápoltattak, olyan szegényápoldát építtet, mely magas humanisztikus célnak megfelel. A városi tanács egyben azon kérelemmel fordult Erzsébet királyné elé, hogy fogadja el a legmagasabb védnökséget és hogy az építendı jótékonycélú intézet az egybekelési ünnep emlékéül Erzsébet nevet viselhesse, melyhez a királyi pár hozzájárult. Az építkezés ugyanez évben meg is kezdıdött a terézvárosi alsóerdısoron, az akkori Baromvásár-téren (késıbb Szegényháztér, jelenleg Rózsák tere). Ez volt a fıhomlokzat, mely 1856 évben már el is készült és az ápoltak – 286-an – elfoglalhatták. Az építkezés … Hild József építész tervei szerint, Wágner János építımester irányításával folyt le. … Rózsay szerint 1866-ban 333 egyénnek, 154 férfi és 179 nınek volt kénytelen helyet adni. E fıhomlokzat építési költsége 186.080 Pforintott tett ki, az elsı felszerelés költsége 24.414 Pforintba került. … 1866. február 27.-i zárókı letételi ünnepséget dr. Rózsay József, az intézet elsı és 34 évig igazgatója, az intézet alapító tagja és egyik megtervezıje, a fıvárosi tanács megbízásából szó szerint az alábbiakban írja le: 1866. február 27.-én szerényen, de áldásosan mőködı emberbaráti intézetben örömnap volt. … Erzsébet királyné, … I. Ferencz József királyunk, … a városi tanács és nagyszámú díszes közönség jelenlétében az intézet zárókövét letenni kegyeskedett. Az okmány, mely a zárókıbe tétetett, … tartalma a következı: Határtalanul örvendetes nap virradott a pesti Elisabethineum agg ápolda intézetére. … Ha mint minden e földön, mit emberi kéz alkotott, úgy ezen épület is akár ellemi akár más viszontagság után idıvel létezni megszőnnek, s ezen zárkı emberi kéz által felemeltetnék, hogy ezen intézeti épületrıl a késıbbkori nemzedék biztos tudással bírhasson, röviden vázoljuk annak keletkezési történetét: …. Pest városa közönsége egy új „Szegényháznak” felépítésére megkívánható összeget szavazott meg. … Így épült fel 1856.-ik évben az „Elisabethineum” aggápolda saját házának homlokoldala „Hild József” építész tervezete szerint „Wágner János” építımester vezetése alatt 300 ápoldai tag számára, melyben jelenleg 333 személy nyer teljes élelmezést, két rendbeli felsı és fehér ruházatot. … Ezen okmány a következı eredeti aláírásokkal van ellátva: … dr. Tormay Károly, Pest város tisztifıorvosa, dr. Rózsay József, intézeti fıorvos. … A zárókı beillesztésének helyén, a fıhomlokzat csarnokában egy márványtábla e napnak emlékére befalaztatott és mögötte a zárókı letételének fenti szövegő okmánya elhelyeztetett.”

74

A továbbiakban az agg-ápolda szervezeti felépítésérıl, illetve mőködésérıl kapunk képet: „Mikor az intézmény Elisabethineum agg-ápolda elnevezéssel 1856. évben megkezdte mőködését, még csak a fıhomlokzati rész volt megépítve, egy emeletesre. Az úgynevezett jobb szárny (Dohány utcai) csak 1876-ban, a bal szárny (Péterffy Sándor utcai) 1882-ben épült fel.” A Budapest Fıváros Szegényügye címő, 1877-ben közzétett munka a személyzetrıl említi, hogy az többek között „egy intézeti fıorvosból 400 Frt fizetéssel, 120 Frt lakbérrel díjazva” áll. Kiderül az is, hogy „a még munkaképes gyámonczok unalomőzésül lószırtépéssel foglalkoznak, tollat fosztanak, szınek, kötnek, s többféle kézmővet őznek.” „A beteg áponcz kellı kezelés élelmezés és gondozásban részesült és mint a betegségi állapota kívánatossá tette, vagy felvétetett az intézet kórszobájába, vagy pedig, ha baja könnyebb volt, járólag kezeltetett. A kórszobák kellıen fel voltak szerelve és mindazon szükségletekkel ellátva, melyeket a beteg célszerő kezelése igényelt. Volt egy kisebb házi gyógyszertár, ahol rögtöni segélynyújtást igénylı esetekre szükséges gyógyszerek rendelkezésekre álltak. Az úgynevezett kórosztályt dr. Rózsay József fıorvos vezetette. … Jó ápoló személyzetrıl gondoskodás történt.” Érdekes a „házszabályok”-ból is idéznünk: „az ápoltak erkölcsös életet élni tartoznak, szemérmet sértı beszéd vagy tettet elkövetni, kártyázni, adósságot csinálni, egymás között perlekedni, vagy káromkodni tilos. … A tisztaságra vigyázni, az erre vonatkozó utasításokat betartani kötelesek”. Szakmai szempontokból emeljük ki a következıket: „egy 1879. évben kelt jelentés szerint az évben egy, Györffy János nevő áponcz 104. életévét töltötte be, aki a jelentés évében is jó egészségnek örvendett. Hogy még hány évet élt, arról nincsen adat. Ugyanezen adatszolgáltatáson még három, 93 éves ápolt (Visnyovicz Magdolna, Révay Verona és Láng Alojzia) van feltüntetve, akik mind a legjobb egészségének örvendeztek.” Dr. Rózsay József egyébként 1866-ban Pesten kis füzetet jelentetett meg „Sz.kir. Pest városi Elisabethineum szegénygyámoldának történeti vázlata” címmel. Mint a címoldalon olvashatjuk, „Közli Dr. Rózsay József intézeti fıorvos, a Magyar Tudós Akadémiának 1. tagja”. részletes képet kapunk az alapítást megelızı évtizedek, évek helyzetérıl és a közvetlen elızményekrıl, valamint az intézet mőködésének elsı évtizedérıl. (Az irodalmi források a szerzı dokumentum tárában vannak.)

