létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA VIII. évfolyam, 4. szám, 1978., július-augusztus v*2? Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Újvidék

létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA

V I I I . évfolyam, 4. szám, 1978., július-augusztus

„Nem

az

hanem

megfordítva,

amely

tudatukat

Kari

emberek

Marx:

Előszó.

tudata

az

társadalmi

amely létük

létüket, az,

meghatározza."

A

politikai

gazdaságtan

1859

v*2? F o r u m L a p - és K ö n y v k i a d ó Vállalat, Újvidék

bírálatához.

Szerkesztő

bizottság

Árokszállási-Borza Gyöngyi Ing. Bácsi Bózsó

István

Fehér

Kálmán

Fejős I.

Istváin

Dr. Györe Kornél

főszenkesztŐThelyettes

Illés Lajos m ű s z a k i Dir. Matkoivics M a r t i n mtr. Molnár Szilágyi

Borislav L á s z l ó f ő - és felelős

S z ó r ó d .mir.

György

Lajos

Várady

Tibor

Szerkesztői

tanács

László

Dr'. B a l l á

Ferenc

Borza

József

Gsorati

János

Dr. Gyüre Földessy Franc Gere

szerkesztő

Gáibor

Dr. Tóth

Apró

szerkesztő

József

Irén

Dr. Rehák

Dr.

szerkesztő

Sándor

István

László

Lajos Terézia

Gutási

Miklós

D r . Janikovics Kelemen

József

Dezső

Koviacek D r .

Bozidar

Martin mr.

Borislav

D r . Miirnics

József

Popin

Vladimír

D r . Re'hák L á s z l ó Szilágyi

Gábor

Szirovica

Antal

Dr. Teleki

György

T ó t h István, a tanács D r . Vajdia Zrilic

Ilona

Szerkesztőségi Csonka

A

titkár

Júlia

fedőlapot

Sáfrány

Imire

Készült a A

elnöke

József

és S z i l á g y i

-tervezték

F o r u m L a p - és K ö n y v i k i a d ó

szám kéziratának

Megjelent

Gábor

leadási ideje

1978. augusztus

10-én

Vállalat nyomdájában,

1978. június

19.

Újvidéken

TARTALOM Tomislav

Bandin

A

jövedelemszerzési

igazgatási Fejős Čedomir Bela

Szűcs

Magdolna Torbica

Duránci

A

(közlekedési

A

vajdasági

Síipan

autonómia

fejlődési irányai a szocialista ö n ­

társuk munkában

7

deliilkitumok i k o f f i z i ó s

dolgozók

Kopifović

külföldre

szabályozása

való

(1877—1924)

21

migrációja

40

értekezletén

69

55

D o k u m e n t u m Dusán

Alimpió

Beszámoló

Jelen Major

Nándor

iá

VKSZ

és

Zarko

Sékou

Touré

választási

múlt

Zrenjanin

forradalmi

K ü l p o l i t i k a i Ahmed

XVI.

Demokratikus

munkássága

103

s z e m l e

forradalom

119

S z i m p o z i o n Laki

László

A

szociológusdk

Szárad

György

A

körzeti

Kövesdi

Illés

talatck

Soko

Banja-i

számítóközpont

tanácskozásáról

létrehozásával

141

kapcsolatos

tapasz-

146

K ö n y v s z e m l e Ágoston

Pribilla

Szilágyi

A z iskola és a m u n k a s z e r v e z e t könyvének

Valéria Károly

San

az

Stefanó-ii

ismertetése ábrándok

KÖNYVÚJDONSÁGOK jának tájékoztatója

165

—

Dr. Stipe Šuvar azonos

című

157 163

-

A

Forum

Marxista

Könyvesbolt-

Tomislav Bandin

A JÖVEDELEMSZERZÉSI AUTONÓMIA FEJLŐDÉSI IRÁNYAI A SZOCIALISTA ÖNIGAZGATÁSI TÁRSULT MUNKÁBAN

1. A T Á R S U L T M U N K A ( T Á R S A D A L M I - G A Z D A S Á G I ESZMEI ALAPOK)

ÉS

Átfogó értelmezésben, a szocialista önigazgatási társult m u n k a fogal­ m á n a dolgozó s z a b a d m u n k a t á r s í t á s á t kell érteni, aki m e g h a t á r o z o t t munkaszervezeten belül, t á r s a d a l m i t u l a j d o n b a n levő m u n k a ­ eszközök révén, más dolgozókkal közösen, megvalósítja társadalmi-gaz­ dasági és más önigazgatási jogait. Ebből a d ó d ó a n joggal leszögezhetjük, hogy a társult m u n k a társadalmi­ gazdasági alapját: a társadalmi t u l a j d o n és a társult m u n k a alapszer­ vezetében demokratikusan szervezett dolgozó a z o n joga képezi, hogy d ö n t s ö n a teljes jövedelemről? E n n e k kapcsán érdemes megjegyezni, hogy „ . . . a társadalmi tulajdonban levő termelőeszközök a z t illetik meg, aki dolgozik m i n t m u n k á j á n a k és dolgozói meg alkotói szabadságának legfontosabb objektív feltétele. D e senki sem formálhat ezekre az eszkö­ zökre semmilyen magántulajdon-jogot. Ilyen értelemben a társadalmi tu­ lajdon m i n d e n k i é és s e n k i é (kiemelés T. B.). U g y a n ú g y , mint ahogy a társadalmi tulajdon az e g é s z t á r s a d a l o m tulajdona („mindenkié és senkié"), illetve ugyanúgy, mint ahogy a termelőeszkö­ zöknek t á r s a d a l m i jellege v a n , hasonlóképp a j ö v e d e l e m n e k is, m i n t a dolgozók m u n k á j a és a társult m u n k a alapszervezete ügyvitele eredményeinek társadalmi jellege v a n ; a j ö v e d e l e m , amelyet a tár­ sult m u n k a alapszervezete szintjén szereznek t á r s a d a l m i jövedelem. Tehát senki sem tulajdoníthatja el a jövedelmet a t á r s a d a l m i termelőesz­ közök feletti t u l a j d o n címén (csoporttulajdonú kisajátítás), h a n e m csakis a társadalmi termelőeszközökkel „összekapcsolt" személyi és kol­ lektív — t á r s í t o t t — m u n k a elvégzése a l a p j á n . N e m mélyedünk el ugyan a társadalmi tulajdon lényege problémájá­ n a k boncolgatásában, de szeretnénk felhívni a figyelmet a h o l t m u n ­ k á v a l kapcsolatos téves hozzáállásra, felfogásra és gyakorlati a l k a l m a 1

2

3

4

zásra. A szó legszorosabb értelmében, az egyén és a társult dolgozók t á r s a d a l m a s í t o t t holt munkája kifejezésen t á r s a d a l m i tőkét kell érteni, „ . . . amely többé nem magántulajdon, és az á l l a m a p p a r á t u s monopolisztikus jogaként sincs elidegenítve tőlünk, hanem az ő kezük­ ben, vagyis a társultmunka-alapszervezet dolgozóinak kezében eszköz­ ként s z o l g á l . . . " Vagyis egyrészt a társadalmasított holt m u n k a nincs e l v á l a s z t v a a dolgozótól, („A dolgozók holt m u n k á j á n a k t á r s a d a l ­ masítása objektív szükségszerűség, s a társult munkabeli dolgozók érde­ két szolgálja.") ; értékei visszatérülnek és a társult m u n k a alapszervezet jövedelmének alakjában v a l a m e n n y i m u n k á s t megilletik, azaz nem képezheti a l a p j á t a dolgozó kisajátított m a g á n t u l a j d o n a részének, az újonnan keletkezett érték eltulajdonított részének. És éppen az ilyen törekvések — a liberalizmus és a kispolgári elferdülések korszakában „tévesztették" szem elől a holt m u n k a és a termelőeszközök t á r s a d a 1m i (társadalmasított) jellegét, és gyakorlatilag oda vezettek, hogy „kiter­ v e l t é k " a m u n k á s o k n a k a társadalmi tulajdon feletti jogát. Persze ezt a jogot nem p r ó b á l t á k azonosítani a m a g á n t u l a j d o n jogainak k l a s s z i k u s alakjával, h a n e m a jövedelem kisajátításának j á r a d é ­ k o s jogával, a társadalmi holt m u n k a egy része, meg a t á r s a d a l m i ter­ melőeszközök privatizációja alapján. Ezeknek a törekvéseknek a klasszikus formája a m u n k á s o k n a k a ter­ melőeszközök egy része feletti részvénytulajdoni jogának létrehozásában nyilvánult meg. Természetesen, ennek a h u l l á m n a k az elindítója nem a munkásság és a munkásosztály volt, hanem a technöbürokrata struktú­ rák, a kisajátított hatalmi k ö z p o n t o k és a m u n k á s o k a t megillető „a mun­ k a teljes és csorbítatlan h o z a m á n a k " hozzájuk hasonló „harcosai". A z e g y e t l e n e g y szempontból, a társadalmi tulajdon i n t e g r i t á s a szemszögéből megtört ilyen és ehhez hasonló célzatos mesterkedések valójában a társadalmi tulajdon ós a jövedelem társadalmi jellegének. szétszakadásához, dezintegrációjához vezettek. A k k o r , amikor, idézzük d o k t o r Miroslav Pecujlicot „Politikai beavatkozással elvágták a veszé­ lyes á r a d a t útját, az osztálytársadalom felélesztésének a l a k z a t a i t . " A lényegbevágó és döntő csapást erre az á r a d a t r a — a társadalmi tu­ lajdon és a társadalmi jellegű jövedelem dezintegrálására — az 1971-ben hozott alkotmányfüggelékekkel m é r t ü k . A z o k n a k az alaposan k i m u n k á l t társadalmi-politikai és gazdasági feltevéseknek a kimondásával, hogy a munkások r e n d e l k e z z e n e k munkájuk feltételeivel és eredményeivel, hogy „kikerüljenek" a g y á r f a l a k közül, és a küldöttrend­ s z e r révén (mintegy az integrális önigazgatás megvalósulásának láza) a társadalmi történések színpadára lépjenek, kezükbe vegyék az összes tár­ sadalmi ügyek igazgatását. A m u n k á s o k n a k és a munkásosztálynak az összjövedelemmel, tehát a t ö b b l e t m u n k á v a l való rendelkezése; az a központi szociális és eszmei-társadalmi meg gazdasági területe, amelyre alapozódik, épül és amelyen fejlődik a szocialista önigazgatási társult m u n k a épülete. 5

6

7

8

9

2. A S Z O C I A L I S T A Ö N I G A Z G A T Á S I T Á R S U L T M U N K A R E N D S Z E R É N E K F E J L Ő D É S E (1971—1976) A .munkásönigazgatás második évtizedének végén, a munkásosztály „ h a t a l m a " , tehát t á r s a d a l m i ereje, a m u n k a feltételeire és eredmé­ nyeire nézve nem kerekedett u g y a n felül, de nem is merevedett meg. Ugyanis az önigazgatás második évtizede során két jelentős társadalmi­ gazdasági és szociális folyamat ment végbe, összességükben az 1965. évi gazdasági és társadalmi reformok „radikálisan elmetszették az állam­ tulajdoni monopol gazdasági és politikai erejének g y ö k e r e i t . " Másrészt a gazdasági vállalatok keresztmetszetének (gazdasági és jövedelmi) b e 1s ő d e c e n t r a l i z á c i ó j a terén tett intézkedésekkel megkezdődött a központosított e g y s é g n e k egy mélyebb és sokrétűbb fölbon­ t á s a. D e a munkásönigazgatásnak ebben az évtizedében a t á r s a d a l o m b a n e l l e n t é t e s erők is hatni kezdenek. A központosított b ü r o k r a t i z m u s felbontásával a decentralizált b ü r o k r a t i z m u s oldalszárnyán kialakulnak a vállalatok t e c h n o b ü r o k r a t a vállfajai, amelyek összefonódnak az állami hatalom a p p a r á t u s á v a l és a gazdasági, pénzügyi és politikai h a t a l o m ki­ sajátított központjaival. Gazdasági (és társadalmi) vetületiben, a viszo­ nyok alakulása terén az történt, ami lényegében e l l e n t é t b e n volt a társadalmi és gazdasági reformmal. A többletmunka, illetve az a k k u m u ­ láció, ahelyett; hogy a vállalatokba, munkaegységekben és (önálló és alap) t á r s u l t m u n k a szervezetekbe társult dolgozók kezében összpontosult volna, elvándorolt a gazdasági, pénzügyi és politikai k ö z p o n t o k b a , vagy ahogy d o k t o r Miro'slav Pecujlic h a n g s ú l y o z z a „ . . . a hatalmi h á r o m ­ szögbe, ahol a politikai, ipari és pénzügyi vezető csoportosulásoknak r e ­ latíve önállósult szerepük v o l t . " A vállalatok (munkaszervezetek) belső viszonyainak terén egyre job­ ban önállósulnak a vezetőségi s t r u k t ú r á k , elkülönülnek a b á z i s t ó l , a munkásosztálytól, gazdasági téren föléjük k e r e k e d n e k . A jövedelem­ szerzés különböző formái, módozatai és „csatornái", különösen pedig az a k k u m u l á c i ó a techno-igazgatási csúcsszervekben fut össze, az akkumuláció felhasználásáról szóló önálló döntéshozatal pedig jelezte e felépítmény gazdasági-társadalmi fölényét a munkásosztállyal szemben. 10

11

12

13

14

És ilyenformán, a munkásönigazgatás második évtizedének végén ki­ alakul bizonyos „ e r ő e g y e n s ú l y " a z önigazgatású szocialista társa­ dalom úgynevezett k ö z p o n t o s í t o t t tengelye k ö r ü l , a munkásosztály — technobürokrácia vonalon. A munkásosztály „gazdasági ereje", tehát a társadalmi h a t á s a , mint m á r említettük, nem kerekedett f e l ü l , de nem is r e k e d t meg. Mert az erőviszonyok, a központi síkú viszonyok és történések — a m u n k a feltételeivel és a m u n k a eredmé­ nyeivel való r e n d e l k e z é s — valójában reális esélyt a d t a k az egyik erőnek a másik feletti u r a l m á r a . 15

A z ellentétes erők ilyen objektív körülményei és viszonyai közepette, amikor a társadalom osztályjellege k i b o n t a k o z á s á n a k veszélye fenyege­ tett s z ü k s é g s z e r ű e n következett a politikai i n t e r v e n c i ó . Ezzel az érvágással megállt a veszélyes erő vérkeringése. A társadalommal e 11 e n t é t e s erőkre és h a t a l m a k r a mért csapás, amelyek a liberalizmus és kispolgári árhullám eszmei és társadalmi-gazdasági csúcsát jelentették, s amelyek az önigazgatási szocialista fejlődést veszélyeztették megnyílt az ú t az önigazgatási és jövedelemszerzési autonómia felfelé ívelése és folyamatossága, v a l a m i n t a társadalom társult m u n k á j á n a k kényszer nél­ küli integrációja előtt. 16

2.1. Az Alkotmányfüggelékek

és a szocialista önigazgatási rendszerének fejlődése

társult

munka

A J S Z S Z K 1963-ban kihirdetett A l k o t m á n y á t kiegészítő 1971-ben meghozott A l k o t m á n y függelékekkel Jugoszláviában új szakasz k e z d ő ­ dött a szocialista önigazgatási rendszer fejlődésében. A z új fázis a n n a k az önigazgatásnak a folyamatosságát jelzi, amelynek alapjait 1950^ben r a k t u k le. D e az Alkotmányfüggelékek által sikerült útját állni a gyen­ geségeknek és ferdeségeknek. Más szóval az Alkotmányfüggelékek életbe lépésével új f e j e z e t kezdődött az önigazgatásban; Ez pedig az adott történelmi körülmények közepette elkezdődött é r e t t e b b , fejlet­ t e b b és ö s s z e t e t t e b b szakasz. A szocialista önigazgatási társult m u n k a rendszere Alkotmányfüggelé­ keket követő szakaszának e sokoldalú á t a l a k u l á s i folyamat adja meg az alaphangot, általa változás történik az eddigi vállalatok tár­ sult m u n k a szervezetté alakulnak át és sejtjeik a társult m u n k a alapszer­ vezetek lesznek; ami valójában a társult m u n k a és az önigazgatási szo­ cialista viszonyok e g é s z f e l é p í t m é n y é n e k alapját képezi. A' szocialista önigazgatás fejlődésének erre az új szakaszára a társult m u n k a a l a p s z e r v e z e t e i a jellemzők; ezek képezik a gazdasági és szociális bázist, az alapot, amelyekben kifejezésre j u t n a k és amelyekből k i f e j l ő d n e k a termelők autentikus érdekei — a m u n k a feltételeivel és eredményeivel való rendelkezés. U g y a n a k k o r a v á l l a l a t o k n a k társult m u n k a szervezetté alakulása f o l y a m a t á b a n az alapsejtet képezik. Mivel az átállás problematikájáról és a v á l l a l a t o k n a k társultmunka-szervezetté való átalakulási folyamatáról kimerítő vizsgálatot f o l y t a t t u n k , ezúttal csak a J S Z S Z K A l k o t m á n y á t és A társult m u n k a törvénye meghozatalát követő időszakban végbement, a társult m u n k a rendszerének kialakítását biztosító feltételek és feltevések k í v á n t a transzformációk ö s s z j e 1 e nt ő s é g é r ő l szólunk, v a l a m i n t r á m u t a t u n k bizonyos, m á r a k k o r fel­ merülő, de még ma is időszerű problémákra. A vállalatok társultmunka-szervezetté való transzformálódási folya­ m a t á n a k társadalmi-gazdasági (és törvényes) alapjai az 1971-ben h o z o t t Alkotmányfüggelékekben rejlenek. A vállalati struktúrák gyakorlati 17

szétdarabolása 1972 végén kezdődött el. A z úgynevezett munkás-alkot­ mányfüggelékek ( X X I — X X X I I . ) alapján hozzáfognak a vállalatok szervezeti-státusbeli v á z á n a k szétszereléséhez. A vállalatok m u n k as z e r v e z e t t é alakulnak át, bennük létrejönnek és kialakulnak a társultmunka-alapszervezetek. A vállalatok e mélyebb társadalmi transzfor­ mációjának kezdeti lépéseit nagymértékben jellemezte a központosított vállalati s t r u k t ú r á k szétszerelése. Természetesen, a feltételek világos t á m ­ pontja hiányában a s t r u k t ú r á k megbontása a vállalat egészét érintette, a termelési részét csakúgy mint az adminisztrációt. így alakulnak meg a termelő társultrnunka-alapszervezetek, de az adminisztráció, a szakszol­ gálatok, „elszakadással" megannyi társultmunka-alapszervezetet létesíte­ nek. A z egyik, meg a másik (termelő és hivatalnoki) t á r s u l t m u n k a - a l a p ­ szervezetnek is e g y f o r m a társadalmi-gazdasági státusa van. Vagyis a transzformáció kezdeti szakaszában az adminisztrációs, szakszolgálati részből kifejlődött társultrnunka-alapszervezetek is a j ö v e d e l e m l e ­ t é t e m é n y e s e i v é válnak, pontosan úgy, m i n t a termelői részleg szervezetei. A z átállás f o l y a m a t á n a k ilyen irányvétele nem m a r a d h a t o t t következmények nélkül. A n n a k lehetősége, hogy az adminisztrációs társultmunka-alapszervezetek a jövedelem letéteményeseivé v á l h a t n a k felvetette a jövedelemszer­ zés a l a p j á n a k problémáját, v a l a m i n t az újratermelési alapok 1 é tr e h o z á s á n a k kérdését ezekben a szervezetekben. Ugyanis a nem­ termelő társultrnunka-alapszervezetek, a termelő tmasz-okkal egyetem­ ben az „ a k k u m u l á c i ó " megteremtői, s mint ilyenek döntési jogot szerez­ nek a n n a k sorsáról és a befektetésből származó j a v a k használatáról. A z adminisztratív t á r s u l t m u n k a szervezetek jövedelemszerzési alapjául intellektuális szolgáltatásaik á r a szolgál. Ezt pedig, g y a k r a n mint s é r t ­ h e t e t l e n (szakszerűen megállapított, objektív stb.) á r a t ezek a tár­ sultmunka alapszervezetek h a t á r o z z á k meg. Ily m ó d o n megszületett a t e r m e l ő t á r s u l t m u n k a-a 1 a p szervezetektől a t ö b b l e t m u n ­ ka (akkumuláció) kihúzásának objektív jogalapja. Vagyis objektív lehetőséget teremtettek ahhoz, hogy a többletmunkát kivonják a m u n k á s o s z t á l y felügyelete alól; hogy arról a munkaszervezet középpontjában „felállított" techno-ágazgatási szervek döntsenek. Eképpen azután, egyéb más m ó d o z a t o k mellett, ú j r a és i s m é t megnyílt az út a j ö v e d e l e m központosításának folyamata előtt. Egy másik jelentősebb kérdéscsoport a társult m u n k a társadalmi-gazda­ sági t a r t a l m á n a k kidolgozásakor, az Alkotmányfüggelékek meghozatalát követő időszakban m a g á h o z az ö n i g a z g a t á s o n alapulótár­ sult munka gazdasági f u n k c i o n á l á s á h o z kapcsolódott. Más szóval, felmerült az állami és más gazdasági — pénzügyi beavatkozás nélkül folyó t á r s a d a l m i ú j r a t e r m e l é s funkcionálásának p r o b ­ lémája. Ugyanis, az abban az időben lejátszódó, a jövedelem decentralizálási folyamata, meg a tőkeviszony logikájától való szabadulás, belső

decentralizációval járt: a jövedelemről való döntéshozatal „lekerült" a társult m u n k a alapszervezete szintjére ahelyett, hogy a fentebb említett jogailapon i s m é t a technokrata központosítás felé vette volna az irányt. A termelő társuiltmunka-alapszervezeteknek m a r a d t jövedelem a r á n y ­ lag c s e k é l y volt, méghozzá két okból: a deetatizáció és a „ g a z d a s á g i " alapok ( k a m a t o k 18 és hasonlók) szerinti jövedelem széthúzásának m e g ­ szüntetése l a s s a n haladt, és folytatódott — igaz kisebb mér­ tékben és más formák, m ó d o z a t o k próbálgatásával — a jövedelem köz­ pontosítása, a munkaszervezet szintjén történő „kiszivárogtatása". A jövedelem a r á n y l a g kis mennyisége, amely a társult m u n k á n a k ma­ r a d t fenn — feltételes m ó d b a n — a decentralizáció következtében szétszabdalódott, felaprózódott és így a társult m u n k a alapszervezete szint­ jére helyezve nem volt k é p e s elegendő mértékben a közös befektetésre es a közös jövedelemszerzést célzó önigazgatási eszköztársításra. Ez az erőtlenség megannyi a u t a r k i á r a irányuló törekvésre adott módot, külö­ nösen azokban a társult m u n k a alapszervezetekben, amelyek jövedelem tekintetében e r ő s e k voltak. T e h á t a társult m u n k a alapszervezeteiben végbemenő mélyebb és sok­ rétű autonóm (jövedelemszerzési és önigazgatási) folyamatot nem k ís é r t e az anyagi alapok kellő erősödése. Ennek következtében (az egyébként is csekély) jövedelem b e z á r ó d o t t a társult m u n k a a l a p ­ szervezete keretei közé, ezáltal lelassult az önigazgatási alapon történő társadalmi újratermelés működésének a m u n k a és eszközök á l l a n d ó társítása révén k i b o n t a k o z ó folyamata. Ú g y véljük, hogy éppen a csekély jövedelem belső függetlenítése, v a ­ lamint a jövedelem (a m u n k a és eszközök) társításának fejletlen rend­ szere idézte elő a t á r s u l t m u n k a „szülési fájdalmait" az A l k o t m á n y ­ függeléket követő időszakban. Ebből a d ó d ó a n ezeknek a kinövéseknek a lemetszése volt a z a h a l a s z t h a t a t l a n feladat, amely gyógyírként h a t o t t a szocialista önigazgatású társult m u n k a rendszerének működésére. Szük­ ség volt olyan feltételeket teremteni, amelyek alaposan meggyorsítják a jövedelem, azaz az eszközök és a m u n k a t á r s í t á s á t . 1 9

2.2. A szocialista önigazgatási társult Alkotmány életbelépését

munka rendszerének követő időszakban

fejlődése

az

A J S Z S Z K 19744>en hozott új A l k o t m á n y á v a l , v a l a m i n t a J K S Z X'. kongresszusának h a t á r o z a t a i v a l kikerekedett a szocialista önigazgatási társult m u n k a rendszere. A társult m u n k a alapszervezetei végleges meg­ fogalmazást k a p t a k , mint a társult m u n k a alapsejtjei, elemi formái sze­ repelnek. U g y a n a k k o r , létrejöttek azok az intézményesített formák, és alakzatok, amelyek a m u n k a és eszközök szélesebb értelmében vett társí­ tást h i v a t o t t a k elősegíteni. Az A l k o t m á n y és a J K S Z X . kongresszusa h a t á r o z a t a i n a k meghozata­ lát követően, a mindennapi g y a k o r l a t b a n elkezdődik a társult m u n k a

intenzív k i é p í t é s e , ö n i g a z g a t á s i megegyezésekkel az alapszervezetek munkaszervezetekbe, a munkaszervezetek pedig összetett társult m u n k a szervezetekbe tömörülnek, kialakítják a jövedelemszerzési v i s z o n y o k a t , mint a társult m u n k á b a n végbemenő összes társadal­ mi-gazdasági és szociális mozgások alapját. Új erőteljes lendületet hoz m a g á v a l A társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y tervezete, amelyben k o n k ­ r e t i z á l ó d n a k a z alkotmányos rendelkezések. A társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y tervezetével élénk tevékenység folyt m a g á b a n a társult m u n k á b a n a viszonyok kiépítése terén. Ez a tény jelentősen hozzájárult A társult m u n k a törvényének végleges megszövegezéséhez. Jogos a meg­ állapítás, hogy az 1974-től 76-ig eltelt időszakban, tehát igen rövid idő alatt a társult m u n k a legalábbis szervezeti k i é p í t é s tekintetében, amely ugyanis nem elsődleges, de igen l é n y e g e s , t ú l h a l a d t a a válla­ latok társult m u n k a szervezetté válása kezdeti botladozásait. Más szóval a társult m u n k a rendszere végérvényesen gyökeret eresztett m i n t a f o ­ l y a m a t b a n levő önigazgatási szocialista országépítés szakaszának alapköve és formája. Megszűntek a kételyeik és tévelygések, a táraultmunka-alapszervezetek létrehozása körüli f e l t é t e l e k esetében tisz­ t á z ó d o t t a m u n k a és az összetett társultmunka-szervezetek funkciója, az adminisztratív és szakszolgálatok is megtalálják helyüket a m u n k a k ö z ö s ­ ségek közös szolgálataiként. Természetesen a n n a k ellenére, hogy ezek rendkívül j e l e n t ő s , de mégsem k ö z p o n t i kérdései v o l t a k a szocialista önigazgatási társult m u n k a rendszere f e j le s z t é s é n e k, a z a l k o t m á n y t követő időszak­ ban, a közonti helyet a történések és az ü t k ö z e t e k helyét a társult m u n k a rendszere terebélyesedésében a j ö v e d e l e m m e g a t á r s u l t m u n k a és e g é s z k ö z ö s s é g ü n k j ö v e d e l e m s z e r z é s i vi­ szonyainak rendezése j e l e n t e t t e . A z ütközetet még nem v í v t u k meg: m a is t a r t . D e az előcsatározást megnyertük. A társult m u n k a alapszervezeteinek autonómiája m e g s z i l á r d u l t . Ezeknek a szervezeteknek elosztási alapja e r ő s ö d i k . P a t t a n n a k az a u t a r k i a a b r o n c s a i. Megindult a jövedelem, illetve a m u n k a és az eszközök társításának mélyebb, szélesebb és összetettebb folyamata. F o ­ kozatosan elhalványulnak a területi és az intézményesített h a t á r o k és keretek a m u n k a társadalmasított integrációja előtt. A társult munka alapszervezeteinek autonómiája egyre inkább az önigazgatási integráció s e r k e n t ő j é v é válik, maga az integráció pedig a társult munka alapszervezeteiben létrejövő jövedelemszerzési viszonyok fejlesztésének és erősítésének, önigazgatási autonómiájának p r ó b a k ő v é . T e h á t a szo­ cialista önigazgatási társult m u n k a rendszerének fejlődésében a fő i r á n y v é t e l immár m i n d e n n a p j a i n k v a l ó s á g a l e s z . Új f e j e z e t nyílik a társult m u n k a és egész közösségünk viszonyai­ n a k k i a l a k í t á s á b a n . Még nem h a g y t u n k m a g u n k mögött minden aka­ dályt.

3. T Á R S A D A L M I - G A Z D A S Á G I , J Ö V E D E L M I ÉS S Z O C I Á L I S VISZONYOK A TÁRSULT MUNKÁBAN Mivel ezekről a kérdésekről és problémákról m á r eléggé széleskörűen v i t a t k o z t u n k , ezen a helyen két kérdéssel kapcsolatban szeretnénk meg­ nyitni a v i t á t : a társultmunka-alapszervezetek jövőbeni a u t o n ó m i á ­ j á r ó l és a d o l g o z ó k n a k a t á r s a d a l m i m u n k a irányí­ t á s á v a l k a p c s o l a t o s b e l s ő (társadalmi) i n d í t é k a i r ó l . 1. A szocialista önigazgatásban a társult m u n k a , többségben, két a l a p ­ vető törvényszerűséget hozott m a g á v a l : (a) A r é s z e k jövedelmi és önigazgatási autonómiáját, tehát a társult m u n k a alapszervezeteit és (b) a részek e g é s z b e való önigazgatási és kényszer nélküli, a tár­ sult m u n k a önigazgatási szervezettségének összetettebb formáiban való integrálódását. Eközben az önigazgatásból eredő autonómia nem a bezárt szűk körű egész rokonértelmét, nem a gazdasági és szociális érdekek részét jelenti, ellenkezőleg, az önigazgatásból kinőtt a u t o n ó m i a most olyan egész, amely alkalmas és „kész" a jövedelem, illetve a m u n k a és az eszközök társítá­ sára; a társult m u n k á b a n és egész t á r s a d a l m u n k b a n a dolgozók ö s s z szociális érdekeinek sajátos b e o l v a s z t á s á r a . Ugyanígy, az önigaz­ gatási kényszer nélküli (integráció, tehát a m u n k a és az eszközök társítá­ sa nemcsak a részek egy egészbe való f i z i k a i összekapcsolásának a formája (az alap és munkaszervezetek). T a r t a l m i l a g m a g á b a n foglalja a m u n k a és az eszközök társításának látszólagos és tényleges formáit a közös jövedelem megszerzése céljából. A jövedelmi és az önigazgatási autonómia és az önigazgatási-kényszer nélküli integráció további kiépítése, fejlesztése és h a t é k o n y a b b működése a szocialista önigazgatása társult m u n k a t a r t ó s a b b jellemzője lesz. Eközben az autonómia törvényes fejlesztése befolyásolja majd az integ­ rációt és f o r d í t v a . A társultmunka-alapszervezetek jövedelmi és önigazgatási autonómiája kiépítésének és fejlesztésének meg lesznek a maga törvényes törekvései, útjai és fejlődési irányvonalai. A z a u t o n ó m i a fejlődése egyre i n k á b b a társult m u n k a alapszervezeteinek n y i t o t t s á g á t eredményezi majd. A társultmunka-alapszervezetekben megvalósított jövedelem egyre in­ k á b b a k ö z ö s j ö v e d e l e m ; egyre inkább az integrált társult társa­ dalmi m u n k a szolgálatában lesz. A társult m u n k a intézményesí­ t e t t k e r e t e i pedig egyre kevésbé lesznek a m u n k a és az eszközök a közös jövedelem folyamatos megvalósítása érdekében való társításának társadalmi és gazdasági-szociális kerékkötői. Ezzel világosan indokolva lesz a felfogás, hogy a jövedelem elosztásában az ö n á 11 ó s á g és az egyenjogúság nem jelenti a társultmunka-alapszervezetek öná Hó jövedelme megvalósításának szükségessé­ g é t is. A jövedelem és a közösségen belüli össz viszonyok fejlődése fel21

tételezi majd, hogy a társultmunka-alapszervezetek egyre kevésbé lesz­ nek más társultmunka-alapszervezetek gazdasági és szociális erejének kor­ látozó tényezői. A közösség ezzel megsokszorozza az egyedi és az össz erőt is. A társultmunka-alapszervezetek jövedelmi és önigazgatási autonómiája fejlődésének további útjai és irányvonalai nagyban befolyásolják majd az integrációs folyamat fejlődését. Véleményünk szerint, főként a l á t ­ s z ó l a g o s i n t e g r á c i ó t befolyásolja majd. A t á r s u l t m u n k a - a l a p ­ szervezetek m u n k á j u k n a k és eszközeiknek a más társultmunka-alapszer­ vezetek munkájával és eszközeivel való társítására, t e k i n t e t n é l ­ k ü l a z i n t é z m é n y e s í t e t t h o v a t a r t o z á s r a . Ily módon, a közös jövedelem megszerzése érdekében való társulás m e g s z a b a d u l a s z ű k k ö r ű , g y a k r a n f o r m á l i s / j o g i (és formalizált) kere­ t e k t ő l . A társultmunka-alapszervezetek dolgozóinak autonómiája az össz j ö v e d e l e m m e l való r e n d e l k e z é s b e n megerősödik, a közösségi szellem pedig a jövedelmszerzésben j e l e n t ő s mérték­ b e n k i b ő v ü l és k i f e j l ő d i k . A j ö v ő autonómiája eme v á z l a t b ó l kiindulva, a szocialista ön­ igazgatás társult munkájában feltehető a kérdés: vajon az autonómia útjai és fejlődésének ilyen irányvonalai a társultmunka-alapszervezetek gazdasági és t á r s a d a l m i helyzetének e r ő s ö d é s é h e z vagy g y e n g ü ­ l é s é h e z vezetnek-e? Az elkövetkező időszakban, de nehéz megmondani, hogy meddig, a társultmunka-alapszervezetek t o v á b b r a is az önigazgatási és jövedelmi autonómia alapjai lesznek, a közös jövedelem megszerzése céljából társí­ tott m u n k a és eszközök széles körű társadalmi terében. Ez az autonómia, amelyből létrejött az integráció, kétség kívül erősíteni fogja az alapszer­ vezetek gazdasági és társadalmi szerepét. Eközben az alapszervezetek erősödése az autonómia olyan értelmezése felé irányul, hogy az jelenti a dolgozók egyenkénti és össz gazdasági-szociális és társadalmi ereje nö­ vekedésének alapját. 2. A jövedelmi és önigazgatási autonómia fejlődése a k ö r v o n a l a z o t t globális keretekben és a fejlődési i r á n y v o n a l a k b a n , döntő mértékben be­ folyásolja majd az integrális önigazgatás további kiépítését és fejleszté­ sét. Az integrális önigazgatás mélyrehatóbb és sokrétűbb fejlesztése, mint a dolgozóknak a társultmunka-alapszervezetek szűk keretei közül való „ k i h ú z á s á n a k " útja és formája erős hatással lesz az autonómia további fejlődésére. A társultmunka-alapszervezetek dolgozói részvételével az in­ tegrális önigazgatás i n t é z m é n y é n keresztül (küldött-rend­ s z e r e n ) , hogy úgy mondjuk, a t á r s a d a l m i m u n k á k i r á n y í t á ­ sában ugyanis felszabadul szűk látókörű t u d a t u k is, amelyet g y a k r a n a m u n k a és az élet anyagi-gazdasági keretei kényszerítenek rájuk. Elvég­ re, a m u n k a és a személyiség felszabadítása nem k ö t ő d i k és nem k ö t ő d ­ het a „saját" társultmunka-alapszervezetük anyagi-gazdasági alapjaihoz, bármennyire is erős a z gazdaságilag, h a n e m az ö s s z t á r s u l t m u n-

k a a l a p j á h o z és egészében véve a társadalomhoz. Az emberek a korszerű t á r s a d a l o m b a n (nemcsak anyagilag, hanem l e l k i l e g — tehát e r k ö 1c s i 1 e g) a n n y i r a egymásra v a n n a k utalva, hogy egyesek előnyös szo­ ciális helyzete mint m a g á n a k az embernek, össz szabadságának globális mereteiben, n e m sokat jelent. Elsősorban neki mint embernek mint alkotó személyiségnek, és nem mint az a n y a g i javak passzív f og y a s z t ó j á n a k. T e h á t a világ, amelyben élünk megköveteli, hogy egyre „ . . . kevesebb ember hajlandó elfogadni passzívan a z o k a t a feltételeket, amelyekben él és egyre többen v a n n a k , akik tudatosan be a k a r n á k kapcsolódni a társa­ dalmi igazgatásba . . . " Bővül tehát az emberek érdeklődési és l á t ó k ö ­ re, meg azon törekvése, hogy a k t í v a n kivegyék részüket az össz társa­ dalmi m u n k á b ó l . A küldöttrendszer, mint a dolgozóknak a társadalmi történések s z í n p a d á r a való bevonásának mechanizmusa, a legfontosabb lánc­ szem ezekben a történelmi folyamatokban. 22

2 3

F o r d í t o t t a Milenkovics

Szvetiszláv

Jegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

A szocialista önigazgatási társult munka alapját a Társult Munka Törvénye 2. szakaszában határozták meg, Belgrád, 1976. Lásd a JSZSZK Alkotmánya 17. szakaszát, Belgrád, 1974. Edvard Kardelj: önigazgatás és társadalmi tulajdon, Belgrád, 1973. 47. oldal Lásd, Román Albrecht: A társult munka alkotmányos átszerveződése, Ljub­ ljana, 1977. Edvard Kardelj: A szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlődési irányai, Belgrád, 1977. 15. oldal. Edvard Kardelj i. m. 15. oldal Mert, „A munka társadalmi jellege folytán az egyedi dolgozó holt munkája nem fejezhető ki individuálisan, hanem csakis úgy mint az összes dolgozó közös munkájával megteremtett értékek." (Edvard Kardelj i. m. 15. oldal) A „Marksizam i samoupravljanje" című időszaki kiadványban megjelent „Promene u socijalnoj strukturi jugoslovenskog socijalistickog drustva" című cikk, II. füzet, Belgrád, 1977., 338. oldal. Mert „A központosított állami t u l a j d o n - b ó l kiindulva csúszott a c s o p o r t t u ­ l a j d o n formái, a társadalmi tulajdon részecskéi fölötti hatalom állapota felé." (Dr. M. Pecujlic: A forradalmak mozgásai nem egyenesvonalúak, Socijalizam, 10/76) Ilyenformán „A többletmunka, mint az emberek közötti osztályviszonyt kifejező elem, ilyképp valójában megszűnik, mert azzal, a saját mun­ kájával termelt javak együttes értékeként, maga a munkás rendelke-

10

1 1

1 2

zik." (Edvard Kardelj felszólalása a JKSZ KB III. ülésén, BORBA, 1976. április 18.) Edvard Kardelj: önigazgatás és társadalmi tulajdon, Belgrád, 1973. 126. oldal. „Az önigazgatású vállalatok kiépítését arra az elvre kell fektetni, hogy a munka társításának valamennyi formájában — hogy a dolgozó és a munkaegységek (kiemelés: T. B.) üzemrészlegek, gyárak, üze­ mek, kombinátok, nagy és összetett szervezetek, integrációja nyo­ mán — létrejöjjön az önigazgatás és jövedelem . . . Az eddigi tapasz­ talatok azt mutatják, hogy változtatni kell a vállalatokról szóló előírásokon, melynek révén lehetővé válik olyan önigazgatási átállá­ suk, amikoris következetesebben megvalósulnak a közvetlen terme­ lők döntéshozatali jogai és é r d e k e i . . . Szükséges határozottabban munkálkodni azon, hogy a munkaszervezetek belső gazdasági viszo­ nyai, az összes önigazgatási megállapodás és döntés, gazdasági ka­ tegóriák (mint pl. az árak, kölcsönök és mások) alapján jöjjenek lét­ re, illetve a társult dolgozók, a munkaegységek, eredményeinek ob­ jektív mércéire, pontosabban mindazon munkaközösségekre épüljenek, ahol létrejön az önigazgatás és a jövedelem." (A JKSZ KB Elnök­ sége Végrehajtó Bizottságának irányelvei, a Kommunista Szövetség legfontosabb tennivalói a társadalmi-gazdasági és politikai viszonyok fejlesztése terén, 1968. június 9. Megjelent „Samoupravljanje u Jugoslaviji 1950—1976 — dokumenti razvoja" című kiadványban, Belgrád, 1977. 195. oldal) „A forradalmak mozgásai nem egyenesvonalúak", Socijalizam, 10/76. A JKSZ IX. kongresszusának határozataiban: „Jugoszlávia önigazgatási alapú szocialista fejlődése és a KSZ feladatai." Belgrád 1969., meg­ állapították: „Az önigazgatási termelő munkaszervezetek gazdasági helyzetére jellemző, hogy csökken az önpénzelés és növekszik eladó­ sodásuk a bankoknál, valamint az akkumuláció jelentős hányadának leválasztása a társadalmi-politikai közösségek különféle alapja és in­ tézkedései fedezésére, igazolja a beruházásokra fordított eszközök származási mutatója:

1961 1970

A gazdasági szervezetek eszközei

Bankok

29,5 27,4

0,9 50,6

Társadalmi-politikai szervezetek 61,7 15,7

(Források: Dr. M. Pecujlic, i. m. Socijalizam, 10/76) „ . . . Egyes vállalatokban a hatalom a vezetők, a szakemberek, az üzletem­ berek szűk körébe összpontosul, amelyek menedzser-csapathoz ha­ sonlóan viselkednek. Ilyen munkaszervezetekben, ahol elhanyagolják a dolgozók kollektívája és az önigazgatás szervei iránti kötelességüket és felelősségvállalásukat, a jövedelemről is ez a szűk kör dönt, gyak­ ran ki sem kéri még a dolgozók véleményét sem. A munkásönigaz­ gatást ilyen gyakorlattal formális keretekre szűkítjük". (Tito beszéde a Bosznia-Hercegovina-i Tudományos Akadémia díszoklevelének át-

1 4

1 5

16

1 7

1 8

19

vételekor, Szarajevó, 1969. november 30. könyv alakban: Tito az ön­ igazgatásról, Belgrád, 1975. 118. oldal) A Jugoszláv Képviselőháznak az Alkotmányfüggelékek életbeléptetéséről, 1970. június 5-én hozott határozata egyebek között megállapítja: „A XV. Alkotmányfüggelék életbeléptetése során számos, a dolgozók társadalmi-gazdasági helyzetére és önigazgatói jogára vonatkozó al­ kotmány-tétellel ellenkező megoldás született. Ez különösképpen a következőkben nyilvánul meg: a dolgozók önigazgatási jogának meg­ csorbítása a táreultmunka-alapszervezeteiben... a munkástanácsok hatáskörének szűkítése és a lényeges társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatali funkciójának átvitele az igazgatóságok végrehajtó szerveire." (A JSZSZK Hivatalos Lapja, 1970. 25. szám.) Lásd Edvard Kardelj: Za demokratiju i socijalizam, a ne protiv socijalizma. Belgrád 1974. 19. oldal. A politikai (társadalmi) beavatkozás lehetősége és szükséglete. Josip Broz Tito még 1969-ben rámutatott: „Kénytelenek vagyunk egy dolgot vi­ lágosan és nyíltan kimondani. Ott ahol az erőviszonyok lehetetlenné teszik azt, hogy a munkások saját maguk harcolják ki önigazgatási jogaikat és az önigazgatás tényleges fejlesztését, a kommunistáknak és a Kommunista Szövetségnek a kötelessége, hogy a rendelkezésükre álló összes politikai és eszmei eszközökkel segítsék aktivitásukat és az önigazgatásért vívott küzdelmüket. Ennek során nem mondunk le a törvényadta lehetőségekről, meg a közösség, mint egységes egész, po­ litikai beavatkozásáról sem." (Josip Broz Tito beszéde a BoszniaHercegovina-i Tudományos Akadémia díszoklevelének átvételekor, Szarajevó, 1969. november 30. Könyv alakban: Tito az önigazgatás­ ról, Belgrád, 1975. 118. oldal) Lásd kiadványainkat: Tipologija struktúra samoupravnih OUR i moguce lokacije tehnokratske moci, Organizacija samoupravljanja OUR fo­ lyóirat, Belgrád 5/77; Slozena organizacija udruzenog rada — samoupravni integracioni sistem, Szabadka, 1977. • • • Végül is maga a kölcsönrendszer is úgy épült ki, hogy a bankokat serkenti, hogy aránylag magas kamat révén részt vesznek az elosz­ tásban a rövidlejáratú visszafizetésen keresztül, túlságosan nagy nye­ reségre tesznek szert a társult munka szervezetek jövedelméből és ezt a saját maguk irányította kölcsön alapokba koncentrálják (Edvard Kardelj, Samoupravljanje i druiítvena svojina, Beograd 1973. 156. old.) A 12. lábjegyzetben közöltek világosan megerősítik Kardelj megállapítását. Az a folyamat, még a meghozott politikai álláspon­ tok után sem szakadt meg egycsapásra. Az 1971—1976 közötti szakaszban a gazdasági jellegű társult munka szer­ vezetek beruházásában való részvétele 54 százalék volt, míg fenn­ maradó 46 százalék a következőképpen oszlott meg: Társadalmi­ politikai szervezetek, társadalmi tevékenységet folytató önigazgatási érdekközösségek és munkaszervezetek, a polgárok eszközei, valamint külföldi kölcsönök és hitelek. (Forrásmű: Mika Spiljak, Sticanje i raspodele sredstva za licne dohotke, referat na X susretu samoupravljaca „Crveni barjak", Kragujevac, 1978. 13. old.)

A szocialista önigazgatás politikai rendszerének már f o l y a m a t b a n 1 ev ő továbbfejlesztése az önigazgatása szocialista társadalom kiépítésé­ nek ezen a v e z é r i r á n y v o n a l á n halad. Lásd kiadványainkat: Az önigazgatási és gazdasági-jövedelmi autonómia rendszerének fejlődése, Szabadka, 1 9 7 6 ; A társult munka összetett szervezete — önigazgatási integrációs rendszer, Szabadka, 1 9 7 7 . Mert „ . . . az emberek érzik, hogy másként is lehet élni, kevesebb műanyag­ gal és csecsebecsével, de több szabadsággal és méltósággal, és ellenáll­ nak ezeknek a folyamatoknak . . . " (dr. Miroslav Pecujlic: A világok találkozása, a Marxizmus a modern kor eszméje c. antológiában, Belgrád, 1 9 7 6 . XLI. oldal.) Edvard Kardelj: A szocialista önigazgatás rendszere, az önigazgatás Ju­ goszláviában c. könyvben, Belgrád, 1 9 7 7 . 1 2 . oldal.

Rezime Osnovni pravci razvoja udruzenog r a d a socijalistickog

samaupravljanja

Udruzeni rad socijalistickog samoupravljanja se temelji na drustvenoj svojini i pravu radnika, demokratski organizovanih u osnovne organizacije udruze­ nog rada, da donose odluke u rasporedivanju i upotrebi ukupnog ostvarenog dohotka. U toku druge dekade samoupravljanja, pod uticajem liberalizma i malogradanske stihije, drustvena svojina je bila ozbiljno napadnuta, i postojala je opasnost njene erozije i dezintegracije, sto bi vodilo i dezintegraciji drustvenog karaktéra dohotka. Osnovni i najodlucniji udarac ovim snagama, kao i pretnji dezintegracije drustvene svojine i gubitka drustvenog karaktéra dohotka, otpocinje 1 9 7 1 . godine, sa ustavnim amandmanima, kada je politickom intervencijom, izvrsen udar u knmu snagama kője su bile nosilac ovog tálasa li­ beralizma, malogradanske stihije i tehnobirokratizma. Donosenjem ustavnih amandmana 1 9 7 1 . godine, zapoéinje nova faza razvoja socijalistickog samoupravljanja. Razvoj sistema udruzenog rada u posleamandmanskom periodu nosi, u prvim periodima, obelezja transformacija preduzeca u organizacije udruzenog rada, sa utemeljenjem bazicne drustveno-ekonomske í socijalne celije — osnovne organizacije udruzenog rada. Sasvim prirodno, ovi procesi transformacija preduzeca u organizacije udruzenog rada bili su praceni sa odredenim greskama u samim tim procesima. Ove greske su u osnovi bile plod nedovoljnog iskustva i znanja, ali i svesnih otpora tehnobirokratskih struktúra. Centralna polja „neresenih pitanja" su vezana za udruzivanje rada i sredstava, u cilju zajednickog sticanja dohotka. Zbog toga je bilo neophodno stvoriti uslove i pretpostavke za ozbiljno ubrzavanje udruzivanja rada i sred­ stava, uz istovremeno sustinsko jacanje dohodovne i samoupravne autonomije osnovnih organizacija udruzenog rada. Donosenjem novog Ustava SFRJ i Zakona o udruzenom radu, otpocinje ozbiljan proces i borba Za uspostavljanje dohodovnih odnosa, na temelju i principima zajednickog sticanja dohotka. Autonomija osnovnih organizacija udruze­ nog rada jaca, a njihova dohodovna baza je osnazena. Proces autarkizacije do­ hotka je zaustavljen. Otvoren je proces dubljeg i svestranijeg udruzivanja rada

i sredstava. N a taj nácin postepeno se izgraduje sistem neprinudnog integrisanja, koji za osnovu ima upravo autonomiju (dohodovnu i samoupravnu) os­ novne organizacije udruzenog rada. Istovremeno otpocinje i proces povratnog dejstva integracija na razvoj i jacanje dohodovne i samoupravne autonomije osnovnih organizacija udruzenog rada.

Summary Main

guidelines

of associated labour self-management

development

of

socialist

The associated labour of socialist self-management is based on social ownership and the right of workers, democratically organized into basic organizations of associated labour, to make decisions about overall income. During the second decade of workers self-management, under the influence of liberalism, petite-bourgeois outbursts and techno-management structures, the social ownership was heavily attacked and there was a danger of its erosion and disintegration what was the basis and outset of the threat to the social character of income. The main and the most decisive smash to those elements, i. e. to the disintegration both of social ownership and to the social character of in­ come, took place in 1971 by constitutional amendments, by political intervention and by stroke into very centre of the forces causing that wave. By the bringing out of constitutional amendments in 1971, a new phase of development of socialist self-management system in Yugoslavia started. The development of associated labour system in post-amendment period is coloured by the processes of inanysided transformations of enterprises into organizations of associated labour, that is, by the establishment of the basic cell — basic organization of associated labour. Naturally, those processes of transformations of enterprises into organizations of associated labour brought along certain mistakes and maladjustments as concequences of conscious resistances of techno-managerial structures. The central ground of „unsolved questions" was the associating of labour and 'means in order to achieve the common acquirement of income. Therefore, it was necessary to create the conditions and preassumptions for significant acceleration of labour and means associating providing in the same time essential strenghtening of income and over-all autonomy of ba­ sic organizations of associated labour. By passing of new Constitution of SFR Yugoslavia and Associated Labour Act, within central ground of associated labour of socialist self-management, the fight for the regulation of income relations, based upon self-management foundations, was set out. The autonomy of basic organizations of associated labour has been reenforced, and their income base strenghtened. The strips of autarky broke down. The deep, wide and manysided process of associating of income, that is, of labour and means was encouraged. So, and in that way, the auto­ nomy of basic organizations of associated labour becomes greatly the real outset of self-management (non-compulsory) integration, since the integration is the skeleton of strenghtening and development both of income and self-mana­ gement autonomy of basic organizations of associated labour.

