MAGYAR GERONTOLÓGIA. 1. évfolyam 2. szám Július

MAGYAR GERONTOLÓGIA

1. évfolyam 2. szám 2009. Július

MAGYAR GERONTOLÓGIA Szerkesztıbizottság: Dr. Semsei Imre, MTA doktor

Fıszerkesztı: Rovatvezetık: Szociális gerontológia:

Prof. Iván László

Kísérletes gerontológia:

Prof. Székely Miklós

Geriátria:

Prof. Székács Béla

Oktatás:

Prof. Bakó Gyula

Gerontopszichológia:

Prof. Molnár Péter

Életmód:

Prof. Figler Mária

Társadalomgerontológia:

Dr. Fábián Gergely

Prevenció:

Dr. Tóth István

Szerkesztıbizottság tagjai: Dr. Boga Bálint, Budapest, a szerkesztıbizottság elnöke Csernáthné Kárándi Erzsébet, Hajdúböszörmény Dr. Halmos Béla, Eger Dr. Hazafi Klára, Pécs Dr. Németh Károly, Verıce Dr. Pék Gyızı, Debrecen Dr. Patyán László, Nyíregyháza Regius Ottó. Budapest Dr. Ruszwurm Andrea, Nagykanizsa Dr. Szilagyi, S. Jean, Nyíregyháza Dr. Telkes Zoltán, Visegrád Dr. Vértes László, Budapest Dr. Zöllei Magdolna, Szeged

ii

MAGYAR GERONTOLÓGIA TARTALOMJEGYZÉK

1. évfolyam 2. szám (2009) KONGRESSZUSI SZÁM

Szerkesztıi levél (Dr. Semsei Imre)

oldal 1

A Nemzetközi Gerontológiai és Geriátriai Egyesület (IAGG) XIX. Kongresszusa

3

A Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VI. Kongresszusa (2008)

25

A Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság XXX. és a Preventív Gerontológiai és Geriátrai Társaság V. kongresszusa (2007)

62

A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Gyógytornász Tanszék Nemzetközi 72

Konferenciája Gerontológia jegyzet

81

Meghívó

90

Jelentkezési lap

91

HUNGARIAN GERONTOLOGY CONTENTS

Vol. 1. Nr. 2. (2009) CONGRESS EDITION Pages 1

Editorial (Imre Semsei PhD) XIX. Congress of the International Association of Gerontology and Geriatrics

3

VI. Congress of the Society for Preventive Gerontology and Geriatrics (2008)

25

XXX. Congress of the Hungarian Society of Gerontology and Geriatrics and V. Congress of the Society for Preventive Gerontology and Geriatrics (2007)

62

International Conference of the Department of Physiotherapy, Faculty of Population 72

Health, University of Debrecen Gerontology Book

81

Congress Announcement

90

Membership form (Society for Preventive Gerontology and Geriatrics)

91

iii

SZERKESZTİI LEVÉL

Tisztelt Olvasóink! A Magyar Gerontológia második számát az elmúlt idıszak kongresszusainak szenteltük. Szeretnénk megismertetni a programot és az elhangzott elıadások összefoglalóit (mikor rendelkezésünkre áll) is azokkal, akiknek nem állt módjukban részt venni ezeken a konferenciákon. Akik valamely témát különösen érdekesnek tartanak, azok jelezzék a szerkesztıségnek, s ezek szerzıit felkérjük egy teljes cikk megírására. Elsıként a Nemzetközi Gerontológiai és Geriátriai Társaság (International Association of Gerontology and Geriatrics– IAGG) XIX. kongresszusáról adunk hírt. Ez a konferencia a gerontológiai társaságok nemzetközi szövetségének 4 évenként megrendezésre kerülı nagy eseménye. Több ezer résztvevıvel ez a konferencia majd’ egy hétig tartott, s a világ minden tájáról érkeztek elıadók (több mint 6 ezer). A sok-sok elıadást és posztert természetesen nem áll módunkban ismertetni, de egy-egy szeletérıl ízelítıt adunk. Az elsı részben a magyar résztvevık összefoglalóit közöljük, hogy láthassuk kik és milyen mondandóval vettek részt a konferencián hazánkból. Aki behatóbban érdeklıdik, keresse a magyarországi résztvevıket, ık szolgálhatnak a részletekkel is. Ezt követıen a biogerontológia szekció 3 igen fontos szimpóziumán közremőködı elıadók absztraktjait olvashatjuk: 1. Az öregedés már nem egy megoldatlan biológiai probléma; 2. Miért öregszünk: a modern szintézis; 3. Egészséges öregedés: biológiai, klinikai és pszichológiai meghatározók populációs tanulmányozása címmel. Nem lehet leírni milyen élmény egy ilyen konferencia, ahol a legfrissebb kutatási eredményeket és trendeket is megismerhetjük, de szót válthatunk rég nem látott kollégákkal, vagy új ismeretségekre is szert tehetünk. Én már 1982 óta (XII. Kongresszus, Hamburg) veszek részt ezeken a konferenciákon, ahonnan mindig új ismeretekkel, ötletekkel és kapcsolatokkal tértem vissza. Természetesen az ez évi párizsi konferencia sem volt kivétel. A másik esemény Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VI. kongresszusa, melyre a múlt év novemberében került sor. A Gerontológiai Tudományos Koordinációs 1

Központtal közösen szervezett rendezvény a „Szociális gerontológia a mai Magyarországon” címet viselte, s útjára indította Nyíregyházi Gerontológiai Napok sorozatát (a sorozat következı rendezvényének felhívása is megtalálható a kötet végén). A hagyományteremtı konferencián a hazai gerontológiai élet számos prominens képviselıje is tartott elıadást, s megismerhettük a hazai szociális gerontológiai élet egy szeletét. Remélhetıleg megismerik ezt a konferencia-sorozatot az ország egészében, s egyre több résztvevıvel zajlik majd ez az eddig regionális résztvevıjő rendezvény. A harmadik esemény a Magyar Gerontológiai Társaság és a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság 2007 évi közös rendezvénye, melyrıl sajnos nem tudunk összefoglalókat bemutatni, de a program maga már sejteti a rendezvény súlyát és jelentıségét. A

negyedik

esemény

a

gerontológiához

kapcsolódó

egyik

társszakma,

a

gyógytornászok rendezvénye. Igen nagy örömmel adunk hírt a társszakmák rendezvényeirıl is, hiszen a gerontológusok is sok új hírrel, ismerettel és ötlettel gyarapodhatnak ezen rendezvények anyagából is. Ebben a számban ismertetjük röviden a nem rég megjelent Gerontológia Jegyzetet is. Ezt a hiánypótló munkát 61 prominens közremőködı neve fémjelzi, gerontológusok, geriáterek, szociálgerontológusok és a társszakmák kiváló mővelıi, Dr. Semsei Imre szerkesztésében. Régi adóssága a hazai gerontológiai társadalomnak, hogy egy átfogó gerontológiai jegyzetet adjon ki, mely segédanyagul szolgálhat a hazai egyetemek gerontológiai oktatásában. Ezt törlesztettük most úgy, hogy a gerontológia mindhárom ága terítékre kerül a jegyzetben, s nem csak a BSc, de az MSc oktatásban is használható legyen a jegyzet, sıt idıként még a posztgraduális oktatásban (szakirányú továbbképzések, PhD) is. Emellett a gerontológia iránt érdeklıdı laikusok is haszonnal forgathatják a könyvet. A késıbbiekben megjelenik majd a jegyzet angol nyelvő fordítása, illetve további témákkal bıvítve és frissítve a második kiadás is.

Nyíregyháza, 2009. július.

2

3

SD6 028 AGEING AND POLITICS IN EUROPE AND THE USA SD6 028-4 TRENDS OF POLITICS OF AGEING IN HUNGARY

Z. SZEMAN - Hungarian Academy of Sciences (Budapest, Hungary)

The proportion of pensioners within the population in Hungary has been around 30% since 1997. The goal of the Socialist party was to win this large proportion of elderly voters. Right from the time it came into power in 2002 the socialist-liberal ruling coalition introduced measures improving the standard of living of pensioners. The paper shows the positive and negative consequences of these measures for politics, society and the economy. One effect was the re-election of the socialist-liberal government in 2006, followed for political considerations by further positive measures affecting all pensioners. These positive social measures also had a negative impact: they aggravated the problem of sustainability of the pension system and the general budget deficit. The paper also analyses how all these factors together with the Hungarian economic crisis transformed the original positive measures into the opposite. It examines which groups of the ageing are affected, to what extent and in what way. The study also deals with the short and long-term national strategy for ageing people elaborated by experts for the government in 2008. It analyses the question of which elements of it have been accepted by the decision-makers and which are at risk and why, which elements are threatened by the general economic crisis and what proposals have been thwarted by the functioning of the public administration system.

4

SD7 128 RECONCILING EMPLOYMENT AND FAMILY CARE IN EUROPEAN WELFARE STATES

SD7 128-1 PROBLEMS OF EMPLOYMENT AND CARE FOR OLDER PEOPLE IN HUNGARY

Z. SZÉMAN - Hungarian Academy of Sciences (Budapest, Hungary)

The Hungarian population is ageing rapidly, by 2050 the number of persons 60+ will exceed that of the under 20s and the employment rate aged 55-64 is low. In order to improve the dependency ratio and ensure the sustainability of the pension system it is essential to keep the ageing workforce on the labour market. For a long while the retirement age of 55 years for women made it possible for them to help, care for and nurse older family members. The pension reform of 1998 brought a gradual increase in the age of exit for women active on the labour market. The paper points out the problems arising as a consequence of the non-specific care model (the provision of eldercare by retired women), the labour market, pension system, elder care system aspects, and the trends arising as a consequence of the uniform increase of retirement age to 62 years. Because of the very low figure for a healthy life expectancy at birth, a strong need for care arises in an early stage of life. Now that women’s later exit from the labour market is reducing the family care source, the care tasks previously performed by the family are shifting to formal care. The study points out the necessary steps and possible solutions needed to handle the situation through macro-level measures.

5

PA6 023 ON THE NATURE OF AGING

I. SEMSEI* (Gerontology Science Coordination Center, Nyiregyhaza, Hungary)

Senescence is a complex process and the aging hypotheses concentrated only on one or very few elements of this process. Asking the wrong question, simplifying by model creation etc. all contributed to a poor solution as to why aging occurs. Most of the theories, however, approached and sometimes solved a small part of the problem of aging. Disregarding them would be the same mistake as considering them as a solution of the senescence-problem. It seems that aging occurs because the information level of the system is not good enough to ensure the existence of the human body indefinitely in time against the deteriorating entropy effects. The aging process is a gradual drifting away of the system from the developmentally differentiated state which is a result of the evolution. The information level of the system continuously changes in time; it is altered by external and internal factors, programmed events of the system, perturbations caused by the adaptation process as well as by the fluid character of the genome. Consequently, the maximum life span is determined by the information level of the system, it is influenced by the external and internal factors and it is limited by the weakest element of the chain. Modification of the aging process is possible by optimization of the system but the maximum life span of about 120 years could be lengthened only by changing the information level of the human body.

6

PB6 166 EFFICACY OF CV RISK REDUCING ANTIHYPERTENSIVE TREATMENT AMONG ELDERLIES IN HUNGARY

B. SZEKACS* (1.) Semmelweis University, Faculty of Medicine ; 2.) St Imre teaching Hosp., Budapest, Hungary) E. KEKES(1), I. JANOSI(2), I. KISS(3) - (1) IMS Kft, (Budapest, Hungary); (2) Planimeter Kft ( Budapest, Hungary); (3) A) Semmelweis Univ., Faculty of Med., Dept. Geriatric Med.; B) St. Imre Hosp. Dept Nephrology &Hypertension (Budapest, Hungary)

Introduction Antihypertensive treatment used to reduce the CV risk among hypertensive elderlies, is usually not satisfactory. Objective to survey the CV risk and the efficacy and implementation of guidelines of the antihypertensive treatment used among hypertensive elderlies. Methods 3578 elderlies' records registered in 2007 were analyzed using the database of the Hypertension Registry of HSH. Evaluating viewpoints were the CV risk, the distribution of blood pressure levels resulted in therapeutically, the number as well as point of action of antihypertensive drugs used generally or in cases of hypertension with special organ damages. Results The incidence of high global CV risk was great among the elderly hypertensives: metabolic syndrome in males-M 29%, in females-F 39%, CRF (e.GFR<60ml/min) M22%, F36,2%, CHD: M20,6%, F18,5%, PAD M 22,2%, F16,9%. About half of the patients in each age-decade over 60 years with treated hypertension had blood pressure over 140/90 mmHg. The low combination rate of antihypertensives (as intensity of treatment) was unacceptably frequent in those cases when BPsyst. remained over 140 mmHg. Example: in case of patients with a BPsyst of 160-179mmHg, the use of few, max. 2 drugs was surprisingly high (27,2% at age 60-70years; 26,2% at 70-80 years; 29,2% at >80years). The quality (point of action) of the antihypertensive treatment was also not found to be optimal in those cases, when special target-organ damage occurred in the hypertensive elderlies (for example: in CRF the preferation rate of beta receptor blockers within the 2-3 drug combinations was relatively too high. Conclusion The relatively great proportion of hypertensive elderlies with high CV global risk and not sufficiently controlled BP levels must be reduced by improving both the intensity and the quality of their antihypertensive treatment.

7

PD6 704 THE COST OF ILLNESS AND BURDEN OF DEMENTIA DISORDERS IN EUROPE

P. KENIGSBERG* (Karolinska Institute, Stockholm, Sweden) A. WIMO(5), K. ÉRSEK(1), L. GULACSI(1), A. GUSTAVSSON(4), A. JACQUES(6), L. JÖNSSON(4), K. KARPATI(1), . MCDAID(8), H. VALTONEN - (1) Corvinus University, Budapest, Hungary (Budapest, Hungary); (4) London School of Economics (Budapest, United Kingdom); (5) Karolinska Institute, Stockholm, Sweden (Sweden); (6) Alzheimer Europe, Edinburgh (United Kingdom); (8) London School of Economics, London, (United Kingdom)

Introduction. The EuroCoDe (European Collaboration on Dementia) project from Alzheimer Europe convened an international group of economists to estimate cost of illness and burden of dementia disorders in the 27 European Union countries (EU27). Materials and methods A literature review was conducted for papers reporting cost of care for people with diagnosed dementia or possible/probable Alzheimer’s disease; Two approaches were used: a bottom-up approach allowing stratification on disease severity and different cost types, and top-down cost of illness studies. Prevalence figures used for cost of illness estimates (7.2 million people with dementia in EU27) were based on a new EuroCoDe meta-analysis combined with population statistics from the United Nations. European cost model was built using 14 papers where both direct and indirect costs could be identified. For countries where no cost-of-illness figures were available, imputation was used, based on 4 identified care patterns: Northern (mainly formal care); Western (mix between formal and informal care), Southern and Eastern (mainly informal care). Imputation figures were also adjusted for differences in gross domestic product per person between countries. Results Estimated total cost of illness of dementia disorders in EU27 in 2008 was 160 billion euros (1.3% of GDP), of which 71.7 billion (45%) were direct costs and 88.6 billion (55%) indirect costs. Annual costs per person with dementia were 22,194 €, of which 9,925 € in direct costs and 12,270 € in informal care. Burden of dementia disorders was 2.12 million DALYs (disability-adjusted life years) in EU27, or 441 DALYs/100,000 persons. Burden of dementia disorders is higher than burden of diabetes (1.29 million DALYs and 268 DALYs/100,000 persons in EU27). Conclusion Cost and burden of dementia disorders are high. Economic database for dementia is still small, although expanding. Methodology for economic data collection should be improved, and more data should be collected in Eastern Europe.

8

PD6 814 CONCEPTION OF A NEW HEALTH CARE STRATEGY FOR THE ELDERLY IN HUNGARY

B. BOGA* (HAGG, Budapest, Hungary) O. REGIUS(1), G. CSILLIK- (1) Hungarian Association of Gerontology and geriatrics (Budapest, Hungary)

In Hungary recently elaboration of a new aging strategy has got onto agenda of the government. This strategy will include all respects of aging population and extends to next decades. HAGG participates in the preparations of it, mainly of health chapter. This strategy is urgent on the basis of recent facts: 1. 21,6% of the population are 60 years old or older 2. Life expectancy is less than that in Western Europe (by 8-10 years) 3. Difference between the total and healthy life expectancy is large (about 8 years) 4. 45% of the elderly are restricted by their health status in everyday activities. Elements of the new strategy: 1. Prevention: launched in middle-age. a. Primary prevention: retardation of aging process and prevention multimorbidity (mentalhygiene, motion, gymnastics, nutrition, dwelling, education, etc.) It is task for all sectors of the society. Main responsibility is at general pratcitional. b. Secondary prevention: obligatory introduction of socalled milestone-screening at age 60,70, etc. Participation of the elderly in general screening program e.g. cancer. c. Tertiary prevention: it is part of the treatment on all levels with special attention in order to prevent progression, complications. 2. Special experts with geriatric knowledge in all medical disciplines 3. National geriatric care setting with 3 levels of health provision: a. Geriatric consultation for outpatients b. Mobile geriatric team: for all departments in hospital, for nursing homes, etc. c. Geriatric hospital department with acute, readaptation and day hospital subdepartments. A regional, territorial system is needed, with a geriatric center with all subdepartments, in other towns only post-acute and day hospital subdepartments. 4. Integrated health and social care system with common leadership and task distribution. 5. Education of staff, suitable infrastructure, legislation. The final approval is expected this year.

9

PA7 055 TELOMERASE ACTIVATORS AS POTENTIAL ANTI-SENESCENCE AGENTS

I. TARKANYI* (University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Debrecen, Hungary) J. ARADI(1), J. MOZES(1), G. BAKO(2) - (1) University of Debrecen, Department of Biochemistry and Molecular Biology (Hungary); (2) University of Debrecen, 3rd Department of Internal Medicine (Hungary)

Introduction: Proliferation of telomerase negative cells results in progressive telomere shortening. When telomeres reach a critical length, proliferation will be irreversibly arrested. Although telomere shortening and onset of senescence termed to be the traditional faith of primary proliferating cells, it seems that deficiencies in telomere maintenance mechanisms will install an early senescent phenotype with the loss of function at cellular and systemic level. Manifestation of chronic diseases, independent from etiology, has been associated with shorter telomeres and “telomerized” tissues were proposed as solution. Methods: Application of molecules that activate already present telomerase enyzme could be the clinically safest method to activate telomerase. We discovered previously, that an oligonucleotide (termed C16AS), composed of a 13-mer antisense moiety against the template site of the telomerase RNA component and a 5’ attached 16mer oligocitidilate, is able to activate the telomerase enzyme. We tested activation properties of C16AS in cell free in vitro systems using a modified version of the Telomere Repeat Amplification Protocol .We designed derivates of C16AS with modified primary sequences thus altered three dimensional structures in order to identify sequence motifs affecting activation efficacy. Results: We observed that derivates with 14 or 18-mer citidilate moieties preserve activating properties, with a slight increase in activation potency in case of the 18-mer. Using derivates where oligocitidilate was fully or partially replaced resulted in diminution or complete loss of activation. Conclusion: Therapies targeting chronic diseases and regeneration, as well as methods aiming rejuvenation, like application of telomerase activating agents, might have an increased importance in the future. According the results, it seems that C16AS acquires a specific three dimensional structure and activates telomerase with an aptamer-like effect. Derivates of the original compound have enhanced activation properties, thus further development into an in vivo telomerase activator seems to be reasonable.

