A GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS ÉS A PAPÍRFELHASZNÁLÁS ALAKULÁSA NÉHÁNY OECD ORSZÁG PÉLDÁJÁN KERESZTÜL LUDA SZILVIA Bevezetés A tanulmány az öko-hatékonyság fogalmának értelmezését bemutatva, felhívja a figyelmet annak korlátaira és megvalósulásának nehézségeire. Az öko-hatékonyság a környezeti és a gazdasági érdekek összekapcsolását jelenti, miszerint a termelés mennyiségének folyamatos növekedése megvalósítható a környezet terhelésének csökkentésével, valamint a fogyasztók elégedettségének a növekedésével egyidejűleg. Az öko-hatékonyságot valójában úgy is értelmezhetjük, hogy „csináljuk jobban azt, amit csinálunk”, tehát úgy maximalizáljuk egy termék vagy szolgáltatás pénzben kifejezhető értékét, hogy közben törekedjünk a káros környezeti hatások minimalizálására, a természeti erőforrások kiaknázásának és a kibocsátott szennyezés mértékének csökkentésére.
Az öko-hatékonyság értelmezése Az öko-hatékonyság a Business Council for Sustainable Development definiciója szerint: a termékekhez és szolgáltatásokhoz folyamatosan kötődő hozzáadott érték, az energia és anyag felhasználás, a szennyezés és hulladék folyamatos csökkentése mellett. Az ökohatékonyság nő, ha: o o
sikerül egységnyi anyagból nagyobb értéket létrehozni, gyorsabban nő a GDP, mint az anyagfelhasználás.
A környezetszennyezési problémák az OECD országokban a 80-as években egyre inkább kezdtek kicsúcsosodni. Ettől kezdve a környezeti politika elsődleges helyre került a gazdaságot és a politikát érintő gondok között. A már régóta meglévő környezetszennyezés problémája égetővé vált. A világméretű problémák ettől kezdve napirendre kerültek a nemzetközi tárgyalásokon, és napjainkra a fenntartható fejlődés elve nagy általánosságban elfogadottnak tekinthető. Minden emberi tevékenység – legyen az gazdasági vagy társadalmi-kulturális, - a társadalom és a természeti környezet kapcsolatának minőségén alapul. A fejlődés csak akkor lehet valós, ha az életminőséget javítja. A gazdasági növekedés és a környezet kapcsolatának alakítását új alapokra helyező fenntartható (harmonikus) fejlődés a Föld ökológiai adottságaihoz illeszkedő, a természeti erőforrásokkal takarékosan gazdálkodó, a környezettel harmonikus gazdasági és társadalmi fejlődést célozza, amely a jelen igények kielégítését biztosítja anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségét saját igényeik kielégítésére. Az öko-hatékonyság előtérbe kerülése elsősorban a fenntartható fejlődés gondolatát elfogadó legfejlettebb ipari országokban figyelhető meg. Az ezen országokat tömörítő OECD (Organization for Economic Co-operation and Development - Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) fő céljai közé a következők tartoznak: 218
o o o o
a fenntartható növekedés legmagasabb szintjének elérése a tagállamokban, az életszínvonal emelkedésének elősegítése, pénzügyi stabilitás fenntartása, nemzetközi kereskedelem kiterjesztése.
