Madarak Állatrendszertan Természetvédelmi mérnök szak nappali és levelező BSc
Herényi Márton SZIE Állattani és Állatökológiai Tanszék 2015.
A madarak a gerinceseken belül önálló osztály, azonban törzsfejlődéstani szempontból nem választhatók el a hüllőktől.
Diapsida osztály, Archosauria ág, a dinoszauruszok leszármazási vonala. Legközelebbi ma is élő rokonaik a krokodilok. Mégis külön osztály:
1. a hüllőktől jelentős mértékben különböznek; 2. hagyomány miatt.
Világszerte közel 9-10000 faj ismert. Egy lehetséges leszármazási fa
Rendszerük állandóan változik. DNS hibridizációs technika (70-80-as évek), különböző morfológiai és molekuláris alapú vizsgálatok. A mai napig nincs kiforrott rendszer. A hazánkban előforduló madárfajok száma kb. 400. Ezek több, mint fele költ nálunk, a többi rendszeres, alkalmi vagy ritka vendég. Többségük védett.
A hazai madárvédelem legnagyobb társadalmi bázisát az 1974-ben alakult Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) tagjai képezik.
Osztály: Aves - Madarak Alosztály: Paleognathae – Futómadár-szabásúak Rend: Struthioniformes – Struccalakúak
Család: Struthionidae – Struccfélék
Család: Rheidae – Nandufélék
1 faj 4 alfaja Afrikában
2 faj Dél-Amerikában
Család: Dromaiidae – Emufélék
Család: Casuaridae – Kazuárfélék
3 faj Ausztráliában és Új-Guineában
1 faj Ausztráliában
3 faj Új-Zélandon 46 faj Közép- és Dél-Amerikában Család: Tinamidae – Tinamufélék
Család: Apterygidae – Kivifélék
Alosztály: Neognathae – Újmadár-szabásúak Rend: Gaviiformes – Búváralakúak Család: Gaviidae – Búvárfélék
Északi elterjedésű, bukómadarak, lábuk úszóhártyás.
nászruha
Gavia arctica - sarki búvár Északi elterjedésű, magányosan fészkelő, territoriális faj. Észak-szibériai állomány – hurokszerű vonulás
Táplálék: kis halak
nyugalmi ruha
Rend: Podicipediformes – Vöcsökalakúak Család: Podicipedidae – Vöcsökfélék Bukómadarak, ujjaik karéjosan lapítottak. Úszó fészek. Táplálék: halak, kétéltűek, vízi gerinctelenek, vízinövények. Jellegzetes vöcsök szokás a tollevés. Podiceps ruficollis - kis vöcsök Hatalmas elterjedési terület. Magyarországon költ, sokszor áttelel. Élőhelye mocsarak, holtágak, halastavak.
Podiceps cristatus - búbos vöcsök Feketés tollfüléről, nászidőszakban rozsdavörös-fekete tollgallérjáról ismerhető fel. Vonuló, áttelelhet. Élőhelye tavak, holtágak, tározók.
Rend: Pelecaniformes – Gödényalakúak Család: Phalacrocoracidae – Kárókatonafélék Nagy termetű vízimadarak. Lábuk úszóhártyás. Farkcsíkmirigyük hiányzik, tollazatuk nem vízálló (merülésnél jó). Időnként szárítkozniuk kell. Kolóniában fészkelnek. Phalacrocorax carbo - nagy kárókatona Magyarországon költ: folyók, tavak környékén, ahol van fészkelésre alkalmas fa. Télen is előfordul. Táplálék: halak.
Halastavak mellett engedéllyel gyéríthető költési időn kívül.
Család: Pelecanidae – Gödényfélék Pelecanus onocrotalus - rózsás gödény Nagyobb tavakon, mocsarakban.
Gyakran csoportosan halászik. Régen gyakori fészkelő volt, ma alkalmi vendég.
Rend: Ciconiiformes – Gólyaalakúak Közepes vagy nagy termetű, hosszú nyakú és csőrű, hosszú és vékony lábú gázlómadarak. Ujjaikon nincs összefüggő úszóhártya. Legtöbb fajuk vízben vagy víz közelben él. A hímek nászidőszakban dísztollakat növeszthetnek. Sok fajuk telepesen költ.
Fiókáik fészeklakók.
Család: Ardeidae – Gémfélék Repülés behúzott nyakkal. Ardea cinerea - szürke gém Gyakori, telepesen fészkelő fajunk. Fészkét általában fákra, ritkán nádasban építi. Áttelelhet.
Ardea purpurea - vörös gém Az előző fajnál jóval ritkább. Nagyobb nádasokban. Sekély vízben mozdulatlanul állva tölti a nap nagy részét. Vonuló. Táplálék: rovarok, halak, kétéltűek.
Nycticorax nycticorax - bakcsó Kisebb-nagyobb tavak mellett. Telepesen, fákon költ. Vonuló. Éjszaka aktív, halakra, békákra, rovarokra, kisemlősökre vadászik.
Egretta alba - nagy kócsag Hófehér tollazat, sárga csőr (kivéve nászidőszak). A magyar természetvédelem címermadara. Nádasokban, telepesen költ.
Áttelelhet. Olykor tarlókon, lucernában is táplálkozik.
Egretta garzetta - kis kócsag Tolla hófehér, csőre és lába fekete, lábfeje sárga. Gémtelepeken, fákon, olykor bokrokon fészkel.
Halakat, kétéltűeket, vízirovarokat fog.
Család: Ciconiidae – Gólyafélék Ciconia ciconia - fehér gólya Fészkelés: településeken. Hazánkban kb. 5000 pár.