10

PA8 030 AGE-RELATED CHANGES IN THE CENTRAL REGULATION OF ENERGY METABOLISM IN RATS

M. BALASKO* (University of Pecs, Medical School, Pecs, Hungary) E. PETERVARI(1), A. GARAMI(1), S. SOOS(1), M. SZEKELY(1) - (1) Department of Pathophysiology and Gerontology, Medical School, University of Pecs (Pecs, Hungary)

Introduction: Long-term body weight (BW) regulation shows two characteristic age-related trends: obesity of the middle-aged, and anorexia of aging (sarcopenia). These observations suggest regulatory changes in energy balance. Methods and materials: The effects of intracerebroventricular (ICV) administration of neuropeptide Y (NPY), corticotropin-releasingfactor (CRF) or alpha-MSH were recorded on food-intake (FI) and BW in various age-groups of male Wistar rats. FI was recorded in a Feedscale system (Columbus), body temperature (Tc), activity (ACT), heart rate (HR), feeding frequency (FF) and feeding duration (FD) in a biotelemetric (MiniMitter) system. ANOVA repeated measures were used for statistical analysis. Results: Central injection of NPY increased, while CRF suppressed FI. Both effects were attenuated in the 24 or 12 months-old rats vs. the 3 months-old age-group. The anorexigenic effect of ICV alpha-MSH-injection was minimal at 1.5-months, very pronounced in 3-4 months-old rats, then at ages of 6 and 12 months it decreased, to become maximal in the oldest (24-26 months-old) group. The alpha-MSH-infusion induced transient anorexia and BW fall at 4-months, while in 24months-old rats a sustained and pronounced fall in FI and BW developed. In old rats both the initial FF and its fall to alpha-MSH-infusion were lower than in young ones. FD decreased similarly in both groups. In old rats HR exhibited a more pronounced and lasting elevation (suggesting a rise in metabolic rate) than in young animals, and a similar transient rise in daytime Tc as in the young groups. Conclusions: The effects of central regulatory peptides show agerelated alterations. The catabolic effects of alpha-MSH were different depending on age: the pronounced effect in the young adult group gradually decreased, but reached again a peak in the old animals. Such changes might contribute to the explanation of both obesity in the middle-aged and sarcopenia in the old. (OTKA 49321, ETT 271/2006)

11

PB8 134 DEBRECEN LONGEVITY STUDY II. HEALTH AND FREE RADICALS IN OLDEST OLD RESIDENTS

S. IMRE* (Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Debrecen, Hungary) A. KOVACS(1), K. NAGY(1), Z. VARGA(1), M. UDVARDY(3), Z. SZIKSZAI(2), G. PARAGH(1) (1) 1 st. Department of Internal Medicine, Medical and Health Science Center, University of Debrecen (Debrecen, Hungary); (2) Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences (Hungary); (3) Department of Clinical Biochemistry and Molecular Pathology, Medical and Health Science Center, University of Debrecen (Hungary)

Introduction: Among the elderly population in Hungary the number and proportion of the oldest old (defined as age 90 years or older ) residents would increase most significantly in the near future. We decided to make a systemic analysis of this target group under this title: Debrecen Longevity Study. It is well known that the toxic effects of oxygen free radicals contribute not only to the incidence of age–associated diseases, but also to the aging as a biological phenomenon. To study the damaging effect of oxygen free radicals and the efficiency of antioxidant defense in this special group three parameters were examined: plasma vitamin E and lipidperoxid contents as well as the carbonil contents of plasma proteins. Methods: The laboratory results of 185 persons above 90 years old have been presented. For healthy controls in the evaluation of vitamin E contents 100 persons with an average age of 37,5 +/-9.9 years have been used. For healthy controls in the evaluation of lipidperoxid and carbonil contents three age groups, 20 – 39 years of age ( 60 persons ), 40 – 59 years of age ( 40 persons ) and 60 – 80 years of age ( 40 persons ) have been used. Results: Significantly higher levels of alfa – tocoferol ( p < 0.001 ) and gamma tocoferol ( p <0.05 ) were observed in the oldest old residents as compared with the values found in healthy controls. The trend of significant ( p < 0.001 )increase was observed in the contents of lipidperoxid and carbonil as a function of age in healthy controls, but the increase was not significant over 80 years of age. Conclusions: It could be concluded that the oldest old residents had a native resistance to the damaging effect of oxygen free radicals.

12

PB8 217 DEBRECEN LONGEVITY STUDY I. THE HEMORHEOLOGICAL STATUS IN OLDEST OLD RESIDENTS

A. KOVACS* (Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Hungary, Debrecen, Hungary) Z. SZIKSZAI(2), G. PARAGH(1), E. VARADY(3), S. IMRE(1) - (1) 1st. Department of Internal Medicine, Medical and Health Science Center, University of Debrecen (Debrecen, Hungary); (2) Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences (Hungary); (3) Laboratory of Debrecen Health Public Benefit Company (Hungary)

Introduction: Among the elderly population the number and proportion of the oldest-old (defined as age 90 years or older) will increase most significantly in the near future. Since there was no similar study on this target group in Hungary, we decided to make a systemic analysis of the social, clinical and biological conditions of them under this title: Debrecen Longevity Study. Debrecen is the second largest city in the country, and the oldest old residents represent 0.4 % of the total population (834 residents). Methods: The pro-bands were examined in their homes with an interview, based on a questionnaire which contained questions about their nutrition, health status, physical activity, etc. After the interview medical and laboratory investigation were performed in order to evaluate the general health status of the subjects. We examined 52 routine laboratory parameters. Since age-specific reference values are not available for the oldest-old persons neither in clinical practice, nor in the scientific literature, our results could be compared only to the general, adult reference values. Results: Blood samples were obtained from 304 persons (228 women, 76 men) randomly selected from the total oldest-old population. Most of the investigated parameters were in the normal range. The alterations were not extreme, but they were statistically significant. We compared these results with our earlier laboratory screening test (completed in 2001) of Debrecen residents between 60-74 and 75-89 years respectively. Thus we had the opportunity to compare three age groups. We have experienced significant decreasing trends at cholesterol and triglyceride levels, while there is an increasing trend at HDL-cholesterol level. Conclusions: During aging the population becomes increasingly selected, namely over 90 years only the “survivors” are alive. As the proportion of „survivors” increases, some parameters stop worsening or even show some improvement.

13

PB8 226 STANDARD GERIATRIC ASSESSMENT IN A GERIATRIC WARD

G. BAKÓ* (Division of Geriatric Medicine, Debrecen, Hungary) A. SZABÓ(1), F. TIZEDES(1), I. TÁRKÁNYI(1), E. NAGY(1), M. HORVÁTH(1) – (1) Division of Geriatric Medicine (Debrecen, Hungary)

Introduction The population of Hungary is getting older similarly to the world. The majority of them suffers from multimorbidity and need hospitalization. Patients and methods Since there is no proper data of health state of elderly patients in our region we made a geriatric assessment among our randomly selected patients over 65 years. We processed the data of 368 patients (249 female and 119 male) accepted from their home to our ward as acute cases hospitalized between 2005 – 2008. We used the standard geriatric assessment questionnaires. Results Over the age of 65 almost all of the patients are still able for independent daily living. The decrease of independence continuously grows with age. Elderly patients tend to use less instruments, they could learn fewer new things. By the scale of the instrumental activities of daily living a large part of the elderly can hardly live without help. Tinetti’s balance and gait examination shows that advancing in age the risk of falling increases gradually, the chance of falling reached 100 % at the age of 95+. Fractures happened over the age of 65 was increased gradually and reached 100 % at the age of 95+. The nutritional status was estimated with the help of the MNA. It showed, that 60-70% of them has a high risk of malnutrition. Nearly 40-50% of the patients suffer from moderate depression. The prevalence of a serious depression shows a slight increase with advance in lifeyears. With the help of MMSE we assessed the degree of dementia. In the age between 75 and 80 ages in 2% we noticed serious, in 5% medium, and in 23% moderate dementia. Conclusion We conclude that, our elder patients are in need of more help, care, solicitude. Furthermore all of these examinations helped us in proper diagnosis, careful treatment.

14

PB8 403 LONGEVITY STUDY IN DEBRECEN IV. THE INTERACTION BETWEEN THE PHSYSICAL / NUTRITIONAL CULTURE AND THE GENERAL HEALTH STATUS IN THE LONG-LIVED ELDERLY.

S. HYUN * (Medical and Health Science Center, University of Debrecen, Debrecen, Hungary) A. KOVACS(1), H. SZILVASI(1), Z. SZIKSZAI(2), G. PARAGH(1), S. IMRE(1) - (1) 1st. Department of Internal Medicine, Medical and Health Science Center, University of Debrecen (Debrecen, Hungary); (2) Institute of Nuclear Research of the Hungarian Academy of Sciences (Hungary)

Introduction: There is a new conception of healthy aging, that is the interaction between health condition and physical/nutritional culture. This interaction was studied in the long-lived elderly (over 90 years old) in Debrecen city, the east of Hungary. Methods: 228 subjects (169 women, 59 men) randomly selected from the total number of the long-lived elderly were examined and interviewed by means of a questionnaire which contained 159 questions regarding their status of health, nutrition, and physical activity. Results: Based on a self-evaluation, 67% of them had good, very good or excellent and 10% of them had bad health conditions. The hypertonia (81%), arthrosis, spondylosis (76%), and the hypacusis (74%) are manifested as the major complaints among their sicknesses. The rates of the dementia and NIDDM were 31% and 16%, respectively. The incidence rate of the full urine incontinence was 34% in old people’s homes, but it was only seen in 19% of the people living in their own houses. 36% of them do gymnastics regularly (69.5% daily). 50.5% of them have free play, 40.5% barely move in their flats while 9% are bedridden. Most of the elderly who were examined consume fruits (52.6%) and butter/margarine (46.2%) daily. Vegetable (50%) and fowl (65.4%) are consumed several times weekly. 68.4% of them eat 3 times a day. 96.2% of them consume soup daily. 40.2% drink a cup of coffee daily, 31.1% drink tea a couple of times a day, 8.3% consume a glass of wine. 13.2% of them are on a diet [because of bile (51.8%), diabetes (24.1%)]. We found only 2.6% smoking rate. Conclusion: Significant correlations were found between parameters of the health condition and the physical / nutritional culture. These results support a new conception of the healthy aging.

15

SA6 044 AGING IS NO LONGER AN UNSOLVED BIOLOGICAL PRIOBLEM SA6 044-1 THE CAUSES OF BIOLOGICAL AGEING ARE KNOWN

L. HAYFLICK - University of California, San Francisco (The Sea Ranch, CA, United States of America)

The finitude of life is divided into aging, longevity determination, age associated diseases and death. The efficacy of repair and turnover systems is favored over molecular dysfunction until reproductive maturation when the balance slowly shifts in favor of accumulating dysfunctional molecules caused by increasing entropy (dispersal of energy) and resulting in the aging phenotype. The molecules that compose repair and turnover systems also suffer the same fate as do their substrate molecules. It is these maintenance systems that are the determinants of longevity. The genome indirectly governs the anabolic determinants of longevity. This is fundamentally different from the stochastic, catabolic processes of aging. Age changes simply increase vulnerability to age-associated diseases.

SA6 044-2 UNDERSTANDING THE BIOLOGICAL REASONS FOR AGEING

R. HOLLIDAY - The Australian Academy of Science (Canberra, Australia)

A broad biological approach makes it possible to understand why ageing exists and also why different mammalian species have very different maximum lifespans. It has become apparent that the best strategy for animals' survival is to develop to an adult and reproduce, but not to

16

invest resources in maintaining the soma indefinitely. There is a trade-off between the investment of resources in reproduction, and the survival time of the soma. At a stroke, this solves the problem of different rates of ageing in different species, because those that develop and reproduce fast have short lifepans, and those that develop and reproduce slowly have long lifespans. This difference is due to the resources invested in the maintenance of the adult soma. There is much evidence that the efficiency of maintenance correlates with maximum longevity. Thus, ageing can be defined as the eventual failure of maintenance. It has also become evident that there are many maintenance mechanisms, and these depend on very many genes, and the investment of considerable metabolic resources. A broad interpretation of the different degenerative changes during ageing should be adopted, with the general conclusion that ageing is multi-causal.

SA6 044-3 AGEING IS SOLVED BUT ITS SOLUTION ALSO HIGHLIGHTS ITS COMPLEXITY - GEARING UP FOR THE CHALLENGES AHEAD

T. KIRKWOOD - Institute for Ageing and Health, Campus for Ageing and Vitality, University of Newcastle (Newcastle upon Tyne, United Kingdom)

After a long period when ageing was dismissed as just too complicated for serious scientific study, we now have a very good idea about the underlying reasons for why ageing occurs and how it is caused. Ageing occurs through the gradual, lifelong accumulation of damage that results from the limited capacity for maintenance and repair, which in turn has been strongly shaped through natural selection (the “disposable soma”). Nevertheless, the fact that the enigma of ageing is now ‘solved’ does not mean that the detailed understanding that will be needed to make practical use of its solution is near at hand. The intrinsic complexity of the mechanisms indicated by the solution requires the adoption of systems-biology approaches to the analysis of: (i) how the networks of cellular maintenance are vulnerable to damage, (ii) how these networks are regulated, (iii) how damage plays into the pathogenesis of degenerative diseases, and (iv) where interventions might most successfully be targeted. These challenges will require radical changes in the ways that ageing has been investigated to date. Reference: Kirkwood TBL. A systematic look at an old problem. Nature 2008; 45:644-647.

17

SA6 044-4 MAKING SENSE (AND MAKING USE) OF PATTERNS OF MAMMALIAN LONGEVITY

S. AUSTAD - University of Texas, Health Science Center (San Antonio, United States of America)

The new understanding of aging that emerged near the end of the 20th century, combined with advances in understanding evolutionary relationships among species, offers an explanatory framework for certain patterns of aging and longevity among mammals. For instance, large species typically live longer and decay more slowly than small species, although there are numerous exceptions to this pattern. If one corrects for body size and focuses on evolutionary history of mammals, it can be seen that exceptionally slow aging and long healthspan has evolved many times. This repeated evolution of slow aging, such as seen in bats, marsupials, and multiple times in rodents allows us to ask new questions about the evolution of long life, such as whether there are many, few, or even one mechanism by which aging processes can be combated. Focused investigation of the molecular processes embodied by multiple species that have achieved exceptionally long life will yield insight into processes relevant to retarding aging in all species. This talk will discuss several candidate processes that have emerged from initial comparative studies.

18

SA6 075 Why we age: a modern synthesis SA6 075-1 WHY WE AGE ?: AN INTEGRATION OF CONCEPTS ACROSS BIOLOGICAL DISCIPLINES

B. CARNES - University of Oklahoma Health Sciences Center, Reynolds Department of Geriatric Medicine (Oklahoma City, United States of America)

The distinctions between senescence and disease are blurred in the literature of evolutionary biology, biodemography, biogerontology and medicine. Theories of senescence that have emerged over the past several decades are based on the concepts that organisms are a byproduct of imperfect structural designs built with imperfect materials and maintained by imperfect processes. Senescence is a complex mixture of processes rather than a monolithic process. Senescence and disease have overlapping biological consequences. Senescence gives rise to disease, but disease does not give rise to senescence. Current data indicate that treatment of disease can delay the age of death but there are no convincing data that these interventions alter senescence. An understanding of these basic tenets suggests that there are biological limits to duration of life and the life expectancy of populations and reveal biological domains where the development of interventions and/or treatments may modulate senescence.

SA6 075-2 MOLECULAR DAMAGE AND HETEROGENEITY DURING AGEING: ITS RELEVANCE AND CONSEQUENCE

S. RATTAN - S.I.S Laboratory of Cellular Ageing, Department of Molecular Biology,

19

Aarhus University (Aarhus, Denmark)

Ageing at the molecular level is characterized by the progressive accumulation of molecular damage in nucleic acids, proteins, lipids and carbohydrates. The main sources of damage are environmental and metabolically generated free radicals, spontaneous errors in biochemical reactions, and various nutritional components, such as glucose. Although the action of the damaging agents is mainly stochastic, the result, whether a specific macromolecule will become damaged and whether a damage can persist, depend on the structure, localisation and interactions of the macromolecule with other macromolecules, and on the activity and efficiency of a complex series of maintenance and repair systems (MARS). The resulting increase in molecular heterogeneity has two major consequences in terms of interrupted networks and illegitimate networks. More specifically, damage in MARS leads to age-related failure of homeodynamics, altered cellular functioning, reduced stress tolerance, emergence of diseases and ultimate death. Strategies for testing and developing effective means of intervention, prevention and modulation of ageing incorporate means to minimize the occurrence and accumulation of molecular damage, to reduce molecular heterogeneity, and to evaluate the relevance of the type and extent of damage with respect to its role in ageing and age-related diseases. Systems biology approach and bioinformatic tools combined with novel experimental interventions are necessary for this purpose.

SA6 075-3 WHY WE AGE: A BIODEMOGRAPHIC PERSPECTIVE

J. OLSHANSKY - School of Public Health, University of Illinois at Chicago, Division of Epidemiology and Biostatistics (Chicago, United States of America)

Humans and other living things are composed of particles that have been in existence for billions of years. Why then isn't immortality a fundamental part of life? A biodemographic perspective links duration of life and the timing of death to attributes of the life history and the relative immortality of the germ line. The answer to the questions why we age, why we die, and why we are not immortal, are revealed in the unique blending of evolution biology and the actuarial/demographic sciences. In this presentation I will describe the sequence of events that led to the rise of the modern biodemographic synthesis that helps to explain why we age. 20

SA8 231 HEALTHY AGEING: POPULATION STUDIES ON BIOLOGICAL, CLINICAL AND PSYCHOSOCIAL DETERMINANTS SA8 231-1 BEING 85 IN THE 21ST CENTURY

C. JAGGER - Institute for Ageing and Health, University of Leicester (Newcastle upon Tyne, United Kingdom) Carol Jagger and the Newcastle 85+ Study Core Team.

Introduction: Although the oldest old are the fastest growing section of the population there is little up-to-date information about their general health. Elucidating the complex factors (and their interactions) contributing to health at advanced age is needed to maximize health and quality of life and minimise dependency. Methods and materials: A cohort of 850 85 year olds were recruited during 2006 (i.e. born in 1921) from Newcastle or North Tyneside general practices. Participants were visited in their current residence (own home or institution) by a research nurse. The assessment protocol entailed a detailed multi-dimensional health assessment together with review of general practice medical records. Results: Analysis of response at practice level (83%) and individual level (61% full response, 26% partial response, 13% non-response) showed little bias and the full study population (n=850) were broadly representative of their age group locally and nationally when compared to the 2001 census. Of the study population, 62% were women, 30% were married and 11% were living in institutional care. Over two-thirds had a diagnosis of arthritis from general practice records (58% men, 75% women) and over half had been diagnosed with hypertension (52% men, 60% women). Severe cognitive impairment using the MMSE was found in 10% of men and 14% of women and sensory impairment was present in 30% of men and 40% of

21

women. However 20% of men and 14% of women were independent without difficulty in all 17 ADL/IADL/mobility items and overall 40% rated their health as very good or excellent. Conclusions: First results from this large cohort of the oldest old suggest expected high levels of disease and impairment but also surprisingly high levels of functioning and self-rated health.

SA8 231-2 RESEARCH ENGAGEMENT WITH THE VERY OLD

K. DAVIES - Institute for Ageing and Health, Newcastle University (Newcastle, United Kingdom) Karen Davies and the Newcastle 85+ Study Core Team.

Introduction: Ageing populations provide exciting opportunities for research but are potentially vulnerable groups, due to increased levels of cognitive impairment, decreased functional ability and communication difficulties brought about by sensory loss. Methods and materials: Strategies for engaging people aged 85 and over in research studies will be illustrated by experiences from The Newcastle 85+ Study which recruited 850 participants at 85 years old. Approaches and materials designed to collect information on physical and psychological health, disability, lifestyle, nutrition, social support and participation, and use of health and social care, blood tests and other investigations (such as ECG, spirometry and oximetry) and measures of function (hand grip and walking via the timed up and go test) will be described and some of the pitfalls highlighted. Results: From a total of 1399 individuals aged 85 years who were approached to participate in the Newcastle 85+ research study, 853 (61%) consented to the face-to-face interviews. Although 3 of these declined GP record review (GPRR), a further 188 individuals (26%) consented to GPRR only (and are viewed as partial responders). Thus only 358 (13%) refused any participation (non-responders). Of the 850 who consented to the full study, 96% provided information in all three interviews; 782 agreed to provide a blood samples and 790 had an ECG recorded. In 25% of cases a proxy supplied information in at least one of the interviews. Conclusions: Policy and care provision for older people need to be informed by research that provides reliable information especially for the new fourth generation, those over 85, whose numbers are increasing the most. Researchers will need to consider appropriate and effective methods to include participants who are representative of this as yet little characterized generation.

22

SA8 231-3 GENETIC CONTRIBUTIONS TO HEALTHY LONGEVITY

R. WESTENDORP - Leiden University (Leiden, The Netherlands) Rudi G.J. Westendorp, Diana van Hemst, Maris Kuningas, P. Eline Slagboom. Department of Gerontology and Geriatrics, Leiden University Medical Center, Leiden, The Netherlands.

Research into the genetic control of healthy longevity has greatly been fuelled by the discovery of mutations in the insulin/IGF-1 signaling (IIS) pathway that were able to extend the life span of the roundworm C. elegans several-fold. The IIS-signaling pathway encodes for metabolism, maintenance and repair mechanisms that minimize age-related accumulation of permanent damage. Mutations in the ISS-signaling pathway were also able to prolong the life span of the fruit fly and mouse, in females but not in males. We have studied whether subtle variation in the evolutionary conserved genes that are involved in lifespan regulation of model organisms can explain for differences in healthy longevity in humans. It was found that older females who carry genetic variants that associate with reduced growth hormone mediated activation of IIS had lower body height with an accompanying cognitive and survival benefit in old age. However, our data also revealed that when moving up the evolutionary ladder, together with an increase of genome complexity, the impact of candidate genes on lifespan becomes smaller. The picture that now emerges is that down-regulation of IIS is an ancient survival response that can occur both in response to sudden external stresses (such as food shortage) as well as in response to chronic internal stresses (such as the accumulation of damage with ageing). Extrapolation of findings from experimental models to humans is complicated as phenotypes are critically dependent on the setting in which genes are expressed, while laboratory conditions and modern environments are markedly dissimilar.

SA8 231-4 BIOMARKER ASSESSMENTS OF HEALTHY AGEING

T. VON ZGLINICKI - Institute for Ageing and Health, Newcastle University (Newcastle upon Tyne, United Kingdom) Thomas von Zglinicki and the Newcastle 85+ Study Core Team.

