létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, XV. évfolyam, 6. szám, november december Forum Könyvkiadó, Újvidék

létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY,

KULTÚRA

X V . évfolyam, 6. szám, 1985. november—december

„Nem az emberek hanem megfordítva, amely tudatukat

tudata az, amely társadalmi létük meghatározza."

K a r i M a r x : A politikai gazdaságtan Előszó, 1859.

Forum K ö n y v k i a d ó , Újvidék

létüket, az,

bírálatához

Szerkesztőbizottság Árokszállási Borza G y ö n g y i szerkesztő Ing. Bácsi Sándor Bózsó István Fehér K á l m á n Fejős T. István magiszter Gabrié-Molnár Irén magiszter Dr. G y ö r e Kornél főszerkesztő-helyettes Illés Lajos műszaki szerkesztő | D r . Matkovics Jőzsef

j

Borislav Martin magiszter Dr. Rehák László f ő - és felelős szerkesztő Szilágyi Gábor D r Szórád G y ö r g y Dr. T ó t h Lajos D r . Várady Tibor

Szerkesztői

tanács

A p r ó László D r . Ballá Ferenc Borza József Csonti János Dr. Gyüre István Földessy László Franc Lajos Gere Terézia Gutási M i k l ó s D r . Jankovics József Kelemen D e z s ő Dr. Boiidar Kovaíek Borislav Martin magiszter | D r . Mirnics. József

\

Vladimir P o p i n D r . Rehák László Szilágyi Gábor Szirovica Antal D r . Teleki G y ö r g y T ó t h István, a tanács elnöke D r . Vajda József Zrilic Ilona

Szerkesztőségi titkár Terényi Zsófia

A fedőlapot Illés Lajos |

Sáfrány Imre

| és Szilágyi Gábor tervezte

Készült a Forum nyomdájában, Ú j v i d é k e n A szám kéziratának leadási ideje 1985. október 15. Megjelent 1985. december 15-én Y U ISSN 0350-4158

TARTALOM SZÁZ ÉVE SZÜLETETT LUKACS

Tanulmány Bori

Imre

Bosnyák Rehák

István László

Hódi

Hódi Vajda Pató

ok

Egy korszak Lukács G y ö r g y és a m a g y a r irodalom tában 779

kapcsola­

Lukács-vita? Lukács tumkötet margójára

dokumen­

Lukács Lenin-képe

Sándor

Losoncz

GYÖRGY

pör? — 796

Széljegyzetek

három

832

A „nembeli ember" önmegvalósításának tragikus etikája

Alpár

A radikális filozófia lehetőségeiről

Éva

Fragmentumok Lukács utóéletéből

Gábor

902

A d a l é k o k Lukács G y ö r g y műveinek jugoszláviai 914

Imre

861

888

Lukács G y ö r g y cikke a Falu és Váróiban

fogadtatásáról

930

Dokumentum Kovács

András TV-interjá Lukács G y ö r g g y e l

933

Könyvszemle Várady

Tibor

Bálint

István

Gábrics

Molnár

Rehák

László

Mák Rada

Ferec Ivekovié

Jogszemlélct Lukács kapcsán (Varga Csaba: A jog helye L u ­ kács G y ö r g y világképében) 961 A tragédia esztétikájától egy élet tragédiájáig ( H e r m a n n I s t v á n : Lukács G y ö r g y élete) 964 Irén

Lukács G y ö r g y nézetei a fasizmusról és a fasizmus kora) 970

(Sziklai

László:

Lukács

A Lukács G y ö r g y életművéhez kapcsolódó két, terjedelemre sze­ rény kiadványról (Kortársak Lukacs G y ö r g y r ő l ; Lukács G y ö r g y : Kiemelkedni a némaságból) 972 A vita és a párbeszéd szellemépítő Kontroverse mit Georg Lukács) 975

jellegéről

A budapesti iskola a z ifjú Lukács G y ö r g y r ő l Budapest: Sul giovane Lukács) 978

(Dialóg (La scuola

und di

TANULMÁNYOK Original

scientific

paper

Bori Imre EGY KORSZAK LUKACS GYÖRGY ÉS A MAGYAR IRODALOM KAPCSOLATÁBAN

Áttekintésünk n e m készült a teljesség igényével, s miként nem volt 1965-ben m ó d u n k megvizsgálni célkitűzésünk szempontjából minden felhasználható Lukács-szöveget, nincsen ma, húsz esztendővel később sem. A körülmények azonban most sokkal kedvezőbbek. Ezerkilencszáz­ hetvenben megjelent Lukács G y ö r g y m i n k e t érdeklő Magyar irodalom — magyar kultúra című kötete, v á l o g a t o t t t a n u l m á n y a i n a k gyűjtemé­ nye, a z o k k a l az írásokkal, amelyeket m a g a a szerző t a r t o t t „fejlődése szempontjából jellemzőknek", majd 1977-ben az Ifjúkori müvek (1902— 1918), című kötete, 1981-ben pedig Levelezése (1902—1917). O l v a s h a t ó i m m á r 1910—191 l-es naplója (megjelent 1981-ben), 1982-ben a d t á k ki a Balázs Béla levelei Lukács Györgyhöz című kötetet, v a l a m i n t Balázs Béla naplóját két kötetben. Kenyeres Z o l t á n 1970-ben elemezte Lukács G y ö r g y és a m a g y a r k u l t ú r a kapcsolatát (a Gondolkodó irodalom című tanulmánykötetében, 1974), tanulmánygyűjtemények olvashatók e kér­ dés részleteiről A fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete (1979) v a ­ lamint Lukács György és a magyar kultúra (1982) című k i a d v á n y b a n , míg Főidényi F . László A fiatal Lukács cím a l a t t í r t terjedelmes t a n u l ­ m á n y t (1980). N ó v á k Z o l t á n megírta a Vasárnapi Társaság cím a l a t t 1979-ben Lukács G y ö r g y szellemi körének történetét, s 1980-ban m e g ­ jelent a k ö r m u n k á j á t d o k u m e n t á l ó szövegválogatás is A Vasárnapi Kör címmel. S m á r olvashatjuk a Lukács baráti köréhez t a r t o z ó P o p p e r Leó­ n a k írásait Esszék és kritikák cím a l a t t (1983) és Zalai Béla összegyűj­ t ö t t írásait (A rendszerek általános elmélete, 1984). Á m ezek a publikációk sem b i z o n y í t a n a k mást, m i n t azt, hogy Lukács G y ö r g y n e k a m a g y a r irodalomhoz való viszonyulása főképpen g y a k o r ­ lati természetű volt, s irodalompolitikai meggondolások determinálták, mint ahogyan részvétele a m a g y a r i r o d a l m i közéletben is alapjában véve abból a tényből következett, hogy életének egyes szakaszaiban M a g y a r ­ országon t a r t ó z k o d o t t . A m i ellenben bizonyossá v á l t a fenti állításokon kívül az az, hogy p á l y á j á n a k első, 1919-ig t a r t ó n a g y szakaszában L u ­ kács mélyebb gyökerekkel k a p a s z k o d o t t a b b a a szellemi televénybe,

amelyet m a g y a r k u l t ú r a k é n t emlegetnek, m i n t feltételeztük, következés­ képpen ennek szerepét sem lehet h á t t é r b e n hagyni, s a németországi ta­ pasztalatok mögé sorolni. Még a k k o r sem, h a Lukácsnak a m a g y a r i r o ­ d a l o m r ó l szóló a k k o r i t a n u l m á n y a i t (mint a később í r o t t a k a t is) eset­ legeseknek minősítjük, hiszen nem találjuk meg elméleti szükségszerűsé­ güket — abban a mértékben semmiképpen sem, mint ahogy például né­ met irodalmi t a n u l m á n y a i b a n jelen v a n . Ezek a k k o r is megíródtak vol­ na, h a Lukács G y ö r g y történetesen nem magyarországi születésű, a m a ­ z o k b a n sem a felfedező k e d v (egy kis intermezzón kívül), sem az elmé­ leti tapasztalat v a g y igazolás lehetősége nem csillan fel. Jele ugyan van, hogy Lukács G y ö r g y a m a g y a r irodalom kritikusa a k a r t lenni, á m tudjuk, mégsem lett azzá. Elméletének forrásai másutt keresendők, példáit is más irodalmakból gyűjtötte, felfogását sem a ma­ gyar i r o d a l o m r a a l k a l m a z t a . A n n á l sajnálatosabb tény ez, m e r t fellé­ pése egybeesett a X X . századi m a g y a r i r o d a l o m n a g y virágkorával, amelyben az esztétikai gondolkodásnak is v o l t a k lehetőségei, amit magá­ n a k Lukács G y ö r g y n e k a pályakezdése is bizonyíthat.

2.

Fellépése a m a g y a r irodalomban a szó legszorosabb értelmében gya­ korlati, szervező és harcos irodalompolitikai jellegű tett volt: a b u d a ­ pesti T h á l i a Társaság megszervezése. „Ezerkilencszázhárom őszén vetette fel Lukács G y ö r g y egy modern színpad megalakításának a tervét, ak­ kori elgondolása szerint a bécsi D r a m a t i s c h e r Verein-nek m i n t á j á r a " — írta 1934-ben Benedek Marcell, s u g y a n ő Naplómat olvasom című m ű ­ vében (Bp. 1965) színesen, hangulatosan is megrajzolja a T h á l i a megala­ kítása ötletének k i p a t t a n á s á t : „ A hajón a színházakra terelődött a szó. E z most a leggyakrabb t é m á n k . S o k a t j á r u n k színházba és rendesen bosszankodunk mindenen: előadott és elő nem a d o t t d a r a b o k o n , játék­ stíluson, rendezésen. Ü g y érezzük, hogy a N e m z e t i S z í n h á z megállt v a ­ lahol 1850-nél, a Vígszínház 1880-nál — az egyikben modoros, éneklő beszéd u r a l k o d i k , a másikban olyan naturalizmus, amely minden d a r a ­ bot u g y a n a z z a l a természetességgel* pörget le, a k á r illik hozzá, a k á r nem. I g a z á n modern d a r a b o t egyik sem m e r t játszani; a N e m z e t i Szín­ h á z Ibsen N ó r á j á i g j u t o t t el, a Vígszínház k i p r ó b á l t hatású franciákból él. — A z állami és az üzleti színház m i n d e n ü t t a világon ezt csinálja — mondja G y u r i . — Csakhogy a franciáknál, németeknél vannak avantgardista színházak, s a z o k n a k az eredményeit lassan átveszik a többiek is." A fiatal Lukács, lelkes avantgardista, a modern ízlés és szemlélet ú t ­ törője, a d r á m a i r o d a l o m szerelmese és a színház rajongója, s alapjában véve Goethe követője, a T h á l i á b a n a „ t a n u l ó é v e i t " tölti, s ha az 1910-es években vallott nézeteire gondolunk, a k k o r időszerűnek is tartjuk a W i l ­ helm Meister-analógiát, m e r t majd évtizedekkel később Lukács idézi a

Goethe regényéről szóló t a n u l m á n y á b a n a hős kérdését, nevezetesen, hogy „ m i t segít rajtam, hogy jó vasat g y á r t o k , h a belsőm salakkal v a n tele, és mit segít, hogy rendbehozok egy földbirtokot, h a m a g a m m a l nem v a g y o k rendben". A megélt gondolkodás című 1971-ben í r o t t ö n ­ életrajzi számvetésében Lukács ugyan nem erre a m o z z a n a t r a h i v a t ­ kozik, ő a Thália körüli szereplésének eredményét abban látta, hogy rájött, nincs tehetsége a drámaíráshoz, de n e m versenyezhet a rendezők­ kel sem. Megízlelhette viszont a mozgalom k í n á l t a örömöket — jelen­ tős, most m á r társadalmi tapasztalatként. A „ m o d e r n d r á m a tervét h o r ­ dozta m a g á b a n " , de végül is csupán fordítója lesz a T h á l i á n a k . ö t o l ­ mácsolja a Becsületének orvosa című szatírát, a n n a k a „ t i t o k z a t o s " P a u l Mongrének a művét, akiről azonban a m o d e r n d r á m á t vizsgáló k ö n y v é ­ ben majd nem ejt szót, és ő fordítja Ibsen Vadkacsait, s ezt a m u n k á ­ ját „jól h a n g z ó " - n a k minősíti a korabeli k r i t i k a . K ü l ö n b e n Ibsen Lukács G y ö r g y egyik „prófétája", akihez elzarándokol majd, s ő a modern p o l ­ gári d r á m a i r o d a l o m n a k Hebbel mellett a másik csillaga. A Vadkacsa egyben Ibsen p á l y á j á n a k fordulópontja is Lukács G y ö r g y szerint: a b ­ ban írta meg „utolsó világnézet-változásának v a g y i n k á b b k i b o n t a k o ­ zásának történetét és lényegét". É r t h e t ő tehát, hogy a T h á l i a műsorán az Ibsen-drámák u r a l k o d n a k , s hogy színre kerül Hebbel Mária Magdol­ nája, éppen úgy, m i n t Strindberg Apa című m ű v e , v a g y Gorkij Éjjeli menedékhelye és H a u p t m a n n Henschel fuvarosa, is. A külföldi p r o g r a m — jól l á t h a t ó — megvalósítható volt, de nem a m a g y a r i r o d a l m i is! Mindössze öt m a g y a r szerző került a T h á l i a színpadára, s közülük egye­ dül Lengyel M e n y h é r t neve érdemel valóban figyelmet, m á r azért is, mert a Thália m u t a t t a be első művét, A nagy fejedelem című d r á m á ­ ját, de azt is csupán háromszor játszották. Kilencszer a d t á k Szemere G y ö r g y Siralomházban című művét. Lukács G y ö r g y h a nem is lelkese­ dett érte, de talált megértésről tanúskodó kifejezéseket is kritikájában. A Thália történetírói szerint „még Lukács G y ö r g y ö t is megtévesztette a v i t a t h a t a t l a n siker és a színműben szerzője egyetlen, a maga nemében tökéletes színdarabját látta, m e r t ebbe a m a g y a r p a r a s z t d r á m á b a beleke­ rült a »naturalizmus legtöbb emberrajzolója és levegőt teremtő értéke*. A T h á l i a lelkes hívei természetesen t u d t á k , hogy a m i n t azt a történet­ íróik állítják — „minden új és fontos színházi kezdeményezésnek elen­ gedhetetlen szükségessége, hogy eredeti játékstílusát eredeti szerző h a n g ­ ban és m o n d a n i v a l ó b a n jelentős darabjaiban érlelje k i " , éppen ezért két­ ségtelen csalódásukat is nyugtázni lehet. Lukács G y ö r g y é t is természete­ sen, s nyilván ez is belejátszott a m a g y a r irodalommal szemben tanúsí­ t o t t oly jellemző közömbösségének kialakulásába ezután, hiszen a m o ­ dern m a g y a r d r á m a i r o d a l m a t nem sikerült felvirágoztatniuk. Lukács G y ö r g y színházi „ k a l a n d j á n a k " igazi gyümölcse d r á m a t ö r t é n e t e volt. N e m is mulasztja A modern dráma fejlődésének története című m u n k á ­ ja (Bp. 1911) bevezetőjében megemlíteni, hogy k ö n y v e fogantatása mennyire művészetpolitikai közszereplésével v a n összefüggésben:

„ H a t á r o k a t csak absztractiók segítségével lehet teremteni, és így ez a k ö n y v , amely a legkézzelfoghatóbban gyakorlati, dramaturgiai és ren­ dezői problémákból n ő t t ki, mindig erősebben elméleti lett. A z 1904— 1907. években m i n t a Thália-társaság egyik vezetője, d a r a b o k kiválasz­ tása, rendezése stb. külön éltem á t az ebben a könyvben érintett kérdé­ seket, és csak m i k o r le kellett írni őket, a m i k o r minden egyes kérdést mélyebb o k o k r a és törvényszerűségekre a k a r t a m visszavezetni, a k k o r lett csak elméletivé a k ö n y v és fogalmivá megírásának módja. M i n d a z o n á l ­ tal teljesen az életből n ő t t n e k és azzal szorosan összefüggőnek érzem ezt a könyvet." S z e m p o n t u n k b ó l Lukács G y ö r g y n e k ez a vallomása kétszeresen is fontos, hiszen nemcsak arról v a n szó benne, hogy megvizsgálja és elmé­ leti általánosításaival meghirdeti a m o d e r n d r á m a lehetőségének és szükségességének a problémáját, hogy a d r á m a „ennek az időnek t r a ­ gikus vísiójaként a d a e q u a t kifejezésre találjon" a világirodalom síkján, amiről k ö n y v e tulajdonképpen szól; hanem azt is megmutatja, miért nem lehetséges modern m a g y a r d r á m a i r o d a l o m , s hogy miért nem lehet, illetve hogy miért problematikus a m a g y a r d r á m a általában is. Szellemi fejlődéstörténete mutatja, hogy a k k o r Lukács m á r eljegyezte m a g á t a „polgár tragédiája" kérdéskörével, következésképpen nemcsak Hebbellel, a „modern tragédia megalapozójával" és Ibsennel, „ a polgári tragédia megteremtésének kísérletezőjével", tehát a heroikusnak minősí­ tett korszak nagyjaival, h a n e m a regényíró T h o m a s M a n n művészeté­ vel is, amely a d r á m a kérdéseitől való fokozatos eltávolodását is előle­ gezi m á r . A z elmélet szerelmese a m a g y a r d r á m a i h a g y o m á n n y a l nem t u d o t t mit kezdeni, hiszen A modern dráma fejlődésének története elméleti részében lefektetett követelményeire egyetlen m a g y a r d r á m a sem a d h a ­ tott pozitív feleletet. A d r á m a „szociális viszonyait" vizsgálva a r r a a kérdésre, hogy „milyen időkben és mennyiben lehetséges a d r á m a " , azt felelheti, hogy ott, ahol a feudalizmus győzött, nem születhet meg m a ­ gasrendű d r á m a i r o d a l o m . N e m születhetett meg N é m e t o r s z á g b a n , s M a ­ gyarországon sem. K ö n y v e utolsó, a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m r ó l szóló fejezetében állapítja meg: „ E g y p á r ok persze így is világosan áll előttünk. Mindenekelőtt a szociológiai: a p o l g á r i osztály ideáljai­ n a k az a tragikus ö n m a g u k ellen való fordulása, amelyet mint a modern tragikumfelfogás lelki gyökerét különböző stádiumaiban vé­ gigkísértünk az egész elmúlt századon, nálunk — a polgárság gazdasá­ gi és culturális fejletlensége m i a t t — nem n y i l v á n u l h a t o t t meg ilyen f o r m á k b a n . " Kétségtelenül helytálló volt, amikor így nyilatkozott, ám kellő mértékben nem emelte ki, hogy a m i k o r m a g y a r d r á m a i r o d a l o m r ó l van szó, számolnunk kell a „feudális osztály ideáljainak tragikus ön­ maga ellen való fordulása" jelenségével is a X I X . század folyamán. Jellemző, hogy a n a g y erudícióval dolgozó Lukács sem K a t o n a J ó ­ zsef, sem M a d á c h I m r e drámájában ezt a szempontot nem veszi figye­ lembe, hanem m é l t a t v a m ű v ü k e t a bölcseleti elem h i á n y á t állapítja meg.

„ A philosophiai cultura h i á n y a tette lehetetlenné, hogy a m a g y a r d r á ­ ma legigazibb és legmélyebb talentumai kifejlődjenek és hassanak: K a ­ tona és M a d á c h . M i n d a kettőnek élete munkája m a g á b a n is, hatásá­ ban is töredék m a r a d t . A legnagyobb érzéki erejű és a legelvontabb gondolkodó, gondolatokat látó d r á m a í r ó n k mellett és körül nem kelet­ kezett semmi, ami belőlük indult volna ki, ami folytatta volna, amit ők megkezdték." K a t o n a és M a d á c h szövege a d r á m a Lukács megfigyelte törvényszerűségeit „megkerülte", s ezért m ű v ü k e t „epikai építmények­ n e k " minősíti anélkül, hogy ezt a d r á m a t í p u s t , holott joggal lehetett volna velük kapcsolatban is tipizálni, mélyebben elemezte volna. A struk­ t ú r á k nagy értője n e m tartja izgalmasnak e sajátos drámatípust, mert ő a tiszta képletek szerelmese. S bár elmulasztotta a m a g y a r d r á m a i r o ­ dalom tipológiáját kidolgozni, K a t o n a József jellemzésében a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m általános sajátosságait mégis leírja: „ K a t o n a a múlt szá­ zad egyik legnagyobb drámaírói t a l e n t u m a volt. N y e l v é n e k kemény, zord pathosa igazán d r á m a i . Emberei — felesleges lyrai ellágyulások és psychológiai finomkodások nélkül — költői élettel téliek. D e m á r az emberi és történelmi problémát ő sem volt képes organikusan egységesí­ teni: embert és hátteret, lelki és politikai tragédiát csak a személyek azonos volta kapcsolta össze; tehát végső analysisében epikai a z egész építmény." A „megérzékítés" szempontja az iránytűje, és mértékével mérve Az ember tragédiája sem d r á m a , hiszen benne „művészileg külön van gon­ dolat és megérzékítése", ennélfogva benne is egy p r i m i t í v epikai szel­ lem munkája figyelhető meg — az a szellem, amely a X X . században is szüntelenül kísért a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m b a n . Lukács éppen a fen­ tiek következtében a m a g y a r d r á m a hőskorszakából K a t o n á n és M a dáchon kívül csak Teleki László Kegyénekről és V ö r ö s m a r t y M i h á l y Csongor és Tündéjéről emlékezik meg. A Kegyenc szerinte a „legerő­ sebb a z igazi d r á m a felé közeledésben", a Csongor és Tünde pedig a „ m a g y a r d r á m a legélőbb, talán egyetlen igazán organikus alkotása", melynek „styláris actualitása ma sem szűnt meg, sőt talán sohasem volt olyan nagy, mint ma, amikor mindenfelé a d r á m a egy része a p h a n t a s tikus, platonistikus, antitragikus mesedráma felé igyekszik". Ami ezek u t á n következett, a n n a k csak „ i n k á b b culturális és nemzeti, mint irodalmi jelentősége v a n " , és a d r á m á k a t a Csiky Gergellyel kez­ d ő d ő korszakban elsősorban a teljesség kedvéért említi, semmint elméleti szükségszerűség hatása alatt. Véleménye szerint a m a g y a r d r á m a í r ó k külföldi m i n t á k u t á n z ó i : „ M a g y a r t á r g y a i k csak látszólag m a g y a r o k ; csak m a g y a r nevekkel, m a g y a r szavakkal felcicomázásai idegenből á t ­ vett m o t í v u m o k idegen technikával való megírásának." Csiky Gergely i r á n y d r á m á i , Rákosi Jenő shakespeare-i tragédiái, Herczeg Ferenc „snájdigségei", a m a m á r ismeretlen Ferenczy Ferenc és Szemere G y ö r g y kísérletei, G á r d o n y i „dialogizált novellája", A bor, amely az utolsó év­ tizedek egyik legszebb és legpoétikusabb m a g y a r színpadi a l k o t á s a " — íme a szemle eredménye, amelyet az elmúlt fél évszázad nem cáfolt meg,

még a k k o r sem, h a szemmel láthatóan Lukácsot nem vezették azok a kulturális vagy nemzetinek nevezhető szempontok, amelyek a m a g y a r irodalomtörténetírást m a is k o m p r o m i s s z u m o k r a kényszerítik. Igen tanulságosak a Bródy Sándorról szóló sorok. Lukács szerint G á r ­ donyi és Szemere csak naturalista technikával dolgoznak, de „ a r r a a stylusküzdelemre, hogy a közönséges emberek életének hétköznapi sor­ sokban t ü k r ö z ő d ő tragédiáit naturalisticusan és mégis d r á m a i n a k fejezze ki, egy m a g y a r író vállalkozott csak: Bródy S á n d o r . Ö is csak egyszer: A dadában." A z t is azonban meg kellett állapítania, hogy „Bródy Sán­ d o r n a k nem sikerült az — ami H a u p t m a n n t k i v é v e talán senkinek sem sikerült egészen — a közönséges élet egy közönséges megtörténését lát­ szólag úgy hagyva, amint van, az egész életet jelentővé összesűríteni, d r á ­ maivá tenni". M a is érvényesnek minősülhet Lukácsnak az az észrevé­ tele is, hogy Rákosi Jenőnél „még csak a nagyság lehet tragikus", míg „Hebbelnél és u t á n a a modern irodalomban a puszta lét a t r a g i k u s " . E p á r h u z a m nyomán válik érthetővé, miért korszerűtlen és bölcseleti je­ lentést nélkülöző a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m , s miért az A d y lírai opusza. Bródy Sándor munkássága különben m á r korán, 1903-ban foglalkoz­ t a t t a , és m á r a k k o r kérdezte, „ h o v a vezet az út, amin Bródy i n d u l t " , hogy n y o m b a n feleljen i s : a „nagy d r á m a felé, az bizonyos". Bródy Király-idilljei kapcsán mondja ezt, s amikor dicsérni akarja, azt m o n d ­ ja, hogy Bródy „ v á z l a t o k a t készít a nagy, modern m a g y a r d r á m á h o z " . A h a r m a d i k helyen tudja a szerzőt. Első helyen Wilde van, aki „elérte" a modern d r á m á t m á r , a második helyen H a u p t m a n n , m e r t „ m á r majd­ n e m elérte" azt, akárcsak Maeterlinck is, aki ott van a „klasszikusság k a p u i n á l " . Lukács p á r h u z a m o t von, hogy jobban jellemezhessen: „Bródy Sándornál a festő dominál, G e r h a r t H a u p t m a n n - n á l a szobrász. Ez őr­ zi meg őket a papirostól, attól, hogy literátusok legyenek, ne költők. Ez a legfontosabb különbség kettejük k ö z t ; Bródynál minden szín, H a u p t m a n n - n á l minden plasztika." A m a g y a r d r á m a „jelenéről" azon­ ban sötét képet fest a Bródy-jelenség ellenére is. „ A legutolsó évek folya­ mán — írja — sok fontos változás t ö r t é n t a m a g y a r irodalomban. O l y sok és részben tehetséges író lépett fel, mint m á r nagyon régen nem, főleg a lyrában és a novellában. Regényt ez az irodalom még nagyon keveset p r o d u k á l t , t u d o m á n y t , philosophiát alig, d r á m á t egyáltalában n e m . " N i n c s jó véleménye M o l n á r Ferenc és Lengyel M e n y h é r t „szín­ d a r a b k i v i t e l é r ő l " sem, m e r t „irodalmi jelentőségük, a d r á m a stylusát előbbrevivő erejük és h a t á s u k . . . nem v o l t " . M o l n á r Ferenc Liliomínak „szépségei: egy szép novella szépségei"; Móricz Zsigmond Sári bírójában „minden sokkal szürkébb, mozgástalanabb, laposabb és conventionálisabb, mint a n o v e l l á k b a n " ; Szomory Dezső műveinek „bizarr decoratívságban megnyilvánuló érdekes p s z i c h o l ó g i á j a . . . érdektelenebb, banáLisabb, lélektelenebb"; Lengyel M e n y h é r t Taifun)a „boulevard-dráma" és semmi más! K ö v e t k e z i k tehát, hogy „így a legutolsó fejlődés sem m u t a t nagyon örvendetes p e r s p e k t í v á k a t : csak a legkülsőségesebb szín­ padi technika ügyesebbé válásáról számolhatunk be m i n t fejlődésről".

A történeti teljesség kedvéért pedig azt is meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy a Kisfaludy Társaság Lukács Krisztina-díjával j u t a l m a z o t t p á l y a m ű , A modern dráma fejlődésének története, alig keltett visszhangot. És nem látszik, hogy a m a g y a r d r á m a i r o d a l o m és esztétikai gondolkodás k a m a ­ t o z t a t t a volna Lukács G y ö r g y szempontjait, amikor ismertette — mi­ ként a pályatétel megfogalmazta — „ a d r á m a í r á s főbb irányait a múlt század utolsó negyedében". A Nyugat például Feleky Géza recenzióját közli 1912-ben, amelyben Lukács vállalkozása „kígyóbűvölésnek" mi­ nősül. A nagy alkalom azonban, hogy Lukács G y ö r g y a m a g y a r irodalom kritikusa legyen, 1909-ben a d ó d o t t , a m i k o r a Huszadik Század kritiku­ saként számolt be az új m a g y a r irodalmi jelenségekről. Az érdeklődés tetőzésének az éve volt ez. A kezdete 1907-re tehető, amikor Kosztolányi Dezső első verseskönyvéről, a Négy fal között-ro\ írta meg kritikáját, hogy a következő évben Bíró Lajos novelláskönyvéről, valamint a Hol­ nap költőiről mondjon véleményt. A m i k o r a Kosztolányi-kritikáját írja, Lukácsnak m á r h a t á r o z o t t vé­ leménye van A d y E n d r e költői nagyságáról és jelentőségéről — m á r hozzá méri az első verseskönyvével b e m u t a t k o z ó Kosztolányi Dezsőt, m o n d v á n , hogy ő az egyetlen, aki A d y n kívül „ k o m o l y a n tekintetbe jöhet", s akivel „érdemes foglalkozni". Kosztolányi is „mai kultúrérzések kifejezésére t ö r e k v ő k ö l t ő " , tehát neki is vállalnia kell az „új nyelv­ teremtés" munkáját, mert a múlt század második felének költői-nyelvi örökségéből keveset t u d az új költő felhasználni. Petőfi és A r a n y nyel­ vi v í v m á n y a i t nem vitték az u t ó d o k t o v á b b , hiszen Madách, Vajda, K o m j á t h y „izolált keresők" voltak, ami megmagyarázza, miért volt az ő formájuk „éppoly kevéssé a d e k v á t kifejezési forma", mint amilyen most Kosztolányié is. Lukács ebben látja Kosztolányi költői problémá­ ját is: „ A z t hiszem, ez a főoka annak, hogy Kosztolányi verseinek igen kis része kelt csupán egységes hatást; majdnem minden vers gyönyörűen van elgondolva, és alig v a n olyan, amelyben mély és gyönyörű sorok, gyak­ ran versszakok ne v o l n á n a k ; egészen jó vers kevés van a kötetben; de mégis legszebbek és a leggazdagabbak egyike a mi szegény irodalmunk­ ban. Sok benne a tudatos experiméntalas és sok vers experimentum is maradt." Lukács ezekben a kritikusi „ t a n u l ó é v e k b e n " — először és utoljára talán pályája során — áldoz a festőiségnek is: átengedi magát a vers­ hangulatoknak: „ E g y p á r finom, leheletszerű pasztellkép a legszebb; egypár havas tá­ jék, erdőrészlet vagy holdfényes országút vagy méginkább egypár régi, k o p o t t szoba, ahol finom és gyöngéd öregasszonyok vagy fiatal leányok ülnek, és valaki egy régi zongorán Clementit vagy M o z a r t o t játszik." Ami tehát az első Kosztolányi-kötetben tetszik Lukácsnak, az a versek festőisége, mert a költő „meglátja mindazt, amit festőink közül a kevés legjobb meglát", és új nyelve, ugyanis „ha még egypáran lennének, akik

olyan intenzív erővel keresik az új m a g y a r nyelvet, mint ő, tíz év m ú l v a mindent meg lehetne írni magyarul is". Lukács G y ö r g y azonban a század első évtizedében is a „ f o r m á k k i ­ váló teoretikusa" elsősorban, miként Komlós A l a d á r m o n d t a . Ez látszik meg például a Bíró Lajos novelláiról írott kritikájában — minden elő­ nyével és h á t r á n y á v a l egyetemben. Előnyével, mert 1908-ban készült kritikájában n y o m b a n egy novella-elméletet ad elő, és ez o d a k í v á n k o z i k e korszak gazdag m a g y a r novellairodalmának a legfőbb kommentárjai élére, többek k ö z ö t t az ilyen meghatározása m i a t t : „ A z élet kiszámítha­ tatlanságán való elcsodálkozásunknak és megdöbbenésünknek művészi ekvivalense a novella." Számolnunk kell a fiatal Lukács f o r m a k u l t ú r a iránti rajongásának h á t r á n y á v a l is. Bíró Lajost ugyanis n a g y o b b n a k és jelentősebbnek látja, mint amilyennek manapság tartják. A f o r m á r a való figyelése okozta ugyanis Lukács kritikai mértékvesztését. Bíró Lajost, mert „ f o r m á t t u d ó í r ó n a k " tartja, a „vérbeli nagy n o v e l l a í r ó k " közé so­ rolja, mint amilyen az „ E d g á r Poe-k és a H e i n r i c h von Kleistek a Stendhalok és a Maupassant-ok fajtája". Á m mértékvesztő Lukács a k k o r is, amikor J ó b Dániel elbeszéléskötetét méltatja 1909-ben, méghozzá olyan minőségek láttán, amelyeket később nem is emleget, így a p r ó z a „külső muzsikáját", amely — szerinte — J ó b Dániel novelláiban csendül meg először. Kitetszik tehát, hogy Lukács G y ö r g y m a g y a r irodalmi k r i ­ tikájának első sorozatában két vezérgondolat érvényesül. A z egyik az a d e k v á t f o r m á n a k a követelménye, a másik a művészeti újítás, az „ ú j " követelménye érzésben és nyelvben egyaránt. „Igazi költő számára csak új dolgok léteznek a földön . . . " — szögezi le Móricz Zsigmond Hét krajcár című kötetéről szóló b í r á l a t á b a n . U g y a n o t t dicsérve az írót mondja, hogy az „új m a g y a r irodalom s z a v a k a t kitaláló kedvének sok­ színű csillogását keresi és találja m e g " . Jellemző lehet Lukács Móriczolvasatára, hogy az oly sokszor dicsért Hét krajcárt, a címadó novellát, meg sem említi. N e k i a Bent a kupéban, a Judith és Eszter és az Aranyos öregek című novellák tetszenek — azok amelyekből az „elmúlás halk zené­ j é t " hallja ki. Az újat látó és újító Móriczot dicséri: „ránézett a m a g y a r falura, és újat látott, olyant, amit előtte senki sem l á t o t t " , és „szavai dí­ szesek, csillogók, újak, és még a régiek is k ö z ö t t ü k új összeállításokban fonódnak össze". Érthetően Kaffka Margitról szólva is az írónő „ m a k u ­ látlanul t i s z t a " és „különös új stílusát" dicséri, miközben hagyja magát a K a f f k a M a r g i t novellavilágának hangulataitól is elringatni egy-egy lírai futam erejéig. A z „ ú j r a " figyelő Lukács G y ö r g y mind a két A Holnap című a n t o ­ lógiáról nyilatkozik a Huszadik Században. M i n d a kettőben természe­ tesen elsősorban A d y E n d r e költészete foglalkoztatja, annyira, hogy a megjelenésekor v i h a r t k a v a r ó gyűjtemény költői közül rajta kívül csu­ pán Babits M i h á l y és Balázs Béla érdekli. R ó l u k — mondja — a „téve­ dés k i z á r á s á v a l " lehet nyilatkozni. És nyilatkozik is Babits Mihályról lényeget látó módon, mindmáig érvényesen: „Babits Mihály ritmusában megszólal valami, amit nálunk még nem

lehetett h a l l a n i : valami v a d gazdagság, a látások izzó részegsége és az ér­ zések mélysége, k o m p l i k á l t és mégis töretlen primitivitása. Egy ősi, nagy, természetből fakadt, minden körülményektől független energia, nem »muszáj Herkules«-ség, m i n t az A d y Endréé. Valami, ami — anélkül hogy a versek hasonlítanának az övéire — a fiatal R i m b a u d - r a emlé­ keztet." 1909-ben pedig m á r nem csupán a második A Holnap antológia ver­ sei alapján beszél Babitsról, hanem a Levelek írisz koszorújából költe­ ményeit is vizsgáló m ó d o n , és feltéve i m m á r a kérdést: „hol a lírikusság Babits M i h á l y verseiben". A z elsőkötetes Babits M i h á l y „élményképes­ ségének" szinte h a t á r t a l a n v o l t á t szemlélteti, és „ n y e l v v i r t u ó z " v o l t á n a k védelmére kel. A jellemzésben Lukács megismétli, egyben t o v á b b is fej­ leszti, amit az első A Holnap antológiáról szólva m o n d o t t Babits költői t e m p e r a m e n t u m á t illetően: „Babits ritmusában, képhalmozásaiban v a n v a l a m i csodálatosan töret­ len vehemencia, valami hihetetlenül erős nekirohanás a dolgoknak, a legszélsőbb, a legvadabb, a legfurcsább kifejezéseknek, valami különös mély és mégis hideg odaadás a dolgokkal szemben, egy olyan o d a a d á s , amelynél minden distancia be v a n t a r t v a mindig, egy olyan o d a a d á s , amiből nem lesz beleolvadás sohasem." A fentiekből következően Lukács ott látja a lírikus Babits arcán a maszkot, éppen ezért m o n d h a t o t t volna szerepjátszást is a maszkfeltevő gesztus említése helyett, hiszen a „minden mögé való elbújás" a legfőbb jellemzője a költőnek — ez az, ami lehetővé teszi, hogy a versekben minden költészetté váljék. E z a Babits-kép m á r az Új magyar líra című 1909-es Lukács-tanul­ m á n y b a n található. Ebben A d y E n d r e , Balázs Béla és Babits M i h á l y versein k í v ü l szó van még A Holnap más költőiről, azután K e m é n y Si­ mon, Gellért O s z k á r és Mohácsi Jenő költészetéről is. N e k i k azonban a kritikus figyelmének csak morzsái j u t n a k . Akiről hosszan és lelkesen be­ szél, az A d y E n d r e — az ő versei tartós élménye Lukácsnak. E l a n n y i ­ ra, hogy levelezésébe is beleszövődnek Ady-sorok, mintegy a n n a k b i ­ zonyságaként, hogy Lukácsnál köznyelvi szinten, a magánélet szférájá­ ban is ott v a n n a k a költő szavai. P o l á n y i K á r o l y például 1908-ban A d y Sírni, sírni, sírni egyik sorának parafrázisát írja Lukácshoz címzett le­ velében, 1909-ben ellenben Lukács idézi A d y t a kedves b a r á t h o z , P o p ­ per Leóhoz k ü l d ö t t levelében A percek aratója egy sorával, hogy k ö z ­ ben P o p p e r kérje Lukácsot, vigye neki az „ A d y - u t o l s ó t " , Az Illés sze­ kerén című kötetet. 1907-ben Lukács m á r A d y v a l kapcsolatban „ a z ő egyetlen jelentősé­ géről" beszél (a Kosztolányi-kritikájában), hiszen — állítja — bárkiről essék is szó az új m a g y a r líráról készülő szemlében, A d y költészete lesz a mérték, m e r t „ ő az egyetlen fix p o n t a mostani k á o s z b a n " . A Holnap első antológiájáról készült kritikájában főképpen csak A d y r ó l szól L u ­ kács: „ E n n e k a k r i t i k á n a k igazi t a r t a l m a — a k á r h o g y a n fognék is h o z ­ zá — egy lehet csak: megállapítani, mit jelent a mai költészetben A d y

E n d r e ; mit h o z o t t olyat, amit lehet továbbfejleszteni, mindenkinek tulaj­ d o n á v á tenni; m i t v á l t o z t a t o t t az új verseken az, hogy ő itt j á r t k ö z ö t ­ t ü n k . " H á r o m A d y - s o r t idéz a költő jelentőségét nyomósítani: M í g nem jöttem, koldusok voltak, Még sírni sem s í r h a t t a k szépen. Én siratom m a g a m s a népem. Lukács szerint A d y a „ m a g y a r kultúremberek tragédiáját" énekelte meg verseiben, és ez a tragédia a N y u g a t h o z v a l ó viszonyokban ölt testet. A h a r m a d i k A d y - k ö t e t , Az Illés szekerén, megjelenése u t á n a figyel­ mes kritikus m á r n e m á l l a p o d h a t meg csupán a N y u g a t - és a Párizs-él­ mény interpretációjánál. N e m elégedhetett meg az első tapasztalatok rögzítésével Lukács G y ö r g y sem. E z é r t a z u t á n Az új magyar líra című t a n u l m á n y á n a k A d y r ő l szóló részét k ö r ü l t e k i n t ő e n gondozta, esszévé fejlesztette, és az Esztétikai kultúra című k ö n y v é b e is felvette. A gaz­ dag A d y - i r o d a l o m b a n a legjelentősebb A d y - t a n u l m á n y o k közé tartozik a Lukács G y ö r g y é , s h o z z á fogható csak H o r v á t h Jánosé, amelyben A d y szimbolizmusának technikáját jellemzi / érdekes, hogy e k ö n y v Fenyő Miksa írta bírálatával kapcsolatban levelet v á l t Lukács G y ö r g y és H o r ­ v á t h J á n o s ! /, v a l a m i n t a N é m e t h Lászlóé a k o r a i korszakból, amelyben a „megcsinálni a l í r á t " g o n d o l a t a az u r a l k o d ó . A Lukácsé azonban a legtöbbet m o n d ó , annál is i n k á b b m e r t a p á l y a f o r d u l a t á t előkészítő köl­ tőt értelmezi, a m i k o r az még úgy látta, hogy „ a z egész világ szőttje" egyben v a n , de m á r felsejlik a másik meglátás is, hogy az kibomlott. A d y „ a forradalom nélküli m a g y a r f o r r a d a l m á r o k poétája" — hatá­ rozta meg Lukács a költő fő vonását. Vele természetesen megragadta azt a társadalmi lelkiséget is, amelyben a modern m a g y a r költészet élt a X X . század első két évtizedében. „ F o r r a d a l o m kellene, de még megkí­ sérlésének távoli lehetőségeit sem lehet r e m é l n i " — íme A d y nemzedéké­ nek a t r a g i k u m a , sajátos lelkiségének a m a g y a r á z a t a ! E z Lukács G y ö r g y szerint a m a g y a r művészet „ ú j - i m á d a t á n a k " a gyökere is. M i n t h a a p a ­ r a d o x o n t hajszolná, a m i k o r erről a kérdésről n y i l a t k o z i k A d y lírájáról szóló eszmefuttatásában: „És mindenben így v a n . M i n d e n ü t t a m a g y a r o k a l e g m o d e r n e b b e k * . És siratnivalóan groteszkül j á r n a k elöl a legradikálisabban minden új művészi és filozófiai m o z g a l o m b a n : minél becsületesebbek és minél mag y a r a b b a k , annál i n k á b b . M e r t nincs m a g y a r kultúra, ahová bekapcso­ lódni lehetne és m e r t a régi európai ilyen szempontból semmit sem jelent, csak a messzi j ö v ő hozhatja meg a m e g á l m o d o t t közösséget számukra. Ilyen az orosz intellektuelek helyzete is, de a z o k n a k legalább v a n for­ r a d a l m u k és így v a n miben f o r m á t találnia a k u l t ú r a u t á n v a l ó v á g y ó ­ dásaiknak, és ez a >teljesülés« formát és súlyt ad minden, nem direkt szociális és politikai a l k o t á s u k n a k is; a m a g y a r o k vágyódásai meddők kell hogy m a r a d j a n a k örökre. M e r t M a g y a r o r s z á g o n a forradalom csak

lelkiállapot, csak az egyetlen pozitív, formai lehetősége annak, hogy a végtelen izoláltság o k o z t a kétségbeesés csak kifejezést is bírjon k a p n i . " N e m véletlenül éppen Az Illés szekerén u t á n í r ó d o t t ez a Lukács-ta­ n u l m á n y , mint ahogy az sem véletlen, hogy Lukács A d y „ m a g y a r " ver­ seit n y o m b a n a proletársághoz való viszonyulás vizsgálatával kapcsolja össze. A „ f o r m á t " kereső A d y ebben a kötetében m u t a t t a m a g á t először a legteljesebben, és a tragédia elméletét kidolgozó teoretikusnak itt sike­ rült megragadnia A d y költészetének d ö n t ő jellegzetességeit, hiszen L u ­ kácsnak A modern dráma fejlődésének története című könyvében m á r o t t v a n A d y költészete megvilágításának a kulcsa is. A d y költészete ugyanis abból a világból n ő t t ki, amely a d r á m a í r á s t lehetetlenné tette. A m i k o r Lukács a d r á m á t m i n t az „ a k a r a t költészetét" tárgyalja, m o n d ­ ván, hogy „csak a k a r a t b a n , a k a r a t a szülte cselekedeteiben nyilvánulhat meg közvetlen energiával az ember egész lényege", és amikor azt mondja, hogy a „ d r á m a . . . olyan végsőkig megfeszített erőkkel v í v o t t küzde­ lem, amely egy embernek egész életét symbolizálja", és megállapítja, hogy a m a g y a r d r á m á k b ó l éppen ez a cselekvő elv hiányzik, a k k o r A d y költészetének forrásaihoz vezet bennünket. „ A forradalomtól megfosz­ tott forradalmiság v i l á g a " az A d y é ebben a felfogásban. „Kell a forra­ d a l o m A d y E n d r é n e k . . . Kell, nem azért, m e r t megjött az ideje, nem mert hasznos volna, m e r t új értékeket h o z n a és elpusztítana régi hit­ ványságokat, de mert nekik, kell, nekik, hogy t o v á b b bírjanak élni, hogy gyökértelen szeretetüket legyen hol elültetniök, hogy bennük elpusz­ tuló gazdagságaikat legyen kinek és h o v a a d n i o k . " A d y E n d r e is — akárcsak a n n y i m a g y a r értelmiségi — ezért fordul a proletariátushoz, s ezért az ő szocializmusa „vallás, kiáltó szó a pusztában, segélyért or­ dítása egy megfulladónak". És ez vallás, amely A d y n á l világképpé vá­ lik: mitológia lesz belőle, ami által a költői lélek „ m i n d e n t egyformán és egyforma erővel t ü k r ö z n i " képes. E z t toldja meg még azzal a meg­ állapítással, hogy A d y lírája a „legtisztábban fogalmi líra", egyben a „legérzékibb líra". Megkerülhetetlen az a Lukács György-megállapítás is, amely szerint A d y szimbólumaiban „ ú g y h a t n a k még a legvadabb fantáziák is, m i n t h a v a l a h o n n a n a földből nőttek volna ki, eredet nél­ kül, ősök nélkül, alkotó nélkül". Lukács G y ö r g y élményében A d y lírája a polgár tragédiáját beszéü ki, azét a polgárét, aki szemléleti fordulóponthoz érkezett el a X X . század első évtizedében. E z A d y n á l Az Illés szekerén című kötetében látható, és ezért éppen a k k o r i b a n t u d t a Lukács G y ö r g y is lényegi vonásaiban meg­ ragadni és leírni A d y költészetét: „ A d y lírája egy szép és nagy, az egyetlen igazi értelemben folyton primitívebb lesz. Minden vágyról, minden gondolatról, minden látásról mindig erősebben foszlik le minden véletlen, minden kísérő, minden i m p resszionisztikus, és egy p á r nagy érzés kizárólagos és felséges m o n o t ó ­ niájával hömpölyögnek a legutolsó versek á r a d a t a i . Régebben minden vers egy tájék, v a g y egy ember, vagy egy nagy szituáció volt, ma mind-

egyik csak egy nagy, egyszerű, mindent magába foglaló, nagyvonalú gesztus." Egy líraelmélet körvonalai sejlenek fel ebben az A d y - t a n u l m á n y b a n , és a kérdező kritikust látjuk, aki 1909-ben azt akarja megtudni, „mi válik lírává a mai M a g y a r o r s z á g o n " . Á m a líraelmélet nem született meg, s egy évtized m ú l t á n egy regényelmélet készül el. És A d y E n d r e mellől Balázs Bélához p á r t o l , s válik a n n a k prófétájává. Lukács G y ö r g y túlértékelő felfogásának a kezdeteit is látjuk: a misztikus létlátásba feledkező csapja be a szigorú esztétikust minden Balázs Bélával kapcso­ latos Lukács-megnyilatkozásban. A Holnap első kötetéről szólva m á r a legnagyobbaknak kijáró elismeréssel beszélt Balázs Béláról. Ü g y t a r t o t ­ ta, hogy „Balázs Bélában . . . a mai generáció legmélyebb, legintellektu­ álisabb problémái formálódnak át művészetté, nőnek m u z s i k á v á " , és hogy éppen ő A Holnap „elöljáró" lírikusa, egyben a korszak lírájának is élenjáró egyénisége. Az új magyar líra című t a n u l m á n y á n a k is A d y E n d ­ re mellett ő a másik nagy lírikusa. „ A d y költői t e m p e r a m e n t u m a egé­ szen lírikus, úgy, hogy a kiegyenlítődésnek, az egyensúlyba-jutásnak v a ­ lami célkeresésben lehetett csak formát találnia — írta Lukács — ; Ba­ lázs Béla látása specifikusan d r á m a i : az ő egyensúlya az egymással szembefeszülő erők egyensúlyából jön létre, az ő világa m i n d e n ü t t egé­ szen zárt, m e r t m i n d e n t csak egy vele ellenkező és ellenkezése által a végletekig feszítő dologgal való kapcsolatban képes l á t n i . " Legalább tíz esztendőn át k i t a r t Lukács a Balázs Béla jelentőségéről kialakított, (túl­ zó), véleménye mellett, hiszen 1918-ban is még így ír róla: „Balázs Bé­ la eredetisége és jelentősége a m a g y a r irodalom számára az, hogy benne ölt testet — m a g y a r szavakban és m a g y a r formákban — a mélység, és a legigazibb sajnálattal kell megállapítani, mennyire v á r a t l a n u l és ké­ születlenül érte az ő megjelenése i r o d a l m u n k a t . " S a végpont is itt van, b i z o n y á r a a következő m o n d a t b a n : „Balázs Béla oeuvreje a mi irodal­ m u n k és a világirodalom számára fordulatot hozó jelenség." Lukácsnak a Balázs Bélával szemben m u t a t o t t elfogultsága csak lát­ szólag m e g m a g y a r á z h a t a t l a n . Szigorúsága i n k á b b érthetővé teszi, m i n t ­ sem elhomályosítja „misztikus" v o n z a l m á t Balázs Béla művészetéhez. A d y E n d r e lírája sem elégítette ki olyan mértékben Lukács G y ö r g y k r i ­ tériumait, mint éppen Balázs Béláé ebben a korai pályaszakaszában. Mert mit is m o n d o t t Lukács a k k o r i b a n ? „ C s a k a forma végső kérdései, a szimptomatikus sikerülések és hibák érdekelnek; azt m o n d h a t n á m : a m ű v e k axiológiája és történetfilozófiája, n e m maguk a m ű v e k . " ö r ö m ­ mel fedezi fel tehát a Balázs Béla-versekben a „tiszta képletet". Balázs Béla, írja, „ a lelki megtörténést egyetlen p i l l a n a t r a redukálja, arra a pil­ l a n a t r a , amelyben a tisztán n y i l v á n v a l ó v á lett sors betölti a léleknek színpadát és ennek a p i l l a n a t n a k a z u t á n a beléje összpontosult, a véglete­ kig k o n c e n t r á l t bensőség ad érzéki súlyt, színt és k ö r v o n a l a t " . A Balázs Béláról í r o t t t a n u l m á n y a i b a n Lukács elsősorban a modern irodalmak s t r u k t ú r á j á n a k a védelmezője és a m o d e r n i r o d a l m a k megértője. A lírában és a mesében, a költészet e két ősi formájában azt látja, hogy „bennük

még elevenen él emléke a n n a k az időnek, a m i k o r a formák még nem s z a k a d t a k le a kinyilatkoztatás egyanyagú és mindent teleölelő világá­ ról, a m i k o r a kifejezés, a szó, a forma nemcsak sejtette a valóságon túl valót, h a n e m út is v o l t ; fel a valóság gyökeréig és forrásáig és vissza az i m m á r felismertté átvilágított valóságba". Így említi a „ l í r a tiszta hang­ j á t " és a mese „tiszta képét", hogy egyúttal a z t a lírikust örökítse meg, aki egyben filozófus is — igényelt ideálként. Rajong tehát Balázs Béla misztériumaiért, és a szerzőt a „ m a g y a r d r á m a i renaissance idejében egyetlen igazi d r á m a í r ó n a k " nevezi. R e n d r e értekezik ugyan a Balázs­ d r á m á k r ó l (a Doktor Szélpál Margit, Az utolsó nap és a Halálos fia­ talság címűkről), de igazán az a jelentős, a m i t 1918-ban Balázs Béla meséiről írt. A z ebben felvetett problémák, a műfajiak és az azokon messze t ú l m u t a t ó a k , a modern i r o d a l m a k megértésének szinte a kulcsát kínálják fel, és h a Balázs meséinek nem is lenne más érdemük és jelentőségük, mint az, hogy Lukácsot a mese s t r u k t ú r á j á n a k vizsgálatára csábították, s hogy velük kapcsolatban í r ó d h a t o t t meg Lukácsnak ez a nagyon fon­ tos t a n u l m á n y a , a k k o r is megkülönböztetett figyelmet érdemelnének. Lu­ kács többek k ö z ö t t a mese „ n e m euklédeszi" természetrajzának leírásá­ ban ugyanis a modern elbeszélőtechnika k i t ű n ő jellemzését adja. „ M i n ­ den mese, amennyiben igazán mese és nem fantasztikus novella v a g y regény, abból indul ki — írta — , hogy létezésünk valamely a l a p a d o t t ­ ságát, valamely konstitutív törvényszerűségét ignorálja (vagy beiktat a valóságba egy új adottságot, egy új törvényszerűséget, melyet a mi lé­ tünk nem ismer), és az axiómák eme új csoportosítása alapján egy, a miénktől minőségileg különböző világot teremt, mely szigorú törvények uralma alatt áll, csak éppen hogy ezek a törvények nem a mi létezé­ sünk t ö r v é n y e i . " A z t is jelzi ebben a t a n u l m á n y b a n Lukács, hogy a mese valójában válság-műfaj: a k k o r időszerű, a m i k o r a valóság útjai össze­ kuszálódnak, amikor az ember válaszút elé kerül, amikor döntések v á r ­ nak rá. Lukács G y ö r g y és Balázs Béla kapcsolatának története amennyire i r o ­ dalmi-esztétikai kérdés, a n n y i r a magánemberi vonatkozású is, s nem az esztéta Lukácsot jellemzi elsősorban, h a n e m a filozófust, aki a misz­ tikus bölcseletben keresi a l é t m a g y a r á z a t o t . M i Lukács szecessziós-szim­ bolista ízlésvilágának a h a t á r a i t ebben a t a n u l m á n y u n k b a n nem k í v á n ­ juk átlépni, hiszen Lukácsról itt lehet csak beszélni olyan módon, hogy benne a modern irodalmi törekvések szószólóját is felmutathatjuk.

Rezime Jedan period

povezanosti Lukács književnosti

Györgya

i

mađarske

Autor obraduje jedan manje poznati period aktivnosti Lukács Györgya i nabraja veliki broj Lukácsevih dela i dela drugih autora, koji se bave s nji­ me. Već na početku članka, poziva se na knjigu „Mađarska književnost i ma­ đarska kultura", kao i na „Dela iz mladost«". U ovom periodu aktivnosti — do 1919. godine — bavio se oblicima mađarske kulture i hteo je da bude kri­ tičar mađarske kulture. On je organizovao budimpeštansku društvo „Thalia". 1903. godine izradio je plan postavljanja modernog pozorišta. On je došao do saznanja da nema sposobnosti da piše drame, ali je postao prevodilac „Thalie". Tako je preveo „Lekar svoje časti" od Paul Mongre-a, „Divlju pat­ ku" od Ibsena. „Thalia" je naime stavila na dnevni red i druge Ibsenove dra­ me, kao i „Otac" od Strindberga itd. Lukács je vršio kritiku tih drama iako nije bio oduševljen njihovim rezultatima. Posebno treba skrenuti pažnju na njegov stav u odnosu na dramu „Kuća mrtvih" od Szemere Györgya, koju je pozitivno prikazao u svojoj kritici. Najznačajniji rezultat Lukácseve „Pozorišne avanture" je njegovo delo od posebnog značaja „Istorija razvitka moderne drame", koje je objavljeno 1911. g. U uvodu kaže među ostalim, da smatra ovaj svoj rad povezanim sa proble­ mima dramaturškog i rediteljskog rada, ali da je ipak postao teoretskog ka­ raktera. On izlaže, da se drama nije mogla u potpunosti razviti tamo, gde je feudalizam pobedio, tako ni u Nemačkoj, ni u Mađarskoj. Razmatrajući dra­ me, Katona Józsefa i Madách Imrea, on konstatuje nedostatak filozofskog elementa. On posmatra dela Katona Józsefa i Madách Imrea „kao etičku gradnju", bez dublje analize njihovih dela. Po njemu ni „Tragedija čoveka" nije drama, jer je umetnički izraz misli, dakle u njemu se može uočiti umetničko ostvarivanje osećanja misli. Lukács se pored Katone i Madácha seća i na dramu „Ljubimac" od Teleki Lászlóa, koja je po njemu rad najbliži pravoj drami, kao i „Csongor és Tünde" od Vörösmarthy Mihálya. Veoma su poučni redovi pisani o Brody Sándoru i o dramatičnom izrazu tragedije običnog čoveka, izražene u njegovoj drami „Dojilja". I danas važi stav, o Rákosi Jenő-u, da je kod njega „samo veličina tragična", dok je kod Hebbela „samo postojanje tragično". U vezi sa Brodyjevim „Kraljevskim idi­ lama" kaže da je Bródy na putu do velike drame. Po njemu kod Bródija dominira slikar a kod Gerharda Hauptmanna plastika. Nema dobro mišljenje o izradi pozorišnog komada kod Molnar Ferenca i Lengyel Menyhérta. Lepote Molnár Ferenceve „Ljiljane" su lepote novele. Na­ pominju se Móricz Zsigmond, Szomory Dezső, Lengyel Menyhért, čiji je „Taj­ fun" „bulevar-drama". Treba napomenuti da „Istorija razvitka moderne drame" nije izazvala zna­ čajni odjek. Lukács György je međutim, postao veliki kritičar moderne mađarske lite­ rature 1909 god. kada je kao kritičar „Dvadesetog veka" referisao o pojava­ ma mađarske literature. Počelo je to već 1907. god. kada je kritikovao prvu knjigu pesama Kosztolányi Dezsőa „Između četiri zida", kao i novele Bíró Lajosa. U to vreme on je već imao stav o pesničkoj veličini Ady Endrea, jer

je rekao da je Kosztolányi jedini, koji pored Adyja dolazi u obzir. O Kosztolányiju piše, da u svakoj njegovoj pesmi ima lepote, ali da u svesci jedva ima potpuno dobrih pesama. Lukács György je međutim već u prvoj deceniji veka osobiti kritičar formi, kako je to rekao Komlós Aladár. Lukács na pri­ mer, veliča Bíró Lajosa kao pisca novela, te ga ubraja među pisce kao Heinrich von Kleist, Stendhal i Maupassant. Lukács posebno ceni Jób Danielovu knjigu novela, koje mu pružaju „muziku proze". U svojoj kritici o „Sedam krajcara" (Hét krajcár) Móricz Zsigmonda, ustanovljuje da „na zemlji posto­ je za pesnika samo nove stvari". On ne pominje ovde novelu po kojoj je knjiga nazvana, jer smatra da su novele „U kupeu", „Judit i Ester" i „Zlatni star­ ci" lepši. Pored Ady Endrea njega interesuju još Babits Mihály i Balázs Béla. U anto­ logiji „Sutra" govori o Babitsu i konstatuje da u njegovim pesmama postoji nesalomljiva vehemencija. Osim Babits Mihálya, Ady Endrea i Balázs Béle, reč je i o drugim pesnicima, kao Gellért Oszkár i Mohácsi Jenő. Ipak je prema njemu Ady, jedina fiksna tačka u sadašnjem haosu. U dokazu ove tvrdnje, autor donosi i citat iz jedne pesme Adyja, koji je izneo i Lukács. Po izlasku treće knjige Adyja „Illésova kola", Lukács je dalje obradio svoje stanovište, objavljeno u svojoj studiji „Nova mađarska lira" kao i u svojoj knjizi „Estetska kultura", koja se smatra najznačajnijom studijom o Adyju. Ady je poeta nerevolucionarne re­ volucije Mađarske, konstatuje Lukács. Ključ za razumevanje Adyja, nalazi se već u Lukácsevoj „Istoriji razvoja moderne drame". Njegova umetnost je iz­ rasla iz mogućeg razvitka pisanja drame. Lukács detaljno obrađuje poeziju Ady Endrea i posebno njegovo obraćanje ka proletarizmu, kao i drugih ma­ đarskih intelektualaca. U svom kasnijem periodu je Lukács ustupio mesto Adyja Balázs Béli, kao pisniku, čiji je vidokrug specifično dramatičan. Po Lukácsu je delo Balázs Béle značajno za našu i svetsku literaturu, kao prekretnica. Posebno se napo­ minju drame Balázs Béle. Veza Lukács Györgya i Balázs Béle ima pored literarno-estetskog i lični ka­ rakter u kojem Lukács kao estetičar dolazi manje do izražaja od Lukácsa-filozofa.

Resummee Eine Periode des Bündnisses von Lukdcs mit der ungarischen Literatur

György

Der Verfasser bearbeitet eine weniger bekannte Periode der Aktivität von Lukics György und zählt viele Werke von Lukäcs und anderer Verfasser auf, die sich mit ihm beschäftigten. Schon am Anfang des Artikels, befasst er sich mit dem Buch „Ungarische Literatur und ungarische Kultur", sowie mit dem „Werke der Jugend". In dieser ersten Periode seiner Aktivität — bis zum Jahre 1919 — beschäftigt er sich mit dem Formen der ungarischen Kultur und wünschte Kritiker der ungarischen Kultur zu werden. Er organisierte den Bu­ dapests Verein „Thalia". Im Jahre 1903 planierte er die Aufstellung eines modernen Theaters. Er ist zur Feststellung gekommen dass er keine Fähigkeit zum Dramenschrifttum hat, aber er würde der Übersetzer von Dramen für

„Thalia". So übersetzte er das „Arzt eigener Ehre" von Paul Mongre, „Die wilde Ente" von Ibsen, sowie den „Vater" von Strindberg, nachdem Thalia Ibsens Dramen auf Tagesordnung gestellt hat. Lukács war der Kritiker dieser Dramen wenn er auch mit dem Resultaten nicht besonders zufrieden war. Man muss besonders das Drama „Haus der Toten" aufzählen, die er in seiner Kritik, als positiv bezeichnet hat. Der grösste Erfolg der „Theateravantur" von Lukács ist sein Werk von besonderer Bedeutung: „Geschichte der Entwicklung des modernen Dramas", das im Jahre 1911 erschien. In der Einführung dieses Werkes, sagt er, wie er die Arbeit in Verbindung mit Problemen der Arbeit der Regisseure sieht, es hat jedoch theoretischen Charakter bekommen. Er führt aus, dass das Drama sich nicht in den Gebieten, in denen das Feudalismus gesiegt hat, entwickeln konnte, daher auch nicht in Deutschland und Ungarn. Die Dramen von Katona József und Madách Imre untersuchend, konstatiert er das Fehlen des philosophischen Elementes. Er betrachtet diese Dramen als „Ethischen Aufbau", ohne tiefere Analyse dieser Werke. Laut ihm, ist die „Tragödie des Menschen" kein Dra­ ma, da sie künstlischer Ausdruck des Denken ist und da sie zur künstlerischen Verwirklichung der Gedanken führt. Lukács erinnert sich, neben Madách und Katona noch auf den „Günstling" von Teleki László, der nach ihm die nächste Arbeit zum Drama ist, sowie auch auf „Csongor und Tünde" von Vörösmarthy Mihály. Besonders merkwürdig sind seine Arbeiten geschrieben über Brody Sándor, über dem dramatischen Ausdruck der Tragädie des gewöhnlichen Menschen, im Brody's Werke „Die Amme". Auch heute steht noch fest, seine Auffassung über Rákosi Jenő, dass bei ihm „nur die Grösse" tragisch ist, und bei Hebbel ist „tragisch das eigentliche Dasein". In Hinsicht auf „Die königlichen Idillen" von Brody, bemerkt er dass Brody nahe zum Drama ist, bei ihm domi­ niert der Maler, aber bei Gerhard Hauptmann dominiert der Bildhauer. Er hat keine gute Gedanken über die Arbeiten von Theaterstücken von Mó­ ricz Zsigmond, Molnár Ferenc und Lengyel Menyhért. Die Schönheiten von der „Lilie" von Molnár Ferenc sind Novellenschönheiten. Er merkt noch Szomory Dezsö und Lengyel Menyhért, dessen „Taifun" er „Boulevarddrama" nennt. Man soll hier feststellen, dass die „Geschichte der Entwicklung des modernen Dramas" damals keine besondere Wirkung erzielt hat. Lukács György ist inzwischen — im Jahre 1909 — grosser Kritiker der ungarischen modernen Literatur geworden, als er als Kritiker des „Zwanzigs­ ten Jahrhunderts" über die Erscheinungen der ungarischen Literatur referiert hat. Es fing schon im Jahre 1907 an, als er das erste Gedichtsbuch von Kosz­ tolányi Dezsö „Zwischen vier Wänden", sowie die Novellen von Biro Lajos, kritisierte. In dieser Zeit erschien seine Auffassung, über die dichterische Grös­ se von Ady Endre und bemerkt, dass neben Ady, Kosztolányi in Betracht kommt. Über Kosztolányi schreibt er, dass in allen seinen Gedichten etwas schönes ist, aber es gibt wenig ganz schöne Gedichte. Lukács György ist schon in dem ersten Jahrzehnt ein besonderer Kritiker der Formen, sagte Komlós Aladár. Er beschreibt zum Beispiel, Biro Lajos, als Novellen-Schriftsteller und zählt ihm neben Heinrich von Kleist, Stendhal und Maupassant. Er bewertet besonders das Novellenbuch von Joob Dániel, da es die „Musik von Prosa" erreicht. In seiner Kritik über die „Sieben Kreuzer" (Hét krajcár) von Móricz Zsigmond, stellt er fest, dass „für den Poeten auf

der Erde nur neue Sachen bestehen". Er nennt hier nicht die Novelle, von der das Buch den Titel bekommen hat, sondern die „In der Abteil", „Judit und Esther" und „Goldene Alten", da er meint, dass diese schöner sind. Neben Ady Endre interessiert ihm Babits Mihály und Balázs Béla. In der Antologie „Mor­ gen", spricht er über Babits, dass in seinen Gedichten unzerbrechliche Wehemenz besteht. Ausser Babits Mihály, Ady Endre und Balázs Béla, spricht er über die Poe­ ten, Gellért Oszkár und Mohácsi Jenö. Ady ist ihm aber der einzige feste Punkt, in dem „jetztigen Chaos". Es wird auch ein Teil eines Gedichtes zitiert, um das zu beweisen. Nach dem Erscheinen des dritten Buches von Ady „Wa­ gen von Illés", bearbeitete Lukács seine Auffassung in der Studie „Neue un­ garische Lyrik" und in seinem Buch „Esthetische Kultur", das man als wich­ tigste Studie über Ady, affassen kann: „Ady ist der Poet der unrevolutionierten Revolution" Der Schlüssel zur Verständnis von Ady ist schon in der „Ge­ schichte der Entwicklung des modernen Dramas" enthalten. Lukács bearbeitet detailliert die Poesie von Ady Endre und insbesondere sein Zutritt zum Proletarismus, wie viele anderen Intelektuelle in Ungarn. In seiner späteren Periode, übergibt Lukács den Platz von Ady, an Balázs Béla, als einem Poet, dessen Sicht besonders dramatisch ist. Nach Lukács ist das Werk von Balázs Béla ein wichtiger Umgangspunkt für unsere und für die Weltliteratur. Besonders werden die Dramen von Balázs Béla angeführt. Lukács ist der Vertreter der modernen literarischen Strebungen, beendet der Verfasser seinen Artikel.

Bosnyák István LUKÁCS-VITA? LUKÁCS-PÖR? SZÉLJEGYZETEK H Á R O M D O K U M E N T U M K Ö T E T

MARGÓJÁRA

„Ismétlem, nem lehet négyszemközti beszélgetésekben az én újból v a l ó bekapcsolásomat a magyar irodalmi életbe emlegetni — ugyanakkor azonban a pártlap cikkeiben iro­ dalmi Rajkot csinálni belőlem. A jelen esetben persze nemcsak rólam v a n szó. Én el­ némulhatok, akár néhány esztendőre is. A m i p o z i t í v e t csi­ náltam (és elvonultságomban csinálni fogok), ahhoz a R u ­ das és c o m p . szarakodása nem ér fel. ( . . . ) Itt térek ki a kérdés egy másik objektíve fontos o l d a ­ lára. A z á l t a l , h o g y hat h ó n a p óta a kapitalizmus marad­ ványai elleni harc kizárólag Lukács-kérdéssé vált, vígan lubickolnak az összes pszichoanalitikusok, pedológusok stb. H i s z e n a Szabad N é p semmi más ideológiai elhajlás ellen nem harcolt, mint a z én valóságos és rágalmakban kiagyalt hibáim ellen. Ennek a társaságnak érdeke, hogy a párt­ sajtóban kizárólag Lukács-kérdéssé redukálódjék a kapita­ lizmus m a r a d v á n y a i elleni küzdelem. D e vajon a pártnak is ez-e az érdeke?" (Lukács G y ö r g y R é v a i Józsefhez, 1950. január 3.)

I. T A N U L S Á G O S K I A D V Á N Y O K , O K U L Á S U L A B O L D O G M Ú L T N A K , M É G B O L D O G A B B J E L E N N E K ÉS A LEGBOLDOGABB J Ö V Ő N E K A z E L T E Filozófiaoktatók T o v á b b k é p z ő és Információs Központja s az M T A Filozófiai Intézetének Lukács A r c h í v u m a h á r o m évvel ezelőtt két kötetben és kézirat g y a n á n t tette közzé az 1949—51-es Lukács-vita d o k u m e n t u m a i t . A z izgalmas k i a d v á n y h o z a szerkesztő, Ambrus János írt bevezető t a n u l m á n y t , amely e g y a r á n t jól eligazít a Lukács-életrajz v o n a t k o z ó időszakában, az inkriminált Irodalom és demokrácia c. Lu­ kács-kötet keletkezéstörténetében s második kiadásának, illetve a vele kirobbanó afférnak a kortörténeti mögöttesében. Ez az előszó a híres/hír­ hedt „ v i t a " ideológiai, p á r t t a k t i k a i és irodalompolitikai körülményeit, m a g y a r és nemzetközi meghatározottságát az egy évvel azelőtt megje­ lent új irodalomtörténeti szintézishez, A magyar irodalom története 1

1945—1975 első kötetéhez viszonyítva is számos áj m o z z a n a t t a l gazda­ gította, s eközben a „ v i t a " addigi értelmezését és értékelését is diszkrét, helyenként érezhetően és érthetően visszafogott, de mégis egyértelmű kritikai hangsúlyokkal á r n y a l t a . Most e kétkötetes k i a d v á n y n a k egy szűkített v á l t o z a t a jelent m e g a Lukács A r c h í v u m és K ö n y v t á r gondozásában, ugyancsak Ambrus J á ­ nos szerkesztésében és utószavával, Zoltai Dénes bevezető t a n u l m á n y á v a l . A z új kiadásból — az utószó szerint terjedelmi okok m i a t t — k i m a ­ r a d t a „ b o t r á n y k ő v é " v á l t Irodalom és demokrácia 1947-es, még egy­ behangzóan pozitív kritikai fogadtatásának dokumentumtömbje, s így az első, bővebb kiadást esetleg nem ismerő olvasó csak az elő- és utószó révén tudja érzékelni azt a hirtelen irodalompolitikai pálfordulást, amely a nevezetes Lukács-kötet első (1947) és második (1948) kiadása között beállt. S úgyszintén k i m a r a d t a vita 1949/50-es a n y a g á n a k külföldi része — Fejtő Ferenc, E. H o b s b a w m , F. E r v a l — M . Merleau-Ponty, Sinkó Ervin és Lőrincz Péter írása — , s ily m ó d o n a „ v i t a " korabeli, objek­ tíve egyetlen lehetséges — ti. külföldi — ellenpontja is. Alekszandr Fagyejev nevezetes „ a d a l é k á n a k " kihagyásával viszont az affér volta­ képpen legmagasabb — ugyancsak külföldi — instanciája m a r a d t , leg­ alábbis primer formában, háttérben; az elő- és utószó ugyanis kellő­ képpen érzékelteti/sejteti a Fagyejev-intervenció igazi jelentőségét. És nem közli e második kiadás a „ v i t a " m a g y a r a n y a g á n a k a z t az 1950—5l-es h á n y a d á t sem, amely i n k á b b csak k ö z v e t v e kapcsolódott a „ t á r g y h o z " , ám a korabeli irodalom- és t u d o m á n y p o l i t i k a i légkörnek mégiscsak fontos — és jellegzetes — összetevője volt. I t t elsősorban a M a g y a r í r ó k Szövetségében elhangzott 1950-es Darvas-előadásra és vita­ anyagára — egyebek k ö z t Gergely Sándor, Veres Péter, Barabás Tibor, Király István, D é r y Tibor, Devecsery G á b o r és T a m á s A l a d á r felszóla­ lására — gondolunk, v a l a m i n t Somlyó G y ö r g y , H u b a y Miklós, Vészi E n d r e , Gimes Miklós, Barabás Tibor, Bóka László, Illés Béla, D a r v a s József és Fogarasi Béla írásaira. E redukció révén az a szélesebb ideo­ lógiai és művelődéspolitikai közeg szorult most háttérbe, amely nem közvetlenül ugyan, de részben mégiscsak meghatározta az affér lefo­ lyását. 2

Pozitív többlete viszont e szűkebb kiadásnak az említett Zoltai-előszó, amely intenzitásában elmélyíti, kritikai nyíltságában pedig t o v á b b radikalizálja a szóban forgó „ f e n o m é n " korábbi értelmezéseit és érté­ kelését. A két kiadás h á r o m kötete m i n d a z o n á l t a l együttesen ad átfogóbb és teljesebb képet a központból i r á n y í t o t t mozgalom 1945 utáni idősza­ k á n a k egyik legelső és nemzetközi viszonylatban is látványos kultúr­ politikai afférjáról, illetve az ilyen irányítású mozgalom egyik logikus zsákutcájáról az irodalom- és t u d o m á n y p o l i t i k á b a n . É p p e n ezért kár, hogy e valamelyest szerényebb terjedelmű új k i a d v á n y a gazdag és funkcionális jegyzetanyag mellett nem közli legalább a teljes — az

előző két kötetre is kiterjedő — bibliográfiát; igaz, az utószó címsze­ rűen is utal a kétkötetes előzményre, az érdeklődő tehát k ö n y v t á r i bú­ v á r l a t t a l á t t a n u l m á n y o z h a t j a azt is. Tanulságos, több mint tanulságos o l v a s m á n y k é n t . S az előszóíró A m b r u s János szerkesztői elvárásainak teljes igazolásaként is: „ A m i k o r e vita összegyűjtött d o k u m e n t u m a i t közrebocsátjuk, az a meggyőződés vezet bennünket, hogy a felszaba­ dulást követő évtized sok szempontból »elsüllyedt földrészének* előíté­ letektől és elfogultságoktól mentes újrafelfedezése: aktuális feladat és kényszerítő erejű kötelezettség. E felszabadulást k ö v e t ő periódus nem­ csak a jelen, de t a p a s z t a l a t a i n a k feldolgozásával, tanulságainak t u d a t o ­ sításával a jövő előtörténetét is alkotja."

II.

AZ IRODALMI RAJK-PER

FENOMENOLÓGIÁJÁHOZ

Ambrus J á n o s első k i a d v á n y t bevezető t a n u l m á n y a — amely az új kiadásban utószóként szerepel — a n n a k idején még úgy látta, hogy az eufemisztikus, jobbára csak szakmai kérdések tisztázására asszociált a t ó „irodalmi v i t a " terminusa helyett sokkal találóbb a személyre törés képzetkörét is magába foglaló „ L u k á c s - v i t a " műszava. Zoltai Dénes viszont i m m á r úgy látja, hogy valójában ideológiai porról v o l t szó: a z z á tette a „ v i t á t " az a k ö r ü l m é n y , hogy „első pilla­ natra nem látható koordináta-rendszerben folyt"E koordináta-rendszert felismerve, Lukács G y ö r g y a m o t t ó n k b a n idé­ zett levelében maga is közli Révaival az illúziótlan és semmiképp sem alaptalan sejtelmét: „irodalmi R a j k o t " csinálnak belőle . . . A „ v i t a " h á r o m d o k u m e n t u m k ö t e t e most lehetővé teszi az olvasó számára, hogy h á r o m és fél évtizedes távlatból maga is rekonstruálja a p ö r koordináta-rendszerét — azaz pör-jellegét — s összefüggését a fatálisabb kimenetelű, de okrendszerében, szcenáriumának módszertaná­ ban v a l a m i n t a szereplők korjellemző magatartásában is meglehetősen hasonlatos Rajk-pörrel.

(1) A szövegkönyv

prológusa

A z irodalmi p ö r szcenáriumának előhangját látszólag még személyte­ len tényezők, az 1947/48-as esztendő történő történelmének körülmé­ nyei írják: N y u g a t és Kelet hidegháborúvá fajuló viszonya, s nem ke­ vésbé a sztálini nagyhatalmi és gyarmatosító tendenciák drasztikus szín­ re lépése az ún. népi demokráciák s különösen a Jugoszlávia iránti v i ­ szonyulásban. A személytelennek t ű n ő tendenciák azonban m á r itt, a prológusban is megtalálják a maguk „ p á r t o s " — szocrealista — ábrázolatú h ő s e i t . . . M a g a az előjáték egyébként néhány összefüggő képre és jelenetre ta­ golódik.

1947 szeptemberében holtaiból feltámad a sztálini Internacionálé, vagyis megalakul az egy központból történő irányításnak, a vezető sze­ repnek fejet hajtó Tájékoztató I r o d a . 2. Alig fél év elteltével — egyelőre még a kulisszák mögött — az egyet­ len k ö z p o n t ideológiai d i k t á t u m a gazdasági zsarolásba csap át: 1948 februárjában Sztálin generalisszimuszék megszakítják a Jugoszláviával folyó moszkvai tárgyalásokat a hosszú távú kereskedelmi szerződések 1948. évi megújításáról. 3. „Saját s o r a i n k b a n " — tulajdonképpen a monocentrikus táborban — is növekszik az „ellenséges veszély"? — Fokozni az éberséget, kiélezni az osztályharcot a T á j é k o z t a t ó I r o d a pártjaiban is! 1948. március 7-én tehát Rákosi elvtárs is kiadja a pártsajtónak címzett direktívát: „Vesse bírálat alá elsősorban azokat a műveket, amelyek marxista igénnyel lépnek fel s amelyek, bár elvtársainktól származnak, nemegyszer súlyos elméleti hibákat tartalmaznak."

4. T í z nappal később, 1948. március 18-án, 19-én Joszif Visszarionovics elvtárs a „szovjetellenes" és „ellenséges" légkör kialakításának m o n d ­ vacsinált vádjával visszahívja Jugoszláviából az összes katonai és pol­ gári szakértőjét, március 27-én pedig megküldi a J K P Központi Veze­ tőségének az S Z K (b) P K B első h í r h e d t levelét: Jugoszláviában a szov­ jet hadsereg teljes egészében diszkreditálásnak van kitéve . . . Jugoszlá­ via vezetői körében szovjetellenes, Trockij egykori bírálataihoz hasonló n y i l a t k o z a t o k keringnek, melyek szovjetellenes légkört teremtenek az egész országban. [ . . . ] Jugoszláviában nem érződik az osztályharc szel­ leme, amiért is, különösen falun, erősödnek a kapitalista e l e m e k . . . T e o ­ retikus síkon pedig erősödik „ a Bernsteintől, Vollmartól, Buharintól kölcsönvett r o t h a d t o p p o r t u n i s t a elmélet amely szerint a kapitalista ele­ mek békésen átnőnek a szocializmusba . . . " 5. 1948 áprilisában Sztálin generalisszimusz hűséges m a g y a r közkatonája, Rákosi M á t y á s elvtárs — csehszlovák, r o m á n és bolgár k ö z k a t o n a t á r ­ saival együtt — élesen osztályéber és keményen osztályharcos levelet intéz a J K P K ö z p o n t i Vezetőségéhez, melyben feltétlen testvéri szolida­ ritást vállal az SZK (b) P K ö z p o n t i Bizottságának álláspontjával és március 27-i famózus levelével, s internacionalista éberséggel elítéli a J K P szovjetellenes, r o t h a d t a n opportunista, trockista, bernsteinista, vollmarista és buharinista politikáját.

A hűséges m a g y a r k ö z k a t o n a hűséges m a g y a r közkatonája, R u d a s László elvtárs, az M K P K V tagja s a K ö z p o n t i Pártiskola igazgatója — kellő éberséggel és kellő fürgeséggel megszívlelvén Rákosi elvtárs v o n a t k o z ó , március 7-i direktíváját — a Társadalmi Szemle 1948. á p r i ­ lisi—májusi számában jól elveri az ideológiai p o r t ugyanezen Társadal­ mi Szemlének — a P á r t elméleti folyóiratának — főszerkesztőjén, Fogarasi Béla elvtárson. H i s z a n n a k Marxizmus és logika c. k ö n y v e is súlyos elméleti hibákat tartalmaz... H i s z a direktíva hibátlan logikája szerint, „ h a a p á r t ellenségeit, a politikai ellenzéket a p á r t o n belül kell leleplezni, a k k o r a káros, ellenséges, a p á r t t a k t i k a i célkitűzéseit nem szolgáló elméletet is a párton belül, elsősorban a p á r t teoretikusai k ö z ö t t kell keresni" . . . (Ambrus János). A fokozatosság — avagy a módszer­ tani tapasztalatszerzés? — kedvéért először a kisebb kaliberű teoreti­ kusok körében. S a z t á n majd jöhet a m a g y a r népi demokrácia objektíve legnagyobb teoretikusának — tehát szubjektíve a legvalószínűbb tévely­ gőjének — színre léptetése. Vagyis jöhet.

(2) Az első

felvonás

amely szintén n é h á n y szocrealista m ó d o n kontrasztos, ám így is jól összefüggő képre és jelenetre tagolódik.

1. 1949. május 20-án letartóztatják Rajk Lászlót, a P á r t K ö z p o n t i Ve­ zetőségének, illetve Politikai- és Szervezőbizottságának tagját és főtit­ kárhelyettesét, az országgyűlési képviselőt, ill. bel- majd külügyminisz­ tert, mivel ú g y m o n d „Rajk és bandája — amerikai és jugoszláv főnökeik parancsát k ö v e t v e — res összeesküvést szőtt a Magyar Népköztársaság megdöntésére" . . .

fegyve­

S ennek érdekében e „ b a n d a " m á r huzamosabb ideje „szovjetellenes p r o p a g a n d á t " vitt be a politikai vezetésbe, „lebecsülte a Szovjetunió szerepét" s ezzel szemben „ k i d o m b o r í t o t t a T i t o és Jugoszlávia szere­ p é t " . . . Vagyis a rothadt opportunizmus, a trockizmus, bernsteinizmus, vollmarizmus, buharinizmus etc. etc. szerepét a monocentrikusan egész­ séges táboron belül. 2. 1949. július 30-án H o r v á t h M á r t o n elvtárs, „az M K P kulturális poli­ tikájának Révai után k ö z t u d o t t a n legtekintélyesebb szóvivője" (Zoltai Dénes) egy jól kimért oldalvágással sújt le — egyelőre még nevet sem említve, de az irodalmi és politikai közvélemény számára így is közért­ hető, népies, lobogónkpetőfis m o d o r b a n — a m a rothadt elmélet hazai, m a g y a r képviselőjére, aki például olyasmit „ p r é d i k á l " , hogy a mű „ a z írótól függetlenül is lehet progresszív", miközben nem Balzacra, hanem

saját m a g á r a g o n d o l . . . S az osztályéber H o r v á t h elvtárs szerint épp ezért egészen világos a jól értelmezett, a m a súlyos elméleti hibáktól mentes népidemokratikus teendő: „Itt a legfőbb ideje annak, h o g y d e m o k r a t i k u s íróink, akik számot tartanak erre a névre, felszámolják a mű és magatartás kettősségének rothadt elméletét." (Id. A m b ­ rus János, kiem. B. I.)

3. E z t a dialektikusan közvetített — R á k o s i elvtárstól R u d a s elvtársig, majd tőle/tőlük, lám, H o r v á t h M á r t o n elvtársig eljutó, s az ő beintésére — itt a legfőbb ideje! — ismét R u d a s elvtárshoz visszaérkező — direk­ t í v á t hajtja végre a P á r t elméleti f o l y ó i r a t á n a k 1949. júniusi—júliusi száma. Személy szerint pedig a Fogarasi elvtárs népidemokratikus kiké­ szítésével m á r kellő módszertani felkészültségre is szert tett R u d a s László. A k i e dialektikusan közvetített d i r e k t í v a sikeres teljesítése után, cikke z á r a d é k á b a n töredelmesen bevallja (vagy ügyetlenül elszólja) a dialektikus megrendelés igazi mibenlétét: „Jelen cikkemben Lukács elvtárs egyetlen k ö n y v é t tettem bírálat tárgyává. A z eredmény sok tekintetben negatív. LUKACS ELVTÁRS TEVÉKENYSÉGÉNEK PO­ Z I T Í V O L D A L A I R A K I T É R N I N E M F E L A D A T O M . " (A verzál: B. I.)

(3) Első felvonás,

nagymonológ:

a

rudasiáda

Feladata viszont R u d a s elvtársnak osztályéberül megállapítani, kimu­ tatni, leszögezni etc. etc., hogy Lukács elvtárs egész gondolkodói mód­ szere, történelem-, társadalomés müvészetszemlélete az inkriminált könyvben teljesen helytelen, téves, a n t i m a r x i s t a , antidialektikus, idea­ lisztikus, metafizikus etc. etc. M e r t hiszen: Lukács elvtárs „a társadalmi tudatból m a g y a r á z z a a társadalmi létet, nem pedig az anyagi alapból a tudatot", márpedig ezt „ t u d v a l e v ő e n idealizmusnak h í v j u k " . . . „ A dialektikus materializmus egyik l e g e l e m i b b tétele, hogy nem ismer el egyetlen, örök, változatlan, szóval metafizikus lényeget, ( . . . ) Lukács elvtárs azonban úgy k é p ­ zeli el a történelmet, h o g y v a n egy »lényeges forma«, amely felé a történelem kez­ dettől fogva (talán a napnak a ködfoltokból v a l ó kialakulása óta?) halad és a m e l y lyel szemben semmi sem »lényeges«, ami ezt m e g e l ő z i . E z persze nem történelmi ma­ terializmus, ahhoz semmi k ö z e ; ez a legtisztább, legmetafizikusabb idealizmus. Ez annak a hegeli »történetfilozófiának« a m a r a d v á n y a , amelynek éppen a marxizmus vetett örökre véget" . . . „ D e egyebet is összekever Lukács elvtárs: l e g n a g y o b b csodálkozásunkra a marxiz­ mus legelemibb tételeiben teljes járatlanságot á r u l el" pl. akkor is, amikor kijelenti, hogy » A z öntudatos munkás tisztában van a z z a l , h o g y csak az egész társadalom felszabadítása szabadíthatja fel a munkásságot i s « . . . Lukács elvtárs „a demokrácia kérdését t i s z t á r a formálisan kezeli, a marxista elem­ zés szabályainak figyelmen kívül hagyásával" . . . egyszerűen nem veszi tudomásul a m a r x i z m u s — l e n i n i z m u s alapvető tételét, hogy a polgári demokrácia mindenkor egyúttal a burzsoázia diktatúrája is a kizsák­ mányoltak ellen" . . . „Lukács ( . . . ) a marxizmus—leninizmussal e l l e n t é t b e n holmi »örök igazságot* keres megint, holmi >igazi« tartalmat, amely h i á n y z o t t mind a z antik, mind a polgári d e ­ mokráciából és csak a szocialista d e m o k r á c i á b a n valósul meg. N e m kell m o n d a n o m , hogy ez homlokegyenest ellenkezik minden m a r x i z m u s s a l , a marxizmus legelemibb tételeivel, ez nem materializmus, ez a l e g t i s z t á b b , leghamisítatlanabb idealizmus"... „ A marxizmus számtalan félreértése és f é l r e m a g y a r á z á s a közül, amelyeket Lukács-

nál volt alkalmunk megállapítani, kétségtelenül a z egyike a legnagyobbaknak és leg­ félrevezetőbbeknek" az, amelyről a művészeknek a saját művészetükhöz v a l ó v i s z o ­ n y a értelmezésével tesz t a n ú s á g o t . . . Zola és Francé realizmusa kapcsán „Lukács magyarázatában mindenesetre felold­ hatatlan ellentmondás v a n , aminek o k a az, h o g y még véletlenül sem a l k a l m a z z a a történelmi materializmus módszerét" . . . Lukács nem látja, hogy „Rousseaut és Robespierret egy sorba helyezni Savonarolával és Tolsztojjal ugyanaz, mint megint a legcsekélyebb mértékben sem alkalmazni a történelmi materialista módszert a történelem jelenségeire és s z e m é l y i s é g e i r e " . . . „Lukács elbocsátja a füle mellett Lenin egész elemzését [ T o l s z t o j r ó l ] . K ö v e t k e z e ­ tesen, bátran mondhatjuk, csökönyösen mellőzi az osztályelemzést, a történelmi ma­ terialista módszert."

S feladata R u d a s elvtársnak e nagymonológban következetesen és bát­ ran megmondani, k i m u t a t n i , megállapítani, leszögezni etc. etc. azt is, hogy ez a gondolkodói módszerében, történelem-, t á r s a d a l o m - és m ű v é ­ szetszemléletében rettenetesen képzetlen és faragatlan antimarxista, a marxista elemzés szabályaihoz, a marxizmus—leninizmus alapvető téte­ leihez, a történelmi-materialista módszerhez és a dialektikus materializ­ mus legelemibb tételeihez sem k o n y í t ó , bennük tökéletesen járatlan L u ­ kács elvtárs — akinek tehát voltaképpen R u d a s elvtárs K ö z p o n t i P á r t ­ iskolájában, a gödöllői, soroksári és bugaci p á r t t i t k á r o k kezdő tagoza­ tában, s o t t is az utolsó padsorban lenne a helye! —, ez a szőröstül-bő­ röstül dilettáns Lukács elvtárs a tetejében még — Lenin-hamisító és Lenin-rágalmazó is! H i s z e n : a) „ K ö z v e t l e n ü l Lenin halála után azonnal megjelentetett német nyelven egy kis füzetet Lenin címmel. E z a z írás nem kis visszatetszést keltett a Szovjetunióban. És méltán. Ebben az írásában ugyanis Lukács elvtárs Lenin mellé egyenrangú félként odaállította Rosa Luxemburgot, aki, akármilyen nagy forradalmár v o l t is, a m a r x i z ­ mus és a forradalmi stratégia számos a l a p v e t ő kérdésében helytelen álláspontot f o g ­ lalt el Leninnel szemben. ( . . . ) D e régi k ö z m o n d á s : aki nem tud arabusul, az ne beszéljen arabusul. A k i nem ismeri eléggé Lenin elméletét és működését, az ne írjon k ö n y v e t Leninről." b) „Jelen k ö n y v é b e n [az Irodalom és demokráciában] az ellenkező végletbe esik. A nagy forradalmár Lenint úgy állítja be, mint prózai filisztert, akitől távol volt minden »álmodozás«, aki nem követett »távoli« célokat, aki mindig »prózai« felada­ tok megoldásával foglalkozott, akiből h i á n y z o t t minden »pátosz«, aki »nem prédikál valami radikálisan új morált* stb." c) „»M¡ a különbség Lenin és az emberi kultúra régebbi nagy átalakítói k ö z ö t t * — veti fel a kérdést Lukács. Ezek »a legtöbb esetben idealista prédikátorok, humanisták v o l t a k * — feleli. »Gondoljunk Savonarolára, Rousseaura, Robespierre-re, Tolsztojra.* D e ebből következik, h o g y Lukács Lenint ezekkel »az idealista prédikátorokkal, h u ­ manistákkal* szemben nem tartja humanistáknak. E z közönséges rágalom: Lenin a legnagyobb szocialista humanista — egész élete m ű v e a d o l g o z ó ember felszabadí­ tására irányult, minden elméletének és tettének központja — a d o l g o z ó ember." d) „Lukács elvtárs figyelmét »csak« a nagy országos, sőt nemzetközi kérdések k e ­ rülték el Lenin tevékenységéből. A kép, amelyet Leninről fest, nemcsak egyoldalú, de egyenesen lealacsonyító!"

S voltaképpen még ez is csak hagyján ahhoz az antimarxista és a n t i leninista ideológiai főbűnhöz képest, amelynek jelentőségét R u d a s elv­ társ a pörnek e nagymonológjában i m m á r nem elszólásszerűen, s nem is szemforgató virágnyelven, hanem egyértelmű osztályéber nyíltsággal h a t á r o z z a meg: „Egész vitánknak Lukács k ö n y v é v e l kapcsolatban itt v a n a súlypontja és a leg­ sürgősebb feladatok egyike, h o g y ebben a kérdésben teljes világosságot teremtsünk."

E z a kérdés pedig — melynek megvilágításával majd lőn teljes vilá­ gosság s osztályéber fény derül az egész vita súlypontjára — , ez a sors­ d ö n t ő kérdés pedig voltaképpen n e m is kérdés, h a n e m jó előre meg­ adott felelet, kétségbevonhatatlan evidencia: L U K Á C S E L V T Á R S M Á R HUZAMOSABB IDEJE SZOVJETELLENES MAGATARTÁST TA­ N Ú S Í T . . . Hiszen: a) „Szabad-e annak, aki mai társadalmi életünkről beszél, megfeledkeznie arról, hogy korunk nem szorítkozik a z imperialista világra ( . . . ) Az imperializmus kora ugyanakkor a proletárjorradalmak kora is, a z imperialista országok mellett ott v a n ­ nak a Szovjetunió és a népi demokráciák országai, k ö z t ü k saját hazánk is, a szabad K í n a stb." b) „Anélkül, hogy erre a kérdésre bővebben kitérnénk, elég arra rámutatni, h o g y , ha nem tévedek, a z októberi szocialista forradalom (vagyis a formális demokrácia »messzemenő« felszámolása a f ö l d hatodrészén) 1917 októberében játszódott le, vagyis jóval a fasizmus elleni harc kora előtt. Lukácsnak, úgy látszik, ez — nem • n e m z e t ­ közi* jelentőségű és »aktuális« felszámolása v o l t a polgári demokráciának!?" c) „ M e g v a n a mély o k a annak, miért tekinti Lukács a szocialista erkölcsöt egy­ szerűen a »régi demokráciák* eszményképe megvalósításának. H i s z e n szerinte nemcsak az erkölcs nem .valami radikálisan új a Szovjetunióban, a szocializmus országában, hanem — a kultúra általában nem szocialista kultúra még!" d) „ . . . alaposan fel lehet tételezni, h o g y Lukács a szovjet kultúrát nem tekinti »még« szocialista kultúrának — vagyis, más s z ó v a l , az »egyenlőtlen fejlődés* t ö r v é ­ nyét a szovjet kultúrára is érvényesnek tartja." e) „ H a tekintetbe vesszük azt, h o g y Lukács mit m o n d jelen k ö n y v é b e n a szocia­ lista kultúra létrejöttének feltételeiről; ha tekintetbe vesszük továbbá azt, hogy a z egyetlen és utolsó szocialista író, akit Lukács még elismer, M a x i m Gorkij — a többi szovjet író ellenben számára egyszerűen nem létezik, akkor nem felesleges, de rend­ kívül szükséges és sürgős Lukács elvtárstól m e g k ö v e t e l n ü n k : nyilatkozzék világosan és határozottan, érvényes-e az 'egyenlőtlen fejlődés* állítólagos törvénye a szovjet társadalomra is vagy nemi Más s z ó v a l : n y i l a t k o z z é k , a szovjet társadalom is oly gazdaságilag magasabb fokon álló társadalom-e, amelynek irodalma, művészete, filo­ zófiája stb. nem magasabb, mint az alacsonyabbrendű társadalomé, vagyis a kapitaliz­ musé? Mindenki be fogja látni (tehát a szovjetellenes Lukács elvtárs is? B. I.), mennyire fontos ez éppen ma (ti. a T á j é k o z t a t ó Iroda rezolúciójának heteiben! B. I.), amikor harcot kell v í v n u n k bizonyos elemek ellen (sőt egész ország ellen is, lásd azt a rothadtan opportunista szovjetellenes országot! B. I.), akik a Szovjetunió v e z e t ő szerepét hol az egyik, hol a másik téren, s így a z új, magasabb szocialista kultúra megterem­ tése terén is lekicsinylik, akik a nyugati kultúra előtt hajbókolva nem akarják t u d o ­ másul venni, milyen magasan felette áll a Szovjetunió kultúrája az imperializmus vagyis a hanyatló, rothadó kapitalizmus kultúrájának. Ezt a szovjetellenes, hazafiatlan irányt t u d v a l e v ő e n kozmopolitizmusnak hívják."

