SALZMANN, HANS: PESTIS ELLENI RENDELKEZÉSEK 1 Európában már a 14. században megjelentek az első pestisellenes rendszabályok, a járvány újabb és újabb hullámai azonban a mindig új rendelkezések kibocsátását tették szükségessé. Az osztrák örökös tartományokban, a 16. században, 1521-ben Grazban, 1534-ben Innsbruckban és Bécsben, 1540ben pedig Salzburgban láttak napvilágot ilyen szabályzatok. Magyarországon és Erdélyben a korábban Nagyszebenben is működő, bécsi udvari orvos, Hans Salzmann2 doktor nevéhez fűződnek az első nyomtatott pestis-regimenek. Nagyrészt e szigorú rendelkezéseknek köszönhető, hogy 1510-ben a Nagyszeben környéken grasszáló pestis megfékezhetővé vált. Az erdélyi határőrvidék egészségügyi védőrendszerének, a vesztegzár megszervezésével és szigorú alkalmazásával Salzmann nagy szolgálatot tett az országnak és a Habsburg Birodalom keleti tartományainak. A pestisregimen olyan egylapos falragasz, szórólap, ismeretterjesztő kézirat vagy nyomtatvány volt, amely szélesebb néprétegeknek, az olvasni tudó „közembernek” készült, de fennmaradtak könyv-, sőt kéziratos gyűjtemények is, amelyekben csak az adott helyre jellemző eljárások is fellelhetők. Műfaját tekintve a pestis-regimen lehet szigorú utasítás, traktátus, rendelet, törvény, pátens, tanácsadó stb. Szerzőik – gyakran névtelen - orvosok, kiadójuk egyházi vagy állami hatóságok, helyi elöljárók, szervek, személyek, akiknek parancsait nem volt tanácsos megszegni. Legtöbbször mégis valamely uralkodóra hivatkoztak, pl. Ferdinánd főhercegre3, aki trónra lépése után sokat tett birodalma keleti határainak egészségügyi védelméért. E rendelkezések felépítése nem túl változatos. Megnevezik a járvány vagy pestis kitörésének okát, amely sokszor Isten büntetése, és noha gyakran asztrologikus magyarázat, a Nap, Hold és csillagok állása is szóba került, a hangsúlyt mégis a romlott levegőre, a mérgezett ételekre és italokra, a helytelen táplálkozásra helyezték. A pestisellenes rendszabályok között szerepel a körmenet, vagy egyéb engesztelő szertartás, ám szinte mindig fontos föladat volt a levegő megtisztítása füstöléssel, szellőztetéssel, a test és a környezet tisztán tartása, a betegek elkülönítése, betegházak, ispotályok létesítése, a halottak eltemetése is. Az egészségügyi személyzet – orvosok, érvágók, borbélyok, ápolók, beteghordozók, ételvivők, halottszállítók stb. – fizetéséről a település gondoskodott, a tehetős betegek azonban kötelesek voltak e gondoskodásért fizetni. Szemelvényünk Salzmann egyik regimenjéből való, amelyben az 1510. évi erdélyi pestisről és az avval szembeni védekezésről olvashatunk. Hasznos rendszabály és regimen a pestis ellen, amit a Steirból származó doktor Salzman – Őfelsége, Ferdinánd főherceg udvari orvosa - állított össze Bécsben 1
Linzbauer, Fr. Xav.: Codex sanitario medicinalis Hungariae. Budae, Universitas Scientiarum, 1852-1856. I. 142-146. 2 Johann Salzmann (Saltzmann, Salus) (?-1530) Steirból származott, 1510-ben Nagyszeben orvosa, 1522/23-ban a bécsi egyetem rektora, I. Ferdinánd udvari orvosa. Magyary-Kossa Gy. Magyar orvosi emlékek. Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1931. III. 135-136. 3 1527-től I. Ferdinánd néven magyar király, 1558-tól német-római császár.