Ageing is the single greatest risk factor for death and major diseases. However, biological age can differ significantly from chronological age. Various biomarkers of age have been 23

developed in recent years, including measures such as telomere length in white blood cells. None of these has yet been sufficiently evaluated in human populations in terms of their relationships with each other, nor have most of them been examined longitudinally. It appears likely that multiple biomarkers will need to be measured simultaneously to capture a reliable measurement of biological age and there needs to be a comprehensive analysis of which markers provide overlapping or complementary information, also which are most strongly associated with healthy ageing and with disease states. Within the Newcastle 85+ Study we are undertaking an extensive assessment of biomarkers aimed at the evaluation of suitable biomarker panels for the measurement of healthy ageing. Data to be presented are from the baseline study of the sample population. These will permit future studies of the same markers in the longitudinal dimensions of the project, as well as application of these markers in other population-based investigations.

24

DEBRECENI EGYETEM ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM Egészségügyi Kar GERONTOLÓGIAI TUDOMÁNYOS KORDINÁCIÓS KÖZPONT

H-4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4 Tel/Fax: (36-42) 404411/408656; Email: [email protected]

SZOCIÁLIS GERONTOLÓGIA A MAI MAGYARORSZÁGON

DEBRECENI EGYETEM, EGÉSZSÉGÜGYI KAR, NYÍREGYHÁZA

a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ rendezvénye

a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VI. Kongresszusa

2008. november 28-29

PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁG SOCIETY FOR PREVENTIVE GERONTOLOGY AND GERIATRICS Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Belgyógyászati Klinika 4032 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22 email: [email protected] WEB: http://www.öregedés.hu

University of Debrecen Medical and Health Science Center 3rd Department of Medicine 22 Moricz Zs. Str, 4032 Debrecen, Hungary Email: [email protected] WEB: http://www.oregedes.hu

25

PROGRAM November 28, Péntek

13:00 Megnyitó: Dr. Kalapos István dékán, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza

13:10 Köszöntı: dr. Semsei Imre, DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ igazgatója, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke dr. Fábián Gergely, tudományos dékánhelyettes, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar: a Gerontológia Jegyzet ünnepélyes átadása I: Szekció Szekcióelnökök: Prof. Dr. Iván László, dr. Vértes László 13:30 dr. Semsei Imre, DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza „Szociális gerontológia a mai Magyarországon” 14:00 Csillik Gabriella, vezetı fıtanácsos, Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Államtitkári Titkárság, Budapest „Az idıskorúak szociális és társadalmi kihívásai” 14:30 dr. Iván László, Prof. Emeritus, Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, Budapest "A geriátria rendszerszemléletének és gyakorlatának aktuális kérdései” 15:00 dr. Fábián Gergely, tudományos dékánhelyettes, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza „Akkor most van vagy nincs?” Idıskorúak szegénysége a mai Magyarországon 15:30 dr. Molnár Péter, Prof., Debreceni Egyetem, Népegészségügyi- és Egészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézete, Debrecen-Nyíregyháza „Evolúciós és fejlıdéslélektani szempontok kötıdéstörténetünk záró szakasza értelmezéséhez„ Szünet: 16:00-16:15

26

November 28, Péntek II. Szekció Szekcióelnökök: Prof. Dr. Radák Zsolt, dr. Horváth László

16:15 dr. Radák Zsolt. Prof., tudományos és külkapcsolati dékánhelyettes, Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Sporttudományi Kutatóintézet, Budapest „A fizikai inaktivitás ára: felgyorsult öregedés” 16:30 dr. Figler Mária, Prof., Lelovics Zsuzsanna, Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs „Az idıskorúak táplálkozása” 16:45 Lelovics Zsuzsanna, dr. Figler Mária, Prof., Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék „Hazai szociális intézményekben élı idıskorúak táplálkozása az európai referenciaadatok ismeretében” 17:00 dr. Németh Károly, orvos ezredes, intézetvezetı, Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, Verıce „Ápolás, vagy gyógyítás” 17:15 dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság alelnöke, Budapest „Szociális gerontológia és gerorehabilitáció” 17:30 dr. Kósa Zsigmond, fıiskolai docens, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíergyháza „Halandóság és betegségteher idıs korban” 17:45 dr. Horváth László, fıiskolai docens, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza „Az idısgondozás szociális innovációja„ 18:00 A nap zárása 19:00 Fogadás a konferencia résztvevıinek

27

November 29, Szombat

III. Szekció Szekcióelnökök: Prof. Dr. Székács Béla, dr. Szegedi János

8:00 dr. Székács Béla, Prof., Semmelweis Egyetem, II. Belklinika, Geriátriai Tanszéki Csoport, Budapest „Az idıskori gyógyszerelés kihívásai„ 8:15 dr. Szegedi János, Jósa A. Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat, Nyíregyháza „Az idıs kor és a vesebetegség„ 8:30 Barna Gyöngyi, BBRAUN Avitum Hungary Egészségügyi Szolgáltató Zrt., 10. sz. Dialízisközpont, Debrecen „Dialízis kezelés szociális otthonban” 8:45 Papp Katalin, fıiskolai docens, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza „Holisztikus szemlélet az idısek ellátásában„ 9:00 dr. Vértes László, a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság alelnöke, Budapest „Geroeducatios tapasztalatok szociális intézményekben” 9:15 dr. S. Jean Szilágyi, Long Term Care Laws and Regulations at St. Joseph's College of Maine, Mine, USA "Respect and Dignity for our Elders"

9:30-9:45 Szünet

28

November 29, Szombat

IV. Szekció Szekcióelnökök: Prof. dr. Bakó Gyula, Patyán László

9:45 Szabóné Törı Anna, Dr. Csízyné Lenkey Valéria, Dr. Bakó Gyula, Prof., Debreceni Egyetem, OEC, III. Belklinika, Geriátriai Tanszék, Debrecen „Szociális ellátás szerepe a fekvıbeteg ellátásban” 10:00 Csernáthné Kárándi Erzsébet, igazgató, Fazekas Gábor Idısek Otthona, Hajdúböszörmény „Demens idıskorúak gondozása” 10:15 Tóth Istvánné, Gábor Józsefné, Dr. Tárkányi Ilona, Szabóné Törı Anna, Debreceni Egyetem, OEC, III. Belklinika, Geriátriai Tanszék, Debrecen „A decubitus project eredményei egy fekvıbeteg osztályon„ 10:30 dr. Némethné, Dávid Vera, Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, Verıce „Klímaváltozás hatása az idıskorú betegek ápolására” 10:45 Mészáros Lászlóné, gyógytornász, Országos Traumatológiai Intézet Rehabilitációs Osztálya, Budapest „Az idısek komplex mozgásprevenciója” 11:00 dr. Petrika Erzsébet, Nyíregyházi Fıiskola, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, Nyíregyháza " A társas fizikai aktivitás szerepe idıskorban - korlátok és lehetıségek a megvalósítás gyakorlatában"

11:15-11:30 Szünet

29

November 29, Szombat

V. Szekció Szekcióelnökök: Prof. dr. Molnár Péter, dr. Fábián Gergely

11:30 dr. Komócsin Márta, Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, Verıce „Depresszió jelenléte (?) betegotthonunkban” 11:45 Ujváriné Siket Adrienn, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza „A gondozási szükséglet, valamint az egészségi állapoton alapuló szociális rászorultság vizsgálata” 12:00 Berszán Lídia, egyetemi adjunktus, Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szociológiai és Szociálismunka Kar, Szociális Munka Tanszék, Kolozsvár, Románia „Az idısellátás útkeresése Erdélyben: tapasztalatok és távlatok” 12:15 dr. Fónai Mihály, dékánhelyettes, Debreceni Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar, Debrecen "Idıskorú romák egészségi és mentális állapota" 12:30 Patyán László, Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, Nyíregyháza „A szükségleteken alapuló idısgondozás kérdései„ Zárszó: dr. Semsei Imre, DE, EK, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ igazgatója, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke

13:00 Ebéd 14:00 a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság közgyőlése

30

ÖSSZEFOGLALÓK DIALÍZIS KEZELÉS SZOCIÁLIS OTTHONBAN Barna Gyöngyi Fazekas Gábor Idısek Otthona, Hajdúböszörmény, 4220 Dorogi u. 91

Elıadásomban összefoglalást kívánok adni a vesebetegséghez vezetı okokról, a betegség tüneteirıl és kezelési formáiról. A végstádiumú veseelégtelenség két legfontosabb kezelésérıl a haemodialíziosrıl és a peritoneális dialízisrıl részletesen beszámolnék és összehasonlítanám a két vesepótló kezelési formát. Ezután néhány személyes tapasztalatomat mutatnám be. Az elıadás végén részletezném az ápolói munka eredményeit Hajdú-Bihar megyében. Vázolnám hogyan alakult ki közös munka dialízis-állomásunk és a megyei szociális és ápolási otthonok között. Bemutatnám az otthonokban végzett dialízisek eredményeit, gondozónıkkel közösen elért eredményeinket. Célunk az otthoni dialízis kezelés megismertetése minél szélesebb körben.

31

AZ IDİSELLÁTÁS ÚTKERESÉSE ERDÉLYBEN: TAPASZTALATOK ÉS TÁVLATOK Dr. Berszán Lídia Babes-Bolyai Tudományegyetem, Szociológiai és Szociálismunka Kar, Szociális Munka Tanszék, Kolozsvár, December 21 s. út 126-130

A demográfiai elöregedés és a fiatal és középkorú generáció külföldi munkavállalása egyre inkább szükségessé teszi az idısek intézményi ellátásának a kibıvítését Romániában. Az utóbbi két évtizedben számos olyan szociális intézmény kezdett el mőködni – idısek lakóotthonai, nappali foglalkoztatók, klubok, napközi otthonok idısek számára, házi idısgondozási hálózat - amelyek erre a szükségletre próbálnak megoldást keresni. A házi idısgondozás hatékonyságát egy reprezentatív erdélyi mintán kutattuk. Az eredmények rálátást adnak arra az útra, amit az úttörınek számító alternatív ellátásoknak kell bejárniuk. Az ápolási és gyógyítási szükségletek mellett az idısgondozás során számtalan lelki, társas és foglalkoztatási szükséglet is jelentkezik, amelyekre sem a házi, sem az intézményi ellátás nincs felkészülve. A foglalkoztatásnak és az idıskori társas kapcsolatok megırzésének a lelki egészségre és az életminıségre gyakorolt hatását a geriátriai, gerontológiai kutatások eredményei is igazolják, ennek ellenére nagyon kevés intézmény helyez megfelelı hangsúlyt az idısek szabadidejének a szervezésére. Ezzel párhuzamosan az idısellátásban dolgozók mentálhigiénés ’karbantartása’ is megoldatlan feladat még.

32

AZ ÉLETÚT TÖRTÉNELMI ESEMÉNYTÖRTÉNETÉNEK HATÁSA AZ ÖREGEDÉS MINİSÉGÉRE (Tapasztalat és elméleti megközelítés)

Dr. Boga Bálint Magyar Gerontológiai Társaság elnöke, Károlyi Sándor Kórház, 1041 Budapest, Árpád u. 126 Az idısek korosztálya heterogén, több kritérium alapján lehet tagolni, amelyek a statisztikai és szociológiai felmérésekben megjelennek. Így pl. kronológiai, vagy funkcionális alcsoportokat lehet elkülöníteni. Alig történt próbálkozás viszont, hogy az életutak eltérı történelmi eredető eseményei, azok maradandó hatásai alapján elkülönülı idıs alcsoportok legyenek meghatározva. Losonczi Ágnes elkülönít az emberi életidıben 3 dimenziót: átélt idı, társadalmi idı, történelmi idı kategóriáját. Kiindulópont a család által adott társadalmi helyzet és az egyén ambíciója, ezek alapján az egyén általában negyedik évtizedében egy adott társadalmi szinten helyezkedik el. A 20. század változó, az egyént fizikai mivoltában is veszélyeztetı történelmi fordulatai az adott szinttıl eltávolítja, gyakran véglegesen. Az egyes kohorszokat a változások más-más életkorban éri. A hatás szomatikus, pszichés, vagyonbeli és közvetlen financiális jellegő lehet, sokszor mindez együtt. A szülıt ért változás kiskorú gyermekére is kihat, akár annak egész életútjára, az öregség periódusát is beleértve. Így a mai idısek (fıleg 70-80 évesek) szüleit az 1. világháború, a trianoni békediktátum, a világválság, a Horthy-korszak hatásai érték. A 2. világháború, frontszolgálat, hadifogság, holokauszt, internálás, vagyonfosztás, államosítás, kitelepítés, Rákosi-diktatúra, 56-os forradalom, Kádárféle retorzió, Kádár-konszolidáció, rendszerváltás, kapitalizálódás, privatizáció már közvetlenül a ma élı idıseket. Ebben természetesen egyeseket pozitív változások értek: az adott rendszer kiszolgálóit esetleg máig ható nyereséggel. Többeket több fordulat is érintett, ezek eredıje érhetı tetten öregségi helyzetükben. Minden idıs egyén számára elemzéssel felírható életút-képlete, amely több szempontból megmagyarázza jelenlegi szociális, pszichológiai és némileg biológiai státuszát. A hasonló fordulatokat átéltek együtt a többiektıl bizonyos szempontból és mértékben eltérı mikrocsoportokat képeznek.

33

DEMENS IDİSKORÚAK GONDOZÁSA Csernáthné Kárándi Erzsébet Fazekas Gábor Idısek Otthona, 4220 Hajdúböszörmény, Dorogi u. 91

Az elıadás betekintést nyújt a demográfiai adatok alapján igazolt elöregedı társadalom morbiditási mutatói közül, a demencia problematikájába. Bemutatja a betegség megjelenésének fokozódását és ennek társadalmi hatását. Figyelemfelkeltıen szól a szakma résztvevıihez és a döntést hozókhoz a demens betegek ellátási szükségletérıl és annak sürgetı biztosításáról. Felhívja a figyelmet a demens betegek ellátásának fontosságára, különös tekintettel az egészségügyi és a szociális szolgáltatások feladataira. Konkrétan beszél a demens betegek gondozásának tárgyi és személyi feltételeirıl. Rávilágít a demens beteggel való kapcsolatteremtés elemi szabályaira, valamint a tágabb társadalmi-, valamint a szőkebb, hozzátartozói környezet felkészítésének jelentıségére. Mivel a folyamatosan hanyatló demens beteg ellátása elsısorban speciális körülmények között biztosítható, az elıadás közelebbrıl mutatja be a bentlakásos, intézményi ellátási forma kialakítását, a gondozási és az ápolási folyamatok szükségességét és jelentıségét. Célja: A társadalom és a szakma (egészségügy, szociális ellátó rendszer) világos és gyakorlatias választ adjon a fejlett országokban tömegesen megjelenı demens betegek életminıségének biztosítására.

34

AZ IDİSKORÚAK SZOCIÁLIS ÉS TÁRSADALMI KIHÍVÁSAI Csillik Gabriella Szociális és Munkaügyi Minisztérium, Államtitkári Titkárság, Budapest

Napjainkban egyre nagyobb jelentıséget kap az idıskori betegápolás, az egészségügyi szektor tehermentesítése a gondozási-ápolási tevékenység leválasztásával és erısítésével. A korstruktúrában jelentkezı változások, az egyre magasabb átlagos élettartam, a növekvı életszínvonal és a technológiai fejlıdés, valamint az ezeket kísérı növekedı igények és „egészség-kereslet” olyan változásokat indítottak el, amelyek a társadalmi, gazdasági struktúrák jelentıs átalakulását hozzák magukkal. Ennek a robbanásszerő igénynövekedésnek elsı jelei már érezhetıek. Népességünk öregedése a fejlett országok jóléti állampolitikájának, gazdasági, társadalmi, politikai fejlıdésének életszínvonalban mért indikátora, s örömteli elırelépés. Mégis számos problémát és kihívást jelent ennek a növekedı tendenciának fenntartása, finanszírozása, továbbá a demográfiai korstruktúra-változás kezelése. A jövedelmek és az egészségügyi ellátás terén bekövetkezett fejlıdés és az egészségesebb életmód következtében Európában egyre több ember egyre tovább él; az orvostudomány, a gyógyítás és a gondozás színvonala nagy léptékben fejlıdik. Társadalmunk egyrészt mindezeket hatalmas sikerként könyvelheti el, másrészt ez a helyzet olyan lehetıségeket és kihívásokat terem, amelyeket megértenünk és eredményesen kezelnünk kell. A lehetséges alternatívák felvázolásánál nem elég, ha átmeneti megoldásokat keresünk. Hosszú távú gondolkodásra van szükség, számba kell venni, hogy az idısödésnek milyen egészség-gazdaságtani vonatkozásaival kell szembenéznünk, és ezek alapján lehet optimális stratégiát megalkotni és a szükséges intézkedéseket megtenni. A korstruktúrában bekövetkezı változás hatása kiterjed a gazdaság minden szektorára, amely egy komplex megoldási terv létrehozását és annak végrehajtását kényszeríti ki, amely a gazdaság szereplıinek összehangolt tevékenységét teszi szükségessé. A lakosságon belüli aktív-inaktív keresıképesek arányának megváltozása a nyugdíjrendszer megváltoztatását, esetleg adóemelést is indokol. Az azonban, hogy milyen többletbevételek és többletkiadások keletkeznek, és hogy a meglévı-keletkezı forrásokat hogyan használjuk fel, a döntéshozókat komoly feladat elé állítják.

35

„AKKOR MOST VAN VAGY NINCS?” IDİSKORÚAK SZEGÉNYSÉGE A MAI MAGYARORSZÁGON Dr. Fábián Gergely Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4

A társadalmi egyenlıtlenségekre és szegénységre vonatkozó hazai és nemzetközi összehasonlító kutatások egybehangzó eredménye, hogy a nyugdíjrendszerek beérésével, valamint indexálásával az idıs generációk szociális helyzete biztosított, hiszen körükben jelentısen csökkent a szegénységben élık száma és aránya. Egyes elemzések néhány speciális csoport nehéz helyzetére (pl. egyedül élı özvegyek) felhívták ugyan a figyelmet, a kutatók érdeklıdése azonban elsıdlegesen a fiatalabb korosztályok, fıleg a gyermekek körében növekvı szegénység felé irányult. A „megnyugtatónak” tőnı helyzet mögött azonban számtalan egyenlıtlenségi dimenzió tárható fel. Nemzetközi összehasonlító kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy az idısek társadalmában is jelentıs különbségek vannak, az életkor növekedésével szignifikánsan nı a szegénységben élık aránya, különösen az idıs nık esetében. A nemzetközi kutatások másik szignifikáns eredménye, hogy az idısek szegénysége azokban az országokban a legalacsonyabb, ahol az állami transzferek a legmagasabbak, és megfordítva ott a legmagasabb, ahol alacsony az állami hozzájárulás aránya, a rendszer elsıdlegesen az öngondoskodás pillérén nyugszik. A közeljövı jelentıs problémája, hogy a mai középkorúak korosztálya 10-15 év múlva nyugdíjas lesz, ami egyszerre okoz problémát a társadalomnak, s egyben maguknak az érintetteknek, hiszen ha a mai nyugdíjrendszer nem változik, tömegeknek lesz megélhetési problémája aktív életszakaszának befejezése után.

36

AZ IDİSKORÚAK TÁPLÁLKOZÁSA Dr. Figler Mária 1, 2 – Lelovics Zsuzsanna 2 1

Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum, 7624 Pécs, Pacsirta u. 1 2

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs, 7621 Pécs, Vörösmarty Mihály u. 4

Napjainkban hazánk lakosságának több mint 20 százaléka (21,3%) 60 éves vagy idısebb. Az idıskorú népesség az össznépesség egyetlen olyan szegmense, ahol nagyarányú növekedésre lehet számítani az elkövetkezı ötven évben. Az idısödés kutatások eredményei alapján napjainkra prioritást nyert a preventív gerontológia, amelynek fontos része az ún. geroalimentológia, azaz az idısödés táplálkozástudománya. Ennek az igénye, de szükségessége is mindinkább fokozódik a lakosság és a szakma (orvosok, dietetikusok, élelmiszeripar, -kereskedelem) oldaláról egyaránt. A kutatások azt is igazolják, hogy az öregkor számos betegsége összefügg a nem megfelelı táplálkozással, így a „sikeres öregedés” egyik lehetısége a táplálkozás modulációban rejlik. Számos tudományos közlemény számol be a táplálkozás és az idısödés kapcsolatáról, amelyek egybehangzóan megállapították, hogy igen fontos tényezı olyan – a kor elırehaladtával – gyakoribb betegségek kialakulásában, mint a daganatos betegségek, szív-ér rendszeri károsodások, csontritkulás, szürkehályog (katarakta), makuladegeneráció stb.. Az idısek táplálkozása során számos nehézség léphet fel. Az idıs emberek körében az éhségérzet, és egyes esetekben ezzel együtt az étvágy is gyakran csökken hormonális vagy neurológiai változások, illetve egyes gyógyszerek szedésének következményeként. A csökkent étvágy nehezíti a megfelelı mennyiségő energia- és tápanyagbevitelt. Az idısek táplálkozására legalább ugyanakkora figyelmet kell fordítani, mint a gyermekekére vagy a felnıttekére. Ha az idıs emberek étrendjét helyesen akarjuk összeállítani, akkor az életkori sajátosságokból adódóan számos jellegzetességet kell figyelembe vennünk, és tekintettel kell lennünk egészségi állapotukra is (pl. halmozódó betegségek).