S aztán végezetül, de közel sem utolsósorban, az is feladata Rudas elvtársnak e nagyjelenet nagymonológjában — éspedig, amint maga mondja „annak az elvnek az alapján, hogy végén csattan az ostor"! —, hogy erre gondolkodói módszer és szemlélet tekintetében sajnálatosan kezdetleges, v o l t a k é p p e n a m a t ő r szinten álló Lukács elvtársra, a m a r ­ xista elemzés szabályainak, a marxizmus—leninizmus alapvető tételeinek, a történelmi-materialista módszernek s a dialektikus materializmus leg­ elemibb tételeinek ismerete tekintetében tulajdonképpen dilettáns, s te­ tejében még Lenin-rágalmazásra is vetemedő és — lám! — hazafiatlanul szovjetellenes Lukács G y ö r g y r e ráolvassa a pártonkívüliség anatémáját is. Ú g y is mint gondolkodói módszert, ám úgy is mint szervezeti kívül­ állást, amit R u d a s elvtárs v o n a t k o z ó gondolatívének belső logikájából

következően a M a g y a r Dolgozók P á r t j á n a k — amennyiben ez a dilet­ táns antileninista és hazafiatlanul szovjetellenes tévelygő nem tér vissza a helyes ú t r a — i m m á r csak legalizálni kell a formális e x k o m m u n i k á l á s s a l . . . hiszen: a) „ A k i Lenint kizárólag a z imperialista kor legnagyobb teoretikus elméjének fogja fel, az pártonkívüli m ó d o n jellemzi Lenint " b) „ . . . Lenin e helytelen, pártonkívüli jellemzése sem elszigetelt jelenség Lukács­ nál, hanem szintén egész vonal, o l y vonal, amely a legszorosabban összefügg azzal, hogy Lukács korunkat egyoldalúan a z imperializmus korának fogja fel." c) Lukács, mint fent a demokrácia esetében, itt is az objektivista pártonkívüli álláspontra helyezkedik, s ezért úgy látszik, o l y a n közönséges dolgot, mint a forra­ dalomra irányuló tevékenység, nem tekint összeegyeztethetőnek a » filozófiai* m é l y ­ séggel." d) „Lukács felfogása nem Marx, Engels, Lenin és Sztálin, nem az M D P felfogása, amelynek tagja, ellenben nagyon veszedelmesen hasonlít (csak más megfogalmazás­ ban) Bucharin elméletéhez: a kulák is belenő a szocializmusba." e) „ A kommunista pártról, a saját pártjáról pedig azt állítja, hogy abban »szinte mindig szektaszellem létezik* és »nem egyszer uralomra jut*. V a l ó igaz, hogy a szek­ taszellem nemcsak az irodalomban, hanem minden téren súlyos károkat o k o z . A z is igaz, hogy a kommunista pártokban nem egyszer ütötte fel fejét szektaszellem, amikor a párt a föld alatt harcolt és el volt z á r v a a tömegektől. Erről maga Lukács elvtárs is dalolhatna egy kis nótácskát. D e hol v a n ez attól a z állítástól, hogy a kommunista pártban »szinte mindig* szektaszellem >létezik«, v a g y attól, hogy a párt v a g y az osztály »bürokratikus eljárást ír elő*! A z olvasóra bízom, elfogadja-e a kommunista párt e jellemzését olyannak, amelyet egy kommunista a saját pártjáról adhat? H a a kommunizmus egy ellensége adná ezt a jellemzést, nem csodálkoznánk rajta. D e ha kommunista teszi ezt, pártunk tagja, a legkevesebb, amit tehetünk az, hogy a legélesebben visszautasítjuk." f) „És h o g y a n látja Lukács a pártköltőt? ( . . . ) E z nemcsak nem »helyes felismerése* a "párttevékenység és a pártköltő helyes kapcsolatának*, hanem egyenesen e kapcso­ lat karikatúrája. Felesleges erről beszélni is azok után a viták után, amelyek a S z o v ­ jetunióban a sajnos o l y korán elhunyt Z s d á n o v elvtárs vezetése alatt lefolytak. E viták lényege éppen az volt, hogy a párt nem tűrheti, hogy a szocialista építés k o ­ rában az irodalom és művészet terén a partizán uralkodjék." g) „Aligha hihető, hogy a kommunista párt elfogadja Lukács programját. Ellen­ kezőleg: »A Szovjetunió Kommunista Pártja Politikai Bizottsága — mondja Rákosi elv­ társ — egy sor konkrét esetben részletes bírálatnak vetette alá a szovjet iroda­ lom, filozófia, színház, zene termékeit, kimutatta hibáikat és megjelölte azokat az irányokat, amelyeket a szocialista társadalom fejlődése a kultúrától m e g k ö ­ vetel. Itt az ideje, h o g y mi, m a g y a r kommunisták is, hozzáfogjunk saját terüle­ tünkön elméleti színvonalunk megvitatásához.* (Rákosi M á t y á s : Építjük a nép országát. 13. o.) Ezek után felelhetünk cikkünk elején felvetett ama kérdésre, helyesen domborítja-e ki Lukács elvtárs k ö n y v é b e n az új helyzetnek, a fejlődés perspektíváinak fővonalait?"

Ezek után . .. Vagyis azok u t á n , hogy R u d a s elvtárs mélyen szántó vaslogikával k i m u t a t t a Lukács elvtárs pártonkívüliségéről, hogy az na­ gyon veszedelmesen hasonlít a tudjuk-hogyan-járt Bucharin elvtárs elmé­ letéhez . . . És azok után, hogy olyan éberül rácsodálkozott arra, amire a kommunizmus ellensége esetében az éber ember m á r nem is csodál­ kozik . . . S azok után, hogy megszabta, mi is az a legkevesebb, amit az M D P Lukáccsal szemben m e g t e h e t . . . Sőt azok után is, amit a sajnos, oly korán elhunyt Zsdánov elvtárs vezetése alatt egyszer s minden­ k o r r a m á r tisztáztak a vezetésre predesztinált országban, következés­ k é p p felesleges erről beszélni is . . . N e m utolsósorban pedig azok u t á n , hogy a címével nem valami történelmi materialista aktusra, i n k á b b az

Isten országának építésére asszociáltató cikk szerzője is megadta az intő jelet: Itt az ideje . . .

már

Mi mást felelhet tehát mindezek után R u d a s elvtárs a cikke elején felvetett (ál)kérdésre, hogy helyesen domborítja-e ki Lukács elvtárs az új helyzetnek — ti. a Tájékoztató I r o d a megalakulásával, s különösen a világtörténelmi jelentőségű Rezolúciójával beállott új helyzetnek — s a belőle g a r a n t á l t a n következő, sajátságos fejlődés perspektíváinak a fővonalait? — Csakis és megfellebbezhetetlenül ezt válaszolhatja: „A felelet erre határozott és erélyes nem. A z M D P gondoskodik majd arról, hogy a fejlődés perspektívái ne o l y a n o k legyenek, amilyeneknek Lukács elvtárs k i d o m b o ­ rítja őket."

Lukács elvtárs pedig — ezek után — majd gondoskodjon róla, hogy nyilatkozzék világosan és határozottan, mégpedig sürgősen, mégpedig annak "•z elvnek az alapján, hogy a végén csattan az ostor. • . Vagyis: máris és azon n y o m b a n tessék hozzálátni az egy kis nótácska eldalolásához! A készülő R a j k - p ö r szcenáriumának sietős továbbírásával p á r h u ­ zamosan tessék máris készíteni az irodalmi R a j k - p ö r szövegkönyvének újabb felvonását!

(4) Második felvonás: dialektikus-materialista

módszertani adalék az önbírálat szövegkönyvének elkészítéséhez

A d o k u m e n t u m k i a d v á n y bővebb v á l t o z a t á n a k második kötete, s most A Lukács-vita c. kötet is t a r t a l m a z egy terjedelmében kicsi, de mégis igen jelentős, a koncepciós értelmiségi p ö r ö k fenomenológiája szempontjá­ ból rendkívül fontos fejezetet: Lukács G y ö r g y és a p ö r néhány fősze­ replője levélváltásának korabeli d o k u m e n t u m a i t . E levelek ugyanis most fényt derítenek arra, ami h á r o m és fél évti­ zeddel ezelőtt, a p ö r hónapjaiban e nagy s z í n d a r a b kulisszái mögött zajlott. Méghozzá a fő- és segédrendezők — s a szomorújáték kiszemelt áldozata k ö z ö t t . . . Taktikai-stratégiai, hol n y í l t , hol szemforgató k o n t a k t á l á s u k n a k né­ hány jól elkülöníthető jelenete v a n . 1. 1949 júliusának utolsó hetében — Rajk ekkor m á r két hónapja bör­ tönben v a n — Lukács G y ö r g y válaszcikkónek gépirata eljut G e r ő E r n ő ­ höz. Amiben látszólag nincs is semmi különös, hisz G e r ő a R u d a s - t á ­ madást közlő p á r t o r g á n u m , a Társadalmi Szemle szerkesztő-bizottsá­ gának tagja, egyebek közt Rudassal, Révaival — és Lukáccsal együtt. A z t is feltételezhetnénk hát, hogy Gerőhöz a folyóirat főszerkesztője, a joggal óvatossá vált — hisz Rudas által úgyszintén alaposan megrágal­ m a z o t t — Fogarasi Béla j u t t a t t a el Lukács válaszának gépiratát, amolyan kollegiális, szerkesztőtársi véleményezésre.

G e r ő E r n ő azonban a P á r t Politikai Bizottságának és K ö z p o n t i Ve­ zetőségének tagja, illetve titkára, illetve — Rákosi jobbkeze is volt, s 1949. július 25-én egy levél kíséretében eljuttatja e Lukács-kéziratot a főarbiterhez, vagy azt is m o n d h a t n á n k : a Főrendezőhöz. E Rákosinak címzett Gerő-levél fényt vet a p ö r egész koncepciójára s k ö r v o n a l a z z a a lukácsi önbírálat kikényszerítésének azt a stratégiáját is, amely majd nemcsak Lukács első, a Társadalmi Szemle 1949. augusz­ tusi—szeptemberi számában megjelenő válaszcikkére nyomja rá bélyegét, h a n e m végső megtörésére is 1950/51 folyamán. G e r ő először is a Lukács-válasz belső a r á n y a i r a figyel föl — és sújt le a levelében: „Mellékelten küldöm Lukács G y ö r g y válaszát Rudas László cikkére. Lukács cikké­ nek első, nagyobbik felét Rudas érveinek visszautasítása foglalja le. Lényegileg Rudas cikkét egészében és részleteiben is visszautasítja. A cikk második, kisebb felében Lu­ kács b i z o n y o s önkritika-félét ad, mely szerinte teljesen független Rudas cikkétől és az abban foglalt kritikától. Lukácsnak ez a z álláspontja szerintem nemcsak helyte­ len, de nem is becsületes dolog. ( . . . ) H a Lukács őszinte v o l n a , el kellene ismernie, hogy a Rudas-cikk késztette ő t arra, hogy önvizsgálatot tartson. Ezt nem teszi, ha­ nem ennek éppen az ellenkezőjét mondja."

Másodsorban — hasonló éleslátással — jól „ r á h i b á z " Gerő a megren­ dezett „ v i t a " Rudas-féle súlypontjának lukácsi megkerülés-kísérletére is: „ A m i magát az önkritikát illeti, ez nemcsak a forma miatt, de tartalmilag is telje­ sen elégtelen. Lukács előbb igyekszik bebizonyítani, hogy való[tl]an Rudasnak az az állítása, hogy ő, Lukács, nem ismeri el a szovjet irodalmat mint az eddigi fejlődés csúcsát. E z u t á n pedig lényegileg beismeri, hogy az ő gyakorlati tevékenysége tulaj­ donképpen Rudas álláspontját igazolja, v a g y i s beismeri, h o g y a gyakorlatban telje­ sen negligálta az egész szovjet irodalmat, h o g y a szovjet irodalom felsőbbrendűségének elismerése nála üres szó maradt. D e Lukács adós marad annak a megmagyarázásával, hogy miért követte el ezt a súlyos hibát? Pedig enélkül a magyarázat nélkül, a hiba eredetének k o m o l y kielemzése nélkül az egész önkritika egy hajítófát sem ér."

K i kell tehát kényszeríteni egy jobbat. D e hogyan? — G e r ő egy több lehetőséggel is számoló stratégiát javasol a Főrendezőnek: „Mi, természetesen, nem kötelezhetjük Lukácsot arra, h o g y mást írjon, mint amit írni akar. A z t hiszem azonban, h o g y a cikk megjelenése előtt helyes volna, ha m e g ­ m o n d a n á n k neki a véleményünket s lehetőséget adnánk neki, hogy a cikket átírja."

És h a netán nem fogadná el ezt a verbális tanácsot? „ A m e n n y i b e n erre nem hajlandó, a cikket akkor is le k e l l közölni, de az utána k ö v e t k e z ő számban hivatalos, szerkesztőségi cikkben kellene leszögezni a Párt állás­ pontját."

És h a Lukács mégiscsak hajlandó lesz módosítani a válaszát? „Erre [ti. a szerkesztőségi cikkre, B. I.] egyébként azt hiszem, még akkor is szük­ ség lesz, ha Lukács hajlandónak mutatkoznék a cikk átdolgozására, mert ő aligha lesz képes arra, hogy maradéktalanul leszámoljon az általa elkövetett hibákkal."

Legvégül Gerő i n d í t v á n y t tesz a Főrendezőnek e maradéktalan (ön)leszámolást kieszközlő segédrendező személyére v o n a t k o z ó l a g is: „Javaslom, hogy H o r v á t h Márton is olvassa el Lukács cikkét, mert ő f o g l a l k o ­ zik nálunk leginkább irodalmi problémákkal és mert a Lukács-kérdésben, a m e n y -

nyíre magánbeszélgetésekből megállapítottam, általában helyes álláspontot foglal el. Ugyancsak H o r v á t h Mártont lehetne megbízni a hivatalos szerkesztőségi cikk megírá­ sával.

3. Rákosi gyorsan elfogadhatta G e r ő i n d í t v á n y á t , hisz a kiszemelt segéd­ rendező, H o r v á t h M á r t o n m á r a következő n a p , 1949. július 26-án amolyan levélformájú d r a m a t u r g i szakvéleményt küld Rákosinak a rész­ ben máris teljesített segédrendezői megbízatásról. A Gerőénél is terjedelmesebb H o r v á t h - l e v é l valójában nem t a r t a l m a z semmi lényeges új m o z z a n a t o t ; a n n a k alapvető tételeit variálja — és radikalizálja is egyszersmind. így például m á r a famózus súlypont kér­ désében is t o v á b b megy Rudasnál és Gerőnél: „ . . . nem kevesebbről van szó, mint hogy a z irodalom és a művészetek területén olyan Párt- és szovjetellenes tendenciák érvényesülnek, amelyek Lukácsot teszik meg lobogójuknak. ( . . . ) A lényeg pedig — nemcsak Lukács, hanem az egész m a g y a r kultúra számára — a szovjet kultúrához f ű z ő d ő v i s z o n y kérdése. E z az, amit Rudas is csak a kérdés felvetésének erejéig érint. ( . . . ) N e m c s a k Lukács-ügyről, hanem az egész magyar kultúra további fejlődéséről van szó. A szocialista, konkrétebben a szovjet orientáció küzd itt a nyílt, v a g y leplezett, de mindenképpen szervezett bur­ zsoá befolyással."

A szervezett, tehát m á r - m á r összeesküvésre — és a készülő R a j k - p ö r re is — asszociáltató művelődéspolitikai befolyás megtörésére, illetve az állítólagos „Lukács-lobogó" megtépázására H o r v á t h Márton lobogószakértő igen radikális, R u d a s t és G e r ő t is lepipáló intézkedéseket j a v a ­ sol a Főrendezőnek. „Ennek az önkritikának egyes pontokban (különösen a szovjet kultúra kérdésében) messze túl kell menni azon, amit Rudas m o n d . Semmi engedményt nem tehetünk" — állapítja meg H o r v á t h azt k ö v e t ő e n , hogy precízen kifejtette Rákosinak, miben nem teljesítette Lukács még a Rudas-cikk elvárásait sem: válaszának kéziratában k a ­ tegorikus nemmel felel ugyan a kérdésre, h o g y kiterjeszti-e a z egyenlőtlen fejlődés ő általa szorgalmazott törvényét a szovjet kultúrára is, ez azonban egyáltalán nem m e g g y ő z ő ; egyik előadásában i d ő k ö z b e n felsorolta a Gorkij utáni szovjet írók neveit is, am „nevekre v a g y u n k legkevésbé kíváncsiak"; s nem m e g g y ő z ő az sem, a lo­ bogó-szakértő segédrendező szerint, h o g y Lukács „absztrakt m ó d o n beszél a • s z o ­ cialista realizmusról*, anélkül, hogy megmondaná, hogy kiben, hol, mikor és miért testesül az m e g " . .

S Gerő stratégiájának vonalán, de azt radikalizálva és konkretizálva is, H o r v á t h ezt sugallja a Főrendezőnek: „Világosan fel kell tárnunk Lukács előtt, h o g y mire kell válaszolnia. ( . . . ) Vélemé­ nyem szerint a k ö v e t k e z ő k e t kell igényelnünk Lukácstól: röviden feleljen Rudas azon vádjaira és kitételeire, melyek talán túlzóak v a g y mellékesek. A válaszcikk a z o n ­ ban ne ezekről, hanem a lényegről szóljon. A lényeg pedig ( . . . ) a szovjet kultúrá­ hoz fűződő viszony kérdése." (Kiem. B. I.)

4. A következő n a p o n , 1949. július 27-én Rákosi — látszólag i n t a k t i k u s módon, a k á r t y á k a t fölfedve, a szomorújáték kulisszák mögötti d r a m a ­ turgiáját és a segédrendezőket is elárulva — megküldeti G e r ő és H o r ­ váth levelének másolatát — m a g á n a k L u k á c s n a k ! E z t megelőzően azon­ ban maga is beszélgetést folytat a d a r a b r ó l a v á d l o t t a l , aki a d r a m a -

turgok, segédrendezők és Főrendező elvárásait egyelőre csak részben tudja v á l l a l n i . . . A k i tehát a Főrendezővel folytatott bizalmas beszél­ getés s a G e r ő - illetve H o r v á t h - l e v é l elvárásai alapján csak részben törődik bele a meghátrálásba, hisz egyelőre még bízik benne — sajnos, alaptalanul — , hogy ezzel a t a k t i k á v a l kiveheti a fenyegető veszély m é ­ regfogát . . . A h o g y erről a Főrendezőhöz intézett, 1949. július 30-i levele is egyértelműen t a n ú s k o d i k : „ K e d v e s Rákosi elvtárs! Mellékelten k ü l d ö m válaszcikkem á t d o l g o z o t t kéziratát. Beszélgetésünk, valamint a nekem átadott levelek tartalmát á t g o n d o l t a m és igyekeztem, amennyit csak lehetett, javítani cikkemen. A z első részből m i n d e n feleslegeset kihúztam, a másodikat k i b ő ­ vítettem, úgy hogy az arány most egészen más. Remélem, tartalma is jobban fogja kielégíteni."

5. Micsoda m e d d ő , micsoda n a i v remény! H i s z a Főrendezőt és stábját nem lehet a p r ó t a k t i k a i engedményekkel á t v e r n i . . . E g y hét m ú l t á n tehát — ennyi n y i l v á n v a l ó a n a R a j k - p ö r előkészületei közepette is elég volt az irodalmi R a j k - p ö r k ö v e t k e z ő láncszemének kidolgozásához — Rákosi közli az á l d o z a t t a l a radikális új elvárást: az egyszer m á r m ó ­ dosított válaszcikket — alaposan módosítani k e l l . . . M e r t nem elég — ahogy szegény szerző remélte — , hogy az első módosítással valamelyest helyreállt az a r á n y az ö n k r i t i k a és a Rudas-förmedvény kritikája k ö ­ z ö t t ; az ö n b í r á l a t o t — jobban m o n d v a : a bevallást — t o v á b b kell erő­ síteni, s az ellentámadást, a R u d a s - k o h o l m á n y o k bírálatát t o v á b b kell kisebbíteni — Méghozzá a két rész szerkezeti inverziójával is. Ahogy ezt a Főrendező az 1949. augusztus 6-i levelében kedélyesen, k ö n n y e ­ dén, sőt m á r - m á r nyájasan, á m mégis félreérthetetlen precizitással meg­ határozza: „ K e d v e s Lukács elvtárs! Telefonüzenetét megkaptam, mi egyetértünk vele. Csak azt kérem, hogy gyorsan írja meg a cikket és ha elfogadja tanácsomat, akkor a cikk kezdődjék az önkritikái résszel, és a Rudassal v a l ó polémia a végén legyen és elég 2 — 3 oldal, mert az ö n kritikai rész maga a polémia jelentékeny részét is feleslegessé teszi."

6. Lukács 1949. augusztus 10-i válaszlevele arról tanúskodik, hogy Gerő prognózisa megalapozott v o l t : a p ö r áldozati főszereplője aligha lesz képes arra, hogy maradéktalanul kapituláljon . . . Legalábbis n e m azon n y o m b a n . Ebben a levelében ugyanis még Rákosi egészen egyértelmű és k o n k r é t szövegmódosítási elvárásával is — opponálni merészkedik! M i ­ közben ti. az u d v a r i p r o t o k o l l n a k eleget téve alázatosan közli a címzet­ tel, hogy „ N a g y o n hálás v a g y o k Rákosi elvtársnak, hogy lehetővé tet­ te nekem ezt az átdolgozást" és hogy „még egyszer köszönet, hogy se­ gítségemre volt ö n k r i t i k á m tisztázásában". Lukács tapintatosan azt is t u d o m á s á r a adja a Főrendezőnek, hogy a válaszcikk kompozícióját — azaz tartalmi hangsúlyát, jelentéstani n y o m a t é k á t — mégsem változ­ t a t t a meg ebben az új, i m m á r h a r m a d i k szövegvariánsban sem. T u d n i ­ illik „mégis előbb kellett R u d a s elvtárs olyan vádjait visszautasítani,

amelyek beigazoltsága esetén nem volna erkölcsi jogom m i n t p á r t t a g fel­ lépni", hiszen „ a cikkemben d ö n t ő fontosságú fejtegetéseknek nem lehet­ ne kellő súlyuk, ha az olvasók előtt még m i n t idealista és kozmopolita (azaz szovjetellenes! B. I.) Lenin megrágalmazója stb. szerepelnék". A válaszcikk tehát igenis — Rákosi augusztus 6-i, „ t a n á c s " formájú direk­ tívája ellenére! — R u d a s förmedvényének b í r á l a t á v a l fog kezdődni, éspedig n e m 2—3 oldalon — ahogy azt a Főrendező igen precízen meg­ szabta —, hanem a n n a k kétszeresén . . . Vagyis, Lukács n y i l v á n v a l ó a n nem hajlandó bevenni Rákosi ravasz t a k t i k a i maszlagját, miszerint „ a Rudassal való polémia a végén legyen és elég 2—3 oldal, m e r t az önkritikai rész maga a polémia jelentékeny részét is feleslegessé teszi" .. • ti. azzal, hogy Lukács az alaptalan ideológiai v á d a k a t és légből kapott rágalmakat is jó előre és fenntartás nélkül „bevallja" . . . 7. Lukács G y ö r g y n e k a Társadalmi szemle 1949 augusztusi—szeptemberi számában megjelent, m á r a címével is eretneki m a g a t a r t á s t sejtető válasz­ cikke — Bírálat és önbírálat — jól kivehető polémikus t a k t i k á v a l író­ dott: 1. erélyesen visszautasítani — a cikk bevezetőjében! — R u d a s leg­ nyilvánvalóbb inszinuációit; 2. taktikusan „ b e v a l l a n i " a v á d a k és rágalmak vissza nem utasítható, az „idők s z a v a " d i k t á l t a minimumát; 3. azt önkritizálni/továbbgondolni saját irodalmi tevékenységéből, amit — R u d a s nem is bírált; 4. önmitizálás és ön-dogmatizálás nélkül, t e h á t rokonszenves a l k o t ó ­ értelmiségi gesztussal szembenézni a tényleges lehetőséggel, hogy az Iro­ dalom és demokrácia új, v á l t o z a t l a n kiadása a „ f o r d u l a t " utáni új hely­ zetben — a sztálini d i k t á t u m n a k való gazdasági, politikai, ideológiai és kulturális alárendelés szituációjában — milyen esetleges irodalompolitikai z a v a r o k a t o k o z h a t n a a m a g y a r irodalmi életben; 5. k o n s t r u k t í v irodalompolitikai p r o g r a m o t adni, i n d í t v á n y o z n i , j a ­ vasolni, d i k t á l n i — tehát a látszatát is elkerülni a hamuszóró főhajtás­ nak, a teljes meghunyászkodásnak, az inkrimináció és inkrimináltság szubjektív elismerésének . . . E t a k t i k a természetesen egészében is csupán és csakis — eretnekinek b i z o n y u l h a t o t t az irodalmi p ö r rendezősége számára. S külön is a n n a k minősülhetett az a szellemi és módszertani fölény, amellyel Lukács valójában nevetségessé tette — a m i n t egyik levelében nevezi — az egész „rudasiádát". H i s z válaszcikkében meggyőzően bizonyítja, hogy R u d a s arzenálját az összefüggésekből k i r a g a d o t t m o n d a t o k idézése az „idézetek teljesen önkényes m a g y a r á z a t a " , az egészében el sem olvasott Lukács-szövegek alaptalan és súlyos megvádolása, az értelemtorzítás, sőt az állítólagos „idealizmus" sajtóhiba révén történő „ m e g a l a p o z á s a " is jellemzi — mint

Lukács írja — „ a tévedések vígjátékaként". E részleteiben is megsem­ misítő — s éppen ezért „ e r e t n e k i " — módszertani k r i t i k a végső som­ mája sem lehetett h á t más, mint eretneki: „ E z a kritikai módszer ( . . . ) m e g y végig Rudas elvtárs egész cikkén. A legtöbb­ ször nem az én valóságos álláspontom, hanem egy magakonstruálta fantom ellen ha­ dakozik" . . .

S ezt a z t á n Lukács i m m á r nem csak eretneki bátorsággal tetézi, de valósággal hajmeresztőén v a k m e r ő istenkáromlással is — e vitriolos p á r h u z a m fölállítása révén: „ A z első világháború rosszemlékű osztrák tábornokáról, Potiorekről m o n d t á k : úgy n y o m u l előre, mintha saját jelentéseit elhinné. Rudas elvtárs is úgy vonja le k ö v e t k e z ­ tetéseit, mintha rólam táplált apriori v é l e m é n y e pontosan fedné a tényeket. Potiorek is, Rudas elvtárs is szembekerül a tényekkel."

A „ r u d a s i á d a " ennyire radikális, ilyen mértékben fölényes visszauta­ sítása mellett Lukács G y ö r g y ebben az első „ ö n b í r á l a t á b a n " számos egyéb — mai t á v l a t b ó l szintén igen rokonszenves — eretnekséget is megenged m a g á n a k . í g y például m á r a bevezető első m o n d a t a i b a n megfricskázza — nevet és forrást nem említve — G e r ő Rákosihoz intézett levelének egyik vádját: „ h o g y Rudas elvtárs sincs tagadni."

cikke

alkalom

volt

erre

az

önkritikára,

azt

eszem-ágában

S úgyszintén a bevezetőben, Lukács megerősíti a Rákosihoz intézett levele közvetlen opponálását a válaszcikk kompozíciójával, illetve a Rudas-förmedvény b í r á l a t á n a k tartalmi fontosságával kapcsolatban: „Rudas elvtárs ( . . . ) összefüggéséből kiragadott idézetek segítségével o l y a n v á d a k a t emel ellenem, melyeknek helytálló v o l t a esetén nem v o l n a jogom magamat k o m m u ­ nistának tekinteni. Ezért, mielőtt a tulajdonképpeni irodalmi kérdésekre rátérnék, kénytelen v a g y o k néhány legfontosabb v á d alaptalanságát beigazolni."

A válaszcikk önvédelmi lapjain viszont — Rákosi-idézettel is alá­ t á m a s z t v a Lukács a r r a emlékezteti „ R u d a s e l v t á r s a t " — k ö z v e t v e pe­ dig „ H o r v á t h e l v t á r s a t " és „Rákosi e l v t á r s a t " is! — hogy az Irodalom és demokrácia keletkezésének éveiben „sokan — k ö z t ü k én is — t á v o l ­ ról sem l á t t u k tisztán a fejlődés valóságos perspektíváját" a m a g y a r társadalomban, hiszen „ a z 1945-től 1947-ig terjedő szakaszban a szo­ cializmus még nem szerepelt mint közvetlenül megvalósítandó cél". S en­ nek ellenére — ó, micsoda partizán eretnekség! — az Irodalom és de­ mokrácia „minden elfogulatlan olvasója megállapíthatja, hogy minden fejtegetésem a népi demokrácia győzelmének szolgálatában íródott a polgári (a formális) demokrácia felett", és hogy „ a z o k n a k a h a r c o k n a k , amelyeket az irodalom és művészet terén folytattam, t ú l n y o m ó része helyes v o l t " . E n n y i explicit és immanens, de mindenképpen istenkáromló eretnek­ ség után természetesen hiábavaló a v á d l o t t taktikai szánombánomja az ún. súlyponti kérdésekben; hiábavaló az olyan kijelentések és fejtegeté-

sek hosszú sora, melyek szerint csak „egyfajta k o m m u n i z m u s létezik", egyféle p á r t v o n a l ; ahol viszont eltérés m u t a t k o z i k , „ a z a mi egyéni hi­ bánk, melyet ö n k r i t i k á v a l igyekszünk k i j a v í t a n i " . A z írók is „csak a p á r t irányítása mellett oldhatják m e g " a felmerülő irodalmi p r o b l é m á k a t , amiért is — „ m i n t a r r a Rákosi elvtárs figyelmeztetett" — elméletileg helytelen m á r maga a p a r t i z á n kifejezés is. D e hiábavaló a famózus vezető szerep töredelmes szubjektív vállalá­ sa is az ilyen és ehhez hasonló kitételekben: „A szocializmus: valóság, mégpedig egyféle és egyértelmű valóság: az, ami a S z o v ­ jetunióban megvalósult. A k i a valóságtól — v a g y i s a Szovjetuniótól — eltekintve akar szocializmust, nem akarhatja azt igazán, sőt lényegében, objektíve, ellenszegül neki." Hiszen: „A mi népi demokráciánk »viszonylag békés« fejlődése abból ered, h o g y a Vörös Hadsereg hősi harcokban szétzúzta a Horthy-rendszert s további fejlődésünk ilyen jellegének alapja a hatalmas Szovjetunió politikai, gazdasági és kulturális támogatása, valamint a többi népi demokráciával v a l ó együttműködés. A k i tehát a magyar fejlő­ dés sajátosságát k o m o l y a n veszi, annak aláhúzottan kell kiemelnie a Szovjetunió k ö z ­ ponti helyét egész létünkben és fejlődésünkben."

Tehát az irodalmi életben is: „ . . . mint egész irodalom csak a Szovjetunióé mutatja az u t a t . . . "

Más szóval, s ezt Lukács kétszer is kijelenti, másodszor a cikke z á r a ­ dékában, vagyis végső konklúzió g y a n á n t : „Egy mai Batsányinak állandóan kellene h a n g s ú l y o z n i : » V i g y á z ó szemetek M o s z k v á ­ ra vessétek!*"

Micsoda m e d d ő taktikai erőfeszítés! H i s z az előzmények után mindez oly hiábavaló, oly elégtelen; a csupán részben kapituláló válaszcikk szer­ kesztőségi lábjegyzete — G e r ő segédrendező vízióját igazolandó — vészt­ jósló folytatást ígér: „Rudas elvtárs Lukács elvtárs könyvéről írt kritikájában felvetett és Lukács e l v ­ társ önkritikájával kapcsolatos igen fontos kérdésekre folyóiratunkban visszatérünk."

(5) Harmadik felvonás: az elégtelen önkritika alaptézisének kidomborítása, némiképpen módosult szcenáriummal A P á r t elméleti folyóiratát megelőzően — és Gerő emlékezetes stra­ tégiai i n d í t v á n y á v a l ellentétben, miszerint Lukács nem eléggé maradék­ talan önbírálata esetén n y o m b a n H o r v á t h M á r t o n t kell színre léptetni — a végső kapitulálást másik két p á r t o r g á n u m , a Csillag és a Szabad Nép vállvetve, mintegy egymással versengve készíti e l ő . . . Éspedig egy el nem h a n y a g o l h a t ó , sőt, sorsdöntőén fontos testvéri segítséggel: a Pravda moszkvai a s s z i s z t e n c i á j á v a l . . . Miközben a monstre-pör m á r lezajlott — 1949. szeptember 16-a és 22-e k ö z ö t t — és az „amerikai és jugoszláv főnökeik p a r a n c s á t " követő, a M a g y a r N é p k ö z t á r s a s á g meg­ döntésére vetemedett „Rajk és b a n d á j a " m á r l i k v i d á l t a t o t t . . . S mi­ közben az irodalmi R a j k - p ö r szövegkönyvének is n é h á n y újabb fontos fejezete és jelenetsora készült el:

1. Az önkritika elégtelenségének diszkrét Szabad Nép, 1949 november—decembere.

hazai

előjelei:

Csillag

és

a) „Rudas elvtárs joggal marasztalta el Lukács elvtársat abban, h o g y irodalmunk, irodalmi életünk programját és perspektíváját nem helyesen világította meg és iro­ dalompolitikánk részbeni irányításában is nagy mulasztásokat követett el. ( . . . ) A m a ­ gyar írótársadalmat, tehát a magyar d o l g o z ó k irodalommal f o g l a l k o z ó részét leg­ közvetlenebbül — a pártirodalom és a Párt által irányított szocialista-realista iroda­ lom kérdéseitől elválaszthatatlanul — legfőképpen éppen a szovjet irodalomhoz v a l ó viszonyulásunk kérdése érinti. A z ezen a területen elkövetett mulasztásra is m e g g y ő ­ zően mutatott rá Rudas elvtárs cikke. D e még Rudas elvtárs cikkénél is m e g g y ő z ő b ­ ben Lukács elvtárs válasza és önkritikája. A z önkritikát a szovjet irodalomhoz v a l ó viszonyulását illetően gyakorolta. A z önkritikában azonban e n y h í t ő körülményként emel ki valamit, ami a z ő esetében inkább súlyosbító körülménynek tekinthető. ( . . . ) Itt fölmerül a kérdés, h o g y a n v o l t lehetséges az, h o g y aki 1919-ben népbiztos volt, aki életét föltette a szocializmus megvalósításáért f o l y ó küzdelemre, aki éppen ezért életé­ nek jelentős részét emigrációban s nagy részét éppen az épülő, majd felépült szocia­ lizmus országában töltötte, s aki ugyanekkor egyik legjelentősebb irodalomtörténészünk és gondolkodónk, irodalomtörténészi érdeklődésével nem fordult a születő és diadal­ masan kibontakozó szocialista irodalom felé. N e m fordult olyan mértékben, amely arra mutatna, h o g y fölismerte ennek a z irodalomnak súlyát, esztétikai jelentőségét, történelmi szerepét." (Devecseri Gábor: H o z z á s z ó l á s egy kritikához és egy önkritiká­ h o z . Szabad Nép, 1949. n o v . 27.) b) „Lukács elvtárs tekintélyével mindannyian tisztában vagyunk, de itt inkább azt érezzük helyénvalónak, amit Devecseri elvtárs is helyesen hangsúlyoz cikkében, h o g v Lukács elvtárs tekintélye csak növeli felelőssége súlyát. ( . . . ) A Rudas—Lukács v i t á ­ ban felmerült problémának különös súlyt és fontosságot, az irodalom belügyein messze túlcsapó jelentőséget ad a jelenlegi nemzetközi helyzet, az egyre élesedő osztály­ harc. ( . . . ) A meginduló vitának következetesen és félreérthetetlenül tisztáznia kell a felmerült lénveges kérdéseket. D ö n t e n i e kell, egyértelműen, utat mutatóan." (Pándi Pál: H o z z á s z ó l á s Devecseri Gábor cikkéhez. Csillag, 1949 decembere.) c) „ M i s t m o n d o t t ezekről a kérdésekről Pártunk programnyilatkozata — és mást m o n d o t t az irodalmi kérdések legtekintélyesebb magyarországi ideológusa: Lukács G y ö r g y elvtárs. ( . . . ) A közelmúltban megindult a nyilvános vita irodalmi életünk legfontosabb kérdéseiről. K í v á n a t o s v o l n a , h o g y ebben a vitában mind az írók, mind az olvasók, a tömegek, t e v é k e n v e n részt vegyenek, h o g v a kérdések minél ala­ posabb megvitatása után jelölje ki Pártunk a tennivalókat." (Gimes Miklós: Lenin az irodalomról. Szabad Nép, 1949. december 4.) d) „Rákosi M á t y á s elvtárs csaknem két é v v e l ezelőtt írott cikkében felhívta a fi­ gyelmet a burzsoá ideológiai fertőzés veszélyére. A z ó t a pedig nem egyszer adott út­ mutatást e veszély leküzdésére. Rudas László elvtárs ez é v derekán a Társadalmi Szemlében írt tanulmányt Lukács G y ö r g y elvtárs hibáiról — irodalompolitikai hi­ báiról is. A Párt fellépése döntően befolyásolta, elősegítette irodalmi életünk marxis­ ta—leninista szempontból v a l ó tisztulását és helyes mederbe terelését. D e még mindig van, s nem is kevés — orvosolni v a l ó . " (Gergely Sándor: A burzsoá befolyás r o m b o ­ lásai. Szabad Nép, 1949. dec. 25.) e) „Lukács elvtárs válaszcikke elismerte a z elkövetett hibák egy részét. H a figye­ lembe vesszük azonban, h o g y Lukács elvtárs hibái éveken keresztül eltorzították a Párt irodalompolitikai v o n a l á t és helytelen irányban befolyásolták a párton belül és kívül a magyar írók jelentékeny részét — akkor meg kell állapítanunk, h o g y Lukács elvtárs önkritikája nem v o l t elég átfogó és mélyreható." ( H o r v á t h M á r t o n : A Lu­ kács-vitáról. Szabad Nép, 1949. dec. 25.)

2. Az önkritika elégtelenségének testvéri nyomósítása: Fagyejev elv­ társ — a szovjet Írószövetség főtitkára, Lukács elvtárs egykori moszkvai vitapartnere a Z s d á n o v elvtárs i r á n y í t o t t a v i t á k b a n — és a Pravda, a n n o Domini 1950. február 1.: „Kritikánk gyengeségének jele az is, h o g y ( . . . ) n a g y o n kevéssé támadta a burzsoá ideológia megnyilatkozását külföldön. A kritika jóformán semmit sem írt a népi de­ mokratikus országok irodalmáról.

Gyakran még abban sem segített, h o g y tiszta képet nyerjünk arról, ami ott helytele­ nül folyik. Így például mindenféle nemzetközi kongresszusokon és konferenciákon t a ­ lálkozunk Lukács G y ö r g y magyar teoretikussal. Munkásságában sok minden k o m o l y aggályt kelt. A z t hihetné az ember, hogy Lukácsnak, mint olyannak, aki sok évet töltött a Szovjetunióban és ismeri annak szellemi életét, meg kellett v o l n a értenie, hogy mi a jelentősége a népi demokratikus országok számára a mi szellemi életünkről adott igaz információnak. Ö azonban minden ú t o n - m ó d o n elhallgatja a Szovjetunió kulturális tapasztalatát. (...) Miért tartja ő feltétlenül szükségesnek a szektaszellemet a pártokban s miért is kell tulajdonképpen a pártköltészetnek összeütközésbe kerülnie a párttal? A k ö l t ő és a párt v i s z o n y a Lukácsnál n a g y o n furcsa alakban jelentkezik. ( . . . ) Ezzel tagadja a pártirányítás lehetőségét a művészet terén. ( . . . ) Lukács itt arra törekszik, h o g y leszerelje a népi demokratikus országok ér­ telmiségét abban a harcban, amelyet a szocialista kultúra építése közben a kapitalis­ ta elemek ellen v í v n a k . " (Alexandr Fagyéjev: A z irodalmi kritika feladatai. E l ő ­ adása a Szovjet Írók Szövetsége X I I I . plenáris ülésén. Pravda, 1950. február 1.)

3. Az önkritika elégtelenségének fenyegető hazai előjelzése „ a z M K P kulturális politikájának Révai u t á n k ö z t u d o t t a n legtekintélyesebb szó­ vivője" részéről — hét n a p p a l Fagyejev elvtárs és a Pravda u t á n : „A szovjet irodalom előretörésével együtt járt a z ellenséges irodalmi áramlatok visszaszorítása, ami igen k e d v e z ő körülményeket teremtett az új magyar irodalom kialakításához. ( . . . ) E folyamat meggyorsítása érdekében foglalkoznunk kell röviden Lukács elvtárs helytelen irányzatával a szocialista realizmus és a szovjet irodalom megítélése terén. A kérdés már háromnegyed é v óta v a n f e l v e t v e a nyilvánosság előtt. Sem az azóta megjelent cikkek, sem Lukács elvtárs önkritikája, sem azóta kifejtett irodalmi m ű k ö ­ dése nem teszi feleslegessé, h o g y tovább menjünk a kritika útján. O l y a n irányzatról van szó, melynek veszélyességét megszorozza, h o g y Pártunkon belül jelentkezett, s hogy irodalmunk orientációjának és fejlődési perspektívájának döntő kérdéseiben o k o z o t t súlyos zavarokat. ( . . . ) Figyelembe kell azt is vennünk, h o g y Lukács elvtárs önkritikája s z á m o t t e v ő lépést jelentett előre a legdöntőbb p o n t o n : a szovjet kultúrához f ű z ő d ő v i s z o n y kér­ désében. Mindez természetesen nem jelenti azt, h o g y ne lépjünk fel teljes elvi élességgel Lu­ kács elvtárs jelentékeny hibái ellen, melyek m i n d a d d i g ideológiai fejlődésünk kerék­ kötői maradnak, amíg hatásukat is ki nem küszöböljük irodalmi életünkből." ( H o r v á t h Márton: Magyar irodalom — szovjet irodalom. Előadás az M D P Politikai A k a d é m i á ­ ján, 1950. február 8.)

4. A bel- és külföldi előjelzések autoritatív megerősítése a kultúr­ politika legmagasabb hazai instanciáján: Révaii József summája és ul­ t i m á t u m a 1950 márciusában. Summa summárum: „ V é g s ő soron: a z osztályharc élesedése hazánkban és a nem­ zetközi arénán, ezzel kapcsolatban a politikai és ideológiai éberség fokozása, a z el­ méleti szilárdság iránti f o k o z o t t követelmények, a z ellenség búvóhelyeinek felkutatása a kultúrfronton is — ez váltotta ki a vitát Lukács elvtárs bizonyos nézeteivel, ame­ lyek objektíven nem nekünk, nem a munkásosztálynak, nem a Pártnak segítettek, hanem az ingadozóknak, a Párt politikájának elfogadásától húzódóknak, végső so­ ron — a z ellenségnek. Persze, nem arról v a n szó, h o g y Lukács elvtárs tudatosan segített az ellenségnek, arról sem, h o g y minden, amit m o n d o t t és írt a z utolsó években, hamis és rossz volt. Szó sincs róla. D e ez nem v á l t o z t a t azon a tényen, hogy hamis nézeteiben v o l t b i z o ­ nyos összefüggés, hogy irodalmi munkásságában egy meghatározott áramlat jutott ki­ fejezésre és ezt az áramlatot politikailag-ideológiailag nem lehet másnak, mint jobb­ oldalinak tekinteni." Elégtelen önkritika Nr. 1.: „Lukács elvtárs gyakorolt is már önkritikát. E z a z

önkritika kétségkívül lépés volt előre. D e nem hatott elég mélyre és nem volt elég következetes. Miért? ( . . . ) A z ő irodalmi jelszavai nem igazodtak a Párt politikai és gazdasági jelszavainak élesedéséhez és f o k o z á s á h o z : 1948-ban és 1949-ben Lukács az irodalmi fronton még mindig ugyanazért harcolt, amiért 1945-ben és 1946-ban. ( . . . ) Lukács elvtárs topogott egyhelyben. Sőt, visszafelé ment. Amikor a Párt egyre élesítette a harcot a tőkések ellen, amikor a fordulat éve már rég bekövetkezett, akkor — 1949 tavaszán — fordult jobbra ..." Elégtelen önkritika Nr. 2.: „Lukács elvtárs önkritikájában elismeri, hogy legna­ gyobb hibája az v o l t : »Irodalmi tevékenységemben a realizmus klasszikusainak elemzése, a dekadencia bírálata konkrét formát kapott, míg a szovjet irodalomról csak utalásokban, csak deklarációkban beszéltem.* Lukács elvtárs reméli, hogy »ki fogom pótolhatni itt elkövetett súlyos mulasztásomat*. B i z o n y o s kísérleteket e hibák korrigálására már tett is, ami, persze, helyes. D e önkritikája nem m e g y elég mélyre, nem elég következetes." Elégtelen önkritika Nr. 3.: „ N e m akarom megismételni mindazt, ami a Párt és író viszonyának Lukács-féle értelmezése ellen, Lukács elvtárs »partizán«-elmélcte ellen a vitában elhangzott. Lukács elvtárs ebben a kérdésben is önkritikát gyakorolt, sajnos ebben sem elég következetesen ( . . . ) Lukács elvtárs ily m ó d o n valóban inkább csak a kifejezést v o n j a vissza. ( . . . ) A mi v i s z o n y a i n k közt, különösen a kultúrfronton, a > partizán* a Párttól v a l ó függetlenség hangsúlyát kapta. A N é k o s z tapasztalatok alapián elegünk volt a „partizánokból*." Elégtelen önkritika Nr. 4.: „Lukács elvtárs hatása egy szűk értelmiségi-irodalmi rétegen túl nem terjed. Keskeny uszálya v a n , inkább szektája, mint tábora, irodalmi •szakemberek*, ínyencek, akik terminológiáját u t á n o z z á k . Lukács elvtárs önkritikájá­ ban beismeri, hogy ő is hibás abban, h o g y álláspontját félremagyarázták és a népi demokráciával, a Párttal szemben ellenséges elemek a frakkjába kapaszkodtak. H e ­ lyes, h o g y ezt felismerte. D e tegyen még egy lépést előre. R á z z a le magáról nemcsak a frakkjába kapaszkodókat, hanem saját neveltjeit és híveit is. A z o k a t , akik a kul­ turális élet különféle területcin, mint szabadúszók »partizánkodnak*, elszakadva a Párttól, a munkásosztálytól, a néptől ( . . . ) Forduljon Lukács elvtárs az új erők felé, forrjon össze jobban, mélyebben a Párttal, melynek több mint három évtizede hű tagja — és szabaduljon meg a »barátaitól«."

És ha erre Lukács elvtárs esetleg nem képes? H a netán nem tudja lerázni magáról — mint holmi láncos kutyákat — saját neveltjeit és híveit? És ha talán mégsem tud megszabadulni „ b a r á t a i t ó l " (vagy b a r á ­ taitól)? — Akárcsak az elégtelen önkritika előző h á r o m esetére, R é ­ vai elvtárs erre a negyedikre is jó előre, m á r cikke elején és jó világosan, minden esetleges félreértést elkerülendő, megadja a választ. Éspedig egészen egyértelmű U L T I M Á T U M formájában: „ H a n g s ú l y o z o m , amit már mások is hangsúlyoztak: a Párt megbecsüli az értékeket és Lukács elvtársat értéknek tartja. További munkájára számít és kívánatosnak tartja, hogy részt vegyen irodalmi és ideológiai életünkben. D e ennek feltétele: a k o m o l y és következetes önkritika."

A tét ezek szerint világos: még egy lépés előre, azaz újabb, még mé­ lyebbre hatoló, még következetesebb önbírálat, azaz végső és fenntartá­ sok nélküli kapituláció — vagy o d a az alkotó értelmiségi integritás, a nyilvánosság előtt végzendő alkotó m u n k a , sőt némiképp az alkotói egzisztencia P á r t általi puszta megtűrése i s . . . Í r ó d h a t hát, máris és sürgősen

(6) az Epilógus,

avagy a végső behódolás hat képben

szomorújátéka

1. kép, 1950. május 18.: G y u r i és Józsi — avagy az áldozat és a végrehajtó — kedélyes elvtársi eszmecserében tisztázza a teljes k a p i t u l á lás módját és játékszabályait. Ahogy erről Lukács G y ö r g y ekkori le­ vele tanúskodik, amely immár az újabb ö n b í r á l a t kéziratának Révai megkövetelte módosításairól számol be — m a g á n a k a másfél hónappal azelőtti, emlékezetes ultimátum szerzőjének . . . „ K e d v e s Józsi, mint a kéziratból láthatja, húzásainak t ú l n y o m ó részét elfogadtam, sőt néhány he­ lyen, ahol a megmaradt rész a húzás után számomra értelmét vesztette, még többet húztam mint maga. Most néhány szót azokról a helyekről, amelyek egyelőre köztünk vitásnak látszanak. Mindenekelőtt köszönöm, hogy a »békés belenövés« veszélyére figyelmeztetett. Ezt a helyet ennek megfelelően átírtam, persze tudatában annak, hogy egy Richelieu—Ru­ das-módszer mellett nincs az a tíz sor, amely ne tartalmazhatná egy halálos ítélet megindoklását. Mint láthatja, elfogadom a H o r v á t h Márton-idézet körüli részek kihagyását. Ennek a résznek előtérbe állítása, mint maga azt biztosan rögtön látta, szoros összefüggésben volt beszélgetésünknek azzal a részével, amely az én részvételemre az irodalmi életben vonatkozott. Mivel itt semmiképpen sem v á l t o z t a t t a m meg álláspontomat, e kitörölt részek helyébe a második fejezet végére (5. oldal) néhány sort szúrtam bele, amely ugyanezt az álláspontot diszkrétebben fejezi ki. A kihúzott részek közül visszaállítottam a k ö v e t k e z ő k e t : szovjet ir[o]dalomra v o ­ natkozó részben először azt a passzust, hogy régi cikkeim nem a szovjet irodalom egésze, hanem a kapitalista maradványok ellen irányultak, másodszor azt, amelyben megállapítottam, hogy már a vita előtt kifejezetten beszéltem a szovjet irodalom magasabbrcndűségéről. Ezeknek bennmaradása múlhatatlan előfeltétele annak, hogy ez az önkritika az enyém legyen és ne egy Molnár Miklós stílusú. A z utolsó szakaszban a kihagyott mondat helyébe egy újonnan stilizáltat tettem, amelyben kiemeltem, hogy véletlen objektuma v a g y o k a nyugati imperialisták . v é d e l ­ mének*. Ennek bennmaradását is múlhatatlanul szükségesnek tartom. Végül szükségesnek tartom, hogy az önkritikában legalább egy helyen jelezve legyen, hogy a vitában kimondott összes rágalmakkal, ostobaságokkal stb. nem tartom maga­ mat kötelezve egyetérteni. Ezt már megtettem Rudasnak v á l a s z o l v a . A z ó t a Devecsery, Gimcs, Gergely Sándor stb. ontották a Rudasiádákat; a vitában felmerült nem egy elméletileg helytelen dolog ( H o r v á t h Márton a naturalizmusról). Én e cikkemben fenn­ tartás nélkül szolidarizálom magamat a maga cikkének perspektívájával, de kell, hogy egy legalább célzásszerű fenntartással éljek a vita egészét illetőleg. Meg vagyok róla g y ő z ő d v e , hogy a nyilatkozat ilyen hangja éppen őszinteségénél fogva a pártnak hasznosabb, mint egy Molnár Miklósiáda. Hier steh ich, ich kann nicht anders — mondotta a fiatal, még forradalmár Luther. Meleg üdvözlettel. Gyuri"

2. kép: Társadalmi Szemle, 1950. július—augusztus; megjelenik Lukács Következtetések az irodalmi vitából című második önbírálata, vagyis a végső kapitulálás szomorú d o k u m e n t u m a . Ebben természetesen írmagja sem m a r a d t a Révaihoz írt levélben még védeni és kivédeni próbált, mi­ nimálisan kritikus magatartásnak, a tervezett szövegrész-visszaállítás­ nak, a vita egészére v o n a t k o z ó , legalább célzásszerű fenntartásnak és egyebeknek. A z elmúlt egy év során módszeresen sarokba szorított, a Révai-ultimátummal végül is falhoz állított szerző a legelső m o n d a t b a n a nyilvánosság előtt is kénytelen megismételni, hogy fenntartás nélkül szolidaritást vállal Révai elvtárs nevezetes cikkének perspektívájával:

„Mindenekelfitt szükségesnek tartom a lehető legnagyobb határozottsággal kijelente­ ni: teljes mértékben egyetértek irodalmi fejlődésünknek azzal a konkrét útirányával és perspektívájával, melyet R é v a i elvtárs cikkében kijelölt."

Teljes mértékben — amit (az esetleges félreértéseket elkerülendő) egy m o n d a t t a l alább még külön is nyomósítani kell: „ H o g y ilyen ideológiai zsákutca létrejött, abban kétségkívül része van az én iro­ dalompolitikai munkásságomnak is. Ennek bírálatát már annak idején részben meg­ adtam. A vita tanulságai lehetővé teszik számomra, hogy ebből az összes k ö v e t k e z t e ­ téseket levonjam."

A h á r o m fejezetbe sűrített „összes következtetés" három alaptétele vi­ szont imigyen hangzik: a) „ ö n b í r á l a t o m b a n részletesen beszéltem arról a d ö n t ő jelentőségű hibáról, hogy elkésve és távolról sem a kellő eréllyel hajtottam végre a fordulatot. E z kétségkívül igaz, de mai meggyőződésem szerint nem elegendő az elkövetett hibák magyarázatára. Itt t o v á b b kell menni, mélyebbre kell ásni. ( . . . ) Részben itt röviden összefoglalt, részben első önkritikám behatóbb fejtegetései természetessé teszik, hogy Fagyejev elv­ társ velem kapcsolatos bírálatát a partizán-kérdésben, a pártosságéban, a népi d e m o k ­ rácia értékelésében teljes mértékben elismerem és m a g a m é v á teszem." b) „ E z a kérdés (a Fagyejev-kérdés, B. I.) szoros összefüggésben áll a szovjet iro­ dalom értékelésével. Révai elvtársnak igaza v a n abban, hogy régi cikkeim nem d o m ­ borítják ki . e g y e s alkotásainak minden hibája ellenére azt a világtörténelmi újat, amely a szovjet irodalmat a maga egészében minden polgári irodalom fölé, a klaszszikus irodalom fölé emeli*. ( . . . ) Csak nagyonis elkésve — bár korántsem k ö v e t k e ­ zetesen és hibáktól mentesen — helyeztem a tárgyalás középpontjába a szocialista realizmus magasabbrendűségét minden eddigi realizmussal szemben." c) „Most csak egypár megjegyzést kell még tennem a vita külföldi visszhangjáról. ( . . . ) Teljesen tisztában v a g y o k azzal, hogy e vitát az imperialista sajtókulik a magyar népi demokrácia megrágalmazására akarták felhasználni. ( . . . ) E g y kis, sőt egy nagy rágalomért az imperialista ellenforradalom egyik csatlósa sem m e g y a szomszédba, legyen akár a klerikális reakció, akár a titóizmus, a trockizmus, akár az "Amerika hangja* v a g y a B B C önkéntes v a g y megfizetett kiszolgálója. ( . . .) És egy másodpercre sem lehet kétséges, hogy azok, akik itt engem bármilyen élesen bíráltak (ti. a Richclieu-módszerrel élő Rudas és comp. szarakodói, a rágalmak és ostobaságok rudasiádáit szajkózó epigonok, B. I.), azok az én elvtársaim, barátaim és szövetsége­ seim, akik pedig nyugaton . v é d e l m ü k b e vettek* v a g y ellenforradalmi taktikából . d i ­ csértek*, halálos ellenségeim, akik ellen a jövőben is éppen o l y a n lankadatlanul fogom folytatni a harcot, mint a h o g y azt eddig tettem, sőt nagyobb erővel, mert hiszen elkövetett hibáim felismerése és kijavítása csak fokozhatja az ellenség leleplezésének átütő erejét."

3. kép. 1950. augusztus 2.: a tragikus behódoló, teljesítvén az ultimá­ t u m feltételeit, az u l t i m á t u m o t megfogalmazó kedves Józsitól megkéri a behódolás szomorú bérét: „ K e d v e s Józsi, most, hogy a nyilatkozat a Társadalmi Szemlében megjelent, szeretném Magát be­ szélgetésünk egy epizódjára emlékeztetni. Maga akkor elmesélte nekem, h o g y a len­ gyeleknek a párt azt a tanácsot adta, hogy egyelőre ne adják ki az én k ö n y v e i m e t . Mivel azt hiszem, hogy most ez az . e g y e l ő r e * megszűnt, nagyon kérem értesítse őket arról, hogy most már nincs akadály a megjelenésre. Természetesen amennyiben ilyen eltanácsolás másoknál is megtörtént volna, akkor is kérném, hogy ezeket is vonassa vissza."

4. kép, 1950. szeptember 3 . : a tragikusan kijátszott behódoló megrek­ lamálja, hogy még a szomorú bért is — galádul elbliccelik . . . E z t írja ugyanis kedves fővégrehajtójának, R é v a i n a k :

„Egyfelől arról értesültem, h o g y a Csillag szerkesztő b i z o t t s á g í n a k tagjává n e v e z ­ tek ki (anélkül, hogy megkérdeztek volna), sőt sürgősen cikket is kívánnak tőlem. Másfelől mindenki természetesnek tartja, h o g y a magyar kiadók továbbra is bojkot­ táljanak (Dobroljubov-előszó), sőt Maga szerint »a holdban é l e k . , ha azok után, amit Rákosi elvtárs utolsó hármasban lefolytatott beszélgetésünkkor mondott, azt hiszem, hogy a vita folyamán történt nemzetközi eltanácsolásokat (lengyel) meg lehet szün­ tetni. Bár ismét hangsúlyozom, hogy utolsó beható beszélgetésünkben kifejtett álláspon­ tomon semmit sem v á l t o z t a t t a m , mégis be fogja látni, hogy a z itt v á z o l t helyzet zavaros és ellentmondásos, hogy tisztázására szükség van. Ezért kérem, beszéljük meg ezeket a kérdéseket a közeljövőben."

5. kép, 1951. április 27.: jutalom és újabb büntetés meg újabb vezek­ lés; az immár félig megtűrt — félig rehabilitált, s bizonyos közéleti morzsákkal is j u t a l m a z o t t á l d o z a t a M a g y a r Írók Szövetsége kongreszszusán az M T A nevében üdvözli az egybegyűlteket — és szánni való alázattal n y u g t á z z a a legfrissebb rudasiádát, avagy a Kongresszus meg­ nyitóján elhangzott darvasiádát: „Tisztelt Kongresszus, kedves barátaim, mielőtt felszólalásomhoz kezdenék, egy igen kellemes megbízást kell teljesítenem. A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia meg­ bízott, hogy üdvözöljem a kongresszust. ( . . . ) Tisztelt Kongresszus, kedves barátaim, első kötelességemnek tartom, hogy most, ami­ kor a kongresszuson felszólalok, a legnagyobb határozottsággal kijelentem: azzal a kritikával, amellyel D a r v a s József barátom referátuma a z én régebbi működésemet illette, teljes mértékben egyetértek. Különösen szeretném hangsúlyozni, hogy éppen azzal értek egyet, amiért régebbi kritikusi munkásságomat bírálta, amelynek hibája a szovjet irodalom elhanyagolása volt. A z a mulasztás, hogy nem emeltem ki azokat a hatalmas, útbaigazító, nekünk utat mutató értékeket, melyek a szovjet irodalom­ ban megnyilvánultak."

S amely főbenjáró mulasztás részbeni, i m m á r gyakorlati, immár nem deklaratív törlesztésére a felszólaló b á t o r k o d i k is felhívni „ D a r v a s J ó ­ zsef b a r á t o m " és a tisztelt Kongresszus szíves figyelmét: „ A z o k n a k a kollégáimnak, akik működésemet figyelemmel kísérték, tudniok kell, hogy ez az önkritika nem puszta deklaráció, hogy a z utóbbi két évbeli működésem­ ben már nagy szerepet játszottak éppen az erre irányuló kísérletek."

Á m nem d e k l a r a t í v módon, hanem gyakorlatilag hasem fölösleges. T e h á t :

is vezekelni — so­

„Mai fölszólalásomnak tárgya szintén e z : néhány kérdést k o m p l e x u m b ó l : mit tanulhatunk a szovjet irodalomtól?"

felvetni

ebből

a

nagy

Mit is t a n u l h a t u n k ? — A hozzávetőleg egy egész kéziratos ívet kitevő Lukács-expozé enyhén szólva szerény p é l d a t á r a — Azsejev, Panfjorov, O n t r o v s z k i j és Alekszej Tolsztoj egy-egy regénye, „ M a k a r e n k o gyönyörű regénye", illetve a „ G o r k i j Vlaszovájának hatalmas a l a k j á v a l " kezdődő fejlődési ív „Fagyejeven (!), a polgárháború irodalmán keresztül, egészen a „ N a g y H o n v é d ő H á b o r ú költői tükrözéséig, sőt t o v á b b olyan írásokig, m i n t Babajevszkij elvtárs regénye" — , szóval ez a meglehetősen szerény előadói p é l d a t á r a r r a kellene hogy tanítsa a M a g y a r Í r ó k Szövetsége kongresszusának résztvevőit s közvetve az egész m a g y a r írótársadalmat, hogy hogyan is kellene alkotóilag meghódítani — sematizmus és sablo­ nosság nélkül! — a minden realizmusoknál magasságosabb szocialista rea-

lizmus két magasságos eszményét, a pozitív hőst és az emberi tudatosság ábrázolását... S noha Lukács expozéját valóban áthatja a Kongresszus deklarált főtémája, illetve az írói sematizmus elvetésének szubjektív szándéka, ennek módszere és a sematikus szocrealizmus helyébe felkínált pozitív szocialista realizmus affirmálása kétségbeejtően alacsony g o n d o ­ lati szintre, a zsdánovi-timofejevi „esztétika" talajszintjére húzza le a más sorsra, a lényegesen jobb gondolkodói sorsra érdemesült Lukács Györgyöt. Megnyilvánul ez például, az afféle napipolitikai „ a k t u a l i t á s o k " fejte­ getésében is, hogy „a szocialista építés, a kapitalista társadalom m a r a d ­ v á n y a i n a k felszámolása szakadatlanul új és új p r o b l é m á k a t vet fel, ame­ lyeknek m e g v a n n a k a maguk szubjektív és objektív nehézségei, s az ellenség ezeket a valóságban fennálló nehézségeket és fejlődési h i á n y o k a t igyekszik felhasználni", amiért is „ a z ellenség jelenléte, kártevő szándéka mindenütt megtalálható, mind hazai, mind nemzetközi méretben". M i ­ közben „ m i n d e n n a p i életünkben, m u n k á n k b a n a tipikus mégis az, hogy az ellenség k á r t e v ő működése fejlődésünk objektív nehézségeibe (és a mi szubjektív gyengeségeinkbe) kapcsolódik be és a z o k a t használja ki ellenünk", á m b á t o r — és i t t jön be a sematizmustól mentes, pozitív szocialista realizmus kötelezően optimista t á v l a t a ! — e nehézségek nagy része „ a felfelé v i v ő fejlődés elkerülhetetlen, de persze leküzdhető já­ ruléka". S megnyilvánul ez a sivár, zsdánovi-timofejevi nívótlanság — a „ t á r g y " természeténél, „gravitációs erejénél" fogva — a k i m o n d o t t a n „esztétikai" csűrés-csavarásokban is. Például az ilyenekben: „ N e m merev és sablonos p o z i t í v alakok kiválasztása tehát a cél, hanem az, h o g y amikor az író az életet nézi s tapasztalatai alapján az életet íróilag formálja, akkor érdeklődése arra összpontosuljon, ami az életben p o z i t í v : azt keresse, ami előre, a jövő felé, az új megteremtése felé mutat, s éppen mint író e pozitívumra irányítsa írói érdeklődését, még akkor is, ha a z emberekben még csak csírájában van meg, ha a z emberek átlagában még az ehhez képest negatív tulajdonságok az uralkodók."

Vagy az ilyenekben: „Vannak o l y a n esetek, amikor a téma természete nem enged megírni v a l a m e l y konkrét regényt, drámát v a g y novellát p o z i t í v főalakokkal. D e a lényeg itt is a z , hogy az író érdeklődése a z élet új, p o z i t í v , felfelé v e z e t ő irányai felé forduljon, hogy onnan nézzen mindent, a p o z i t í v , az átmeneti és a negatív vonásokat is és a téma természete szerint természetesen p o z i t í v , kevésbé p o z i t í v , problematikus, sőt tisztán negatív alakokat."

S megnyilvánul e talajszintre visszarántott zsdánovi-timofejevi az efféle szofizmusokban és szillogizmusokban is:

nívó

„Irodalmunk központi problémája: az élenjáró ember, a kommunista megfelelő m ó d o n v a l ó írói megalkotása. Ezt nem valami párthatározat, hanem az élet maga követeli tőlünk. Arról nem is kell külön beszélni, hogy a kommunisták a munkás­ osztály legtudatosabb alakjai, és ha műveink ezt a tudatosságot nem tükrözik, akkor nem ábrázoltuk őket helyesen, vagyis ábrázolásukban éppen a perdöntő m o z z a n a t o t hanyagoltuk el."

S az effélékben: „. . . a szovjet irodalomban mindenütt megtaláljuk ennek a tudatosságnak kibonta­ kozását, annak ábrázolását, hogy a tudatosságon keresztül válik az új ember új e m ­ berré, hogy csak ezen keresztül tudja a szocialista író igazán ábrázolni az új embert."

H a az irodalmi R a j k - p ö r szövegkönyvének eddigi felvonásai és nagy­ jelenetei arra voltak h i v a t o t t a k , hogy az eleve vereségre ítélt á l d o z a t n a k elsősorban eszmei, politikai és morális integritását kezdjék ki és tépázzák meg zsarnoki módszerességgel és szívóssággal, a k k o r ennek az epilógus­ résznek, ennek az írókongresszusi szomorújáték-monológnak n y i l v á n v a ­ lóan az a rendeltetése, hogy az esztéta Lukács integritását és gondolko­ dói méltóságát kezdje ki és járassa le. Egészen logikus tehát, hogy mind­ ezek után e kongresszusi beszéd zárótétele i m m á r az alkotószemélyiség integritásának önfeladását, a famózus vezető szerep önmegalázó igenlé­ sét fogalmazza meg — egyetemes érvényű, az egész m a g y a r írótársada­ lomra v o n a t k o z ó , feltétlenül követendő p é l d a k é n t : „ N a g y o n jól tudom, kedves kollégáim, hogy m i n d e z z e l még távolról sem merítettem ki a szocialista realizmusnak még azt a két kérdését sem, amelyről beszélni akartam, nemhogy az egésznek igazi sokoldalúságát még csak jelezni is tudtam volna. D e c hiányosságok ellenére talán mégis sikerült megindítani azt a folyamatot, hogy író­ társadalmunk k o m o l y a n és becsületesen f o g l a l k o z z é k azzal a kérdéssel: mit tanul­ hatunk a szovjetirodalomtól, hogyan tudjuk a szovjetirodalom tapasztalatai segítségé­ vel megjavítani saját írói magatartásunkat, leküzdve magunkban a kapitalizmus csökevényeit?" (Kicm. B. I.)

A z t g o n d o l h a t n á az ember: ennél mélyebbre zuhanni az igazi, a vé­ resen komoly R a j k - p ö r á r n y é k á b a n sem lehet egy Lukács-formátumú esztétának és g o n d o l k o d ó n a k . D o k u m e n t u m k ö t e t e i n k egyik jellegzetes adaléka viszont azt példázza, hogy — lehet. 6. kép, 1952. február 2 5 . : az áldozat megköszöni a Főrendezőnek, hogy sikeresen eljátszatta vele az önmegalázó szerepet, egyúttal pedig lelkesen mellékeli e szerep p r o d u k t í v konklúziójaként létrejött új művét. Amelynek címe: Nagy orosz realisták. Szocialista realizmus.. . „ K e d v e s Rákosi elvtárs! Különös örömömre szolgál, hogy m ó d o m b a n áll a z új k ö n y v e m e t Rákosi elvtársnak átadni. Mindig hálával fogok gondolni közel három é v v e l ezelőtti beszélgetéseinkre, amelyekben Rákosi elvtárs kritikája arra irányított, h o g y irodalmilag behatóan tár­ gyaljam a szovjet irodalom k i v á l ó alkotásait. E z a kritika tette lehetővé ennek a könyvnek keletkezését. Engedje meg, hogy e k ö n y v megjelenése alkalmából újból kife­ jezzem köszönetemet a segítségéért. Elvtársi üdvözlettel Lukács G y ö r g y "

III. H Ű T L E N HŰSÉG, HŰSÉGES ÁRULÁS Az eddigiek során, a szomorújáték-szövegkönyv fenti vizsgálatával azt kíséreltük meg rekonstruálni, hogyan sikerült a pör valójában eleve vereségre ítélt á l d o z a t á t a fokozatos h á t r á l á s r a s végül a teljes kapitu­ lációra is rákényszeríteni. Végezetül vessünk most analitikus pillantást arra is, miért vállalhatta az áldozat e lépésről lépésre történő, újabb és újabb engedményeket hozó

hátrálást, vagyis letétel „ ö n k é n t e s " E motívumok egzisztenciális, az

milyen motívumok játszottak közre a végső fegyver­ aktusában. szerintünk jobbára h á r o m alaptípusba sorolhatók: az alkotó értelmiségi és a mozgalmi indítékok típusába.

(1) Élni vagy

halni — a Jelmezes

Gonoszért?

A z egyik leglényegesebb — vagy talán épp a leglényegesebb — m o t í ­ v u m a végső fiziológiai létveszély felismerése és az előle való kitérés ösztönös kényszere s egyszersmind tudatos taktikája lehetett. Hisz l á t t u k , Lukács G y ö r g y idejekorán fölismerte a hasonlóságot a saját „szovjetellenessége" súlyponti vádjával megrendezett „ i r o d a l m i " p ö r és a szintén „szovjetellenes" Rajk László vészesen záruló „összeesküvési" pöre között. S ugyancsak idejekorán szembenézett e nagyon is logikus p á r h u z a m lehetséges személyi konzekvenciájával: a „rudasiád á k " ellen védekezve, a csűrő-csavaró önvédelmi taktizálás közben jól vigyázni minden egyes p a p í r r a vetett szóra, hiszen a Richelieu/Rudasmódszer kontextusában „nincs az a tíz sor, amely ne t a r t a l m a z h a t n á egy halálos ítélet m e g i n d o k l á s á t " . . . E végső fiziológiai létveszély korai felismerését természetesen nem csak az „ i r o d a l m i " vitával p á r h u z a m o s a n zajló s a n n a k legelső szaka­ szában m á r fatálisán le is zárult R a j k - p ö r tette lehetővé a perfid h a t a l ­ mi stratégiával falhoz szorított „irodalmi R a j k " számára; segítette e felismerést Lukács 1945 előtti, negyedszázados mozgalmi tapasztalata általában is, külön pedig a szinte testközelből szemlélt moszkvai ősmodell-pörök emléke a harmincas évekből. M e r t a m i k o r például R u d a s elvtárs azt olvassa Lukács elvtárs fejére, hogy „felfogása nem M a r x , Engels, Lenin és Sztálin, nem az M D P fel­ fogása", hiszen e „felfogás" nem is csupán „veszedelmesen" de éppenség­ gel „nagyon veszedelmesen" hasonlít Buharin k u l á k p á r t i elméletéhez, a k k o r ez a fenyegető p á r h u z a m egyúttal emlékeztető is az agyba-főbe inkriminált áldozat számára, olyan emlékeztető, amely n y i l v á n felidézte benne a „ k é m " g y a n á n t likvidált Buharin közvetlen, személyes emlékét a harmincas évek v é g é r ő l . . . M i n t ahogy ugyancsak felidézhette a n n a k a két moszkvai h ó n a p n a k az emlékét is 1941-ből, amikor ő, Lukács G y ö r g y volt az N K V D h í r h e d t Ljubljankájának lakója, úgyszintén a „ k é m k e d é s " agyalágyult vádjával, p o n t o s a b b a n : „a magyar rendőrség moszkvai kémkedésének rezidenseként" . . . Vagy amikor egy évvel ké­ sőbb élettársának, Lukács G y ö r g y n é Jánossy G e r t r ú d n a k a fiát, „aki addig mint tervező és feltaláló dolgozott a ordzsonikidzei szerszámgép­ gyárban M o s z k v á b a n , az N K V D szervei letartóztatták, és 1942 decem­ berében az 58/10-es paragrafus alapján nyolc évre elítélték" . . . (Vö.: Lukács G y ö r g y : Curriculum vitae. Bp. 1982., 462. o.) Ilyen mozgalmi emlékek és ilyen személyes tapasztalatok birtokában semmiképp sem m o n d h a t ó tehát t ú l - d r a m a t i z á l t n a k a Lukács-pör szen-

v e d ő a l a n y á n a k alludálása R a j k r a és Richelieu-re; egyik korabeli leve­ lében pedig arra is, hogy legújabb értesülése szerint ifjú t a n í t v á n y á n a k — a T a n í t ó t nem sokkal később minősíthetetlenül bemocskoló hírhedt „ ö n b í r á l a t " szerzőjének —, azaz Szigeti Józsefnek a „kivégzése van napirenden", ami objektív következményeiben „csak az én eltemetésemnek folytatása lehet", hiszen nincs senki a m a g y a r irodalmi életben, „aki a Szigeti elintézését ne az én elintézésem egy részének fogná fel" . . . E pontosan és idejekorán felismert s direkt v a g y metaforikus szóhasz­ nálattal megnevezett fiziológiai létveszély valószerűségének a távlatából lesz aztán egészen meggyőző s az „ i r o d a l m i " vitában való végső k a p i tulálás puszta kimagyarázgatásától mentes az elmúlás előtti intim, immár senkitől sem követelt lukácsi ö n k r i t i k a : „Meg kell m o n d a n o m , én is helytelenül foglaltam állást, mert a Rajk-ügy k ö v e t ­ keztében azon a véleményen v o l t a m , h o g y életem és szabadságom forog kockán, és irodalmi kérdések miatt nem szabad ilyen kockázatot vállalni (.. .) valószínűleg nem kellett volna addig elmenni koncessziók terén a Rudas-vitában, ameddig én elmen­ tem. Mentségemre azt mondhatom, hogy ha itt Rajkot kivégezték, akkor nem lehetett az embernek k o m o l y garanciája azt illetően, ellenszegülés esetén vele nem történik hasonló dolog. ( . . . ) Ma, utólag sem mondhatok mást, mint azt, hogy mivel láttam, olyan abszolúte o r t o d o x embereket is kivégeznek, mint amilyen Rajk volt, nem lehetett mást elképzelni sem, mint hogy minden eltérő nézet generaliter ilyen sorsra fog jutni." (Eörsi István: Életrajz — magnószalagon. O) Symposion, 1982/203. sz. 7 7 — 7 8 . o.)

Márpedig, t u d v a m i n d a z t , amit 1948 óta a sztálini „szocializmus" m o ­ delljéről — Ernst Bloch-i szóhasználattal: a Jelmezes Gonosz „modell­ jéről" — jól t u d u n k , lehet-e, szabad-e a k á r utólag is k á r h o z t a t n u n k a módszeresen meghurcolt , j r o d a l m i R a j k " elhatározását, hogy ő pedig a Galilei-gesztus bármely korszerű variánsa helyett az első, még részbeni, majd a második, i m m á r teljes és a valósággal öngyalázó h a r m a d i k (író­ kongresszusi) „ ö n k r i t i k á t " választja — éspedig a puszta fennmaradásért s a korlátozott, de mégiscsak életet és alkotást biztosító állampolgári szabadságért? Aligha szabad k á r h o z t a t n u n k ezt az elhatározást. Hisz esetleges már­ tíromságot vállalni azért a „ m o d e l l é r t " : m a nemcsak minden tragikus pátosztól megfosztott, de egy kissé szánnivalóan groteszk gesztusnak is bizonyulna.

(2) Meghátrálni

vagy

elhallgatni

Volt azonban a kitartásnak vagy behódolásnak egy jóval szerényebb, ám az alkotóértelmiségi magánontológia szemszögéből mégsem jelentékte­ len tétje is: a további alkotói érvényesülés vagy a bizonytalan ideig tartó biztos elhallgattatás. E tét valós voltáról a pör hónapjaiban számos félreérthetetlen bel- és külföldi jelzés tanúskodott. Lukácsot ugyanis akkoriban — Ambrus János filológiai jegyzeteinek bizonyságaként — egyaránt bojkottálja a p á r t k i a d ó Szikra és a „füg-

getlenebb" H u n g á r i a K ö n y v k i a d ó , amely 1949 tavaszán — tehát H o r ­ v á t h elvtárs lobogónkpetőfis oldalvágását és jól érthető jeladását meg­ előzően — még napirenden tartja A fiatal Hegel Szovjetunióban elké­ szült, de érthető okokból napvilágot nem l á t h a t o t t k é z i r a t á n a k hazai kiadását, á m azután gyorsan elejti e t e r v e t . . . A z 1948 áprilisában le­ szerződött B a l z a c — S t e n d h a l — Z o l a tanulmánygyűjtemény lengyel k i a d á ­ sa pedig több mint h á r o m évet késik, s végül csak a teljes kapitulálás évében, a famózus írókongresszusi „ ö n k r i t i k a " évében jelenik meg, az 1949 augusztusában leszerződött újabb négy Lukács-könyvről viszont a varsói Állami Kiadóintézet teljesen megfeledkezik . . . S 1948-ban még Lukács G y ö r g y előszavával jelenik meg egy m a g y a r Dobroljubov-gyűjtemény, hogy a z t á n a második kiadáshoz i m m á r — Sz. A. Rejszer írja az e l ő s z ó t . . . S mint valami gonosz fátum varázslatára, egyszeriben megtörik a közszereplésnek az az intenzív és rendkívül termékeny for­ mája is, amely az emigrációból visszatérő Lukácsot o d a h a z a v á r t a : „ A hazatérő Lukácsra a politikai szerepet v á l l a l ó tudós munkája és életmódja várt. A párt v e z e t ő testületeinek munkájában nem vett részt, de nemzetközi tekin­ télye, filozófiai műveltsége és marxista felkészültsége révén jelentős szerepet vállalt a kommunista kultúr- és értelmiségpolitika arculatának kialakításában és propagan­ dájában. Egyetemi munkája mellett részt vett a z A k a d é m i a újjászervezésében, a Tár­ sadalomtudományi Társaság és a z Országos Köznevelési Tanács munkájában. A Tár­ sadalmi Szemle szerkesztőbizottságának tagja és — kezdetben — lakása ad helyet a Forum szerkesztőségének. Elnöke a z újjáalakult Irodalomtörténeti Társaságnak, tagja a H e l i k o n - és a debreceni A d y Társaságnak. Külföldi útjait — a legfontosabb szín­ helyek: Genf, R ó m a , Párizs, Milánó, Weimar, Berlin, W r o c l a w — széles nemzetközi érdeklődés és visszhang kíséri. 1945 és 1947 k ö z ö t t előadások sorozatát tartja; e g y e ­ temi és rádióelőadásai mellett a z M K P k ü l ö n b ö z ő szervezeteiben, Politikai A k a d é m i á ­ ján, kollégiumokban, a M a g y a r — S z o v j e t Baráti Társaság rendezvénycin — Budapesten és vidéken egyaránt — szerepel." (Ambrus János)

S mindezek után a Szabad Nép 1949. május 24-i száma még azt közli a népidemokratikus közvéleménnyel, hogy a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szervezésében készülő nagy Puskin-jubileum ünnepségsorozatá­ nak központi rendezvényén Lukács G y ö r g y lesz az előadó — s ugyan­ ez a p á r t o r g á n u m egy héttel később, június elsején m á r azt a manipulatív „információt" teszi közzé, hogy betegségére való tekintettel mégsem Lukács G y ö r g y lesz a k ö z p o n t i rendezvény előadója. H a n e m — és csakis! — H o r v á t h M á r t o n e l v t á r s . . . 1950 augusztusában viszont — noha ekkor m á r megjelent a második immár radikális, de úgy látszik, még mindig nem eléggé mély, még mindig n e m eléggé következetes ön­ k r i t i k a ! — meglehetős csöndben, kellő t a p i n t a t t a l felszámolják az egyet­ len autentikus, mindennemű T á r s a d a l m i Szemléknél autentikusabb Lu­ kács-folyóiratot, a Forumot... N o s , ennyi és ilyen beszédes előjel közepette vajon nem érthető, sőt egyféleképp nem „emberi, nagyon is emberi"-e a végső behódolás válla­ lása is — abban az alkotó értelmiségi maradék-reményben, hogy a poli­ tikától és ideológiától távolra űzve kirekesztve az irodalmi életből és i r o ­ dalompolitikából is, legalább az esztétika területén folytatódhat majd a nyilvános szakprodukció?

(3) Az alkotópálya

töretlen

továbbvivésének

motívuma

A nyilvánosságra, nyilvános m u n k á r a való írástudói jognak áldozatos kivédése legalább a szaktudomány terén — ez nemcsak a t u d o m á n y o s publikálás puszta lehetőségének a védelmét jelentette Lukács G y ö r g y esetében, hanem az a l k o t ó p á l y a integritásáét is. E szubjektív m o t í v u m r a vet egyértelmű fényt d o k u m e n t u m t á r u n k 1949. szeptember 26-i keltezésű, Révai Józsefhez intézett Lukács-levele. Ebben a szerző — egy n a p p a l az „elégtelen" ö n k r i t i k a legelső, Szabad Né/7-beli jelzete előtt, tehát talán még a b b a n a reményben, hogy m á r az első „ ö n b í r á l a t á v a l " is sikerült k i t a k t i z á l n i a legalább a szaktudomá­ nyos függetlenséget — a r r a emlékezteti R é v a i t , „ a m i t tavasszal kértem, amitől a z o n b a n a k k o r a R u d a s - ü g y m i a t t e l á l l t a m " ; nevezetesen arra, hogy „ a p á r t engedélyezzen nekem az egyetemen egyéves fizetéses sza­ badságot", hiszen: „ N a g y o n szeretnék végre már t u d o m á n y o s a n is dolgozni. Mégpedig — régebbi ter­ veim m e g v á l t o z t a t á s á v a l — most bevezetőt szeretnék írni a marxista e s z t é t i k á h o z ; az etikát későbbi időre halasztóm."

A m á r idézett, nevezetes öregkori magnó-interjúból tudjuk, hogy a közéleti, illetve irodaimári p á l y a feladásának és — ennek á r á n — a t u d o m á n y o s a l k o t ó p á l y a kivédésének e lucidus taktikája végül is teljes sikerrel j á r t : „ . . . a R u d a s - v i t a után l e m o n d t a m összes irodalmi funkciómról, sőt létrehozattam egy k ö z p o n t i bizottsági határozatot is, amely szerint fel v a g y o k m e n t v e a z a k t í v irodalmi szereplés alól. E z z e l tehát ú g y s z ó l v á n megszűntek a vita rossz k ö v e t k e z m é ­ nyei, mert a további csatározásokban már nem v e t t e m részt." (Üj Symposion, 1982/203. sz. 83. p.)

E „rossz k ö v e t k e z m é n y e k " megelőzésének és a viszonylag z a v a r t a l a n esztétái m u n k á l k o d á s n a k az előfeltétele viszont az volt, hogy Lukács m á r a második, főként pedig a h a r m a d i k (írókongresszusi) ö n k r i t i k á b a n végképp elálljon m i n d e n n e m ű jogos önvédelemtől s főként minden k r i ­ tikától. Vagyis, hogy a m a koncessziók terén csakugyan messzire menjen «1, pontosan addig, ameddig a z t a „ v i t a " megrendezői elvárják tőle. Ezzel aztán v o l t a k é p p e n a nevezetes Blum-tézisek kritikája előli kité­ rés t a k t i k a i reprízére került sor szerzőnk pályáján. H i s z a magnó-inter­ jú szerint a k k o r is „úgy védekeztem, hogy visszavonultam az összes m a ­ gyar ü g y t ő l " . . . (Üj Symposion, 1981/200. sz. 450. p.) A különbség csupán abban volt, hogy a k k o r a mozgalmi integritás védelmének szub­ jektív indítékából következett az „ ö n k é n t e s " visszavonulás a m a g y a r pártéletből, most pedig elsősorban a tudományos a l k o t ó p á l y a védelmé­ nek m o t í v u m a eredményezte az „ ö n k é n t e s " kivonulást a m a g y a r irodal­ mi életből.

(4) A forradalmán

integritás

tétje

N e m volt mentes azonban e rudasiáda ellen a l k a l m a z o t t lukácsi t a k ­ tika a tulajdon mozgalmi integritás védelmezésének indítékától sem. H i s z láttuk, a kitartás vagy végső meghunyászkodás egyik tétje é p p az volt, hogy sor kerül-e a „ t e o r e t i k u s a n " inkriminált Lukács mozgalmi e x k o m m u n i k á l á s á r a is, vagy megáll a förmedvény-lavina a „ t u d o m á ­ n y o s " és „eszmei" b í r á l a t s z a k a d é k á n á l . E t é t komolyságára m á r R u d a s „alapszövege" is kellő n y o m a t é k k a l és többször is felhívta a szegény „ v i t a p a r t n e r " figyelmét, világosan elő­ legezve, mi is az a legkevesebb, amit az M D P , vagyis a Szociáldemok­ r a t a P á r n á l ismét egyesült m a g y a r K P Lukáccsal szemben m e g t e h e t . . . S u g y a n e z t teszik majd, afféle emlékeztetőként, az első ö n k r i t i k a elég­ telenségének diszkrét hazai előjelzői, s persze Fagyejev elvtárs is, hogy a szóban forgó „elégtelenség" fenyegető kimondója — H o r v á t h M á r t o n — , s még i n k á b b az u l t i m á t u m megfogalmazója — Révai József — e tét k o m o l y s á g á n a k jelzésében is a legtovább menjen el: a P á r t megbecsüli Lukács elvtársat és kívánatosnak tartja, hogy t o v á b b r a is részt vegyen ideológiai életünkben is, azonban ennek feltétele stb. stb. E tét komolyságát még csak fokozta a szomorújáték t á m a d á s r a hiva­ t o t t szereplőinek o l y k o r egészen szemmel l á t h a t ó taktikája is, hogy az i n k r i m i n á l t a t nemcsak az újabb, 1945—1948 k ö z ö t t elkövetett „ b ű n e i v e l " lehet a p á r t b a n m a r a d á s v a g y e x k o m m u n i k á l á s közötti választás elé állítani, h a n e m a múltbeli ideológiai vétségek és „vétségek" fenyegető fölemlegetésével is. E t a k t i k a legharsányabb elszólására, kibeszélésére a rudasiáda emlé­ kezetes kitételében kerül sor, miszerint a szektaszellemnek az illegalitás időszakában t a p a s z t a l t megnyilatkozásairól „ m a g a Lukács elvtárs is d a l o l h a t n a egy kis n ó t á c s k á t " . . . M i n t h a — tegyük hozzá mellesleg — R u d a s elvtárs maga is nem lett v o l n a e szektaszellem képviselője a hú­ szas évek m a g y a r frakcióharcaiban . . . S az is eléggé közérthető emlé­ keztető volt a rudasiáda szerzője részéről, hogy Lukács első Lenin-ta­ n u l m á n y a a n n a k idején „ n e m kis visszatetszést keltett a Szovjetunió­ ban" . . . Révai viszont látszólag tapintatosabban — de így is eléggé világosan — a Blum-tézisek megfogalmazásának lukácsi „vétségére" emlékeztet azzal a jól kimért utalással, hogy aki ismeri a m a g y a r kommunista mozgalom történetét, „ a z tudja, hogy Lukács elvtárs 1945—1949-es irodalmi né­ zetei összefüggnek sokkal régebbi politikai nézeteivel, amelyeket a m a g y a r politikai fejlődésről és a K o m m u n i s t a P á r t stratégiájáról a hú­ szas évek végén képviselt". S ugyanilyen egyértelmű volt — bár az inkrimináció k o n k r é t t á r g y á t , ti. Lukács Lityeraturnij Krityik-bel'i „eret­ nekségeit" ezúttal is megkerülte, akárcsak a Blum-tézisekre való célzás esetében — R é v a i n a k az az utalása, hogy a Lukács elvtárs „ i r o d a l o m ­ elméletei körüli mai vita lényegében folytatása a n n a k a v i t á n a k , amely a harmincas években a Szovjetunióban folyt vele", és hogy „hallgatása

a szovjet irodalomról a 40-es években Magyarországon összefügg a szov­ jet irodalom kérdéseihez való hozzászólásával a harmincas években Moszkvában". Révai azonban, aki kétségtelenül igen tehetséges taktikus volt, az elégtelen ö n k r i t i k a ultimatív tételeit sorjázva egy helyütt úgy tesz, m i n t ­ ha hajlandó volna fátylat borítani Lukácsnak e múltbeli „ b ű n e i r e " ; a „ p a r t i z á n k o d á s " felszámolását és a P á r t t a l — értsd: a legszűkebb p á r t ­ vezetőséggel — való mélyebb összeforrást sürgetve, egy fél m o n d a t n y i kitérő erejéig, mintegy mellesleg azt is megjegyzi tudniillik, hogy Lukács elvtárs végtére is „ t ö b b mint h á r o m évtizede hű t a g j a " e P á r t n a k . . . Ami, természetesen, nem téveszthette meg az u l t i m á t u m címzettjét: a fél m o n d a t n y i kegyes fátyolborítás a m ú l t r a nem a tényleges rehabilitá­ lást jelenti visszamenőleg is, hanem épp ellenkezőleg, e „dicsérő" for­ mula is csak a r r a szolgál az u l t i m á t u m a d o t t kontextusában, hogy a személyes múlt ideológiai inkriminációit is újra-aktualizálja a szervezeti tét komolyságát h a n g s ú l y o z a n d ó . . . „ A hazatérés körülményeit jellemzi, hogy elfelejtették összes moszkvai eretnekségem" — pillant majd vissza a magnó-interjú alanya 1945 augusztusára, s nem kétséges, hogy 1 9 4 9 / 5 1 es pőrének famózus emlékeztetői éppen és csakis e feledés ideiglenességét példázhatták a számára. Ilyen — szervezeti, párttagsági — szempontból is választásra k é n y ­ szerítik tehát a „ v i t a " eleve vereségre ítélt áldozatát, s Lukács G y ö r g y ahhoz túl tartalmas mozgalmi tapasztalattal rendelkezett m á r a k k o r is, hogy ne t u d t a v o l n a : az esetleges szervezeti exkommunikálás egyúttal három évtizedes f o r r a d a l m á n múltjának, a jelenének és jövőjének a negligálását, f o r r a d a l m á n integritásának d u r v a megtépázását is jelentené. A m i k o r tehát 1950. május 18-i levelében — a második „ ö n k r i t i k a " kéziratvariánsának minimális tisztességéért, a behódolás minimálisan mél­ tóságteljes tartásának kivédéséért k ü z d v e a R é v a i v a l folyó t a k t i k a i sakk­ játszmában — Lukács „a fiatal, még forradalmár Luther" nevezetes mondására emlékezteti a „kedves Józsit", a k k o r voltaképpen azt adja t u d t á r a a kedves címzettnek, hogy ő, a címző, nagyon is t u d a t á b a n v a n a tét ilyen tartalmú összetevőjének, vagyis a f o r r a d a l m á n integritás meg­ tartása vagy dezintegrálása k o c k á z a t á n a k . E rizikó utóbbi lehetőségét Lukács m á r a „ v i t a " idején sem tudja vállalni. Meggátolta ebben életútjának, egyéniségének két jellegzetes m a ­ ximája: A k á r m i l y e n is, de ez az én p á r t o m . . . A v a g y : A legrosszabb szocializmus is viszonylag jobb a legfejlettebb k a p i t a l i z m u s n á l . . . E z együttvéve — s a lukácsi antisztálinizmus t a k t i k á j á n a k és etikájának nyelvére lefordítva — a kívülre kerülés, a teljes tagadás, a f o r r a d a l m á n disszidálás elutasítását is jelenti: „ . . . az egész [sztálinizmus-Jproblematikába nyert alapos bepillantásom ellenére ma is a szabad, radikális reformok ideológusa v a g y o k , nem pedig az absztrakt és v é l e ­ ményem szerint gyakran reakciós »elvi« ellenzékiségé." (A szocializmus mint radi­ kális, kritikai reformok kora, 1969. — Curriculum vitae, i. m. 378. p.)