Fejős Szűcs Magdolna

A KÖZLEKEDÉSI DELIKTUMOK KOLLÍZIÓS SZABÁLYOZÁSA

A külföldi elemet t a r t a l m a z ó közlekedési deliktumok a nemzetközi deliktumok külön csoportját képezik. Igen sokáig az a felfogás u r a l k o ­ dott, mely szerint a szerződésen kívüli jogellenes cselekmények összessé­ gére u g y a n a z o n kapcsolóelvet kell alkalmazni. A közelmúltig .a „lex loci delicti commissii" elve élvezte ezt a megtisztelő szerepet. M i n d gya­ koribbak v o l t a k a z o n b a n azok a törekvések, melyek nemcsak arra irá­ nyultak, hogy a h a n g y o m á n y o s kapcsolóelv egyeduralmát megdöntsék, h a n e m azt is célul tűzték k i , hogy a közlekedési balesetek külön szabá­ lyozást nyerjenek. E n n e k eredményeként a közúti balesetek területére 1971. 5. 4-én H á g á b a n elfogadták a közúti balesetekre a l k a l m a z a n d ó jogról szóló egyezményt. A z ilyen törekvéseket igazolja a technikai forradalom, a m u n k a e r ő ­ vándorlás, a n ö v e k v ő idegenforgalom m i a t t r o h a m o s a n n ö v e k v ő közúti balesetek száma. V á l t o z a t l a n a n n a k igénye, melyet a „lex loci delicti commissii" nem képes minden alkalommal biztosítani, hogy a baleset és az a l k a l m a z a n d ó jog k ö z ö t t szoros kapcsolat legyen. E n n e k az igénynek kielégítése megköveteli az i r á n y a d ó jog más kapcsolóelvvel való megha­ tározását. Emellett a kollíziós meghatározás terén a fejlődés oly i r á n y ­ b a n is h a l a d , hogy a jogviszonyok minél szűkebb területére h a t á r o z z u k meg az i r á n y a d ó jogot (pl. a közúti balesetek esetében a H á g a i egyez­ mény v a g y ipedig a hajókatasztrófák kollíziós szabályozását t a r t a l m a z ó új, 1977 áprilisában elfogadott t ö r v é n y rendelkezései). Sőt a deliktum mint jogviszony egyes elemeire is külön, vele közelebbi kapcsolatban álló, kapcsolóelvet a l k a l m a z u n k . D r . 2eljko Matic is az „ i r á n y a d ó jog szétválasztása" mellett foglal állást. A z t állítja, hogy a jogviszony min. d e n elemére azt a jogot kell alkalmazni, mely azzal az elemmel a leg­ közelebbi viszonyban áll. A z elgondolását a következőképpen b o n t a k o z ­ tatja ki: A vétóképességre és a cselekmény jogellenességére a n n a k az ál­ l a m n a k joga m é r v a d ó , ahol a jogellenes cselekményt elkövették. A k á r fennállására, a kártérítés módjára és terjedelmére pedig vagylagosan kell

alkalmazni azt a jogot, amely a károsultra .nézve kedvezőbb, tehát vagy azt a jogot, ahol a cselekményt elkövették, v a g y azt ahol a káros követ­ kezmény bekövetkezett. A m a g y a r nemzetközi magánjogi t ö r v é n y tervezete is a jog szétvá­ lasztását i r á n y o z z a elő. Így például a vétóképesség megállapítására a k á r o k o z ó „lex personalisa" és a „lex loci delicti commissii" k u m u l a t í v e a l k a l m a z a n d ó . A cselekmény jogellenességére a „lex loci delicti com­ missii" és a „lex fori" k u m u l a t í v alkalmazását látja elő. A z t a kérdést pedig, hogy a k á r o k o z ó r a az objektív v a g y pedig a vétkességen alapuló felelősségi a l a k z a t o t kell-e alkalmazni, a „lex loci delicti commissii" szerint dönti el, és így t o v á b b . D r . Milán P a k , mérlegelve a közlekedési balesetekre v o n a t k o z ó tör­ vényről szóló egyezmény szakaszait, hiányolja, hogy az egyezmény nem alkalmaz minden esetben egységes jogot. Ugyanis az egyezmény egyes kérdések szabályozását mint pl. a k á r o k o z ó nagykorúságának megálla­ pítását, v a l a m i n t azt a kérdést, hogy mely személy a j á r m ű tulajdonosa, a nemzeti kapcsolóelvekre bízza. N e m fér kétség viszont ahhoz, hogy a kapcsolóelv alkalmazási területének szűkítésével a kapcsolóelvek jobban a l k a l m a z k o d n a k az adott jogviszony jellegzetességeihez és ily m ó d o n közelebb állnak az adott problémához. H a a d e l i k t u m o k r a a l k a l m a z a n d ó kapcsolóelveket mérlegeljük, a „lex loci delicti commissii" elvéből kell kiindulnunk.

A „lex loci delicti

commissii"

elve

Ez a kapcsolóelv még a középkorból, Bartolus idejéből ismert. A X V I I I . század végén és a X I X . század elején a kapcsolóelv meghonoso­ d o t t a német, a francia és az amerikai joggyakorlatban. E k k o r h a g y t á k el a „lex fori"-t v a l a m i n t a „lex loci delicti commissii" egyoldalú alkal­ mazását, és ez utóbbi kétoldalú alkalmazását vezették be. Ez azt jelenti, hogy a „lex loci delicti commissii" elvét nemcsak a k k o r a l k a l m a z z á k , ha a baleset hazai területen következett be, h a n e m a k k o r is, h a a delikt u m o t külföldön követték el. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kül­ földi jog i r á n y a d ó . A legtöbb ország mint alapelvet napjainkban is a „lex loci delicti commissii" elvét fogadja el. Az ilyen hozzáállást a következők igazolják: 1- A kárfelelősség szabályozása a n n a k az államnak legfőbb érdeke, ahol a baleset bekövetkezett, tehát mely állam biztonságát a jogellenes cselekmény a leginkább veszélyezteti. 2 A k á r o k o z ó a cselekmény elkövetése idejében a baleset helyén érvé­ nyes jogszabályokhoz kell hogy tartsa m a g á t . É r t h e t ő tehát, hogy felelős­ ségét is e jog szerint kell értékelni, annál is inkább, mert ez megfelel a felek v á r a k o z á s á n a k is.

3. Végül, alkalmazását m a g y a r á z h a t j u k azzal is, hogy a balesetnek leggyakrabban azzal a társadalmi környezettel v a n legszorosabb kapcso­ lata, ahol bekövetkezett. A mai elmélet és g y a k o r l a t azonban a „lex loci delicti commissii" el­ vét elmarasztaló érvekben sem szenved hiányt. M i n d gyakoribbak azok az esetek, melyeknél a baleset csupán merő véletlenségből történik egy bizonyos állam területén. E n n e k az á l l a m n a k egyedüli kapcsolata a b a l ­ esettel, hogy területén történt. Más körülmények viszont, melyek k a p ­ csolata az esettel szorosabb, mint pl. a felek közös állampolgársága, a jár­ mű n y i l v á n t a r t á s á n a k helye stb., más á l l a m r a m u t a t n a k . H a a felek és a szóba 'jövő jogrendszerek érdekeit mérlegeljük, láthatjuk, hogy a k o n k r é t probléma megoldásában a baleset bekövetkezésének helye sze­ rinti jog irreleváns. K ü l ö n nehézséget jelent ennek a kollíziós n o r m á n a k alkalmazása, ha a baleset a „senki földjén" történik. A z t a kérdést is feltehetjük, hogy hol v a n a „locus delicti"? A g y a k o r l a t b a n különböző módon küszöbölik ki a „lex loci delicti commissii" alkalmazását. Ez egy­ részt a „lex fori" hallgatólagos alkalmazásával történik. A bíróság kü­ lönösen a z o k b a n az esetekben tér el a külföldi jog alkalmazásától, h a az a sajátjától nagyobb mértékben különbözik. A külföldi jogot a bíróságok sokkal nagyobb elővigyázattal a l k a l m a z z á k deliktumok esetében, mint a szerződéses viszonyoknál. Ez n y i l v á n v a l ó abból a szempontból is, mi­ vel a d e l i k t u m o k r a g y a k r a n közjogi előírások is érvényesek pl. b ü n t e t ő ­ jogi, közigazgatási stb. Megtörténik, hogy a bíróság indokolatlanul k i ­ szélesíti a közrend fogalmát, úgy, hogy a g y a k o r l a t által az alkalmazásbók kizárt elemek inkább egyszerű hazai jogszabályokba ütköznek, m i n t ­ sem a közrendbe. G y a k o r i a külföldi jog a l k a l m a z á s á n a k korrigálása bi­ zonyos kérdések minősítésével is. E r r ő l tanúskodik az angolszász jog­ gyakorlat.

A „lex fori"

elve mint

kiegészítő

elv

E z t az elvet mint alapelvet egy időben Görögországiban a l k a l m a z t á k . A „lex fori" ilyen alkalmazása a szerződésen kívüli felelősségre v o n a t ­ k o z ó a n megszűnt. A Szovjetunióban a l k a l m a z z á k m a is, de csak mint „lex specalist". A l k a l m a z á s a m i n t alapelv ellen a következő érvek szól­ n a k : A cselekmény elkövetője a k k o r is felelős lenne tettéért, ha az a jog­ sértés elkövetése helyének törvénye szerint nem is jogellenes. A cselek­ m é n y elkövetőjének nem a n n a k az államnak jogát kellene szem előtt t a r t a n i a , ahol cselekszik, h a n e m m i n d a z o n államok jogát, melyek b í r ó ­ sága előtt az ügyet l e t á r g y a l h a t n á k . A k á r o s u l t továbbá, a bíróság meg­ választásával szándékosan nehezíthetné a k á r o k o z ó helyzetét. Egyes országok a „lex loci delicti commissii" és a „lex fori" k o m u l a tív a l k a l m a z á s á r a tértek át. A „lex f o r i " ilyen alkalmazása szükségte­ lenné teszi az „ o r d r e puiblic" alkalmazását, sőt, a „lex loci delicti com-

missii" által a l k a l m a z a n d ó jog olyan rendelkezéseit is meggátolja, melye­ ket a k ö z r e n d r e h i v a t k o z v a nem lehetne k i z á r n i . Ezenkívül minden ál­ lam nagyobb mértékben védi saját állampolgárait, akik leginkább mint alperesek jelennek meg bírósága előtt. A „lex forit" azonban, m i n t k i ­ egészítő elvet a közlekedési balesetek esetében, nem a l k a l m a z z á k az egész deliktumra, h a n e m csak a cselekmény jogellenességének értékelésére. E b ­ ben az esetben egy bizonyos cselekmény csak a k k o r számít jogellenesnek, h a az jogellenes m i n d a d e l i k t u m elkövetése helyének, m i n d a periben dön­ tő bíróság törvénye szerint. E z t a szabályt először az ismert Phillips v . E y r e esetben döntő angol bíróság fogalmazta meg. E szerint ahhoz, hogy valaki a külföldön elkövetett károkozásért felelős legyen két feltétel szükséges: hogy a cselekmény az angol jog szerint jogellenes, perelhető (actionable) legyen, és hogy nem jogos (justifiable) a jogsértés helye sze­ rint sem. A „justifiable" fogalma vitás volt, de a vitát 1969-ben a C h a p l i n v. Boys esetben lezárták azzal a megállapítással, hogy a pernek a károsult számára pozitív eldöntése megköveteli azt, hogy a k á r o k o z ó cselekménye perelhető legyen nemcsak az angol jog, h a n e m a „lex loci delicti commissii" szerint is. A kumulációt a l k a l m a z z á k a Szovjetunióban, Japánban, Kínában, Thaiföldön, E g y i p t o m b a n , és Szíriában is. N á l u n k Blagojevic és Jezdic támogatják. Wolf német nemzetközi magánjogi t a n k ö n y v é b e n a kár­ okozás helyének és a hazai jognak azonosságát a jogellenesség kérdésében szintén megkívánja. A m a g y a r magánjogi törvénytervezet is ilyen ku­ mulációra enged következtetni. A Tervezet 57 § így szól: „ M a g y a r bí­ róság nem á l l a p í t h a t meg felelősséget olyan magatartásért, amely a ma­ gyar jog szerint nem jogellenes." A jogellenesség v i t a t h a t a t l a n u l az a p o n t , ahol a „lex fori" és a „lex loci delicti commissii" k u m u l a t í v alkal­ mazása indokolt. Ez azzal m a g y a r á z h a t ó , h o g y a deliktum elkövetése helye szerinti á l l a m n a k érdeke, hogy jogszabályait tiszteletben t a r t s á k . A k á r o k o z ó is előreláthatja, mi lesz a n n a k következménye, h a nem tisz­ teli ezeket a jogszabályokat. „ A lex fori" alkalmazása pedig m e g a k a d á ­ lyozza a bíróságot abban, hogy olyan esetekben is elmarasztaljon, ame­ lyeket saját jogrendszere nem t a r t jogellenesnek.

Újabb

törekvések

\x baleset kapcsolóelv

körülményeinek jobban meghatározására

megfelelő

A z U S A - b a n , szövetségi állam lévén h a t v á n y o z o t t a n jelentkeztek a problémák, az elégedetlenségek a „lex loci delicti commissii" a l k a l m a ­ zása körül. Igen jelentős kísérlet volt a h a g y o m á n y o s kapcsolóelv hely­ zetének megingatásában az 1961. évi Kilberg v. N E A eset. A z eset azon­ ban nem szült új szabályt. A bíróság oly m ó d o n kerülte ki a „lex dodi delicti commissii" alkalmazását, hogy a kártérítés terjedelme kibővíté-

sének kérdését procedurális kérdésnek minősítette, és- ily m ó d o n alkal­ m a z t a a fórum törvényét. A Babcock v. Jackson esetben m á r nem le­ hetett kertelni, dönteni kellett, az új v a g y a h a g y o m á n y o s kapcsolóelv mellett, h a b á r kibúvót itt is lehetett volna találni. Bizonyítani kellett volna, hogy a pereskedők szerződést k ö t ö t t e k az ingyenes utazásról. A felelősség alapjául ily m ó d o n a szerződés és nem a deliktum szolgált v o l ­ na. Ez az eset is arról tanúskodik, hogy a baleset helye csupán a vélet­ len szülöttje. Vele szemben ott állnak az esettel és a felekkel sokkal szorosabb összefüggésben álló tények. Egy hétvégén Babcock kisasszony és b a r á t a i , a Jackson házaspár, N e w Y o r k lakosai, Jacksonék gépkocsi­ jával K a n a d á b a k i r á n d u l t a k . O n t a r i o k a n a d a i szövetségi államban bal­ eset történt, melyben Babcock kisasszony súlyosan megsérült. New Yorkiba h a z a t é r v e pert indított Jackson ellen. O n t a r i ó b a n érvényes volt egy törvény, mely a z ingyenesen u t a z ó k számára nem látott elő k á r t é r í ­ tést. N e w Y o r k joga nem ismer ilyen, szabályt, és nem is helyesli azt. A bíróság megvizsgálva m i n d k é t állam jogát a r r a a következtetésre ju­ tott, hogy N e w Y o r k törvényét kell alkalmazni mint irányadót, mert mind a k á r o k o z ó , mind a károsult odavalósi állampolgár, a gépkocsi is ott v a n n y i l v á n t a r t v a és biztosítva, a felek innen i n d u l t a k és ide tértek vissza. A baleset csak véletlenül következett be O n t a r i o területén. O n tariónak nem érdeke, hogy a kártérítés alapjául a saját törvénye szol­ gáljon, mivel ebben az esetben nincs szó a biztosítással való visszaélés­ ről. A tények N e w Y o r k államra m u t a t n a k . Más lenne a helyzet, h a a k á r o k o z ó viselkedése lenne kérdéses, melyet összhangba kellene hoznia a környezet szabályaival. E szabályok tisztelése érdeke a jogsértés helye szerinti á l l a m n a k . A balesetből származó többi kérdés megoldásánál is figyelemmel kell t e h á t kísérni, mely állam legfőbb érdeke az adott kér­ dés megoldása. É r t h e t ő , hogy ez a n n a k az á l l a m n a k legfőbb érdeke, mely a legszorosabb kapcsolatban v a n az esettel. T e h á t egy ilyen össze­ foglaló kapcsolóelv — mint a legszorosabb kapcsolat elve — keretén belül olyan objektív tényekre kell figyelnünk az i r á n y a d ó jog meghatá­ rozásakor, m i n t amilyenek például az a d o t t esetben a károsult és a k á r ­ okozó közös állampolgársága, a gépjármű n y i l v á n t a r t á s á n a k helye stb. A Babcock v. Jackson esetben h o z o t t döntés alapját mérlegelve tehát ar­ ra u t a l h a t u n k , hogy itt a „legszorosabb k a p c s o l a t " elve nyert a l k a l m a ­ zást. Ez a z elv különböző elméletek kialakulásához vezetett. Mindezek igen g y a k r a n csak elnevezésükkel különböznek. Más elméletek viszont a legszorosabb kapcsolatban álló jog keresésének bizonyos kiinduló szem­ p o n t o k mint pl. az érdekelt államok és felek érdekeinek mérlegelése, figyelembevételét ajánlják. A nehézkedési (gravitációs) k ö z p o n t elvét még Savigny említi művei­ ben. Minden jogviszony saját központja felé gravitál. E z t a k ö z p o n t o t kell megtalálni és alkalmazni a szerinte m é r v a d ó jogot. Morris, Binderrel egyetértve a „lex loci delicti commissii"-t tartja i r á n y a d ó n a k , kivételes esetekben viszont m i n d k e t t e n a „legszorosabb

k a p c s o l a t " elvét a l k a l m a z z á k . Morris ezt az elvet „ p r o p e r law o f a t o r t " n a k nevezi — vagyis a n n a k a jognak az alkalmazása, mely a körülmé­ nyekhez képest a legközelebb áll a viszonyhoz. Bindernél az eset „szo­ ciális k ö r n y e z e t e " a fő szempont. Példaként az érdekelt felek (károsult, k á r o k o z ó , biztosító) közös állampolgárságát vagy közös lakhelyét nevezi meg. Ugyancsak a „szociális k ö r n y e z e t " elvét érvényesíti, h a z á r t körű csoportról v a n szó (család) turistacsoport stb.). Ezekben az esetekben a közös állampolgárság, közös lakhely joga a véletlentől függő balesetek bekövetkezése helyének joga felett áll. O K a h n - F r e u n d n é l is a „lexi loci delicti commissii" alapvető, de bizonyos tényállásra m i n t a felek sze­ mélyes viszonya és jogkérdésre — a h a r m a d i k személy cselekményei­ ért való felelősségre — kivételképpen eltérő megoldást, a közös lakhely jogának alkalmazását javasolja. C u r r i e módszere m á r a kollízióban álló országok érdekeinek elemzése a ,ygovermental interest", „govermental p o l i c y " kiértékelése. Cavers továbbfejleszti C u r r i e felfogását és megállapítja, hogy nemcsak az állam, a jogrendszer érdekeltségét kell keresni, hanem közvetlenül az anyagi jogi n o r m a célkitűzését, v a l a m i n t a n n a k a k o n k r é t esethez fűző­ dő kapcsolatát, ő tehát az érdekelt államok jogi n o r m á i n a k t a r t a l m á t elemzi és ily m ó d o n keresi az egyik vagy másik jog alkalmazását. E n n e k alapján állította fel ,principle of preference"-lit. A z első elvének, mely tulajdonképpen kollíziós meghatározás, lényege a k ö v e t k e z ő : h a a n n a k az á l l a m n a k jogszabályai, ahol a k á r keletkezett, szigorúbb viselkedési rendet és magasabb kártérítést i r á n y o z n a k elő, mint a n n a k az á l l a m n a k jogszabályai, ahol a deliktum cselekményét elkövették, vagy amelyekhez a deliktum elkövetője tartozik, a k á r bekövetkezési helye szerinti jogot alkalmazzuk. T r a u t m a n n az eddigi elméletek alapján állította fel saját elméletét. Szerinte a kapcsolás kiindulópontjai: 1. A z anyagi jogi n o r m a célkitűzései főleg a megelőzés és a reperáció célját tartja szem előtt. A következő államok lehetnek érdekeltek a deliktum elbírálásában: a) a deliktum elkövetési helyének állama érdekelt abban, hogy terü­ letén az előírt m a g a t a r t á s i szabályokat b e t a r t s á k és a deliktum folytán keletkező k á r o k csökkentésében előállt kiadásai megtérüljenek. b) A k á r o k o z ó lakhelyének állama érdekelt, hogy megvédje a k á r o k o ­ zót v a g y a biztosítótársaságot a túlzott, csalárd igényektől. c) A károsult lakhelyének állama érdekelt, hogy a károsult kára megtérüljön. 2. Második kiindulópontja a felek jogos elvárásai, ennél a kiinduló­ p o n t n á l a „szociális k ö r n y e z e t e t " tartja szem előtt. R á m u t a t a r r a , hogy a jogi felelősség egyik funkciója a m a g a t a r t á s befolyásolása. E z a k k o r lehetséges, h a az a l k a l m a z a n d ó jogszabályok előreláthatok és biztosítva •van a hozzájuk v a l ó a l k a l m a z k o d á s lehetősége. A felek elvárásai tekintetében a következőkre figyel:

a) A k i külföldre megy, az számoljon az ott érvényes jogszabályok al­ kalmazásával. b) A k á r o k o z ó joggal várja el, hogy csak az általa előrelátható jogot alkalmazzák. c) A felek joggal várják el a közös lakhelyük jogának alkalmazását. E kiindulópontok alapján nem ad egyetlen átfogó kollíziós n o r m á t , h a n e m esetcsoportokat képez, területi és személyes kapcsolaton alapuló­ kat. A területi kapcsolásnál i r á n y a d ó a „lex loci delicti commissii". H a á károkozás és a károsodás helye nem egyezik, a k k o r a k o c k á z a t elosztá­ sára irányuló felelősség esetén a károsodás a vétkességi felelősség esetén pedig a k á r o k o z á s helyének joga az i r á n y a d ó . Személyes kapcsolásra csak a k k o r kerül sor, h a a felek lakhelye k ö ­ zös. A z új amerikai Restatement of Conflict of Laws szintén elfogadja a legszorosabb kapcsolat elvét. Ez fejlődést jelent a Restatement I -hez ké­ pest, mely többek k ö z ö t t Beale prof. és H o l m e s bíró szerzett jogok elmé­ letén alapuló maximáját t a r t a l m a z z a — , hogy a külföldi elemet t a r t a l ­ m a z ó kártérítési p r o b l é m á r a a k á r keletkezési helyén érvényes jog a m é r v a d ó . A Restatement I E 145. szakaszában a következőképpen h a t á ­ rozza meg az i r á n y a d ó jogot: A felek jogellenes cselekményéből eredő jogait és felelősségét a n n a k az államnak helyi t ö r v é n y e h a t á r o z z a meg, amely a felekkel és az esettel a legszorosabb kapcsolatban van, (mos significant relationship) mégpe­ dig a 6. szakaszban lefektetett elvek alapján. Egy a d o t t p r o b l é m a eldöntésében a következő kapcsolatokat kell fi­ gyelembe venni (a 6. szakasz alkalmazása mellett) az i r á n y a d ó jog meg­ határozásánál: 1. A I I . Restatement is első helyre az I. Restatement kapcsolóelvét — a k á r keletkezésének helyét — helyezi, mivel legtöbbször ennek a jog­ n a k v a n legszorosabb kapcsolata az eldöntendő kérdéssel. 2. A káros cselekmény helye. 3. Domicil, állampolgárság, a j á r m ű n y i l v á n t a r t á s á n a k helye, a felek üzleti székhelye. 4. A felek közötti viszony központja (ha a felek k ö z ö t t v a n k a p ­ csolat). A 6. szakasz elvei melyek elvezetnek az i r á n y a d ó joghoz (ez a sza­ kasz nem kizárólag a d e l i k t u m o k r a a l k a l m a z a n d ó ) : a) A z államközi és nemzetközi rendszerek igénye. b) A fórum releváns politikája. c) A többi érdekelt állam releváns politikája, és ezen államok releváns érdeke a k o n k r é t kérdés eldöntésében. d) A z igazolt elvárás védelme. e) A z az alappólitika, amelyen a k o n k r é t jogágazat alapul. f) A döntés bizonyossága, előreláthatósága és egységessége.

g) A z a l k a l m a z a n d ó jog m e g h a t á r o z á s á n a k és a l k a l m a z á s á n a k k ö n y nyűsége. A Restatement I I . 156—179. szakasza h a t á r o z z a meg, hogy rendelke­ zései mely vétségi kérdésekre v o n a t k o z n a k . A Restatement szövege fontos segédjogforrásnak számít. A l k a l m a z á s a az amerikai bíróságok által nehézségekbe ütközik, imável s z á m u k r a szo­ k a t l a n a szabályok és elvek k o n k r é t esetektől való független megfogal­ mazása. Ezért törekedett a Restatement I I -t meghozó amerikai jogi in­ tézet, hogy 50 szövetségi állam bírósági döntéseiben bár a lényegbevágó különbségeket kiküszöbölje. A Restatement I I . sem érte el azt, amelyre egyetlen szabály sem képes, hogy m a g á b a n minden elméletet egyesítsen. Leflar A. R ó b e r t hiányolja a Restatement I I . megoldásában, hogy nem t a r t a l m a z még egy általános elvet a „jobb j o g " alkalmazását (application of the better rule of law). A z ilyen hiányosságok egy kompromisszumon alapuló szabály meghozatalánál érthetőek is. Laflar A. R ó b e r t a „better rula of l a w " kiválasztásának fontosságát azzal m a g y a r á z z a , hogy a bíróságok az átfogó kapcsolóelvek alkalma­ zásával rákényszerülnek az érdekelt jogrendszerek jogszabályainak elem­ zésére, így pl., hogy a bíróság megállapítsa, mely „govermental interest"-et szolgál egy bizonyos jogszabály, v a g y ha a bíróság Cavers „principle of preference"-et keresi, elemeznie kell a jogszabályok t a r t a l ­ mát, ellentétben a Restatement I. szabályával, melynek alkalmazása me­ chanikus. A bíróság a jogszabály elemzésekor nem h u n y h a t szemet a „jobb j o g " (melyet nem a felek szempontjából kell nézni) alkalmazása felett. T e h á t függetlenül attól, hogy elismert v a g y sem a „jobb j o g " előnyben részesítése szemmel l á t h a t ó a n jelen v a n sok jogválasztási eset­ ben. Ezekből az okokból kifolyólag szükségesnek találja, hogy a Resta­ tement I I . 6. szakaszában felsorolt elvek közé sorolják a „jobb j o g " al­ k a l m a z á s á n a k elvét is. Még egy törekvést említenénk meg a közlekedési deliktumok kollíziós szabályozására v o n a t k o z ó a n . D r . Mihailo Jezdic „A motoros j á r m ű tulajdonosainak szárazföldi közlekedésben okozott k á r r a v o n a t k o z ó objektív felelősség kollíziós szabályozása" című m u n k á j á b a n felveti a kétfajta — objektív és vétkes­ ségen alapuló — felelősség rendszer okozta p r o b l é m á k a t , és javasolja a tárgyi felelősség külön szabályozását. Ezzel elveti Beitzke és Rabel el­ méletét, kik szerint azt a problémát, hogy az egyik állam csak vétkessé­ gen alapuló felelősséget a másik pedig a tárgyi felelősséget ismeri el, csu­ p á n a minősítés párobiémájának kell tekinteni. Beitzke és Rabel szerint a bíróságnak abban a z esetben, ha törvénye nem ismeri a tárgyi felelős­ ség intézményét, a jogi fogalmak kiszélesítésének módszerét kell alkal­ maznia. Beitzke ajánlja egy általános kapcsolóelv meghozását, mely egyaránt v o n a t k o z n a a szubjektív és objektív felelősségre is. Ily m ó d o n a bíróság az általános kapcsolóelv szerint külföldi jog tárgyi felelős­ ségre v o n a t k o z ó törvényét a l k a l m a z n á a kártérítés odaítélésére.

Az elméletben nem ismeretlen a Jezdic által képviselt álláspont. E n ­ nek egyik szószólója Ehrenzweig is. Ő a z o n b a n a járműtulajdonos érde­ keit tartja szem előtt, a n n a k a jognak alkalmazásával, melyet a járműitulajdonos előreláthatott. Vele szemben Jezdic a tárgyi felelősség külön szabályozásával a károsult helyzetén a k a r javítani. A tárgyi felelősség intézménye nemcsak megkönnyíti a károsult helyzetét a bizonyítás te­ rén, h a n e m kiszélesíti a kártérítés lehetőségét a z o k r a az esetekre is, ami­ kor a vétkesség h i á n y a m i a t t az nem lenne megvalósítható. Jezdic ezért a következő eseteket látja elő: 1. A bíróságnak azt a jogot kell alkalmaznia, mely összefüggésben áll a balesettel, és melynek polgári joga ismeri a tárgyi felelősség intézmé­ nyét. 2. H a több ilyen állam van, a k k o r azt a jogot kell alkalmaznia, me­ lyet a károsult választ. 3. H a a tárgyi felelősséget egyik állam törvénye sem látja elő, a k k o r a fórum törvénye a m é r v a d ó . Ez a z á r a m l a t , mely szerint a károsult érdekeit kell előnyben t a r t a n i századunk harmincas éveiben lett ú r r á . I n d o k o l h a t ó objektív és szubjek­ tív tényezőkkel. Objektív tényező a közlekedési eszközök rohamos fej­ lődése, szubjektív pedig az, hogy a károsult a gazdaságilag gyengébb fél, tehát ő szorul n a g y o b b társadalmi védelemre. E z t az utóbbi érvet azonban nem lehet általánosítani. A z angol joggyakorlat sincs azon a véleményen, hogy a k á r o s u l t n a k mint gyengébb félnek mindig a m a x i ­ mális kártérítést kell biztosítani. A bíróság „fórum s h o p p i n g " tiltásának szabályával a k á r o s u l t a t meg akarja, gátolni a z o n nyerészkedési törek­ véseiben, hogy a bíróság megválasztásával a számára kedvezőbb döntést eszközölje ki. A szabály így szól: A károsult a z angol bíróságtól sem k a p h a t j a meg azt a kártérítést, melyre a baleset bekövetkezése helye szerinti t ö r v é n y által nem jogosult. A Jezdic által képviselt törekvés, hogy a tárgyi felelősségre külön, a vétkességre v o n a t k o z ó t ó l eltérő kapcsolóelvet kell alkalmaznia, a fe­ lelősségrendszerek országonkénti különbözősége miatt, még nem valósít­ h a t ó meg. A kérdés a z o n b a n m i n d időszerűbb a tárgyi felelősségrendszer terjedésével. A tárgyi felelősség egyes országok partikuláris jogszabályai­ ban nyert szabályozást. Ilyen pl. az 1952-ben meghozott, a közúti k ö z ­ lekedés biztonságára v o n a t k o z ó német törvény. H a s o n l ó t ö r v é n y t h o z ­ t a k Svájcban is. A szocialista országok közül t a r t a l m a z z a a m a g y a r , a csehszlovák az O S Z S Z S Z K polgárjogi t ö r v é n y k ö n y v . N á l u n k a jog­ g y a k o r l a t és a j o g t u d o m á n y szintén elfogadta a tárgyi felelősség intéz­ ményét. N a p j a i n k b a n azonban a tárgyi felelősségre v o n a t k o z ó , külön kapcsolóelv alkalmazásával csak ott, a z o k b a n az országokban lehetne áthidalni a kétféle felelősségrendszer teremtette nehézségeket, melyek t a r t a l m a z n a k anyagi-jogi szabályokat a gépjármű-tulajdonos tárgyi felelős­ ségének szabályozására. Mégpedig oly m ó d o n , hogy az országok nemzet­ közi magánjogukba külön kapcsolóelvet vezetnének be a tárgyi felelős-

ségre ügyelve a r r a , hogy ne sértsék ezzel a másik állam szuverenitását, és hogy olyan ország jogának alkalmazására mutasson a kapcsolóelv, melynek polgárjogában a gépjárműtulajdonos tárgyi felelőssége szintén szabályozott. A t o v á b b i a k b a n a közlekedési balesetekre a l k a l m a z a n d ó jogról szóló egyezmény ismertetésére és elemzésére térnék át. H a b á r az egyezmény elnevezése a közlekedési balesetek összességének szabályozására utal, a szövegéből kitűnik, hogy csak a közúti közlekedési baleseteket taglalja. H a z á n k 1976 júniusában cikkelyezte be, azóta ez a hágai egyezmény tételes jogunk összetevőjét képezi.

Egyezmény

a közlekedési

balesetekre

alkalmazandó

törvényről

Az Egyezményt a szerződésen kívüli polgári felelősségre a l k a l m a z z u k a közúti közlekedési balesetek esetében. Az Egyezmény nem h a t á r o z z a meg a szerződésen kívüli felelősség fogalmát, h a n e m a fogalom egységes valtából i n d u l k i . Mivel ez m i n d e n esetben nincs így (egyes országok­ ban az az elv érvényesül, hogy a szerződés teljesítésekor keletkezett k á ­ rok, ha minősített vétkességgel jöttek létre, szerződésen kívüli felelősség szerint b í r á l h a t ó k el. A z utas elhalálozásából származó követeléseket egyes országok a vezető szerződéses, más országok viszont szerződésen kívül felelőssége szerint döntik el) nem m a r a d más megoldás, mintsem ennek a kérdésnek a fórum törvénye szerint v a l ó eldöntése. A z Egyezmény a közlekedési baleset fogalmát a következőképpen h a ­ t á r o z z a meg: „ A közlekedési baleset minden olyan baleset, melyben egy v a g y t ö b b . gépjármű v a g y nem motormeghajtású jármű vett részt, és amely a közlekedésben (forgalomban) történt, mégpedig k ö z ú t o n , m i n ­ denki s z á m á r a n y i t v a álló területen vagy olyan magánterületen, mely­ nek igénybevételére m e g h a t á r o z o t t számú személy jogosult. A meghatározásból ezeket a következtetéseket vonhatjuk le: 1. Közlekedési balesetről v a n szó. Baleset a l a t t kell érteni minden emberi v a g y természetes hatással k i ­ v á l t o t t eseményt, amely testi sérülést v a g y dolgok megkárosulását o k o z ­ za, függetlenül attól, hogy büntetendő-e a cselekmény. Közlekedésben résztvevő gépjármű v a g y nem motormeghajtású j á r m ű kell hogy okozza. Részvétel alatt értjük a k á r a j á r m ű okozta a balesetet, a k á r mint károsult került ki a balesetből (aktív v a g y passzív részvétel). N e m motormeghajtású j á r m ű lehet kerékpár, fogatos kocsi is. 2. Mely területen történt a baleset. a) K ö z ú t — az u t a k jellegét a baleset bekövetkezése helyén érvényes előírások szabályozzák. b) Mindenki számára n y i t v a álló terület-fogalmát tágabban kell értelmezni. N e m c s a k azon területek t a r t o z n a k ide, melyek hozzáférhe­ tősége megengedett a járművek részére, h a n e m azok a területek is, m e -

lyek hozzáférhetősége nem tiltott a j á r m ű v e k számára (pl. a fürdőhe­ lyek melletti rét). c) Magánterület, melynek igénybevételére m e g h a t á r o z o t t számú sze­ mély jogosult, vagyis a terület használatához engedély kell. H a azonban egy j á r m ű jogtalanul vette igénybe a területet, a k k o r is lehet az Egyez­ m é n y t alkalmazni, h a az a károsultra nézve kedvezőbb. H a z a i szemszögből a „ c " alatti fogalom alatt kell érteni a társult m u n k a szervezetei v a g y más szervezetek által igazgatott területeket is, ha ezek használata k o r l á t o z o t t . A z E g y e z m é n y t csak a közlekedési balesetekben k á r t szenvedő sze­ mélyek és a járművel közvetlenül kapcsolatban álló személyek viszonyá­ ra a l k a l m a z z u k . A 2. szakasz kihangsúlyozza a z o k a t az eseteket, me­ lyekre nem a l k a l m a z h a t ó . A hágai konferencia X I . ülésén részt vevő küldöttek azon a véleményen voltak, hogy ezekre az esetekre külön k a p ­ csolóelveket kellene alkalmazni. Ez azonban nemcsak t o v á b b k o m p l i k á l ­ ta volna az Egyezmény a m ú g y is bonyolult rendszerét, h a n e m a külön­ böző érdekek m i a t t nehéz lett volna közös nevezőre jutni. Ezeknek a kérdéseknek legnagyobb része az államberendezéstől függ. Ilyen kérdé­ sek pl. a j á r m ű g y á r t ó , eladó és javító, az úttulajdonos felelőssége a biz­ tosításra v o n a t k o z ó viszontkeresetek és jogátruházások stb. Az Egyezményben Binder elmélete érvényesült — elvben el kell fo­ gadni a „lex loci delicti commissii" elvét, és ettől csak pontosan meg­ h a t á r o z o t t esetekben lehet eltérni. T e h á t alapelvként a „lex loci delicti commissii" elvét fogadja el. (Különben ez az elv a legtöbb nemzeti tör­ vény szerint is alapkapcsolóelv). Az Egyezmény által bevezetett másik kapcsolóelv a j á r m ű n y i l v á n t a r t á s á n a k helye. A z o k b a n az esetekben h a : (1) a j á r m ű nincs n y i l v á n t a r t v a v a g y több országban v a n n y i l v á n t a r t v a , vagy (2) h a a baleset i d ő p o n t j á b a n sem a (járműtulajdonos, sem a fenn­ t a r t ó , sem a vezető szokásos t a r t ó z k o d á s i helye nem a n y i l v á n t a r t ó állam­ b a n volt, a j á r m ű rendszerinti állomásozásának (stationed) helye a m é r v a d ó . A z Egyezmény tehát 3 kapcsolóelvet t a r t a l m a z : 1. a „lex loci delicti commissii" elvét, 2. a n y i l v á n t a r t ó állam jogát, 3. a j á r m ű rendszerinti állomásozásának helye szerinti jogát. M i n d h á r o m kapcsolóelv alkalmazása a balesetben résztvevő szemé­ lyek rendes t a r t ó z k o d á s i helyétől függ. A z , hogy mikor melyik kapcso­ lóelvet kell alkalmazni igen bonyolult kérdés. Leegyszerűsítve a követ­ kezőképpen v á z o l h a t á n k : H a fennállnak a 4. cikkben felsorolt felté­ telek, a k k o r a j á r m ű n y i l v á n t a r t ó á l l a m á n a k törvénye a l k a l m a z a n d ó . H a a j á r m ű nincs n y i l v á n t a r t v a , v a g y több államban tartják nyilván, a k k o r a 4. cikk feltételei mellett, a n n a k az á l l a m n a k jogával helyet­ tesítjük a n y i l v á n t a r t ó állam jogát, ahol a j á r m ű rendszerint állomáso­ zik. H a az eset nem felel meg a 4. cikk feltételeinek, a k k o r a „lex loci delicti commissii" elvét a l k a l m a z z u k . H a a felperes az általános k a p ­ csolóelvre (a „lex loci delicti commissii") h i v a t k o z i k elegendő neki azt

bebizonyítani, hogy a baleset a n n a k az államnak területén történt, melynek jogára hivatkozik. Az alperes kötelessége tehát, hogy bebizo­ nyítsa az Egyezmény más rendelkezéseinek a l k a l m a z á s á r a vonatkozó leltételek fennállását. A j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó ország törvényét csak pontosan m e g h a t á r o ­ zott feltételek mellett lehet alkalmazni (4. cikk). 1. H a a balesetiben egy j á r m ű vett részt, d e az nem a baleset bekövet­ kezése helyén v a n n y i l v á n t a r t v a , a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó ország jogát kell alkalmazni, a következő személyekkel kapcsolatban: a) a vezetővel, fenntartóval, a tulajdonossal vagy bármely más, a járművel kapcsolatban valamilyen igényt t á m a s z t ó személy iránti fele­ lősségre, tekintet nélkül ezek szokásos tartózkodási helyére. H a ezt a rendelkezést összehasonlítjuk az egyezmény 6. cikkének második m o n ­ d a t á v a l , bizonyos ellentmondást észlelhetünk. Ez a m o n d a t így h a n g ­ zik: „ A n n a k az államnak hazai törvényét kell alkalmazni, melyben a jármű rendszerint közlekedik a k k o r is, ha a baleset időpontjában sem a járműtulajdonos, sem a fenntartó, sem a vezető szokásos tartózkodási he­ lye nem a n y i l v á n t a r t ó államban volt. E n n e k az ellentmondásnak kikü­ szöbölése oly m ó d o n lehetséges, h a ez utóbbi rendelkezést minősítjük szabálynak az előbbit pedig kivételnek. T e h á t a szabály az lenne, hogy a jármű nyilvántartási helye törvényének alkalmazásához kötelező fel­ tétel, hogy a járműtulajdonos, vezető, fenntartó tartózkodási helye a járművet n y i l v á n t a r t ó országban legyen, kivéve ha e személyek mint károsultak jelentkeznek. (Ekkor a járműtulajdonos, vezető, f e n n t a r t ó szokásos t a r t ó z k o d á s i helye lehet más országokban is). b) A nyilvántartási hely törvényét kell alkalmazni továbbá, az utas, az á l d o z a t iránti felelősségre, h a szokásos tartózkodási helye nem a baleset bekövetkezésének országában v a n . A z Egyezmény, h a k i m o n d o t ­ tan n e m is kéri, d e védelmezi az érdekelt személyek szokásos t a r t ó z k o ­ dási helyének a n y i l v á n t a r t ó államban való létét. Ez a megállapítás v o ­ n a t k o z i k a k á r erre, a k á r az előző esetre. A „legszorosabb k a p c s o l a t " elve szerint is a legelfogadhatóbb, h a a n y i l v á n t a r t ó államban lenne nem­ csak a k á r o k o z ó szokásos t a r t ó z k o d á s i helye (melyet az E g y e z m é n y eb­ ben az esetben meg is követel), h a n e m ott lenne a károsult utas szokásos tartózkodási helye is. c) A baleset helyén a j á r m ű v ö n kívül t a r t ó z k o d ó áldozat iránti fe­ lelősségre, ha szokásos t a r t ó z k o d á s i helye a járművet n y i l v á n t a r t ó or­ szágban v a n ugyanezt a kapcsolóelvet a l k a l m a z z u k . Ebben az esetben az Egyezmény szorosan követi a „nehézkedési (gravitációs) k ö z p o n t " el­ vét, m e r t megköveteli, hogy m i n d h á r o m tény ugyanazon á l l a m r a m u ­ tasson: az áldozat, a k á r o k o z ó és a j á r m ű n y i l v á n t a r t á s a u g y a n a z o n or­ szágban legyen. H a a balesetnek több áldozata volt, az a l k a l m a z a n d ó t ö r v é n y t mindegyikükre v o n a t k o z ó a n külön-külön kell m e g h a t á r o z n i . Ez abból következik, hogy az egyik szokásos tartózkodási helye lehet a baleset bekövetkezése helyén, a másik, a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó állam-

b a n vagy egy h a r m a d i k országban. Jezdic éppen az ilyen eseteket tartja abnormális helyzetnek. Ily m ó d o n lehetővé válik, h o g y u g y a n a r r a a tényállásra két különböző jogot a l k a l m a z z u n k . E n n e k eredményeként az egyik károsult az objektív felelősség alapján, a másik pedig a szubjek­ tív felelősség alapján valósítaná meg keresetét. 2. A következő csoportba t a r t o z n a k azok a balesetek, melyekben több jármű vett részt. I l y e n k o r az egy jármű által bekövetkezett balesetek esetére v o n a t k o z ó rendelkezéseket csak a k k o r lehet alkalmazni, h a az összes j á r m ű v e t u g y a n a z az állam tartja nyilván. 3. H a a balesetben egy vagy több j á r m ű v ö n vagy j á r m ű v e k e n kívüli személy vett részt (lehetnek a baleset áldozatai is) az előző 1. és 2. ese­ tekre v o n a t k o z ó rendelkezéseket csak a k k o r lehet alkalmazni, h a e sze­ mélyek szokásos tartózkodási helye a n y i l v á n t a r t ó államban volt. A z Egyezmény e rendelkezése csak ebben az egy esetben felelne meg a „leg­ szorosabb k a p c s o l a t " elvének. Ezek az esetek elég ritkán következnek be. A többi esetre a „lex loci delicti commissii" lenne t o v á b b r a is m é r v ­ adó, melynek hiányosságai m á r ismertek. A z új kapcsolóelv a belga és a svájci küldöttség, v a l a m i n t egyes b i z t o ­ sítási társaságok j a v a s l a t á r a került az Egyezménybe a következő o k o k r a hivatkozva: 1. A j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó államban a j á r m ű v e k rendszerint biz­ tosítva v a n n a k a h a r m a d i k személynek okozott kárfelelősség esetére (felelősségbiztosítás). Mivel ilyen esetekben a j á r m ű nyilvántartási ál­ l a m á n a k joga, vagyis a biztosító hazai törvénye nyer alkalmazást, a biztosítótársaság k ö n n y e n megállapíthatja kötelezettségeinek terjedelmét, és az esetek többségében a kártérítésről bírósági tárgyalás nélkül is d ö n t ­ hetnek. 2. A n y i l v á n t a r t á s helye k ö n n y e n m e g á l l a p í t h a t ó . 3. A vezető, tulajdonos stb. személyek rendes tartózkodási helye leg­ többször a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó államban v a n . A z Egyezmény 9. cikkében kibővíti a n n a k lehetőségét, hogy a k á r o ­ sult közvetlenül a k á r é r t felelős személy biztosítási társaságától köve­ telje a kártérítés teljesítését. A károsult helyzetét k ö n n y í t i a következő lehetőségek előrelátásával: 1. A biztosítótársasággal szemben közvetlen kártérítési követelés le­ hetséges, h a ezt a k o n k r é t esetre v o n a t k o z ó kapcsolóelv által a l k a l m a ­ z a n d ó t ö r v é n y előlátja. 2. H a a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó állam törvénye e jogot nem írja elő, az érvényesíthető, ha a baleset bekövetkezése helye szerinti állam tör­ vénye ezt előlátja. 3. H a e jogot az említett törvények egyike sem látja elő, az érvénye­ síthető, h a a biztosítási szerződés alapját képező t ö r v é n y ismeri a biz­ tosító elleni közvetlen követelés jogát. A károsultat esetleg az korlátozhatja követelésének megvalósításában, hogy a j á r m ű nincs biztosítva, v a g y követelései túlhaladják a biztosítási

összeget. Ilyen esetekben t o v á b b r a is m a r a d a bírósági út. A károsult helyzetét szintén j a v í t a n á a kötelező biztosítás bizonyítékaiként szol­ gáló „zöld k a r t o n " (nyugat-európai tőkés és egyes szocialista országok­ ban), v a g y a „kék k a r t o n " (keleti szocialista országokban) minden or­ szágra kötelező bevezetése. A károsult így minden h u z a v o n a nélkül megvalósíthatná a kártérítést a hazai biztosítási társaságtól, azzal, hogy ez a biztosító társaság később regresszálná a kifizetett összeget a felelős személy biztosító szervezetétől. A h a z á n k b a n 1976-ban meghozott sze­ mély- és vagyonbiztosítási rendszer alapjairól szóló t ö r v é n y 52. szaka­ sza szintén t a r t a l m a z z a a külföldi biztosítás bizonyítéka felmutatásának kötelezettségét Jugoszlávia területén. A z Egyezmény 5. cikke az anyagi j a v a k b a n okozott k á r r a v o n a t k o z ó i r á n y a d ó jogot h a t á r o z z a meg. A z anyagi j a v a k a t aszerint, hogy melyik személyhez t a r t o z n a k 3 csoportba sorolhatjuk: 1. A járművel szállított utas tulajdonát képező v a g y az utasra bí­ z o t t áru. 2. A járművel szállított, d e a j á r m ű v ö n kívüli személyek tulajdonát képező v a g y o n . 3. A j á r m ű v ö n vagy j á r m ű v e k e n kívül levő v a g y o n . Ebbe a csoportba tartoznak: a) a baleset bekövetkezése helyén az épületekben és más, a baleseten kívül álló személy dolgaiban, v a l a m i n t a k ö z j a v a k b a n o k o z o t t k á r . b) a j á r m ű v ö n kívüli á l d o z a t o k személyi dolgai. E csoportokba so­ rolható v a g y o n r a a megfelelő személyekre előlátott kapcsolóelveket kell a l k a l m a z n i . Így pl. a járművel szállított utas tulajdonát képező v a g y rá­ bízott áru megkárosodásáért v a l ó felelősségre, h a az utas szokásos t a r ­ tózkodási helye a baleset bekövetkezésének helyén v a n , a „lex loci d e ­ licti commissii"-t, h a pedig az utas szokásos tartózkodási helye más ál­ l a m b a n v a n , a k k o r a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó állam törvényét kell alkal­ m a z n i . A járművel szállított v a g y o n b a n (ha ez nem az utas tulajdona) o k o z o t t k á r r a pedig a járműtulajdonos iránti felelősségre a l k a l m a z a n d ó t ö r v é n y az i r á n y a d ó . Ehhez a rendelkezéshez fűződik az Egyezmény 15. cikke, mely k i m o n d o t t a n fenntartja a n n a k lehetőségét, hogy ezt a fe­ lelősséget a felek szerződéssel v a g y külön egyezménnyel szabályozzák. Ezek alatt különösen a visszterhes szállításról szóló szerződéseket ért­ jük. Ilyen pl. A nemzetközi közúti áruszállításról szóló egyezmény. A z 5. cikk 3. bekezdése a z o k r a a dolgokra v o n a t k o z i k , melyek a gépkocsin kívül sérültek meg. A baleset helyén páldául az épületekben o k o z o t t k á r megtérítésére a „lex loci delicti commissii" szabályát, a károsult szemé­ lyek személyi dolgaiban esett k á r t pedig a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó állam joga szerint d ö n t i k el. E z utóbbi csak abban az esetben áll így, h a az á l d o z a t szokásos tartózkodási helye is a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó állam­ ban v a n . A 8. cikk p é l d a k é n t felsorolja a z o k a t a kérdéseket, melyekre az Egyez­ mény kapcsolóelvei által a l k a l m a z a n d ó t ö r v é n y v o n a t k o z i k . Így pél-

dául az a l k a l m a z a n d ó t ö r v é n y különösen m e g h a t á r o z z a : a felelősség feltételeit és mértékét, a mentesítési feltételeket, a k á r fennállását és jel­ legét, a k á r t é r k é s faijait és mértékét a személyesen elszenvedett k á r meg­ térítésére jogosult személyeket stb. A z E g y e z m é n y kizárja a közrend a l k a l k a m z á s á t a n e m anyagi k á r , a kártérítés nagysága és egyéb kérdések esetére, és a k ö z r e n d r e h i v a t k o z á s t csak a k k o r engedi meg, h a valamely t ö r v é n y a közrenddel n y i l v á n v a l ó a n ellentétben v a n . A hágai konfe­ rencián képviselt álláspont szerint a k ö z r e n d alkalmazását a hazai állam alapvető jogi és erkölcsi elveire kell k o r l á t o z n i . Fontos a 1 1 . cikk rendelkezése, mely szerint az E g y e z m é n y nem függ a viszonyo9ság semmilyen feltételétől sem, a k k o r is a l k a l m a z n i kell, mely szabályai olyan állam törvényének alkalmazását i r á n y o z z á k elő, mely nem tagja az Egyezménynek. A hágai konvenció, hogy alkalmazása minél több ország számára le­ hetővé váljék, kompromisszumokon alapul. M i n d e n a m i általánosságra törekszik, az egyes esetek szempontjából nem lehet tökéletes. Ezért nem lehetetlen az olyan eset, hogy a jármű n y i l v á n t a r t á s á n a k helye szerinti törvény a balesettel semmilyen kapcsolatban n e m áll. P l . egy jugoszláv állampolgár szabadságát N é m e t o r s z á g b a n tölti. O t t egy j á r m ű v e t bérel (rent a car) és egy másik honfitársával Olaszországba k i r á n d u l . I t t gyors­ hajtás m i a t t baleset történik. A z útitárs megsérül. A j á r m ű v e t N é m e t ­ országban tartják nyilván. Mivel a vezető szokásos t a r t ó z k o d á s i helye nincs a j á r m ű v e t n y i l v á n t a r t ó államban, ezért a j á r m ű rendszerinti á l lomásozása helyének jogát a l k a l m a z z u k . Ebben az esetben ez a k a p ­ csolóelv is N é m e t o r s z á g r a m u t a t , tehát a német jogot kell alkalmazni, mivel az áldozat-utas tartózkodási helye n e m Olaszországban v a n . H a jobban megnézzük, az eset Jugoszláviához áll legközelebb. A német jog alkalmazása esetleg a biztosítási összeg k ö n n y e b b megvalósítása miatt indokolt. A z E g y e z m é n y céljainak egyike a jogbiztonság m i n d nagyobb mérték­ ben való megvalósítása. E z a n y i l v á n t a r t á s helyének mint a kapcsolóel­ vet igazoló érveknek az egyike. Viszont h a ezt a 6. cikk feltételei mel­ lett helyettesítjük a n n a k az államnak törvényével, ahol a jármű rend­ szerint állomásozik szintén nehézségek merülhetnek fel. E n n e k a hely­ nek megállapítása a bíróságnak n a g y gondot o k o z h a t . P l . egy személy akinek á l l a n d ó tartózkodási helye Svédországban v a n , németországi lá­ togatása idején egy j á r m ű v e t vesz, melyet svéd barátja vezet. D á n i á n k e ­ resztülhaladva balesetet szenvednek. H o l v a n ebben az esetben a jármű rendszerinti állomásozásának helye? Nincs N é m e t o r s z á g b a n , m e r t a jár­ mű ezt az országot végleg elhagyta. Svédországban szintén n e m lehet, mivel a j á r m ű még o d a sem ért, és nem is biztos, hogy üzemképes álla­ p o t b a n az országba kerül. A felsorolt hiányosságok mellett, t a l á l h a t u n k még felróhatót az Egyezmény számlájára, de h a egészében mérlegeljük, megállapíthatjuk, hogy szabályai az esetek többségében megoldást n y ú j t a n a k . A z egysége-

sített kapcsolóelv-rendszer nagyobb mértékben érvényesíti a jogbiztonsá­ got m i n t a nemzeti kapcsolóelvrendszer. A z elsőnél csak az egyezményt a l k a l m a z ó államok jogrendszeréből s z á r m a z h a t n a k eltérések a baleset jogkövetkezményeinek megállapításában, míg az utóbbinál eltérések for­ rásai m á r az államok szerinti különböző kapcsolóelvek, a kapcsolóelvek a l k a l m a z á s á n a k kikerülése, a hazai jog különbözősége stb. összefoglalás: A z elmondottakból l á t h a t t u k , hogy a közlekedési deliktumok kollíziós szabályozása jelentős változásokon ment át. A „lex loci delicti commissii" mechanikus alkalmazását, mely arra késztette a b í r ó k a t , hogy szemet h u n y j a n a k az egyes jogrendszerek az a d o t t kérdés eldöntésére v o n a t k o z ó érdekeltségén, v a l a m i n t a deliktummal szoros összefüggésben álló, a deliktum elkövetése helyétől független k a p ­ csolat felett lassan-lassan először óvatosan, majd mind merészebb formá­ ban ennek az elvnek egyeduralmát alaposan megingató döntések váltot­ ták fel. Megszületett ily m ó d o n egy általános kapcsolóelv — a legszo­ rosabb kapcsolat elve. E n n e k keretét a különböző elméletek, k ü ­ lönböző fontos, lényegbevágó kapcsolatok, vonatkozások megne­ vezésével töltik ki. Ilyen v o n a t k o z á s o k pl. a deliktum elkövetésé­ nek helye, az érdekelt felek közös állampolgársága v a g y tartózkodási helye. Ezen kapcsolatok mellett a mai jogválasztást egyes elméletek sze­ rint külön szempontok, módszerek is jellemzik mint kiindulópontok. P l . az érdekelemzés, a felek jogos elvárásai, a szóbajöhető jogi n o r m á k tar­ talmi elemzése és ennek alapján a „jobb j o g " kiválasztása. Ezek az el­ méletek egyáltalán nem k ö n n y ű és igen felelősségteljes feladatot r ó n a k a bíróságra. Ezért a t ö r v é n y h o z ó elfogadva egy ilyen átfogó kapcsoló­ elvet, m i n t amilyen a legszorosabb kapcsolat elve, igyekszik kitölteni keretét úgy, ahogy azt maga jónak látja, elrendelve a z o k a t a kapcsola­ tokat, melyeket a bíróságoknak figyelembe kell venni az i r á n y a d ó jog kiválasztásánál. A z ilyen kapcsolatok t a x a t í v e és precíz meghatározása biztosítja az i r á n y a d ó jog egységes meghatározását, a jogibiztonságot. Viszont nem biztos, hogy minden esetben biztosítani tudja a legszoro­ sabb kapcsolat elvét (mint ahogyan azt a H á g a i konvenció esetében is láttuk). H a z á n k b a n is m i n d nagyobb teret h ó d í t a „lex loci delicti commissii" minden esetre való a l k a l m a z á s á n a k kiküszöbölése. E r r e utal a hágai konvenció becikkelyezése is, emellett fontos megemlíteni az 1970nben J u ­ goszlávia Legfelsőbb Bírósága bíráinak tanácskozásán megfogalmazott jogi álláspontot mely így h a n g z i k : „ D ö n t v e a kártérítési keresetről, ami­ k o r a k á r t jugoszláv állampolgár Jugoszláviában n y i l v á n t a r t o t t j á r m ű ­ vel Jugoszlávia á l l a m p o l g á r á n a k okozta külföldön, ideiglenes külföldi t a r ­ tózkodása alatt, a „lex loci delicti commissii" elvéből kell kiindulni, v a g y ­ is a jogellenes cselekmény helye szerinti törvényből. Ez azt jelenti, hogy a deliktumokból származó kártérítést a deliktum elkövetési helye szerin­ ti előírások szabályozzák. Figyelembe kell venni nemcsak azt a helyet

ahol a cselekményt elkövették, h a n e m azt a helyet is, ahol a következ­ mény beállt — ahol a k á r kifejlődött. Ettől az elvtől viszont, h a az a k á r o s u l t r a nézve k e d v e z ő b b , el lehet térni, és azt a jogot lehet alkalmazni, amely az esettel a legszorosabb kapcsolatban v a n . "

Irodalom 1. Dr. Milán Pak: Deliktna odgovornost za prouzrokovanu stetu u medunarodnom privatnom pravu 2. Mr. Ivo Grbin: Vanugovorna odgovornost za stetu u medunarodnom pri­ vatnom pravu, Nasa zakonitost, 1973. 5. szám 3. Dr. 2eljko Matic: Medunarodno privatno pravo vanugovorne odgovornosti za stetu kod saobracajnih nezgoda na cestama, Zbornik Pravnog Fakulteta u Zagrebu, 1972. 1—2. szám. 4. Pavlovié Sieme: Odgovornost za stetu prouzrocenu vozilom stranog drzavljanina na teritoriju Jugoslavije, Odvjetnik, 1971. 5. Hargitai József: A lex loci delicti commissii elvének alkalmazása a nem­ zetközi szerződésen kívüli kártérítési jogban, Jogtudományi Köz­ löny, 1976. 5. szám. 6. Dr. Millavári József: Néhány nemzetközi magánjogi vonatkozású ítélet a gépjárműbaleseti kártérítés körében a magyar bírói gyakorlatban, Magyar jog, 1976. 11. szám. 7. Egyezmény a közlekedési balesetekre alkalmazandó törvényről, A JSZSZK Hivatalos Lapja, 1976. 26. szám. 8. Dr. Branko Jakasa: Nekoliko napomene uz konvenciju o zakonu koji se primenjuje na prometne nesrece, Privreda i pravo, 1977. 15. szám. 9. Collins Lawrence: Where is the Locca Delicti, Tiie international and comparative law quarterly, 1975. 2. szám. 10. Róbert A. Felár: The Torts Provisions of the Restatement (second), Co­ lumbia law Review, 1972. 2. szám. 11. Vörös Imre: Néhány megjegyzés a nemzetközi magánjogi felelősségről egy monográfia kapcsán, Jogtudományi Közlöny, 1974. 9. szám. 12. Dr. Kresimir Sajko: Osnovne napomene uz prijevod drugog Restatementa prava o sukobu prava, Prinosi za poredbeno proucavanje prava i me­ dunarodno privatno pravo, 1975. 8. szám.