37

IDİSKORÚ ROMÁK EGÉSZSÉGI ÉS MENTÁLIS ÁLLAPOTA Dr. Fónai Mihály Debreceni Egyetem, Állam és Jogtudományi Kar

Ismert szakirodalmi tény, melyet számos empirikus kutatás eredménye igazol, hogy a romák várható életkora lényegesen alacsonyabb, mint a nem romáké, a roma lakosság korfája fiatalabb, az idısek aránya lényegesen alacsonyabb. Több kutatás során is vizsgáltuk Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakosságának az egészségi állapotát. Ezek egy része megyei reprezentatív vizsgálat volt, melynek mintájába roma háztartások is voltak. 2004-ben a megye roma lakosságának szociális helyzetét és egészségi állapotát vizsgáltuk, a kutatásba 500 roma háztartás került be. Jelen keretekben a megkérdezett háztartásfık néhány, az egészségi és mentális állapotot jellemzı mutatót ismertetek. A háztartásfık között a 60 éve felettiek arány hét százalék, ami egynegyede a nem roma lakosság hasonló korcsoportjának. Az összes roma háztartásfı saját egészségi állapotát egy tízfokozatú skálán 5,71-re értékelte; ezt leginkább az életkor alakítja, a hatvan év felettiek mutatói 2,5 és 3,38 között vannak, míg pl. a huszonéveseké a 7-es átlag körüli. A mentális állapotot több módszerrel is mértük, ezek egyike a suicidumra utaló kijelentések elfogadása. Arra a kérdésre, hogy el tudja-e képzelni, hogy valaha öngyilkosságot kövessen el, az összes megkérdezett 4,8 százaléka válaszolt igennel, leginkább az ötvenesek; hatvan év felett elutasították a kérdést. Elviselhetetlen problémák miatt az összes válaszoló 2,6 százaléka gondolt arra az elmúlt egy évben, hogy problémáira az öngyilkosság volna megoldás – ezt a lehetıséget is az ötvenes éveikben járók fogadták el leginkább, az idısebbek nem. A megkérdezettek 2,8 százaléka jelezte azt, hogy valaha már próbált meg öngyilkosságot elkövetni, elsısorban a negyvenes és ötvenes éveikben járók. Úgy tőnik, a vizsgált roma háztartásokban a lelki terhek az ötvenes éveikben járóknál kumulálódnak, az idısebbeket valószínőleg a roma kulturális minták és családjaik megvédik attól, hogy mentálisan kiszolgáltatottak legyenek.

38

AZ IDİSGONDOZÁS SZOCIÁLIS INNOVÁCIÓJA Dr. Horváth László Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4

Az idıs emberekkel való törıdésnek új útjait kell keresni. Újra kell fogalmazni a paradigmákat, folyamatosan fejleszteni kell a célkitőzéseket. A szociális ellátásban hatékony partneri kapcsolatot kell létesíteni és fenntartani az idıs ember, a családtagok és a szolgáltató intézmény között. Mind a három szereplı nagy mértékő változásban van, helyenként krízisekkel terhelt és azzal egy idıben kell/-ene/ biztosítani köztük a harmóniát is. Ez a legnagyobb kihívás. A kihívásra léteznek olyan szakmai válaszok, melyek megkönnyíthetik az alkalmazkodást az új helyzetekhez. Preventív szemlélet szükséges a nyugdíjjárulék fizetéséhez, az idıskori anyagi problémák megelızéséhez. A segítés folyamata az idıs ember és környezetének a szükséglet feltárásával kezdıdik. Amire az idıs ember már nem képes, azt jó, ha a családja tudja biztosítani. Ha erre a család sem képes, akkor olyan társadalmi, szociális ellátást kell szervezni, amely az idısödı ember otthonába viszi a szolgáltatást. Ezért az alapellátás fejlesztése és ebben az értelemben az elsıbbsége a segítés helyes útja. Az alapellátás mozgósíthatja a család meglevı erıforrásait, a környezetben rejlı lehetıségeket, felhasználhatja a civil szervezetek szolgáltatásait és csoportos, közösségi szociális munkát is szervezhet. Mindezek lehetetlenné válása után kerülhessen csak egy idıs ember bentlakásos szociális intézménybe, de ott is azonnal legyen cél a helyi környezettel való szoros kapcsolat fenntartása vagy felerısítése. A halállal való találkozásra is fel kell készülni. A társadalompolitika, a pszichológia korszerő szemlélete alapján az érintett szakemberek felkészítését meg kell szervezni. A családtagok és az idıs ember felkészítése ne maradjon a krízis, a haldoklás közvetlen idejére, azt jóval elızze meg közvetett és közvetlen eszközeivel.

39

A GERIÁTRIA RENDSZERSZEMLÉLETÉNEK ÉS GYAKORLATÁNAK AKTUÁLIS KÉRDÉSEI Dr. Iván László Semmelweis Egyetem, ÁOK Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4

Az öregedés többtényezıs és többdimenziós életfolyamat, amelynek kialakításában és kimenetelében érvényesül a biológiai, a pszichológiai és szociológiai meghatározottság. Megismerése és értelmezése rendszerszemléletet igényel azzal a megközelítési móddal, hogy ezen belül egyéni, korcsoportos, korjárati és nemi különbségek figyelembe vétele szükséges. Az öregedés imázsa kultúrafüggı, alig és nehezen befolyásolható, de a következetes tudományos felvilágosítás és a nevelés pozitív hatása érvényesülhet. A biológiailag, genetikailag

megalapozott,

egyéni

életprogram

személyes

pszichoszociális

meghatározottsággal "fejlıdik" az emberi fajra jellemzı végsı öregségi élethatárig. Ez a pszichoszociális meghatározottság kultúra-, társadalom-, személyiségfüggı rendszerben valósul meg. Az öregedés minısége és tartalma a kihívásokkal való megküzdés eredménye. Napjainkban, amikor az átlag életkilátás növekszik és az ember hosszabban él mint valaha, az emberiség tömeges gondjainak meghatározójává vált az öregedés és az öregkor, ugyanakkor kimondhatjuk, hogy a legújabb kor "hosszabb életősége" egyben az emberi civilizáció diadala is! Az öregedés rendszerszemléleti megközelítéséhez és megértéséhez a globális adatok, valamint a magyar demográfiai jellemzık és elırejelzések feldolgozása szükséges. Nem nélkülözhetjük a pszichoszociális, gazdasági, társadalmi és társadalompolitikai tényezık értékelését sem. Az öregedés "mutató"-inak kialakításában közremőködik a relatíve változatlan genetikai háttérstruktúra és a folyamatosan változó társadalom vagy társadalmi környezet és a jellemzı környezet. A más-más évjáratban születettek eltérı "mintáit" nem lehet csupán az emberi genom evolúciós változásaival magyarázni, amely kohortról kohortra lényegében ugyanaz marad.

40

DEPRESSZIÓ JELENLÉTE (?) BETEGOTTHONUNKBAN Dr. Komócsin Márta Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, 2621 Verıce, Aranyoskút

- Fenti „relaxációs” elıadás apropója. - Az idıskori depressziós tünetek rövid áttekintése. - A GDS (Geriátriai Depresszió Skála) 15 kérdésére a kommunikálni képes betegek által adott válaszok ismertetése. - ….még két kérdésre adott válaszok. - A teszt értékelése. - Mit tehetünk megelızésként, s a már kialakult betegség enyhítésére. - Az eredményekbıl levonható következtetések, tanulságok összefoglalása.

41

HALANDÓSÁG ÉS BETEGSÉGTEHER IDİS KORBAN Kósa Zsigmond Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4

Hazánkban az aktív korú lakosság rossz halandósági értékei igen jól ismertek, viszonylag sok tanulmány foglalkozik az elemzésével. Kevés figyelem irányul az idısek halandóságának és kórházi ellátásuk speciális szükségleteinek vizsgálatára. A szerzı vizsgálja a standardizált halálozási arányszám (European Mortality Database WHO Regional Office for Europe), a kórházi fekvıbeteg ellátási adatok (European Hospital Mobidity Database WHO Regional Office for Europe, Országos Szakfelügyeleti Módszertani Központ), valamint az egészségesen várható élettartam (European Union Public Health Information System) mutatóinak segítségével az idıskorúak betegségterhét és egészségügyi ellátási szükségletét. Az elemzés fıbb megállapításai:

−az idıskorúak halandósága kiemelkedıen magas az EU tagállamaihoz viszonyítva, különösen a 60-74 évesek körében

−a kórházi kezelési esetek gyakorisága a daganatos megbetegedések esetén a halálozáshoz hasonlóan magas, ugyanakkor a sérülések, mérgezések esetén nem igazolható ilyen kapcsolat

−Magyarországon

a

két

vizsgált

BNO

fıcsoportban

(rosszindulatú

daganatos

megbetegedések; sérülés, mérgezés, egyéb külsı ok) igen alacsony az átlagos ápolási idı, ami felvetheti az ápolás, rehabilitáció elégtelenségét

−Magyarország egyes régiói között jelentıs eltérés figyelhetı meg az idıskorúak kórházi morbiditása vonatkozásában

−az egészségesen várható élettartam hazánkban igen alacsony az EU-s tagállamokkal összehasonlítva (a lemaradás 10-15 év)

−az idıskorúak ellátásának tervezéséhez elengedhetetlen a betegségteher ismerete.

42

HAZAI SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEKBEN ÉLİ IDİSKORÚAK TÁPLÁLKOZÁSA AZ EURÓPAI REFERENCIAADATOK ISMERETÉBEN Lelovics Zsuzsanna 1 – Dr. Figler Mária 1, 2 1

Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, Pécs, 7621 Pécs, Vörösmarty Mihály u. 4

2

Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrológiai Centrum, 7624 Pécs, Pacsirta u. 1

Hazánkban valamivel több, mint ezer szociális intézményben közel hetvenezren élnek. Az ott élı idıs, beteg és/vagy fogyatékos emberek, akik a magyar lakosság alig több mint fél százalékát jelentik, a tartós bentlakásos elhelyezést nyújtó intézményekben létbiztonságot, teljes ellátást és nyugalmat találnak. A teljes ellátás természetesen azt is jelenti, hogy a napi rendszeres étkezés biztosított, amirıl részben jogszabályi háttér is gondoskodik: A személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmények szakmai feladatait és mőködését szabályozza a 1/2000. (I. 7.) SzCsM rendelet. 2008. január 31-én második alkalommal rendezték meg Európa-szerte a táplálási napot (nutrition Day), amelyben munkacsoportunk koordinálásával 45 tartós ápolást nyújtó szociális otthon vett részt. A felhíváshoz csatlakozók az intézetekben élı azon önként jelentkezık, akik az elıírt kutatási protokollnak megfeleltek tápláltsági állapotát mérték fel (18 év feletti lakók, n=2271; 63,4% férfi és 36,6% nık). Ezen kívül mostantól fontos információk állnak rendelkezésre a szociális otthoni étkeztetésrıl, a táplálás–étkeztetés szervezési kérdéseirıl, az otthonokban élık testtömegének változásáról, az adott napon fogyasztott élelmiszerek mennyiségérıl, a lakók étvágyáról, látogatási körülményeirıl stb. Hazánkban legutóbb 2006-ban készült hasonló felmérés, akkor – szintén e szerzıi team eredményei szerint – a szociális otthonban élık alultápláltságra veszélyeztetettsége elérte a 38,0%-ot. A szerzık jelen felmérésének eredményei jól tükrözik, hogy a tápláltsági állapot értékeléséhez nem elegendı egy szempont vizsgálata: több forrásból szükséges a teljes és reális helyzet megállapítása. A felmérés nyomán létrehozott adatbázis segítséget nyújt a szociális intézményeknek a betegek táplálását optimalizáló további, tudományos alapokon nyugvó lépések meghatározásához. A felmérés a Nestlé HealthCare Nutrition támogatásával valósult meg.

43

AZ IDİSEK KOMPLEX MOZGÁSPREVENCIÓJA Mészáros Lászlóné Magyar Gyógytornászok Társasága Geriátriai Munkacsoportja, 1121. Budapest, Rácz Aladár út 174/b

A mozgásszervi betegségek okozzák a 60 éven felüliek krónikus betegségeinek a felét. Az otthoni és szabadidıs baleseteknek 30,4 %-a a 60 éven felüliek közül kerül ki. Legnagyobb arányban a nyugdíjazást követı években halmozódnak az otthoni balesetek. Nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy Magyarországon igen magas az idıskori balesetek számaránya. Ebbıl is következtethetünk arra, hogy milyen nagy azon idısek száma, akiknek a gyógytornász-fizioterapeuta – mint a rehabilitációs team tagja – segítségére lehet: így pl.: egy sérülés után a helyes mozgás megtanítása, helyreállítása, a krónikus betegség progressziójának megelızése, a fájdalom csökkentése a fizioterápia sajátos módszereivel stb.. Az idıseknél több betegség lehet jelen egyszerre, ezért azt a módszert és olyan terhelési szintet kell választanunk, mely egyik betegség szempontjából sem kontraindikált és javulást eredményez. Az idısek esetében a prevenció, a gyógyítás és a rehabilitáció nehezen választható el egymástól. A hosszabb kórházban vagy akár otthoni fekvés veszélyes lehet egy idıs számára. A cél az, hogy minél kevesebb ideig legyen egy idıs ágyban fekvı „beteg”. Miközben javítjuk a mozgató szervrendszer, egy-egy izület, egy végtag mőködését, egyben hatással vagyunk a keringésére, általános erınlétére, mellyel megelızzük az inaktivitási atrófiát, a felfekvéseket, a tüdıgyulladást, tehát az alapelváltozás szövıdményeit. Kellemes pszichés ráhatással fokoznunk kell az idısek megfelelı mozgás iránti igényét.

44

EVOLÚCIÓS ÉS FEJLİDÉSLÉLEKTANI SZEMPONTOK KÖTİDÉSTÖRTÉNETÜNK ZÁRÓ SZAKASZA ÉRTELMEZÉSÉHEZ Dr. Molnár Péter, Szemán-Nagy Anita és Nemes László Debreceni Egyetem, Népegészségügyi- és Egészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézete, Debrecen-Nyíregyháza

A fejlıdési rendszerek (Oyama és munkatársai által kidolgozott) elmélete megjelenésének és térnyerésének egyik pozitív hordaléka alapelvei, különösen a veleszületett/tanult vitát záró paritás principium, alkalmazhatósága az idıs kor komplex folyamatainak megértése során. Az általunk kimunkált veleszületett szocialitás/szocializált individualitás koncepció használata alkalmasnak látszik arra, hogy segítségével, illetve "keretében" valódi evo/devo megközelítésben elemezzük kötıdéstörténetünk záró, számvetést kívánó szakaszának nehézségeit, örömeit illetve halandóságunk elfogadásának dilemmáját. Az idıs emberek kötıdési igényének és kötıdést adó képességének fel nem ismerése, gyakran aktív elhárítása és következményes kielégítetlensége, kettıs kárral jár. Nem csupán az idıs, izolálódó, emocionális kapcsolataiban beszőkített ember a vesztese ennek a folyamatnak, hanem mindazok a fiatalabb "jelentıs mások" is körülötte, akik kötıdése kiteljesítéséhez az idıs ember, például nagyszülıként, meghatározóan hozzájárulhatna. A kötıdés minıségének nemzedékek között felismert - intergenerációs spirálkénti - kulturális átörökítése különös fontosságot ad az idıskori személyiségfejlıdéstörténések

–

Erik

Erikson

pszichoszociális

fejlıdéselmélet

keretén

belüli

-

újraértelmezésének. A "Verum scire est per causam scire" elv alapján meggyızıdésünk, hogy elemzésünk használható szempontokat szolgáltat szociális gerontológiai megfontolású programok tervezéséhez.

45

ÁPOLÁS VAGY GYÓGYÍTÁS? Dr. Németh Károly Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, 2621 Verıce, Aranyoskút

Az elmúlt évtizedben a tudomány és a technika fejlıdése forradalmasította az egészségügyi ellátást, gyógyítást és betegápolást. Ahhoz, hogy ma az ápolók és orvosok hatékonyak legyenek és képesek legyenek eleget tenni a szakosodás kihívásainak, klinikai tudásukat állandóan fejleszteni kell mind az elméleti és gyakorlati szinten. Felmerül a kérdés napjainkban – ebben a válságokkal teli rohanó világban - hogy mindez elég-e az ápolás és gyógyítás világában? A krónikus, idıs (geritáriai) beteg ember megelégszik- e ennyivel, vagy többet vár el tılünk? Igen, sokkal többet! Mi válunk szinte az utolsó reményévé, támaszává, tanácsadójává, sıt szinte családtagjává. Mi az a plusz a nıvér és orvos részérıl, amivel el lehet ezt érni? Ezt szeretném dolgozatomban kifejteni.

46

KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA AZ IDİSKORÚ BETEGEK ÁPOLÁSÁRA Dr. Némethné Dávid Veronika Állami Egészségügyi Központ, Verıcei Betegotthon, 2621 Verıce, Aranyoskút

A világot és az emberiséget komoly veszély fenyegeti: ez nem más, mint a globális felmelegedés. De nem szabad csak városokra lokalizálni a klímaváltozás kockázati tényezıit. Az emberi szervezet nem tudja egyensúlyban tartani a saját hıszabályozását extrém hideg és meleg hımérséklet esetén. A Verıcei Betegotthonban ápoltak sem kerülhetik el a szélsıséges idıjárás változásokat. A klímaváltozás rendkívüli módon befolyásolja az idıs, krónikus betegek

állapotát,

amelyek

velejárója

az

Tapasztalatainkról szeretnék elıadást tartani.

47

ápolás

folyamatának

megváltozása.

HOLISZTIKUS SZEMLÉLET AZ IDİSEK ELLÁTÁSÁBAN Papp Katalin Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4

A holosz görög szó és egészet, teljességet jelent. Holisztikus az a szemlélet, amely az embert a maga teljességében: testi, lelki, szellemi egységében vizsgálja és írja le. A holisztikus egyensúly egyik alapvetı szintje az ember egészsége. Ennek megırzése (prevenció), megteremtése (habilitáció), fejlesztése és menedzselése (szőrıvizsgálat, gondozás), valamint visszaállítása (terápia és rehabilitáció) az általános orvostan stratégiai célkitőzései. Ha a holisztikus egyensúly kibillen, betegség keletkezik. „Az egészség a teljes testi, szellemi és szociális jólét állapota, nem csak a betegség és/vagy a nyomorékság hiánya”, állapítja meg a WHO (Egészségügyi Világszervezet) definíciójában. Az öregedés Az emberi életnek 3 szakasza különböztethetı meg: -

növekedés-fejlıdés szakasza (gyermek és ifjúkor)

-

kifejlettség (felnıttkor)

-

idıskor (involúció)

Az életkor növekedésével fokozatosan csökken a testi erı és a szellemi képesség. Az öregedés az élet természetes része, nem fogadható el a régi latin mondás: az öregedés önmagában betegség „Senectus ipse morbus”. Az emberi szükségletek hierarchiája a fiziológiai szükséglettıl az önmegvalósítás szükségletéig terjed, melyet minden ember képes megvalósítani. A kor elırehaladtával a csökkent érzékszervi mőködés a hallás, a látás, az emocionális, mentális állapot változásai meggátolják ezen szükségletek kielégítését. Az idıs ember ugyanúgy lehet szellemileg is egészséges, mint a fiatal, és az évtizedek száma nem szükségszerően kell hozza magával az ezen életkorban elıforduló tipikus betegségeket.

48

A SZÜKSÉGLETEKEN ALAPULÓ IDİSGONDOZÁS KÉRDÉSEI Dr. Patyán László Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, 4400 Nyíregyháza, Sóstói 2-4

49

A TÁRSAS FIZIKAI AKTIVITÁS SZEREPE IDİSKORBAN ─ KORLÁTOK ÉS LEHETİSÉGEK A MEGVALÓSÍTÁS GYAKORLATÁBAN Dr. Petrika Erzsébet Nyíregyházi Fıiskola, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31./B

Az elıadás - nem titkoltan - a társas fizikai aktivitás dicsérete, - elemzés, összegzés és ajánlás. Célja, hogy meghatározza helyét, szerepét az idısek szociális szabadidıs tevékenységei között, kiemelve jótékony hatásait. Elıször rövid szociális helyzetképet ad az öregség, az öregek jelenlegi társadalmi megítélésérıl. Ma a fiatalság az érték, - mindenekfelett és bármi áron (?). Rámutat az ezzel éles ellentétben álló valóságra: Az öregség, - az egészségben töltött is – kikerülhetetlen veszteségek idıszaka, nemcsak biológiai oldalon, de pszichológiai, szociális értelemben is. A szaporodó korlátok, - az elmagányosodás, a családi és baráti támasz nélkül maradás - könnyen teljes izolációhoz, inaktivitáshoz, alkalmazkodási képtelenséghez vezetnek. Itt kap(hat) szerepet a társas fizikai aktivitás, amely csökkenti az egyén izoláltságát, oldja magányát és depresszióját, segít visszaszerezni önbecsülését, életkedvét, tervet, célt és programot ad a mindennapokhoz. Azáltal teszi ezt, hogy (1) visszavezet a szociális lét-hálóra, újra „aktivizál”, és (2) segít, az un. „gyenge kapcsolatok” fenntartásában, az aktívabb, boldogabb életvitel megtalálásában. A fizikai aktivitással járó neurobiológiai, élettani, pszichológiai folyamatok, a mozgásöröm ehhez képest csupán ráadás. A „helyzetértékelést” az országos és helyi viszonyok számbavétele, alkalmas mozgásformák ajánlása követi. A szervezeti, intézményi keretek áttekintése és a jövı (kívánatos) fejlıdési irányainak felvázolása a résztvevık aktív közremőködésével lesz teljes.