Ökohatékonyság a papírfelhasználásban A továbbiakban egy konkrét példán keresztül vizsgáljuk meg az ökohatékonysági elv érvényesülését az OECD országokra vonatkozó GDP és papírfelhasználási adatok tükrében. Az emberi társadalmi fejlődésben világszerte egyre inkább növekvő jelentőséget kap a papír, tekintettel arra a lehetőségre, hogy kulcsfontosságú szerepet tölthetne be az alapanyaggyártás és -felhasználás globális stratégiájában a jelenlegi, illetve jövőbeni igények kielégítése céljából. Azonban a felmérésekből látszik, hogy egy ilyen ütemű fogyasztás fenntartása mellett a környezet eltartó képességének határait lassan elérjük. Az értékes erdeinket, mint erőforrást a végsőkig kimerítjük, a levegőben és a vizekben egyre nagyobb mértékben növekszik a szennyezés, és a szemét mennyisége olyan szintre emelkedhet, hogy az elfogadható szintet jóval túllépi. „A világgazdaság, az emberi civilizáció exponenciális ütemben növekedve veszi birtokba és teszi tönkre a zárt, mennyiségi növekedésre képtelen ökoszféra nagyobb részét. K. E. Boulding ábrázolásában az ökoszféra szelíd folyamataiban az emberi civilizációt a krokodilus jelképezi: mohóra tátott szájában, a félelmetes fogsorok között tűnnek el a természeti javak, a felhasznált erőforrások, míg az emberi produktum, a humán civilizáció terméke, a GDP-ben mért eredmény az állat kloákájánál jelenik meg.”103 A fentiek fényében a vállalatiknak mindenképpen törekedniük kellene a papírfelhasználás csökkentésére, a felhasználás hatékonyságának növelésén keresztül, valamint az átgondolatlan, pazarló felhasználás visszaszorításával. Ezzel ellentétben sokan azt a nézetet támogatják, miszerint a folyamatos papír felhasználás növekedése – a papír újrahasznosíthatóságára és megújítható jellegére fektetve a hangsúlyt – elősegítené az erdőgazdálkodás menedzsment rendszerének hatékonyabb működését. A kormányok eközben egy egész sor szabályozóeszközt vezetnek be a mindinkább környezetbarát papír iránti keresletre vonatkozóan, az öko-címkézés egy jó példa erre. A környezetbarát papírtermékek körüli zűrzavar feloldása helyett, az öko-címkézés inkább új vitákat ösztökél. Ezek eredményeként, a végső felhasználók egymással ellentétes tények gátjaiba ütköznek a papírfogyasztás negatív hatásaival kapcsolatban. Biztosan állíthatjuk tehát, hogy elérkezett annak az ideje, hogy újragondoljuk a papír fogyasztás dinamikáját, és megvizsgáljuk azokat a lehetőségeket, amelyek közül a fogyasztók választhatnak, alkalmazva a papír fenntarthatóságát. A fogyasztás nagyobbik feléért a fejlett országok, valamint a fejlettségi piramisban hozzájuk legközelebb eső fejlődő országok tehetők felelősnek. Az OECD országok azonban, ahelyett, hogy a felhasználások visszaszorítását terveznék, rövid és középtávú terveikben a fogyasztás növelését hangsúlyozzák. A fejlődő országok103
Az OECD környezetpolitikájának direkt-és piaci eszközei és azok magyarországi alkalmazásának lehetőségei
219
ban drámai fogyasztásnövekedésre lehet számítani, mivel ezekben az országokban robbanásszerűen nő a népesség. Egyes feltételezések szerint az elkövetkező negyven évben a Föld népessége a jelenleginek duplájára, körülbelül 10 milliárdra nő, s az évi mintegy öt százalékos gazdasági növekedés miatt az egy főre jutó GDP átlagosan közel ötszörösére.
Mit várunk az ökohatékonyságtól? Paul és Ann Ehrlich szerint a Földet érő környezeti hatás három tényezőnek, a világ népességének, az egy főre jutó GDP-nek (fogyasztás) és a GDP egységre jutó környezetterhelésnek (ökohatékonyság) a szorzata. Ahhoz, hogy a környezetterhelés ne növekedjen, a harmadik tényezőben - az ökohatékonysági mutatóban - legalább 90 százalékos javulásra van szükség. Az öko-hatékonyságtól ezek alapján azt várjuk, hogy növekedésének hatására csökken a környezet terhelése (anyag- és energia-felhsználás), s a problémák megoldódnak. Optimista közgazdász szemszögéből vizsgálva az eseményeket, a növekedés megoldja a környezeti problémákat, megteremti a jobb környezet megvalósulásának a lehetőségét és biztosítja az emberiség alapvető javainak - a tiszta levegőnek, az egészséges vízellátottságnak, stb. - a feltételeit. Ezen optimista szemléletmódot a Világbank 1992. évi jelentése tükrözi, ugyanis tapasztalati tényekkel bizonyított, hogy a szennyezés egy bizonyos fejlettségi szintig növekszik, majd bizonyos életszínvonal elérése után a szennyezési szint radikális csökkenésnek indulhat. A GDP és a szennyezés egy bizonyos fejlettségi szintig együtt növekszik, még akkor is, ha a társadalom megkezdi az erőfeszítéseket a környezet védelme érdekében, majd bizonyos fejlettségi szint után a szennyezési szint radikálisan csökkenhet (Kuznets elmélet).