Rezime Koliziono regulisanje saobracajnih delikata Ovaj clanak ukazuje na cinjenicu da je koliziono regulisanje saobracajnih delikata dozivelo znacajne izmene. Mehanicka primena principa „lex loci delicti commissii", koja je nalozila sudijama da pri donosenju odluka zanemare interese nekih pravnih sistema u

(latom slucaju, kao i sa deliktom povezane a od mesta delikta neovisne povezanosti, postupno, u pocetku bojazljivo, zatim sve smelije, zamenjena je odlukama kője su u znatnoj meri potkopale dominaciju ovog principa. N a taj nácin je ukinut jedan univerzalni princip povezanosti — princip najprisnije povezanosti. Razne teorije ispunjavaju taj okvir isticanjem fundamentalnih povezanosti i implikacija razlicitog znacaja. Takve implikacije su napr. mesto delikta, zajednicko drzavljanstvo ili mesto boravka zainteresovani'h stranaka. Pored spomenutih povezanosti danasnju selekciju prava, po nekim teorijama, karakterisu jos posebni aspekti i metodi, kao polazne tacke. Tako su napr. analiza interesa, opravdani zahtevi stranaka, sadrzajna analiza pravnih normi kője bi se mogle primeniti i izbor „pravnog prava" na temelju ana­ liza. Ove teorije stavljaju sud pred nimalo lak i veoma odgovoran zadatak. Zbog toga zakonodavac, prihvativsi ovakav sveopsti princip kao sto je prin­ cip najprisnije povezanosti, nastoji taj okvir ispuniti po svom nahodenju, odredivSi one povezanosti kője sudovi treba da uzLmaju u obzir prilikom selekcije merodavnog prava. Taksativno nabrajanje i precizno odredenje ovakvih odnosa omoguéuje jedinstveno odredivanje merodavnog prava, pravnu sigurnost, ipak nije sigurno da u svakom sluéaju moze obezbediti nacelo najprisni­ je povezanosti (kao sto vidimo u slucaju Haske konvencije). I u nasoj zemlji nastojanja idu u pravcu eliminacije obavezne primene prin­ cipa „lex loci delicti commissii". N a to nas upucuje i ratifikacija Haske kon­ vencije, pored toga vazno je spomenuti i to da je na vecanju sudija Vrhovnog suda Jugoslavije 1970. formulisano je sledece pravno stanoviste: „Prilikom odlucivanja o odstetnom zahtevu kada je stetu prouzrokovao jugoslovenski gradanin sa vozilom registrovanom u Jugoslaviji, jugoslovenskom gradaninu u inostranstvu, za vreme privremenog boravka u inostranstvu, treba polaziti od principa „lex loci delicti commissii". To znaci da naknada stete zbog de­ likta regulisu propisi prema mestu izvrsenja. Treba űzeti u obzir ne samo mesto gdje je radnja izvrsena nego i mesto gde je nastala posledica — gde je nastala steta. Od ovog principa, ako je to za oSteéenog povoljnije, moze se odstupiti i primeniti pravo kője je u najprisnijoj vezi sa slucajem.

Summary Colliding Regulation of Vehicular Offences The article reveals the fact that the collidig regulation of vehicular offen­ ces has undergone significant alterations. The mechanical appliance of „lex loci delicti commissii" put a pressure on judges to ignore the interests of certain legal systems when passing a judge­ ment in a diven legal case, as well as the connections closely related to the offence but independant from the place of the offence, however gradually very cautiously at first then with an ever increasing audacity judgements we­ re passed undermining the unchallanged domination of this principle. A general principle of connection has thus come to an end — the principle of the closest connection. Various theories offer a variety of more or less fundamental connections and references to fill in the frame. Some of the re-

ferences are for instance the place of the offence and the common citizenship and residence of the clients. Apart from these connections the current selection of law, according to certain theories, is characterized by other specific as­ pects and methods as starting points. These are for instance the analysis of interests, the justified expectations of the clients, the analysis of the applicable legal rules and consequently the selection of „legal law". These connections did not make the task of the law courts easier but rather increased their res­ ponsibility. Therefore the legislator, by accepting such a comprehensive prin­ ciple as the principle of the closest connection, tries to fill in the frame in the best manner, deciding upon the connections which the court must take into consideration when selecting the competent law. The listing and precise selec­ tion of these connections ensures the selection of the competent law and es­ tablishes legal security. On the other hand it is not sure that the principle of the closest connection will always be maintained (as we have seen it in the case of the Hague convention). There is also a tendency to eliminate the widespread use of „lex loci de­ licti commissii" in legal cases. This is also indicated by the fact of the rati­ fication of the Hague convention, another important development was the conclusion reached at the council of the Supreme Court of Yugoslavia in 1970 which states that: Deciding on a claim where the damage was inflicted on a Yugoslav citizen abroad by a Yugoslav citizen during his temporary stay abroad and by a vehicle registered in Yugoslavia, the starting point should be the principle of „lex loci delicti commissii" This means that the damages should be regulated according to the rules in force at the place where the of­ fence was commited. The court should consider not only the place of the of­ fence but also the place where the results followed, where the damage came to effect. It is however possible to do without this principle is it is more favourable for the victim, and apply the law which is in the closest connection with the given case. (J.

I)

Cedomir Torbica

A VAJDASÁGI DOLGOZÓK KÜLFÖLDRE VALÓ MIGRÁCIÓJA

A vajdasági dolgozók külföldre v a l ó migrációja az utolsó évtizedben igen jelentős. 19744>en több mint 78 000 vajdasági dolgozott a gazdasá­ gilag fejlett nyugati országokban, ez pedig a gazdaság társadalmi szek­ t o r á b a n dolgozók összlétszámának 1 7 % - a , vagyis Vajdaság a k t í v lakos­ ságának 9 % - a . A z ilyen migráció az utóbbi tíz éviben olyan k v a n t i t a t í v és strukturális méreteket öltött, hogy szükségessé teszi a jelenségnek t á r ­ sadalmi szintű t a n u l m á n y o z á s á t , míg az olyan időszerű t u d o m á n y o k r a mint a demográfia, közgazdaság, szociológia és más t u d o m á n y o k az az elsődleges feladat hárul, hogy feltárják az ok-okozati összefüggést a dol­ gozók n é p m o z g a l m a és az azt m e g h a t á r o z ó alapvető tényezők között. Mivel a gazdasági emigráció a szociális helyzet és a t á r s a d a l o m b a n le­ játszódó változásokat eredményező számos oksági viszony következmé­ nye, ez a r r a enged következtetni, hogy a külföldre való migrációkra több tényező hat. Mindezeket a tényezőket nehéz egyszerre a k u t a t á s t á r g y á v á tenni, ezért a z o k a t a tényezőket helyezzük előtérbe, amelyek véleményünk szerint a legfontosabbak a társadalmi változások és a mig­ rációs folyamat intenzitása közti viszony alakulásánál. A statisztikai a d a t o k alapján k ö z t u d o t t , hogy a gazdasági emigránsok k ö z ö t t fellelhető a lakosság minden kategóriája: (falusi, városi, m u n ­ kanélküli, foglalkoztatott, nő, férfi stb.). Ezek egy részének gazdasági okokból kellett külföldre mennie, de t a l á l k o z u n k olyanokkal is, akik nem gazdasági kényszerből v á l l a l t a k külföldön m u n k á t , hisz idehaza m á r m u n k a v i s z o n y b a n voltak. E z t szem előtt t a r t v a azt az általános hipotézist á l l í t h a t n á n k fel, mi­ szerint a külföldre v a l ó migráció legvalószínűbb okai a következőkben rejlenek: a p r o d u k t í v munkavállalás nehézségeiben a t a r t o m á n y terüle­ tén, az itthoni személyi jövedelem és a külföldön megvalósítható közötti külünbségben, a lakosság gazdasági s t r u k t ú r á j á b a n , a mezőgazdasági m a ­ gántermelők helyzetében, az új gazdasági viszonyokra történő áttérésé-

ben — melyet az intenzív gazdálkodás és a nemzetközi munkamegosz­ tásba való mind fokozottabb bekapcsolódás jellemez —, a szocio-pszichológiai sajátságokban, amelyeknél az egyéni m o t í v u m o k d o m i n á l n a k .

A foglalkoztatottság

stagnálása migrációinak

mint a korunk a tényezője

külföldre

való

í\ dolgozók ideiglenes külföldi munkavállalása hozzájárult a legne­ hezebb és legégetőbb gazdasági problémák megoldásához. E z alatt első­ sorban a munkanélküliség csökkentését értjük, hisz Vajdaságban nem volt olyan magas a gazdaság általános növekedési rátája, sem pedig a gazdaság fejlettségi foka, hogy minden m u n k á t kereső számára m u n ­ kahelyet tudjunk biztosítani. Még mielőtt rátérnénk a foglalkoztatottság stagnálása és a migrációs folyamatok intenzitása közötti összefüggés vizsgálatára e jelenséget szé­ lesebb társadalmi szemszögből kell megközelíteni. Ugyanis a dolgozók külföldre való migrációjával kapcsolatos probléma aktualitására és érzé­ kenységére való tekintettel, azt a legfelső állami és társadalmi-politikai szervek is t a n u l m á n y o z t á k . Ki kell emelnünk itt a J K S Z 1972-ben meg­ t a r t o t t második konferenciáját, különösen pedig a J S Z S Z K Elnökségé­ nek és a J K S Z Elnökségének 1973-ban m e g t a r t o t t ülését. Mindkét, elnök­ ségi ülés h a t á r o z a t á b a n többek között a következő állt: „Dolgozóink ideiglenes külföldi munkavállalása a fejlődés m e g h a t á r o z o t t szakaszá­ nak és országunknak a világgal szembeni nyílt politikájának következté­ ben az időszerű migrációs folyamatok részét képezi, amely főleg az egyes országok fejlettsége közötti különbség következménye — , amivél a t o v á b b i a k b a n is számolni kell. Élve a külföldi m u n k a v á l l a l á s lehető­ ségével a háború u t á n elért dinamikus fejlődés foka mellett, amely meg­ követelte országunkban az intenzívebb gazdálkodásra való törekvést, külföldön vállalt m u n k á t a munkanélküli és a nem elég p r o d u k t í v a n foglalkoztatott lakosság egy része, v a l a m i n t bizonyos számú foglalkoz­ t a t o t t vagy olyanok, akiknek lehetőségük lett volna az országban is el­ helyezkedniük. A kivándorlás egyik legjelentősebb m o t í v u m a a m a g u k életszínvonalának a növelése volt. Ez egyúttal hozzájárult g a z d á l k o d á ­ sunk h a t é k o n y a b b á tételéhez, és u g y a n a k k o r növelte h a z á n k deviza­ forrását." A külföldi munkavállalás azonban a k k o r a méreteket öltött, hogy túl­ lépve minden megengedett h a t á r t elérte azt a fokot, amikor komoly következményekkel j á r h a t az ország védelmét és biztonságát illetően, de jelentősek e tömeges külföldre való migráció szociál-pszichológiai és gazdasági következményei is. E probléma súlyát legjobban az az a d a t il­ lusztrálja, m e l y szerint Vajdaság összlakosságának, illetve a fiatalabb lakosságnak 4 % - a t a r t ó z k o d i k külföldön. Ezzel kapcsolatban a h a t á ­ rozatok a következőket t a r t a l m a z z á k : „Dolgozóink nagy számban való

külföldi munkavállalása számos nyílt problémához és bizonyos negatív következményekhez vezet. Főleg a fiatal és a középgenerációhoz t a r t o ­ zók vállaltak ilyen m u n k á t , akiknek jelentős része szakkáder, és rájuk a mi gazdaságunknak is szüksége v a n . . . ezért feltétlenül csökkenteni kell a külföldre távozók számát és lehetőséget kell teremteni a dolgozók, különösen a szakkáder, a szakképzett munkások hazatérésére." A t á r s a d a l m u n k n a k szabályoznia kell a szakképzett káderek k i v á n ­ dorlását, bár nyilvánvaló, hogy lehetőségeink szűkösek a lakosság sza­ p o r u l a t á n a k és a m á r külföldön dolgozó m u n k á s o k m u n k á v a l történő ellátására. T e h á t dolgozóink egy része a jövőben is külföldi m u n k a ­ vállalásra kényszerül. Jugoszláviának a világgazdaság felé irányuló nyitottsága rendes feltételek között nem tűrheti meg az ösztönösséget, hanem a kivándorlást, o t t - t a r t ó z k o d á s t és visszatérést társadalmilag sza­ bályozni, illetve összehangolni kell. Vajdaság dolgozóinak külföldre való migrációjára valamivel később került sor, mint Jugoszlávia más vidékein, úgyhogy a kezdetét az 1965ös társadalmi és gazdasági reform idejére tehetjük. E reform megvaló­ sítása óta a részleges foglalkoztatottság m i n d jelentősebb p r o b l é m á t ké­ pez. A maximális gazdaságosságra és termelékenységre való törekvés következtében nem csak a falun jelentkezik a káderfelesleg, h a n e m az iparban is t a r t a l é k o k m u t a t k o z n a k . A reform — amelyet a gazdasági fejlettségnek azon a fokán vezettek be, amely 500—600 dollárt biztosí­ tott fejenként — szigorú gazdasági kritériumait a l k a l m a z v a lehetetlen volt m u n k á t biztosítani a munkaképes összlakosság részére, de még azok számára is, akik bármilyen m u n k á t elvállaltak volna. A m u n k á s o k irán­ ti kereslet fordított a r á n y b a n állt a m u n k a e r ő k í n á l a t á v a l . A z új gazdasági rendszerre, vagyis az extenzívről az intenzív gazdál­ kodásra való áttérés időszakában (de különösen az 1965-ös gazdasági reformtól) a nem mezőgazdasági á g a z a t o k b a n Vajdaságban n a g y számú volt a fiktív foglalkoztatottak száma, ami az extenzív .foglalkoztatás k ö ­ vetkezménye volt. U g y a n a k k o r a mezőgazdaságban is fellelhető a rejtett munkanélküliek serege, akik készek a s z e k u n d á n s és terciális á g a z a t o k ­ b a migrálni. H a ehhez még h o z z á a d j u k a h á b o r ú utáni fiatal, képzett káderek népes generációját, a k k o r a munkanélküliség n a g y o n kiélezett formájával állunk szemben. Vajdaság i p a r a azonban nem volt olyan helyzetben, hogy ábszorbálhassa a mezőgazdasági lakosság feleslegét, és elavultsága folytán arra sem volt képes, hogy tartsa a meglévő foglal­ koztatási szintet, amennyiben a piacon meg a k a r t a t a r t a n i a termékei­ nek versenyképességét. A következőkben a statisztikai m u t a t ó k segítsé­ gével szeretnénk illusztrálni az extenzív foglalkoztatás jelentős p a r a m é ­ tereit a gazdasági reform előtti időszakban, és a gazdaság tehetetlen, ségét a foglalkoztatás rátájának növelését illetően a reformidőszak alatt.

A foglalkoztatottság 1953— 1957. JSZSZK Bc*znia-Hercegoviina Horvátország Macedónia Szlovénia Szűkebb Szerbia Kosovo Vajdaság

Forrás:

6,0 5,2 6,4 10,9 5,8 6,9 6,6 8,0

átlagos

évi növekedési

1958— 1962.

1963— 1967.

rátája 1968— 1972.

1965— 1972. 2,0 2,0

4,0 0,4

6,8 5,3 6,0 7,9 5,9 6,9

1,4 1,6 0,9 1,9 1,4 2,3

3,4 3,3 2,8 4,6 3,3 4,2

9,0 10,0

3,4 0,1

5,0 1,8

Szövetségi Statisztikai Hivatal: Materijalni i slavije 1 9 4 7 — 1 9 7 2 . , Belgrád, 1973., 238. old.

drustverni

razvoj

u 2,5 1,7 3,0

SFR

Jugo-

Az a d a t o k figyelmeztetnek a r r a , hogy az 1958-tól 1962-ig terjedő időszakban Vajdaságban volt a legnagyobb a foglalkoztatási r á t a J u ­ goszláviában ( 1 0 , 0 % ) , hogy a reform első éveiben és később ez a n a g y ­ ság szinte szimbolikusra csökkenjen az ország többi köztársaságaihoz viszonyítva. A z 1965-től 1972-ig terjedő időszakra jellemző 0,4-es fog­ lalkoztatottsági r á t a egyértelműen mutatja, hogy a m u n k a e r ő elhelyezé­ sének folyamata nemcsak hogy a legalacsonyabb volt az országban, de a gazdaság n a g y o n hosszú ideig képtelen volt új káderek befogadására. Ez a m u t a t ó illusztrálja egyben legjobban azt, hogy a termelékenység és a termelés növekedése a reform előtt a tömeges foglalkoztatottságon (extenzív jellegű) alapult, amely folyamatot az új gazdasági feltételek közepette meg kellett szakítani. A foglalkoztatottak abszolút létszámá­ nak stangálása, sőt mi több csökkenése képezi a vajdasági dolgozók in­ tenzív k i v á n d o r l á s á n a k alapvető tényezőjét.

A társadalmi szektorban foglalkoztatottak tevékenységenkénti megoszlása Vajdaságban 1952-től 1974-ig

Év

Gazdaság

1952. 1953. 1954. 1955. 1956. 1957. 1958. 1959. 1960. 1961. 1962. 1963. 1964.

132.000 136.000 156.000 176.000 186.000 199.000 221.000 249.000 287.000 337.000 334.000 335.000 336.000

N o m gazd. tevékenységak 29.000 31.000 31.000 25.000 38.000 40.000 42.000 45.000. 47.000 50.000 54.000 55.000 56.000

Év

Gazdaság

1965. 1966. 1967. 1968. 1969. 1970. 1971. 1972. 1973. 1974.

358.000 333.000 327.000 314.000 323.000 328.000 343.000 353.000 358.000 371.000

N e m gazd. tevékenységeik 58.000 59.000 60.000 61.000 63.000 66.000 68.000 71.000 74.000 77.000

Forrás: — S z ö v e t s é g i Statisztikai H i v a t a l , K ö z l ö n y , 6 1 5 . sz. B e l g r á d , 1 9 7 0 . — Tartományi Statisztikai H i v a t a l : V S 2 A T 1 9 6 8 — 1 9 7 2 iközött, Űjviidék, 1973., 52. old. — T a r t o m á n y i S t a t i s z t i k a i H i v a t a l : 8 . s z . t á j é k o z t a t ó , Ú j v i d é k , 1 9 7 5 . 1. o l d .

Az a d a t o k összehasonlításakor láthatjuk, hogy a gazdaságiban a fog­ lalkoztatottság nagyon hirtelen növekedett a háború utáni időszakban egészen 1965-ig. 1965-ben a foglalkoztatottak száma háromszorosára n ő t t 19524iöz viszonyítva, a foglalkoztatottság átlagos növekedési r á t á ­ ja pedig 1 0 % . H a azonban megnézzük a foglalkoztatottak számát 1965-ben, láthatjuk, hogy ezt a szintet nem értük el az egész reform­ időszakban, sőt abszolúte még csökkent is. A gazdasági tevékenységekben ugyanis, amelyek általában a legtöbb új k á d e r t fogadják be, még 1972-ben is 5000-rel kevesebb foglalkozta­ t o t t volt, mint a reformidőszak elején (1965-ben), vagyis a foglalkozta­ t o t t a k száma csak 1973-ban éri el az 1965. évi szintet. A b b a n az időszakban, amikor a t a r t o m á n y b a n az elhelyezkedési le­ hetőségek k o r l á t o z o t t a k , és szinte minimálisra csökkentek, a külföldi munkavállalás mintegy biztosítószeleppé válik, amely jelentős mértékben csökkenti a foglalkoztatottság növelésére irányuló nyomást, és meggá­ tolja, hogy a munkanélküliség még nagyobb méreteket öltsön. A káderek tömeges kivándorlása (a p a r a s z t o k a t is beleértve) mutatja, hogy Vajda­ ság aktív lakossága nem t u d o t t az új m u n k a h e l y e k megnyitásával k a p ­ csolatos kedvezőbb feltételekre huzamosabb ideig v á r n i . Vajdaságra, mint ahogy h a z á n k többi vidékére is, jellemző az a k t í v lakosság relatív többsége különösen a mezőgazdaságban, „Amennyiben a nem gazdasági tevékenységek foglalkoztatni tudják a mezőgazdaság munkaerő-feleslegét, a k k o r nagy általánosságban a szükségleteket össze­ h a n g o l t a k n a k tekinthetjük, és ebben az esetben nincs relatív m u n k a e r ő ­ felesleg." A z o n b a n ismeretes, hogy Vajdaság aktív lakosságának gaz­ dasági struktúrája kedvezőtlen. Még mindig a dolgozók nagy részét a primáris tevékenységek foglalkoztatják, vagyis a mezőgazdaság. 1 9 7 1 ben a mezőgazdaságban az a k t í v lakosság 4 4 , 2 % - a , az iparban pedig mindössze 1 7 , 3 % - a dolgozott. A társadalmi termelésben 1972-ben a me­ zőgazdaság 3 3 % - k a l vett részt, míg az ipar 2 9 , 6 % - k a l — ezzel V a j ­ daság az egyetlen vidéke Jugoszláviának, ahol a mezőgazdasági terme­ lés értéke az össztársadalmi termelésben a legnagyobb. Ez azt jelenti, hogy Vajdaság ebben az időben más köztársaságokhoz viszonyítva kife­ jezetten agrárjellegű, más köztársaságok elvesztették agrár jellegüket, vagyis e kritérium szerint t a r t o m á n y u n k a „legmezőgazdaságibb" terü­ lete az országnak. 1

2

Ismeretes, hogy a gépesítés felváltja a mezőgazdaságban az élő m u n ­ kát. A z ipar és a többi nem mezőgazdasági tevékenység nem képes fel­ szívni a mezőgazdaságban jelentkező káderfelesleget. Ebben az esetben nyílt munkanélküliség jelentkezik, ami külföldre való migrációt k í v á n , v a g y pedig a lakosságot megpróbálják ideiglenesen m e g t a r t a n i a m e z ő -

gazdaságban, amely M . M a c u r a szerint „természetes és családi jellegű valóságos munkanélküliséget t a k a r " . A káderfelesleg ily m ó d o n történő megtartása a mezőgazdaságban az a k t í v lakosság körében az ún. latens felesleget és a relatív túlnépesedést vonja maga u t á n . Megpróbáljuk mennyiségi m u t a t ó k segítségével is bizonyítani a mezőgazdaságban je­ lentkező relatív túlnépesedést mint a mezőgazdasági termelők magas emigrációs rátájának egymástól v a l ó függőségi tényezőjét. A foglalkoz­ tatottság szempontjából figyelmet kell szentelni a m a g á n b i r t o k o k o n fog­ l a l k o z t a t o t t káderek száma és a megművelt földterület nagysága közti a r á n y n a k , éspedig a reformidőszak h a r m a d i k évében (1968), amikor el­ kezdődik a m u n k á s o k fokozottabb kivándorlása Vajdaságból. H a összehasonlítjuk Vajdaságban a magántermelőknél dolgozó m u n ­ kások számát néhány fejlett nyugati országban foglalkoztatottal, a k k o r jelentős lemaradást t a p a s z t a l h a t u n k . Így például az U S A - b a n egy me­ zőgazdasági m u n k á s r a átlagosan 26 h e k t á r megművelt földterület jut, Franciaországban 6 ha, Belgiumban 5 ha, Jugoszláviában mindössze 1,33 h a . Ebből k ö v e t k e z i k , hogy náliunlk a mezőgazdasági (munkások viszonylag kis földterületet művelnek meg, és átlagban nem eléggé fog­ l a l k o z t a t o t t a k . A z ilyen alacsony fokú foglalkoztatottság következtében a mezőgazdaságban nagy a k á d e r t a r t a l é k , akik szintén bekapcsolódnak a külső migrációs f o l y a m a t o k b a és Jugoszlávia migráló lakosságának 5 0 % - á t ők képezik. M e k k o r a méreteket ölt ez a jelenség Vajdaságban? Mindenekelőtt eb­ ben az esetben is meg kell á l l a p í t a n u n k , hogy a vajdasági falvakban, illetve a mezőgazdaságban nagyon sok az olyan a k t í v lakos, aki foglal­ k o z t a t o t t s á g a tekintetében nincs eléggé kihasználva. A z 1971-ben nép­ számlálás szerint Vajdaságban 833 000 volt az a k t í v lakosok száma. E b ­ ből k b . 300 000 (vagyis 3 6 % ) m a g a műveli a .888 000 h a - n y i szántó­ földjét. T e h á t egy magántermelőre 2,9 h a földterület esik, ami átlag­ ban valamivel több mint az ország más területein. D e h a ehhez hozzá­ adjuk, hogy a vajdasági falvakban a gazdaságok n a g y o n felaprózottak (a mezőgazdasági birtokok 7 3 % - a 5 h e k t á r n á l kisebb, és csak 2 6 % - a nagyobb ettől), termelési struktúrájuk n a g y o n egyszerű, és a gépesítés sok területen felváltja az emberi m u n k á t — ez egyértelműen bizonyít­ ja, hogy Vajdaságban is v a n k á d e r t a r t a l é k . A z agrártúlnépesedést és a mezőgazdasági termelők elégtelen foglalkoztatását (egy m u n k á s r a 2,9 ha) bizonyítják a társadalmi szektorhoz t a r t o z ó mezőgazdasági b i r t o k o ­ kon dolgozó m u n k á s o k foglalkoztatottságáról szóló a d a t o k is. Ugyanis 47 427 m u n k á s 556 000 h e k t á r szántóföldet művel m e g , vagyis egy m u n k á s r a 12 h a földterület jut. Ez négyszer több mint a magánszektor esetében. M á r említettük, hogy Jugoszláviából a mezőgazdasági dolgo­ zók 50%~a külföldre m e n t , Vajdaság esetében a mezőgazdasági termelők 2 6 % - a kapcsolódott be az emigrációs folyamatba. A vajdasági k i v á n ­ dorlók százalékaránya összhangban v a n az egy főre eső nagyobb szántó­ területtel. 3

4

5

6

A m á r említett gazdasági okok mellett (elhelyezkedési nehézségek) más tényezők is h a t o t t a k a migrációs folyamatok tömegességére. Elsősorban a nagyobb kereset, a magasabb életszínvonal, szakmai továbbképzés utáni vágy, az alkotóképesség fejlesztésének kedvezőbb feltételei azok a ténye­ zők, amelyek d o m i n á l n a k . E tényezőknek t u d h a t ó be, hogy a k i v á n ­ dorlók k ö z ö t t nem csak olyan személyek v a n n a k , akik munkanélküliek, olyanok akik csak körülményesen t u d t a k elhelyezkedni, v a g y szegény p a r a s z t o k , hanem olyanok is, akiknek állásuk volt a t a r t o m á n y b a n , v a g y gazdasági helyzetüknél fogva (földtulajdonosok) nem kellett volna emig­ rálniuk. Ezeket az embereket a m u n k á j u k é r t külföldön megvalósítható jóval magasabb kereset vezérelte. 1969-ben Jugoszláviában az átlagos személyi jövedelem 80 U S $ volt, míg u g y a n e k k o r az N S Z K i p a r á b a n az átlagkereset 255 U S $-t tett ki, vagyis 3 1 8 % - k a l többet mint J u g o ­ szláviában. H a a nagyobb keresetekről beszélünk nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az emigráció országaiban a létfenntartási költségek sokkal magasabbak mint nálunk. Ezért az idegen v a l u t á b a n kifejezett kereset nem fejezi ki a reális viszonyt a vásárlóerőt illetően az a d o t t országban. Így lenne ez ha m u n k á s a i n k normálisan dolgoznának és élné­ nek az a d o t t országokban, ők azonban a létfenntartási költségeiket a mi­ n i m u m r a csökkentik a deviza megtakarítása céljából, és h a z a t é r v e a ked­ vezőbb feltételek mellett használják m e g t a k a r í t o t t devizájukat. 7

8

A külföldre

való migrációk

kezdete

és dinamikája

korunkban

A z 1971. március 31-i népszámlálás adatai szerint 672 000 jugoszláv állampolgár t a r t ó z k o d o t t külföldi munkavállaláson, k ö z t ü k 60 545 v a j ­ dasági. A diplomáciai-konzuláris képviseletek az a d o t t ország illetékes szerveinek hivatalos statisztikai a d a t a i r a t á m a s z k o d ó jelentése alapján 1971 végén k b . 1 000 000 p o l g á r u n k volt ideiglenes külföldi m u n k a ­ vállaláson. Az a d a t o k eltérése részben azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a népszámlálás­ sal objektíve lehetetlen volt teljesen felölelni a z o k a t a m u n k á s o k a t , akik az idő tájt külföldön t a r t ó z k o d t a k , részben azért, m e r t a külföldi m u n k a ­ vállalásra t á v o z ó és o n n a n h a z a t é r ő jugoszláv állampolgárokról nem v e ­ zettek teljesen átfogó n y i l v á n t a r t á s t . Minden erre irányuló törekvés ered­ mény nélkül m a r a d t , mivel nem létezett olyan általános kötelezettség, amely alapján bejelentették volna, hogy lakhelyet v á l t o z t a t t a k . N e m volt olyan szerv sem, amelynek kötelessége lett volna erről n y i l v á n t a r t á s t vezetni, sem megfelelő jogi és technikai szabályozók, amelyekkel biztosí­ tani lehetett volna az említett kötelezettségek végrehajtását. 9

Igaz ugyan, hogy 1964-től megkezdődik a dolgozók legális és szerve­ zett elhelyezése külföldön, de a m u n k a k ö z v e t í t ő n é l csak a z o k a t a polgá­ r o k a t regisztrálták, akik az ő közvetítését igénybe véve v á l l a l t a k kül-

földön m u n k á t . A 672 000 külföldön dolgozó jugoszláv p o l g á r n a k m i n d ­ össze 5 0 % - a vállalt m u n k á t a m u n k a k ö z v e t í t ő szolgálat k ö z r e m ű k ö d é ­ sével. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt tíz évben a külföldi m u n k a v á l l a l á s nagy részét a m u n k a k ö z v e t í t ő megkerülésével b o n y o l í t o t t á k le, innen ered a különféle a d a t o k megbízhatatlansága és különbözősége.

Vajdaság lakosainak

É

a kivándorlás

v

éve

szerinti ideiglenes

A kivándorlók

száma

külföldi [munkavállalása

fXaiéWny

1 9 6 0 . é s Ikoráihban 1961. 1962. 1963. 1964. 1965. 1966. 1967. 1968. 1969. 1970. 1971. (III. 31-éig) Ismeretlen

1 2 2 5 13 23 8 1

472 125 282 411 646 660 258 205 100 231 931 975 239

2,7 3,7 3,6 8,4 21,9 39,6 14,8 2,0

összesen a népszámiáliás

60 545

100,0

1971. (III. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977. összesen

Irodalom: — —

szer.

31-étöl)

Hazatértek

száma

0,8 0,2 0,5 0,7

14

5 555 5 088 6 652 377 46 22 33

372 327 205 755 4 059 5 869 6 315

78 318

17 902

T a r t o m á n y i Statisztikai Intézet, K ö z l ö n y , 14. sz., 2 4 1 . o l d . , 1972. JÍ T a r t o m á n y i M u n k a k ö z v e t í t ő I n t é z e t d o k u m e n t á c i ó j a , Ű j v i d é k , 1974. X I I . 2., v a l a m i n t az é v i jelentés.

Újvidék, D-2945.,

A z említett intézmények 1965-ig mindössze 1936 m u n k á s t , vagyis a vajdasági m u n k á s o k összlétszámának mindössze 3 , 3 % - á t helyezték el külföldön. Ugyanebben az időszakban Jugoszlávia dolgozóinak 7 % - a vállalt külföldön m u n k á t , Szlovénia, illetve H o r v á t o r s z á g esetében ez az a r á n y 1 3 % , ill. 1 1 % . Ezek az a d a t o k a r r a engednek következtetni, hogy a Vajdaságból eredő külső migráció későbbi kezdetű. A fenti t á b ­ lázat a d a t a i 1965-től 1967-ig n ö v e k v ő tendenciát m u t a t n a k , majd 1968ban a migrációs folyamatok még intenzívebbé v á l n a k . Különösen szem­ betűnő ez az 1969-es 1970-es évben, amikor a Vajdaságból külföldi m u n ­ kavállalásra t á v o z ó m u n k á s o k száma adagban nagyobb a jugoszláv á t -

ö

6

lagnál: 196l4>en ez az a r á n y 21,9 /o:18,4%-hoz, 1970-ben 39,6°/o:35,7 /ohoz. H o r v á t o r s z á g r a , Szlovéniára és az ország némely más területére v o n a t k o z ó a r á n y o k szinte a z o n o s a k . Legtöbb m u n k á s (kb. 24 000) 1970-ben ment külföldre, vagyis a n é p ­ számláláskor k i m u t a t o t t külföldön dolgozók össz létszámának 3 9 , 6 % - a . E r r e az évre esik tulajdonképpen a vajdasági munkásság migrációs folya­ m a t á n a k mennyiségi külminációja. A külföldi m u n k a v á l l a l á s r a való t á ­ vozás t o v á b b t a r t , d e érezhetően mérséklődik. 1974-ben hirtelen lecsök­ ken az ideiglenes külföldi m u n k a v á l l a l á s r a t á v o z ó k száma. E k k o r ugyanis mindössze 337 polgár h a g y t a el a t a r t o m á n y t . E z a változás elsősorban a nyugat-európai országok m u n k a e r ő piacán kialakult helyzet, az „ener­ giaválság" o k o z t a ideiglenes megrázkódtatások, v a l a m i n t a befogadó or­ szágokban a külföldi m u n k a e r ő foglalkoztatását szabályozó restriktív a d ­ minisztratív intézkedések következménye. A z N S Z K k o r m á n y a — ahol a Vajdaságból k i v á n d o r l ó n a k nagy többsége — 5 9 , 5 % dolgozik — 1 9 7 3 . szeptember 23-án h a t á r o z a t o t h o z o t t a h a r m a d i k országokból érkező ide­ gen m u n k á s o k további elhelyezéséről szóló h a t á r o z a t felfüggesztéséről. Azért használják a „ h a r m a d i k o r s z á g " terminust, mert az említett tila­ lom nem v o n a t k o z i k az E u r ó p a i Gazdasági Közösség tagállamaira. A z N S Z K példáját követve hasonló tilalmat vezetett be D á n i a , F r a n ­ ciaország, Belgium, H o l l a n d i a és Svédország. Más befogadó államok, mint Ausztria, Luxemburg, Svájc, n e m h o z t a k az idegenek elhelyezését b e ­ szüntető formális h a t á r o z a t o t , d e 1974 folyamán a n n y i r a lelassították a bevándorlási folyamatot, hogy gyakorlatilag megszűnt a külföldi m u n ­ kások, ezzel együtt pedig a vajdaságiak letelepedése is. E z tulajdonképpen egyben az inverz migráció kezdete is, mert többen tértek vissza külföld­ ről, mint a h á n y a n külföldön vállaltak m u n k á t . A k i v á n d o r l ó k számának csökkenése részben a n n a k köszönhető, hogy t a r t o m á n y u n k b a n az elmúlt n é h á n y évben megnövekedett a foglalkozta­ tottság; szervezési és más intézkedések foganatosításával megkísérelték irányítani a gazdasági migráció f o l y a m a t á t és irányát, m e g a k a d á l y o z n i a külföldi munkavállalás további növekedését és megteremteni a felté­ t e l e k e t a m u n k á s o k visszatérésére. A z említett intézkedések eredményei­ nek az elkövetkező években kell kifejezésre jutnia. Mindezeket az intéz­ kedéseket nemcsak azért vezettük be, m e r t külföldön csökkent a foglal­ koztatási lehetőség, h a n e m a befogadó országokban a m u n k á s o k k a l szem­ beni viszonyulás m i a t t is. A z említett országokban jelentkező legkisebb munkanélküliség is — a nemzetgazdaság megvédése m i a t t — legelőször a b e v á n d o r l o t t a k a t érintené. Ez egyértelműen r á m u t a t arra, hogy a kül­ földön v a l ó elhelyezés nem képezheti többé a munkanélküliség felszámo­ lásának k o m o l y a b b lehetőségét — különösen nem az eddigi mértékben. 10

A foglalkoztatottság fokozása céljából olyan megoldásokat, amelyek nem függnek más országok édekeitől, álláspontjától, viselkedésétől és p o ­ litikájától a jövőben kizárólag Vajdaság, vagyis az egész ország foko­ z o t t a b b gazdasági fejlődése biztosíthat. A z ipari fejlettségnek d ö n t ő h a -

tása lesz ezen a téren, de nélkülözhetetlen a lakosság egyéni munkája alapján történő mezőgazdasági és szolgáltatói tevékenység körülményei­ nek javítása is. E k ö z b e n abból a realitásból kell kiindulni, hogy az or­ szágban is éles regionális különbségek lelhetők fel a foglalkoztatási szük­ ségletek és lehetőségek között, és ilyen k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t a m u n k a e r ő professzionális, ágazati és területi mobilitásának kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani. A n n á l is inkább, mert egyes területeken m u n k a e r ő h i á n y is észlelhető. 1974-ben például nagyszámú vajdasági v á n d o r o l t Szlovéniába, mert az ottani munkaszervezetek néhány ezer új — félszakképzettől m a ­ gasan szakképzett m u n k a e r ő t igénylő — m u n k a h e l y e t k í n á l t a k . H a az ilyen áramlás kifejezettebb lenne, a jövőben reális társadalmi-gazdasági lehetőség m u t a t k o z n a a külföldre v a l ó migráció helységközi, k ö z t á r s a ­ ságközi, vagyis belső migrációval történő helyettesítésére. A z előző táblázaton ugyancsak szembetűnő a külföldre való migráció megszakadásának jelensége, miszerint növekszik az inverz migrációval felölelt m u n k á s o k száma. Bár 1974-ben ez a szám szimbolikus, de m á r 1975^ben a h a z a t é r ő k száma m e g h a l a d t a a négyezret.

A munkásoknak

a befogadó

ország

és nem szerinti

megoszlása

A külföldi m u n k a v á l l a l á s o n t a r t ó z k o d ó vajdasági polgárok 8 6 , 6 % E u r ó p a területén, 1 2 , 3 % E u r ó p á n kívüli országban talált m u n k á t . A z európai országok közül első helyen az N S Z K v a n , ahol a külföldön d o l ­ gozó vajdaságiak összlétszámának 6 0 % - a dolgozik. A második helyen Ausztria áll 1 3 , 1 % - k a l , ezt követi a többi európai ország, ahol a v a j d a ­ sági k i v á n d o r o l t a k f e n n m a r a d t 1 4 % - a dolgozik.

A

vajdasági

vendégmunkások az

1971-es

megoszlása népszámlálás

a

befogadó

a foglalkoztatott A

foglalkoztató

ország összesen

%

Ausztria Franciaország NSZK Svájc Svédország Benelux államok Egyéb európai ország Egyesült Államok Ausztrália Kanada E g y é b Európáin kívüli ország Ismeretlen

8 2 35 1 2

322 665

0,6

összesen

60 545

027 605 992 417 826 714 900 2 489 3 427 1 161

ország

szerint,

alapján

munkások férfi

száma rr

no

13.1 4,3 59,5 2,3 4,7

4 454 1 592 20 838 732 1 505

3 573 1 013 15 154 685 1 321

1,2

368 499 1 374 2 043 687

346 401 1 115 1 384 474

1,1

222 369

100 296

100,0

34 683

25 862

1,5 4,1 5,7 1,9

Forrás:

Szövetségi Statisztikai rád, 1 9 7 1 .

Intézet,

Statisztikai közlöny,

679. szám,

83.

old.,

Belg­

A befogadó ország szerinti megoszlást illetően köztársaságaink és t a r ­ t o m á n y a i n k k ö z ö t t jelentős eltérés m u t a t k o z i k . Bosznia és Hercegovina, H o r v á t o r s z á g , Szlovénia és K o s o v o munkásai főleg az N S Z K és Ausztria felé orientálódnak. Ezekből a köztársaságokból és t a r t o m á n y b ó l relatíve kevesen vállalnak m u n k á t más, különösen pedig E u r ó p á n kívüli orszá­ gokban. Szűkebb Szerbia területéről a m u n k á s o k nagy számban mennek az N S Z K - b a és Ausztriába, de jelentős azok száma is, akik F r a n c i a o r ­ szágban vállalnak m u n k á t . Ezért a Franciaországban dolgozó jugoszláv m u n k á s o k 5 8 % - a szűkebb Szerbia területéről való. A C r n a G o r á b ó l ideig­ lenes külföldi m u n k a v á l l a l á s r a t á v o z o t t m u n k á s o k közel 3 0 % - a E u r ó ­ pán kívüli országban helyezkedett el, elsősorban az Egyesült Á l l a m o k ­ ban. A z 54 000 külföldön dolgozó macedón munkásból 20 000 E u r ó p á n kívüli országban dolgozik, ebből is több mint 15 000 Ausztráliában. Bár az E u r ó p á n kívüli országokban dolgozók összlétszámában a h o r v á t o r ­ szági m u n k á s o k relatív részaránya alacsony ( 1 2 , 7 % ) , számuk abszolút értéke meghaladja a 28 000-et, és ebből több mint 14 000 Ausztráliában dolgozik. A z ideiglenesen külföldi m u n k a v á l l a l á s o n t a r t ó z k o d ó vajdasági pol­ gárok országonkénti megoszlásának két alapvető jellegzetessége v a n : az erről a területről k i v á n d o r o l t lakosság koncentrációja különösen az N S Z K - b a n és A u s z t r i á b a n magas, v a l a m i n t igen jelentős a m u n k a v á l ­ lalók részaránya az E u r ó p á n kívüli országokban, különösen Ausztráliá­ b a n . Csak Macedónia és H o r v á t o r s z á g területéről emigráltak többen Ausztráliába. A z egy országon belüli n a g y o b b koncentráció előnye, hogy eredményesebben lehet hatni a dolgozók helyzetének javítására, jogaik és érdekeik védelmére, többoldalú kapcsolatot lehet velük f e n n t a r t a n i stb. Másrészt viszont, az egy országban foglalkoztatott m u n k á s o k ilyen fokú koncentrációja nagyfokú k o c k á z a t t ó l terhes: az a d o t t országban előálló gazdasági és más m e g r á z k ó d t a t á s következményeitől. Erről v a l ­ lanak a nemzetközi energiaválsággal kapcsolatos közelmúltbeli esemé­ nyek és a nemzetközi kereskedelmi cserében bekövetkezett m e g r á z k ó d ­ tatások is. A vajdasági k i v á n d o r l ó k nemek szerinti összetételét vizsgálva meg­ á l l a p í t h a t ó , h o g y azok közel 4 3 % - á t nők alkotják. A vajdasági nők sokkal g y a k r a b b a n vállalnak külföldön m u n k á t , mint Jugoszlávia más területein élő nők. A z ideiglenes külföldi munkavállaláson t a r t ó z k o d ó jugoszlávok összlétszámában 3 1 % - a nő, H o r v á t o r s z á g b a n 3 7 % , Kosovo területéről külföldi m u n k a v á l l a l á s r a t á v o z ó m u n k á s o k n a k pedig m i n d ­ össze csupán 5 % - a nő. A n n a k , hogy a vajdasági n ő k ilyen n a g y számban dolgoznak külföldön negatív következményei v a n n a k a natalitást ille­ tően (Vajdaságban a natalitás különben is n a g y o n alacsony), hisz a n ő k életkorukat tekintve főleg a házasságkötés, családalapítás időszakában 11

v a n n a k , és ezeket a funkciókat „ e l o d á z z á k " a hazatérésig. H a a h a z a ­ jövetel időben kitolódik, ezek a nők m á r nehezebben szánják rá m a g u ­ k a t a családalapításra.

A vajdasági

kivándorlók

szakmai

és képzettségi

struktúrája

A z ideiglenes külföldi munkavállaláson t a r t ó z k o d ó vajdasági m u n ­ kásnak 7,3%-a végezte el az általános iskolának 1—3. osztályát, a többi 9 2 , 7 % - n a k megvan az általános iskola négy osztálya, v a g y attól maga­ sabb végzettsége. összetétel

%-ban

összesen Iskolai végzettség nélküli, v a g y a z általános iskola 1—3. oszt. A z á l t a l á n o s iskoLa 4 — 7 . o s z t .

Altalános iskola S z a k k é p z ő v . m a g a s s z a k , isik. Gimnázium E g y e t e m , felső- és főiskola Közép-szakkáderképző iskola Ismeretlen

Forrás: Szövetségi Statisztikai

Hivatal,

Statisztikai K ö z l ö n y ,

100,0 7,3 37,3 22,1 23,4 1,2 1,3 3,9 3,5

679. szám, Belgrád,

1971.

A z a d a t o k a r r a figyelmeztetnek, hogy a k i v á n d o r o l t a k 3 0 % - a szak­ káder. K ö z ü l ü k legnépesebb a szakképesítést és magasszakképesítést n y ú j ­ tó iskolát végzettek száma ( 2 3 , 5 % ) , majd a k ö z é p s z a k k á d e r ( 5 % ) , végül pedig az egyetemet, illetve főiskolát végzettek részaránya ( 1 , 3 % ) . H a elemezzük a k i v á n d o r o l t a k képzettségi struktúráját az egész ország területére v o n a t k o z ó a n , a k k o r jelentős eltéréseket figyelhetünk meg a szo­ cialista köztársaságokat és t a r t o m á n y o k a t illetően. A gyengébben fejlett köztársaságokból és t a r t o m á n y o k b ó l hiányos általános iskolai végzett­ ségű, vagyis n a g y o n alacsony képzettségi szintű lakosság ment külföldre m u n k á t keresni. Bosznia és Hercegovina területéről k i v á n d o r o l t lakosság 7 4 % - a ilyen alacsony képzettségi szinttel rendelkezik, C r n a G o r a ese­ tében ez az a r á n y 5 2 , 5 % , a Macedóniából k i v á n d o r o l t a k 6 0 % - a , K o s o vóból 6 4 % - a , H o r v á t o r s z á g b ó l 5 0 % - a , Szolvéniából 3 4 % - a és Vajda­ ságból k b . 4 4 % - a ugyancsak ilyen alacsony képzettségi szinttel rendel­ kezik. Ezzel szemben a fejlettebb körzetekből k i v á n d o r o l t munkások k ö ­ zött sokkal n a g y o b b a z o k n a k a részaránya, akik szakképesítést és magas­ szakképesítést nyújtó iskolákat végeztek ( H o r v á t o r s z á g b ó l k i v á n d o r o l t a k 2 1 , 1 % - a , Szlovéniából k i v á n d o r o l t a k 2 6 , 7 % - a és Vajdaság területéről kivándoroltak 23,5%-a). A szakképesítéssel és magasszakképesítéssel rendelkező m u n k á s o k ilyen nagy r é s z a r á n y á n a k az o k á t a Vajdaságból k i v á n d o r l ó k összlétszámában abban kell keresni, hogy a m u n k á s o k említett kategóriájának n a g y a 12

részaránya a munkanélküliek tömegében. Ez a helyzet a mai napig sem v á l t o z o t t , mert az 1977. X I I . 31-i népszámlálás szerint a 70 000 n y i l v á n ­ t a r t o t t munkanélküli közül k b . 35 000 középiskolai, főiskolai v a g y egye­ temi végzettséggel r e n d e l k e z i k . Ismeretes t o v á b b á az is, hogy a fém­ i p a r n a k n á l u n k még m e g v a n n a k a „régi" ipari jellegzetességei, aminek folytán „technológiai felesleg" k é p z ő d ö t t — elbocsátottak több mint 5000 szakképzett munkást. Érdekes jelenségnek v o l t u n k szemtanúi a t a r ­ t o m á n y b a n a kenderfeldolgozás területén. Sok éven keresztül a felszá­ molás előtt állt, és több kenderfeldolgozó v á l l a l a t o t becsuktak. 1965-ben ennek az i p a r á g n a k 38 v á l l a l a t á b a n 4280 m u n k á s dolgozott, míg 1971-ig mindössze 15 üzem m a r a d t fenn. B e z á r t á k a bezdáni, doroszlói, conopljai, stanisici, stapári, kúlai, bácsi, sziváci és kruscici ü z e m e k e t . Meg kell még említeni, hogy Vajdaság népességének, különösen pedig a fiata­ labb k o r o s z t á l y n a k képzettségi struktúrája magas szinten van, m e r t szinte teljes egészében felöleli őket az általános szintű oktatás, az ifjúság 8 0 % - a pedig középszintű képzésben részesül. Ezek és más gazdasági tényezők, v a l a m i n t az életszínvonal növelésére irányuló személyes törekvések követ­ keztében sok vajdasági szakember a h a t á r o k o n túl volt kénytelen m u n ­ k á t keresni. A szakkáder ilyen nagy részarányát a kivándorlási folya­ m a t b a n n a g y o n kedvezőtlenül kell megítélni. A n n á l is inkább, mivel a foglalkoztatottak szakképzettségi struktúrája ma is kedvezőtlen, m e r t n a g y a z o k n a k a szakképzetlen m u n k á s o k n a k a száma, akik m e g h a t á r o ­ zott szakképzettséget igénylő m u n k a h e l y e k e t töltenek be. 13

14

F o r d í t o t t a Árakszállási

Borza

Gyöngyi

Jegyzetek 1. M. Macura: Prilozi teoriji i politici stanovnistva, Belgrád, 1974., 143. old. 2. Szövetségi Statisztikai Hivatal: Materijalni i drustveni razvoj SFRJ 1947— 1972, Belgrád, 1973., 249. old. 3. Zaposlenost i zaposljavanje című kiadvány, Komunist Kiadóvállalat, Belg­ rád, 1968., 19. old. 4. Szövetségi Statisztikai Hivatal: Materijalni í drustveni razvoj SFRJ od 1947—1972., Belgrád, 1973., 234. old. 5. VSZAT Statisztikai Hivatal: SAP Vojvodina izmedu 1968—1972., Újvidék, 1973., 87. old. 6. Uo. 72. és 80. old. 7. A jugoszláviai keresetekre vonatkozó adatokat Jugoszlávia Statisztikai Év­ könyvéből vettük, 1970., 264. old.; az NSZK beli, keresetekre vonat­ kozó adatok forrása a Handbook of Statistics for Federal Republic of Germany 1960., 164. old.; az USA $ és a DM dinárhoz viszo­ nyított paritását a Jugoszláv Nemzeti Bank Hivatalos Lapjában köz­ zétett adatok szerint vettük (1 US $ = 16,75 dinár, 1 DM = 5,69 di­ nár). Forrás: Sociologija, 2. szám, Belgrád, 1973., 208. old.