Többségük villanyoszlopon költ. Ciconia nigra - fekete gólya Rejtett életmód. Ártéri és középhegységi erdőkben fákon költ.
Család: Threskiornithidae – Íbiszfélék Platalea leucorodia - kanalasgém Lapos, kanálszerű csőr. Nagyobb nádasokban. Táplálék vízből - vízi gerinctelenek, kétéltűek, kis halak.
Rend: Phoenicopteriformes – Flamingóalakúak Család: Phoenicopteridae - Flamingófélék
Phoenicopterus ruber - rózsás flamingó Jellegzetes csőr. Lábuk igen hosszú. Apró rákokból, planktonból álló táplálékukat a csőrük szélén található szarulemezekkel szűrik ki a vízből. Hazánkban alkalmi vendég.
Rend: Anseriformes – Lúdalakúak Gyors repülők (áramvonalas, palackformájú test). Vízimadarak. Lábukon az első 3 ujjat úszóhártya köti össze. Lapos csőrük lemezes. Tollazatuk tömött, fartőmirigyük fejlett. Fészkük vízen, nádasban, ritkán üregekben található. Fiókáik fészekhagyók, ügyes úszók. Tollaikat egyszerre váltják (lohosodás). A ludak évente egyszer, a récék kétszer.
Vadászati szempontból kiemelten fontos fajok.
Család: Anatidae – Récefélék Ludak, récék, hattyúk. Aythya ferina - barátréce
Bukóréce. Halastavakon, ritkábban szikes tavakon költ.
Az állomány egy része áttelel.
nászruhás hím
Anas platyrhynchos - tőkés réce Úszóréce. Hazánkban a leggyakoribb récefaj. Vadászható. Fészkelőhelyekben nem válogatós. Tápláléka: magvak, növényi részek, gerinctelenek, apró halak. Az állomány egyik része áttelel (északi csapatokkal kiegészülve), másik része vonul.
Cygnus olor - bütykös hattyú A XIX. század végén kipusztult hazánkból, de a 70-es évektől egyre több helyen fészkel. Táplálék: főleg vízinövények, de vízi gerinctelenek is.
Agresszív, területvédő madár. Ez a magatartás természetvédelmi problémákat is okoz.
Anser anser - nyári lúd A házi lúd őse. Az egyetlen nálunk is fészkelő lúdfaj. Szárazföldön táplálkozik, fűféléket legel. Vonuló, enyhébb teleken áttelel. Vadászható.
Rend: Accipitriformes – Vágómadár-alakúak Nappali ragadozók vagy dögevők. Testük erőteljes, nyakuk rövid. Kiválóan repülnek. Szemeik a fejen elöl helyezkednek el – jó térlátás. Lábuk erős, fejlett karmokkal kiegészülő fogóláb. Ívelt karmaikkal megragadják és megölik, kampós csőrükkel pedig feldarabolják a zsákmányt. A tojó általában nagyobb, mint a hím.
Általában magányos fészkelők. Monogámok. Fiókáik fészeklakók.
Család: Accipitridae – Vágómadárfélék Accipiter gentilis - héja Az öregek mellén és hasán hullámos harántvonalak vannak, a fiatalokén barna cseppfoltok. A tojó jóval nagyobb, mint a hím. Táplálék: madarak (galamb- és fácánméretig), emlősök (mezei nyúl méretig). Állandó. Solymászatra engedélyezett faj.
Accipiter nisus - karvaly A héjánál kisebb. A tojó nagyobb, mint a hím, mellén és hasán sötétbarna sávozottság (a hímnél világosbarna). Állandó. Táplálék: kis termetű madarak (rigó méretig).
Buteo buteo - egerészölyv Változékony szín. Farka sűrűn harántcsíkolt. Erdős területeken gyakori fészkelő.
Táplálék: kisemlősök, gyíkok, madárfiókák és rovarok. Állománya a mezei pocok gradáció függvényében változik. Állandó.
Aquila heliaca - parlagi sas Síkvidéki mezőgazdasági területek és a középhegységek ritka fészkelője. Fészek magasabb fákon. Fő tápláléka az ürge és a hörcsög (télen a mezei nyúl)
Hazai állománya európai szinten igen jelentős!
Circus aeruginosus - barna rétihéja Mocsaras, nagyobb nádassal borított területek tipikus faja
hím
Főleg kisemlősökkel, talajon élő és vízimadarakkal, hüllőkkel táplálkozik Rövid távú vonuló.
tojó
Rend: Falconiformes – Sólyomalakúak Család: Falconidae – Sólyomfélék
Gyors röptű nappali ragadozók. Dögöt sohasem fogyasztanak. Szárnyuk keskeny, hegyes. Fészket nem építenek. Falco cherrug - kerecsensólyom Tőlünk nyugatabbra nem él. Fákon vagy sziklapárkányon költ. A 80-as években kb. 30 pár volt a hazai állomány, ma 200 pár körüli (fészekőrzés). Táplálék: ürge, hörcsög, de madarak is. Áttelelhet.
Falco vespertinus - kék vércse A hím tollazata palakék, a tojó hasa rozsdássárga. Magyarországtól nyugatra nem költ.
Varjú- és szarkafészkekben fészkel. Főleg nagy testű rovarokkal, néha kisemlősökkel táplálkozik
Falco tinnunculus - vörös vércse Leggyakoribb ragadozómadarunk Gyakran szitálva lebeg a levegőben Olykor városokban is megtelepszik Főleg pockokkal, egerekkel táplálkozik
Rend: Galliformes – Tyúkalakúak Régi kialakulású madárcsoport, képviselőik Új-Zéland és az Antarktisz kivételével mindenhol elterjedtek. Közepes vagy nagy termetű, zömök, talajon élő madarak. A tojók egyszerű színezetűek, a hímek tarkák.
