SZABÓ MÁRTON
Macedónia mezőgazdasága – kis tigris, vagy csak macska?
A kis Macedónia jelentős szerepet töltött be a volt Jugoszlávia élelmiszer-ellátásában és számos terméke ma is jelen van a környező országok piacain. Az ország felszíni-éghajlati viszonyai igen változatosak - gyakran sakktáblához hasonlítják – ami számos növényi kultúra számára kínál lehetőséget. A mezőgazdasági termelésnek komoly hagyományai vannak. Mindezek alapján indokolt a kérdés: várható-e Macedóniától sikeres agrároffenzíva a következő évtizedben, lesz-e macedón sikertörténet? Macedónia területe 23 ezer négyzetkilométer, népessége 2004-ben 2 millió 66 ezer fő volt – így tehát Magyarországnak negyede-ötöde. Az ország szegény: az egy főre jutó bruttó nemzeti termék 2002-ben 2429 USA dollár volt - a szlovén mutatónak csupán ötöde, a magyarnak harmada, a horvátnak fele. Az elmúlt években Macedónia számottevő segélyeket és támogatásokat kapott a fejlett országoktól, elsősorban az Európai Uniótól. Nagy politikai és gazdasági jelentőségű fejlemény, hogy az ország 2005 decemberében hivatalosan az Európai Unió tagjelöltje lett. Ezzel a várhatóan 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária, valamint a csatlakozási tárgyalásokat folytató Horvátország után előkelő helyen áll a sorban, megelőzve Albániát, Bosznia-Hercegovinát, valamint Szerbia és Montenegrót. Meg kell azonban jegyezni, hogy míg korábban a tagjelölti státusz automatikusan maga után vonta a csatlakozási tárgyalások megkezdését, Macedónia esetében ez nem így van. Egy szellemes megfogalmazás szerint az ország számára egy új előszobát találtak ki Brüsszelben.
Macedónia mezőgazdasága Az ország alacsonyabb fejlettségi szintjének megfelelően a mezőgazdaság aránya a bruttó
nemzeti termék előállításában még mindig 10 százalékos, bár csökken. Összehasonlításként Magyarországon a mutató 3-4 százalékra esett az utóbbi években. Hivatalos adatok szerint a foglalkoztatottak 11 százaléka dolgozik az agrárszektorban, míg nálunk csupán 5 százalékuk. Megjegyezzük, hogy az önellátó gazdaságokat is figyelembe véve a macedón mutató még sokkal magasabb lenne. A földterület 80 százalékát egyéni gazdaságok művelik, melyek átlagos mérete mindössze 2,4 hektár. Az elaprózott üzemszerkezet még inkább jellemző, mint Magyarországon, ahol – az összes mezőgazdasági területnek csak 40 százalékán gazdálkodó – egyéni gazdaságok átlagos mérete 3,5 hektár. Macedóniában a mezőgazdasági terület fennmaradó ötödén gazdasági társaságok működnek, a volt agrokombinátok utódai. Talán meglepő, hogy ezek gazdálkodási színvonala lényegesen elmarad a magángazdaságokétól, a hozamok nem ritkán lényegesen alacsonyabbak. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a magángazdálkodás Macedóniában a szocializmus időszakában is folytonos volt. A háztáji gazdaságok területét 0,5 hektárban korlátozó magyar szabályozásnál lényegesen „liberálisabb” módon a magángazdaságok mérethatárát annak idején 10 hektárban állapították meg. Ellentétben a közép-kelet-európai térség legtöbb országával, a macedón mezőgazdaság az átmenet éveiben sem élt át számottevő termelés-visszaesést. Ennek számos oka van. A földmagántulajdon fennmaradása miatt az agrárszektor nagy részében nem került sor privatizációra, elmaradt az ezzel kapcsolatos szervezeti-szerkezeti átalakulás. Az ágazat kisebb részét jelentő agrokombinátok magánosítása viszonylag későn, a kilencvenes évek végén kezdődött és csak a közelmúltban fejeződött be. Az export aránya nem volt olyan nagy, mint például Magyarországon, ahol a KGST megszűnése automatikusan a piacok jelentős részének elvesztését is jelentette, a környező országokba irányuló macedón kivitel viszont nagyrészt túlélte a kilencvenes éveket. A reáljövedelem csökkenése is enyhébb volt, mint a legtöbb közép-keleteurópai országban. Végül nagyon jelentős különbség, hogy a vidéki lakosok számára a saját gazdaságban termelt élelmiszerek a fogyasztás – és egyben az ágazati termelés - igen számottevő részét alkotják, ezt a kört pedig a makrogazdasági és piaci sokkok kevésbé érintik. A macedón mezőgazdaság termelési szerkezete nem lesz akadálya az EU csatlakozásnak. Az
ország belépése - a bor és a dohány kivételével - nem fogja növelni az Unió feleslegeit, a kis Macedónia viszont importjával némileg hozzájárulhat a nagy gondot okozó uniós feleslegek értékesítéséhez. A macedón agrárszerkezetben viszonylag nagy súlyú ágazatok egyben nettó exportőrök is: a zöldségtermesztés (elsősorban paradicsom, paprika, káposzta), a gyümölcstermelés (főként étkezési szőlő, szilva), a borászat, a dohánytermelés és a juhágazat (tej és hús). Viszonylag kisebb súlyú ágazatok, amelyek termékeiből az ország nem önellátó, tehát tartósan behozatalra szorul: a marha-, sertés- és baromfihizlalás, a gabona-, olajnövény- és cukorrépatermesztés.