Az ökohatékonysági elv alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai A gazdasági tevékenységek környezeti hatásainak megítéléséhez, azon belül is elsősorban az ökohatékonysági mutatók előállításához szükséges a GDP változásának bemutatása. A GDP alakulását nemzetközi összehasonlításban a következő ábra szemlélteti. Az EU-15 tagországaira jellemző, hogy a GDP összesített értéke 1980 és 1990 között 20%-kal, majd 1990 és 2000 között újabb 20%-kal növekedett. Tagországonként természetesen eltérőek a trendek. A magyar és az EU-15 trendvonala 1996 után válik szét; az ezt követő időszakban az EU-15 lassúbb ütemű GDP-növekedést produkált, mint Magyarország. A tanulmány készítése során azzal a feltételezéssel éltem, hogy azokban az országokban, amelyekben magas a GDP (gazdasági teljesítmény), o o
ott fejlett a technológia, valamint van pénzforrás környezetvédelmi intézkedésekre.
220
Magyarország
EU-15
19 80 19 85 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99 20 00 20 01 20 02 20 03
1995=100
140 130 120 110 100 90 80 70
1. ábra: A bruttó hazai termék alakulása 1980 és 2003 között Forrás: OECD Környezeti adattár 2002, KöM 2002 alapján
Előfordulhat azonban, hogy az öko-hatékonyság növekedése következtében a vállalatok olcsón és versenyképesen tudnak termelni, termékeik több fogyasztó számára vállnak elérhetővé, s ennek következtében növekszik fogyasztásuk. Ez az úgynevezett visszapattanó hatás, amely ökohatékony módon ugyan, de összességében nagyobb környezetterhelést eredményez. Ezt a jelenséget igazolja a második ábra, amely azt mutatja, hogy hogyan változott egyes országok papírfelhasználása és gazdasági teljesítmény mutatószáma (GDP/fő) 1995 és 2002 között. Az ábrán jól látható, hogy az öko-hatékonyság gondolata csak részben oldja meg a felmerülő környezeti problémákat, hisz a jelenlegi fejlettségi szinten a GDP növekedése a legtöbb esetben növekvő anyagfelhasználással jár. Ez még abban az esetben is igaz, ha az anyagfelhasználás kisebb mértékben nő, mint a gazdasági teljesítmény. Ennek megfelelően igazi változást nem várhatunk csupán az életszínvonal emelkedése, s a technológia fejlődésének köszönhetően, szükséges a fogyasztási szokások megváltoztatása is. A trendek nagyon különbözőek. Magasabb GDP/fő szinten nincs olyan tendencia, hogy a papír-fogyasztás lassabban növekedne, stagnálna, vagy akár csökkenne az országok többségében. Ezért a Kuznets-görbét például nem lehet rá illeszteni. Igazán örömre okot adó javulás Dániában figyelhtő meg, ahol nemcsak a relatív, de az abszolút papírfelhasználás is csökkent. Azonban észre kell vegyük, hogy a csökkenő tendencia ellenére Dánia egy főre jutó papírfelhasználása jelentősen meghaladja a többi ország papírfelhasználását (kivéve Finnországét). Ezért elmondható, hogy Dánia példája ellentmondásos. Ha csak az ökohatékonyságot nézzük, akkor pozitív változást tapasztalunk, mert a fogyasztás enyhén csökkenő tendenciát mutat. Az egy főre jutó fogyasztás szintje viszont igen magas abszolút értékben, vagyis a papírfelhasználás miatti környezetterhelés sokkal nagyobb, mint pl. Írországban, vagy a kisebb GDP/fővel rendelkező országokban. Finnországban (a papír egész más környezetterhelést okoz, a papír ’megújuló erőforrás’, mert a fanövekmény óriási) nő a papírfelhasználás, miközben a fogyasztási szint már önmagában is magas. Írországban ugyanekkora GDP/fő szinten a papírfelhasználás a finnekének az egyharmada és szinte stagnál.