Rövid, kerek szárnyukkal rosszul repülnek (gyors, zajos szárnyverés), viszont jól futnak. Csőrük erős, enyhén kampós. Mindenevők. Begyük fejlett, erőteljes, izmos zúzógyomruk van. Kaparólábuk van, a hátsó ujj mindig megtalálható, sarkantyúvá alakulhat.
Talajon költenek, fiókáik fészekhagyók.
Család: Phasianidae – Fácánfélék Phasianus colchicus - fácán Magyarországon a rómaiak terjesztették el. A hazai állományban nagyrészt az örvös fácán alfaj dominál (P. colchicus torquatus).
Bozótosban, magas fűben, mezőgazdasági kultúrákban (pl.: lucerna) fészkel. Növényi táplálék, de a fiatalok elsősorban rovarokat esznek. Állandó. Vadászati szempontból fontos. Poligám, ideális ivararány egy hímre 4-7 tojó.
Coturnix coturnix - fürj A legkisebb hazai fácánféle. Poligám. Rejtett életmódú faj, jelenlétét csak a kakas jellegzetes hangja árulja el. Kaszálók, rétek, mezőgazdasági területek madara. A fiatalok rovarokkal, a felnőttek magokkal, növényi részekkel táplálkoznak. Vonuló.
Perdix perdix - fogoly Eredetileg erdős pusztákon, ma mezőgazdasági területeken fészkel. Állandó madár. Monogám. Vadászat csak szigorú feltételekkel. A pár együtt neveli a fiókákat. Növényekkel és rovarokkal táplálkozik (burgonyabogár!).
Rend: Gruiformes – Darualakúak Begyük nincs, vakbelük fejlett. Fiókák fészekhagyók. Család: Gruidae – Darufélék Grus grus - daru Fej és nyak oldalán hosszú fehér sáv. Szigonyszerű csőre rövidebb, mint a gólyáké. Nedves réteken, mocsarakban, vizenyős erdei tisztásokon költ. Magyarországon átvonul (főbb pihenőhelyei: Hortobágy, Kardoskút, szegedi Fehér-tó…), de vannak átnyaraló egyedek is. Táplálék: növényi részek, ízeltlábúak, kisebb gerincesek.
Család: Otididae – Túzokfélék Otis tarda - túzok Eurázsia sztyeppjellegű területeinek madara Az utóbbi 100 évben monogám madárból poligámmá lett a hímek gyakoribb kilövése miatt. Ma kb. 1300 pár. A mezőgazdasági munkák sok fészket tesznek tönkre Magvakat, ízeltlábúakat, gerinceseket is fogyaszt (télen repcét!) Csak kemény, havas teleken vonul el.
Család: Rallidae – Guvatfélék Fulica atra - szárcsa A vízityúknál nagyobb termetű, fekete színezetű, az öregek csőre és homlokpajzsa fehér. Ujjai két oldalán karéjos úszólebenyek találhatók. Nádasokban, gyékényesekben fészkel. Táplálék: növényi részek, gerinctelen állatok.
Részben áttelel.
Gallinula chloropus - vízityúk Tollazata fekete, farka alul fehér.
Csőre és homlokpajzsa piros. A növényzettel borított állóvizeket kedveli. Főleg rovarokkal táplálkozik. Nincs úszóhártyája! Vonuló.
Porzana porzana - pettyes vízicsibe Szürkés tollazata fehéren pettyezett.
Vizes területek sűrű növényzetében fészkel. Rejtett életmód. Táplálék: vízinövények magvai, hajtásai, vízi rovarok. Vonuló madár.
Rend: Charadriiformes – Lilealakúak Változatos morfológiájú és életmódú fajokat magába foglaló család. Koponyájuk, gerincoszlopuk és gégefőjük anatómiai fölépítése számos közös vonást mutat. küszvágó csér Ujjaik gyakran úszóhártyásak, hátsó ujj hiányozhat. Orrmirigyük, vakbelük jól fejlett, begyük nincs. Csőrük rendkívül formagazdag. Többségükben vízi és vízparti madarak, édes- és sós vizek mocsaras partjain, homokos, sziklás tengerpartokon élnek.
sárszalonka
A talajon vagy sziklán fészkelnek.
ezüstsirály
gulipán
lile
nagy póling
Család: Recurvirostridae – Gulipánfélék Recurvirostra avosetta - gulipán Foltszerű elterjedés. Fészkelés: szikesek parti zónája, szigetszerű kiemelkedések. Táplálék: zooplankton, vízi ízeltlábúak; a vízből speciális csőrének kaszáló mozgásával gyűjti. Vonuló.
Család: Charadriidae – Lilefélék Vanellus vanellus - bíbic Nyílt területen költ, mindig valamilyen vízhez közel. Táplálék: férgek, puhatestűek. Vonuló. Ősszel nagy csapatokban.
Család: Scolopacidae – Szalonkafélék Tringa totanus - piroslábú cankó Hosszú lába narancsvörös. Tavak, mocsarak, vizenyős rétek, zsombékosok lakója. Sekély vízben keresgéli rovarokból, rákokból, férgekből álló táplálékát. Vonuló.
Scolopax rusticola - erdei szalonka Tollazata avarszínű, szárnya lekerekített. Az avar között és a talaj felső rétegében élő gerinctelenekkel táplálkozik.
A tojó néha légi úton, lábai közt szállítja még röpképtelen fiókáit. Vonuló. Hazai állománya erősen ingadozó.