(5) Hasznosnak

lenni, avagy a mozgalmi amorális utilitarizmusa

szolgálat

A Lukács-pör korabeli dokumentumaiból helyenként föl-föl sejlik, hogy a végső vereségre predesztinált á l d o z a t egyebek közt azért is v á l ­ lalja a szövegkönyv játékszabályait s az egyre fokozódó, végül pedig a teljes behódolásra kényszerítő rendezői elvárások teljesítését, mert ez­ zel is az eszmével, a mozgalommal, a p á r t t a l szembeni igaz lojalitását, sőt segítőkészségét és használni akarását igyekszik demonstrálni. P a r a ­ dox m ó d o n a n n a k ellenére is, hogy idejekorán és jól fölismerte a „ v i t a " valódi természetrajzának minden belső fortéimét. E demonstrálás közben e p a r a d o x mozgalmi etika a maga megnyilvá­ nulási formáiban olykor a puszta t a k t i k a i blöffölés közelébe sodródik ugyan, de a m i k o r például a m o t t ó n k b a n idézett levelében Lukács azt kérdi Révaitól, vajon érdeke-e a p á r t n a k , hogy a kapitalizmus m a r a d ­ v á n y a i elleni küzdelem kizárólag a Lukács-kérdésre redukálódjon, v a g y amikor a másik, ugyancsak Révaihoz intézett levelében a n n a k a meg­ győződésének ad hangot, hogy a második ö n k r i t i k a szövege a k k o r lesz hasznosabb a p á r t n a k , ha megőrzi az őszinteségnek — illetve a rudasiád á k k a l szembeni kriticizmusnak — legalább a minimumát, a k k o r e k o n t r o v e r z mozgalmi erkölcsiség mímeletlen, igaz voltához aligha férhet kétség. Végső soron és egyféleképp azonban a hasznosnak lenni hasonló imperatívusa m u n k á l a szövegkönyv realizálóiban, a végrehajtók egész t á b o r á b a n is. H i s z R u d a s cikkében, H o r v á t h M á r t o n a Rákosihoz intézett levelé­ ben, s Révai az ultimátum-szövegben kisebb-nagyobb nyíltsággal egy­ a r á n t el-elszólja az alapvető igazságot, hogy az inkriminált Irodalom és demokrácia íródásának idején, 1945 és 1947 k ö z ö t t a m a g y a r P á r t s ők, a kiemelkedő pártfunkcionáriusok m a g u k is ugyanazon a p á r t v o ­ nalon voltak, ugyanazt a közös p á r t t a k t i k á t szolgálták, amit Lukács is szolgált irodalmi közírásában, előadásaiban és t a n u l m á n y a i b a n . Á m a „fordulat é v e " — vagyis a sztálini d i k t á t u m m a l szembeni tájékoztatóirodás behódolás éve! — következtében most épp azzal kell használni a mozgalomnak, a szocializmus magyarországi és nemzetközi ügyének, a Tájékoztató I r o d a monolit p á r t t a k t i k á j á n a k , hogy egyszeriben károsnak minősítjük a tegnapi legvonalasabb szolgálatot és legutilitaristább hasz­ nosságot i s . . . H o g y az éppen aktuálisnak minősülő p á r t t a k t i k a jó értelemben vett és etikailag is helytálló szolgálata a mozgalmi erkölcs bajnokainak nem igen nevezhető személyek esetében a legveszélyesebb, erkölcsileg a leggátlástalanabb utilitarizmus kiszolgálásába csap á t szinte törvénysze­ rűen. Erre v o n a t k o z ó a n a „ v i t a " áldozata hosszú évek múltán m a g a is több példát hoz fel. Magnó-interjújában például ilyen kontextusban tesz említést Farkas Mihályról, e „címeres gazember"-ről, s ilyen összefüg­ gésben idézi K u n Béla egykori Rudas-jellemzését is, miszerint „ A R u -

dasnak az ember p é n z t ad, és R u d a s í r " . . . D e ugyanilyen viszonylat­ ba állítja az idős interjúalany Rákosi és G e r ő „tiszta utilitarista" jellem­ rajzát is, ami egyebek közt abban nyilvánult meg, hogy „természetesen megváltozott a véleményük, mihelyt M o s z k v á b a n megváltozott a véle­ mény". Aligha j á r u n k messze az igazságtól, ha d o k u m e n t u m t á r u n k H o r v á t h Márton-adalékaiban is a mozgalmi szolgálatnak ezt a típusát, a legsivá­ rabb és legmorálisabb utilitarizmusba gátlástalanul át-átcsapó válfaját véljük megnyilvánulni. H o r v á t h ugyanis a P á r t K ö z p o n t i Vezetőségének és Politikai Bizott­ ságának tagjaként s a Szabad Nép felelős szerkesztőjeként „saját" lapja 1947. június 8-i számában még Kommunista könyvek főcím alatt és Varga Jenő, sőt Rákosi M á t y á s egy-egy publikációjának közvetlen társa­ ságában méltatja az Irodalom és demokrácia jelentőségét, éspedig úgy, mint a 98 címszót p r o d u k á l ó 1947-es m a g y a r könyvtermés kivételes, mindössze néhány címszóra k o r l á t o z ó d ó műveinek egyikét, „amelyről elmondhatjuk, hogy formálják életünk" . . . A Lukács-könyvnek e ki­ vételes, életet formáló jelentősége H o r v á t h M á r t o n ekkori véleménye szerint ebben állt: „ A z irodalmi életnek az egyszerű mindennapi életünkkel, v a g y ha ú g y tetszik, a politikával való kapcsolatához a leglényegesebb dolgokat Lukács G y ö r g y mondotta Irodalom és demokrácia című k ö n y v é b e n . A maga területén Lukács G y ö r g y küzd a múlt maradványai ellen: az urbánus v a g y paraszti elkülönülés, az öncélú stílművészet, az illuzionizmus ellen, a nagy magyar realista irodalom hagyományaiért és jövőjéért."

A recenzens pedig mindezt a m a jogos meggyőződésében mondotta, hogy ott és a k k o r , a p á r t l a p 1947. június 8-i számában, ezzel a Varga-, sőt Rákosi-kontextusú Lukács-apológiával a p á r t aktuálérdekeit és napi taktikáját szolgálja. S persze, saját pártkarrierjét is. 1949. július 26-án viszont ugyanez a H o r v á t h M á r t o n immár arra hívja fel Rákosi figyelmét ugyanennek az életünket formáló, ugyanen­ nek a kommunista könyvnek a kapcsán, hogy általa „ a z irodalom és a művészetek területein olyan P á r t - és szovjetellenes tendenciák érvénye­ sülnek, melyek Lukácsot teszik meg lobogójuknak" . . . E z t írja H o r v á t h M á r t o n a Főrendezőnek, m e r t ott és a k k o r — az irodalmi Rajk-pör Gerő-féle szerepkiosztásának n a p j a i b a n — ezzel tudja a legodaadóbban (ki)szolgálni az aznapi taktikai utilitarizmust. S persze, saját p á r t k a r ­ rierjét is. 1949. december 25-én viszont ugyanez a H o r v á t h M á r t o n m á r egy o k t á v v a l feljebb üti meg a hangot a Szabad Nép szabadon utilitarista felelős szerkesztői posztján, leszögezvén, hogy „Lukács elvtárs hibái éve­ ken keresztül eltorzították a P á r t irodalompolitikai v o n a l á t és helytelen irányban befolyásolták a p á r t o n belül és kívül a m a g y a r írók jelenté­ keny részét". E z t szögezi le H o r v á t h M á r t o n a nyilvánosság előtt, h o ­ lott inkognitóban — a Főrendezőhöz intézett d r a m a t u r g i levelében — szendén megvallotta, hogy az irodalompolitika területén dolgozó elv­ társak, „a megfelelő osztályok vezetői, jómagam és Révai elvtárs is,

nem l á t t u k eléggé világosan ezeket a kérdéseket. Más szóval: az elmúlt évek folyamán n e m k a p t a meg Lukács a P á r t t ó l azt a segítséget, amely megkönnyítette volna a hibáitól való megszabadulást" . . . S e néhai szende bevallás ellenére o t t és a k k o r , a Szabad Nép karácsonyi számá­ ban — t e h á t a még „ á t f o g ó b b " és még „ m é l y r e h a t ó b b " lukácsi ö n k r i t i k a kicsikarásának előestéjén — H o r v á t h M á r t o n egyedül Lukácsot, az életünket formáló kommunista könyv néhai szerzőjét kárhoztatja a P á r t irodalompolitikai v o n a l á n a k állítólagos eltorzításáért. Mert most ezzel véli a legodaadóbban szolgálni a napi t a k t i k a legsivárabb p r a g m a t i z ­ musát. S persze, saját pártkarrierjét is. Ú j a b b két h ó n a p m ú l t á n , az M D P Politikai Akadémiáján t a r t o t t elő­ adásában pedig azzal, hogy — lévén i m m á r az elégtelen önkritika posztfagyajevi, t e h á t fenyegető hazai előrejelzése a napi feladat — Lukács elvtárs „jelentékeny h i b á i t " nemcsak az irodalmi életnek, hanem „ideoló­ giai fejlődésünknek is a kerékkötőivé" nyilvánítja, amelyeknek hatását éppen ezért sürgősen ki kell k ü s z ö b ö l n i . . .

(6) Hasznosnak

lenni — „alacsonyabb érvényesülése nélkül

szempontok"

A mozgalombeli szolgálatkészségnek, a személyi hasznosíthatóságnak egészen más morális töltetű — m o n d h a t n á n k : e l l e n - H o r v á t h M á r t o n - i — típusát k ö r v o n a l a z z a a magnó-interjú kérdezettje Révai József ma­ gatartására emlékezve: „ A Révai-féle kompromisszumokat nem szabad semmiféle alacsonyabb szempontból megítélni ( . . . ) R é v a i n a k az v o l t a v é l e m é n y e , h o g y a párt iránya mindig helyes. E n n é l f o g v a nem opportunizmusból v a g y karrierizmusból csatlakozott a párt i r á n y v o ­ nalához, hanem azért, mert a pártnak igaza v a n , ennélfogva mindenkinek támogatnia kell a párt igazságát." (Üj Symposion, 1 9 8 2 / 2 0 3 . sz. 8 1 . p.)

Mindenkinek, tehát elsősorban jómagának, akiben m á r az emigráció kezdetén k i a l a k u l t az a mindennemű szimpla karrierizmustól mentes ö n t u d a t , hogy „ő a m a g y a r providenciális államférfi, akinek ezért min­ denképpen benne kell lennie a m a g y a r p á r t vezetőségében" s „ezért bár­ milyen áldozatot meg kell h o z n i " . H a úgy adódik, még olyasfélét is, amilyenről szintén a magnó-interjú számol be: én a Rudas-vitáról R é v a i útján értesültem: felhívott engem, és ezt m o n d t a : »Tudja-e maga, h o g y Rudas írt maga ellen egy undorító förmcdvényt?* És ezek után természetesen beillesztette ezt a vitát Rákosi vonalába." (O) Symposion, 1982/203. sz. 77. p.)

És ezek u t á n , természetesen, megírta a maga szintén u n d o r í t ó , ultim a t í v förmedvényét is, amely Lukácsot végképp a falhoz s z o r í t o t t a . . . Megírta, mert hiszen: Rákosi a P á r t , Rákosi vonala a P á r t vonala s a p á r t v o n a l i r á n y a mindig h e l y e s . . . T a l á n nem j á r u n k messze az igazságtól, ha a szolgálatnak e „semmiféle alacsony s z e m p o n t t a l " nem k o m p r o m i t t á l t — ám adott esetben mégis

veszélyes, m e r t á r t a t l a n o k n a k is á r t ó ! — típusába soroljuk a d o k u m e n ­ t u m t á r u n k b ó l kielemezhető D a r v a s József-i magatartás szaltó mortáléit is. D a r v a s ugyanis a Lukács-orgánum, a Forum 1947 júniusi számában még így vélekedik az Irodalom és demokrácia értékeiről: „Lukács G y ö r g y minden írásában, minden előadásában, de különösen ebben a köteté­ ben is a z a nagy biztonság ragadja meg az embert, ahogyan a vulgár-marxizmus minden sematizmusán túl, ám mégis következetes marxista—leninista szemlélettel tudja a magyar szellemi fejlődés roppant bonyolultságát kielemezni."

S a z t á n h á r o m év m ú l t á n , 1950. április 11-én — vagyis közvetlenül Révai u l t i m á t u m á n a k elhangzása után — , a M a g y a r Í r ó k Szövetségében t a r t o t t v i t a n y i t ó előadásban sor kerül D a r v a s első szaltó mortáléjára: „ . . . a pártszerű szocialista-realista írói magatartás egyik elengedhetetlen előfeltétele a polgári írói arisztokratizmustól v a l ó teljes elszakadás s a tömegekkel v a l ó mélységes egybeforrás. D e vajon lehetséges-e mindez, ha valaki nem számol le múltjának éppen azzal a tehertételével, amely az irodalmi arisztokratizmus, a tömegtől v a l ó i s z o n y o dás vallomása volt? ( . . . ) Lukács G y ö r g y kritikai működésének — vele is többször vitatkoztam erről — egyik hibája az volt, h o g y félve irodalmunk színvonalának süllyedésétől — bizonyos irodalmi arisztokratizmussal túlzott s z í n v o n a l k ö v e t e l m é n y e ­ ket állított fel csírázni k e z d ő új irodalmunkkal szemben. E z természetesen a k a d á l y o z t a a talán még d a d o g v a szóló, de mégis új hangon beszélő írók felsorakozását."

Először tehát „következetes marxista—leninista szemlélet", majd pedig „bizonyos irodalmi a r i s z t o k r a t i z m u s " . . . S a z t á n újabb egy év múltán, 1951. április 27-én jön a második szaltó mortále, a nevezetes írókong­ resszusi darvasiáda, mely a Lukács-pör szenvedőalanyát ama szánalmas utolsó hamuszórásra készteti: „ Ü g y hiszem, semmi célja és értelme, h o g y felelevenítsük a már lezárt Lukács-vitát, — de a történelmi k é p teljességéért meg kell ismételni, h o g y neki is része v o l t ebben a mulasztásban. Sokban nagyon hasznos és eredményes kritikai működése mellett el­ mulasztotta azt a nagyon fontos feladatot, h o g y íróink számára előtárja a szovjet irodalom hatalmas tanulságait, — holott 6 lett v o l n a erre egyike a leghivatottabbaknak. N e k i is része v o l t abban, h o g y a burzsoá irodalmi elméletek elleni fontos feladatai mellett s a felénk k ö z e l í t ő polgári írók megnyeréséért folytatott helyes k ü z ­ delem mellett elhanyagolódott a már m e g l é v ő v a g y feltörekvő szocialista írók n e v e ­ lése, irányítása."

N y i l v á n v a l ó , hogy az első és az utolsó Darvas-megnyilatkozás k ö z ö t t hatalmas az etikai és t a k t i k a i távolság, ám az oldalvágások hangneme és a jónéhány árnyaló/f elmentő, a lukácsi „vétkességet" relativizáló hangsúly arra enged következtetni, h o g y ez esetben is a szolgálatnak ama „semmiféle alacsony s z e m p o n t t a l " nem terhelt — ám nem kevésbé k o n t r o v e r z és a d o t t esetben nem kevésbé veszélyes — típusáról v o l t szó. Arról az odaadás-típusról, amelytől végső soron a L u k á c s - „ v i t a " szen­ vedőalanya sem volt mentes, és amely szintén hozzájárult tragikus behódolásához. A behódoláshoz, amelynek h á r o m és fél évtized távlatából s z á m u n k r a az a nem pusztán egyedi, de némiképpen az alkotó — értelmiségi forra­ d a l m á r korszerű személyiségontológiájára általában is kiterjeszthető ta-

nulsága kínálkozik végső konklúzióként, hogy egyfelől az alkotói er­ kölcsiség — de o l y k o r még a pőre biológiai egzisztencia, az alkotóút töretlensége s a nyilvános kreációra való alapvető írástudói jog — , másfelől pedig a mozgalmi integritás egyidejű kivédése csakis kínkeser­ ves személyi pokoljárások révén, s persze, csakis részlegesen, kisebb-na­ gyobb vereségek, hűtlen hűségek és hűséges árulások árán lehetséges. A X X . század második felében, sőt i m m á r az ezredvégen alighanem egyetemes méretekben is.

Jegyzetek 1

Irodalom és demokrácia. Az irodalmi (Lukács-)vita dokumentumai (1949— 1951). Szöveggyűjtemény I—II. A Filozófiai Figyelő Évkönyve, Bu­ dapest, 279 és 361 o. Szerkesztette, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Ambrus János. * A Lukács-vita (1949—1951). Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1985, 354. o.

Rezime Diskusija ili proces? — Marginalije uz tri knjige dokumenata tzv. „polemike Lukač" — God. 1947. izdavač KP Mađarske objavio je zbirku studija i članaka Đerđa Lukača pod naslovom Irodalom és demokrácia (Književnost i demokratija) koja je u književnoj kritici, a posebno u partijskoj štampi, dobila veoma laska­ ve ocene. Međutim, drugo izdanje iste publikacije (1948) izazvalo je burno reagovanje KPM koja je međuvremeno „radikalno" promenila svoju taktiku u odnosu na perspektive tzv. narodne demokratije, a pogotovu u odnosu na vodeću zemlju Kominforma. Isforsirana „diskusija" trajala je pune tri godine (1949—1951), sve do potpunog intelektualnog i moralnog sloma autora inkri­ minirane knjige, a režirana je metodama koje podsećaju na režiju procesa Rajk. Dokumenti ovog procesa „literarnog Rajka" — kako je Đerđ Lukač sa ogorčenjem nazvao sebe u jednom pismu upućenom prvom čoveku mađarske ždanovštine, Jožefu Revaiju — sakupljeni su u tri toma. Autor marginalija analizira iste iz dva osnovna aspekta: kakva je bila unutrašnja struktura, odnosno „fenomenologija" ovog „književnog" procesa, i koje su se opštije karakteristike intelektualaca-komunista tog staljiniziranog doba manifestovale kod učesnika „diskusije".

Resummee Diskussion oder Prozess? Bemerkungen über drei Bücher der Dokumente der sogenannten „Polemik Lukács" Im Jahre 1947 hat der Verleger des KP Ungarn die Sammlung der Studien u n d Artikeln von György Lukács ausgegeben, unter den Titel: Irodalom és demokrácia (Literatur und Demokratie), das in der literarischen Kritik — und besonders in der Parteilichen Tipographie — sehr schmeichelnde Aner­ kennung erhalten hat. Die zweite Ausgabe dieser Publikation hat inzwischen (1948) stürmische Reaktionen in d e r KPM vorgerufen, d i e in d e r Z w i s c h e n z e i t ihre Taktik „radikal" geändert hat, angesicht der Perspektiven der sogenann­ ten Volksdemokratie, besonders in Hinsicht auf das führende Land des Kominforms. Die stark preparierte „Diskusion", hat volle drei Jahre gedauert (1949—1951), bis zur vollen intelektuellen und moralischen Bruch des Autors des inkriminierten Buches uzw. organisiert mit Methoden, die auf die Organi­ sation des Prozesses Rajk erinnern. Die Dokumente dieses Prozesses „des literarischen Rajk" — wie sich Lukács György in einem Brief, den er an den ersten Menschen des ungarischen ,,2danovheit" — József Révai, gesandt hat, nennt — sind in drei Bändern zu­ sammengelegt. Der Verfasser der Bemerkungen, analisiert diese aus zwei grund­ legenden Aspekten: wie die innere Struktur bzw. die „Fenologie" dieses „literaren" Prozesses ist, und wie die grundlegende Charakteristiken der Intelek­ tuellen — Komunisten, dieser stalinisierten Zeiten, bei den Teilnehmern dieser „Diskussion" manifestiert haben.

Rehák László LUKÁCS GYÖRGY LENIN-KÉPE

1. A téma

háttere

A lukácsi életmű értékelésének ellentmondásai alapjában véve a filo­ zófus ellentmondásos gondolati fejlődésének objektivitásából eredhetnek. Ez a különböző értékelés pedig elsősorban abból adódik, hogy egyes szerzők — eltérően Lukács dialektikus módszerétől — a nagy marxista gondolkodó és f o r r a d a l m á r nézeteinek és kutatásainak részeredményeit nem történelmien és gondolatvilágának dialektikája alapján értékelik, hanem kiragadják Lukács egy meghatározott időszakának alkotásait, és azok révén igyekeznek jellemezni a szerintük valódi Lukácsot. De meg­ á l l a p í t h a t ó az is — amennyiben nem tudatos visszaélésről van szó, ami szintén nem ritka eset —, hogy Lukács hosszú élete és gazdag m u n k á s ­ sága során, sokoldalú érdeklődését kielégítő kutatásaiban kifejezett néze­ teit és elért eredményeit idővel újabb v í v m á n y o k k a l h a l a d t a meg, s erre nemegyszer föl is h í v t a a figyelmet. Így azután a korábbi álláspontokot g y a k r a n lényegesen kiegészítette, sőt néha meg is tagadta újabb kutatási eredményeivel. Valójában vele is csak az történik, ami Marxtól kezdve valamennyi jeles marxistával megtörtént, hogy az ilyen szándékú írók Lukácsra hi­ v a t k o z v a Lukáccsal h a d a k o z n a k . így konstruált eljárásukkal is bizonyí­ tani szeretnék a marxizmus állítólagos válságát, művelőinek következet­ lenségét. Ezzel pedig fölzárkóznak az újabb kori antikommunista propa­ g a n d a h a d j á r a t h o z , amely a válságba jutott tőkés rendszerben nem kis közönségre lel és nem is lebecsülendő üzleti tevékenységet jelent az ilyen típusú t a r k a szerzői csoport számára. Leninről a l k o t o t t nézeteinek kifejtése és Lenin életművének részlete­ zése Lukács élete során kettős jelentőségű. Az egyik természetesen t a r t a l ­ mi, s ezért nemcsak a valamikori kortársak, de az utókor számára sem mellékes, hogy egy olyan jelentős marxista forradalmár és gondolkodó, mint Lukács mit t a r t o t t a saját érdeklődése és tudása alapján lényeges­ nek Leninről közölni. A másik viszont, hogy Lukács Lenin műveinek

kezdeti megismerésétől egészen élete utolsó hónapjáig, amikor m á r csak élőszóban a d o t t interjúkat, érvekkel alátámasztva hangsúlyozta Lenin korszakalkotó nagyságát, nemcsak társadalomalkotó forradalmárként fogva fel Lenin történelmi szerepét, hanem szellemóriásként is. E z a két m o z z a n a t egyébként nem is választható el egymástól, amikor egy törté­ nelmi jelentőségű marxista forradalmárról van szó. Ennek ellenére, a marxológusok ezt többször is megkísérlik, és újabban szinte divatossá vált Leninnek mint marxistának a jelentőségét kétségbe vonni és megkérdő­ jelezni. E z részben egyes tévhitek és hamis tények hangoztatásán a l a p ­ szik, ami m á r a tárgyilagos tényismeret, a tudományos alaposság és lelki­ ismeretesség h i á n y á n a k t a r t o m á n y á b a tartozik. Ezenkívül nem ritka a tudatos manipuláció sem Leninnel kapcsolatban. — Így a marxizmus antropológiai-humanista i r á n y z a t á n a k (amely M a r x ifjúkori műveinek 1929-ben való közzététele után kezdett kiala­ kulni) képviselői (amire Andrija B. Stojkovié is utal E. Fischer és F. Marék Lenin nézeteire vonatkozó, 1970-ben hazai kiadásban is megje­ lentetett k ö n y v é n e k u t ó s z a v á b a n ) nemcsak hogy h a t á r o z o t t a n szembe­ szegülnek a téves nézeteket valló determinizmust szorgalmazó marxis­ tákkal, hanem mivel elsősorban az ifjú M a r x munkásságából indulnak ki, í i i w . e M a r x n a k csak ezeket az alkotásait tartják egész életműve szem­ pontjából meghatározó jelentőségűeknek, így szabályszerűen Lenint is csak eredményes gyakorlati f o r r a d a l m á r n a k és államférfinak tekintik. Elméleti alkotása alapján tehát Lenint „ M a r x korszakalkotó életművé­ nek szerény lábjegyzeteként tartják n y i l v á n " . E z a sajátos, hetvenkedő viszonyulás Lenin életművéhez jellemzi pl. n a p j a i n k b a n H e n r i Lefébvre megnyilatkozásait is, aki egyáltalán nem te­ kinthető a n t i k o m m u n i s t á n a k és aki 1957-ben, v i t a t h a t ó és helyenként téves megállapításai ellenére is, mindmáig értékes m o n d a n i v a l ó t t a r t a l ­ mazó m o n o g r á f i á t írt Lenin életművéről. Lefébvre tehát a korábbi meg­ állapításai ellenére, 1980-ban megjelentetett kötetében olyan kitételt enged meg m a g á n a k , mely szerint „Lenin sok elgondolását K a u t s k y t ó l kölcsön­ z i . . . , de ezt későbben tanítója és tanácsadója ellen irányított t á m a d á ­ saival palástolja", v a g y hogy Lenin az októberi forradalom sorsdöntő éveiben teszi azt, amit az 1917-ben Az állam és forradalom című könyvében meghirdetett. (A tényállás valójában az, hogy Az állam és forradalom befejezetlen k é z i r a t á t Lenin 1917 augusztus—szeptemberében írja, illegalitásba vonulása idején, k ö n y v alakban pedig először 1918 folyamán jelenik meg.) Ehhez pedig még azt is hozzáfűzi, hogy ezzel „ a z elmélet elválik a gyakorlattól, amely soha többé nem fog m á r ta­ lálkozni". 1

2

4

Leszek K o l a k o w s k i m á r antikommunista szakaszában, 1977-ben, A marxizmus folyamatai című háromkötetes munkája második kötetében ( X V I I I . fejezet, 8. p o n t ) Lenint „ a totalitarizmus ideológusaként" jelö­ li meg és állítását még bizonyítani is igyekszik a gondjaira bízott egye­ temista csemetéknek és olvasóinak. U g y a n e z a Kolakowski, aki marxista szakaszában még sokra becsülte 4

Lukács G y ö r g y ö t — főleg korai művei alapján, figyelmen kívül h a g y v a a Lukács által is h a n g o z t a t o t t és a l k a l m a z o t t totalitás elvét, amelyre maga az alkotó is megtette a véleménye szerint szükséges megjegyzése­ ket — h a r m a d i k , m á r idézett kötete V I I I . fejezetének a következő cí­ met adja: „Lukács G y ö r g y — az értelem a dogmák szolgálatában" és e fejezet utolsó, 10. pontjában Lukács személyes és kutatói lelkiismeretes­ ségét is kétségbe v o n v a „Lukács m i n t sztálinista és mint a sztálinizmus bírálója" jelenik meg. Fejezetének külön bekezdésbe foglalt z á r ó m o n d a ­ ta (idézett k ö n y v , 348. oldal) így h a n g z i k : „ S z á z a d u n k b a n valószínűleg Lukács a legkiemelkedőbb esete a n n a k , amit az értelem elárulásaként je­ lölhetünk meg, az értelmet professzionálisan használni h i v a t o t t ember részéről." Ebből a példából kiindulva, nem egyszerűen arról van szó, hogy Lu­ kács munkásságát az u t ó k o r n a k kötelessége megvédeni a nem marxista és ezen belül a marxistaellenes i r á n y z a t o k t ó l , attól, hogy saját céljaik számára kisajátítsák Lukács életművét, amelyen végigvonul Lenin jelentő­ ségének h a t á r o z o t t igenlése is. A z a gondolat sem hanyagolható el, ame­ lyet a Lukács születésének 100. évfordulója alkalmából Magyarországon a l a k í t o t t munkaközösségek zárófejtegetéseiben hangsúlyozott, 1983 au­ gusztusában. Nevezetesen: „ ö r ö k ö s e i r e , a mai marxistákra v á r az a fel­ adat, hogy megvilágítsák a z o k a t a z ellentmondásokat, amelyek Marxhoz és Leninhez vezető útján fellelhetők, s megvédjék eleven, alkotó erejű gondolkodói örökségét azoktól a polgári, revizionista és dogmatikus ki­ sajátítási vagy kitagadási kísérletektől, amelyeknek közös jellemzője, hogy egyaránt el akarják választani a marxizmus— leninizmustól, el akarják perelni a kommunista m o z g a l o m t ó l . " 5

:

6

A Lukács félévszázados marxista munkásságában jelenlevő igenlő vi­ szonyulás Lenin hatalmas életművéhez nem formai, nem azért van fo­ lyamatosan jelen, mert olyan élethelyzetekben és körülményekben fej­ tette ki sokoldalú és sok irányú tevékenységét, amelyben állandóan a marxizmus—leninizmus szakkifejezés volt használatos, és így szemantikai kapcsolat fenntartása miatt is szükségeltetett a lenini életmű tárgyalása. Lukácsnál ez nem formai és felszíni kérdés, hanem mély és állandóan megindokolt meggyőződés. Ez nemcsak a húszas évekre vonatkozik, ami­ k o r a valamirevaló forradalmárok nagy többségét e l k á p r á z t a t t a Lenin, és nagyságát elsősorban érzelmi kötődéssel élték át. Érdeklődését és igen­ lő viszonyulását Lenin életművéhez Lukács élete végéig megtartja. A z élete utolsó hónapjaiban f o l y t a t o t t beszélgetései egyikében, amelyet a szabadkai 7 N a p szerkesztősége képviselőivel folytatott (megjelent a lap 1971. j a n u á r 1-i számában), Lenin kapcsán a következőket közli Lu­ kács: „ M a x Leviné azt m o n d t a a kommunistákról, hogy szabadságolt h a l o t t a k . Ez tulajdonképpen az aszkétizmusnak legmagasabb foka. E z ­ zel szemben m á r Engels, és különösen u t á n a Lenin a f o r r a d a l m á r n a k nem aszketikus jellegét reprezentálják . . . H a elolvassa Gorkijnak Lenin­ ről szóló megemlékezését — különösen például a z o k a t a nagyon szép so­ r o k a t , ahol Lenin Beethoven Appassionatájáról beszél —, a k k o r világo-

san láthatja, hogy szemben a Robespierre-Leviné típussal, Lenin a forra­ dalmár új típusát képviseli, aki éppen úgy közéleti, éppen úgy önfelál­ dozó a saját p r i v á t sorsát illetőleg, mint azok, anélkül, hogy ennek az önfeláldozásnak aszketikus jellege volna! És én azt hiszem, hogy a jövő fejlődésében ez a lenini példakép óriási szerepet fog játszani. . . . Lenin­ nek eszébe sem jutott azt hinni, hogy mondjuk, a holland Pannekoek vagy R o l a n d H o l s t ne lettek volna igazi forradalmárok, a n n a k ellené­ re, hogy szektarionizmusukat elítélte. . . . Csak Lenin, aki nemcsak ki­ váló teoretikus, hanem nagy gyakorlati ember volt, nagyon jól tudta, hogy ez a morális probléma, ez csak a fejlődés egy magasabb fokán me­ rülhet föl, mint közvetlen probléma . . . " 7

2. Lukácsnak

a húszas években

írt első tanulmánya

Leninről

Lukács G y ö r g y visszaemlékezéséből idézünk: „ C s a k Bécsben a d ó d o t t lehetőségem, hogy igazán megismerjem Lenint, hogy n ö v e k v ő világos­ sággal tisztázzam a magam számára szellemi-gyakorlati-erkölcsi arcula­ t á n a k jelentőségét", tehát m á r a M a g y a r Tanácsköztársaság bukása után. Ez nem kivétel Lukács viszonylatában, mert még 1918-ban is Le­ nin munkái csak szórványosan j u t o t t a k el az akkori marxistákhoz, meg azokhoz, akik Oroszországon kívül, az akkori szociáldemokrácia t ö b b ­ ségi szárnyával ellenzékben voltak. Különben Lukács a marxizmussal fokozatosan ismerkedik meg. Vissza­ emlékezéseiben és tömör életrajzi összefoglalásaiban többször utal arra, hogy A Kommunista Párt kiáltványával m á r gimnazista k o r á b a n meg­ ismerkedett (tehát v a l a m i k o r 1901 és 1903 között). Erről 1933-ban írt Utam Marxhoz című munkájában a következők olvashatók: „Első isme­ retségem Marxszal (a Kommunista Kiáltvány-nyal) gimnáziumi éveim végén kötöttem. A benyomás rendkívül nagy volt, és mint egyetemista hallgató a z u t á n M a r x és Engels több írását olvastam el (így például a Brumaire 18-á.t, a Család eredeté-t, és különösen A tőke első kötetét t a n u l m á n y o z t a m át). E z a t a n u l m á n y o z á s n y o m b a n meggyőzött a m a r ­ xizmus n é h á n y fő p o n t j á n a k h e l y e s s é g é r ő l . . . " Egyetemi éveiben pedig nézeteit egyetemi t a n á r a i a l a k í t o t t á k , akik közül név szerint Georg Simmelt és M a x Webert említi meg. Ebben az időben, és valamivel ké­ sőbb marxista ismereteit elsősorban K. K a u t s k y , F. Mehring, G. Sorel és R. Luxemburg, a marxizmus magyarországi képviselői közül pedig Szabó Ervin révén gyarapítja. Erről élete alkonyán ismételten n y i l a t k o ­ zik Lukács a M a g y a r Televíziónak, a Kovács A n d r á s filmrendező és közíróval folytatott beszélgetésében (amely beszélgetést, először és teljes egészében a Létünk ugyanezen száma k ö z l i ) . 8

9

10

M a r x jelentőségét és a marxizmus horderejét az első imperialista há­ borúellenes etikai m a g a t a r t á s á n a k kialakítása idején, az 1914—1915-ös években még „Hegel szemüvegén át látja", de ami lényeges és tartós v o ­ natkozású, Lukács nem követi az akkori u r a l k o d ó szociáldemokrata

Marx-értelmezést, s anélkül, hogy ismerte volna Lenin műveit, M a r x életművét és a marxizmust mégis totalitásában fogja fel. Erről a m á r említett 1933-ban rögzített írásában a több mint másfél évtizeddel k o ­ rábbi időkről, illetve a „második intenzív találkozásáról M a r x s z a l " a k ö ­ vetkezőket írja: „ . . . á m b á r a k k o r i b a n pusztán az antropologizmus olda­ láról kezdődik Marxszal való, második intenzív foglalkozásom. A k k o r az ifjúkori filozófiai írások állottak érdeklődésem előterében, habár buz­ gón t a n u l m á n y o z t a m nagyszabású Bevezetés a politikai gazdaságtan bí­ rálatához című munkáját is. Á m ez alkalommal, ha m á r nem is Simmel, de Hegel szemüvegén át l á t t a m M a r x o t . M á r nem »kimagasló részlettu­ dósnak*, közgazdásznak és szociológusnak tekintettem. M á r »felderengett« bennem az átfogó gondolkodó, a nagy dialektikus. D e még a k k o r sem l á t t a m a materializmus jelentőségét a dialektika problémáinak konk­ retizálása és egységesítése, következtetéssé tétele s z e m p o n t j á b ó l . " 11

A t o v á b b i a k b a n utal még arra is, hogy Szabó Ervin közvetítésével is­ merkedik meg A gothai program kritikájával. Lenin írásainak kisebb részét azonban a r á n y l a g későn, m á r a magyarországi és az európai for­ radalmi események sodrásában olvassa el. Erről, mintegy másfél évtizedes távlatból a következőket állapítja meg: „ . . . a háború a l a t t sem a Spartakus-írásokat, sem Lenin háborús írásait nem l á t t a m soha. Erős és t a r ­ tós hatással olvastam Rosa Luxemburg háború előtti írásait. Lenin Ál­ lam és forradalom című művét csak az 1918—1919-es forradalmi idő­ szakban ismertem meg. Ilyen ideológiai erjedés közepette értek az 1917-es és 1918-as forradalmak. R ö v i d ingadozás u t á n 1918 decemberében csat­ lakoztam a K M P - h e z , . . . " \z említett Lenin-művel való ismerkedés logikus, hiszen a be nem fejezett kézirat megírásának ideje 1917 augusztus—szeptembere, orosz nyelven való megjelenése 1918, noha az első orosz nyelvű kiadás elő­ szavát 1917 augusztusával datálja Lenin. A z első kiadáshoz csatolt utó­ szavában („Petrográd, 1917. november 30.") magyarázza, hogy a V I I . fejezet tervezett, de a forradalmi események következtében meg nem írt címe „ A z 1905-ös és az 1917-es orosz forradalom t a p a s z t a l a t a i " lett volna, csakhogy ennek megírása „talán sokáig v á r a t még m a g á r a " . Erről a körülményről és Az állam és forradalom című Lenin-műről Lu­ kács önéletrajzi kézirataiban, elsősorban pedig az 1941 után keletkezett, német nyelven, h á r o m gépelt oldalon megírtban a következőket mondja: „Ebben a fejlődési szakaszban ért a m a g y a r polgári forradalom (1918). Látszólag könnyű győzelme, a H a b s b u r g - m o n a r c h i a látszólag vérnélküli összeomlása Magyarországon azt az illúziót ébresztette bennem, m i n t h a t o v á b b r a is vezethetne erőszakmentes út a demokrácia teljes győzelmé­ hez és a szocializmus győzelméhez is. (Cikkem a Szabad Gondolat c. folyóiratban.) D e m á r a polgári demokrácia első heteinek eseményei, különösen tehetetlensége, hogy megvédje magát az egyre erőteljesebben szervezkedő reakcióval szemben, hamarosan észre térítettek. Eljártam az a k k o r megalakult K M P gyűléseire, olvastam újságjait és folyóiratait, különösen Leninnek a k k o r német nyelven hozzáférhetővé vált könyvét, 12

13

az Állam és forradalmat. Ezen események és o l v a s m á n y o k hatására beláttam, hogy ők oly elszántak, hogy ezen az úton végig is menjenek. Ilyen meggondolások után léptem be 1918 novemberében a K M P - b e . " Szőrszálhasogatásnak tűnik d á t u m r a többé-kevésbé pontosan megálla­ pítani, mikor veti el Lukács az európai szociáldemokrata m u n k á s p á r t o k centristáinak és megalkuvó jobbszárnyainak többségi nézetét, v a l a m i n t a Lenin által Kétésfelesnek elnevezett Internacionálé gondolatát és állás­ foglalását. A kifogásolt nézeteket és helyzetmegítélést képviselte pl. a centralista K a r i K a u t s k y is (akit még 1918-ban Szabó Ervinnel, Rosa Luxemburggal és más külföldi marxistákkal a fiatal Szovjet Szövetség akkor alapított T á r s a d a l o m t u d o m á n y i A k a d é m i á j á n a k külföldi tagjává választottak), ilyen állásponton volt ezenkívül az oroszországi m e n y sevik szociáldemokrata p á r t is. Ezek ugyanis a szocializmus kezdeti lépéseit és a m u n k á s h a t a l m a t a nyugat-európai parlamentarizmus sémái által t a r t o t t á k egyedül kívánatosnak és szembehelyezkedtek a Lenin vezette bolsevikok fegyver és erőszak alkalmazásával. Ezeket a ténye­ ket és m o z z a n a t o k a t állapítja meg aprólékos pontossággal a zágrábi Kulturni r a d n i k című folyóirat Lukács évfordulóját megjelölő számá­ nak egyik szerzője, noha az imént idézett Lukács-szövegből kitűnik, hogy a kommunisták soraiba való felzárkózás és a Lenin által fémjel­ zett forradalmi stratégia Lukácsnál tudatos elhatározás dolga volt, mert, mint írta, „ a z erőszakmentes út a demokrácia teljes győzelméhez és a szocializmus győzelméhez" á b r á n d n a k bizonyult az adott történelmi­ társadalmi helyzetben. Magyarországon is a k o m m u n i s t á k képviselik azt a tényezőt, amely elszánta magát, hogy a szocializmust valóban ki is harcolja és ne csak óhajtsa, természetesen az őt támogató forradalmi tömegekkel. u

15

Lukács politikai eltökéltségének kialakulásáról és a marxizmusnak különféle szintű elsajátítási szakaszáról több írásos megnyilatkozás ma­ r a d t hátra, amelyeket elfogadhatunk vagy kétségbe v o n h a t u n k , de nem hagyhatunk figyelmen k í v ü l . Ebben a folyamatban, amelyet Lukács maga sem fejt ki minden esetben egyértelműen, természetesen nem kizá­ rólagosan, de Lenin személye és művei jelentős szerepet töltöttek be. Lenin hatásáról, amelyet Lukácsra és más jelentős marxista gondol­ kodóra és f o r r a d a l m á r o k r a gyakorolt, Lukács 1957-ben (először nyom­ tatásban 1958-ban jelent meg, olasz nyelven) Utam Marxhoz, Utóirat 1957 című írásában a következőképpen ír: „ . . . H a a r r a a lelkesedésre gondolunk, amely az értelmiség jelentős részét a nagy szocialista forradalom első éveiben eltöltötte, úgy Lenin­ nek a marxizmuson végzett zseniális kétszeres reformműve — írja Lu­ kács 1957-ben — jelentős szerepet játszott e hangulat megteremtésében. Egyrészt, mert Lenin letisztította a marxizmus klasszikusairól az évtize­ deken át rájuk települt előítéleteket. És ennek a tisztogató m u n k á n a k a során megmutatkozott, milyen gazdag M a r x és Engels műve olyan felis­ merésekben, melyek addig még nem kerültek napvilágra. Másrészt Lenin kérlelhetetlen valóságérzékével egyidejűleg arra is r á m u t a t o t t , hogy azok-

nak az új p r o b l é m á k n a k a során, melyeket az élet felvet, nem lehet kizárólagosan >tévedhetetlen* idézetekre hivatkozni, melyeket a klaszszikusokból r á n g a t u n k elő. Így például m a r ó gúnnyal jegyezte meg a m a r x i s t á k n a k erről a típusáról a N E P bevezetésekor: »Maga M a r x sem gondolt rá, hogy a k á r csak egy szót is írjon erről a kérdésről, s meghalt anélkül, hogy egyetlen pontos idézetet, egyetlen megcáfolhatatlan ú t m u ­ tatást h a g y o t t volna h á t r a erre nézve. Így hát most kénytelenek v a g y u n k m a g u n k megkeresni a kivezető utat.« M i n t m á r szólottam róla — írja Lukács előbbi fejtegetéseire utalva ugyanebben az írásában —, Lenin halála u t á n komoly reményeket fűztem a marxizmus lenini alapokon való felépítéséhez." ' A m i a személyes érintkezést illeti, Lukácsnak Leninnel nem v o l t a k olyan közvetlen kapcsolatai, mint például V a r g a Jenőnek vagy a meg­ b u k o t t M a g y a r Tanácsköztársaság és az újraszerveződő, most m á r ille­ gális K M P n é h á n y vezetőjének. Csak futólagos személyi kapcsolata volt Leninnel, méghozzá a K o m i n t e r n I I I . kongresszusán (Moszkva, 1921. június 22.—július 12.). E n n e k ellenére Lenin magatartása és viselkedése, szerénysége, s u g y a n a k k o r szilárd és h a t á r o z o t t egyénisége mély benyo­ mást tett Lukácsra. Élete a l k o n y á n erről is nyilatkozott, pl. a szabad­ kai 7 N a p n a k a d o t t interjújában, 1970 végén. A n n a k ellenére, hogy „a húszas években Lenin r e n d k í v ü l gorombán megírta, hogy az én p a r ­ lamentarizmusról írott cikkem rossz és nem marxista cikk, bevallom — fűzi hozzá Lukács — , ez egyike volt a z o k n a k a k r i t i k á k n a k , ame­ lyekből nagyon sokat t a n u l t a m . " E z t a személyiséghatást első Lenin t a n u l m á n y á n a k (1924) 1967. évi kiadásakor a következőképpen fogalmazza meg: „Ebből eredt Lenin józan egyszerűségének magával ragadó tömeghatása. P á r a t l a n néptribun volt, de a szónokiasság á r n y é k a sem fért egyéniségéhez; ebben megint csak ellentéte a korábbi n a g y f o r r a d a l m á r t í p u s o k n a k (gondoljunk most is Lassalle-ra és Trockijra). A magánéletben és a közéletben egyaránt mély ellenszenvvel viseltetett minden ellen, ami frázisszerű vagy túlhaj­ tott." Lukács G y ö r g y első t a n u l m á n y á t Leninről — ahogyan Leninről szóló öt t a n u l m á n y á t t a r t a l m a z ó 1970-ben k i a d o t t külön kötetének előszavá­ ban írja — 1924-ben írta (az előszó datálása: Bécs, 1924 februárja): „ . . . alkalomszerűen, alig néhány héttel Lenin halála u t á n . Egy ilyen, a megírást megelőző és megalapozó kutatások nélkül, úgyszólván rög­ tönözve létrejött írás természetszerűleg nem léphet fel olyan igények­ kel, hogy e nagy személyiség életvitelének és működésének v a l a m e n n y i kérdését átfogja és kifejezésre juttassa. Be kellett érnem — írja 1969-ben Lukács Leninről szóló t a n u l m á n y a i t t a r t a l m a z ó k ö n y v e előszavában — azzal, amit a k ö n y v alcíme is kiemelt, hogy Lenin gondolatrendszeré­ nek összefüggéseit kíséreljem meg felvázolni." A szóban forgó első öt és fél szerzői ív terjedelmű, külön kötetben német nyelven megje­ lent t a n u l m á n y teljes címe: Lenin. Tanulmány gondolatainak összefüg­ géséről (Lenin. Studie über den Z u s a m m e n h a n g seiner G e d a n k e n , Ber1

17

18

19

lin—Wien, 1924). T a n u l m á n y a anyagát Lukács a következő hat feje­ zetben fejti k i : 1. A forradalom aktualitása, 2. A proletariátus mint vezető osztály, 3. A proletariátus vezető pártja, 4. A z imperializmus: világháború és polgárháború, 5. A z állam mint fegyver és 6. F o r r a ­ dalmi reálpolitika (Ehhez írt még 1967 januárjában egy utószót). A k á r m e n n y i r e is csak részlettanulmány Lukácsnak 1924-ben Lenin életművéről írt munkája, ez a m u n k a még ma is jelentős adalék Lenin elmélyült megértéséhez — minden lehetséges fogyatékossága ellenére, amelyre Lukács is r á m u t a t , még a k k o r is, ha — Lukács szavaival élve — a „messianisztikus szektásság" jegyeit viseli magán. D e „ezt a szek­ tásságot — fejti ki Lukács 1969-ben, az akkori írásait kritikailag tár­ gyalva — éppen antibürokratikus és antidogmatikus, szenvedélyesen kí­ sérletező jellege választja el élesen a későbbi sztálini idők dogmatikus és b ü r o k r a t i k u s szektásságától." Lukács első Lenin gondolatrendszeréről írt t a n u l m á n y á n a k (1924) je­ lentősége teljes joggal kapcsolható Gramsci és Korsch új u t a k a t kereső és részben találó munkáihoz. Lukács első Lenin-tanulmánya közvetlenül a Történelem és osztálytudat című 1923-ban megjelent tanulmánykötete után hagyja el a sajtót. N o h a az előbbi kötet Lukács korábbi gondolati szakaszát h a t á r o z o t t a b b a n tükrözi, tekintettel arra, hogy — amint Lu­ kács fogalmaz — „e k ö n y v egyes t a n u l m á n y a i a d i k t a t ú r a előtt és alatt nyerték első m e g f o g a l m a z á s u k a t " , mégis magába foglalja a M a g y a r Tanácsköztársaság bukását követő bécsi emigrációs években Lukácsban felhalmozódott forradalmi gyakorlati élettapasztalatokat és azt a tu­ dásbeli gyarapodást, ami abból eredt, hogy: „ . . . M a r x és Engels újbóli, az eddiginél sokkal elmélyültebb tanulmányozása, most m á r az ö k o n ó ­ miára és a történelemre koncentrálva, a megismerkedés Lenin elméleti írásaival stb., stb. szélesítették és elmélyítették a marxi módszerek ural­ mát g o n d o l k o d á s o m b a n . " Ezekre az időkre visszaemlékezve Lukács az 1923-ban a Történelem és osztálytudat tanulmánygyűjteményre tér ki, de megállapításai teljes egészében a n e m egy egész év múlva, 1924-ben, külön kötetben megje­ lenő Lenin életművet tárgyaló első m u n k á j á r a is v o n a t k o z n a k . Ez szin­ tén „ a húszas évek közepének tipikus t e r m é k e " , amelyről 1969 o k t ó ­ berében többek között így ír Lukács: „ A Történelem és osztálytudat még e kiélezett belső konfliktus kor­ szakában nyert végleges formát (1922—23). Vagyis e könyvben még a messianisztikus szektásság elvei és módszerei u r a l k o d n a k , n o h a egyes kérdések tárgyalásánál m á r az ellenkező i r á n y z a t befolyása is észlelhető. Ezért ezt a k ö n y v e t mint a húszas évek termékét, mint Lenin és a 17-es forradalom k i v á l t o t t a események elméleti visszhangját kell felfogni, Gramsci és Korsch hasonló jellegű írásaival együtt, minden gyakran lé­ nyegbeli ellentét ellenére, amely ezek k ö z ö t t az írások között megnyil­ vánul. Ez fokozza történelmi érdekességüket, amennyiben láthatóbbá válik, milyen elméleti fellendülést v á l t h a t o t t volna ki 1917, ha a sztá20

21

22

lini u r a l o m nem nyomja el véglegesen az elmélet fejlődését a k o m m u ­ nista mozgalmon b e l ü l . " Lukács 1923-ban és 1924-ben megjelent két könyve, érthetően, a ter­ méketlen P l e h a n o v és a I I . Internacionálé o r t o d o x szárnyát képviselők, v a l a m i n t a sztálinista b ü r o k r a t i k u s pragmatikus revízió híveinek nagy ellenállásába ü t k ö z ö t t és igen heves v i t á k a t v á l t o t t ki. N o h a a vita elő­ terében a Történelem és osztálytudat c. kötet állott, Lukács Lenin élet­ művéről szóló t a n u l m á n y á t is d u r v a t á m a d á s o k érték. D u r v a s á g á v a l kitűnik Thalheimer támadása, amely Lukács t a n u l m á n y k ö t e t é t mint „nyomorúságosat" és „feleslegeset" jellemzi, mint „egy olyan könyvecs­ két, amelyet jobb lett volna meg nem írni, mert csak z a v a r t kelt és nem tisztáz s e m m i t . " Lukácsnak az 1924-ben és később megírt Leninről szóló tanulmányai „közvetlenségükben többé-kevésbé híven tükrözik ezeknek az idősza­ k o k n a k aktuális p r o b l e m a t i k á j á t " , de még ma is manipulációk és sa­ játos célok szolgálatába állítják őket. így pl. a szerbhorvát olvasóközön­ ség számára k i a d o t t 1924-ben írt L e n i n - t a n u l m á n y az 1967-es U t ó s z ó ­ val, az 1969-es nyugatnémet k i a d v á n y alapján 1977-ben jelent m e g , akkor, amikor m á r 1970-ben, Lukács külön előszavával öt különböző időben írt L e n i n - t a n u l m á n y á t a d t á k közre. Ezek szerint a szerbhorvát nyelvű olvasó azt a képzetet alkothatja magának, hogy Lukács Leninről csak azt közölte a nagy nyilvánossággal, amit 1924-ben írt, és amit 1967-es utószavában még hozzáfűzött. 18

24

25

20

3. Lukács-adalékok Lenin és Sztálin azonos tárgyú írásainak a megkülönböztetéséhez Körülbelül egyidőben Lukács Leninről írt t a n u l m á n y á n a k megírásá­ val, Lenin ellenkezése ellenére, a bolsevik p á r t főtitkárává választott Joszif Visszárovics Sztálin 1924. április elején, a Szverdlov Egyetemen megtartja A leninizmus alapjairól című előadását, amely nyomtatásban is megjelenik és terjedelemre valamivel több mint 6 szerzői ív. Ebben az előadásában Sztálin nem csak pártfőtitkári minőségben szerepelt, hanem mint Lenin „leghűbb követője" és ebből következően Lenin leg­ h i v a t o t t a b b értelmezője és magyarázója. E z az előadás szolgál majd címadóul Sztálinnak A leninizmus kérdései című kötetéhez (a t a n u l m á ­ nyok, cikkek és nyilatkozatok gyűjteményét t a r t a l m a z ó k ö n y v terje­ delme, utolsó szerkesztésében, a csatolt a p p a r á t u s nélkül, kb. 67 szerzői ív, tehát tízszer terjedelmesebb az 1924 áprilisában felolvasott Leninről szóló előadásánál, amely végig, a kötet minden kiadásának első helyén állt). Különben ebben a gyűjteményes kötetben Lenin életművéről kevés szó esik, elsősorban Sztálin megnyilatkozásait t a r t a l m a z z a , amelyekben ugyan gyakran hivatkozik Leninre, de sajátos módon, saját értelmezése és meglátásai alapján. Ez a t a n u l m á n y , majd a közreadott k ö n y v , tehát alapul szolgált arra, hogy kodifikálják Leninre h i v a t k o z v a a marxizmus

sztálinista értelmezését, ideértve Lenin életművét is, v a l a m i n t a sztálini vezetés g y a k o r l a t á t . Erre v o n a t k o z ó a n P r e d r a g Vranicki megállapítja: „Sztálinnál a leninizmus kérdései lényegében a sztálinizmus kérdései", majd hozzáfűzi még Lelio Basso megállapítását, miszerint az a g y a k r a n használatos fogalmazás, hogy a leninizmus jelenkorunk marxizmusa, idegen Lenin felfogásától. Sztálinnak ez az 1924-ben közzétett L e n i n - t a n u l m á n y a még önmagá­ ban nem mutatja ki szembetűnően azokat a jegyeket, amelyek a sztálini felfogást és társadalmi gyakorlatot jellemzik. N e feledjük, még csak 1924-et írunk, amikor az akkori frakciók mind Leninre h i v a t k o z n a k , és Sztálin Lenin értelmezése kapcsán a mai olvasónak is feltűnik Sztálin szerény elméleti felkészültsége, v a l a m i n t az, amire P . Vranicki hívja fel a figyelmet, hogy sem Sztálin, sem a vele ellenzéki csoportok a p á r t ­ vezetőségben nem vetették fel a m u n k a felszabadulása és a m u n k á s ­ igazgatás kérdését, a munkásellenőrzést és az állam elhalását a b ü r o k ­ ratikus-etatista általános irányvonal ellensúlyaként. Lenin Állam és for­ radalom című könyve, v a l a m i n t kitartó törekvése a forradalom folya­ mán a munkásellenőrzés életre hívására, a sztálini csoport, de a többi frakció számára is Lenin halála után „ m i n d i n k á b b a bolsevik p á r t szá­ m á r a egy régmúlt és részben kellemetlen álommá v á l i k " . D e minden­ képpen Sztálin 1924-ben közzétett t a n u l m á n y á n a k m á r nem csak tar­ t a l m á r a és óvatos megfogalmazására utal. A leninizmus alapjai című előadás (felolvasott t a n u l m á n y ) 1924 áprilisából a következő kilenc fe­ jezetet t a r t a l m a z z a : 1. A leninizmus történelmi gyökerei, 2. A módszer, 3. Az elmélet, 4. A proletariátus diktatúrája, 5. A parasztkérdés, 6. A nemzeti kérdés, 7. A stratégia és t a k t i k a , 8. A p á r t , 9. A munkastílus. 27

28

Figyelembe kell venni az akkori erőviszonyokra jellemző frakciós helyzetet, azt hogy Sztálinnak az ellenzéki csoportokkal folytatott h a r ­ cához nem t a r t o z o t t hozzá az álláspontokban m u t a t k o z ó különböző­ ségek folytán felmerülő sorsdöntő kérdések megvitatása. Az egész vita egy azonos alapvető elképzelés keretében zajlott, amelyben a p á r t u r a ­ lom és az állami kényszer szerepe meghatározó jelentőségű volt. Ezért nem igaztalan a m á r külföldre száműzött Trockij siralma, hogy az állam kimagasló erőszakszervként való alkalmazásának elképzelését Sztá­ lin tőle tulajdonította el. A Lenin halálát követő években az ellenzéki csoportok követelték a pártszervezeten belüli szabad demokratikus vitát, ami különben Lenin idejében magától értetődő volt, és Lenin erőteljes egyéniségének dominálásával a vitás kérdések t ú l n y o m ó többségében a pártegység megerő­ sítéséhez és a véglegesített politika hatékony megvalósításához vezetett. „Ezzel szemben — ahogyan P r e d r a g Vranicki kifejti — Sztálin a radikális viselkedési m ó d o t szorgalmazta, ami a k k o r , de napjainkban is, jobban megfelelt az ország átlagos párttagsága eszmei szintjének. Ez a tagság ugyanis sohasem m u t a t o t t túlzott érdeklődést a szüntelen elmé­ leti viták i r á n t , hisz történelmi t á v l a t a i k a t és jelentőségüket úgyis képte­ len volt felfogni. Sztálin ebben a kérdésben jobb pszichológusnak bizo-

nyúlt, jobban ismerte a párttömegeket. Míg az ellenzék kimagasló személyiségei nem mulasztották el hangsúlyozni, hogy miben különbö­ z ö t t nézetük Leninétől, addig Sztálin nemcsak szilárdan hangsúlyozta Lenin álláspontjához való hűségét, és m a g á t Lenin leghívebb t a n í t v á ­ n y á n a k nevezte, hanem leninizmusnak n y i l v á n í t o t t a azt, ami Leninnél nem volt lényeges, csak esetleges és ideiglenes, amit az ismert külső k ö ­ rülmények kényszerítettek k i . " ' E z az adottság alapvető előnyöket biztosít 1924-ben Lukács számára Sztálinnal szemben, Lukács szellemi képességei és módszertani-dialekti­ kus gondolkodásmódján felül. N o h a Lukács pontosan tudja, hogy Lenin életművét csak hiányosan ismeri 1924-ben, „alig n é h á n y héttel Lenin halála u t á n " , a t a n u l m á n y megírásával azonban „ t i s z t a " szándékai vol­ tak, függetlenül attól, amit L e n i n - t a n u l m á n y a i n a k előszavában, 1969 októberében megfogalmazott, hogy a t a n u l m á n y o k mindig az „ a d o t t időszak aktuális p r o b l e m a t i k á j á t " is tükrözik. Lukácsnak megvolt az a helyzeti előnye Sztálinnal szemben, hogy Lukács t u d o m á n y o s lényegre törő közelítését nem ködösítette el a hatalmi és frakcióharc. Másrészt Lukács abban a helyzetben volt, hogy Lenin életművét egy tágabb, euró­ pai távlatból tekinthette át, és n e m volt az oroszországi sajátságok és p r o b l é m á k rabja, mint Sztálin. Ezért Sztálin 1924-ben írt munkája a mai olvasó számára inkább egy a d o t t korszak d o k u m e n t u m a k é n t fogható fel; okmányszerű adalék arról, milyen belső viszonyok u r a l k o d t a k a kiépülő és a fennmaradásáért k ü z ­ d ő Szovjetunió vezetőségében, és milyen eszközökkel (és milyen szelle­ mi szinten) harcolt Sztálin és csoportja az egyeduralmi helyzet kialakí­ tásáért. Lukács L e n i n - t a n u l m á n y a viszont, n o h a nem a teljesség igényé­ vel íródott, éleslátásával és lényegre tapintásával még ma is gazdag m o n d a n i v a l ó t n y ú j t k o r u n k olvasójának. Természetesen m á r Sztálin 1924-ben írt t a n u l m á n y á b a n is igencsak v i t a t h a t ó az a történelem során beigazolódott súlyos hiba, amit például a stratégiáról és a t a k t i k á r ó l szóló 7. fejezet t a r t a l m a z . E z vezetett ugyanis a németországi munkásmozgalom vereségéhez a náci fasizmussal szemben. E z t a politikai vonalvezetést a K o m i n t e r n utolsó, 1934-ben m e g t a r t o t t V I I . kongresszusa fel is számolta. D e álljon itt példaképpen Sztálin 1924-ben Leninről írt t a n u l m á n y á n a k z á r ó m o n d a t a ! Ebben ugyanis lehetetlen tartalmas m o n d a n i v a l ó t fölfedni, a fogalmazás v a l ó ­ jában semmit sem m o n d a p á r t b a n kívánatos munkastílust összegezve: „ A z orosz forradalmi lendület kapcsoltsága az amerikai gyakorlatiasság­ gal — ebben v a n a leninizmus lényege, ami a p á r t m u n k á t és az állami szervek m u n k á j á t illeti. Csak az ilyen kapcsoltság hozza létre a kitel­ jesedett leninista-munkás típusát, a leninizmus stílusát a m u n k á b a n . " í r á s o m tervezésekor eredetileg úgy képzeltem, hogy p á r h u z a m b a állí­ t o m Lukács és Sztálin Lenin képét és a két közelítés megadja nemcsak a két szerző alapvető arculatát, hanem a marxizmus értelmezésének és a szocializmus történelmi t á v l a t á n a k azt a két alapvető i r á n y z a t á t is, amely az első sikeresnek ígérkező szocialista forradalom és Lenin elmé2

80

leti munkájának eredményeképpen szinte válaszútként jelentkezett, és amelynek egyik kifejezője m á r a k k o r Lukács G y ö r g y volt. A z esemé­ nyek sora, mint tudjuk, a sztálinista i r á n y z a t n a k kedvezett hosszabb időre. De ezt a k í n á l k o z ó két különböző i r á n y z a t o t nem lehet, ha a tör­ ténelmi-társadalmi tárgyilagossághoz ragaszkodunk, jellemzően és egy­ értelműen k i m u t a t n i Lukács Leninre v o n a t k o z ó gondolatainak és Sztálin­ leninizmus alapjairól t a r t o t t előadásának p á r h u z a m b a állításakor. Sztálin 1924 áprilisában m e g t a r t o t t előadása még az évben, k ö n y v formájában is hozzáférhetővé v á l t több országban és több nyelven. H a ­ tására (nyilván Lukács L e n i n - t a n u l m á n y á n a k is jelentős hatása volt még a d u r v a t á m a d á s o k ellenére is) maga Lukács G y ö r g y emlékezik vissza 1939-ben az Új H a n g b a n : H o g y a n h a t o t t Sztálin k ö n y v e A leninizmus alapjai megjelenésekor a kapitalista országokban? (Visszaemlékezés 1924re) című írásában. Saját példájából k i i n d u l v a — mert Lukács joggal úgy ítéli, hogy a n n a k tipikus vonásai v o l t a k — kifejti, hogy az akkori forradalmár-marxisták N y u g a t - K ö z é p - E u r ó p á b a n ismerték az addig k ö z ­ zétett M a r x és Engels m u n k á k a t . D e az 1918—24-es évek tényleges marxizmusa még könnyűszerrel megbirkózott azzal az opportunista ha­ misítással, amelyet a századfordulón Bernstein képviselt, majd későbbi szakaszában K a u t s k y folytatott, s az idő tájt C u n o w , C o n r a d i és m á ­ sok »korszerűen« befejeztek. Ezek ellen még csak t u d t a k védekezni az akkori kommunisták, ha g y a k r a n hiányos érvekkel i s . " 81

8S

A z akkori idők újabb keletű ellenszegülése eszmeileg a szindikalizmus i r á n y z a t á v a l szembeni és a Rosa Luxemburg radikalizmusával szembeni ellenkezésként jelentkezett. Rosa Luxemburg radikalizmusa jórészt a spontaneitásra, a fatalizmusra és a tőkés rend automatikus összeomlá­ sára épített. Lukács szerint, ahogyan visszaemlékezésében kifejti, a hoz­ záférhető Lenin-írások és az 1924-ig lejátszódó események n y o m á n a forradalmi illúziókat szertefoszlató ellenforradalmi események jobbára a könyörtelen valóságot t u d a t o s í t o t t á k . Ezért a K o m i n t e r n V. kongreszszusa (1924. június 17. és július 8. között) a kommunista p á r t o k bolsevizálását tűzte napirendre, „mert, ahogyan Lukács kifejti, a p á r t o k messze voltak a k á r csak attól is, hogy ismerték v o l n a Lenin tanait, alkalmazásukról nem is beszélve. Ehhez tudni kell, hogy Lenin műveit az, aki nem t u d o t t oroszul, a k k o r még nem tekinthette á t . " (Megjegy­ zendő, hogy az első világháborúig a nemzetközi szociáldemokrata m u n ­ kásmozgalomban, ide sorolva természetesen Lenint és m u n k a t á r s a i n a k nagy többségét, a német nyelv volt az elméleti érdeklődésű marxisták használatos nyelve.) „Lenin fő művei közül — folytatja 1924-re v o n a t ­ kozó visszaemlékezéseit Lukács — , n é h á n y megjelent ugyan idegen nyel­ veken. A régi szociáldemokrata p á r t o k szakadása ideológiailag az Ál­ lam és forradalom olvasása alapján történt. Ez a k ö n y v a d t a az argu­ mentumokat az 1918—1919-es nagy v i t á k h o z , amik a d i k t a t ú r a vagy demokrácia mint polgári d i k t a t ú r a formája kérdésében folytak. A z első forradalmi évek »ultrabalos« hibáinak legyőzésében nagy szerepet j á t ­ szott Lenin Gyermekbetegség c. k ö n y v e . A l a p v e t ő munkája az impe-

rializmusról tisztázta a jelen gazdasági és politikai nézeteit, s az impe­ rialista háborúról szóló m u n k á i az elmúlt háború és az elkövetkező háború perspektívájára v o n a t k o z ó k a t . S így h a t o t t a k Lenin elszórtan megjelenő cikkei és beszédei egyes aktuális t é m á k r ó l . " Lukács szerint még „mérföldekre álltunk a t t ó l " , hogy Lenin g o n d o ­ latait helyesen fogták volna fel, noha m á r háttérbe szorultak a szindikalisták és a Rosa Luxemburg által képviselt eszmei i r á n y z a t o k alapvető hatásai a húszas évek kezdetén. Mindezek következtében az akkori esz­ mei helyzetet egy m e g h a t á r o z o t t eklekticizmus jellemezte. Ehhez a hely­ zethez hozzájárult még az is, hogy Trockij és követői ebben az időben intézik t á m a d á s a i k a t Lenin alapvető álláspontjai ellen. S ekkor válik hozzáférhetővé Sztálinnak Leninről írt előadása, amelynek hatásáról (saját t a n u l m á n y á n a k hatására nem tér ki) a következőket írja: „ A k i meg akarja érteni, milyen rendkívüli, megvilágító, forradalma­ sító hatást tett 1924-ben az európai m u n k á s m o z g a l o m b a n Sztálin k ö n y ­ ve A leninizmus alapjai (megjegyzendő, hogy Lukács itt Sztálinnak k ö n y v alakban megjelent 6 szerzői íves, a Szverdlov Egyetemen elhang­ z o t t előadásszövegére gondol, nem pedig a sztálinizmus bibliájaként em­ legetett, A leninizmus kérdései című terjedelmes és később több v á l t o ­ z a t b a n megjelenő könyvére), a n n a k ezt az egész itt felvázolt ideológiai helyzetet, összes negatív vonásaival, maga elé kell k é p z e l n i e . . . Sztálin k ö n y v e m u t a t t a meg s z á m u n k r a azt az a z ó t a magától értetődővé lett igazságot, hogy Lenin t a n a teljes szisztéma, eleven és átfogó összefüg­ géssel, rendszer, amelynek metódusa alapján az élet minden kérdésére k o n k r é t a n felelni l e í i e t , . . ."** Ugyanebben az 1924-es évben Lukács Lenin gondolatainak összefüg­ géséről értekezve, Lenin nagyságát m é l t a t v a összefoglaló zárógondola­ taiban kifejti a k ö v e t k e z ő emlékezetes antidogmatikus megfogalmazást: „Lenin nemcsak helyreállította a m a r x i elmélet tisztaságát a vulgáris marxizmus laposságainak és torzításainak évtizedes u r a l m a u t á n , hanem m a g á t a módszert is továbbfejlesztette, k o n k r é t a b b á és érettebbé tette. A k o m m u n i s t á k feladata most m á r az, hogy továbbmenjenek Lenin út­ ján, de ez csak a k k o r sikerülhet nekik, ha úgy t u d n a k Leninhez k a p ­ csolódni, ahogy maga Lenin kapcsolódott M a r x h o z . . . " E z t a megállapítást 1967-ben, ugyanennek az első, 1924-ben írt Le­ n i n - t a n u l m á n y n a k az utószavában — most m á r a sztálinista m a n i p u ­ lációk leleplezett tapasztalatai alapján — így fogalmazza meg Lukács: „ D e a húszas évek tapasztalatai csak a k k o r a d h a t n a k termékeny indítá­ sokat a dogmatikus uniformizálás visszaszorításához, h a nem közvetlenül akarjuk felhasználni őket, h a figyelembe vesszük, hogy egy elmúlt történelmi korszakból származnak. Kritikai éleslátással kell szemügyre v e n n ü n k a húszas éveknek és a n n a k a k o r s z a k n a k a különbségét, amely­ ben élünk. S magától értetődik, hogy ez a k r i t i k a i éleslátás Lenin mű­ vével szemben sem homályosulhat el. E z a megállapítás — a n n a k meg­ állapítása, hogy életműve nem »szent« és »csalhatatlan« d o g m á k gyűjte35

s s

menye — a legkevésbé sem csökkenti Lenin valóságos, evilági nagysá­ gát."" N a p j a i n k b a n Leninnek ezt az 1924-ben Lukács által h a n g o z t a t o t t antidogmatizmusát, későbbi fogalmazásában: a „szent" és „ c s a l h a t a t l a n " dogmagyűjteményekről költött képzet elvetését mind M a r x és Engels, mind pedig Lenin viszonylatában, P r e d r a g Vranicki a következőképpen tárja elénk: „Lenin személyiségének lényege a rendkívüli forradalmi éles­ látás, egy forradalmi lángelme o d a a d á s a a munkásosztály és a dolgozók emberséges világáért, a gondolkodás eredetisége, a sajátos helyzetek el­ mélyült marxista megoldásainak feltárása, az előrelátás képessége és az, hogy mélységesen á t h a t o t t a a forradalmi humanizmus elve, vala­ mint az a párját ritkító érzéketlenség a tisztségviselés hierarchiája iránt és minden olyan formális szertartás iránt, ami ebből következik. Lenin szilárdan k i t a r t o t t a marxizmus lényeges elvei mellett, de egyben a végsőkig dogmatikus-ellenes is volt, amit sokan elvszerűtlenségnek te­ kintettek. Leninnek éppen ez a képessége, hogy nem volt rabja előre megszabott elveknek, és hogy a forradalom érdekében meghatározott mértékben visszakozott és kompromisszumokra is hajlandó volt, ez az, ami a doktrinerek számára sohasem volt érthető és kívánatos, mert szerintük az elvek »tisztaságát« veszélyeztette. A felsoroltakban kell keresnünk egy ilyen megismételhetetlen személyiségnek a lényegét." Vranicki idézett gondolata Lenin személyiségének lényegéről, amelyet 1979-ben megjelent könyvében fejtett ki, nagymértékben egybecseng L u ­ kácsnak az első Leninről írt t a n u l m á n y á h o z csatolt, 1967-ben megfogal­ mazott U t ó i r a t á v a l . Lukács szerint Lenin „messzemenően fölötte á l l t " kortársainak: „ E z t a k o r t á r s a k is érezték, ezért beszéltek olyan sokat — ellenségei és követői egyaránt — Lenin t a k t i k a i , reálpolitikai ügyességéről. D e ezzel távolról sem érintették a dolog m a g v á t . Lenin fölénye valójában tisztán elméleti fölény az összfolyamat megítélésében. A z összfolyamat megítélésének Leninnél mély és széles elméleti alapjai voltak. Ú g y n e v e ­ zett reálpolitikája nem empirikus gyakorlatiasságból táplálkozott, hanem mindig lényegük szerint elméleti gondolkodásfolyamatok gyakorlati eredménye volt. Csakhogy az elméleti gondolkodás nála mindig a min­ denkori cselekvési szituáció társadalmi-történelmi éppígylétének k i t a p i n tását eredményezte . . ."* Egészen más a helyzet, Sztálin terjedelmes könyvét illetően, amely címében szintén h i v a l k o d ó a n Lenint, illetve pontosabban a leninizmust említi, holott a k ö n y v magáról Lenin életművéről vajmi keveset mond. A Sztálin írásainak, beszédeinek, nyilatkozatainak és leveleinek gyűjte­ ményét t a r t a l m a z ó k ö n y v , amelynek A leninizmus kérdései címet adta, Lenin életművével szembetűnően keveset foglalkozik. Az első helyre szerkesztett Leninről szóló 1924-ből származó hosszabb szövegen kívül csak egy rövidebb, egy szerzői ívnyi szövegben van szó Leninről, Lenin és a középparasztsággal való szövetség (Válasz Sz. elvtársnak, P r a v d a , 37

8

1928. július 3.) címmel. Így az egész kötet terjedelmének 10 százalékát teszi ki az a két írás, amely kifejezetten Lenin életművét taglalja. N e m jár messze az igazságtól Andrija KreSSicnek az 1981-ben Zág­ rábban újra k i a d o t t Sztálin A leninizmus kérdései című könyve elősza­ v á b a n tett megállapítása: „Sztálin Lenin-magasztalásában az igazi nyer­ tes nem Lenin, hanem Sztálin: először, ezáltal olyan színben tünteti fel önmagát, mint Lenin életművének h i v a t o t t folytatóját; másodszor, ami lényegesebb, az ő általa k i m o n d o t t utolsó marxista szava a marxizmus legmagasabb szintjét képviseli (a legújabb — a legjobb — képlet sze­ rint). Ily m ó d o n azt a következtetést sugalmazza, hogy a sztálinizmus — a proletariátus diktatúrájának és a szocializmus végleges győzelmé­ nek a marxizmusa. É p p e n erről van szó A leninizmus kérdéseiben, sok­ kal i n k á b b mint a l e n i n i z m u s r ó l . " " Sztálin különféle megnyilatkozásokat t a r t a l m a z ó könyvéről A leni­ nizmus kérdéseiről, ( 1 1 . kiadásával 1939-ben kanonizálódott formája) n y u g o d t lélekkel állíthatjuk, hogy nem a leninizmus lényeges kérdéseit tárgyalja, hanem függetlenül a k ö n y v címétől a sztálinizmust p r o p a ­ gálja, vagyis a sztálinizált leninizmust tárja az olvasó elé. Ennek elle­ nére, azonban e k ö n y v múltbeli szerepét tárgyilagosan és mai ismere­ teink, t a p a s z t a l a t a i n k alapján lehetetlen felmérni. Volt idő, amikor ez a k ö n y v sokat jelentett a kommunisták eszmei képzésében, és sztálini­ zált leninizmusa ellenére, nem faragott belőlük feltétlenül antileninista begyöpesedett sztálinistákat. M i n t h a erre a k a r n a figyelmeztetni a zág­ rábi k i a d ó , az Ifjúsági Szövetség Társadalmi Tevékenységi Központjá­ n a k „ m . r." névjegyű m u n k a t á r s a , amikor is hangsúlyozza, hogy a k ö n y v 1946-ban 120 000 p é l d á n y b a n (cirill- és latinbetűs kiadásban összesen) jelent meg az akkori p á r t k i a d ó , a K u l t ú r a kiadásában, a 1 1 . orosz nyelvű kiadás a l a p j á n , és ez csak történelmietlen szemlélet ese­ tében tekinthető bizarr v a g y gondbaejtő ténynek. Arról van szó, hogy a marxizmus átfogóbb elsajátítása kezdetén, az ilyen szintű irodalom az akkori párttagságunk átlagos eszmei felkészült­ ségének megfelelt és alkalmas volt a befogadásra. Lehet, hogy ez a k ö n y v a mai antidogmatikus széplelkek borzadását váltja ki, mégis min­ den szépítés nélkül ki kell m o n d a n i , hogy ennek a hírhedt sztálini alkotásnak a használata az akkori körülmények közepette nem jelentett különösebb sztálinizációs veszélyt nálunk. A háború után, 1946-ban megjelent első kiadásának (szerbhorvát nyelven m á r 1939-ben M o s z k v á ­ ban megjelent, de belőle számottevő példány nem jutott az országba) tulajdonomat képező példányán nevem mellett ott van a „ I V . t a n u l ó ­ csoport" jelzés is, mert ezt a k ö n y v e t is t a n u l m á n y o z t u k 1936-ban a Topcideri Katonai-politikai Iskolában, amely a k k o r a legmagasabb fokú pártiskola volt szerbhorvát nyelven, s belőle alakult a D u r o D a k o v i c Pártfőiskola. E z t a k ö n y v e t azonban mi a m a g u n k módján, a saját okulásunkra t a n u l m á n y o z t u k . N e m is tehettünk mást, hisz mi is a n n y i r a el v o l t u n k merülve a sajátságos körülményeinkből fakadó nyílt kérdé­ sekben és addigi t á r s a d a l o m a l a k í t ó küzdelmeink tapasztalataiban, hogy 40

ezt a k ö n y v e t is — mint v a l a m i k o r A gothai program kritikáját a né­ metországi szervezett munkásság — minden hibája ellenére is a m a g u n k módján, a J K P politikai vonala és leninista irányvétele alapján értel­ meztük. H a s o n l ó helyzetben volt és ilyen m ó d o n értelmezte párttagsá­ gunk óriási többsége is ezt a könyvet, anélkül, hogy sztálinistává vált volna, amit különben az 1948-as év és a rákövetkező időszak eszmeileg és a társadalmi g y a k o r l a t szempontjából minden kétséget kizáróan bizo­ nyított.

4. Lukács

későbbi

értekezései

Leninről

Lukácsnak még egy munkája jelent meg Leninről a két háború között. Pontosabban m á r a második világháború elején t a r t E u r ó p a 1939-ben, amikor megírja N é p t r i b ú n vagy b ü r o k r a t a című írását, amelyet cikként emleget szerzője, (az 1985-ös kiadása mint kéziratrészietet említi), s amely először német nyelven, az Internationale Literatur 1 9 4 0 / 1 — 3 . számában jelent meg. Lukács megemlíti, hogy a valamikori lenini és sztálini k u l t ú r a - és irodalomfelfogás ellentéte d ö n t ő szerepet játszott abban, hogy szembe­ szegüljön a sztálinista eltorzulásokkal, természetesen az akkori lehető­ ségekhez mérten, mert „az ideológiai p a r t i z á n h a r c t a k t i k á j á n a k megfe­ lelően, szinte sohasem k a p h a t o t t igazán nyílt kifejezési formát. Mégis — írja Lukács — e fejlődési szakasz legvégén (1940-ben) Néptribún vagy bürokrata c. cikkemben, amilyen nyíltan az a k k o r lehetséges volt, felvetettem és elemeztem ezt a problémát is." Ez a Lukács-írás az a k k o r i eszmei légkörnek figyelembevétele nélkül álcázott fejtegetésnek tűnhetett. D e ha ma újraolvassuk, megragadó az az éleslátás és az a lényegre tapintás, ami m á r a sztálinista társadalmi eltorzulásokhoz, a marxizmus eszmei téren való p r a g m a t i k u s és dogma­ tikus revíziójához vezetett. Külön megjegyzendő, hogy noha Lukács az irodalmi és kulturális politikából indul ki, itt érzi közvetlenül a lenini és sztálini vonal ellentmondását, tekintettel arra, hogy elemzése lényeg­ retörő, az egész társadalmi helyzetre v o n a t k o z ó . Sokkal találóbb és tüzetesebb elemzést fejt ki, mint az S 2 S Z K P X X . kongresszusa 1956ban, a sztálinizmus leleplezésekor, tekintettel arra, hogy az csupán a megnyilatkozási formák elvetésére k o r l á t o z ó d o t t és kénytelen volt meg­ elégedni a h a t á r o z a t l a n és különböző módon értelmezhető „személyi k u l t u s z " fogalmának bevezetésével, ami a z u t á n a lényeges társadalmi erők hatását és a társadalmi folyamatok elemzését nem feltétlenül k ö ­ vetelte. Ezért a m a m á r antikommunista szakaszába jutott Leszek K o l a k o w s kiból a rosszmájúság beszél A marxizmus főbb folyamatai című k ö n y v e I I I . kötetében (Lukácsnak szentelt V I I . fejezet), amikor gúnyolódva ki­ fejti: „Lukács a marxizmus történetében k i m o n d h a t a t l a n u l fontos sze­ mélyiség, méghozzá nemcsak M a r x magyarázásában kiérdemelt eredmé41

42

nyei miatt, nemcsak azért, mert bebizonyította, hogy M a r x eredeti filo­ zófiája egyben kiválóan alkalmas a r r a is, hogy megindokolja a kom­ munista bürokrácia ideológiájának a n t i g l o r i f i k á c i ó j á t . . .", hanem azért is, mert: „ D o g m a t i z m u s a abszolút volt és szinte fenséges a maga töké­ letességében." Lukácsról még a következőkkel traktálja olvasóit ez a volt marxista: „ A z 50-es években voltak a legélénkebbek a politikai és ideológiai harcok, Lukács Kelet-Európában a sztálinizmus bírálóinak a legóvatosabb és legbátortalanabb csoportjához tartozott, aki a sztáliniz­ mus lényeges elveit sohasem vonta kétségbe, kivéve némely jelenségeit." Az ilyen állításokra éppen Lukács második, 1940-ben megjelent Le­ ninről szóló t a n u l m á n y a adja meg a választ, amely Lenin életműve talaján állva t a p i n t rá a sztálinizmus akkori és későbbi b ü r o k r a t i z m u ­ sának lényegére. í m e egy hosszabb, de jellemző idézet ebből a t a n u l ­ mányból, a bürokratizmus kapcsán. A tőkés társadalomban felfejlesztett bürokratizmusról szóló elemzést összegezve, amelyről Lukács kimutatja, hogy az osztályuralom egyik szükségszerű megnyilvánulása, a következőket szögezi le: „ A b ü r o k r a t i z ­ mus tehát a kapitalista társadalom alapvető jelensége." majd hozzáfűzi a következőket is: „Lenin mélyreható elemzése összekapcsolja a bürokratizmust a spon­ taneitással. A spontaneitás ott jelentkezik, ahol az érdek és tevékenység tárgya közvetlen, éspedig tisztán közvetlen. A tárgyi vonatkozás köz­ vetlensége természetesen magától értetődő kiindulási pontja minden em­ beri tevékenységnek. A most vizsgált jelenség sajátossága abban áll, hogy a spontaneitás »elmelete« — a bürokratizmus ideológiai felmagasztalása — megköveteli, hogy megálljunk a közvetlen objektumnál, és minden azon való túllépést, amiben éppen a valódi elmélet (az idézőjel nélküli elmélet) megnyilatkozik, mint nem valódit és hamist pellengérre állít­ suk. A munkásmozgalom bürokratizálódásának akkori irányzata, az »okonomizmus« ezt a közvetlenségben való megragadást, a spontanei­ tásnak ezt a felmagasztalását úgy állítja be, mint »tisztan proletar« magatartást;. . ." Lukács fejtegetése során hangsúlyozza: „ . . . N e m a ragyogó szónok, Mirabeau vagy Vergniaud, vagy a k á r D a n t o n volt a francia forradalom igazi tribunja, hanem az egyszerű M a r a t és a száraz Robespierre. . . . Lenin mint a forradalom tribunja veszi fel a harcot a spontaneitás ellen. Á t h a t v a egy mély és mindenre figyelmes szeretettől az elnyomott nép iránt — amely minden megismerést a lázadás, a fel­ szabadításra törés pátoszával tölt meg —, Lenin a közvetlenséget a to­ talitás mozgásának világos tudatosságáig e m e l i , . . . " í!l

44

4S

Lukács 1969 októberében írt Leninről szóló t a n u l m á n y a i t t a r t a l m a z ó kötete előszavában visszatér az 1940-ben közzétett írására és a követ­ kező m a g y a r á z a t o t és jellemzést közli k ö n y v e olvasóival: „. . . Célom az volt, hogy az ellentét igazi szelleme érvényesüljön a gyakran éppen lenini idézetekre hivatkozó, elméletben és gyakorlatban egyaránt félre­ vezető okoskodásokkal szemben. M e r t hiszen a b ü r o k r a t a is a l k a l m a z ­ hatja a néptribun — ez esetben állítólagos — forradalmi pátoszát, és

gyakran teszi is. Ez azonban — a patetikus külszín ellenére — nem valódi folytatása Lenin elméletének: a néptribunt nem a külszín, hanem a valódi forradalmi t a r t a l o m teszi. Lenin szerint a b ü r o k r a t a megrekedt a gazdasági lét teremtette spontaneitásában." Lukács 1940-ben megje­ lent írásának z á r ó m o n d a t a : „ A proletariátus spontán mozgalma polgári t a r t a l m a t k a p ; elméleti lerögzítése nem apolitikus, hanem reakciósán politikus. —, míg a valódi néptribunt az jellemzi, hogy csakugyan a társadalmi lét egészének és a totalitás fejlődésének ad elméleti kifeje­ zést. Mit sem ér i t t a D a n t o n o k és Lassalle-ok retorikus pátosza. R o bespierre és Saint-Just, nem is szólva M a r x r ó l és Leninről, igazibb nép­ tribunok voltak náluk, éppen gondolkodásuknak a társadalom egészére kiterjedő egyetemessége következtében. H a b ü r o k r a t á k igyekeznek e p á ­ toszt a maguk számára hasznosítani, ebből más, mint üres t o r z k é p nem jöhet ki. A cikknek érthető módon alig volt közvetlen visszhangja. Csak évek múltán, de még a X X . kongresszus előtt, Kofler professzor írt (1952-ben, Jules Devérité álnéven) egy kis brossurát, mely e cikket úgy elemezte és méltatta, mint az első nyílt szembehelyezkedést a sztáliniz­ mussal." Közvetlenül a második világháború után Lukács két Leninnel k a p ­ csolatos t a n u l m á n y t ír a magyarországi társadalmi helyzet megkövetelte igények figyelembevétele alapján. A z elsőt 1946-ban írja Lenin és a k u l t ú r a kérdései címmel, a másodikat 1947-ben jelenteti meg, és ez átfo­ góbb, címe: Lenin ismeretelmélete és a modern filozófia problémái. Ez utóbbi t a n u l m á n y t a következő öt részre tagolja: 1. A filozófiai mate­ rializmus világnézeti aktualitása, 2. Materializmus és dialektika, 3. A megismerés megközelítő v o l t á n a k dialektikus jelentősége, 4. Totalitás és okság, 5. A megismerés szubjektuma és a gyakorlat. Az 1946-ban írt t a n u l m á n y mindenképpen a leegyszerűsített szektáns kultúrpolitikáról alkotott előítéleteket igyekszik szétoszlatni és Leninnek az eredeti, átfogó, a k u l t ú r á r a v o n a t k o z ó nézeteit hangsúlyozza, ame­ lyek az új körülményekben is nagyrészt időszerűek voltak. Az 1947-ben írt nagyobb lélegzetű t a n u l m á n y mellesleg Lenin filozófiai érdeklődésére is utal (noha Lenin a filozófia fontosságát elismerve saját magát nem tekintette szakma szerinti filozófusnak), azzal az előítélettel szállva szembe, m i n t h a Lenin csak gyakorlati beállítottságú lett volna, de főleg a marxizmus gyakorlatiasságának képzetét ítéli el, s u g y a n a k k o r a megújhodó ország t u d o m á n y o s világa elé tárja a marxista gondolko­ dási és kutatásimódszer fontosságát és termékenységét. Az utolsó Leninnel foglalkozó t a n u l m á n y t m á r Magyarország egy újabb korszakában írja, amikor is 1968-ban Lenin és az átmeneti kor­ szak kérdései címen a sztálinista nézetekkel és gyakorlattal szembeállítja Lenin nézeteit a szocialista demokráciáról, hangsúlyozva ennek Lenin szorgalmazta fontosságát, s ugyanitt újra fölveti az állam elhalásáról, az állami kényszer ideiglenes alkalmazásának szükségéről vallott lenini nézeteket. 46

47

5. Lukács

élete alkonyán ítéletei Lenin

közzétett nézetei életművéről

és

Élete a l k o n y á n , különösen a 60-as évek második felében, Lukács több terjedelmes, tartalmilag jelentős beszélgetést folytatott kiadók és szer­ kesztőségek képviselőivel. Ezekben a beszélgetésekben Lukács számára természetes, hogy életének ebben a szakaszában m á r részletesebben is kifejtse Lenin életművéhez való viszonyulását, illetve, hogy kifejtse fel­ fogását és nézetét a Lenin elgondolásait megmásító Sztálinról és más, a szocializmus kialakításában bürokratikus nézeteket képviselő valami­ kori kortársairól. Ez alkalommal négy beszélgetéséből merítünk Lenin jelentőségével, szerepével és életművével kapcsolatban. Sajnálatosan nem j u t h a t t u n k hoz­ zá az olasz szerkesztőségek képviselőivel folytatott interjúk valamelyik szövegéhez, mert így a betekintés teljesebb lehetett volna. A beszélgetésben kifejtett Leninnel kapcsolatos nézetek bemutatási módját illetően a külterjesebb mód mellett h a t á r o z t a m . T e h á t nem a találó vagy kevésbé találó Lukács-álláspont jellemzése mellett döntöt­ tem, hanem Lukács ítéletének, lehetőleg összevont formában való bemu­ tatását nyújtom az olvasónak, aki azután saját maga formálhat véle­ ményt, mert nincs a r r a utalva, hogy e szöveg írójának állítását vegye tudomásul. A hamburgi R o w o h l t Verlag 1967-ben jelenteti meg H a n s H e i n z H o l z , Leo Kofler és Wolfgang A b e n d r o t h könyvét Beszélgetések Lukács Györggyel címen (előszó: Theo Pinkus, Zürich).' A több napon át folytatott beszélgetés az elvontabb témáktól a k o n k r é t a b b a k felé ha­ ladt: ontológiai, ideológiai-kritikai és politikai kérdéseket ölelt fel ( H . H . H o l z : A lét és tudat, L. Kofler: A z egyén és társadalom, W. Abend­ r o t h : Egy tudományosan megalapozott politikáról, majd a két utóbbi beszélgető p a r t n e r Lukáccsal egy hosszabb összegezést készített az előbbi három téma alapján). A kötet előszavát, Theo Pinkus írta (Zürich, 1967. március), aki szin­ tén jelen volt a beszélgetéseken, és előrebocsátotta, hogy „Lukács ma­ gyar, aki szóbelileg gyorsan és temperamentumosán, szabadon fejezi ki magát, és egy olyan német nyelvet beszél, amely nem hibátlan", majd hozzáfűzte még: „Lukács heves beszélgető. Egy kis indítás, gondolat sejtetése elegendő ahhoz, hogy saját gondolatmenete és gondolattársítási folyamata meginduljon, amely azután az átélt megismerésből t á p l á l k o z ­ va, nem áll le. A k i vele beszélget, a n n a k mindenekelőtt jó hallgatónak kell l e n n i e . " A tudományosan megalapozott politika mai létezésének követelmé­ nyeiről beszélve Lukács a következőket fejti ki: „ . . . J ó m a g a m , sajnos, csak filozófus vagyok és nem politikus, ahhoz viszont, hogy ennek lehe­ tőségét felfedjük, a r r a egy mai Leninre lenne szükségünk, aki képes lenne a mai marxista elmélet állapotát átvezetni a politikai cselekvés területére. Mert a proletármozgalom érdekében h a t o t t az a szerencsés, 48

48

de ritka körülmény, hogy egymás u t á n jelentkezett M a r x , Engels és Lenin személyisége, akik magukban egyesítették az elméleti és g y a k o r ­ lati képességeket. Manapság, sajnos, ott t a r t u n k , hogy bármely p á r t első titkára beképzelheti, hogy M a r x és Lenin törvényes örökébe lépett. tudatában kell lennünk annak, hogy az kivételes és szerencsés eset volt a munkásmozgalom számára, és semmiképpen sem számolhatunk a n n a k megismétlődésével. Ennek példával való alátámasztására egy jelentős sze­ mélyiséget említenék meg: a megboldogult Togliattit jelentős tehetségnek tartom, akit a munkásmozgalom felszínre vetett. Mégis, ki kell m o n ­ danom, hogy a z o k a t az elméleti következtetéseket, amelyeket kifejtett, nem tekintem elméleti szempontból magas szintűeknek. Togliatti cso­ dálatos t a k t i k a i képességű volt, de semmiképpen nem volt Leninje a jelenkori munkásmozgalomnak. N e m engedhetjük meg m a g u n k n a k , hogy benne a jelenkor Leninjét lássuk. Másrészről nem v á r h a t u n k arra, hogy egy új Lenin tűnjön fel, hanem meg kell kísérelnünk, amennyire az számunkra lehetséges, a problémák kombinálását k i m u n k á l n u n k . . . " A beszélgetés témáinak összegezése során a még meg nem válaszolt kérdések megoldási lehetőségét k u t a t v a Lukács kifejti: „ . . . A húszas évek vitái során, úgy emlékszem a szakszervezetek vitájában, Lenin né­ hány szóban kitért a kínai viszonyokra is, kijelentve, hogy neki fogalma sincs, mi történik D é l - K í n á b a n . E z t a kijelentését Lenin brutális őszin­ teséggel közölte. Ez azonban őt nem a k a d á l y o z t a , hogy a Második kongresszus téziseiben világosan m e g h a t á r o z z á k a m u n k á s p á r t o k köte­ lezettségeit a kínai forradalom iránt. D e a marxista t u d o m á n y n a k az lenne a feladata, hogy felfedje, hogy mi is történik valójában ezekben az országokban. E n n e k a követelménynek eleget tenni még nem késő. De meg kell állapítani, hogy ezt a feladatot Sztálin marxizmusa nem oldotta meg, mint ahogy elmulasztotta — n o h a ez gyerekjáték lett vol­ na —, megjelentetni M a r x szövegeit is, hogy ezáltal, ha mást nem, legalább rendelkezzünk M a r x teljes h a g y a t é k á v a l . Pedig az összes szö­ veg ott van a Marx—Engels Intézetben, a n n a k idején a harmincas évek­ ben Rjazanov közölte velem, hogy A tőke kézirata tíz vaskos kötetet tesz ki. Ez még sohasem jelent meg. A n n a k alapján, amit az úgyneve­ zett R o h e n t w u r f b a n megjelentettek, látjuk mennyi újszerűt vehettünk birtokba a m a r x i z m u s b ó l . . . " A sztálinizmus elidegenedettségének a mai g y a k o r l a t b a n is fellelhető jelenségeiről az említett Beszélgetésekben Lukács a következőket mondja: „ . . . Sztálinnal a szocialista döntések elméleti megalapozása terén kezde­ tét veszi a manipuláció i r á n y z a t a , ellentétben M a r x és Lenin időszaká­ val. O l y a n időben élünk, amelyben — a sztálini időszak után — a leg­ kegyetlenebb hibákat még mindig Sztálin módszereivel haladják meg. E módszerek meghaladásához még egyáltalán nem j u t o t t u n k e l . . . " ° Gondolatmenetét folytatva, a nyugatnémet ifjúság szocializmus iránti v o n z a l m á n a k h i á n y á t taglalva Lukács többek k ö z ö t t kifejti: „ . . . S e n k i sem fog a szocializmus felé orientálódni a n n a k a t á v l a t n a k alapján, hogy gépkocsit vehet majd, különösen a k k o r nem, amikor a tőkés rendszer50

5 l

2

ben m á r rendelkezik vele. Csak amennyiben a gyakorlat újból olyan formákat ölt, amelyek M a r x és Lenin korszakát jellemezték, valósul majd meg ez a befolyás. Gondoljon csak arra, amikor Lenin a szakszer­ vezeti vitában Bucharinnal polemizált. A vitában felvetette a totalitás kategóriáját, noha pontosan t u d t a , hogy mi kimerítően soha sem leszünk képesek megismerni a totalitás meghatározását. D e viszont ő hangsú­ lyozta, hogy a totalitás iránti igény megvéd minket a meghökkenéstől és az elferdülésektől. Amennyiben ezzel szembeállítjuk A d o r n o nézetét, amely szerint az egésznek a fogalma h a m i s . . . , önök nem lesznek képe­ sek arra, hogy megtalálják az összekötő hidat sok jóravaló ifjú f e l é . . . mert azok alapvető életkérdéseit képtelenek lesznek m e g l á t n i . . . " Lukács élete utolsó évében Kovács Andrással, a M a g y a r Televízió számára folytatott beszélgetésben Lenin személyiségéről szólva ezúttal is megismétli, hogy Lenin egy új típusú f o r r a d a l m á r t személyesített meg. Lenin mélyen elmerült a forradalomban. Ü g y is m o n d h a t ó , hogy a for­ r a d a l o m n a k élt. Mégis távol állt attól, hogy aszkéta legyen. O l y a n alkatú ember volt, aki az élet összes ellentmondásait figyelembe veszi, és aki örül az életnek. A szocialista f o r r a d a l m á r nagy, emberies típusa volt. Lenin az első M a r x után, aki komolyan és elmélyülten feltárta a forradalom alanyi tényezőit. Természetesen — hangsúlyozza Lukács —, Lenin későbbi magyarázói ennek a szubjektív tényezőnek a mély dia­ lektikus és ellentmondásos szerepét megfosztották dialektikus voltától. Ezzel kapcsolatban Lukács nem csak Sztálinra gondol (a magát leghi­ v a t o t t a b b Lenin értelmezőnek kikiáltó személyre), hanem például Z i n o v jev 1917-ben képviselt nézeteire is. Lukács a szóban forgó beszélgetés során szintén külön értékeli Lenin „végsőkig menő realizmusát a társadalmi körülmények felmérésében", amely kapcsán az alanyi tényezőket is úgy h a t á r o z z a meg, hogy a szo­ cialista f o r r a d a l o m n a k olyan emberekké! kell számolni, olyan emberek állnak rendelkezésére, amilyeneket a kapitalizmus nyújt, és akiket igen megcsonkított a tőkés rendszer. Lukács Kovács Andrással folytatott beszélgetésében hangsúlyozza: Le­ nin nagysága abban van, hogy mindig az a d o t t társadalmi helyzet konk­ rét elemzéséből indult ki, és ennek alapján t á r t a fel a lehetőségeket, be­ leértve azt is, amit az adott körülményekben az alanyi tényező is nyújthat. N a g y r a értékeli Leninnek a baloldaliságról szóló könyvét, hangsúlyozva, hogy Lenin, Bucharin — különben megérdemelt népsze­ rűsége mellett is — tisztában volt emberi fogyatékosságaival, de G o r ­ kijjal való beszélgetésében is mindannyiszor elvetette azt a nézőpontot, miszerint hibátlan emberek léteznének. Lenin álláspontja az, hogy az értékes emberek nem követnek el sorsdöntő hibákat, illetve elkövetett hibáikat mielőbb helyrehozzák. A 60-as évek végének N y u g a t - E u r ó p á j á r ó l , hullámzó hangulatáról és az értelmiségiek a k k o r divatos témáiról beszélgetett Lukáccsal Yvon Burdet, amely beszélgetés 1971 áprilisában jelent meg a L'homme et la 53