Dr. Vértes László fıorvos Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság alelnöke 1044 Budapest, Szondi u. 47. 75

MAGYAR GERONTOLÓGIA Szerkesztısége Dr. Semsei Imre fıszerkesztı

Tisztelt Szerkesztı Bizottság!

Kitörı örömmel üdvözlöm a „Magyar Gerontológia” Folyóirat szerkesztı bizottságát, nem utolsó sorban a Fıszerkesztıjét! Minden elismerésem Dr. Semsei Imre tanár úrnak a kitartóan szívós elhatározásáért, aminek gyümölcse ez a hiánypótló tudományos folyóirat lett. Mondhatnám azt is, hogy végre történt valami elırelépés – az utóbbi idıben mindenhol kialakuló – állóvízben! Ha jól emlékszem, 2004 májusában az igen jól sikerült – Semsei tanár úrral közösen szervezett – Mályi Gerontológiai Napok után merült fel az ötlet, hogy kellene kiadni egy hasonló címő folyóiratot. Sajnos ez akkor a szponzorok hiánya miatt nem valósult meg… Épp ezért nagy az örömöm, hogy ez mégis sikerült! Kívánok hosszú életet, sok-sok kitőnı értekezést és jó egészséget a szerkesztı bizottság minden tagjának!

76

OLVASÓNAPLÓ Dr. Székács Béla: Geriátria. Az idıskor Gyógyászata. (Semmelweis Kiadó, Budapest, 2005)

Noha a magyar geriáter-képzésen még van mit javítani, legalább egy olyan összefoglaló munka rendelkezésre áll ezen a területen, mint a Prof. Székács Béla által szerkesztett kiváló munka, a: Geriátria. Az idıs kor gyógyászata. A 60 társszerzı munkájával készült egyetemi tankönyv 17 szekcióban és 75 fejezetben tekinti át a geriátria tudományának jelenlegi ismereteit.

Az idıskor általános kérdései fejezetben több alapfogalmat ismertetnek meg a szerzık, mint pl. demográfiai adatok, az öregedés biológiai és élettani vonatkozásai, illetve néhány szervrendszer fiziológiás öregedésének jellemzıi. Itt ismerhetjük meg az öregedés lassításának egyes kérdéseit is, ahogy szó van az idıs kor meghatározó kórfolyamatairól és a rehabilitáció kérdéseirıl is. Emellett Prof. Iván László néhány fejezetben leírja az idısödés szociális (családi) és pszihoszociális kérdésköreit is. A második szekció fejezetei az idıs beteg vizsgálatának, gondozásának orvosi-jogietikai aspektusait tárgyalja, kezdve az állapotfelméréstıl a gyógyszerek megválasztásának szempontjain keresztül a családorvosi feladatokig. Ezt követıen az emberi szervezet egyes szervrendszereinek rendellenességeit tárgyalja 14 fejezet. Ezek között találhatjuk a szív- és érrendszert, a neurológiai kórképeket, a

77

vese, a fog és gasztroenterológiai kérdéseket szintúgy, mit a nıgyógyászat, a mozgásszervi betegségek egyes vonatkozásait, de az endokrin és anyagcsere problémáit, a hematológiai kórképeket, a légzırendszer betegségeit, vagy a bırünk, szemünk idıskori problémáit ugyanúgy tárgyalják a fejezetek. E mellet szó van az idıskori fertızésekrıl, a traumatológiai ellátásról és a sebészet perioperatív teendıirıl is. Az utolsó fejezet a Geriátriai kórképek problémaorientált megközelítése címet viseli. A könyv végén találhatunk néhány függeléket egyes vizsgálati módszerekrıl és skálákról, majd pedig tárgymutató zárja a könyvet, mely majd’ 500 oldalt tesz ki.