Család: Laridae – Sirályfélék Larus ridibundus - dankasirály Nyáron feje sötétbarna, lába és csőre vörös. Telepesen költ. Fészkét talajra építi sás, nád és egyéb növények leveleiből. Táplálék: rovarok, magvak, gyümölcsök, kisebb gerinctelenek. Vonuló, részben áttelel (északi csapatokkal kiegészülve).
nyugalmi ruha
nászruha
Chlidonias niger - kormos szerkő Tollazata tavasszal sötét, csaknem fekete. Apró halakkal, rovarokkal táplálkozik. A vízfelszín felett lebegve vadászik. Úszófészke vízinövényekből, sás- és náddarabokból készül.
Sterna hirundo - küszvágó csér Rigó nagyságú, szárnya és farka hegyes. A fejtető fekete, a csőr nyáron narancsvörös. Fő tápláléka a vízfelszín közelében járó csapathalak (pl. küsz).
Állóvizek mellett telepesen fészkel. Vonuló.
Rend: Columbiformes – Galambalakúak Közepes termetű, kerekded testű, növényevő madarak. Szárnyuk hosszú, többnyire jól repülnek. Fejük és csőrük kicsi, lábuk rövid, lábfejük kicsi (tipegő láb).
Az orrnyílások körül húsos viaszhártya található. Tollazatuk tömött, a bőrhöz gyengén kapcsolódik. „Púderpihéik” vannak, melyek finom porrá omlanak – víztaszító. Begyük fejlett. A zúzógyomor nagysága tekintélyes. Sajátos módon, szürcsölve isznak vizet.
Laza, hevenyészett fészek kevés gallyból. Fák, bokrok ágain, ritkán odúban. Általában 2 tojást raknak. A fiókákat eleinte begyük váladékával (begytejjel) etetik. A begytej termelése a fiókák látványára indul meg. Főleg növényi táplálék.
Család: Raphidae (Columbidae) – Galambfélék Streptopelia decaocto - balkáni gerle Szürkés színezetű, nyakának oldalán fekete harántsáv látható. 1932-ben fészkelt először hazánkban, az 50-es évektől gyakori faj.
Főleg kultúrterületeken. Budapesten télen is sikeresen nevel fiókákat. Évente 4-5-ször is költhet. Állandó. Vadászható.
Streptopelia turtur - vadgerle
Háta barna, farka kerek, a vége fehér.
Nyílt, bokros területeken sokfelé elterjedt, de a balkáni gerle térhódításával sok élőhelyről kiszorult. A hímnek jellegzetes nászrepülése van.
Vonuló. Dél-Európában intenzíven vadásszák. A Szaharától délre telel.
Columba palumbus - örvös galamb A legnagyobb termetű európai galambfaj. Szárnyfoltja és nyakfoltja fehér.
Fákra, sűrű bokrokba rakja fészkét. Egyes városokban gyakori. Vonuló.
Vadászható.
Rend: Cuculiformes – Kakukkalakúak Család: Cuculidae – Óvilágikakukk-félék Cuculus canorus - kakukk
Fészekparazita, tojásait elsősorban vörösbegy és nádirigó, tövisszúró gébics, ritkábban még kb. 30 énekesmadárfaj fészkébe rakja.
Táplálék: hernyók (szőrösek is), egyéb rovarok. Vonuló.
Rend: Strigiformes – Bagolyalakúak Főleg éjszaka aktív ragadozó madarak. Csőrük erős, kampós tépőcsőr. Lábujjaikon erős karmok vannak, a külső ujj vetélőujj. Puha tollazatukkal nesztelenül tudnak repülni. Hallásuk kitűnő, füleik aszimmetrikusan helyezkednek el a fejen növelve a hangforrás helymeghatározásának hatékonyságát. Nagy, előrenéző szemeik fény- és mozgásérzékenysége kiváló. Jó térlátás. Infravörös sugarakat is érzékelnek. Csőrük körül bojtos érzékelősörték vannak. A szem körül rövid, végükön behajló tollak kör vagy szív alakban helyezkednek el (fátyol). Fejük közel 180°-ban elfordítható. Begyük nincs. Az emészthetetlen táplálékmaradványt köpet formájában kiöklendezik, csontot egyáltalán nem emésztenek Nem építenek fészket, tojásaikat az aljzatra rakják. Fiókáik fészeklakók.
Család: Strigidae – Bagolyfélék Éjszaka aktív ragadozó madarak. Többségük állandó. Asio otus - erdei fülesbagoly
Tollfülei fejlettek, szeme narancssárga. Lombos erdők, parkok tipikus költőfaja. Faodvakban vagy elhagyott varjú- és szarkafészkekben költ.
Táplálék: rágcsálók, néha madarak. Állandó. Télen gyakran látható települések örökzöld fáin.
Bubo bubo - uhu Hatalmas termetű, rozsdabarna színű, sávozott tollazatú madár. Tollfülei jól láthatók. Középhegységi erdőkben lévő sziklafalakon vagy kőbányákban fészkel, kedveli a mezőgazdasági területek közelségét. Hörcsögöt, vándorpatkányt és sünt, de olykor baglyokat és egerészölyvet is fog.
Strix aluco - macskabagoly Nagyfejű bagoly tollfül nélkül. A vén, odvas fákban bővelkedő erdőket kedveli. Rágcsálókat és madarakat is zsákmányol. Gyakran parkokban is fészkel, ahol a fiókák kirepülésekor rendkívül harcias és veszélyes.
Rend: Caprimulgiformes – Lappantyúalakúak Család: Caprimulgidae – Lappantyúfélék Lapos fej, hatalmas, széles szájnyílás. Rejtőszín. Caprimulgus europaeus - lappantyú
Nyílt erdőkben, ligetekben, erdőszéleken fészkel. Nappal mozdulatlanul pihen. Éjjel vadászik repülő rovarokra. Vonuló.