Néhány nappal azelőtt, hogy Ausztriában és a környező tartományokban a rettenetes és félelmetes pestis elkezdett volna terjedni, Ferdinánd, a legkegyelmesebb főherceg, Spanyolország hercege, Ausztria koronahercege, Stájerország, Karinthia stb. főhercege nekem, udvari orvosának elrendelte, hogy regiment állítsak össze a lakosság hasznára, és mondjam el, hogyan kell ebben a veszélyes betegségben viselkedni. Ezt most alázatosan meg is tettem, a tudnivalókat a legjobb írásokból összegyűjtöttem, és nyomdába adtam. Az olvasó lássa jóindulatomat, nagy tapasztalatomat és művemet forgassa haszonnal. Graz, 1522. szept. 15. Könyvecském, a könnyebb érthetőség kedvéért, tíz fejezetből áll. Az első fejezet elmondja mi a pestis, mi az oka, hogyan fertőződik meg az ember. A második fejezetben elmondom, hogyan kell cselekedni, hogy minél kevesebb ember kapja meg ezt a betegséget. A menekülésről 4, és arról a helyes viselkedésről is szólok, amellyel a halál és további fertőzés elkerülhető. A harmadik fejezetben elmondom, hogyan lehet a mérgezett levegőt megtisztítani füstöléssel és kellemes illatokkal. A negyedik fejezet elmondja, hogyan kell táplálkozni, enni, inni, aludni, a testet tisztán tartani, szól a fürdésről, az emberi érintkezésről, az ember kedélyének romlásáról. Az ötödik fejezet foglalkozik az érvágással, purgálással, erősebb gyógyszerekkel, amelyek a mérget legyőzik. A hatodik fejezet a külső jeleket tárgyalja, amelyek megmutatják, hogy egy ember pestises vagy sem, de a halál jeleit is felsorolja és elmondja van-e még remény az életben maradásnak. A hetedik fejezetben elmondom, hogyan kell a beteget ápolni, olyan orvosságot adni, amely legyőzi a mérget, vagy kihajtja azt a testből érvágással, izzadással. A nyolcadik fejezetben elmondom, a beteg mit ehet, ihat, hogyan aludjon stb. A kilencedik fejezetben elmondom mi a teendő, ha a betegen megjelenik egy kelés vagy bubó, vagy más jel a füle mögött, a hóna alatt vagy a nemi szerveinél, avagy bárhol másutt. A tizedik fejezetben végül a pestis lefolyásáról lesz szó, majd válaszolok az alábbi kérdésekre: Mi az oka annak, hogy a pestis egyik helyen erőteljesen jelentkezik, majd hamarosan felüti a fejét egy másikon is? Melyik levegő ártalmasabb az emberre nézve a szubtilis vagy az erőteljes? Mely évszakban gyakoribb a halálozás? A fertőzött területről érkezett levelekből is fertőződhet-e az ember; fertőzhetnek-e a ruhák? Terjeszthet-e fertőzést a kutya és macska? Hogy lehet az, hogy sem az iszákosok sem a kolostorlakók nem lesznek pestis-betegek? Hogy lehet az, hogy a rühesek, köszvényesek és egyéb testi folyással rendelkezők sem fertőződnek meg? Mi okozza azt, hogy egyesek meghalnak a pestisben, mások nem, bár ugyanazt a mérgezett levegőt szívják be? Miért az erősebb férfiak és fiúk halnak meg hamarabb, mint a vékonyabbak? Vajon mindig láz előzi meg a pestis-fertőzést? A 4
Pestis esetén kezdettől a menekülés, az úgynevezett „fuga pestis” volt a legeredményesebb védekezési mód.
test melyik pontján a legveszélyesebb a fertőzés; hány óra alatt hal meg a fertőzött beteg?
Marsilius Ficinus pestis-traktátusának címlapja (Augsburg 1518.)
A pestis a levegő rothadásából ered, amely teljes mértékben ártalmas az emberre nézve és mérgező hatású, ezért mindent el kell követni, hogy
a levegő ne legyen rothadt. 5 A gondos és bölcs elöljáróság feladata, hogy az utcákat, házakat mindenféle tisztátalanságtól, rossz szagtól, rothadástól megszabadítsák, a lehető legtisztábban tartsák, a trágyát és egyéb sarat, állóvizeket és bűzös tócsákat felszámolják, vagy leöntsék mésszel, avagy homokkal, esetleg jóféle földdel töltsék fel. A vágóhidak és mészárszékek folyóvízzel legyenek ellátva, és naponta fel legyenek mosva. A sertéseket ne tartsanak a lakóhely közelében, és mindent el kell követni, hogy a kellemetlen sertés-szag ne terjedjen el az emberek között. El kell rendelni, hogy ne menjen sok ember egyszerre sehová, sem az éves vásárokba, lakodalmakba, fürdőkbe, kis templomokba, iskolákba, mert ahol sok ember jön össze zárt levegőben és kis térben, ott ez a járvány nagyon könnyen elterjed, és sok embert megfertőz. Az olyan személyeket, akik fertőzött levegőből és halálos veszélyből jönnek, a legszigorúbban el kell különíteni, mert sok ember halálát