Több méltatást is olvashatunk a könyvrıl a hátsó borítón, melyek mind dicsérik a megszületett könyvet. Ki-ki a maga szempontjából méltatja a mővet, melyet Székács professzor szerkesztett. „Dr. Székács Béla egyetemi tanár, az MTA doktora, 1967 óta a Semmelweis Egyetem II. sz. Belgyógyászati Klinikáján dolgozik, melynek az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetébe kihelyezett Geriátriai Tanszéki csoportját vezeti a geriátriai-belgyógyászatirehabilitációs osztály élén” – kezdıdik a rövid szakmai életrajzi adatokat tartalmazó írás a hátlapon. Bár már rég nincs meg a fent említett intézet, szerencsére a könyv mind a mai napig fennmaradt és kiindulási pontul szolgál a geriátriát tanulni szándékozók számára. Noha az idıskor általános kérdései, s benne az öregedés biológiai és élettani változási részek igen rövidre sikerültek, az öregkori rendellenességek fejezetek teljes értékőek (a biológiai vonatkozásokkal a Gerontológia jegyzet2jóval nagyobb terjedelemben foglalkozik). Van tehát már összefoglaló gerontológia jegyzet, geriátria tankönyv, viszont hiányzik még a gerontológia másik két ágát, a társadalom- és pszichogerontológiát összefoglaló munka. A társadalomgerontológián belül az ápolás és betegellátás témaköre volna elsıként a legfontosabb, s csak reménykedhetünk, hogy valaki felvállalja ezt a munkát is, és olyan kiválóan tolmácsolja, mint ahogy azt Székács professzor tette a geriátria területén.

Dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. [email protected] 2

Semsei I. (2008): Gerontológia. Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kari jegyzetek 15. Start Nyomda, Nyíregyháza.

78

TERMÉKISMERTETÉS

Felhívás A folyóirat ezen fejezetét a gerontológiával, az idısgondozással és az idıs korral kapcsolatos termékek (pl. gyógyszerek, segédeszközök, metodikák, stb.) ismertetésével szeretnénk kitölteni. Ennek a résznek a célja nem puszta reklámozás, hanem egy-egy termék behatóbb megismertetése, hogy annak használói kimerítı tájékoztatást kaphassanak a termékkel, annak használatával, elınyeivel és hátrányaival illetve hátterével kapcsolatban. Terjedelmileg mintegy 5 oldal legyen (ábrákkal és mellékletekkel együtt), mindenképpen a felhasználó igényeire fókuszáljon, s formailag a folyóirat követelményeit vegye figyelembe.

79

KÜLFÖLDI KITEKINTÉS CIKK Az alábbi cikk igen érdekes adatokkal szolgál arra vonatkozóan, hogy melyek azok a génvariánsok és azok mely génekben találhatók, melyeknek szerepe lehet a hosszabb élettartam kialakításában.

Mechanisms of Ageing and Development 9: 553-665 (2009)

Human genetic variations: Beacons on the pathways to successful ageing Christie Cluett and David Melzer Epidemiology and Public Health Group, Peninsula Medical School, RD&E Wonford Site, Barrack Road, Exeter, Devon EX2 5DW, United Kingdom

Avoiding age-related disease until late in life is key to ‘successful’ ageing. Over 300 genome-wide association study papers have been published. Over 50 variants have already been identified as associated with four key age-related diseases, namely cardiovascular disease, type 2 diabetes, osteoporosis and prostate cancer. We review these findings with reference to pathways linked to ageing, including cell cycle control or cell senescence, oxidative stress, insulin, IGF1 and other endocrine signalling, and inflammation. Many variants are disease specific or of unknown function. Of the remainder, those with functions likely to be relevant to ageing are predominantly in cell cycle control and therefore tissue repair. Three loci associated with two or more age-related diseases have been identified, two apparently related to cell cycle control. The third shared locus (near TERT), may be involved in telomerase activity and is associated with several environmentally caused age-related cancers. These findings challenge current ideas, suggesting large numbers of cell type specific effects, often driven by regulatory rather than coding changes. They also confirm the central role of cell cycle and re-growth as a key pathway underlying the human variation in successful ageing.