Agrár-külkereskedelem Az Unió mezőgazdasági szerkezetéhez való szerencsés illeszkedésnek megfelelően az élelmiszerbehozatal zöme már ma is az EU-ból származik: hús, cukor és tejtermékek – utóbbiaknál megemlítendő a jelentős szlovén import. Számottevő még az USÁ-ból érkező baromfihúsbehozatal. Hasonlóképpen, a fő exportpiac is az Unió, elsősorban Németország (bor, dohány) és Görögország (bárány). Jelentős még a Szerbia és Montenegróba irányuló zöldségkivitel. A nemzetközi kereskedelemben kínálkozó lehetőségeknek ma még csak töredékét használja ki az ország, a kereskedelem intenzitása alacsony. Az exportban rejlő lehetőségeket még távolról sem használják ki. Az agrárkivitel 2004-ben mindössze 210 millió eurót tett ki (a magyar agrárexportnak alig 7 százalékát), az import 331 millió, az agrár-külkereskedelem deficitje pedig 121 millió euró volt. Az agrár-külkereskedelem nemzetközi liberalizációja a hagyományosan meglehetősen protekcionista kereskedelempolitikát folytató Macedónia számára is nagy próbatétel. A WTO-
megállapodás értelmében a forgalommal súlyozott agrár-importvámszintet 2002 és 2008 között 28 százalékról 7 százalékra kell csökkenteni. Nem kisebb követelményeket támaszt az Európai Unióval kötött Stabilizációs és Csatlakozási Megállapodás (SAA), amely szerint szintén 2002 és 2008 között az átlagos agrárimportvámszintet 21 százalékról ugyancsak 7 százalékra kell mérsékelni. Egyidejűleg viszont Macedónia igen jelentős vámkedvezményeket, a legtöbb termék esetében vámmentességet kapott az Uniótól. Az EU-val kötött megállapodás az egyes agrártermékeket az importoldalon a következőképpen kezeli: -
a Macedóniában nem, vagy csak kis mennyiségben termelt, ún. nem érzékeny termékek behozatala vámmentes lett (déligyümölcs, vetőmag, élőállat stb.)
-
a közepes érzékenységű cikkeknél, amelyekből az ország nem önellátó, tehát jelentős importra szorul (növényolaj, tejtermékek stb.) növekvő vámkvóták mellett fokozatos vámcsökkentést alkalmaznak
-
az agrárjövedelmek képzésében különösen fontos, valamint a felesleggel rendelkező ágazatok termékeinél, az úgynevezett érzékeny termékeknél (zöldség, gyümölcs, bor, bárány, cukor stb.) a vámcsökkentés csak a következő években kezdődik, addig fennmarad a jelenlegi magas, 30-60 százalékos vámvédelem.
Végül meg kell említeni a volt jugoszláv tagköztársaságokkal, valamint a térség más országaival (beleértve még Ukrajnát, Moldáviát is) az utóbbi években kötött bilaterális kereskedelmi egyezmények és kedvezmények bonyolult rendszerét, amelyet várhatóan 2007-ben felvált egy többoldalú szabadkereskedelmi megállapodás.
A macedón mezőgazdaság versenyképessége
A macedón mezőgazdaság számos kedvező adottsággal rendelkezik. A leglényegesebbek: -
kedvező klimatikus adottságok
-
többnyire tiszta környezet
-
kedvező földrajzi elhelyezkedés: az EU piacaihoz viszonylag közel, az európai logisztikai folyosók mentén
-
bőséges és olcsó munkaerő
-
szakértelem és termelési hagyományok (pl. zöldség, bor)
-
a macedón élelmiszerek elismertek és bevezetettek a környező országok piacain
-
a macedón fogyasztók többnyire előnyben részesítik a hazai termékeket az importtal szemben.