Rend: Apodiformes – Sarlósfecske-alakúak Család: Apodidae – Sarlósfecskefélék
Szárnyuk hosszú, keskeny, sarlóalakú. Csőrük nagyon kicsi, szájnyílásuk nagy. Repülő rovarokat fogyasztanak. Szinte állandóan a levegőben tartózkodnak. Párzásuk és alvásuk is repülés közben történik. Apus apus - sarlósfecske 100 km/óra sebességre képes huzamosan, akár napi 1000 km-t repül. Főleg lakott területeken költ. Csak fészkelni jön hozzánk, érzékeny a hidegre. Az éhes fióka szülei nyakát csipkedi.
Rend: Coraciiformes – Szalakótaalakúak Trópusi elterjedésű rend. Nem egységes csoport, de a garat, az izmok és a tollak szerkezete azonos az idetartozó fajoknál. Általában színesek, csőrük nagy. Az előre néző három lábujj részben vagy teljesen összenőtt. Rovarokkal vagy kisebb gerincesekkel táplálkoznak. Földbevájt üregekben vagy faodvakban költenek.
Család: Upupidae – Bankafélék Upupa epops - búbosbanka Fákkal tarkított nyílt területeken sokszor emberi települések (tanyák, falusi kertek, temetők, gyümölcsösök) közelében. Fészkelés: odúban, de kőrakásokban, épületek tetőszerkezetében is. Táplálék: rovarok, férgek. A talaj felső rétegéből, ill. a talaj felszínéről szerzi. Vonuló.
Család: Coraciidae – Szalakótafélék Coracias garrulus - szalakóta
Mozaikos, fákkal tarkított nyílt, síkvidéki élőhelyek madara. Bogarakat, egyenesszárnyúakat, gilisztát, de kistestű gerinceseket is zsákmányol. Tipikus vártamadár. Odúban fészkel. Afrikában telel. Állománya fogyatkozó.
Család: Alcedinidae – Jégmadárfélék Alcedo atthis - jégmadár Smaragdzöld hátoldal, csillogó kék színek jellemzik. Folyó- és állóvizek mentén fordul elő. Több órán át ülhet mozdulatlanul lesben. Apróbb halakat fogyaszt. Meredek partfalakba vájt üregekben költ. Az állomány egy része áttelel.
Család: Meropidae – Gyurgyalagfélék Merops apiaster - gyurgyalag Lösz- és agyagfalakba, homokbányákba ássa fészkét.
Telepesen fészkel. Szórványosan költ Magyarországon. Melegigényes faj, vonuló. Táplálék: repülő rovarok. Méheket, darazsakat is elfog.
Rend: Piciformes – Harkályalakúak
kis fakopáncs
Család: Picidae – Harkályfélék - Erős láb, rövid csüd
- Lábukon 2 ujj előre, 2 hátra áll
fekete harkály
- Farkuk ék alakú, faroktollaik erősek (kivétel a nyaktekercs)
- Csőrük vésőszerű, nyakizmaik erősek, koponyájuk csontozata speciális felépítésű. - Nyelvük hosszú, vége elszarusodott, hegyes és fogazott - Nászidőszakban a hímek jellegzetesen dobolnak korhadt fákon. - Általában maguk készítette odúkban költenek, fiókáik fészeklakók. - Elősegítik a másodlagos odúköltők (cinegék, légykapók, seregély, csuszka…) fészkelését
Jynx torquilla - nyaktekercs Fakérget utánzó tollazata van, csőre gyengébb, faroktollai puhábbak, mint a többi harkályé. Fejét csaknem teljes körben képes mozgatni. Táplálék: főleg hangyák és ezek lárvái, bábjai.
Általában más harkályok vájta odúban költ, ritkán sajátot is készíthet. Vonuló.
Picus viridis - zöld küllő Nagy termetű, vastag nyakú harkályféle. Mindkét nem feje teteje piros, a hím fekete bajuszsávjának közepe piros. Állandó. Öreg gyümölcsösök, parkok, ártéri erdők lakója. Főként a talajon keresi táplálékát (hangya, hangyabáb). Kemény farktollai csak akkor esnek ki, amikor az újak megjelentek.
fiatal madár
Dendrocopos major - nagy fakopáncs A fültájék és a nyak fehér tollai között egy fekete sáv húzódik A hímnek piros tarkófoltja van.
Több odút is készít, de csak egyben költ. Erdőkben, gyümölcsösökben, parkokban fészkel. Táplálék általában a fák kérge alól. A balkáni fakopáncs megtelepedése után egyedszáma csökkent a lakott területeken.
hím
tojó
Rend: Passeriformes – Énekesmadár-alakúak A ma élő madárfajok közel 60%-a tartozik ide. Változatos nagyságú, testalkatú és életmódú madarak. Az alsó gégefőt (syrinx) mozgató izomzat jól fejlett – többségüknél változatos és dallamos ének. Lábukon a hátsó ujj aránylag nagy és erős, jól hajlítható, az előre néző három lábujjat hatékony fogószervvé egészíti ki.
Jól repülnek. Anyagcseréjük élénkebb, testhőmérsékletük magasabb, mint a hasonló méretű, más rendekbe tartozó madaraké.
Agyuk viszonylag nagy, ami jobb tanulási képességüket is jelzi. Fiókáik fészeklakók.
királyka holló
Alrend: Oscines – Verébalkatúak Család: Alaudidae – Pacsirtafélék Galerida cristata - búbos pacsirta
Szélső faroktollai sárgásak, bóbitája hosszú. Gyakori faj, füves területeken, réteken, parlagokon, szántásszéleken, de falvakban, városokban is költ. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyaszt. Állandó.