34

55

société 1971. évi 20. s z á m á b a n . Y v o n Burdet első kérdése általános jellegű, és lényege az, hogy vajon az értelmiségiek ellenállása a szocia­ lizmus meglévő formáival szemben valóban nyugati típusú burzsoá t ö ­ rekvésnek minősíthető-e? Lukács válaszában hangsúlyozza, a nyugat­ európai baloldali értelmiség m á r rendszerint M a r x o t sem fogja fel he­ lyesen, mert ő még ifjúkori írásaiban k i m u t a t t a a burzsoá demokrácia kettősségét, a polgár (citoyen) és a burzsoá (bourgeois) között, amely kettősségben, ahogyan M a r x kifejti, a burzsoá materializmus felülkere­ kedik a polgár idealista demokratizmusán; a burzsoá polgár harca a franciaországi forradalom mintájára a többi kapitalista országban pusz­ ta k a r i k a t ú r á v á vált. „Ezért nem hiszem — állapítja meg Lukács —, hogy az ilyen demokráciához való visszatérés bármilyen megoldás len­ ne", a valóságos változáshoz valóságos proletárdemokráciára van szük­ ség, s itt az 1917-es szovjetek demokráciájára gondol. Szerinte az 1917es szovjetekhez való valamilyen formában való visszatérés nélkül nem vihető véghez valamirevaló reform sem. Burdet mindjárt hozzáfűzi a kérdést: Vajon Lukács György nem gon­ dolja-e, hogy Lenin is részben felelős a szovjeteknek a bürokrácia irá­ nyába való sodródásáért? Mindjárt hivatkozik kérdésében Leninnek Az állam és forradalom című művében kifejtett álláspontjára, miszerint mihelyt a proletariátus megragadja a h a t a l m a t , az államnak meg kell kezdeni elhalási folyamatát, viszont ez Lenin életében még meg sem indult... Lukács G y ö r g y válaszát azzal kezdi, hogy Leninnek 1917-ben kimon­ dott vagy leírt minden egyes szavát nem vehetjük szó szerint. Lenin nagyon jól meghatározta, hogy mi értendő a kulturális forradalom fo­ galmán, vagyis hogy miként kell a forradalmat vezetni a tömegek neve­ lése szempontjából is úgy, hogy megfeleljenek a szovjet t á r s a d a l o m n a k . Lenin, úgy hiszem — fejti ki Lukács — h a t á r o z o t t a n ellenezte a kolho­ zokat, a mostani formájukban, mint kifejezetten bürokratikus szerve­ zeteket. M a r x Louis Bonaparte brttmaire tizennyolcadikájában és a Polgár­ háború Franciaországban c. művében, a k o m m ü n kapcsán pontosan ki­ fejtette — mondja Lukács —, hogyan képzeli el a valódi demokráciát. „ E z t a demokráciát kell valóra váltani vagy a szocializmus soha sem fog megvalósulni" — szögezi le Lukács. Lukácsnak a bürokratizmus bírálatából kiindulva Y v o n Burdet felveti — némi p r o v o k a t í v zöngével, vagy a beszélgetés éveiben uralkodó esz­ mei divat alapján (amikor újraolvasták és újra k i a d t á k nálunk is Trockij írásait) —, hogy Trockij m á r 1904-ben bírálta a bürokráciát és később továbbment a bürokrácia bírálatában, miután őt Sztálin félre­ állította. Ezért Lukácsnak szegezi a kérdést, mi a különbség Trockij és Lukács bürokrácia-bírálata között? Lukács erre figyelmesen, de némi csipkelődéssel, azt válaszolja Yvon Burdet-nak, hogy nyilván beszélőtársa is tudja, hogy Trockij mindig b ü r o k r a t a állásfoglalása volt. Lukács utal Gorkij „emlékezések" köteté-

re, amelyben leírja Leninnel Trockijról folytatott beszélgetését. Lenin fenntartás nélkül elismerte és dicsérte a polgárháborúban és más vonat­ kozásokban Trockij érdemeit, de megjegyezte: „Mindenképpen, ő hoz­ z á n k tartozik, de nem egészen a miénk, benne valamiféle Lassalle beállí­ tottság v a n . " Ú g y vélem, fejti ki Lukács, hogy ez a lassalleánus elem m e g a k a d á l y o z t a a trockizmust, hogy olyan tanítássá váljon, amely meg­ ihletné a m u n k á s m o z g a l m a t . Lukács beszélőtársa ezek u t á n visszaemlékezik Lenin úgynevezett Vég­ rendeletére, amelyben az olvasható, hogy Trockij mennyire önhitt volt, és a tisztán adminisztratív megoldások felé hajlott. Erre Lukács meg­ jegyzi, hogy ez lényegében ugyanaz, amit az előbb kifejtett. Mert ugyan­ az azt m o n d a n i , hogy Trockijt túlzottan az adminisztratív intézkedések iránti hajlam jellemzi vagy azt m o n d a n i , hogy a német munkásmozgal­ m a t Lassalle irányítása idején bürokratikus m ó d o n vezették. Bár Lassalle halála u t á n megváltozik a helyzet és a vezetés demokratikus i r á n y t vesz, de az imperializmus időszakában a vezetés megint csak bürokratikus m ó d o n valósul meg. Y v o n Burdet még egy ellenvetést tesz. Nevezetesen hivatkozik arra, hogy Trockij, miután száműzték a Szovjetunióból, megírta Sztálin-elle­ nes k ö n y v é t Elárult forradalom címmel, amelyben kifejti bürokrácia­ bírálatát. Ezzel kapcsolatban Burdet felveti, hogy Trockij eme bírálatát Lukács milyen bírálattal illeti? Lukács higgadtan azt válaszolja, hogy — a m i n t m á r u t a l t — ebben az esetben az egyik b ü r o k r a t a a másikat bírálja. Kétségtelen — mondja Lukács — , hogy Sztálin b ü r o k r a t a volt, sőt bizonyos értelemben Trockijnál is b ü r o k r a t á b b , de bizonyos, hogy sem Sztálin, sem Trockij nem voltak igazi d e m o k r a t á k . összegezve Lukács véleményét Trockij és Sztálin bürokratizmusáról Y v o n Burdet megkérdezi a beszélgetés zárószakaszában, hogy Lukács szerint a Trockij által kifejtett b í r á l a t n a k van-e valamirevaló jelentő­ sége. Valójában csak egyszerűen Sztálin, nem pedig a bürokrácia bírá­ latáról van-e szó? Ezt az összefoglalást Lukács megerősíti, utalva arra, hogy ez esetben az egyik b ü r o k r a t a a másikat bírálja. A z egyetlen a l a p ­ vető különbség Lukács szerint az, hogy Trockij mindig nagy nemzet­ közi vonatkozású elveket h a n g o z t a t o t t és a Szovjetunió bürokráciáját internacionális léptékek szerint értékelte. Sztálin viszont sokkal p r ó ­ zaibb és gyakorlatiasabb, ez utóbbi a t a k t i k á t tekintette lényegesnek, és a bürokráciát t a k t i k a i meggondolások alapján szilárdította meg. Lukács kifejti válaszában, hogy az az állítás, miszerint Trockij demokratikusabb lett volna Sztálinnál hamis, ez egyszerűen n e m fedi a valóságot. Abból az alkalomból, hogy a zágrábi egyetem háromszázadik évfor­ dulóján a nagy gondolkodót és f o r r a d a l m á r t d í s z d o k t o r á v á a v a t t a , a szabadkai 7 N a p szerkesztősége 1970 végén beszélgetést folytatott Lu­ kács Györggyel. A beszélgetést az 1971-es újévi számában közölte a lap. (A beszélgetést és a 7 N a p b a n megjelent ide v o n a t k o z ó írásokat az újvidéki F o r u m K ö n y v k i a d ó külön k i a d v á n y b a n adta közre Lukács születésének 100. évfordulója alkalmából.) A beszélgetést Dési Ábel ké57

szítette elő és a l a p a k k o r i főszerkesztő-helyettese, Petkovics K á l m á n vezette le. A z igen széles t é m a k ö r t felölelő beszélgetésből ebben az írás­ ban m á r n é h á n y lényeges Leninre v o n a t k o z ó Lukács-megállapítást idéz­ t ü n k . D e még visszamaradt néhány jellemző nézet, amely kiegészítheti Lukács Lenin-képét. A marxizmus elméleti-módszertani megújhodására v o n a t k o z ó kérdés kapcsán Lukács többek k ö z ö t t kifejtette: „ . . . Én azt t a r t a n á m szüksé­ gesnek, hogy értsük meg jól a marxizmust és térjünk vissza a n n a k igazi módszeréhez, s ennek a módszernek segítségével próbáljuk megérteni a n n a k a k o r n a k a történetét, amely M a r x halála u t á n lejátszódott, mert ez teoretikusan, marxista szempontból még nincs feldolgozva. A m a r ­ xizmus egyik legnagyobb bűne, hogy Leninnek az imperializmusról írott k ö n y v e óta — amely tizennégyben í r ó d o t t — igazi ökonómiai analízis nem készült a kapitalizmusról. U g y a n c s a k hiányzik egy igazi történelmi és ökonómiai analízis a szocializmus fejlődéséről. Én tehát a marxisták részére ezt a feladatot l á t o m : kritikailag megvizsgálni, hol van az, ami­ ből a nyugati irodalomból t a n u l h a t u n k . . . " A m a r x i z m u s továbbfej­ lesztéséről kifejti a következőket is: „ . . . Leninnek tökéletesen igaza volt, amikor Mit tegyünk? (Mi a teendő?, 1902) című művében azt írta, hogy forradalmi elmélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat. A m í g N y u ­ gaton és n á l u n k nem jön létre — és most visszatérek arra, amit előbb m á r m o n d t a m — a m a r x i módszer megújítása, amelynek segítségével egy ökonómiai és társadalmi analízis jön létre, arról az útról, amelyet a kapitalizmus befutott, amelyet mi marxisták nem analizáltunk, és ebből le tudjuk vezetni a z o k a t a k o n k r é t p r o b l é m á k a t , amelyekre ne­ k ü n k válaszolni kell, amíg ez nem történik meg, addig egy igazán k o ­ moly és egy n a g y döntést létrehozó forradalmi mozgalomról sem lehet b e s z é l n i . . ." » 58

5

Ez az elmélyült és lényeges eredményekhez vezető elemzés jelentős a szocializmus fejlesztése, de a tőkés társadalom mai szakaszának helyes felfogása végett is. A z előbbiről, amit lehetetlen Lenin, illetve M a r x hamisítatlan eredeti módszerei alkalmazása nélkül megvalósítani, Lukács a következőket mondja: „ A z orosz forradalom, mint ahogy Lenin n a ­ gyon jól t u d t a , nem M a r x előrelátása szerint a legfejlettebb kapitalista országokban t ö r t ki, és nem világforradalom f o r m á j á b a n . . . Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunió számára sajátos feladat a d ó d o t t . . . T u d n i ­ illik a szovjet p r o d u k c i ó n a k egy olyan színvonalra való emelése, ami az igazi szocializmust gazdaságilag lehetővé teszi. . . . azonban, hogy ez a termelés igazi normális termeléssé változzon, és főképpen olyan ter­ meléssé, amely lehetővé teszi az igazi szocializmusba való átmenetet, ez még nem következett be. A Szovjetunióban és valamennyi szocialista országban m a ebben a tekintetben egy »mit tegyünk?« probléma merül föl. A »mit tegyünk?* p r o b l é m á r a a sztálini módszerekkel nem lehet választ találni. Én ezt a n n a k idején, a m i k o r az U n k á b a n tettem egy n y i l a t k o z a t o t a m a g y a r új mechanizmus bevezetése alkalmával, úgy fe­ jeztem ki, hogy ezt csak a szocialista demokrácia bevezetésével lehet

M

m e g o l d a n i . . . " A kapitalizmus jelenkori szakaszának vizsgálata és az a körülmény, hogy n o h a m i n t rendszer h a n y a t l ó vonalán halad, meny­ nyire óvatos Lukács a válságával k ü z d ő kapitalizmus irányában, íme egy példa beszélgetéséből k i r a g a d v a : „ . . . C s a k itt megint nagyon kell vigyázni arra, hogy a klasszikusoknak a m a g u k koráról szóló műveit m e k k o r a óvatossággal és milyen általánosításokkal alkalmazzuk a mos­ tani időre. A k i azt hiszi, hogy Lenin 1920-ban írott művét 1969-ben az amerikai fiatalságra minden további nélkül alkalmazni lehet, és hogy azt a kritikát, amit R o l a n d H o l s t r ó l írt, csak rá kell húzni D u t c h k é r a , az természetesen borzasztóan téved. Ellenben van itt egy tényleges p r o b ­ léma, ahol Lenintől lehet tanulni. A z tudniillik, hogy mi a jelen pilla­ n a t b a n a kapitalista társadalom válságának a legkezdetén vagyunk . . . " S hogy ezt a beszélgetésekből vett szemelvény-sorozatot méltóképpen zárjuk le, u t a l u n k Lukács leninizmus-értelmezésére. Lukács kertelés nél­ kül használja a leninizmus kifejezést noha nem túl gyakran, de a kife­ jezésen a valóban Lenin által kifejtett tanítást és dialektikus módszert érti, és élesen elhatárolja azt a Sztálin és követői által a k ö z t u d a t ­ ba csempészett sztálinizált leninizmustól. A beszélgetés során kifejti: „ H i v a t a l o s marxizmus a l a t t értem a z t a m a r x i z m u s t , amely a Szov­ jetunióban kialakult, m i u t á n Sztálinnak sikerült elméleti, politikai és szervezeti győzelmet aratnia Trockij, Bucharin és mások fölött. Egy bizonyos folyamatban jött ez létre, nem a k a r o k részletezni, de biztos, hogy n e m úgy történt, hogy egy bizonyos n a p i g volt leninizmus és m á s n a p Sztálin bevezette a sztálinizmust, hanem több mint tíz évig t a r t ó folyamatban jött létre a m a r x i z m u s n a k a sztálini uralom következményeinek megfelelő átinterpretálása . . . " 01

6 2

Jegyzetek 1

2

3

4

5

8

Ernst Fišer—Franc Marék: Šta je Lenjin stvarno rekao. Minerva, Subotica— Beograd, 1970; Pogovor (Andrija B. Stojkovié). 181—182. o. Anri Lefevr: Lenjinova misao. Kultura, Beograd, 1959. (első megjelenés: Henri Lefebvre: La pansée de Lénine; Bordás, 1957). Henri Lefebvre: Misao postala svijetom. Treba, li napustiti Marxa? (Biblio­ teka „Prometej" 14. sorozatszám); Globus, Zágráb, 1981; 16. és 19. o. (Az első francia nyelven megjelent kiadás 1980-ból). Lešek Kolakovski: Glavni tokovi marksizma I I ; Beogradski izdavačko-grafički zavod, Belgrád, 1983; 605—610. o. (első angol és lengyel nyelvű kiadása 1977). Lesek Kolakovski: Glavni tokovi marksizma I I I ; Beogradski izdavačkografički zavod, Belgrád, 1985; 287—388. o. (első párhuzamos len­ gyel és angol kiadás 1978-ban). Lukács György: Marx és Lenin (szerk.: Kende László), Függelék; Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985; 377—378. o.

7

Lukács György: Kiemelkedni a némaságból, Interjú a 7 Napnak; Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985; 21. és 22. o. Lukács György: Curriculum vitae. Megélt gondolkodás (a kötetet szerkesz" tette Ambrus János); Budapest, Magvető Kiadó, 1982. 27. o. " Lukács György: Utam Marxhoz. Válogatott filozófiai tanulmányok, II. kö­ tet; Budapest, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1971, 9. o. Lukács György: Lenin személyiségéről, részlet Lukácsnak Kovács Andrással folytatott televíziós beszélgetéséből; Kulturni Radnik, Zágráb, 1971/5. amely szöveget szerbhorvát nyelvre angolból fordította a folyóirat szerkesztősége a Marxism Today 1971 szeptemberi számából. Lukács György: Utam Marxhoz. Válogatott filozófiai tanulmányok, II. kö­ tet; Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1971. 11—12. o. '* Uo. 12. o. V. I. Lenin Művei; 25. kötet, 1917. június—szeptember; Szikra kiadás, Bu­ dapest, 1952; 409. és 528. o. Lukács György: Curriculum vitae (szerk.: Ambrus János), önéletrajz, Mag­ vető Kiadó, Budapest, 1982. 463—464. o. Sonja Liht: Uz Lukácsev „Boljševizam kao moralni problem", Kulturni radnik, Zágráb, 1985/2. szám, 108—117. o. Lukács György: Utam Marxhoz II. kötet, Magvető Könyvkiadó, Buda­ pest, 1971. 309—310. és 566. o. Lukács György: Kiemelkedni a némaságból (Interjú a 7 Napnak), Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985, 20. o. Lukács György: Lenin; Lenin. Tanulmány gondolatainak összefüggéséről (1924), Utószó (1967 január), Magvető, Budapest, 1970, 119—120. o. Lukács György: Utam Marxhoz, Válogatott filozófiai tanulmányok, I. kötet, Előszó, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1971. 20. o. Uo. 19. o. " Uo. 19—20. o. «* Uo. 20. o. Uo. 21. o. Laura Boella: Postvarenje i revolucija: rasprava o Lukácsu 1923—1933 — szerint idézve, megjelent a Marksizam u svetu c. folyóiratban, 1978/11—12 kettős szám; 30. o. Lukács György: Lenin. Előszó, Magvető, Budapest, 1970. 5. o. * Đerđ Lukač: Lenjin, Studija o povezanosti njegovih ideja. Beogradski izdavačko-grafički zavod, Belgrád, 1977. Predrag Vranicki: Marksizam i socijalizam Sveučilišna Naklada „Liber", Zágráb, 1979, 56. o. Uo. 57. o. Uo. 54—55. o. J. Staljin: Pitanja lenjinizma (cirillbetűs kiadás) az orosz nyelvű 1939-es XI. kiadás alapján); Kultura, Beograd—Zagreb, 1946, 85. o. *' Lukács György: Curriculum vitae (szerk.: Ambrus János), Hogyan hatott Sztálin könyve A leninizmus alapjai megjelenésekor a kapitalista országokban? (Visszaemlékezés 1924-re), Magvető Kiadó, Budapest1982, 114—119. o. Uo. 114—115. o. Uo. 115—116. o. Uo. 116—117. o.

8

10

11

1 1

M

15

16

17

18

18

2 0

2 S

2 4

2 5

2

2 7

2 8

2 8

J 0

2 2

M

S 4

8 5

Lukács György: Lenin. Tanulmány gondolatainak összefüggéséről. (6. For­ radalmi reálpolitika), Magvető, Budapest, 1970, 109. o. Uo. (Utószó), 114. o. Predrag Vranicki: Marksizam i socijalizam, Sveučilišna Naklada „Liber", Zagreb, 1979, 58. o. Lukács György: Lenin. Magvető, Budapest, 1970, 115. o. Josif Staljin: Pitanja lenjinizma (predgovor — Andrija Krešić: Staljinizam i preporod komunizma), Naklada: Centar društvenih djelatnosti Sa­ veza socijalističke omladine Hrvatske, Zagreb, 1981, XVIII—XIX. o. Idézett kiadás 1981-ből, m. r.: Napomena uz ovo izdanje, XIV. o. Lukács György: Lenin, (Előszó), Magvető, Budapest, 1970, 6. o. Lukács György: Marx és Lenin (válogatta: Sziklai László), A tanulmányok forrásai: Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1985, 394. o. — Volkstribun oder Bürokrat? Részlet. Először megjelent az Internationale Literatur, 1940/1—3. számában, magyarul először: A realizmus prob­ lémái. Atheneum 1948. Lešek Kolakovski: Glavni tokovi marksizma, III, Beogradski izdavačkografički zavod, Belgrád, 1985, 347, 348. és 343. o. Lukács György: Lenin. (Néptribun vagy bürokrata. Lenin kérdésfeltevésé^ nek általános jelentősége), Magvető, Budapest, 1970, 130—131. o. Uo. 134. o. Uo. 136. o. Uo. 6—7. o. A könyv szerbhorvát nyelvű fordítása: Razgovor sa Györgyem Lukácsem címmel jelent meg (Utószó Kasim Prohić), a szarajevói Veselin Masleša Könyvkiadó gondozásában, 1969-ben. I. m. szerbhorvát nyelvű kiadása, 6. o. Uo. 85—86. o. Uo. 137. o. Uo. 147. o. » Uo. 148. o. A továbbiakban a Kovács Andrással folytatott beszélgetés részletét a Marxism Today 1971 szeptemberi száma, illetve a zágrábi Kulturni rad­ nik 1971/5. száma szerint mutatjuk be. A francia folyóiratban megjelent beszélgetést a zágrábi Kulturni radnik 1971. évi 5. száma közli szerbhorvát nyelvű fordításban. Nálunk a rijekai Otokar Keršovani Könyvkiadó adta közre egybegyűjtött írásainak köteteit ez idő tájt. Lukács György: Kiemelkedni a némaságból (Interjú a 7 Napnak), Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1985. Uo. 11—12. o. Uo. 24. o. «o Uo. 25. o. Uo. 23. o. Uo. 11—12. o.

3 8

3 7

3 8

3 8

4 0

4 1

4 2

4 3

4 4

4 5 4 8

4 7

4 8

4 8

5 0

5 1

6 2

5 4

5 8

5 0

5 7

5 8 5 8

8 1

8 2

Rezime Poimanje Lenjina od strane Lukacsa U radu se tematika struktuira u sledećih pet odeljaka: 1. Pozadina teme, 2. Prva studija Lukacsa kojeg je pisao 20-ih godina, 3. Prilozi za razluči­ vanje o Lenjinu napisanih radova iz pera Lukacsa i iz pera Staljina, 4. Lukicseve kasnije rasprave o Lenjinu, 5. Stavovi i sudovi o Lenjinu saopštavani u poznim godinama života Lukacsa. Autor dokumentuje da Lukacs kroz ceo svoj stvaralački vek od kada se opredeljuje za marksizam izražava visoko uvažavanje Lenjinovog životnog dela. U isto vreme postoji bitna razlika između uvažavanja Lenjina kao teo­ retičara i revolucionara sa izvanrednim osećanjem za društvenu praksu, koji se u radu prihvata kao autentično poimanje bez obzira na pojedine misaone faze Lukicsa, i stalinizirane verzije Lenjinovog dela. U radu se ukazuje i na načine osporavanja Lukacsa kao uticajnog i velikog mislioca i revolucionara između ostalog i zbog njegovog kontinuiranog uva­ žavanja veličine i značaja Lenjinovog životnog dela. Takođe se obrađuje kako je Lukacs izražavao svoje neslaganje sa staljiniziranim lenjinizmom i kako Lukacs osuđujući zloupotrebu Lenjinovog opusa od strane staljinista, vidi reafirmaciju onog što je bitno u marksizmu, dakle i kod lenjina, u razvoju socijalizma u budućnosti. U radu se koriste ne samo svojevremeni tekstovi Lenjina i Staljina već i savremena literatura domaćih i stranih autora.

Resummee Die Auffassung von Lukdcs über Lenin In dem Artikel ist die Thematik in folgenden fünf Teilen struktuiert: 1. Hintergrund des Themas, 2. Die erste Studie von Lukars, geschrieben in den zwanziger Jahren, 3. Beiträge zur Ausseinandersetzung der Werke über Lenin, geschrieben von Lukacs und von Stalin, 4. spätere Abhandlungen über Lenin, von Lukacs, 5. Auffassungen und Entscheidungen von Lukacs über Le­ nin, mitgeteilt in den älteren Jahren. Der Verfasser dokumentiert, dass sich Lukaxs in seinen Werksjahren, seit­ dem er sich zum Marxismus bekehrt hat, über den Lebenswerk von Lenin, sehr hoch ausgedruckt hat. Gleichzeiting besteht ein entscheidender Unterschied zwischen der Achtung vor Lenin als den Theoretikers, und Revolutionär, mit besonderen Gefühl für die gesellschaftliche Praxis, die er in seinem Werk als autentische Feststellung übernimmt, ohne Rücksicht auf Gedankenphasen von Lukdcs und stalinisierter Versionen der Werke von Lenin. In der Arbeit wird auch auf Methoden des Zweifels von Lukdcs hinge­ wiesen, als einflussreichen und grossen Denkers und Revolutionär, wegen seiner kontinuierten Anerkennung der Grösse und Bedeutung des Lebenswerkes von Lenin. Es wird auch bearbeitet wie Lukdcs seinen Gegensatz zu dem stalinisierten Leninismus ausgedrückt hat und wie Lukdcs der Missbrauch Lenins Opus, von den Stalinisten verurteilt hat, sowie, wie er die Reaffirmation

dessen das im Marxismus, und auch Leninismus sieht, für die Entwicklung des Sozialismus in der Zukunft. In dem Artikel werden nicht nur seinerzeitige Texte von Lenin und Stalin aufgeführt, sondern auch die aktuelle Literatur, heimatlicher und ausländi­ scher Verfasser.

Original

scientific

paper

Hódi Sándor A „NEMBELI EMBER" ÖNMEGVALÓSÍTÁSÁNAK TRAGIKUS ETIKÁJA VÁZLATOK EGY

LUKACS-PORTRÉHOZ

Minden újszülöttben ott a Messiás, m o n d h a t n á n k M a d á c h o t p a r a f r a zálva. És az idegrendszer anatómiai s t r u k t ú r á i h o z k ö t ö t t individuális sajátszerűségek alapján nincs is ebben az állításban semmi túlzás. Világ­ ra jőve csaknem mindenki egy k i v á l ó e m b e r adottságait h o r d o z z a m a ­ gában. A z öröklött genetikai lehetőségek a m i n d e n n a p o k szürke taposó­ malmánál mindenképpen szárnyalóbb, g a z d a g a b b életet k í n á l n á n a k . A gyermekévek elmúltával a szülők részéről t á p l á l t nagy remények azonban általában szertefoszlanak, „ s z o k o t t pimasszá" válik a „fénylő csillag", aki ekkor m á r rendszerint híján is v a n a „sorsalkotáshoz" szükséges lelki diszpozícióknak. A n a g y f e l a d a t o k a t célul tűző, tudatosan szervezett élet — a „sorsalkotás" — kevesek kiváltsága marad, a t ö b ­ biek sorjában az élet „banális ú t j á r a " s z o r u l n a k . „ K i v á l t s á g o t " mondottunk holott pszichológiai szemszögből nehéz volna megmondani, hogy melyik életút terhesebb és fájdalmasabb, m e ­ lyik jár együtt több lemondással és megpróbáltatással. Jóllehet az u t a k h a m a r elágaznak, a „ h a l a n d ó k " és „ h a l h a t a t l a n o k " sorsa csak viszonylag későn, és csak k e d v e z ő k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t az életmű tudomásulvételének függvényeként különül el egymástól. A k k o r , amikor a befutott életpálya és a l é t r e h o z o t t életmű a z a d o t t k u l t ú r á b a n m á r megkerülhetetlen viszonyulási p o n t t á v á l i k . A z elismeréssel egyidőben (némiképpen a n n a k feltételeként is) a z életmű különböző v o n a t k o ­ zásaira reflektáló írások nyomán a n n a k é p í t ő k ö v e i átértelmeződnek, az életpálya szubjektív motívumai feledésbe m e r ü l n e k . A m i végül az értel­ mezések, értékelések, hivatkozások, feldolgozások stb. segítségével az életműből az egymást váltó generációk és t á r s a d a l m a k számára érték­ ként rögzül, csak nagyon viszonylagosan egyeztethető össze azzal, a m i t az alkotó eredeti szándéka szerint „ a k a r t " , amit sajátjaként élt meg, s mindvégig magáénak vallott. A z átértékelődések és átértelmeződések folytán nincs az a rideg szigorral végzett m u n k a , s az a kényszerű k o m ­ penzáció, ami utóbb sorsformáló erővé és p á r a t l a n szellemi adottsággá

ne misztifikálódnék. Ami a „ n a g y s á g " szempontjából nem is baj egyéb­ ként, hiszen mítosz nélkül „ h a l h a t a t l a n s á g " sincsen. A X X . század egyik legnagyobb Messiása kétségkívül Lukács G y ö r g y volt. Emberi és gondolkodói attitűdjét áttekinthetetlenül gazdag életmű­ vét persze ritkán szokták ezzel a (pejoratív csengésű) jelzővel illetni. Szemérmes eufémizmussal inkább mint a X X . század emberi lehetősé­ geinek egyik eminens képviselőjéről (1), mint a „baloldali életlehetőség" egy jellegzetes típusának megtestesítőjéről (2), vagy egyszerűen „csak" mint k o r u n k nagy filozófusáról szokás róla beszélni. Lukács életművé­ ben azonban a történeti, irodalmi, ideológiai és filozófiai összefüggések mögött olyan elhivatottsági t u d a t feszül, a „világmegváltó p r o g r a m " és a sorsformálásra irányuló törekvés olyan n y i l v á n v a l ó a n jelen van egész életvitelében, hogy attól eltekinteni vagy arról „megfeledkezni" egysze­ rűen nem lehet. D e tulajdonképpen felesleges is elkendőzni vagy elhall­ gatni, hiszen éppenhogy a jellegzetes messianizmusa (az emberiség meg­ váltásának t á n t o r í t h a t a t l a n szándéka) tette őt a X X . század p á r a t l a n jelenségévé. Á m a k á r így, a k á r úgy tekintsünk rá, azok, akik keresik helyüket a világban, s akik feltették vagy felteszik életüket az emberi lét örök nagy kérdéseinek vizsgálatára, akik számára nem közömbös sem az em­ beri egyed lehetősége, sem az emberiség sorsának alakulása, nem nélkü­ lözhetik a szembesítést, amelyet Lukács G y ö r g y életműve és gondolkodói életútja kínál s z á m u n k r a . Milyen k o n k l ú z i ó k a t v o n h a t u n k le ebből a szellemi pályából? A konklúziók egyik része a leköszönő évszázad általános társadalmi, emberi problémáival és e problémák Lukács által való megragadásával kapcsolatos, vagyis Lukács elméleti munkásságának értékeléséből áll majd össze. E téren, a számtalan fehér folt ellenére, m á r gazdag irodalma van Lukácsnak. Szegényesebb a kép a konklúziók másik részét illetően, amelyek L u ­ kács személyiségét, emberi arculatát v o l n á n a k h i v a t o t t a k megrajzolni. A művekben objektiválódott élet evilági megfelelőjére, a m ű v e t létre­ hozó m u l a n d ó emberre v o n a t k o z ó ismeretünk az, ami nagyon szegényes. Pedig Lukács nemcsak az őt h a l h a t a t l a n n á tett műveinek személytelen­ ségével azonos, hanem h a l a n d ó személyi sorsával is. Mégis Lukácsról mint emberről alig t u d u n k valamit. Ki is volt valójában Lukács? Miért nem t u d o t t úgy élni, mint „mások"? H o l a helye a n a g y Megváltók sorában? Miből származott rossz közérzete, gyökértelensége, o t t h o n t a lansága, az a d o t t világgal szembeni elutasító magatartása? Milyen vélt vagy tényleges személyi hiányosságokból fakadó félelmek, szorongások kényszerítették arra a spártai, katonás életre, arra a hihetetlen m u n k a ­ fegyelemre és állhatatosságra, amellyel létrehozta hatalmas opusát? És sorolhatnánk t o v á b b a kérdéseket, amelyek megválaszolása nélkül a hiteles Lukács-portré nehezen képzelhető el.

Lukács életművének és életútjának a d e k v á t értelmezése csak e két választípustól együttesen, az eltérő megközelítésekből k í n á l k o z ó k o n k l ú ­ ziók összevetésétől remélhető. A külső erők és a k o r történelmének mély analízise nem pótolhatja a személyes élet sok rejtett rugójának, felté­ telének, a jellem és a magatartás bonyolult szerveződésének megfejtését. Ami természetesen fordítva is érvényes. Lukács nehézségektől és tévedé­ sektől nem mentes élete, gondolkodói erőfeszítése, gyötrelme csak így, az élet és a mű egységében kínál hasznosítható felismeréseket, mind filo­ zófiai szinten, az ezredforduló előtt álló embert gyötrő kérdésekre, mind a sorsproblémák gyakorlati megoldását célzó vállalható emberi maga­ tartás tekintetében. A z alábbiakban Lukács életét és munkásságát egyetlen v o n a t k o z á s b a n kívánjuk vizsgálni. Mégpedig abban a vonatkozásban, amelynek L u ­ kács tüntetően sohasem tulajdonított fontosságot. A társas kapcsolatok rendszeréről v a n szó, amelyekben sohasem találta fel és érezte otthon magát. Ezzel kapcsolatos kérdésfeltevésünk így hangzik: Lukács sze­ mélyi közösségi kötöttségeinek, emberi kapcsolatainak hiánya hogyan befolyásolta az életszerveződés i r á n y á t , s a n a g y filozófus szándékát, világlátását? Vagy más megfogalmazásban, s első kérdésünkre némikép­ pen m á r előlegezve is a választ: vajon milyen jövőt ígér az a világlátás, amelyben az emberi kapcsolatoknak — az elégtelen, ám létező személyi közösségi kötöttségeknek — nincs filozófiai relevanciájuk? Még előbbre hozva a választ: mint ismeretes, Lukács figyelme, elmé­ leti és gyakorlati tevékenysége, első ifjúkori írásaitól öregkori O n t o l ó ­ giájáig, beleértve politikai cselekvésvállalásait is, ha eltérő világnézeti előjellel is, de mindvégig a „felszabadított emberi n e m r e " — az „emberi n e m " valamiféle önmegvalósítására — irányul. N y i l v á n v a l ó a n társtalanságának, gyökértelenségének, sehovasem-tartozásának kompenzáció­ jaként egy jövőre irányuló „eszmében" talált vigaszt a maga számára. Ez a „regulativ eszme" képviselte számára az objektív igazságot. M i n ­ den másban, legfőképpen az emberélet egyszeri és megismételhetetlen élményanyagában, csak „szubjektív" veszélyt látott. És itt kezdődne a v i t á n k Lukáccsal. A z o k k a l együtt, akik egy ember­ ségesebb élet óhajától vezérelve, vele, Lukáccsal, s az elmúlt századok illúzióiként ránk m a r a d t , kiselejtezésre v á r ó „regulativ eszméket" v a l ­ lókkal ellentétben, szívesebben v á l a s z t a n á n a k tevékenységüknek i r á n y ­ adó célként egy olyan világot, „amelyben nincs többé abszolút szaka­ dás ,az' igazság, m i n t az emberi viszonyok felett lebegő, számunkra rideg d i k t á t u m o k a t közlő, é r t é k t a r t a l m a k a t egyedül képviselő objektiváoió és az emberi kapcsolatok, mint esetleges, mint é r t é k t a r t a l m a k a t nem vagy alig h o r d o z ó . . . entitások k ö z ö t t " (3). Lukács opusa is egy emberségesebb élet igenlését példázza s z á m u n k r a . A z emberségesebb életet igenlő, végső soron azonosnak t ű n ő két szándék és cél azonban megvalósulásában merőben más, egymást csaknem teljes­ séggel kizáró a l t e r n a t í v á t kínál konfliktusaink megoldása és életlehető­ ségeinek szempontjából.

Vegyük h á t Lukács életinek és műveinek tanulságait közelebbről is szemügyre. A gyermek Lukács G y ö r g y számára is, mint minden más gyermeknek, kezdetben csak a család jelentette a világot. N e m kell megátalkodott analitikusnak lenni ahhoz, hogy az első életéveknek, a családon belüli kapcsolatoknak, s a hozzájuk fűződő t a p a s z t a l a t o k n a k a későbbi élet­ érzés és életszerveződés szempontjából megkülönböztetett fontosságot tulajdonítsunk. Pszichológiai közhely, hogy a jellem alapvonásai, az érzelmi és akarati élet fontos jegyei, a külvilághoz való viszonyulás jellege, a biztonságérzet, a mások iránti bizalom, illetve ezek hiányában a védekezés megannyi formája — mind gyermekkorban alakulnak ki. Általában abban a családi közösségben, amelyben a gyermek világra jön, és amely az alkalmazkodásra szorító sokféle követelményrendsze­ rével a pszichés integráció első keretét jelenti számára. A z öröklött genetikai lehetőségek, az idegrendszer struktúráihoz k ö t ö t t individuális sajátszerűségek Lukács esetében is gyermekkori családi k ö ­ zösségében váltak a z o k k á a sajátos lelki működésekké, amelyek megha­ t á r o z t á k személyiségfejlődésének irányát, az önmegvalósítás módját, s bizonyos mértékben Lukács egész életútját. Milyen volt hát a X X . század leendő nagy gondolkodójának o t t h o n t adó család? S milyen az anya, aki életet a d o t t számára? Lukács G y ö r g y utalásaiból, vallomásaiból, visszaemlékezéseiből egy rideg, szeretetlen a n y a képe bontakozik ki előttünk, aki domináns m a ­ gatartásával uralja a családot, meghatározza a n n a k légkörét, szokásait, ideológiáját. A gyermek Lukács és édesanyja minden jel szerint nem t u d t a k érzelmileg egymásra hangolódni, így abban a „csimpaszkodó szeretetben", amelyben a szerencsésebb csillagzat alatt született gyerme­ keknek általában részük van, Lukácsnak nem volt része. A testi közelség keresése, a simogatásra vágyódás, az anyja szoknyáján való lógás élmé­ nyének láncszemei h i á n y z o t t a k életéből. E m i a t t később sem t u d o t t vagy mert senkiben sem megbízni és megkapaszkodni. Anyjával való rossz viszonyából és családi helyzetéből fakadó érzel­ mi hiányállapota, sértettsége, megbántottsága nyilvánvalóan igen k o r á n befeléfordulttá tették, ábrándvilágba kergették. Anyja elleni lázadása, ellenséges és elutasító magatartása, amelynek még késői öregkori szám­ vetésében is hangot ad, „oppozícióba" kényszeríti őt a családban. H ú g á t és bátyját sem t u d t a érzelmileg elfogadni, s apjával is csak azt követően alakult ki „jó viszony", miután sikerült azt valamelyest anyja ellen hangolni. Az a sajnálatos körülmény, hogy Lukács nem k a p t a meg a saját sze­ mélyének kijáró szeretetet és törődést, nagy á r a t k í v á n t . A X X . század leendő nagy elméje magányosnak, gyökértelennek, o t t h o n t a l a n n a k érzi magát ebben a világban. Tulajdonképpen mindhalálig. Mivel m á r az anyjával való kapcsolatában fájdalmas törés állt be, s a család egészé­ hez is felemás, jobbára elutasító és ellenséges a viszonyulása, érzelmi

függetlenedése, felnőtté válása folyamán képtelen a másokkal való a z o ­ nosulásra, képtelen önmaga másokkal való megosztására. S minthogy nem vitte magával a z o k n a k az emberi kapcsolatoknak a mintáját, ame­ lyekre a tartós barátságok, szerelmek épülnek, s amelyek örömtelivé tudják tenni a másokkal való együttlétet, későbbi élete során a szemé­ lyes kapcsolatoktól, meghitt együttlétektől, érzelmileg szerveződő k ö t ő ­ désektől és közösségektől mindvégig idegenkedni fog. És ez az idegen­ kedés fokozatosan kiterjed m a g u k r a a hús-vér emberekre is, azok élet­ formájára, viselkedésére. A kapcsolatok és kötődések elutasításával együtt, amelyeket „finomkodásnak", „szentimentális elpuhultságnak" te­ k i n t a maga részéről, a mindennapi élet „banalitásaitól" és gyötrelmei­ től is mind jobban szenved. Lukács visszahúzódott tehát a világtól, a világ valós problémái és konfliktusai helyett, amelyektől szenvedett, a művészet által átlényegített Élet felé fordul. A gyökértelenséget, a kapcsolatok hiányát szur­ rogátumokkal igyekszik pótolni. Ilyen szurrogátum az intellektuális m u n k a , a szellemi elmélyülés, a „magas művészet" értékeivel való fog­ lalatosság számára. A nagyfokú szellemi elmélyülés kettős célt h i v a t o t t szolgálni: részben a művekből szerette v o l n a kiismerni m a g á t a világban, s u g y a n a k k o r kárpótlást is keresett és talált a maga számára a g y a k o r ­ lati életből való kiszorulásáért. Jól tudja persze, hogy a m u n k a menekülés számára. Miközben lázas terveket sző jövőjére v o n a t k o z ó a n , g y a k r a n keríti kétségbeesés h a t a l m á ­ b a : „ N e m arra való az én egész életem — egészében véve — , mindig erősebb tisztázódása, folytonos felfelé emelkedése, hogy egy szép napon egészen meztelenül álljon előttem a n n a k végleges üressége és lényegte­ lensége: a t r a g é d i a ? " — kérdi önmagától ifjúkori naplójában (4). M i n d ­ azonáltal nincs más választása, csak a m u n k a , különösen azt követően, hogy apja t á m o g a t ó pártfogására talált, aki saját el nem ért ambíciói megvalósítását kisebbik fiától várja. Fiának mecénásává v á l v a g y a k o r ­ latilag meghatározója lesz életútjának. A n n á l is inkább, mivel Lukács erős becsvágya, bizonyítani akarása találkozott apja szándékával. Gondos lélektani elemzés esetleg azt is k i m u t a t h a t n á , hogy az utóbbi szolgált az előbbi alapjául, amennyiben ez volt az egyetlen teljesíthető elvárás és külső megerősítés Lukács számára környezete részéről. Ben­ nünket azonban itt elsősorban maga a becsvágy érdekel, amely szárnya­ kat a d v a tehetségének az „üdvözülést", a „megváltást", a „ m a r a d a n d ó ­ ságot" ígérte cserébe a közvetlen élet és az érzéki valóság feladásáért. A z írás, az alkotás kényszere, a megszállottságig fokozódó m u n k a ­ morál és m u n k a m á m o r a gyökértelenségből, a társtalanságból, a sérelmes mellőzöttségből fakad, amelyet t o v á b b fokoz b á t y j á n a k szülei általi favorizálása. Visszaemlékezéseiből tudjuk, m e n n y i r e . fájlalta, hogy szü­ lei sokáig tehetségtelenebbnek t a r t o t t á k őt, mint fivérét, holott ennek a feltevésnek minden ellene szólt. Szemérmesen leplezett szeretetszom­ ján és sérelmes mellőzöttségén kívül m á r az „igazság" tisztázása végett is önigazolásra, tehetségének bizonyítására kényszerült.

A bizonyítani akarás, az elismerés h i á n y á n a k következtében kialakuló becsvágy (ami az intellektuális m u n k á b a , az alkotásba vetett rendíthe­ tetlen hitté válik nála) nem problémamentes sem Lukács életvitele, élet­ szerveződése, sem életfelfogása és életműve szempontjából. T u d a t á b a n v a n ennek olykor maga is: „ N e m az én legmélyebb — és nagyon régen észlelt — emberi alacsonyabbrendűségem-e, hogy tetteim csinálnak v a ­ lamit belőlem, m a g a m előtt is?", kérdi naplójában (5). Á m ezzel össze­ függésben nem életének és helyzetének sajátszerűségeit, hanem személyé­ nek „ ö n m a g á b a n n y u g v ó , magától értetődő n a g y s á g á t " keresi. N e m az foglalkoztatja, hogy miért szorul önmaga és mások előtt bizonyításra, hanem „ n a g y s á g a " az, ami nyugtalanítja, azt szeretné önmagában egy­ értelműnek látni. A „ n a g y s á g " mint vezérlő szempont ö n m a g á b a n véve talán még nem tenné problematikussá Lukács gondolkodásmódját, ha becsvágya nem jelentene korlátot más v o n a t k o z á s b a n is a dolgokhoz és emberekhez való hozzáállásában. ö n é r t é k e l é s ü n k h ö z , emberi teljesség-igényünkhöz általában hozzá t a r ­ tozik az az érzés is, hogy szüléinktől v a g y valaki h o z z á n k közel álló személytől jóság is sugárzott felénk, ami mások iránt megértőbbé tesz bennünket és követendő m i n t a k é n t is szolgál számunkra. N o s , a jelekből ítélve, Lukács ilyen „ m i n t á t " nem talált és n e m t u d o t t gyermekkori családi közösségében elsajátítani, ezért totálissá és kíméletlenné válik szüleivel szembeni elutasító magatartása, ami azzal a veszéllyel jár, hogy ellenérzéseit utóbb kiterjeszti másokra is. E z úgy következik be, hogy előbb csak anyja „manírjait", „kétszínű viselkedését" kifogásolja, azután szembefordul mindazzal az értékkel és normával, amit anyja képviselt és közvetített a nagypolgári életformából és a századvég m a g y a r kultúrájából. Ellenérzését — pontosabban anyja iránti elfojtott gyűlöletét és az őt körülvevő világgal szembeni ellensé­ ges érzéseit — fokozatosan kiterjeszti „süllyedő osztályára", a „gyökér­ telenné v á l t polgárságra", a k o r h a d ó O s z t r á k — M a g y a r Monarchiára, s végül mindenre és mindenkire a világon, aki nem vele azonos m ó d o n viszonyul az emberiség „sorstragédiájához", illetve a n n a k vélt megol­ dásához. H a sok jó érzés nem is szorult mély érzelmi elutasításába, heroikus intellektuális küzdelme mindazonáltal egy új kultúra megteremtésére irányul. A z élet a d o t t formájának, azaz a polgári k u l t ú r á n a k az eluta­ sításával egy olyan új k u l t ú r a megteremtéséhez és megvalósításához sze­ retett volna hozzájárulni, amely az emberek és események összességét értelmes „totalitássá" rendezné (6), s ezzel közös értelmet a d n a minden emberi életnek. H e r o i k u s küzdelme n y o m á n hatalmas szellemi hozo­ m á n n y a l gazdagította a X X . századi folozófiai gondolkodást, m i n d ­ azonáltal nem feledkezhetünk meg az élettel szembeni idegenségének, a „nem a u t e n t i k u s " életet élő emberekkel szembeni ellenségességének, s m a g á n a k az „elidegenedés-mentes" élet keresésének szubjektív okairól. Ezzel kapcsolatos kérdésünk így hangzik: Van-e Lukács pszichológiai

beállítódásának, önigazolást szolgáló intellektuális vállalkozásának az életmű egészére v o n a t k o z t a t h a t ó ismeretelméleti és ontológiai konzek­ venciája? N e siessük el a választ. A z t , amit még ifjúkorában, pályakezdéskor, élete egyik válságos idő­ szakában — Seidler I r m a és P o p p e r Leó halálát követő kétségbeesésé­ ben — naplójában p a p í r r a vet, a k á r élete végén, életműve valaminő összegezéseként is p a p í r r a vethette volna. „ A m i t el lehet érni puszta i n t e l l e k t u s s a l . . . azt elértem; most derül ki, hogy ez semmi. Mihez fog­ j a k ? " (7) Bár mindig felettébb szigorú volt önmagához, ritkán ennyire szívbemarkolóan őszinte is egyúttal. Á m még ez a belső hang sem az igazi alázat — vallja analizálva lelkiállapotát — , hanem „ d a c " , „ v á r a ­ kozás", „ k i h í v á s " , amely mögött az „ a z egészen mélyen rejlő érzés m u n k á l , hogy az ember a műért a k k o r is megkaphatja az istenit, ha egyébként nincs b i r t o k á b a n " . Tulajdonképpen nem is a n n y i r a szerelmé­ nek és barátjának a halála vagy ebből fakadó emberi vesztesége, mélyülő m a g á n y a rendíti meg igazán, hanem a nyomtalan elmúlás közvetlen veszélye. Halálfélelemtől gyötörtén keresi a „túlélés" lehetőségét, amit m i n d i n k á b b a m ű a l k o t á s o k k á objektivált élet formájában lát elérhető­ nek és kivitelezhetőnek. A mindennapi élet feladása, a m ű v e k n e k áldo­ zott élet, a halál gondolata elől való menekvés lehetőségét jelentik szá­ m á r a . Barátja halálát is ennek szellemében értelmezi: „ A z ő tragédiája — vallja — az élet vitalitásában volt, olyan szférában tehát, ahol a halál valóban az élet dialektikus ellentétje, ahol egy abszolút homoge­ nitás fogja egybe az életet és a halált. D e mit jelenthet nekem a h a l á l ? " (8) A műalkotás objektivációikónt tételezett „saját élet" azonban, amely „ m e g v á l t á s t " ígér, s egyszersmind magasan fölötte áll a mindennapi élet gyötrelmeinek — gyötrelmes tehetetlenségének — , csak ideigóráig nyújt megnyugvást. E k k o r ugyanis még csupa ellentmondás. Egyik pillanatban úgy érzi, hogy csak „egy kis belső p r o d u k t i v i t á s — és jól érzem m a g a m a t és n e m kell senki", a r á k ö v e t k e z ő pillanat azonban m á r újra elbátortalanítja, letöri önbizalmát. „Légüres térben dolgozik az ér­ telmem, sehol semmi ellenállás, sehol semmi lét" — panaszolja. A m u n k a révén „csodákra v á r " , de mivel pusztán intellektuális problémákon él, fél, hogy élete szánalmas vegetálás m a r a d . D e h á t h a „ a z ü d v mégis a műben v a n " . D e h á t h a mégsem, h á t h a „ t ú l v a n a m ű v ö n , s a mű, az u t á n a való vágyódás, a mű kívánása és akarása az a fal, amelyik körül­ vesz; azt kellene lerombolni, hogy fényre törhessek" (8) — v í v ó d i k magában. M i n t tudós és filozófus fél egyfelől, hogy nem kárpótolhatja m a g á t majd mindazért, amit a közvetlen élet elmulasztása, az érzéki élet fel­ adása és elvesztése jelent. Másfelől viszont a „rendes élet", a másokkal való szokványos együttlét is nyugtalanítja és taszítja. Méla u n d o r r a l eltelve a cselédlányok sikongatásaitól és énekétől, a nyárspolgárok „ k e -

dély és meleg" életétől, ekként meditál: „ H a előrenézek, arra az ötven évre, ami még következni fog, egy nagy szürke sivatagot látok magam előtt. D e ha most gondolkodom a dolgon, csak egytől félek: kibírja-e a p r o d u k t i v i t á s o m melege ezt a jégsivatagot?" (9) Tudniillik amivel a „rendes élet" feladása jár. Elviselheti-e az ember „ a z abszolút gyökértelenséget"? H á t h a a „ m ű v e k csúcsán", a v á g y o t t „tisztán intellektuális á l l a p o t " t a r t a l o m nélküli vágy csupán. E z a m é l y p o n t . Így vall m a g á r ó l : „Viszonyom a léthez nem más, mint ö n m a g a m alázatos megtagadásának és mindennemű csupán létező gőgös lenézésének a v á l t a k o z á s a " (10). Kétségei, önmagával való v í v ó ­ dása m á r - m á r öngyilkosságba taszítják. A z t á n túljut a mélyponton. Meg­ fogalmazódik 'a „ p r o g r a m " , amelyhez hű m a r a d mindhalálig: „sokat tanulni éveken á t ; minden más mellékes — és ezért elkerülendő". A cél tehát a m u n k a , s ennek révén a „ t ö k é l y r e " vitt élet: a „tiszta szellem", a „tisztán intellektuális á l l a p o t " elérése. A h h o z azonban, hogy ezt megvalósíthassa, úgy véli, a k á r egy „valódi szentnek vagy gondol­ k o d ó n a k meg kell ölnie m a g á b a n a lentit, a lényszerűt" (11). A „len­ tinek", a „lényszerűnek" a „megölésével" voltaképpen a konkrét életet, a hús-vér emberek gondjait, konfliktusait, szükségleteit szeretné egy elvont, téren és időn kívüli, lényegét tekintve aszenzuális és aszexuális életre felcserélni. Egy olyan Életre, amely j o b b á r a csak művekben, a szellemi k u l t ú r a termékeként létezik, s amelyben „lényegek érintkeznek lényegekkel", s n e m emberek emberekkel, ahogyan a valós életben. A z elhatároló m o z z a n a t ez utóbbitól nagyon lényeges, hiszen ez a fiatal Lukács legnyomasztóbb gondja: az emberekkel való érintkezésre való képtelenség. E nyomasztó gond elől menekül az élet elvont régióiba. Elhatározásával m i n d a z o n á l t a l megszületett a leendő nagy filozófus. Régi vágya fog ezzel teljesülni. H a o l y k o r még nyomorúságosan is érzi m a g á t — „soha nem éreztem m a g a m a t a n n y i r a semminek, elvetendőnek és értéktelennek, mint m o s t " — írja vívódásával kapcsolatban. Ú g y érzi, megtalálta a módját annak, hogyan t u d n á mások számára is „ á b r á ­ zolni a magasabbrendűt", s szellemével megvilágítani a jövőt. Bennünk azonban, a majdani nagy filozófiai m u n k á k a l a p m o t í v u m a i r a gondolva, megannyi t o l a k o d ó kérdés t á m a d . Vajon milyen valóságismeret jelle­ mezheti Lukács opusát, ha a nagy filozófus életéből hiányzott az átélt realitás? Mennyiben tekinthető ismeretelméletre alapozó filozófiája tár­ sadalmi helyzetelemzésnek? N y ú j t h a t - e többet, mást, mint saját életének — élete intellektuális é l m é n y t a r t a l m á n a k — konzekvenciáit? S mi a lukácsi élet sajátos é l m é n y t a r t a l m á n a k , Lukács „sorsmegvalósulásának" a relevanciája? Mit üzen az mások számára? Mennyire közös sors vagy sorslehetőség ez másokéval? Milyen tanulságokkal szolgálhat Lukács „élményvilága" — gondolkodásmódja, filozófiája — számunkra? Legfőképpen azonban az érdekel és nyugtalanít bennünket, hogy m i ­ lyen közösségi és embereszményt kínál Lukács m ű v e k k é formált, eltár­ gyiasított élete, amely alapvetően az emberi kapcsolatok és kötődések elutasításának eredményeként jött létre. Mielőtt az e kérdésekre k í n á l -

kozó válaszokat Lukács életművéből és nagy világmegváltó eszméiből kielemeznénk, térjünk vissza egy kicsit ismét ifjúkori naplójához, amely­ ben még a maga nyilvánvalóságában merül fel a lukácsi élet kulcsprob­ lémája, s nincs, mint későbbi m u n k á i b a n a felismerhetetlenségig eldol­ gozva. A m i k o r 25 éves korában, Seidler I r m a öngyilkosságával elveszti nagy plátói szerelmét, majd P o p p e r Leó halálával barátját is, akihez még gyengéd érzelmi szálak fűzték, így vall naplójában érzéseiről: „tulaj­ donképpen nem is ők h i á n y o z n a k " . „ N e m is valaki h a t á r o z o t t . Valami. A meleg. — Ü g y látszik: a n n y i r a cinikus vagyok, hogy ez lehetne a k á r ­ ki. D e valami h i á n y z i k belőlem ahhoz, hogy az az a k á r k i realizálódjék; hogy tehát ne csak metafizikailag legyen közönyös, hogy hol élek és kikkel, hanem e m p i r i k u s a n " is.„Mert „úgy, ahogy most v a n : metafizi­ kailag abszolút hűtlen, hazátlan stb. v a g y o k ; a valóságban azonban hű és földhöz t a p a d t " (12). Ez utóbbi megszorítása azonban, m á r m i n t hogy a valóságban „ h ű és földhöz t a p a d t " m á r a k k o r i helyzetének sem volt valami találó megfogalmazása, hosszú élete pedig, amely hosszúra nyúlt külföldi t a r t ó z k o d á s o k sorából állt, m á r egyértelműen feleslegessé teszi elégedetlenségének néhai o k á t : azaz nemcsak metafizikailag vált k ö z ö ­ nyössé számára, hogy hol él és kikkel, hanem empirikusan is. O l y a n y n y i r a végső emberi összefüggésekben gondolkodott, hogy nemcsak embe­ rekkel, családdal, de nemzettel, néppel sem vállalt túlzottan szoros azo­ nosságot. Amitől látszólag szabadulni igyekszik, s amit elvont távlati célokkal próbál maga előtt igazolni, valójában a távlattalanságot jelzi más téren. Amennyire nem jelentett számára családja családot „ a szó kategoriális értelmében" (13), a n n y i r a nincsenek később barátai a szó valódi értel­ mében, s a n n y i r a légies m a r a d a másneműekhez való viszonyulása is. A magányából származó ürességet hiába igyekszik folyamatosan „intellek­ tuális p ó t l é k k a l " feltölteni, a társak hiányát, a „hűtlenséget és h a z á t ­ lanságot" olykor dermesztőnek érzi. Milyen „végtelenül magányos vol­ t a m mindig, s milyen távol az élettől" — írja magából k i f a k a d v a egy helyütt naplójában. „Kell valami. Kellenek emberek — sőt, kell meleg­ ség." „ D e ez az »én' melegségem« valami olyan nehezen felengedő [ . . . ] , hogy ezt megszerezni szinte lehetetlen" — teszi hozzá keseregve (14). Ahhoz, hogy n y o m o t t hangulata, dermesztő „hidegsége" felengedjen, jól tudja, valami „ember"-nek kellene jönnie, aminek lehetőségét azon­ ban mindjárt ki is zárja, hiszen „ a z én mostani életberendezésem mellett nagyon nehézzé, majdnem lehetetlenné v a n téve (empirikusan), hogy jöjjön". Aggódik a m i a t t is, hogy majd nem fogja felismerni a számára „megfelelő" embert. H á t h a nem is az jön majd, „akire v á r t a m ; de mert v á r t a m , az, aki jön, lesz az, aki „megfelelőnek" fog bizonyulni — vívódik magában. Naplófeljegyzéseinek ezek az á r u l k o d ó sorai egyér­ telműen tanúsítják, mennyire híján van még a minimális kapcsolatte­ remtési készségnek is. Hiszen még arra v o n a t k o z ó a n sincs elképzelése, hogyan figyelnek fel egymásra az emberek. Még kevésbé van tisztában

a másik emberrel való kapcsolat személyiségünk szempontjából k a m a ­ t o z t a t h a t ó sokféle lehetőségével. E r r e v a l l a n a k töprengései is, amikor megpróbálja körülhatárolni, hogy kit is, milyen embert is „ v á r " tulajdonképpen. Abból a — s z á m u n k r a mindenképpen szokatlan — alapállásból indul ki, hogy „nekem nem kell, amit a másik m o n d ; csak olyan ember kell, akinek én t u d j a k beszélni". Vagyis a „keresett" ember egyik legfőbb ismérve az lenne, hogy ne akarjon neki, Lukácsnak, nyújtani semmit, hanem érje be a „ t ü k ö r " szerepével. U g y a n a k k o r „ o d a a d ó " és „ h a j l é k o n y " intellektus legyen, aki egyfajta közvetítő szerepet lát el a leendő filozófus és az érzéki valóság között. A z így elképzelt, „keresett" ember fogékony, valóságra érzékeny lelke szolgáltatná a „gondolati a n y a g o t " számára, közvetve rávezetve őt olyan felismerésekre, összefüggésekre „ a m i k r e az én — lényegében — aszenzuális, aszexuális, racionalista élménymenetem­ ben nem j u t o t t a m v o l n a " (16). T a l á n i t t ad hangot legjobban valóság­ érzéke h i á n y á n a k és az emberekhez — k ö z t ü k későbbi „fegyvertársai­ h o z " — való felemás viszonyulásának. A reális, élő emberek elvesztésének lehetőségét, veszélyét egyébként felismeri, s úgy tűnik, tudatosan vállalja. „ A z t hiszem, leszakad majd rólam mindenki és —? És — m i n d e g y " — mondja. „ V a g y kibírom, és jó dolgokat fogok csinálni; a k k o r minden rendben van. Vagy nem bírom ki és — a k k o r is minden rendben v a n ( 1 7 ) . " Egész életével „testetlen és személytelen" emberekkel való foglalko­ zásra és „ e g y ü t t l é t r e " állítódik be. A személyi közvetlenségből fakadó „melegség" h i á n y á t viszont egyre nagyobb elszántsággal próbálja majd intellektuális m u n k á v a l , eszmékkel, hatalmi ambíciókkal kompenzálni. Ebből az alapállásból kiindulva jönnek létre a későbbi nagy művek, amelyek szerzőjük túlzott intellektualizmusa miatt igencsak megtévesz­ tenek bennünket. N e hagyjuk azonban, hogy a monumentális életmű elfedje előlünk Lukács egyetlen igazán nagy gondját: az emberektől való elszakadás bánatát. A k k o r sem, ha az életműben a „saját élet" eme gondja, terhe olyan objektivizációs f o r m á k a t ölt, amelyek látszólag fö­ lötte állnak a mindennapi élet „kisszerűségeinek", gyötrelmeinek: a szeretetlenségnek, a gyökértelenségnek, a kívülrekedtségnek. U t á n a n é z v e ugyanis k ö n n y e n felismerhető, hogy e m ű v e k történelmi-ontológiai meg­ alapozottsága u g y a n a r r a az érzésvilágra és látásmódra vall, amelyről Lukács ifjúkori naplójában számot ad. Mivel alapvetően ez a negatív életélmény szolgáltatott o k o t a művek megírására, a lukácsi életmű belső összefüggéseinek, s rejtett üzenetének értelmezését is ez teszi lehetővé s z á m u n k r a . S ez az, ami Lukács filo­ zófiáját, nagy történelmi vízióját mindjárt problematikussá is teszi. A g g á l y u n k azzal kapcsolatos, hogy vajon — éppen az intellektualizmus veszélye miatt — nem csupa „testetlen" és „személytelen" emberekkel népesíti-e be Lukács a jövő kommunista társadalmát? Mi a garanciája annak, hogy nagy víziójában az eszmék nem pusztán szurrogátumok, amelyek a hús-vér emberek evilági függőségeinek és kötődéseinek, v o n -

zalmainak és érdekeinek a hiányát (filozófiai felfüggesztését) h i v a t o t t a k kompenzálni? N e m jelent-e filozófiai és történelmi zsákutcát az érde­ kekből, szükségletekből, hajlamokból, személyi kapcsolatokból szövődő közösségek elvetése, világnézeten, meggyőződésen alapuló (fiktív) közös­ ségekre való felcserélése? N e m messianizmus-e az emberek reális szükségleteit, érzékiségét, a k a ­ ratát, érdekeit, rokonszenvi megnyilvánulásait stb. eleve alárendelni valamely utópisztikus eszmének, amely az emberiség állítólag elkerülhe­ tetlen és szükségszerű önmegvalósítási útját h i v a t o t t számunkra jelezni? Mert Lukács életműve, a számára oly fájó pszichológiai szféra, a sze­ mélyiség szubjektív világának megtagadása miatt szükségképpen ide lyukad ki. És sorolhatnánk t o v á b b a kérdéseket, de mivel jobbára költői jelle­ gűek voltak az eddigiek is, amelyek némiképpen m á r a lukácsi életműre vonatkozó v á r h a t ó válaszainkat előlegezik, lássuk inkább Lukács élet­ művében az előzetesen m á r jelzett összefüggéseket. A Lukács-interpretációkban közhely arra hivatkozni, hogy a X X . század nagy elméjét a „polgári világ válsága" indította útjára, hogy ellentmondásokban gazdag, visszaesésekben bővelkedő szellemi fejlődésé­ ben a „polgári világ válságából kereste a k i u t a t " (18). Bizony n a g y ­ vonalú értelmezése ez a z o k n a k a bonyolult előfeltételeknek, belső lelki történéseknek, sorsválasztását megelőző kiútkeresésének, amelyek a M a ­ gyar Általános H i t e l b a n k néhai igazgatójának második gyermekét a X X . század egyik legnagyobb szabású gondolkodójává és egyik legna­ gyobb hatású ideológusává tették. D e éppoly sovány értelmezés a „ m a ­ gyar feudalizmus m a r a d v á n y a i n a k és az ezen az alapon kibontakozó kapitalizmus gyűlöletének" a felemlegetése is. A pályakezdésben, mint talán sikerült érzékeltetnünk, sokkal életsze­ rűbb m o t í v u m o k r a is felfigyelhetünk. A „ l á z a d á s " , a polgári világgal szembeni ellenszegülés gyökerei a polgári világ válságánál k o n k r é t a b b és közvetlenebb kötöttségűek. Sokkal á r n y a l t a b b m á r a k é p , ha úgy fogalmazunk, hogy a gazdag nagypolgári család sarja — aki szerint ugyan a zsidó család ideológiája semmilyen befolyással sem volt szel­ lemi fejlődésére — a maga módján a zsidóság század eleji o t t h o n t a l a n ságát és szokványos kompenzációs kísérletét jeleníti meg. Á m még köze­ lebb kell a fájdalmasan mindennapi problémákhoz kerülnünk, ha tisz­ tázni szeretnénk, hogyan alakult ki a későbbi nagy gondolkodóban a szellem és az eszesség egyoldalú tisztelete, az „ész" korlátlan racionaliz­ musra hajló túlbecsülése. H o g y éppen a túlhajtott racionalizmus a l a p ­ jául szolgáló közösség- és biztonságigény hiányából hogyan nőtt gya­ nakvása minden nem teljesen „tiszta", nem teljesen „racionális" szem­ léletmóddal szemben. S hogy megoldatlan családi és interperszonális helyzete, megoldatlan közösségi identitása, hogyan vitték a szellemi ve­ zéregyéniség, a „főideológusi" státus utáni túlzó vágyódáshoz. A gazdag nagypolgári zsidó család sarja azért á b r á n d u l t ki a „pol-

gári életformából", m e r t családjában o t t h o n t a l a n n a k érezte magát, a szeretetlenség légköre vette körül ( „ o d a h a z a abszolút elidegenedés. F ő ­ ként a n y á m t ó l ; szinte semmi érintkezés" — írja visszaemlékezve), s ezeket a lealacsonyító, á m fájdalmasan m i n d e n n a p i érzéseket a polgári k u l t ú r a hazugságaihoz köti, a polgári k u l t ú r a viselkedési normáiból eredezteti. S a z é r t k e r ü l t szembe a nagypolgárság erkölcsi felfogásával, majd ezt követően a „történelmi o s z t á l y " hivatalos ideológiájával, m e r t családja nem sokra becsülte, s érzelmi kötődései híján sem t u d a b b a n a világban gyökeret ereszteni. N e m valamilyen elvont igazság felismerése és belátása végett gyűlölte tehát a „polgári t u d a t o t " , s nem ismeret­ elméleti meggondolásokból törekedett a n n a k „szellemi megsemmisítésé­ r e " , hanem személyes okokból; szeretetínsége, kiközösítettségi érzése, sértettsége m i a t t . A z é r t szükséges ezt ismételten hangsúlyoznunk, m e r t a későbbiekben (befogva n e m egy majdani k r i t i k u s á n a k szemét) n a g y filozófusként ő fogja majd az „ é s z " szerepét legjobban túlmisztifikálni a szubjektív m o t í v u m o k rovására, ő lesz az, aki az emberi életet n e m hajlandó „ b e l ü l r ő l " és „ a l u l r ó l " nézni, aki semmibe véve az esendő, gyámolatlan, „ p a r t i k u l á r i s " emberek megnyilvánulásainak m o z g a t ó r u ­ góit, mindent „ k í v ü l r ő l " és „felülről", az egyetemes világtörténet szem­ szögéből és a k o m m u n i z m u s távlatából p r ó b á l majd értelmezni. N e m nehéz persze az „ész" misztifikálásában az önigazolás motívu­ maira ismerni. M a g á n y a , sértettsége, szembenállása h a m a r befeléfordult lelkűvé tették és fogékonnyá az elvont gondolkodásra, olvasmányélmé­ nyei filozófiai m o n d a n i v a l ó j á n a k kihámozására. Intellektusa, amely állandóan a mélyrehatolást, a lényeglátást szorgalmazta, modern európai műveltséggel párosulva, legfőbb fegyverévé vált. A kitűnő absztrakciós készség, az elsajátított n a g y t á r g y i tudás, a széles l á t ó k ö r és irodalmi olvasottság a z o n b a n a valóságismeret hiányát nem p ó t o l h a t t á k . Lukács mindent csak a z elvont eszme nézőpontjából tud megközelíteni és értel­ mezni, m i n d e n t a fogalmak prioritásának rendel a l á . A v á g y a k és szükségletek természetének megfejtését is, ami az emberek és a dolgok uniformizálhatóságának túlbecsüléséhez vezeti. Műveltsége, n y u g t a l a n elméje, okossága nem eléggé hajlott. Mélyen­ szántó gondolatai n e m élethelyzetével v a g y mások életszervezési gond­ jaival, nem körülményeivel és a valóságbeli viszonyokkal foglalkoztak, hanem k i z á r ó l a g olvasmányélményeivel álltak kapcsolatban. Mivel az absztrakt fogalmiságon keresztül p r ó b á l megragadni mindent, a közvet­ lenül érzékelhető valóság nem bír számára relevanciával. Ú g y véli, hogy olvasmányélményein — „intellektuális élményein" — keresztül jobban átélhető és megragadható az élet, mint a maga valóságában. Ezért sze­ mében az életforma például felcserélhetővé válik, mondjuk, egy költe­ mény formájával. A k é t forma ugyanis egyaránt absztrakt, s csak abszt­ rakció útján érzékelhető m i n d k é t forma. Ebből adódik, mondja, hogy „ a z élet végső kérdéseiről beszél minden igazi kritikus, és mégis úgy beszél, m i n t h a csak könyvekről, csak képekről, a nagy élet szép, de felesleges díszeiről lenne szó b e n n e " (19). Így egyenlítődik ki a kritika

az élettel Lukácsnál, így válik behelyettesíthetővé s z á m á r a a művekben formát öltött valóság a tényleges valósággal. Sőt a „közönséges élet" pszichológiai tényeit — érzéseinket, v á g y a i n ­ kat, egymáshoz v a l ó viszonyulásunkat — az í r o t t szónál kevesebbre t a r t o t t a , m e r t ezek nem h o r d o z z á k a „lényeget", s nem eléggé „etiku­ sak". A z „ellobbanó élményszerűség", az „elomló h a n g u l a t " helyett, m á r m i n t p á l y a k e z d ő kritikus, szilárd p o n t o t keres a maga számára. A z „ a b s z o l ú t u m " , a m i n d e n t átfogó „ l é n y e g " keresésére i r á n y u l minden fáradozása. A n a g y a r á n y ú intellektuális elrugaszkodás következményeként az élet mint egzisztencia u t ó b b teljesen értelmetlennek m u t a t k o z i k számára. (Csak mellesleg kívánjuk megjegyezni, hogy a szellemi életbe való mene­ külését n a g y b a n serkentette gyakorlati ügyetlensége és a m i n d e n n a p i élet kérdéseiben v a l ó járatlansága.) A z érzékelhető valóságot „szentim e n t a l i z m u s a " és „illuzórikus v o l t a " m i a t t egy nem kevésbé illuzórikus világra cseréli fel — az „intellektuális élményre", a gondolati absztrak­ cióra. D e vajon m i t n y ú j t h a t a valós világot „ t r a n s z c e n d á l ó " , azon kívül helyezkedő, a fogalmak sokszor egyoldalú és túlságosan is a b s z t r a k t alakjaira építkező világkép? A z t , a m i t látni akar, amiben önigazolást t a l á l h a t a m a g a számára. A z etika, a d r á m a , a regény esztétikája k ö t i k le figyelmét. A m a g á ­ nyos i n d i v i d u u m „lelki önmegvalósításának" történelmietlen és m e t a ­ fizikus eszméjén gyötrődik. A z „intellektuális é l m é n y t ő l " (gondolati absztrakcióktól) v a l ó egyre n a g y o b b függőség nemcsak a „közönséges élet" jelenségszférájának feladására, h a n e m a társadalmi összetevők mel­ lőzésére és tagadására is ösztönzi. Jóllehet sokan minderre hajlamosak úgy tekinteni, m i n t a fiatal Lukács útkeresési kísérleteire, az ismeretel­ mélet elvont régióiból igazán sohasem t u d o t t m á r leereszkedni a min­ dennapi élethez és a társadalmi valósággal szorosan összefüggő k é r d é ­ sekhez. A z élet eleven lüktetését hiába keressük Lukács műveiben, hisz filo­ zófiája n e m a közvetlen valósághoz kapcsolódik. Bár kevés híján egy viharos évszázadon keresztül körülötte voltak, mellette éltek azok az emberek, a k i k m a g a t a r t á s u k k a l , m u n k á j u k k a l , n a p i konfliktusaikkal a porosodó m ű v e k t a r t a l m u k a t vesztett absztrakcióinál sokkal i n k á b b k í ­ n á l t á k volna a — kedvenc kifejezésével élve — korszükségletek „ a r t i k u lálását", Lukács nem erre figyel, h a n e m ö n n ö n belső szükségleteire. A z o k pedig éppenhogy a közvetlenül érzékelhető valóság és a m i n d e n ­ napi élet feladására, s a feladás jogosságának igazolására késztetik. Mi lehet, a k á r a legelmélyültebb gondolati m u n k a eredménye a meg­ élt valóság hitele nélkül? Aligha lehet t ö b b üres absztrakciókból emelt élettelen — és lélektelen — katedrálisnál. Lukács mindig is t a r t o t t ennek a veszélyétől, hiszen a valóság értelmezéséhez „ k ö z v e t í t ő k r e " v o l t szük­ sége, akikben azért sohasem bízott meg egészen. H o l o t t „ k ö z v e t í t ő k " nélkül is o t t volt a veszély, hogy egyszer levegővé foszlik minden gondolat, s a nagy elméleti konstrukció tartópillérei szétmállanak. Jól

látta ugyanis, hogy a t u d o m á n y o s eredményeket hozó új elemzések az eredmények meghaladtával értelmüket vesztik, „ m e g h a l n a k " . D e mint­ egy halhatatlansági vágya miatt evilági életét m á r amúgy is feláldozta a maradandóság nagyobb esélyét kínáló költői valóságért, megszállottan kezdett hinni abban, hogy létezik a végső kérdéseknek egy olyan légiesen elvont gondolati felvetése is, ami nem ad a l k a l m a t a „meghalásra". Ehhez csak olyan ember kell, vélte, aki képes arra, hogy leválasszon magáról, szelleméről minden „ballasztot", ami a közvetlen élethez k a p ­ csolódik. Életművét az a misztikus vágyódás tartja össze, hogy miként t u d n a teljesen feloldódni valami monumentálisban. Ez m a g y a r á z z a egész életén végigvonuló kérlelhetetlen etikai rigorozitását. A m i t szavak­ ban így fogalmaz meg m á r 1910-ben: „ . . . csak a törekvésről kell számot adni, arról, hogy út az, ahol halad az ember, de erről kötelessége számot adni m a g á n a k is, másoknak is. És azzal, hogy mennyire jutott ezen az úton, mem szabad törődni egy percig sem, csak menni előre, menni, m e n n i . . . " (20) Életvíziójának megfelelően így járja később kérlelhetet­ lenül a maga útját, anélkül csakugyan, hogy túl sokat t ö r ő d ö t t volna elért eredményeivel vagy azzal, hogy ez az út h o v á vezet. Esztétának indult, majd — a szabályszerű Lukács-értelmezések sze­ rint — a 19-es események kapcsán, a forradalmi mozgalom hatására kezd foglalkozni történelemfilozófiai és etikai kérdésekkel. Ami tulaj­ donképpen igaz, de megint túl általános szinten mozgó m a g y a r á z a t . H o g y miért érdekelte Lukácsot az etika? Feltehetően azért, mert az etika a konfliktusok t u d o m á n y a . Lukács pedig nem t u d o t t a minden­ napi élet konfliktusain eligazodni, még kevésbé t u d t a gyakorlati-cselek­ vési szinten feldolgozni őket. Így elméleti szinten kereste a megoldást, előbb csak a magányos lélek önmegvalósítási lehetőségei szemszögéből, később, még személytelenebb szintre téve át az alapproblémát, egy min­ dent megoldó világmegváltás vált gondolatainak vezérelvévé. Ennek a „világmegváltásnak" az eszközét látta a forradalomban és a szocializ­ musban, vagyis ezek a történelmi események mintegy „ k a p ó r a j ö t t e k " számára. Lukácsnál a „világmegváltás" igénye ugyanis nem az elnyomott nép­ tömegekkel való szolidaritásból, hanem a polgári világgal szembeni sze­ mélyes ellenérzéseiből fakadt. H o g y mennyire elvont forradalmiságot képviselt, s attitűdjében mennyire személyi prediszpozícióira támaszko­ dott, mi sem bizonyítja jobban, mint az a sajnálatos körülmény, hogy a Lukács-féle „világmegváltásnak" furcsa m ó d o n nincs is szubjektuma. N á l a ugyanis kizárólag csak mint közösség, mint totalitás, mint nembeliség kerül szóba a „megváltás", míg az egyes ember, a „ m e g v á l t á s " egyetlen értelemszerű szubjektuma, érdektelen számára. A marxizmus és a szocializmus mint probléma és mint alternatíva, természetesen, m á r jóval legendássá vált pálfordulása előtt is foglalkoz­ tatta, ám azt sokáig nem tartja jó megoldásnak sem elméleti, sem gya­ korlati szempontból. Ellenkezőleg. A marxizmushoz való viszonyulásá­ ban, főként gyakorlati vonatkozásai miatt, mind rezignáltabbá válik.

A z t á n „ . . . egyik vasárnapról a másikra Saulusból Paulus l e t t " (21;. Ismerősei számára is v á r a t l a n u l , minden átmenet nélkül, megdöbbentő hirtelenséggel már ott van a társadalmi-politikai események sűrűjében. Egyike volt az első p á r t t a g o k n a k és kezdettől fogva vezető szerepet játszott a pártban. A z ekkor 34 éves filozófus és kritikus azonban még nem marxista. Sőt az októberi forradalom jelentőségét fel sem ismeri az első napokban (22). A marxizmushoz való viszonya sokak szemében ezt követően is sokáig problematikus és nehezen m e g m a g y a r á z h a t ó marad. De vajon csakugyan v á r a t l a n szellemi fordulatról van-e szó? Csak a k k o r tűnik annak, ha megfeledkezünk a kontinuitásra utaló mozza­ natokról. Lukács ugyanis csak addig b i z o n y t a l a n k o d i k , addig nincs kibékülve a szocialista mozgalommal, amíg nem leli meg azt a formáját, ami vallásos misztikus eszményéhez közel áll. A m í g arra a felismerésre nem jut, hogy a szocialista forradalom kiváló eszköz lehet az „új k u l t ú r a " megvalósítására. E z t követően m á r „otthonosan m o z o g " a mozgalom­ ban, sőt a mozgalom legfőbb ideológusává kíván lenni, erős vallási jelle­ get kölcsönözve a szocializmus koncepciójának. A szocializmus messianisztikus, dogmatikus változatában lehetőséget lát a régóta vágyott „misztikus teljesség" gyakorlatú megvalósítására. A z eszme viszont csaknem egy új vallás jegyeit ölti magára; mert miként a vallás, úgy Lukács szocializmus-eszménye is teljes önátadást, teljes személytelenséget, teljes önmegtagadást k í v á n az emberektől. Ékesen bizonyítja ezt az Utam Marxhoz c. m u n k á j á b a n szereplő példázata K: „Krisztus m o n d o t t a : » H a valaki énhozzám j ő : és meg nem gyűlöli az ő atyját, anyját, feleségét, magzatait, atyafiait, húgait, nénjeit, sőt a maga lelkét is, nem lehet az én t a n í t v á n y o m « " (23). Számára ez a konstelláció tény, amit tudomásul kell venni. Igaz, embertelen tény, ha valaki a n n a k tartja, de ő másként vélekedik, mert szerinte az igazi etika „emberelle­ nes", „gondoljunk csak K a n t r a " , — mondja (24). E z t az eszmében való teljes feloldódást, ezt a mindenről és minden­ kiről való lemondást — amit ő m á r oly rég elfogadott —, ezt találja meg a maga szocializmus-utópiájában. Mit sem törődve azzal, hogy az emberek számára mit jelent az atyjukról, anyjukról, feleségükről, m a g ­ zatjukról stb. való lemondás. H o g y amiről ő — az ismert okoknál fogva — oly könnyen „ l e m o n d o t t " , emberi kötődéseiről és kapcsolatairól, az az élet nélkülözhetetlen alapját és egyik legfőbb értelmét jelenti mások számára. N e higgyük, hogy a krisztusi idézet pusztán stiláris fordulat kedvéért került munkájába. Ez a jezsuita m a g a t a r t á s személyisége leg­ bensőbb sajátjából fakadt. Mert mit talál m á s u t t is a szocializmus esz­ méjében leginkább kedvére v a l ó n a k : „ . . . a marxista történelem- és életfelfogásnak talán a legerősebb tendenciája a pusztán egyéni akara­ tok, meggondolások, érzések jelentőségét, amennyire lehet, leszállítani, és mélyebb, objektívebb, az egyes emberrel és emberben közvetlenül tör­ ténőkön messze túlmenő o k o k r a visszavezetni". Figyelmét a szocializmus

rendszerének és világnézetének (tulajdonított?) „a középkori katoliciz­ mus ó t a " megfigyelhető „legszigorúbb és legkegyetlenebb" szintézisre való törekvése ragadja meg (25). A z eszme távoli horizontra emlékezteti, mely a tekintet előtt m á r „egybemossa a részleteket", azaz nincs tekin­ tettel az individuális á l d o z a t o k r a . Lukács jezsuita magatartása, a szocializmusnak mint vallásnak a fel­ idézése és v á g y a jut kifejezésre abban is, hogy elvitatja az emberek életviteli konfliktusainak megoldási jogát. Ú g y véli, hogy azokat, vala­ mennyit egyszerre, a világforradalom fogja majd megoldani. A „helyes" és „ n e m helyes" cselekvés kérdésében később is mindig aszerint ítélke­ zett, hogy az távlatilag mennyiben segíti a nembeli ember önmegvaló­ sítását. H o g y az egyén, a „partikuláris ember", akit lekicsinylő jelzővel „pusztán létezőként" említ, h o g y a n boldogul egyszeri életének gondjai­ val, megoldásra v á r ó konfliktusaival, n e m érdekelte. T a l á n azért, m e r t az ilyen irányú kíváncsiság m á r önmagában véve is a nembeli ember céljainak szem elől tévesztését jelenti, s így a „nem helyes" m a g a t a r t á s kategóriájába tartozik. A m i viszont a nembeli ember önmegvalósítási folyamatát illeti, szerinte mindig, még „ h a két bűn k ö z ö t t kell is v á ­ lasztanunk, a k k o r is v a n mértéke a helyes és nemhelyes cselekvésnek. E z a mérték — szerinte — az á l d o z a t " . Mégpediglen „az egyén két bűn k ö z ö t t választva a k k o r választ helyesen, h a alacsonyabbrendű énjét áldozza fel a magasabbrendű, az eszme o l t á r á n " (26, kiemelés tőlem, H . S.). D e u g y a n ú g y fennáll ennek az á l d o z a t n a k mérlegelő ereje a kollektív cselekedetek számára is; csakhogy itt az eszme mint a világ­ történeti helyzet parancsa, mint a történetfilozófiai hivatottság ölt tes­ t e t " (27). A b b a n , hogy Lukács „nembelivé" n ö v e l t minden problémát, az em­ beri egyed lebecsülése l a p p a n g o t t . N y i l v á n abból a meggondolásból k i ­ folyólag, hogy az emberi egyedek partikuláris céljaik m i a t t általában nem képesek megérteni a „nembeli e m b e r t " éltető p e r s p e k t í v á k a t és a „történelemfilozófiai helyzet p a r a n c s á t " . Pedig, ha jól meggondoljuk, a k k o r sincs semmi, h a a „történelemfilozófiai helyzet p a r a n c s a " a p a r ­ tikuláris egyedeknél történetesen süket fülekre lel. Hiszen értelmezésé­ ben a történelmi folyamat teleologikus jellegű, azaz úgy véli, hogy az emberiség fejlődésének mozgatórugója bennerejlik a történelemben, illet­ ve a n n a k objektív alapjában, a gazdaságban. Lukács azon hegeliánus marxisták közé t a r t o z i k ugyanis, a k i k számára az emberiség fejlődése és „önmegvalósítása" minden látszólagos megtorpanás, zsákutca és el­ akadás ellenére lényegében véve feltartóztathatatlan folyamat. A „ l é n y e g " megvalósulására, a szükségszerűnek tételezett történelmi összfolyamatra, Lukács szerint az egyedi emberi döntések legfeljebb csak gyorsítólag v a g y lassítólag h a t n a k . E z a nagyfokú determináltság teljességgel kizár­ ja az emberi aktivitás értelmét, s ebből a szemszögből feleslegesnek te­ kinthető az egyedi emberek részéről m e g k í v á n t mindennemű „ á l d o z a t " is. Mivel Lukács szinte sohasem az elszigetelt individuumból indul ki, hanem a társadalmi totalitásból, a nembeliségből, fel sem merül nála

az emberek szubjektív szándékának — a m o t i v á c i ó n a k — a problémája. Á m , h a a történelmi fejlődés szükségszerűségének gondolatára a l a p o z v a megfosztjuk az egyedi embereket a gyakorlati cselekvés szubjektív indí­ tékaitól, nem beszélhetünk az emberi szükségletek fejlődéséről, új szük­ ségletek létrejöttéről, nem beszélhetünk az ember fejlődéséről, a szemé­ lyiség gazdagodásáról és kiteljesedéséről, sőt a történelem tényleges m o z ­ gatóerejéről sem. Mivel Lukács figyelmét elkerüli az emberi tevékenységnek — a m u n ­ k á n a k — az az oldala, amelyik objektivációk formájában létrehozza az újabb generációk életének tárgyi alapját, s egyben meghatározza le­ hetséges céljaikat, az emberi cselekvés révén objektiválódott szándék, a k a r a t , tudás, képesség, vagyis a m u n k a révén objektiválódott élet nála szükségképpen azt a látszatot kelti, m i n t h a az emberi tevékenység, az emberi élet célja valami történelmileg eleve a d o t t lenne, és az egyedi ember választása pusztán a r r a k o r l á t o z ó d n a , hogy vállalja-e v a g y sem ezt az elvont, feje fölött lebegő történelmi céltételezést. A z egyén döntési lehetőségeinek ezzel a leszűkítésével együtt kizárja a társadalmi a l t e r n a t í v á k lehetőségét is. És ezzel a társadalmi lét t ö r t é ­ netisége a természeti szükségszerűségként zajló fejlődés látszatát kelti. Lukács t a n í t v á n y a i jogosan vitatják mesterüknél az emberi tevékeny­ ségtől független társadalmi-történelmi t ö r v é n y e k létének tételezését, h a n g ­ súlyozva, hogy a történelmi determinizmus g o n d o l a t á t csak abban az értelemben lehet elfogadni, hogy az emberek m e g h a t á r o z o t t feltételekbe születnek bele, s ezek a „készen t a l á l t " feltételek, illetve az általuk k ö r ü l h a t á r o l t objektív mozgástér kínálja fel a fejlődés ilyen v a g y olyan lehetőségét, az a l t e r n a t í v á k szűkebb v a g y t á g a b b körét, „amelyek meg­ valósulása felől csak a tudatosan v a g y nem t u d a t o s a n integrálódó e m ­ beri tevékenységek összessége d ö n t " (28). Sőt ezzel kapcsolatosan he­ lyénvaló M á r k u s további megszorítása is a k o n k r é t i n d i v i d u u m o k sze­ repének megítéléséről, amennyiben leszögezi, hogy a „társadalom a m a r x i felfogásban nem más, mint a reális k o n k r é t individuumok reális kapcsolatainak totalitása, nem létezik t e h á t ezen i n d i v i d u u m o k o n kívül v a g y ezek felett sem m i n t cél, sem m i n t lényegiség". (29) A t á r s a d a l o m ­ n a k az őt alkotó — létrehozó és f e n n t a r t ó — individuumoktól való elszakítása és ezekkel való gondolati szembehelyezése valójában csak az elidegenedett társadalmi lét t o r z ideológiai visszatükröződése. Lukácsnál viszont az egyed és a nembeliség szembehelyezése, az előbbinek az utóbbi alá való rendelése, gondolkodásának általános és alapvető irányelve. N e m véletlenül szolgálja ideológiája a személyi kultusz ideológiai meg­ alapozását sokáig (30). Ami pedig az elidegenedést illeti, Lukács a z t átmeneti „ r o s s z n a k " t a r t v a kizárólag az egyénekre v o n a t k o z t a t j a és a személyiség v a l a m i ­ lyen diszkrepanciájaként m a g y a r á z z a . Ellentétben Marxszal, aki a nem és az egyed ellentmondásos viszonyának következményeit értette rajta, s a Német ideológiában így definiál: „Saját t e r m é k ü n k dologi h a t a l o m ­ m á szilárdul felettünk, kinŐ ellenőrzésünk alól, keresztülhúzza v á r a k o z á -

sainkat, semmivé teszi számításainkat." Lukács, átértelmezve a dolgot, az elidegenedést hajlamos egy kicsit a magát az „ ü g y n e k " nem szentelő egyénre v o n a t k o z t a t n i , akinél az „alacsonyabbrendű é n " és a szemé­ lyiség diszkrepanciája nyilvánvalóan összefügg valahogy egymással. Az elidegenedés személyiségtorzító hatása elleni harcot ezért nem az elide­ genedést kiváltó társadalmi szituáció felszámolásában látja, hanem a „magasabb rendű é n " kimunkálásában és az „ ü g y é r t " folyó harcban. M o n d a n u n k sem kell talán, hogy a valós helyzet pontosam ennek a for­ dítottja. Az elidegenedés személyiségtorzító hatása elleni harc az emberi egyén autonómiájáért és az új közösségi viszonyokért folyó harc, s mint ilyen a Lukács által képviselt „történelmi szükségszerűség" koncepciója elleni harc is egyúttal. Igaza van viszont Lukácsnak abban, hogy „ a M a r x h o z való viszony tisztázása központi problémájává kell hogy legyen minden gondolko­ dónak, aki egyáltalán komolyan veszi m a g á t " (31). Csakhogy sokféleképpen vélekedhetünk M a r x r ó l és a marxizmusról. Lukács például az eszmétől megittasulva messze túldimenzionálja a marxista gondolkodás lehetőségi körét a n n a k tényleges érvényénél. A b ­ ból a tézisből kiindulva például, hogy „a marxizmus látja és törvény­ szerűségeiben felismeri az emberiség fejlődésének fő ú t v o n a l á t " , olyan megengedhetetlen következtetésre jut, hogy az nemcsak „a történelmi fejlődés i r á n y á n a k m u t a t ó j a " számunkra, hanem „ ú t m u t a t á s t ad az öszszes részletek, az összes napi kérdések dolgában i s " (32 kiemelés tőlem, H . S.). Aki tehát a marxizmus eszméjétől megvilágosodik egyszer, véli Lukács, „az minden pillanatnyi sötétség ellenére tudja, hogy honnan jöttünk, és hogy hová m e g y ü n k " (33). Aki viszont nincs tisztában a történelem végcéljával, az a mindennapi élet labirintusában iránytű nélkül tévelyeg. Az eszme mindent megvilágító erejének titka abban rejlik, hogy Lukács marxizmusa a végcélra redukálódik. A végcélt is­ merve viszont m á r csak egy dologra kell ügyelni: nem szabad a „fő­ irányból kiszakadni az érintő irányában minden görbületnél". Ma, a h a r m a d i k évezred küszöbén az „ i r á n y t ű t " , a „ f ő i r á n y t " , és az „ é r i n t ő k e t " illetően korántsem ilyen egyszerű a helyzet. A történelmi fejlődés számos korábban szükségszerűnek vélt mozzanatáról ugyanis időközben kiderült, hogy nem szükségszerűek; az „értelmesnek látszó" fejlődés számos helyzetben és esetben „értelmetlen z ű r z a v a r h o z " veze­ tett; a „szülési fájdalmak", amelyek százezrek, sőt milliók életébe kerül­ tek, utóbb „tévedésnek" és felesleges á l d o z a t n a k bizonyultak; a valami­ kor „ k a r n y ú j t á s n y i r a " látszó „ v i l á g k o m m u n i z m u s " beköszöntése helyett pedig mára m á r sokkal i n k á b b a világégés veszélye fenyegeti az embe­ riséget. G y a n í t h a t ó ugyan, hogy a szellem önelragadtatása miatt a nagy jövőre-irányultság m á r a k k o r is elfedte a jelent, amikor Lukács p a p í r r a vetette bizakodó gondolatait. Ami annál inkább valószínű, mivel a szel­ lem és a valóság ellentéte végigkíséri Lukács életútját. Nyersebben fogal­ m a z v a : Lukács láthatáron t ú l m u t a t ó ködvilága mindig is összeegyez-

tethetetlen volt a valóság sivárságával, fiatal és idősebb korában eg>aránt groteszk ellentmondásban van egymással. H o g y a történelmi módon felfogott szellemfenomenológiai út ellené­ ben egy olyan világ áll, amely ennek a szellemnek nem felel meg, bizo­ nyos vonatkozásban persze Lukács számára is n y i l v á n v a l ó v á vált. M á r az első világháború kapcsán rájön — rá kell jönnie — , hogy az emberi tudás, a művekben, szellemi alkotásokban reprezentálódó valóság álta­ lában nem felel meg a valóságnak. E felismerését azonban csak a polgári filozófiában, a polgári irodalomban és t u d o m á n y b a n manifesztálódó „valóságra" v o n a t k o z t a t t a . Azt, hogy az emberi tudás — szellem, ideo­ lógia, kultúra — és a keserű valóság ellentéte nemcsak a polgári társa­ d a l m a k sajátja, hanem sajátja a m u n k á s m o z g a l o m n a k és az új típusú t á r s a d a l m a k n a k is, elképzelhetetlennek t a r t o t t a . A z „ige" hitelvesztésé­ nek gondolata pedig végképp idegen m a r a d t számára. Persze mi is bír­ hatta volna kritikusabb belátásra, mikor meg sem érinti például az ártatlanul meggyanúsítottak és meghurcoltak problémája. Fantaszta haj­ landóságát bizonyítja, hogy nemcsak az embert mint egyént semmibe vevő utópiával volt teljes az azonosulása, de a sztálinizmus emberfaló, emberirtó gépezetével — intézményrendszerével — is sokáig. Bár Lukács legfeljebb szubjektív indítékaiban baloldali, szigorú és kemény m u n k á b a n töltött életének eredményeként kétségkívül reprezen­ tatív helyet foglal el a marxista filozófia fejlődésének utolsó félévszá­ zadában. Munkássága, sikerekben és sikertelenségekben gazdag közélet; és politikai pályája nemcsak legendás „ p á l f o r d u l á s á v a l " kelti fel a ku­ tatók kíváncsiságát, élete nemcsak a filozófus metamorfózisra való haj­ landósága vagy nehezen megközelíthető emberi világa miatt tárgya az évtizedek óta folyó vitáknak, hanem mert fényt vet a marxista filozófia és a „reális szocializmus" problematikusságának egyes vonatkozásaira is. Lukács-portrénk befejezéseként ezekre szeretnénk még egy-két gondo­ lattal reflektálni. A történelem során megálmodott n a g y eszmék, miután intézményes formát nyertek, még mind rendre szembefordultak azokkal, akik n a g y nyomorúságukban megálmodták és létrehozták őket. A nagy vallási, nemzeti és politikai törekvések elvileg azért jöttek létre, hogy a tömeg­ szervezetek erejével és h a t a l m á v a l küzdjenek az elképzelt társadalmi igazságokért vagy a megálmodott történelmi fejlődés megvalósításáért, de miután intézményesültek, önállósultak, s elváltak az őket létrehozó, megálmodó ember elképzeléseitől, szükségleteitől, céljaitól és öncélú, az embertől elforduló, sőt vele szembehelyezkedő társadalmi konzerváló erővé lettek. Ez a sors v á r t a munkásmozgalomra is, amely az osztály­ harc intézményesülésével az új típusú társadalmak létrejöttét k ö v e t ő évtizedekben m á r félreérthetetlenül felszínre vetette a válság sokféle jelét és a „korrekciók" szükségességét. A hatalmasra duzzasztott államés p á r t a p p a r á t u s o k a p r o l e t á r d i k t a t ú r a helyett a proletariátus felett gya­ korolt d i k t a t ú r á v á váltak. Megfoghatatlan, hogy olyan kiváló elme,

mint Lukács is, hogy t u d o t t sokáig olyan elfogult m a r a d n i . H o g y t u d o t t — forradalmi tevékenységének korábbi színtereiről, Magyarországról, illetve Németországból — a Szovjetunióba kerülve az ottani sztálinista hierarchia megtűrt tagjaként egy teljhatalmú, minden erejét a k i t a l á l t fantomok leverésére összpontosító, á r t a t l a n emberek százezreit száműző, halálba küldő állam irracionális elvrendszerével azonosulni? H o g y a n volt képes a N a g y E t i k a megírására készülő filozófus u g y a n o t t „ t ö r ­ leszkedő ö n k r i t i k á t " gyakorolni? Sokan a L u k á c s k é r d é s gyújtópontját látják ezekben a megmagyarázásra v á r ó dolgokban n y i l v á n v a l ó a n a t a ­ núsított magatartás mélyen rejlő m o t í v u m a i r a g o n d o l v a " (34). Vajon a nembeliséggel való túl szoros azonosulása miatt nem ismerte volna fel a helyzetet az adott történelmi időszakban? S később is emiatt nem veszi észre, hogy a szigorúan centralizált és b ü r o k r a t i z á l t társadalmi rendszerek nem élvezik m á r a munkásosztály, s egyáltalán a dolgozó nép bizalmát? Vagy azért bizonyult csüggesztően rövidlátónak, mert a dolgozók közvetlen társadalmi u r a l m a és ellenőrzése helyett mindig is az erős k ö z p o n t o s í t o t t állam és p á r t volt az eszménye? V a g y talán a később ö n k r i t i k á t g y a k o r l ó Lukács képviseli a „nembeli e m b e r t " számunkra? K i t u d n á megmondani. T é n y azonban, hogy Lukács mindig „idejében á t l á t a s z i t á n " és életének, n a meg munkája z a v a r t a l a n ­ ságának biztosítása érdekében, h a kellett megalkuváshoz, kényszerből gya­ korolt ö n k r i t i k á h o z folyamodott. E m i a t t „önkritikája", „nézeteinek reví­ ziója" sohasem bizonyult m é l y r e h a t ó n a k és tartósnak. A k á r h o g y a n is volt, a felvállalt eszme eléggé hajlékonynak bizonyult ahhoz, hogy mindig önigazolást találjon benne a m a g a számára. A m i n e k különösebb a k a d á l y a m á r csak azért sem volt, mivel Lukács szerint a „ n a g y egyéniségek" személyes fejlődése tele lehet egymásnak ellentmondó állásfoglalások sorával, szembefordulhat többször is ö n m a g á v a l , radiká­ lisan elvetheti azt, a m i t k o r á b b a n gondolt v a g y alkotott. M i n d a z o n á l t a l , mint mondja, az u t ó k o r „ é l e t m ű v e t " láthat az egymásnak ellentmondó művek sorozatában (és ez a fontos). M e r t az „igazi nagy egyéniség min­ dig összefoglalása azoknak az irányzatoknak, amelyek az 5 korában a társadalmat, az emberiséget mozgatják"(35). j