8. 1970

végén a DM vásárlóereje Jugoszláviában 31,5%-kal nagyobb volt mint Németországban. A Jugoszláviában 1971 januárjában végrehaj­ tott 20%-os devalváció után a márka vásárlóereje Jugoszláviában 57%-kal volt nagyobb mint az NSZK-ban. Forrás: Sociologija, 2. szám, Belgrád, 1973., 208. old. 9. Munkaügyi és Szociálpolitikai Szövetségi Titkárság: Neki problemi u vezi sa sprovodenjem politike zaposljavanja i polozaja jugoslovenskih gradana na radu u inostranstvu, Belgrád, 1972 szeptembere, 1. old. 10. Szövetségi Statisztikai Hivatal: 679. számú Közlöny, 9. old. 11. Uo. 12. Uo. 13. VSZAT Munkaközvetítő Hivatala: Problemi radne snage u kudeljarskoj industriji, Űjvidék, 1971., 4. old. 14. Uo.

Rezime Spoljne migracije r a d n i k a Vojvodine Prelaskom na novi privredni sistem, a naročito od privredne i društvene reforme 1965. godine postojeće nepoljoprivredne delatnosti u Vojvodini nisu imale takvu snagu da apsorbuju transfer radnika iz poljoprivrede. Brojne posleratne mlade obrazovane generacije našle su se, takođe, u teškorn položaju u pogledu zaposlenja. Slobodnih radnih mesta je bilo vrlo malo, pa je prosečna godišnja stapa rasta zaposlenosti u Vojvodini najmanja u Jugoslaviji (0,4%, a u SFRJ je taj procenat 2,0, Bosni i Hercegovim — 2,0%, užoj Srbiji 3,0, Kosovu 4,0 itd.) sto predstavlja, u stvari, simbolično uključivanje novih rad­ nika u proces proizvodnje. Ova stagnacija, čak i opadanje zaposlenosti, pred­ stavlja osnovni faktor u intenzitetu spoljnih migracija radnika iz Vojvodine. Početak savremenih spoljnih migracija radnika Vojvodine poklapa se sa društvenom i privrednom reformom, a kulminacija tog procesa je u 1970. godini. Od ove godine broj migranata opada da bi u 1974. godini 377 Vojvodana otišao na rad u inostranstvo, a vratilo se sa rada 755 radnika. To je, u stvari, početak inversnih migracija. Vojvodanskj migranti, uglavnom, se nalaze u SR Nemačkoj (око 60%) i Austriji 13,1%. Naime, u evropskim zemljama se nalazi 86,6% radnika privremeno zaposlenih u inostranstvu, а 12,3% u vanevropskim zemljama. N a j veći broj radnika je do 40 godina starosti — 80,4% i predstavlja najvitalniji deo stanovništva Pokrajine. To je svakako nepovoljna karakteristika vojvodanske spoljne migracije, jer će najbolje i najproduktivnije godine svoga života provesti na radu u inostranstvu. Druga, ne manja negativna strana u strukturi spoljnih migranata je kvalifikációm i obrazovni sastav. Za veliki broj stručnih ljudi (potrebnih i našoj privredi) koji rade u inostranstvu, ne bi bilo poželjno da se duže zadrže van granice naše zemlje. О njihovom postepenom povratku se mora najozbiljnije razmišljati, a putem akcionih programa stvarati ekonornske uslove za njihovu reintegraciju u privredni život Pokrajine. Srednjoročni i dugoročni razvoj Vojvodine pruža mogućnost da se radnici — povratnici uključe u proces rada. Predvidena stopa rasta zaposlenosti, bolje iskorišćavanje

individualnih poljoprivrednih površina, uvodenje novih smena u industriji, veća iskorišćenost mašina u sekundarnoj delatnosti, izgradnja novih kapaciteta, razvoj „male privrede" činiće osnovu za otvaranje novih radnih mesta.

Summary O u t e r Migration of Vojvodina 's W o r k e r s Since passing on to another economic system, especially since the economic and social reform in 1965, the existing non agricultural activities in Vojvodina haven't had the strength to absorb the transfered workers from agriculture. Even a great deal of the post war young generation found it hard to get employed. We were short of jobs so the rate of employment growth was the smallest in Yugoslavia (0,4%, in SFRY it was 2,0, in Bosnia Hercegovina — 2,0, in narrow Serbia 3,0, in Kosovo 4,0% etc.) which means that workers were only symbolically introduced to the production processes. This stagnation and what's more decline of employment is the major element of the outer mig­ ration of Vojvodina's workers. The start of this migration coincides with the time of the social and econo­ mic reform, and it's culmination is in 1970. Since than the number of migrants has declined, so in 1974, 377 workers went abroad to find jobs and 755 came back at the same time. That was the start of the inverse migration. The majority of Vojvodina's migrants is in West Germany (about 60%) in Austria 13,1%. In Europian countries there is 86,6% of workers on temporary work, and 12,3% in non-europian countries. The average age of the majority of migrants is under 40 years (80,4%) which is the most vital part of the population in our province. This fact is by all means a very unfavourable condition in Vojvodina's outer migration, because these migrants will spend the most productive part of their lives working abroad. The second unfavou­ rable condition is the qualification structure (and educational structure) of the migrants. Great number of our experts who are staying abroad could be useful to our economy, so it would be desirable for us to welcome them at home. There are several activity programmes which are to create the needed condition for their return to our province and their reintegration to the economy. The medium and long term development of Vojvodina will enable the returnees to join the process of work. The forseen rate of employment growth, better ex­ ploitation of individual agricultural surfaces, introducing new work schift in the industry, better exploitation of machines in secondary activities, bulding new capacities, development of the „small economy", will all contribute to the opening of new jobs. (A.

L.)

Bela Duránci

STIPAN

KOPILOVIC

(1877—1924)

A századfordulón, a tizenkilencedik század utolsó éveiben és a husza­ dik század küszöbén alapos változások mentek végbe a vidék k é p z ő m ű ­ vészeti életében. Késve bár, de megjelenik az impresszionizmus. Délszláv területen „az 1900-ban m e g t a r t o t t első szlovén kiállításon az impreszszionizmus művészetszemléletként jelentkezett" , m i u t á n „Skofja L o k a — ahogyan Stele mondja — a szlovén impresszionizmus B a r b i z o n á v á v á l t " . „Szerbiában az első valóban impresszionista képek megjelenését az 1907-es év jelzi: Milovanovic A szkopjei Dusán cár híd, Malisa Glisic Tasmajdan és N a d e z d a Petrovic Deregljék a Száván című festménye." A h o r v á t festészetet az i d ő tájt a szecesszió és némileg Emánuel Vidovié korábbi impresszionista útkeresései uralták, Szarajevóban pedig — P e r o Popovic, B r a n k o Radilovic és T ó d o r Svrakic 1907-es közös t á r l a t á n — a P r á g a i A k a d é m i a plein air i r á n y z a t a jutott kifejezésre. A mai Vajdaság területét szintén felrázták az új szellemi á r a m l a t o k , megbolygatták A u s z t r i a — M a g y a r o r s z á g n a k ezt a poros és földhözraga­ dott, de m á r gazdaságilag megerősödött vidékét. Az építészek, a m a g y a r szecesszió stílusában emelt paloták építői g o n d o s k o d t a k arról, hogy a k o n z e r v a t i v i z m u s jelzői ne nehezedjenek végtelenségig a vidék m ű v é ­ szetére. Élénk épületeikkel Szabadka, Zenta, Újvidék és más városok ar­ culatát gazdagították. U g y a n a k k o r a kor impresszionista festőinek alkotásai h o m á l y b a me­ rültek. V a l a m i k o r vásznaik a friss szellő lengedezését jelentették a meg­ csontosodott akadémizmus légkörében, a budapesti N e m z e t i Szalonnal ellentétben, amely h e r v a t a g nagyságok másodosztályú képeivel h a l m o z t a el vidékünk közönségét. A ritkaságszámba menő plein air és impresszio­ nista fogantatású alkotások a magáraébredés és a fiatalos lázadás hírnökei voltak. Találkozóhelyük, szellemi központjuk a természeti szépségekben gazdag N a g y b á n y a lett. Hollósy Simon (1857—1918) megérkezésével — 1896tól 1902-ig — a müncheni plein air festés válik népszerűvé, u t á n a Fe1

2

3

renczy K á r o l y (1862—1917) h a t á s á r a a szabad festőiskola az impresszio­ nizmushoz közeledik. „ A N a g y b á n y a i iskola csúcsát az 1896 és 1906 közti évtized k é p e z i . " A z egyensúly a k k o r bomlik meg, amikor Czóbel Béla (1883—1916), Segonzac barátja, a Sálon d' A u t o m n e 1905-ös k i ­ állításának részvevője képeivel z a v a r t kelt a fiatalok között, akik az új művészet forrását keresve Párizsba mennek. Matisse első t a n í t v á n y a i k ö ­ z ö t t találjuk Bornemissza G é z á t (1884—) és P e r l o t t — C s a b a Vilmost (1885—1955). Vajdaság művészetén a n a g y b á n y a i a v a n t g á r d é törekvések h a t á s a érez­ hető. A zombori M á l y József (1869—1901) 1896-ban került a festőisko­ lába, a „ t o r o n t á l i festőknek" nevezett nagybecskerekiek (zrenjaniniak) 1899-től állítanak ki rendszeresen. U g y a n c s a k gyakori vendég N a g y b á ­ n y á n Hollósy t a n í t v á n y a és Cziffer Sándor (1880—1962) helybeli festő barátja, Pechán József (1875—1922). Egészen más u t a t tett meg az impresszionizmusig a nem eléggé ismert művészünk, a bajmoki Stipan Kopilovic, aki foglalkozása szerint bor­ bély volt. Száz évvel ezelőtt, 1877. március 24-én született Bajmokon Feliks Kopilovic szegény sorsú földműves és K l á r a (született Parcetic) hetedik gyermekeként. Hosszas európai v á n d o r l á s u t á n T o p o l y á r a tért vissza, ahol 1924. március 18-án h a l t meg. Gyermekei M á r i a és K á r o l y a k k o r még kicsik voltak, és nem emlékeznek apjukra. Felesége, M i k ó Terézia m á r nem él. A festő rokonságából nem ismerünk senkit, kivéve zombori u n o k a h ú g á t , Marija J a n k o v i c nyugdíjast, aki a művész Budapesten élő fiához, K á r o l y h o z utasított bennünket. Balázs G. Á r p á d (1887—) grafikus és festő még emlékszik a topolyai p a r k b a n rendezett közös összejövetelekre, Kopilovic egyik készülő ké­ pére, és az 1923 decemberében t a r t o t t megbeszélésekre, amelyeken a Vajdasági Művészek Szövetségének megalakítását vették tervbe. A rész­ vevők közül m á r csak Balázs G á b o r él és alkot. A z agyhártyagyulladásban elhalálozott Stipan hihetetlenül gyorsan ki­ hullott az emlékezetből. Képeit még kiállították néhányszor, majd fele­ désbe merült. Mindössze tizenegy festménye és négy, a bajmoki katolikus templom számára készült falfestménye m a r a d t fenn. Csekély h a g y a t é k a mégis s z á z a d u n k első k é t évtizedének legtehetségesebb vajdasági festői közé emeli. A környezet, amelyben felnőtt és negyvenöt éves koráig élt, legalább a n n y i r a érdektelen, mint amennyire jellemző lehet a szorgalmas és ön­ fejű borbély, kíváncsi és bolyongó impresszionista festő a r c u l a t á n a k re­ konstruálásakor, aki S z a b a d k a és egész Vajdaság képzőművészeti életé­ nek szervezője volt. N e m érezte szükségét, hogy művészi h i v a t á s á t p o l ­ gári diploma formájában elismerjék. Festeni Budapesten, Münchenben, Párizsban, Firenzében és R ó m á b a n tanult. A fény, a n a p , az alkotás ö r ö ­ me, a villanó tiszta színek iránt kötelezte el magát, ami alkotásaiban is kifejezésre jutott. Feltételezéseink szerint termékeny alkotó lehetett, a 4

körülmények viszont úgy hozták, hogy életművét alig lehet rekonstruálni, mert vásznai és vázlatai eltűntek. A m i k o r ez a képzetlen borbélylegény festeni kezdett, a milleneumi idők k o n z e r v a t í v művészetszemlélete uralta a vidéket, h a b á r S z a b a d k á n érez­ hetőek v o l t a k a k o r h a l a d ó képzőművészetének hatásai. Mesterházy K á l m á n (1867—1898) első t á r l a t á t 1881-ben rendezte meg szülővárosában. S z a b a d k á r a rendszeresen eljutottak a N e m z e t i Szalon vándorkiállításai, és itt állított ki később Kopilovic első tanítómestere, a népszerű festő és grafikus Morelli G u s z t á v (1848—1909), akit főleg a híres m a g y a r festők: Mészöly, Gregus, Kelety, Feszti és Munkácsy a l k o ­ tásairól készült grafikái tettek ismertté. S z a b a d k á n élt P e t a r Buljovcic, Blaskovich—Bátori M i h á l y és Szirmai A n t a l is. Aczél H e n r i k volt a dél-magyarországi képzőművészek szö­ vetségének t i t k á r a . A városban megtelepedett építészmérnökök — a m a ­ gyar szecesszió jelentős nevei: Lechner Ö d ö n , P á r t o s G y u l a , J a k a b Dezső, K o m o r Marcell és Raiohle J. Ferenc — a vendégszeretetet élvezve sorra tervezték értékes p a l o t á i k a t . Egyre több fiatal készült művésznek. Jelena Covic és Angelina Mackovic Münchenben, Teles E d e és Bence Ferenc Bécsben, A n t u n Bacic pedig Z á g r á b b a n , később pedig a müncheni A k a ­ démián folytatta t a n u l m á n y a i t . Stipan Kopilovic első képe tehetségről tanúskodik, és a k é p z ő m ű v é ­ szetben j á r a t l a n borbélysegéd festészetének fontos h a t á r k ö v é t képezi. Valószínűleg az 1895—96-os évek táján keletkezett. A bácsi püspökség tulajdonában levő festmény a régi bajmoki templomot és a környező épü­ leteket ábrázolja. Előtérben a nagy, a k k o r még beépítetlen tér. K o p i l o vicnak valószínűleg hiányérzete t á m a d t , azért egészítette ki az egyéb­ ként jól megtervezett és minden felesleges részlet nélküli képet — elég ügyetlenül — emberi figurákkal. Bár K o p i l o v i c n a k ez a korai alkotása festészeti járatlanságra és képzetlenségre vall, mégis v a n egy erénye: egy éleslátású falusi fiatal őszinte látásmódját tükrözi. E n n e k a naiv plein air-jellegű festménynek a szerzője nem t u d h a t t a , hogy 1896. május 6-án N a g y b á n y á n hőskorszakába lép a m a g y a r táj­ festészet, és Szinyei Merse P á l t (1845—1920) sem ismerte, aki a francia impresszionistáktól függetlenül festette meg 1872-ben a Majálisát. E g y 1904-ben írt és közzétett cikk ismertet meg b e n n ü n k e t a borbélyfestő további sorsával. A z alább e l m o n d o t t a k valószínűleg megfelelnek a v a l ó ­ ságnak: „ K o p i l o v i t y a k k o r v á l t ki először a bajmoki borbélysegédek közül, amikor Pestre ment. E z t a kiválást gúnyosan nézték a kollégák, a későbbiekben irigyen. M á r otthon is rajzolgatott, m i n t á z o t t a fiú; — Pesten, ahol sokminden felizgatta művészi érzékét, még t ö b b e t . " A d ö n ­ tő lépést Kopilovic 1896 táján tehette meg húszéves k o r á b a n , v a g y még előbb. 5

„Valamelyik b o r o t v á l k o z ó ú r n a k feltűntek a rajzai, elküldte Morelli Gusztávhoz, a Mintarajziskola igazgatójához. Morelli figyelmesen át­ nézte a v á z l a t o k a t .

— Kitől t a n u l t maga rajzolni? — Senkitől. — A k a r - e az iskolámba járni? — Szívesen, nagyságos u r a m ! — Igen ám, de végzett-e középiskolát? — Én kérem, egyszerű borbélylegény v a g y o k . — Sebaj. Renkívüli hallgató lesz, míg le nem teszi legalább a négy polgári osztály vizsgáját." A z idézetek Schóber Béla felhívásából valók, amelyben a közvéle­ m é n y t akarja megnyerni Kopilovic további iskoláztatásának t á m o g a t á ­ sára. Kopilovic ugyanis 1904 n y a r á n Münchenből hazajött Bajmokra, és a község által rendelkezésére bocsátott „ m ű t e r e m b e n " (az iskola egyik tantermében) dolgozgatott. Schóber egy h a t a l m a s , masszív keretbe fog­ lalt vásznat p i l l a n t o t t meg n á l a : „ E l s ő . p i l l a n a t r a fölismertem (éppen Münchenből jövet) Rubens Krisztus a keresztfá-ját." Barátja, aki az esetet lejegyezte, megdicséri a bajmoki templom szá­ m á r a készült másolatot, m e r t fejlődésének egy újabb állomását látja ben­ ne. A másolatot valószínűleg még Müchenben készítette, m e r t a Bajor Királyi A k a d é m i a egy 1903. április 3-i keltezésű irata szerint Kopilovic az 1902/03-as iskolaévben H a l m professzor (Péter H a l m grafikus 1854—1923.) t a n í t v á n y a volt. Kopilovic a n n a k idején a kalocsai érseksig és S z a b a d k a város ösztöndíjasaként, v a l a m i n t a tehetősebb bajmokiak támogatásával tanult. Schóber feljegyzése szerint: „ A Mintarajziskola u t á n következett az Iparművészeti Iskola és a z t á n M ü n c h e n . ' " „Schóbernek ez a m o n d a t a nem eléggé világos, mert v a l a m i k o r 1890 táján egy intézménnyé v á l t a Felső iparművészeti Iskola és az Iparművészeti Múzeum, amelynek Lechner és P á r t o s által tervezett épülete 1896-ban készült el. „ A M i n t a r a j z ­ iskola a k k o r az iparművészek t o v á b b k é p z ő intézményévé v á l t . " Stipan Kopilovic éppen ennek a M a g y a r K i r á l y i Állami Iparművészeti Is­ kolának a n y i l v á n t a r t á s á b a n szerepelt fafaragóként 1900 és 1902 között, amiből ugyanis nem derül ki, hogy hol v o l t az ideig. (Moreili szinten a n n a k t a n u l t ) , és a Müncheni A k a d é m i a grafikus hallgatójaként tért viszsza Bajmokra. Szülővárosában t a r t ó z k o d v a új v á l t o z a t á b a n festette meg a bajmoki templomot. A. K. 1904. jelzéssel ellátott kép átgondolt szerkezetű, p o n ­ tosan m e g h a t á r o z o t t elképzelés és m é r e t a r á n y o k szerint, hozzáértéssel készült. A nézőpont jelentéktelen mértékben jobbra tolódott, két b a l o l d a ­ li épületet elhagyott, így t á r g y a h a n g s ú l y o z o t t a b b á v á l t : a templom és a plábániahivatal összhangban és mesterkéletlenül töltik ki a vásznat. Egy évtizedes fejlődése szembeötlő, de palettájáról hiányzik a fény, szí­ nei elfojtottak és nyersek. Bár előző alkotása esetlen, mégis v a n h a n ­ gulata! 6

7

8

10

Egyetlen jel sem m u t a t arra, hogy K o p i l o v i c n a k kapcsolata lett volna a n a g y b á n y a i fiatalokkal. A z említett kép még a lehetőségét is kizárja

ennek. N e v é t később sem találjuk a n a g y b á n y a i művésztelep, illetve sza­ b a d festőiskola látogatóinak és t a n í t v á n y a i n a k listáján. Ez idáig nincsen a d a t u n k arról, hogy festőnk vagy a többi szabadkai művész kapcsolat­ ban állt volna Hollósy müncheni műtermével. A r r a sincs bizonyítékunk, hogy bármiféle formában kapcsolódtak volna A n t o n Azbe (1862—1905.) köréhez. Ismeretes viszont, hogy Kopilovic nem folytatta akadémiai t a n u l m á ­ nyait. Valószínűleg az akkori München nemzetközi forgataga késztette fafaragónkat és grafikusunkat önállósodásra. Meglehet, hogy éppen az ösztöndíj megszűnése miatt szakította félbe festészeti t a n u l m á n y a i t . Legközelebbi a d a t u n k 1908-ból való. Stipan Kopilovic kérésére a baj­ moki község szegénységi b i z o n y í t v á n y t állított ki részére április 23-i keltezéssel, amelyben megállapították, hogy „ . . . párizsi lakos, festőmű­ vész növendék, teljesen v a g y o n t a l a n . . Egy valamivel későbbi fran­ cia d o k u m e n t u m , M a r n e c la Goqette város l a k ó n y i l v á n t a r t á s i könyvéneik 1909. november 8-i keltezésű k i v o n a t a Kopiloviéot borbélyként tünteti fel. Időközben felújították a bajmoki t e m p l o m o t . A h a r a n g t o r o n y helyé­ be kereszthajót és apszist építettek, m e r t az új t o r o n y az ellenkező olda­ lon k a p o t t helyet. A z újonnan épített templomrész négy nagyméretű mennyezeti kompozícióját Stipan Kopilovic készítette. A régi mestereket kiválóan másoló diák nem illetődött meg a régi templomrészt festő J a kobey K á r o l y n a k (1826—1891.) a tekintélyétől, h a g y o m á n y o s a n sötét tónusú, akadémista m o d o r b a n készült képeitől. Kompozícióin s z a b a d a b ­ ban b á n t az alakok elhelyezésével. A p á l m a f á k alatt zajló tengerparti élet, és az a n n a k megfelelő enteriőrök világosságát és élénk színeit vitte a falakra. M i n t h a csak felszínesen érintette volna Kopiloviéot a k o r u r a l k o d ó i r á n y z a t a , a szecesszió, pedig a felújított bajmoki templom mind a négy jelenetén a plein air festés jutott érvényre. C s o d á l a t r a mél­ tó a bátorság, ahogyan a festő megalkuvás nélkül szembeszállt a h a g y o ­ m á n n y a l , J a k o b e y autoritásával és a falusi ízléssel. Még meglepőhb, hogy alkotásait elfogadták és m i n d m á i g megőrizték. Ezzel egyidőben h á r o m kisebb olajképet is festett a palicsi D r . Joca Milekic Bácskai Galériája számára. A vajdasági műalkotások rendkívül becses gyűjtője jóvoltából festőnknek az a h á r o m főműve ma a szabad­ kai Városi Múzeum művészeti osztályának gyűjteményében található. A z első kettőt 1907-ben, a h a r m a d i k a t (a legjobbat) 1908^ban festette. 12

13

14

Kikötő és Tájkép című olajképeinek, dús, élénk színeit napfény és le­ vegő járja át. K ö n n y e d , remegő vonásai Kopilovic impresszionista szem­ léletmódjából következnek. A Kikötő á r n y a l a t i fokozatai, a Tájkép át­ tetsző színei, fényeinek és ibolyaszín á r n y é k a i n a k játéka egy érett i m p ­ resszionista festőt állítanak elénk, aki alkotásaival 1907-ben Párizsból visszatért szülőföldjére. A szabad színkezelés, a hangulat és a napfény egészen másra vall, mint amit a bajmoki templomról készült második, 1904-es képéről leolvashattunk. Színei a k k o r még fénytelenek voltak, a

levegőt sem töltötte be remegés, mert a n y u g a l m a t árasztó müncheni plein air festést képviselte. A Kikötő és a Tájkép poézisét a következő évben a Hajó a Szajnán követi, hűen kifejezve alkotónk szín- és formaérzékének további töké­ letesedését. A kék, b a r n a , zöld és fehér foltokat gyors m o z d u l a t o k k a l , széles ecsettel vitte vászonra. A kép középpontját sárgával hangsúlyozta, a vízen kék, sötétbarna és vöröses remegések, a háttérben h ú z ó d ó város ibolyaszín k ö r v o n a l a levegőt és fojtott fényt permetez a vászonra. M u n k á i Albert M a r q u e t (1875—1947.) későbbi festményeire emlékeztet­ nek. ö s z t ö n ö s színkeverése, a levegős és napfényes színhatásokért való lelke­ sedése, a megfestett t á r g y a k k ö r v o n a l a i n a k és részleteinek elhanyagolása, v a l a m i n t az egységes benyomás k i a l a k í t á s á n a k igénye a r r a utal, hogy Kopilovic az impresszionista festészet számos központjában megfordult. E z t támasztja alá a Bácskai N a p l ó egyik 1908. évi cikke is: „ . . . a müncheni évek u t á n Párizsba került, jelenleg Firenzében t a r t ó z k o d i k , de nemsokára R ó m á b a megy befejezni t a n u l m á n y a i t " . A t o v á b b i a k b a n az újságíró bejelenti, hogy „ . . . őszre t á r l a t a nyílik Pesten és S z a b a d k á n . " N e m t u d u n k arról, hogy a kiállítást m e g t a r t o t t á k volna. A m i R ó m á t illeti, a d a t u n k van róla, hogy 1908. május 20-án ott j á r t . A budapesti Képzőművészeti A k a d é m i a hallgatóinak jegyzéke szerint Kopilovic az 1908/09-es iskolaévben másodéves egyetemista volt (!?). Ez a bejegyzés minden iskoláztatásával kapcsolatos elképzelést meg­ kérdőjelez, annál is inkább, m e r t a k ö v e t k e z ő évekből semmilyen fel­ jegyzésünk sincs róla. J ó v a l később, az 1935-ben k i a d o t t Művészeti Lexikonban a következőket olvashatjuk róla: „ A budapesti iparművésze­ ti iskolában Morellinél fafaragói képesítést szerzett. Később festészetet tanult Budapesten. Kiállításokon nem vett r é s z t . " 15

16

Bár az enciklopédia szerint „festő és grafikus", müncheni és m á s u t t végzett t a n u l m á n y a i r ó l nem esik szó. 1909 végétől, franciaországi útjá­ tól egészen a világháború kitöréséig semmit sem t u d u n k róla. A z encik­ lopédia a d a t a i tehát a n n a k a két iskolának a n y i l v á n t a r t á s á n alapul­ nak, amelyeknek t a n í t v á n y a volt. Mivel a N e m z e t i Szalon és más in­ tézmények kiállítóinak jegyzékén nem szerepel, joggal feltételezhetjük-e, hogy nem vett részt a képzőművészeti életben? Mindenesetre a háború kitöréséig a Művészszövetségnek sem volt tagja. A z t is feltételezhetjük, hogy talán visszatért szakmájához, v a g y pedig valahol h i v a t a l n o k i ál­ lást vállalt. A háború idején az egyik budapesti k ó r h á z sebesültjeként ismerkedett meg későbbi feleségével, Terézzel. Első gyermekük meghalt; a második — M á r i a nevű lánya D á n i á b a n v a n egy családnál, amely örökbe fogad­ ta; K á r o l y nevű fia Budapesten él, grafikusként dolgozik. Sajnos a K á r o l y t ó l k a p o t t a d a t o k n a g y o n is szerények. N é h á n y iraton és egy szüleiről készült fényképen kívül semmi sincs a b i r t o k á b a n . Csu-

p á n édesanyja elbeszélése alapján tud arról, hogy apja festőművész volt. U g y a n c s a k 1957-ben elhalálozott édesanyja visszaemlékezésére alapoz­ v a feltételezi, hogy azért jöttek el Magyarországról, m e r t apja részt vett az 1919-es eseményekben. A kellemetlenségek elkerülése végett K o p i l o ­ vic S z a b a d k á t választotta, mert b a r á t a i itt állást biztosítottak számára. A társadalombiztosító topolyai kirendeltségének főnöki tisztségét töltötte be, és hivatali lakást is k a p o t t . M u n k a h e l y i elfoglaltsága mellett K o p i ­ lovic rendszeresen festett, és részt vett a művészek megszervezésében. Kopilovic, Bicskei és még néhány művész a z o n n a l javaslatot tettek egy művésztelep létrehozására. Kezdeményezésük iránt T o p o l y á n megértést tanúsítottak. A z a k k o r i Zichy p a r k gyakori gyülekezőhelye volt a mű­ vészeknek. B á r á n y i K á r o l y , O l á h Sándor és mások találkoztak ott. Balázs G. Á r p á d is abban a p a r k b a n ismerte meg a heves m o z d u l a t ú , hallgatag festőt, aki v á r a t l a n u l megbetegedett. A H í r l a p 1924. március 19-i számában jelent meg az utolsó, közvet­ lenül Kopilovictyal kapcsolatos h í r : „Meghalt egy topolyai festő." Az újságíró említést tesz budapesti, müncheni, párizsi és olaszországi t a n u l m á n y a i r ó l . Szerinte „anyagi nehézségek m i a t t " lépett hivatalba, halálát „ s a r l a c h " okozta. K o p i l o v i t y K á r o l y elmondta, hogy édesanyja nem t u d o t t munkába állni, mert nem ismerte az államnyelvet. Mivel el kellett hagynia laká­ sát, úgy h a t á r o z o t t , hogy illegálisan visszatér szüleihez M a g y a r o r s z á g r a . Mindenét eladta és a Szabadkától nem messze fekvő h a t á r m e n t i Kele­ biára k ö l t ö z ö t t , h o g y egy alkalmas pillanatban átmehessen. Budapestre nincstelenül érkezett meg 1924—25 telén két gyermekével. A művész h a g y a t é k á n a k felkutatására tett eddigi kísérletek m i n d m á i g eredménytelenül végződtek. A z évek során csupán h á r o m festménye került elő, d e egyikről sem tudni, h o n n a n származik. Férfiarckép'' és A bácstopolyai park és temp­ lom című képei alatt Stevan Kopilovic jelzés áll. A z utóbbiról már Balázs G. Á r p á n is írt a n n a k idején. Szüzanya gyermekével, Krisztussal című h a r m a d i k n a p v i l á g r a került munkája másolat. Ezekről a képekről édesanyja elbeszélése n y o m á n K á r o l y is említést t e t t : állítólag tisztelet­ díj fejében kerültek egy orvoshoz. 17

8

19

1

Ezek a képei m á r nem lírai hangvételű tájfestmények. A bácskatopo­ lyai park és templom sűrű festékkel, expresszív hozzáállással készült. A nehéz, zöld l o m b k o r o n á k közül h a t á r o z o t t a n tör fel a t o r o n y sárga fe­ lülete. A templom teteje, a háttér épületeinek k ö r v o n a l a i és az á r n y é k ­ ban levő fák az ibolyaszín különböző á r n y a l a t a i b a n p o m p á z n a k . A b o ­ rongós ég felhői szürkésfehér ólomtömegek. Ahol fény éri a p a r k o t , o t t a sárgát használja, m i n t a t o r o n y n á l , míg az árnyas részeket zölddel festi meg, és sötétkékkek hangsúlyozza. A képi élmény d r á m a i és súlyos: festményét mégsem sorolhatjuk legjobb alkotásai közé. U g y a n i l y e n ex­ presszivitás sugárzik Férfiarcképéről. A festéket símítókésével gyors

m o z d u l a t o k k a l vitte fel a vászonra. T ö m ö r bajuszú p a r a s z t o t ábrázol félprofilban, k é k háttérrel. Sötétbarna r u h á z a t á n ibolyaszín visszfények. Inge világoskék. Naipégette arcgödreiben vöröses á r n y a k , ö s z üstöke világoskék folt. M i n t h a lélegzetvételnyi idő alatt készült volna az egész portré, olyan ösztönösségre és gyorsaságra v a l l a n a k ecsetvonásai. A Hajó a Szajnán című képétől megtett út logikusnak tűnik ugyan, de mégis titokzatos m a r a d , hisz ez a két alkotása alapján aligha rajzol­ hatjuk meg festőnk mozgási terét. Rokonságot m u t a t az alföldi festők­ kel: T o r n y a i v a l , Baloggal, K o s z t á v a l . Ezek a halálát közvetlenül meg­ előző években, 1922—23-ban keletkezett képei rendkívül meglepőek. Annál is inkább, m e r t a haláláról h í r t adó írás „idillikus tájfestőként" említi, amit ezek az alkotásai semmiképpen sem igazolnak. Jelenlegi ismereteink szerint Kopilovic a párizsi ízlésen nevelkedett lírai impresszionisták közé t a r t o z o t t . H á b o r ú utáni két képe ugyanis nem elegendő ahhoz, hogy — másféle — sokkal átfogóbb képet alkot­ hassunk róla. Kopilovic életműve tehát a vajdasági képzőművészeti élet­ ben való tevékeny részvétele ellenére is rejtély m a r a d . Egyes adatokból kitűnik, hogy az első világháború u t á n olyan csoport­ ban fejtett ki tevékenységet, amely a művészek szervezett fellépését szor­ galmazta. 1923. november 15-én együtt állít k i S z a b a d k á n O l á h Sándor­ ral, Balázs G. Á r p á d d a l , B á r á n y i K á r o l l y a l , Fischer Marcellel, H ó d i G é ­ zával, Lenkey Jenővel, Sinkó Boriskával és Krizsanoyszkival. Ez az első kiállítás, amelyen biztosra m o n d h a t j u k , h o g y részt vett, pedig a k k o r m á r két évtizede festett. A z 1923. december elsején megalakult Vajdasági K é p ­ zőművészek Szövetségének egyik alapítója v o l t . O l á h h a l és Lenkeyvel együtt beválasztották a Szövetség első zsűrijébe. Társaival együtt min­ dent megtett a topolyai művésztelep megalapítása érdekében. A v a j d a ­ sági ikultúra úttörőinek ez a reménye csak 1953-ban v á l t v a l ó r a , a m i k o r Z e n t a u t á n T o p o l y a is művésztelepet alapított. Bár Stipan Kopilovic életműve töredékes és feltáratlan, mégis értékes része századunk első két évtizede vajdasági képzőművészeti életének. R a j t a kívül még néhány, ugyancsak jelentős egyénisége v a n közösségünk­ nek, akiket még nem öleltünk fel t a r t o m á n y u n k képzőművészetének egy lehetséges áttekintésébe. A z olyan alkotók szerepe, mint amilyen Stipan Kopilovic, nem volt jelentéktelen az ízlés ápolásában és a képzőművészeti alkotás lényegi v o ­ n a t k o z á s a i n a k tudatosításában. A m í g a l k o t ó n k napfényben fürdő, leve­ gős színeket vitt a bajmoki t e m p l o m boltívei alá, a többi szabadkai m ű ­ vész még csak nem is ismerte 1907—1908-ban keletkezett impresszionista képeinek s z í n á r a d a t á t . Teles lehorgonyzott a bécsi akadémizmusnál. Jelena Covic nem t u d o t t megszabadulni a Müncheni A k a d é m i a patinás hangulatától, Angelina Mackovic pedig m e g m a r a d t a vasárnapi festők színvonalán. Bencze Ferenc mindvégig hű volt a száraz akadémista rea­ lizmushoz, akárcsak Szirmai A n t a l , Blaskovich-Bátori és a többi — nem­ csak szabadkai — festő. 20

Először a zrenjanini Streltmann A n t a l n a k (1850—1918) sikerült meg­ honosítania v i d é k ü n k ö n a n a g y b á n y a i plein air festészetet 1904 körül. Ő rendezte meg az akkori Magyarország általános iskolásainak első gyermekrajz kiállítását 1903-ban. A köréje csoportosuló festőkből alakult meg 1910-ben a nagybecskereki impresszionisták köre, amely közvetlen kapcsolatot jelentett N a g y b á n y a és v i d é k ü n k között. Pechán József, a z izzó palettája poentillista kézírása festő — akinek sárga, piros és zöld foltok remegnek képein ibolyaszínű visszfényben — 1903-as t á r l a t a katalógusában a következőket í r t a : „ A legfontosabb ér­ ték nem más, mint valamiféle formaszerkezetben, színkompozícióban és vonalszintézisben megnyilvánuló ritmus. A sajátos jelleg a művész egyé­ niségéből adódik. Ez azt jelenti, hogy kívülálló nem h a t á r o z h a t j a meg a művészet fejlődésének irányát, mert a művész nem cselekedhet meg­ győződése ellenére." A z említett művészek és rajtuk kívül még jónéhány alkotó küzdelme bizonyíthatja, hogy „tespedt és zsíros" síkságunkon a művészet k r e a t í v harcot v í v o t t ö n n ö n lényegéárt. Az európai közipontokkal kialakított élénk és t a r k a forgatagban a bajmoki borbély, a kóbor impresszionista Stipan Kopilovic balszerencsés életműve mindenképpen az érdemesebb és értékesebb példák közé t a r t o z i k . 21

F o r d í t o t t a Garai

László

Jegyzetek 1

2

3

4

5

6

7

8

9

Poceci jugoslovenskog modernog slikarstva (A modern jugoszláv festészet kezdetei). Modern Művészetek Múzeuma, Belgrád, 1972. december — 1973. január, 18. old. Uo. 18. old. Lazar Trifunovic: Srpsko slikarstvo 1900—1950 (Szerb festészet 1900— 1950). Belgrád, 1973. 48. old. Németh Lajos: Modern magyar művészet. Budapest, 1972., 24. old. Schóber Béla: Kopilovity István, Bácsország, 1904. október, 9. szám, 12. old. — A magyar szakirodalom Kopilovits, Kopilovich és Kopilovity István néven említi. Uo. Schóber Béla grafikus ugyanabba az iskolába járt, mint Kopilovic, csak 1910 és 1914 között. „A régi katalógus szerint — mondja Schóber — a következők olvashatók a képen: Christus am Kreuz. Hintergrund nachtlicher Hímmel über der Stadt Jerusalem." A kép a bajmoki templom számára készült, de mindvégig a községházán maradt. A második világháború után — még az ötvenes évek előtt — egy sikertelen restauráció során tönkre­ ment és elveszett. Az Akadémia titkárságának 1903. VI, 3/654 számú igazolása.

1 0 1 1

12 1 8

14

1 3

1 6

1 7

1 8

19

2 0

2 1

Művészeti Lexikon, Budapest, 1966. II. kötet 459. old. A Bajmoki Község 1908. április 23-án kiadott 1908/78 számú igazolása. Az említett község 1909/23 számú igazolása. A régi templomot Jakobey festette 1889-ben. Még ugyanabban az évben tűz ütött ki a főoltár előterében, ami után a templomot kibővítették. Je­ lenlegi formáját 1907-ben nyerte el, amikor Stipan Kopilovié, befe­ jezte az újonnan épült részek festését. A szabadkai Városi Múzeum műgyűjteményében Kopilovié következő alko­ tásai találhatók: Kikötő — olaj, vászon, 37,5X46 cm, bal alsó sarkában K. 07 meg­ jelöléssel, száma: U — 466 Tájkép — olaj, vászon, 46X38 cm jobb alsó sarkában K. 07 meg­ jelöléssel, száma: U — 463 Hajó a Szajnán — olaj, vászon, 38X36 cm, bal alsó sarkában K. 08 megjelöléssel, száma: U — 451 A müncheni akadémia titkárságának igazolása alján egy olvashatatlan ró­ mai pecsét, amelyen az 1908. május 20-i dátum szerepel. Művészeti lexikon. Szerkesztette: Éber László, Budapest, 1935. I. kötet, 581. old. Beszélgetés Kopilovity Károllyal Budapesten, 1972. 2. 8. Férfiarckép — olaj, karton, 44X37 cm, Stevan Kopilovié megjelöléssel, a szabadkai Városi Múzeum tulajdonában, U — 712 nyilvántartási számmal. A bácstopolyai park és templom — olaj, karton, 48,5X60 cm, jobb alsó sarkában Stipan Kopilovié megjelöléssel, a szabadkai Városi Múzeum tulajdonában, U — 454 nyilvántartási szám alatt. Bácskai Hírlap, 1923. november 28. és december 1. A budapesti Művészház egyik 1913. évi katalógusa.

Rezime Slikar Stipan Kopilovié (1877—1924) Bajmočki slikar — po zanimanju berber — Stipan Kopilovié, nedovoljno poznata ličnost vojvođanske umetnosti rodio se pre sto godina 24. marta 1877. U godinama kada se opredeljuje za slikarstvo dolaze do izražaja najkonzervativnija shvatanja u umetnosti, naročito u provincijskoj sredini, iako Subotica nije bez likovnog života. Put koji je prešao koliko je uobičajen za ono dó­ ba, toliko je i karakterističan u rekonstruisanju lika ovog znatiželjnika i lutalice, slikara impresioniste. On nije tražio gradansku legalizaciju svoje umetničke profesije u vidu akademske diplome. Prema dosadašnjim saznanjima Kopilovića možemo uvrstiti u red nadahnutih impresionista, školovanih pod uticajem Pariza, jer njegove posleratne slike — ostalo ih je samo dve — za stvaranje drugog, sveobuhvatnijeg dojma nisu dovoljne. Tako, Kopilovié ostaje zagonetka, uprkos svome angažovanom prisustvu u likovnom životu Vojvodine: jedan je od osnivača Udruženja likovnih umetnika Vojvodine, i nalazi se među tadašnjim inicijatorima osnivanja umetničke kolonije u Bačkoj Topoli.

Stipan Kopilovié je neshvatljivo brzo nestao iz seéanja. Posle smrti njegova dela izlagana su još nekoliko puta a zatim ga je prekrio zaborav. Sačuvano je svega jedanaest njegovih slika i četiri zidne kompozicije u bajmočkoj, katoličkoj crkvi. Ipak, minimálna umetnička zaostavština stavlja ovog slikara u red najtalentovanijih vojvodanskih umetnika u prve dve decenije našeg stoleéa.

Summary

T h e P a i n t e r Stipan Kopilovié (1877—1924) A painter from Bajmok — barber by profession — S. Kopilovié, whose re­ putation as an artist of Vojvodina has been understimated, was born a hund­ red years ago on the 24th of March 1877. At the time when he decided to be­ come a painter the conceptions of art were most conservative, especially in provincial circles, although Subotica was not without activities in the fine arts. His artistic development, common as it was under the circumstances, is ne­ vertheless significant if we want to reconstruct the image of this inqusitive artist and wanderer, a painter of impressions. He did not seek conventional legalisation of his artistic status by aquiring an academic degree. According to our present knowledge Kopilovié can be listed with the imp­ ressionist inspired by the influence of the Paris school. His pos — war pain­ tings — only two of them remain — are not sufficient to authorize a dif­ ferent categorization. Thus Kopilovié remains an enigma, in spite of his active presence in the artistic life of Vojvodina: one of the founders of the Fine Arst Association in Vojvodina, he was also among the founders of the Art Colony in B. Topola. S. Kopilovié was ununderstandably soon forgotten. After his death his works were exibited several times, however, thereafter he vanished from me­ mory. Only eleven of his paintings have been preserved and four wall paintings in the Catholic Church of Bajmok. Nevertheless, his few surviving works rank him among the most talented artists of Vojvodina during the first two deca­ des of our century. (A. M. V.)

DUSÁN ALIMPIC BESZÁMOLÓJA A VKSZ XVI. VÁLASZTÁSI ÉRTEKEZLETÉN

E l v t á r s n ő k és elvtársak! A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség X V I . értekezletét a K o m m u n i s t a Szövetség a l a p - és községi szervezeteiben lebonyolított választások, v a ­ lamint a küldöttségek és a küldöttrendszerű képviselő-testületek válasz­ tásai u t á n tartjuk, amelyeken szemmel l á t h a t ó a n bizonyságot nyert esz­ mei és politikai egységünk a társadalmi fejlődés v a l a m e n n y i lényeges kér­ désével kapcsolatban. Erről értékelést ad a V K S Z - n e k a X V . és a X V I . értekezlet k ö z ö t t kifejtett eszmei-politikai tevékenységéről szóló jelentés. A X V . és X V I . értekezlet közötti időszak, akciónk szerteágazó volta, intenzitása és osztályirányultsága szerint, több v o n a t k o z á s b a n is jelentős f o r r a d a l m u n k e szakaszának általános fejlődése szempontjából — ame­ lyet T i t o elvtársnak az alkotmányfüggelékekkel, a 2 1 . üléssel, a p á r t l e ­ véllel, a X . kongresszus h a t á r o z a t a i v a l és a l k o t m á n n y a l kapcsolatos kez­ deményezései i n d í t o t t a k meg. E r r e az értekezletre a társadalmi élet, a m u n k a és az alkotótevékeny­ ség v a l a m e n n y i területén elért nagy eredmények jegyében kerül sor. A X V . és a X V I . értekezlet között sikerrel átvészeltük a liberalizmus k o r ­ szakában keletkezett válságot, amikor is az önigazgatásellenes és a szo­ cialistaellenes erők meg a k a r t á k fosztani a munkásosztályt vezető t á r ­ sadalmi szerepétől és a K o m m u n i s t a Szövetséget a szocialista önigazga­ tás továbbfejlődéséért folyó harcban betöltött élcsapat szerepétől. A k k o ­ riban lábra k a p o t t a frakciózás, s a technobürokráciával együtt befész­ kelődött számos intézménybe, t á m a s z r a lelt a K o m m u n i s t a Szövetségben és egyes községi vezetőségekben, a frakciózás hordozói pedig a nemzetek közötti szakadással fenyegettek Vajdaságban. Bizonyos értelemben ez volt a legsúlyosabb szakasz p á r t u n k életében és háború u t á n i fejlődése során; nagy k á r o k a t okozott nekünk, s ezért erélyes harcot' kellett indí­ t a n u n k az effajta jelenségek kiküszöbölése céljából. A Vajdasági K o m ­ munista Szövetség eszmei-politikai szempontból egységesen és cselekvő­ készen került ki ebből az utóbbi években k i t a r t ó a n v í v o t t harcból, m a -

gán viselve a forradalmi akció azon p á r t j á n a k v a l a m e n n y i jegyét, amely egyre képesebb a r r a , hogy álláspontjait és politikáját valóra váltsa. A tapasztalat azt tanúsítja, hogy csupán a szocialista önigazgatás t o ­ vábbfejlődéséért, az önigazgatási szocialista viszonyokért és a dolgozók alkotmányos helyzetéért folyó harchoz k ö t ő d ő következetes akció nyújt reális alapot a K o m m u n i s t a Szövetség egységének szilárdításához, s alkot áttörhetetlen gátat a nacionalizmussal, a liberalizmussal, a technobürokratizmussal és más szocialistaellenes és önigazgatásellenes tendenciákkal, jelenségekkel és m a g a t a r t á s f o r m á k k a l szemben. Éppen ezért nem elég bírálóan viszonyulni a múlthoz — bár ez sem mellékes k ö r ü l m é n y —, h a n e m alkotó szellemben kell viszonyulnunk h a r c u n k alapvető kérdéséhez is, éspedig ahhoz, h o g y a n és mi m ó d o n v a ­ lósítsuk meg a társadalmi-gazdasági fejlődéshez és stabilizációhoz k ö t ő ­ dő feladatokat és célkitűzéseket, miként fejlesszük t o v á b b a társult m u n ­ k a önigazgatási integrációját, hogyan formáljuk a politikai rendszer fej­ lődési i r á n y a i t s valósítsuk meg a m u n k á s o s z t á l y n a k a társadalmi ú j ­ ratermelés egészére gyakorolt döntő befolyását, majd végezetül, h o g y a n érjük el, hogy a munkásosztály ú r r á legyen a jövedelmen és a többlet­ munkán. A z ismertetett célok eléréséért folyó h a r c maga után vonja azt is, hogy meg kell ü t k ö z n ü n k a politikai és osztályellenséggel, illetve a k á r belülről, a k á r kívülről a r r a irányuló próbálkozásaival, hogy letérítse útjáról vagy lefékezze h a l a d á s u n k a t , f o r r a d a l m u n k fejlődését. N e k ü n k jugoszláv k o m m u n i s t á k n a k , akik nem fogadjuk el az erőpolitikát a nemzetközi viszonyokban, tartós irányvételünk és á l l a n d ó feladatunk, hogy erősít­ sük függetlenségünket, általános honvédelmünket, társadalmi önvédel­ münket, szilárdítsuk és fejlesszük f o r r a d a l m u n k v í v m á n y a i t , k i v á l t k é p ­ pen nemzeteink és nemzetiségeink egyenjogúságát, testvériségét és egysé­ gét. E r r e t á m a s z k o d n a k bel- ós k ü l p o l i t i k á n k alapelvei és céljai, ezen alapul a gazdasági és nemzeti egyenjogúságért, az el nem kötelezettsé­ gért, a békéért és a nemzetközi haladásért v í v o t t h a r c u n k , mindez, hoz­ zájárult ahhoz, hogy h a z á n k , v a l a m i n t T i t o elvtárs gondolatai és sze­ mélyisége nagy tekintélyt és befolyást vívjanak ki m a g u k n a k a nem­ zetközi viszonyokban és a nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m b a n .

Vajdaság

mint

a föderáció

önálló

szubjektuma

Mindennek alapján a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség a mögöttünk álló időszakban számottevően hozzájárult a J K S Z és az S Z K S Z egysé­ gének szilárdításához, szocialista közösségünk kohéziójához. A z egysége) folyamatosan és eredményesen építettük soknemzetiségű közösségünk összetett v o l t á n a k , v a l a m i n t a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k teljéi m é r v ű egyenjogúságának és felelősségének körülményei között. U r a l k o ­ d ó v á v á l t a munkásosztály és a dolgozók, a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúságának v a l a m e n n y i lényeges t a r t a l m á r ó l alkotott t u d a t . Kife-

jezésre jut ez a saját fejlődésért és az egész jugoszláv közösség fejlődé^séért való felelősségben, a fejletlen köztársaságok, legfőképpen Kosovo Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y fejlesztési politikájában csakúgy, mint a vajdasági nemzetek és nemzetiségek teljes m é r v ű gazdasági és társa­ dalmi egyenjogúságáért folyó harcban. A z idei évben m u n k á v a l emlékezünk meg a n n a k 3 5 . évfordulójáról, hogy a forradalmi h a r c folyamataiban s eredményeként, a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t vezetésével megvetették Vajdaság autonómiájának alapjait. Ily m ó d o n v a l ó r a v á l t a k p á r t u n k n a k és T i t o elvtársnak a leen­ dő föderális államberendezésről s ennek keretében Vajdaság helyzetéről elfoglalt álláspontjai. Vajdaság munkásosztálya, parasztsága és más dolgozói, nemzetei és nemzetiségei a felszabadító h a r c titói i r á n y v o n a l á n h a l a d v a , h a z á n k v a l a m e n n y i nemzetével és nemzetiségével együtt törté­ nelmünk során első ízben h a r c o l t a k önnön nemzeti és szociális felsza­ badulásukért, s e h a r c u k a t győzelemre is vitték, biztosítva ezáltal a m a ­ guk helyét az új Jugoszláviában s vállalava a felelősséget ö n m a g u k és szocialista közösségünk fejlődéséért. Vajdaság több mint h á r o m évtizede önálló szubjektuma Jugoszlávia föderális szervezetének, s mint a Szerb Szocialista Köztársaság a l k o t ó ­ része gyakorolja önigazgatási jogait s viseli a t a r t o m á n y munkásosztá­ lya, nemzetei és nemzetiségei előtt a felelősséget a maga fejlődéséért, s u g y a n ú g y a Szerb Szocialista Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szö­ vetségi Köztársaság fejlődéséért. A z integrális társadalmi viszonyt jelentő szocialista önigazgatásért folyó harc elmélyítését célzó h a t á r o z o t t irányvétel, f o r r a d a l m u n k legfon­ tosabb v í v m á n y a i n a k , főképp a nemzeti egyenjogúságnak és a jugoszláv szocialista föderalizmus önigazgatási jellegének érvényesítése, amelyet az 1968. és 1 9 7 1 . évi alkotmányfüggelékek foglalnak m a g u k b a n , az a u t o ­ nómia új, forradalmi társadalmi-politikai t a r t a l m a i t és fejlődési irányait j u t t a t t á k kifejezésre. Ezeken az alapokon Vajdaság Szocialista A u t o n ó m t a r t o m á n y egyre i n k á b b az átformálódás önigazgatási hordozójaként fejlődik, s járul hozzá a jugoszláv szocialista együvé tartozás és a nem­ zetköziségről a l k o t o t t t u d a t fejlődéséhez, a dolgozók szabadságának, egyenrangú helyzetének társadalmi h a t a l m á n a k és önigazgatási jogainak bővítéséhez,, a Szerb Szocialista Köztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fejlődéséért vállalt felelősségének megvalósításá­ hoz, nemkülönben ahhoz, hogy ezek is alkotmányos felelősséggel t a r t o z ­ z a n a k Vajdaság alkotmányos helyzetéért. A m ö g ö t t ü n k álló időszak sorsdöntő volt a K o m m u n i s t a Szövetség és a t a r t o m á n y v a l a m e n n y i szervezett szocialista ereje szempontjából. Az adott időszakban, a munkásosztály és a dolgozók széles körű mozgósí­ tása révén, 1974-ben megállapítottuk a t a r t o m á n y társadalmi-gazdasági fejlődésének eszmei-politikai alapjait és a hosszú t á v r a szóló irányult­ ságot, s folyamatos tevékenységként érvényre j u t t a t t u k az önigazgatási tervezést. Ezeken az a l a p o k o n válik valóra a k ö z é p t á v ú fejlesztési terv,

kezd módosulni a gazdaság struktúrája; ezen az alapon küszöböljük ki gazdaságunk felaprózottságát és k a p c s o l a t h i á n y á t ; ebben az időszakban k e z d t ü k meg alkotmányos alapon a Szocialista Szövetség átformálását, n y e r t ü k az első t a p a s z t a l a t o k a t a küldöttrendszer fejlesztésében, s nyi­ t o t t u k meg a nevelés és oktatás, a t u d o m á n y és k u l t ú r a önigazgatási szocialista átlényegülésének és fejlődésének folyamatát. E tevékenységek mindegyikének középpontjában dolgozónk, illetve társadalmi-politikai és gazdasági helyzete, önigazgatási jogai és felelőssége áll.