80

Humán genetikai variációk: A sikeres öregedéshez vezetı úton fekvı gyöngyök

A „sikeres” öregedéshez kulcsa, hogy elkerüljük a korral járó betegségeket az élet késıi szakaszában. Ezzel kapcsolatban már több mint 300 genetikai összefüggést tartalmazó munkát publikáltak. Már 50-et meghaladó variánst azonosítottak 4 korral járó betegséggel összefüggésben: azaz a kardiovaszkuláris betegségekkel, a 2-es típusú cukorbetegséggel, az oszteoporózissal és a prosztata rákkal kapcsolatban. Ebben a cikkben áttekintjük azokat az eredményeket, melyek az öregedéssel összefüggı utakkal kapcsolatosak, beleértve a sejtöregedést illetve a sejtciklust, oxidatív stresszt, inzulint, IGF1-et, és más endokrin szignálutakat és gyulladásos folyamatokat. A talált variációk között több van, mely betegség-specifikus vagy ismeretlen funkcióhoz köthetı. A többinek - melyek valószínőleg fontosak az öregedés szempontjából többnyire a sejtciklus szabályzásához, így a szövetvédelemhez van köze. Három lókuszt azonosítottak – melyek kettı vagy több betegséghez köthetıek – kettı közülük a sejtciklus szabályzását végzi. A harmadik közös lókusz (a TERT-hez közel) lehet, hogy a telomeráz aktivitással hozható összefüggésbe és kapcsolódik néhány környezeti tényezı által kiváltott daganatos megbetegedéshez. Ezek az eredmények megkérdıjeleznek néhány jelen elgondolást azt sugallván, hogy nagyszámú

sejttípus-specifikus

hatás

érvényesül,

melyet

inkább

szabályzó,

mint

kódváltozások irányítanak. Ezek az eredmények azonban megerısítik a sejtciklus és a sejtmegújulás szerepét, tehát hogy ezek az emberi variációk és a sikeres öregedés kulcstényezıi lehetnek.

81

GERONTOLÓGIA A MÉDIÁBAN

Ezúttal nem a szokásos médiáról, abban a gerontológiáról írtakat adjuk közre, hanem arra fókuszáltunk, hogy más diszciplínáknál hogyan jelennek meg a gerontológia egyes vetületei.

A május 14-i I. Országos gerontológia-oktatási szakmai kerekasztal programjában szó lesz a gerontagógia kérdéskörérıl is, melyet Dr. Boga Bálint ismertet meg a jelenlévıkkel. Boga dr. már hosszú ideje – több mint 20 éve – foglalkozik az élethosszig tartó tanulás problémakörével és andragógiával. 1990-91-ben az Európa Tanács ilyen munkabizottságának tagja volt, több országban járt tapasztalatot győjteni, kiadványukban közleménye jelent meg. Azóta is több gerontagógiai összefoglaló elméleti és gyakorlati közleménye jelent meg magyarul, több fıiskolán tanít ezekbıl, a Magyar Tudományos Akadémia Felnıttoktatási Bizottságának tagja, ahol nemrég felkérésre beszámolót tartott (lásd a következı oldali meghívót). Több hazai (ezek között nemzetközi) és külföldi konferencián vett részt aktívan (pl. Aachenben, ahol az egyik európai centrum van). Szoros kapcsolatban van a Magyar Népfıiskolai Társasággal az idısek tanulása témában. Úgy néz ki, hogy ısztıl egy teljes szemeszterben a Pázmány Péter Egyetem egyik karán fogja oktatni a gerontagógiát.

Minél több kapcsolódó szakterület szakemberei látogatnak el idınként a gerontológia területére, illetve minél több gerontológus vállal más szakterületeken is munkát, annál többet profitálhat a magyar gerontológia ezekbıl a tevékenységekbıl. Nagyon reméljük, hogy a gerontológusok be tudnak a késıbbiekben kapcsolódni akár a döntéshozás munkájába is, hogy megkönnyíthessék hazánk elöregedésébıl adódó problémáinak megoldását.

82

Tiszteletbeli tagok: Heribert Hinzen Karl Kalesics

Örökös tiszteletbeli elnök: Zrinszky László

A Bizottság elnöke:

MEGHÍVÓ

Koltai Dénes

Tisztelt Kolléga! Ezúton tisztelettel meghívom Önt a Magyar Tudományos Akadémia

A Bizottság tikára:

Andragógiai Albizottságának soron következı ülésére.

Kispál Gabriella

Idıpont: 2009. szeptember 25. 1100 óra Helyszín: NSZFI Konferencia terem (1085 BP, Baross utca 52.)

A Bizottság tagjai: Bajusz Klára Barkó Endre Barta Tamás Benedek András Benı Kálmán Bihall Tamás Boga Bálint Borbáth Erika Brüll Edit Bujtor István Cserné Adermann Gizella Csiby Sándor Csoma Gyula Durkó Mátyás Eszik Zoltán Farkas Péter Feketéné Szakos Éva Felkai László Fodor Imréné Földiák András Gelencsér Katalin Györi Csaba Harangi B. László Harangi László Horváth József Horváth Margit Illés Lajosné Juhász Erika Juhász Nagy Ágnes Kálmán Anikó Kocsis Mihály Koncz Gábor Kovács Ilma Kraiciné Szokoly Mária Krisztián Béla Lada László Ligetiné Verebély Anna Magyar Edit Magyar Miklós Maróti Andor Mayer József Molnár György Nagy László Németh Balázs Pál László Pethı László Polónyi István Pordány Sarolta Priszter Andrea Sári Mihály Sáska Géza

