LOVAGLÁS Helyszín: Felsőtárkány, Karap lovastanya Oktató: Karap Péter lovasedző Bevont tanulók: 20 tanuló, 3. és 4. osztályosok 20 alkalom: május 12., 14., 19., 21., 26., 28., június 2., 4., 11., 16., 17., 18., 19., 20., 23., 24., 25., 26., 27., 30.
Kísérő pedagógusok: Knappné Bakos Ildikó Sléziáné Józsa Erika Utazás: Bérelt autóbusszal az iskolától a lovastanyáig. A TÁMOP 3.1.4. pályázat elnyerésével iskolánknak lehetősége nyílt lovaglás oktatás megszervezésére. Külön autóbusszal utaztunk el Felsőtárkányba, a Karap lovastanyára. Miután megismerkedtünk az oktatókkal, a tanyával, az állatokkal, a rendszabályokkal, a gyerekek már az első alkalommal fel is ülhettek a lovak hátára. A bátrabbak feltérdeltek, sőt fel is álltak a hevederen. Aztán fokozatosan tanulták meg a lovaglás alapjait. Hogyan kell a lovat biztonságosan megközelíteni. Beszélni kell a hozzá, megsimogatni, kapcsolatot teremteni vele. A lóra való fel – és leszállás sem egyszerű dolog. Volt, akinek első alkalommal nem sikerült, de végül legyőzte félelmét és az oktató bátorításának és segítségének köszönhetően már ügyesen lovagol. Megtanulták a gyerekek lovon ülve a helyes testtartást, lábtartást. Eleinte a hevederbe kapaszkodva egyensúlyoztak, majd karlendítés, törzsfordítás, lehajlás, különböző egyensúlygyakorlatok következtek először lépésben, majd ügetésben. Közben javult testtartásuk. A koncentráló képességük, magatartásuk is sokat változott, hiszen a lovaglás nagy odafigyelést, fegyelmet és koncentrációt igényel. El kellett fogadniuk és betartaniuk azokat a szabályokat. amik a ló és lovas között elengedhetetlenek. Hiszen egy másik élőlénnyel kerültek kapcsolatba. Voltak kedvenc lovak, ki melyikre ül fel szívesebben. Később már a hevedert felváltotta a nyereg. Megtanulták, hogyan kell a lábat helyesen tartani a kengyelben, ha kell, le lehet hajolni, megigazítani azt, felállni a nyeregből, mindezt lépésben és ügetésben is. Ez igen jó izomerősítő és egyensúlygyakorlat is. Amikor már ezeket a gyakorlatokat biztonságosan végezték, következett az akadálypályán való lovaglás. Itt már nekik kellett a lovat is irányítani. Ezt előzőleg játékos formában tanulták meg a gyerekek.
Két csoportban folyt az oktatás, az egyik csoport lovagolt, a másik elméleti oktatásban részesült. Majd félidőben cseréltek a csoportok. Így ismerték meg az istállót, a bokszokat az önitató működését. Megtanulták a nyereg, a zabla részeit, a ló színeket, a ló testtájékait igazi lovon szemléltetve. Megnézték a ló útlevelet, mi mindennek kell benne lennie. Sok kérdésre kaptak választ, sok mindent pedig az oktató segítségével maguk következtettek ki. A lovak ápolásához használt eszközöket ki is próbálhatták. Tanultak a lovak táplálkozásáról is, mi a szemes és szálas takarmány, hogyan tárolják. Egy igazi lópatkolásnak is tanúi lehettünk. Rengeteg új ismerettel bővült tudásuk, gyarapodott szókincsük. Elolvasták a ,,Ló fohászát” és értelmezték azt. Játékosan tanulták meg a szár fogását, rövidítését: kerítésre kihelyezett szárakkal gyakoroltak. Bizalomjáték segítségével tanulták meg a ló és lovas egymásra utaltságát. Bekötött szemű gyerek volt a ló, a másik a szárral irányította. Mindezek nagyon komoly és felelősségteljes dolgok, de a gyerekeink számára sok örömet és élményt jelentettek. Hazaérkezés után minden alkalommal megbeszéltük a napi eseményeket, élményeket. Alig várták, hogy mehessünk megint a tanyára. Az egyik kisfiú azt mondta anyukájának: ,,Ott még a levegő is más!” Valóban nagyon szép környezetben, friss levegőn töltöttük a napokat. A gyerekek nagyon hálásak voltak a szép élményekért, rajzokat készítettek az oktatóknak. A szülők véleménye szintén nagyon pozitív volt. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az utolsó napon szülők, nagyszülők, testvérek és igazgatónőnk is eljött a Karap tanyára megnézni, hogyan lovagolnak a gyerekek. Búcsúzóul a gyerekek kaptak szeretett Peti bácsijuktól egy szerencse patkót, mi pedig egy lovas tortával kedveskedtünk az oktatóknak, amit végül közösen fogyasztottunk el. Az itt töltött idő egészen különleges élményt adott mindnyájunknak. Más szemmel nézzük ezeket a szép és nemes állatokat. S talán lesznek a gyerekek között olyanok,akik felnőtt korukban, lovakkal kapcsolatos hivatást választanak.
KÉPEK A LOVAGLÁSRÓL
Egercsehi, 2014.07.02.
Knappné Bakos Ildikó
Sléziáné Józsa Erika