Harc

a fejlődésbeli

lemaradás

ellen

A z adott időszakban a társadalmi termelőerők gyorsabb i r a m b a n fej­ lődtek, mint v a l a h a , az egész gazdaság társadalmi összterméke a két és félszeresére, a beruházások a h á r o m és félszeresére, az ipar átlag 6 szá­ zalékos ütemben, a mezőgazdaság megközelítőleg azonos ütemben fej­ lődött, ezenkívül emelkedett az életszínvonal, fokozódott a dolgozók szociális és anyagi biztonsága. Átfogó tevékenységet i n d í t o t t u n k a n n a k érdekében, hogy kiküszöböl­ jük a t a r t o m á n y fejlődésbeli lemaradását, v a l a m i n t hogy vajdasági v i ­ szonylatban csökkentsük a községek k ö z ö t t m u t a t k o z ó fejlettségbeli k ü ­ lönbségeket. A t u d o m á n y o s v í v m á n y o k alkalmazása révén az élelmiszer­ termelésben elért eredményeink még a t e r v e l ő i r á n y z a t o k a t is túlszárnyal­ ják, h o z a m a i n k a z o n b a n még mindig nem érik el a jelenlegi genetikai lehetőségeket. A k ö z é p t á v ú terv teljesítésének első esztendejében több mint 32 000 új m u n k a h e l y e t n y i t o t t u n k , megkezdődött a külföldön ideig­ lenesen munkavállaláson levő dolgozók fokozatos visszatérése, egyszers­ mind csökkent a z o k n a k a száma, akik az országhatáron túl keresnek m u n k á t , állandóan növekednek a reálkeresetek, a társadalmi szint szá­ mos új létesítménye épült fel, kibővült az egészségvédelem, s emelkedett a lakosság képzettségi szintje, úgyhogy a foglalkoztatottak több mint 60 százalékának középiskolai, főiskolai vagy egyetemi végzettsége v a n . Szép eredményeket értünk el a szociálpolitika p r o g r a m o z á s á b a n is, fo­ k o z t u k h a r c u n k a t a nem m u n k á b ó l eredő vagyonszerzés minden formá­ ja ellen, csaknem 45 000 lakás épült fel, s egy orvosra 632 lakos jut. Tevékenységünk e négyéves időszakában lényegi viszonymódosításokat k e z d t ü n k meg t á r s a d a l m u n k b a n az a l k o t m á n y és a társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y alapján, v a l a m i n t a szocialista önigazgatás politikai rend­ szerének fejlesztésében. A dolgozók önigazgatási t u d a t a szubjektív erő­ vé lett társadalmi életünkben, s ilyenformán anyagi mozgatóerő is a társadalom egészében. Az akció kezdeményezője m i n d e n k o r a K o m m u ­ nista Szövetség volt, s ebben a tevékenységben kovácsolódott az osz­ tály és a p á r t , a p á r t és a széles dolgozó tömegek, v a l a m e n n y i nemzet és nemzetiség szövetsége, erősödött a k o m m u n i s t á k eszmei-politikai és szervezőképessége és cselekvőkészsége.

E nagy sikert a két kongresszus között értük el. A munkásosztály és a dolgozók, v a l a m e n n y i nemzetünk és nemzetiségünk küzdelmének és m u n k á j á n a k köszönhetőleg kiváló gazdasági, szociális, politikai és kul­ turális előfeltételeket teremtettünk a további sokoldalú önigazgatási szo­ cialista fejlődéshez, amelynek valóra váltásához egész lényével hozzá kell járulni a K o m m u n i s t a Szövetségnek és minden más szervezett szo­ cialista erőnek az előttünk álló időszakban.

I. AZ EGYSÉGES JUGOSZLÁV P I A C I G É N Y E I

SZERINT

A Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség X . kongresszusának a társadal­ mi-gazdasági fejlődés stratégiai irányaira v o n a t k o z ó álláspontjait és eszmei-politikai állásfoglalását a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség a t a r t o m á n y hosszú t á v ú gazdasági fejlődésének alapjaként fogadta el. Eredményeink azt tanúsítják, m e n n y i r e szilárd az egységünk a fejlő­ dés fő i r á n y a i r a összpontosuló akciónkban, egyszersmind igazolják a szocialista önigazgatási társadalmi-gazdasági rendszer nyújtotta előnyö­ ket. E k ö z é p t á v ú terv előkészítése, kimunkálása, a benne rögzített fel­ a d a t o k elemzése és teljesítése révén számos kezdeményezés és alkotóte­ vékenység szabadul fel mind a társult m u n k á b a n , mind a t á r s a d a l o m ­ ban. Vajdaság S Z A T dolgozóinak tartós érdeke, hogy olyan i r á n y b a n m ó ­ dosítsák t o v á b b a gazdaság struktúráját, amely teljesebben juttatja majd kifejezésre az egységes jugoszláv piac igényeit, s ez egyúttal nagyobb jö­ vedelmet, n a g y a b b felhalmozási összeget, gyorsabban növekvő foglal­ koztatást, stabilabb gazdasági életet és előnyösebb fizetési mérleget is jelent majd. Nincs társultmunka-szervezet, amelyre a gazdasági s t r u k t ú r á b a n vég­ bemenő változások ne g y a k o r o l n á n a k hatást most és a jövőben is. É p ­ pen ezért akciónk szempontjából r o p p a n t jelentős, hogy arra képesítsük a dolgozókat, hogy környezetükben szünet nélkül bírálóan mérlegeljék önnön fejlődési lehetőségeiket, keressék a módosításokat a p r o g r a m ­ irányvételben, a munkamegosztás, a szakosítás meghonosításában, a n a ­ gyobb termelékenységben, a dinamikusabb fejlődéshez szükséges feltéte­ lek megteremtésében. Megjelölt eszmei-politikai irányvételünk megvalósítása során azon­ ban nehézségekbe, meg nem értésbe és lomhaságba ü t k ö z ü n k a szakem­ berek és az ügyvezető szervek egy részénél, amelyek k o n z e r v a t í v néze­ teiket követve egy helyben topognak, s elavult, h a g y o m á n y o s termelési p r o g r a m j u k k a l h á t r á l t a t j á k fejlődésünket. Ez főként a természeti kin­ csek kiaknázásának további lehetőségeihez való viszonyulásukban jut kifejezésre.

A n n a k , hogy a gépgyártás és a fémfeldolgozó ipar újratermelési ké­ pessége éppen a legnagyobb beruházások szakaszában csökken, jórészt az az oka, hogy e termelést nem i r á n y í t o t t u k a folyamatban levő v á l t o z á ­ sok v á g á n y á r a . Ez az elidegenedettség, lomhaság, s a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a nehézvegyipar szükségleteitől való elkülönülés meg­ annyi káros k ö v e t k e z m é n y t von m a g a u t á n az általános stabilitásra néz­ ve. A súlypontot tehát a r r a kell helyeznünk, hogy megállás nélkül összehangoljuk a gazdasági s t r u k t ú r á k a t egymás k ö z ö t t és az egységes jugoszláv piacon, ennek keretében szakosítás és munkamegosztás útján sorozatgyártást vezethetünk be, egységesíthetünk és szabványosíthatunk számos szükséges alkatrészt és felszerelést, egyszersmind csökkenthetjük az importot. A fejlődés ilyen nagy jelentőségű kérdéseivel kapcsolatos fogyatékosságokat csakis a K o m m u n i s t a Szövetség, a közvetlen önigaz­ gatók, a küldöttek és küldöttségek, v a l a m e n n y i szocialista erő szervezett akciója révén küszöbölhetjük ki. M a m á r n a g y o b b a k a követelmények olyan vonatkozásban, hogy az általános fejlődést alá kell rendelni a belső piaci lehetőségeknek, és szé­ lesebb körben beépíteni őket a nemzetközi munkamegosztásba. A beru­ házási döntéshez nem elegendő a nyersanyag-, műszaki-technológiai és pénzügyi előfeltételekre szorítkozó argumentáció. M i n d e n k o r a piactól kell kiindulni a termelés többi tényezője felé, figyelembe kell venni a piac dimenzióit, a k á r az évi, a k á r a több évre szóló tervekről v a n szó, s ezt az általános érvényű hozzáállást meg kell t a r t a n i minden szakasz­ ban, a kezdeményezéstől egész a végső .határozásig. Feladata ez vala­ mennyi szubjektív erőnek, s lényeges t a r t a l m a a szocialista önigazgatási tervezésnek. Persze valóságérzékkel kell rendelkeznünk, figyelembe kell v e n n ü n k lehetőségeinket, hiszen csak most k e z d t ü k módosítani felapró­ z o t t gazdaságunk struktúráját s kiküszöbölni viszonylagos fejlődésbeli lemaradásunkat. Következésképpen a legmagasabb fokú megmunkálás j a v á r a történő struktúramódosítás többrendbeli jelentőséggel bír, m i n d a természet ad­ ta és m u n k á v a l teremtett feltételek célszerűbb kiaknázása és e termelés­ ben a szakképzett m u n k a fokozottabb bevonása, mind pedig gazdasá­ g u n k n a k a nemzetközi munkamegosztásba való eredményesebb b e k a p ­ csolása szempontjából.

A hazai nyersanyagokra

alapozunk

A z ásványi kincseinkről: a kőolajról, a földgázról, a hévizekről, a kü­ lönféle ásványokról, főként azokról, amelyek az é p í t ő a n y a g - i p a r b a n szolgálhatnak nyersanyagul, nemkülönben a potenciális energiaforrások: a víz és a szén jobb kiaknázását elősegítő tényleges lehetőségekről szer­ zett ismereteink a r r a köteleznek bennünket, hogy beleépítsük őket a so­ ron következő terv alapjaiba. E kötelezettségeink azért is nagyok, m e r t h i á n y t szenvedünk energiából, főként villanyáramból, s e kérdés meg-

oldása nélkül a t a r t o m á n y kiegyensúlyozottabb fejlődéséről szó sem le­ het. A további fejlődéshez úgy törhetünk u t a t , h a a hazai nyersanya­ gok alapjára helyezzük az új társadalmi munkamegosztást, amely a z t á n a további szakosítás útján megteremti a további a l a p o k a t újabb terme­ lési ágak meghonosításához. Az élelmiszer-termelésben elért jelentősebb eredmények, a t u d o m á n y , a teclmika és a technológia r o p p a n t gyors iramú fejlődése, a táplálkozás szerkezetében a lakosság jövedelmének, életszínvonalának és egészségi á l l a p o t á n a k javulása folytán végbemenő gyorsabb ütemű változások, a nemzetközi munkamegosztásba való szélesebb körű bekapcsolódás lehe­ tősége és igénye mind azt követeli, hogy következetesen küzdjünk a t a r ­ t o m á n y hosszú t á v ú fejlődésével kapcsolatos eszmei-politikai irányvétel­ nek és e k ö z é p t á v ú terv céljainak megvalósításáért, főként a s t r u k t ú r a módosításáért, az állattenyésztés, a főzelékfélék és az ipari növények termelése j a v á r a , és következetesen váltsuk v a l ó r a az élelmiszergaz­ daság 1980-ig szóló fejlesztéséről aláírt társadalmi megállapodást. N a g y o b b hústermelést úgy érhetünk el, h a olcsóbb lesz a t a k a r m á n y ­ előállítás, és megváltozik az állttenyésztés technológiája. A tömeges és olcsóbb élelmiszertermelés tulajdonképpen nem más, mint a jövedelem növeléséért folyó h a r c a n n a k révén, hogy gyorsabban növeljük a m u n ­ katermelékenységet a technikai, gazdasági és társadalmi szerveződés és az ipari termelési mód magasabb szintjén az egész élelmiszergazdaság vonalán. Az élelem nem csupán eredménye, h a n e m egyszersmind feltétele is ennek a kölcsönös függőségnek, s összekötő kapcsává lesz a társult m u n ­ k a általános jövedelme érdekeben. N a g y belső t a r t a l é k a i n k közé t a r t o z i k a víz, a közlekedés az ipari és mezőgazdasági eredetű számos melléktermék, v a l a m i n t , a n n a k lehetősé­ ge, hogy az élelmiszertermelés egész v o n a l á n a l k a l m a z z u k a t u d o m á n y o s ismereteket. Még mindig nagy különbség v a n egyfelől aközött, amit a t u d o m á n y o s megoldások kínálnak, másfelől pedig aközött, hogy milyen mértékben élünk velük. A D u n a — T i s z a — D u n a csatornahálózat megépü­ lése, a mezőgazdasági termelés ipari m ó d j á n a k nélkülözhetetlenségéről a l k o t o t t t u d a t térhódítása, az élelmiszeripari fejlődése, a t u d o m á n y és a termelés közös p r o g r a m o k alapján történő önigazgatási összekapcsoló­ dása, a közvetlen termelők és a szakemberek t a p a s z t a l a t a — ez m i n d ­ mind minőségi belső t a r t a l é k a a termelés és a jövedelem fokozásának. Űj ismereteink v a n n a k az évente több mint 5 000 000 t o n n á r a becsült mezőgazdasági hulladék és élelmiszeripari melléktermék, vegyipari, bio­ kémiai és egyéb a n y a g feldolgozásának lehetőségeiről. E n y e r s a n y a g p o ­ tenciál k i a k n á z á s á v a l feltételeket teremtünk mind a jövedelem, mind a foglalkoztatás növelésére, s ezért megérdemli, hogy v a l a m e n n y i szub­ jektív erő megmozduljon a jövedelemért v í v o t t általános h a r c v o n a l á n . A termelés és a technológiai fejlődés f o l y a m a t a i n a k fejlesztését, az áruválaszték bővítését és a termékek minőségének javítását, nemkülön-

ben a versenyképesség fokozását a t o v á b b i a k b a n még inkább saját fej­ lesztési szolgálataink munkájára kell a l a p o z n u n k , s szervezetten kell ösztönöznünk a feltalálói és újítói m u n k á t , elismerve közben az élvo­ nalbeli t u d o m á n y o s eredményeket. A mezőgazdaság ipari termelési módja a gyorsabb ütemű önigazgatási m u n k a - és eszköztársítást igényli, nemkülönben azt, hogy a mezőgazda­ ság a legszorosabb kapcsolatot építse ki az élelmiszeriparral, a kereske­ delmi szervezetekkel, a mezőgépgyártással és a vegyiparral. A z ilyen élelmiszergazdaságról inkább csak elképzeléseink v a n n a k , a megvalósí­ tásban pedig a kezdet kezdetén j á r u n k . V a n n a k itt nehézségek, sőt ellen­ állások is, s ezek a társult m u n k a egyes részei k ö z ö t t m u t a t k o z ó ellent­ m o n d á s o k b a n gyökereznek, amelyek objektíve a jövedelemszerzés egyen­ lőtlen feltételeiből és lehetőségeiből f a k a d n a k . Ezeket az ellentéteket csupán úgy tudjuk feloldani, h a önigazgatási megegyezéssel lefektetjük a fejlődés hosszú t á v r a szóló közös alapjait, a jövedelem mint közös jö­ vedelem növelésének alapjait, szabályozzuk az elosztás területét, és k i ­ munkáljuk az a r r a szolgáló mércéket, hogy a z t á n lemérhessük minden egyes részvevőnek a jövedelemszerzéshez való hozzájárulását.

A VKSZ

jelentős

fordulatot

tett

a

távlatkeresésben

Erélyesen h a r c o l n u n k kell m i n d a z o n jelenségek ellen, amelyeknek hordozói a dolgozók a r r a való elidegeníthetetlen jogának védelme címén, hogy rendelkezzék a jövedelemmel, a K o m m u n i s t a Szövetséget vállalati részérdekekkel azonosítják, amelyek m i n d e n k o r csoporttulajdoni eleme­ ket rejtenek m a g u k b a n . A társadalmi tulajdontól és a jövedelem társa­ dalmi jellegétől a bármiféle monopólium alapján történő személyijöve­ delem-elsajátítás idegen, függetlenül attól, hogy ez természet a d t a v a g y piaci körülmények eredménye. Az a d o t t jelenségek és eszmei p r o b l é m á k általánosabb v o n a t k o z á s ú a k s a társadalmi összmunka minden területé­ hez k ö t ő d n e k . A szocialista erőknek, élükön a K o m m u n i s t a Szövetség­ gel, képessé kell válniuk a r r a , hogy az ilyen jellegű jövedelemrészeket kizárólag a bővített újratermelésbe irányítják az egész társadalmi-gaz­ dasági és politikai rendszerben. A K o m m u n i s t a Szövetség számára fontos, hogy agrárpolitikánkat v a l a m e n n y i élelmiszertermelő támogassa, k ö z t ü k a földművesek is. Ezek nemcsak a termelés növelésére állnak készen, h a n e m a r r a is, hogy a m u n k a , az eszközök és a föld társítása révén bekapcsolódjanak az új szocialista önigazgatási termelési viszonyokba, s így kinyilvánítják a na­ gyobb jövedelem megteremtésével és önnön anyagi és szociális biztonsá­ guk fokozásával összefüggő érdekeltségüket. Mindjobban k i b o n t a k o z i k a közös tervezés és termelésszervezés, az eszközigazgatás, a beruházásokról való határozás és a társadalmi jövedelmet alkotó közös jövedelem elosz­ tásának g y a k o r l a t a .

A földművesek tulajdonában levő föld, eszközök és munkájuk társí­ tásának kérdése, továbbá a földművesszövetkezeteknek és egyéb társu­ lási f o r m á k n a k a társult m u n k á r ó l szóló t ö r v é n y és a t a r t o m á n y i föld­ művestársulási t ö r v é n y alapjain történő továbbfejlesztése a kommunisták eszmei-politikai tevékenységének egyik r o p p a n t jelentős területe lesz az elkövetkező időszakban, s alkotórésze az élelmiszergazdaság fejlődésé­ ben fennálló mai mozgásoknak. A földművesszövetkezetek és a társas­ termelési társultmunka-alapszervezetek termelési p r o g r a m o k alapján való létrehozása, amely újabb lehetőségeket nyújt majd a termelékenység és a jövedelem növelésére, a földművesek és az elaggott falusi családok anyagi és szociális biztonságának fokozására, közvetlen feladat a m a ­ gánszektorban folyó termelés további társadalmasításával kapcsolat­ ban, s fontos tényező mind a mezőgazdaság, mind az egész élelmiszer­ gazdaság struktúrájának módosításáért folyó további küzdelemben. A z eszköztársítást az adópolitikával is serkenteni kell. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség jelentős fordulatot tett a t á v l a t ­ keresésben, amikor a szűkebb értelemben v e t t iparosítás felől az integrá­ lis iparosítás széles frontjára lépett, amely felöleli a t á r s a d a l o m legszéle­ sebb termelőerőit, és mozgósítja az egész lakosságot. A mezőgazdasági termelés ilyen szellemű társadalmasítása lényeges feltétele a falu t o v á b ­ bi szocialista átalakulásának, ennek folytán ugyanis lehetőségek nyílnak egyéb tevékenységek fejlődésére is, amelyek a m u n k a és az eszközök felosztását, sőt a falu egész életét is a gyorsabb ütemű fejlődés útjára terelik. A földpolitikával meg kell majd hiúsítanunk a termelésre gyakorolt nemkívánatos következményeket, amelyek a m i a t t állnak elő, hogy a p a ­ rasztok földműveléssel nem foglalkozó személyekre r u h á z z á k át a föld tulajdonjogát, s ily m ó d o n a földterületek felaprózódnak. A z utóbbi években csökkent a mezőgazdasági földterületek mennyisége, építőtelek­ ké alakulnak át, következésképp számottevően csökken a termelési a l a p ­ ja. A fejlesztési terveket okvetlenül kapcsolatba kell hozni a területren­ dezéssel, amire eddig nem volt példa. Még sokat kell munkálkodnunk a n n a k érdekében, hogy a földpolitikát összehangoljuk a fejlődési célok­ k a l ; ebben nagy kötelesség hárul a községek küldöttrendszerű képviselő­ testületeire. A földművelés még jótékonyabb hatást g y a k o r o l h a t a stabilizációra, ha termelési terveit az eddigieknél nagyobb mértékben a társadalmi szükségletekhez igazítaná, melyeket minden év elején kellene megálla­ p í t a n i . A társult m u n k a és a társadalmi-politikai közösségek mai szerve­ zettsége és kölcsönös kapcsolata a városok ellátásában, az anyagi és piaci t a r t a l é k o k biztosításában, az exportfölöslegek és a kivitelre szánt ter­ melés tervezésében,, v a l a m i n t az i m p o r t n a k e tervekhez v a l ó hozzáiga­ zításában nem érte el a kellő szintet, nem h a t ösztönző erővel a terme­ lésre, h a n e m nemegyszer csapást mér rá, s ily m ó d o n nagy hullámzáso­ k a t és ciklikus m e g r á z k ó d t a t á s o k a t okoz a termelésben.

A fejlődés gyorsabb ütemű változásokat követel a közlekedésben. T ú l magas a fuvarozás díjának a termelési költségekben való részaránya, s azzal fenyeget, hogy csökkenti a m u n k a - és a termelésnövelés értékét. M i n d ez miatt, a jövőben sokkal i n k á b b ki kell a k n á z n u n k a gazdaságo­ sabb közlekedési á g a k a t : a vízi u t a k a t és a v a s ú t h á l ó z a t o t , s a közleke­ dési gazdaságot mint egységes rendszert az egész társult m u n k á v a l együtt be kell építenünk a jövedelmi viszonyokba. A közlekedés a közelebbi és a távolabbi jövőben fokozott jelentőséget k a p a nemzetközi közlekedési politika, illetve irányai és jelentősége szempontjából, s ezeket a körül­ ményeket a tervben minél inkább hozzá kell i d o m í t a n u n k saját körül­ ményeinkhez.

A nagyobb

munkatermelékenységre

kell serkenteni

a

dolgozókat

A nemzetközi gazdasági viszonyokban alakuló, terjedő és fejlődő új minőségi tényezők felszínre h o z t á k azt is, hogy e területen igen bonyolult a helyzet, s jócskán l e m a r a d u n k m i n d a káderbeli képesítés, mind pedig azon általános feltételek szempontjából, amelyek között a társult m u n k a a társadalmi újratermelés e részében önnön új szerepét betölti. A kivitel növelése és állandósítása m á r ma, h o l n a p p e d i g még inkább kulcskér­ désévé válik t a r t o m á n y u n k összesített fejlődésének. Számos termelési ágban merőben megváltozott körülmények k ö z ö t t találjuk m a g u n k a t . A vajdasági gazdaság néhány fontos terméke, amelyekből egyelőre hiány érezhető a jugoszláv piacon, állandó többletként m u t a t k o z i k majd. Ez azt igényli, hogy merőben új szellemben, a termelésre, a kivitelre és a kivitel állandósítására t á m a s z k o d v a közelítsük meg a nemzetközi gazda­ sági kapcsolatok és viszonyok egész területét. Nélkülözhetetlenül fontos, hogy mentesítsük m a g u n k a t m i n d a z o n termékek behozatalától, amelyeket saját erőnkkel elő t u d u n k állítani. E tevékenység nagy részét a társult m u n k a és a külfölddel való gazdasági kapcsolatok érdekközössége közötti együttműködéssel kell lebonyolítanunk. A dinamikus fejlődés a természet pusztításának, egyensúlya megbon­ t á s á n a k veszélyét h o r d o z z a m a g á b a n . Meg kell h á t ó v n u n k az emberi környezetet a megrázkódtatásoktól és a pusztulástól, m e r t további fej­ lődésünk többrendbeli k á r o k a t szenvedhet. E r r e az eddigiek során nem ügyeltünk kellőképpen. A gazdasági struktúra módosításának k ö z p o n t i problémája a n a g y o b b felhalmozást sürgető igénnyel együtt az eszköztársításhoz, v a l a m i n t ah­ h o z k ö t ő d i k , hogy az eszközöket a z o k r a a p o n t o k r a összpontosítsuk, amelyeken erőteljesen támogatják majd e változásokat. H a a döntéseket a véletlenre bízzuk, s nem keressük közösségünkben a tágabb érdekeket, a fennálló termelési struktúrák a pénzfelhalmozódás megoszlása szerint fognak újratermelődni, ez pedig nem m i n d e n k o r szolgálja a g y o r s a b b ü t e m ű fejlődésnek és a társult m u n k a egészének az érdekeit. A j ó v á ­ h a g y o t t önigazgatási megegyezések a társítást túlnyomórészt elvben sza-

bályozzák anélkül, hogy a megvalósulás világos céljait, alapjait és t a r ­ t a l m á t m e g h a t á r o z n á k , a bankrendszerben pedig még nem vitték véghez m i n d a z o k a t a szervezeti és jogi változásokat, amelyeknek eredményeként b a n k r e n d s z e r ü n k b e n a hitelviszony új jövedelmi viszonnyá változik, s a társadalmi akkumuláció m o z g a t h a t ó s á g á n a k magasabb szintjére lép a társult m u n k a j a v á r a és a n n a k ellenőrzése alatt. A t o v á b b i a k b a n még i n k á b b fokoznunk kell h a r c u n k a t a gazdaság újra­ termelési képességének növeléséért. Ez megköveteli, hogy bírálóan viszo­ nyuljunk ehhez a X . kongresszus óta valóra nem vált feladathoz s elhá­ rítsuk a z o k a t a fő o k o k a t , amelyek m i a t t az eszközöknek a t á r s u l t m u n k a közvetlen rendelkezésére bocsátott része viszonylag csökkent. Minthogy a társadalmi újratermelés egészét a társultmunka-szervezeteken belüli s az anyagi a l a p és a társadalmi felépítmény közti kölcsönös füg­ gőség alkotja, e tevékenységet ki kell b o n t a k o z t a t n u n k m i n d e n ü t t , ahol csak a k á r közvetlenül, a k á r közvetetten befolyást gyakorolnak a gazda­ ság újratermelési képességének alakulására. Sok politikai nézetkülönbség és összecsapás r o b b a n t ki ott is, ahol a termelő m u n k á s o k n a k kell elosztaniuk a jövedelmet. A viszonyok öszszességére — kezdve a termeléstői és a k u l t ú r á t ó l egészen a t u d o m á n y i g , az oktatásig és az egészségügyig — az alapvető társadalmi-politikai és termelési viszonyok fejlődésének szemszögéből kell tekinteni. Ebben je­ lentős helye és feladata v a n a K o m m u n i s t a Szövetségnek, szervezettségé­ nek, tevékenységi formái és módszerei á l l a n d ó tökéletesítésének. A h h o z , hogy az anyagi és a társadalmi fejlődésnek meglegyen a maga mozgatóereje, állandóan nagyobb munkatermelékenységre kell serkenteni a dolgozókat. A m í g azonban a munkás csupán a tiszta jövedelem részé­ nek elosztása révén k a p serkentést, nem v á r h a t j u k el, hogy a m u n k a sze­ rinti elosztás megmutassa v a l a m e n n y i szocialista önigazgatási értékét. Egyes területeken és á g a k b a n csökkenteni kell a jövedelemszerzés álta­ lános feltételei között m u t a t k o z ó tetemes különbségeket, amelyek objek­ tíve a k a d á l y o z z á k a jövedelem növekedését, s egyeseknek m u n k á v a l való hozzájárulástól függetlenül is lehetővé teszik a kisajátítást, m á s o k n a k pedig e hozzájárulás ellenére is k o r l á t o z z á k a jövedelem és a személyi jövedelem szintjét. A z egyik is, a másik is csökkenti a m u n k á s érdekelt­ ségét a munkatermelékenység fokozása iránt. A z ellentmondást azáltal kell megoldani, hogy gyorsabb ütemben képesítjük a t á r s u l t m u n k a - a l a p ­ szervezeteket, amelyek a z t á n saját kereteikben, a munkaszervezetben és az összetett szervezetben, v a l a m i n t tágabb viszonylatban, az újraterme­ lési láncolatok közötti kölcsönös kapcsolatok révén m u n k á l j á k k i a jöve­ delemszerzési mércék és kritériumok új kvalitásait, s a z t á n a l k a l m a z z á k őket. A társultmunka-szervezetekben igen lassan hidalják á t a társult m u n k a egyes részeinek érdekei k ö z ö t t m u t a t k o z ó ellentmondásokat, s ez a b b a n m u t a t k o z i k meg, hogy nem megfelelő a fejlesztési p r o g r a m o k r ó l szóló önigazgatási megegyezések minősége, nem hangolják össze őket, követ-

kezesképp hiányzik belőlük az egységes jugoszláv piac előtti tágabb kitá­ rulkozás. M i n d a gazdasági, mind a gazdaságon kívüli tevékenységekben m ű k ö d ő alapszervezetek egy részében mág mindig t a p a s z t a l h a t ó olyan felfogás és m a g a t a r t á s , amelyeknek hordozói az osztályszolidaritás és a szociális védelem címén o l y a n k o r is szentesíteni próbálják a dolgozók személyi jövedelemre való jogát, ha e mögött a jog mögött nem áll m u n ­ kával v a l ó hozzájárulás. A veszteségek egy része éppen a meg nem kere­ sett személyi jövedelem kifizetéséből származik. A gazdasági stabilizációs célok eléréséért és a dinamikus gazdasági fejlődésért folyó h a r c a K o m m u n i s t a Szövetség és a többi szervezett szocialista erő fő feladatai közé t a r t o z o t t . Elég sok minden történt a n ­ n a k érdekében, hogy az akció súlypontját a következményekről az o k o k r a helyezzük át. Különösen fontos az, hogy az utóbbi két évben kedvező változások mentek végbe a túlméretezett fogyasztás megfékezésének és a pénzügyi fegyelem szilárdításának vonalán, b á r ezen a síkon még szá­ mos fogyatékosságnak v a g y u n k tanúi. Csak kevés számú t á r s u l t m u n k a ­ alapszervezetben értékelik újra állandóan az állóeszközöket, többségük­ ben az elszámolt amortizáció gyakorlatilag nem fedezi az elhasznált esz­ közök értékét. A következmények többszörösen is károsak, úgyhogy ak­ ciónkkal meg kell v á l t o z t a t n u n k a társadalmi tulajdonhoz és az elosz­ táshoz való viszonyulást. Az elszámolási és a fizetési rendszer lényegében az egész társadalmi vagyon számbavételének egyik formája volt, ez fel­ színre h o z t a a korábbi fedezet nélküli veszteségeket is, amelyeket nagyobbára az általános tartalékforrásokból és szanálási hitelekből fedez­ ték, ez pedig általános szabályként nem fogadható el.

A jövedelem

elidegenítésének

megakadályozása

A társult m u n k a önigazgatási integrációjának mély osztályjellege v a n , mert szűkíti a gazdasági alapot ahhoz, hogy bürokratikus-politikai és technokratikus m ó d o n b e a v a t k o z z a n a k a jövedelemszerzési és -elosztási viszonyokba a társultmunka-alapszervezetekben és ezek társulásaiban, főként pedig a felhalmozott többlet m u n k a képzésében és a vele v a l ó rendelkezésben. A jövedelem elidegenítésére még v a n lehetőség, s teszik is ezt k a m a t o k , térítések, s z u p e r r a b a t o k és mindennemű letétek útján. Mindez a z o n b a n nem más, mint a munkásosztály kezéből m u n k a nélkül k i r a g a d o t t jövedelemrész, s a m u n k á s o s z t á l y n a k nincs rá lehetősége, hogy befolyásolja sem e rész összegét, sem felhasználásának módját. Ezentúl is ébernek kell lennünk a jövedelem elidegenítésének minden formájával szemben, s módszeresen el kell h á r í t a n u n k gócait, m e r t ezekből a forrá­ sokból alakulnak ki az ismeretlen eredetű társadalmi eszközök. Mindebből következően az olyan társadalmi-gazdasági rendszer to­ vábbfejlesztését és tökéletesítését szolgáló tevékenység, amely lehetőséget ad minden szinten a társult m u n k á n a k a jövedelemszerzési és -elosztási feltételekre gyakorolt közvetlenebb befolyására, fontos és felelősségteljes

feladat. Fontos tennivaló továbbá az is, hogy a saját keretek közé v a l ó zárkózás v a l a m e n n y i formája leküzdésének feltételeként és módjaként további ösztönzést adjunk a gazdaság önszerveződési f o l y a m a t á n a k és a társult m u n k a önigazgatási összekapcsolódásának. A bővített újratermelés önigazgatási rendszerének építésében igen fon­ tos alapjukban módosítani a társadalmi-gazdasági viszonyokat a b a n ­ k o k b a n , a biztosítóintézetekben, egyéb pénzintézetekben és kereskedelmi szervezetekben, éspedig a közös jövedelem elvei szerint. E problémák megoldása érdekében a felépítmény területén tovább kell tökéletesíteni a szabad munkacsere révén történő jövedelemszerzésben fennálló kölcsönös függőségi viszonyok rendszerét. Egyelőre nincsenek elég objektív mércéink és k i m u n k á l t mechanizmusaink a közös és álta­ lános szükségletek céljait szolgáló eszközök elkülönítésére, nincs kellő közvetlen függőség egyfelől a társadalmi termék és jövedelem növelése, másfelől a közszolgálatoknak e fejlődésben betöltött szerepe és helye között. Következésképp a felépítmény területén még elég sok ésszerűtlenségre van példa a m u n k a szervezésében és megosztásában, s e tevé­ kenységek nem is járulnak hozzá kellő mértékben az anyagi termelés újratermelési képességének fokozásához. Azáltal, hogy a t á r s u l t m u n k a ­ alapszervezetekben a munkahozzájárulás alapján való jövedelemelosztást érvényesítjük, a szabad munkacsere révén fokozottabb ellenőrzés alá vonjuk azon jövedelemrész felhasználásának színhelyét és módját, amely az általános és közös szükségletek céljaira v a n elkülönítve. A társult­ munka-alapszervezete tehát a bázis dolgozóinak ilyen irányú befolyása eddig gyenge volt, s a pozitív irányú kiigazításokat rendszerint a társult m u n k á n kívül álló szubjektív erők kezdeményezésére tették. A gazdaság újratermelési képességének fokozása szempontjából külö­ nös jelentőségű, hogy kimunkáljuk az elosztási viszonyok önigazgatási rendezéséhez, nemkülönben a m u n k a és a m u n k a e r e d m é n y e k szerinti személyijövedelem-elosztásához szükséges a l a p o k a t és mércéket. E kérdés rendezéséhez átfogóbban és szervezettebben l á t t u n k hozzá, s bizonyos fogyatékosságokat és hiányosságokat észleltünk. A tevékenység súlyát in­ k á b b a személyi jövedelem elosztási mércéinek k i m u n k á l á s á r a helyezték, s kevesebb figyelmet f o r d í t o t t a k a tiszta jövedelem felosztásának közös alapjaira és mércéire. A munkás éppen a tiszta jövedelem elosztására v o ­ n a t k o z ó döntéssel oldja meg önnön ellentmondásos helyzetét: a termelő helyzetét, amelyből a folyamatos bővített újratermeléshez fűződő érdek fakad, és a fogyasztóét, aki minél nagyobb részt szeretne személyi jö­ vedelemként. Ezen a vonalon kell építenünk, az általános fejlesztési politikai össze­ tevőjeként, a szociálpolitikát is, az életszínvonal emelésének politikájában pedig el kell h a t á r o l n u n k a szocialista szolidaritást mint tartós irányult­ ságot az álszolidaritástól, amely az egyenlősdit hirdető demagógiában jut kifejezésre, és éppen a m u n k á s o s z t á l y n a k okoz hatalmas k á r o k a t . Azáltal, hogy a kölcsönösség és a szolidaritás elvének szellemében társa-

dalmasítjuk az életszínvonal tervszerű emelésének politikáját, szembe­ helyezkedünk a m u n k á t ó l és a m u n k a e r e d m é n y e k t ő l közvetlenül nem függő elfogadhatatlan szociális különbségekkel. A lakásépítés, amely nemcsak a dolgozók életszínvonala és szociális biztonsága, h a n e m az általános fejlődés szempontjából is számottevő té­ nyező, lemaradásban van a fejletlen szocialista önigazgatási jövedelmi viszonyok, nemkülönben amiatt, hogy az önigazgatási érdekközösségek nem eléggé tevékenyek s a társultmunka-alapszervezetek dolgozói nem g y a k o r o l n a k kellő befolyást az általános lakásépítési politikára. A terv mögötti lemaradás okait az egész v o n a l o n kell keresnünk, k e z d v e a v á ­ rosrendezési politikától, egészen az építővállalatokig, amelyek nem eléggé fejlettek és szervezettek, nem m ű k ö d n e k együtt kellőképpen, nem integ­ r á l ó d n a k , és nincsenek meg az adottságaik a lakásállomány g y a r a p í t á s á t és átformálását szolgáló vállalkozáshoz, amely nemcsak hogy feladatuk ebben az időszakban, h a n e m amelyre a jövedelem tetemes h á n y a d á t is fordítjuk. A tervfeladatok fokozott felelősséget igényelnek a lakásépí­ tés v a l a m e n n y i közreműködőjétől, de ez n y i l v á n v a l ó a n hiányzik belő­ lük. A h h o z , hogy a helyzeten j a v í t a n i lehessen, teljes mértékben mozgó­ sítani kell a szubjektív tényezőket, jobban össze kell hangolni m u n k á j u ­ k a t és felelősségüket, d e többet is kell dolgozniuk, és jobban fel kell sze­ retkezniük termelőeszközökkel.

II. A Z O K T A T Á S , T U D O M Á N Y ÉS A K U L T Ú R A FEJLESZTÉSE A t a r t o m á n y társadalmi-gazdasági fejlődésének j ó v á h a g y o t t i r á n y a és t a r t a l m a megköveteli, hogy az oktatási-nevelési, t u d o m á n y o s és k u l t u ­ rális tevékenység reformjának m á r megkezdett folyamatait sokoldalúan fejlesszük, elmélyítsük és tökéletesítsük, hogy szervesen és funkcionálisan összekapcsolódhassanak az anyagi termelésben m ű k ö d ő társult m u n k á v a l , főként a szakemberek és újabb szakirányú káderek képzésében. A z önigazgatásilag társult m u n k a nem léphet túl termelésének eddigi korlátain, s nem küzdheti le a fennálló ellentmondásokat, ha a t u d o m á n y közvet­ len termelőerőként nem jut kifejezésre benne. Másfelől az oktatási-ne­ velési, t u d o m á n y o s és kulturális tevékenységeket jövedelmi viszonyok alapján bele kell illeszteni az önigazgatásilag társult m u n k a rendszerébe, m e r t csupán így mentesülhetnek a h a g y o m á n y o s költségvetési függőség­ től, s csupán így a l a k u l h a t n a k ki reális lehetőségek ahhoz, hogy n a g y o b b társadalmi szerephez jussanak és alkotóilag szabadabban fejlődjenek. A z emberi m u n k a k ü l ö n v á l a s z t o t t területeinek integrálásában n y i l v á n ­ való sikereket értünk el, s ezeket nem szabad lebecsülnünk. A l a p k é n t szolgálnak ahhoz, hogy a reform révén t o v á b b lépjünk az oktatási-ne-

velési, t u d o m á n y o s és kulturális tevékenységek belső viszonyainak lé­ nyegi változásai felé. A z oktatás és a nevelés reformjának lényege nemcsak abban v a n , hogy újjászervezzük a rendszert, h a n e m abban is, hogy ezt a rendszert egységes egészként módosítjuk és építjük a n n a k érdekében, h o g y alapjában v á l ­ tozzék meg az iskolarendszer struktúrája és társadalmi szerepe, m ó d o ­ suljon a munkásosztály és a többi társult munkabeli dolgozó műveltségi és szakképzettségi bázisa, v a l a m e n n y i nemzet és nemzetiség tagjai és minden társadalmi réteg számára egyformán hozzáférhető legyen a nél­ külözhetetlen képesítés, és az ifjakból és termelőkből szabad és tevé­ keny egyedek fejlődjenek. A g y a k o r l a t tanúságtétele szerint a t u d o m á n y o s m u n k á b a n éppen azok­ ban az á g a k b a n értük el legnagyobb sikereinket, amelyek idejekorán és tartalmas hozzájárulásukkal kapcsolódtak be a gazdasági s t r u k t ú r a m ó ­ dosításáért, a munkatermelékenység fokozásáért és az új termelési lehe­ tőségek feltárásáért folyó harcba. A t o v á b b i a k b a n is ilyen szellemben kell megközelítenünk a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á v a l kapcsolatos politi­ k á t . Csupán ilyen körülmények k ö z ö t t m u n k á l h a t j u k ki a legjobb mér­ céket az alapvető és az a l k a l m a z o t t k u t a t á s o k közötti viszony megálla­ pításához, ily m ó d o n rendezhetjük eredményesen és hosszú t á v o n a jöve­ delmi viszonyok alapján a t u d o m á n y o s kutatótevékenység anyagi a l a p ­ ját, ily m ó d o n t e r e m t h e t ü n k kapcsolatot a t u d o m á n y á g a k k ö z ö t t , és tehetjük eredményesebbé a kutatási terveket, ily m ó d o n állapíthatjuk meg az új t u d o m á n y á g a k és intézmények megalapításának és fejlesztési ü t e ­ mének igényét és nevelhetjük a t u d o m á n y o s u t á n p ó t l á s t stb. A társa­ dalmi és a gazdasági fejlődés kiemelt feladatai azok, amelyek a hosszú t á v r a szóló t u d o m á n y o s politika tényleges i r á n y a i t és kritériumait meg­ szabják, amelyek tág lehetőségeket a d n a k a t u d o m á n y fejlődésére és saját t u d o m á n y o s - k u t a t ó i potenciáljaink eredményeinek szélesebb körű alkal­ mazására. Síkraszállva a szabad kulturális tevékenység és művészi a l k o t ó m u n k a társadalmi és anyagi feltételeinek fejlesztése mellett, a Vajdasági K o m ­ munista Szövetség a dolgozónak és önigazgatási intézményeinek érdekeit t a r t o t t a szem előtt, de u g y a n ú g y v a l a m e n n y i t a r t o m á n y b e l i nemzet és nemzetiség kulturális fejlődésének egyenrangúságáért, a művelődési élet egyes területein észlelt viszonylagos lemaradás pótlásáért és v a l a m e n n y i társadalmi kifejezési formájában a h u m á n u s t a r t a l m a k érvényesítéséért folyó harcot is szem előtt t a r t o t t a . E f o l y a m a t o k azonban még nem vet­ tek kellő lendületet, s egyelőre nem is sikerült szilárdan összekapcsol­ n u n k ő k e t az önigazgatási szocialista fejlődés egészével. A különféle fajta régi örökségek és ellenállások még gátolják a kulturális-művészeti m u n k a sokoldalú kibontakozását, v a l a m e n n y i társadalmi dolgozói réteg kultu­ rális igényeinek és öntevékenységének kielégítését s a nemzeti és nem­ zetiségi k u l t ú r á k összefonódását.

Az oktatási, nevelési, t u d o m á n y o s és kulturális tevékenység t a r t a l m á ­ nak marxista megalapozottsága és alkotó szellemű bírálata — m i n t tár­ sadalmi funkciójuk lényeges feltétele és reális alapja — a társadalom és az a d o t t tevékenységek önigazgatási átlényegülésének folyamatában v a l ó ­ sítható meg. A társadalmi fejlődés nélkülözhetetlenné teszi, hogy sok­ oldalúan erősítsük és fejlesszük az oktatási-nevelési, t u d o m á n y o s és kul­ turális tevékenységek helyzetét és szerepét. Ez a kor követelménye, s az önigazgatási szocialista viszonyok fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség csupán a fő társadalomfejlesztési fel­ adatok, az emberi m u n k a különválasztott területeinek jövedelmi és érdek szerinti integrációja, a dolgozók és v a l a m e n n y i tevékenység társadalmi és anyagi helyzetének kiegyenlítése keretében, a társadalmi m u n k a t e r m e ­ lékenység fokozásához és a társadalom önigazgatási társadalmi-politikai szervezettségéhez nyújtott hozzájárulás alapján viheti sikerre ezt a meg­ oldást.

III. KOMMUNISTÁK A KÜLDÖTTRENDSZER

FEJLESZTÉSÉBEN

A dolgozó nem tölthet be d ö n t ő szerepet a jövedelemmel való rendel­ kezésben és a b ő v í t e t t újratermelésben a szervezett szocialista erők t o ­ vábbi erősödése, v a l a m i n t a z o k n a k a f o r m á k n a k és u t a k n a k kiépítése nélkül, amelyekkel a munkásosztály és a dolgozók megvalósítják az önigazgatási termelési viszonyokat, és döntenek az összes társadalmi teendőről. A K o m m u n i s t a Szövetség közvetlen kötelessége, hogy a szocialista ön­ igazgatási demokrácia útjait olyképpen építse ki, hogy e demokrácia állandóan egybehangolódjon a társadalmi-gazdasági viszonyokkal és az önigazgatás, v a l a m i n t az emberi szabadságok állandó fejlesztésének szük­ ségességével. F e l a d a t a i n k különösen kifejezettek a küldöttrendszer és általában a demokratikus önigazgatási viszonyok olyan értelmű fejlesztésében, hogy leküzdhessük az aránytalanságot a társadalmi-gazdasági viszonyok és a politikai rendszer fejlettsége között, v a l a m i n t , hogy további lépést te­ gyünk a társadalom dezetatizálásának és d e m o k r a t i z á l ó d á s á n a k folyama­ tában. Ebben n y i l v á n u l n a k meg a szubjektív tényezőknek és különösen a K o m m u n i s t a Szövetségnek szerveződésével és tevékenységével kapcso­ latos bonyolult feladatok. Ettől függ az egész politikai rendszer kiépítése és általában a társadalom szocializálódásának folyamata. A társadalom szocializálódása az ember és a polgár tevékenységeiben, munkájában, alkotásában és társadalmi-politikai szerveződésében valósul meg. A z 1974. évi a l k o t m á n y elfogadása óta eltelt rövid időszak az összes nehézségek ellenére m e g m u t a t t a , hogy a küldöttségek és k ü l d ö t t e k m i n t m u n k a t e s -

tületek erőteljes tevékenységet fejtettek ki, bebizonyosodott, a k ü l d ö t t ­ rendszernek mint a munkásosztály vezető szerepe érvényesítési formá­ jának és mint az összes szervezett szocialista- társadalmi erő legmegfe­ lelőbb mozgósítási módszerének és önigazgatási szerveződési formájának ereje. A küldöttségek és küldöttek lezajlott választásaira jellemző, h o g y bírálóan felmértük a szocialista önigazgatás rendszerének és különösen a küldöttrendszernek a működését. A z önigazgatási ö n t u d a t , v a l a m i n t a munkásosztály és a dolgozók, az összes nemzetek és nemzetiségek azon törekvése, amely a több hónapig t a r t ó választási tevékenységekben, a jelölésekben és a választás során jutott kifejezésre, a legmegfelelőbb m ó ­ don igazolta a szocialista önigazgatási demokrácia erejét és az önigaz­ gatási döntéshozatalban megnyilvánuló nagyfokú felelősséget. A t o v á b b i a k b a n az a kötelességünk, hogy átfogóan és tervszerűen fel­ dolgozzuk a k o n k r é t feladatokat mind a rendszer és a benne u r a l k o d ó viszonyok intézményes kiépítése, mind pedig a K o m m u n i s t a Szövetség és az összes többi szubjektív szocialista erő mint a fő mozgatóerők e rendszeren belüli tevékenységi módszereinek és f o r m á i n a k továbbfejlesz­ tése tekintetében. A két választási értekezlet közötti időszakban nem f o r d í t o t t u k az esz­ mei tevékenységet és a politikai akciót eléggé arra, h o g y a K o m m u n i s t a Szövetség és az összes szervezett szubjektív erők érvényesüljenek a k ü l ­ döttrendszeren belül, mégpedig oly m ó d o n , h o g y ebben a rendszerben juttassák kifejezésre teljes alkotmányos felelősségüket és szerepüket. Ez eszmei-politikai akciónk egyik legnagyobb hiányossága. Tevékenységet fejtettünk ki a küldöttségek m u n k á j á n a k tökéletesítésére, szerveződésük­ re, együttműködésükre, m u n k a m ó d s z e r ü k kiépítésére, a tájékoztatási rend­ szerhez való a l k a l m a z k o d á s u k r a , a küldöttségek tevékenységének a t á r ­ sadalmi élet és társadalmi viszonyok más területeire v a l ó beépülésére. A küldöttségek azonban nem egyesültek eléggé és nem épültek be kellő­ képpen a szervezett politikai erőknek — ideértve a K o m m u n i s t a Szö­ vetséget is — politikai rendszerébe. N y i l v á n v a l ó , hogy enélkül nem m ű ­ ködhetnek megfelelően és nem fejlődhetnek t o v á b b , m e r t a k ü l d ö t t r e n d ­ szerben nincs automatizmus. A z alkotmányelvekben megállapítottuk, hogy a K o m m u n i s t a Szövetség a politikai tevékenység fő mozgatóereje és tényezője, és felel azért, hogy a társadalmi-politikai szervezetekben a dolgozók önigazgatási jogaik érvényesítése és védelmezése céljából szer­ veződjenek. A közvetlen problémáktól való minden elkülönülés és a dol­ gozók önigazgatási szerveződési formáiban való megoldásuktól v a l ó ide­ genkedés a K o m m u n i s t a Szövetséget mellékvágányra futtatja, és meg­ szünteti kapcsolatát a munkásosztállyal, v a l a m i n t a tömegekkel.

