A M E (» E L Ő Z Ő 0 It Y 0 S L Á S S Z E M L É L E T E \Y E S Z P B É M I I S T Y A X M I X K A S S A (. A lî V X í r t a : Dr. H H T É X Y I
EDE
(Debrecen)
^ / e s z p r é m i Istvánról, orvostörténeti m ú l t u n k nagynevű k u tatójáról számtalan t a n u l m á n y látott m á r napvilágot. Méltatták az orvostörténelem területén kifejtett páratlan szorgal máról tanúskodó munkásságát, melynek eredménye a szá munkra ma is oly becses ..Succincta . . . " etc. című munkája. Foglalkoztak és foglalkoznak az irodalmár és filológus Weszprémivel, és t ö b b t a n u l m á n y ismerteti a felvilágosodás e hazai nagy tudósának haladó társadalompolitikai és világnézeti szem léletét is. Számunkra, orvosokra mégis az orvos Weszprémi alakja gyakorolja a legmélyebb h a t á s t . Weszpréminek a kor szín vonalát messze meghaladó — ma is érvényes t a n í t á s o k a t tar talmazó — természettudományos, modern orvosi szemléletére és működésére —- úgy érzem — még nem figyeltünk fel eléggé. E z t a hiányt szeretném pótolni, és ismertetni Weszprémi friss szemléletű orvosi működését. Ezzel is bizonyítani szándéko zom azt, hogy Weszprémi I s t v á n r a mint a X V I I I . század leg kiválóbb orvostudósára m é l t á n lehetünk büszkék az egész világ előtt. A múlt nagy alakjainak munkásságát k é t szempontból lehet vizsgálat t á r g y á v á tenni. Megnézhetjük egyrészről az objektív, szakmai t u d á s u k és alkotások maradandóságát, másrészről, hogy az idők múlása folyamán szemléletük mennyire mutat kozott értékállónak. Weszprémi I s t v á n életművét ilyen szem pontok szerint analizálva megállapíthatjuk, hogy szemlélete
mélyen természettudományos, materialista és dialektikus volt. Ezen szemlélet b i r t o k á b a n természetes ugyan — de az ő k o r á ban mégis nagy bölcsességről tesz t a n ú s á g o t — hogy szakmai, orvosi ténykedése és az ezzel kapcsolatos nézetei — d ö n t ő többségükben — ma is helytállóak. A magyar egészségügy a X V I I I . században igen elszomorító képet mutatott, ezt azonban csak nagyon kevesen v e t t é k észre. Weszprémi István l á t t a , melyek a legégetőbb feladatok. L á t t a az ország népét állandóan sújtó járványok pusztítását. „ N é m e t országból és xVusztriából — írja — ú g y özönlenek évente, sok ezrével a betelepülők Magyarországra, m i n t a terhes trójai faló ból. S hogy ezek a ragályt mennyire terjesztik az országban, azt a lakosságuktól megfosztott, elnéptelenedett puszta helyek bizonyítják." L á t t a a terhesvédelem teljes h i á n y á t és a szülészeti munka primitívségét, annak minden szörnyű következményével e g y ü t t . ,,. . . a B á b a Mesterségnek vastag t u d a t l a n s á g a miatt olly sok ezer Lelkeknek kell e l v e s z n i . . . " panaszkodik egyik m u n k á jában. Tudott az elrettentő méretű csecsemő- és gyermekhalandó ságról, és szinte jaj kiáltásnak hallatszanak szavai: . . . t ö b ben halnak k i az Emberek közzül öt Esztendőn alol, mint k i k Életeknek ötödik Esztendejét el-érték volna . . ." L á t t a t e h á t a problémákat •— ezt fenti szavai is bizonyít ják — m i n t ahogyan biztosan mások is észrevették azon idő ben; a megoldást azonban csak ő ismerte fel. M i t is lehetett abban az időben tenni a pusztító j á r v á n y o k a magas csecsemőhalandóság és a szülészeti komplikációk ellem? Vádolni a természetet, belenyugodni a sors csapásaiba, i l l . különböző misztikus varázsszerekkel, füvekkel és haszemtalan kotyvalékokkal próbálni leküzdeni a kórt. Oki t e r á p i á r a nem volt lehetőség. Weszprémi azonban elveteytte ezt a meg oldást, m o n d v á n : „Képtelenség volna i t t ( t i . a megbetegedé sekkor) a' Természetet minékünk vádolni és haszontalanul így okoske)dnunk . . . hogy a Gonosze)k megvesztették, a roszszak fedváltertták." Véleménye világos, anűke>r így válaszol: „. . . de én mindazokat el-nem hiszem." Az egyetlen lehetőség,