A „ p a r t i k u l á r i s " és a „nembeli" cselekvés elvétése és az érte való b ű n ­ hődés (például úgy, hogy a komisszár Lukács lelöveti őket g y á v a megfutamodásukért) a kis emberek problémája. A nagy szellemeké meg a vívódás. V a l a m i k o r ugyanis a p á r t és az intézmények szerepét illetően Lukács­ n a k is k o m o l y aggályai voltak. N e m t u d t a sokáig eldönteni, hogy „ v a ­ jon a munkásosztály önmagától ki tudja-e fejleszteni azt a k u l t ú r á t , amelyre szüksége v a n , illetve a p á r t közvetlenül reprezentálja-e azt, v a g y pedig megfordítva: a p á r t segít a munkásosztálynak a társadalom, a történelem, a k u l t ú r a egészének m e g h ó d í t á s á b a n " (36). Lenin ez u t ó b ­ bit, Lukács az előbbit állította. Lukácsnál ezért a proletariátus mitizálódik, messianisztikus szerepet k a p , Lenin alapállása viszont a p á r t h a t a l ­ mi erejénél fogva, s a p á r t o t fetisizáló dogmatikus erők nyomására, a

sztálinizmus platformjává alakul. Lukács később bírálatot gyakorol a Történelem és osztálytudat-b&n kifejtett álláspontja miatt, és immár Sztálinnak a d v a igazat, a p r o l e t á r t u d a t közvetlen érvényét feladva, m a ­ ga is felesküszik a p á r t r a , s vele a h a t a l o m r a és d i k t a t ú r á r a . A z az elképzelés, hogy a tudatot, illetve a „társadalomfilozófiai hely­ zet p a r a n c s á t " „ k í v ü l r ő l " kell bevinni a munkásmozgalomba, nem más mint a forradalomba bekerült értelmiségiek önigazolási próbálkozása. Így szerették volna biztosítani kiváltságos helyzetüket a mozgalomban, s egyúttal kiélni hatalmi ambícióikat. A z utópisztikus jövő, az idealizált társadalom, amely a „nembeliségr e " , a közjóra, az összesség érdekére hivatkozik, anélkül, hogy a t ö b b ­ ség igénye mint a társadalom fejlődésének i r á n y t adó, az állam h a t a l ­ m á t ellensúlyozó „ k ö z a k a r a t " ténylegesen kifejezésre jutna, mindig is értelmiségi eszme volt. A z „igazságos", a „ r e n d e z e t t " , „egyesített" és „egységesített" társadalom „ k a r b a n t a r t á s a " , az egyenlőség eszméjé­ nek megvalósítása, illetve az „eszme" és a társadalmi valóság erő­ szakolt, s rendszerint ismételten k u d a r c b a fulladó „összhangba h o ­ zása" ugyanis elképzelhetetlen az értelmiség segédlete nélkül. E n ­ nélfogva minden n a g y „társadalomcsinálási" tervben — aminek az államosított társadalom a gyakorlati megfelelője — az értelmi­ ségre, pontosabban a n n a k egy részére, az állami hivatalos a p p a r á t u s ré­ szeként, fontos szerep hárul. A bürokrácia, s ezen belül az értelmiség egy része m i n t u r a l k o d ó elit, s egyúttal mint „politikai o s z t á l y " magára vállalja a z „eszme" képviseletét, ami p r a k t i k u s a n azt jelenti, hogy a maga hatalmi monopóliuma alá von minden társadalmi szervezetet, in­ tézményt, területi, szakmai és kulturális integrációs törekvést. Vagyis az állam védi a maga egyeduralmát az egyének önigazgatási törekvéseivel szemben. A valóságban a t á r s a d a l o m n a k megszámlálhatatlanul sokféle szerve­ ződési szintje v a n , amelyeket az állami bürokrácia ugyan megpróbál kíméletlenül egysíkúvá tenni, de sohasem képes rá teljesen. Ennélfogva konfliktusok és feszültségek lépnek fel az emberek igénye, szükségletei, érdekérvényesítési törekvései és az állami bürokrácia „elképzelései" k ö ­ zött. H a ez utóbbi érvényesíti sikeresebben az idealizált társadalom esz­ méjét az emberek valós igényei és szükségletei fölött, abban az esetben a társadalom összességében, mind gazdaságilag, m i n d szellemiekben, egyre i m p r o d u k t í v a b b lesz, míg végül a passzív ellenállás krízishelyze­ teket nem teremt. A z ún. reális szocialista országok egynémelyikétől nem idegen ez a helyzet. Lukács idejében érzékeli például a lengyel események előjeleit, de a „szocializmus gyenge láncszemének" tézisével sajátos értelmezést ad a történéseknek. Miközben Lengyelországon és m á s u t t is nemzedékek sora tanúja a marxista elmélet nagyfokú eltorzításának, s ezzel összefüggően a szocializmus megtorpanásának, Lukács gyakorlatilag töretlen optimiz­ mussal képviseli a „tradicionális m a r x i z m u s " ideológiáját. A z utópiszti­ kus j ö v ő k é p olyan mélyen beágyazódott gondolkodásmódjába, hogy k é p -

telén felismerni: a sztálinista praxis során a szocializmus elvesztette for­ radalmi jellegét, s a nagy álmok, amelyek vele együtt annyi embert fű­ töttek a n n a k idején, sokak számára elvesztették m á r objektív és szub­ jektív valódiságukat, amennyiben: 1. a dolgozó osztályokat, s elsősorban a munkásosztályt, bérmumkási pozícióba kényszerítve az á l l a m a p p a r á t u s és a pártbürokráoia „a szabad termelők társulása", az emberek „szabad közössége" helyett politikai társadalmat hozott létre, 2. az államelhalás kezdetének — ami pedig Lenin értelmezése szerint együtt jár a szocializmus építésével — n y o m á t sem lelni. Ellenkezőleg. A p á r t - és állambürokrácia h a t a l m á n a k erősödése figyelhető meg, 3. a centralizált és bürokratikus társadalmi rendszerek a személyiség marxi értelmében vett felszabadításának feltételeit nem teremtették meg. Az egyéni kezdeményezésnek nincs helye, a termelékenység csökken, a társadalmi-gazdasági ellentmondások elmélyülnek, a válság így elkerül­ hetetlenné válik, s szükségképpen sorozatosan megismétlődik. H a viszont a területi, nemzeti, lakóhelyi és munkahelyi vagy ágazati törekvések erősödnek fel, mivel ezeknek a k ü l ö n b ö z ő önigazgatási „ a u t o ­ n ó m i á k n a k " a megerősödése együttjár az állambürokrácia h a t a l m á n a k gyengülésével, ez utóbbiak az „eszmei-ideológiai elbizonytalanodás" vész­ harangjait kezdik kongatni. Ennek bizonyos jelei viszont nálunk vol­ tak megfigyelhetőek egy időben. A társadalmi fejlődés lehetőségét M a r x az emberben rejlő képességek felszabadításában látta, illetve az olyan társadalmi feltételek kialakítá­ sában, amelyek lehetővé teszik a szabadon tevékenykedő ember önmeg­ valósítását. Az egyének cselekvési mozgásterének ezzel a kiszélesítésé­ vel a konfliktusok megoldása is összehasonlíthatatlanul békésebb formát öltene, mint a konfliktusok társadalmasítása révén a jelenlegi tömb-álla­ mi vetélkedés. A jövőt illető d ö n t ő kérdés ez: fölülkerekedhet-e az ember a külső viszonyok hatalmán? H o g y a n és mikor válik szabaddá emberi viszo­ nyai átalakításában? Lukács életének utolsó nagyszabású munkájában, az Ontológiában (37) többször is n y o m a t é k k a l visszatér arra a gondolatra, hogy a m u n ­ ka révén megteremtődő társadalmiság a külső természet visszaszorításá­ val együtt az ember „belső természetét" is megzabolázza. H o g y az em­ ber „belső természetének" ez a „megzabolázása" mennyiben valóban a m u n k a révén megteremtődő társadalmiság sajátja, s mennyiben viseli magán a társadalmiság elidegenedett formájának sajátosságait, azzal nem foglalkozott. Talán abból a meggondolásból, hogy az ember „belső ter­ mészetét", s minden vele összefüggő problémát, amennyiben az proble­ matikus volna, úgy is csak a felépítmény módosításával, egy újabb (kikényszerített) „társadalmi szerződéssel" lehet megváltoztatni. A kérdés azonban n y i t v a m a r a d : vajon ki vezeti ki az embert (az emberiséget) a mai ellentmondásoktól gyötört létállapotából? Vagy ki és

hogyan fogja kikényszeríteni ezt az új „társadalmi szerződést"? H i h e t ő , hogy egy centralizált hatalom a maga állam- és pártbürokráciájával, komisszárjaival és tábornokaival? Elképzelhető, hogy a meglévő és gyülemlő konfliktusok „nembeliség" szintjén történő „végső" megoldása számunkra még alternatíva, ahogyan azt Lukács életvíziója és filozófiája sugallja? Aligha, hiszen van-e ember, aki ne t u d n á : ha a meglevő emberi és „nembeli" konfliktusok a „nembeliség" szintjén nyernek megoldást, az a mai technikai feltételek mellett egyenlő lenne az emberiség pusztulá­ sával. A létfeltételek szűkössége, a kielégületlenül m a r a d ó szükségletek, a konstruktív kifejletükben a k a d á l y o z o t t társadalmi ellentmondások stb. talaján keletkezett feszültségek az individuális élet szintjén is d r á m á k és tragédiák formáját ölthetik és öltik is, d e destruktív formát igazán csak a k k o r öltenek, ha nem mint az emberi „természetből" a d ó d ó „ z a ­ v a r o k " j u t n a k kifejezésre, hanem ideologikus értelmezést nyerve intéz­ ményes formát öltenek. A megideologizált és intézményes formát nyert „ellenségesség" és „szembenállás" ugyanis nemcsak, hogy megakadályoz­ za a konfliktusok megoldásának egyszerűbb és emberségesebb formáit, hanem p a r a d o x módon a rossz prognózisú destruktív társadalmi folya­ m a t o k felerősödését váltja ki, amennyiben az „ellenség" teljes és kímé­ letlen megsemmisítésére uszít. M i n t h a a „teljes győzelem", a k á r egyének valamely csoportja, a k á r társadalmi rétegek, társadalmi osztályok v a g y más népek felett, egyáltalán k i i k t a t h a t n á a konfliktusokat a „győzte­ sek", a túlélők vagy a következő nemzedékek életéből. Semmiféle győ­ zelem sem iktathatja ki. És általában ez a nagy Megváltók tévedése. Amíg ember él a földön, szerencsére, mindig talál a maga számára rossz, megszüntetendő állapotot, de mivel az nem mindig vág egybe mások elképzeléseivel és érdekeivel, konfliktusok mindig lesznek, újra­ termelődnek, s a d e k v á t megoldásuk híján még feszítőbb erővel mint a n ­ n a k előtte. Ezért értelmetlen és destruktív az ideológiai és szervezeti formát n y e r t „konfliktusmegoldási modell", ami a nagy próféták vízió­ jának megfelelően állandó „konfliktusmegoldási készültségben" tartja az emberiséget és népirtásban, pusztító h á b o r ú k b a n szokott végkifejletet nyerni. A z „ellenséget" állandó jelleggel tételező, s a n n a k „megsemmisítését", „elrettentését" célul tűző rendszerek az önellentmondások bűvös körébe kerülnek. A m í g ugyanis a sokféle belső konfliktusból származó cselek­ vési feszültséget a felelős, irányító réteg — saját érdekeit és privilegizált helyzetét védve — igyekszik egyetlen cél irányába mozgósítani, s ál­ landó „készültségben" tartani, a feldolgozatlanul m a r a d t konfliktusok összegeződéseként törvényszerűen megjelenik a válság, amit a vezető, i r á n y í t ó réteg, bejáródott ideológiai sémái és gépezete révén, természe­ tesen ismét az „ellenségnek" fog tulajdonítani. A mélyülő belső válság az emberekben utóbb csakugyan fenyegetettség-érzést vált ki, ami újabb ok a harci készültség fokozására a rendszer részéről. Így v á l n a k a külső

o k o b a n lokalizált belső problémák a rossz prognózisú konfliktusmegol­ dási törekvések alapjává, m i n d e n k i t sújtó társadalmi kényszerítő konf­ liktussá. E „rosszindulatú" társadalmi folyamatok „ a n a t ó m i á j á v a l " részleteseb­ ben is foglalkozó Csepeli helyénvalóan m u t a t rá a napjainkban m á r tömb-vetélkedésben k u l m i n á l ó intézményesített konfliktusmegoldás ab­ szurditásaira (38). A reális ítélőképességük b i r t o k á b a n levő emberek számára m a m á r n y i l v á n v a l ó , hogy a n a g y elmék víziójáról, a „ a nembeli e m b e r " sors­ p r o b l é m á i n a k egyszeri „grandiózus megoldásáról", m i n d ö r ö k r e le kell m o n d a n u n k . A z emberiség előtt álló jövő csak úgy nyújt alternatívát, ha együttjár a reális konfliktusok k o n s t r u k t í v i r á n y b a való terelésével, ami egyet jelent a z államhatalmi törekvések gyengülésével és a belső demok­ ratikus társadalmi folyamatok erősödésével. A n a g y eszmék d o m i n a n ­ ciája helyett arra v a n szükség, hogy az emberek megismerhessék konflik­ tusaik valódi okait, ami feltételezi, sőt megköveteli a gondolkodási ru­ galmasságot, a p r o b l é m á k többoldalú megközelítését, a rutin-megoldások és rutin-igazságok kinövését. A j ö v ő t e h á t attól függ, hogy mennyire tudjuk majd a konfliktusok megoldását k o n s t r u k t í v i r á n y b a terelni, il­ letve m e n n y i r e tudjuk a politikai h a t a l m a k által szított destruktív meg­ oldási m ó d n a k elejét venni. O l y a n társadalmi viszonyok kimunkálásán kell ezért f á r a d o z n u n k , elsősorban ott, ahol élünk, amelyek lehetővé te­ szik a körülmények változásainak, az új emberi igényeknek és szükségle­ teknek a megjelenését, a konfliktusokkal való együttélést, s az együtt­ élés minőségi o l d a l á n a k előtérbe kerülését. E z a j ö v ő nem jelöltetett ki a sors erejével. D e az sem, amely vízió­ k é n t sokáig minden marxista és forradalmi magatartás alapjául szol­ gált. Tulajdonképpen nem is a víziókkal v a n baj, hiszen a szándék jogosult, m e r t a cél u g y a n a z . A k k o r csap á t ez a szándék el­ lentétébe, h a a történelemről n e m m i n t alternatív lehetőségekről, hanem valamiféle m a k r o k o z m i k u s t ö r v é n y e k n e k engedelmeskedő folya­ m a t r ó l beszélünk. A z alternatív lehetőségek erőszakolt egyirányúsítása, a vélt m a k r o k o z m i k u s törvények kierőszakolása ugyanis i m m á r nemcsak nemzedékek sorát foszthatja meg t o v á b b r a is a szabadság és a cselekvés lehetőségétől, hanem m i n d a n n y i a n a levegőbe repülhetünk. És a t ö r t é ­ nelem, ha m a r a d még ember a Földön, kezdődhet előröl, a kőkorszaktól vagy a trópusi törzsektől. A z ésszerű m a g a t a r t á s , ami a katasztrófa veszélyét a lehető legkisebb­ re csökkenti, n e m más, m i n t h a minél több ember kapcsolódik be a tár­ sadalmi élet i r á n y í t á s á b a és szervezésébe. Lehetséges ugyan, hogy ha saját sorsának alakulásába nagyobb beleszólása lesz minden embernek, a jövőre v o n a t k o z ó víziók gyors ütemű megvalósulásáról le kell m o n d a ­ n u n k , ám ennek ellenében b i z t a t ó b b a k lennének kilátásaink. „ A siker egyetlen biztosítéka — mint mondja P r e d r a g Vranicki — a szabad és demokratikus, nyílt és tartalmas párbeszéd az ember valamennyi sors­ d ö n t ő kérdéséről."(39)

Irodalom 1. Vö. Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Magvető Kiadó, Budapest, 1974. 2. Vö. Karácsonyi András: A perspektíva varázsában. In. Valóság 1983/6. 3. Lásd Fehér Ferenc—Heller Ágnes—Márkus György—Vajda Mihály: Fel­ jegyzések Lukács elvtársnak az Ontológiáról 1968—1969. Magyar Filozófiai Szemle, 1978/1. 4. Lukács György: Curriculum vitae. Magvető Kiadó, Budapest, 1982., 427. old. 5. I. m. 421. o. 6. Lásd A regény elmélete. In. Lukács György: Utam Marxhoz I. kötet, Bu­ dapest, 1971., 169. o. 7. Lukács György: Curriculum vitae. Id. kiadás 444. o. 8. I. m. 441. o. 9. I. m. 437. o. 10. I. m. 443. o. 11. I. m. 448. o. 12. I. m. 420. o. 13. I. m. 444. o. 14. I. m. 419. o. 15. I. m. 424. o. 16. I. m. 425. o. 17. I. m. 430. o. 18. Vö. Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Idézett kiadás 19. Lukács György: Curriculum vitae. Id. kiadás 50. old. 20. Uo. 57. old. 21. Vö. Márkus György: A lélek és az élet. A fiatal Lukács és a „kultúra" problémája. Magyar Filozófiai Szemle, 1973/5—6. 22. Lásd Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Id. kiadás 116. o. 23. Lukács György: Utam Marxhoz I. köt. 74., o., id. kiadás 24. I. m. 74—78. o. 25. Uo. 26. Vö. Utam Marxhoz I. köt. 196—197. o., id. kiadás 27. Uo. 28. Fehér Ferenc—Heller Ágnes—Márkus György—Vajda Mihály: Feljegyzé­ sek Lukács elvtársnak az Ontológiáról 1968—1969, Magyar Filo­ zófiai Szemle, 1978/1. 29. Márkus György: Marxizmus és „antropológia". Akadémiai Kiadó, Buda­ pest, 1971., 74. o. 30. Vö. A magyar irodalom története 6. kötet Akadémiai Kiadó Budapest, 1966., 139. o. 31. Lukács György: Curriculum vitae. Id. kiadás 103. o. 32. I. m. 122—124. o. 33. Uo., 122. o. 34. Vö. Vajda Gábor: Legendás pálfordulások. Magyar Szó, 1982. aug. 14. 35. Curriculum vitae. Id. kiadás, 138. o. 36. Vö. Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Id. kiadás, 151. o. 37. Vö. Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról. Budapest, Magvető Kiadó, 1976.

38. Csepeli György: Rosszindulatú társadalmi folyamatok. 1984/8—9. 39. Predrag Vranicki, In. Kommunista, 1985. március 15.

In.

Világosság,

Rezime Tragična etika samoostvarenja „rodnog čoveka" — Skice jednog mogućeg Lukača — Bez sumnje, jedan od mislilaca najvećeg formata dvadesetog veka bio je Lukač Đerd. Oni, kojima nije ravnodušan razvoj marksističke misli slobode Čovečanstva, ne mogu da zaobidu suočavanje koje im pruža životno delo Lu­ kača. Nije čudo da je njegovo nesagledivo bogato delo zagonetni čovečanski svet, izvor diskusija za desetine godina. Diskusije o Lukaču i interpretacije Lukača, svedoče međutim o bolnom pri­ mitivizmu. Dok se naime sa vrednovanja teoretske radinosti zabavljaju mno­ gi, nedostaju oni radovi, koji su pozvati da prikazuju njegovu ličnost, razume se zajedno sa aktivnošću. O Lukaču, kao čoveku jedva nešto znamo. Ko je bio, kakav je bio čovek? Zašto nije mogao živeti kao drugi? Iz čega proizilazi njegovo loše opšte osećanje, njegovi odbijajući stavovi u odnosu na svet oko njega? Kakve su zamišljene ili stvarne bojazni izazvale strogo spartansko vladanje, besprimernu disciplinu i radnu sposobnost za ostvarenje njegovog ogromnog dela. Naš članak se može posmatrati u izvesnom smislu kao psihološka studija i odgovor na ta pitanja. Ličnost Lukača — je kao i život svakog čoveka-razumljivo veoma široki spektar i veoma rasprostranjen kompleks problema. Raščišća­ vanje svih odnosa, daće posla još mnogim naraštajima. Ova studija želi osvetliti jedan aspekt Lukačevog života, i rada, i to izuzetno onaj, kojem Lukač nikad nije pridao važnost. U odnosu na društvene povezanosti, u kojima on nikad nije našao sebe, niti se osećao kod kuće. Postavljanje pitanja, sa tim u vezi glasi: da li je nedostatak povezanosti uticalo — i ako da, onda kako — na organizaciju života, način mišljenja i viđenje sveta velikog filozofa? Želimo da dobijemo odgovor na pitanje, kakvu budućnost pruža ono viđenje sveta, u kojem ljudske povezanosti, koje baziraju na ličnim interesima, željama i potrebama, nemaju mesta i filozofsku relevanciju.

Resummee Tragische Ethik der Selbsterzeugung des wirkenden

Menschen

— Skizze eines Lukdcs Bildes — Einer der Denker des grössten Formats des zwanzigsten Jahrhunderts, ist unbedingt Lukacs György. Die, die der Entwicklung der marxistischen Auf­ fassung nicht aus dem Wege gehen können, können nicht der Erkenntnis ent-

gehen, die das Lebenswerk von Lukdcs György bedeutet. Es ist kein Wunder dass das unübersichtbares Lebenswerk, die rätselhafte Menschenwelt, Grund zur Diskussion für mehrere Jahrzehnten geworden ist. Die Diskussionen über Lukdcs und die Interpretationen führen zum schmerz­ haften Primitivismus. So lange sich mit der Bewertung des theoretischen Ge­ dankens befassen, gibt es keine Arbeiten die seine Persönlichkeit, sein mensch­ liches Gesicht, in Verbindung mit seiner Aktivität, zeigen. Uber Lukdcs, als Menschen, wissen wir fast nichts. Wer er war, was für ein Mensch war er eigentlich? Warum hat er nicht als andere Menschen le­ ben können? Woraus kommt seine schlechte Fühlung, Wurzlosigkeit, abwehrende Auffassung gegenüber ihm, der umfassenden Welt. Welche gemeinte oder reelle Auffassungen haben sein mächtiges Werk erzeugt? Unser Artikel kann man in bestimmter Hinsicht als eine psychologische Stu­ die über Lukdcs, und das Antwort auf diese Fragen betrachten. Die Persön­ lichkeit von Lukdcs ist — wie das Leben anderer Menschen — selbstverständ­ lich ein grosses Spektrum ein verbreitetes Problemkomplex. Diese Studie will nur einen Aspekt des Lebens und des Werkes von Lukdcs erklären uzw. in der Hinsicht die Lukdcs nie wichtig erkannt hat. Seine gesellschaftliche Ver­ bindungen wo er sich nie selbst befunden hat, und nie zu Hause fühlte. Die Aufstellung der Frage ist: ob die ungenügende Bindung der Person und Gemeinschaft, gewirkt hat — und wenn ja, dann wie — auf die Lebens­ führung, Gedankenmethoden und Weltauffassung des grossen Philosophen? Wir möchten Antwort auf die Frage bekommen, welche Zukunft die Welt­ anschauung reicht, in der Verbindungen die auf persönlichen Interessen beru­ hen, keinen Platz und philosophische Relevanz haben.

Original scientific p a p e r

Losoncz Alpár A RADIKÁLIS FILOZÓFIA LEHETŐSÉGEIRŐL

1

A radikális filozófia mindenkori kísértése az volt, hogy a m i k o r a V a n - t tette értelmezéseinek t á r g y á v á , a k k o r minden létezőt az egyetemes, az abszolút jó ellenképéhez kell hogy soroljon. H a csak a J ó és a Rossz létezik, a k k o r a fönnálló világgal szemben t a n ú s í t o t t radikális szemben­ állás, a teljes polarizáció folytán mindennemű kompromisszum v a g y a fönnálló racionalizációja elkerülendő. A z t mondjuk tehát, hogy a világ­ á l l a p o t : a gonosz világ ontológiája. Lukács és Bloch a század eleji for­ radalmi légkörben Fichte módjára a kiteljesedett bűnösség (vollhandete Sündhaftigkeit) k o r á n a k nevezték ezt a világállapotot. M i n t M a r x X I . Feuerbach-téziseinek titkos értelmezői mindketten szembetalálták magu­ kat az etika levezethetőségének kérdésével. A forradalmi reflexió az uni­ verzális értékítéletek s az egyetemesség szándékolásával, az emberiség egységének transzcendens követelményével immanenssé teheti a transz­ cendens v o n a t k o z á s o k a t . A tökéletes bűnösség kategóriája u g y a n a z t a módszertani helyet foglalja el Blochnál és Lukácsnál, mint amit az a b ­ szolút elidegenedés fogalma a fiatal M a r x n á l , akinél az elidegenedést t ú l h a l a d ó alany nem az immanens társadalmi szerkezet dinamizmusának a l a n y a (szemben azzal a későbbi gondolattal, mely szerint a munkásosz­ tály státusa a munkaerőből mint áruból vezetendő le), hanem olyan létező, amely egyszerre „ k í v ü l és belül v a n " , s éppígy-létében, s önmeghatározó mivoltában rombolhatja szét az elidegenedést újratermelő feltételeket. 2

D e h a d d térjek vissza a tökéletes bűnösség gondolatához. Vagy kisza­ b a d u l o k a Gonosz szorításából és a totális, abszolút jó t a r t o m á n y á b a lépek, v a g y a Gonosz m a r k á b a n m a r a d o k . V a g y - v a g y . A z abszolútum iránti elkötelezettség radikális cselekvésre késztet, az utópia t a r t a l m á n a k megvalósítására, az embert tárgyiságára lefokozó, szubjektivitását le­ taroló világállapot fölrobbantására. A Legyen szempontjából az eszka­ tológikus reflexió közegében a létező abszolút m ó d o n a nem-létező p o ­ zíciójáról taglalódik, vagyis a létező a n n y i b a n nyilvánulhat meg, ameny-

nyiben beállítható a nem-létező transzcendenciájába. E filozófia követ­ kezetesen visszautasítja a „valóságot" a J ó és a Rossz egzisztenciális p á r ­ harcára fölosztó manicheista ontologizációt. Hiszen a manicheista világ­ racionalizáció nemcsak a J ó a priori képviseletét, h a n e m a bűnös ellen­ ség gyökeres kiirtásának szükségességét is igazolnia kell. T a p a s z t a l h a t ó , hogy a lét manicheista meghódításával kivesznek az erkölcsi reflexió aggályai, s egyáltalán k i i k t a t ó d i k a demokratikus diskurzus — ezek helyett m a r a d s szükségszerűen beláthatatlan partikularitás terrorja a partikularitás fölött, méghozzá az egyetemesség nevében. Kétségtelen, hogy a moralista f o r r a d a l m á r radikális utópiája mellett más radikális utópiák is léteznek — n o h a minden utópia-képviseletnek az egyetemes J ó - r a kell v o n a t k o z n i a . Kétségtelen, hogy a moralista for­ r a d a l m á r értékérvényesítő tevékenységének össze kell ütköznie a fönn­ álló értékpluralizmus keretén belül kibomló — mondjuk a h a g y o m á n y által d i k t á l t n o r m á k t ó l vezérelt — értékorientációkkal. A radikális cselekvésben megtestesülő elkötelezettség révén, az abszolútum elméleti választásával az értékkollízió megszűntét föltételező moralista forradal­ m á r az értékhomogenitás utópiájának kitűzésével együtt az egyediség­ nek, az individualizációnak (a levezethetetlenül személyes mivoltnak) megvalósulását előlegezi. H o g y a n lehet a moralista f o r r a d a l m á r számá­ ra immanenssé tenni ezt a transzcendens értékviszonyt? H o g y a n lehet­ séges, hogy a moralista f o r r a d a l m á r fölmutassa utópiáját, ha m i n d e n k é p ­ pen ellen a k a r állni a n n a k a következménynek, hogy a moralitás és a forradalmiság egyugyanazon szubjektumban kettéhasadjon? A kiteljesedett bűnösség korában a radikális cselekvőnek ennélfogva mindenképpen b ű n t kell elkövetnie. A morális reflexiót gyakorló for­ r a d a l m á r t az értékpluralizmus meggátolja abban, hogy utópiáját fele­ barátja kompetenciájának leszűkítése nélkül hozza létre, s nem biztos abban, hogy utópiájának realizálása felebarátja megigazulását is jelenti. H a erőszakos m ó d o n egyetértést eszközöl ki, ha azt állítja, hogy jobban ismeri embertársai érdekeit, mint ők m a g u k (a liberalizmus tétele, mi­ szerint minden ember ismeri önnön érdekeit, valóban a racionalizmus utópiája — de a moralista f o r r a d a l m á r t ez a fölismerés nem igazítja el), a k k o r fölfüggeszti embertásainak egyéni praxisát, s a radikális cselekvés kontextuális függőségét. A h h o z viszont, hogy a hit letéteményese le­ gyen az utópiára vonatkozólag, arra lenne szüksége, hogy megpillantsa a túlvilágot, s éppen ezért kell fogalmaznia p a r a d o x o n formájában: a hit feltétlenül bűn, a hit feltétlenül kötelesség. A h o g y Jaspers mondja: ezt a hitet csak a hit tudja életre hívni. A moralista f o r r a d a l m á r érték­ szemléletéhez híven elutasítja azt a gondolatot, amely az emberiség egyetemes fölszabadulását az elitárius politikai cselekvés eredményekői várja, minden embernek virtuális joga v a n arra, hogy önnön szubjekti­ vitásának letéteményese legyen. A szubjektum és a szubjektum közötti demokratikus viszony utópiájának tételezése nem föltételezheti, hogy a hatalmi és a tekintélyelvű politikai akciókat eszközként kiterjesszék. Ám a szabadság és az egyenlőség maximáit, a minden ember szuverenitását

szorgalmazó etikai reflexió nem szabadulhat egyéb aggályaitól sem: ki­ re és milyen m ó d o n lehet ráróni a szabad alanyiság terhét, amely egyúttal állandó döntéskényszert, a kompetencia készenlétét s a konflik­ tusok sokaságát föltételezi? N e m tévesztendő szem elől M a r x bírálata a kapitalizmusról, amely fogalmi szintre emelve az előtörténet ismérveit a „megfordított v i l á g " u r a l m á t jeleníti meg: M a d á m la Térre és M o n sieur le C a p i t a l diadalával a voltaképpeni szubjektumok elveszítik szub­ jektivitásukat: a tőke válik (szubsztancia)szubjektummá. A z t mondjuk tehát, hogy a transzcendens értékekhez képest világálla­ p o t u n k a t az előtörténet jegyei jellemzik. Szubjektumnak tekinthetünk-e tehát minden egyes embert és ezáltal felelősnek a közös igazságkeresés folyamatában? A z evilági szabadságfilozófia kínzó parancsaival való küszködés kiütheti a fegyvert a moralista f o r r a d a l m á r kezéből. Fegyver nélkül m a r a d , m e r t az igazságot maga találta meg, mint Kierkegaard, s ez állandóan keresztezi és megöli benne a praxisban való részvétel lehetőségét. A moralista f o r r a d a l m á r tudja, hogy az Istentől elhagyott világban bizonyságtétel csak úgy lenne lehetséges, ha a hit lovagjának cselekedeteit Isten vezérelné. A reményt csak az ígéret teheti biztossá abban, hogy az utópikus gondolkodást képviselő alanyok a J ó és Igaz mércéjével mérik a létezőt (lásd: Bloch) — az ígéret bizonyságtétel lehet arról, hogy az „ u t ó p i a t ó t u m a " minden ember teljesülését m a g á b a n fog­ lalja, s ennyiben a föltétlenség utópiája. D e ha a remény megvalósítását nem tudjuk evilági folyamatként legitimálni, a k k o r az utópia nem itt­ létével, hanem egyáltalán csak s z á m u n k r a - v a l ó létével válik fontossá. Fegyver-e így az utópia? Vagy csak a moralista védőpajzsa, amely által (arisztokratikus módon!) filozófiai n y u g v ó p o n t o t talál és becsületessé­ gét biztosítja? E z a filozófia, a k á r m e n n y i r e képes átgondolni saját sor­ sát, nem t á n t o r í t h a t ó el önmagától. A z u t ó p i á r a t ö r ő radikális cselek­ vés abban az esetben aktualizálható, ha a „tapasztalatilag átélt v a l ó ­ ságot" virtuális pillanattá transzformáljuk (ami a filozófia és a kritikai elméletek közvetítését is megköveteli). Á m , ha csak a bűnös világ o n t o ­ lógiája létezik, a k k o r nincs lehetőség potenciális aktusokra, mert azok egybefoglalódnak az egyetemes J ó fogalmában. A J ó és a Rossz k ö z ö t t csupán megváltó ugrást tételezhetek, amelyet a várakozás vallásos t u d a ­ ta kivételes pillanatként t a r t számon. A moralista forradalmár alapvető értékeivel ellenkezik az egyéni bűnnek például a történetfilozófiai igazo­ lása, hiszen számára a Rossz sohasem lehet az az „önállótlan e r ő " , amelynek rendeltetése a J ó előmozdítása a történelemben. A moralista f o r r a d a l m á r a „lemészárolandó ellenség" kategóriájával szemben, csupán az ideológia-kritika, a gyakorlati cselekvés és a mértékkel rendelkező megértés egymásba fonódását teheti kísérletének alapjává. Schelling írja az Über das Wesen der menschlichen Freiheit-ba.n, hogy alanyi m ó d o n v á l a s z t h a t u n k „ J ó " és „ R o s s z " között, alanyiságunk szabadsága egye­ nesen a „ J ó " és a „ R o s s z " közötti választás lehetőségében (ennek folytán a bizonytalanságban) gyökerezik: a Rossz választása itt n e m a szabadság h i á n y á t jelenti. A moralista f o r r a d a l m á r következő antinómiája azon

alapul, hogy az egyedi b ű n t nem dedukálhatja abból a kórleírásból, amelyet e kiteljesedett bűnösségként í r t le. E m i a t t egyszerre kell v a l a k i t szabadnak és nemszabadnak tekintenie: s z a b a d n a k abban az értelemben, hogy alanyisága alapján választott „ J ó " és „ R o s s z " k ö z ö t t (s ezért felelősséggel t a r t o z i k ) ; nem-szabadnak pedig azért, m e r t része a kitelje­ sedett bűnösség k o r á n a k , amelyben a k o r l á t l a n h a t a l o m a k a r á s m i n d e n t megtesz azért, hogy embereket t á r g y k é n t kezeljen, s hogy szabadságu­ kat, alanyiságukat szétzúzza. Bloch az utópia szellemének n a g y írója, az Istentől elhagyott világ ürességének, a hiányintenciók közvetlenségének és intenzitásának, a v a l ­ lásos ateizmusnak a gondolkodója a húszas években kéri számon a „teljes p o m p á b a n föltáruló utópikus irányulások szubsztanciájának" nevében a marxista forradalmi reflexiótól a „tiszta ész k r i t i k á j a " mellett a gya­ korlati ész felségterületén m ű k ö d ő reflexió radikális tematizálását.' A fiatal Lukács, aki a legmélyebben gondolta végig a baloldali etika t r a ­ gikus antinómiáit, ebben a gondolatkörben v á l a s z t o t t a szét a „ m a r x i történetfilozófia utópikus p o s z t u l á t u m á t (egy eljövendő világrend fönn­ állását illető erkölcsi célkitűzést) és a lélektelen empirikus valóságot, v a l a m i n t a m a r x i szociológia ténymegállapításait és a z emberi, utópikus etikai a k a r a t o t . T u d j u k : az új világrend megvalósítására a Történelem és osztálytudat Lukácsánál a hegeli ontoleológikus történetfilozófiából átvett szubjektum-objektum azonossága h i v a t o t t , s ez: a proletariátus, a szó legszorosabb értelmében, a klasszikus német filozófia örököse, amely a hozzárendelt o s z t á l y t u d a t segítségével képes fölszabadítani az emberiség' potenciáljait, abban az értelemben, hogy az m a g á é r t v a l ó e m ­ beriséggé váljon. A messianisztikus filozófiában levezetett alany az ész cselének fölbukkanását jelzi: a k i v á l t k é p p e n i történelmi locus (mint objektivitással telített m o z z a n a t ) meghatározása a hegeli világszellem k o n k r é t politikai képviseletére u t a l . A z elmélet immanens g y a k o r l a t i ságát a k e t t ő (ti. az elmélet és a gyakorlat) k ö z ö t t i közvetítés, méghozzá a politikai szervezet által végrehajtott közvetítés h a t á r o z z a meg. Bloch világmagyarázata vállalta a k a t o to d y n a t o n és a d y n a m e i on v a l a m i n t az átélt pillanat sötétjéből k i b o n t a k o z ó , m e g h a t á r o z h a t a t l a n h i á n y - i n ­ tenciók és az ugyancsak általa képviselt „ a k t í v m e t a f i z i k a " k ö z ö t t i fe­ szültséget, Lukács G y ö r g y viszont, h a ellentmondásosan is, de túllépett az előtörténetbe rögzült emberi helyzet a n t i n ó m i á i n a k bénító hatású értelmezésén. Ellentmondásosan, m o n d o m , m e r t 1919-es eszkatológiáján a k Hegel-recepciója nem csupán az abszolút idealizmus működésmód­ jának materialista átfordítása. A z előző korszak etikai idealizmusával szemben a helyes döntésért, az értékítéletek érvényességvonatkozásaiért a történetfilozófia kezeskedik, s Lukács mégsem hajlandó lemondani az értékérvényesítő etikai reflexióról. Lukács filozófiája a húszas években tehát m á r eleve ellentmondásos: igazolhatatlan az a filozófiai törekvés, amely a „magáért-való emberiség" létét illető univerzális értékítéletek affirmációját egyszerre óhajtja történetfilozófiai diskurzusként és gya­ korlati-erkölcsi (s mint ilyen: egyéni világlátás alapján történő) válasz4

tásként leírni. Az erkölcsi kockázat, az alanyiság szabad választása így erkölcsi á l d o z a t t á válik: a történetfilozófiai előlegezés igazolta döntés­ ben az individuum kompetenciája úgy valósul meg, hogy lemond indivi­ dualitásáról a kollektív szubjektum j a v á r a . A kérdésem mindezek után a k ö v e t k e z ő : nyújtott-e, nyújt-e a r a d i ­ kális (praxis) filozófia egy következetes, alternatív konceptuális keretet — a kiteljesedett bűnösség filozófiájával szemben — egy filozófiai etika kidolgozásához? A radikális (praxis) filozófia először is része a n n a k a jellegzetes filozófiai irányulásnak a h a t v a n a s években, amelyet a n t r o ­ pológiai-ontológiai fordulatnak neveznék a marxista kánonon belül, a fiatal M a r x antropológiai-ontológiai ihletésű reflexiói s egyáltalán a marxizmus filozófiai dimenzióinak közvetítésével. (Meg kell m o n d a n o m , hogy Habermassal szemben a u t o c h t o n n a k vélem ezt a gondolkodásmó­ dot. Marcuse M a r x o t és Heideggert összebékítő kísérlete, a forradalom antropológiájának sartre-i elemzése, s főleg a fenomenológiai reflexió nem m a g y a r á z z a a praxis-filozófia lényegi összetevőit. A filozófiai antropológiával való számvetés jellegzetes módon a huszadik századi gondolkodás egyik csomópontja (noha nyilvánvaló, hogy e „diszciplí­ n á r a v o n a t k o z ó reflexiók egyidősek a filozófiával"). A filozófiai a n t r o ­ pológiára v o n a t k o z ó bírálatot illetően például olyan homlokegyenest ellenkező pozíciókon levő gondolkodók érintkeznek, mint M a r t i n H e i degger és N i k l a s L u h m a n n . A z antropológiai reflexió, „ a hegeli szub­ jektív szellem" értelmezését illetően viszont olyan gondolkodók talál­ koznak, mint Arnold Gehlen és — Erich R o t h a c k e r t a n í t v á n y a — K a r l - O t t o A p e l . A marxista filozófia keretén belül föléledő a n t r o p o ­ lógia mögött nem nehéz a pragmatikus-teleológikus közvetítést végző politikai technológia érdekeit szentesítő sztálini vulgáris ontologizációval való szembenállást fölfedni. A „ f o r d u l a t " egyúttal n y i l v á n v a l ó v á teszi, hogy a történelmi transzformációt végrehajtó alany helyzetére v o n a t ­ kozó gondolkodás is változásokon esik keresztül: a radikális elemzés a „munkásosztály objektív érdekeit" állítólagosán képviselő politikai a l a n y tevékenységét bírálván áthelyezi t á r g y á t az „emberiség objektív érde­ k e i r e " (a kései Lukácsnál ezt a változást jelzik a „néma nembeliség", a „ m a g á n v a l ó emberiség", s a „ m a g á é r t v a l ó emberiség" kategóriái), a „társadalmi lét reális ontológiájára", az emberi lényeg szempontjából k i b o n t a k o z t a t o t t történelemre. Szembeötlő, hogy a radikális (praxis) filo­ zófia bírálóinak újra és újra visszatérő tézise, hogy az antropológiai o p t i m u m r a és az emberi lényeg-lét föltételezésére, az ens qua ens — bölcseletére alapozó értékakarás „osztályszempontból m e g h a t á r o z a t l a n " . Ebből következik, hogy az antropológiai fordulat diskurzusa csak ideig­ lenesen volt képes kritikai mércéket megjeleníteni (a hatalmi ideológia ezt a diskurzust igen gyorsan fölszippantotta), és nem teremtett anali­ tikus keretet immanens társadalmi kérdések taglalására, így az elmélet gyakorlati m i v o l t á n a k hangsúlyozása csupán elvont követelés m a r a d t . Ú g y vélem, hogy az antropológiai-ontológiai fordulat filozófiai prog­ ramjának egyik legproblematikusabb eleme — a létfilozófiába való hit5

6

7

8

tel, a hiány ontologizációjával együtt — a quidditás alapján t ö r t é n ő gyakorlati értékválasztáshoz, a z intentio rectához való ragaszkodáshoz, s nem utolsósorban a transzcendens é r t é k v o n a t k o z á s o k n a k egy lételmé­ leti szerkezetben való levezetéshez kapcsolódnak. A z ontológia és a filozófiai antropológia (a radikális filozófia eseté­ ben ez a társadalmi lét ontológiájára és a szükségletelméletre v o n a t k o ­ zik) összebékítésének igénye bizonyítja, hogy a radikális (praxis) filo­ zófia nem vette igazán figyelembe a modern ontológia kudarcaiból a d ó d ó tanulságokat: látni fogjuk, hogy az „ontológia létrehozására irányuló s z ü k s é g l e t e k é n e k (Adorno) a létezőket a szubsztancialitás alapján el­ rendező koncepciója — marxista köntösben is — a h a g y o m á n y o s t e r e p ­ re hullik vissza. A létértelmezés t u d o m á n y a (az előfeltételek nélküli kezdet bölcselete) szétválasztja a létet és a létezőket: a létbe á g y a z o t t gondolkodási szerkezet kötelessége abban rejlik, hogy elhagyja a léte­ zőket és eljusson a létezők végső alapjához, amely létszerűséget a d o m á ­ nyoz minden dolognak. A lét, mint egyetemleges fényforrás átvilágítja a létezőket, a létértelmezést célzó „első bölcselet (prima philosophiae) a létezőket á t h a t ó objektív értelmet kutatja, a közvetítetlen és v á l t o z a t ­ lan lényegiséget, amelyben a J ó és Igaz eszméje összpontosul — egyszó­ val a létszféra a közvetítetlen objektivitás, a z előfeltételezett észrend, a t u d a t előtt igazolásra nem szoruló feltétlenséget jelenti, amelyből leve­ zethető/levezetendő a létezők hierarchiájának, a létszerűség fokozatai­ nak, s egyáltalán az alanyiságot k ö r ü l í r ó alá- és fölérendeltségnek a viszonylatrendszere. Heidegger bírálata helytálló: a metafizika-ontoló­ gia föltételez egy k i v á l t k é p p e n ! létezőt, amely létérvényességet gyakorol a többi létezővel szemben. A h a g y o m á n y o s ontológiai tapasztalat, a lét „keresésének" t u d o m á n y a , a létezők azonosságának hirdetése t e h á t egy olyan létezőnek a metafizikai r a n g r a v a l ó fölemelésén alapul, amely létszerűségénél, önazonosságánál fogva leigázhatja a többi létezőt. A lettan igazi kérdése azonban (s ezt, note bene, az a Nicolai H a r t m a n n állítja, aki a huszadik századi bölcselet legmetafizikusabb metafizikusa) az ontológiai célirányosság, a z arisztotelészi-hegeli teleología. A z e m ­ beri g y a k o r l a t n a k létfogalmakban v a l ó leírása fogalom-realizmust ered­ ményez, mint ahogy a z t A d o r n o ontológia-bírálata bizonyítja.* A „ti t o o n " alapkérdésének filozófiai tolmácsolása a lét és a létezők közötti legitim közvetítések története: a frankfurti k ö r szigorú ítélete szerint e közvetítés a nyugati metafizika talaján a létben részesedők elitárius affirmációját taglalja. A létben részesedők k o r p o r a t í v közös­ sége nem kényszerül arra, hogy igazolja gyakorlati cselekedeteit; az abszolútumot hajhászó rekurzív ontológiában a létszerű létező m á r a z o ­ nosságánál, önléténél fogva az objektivitást dobja felszínre. I t t a z t á n nincsen közös igazságkeresés, a szubjektivitások kockázatos találkozása, a gondolatok dialogikus áramlása; ellenben v a n n a k megszabott szerepek, amelyek a létben való részesedés társadalmilag hitelesített lehetőségeihez fűződnek. É p p e n ezért az az ontológiai tapasztalat, amely azt a gon-

dolatot szorgalmazza, hogy a „lét fontos a reflektáló szubjektumok n é l k ü l " (Adorno), üres objektivitás m a r a d . A gyakorlati-erkölcsi választás történeti m i v o l t á n a k ontologikus meg­ erősítése kérdésessé teszi M a r x radikális történelemfölfogását. Marcuse Hegel-bírálatában o l v a s h a t j u k , hogy a hegeli filozófiában a történelem ontológiává alakul át, s ezzel a lét p a r a n c s á r a hallgató, onto-teleologikus alapon szerveződő bölcselet megszünteti az emberi bölcselet n y i t o t t jel­ legét. Lukács G y ö r g y kései ontológiája mintaszerűen megismétli a törté­ nelemértelmezésből az ontológiai filozófia biztonságába átforduló gon­ dolat útját, aminek szükségszerűen onto-teleologikus történetfilozófiába kell torkollnia. Így lesz Lukács művében a t u d a t „nem-lét", „ n e m - v a ­ lóság", a „természetontológia" az egyetemes természeti fejlődés teleolo­ gikus tételezése, s ezért esik szó a társadalmi történések természeti szük­ ségszerűségéről, a nyelvről mint puszta visszatükröződésről s t b . S ezzel m a g y a r á z h a t ó Lukács ingadozása az értékpreferenciák ontologikus ér­ telmezését illetőleg (A társadalmi lét ontológiájáról című műben két egyoldalú meghatározás van jelen. A z egyik szerint az érték mint ideá­ lis objektivizáció az ökonómiai szférába, a másik szerint pedig egyér­ telműen az erkölcs szférájába sorolható. A radikális (praxis) filozófia természetszerűleg egyik megoldást sem fogadta el, hiszen számára az érték m a g á h o z a társadalmi lét objektivitásához tartozik. H a egyetér­ t ü n k azzal, hogy az érték csupán ökonómiai kategória, s hogy csupán a hasznosságra vezethető vissza, a k k o r kénytelenek leszünk elfogadni a g y a k o r l a t r e d u k t í v értelmezését, a naturális növekedéskoncepció tör­ vényszerűségeinek u r a l m á v a l egyetemben. Ebben az esetben filozófiai etikáról — aligha Lukács szándékával összhangban — szó sem lehet. H a elfogadjuk, hogy az értékpluralizmus csupán etikai kategória, a k k o r le kell m o n d a n u n k egy evilági forradalomfilozófia lehetőségeiről. A z érték elemzéséről még később is szólni f o g o k . 10

11

12

A szubsztancialitás képlete szerint megfogalmazott nembeliség t ö r t é ­ netét (a magánvalóságtól a magáértvalóságig t a r t ó folyamatot) a m u n k a által közvetített ön teremtés, az ontologikusan tételezett célirányosság teheti teljessé, amit a lét-jellegzetességekkel rendelkező alanyok hajthat­ n a k végre. Lukács G y ö r g y , aki előtt az a feladat lebegett, hogy az etikai reflexió révén közvetítse a létszerűséget, ontológiájában megkísé­ relte összeegyeztetni az összeegyeztethetetlent, M a r x kritikai gazdaság­ t a n á t az ens realissimum bölcseletével. A Lukács-féle ontologikum a ha­ gyományos létfilozófia területén m a r a d v a céloz a n n a k materializációjára. N e m véletlen, hogy a „ m u n k a itt n e m modern k a t e g ó r i a " ( M a r x ) , hanem a tárgyiasulásokban megvalósuló nembeli cselekvés, amely a mindenkori létezők változásával szemben lét-parousiaként állandó ma­ rad. A nyugati metafizika talaján m ű k ö d ő gondolkodás g y a k r a n helyezi előtérbe a m u n k a ontológiai funkcióit, s ebben a tekintetben Lukács az emberi gyakorlat, a nembeli cselekvés célirányos ontológiai szavato­ lásával „csupán megismétli" a metafizikai gondolati szerkezet által k i ­ szabott utat. A m u n k a mint a léttani dramaturgia, a ténylegesen létező 13

szférája, lehetővé teszi a lét és a létezők közötti közvetítés folyamatá­ n a k leírását, az objektivitásba irányuló ugrást, s éppen ezért lehet me­ taforája m i n d a n n a k , ami az objektivitást szolgálja, tehát a nembeli tárgyiasulások folytonos felhalmozását segíti elő. A z így értelmezett filo­ zófia a nembeliség kérlelhetetlen és kegyetlen diadalát készíti elő a történelmileg-természetileg meghatározott szubjektivitás fölött: a m u n ­ kafolyamat létszerűségének teleologikus folyamatossága az emberi vé­ gesség abszolút diszkontinuitását a lényegtelenség területére utalja át. A létfilozófia, amely előre kijelöli a számításba jövő létezők szerepeit (lásd Lukácsnál a másodfokú teleología fogalmát: bizonyos teleológiai tételezések úgy érvényesülnek, hogy más embereket teleológiai tételezé­ sekre b í r n a k rá), s egyáltalán a folyamatosság objektivitására célzó elvet fogalmazza meg — a célirányosan tételezett lét folytonosságának tekintélyelvűségét a szubjektivitás végességének k i i k t a t h a t a t l a n diszkoatinuitásával szemben. A marxista ontologizáció ezen válfaja éppúgy cél­ irányos történetfilozófiát tálal elénk, mint a Történelem és osztálytudat hegeliánus töltetű filozófiája. Á m a különbségek is szembeötlők: a Tör­ ténelem és osztálytudat messianizmusa az alany és t á r g y k í v á n t egysége révén a történelmi gyakorlatban gyökerezik, a léttani objektivitás mitizálása nélkül. A marxistának nevezett filozófia másik nagy alakja, Ernst Bloch is éppen a h a t v a n a s években tett kísérletet egy előlegezendő lét u t ó p i k u m á n a k föltárására, s ezzel egyetemben az emberi fölszaba­ dulás ontologikus igazolására. Lukács azonban (Blochhal szemben is) olyan fogalmi teleológiát feltételez, amely az eljövendő, utópikusán föltételezett lét fölismerésének fényében túllép az antinómiákon, sőt létrendi szempontból egyszerűen semmissé nyilvánítja ki azokat. M o n ­ dom, ha az előfeltételezett (a „szubsztanciális lét") megsemmisíti a szub­ jektivitást, a k k o r az „ u t ó p i a " megszűnik utópia lenni — ami m a r a d t az legföljebb a kényszer gyakorlása, a lét törvényszerűségeit hivatás­ szerűen tolmácsoló ál-közösség gyakorlata, a k o r p o r a t í v elit uralma. 14

Vajon megvalósítható (volt)-e a radikális filozófia szándéka, misze­ rint a társadalmi lét ontológiájának álláspontja megszabadítja a m a r x i z ­ must a történelmi fejlődés teleologikus értelmezésétől? Vajon érvénye­ síthető-e a magáértvaló emberiség kategóriája mint kritikai mérce az előtörténet tapasztalati folytonosságával szemben, h a a nembeli-általá­ nost a m u n k á h o z fűződő ontologikum ésszerűsíti? Lehetséges-e a lukácsi ontológia módszertani föltételeinek keretén belül m a r a d v a átszakítani az onto-teleologikus történetbölcselet által teremtett g á t a k a t az emberi gyakorlat előtt? H o g y a n tematizálni az interszubjektívan létrejövő nem­ beli lényeg átmentését (megmaradását a történelem folytonosságának és a folytonosság megszakításának) áttörésének szemszögéből? A radikális filozófia, tudjuk, a hagyományos marxizmus—mechanikus szükségszerűség modelljével szembeállította a t á r s a d a l m i a l t e r n a t í v á k választásának történelmi-szelektív folyamatát. A társadalmi alternatí­ vák, a történelmi dinamizmus immanens-konstitutív elemei, hiszen a „készen talált föltételekbe beleszülető emberek számára mindig egy ezek

által k ö r ü l h a t á r o l t objektív mozgástér, a fejlődési lehetőségek, alterna­ t í v á k egy szűkebb köre adott, amelynek megvalósulása felől csak a tudatosan vagy nemtudatosan integrálódó emberi tevékenységek összes­ sége d ö n t " . A z értékválasztás g y a k o r l a t a n e m irracionális, m e r t az értékek mint ideális tárgyiasulások (melyek funkciói a cselekvés m o t i ­ válásában és irányításában öltenek testet), a nembeli tárgyiasulásokhoz és a társadalmiság létrejöttéhez h o z z á t a r t o z ó kategóriák. A jövő u t ó ­ pikus modelljét (mint egy a l t e r n a t í v á t a jelenlegi világállapottal szem­ ben) megillető pozitív értékorientáció alapján rekonstruálhatjuk a törté­ nelmi dinamikát mint haladást, azaz a nembeliség szempontjából történő értékek akarását és felhalmozását. E z a konceptuális keret történeti­ logikai módon reflexív szintre emeli a társadalmi gyakorlatban kibomló emberi intenciókat. A filozófiának — amelyhez h o z z á t a r t o z i k a törté­ nelmi haladás eszméje — e kötelessége abban rejlik, hogy a társadalmi alternatívák átgondolása és értelmezése révén részt vegyen az értékvá­ lasztás és az értékakarás képviselőinek tudatosításában. Tudniillik, a társadalmi alanyok önmegismerése és önnön radikális potenciáljainak kibontása a tanulás folyamán jön létre — talán ahogy ez Rosa Luxem­ burg Június brosúrájában értelmeződik. 15

A nembeli lényeg (amelyre a Legyen v o n a t k o z i k ) ontológiai megala­ pozása v a g y célirányos történetfilozófiához (Lukács) vagy eszkatoló­ gikus utópiához vezet (radikális filozófia) — ez pedig összeegyeztethe­ tetlen a filozófia gyakorlati jellegének fentebbi körvonalazásával. A radikális filozófia — amely kétségkívül reprezentatív v á l t o z a t a azok­ nak a reflektált törekvéseknek, amelyek a filozófiának mint kulturális p a r a d i g m á n a k újjáélesztését tekintették n o r m á n a k a marxizmus h a g y o ­ m á n y á n belül — fontossága talán éppen egyfajta kettősségben, a m a r ­ xizmus esetében figyelemreméltó ellentmondáshoz fűződik. (A társadal­ mi lét ontológiájának gondolata sok v o n a t k o z á s b a n megismétli M a r x gondolkodásának nehézségeit). Mindezzel kapcsolatban áll a radikális (praxis) filozófia másik nagy hiányossága, nevezetesen, az a tény, hogy elfogadta Lukács Történelem és osztálytudatának természet-értelmezé­ sét. A társadalmi lét ontológiájának gondolata felmelegíti Lukács azon bírálóinak (Siegfried M a r c k , később pl. Alfréd S c h m i d t ) érveit, akik azt nehezményezték, hogy a természet r e d u k t í v (társadalomontológiai) értelmezése a természeti létet m a r a d é k t a l a n u l társadalmi termékre veze­ ti vissza. A z alany és a tárgy egységének, a természet gyakorlati elsa­ játításának történetfilozófiai taglalása a hegeli azonosságfilozófiába hull vissza, holott az ember és a természet, avagy az ember és a társadalmi g y a k o r l a t „transzcendentális h o r i z o n t j á n a k " viszonya csupán a nem­ azonosság történelmi formái révén í r h a t ó le. Lukács kései létfilozófiája m á r büszkén hirdeti a szubsztanciális-szubjektív értelemben vett társa­ dalmi lét diadalittas u r a l m á t a természet fölött, s éppen ez erősíti gya­ númat, hogy a lukácsi szubjektivitás-fogalom teljes egészében az újkori szubjektivitás-metafizika modelljében gyökerezik, azzal, hogy itt a li16

neáris haladást előfeltételező — kollektív szintre transzformált — szub­ jektivitásról van szó (ti. az osztály v. az emberiség érdekeiről). Mindez arra késztet, hogy újraértelmezzem a Történelem valamint az Ontológia viszonyát: szembeötlő, hogy mindkét esetben a kollektív alanyiság történetifilozófiai módon történő k ö z é p p o n t b a állítása metatörténelmi állásponthoz, „történetmetafizikához", metaszociális stan­ d a r d o k h o z vezet. A Történelem és osztálytudat nem-lételméleti, de tör­ ténetmetafizikai filozófiája úgy szorgalmazza a kollektív alanyiság („osztály", „politikai szervezet") k i t ü n t e t e t t helyét, hogy megkísérli ma­ terialista a l a p o k r a helyezni a proletariátust mint a „hegeli abszolútum önfejlődésének" evilági képviselőjét, amely egy reflexív folyamatban, az ö n m a g á r a v o n a t k o z ó t u d a t megszervezésével, a történetfilozófiai logosz hordozójaként a forradalmi aktusban történelmi alannyá alakul át. A z Ontológiában a nembeliség (a hegeli szubsztancia, amely alanyi­ ságot jelenít meg) s egyáltalán a kollektív alanyiság, a „ m a g á n v a l ó objektivitás, a természet létfilozófiai taglalása egyszerre vezet n a t u r a ­ lista növekedéskoncepcióhoz" és „történelmi determinizmushoz" — s ezt az ellentmondást csak egy történetfilozófiai logosz válthatja fel. Lukács G y ö r g y , aki mindig a „végigeimenés" gondolkodója v o k , v a l ó ­ ban levonta a lételméleti objektivizmusból, az ontologikus gondolkodás­ ból mint módszerből és mint „világnézetből" származó következtetése­ ket. A z Ontológia első kötetében egyenesen arról ír, hogy az „ezidáig történetet n é l k ü l ö z ő " tisztán filozófiai meghatározottságú ontológia „egyedüli ellenfelei a mindig változó s mindig átértelmezett viszo­ nyok" (?!) 17

Mivel a radikális (praxis) filozófia nem nyújt alternatív konceptuális keretet a természet nem-reduktív filozófiai értelmezéséhez, meg kell kérdőjelezni a materialista társadalomontológia lehetőségét. M a r x m a t e ­ rialista alapállásából következik a természet egyfajta közvetítetlen el­ sőbbsége az emberrel szemben (az így felfogott természetről M a r x „ h a ­ tárfogalomként" beszél, noha ő a társadalmi g y a k o r l a t által közvetí­ tett, s z á m u n k r a - v a l ó természetet tette elemzésének t á r g y á v á . A véges emberi egyed egyszerre a természet része m a r a d s túlhaladja a z t : az emberi természet a természet objektivitásával szemben a „cékételezések" és a „szépség t ö r v é n y e i " szerint alkot. A z emberi helyzet kettősségét úgy írhatjuk le, mint egyrészt a természeti korlátok visszaszorításának végtelen folyamatát — tárgyi tevékenységünk révén állandóan transz­ formáljuk az elsődlegesen a d o t t természet külső determinációit, v a l a m i n t önnön természetünket —, másrészt a k o r l á t o k k i i k t a t h a t a t l a n o k , ami azt jelenti, hogy történelmi formákban teremtődnek újra. Ez lehet az értelme a tudatosan előlegeződő önteremtésnek mint az „ember termé­ szeti történetének". M a r x kapitalizmus-bírálata bizonyítja az ember és a természet viszonyának változó konstellációit, történelmi m e g h a t á r o ­ zottságát: a termelés célját, amely alapján a termelés történelmi dinami­ káját h a t á r o z z a meg — mindig a társadalmi viszonyok függvényében. A z „arisztotelészi dünamisz k o n k r é t megvalósulása" ellenére is csupán 18

úgy transzcendentálhatjuk a természetet, hogy a n n a k immanenciáját te­ remtjük újra. A z ember szubjektív tárgyi tevékenysége révén csak az „ a n y a g formáit v á l t o z t a t j a " ( M a r x ) . A z a tény, hogy csupán a k k o r viszonyulhatunk alkotó módon a természet körforgásának vonatkozásá­ ban, ha „alárendeljük m a g u n k a t " a természet törvényeinek, bizonyítja, hogy a természet sohasem nyílik meg m a r a d é k t a l a n u l az emberi g y a k o r ­ lat előtt, s mindig a „társadalmi lét feltétlenségének/végtelenségének, „a humanizáció cselének" örökös „ t á r g y a " m a r a d . A z emberi helyzet ket­ tőssége, az egzisztenciális a n t i n ó m i á k sem í r h a t ó k le az alany és a tárgy egységének révén, ha legalábbis k o m o l y a n vesszük M a r x fejtegeté­ seit az „emberi természettudomány és az emberre v o n a t k o z ó természet­ t u d o m á n y " azonosságáról. A radikális filozófia a naturalizmus és a d i á m a t balga ontologizációjának jogos bírálatát, s ennek fényében a klasszikus német filozófia reflexivitásához való visszatérését úgy h a j ­ totta végre, hogy szubsztancializálta a társadalmi létet; a történelem tapasztalati folytonosságát a nembeliség aktusainak diadalmenete képe­ zi, amelyben a „ h u m a n i z á l t természet" társadalmi kategóriává alakul á t A radikális (praxis) filozófia nem tud szabadulni a praxis onto-teleologikus igazolásának veszélyeitől. A nembeli aktusok folytonosságának olyan létfilozófiai megalapozá­ sa, amely egy utópikusán előfeltételezett, eljövendő lét szemszögéből történik, v á m o t vesz a radikális (praxis) filozófia azon törekvésén, hogy a történelmet tapasztalati folytonosságként és egyáltalán radikálisan ér­ telmezze: a társadalmi a l t e r n a t í v á k •történetfilozófiai elrendezettsége a változó történelmi feltételek tényét nem emelheti reflexív szintre. A radikális filozófia szerint az etikai reflexió legitimitása a társadal­ mi lét területén történő extatikus mozgás az antropológiai forradalom fényében nyerhető el. Ez az antropológiai extázis előfeltételezi a társa­ dalmi létre v o n a t k o z ó emberi g y a k o r l a t megváltoztatását, az általánossá vált elidegenedés túlhaladásának lehetőségét. M i n d a z o n á l t a l az a n t r o p o ­ lógiai forradalomban, amely egyúttal a történelem egy lehetőségének megjelenítése, az egyetemes emberi emancipáció aktualizálása, v a l a m i n t a marxi értelemben vett radikalizmus megvalósításának kísérlete: az antropológiai extázisban az ember saját szabadságát tapasztalja, azt a lehetőséget, hogy a fejlődést válassza. Csakhogy, kétséges, hogy a t ö r t é ­ nelmen szétterpeszkedő emberi lényeg pozitív-ontológiai megfogalmazá­ sa v a l a m i n t a lételméleti o p t i m u m , az antropológia s t a n d a r d o k taglalása kritikai mértékként funkcionálhat-e a radikális elvárásokat megtestesítő alanyok számára. Kétséges, hogy az etika létfilozófiai megszervezése („ontológiai etika") immanens etikát eredményezhet. A filozófia itt elvontan előlegezi azt a helyzetet, amelyben a létezők („ontikus terep") a nembeli télosz, a Legyen létté válásának fényében fölkerülnek a lét­ hez („ontologikum") s ennek eredményeként a heterogén értékrendszer keretei közé taszított egyének az egynemű értékrendszer paradicsomá­ ban találják m a g u k a t . A lételméleti bölcselet választott értékeit transzcendentáliákként írja körül. A transzcendentalitás s az empíria k ö z ö t t

— az egymásra v o n a t k o z ó d á s logikája helyett — a kettészakítottság, a kettős értékszféra mechanizmusa m ű k ö d i k . H a a filozófia a n o r m a t i v i tás alapján szabályozza a v á l t o z ó történelmi konstellációkban megte­ remtett tényeket, ha az ígért radikalizmus a lét fölismerésének k ö z v e ­ títésével realizálódik, a k k o r a filozófia egykönnyen t u d o m á n n y á v á l h a t , amely éppenséggel „általános feleleteket nyújt a tények és a n o r m á k problémáinak v o n a t k o z á s á b a n " (Márkus G y ö r g y ) . A Legyent a „ v a ­ lóságot" h o r d o z ó szubsztanciális szubjektív létből levezető filozófia, igaz, fölvállalja Hegel módjára a lét és a semmi azonosságát, de kiteszi magát az ismert, körbenforgó érvelés veszélyének: a praxis t á r s a d a l o m ­ ontológiai, létfilozófiai taglalása a g y a k o r l a t o t a lényeg-léthez köti, a létet pedig a praxisra mint dinamikus kategóriára alapozza. 19

* Lukács G y ö r g y M a r x h o z hasonlóan nem fogadta el az arisztotelészi különbséget a praxis és a poiesis között. M i n d k e t t ő j ü k kiindulópontja a modern világ tapasztalata, az ember önteremtése, a termelőerők r o b ­ banásszerű fejlődése, s ennek fényében a „modernitás perspektíváinak megítélése, a történelmi lehetőségek föltárása, az új ontológiai t a p a s z t a ­ lat értelmezése. M a r x az ismert módon viszonyult az árutermelési társa­ dalom keretén belül kibomló modern termeléshez: egyrészt igen g y a k r a n hangsúlyozta a z o k a t a potenciálokat, amelyeket a „ m o d e r n i t á s " szaba­ d í t o t t fel: a t u d o m á n y és a technika mint termelőerők léteznek, az i p a r és a különböző géprendszerek a természeti k o r l á t o k további visszaszo­ rítását teszik lehetővé s ezáltal a szubjektív, emberi tevékenység új for­ máit feltételezik stb.; másrészt nem győzte kiemelni a folyamatok nega­ tív vonásait, nevezetesen a z o k a t a tényeket, hogy a modern termelés formái „nem felelnek meg a termelési folyamat történelmi lehetőségei­ nek", hogy előlegezik az ember és a természet közötti elidegenedést, hogy a m u n k a a tárgyiasulás mellett elidegenedést is feltételez (G. A. Cohen egyértelműen bizonyítja, hogy M a r x történelemértelmezése a ter­ melőerők elsőbbségén a l a p u l ) . M a r x valóban sokkal többet foglalko­ z o t t az emberrel m i n t termelőerővel — a természet az ember nélkül „ s e m m i " volt a számára. A termelőerők elemzését persze a technológiai determinizmus megannyi elemével terhelte. U g y a n a k k o r , h a nem feled­ jük az emberi létezés kettősségét, ha nyomatékosan képviseljük a ter­ mészet és az ember közötti viszonylat iménti értelmezését, a k k o r a ter­ melőerők, v a l a m i n t „ a z önmagáért való termelés" kategóriájára más fény vetül. T o v á b b á az eszközök reflektált, társadalmilag közvetített (tehát nem meta-szociális v a g y meta-történelmd) m i v o l t á t is előlegez­ hetjük. A természet fogalmában M a r x összpontosítja az ember (terme­ lőerő)—eszköz társadalmi—történelmi viszonylatait). Nos, Lukács G y ö r g y úgy kísérli meg túlhaladni az életgyakorlatot két (több) „értelmi egységre" fölbontó görög bölcseleti g o n d o l k o d á s t , hogy a praxist és a poiesist is a m u n k á r a mint mintaszerű társadalmi modellre vezeti 10

21

vissza. Ezenkívül tárgyiasulás-elmélete, a „szubjektum-objektum-mar­ x i z m u s " sajátos v á l t o z a t á n a k kidolgozása, a hegeli teleológia materia­ lista transzformációja a r r a utal, hogy Lukács a történelmi logosz k é p ­ viseletét az egyeddel szemben tételezett t á r s a d a l o m n a k adja át. A radikális (praxis) filozófia ezeken a p o n t o k o n m á r nem követhette Lukács G y ö r g y gondolkodását, hiszen a praxis és a poiesis közötti o n t o ­ lógiai különbség ilyeténképpeni eltörlése veszélybe taszítja m a g á t a p r a ­ xis fogalmát is. H a b e r m a s bírálata, miszerint M a r x és a marxizmus nem veszi kellőképpen figyelembe a m u n k a és az interakció közötti k ü l ö n b ­ séget, s mellőzi a tanulás — az interszubjektív interakciókban felhalmo­ zódó tanulás- és a morális t u d a t autonómiáját (Albrecht Wellmer, ezt pozitivista m a r a d v á n y n a k nevezi), illik a lukácsi filozófiára.

Jegyzetek 1

Heller Ágnes: Lehetséges-e radikális filozófia? i. m. Új Symposion, 1977, 149. szám. 432—435. o. A radikális filozófia fogalmát generális érte­ lemben a Lukács-tanítványok praxis-filozófiájára alkalmazom, noha jól tudom, ez a fogalom csak a hetvenes években jött létre. Agnes Heller: Philosophie des linkes Radikalismus, VSA-Verlag, Ham­ burg, 1978. E. Bloch: Duh utopije, BIGZ, Beograd, 1982. 292. o. A történelem és osztálytudat Lukácsa a nembeliséget fogalmi mitológiaként jellemezte. Lásd: Fehér—Heller—Márkus—Vajda: Feljegyzések Lu­ kács elvtársnak az ontológiáról. In: Magyar Filozófiai Szemle 1981/1 93. Lásd pl. J. Habermas: Theorie des kommunikativen Handelns Band 2 Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1981, 501. o. A tanulmány megírása után vettem kezembe: Slobodan Žunjić: Habermas i praxis-filozofija, in: Theoria 1985, 1—2, 79—97. o. • Lásd: M. Heidegger: Kant i problem metafizike, Velika edicija Ideja, Beograd, 1979. 135—138. o. Karl Löwith: Zur Frage einer philosophischen Antropologie in: Philosophi­ sche Antropologie, Zweiter Teil, Deutscher Taschenbuch Verlag Stutt­ gart, München, 1975. 332. o. • Arnold Gehlen: Az ember, Gondolat, Budapest, 1976. Továbbá: K. O. Apel: Transformacija filozofije, Veselin Maslesa, Sarajevo, 1980. Különös­ képpen: 285—305. o., 305—335. o. Lásd még: Ideja čovjeka u suvre­ menoj filozofiji, Filozofska istraživanja, Zagreb, 1984. 4. szám. 453—563. o. J. Habermas: Zu Fragen der philosophischen Anthro­ pologie, in: Kultur und Kritik, Suhrkamp Verlag Frankfurt am Main, 87—235. o. Lásd még O. Marquard cikkét a Historis hes Vörterbuch der Philosophie, Herausgegeben von Joachim Ritter, Bad 1, Schwabe Co. Verlag, Basel/Stuttgart, 1974. 362. o. 2

3

4

5

7

• Adorno: Negativna dijalektika, BIGZ, 1979., 69—97. o. H. Marcuse: Um i revolucija, V. Masleša, Sarajevo, 1966. 65. o. Hegel 1 0

lét fogalmáról lásd még: ugyanő: Hegelova ontologija i teorija povijesnosti, V. Masleša, Sarajevo, 1984, 29—45. o. Lásd Lukács „tanítványainak" Feljegyzéseit. Slavoj Žižek ezt ad absurdum stilizálja: „ . . . maga az onto-teleológiai gon­ dolkodás is a munkamegosztás r é s z e . . . A nyugati metafizika minden fontosabb időszakában (amely az osztálytársadalmak speciális, nyu­ gati ideológiája, lásd Arisztotelészt, Aquinói Tamást, Hegelt) a léte­ zők teljessége a munka révén tárul fel: Arisztotelész entelehiájától mint a hyle-ben megvalósuló, céltól egészen a fogalom munkájának hegeli leírásáig mint az abszolút cél önmegvalósításáig", in: Znákoznačitelj-pismo, Ideje, 1976, 15—16. o. Figyelembe kell venni, hogy itt nem ugyanarról a munkáról van szó. Hegel munkafogalmához lásd J. Habermas: Technik und Wissenschaft als Ideologie, Suhrkamp Verlag, Frankfurt am Main, 1968. 9—48. o. Evvel kapcsolatban lásd még: H. Marcuse „Über die philosophischen Grundlagen des wirtschaftwissenschaftlichen Arbeitsbegriffs, Kultur und Gesellschaft 2, Frankfurt/M, Suhrkamp, 1956, 37—40. o. E. Bloch: Experimentum mundi, Nolit, Beograd, 1980. Ugyanő: Temeljna filozofska pitanja, Uz ontologiju još-ne-bitka; Veselin Masleša, Sa­ rajevo, 1978. V. ö. Feljegyzések . . . ibid 105. o. Siegfried Marek: Die dialektische Soziologie des Marxismus, in: A történe­ lem és osztálytudat a 20-as évek vitáiban, Lukács Archivum, 1981, 153—174. o. Alfred Schmidt: Der Begriff der Natur in der Lehre von Marx, Europäische Verlagsanstalt, 1962. Lukács Engels-bírálatának gyengeségeiről. Mihailo Markovié: Filozofske osnove nauke, Beograd, 1981, 308. o. Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról, Magvető, Budapest, 1976. M. Đurić: ibid 58. György Márkus: Proizvodnja protiv komunikacije: izmena paradigme u ra­ dikalnoj teoriji, Gledišta, 1983, 3—6. 279. o. G. A. Cohen: Primat proizvodnih snaga, Marks u svetu, 1979. 9. szám 274—313. o. Lásd ehhez: Damir Barbarie: Vježbe u filozofiji, Znaci, Zagreb, 1980, 69— 117. o. Theodor Ebert: „Praxis und Poiesis: Zu einer handlungsteoretischen Unterscheidung des Aristoteles, Zeitschrift für philosophi­ sche Forschung, 1976, 30/1, 12—30. o. M. Đurić: ibid 75—76. o.

— 1 2

Hódi Éva FRAGMENTUMOK LUKÁCS UTÓÉLETÉBŐL

„Még élek — mily különös; úgy látszik, még sincs vége" — 1911. november 17-én jegyzi e s z a v a k a t az öngyilkosság gondolatával birkózó Lukács G y ö r g y a N a p l ó j á b a . E k k o r 26 éves. D a n t e p o k l á n a k t o r n á ­ cát idéző léthelyzetben vívódik ö n m a g á v a l : sajátos életfelfogásával, alkotásigényével, k i h u n y ó érzelmi kötődésekkel — és a halállal. A „ t o v á b b - é l n i - t u d á s " azonban felülkerekedik az öngyilkosság szándékán, mert világossá válik: számára a lét igazi kérdése nem az empirikus ér­ zékelés szintjén, hanem csakis „tisztán intellektuális á l l a p o t b a n " arti­ kulálódhat. „ H o g y a n lehetek filozófus?" — töpreng N a p l ó j a befejező soraiban — „mivel ember létemre soha nem kerülhetek ki az etikus szférából — hogyan á b r á z o l h a t o m a magasabb r e n d ű t ? " H a t v a n évvel később halt meg. Monumentális életművet, nemzetközi hírnevet s tekintélyt h a g y v a maga u t á n . Enciklopédikus tudása, m u n ­ kásságának sokoldalúsága, mélysége, terjedelmi a r á n y a i , tudatosan a l k o ­ tásra, m ű v e k r e orientált életvitele, önkritikus bátorsága lenyűgöző h a ­ tású. Csaknem másfél évtizeddel halála u t á n nem érdektelen talán szem­ ügyre venni, hogy munkásságának mely vonatkozásai v a n n a k jelen n a p ­ jaink t u d o m á n y o s irodalmában, s túl a látványos és felszínes h i v a t k o ­ zásokon, k i r a g a d o t t idézeteken, gondolatvilága mennyire eleven és tény­ legesen h a t ó tényező a mai m a g y a r marxista filozófiában, esztétikai gondolkodásban. E jogos és aktuális problémák u t á n k u t a t v a nemegyszer zavarbaejtő meglepetésekkel t a l á l k o z h a t u n k . Abból az életrajzi tényből kiindulva, hogy Lukács G y ö r g y életének fontos és termékeny időszakát M o s z k v á ­ ban töltötte — ahol 1930-tól 1931-ig, majd 1933-tól 1945-ig a M a r x — Engels Intézet, később pedig a T u d o m á n y o s A k a d é m i a Filozófiai I n t é ­ zetének t u d o m á n y o s m u n k a t á r s a k é n t jelentős tevékenységet fejtett ki, két orosz nyelvű k ö n y v e t és számos folyóiratcikket jelentetett meg — különös érdeklődéssel keressük a lukácsi életműnek a mai szovjet filo­ zófiában fellelhető hatását. V á r a k o z á s u n k b a n azonban csalatkoznunk kell. A Voproszi filoszofii c. szovjet filozófiai folyóirat pl. utoljára 1

2

1971-ben, a Lukács halála alkalmából közölt nekrológban foglalkozott vele. Más a helyzet a m a g y a r filozófiai életben. A M a g v e t ő K ö n y v k i a d ó a Lukács G y ö r g y összes Művei sorozattal, a Lukács A r c h í v u m egyéb Lukács-művek kiadásával járul hozzá a filozófus munkásságának ismer­ tetéséhez. E d d i g még nem publikált vagy töredékesen, hézagosan ismert t a n u l m á n y o k első közléséből egyes folyóiratok is kiveszik a részüket. Kevés kivétellel a L u k á c s - k i a d v á n y o k nemcsak a szűkebb szakmai k ö ­ zönség, h a n e m a szélesebb értelemben vett nagyközönség érdeklődésére is számot t a r t a n a k . G y a r a p o d i k a Lukáccsal foglalkozó irodalom is, mégis úgy tűnik, hogy a hetvenes évek második felében m i n t h a csende­ sedett volna a Lukács-életmű iránti érdeklődés. E z a tendencia n e m annyira a filozófussal foglalkozó írások, cikkek, t a n u l m á n y o k számbeli a r á n y á n a k csökkenésében, mint i n k á b b az életmű egészének feltárása és értékelése körüli hiányosságokban, esetleges ellentmondásokban jut k i ­ fejezésre. Lukács életének és munkásságának bizonyos vonatkozásai, a nagyszámú publikáció ellenére is, m i n d m á i g fehér foltok, s míg ezek el nem tűnnek, addig aligha kerülhet az ő t megillető helyre a lukácsi életmű egésze. 3

4

Beható t a n u l m á n y o z á s nélkül is szembetűnő, mily kevéssé ismertek Lukács G y ö r g y több mint nyolc és fél évtizedes életének egyes fordu­ latai. Nincs életrajza, csak m u n k a r a j z a — a Füst Milán-i gondolat L u ­ kácsra is ráillik. Keveset t u d u n k 1918-as „paulusi sorsfordító pillana­ t á r ó l " , a Tanácsköztársaság ideji közoktatásügyi népbiztosi tevékeny­ ségéről, Jelena G r a b e n k ó v a l k ö t ö t t házasságáról, életének a Szovjet­ unióban eltöltött szakaszáról, 1941-es letartóztatásáról, hazatelepülésé­ ről, 1956-os szereplésének m o t í v u m a i r ó l és következményeiről, de szá­ mos más életrajzi m o z z a n a t o t is említhetnénk. Milyen tényezők játsz­ h a t t a k szerepet önkritikáiban? A z a személyes meggyőződés, hogy „nem kötelességünk-e mindenkit, akit csak lehet, visszatartani attól az elté­ velyedéstől, amelyen mi m a g u n k szerencsésen ép bőrrel t ú l j u t o t t u n k ? " , vagy külső, meggyőződésétől független, politikai természetű v a g y a n n a k vélt o k o k h ú z ó d n a k meg e „ p á r j á t r i t k í t ó a u t o d a f é k " elkövetésében? A z t sem lenne talán hiábavaló k u t a t n i , hogy ezek az ö n b í r á l a t o k mai szemmel nézve hogyan állják meg a helyüket. Hiszen néha olyan a l a p ­ vető jelentőségű gondolatokat is visszavont, m i n t pl. a Blum-tézisek, de nem kevésbé problematikus a Rudassal szembeni ö n k r i t i k a sem. Fel­ t á r a t l a n t o v á b b á a mozgalom és a p á r t szerepe Lukács életében, de az is, hogy a mozgalom hogyan értékeli Lukács közreműködését. Lukács életének politikai vonalára ugyanis eddig nem f o r d í t o t t a k kellő figyel­ met. A z élete és munkássága során kialakult politikai és filozófiai gon­ dolkodásának sajátos kölcsönhatását m á r csak azért is kívánatos lenne alaposan elemezni, mert m i n d a mai napig nem sikerült eloszlatni, illet­ v e érdemben megválaszolni a Lukács „szektásságára", „dogmatizmusár a " , „sztálinizmusára" v o n a t k o z ó nézeteket. A M a g v e t ő K i a d ó gondo­ zásában az életműsorozatban 1982-ben megjelent Curriculum vitae c. 5

kötet a Lukács-életrajz hiányosságait igyekezett pótolni, de inkább ellen­ tétes hatást ért el. A z életrajzi szempontot „széles értelemben" kezeli, s ennek megfelelően helyet k a p n a k a könyvben olyan írások is, amelyek kevés önéletrajzi elemet t a r t a l m a z n a k . „ M ű f a j i " és „terjedelmi" okok­ ból viszont k i m a r a d n a k olyan adalékok, amelyek nagy valószínűséggel érdemi információkat szolgáltathattak volna. A műfaji szempontra hi­ vatkozás semmiképpen sem igazolhatja pl. az Eörsi Istvánnal készített magnós interjúk kihagyását, sem a levelezés teljes mellőzését, hiszen m ű ­ faji v o n a t k o z á s b a n a k ö t e t meglehetősen t a r k a képet m u t a t : előszók, nyilatkozatok, felszólalások, jegyzőkönyvek és egyéb d o k u m e n t u m o k egyvelege alkotja. A Curriculum vitae életrajzi szempontból legértékesebb része a m á r említett 1910—1911-es N a p l ó , mely betekinteni enged egy válsághely­ zetben vergődő lélek belső küzdelmébe. A kötet Függelékében közölt Lukács-önéletrajzok, melyek különböző célokból keletkeztek — p á r t ­ szervezetek részére, hazatelepülés ügyében — formális jellegüknél fogva legfeljebb kortörténeti d o k u m e n t u m é r t é k ü k miatt érdemelnek figyelmet. Egy v o n a t k o z á s b a n azonban igen jelentős szerepe van a t á r g y a l t k ö n y v ­ nek: a filozófus szellemi biográfiájának felvázolásához nyújt számot­ tevő a n y a g o t . A szellemi önéletrajz, a gondolkodói fejlődés alakulása azonban n e m lehet független az élet egészének alakulásától, még a k k o r sem, ha Lukács maga a szellemi inspirációnak tulajdonított is d ö n t ő szerepet. Mert elegendő-e vajon pusztán kulturális hatással magyarázni a fiatal Lukács magatartáseszményének kialakulását? A z élet teljességé­ vel szembeállított mű, a „ W e r k " föltétlen aprioritását? Az egyedi, a szubjektív tényező elhanyagolását, lebecsülését? A z t a m á r - m á r patoló­ giás személyiségkép megjelenését, mely szándékosan keresi a szenve­ dést, mert úgy véli, csakis abból születik a mű? És Lukács mint ember, személyiség megérthető-e, ha csupán a szellemi ösztönzőket vesszük fi­ gyelembe? H a nem a k a r u n k az ifjú Lukács hibájába esni, nem feled­ kezhetünk meg az életművet létrehozó, megalkotó emberről, s arról, hogy az életmű nem lehet független a megélt élet körülményeinek alakulá­ sától. E z t szem előtt t a r t v a n y i l v á n v a l ó n a k látszik, hogy Lukács m o z ­ galmas életének részletes feltárása a lukácsi örökség helyes értékelésé­ nek megkerülhetetlen része. 0

7

„Igazi életművemet hetvenéves k o r o m b a n kezdtem í r n i " — vélekedett az önkritikus szigoráról ismert L u k á c s . Ezek szerint igazi életműnek az Esztétikát és az Ontológiát tekintette. A Lukáccsal foglalkozó iro­ dalom azonban többet foglalkozik a fiatalkori írásokkal, mint az össze­ gezés szándókával létrehozott nagy művekkel. A magyar filozófiai és t á r s a d a l o m t u d o m á n y i lapok is megkülönböztetett figyelemmel fordul­ nak a fiatal Lukács művei — a Heidelbergi írások, a dráma-történet, a Történelem és osztálytudat, a Lélek és formák — felé. M á r a korai m ű v e k r e v o n a t k o z ó elemzések is sejtetik, hogy a Lukács-életmű egészé­ nek megítélésében sajátos kettősség húzódik meg. A k u t a t ó k t ú l n y o m ó 8

többségének véleménye szerint Lukács esztétikai-művészetfilozófiái né­ zetei a l a p v e t ő v o n a t k o z á s u k b a n v á l t o z a t l a n o k m a r a d t a k , filozófiai a l a p ­ állásában viszont effajta kontinuitásról nem beszélhetünk. „ M á r maga az Esztétika is mutatja, hogy Lukács igen sok p o n t o n visszatért n é h á n y fiatalkori elgondolásához — természetesen a z o k a t átértékelve és m a g a ­ sabb síkra emelve" — írja H e r m a n n István Lukács-monográfiájában.' A korai és késői esztétikai tárgyú Lukács-írásokban megfigyelhető a z o ­ nosságokat erősítik meg a fogalmi egyezések (a műalkotás z á r t totali­ tásként való felfogása, egész ember-ember egésze ellentétpár stb.), v a l a ­ mint a nagy vonásokban megegyező p é l d a a n y a g is. Á l t a l á b a n véve azt mondhatjuk, hogy Lukács esztétikai munkásságának megítélésa egyér­ telmű és homogénebb, m i n t az O n t o l ó g i a és ezen túlmenően Lukács filozófiai jellegű tevékenysége. A z esztétikum sajátosságában kifejtett nézetek továbbgondolására is t ö r t é n t m á r kísérlet, míg az Ontológia körül, h a jelenleg nem is zajlanak viták, az nem azért van, mert a n n y i r a egybehangzóan vélekednének róla, hanem, mert az ellentétes, g y a k r a n egymást kizáró nézeteket nem ütköztetik. 10

Lukács G y ö r g y egyik önmaga által többször bírált nagyhatású k ö n y ­ ve, a Történelem és osztálytudat g y a k r a n áll az érdeklődés kereszttüzében. Erről az érdeklődésről tanúskodik az a négykötetes szöveggyűjtemény is, amelyet a Filozófiai Figyelő é v k ö n y v e k é n t a d t a k ki a szűkebb szak­ mai közönség s z á m á r a . T a l á n egyetlen Lukács-mű sem v á l t o t t ki meg­ jelenése óta olyan szélsőséges véleményeket, m i n t éppen ez. K i r o b b a n ó sikert a r a t o t t és heves elutasításra talált, s a legkíméletlenebb bírálat éppen a szerző részéről érte, aki egyenesen „ a m a r x i z m u s ontológiájá­ n a k alapzatai ellen i r á n y u l ó " műnek t a r t j a . A Történelem és osztály­ tudat körüli félreértések eloszlatásához, ideológiatörténeti jelentőségé­ nek és helyének kijelöléséhez járul hozzá a M a g y a r Filozófiai Szemlé­ ben Rozsnyai E r v i n t a n u l m á n y a , aki Lukács önkritikájának bizonyos gondolatait akceptálva, feltárja a mű politikai és filozófiai nézeteinek ellentmondásos jellegét. Lukács szerint a kötet a n n a k köszönheti si­ kerét, m e r t „egyenlővé teszi az elidegenedést a tárgyiasulással", holott „a tárgyiasulás természetes — a körülményektől függően pozitív vagy negatív — fajtája a világ emberi b i r t o k b a v é t e l é n e k " . Rozsnyai sze­ rint a mű máig t a r t ó t a g a d h a t a t l a n hatása abban keresendő, hogy a „ X X . században elsőként állította k ö z é p p o n t b a teljes tudatossággal az elidegenülés jelentőségét. Iskolát teremtett ezzel, seregnyi követő sora­ kozott fel mögötte. A z elidegenülés egy csapásra d i v a t b a jött a filozó­ fiában". Rozsnyai az „elméleti szubjektivizmus és a politikai forra­ dalmiság különös keverékének" tekinti a k ö n y v e t , és szubjektivizmusá­ ból k ö v e t k e z ő komoly hiányosságnak tartja, hogy Lukácsnak „minden demokratikus törekvése ellenére sem sikerült leküzdenie a szellemi és fizikai m u n k a megosztottságának álláspontját, azt a látszatot, hogy a t u d a t n a k vezető szerepe v a n v a g y lehet az anyagi termeléssel, a társa­ dalom gazdasági törvényeivel s z e m b e n " . A Történelem és osztálytudat tanulsága ebből következően csakis az lehet, hogy „ a proletár osztály11