Nagy

lépést

tettünk

a szocialista

demokrácia

elmélyítésére

A fentiek miatt, a K o m m u n i s t a Szövetség további fejlesztésével és a politikai rendszerben betöltött szerepével kapcsolatos p r o b l é m á k a t gya­ korlatilag és alkotó m ó d o n kell megközelítenünk, a r r a kell t ö r e k e d n ü n k , hogy a K S Z tevékenységének t a r t a l m a és módszere mindig a dolgozók és a polgárok mozgósítására összpontosuljon. Ez természetesen csak a k k o r lesz lehetséges, h a a k o m m u n i s t á k a szocialista demokrácia fejlesztéséért v í v o t t küzdelem igazi hadszínterére lépnek, és h a e demokrácia osztály­ lényegéért az összes dolgozókkal együtt harcolnak. Ez a legjobb m ó d ­ szere a verbalizmus, a demagógia és a kritizálás elleni küzdelemnek, mert ezek vezetik félre leginkább az embereket. A küldöttrendszer bevezetésével nagy lépést t e t t ü n k a szocialista de­ mokrácia önigazgatási és közvetlen jellegének elmélyítésére. A g y a k o r l a t felmérésekor és az eszmei akció értékelésekor mindig szem előtt kell t a r ­ t a n u n k , h o g y az önigazgatási társult m u n k a felelősséget vállal az egész társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésért. Ez arra serkent b e n n ü n k e t tevékenységünk során, hogy radikálisabban elhárítsuk a képviselői rend­ szerről a l k o t o t t t u d a t o t és a képviselői rendszer gyakorlatát, amely erő­ teljes inercióval jut kifejezésre. A z inerció nemcsak a n o r m a t í v döntésho­ zatali eljárásban nyilvánul meg, h a n e m abban a törekvésben is, hogy a politikai döntéshozatal beilleszkedjen a képviselőházi eljárások sémáiba, továbbá abba, hogy a küldöttrendszer mechanizmusát szervezési és n o r ­ m a t í v jellegű formaságokkal és hozzáállással terheljük, v a l a m i n t az ön­ állósulási törekvésben és a végrehajtó funkciók állandó erősödésében stb. S éppen e tekintetben hiányzik a társadalmi-politikai szervezetek széle­ sebb körű kezdeményezése és cselekvési készsége, hogy az egész k ü l d ö t t ­ rendszer a megállapodások g y a k o r l a t á v a l , az együttműködés különféle formáival, különösen pedig az önigazgatási alapközösségek küldöttségei felelősségének fokozásával gazdagodjon. A z önigazgatási érdekek sokasá­ gát mint objektív valóságot egybe kell h a n g o l n u n k a demokratikus élet fejlődésével, az önigazgatási megegyezésekkel és megállapodásokkal. E z a demokratikus rendszerünk fejlesztésének fő kérdése, azé a rendszeré, amely az emberből mint a politika tényezőjéből, szabadságából és fele­ lősségéből az emberek alkotóként való érvényesüléséből és ö n t u d a t á n a k fokozódásából indul ki, ez egyszersmind a szocialista forradalom igazi értelme, alapja pedig az emberi szabadság. Ebben jut kifejezésre a K o m ­ munista Szövetség alkotó viszonyulása, úgyhogy a p á r t a rendszer ré­ szeként és a munkásosztály tetteként nyer igazolást. A szervezett szocialista erők szerepének és felelősségének fokozásában előtérbe kerül azon kötelezettségünk, hogy t o v á b b tökéletesítsük a Szo­ cialista Szövetséget, erősítsük frontbeli jellegét és funkcióját. Képességünk­ től és felelősségünktől függ, hogy milyen ütemben és milyen mértékben erősödik a Szocialista Szövetség mint a dolgozók és polgárok, szerve­ zeteik és önigazgatási testületeik politikai integrálódásának tényezője. E

tekintetben a legnagyobb felelősség a KSZ-szervezetekre és a K S Z - t a gokra h á r u l . E kötelezettségünknek csak a k k o r tehetünk eleget, h a az egész K o m m u n i s t a Szövetségben gyakorlatilag is biztosítjuk a Szocialista Szövetség ilyen fejlesztési koncepciójának érvényesülését, ami megköve­ teli, hogy h a t á r o z o t t a n szakítsunk a szektásság minden formájával, a bezárkózottsággal és a p á r t szerepéről a l k o t o t t d o g m a t i k u s nézetekkel. A K o m m u n i s t a Szövetség éppen a Szocialista Szövetségben j u t h a t kife­ jezésre, éspedig a szocialista erőkkel való széles k ö r ű kapcsolatteremtés útján, és ily m ó d o n mozgósíthatja a széles néptömegeket. A Szocialista Szövetség most nem egyszerű átszervezés előtt áll. F r o n t beli további szerveződésének és tevékenységének véghezvitele az összes önigazgatási tényező feladata. A Szocialista Szövetségnek azokkal a min­ dennapi p r o b l é m á k k a l kell foglalkoznia, amelyek az önigazgatási közös­ ségek, a dolgozók, a küldöttségek és a képviseleti testületek előtt állnak, hogy a g y a k o r l a t b a n felmerülő kérdések megoldásával váljon a politikai élet p ó t o l h a t a t l a n demokratikus formájává, és hogy a politikai életben szavatolja az állandó demokratikus k o m m u n i k á c i ó t és a rendszer egy­ ségét.

Szocialista

Szövetség

és a politikai

rendszer

Mindez megköveteli, hogy a Szocialista Szövetségben különös figyel­ met szenteljünk a küldöttségek és küldöttek képzésének, h o g y megfelelő módszerekkel dönthessenek az összes rájuk h á r u l ó kérdésről. A k ü l d ö t t ­ nek t u d a t o s a n és felelősségteljesen kell döntenie, minden k ü l d ö t t n e k és küldöttségi t a g n a k t u d n i a kell, hogy felelőssége p ó t o l h a t a t l a n . A kül­ döttrendszer társadalmi-politikai szervezettséget, együttműködést és a gyakorlati politikai kérdések megoldására irányuló á l l a n d ó tevékenysé­ get követel. Ehhez különösen a szakosztályok fognak hozzájárulni, ame­ lyeknek az állandó megbeszélések és párbeszédek formáivá kell válniuk. Csak a k k o r nyernek igazolást, ha rendszeres kapcsolatot teremtenek a társadalmi-politikai közösségek képviseleti testületeivel, és ha m u n k á j u k ­ ban szervezetten és felkészülten részt vesznek az összes önigazgatási és társadalmi-politikai testületek is. A politikai rendszer továbbfejlesztése megköveteli a társadalmi t a n á ­ csok g y a k o r l a t á n a k fejlesztését is. E tanácsok egyre inkább demokratikus alkotó testületekként j u t n a k kifejezésre. K o n k r é t intézkedéseket kell t e n ­ nünk, hogy a képviseleti testületek, közigazgatási szervek, k a m a r á k stb. keretében létrejöjjenek a társadalmi tanácsok. E testületek megalakítása és működése a társadalmi-politikai szervezetek közvetlen érdeke, mert a demokratikus kommunikáció, v a l a m i n t a különféle érdekek kifejezésé­ nek és szintézisének fontos tényezőivé kell válniuk. A társult m u n k a dolgozói jogainak és felelősségének fokozásával erő­ södik a szakszervezetnek mint a dolgozók osztályszervezetének politikai

felelőssége és szerepe is. E szerep mind a társult m u n k á n belül, mind pedig a küldöttrendszerű szerveződés összes területén, a jövedelmi viszonyok­ ban és a dolgozó jogainak érvényesítésében is bővül. A Szocialista Ifjúsági Szövetség és a H a r c o s Szövetség, v a l a m i n t a társadalmi szervezetek, egyesületek és a polgárok más egyesületei fel­ a d a t a i k a t a szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlesztésével teljesítik, mégpedig a tagság, a szervezetek és testületek közvetlen bevo­ násával, v a l a m i n t a D N S Z S Z - n e k mint a szervezett szocialista erők egy­ séges frontjának fejlesztésével. A z általános honvédelemnek és társadalmi önvédelemnek minden tevé­ kenységünkbe való beépítése a társadalmi élet demokratizálódásának k i ­ fejezője. A honvédelem és önvédelem további fokozása és t á r s a d a l m a ­ sítása csakis az emberekkel való k o n k r é t m u n k á v a l érhető el, azon jog érvényesítésével, hogy a munkásosztály rendelkezik a jövedelemmel és a többletmunkával, továbbá az új termelési viszonyok fejlesztésével, a füg­ getlenség és forradalmi v í v m á n y o k védelmezésére, a társadalmi v a g y o n ­ n a k és az önigazgatásnak mint a dolgozó és a polgár elidegeníthetetlen jogának megóvására v o n a t k o z ó t u d a t és felelősség kifejlesztésével.

A tömegtájékoztatás

további

társadalmasítása

A szocialista önigazgatás a n n y i r a erős, amennyire képes védekezni a rendszer bármilyen megbolygatásával szemben. Ez megköveteli, hogy na­ gyobb társadalmi felelősséggel viszonyuljunk a társadalmi tulajdon és az önigazgatás védelmi intézményeinek fejlesztéséhez. Szilárdabb kapcsola­ tot kell teremteni, gondoskodni kell a kölcsönös tájékoztatásról, és n y í l ­ tabbá kell tenni az egyes intézményeket, mint például a munkásellen­ őrzést, az alkotmánybíróságot, a társultmunka-ügyi bíróságokat és az önigazgatásügyi ügyészségeket. E g y ü t t m ű k ö d é s ü k és a társadalmi-politi­ kai szervezetekkel, illetve a Szocialista Szövetséggel és a szakszerveze­ tekkel való kapcsolatuk megteremtése útján, fokozni tudjuk e szervek és intézmények társadalmi szerepét és felelősségét. A szocialista önigazgatású társadalom fejlesztésével t o v á b b kell t á r ­ sadalmasítani a tömegtájékoztatás és kommunikáció rendszerét. Ez meg­ követeli az információk megteremtésének, a tájékoztatással kapcsolatos közmegbizatásnak, v a l a m i n t a tömegtájékoztatás és kommunikáció rend­ szerének és közlönyeinek társadalmasítását is. A tájékoztatási eszközök ily m ó d o n a szocialista önigazgatású társadalom kiépítésében a társult m u n k á s o k és dolgozók eszközeivé v á l n a k . H o g y ezt elérjük, pontosan meg kell h a t á r o z n i az egyes tájékoztatási eszközök alapítóinak, a t á r s a ­ dalmi tanácsoknak (szerkesztő és műsorügyi tanácsoknak) társadalmi helyzetét, a szabad munkacsere és az önigazgatási érdekeknek megfelelő szerveződés kérdéseit, a társadalmi-politikai szervezeteknek a tömegtá­ jékoztatási rendszerrel kapcsolatos feladatait és sajtójuk helyzetét. A K o m m u n i s t a Szövetség és a Szocialista Szövetség nagymértékben

felel a tömegtájékoztatási rendszer szocialista t a r t a l m á é r t , fejlődéséért és működéséért. T o v á b b r a is serkenteni kell az építő jellegű b í r á l a t o t és véleménycse­ rét a tájékoztatási eszközökben, fokozni kell a tájékoztatási eszközök elkötelezettségéért való társadalmi felelősséget, fejleszteni kell a m u n k a nyilvánosságát és az összes tájékoztatási forrás hozzáférhetőségét. Egé­ szében véve, de különösen a tájékoztatási eszközökben hiányzik az igaz és elkötelezett p r o p a g a n d a . A D N S Z S Z - b e n fejleszteni kell a sajtó, a rádió és a televízió szervezett társadalom bírálatát, mégpedig azért, hogy a társadalmi események középpontjai, v a l a m i n t az önigazgatási viszo­ nyok fejlesztése felé forduljanak. Ez megköveteli, hogy nagyobb társa­ dalmi felelősséget tanúsítsunk fejlődésünk iránt, s a r r a törekedjünk, hogy még inkább a társadalmi t u d a t leghaladóbb erőinek kifejezőeszközeivé váljanak. A z összes tájékoztatási eszközben, szerkesztőségben és t á r s a ­ dalmi tanácsban ezzel kapcsolatban mindenekelőtt a k o m m u n i s t á k r a , h á ­ rul nagy felelősség. A nemzeti egyenjogúsági politika beépült a szocialista önigazgatás egész társadalmi-gazdasági és politikai rendszerébe. A munkásosztály gazda­ sági és politikai rendszerének bármilyen fejlesztése, tökéletesítése és t o ­ vábbépítése nélkülözhetetlenül megköveteli a nemzeti egyenjogúság fej­ lesztését is. Ez kifejezésre jut az oktatásban, a művelődésben, és a m ű t vészetben, a tájékoztatási-publicisztikai tevékenységben, a szociálpolitiká­ ban, az írás- és nyelvhasználatban, az összes nemzet és nemzetiségnek a küldöttrendszerben való egyenjogú képviseletében, de egyúttal új t a r ­ t a l m a t kölcsönöz az általános honvédelem és társadalmi önvédelem fej­ lesztésének is. Az egész társadalmi-politikai rendszerben a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúsága és egysége eszmei-politikai tevékenységünk tartós a l a p ­ köve. A nemzeti egyenjogúsági politika érvényesítésére irányuló harc a K o m m u n i s t a Szövetség számára mindig az egész társadalmi és politikai fejlődésért, a szocialista demokráciáért és az önigazgatásért v í v o t t k ü z ­ delem alkotórésze volt. Ilyen alapon, belső erőiket felszabadítva és fej­ lesztve minden nemzet és nemzetiség tagjai egyúttal hozzájárulnak a szocialista önigazgatás fejlesztéséhez is. S z á m u n k r a ez azért is tartós fel­ adat, m e r t t a r t o m á n y u n k olyan egységes soknemzetiségű t á r s a d a l m i - p o ­ litikai közösségként jött létre, amelyben a forradalmi folyamatok sajátos m ó d o n j u t n a k kifejezésre és fejlődnek. Ezekben a f o l y a m a t o k b a n a nem­ zetiségi kérdést nem különválasztva rendezzük, mint egy vagy több nem­ zetiség különálló vagy közös társadalmi-politikai problémáját, hanem az egészen belül, mégpedig forradalmunk, a testvériség és egység, valarhint a jugoszláv közösség összes nemzeteinek és nemzetiségeinek nemzeti egyen­ jogúsága alapján. Vajdaság Szocialista A u t o n ó m T a r t o m á n y alkotmányos helyzetének, jogainak és felelősségének érvényesítése, illetve megvalósítása, a társa­ dalom további demokratizálódásáért, v a l a m i n t a szocialista önigazgatás

politikai rendszerének kiépítéséért és fejlesztéséért folytatott harc a l k o t ó ­ része. Vajdaság SZAT-foan n a g y a r á n y ú társadalmi, politikai, t ö r v é n y a l ­ kotási és szervezési tevékenységet fejtettünk ki a n n a k érdekében, hogy a t a r t o m á n y társadalmi-politikai közösségként épüljön ki. Vajdaság S Z A T új alkotmányos helyzete hozzájárult, hogy a nemzetközi kapcsolatok, v a l a m i n t a gazdasági és kulturális együttműködés és munkamegosztás terén a t a r t o m á n y is elősegítse h a z á n k el nem kötelezett külpolitikájának érvényesítését és függetlenségünk fokozódását. A köztársaság önigazgatási egysége továbbfejlesztésének, v a l a m i n t a föderáció alkotóelemeként érvényesülő t a r t o m á n y ö n k o r m á n y z a t a fej­ lesztésének szükségességéből kiindulva rendkívül jelentős feladatok há­ r u l n a k r á n k a Szerb S Z K - v a l való alkotmányos és politikai viszonyok kiépítéséiben, a íjogi természetű n y í l t kérdések és különösen a t á r s a d a l ­ mi-gazdasági viszonyok és önigazgatási társult m u n k a terén felmerülő problémék megoldásában. ö n i g a z g a t á s i viszonyaink nemcsak azáltal fognak sikeresen fejlődni, hogy a b ő v í t e t t újratermelést áthelyeztük a tmasz-okba, h a n e m azáltal is, hogy az újratermelés beépül az egész politikai rendszerbe. Ilyen érte­ lemben a szocialista önigazgatás fejlesztése megköveteli, h o g y a község olyan társadalmi-politikai és önigazgatási alapközösségként nyerjen iga­ zolást, amelyben kifejezésre j u t n a k az ember és a polgár számottevő jogai és kötelezettségei. A községben ellenőrizzük legteljesebben az önigazga­ tási szerveződésnek, a dolgozók társulásának, az integrálódásnak és ér­ dekeknek, a szolidaritásnak és a közösségi szellemnek fő elveit. A község szubjektív szocialista erőinek szerveződése és eszmei-politikai tevékenysége most sok-sok rendkívül bonyolult feladat előtt áll. Ezért mindenképpen értékelnünk kell a jelenlegi k o m m u n á k a t , mégpedig a politikai rendszer fejlesztésével kapcsolatos összes feladat szempontjából. Ez megköveteli, hogy a t u d o m á n y is nagyobb mértékben hozzájáruljon a g y a k o r l a t t a n u l m á n y o z á s á h o z és a kommunális rendszer továbbfej­ lesztéséhez. Az elért eredményekből kiindulva a községben számos kérdés merül fel, mint p é l d á u l : a k o m m u n a fejlesztésének optimális keretei, az önigazgatási tervezés fejlesztésének g y a k o r l a t a és a vele kapcsolatos t ö ­ rekvések, a községi h a t á r o k megnyitásának folyamata, a községek közötti együttműködés, a n o r m a t í v tevékenység a r á n y a stb. A k o m m u n á l i s rendszer fejlesztésének alkotórésze a helyi közösségnek mint területi önigazgatási alapközösségnek továbbfejlesztése is. Az alkot­ m á n y rendelkezései a helyi közösség fejlesztésének és helyzetének tekin­ tetében megkövetelik, hogy több gondot fordítsunk a benne keletkező p r o b l é m á k r a . Körülményeink között ez azért is fontos, mert a helyi k ö ­ zösségek általában fejlettek, u r b a n i z á l t a k és a helyi ö n k o r m á n y z a t nagy h a g y o m á n y á v a l rendelkező összetett szociális környezetek. N a g y o b b fi­ gyelmet kell szentelnünk a helyi közösségek tervezett fejlesztésének, mind az egész hosszú távú fejlődés, mind pedig a z a v a r t a l a n fejlődésünkhöz és az önigazgatáshoz szükséges feltételek szavatolása szempontjából.

T I T O ELVTÁRS ÁLLÁSPONTJAINAK

SZELLEMÉBEN

Elvtársnők és elvtársak! A J K S Z X . kongresszusán Tito elvtárs beszámolójában hangsúlyozta: „ A K o m m u n i s t a Szövetség vezető szerepének fokozását f o r r a d a l m u n k minden szakaszában állandó feladatként t ű z t ü k ki. H o g y ez sikerrel tel­ jesüljön, nem elegendő, ha csak beszélünk róla, h a n e m egyúttal fel kell fognunk, hogy a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség ezt a szerepet csupán akkor töltheti be, h a mindig újból elnyeri a munkásosztály és általában a dolgozó nép bizalmát. E z t a bizalmat pedig csak a k k o r nyerheti el, ha a fejlődés minden szakaszában képes lesz a r r a , hogy megmutassa a dolgozóknak a szocialista termelési viszonyokban kifejezésre jutó egyre jobb és szabadabb életért v í v o t t h a r c útjait és eszközeit, és h a k ü z d e l ­ mének és akcióinak módszereit és formáit egybe tudja hangolni az o b ­ jektív a d o t t s á g o k k a l . " A t o v á b b i a k b a n . . . „a K o m m u n i s t a Szövetség szerepét csupán a forradalom fejlesztéséért, a szocialista önigazgatás el­ mélyítéséért, illetve a munkásosztály h a t á s á n a k erősítéséért és a társa­ dalom u r a l k o d ó gazdasági és politikai erejeként megnyilvánuló pozíció­ jáért folytatott harcban érvényesítette." T i t o elvtárs álláspontjainak és a J K S Z X . kongresszusa h a t á r o z a t a i n a k szellemében a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség a társadalmi-gazdasági előrehaladásra, a szocialista önigazgatás és a forradalmi egység fejlesz­ tésére irányuló széles körű eszmei-politikai tevékenység során állandó gondot fordított a p á r t osztályjellegének elmélyítésére, a munkástöbbség megteremtésére, v a l a m i n t arra, hogy a munkásosztály fokozottabb hatást gyakoroljon a K o m m u n i s t a Szövetség politikájára. A J K S Z X . kongresszusa óta napjainkig 2000 új KSZ-alapszervezet lé­ tesült, úgyhogy a V K S Z - n e k ma 4300 alapszervezete v a n . A Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetségbe több mint 60 000 új tagot v e t t ü n k fel. A V K S Z új tagjainak 70 százaléka 27 évesnél fiatalabb, s közülük 41 százalék ifjúmunkás. Ez azt bizonyítja, hogy sikeresen teljesül a tagfelvételi p o ­ litika egyik csúcsfontosságú feladata, s á l l a n d ó a n növekszik az ifjú nem­ zedéknek a K o m m u n i s t a Szövetség politikájába és a szocialista önigaz­ gatás fejlesztésébe vetett bizalma, ez pedig igazolja a J K S Z élő forradalmi erejét, amely állandóan megújul és fokozódik. Szervezett eszmei-politikai akcióval jelentős haladást értünk el a K S Z nemzetiségi megoszlási a r á n y á n a k javításában, különösen a nemzetisé­ gek soraiból való tagfelvételben, úgyhogy a nemzetiségi megoszlási a r á n y megközelíti a lakosságét. P á r t u n k forradalmi i r á n y v o n a l a mindig attól fügött, hogy milyen m a g a t a r t á s t tanúsított a munkásosztály iránt, és attól, hogy mennyire gondoskodott a munkásosztály társadalmi helyzetéről és érdekeinek ér­ vényesítéséről. M o z g a l m u n k és előrehaladásunk sikere attól függött, és

attól függ ma is, hogy a munkásosztály milyen osztályszövetséget terem­ tett a dolgozó parasztsággal és az összes többi dolgozóval, a t u d o m á n y o s művelődési, oktató-nevelő és egészségügyi dolgozókkal, akik hozzájárul­ nak szocialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k fejlődéséhez és a munkásosz­ tály érdekeiért v í v o t t harc sikeréhez. Az önigazgatásért v í v o t t küzdelemben szerzett tapasztalatok azt m u ­ tatják, hogy a munkások akkor léptek be tömegesebben a K o m m u n i s t a Szövetségbe, amikor a p á r t megalkuvás nélküli tevékenységet fejtett ki a társadalmi fejlesztés p r o g r a m j á n a k megvalósítása érdekében, és for­ dítva, a m u n k á s o k a k k o r h a g y t á k el, amikor a p á r t o n belül habozás, o p p o r t u n i z m u s jutott kifejezésre, és felhígult forradalmi i r á n y v o n a l u n k osztálytartalma. A tagfelvételi politikára más m o z z a n a t o k is hatással v a n n a k , k ü l ö n ö ­ sen a K o m m u n i s t a Szövetségben u r a l k o d ó viszonyok: amennyire demok­ ratikusak, a n n y i r a jut kifejezésre az elvtársi bizalom és az egyenjogúság szelleme, v a l a m i n t az, hogy a kommunista a következményektől való fé­ lelem nélkül, b á t r a n elmondhatja véleményét a hiányosságokról, hibák­ ról, káros jelenségekről és fő tényezőikről. A z elmondottakból következően a szervezetek kötelesek á l h a t a t o s a b ban és szervezettebben tevékenykedni, hogy azok a munkások, p a r a s z t o k , nők és fiatalok, akik kitűnnek az önigazgatási g y a k o r l a t b a n és a politikai életben, tömegesebben belépjenek a K S Z soraiba. A nemzetiségek sorai­ ban levő munkások p á r t b a való felvételével kapcsolatban különösen ügyelni kell arra, hogy megoszlási a r á n y u k jobban megfeleljen a terme­ lésben való részvételüknek és a szocialista önigazgatás fejlesztéséhez való hozzájárulásuknak.

A munkástöbbség

megteremtése

nem formális

kérdés

A munkástöbbség megteremtése s z á m u n k r a nem formális kérdés, mint ahogyan néhol hangsúlyozzák. A munkásosztály nem lehet a társadalom u r a l k o d ó ereje csupán azáltal, hogy bizonyos fórumban többségben v a n , jóllehet ez is fontos. Mi a munkástöbbségért harcolunk, de azért is, hogy a munkásosztály nagyobb hatást gyakoroljon a K S Z egész politikájára és g y a k o r l a t á r a , m e r t ez a leghatékonyabb a k a d á l y az összes b ü r o k r a t i k u s elferdüléssel szemben. A K o m m u n i s t a Szövetség alapszervezeteiben, a v á l a s z t m á n y o k b a n és a községi szervezetekben lebonyolított nemrégi választások során a k o m ­ munisták sokoldalúan és bírálóan felmérték eddigi munkájukat, és meg­ szabták feladataikat. A választási tevékenységre nagy hatással v o l t a k a kongresszusi elő­ készületek, amelyek serkentették a dolgozók és polgárok széles körű mozgósítását a mindennapi élet és m u n k a számos kérdésének megoldá­ sára. A k o m m u n i s t á k n a k a saját tevékenységükre v o n a t k o z ó bíráló és

Önbíráló vitái hozzájárultak azon felismerés megerősítéséhez, hogy a KSZ-szervezet tevékenységének értékeléséhez a dolgozók társadalmi hely­ zetében bekövetkező kedvező változások szolgálnak alapul. A községi v á l a s z t m á n y o k n a k a politikai helyzetre, az eszmei-politikai mozgásokra és á r a m l a t o k r a v o n a t k o z ó értékeléseiben különösen a z o k a t a szervezeteket és K S Z - t a g o k a t érte bírálat, amelyek, illetve akik nem kapcsolódnak be eszmei-politikai életünk összes folyamataiba és a tár­ sadalmi újratermelésben bekövetkező változásokba. Számos rendkívül nagy feladat áll előttünk. Ezen az értekezleten, az S Z K S Z kongresszusán és a J K S Z kongresszusán h a t á r o z z u k meg őket k o n k r é t a n . I t t v a n n a k továbbá az alkotmányból, a társult m u n k á r ó l szóló törvényből, a szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlesztéséből, valamint a K S Z belső viszonyainak kiépítéséből és fejlesztéséből eredő feladatok is. Mindez voltaképpen a J K S Z általános i r á n y v o n a l á n a k k o n k ­ retizálását és a világos eszmei-politikai álláspontok kialakítását jelenti. H o g y egész társadalmi rendszerünk jól működjön, és hogy a K o m m u ­ nista Szövetség sikeresen érvényesítse vezető szerepét, a p á r t o t szervezés és m u n k a m ó d s z e r tekintetében olyképpen kell felkészítenünk, hogy sike­ resen befolyásolja a dolgozók t u d a t á t , hogy szervezze őket és vezesse a politikánk érvényesítésére irányuló harcban. A z ilyen m a g a t a r t á s t állandóan fejleszteni kell, s ez megköveteli az olyan jó tulajdonságok ápolását is, amelyek mindig jellemezték a k o m ­ munistákat, mint amilyen az áldozatkészség, önzetlenség, m i n d a n n a k szorgalmazása, ami h a l a d ó és humánus, szocialista t á r s a d a l m u n k fejlő­ dését szolgálja. F e l a d a t a i n k teljesítése során, hogy alkotó és mozgósító tevékenységet fejthessenek ki, minden K S Z - t a g n a k a tmasz-ból, a munkaközösségből és helyi közösségből, v a l a m i n t a községből, mint az önigazgatás alapsejt­ jeiből kell kiindulnia. Ezért a KSZ-alapszervezetek tökéletesítése és meg­ felelő tevékenységük biztosítása állandó kötelesség és tartós feladat. H a ­ t á r o z o t t a n le kell küzdeni azt a felfogást, hogy a K S Z - t a g o k tevékeny­ sége csupán a KSZ-alapszervezet m u n k á j á b a n merül ki, el kell h á r í t a n i ezt a bezárkózottságot, és a legszélesebb körben be kell kapcsolódni a szocialista önigazgatási viszonyok fejlesztéséért folytatott harcba. A z alapszervezetek csakis így fejlődhetnek a politika fő tényezőjeként és az eszmei-politikai akció mozgatóerejeként, így lehetnek az eszmei és cse­ lekvési kezdeményezésnek, a saját és általános g y a k o r l a t b í r á l ó és önbíráló elemzésének forrásai, hogy — a községben és szélesebb területen a K o m m u n i s t a Szövetség törekvéseivel és megszabott feladataival össz­ hangban — önállóan fejleszthessék és érvényesíthessék vezető eszmei-po­ litikai szerepüket, az akciókban egyesüljenek a többi alapszervezettel, és állandóan tökéletesíthették munkájukat. Mindez megköveteli, hogy minden K S Z - t a g közvetlen tevékenységet fejtsen ki ott, ahol az önigazgatási megegyezések és a h a t á r o z a t o k meg­ születnek, ö n m a g u n k n a k is képeznünk kell m a g u n k a t , hogy hozzájárul-

hassunk a fejlődés során keletkező ellentmondások elhárításához, kiala­ kítsuk azt a t u d a t o t , hogy ezek az ellentmondások csakis szervezett tevé­ kenységgel, az osztályöntudat fokozásával és az osztály szerepéről alko­ tott t u d a t érvényesítésével k ü z d h e t ő k le. Ily m ó d o n csökkentjük a konf­ liktusos helyzeteket, és szűkítjük az oppozíciós erők tevékenységi te­ rületét. H a a k o m m u n i s t á k a többi dolgozókkal-önigazgatókkal együtt jelen lesznek a D N S Z S Z szakosztályaiban, a szakszervezetekben, a társadalmi és munkástanácsokban, az érdekközösségekben és helyi közösségekben megnyilvánuló társadalmi-politikai életben, és részt vesznek a kezdemé­ nyezésekben, a h a t á r o z a t o k meghozatalában és életre keltésében, a k k o r a K o m m u n i s t a Szövetség a nyilvánosság előtt felelősséget vállalhat a h a ­ t á r o z a t o k meghozatali f o l y a m a t á n a k és az elfogadott h a t á r o z a t o k tar­ t a l m á n a k demokratikus jellegéért. Mindez megköveteli a K S Z összehan­ goltabb akcióját, a fejlettebb szerveződési és együttműködési formákat, a szilárdabb és közvetlen kapcsolatot a k o m m u n i s t á k és a vezetőségek között. Szilárd

és állandó

kapcsolat

a

tömegekkel

A z olyan szerveződési formák kiépítése és tevékenységi módszerek fej­ lesztése, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a kommunisták szilárd és állandó kapcsolatot t a r t s a n a k fenn az osztállyal, a dolgozókkal, és a tömegekkel, a tmasz-ok, az iskolák, az egyetemek, a helyi közösség és önigazgatási közösségek, v a l a m i n t a cselekvési együttműködési f o r m á k KSZ-alapszervezeteinek fontos feladata. A statútummódosításokban kifejezésre jut, milyen n a g y fontosságot tulajdonítunk a községi KSZ-szervezetnek a községi v á l a s z t m á n y o k n a k és politikai-végrehajtó szerveiknek. Ez a kérdés különösen időszerű b i ­ zonyos számú városi környezet szempontjából. M i n d e n k é p p e n fejleszteni kell a m u n k a m ó d s z e r t , szavatolni kell a közvetlen együttműködést, és kerülni kell a községi v á l a s z t m á n y és a KSZ-alapszervezet közötti köz­ vetítés intézményes formáit, élénkebbé kell tenni .a v á l a s z t m á n y o k m u n ­ káját, és gondoskodni kell arról, h o g y a községi bizottságok legyenek az akciók szervezői, és figyelemmel kísérjék a közösen k i a l a k í t o t t állás­ p o n t o k és m e g h a t á r o z o t t feladatok érvényesítését, illetve végrehajtását. A községi KSZ-szervezet cselekvési és eszmei egységének fokozása t a r ­ tós feladat, és fontos előfeltétele a n n a k , hogy a községi KSZ-szervezet alkalmas legyen környezetében és a t a r t o m á n y b a n a t á r s a d a l m i - g a z d a ­ sági és politikai fejlődés nagy p r o b l é m á i n a k megoldására. A K o m m u ­ nista Szövetség h a r c á n a k k o n k r é t útjait és módszereit a t a r t o m á n y egyes részeiben jellemző különféleség, a V K S Z összes alapszervezetének cse­ lekvési önállósága, a J K S Z h a r c á n a k egységes stratégiáját tekintve, vol­ t a k é p p e n a t á r s a d a l o m b a n kifejtett tevékenységi formák és t a r t a l m a k gazdagságát fejezi ki. A V K S Z belső egysége fontos előfeltétele az egy-

séges és gyümölcsöző tevékenységének, v a l a m i n t az S Z K S Z és a J K S Z egységéhez való hozzájárulásának. A K o m m u n i s t a Szövetség szerepének érvényesítése és feladatainak tel­ jesítése szükségessé teszi a K o m m u n i s t a Szövetségben u r a l k o d ó d e m o k r a ­ tikus viszonyok továbbfejlesztését. Enélkül t á r s a d a l m u n k b a n sem fejlőd­ hetnek a demokratikus viszonyok. A d e m o k r a t i k u s centralizmusnak mint a véleményharc demokratikus szintéziséhez és az egységes álláspontok kialakításához szükséges fontos elvnek és belső pártigénynek következe­ tes alkalmazása a k o m m u n i s t á k cselekvési egységének és az akció h a t é ­ k o n y s á g á n a k előfeltétele. Ezért meg kell teremtenünk a feltételeket, hogy minden K S Z - t a g kinyilvánítsa véleményét, m e r t ily m ó d o n fokozódik egységünk. Régi igazság pedig, hogy az egység nem a n n y i r a a belső fe­ gyelemmel, mint inkább a dolgozó jobb jövőjére v o n a t k o z ó egységes né­ zetekkel és közös akcióval jön létre. Ebben n y i l v á n u l n a k meg a d e m o k ­ ratikus centralizmus új t a r t a l m a i és azok a demokratikus viszonyok, amelyeket a K o m m u n i s t a Szövetségben kell fejlesztenünk. A z e l m o n d o t t a k h o z hozzá kell járulnia a b í r á l a t n a k és ö n b í r á l a t n a k is, amely a munkásosztály társadalmi lényéből és a szocialista önigaz­ gatási viszonyokból fakad, s ezeknek alkotórésze. E funkciót m i n d i n k á b b betöltve, a m a r x i s t a k r i t i k á n a k még inkább hozzá ikell jáimilmia a m u n k á s ­ osztály érdekeinek érvényesítéséhez, kifejezésre ikell j u t t a t n i a a k e d v e z ő értékeket és eredményeket, lehetővé kell tennie a k o m m u n i s t á k h a t é k o n y tevékenységét, hogy sikeresen szembeszállhassanak a n e m k o m m u n i s t a v i szonyulási és m a g a t a r t á s i f o r m á k k a l és jelenségekkel, a fegyelmezetlen­ séggel, a dologkerüléssel, a passzivitással, opportunizmussal, kispolgári mentalitással és ezeknek tényezőivel. A K o m m u n i s t a Szövetségnek a marxista oktatással és eszmei-politikai képzéssel kapcsolatos akcióját még i n k á b b bővíteni, t a r t a l m i l a g elmé­ lyíteni és tökéletesíteni kell, mégpedig a m i n d e n környezetben jelentkező gyakorlati vezető és i r á n y í t ó szerepének fontos elemeként. Ezért g y a k o r ­ l a t u n k k a l és bíráló felismeréseinkkel b á t r a b b a n és szabadabban kell fog­ l a l k o z n u n k az önigazgatási szocialista társadalmi-gazdasági és politikai fejlődés lényegi kérdéseivel, az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kell mozgósítanunk a t a r t o m á n y összes kádereit a g y a k o r l a t elméleti alátá­ masztására, minden környezetben fokoznunk kell az osztály-, forradalmi és önigazgatási t u d a t o t , hogy minél jobban felkészüljünk egész mozgal­ m u n k új alkotótevékenységére. A társadalmi-gazdasági fejlődés és a t á r ­ sadalmi-politikai élet új minőségének megfelelően gondoskodni kell az új minőségű marxista oktatáséi és eszmei-politikai kérdésről is. Fokozni

kell az eszmei

képzettséget

A KSZ-szervezeteknek és K S Z - t a g o k n a k T i t o elvtárs műveinek t a n u l ­ mányozásával fokozniuk kell eszmei képezettségüket és cselekvési kész­ ségüket. Josip Broz T i t o v á l o g a t o t t műveinek nemrég megjelentetett első

kötetei, v a l a m i n t a kumroveci politikai iskolában megtartott előadásai n a g y b a n g a z d a g í t o t t á k a szocializmusért és az önigazgatásért v í v o t t h a r ­ cunk fő kérdéseiről és sorsdöntő eseményeiről, v a l a m i n t p á r t u n k történe­ téről és fejlődéséről a l k o t o t t elméleti ismereteinket. Mindenképpen szük­ ség van arra, hogy minden új p á r t t a g megismerkedjen a Jugoszláv K o m ­ munista Szövetség programjával. A J K S Z történetének megírására, vala­ mint a köztársasági és t a r t o m á n y i kommunista szövetségek fejlődésének t a n u l m á n y o z á s á r a irányuló tevékenység ugyancsak hozzá fog járulni az ifjú nemzedék eszmei oktatásához és neveléséhez. Ily módon, a marxizmus t a n u l m á n y o z á s a közvetlen kapcsolatba kerül életünkkel és gyakorla­ tunkkal. A fentiek céljából a V K S Z marxista központjának, a megfelelő t u d o ­ mányos intézményeknek, a K o m u n i s t n a k , a Savremenost folyóiratnak és a többi tájékoztatási-publicisztikai közlönynek még állhatatosabban kell mozgósítania az összes marxista erőt és ki kell építenie a z o k a t az új erőket, amelyek képesek lesznek küzdeni a forradalmi nézetekért, v a ­ lamint t u d o m á n y o s m ó d o n feldolgozni a p á r t t ö r t é n e t e t és a társadalmi fejlődés időszerű problémáit. A z ilyen törekvést alátámasztja majd a bölcsészeti k a r o n meghonosítandó négyéves marxista és szocialista ön­ igazgatási oktatás, valamint a t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k területén előirány­ zott sok más k u t a t á s . Ezzel kapcsolatban a K o m m u n i s t a Szövetség egye­ temi szervezeteinek-külön-külön és az egész egyetemi szervezetnek, min­ denekelőtt a megfelelő tudományos-oktatási intézményeknek fokozott a felelőssége. A gyakori rögtönzés és rutinszerűség jelenségeitől megszabadulva a marxista o k t a t á s n a k és az eszmei-politikai képzésnek még i n k á b b fej­ lődnie kell, hogy ezáltal jobban hozzájáruljon a Vajdasági K o m m u n i s t a Szövetség cselekvőképességéhez és a forradalmi egység fokozódásához, a szocialista önigazgatási viszonyok és a szocialista demokrácia politikai rendszerének céljairól és értékeiről a l k o t o t t t u d a t fejlesztéséhez és elmé­ lyítéséhez. A marxista o k t a t á s n a k és eszmei-politikai nevelésnek még inkább elő kell segítenie a forradalmi folyamatok elméleti alátámasztását, a társadalmi mozgások természetének és osztálylényegének, az ellentmon­ dásoknak és megoldási feltételeiknek megismerését, a K o m m u n i s t a Szö­ vetségnek és az összes szubjektív tényezőnek a társadalmi helyzetért és a további társadalmi fejlődésért v a l ó felelősségének és bíráló ö n t u d a t á ­ nak kialakulását, t o v á b b á azt, hogy a K S Z , v a l a m i n t a többi politikai és önigazgatási tényező alkalmassá váljon az összes szocialistaellenes fel­ fogásokkal, ideológiákkal, t a r t a l m a k k a l és megnyilvánulási f o r m á k k a l , v a l a m i n t önigazgatásellenes tendenciákkal szembeni állandó h a r c r a . A káderpolitikai feladatok és célok teljesítésének, illetve elérésének szükségességéről alkotott, széleskörűen elfogadott t u d a t és álláspont meg­ követeli, hogy gyorsabb és h a t é k o n y a b b legyen a káderpolitika demok­ ratizálódása és társadalmasítása, hogy a társultmunka-alapszervezetek dolgozói az eddiginél nagyobb mértékben a káderpolitika fő tényezőivé

váljanak, különösen a foglalkoztatás és oktatás, a káderek megválasztása és irányítása, d e mindenekelőtt a küldöttrendszer területén. T o v á b b kell fejleszteni a k á d e r á l l o m á n y t a nemzetiségek soraiból, s ez elsősorban az állami szervekre, közigazgatási szervekre, a Jugoszláv Néphadseregre, az általános honvédelemre és a társadalmi önvédelemre v o n a t k o z i k , v a ­ lamint káderbelileg erősíteni, kell a tömegtájékoztatási eszközöket, a tár­ sult munkaszervezetek fejlesztési szolgálatait, és önigazgatási m ó d o n kell befolyásolni a káderek v á n d o r l á s á n a k csökkenését. Ez megköveteli, hogy a t o v á b b i a k b a n is következetesen megvalósulja­ n a k a káderpolitikáról szóló társadalmi megállapodások és önigazgatási megegyezések, tökéletesebbé váljon a káderek n y i l v á n t a r t á s a , tudatosan és szervezetten képezzük, tervezzük a kádereket, felújítsuk a K o m m u ­ nista Szövetség és az egész t á r s a d a l o m k á d e r á l l o m á n y á t , különösen az ifjúság soraiból, és hogy mindez hozzájáruljon egész fejlődésünkhöz. T a p a s z t a l a t a i n k azt mutatják, hogy nincs k á d e r h i á n y , amikor a p á r t akciót folytat, amikor a K o m m u n i s t a Szövetség alapszervezetei és a kommunisták k o n k r é t küzdelmet v í v n a k a dolgozók érdekeinek érvé­ nyesítéséért. E z t bizonyítja az elmúlt időszak is. A K o m m u n i s t a Szövet­ ség és a p á r t o n belüli egység szempontjából nagy jelentőségű a káderek egysége, mert enélkül nem lehet egységes a K S Z sem, és a k o m m u n i s t á k nem fejthetnek ki egységes tevékenységet társadalmi fejlődésünk fő kér­ déseinek megoldására. A tájékoztatással kapcsolatos feladatainkról szólva hangsúlyozni kell, hogy még inkább érvényesíteni kell a rendszeres politikai tájékoztatás g y a k o r l a t á t , kezdve a KSZ-alapszervezetektől a legfelsőbb szervekig, és fordítva. Ezért ennek a kérdésnek még nagyobb figyelmet kell szentelni, megfe­ lelőbben kell szerveződni, és a rendszert á l l a n d ó a n fejleszteni és tökélete­ síteni kell. E z azért is fontos, m e r t nagyszámú K S Z - a l a p s z e r v e z e t ü n k v a n , és pártsajtónk ezt nem teheti rendszeresen, holott az idejében v a l ó tájékoztatás az eszmei-politikai képzés és a h a t é k o n y K S Z - a k c i ó jelentős eleme. A K S Z - t a g o k n a k és -szervezeteknek a k ö r n y e z e t ü k összes fontos kér­ déséről való rendszeres és sokoldalú tájékoztatásának h i á n y a g y a k r a n gá­ tolja az akció idejében történő megindítását. A társult munkaszerveze­ tekben a k o m m u n i s t á k és a dolgozók sokszor n e m j u t n a k b i r t o k á b a a z o k n a k a szükséges a d a t o k n a k és információknak, amelyek lehetővé te­ szik számukra, hogy felelősen rendelkezzenek a jövedelemmel, de az elő­ fordult, hogy néha p o n t a t l a n információkat k a p n a k . Ezért fokozni kell az információkkal v a l ó rendelkezés mindenfajta m o n o p ó l i u m á n a k fel­ számolására irányuló tevékenységet.

Meghatározzuk

a következő

időszak

céljait

E l v t á r s n ő k és elvtársak! A jelentésben és a beszámolóban arra t ö r e k e d t ü n k , hogy bírálóan is­ mertessük nemcsak kedvező eredményeinket, h a n e m mulasztásainkat is, azt, hol v a n n a k lemaradások, mik a h i b á k és hiányosságok, hol jelent­ keznek, és melyek a fejlődésünkkel ellentétes törekvések és ellenállások. A beszámolóban nem lehetett kitérni m i n d a z o k r a a jelenségekre és ese­ ményekre, amelyek a dinamikus mozgásokkal teli, a V K S Z X V . és X V I . választási értekezlete közötti időszakban zajlottak le. A X V I . értekezlet küldötteinek értékelniük kell a t a r t o m á n y i p á r t ­ bizottságnak és szerveinek eddigi m u n k á j á t is, s ez többszörösen fontos lesz a leendő vezetőség számára, hogy még felelősségteljesebb és h a t é ­ k o n y a b b tevékenységet fejthessen ki. Értekezletünkön világosan meg kell h a t á r o z n u n k a következő időszak céljait és feladatait. A t á r s a d a l o m u n k ban végbemenő gyökeres változásokkal összhangban a társadalmi viszo­ n y o k megváltozásának megfelelően m ó d o s í t a n u n k kell a K S Z s t a t ú t u m á t is, mégpedig a KSZ-tagság eszmei-politikai, szerveződési és káderbeli képzése és a K S Z munkamódszerének korszerűsítése céljából. Ezekkel a kérdésekkel a kongresszusok után is foglalkoznunk kell, m e r t a változások nemcsak statútumbeli és szervezeti jellegűek, h a n e m a r r a i r á n y u l n a k , hogy fokozódjon a K S Z cselekvőképessége és hatékonysága, hogy eszmei­ politikai törekvései dolgozóink céljaivá váljainak, és ily m ó d o n a köz­ vetlen anyagi erőt képviseljék m i n d e n n a p i életünkben és gyakorla­ tunkban. K ü l d ö t t elvtársnők és elvtársak! A z S Z K S Z V I I I . kongresszusának és a J K S Z X I . kongresszusának kü­ szöbén megállapíthatjuk, hogy nagy fokú a Vajdasági K o m m u n i s t a Szö­ vetség egysége. A z a tény, hogy rövid idő a l a t t l e k ü z d ö t t ü k azt a v á l ­ ságot és ingadozást, amely nagy m e g p r ó b á l t a t á s o k n a k tette ki a K S Z - t , a p á r t forradalmi képességéről, önigazgatási rendszerünk erejéről, m u n ­ kásosztályunk szilárdságáról és egységéről, a vajdasági nemzetek és nem­ zetiségek összetartásáról tanúskodik. A z ezzel kapcsolatos gazdag ta­ p a s z t a l a t tartós értékű eszmei-politikai tevékenységünk szempontjából. Dolgozóink erőfeszítéseinek köszönhetően nagy változások mentek végbe a társadalmi-gazdasági viszonyokban, a gazdálkodás stabilizálá­ sában, a t u d o m á n y b a n , oktatásban, művelődésben és a más közszolgá­ latokban. A társult munkaszervezetek jórészt túl v a n n a k a megalakulás szakaszán. Életre kelt sok olyan megállapodás és önigazgatási megegye­ zés, amely igazolta rendszerünk értékét. A z önigazgatás iskoláinak m o n d ­ hatjuk őket, amelyekben fokozódott dolgozóink arról a l k o t o t t t u d a t a , hogy saját kezükben tartják a társadalmi átalakulás fonalát, és m a g u k oldják meg az anyagi és társadalmi előrehaladás útján jelentkező ellent­ mondásokat.

A J K S Z X I . kongresszusán m e g h a t á r o z z u k majd a szocialista önigaz­ gatás és demokrácia politikai rendszerének fejlesztési irányelveit és fel­ tárjuk t á r s a d a l m u n k fejlődésének távlatait. A hosszú t á v ú eszmei-politi­ kai célok és feladatok felelős és következetes megvalósításával, illetve végrehajtásával a K S Z és a szervezett szocialista erők állandóan h o z z á fognak járulni, hogy bővüljön az előrehaladásnak, a dolgozók szociális és politikai szilárdáságának és szocialista önigazgatási t á r s a d a l m u n k fej­ lődésének tere. Ez lesz egyúttal a szabadságunk és függetlenségünk védelmezésére, az egyenjogú nemzetközi viszonyokért, a nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m b a n való egyenjogú együttműködésért, az el nem kötelezettségért, a fejletle­ nek gyorsabb előrehaladásáért és az új gazdasági rend megteremtéséért, a szocialista eszme győzelméért, a haladásért, a világbékéért és m i n d ­ azokért a célokért v í v o t t harc leghatékonyabb fegyvere, amelyeknek el­ éréséért a J K S Z k ü z d T i t o elvtárssal az élén. Újvidék,

1978. április

26.

Major Nándor

ZARKO Z R E N J A N I N FORRADALMI MUNKÁSSÁGA

Z a r k o Zrenjainin—Uca születésének hetvenötödik, h a l á l á n a k pedig a h a r ­ mincötödik évfordulójára emlékezünk T i t o elnök és n é p ü n k kettős jubi­ leumának évében. F o r r a d a l m á r a i n k n a k ahhoz a nemzedékéhez t a r t o z o t t , akik az illegalitásban, a j a n u á r 6-i d i k t a t ú r á t követő években nőttek fel, tanúi v o l t a k a frakciók romboló h a t á s á n a k és a fennálló helyzetből k i ­ u t a t kerestek a P á r t számára, amit az osztályharc heves összetűzéseiben leltek meg. Z a r k o Zrenjanin a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t vajdasági szervezetében dolgozott és harcolt majd másfél évtizeden át, és azt for­ r a d a l m u n k sorsdöntő éveiben vezette. Ebben az időszakban minden je­ lentősebb vajdasági eseményben részt vett. Szerény és közvetlen termé­ szetű volt, de a dolgozók jobb jövőjéért folyó h a r c b a n h a t á r o z o t t a n lé­ pett fel. Ezért került be a m u n k á s m o z g a l m u n k történetébe. E n n e k elle­ nére a rendkívül viharos és minden n y o m o t eltüntető évek úgy h o z t á k , v a l a m i n t a feladataival, nem pedig a saját ügyeivel elfoglalt f o r r a d a l m á r magánéletének eseményei is úgy alakultak, hogy nem tudjuk pontosan megállapítani, m i k o r került sor életében a következő két d ö n t ő fontos­ ságú eseményre: m i k o r vált a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t tagjává, és m i k o r került a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t vajdasági szervezetének élére. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t b a feltehetően huszonöt éves k o r á b a n , vagyis 1927-ben vették fel, amikor visszatért a macedóniai K a n a t l a r c i faluból, ahol h á r o m évig tanítóskodott, tehát éppen azt megelőzőleg, hogy Josip Broz T i t o a zágrábi pártszervezetben harcot i n d í t o t t a frakciozás ellen. M á r a szülőfalujában, Izbisteben és Versecen kifejtett tevé­ kenysége is azt tanúsítja, hogy idegen volt tőle minden gyengeség, ami évekkel később — d e m á r a k k o r is — megosztotta a p á r t o t és gyengí­ tette ellenállóképességét, ütőképességét — gondolunk itt a frakciózásra, baloldali szektásságára és a jobboldali o p p o r t u n i z m u s r a — tehát lenini értelemben vett k o m m u n i s t a és tömegeket mozgósító egyéniség volt, aki sokoldalúan kihasznált minden a l k a l m a t és lehetőséget — az olvasókört, a szövetkezetet, a tűzoltóegyletet, a népegyetemet —, hogy együtt dol-

gozhasson a falusiakkal és a m u n k á s a k k a l ; igyekezett felvilágosítani és megnyerni őket a P á r t p r o g r a m j á n a k és céljainak, és ezáltal fokozatosan felkészíteni őket a forradalmi tevékenységre. É p p e n ezért nem véletlen az a tény, h o g y első illegális lapjának — amelyet 1933-ban, a dél-bánáti Körzeti Pártbizottság t i t k á r a k é n t adott ki — a Lenjinist címet adta, hisz egy egészen mélyértelmű szimbólumról v a n szó. A körülmények úgy hozták, hogy nem állhatott mindig rend­ szeres kapcsolatban a felső pártvezetéssel, és nem segítették eléggé m u n ­ kájában, mégis állandóan azon m u n k á l k o d o t t , hogy a dél-bánánti k o m ­ munisták és követőik h a t á r o z o t t politikai utasításokat k a p j a n a k a szer­ vezett tevékenység kialakítása érdekében, ezért Zrenjanin úgyszólván egyedül írta a lapot, a saját izbistei lakásán n y o m t a t t a , és ő is terjesz­ tette. M u n k á j á t rendkívül nagy önállóság jellemezte, nagyfokú felelős­ séggel vállalta a P á r t i r á n y v o n a l á n a k a helyi feltételekhez való alkal­ mazását és megvalósítását, kezdeményezőkészsége csak azokhoz az oda­ adó és m e g i n g a t h a t a t l a n harcosokéhoz hasonló, akik a legkedvezőtlenebb körülmények között is lehetőséget találtak a munkásosztály h a r c á n a k erősítésére. Ez jellemezte a leghűségesebb és legmunkaképesebb k o m m u ­ nistákat, m i n d a z o k a t a harcosokat, akik a P á r t országos méretű küzdel­ mének mindennapos harcából megerősödve nőttek ki. „Senki sem vált még önmagától k o m m u n i s t á v á , a k o m m u n i s t á t a nép teremti. A legjobb, a legbátrabb és a legügyesebb harcosokból, akiket a nép megszeretett. Ezeket a harcosokat fogadja be soraiba a K o m m u n i s t a P á r t " — írta né­ h á n y évvel később A P á r t r ó l című brosúrájában. Küzdőszellemét Zrenjanin a börtönben edzette meg, amikor a Lenjinist h a r m a d i k számának k i n y o m t a t á s a k o r 1933-ban az Államvédelmi Bíróság Belgrádban „háromévi börtönre, polgári jogainak öt évre való megvo­ nására és az állami szolgálattól való eltiltásra ítélte". Még ilyen körül­ mények k ö z ö t t is t u d o t t harcolni, részt vett a bebörtönzöttek lázadásá­ ban és éhségsztrájkjában. Egyike volt a z o k n a k , akik a legtöbbet tettek a n n a k érdekében, hogy a börtön a f o r r a d a l m á r o k iskolájává váljon. A t a r t o m á n y i pártvezetőség élére T i t o elvtárs és a K ö z p o n t i Bizottság azzal a feladattal állította, hogy rendezze a P á r t sorait. E r r ő l az ese­ m é n y r ő l nincsenek pontos a d a t a i n k . Mindenesetre erre 1937 közepétől 1938 közepéig kerülhetett sor. T e h á t m o s t a n á b a n v a n ennek a négy év­ tizedes évfordulója. A Sremska Mitrovica-i és lepoglavai börtönből 1936. április 6-án szabadult, és m á r u g y a n a z év novemberében, a nagy lelep­ lezések idején, ismét l e t a r t ó z t a t t á k , de 1937 'júniusában bizonyítékok h i á n y á b a n szabadlábra helyezték. E k k o r Ítélkeztek L a z a r M i l a n k o v , a T a r t o m á n y i P á r t b i z o t t s á g addigi t i t k á r a felett is. T i t o elvtárs az egyik D i m i t r o v h o z intézett 1938-as keltezésű levelében rendkívül n a g y r a ér­ tékelte a t a r t o m á n y i pártszervezet m u n k á j á t : „Vajdaságban t a r t o m á n y i vezetőség m ű k ö d i k és majd minden helységnek alapszervezete v a n . M u n ­ kájuk alapján ítélve a.legjobb pártszervezetek közé t a r t o z n a k . " E n n e k az új vezetőségnek az élére Z a r k o Zrenjaninnak kellett kerülnie.