amelynek a k t u a l i t á s a ma sem s z ű n t meg, a prevenció. A sáros debreceni u t c á k a t rovó, tépelődő Weszprémi orvosi nagyságát m i sem bizonyítja jobban, m i n t az a rendkívül fontos felisme rés, hogy az orvos feladata nemcsak a betegségek gyógyítása, hanem talán m é g inkább azok megelőzése. Erről a kérdésről vallott nézete modern, természettudományos és egyértelmű: „ R i t k a az — írja — a'ki értelmes Orvos Doktornak t a n á t s á v a l kívánna élni máskor, hanem midőn meg-betegednek, holott arra kellene vigyázni kiváltképpen, hogy meg-ne betegednének, és a ' N y a v a l y á k t ó l eleve o l t a l m a z t a t n á n a k . " Nézzük m á r most ezek u t á n , hogy a fentiek szellemében az egészségügy különböző területein milyen t é n y k e d é s t fejtett k i Weszprémi. Abban az időben leginkább pusztító járványok s ú j t o t t á k a népet. A bevezetőben idézett m o n d a t b ó l világosan k i t ű n i k : felismerte, hogy a járványok terjedésére milyen be folyást gyakorolnak a bevándorlások és a nagy népmozgalmak. Ez abban az időben — a t ö r ö k pusztítás u t á n i nagy betele pülések idejében — h a z á n k b a n különösen fontos probléma volt. M i volt a tennivaló? Védőoltások. í g y t e n n é n k ezt ma is, és így vélekedett Weszprémi is. Már Londonban felkeltette érdeklődését a betegségek meg előzésének egy igen fontos területe, nevezetesen a fertőző betegségek elleni védőoltások problematikája. Londonban jelent meg első, világviszonylatban is jelentős orvosi dolgozata a pestis elleni oltásokról Tentamen de Inocidanda peste címmel. Művét minden európai országban elismeréssel olvasták, de több éves külföldjárása közben sem feledkezett meg távoli, kicsiny, szegény hazájáról. A k ö n y v é t idegenben, idegeneknek írta, de közben állandóan haza is gondolt, a betegségektől és idegen elnyomástól elnyomorodott népére. „Ha van m é g ország — ol vashatjuk említett m u n k á j á b a n — úgy elsősorban hazám az, amely inoculatióra szorul." Abban az időben a másik nagy csapást a himlő pusztítása jelentette. Virágzó települések v á l t a k néptelenné a dühöngve átvonuló j á r v á n y után. A n é p é t szerető t u d ó s nem nézhette ezt tétlenül, ezért behatóan foglalkozott a himlő elleni védő oltások kérdésével is. Általános, mindenkire kiterjedő oltási
akció megszervezését kéri az illetékesektől. így ír erről gróf Tholdi Ádámnak: ,,. . . m i módon lehetne próbát tenni e' m i Nemzetünkben, hogy midőn a' Gyermekek életeknek negyedik Esztendejét elérték, a' hólyagos Himlőt beléjek o l t h a t n é k . . ." Természetesen i t t nem a mai értelemben vett vaccinatióra gondol, hiszen Jenner az első ilyen oltást csak 1796-ban végezte, hanem a kínaiak által m á r a X I . század óta, E u r ó p á b a n pedig a X V I I I . században i s m e r t t é vált himlős pusztulák t a r t a l m á v a l t ö r t é n ő oltásra. Igaz, hogy a későbbi n é h á n y évtized meghozta a himlőoltás végleges és ma is használt, veszélytelenebb m ó d j á t . Ez azonban m i t sem von le Weszprémi érdemeiből, a k i egy igen pusztító és elterjedt betegséget nem misztikus gyógysze rekkel, hanem a fertőző betegségek leküzdésében oly hasznos preventív és széleskörű védőoltásokkal akarta megelőzni. Hangsúlyozni szeretném i t t különösen azt a szándékot, hogy általános, mindenkire kiterjedő oltási akció megszervezését hangoztatta. Ez nem csak azért jelentős, mert a j á r v á n y o k leküzdésének leghatásosabb módja ez, hanem az orvosi gyógy kezelés, i l l . prevenció egész népre kiterjedő formája — abban az időben különösen, de ma is — a leghaladóbb módszernek tekinthető. Igen kezdetleges fokon t ö r t é n t a szülő nők ellátása is. A t ö k é letes szülésvezetés az utókomplikációk és perinatális halan dóság csökkentése érdekében fontos. E z é r t volt igen helyes Weszprémi azon törekvése, hogy a szülő nőket csak szak képzett bábák, szülészek láthassák el. A bevezetőben m á r emlí tett idézet mutatja, hogy ,,a Bába Mesterségnek vastag tudat lansága m i a t t " mily sok ezer léleknek kellett elvesznie. Fon tosnak, országos jelentőségűnek tartja ezért, hogy ,,a' Szegény Aszszony Népnek sok p a n a s z s z á t . . ." hozzáértő szakember hallgassa meg, és olyan doktor, kirurgus, i l l . bába nem gya korolhatja mesterségét, aki előzőleg ,,a' B á b a Doktor Professornak vezérlése alatt fundamentomosan meg nem tanullya és reális manuális operatiokat, t é v é n arról Tanúbizonyság Levelet nem vészen." A prevenciót szolgálta tehát m á r a Bábakönyv magyarra fordítása is. Azonban ennyivel sem elégedett meg, hanem kiharcolta, hogy a k ö n y v minden debreceni b á b a -