12

18

14

15

10

álláspont elfogadásának filozófiailag mindenekelőtt a munkamegosztásos szemlélet meghaladásában, a történelem materialista értelmezésében kell m e g n y i l v á n u l n i a " . A fiatal Lukács eszmei fejlődésének tisztázásához járulnak h o z z á a m a g y a r filozófiai, t á r s a d a l o m t u d o m á n y i folyóiratokban közölt p á r h u ­ zamos elemzések, melyek a fiatal Lukács és egy-egy nevezetesebb k o r ­ vagy p á l y a t á r s á n a k szellemi hatását kutatják. A Valóságban többek k ö ­ zött Brecht és Lukács vitájáról, Lukács és Kassner p á r h u z a m á r ó l olvas­ h a t u n k , a M a g y a r Filozófiai Szemlében Lukács és Gramsci, Lukács és Kassák, a Világosságban A d y , H a u s e r A r n o l d és Lukács viszonyát, illet­ ve munkásságuk „érintkezési p o n t j a i t " e l e m z i k . A z A d y és Lukács közötti p á r h u z a m azért is jelentős, m e r t k ö z v e t v e a Lukács-értékelés egy allergikus pontjára, Lukács és a m a g y a r k u l t ú r a viszonyának kér­ désére t a p i n t rá. Közismert ugyanis, hogy Lukács G y ö r g y hosszú évti­ zedeken keresztül német nyelvterületen élt, jelentős műveit, leveleit, magántermészetű feljegyzéseit, naplóit német nyelven írta, sőt t ú l n y o m ó többségében az őt ért kulturális hatások is a német filozófia és irodalom területéről kerültek ki. A m a g y a r k u l t ú r á v a l intenzívebb kapcsolata fiatal éveiben volt (az Ady-élmény mellett Móriczra, Kosztolányira, Babitsra, Kaffka M a r g i t r a , Balázs Bélára g o n d o l h a t u n k ) , az emigrációs években ez a k o n k r é t kapcsolat elvékonyodott, majd a hazatérés u t á n ismét intenzívebbé vált. „Lukács G y ö r g y szerepe és jelentősége a m a ­ gyar irodalom számára a felszabadulás u t á n jelentősen megnőtt. Széles, főként értelmiségi rétegek az ő m a g y a r nyelven újra k i a d o t t műveinek egész sorából ismerkedhettek meg a m a r x i z m u s n a k a kulturális m ű v é ­ szeti életre, a művészet társadalmi szerepére v o n a t k o z ó nézeteivel, de igen sokban m a g á v a l a marxizmussal, legalábbis a n n a k legfőbb politikai ideológiai igazságaival. [ . . . ] Lukács G y ö r g y személyes tekintélyéhez az is hozzájárult, hogy szinte egész addigi életműve n é h á n y esztendő lefor­ gása alatt egyszerre v á l t a hazai szellemi élet közkincsévé." — értékeli az akadémiai irodalomtörténeti k é z i k ö n y v Lukács felszabadulás u t á n i megnövekedett művelődési szerepét és h a t á s á t . Lukács és a m a g y a r kultúra viszonyának kérdését b o n y o l u l t a b b á teszi Lukács munkásságá­ n a k német nyelvűsége. Lendvai L. Ferenc e kérdésben a k ö v e t k e z ő k é p ­ pen foglal állást: „ A m a g y a r filozófiai nyelv most v a n kialakulóban, és H a u s e r n a k és Lukácsnak éppoly értelmetlenség volna szemrehányást tenni, amiért a m á r k i m u n k á l t n é m e t filozófiai nyelvet választotta, mint a német Leibniznek azért, hogy a n n a k idején, h a nem latinul, ak­ kor franciául írt. Vajon francia lett-e ettől Leibniz? És német lett-e H a u s e r és Lukács? Egy filozófia gyökerei sokkal mélyebben n y ú l n a k le a társadalmi és kulturális talajba, amelyből e filozófia kinőtt, sem­ mint hogy ö n m a g á b a n a nyelvi forma m e g v á l t o z t a t h a t n á a jellegét." Lukács és a m a g y a r k u l t ú r a kapcsolatának teljes tisztázásához még sok feladat v á r a további kutatásokra. És nemcsak azért, m e r t a Leibniz óta eltelt időben merőben más történelmi dimenzióban vetődött fel a nyelvi kérdés, hanem éppen Lukács G y ö r g y filozófiája és a m a g y a r 17

18

19

20

társadalmi valóság közös gyökereinek feltárása érdekében. M e r t gondol­ junk csak arra, hogy Babits még az eredetileg m a g y a r nyelven írt a Lélek és formák esszéit is „ n é m e t n e k " érezte, és az esszékben megnyil­ v á n u l ó műveltséget „bécsinek" nevezte. N y i r i Kristóf Ady és Lukács c. t a n u l m á n y á b a n r á m u t a t arra, hogy a Lélek és formák gyökerei u g y a n a b b a n a polgárosulatlan, patriarchális m a g y a r valóságban lelhetők fel, mint ami A d y t is n y o m a s z t o t t a . A probléma lényegében közös — hangsúlyozza N y i r i Kristóf — b á r Lukács számára a m a g y a r vidéki, paraszti t á r s a d a l o m közel se lehetett a n n y i r a élményszerűen a d o t t , mint A d y számára, viszont Lukács A d y n á l erősebben érezhette át a polgári életforma üressé válását. A z esszék idegenszerűsége inkább a századelő m a g y a r kultúréletében szokatlan megfogalmazási m ó d r a vezethető viszsza: ami ugyanis A d y n á l „rímben, ritmusban, képben és érzésben" jut kifejezésre, azt Lukács fogalmi szinten — N y i r i Kristóf szavaival — „a német és kivált az osztrák filozófia fogalmaiban tükröztetve, elvont alakban fogalmazta újra: o l y a n n y i r a elvont alakban, hogy a k o r t á r s a k nem is ismerték fel esszéinek m a g y a r gyökereit, s a z o k n a k jóval nagyobb sikere és hatása volt német nyelvterületen, mint M a g y a r o r s z á g o n " . A problémamegközelítés elvont, a b s z t r a k t jellegén túlmenően az idege­ nes hatást csak fokozta, hogy — mint a fenti t a n u l m á n y b a n olvashat­ juk — „ a Lélek és formák esszéi föltűnően rossz magyarsággal fogalma­ zódtak, olyannyira, hogy szinte úgy h a t n a k , mint németből készült nyersfordítások". Ezzel a nézettel azonban n e m mindenki ért egyet; v a n olyan is, aki kifejezetten „stiláris b r a v ú r n a k " tekinti az esszék stí­ l u s á t ! A szélsőséges álláspontok mögött azonban nem nyelvészeti indí­ tékok h ú z ó d n a k meg, mert n e m az a fő kérdés, hogy Lukács milyen stiliszta volt — kizárólagosan ezt k u t a t n i anakronisztikus is lenne, s mégcsak nem is arról v a n szó elsősorban, hogy a m a g y a r filozófiai nyelv fogalmi a p p a r á t u s á n a k esetleges szűkössége mennyire játszott k ö z ­ re a n y e l v r o m b o l ó hatásban. A Lukács-művek nyelvi megformáltságán a k problematikája, német nyelvűsége, ill. „ m a g y a r t a l a n s á g a " mindig előtérbe kerül, ha a kutatások Lukács szellemi és kulturális habitusának, identitásának, mentalitásának elemzésére i r á n y u l n a k . A lukácsi életmű helyes értékelése szempontjából nem látszik célszerűnek sem a kérdés elbagatellizálása, sem pedig kizárólagos érvényű megközelítése. 21

22

23

24

A m a g y a r filozófiai irodalomban Lukács György utolsó alkotói perió­ dusát egyértelműen meghatározó jelentőségűnek tartják. Ennek ellenére kevés a reflexió a kései főműre, az Ontológiára. Más a helyzet az Esztétikával, és e mű értékelése is egybehangzó. „Mi tagadás: a m a g y a r tudományosság egészen a legutóbbi időkig nem t u d o t t felmutatni ilyen igények teljesítésére törő vállalkozást. L u k á c / G v ö r g y kései esztétikai szintézise ebben az értelemben kitörés a g o n d o . ' . ' . ' J Í provincializmusból. [ . . . ] Világhatása egymagában is bizonyíték." — dicséri Zoltai Dénes. Az esztétikum sajátosságát és jelentőségét nemcsak abban látja, hogy egységes filozófiai alapra helyezi az esztétikát, hanem a művet „elvar-

ratlan szálaival, az alapvetés újólagos kontrollját kikényszerítő, imma­ nens felépítési törvényeivel" az Ontológia inspirátorának t e k i n t i . Lendvai L. Ferenc az esztétikai főműben kifejtett lukácsi etikára hívja fel a figyelmet. Vitányi I v á n kísérletet tesz a lukácsi esztétikumfel­ fogás n é h á n y v o n a t k o z á s á n a k t o v á b b g o n d o l á s á r a . Lukács kései eszté­ tikai főművének utóéletét elemezve a megjelent t a n u l m á n y o k arról győznek meg bennünket, hogy Az esztétikum sajátossága jobban beépült a m a g y a r t u d o m á n y o s gondolkodásba, m i n t az életmű utolsó darabja, A társadalmi lét ontológiájáról. Behatóbb vizsgálódás során bizonyára feltárulna e sajátos jelenség m a g y a r á z a t a . M a g a Lukács a társadalmi lét problematikájának, a marxista lételméletnek a kidolgozását tekintet­ te fő feladataként, ezért szakította félbe nyolcvanéves korában az Esz­ tétika befejezését, és ezért hagyott fel a régóta tervezett Etika megírá­ sának szándékával. M i n t ismeretes, az Ontológia megjelenését a filozó­ fiai életben nem mindennapi v á r a k o z á s előzte meg. A mű azonban a várakozástól eltérően nem bizonyult „ d i n a m i t n a k " , nem okozott olyan földindulást, mint amire számítottak. Vajon befolyásolta-e az O n t o l ó ­ gia utóéletét az a k ö r ü l m é n y , hogy a szerző betegsége miatt nem t u d t a egységes rendszerré kidolgozni nézeteit? Vajon magában a műben kell-e keresni a mérsékelt visszhang okait vagy a műtől független külső körül­ ményekben? Felmerül az a kérdés is, hogy vajon az ún. „budapesti isko­ l a " tagjainak emigrációja milyen hatással volt az Ontológia és általá­ ban a Lukács-életmű értékelésére a m a g y a r filozófiai irodalomban. 25

26

27

Lukács G y ö r g y lételméleti főműve, az Ontológia kapcsán felvetődött n é h á n y fontos — a lukácsi életmű egészét érintő — probléma. K ö z ü l ü k az egyik leglényegesebb — és legvitatottabb — mindenképpen az, hogy lehetséges-e az ifjú Lukács egyes fiatalkori műveiből kiindulva az O n t o ­ lógiáig ívelő folyamatos fejlődési vonalat, kontinuitást feltételezni Lu­ kács filozófiai gondolkodásában? H e r m a n n István, az egyik legismer­ tebb k u t a t ó és máig a legnevezetesebb Lukács-monográfia és számos ta­ n u l m á n y szerzője erre tagadóan válaszol: „ a z a hírverő beállítása, mely különböző politikai célzatokkal azt állítja, hogy az Ontológia közvet­ len visszatérés a k á r a Történelem és osztálytudat, a k á r pedig a még előbbi pl. a Tragédia metafizikája című esszében megfogalmazódott gon­ dolatokhoz — semmiképpen nem i g a z . " Éspedig azért nem, mert — H e r m a n n István gondolatmenete szerint — az Ontológia „ a l a p v o n a l á ­ ban, gondolati felépítésének tendenciája tekintetében pontosan a fordí­ t o t t v o n a l a t képviseli, mint amit a n n a k idején a Történelem és osztály­ t u d a t k é p v i s e l t . " ' H e r m a n n Lukács utolsó m ű v é t áttörésnek tekinti k o ­ runk filozófiai tendenciáiban, mert ez a mű „nemcsak programatikusan, hanem a filozófiai analízisben is bebizonyítja: az objektív valóság tör­ vényszerűségeinek elemzése nélkül és anélkül, hogy ez az elemzés mint­ egy helyet teremtene minden más analízisnek — nem lehet egy lépést sem előre tenni a döntő t u d o m á n y o s kérdések vizsgálatában. Ez az a gondolatkör, aminek következtében Lukács m ű v e ragyogóan bizonyítja be, hogy M a r x gondolatvilága a marxi filozófiai előfeltevések, vagyis 28

2

az objektív valóság alapvető törvényeire v o n a t k o z ó marxi felfogás egy­ szerűen új alapra helyezte a filozófia modern gondolati i r á n y a i t . " Más rálátással fogalmazzák meg az Ontológiára v o n a t k o z ó gondola­ taikat a nevezetes Feljegyzések szerzői, akik munkajellegű észrevételeik­ kel megjelölték a mű v i t a t h a t ó pontjait, belső ellentmondásait. Kifo­ gásolták többek k ö z ö t t a társadalmi lét és t u d a t szembeállítását. Kétsé­ geiknek a d t a k hangot a szabadság-probléma megoldását illetően. A l a p ­ vető fogalmi tisztázatlanságot éreztek a nembeliség, az eldologiasodás stb. fogalmával kapcsolatosan. N e m értenek egyet abban, hogy a m u n ­ ka csak cél tételezésként jelenik meg. A z értékprobléma megoldatlansá­ gára is r á m u t a t t a k . M i n t ismeretes, a Feljegyzések szerzőinek Lukács­ koncepcióját — melynek egyik sajátossága, hogy Lukács pályafutásá­ ban az egységes fejlődési vonalat, a kontinuitást hangsúlyozza — a Lukácstól való alapvető távolodásnak fogták fel és értékelték, bár a Feljegyzésekben felvetett észrevételek kritikai elemzésére még alig ke­ rült sor. 30

31

Rozsnyai E r v i n Ontológia-elemzésében r á m u t a t arra, hogy a Lukács­ t a n í t v á n y o k azzal, hogy kiküszöbölik az objektív társadalmi t ö r v é n y fogalmát, „bevezetik a történelembe a dialektikának m o n d o t t teleológiát", és értelmezésükben az emberi történelem az egyéni t u d a t o k érték­ választó döntéseinek f o l y a m a t á v á a l a k u l . R o z s n y a i n a k az Ontológiá­ val kapcsolatos bíráló észrevételei a lét és t u d a t kettőzöttségére, a cél­ tételezésre, a szabadság—szükségszerűség-problematikára vonatkoznak. „Lukács a céltételezés tudati aktusaitól teszi függővé a m u n k á t , [ . . . ] a társadalom egész szerkezetét" — állapítja meg, s ebből következően „a t ü k r ö z ő és célkitűző tevékenység nem egyszerűen a k o n k r é t m u n k a ­ folyamatokat előzi meg, hanem a m u n k a és a társadalom történelmi l é t r e j ö t t é t " . „Lukács értelmezésében — összegezi Rozsnyai idézett ta­ n u l m á n y á b a n az Ontológia ellentmondásait — a szubjektív cselekvések sora abszolút véletlenszerűséggel folyik, m e r t a céltételezést semmilyen objektív t ö r v é n y nem szabályozza, az objektív történések sora ellenben ösztönös természeti szükségszerűséggel folyik, mert objektivitása kizárja a tudatosságot. Az egyik oldalon a v a k véletlennel egyenlő szabadság k a p helyet, a másikon a v a k természeti szükségszerűséggel egyenlő o b ­ jektivitás, és a két összeférhetetlen, b á r egymást kiegészítő elem p á r o ­ sítása m a g á n a társadalomelméleten belül ismétli meg a társadalom és természet dualizmusát, noha egyúttal kétséget támaszt afelől, hogy van-e egyáltalán különbség a természet és társadalom k ö z ö t t . " Más O n t o l ó ­ gia-elemzések viszont a mű a l a p g o n d o l a t á n a k tekintik a természet és társadalom „lényegegységének" megfogalmazását. 32

33

34

35

Lukács társadalomontológiai főművének értékelése a fenti k i r a g a d o t t példák alapján is nyilvánvalóan ellentmondásos. U g y a n a k k o r az is szem­ betűnő, hogy az Ontológiára v o n a t k o z ó reflexiók nem az utóbbi évek­ ben, hanem jóval k o r á b b a n keletkeztek. A z utóbbi időben újabb elem­ zések nem láttak napvilágot, a korábbi t a n u l m á n y o k viszont éppen az Ontológia leglényegibb belső problematikáját érintő ellentmondásos

értékelésük miatt nem v o l t a k képesek megnyugtatóan kijelölni az O n t o ­ lógia helyét és jelentőségét sem Lukács alkotói munkásságán belül, sem pedig a filozófiai gondolkodásban. Kevéssé hihető, hogy a Lukács-ku­ t a t ó k elégedettek lennének a kialakult helyzettel, és ne érzékelnék a nagy horderejű feladat kihívását; mert korántsem elégséges csak a fiatal Lukács eszmei-filozófiai gondolatainak beható tanulmányozása, ha ugyanez n e m történik meg az érett gondolkodó fő műveivel is! És n o h a Lukács életművének egy-egy sajátos aspektusáról — pl. a jogi v o n a t k o ­ zásokról — szóló m u n k á k minden bizonnyal érdekes szempontokkal g a z ­ dagítják a Lukács-kutatást, mégsem pótolhatják az életmű- és k ü l ö n ö s ­ képpen az utolsó nagy korszak — érdemi-etikai, társadalom- és t ö r t é n e t ­ filozófiai értékelését.

A m a g y a r marxista filozófiai gondolkodást a nemzetközi filozófiai közvélemény Lukács G y ö r g y nevével és életművével azonosítja. H o z z á hasonló tekintélynek örvendő és r o p p a n t életművet létrehozó m a g y a r filozófusi teljesítményről valóban nem a d h a t u n k számot, még ha t ö r ­ téntek is kiteljesedni nem t u d ó kísérletek a mai m a g y a r marxista filo­ zófiai gondolkodás sajátos eszmei formálódásának alakulásában. A l u k á ­ csi örökség pontos feltárása, a problematikus vonatkozások tisztázása, e rendkívüli gondolkodói teljesítmény helyének és szerepének m e g h a t á r o ­ zása századunk filozófiájának történetében éppen ezért különös felelős­ séggel járó feladat. E saját m ű v e iránti felelősséget érezhette át az öreg Lukács, aki versenyt futva betegségével, óriási erőfeszítéssel az O n t o l ó ­ giához írt Prolegomenában még egyszer összegezte meggyőződése, fel­ fogása lényegét, és utolsó napjaiban — mint Eörsi István írja az O n t o ­ lógia előszavában — „a Prolegomena gépelt oldalait tétován l a p o z g a t v a aggódó bizalommal a jövőre h á r í t o t t a m ű v e megítélését". 38

Jegyzetek 1 1

s

4

5 0

Lukács György: Curriculum vitae. Magvető Kiadó, Bp., 1982, 445. o. I. m. 453. o. Voproszi füoszofii: Pamjatyi Gy. Lukacsa 1971/11. szám 179. o. A Világosság 1977/6. száma Lukács Korunk öröksége c. írását közli Beöthy Ottó fordításában. A folyóirat tájékoztatója szerint ez a Lukács­ tanulmány ez alkalommal jelenik meg először nyomtatásban. Ugyan­ csak első közlés a Világosság 1977/8—9. számában Lukács Szaka­ dék Nagyszálló c. tanulmánya. Lukács György i. m. 136. o. A Curriculum vitae c. kötet mellett életrajzi dokumentumokat tartalmaz a Lukács György élete képekben és dokumentumokban c. könyv. (Cor­ vina, 1980)

7

Különösképpen a Curriculum vitae c. kötet Megélt gondolkodás c. életrajzi vázlata, melyet Lukács súlyos betegen kezdett el írni életének utolsó hónapjaiban. Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról I. kötet Magvető Kiadó Bp, 1976. 9. o. (Eörsi István: Egy posztumusz mű története) * Hermann István: Lukács György gondolatvilága. Magvető Kiadó, Bp. 1974, 375. o. Vitányi Iván: Művészet — érték — realizmus (Kísérlet az esztétikum, az esztétikai érték, a realizmus és a művészetszociológia egységes értermezésére I. rész: Valóság, 1978/3, II. rész: Valóság 1978/4. szám. A szöveggyűjteményről bővebben 1. a Valóság 1982/3. számában Tallár Fe­ renc ismertetőjét: A Történelem és osztálytudat a húszas évek vitái­ ban, 102—103. o. Rozsnyai Ervin: A politikai és a filozófiai nézetek ellentmondása a „Tör­ ténelem és osztálytudat"-ban, Magyar Filozófiai Szemle, 1982/4, 478. o. *• Rozsnyai Ervin id. tanulmánya, Magyar Filozófiai Szemle, 1982/4. Rozsnyai E. i. m. 478. o. Rozsnyai, i. m. 478. o. *• Rozsnyai, i. m. 504. o. Rozsnyai, i. m. 504. o. Hermann István: A misztikus és a mitikus (Rudolf Kassner és Lukács György) Valóság, 1981/3; Ungvári Tamás: Brecht és Lukács vitája a harmincas években, Valóság, 1978/9; Nóvák Zoltán: Adalékok Lukács és Kassák viszonyához. Magyar Fi­ lozófiai Szemle, 1983/1; M. Giamella: Elmélet és történelem. Lukács és Gramsci a húszas évek vitáiban. Magyar Filozófiai Szemle, 1982/5; Nyiri Kristóf: Ady és Lukács, Világosság, 1978/2; Lendvai L. Ferenc: „Szép beszélgetések". Világosság, 1978/11. 8

10

11

18

14

15

17

1 8

'•' A magyar irodalom története 6. kötet, Akadémiai Kiadó, Bp. 1966. 132. o. Lendvai L. Ferenc: „Szép beszélgetések". Világosság, 1978/11. 720. o. " Nyiri Kristóf: Ady és Lukács. Világosság, 1978/2. 69. o. Nyiri Kristóf uo. 68., 69. o. Nyiri Kristóf, uo. 69. o. Könczöl Csaba: Stílus és korszak — Lukács György: A lélek és a formák, Valóság, 1975/3, 57. o. „A lélek és a formákat, ha nyelvét nem elvont magyarossági szempontok és retorikai kritériumok alapján ítéljük meg, hanem a benne testet öltött formakoncepció kiinduló előfeltevései fe­ lől, bízvást tarthajuk kivételes stiláris bravúrnak: e szinte a groteszkségig idegenesre stilizált, eltökélten keresett és tudatosan affektáló nyelv máig sem vesztett friss természetellenességéből és a Babits ál­ tal megbírált, más kritikusa által lepocskondiázott termékeny »ho­ mályosságából* semmit." 5 4

2 1

2 2

2 4

2 5

Zoltai Dénes: A rekonstruálható főmű. Világosság, 1977/4. 201—202. o. Lendvai L. Ferenc: Esztétikum és etikum. Világosság, 1984/7. Vitányi Iván 10. számú jegyzet alatt idézett írásai. Hermann István: A társadalmi lét ontológiája / Néhány gondolat az Onto­ lógia megszületéséről, Magyar Filozófiai Szemle, 1978/1. 81. o. ' Hermann István uo. 81. o. Hermann István uo. 86. o.

! í

2 7

2 8

2

2 0

31

Fehér Ferenc—Heller Ágnes—Márkus György—Vajda Mihály: Feljegyzé­ sek Lukács elvtársnak az Ontológiáról, Magyar Filozófiai Szemle, 1978/1. Rozsnyai Ervin: Materialista-e a marxi történelemfelfogás? Hozzászólás Lu­ kács György „A társadalmi lét ontológiájáról" c. művéhez, Magyar Filozófiai Szemle, 1979/3—4. szám, 419. o. Rozsnyai uo. 395. o. és 393. o. Rozsnyai uo. 418. o. Bujdosó Dezső: A lét spiráljai (Gondolatok a lét kategóriáiról Lukács György Ontológiája alapján), Magyar Filozófiai Szemle, 1979/3—4. szám. * Eörsi István: Egy posztumusz mű története. Lukács György: A társadalmi lét ontológiájáról. I. kötet. Magvető Kiadó, Bp., 1976, 12. o.

3 2

3 3

3 4

3 5

3

Rezime Fragmenti iz zagrobnog uticaja Lukača Petnaest godina posle smrti Lukač Đerda, predstavnika evropskog glasa, mađarske marksističke filozofije, interesantno je imati u vidu, u kojoj meri je živo i stvarno uticajno, njegovo shvatanje, za današnji filozofsko-estetski svet mišljenja i da se sagleda, koji su odnosi njegove aktivnosti prisutni u naučnoj literaturi današnjice. Autor studije je imao nameru da u suštini sagleda uticaj Lukača u sadašnjem filozofskom shvatanju Sovjetskog Saveza i Mađar­ ske. U toku istraživanja međutim, došlo se do saznanja, da se u sovjetskim filozofskim mišljenjima, u poslednjim godinama, nema bavljenja sa Lukačom. U mađarskoj filozofiji se mogu naći više Lukačevih izdanja, kao i izdanje ukupnih dela Lukač Berđa od strane izdavačke kuće ,.Magvető", kao i delatnost Lukač arhive. I filozofski časopisi i časopisi društvenih nauka, redovno objavljuju studije o Lukaču. Uprkos tome, u osvetljenju Lukačevog životnog dela, još uvek ima nedostataka u naučnom životu Mađarske. Autor — prouča­ vajući period posle smrti filozofa — ukazuje na nekoliko nedostataka i spe­ cifičnih karakteristika u mađarskoj filozofskoj literaturi. On naglašava, da se specifični aspekti Lukačevog životnog dela (a naročito u zanemarenom poslednjem velikom periodu), pre svega glavno delo životne teorije „Ontologija" predstavljaju vrednosno etičku, društveno-istorijsku analizu. Ovim se određuje položaj Lukača, u shvatanju našeg stoleća, što je to važniji zadatak za ma­ đarsku filozofiju, što svet mađarsku filozofiju izjednačuje samo imenom Lu­ kača.

Resummee Fragmente der Nachlebenswirkung von Lukács Fünfzehn Jahre nach dem Tode von Lukács György, des Vertreters euro­ päischer Kunde der ungarischen marxistischen Philosophie, ist es interessant, ins Auge zu fassen, in welchen Masse seine Ausführung für die heutige philo-

sophisch-esthetische Welt, lebendig und wirkend ist, und es festzustellen, wie weit seine Auffassungen in der heutigen wissenschaftlichen Literatur, vorhan­ den sind. Der Verfasser des Studiums, wollte eigentlich die Wirkung von Lu­ kacs in der philosophischen Auffassung des Soviets und Ungarns, feststellen. Durch die Untersuchung kann inzwischen festgestellt werden, dass im sovietischem philosophischem Denken, in den letzten Jahren nich mehr mit dem Denken von Lukacs befasst wurde. In der ungarischen Philosophie kann man mehrere Ausgaben von Lukacs finden, insbesondere die Ausgaben von Lukics György des Hauses Magvetö, sowie der Arbeit der Lukdcs-Archive, jedoch auch in den philosophischen Zeitschriften sind mehrere Studien veröffentlicht geworden, die sich mit Lukdcs befassen. Dagegen gibt es in der Beleuchtung des Lebenswerkes von Lukics, in dem Wissenschaftsleben von Ungarn noch immer viel Ungenügendheiten. Der Ver­ fasser — untersuchend die Zeitperiode nach dem Tode des Philosophen — zeigt auf viele Unzulänglichkeiten und auf spezifische Charakteristiken der ungari­ schen philosophischen Literatur hin. Er unterstreicht dass die spezifische As­ pekte des Lebenswerkes von Lukacs (und besonders in der letzten Periode des jetztigen Zeitalters). Besonders wurde das Hauptwerk „Ontologie" vernach­ lässigt. Die ethische, wertliche Analyse, und damit die Feststellung des Platzes von Lukdcs in der Auffassung unseres Jahrhunderts, ist desto wichtigere Auf­ gabe für die ungarische Philosophie, da die Welt, die ungarische Philosophie mit den Gedanken von Lukics gleichstellt.

Original scientific p a p e r

Vajda Gábor ADALÉKOK LUKÁCS GYÖRGY MÜVEINEK JUGOSZLÁVIAI FOGADTATÁSÁRÓL

Lukács G y ö r g y a legismertebb magyarországi író Jugoszláviában. A háború utáni évektől napjainkig negyvennél is több könyve jelent meg nálunk, a vele kapcsolatos írások száma pedig néhány százra rúg. G o n ­ dolkodása azonban csupán kevesek számára m u t a t o t t irányt; az ő m ű ­ veinek megtermékenyítő szerepe abban a v i t á b a n van, amelyet szellemé­ nek folyamatos jelenléte során k i v á l t o t t ; ami állásfoglalásra késztette azokat, akik a művészet és k u l t ú r a társadalmi lényege és jövőbeli sze­ repe iránt érdeklődtek. A felszabadulást követően a létfenntartás problémáján kívül a né­ piesség elvének egyeduralma miatt sem hullhattak Lukács eszméi ter­ mékeny talajra. A z ő gondolkodása ugyanis az európai kultúra legkivá­ lóbb alkotásaiból t á p l á l k o z o t t és — amikor csak lehetőség nyílt rá — függetlenedett a napi politika parancsaitól. M á r p e d i g nálunk kezdetben az adminisztratív irányítás sem anyagi, sem pedig erkölcsi támogatást nem nyújthatott a magasröptű gondolkodásnak. A z egyetlen, de rend­ kívüli értékű pozitív h a g y o m á n y t ekkor a kissé idealisztikusán felfogott népiesség és a vele azonosnak t u d o t t forradalmiság jelentette Jugoszlá­ viában. N y e l v e k tanulására, idegennek érzett gondolkodásminták k ö v e ­ tésére vagy felülbírálására sem szükség, sem pedig lehetőség nemigen volt. E n n e k ellenére Lukács G y ö r g y világirodalmi tárgyú tanulmányai m á r 1947-ben, illetve 1948-ban két művelődési k ö z p o n t b a n , Belgrádban és Z á g r á b b a n napvilágot látnak. Mivel a k k o r nálunk is a szocialista rea­ lizmus volt a politika által kötelezővé tett művészi kifejezésmód, ezért nem véletlen, hogy a Balzacról, Stendhalról, Zoláról és Heinéről í r t dol­ gozatok Ogledi o realizmu ( T a n u l m á n y o k a realizmusról) címen jelentek meg. A z u r a l k o d ó ideológia hangadói számára korántsem a tisztázandók tisztázási kísérlete a k a r t lenni, vagy m i n t á t jelentett a Lukács-kötet, hanem inkább kitekintést: vajon milyen szellemi irányzat befolyásolja az a k k o r még szövetséges szocialista országok művelődését. E z is v a n , de mi a saját, egyedülálló u t u n k o n j á r u n k — kimondatlanul is ez volt a véleménye az esztétika kérdései i r á n t közömbös p á r t b ü r o k r á c i á n a k az 914

olyan gondolkodói erőfeszítésekről, mint amilyen a Lukács G y ö r g y é volt. Ebben nincs semmi meglepő, h a a r r a gondolunk, hogy a m a g y a r filo­ zófusnak eretnekséggel határos műveit a többi szocialista országban sem fogadták lelkesedéssel a hivatalos fórumok. Ami a jelzett okok miatt nem a l a k u l h a t o t t k i , az az ötvenes években még lehetőségként is t á v o l o d i k . A terjeszkedő sztálinizmus előtt ö n v é d e ­ lemre kényszerülő Jugoszlávia kezdetben nem válogatott az eszközökben és még i n k á b b ragaszkodott saját h a g y o m á n y a i h o z . Átmenetileg egyre inkább szüksége volt a szocialista realizmus fogalmára, u g y a n a k k o r ke­ vésbé igyekezett ezt átvenni a vele szemben erőszakossá vált baráti or­ szágoktól, mint a negyvenes évek második felében. A n n á l kevésbé, m e r t Lukács G y ö r g y szégyenteljes önkritikái n e m m a r a d t a k ismeretlenek az európai szellemi közvélemény előtt; másrészt pedig a m a g y a r gondol­ k o d ó tevékenysége a harmincas évektől k e z d v e — olykor saját szándéka ellenére — a sztálinizmussal került n é h a egészen szoros kapcsolatba. Így a z t á n egészen 1956-ig mindössze két k ö n y v e jelent meg Jugoszlá­ viában, méghozzá szlovén nyelven: Tri eseja iz francuske literature. ( H á r o m esszé a francia irodalomról.) Ljubljana, 1947 — Rasprave in eseji o realizmu. (Viták és esszék a realizmusról.) Ljubljana, 1952. A folyóiratokban megjelent alkalmi közleményektől (például a Híd­ ban közölt t a n u l m á n y o k t ó l ) eltekintve, csupán 1956-ban, nem függet­ lenül a magyarországi rezsimválság l á t h a t ó következményeitől, törik meg a jég. Ebben az évben, a hosszú szünetet p ó t o l a n d ó , h á r o m Lukács­ k ö n y v hagyja el a n y o m d á t n á l u n k . E z u t á n egészen 1960-ig évente á t ­ lagban két k ö n y v é t adják közre. A z értelmiség iránta való érdeklődése nem választható el sem a korszerű tájékozódásnak, a tanulásnak az igé­ nyétől, sem pedig a marxista gondolkodás k i a l a k u l á s á n a k szükségletétől. Lukács G y ö r g y kiváló tanítómesternek bizonyult: hatalmas műveltséggel rendelkezett és lehetett, kellett vele v i t a t k o z n i . A politika egyebek mellett azért sem z á r k ó z o t t el m u n k á i n a k lefordításától, a harmincas évekbeli írásoktól kezdve, mert felismerte, hogy Lukács szenvedő a l a n y a volt a n n a k az államformának, amelytől Jugoszlávia az önigazgatás a l a p ­ jainak lefektetésével igyekezett eltávolodni. Lapjaink és egyre sza­ p o r o d ó folyóirataink u g y a n a k k o r a dogmatizmus nyomása alól las­ san szabadulva a művelődés g y a k o r l a t á n a k elméleti alapjait szeret­ ték volna megteremteni, és saját m ú l t u n k n a k torzulásaival is igye­ keztek leszámolni, a m i k o r a sztálinizmus bűvkörébe került gondol­ k o d ó tévedéseit vették célba, rendszerint megértéssel és kellő tisztelet­ tel. Lukács gondolatvilágának tanulmányozása még a k k o r is a dialektika iskoláját jelentette, hogyha az ötvenes évek második felétől kezdve egy­ re fontosabbnak t a r t o t t á k a művészi ábrázolás szerepét a materializmus törvényei szerint m ű k ö d ő t u d a t felismeréséhez viszonyítva. Jellemző azonban, hogy a jugoszláviai Lukács-könyvek második h u l ­ lámát (tehát 1956-tól kezdve) azok a művelődéspolitikai erők indítják el, amelyek az esztétika kérdéseit még nem teljesen választják el a szű­ kebb értelemben vett ideológiától, a filozófus antisztálinista m a g a t a r t á s á -

ban találtak példára és esetleg szövetségese a művészet elkötelezettségé­ ről, társadalmi szerepéről vallott felfogásukban, ö n m a g á b a n is sokat mond a Lukács-könyvek megjelentetésének indítékairól, hogy közülük kettőhöz Boris Ziherl, egyhez pedig D r a g a n Jeremić írt bevezetőt. A Današnji značaj kritičkog realizma (Kultura, Beograd, 1959 — A kriti­ kai realizmus mai jelentősége) című k ö n y v e t méltatva Ziherl egy új, módszertanilag kötetlen, bírálatában pedig korlátlan realizmus eljöve­ telétől várja a művészet újjászületését és egyszersmind a lukácsi koncep­ ció fölülmúlását. Ehhez hasonlóan D r a g a n Jeremić sem Lukács realiz­ muselméletének alapjait vonja kétségbe, mikor a Prilozi istoriji estetike (Kultura, Beograd, 1959 — Adalékok az esztétika történetéhez) elősza­ vában a tudós elemzéseinek esetenkénti egyoldalúságait is szóvá teszi, megvédve a mitikus elemek esztétikai jogosultságát, lehetséges humanis­ ta t a r t a l m á t . Miloš Đ o r đ e v i ć viszont még eddig sem jut el a T h o m a s M a n n r ó l írt t a n u l m á n y o k méltatása közben, mivel úgyszólván teljes mértékben azonosult a társadalomtörténeti-lélektani szempontokat érvé­ nyesítő irodalomszociológussal, és a t a n u l m á n y o k hősével, aki igen nagy­ ra becsülte Lukács törekvését. A művészi tevékenység szabadsága és elméletileg előre nem látott eredményei v i t a t o t t á tették a tükrözés fogalmát, mely túlhangsúlyozta a k u l t ú r a anyagi meghatározottságát. Így érthető, hogy 1969-ben Bledben a tükrözés témaköréből tanácskozást szerveztek a filozófusok ré­ szére. [Vö. Neki problemi teorije odraza. (A tükrözés elméletének egyes problémái.) Jugoslovensko udruženje za filozofiju, 1 9 6 9 ] . Ezen a ta­ nácskozáson szinte kizárólag a t u d o m á n y o k ismeretelméletével kapcso­ latban keltek egyesek a tükrözés fogalmának védelmére; az esztéták le­ vonták azokat a következtetéseket, melyek nélkül sem az egyes művésze­ ti ágak, sem pedig a k o n k r é t műalkotások sajátosságairól nem lehet be­ szélni. A lukácsi koncepció filozófiai gyökerét Gajo Petrovié vágja el, amikor vizsgálódásai során a r r a a megállapításra jut, hogy Lenin nyil­ vánvalóan nem azonosítja a tükrözést és az alkotást, hanem megkülön­ bözteti, sőt szembeállítja őket. Tudniillik „nem tekinthető nem létezőnek a gondolkodás, mivel az ember egyik létformája, a világ megváltozta­ tásának és megalkotásának egyik formája. ( . . . ) A szellemi alkotások g y a k r a n tartósabbak a tisztán anyagi tevékenység termékeinél. Aiszkhü­ losz és Szophoklész d r á m á i , Arisztotelész és P l a t o n művei ma is élők, míg az antik anyagi k u l t ú r a sok terméke n y o m t a l a n u l és visszhangtala­ nul e l t ű n t " . (Uo. 32.) M i k é n t az idézetből is sejthető, n e m alkalmi, a p o ­ litikai d i v a t n a k megfelelő véleményekről van itt szó, hanem a m a r x i z ­ mus klasszikusainak munkásságában elmélyedt kutatások eredményeiről. D r a g a n Jeremić nézete szerint „a »szubjektiv« típusú művészetek meg­ ítélésének alapját nem a műveken kívül, hanem bennük kell keresni, mint olyan művekben, amelyekben az ember önkifejezésvágya valósul meg. E művészetek értékkritériuma nem az objektív valóságban van, hanem a műalkotás szerkezetében, koherenciájában, egységességében és harmonikusságában." (uo. 59.) N y i l v á n v a l ó , hogy ez a mérce a z o k r a a

művészetekre (elsősorban irodalomra) is vonatkozik, amelyek látszó­ lag a társadalmi életet u t á n o z z á k , illetve tükrözik. I v a n Focht m á r 1960-ban, sőt azelőtt is ennek t u d a t á b a n volt. A z ő igényes bevezetőjével jelenik meg ugyanis Lukácsnak mint esztétikai k a ­ tegóriáról írt k ö n y v e (Prolegomena za marksističku estetiku. Nolit, Beograd, 1960). E kötetről — noha nem véletlenül került sor a tük­ röződéssel kapcsolatos vitára a monográfia megjelenési évének végén — nem esik szó a filozófusok bledi találkozóján. Pedig Focht Lukács-kri­ tikájának elmélyültségét és alaposságát azóta sem múlta felül senki. M á r 1959-ben, Lukács esztétikai szemléletének alapjait mérlegelve, mindenek­ előtt a t é m á n a k tulajdonított túlzott fontosságot kifogásolta [Vö. Pro­ blemi realizma (A realizmus problémái) I z r a z , 1959. 4. sz. 4 1 3 . o ] . Sze­ rinte jelentéktelen témából is keletkezhet n a g y műalkotás, amit Lukács azért nem vesz figyelembe, mert a t a r t a l o m m a l azonosított témát a for­ radalom eszményének rendeli alá. A z esztétikáról való gondolkodásnak korlátait t o v á b b á abban látja, hogy Lukács, látszatnak tekintve a m ű ­ vészet önállóságát, valóságértékét, képtelen azt megnyugtatóan elkülö­ níteni a t u d o m á n y t ó l . H i v a t k o z i k ugyan Lukács M a r x r a ( „ A művészet feladata a k o n k r é t u m újjáteremtése"), de az általa is hangsúlyozott k o n k ­ rétságot zárójelbe teszi, mivel az őt létrehozó objektív társadalmi való­ ságot véli elsődlegesnek. H o g y F o c h t n a k nincsenek előítéletei Lukács esztétikájával kapcsolat­ ban, az az említett monográfia bevezetőjéből még nyilvánvalóbbá válik. [Vö. Temelji Lukačeve estetike (Lukács esztétikájának alapjai.) I. m. I — X X X V . ] Ebben Focht mindenekelőtt szükségesnek tartja egybevetni Lukács esztétikai gondolkodását Hegelével nyilván elsősorban nem azért, mert a m a g y a r filozófus korai művei közül egyelőre csak a Történe­ lem és osztályöntudatot ismeri, hanem azért, mert valójában átmenetet képez a marxista gondolkodás felé. Focht a harmincas évektől Í r ó d o t t Lukács-művekben is a megoldatlanságot kifogásolja, vagyis azt, hogy ebben az esztétikai szemléletben a művészi tevékenység — a k a r v a vagy ö n t u d a t l a n u l — rajta kívülálló f o l y a m a t n a k rendelődik alá, amiért is jelentősége attól függ, hogy miként tölti be a racionálisan előre kijelölt szerepét. A jugoszláv gondolkodó szerint Lukács koncepcióját a sztáLinizmus lényegileg befolyásolta, ez abból is t a p a s z t a l h a t ó , hogy még a k k o r is egyben-másban Sztálinra hivatkozik, a m i k o r a körülmények m á r nem kényszerítették erre. A szellemi megnyomorodás jeleit egyéb­ ként több Lukács-szöveg is magán viseli. E z a gyakori belső ellentmon­ dásokban is felszínre jut, de emellett — mondja Focht — a p r ó z a egyik arisztotelészi jellemzőjének, a szabad lehetőség műbeli megvalósulásának mellőzésében is megmutatkozik. Lukácsot a különösség és a tipikusság kategóriája, a lényeg és a jelenség megkülönböztetése csupán a tükrözés mechanikus elvétől távolítja el, a t á r s a d a l o m t u d o m á n y törvényeitől — nem. Ezek viszont csak keveset m o n d h a t n a k a művészet specifikus jel­ lemzőiről. Újabb Lukács-könyv majd csak h a t év múlva jelenik meg Jugoszlá-

viában (Razaranje urna. /Az ész trónfosztása./ Kultúra, Beograd, 1966). Ez azonban csupán azt jelenti, hogy évek kellettek az 1956-tól 1960-ig megjelent tucatnyi Lukács-mű értelmezéséhez. Ez alatt az idő alatt nem csupán a magyar, szerbhorvát és szlovén nyelvű folyóiratokban és la­ pokban jelentek meg tanulmányok, illetve cikkek, nyilatkozatok Lu­ kács tollából, hanem macedónul, sőt albánul és románul is. Nem ritkán közölnek ekkor nálunk olyan Lukács-szövegeket, amelyeket mint a filo­ zófussal folytatott beszélgetést is, a külföldi (német, francia, olasz, angol, magyar) sajtóorgánumokból vettek át. Lukács egyéniségében mintegy megszemélyesültek a szocializmus időszerű ellentmondásai: talán ez is a magyarázata az iránta való rendkívül nagy érdeklődésnek. Egy em­ ber olyan szenvedéllyel harcol a dogmák ellen, hogy közben saját maga is dogmatikussá válik: e paradoxonnak köszönhetően alig akadt nálunk szociológus, filozófus és esztéta a hatvanas években, aki ne Lukács kő­ kemény koncepcióján igyekezett volna a saját gondolatait élesre köszö­ rülni. Egy kényszerből lett sztálinista, aki olykor a sztálinista gondo­ latmenet szerint támadta a személyi kultusz mélyre ható torzulásait, lépten-nyomon vitára ösztönözte a demokratizálódó emberi viszonyok szószólóit. A lankadatlan következetesség-igény, a megszállott lényeg­ keresés, a káprázatosan széles körű ismeretek akkor is tiszteletet paran­ csoltak az érdeklődő értelmiségi számára, ha csupán a társadalomtörté­ neti tanulságot hasznosíthatta az ambíciójában sokkal többre hivatott lukácsi koncepcióból. Lukács az ötvenes évek közepétől a szocializmus—kapitalizmus alter­ natívája helyett a kérdéseknek egy általa fontosabbnak tartott szintjé­ ről, a béke és a háború ellentétéről kezd beszélni. Az elsődleges cél tehát megakadályozni, hogy kitörjön az emberiséget megsemmisítéssel fenye­ gető háború. E stratégia a gondolkodó álláspontját a jugoszláv törek­ véshez közelítette, mely a mások ügyeibe való be nem avatkozás esz­ ményét követte. Lukács György a szomszédos Magyarországon nem egy írásában magas szinten annak adott elméleti formát, aminek gya­ korlati megvalósulásához akkor nálunk nagyobb lehetőség volt. Jelen­ tősebb bölcseleti hagyomány nélkül fejlődő társadalmunk tehát saját eszméink filozófiai megfogalmazását is megtalálhatta Lukács György műveiben. Mindenekelőtt az emberiség sorsáért érzett felelősség és a munkásság szerepébe vetett hit késztette elismerésre Lukács György ju­ goszláviai vitapartnereit. Nemcsak a művészeti avantgárdé hívei, hanem az ember önmegvaló­ sítását korlátozó sémák, ideologizáló gondolkodásformák ellen érvelő filozófusok is szembeszállnak Lukács György haladással és reakcióval kapcsolatos szemléletével. 1966-ban megjelenik Az ész trónfosztásának szerb fordítása (Razaranje urna, Beograd, 1966), amely a Nietzsche és a fasizmus INice i fasizam. Kultúra, Beograd) című könyv kiadása, vagyis 1956 óta másodszor aktualizálja a marxisták irracionalizmushoz való viszonyulásának kérdését. A filozófusok 1968 novemberében Belg­ rádban Nietzsche és a marxizmus címen tanácskozást tartottak abban

a meggyőződésben, hogy Nietzsche műveinek „eddigi marxista értéke­ lését ( . . . ) súlyos tévedések és előítéletek hatják á t " . (Nice i marksizam. Savremene filozofske teme, Beograd, 1969. 5. o.) E tanácskozáson ol­ vassa fel N i k o l a Milosevic Mivel tartozik Lukács Nietzschének? című hozzászólását, amely egy évtized alatt két kötetté terebélyesedett (Sta Lukac duguje Niceu. Slovo ljubve, Beograd, 1979). N i k o l a Milosevic tehát t a n u l m á n y s o r o z a t o t írt, melynek azonban nem minden darabja foglalkozik Nietzsche és Lukács gondolatainak össze­ függésével. A második kötet például azt vizsgálja, hogyan befolyásolja a sztálinizmus az esztétikát és az irodalomelméletet, illetve miképpen reagál a lukácsi gondolkodás a hivatalos kultúrpolitikai érdekekre. A z első kötet m á r inkább összpontosít a címben jelezett feladatra és leg­ először a nietzschei művelődéselmélet elemeit n y o m o z z a Az ész trón­ fosztásában, majd pedig A történelem és osztályöntudatban. Terjedel­ mes t a n u l m á n y taglalja a német g o n d o l k o d ó n a k (egyébként történelmi­ leg megközelített) esztétikai és irodalomelméleti szemléletét. A két filo­ zófusnál módszertani jellemzőként kiemelt és közösnek talált organicizmus képezi azt a szempontot, melynek vonalán a társadalmi alap és a felépítmény marxista t á r s a d a l o m t u d o m á n y i kategóriái világítják meg. A módszert vizsgáló metódusnak viszonylagos formalizmusából eredően a n n a k bizonyítására is sor kerül, hogy Lukács G y ö r g y n e k a sztálinista m ó d o n értelmezett marxizmus leple alatt meglepően sok köze volt az orosz nacionalizmushoz, főleg egyik teoretikusához, Danilevszkijhez. Milosevic vizsgálódásai logikai alapon j u t n a k e meghökkentő követ­ keztetésekhez. A szerb tudós egyébként nem adja a lukácsi életmű végső összefoglalását, tehát nem Az esztétikum sajátossága és A társadalmi lét ontológiájáról című m u n k á k felől kezdi elemzéseit (ilyen megoldás esetén sokkal kevésbé lenne lesújtó az ítélete), hanem — amilyen mér­ tékben az általa ismert anyag ezt lehetővé teszi — az egyes műveket (a későbbi n a g y szintézis elemeit) történeti összefüggéseikben helyezi gór­ cső alá. MiloiSevicot azonban — aki programszerűen hajlik a genetizmusra és olykor talán túl n a g y gondot is fordít a személyiségkultúrára, a műalkotás antropológiai-pszichológiai előfeltételeire — nem érdeklik a m a g y a r gondolkodó indulásának szellemi-alkati és társadalmi előfel­ tételei. Ez annál nagyobb hiányosság, mert a Nietzschével való p á r h u ­ zamok szempontjából alapvetően fontos mű, A lélek és a formák m á r 1973-tól olvasható szerb nyelven (Dusa i oblici. N o l i t , Beograd). Miloseviéet egyébként azért sem érdekli a Lukács-mű időbeli folytonossága, mert felfogása szerint e filozófus esetében csupán változatokról, meg­ torpanásokról, újrakezdésekről beszélhetünk, s ennek következménye­ ként a végső szintézis sem független az elidegenedés jeleitől. A z t bizony­ gatja, hogy Lukács G y ö r g y az organicizmust módszertani a l a p k é n t vette á t a nagypolgári irracionalizmus atyjától. Nietzsche — miként ö n t u ­ datlan követője is — korszakokban g o n d o l k o d o t t és saját idejének (nemkülönben szerencsétlen egyéni sorsának) megfelelően az egyént nem

ö n m a g a teljességében, h a n e m funkcionalitásában, a korszellem általi meg­ határozottságában szemlélte. Lukácsnál az osztály játszik ahhoz hasonló szerepet, m i n t a német bölcselőnél a kulturális teremtődés vagy a faj dekadenciájának logikailag m e g m a g y a r á z h a t a t l a n pillanata. Lukács te­ h á t éppen a n n y i r a történelmietlen, mint az általa k á r h o z t a t o t t költőfilo­ zófus; a k o n k r é t ember helyett mindig az elképzeléseiben jelentkező emberről beszél — mondja Milosevic. A z ily módon elidegenült érzéke­ léssel m a g y a r á z h a t ó : a m a g y a r gondolkodó sohasem ismerte fel világo­ san, hogy a sztálinizmus k u l t ú r - és társadalomtörténeti értéke szemer­ nyivel sem képvisel magasabb fokot a hitlerizmusnál. A z egyén mindig valami nála jelentősebbnek, átfogóbbnak a része — Milosevic szerint ez a z organicista d o g m a a kulcsa Lukács Tolsztoj-ér­ tékelésének is. A nagy orosz író — nemzete legnagyobbjai közé t a r t o z ó ­ k é n t — népies nosztalgiák megszállottja volt; ettől a felismeréstől s attól, amit ez maga u t á n v o n , m á r csak egy lépés Danilevszkij. N i k o l a Milosevic k ö n y v é n e k igazi jelentősége a századunk ideológiai totalitarizmusa elleni tiltakozásban v a n . A részletmegfigyeléseket túlter­ helő önismétlések sok helyen feloldják a lényeget, aminek következté­ ben a szovjetunióbeli h á t t é r színesebb és elevenebb, mint Lukács szelle­ mi arcképe. E z homályosabb Sztálin alakjánál, mivelhogy a Lukácstól számon kért történeti-antropológiai módszer a gondolkodóra v o n a t k o z ­ t a t v a n e m b o n t a k o z i k ki a maga teljességében. Lukács jugoszláviai népszerűségének megújulása aligha választható el a h a t v a n a s évek végének forradalmi hangulatától. A z évtized forduló­ ján n e m jelenik meg kevesebb írás Lukács G y ö r g y t ő l , mint 1961-től 1968-ig. A könyvei iránti érdeklődés pedig példátlanul fölülmúlja az előző években tapasztaltat, amikor szerbhorvát nyelven A különösséget követően (1960) csupán Az ész trónfosztása lett az olvasó számára hoz­ záférhetővé 1966-ban. K é t évre r á A regény elmélete (Teorija romana, Veselin Masleša, Sarajevo) kerül kiadásra; a m i t a m á r k o r á b b a n kötet formájában is n a p v i l á g o t látott t a n u l m á n y o k követnek 1969-ben (Eseji o književnosti. R a d , Beograd, 1969). E válogatás többek között Balzackal Dosztojevszkijjel, T h o m a s M a n n - n a l és Szolzsenyicinnel foglalkozó m u n k á k a t t a r t a l m a z . A Szolzsenyicin-eset, amellett hogy önmagában, művelődéspolitikai jelenségként is érdekes, Lukács esztétikai gondolko­ dását is ö n k r i t i k á r a késztette, ezért a filozófus ezzel kapcsolatos állás­ foglalásának nagy visszhangja t á m a d t nálunk. Először az Űj Symposion a d t a közre füzet formájában a Szolzsenyicin regényeit elemző t a n u l ­ m á n y t 1970-ben, majd egy évvel később Belgrádban hagyja el a n y o m ­ d á t ugyanez a m u n k a (Solženjicin. Komunist). Még 1969-ben a szarajevóiak jelentették meg azt a terjedelmes beszélgetést, melyet német gon­ dolkodók folytattak Lukáccsal (Razgovori sa Györgyem Lukácsem. Ve­ selin Masleša, 1969), 1970-ben viszont a k o r á b b a n csupán részleteiben közölt Történelem és osztályöntudat kerül a szerbhorvát olvasó kezébe (Istorija a klasna svijest, Naprijed, Zagreb, 1970). A z ezt követő években Lukács G y ö r g y fiatalkori műveire is kiterjed

a k ö n y v k i a d ó k figyelme: 1972-ben az 1928-ig í r ó d o t t politikai és rövi­ debb filozófiai írásokból készült válogatás (Etika i politika. Liber, Zagreb), majd egy év múlva A lélek és a formák lesz olvasható szerb­ h o r v á t nyelven; 1977-ben viszont a filozófus fiatalkori esztétikai kísér­ lete jut el az olvasóhoz (Hajdelberška estetika. Mladost, Beograd), míg 1978-ban A modern dráma fejlődésének történetével gazdagodik a ju­ goszláv művészetszociológiai irodalom. (Istorija razvoja moderne drame. N o l i t , Beograd). E z u t á n négy év szünet következett és — az egyik leg­ szorgalmasabb és legalaposabb Lukács-fordító, Sava Babié munkájának eredményeként — a fiatalkor színház- és irodalomkritikai írásaiból (az Ifjúkori művek anyagából) is született válogatás (Rani radovi 1902— 1910. Veselin Masleša, Sarajevo, 1982). A filozófus korai művei iránti érdeklődés ennek ellenére nem szorította ki a marxista műveket a figye­ lem előteréből. Időközben ugyanis részlet jelent meg az idős Lukács ontológiai dolgozatából (Prilog ontologiji društvenog bitka. A K u l t u r n i radnik folyóirat k ü l ö n n y o m a t a . Zagreb, 1973) és A különösség mint esztétikai kategória új kiadására is szükség m u t a t k o z o t t másfél évtized u t á n (Prolegomena za marksističku estetiku. N o l i t , Beograd, 1975). Emel­ lett a Marxszal, Leninnel és a marxista esztétikával kapcsolatos írások is helyet k a p t a k egy-egy kisebb tanulmánygyűjteményben. A z évtized legnagyobb eredményei azonban a legvégén m u t a t k o z t a k meg: ekkor hagyta el ugyanis a n y o m d á t Az esztétikum sajátosságának a rövidített változata, mely a Fehér Ferenc által készített német nyelvű, csökkentett terjedelmű kiadás alapján készült (Osobenost estetskog. N o l i t , Beograd, 1980). Ezenkívül az ontológiai m u n k a újabb fejezetei is megemlítendők (Prilog ontologiji društvenog bitka. Zagreb, 1980). A Lukács iránti érdeklődésnek a h a t v a n a s évek végétől kezdődő meg­ újulásával p á r h u z a m o s a n a jugoszláv k u t a t ó k közül kétségtelenül Kasim Prohié a l a k í t o t t a ki a legátfogóbb képet Lukács G y ö r g y munkásságáról. Prohić A lélek és a formák címen megjelent esszéktől kezdve Az eszté­ tikum sajátosságáig több Lukács-művel foglalkozott behatóan és A re­ gény elméletét is ő fordította le szerbhorvátra. T a n u l m á n y a i n a k több­ sége a Lukács-művek kiadásainak elő- v a g y utószavaként jelent meg, aminek következtében a k u t a t ó n a k a Prizma i ogledalo (Prizma és tükör. N o l i t , Beograd, 1980) című művében a terjedelmes Lukács-esszé egységei csak lazán kapcsolódhatnak egymáshoz, mivel eltérő időpon­ tokban keletkeztek. N o h a Prohić elemzései sem mellőzik a kritikai meg­ jegyzéseket és az összefüggések jelzésének igényét, mégis Focht, illetve Milosevic eljárásától az ő módszerét mindenekelőtt a részletes és á r n y a l t ismertetés különbözteti meg. A Lukács-opusz történelembe ágyazottsága alig foglalkoztatja, az életrajzból is csupán a nagy pillanatok (például Lukácsnak Blochhal való találkozásai) fontosak számára, ő t a g o n d o ­ latnak a lényege, m a g á n a k a koncepciónak a teherbírása érdekli. Jellem­ ző, hogy noha Blochot és A d o r n ó t korszerűbbnek véli a neoklasszicista magyar filozófusnál, könyvében mégis majdnem annyi mondanivalója van az utóbbiról, mint összesen az előbbi kettőről.

S z á m á r a Lukács szellemi alakulása a szocialista elmélet és gyakorlat egységére való törekvésnek monumentális példája. A t t ó l függetlenül, hogy a gondolkodó milyen válaszokat ad a felvetett kérdésekre, az em­ ber szellemi életének területeit Lukács vállalkozásához mérhető szélesség­ ben és részben mélységben) még senki sem j á r t a be a marxisták közül. P r o h i c ezért, n o h a sok minden nem tetszik neki Az esztétikum sajátos­ ságában, mégis monumentálisnak mondja az esztéta n a g y vállalkozását. A jelző a tévedésekre is v o n a t k o z i k : Lukács ugyanis a tükrözés a l a p k a ­ tegóriájához való ragaszkodásával egyrészt p a r a d o x m ó d o n a mű ön­ értékét mint az egyén önmegvalósulásának magasrendű példáját vonja kétségbe, másrészt pedig k o r u n k művészetének befogadásától határolja el magát. M i n d e z mögött — mondja Prohié — a gondolkodó nem tel­ jesen ledöntött sztálinista korlátai rejlenek. Lukács esztétikai gondolko­ dása ugyanis nem hogy felszabadítaná, hanem i n k á b b megköti, sémába kényszeríti a művészek alkotóerejét. E z a jugoszláv esztéta számára annál is i n k á b b fájóbb, m e r t a Lukács által félreértettek k ö z ö t t olyan, az új művészetről sok újat m o n d ó egyéniségek is előfordulnak, mint amilyen W a l t e r Benjámin volt. Kasim Prohié azonban nem csupán a változás elemeire, hanem az állandó m o z z a n a t o k r a is ügyel Lukács G y ö r g y esztétikai gondolkodá­ sának értékelésekor. Először is azt az általános megállapítást fogadja el, mely szerint Lukácsot sohasem érdekelte ö n m a g á b a n a művészet. A korai transzcendens-normatív szempontot később a t á r s a d a l o m - és osz­ t á l y - k ö z p o n t ú aspektus váltja fel — a változás lényegében csak ennyi. A m a g y a r g o n d o l k o d ó n a k a h a g y o m á n y h o z , ezen belül pedig a regény­ hez való viszonyulása is a folyamatos érdeklődés jeleit mutatja. I t t is rövid az út, mely a regény elméletétől a regény történetéig vezet, állít­ ja Prohié, jelezvén, hogy Lukács módszerében, a mindenkori d e d u k t í v hajlamot némileg ellensúlyozva, a harmincas évektől k e z d v e a történeti­ ség m o z z a n a t a nagyobb mértékben j u t h a t o t t kifejezésre. Szerintünk ezzel kapcsolatban Prohic a d r á m á t is megemlíthette volna, mert, jóllehet A modern dráma fejlődésének története u t á n Lukács monográfia formá­ jában többé nem foglalkozott ezzel a műfajjal, a realizmust mérlegelő t a n u l m á n y a i n a k és Az esztétikum sajátosságának p é l d a a n y a g á b a n a d r á ­ m a műfaja nagy szerepet játszik; nem beszélve arról a módszertani ala­ p o t érintő megkülönböztetésről, amit a m a r x i z m u s klasszikusait követve a „shakespeare-izálás" és a „schillerizálás" k ö z ö t t tesz. Prohic szerint azonban Lukács G y ö r g y munkásságának legállandóbb problémája az én és a világ közötti távolság megszüntetése. H a ez a Heidelbergi esztétika szerzője számára csupán az „ugrás kegyelme" ál­ tal a szubjektumnak és az objektumnak a műben való egyesülésével volt lehetséges, a k k o r a Történelem és osztályöntudatban m á r a munkásság történelmi szerepére való ráeszmélésében látja meg a kiutat szellem és a n y a g feloldhatatlannak tetsző ellentmondásából; míg végül a tipikus, illetve a különös fogalmának bevezetésével az esztétikai t á r g y lesz az

a viszonylagosan önálló közeg, amelyben a z egyéni és az általános ax érzékletesben békülhet meg egymással. A fiatal Lukács Az esztétikum sajátosságának az életmű összegezésére t ö r e k v ő módszerét úgy előlegezi, hogy az esztétikai alkotást m i n t h a n g ­ súlyozottan sajátos megismerésformát tételezi. A naturalizmus és a for­ malizmus értékelése nem különbözik egymástól lényegesen a Heidelbergi esztétikában és Az esztétikum sajátosságában — állítja Prohić. N e m sokkal kevésbé átfogó az a k é p , a m i t Sreten Petrovié, a fiata­ labb n e m z e d é k elméletírója alakított ki Lukács G y ö r g y munkásságáról. Petrovié ugyanis elsősorban a Heidelbergi esztétika című m ű v é t és Az esztétikum sajátosságát ismeri. A z előbbinek kiadásához terjedelmes be­ vezetőt írt, az utóbbiról pedig átfogó méltatást készített. (Marksistička estetika, B I G Z , Beograd, 1979, 252—289.) E n n e k eredményeként jut érde­ kes eredményre Lukács korai és kései esztétikai vállalkozásának összeveté­ sében, hangsúlyozva, hogy a gondolkodó, megváltozott világnézeti ala­ p o n és á t a l a k í t o t t módszertan segítségével, a lényeget tekintve, m i n d k é t esetben az o b j e k t u m n a k és a szubjektumnak az egységét keresi. M í g a z o n ­ ban a Heidelbergi esztétikában a p a r t i k u l a r i z m u s n a k a leküzdése m i n d az alkotó, m i n d pedig a befogadó szempontjából az elszigetelt egyén m a g á n ü g y e lehet csupán, addig Az esztétikum sajátossága szerint a m ű ­ vész és a műélvező k o n k r é t formával azonosul az alkotásban. Petrovié olyasmit sejtet, hogy Lukács a tézistől (Kanttól) az antitézisen (Hege­ len) át a szintézisig, az objektív valóság ismeretelméleti primátusa mel­ lett, a forma esztétikai mibenlétének részletes taglalásáig j u t o t t el. H a mindehhez Lukácsnak azt a drámaelmélet kapcsán tett egykori meg­ állapítását is hozzáfűzzük, mely szerint n e m a t a r t a l o m , hanem a forma tekinthető igazán szociálisnak, a k k o r máris érthetőnek látszik, miért r a ­ gaszkodnak a filozófus egyes méltatói, k ö z ö t t ü k Sreten Petrovié is, az életmű szerves egységének tételéhez. Sőt, P e t r o v i é t y a l szemben azt is bizonyíthatjuk, hogy Lukácsnál az antitézisnek k b . negyed századig t a r t ó szakaszára nem is a n n y i r a a radikális önmegtagadás, mint i n k á b b az elhajlás, a hangsúlyeltolódás jellemző. Petroviónak az Esztétika és szociológia (Estetika i sociologija, Ideje, Beograd, 1975) című művében b u k k a n h a t u n k erre a m o n d a t á r a : „ E k é p p e n Lukács lényegében a hegeli típusú ún. »negativ esztetika« pozícióján m a r a d t , az esztétikán kívüli, erkölcsi és ismeretelméleti t a r t a l o m fontosságát hirdetve; míg számára a forma egészen a közelmúltig — lényegtelen, nem szubsztanciális t a r t o ­ zéka volt a művészetnek". (97. o.) A z állítás második részének p o n t a t ­ lanságáról mindenekelőtt az 1934-ben í r t (egyébként szerbhorvátra is lefordított — v ö . Problemi realizma, Svjetlost, Sarajevo, 1957) A mű­ vészet és az objektív igazság című m ű v e t t a n u l m á n y o z v a győződhetünk meg. I t t a 130. oldalon többek k ö z ö t t ezt olvashatjuk: „Látjuk: a m ű ­ alkotás egész t a r t a l m á n a k formává kell változnia, hogy igazi t a r t a l m a művészi hatást tehessen. A forma nem más, m i n t a legmagasabb abszt­ rakció, a t a r t a l o m sűrítésének legmagasabb formája, meghatározásainak kiélezése, az egyes meghatározások k ö z ö t t i helyes a r á n y helyreállítása,

az élet azon ellentmondásai közötti fontosság-hierarchia kihegyezése, amelyeket a műalkotás t ü k r ö z t e t . " H o g y nem a h á r o m évtizeddel ké­ sőbbi esztétikai szintézisből idéztünk, az csak a folytatásból derül ki. „ A formának ezt a jellegét természetesen a művészet egyes formai kate­ góriáin is t a n u l m á n y o z n u n k kellene, nemcsak a kompozíció általános kategóriáján, mint eddig tettük. Ezekre az egyes formai kategóriákra azonban itt nem térhetünk ki, mert feladatunk csak az, hogy a formát és objektivitását általában m e g h a t á r o z z u k . " (Művészet és társadalom, Gondolat, Budapest, 1968, 1 3 0 — 1 3 1 . o.) Bővebb k o m m e n t á r nélkül is világos: Lukács elméletileg a formát sohasem t a r t o t t a lényegtelennek a művészi ábrázolásban; még kevésbé „nem szubsztanciálisnak". Igaz, a p á r t b ü r o k r á c i a által i r á n y í t o t t irodalomkritikát művelve, tehát az elmé­ lyült esztétikai elemzést elhanyagolva, nemegyszer tett olyan benyo­ mást, m i n t h a a kifejezés átminősítő erejét feleslegesnek t a r t o t t a volna. Valójában ezekben az írásaiban sem volt teljesen azon a ponton, ame­ lyet Petrovié jelöl ki számára az utilitaristák és pragmatikusuk között. Lukács olykor szemfényvesztés hatása alatt gyakorolta a szemfényvesz­ tést: a priori tekintette kiválónak a másod- és h a r m a d r e n d ű m ű a l k o t á ­ sok formáját. N e m az esztétikai gondolkodása volt tehát elsősorban problematikus, hiszen a tükrözés mint kiindulópont — ahogyan a kira­ gadott idézet is sejteti — elveszíti hangsúlyát, mihelyt az a szenzibilitás kerül előtérbe, amely a korai művekben olyan meggyőzően reagált a forma problémáira. Lukács legellentmondásosabb k o r s z a k á n a k t a n u l m á n y o z á s a k o r k ö n y nyen z a v a r b a hozhat bennünket egy p a r a d o x o n . A z egyik tétel: a m ű ­ vészet másodlagos entitás, mivel a benne t ü k r ö z ö t t objektív valóságtól és az ennek részét képező alkotó individuumtól függ. A másik tétel: az említett m ó d o n m e g h a t á r o z o t t ember szempontjából másodlagos m ű v é ­ szet (forma) elsőrangúan fontos, mivel a m i n d e n n a p o k meghatározott­ ságaiból önnön lényegére eszmélteti rá. így aztán a művészet (közösségi) válasz az objektív valóság (a m i n d e n n a p o k , a manipulált társadalmi viszonyok) kihívására. Tükrözés tehát, de több is a n n á l : az emberi lény ö n t ö r v é n y ű valóságként való tárgyiasulása. Lukács a legproblematiku­ sabb időszakában azzal vált dogmatikussá, hogy számára csupán — tá­ gabb értelmezhetősége ellenére is — egy m e g h a t á r o z o t t téma- és t a r t a ­ lomtípus v á l h a t o t t művészi formává. Kritikusi tevékenységével mintegy a tárgy és a kifejezés közé furakodott. Fércművekről csupán kényszer­ helyzeteiben írt jót, ellenben tematikai-tartalmi számonkéréseinek t ö b b ­ kevesebb rugalmassággal mindig hangot adott. Éppen ezért Milivoj Solar irodalomtudós jár közelebb az igazsághoz, m i k o r állítása szerint Lu­ kács „valószínűleg nem a legjobb irodalomkritikus, aki a marxizmus kereteiben alkotott, és az ő módszere nem is reprezentatív minden te­ kintetben a mai marxista filozófiában. Lukácsnak az esztétikáról és irodalomkritikáról vallott szemlélete azonban legjobb példája a n n a k a gondolkodásmódnak, amely következetesen fejleszti t o v á b b az irodalom tematikai elemzésének h a g y o m á n y á t az ideológiai irodalomkritika irá-

n y á b a n " . (Ideja i priča. Aspekti moderne proze. /Eszme és történet. A modern próza aspektusai./ Znanje, Zagreb, 1980, 163. o.) H o g y miért nyilatkozik úgy Solar Lukácsról, m i n t h a nem t u d n a a m a g y a r filozófus problematikus „ k a n y a r a i r ó l " , az a jugoszláv tudósnak egy másik k ö n y ­ véből derül ki, mely szerint Lukács elemzése „ a kritikai realizmusról, noha leegyszerűsíti, és a szocialista realizmus dogmatikus kategóriáján belül, tehát sematikusan értékeli a problémát, egészében mégis többet m o n d a modern regényről, mint azok a gyakori írások, amelyek orien­ táció hiányában, toleranciájuk ellenére is jelentéktelen megfigyelések m a ­ r a d n a k " . (Pitanja poetike JA poétika kérdései/, Školska knjiga, Zagreb, 1971, 179. o.) Milivoj Solarnak ez a Lukáccsal szembeni „ j ó i n d u l a t a " részben abból a hálából ered, amellyel a h o r v á t tudós a m a g y a r filozófusnak t a r t o z i k . A fiatal Lukács regényelmélete ugyanis nagyban hozzásegítette Solart a műfaj kérdéseinek á r n y a l t megközelítéséhez, eltekintve attól, hogy H e ­ gel fenntartásos vállalása és radikális elutasítása alapvetően eltávolítja egymástól a két gondolkodót. Solart u g y a n a k k o r hangsúlyozott iroda­ lomközpontúsága is elnézővé teszi Lukács teljességigényéből eredő etikai botlásaival és elfogultságaival szemben. Ő t mint szövegközpontú k u t a ­ tót csak azok a Lukács-művek érdeklik, amelyek egyrészt inkább csupán az irodalommal foglalkoznak, másrészt pedig nem viselik közvetlenül magukon a z o k n a k a hatalmi viszonyoknak a nyomait, amelyekkel ki­ sebb-nagyobb mértékben mindig összefüggtek. Így a z t á n Solar elegáns könnyedséggel jelöli meg Lukács módszerének egyetlen érzékeny, de a l a p ­ vetően v i t a t h a t ó pontját, a d e d u k t í v eljárást, hogy a konkrét művet alárendeli az általános és abszolút ismeretnek. Érdeklődés és szempont tekintetében kevésbé korlátozza m a g á t V i k t o r 2megac, aki A modern dráma fejlődésének története című műre h i v a t ­ kozva a fiatal Lukácsot érzi i n k á b b marxistának, mint a későbbi, a deklarált marxistát, ő m á r a materialista történetiséget és az ennek meg­ felelő funkcionalizmust is emlegeti az esztéta módszerével kapcsolatban, nem csupán az ismeretelméleti-totalitásbeli igénynek megfelelő ideális műformák számonkérését. Žmegac számára Lukács neoklasszicista kriti­ kus, aki világnézeti törekvésének megfelelően a l a k í t o t t a ki ízlését (vo. Književnost i zbilja / I r o d a l o m és valóság/, Školska knjiga, Zagreb, 1982). A legkörültekintőbben azonban talán Svetozar Petrovié méltatja L u ­ kács G y ö r g y munkásságát, illetve ennek marxista szakaszát. Mivel Pet­ rovié tisztában van Lukács kiváló képességével, fiatalkori műveinek jelentőségével, és Az esztétikum sajátosságát is a n n a k érdeme szerint mérlegeli, ezért a dogmatikus korszak t a n u l m á n y a i t , gyakorló „ k r i t i ­ kusi" tevékenységét nem a módszertanban rejlő hibákkal, hanem a kényszerítő körülményekkel és a „ k r i t i k u s " eltévelyedésével hozza öszszefüggésbe. A kritikai realizmussal foglalkozó L u k á c s - t a n u l m á n y o k a t m é l t a t v á n u g y a n a k k o r nem feledkezik meg sajátságos többletükről, s arról sem: kik, hol, mikor bírálták az önellentmondásokkal küszködő gondolkodót: „ A z o k az emberek, akik n á l u n k az utóbbi években rend-

szerint Lukács műveiből merítettek ihletet, sem Lukács látókörének szé­ lességével, kritikusságával, sem pedig irodalomértésével természetesen nem rendelkeztek. A z o k , akik alkalmasint megértést sem tanúsítottak Lukács sztálinizmustól való emancipációjának viszonylagosságával szem­ ben, azt sem mindig fogták fel, hogy a jugoszláv marxisták más felté­ telek közepette élnek, és Lukácsnál könnyebben szegülhetnek szembe Sztálin marxizmus-revíziójával, s a legkirívóbb esetekben még Lukács­ tól is h á t r á b b léptek, miközben a r r a t á m a s z k o d t a k , ami a legkevésbé érté­ kes művében, azt gondolván, hogy benne rejlik az irodalom marxista felfogásának általánosan elfogadott alapja". (Priroda kritike / A kritika természete/, Liber, Zagreb, 1972, 299. o.) A z említett elméletírókon kívül azok között, akik behatóbban foglal­ k o z t a k Lukács G y ö r g y munkásságával, mindenekelőtt P r e d r a g V r a n i c kit kell megemlítenünk. Vranicki A marxizmus története című művében (Historija marksizma I — I I I , Liber—Naprijed, Zagreb, 1978) a Törté­ nelem és osztálytudatot a marxista filozófia egyik kiemelkedő alkotása­ ként elemzi és Az esztétikum sajátosságát is érdem szerint méltatja. L u ­ kácsnak ez utóbbi műve az építészet esztétikája felől részesül elisme­ résben és bírálatban D a n k o Grlié Esztétikájának negyedik kötetében (S onu stranu estetiké / A z esztétika túloldaláról/, Naprijed, Zagreb, 1979). Lukács értői és bírálói k ö z ö t t még legalább Danilo Pejovió, G l i gorije Zajecaranovic, A n t e Fijamengo, Veljko Korac, Mihailo M a r k o v i é , Vjekoslav Mikecin, D a v o r Rodin, R u d i Supek, Milán Damjanovié, Z o ­ rán Gavrilovié, Milos" Ilié, v a l a m i n t Dési Ábel, Bori I m r e és Végei László nevét írhatjuk ide, legalább ily m ó d o n sejtetvén azt a rendkívüli figyelmet, amellyel a jugoszláviai értelmiség Lukács G y ö r g y műveit fo­ gadta. Lukács iránt érdeklődött a nagyvilág — mi is k i t á r t u k k a p u i n k a t előtte; Lukács manipuláltként k ü z d ö t t elidegenedésének okozója, a sztá­ linizmus ellen — mi szurkoltunk neki és az ő kárán igyekeztünk meg­ okosodni. Valljuk be a z o n b a n : szándékunk ellenére is túl közel kerül­ t ü n k hozzá; a vita ugyanis abban, amire én gondolok, függőséget jelent; Lukács ugyanis szinte kizárólag a nagy népek kultúrája iránt érdeklő­ dött, megszüntetve t a r t v a meg még fiatalkorában elhagyott nagypolgári osztályának korlátait A z ő hatásától nem függetlenül alakult ki nálunk az a tévhit, hogy A d y n kívül a huszadik századi m a g y a r irodalomnak nincsenek, v a g y alig v a n n a k igazi írásművészei. Meg aztán a naciona­ lizmustól független, de a művelődéstől elválaszthatatlan nemzeti sajátos­ ságok lebecsülése, a nemzetköziség fogalmának elszíntelenítése az ő lel­ kén is szárad. Egyszóval: kissé eltúloztuk a lukácsi életmű iránti érdeklődésünket. N e m azért, m i n t h a az általa hirdetett eszményekre és a megvalósított értékekre nem lenne szükségünk, hanem azért, mert a lefordított művek céltudatosabb megválogatása inkább szolgálhatta volna az érdemi, mé­ lyebb megismerést — főleg nem más értékek rovására.

Rezime Prilozi o prihvatanju

dela L u k a č Đ e r đ a u

Jugoslaviji

Lukač Đerd je najpoznatiji mađarski mislilac u Jugoslaviji. Izašlo je više od četrdeset njegovih knjiga, i s njim se bave više stotina studija. U prvom posleratnom periodu, za vreme administrativnog upravljanja, nije se moglo zaba­ viti naročito sa visokim razmišljanjima, odvojenim od zadataka svakodnevne politike. Uprkos tome, objavljena su njegova dela u 1947-oj i 1948-oj godini pod naslovom: Ogledi o realizmu. Naša literatura imala je velike potrebe za pojmom socijalističkog realizma, ali ne preuzimajući pojam od drugih zemalja. Do 1956. god. objavljena su još Lukačeva dela: Tri eseja iz francuske lite­ rature; i Rasprave i eseji o realizmu. Posle toga se izdaju više njegovih knjiga i studija, objavljenih u „Hi'du", što je razumljivo, obzirom na njegovu ulogu u događajima u Mađarskoj 1956. g. Boris Ziherl je pisao uvod knjizi: Da­ našnji značaj kritičkog realizma; Dragan Jeremić knjizi: Prilozi istoriji este­ tike; u kome skreće pažnju na pojedine jednostranosti analiza u ovoj studiji. Veoma se angažovao Miloš Dorđević u shvatanjima studije o Tomasu Manu. Jugoslovensko udruženje za filozofiju, održalo je 1969. g. na Bledu savetovanje sa temom: Neki problemi, teorije odraza. Koren koncepcije Lukača je analizirao i Gajo Petrović, utvrđujući da „Lenjin uočljivo ne izjednačuje prikaz i delo, nego ih stavlja u suprotnost". Dragan Jeremić konstatuje da se ovde radi o rezultatima dubokih istraživanja klasičara marksizma. Sa uvodnim izlaganjem Ivana Fochta, objavljuje se knjiga Lukača, o estetskoj kategoriji: Prolegomena za marksističku estetiku, izrađujući duboku osnovnu kritiku Lukačevih postavki. To se vidi i u njegovom delu: Problemi realiz­ ma. Po njemu se može ostvariti veliko umetničko delo i od bezznačajnih početaka, što Lukač ne prihvata, jer podlaže svaku temu ideji revolucije. Focht, dokazuje estetsko shvatanje Lukača, svojim delom: Temelji Lukačeve estetike. Po njemu je svaku Lukačevu koncepciju stalinizma znatno uplivisao. Nova Lukačeva knjiga se objavljuje u Jugoslaviji 1966. g. pod naslovom: Razaranje uma. Lukač predviđa umesto alternative socijalizam—kapitalizam, alternativu rat—mir, i onemogućuje uništavanje čovečanstva ratom. Nikola Milošević je napisao više studija o povezanosti shvatanja Lukača sa Ničeom pod naslovom: Šta Lukač duguje Ničeu. Tu se obrađuju dela Lukača i to ne samo sa stanovišta ontologije društvenog opstanka. To je interesantno, jer je već 1973. god. Nolit objavio i Lukačevo delo: Duša i oblici. Kod Lukača igra klasa onu ulogu, koju kod Ničea igra dekadencija rase. Lukač govori uvek o zamišljenom a ne o konkretnom čoveku, kaže Milošević. Objavljuju se mnoga dela Lukača kod nas: Razbijanje prestola pameti; Teorija romana; Eseji književnosti; Istorija i klasna svest; Etika i politika; Hajdelberška estetika itd. Sa Lukačem su se mnogi naši stručni ljudi bavili: Sava Babić, Veselin Masleša i još mnogi. Objavljuju se i izvodi iz njegovih dela u raznim našim časopisima. Najcelishodniju sliku o delatnosti Lukača daje Kasim Prokić, koji se bavi sa mnogim delima Lukača, a prevodi i delo: Teorija romana. Prokić pristupa kritički Lukačevim shvatanjima, tvrdeći među ostalima da estetsko shvatanje Lukača ne oslobađa, nego veže, šemantizuje stvaralačku sposobnost umetnika. Osnovni problem kod Lukača je prema Prokiću, likvi­ dacija udaljenosti između ličnosti i sveta.

Isto tako je sveobuhvatna slika, koju daje Sreten Petrović. Prema njemu, Lukač je stigao od teze (Kanta) preko antiteze (Hegela), do sinteze. U studiji su stavovi Petrovića detaljno razrađeni. Milivoj Solar smatra da Lukač „po svojoj prilici nije najbolji kritičar literature, koja je delovala u okviru mark­ sizma . . .". Među našim stručnjacima, koji su se bavili sa Lukačem, treba još spomenuti Viktora Zmegača, koji tvrdi da je mladi Lukač bio izrazitiji marksista, od kasnijeg, deklariranog marksiste. Osim gornjih, još treba nabrojati i Predraga Vranickog, Danka Grlića, Da­ nila Pejovića i još 14 njih, koje autor nabraja, od kojih kod nas treba posebno pomenuti Deši Abela, Bori Imrea i Vegel Lasla. Konačno u zaključku, iznosi autor: malo smo preterali naše interesovanje prema životnom delu Lukača.

Resummee Beiträge zur Ü b e r n a h m e der W e r k e von Lukäcs G y ö r g y in Jugoslawien Lukäcs György ist in Jugoslawien der bekannteste ungarische Denker. Es wurden mehr als vierzig seiner Bücher ausgegeben und mit ihm befassen sich mehrere Hundert Studien. In der ersten Nachkriegsperiode, zur Zeit der administrativen Verwaltung, könnte man sich nicht mit hochgehenden Gedan­ ken befassen, wie von der täglichen Politik entwischen. Seine Werke erschie­ nen doch schon im Jahre 1947 und 1948 unter dem Titel: Beispiel über dem Realismus. Unsere Literatur hat Kenntnisse über dem Begriff des sozialisti­ schem Realismus gehabt, aber nicht den Begriff von anderen Ländern zu übernehmen gewollt. Bis 1956 sind noch Werke von Lukäcs erschienen uzw.: Drei Essayen aus der französischen Literatur, sowie: Diskussionen und Essayen über den Realismus. Nachher sind mehrere Bücher von ihm erschienen und mehrere Studien in der Zeitschrift Hid, das verständlich ist, angesicht seiner Rolle in den Geschehnissen in Ungard 1956. Boris Ziherl schrieb Einleitung zum Buche: Heutige Bedeutung des kritischen Realismus und Dragan Jeremic zum Buche: Beiträge zur Geschichte der Esthetik. MiloiS Bordevic" hat sich besonders engagiert, die Auffassung in der Studie über Thomas Mann zu erklären. Der jugoslawische Verein der Philosophie hielt im Jahre 1969 in Bled eine Konferenz mit dem Thema: Etliche Probleme der Theorie des Wi­ derklanges. Grund der Konzeption von Lukäcs analisierte auch Gajo Petrovic: „Lenin vergleicht nicht den Widerklang und das Werk sondern stellt sie ge­ geneinander". Dragan Jeremic konstatiert dass über die Resultaten der Studien der Klassiker des Marxismus die Rede ist. Mit einführenden Ausführungen von Ivan Focht erscheint das Buch von Lukacs: Prolegomena der marxistischen Esthetik. Er gibt grundlegende Kritik von Lukäcs. Das sieht man auch in seinem Werk: Probleme des Realismus. Laut diesem Buch kann man aus kleinen Anfängen grosse Kunstwerke schaffen, entgegen Lukacs, der meint alle Thesen der Idee der Revolutionen unterlegen müssen. Focht untersucht die esthetische Auffassungen von Lukäcs und behauptet dass diese dem Stalinismus unterworfen ist.

Das neue Buch von Lukács ist in Jugoslawien 1969 erschienen: Vernichtung des Verstandes. Lukács stellt statt der Alternative Sozialismus—Kapitalismus, die Alternative, Krieg—Frieden vor, und die Unmöglichkeit der Vernichtung der Menschen durch den Krieg fest. Nikola Milosevic hat viel Studien über die Bindung Lukács und Nietsche ausgearbeitet, sowie die Studie: Was Lukács Nietsche schuldet. Milosevic bearbeitet in seinen Untersuchungen die Werke von Lukács uzw. nicht von der Seite der Ontologie des gesellschaftlichen Seins. Das ist interessant weil schon 1973 Nolit von Lukács das Buch: Seele und Formen ausgab. Bei Lu­ kács spielt die Klasse die Rolle, die bei Nietsche die Dekadenz der Rassen spielt. Lukács spricht immer — sagt MiloäSevie — über den ausgedachten und micht über den konkreten Menschen. Viele Werke von Lukács sind bei uns erschienen: Zerschlagen des Thrones des Verstandes; die Theorie des Romans; Essayen aus der Literatur; Geschichte und Klassenbewustsein; Ethik und Politik; Esthetik und Heidelberg sowie an­ dere. Mit Lukács befassen sich viele unsere Fachleute: Sava Babic, Veselin MasleSa und viele andere. Das ausgearbeitete Bildnis seiner Aktivität gibt Kasim Prokic der sich mit vielen seiner Werke befasst und übersetzt das Buch: Theorie des Romans. Prokic befasst sich kritisch mit den Auffassungen von Lukács und behauptet dass Lukács esthetische Auffassungen nicht befreit, son­ dern bindet und schematisiert die Erzeugungsfähigkeit der Künstler. Das grund­ legende Problem bei Lukács ist die Liquidation der Entfernung zwischen der Persönlichkeit und der Welt. Gleichwertig ist das Bild, das über Lukács, Sreten Petrovic gibt. Laut ihm hat Lukács von der These (Kannt) durch die Antithese (Hegel) zu der Sinthese gefahren. In der Studie sind die Thesen von Petrovié detailliert bearbei­ tet. Laut Milivoj Solar, ist Lukács „vor allem nicht der beste Kritiker der Literatur, die im Marxismus gewirkt h a t . . . " . Zwischen unseren Fachleuten, die sich mit Lukács befassten, muss man noch erwähnen: Viktor Zmegaü, aber auch Predrag Vranicki, Danko Grlic, Danilo Pejovic und 14 andere, die der Verfasser aufzählt. Zwischen ihnen sollte man bei uns noch Dési Ábel, Bori Imre und Végei László erwähnen. Der Verfasser beendet sein Werk mit der Bemerkung dass wir vielleicht mit der Interesse für die Werke von Lukács übertreiben haben.

Professional p a p e r

Pató Imre LUKÁCS GYÖRGY CIKKE A FALU ÉS VÁROSBAN

Lukács G y ö r g y írásainak első megjelenését a jugoszláviai m a g y a r saj­ tóban — eddigi ismereteink szerint — a Falu és Város 9. számában (1929. m á r c . 17. — 9. o.) közölt cikke jelenti. Egy n e m remélt véletlen hozta a felszínre ezt a felismerést a k k o r , amikor az említett lapban közölt írások szerzői és forrásai u t á n k u t a t ­ tunk. A Falu és Város 1. száma a Szervezett M u n k á s betiltása u t á n két héttel, azaz 1929. jan. 20-án jelent meg, ugyancsak S z a b a d k á n . A z új l a p fejlécén a Társadalmi, gazdasági és irodalmi hetilap alcímet viselte. Meghirdetett programja szerint „a t u d o m á n y , a művészet és a szocioló­ gia eredményei alapján nevelni és t á j é k o z t a t n i " a k a r t a a falu és város dolgozóit, a nép két nagy rétegét, a munkásságot és a parasztságot, a z o ­ kat, „ a k i k leginkább el v a n n a k z á r v a a tudás kincsétől" és „ a szellemi gazdagodás közösségében" szeretné őket együtt tudni. „ A z új l a p , ame­ lyet a legjobb remények k ö z t bocsátunk ú t n a k , a z igazság lapja lesz. Azé a z igazságé, amely a falu és város dolgozóit összefogja és m u n k á b a n egyesíti. A szellem kis mécsesét gyújtjuk meg, hogy a mécsvilág mellett a testvérkéz megtalálja a testvérkezet" — hirdeti a Bevezető vezércikk. A kitűzött céloknak a l a p igyekezett is eleget tenni. A z impresszum­ ban felelős szerkesztőként Lajco Bistricki neve áll, de kétségtelen, hogy S z a b a d k a kommunista fiataljainak egy csoportja szerkesztette a lapot. A m u n k a t á r s a k n a k jelentősen megváltozott körülmények k ö z ö t t kellett a szerkesztői és szervezői m u n k á t ellátniuk; az ügyészség minden a p r ó jelzést betiltással torolt meg, különösen a Falu és Város esetében, hiszen az Államügyészség világosan felismerte, hogy ez a l a p a Szervezett M u n k á s utódja, és a Belügyminisztérium Közbiztonsági O s z t á l y á n a k a Falu és Város végleges betiltását sugallta. A szerkesztőség szelektáltabban közölt vidéki tudósítók tollából (ta­ lán éppen a k o c k á z a t elkerülése végett), helyette inkább általánosabb elméleti v a g y kitekintő írásokat jelentetett meg. Feltűnően sokat fog-

lalkozott a munkások művelődési életével, nyilván, hogy — miután a szakszervezeteket betiltották — segítse a művelődési és egyéb egye­ sületekbe való bekapcsolódásukat, ottani tájékozódásukat, és irányítsa tevékenységüket. A z elméleti írások egy részét külföldi lapokból vette át, így például k ö z r e a d t a a Mi az a „mondizmus"? ( 1 . szám 1. p . ; a 1 0 0 % I I . évf. 3. számában — 1928. december, 125—127. p . — K a r d o s Dezső, dr. aláírással jelent meg.) — Munkásmozgalom és antialkoholizmus. (1. szám, 7. p . ; a 1 0 0 % I I . évf. 2. számában — 1928. november, 5 5 — 5 6 . p . — A n t o n H ö l z l n e k , az osztrák antialkoholista munkásszövetség el­ nökének a cikke.) — A Kultúra (és) politika (9. sz. 3. p.) című írásban a művelődési mozgalmakról mint a munkásság osztályharcának egy sa­ játos területéről van szó. A cikk a Falu és Városban aláírás nélkül jelent meg, s csak megfelelő segédletek igénybevételével t u d t u k meg­ állapítani, hogy a 1 0 0 % - b ó l vette át a szerkesztőség. A K u l t ú r a (és) politika a 1 0 0 % - b a n N é m e t h Lajos aláírással jelent meg (I. évf. 7. sz. — 1928. ápr. — 2 9 0 — 2 9 3 . p.) Botka Ferenctől tudjuk, hogy ez Lukács G y ö r g y álneve. (Botka Ferenc: 100 % Repertórium. = T a m á s A l a d á r : A 1 0 0 % . A K M P legális folyóirata 1927—1930, A k a d é m i a i K i a d ó , Bu­ dapest, 1984) A 100 % füzetei ugyan nem álltak rendelkezésünkre, de T a m á s A l a d á r munkája, A 100 % története szemelvényanyagot is t a r ­ talmaz, szerencsére a keresett cikket is, így a szövegazonosítás minden kétségét kizáróan föltevésünket igazolta. Lukács G y ö r g y írásában arra a kérdésre keres választ, hogy lehet-e politikamentes a művelődési m o z ­ galom. A kérdés alapos taglalása során bebizonyítja, hogy „a k u l t ú r m u n k a egész megindulása, szélessége, mélysége, intenzitása a legszoro­ sabban függ a m u n k a i d ő , munkabér, m u n k a v i s z o n y o k kérdésétől" és éppen ezért — a föltett kérdést csak így válaszolhatja meg: „szektárius utópia a k u l t ú r á n a k politikamentes elképzelése". A 100 % - b a n itt még nem ér véget a cikk, a t o v á b b i a k b a n a k u l t ú r a tárgyi, anyagi előfeltételeiről szól, azokról, amelyekbe m á r egészen k ö z ­ vetlenül „belejátszik" a politika, „ . . . a szervezkedés, gyülekezés szabad­ sága, a p r o p a g a n d a szabadsága, a csoportok alakíthatósága stb.". E z t a befejező részt, amely terjedelmében nagyjából azonos a leközölt résszel, a Falu és Város m á r nem hozta, noha a közleményt azzal z á r t a a szer­ kesztőség, hogy még folytatja. N e m közölte a 100 % 1928 júliusi, I. évf. 9. számában megjelent K u l t ú r a és politika I I . cikket sem. — Meg kell említeni, hogy (Lukács György) N é m e t h Lajos elemző írását a 100 % - b a n vita követte: Keleti P á l szektás érvekkel t á m a d t a Lukács írását, amelyre a Kultúrbegubózás vagy harcos kultúrmozgalom című írásával válaszolt (I. évf. 8. sz.), u g y a n a k k o r Lukács G y ö r g y tézisei mellett foglalt állást T a m á s A l a d á r is (Osztályharcos m u n k á s o k t a t á s ; I. évf. 9. sz.). A Falu és Városnak a 100 % - k a l való kapcsolatát bizonyítja az 5. szám 8. oldalán megjelent 100 százalék című kis ismertetője is, amely

a folyóirat I I . évf. 4. számát ismerteti. A z olvasók figyelmét a r r a is felhívja, hogy a folyóirat — amit kitűnőnek minősít — a Falu és Város útján megrendelhető. Rezime Lukačev napis u nedeljniku

„Falu és V á r o s "

Prvi napis od Đerđa Lukača u jugoslovenskoj mađarskoj štampi — prema našim dosadašnjim znanjima — objavljen je u 9. broju nedeljnika „Falu és Város" (Selo i grad) 17. marta 1929. godine. Prvi broj „Falu és Város"-a je izašao iz štampe dve nedelje nakon zabrane „Szervezett Munkás"-a (Organizovani radnik) i deklarisao se kao društveni, privredni i književni nedeljnik. Nesumnjivo je potvrđeno da je list uređivala grupa komunista-omladinaca Subotice. „Falu és Város" preuzima napise teoretskog karaktera i iz naprednih stra­ nih listova, na primer iz 100*/o. Odatle je preuzet i članak pod naslovom „Kultura (és) politika" (Kultura (i) politika) koji govori o kulturnom pokre­ tu kao specifičnom polju klasne borbe radništva i štampan je bez potpisa autora. U listu 100°/» ovaj članak je objavljen sa potpisom Lajoš Nemet, koji je bio — to znamo od Ferenca Botke — pseudoime Đerđa Lukača. Spo­ menuti napis u 100°/o-u se nastavlja u jedan od narednih brojeva, ali nastavak kao ni diskusiju koja se razvila u 100°/»-u povodom Lukačevog napisa nedeljnik „Falu és Város" ne preuzima.