221
2. ábra: A papírfelhasználás és a gazdasági növekedés alakulása 1995 – 2002 között Forrás: OECD internetes adatbázis alapján
Ausztria is viszonylag alacsony fogyasztásról indult, de papírfelhasználásuk a vizsgált 7 év alatt megkétszereződött, s Franciaország is Ausztriához hasonló tendenciát mutat. Alacsonyabb GDP/fő szinten az a különbség, hogy az alacsony életszínvonal miatt eleve jóval alacsonyabb a fogyasztás, ugyanakkor Magyarországon és Lengyelországban is nőtt a papírfelhasználás a vizsgált időszak alatt. A kérdés ezek alapján, hogy a hatékonyság növelése vagy az alacsony fogyasztási szint a fontosabb, hogyan vegyük figyelembe mindkét szempontot, hogyan súlyozzunk, ha össze akarjuk hasonlítani az országokat környezetterhelésük szempontjából. A leginkább ígéretes Írország példája, hiszen arra kellene törekedni, hogy a fogyasztás továbbra se növekedjen. A papírfelhasználás ökohatékonyságának növekedését avagy csökkenését az előző ábránál még szemléletesebben mutatja a papírfehasználás intenzitásának mutatója, melynek nevezőjében az egy főre jutó GDP, számlálójában pedig az egy főre jutó anyagfelhasználás áll. Ez valójában az ökohatékonysági mutató reciproka. Az arányszám csökkenése azt mutatja, hogy hogyan változott a papírfelhasználás a GDP növekedéséhez képest. Románia és Olaszország esetében a papírfelhasználás kevésbé nőtt, mint a GDP, tehát teljesül az öko-hatékonyság javulás. Azokban az esetekben viszont, amikor a hányados értéke nőtt 1995 és 2002 között, akkor meg kell állapítani, hogy „pazarló” volt a gazdasági fejlődés, mivel a relatív anyagfelhasználás jobban nőtt, mint a nemzeti jövedelem. 222
Természetesen az adatokat érdemes összességében figyelni, ugyanis, ha a műanyag-felhasználás miatt, annak kiváltására nőtt a papírfelhasználás, az nem feltétlenül negatív környezeti szempontból. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, mennyi az újrahasznosított papír aránya a felhasználáson belül.
25,0
Németország
20,0
Franciaország Olaszország Spanyolország
15,0
Románia Görögország Magyarország 10,0
Svédország Ausztria Svájc
5,0
Finnország
0,0 1995
2002
3. ábra: A papírfelhasználás intenzitása a GDP függvényében Forrás: OECD internetes adatbázis alapján
Összegzés Az öko-hatékonyság témaköre láthatóan bonyolultabb annál, minthogy egyértelmű kijelentéseket lehetne tenni a hasznosságával kapcsolatban. Sokan azt hitték, hogy az öko-hatékonyság minden esetben megoldást nyújt a környezeti problémákra, de ma már több példa alapján is szembesülnünk kell azzal a ténnyel, hogy miközben a környezetterhelés igen magas szintet ér el, ez a szint még növekvő ökohatékonyság mellett is folyamatosan nőhet (visszapattanó hatás), így óvatosan kell bánni a fogalommal. Az ökohatékony megoldások vizsgálatakor, a kedvező hatások mellett mindig célszerű megfigyelnia környezetterhelés változását is.
223
Felhasznált irodalom Csutora Mária – Kerekes Sándor [2004]: A környezetbarát vállalatirányítás eszközei. KJK, Budapest Kerekes Sándor – Szlávik János [2003]: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK, Budapest Tóth Gergely [2003]: Vállalatok környezeti érdemrendje – A vállalati fenntarthatóság minősítéséről és ennek nehézségeiről. Kovász, VII. évfolyam, 1-2. szám – 2003. Tavasz.Nyár 5-26. BCSD [1993]: Getting Eco-efficient, Business Council for Sustainable Development, Geneva, Switzerland OECD [2003]: Energy and Resources – Resource Consumption: Paper and paperboard. World Resources Institute [2002]: World Resources 2000-2001 The World Factbook [2003]: GDP- per capita KSH – adatok http://econ.worldbank.org/wdr/ http://www.forestethics.org/pdf/reduce.pdf http://www.sfu.ca/~gpeters/essays/paper.htm
224