asszony táskájában ott legyen, és annak utasítása szerint járjon el. A csecsemő- és kisdedvédelem területén kifejtett nagyszerű munkásságának ékes bizonyítéka A' Kisded Gyermekeknek nevelésekről való Rövid Oktatás . . . c. könyve. A k ö n y v egyik példánya, a szerző eredeti dedikáció jávai a debreceni Ref. Kollégium K ö n y v t á r á n a k tulajdona. A műről 1960-ban, meg jelenésének 200. évfordulóján az Országos Orvostörténeti K ö n y v t á r b a n tartott előadáson emlékeztem meg, ezért i t t a fenti könyvből csak n é h á n y preventív vonatkozást ismertetek. Talán sehol olyan lehetőség nem volt a megelőző orvoslás szervezett kiépítésére, mint a csecsemő- és kisdedvédelem területén. Az egészséges életkörülmények k ö z ö t t történő csecsemőápolás a legbiztosabb m ó d a betegségek elkerülésére. Állandó és gondos orvosi ellenőrzés, helyes táplálás és anyai gondozás a csecsemő halandóság elleni küzdelem legfontosabb formája ma is. A cse csemőtanácsadást végző orvosok napjainkban is —• különösen vidéken, az évszázados elmaradottságból alig n é h á n y éve k i vergődött nép egyszerű anyái k ö z ö t t — szinte ugyanazokkal a problémákkal találkoznak. A m ű szinte minden soráról meg állapíthatjuk, hogy Weszprémi csecsemőgyógyászati és általános orvosi szemlélete m i t sem veszített értékéből. Elevenebben él, igazabb, mint valaha, és 200 év m ú l t á n is b á t r a n magunkévá tehetjük, sőt szemléletmódját t e n n ü n k is kell. wSzavait szinte minden változtatás nélkül b á t r a n elmondhatjuk mi is bár mely csecsemőtanácsadási rendelésen. A hely korlátozottsága nem engedi meg, hogy konkrét tanácsaiból n é h á n y a t idézzünk is. ehelyett i n k á b b szemléletének természettudományos fris sességét szeretnénk i t t kidomborítani, ez dicséri különösképpen Weszprémi nagyságát. Mai orvoskollégái és közötte csak annyi a különbség, hogy m i meg is tudjuk valósítani azt, amit ő csak tervezett. Természettudományos és haladó gondolkodásával nemcsak korát előzte meg, hanem sok ma élő pályatársánál is előbbre jutott. A csecsemőkori megbetegedések legfőbb okai ma is a tudatlanságból eredő ápolástechnikai hibák és az ostoba előítéletekből fakadó rossz szokások. Ezt írja pl. említett köny v é b e n : ,,a' Tsetsemő Kisdedekkel okosabban bánni nem t u d -
nak, hanem a'mint Nagy Annyjóknak régi megrögzött helytelen rossz szokásokból t a n u l t á k . " A bajok forrása és a betegségek oka t e h á t nem valami misztikum, csupán a helytelen csecsemő ápolás. „Mind ezeket vallyon nem a' roszsz vélek való bánásnak, a' tudatlan Nevelésnek kell-é tulajdonítani? — kérdi. Mindezek t u d a t á b a n magyar n y e l v ű könyvet adott népünk kezébe, s maga is mondja, félretett minden „tekervényes Okos k o d á s o k a t " , mert egyetlen célja v o l t csupán: világosan szólni mindenkinek épülésére. Konkrét t a n á c s a i és a táplálás, az öl t ö z t e t é s , a fogzás stb. kérdéséről vallott nézetei ma is teljesen helytállóak. Weszprémi I s t v á n munkáinak t a n u l m á n y o z á s a fel kell hogy hívja figyelmünket friss, ma is aktuális, modern, természet t u d o m á n y o s szemléletére. A „ N é h a i Nagyérdemű T u d ó s Orvos és Doktor" Debrecenben élte le életének nagyobb részét, és külföldön szerzett, Európa-szerte elismert t u d á s á t i t t kamatoz t a t t a . Előkelő külföldi meghívásokat u t a s í t o t t vissza, és inkább a puszta szélén elterülő álmos, sáros város betegeit választotta. S i t t , ebben a csendes magányban olyan szemléletről és t u d á s ról t e t t tanúságot, mely évszázadok m ú l t á n is változatlan érték. Nézeteit büszkén vallhatjuk t e h á t ma is m a g u n k é n a k , és mun káiról a 200 éves port lefújván, nemcsak az orvostörténész Weszprémiről, hanem a korszerű módszerekkel gyógyító orvos ról is meg kell emlékeznünk. Erre kötelez időtálló és ma is értékes szemlélete, mely bizonyítja, hogy Weszprémi István nemcsak eredményesen működő orvos, hanem bölcs természet t u d ó s volt.
IRODALOM 1. Weszprémi István: Bába-mesterségre tanító könyv. Debreczen. 1766. 2. Weszprémi István: A' Kisded Gyermekeknek nevelésekről való rövid Oktatás, . . . Kolozsvár. 1760. 3. Weszprémi István: Succincta Medicorum Hungáriáé ct Transilvaniae Memoria I . Orvostörténeti Könyvek. Budapest. 1960.