Tervezett napirendi pontok: Elıadások 1. Nagy László: „Moduláris szakképzési rendszer Magyarországon” 2. Dr. Perhács János: „Szociálandragógia kialakulása és jelenlegi helyzete Szlovákiában” 3. Dr. Ctibor Határ: „Das Verhältnis von der Sozialpädagogik, Sozialandragogik und (Theorie der) Sozialarbeit als methodologische und praxeologische Fragestellung” (ford.: A szociálpedagógia, szociálandragógia és a szociális munka (elméletének) viszonya, mint módszertani és gyakorlati kérdésfelvetés) 4. Dr. Fenyvesi Lívia: „Interakció szerepe az oktatásban” 5. Dr. Boga Bálint: „Az idısek ismeretszerzésének jelentısége napjainkban és a jelenlegi helyzet” 6. Dr. Szabados Lajos: „30 éves a Nyugdíjasok Fıiskolája”

Esetleges kérdéseivel az albizottság titkárához fordulhat. Várjuk megtisztelı jelenlétét!

Pécs, 2009. szeptember 7. Prof. Dr. Koltai Dénes Elnök sk. 83

MAGYAR NYELVŐ GERONTOLÓGIAI PUBLIKÁCIÓK Dr. Boga Bálint publikációi

I.

Boga

Oktatással (idısoktatás) kapcsolatos:

B.

(1991):

Geroedukáció,

mint

az

Európa

Tanács

kiemelt

programja.

Egészségnevelés 32: 298-302. Boga B. (1992): Idısnevelés – kirakós figurákkal. Pirulap 2: 10-11. Boga B. (1994): The education of the elderly (Hungary). In: G. Bogard, W. Tyler (eds) Growing old differently. Council of Europe Press. pp. 80-83. Boga B. (1994): University and college of extramural studies for pensioners in Hungary. In: In: G. Bogard, W. Tyler (eds) Growing old differently. Council of Europe Press. pp. 209-212. Boga B. (1998): Az idıs emberek és a felnıttoktatás. Kultúra és Közösség 4-1: 137-145. Boga B. (2000): Idıskorúak felnıttoktatása a közmővelıdésben, a mővelıdési otthonokban. In: Horváthné B. M, Pordányi S. (szerk) Tanulás, mővelıdés, szabadidı idıskorban. IIZ/DVV, Budapest. pp. 55-70. Boga B. (2000): Idıskorúak felnıttoktatása a közmővelıdésben, a mővelıdési otthonokban. In: Harangi L. Pordány S. (szerk) Felnıttképzés a közmővelıdésben. Magyar Mővelıdési Intézet. pp. 149-165. Boga B. (2003): Az idıskorúak tanulási lehetıségei. In: Magyar-német együttmőködés az európai partnerségben. (Konferencia anyaga, Pécs, 2002) IIZ/DVV-PTETTK FEEFI. pp. 201-209.

II.

Szociális gerontológiához köthetı

Boga B. (1995): A nemzedékek közti kapcsolat. Iskolakultúra 13-14: 127-129. Boga B. (1998): A gerontológia etikai vonatkozásai. Magyar Bioetikai Szemle 1-2: 56-60. Boga B. (2000): Kadmosz szindróma. Kharón Thanatológiai Szemle 1-2: 6—22. Boga B. (2004): A gerontológia, mint diszciplína. Magyar Mentésügy 2-3: 84-90. Boga B. (2006): Krízishelyzetek idıskorban. In: Imre S. Fábián G. (szerk) İszülı társadalmak. DE EFK. pp. 5-32.

84

Boga B. (2006): Az idıskori szociálpszichológiai szindrómák. Szociális Menedzser 8 (5): 2-9. Boga B. (2007): Az egészségügyi és szociális prevenció kapcsolata az idısgondozásban. In: Petı Z. Tengerdi A. (szerk) Az idıskor (Válogatás konferenciák elıadásaiból) EDUTECH, Sopron. pp. 148-151.

85

JELENTKEZÉSI LAP

A PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁGBA Miért csatlakozzon? Az 2001-ben alapított Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság a magyar gerontológia és geriátria szakmai és társadalmi szervezete, mely a következı céllal jött létre (részlet az egyesület alapszabályából):

I.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Az egyesület neve: Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság Rövidítése: PGGT Alapításának éve: 2001 Székhelye:

4004 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22 Tel/Fax: (52) 414-969 Email: [email protected]

2. Az egyesület célja: Az egyesület tagjai a szervezet keretében olyan közhasznú tevékenységet folytatnak, mely arra irányul, hogy az emberi öregedést meggátoljuk, azt lelassítsuk, illetve arra törekedjünk, hogy az öregedés folyamata mentes legyen az azt általában kísérı káros hatásoktól (betegség, leépülés, munkakiesés, stb.). 3. Az egyesület tevékenysége: -

A társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló közhasznú tevékenységet folytat.