Az új vezetőség, amelyet 1938 végén ideiglenesen v á l a s z t o t t a k meg a t a r t o m á n y i értekezleten, olyan pillanatban került a vajdasági pártszer­ vezet élére, amikor az a történelmének egyik legmélyebb válságába jutott. A z államhatalom a leleplezéseket igyekezett kihasználni a vajdasági k o m ­ munistákkal való végleges leszámolásra. A mintegy 350 vajdasági p á r t t a g közül százhuszonkettőt t a r t ó z t a t t a k le huszonhárom különböző helység­ ben. Számos alapszervezetet felszámoltak, a m e g m a r a d t tagság nem t u d o t t kapcsolatot teremteni egymással, és így 1937 közepe tájára körülbelül ötven szervezett p á r t t a g m a r a d t . Tehát azt lehet m o n d a n i , hogy m i n d e n t újra kellett kezdeni. A z új vezetőség úgy ítélte meg, hogy a történelmi helyzet a frontális támadás kibontakozását igényli. Megértette, hogy egy széles körű akciót kell indítania a pártalapszervezetek és a vezetőségek egész Vajdaságra kiterjedő h á l ó z a t á n a k megszervezéséhez, s hogy ennek a tevékenységnek az új p á r t v o n a l stratégiájának és t a k t i k á j á n a k kidolgozásán, a meglévő és a leendő tagság m u n k á j á n kell alapulnia, a tagság népfront jellegű i r á n y v o n a l á n alapuló k o n k r é t akcióira kell támaszkodnia, és hogy a p á r t ­ tagok számának növelésével p á r h u z a m b a n kell küzdeni az eszmei és akcióegységért, s el kell különülni m i n d a z o k t ó l , akik objektíve á r t o t t a k a Pártnak. A P á r t újjászervezésében elért komoly eredményeket — amelyekről T i t o elvtárs is említést tett — a z o k n a k a követelményeknek a mély meg­ értése eredményezte, amelyeket a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t új vezető­ sége tűzött ki, élén T i t o elvtárssal. Ezek a követelmények mindenekelőtt a z o k n a k az osztályharccal és f o r r a d a l o m m a l kapcsolatos lenini elveknek a világos és h a t á r o z o t t újraérvényesítését jelentették, amelyek azon a fel­ ismerésen alapulnak, hogy a forradalom kitörése nem a távoli jövő elvont kérdése, h a n e m a közeli holnapé, ami az a d o t t t á r s a d a l o m minden réte­ gére kiterjedő általános válságtól függ, s ebben felkészülten kell közre­ működnie a munkásosztály élcsapatának, meg kell nyernie a társadalom bizalmát, vezető szerepet kell kiharcolnia, és rá kell m u t a t n i a a válság­ ból kivezető és t á v l a t o t ígérő megoldásokra, nem csupán a saját osztálya, h a n e m a t á r s a d a l o m minden elnyomott rétege számára. Ezekből az elvekből magától értetődően következik a Jugoszláv K o m ­ munista P á r t önállósága, a forradalom kimenetele iránti felelősségének növekedése, a saját erejére való támaszkodás, a közegében végbemenő események felé fordulás, azok lényegének és megjelenési formáinak ál­ l a n d ó elemzése, hogy h a t á r o z o t t álláspontja alakuljon ki az ország szá­ m á r a sorsdöntő, de nagyon sokáig megfelelően ki nem vizsgált kérdé­ sekben. Mindez az illegalitás szűk kereteiből való kitörést és a demok­ ratikus néptömegek megnyerését helyezte előtérbe azzal a harccal együtt, aminek az államhatalom és a hazug d e m o k r a t á k t a k t i k a i ügyeskedését kellett lemeztelenítenie. Emellett á l l a n d ó a n szükség volt a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t tagságának a foyamatos eszmei-politikai tevékenységre való és szervezeti felkészítésére, hogy sikeresen készíthessék fel a töme-

geket a társadalmi és nemzeti felszabadulásra, a P á r t i r á n y v o n a l á n a k az újabbnál újabb helyzeteknek megfelelő alkalmazására, aminek elkerül­ hetetlen követelményévé vált a szektás, o p p o r t u n i s t a és frakoiós erőkkel való leszámolás, amelyek soraikon belül egészen elvont nézeteket vallot­ t a k a forradalomról, és ezért valójában a legkülönbözőbb ellenséges erő­ ket szolgálták. Ez megkövetelte, hogy a pártvezetőség külföldről hazatérjen, m u n k á ­ jában a hazai akciókban megedződött f o r r a d a l m á r o k r a támaszkodjon, felhagyjon a g y a k r a n megkésett és idegen tapasztalatokon alapuló merev utasításokra k o r l á t o z o t t útbaigazításokkal a kivárás, a passzivitás és a befelé fordulás taktikájával, ami gyakori leleplezésekhez és a leghűsége­ sebb káderek lebukásához vezetett. E z az egyes országok k o m m u n i s t a p á r t j á n a k a nemzetközi m u n k á s m o z g a l o m b a n betöltött helyéről és sze­ repéről kialakult dogmatikus és b ü r o k r a t a nézetekkel való szakítást h o z t a magával. Később például beigazolódott, hogy a nemzeti függetlenségért és szociális felszabadulásért folyó harc, a népi és szocialista f o r r a d a l o m egyidejű lehet, ami a rákövetkező években számos ellentétet szült. A h a ­ zai és külföldi események a f o r r a d a l o m közeledtét jelezték, és ezért az új t a r t o m á n y i pártvezetőség, amelynek az élén Zrenjanin állt, h o z z á l á ­ tott a szervezet tevékenységének megszervezéséhez és további fejleszté­ séhez. Egyre nyilvánvalóbbá v á l t a korabeli jugoszláv társadalom álta lános válsága. A z u r a l k o d ó osztály képtelen volt megoldani a társadalom ellentmondásait, amelyeket k a t o n a i és fasiszta d i k t a t ú r á v a l igyekeztek háttérbe szorítani, ezért a válság fokozatosan kiterjedt a társadalom minden rétegére, így az u r a l k o d ó osztályra is. Az utóbbi képtelen volt elfogadható megoldást találni saját megmentésére, nemhogy az egész tár­ sadalom számára vagy az olyan lényegbevágó kérdésekre m i n t : a nem­ zeti kérdés, az agrárkérdés és az államberendezés kérdése. A világban végbemenő változások, amelyek egyre nagyobb súllyal nehezedtek a kü­ lönböző h a t á s o k n a k kitett országra, egyre égetőbbé tették ezeket a kér­ déseket. A z osztályellentétek is éppen ezek körül éleződtek ki legjobban. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t számára sorsdöntő fontosságú volt h a t á ­ rozott választ adni ezekre a kérdésekre, amelyek a dolgozók legszélesebb rétegeinek érdekeit fejezték ki, hisz ily m ó d o n a burzsoázia által meg nem oldott p r o b l é m á k a t a forradalom h a t é k o n y fegyverévé lehetett tenni. Zrenjanin n a g y o n sokáig készült, hogy ne érjék v á r a t l a n u l az ese­ mények. M á r a börtönben bekapcsolódott a marxizmus—leninizmus kér­ déseivel foglalkozó csoportokba, rabsága utolsó évében pedig azt a fel­ a d a t o t k a p t a J o v a n Veselinovval együtt, hogy gyűjtsön a d a t o k a t és t a ­ n u l m á n y o z z a a vazdasági agrár- és nemzetiségi kérdést. Szabadulását követően a rendkívül összetett vajdasági viszonyok közé került, amelyek a legélesebben tükrözték az ország általános válságát. Az új p á r t v o n a l érvényesítéséhez készíti elő a talajt, majd a t a r t o m á n y i pártszervezet élére kerülve nagy hozzáértéssel valósítja azt meg. A tagság eszmei-poli­ tikai felkészítése céljából számos brosúrát ír és ad ki, amelyek közül a

következők a legjelentősebbek: A z a g r á r k é r d é s , . A nemzeti kérdés, A P á r t r ó l , Mi a leninizmus?, A trockizmusról, A p r o l e t á r f o r r a d a l o m , A p r o l e t á r d i k t a t ú r a stb. Z a r k o Zrenjaninnak ezek az írásai csak m o s t a n á b a n v á l t a k hozzáfér­ hetővé, így még mindig meglehetősen ismeretlenek vajdaság kommunistái között, b á r rendkívül nagy szerepük volt P á r t u n k fejlődésének egyik legsorsdöntőbb szakaszában. M a n a p s á g ezek a d o k u m e n t u m o k forradalmi h a g y o m á n y u n k elidegeníthetetlen részét képezik. A p á r t p o l i t i k a , straté­ gia és t a k t i k a rendkívül fontos kérdéseinek a marxizmus—leninizmus szellemében v a l ó interpretálása minden bizonnyal a börtönben m ű k ö d ő t a n u l m á n y i csoportok egyikének köszönhető. A z o k a t az ország helyze­ tével kapcsolatos értékeléseket és megállapításokat, amelyeket a b ö r t ö n ­ büntetésüket töltő k o m m u n i s t á k a l a k í t o t t a k ki közösen, Zrenjanin nagy hozzáértéssel rendszerezte és h a s z n á l t a fel. E z e k n e k a beszámolóknak a lényegét a marxizmus—leninizmus legfontosabb kérdéseinek időszerű megközelítése képezi. Ezekben fejti ki, hogy a vajdasági körülmények k ö z ö t t a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t mennyire alkotó m ó d o n viszonyul az új n é p f r o n t p o l i t i k á n a k megfelelően a marxizmus—leninizmus döntő fontosságú kérdéseihez. Zrenjanin n y u g o d t és kimért hangneme vonul végig az új politika ismertetésének minden részletén. Elemez, érvel, b i ­ zonyít. Űjra érvényesíti azt a lenini elvet, hogy a forradalmi elmélet ú t m u t a t á s a tevékenységhez, és a m i n d e n n a p i pártéletben követelménnyé teszi meg, hogy minden, még a legkisebb akció is az elméletből induljon ki, azt támassza alá, és hogy minden akcióból le kell vonni az elméleti tanulságot. Zrenjanin világosan elkülöníti a k o m m u n i s t á k forradalmi h a r c á n a k közvetlen feladatait és céljait a távolabbi céloktól; világosan megkülönbözteti a z o k a t a vajdasági társadalmi, politikai erőket és cso­ portosulásokat, amelyeket meg kell nyerni szövetségesnek, és amelyek ellen az a d o t t p i l l a n a t b a n kompromisszum nélküli h a r c o t kell folytatni; nyíltan bírálja a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t korábbi álláspontját és h a ­ t á r o z o t t a n eltítéli az új politikát érvényesítő, v a g y a n n a k forradalmi lényegét meg nem értő kommunisták hibáit és elhajlásait. Zrenjanin brosúráinak a gyakorlati célja fejeződik ki A P á r t r ó l című k i a d v á n y á b a n is, amelyben a p á r t szerepével és helyzetével kapcsolatos elméleti vizsgálódásokat közvetlenül összekapcsolta a pártsejtek megszer­ vezésének gyakorlati utasításaival és azzal, hogy a pártsejtnek milyen összetételűnek kell lennie a különböző társadalmi közegekben, hogy mi­ lyen kérdéseket kell feldolgoznia a tagság eszmei-politikai képzése cél­ jából, hogy milyen kérdésekkel kell foglalkozni a p á r t o n k í v ü l i e k össze­ jövetelein, hogy milyen mércék alapján kell kiválasztani a pártvezetőket, és hogy milyen feladatok h á r u l n a k a tömegszervezetekben a k o m m u n i s ­ t á k r a . M i n d e n t a n n a k kell alárendelni, hogy a k o m m u n i s t á k készek le­ gyenek „ a legkötetlenebb m ó d o n tudatosságot, erőt vinni a nép minden oldalról fellángoló h a r c á b a " . Zrenjanin ezért kérlelhetetlen m i n d a z o k k a l szemben, akik nem j á r u l n a k hozzá ehhez eléggé, v a g y a k a d á l y o z z á k

ennek a politikának az érvényesülését. Ezért t á m a d t a az o p p o r t u n i s t á k a t , akik ezt a politikát csak a polgári p á r t o k k a l való párbeszédre tartják jónak, nem pedig egy népfront létrehozására, az illegális p á r t m u n k á t fe­ leslegesnek tartják, mert az a tagság lebukását vonja maga u t á n ; u g y a n ­ így harcolt a szektások ellen is, akik értelmetlenségnek t a r t o t t a k minden pártonkívüliekkel való együttműködést, mert azok állítólag szabotálják a m u n k á t , a k o m m u n i s t á k pedig ö n m a g u k is véghezvihetik amit elter­ veznek. „ A helyes politikát illetően nincs a l k u d o z á s " — írta Zrenjanin. K ö z t u d o t t dolog, hogy Az agrárkérdésről című brosúrája rendkívül nagy mozgósító hatással volt a p á r t t a g o k r a , és hogy nagyon sok k o m m u ­ nista használta segédeszközül a néptömegek körében kifejtett munkája során. Vajdaságban, ahol az agrárproletariátus küzdelmének nagy és je­ lentős h a g y o m á n y a volt, a P á r t állandóan tömegbázissal rendelkezett, és ezért rendkívüli jelentőséggel bírt a 2 a r k o Zrenjanin által képviselt állás­ p o n t : A k o m m u n i s t á k a parasztságot nemcsak a demokratikus jogokért folyó harcban, h a n e m a p r o l e t á r f o r r a d a l o m b a n is a munkásosztály szö­ vetségesének tartják. Felhívta a figyelmet a r r a , hogy kíméletlen h a r c folyik a parasztságért: a burzsoázia és a k u l á k o k minden erejükkel igye­ keznek megszilárdítani h a t a l m u k a t a parasztság felett. Zrenjanin ezért r á m u t a t o t t , hogy nem elég a kolhozok mellett agitálni és elítélni a z o k n a k a k o m m u n i s t á k n a k a m a g a t a r t á s á t , akik v o n a k o d n a k belépni a szövet­ kezetek és más földműves csoportosulások vezetőségébe — azzal a ma­ gyarázkodással, hogy azokban a gazdag falusiak viszik a szót —, hisz ily m ó d o n szerinte nem jöhet létre a munkásság és a parasztság tartós szövetsége, így nem lehet forradalmasítani a parasztság tömegeit. „ A k i nem gondol k o m o l y a n a f o r r a d a l o m r a — írta Zrenjanin —, h a n e m csak frázisokat m o n d róla, a n n a k nincs szüksége szövetségesekre." Elemzéseiben k i t é r az agrárnépesség vagyoni és t á r s a d a l m i rétegeződésére; a d a t o k k a l bizonyítja, hogy a kapitalisták miként használják ki a parasztságot a különböző állami terhek, hitel- és árpolitika, forgalmiés v á m p o l i t i k a útján, ezentúl felsorolja az agrárválság jegyeit, k i h a n g ­ súlyozva, hogy az agrárreform a parasztság félrevezetése, m e r t a kis és rossz minőségű parcellákat magas á r o n k a p h a t t a meg a parasztság, és ezen túl egyes vajdasági nemzeteket és nemzetiségeket — amelyek a legtöbb a g r á r p r o l e t á r t a d t á k — még ettől a lehetőségtől is m e g v o n t á k . Zrenjanin tíz p o n t b a n foglalta össze a z o k a t a követeléseket, amelyekért mint a legközvetlenebb céljaikért kell a munkásosztály és a k o m m u n i s ­ ták által vezetett parasztságnak küzdenie. „Végső célunkat, a szovjet­ hatalom és a szocializmus megteremtését szem előtt t a r t v a a f a l v a k b a n elsősorban az agrárnépesség legégetőbb kérdéseit, a földosztást igyekszünk megoldani, hogy megszabadítsuk a parasztságot a t e r h e k t ő l " — írta Zrenjanin. Zrenjanin felfogta a n n a k a jelentőségét is, hogy a Jugoszláv K o m m u ­ nista P á r t a jugoszláv társadalom legfontosabb tartóoszlopává válhat, ha lemond a versailles-i Jugoszlávia lerombolásáról és megoldja a nem-

zeti kérdést, ami az Önrendelkezést jelentené, beleértve az elszakadás jogát is, ha síkraszáll egy szövetségi berendezésű ország létrehozásáért, amelyet egyenjogú népek és nemzetiségek a l k o t n a k , h a m e g h a t á r o z z a a szövet­ séget alkotó önálló területeket, és h a biztosítja a legfontosabb feltételeket ahhoz, hogy minden nép önállóan dönthessen saját sorsáról. Felfogta a n n a k jelentőségét, hogy az ország népe, nemzetiségre való tekintet nélkül t u d a t á r a ébredt az összefogás szükségességére, m e r t csak közösen képesek szembeszállni a n ö v e k v ő fasizmussal és a vele járó idegen u r a l o m m a l . Zrenjanin t u d a t á b a n volt, hogy egy ilyen egyetértést csak a nacionaliz­ mussal és hordozóival, a burzsoáziával való leszámolás á r á n lehet meg­ valósítani, és hogy ez egyértelműen nemzeteink és nemzetiségeink szociális és nemzeti felszabadító h a r c á h o z fog vezetni. E z az álláspont jelezte a burzsoázia összeomlását és a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t elsőrangú szo­ ciális és nemzeti erővé válását. A nemzeti kérdésről című brosúrájában Zrenjanin részletesen taglalja T i t o elvtársnak az álláspontját, melyet a Szerbia kommunistáihoz 1936. november 2-án intézett levelében fogal­ m a z o t t meg nagy v o n a l a k b a n : „ A baloldaliak az ország jelenlegi h a t á ­ rain belül élő népek föderatív alapon berendezett szabad közössége mel­ lett foglalnak állást, és elleneznek m i n d e n n e m ű elnyomást, hegemóniát, bármelyik nép előtérbe helyezését. T e h á t a h o r v á t , a szlovén, a szerb, a macedón és a crna gorai népnek kell d e m o k r a t i k u s a n döntenie arról, hogy miképpen szándékozzák rendszerezni egymás közötti viszonyaikat az államközösségben. Így Vajdaság és Bosznia-Hercegovina népe is ön­ állóan alakíthatja ki az államközösséghez fűződő viszonyát." Zrenjanin több alkalommal is r á m u t a t o t t a n n a k szükségességére, hogy az ország demokratikus erőinek közösen kell megállapodniuk abban, hogy a hét területi egység önrendelkezés alapján döntsön saját sorsáról; t á m o g a t t a a n n a k lehetőségét, hogy közülük bármelyik — az a d o t t k ö ­ rülményektől függően — önszándékából döntsön arról, hogy a szövet­ ségen belül köztársaság akar-e lenni, v a g y valamelyik köztársaság a u t o ­ nóm egységeként szerveződik meg; h a t á r o z o t t a n állást foglalt az alkotm á n y o z ó nemzetgyűlés útján való megoldás ellen, hisz így a népek ön­ rendelkezését megkerülve alakulna ki a területi egységek közötti viszony, majd pedig a kérdés kapcsán h a t á r o z o t t a n különbséget tesz a saját és polgári oppozíciós p á r t o k álláspontja között, amelyek alapelvként hir­ dették, hogy először a d e m o k r á c i a kérdését kell megoldani, s majd csak a z u t á n kerülhet sor a nemzeti kérdésre. Megítélése szerint ezt a két kérdést nem lehet egymástól elkülöníteni és p á r h u z a m o s a n kell rájuk megoldást keresni a h a r c minden fázisában. A még töretlen nagyszerb hegemónia veszélyeire r á m u t a t v a mondja ki, hogy először meg kell tar­ tani a t a r t o m á n y i népszkupstina választásait, amelyeken m e g o l d ó d n á n a k a t a r t o m á n y o k h o v a t a r t o z á s i kérdései, ezt az a l k o t m á n y o z ó nemzetgyű­ lés megválasztása követné, ahol a népek egymás túlszavazása nélkül ren­ deznék egymás közötti viszonyaikat.

H o g y a k o m m u n i s t á k alaposan felkészülhessenek a nemzeti kérdés megoldására Vajdaság összetett körülménye; között, Zrenjanin a kérdés­ nek külön fejezetet szentelt brosúrájában. R á m u t a t o t t a vajdasági nem­ zeti elnyomás legfontosabb jellemzőire, arra, hogy az egész lakosság, így m a g u k a szerbek is ki v a n n a k téve az elnyomásnak, mert az az egész t a r t o m á n y r a kiterjed. Tényszerűen b i z o n y í t o t t a , hogy a föld utáni a d ó Vajdaságban a legnagyobb, többszöröse a szerbiainak; hogy Vajdaság­ ban építenek legkevesebb u t a t és v a s ú t v o n a l a t ; hogy a vajdasági ipart és kereskedelmet elhanyagolják; hogy csökkentik a vajdasági kivitelt, hogy Belgrádban intézik a kivitel engedélyezését; hogy a N e m z e t i Bank hitel­ politikájában h á t r á n y o s a n megkülönbözteti Vajdaságot; hogy elhanyagol­ ják a vajdasági kulturális intézményeket; és hogy szabályos üldözés fo­ lyik még a „vajdasági m o z g a l o m " kifejezés ellen is. Ezenkívül Zrenjanin még a r r a is figyelmeztetett, hogy a nemzeti k i ­ sebbségeket külön is elnyomják, de a z o k a t sem mindig egyformán. K i z á r t á k őket az agrárreformból; nem v á s á r o l h a t t a k földet és ingat­ l a n t ; az iparosok és kereskedők ellen sajátos adópolitikát f o l y t a t t a k ; az állami h i v a t a l o k a nemzetiségek s z á m á r a gyakorlatilag hozzáfér­ hetetlenek v o l t a k ; üldözték őket az a n y a n y e l v ü k használata miatt; nem voltaik a n y a n y e l v ű középiskoláik és t a n í t ó k é p z ő i k ; betiltották művelődési egyesületeiket; és ezen túl nemzeti gyűlöletet szítottak irántuk. Mindezek a körülmények Zrenjanin számára meggyőzően b i z o n y í t o t ­ ták, hogy minden h a l a d ó embernek el kell köteleznie m a g á t a t a r t o ­ m á n y nemzeteinek és nemzetiségeinek nemzeti mozgalmai és a szociális felszabadulásra i r á n y u l ó hosszú t á v l a t ú h a r c a mellett. Részletesen elemezte ezeknek a m o z g a l m a k n a k belső erőviszonyait és r á m u t a t o t t a reakciós erők rendkívül erős befolyására; lemeztelenítette ezeknek a reakciós erőknek az összefogását és különböző törekvéseit. Ebből k i i n d u l v a h a ­ t á r o z t a meg a szerb, a m a g y a r és német k o m m u n i s t á k közös és sajá­ tos feladatait, r á m u t a t v a a r r a , hogy a k o r m á n y megdöntése és egy sza­ bad, demokratikus Vajdaság létrehozása s z a b a d í t h a t n á meg csak az egymás mellett élő népeket a nemzeti elnyomástól. Közben a r r a figyel­ meztet, hogy egyik országrészre sem v o n a t k o z i k olyan nagy m é r t é k ­ ben, mint Vajdaságra, hogy „egyedül a szovjethatalom semmisítheti meg a Vajdaságban élő nemzetiségek elnyomóját, a nagyszerb burzsoá­ ziát, és vele együtt a m a g y a r , a német és a többi nemzetiség külföldi fasisztákat segítő burzsoáziáját." Zrenjaninnak az említett k i a d v á n y o k b a n megfogalmazott nézetei és állásfoglalásai kétségkívül növelték a p á r t t a g o k érdeklődését a g y a k o r ­ lat elméleti megalapozása és a valóság alaposabb elemzése iránt, kife­ jezésre j u t o t t a k az aktivisták képzésében és forradalmi irányvételében, ezenkívül közvetlenül beépültek azokba az akciókba, amelyeket a n n a k idején a k o m m u n i s t á k vezettek a népfront segítségével és hasznosítot­ t á k őket a szakszervezeti, v a l a m i n t ifjúsági mozgalomban. A harcosok

ezreinek tapasztalataival és hozzájárulásával g a z d a g o d v a végül a V a j ­ dasági Dolgozó N é p p á r t platformjában fogalmazódtak meg, amelyet az illegális Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t h o z o t t létre politikája legális eszközéül 1938 és 1940 között. Ezek az álláspontok beépültek a J u g o ­ szláv K o m m u n i s t a P á r t vajdasági szervezete hatodik t a r t o m á n y i kon­ ferenciájának d o k u m e n t u m a i b a . A z értekezletet 1940 szeptemberében t a r t o t t á k meg a Sremska Kamenica-i szőlőkben. Az egybegyűltek ele­ mezték a p á r t megszervezése óta folyó tevékenységet és m e g h a t á r o z t á k ennek az érett és ö n t u d a t o s , történelmi szerepére felkészült szervezetnek a hosszú t á v l a t ú feladatait. Az említett d o k u m e n t u m o k kikristályosodott álláspontjait t a r t o t t u k szem előtt a f o r r a d a l o m idején és h a z á n k szocialista építésekor: „ A n ­ n a k ellenére, h o g y vajdasági különböző népek ós nemzetiségek lakják, mégis gazdasági, földrajzi és történelmi egészet képez . . . A burzsoázia minden olyan kísérlete, amely Vajdaságot szerbnek, m a g y a r n a k szán­ dékozik nyilvánítani azt a célt szolgálja, hogy a t a r t o m á n y t g y a r m a t i kizsákmányolásnak vesse alá, és a szerb, a m a g y a r v a g y a német nép nevében zsákmányolja ki a maga népét és a többit." A P á r t és T i t o elvtárs stratégiai és t a k t i k a i koncepciójától vezérel­ ve Z a r k o Zrenjanin a vajdasági szervezet m u n k á j á t kiterjesztette a tö­ megekre. A vajdasági pártszervezet a D o l g o z ó N é p p á r t útján sikeresen erősítette a munkásosztály és a parasztság egységét, és eredményesen v o n t a be a néptömegeket a forradalmi demokratikus mozgalomba. E z t igazolták az 1939. évi községi választások eredményei, ugyanis Melencén, Osentán, Kiumanén, és Srpski A r a d o n a D o l g o z ó N é p p á r t m e g k a p ­ ta a s z a v a z a t o k többségét. A vajdasági pártszervezet külön figyelmet szentelt a szakszerveze­ tekben tevékenykedő kommunisták m u n k á j á n a k . A p á r t t a g o k mozgó­ sításának eredményeképpen megerősödtek és tömegesebbé v á l t a k a szak­ szervezetek. 1940 vége felé körülbelül tízezer tagot számláltak, és a h a t szakmai szakszervezetet egyesítő bizottság közül öt teljesen, vagy nagyrészt k o m m u n i s t á k befolyása alatt állt (az újvidéki, a szabadkai, a zombori, a Sremska Mitrovica-i és a pancsovai). A k o m m u n i s t á k m e g h a t á r o z o t t körülmények között beléptek a reformista, a semleges és rezsimhfl szakszervezetekbe is, amelyekben szintén jelentős hatást fejtettek ki. A szakszervezeteket a munkásosztály h a r c á n a k szervezetei­ vé a l a k í t o t t á k . T ö b b mint háromszázötven szervezett sztrájkot és bér­ követelést tettek a k o m m u n i s t á k szervezetté, és a munkásosztály érde­ keinek megfelelően á p o l t á k az o s z t á l y t u d a t o t , szervezték az új tagsá­ got és képezték ki az aktivistákat. Zrenjanin számára is nagy jelentőségű volt, hogy a közös forradalmi h a r c b a n egy egységes fiatal korosztály alakult ki. E z é r t az újjászerve­ zett S K O J - n a k (Jugoszláv K o m m u n i s t a Ifjúsági Szövetségnek) a vajda­ sági pártszervezet azt a feladatot adta, hogy h o z z o n létre tömeges ifjú­ sági m o z g a l m a t . A S K O J 1940 februárjában és augusztusában m e g t a r t o t t

I V . és V. értekezletét követően a Jugoszláv K o m m u n i s t a Ifjúsági Szö­ vetség t a r t o m á n y u n k b a n sikeresen megbirkózott a m u n k á j á t a k a d á l y o z ó nehézségekkel, és kiterjesztette hatását a m u n k á s , a földműves, az egye­ temi és középiskolás ifjúságra. A fiatalok forradalmi m o z g a l m á n a k fejlődéséhez jelentős mértékben hozzájárult az O M P O K (a Kulturális és Gazdasági Ifjúság Mozgalom), aminek m u n k á j á t nagy v o n a l a k b a n szintén a kommunisták i r á n y í t o t t á k . Az O M P O K a legkülönbözőbb tevékenységi formák és akciók útján ter­ jesztette a h a l a d ó politikai nézeteket az ifjúság körében. Z a r k o Zrenjanin közvetlen kezdeményezésére a vajdasági pártszerve­ zet 1941 végén pártbizottságot alakított a nők m u n k á b a való b e v o n á ­ sára. A kommunista nők egyre szélesebb hatáskörben tevékenykedhettek és így h o z z á j á r u l h a t t a k a Vörös Segély, illetve a Népsegély és a vörös­ keresztes t a n f o l y a m o k megszervezéséhez a Vöröskereszt szervezeteinek keretében. A Vörös Segély, illetve a Népsegély segítségével a k o m m u n i s ­ ták tömeges aláírásgyűjtéseket szerveztek a letartóztatások, a száműze­ tések, a b ö r t ö n ö k és a terror ellen, v a l a m i n t széles körű gyűjtést szervez­ tek a P á r t megsegítésére. A k o m m u n i s t á k n a k köszönhetően ezt a m u n k á t egész Vajdaság területén jól megszervezték. K o m m u n i s t á k v o l t a k a h a l a d ó és forradalmi k i a d v á n y o k kezdeménye­ zői, megszervezői és m u n k a t á r s a i is. A pártszervezet a következő l a p o ­ k a t a d t a ki illegálisan és legálisan: N a r o d n a svest, Istina, T r u d b e n i k , A dolgozó, H í d , M l a d i radnik, N a r o d n i vlast, N é p s z a v a stb. Ezeknek a sajtótermékeknek, a különböző p r o p a g a n d a a n y a g n a k és röpcéduláknak nagy szerepük volt a p á r t p r o g r a m irányvételének, a munkásosztály, a parasztság és a vajdasági nemzetek és nemzetiségek ifjúsága törekvései­ nek és érdekeinek ismertetésében, a nemzetek és nemzetiségek egyenjogú­ ságának és a m u n k á s m o z g a l o m n a k a terjesztésében. Z a r k o Zrenjanin for­ radalmi munkássága mellett még számos l a p n a k is dolgozott. A t a r t o m á n y i pártszervezet és vezetőség szerteágazó m u n k á j á t a h a ­ todik t a r t o m á n y i pártértekezlet értékelte 1940 őszén. Ennek a tevékeny­ ségnek az eredményeire épülhettek a további forradalmi akciók, amelyek h a t á r o z o t t a n a v a t k o z t a k be és terjedtek ki a h a m a r o s a n bekövetkező eseményekre. A P á r t vajdasági tevékenységét egy h ó n a p p a l később, a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t Z á g r á b b a n m e g t a r t o t t V. országos értekezle­ tén Z a r k o Zrenjanin ismertette, aki a konferencián k ü l d ö t t k é n t vett részt, és ahol beválasztották a K ö z p o n t i Bizottságba. Jugoszlávia összeomlásakor Vajdaságot h á r o m megszállási övezetre osztották fel. Ez változásokat idézett elő a politikai és nemzetiségi v i ­ szonyokban, h á t r á n y o s eltolódásokat okozott a demokratikus antifasiszta fronton belül, az ellenség p r o p a g a n d a h a d j á r a t á t és h a z u g ígéretét h o z t a magával, és sokkal több áruláshoz vezetett, mint ahogy v á r h a t ó volt. Zrenjanin a megszállás első hónapjaiban intenzíven dolgozott. Minden a k a d á l y o n túljutva j á r t a az országot. A zágrábi Májusi tanácskozásról h a z a t é r v e június közepe táján t a r t o m á n y i jellegű p á r t t a n á c s k o z á s t h í v o t t

össze P e t r o v g r a d b a (a mai Zrenjaninba), amelyen az újonnan beállt hely­ zetet elemezték a felkelés előkészítése céljából. A tanácskozás felhívást intézett Vajdaság népeihez és nemzetiségeihez, amelyben hangsúlyozottan felhívta a figyelmet a sovinizmus veszélyeire és a megszállók népeink közötti ellenségeskedést szító törekvéseire. E k k o r a l a k í t o t t á k meg a k a t o ­ nai bizottságot, amelynek az élére R a d i v o j C i r p a n o v került. Vajdaság­ ban ekkor h a t kerületi pártbizottság és h u s z o n h á r o m járási bizottság m ű k ö d ö t t , ezenkívül minden nagyobb helységnek volt helyi bizottsága. A p á r t t a g o k száma körülbelül ezerkétszáz, a S K O J tagjainak száma pe­ dig háromezer lehetett. Zrenjanin meglátogatott egyes bácskai és szerémségi pártvezetőségeket is. A z előkészületek rendkívül eredményesek v o l t a k : rövid idő alatt száztíz helységből körülbelül hétezer ember vál­ lalkozott arra, hogy a P á r t zászlója alatt harcoljon a megszállók ellen. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t június 22-én Belgrádban m e g t a r t o t t köz­ ponti bizottsági összejövetelén elfogadott h a t á r o z a t o k a t , amelyek a fel­ kelés előkészítésének befejezésére v o n a t k o z t a k , Zrenjanin még a z n a p is­ mertette a P e t r o v g r a d b a n székelő t a r t o m á n y i pártbizottsággal. Alig egy héttel T i t o elvtárs népfelkelésre v a l ó felhívását követően, július 11-én m á r megjelentek az első bánáti, majd a bácskai és szerémségi p a r t i z á n osztagok. Ezek az év végéig körülbelül kétszáz fegyveres akciót szer­ veztek. Zrenjanin éberen figyelte a felkelés menetét. 1941 szeptemberében Bácskában találjuk, ahol a bánáti egységek Szerémségbe juttatásán fára­ dozott. Decembertől kezdve viszont — amikor ismét visszatér B á n á t b a — kilenc h ó n a p o n át egyetlen hír sem érkezett róla sem a t a r t o m á n y i , se a központi bizottságba. O l y a n hírek kerengtek, hogy elesett és ezért a t a r t o m á n y i pártvezetőség felújítására is javaslatot tettek. Mivel Z r e njanint Vajdaságban a megszállók jól ismerték és rendkívül nehéz körül­ mények között dolgozott, ezért Macedóniába küldték. Később a köz­ ponti bizottsághoz intézett levelében Zrenjanin leírta, hogy a terror mi­ lyen elképesztő körülményei között igyekezett kilenc h ó n a p o n át felven­ ni a kapcsolatot a vajdasági és a szefbiai pártbizottsággal és ezek útján a központi bizottsággal. Még a kapcsolatok megszakadása idején is in­ formációkat kért a mozgalomról, hogy tájékozódhasson a P á r t időszerű eseményeiről, de ilyen anyaghoz nem jutott hozzá. Csak hosszú szünet u t á n j u t o t t a k el hozzá az első d o k u m e n t u m o k , amelyekkel kapcsolatban az alábbiakat jegyezte fel: „ A m i k o r 1942 szeptemberének második felé­ ben m e g k a p t u k a Proleter 1 4 — 1 5 . számát, megbizonyosodhattunk, hogy lényegében minden kérdést helyesen v e t e t t ü n k fel és o l d o t t u n k meg." Zrenjanin f á r a d h a t a t l a n u l j á r t a a dél-bánáti falvakat. Faluról falura, rejtekhelyről rejtekhelyig járt, és összegyűjtötte a m e g m a r a d t harcosokat és aktivistákat, felújította a széttört p á r t - és SKOJ-szervezeteket, új harcosokat és m u n k a t á r s a k a t mozgósított. A szélesebb körű akciók közül csak az eleméri szerény tanácskozást és egy eszmei-politikai t a n f o l y a m o t sikerült megszerveznie tizenhárom résztvevővel a Dellbláti-homokpusz-

tán — Izbiste környékén — 1942 augusztusában. Egész évben az a gon­ dolat foglalkoztatta, hogy a bánáti p á r t v e z e t ő k nagy részének elveszté­ sét csak így, t a n f o l y a m o k megszervezésével lehet pótolni. Ezért Szerémségbe való áthelyezésekor a r r a kérte a K ö z p o n t i Bizottságot, hogy még egy t a n f o l y a m o t szervezhessen, bár ő m a g a is megemlítette, hogy a sza­ k a d a t l a n üldöztetések és t e r r o r következtében a korábbi tanfolyamok résztvevői sem t u d t a k m e g m a r a d n i a z o k b a n a falvakban, ahová irányí­ t o t t á k őket. A z 1941/42-es tél óriási veszteségek ideje volt. A megszállók a Szov­ jetunió elleni t á m a d á s mellett a t a r t o m á n y m i n d h á r o m részében k í m é ­ letlenül üldözték a k o m m u n i s t á k a t és szimpatizánsaikat, az első p a r t i ­ z á n a k c i ó k a t követően pedig terrorizálták a védtelen népet. Bácskában m á r az első alkalommal több mint ezer hazafit t a r t ó z t a t t a k le. B á n á t b a n m e g a l a k í t o t t á k a koncentrációs t á b o r o k a t . A k i k menedéket a d t a k , azo­ k a t felakasztották, agyonlőtték. H e l y z e t ü k e t még a parlaggá t e t t szán­ tóföldek is nehezítették, amelyeket u t a k , v a s ú t v o n a l a k szeltek át, csa­ t o r n á k , folyók h a t á r o l t a k , v a l a m i n t fasiszta erődítményekkel v o l t a k meg­ tűzdelve, a m i kérdésessé tette a partizánegységek fennmaradását. A b á n á ­ ti p a r t i z á n o k n a k nem sikerült eljutniuk Szerémségbe. Kisebb csoportok­ ra osztva h ú z ó d t a k be a felkelést t á m o g a t ó falvakba. A z ellenség még a télen körülfogta ezeket a falvakat, és így a harcosok és aktivisták többségét sikerült kézrekerítenie. A z árulások sem szűntek meg. Bács­ k á b a n felszámolták a sajkási osztagot, és a megszállók 1942 januárjá­ ban Becsétől Üjvidékig több mint négyezer hazafit végeztek ki. Egyedül Szerémségben a l a k u l t a k az események másként. Télre a h a r ­ cosok ott is visszatértek falvaikba, hogy megszervezzék a politikai m u n ­ kát, hogy megalakítsák a helyi partizánegységeket, és hogy megerősétsék a P á r t és a S K O J szervezeteit. Szerémségben — éppen ennek a m u n ­ k á n a k és az 1941 decemberében m e g t a r t o t t pecinci tanácskozás h a t á r o ­ z a t a i n a k köszönhetően — m á r 1942 januárjában körülbelül kétszáz p a r ­ tizánraj jött létre, több mint háromezres létszámmal. Így 1942 t a v a s z á n a népfelszabadító h a r c Szerémségben jelentős méreteket öltött. D e Z a r k o Zrenjanin minderről n a g y o n sokáig semmit, vagy csak na­ gyon keveset t u d o t t , az is meglehet, hogy sohasem szerzett t u d o m á s t az összes eseményről. Feljegyzései szerint amJkor 1942 szeptemberében si­ került kapcsolatot teremtenie a szerbiai pártvezetőséggel, a k k o r került kezébe az a h a v i szerémségi jelentés. A z első szabad területet Szerémségben 1942 n y a r á n teremtették meg. Körülbelül negyven falvat s z a b a d í t o t t a k fel, amelyekben a közigazgatást, de még az iskolát is népfelszabadító bizottságok t a r t o t t á k kézben. Si­ keresen vitték véghez a n y á r i terménybetakarítást, amit ezzel a jelszóval szerveztek meg: Egy szem b ú z á t se a megszállóknak! Sem az 1942 augusztusában szervezett nagy Fruska gora-i offenzíva, amelyben k ö ­ rülbelül húszezer ellenséges k a t o n a vett részt, sem a hatezer áldozatot követelő fasiszta kivégzések, d e mintegy tízezer hazafi koncentrációs

t á b o r o k b a való deportálása sem t u d t a megtörni a népfelszabadító moz­ galmat Szerémségben. Az még csak t o v á b b erősödött. Éppen 1942 novemberének első napjaiban — tehát amikor Zrenjanin Pavlisban t a r t ó z k o d o t t — ment át a szerémségi partizánegységek nagy része Bosznia keleti részébe. Ezek v o l t a k az előfutárai a z o k n a k a híres vajdasági b r i g á d o k n a k és h a d o s z t á l y o k n a k , amelyek Szerbia, C r n a G o ­ ra, H o r v á t o r s z á g és Szlovénia utait j á r v a közvetlenül összekapcsolták a vajdasági népfelszabadító m o z g a l m a t az ország egészének mozgalmával. Zrenjanin ekkor a k ö z p o n t i bizottságból k a p o t t utasításoknak megfe­ lelően a r r a készülődött, hogy Szerémségbe menjen, és átvegye az egész vajdasági mozgalom irányítását. Figyelembe kellett venni, hogy az or­ szág minden területén nem v o l t a k azonosak a h a r c feltételei, s Vajida­ ságban sem v o l t a k kedvezőek, ezért az egységeket a szükségleteknek és lehetőségeknek megfelelően i r á n y í t o t t á k át az ország más területeire, hogy t a p a s z t a l a t o k k a l g a z d a g o d v a térhessenek vissza a megfelelő pilla­ n a t b a n a saját vidékeikre. Ily m ó d o n az ezt követő években Bánátból több mint kétezer, Bácskából pedig ezernél is több harcos kapcsolódott be a szerémségi népfelszabadító harcba. Z a r k o Zrenjanin a k k o r esett áldozatául egy árulásnak, amikor az A V N O J 1942. november 5-i első ülésére készülődött. A hirhedt Spieler áttörhetetlen abroncsot v o n t a pavlisi h á z köré, amelyben Z a r k o Zrenja­ nin és Strahinja Stefanovic, a dél-bánáti kerületi pártbizottság titkára t a r t ó z k o d o t t . A házbeliek igyekeztek az ellenség figyelmét a h á z utcai részére terelni, hogy a p á r t v e z e t ő k az u d v a r o n és a kerten át elmenekül­ hessenek. E kísérlet közben Zrenjanint géppuskasorozat érte, ezért az utolsó golyóval megölte magát, Strahinja Stefanovic pedig felrobbantot­ ta m a g á t . Z a r k o Zrenjanin halála nagy veszteséget jelentett a vajdasági m u n k á s ­ mozgalom számára. M o z g a l m u n k a háború első két évében h a t a l m a s ál­ d o z a t o k a t h o z o t t és p ó t o l h a t a t l a n k á r o k a t szenvedett. D e népeink leg­ jobb fiainak elestével sem Bácskában, sem B á n á t b a n nem értek véget a veszteségek. Ezekben az években vesztették életüket a t a r t o m á n y i p á r t ­ bizottság tagjai, az összes bácskai és b á n á t i kerület pártbizottságának titkárai, a járási és községi bizottságok számos t i t k á r a és tagja, m o n d ­ hatni egész p a r t i z á n o s z t a g o k és rajok. D e a h a r c és a forradalom V a j ­ daság egy vidékén sem szünetelt. Intenzitását és ütőképességét tekintve ugyan különböző volt, de egysége a legsúlyosabb háborús körülmények között is f e n n m a r a d t . Zrenjanin egész életét a m u n k á s m o z g a l o m n a k és a f o r r a d a l o m n a k szentelte, minden erőfeszítésével ezeknek az erősítésére törekedett Vajda­ ságban. H o z z á való viszonyulásunkat a legszebben T i t o elvtárs fogal­ m a z t a meg 1952-ben, amikor szobra leleplezésekor beszédet m o n d o t t a b ­ ban a városban, amelyik a nevét viseli: „Vajdaság népe kegyelettel a d ó ­ zik m a hős fiának, Z a r k o Zrenjaninnak, aki azokért az eszményekért á l d o z t a életét a nagy harcban, amelyekért a háború előtt küzdöttünk.

Zrenjanin elvtárs, akit m i n d a n n y i a n jól ismerünk, a nép hű fia: a p á r t példás tagja volt. A z o k a ritka vezetők közé t a r t o z o t t , akik h a l á l u k u t á n mélyen bevésték emléküket azok szívébe, akik ismerték ő k e t . " Fordította

Garai

László

Ahmed Sékou Toure

DEMOKRATIKUS FORRADALOM

1922-ben Faranah helységben, szegény muzulmán családban született, s tulajdonképpen önképzéssel sajátította el tudását (vallási, felekezeti bitkört fejezett be, s járt francia előkészítő tanfolyamra). Politikai pályafutását 1945-ben kezdte el, mint a postások szakszer­ vezetének főtitkára, amely akkortájt szoros kapcsolatban állt a Francia Munka)ószövetséggel. A következő évben részt vett az Afrikai Demok­ ratikus Tömörülés (Rassemblement Démocratique Africain — RDA) létrehozásában, amely a francia érdekeltségű afrikai területek első komo­ lyabb gyarmatellenes politikai mozgalmának számít, megannyi jelentő­ sebb és kevésbé jelentős ágazatával, s amely több éven át kapcsolatban állt a Francia Kommunista Párttal. Az RDA guineai szekciója — a Guinea Demokrata Pártja (Parti Démocratique de Guinée — PDG) fő­ titkárává 1952-ben választják meg, s attól kezdve egészen a de Gaulle referendumán 1958-ban kimondott „NEM"-ig, amikor Guinea az elsők között szűnt meg francia gyarmat lenni, s vált függetlenné — vezette pártját győzelemről győzelemre. Időközben az RDA „radikális" szár­ nyának vezéreként affirmálódik, s része volt a független afrikai szak­ szervezeti központ kialakításában. 1958-tól kezdve a Guineai Köztársaság elnöke, azé az országé, amely az akkori Ghánával és Malival, az első sorokban harcolt Afrika teljes fölszabadulásáért és egységgért. A fekete földrész mostani politikai szín­ padán az akkori időszak egyetlen „radikális" államfője, aki a számos belső és külső összeesküvés ellenére hatalmon maradt. Ahmed Sékou Touré azzal a ritka tulajdonsággal rendelkezik, hogy az összetett jelenségeket rendkívül tömören és logikusan tudja megma­ gyarázni. Éppen ezért mindenekelőtt olyan vezető egyéniség, akit a tö­ megek megértenek, elfogadnak és követnek, pártja és állama közvetlen szervezője, politikai és kulturális felvilágosító, s csak azután teoretikus, összegyűjtött művei is (tizenöt kötetet tesznek ki) főképp azokat a be­ szédeit tartalmazzák, amelyeket különféle alkalmakkor, a tömegekkel

meg az aktivistákkal való közvetlen kapcsolataikor mondott el. Egyéb­ ként is, sohasem leplezte pragmatizmusát. Ellenkezőleg: PDG elveti, hogy ilyen vagy olyan doktrínával megblklyózza a népet — mondta egy alkalommal Sékou Touré —, ellenben azt akarja, hogy egy meghatá­ rozott doktrína tartalmát a gyakorlat szükségleteire leegyszerűsítve ál­ lítsa a nép mostani és leendő szükségleteinek a szolgálatába." Szerinte „a kényszerű követelményeknek felül kell kerekedniük az elvont filozó­ fiai okfejtéseken". Tisztában van a guineai társadalom mezőgazdasági jellegű gazdaságának viszonyaival és feltételeivel, s ezért óvakodik, hogy túl gyakran használja a szocializmus kifejezést (egy időben „nemkapita­ lista fejlődésről" beszélt). Mégis, „Guineának demokratikus, népi és hala­ dó rendszere van — mondja Sékou Touré —, s ez a rendszer szocialista". Számára a szocializmus csak eszköz, míg a cél — „a nép erkölcsi és anyagi jóléte". A nép szükségletei állnak az első helyen, s ő nem akar „szocializmust csinálni a szocializmusért". Amilyen szigorú önmagával, olyan szigorú másokkal szemben is: az afrikai vagy bizonyos külön szo­ cializmusról szóló elméleteket egyáltalán nem veszi komolyan, a Senghor hirdette negro-afrikai elképzelésről azt mondta, hogy az olyan afrikátlanított afrikaiak szüleménye, akik elfogadták a gyarmatosítók által rá­ juk erőszakolt kisebbrendűséget. A guineai forradalom célja „meggyorsítani népeink történelmi evo­ lúciójának folyamatát az imperialista és gyarmatellenes harc erősítésé­ vel". Ennek során „a Kelet is és a Nyugat is azt akarná, hogy besoroljon bennünket a saját táborába, vagy abba, amellyel történelmileg szemben áll. Mindegyikük úgy véli, hogy csak az általuk járt út a jó, nincs más, elfogadhatóbb felismerés az övékénél. Mi állítjuk, hogy minden népnek meg van a maga eredetisége, a maga külön jellemvonása, amelyeket nem lehet megváltoztatni az illető népnek a beleegyezése, elhatározása és tu­ datos részvétele nélkül". És megállapítja: „A holnap Afrikája olyan lesz, amilyennek a saját fiai és lányai akarják." Éppen ezért amikor Sé­ kou Touré az „afrikai jellemzőkről" beszél, mindenekelőtt az afrikai népeknek arról az óhajáról szól, hogy önállóak, függetlenek és szabadok legyenek. És fordítva, ahhoz, hogy az afrikaiak szabadok lehessenek, újra meg kell találniuk ismérveiket, feléleszteniük saját történelmük és kultúrájuk maradandó értékeit, feléleszteniük bizonyos „kommunokratikus felépítményeket", mint amilyen az egész közösség jólétéért vég­ zett kollektív munka, az emberek közötti szolidaritás stb. Azonban más afrikai gondolkodóktól eltérően, Sékou Touré nem fetisizálja az afrikai hagyományokat és múltat. Sékou Tóménak a szocialista fejlődésről vallott nézeteinek az alapja abban rejlik, 'hogy szilárdan hisz az afrikai államok képességében, hogy átugorhatják fejlődésük során a kapitalizmus szakaszát. A csekély anya­ gi alappal rendelkező gyarmati országok polgárai nem juthattak el a tőke elsődleges akkumulációjáig sem, a kizsákmányolás a gyarmattartó­ gyarmat vonalon bonyolódott le, úgyhogy az ország lakosai között nem

is alakulhattak ki meghatározott osztályellentétek. Egészen 1967-ig ta­ gadta, hogy Guineában létezik osztályharc, de később elismerte, s egy­ ben a forradalom élét a „bürokrata burzsoázia", „az ötödik hadoszlop" és a nép más kizsákmányolói ellen irányította. Ezáltal, ahogy mondta, befejeződött „a forradalom ifjonci szakasza, melyet az útkeresés és szentimentalizmus jellemzett". S így, a politikai elengedhetetlen szük­ ségleteiből, a nép munkára és harcra való ösztönzéséből kiindulva — ki­ kerekítette a guineai forradalom teljes és logikailag egységes elméletét. Ennek a forradalomnak a szubjektuma, véleménye szerint, az egész gui­ neai nép. A nép a Párt révén fejezi ki akaratát (a párt egyben általános népi mozgalom és avantgárdé párt is) amely irányítja a nemzeti de­ mokrácia" rendszerébe épített államot. Gazdasági téren az effajta állam­ nak „politikánk gazdaságát és nem gazdaságunk politikáját" kell foly­ tatni. Alapvető fegyverzete pedig — a központi államhatalom kiterjesz­ tése és a tervezés. S éppen ezen a téren jutott a legteljesebben kifejezésre pragmatizmusa: óvakodott attól, nehogy túlságosan merész gazdaság­ politikai elképzeléseket szabjon meg, amit lehetetlen megvalósítani, vagy amelyek elriasztanák a külföldi beruházókat. Folyóiratunkban Sékou Touré egy régebbi keletű, az Afrika és a forradalom című könyvben közölt szövegét adjuk közre, amelyben köz­ ponti helyet foglal el a kapitalizmus fázisa kihagyhatóságának és a tör­ ténelmi fejlődés egy magasabb szakaszába való közvetlen átmenetel le­ hetőségének a magyarázata. Ez egyébként olyan elv, amelyet a szocia­ lizmust választó valamennyi afrikai gondolkodó is magáévá tett ilyen vagy olyan módon, függetlenül attól, hogy milyen tartalmat adott en­ nek az eszmének. Ebben az időben, amely egyébként is, a szocialista eszmék terjedésének e korai szakaszában, az afrikai teoretikusok gondol­ kodásmódjára általában jellemző volt — Sékou Touré elveti az osztály­ harc létezését, és meghatározatlanul beszél Guinea fejlődésének „szocia­ lista távlatairól". Ettől kezdve, akárcsak Nkrumah a katonai puccsot követően, Sékou Touré is, a belső összeesküvés okait boncolgatva — lépést tett előre —, s elfogadta az osztályharc szükségességét, határozot­ tan a „tudományos szocializmus" mellett tett hitet.*