50

A FIZIKAI INAKTIVITÁS ÁRA: FELGYORSULT ÖREGEDÉS Dr. Radák Zsolt Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Sporttudományi Kutatóintézet, Budapest, Alkotás u. 44

A civilizált életmód egyik nagy hátulütıje a fizikai inaktivitás. Becslésem szerint, a testedzésre szánt idı az utóbbi néhány évtizedben exponenciálisan csökkent s a fizikai munka elıfordulása is jelentısen csökken a fejlett társadalmakban. Az ember genetikája azonban, nem erre készült, abban még kódolva van a vadászat, győjtögetés, a helyváltoztatás szükségessége, a menekülés vagy éppen a testtel vívott harc a hierarchiai pozíciókért. A génjeinkben, talán kódolva van az energiatakarékos üzemmód is, hiszen ez a természet egyik legalapvetıbb eleme. Ez az energiaminimumra kódolt program nagyon fontos volt az evolúciós fejlıdésünkben, ám a megváltozott életmód miatt, elsısorban azok a tevékenységek estek ki, melyek igényelik a vázizomzat rendszeres munkáját. A vázizomzat nyugalmi energia felhasználása meglehetısen csekély, ám szükség esetén, ami a modern világban már csak nagyon ritkán adódik, az energia felhasználás százszorosa is lehet a nyugalminak. Szerencsétlenségünkre az energia megırzésre kódolt génjeink meglehetısen jól mőködnek, s az alacsony energiafogyasztás miatt (amit elsısorban a vázizomzat munkanélkülisége okoz) testünk jelentıs gyarapodáson megy keresztül. Hízunk. Jó néhány olyan betegség van, amit olyan jelzıvel illethetünk, hogy életmód-függı betegségek. Ezen betegségek, mint pl., a nem inzulin függı cukorbetegség, a szív és keringési betegségek, agyvérzés és bizonyos típusú rákos megbetegedések, elıfordulását döntı mértékben csökkenti, ha életünkben rendszeressé tesszük a testedzést. A testedzés az egész szervezetnek rendkívül stimuláló, de ez különösen igaz az idısekre, akiknek a rendszeres testedzés az egészséges öregedést jelentheti.

51

SZOCIÁLIS GERONTOLÓGIA A MAI MAGYARORSZÁGON dr. Semsei Imre Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ, 4400 Nyíregyháza, Sóstói 2-4

A fejlett társadalmak korstruktúrájának változásából, öregedésébıl fakadó problémák hazánkat is egyre fokozottabban érintik, így egyre nagyobb jelentısége van a gerontológia tudományának, illetve mővelıi tevékenységének. Az elmúlt néhány évtizedben számos eredményt értünk el, tudományos mőhelyek alakultak (de sajnos szőntek is meg…), többek között bekerült a gerontológia oktatása több egyetemi szak képzésébe, megindult a geriáter szakképzés, idısügyi programok jelentek meg, stb. de rengeteg tennivaló, hiányosság van még ezen a területen. Legnagyobb örömünkre ez év ısszel egy hiánypótló kiadvány, egy átfogó Gerontológia Jegyzet jelenik meg az oktatás segédanyagaként. Ezt követıen pedig egy régen esedékes szakmai folyóiratot, a Magyar Gerontológiát szeretnénk útjára bocsátani, hogy fórumot biztosítson a hazai gerontológiai élet minden szereplıjének. Az öregedı társadalom mindennapi problémáinak megoldásában azonban a biogerontológia és a geriátria mellett a szociális gerontológiának jut oroszlánrész. Jelen konferenciánk célja, hogy áttekintsük ezen terület mai állapotát. A kormányprogramok megalkotóitól a társadalomtudósokon keresztül az idıs emberek ápolóiig számosan bemutatják munkájukat, eredményeiket, de reményeim szerint nem hallgatják el problémáikat és megismertetik velünk elképzeléseiket is a jövıre nézve. A Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ a továbbiakban is fórumot szeretne biztosítani ahhoz, hogy idırılidıre megismerhessük egymás eredményeit, elképzeléseit, hogy ezzel is hozzájáruljunk társadalmunk öregedésébıl adódó gondjaink megoldásához.

52

CANISTHERAPY AS AN ACTIVATION PROGRAM FOR SENIORS IN NURSING HOMES IN THE REGION OF SOUTH BOHEMIA IN THE CZECH REPUBLIC Zuzana Staffová, Lenka Motlová Faculty of Health and Social Studies in České Budějovice, Csehország

Ageing of population and care for senior citizens is one of the most serious worldwide problems which especially European countries have to cope with. It is very important to provide psychical and physical activity of seniors, who are living in their own neighbourhood and who are living in nursing homes. Activation in the old age includes for example training memory, music-therapy, art-therapy, reminiscent therapy, validation and canistherapy. Canistherapy is one of the free-time activities in the old age and one of the ways of making seniors more active. Although dogs have been our companions for at least three thousand years, the scientific research of the relationship between a human and a dog is relatively new. First of all it is necessary to determine the terminology used in connection with therapeutic interaction between a human and an animal, and especially between a human and a dog. The widely held terms Zootherapy, Animal Assisted Therapy, Animal Assisted Activities, Animal Assisted Education and Canistherapy are used in the Czech Republic

53

SZOCIÁLIS ELLÁTÁS SZEREPE A FEKVİBETEG ELLÁTÁSBAN Szabóné Törı Anna, Dr. Csízyné Lenkey Valéria, Dr. Bakó Gyula Debreceni Egyetem, OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék 4032 Debrecen, Móricz Zs. u. 22

Elızmény és célkitőzés: A fekvıbeteg ellátó egészségügyi intézményekben, a kórházi ágyakon nyújtott ellátás körülbelül 30%-a szociális indíttatású. A probléma felismerése folyamán, klinikánkon 1998 óta 10 éve folyik szociális munka. Az aktív fekvıbeteg ellátó intézményekben, a teljesítmény elvő finanszírozás, majd a 98-95%-os teljesítmény volumen korlát (TVK) még inkább elıtérbe helyezte ezen munka szükségességét. Módszerek: Dolgozatomban az elmúlt 10 év szociális munka költséghatékonyságát, feladatait, jelentısségét szeretném bemutatni statisztikai módszerekkel. Eredmények, következtetés: Az egészségügyi intézmények közép vezetıinek minden olyan lehetséges eszközt meg kell ragadni, amely hozzájárul az intézmények stabil gazdálkodásához. A hosszú ápolási napok csökkentésével, az egyik legnagyobb pazarlás állítható meg a fekvıbeteg ellátó intézményekben. A szociális munkás alkalmazása egy ilyen gazdaságos,

többszörösen

megtérülı

befektetés,

stabilitásához.

54

mely

hozzájárul

az

intézmények

AZ IDİS KOR ÉS A VESEBETEGSÉG Dr. Szegedi János Jósa A. Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat, 4400 Nyíregyháza, Szent István u. 68

A lakosság kormegoszlásában bekövetkezı kedvezı változások egyértelmően maguk után vonják az idıskorúak arányának és számának növekedését. Az idıskorú populációban a hypertonia,

a

diabetes,

az

atherosclerosis

gyakoriságának

növekedésével

szoros

összefüggésben várható az idıskorú vesebetegek és veseelégtelenségben szenvedı betegek számának gyors növekedése is. Az elırejelzések szerint 2050-re Európa lakosságának 36-37 %-a az idısekbıl áll. Az idıs kor és a vesebetegség szoros kapcsolatot mutat. Az idıskori vesebetegségek jelentkezhetnek akut formában, primer vesebetegség következményeként, vagy egyéb behatásokra krónikus formában. A krónikus formában jelentkezı vesebetegség és veseelégtelenség hátterében a nemzetközi adatok szerint 25,8 %-ban hypertonia, 42,3 %-ban diabetes mellitus áll. Ismert tény, hogy a vesepótló kezelésben részesült betegek 52 %-a a 65 év feletti korcsoportból kerül ki, 20 %-a 70 év feletti. Az idıskorú vesebetegek, veseelégtelen betegek gyógyszeres és vesepótló kezelésében figyelembe kell venni az idıs korból adódó speciális követelményeket is. A krónikus vesebetegek ellátásban nagyon fontos kérdés a beteg életminıségének biztosítása, ill. javítása is.

55

AZ IDİSKORI GYÓGYSZERELÉS KIHÍVÁSAI dr. Székács Béla: Semmelweis Egyetem, II. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszéki Csoport 1021 Budapest, Hővösvölgyi u.116. Az idıskori - igen idıskori - matuzsálemi gyógyszerelésben a therapeuta komplex orvosi felkészültségét, különleges figyelmét, a therápiás hatások nyomonkövetésének sajátos figyelmét, otthoni ellátás esetén az orvos-család együttmőködés speciális elemeit elsısorban az alábbi idıskori sajátosságok indikálják: 1. A gyógyszer felszívódás, a gyógyszermegoszlási terek és plazmatér viszony változások, a plazmán belüli fehérjekötödés módosulásai, a gyógyszer metabolizálókiválasztó rendszerek változásai; 2. A gyógyszerekre reagáló sejtek-szövetek-szervek fiziológiás és összetett patológiás módosulásai következtében a megváltozott válaszadás, amelynek hátterében intracelluláris szignál rendszer módosulások is szerepet játszhatnak; 3. A több társbetegség és azok gyógyszerelésének betegségeket és a gyógyszerhatásokat módosító interakciói 4. A beteg megváltozott együttmőködési képessége és készsége 5. A beteg romló szociális helyzete

Az elıadás így behatárolt idıben komplex szemlélető áttekintést kíván adni az idıskori farmakokinetikai-farmakodinámiás, beteg-complience, beteg-család, orvos-család viszony kérdéskör legfontosabb elemeirıl, azok bonyolult együtthatásairól, valamint ezen együtthatás részleges módosulásairól az idısödés egymást követı periódusaiban.

56

EXPLAINING AMERICAN STANDARDS OF CARE IN GERIATRIC SETTINGS S. Jean Szilagyi Long Term Care Laws and Regulations at St. Joseph's College of Maine, USA

The government of the Unites States of America (USA) through the Omnibus Reconciliation Act of 1987, formulated a Residents’ Bill of Rights, to assure kind and considerate care to the residents in long term care facilities. The basis for social justice to the elderly in institutions was derived from social gerontologists, who sought to afford dignity and respect to these citizens. This landmark legislation changed forever society’s legal expectations of nursing homes and their care. Long term care facilities were mandated to provide services so that each resident can “attain and maintain her highest practicable physical, mental, and psycho-social well-being.” The goal of this presentation is to review these rights, explain their implementation and practical application. This will realized by a power point presentation outlining the specific “rights”. Examples of confirmed deficiencies as documented by regulatory compliance enforcers will be included.

57

A DECUBITUS PROJECT EREDMÉNYEI EGY FEKVİBETEG OSZTÁLYON Tóth Istvánné, Gábor Józsefné, Dr. Tárkányi Ilona, Szabóné Törı Anna Debreceni Egyetem, OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék 4032 Debrecen, Móricz Zs. u. 22

Elızmény és célkitőzés: Klinikánkon 2007 novemberében a Kórház Higiénés Osztállyal közösen elindítottuk a decubitus projectet. A project célja a hatékony sebgondozás, sebápolás nem csak terápiás, hanem költséghatékonyság szempontjából is. Módszerek: Kijelöltünk két koordinátort, akinek vezetésével felmértük a Klinikánkon az összes decubitusszal rendelkezı beteg állapotát a decubitus észlelésekor illetve a beteg távozásakor. Ápolási anamnézist, sebkezelési tervet készítettünk a projectben résztvevı 42 esetrıl. A kezelésekbe bevontuk a Klinikán dolgozó szakdolgozókat, akiket oktatásban részesítettünk a hatékony sebkezelési módszerek alkalmazásáról. Kimutatást készítettünk a kötszerköltségek változásáról. Eredmények, következtetés: A korszerő kötszerek használatával a kötszerre fordított kiadás az 1/5-ére csökkent. A chronicus sebekkel érkezı betegek állapota is nagymértékben javult. A decubitus ellátását ápolóink hatékonyabban végzik. Ezen módszerek további alkalmazása a betegek és klinikai költségek szempontjából is elınyös. A decubitus team munkája pozitív változást hoz.

58

A GONDOZÁSI SZÜKSÉGLET, VALAMINT AZ EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTON ALAPULÓ SZOCIÁLIS RÁSZORULTSÁG VIZSGÁLATA 1 1

Ujváriné Siket Adrienn, 2Dr. Becka Éva, 3Dr. Zrínyi Miklós

Debreceni Egyetem Egészségügyi Kar, 2Országos Alapellátási Intézet 3

TEVA Magyarország zRt.

Kérdıíves felmérésünk célja a Homogén Gondozási Csoport, a “HGCS” (mint a rászorultság megállapításának jelenlegi és a finanszírozás leendı alapjának) viszonylag nagy mintán történı tesztelése, illetve a körzeti ápolók gondozási feladatainak megismerése. Célunk, olyan adatokhoz jutni, melyek eddig nem voltak együtt elérhetıek és együtt nincsenek nyilvántartva sehol. Felmérésünk elsısorban a körzeti ápoló munkájára fókuszál a gondozást igénylı betegekre vonatkozóan. A vizsgálat felnıtt és vegyes háziorvosi praxisokban egyaránt azt is vizsgálja, hány fı az jelenleg, aki a praxisban nyilvántartva gondozást igényel. A kérdıív különbözı kérdéscsoportok kialakításával (személyes adatok, a gondozási szükséglet

mértéke,

önkiszolgálás,

önellátás,

mozgásfunkciók,

mentális

funkciók,

kommunikáció, érzékszervi funkciók, egészségügyi ellátási igény, felügyeleti igény, szociális körülmények, szakápolás) komplexen tanulmányozza a gondozást igénylı (házi étkeztetés, házi segítségnyújtás, jelzırendszeres segítségnyújtás, támogató szolgálat, otthoni szakápolás vagy idıs otthoni ellátás) egyének/betegek élethelyzetét, gondozási igényét. A vizsgálat jelenlegi fázisában a feldolgozott minta elemszáma 654 fı. A vizsgálatot követıen javaslatot kívánunk tenni olyan adatbázis létrehozására, amely az egészségi és a szociális területeket egyaránt vizsgálja a körzeti ápolói munkában. A kérdıíves felmérés eredményei útmutatást nyújtanak, annak feltérképezésében hol kell fejlesztéseket végezni. Tisztázhatóak a körzeti közösségi ápoló az Otthonápolási szolgálat, illetve egyéb szolgáltatók feladatainak hatáskörei.

59

GERONTOLOGIAI TAPASZTALATOK SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEKBEN Dr. Vértes László Magyar Gerontológiai Társaság volt elnöke, 1044 Budapest, Szondi u. 47

Rendszeresen tartanak egészségfejlesztési konzultációkat Pest megye és Somogy megye községeiben az idısek számára (nyugdíjasok klubjaiban, idısek otthonában). A fı témák, idült betegségek, gyógyszerszedés, testmozgás, közösségi szellem, szociális kérdések, dohányzás, alkoholfogyasztás, mőtétek, rehabilitáció. Megbeszélések, kérdıívek, vizsgálatok alapján súlyos hiányosságok derülnek ki (diétás ismeretek hiánya, káros szokások, az orvos késıi felkeresése, stb.). az egyik – sajnos reális – „védekezés”, nehéz anyagi helyzet. Hiányoznak azonban az egészségfejlesztı kiadványok is.

60

SZOCIÁLIS GERONTOLOGIA ÉS GEROREHABILITÁCIÓ Dr. Vértes László Magyar Gerontológiai Társaság volt elnöke, 1044 Budapest, Szondi u. 47

A rehabilitáció széles értelemben a társadalomba történı visszailleszkedést célozza. Ez a reintegráció munkaképes korban elsısorban a munkavégzés lehetıségének visszaállításával valósítható meg, idıskorban azonban más kritériumokat kell alkalmazni. Ugyanakkor az idıskort és a nyugdíjas (azaz gazdaságilag inaktív) állapotot soha nem szabad egymás teljes értékő szinonimájaként használni, különösen egy olyan tudásalapú és a szociális értékeken alapuló társadalomban nem, amit az Európai Unió a Lisszabon stratégiában meghatározott. A rehabilitáció célja tehát idıskorban is ugyanaz, mint fiatalkorban. A rehabilitáció helyszíneit és módszereit azonban szélesebb értelemben kell használnunk idısek esetében. A korfüggı, fiziológiás funkcionális hanyatlást funkciónként meg kell határozni, ebben nagy szerepe van a geriáter és a rehabilitációs szakorvosnak. Meg kell határozni azokat a funkciókat amelyek rehabilitációban visszaszerezhetık, és fel kell állítani a visszaállítandó funkciók hierarchiáját, ami idırendi és fontossági sorrendet jelent. A rehabilitációt minden ellátási helyszínen, helyzetben és környezetben alkalmazni kell. Ki kell tőzni a rehabilitációs célt, az oda vezetı utat, és a funkciók fejlıdésével korrigálni kell azt. Mivel az idısek esetében a funkcióvesztéssel együtt a szociális izolálódás veszélye is fennáll, ezért elıszeretettel idıskori readaptációról beszélünk, tehát nemcsak a képességet, a funkciót, de a környezetet is igazítanunk kell az új helyzethez. Nem tekinthetı szakszerő ellátásnak semmilyen orvosi szakma képviselıjének részérıl, ha „csak” ugyanazt a terápiás protokollt alkalmazza a diagnózis alapján, mint egy fiatal betegnél. Idıskorú páciens esetében minden terápiás ténykedésnek törekednie kell az elveszített funkciók visszaállítására illetve a megırzött funkciók fenntartására.

61

62

63

2007. nov. 08.: 12:00-12:30 MEGNYITÓ (II. terem)

12.30-13.30: NYITÓ PLENÁRIS ÜLÉS (II. terem)

Üléselnök: Boga Bálint, Székely Miklós 12:30: Bódis József (PTE ETK, dékán): Az egészségtudományok szerepe az idısellátásban. 13:45: Vértes László (MGGT alelnök): Dr. Hun Nándor fıtitkár életmővérıl, halála 25. évfordulóján. 13:00: Molnár Péter (DEOEC, Magatartástudományi Intézet): Idısekkel kapcsolatos attitődök komplex szemlélete. 13:30-15:00: szünet (ebéd) 15.00-16.40: NEUROPSZICHIÁTRIA I. (II. terem)

Üléselnök: Székács Béla, Huszár Judit 15:00: Komoly Sámuel (PTE ÁOK, Neurológiai Klinika): A Parkinson szindróma differenciál diagnosztikája és a terápia alapelvei. 15:25: Rózsa Csilla (Jahn Ferenc Délpesti Kórház): Az idıskori myasthenia kezelése. 15:50: Degrell István (DEOEC Pszichiátriai Klinika): Az Alzheimer kór diagnózisa és kezelése - az EUROCODE vizsgálat tükrében. 16:15: Pusch Gabriella (PTE ÁOK, Neurológiai Klinika): Az idıskori cerebrovascularis zavarokról. 16:40-16:55: szünet (kávé) 16.55-18.35: NEUROPSZICHIÁTRIA II: (II. terem)

Üléselnök: Németh Károly, Végh Mária 16:55: Szíjártó Zsófia (Baranya Megyei Kórház, Mentálhigiénés Intézet): Gerontopszichiátriai kórképek: fókuszban a depresszió. 17:15: Stark András (Baranya Megyei Kórház, Mentálhigiénés Intézet): Az idıs kor lelki problémái a filmmővészet tükrében. 17:35: Hodor-Ferencz Erika (Zala Megyei Kórház, Krónikus Belgyógyászat): Idıs beteg és a depresszió. 17:45: Komócsin Márta (MH Verıcei Betegotthona): Burn-out szindróma kialakulásának jelei az idıskorúakkal foglalkozó ápolóknál, ill. a krónikus betegellátásban. 17:55: Heim Szilvia, Végh Mária, Dormán Hajnalka, Nagy Lajos (PTE ÁOK Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika): Lelki megterhelés és depresszió elıfordulása idıs beteg ápolását vállaló családtagoknál. 18:05: Németh Katalin1, Karamánné Pakai Annamária2, Pálfi Ferencné3, Dér Anikó2, Faragó Gyöngyvér3, Tiringer István1 (1PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet, Pécs; 2PTE ETK Ápolás és Betegellátás Intézet, Zalaegerszeg; 3PTE Ápolás és Betegellátás Intézet, Pécs): Coping mechanizmusok szerepe az én-integritás vagy kétségbeesés szakaszában. 18:15-18:35: Összevont diszkusszió __________________________________________________________________________________

64

15.00-16.40: TANATOLÓGIA, ÁPOLÁS/GONDOZÁS, HOSPICE (I. terem)

Üléselnök: Hazafi Klára, Molnár Péter 15:00: Hazafi Klára (PTE ETK, Gerontológia-Geriátria): Tanatológiai kérdések a geriátriai gyakorlatban. (Dr. Kóczán György emlékére) 15:25: Szemán Anita1, Hegyi Péter2, Bakó Gyula3, Molnár Péter1 (1DE OEC Népegészségügyi Kar Magatartástudományi Intézet; 2Debreceni Református Hittudományi Egyetem és 3DE OEC Belgyógyászati Intézet, Geriátria Tanszék): Az élet értelmébe vetett hit vizsgálata idısek körében. 15:35: Dr. Rideg Lászlóné (Szociális Háló Egyesület, Pécs): Gondozás-ápolás-hospice – palliatív ellátás az idıskorban. A gyógyíthatatlan betegségben szenvedı idısek és hozzátartozóik speciális segítése. 15:45: Lukács Miklós (Pécsi Szociális és Egészségügyi Szakképzı Iskola, Pécs-Baranyai Hospice Alapítvány): A hospice-ellátás fejleményei Baranya megyében. 15.55: Vinczen Mónika1, Kerekes Zsuzsanna2 (1Betegápoló Irgalmas Rend, Hospice Osztály, Pécs; 2PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet): A hospice-ellátás specifikumai a gyakorlatunkban. 16:05: Kerekes Zsuzsanna (Betegápoló Irgalmas Rend, Hospice Osztály, Pécs; PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet): Kommunikáció az idıs, végállapotú családtaggal. 16:15: Konta Ildikó (Boldog Gizella Alapítvány, Gizella Otthon, Biatorbágy): A halállal kapcsolatos élmények feldolgozása a gondozó személyzet körében. 16:25-16:40: Összevont diszkusszió 16:40-16:55: szünet (kávé) 16.55-18.35: ONKOTERÁPIA, FARMAKOTERÁPIA, ÁPOLÁS/GONDOZÁS (I. terem)

Üléselnök: Nagy Lajos, Kun László 16:55: Boga Bálint (MGGT elnök): Onkogeriátria: kemoterápia és palliatív kezelés idıskorban. 17:20: Nagy Lajos (PTE ÁOK Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika): A gyógyszeres terápia követelményei idıs betegek ellátásában. 17:45: Tándor Jánosné (XESZI Alkotmány utcai Idısek Otthona, Pécs): Ápolói szemléletváltás szükségessége az idıs kori speciális tünetek értékelésében. 18:00: Nagy Gabriella (Baranya Megyei Kórház, Ápolási Osztály): Az idısek gondozása az életminıség tükrében. 18:15: Mangold Viktória, Bonyárné Müller Katalin (PTE KK): Örömmel élni - A mozgás, az étkezés az életöröm szolgálatában.