Resümee Anschrift von Lukács G y ö r g y in der Wochenschrift „Falu és v á r o s " Der erste Artikel von Lukács György wurde in der ungarischen Presse in Jugoslawien — laut unserer bisherigen Kenntnis — in der Nummer 9. der Wochenschrift „Falu és város" (Dorf und Stadt), am 17. März 1929 veröffent­ licht. Die erste Nummer des „Falu és város" wurde zwei Wochen nach dem Verbot der Zeitschrift „Szervezett munkás" (Organisierter Arbeiter) veröffent­ licht und als gesellschaftliche — wirtschaftliche — und Literaturwochenschrift deklariert. Es ist unbestreitbar festgestellt, dass die Zeitschrift von einer Gruppe kommunistischer Jugendlicher aus Subotica redigiert wurde. „Falu és város" übernimmt auch theoretische Anschriften aus vorgeschritte­ nen fremden Blättern, zum Beispiel aus dem „100*/»". Daraus ist auch der Ar­ tikel „Kultúra és politika" „Kultur und Politik" übernommen worden, der über die kulturelle Bewegung als specifischer Art des Klassenkampfes spricht und ohne der Unterschrift des Autors erschien. Im Blatte „lOOVo" ist dieser Artikel mit der Unterschrift von Németh Lajos erschienen, der — wir erfuhren es von Ferenc Botka, ein Pseudonym von Lukács György war. Der angeführte Artikel in „109 /»" wurde in einem der nächsten Nummern weitergeführt, aber die Fortsetzung — sowie die Diskussion, die sich im „100*/»" Angesicht des Artikels von Lukács entwickelt hat — wurde von der Wochenschrift „Falu és város" nicht übernommen. 4

DOKUMENTUM Original scientific paper

TV-INTERJÚ LUKÁCS GYÖRGGYEL* ( K É S Z Ü L T 1969. O K T Ó B E R 2 - Á N

JÁVORKŰTON)

Kovács András: A z t szeretném megkérdezni, volt-e valami személyes kapcsolata Leninnel? Lukács György: A z egyedüli személyes kapcsolatom az volt, hogy a K o m i n t e r n I I I . kongresszusán én a m a g y a r p á r t n a k a delegátusa vol­ tam, és mint ilyet egyszer be is m u t a t t a k Leninnek. Csak nem szabad elfelejteni, hogy a 2 l - e s év Leninnek a nagy harca volt a K o m i n t e r n ben kialakuló szektás á r a m l a t o k k a l szemben. Mivel pedig én a k k o r a szektás frakcióhoz — hát nem lehet m o n d a n i , frakció — de mondjuk szektás csoporthoz t a r t o z t a m , ennélfogva Leninnek nagyon elutasító vé­ leménye volt rólam. Általában mint a szektások tömegéről, mert eszem­ ben sincs ebben a magam jelentőségét például mondjuk a Berdigna-éval összehasonlítani, aki a agy olasz p á r t b a n képviselte a szektásságot, vagy a Ruth—Fischer—Maszlov csoporttal, akik a német p á r t b a n képviselték ezt. Ilyen jelentőséget Lenin természetesen az illegális m a g y a r p á r t egy funkcionáriusának n e m tulajdonított. I t t csak egyetlen egy esetről v a n szó, amikor a bécsi K o m m u n i z m u s c. folyóiratban én a k o m m u n i s t á k n a k a parlamentekben való részvétele ellen foglaltam állást, és Lenin egy cikkben, amely — n o t a bene — főképpen K u n Béla ellen volt i r á n y í t v a , mellesleg megemlítette, hogy én í r t a m egy nagyon radikális és nagyon nem marxista cikket erről a dologról. A dolog maga az én számomra azért volt nagyon tanulságos, mert körülbelül egy időben ezzel a cikkel tette közzé a „Radikalizmus mint a k o m m u n i z m u s gyermekbetegsége" c. könyvét, amelyben a parlamentarizmus kérdésével részletesen foglal­ kozott, és kifejtette azt a Leninre nagyon jellemző álláspontot, hogy a * Kovács András filmrendező és közíró a Magyar Televízió számára készí­ tett interjút Lukács Györggyel, amit a TV két részben sugárzott. A tv-közlés követelményei és a műsoridő nem tette lehetővé, hogy az egész beszélgetés el­ hangozzon. A sugárzott beszélgetésből több folyóirat közölt részleteket Magyar­ országon és Európa-szerte, az interjú szövege azonban ezúttal jelenik meg először teljes egészében. A Létünk szerkesztősége ezért tartózkodott minden jelentősebb szerkesztői beavatkozástól és dokumentumként teszi azt közzé.

parlamentarizmus világtörténeti értelemben egy túlhaladott stádiuma a fejlődésnek, de a világtörténeti elmaradottság nem jelenti azt, hogy t a k t i ­ kailag integrálni lehetne a parlamentarizmust. Ez az én számomra egy nagy tanulság volt, és az emlékeimben azt m o n d h a t n i teljesen elmossa, illetőleg teljesen jogossá teszi Leninnek ezt a — hogy mondjam — nagy megvetéssel írott néhány sorát. Ettől eltekintve egyszer egy ilyen szünetben b e m u t a t t a k Leninnek és a k k o r egy p á r udvarias szót váltot­ tunk, ahogy ő a k k o r — nem szabad elfelejteni, ezen a kongresszuson egy p á r száz ember vett részt, és Lenin számára volt 20—30 ember, aki érdekelte, tehát a dolgot úgy kell venni, hogy Lenin éppen hát a köteles udvariasságot megadta egy delegátusnak és semmi többet. Ebből áll Lenin és az én érintkezésem, személyes érintkezésem. Most egy más kérdés, hogy nekem, mint delegátusnak m ó d o m b a n állt Lenint megfi­ gyelni. És ebben a tekintetben szabad talán egy kis történetet elmonda­ ni, ami nagyon tanulságos. H o g y abban az időben az elnökség egyálta­ lán nem volt egy nagy dolog és nem volt protokoll és nagy pódium, ahol az elnökségi tagok ültek, hanem egyszerűen volt egy tárgyalóte­ rem, ahol egy ilyen pódiumféle volt, ahol mint az egyetemen v a g y a középiskolában a t a n á r elő szokott adni. Volt ott egy pad, volt egy asztal, ami körül négy-öt ember ült, azok akik d e facto elnököltek azon az ülésen. Egy ilyen ülésen bejött Lenin, és a m i k o r bejött, a k k o r az elnökség egyes tagjai föl a k a r t a k állni, hogy helyet adjanak neki ott az asztalnál. Lenin intett nekik, hogy m a r a d j a n a k ülve, és leült ennek a p ó d i u m n a k a lépcsőjére, kivette a noteszkönyvét és elkezdte jegyezni, hogy a szónokok mit m o n d a n a k . És végig az egész ülésen ott ült ezen a lépcsőjén a p ó d i u m n a k . E z t ha összehasonlítom a későbbi fejlődéssel, egy Leninre rendkívül jellemző dolognak t a r t o m . Kovács András: M i k o r hallott tulajdonképpen először Leninről? Lukács György: N a g y o n későn. N e m szabad elfelejteni, én a d i k t a ­ t ú r a előtt a munkásmozgalomban nem vettem részt, én soha nem vol­ t a m a Szociáldemokrata p á r t tagja. A K o m m u n i s t a P í r t volt az első p á r t , amelybe én, amelynek én tagja lettem 18 decemberében. Most már... Kovács András: A l a p í t ó tagja. Lukács György: N e m , nem, nem, én az alapítási ülés u t á n körülbe­ lül négy héttel léptem be. A dolog úgy áll, hogy természetesen, n o h a nem v o l t a m szocialista, a francia és angol teoretikusokat nagyjából is­ mertem, például K a u t s k y t olvastam, Mehringet olvastam, főképpen a francia Soréit olvastam, akire Szabó Ervin h í v t a föl a figyelmemet, ellenben az orosz munkásmozgalomról mi nem t u d t u n k semmit, legföl­ jebb mondjuk P l e h á n o v n a k egyes műveit ismertük. Ű g y , hogy Lenin neve a k k o r kezdett számomra valamit jelenteni, amikor az újságokból l á t t a m Leninnek a szerepét a 17-es forradalomban, és Leninnek az igazi jelentőségével tulajdonképpen csak a bécsi emigrációban ismerkedtem meg, mert megint — és ha szabad ezt m o n d a n i —, egy legendának t a r t o m , hogy a 18-ban Oroszországból hazajött emberek valami különös

Lenin-ismerők lettek volna. Még a teoretikusan legjobban képzett K u n Béla is, akivel az első időben egész jó személyes viszonyban v o l t a m , a p r i v á t beszélgetésekben mint teoretikusról, Buharinról sokkal többet be­ szélt nekem. A r r a , hogy Lenin tulajdonképpen mint a munkásmozgalom nagy teoretikus vezetője mi volt, erre a bécsi emigráció folyamán való t a n u l m á n y a i m b ó l jöttem rá. Kovács András: Mi volt az, ami mint Lenin k o r t á r s á b a n is, a leg­ nagyobb benyomást tette ö n r e Lenin magatartásában? Lukács György: Az, hogy egész új típusú f o r r a d a l m á r r a l ismerkedett meg az ember. A régi időkből, az új időben, a m i k o r i t t az átalakulás történt, természetszerűleg a m u n k á s m o z g a l o m egy csomó embere a j o b b ­ oldalról á t m e n t a baloldalra, és a z o k a t az összes jobboldali tulajdonsá­ gaikat, amelyekkel régebben a l k a l m a z k o d t a k a polgári társadalomhoz, m a g u k k a l vitték az új mozgalomba. E z a típus engem nem érdekelt. Érdekelt ellenben, és mondjuk szellemileg közel álltam eredetileg hozzá, a f o r r a d a l m á r o k n a k egy bizonyos aszkéta típusa, ami m á r kialakult a francia forradalomban, a jakobinizmusban Robespierre környezetében, aminek a legpontosabb fogalmazását a Münchenben kivégzett M a x Leviné a d t a , aki azt m o n d t a , hogy mi k o m m u n i s t á k „szabadságolt halot­ t a k " v a g y u n k . Magyarországon ennek a típusnak megvoltak a maga rendkívül kiváló képviselői. N e m a k a r o k itt névsort felhozni, csak meg­ említem K o r v i n O t t ó nevét, aki egy típusa volt az ilyen aszkéta forra­ dalmiságnak. Most Lenin ezekkel e l l e n . . . mind a kettővel ellentétben, egy egész új típusát képviselte az embernek, egy olyan embert, aki teljes szívvel-lélekkel belevetette magát a forradalomba, azt lehetne m o n d a n i , csak a forradalomban élt, de ebben semmiféle aszkétizmus nem volt. Lenin olyan ember volt, aki ebben és ennek egész ellentmondásosságában az életet igenelte, sőt azt lehet m o n d a n i , hogy élvezte is; olyan ember, aki a n n y i r a objektíven cselekedett, m i n t h a aszkéta lett volna, akiben azonban az aszkétizmusnak semmi n y o m a nem volt és, a m i k o r így apróságokból m e g k a p t a m ezt a képet Leninről, a k k o r láttam, hogy ez tulajdonképpen a szocialista f o r r a d a l m á r n a k a nagy emberi típusa. Ez összefügg természetesen, mélyen összefügg világnézeti kérdésekkel, mert a régi m u n k á s m o z g a l o m b a n egy elvont kettősség u r a l k o d o t t . Egyrészt a szociáldemokrácia egyfajta szociológiát csinált a marxizmusból, a m e n y nyiben elismerte a gazdasági életnek a prioritását, az ebből következő osztályokat, most viszont valahogyan teljesen objektív, szükségszerű és szociologikusán általános dolognak tűnnek az osztályok. Lenin mind a két kérdést elvetette és Lenin volt az, aki M a r x óta először k o m o l y a n fölvetette a forradalomban a szubjektív f a k t o r n a k a jelentőségét. Isme­ retes Leninnek az a meghatározása, hogy a forradalmi helyzetet az jellemzi, a m i k o r az u r a l k o d ó osztályok m á r nem t u d n a k a régi érte­ lemben k o r m á n y o z n i és az elnyomott osztályok nem a k a r n a k a régi m ó d o n élni. E z t Lenin követői átvették Lenintől, azzal a kis k ü l ö n b ­ séggel, hogy az ő s z á m u k r a most m á r az, hogy nem a k a r n a k a régi m ó d o n élni, azt jelenti, hogy a gazdasági fejlődés egy bizonyos a u t o -

matizmussal f o r r a d a l m á r o k a t csinál belőlük. Lenin tudta, hogy a p r o b ­ léma, hogy nem a k a r n a k a régi m ó d o n élni, egy nagyon dialektikus, vagyis sokirányú tendenciája a t á r s a d a l o m n a k . Legyen szabad talán egy nagyon fontos példán illusztrálni ezt, amikor a 917-es november 7-i forradalom körüli v i t á k folytak, a k k o r Zinovjev egyebek között azt írta egy cikkben, hogy nincs igazi forradalmi helyzet, mert az elnyo­ m o t t tömegekben nagyon erős reakciós á r a m l a t o k v a n n a k , egyes töme­ gek egyenesen a fekete százakhoz, a szélső orosz reakcióhoz csatlakoz­ nak. Lenin a nála szokásos élességgel utasította el ezt a Zinovjev-féle fölfogást, egy gondolatmenettel, amelynek az alapja az volt: ha beáll a t á r s a d a l o m n a k egy n a g y krízise, vagyis az emberek nem a k a r n a k m á r a régi m ó d o n élni, ez a nemakarás megnyilvánulhat, sőt meg is kell nyilvánulnia forradalmi és reakciós m ó d o n . És megint Zinovjevvel szem­ ben azt írta, hogy nem is volna lehetséges a forradalmi helyzet, ha nem v o l n á n a k olyan tömegek, amelyek reakciós i r á n y b a fordulnak, és ennél­ fogva a szubjektív faktor bizonyos fokig négyzetre emelődik, és a p á r t ­ n a k éppen az a föladata, hogy ezek k ö z ö t t a körülmények között érvé­ nyesítse a szubjektív faktor lehetőségét. Vagyis Leninnél itt létrejön a t á r s a d a l o m n a k egy egyszerre előremutató és rendkívül realisztikus meg­ határozása. N e m véletlen, hogy Lenin abszolúte nem megy bele abba az anarchista fölfogásba, m i n t h a az egyes embereknek a kapitalista egoizmusból a szocialista társadalmiság felé való útja lenne az előfelté­ tele a f o r r a d a l o m n a k . Lenin mindig azt m o n d t a , hogy a szocialista for­ r a d a l m a t azokkal az emberekkel kell megcsinálni, akiket a kapitalizmus a d o t t n e k ü n k , akiket a kapitalizmus sok tekintetben elrontott és hely­ telenné tett. Vagyis Leninnél olyan típusú realizmus van, amely a tár­ sadalmi szükségszerűséget az embereknek individuálisan különböző cse­ lekvéseivel összhangba hozza és ebből a reális összhangból igyekszik meghatározni a forradalom mindenkori feladatát úgy, hogy ebben az a lenini meghatározás, hogy a föladat a k o n k r é t helyzet konkrét ana­ lízise, ebben a k o n k r é t analízisben az emberek analízise is benne fog­ laltatik. Kovács András: A z t hiszem az egyes emberre is v o n a t k o z i k mindez. Lukács György: A legnagyobb mértékben. I t t megint éles ellentétet látni a lenini és a Lenin utáni időben, mert a Lenin utáni időben létre­ jött, ami először ezekben az úgynevezett „ n a g y p ö r ö k b e n " nyilvánult meg, hogy valaki, aki a K ö z p o n t i Bizottság vonala ellen van, arról be­ bizonyítható, hogy m á r d i á k k o r á b a n is megveszekedett híve volt a reakciónak és így a z u t á n csináltuk a k o m p a k t reakciós embereket, Zinovjevtől egészen a mi időnkben Rajkig. Leninnél ennek p o n t az ellen­ kezője volt. Ez egyrészt a megítélés objektivitása, teljesen független volt a személyes szimpátiáktól. Leninnek például rendkívül rokonszenves volt Buharin egyénisége, és ki is emeli B u h a r i n n a k a jogos népszerűségét a p á r t b a n . U g y a n a k k o r az úgynevezett végrendeletében hozzáteszi, hogy Buharin soha nem volt igazi marxista. A másik oldalon — és ez egy Gorkijjal való beszélgetésben nagyon világosan kiderült, amikor ő a

gáncsoskodókkal szemben kiemeli Trockij óriási érdemeit 17 k ö r ü l és a polgárháborúban, és kiemeli, hogy a p á r t joggal lehet büszke Trockij képességeire és cselekedeteire. A z o n b a n hozzáteszi azután, ahogy Gorkij mondja, egy kicsit elkomorodva, hogy ennek ellenére itt negatív dol­ gok is v a n n a k . Ú g y fogalmazza ezt meg, hogy Trockij velünk megy, de nem igazán tartozik hozzánk. V a n n a k benne bizonyos emberileg kel­ lemetlen vonások, amelyekben Lassalle-hoz hasonlít. E z a két példa eléggé illusztrálja azt, hogy Lenin minden embert, aki az ő közvetlen környezetéhez tartozott, k o n k r é t a n nézett az előnyeivel és a hibáival együtt és volt egy helyes értékelése benne az illető embert illetőleg és egy bizonyos szimpátia vagy antipátia, ami egészen elevenen élt benne anélkül, hogy a politikai cselekvéseit ezek a szimpátiák vagy antipátiák befolyásolták volna. Ú g y h o g y az a k o m p l i k á l t dolog, amire az előbb u t a l t a m a szubjektív faktornál, Leninnél elmegy odáig, hogy minden egyes embernél, akivel ő komolyan érintkezett, és most ez megint ter­ mészetes dolog, hogy ez v o n a t k o z o t t 2 0 — 3 0 — 5 0 — 1 0 0 vagy esetleg 200 emberre. Elképzelhetetlen, hogy Leninnek ilyen személyes viszonya lett volna, mondjuk, a Szovjetunió minden emberével, vagy a k á r a k o m m u ­ nista mozgalom minden tagjával. D e módszertanilag ezt a komplikációt ő minden embernél alkalmazza, és látja az egész dolognak az ellent­ mondásosságát. H a szabad például ilyen példát m o n d a n i , hogy Lenin nagyon világosan látta, hogy egy a k u t polgárháborúban mindig törvé­ nyesen és igazságosan cselekedni lehetetlen. A z ő t jellemző közvetlen­ séggel azt mondja egyszer Gorkijnak, aki emiatt panaszkodik, hogy k é p ­ zeljen el egy kocsmai verekedést. Ki tudja megmondani, hogy melyik pofon volt o t t a verekedés számára szükséges és melyik a m á r fölösleges? U g y a n a k k o r hozzáteszi, hogy nagyon fontos n á l u n k az, hogy az ellen­ forradalom ellen k ü z d ő szervezet vezetőjének, Dzserzsinszkinek v a n ér­ zéke a tények és az igazságosság iránt. Vagyis itt mindig az egész p r o b ­ léma egész k o m p l i k á l t dialektikus sokoldalúsága nyilvánul meg, a k á r egy nagy politikai döntésről van szó, a k á r egyes embereknek a meg­ ítéléséről. Kovács András: M a g á h o z Gorkijhoz való viszonya, az i s . . . Lukács György: Ö Gorkijnak a képességeit rendkívül megbecsüli és a leveleiből látszik, rendkívül élesen elítéli azt, amikor Gorkij helytelen u t a k o n jár. Lenintől teljesen távol állott az a fölfogás, m i n t h a lé­ teznének teljesen hibátlan és teljesen hibás emberek. Ezt ő, a ra­ dikalizmusról írott könyvében megint nagyon világosan megmondja amikor a hibákról beszél: hogy hibátlan ember nincs. O l y a n ember, aki hibátlanul cselekszik, nincsen. Okos ember az, mondja itt Lenin, aki nem követ el nagyon lényegbevágó hibákat, és ezeket a h i b á k a t minél előbb kijavítja. I t t is például világosan látszik, hogy mennyire látja ő az egyes emberekben a helyesnek és a nem helyesnek azt az eleven dialektikáját. Ú g y , hogy ismétlem, hogy Lenin követelte a konkrét helyzet konkrét analízisét, ez a számára fontos emberekkel való emberi és politikai érint­ kezésben is megmutatkozik.

Kovács András: N a g y o n érdekes a M a r t o v v a l való kapcsolata, aki ellenfele v o l t . . . Lukács György: A t t ó l érdekes, hogy ők m á r a 90-es évek legelején, amikor még az illegális mozgalomban voltak, élesen szembekerültek egy­ mással és mindig polemizáltak egymással, ennek ellenére Lenin személye­ sen nagyon szerette M a r t o v o t és minden nézeteltérése ellenére egy rend­ kívül tisztességes, becsületes, derék embernek t a r t o t t a . Lenin ezt vilá­ gosan m e g m u t a t t a akkor, amikor a bresti béke és a polgárháború u t á n kiélesedtek az osztályharcok, a k k o r ő nem i n d í t o t t soha pert M a r t o v el­ len, h a n e m igyekezett, hogy lehetővé tegye, hogy M a r t o v kimenjen a Szovjetunióból és a Szovjetunión k í v ü l működjék, ő M a r t o v o t ki a k a r ­ t a kapcsolni az orosz mozgalomból, de semmiképpen sem a k a r t a fizi­ kailag megsemmisíteni. N a g y o n éles ellentét v a n a későbbi fejlődéssel szemben. Kovács András: A z t hiszem, ebben volt az a realizmus, ahogy meg­ fogalmazta, hogy jobb emigrációban egy ellenség, mint itthon egy m á r ­ tír. Lukács György: Ez is tudniillik megint Lenin, hogy mondjam, a n t i aszketikus realizmusából származik, ö — az előbb a Gorkijjal való beszélgetésben idéztem — egyáltalában nem r i a d t vissza attól a g o n d o ­ lattól, hogy a polgárháborúban megölnek á r t a t l a n embereket is. D e ezt igyekezett a forradalom érdekeivel összeegyeztethető m i n i m u m r a redu­ kálni, és ott, ahol csak a legkisebb lehetősége volt, ott az emberekkel szemben nem a l k a l m a z o t t végső eszközöket. Kovács András: A z t hiszem, a Gorkijjal való kapcsolata az emberi tanulságokon túl arra is utal, hogy itt egy politikusnak és egy írónak, de még ezentúl is a p o l i t i k á n a k és az i r o d a l o m n a k a viszonya rajzoló­ dik k i , v a g y a . . . Lukács György: E z teljesen helyes és ebben a tekintetben érdekes m ó ­ don van hasonlóság abban, ahogy M a r x maga H e i n é t nagyon szerette és nagyon becsülte, noha teljesen tisztában v o l t H e i n e sok tekintetben ne­ gatív morális v o n á a i v a l . Leninnél ez Gorkijjal szemben— akit ő jog­ gal a legnagyobb élő orosz í r ó n a k t a r t o t t — a legnagyobb mértékben megnyilvánult, és messzemenően megnyilvánult egy nagyon személyes szimpátiában. D e ez nem redukálódik kizárólag Gorkijra, mert nagyon is lehet látni, v a g y egy följegyzés a polgárháború idejéből, ahol ironiku­ san, de elismerően beszél egy nagyon tehetséges, nyíltan ellenforradalmi í r ó n a k a műveiről. Bocsásson meg, a nevet elfelejtettem, nem egy jelen­ tékeny író. Ezért, ha szabad ehhez hozzátenni, m e r t ennek m e g v a n n a k a maga konzekvenciái, teljesen igaza v a n K r u p s z k a j á n a k , a m i k o r azt mondja, hogy a 905-ben í r o t t híres cikkben, a m i a z t á n a Sztálin—Rákosi időben az i r o d a l o m n a k a mércéjévé vált, hogy ebben a cikkben Lenin még csak n e m is gondolt arra, hogy ezt az irodalomra lehetne a l k a l m a z ­ ni, h a n e m egyedül az illegalitásból legalitásba került p á r t pártsajtójának és p á r t k i a d ó j á n a k a rendezéséről v a n szó. És természetesen arról, ami­ ben Leninnek teljesen igaza v a n , hogy a pártsajtónak kell hogy egy

bizonyos vonala legyen, és hogy a pártsajtóban a politikai cikk egy b i ­ zonyos vonalon íródik, és ennek magához az irodalomhoz egyáltalán sem­ mi k ö z e nincsen. És Lenin soha nem gondolt arra, hogy az irodalom v a l a m i formában a szocializmus egy hivatalos o r g á n u m á n á t történjék. E n n e k — ha szabad ezt most belekapcsolni — , ennek két o l d a l a is v a n . Egyrészt, hogy ő az úgynevezett hivatalos i r o d a l m a t semmibe se vette és nem t a r ­ totta komoly szépirodalomnak, a másik az az éles ellentét, amellyel L e ­ nin a korabeli úgynevezett irodalmi f o r r a d a l m a k iránt viseltetett. T u d ­ valevő, hogy ő még Majakovszkijt is egy bizonyos szkepticizmussal n é z ­ te és egyszer a Komszomollal való beszélgetésben mondja is, hogy ő a maga részéről, k i t a r t Puskin mellett és hogy Puskint tartja az igazi költőnek. D e emögött több van annál, tudniillik nemcsak az irodalom szükséges szabadságának az elismerése, természetesen úgy, hogy ez a sza­ badság nem jelenthet ellenforradalmi p r o p a g a n d á t , amit Lenin termé­ szetszerűleg letört volna a k á r szépirodalmi a k á r nem szépirodalmi. D e az a koncepció is, hogy az, ami az úgynevezett Szovjetunióban az ú g y ­ nevezett proletkultban kialakult, és a m i t m i n á l u n k mondjuk a 19-es években Kassák és a Kassák-csoport képvisel, azt az olasz futurizmusból kiinduló irányzat, m i n t h a a forradalom, a forradalmi irodalomnak egy radikálisan újnak kellene lenni, amely a múzeumba, v a g y pedig le­ rombolásra ítéli a régi i r o d a l o m n a k a dolgait. Lenin a proletkulttal szem­ ben azt m o n d t a , hogy a m a r x i z m u s n a k éppen abban áll az ereje, hogy az emberiség többezer éves fejlődésének minden valódi értékét a magáé­ v á tudja tenni. Ezzel tudniillik ő az egyetlen, aki folytatja M a r x n a k azt a vonalát, amelyik tudvalevőleg ennek a h a t á r á t m á r H o m é r o s z n á l h a t á r o z z a meg és H o m é r o s z t mint az emberiség normális gyerekkorá­ n a k a költőjét utolérhetetlen p é l d á n a k tünteti föl az irodalomban. H a megnézi Leninnek a viszonyát Tolsztojhoz, a k k o r P l e h á n o v v a l és m á ­ sokkal ellentétben, akik tele v a n n a k kicsinyes k r i t i k á k k a l Tolsztojjal szemben, Lenin azt látja meg, ami lényeges, azt a mélyreható d e m o k r a ­ tizmust, ami Tolsztojban v a n . Megint egy Gorkijjal való beszélgetést idézek, ahol azt mondja, hogy mielőtt az a gróf jött, nem v o l t igazi paraszt az orosz irodalomban. Kovács András: E z a türelem csak a művészetre v a g y az i r o d a l o m r a v o n a t k o z o t t , v a g y általában az elméleti tevékenységre is, amely nincs természetszerűleg olyan állandó n a p i kapcsolatban a politikával, m i n t a sajtó? Lukács György: N é z z e , itt Leninnek volt egy d u p l a álláspontja, ami megint a valóságos dialektikát fejezi ki, hogy őneki teljes elismerése v o l t például a természettudomány minden eredményével szemben, és vissza­ utasított minden olyan fölfogást, mint hogyha lehetne a marxizmus szempontjából korrigálólag beleszólni a t e r m é s z e t t u d o m á n y n a k mint t u ­ d o m á n y n a k a fejlődésébe. U g y a n a k k o r ő t u d t a , hogy a t u d o m á n y fon­ tos ideológiai faktor, és mint ideológiai faktor, k ü z d ö t t a modern ter­ mészettudományban felszínre jutó idealizmus ellen. D e megint úgy k ü z ­ dött, hogy ez a probléma teljesen független a természettudományok v a l ó -

ságos megállapításaitól. A b b a n az időben, amikor ő az Empiriokriticizmust írta, kezdődtek a modern fizikának az új felfedezései, és Lenin azt m o n d t a : ezeket a felfedezéseket tökéletesen el kell fogadni: ha ki­ derül, hogy az atomról szóló képzeteink helytelenek, a k k o r ezt köll el­ fogadni. Az egyedüli fontos az, hogy vajon az így vagy úgy felfo­ gott atom, mint a materialista filozófia kivánja, függetlenül létezik-e az emberi t u d a t t ó l , vagy az emberi t u d a t n a k a p r o d u k t u m a . E z t a má­ sodik hipotézist, ami m á r nem természettudományi hipotézis, ezt az idealista felfogást ő az Empiriokriticizmusban is és később is, mereven elutasította. D e soha nem jelentette azt, mint hogy ha Leninnek eszé­ be jutott volna a marxizmus nevében dirigálni akarni a természettudo­ m á n y o k n a k a felfedezéseit. Kovács András: Mindez v o n a t k o z i k a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k r a is? Lukács György: A z ón véleményem szerint nem v o n a t k o z i k a társa­ d a l o m t u d o m á n y o k r a , mert a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k b a n M a r x egy olyan forradalmat idézett elő, amely forradalom egy visszacsinálhatatlan for­ radalom. I t t nem szabad elfelejteni, hogy ilyen forradalmak a természet­ t u d o m á n y b a n is voltak, ha t e k i n t v e . . . ha visszagondolunk a K o p e r ­ nikus, Kepler, Galilei-korra, a k k o r létrejött egy forradalom, amely for­ r a d a l m a t nem lehetett többé visszacsinálni. N e m lehet azt m o n d a n i , hogy a természettudományos szabadság körébe tartozik, hogy az ember azt mondja: ha akarom, a k k o r a Föld forog a N a p körül, ha akarom, ak­ kor a N a p forog a Föld körül. H a n e m Galileivel kétségtelen bizonyíté­ kot nyert, hogy igenis, a Föld forog a N a p körül. N o s a marxizmust kétségkívül és nagyon helyesen Lenin ilyen természetű fölfedezésnek te­ kintette, amellyel az, aki magát tudományosan komolyan akarja vétet­ ni, nem vitatkozik többé. És ennélfogva — ez megint egy természetes dolog — Leninnek eszébe se jutott volna engedélyezni azt, hogy egy szo­ cialista egyetemen a Böhm-Bawerk vagy más antimarxista Marx-ellenes tanításait tanítsák. D e ez nem v o n a t k o z i k most a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k szélesebb értelmű művelésére, mert Lenin igenis sokszor nagyon elismerő­ en n y i l a t k o z o t t filozófusokról, írókról, irodalommal foglalkozókról, akik eljuthatnak helyes eredményekhez anélkül, hogy marxisták v o l n á n a k . Úgy, hogy — itten megint visszatérek arra, hogy — Leninnél k o n k r é t dialektikája van a helyesnek és a nem helyesnek, és nem létezik egy olyan általános tétel, amelyből le lehetne vezetni, hogy T ó t h Pétert meg kell-e hagyni az egyetemi katedráján vagy sem. Kovács András: Igen, de azt hiszem, hogy az elméleti kutatások, te­ h á t a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k kutatásában is meg kell lennie a n n a k a lehetőségnek, hogy bizonyos hipotéziseket valaki fölállítson, amelyek nem biztos, hogy aztán igazolódnak. Lukács György: N é z z e , itt a dolog úgy áll, hogy Lenin a m a r x i z ­ must nem mint egy egyszer s m i n d e n k o r r a létrejött dogmák gyűjtemé­ nyét fogta föl, hanem mint az első helyes teóriát a társadalomról, amely teória természetszerűleg a társadalom fejlődésével kapcsolatban fejlődik és ha fejlődik, a k k o r vissza is fejlődhetik. Minden fejlődésben megvan

ez a dualitás, és ezt a dualitást M a x , Engels, Lenin elismerte, csak azt követelte, hogy az a z u t á n Valóságos ideológiai harcokban, valóságos v i ­ t á k b a n bizonyuljon be. Mert természetes, hogy Leninnek az a fölfogása, hogy itt kétféle dolog v a n , n e m jelenti azt, hogy az a kétféle dolog egy­ formán helyes v a g y egyformán helytelen. Úgy, hogy ő a v i t á n a k egy igen n a g y lehetőséget a d o t t abban a t u d a t b a n — amiben tökéletesen iga­ za volt — , hogy egy a d o t t konkrét kérdés körül csak egy igazság lehet­ séges, nem mint ahogy itt most úgynevezett reformerek egy pluralista fölfogás alapján gondolják. E z természetesen nevetséges dolog, ö s s z e t é ­ veszt két dolgot, összetéveszti azt a dolgot, hogy mi lehetünk egy olyan szituációban, ahol húsz éves kutatás és húsz éves viták kellenek arra, hogy az igazság kiderüljön, de azért az igazság nem egy dupla vagy tripla valami, hanem csak egy igazság v a n . Kovács András: Tulajdonképpen úgy lehetne fogalmazni, hogy az igazsághoz vezető út, az nem egy . . . Lukács György: N e m egy és nem egységes. És Lenin maga is egy d ö n ­ tő kérdésben tudomásul vett egy egészen új szituációt M a r x h o z képest. M e r t ne felejtse el, hogy a m a r x i t a n í t á s b a n a kapitalizmusból a szo­ cializmusba való átmenet teljes mértékben úgy volt ábrázolva, hogy a legfejlettebb államokban fog először megtörténni a változás a k a p i t a ­ lizmusból a szocializmusba. Most Lenin belekerült egy sajátos helyzet­ be, ahol a szocializmus problémája egy visszamaradott államban merült föl és ő a szocialista megoldás mellett d ö n t ö t t , mégpedig, ha szabad most a saját interpretációmat m o n d a n i , d ö n t ö t t a történelmi helyzet szükség­ szerűsége révén. Értem alatta a következőt: 17-ben a Szovjetunióban két óriási és azt lehet m o n d a n i , ellenállhatatlan forradalmi tömegmozga­ lom volt. Egyik az egész népnek tiltakozása az imperialista háború el­ len, úgy ahogy 917-ben volt, a másik a p a r a s z t o k n a k évszázados v á ­ gyakozása aziránt, hogy fölosszák a n a g y b i r t o k o t és a p a r a s z t n a k sza­ b a d földje legyen. Most már, ha elvontan nézi mind a kettőt, egyik se egy szoros értelemben vett szocialista követelés. Békét k ö t n i végtére egy polgári állam is t u d . D e az akkori orosz viszonyok között, amikor nem­ csak a burzsoázia, de a plebejus pártok, mint a szociálforradalmár p á r t , m u n k á s p á r t o k , mint a mensevikek, egyrészt ellene v o l t a k az azonnal megkötendő és az imperialista h á b o r ú n a k végetvető békének, másrészt minden lehető eszközzel szabotálták a radikális földosztást, Lenin szá­ m á r a világos volt, hogy egyedül szocialista forradalom alkalmas arra, hogy százmilliós tömegeknek ezt a kívánságát teljesítse. Ennélfogva a visszamaradott Oroszországban n e m v a l a m i elvont t a k t i k a i meggondo­ lásból volt Lenin azon a véleményen, hogy októberben meg kell csinál­ ni a forradalmat, hanem megint a n n a k a k o n k r é t helyzetnek a k o n k r é t analízise révén, amely 17 októberében a Szovjetunióban volt. Kovács András.- I t t többször esett szó a türelemről, tehát a különféle emberekkel v a g y törekvésekkel kapcsolatos türelemről. Gondolja, hogy a türelem a forradalmi m a g a t a r t á s n a k fontos része? Mert ugye első lá­ tásra ellentétes éppen a forradalommal.

Lukács György: Én azt m o n d a n á m , hogy itt megint erről a dialekti­ káról v a n szó, és Leninben megvolt a türelemnek és a türelmetlenségnek az a dialektikus egysége, amely döntésre kerül a z u t á n a k o n k r é t hely­ zet k o n k r é t analízisében. Szabad talán két példán illusztrálni a dolgot, hogy 905 u t á n Lenin teljesen tisztában volt, hogy a f o r r a d a l m a t lever­ ték, és hogy ez a leverés az ellenforradalomnak egy bizonyos korszakát jelenti. Ezzel függ össze amiről az előbb beszéltem, a Duna-választások­ n a k a kérdése, és az ellentét a Bogdanov—Lunacarszkij frakcióval. D e ez kisebb terminusokra, még 17-re is v o n a t k o z i k . És rendkívül jellem­ ző, hogy amikor 17 n y a r á n a pétervári munkásság körében nagy izga­ lom volt, és nagy tüntetést a k a r t a k rendezni, Lenin a nagy tüntetés el­ len foglalt állást azért, mert tudta, hogy az erőviszonyok olyanok, hogy nem lehet még d ö n t ő összeütközésre hozni a proletariátust a burzsoáziá­ val és a mögötte álló rétegekkel. T u d v a l e v ő , hogy ez a tüntetés Lenin a k a r a t a ellenére megvolt, bizonyos polgárháborús jelenségek m á r ott is fölmerültek, de leverték őket, és az is köztudomású, hogy Lenin például kénytelen v o l t illegilatásba menni. U t á n a ellenben a Kornyilov-kísérlet után, a Kornyilov-puccs meghiúsulása u t á n , beállt egy rendkívül vehe­ mens fejlődése a forradalmi irányzatnak. E z Leninnél kétféle formában nyilvánul meg. Egyrészt, h a jól emlékszem, szeptemberben ír egy cik­ ket, amelyben felszólítja a munkástanácsoknak mensevik-szociálforradalm á r többségét, hogy vegyék át a hatalmat, és megígéri nekik, hogy a kommunista p á r t , amennyiben ők szocialista reformokat hoznak, egy lojális oppozíciót fog velük szemben gyakorolni. P á r n a p r a rá, ír a z t á n Lenin egy cikket, miszerint úgy látszik, hogy ez a szituáció csak p á r napig t a r t o t t , és most m á r elmúlt. És most következik 17, amikor Lenin ugyanazzal a hevességgel és türelmetlenséggel, amellyel ellene volt a júniusi tüntetésnek, követeli a hatalom megragadását, és régi, közeli h í ­ veivel, m i n t Zinovjev és Kamenev, hosszú időre szakít azért, mert ők ellene v a n n a k ennek. Vagyis azt lehet m o n d a n i , hogy Lenin júniusban türelmes volt, októberben viszont nem volt türelmes, aszerint, hogy az objektív és szubjektív faktorok a forradalomban milyenek voltak. Ezzel megint visszatérünk a h h o z a kérdéshöz, hogy a nagy elvi kérdések al­ kalmazásában mindig a k o n k r é t helyzet k o n k r é t analízise dönt. Kovács András: Ezekben az években a kérdés az, hogy mi tulajdon­ képpen a forradalmi magatartás, és ez a legkülönfélébb eseményekkel kapcsolatban és a legkülönfélébb módon vetődik föl. Mondjuk, a n y u ­ gati d i á k m o z g a l m a k b a n egyféleképpen, u g y a n a k k o r a szocialista orszá­ gokban úgy tevődik föl a kérdés, hogyan lehet f o r r a d a l m á r n a k lenni egy olyan országban, ahol ilyenfajta forradalmi akciók nincsenek, ahol a forradalmi erők h a t a l o m r a j u t o t t a k , és ahol a tennivalók egész más jellegűek. Most ezzel kapcsolatban kérdezném, mint olyan embertől, aki most m á r több, mint 50 éve f o r r a d a l m á r n a k mondhatja magát, hogy mit t u d n a ezzel kapcsolatban mondani? Lukács György: N é z z e , hogy maradjunk a d i á k m o z g a l m a k n á l , ezeket én rendkívüli szimpátiával ítélem meg és nézem, m e r t ha összehasonlí-

tom a 45-ös állapotot a mostani állapottal, a k k o r 45-ben úgy nézett ki, hogy az amerikai életforma, ez a manipulált kapitalizmus teljes győzel­ met a r a t ideológiailag is. A z , hogy legalább egy réteg elkezd mozgolódni, és a mozgolódása nem tudatosan, és ennélfogva nem a helyes eszközök­ kel játszódik le, ez nem jelent semmit. Szabad a dolgot talán p a r a d o x módon úgy kifejezni, hogy amikor a régi, eredeti akkumuláció után lét­ rejött a modern kapitalizmus, és átalakult gépiparrá, a munkások ösz­ tönszerűleg érezték, hogy a gép degradálja őket. E r r e létrejött a géprom­ bolásnak a ténye. A géprombolást, mint t a k t i k á t nem lehet helyeselni, és a munkásmozgalom nem is t a r t o t t a fönn. De, hogy a géprombolás egy szükségszerű etap volt, ami azután elvezetett a m u k á s o k n a k szakszerve­ zetekbe való szerveződéséhöz, és így t o v á b b , ez kétségtelen. És ha a diá­ k o k a t most nem mint egy forradalmi cselekvés modelljét veszem, hanem mint egy világtörténelmi mozgalomnak a kezdetét, amit úgy fejeznék ki, az értelmiségre nézve, hogy: — most mindegy nekem, hogy a d i á k o k így fogalmazzák-e vagy nem — objektíve szerintem emögött az v a n , hogy a diákok azt mondják: mi n e m a k a r u n k m a n i p u l á l t szakidióták lenni és keresnek egy utat. E z t az u t a t még nem t a l á l t á k meg, és nem is fogják addig megtalálni, amíg nincsenek még szélesebb rétegek, ame­ lyek ez ellen a manipulált kapitalizmus ellen föllázadnak, aminek a kez­ deteit most megint n a g y o n primitív formák k ö z ö t t látjuk az Amerikában és másutt megnyilvánuló Vietnam-ellenes m o z g a l m a k b a n , látjuk a néger kérdésben és a néger kérdés körüli v i t á k b a n . Ú g y h o g y azt lehet m o n d a ­ ni, hogy mi most a manipulált kapitalizmus elleni forradalmi lázadás első kezdeti stádiumaiban v a g y u n k , ami körülbelül megfelel — a meg­ felelést mindig nagyon óvatosan köll fölfogni, mert hát a történelemben nem ismétlődnek a dolgok, azért én csak illusztrációnak m o n d o m — annak, amikor a munkásmozgalom a X V I I I . század végén és a X I X . század elején beindult. A k k o r még nem volt szó marxizmusról, de m i n d ­ ezek nélkül a marxizmus soha nem jött volna létre. H a a mai dolgokról beszélek a szocializmusban, itt van egy új és nagy probléma, amelyben Lenin egy régebben lehetséges és később m i n d ­ inkább lehetetlenné váló fejlődésnek az utolsó nagy alakja volt. T u d n i ­ illik ne felejtsük el, hogy a munkásmozgalom kezdetén, ha csak M a r x , Engels és Lenin nagy alakjaira gondolunk, personálunióban egyesül a munkásmozgalom nagy teoretikusa és nagy p r a k t i k u s vezére. M i n d a h á ­ romban ez egy személyben volt. E z t igényelte a maga számára Lenin utódjaként Sztálin. H a ma megítéljük, a k k o r azt hiszem a történelem objektív tétele az, hogy Sztálin egy meggyőződéses forradalmár, egy nagyon okos és tehetséges ember, és azt m o n d a n á m , hogy elsőosztályú taktikus volt, minden teoretikus érzék nélkül. Én ezt most n e m t u d o m kifejteni, számos írásomban í r t a m arról, hogy ellentétben a M a r x — L e ­ nin periódus fölfogásával, ahol létezett egy nagyszabású teoretikus el­ képzelés az egész világmozgalomról, amiből a d ó d o t t bizonyos területek­ re egy stratégia és a stratégián belül jöttek az egyes t a k t i k a i döntések. Most Sztálin ezt a maga pszichológiai értelmében megfordította: nála

a primer a t a k t i k a i döntés, és a teóriát a t a k t i k a i döntéséhöz a l k a l m a z ­ zák. T a l á n illusztrálnám egy p á r p é l d á n : nem igaz az, hogy Sztálin egy n a g y analízis révén jött rá arra, hogy az osztályharc a proletár­ d i k t a t ú r á b a n folyton élesedik, hanem ő úgy vélte a 30-as évek elején, hogy neki taktikailag szükséges a régi bolsevikiek közt lévő ellenzéket megsemmisíteni. Mivel ezt taktikailag helyesnek vette, kitalálta hozzá azt a teóriát, hogy az osztályharc folyton élesedik. U g y a n e z t lehet még világosabban látni egy olyan t a k t i k a i döntésben, ahol Sztálinnak t a k t i ­ kailag igaza volt. Tudniillik amikor H i t l e r a második világháború elejón győzött katonailag Franciaország és Anglia seregei fölött, a k k o r volt egy olyan helyzet, amikor nem volt bizonyos, hogy most a n é m e t offen­ zíva Oroszország felé fog-e menni, v a g y pedig t o v á b b folytatják a n y u ­ gati dolgot. H o g y Sztálin ott egy kísérletet tett a M o l o t o v — H i t l e r p a k t u m b a n , hogy ezt a folyamatot megállapítsa és megossza a kapitaliz­ must fasiszták és nem fasiszták között, ebben Sztálinnak taktikailag t ö ­ kéletesen igaza volt. D e ha most hozzávesszük, hogy Sztálin ennek k ö ­ vetkeztében h o z a t o t t a Kominternnél egy h a t á r o z a t o t , amely azt m o n d ­ ja ki, hogy a most folyó háború éppen olyan, mint az első világháború, egy imperialisták közötti háború, ennélfogva a kommunisták taktikája nem lehet más, mint a Liebknechté, miszerint az ellenség a saját orszá­ gokban van — ezt mondani a francia k o m m u n i s t á k n a k , akik H i t l e r ellen harcolnak, világos, hogy egy teoretikus lehetetlenség, amelyet csak úgy lehet megmagyarázni, hogy Sztálin számára ez taktikailag, a t a k t i ­ kából levont következtetés volt. És, hogy ezt ón nem most egyénileg mondom, az látszik abból is, hogy egy olyan híres és a pártjához hű kommunista, mint Aragon a K o m m u n i s t á k c. regényciklus első kötetében részletesen leírja, hogy milyen szörnyű z a v a r t idézett elő a francia k o m m u n i s t á k b a n ez a sztálini magatartás. Sztálin alatt ez, hogy a p á r t vezetője, a p á r t első t i t k á r a egyszersmind a h i v a t o t t teoretikusa is a p á r t ­ nak, mint tudvalevő, elterjedt mindenfelé, és létrejött, hogy egy Rákosi, egy N o v o t n y , és így t o v á b b , nemcsak a p á r t első t i t k á r a , hanem az il­ letékes teoretikus. I t t tisztában kell lennünk, hogy a n n a k a valószínűsé­ ge, hogy a munkásmozgalom még egy M a r x o t , Engelst vagy Lenint k a p ­ jon, rendkívül kicsi. És fölmerül most az a kérdés, milyen viszony van az ideológia kialakítása és a p á r t o k politikai taktikája között. A z én véleményem szerint ez ma egy meg nem oldott kérdés, és a jövendő munkásmozgalom egyik legfontosabb kérdése. Most m a r a d j u n k amel­ lett, hogy ez egy kérdés. Kovács András: Tehát úgy gondolja, hogy mondjuk a nyugati diák­ mozgalmak és általában ezek a mozgalmak szervezetlenek, anarchisztikusak, a géprombolókhoz hasonlítanak, m e r t . . . Lukács György: Ezek kezdődő mozgalmak . . . Kovács András: Tulajdonképpen, tehát valaminek a hiánya m i a t t . . . Lukács György: Igen. Mert nézze, a dolog úgy áll, hogy ezáltal — most ne felejtse el, hogy a sztálini u r a l o m a 30-as évek elején kezdődött, most a 60-as évek végén járunk, szóval négy évtizedről van szó —

ennek természetszerűleg megvannak a következményei nálunk is és a nyugati m o z g a l m a k b a n is. A nyugati m o z g a l m a k b a n az a jellemző — most megint nem először m o n d o m , h a n e m ezt többször megírtam — , hogy a szocializmusnak ez a fajta vonzóereje, ami 17 u t á n volt, amikor a szocializmustól egészen távolálló emberek érezték ennek a latin mon­ dásnak a létezését, hogy „mea causa a g i t u r " — ez a „mea causa a g i t u r " a mostani szovjet szocializmust illetőleg meszűnt. Legyen szabad egy polgári irodalomtörténészre, egy német irodalomtörténészre, egy Jens nevűre hivatkozni, aki a német irodalom történetét írja meg. És a 20-as évek német irodalmában konstatál egy nagy politikai ellenzéket, és ő teszi hozzá — a polgári irodalomtörténész — , hogy a Szovjetunió léte tette lehetővé ezt az ellenzéket, és a m i k o r a nagy pörök révén szűnőben volt ez a hatása a Szovjetuniónak, a német irodalmon belül az igazi el­ lenzéki mozgalmak elhaltak. Ez egy n a g y o n érdekes nyilatkozata egy polgárnak, mert nem lehet azt m o n d a n i , és nem lehet azt kívánni egy nyugati értelmiségitől, hogy a z o k a t a tisztán t a k t i k a i jellegű h a t á r o z a ­ tokat, amelyeket ma a szocialista államokban hoznak, hogy ezeket ő mint a saját életproblémáit értékelje. M á r p e d i g semmiféle ember nem lesz azért szocialista, hogy egy más országban támogasson valamilyen rezsimet, hanem azért válik szocialistává, mert az az érzése, hogy en­ nek a rezsimnek a fennállása őt hozzásegíti ahhoz, hogy az értelmes élet felé való, tisztán szubjektív meggyőződései érvényesüljenek. H a vissza­ gondol arra, hogy a francia forradalom minálunk Magyarországon hogy h a t o t t a Martinovics-mozgalomnak az íróira, a k k o r nagyon könnyen lehet látni K a z i n c z y n á l és másoknál, hogy ez, a francia forradalomnak ez a „mea causa a g i t u r " része hogyan hat az irodalomra. Ez a v o n z ó ­ ereje a szocializmusnak rendkívüli mértékben lecsökkent. Ezáltal a for­ radalmi marxizmus befolyása is csökken, és a diákmozgalomnak ez a, hogy úgy mondjam happening oldala összefüggésben van azzal, hogy a marxizmus becsülete most kezd lassan helyreállni. Most egy olyan fo­ l y a m a t n a k v a g y u n k a tanúi a kapitalista országokban, ahol a m a r x i z ­ mus, amelyet 45-ben egy elavult X I X . századbeli ideológiának tekin­ tettek, megint egy fölfelémenő vonalban v a n . A fölfelémenő vonal egyál­ talán nem jelenti, hogy m á r a helyes vonalon v a n . Most megint, h a megengedi, hogy egy történelmi analógiát mondjak: ha összehasonlítja az angol géprombolókat mondjuk a P r o u d h o n elméleteivel, n e m kétséges, hogy egy óriási haladást jelentett az, hogy egy P r o u d h o n föllépett Franciaországban. Ennek ellenére, mint M a r x ezt bebizonyította, P r o u d ­ hon elmélete lényeges kérdésekben teljesen helytelen. Ü g y , hogy én nem állítom azt, hogy a most mindenfelé létező á r a m l a t o k , gondolok a fran­ cia marxistákra, gondolok, nem t u d o m én, Marcusera, Blochra és má­ sokra . . . Kovács András: . . . o t t van az o l a s z o k n á l . . . Lukács György: ... hogy ezek mindenütt helyes álláspontokon állnak, de létrejött az intelligencia egy nagyon széles rétegében — és maga he­ lyesen mondja — m á r például egy nagy p á r t b a n , az olasz p á r t b a n az

az érzés, hogy az a marxizmus, amit ma hivatalosan hirdetnek, ez szá m u k r a használhatatlan. K é t dologra v a n szükségük, egyrészt visszatér­ n i - a z igazi marxi módszerre, és azt hiszem, hogy a Lenin-kérdésben én érintettem is egy p á r p o n t o t , ahol látszik ez az ellentét a marxi módszer­ rel; másrészt, ami a sztálini marxizmusból önkéntelenül következik: marxi elemzésnek kell alávetni a kapitalizmusnak azt a folyamatát, amely M a r x és Engels halála u t á n lejátszódott. E n n e k tudniillik, m a r x i analízise nincsen, és most azon dolgozik a világ intelligenciájának a legjobb része, hogy megteremtse ezt a marxi analízist a filozófiától k e z d ­ ve a konkrét ökonómiáig. Kovács András: A z t hiszem, Leninnek v a n bizonyos analízise, mert itt a M a r x és Engels utáni p e r i ó d u s r ó l . . . Lukács György: N é z z e , ez a Lenin életművének sok tekintetében a leg­ problematikusabb részei közé tartozik, ő rendkívül jól felismert egy p á r új jelenséget, de azok az új jelenségek a k k o r nem voltak a n n y i r a kifej­ lődve, hogy helyes értékelést lehetett volna adni. Tudniillik Lenin, mint tudja, az imperializmus könyvében arról beszél, hogy a munkásarisztok­ ráciát és bürokráciát kvázi megvesztegeti a kapitalizmus, és az osztálya ellen állítja. Most mi itt a valóságos folyamat? A valóságos folyamat az, hogy a X I X . században a kapitalizmus kiterjedt bizonyos nyersanyagok termelésére és földolgozására, másrészt az úgynevezett nehéziparra. N e m szabad elfelejteni, hogy az úgynevezett k ö n n y ű i p a r mesterség volt M a r x idejében, még jóval M a r x ideje után is, mert én például fiatal k o r o m b a n emlékszem, hogy a cipőimet egy vagy két segéddel dolgozó kis suszter­ nél rendeltem meg, és az a tény, hogy az ember bemegy egy üzletbe és válogat két v a g y h á r o m cipőgyár cipői között, abban az időben mint tény még egyáltalán nem létezett. És ez v o n a t k o z i k az élet és a fo­ gyasztás minden megjelenési formájára, a szolgáltatás mindenféle for­ májára. Én olvastam egyszer egy statisztikát, éppen az Egyesült Álla­ mokról, ami egy nagyon jellemző dolog, hogy a szolgáltatásban több munkás van ma alkalmazva, mint a nehéziparban. Most, ha nagyon le­ egyszerűsítve fejezem ki, ennek az a következménye, hogy a m u n k á s ­ tömegek fogyasztása a kapitalista osztály elsőrangú érdekévé válik. A m í g a fogyasztási, a szolgáltatási területek nem kapitalisták, a k a p i t a ­ listának egészen mindegy, hogy a munkás hogyan szerzi be a cipőjét. Mihelyt a cipőgyárak k o n k u r r á l n a k egymással, a k k o r egyáltalán nem közönyös, hogy öt vagy hét v a g y nyolcmillió munkás hol szerzi be a cipőjét. A z t a k a r o m ezzel m o n d a n i , hogy ebben az egész manipulált kapitalizmusban a munkásosztály jómódja emelkedésének, ami egy két­ ségtelen tény, (nem) az az oka, hogy a kapitalizmus á t m e n t ökonómiailag egy más stádiumba, mint amelyben M a r x , sőt Lenin életében volt, és ez a stádium nem volt előre látható. Most m á r úgy, ahogy Lenin kidolgozott a háborúval és az imperializmussal szemben egy bizonyos új stratégiát és t a k t i k á t , amely M a r x n á l még nem volt meg ebben az ér­ telemben, úgy kellene nekünk ezt az analízist megcsinálni a későbbi k a ­ pitalizmusra v o n a t k o z ó a n , ahol az én véleményem szerint a 29-es krízis

a fordulópont. A 29-es krízis is messzemenően a régi kapitalizmusnak a krízise volt, és a 29 utáni N e w - d e a l b a n jönnek létre és b o n t a k o z n a k ki mint a kapitalizmus u r a l k o d ó á r a m l a t a i az addig tendenciaképpen meg­ lévő dolgok. A z t hiszem, nem kétséges, hogy a nyugati haladó mozgal­ m a k n a k a taktikáját anélkül az elemzés nélkül nem lehet megcsinálni. Ez az elemzés még nincsen meg, mert egyrészt a régi marxizmus fölmondta a szolgálatot, ezzel szemben, másrészt N y u g a t o n nem volt marxizmus, amely ezt megcsinálta volna. Ú g y , hogy mi most a m a r x i z m u s egész teó­ riájában egy kezdeti átmeneti állapotban v a g y u n k . Kovács András: A kérdés bizonyos mértékig m á s k é p p tevődik föl egy szocialista országban, ahol nagyon g y a k r a n találkozni olyasmivel, hogy bizonyos kisebb vagy nagyobb p r o b l é m á k s o k a k b a n — különösen fiatalokban, akiknek nincsenek forradalmi tapasztalatai — olyan állás­ pontot, v a g y olyan szkepszist a l a k í t a n a k ki, hogy tulajdonképpen n e m lehet f o r r a d a l m á r n a k lenni. Ezzel kapcsolatban . . . Lukács György: N é z z e , ez megint egy általános következménye a dol­ goknak. N e m szabad elfelejteni, h o g y az olyan embereknek a száma, akik mindig forradalmárok, minden körülmények k ö z ö t t nagyon kicsi. I d e most nemcsak a M a r x — L e n i n típusú emberek t a r t o z n a k , h a n e m ide tartozik például, ha veszem a 905-ben nagyon megnövekedett bol­ sevik p á r t . N e m kétséges, hogy 907 u t á n a bolsevik p á r t n a k a tagsága lement az ötödrészére, v a g y tizedrészére. Ú g y , hogy itt egyrészt fontos, hogy létezhet egy olyan f o r r a d a l m á r réteg, amely az ellenforradalmi időben is megmarad f o r r a d a l m á r n a k , ennek az objektív alapját nagyon helyesen fejezte ki M a r x 49 után, amikor ő azt írta egyszer egy cikké­ ben, hogy az ellenforradalmi talaj is forradalmi. Ebben neki világtör­ téneti értelemben igaza van, és egy olyan embernek a forradalmiságát, mint mondjuk M a r x é és szűkebb környezetéé, ez fönn is t a r t h a t t a . D e lehetetlen, hogy a berlini átlagmunkás ezt egyszerűen átveszi, és a m a ­ ga cselekvésének az irányítójává teszi. Ú g y h o g y t u d n u n k köll, hogy ez a mostani állapot bizonyos fokig egy szükségszerű kezdeti állapota egy átalakulásnak. Csak az a fontos, hogy ennek a manipulált kapitalista rendszernek egyrészt, a sztálini rendszernek másrészt, most kezdenek megnyilvánulni az ökonómiai következményei is. És nem véletlen — én azt a n n a k idején ebből a szempontból melegen ü d v ö z ö l t e m — , hogy az olyan természetű reformkérdések, mint a mi mechanizmus-kérdésünk, szükségszerűen fölmerültek. M e r t csak nem gondolja, hogy a nálunk n a ­ gyon befolyásos Rákosi-féle bürokrácia eltűnt volna egy gazdasági re­ formot, h a nem látta volna, hogy a gazdaságot a régi módon vezetni nem lehet. Én a k k o r — ha szabad m a g a m r a h i v a t k o z n i — amikor be­ vezették nálunk a mechanizmust, az új mechanizmust, egy, az U n i t á nak a d o t t interjúmban teljesen az új mechanizmus mellett foglaltam ál­ lást, két történelmi előfeltételt állítva hozzá. Egyrészt, hogy az új me­ chanizmusra való áttérés létre fogja hozni az igazi marxizmushoz való visszatérést, másrészt, hogy a mechanizmus megvalósítása létre fogja hozni a proletárdemokráciát. E kettő nélkül szerintem sem n á l u n k , sem

máshol egy ökonómiai reformot nem lehet végrehajtani, ezek létrejötté­ nek azonban még nagyon komoly gazdasági, társadalmi és ideológiai a k a d á l y a i v a n n a k . Ú g y h o g y úgy köll fölfogni a mostani időt, hogy nyil­ v á n v a l ó v á vált, hogy az a két rendszer, ami 45 után a világot uralni látszott — a sztálini rendszer a szocializmusban, a manipulált kapita­ lizmus a kapitalizmusban — válságállapotba jutott. Kovács András: Én az egyén szempontjából tenném föl a kérdést. T e ­ h á t az egyes ember, aki m a él, és m a dolgozik, a n n a k milyen lehetősé­ geit látja? Lukács György: N é z z e , az egyes embernek a saját képességei és főkép­ pen a saját k a r a k t e r e szerint korlátlan lehetőségei v a n n a k . M e g a k a d á ­ lyozni azt, hogy valaki egy rossz időben a helyes teóriát képviselje és egyedül képviselje, hatás nélkül, ennek nincs a k a d á l y a . Most, hogy egy nagyon föltűnő, és látszólag nem politikai dolgot mondjak: névre most nem emlékszem, de tudom, hogy a késői görög korban, az alexandrimus korban, volt egy görög csillagász, aki m á r kopernikuszi álláspontot fog­ lalt el a naprendszerrel szemben. Szóval ez m á r a k k o r is gondolatilag lehetséges volt. A z illető embernek a m ű v e azonban teljesen eltűnt, és csak nagy szakemberek tudják a nevét is egyáltalán. Most, hogy ez tár­ sadalmi jelenségeket illetőleg szakadatlanul fölmerülhet, ez nem kétsé­ ges. Óriási skálája van M a r x t ó l k e z d v e — aki a nagyon reakciós és visszamaradt N é m e t o r s z á g b a n megtalálta a marxizmusnak az elméletét — egészen, mindenféle emberekig, akikben bizonyos teoretikus mozgás létrejön, anélkül, hogy helyes álláspontra . . . N e felejtse el, hogy M a r x ­ n a k P r o u d h o n t ó l Moses Hess-ig számos kortársa volt, aki éppúgy ke­ reste a szocializmust akkor, mint ő, de rossz úton kereste. Kovács András: A z t hogy ítéli meg, hogy m a egy cselekedni a k a r ó embernek milyenek a lehetőségei? Lukács György: N é z z e , a cselekedni a k a r ó embernek a cselekvési le­ hetősége természetesen nem óriási nagy. Viszont nem létezik olyan idő, ahol valamit csinálni ne lehetne. És különösen — ez most tulajdonkép­ pen a d ö n t ő kérdés — n e m lehet megakadályozni, hogy teoretikus h a j ­ landóságú emberek a teória kidolgozása felé forduljanak, és ezáltal egy bizonyos befolyásra tegyenek szert, megint az összes nehézségekkel, és félrevezető és rossz ú t r a terelő dolgokkal. I t t csak arra van szükség, hogy az emberek N y u g a t o n ne ismerjék el, hogy ez a manipulált k a p i ­ talizmus egy új korszak, ami se nem kapitalizmus, se nem szocializmus, hanem vizsgálják meg. Másrészt m i n á l u n k — és erre én nagy súlyt he­ lyezek, és mindig m e g m o n d t a m ebben a véleményemet — legyünk az­ zal tisztában, hogy egy egész csomó d ö n t ő kérdésben Sztálin nem foly­ tatója, hanem az ellenkezője Leninnek. És ebben a tekintetben a Lenin­ féle f o r r a d a l m á r típushoz való visszatérés emberi szempontból most egyike a legfontosabb kérdéseknek. És ezért t a r t o m olyan fontosnak, hogy mi Leninnel nem mint egy legenda-alakkal, hanem mint egy v a l ó ­ ságos emberrel ismerkedjünk meg. E n n e k ma nagy politikai és aktuális jelentősége is van.

Kovács András: Most felteszik a kérdést az emberek: mikor növek­ szenek ezek a lehetőségek? T a p a s z t a l h a t ó egy bizonyos türelmetlen­ ség... Lukács György: N é z z e , itt a dolog úgy áll, hogy tisztában kell len­ nie azzal, hogy m i k o r M a r x 83-ban meghalt, a k k o r végeredményben ő még távol volt attól, hogy a k á r csak egy olyan m u n k á s m o z g a l m a t is megérjen, mint amilyet mondjuk Engels megért. Kell, hogy az ember­ ben meglegyen — amiről az előbb beszéltünk Leninnél — a türelemnek és türelmetlenségnek a megfelelő dialektikája, amire nincs szabály, amit minden embernek a maga számára kell meghatározni. Megmondani egy a k á r statisztikai törvényszerűséggel, hogy milyenek a kilátások itt, ez az én véleményem szerint lehetetlen. Kovács András: Biztos, hogy azok az illúziók, amelyekkel, mondjuk mi M a g y a r o r s z á g o n 45-ben n é z t ü k az eseményeket, ezek az illúziók felülvizsgálatra szorulnak, tudniillik, hogy egyik n a p r ó l a másikra v á l ­ t o z t a t h a t u n k alapvető dolgokon . . . Lukács György: N é z z e , ez igaz, csak itt figyelembe köll venni, hogy a 45—49-ig terjedő m a g y a r fejlődésnek pozitív oldalai is voltak, ame­ lyet azután 49-ben Rákosiék leépítettek, és ezeknek a pozitív o l d a l a k n a k egy lehetséges folytatásuk v a n . M e r t ne felejtse el, ezt m á r a d a t o k k a l k i m u t a t t á k , és bebizonyították, hogy különösen a Tiszán túl, a Vihar­ sarokban és a n n a k környékén ezek az általuk spontán csinált bizottsá­ gok, amelyek földosztással és mással foglalkoztak, hogy azokban volt egy tendencia bizonyos fokig 17-es m u n k á s t a n á c s o k k á átalakulni, amit aztán Rákosiék és természetesen a velük koalícióban lévő p á r t o k meg­ a k a d á l y o z t a k . Ú g y h o g y , ezt a 45—49-es periódust két oldalról köll néz­ ni. N é z n i köll azt a pozitívumot, ami benne van, és azt, amivel ennek a p o z i t í v u m n a k a kifejlődését m e g a k a d á l y o z t á k . Kovács András: Most arra gondolok, amit N a g y Lajossal kapcsolat­ ban m o n d o t t el, erre a türelmetlenségre . . . Lukács György: Igen, nézze, hát hogyha akarja, e l m o n d h a t o m ezt a dolgot. Ez a fasizmus elején volt, 34-ben, egy írói kongresszuson Moszk­ vában, amin N a g y Lajos ott volt, és minthogy jó viszonyban voltunk egymással, meglátogatott engem, és a beszélgetés közben kérdezte tőlem, hogy mit gondolok, hogy H i t l e r uralma meddig fog t a r t a n i . Erre én azt m o n d t a m neki, hogy én nem v a g y o k próféta, amennyire én előre t u d o m látni, 10—15 évig t a r t . Erre N a g y Lajos éktelen dühbe gurult, vörös lett, és az öklével verte az asztalt, és azt k i a b á l t a nekem: én nem v a g y o k olyan jó kommunista, mint maga, hogy nekem mindegy legyen, mikor tör ki a forradalom. I t t l á t h a t egy ilyen türelmetlenséget. Most szabad ezt, hogy ne teoretikusan, egy másik a n e k d o t á v a l illusztrálni. M o s z k v á b a n a nagy tüntetéseket rendkívül rosszul rendezték. E n n e k az volt a következménye, hogy ha el a k a r t á k érni, hogy egy üzem vagy egy intézmény munkásai egy ó r a k o r elvonuljanak a Vörös térre, a k k o r h a t óra reggelre odarendelték őket v a l a h o v á . H á t ez történt velünk egy ilyen fölvonuláson, és én véletlenül együtt mentem egy nagyon tisztes-

séges és rendes 19-es emigráns asszonnyal. És, amikor megyünk, egyszer­ re kezdődnek látszani a Kreml tornyai, a k k o r ez az asszony lelkesedés­ be esik, és azt mondja: látja, ezért érdemes volt reggel hat ó r a k o r o d a ­ menni, hogy ezt most meglássuk. És én most egészen ellenkezően: mint N a g y Lajosnak, azzal feleltem neki: ha Lenin olyan türelmes lett v o l ­ na, mint maga, soha nem ültek volna a bolsevikiek a Kremlben. N e m t u d o m , hogy a két a n e k d o t a mutatja-e, hogy a türelem és a türelmet­ lenség nem egy egymást kizáró metafizikai ellentét, hanem u g y a n a z az ember — most megint visszatérek Leninre, és a k o n k r é t helyzet k o n k r é t analízisére — u g y a n a z az ember kell hogy egyszerre türelmes és türel­ metlen legyen. Kovács András: Most engedjen meg egy személyes jellegű kérdést. H o g y a n lett f o r r a d a l m á r valaki, aki tulajdonképpen olyasmivel foglal­ kozott életének elég jelentős periódusában, mint irodalomesztétika, mű­ vészet, tehát olyasmivel, ami látszólag elég távol áll a kifejezetten gya­ korlati politikai vagy forradalmi cselekvéstől? Lukács György: N é z z e , ha m a g a m r ó l kell beszélni, én forradalmi cselekvésre 18 októbere u t á n gondoltam. D e itt megint úgy van, hogy az az ember, aki nem cselekszik forradalmian azért állhat azon az állás­ p o n t o n , hogy az egész társadalom úgy, ahogy van, egy elrettentő v a ­ lami, és az volna a kívánatos, hogy helyébe jöjjön egy új dolog. N o s ennek a nemzedéknek, amelyhez én t a r t o z t a m , ennek volt egy nagy szellemi vezére, tudniillik A d y E n d r e . A d y E n d r e gyakorolta m i r á n k azt a benyomást, hogy az a dzsentroid kapitalista Magyarország, ami van, az egy elvetendő dolog, és a helyes m a g a t a r t á s , ahogy A d y egy ver­ sében mondja: „protestáló hit és küldetéses vétó, eb ura fakó. Ugocsa non c o r o n a t " . Most én ezt egyszer, ezt a p a r a d o x á t m á r kifejeztem, hogy bennem fiatal k o r o m b a n a hegeli filozófia össztársadalmi fölfogása úgy vegyült az A d y „Ugocsa non c o r o n a t " - j á v a l , hogy én a hegeli filozó­ fiának azt a tételét, hogy helyesnek kell elismerni a történelmi fejlődés minden etapját, és ennélfogva v a n egy kibékülés a valósággal, ezt anél­ kül, hogy gondolatilag nagyon tisztáztam volna, az „Ugocsa n o n co­ r o n a t " nevében elvetettem, és ezzel bennem volt egy bizonyos n e m - k ö ­ töttség a kapitalista társadalommal szemben. N e m állítom azt, hogy lett volna egy szocialista képzetem arról, hogyan köll csinálni, csak, hogy azt, hogy a kapitalista társadalom a legrosszabb társadalom, ami lehetséges, ezt, h a végig olvassa az irodalomesztétikai t a n u l m á n y o k a t , nagyon sok helyet fog találni, ahol ez egész nyíltan ki van fejezve. E z ­ zel én nem állítom, hogy ez az út a szocializmus felé. A szocializmus olyasvalami, amit a k ö z m o n d á s úgy szokott m o n d a n i , hogy „minden ú t R ó m á b a vezet". I t t azt lehetne m o n d a n i , hogy „minden út R ó m á b a vezethet". H o g y minden embernek, aki nem a d t a el a lelkét a k a p i t a ­ lizmus ördögének, szabadon áll az útja, hogy egy pillanatban ebből vagy abból a m o t í v u m b ó l szocialistává váljon. Kovács András: Ú g y tudom, a körülményei nem predesztinálták arra, tehát a családi körülményei, hogy népbiztos legyen.

Lukács György: N e m , egy kapitalista környezetből származtam. D e ennek — megint szubjektíve beszélek — igen nagy előnyei voltak. T u d n i ­ illik az, hogy én a kapitalizmusnak a negatív oldalait nem könyvekből, hanem, azt lehetne m o n d a n i , családi alapon t a n u l t a m meg. És ennél­ fogva az, ami most például nagyon sok entellektüelben megvan, hogy ha csalódott a szocializmusban, a k k o r hozzácsapódik valami kapitalista áramlathoz, ez énnálam nem lehet, mert én olyan mélyen megvetettem gyermekkoromtól fogva a kapitalizmust, hogy minden lehetséges, csak az nem, hogy visszatérjek a kapitalizmushoz. Kovács András: Voltak karakterbeli m o t í v u m o k ? Lukács György: N é z z e , ez egy k o m p l i k á l t dolog, ami nem érdekes. Ez összefügg az a n y á h o z való viszonnyal, és az egész környezetnek a megítélésével. Ez lassan kialakult, és azt hiszem, nem érdekes, mert ez minden embernél másképpen v a n . Kovács András: D e azt hiszem, azért érdekes olyan valakinél, aki ezt az u t a t megtette . . . Lukács György: Esetleg egyszer meg fogja az ember írni, de így egy p á r szóval elmondani nem érdekes, mindenesetre az van, hogy én min­ denféle igenelhető megoldást el tudok képzelni, csak a kapitalistát nem. Kovács András: A m i k o r belekerült a forradalmi mozgalomba, 19-ben és később is, ez azt hiszem, n a g y o n n a g y k o c k á z a t o k vállalásával járt. Volt-e olyan helyzet az életében, amikor . . . Lukács György: N é z z e , a dolog úgy áll, hogy ezt megint minden jó­ zan embernek t u d n i a kell, és i t t megint vissza köll menni a minden­ napi életbe. A z emberek rendkívül óvatosak, a z t én elismerem, és rend­ kívül nehezen vállalnak felelősséget. Ellenben minden n a p látom, hogyha például hazulról elmegyek a postára egy levelet föladni, hogy mennek az emberek át itt a Tolbuchin k ö r ú t o n a vásárcsarnok körül, ahol nagy a forgalom, és látom, hogy minden n a p száz és száz ember teszi k o c k á r a az életét azért, hogy egy fél perccel előbb érkezzen meg a vásárcsarnok­ ba. Ami azt mutatja, hogy minden ember számára a d v a van a lehetőség, hogy az életét kockára tegye, az egyik értelmes dologért, a másik egy nem értelmes dologért teszi kockára. D e olyan emberek, akik nem merné­ nek egy ellenvetést tenni a főnöküknek, úgy szaladnak egy a u t ó előtt, ahogy én nem mernék. Kovács András: Még 19-nél m a r a d v a , a népbiztosságnál, — mert az mégis kulturális népbiztosság volt, még nagyobb kontraszt volt, amikor a hadsereghez került mint politikai biztos. Lukács György: Természetesen. Csak a k k o r az egy szükséges dolog volt, és hogy most egy szóval fejezzem ki, az elfogulatlan nézésnél rög­ tön kijön egy p á r dolog. H a az úgynevezett politikai megbízott azt gondolja, hogy ő titokban egy hadvezér, a k k o r egy m a r h a , mert az utolsó vezérkari ember a hadvezetés technikáját jobban érti, mint a politikai megbízott. D e ha a politikai megbízott rájön a r r a — bizony isten nem egy óriási fölfedezés az én részemről —, hogy a hadsereg h a n g u l a t á t illetőleg van két d ö n t ő dolog: hogy jó kosz-

tot k a p j a n a k , és pontosan megkapják hazulról a postát; ezt nem is olyan n a g y kunszt megcsinálni, és nem is olyan n a g y k u n s z t erre rájönni. Én r e n d k í v ü l gondosan revideáltam mint politikai megbízott, a k o n y h á k a t , direkt rajtaütéseket csináltam, úgy, hogy m i ­ előtt elkerültem volna a fronton egy zászlóaljhoz, egy d o m b mögött megállítottam az autót, nehogy az autó közeledésére valamit csinálja­ nak, és egyszerre b e n y i t o t t a m a k o n y h á b a . És követeltem, mutassák meg a mai ebédet. E z egyáltalán nem egy kunszt. Egy ember, aki normális polgárian él, azt, hogy az ebéd jó-e v a g y n e m , azt meg tudja ítélni. E z semmiféle különleges tehetséget nem követel. Kovács András: D e úgy t u d o m , hogy nagyon h a t á r o z o t t a n és kemé­ n y e n is föllépett néha. Lukács György: N é z z e , ilyen megint v a n kritikus helyzetekben. Mine­ k ü n k az volt a föladatunk, hogy Tiszafüredet védjük a román t á m a ­ dás ellen, és az esetleg sikerülhetett is volna, h a nem lett volna egy budapesti zászlóalj, amely egyszerűen megfutott, és ezzel a r o m á n o k a többi zászlóalj h á t á b a kerültek, akik nagy nehezen t u d t á k m a g u k a t át­ vágni a Tiszán. Most megint, nézze, ha az ember józanul gondolkodik, és a m i k o r m á r o d a á t v o l t u n k Poroszlón, a k k o r világosan látja — nekem volt o t t a n h á r o m zászlóalj, volt egy Debrecen környékéről, és egy székely zászlóalj, kitűnőek voltak, és v o l t a k ezek a budapestiek. Egész kétségte­ len, hogy én ezt a h á r o m zászlóaljat soha nem vihetem többé tűzbe, mert a debreceniek is és a székelyek is azt mondják: hiába harcolunk, hogyha ezek a budapestiek fölmondják a szolgálatot. G o n d o l k o d v a nem volt olyan nagy k u n s z t rájönni, hogy köllött csinálni egy rögtönzött gyorshaditörvényszéket, a budapesti zászlóaljból egy p á r embert halálra ítélni, és a piacon, ott, ahol a másik két zászlóalj állt, mindenki előtt lelövetni. És énnekem meggyőződésem, hogy Lenin ezt a lépést, amennyire nem helyeselte az én parlamentarizmus-cikkemet, ezt a lépésemet helyeselte volna. És megint azt m o n d t a volna: most pedig engedje meg, a k k o r nem ismertem . . . gondolok, a Lenin-féle kocsmai verekedésre. Kovács András: Később a z t á n úgy t u d o m , hogy — egyrészt — itthon m a r a d t Magyarországon, tehát azok közé t a r t o z o t t , akik a forradalom u t á n a folyamatosságot biztosították, később meg szintén v i s s z a j ö t t . . . Lukács György: I t t megint csak azt m o n d o m , ez egy borzasztó egy­ szerű dolog. Egy tisztességes embernél úgy v a n , aki Á - t m o n d o t t , a n n a k B-t is kell m o n d a n i . E z megint ahhoz a Lenin-féle konkrét helyzet k o n k r é t analíziséhez tartozik. H o g y v a n n a k adott esetek, amikor egy ilyen dolgot meg kell csinálni. Kovács András: A k k o r , 19-ben, amikor itthon m a r a d t , azt hiszem, a k k o r K o r v i n O t t ó v a l együtt vállalta . . . Lukács György: Kovács ezt...

András:

K o r v i n O t t ó v a l , igen. őt

említette, mint azt a típust, aki

megtestesítette

Lukács György: E z t az aszkéta-forradalmiságot, aki a saját személyé­ vel egyáltalán nem törődött, és aki számára az ügy létezett. Kovács András: A H o r t h y - r e n d s z e r , azt hiszem, a fő tüzet K o r v i n O t t ó r a n y i t o t t a a forradalom után, holott, t u d o m á s o m szerint, ő azok közé t a r t o z o t t , akik a leghumánusabb megoldás mellett voltak. Lukács György: Nézze, itt megint nem szabad ebből a humánusság­ ból egy fétist csinálni. Megint engedje meg, hogy két történettel illuszt­ ráljam a dolgot. A m i k o r fölfedezték ezt a Stenzl-Nikolányi-féle összees­ küvést, ez a két rendőrtiszt volt, akinek a lakásán százával találtak gépfegyvereket, gépfegyver szükségletet, és így t o v á b b . K o r v i n ezt le­ leplezte, és a törvényszéki eljárás után létrehozta a halálos ítéletet Stenzl és N i k o l é n y i ellen. Azon az ülésen, ahol a népbiztosok tanácsa ezt, és az ezzel felmerülő kegyelmi k é r v é n y t tárgyalta, K o r v i n nagyon h a t á r o ­ zottan a kivégzés mellett foglalt állást. Hozzáteszem, én is t á m o g a t t a m őt, és végül sikerült egy többséget is létrehozni. Szóval, K o r v i n egyál­ talában nem volt egy úgynevezett olyan humanista, aki minden ilyen dolgoknak ellensége lett volna. Most i t t én csak egy kis a n e k d o t á t m o n d ­ h a t o k el, mert nagyon periférikus: amikor a szovjet választások voltak nálunk, a k k o r egy középiskolai t a n á r nagyon föl volt h á b o r o d v a a z o k ­ n a k szerinte nem demokratikus voltán, és egy nagy beszédet vágott ki, amire az ott lévő rendőrség őt letartóztatta, és bevitték a Korvin-féle ellenforradalom elleni dologba. Éjjel megjelent nálam ennek a t a n á r n a k , a huga vagy nénje, akit ismertem és kétségbeesetten m o n d t a , hogy ezt most bevitték, és K o r v i n főbe fogja lövetni, mit csináljunk. Én m o n d ­ t a m neki: sajnos éjjel nincs összeköttetésem K o r v i n h o z , h o l n a p reggel, ha bemegyek a népbiztosságba, mindjárt fölhívom K o r v i n t . Csakugyan 9-kor fölhívtam K o r v i n t , és említettem neki a nevet, erre K o r v i n elkez­ dett nevetni, és azt mondja: á, az egy bolond szamár, ezt m á r rég sza­ badon bocsátottam. E z a két dolog megint eléggé mutatja, hogy K o r v i n ­ ban az igazság i r á n t i érzék e legnagyobb mértékben ki volt fejlődve, és anélkül, hogy most aktaszerűen ismerném, mélyen meg vagyok róla g y ő ­ ződve, hogy K o r v i n n á l komoly igazságtalanság, tudniillik itt komoly igazságtalanság bizonyos fokig egy ilyen, (nem volt). M e r t én, megint ismételve azt m o n d a n á m , hogy én ezeket a kiskörei kivégzéseket nem t a r t o m igazságtalan dolognak, még a k k o r sem, h a ezek az emberek, akiket mi főbelövettünk, nem azok voltak, akik fölbiztatták az embereket, hogy meneküljenek. D e most itt van éppen a k o n k r é t dialektikája, és világos, hogy a burzsoáziának az állott érdekében, hogy K o r v i n t , mint egy vér­ ebet föltüntetni, aminek ő p o n t az ellenkezője volt. Kovács András: A z előbb említette, hogy a forradalomhoz Hegel és A d y vitte közelebb. A d y v a l kapcsolatban a legutóbb azt írta, hogy nem tipikusan m a g y a r jelenség, és hozzátette, saját magát sem tartja a n n a k . Ez alatt mit ért? Lukács György: Én ezt egy interjúban részletesen kifejtettem. I t t me­ gint el kell térni a vulgáris marxizmustól. A vulgáris marxizmus t u d n i ­ illik szociológiailag kezeli az osztályokat, és ennélfogva ismeri a kis- és

a középnemességet mint osztályt, és ebből levezet mindenfélét. Most, ha maga megnézi k o n k r é t a n az európai történelmet, a k k o r m i t lát? A z t , hogy Angliában a X V I I I . század f o r r a d a l m á v a l kapcsolatban a kisés középnemességnek egy része anyagilag teljesen megsemmisült, egy más része beépült abba a kapitalizáló n a g y b i r t o k k a l p á r h u z a m o s a n fej­ lődő kapitalista fejlődésbe, és a d t a az angol kapitalista gentleman-réteg­ nek tekintélyes részét. Franciaországban a kis- és középnemesség hozzá­ k ö t ö t t e a sorsát a főnemességhez, és 1793-ban vele együtt megsemmisült. Németországban a porosz—junker nemesség á t a l a k u l t a porosz—junker elnyomatás legfőbb szervévé. M a g y a r o r s z á g o n egy egész speciális helyzet következtében, amely analógia, amelynek analógiái esetleg Lengyelor­ szágban v a n n a k , ezt nem t u d o m , nem analizáltam a dolgot eléggé, I I . József halálától, vagyis 1790-től a világosi fegyverletételig egy pozitív h a l a d ó szerepet játszott, m i n t a m a g y a r nemzeti integritásnak a védelme a H a b s b u r g elnyomatás ellen. E n n e k történelmi analógiája alig v a n , és ennek az a következménye, hogy egy egész csomó embere ennek a re­ f o r m k o r s z a k n a k joggal él a nemzetben m i n t egy n a g y h a l a d ó jelenség. E z most, ez a fejlődés, összetört a világosi fegyverletétellel, és létrejött M a g y a r o r s z á g n a k egy kapitalizálódása, amit m á r részben Bécsből inszcenáltak, ne olyan módon, hogy a kis- és középnemesség uralmi szervei, például a v á r m e g y é k és később az ebből kiinduló minisztériumok meg­ m a r a d t a k . Ú g y h o g y Magyarországon, nem mint például Franciaország­ b a n : olyan burzsoá u r a l o m jön létre, amely a nemességet elsöpörte, hanem m i n á l u n k létrejött egy kapitalizálódás, amelynek az u r a l k o d ó és vezető osztálya a dzsentri és a tőke — sajnos M a g y a r o r s z á g r a megint egy jellemző dolog, megint a franciával szemben — a francia tőke, az egy nemzeti tőke volt. A m a g y a r tőke a X I X . s z á z a d b a n messzemenően egy német vagy zsidó tőke volt. E z tehát nem m e r t a m a g y a r dzsentri u r a ­ lommal tiszta kapitalista k a t e g ó r i á k a t szembeállítani, hanem egy dzsentroid fejlődés jött létre. É n azt állítom, hogy K e m é n y Zsigmondtól, J ó ­ kaitól kezdve egészen mélyen be a N y u g a t - i d ő k i g , az emberek belenyu­ godtak M a g y a r o r s z á g n a k ebbe a dzsentri-dzsentroid fejlődésébe. A d y , Petőfi u t á n az első költő, aki fölmondja ezt a kompromisszumot, és aki Tisza Istvánt, nem mint Gajániék, úgy nevezi, hogy egy „ ú r aki dolgozik", h a n e m a „ k a n B á t h o r y Erzsébetnek" nevezi, akinél egy tény­ leges lesöpréséről v a n szó a dzsentri u r a l o m n a k . N e felejtse el, itten újabban, az utolsó p á r évben létrejöttek ehhez érdekes d o k u m e n t u m o k . H a az ember elolvassa a Babits—Kosztolányi levelezést, a k k o r láthatja, hogy a fiatal Babits és a fiatal Kosztolányi a dzsentroid Magyarország nevében tiltakoztak az Új versek ellen. Tudja, i t t t a r t o m én, hogy A d y egy egészen speciális kivétel volt, akinek a N y u g a t b a n tulajdonképpeni analógiája nincsen. És, ha szabad most m o n d a n o m , ezért az A d y é r t lel­ kesedtem én. Kovács András: gyar jelenségnek? Lukács György:

És ilyen értelemben n e m tartja m a g á t tipikusan m a ­ A m i n t h o g y , nekem szerencsére van erre egy d o k u -

m e n t u m o m 910-ből, egy A d y - t a n u l m á n y , amelyben A d y r ó l ebben a szel­ lemben írtam, és ami megint karakterisztikus, a N y u g a t b a n nem jelent meg, mert O s v á t h nem a k a r t a közölni, és csak a H u s z a d i k Században lehetett közölni. Kovács András; A d y v a l személyesen találkozott? Lukács György: Egyszer elvitt a b a r á t o m , a C z i g á n y Dezső, aki jó barátja volt A d y n a k , a H á r o m hollóba, de a k k o r ott egy nagyon ivós dzsentri társaság volt együtt, ahol abszolúte nem t u d t a m beszélgetésbe kerülni A d y v a l , és ennélfogva l e m o n d t a m róla. Kovács András: Ez természetesen a további kapcsolatot sorrendben sem v á l t o z t a t t a meg. Lukács György: A z állásfoglalásomat nem. Most, hogy A d y n a k mi volt a véleménye rólam, ezt őszintén szólva abszolúte n e m t u d o m , m e r t még a r r a sincsen d o k u m e n t u m egyelőre, hogy az én 910-ben írott t a n u l ­ m á n y o m a t A d y egyáltalán elolvasta-e vagy nem. Tudniillik itt nem lehet se pozitívet, se negatívot m o n d a n i . Kovács András: B a r t ó k k a l hozza p á r h u z a m b a A d y n a k a föllépését. Bartókkal találkozott, v a g y volt-e személyes kapcsolata? Lukács György: Igen, B a r t ó k o t ismertem egy véletlen folytán, mert húgom, aki mondjuk a dilettantizmus és a művészet h a t á r á n álló csel­ lista volt, és P o p p e r D á v i d n a k volt a t a n í t v á n y a , a m i k o r ő tanult, ak­ k o r a P o p p e r D á v i d és T o m a n István ajánlatára a fiatal Bartók, aki ak­ k o r még zeneakadémiai hallgató volt, ő t a n í t o t t a zeneelméletre a húgomat. Ilyen módon minden héten egyszer l á t t u k egymást, és jó n a p o t k í v á n ­ tunk egymásnak anélkül, hogy a k á r B a r t ó k n a k eszébe j u t o t t volna ve­ lem beszélgetni, a k á r én — m e r t n a g y o n szimpatikus volt Bartók rög­ tön, de mélyen érezve a saját inkompetenciámat a muzsikában — be­ szélgettem volna B a r t ó k k a l . B a r t ó k k a l szemben n á l a m m a r a d t egy nagy szimpátia, ami megnyilvánult m á r a k k o r , a m i k o r a W a l d b a u e r - k v a r t e t t előadta B a r t ó k és K o d á l y dolgait, és nagyon fokozódott a Kékszakállú herceg és a Fából faragott királyfi u t á n . Úgyhogy, a k k o r létrejött a d i k t a t ú r á b a n ez a zenei direktórium, Bartók, K á r o l y és D o h m á n y i b ó l , amelynél csak ismételhetem, amit a zenészeknél m o n d t a m : én egy telje­ sen fejbólintó Jánossá v á l t o z t a m át, aki végrehajtotta m i n d a z t , a m i t — a szellemi vezetője ennek a d i r e k t ó r i u m n a k — , Bartók a k a r t . Kovács András: D e abban, hogy kit választott ki m u n k a t á r s a k n a k , illetve . . . ez választott volt, nem t u d o m pontosan . . . Lukács György: Ezek maguktól létrejöttek minden területen. A leg­ progresszívebb emberek, h á t nem t u d o m , így a képzőművészetben K e r n stock és mások, az irodalomban a N y u g a t emberei, ami elment a k k o r a fiatalokig, annyira, hogy D é r y és Kassák is tagjai v o l t a k ennek a d i ­ rektóriumnak. Azok, akik a régi rezsim elleni ellenzékben, mint vezető művészek szerepet játszottak. A zenében oly világos volt, hogy ez Bartók és K o d á l y is bizonyos fokig, m á r egy bizonyos kompromisszummal D o h ­ mányi. E z egy magától értetődő dolog volt, még hozzátéve azt, hogy a mi a p p a r á t u s u n k b a n a zenei ügyeket Reinitz Béla intézte, aki B a r t ó k -

nak fanatikus híve volt, ennélfogva Bartók tényleg minden zenei kér­ désben körösztül t u d t a vinni a maga a k a r a t á t . Kovács András: A z t hiszem, tipikusan m a g y a r jelenség, és ez bizo­ nyos mértékig meglepő, hogy a századforduló nagy egyéniségei szinte alig voltak személyes k o n t a k t u s b a n . Ü g y t u d o m , hogy A d y és Bar­ tók sem . . . Lukács György: Semmiféle k o n t a k t u s b a n nem voltak. E z tudniillik onnan ered, hogy rendkívül zavaros volt mindenkinek az ideológiája, és ennélfogva mindenki ment a maga útján anélkül, hogy nagy — ha szabad most ezt a szubjektív dolgot m o n d a n i — de van nálam egy ér­ dekes dolog, hogy nekem a m a g y a r mozgalmak közül a képzőművészet mozgalmával voltak kezdettől fogva jó személyi kapcsolataim. Vedres­ sel és Czigány Dezsővel egyenesen baráti viszonyban álltam, később pe­ dig Ferenczyvel, Fényessel, Kernstockkal, Ferenczy Bénivel egészen N e meslampárthig nagyon jó kapcsolataim voltak. Ú g y h o g y például ezen a területen sokkal több személyi kapcsolatom volt, mint a N y u g a t n á l . Kovács András: Lehetséges, hogy ennek a jelenségnek az is az oka, hogy a m a g y a r szellemi életben nagyon sokáig megvolt az a bizonyos elmélet-nélküliség, az a bizonyos idegenkedés az e l m é l e t t ő l . . . Lukács György: N é z z e , ez megint egy természetes dolog. Elmélet ott jön létre, ahol úgy alakulnak a társadalmi körülmények, hogy az elmé­ let egy szükséges faktorává válik egy rendszer fönnmaradásának vagy elbukásának. H a visszagondol a X V I I I . század Franciaországára, ak­ kor természetes, hogy a felvilágosodás készítette elő a nagy francia for­ r a d a l m a t . U g y a n ú g y , az orosz irodalommal, zenével, kritikával, és így tovább, Puskintól egészen Csehovig. Magyarországon, ahol egy elvtelen p a k t u m képezte az alapját az egész fejlődésnek, 49-től egészen 18-ig, ennek az elvtelen p a k t u m n a k csak egy ideológiája lehetett, a híres m a ­ gyar józanság dicsérete, amely nem hajlandó ilyen teoretikus v a g y ilyen általános dolgokból kifolyólag cselekedni, ami nagyon korán megnyil­ vánul, mert ha megvizsgálja K e m é n y Zsigmondnak a regényeit, például a Z o r d időket, ahogy ő ott Verbőczyt kritizálja, és Verbőczy alatt tulaj­ donképpen Kossuthot érti, ott tulajdonképpen még az a kevés teória, ami a 48 előtti fejlődésben is v a n , K e m é n y Zsigmondnak sok. N é z z e , most megint hozzátéve, hogy az egész Nyugat-generációnak a legtehet­ ségesebb kritikusa kétségkívül Ignotus volt. Ignotusnak az volt az állás­ pontja, hogy az új m a g y a r i r o d a l o m n a k érvényt és helyet köll szerezni a fennálló dzsentri irodalom mellett. N e m arról volt szó, mint A d y n á l , hogy a „Költőcske M i h á l y o k " - a t meg kell semmisíteni, hanem, hogy a „Költőcske M i h á l y o k " mellett legyen helye A d y n a k is . . . hely A d y részé­ re is. Most ennek az álláspontnak nincs teoretikusan kifejthető alapja. Ennélfogva Magyarországon ebben az egész 49 utáni időben tényleg az egyetlen, amiről beszélni lehetne, hogy egy nekiindulás volt. Erdélyi Jánosban volt egy bizonyos hajlandóság a világnézetre, de azt hiszem, tudja, hogy Erdélyi János egy teljesen m a g á r a m a r a d t és elszigetelt em­ ber volt, akinek nem volt komoly ideológiai befolyása.

Kovács András: A z t hiszem, hogy ezen a területen bizonyos változás azért létrejött a m a g y a r szellemi életben a felszabadulás u t á n . Lukács György: Én azt m o n d a n á m , hogy még k o r á b b a n . I t t érdekes, Magyarország ebben nagyon igazolja ezt az előbb idézett Marx-fölfo­ gást: hogy az ellenforradalmi talaj is forradalmi. H o g y a 19 u t á n föl­ lépő emberekben sokkal kevésbé volt meg a . . . most nem arról beszé­ lek, hogy k o m m u n i s t á k lettek-e vagy nem k o m m u n i s t á k — de az Illyésféle Puszták népe egy sokkal radikálisabb szakítás a dzsentri M a g y a r o r ­ szággal, mint amilyen még a 19 előtti Móricz Zsigmond is volt. És ez nemcsak Illyésnél van, ez megvan József Attilánál, megvan R a d n ó t i n á l és így tovább, és ebben az időben a csúcspontját éri el B a r t ó k b a n . Ú g y ­ hogy itt Magyarországot, egy ilyen periodizálásról szóló vitában én, a 49-től 19-ig t a r t ó periódust t a r t o m egy fő periódusnak, és 19-cel bi­ zonyos fokig egy új periódus kezdődik. Ami n e m a z t jelenti, hogy ott voltak m á r kifejlett ideológusok, hanem hogy ez a fajtája a k o m p r o m i s z szumnak az intelligencia legjobb részében nem jött létre, m e r t hisz végre v a n egy bizonyos jogosultság azt m o n d a n i , hogy ez létrejött Ignotusnál és nem jött létre Bálint Györgynél. Kovács András: Most ennek a periódusnak, a 19 utáni periódusnak, valószínűleg a legradikálisabb képviselője József Attila. Lukács György: Csak ne felejtse el, és ezt én nagyon fontos dolognak t a r t o m , és a n n a k idején í r t a m is róla, hogy senki n e m gondolta volna, amikor megindult a n n a k idején a N y u g a t b a n Babits, hogy Babits a Jónás könyvénél fogja végezni. A fiatal Babits verseiben n y o m a nincs annak, amit a Jónás könyvében írt meg. Kovács András: Ú g y t u d o m , hogy József A t t i l á v a l is v o l t bizonyos személyes kontaktusa. Lukács György: Egy egész véletlen k o n t a k t u s , tudniillik, ha lehet a h u morisztikus részét is elmondani, hogy József A t t i l a Bécsben n a g y o n rossz viszonyok k ö z ö t t volt. És egyebek k ö z ö t t vállalt bútorhordást k ö l t ö z k ö ­ déseknél. És amikor a Lesznai A n n a k ö l t ö z k ö d ö t t , a k k o r történetesen ez a József Attila-csoport h o r d t a a b ú t o r o k a t , és a Lesznai A n n á n a k föl­ tűnt, hogy az egyik ember lépcsőn fölmenet és lépcsőn lemenet mindig Ady-verseket szaval. És ezért megismerkedett vele. E z volt Lesznai A n ­ na és József Attila ismeretsége, amikor a z t á n ő m e g m u t a t t a a verseit a Lesznai A n n á n a k . A z t á n tudja a József A t t i l a — H a t v á n y kapcsolatot, azt tudja, hogy Lesznai unokatestvére volt H a t v á n y Lajosnak, hogy ezt a Lesznai A n n a csinálta meg és úgy jött létre az a bizonyos beszélgetés köztem és József Attila között, amit aztán humorisztikusan leírt J ó ­ zsef Attila egy, a nővéréhez intézett, levelében. Kovács

András:

Mit?