-

A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában meghatározott alábbi tevékenységet folytatja: 1. egészségmegırzés, betegségmegelızés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység; 2. szociális tevékenység, családsegítés, idıskorúak gondozása; 3. tudományos tevékenység, kutatás; 4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés;

-

Az egyesület tevékenysége során összegyőjti a gerontológiai kutatások eredményeit, ösztönzi ezeket a kutatásokat, és az eredményeket preventív jelleggel kívánja hasznosítani. 86

-

Többszintő ismeretterjesztést folytat, mellyel - az egyén és a társadalom szintjén – elısegítheti az öregedéskutatás eredményeinek preventív jellegő felhasználását.

-

Tanácsadói

tevékenységet

folytat

szakterületén

azoknak

a

szerveknek,

szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik különbözı aspektusokban (oktatás, életvezetés, stb.) azt igénylik. -

Az egyesület vállalkozási tevékenységet nem folytat, a PGGT nem nyereségorientált szervezet.

Milyen elınyökkel jár a csatlakozás? 1. A PGGT tagjai negyedévenkénti rendszerességgel megkapják a Magyar Gerontológiai és Geriátria (MGG) folyóiratot, mely a hazai gerontológiai és geriátria szakmai és közélet fóruma. 2. Elektronikus levélben értesülhetnek a legfrissebb hírekrıl, eseményekrıl (ehhez természetesen rendelkeznie kell email-címmel) 3. PGGT honlap: az öregedéssel kapcsolatos információk tárházát találhatja meg ezen az oldalon, ahol a késıbbiekben a MGG elektronikus változata is megtalálható lesz. Interaktív kapcsolattal választ kaphat az öregedéssel kapcsolatos esetleges kérdéseire is. 4. Kongresszus: Az évi rendszerességgel megtartott összejövetelünkön a hazai (és külföldi) gerontológiai és geriátriai szakemberektıl értesülhet a szakma jelenlegi állásáról, legfrissebb eredményeirıl, a gerontológiai élet különbözı kérdéseirıl. Megismerkedhet ezen prominens emberekkel, lehetısége lesz kérdéseinek személyes konzultációjára.

Mi a teendı a csatlakozáshoz? Az alábbi őrlapok kitöltése után kérjük, küldje vissza azokat az alábbi címre: Dr. Semsei Imre Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság DEOEC, III. Belgyógyászati Klinika 4004 Debrecen, Móricz Zs. 22 ahonnan - a PGGT vezetıségének döntése után - megkapja a csekket az 1 000 Ft-os évi tagdíj befizetéséhez. Ezt követıen már tagja szervezetünknek

87

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Alulírott

(Szül:

, 19

év

hó

nap)

alatti lakos kérem felvételemet a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaságba. Kijelentem, hogy magyar állampolgár vagyok, elfogadom a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság alapszabályát és vállalom az 1 000 Ft éves tagdíj fizetését.

Dátum: -------------------------------------aláírás

PGGT TAGNYILVÁNTARTÓ LAP Név: Születési hely, dátum: Munkahely: címe: Beosztás: Levelezési cím: Telefonszámok: munkahely: otthon: mobil: Email: Tagság kezdete:

88

MEGRENDELÉS

A Magyar Gerontológia folyóirat megrendelhetı az alábbi címen: Dr. Semsei Imre Fıszerkesztı Magyar Gerontológia Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. [email protected]

ORDERING INFORMATION The journal Hungarian Gerontology can be ordered at the address below: Imre Semsei PhD Editor-in-Chief Hungarian Gerontology Faculty of Health University Debrecen 22 Sostoi Str. H-4400 Nyiregyhaza, Hungary

89

ÚTMUTATÓ A KÖZLÉSHEZ

A Magyar Gerontológia negyedévenként megjelenı folyóirat, a hazai biogerontológia, geriátria és szociális gerontológia tudományos- és közélet elsı írásos fóruma; a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság, valamint, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság közös kiadványa. A folyóirat a elektronikus formában is elérhetı a http://gtkk-de-efk.hu weboldalról. Céljaink: - hazai gerontológiai fórumot nyújtani, és integrálni a hazai szociális, orvosi és kísérletes gerontológia képviselıit - különös hangsúlyt kívánunk helyezni a gerontológiai prevencióra - a mind módszertanában, mind pedig eszköztárában inter- és multidiszciplináris gerontológia kapcsolódó szakterületei eredményeinek ismertetése - szakmai forrása kívánunk lenni a gerontológia graduális és posztgraduális képzésének - kitekintési lehetıséget nyújtunk a nemzetközi gerontológiai eseményekre és eredményekre - fórumot kínálunk minden gerontológiával kapcsolatos hazai törekvésnek, legyen az

hivatalos

(pl.

szakmai

kollégiumi,

minisztériumi),

vállalati

vagy

magánkezdeményezés Általános tudnivalók: A Magyar Gerontológia lektorált folyóirat, melyben az alábbi típusú írásokat közöljük: 1. Eredeti közlemény, a gerontológia minden területérıl az alapkutatástól a mindennapok gyakorlatáig 2.