A macedón mezőgazdaság „hibalistája” azonban lényegesen hosszabb. Csak a legfontosabb tételek: -
kisüzemi szerkezet; emellett még egy-egy kis birtok is több darabból áll
-
gyenge horizontális együttműködés a termelők között, aminek következménye alacsony kínálat-koncentráció és gyenge alkuerő a felvásárlókkal szemben
-
kezdetleges vertikális koordináció (termelők - kereskedők - feldolgozók kapcsolat); az ad hoc piaci kapcsolatok jellemzőek, kevés az állandó termelő - kereskedő/feldolgozó kötődés
-
a szervezetlenség és az információhiány gyakran túltermeléshez vezet (egyik évről a másikra túl sokan kezdenek egy-egy divatos, az előző idényben jól jövedelmező termékkel foglalkozni)
-
a szerződéseknek gyakran nem lehet érvényt szerezni
-
alacsony munkatermelékenység
-
a gazdák jelentős része nem képes fejlődésre, nem hajlandó változtatni a régi, meghaladott módszereken
-
hiányzik a vállalkozói gondolkodás
-
gyenge piaci orientáció a termelők körében, akiknek tipikus alapállása, hogy megtermelik
az árut és várják, hogy a kereskedő megtalálja őket -
az alkalmazott agrotechnológia sok helyen elavult
-
gyenge minőségű szaporítóanyag
-
kevésbé piacképes fajták alkalmazása (pl. alma, meggy)
-
a zöldség-gyümölcs ágazatban különösen nagy az elmaradás az ún. post-harvest tevékenységben (hűtés, tárolás, válogatás, osztályozás, csomagolás)
-
tőkeszegénység (beruházások és forgótőke tekintetében is)
-
a termelők nemigen jutnak hitelhez
-
a nemzetközi kereskedelemben általános termékszabványokat alig ismerik és nem alkalmazzák (pl. zöldség-gyümölcs)
-
igen alacsony támogatási szint (a 2005. évi agrártámogatások összege 6 milliárd forintnak felel meg, Magyarországon hatvanszor ennyit kaptak a termelők)
-
kis létszámú és hiányos felkészültségű mezőgazdasági adminisztráció, ami a csatlakozási felkészülés szempontjából is szűk keresztmetszet
-
nincsen piaci információs rendszer
-
a szaktanácsadó rendszer gyengén működik: létszáma kicsi, technikai felszereltsége hiányos, tevékenysége nem piacorientált
-
a bonyolult és hosszadalmas határátlépés nehezíti az exportot.
Milyen agrártermékekkel lehetnek esélyei Macedóniának? Általánosságban a következő termékcsoportok kínálhatnak lehetőségeket a bel- és a külpiacon: -
kézimunka-igényes termékek (az alacsony bérköltség miatt)
-
a bővülő keresletű élelmiszerek
-
az olyan termékek, amelyekből viszonylag alacsony a túlkínálat az Unióban
-
biotermékek (kihasználva a tiszta környezetet és azt, hogy – a szűkös források miatt – a hagyományos mezőgazdasági termelés is kevés ipari inputot használ fel, jelentős része már ma is kvázi-biotermelésnek tekinthető).
A fenti követelményeknek megfelelő, potenciálisan versenyképes termékcsoportok lehetnek: -
egyes zöldségfélék – pl. piros édes paprika feldolgozva az EU etnikai piacaira, spárga és más munkaigényes „niche”-termékek
-
egyes gyümölcsök (bogyós gyümölcsök – málna, szeder, áfonya; meggy, étkezési szőlő)
-
juh- és kecsketermékek (tejtermékek, hús)
-
bor
-
biotermékek.
Támogatáspolitika és csatlakozás – tanulságok Magyarországról A csatlakozási folyamatban az agrárpolitika egyik fő feladata az Unió piacán való sikeres szerepléshez szükséges strukturális alkalmazkodás elősegítése, amelynek a belépés időpontjára már be is kell fejeződnie. A magyar csatlakozás ezen a téren Macedónia számára is megszívlelendő tanulságokkal járt. A hazai agrárpolitika a belépés pillanatáig folytatta a veszteségtérítő támogatáspolitikát, noha tudott volt, hogy azzal – legalábbis abban a mértékben – fel kell hagyni. Lényegében annál nagyobb támogatást kapott egy ágazat, minél kevésbé volt versenyképes – ha most eltekintünk az egyes ágazatok, illetve a bennük érdekelt csoportok eltérő lobbierejétől. Ahelyett, hogy a potenciálisan versenyképes ágazatokat támogatták volna - a zöldség- és gyümölcstermelést beruházási támogatásokkal, a termelői értékesítő szervezeteknek nyújtott segítséggel; a gabonatermelést termelői tárolók építésével, a szállítási infrastruktúra fejlesztésével - a csatlakozás után nyilvánvalóan (nagyrészt) versenyképtelen ágazatokat támogatták: a sertés- és baromfihizlalást, a tejtermelést, a zöldség-gyümölcs ágazaton belül pedig a konzervuborka, a paradicsom, a csemegekukorica, az alma termelését. Ezzel félreorientálták a termelőket, a csatlakozási sokkot nem enyhítették, hanem éppen ellenkezőleg, jelentős mértékben növelték. Az ésszerű támogatáspolitika ezzel szemben hozzásegíti a potenciálisan versenyképes ágazatokat, hogy valóban versenyképesek legyenek majd a csatlakozás után, a várhatóan versenyképtelen ágazatokban viszont orientálja a termelőket és előkészíti a gyengébbek számra a visszavonulást a
támogatások fokozatos, előre meghirdetett menetrend szerinti csökkentésével. * A kérdés, hogy a macedón mezőgazdaság kis tigris-e, vagy csak macska, ma még nem válaszolható meg. Az országnak kétségtelenül vannak adottságai, amelyek révén egyes termékekkel az éles nemzetközi versenyben is megállhatja a helyét, félő azonban, hogy a lehetőségek kihasználásához kevés az erőforrás és rövid az idő.