Lukács György: Ő azt mondja, hogy ő beszélgetett Lesznaival, Balázs Bélával és velem, és mi mindnyájan nagyon lelkesedtünk a verseiért, és különösen én lelkesedtem, aki azt m o n d t a m : ő az első internacionalista költő, akiben ennek ellenére semmiféle kozmopolitizmus nincs. És hoz-

zátette József Attila, ennélfogva minél előbb és minél nagyobb pénzküldeményedet v á r o m . Kovács András: Ez a kérdés, ez fölveti azt a problémát, ami körül most elég sok vita van, éppen az internacionalizmusnak és a naciona­ lizmusnak a problematikáját, és ezzel kapcsolatban a saját m ú l t u n k k a l való kapcsolatunkat, vagy a n n a k a megítélését. D e szélesebb, vagy szű­ kebb értelemben ez fölveti az egyes ember viszonyát a saját múltjához, saját történetéhez. A r r a a vitára gondolok, ami most az utóbbi időben alakult ki a k á r Jókaival kapcsolatban, vagy a k ü l ö n b ö z ő t ö r t é n e l m i . . . Lukács György: N é z z e , én itt azon az állásponton állok, hogy a m a ­ gyar irodalomnak egy igen nagy része belement, sőt t á p l á l t a és t á m o g a t t a ezt a kompromisszumot, és most anélkül, hogy ezeket az írókat az em­ ber lenézné, tisztában köll lenni, hogy ilyen eszközökkel máshoz, mint egy provinciális megoldáshoz, nem lehet jutni. H o g y itt Balzac és K e ­ mény Zsigmond között nem a költői tehetségkülönbség a d ö n t ő , hanem az, hogy Balzac egy világtörténeti álláspontot foglalt el a francia k a ­ pitalizmus elemzésében, K e m é n y Zsigmond egy provinciális álláspontot foglalt el a m a g y a r fejlődésnek az elemzésében. És i t t tisztában köll len­ ni azzal, hogyha eltekintünk Csokonaitól, Petőfitől és A d y t ó l , a m a ­ gyar fejlődés provinciális, rossz, specifikus i r á n y z a t á b a úgyszólván min­ den író belenyugodhat. Kovács András: Megengedne egy ilyenfajta személyes kérdést, hogy hogy ítéli meg a saját tévedéseit? Lukács György: A dolog úgy áll, hogy én tévedések rendkívül hoszszú sorozata után, körülbelül, a legprimitívebb fokig 45 éves k o r o m ­ ban j u t o t t a m el a marxizmusnak egy helyes fölfogásához. H á t istenem, ez egy elég hosszú idő, de én elég messziről is indultam el, és h á t nem tudom, miért, csináltam mindenféle dolgokat, amelyekben voltak érzésbelileg helyes dolgok és ideológiailag teljesen helytelen dolgok. Kovács András: Azzal kapcsolatban tettem föl ezt a kérdést, mert beszélgettünk erről az „előrevetítésről", ami ahogy elmondta, az életé­ ben jelentős szerepet játszott. Ü g y , hogy egy bizonyos lépésnél vagy lépés előtt vagy döntés előtt elképzelte, hogy mi fog történni. Ezzel kapcsolat­ ban n a g y o n érdekesnek t a r t o t t a m azt a, hogy is mondjam, jövőbe való fordultságot, így t u d n á m fogalmazni, ami még fiatal embernél vagy fia­ talabb embernél is ritka. Lukács György: H á t ezt én nem t u d o m megmondani, mert engem tulajdonképpen — egész szubjektíve m o n d o m — az, amit egyszer csi­ náltam, az megszűnik engem érdekelni. Mindig, engem mindig csak az érdekelt, ami előttem állott, mint megoldandó probléma. És — ezt az érzést kénytelen vagyok szubjektíve megmondani, hogy én most itt borzasztóan búsuljak azért — hogyha egy igazságot megtaláltam, és az igazságot azon az áron találtam meg, hogy a régi műveimet k é n y ­ telen vagyok ezért elvetni, az engem nem túlságosan zsenírozott. Kovács András: Illyés most legutóbb azt hiszem, nagyon érdekesen fogalmazta meg az ö n r ő l való véleményét, amikor azt m o n d t a , hogy

valószínűleg ez a fiatalság, ez a tetterő attól van, hogy ö n sose foglal­ k o z o t t saját magával. N e m tudom, erről mi a véleménye? Lukács György: Ez igaz. N é z z e , ha most borzasztó leegyszerűsítve fejezném ki m a g a m a t az egyes ember életét illetőleg, a k k o r az egyes ember életének a legfőbb erénye a kíváncsiság. H a az ember kíváncsi arra, hogy mi fog történni, ez jelent egy nyitvaállást a jövő felé, és ez egy egészséges dolog. Ezzel szemben áll tulajdonképpen egy nagy ve­ szedelem, amibe nagyon tehetséges emberek is belepusztultak, és ezen a területen a legnagyobb bűnnek a hiúságot t a r t o m . H a v a l a k i t ez a kérdés foglalkoztat, egy beszélgetést, csak egy beszélgetést veszek, egy beszélge­ tésben két ember összetalálkozik, és keresi az igazságot. D e itt a be­ szélgetésben két lehetőség v a n : az egyik, hogy keressük az igazságot, és sikerült a beszélgetés, ha valamifajta oldalára az igazságnak sike­ rült rájönni. A másik, ami a legtöbb emberben sajnos megvan, hogy a beszélgetésben érvényesülni akar. És mihelyt érvényesülni akar, a k k o r cigányútra megy az egész. Kovács András: ö n élete során állandóan viták kereszttüzében élt, tehát v i t a t k o z o t t és v i t a t t á k . Sok nehéz, vagy tragikus pillanat volt az életében, most mégis, és azt hiszem ez rendkívül imponáló, k i t a r t egy tulajdonképpen 50 évvel ezelőtt választott ú t mellett. Lukács György: N é z z e , ez d ö n t ő válaszút volt. Én, ismétlem, egész korai időtől fogva elégedetlen v o l t a m azzal a társadalommal, amely­ ben éltem. Most ebbe beleértve az értelmiségi oldalát is. Mert most me­ gint — ne haragudjon, hogy én mindig a n e k d o t á k b a n beszélem el eze­ ket a dolgokat — énnekem egy nagy szerencsém volt, hogy az intellek­ tuális életet illető illúziókat nagyon h a m a r elvesztettem. Tudniillik én 21 éves koromban írtam ezekről a Reinhardt-féle előadásokról k r i t i k á k a t a M a g y a r H í r l a p b a . És a M a g y a r H í r l a p szerkesztőjének ezek n a g y o n megtetszettek. És engem jövő évre szerződtetett a M a g y a r Színház kri­ tikusának. Most megnyitották a M a g y a r S z í n h á z a t a G y u r k o v i t s lányok­ kal. És én, mint naiv 21 éves fiú, megírtam a véleményemet a G y u r k o ­ vits lányokról. 10 ó r a k o r b e a d t a m a kéziratot, 11-kor m á r el voltam bocsátva a M a g y a r H í r l a p t ó l . Ennélfogva megvolt, nagyon korán kiala­ kult az a véleményem, hogy a kapitalizmus egy nem jó dolog, de az ideo­ lógiai szereplése az újságokban az tulajdonképpen ugyanolyan, mint a kapitalizmus. Kovács András: Ezzel kapcsolatban feltűnést keltett az egyik inter­ júban írott m o n d a t a arról, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus. E z t hogy érti? Lukács György: Én ezt úgy értem, hogy nem csináltunk még egy jó szocializmust. N e m v a g y u n k képesek a termelőeszközök elkobzásából levonni az összes következtetéseket. D e például egy dolog következik belőle: hogy az úgynevezett, ahogy Amerikában mondják, egy háborús lobby itt lehetetlen. O l y a n réteg, egy szocialista államban, amelynek ér­ dekében állna a háború, olyan réteg nincs. És ezzel megvan a béke védelmének egy olyan lehetősége, ami semmiféle kapitalista államban

nincsen. Természetesen a példák egy valóságos történetben, történésben sose száz percentes bizonyítékok. D e ne felejtse el, hogy a világ az utolsó 50 évben két nagy veszedelemben volt. A z egyik veszedelem az volt, hogy H i t l e r megeszi a világot. Most egészen kétségtelen, hogy a „sztálini Oroszország volt, ami ezt m e g a k a d á l y o z t a és megmentette a világot H i t l e r u r a l m á t ó l . Most a H i t l e r u r a l o m u t á n , amikor A m e r i k a megszerezte az a t o m b o m b á t , fönnállott az a veszedelem, hogy ez az amerikai monopolkapitalizmus az a t o m b o m b a egyedüli tulajdonában egy v i l á g d i k t a t ú r á t tud gyakorolni. Most megint a sztálini Oroszország volt, amely az atom . . . segítségével megmentett minket ettől. Most m á r a k á r ­ mennyi véletlen játszik ebbe bele — m e r t belejátszott egy csomó vélet­ len is — ennek ellenére a két nagy világtörténeti veszedelemtől vég­ eredményben mégis a szocializmus mentett meg minket, és ezt szerintem soha nem szabad elfelejteni. Kovács András: T e h á t itt történelmi megítélésről van szó. Lukács György: Igen, egy történelmi megítélésről, ami mély összefüg­ gésben v a n azzal, hogy a kapitalizmus objektív alapja — a termelő­ eszközök kisajátításának a módja megszűnt, másrészt pedig létrejött az a dolog, hogy a szocializmus a sztálini időkben szükségszerűen nagyon eltorzul, de mégis megy egy bizonyos tömegkultúra irányába, amelynek analógiája a kapitalizmusban nincsen. Kovács András: Köszönöm szépen ezt a hosszú beszélgetést. Lukács György: H á t a k k o r most végleg befejeztük . . . Kovács András: Igen, azt hiszem. Lukács György: D e én azt m o n d a n á m , hogy ezt a második részt, ezt a maga p r i v á t használatára . . . Kovács András: E z egy külön rész lesz. Lukács György: M e r t ennek a Lenin-dologhoz semmi köze. Kovács András: Persze, ez egy összefüggő egész. Lukács György: D e azt hiszem, hogy a Lenin elég összefüggően jött ki.

KÖNYVSZEMLE Reviews

JOGSZEMLÉLET LUKÁCS

KAPCSÁN

(Varga Csaba: A jog helye Lukács György világképében, Budapest, 1981, 287 oldal.)

Egy mai marxista gondolkodó — ha gondolkodó — óvatos kell hogy legyen. A közelmúltban nyomasz­ tóan eluralkodott a marxizmus nagy­ jainak a félreértése, félremagyará­ zása, leegyszerűsítése, banalizálása. Egy-egy kiragadott Marx-, Engels­ vagy Lenin-gondolat, -tézis, vagy -mondat, bizarr különpályát futott be, legkülönfélébb elképzeléseknek és még inkább igényeknek szolgált ug­ ródeszkaként. Manapság ez már köz­ tudott. Éppen ezért a marxizmus tu­ dományos interpretációit övező po­ litikai szigort — igen szerencsés módon — egyre inkább egyféle in­ tellektuális szigor váltja fel. A lel­ kes elvárások helyett viszont igen sok bizalmatlanságot találunk. Varga Csaba ennek mindig tuda­ tában van — és ilyen értelemben óvatos. Árnyaltan fogalmazva kifej­ ti, hogy a marxista irodalomban gyakran felfedezhető az az inkább filológusinak nevezhető buzgalom, amely abban nyilvánul meg, hogy a klasszikusok életművében minden írásbeli megnyilatkozást egy hézagtalan összefüggésű, csaknem a axio­ matikus elrendezettségű gondolat­ rendszer azonos értékű alkotóelemé­ nek tekint. Talán említeni is felesle­ ges, mennyire történelmietlen az ilyesfajta megközelítés, amely „min­ den írott megnyilvánulásban kiérlelt elméleti állásfoglalást lát — tekintet nélkül arra, vajon az teoretikus ki­

fejtésként, vagy épp a gyakorlati-po­ litikai küzdelem hevében, annak tak­ tikai, agitatív stb. eszközeként szü­ letett-e meg". (157. oldal) Ilyen és hasonló megállapítások — melyekkel néhány mai marxista írásban találko­ zunk — lassan felváltják azokat a (hasoncélú) anekdotákat, melyek szerint, például, egy marxista nem mondja azt hogy „hal", hanem csak­ is a „poézis" kifejezést használja, mert Marx a következőket írja Kugelmanhoz (vagy valaki máshoz) szóló levelében: — Az a süllő, ame­ lyet tegnap a kedves felesége készí­ tett vacsorára, nem hal, hanem va­ lóságos poézis! A tanulságot leszűrni ma már nem nehéz, és különösképpen nem is ve­ szélyes. Nem egyszerű azonban e tanulsághoz hű maradni egy olyan műben, mely vállalja sok kínos em­ lékű marxista esztétika, biológia vagy pedagógia alapvető beállítását: egy kiemelkedő marxista hozzájárulása a marxista gondolkodás fejlődéséhez olyan területen, mely az ő életmű­ vében a legjobb esetben peremvidék. Nos, ha nem egyszerű, Varga Csa­ ba könyve azt bizonyítja, hogy nem is lehetetlen. A szerző már a könyv elején leszögezi, hogy Lukácsot tu­ lajdonképpen sohasem érdekelte iga­ zán a jog, és „a lukácsi fejtegetések többségében a jog pusztán illusztra­ tív szerepű". (16. oldal). Ezeknek a tényeknek Varga következetesen tu-

datában van, és esetről esetre ellen­ áll a kísértésnek, hogy szentenciákat vagy axiómákat lásson ott, ahol csak illusztrációkról van szó. Ha valaki e könyvismertetést előbb olvassa, mint a könyvet, ezen a ponton felteheti a következő kér­ dést: „Rendben van, hogy a szerző megfelelő intellektuális szigort gya­ korolva, nem készíti el a jogi igaz­ ságok breviáriumát olyan gondola­ tokból, melyek többnyire csak köz­ vetve kapcsolódnak a joghoz, de ha nem ez történik, miért kellett egyál­ talán megírni ezt a könyvet? Miért érdekes a jog helye Lukács György világképében és Lukács hozzájárulá­ sa a marxista jogelmélet fejlődéséhez? A kérdésnek egyik részére egysze­ rű a válasz és önmagától adódik. Lukács kétségtelenül korunk legna­ gyobb marxista gondolkodói közt van, bármennyire leszűkítve értel­ meznénk is a „legnagyobb" jelzőt. Egy világviszonylatban kimagasló filozófusnak és a jognak a kapcso­ lata nyilvánvalóan érdekli Lukács is­ merőit, érdekli a jogászokat, való­ színűleg másokat is. A könyv első ötven oldala ennek az érdeklődés­ nek igyekszik — sikerrel — megfe­ lelni. Egy lelkiismeretes kutatás és összegezés érdekes eredményeit ol­ vashatjuk Lukács jogi tanulmányaira, kolozsvári doktorálására, Somló Bó­ doggal és Gustav Radbruchhal való kapcsolatára vonatkozóan. Ezekben az adatokban is felsejlik Lukács kö­ nyörtelen céltudatossága, ha arról van szó, hogy magának alkotási te­ ret biztosítson; és felismerhető a tak­ tikának és etikának az az érzékeny vegyülete, amit azokból a magneto­ fonszalagra rögzített beszélgetésekből ismerünk, melyeket az Új Symposion közölt Lukács halála után. Életrajzi adatok a könyv további fejezeteiben is jelen vannak és gyak­ ran magyarázzák is Lukács állás­ pontjait. A figyelem azonban egyre inkább a lukácsi oeuvre, elsősorban

az Ontológia felé irányul. És ezen a ponton a szerző feladata nehezebb. Itt jelentkeznek a korábban említett veszélyek és itt kell szembesülni az­ zal a ténnyel, hogy Lukácsot „na­ gyobb egységek összefüggései érdek­ lik, nem pedig a jog belső világa és mozgástörvényei" (16. oldal). Így a kutatás területe nehezen kezelhe­ tővé tágul, mert azokból az alap­ összefüggésekből, melyeket Lukács taglal, szinte minden jogelméleti és jogfilozófiai probléma irányában le­ het utalásokat találni. Ily módon az előszóban jelzett kérdések tágabb jogbölcseleti problémavilágra mutat­ nak, mint amilyennel sok „igazi" jogfilozófus foglalkozott. A szerző természetesen nem halad végig vala­ mennyi olyan gondolatfonalon, amely a lukácsi életműből a jogel­ mélet felé vezet vagy vezethető. Vá­ lasztásra kényszerül. Mint jogász­ olvasó, azt hiszem a választás bá­ tor, érdekes, és tovább igazolja a könyv értékeit, mert elsősorban ér­ zékeny és időszerű jogelméleti és jogfilozófiai problémákat keres Lu­ kács műveiben; illetve, ezeket a problémákat igyekszik lukácsi téte­ lezések nyomán továbbgondolni. A választott (és vállalt) problémák különösen azoknak a szocialista or­ szágoknak a jogtudománya szem­ pontjából mondhatók időszerűeknek, melyekben kulcskérdés a „szocialista normativizmus" meghaladása. Egyes kérdések megközelítésével kapcsolatban meg szeretném jegyez­ ni azt is, hogy érzésem szerint néhol nagyon vékony szál köti össze a Lukács-szöveget a taglalt problémá­ val. A természet-joghoz fűződő ki­ tűnő gondolatsor, a Carl Schmitthez kötődő problémák tárgyalása, vagy a jogi fogalmak természetéről szóló fejtegetések például csak asszociatív kapcsolatban állnak Lukáccsal. In­ kább a mai jogelmélet eredményei és problémalátása vagy magának a szerzőnek az elgondolásai nyújt-

ják a tulajdonképpeni logikai kiin­ dulópontot. Hasonlóképpen, Lukács inkább csak apropóként van jelen abban a figyelemreméltó részben, mely a Kommunista Kiáltvány — marxista jogelméletekben elkerülhe­ tetlen — mondatát igyekszik újra­ elemezni; és gazdagabb jelentéstar­ talmat ad a megszokottnál annak a jól ismert szövegrésznek, mely sze­ rint a jog egy osztály törvényre emelt akarata. Ebből az észrevétel­ ből nem akarok (és nem is tudnék) azonban egyértelműen negatív kö­ vetkeztetéseket levonni. Egyszerűen azt látom, hogy a könyv néhány — egyébként nagyon érdekes — része tulajdonképpen nem Lukácsra épül. Varga Csaba szerint a legtöbb jog­ elméleti támpontot és ihletést az On­ tológia („A társadalmi lét ontoló­ giájáról") nyújt. Az Ontológia „a jogelméletben már megindult és nem csekély eredményeket felmutató ten­ denciákat gyorsít fel, ösztönöz, ter­ mékenyít meg, és lát el újragondo­ lásra érdemes filozófiai megalapo­ zással". (152. oldal) A szerző meg­ állapítja, hogy az Ontológia társa­ dalomszemléletén belül „a jog min­ denekelőtt gyakorlati kategória" és „a jogi jelenség elhatároló jegye sem a jogiként való tételezés, hanem döntően és végső soron a jogiként történő gyakorlati érvényesítés". (153. oldal) Ezt a látásmódot Varga szembe­ síti a „szocialista normativizmus" tételezéseivel, ami a normákat he­ lyezi előtérbe, fenntartás nélkül fel­ tételezve, hogy azok a valóság ob­ jektív törvényszerűségeit tükrözik. Varga hangsúlyozza a „szocialista normativizmus" és Visinszkij kap­ csán, hogy „e mechanikus determi­ nizmus ugyanakkor egy voluntarisztikus gyakorlatot támogat, hisz a mindenkori központ hivatása az, hogy »felismerje« a konkrét megfe­ lelést az alap és felépítménye kö­ zött". (140. oldal) A szerző felhoz­

za Deniszov „eltévelyedésének" pél­ dáját, aki tankönyvében le merte írni, hogy minden jogszabály addig van hatályban, míg formálisan vagy ténylegesen hatályon kívül nem he­ lyezik. A „tényleges hatályon kívül helyezés" mint lehetőség ellen éle­ sen reagál Visinszkij, mert ez egy más jogszemléletet sejtet — krité­ riummá válhat a normák jogszabá­ lyokként való érvényesülése vagy nem érvényesülése. (Érdekes, hogy e legprűdebb normativizmust éppen Visinszkijnél látjuk, aki szentségtö­ rést lát abban az elméleti tételezés­ ben, hogy egy norma ténylegesen is hatályon kívül helyezhető — míg saját országa alkotmányának több alaprendelkezését és büntetőeljárás­ jogának zömét ő maga helyezi de facto hatályon kívül. Visinszkijnek a jogból nyilván a jog tekintélyére, a normák nimbuszára volt szüksé­ ge. Érdekes lenne tudni, vajon Vi­ sinszkij szem elől tévesztette-e, hogy e tekintély, e nimbusz nem örökös, hanem devalválható, elkoptatható érték; vagy pedig tudatában volt en­ nek, de magát és a vele együtt ural­ kodó réteget tartotta e koptatásra történelmileg elhivatottnak? A magyar jogelmélet jelentős ered­ ményeket ért el a „szocialista nor­ mativizmus" kritikai értékelése és meghaladása terén. Varga Csaba meggyőzően bizonyítja, hogy Lu­ kács Ontológiájának tételei túlmu­ tatnak a szocialista normativizmuson és egy sokkal komplexebb és Marxhoz tulajdonképpen közelebb álló jogszemléletet tudatosítanak. A jogra vonatkozó (vagy jogra vonatkoztatható) lukácsi gondolatok­ nak az összefoglalása minden kétsé­ get kizáróan roppant nehéz feladat. Biztosan vannak, akik lehetetlennek is tartják. Ezen a ponton Roland Barthes nyújthat (váratlan) bátorí­ tást. Szerinte a professzorok (és parlamenti képviselők) szövegét az jellemzi, hogy összefoglalható — el-

lentétben az írók, bolondok, fecse­ gők és a matematikusok szövegével. Lukács professzor volt. (Balázs Bé­ la szerint „ideális professzor".) Varga Csaba könyve több össze­ foglalásnál. Lukács gondolataiból kiindulva (vagy néhol azok ürü­ gyén) elemzi korunk több kulcs­ fontosságú jogelméleti problémáját; és állásfoglaláshoz segít a mai mar­ xista gondolkodás néhány dilemmá­ jában.

A TRAGÉDIA ESZTÉTIKÁJÁTÓL

Ez az ismertetés csak néhányat érint azoknak a könyvben taglalt kérdéseknek és gondolatoknak a so­ rából, melyeket kiemelni, vagy ame­ lyekkel vitatkozni érdemes. A kötet érdekes és izgalmas olvasmány azoknak a jogászoknak, akik nem­ csak a jogszabályokat ismerik, ha­ nem a jogot mint társadalmi jelen­ séget is látni és érteni igyekszenek. Várady

EGY ÉLET

Tibor

TRAGÉDIÁJÁIG

Hermann István: Lukács György élete. Corvina Kiadó, 1985 Ismeretelméleti mű. így minősíti ezt a műfajt maga Hermann István, aki majdnem hogy megteremtője en­ nek a sajátos alkotási formának. Amikor először vállalkozott egy ha­ sonló műre, 1964-ben Sigmund Freud vagy a pszichoanalízis ka­ landja című könyve bemutatásakor így vallott önmagáról: „Főként fi­ lozófiával és azon belül az ismeret­ elmélettel, valamint ismeretelméleti esztétikával akartam foglalkozni vi­ lágéletemben". Az ismeretelméleti vonatkozások hangsúlyozásával azt akarja aláhúzni, hogy nem egysze­ rű életrajzot ír, nem is pusztán egy életműnek a bemutatására és mélta­ tására vállalkozik. Amivel ő pró­ bálkozik, az egyszerre adja az élet és a munkásság ismertetését, egy elmélyült gondolkodó rezonanciáját az életműre, ugyanakkor annak fel­ dolgozását és értékelését is. A Cor­ vina kiadásában most megjelent Lu­ kács-könyvére hatványozottan vo­ natkozik ez a megállapítás: nem életrajz és nem pusztán ennek vagy annak a filozófiai stb. problémának a boncolgatása, hanem valami a ket­ tő között, vagy pontosabban mind a kettő. És ennek a műnek a megjelenését

nemcsak Lukács születésének 100. évfordulója indokolja, hanem sok­ kal inkább az, hogy Lukács buda­ pesti tanítványaként Hermann tuda­ tosan vállal egy feladatot, amit elő­ ző Lukács-monográfiájában: Lukács György gondolatvilága (Tanulmány a XX. század emberi lehetőségeiről) így fogalmazott meg: „Nekünk az a feladatunk, hogy Lukács legfon­ tosabb törekvéseinek ismeretében és művének objektív lényegét kiemelve az igazi, a marxista Lukács-képet állítsuk helyre, ennek a portrénak tagadhatatlanul mély, de éppen ezért értékes belső küzdelmeivel együtt". Már akkor tudatában volt e feladat szépségének, de egyben nehézségének is: „Keserves út ez mindenképpen, mert a gondolkodó a legtudományosabb módszerrel sem mentesülhet az úttörés nehézségeitől és tévedéseitől. De egyúttal ez a nehézség még több, mint elvont remény és több, mint a nagy visszautasítás — ebben a nehézségben fejeződik ki a nagy le­ hetőség". Most e Lukács-monográfia meg­ írásakor a nehézségek csak hatványozódtak, mert Lukács nemcsak korunk legnagyobb marxista filozó­ fusa, hanem egyik legellentmondáso-

sabb egyénisége is, aki majd egy századig tartó élete alatt annyi meg­ rázkódtatást hozó korunk minden viharának ki volt téve, akit ezek­ ben a mozgalmas években mindig dicsőítettek és (vagy) kárhoztattak, akitől mindig tanultak, de akivel szinte mindenki vitatkozott is, aki már azzal, hogy nagy egyéniség volt, maga körül nyugtalan légkört te­ remtett, aki szubjektíve mindig a mozgalom fő vonalába akart tartoz­ ni, de objektíve mindig kívül esett ezen a fő vonalon, ha ugyan nem állt vele szemben. Az előző monog­ ráfiájában Hermann még a lukácsi elméletet boncolgatva egyszerűen mellőzhette a kényesebb vagy ké­ nyesebbnek tartott kérdéseket és vo­ natkozásokat, itt viszont egész élet­ utat adva legalább érintenie kell mindezeket a problémákat. E fel­ adattal való megbirkózásának ered­ ményét — és ezzel ennek a műnek az értékét — az adja meg, hogy szerzője állja a sarat, amikor maga Lukács s egy-egy kérdés körüli vita tényleg nehéz helyzetbe hozza; ami­ kor meg kell magyaráznia — és szub­ jektív beállítottsága folytán védel­ mébe kell vennie — azt, amit a vi­ lág marxistáinak zöme felró Lu­ kácsnak: a klasszikus realizmus ab­ szolutizálását, Az ész trónfosztá­ sát, a megismétlődő önkritikákat. Hermannt dicséri az is, hogy miként oldja meg feladatát, amikor kényte­ len csak mellékesen érinteni bizo­ nyos dolgokat.

1. A leghálásabb és egyben legnehe­ zebb téma mindjn marxista számá­ ra az ifjú Lukács, vagyis Lukács­ nak a Szovjetunióba val5 költöz­ ködéséig eltelt korszaka. Ennek több oka van. Legelőször is az, hogy az igazi intellektuális kaland — amely­ nek izgalomba kell hoznia nemcsak

minden marxistát, hanem általában minden gondolkodó embert —: ho­ gyan lesz a gazdag bankárfiúból marxista. Nyilvánvaló, hogy ezt a folyamatot csakis a magas fokú in­ tellektuális izzásnak, az intellektuá­ lis és társadalmi feszültséggel telített légkörnek és a forrongó korszak annyi érdekes egyéniségének a köl­ csönhatása volt képes kialakítani. Nem csoda, hogy ez a forrongó korszak annyi formában foglalkoz­ tatja és mind többet foglalkoztatja a mai magyar értelmiséget (gondo­ lunk itt még olyan alkotásokra is, mint a Seidler Irma és Lukács kap­ csolatáról írt regény), de a mar­ xista irodalomban is nagyon sok értékes mű tekinti egyedüli vagy központi témájának az ifjú Luká­ csot (elég csak emlékeztetnünk Ernst Blochra vagy Lucien Goldmanra). Ennek a korszaknak a megragadása kíván ugyanakkor legtöbb inven­ ciót, beleélést, elmélyedést és még annyi mást. Másrészt, Lukácsnak ez a korsza­ ka váltott ki legtöbb vitát is. Te­ kintélyes marxisták vallják, mint Lucien Goldman is, hogy Lukács két műve: A lélek és a formák (1911) és a Történelem és osztály­ tudat (1923) valóságos fordulatot hoz a nyugat-európai filozófiában, amely később az egzisztencializmus és a korszerű dialektikus materia­ lizmus megteremtéséhez vezetett. Ma­ gáról a Történelem és osztálytudat­ ról pedig az a véleménye, hogy „nagy horderejű esemény a marxis­ ta gondolat fejlődésében" és mellet­ te Lukács minden későbbi műve el­ törpül, sőt „1923 után Lukács nem tartozik a marxista avantgárdhoz". Nemcsak sokan vannak, akik tagad­ ják e lukácsi mű értékét, hanem maga Lukács is sok tekintetben meg­ tagadta, így például az 1967. évi kiadáshoz írt előszavában számos régebbi önkritikáját formálisnak és meghatározott okokból engedmény-

kénti tettnek minősíti, ugyanakkor ezt írja: „ . . . a Történelem és osz­ tálytudatot akkor (1934—35-ben, amikor nyilvánosan elhatárolta ma­ gát tőle — B. I. megj.) őszintén és tényleg melléfogásnak tartottam és ma is annak tartom". Mindez nyilvánvalóan megadja azt a keretet, amelyben Hermann a Történelem és osztálytudat című lu­ kácsi művel foglalkozik, s egyben azokat a határokat is, ameddig el tud jutni a Lukács-életmű feldolgo­ zásának első próbatételével, a Tör­ ténelem és osztálytudat értékelésével való megbirkózásban. Így aztán e lukácsi mű igazi nagyságának felis­ merése elé nála két akadály gördül. — Egyik az, hogy minden jel szerint nem méltányolja kellőképpen a mar­ xizmusnak egy egész erős áramlatát, amely a fiatal Marxra esküszik, néha meg — a „későbbi" Marx ro­ vására — el is túlozza jelentőségét. Ehhez kapcsolódik, hogy e tekintet­ ben kezét megköti Lukács egyik ön­ kritikája is, amelyet könyvében is idéz: „Csak amikor a Blum-tézisek hivatalos elítélése után a moszkvai Marx—Engels Intézet tudományos munkatársaként megismerkedtem a fiatal Marx Gazdasági-filozófiai kéz­ irataival, lett számomra világos, mi­ lyen sok helyen, mennyi döntő kér­ désben nem sikerült akkor Marx ta­ nait helyesen felfognom, helyesen al­ kalmaznom, helyesen aktualizálnom és — ha kell — helyesen továbbfej­ lesztenem." Ezt konkretizálja az ön­ kritikának egy másik tétele, amely azért tagadja meg a Történelem és osztálytudatot, mert a Hegellel való szakítást kevésbé látta radikálisnak, mint Marx. Mindez Hermannt meg­ akadályozza abban, hogy a lukácsi mű történelmi érdemét éppen abban fedezze fel, hogy a fiatal Marx leg­ lényegesebb műveinek ismerete, sőt megjelenése előtt, Lukács sok tekin­ tetben egy olyan filozófiai szintig jutott el, mint a marxizmusnak egy

erős áramlata az ötvenes-hatvanas években. A másik akadály nála a Történe­ lem és osztálytudat igazi értékének felismerésében az, hogy — részben a lukácsi önkritikák hatására, rész­ ben egy dogmatikusabb korszak ma­ radványaként — hiányzik belőle a munkásmozgalom néhány nagy egyé­ nisége iránti nagyobb fokú megértés és méltánylás. Itt arra gondolunk, hogy bírálóan szól Söreiről, fenn­ tartással Gramsciról, ami nyilván­ valóan abba az irányba hat, hogy komolyan vegye Lukács önkritikáit és kissé csökkentse Lukács érdemeit. Egy helyes értékítélethez szükség van annak az antidogmatikus álláspont­ nak a következetes érvényesítésére, hogy a munkásmozgalom és a mar­ xizmus nagy egyéniségei minél jelen­ tősebbek, annál eredetibbek; tehát mind kevésbé mérhető azzal a dog­ matikus mércével, hogy mennyiben illeszthetők a marxi — legtöbbször nagyon is dogmatikusan értelmezett — keretbe. Tulajdonképpen annál inkább erőteljesek, minél inkább meghaladják Marxot, minél kevésbé tisztelik a katekizmussá leegyszerű­ sített marxizmust. Lukács nagyságá­ nak megértésébe is bele kell épülnie egyrészt annak, hogy más, mint Marx — különben nem lehetne nagy és eredeti, legföljebb bibliamagyarázó epigon — másrészt annak, hogy e korszak filozófiai csúcsának semmi­ képpen sem tekinthető Lenin Mate­ rializmus és empiriokriticizmus című műve. Ha ezeket figyelembe vesszük, na­ gyon sikeresnek kell tekintenünk azt, ahogy Hermann megbirkózik Lukács méltatásának első próbatételével, a Történelem és osztálytudat értékelé­ sével. 2.

Amíg az első próbatétellel — a Történelem és osztálytudat méltatá-

sával — kapcsolatban még lehettek bizonyos akadályok, a második pró­ batételt — a Lukácsé ellen felhozott kritikák megválaszolásával és bizo­ nyos problémáknak a megértésével kapcsolatos követelmények próbaté­ telét — Hermann már tökéletesen kiállja. Gondolunk itt azokra a kri­ tikákra, amelyek szóvátették Lu­ kács moszkvai tartózkodásának nap­ jait és egymást érő önkritikáit, vagy pedig kifogásolták állásfoglalását, amellyel az irodalomban a klasszikus realizmus után, a filozófiában pedig Marx után mindenben csak a fel­ bomlás, a fasizmus felé sodródás, az irracionalizmus térhódításának jelét és folyamatát látta. Így találóan és részletesen feldol­ gozza a lukácsi önkritikák kérdését. Igaz, hogy itt némi támpontot adott maga Lukács a már említett 1967. évi előszóban, de ez semmit sem von le Hermann érdekéből, hogy sike­ rült elénk vetítenie a marxisták egész nemzedékének tragédiáját. Vagyis azt, hogy már tudták: minden filo­ zófia absztrakt és terméketlen lesz, ha kiszorul a mozgalom élő folya­ matából, a mozgalomban való meg­ maradásért pedig minden megalku­ vást vállaltak, sokszor még a filozó­ fia révén szerzett megismerés feladá­ sát is. Az első lukácsi önkritika kap­ csán ezt részletesen fel is dolgozza, amikor ismerteti, hogy azért vállal­ kozott az úgynevezett Blum-tézisek visszavonására, mert: „Lukács talán az egyedüli, vagy legalábbis a legje­ lentősebb gondolkodó, aki a polgá­ ri világ teljes válságba jutásából ar­ ra a következtetésére jut: nem elég a válságból elméleti kiutat keresni, ha­ nem feltétlenül keresni kell a gya­ korlati kiutat is." E konkrét gya­ korlati kiút érdekében hajlandó volt bizonyos engedményekre is, különö­ sen azután, hogy Kari Korsch példá­ ján megtanulta, hogy Korsch kizá­ rása (1926) után egyre jobban távo­ lodott attól a lehetőségtől, hogy részt

vegyen a munkásosztály konkrét har­ cában, a német párt és az Interna­ cionálé munkájában. A gyakorlati tevékenységet, a világ megváltozta­ tásáért végzett munkát sokkal fontosabbnak tartotta mint azt, hogy mereven ragaszkodjon a világ meg­ értésének, megmagyarázásának egyegy elméleti tételéhez. Utána persze ez a tényező bele­ épült a későbbi önkritikákba is. Sőt szerephez jutott még abban is, hogy Lukács szinte szó nélkül hagyta a sztálini pereket. Ennek a hallgatás­ nak a megmagyarázását Hermann még fontosabbnak tartja és megérté­ séhez három tényezőre hivatkozik. Legelőször is arra, hogy Lukács abban az időszakban csak két lehető­ ség között választhatott, vagy he­ lyesli a szovjet építést és csatlakozik ennek az építésnek a pátoszához, vagy abba a veszélybe kerül, hogy nem elég határozott a fasizmus elle­ ni harcban. A másik ok: saját ta­ pasztalatai alapján is úgy látta, hogy „ez a per-sorozat eltünteti azt a dogmatikus és szűkkeblű gondolko­ dásmódot, amely az eddigiekben akadályozta a valóságos demokra­ tikus érdekeknek megfelelő politika kialakulását". (Előzőleg ugyanis részletesen ismerteti ellenszenvét Trockijjal szemben és összeütközé­ sét Zinovjevval.) Végül a harmadik szempont az, hogy a magyar pár­ ton belül és részben a német párton belül is ezek a perek elsősorban azokat érintették, akikkel Lukács ad­ dig is szemben állott vagy szembe került. Még részletesebb elemzést igényel a szerzőtől az, hogy Az ész trónfosz­ tása című fontos Lukács-alkotást megvédje a marxisták bírálatával szemben. Ezt a lukácsi művet ugyanis kemény és lényeges bírálatok érték, mint például Theodor Adornóé, aki ezt az alkotást dialektikátlannak minősítette, mert „az újabb filozó­ fia irracionalista áramlatát egycsa-

pásra a reakcióhoz és a fasizmushoz csatolta" és (...) „Nietzsche és Freud egyszerűen nácivá lettek szá­ mára". Itt ugyanis nem elég, hogy megértsük a mű keletkezésének sa­ játos körülményeit. Az önkritikák­ nál csak a történelmi és lelki ható­ erőket kell megérteni és megértetni, Az ész trónfosztása esetében azon­ ban már nehezebb a feladat. Her­ mann e sajátos helyzet felvázolásán túlmenően a mű értékeire is figyel­ meztet, minden megjegyzés, kritika ellenére, amelyekre nem igen tér ki, de nyilvánvalóan ismeri őket, egy­ szóval a mű ténylegesen meglévő erényeit kívánja kidomborítani. Ezt abban látja, hogy a mű megírásának igazi hajtóereje a fasizmussal való erélyes szembehelyezkedés, ugyanak­ kor Lukács csalódott abban, hogy az általa nagyra becsült német ér­ telmiségnek egy része is sodródott a fasizmussal. Ahogy Hermann írja: „Nem volt megelégedve az 1933-ban írott fasizmuselemzésével és most, 1942-ben a taskenti evakuációban fejezte be egy új fasizmus-könyv kidolgozását. Ennek a könyvnek már az volt az alapgondolata, hogy az elemzésnek a német kultúra ket­ tős jellegéből kell kiindulnia. Egy­ felől létezik a nagy német huma­ nizmus, melyet Goethe és Hegel rep­ rezentálnak leginkább, másfelől azonban adott a német irracionaliz­ mus, amely szükségképpen előkészí­ tette a fasiszta ideológia terjedési lehetőségét és győzelmét a szellemi életben. Ez a mű azután újabb át­ dolgozásban 1954-ben készült el, Az ész trónfosztása címen." Ez a csa­ lódás és antifasiszta lendület ra­ gadta el Lukácsot akkor is, ami­ kor más országok intellektuális moz­ gásairól írt. „Lukács azonban az egzisztencializmus esetében is abból a koncepcióból indul ki, mely sze­ rint minden irracionalista polgári irányzat szükségképpen a fasizmus kitermelője volt, illetve a reakciós

eszmék szükségképpeni továbbhordozója." Ilyen beleéléssel, beleérzéssel és megértéssel már csak mellékesen érintheti a mű nyilvánvalóan — szerinte is — meglévő fogyatékos­ ságait. „Sajnos, nagyon könnyedén von bele ebbe az elemzésbe a német fejlődéstől viszonylag független je­ lenségeket, amilyen például Bergson filozófiája, vagy Georges Söreié, vagy akár Benedetto Croce-é volt. És teljesen a hidegháborús légkörre emlékeztet néhány vitája, különös­ képpen az újabb irracionalista fejlő­ dés képviselőivel folytatott polémiá­ ja. Ebből már kiemeltük a Sartreral és Walter Kaufmann-nal foly­ tatott vitamódszer hamisságát. Kü­ lönösen sikerületlen a könyv befeje­ zése. Az első kiadásban még Tito elleni kirohanások is szerepeltek, de egészében helytelennek tekinthető — még esszéisztikus formában is — az az ábrázolás, melyet Lukács az ame­ rikai filozófiáról nyújt." Még legkönnyebb feladata Lukács realizmus-elméletének megvédésével kapcsolatban van. Hermannról ugyanis az a vélemény, hogy „a rea­ lizmust Lukácsnál rugalmasabban értelmezi, nem a művészet non plus ultráját, hanem módszert látva ben­ ne", így aztán joggal hivatkozik arra, hogy Lukács tanítványainak hatására, meg a modern irodalom és művészet, köztük a film alkotá­ sainak utólagos megismerésével ma­ ga is túljutott bizonyos egyoldalúsá­ gon, amit számára megkönnyített a fiatal Lukács emléke, hiszen addig Lukács az irodalomban és művészet­ ben is az avantgárd része volt. Hermann-nak pedig könnyű volt ki­ mutatnia, hogy Lukács csak az öt­ venes évek elején ismerkedett meg a Kurázsi mamával, A szecsuáni jólélekkel és A kaukázusi krétakör­ rel, aminek hatására teljes egészé­ ben revidiálta Brechtről alkotott régebbi véleményét. Az ötvenes évek elején kezdte csak tanulmányozni

a XX. század egyik legjelentősebb német gondolkodóját, Nicolai Hartmannt, mint ahogy csak az ötvenes években olvasta először Kafkát és ez az olvasás meggyőzte arról, hogy Kafka esetében nem divatjelenség­ ről van szó stb. Mindez okvetlenül szerepet játszott a lukácsi vélemény módosulásában, mint ahogy Hermann írja: „A Wider den missverstanden Realismus második kiadásá­ ban már érvényesült is a tanítvá­ nyokkal való beszélgetés eredménye, mert itt Lukács a modern irodalom­ ból már Bertolt Brecht, O'Neill és Elsa Morante munkásságára (az utóbbinak főként a Hazugság és va­ rázslás című könyvére) vonatkozó­ an írt elismerő szavakat". 3. Hermann az adott keretek között lehetséges nagy sikert ért el a Tör­ ténelem és osztálytudat értékelésé­ vel és vitathatatlanul kiváló ered­ mény a nagy alkotásokhoz való visszakanyarodás, Az esztétikum sajátossága és A társadalmi lét on­ tológiája közötti korszak problema­ tikájával való megbirkózás. E vizsga kitűnőre való letétele után szólnunk kell még egy vizsgatételről, amelyet Hermann épphogy elégségesre old meg: Lukács 1956—68. évi korsza­ kának feldolgozásáról. Itt látjuk legtöbb példáját ugyanis annak, hogy Hermann átsiklik a problémák fölött. Módszerére jellemző például az alábbi bekezdés: „Közben a po­ litikai mozgalomból következően több jellegzetes esemény történt, melyek kapcsolatban álltak Lukács­ csal. A Magyar Tudományos Aka­ démia kapujában például megjelent egy felirat, amely követelte a „moszkoviták" kizárását az akadé­ miáról és a felsorolt tudósok kö­ zött Fogarasin és a matematikus Alexitsen kívül Lukács neve is sze­ repelt. Ugyancsak a Tudományos

Akadémia forradalmi bizottságában hangzott el az a javaslat, hogy Lu­ kácsot zárják ki az akadémiáról, mi­ vel »Madáchról szóló cikkével megsértette a magyar népet«. Ilyen körülmények között érkezett el no­ vember 4-e. Éjjel 3 órakor régi ba­ rátjának, Szántó Zoltánnak a fele­ sége telefonon felkeltette Lukácsot és azt mondta neki, hogy azonnal csomagoljon és feleségével együtt menjen be a jugoszláv követségre. Lukács később úgy mesélte, hogy annyira álmos volt: szinte mecha­ nikusan engedelmeskedett." Az ese­ ményeknek ilyen bekezdésbe való sűrítéséből nem derül ki az igazság, az, hogy az ellenforradalmi napok­ ban Lukács nem az ellene megindult hajsza miatt, hanem a szovjet csa­ patok elől vonult a jugoszláv követ­ ségre és nyilvánvalóan túlzásként hat az a beállítás, mely szerint Lu­ kács csak ilyen formában sodródott az eseményekkel. Hasonlóképpen elég szűkszavú Lukács életének egy nehéz kor­ szakával, az 1957—1968 közötti évekkel kapcsolatban. Megelégszik annak megállapításával, hogy „Lu­ kács 1967 augusztusában levéllel fordult az MSZMP KB Titkárságá­ hoz, amelyben idézte 1957-es leve­ lét, újra kérte a pártba való átiga­ zolását. Erre pozitív választ kapott, elismerték visszamenőleg régi párt­ tagságát is, és a politikusok, akik szintén pártolták az új mechaniz­ must, úgy gondolták, hogy Lukács részben gondolatai, részben tekin­ télye révén ideológiai szempontból alkalmas arra, hogy az új mecha­ nizmus ideológiáját is megteremtse". Ennek a résznek a szűkszavúságá­ ért azonban kárpótol bennünket Az esztétikum sajátosságának és A társadalmi lét ontológiájának el­ mélyült elemzése, általában Lukács élete utolsó korszakának találó be­ mutatása.

Egészében véve Hermann István, a Lukács-tanítványok egyike, e könyvével méltóan lerótta Lukács iránti kegyeletét. A konkrét adott­ ságok korlátaiból származó hiányos­ ságoktól függetlenül olyan könyvet

kap kézbe az olvasó, amely kiin­ dulópontja lehet minden további kutatásnak és elméleti feldolgozásnak Lukáccsal kapcsolatban. Bálint István

LUKÁCS G Y Ö R G Y NÉZ] iTEI

A FASIZMUSRÓL

(Sziklai László: Lukács és a fasizmus kora, Magvető Kiadó, Budapest, 1985) Egy rendkívül jól forgatható, kis formátumú könyv járt a kezemben, amelyet a Magvető Kiadó immár másodszori kiadásban jelentet meg az idén, a „Gyorsuló idő" sorozat­ ban. Szerzője, Sziklai László, ko­ runk egyik legnépszerűbb filozófusá­ nak álláspontját tanulmányozza a fasizmus megjelenése és hatása kap­ csán, főleg az ideológia terén és ke­ vésbé a történelem szempontjából. Mintegy 320 oldalon írónk annak a bizonyítékát adta, hogy jó ismerője Lukács György munkásságának, és nézeteit elemezve megpróbálja meg­ találni az összefüggéseket azok kö­ zött a történelmi események (a ná­ cizmus ideológiájának kialakulása, a világháború kitörése, a fasizmus le­ győzése és a szocializmus előretöré­ se stb.) között, amelyek nagy be­ folyást gyakoroltak nemcsak a kor politikusaira, hanem filozófusaira is. Lukács György egy alkalommal így vallott: „A gondolkodó, a fi­ lozófus feladata ellenben nem az, hogy egyes kérdéseket a politikus helyett megoldjon, hanem, hogy megválaszolja a kor nagy elméleti problémáit. Ezzel kétségkívül je­ lentős segítséget nyújt a politikusok­ nak, de nem teszi lehetővé számukra, hogy nyomban taktikai ötletekre váltsák át az elveket. A marxizmus nagy teoretikusai egyben nagy poli­ tikai vezérek is voltak. A marxiz­ mus klasszikusainál a tudomány és

az elmélet volt az elsődleges, a tak­ tika és a stratégia pedig természete­ sen kapcsolódott a marxista elem­ zések eredményeihez. Sztálin nem tudta betölteni a marxizmus teore­ tikusának és a munkásosztály ve­ zérének kettős szerepét. A sztáliniz­ mus elfojtotta a marxista elméletet. Az időszerű politikai helyzetből ko­ vácsolt taktikát és stratégiát, és ami a legrosszabb, mindezt később el­ méleti köntösbe öltöztette." Lukács e szavaival máris fölfedte az egyes korszakok elméletének és gyakorla­ tának egységéről vallott nézeteit, illetve bemutatja azt a hibát, amibe Sztálin, de ugyanúgy a fasiszták ideológusai is beleestek. A fasiszták ugyanis éppen az időszerű gazda­ ság-politikai válságot kihasználva építették fel ferdehajlamú ideológiá­ jukat és vitték be a kispolgári és éretlen intelligencia köreibe. Előbb jelentkezett tehát a lehetőség, a ki­ alakított harcmodor amihez idomí­ tották reakciós nézeteiket, persze olyan formában, hogy erejével egy egész világot forgattak föl. A tö­ megek olyan helyzetbe kerültek, hogy egy imperialista monopol-ka­ pitalizmus akkori uralkodó formá­ jának hatására Németországban, vagy Olaszországban, vakon hittek az államgépezetben, mindinkább sa­ ját társadalmi gyakorlatukban. Nem akarni és mégis megcsinálni, ez a szabadság elvesztése és mindenkor 1

megalázkodást, tehát elidegenedést is jelent. Ezt tette a fasizmus az emberekkel, aminek nagy árat fize­ tett néhány nemzedék. A fasizmus megjelenésére Lukács két vaskos művel emlékezett: egyik 1933-ban Moszkvában készült, H o ­ gyan keletkezett a fasiszta filozófia Németországban? címmel, a másik pedig 1941—42-ben íródott Taskentban, Hogyan vált Németország a reakciós ideológia központjává?) mintegy folytatásul az előzőnek. Ezenkívül ismeretes még A huma­ nizmus és a barbárság harca című brosúra, és számos cikk folyóiratok­ ban, amelyek szintén hozzájárultak az Ész trónfosztásának későbbi megírásához. Sziklai László néhány Lukács-mű átdolgozásával próbálja felfedezni azt a jellegzetes álláspontot, misze­ rint a polgári filozófia hanyatlásá­ val párhuzamosan alakult ki a fa­ sizmus. A hitleri fasizmus ugyan­ is formailag a monopol-kapita­ lizmus akkori imperialista alak­ zata volt, de lényegében kizsák­ mányolás és elnyomás maradt még akkor is, ha nem ezt vallották. A fasiszta mechanizmus úgy bekebelez­ te az értelmiséget, hogy a többség­ ben lévő szociáldemokrácia lehetet­ lenné tette a munkásosztály számá­ ra, hogy kellő ellenállást nyújtson a feltörő reakciósokkal szemben. „Lukács a fasizmus ideológusai­ nak írásait elemezve részletesen ki­ mutatja, hogy mit vesznek át a ké­ szen talált filozófiai elméletekből, például, mit használt fel Rosenberg St. Chamberlain és Spengler, Riegl és Worringer nézeteiből. Nem keve­ sebb figyelmet fordít Lukács a nem klasszikus német filozófiai fasiszta metamorfózisának folyamatára, azok­ nak a politikai mechanizmusoknak a vizsgálatára, melyek közreműköd­ nek Schopenhauer és Nietzsche, Dilthey és Simmel, Max Weber és Spengler átdolgozásában. Ebben el­

sősorban az a szándék vezeti, hogy sokoldalúan megvilágítsa: hogyan merítenek Hitler, Rozenberg, Goebbels, Báumler és társaik a felhasz­ nált forrásokból, hogyan szelektál­ ják és hamisítják meg az átvett gon­ dolatokat, hogyan egyszerűsítik le és konfekcionálják a kispolgárság számára, hogyan tákolnak össze eb­ ből az anyagból egy eklektikus, sem­ mi eredetit nem tartalmazó demagóg »világnézetet«, amely a korszak minden reakciós elméletének enciklo­ pédikus feladata."* Sziklai szerint mivel Lukács a harmincas években főleg csak a ná­ cizmus elméletével foglalkozott, így a praxisának elemzése kimaradt, már a világháború alatt íródott mű­ vében nem csak a fajelmélet foglal­ koztatja, hanem az a felfedezendő tény, hogy milyen kapcsolat áll fenn a fasizmus és a német nép között, „miért hisznek milliós tömegek Németországban a nevetségesen zagyva fasiszta ideológiában?" Elő­ ször Lukács a hatást a miszticizmus­ ban, a demagógiában látta, vagyis magát az ideológiát helyezte előtér­ be. A negyvenes évek elején már a német nemzet erkölcsi bukásáról és vereségéről beszél, pedig a történe­ lem folyamán már sokkal előnyösebb helyen is álltak. Tehát már nem csak ideológiai, hanem történel­ mi összefüggéseket is keres. Foglalkoz­ tatja a német nép felemelkedése a demokratikus mozgalom újbóli ki­ építése a hitlerizmus bukása után. Filozófusunk megtalálja azokat az antifasiszta erőket (Thomas Mann, Heinrich Mann, Lion Feuchtvanger, Arnold Zweig), amelyek hozzájárul­ nak majd az új humanizmus és a hagyományok kiépítéséhez. Sziklai László mintegy hat feje­ zetben dolgozza fel Lukácsnak a korhoz, a német ideológiához való viszonyulását. Helyet talál itt a Marxhoz vezető útjának és Lukács kommunista esztétikájának elemzése

is.. Az írást mintegy ötven oldalas jegyzet követi, amellyel a szerző igencsak megkönnyíti az olvasó dol­ gát bevezetve azoknak a műveknek, marxista nézeteknek a sorába, ame­ lyeket ő maga, de Lukács György is átfésült, hogy letisztázza a vá­ laszokat a fasizmus ideológiájával kapcsolatosan feltett kérdésekre. „A polgári társadalom, a fasiz­ mus és a hozzá kapcsolódó filozó­ fia kritikája Lukácsnál bizonyos ér­ telemben maga is ideológiai kriti­ ka. A marxizmus világszemléleti vonásait hordozza és igyekszik vé­ gül is azonosulni az objektíve létező munkásmozgalommal, a cselekvő szubjektummal. Ha Lukács tényle­ ges filozófiai tettét nézzük a har­ mincas években, akkor egyfelől meg­ állapíthatjuk, hogy megkísérelte a kor világtörténelmi sorskérdéseit példátlan teljességgel megválaszolni. A jelentős gondolkodó korának minden konfliktusát a legnagyobb kínok ellenére is kihordja. A mar­ xista filozófia lukácsi alternatíváját másfelől az döntötte el, hogy lehet­ séges-e egyáltalán az ésszerűség, a totalitás, a dialektika, a szubjektum és az objektum, az egyén és a kö­ zösség egységének pozitív fenntar­ tása, a kritikai szellem feladása nél­ kül. Mert Lukács ezt vállalta, ezt választotta. És cselekvő hallgatása

választásának nem ára, hanem bé­ re volt."* A szerző könyvében igyekszik úgy bemutatni Lukácsot, hogy ne csak egy egyéniséget láttasson, hanem azt a korszakot is megismerjük, amelyben élt, alkotott, fölfedve az összefüggéseket az ideológia és a társadalmi-gazdasági feltételek kö­ zött; persze tudva azt is, hogy min­ den eszme visszahat a gyakorlatra, korrigálni tudja magát a történel­ met is. Sziklai könyvének jelentősé­ ge és használhatósága azonban kor­ látolt, mert csak azok tudják hasz­ nosítani, akik maguk is jártasak a filozófiában, illetve a marxizmus területén. Lukács nézeteinek előze­ tes ismerete a feltétel Sziklai véle­ ményének elfogadásához, illetve ami még többet jelentene, egy vita ki­ alakulásához, amire igen érdemes­ nek találom könyvét. Gábrics Molnár Irén

Jegyzetek 1

2

a

Párbeszédek Lukács G y ö r g y néze­ teiről, H e g y i Béla interjúja alapján megjelent, „Vigília" — 1 9 7 0 / V I , 4 0 1 . oldal. Sziklai László: Lukács és a fasiz­ mus kora. Magvető, Budapest, 1985, 25. o. Ibid, 53. o.

A LUKÁCS GYÖRGY ÉLETMÜVÉHEZ KAPCSOLÓDÓ KÉT, TERJEDELEMRE SZERÉNY KIADVÁNYRÓL Két olyan kiadványra hívjuk fel az olvasó figyelmét, amely 1985-ben tovább gyarapította Lukács György alkotásainak és a Lukáccsal foglal­ kozó kiadványoknak a számát, te­ kintettel a nagy gondolkodó és for­ radalmár születése 100. évének ilyen úton való megjelölésére. Noha terjedelemben két szerény kiadvány­ ról van szó, mondanivalójuk és ez­

által jelentőségük nem kerülheti el érdeklődésünket. Az egyik kiadvány a Győrött megjelenő Műhely című folyóiraté: Kortársak Lukács György­ ről (Ancsel Éva, Bizám Lenke, Egri Péter, Király István, Kenyeres Zol­ tán, Köpeczi Béla, Sőtér István, Sziklai László, Tőkei Ferenc és Ung­ vári Tamás) címmel, 69 oldalon. A másik kiadvány az újvidéki Forum

Könyvkiadó 47 oldalas füzete, cí­ me: Lukács György: Kiemelkedni a némaságból. A füzet három írást tartalmaz. Az első, és a füzet ge­ rince: Beszélgetés Lukács György­ gyei, amelyet a szabadkai 7 Nap 1971 újévi számában közölt Az egész ember — közéleti ember főcímmel. A füzet tartalmazza Dési Ábelnek a lap ugyanazon számában közölt Lukács munkásságát méltató alkal­ mi írását A forradalom igazi teo­ retikusa címen. Dési készítette ugyan­ is elő a szerkesztőség részéről a kérdéseket és beszélgetést, az 1969. december 4-én lefolytatott beszélge­ tésre azonban nem juthatott el. A füzet záró melléklete a 7 Napban 1970. január 23-án Petkovics Kál­ mán tollából megjelent Csak így jó című színes visszaemlékezése. A 7 Nap részéről ugyanis a beszélgetést Lukács György budapesti dolgozó­ szobájában Petkovics Kálmán ve­ zette le. A győri Műhely folyóirat, amely elsősorban társadalomtudományi, közművelődési és kritikai írásokkal jelentkező szerzőkre számít, 1985-ben első három számában közölte an­ nak a tíz tudósnak, közírónak sze­ mélyes visszaemlékezését, akik a folyóirat szerkesztőségének felkérésé­ re megküldték írásukat. Külföldről nehéz értékelni, mennyire szerencsés az írásukkal megjelent szerzők csok­ ra. Bizonyára mint minden szerkesz­ tésnél, több szerzőt kérhettek fel, mint amennyien ténylegesen eleget tettek a felkérésnek, de így is meg­ állapítható, hogy jelentős személyisé­ gekről van szó, akik szakítottak időt, hogy Lukács-élményükről nyilváno­ san szóljanak, és kétségtelenül volt mit mondaniuk, különösen tartal­ mas pedig a mondanivalójuk így, egy teljes kiadványban megjelentet­ ve. A szerzők nevét kiemelve bizo­ nyára Köpeczi Béla: Lukács élet­ műve szellemi örökségünk (43—47. o.) és Tőkei Ferenc: Lukáccsal is­

meretségben, valamint Ancsel Éva: Életműben „utazik" az ember, Ung­ vári Tamás: A gondolatok érvénye és hatása, és Sőtér István: Portré arany háttérrel írásai ragadják meg az olvasó figyelmét, annak ellenére, hogy a Műhely kiadványának fő erénye az írások összhatása és egy­ séges mondanivalója. Az írások jellege különféle, szer­ zőjük alkatából adódik. Egészen tö­ mör, esszéisztikus, személyes me­ moárszerű visszaemlékezéssel és értekező prózát képviselő írásokkal találkozunk. Köpeczi Béla írása elsősorban ér­ tekező jellegű, noha személyes él­ ményekből indul ki. Megragadó elő­ ször is azzal, hogy Lukács elméleti­ gondolati termékenyítő hatását fe­ di fel olyan kérdésben és annak el­ lenére, hogy nem érthetett vele egyet, de alkotó továbbgondolkodásra kész­ tették Lukács művészeti kérdésekben nem egyszer merev álláspontjai és nézetei. Köpeczi egy eredeti megfo­ galmazású és meglátása Lukács tö­ rekvésre hívja fel a figyelmet, ne­ vezetesen: „Közismert, hogy Lukács György a »realizmus diadalát* iro­ dalomelméletének egyik központi kategóriájává tette. Teljesen nyil­ vánvaló számomra ennek a felfogás­ nak taktikai jelentősége, hiszen — hangsúlyozza Köpeczi — egy leegy­ szerűsített dogmatikus nézet ellen küzdve a nagy klasszikus értékeket akarta elfogadtatni." (43. o.) Hivat­ kozik egyben Eszme, történelem, irodalom című könyvének alapvető mondanivalójára, amely sokkal tá­ gabban értelmezi a műalkotást, külön az irodalmi alkotást, mint Lukács — e sorok írója véleménye szerint jogosan — „miután a mű a világ megismerésének speciális, nem tudo­ mányos és nem is köznapi módja". Sokatmondó ezenkívül írásának a dekadencia problematikájával foglal­ kozó része. Francia szakos lévén a francia irodalom példáján mérlegeli

a dekadencia jelentését és értékeit, valamint az avantgarde-dal kapcso­ latos saját, alkotó módon való to­ vábbgondolását és kutatását. Befeje­ ző soraiban lukácsi élcelődéssel, bi­ zonyára nem ok nélkül, jegyzi meg Köpeczi: „...Lukács öröksége el­ halványul a fiatal nemzedék előtt és úgy tűnik, mintha egyesek szá­ mára csak a vele vitatkozóknak lett volna igazuk, neki pedig sohasem." Tőkei Ferenc írása egyrészt arról ad számot, hogyan hatott rá mint fiatal induló gondolkodóra és egye­ temi társaira Lukács, de ami ennél is többet mond írása olvasójának, az hogy miként hatott a „sok igaz­ ságtalanságot is megért, de tapasztalt nagy tudós a maga bölcs és emberi viszonyulásával egy fiatalabb kuta­ tóra, akivel érdemesnek találta a foglalkozást". Sőtér István, aki a saját útját járta, kevésbé ismert mozzanatokat ismertet Lukács há­ ború utáni életéből és küzdelmeiből, de részletezi saját kutatását és mun­ kájának olyan témáit is, amelyhez Lukács nézetei adtak indítást. Ancsel Éva rövid és tömör esszészerű írá­ sának egyik zárógondolatát idézzük: „A szeme mindig nagyon nyitott és éber maradt — írja Ancsel Lu­ kácsról —, s bár válaszoló lénynek nevezte az embert, ő maga elsősor­ ban kérdező lény volt, igen jól kér­ dező lény." A 7 Nap szekesztőségével folyta­ tott beszélgetésből, amely 1969. de­ cember 4-én folyt, néhány Lukácsra jellemző és számunkra ma is idő­ szerű szemelvényt ragadnánk ki. Jellegzetes gunyoros élcelődésével ez a beszélgetés néhány szembetűnő példával szolgál. Így a kérdésre „Ho­ gyan viszonyuljon hát a marxista filozófia korunk hatalmas filozófiai gazdagságához? Mi az, amit a pol­ gári filozófiából értékként elfogad­ hat vagy serkentő hatásként tovább­ fejleszthet?" — a következő választ adja Lukács György: „Engedje meg,

hogy itt én meglehetősen eltérő vá­ laszt adjak az ö n kérdésére. Én a modern polgári filozófiát nem sokra becsülöm... Az emberek nálunk, amikor csalódtak a marxizmus sztá­ lini eltorzulásában, érthető módon a nyugati filozófia felé fordították sze­ müket, úgy ahogyan egy férjében csalódott asszonnyal könnyen meg­ esik, hogy este bárkinek a karjai között találja magát. Én a polgári filozófiát nem nagyon sokra becsü­ löm, be kell vallanom, hogy Hegelt tartom az utolsó nagy polgári gon­ dolkodónak." (10. o.) . . . „Illúzió volna azt hinni — amit, sajnos, ná­ lunk is tapasztalok —, hogy a sztá­ lini marxizmusban csalódott embe­ rek azt hiszik, hogy még Nietz­ schétől is tanulhatnak valamit. Hol­ ott Nietzcshétől legföljebb azt le­ het megtanulni, hogyan nem kell filozofálni, és mi veszélyes és rossz a filozófia számára. Ennélfogva meg kell mondanom, hogy én ehhez a Nyugattól tanu­ lás kérdéséhez nagyon kritikailag viszonyulok és azt kívánnám a marxistáktól, hogy ők is sokkal kri­ tikusabban viszonyuljanak hozzá, és az igazi marxi módszer felújításá­ val igazi bírálatot gyakoroljanak a nyugati áramlatok fölött is." (12. o.) Jugoszláviával kapcsolatosan Lu­ kács a lefolytatott beszélgetés so­ rán többek között a következőket is kifejti: „.. .Röviden csak azt mondhatom: már a második világ­ háborúban Jugoszlávia fölkeltette mindannyiunk lelkesedését. A kis országok között ez volt az egyetlen, amely nagyszabású, önálló harcot folytatott Hitler ellen. Ebből a szempontból a jugoszláv nép maga­ tartása példaadó volt számunkra is, magyarokra is, akiknél ez az ellenál­ lás Hitler ellen sokkal kevésbé volt tudatos, elszánt és eredményes, mint Jugoszláviában. . . . Aki a húszas, harmincas években írt irodalmi cik­ keimet ma olvassa, látja, hogy én

akkor sem értettem már egyet Sztá­ lin és Zsdanov fő vonalával. Mond­ juk, egy olyan könyv, mint az én Hegel-könyvem, szöges ellentétben állt a zsdanovi földolgozással. Ellenben, ennek ellenére, a magyar politika ebben a Szovjetunió vezet­ te mederben folyt végig, és mind­ nyájunk számára, akik gondolkod­ ni tudtunk, nagy esemény volt, hogy Tito volt az első, aki praktikus kri­ tikával szembeszállt a sztálini mód­ szerekkel. Titónak e nagy tettét a szocializmus története sohasem fog­ ja elfelejteni." (14—15. o.) A marxizmus egyesek által emle­ getett szükségszerű, ún. „pluralizmu­ sával kapcsolatban" a szerkesztőség kérdésfeltevésében egy olyan állítás is szerepel, mely szerint „Napjaink­ ban bontakozik ki teljes gazdagságá­ ban korunk marxizmusának az iga­ zi polifonikus jellege". Ezt a nézetet Lukács elveti, mint az utóbbi idők­ ben nálunk Grlicíkov és sokan má­ sok. Ezért Lukács a feltett kérdés­ re a következő módon fogalmazza meg a választ: „A kérdésben volt egy olyan for­ dulat, mintha a mostani marxista filozófiában is jelentkező sokrétű­ ség és sokféleség minden tekintetben pozitív jelenségnek volna tekinthető. Nekem itt megvannak a magam fönntartásai az a marxizmus,

ami ma létrejövőben van, eddig na­ gyon sokrétű, polifon, sőt egyesek azt mondják: pluralisztikus jellegű valami. Itt szabadjon nekem egy kételkedéssel előállni: ti. a marxiz­ musra nézve is vonatkozik, hogy igazság csak egy van. A történelem vagy az osztályharcok története, vagy nem az osztályharcok törté­ nete. Az, hogy most az osztályharcok történetén belül lehet vitatkozni ar­ ról, hogy ez vagy az az osztályharc ilyen vagy olyan volt, az egy más kérdés, de tudnunk kell, hogy abban a kérdésben és objektíve minden kér­ désben, csak egy igazság létezik. És ennélfogva én nem ítélem el a most létező többrétegűséget, hanem úgy fogom föl, hogy a krízis elméleti megoldása kérdésében is mi a kezdet kezdetén vagyunk. És irányzatok fognak egymással harcolni, amíg eljutnak a tényleges igazsághoz, de hangsúlyozni szeretném: igazság csak egy van." (30—31. o.) Két terjedelemre szerény kiad­ ványról van szó, de mondanivaló­ jukban gazdagok, részben újszerűek és mindenképpen megérdemlik nem­ csak hogy megemlítsük őket a sok más szép és tartalmas Lukáccsal kapcsolatos kiadványok között, ha­ nem hogy kezünkbe is vegyük őket és befogadjuk mondanivalójukat. Rebák

A V I T A ÉS A P Á R B E S Z É D S Z E L L E M É P Í T Ő

László

JELLEGÉLŐL

Dialog und Kontroverse mit Georg Lukacs — Verlag Philipp Reclam jun. Leipzig 1975. 1975-ben a keletnémet Tudomá­ nyos Akadémia és az Irodalomtör­ téneti Intézet kutatócsoportja Werner Mittenzwei vezetésével egy ku­ tatási program első szakaszának a lezárásaként közreadta a Párbeszéd és vita Lukács Györggyel című ta­ nulmánykötetet. A kilenc tanulmányt

tartalmazó könyv alcíme közelebbről is meghatározza a tudóscsoport szán­ dékát. A német szocialista írók módszertani vitáinak értékelése azonban ingoványos talajra vezeti az irodalomtörténészeket, lévén, hogy a kommunista írói magatartás és szel­ lemi arculat nagyon sok országban

még ma sem tisztázott kérdés, leg­ alábbis nem árnyaltságában követ­ kezésképpen, amikor Lukács György és a kortárs német írók között fel­ merült irodalmi viták kerülnek a figyelem középpontjába, akkor ezek megítélése minden egyes esetben az ideológiai mikroklíma közvetlen függvénye lesz. A kötet előszavában Werner Mittenzwei szinte óvatosan s mintegy mentegetőzve szól a tudósi szándék­ ról. Kutatásaik középpontjában a húszas-harmincas évek fordulóján kibontakozó, a negyvenes és ötvenes években kulmináló, a szocialista iro­ dalom lényegét kutató, meggyőző­ déseket és felfogásokat heves vehe­ menciával ütköztető s ennek követ­ keztében igen súlyos és elmarasztaló vádakat is kimondó viták lényeges vonatkozásainak a felderítése áll. És ha a húszas évek Lukácsa kerül a figyelem középpontjába, akkor hatványozottan is tanácsos óvatosan mérlegelni, mivel éppen ekkortájt, 1924-ben a Kommunista Internacio­ nálé V. kongresszusán hangzott el Zinovjev szájából Lukáccsal kapcso­ latban a revizionizmus vádja. Ér­ demes ebből idézni: „Akkor, amikor Olaszországban Graziadéi elvtárs olyan könyvvel lép a közönság elé, melyben azokat az írásait teszi köz­ zé, melyeket szociáldemokrata és revizionista korszakában írt, akkor ez az elméleti revizionizmus nálunk sem maradhat büntetés nélkül. S amikor a magyar Lukács György ugyanezt teszi a filozófia és a szo­ ciológia terén, akkor mi ezt neki sem fogjuk elnézni." Ennek isme­ retében lesz igen magasan értékel­ hető a keletnémet kutatócsoport el­ határozása, hogy egyszer s minden­ korra leszámoljon azzal a dogma­ tikus, vitalitását keleties makacs­ sággal fenntartó felfogással, melyet a mindenkori hatalom vall a ma­ gáénak, hogy tudniillik a nézetek különbözőségében — legyenek azok

akár „csak" irodalmi töltetű véle­ mények — azonmód revizionizmust és frakciózást vél felfedezni, mi több, eszmei monopolhelyzetében ér­ zi magát veszélyeztetve. Werner Mittenzwei professzor már az előszó­ ban leszögezi: „Könyvünkkel, mely jószerével csak vázlatnak tekinthe­ tő, szerettük volna megmutatni, hogy a nagyon is produktív, olykor már-már elkeseredett irodalmi viták — melyekre olykor a hasonló meg­ győződések ellenére is sor került — nem jelentettek egyben „frakciózást" is. Ezért tiltakozni szeretnénk min­ denféle olyan felfogás ellen, mely e korai vitákat a revizionista tö­ rekvések jelenléteként értelmezi, s ehhez az ellentmondásos fejlődésben és az esztétikai felfogás terén meg­ mutatkozó különbségekben keresik a támpontokat, hogy végül levon­ hassák a következtetést, miszerint a marxista esztétikai gondolkodáson belül áthidalhatatlan „pluralizmus" jelentkezett. Elképzelésünk az volt, hogy mindazokat a művészetelméle­ ti tapasztalatokat és a felfogásban megmutatkozó különbségeket kötet­ be gyűjtsük, melyek a szocialista mű­ vészeknek Lukács Györggyel folyta­ tott vitájuk során a felszínre kerül­ tek." Ennek a célkitűzésnek a szellemé­ ben került azután a kötetbe a tö­ kéletes módszertani alapossággal és mérhetetlenül körültekintő tudósi el­ hivatottsággal megírt kilenc tanul­ mány, melyek mindegyikének köz­ ponti alakja Lukács György lesz, illetve a lukácsi irodalomfelfogás. S a művészeti-ideológiai tablón olyan írók és teoretikusok kapnak helyet, mint Johannes R. Becher, Anna Seghers, Bertolt Brecht, Gustav von Wangenheim, Fridrich Wolf ás Hans Eisler. A viták középpont­ jában pedig az elkötelezett szocia­ lista irodalomfelfogás s a művészi irányzatosság részletkérdései állnak. S hogy az elhangzó érvek és ellen-

érvek olykor a dogmatizmusuk foly­ tán már a naivitással lesznek hatá­ rosak, az egyértelműen a kor esz­ mei zűrzavarából ered. Ezt a zűrza­ vart keleten az osztálytársadalom­ nak egyik napról a másikra történő forradalmi felszámolásának illúzió­ jával igyekeztek feloldani, a fejlett nyugati társadalmakban pedig a forradalmak utáni restaurációs tö­ rekvések révén igyekeztek visszatér­ ni a hagyományos értékekhez. Ke­ leten is, nyugaton is siettek valami felé, miközben legtöbbször magán a sietségen volt a hangsúly. Érthető hát, hogy e kettős társadalmi-törté­ nelmi torzulás szorításában az író, a gondolkodó ember mindenekelőtt sa­ ját helyzetének és szerepének a meghatározására törekszik, hogy esz­ méinek (vélt) letisztultságát kihar­ colva cselekvően vehessen részt a társadalmi-politikai harcokban. Hogy közérthető legyen a később tárgyalt viták lényege, Werner Mittenzwei Gesichtpunkte — Zur Entwicklung der Uteraturtheoretischen Position Georg Lukács' (Szempon­ tok — Lukács György irodalomel­ méleti nézeteinek kialakulása) címen részletes elemzését adja a filozófus művészetfelfogásának és -elméleté­ nek, melynek középpontjába Lukács realizmuselmélete kerül, mintegy implikálva a haladó, forradalmi kísérletező művészetekkel történő későbbi összetűzéseket és vitákat. A német olvasóközönság részére ké­ szült részletes elemzés szükséges és nélkülözhetetlen. A szerző szinte lé­ pésről-lépésre követi nyomon Lukács György marxista meggyőződésének kialakulását, s teszi ezt annak elő­ legeként, hogy a szocialista iroda­ lomteoretikus realizmusigénye kellő argumentáltságában szembesüljön a később részletesen tárgyalt viták ese­ tében a modern formakultúrát igény­ lő expresszionista irányultságú szín­ házi és irodalmi kísérletekkel. Lukács György és az említett írók

között évtizedek során lezajlott vé­ leménycserék, párbeszédek és viták alkalmával minden egyes esetben ideológiai szempontból az osztály­ öntudat, művészi szempontból pedig a realizmus kérdése kerül előtérbe. A lukácsi koncepcióból merít argu­ mentumokat Johannes R. Becher, amikor kialakítja elméletét az „iro­ dalomról mint kollektív létformá­ ról" (Literatur als Kollektívwesen) s az „irodalmi társadalomról" (Literaturgesellschaft). Az osztályöntu­ dat lesz a próbaköve a Lukács György és Anna Seghers között 1938—1939-ben lezajlott irodalomel­ méleti szempontból igen fontos le­ vélváltásnak is, amikor a korabeli német irodalom legfőbb kérdései — beleértve az emigráció kérdését is — kerültek terítékre, érintve nem utol­ sósorban az expresszionizmust is, mellyel Lukács az akkor már teljes egészében kidolgozott realizmuselmé­ letét állítja szembe. S e társadalom­ elméleti kategória lesz irányadó Lu­ kács számára akkor is, amikor Ber­ tók Brecht a vele folytatott — már-már ádáz és elkeseredett — vi­ tája során elmarasztalja a „klikk­ szellemet" (Cliquengeist), s a Lu­ kács által propagált realizmus­ igénnyel a „formakultúra expresszív hatását" s a „kísérletező expresszio­ nizmust" állítja szembe. A tanul­ mányíró Werner Mittenzweinek egyébként meggyőződése, hogy a szocialista irodalomfelfogás és -ér­ telmezés szempontjából a Lukács György és Bertolt Brecht között hosszú időn át zajló vita csupán a múlt század közepén lezajlott Marx és Engels valamint Lassalle közötti vita jelentőségével mérhető. Egyéb­ ként — szinte a Brechttel folytatott vitával egyidőben Lukács realizmus­ felfogása a német expresszionista színjátszás egyik vezető egyéniségé­ nek, Gustav von Wangenheimnek művészetfelfogásával is összetűzésbe kerül, melynek során színház- és

drámaelméleti kérdések is megvita­ tásra kerülnek. S hogy a két neves színházi szakember — Brecht és Wangenheim — expresszionizmusa mekkora kihívást jelentett Lukács realizmuselmélete számára, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ami­ kor a filozófus a szocialista német drámairodalom kritikai elemzését végzi, akkor a Fridrich Wolf szín­ házával kapcsolatos bíráló megjegy­ zéseit is a két expresszionista teo­ retikusnak címzi, akárcsak az 1937— 1938-ban közte és Hans Eisler kö­ zött lezajlott vita esetében. A keletnémet irodalomtörténészek által összeállított könyv tanulsága szerint bebizonyosodott, hogy a hú­ szas-harmincas és negyvenes évek­ ben zajlott irodalom- és művészet­ elméleti viták — melyek bár olykor már ideológiai kérdéseket is érintet­ tek — korántsem jelentettek a mar­ xista gondolkodáson belül frakció­ harcokat, éppen ellenkezőleg, a vi­ ták résztvevői valamennyien követ­ kezetes marxista gondolkodókhoz méltó módon igyekeztek ellentétes előjelű, de a cél tekintetében a leg­ messzebbmenőkig egyező felfogásaik­ nak hangot adni. Lukács György né­ hány hónappal a fasiszta hatalomát­ vételt megelőzően a proletár-forra­ dalmi irodalom feladatait illetően a következőket vetette papírra: „ . . . az osztályharc jelenlegi fejlődési fokán a proletár-forradalmi irodalom leg­ főbb feladata olyan műveket alkot­ ni, melyek az alapvető fejlődési

A

BUDAPESTI

ISKOLA

irányvonalakat mutatják meg, s amelyek anélkül, hogy az aktuális történéseket figyelmen kívül hagy­ nák, mindenekelőtt a tartósra, az egyetemes érvényű, valóban tipikus eseményekre helyezik a hangsúlyt. Ilyen alapokon születhet meg az iga­ zi nagy proletár-művészet." (A ki­ emelés Lukács Györgyé.) S vajon a vitapartnerek közül akadt-e egyetlenegy is, aki nem ezt tekintette legfőbb feladatának? A nézeteltérések legtöbb esetben a forma kapcsán merültek fel, s a vé­ lemények a realizmus—expresszioniz­ mus dilemma körül polarizálódtak. Azt azonban senki sem vonhatja kétségbe, hogy valamennyien forra­ dalmi alkotók voltak. Más kérdés az, hogy a szocialista társadalmak ideológiai szempontból levonták-e a nagyon is forradalmi korszak tanulságait, s eljutottak-e annak felismeréséhez, hogy az eset­ leges véleménykülönbségek koránt­ sem jelentik az alkotók sorainak gyengülését, még kevésbé jelentenek haladást gátló ellenszéljáratot? Va­ jon felismerték-e, hogy a demokra­ tikus dialógus forradalmibb csele­ kedet, mint a tekintélyelvű etatista leckefelmondás, az ideológiai zsilipelés? A keletnémet irodalomtörténé­ szek kis csoportja több szempontból is roppant tanulságos tanulmánykö­ tettel lepte meg az európai olvasó­ közönséget. Mák Ferenc

AZ IFJÚ

LUKÁCS

GYÖRGYRŐL

Ferenc Fehér, Ágnes Heller, György Márkus, Alexander Radnóti: LA SCUOLA DA BUDAPEST: SUL GIOVANE LUKÁCS (A budapesti iskola az ifjú Lukács Györgyről, La Nuova Itália, Firenze, 1978 316. o.) Az olasz olvasóközönség marxista beállítottságú rétege nagy érdeklődéssel kíséri figyelemmel a budapesti

iskola — ezen belül mindenekelőtt Heller Ágnes — alkotótevékenységét. Az Unita egyik száma (Editori

Riuniti, Róma 1980. 237 o.) Per Cambiare la vita (Hogy megváltoz­ zon az élet) címmel a lap főszer­ kesztője F. Adornat által készített interjút közölt Heller Ágnessel, ezt követően pedig a nagyközönség ke­ zébe került a filozófusnő La filosofia radicale (A radikális filozófia) című könyve is, melyben a szerző le­ szögezi: „Azokat az embereket ne­ vezzük radikális egyéneknek, akik eltávolodnak a burzsoá életformától, s egy másmilyen életforma felé orientálódnak, miközben az elszaka­ dást és az újratájékozódást elméle­ tileg is megindokolják, s mindazok az értékek, melyek az ilyen fajta alapvető elhatározásból erednek, a mindennapi tevékenységükben is he­ lyet kapnak." Egyébként A budapes­ ti iskola az ifjú Lukács Györgyről című könyv — mely az említetten kívül még három Heller Ágnes-tanul­ mányt tartalmaz — szintén a Fer­ dinánd Adornat készítette interjúval kezdődik, s a beszélgetés középpont­ jában a nyugati társadalmak általá­ nos politikai helyzetének a részlete­ zése és az emberi szükségletekről ki­ alakított elmélete áll. A könyvben szereplő tanulmányok közös vonása, hogy valamennyi a fiatal Lukács György gondolatának újraértelme­ zésére, illetve a korai, kevésbé hoz­ záférhető írásainak az értelmezésé­ re, valamint a nem egy esetben igen ellentmondásos lukácsi gondolat lényegi megragadására törekszik. Ezek a tanulmányok cím szerint a következők: Heller Ágnes: Amikor az élet for­ mává merevedik — Lukács György és Seidler Irma Heller Ágnes: A lelki szegénységről — Lukács György if­ júkori dialógusa Heller Ágnes: A kötelesség túlsó ol­ dalán — A német klasszicizmus paradigmatikus etikája Lu­

kács György művei­ ben Márkus György: A lélek és az élet — Az ifjú Lukács és a kultúra prob­ lémája Márkus György: Lukács György el­ ső esztétikája; az ifjú Lukács filozó­ fiai nézeteinek fej­ lődése. Fehér Ferenc: A romantikus antika­ pitalizmus válaszút­ ján — Adalékok a német ideológia tör­ ténetéhez Paul Ernst és Lukács György le­ vélváltása alapján Fehér Ferenc: A történelmi dráma filozófiája, a tragédia metafizikája és a tra­ gédia nélküli dráma utópiája. A fiatal Lu­ kács drámaelméleté­ nek alternatívái Radnóti Sándor: Az „istentől elha­ gyott világ" két ra­ dikális bírálója Az ifjú Lukács Györgyről és ba­ rátnőjéről, Seidler Irmáról írt esszé­ jében Heller Ágnes ihletett módon ragadja meg a két ember kapcsola­ tának lényegét, s e kapcsolat hatá­ sát Lukács kiteljesedő munkásságára. Az esszé — melynek centrumában a filozófus élete és munkássága kö­ zötti kölcsönösségi viszony taglalása áll — a könyv legsajátosabb szín­ foltját képezi, így érthető módon ke­ rül esetünkben is a figyelem közép­ pontjába. Kettőjük kapcsolata első látásra Kierkegaard és Regine Olsen kapcsolatára emlékeztet. A hasonló­ ság azonban nem jelent egyben azo­ nosságot is: Seidler Irma nem ma­ radt passzív alakja a kapcsolatuk­ nak, hanem tettével (öngyilkosságá­ val) erőteljesen befolyásolta a fiatal Lukács György gondolkodását és vi­ láglátását. A filozófus idealizálta és egyben mitizálta is Irma alakját,

azért, hogy gondolkodásának ihlet­ forrását láthassa benne, s ezzel meg­ teremtse a fölékerekedés lehetőségét is. Ám éppen kettejük kapcsolatának mitizálása teszi számára Irmát, mint embert mindörökre megközelíthetet­ lenné és elérhetetlenné. Lukács szá­ mára Irma az élet. A filozófia em­ bere megérti az élő embert; az életes ember tud élni, de nem érti a filo­ zófia emberét. A valóság azonban a következő: egyetlen ember sem ért­ heti meg önmagát a saját maga lét­ rehozta filozófiai kategóriák révén; senki sem ragadhatja meg a megfog­ hatatlant. A valóságban tehát Irma nem az „életet" jelentette, s éppen a kifejezés filozófiai értelmében nem volt az; hiszen ő sem akart egysze­ rűen csak élni, ő is a Másik megér­ tésére törekedett — csupán a Másik megértéséért történő odaadás volt a számára felfoghatatlan. Az igazság tehát az, hogy Lukács György nem értette meg Seidler Irmát, azon egy­ szerű oknál fogva, hogy „a filozó­ fiai kategóriákon át közeledett hoz­ zá" (13). A filozófus a társában is önmagát kereste, s ennek minden­ kor tudatában is volt: „Aki szeret, istenhez hasonlóbb, mint akit sze­ retnek, mert szerelmének mindig vi­ szonzatlannak kell maradnia, mert szerelme csupán út az öntökéletesedéshez" (31). A nő képtelen átvere­ kedni magát a barikádon, képtelen eljutni Lukácshoz, az emberhez, mi több: a filozófia (Irma festőművész volt) és a gyakorlati élet terén mind­ ketten egyaránt képtelenek voltak az igazi találkozásra. És ekkor Irma öngyilkos lesz, s ezzel egyszer s mindenkorra nemcsak a filozófus életébe, de gondolatvilágának egé­ szébe is sikerül betörnie. A tragikus eseményig Lukácsnak meggyőződése volt, hogy a nő önmagában nem le­ het tragikus személy, s hogy a nő számára a szabadság mint érték a férfival való kapcsolata nélkül vagy azon túl nem létezik. „Az asszony

csak asszony, s mint ilyen, távol áll a tragédiától." (35) Irma halálát kö­ vetően azonban véleménye gyökere­ sen megváltozott. Heller Ágnes en­ nek kapcsán tételként megállapítja: A nő a tragédia megformálása a ha­ lálban. Irma halálát követően Lu­ kács a következő sorokat vetette pa­ pírra: „Az ő tragédiája az életben rejlett, egy olyan szférában tehát, amelyben a halál valóban az élet dialektikus ellentéte." Heller Ágnes pedig kimondja az ellentételt is: a férfi a tragédia beépítése az életbe (40). De vajon e szerint Irma — nem férfi-e? A halál lehet ugyan az élet ellentéte, de egyben kiteljesítője is, a feltétele is. A halál még min­ dig az élet tartozéka, még akkor is, ha az az élet önmagát semmisíti meg. Tételével és ellentételével Heller Ág­ nes, úgy tűnik, nem járta végig az általa felvetett gondolatot, hiszen megmarad az ember „természeti" jel­ legénél, helyesebben a nőt pusztán „természeti" lénynek tekinti, s meg­ fosztja történetiségétől. Irma is, Lu­ kács is (mint „élet" és „filozófia", mint „természet" és „szellem", mint örök megosztottság) parcializálódik. Irma legalább igyekszik leküzdeni ezt az elkülönítettséget, s mintegy „elébe megy" Lukács Györgynek, az embernek. Lukács viszont nem. Ir­ ma az embernek mint totális egy­ ségnek a létrehozásán munkálkodik, s öngyilkos lesz amikor rájön, hogy a teljességet a Másiktól nem kaphat­ ja meg. Nem kaphatja meg, mert a férfi nem viszonozza az érzelme­ ket. Lukács óvja emberi erőforrását, hogy teljes erejével és egyéniségével a szellem kiteljesítésén fáradozzon, hiszen a férfi és a nő között ősidők­ től fogva létezik ilyen jellegű meg­ osztottság, s ezzel Lukács nem tud leszámolni. S éppen a mindennapi élet és az alkotó személyiség, valamint a mű­ vészi elképzelés közötti mély szaka­ dék képezi azt a tragédiát, mely a

műben nyer adekvát kifejezési for­ mát. Alkotó emberként Lukács dia­ lektikusan meghaladja e kettősséget, s ezzel mintegy föléje emelkedik még akkor is, ha mint ember soha nem tudja túltenni magát a problé­ mán. Heller Ágnes erről A lelki sze­ génységről című második esszéjében az Irma halálát követően keletkezett lukácsi művek kapcsán a követke­ zőképpen ír: „A lelki szegénység konfliktusa filozófiailag megoldott, de ahhoz, hogy gyakorlatilag meg­ oldjuk, transzcendentálni kell a filo­ zófiát. A filozófiát meg kell való­ sítani — mondta Marx . . . " (58). Márkus György Lukács korai esz­ tétikai gondolkodásáról írt esszéjé­ ben mutatott rá arra, hogy a filozó­ fus tragikus magánélete koincidál in­ tellektuális és ideológiai fejlődésével. A fiatal Lukács töprengésein a „kö­ zönséges" és az „igazi", „analitikus" élet dialektikája vonul keresztül. Az „igazi" élet (Lásd Fehér Ferenc: A romantikus antikapitalizmus válasz­ útján) lényeges jellemzője, hogy an­ nak keretein belül a kultúra mint alakító, változtató és formáló erő jelentkezik. Az effajta modell amo­ lyan demokrácia nélküli közösségi létformát (168) követel, melyen be­ lül az élet kettősségének végletei nem kommunikálhatnak egymással. (Lukács A lelki szegénységről című művében „metafizikai" értelemben vett „kasztokról" szól.) Korai kor­ szakában azonban kultúrelméletének aktív jellegét emeli ki, mondván: a kultúra megváltoztatja az életet. Fe­ hér Ferenc részletesen elemzi a Bloch és Lukács átfogó kultúraelmélete kö­

zötti különbségeket is. Az előttük álló (első világjháborúról szólva Fe­ hér leszögezi: „Kettejük dezertőr magatartásában a különbség az, hogy Bloch elhallgatja háborúellenes ma­ gatartásának motívumait (míg min­ den egyébről szenvedélyes hangsú­ lyozottsággal nyilatkozik), ellenben Lukács egyfolytában tiltakozik; non possumust kiált. (.. .) Bloch hallga­ tása elokvens demonstrációja apoka­ liptikus, tisztán vallási alapokon nyugvó hitének. Vajon szükséges-e elutasító magatartásomat magyaráz­ ni akkor, amikor az emberek egy­ mást gyilkolják? Lukács viszont úgy véli, hogy feltétlenül szólnia kell. Tiltakozásának magyarázata, hogy számára a háború nem egyéb, mint a koncentrált kapitalizmus maximá­ lis kifejezésre jutása." A fiatal Lukács Györgyről szóló könyv igazi erénye (annak ellenére, hogy több szerzőtől vett át esszéket és tanulmányokat) az az egyensúly, amellyel a filozófus életének lehet­ séges és reális mozzanatait mutatja be. Az egyensúly a realitás és akö­ zött, ami a realitásnak ellentmond, egyensúly a dolgokhoz való passzív és aktív viszonyulás között. Ez a viszony Heller Ágnes esszéjében a tragikumban fogalmazódik meg, a tragikumban, mely diszproporciót képez az élet jelentéktelen volta, s az autentikus élet utáni vágy között. Ez az a konfliktus, mely olyannyi­ ra jellemző az alkotó emberre, s amely egyben minden egyes műal­ kotás létrejöttének az előfeltétele is. Rada Ivekovic Fordította Mák Ferenc

MUNKATÁRSAINK: Lektor: Tumbász Erzsébet és Gubás Ágota A szerbhorvát nyelvű szöveget Mák Ferenc fordította Német nyelvű összefoglalók: Szenes G y ö r g y Korrektorok: Burányi Mária, Kecskés Mária SZÁMUNK

dr. Bori

SZERZŐI

Imre,

dr. Bosnyák dr. Rehák

László,

dr. Hódi

Sándor,

Losoncz

Alpár

dr.. Hódi

Éva,

dr. Vajda Pató

István,

Gábor,

Imre,

Kovács

András,

dr. Várady

Tibor,

Bálint

István

Gábrics

Molnár

Mák

Irén,

Ferenc,

dr. Rada

Ivekovic,

létünk

az irodalomtudományok doktora, az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének tanára, akadémikus, a H í d f ő - és felelős szerkesztője az irodalomtudományok doktora, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékének tanára a társadalomtudományok doktora, a szabadkai K ö z g a z d a s á ­ gi Kar tanára, a Létünk f ő - és felelős szerkesztője a pszichológia doktora, az adai Egészségház és a Potisje Szerszámgépgyár pszichológusa okleveles jogász, az újvidéki Jogi Kar Tanársegéde a bölcsészettudományok doktora, magyar szakos tanár, A d a az irodalomtudományok doktora, kritikus, Zrenjanin a Magyar nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások In­ tézetének munkatársa, Ű j v i d é k filmrendező és közíró, Budapest a jogtudományok doktora, az újvidéki Jogi Kar tanára külpolitikus, a Magyar S z ó külpolitikai rovatának állandó munkatársa, az S Z V T Fordítószolgálatának vezetője, Ű j ­ vidék a politikai t u d o m á n y o k magisztere, a szabadkai K ö z g a z d a ­ sági Kar tanársegéde a szabadkai Városi K ö n y v t á r szakmunkatársa a filozófia tanára

doktora,

a

zágrábi

Bölcsészettudományi

Kar

— társadalmi, t u d o m á n y o s , kulturális folyóirat. — A l a p í t ó : Vajdaság D o l g o z ó N é p e Szocialista Szövetségének Tartományi Választmánya — Megjelenik a Tartományi Művelődési Ö É K és a Tartományi T u d o m á n y ü g y i Ö É K támogatásával. — Kiadja a Forum Lap-, K ö n y v k i a d ó és N y o m d a i p a r i Munkaszervezet, 21000 N o v i Sad, V o j v o d a Mi2ic utca 1. — Szerkesztőség: 2 4 0 0 0 Subotica, Trg slobode 1/2., Tel.: 0 2 4 / 2 6 - 8 1 9 . — Szerkesztőségi fogadóórák: mindennap 10-től 12 óráig. — Megjelenik kéthavonta. — Előfizethető a 65700-603-6142-es folyószámlára; előfizetéskor kérjük feltüntetni a L É T Ü N K nevét. — Előfizetési díj belföldön egy évre 250 dinár, egyes szám ára 50, kettős szám ára 80 dinár, külföldre egy évre 500 dinár; — Készült a Forum nyomdájában Újvidéken.