Összefoglaló

tanulmány

(elsısorban

felkérésre

vagy

elızetes

egyeztetéssel) 3. Közérdekő közlemények (hirdetmények, ismertetık, stb.) 4. Bemutatkozás (egyes intézmények megismertetése) 5. Külföldi folyóiratok, konferenciák közleményeinek ismertetése 6. Levelek a Szerkesztıségnek (észrevételek, problémák, megjegyzések) 7. Termékismertetés (elsısorban felkérésre vagy elızetes egyeztetéssel) 8. Társdiszciplínák eredményeibıl 9. Olvasónapló 90

10. Történelmi visszatekintés (arcképcsarnok, tudománytörténet, stb.) A lektorálás nyílt rendszerő, azaz a szerzı(k)nek joga van ismerni a lektor(ok) személyét.

Formátum A kéziratot A/4-es mérető fehér lapon, lehetıleg MS Word formátumban, 2-es sorközzel, Times New Roman 12 betőtípussal és körben 2,5 cm-es margóval kérjük írni. A tagolása (eredeti közlemények esetén): Címoldal: - a munka rövid, de minden lényegi elemet tartalmazó címe - a szerzık teljes neve - a szerzık munkahelyének megnevezése - a levelezı szerzı teljes levelezési címe, telefon és faxszáma, e-mail címe - rövid futócím (max. 40 leütés) - kulcsszavak (max. 5)

Összefoglalás: maximum 100 szó, magyar és angol nyelven (angol címmel is) Bevezetés: a közlendı téma rövid ismertetése, különös tekintettel a sokirányú érdeklıdéső olvasótáborra. Nem elég tehát a közlendıket szők szakmai környezetben elhelyezni, általános ki- és betekintést kell adnia. Nagy hangsúlyt

helyezzenek

a

társterületekkel

való

kapcsolatokra,

átfedésekre. Módszerek: a használt módszerek, eszközök leírása, betegcsoportok és egészséges csoportok, kísérleti minták (állat, sejttenyészet) ismertetése röviden, de szakszerően.

Ha

a

törvény

megköveteli,

az

etikai

bizottság

hozzájárulását is kérjük jelezni. Eredmények: a megfigyelések, kísérletek eredményeit áttekinthetı formában, amennyiben csak lehet, ábrával, táblázattal és képekkel illusztrálva, a fı eredményekre koncentrálva kérjük leírni. A fejezet végén pontokba sorolva adják meg a végkövetkeztetéseket. Megbeszélés: Az eredmények értékelését kérjük összekötni a hasonló témában eddig ismertekkel is. A szők tudományterület mellett, lehetıleg más területekkel való kapcsolódását is tárgyalják meg. Jelezzék a lehetséges további irányokat és lépéseket is, ugyanakkor kerüljék az alap nélküli spekulációkat. 91

Ábrajegyzék: A számozott ábrák és táblázatok (1. ábra…, I. Táblázat…) értelmezését kérjük leírni (cím, leírás, jelmagyarázat) úgy, hogy a szöveges résszel egységet képezzen, a kettı egymást ne ismételje. Illusztrációk: Az ábrákat, képeket kérjük digitális formátumban megadni (a lehetı legkisebb memóriaterjedelemben, még a kép élvezhetıségének csorbulása nélkül: pl. jpeg formátum), a táblázatokat MS Word, vagy MS Excel formátumban. Egy ábra (táblázat) - egy lapon legyen. Irodalom: a szövegben a szerzıt (szerzıket: XY és mtsai) és a közlés évszámát zárójelben kérjük feltüntetni. Az irodalomjegyzéket alfabetikus sorrendben kérjük, a következı formátumokat használván:

Tröster H, Metzger T, Semsei I, Schwemmle M, Bachmann MP. (1994): One gene, two transcripts: Isolation of an alternative transcript encoding for the autoantigen La/SS-B from a library of a patient with primary Sjögren’s syndrome. J Exp Med 180: 20592067. Semsei I. (2003): A hosszú élet génje. InterPress Magazin, június: 16-19. Frolkisz VV. (1980): Az öregedés és az életkor. Gondolat Kiadó, Budapest (ISBN 963 280 903 3). Kovács M. (Szerk.) (2003): Az idıskori depresszió és szorongás. Springer Tudományos Kiadó, Budapest (ISBN 963 547 837 2). Richardson A, Semsei I. (1987): Effect of ageing on translation and transcription. In: Review of Biological Research in Aging Vol. 3, pp. 467-483. Ed.: M. Rothstein. Alan R. Liss Inc., New York (ISBN 0-444-82824-9). Semsei I. (2003): A génexpresszió vizsgálata az öregedés során és egyes autoimmun szindrómákban. MTA doktora értekezés, Budapest. Magyar Közlöny (1996): 64. sz. (VII. 26.) Népjóléti Minisztérium 20/1996. Csak már elfogadott, vagy kiadott közleményeket idézzenek, s melyeket a szövegben is említenek. Személyes közléseket a szövegben kérjük jelezni. Elektronikus címek: a szövegben, zárójelben számozva (e-cím 1) idézzék, a pontos feltalálási helyet pedig az Irodalomjegyzékben a cikkeket követıen sorolják fel, pl.: 1. http://www.oregedes.hu A többi közleménytípusnál a módszerek rész kivételével minden részt hasonlóan kérünk kialakítani, esetenként az eredmények és megbeszélés részt össze lehet vonni. Mindemellett kérjük, törekedjenek a tömör, tagolt, lényegre törı, pontos, logikus és áttekinthetı közlésre.

Terjedelem: Alapvetıen nem szabunk terjedelem korlátokat, de kérjük a tömör, lényegre törı közlést (kb. mintegy 10 gépelt oldal [összefoglalóknál 20] plusz ábrák, táblázatok, irodalom).

92

A terjengısséget és a felesleges ismétléseket (szöveg és ábra) kérjük kerülni. Az irodalmi hivatkozások száma ne haladja meg eredeti közleményeknél a 25-öt, összefoglalóknál az 50et.

Helyesírás: A lehetı legnagyobb mértékben törekedjenek a magyar írásmód alkalmazására. Az angol és latin szavak csak elkerülhetetlen mértékben legyenek jelen, azok magyar megfelelıjét alkalmazzák. Az egységesség fenntartása érdekében fenntartjuk a jogot, hogy (a szerzıvel konzultálva) a megkívánttól eltérı írásmódot javítsa. Az elkerülhetetlen rövidítéseket az elsı megjelenés helyén a rövidítendı szöveg után zárójelben kérjük megadni. Kérjük, tartsák szem elıtt, hogy - noha a szakterület ismerıje számára egyértelmő és kényelmes a sok rövidítés használata, másoknak ez korántsem az, sıt igen zavaró lehet. Kéziratok beküldése: A kéziratokat

2 példányban, kísérılevéllel a fıszerkesztı postacímére kérjük: Dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, OEC, Egészségügyi Kar 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4,

vagy elektronikus formában a: [email protected] email címre.

A kézirat elfogadása után elektronikus adathordozón (floppy, CD), vagy a fenti e-mail címek valamelyikére is kérjük a teljes anyagot (szöveg, ábrák, táblázatok, képek, stb.).

93

HUNGARIAN GERONTOLOGY CONTENTS

Vol. 2. Nr. 5. (2010)

Editorial (Imre Semsei PhD)

Pages 1

REVIEWS Education of gerontology Imre Semsei PhD

4

REGULAR PAPERS Improvement of immune defense of the elderly in the future Jozsef Ongradi MD , Kovesdi MD, Balazs Stercz MD, Laszlo Vertes MD

15

Opening. Research of elderly people’s social interaction Brigitte Mild, Lidia Berszan

32

The life lies in our hands – A few thoughts about the issues of cardiovascular prevention Erzsebet Csernathne Karandi

46

INTRODUCTION Elderly Home of Veroce of the State Health Center of Department of Defense Karoly Nemeth MD

53

RESULTS OF RELATED DISCIPLINES Magneto therapy in gerontology Karoly Nemeth MD

60

PUBLIC ANNOUNCEMENTS 1st Roundtable on the Education of Gerontology in Hungary 2010

65

HISTORICAL VIEW Portraits Life of Jozsef Rozsay MD Laszlo Vertes, MD

67

94

LETTERS TO THE EDITOR Letters of Karoly Nemeth MD

76

BOOK REVIEW Bela Szekacs MD: Gerontology. Medical aspects of the old age. (Semmelweis Press, Budapest, 2005) by Imre Semsei PHD

77

PRODUCT REVIEW Announcement

79

FROM THE WORLD Article: Human genetic variations: Beacons on the pathways to successful ageing Mechanisms of Ageing and Development 9: 553-665 (2009)

80

NEWS

Gerontology in the Media

82

Gerontological Publications in Hungarian

84

Membership form (Society for Preventive Gerontology and Geriatrics)

86

Subscription

90

Instruction for Authors

94

95