19:00-21:00: FOGADÁS (Hotel Palatinus, Bartók terem)

Utána: VILÁGÖRÖKSÉGI SÉTA

65

2007. nov. 09.: 8.30-11.00: DEMOGRÁFIA, ÉLETTAN, ÉLETMÓD, MOZGÁSSZERVEK (II. terem)

Üléselnök: Halmos Béla, Lampek Kinga 8:30: Lampek Kinga (PTE ETK Egészségfejlesztési és Egészségszociológiai Tanszék): Az idısödés demográfiai és társadalmi jelenségei Magyarországon. 8:55: Wittmann István (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum): Pigmentek szerepe az öregedési folyamatokban. 9:20: Figler Mária (PTE ETK Humán Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézet): Táplálkozás az idıskorban. 9:45: Gazsó Imre (PTE ÁOK Ortopédiai Klinika): Ortopédiai elváltozások, megoldási lehetıségek idıskorban. 10:10: Tantó Zsuzsanna (Zsigmondy Vilmos Gyógyfürdı Kórház Kht., Harkány): Reumatológia, gyógyfürdık, mozgásszervi rehabilitáció idısekben. 10:35: Bényi Mária (OSZMK, Budapest): Idıskori balesetek: terhük és prevenciójuk. 11:00-11:15: szünet (kávé) 11.15-12.40: MULTIMORBIDITÁS, SPECIÁLIS KONDÍCIÓK (II. terem)

Üléselnök: Beregi Edit, Telkes Zoltán 11:15: Székács Béla (OPNI): Idıskori multimorbiditás: kihívás a bizonyíték alapú módszertani igényő gyógyító munkában. 11:40: Balázs Endre, Ruszwurm Andrea (Nagykanizsa MJV Kórháza, Gerontológiai Osztály): A diabetes mellitus kezelésének nehézségei idıskorban. 11:55: Huszár Judit (Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és Gerontopszichiátriai Osztály): Esetismertetés. 12:10: Ádám Ildikó (Kaposi Mór Oktatókórház, Kaposvár): Larvalt tünetek – sürgıs beavatkozás. 12:25: Dr. Némethné Dávid Veronika (MH Verıcei Betegotthona): A klímaváltozás hatása az idıskorú betegek ápolására. ___________________________________________________________________________ 8.30-10.00: GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI KÉPZÉS ÉS TOVÁBBKÉPZÉS (I. terem)

Üléselnök: Székács Béla, Bakó Gyula 8:30: Benkı Sándor1, Barabás Katalin2, Zöllei Magdolna3 (1Szeged M.J.V. Önkormányzat Szakorvosi Ellátás és Háziorvosi Szolgálat; 2SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika, Magatartástudományi Csoport; 3Szeged M.J.V. Önkormányzat Kórház): Dilemmák a gerontológia oktatás módszertanában. 8:45: Kıpájer Gabriella, Szemán Anita, Molnár Péter (DE OEC Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet): Preventív pedagógia: az orvostanhallgatók idısek ellátására való felkészültségének vizsgálata. 9:00-10:00: WORKSHOP (Moderátor: Bakó Gyula, Székács Béla; résztvevık: Hazafi Klára, Huszár Judit, Imre Sándor, Kovácsné Kelemen Judit, Molnár Péter, Nagy Lajos, Székely Miklós, Zöllei Magdolna) 10:00-10:30: BESZÁMOLÓK (I. terem)

Üléselnök: Strenger János, Vértes László 10:00: Vértes László: A gerontológus Németh Lászlóról.

66

10:10: Horváth Imre, Vértes László, Boga Bálint: Gerontológiai témák a 40. Orvostörténelmi Világkongresszuson. 10:20: Strenger János (Rókus Kórház, Krónikus Osztály - Geriátria): Beszámoló a Shanghaiban, a Ruijin Kórház Geriátriai Osztályán tett látogatásról. 10:30-11:00: BEMUTATÓ (I. terem)

Üléselnök: Garai János Crystal Institute (az elıadót késıbb kérik fel): A flavonoidok hazai kutatási eredményei - a Flavin termékcsalád. 11:00-11:15: szünet (kávé) 11.15-12.40: DIÉTA, DIETOTERÁPIA, TÁPLÁLÉK-KIEGÉSZÍTİK (I. terem)

Üléselnök: Figler Mária, Tahin Zsolt 11:15: Lelovics Zsuzsanna1, Bonyárné Müller Katalin2, Figler Mária2,3 (1Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, Budapest; 2PTE ETK, Humán Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék; 3PTE ÁOK I. sz. Belklinika): Szociális intézményekben élı idısek táplálkozásának jellemzıi. 11:25: Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): Az étrendi kálcium hatása a csontvesztésre oszteoporózisban. 11:35: Gubicskóné Kisbenedek Andrea, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): Probiotikumok az egészség megırzésében idıs korban. 11:45: Armbruszt Simon, Polyák Éva, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): Étrend-kiegészítık egészségmegırzı szerepe idıskorban. 11:55: Polyák Éva, Armbruszt Simon, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): A táplálkozás preventív szerepe a daganatok kialakulásában. 12:05: Bonyárné Müller Katalin, Tóth Judit, Gubicskóné Kisbenedek Andrea, Figler Mária (PTE ETK, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék): Syncumar kezelés és táplálkozás. 12:15: Garai János (PTE ÁOK Kórélettani és Gerontológiai Intézet): Fito-ösztrogének szerepe a menopausában. 12:25-12:40: Összevont diszkusszió 12:40-14:00: szünet (ebéd) 14.00- 15.45: OSTEOPOROSIS PREVENCIÓ (II. terem)

Üléselnök: Ruszwurm Andrea, Pétervári Erika 14:00: Speer Gábor (Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika): A kalciumpótlás jelentısége idıs korban. 14:30: Kovács Tibor (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum): Kalcium anyagcserezavarok krónikus vesebetegségekben – fókuszban a kalciumcitrát. 14:45: Sebestyén Andor (OEP-MEP): Csípıtáji törések finanszírozási terhei és népegészségügyi vonzatai. 15:00-15:45: WORKSHOP (Moderátor: Speer Gábor; résztvevık: Bényi Mária, Császár Tamás, Figler Mária, Hárságyi Ágnes, Kovács Tibor, Magdics Mária, Nardai Ilona, Pétervári Erika, Ruszwurm Andrea, Varjú Cecília) 15:45-16:00: szünet (kávé)

67

16.00-17.30: OSTEOPOROSIS: KÖVETKEZMÉNYEK ÉS PREVENCIÓJUK (II. terem)

Üléselnök: Császár Tamás, Balaskó Márta 16:00: Speer Gábor (Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika): A csípıtáji törés hatásos kivédése: Safehip. 16:30: Tóth Margit (Zala Megyei Kórház, Krónikus Belgyógyászat): Szédülés és elesések idıskorban. 16:40: Nagy Alice1, Balogh Izabella2, Fábry György1 (1Kenézy Gyula Kórház-RI Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály, Debrecen; 2DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika Reumatológiai Tanszék): Prevenció a geriátriában osteoporosisos betegeknél. 16:50-17:30: WORKSHOP (Moderátor: Speer Gábor; résztvevık: Balaskó Márta, Bényi Mária, Császár Tamás, Hárságyi Ágnes, Magdics Mária, Nagy Alice, Nardai Ilona, Sebestyén Andor, Tóth Margit, Varjú Cecília) ___________________________________________________________________________ 14.00-16.00: GERONTOSZOCIOLÓGIAI ÉS FINANSZÍROZÁSI KÉRDÉSEK (I. terem)

Üléselnök: Sándor János, Gabányi József 14:00: Sándor János (PTE ETK Népegészségtani és Epidemiológiai Tanszék): Idıskori népegészségügyi problémák európai kontextusban. 14:10: Péntek Eszter (PTE BTK Szociológiai Intézet): Idıskorúak egészségügyi és szociális ellátásának területi különbségei. 14:20: Szabó Lajos (ELTE TTK Szociálismunkás-képzı Tanszék): A szociális munkások szerepe a gondozási szükséglet felmérésében az átalakuló idısellátás keretei között. 14:30: Gabányi József (MGGT fıtitkár): Az idısellátás integrált megközelítése: ki miért felelıs és miért fizet? 14:50: Ferencsik Mária, Zöllei Magdolna (Szeged MJV Önkormányzat Kórháza): Az idısgyógyászat és a krónikus ellátás helyzete és finanszírozása, az egészségügyi reform. 15:00: Dr. Németh Károly (MH Verıcei Betegotthona): Az idıskor szociológiai aspektusai a Magyar Honvédség reform-folyamatában. 15:10-16:00: WORKSHOP (Moderátor: Gabányi József, Sándor János; résztvevık: Ádám Ildikó, Bakó Gyula, Boga Bálint, Hazafi Klára, Huszár Judit, Kovácsné Kelemen Judit, Lampek Kinga, Németh Károly, Péntek Eszter, Regius Ottó, Sebestyén Andor, Szabó Lajos, Zöllei Magdolna, ESZCSM-képviselı) 16:00-16:15: szünet (kávé) 16.15-17.30: ÉLETKOR ÉS EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT (I. terem)

Üléselnök: Imre Sándor, Király Ágnes 16:15: Imre Sándor1, Nagy Katalin1, Varga Zsuzsa2, Udvardy Miklós3, Szikszai Zita4, Kovács Ágnes1 (1DE OEC, Gerontológiai Kutatócsoport; 2DE OEC, I. sz. Belklinika; 3DE OEC, Klinikai Biokémiai és Molekuláris Patológiai Intézet; 4MTA, Atommagkutató Intézet, Debrecen): Szabad gyökök okozta károsodás és a hosszú élet összefüggése. 16:30: Kovács Ágnes1, Szikszai Zita2, Várady Éva3, Imre Sándor1 (1DE OEC, Gerontológiai Kutatócsoport; 2MTA, Atommagkutató Intézet, Debrecen; 3Városi Egészségügyi Szolgáltató Kht., Debrecen): 90 évesnél idısebbek egészségi állapota és laboratóriumi értékei. 16:45: Kovács Ágnes1, Bakó Gyula2, Tumpek Judit3, Sipka Sándor3, Szikszai Zita4, Várady Éva5, Imre Sándor1 (1DE OEC, Gerontológiai Kutatócsoport; 2DE OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátriai Tanszék; 3DE OEC, III. sz. Belgyógyászati Klinika,

68

Regionális Immunlaboratórium; 4MTA, Atommagkutató Intézet, Debrecen; 5Városi Egészségügyi Szolgáltató Kht., Debrecen): Pajzsmirigyfunkciós vizsgálatok 90 évesnél idısebbekben. 17:00: Jeges Sára1, Huszár Judit2, Tahin Zsolt2, Tóth Ákos1 (1PTE ETK Biostatisztikai és Egészségügyi Informatikai Tanszék; 2Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és Gerontopszichiátriai Osztály): Fizikai rekreáció és idıs kor? 17:15: Nánási Judit, Megyesi Renáta (Széchenyi István Egyetem, Egészségtudományi Tanszék, Gyır): Az idıskorúak egészségképének vizsgálata Gyırben és környékén.

17:30-18:30: KÖZGYŐLÉS (II. terem) 19:00-tól: VILLÁNYI VACSORA

2007. nov. 10.: 8.30-10.20: SZERVI DISZFUNKCIÓK FARMAKOTERÁPIA I. (II. terem)

ÉS

ELLÁTÁSUK

IDİSKORBAN

–

Üléselnök: Bakó Gyula, Tóth Margit 8:30: Nagy Judit (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum): Idıskori krónikus vesebetegségek felismerése, kezelése. 9:00: Habon Tamás (PTE ÁOK I. sz. Belgyógyászati Klinika): Cardiovascularis betegségek idıskorban. 9:25: Wagner László (PTE ÁOK II. sz. Belgyógyászati Klinika és Nephrologiai Centrum): Jellegzetes idıskori anyagcserezavarok. 9:50: Bakó Gyula (DEOEC III. sz. Belgyógyászati Klinika, Geriátria): Az idıskor endokrinológiája. 10:20-10:35: szünet (kávé) 10.35-12.40: SZERVI DISZFUNKCIÓK FARMAKOTERÁPIA II. (II. terem)

ÉS

ELLÁTÁSUK

IDİSKORBAN

–

Üléselnök: Zöllei Magdolna, Balázs Endre 10:35: Zibotics Hilda (Baranya Megyei Kórház, Tüdıgyógyintézet): Légzıszervi betegségek idıskori vonatkozásai. 11:00: Király Ágnes (PTE ÁOK Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika): Gastrointestinalis zavarok idısekben. 11:25: Battyáni Zita (PTE ÁOK Bırgyógyászati Klinika): Idıskori bırproblémák és kezelésük. 11:50: Somogyi László (PTE ÁOK Urológiai Klinika): Idıskori urológiai zavarok és ellátásuk. 12:15: Gıcze Péter (PTE ÁOK Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika): Postmenopausa: problémák és kezelésük. ___________________________________________________________________________

69

8.30-10.15: ÉLETMINİSÉG, SPECIÁLIS ÁPOLÁSI IGÉNYEK (I. terem)

Üléselnök: Vértes László, Kovácsné Kelemen Judit 8:30: Egervári Ágnes1, Koczor Andrea2 (Szociális Klaszter, 1Boldog Gizella Idısotthon, Biatorbágy; 2Szt. Rókus Kórház, Budapest): Az ápolási-gondozási függıség geriátriai szemlélető vizsgálata a szociális ellátásban. (Beszámoló a Szociális Klaszter HGCS projekt programjáról) 8.45: Kovácsné Kelemen Judit (PTE KK Ápolási Igazgatóság): Örömmel élni – A kognitív mőködés és az érzelmi élet az életöröm szolgálatában. A nagy kérdés rejtélyei. 9:00: Juhász Rita1, Koós Boglárka2, Hock Márta1 (1PTE ETK, Fizioterápiás és Táplálkozástudományi Intézet, Pécs; 2Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, Szekszárd): Játékos mozgásprogram hatása az életminıségre a geriátria területén. 9:15: Kun László, Huszár Judit (Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és Gerontopszichiátriai Osztály): A vizelet-inkontinencia geriátriai vonatkozásai. 9:30: Hock Márta1, Bódis József2 (1PTE ETK Fizioterápiás és Táplálkozástudományi Intézet, 2 PTE ÁOK Szülészeti és Nıgyógyászati Klinika): A stressz inkontinencia fizioterápiás prevenciós lehetıségei. 9:45: Péley Iván (Zsigmondy Vilmos Gyógyfürdıkórház Kht.): Segédeszköz ellátás lehetıségei az idıs korban. 10:00: Kovácsné Kósa Judit (Gyógyászati Segédeszköz Forgalmazó): Választási szemlélet erısítése: a szívesen vett és használt segítıeszköz – (gyógyászati segédeszközök az ellátásban). 10:15-10:30: szünet (kávé) 10.30-12.15: REHABILITÁCIÓ, PREVENCIÓ (I. terem)

Üléselnök: Ferencsik Mária, Regius Ottó 10.30: Halmos Béla (HMÖ Markhot Ferenc Kórház-RI Eger, Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály): 65 év feletti hemipleg betegek rehabilitációjának geriátriai szempontjai. 10.45: Varga Éva (Tolna Megyei Önkormányzat Balassa János Kórháza, Szekszárd, Krónikus Belgyógyászati Osztály): NSAID gastropathia és megelızése idıs betegeknél. 11:00: Császár Tamás (Zala Megyei Kórház, Krónikus Belgyógyászat): Thromboemboliás szövıdmények megelızése. 11:15: Hegyi Zsuzsanna (PTE KK): Prevenció a geriátriában – szakdolgozói felelısség (ápoló, gyógytornász, fizioterápiás asszisztens, dietetikus, stb.). 11:30: Horváth Márta, Huszár Judit (Baranya Megyei Kórház, Krónikus Geriátriai és Gerontopszichiátriai Osztály): Célok és szempontok a geriátriai rehabilitációban. 11:45: Endre Mária (Vám- és Pénzügyır Ig. Eü. Szolgálat): A belügyi és rendészeti szervek nyugdíjba helyezett állományának szociális gondoskodási és egészségügyi rekreációsrehabilitációs lehetıségei. 12:00: Csereklye Attiláné: Idısödı szellemi sérültek rehabilitációjáról.

12:40: A KONGRESSZUS ZÁRÁSA (II. terem) 13:00-tól: ebéd

70

Az elıadások általában 10 vagy 20 percesek. Ahol lehetıség van rá, ezt rögtön 5 perc vita követheti – ahol erre nincs mód, összevont diszkussziót tartunk a szekció végén, esetenként workshop formájában. Kérjük az idıtartamok betartását.

POSZTEREK Kerekes Zsuzsanna, Pálfi Ilona, Hidegné Müller Melinda (Betegápoló Irgalmas Rend, Hospice Osztály, Pécs; PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet és PTE ETK): A páciensek elégedettsége a hospice osztály ellátásának minıségével. Kerekes Zsuzsanna, Pálfi Ilona, Hidegné Müller Melinda (Betegápoló Irgalmas Rend, Hospice Osztály, Pécs; PTE ÁOK Magatartástudományi Intézet és PTE ETK): Burn-out szindróma a hospice ellátásban dolgozó ápolók között. Molics Bálint, Koroknai Gabriella, Szıts Bálint (PTE ETK Fizioterápiás és Táplálkozástudományi Intézet): A combnyaktörés és fizioterápiája. Vértes László: Idıs látássérültek zeneterápiás rehabilitációja Puccini mőveivel. Vértes László: Az idısek vizelet incontinentiájának hazai morbiditásáról. Vértes László: A Magyar Rehabilitációs Társaság Gerontológiai Szekciójának elsı 10 éve.

A poszterek a kongresszus teljes ideje alatt megtekinthetıek. Kérjük a kiállítókat, hogy nov. 9-én 12.30 és 13.00 között a posztereik mellett tartózkodva, álljanak az érdeklıdık rendelkezésére.