okozhatják, egész városok és városrészek kihalhatnak. Azok a lakók, aki olyan, fertőzött területekre távoznak, ahol a halál grasszál, ha beszívják a fertőzött levegőt, ne jöhessenek vissza akkor sem, ha ez haragot vált ki. Kerülni kell az olyan öltözékek, ruhák viselését, amelyeket egy fertőzött személy hordott, vagy amely akár csak rövid ideig is fertőzött levegőben volt. A tisztességes elöljáróságnak gondot kell viselnie a város, település, továbbá a házak védelmére, és rendelkezéseket kell kiadnia azok ellen, akik nem akarnak kimenni a friss, egészséges levegőre. Ott, ahol emberek tartózkodnak, állandóan füstölni kell, a testet és a ruházatot alaposan meg kell mosni, és azután szintén kifüstölni. Ha a jövevények így töltenek el húsz napot, és nem lesznek közben betegek, már be lehet engedni őket a városba.6 Azoknak a városoknak és településeknek, amelyeket meg akarunk kímélni a pestistől, minden utcáján és házában is nagy tüzet kell gyújtani. Minél nagyobb ez a tűz, annál hatásosabb. A házak minden szobájában is égessenek illatos növényeket, füstöljenek, szórjanak szét illatos dolgokat, ecettel és fehér ürömmel mossák le a falakt és bútorokat. Ahol e rendelkezéseket gondosan betartják, ott megmenekülnek a pestistől, akár városban, kisebb településen vagy kastélyban éljenek. Magam is több ízben betartottam őket mások tanácsára. 1510ben Erdélyben éltem, Nagyszeben városában, és elértem, hogy egyetlen ember sem fertőződött meg a városban vagy a környékén. Akik viszont e rendelkezéseket elhanyagolták, súlyosan megszenvedték a járványt. 1506-ban és 1507-ben is pusztított a járvány, az én szigorú parancsomra azonban egyetlen ember sem hagyhatta el a várost. Szükségüket nem volt szabad házon kívül elvégezniök. Mindenkinek, főleg azonban a gyermekeknek a várandós anyáknak a szobában kellett elvégezniök a szükségüket. E helyiségekben állandóan füstölni kellett, nem volt szabad beengedni senkit. Aki ezt megtartotta, megmenekült, a többiek pedig meghaltak. 5
A korban kétféle elmélet létezett a pestis terjedésével kapcsolatban: az úgynevezett kontagionisták szerint a járvány érintkezéssel terjed, ezért létrehozták a vesztegzár intézményét, igyekeztek a települést, illetve a pestises beteget elszigetelni a külvilágtól, védőruhákat alkalmaztak, és a pestises betegek holmiját is elégették. A miazmatisták szerint viszont a csillaghatás, vagy környezeti katasztrófa miatt megromlott levegő, illetve az ebben terjedő ’miazmák’, kórokozók okozzák a járványt, ezért a levegőt próbálták megtisztítani szellőztetéssel, füstöléssel, tűzrakással, illatszerek és fűszeres gyógyszerkeverékek használatával. Mindkét elmélet a 14.-től a 19. századig hatott a járvány elleni védekezés módjára. 6 Általában a karantén ideje negyven nap volt (a szó maga is az olasz quaranta ’negyven’ szóból ered). Az efféle vesztegzár-intézkedésekre először Velencében és Ragúzában – a mai Dubrovnikban – került sor, még a 14. század második felében.
Egész városrészek néptelenedtek el. Ezt azért mondom, hogy a városok és települések tisztes elöljárói, és minden háztulajdonos saját házában ne sajnálja a fáradtságot, tartson rendet és szigorú fegyelmet ez egész nép között, ha e halálos veszedelemtől meg akar menekülni. Szigorúan el kell rendelni, hogy a városokban, kisebb településeken minden utcán és téren, minden házban nagy tüzet rakjanak, különösképpen akkor, ha künn nedves, ködös és hideg az idő. Használjanak jó illatú fát és növényeket, jó a tőzegszeder, szőlővenyige, fűzfa, almafa, körtefa, fenyőfa, vagyis ezeknek az ágaiból vagy más fából rakják a tüzet, mert a tűz ereje megtisztítja a levegőt a mérgező gőzöktől és gázoktól. Ezt mondja Plinius is, amikor a legnagyobb mesterről Hippokratészről ír, aki Görögországban sok várost mentett meg nagy tüzek segítségével a félelmetes pestistől. Ezért örök hálával emlegették, akárcsak istenüket, Héraklészt. 1506-ban, amikor Ausztriában járvány tört ki, és mindenfelé hullottak az emberek, egy nagy tűzvész jött a segítségükre, amely napokig égett. Attól kezdve megszűnt a járvány és halálozás, mert a levegő a tűztől megtisztult.
Fordította: Rákóczi Katalin Forrás: Medicina renata. Reneszánsz orvostörténeti szöveggyűjtemény (Bp., 2009. Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár)