Alauda arvensis - mezei pacsirta Barnás színezetű, fején rövid bóbitával. Szélső faroktollai fehérek. A száraz, nyílt területeken gyakori. A hím territóriuma felett magasra emelkedve, a levegőben énekel.
Fészkét a talajra építi. Táplálék: rovarok, pókok. Vonuló.
Család: Hirundinidae – Fecskefélék Kis termetű, karcsú madarak. Szárnyuk keskeny, hosszú, farkuk változó hosszúságú, villás. Gyakran tartózkodnak a levegőben. Lábuk rövid, ún. kapaszkodó láb. Lapos csőr, tövi része széles. Elsősorban repülő rovarokkal táplálkoznak. Vonulók. Hirundo rustica - füstifecske
Begye, hasa világos, homloka és torka vörösesbarna, farka erősen villás. Eredetileg sziklalakó volt, ma főleg emberi építményekre rakja fészkét, melyet sárból épít.
Delichon urbica - molnárfecske Háta kékesen fénylő fekete, hasa és begye fehér. Házak külsejére, eresz alá építi népes fészektelepeit. A fészek sárból készül, a bebújó nyílás kivételével teljesen zárt.
Riparia riparia - parti fecske Háta barnás színezetű, fehér alsó testén barna begysáv húzódik keresztben. Folyók partoldalaiban, homokbányákban, löszfalakban telepesen költ. A Tisza mellett több ezres telepek is. A fészek a függőleges partoldalba vízszintesen bevésett alagút végén helyezkedik el.
Család: Motacillidae – Billegetőfélék A billegetőket és a pityereket magába foglaló család. Karcsú, többnyire talajon mozgó madarak. Hosszú lábuk és farkuk van. Vonulók. Motacilla alba - barázdabillegető A hím és a tojó is fekete-fehér kontrasztos, a fiatalok szürkésbarnák.
Általában vizek mellett, legelőkön, szántókon fordul elő, de fészkel lakott területeken is. Hosszú farkát sokszor billegeti.
Motacilla flava - sárga billegető Síkvidéki, vizenyős rétek, zsombékosok madara. Földön fészkel, legelőkön táplálkozik (rovarokat, csigákat fogyaszt).
Hosszú farkát sokszor billegeti.
Anthus trivialis - erdei pityer Barna színű, melle erősen foltozott. A pacsirtáknál karcsúbb. Főleg nyílt erdőkben, erdőszéleken, bokros területeken. Fészek a talajra.
Táplálék: csigák, férgek, rovarok. Vonuló.
Család: Bombycillidae – Csonttollúfélék Bombycilla garrulus - csonttollú Fején mozgatható tollbóbita van, torka fekete, farka végén feltűnő citromsárga szalag. Költési időben rovarokkal, télen bogyós termésekkel táplálkozik. Hazánkban téli vendég. Inváziós madár.
Az öreg madarak másodrendű evezőinek hegyi részén a tollgerinc megnyúlt, élénkpiros lemezkét alkot. Innen a csonttollú név.
Család: Troglodytidae – Ökörszemfélék Troglodytes troglodytes - ökörszem Tömege 6-8 g, csaknem a legkisebb európai madár. Rövid farkát általában felcsapva tartja.
Hegyi és ártéri erdőkben, patakmedrek szélén fészkel. Fészek partoldalba, fák gyökerei közé, bozótba. Gyakori kakukkgazda. Táplálék: rovarok, pókok, ősszel növényi táplálék is. Állandó.
Család: Turdidae – Rigófélék
fiatal
Turdus merula - fekete rigó
Erdei (vonuló) és városi (állandó) populációk. Urbanizálódása közel száz éve kezdődött. Fészek ágvillába, bokorra, szederindák közé. A városokban akár három fészekaljat is felnevelhet. Táplálék: főleg rovarok és giliszták (utóbbiakat hallása segítségével fedezi fel), de magvak és bogyós termések is. hím
tojó
Turdus philomelos - énekes rigó Domb- és hegyvidéki erdőkben. Fészkét belül sárral simára tapasztja.
Tápláléka a fekete rigóéhoz hasonló, de általában több gilisztát és csigát fogyaszt. A házas csigákat köveken töri össze. Áttelelhet.
Turdus pilaris - fenyőrigó Háta barna, feje és farka szürke, begye és torka narancsos alapon pettyezett. Nálunk ritkán költ. Fészkét sík- és hegyvidéki erdők, ligetek lombos fáira rakja. Ősszel és télen nagy csapatokban kóborol.
Phoenicurus ochruros - házi rozsdafarkú A hím sötét-, a tojó világosszürke, farkuk rozsdabarna. Falvakban, városokban is megtelepszik, mesterséges odúkkal kertekben telepíthető. Rovarokkal, pókokkal táplálkozik.
Áttelelhet.
Luscinia megarhynchos - fülemüle Barnás színezetű, farka gesztenyebarna. A hím éneke az egyik legszebb madárének. Éjszaka is hallható. Sűrű aljnövényzetű bokros, erdős területek talajon költő faja. Vonuló.
Erithacus rubecula - vörösbegy Lomberdőkben, bokrosokban mindenhol megtalálható. Leggyakrabban talajon fészkel. Gyakori kakukkgazda. Elsősorban rovarevő, de télen a bogyós terméseket is elfogyasztja. Állandó.
Család: Sylviidae – Poszátafélék Sylvia atricapilla - barátposzáta Bokrokkal tarkított területeken, városi parkokban, kertekben költ. Fészek bokrok sűrűjébe. Táplálék: rovarok és rovarlárvák, vonulás előtt bogyók is.
Vonuló.
hím hím
tojó
Phylloscopus collybita - csilpcsalp füzike Neve hangutánzó szó.