71

DEBRECENI EGYETEM EGÉSZSÉGÜGYI KAR 4400 NYÍREGYHÁZA, Sóstói u. 2-4. Tel.: 42-404 411 Fax: 42- 408 656 e-mail: [email protected] www.de-efk.hu

UNIVERSITY OF DEBRECEN FACULTY OF HEALTH H-4400 NYÍREGYHÁZA, Sóstói u. 2-4. Hungary Phone: 36-42-404 411 Fax: 36-42- 408 656 e-mail: [email protected]

Health and Illness in a Multidisciplinary Approach International Symposium

Programme 22 April, 2009 9:00 am. Department of Physiotherapy, Lecture room Nr. 309 Debrecen, Kassai str. 26. L. Csaba Dégi: Challenges and Perspectives of Cancer Diagnosis Disclosure in Romania Babeş Bolyai” University, Faculty of Sociology and Social Work, Cluj Napoca, Romania

Jean Szilagyi: Integration of Physiotherapy in Gerontology St. Joseph's College of Maine, USA

Zoltán Pásztai*, dr. Bogdan Radu*, Erzsébet Pásztai: Study Regarding the Muscular Disequilibrium and Normalizing the Stato-Kinetic Function in 6-9 Years Old Children University of Oradea, Department of Theoretical, Medical and Therapeutic Subjects, Oradea, Romania, Rehabilitation Hospital, Felix Spa, Romania

Sándor Manó: Research Activity in the Laboratory of Biomechanics University of Debrecen University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Laboratory of Biomechanics, Debrecen, Hungary Judit Pálinkás: Measurement Techniques in Hyppotherapy University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary

Katalin Mátyás-Mitruczki: Effects of Respiratory Exercises on Aerobic Endurance University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary Timea Bereczki: Physiotherapy in Pulmonology University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Pulmonology, Debrecen, Hungary

Zsuzsa Erdélyi: Physical Effects of Sitting Lifestyle in the Population of University Students University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary Zsanett Sipos: Psychic Effects of Sitting Lifestyle in the Population of University Students University of Debrecen, Medical and Health Science Center, Department of Physiotherapy, Debrecen, Hungary Pirjo Orell: Pilates Method in Rehabilitation Oulu University of Applied Sciences, Oulu, Finland

Arja Veijola: Towards Interprofessional Co-operation Oulu University of Applied Sciences, Oulu, Finland 15 minutes for presentation, 5 minutes for discussion

72

CHALLENGES AND PERSPECTIVES OF CANCER DIAGNOSIS DISCLOSURE IN ROMANIA Dégi L. Csaba, assistant lecturer “BABEŞ BOLYAI” UNIVERSITY, FACULTY OF SOCIOLOGY AND SOCIAL WORK CLUJ NAPOCA, ROMANIA

Aim: Psycho-oncological literature unequivocally underscores multiple traumatic effects of cancer diagnosis disclosure. Only few studies are concerned with consequences of cancer diagnosis non-disclosure. We aim to compare cancer patients based on cancer diagnosis disclosure and also we evaluate the odds of non-disclosure.

Methods: 420 cancer patients were included in our study, 342 with malign and 78 with benign tumours. 238 women and 185 men completed our questionnaire which included standard measures of depression, hopelessness, ways of coping and life events. Data were controlled for the most relevant demographic, social and oncological factors. Oncology clinicians answered a 9-item short questionnaire in which they indicated type, stage and location of tumour, treatments received and whether patients have knowledge of their cancer diagnosis or not.

Results: Cancer patients who were not informed about their cancer diagnosis are older, more isolated, undereducated and also they have significantly higher levels of depression, hopelessness and consequently lower problem-focused coping potential. Odds of cancer diagnoses non-disclosure are mainly influenced by tumour type (malign) and depression.

Conclusion: Our results underline the importance of patient-focused cancer diagnosis disclosure.

73

PHYSICAL EFFECTS OF SITTING LIFESTYLE IN THE POPULATION OF UNIVERSITY STUDENTS Zsuzsa Erdélyi, physiotherapy student UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER, DEPARTMENT OF PHYSIOTHERAPY, DEBRECEN, HUNGARY

Introduction: National Health Survey 2000 discovered that 40% of the middle-aged population, three quarters of elderly women and two thirds of elderly men were affected by cardiovascular diseases. Disadvantages of sitting lifestyle can also be seen in the function of respiratory, gastrointestinal, immune and movement systems. It is accepted in the literature that the risks of cardiovascular and other diseases can be significantly decreased through a more conscious health behaviour involving regular exercise.

Aim of the investigations: It was supposed that the sitting lifestyle with low level of regular physical activity is characteristic for the majority of university students. We intended to survey the health behaviour of university students in our university. In order to call the attention for the disadvantageous consequences of motionless lifestyle we organised lectures for voluntaries as an introduction to the interventional training programme lead by a physiotherapist.

Methods: A 2-hours lecture was given to the students, and then a standardized selfadministered questionnaire containing 19 questions was used to investigate their health behaviour. The questionnaire included items on demographic data, dietary habits, smoking, alcohol and drug use, and physical activity.

Results: 66 students attended the lectures and filled the questionnaire (average life time: 21 years; 41% male, 59% female). The answers show that 52% of students pay attention to the healthy diet, regular smoker is 24% and 51% perform regular sport activity at different level. 75% of students without sport activity noted the lack of time as the reason of inactivity. 18% of women and 40% of man were over weighted, showing the danger of physically inactive lifestyle even in the young adult age.

Conclusion: Presented data proved that the regular physical activity in the university student population is less than optimal. Professional intervention programme with short duration may be effective to motivate students for the regular exercises. Our further aim to extend the survey for larger population of university students and to make popular our training programmes planned in the future. 74

RESEARCH ACTIVITY IN THE LABORATORY OF BIOMECHANICS Sándor Manó, research assistant Zoltán Csernátony MD, associate professor UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER, DEPARTMENT OF ORTHOPAEDIC SURGERY, LABORATORY OF BIOMECHANICS, DEBRECEN, HUNGARY

Introduction: The Laboratory of Biomechanics, University of Debrecen founded in 1993 by the local Department of Orthopaedic Surgery and the Faculty of Engineering has a fairly successful story. There are several very interesting and – in Hungary – unique activities here in connection with mainly research projects in the field of orthopaedics.

Aim of the presentation: Our aim is to present the history and the most important research projects of the Laboratory of Biomechanics. The activity of the Laboratory can be separated to 6 parts: (1) basic research: anatomical investigation in relation to spine and hip, besides development of new nanocomposite materials for bone substitution, (2) development of medical devices: operating table for spine surgery, knee moving devices, (3) development of new orthopaedic implants and operating techniques: CAB hook, modular revision hip prosthesis, “Spine Know Better” principle, (4) using the rapid prototyping technology in medical field (cranioplasty, operation planning), (5) material and structure testing: biomechanical testing projects for compare certain operating techniques and implants. Accredited material tests based on international standards. (6) editing of the Hungarian-English journal titled “Biomechanica Hungarica”.

Results: From 1993 to present day the researchers of the laboratory created 11 patents, 45 articles in scientific journals, more than 100 lectures in conferences and congresses, 10 posters, 184 000 000 HUF (595 000 €) scholarship grant.

Conclusion: We believe that the progressive development of the Laboratory continues with further remarkable scientific results. Beside we are open for any promising international cooperation.

75

PILATES METHOD IN REHABILITATION Pirjo Orell, senior lecturer OULU UNIVERSITY OF APPLIED SCIENCES, SCHOOL OF HEALTH AND SOCIAL CARE, OULU, FINLAND

Introduction: The principles of Pilates methods cover the centre, the breathing, the concentration, the control, awareness, precision, flow motion, and alignment. Pilates helps to lengthen the spine and strengthens the body, stabilizes the body in movements, helps to increase the flexibility, balance, agility, to develop optimal core control, to create strong back, abdomen, to study body awareness and economy of movements, to perform easy, graceful movement, to learn the integration of movement with breathing.

Aim of presentation is to show the main characteristics of the Pilates methods. Principles of Pilates methods: Stabilizing (anchoring) the body from the deep core muscles is a safe and highly effective starting place for movement. Stabilizing muscles work as “anchors”. The main principle is the lengthening, stretching the whole spine, maintaining the neutral spine in all positions in all movements. The neutral spine is possible when all of the muscles of the body are balanced in length and strength and all the natural curves of the spine exist: cervical lordosis, thoracic kyphosis, lumbar lordosis. The neutral spine is the basis for good posture, a position where there is equal tension of anterior and posterior muscles, allowing for muscle balance in the spine and pelvis so that the natural spinal curves can be maintained. Co-operation between muscles is essential. There is a nearly 30-year experience in rehabilitation: the method is used in hospitals, universities, dance centres, rehabilitation clinics and wellness centres, to fit or unfit people. The area where the method is used ranges from post trauma rehabilitation, fitness for the ordinary or elderly body and can be extended to the fine-tuning of elite athletes and dancers. It can be effective in osteoporosis, chronic neck and back pain, sciatica, shoulder impingement (tendinitis), hip bursitis, ankle injuries, total knee/hip replacements, multiple sclerosis, Parkinson´s disease, fibromyalgia and scoliosis.

Conclusions: The benefits of the method are as follows: it creates conditioned body and prevents injuries, ensures efficient patterns of motion, refreshes mind-body workout, develops a strong core, flat abdomen and strong back. Builds strength without ”bulking up”, gains long, lean muscles and flexibility, helps to be confident and safe, to be challenged.

76

MEASUREMENT TECHNIQUES IN HIPPOTHERAPY

Judit Pálinkás, assistant lecturer

UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER, DEPARTMENT OF PHYSIOTHERAPY, DEBRECEN, HUNGARY

Introduction: One of the most known fields of horse riding therapy is hippotherapy, which is a neurophysiologic physiotherapy treatment with the help of a specially trained horse and a qualified hippotherapist. Recently, numerous studies had been devoted to the effectiveness of hippotherapy. One of the most important indications for this kind of therapy is cerebral palsy. The beneficial effects of hippotherapy lie in the transmission of the horse’s movements onto the patient. The measurement of these movement impulses is of great importance in understanding the mode of action.

Aim of the investigations: The aim of our work was to create a measurement technique which can be used among natural circumstances. Another aim was to elaborate a system capable of evaluating data retrospectively to enable us to match and compare them to one another.

Methods: Our measurement system consisted of three accelerometers, a data collector and a DVD recording camera and a force platform. In our study we examined physical changes of three spastic children after regular hippotherapy. All had the diagnosis for infantile cerebral palsy.

Results: One can observe that the patient’s acceleration curve is delayed as compared to the horse’s acceleration. This delay is measured as the distance between the corresponding maxima and minima of the two curves. The smallest delay is noted in the vertical direction, and shows the largest variation in the lateral direction. The changes by the measurement with force platform showed no major level in the anteriorposterior direction. In the medio-lateral direction each subjects sway path changed for better.

Conclusion: We suggest that under appropriate circumstances both methods could be capable for examination of the effects of hippotherapy.

77

STUDY REGARDING THE MUSCULAR DISEQUILIBRIUMAND NORMALIZING THE STATO-KINETIC FUNCTION IN 6-9 YEARS OLD CHILDREN Zoltán Pásztai1, Bogdan Radu2., Erzsébet Pásztai3 1, 2

UNIVERSITY OF ORADEA, DEPARTMENT OF THEORETICAL, MEDICAL AND THERAPEUTIC SUBJECTS, ORADEA, 3REHABILITATION HOSPITAL, FELIX SPA, ROMANIA

Introduction: The study of mobility, harmonious growing and development of the body, motoric skills, physical qualities, certain distortions, dysfunctions and disabilities in the statokinetic function at the children aged 6-9 is considered to be a very important domain of research and a permanent and new preoccupation in the paediatric studies. The human activity disregarding its form and goal is a succession of physical and intellectual efforts, but it is not justified from a physiological point of view to draw an obvious line between the physical and the intellectual work. In some human activities the muscular labour is predominant, while in others the superior nervous activity prevails. Aim of the investigations: It was supposed, that the bio-motoric and psychic human system is an evolving, hyper complex, hierarchic, ultra stabile system that pursuits the permanent adaptation and development by adjusting or self adjusting actions. We wanted to investigate whether the perinatal and postnatal traumas (the neuro-psycho-sensorial-motoric disability) can negatively influence the stato-kinetic function and thus the development of motoric system. We wish to demonstrate the way in which the development of motoric system can be positively influenced the obtaining at an early age (6-9 years old) of the stato-kinetic function in children with different dysfunctions and perturbations in neurodevelopment and in the children with special needs, by means of PNF technique of muscular stretching. Methods: 80 children in five groups took part in the investigations. Group A was made up from healthy children; Group B: children with a predominant mental retardation and other associated conditions; Group C: the children with hearing deficiencies (deaf-mute, etc.); Group D: the children with seeing deficiencies (amblyopic ones); Group E: children with neuro motoric conditions. The five groups of children were evaluated using measurements and tests in an evaluation chart. The variables studied were: somatometric variables, physiological functional parameters, electromyography, and muscular strength. We used the “Zoli’s box” with the ruler test in determining the synchronic functioning of the major muscular chains of the stato-kinetic function and the static and dynamic coordination of the body. The data were interpreted and analyzed by using the Biopac System and SPSS, the “p” values smaller than 0.05 considered significant statistically. Results: Regarding the combined mobility (minimum, maximum and medium values) progresses are good and very good in each sample. The age and gender in children of 6-9 does not influence the results in mobility, elasticity, agonist-antagonist muscular coordination. The proportionality ratio, called “the Schelic index” is very valuable and convincing for our research, since it showed the progresses made by each subject. The parameters active time on abduction on the inferior limbs and the muscular force on the abduction movement show evidently the progresses and the very good results of the children. The growing and developing rhythms, in general, on the somatic and functional level showed remarkable increase. No matter the gender, diagnosis, all the children of this age make progresses in their own rhythm in all the somatic and physiologic parameters due to the our physical therapeutic programs. Conclusion: The applied methodology proved its efficacy in all the situations and in all samples of our research.

78

PSYCHIC EFFECTS OF SITTING LIFESTYLE IN THE POPULATION OF UNIVERSITY STUDENTS Zsanett Sipos, physiotherapy student UNIVERSITY OF DEBRECEN, MEDICAL AND HEALTH SCIENCE CENTER, DEPARTMENT OF PHYSIOTHERAPY, DEBRECEN, HUNGARY

Introduction: It is generally accepted that the health depends not only on the physical but the mental status, too. To preserve our health we can increase our regular physical activity in order to improve our tolerance to stress and challenges. The lack of regular physical activity as a consequence of sitting lifestyle may lead to decreased tolerance and performance, in contrast, the exercises managed by professionals can improve the mental achievements. It is well known that the university students are under intensive stress especially during the examination period when they have to cope with great challenges. Aim of the investigations: Our hypothesis at the beginning of investigations was that regular physical activity may influence the state of mind and may increase the stress tolerance. Methods: At first a 2-hours lecture was given to the students, and then a standardized selfadministered questionnaire containing 19 questions was used to investigate their health behaviour. The questionnaire included items on demographic data, dietary habits, smoking, alcohol and drug use, and physical activity. In the second study, prior to special training programme in which 12 voluntary students took part, we performed a measurement about the subjective judgement of global and mental health status, feeling of coherence and social support. At the end of a 1-month training programme we repeated the measurement using the same questions as before. Results: 66 students attended the lectures and filled the questionnaire (average life time: 21 years; 41% male, 59% female). Duration of university studies: 1 year 35%, 3 year 21%, 4 year 20%. It was shown that the longer the duration the more expressed the lack of physical exercise. 88% take part in the physical training education; 88 % answered that they spend at least 10 minutes with intensive physical training in every week, 51% perform regular sports activity, 69% started the activity in the secondary school, and 21% began to take regular exercise in the university period. The motivation for regular sports activity was: weight loss, aesthetic reasons (38%), health preserving (29%), hobby (23%), others (10%). Physically inactive students explained their inactivity with the lack of free time. It is a promising finding that 90% of inactive students would like to do sports if they had enough spare time. At the end of a 1-month physiotherapeutic training programme averaged scores for mental health decreased (i.e. improved) from 29.1±4.7 to 22.8±2.7 (p<0.01), scores for feeling of coherence increased from 59.0±12.7 to 72.1±11.1 (p<0.01), and scores for social support increased from 21.5 ± 1.6 to 23 ±0.8 (p<0.01). Conclusion: Our evaluation showed that the special physical activity lead by a physiotherapist improved the psychic conditions to tolerate the stress and challenges.

79

TOWARDS INTERPROFESSIONAL CO-OPERATION Arja Veijola, D.H.Sc, principal lecturer OULU UNIVERSITY OF APPLIED SCIENCES, SCHOOL OF HEALTH AND SOCIAL CARE, OULU, FINLAND

Introduction: The purpose of the study was to describe and analyze the manifestations of interprofessional family work in the rehabilitation of children in the special-needs group of a day care centre before and after a development project from the viewpoints of the parents and the professionals. Obstacles in the development of interprofessional family work were also described and analyzed. The study was part of the education and development project on interprofessional family work in University of Oulu in Finland.

Methods: The study was implemented as action research, which included three interventions. The participants in action research were physiotherapists, speech therapists and specialists of early special education. The research data were collected by thematic interviews at the beginning and at the end of the process by interviewing parents and professionals. The data were analysed with methods of content analysis.

Results: At the beginning of the action research the role of parents was conflict. The obstacles of interprofessional family work according to both the professionals and the parents were a lack of information and intolerance, which was manifested as a lack of discussion and equality. After the development project, according to the parents, interprofessional family work manifested as emotional and cognitive support, active participation by the family and activities tailored to meet the family’s needs.

According to the professionals,

interprofessionality was manifested as partnerships and support for empowerment. According to both the parents and the professionals, activities were guided by the needs of families, and decisions were made together.

Conclusions: In the beginning of this research the families felt that they were given rehabilitation instructions unrelated to their family life. After a development project rehabilitative actions became part of the family’s everyday life. Professionals must learn to discuss and work on an equal basis across the borderlines between professionals and organizations. After that, it will be possible to develop co-operation enough to allow families to enter into equal partnerships with professionals. The findings of the study can be utilised in the development interprofessional co-operation and family work in professional basic education and further and in-service education.

80

GERONTOLÓGIA JEGYZET

A Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán 2008-ban megalakított Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ tevékenységének eredményei között találjuk az elsı magyar átfogó Gerontológia jegyzetet. Több munka is napvilágot látott az elmúlt néhány évtizedben (hogy csak néhány utóbbi munkát említsünk: Iván, 2002; Székács, 2005; Imre, 20xx; Fábián, 20xx), melyek felölelték a gerontológia egy-egy szegletét (biogerontológia, geriátria, szociális gerontológia egy-egy vonatkozását), de átfogó gerontológia jegyzet nem született. Ez a mostani tehát a hazai gerontológusok régi adósságának törlesztése. A Gerontológia jegyzet a gerontológia mindhárom ága hazai képviselıinek, illetve a gerontológiához kapcsolódó társdiszciplínák jó ismerıinek tollából született. Így tehát mind a biogerontológia, mind a geriátria, de a szociális gerontológia ismeretei is leírásra kerültek, kiegészítve egy fejezettel, mely a gerontológia prevencióját és az öregedés lassításának lehetıségeit dolgozza fel. A jegyzet 59 társszerzı munkájának eredménye. Arra törekedtünk, hogy mindazon területeket lefedjük, melynek van hazai képviselıje. Vannak tehát még mindig témák, melyek nem találhatók a jegyzetben, de a további bıvítés már csak külföldi tudósok bevonásával lesz megoldható. A jegyzet kapható a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán Kótisné Plajner Mónikával ([email protected]) történı kapcsolatfelvétel után.

IRODALOM Fábián G. (19xx): İszülı társadalmak. Imre S. (19xx): Iván L. (2002): Ne féljünk az öregedéstıl. SubRosa Kiadó, Budapest. Semsei I. (Szerk.) (2008): Gerontológia. Debreceni Egyetem Egészségügyi Kari Jegyzetek 15. Start Nyomda, Nyíregyháza. Székács B. (Szerk.) (2005): Geriátria. Az idıskor gyógyászata. Semmelweis Kiadó, Budapest.

Dr. Semsei Imre

81

82

Nyíregyháza, 2008 Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar Egészségügyi Kari Jegyzetek 15.

Gerontológia Fıszerkesztı: Dr. Semsei Imre Szerzık: Balaskó Márta dr., Balassa Katalin dr., Bakó Gyula prof., Blaskovich Erzsébet dr., Boga Bálint dr., Csernáthné Kárádi Erzsébet, Csiba László prof., Csikai, Ellen dr., Darvas Katalin prof., Demeter Judit prof., Égerházy Anikó dr., Exterdéné Zsurkai Ilona dr., Fábián Gergely dr., Fejérdy Pál prof., Figler Mária prof., Gerı László prof., Goto Sataro prof. emeritus, Halmos Béla dr., Hermann Péter dr., Horkay Irén prof., Horváth Andrea dr., Horváth László dr., Horváth Varga Zsuzsanna, Huszár Judit dr., Iván László prof. emeritus, Józan Péter dr., Kálmán Anikó dr., Kéry Ágnes prof., Kolozsvári Lajos prof., Küstel Marianna dr., Lakatos Péter prof., Losonczy György prof., Magyar Pál prof., Mészáros Lászlóné, Miheller Pál dr., Miló András, Molnár Péter prof., Nagy Éva dr., Nagy Lajos prof., Nagy Tibor dr., Orosz Mihály prof., Paksy András dr., Papp Géza dr., Patyán László, Pétervári Erika dr., Petrika Erzsébet dr., Pék Gyızı dr., Radák Zsolt prof., Rozgonyi Ferenc prof., Ruszwurm Andrea dr., Semsei Imre dr., Szegedi János dr., Székács Béla prof., Székely Miklós prof., Szilágyi, S. Jean dr., Szirmai Ágnes dr., Tamási Lilla dr., Tóth István dr., Zsuga Judit dr. A kötetet lektorálta: Prof. Dr. Iván László

Felelıs kiadó: Dr. Kalapos István dékán

Sorozatszerkesztık: Dr. Kalapos István, Dr. Fábián Gergely, Takács Péter

© DE-EK, 2008 Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános elıadás, a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát, az egyes fejezeteket illetıen is.