Ritkásabb erdőkben, bokrosokban, parkokban költ. Fészkét alacsonyan vagy a talajon építi.
Táplálék: rovarok és azok lárvái, a lombkoronaszinten szedegeti össze. Vonuló.
Acrocephalus arundinaceus - nádirigó A legnagyobb nádiposzátánk. Kiterjedt nádasokban, de kisebb nádfoltokban is költ.
A tojó a fészket nádlevélből, nádbugából nádszálak közé építi, kb. 80-100 cm-re a vízfelszíntől. Gyakori kakukkgazda. Éneke jellegzetes, messzehangzó. Táplálék: rovarok, rovarlárvák, pókok. Vonuló.
Család: Muscicapidae – Légykapófélék Kis termetű madarak. Általában kiemelkedő ponton ülve várják az arra repülő rovarokat, majd hirtelen felrepülve röptében kapják el azokat. Fiókáiknak sok hernyót is hordanak. Vonulók. Ficedula albicollis - örvös légykapó A hím nyakát fehér örv veszi körül, szárnyán és homlokán fehér folt van. Lomberdeinkben sokfelé előfordul, fészkét faodvakba rakja, de mesterséges fészekodúkat is elfoglal. hím
hím
Muscicapa striata - szürke légykapó Háta szürkésbarna, begye hosszanti sávokkal mintázott. Erdőkben a bokrokkal tarkított területeken költ, de megtalálható városi parkokban és kertekben is.
Üregekbe, korhadt fák odvaiba fészkel.
Család: Paridae – Cinegefélék Parus major - széncinege A család fajai közül a legnagyobb termetű. Mindenhol költ, ahol fészkelésre alkalmas odút vagy rést talál. Mesterséges fészekodúban is költ. Tápláléka rovarok és azok lárvái. Télen magvakat is fogyaszt, a madáretetők leggyakoribb vendége.
Állandó.
Cyanistes caeruleus - kék cinege Fejének teteje, szárnya és farka kék színű, begye és hasa sárga.
Odúköltő. Tápláléka hasonló a széncinegééhez. Télen az etetőkön is gyakran megjelenik. Állandó. Ősszel és télen nádasokban is megfigyelhető.
Család: Remizidae – Függőcinege-félék
Remiz pendulinus - függőcinege Folyó- vagy tóparti füzesek víz fölé hajló ágaira építi speciális, zsákszerű fészkét. Vonuló, enyhébb teleken a tavak nádasaiban áttelel.
Család: Panuridae – Papagájcsőrű cinegefélék Panurus biarmicus - barkós cinege
hím
A hím feje szürkés, barkója fekete. A tojónak nincs barkója. Hosszú, barnás farok. Elsősorban nádasokhoz kötődik. Fészkét víz fölé építi, nádra, gyékény közé. Táplálék: rovarok, pókok, ősszeltélen növényi részek is. Állandó. Ősszel és télen csapatokba verődve kóborol.
tojó
Család: Aegithalidae – Őszapófélék Aegithalos caudatus - őszapó Nyílt erdők, bokrosok, erdőszegélyek madara. Különleges alakú, zárt fészek mohából és zuzmóból. Táplálék: hernyók, kisebb rovarok, rovarpeték, télen apró magvak is. Állandó, a fészkelési időn kívül általában csapatokban kóborol.
Család: Sittidae – Csuszkafélék Sitta europaea - csuszka A fák törzsén lefelé is tud haladni (rövid farok). Erdőkben, parkokban egyaránt fészkel. Faodvakban költ, de mesterséges fészekodúkat is elfoglal. Ha túl nagy a nyílás, sárral szűkíti le. Táplálék: rovarok és azok lárvái, (a fák kérge alól szedegeti ki), télen magvak is. Állandó.
Család: Certhiidae – Fakuszfélék Certhia sp. - fakuszok Két hazai faj: rövidkarmú fakusz és hegyi fakusz. Igen hasonlók. Vékony, lefelé hajló csőrük van. Fatörzsön kúszó életmódot folytatnak. Fészek fakéreg alá, repedésekbe.
Táplálék: rovarok és azok lárvái, a kéreg alól szedegetik ki. Állandók.
Család: Laniidae – Gébicsfélék Kampós csőrű, erőteljes lábú madarak. Fekete szemsáv. Általában nyílt, bokros területeken élnek. Vártamadarak. A tartalék élelmet tüskés ágakra szúrják fel. Lanius excubitor - nagy őrgébics Tápláléka apróbb gerincesekből (emlősök, énekesmadarak), nagyobb rovarokból áll. Hazánkban rendszeres téli vendég.
Lanius collurio - tövisszúró gébics A hím feje, nyaka, farkcsíkja szürke, háta rozsdavörös. Fészkét bokrokba építi, gyakran fészkel együtt karvalyposzátával. Gyakori kakukkgazda. Nagyobb rovarokat, ritkábban kisebb gerinceseket (pl. gyík, madárfióka, mezei pocok) fogyaszt. Vonuló. hím
tojó
hím
Család: Oriolidae – Sárgarigófélék Oriolus oriolus - sárgarigó Nyílt lomberdőkben, ligeterdőkben, ritkábban kertekben, útmenti fasorokban fészkel. Csüngő, zacskószerű, lelógó fészkét ágvillába szövi. Táplálék: rovarok, bogyók, gyümölcsök. Vonuló.
hím
hím
tojó
Család: Corvidae – Varjúfélék Corvus corax - holló A legnagyobb termetű énekesmadár, tollazata fekete, fémesen csillogó. Csőre vastag, farka ékalakú, mely röptében jól látszik. Fészek sziklafalakra vagy nagyobb fákra. Mindenevő, de főképp dögökkel táplálkozik. Állandó.