Nyomdai elıkészítés: VTP Bt. – Nyíregyháza Nyomdai munkák: Start Nyomda, Nyíregyháza

83

Tartalomjegyzék Elıszó

7

I. Gerontológiai alapismeretek Bevezetés I. 1. Alapvetések (Dr. Semsei Imre) I. 1. 1. Alapfogalmak I. 1. 2. Alapismeretek I. 1. 2. 1. Az öregedési folyamat jellemzıi I. 1. 2. 2. Az öregedési folyamat alapvetı tényezıi I. 2. Gerontológia a statisztika tükrében I. 2. 1. A lakosság kormegoszlása, öregedésének folyamata (Dr. Paksy András) I. 2. 2. A népesség néhány öregkori demográfiai jellemzıje (Dr. Józan Péter) I. 3. A gerontológia rendszerszemlélete és gyakorlata (Dr. Iván László)

8 11 11 12 12 14 16 16 28 35

II. Biogerontológia II. 1. Biogerontológiai alapvetések (Dr. Semsei Imre) II. 2. Elméleti gerontológia (Dr. Semsei Imre) II. 2. 1. Öregedési elméletek II. 2. 2. Az öregedés egyesített elmélete II. 3. Kísérletes gerontológia II. 3. 1. A magyar gerontológia rövid története (Dr. Semsei Imre) II. 3. 2. A kísérletes gerontológia irányzatai (Dr. Semsei Imre) II. 3. 3. Testtömeg, testösszetétel, energetikai folyamatok: változásaik az öregedés során (Dr. Székely Miklós, Dr. Pétervári Erika, Dr. Balaskó Márta) II. 3. 4. A fehérjék és a fehérjemetabolizmus változása az öregedéssel (Dr. Goto Sataro) II. 3. 5. Öregedés és genetika (Dr. Semsei Imre) II. 3. 5. 1. Genetikai meghatározottság II. 3. 5. 2. A génexpresszió változásai II. 4. Az öregedés és a betegségek (Dr. Semsei Imre)

47 51 51 56 70 70 72

82 89 99 99 109 118

III. Geriátria III. 1. Az idıs betegek vizsgálata (Dr. Boga Bálint) III. 2. Az idıskori elváltozások, betegségek és kezelésük III. 2. 1. Az idegrendszer idıskori elváltozásai és betegségei (Dr. Zsuga Judit, Dr. Csiba László) III. 2. 2. Szívérrendszer öregkori változásai, és betegségei (Dr. Székács Béla) III. 2. 3. Az immunrendszer öregedése (Dr. Bakó Gyula) III. 2. 4. Endokrin-anyagcsere betegségek és jellegzetességei idıskorban (Dr. Gerı László)

122 137 137 147 164 174

III. 2. 5. Az öregedés hatása a légzırendszerre és betegségeire (Dr. Tamási Lilla, Dr. Losonczy György, Dr. Magyar Pál) III. 2. 6. Csont-izület-kötıszövet idıkori eltérései (Dr. Lakatos Péter) III. 2. 7. Gasztroenterológiai megbetegedések idıskorban (Dr. Miheller Pál) III. 2. 8. A bır öregedése (Dr. Horkay Irén) III. 2. 9. Idıskori szemészeti problémák (Dr. Kolozsvári Lajos) III. 2. 10. Fül-orr-gégebetegségek idıskorban (Dr. Nagy Tibor) III. 2. 11. Az idıskori szédülés (Dr. Szirmai Ágnes, Dr. Küstel Marianna) III. 2. 12. Idıs kor és vesebetegség (Dr. Szegedi János) III. 2. 13. A szájüreg, az állcsontok és a fogazat jellemzı elváltozásai idıskorban (Dr. Orosz Mihály, Dr. Fejérdy Pál, Dr. Hermann Péter) III. 2. 14. A vérképzés idıskorban, zavarai és betegségei (Dr. Demeter Judit, Dr. Balassa Katalin) III. 2. 15. Az idıskori fertızı betegségek (Dr. Rozgonyi Ferenc, Dr. Horváth Andrea) III. 2. 16. Perioperatív szak és mőtéti érzéstelenítés idıs korban (Dr. Darvas Katalin) III. 2. 17. Geriátriai sebészet és traumatológia (Dr. Papp Géza) III. 3. A gyógyszeres kezelés szempontjai (Dr. Nagy Lajos)

190 201 211 222 234 241 248 253

264 275 284 299 311 321

IV. Szociális gerontológia IV. 1. Gerontopszichológia IV. 1. 1. Az idısekkel kapcsolatos attitődök komplex szemlélete (Dr. Molnár Péter) IV. 1. 2. Pozitív modellek az öregedés magatartástudományi és egészségpszichológiai megközelítésében (Dr. Pék Gyızı) IV. 1. 3. Depresszió és szorongás idıskorban (Dr. Égerházi Anikó) IV. 1. 4. Az idıskor pszichiátriája (Dr. Égerházi Anikó) IV. 2. Az idısödés társadalompolitikai vonatkozásai IV. 2. 1. İszülı társadalmak (Dr. Fábián Gergely) IV. 2. 2. Az idıspolitika dimenziói (Patyán László) IV. 2. 3. Az idıs emberek szociális ellátása (Dr. Horváth László) IV. 3. Az idıs betegek ápolása és gondozása IV. 3. 1. Ápolás és gondozás IV. 3. 1. 1. Demens idıskorúak gondozása (Csenáthné Kárándi Erzsébet) IV. 3. 1. 2. Pszichoszociális módszerek a demencia Ápolásában (Dr. Szilagyi, S. Jean) IV. 3. 1. 3. Immobilizációs szindróma (Dr. Ruszwurm Andrea) IV. 3. 2. Életvitel

85

322 322

330 338 347 356 356 367 381 390 390 390 400 406 413

IV. 3. 2. 1. Fejlıdés vagy hanyatlás (Horváth Varga Zsuzsanna) IV. 3. 2. 2. Megküzdési stratégia idıskorban (Dr. Exterdéné Zsurkai Ilona) IV. 3. 2. 3. Táplálkozás (Dr. Figler Mária) IV. 3. 3. Rehabilitáció IV. 3. 3. 1. Célok és szempontok a geriátriai Rehabilitációban (Dr. Huszár Judit) IV. 3. 3. 2. A geriátriai mozgásszervi rehabilitáció alapelvei (Dr. Halmos Béla) IV. 3. 4. Gero-thanatológia és hospice IV. 3. 4. 1. A gero-thanatológia és a hospice-ellátás idısgyógyászati vonatkozásai (Dr. Iván László, Dr. Blaskovich Erzsébet) IV. 3. 4. 2. A haldokló gondozása hospice által és palliatív gondozással (Dr. Csikai, Ellen)

413 422 433 445 445 450 459

459 472

V. Prevenció - az öregedés lassításának lehetıségei V. 1. Elméleti lehetıségek (Dr. Semsei Imre) V. 2. Prevenció és öregedés V. 2. 1. Az idıs kor és a prevenció (Dr. Tóth István) V. 2. 2. Az idısek komplex mozgásprevenciója (Mészáros Lászlóné) V. 3. A mozgás szerepe az öregedés lassításában V. 3. 1. Testedzés és öregedés (Dr. Radák Zsolt) V. 3. 2. Testmozgás és sportolás idıs korban (Dr. Petrika Erzsébet) V. 3. 3. A távol keleti mozgásformák hatása, idısebb korban (Sifu Miló András) V. 4. A táplálkozásban rejlı lehetıségek V. 4. 1. A táplálkozás szerepe az öregedés prevenciójában (Dr. Figler Mária) V. 4. 2. A gyógynövények szerepe az öregedéssel járó panaszok prevenciójában és terápiájában (Dr. Kéry Ágnes) V. 5. Gondolkodásunk és öregedésünk kapcsolatai V. 5. 1. Öregedés és a felnıttkori folyamatos tanulás (Dr. Kálmán Anikó)

486 491 491

VI. Függelékek

564

VI. 1. A fejezetek szerzıi

564

VI. 2. Tárgymutató

569

86

503 510 510 518 527 536 536

545 554 554

A FEJEZETEK SZERZİI Balaskó Márta dr. Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet; 7624 Pécs, Szigeti út 12. II. emelet. Balassa Katalin dr. Semmelweis Egyetem, I. Belklinika, 1083 Budapest, Korányi S. u. 2/a. Bakó Gyula Prof., tanszékvezetı Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III, sz. Belgyógyászati Klinika, 4032 Debrecen, Móricz Zs. U. 22. Blaskovich Erzsébet dr. Semmelweis Egyetem, ÁOK Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4. Boga Bálint dr., a Magyar Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke Károlyi Sándor Kórház, 1041 Budapest, Árpád u. 126 Csernáthné Kárádi Erzsébet igazgató Fazekas Gábor Idısek Otthona, 4220 Hajdúböszörmény Dorogi u. 91. Csiba László Porf., klinikaigazgató Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Neurológiai Klinika, 4032 Debrecen, Móricz Zs. 22. Csikai, Ellen dr. School of Social Work, The University of Alabama, Tuscaloosa, AL, USA; Vendégoktató: Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza Darvas Katalin Prof. Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinika, 1082 Budapest, Üllıi út 78. Demeter Judit Prof. Semmelweis Egyetem, I. Belklinika, 1083 Budapest, Korányi S. u. 2/a. Égerházy Anikó dr. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Pszichiátriai Tanszék, 4012 Debrecen, Nagyerdei krt. 98. Exterdéné Zsurkai Ilona dr. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4 Fábián Gergely dr., fıiskolai tanár, tudományos dékánhelyettes Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4 Fejérdy Pál Prof. Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4. Figler Mária Prof. Pécsi Tudományegyetem, Egészségtudományi Kar, Táplálkozástudományi és Dietetikai Tanszék, 7623 Pécs, Rét u. 4 Gerı László Prof. Semmelweis Egyetem, ÁOK, I. sz. Belgyógyászati Klinika, Budapest1083, Korányi S. u. 2/a. Goto Sataro Prof. Emeritus Tokyo Metropolitan Institute of Gerontolgy, Sakae-cho 35-2, Itabashi ku, Tokyo 173-0015, Japán Halmos Béla dr. Heve Megyei. Önk. Markot F. Kórház, Krón. Belgy. Oszt. 3301 Eger, Pf. 15. Hermann Péter dr., Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4. Horkay Irén Prof. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Bırklinika, 4012 Debrecen, Nagyerdei krt. 98.

87

Horváth Andrea, dr. Semmelweis Egyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Horváth László dr., fıiskolai tanár Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. Horváth Varga Zsuzsanna drámapedagógus, mentálhigiénés munkatárs Csongrád Megyei Önkormányzat Aranysziget Otthon, Csongrád Huszár Judit dr., Baranya Megyei Kórház, Krónikus geriátriai és Gerontopszichiátriai Osztály, Pécs Iván László Prof. Emeritus Semmelweis Egyetem, ÁOK Kútvölgyi Klinikai Tömb, 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4. Józan Péter dr., Központi Statisztikai Hivatal, 1024 Budapest, Keleti K. u. 5-7. Kálmán Anikó dr., egyetemi docens 4032 Debrecen Németh László u.6. Kéry Ágnes Prof. a Magyar Fitoterápiás Társaság elnöke, Budapest Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest Kolozsvári Lajos Prof. Szegedi Tudományegyetem, ÁOK, Szemészeti Klinika, 6701 Szeged, Pf, 427. Küstel Marianna dr., Semmelweis Egyetem, Fül-Orr-Gége Klinika, 1083 Budapest, Szigony u. 36. Lakatos Péter Prof. Semmelweis Egyetem, I. Belklinika, 1083 Budapest, Korányi S. u. 2/a. Losonczy György Prof. Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, 1125 Budapest, Diósárok u. 1/c. Magyar Pál Prof., Klinika igazgató Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, 1125 Budapest, Diósárok u. 1/c. Mészáros Lászlóné, gyógytornász Országos Traumatológiai Intézet Rehabilitációs Osztálya, Budapest Miheller Pál dr. Semmelweis Egyetem, II. Belklinika, 1088 Budapest, Szentkirályi u. 46. Miló András, sifu, a Harcmővészetek Nemzetközi Intézetének magyarországi igazgatója; Nyíregyháza Molnár Péter Prof. Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Népegészségügyi Kar, Magatartástudományi Intézet, 4032 Debrecen, Móricz Zs. U. 22. Nagy Éva dr. Semmelweis Egyetem, Farmakognózia Intézet, Budapest Nagy Lajos Prof. Családorvostani Intézet és III. sz. Belgyógyászati Klinika 7632 Pécs, Akác u. 1. Nagy Tibor dr. osztályvezetı fıorvos Kenézi Gyula Kórház Rendelıintézet, Fül-Orr-Gége és Fej-, Nyaksebészeti Osztály 4043 Debrecen, Bartók B. u. 2-26. Orosz Mihály Prof. Semmelweis Egyetem, Kútvölgyi Klinikai Tömb 1125 Budapest, Kútvölgyi út 4. Paksy András dr.

88

2100 Gödöllı Erdész köz 2. Papp Géza dr. Semmelweis Egyetem, I. Sebészeti Klinika; Szent István Kórház, Budapest Patyán László, fıiskolai docens Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. Pétervári Erika dr. Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet; 7624 Pécs, Szigeti út 12. II. emelet. Petrika Erzsébet dr. Nyíregyházi Fıiskola, Testnevelés- és Sporttudományi Intézet, 4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31./B. Pék Gyızı dr., docens Debreceni Egyetem, BTK, Pszichológiai Intézet, 4012 Debrecen, Egyetem tér 1. Radák Zsolt Prof., tudományos és külkapcsolati dékánhelyettes Semmelweis Egyetem, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Sporttudományi Kutatóintézet, Budapest, Alkotás u. 44. Rozgonyi Ferenc Prof. Semmelweis Egyetem, Orvosi Mikrobiológiai Intézet, 1089 Budapest, Nagyvárad tér 4. Ruszwurm Andrea dr. Kanizsai Dorottya Kórház, 8800 Nagykanizsa, Szekeres J. u. 2-8. Semsei Imre dr., MTA doktora, tudományos fımunkatárs, a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság elnöke, a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ igazgatója, Debreceni Egyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Egészségügyi Kar, Gerontológiai Tudományos Központ, 4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4. Szegedi János dr. osztályvezetı fıorvos Jósa A. Oktató Kórház, I. sz. Belgyógyászat, 4400 Nyíregyháza, Szent István u. 68. Székács Béla Prof. Semmelweis Egyetem, II. Belklinika Geriátriai Tanszéki Csop., 1021 Budapest, Hővösvölgyi u.116. Székely Miklós Prof. Pécsi Tudományegyetem, ÁOK, Kórélettani és Gerontológiai Intézet, 7624 Pécs, Szigeti út 12. Szilagyi, S. Jean dr. St. Joseph’s College of Maine, USA Szirmai Ágnes dr. Semmelweis Egyetem, Fül-Orr-Gége Klinika, 1083 Budapest, Szigony u. 36. Tamási Lilla dr., adjunktus Semmelweis Egyetem, Pulmonológiai Klinika, 1125 Budapest, Diósárok u. 1/c. Tóth István dr. Miskolci Egészségügyi Központ, Belgyógyászati Rehabilitációs Osztály Zsuga Judit dr. Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Neurológiai Klinika, 4032 Debrecen, Móricz Zs. 22.

89

DEBRECENI EGYETEM ORVOS- ÉS EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI CENTRUM Egészségügyi Kar GERONTOLÓGIAI TUDOMÁNYOS KORDINÁCIÓS KÖZPONT

H-4400 Nyíregyháza, Sóstói u. 2-4 Tel/Fax: (36-42) 404411/408656; Email: [email protected]

MEGHÍVÓ GERONTOLÓGIAI KÖRKÉP 2009 Nyíregyházi Gerontológiai Napok II. Debreceni Egyetem, Egészségügyi Kar, Nyíregyháza a Gerontológiai Tudományos Koordinációs Központ rendezvénye a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság VII. Kongresszusa

2009. november 30-31. Szervezıbizottság: Elnök:

Dr. Semsei Imre ([email protected])

Alelnök:

Dr. Fábián Gergely ([email protected])

Titkár:

Patyán László (szponzorszervezı) ([email protected])

Tagjai:

Csernáthné Kárándi Erzsébet (ápolás) ([email protected]) Dr. Horváth László (társadolomgerontológia) ([email protected]) Dr. Kósa Zsigmond (szociális gerontológia) ([email protected]) Kótisné Plajner Mónika (menedzselés) ([email protected]) Dr. Németh Károly (betegellátás) ([email protected]) Dr. Pék Gyızı (gerontopszichológia) ([email protected]) Dr. Szegedi János (geriátria) ([email protected]) PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁG SOCIETY FOR PREVENTIVE GERONTOLOGY AND GERIATRICS

Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, III. Belgyógyászati Klinika 4032 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22 email: [email protected] WEB: http://www.öregedés.hu

University of Debrecen Medical and Health Science Center 3rd Department of Medicine 22 Moricz Zs. Str, 4032 Debrecen, Hungary Email: [email protected] WEB: http://www.oregedes.hu

90

JELENTKEZÉSI LAP

A PREVENTÍV GERONTOLÓGIAI ÉS GERIÁTRIAI TÁRSASÁGBA Miért csatlakozzon? Az 2001-ben alapított Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság a magyar gerontológia és geriátria szakmai és társadalmi szervezete, mely a következı céllal jött létre (részlet az egyesület alapszabályából): I.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. Az egyesület neve: Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság Rövidítése: PGGT Alapításának éve: 2001 Székhelye:

4004 Debrecen, Móricz Zs. Krt. 22 Tel/Fax: (52) 414-969 Email: [email protected]

2. Az egyesület célja: Az egyesület tagjai a szervezet keretében olyan közhasznú tevékenységet folytatnak, mely arra irányul, hogy az emberi öregedést meggátoljuk, azt lelassítsuk, illetve arra törekedjünk, hogy az öregedés folyamata mentes legyen az azt általában kísérı káros hatásoktól (betegség, leépülés, munkakiesés, stb.). 3. Az egyesület tevékenysége: -

A társadalom és az egyén közös érdekeinek kielégítésére irányuló közhasznú tevékenységet folytat.

-

A közhasznú szervezetekrıl szóló 1997. évi CLVI. törvény 26. § c) pontjában meghatározott alábbi tevékenységet folytatja: 1. egészségmegırzés, betegségmegelızés, gyógyító-, egészségügyi rehabilitációs tevékenység; 2. szociális tevékenység, családsegítés, idıskorúak gondozása; 3. tudományos tevékenység, kutatás; 4. nevelés és oktatás, képességfejlesztés, ismeretterjesztés;

-

Az egyesület tevékenysége során összegyőjti a gerontológiai kutatások eredményeit, ösztönzi ezeket a kutatásokat, és az eredményeket preventív jelleggel kívánja hasznosítani.

91

-

Többszintő ismeretterjesztést folytat, mellyel - az egyén és a társadalom szintjén – elısegítheti az öregedéskutatás eredményeinek preventív jellegő felhasználását.

-

Tanácsadói

tevékenységet

folytat

szakterületén

azoknak

a

szerveknek,

szervezeteknek és magánszemélyeknek, akik különbözı aspektusokban (oktatás, életvezetés, stb.) azt igénylik. -

Az egyesület vállalkozási tevékenységet nem folytat, a PGGT nem nyereségorientált szervezet.

Milyen elınyökkel jár a csatlakozás? 1. A PGGT tagjai negyedévenkénti rendszerességgel megkapják a Magyar Gerontológiai és Geriátria (MGG) folyóiratot, mely a hazai gerontológiai és geriátria szakmai és közélet fóruma. 2. Elektronikus levélben értesülhetnek a legfrissebb hírekrıl, eseményekrıl (ehhez természetesen rendelkeznie kell email-címmel) 3. PGGT honlap: az öregedéssel kapcsolatos információk tárházát találhatja meg ezen az oldalon, ahol a késıbbiekben a MGG elektronikus változata is megtalálható lesz. Interaktív kapcsolattal választ kaphat az öregedéssel kapcsolatos esetleges kérdéseire is. 4. Kongresszus: Az évi rendszerességgel megtartott összejövetelünkön a hazai (és külföldi) gerontológiai és geriátriai szakemberektıl értesülhet a szakma jelenlegi állásáról, legfrissebb eredményeirıl, a gerontológiai élet különbözı kérdéseirıl. Megismerkedhet ezen prominens emberekkel, lehetısége lesz kérdéseinek személyes konzultációjára.

Mi a teendı a csatlakozáshoz? Az alábbi őrlapok kitöltése után kérjük, küldje vissza azokat az alábbi címre: Dr. Semsei Imre Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság DEOEC, III. Belgyógyászati Klinika 4004 Debrecen, Móricz Zs. 22 ahonnan - a PGGT vezetıségének döntése után - megkapja a csekket az 1 000 Ft-os évi tagdíj befizetéséhez. Ezt követıen már tagja szervezetünknek

92

BELÉPÉSI NYILATKOZAT

Alulírott

(Szül:

, 19

év

hó

nap)

alatti lakos kérem felvételemet a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaságba. Kijelentem, hogy magyar állampolgár vagyok, elfogadom a Preventív Gerontológiai és Geriátriai Társaság alapszabályát és vállalom az 1 000 Ft éves tagdíj fizetését.

Dátum: -------------------------------------aláírás

PGGT TAGNYILVÁNTARTÓ LAP

Név: Születési hely, dátum: Munkahely: címe: Beosztás: Levelezési cím: Telefonszámok: munkahely: otthon: mobil: Email: Tagság kezdete:

93