Corvus cornix - dolmányos varjú Háta és hasa szürke, feje, szárnya és farka fekete. Fészkét magasan a fák lombkoronájába építi. Magányosan költ. Tápláléka főképp állati eredetű. Vadászható, vadászati szempontból dúvadnak számít. Állandó.
Corvus frugilegus - vetési varjú Tollazata fémfényű, fekete, a kifejlett madarak csőrtöve és torka csupasz Telepesen költ. Fészkét magas fákra építi. A hazai populáció nem vonul, a téli nagy csapatok Észak-Európából érkeznek telelni. Elhagyott fészkét más madarak veszik igénybe (baglyok, kék vércse…)
Corvus monedula - csóka Tarkója és begye szürke, szeme ezüstös. Fészek faodvakba, sziklaüregekbe, magasabb épületek padlására, (harang)tornyok üregeibe. Rovarokat, férgeket, gyümölcsöt fogyaszt. Állandó.
Pica pica - szarka Farka feltűnően hosszú és ékalakú. Síkvidéki ligetes erdőkben és fasorokban, de lakott területeken is költ.
Fészke jellegzetes, gömbalakú, alját sárral tapasztja ki, gallyakból álló tetővel fedi le. Főként állati eredetű táplálékot fogyaszt.
Állandó madár, vadászható.
Garrulus glandarius - szajkó Feje és hasa barna alapszínű, rózsaszínes árnyalattal. Szárnyán a válltollak és a fiókszárny égszínkék, fekete harántsávokkal. A tölgyerdők madara, de városok nagyobb parkjaiban is költhet.
A szaporodási időszakban tápláléka szinte kizárólag állati eredetű, ősszel és télen inkább növényi. Állandó madár. Vadászható.
Család: Sturnidae – Seregélyfélék
tavasszal
Sturnus vulgaris - seregély Főleg erdőkben, városi parkokban és kertekben költ. Fészek faodvakba vagy mesterséges fészekodúkba.
Táplálék: rovarok és csigák, de gyümölcsök és magvak (pl.: napraforgó) is. Vonuló madár. Tavasszal és főleg ősszel hatalmas csapatokban látható.
vedlés után, ősszel
Család: Passeridae – Verébfélék hím
Passer domesticus - házi veréb
Hím és tojó különböző. Mindig az ember építette környezethez kötődik.
Táplálék: főleg növényi részek és rovarok. Kertekben gyakran fogyaszt gyümölcsöket. Állandó madár. Egész évben a lakott területeken látható. Télen nagyobb csapatokba verődik.
tojó
Passer montanus - mezei veréb A házi verébnél kisebb, barnább, csengőbb hangú madár. Hím és tojó egyforma színezetű, a fejtető barna, a torok fekete, a pofán fekete folt. Fészkét faodvakba, épületek üregeibe rakja.
Vegyes táplálkozású, de rovarfogyasztása jelentősebb, mint a házi verébé. Állandó madár.
Család: Fringillidae – Pintyfélék Magevő madarak erős, kúpos csőrrel. A fiókanevelési időszakban főleg rovarokat fogyasztanak, és fiókáikat is ezekkel etetik. Fringilla coelebs - erdei pinty A hím feje és tarkója szürke, háta rozsdabarna, melle vöröses. A tojó szürkésbarna. Lomb- és fenyőerdőkben, ártereken, gyümölcsösökben, parkokban fészkel. Mohából, zuzmóból, szőrökből fákra építi fészkét. Vonuló. tojó
Carduelis carduelis - tengelic A legtarkább pintyféle. A csőr körüli tollai pirosak, szárnyán sárga folt.
Nyíltabb fás területeken gyakori. Kertekben, parkokban is. Állandó, télen nagyobb csapatokba verődik.
Carduelis chloris - zöldike A hím élénkzöld színezetű, szárnyán és farkán sárga foltokkal, a tojó zöldesszürke. Ligetekben, parkokban, többnyire zárt lombkoronájú fákon fészkel. Állandó.
Coccothraustes coccothraustes - meggyvágó A legnagyobb európai pintyféle, hatalmas, fényesen csillogó kúpos csőre van.
Sík- és hegyvidéki erdőkben, ligetes, bokrosokkal kevert területeken, de városi parkokban, fasorokban is előfordul. Áttelel.
Pyrrhula pyrrhula - süvöltő A hím sapkája fekete, begye és melle élénk rózsaszínű, a tojó fakóbb, szürkébb. Főképp juharfélék termését fogyasztja. Gyakori téli vendégünk, néha fészkel is a középhegységek fenyveseiben.
Loxia curvirostra - keresztcsőrű Összefüggő fenyvesek tipikus madara.
Fő tápláléka a különböző fenyőfélék, elsősorban a lucfenyő magja. Speciális csőrével bontogatja ki a toboz pikkelylevelei alól a magokat.
Hazánkban ritka fészkelő az Alpokalján és az Északi-khg-ben.
Fészek mindig fenyőféléken. Fészkelési időn túl csapatokban jár. Télen kóborol, egyes években inváziószerű megjelenés.
Család: Emberizidae – Sármányfélék Emberiza citrinella - citromsármány Élénksárga színű madár, farkcsíkja rozsdabarna, a hím színe élénkebb. Talajon, fűcsomók között fészkel. Nyílt erdők, bokros területek madara. Állandó, télen csapatokba verődik.
Emberiza calandra - sordély Zömök test, barna, sötéten sávozott toll, sárgás csőr és lábak. Fátlan, vagy elszórtan bokros-fás területeken él. Bokrokban vagy a földön fészkel. Magevő, de nyáron részben rovarokat is fogyaszt.