A Z E M B E R ÉS A T Á R S A D A L O M Kérdés: — Mit ért ö n az alatt, hogy „ a z embert és a t á r s a d a l m a t dialektikus egység fűzi össze"? Válasz: — A z ember, akinek személyisége, t u d a t a , szabadsága és a független cselekvésre szolgáló megannyi más tulajdonsága van, ezeket a * Sákou T o u r é fejtegetését a belgrádi Komimumist K i a d ó k ö z p o n t g o n d o z á s á b a n 1 9 7 6 h a n m e g j e l e n t A f r i k a i s o c i j a l i z a m , P a n o r á m a socijaiistickilh opredeljenija u zeml'jama G r n e A f r i k é c í m ű ikönyvéibői v e t t ü k á t . A k ö n y v e t szerkesztette és e z t a z itt k ö z ö l t m a g y a r á z a t o t I v á n I v e k o v i c írta.

jellemvonásokat csak úgy tudja hasznosítani, h a a z o k a t összekapcsolja az általános társadalmi mozgásokkal. H a ezt nem teszi, negatív viszony­ latba kerül vele. A D P G (Guinea D e m o k r a t a Pártja) filozófiája állítja, hogy az egyén és a társadalom egy azon lényt képeznek: sőt, a végtagot nem lehet elválasztani a testtől, melynek része, tehát az embert sem lehet a társadalomtól elkülönítve vizsgálni, amelyből kiemelkedett. A rajta kívül álló ember semmis, mert nélküle érthetetlen lenne emberi mivolta is, hiszen az egyénnek a létről vallott t u d a t a csak azért alakul ki, m e r t t u d a körülötte lévők társadalmi létezéséről. A z egyén és társadalom k ö ­ zötti ilyen összhang, a „rész" és az „egész" kölcsönössége képezi d o k t r í ­ n á n k eszmei alapját. Minden más felfogás, amely e két összetevőt elvá­ lasztaná, az embert is, a t á r s a d a l m a t is megcsonkítaná. A „rész"-nek és az „egész"-nek, az egyénnek és a t á r s a d a l o m n a k a dialektikus egysége arra a fiziológiai-biológiai t ö r v é n y r e épül, amely gyakorlati érvényt szerzett és amely számot vet az ember és a t á r s a d a ­ lom kifejezetten a k t í v kapcsolatáról, térbeni mozgásukról és időbeni létezésükről. Igaz, a társadalom nincs a d v a egyszer s m i n d e n k o r r a ; s az embert sem lehet időtlen időkre értelmezni. Az ember is, a társadalom is örökös változáson megy át. Más szóval, az ember is, a t á r s a d a l o m is folyamatosan á t a l a k u l . Mivel egy ember sem képes arra, hogy egyedül kielégítse életszükségleteit, kénytelen m i n d e n k i a környezetében levőkkel társulni, hogy fellelje és megkapja a létfenntartásához és s z a k a d a t l a n fejlődéséhez szükséges eszközöket. V a n n a k tények, amelyekkel feltétlenül tisztában kell lennünk, h a tel­ jes éleslátással vállaljuk emberi szerepünket: míg az állatok, amelyek azonos állatfajhoz t a r t o z n a k , élhetnek elkülönülten, s nem szűnnek meg létezni, mint amik, addig az ember megszűnik embernek lenni abban a pillanatban, ha teljesen elszakad társaitól, m e r t mindenekelőtt össze­ omlik t u d a t á b a n , majd ezt követően létében is. A z ember az emberért, az emberekért v a n , ebből a d ó d ó a n lényegében m e g h a t á r o z o t t a k ö r n y e ­ zetében levőkhöz való viszonyának a teljessége is. M e g h a t á r o z o t t , még­ pedig nem azon felszínes és sztereotip viszonyok alapján amelyek a m a j ­ mok h o r d á i b a n u r a l k o d n a k , h a n e m tudatos viszonyok alapján, abból a nyilvánvalóságból f a k a d v a , hogy emberi létének valósága és jellege k i ­ zárólagosan feltételezi a többi ember létezését. A z emberiség történelme sem más, m i n t az ember és társai, az ember és a társadalom, meg a nép és a természet k ö z ö t t i tudatos viszony története. Az ember társulása a hozzá legközelebb állókkal, vagyis e g y ü t t m ű k ö ­ dése azokkal, csakis olyan t á r s a d a l o m b a n lehetséges, amely képes b i z t o ­ sítani az ember életéhez szükséges eszközöket. Tehát, ha társadalmi hasznosságával biztosítani akarja önvédelmét, (ha a történelmet, a hala­ dást meggyorsító lénnyé a k a r válni, ha ö n n ö n fizikai elmúlását meg akarja a k a d á l y o z n i , az embernek nemcsak hogy Ibe kell illeszkednie az együttes társadalmi életbe, h a n e m azonosítania kell m a g á t környezete férfi és nő tagjaival; azonosítania kell m a g á t v a l a m e n n y i férfival és n ő -

vei, vagyis be kell o l v a d n i a a nemzetbe, s népét többre kell t a r t a n i a én­ jénél, a népe boldogulását úgy kell értelmeznie, mint az egyetlen olyan feltételt, amely m e g h a t á r o z z a az egyén boldogulását is, t á r s a d a l m a bel­ ső kiegyensúlyozottságát és összhangját az egyén biztonságának a meg­ h a t á r o z ó j a k é n t kell értelmeznie. A z embernek csakis a t á r s a d a l m o n belül v a n n a k jogai; azon kívül nem élhet jogaival, mert igaz az a tétel, h o g y minden olyan jog, amely túl­ lépi a társadalom által az egyénre kiszabott h a t á r o k a t , ártalmas más számára. A t á r s a d a l m a t és történelmi szükségleteit nem lehetett volna jogkeretek közé szorítani, h a azok nem lettek volna m a g á n a k a társa­ d a l o m n a k az autentikus és szabad kifejezői. A N y u g a t gúnyolódik ve­ lünk, amikor úgy véli, hogy államberendezésünk működtetésében kizá­ rólag a nép érdekének a d u n k előnyt, és h o g y a forradalmi p á r t n a k na­ gyobb szerep jut. Politikai filozófiánkat, amely nem k o r l á t o z z a senki jogát sem a környezetében állók jogával, elítélik „az emberi jogok védel­ me komoly erkölcsi hiányosságai" miatt. Állítjuk, hogy h a létezik igazi egyenlőség az egy csoporton belüli személyek között, az egyéni jog egy­ forma jellegű és érvényű, s az egyén jogait csak a társadalom jogaival lehet elhatárolni, amelyek u g y a n a k k o r m e g m a r a d n a k forrásnak, t a r t a ­ lomnak és a n n a k ami m a g á b a n foglalja az összes emberi jogokat, hiszen az emberrel szembe nem egy másik embert, h a n e m egy társadalmi cso­ p o r t o t állíthatunk, olyat, amely az egyén ténykedésében érdekelve v a n . Röviden, az ember társadalmi jelentőségét azon emberi mivolta adja meg, amely fel v a n r u h á z v a bizonyos jogokkal, és ezeket gyakorolhatja abban a t á r s a d a l o m b a n , amely e jogokat számára biztosította. Kérdés: — Mire támaszkodik Guinea D e m o k r a t a Pártja az ember és a társadalom közötti viszony meghatározásában? Válasz: — E m l í t e t t ü k , hogy a társadalom az egész élet forrása, az egyenlőség forrása, a törvényesség forrása és a jog alapja. Á m , míg tudjuk, hogy az egyén élete m e g h a t á r o z o t t t a r t a m ú , s ritkán éri el a száz évet, addig a társadalom é l e t t a r t a m a h a t á r t a l a n . T e k i n t v e , hogy az egyén élete időben korlátozott, az egyénnek a t á r s a d a l o m m a l azonos törekvéseket és kívánságokat kell kifejeznie, amelyeket — mivel k o r l á t o z o t t t a r t a m ú a k — úgy valósít meg, hogy fokozatosan meghatá­ rozza az eszközöket, melyek révén végrehajthatja majd jogos törekvé­ seit. Éppen ezért, egyedül a t á r s a d a l o m mint az emberek anyagi, intellek­ tuális és erkölcsi újjáalakulásának helye és közontja köteles ezeket az emberi törekvéseket térben és időben kialakítani, még a k k o r is, h a nincs eszköze v a l ó r a v á l t á s u k r a . S h a felfedjük ezeket az igazságokat, amelyek a D P G politikai filozófiájának az alapját képezik, k ö n n y e n megértjük, miért v á l t p á r t u n k a nép fegyverévé, azé a népé, amely m i n d e g y i k ü n k felett áll, s amellyel szervesen eggyé kell v á l n u n k , h a n e m akarjuk ön­ m a g u n k a t megtagadni és megcsonkítani. A nép jobbján, a nép által be­ épülünk az emberiségbe, s ez utóbbival a világmindenségbe. A z összessé-

gek ilyen kapcsolatában, az ember és a társadalom, az emberiség és a világmindenség viszonyában v a n n a k elemek, amelyeket ismerünk, de léteznek ismeretlenek is. D e hogy az egyén biztos lehessen afelől, hogy nem borítja fel az egyensúlyt az ember és a társadalom kapcsolatában, hasznossá, termékennyé kell tennie azt, aimit legjobban ismer: a saját életét. Minden normális kibontakozás szükségszerűen beépül a térben és időben végbement egyetemes fejlődés globális víziójába. Ú g y h o g y a tár­ sadalom ö n m a g á r a lel az egyénben, és viszont, dialektikus egységet al­ k o t v a ezáltal. A dolgok ilyen értelmezése n y o m á n j u t u n k el a felisme­ résig, hogy az egyént és a t á r s a d a l m a t nem lehet felcserélni egymással, de nem is helyezkedhet egymással szembe anélkül, hogy ne állna fenn az együvétartozást m e g h a t á r o z ó egyensúly és összhang felborulásának a veszélye. Ilyen t á v l a t o k b a n sem az ember, sem a társadalom nem tűrheti, hogy az egyik ember kizsákmányolja a másikat, hogy kénye-kedve szerint rendelkezzék vele, hogy a szegény sorsú, gyenge v a g y t u d a t l a n ember egy másik, gazdag, erős és képzett ember tulajdonát képezze. A társadalmi egyensúly ennek árán jön létre. Kérdés: — Mely emberi tulajdonság teszi lehetővé az ember számára,' hogy bekapcsolódjék a társadalomba, s hogy a n n a k fejlődésében számot­ tevő lehessen? Válasz: — Ez a t u d a t . Ez a lényeges emberi tulajdonság b o n t a k o z t a t ­ ja ki egyéb tulajdonságait. így v a g y u n k a szabadság élvezésével v a g y a d e m o k r a t i k u s g y a k o r l a t t a l , amely fő szabályként jelentkezik a t á r s a d a l ­ mon belüli arányos viszonyok megtartásában, a kölcsönös megértés lég­ körében. Végeredményben, minden ember azáltal lép felemelkedése ú t ­ jára, hogy saját képességeit társítja mások tehetségével, rátermettségével. Az ember szintén a t u d a t a révén áll be a haladás szolgálatába, s vesz részt a történelem kialakításában. Valójában mint társadalmi m a g a t a r ­ tás, a t u d a t a társadalmi élet terméke. A t u d a t a tudáson és t a p a s z t a l a t o n alapuló gondolkodás. Szögezzük le ismét: ha az emberek megbizonyosodnak afelől, hogy az, amit a társadalom, anyagi megnyilatkozásaiban, gondolkodásmódjában, az emberek között k i a l a k í t o t t viszonyok minőségében, a számára elérhe­ tő és tudatos átformálódás céljából tesz, az olyan valóság, amelyhez az egyén életének hasznosságát mérik, a k k o r rádöbbennek a r r a is, hogy h a minél jobban bekapcsolódnak a társadalomba, minél inkább a n n a k szol­ gálatába állítják képességeiket, úgy gyorsabban elérkeznek a szabadság magasabb fokára, jobban kifejleszthetik személyes dimenzióikat, növel­ hetik társadalmi befolyásukat és erejüket. A metodologikus m a g y a r á z a t terén, megállapíthatjuk, hogy ez esetben is szüntelenül beigazolódik a csúcs és az alapépítmény, a mérhetetlenül kicsi és a mérhetetlenül n a g y közötti akció és reakció szociál-biölógiai törvénye. H a létezik v a l a m i ­ lyen emberi tulajdonság, amelynek fontossága nincs eléggé megvilágítva, ha v a n valamilyen erő, minden más erőnek a mozgatója, melynek révén

lehetővé válik ezek külön-külön értékének* a mérése, a k k o r az az emberi t u d a t . S ez szolgál alapul az ember időn és téren túli minősítésére és ér­ tékelésére. A t u d a t magasságának szintje, a belőle f a k a d ó emberi jellem­ vonások adják meg ezt a minősítést, értéket. Mi sohasem hagytunk fel az emberi tudat felé fordulással, méghozzá. azért nem, mert úgy véljük, hogy ez az egyetlen olyan tulajdonság, amely lehetővé teszi az ember számára nemcsak a természet, de az önmaga feletti uralmat is, azért mert ez az egyetlen olyan tulajdonság, amely képes a társadalmat moz­ gásban tartani, s mert ez az 'egyetlen igazi és csalhatatlan irányítója embereknek és népeknek egyaránt. C s a k u g y a n , az emberi t u d a t végeláthatatlanul sok dolgot képes befo­ gadni. Felfog hihetetlen apróságokat, elmerülve lényekbe, társadalomba, jelenségekbe. H a s o n l ó k é p p felemelkedhet merész magasságokba, le­ k ü z d v e teret és időt, hogy feltárja azt, ami megszűnik létezni, v a g y ami születőben v a n , hogy dialektikus egységbe fűzze a m ú l t a t és jövőt, el­ múlást és életet, dolgokat, amelyek látszólag ellentmondásosak. Képes arra, hogy bármiből összeget, hányadost, osztót v a g y szorzót hozzon létre. Az emberi t u d a t teremti meg az embert és a t á r s a d a l m a t is, mert nél­ küle semmivé v á l n á n a k . Fáklya, amely bevilágítja azt a végtelen utat, amely az embert és az emberiséget visszavonhatatlanul vezeti alkotó erőfeszítéseikhez illő sorsuk irányába, természetüknek megfelelő sors­ közösségük felé. A t u d a t ezenkívül olyan kimeríthetetlen belső erőforrás, amelynek hevében mérhető >az ember és ,a nép a k a r a t a . Egy bizonyos szinten megszabadítja az embert a béklyóba k ö t ő külső feltételek hatásától, s lehetővé teszi számára, hogy u r a legyen, i r á n y í t ­ hassa életét, alkalmassá teszi arra, hogy visszafojtsa negatív jellemvoná­ sait méghozzá a fejlődését előmozdító szükségletek megteremtése érde­ kében. A z ember a t á r s a d a l o m alapsejtje, de u g y a n a k k o r m o z g a t ó sejtje is, függetlenül a t t ó l , hogy a csoport, amelynek tagja, milyen demográfiai jelentőséggel, technikai, intellektuális v a g y erkölcsi erővel bír. A z em­ ber tehát u g y a n a k k o r az elképzelés és a megvalósítás, az alap és a csúcs, a t a r t a l o m eleme, s az, amit m a g á b a n foglal a társadalmi felépítmény t a r ­ t a l m á n a k összessége. E z azt jelenti, hogy az ember elmélyülésének, t u ­ datszintje felemelkedésének köszönhetően, túlhaladja önnön dimenzióit, hogy azon át eljusson a társadalom dimenziójáig. Ez az individua fel­ emelkedése az univerzális valósághoz, amikor az ember azonosul és k ö ­ tődik a többi ember egyetemességéhez az emberi boldogulás keresésében és meglelésében. Minél jobban fejlesztjük forradalmi t u d a t u n k a t , annál jobban kivethetjük magunkból a z o k a t a negatív megnyilvánulási formá­ kat, amelyek gátolják teljes k i b o n t a k o z á s u n k a t : az o p p o r t u n i z m u s t , a hazugságot, a fajgyűlöletet; vagyis az erő rá is kényszerítheti az embert valamiféle materiális feladat elvégzésére, nem h a t h a t azonban belső ér-

zelemvilágára. A z ember szellemével és t u d a t á v a l jelöli meg Önmagát, amely megnyilvánul társadalmi viselkedésében, a társadalom és a saját léte fenntartására irányuló tetteinek m ó d o z a t a i b a n . A jeges vízbe merülő ember nem képes egyidőben észlelni és felmérni saját objektív helyzetét és egy másik, a perzselő n a p o n álló ember hely­ zetét. Az ember nem lehet egyszerre jóllakott és éhes, hatalmas és erőt­ len, beteg és egészséges. A különbségeket, illetve a minőségbeli ellentéte­ ket csakis az emberi t u d a t szintjén lehet érzékelni, vagyis a legjobb anyagi feltételek közepette élő is fel tudja mérni, át tudja érezni a nincstelenséget, a nyomort, az elégedetlenséget csakúgy, mint azok, akik nincstelenségben, nyomorúságban tengődnek, sínylődnek. Tehát, h a a tu­ dat lehetővé teszi, hogy valaki felmérje az ellentéteket, hogy érezze a kézenfekvő különbségeket és ellentmondásokat, kész a r r a is, hogy meg­ állapítsa, mi az igazságos és mi a jogtalan, mi a valódi és mi a hamis, meg tudja különböztetni a n e g a t í v u m o t a p o z i t í v u m t ó l . D e a t u d a t mind­ ezt nemcsak azért teszi, hogy megkülönböztessen, érzékeljen v a g y beso­ roljon: egyszersmind összeköt is — hiszen u g y a n o l y a n gondolatokban, azonos törekvésekben és minőségben összekapcsol embereket, akik a t u d a t sugallmát követik. Bármilyen is legyen az emberi t á r s a d a l o m n a k a demográfiai jelentősége és súlya, csakis az emberek képviselhetik és irá­ nyíthatják azt. A társadalom hierarchiájától függő különbségek ennek nem m o n d a n a k ellent. Ez azt jelenti, hogy a különbségek ellenére és a z o ­ kon túl, a szociális igazságra épülő h a t a l o m keretein belül, a termelési feladatok, az igazgatási feladatok és a politikai feladatok m a g u k o n v i ­ selik az azonos hasznosság jelzőjét, azonos céloknak felelnek meg, azonos érdekek szolgálatában állnak, s egymást kiegészítő m i v o l t u k b a n , az azonos történelmi vállalkozás során egybeolvadnak. H a v a n n a k is kibékíthetet­ len ellentétek,, azok az egyiknek is és a másiknak is a f o r r a d a l o m m a l szemben elfoglalt álláspontjában rejlenek, következésképp rajta keresz­ tül a népnek a nép által m e g h a t á r o z o t t akcióvonalával szembeni m a g a ­ t a r t á s b a n . A hazugság és az igazság, a bátorság és a meghunyászkodás, az ö n i m á d a t és a nemeslelkűség ellentétes fogalmak. T e h á t a t u d a t segít­ ségével kell t a r t a n u n k m a g u n k a t a helyes úton, azon, amely a felelősség­ re, az igazságra, a társadalmi haladás őszinte szeretetére épül, hiszen az imént felsoroltak az emberi méltóság ismérvei, s elválaszthatatlanok a nép boldogulásától. Kérdés: — Merre és milyen célok elérése felé kívánja Guinea D e m o k ­ rata Pártja irányítani az emberi és társadalmi viszonyokat? Válasz: — P á r t u n k egy test abban az a l k o t ó és hasznos akcióban, amely pontosan meg akarja ismerni népünk törekvéseit, a valóságában u r a l k o d ó törvényszerűségeket, s amely a társadalmi és emberi haladást célzó, a minőségi átalakulás biztosítását h i v a t o t t rendelkezésekben nyil­ vánul meg. Ezek az elvek a valóságból f a k a d n a k , s kapcsolatban állnak azok felfogásának a szintjével, akik ezt m a g u k é n a k vallják és akiknek készültek. Külön ki kell emelni az elmélet és a g y a k o r l a t közötti k a p -

csőlátók szükségességét: a gyakorlat nem a m e d d ő á b r á n d o k függvénye, hanem k o n k r é t , tudatos, a jelenben gyökerező cselekedet, és a múlt forrá­ sából meríti a közvetlen v a g y a hosszú t á v ú célok' megvalósításához szükséges erőt. Csak időveszteséget jelentene, h a arról a filozófiáról és gyakorlatról v i t á z n á n k , amelyre majdan ezer év m ú l v a a nép h i v a t k o z n i fog, m e r t minden gyakorlat és minden elmélet szükségszerűen az idő és tér keretei közé van szorítva; általános igazságot is csak egy u g y a n o l y a n általános alapelvre lehet építeni, személytelen a d a t o k r a , amelyek nélkülözik a tér és idő korlátait, mint például az egzakt t u d o m á n y o k esetében. A történelmi élet a k t í v élet, amelyet az a d o t t szövegösszefüggésben le lehet vezetni az a d o t t térbeni és időbeni keretek között. A z ilyen a k t í v életet csakis ismert valóságok n y o m á n lehet definiálni, h a az ismertből indulunk ki az ismeretlen féltárására. N o s , s z á m u n k r a a k o n k r é t valóság ismerete a nép megismerését jelenti, életfeltételeinek, a létét Irányító gazdasági-társadalmi viszonyok minőségének ismerete ez, más szóval, h o ­ gyan él és reagál t á r s a d a l m u n k , milyen mozgások mennek benne végbe, milyen ellentmondásokkal találja m a g á t szemben, milyen ideálokat állít fel fejlődésének az i r á n y a . A kérdésekre a d o t t helyes válaszok teszik lehetővé Guinea D e m o k r a t a Pártja számára, hogy helyes i r á n y t szabjon a társadalom számára hasznos, újjáteremtő tevékenységének.

A kapitalizmus

fázisának

kikapcsolása

Kérdés: — Vajon a Guinea D e m o k r a t a Pártja által adott, a népi aktivitást m e g h a t á r o z ó irányelvek azonosak-e az afrikai fejlődés szem­ pontjából szükségesekkel, még szélesebb értelemben véve, az egész emberi társadalom szükségleteivel? H a igen, miért? Válasz: — Igen, m e r t a guineai nép kifejezte eltökéltségét, hogy füg­ getlen módon, saját akciójával átvegye sorsának irányítását, s ezzel egy­ idejűleg létének szükségleteit összekapcsolja történelmi felelősségével, mindennapi m u n k á j á v a l , mert tisztában v a n azzal, hogy sorsa szervesen kapcsolódik Afrika — amelyhez tartozik — általános sorsával, ugyan­ úgy, ahogy Afrika sorsát sem lehet az emberiség sorsától elkülöníteni. Az ilyen egyetemesség tisztán és világosan feltételezi a földgolyó kü­ lönböző részein t ö r t é n ő egymásra hatás tényét. Egy nép történelmi fej­ lődése valós t ü k ö r k é p e a körében, fennálló kollektív t u d a t n a k , amelyet felhasznál m e g h a t á r o z o t t céljai elérésére. Valójában mi is ezt az u t a t választottuk ahban a pillanatban, amikor megvetettük p á r t u n k alapjait. A valóságunkról a l k o t o t t elmélyült t u d a t révén j u t o t t u n k el odáig, hogy m e g h a t á r o z t u k az anyagi és erkölcsi forrásainkhoz a l k a l m a z k o d ó logikus célkitűzéseinket.. Ebbéli vállalkozásunkban legértékesebb segítőtársunk t o v á b b r a is a politika m a r a d . H a valakinek n e t á n j á t é k n a k is tűnne a politika, a szo-

rult helyzetből való kibúvást vagy a mások ámítását szolgáló ügyeske­ désnek, p á r t u n k számára mégis, a szó szoros értelemben, társadalomtudo­ mánynak számít. A politika tehát olyan t u d o m á n n y á válik, amely le­ hetővé teszi más t u d o m á n y á g a k felhasználását az ember és a (társadalom elsődleges céljaira. Segítségével, vele felvértezve értik meg, hogy a tör­ vénynek, az igazságnak és a t u d o m á n y n a k csak a k k o r v a n értelme és ér­ vénye, h a a nép ezeknek a letéteményese, a nép, amely v a l a m e n n y i cse­ lekedetünk és g o n d u n k első számú ós végső t á r g y a . Szóval, az általános az egyénit szolgálja, mint ahogyan az egyénnek is fel kell emelkednie az általánoshoz. A z eszméknek és az embereknek ilyen általános mozgásában — ame­ lyeknek dialektikus természetét m e g h a t á r o z t u k , s amelyek az akciók és tettek dinamikus mechanizmusából a d ó d n a k — mindent úgy kell értel­ mezni, hogy egyidőben minden relatív és abszolút, merít a mai feltételek különböznek a tegnapiaktól, akárcsak a h o l n a p i a k a maiaktól. E n n e k a felismerésnek a b i r t o k á b a n kell k i v á l a s z t a n i a nép jólétét meghozó eszközöket is. S bár a képesség a tudás előtt jár, és kell is hogy járjon, a képességnek d ö n t ő jelentősége van a t u d á s értékének meghatározásában. Kérdés: — Gondolja-e, hogy Guinea történelmi fejlődésében kötelezően szükségesek a klasszikus szakaszok: a feudalizmus, a kapitalizmus, majd a szocializmus, illetve a k o m m u n i z m u s ? Válasz: — A történelem s z a k a d a t l a n folyamata, a nép szociális-gazda­ sági m u n k á l k o d á s á t és átalakulását kifejezve, két pólus k ö z ö t t zajlik: egyik az ismert, a m ú l t r a és a jelenre v o n a t k o z i k , mivel ez előbbi az utóbbiban folytatódik, a másik pedig az ismeretlen, a társadalom egészé­ ben benne foglaltatik. Ezek a pólusok szükségszerűen k o r l á t o z v a v a n n a k térben és időben. Lehetnek egy falu, egy tájegység, egy nemzet, egész Afrika, v a g y az egész egyetemes világ szintjén. S mivel a k c i ó p r o g r a m ­ jaik hosszabb vagy rövidebb időre szólnak, az állam és a p á r t kénytelen struktúráját és gyakorlati módszereit szigorúan alkalmazni a fejlődés megfelelő szakaszaihoz. Ó v n i kell őket attól, nehogy összetévesszenek egy későbbi szakaszt a f o l y a m a t b a n levő fázissal. A m i k o r a történelem szakaszait vizsgáljuk, s a z o k a t A , B, C, D , E, F stb. b e t ű k k e l jelöljük, a logika azt diktálja, hogy amikor az A szakaszban járunk, ismertnek tartjuk a soron levő B-t, mivel a követelményeinek valóra válását célzó a d a t o k a b i r t o k u n k b a n v a n n a k . Mindez mellett, a forradalmi t á v l a t o k felvázolásánál nem á l l í t h a t n á n k fel a C szakaszból a Z-be való átmenet képletét olymódon, hogy a közbülső fázisokat, amelyeket figyelembe kellene venni, átugorjuk, bár igaz, hogy a jelen fejlődési szakasz a m i n ő ­ ségi átalakulásban rejlik, amely a mennyiségi átalakulás közvetlen a k k u ­ mulációjából ered. Mégis őrizkedni kell a történelmi folyamatok automatikus és mecha­ nikus felfogás szerinti vizsgálatától, s a forradalmi stratégiát elavult m ó d o n felépíteni, feledvén azt, hogy állandóan ki v a n téve a nemzetközi helyzet ingadozásából k ö v e t k e z ő szükségszerű ellenhatásoknak.

Elfogadni a történelmi fejlődés szakaszainak változatlanságát, azt is jelenti, hogy ipso facto elfogadjuk: minden t á r s a d a l o m b a n , v a g y a tár­ sadalom v a l a m e n n y i csoportjában hasonló feltételek léteznek. N o s , a k o lonializmus, a kizsákmányolás és elnyomás következtében a leigázott or­ szágokban olyan különös feltételeket teremtett, amelyek lehetővé teszik a történelmi fejlődés különböző válfajainak és dinamikájának a jobb meglátását. Afrikában a g y a r m a t i betörés a feudális szakaszban történt, a k k o r , a m i k o r a „ k o m m u n o k r a t i k u s " szellemnek még mély jegyei voltak. A ter­ melési m ó d o z a t o k és formák a k k o r még nem v o l t a k sem rabszolgatar­ tók, sem pedig az ún. „ázsiai"-val összehasonlíthatók. A feudalizmusra jellemző despotizmus Afrikában csak a gyarmatosító betörést követően, s a n n a k h a t h a t ó s segítségével jelent meg. Sőt, a burzsoázia is (a falusi burzsoázia a manufakturális kizsákmányolás szüleménye) ismeretlen volt itt. Tekintettel, hogy nem létezett nemzeti burzsoázia, itt nem alakulha­ tott ki kapitalista t á r s a d a l o m sem. D e m e g k a p a r i n t v a a földet s vele együtt az embereket m i n t termelőeszközöket, a kolonializmus meggátolta a pol­ gári osztály kialakulását is. H a itt, m i n d e n h a t ó hatalmassága idején, létezett is bizonyos kiváltságos réteg (feudálisták, h i v a t a l n o k o k , kereske­ dők), nemcsak hogy nagyon későn alakult ki, de nem is v o l t a k a kezében azok az eszközök, melyekkel létre t u d t a volna hozni a kezdetleges tőke­ felhalmozódást, m e r t az eszközök felett a gyarmatosítók rendelkeztek, vagy minden esetre közvetlen felügyeletük alatt álltak. Világos, hogy az előbb említett kiváltságos nemzeti réteg a r r a töreke­ dett, hogy a függetlenség révén átalakulhasson nemzeti burzsoáziává. A z o n b a n , különösen Guineában, a függetlenség kivívása a Guineai D e ­ m o k r a t a P á r t n a k köszönhető, népi v í v m á n y . S ez m e g n y i t o t t a a forra­ dalmi akció előtt az utat, amely egyenesen, mindenfajta átmenet nélkül elvezetett a nemzeti demokrácia h a t a l m á h o z , következésképp kialakult egy erős, szocializált termelésmódozat, mivel az állam közvetítésével a nép kezébe került a népgazdaság minden kulcsfontosságú ágazata. A p á r t tevékenységének köszönhetően, a klasszikus v á z felcserélődött egy o l y a n új sémával, melyben nincs k a p i t a l i s t a szakasz. Így történt ez egyes más afrikai országokban is, amelyek h a t á r o z o t t a n elindultak a szocialista országépítés útján. Kérdés: — H a a fejlődésre jellemző szakaszok b e t a r t á s a k o r , az akciók végrehajtása során számot vetnek a korábbi fázisban elért minőségi v á l ­ tozásokkal, v a l a m i n t az új, közvetlen célkitűzésekkel, szükséges-e vala­ mennyi szakasz g y a k o r l a t á b a u g y a n a z o k a t az elméleti elképzeléseket be­ építeni? Válasz: — N e m ! A kijelölt célok elsőbbségétől, azok elérésének körül­ ményétől függően, külön irányelveket kell hozni, amelyeket az akciók letéteményesei m a g u k é v á tesznek, m a g u k a t az akciókat pedig minden esz­ közzel végre kell hajtani.

A m á r megvalósított célok tompítják a felhasznált és megerősítést nyert elvek és jelmondatok élét, ezeknek immár csak m u t a t ó , mintsem valós értékei v a n n a k . T e h á t az elvek mindig rugalmasak, sohasem merevek és a t á r s a d a l m i ­ gazdasági viszonyok átalakulásával, a népi akciók következtében be­ álló viszonyok létrejöttével egyidőben v á l t o z n a k . Ez a fejlődés törvénye, amely szünet nélkül gazdagodik és újjá formálódik. A z akció formáinak és a vele kapcsolatos vezérelveknek ilyen állandó változása szükségszerűen kiváltja az egyéni és a kollektív viselkedés ido­ mulását is. E z t a hozzáidomulást társadalmi reflexiók jellemzik, melyek szoros kapcsolatban állnak az akció formáival és m ó d o z a t a i v a l , a széles körben elterjedt j e l m o n d a t o k n a k pedig mozgósító hatásuk v a n . Így például, az új társadalmi viszonyok kialakítását és a viselkedés ezzel járó szocializálódását nem lehet m á r ó l - h o l n a p r a megteremteni, m e r t tudjuk, hogy az egyiket is, másikat is a szociális-gazdasági valóság h a t á ­ rozza meg. N o s , ennek a valós helyzetnek a megváltoztatása számtalan olyan akciót igényel, amelyek csak a k k o r h a j t h a t ó k végre sikeresen, h a a lakosság kiáll a begyöpesedett vélemények, az ösztönszerű viselkedés, a társadalmi h a g y o m á n y stb. ellen, illetve ha mindezeket a valóság meg­ v á l t o z t a t á s á v a l együtt sikerül átformálni. Mindez elsőrendű fontossággal bír az erkölcsi tudatszint emelésére, arra, hogy az emberek megszabadul­ j a n a k ö n m a g u k kalodájából, a 60 éves g y a r m a t u r a l o m b a n rájuk ü t ö t t bélyegtől, berögződött elidegenüléstől. Kérdés: — M i t tett gyakorlati téren Guinea D e m o k r a t a Pártja, hogy megteremtse a forradalmi haladást célzó dinamikus feltételeket, amelyek kizárják a nemzeti burzsoázia kibontakozását és a kapitalista fejlődési szakasz kialakulását? Válasz: — Guinea D e m o k r a t a Pártja tömegszervezetként alakult meg — s ahogy b i z o n y í t o t t u k — s z a k a d a t l a n h a r c o t v í v o t t , hogy győztesen kerüljön ki a hamisításokkal és csalásokkal terhelt választásokból, és hogy eleget tegyen a nép legitim és legsürgősebb óhajainak. M i u t á n az 1957-ben m e g t a r t o t t választásokon a G D P megszerezte a szavazatok ko­ moly többségét, felelősséget vállalt, hogy a félautonóm rendszer keretén belül az a k k o r meghozott törvénnyel összhangban m u n k á l k o d i k . M i u t á n k i t ö r t a rá bízott h a t a l o m szűk k o r l á t a i t ó l , megszüntette a törzsfőnökök m i n d e n r e kiterjedő h a t a l m á t , eltörölte az addig honos sarcot, felügyelete és irányítása alá helyezte az ún. helyi hatóságokat, változtatást eszközölt a közigazgatásban, érezhetően m e g v á l t o z t a t t a az adók behajtását, biztos és hű tisztviselőkkel cserélte ki a g y a r m a t t a r t ó k embereit, megerősítette h a t a l m á t az ún. körzetvédelmi őrségek testületeiben, számottevően kibő­ vítette a községi szervek á l l o m á n y á t , kiszélesítette az iskolarendszert s u g y a n a k k o r sajátságos m ó d o n hozzáfogott a szakszervezeti mozgalom át­ szervezéséhez olyan formán, hogy egyesítse a férfiak és nők, a m u n k á s o k és p a r a s z t o k követelések. Tekintettel, hogy a kolonializmus feletti győ­ zelmet csakis olyan népi egység segítségével v í v h a t t a ki, amely v a l a -

mennyi társadalmi réteg és kategória együttes akcióprogramjára épül<-, Guinea D e m o k r a t a Pártja olyan egység létrehozására törekedett, amely a k á d e r t ö r v é n y m a r a d é k t a l a n érvényesítését jelentette. Ezáltal egyrészt Guinea D e m o k r a t a P á r t j á n a k az akciói révén kiala­ kult feltételek tették lehetővé, hogy az 1958. szeptember 28-án megtar­ tott népszavazáson t o v á b b lépett attól a k o r l á t o z o t t belső autonóm rend­ szertől, amelyet a referendum előlátott. Másrészt a lakosság, addig ki­ alakult t u d a t a és magasfokú szervezettsége folytán kész volt arra, hogy bármilyen m ó d o n is elnyerje függetlenségét. A függetlenné válás pillanatától kezdve a P á r t folytatta a nemzeti egység megerősítésére irányuló akcióját, mint a nemzet kézzel fogható valóságát, és alapjaiban megkezdte a társadalmi felépítmény a módsze­ rek, és a mentalitás átalakítását, hiszen csakis így v á l t lehetővé a de­ mokrácia h a t a l m á n a k egyértelmű meghonosítása, méghozzá úgy, hogy fenntartja a lehetőséget a p á r t n a k és az á l l a m n a k , hogy kompromisszum nélkül — a forradalmi jellegű programjából a d ó d ó néhány kisebbfajta ellentmondás ellenére — megindulhassanak a gazdasági társadalmasítás és az igazi emberi haladás céljainak valóra váltása felé. A z ország független pénzegysége, gazdasági tervezése, társadalmi elő­ rehaladása, a fő termelési eszközök beszerzése, a szociális biztonság rend­ szerének kialakítása, a kooperációs tevékenység kiszélesítése, a m u n k á ­ sok részvétele a vállalatok irányításában, a p á r t programjáról és az állam tevékenységéről a néppel folytatott állandó konzultáció, a k ö z ­ igazgatási szolgálatok széles körű decentralizációja, a p á r t felügyelete alatt m ű k ö d ő falusi közigazgatás megszervezése, ingyenes jogsegély és a népi békéltető bíróságok bevezetése — mindezek jellemzői annak, hogy Guinea D e m o k r a t a Pártja milyen irányvételű h a t a l m a t épített ki. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy p á r t u n k — ahogy arra m á r r á m u t a t t u n k — a r r a törekszik, hogy fejlődési folyamatunkból egy­ szerűen kizárja a nemzeti burzsoázia létrejöttének lehetőségét s ezáltal megkímélje a guineai népet attól, hogy átmenjen a kapitalista fejlődési szakaszon. A z utóbbi években a P á r t felfedte, hogy a közigazgatásban meg az állami vállalatokban jelentkezik a b ü r o k r a t a burzsoázia felé húzó haj­ lamosság. Ezek hordozói megengedték m a g u k n a k azt, hogy k ö r ü l ö t t ü k kialakuljon egy kereskedőkből, szállítókból, földművesekből és falusi birtokosokból álló bizonyos kör, akik a nemzeti burzsoázia ügynökei és adósai. D e az 1964. november 8-án meghozott k á d e r t ö r v é n y véget ve­ tett ennek. Mindenesetre az életbe léptetett intézkedések ellenére mások is m e g p r ó b á l k o z n a k a zavarosban halászni és mások izzadságából gaz­ dagodni. A polgári nevelés, a nép politikai t u d a t a fejlesztéséhez szükséges szo­ cialista szellemű nevelés a fő eszköz abbeli igyekezetünkben, hogy foko­ zatosan kivessük magunkból a régi individualista és feudális mentalitást,

hogy felébresszük az emberekben a társadalmi haladásért érzett felelős­ séget, alkotókedvet, és a kollektív boldogulás világos távlatait. A m u n k a rehabilitációja, a társadalmi igazságosság meghonosítására tett állandó népi h a r c objektív feltételeket teremtenek egy olyan igazi fejlődés előtt, amelyben egyedül és kizárólag az ember áll az érdeklődés központjában és nem a pénz. Kérdés: — M i a különbség a népi demokrácia és a nemzeti demokrácia hatalomgyakorlása között? Válasz: — A népi demokrácia hatalmi rendszerében kifejezésre j u t n a k m i n d a z o k a társadalmi ellentmondások, amelyek még létrejötte előtt is fennálltak. Következésképp ez a rendszer kapcsolódik az őt létrehozó antagonisztikus osztályok harcához, de ezt a harcot egy osztály pártja irányítja és ellenőrzi, jelen esetben a munkástömegek p á r t j a : a munkásoké, a parasztoké, a h i v a t a l n o k o k é , kiknek soraiból eleve ki v a n n a k z á r v a a burzsoá osztály és a nemzeti kapitalizmus képviselői, akik azonban bizonyos esetekben még így is m e g m a r a d n a k . Egy átmeneti hatalmi rend­ szerről v a n tehát szó, amely a szocialista demokrácia felé halad, m a g á n viselve m i n d a z o k a t az ismérveket, amelyek a kapitalizmusból a szocia­ lizmusba való átmeneti szakasz jellemzői is. A nemzeti demokrácia hatalmi rendszere különféle feltételeknek felel meg. Jellemvonásai: olyan népi egység kialakítása, amely szükségszerűen bekövetkezik azoknál a nemzeteknél, amelyek most alakulnak, különösen pedig azokban az országokban, amelyek a g y a r m a t u r a l o m alatt síny­ lődtek, s amelyeknek az országhatárai, gazdasági ereje és közigazgatása kizárólag a gyarmatosítók kényekedvétől függtek. Egészen biztos, hogy a nemzeti demokrácia egyben nemzeti h a t a l o m is, de ez a h a t a l o m a demokrácián alapul, ahol a nép igazgat s mivel igazgat, egy olyan nemzeti p á r t ellenőrzése alatt áll, amely valójában egységpárt, a kiegyensúlyozott fejlődés zászlóvivője, s amely eleve kizárja olyan antagonista t á r s a d a l m i osztályok létrejöttét, melyek kétségtelenül minden a l k a l m a t m e g r a g a d n á n a k arra, hogy megrontsák a népi egységet s ezáltal a nemzet létét, fennmaradását és kohézióját is kérdésessé tennék. Kérdés: — M i igazolja Guinea D e m o k r a t a Pártja eltökéltségét, hogy a nemzeti demokrácia h a t a l m a mellett állt ki? — Válasz: — Még a régi keletű nemzeti szuverenitással rendelkező országokban is jelentkeznek azok az antagonista társadalmi osztályok közötti éles ellentmondások, amelyeket a kapitalista rendszer gyengülése okoz, más a helyzet azonban azokban az országokban, melyeknek t ö r t é ­ nelmi fejlődését külső beavatkozással megállították. Valójában azokban az országokban, amelyek m á r régóta g y a r m a t n a k számítanak, nincsenek is k i m o n d o t t a n antagonisztikus osztályok, mert az autochton lakosság­ n a k nem nyílt alkalma az elsődleges tőkefelhalmozásra, amely lehetővé tenné az embernek az ember által való kizsákmányolását. Bizonyos társadalmi kategóriák, mint pl. a szállítók, a kereskedők, in­ gatlan tulajdonosok stb. éppen hogy annyi eszközzel rendelkeztek, hogy

fizetett m u n k a e r ő t a l k a l m a z h a t t a k . D e ezek a társadalmi kategóriák, akik fölött szintén csak a g y a r m a t t a r t ó k u r a l k o d t a k , a r r a törekedtek, hogy akárcsak a munkások, h i v a t a l n o k o k és p a r a s z t o k , mielőbb elnyerjék a nemzeti függetlenségüket. Ilyen feltételek közepette a g y a r m a t i igában sínylődő népeknél fenn­ áll az az egységes elgondolás és remény, hogy a nemzeti demokrácia létre­ hozza az akcióegységet, és ezáltal meggyorsítja a történelmi fejlődés fo­ l y a m a t á t , elejét véve minden igazságtalanság és egyenlőtlenség beveze­ tésének, amelyek szükségszerűen jelentkeznek a kapitalista fázison át­ menő fejlődés során. H a s o n l ó k é p p e n el kell m o n d a n i azt is, hogy a népi egységen alapuló államrendszer megerősítésekor szüntelenül védekezni kell az imperializ­ mus azon kísérleteitől, hogy k o r l á t o z z a , néha pedig teljesen lehetetlenné tegye a fiatal nemzetek szabad a k a r a t á n a k kiteljesülését. Szem előtt kell t a r t a n i azt is, hogy a neokolonializmus és az impreializmus rekaciós erői azonnal a maguk h a s z n á r a próbálják felhasználni a népi egységben kelet­ kezett legkisebb rést is, s ezáltal veszélyesen lelassítják a felszabaduló népek fejlődését olyannyira, hogy elvesztik szuverén erejükből származó eredményeiket is. A régi afrikai nemzetek a gyarmatosítás következtében szervezetlenek voltak és egymástól elszigetelten éltek. Az etnikai felosztottság, amelyet a gyarmatosítók a k a r a t t a l f e n n t a r t o t t a k és erősítettek a r r a irányult, hogy szétforgácsolják a népek unitarista törekvéseit segítő erőket. É p p e n ezért a g y a r m a t t a r t ó k reakciós politikájukkal t á m o g a t t á k a törzsi felosztott­ ságot, az osztály- és faji szellemből f a k a d ó vallási antagonizmust, mert úgy t a r t o t t á k , hogyha az egyik csoportot szembe állítják a másikkal, örökké uralhatják az afrikai országokat. Kérdés: — Függetlenül a népi egységtől, mi képezheti a nemzet k i ­ alakításának és megerősítésének a szilárd alapját? Válasz: — A z o k a sajátosságok, amelyek a gyarmatosításból származó deperszonalizáció szakaszát követően m a g á b a n foglalja a népnek a saját eredeti társadalmi és kulturális forrásaihoz való visszakanyarodását. A nemzet nemcsak a földrajzi egységet, a gazdálkodás feltételeinek és társadalmi törvényeinek azonosságát t a r t a l m a z z a , h a n e m megköveteli egy olyan általános „gyakorlati n y e l v " kialakítását, melynek révén sorsuk egybeforr, még a k k o r is h a a nemzet megannyi törzsből s megannyi nyelvből is áll össze. A nemzet történelmi fejlődésének programja, közös társadalmi és gazdasági célokkal valójában m a g á b a n h o r d o z z a a politi­ kai-gazdasági és szociális elveket, s végeredményben az olyan nemzeti struktúrát, amely egybeköti, tettre készteti és ösztönzi a társadalmi ré­ tegek összességét, hogy együttesen m u n k á l k o d j a n a k , és ez az ,a szükséges m i n i m u m ahhoz, hogy megszüntethessük a törzsi felosztottság v a l a m e n n y i formáját, a fajimádat minden megnyilvánulási alapját, vagyis m a r a d é k ­ talanul megerősíthessük a nemzeti egységet. (...)

Pozitív

neutralizmus

(el nem

kötelezettség)

Kérdés: — Mit jelent a pozitív semlegesség? Válasz: — A pozitív semlegesség álláspont és nem p r o g r a m , m e r t ön­ m a g á b a n véve nem jelent semmilyen k o n k r é t tettet, semmilyen tettre b u z d í t ó célt. Egyszóval a pozitív semlegesség n e m lehet politikai v o n a l . Minden egyes vizsgálat a l k a l m á v a l meg kell különböztetni a forma lé­ nyegét és a céleszközöket. Tekintettel, hogy a pozitív semlegesség nem p r o g r a m , ö n m a g á b a n véve nem mobilizátor, nem lehet k o n k r é t cél sem, melynek elérésére az ember feltehetné az életét. Szögezzük le, hogy a pozitív neutralizmus egy álláspont, de vigyáz­ zunk, minden álláspontnak valamiből ki kell indulnia. T u d j u k jól, hogy az ember semmit sem tesz ok nélkül. H a néha nem sikerül tetteinek rugóját és okát ö n m a g á n a k megmagyaráznia, az csak azért v a n , m e r t nem emlékszik vissza azok o k a i r a . Az álláspont tehát szoros k a p c s o l a t b a n áll valamely ösztönzéssel, amely azt m e g h a t á r o z z a . S tegyük mindjárt fel a kérdést, hogy kivel szemben és miért legyünk semlegesek? H a nem v a g y u n k benne biztosak, hogy elég világosan meg­ h a t á r o z t u k - e a „valakivel szemben" és „ m i é r t " kifejezések értelmét, nem is lehetünk semlegesek. N é z z ü k most meg, hogy mely tényezők h a t á r o z z á k meg egy nemzet v a g y egy nemzeti csoport szintjén az ilyen álláspontot. A semlegességet valamivel „szemben" állapítják meg, de u g y a n a k k o r h a ez a semlegesség pozitív előjelet k a p , magától értetődő, hogy m á r ön­ m a g á b a n véve nem lehet negatív. „ A n e u t r a l i z m u s " valamely rendszer, valamely jelenség, valamely politika, esetleg olyan igazgatási v o n a l v e ­ zetés ellenlábasaként jön létre, amelyet nem t u d u n k elfogadni, m a g u n ­ kévá tenni; tehát reaktív állapotot fejez ki. Í m e miben látom a definíció negatív részét: a neutralizmus „elvetést" jelent. D e ez az elvetés új ele­ met visz be a nemzetközi viszonyokba, s ezáltal egyre p o z i t í v a b b á válik, mivel egyszer feljutva a nemzetközi politikai színpadra, igyekszik meg­ gyorsítani az emberiség fejlődését. Mely okok v á l t o t t á k ki a pozitív neutralizmust? Melegágya az a rendkívüli kiegyensúlyozatlanság, amely a különböző t á r s a d a l m a k fejlettségi szintje k ö z ö t t t a p a s z t a l h a t ó . H a az emberi tettnek m i n d e n k o r v a n ösztönzője, a k k o r a népi akcióknak szintén v a n . D e két alapszükséglet létezik, amelyek hatással v a n n a k egyrészt az ember, más­ részt a t á r s a d a l o m viselkedésére. A z első az ember és a társadalom fenn­ m a r a d á s á r a i r á n y u l ó szükséglet, megnyilvánulási formái pedig az ösztön­ ben, a képességekben és az életről vallott t u d a t b a n j u t n a k kifejezésre. A másik szükséglet a lét jobbátétele, más szóval, hogy fejlesszék, felemel­ jék, hogy meginduljanak létük csúcsai felé. M i n d a z , amit az ember tesz, e két szükséglet valamelyikéből ered. H a az egyetemes emberiséget vizs­ gáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez v a g y az a nép fejlettebb, ilyen v a g y olyan tekintetben, míg mások tehetősebbek ezen v a g y azon a területen.

A h a z u g hierarchia — amelyre támaszkodik, s amelyben a mércék lénye­ gében anyagi és mennyiségi természetűek — azokhoz az elnyűtt meg­ állapításokhoz vezet, amelyek a civilizáció, az emberi fejlettség és t u d a t fogalmait felcserélik a nép anyagi fejlettségi fokával. Egy alapos felmérés során eljutunk az emberi tevékenység minden egyes tevékenységéhez. Végig vezetve a felmérést, k i m u t a t h a t j u k sok, a gazdasági és m ű s z a k i elmaradottság 'tekintetében m a n a p s á g rendkívül fejletlennek vélt ország esetében, hogy fejlettebb életfelfogással, össze­ hasonlíthatatlanul fejlettebb társadalmi biográfiával rendelkeznek, m i n t azok az országok, amelyek — helytelenül — azt hiszik magukról, hogy elértek a civilizáció legmagasabb fokára. Persze, m a r a d a tény, hogy a gazdasági fejlettség terén a világban kialakult kiegyensúlyozatlanság igen fontos és egyben veszedelmes is, s szinte á t h i d a l h a t a t l a n a k a d á l y t jelent a nemzetközi viszonyok összehan­ golásában. A kiegyensúlyozatlanság következményei azok az ideológiai á r a m l a t o k is, amelyek az őket létrehozó a műszaki képességekre és az anyagi erőkrek t á m a s z k o d n a k . Ezek egyrészt a hódítás és a domináció eszméihez vezetnek, másrészt felkínálják az általuk értelmezett társa­ dalmi és d e m o k r a t i k u s haladás ideológiáját. Akarjuk, v a g y sem, az embernek és a t á r s a d a l o m n a k természetes törek­ vése, hogy bizonyítsa individualista mivoltát. Egyidőben vertikális és horizontális terjeszkedési vágy fűti őket, nemcsak anyagi, h a n e m intel­ lektuális, erkölcsi és politikai v o n a t k o z á s b a n is. A nemzetek, önnön valóságukból kiindulva, így m e g h a t á r o z t á k filozófiájukat is, mely általá­ nos érvényt a k a r szerezni m a g á n a k . Ezek az elméletek két nagy eszmei á r a m l a t b a tömörülnek, amelyek a két t ö m b létezésében nyertek kézzel­ fogható formát. Valójában nincs is két t ö m b , hiszen h a csak felületes elemzést is végzünk, láthatjuk, hogy minden tömbön belül számtalan különböző á r a m l a t v a n . D e ha m e g m a r a d u n k csak a nemzetközi viszo­ nyok természetének vizsgálatánál, ténylegesen két tömb, jobban m o n d v a két klikk v a n . P o n t o s a n olyan formán, m i n t ahogy létezik m u n k á s ­ osztály és m u n k a a d ó k , szintén két klikket alkotva, ami semmi esetre sem jelenti azt, hogy ezeken belül nincs megannyi különbség. Egy ilyen fel­ osztással, osztályozással nem az egyedet, h a n e m csak az életformát és a jellemzett csoportokon belüli, egymással nem ellentmondó viszonyok ter­ mészetét h a t á r o z h a t j u k meg. N o s , a „ t ö m b ö k " szintén olyan csoportosu­ lások, melyeknek összetevő nemzetei sem k i m o n d o t t a n azonosak: e nem­ zetek közül mindegyiknek v a n sajátossága, külön fejlettségi foka és jel­ legzetessége. Ismeretes, hogy a tömbök által h a n g o z t a t o t t filozófiai rend­ szerek alapjaikban egymással ellentétesek, hogy semmilyen közös vonás sincs a kapitalista filozófia és a szocialista filozófia között. A z egyetlen hasonlatosság, amelyet be lehetne helyettesíteni e két ellentétes elmélet bármelyikébe az, hogy az egyiket is meg a másikat is emberek védel­ mezik, akiknek u g y a n a z a természetük, akik h a s o n l í t a n a k egymásra, függetlenül attól, melyik országból valók.

Természetes fontosságuknál fogva, a tömbök v i t a t h a t a t l a n u l uralják a nemzetközi életet, amely a domlnáció új formájához vezet, melynek következtében egy egész sor nemzetet t a r t a n a k alattvalós, jogfosztott helyzetben. A z o n b a n épp a semleges álláspont jelzi azt a h a t á r o z o t t visszautasító m a g a t a r t á s t , az erőnek erejével az egyik v a g y a másik tömbhöz való csatolás próbálkozásai ellen. Ez a jogfosztottság kategorikus elvetése. A pozitív semlegességet valló országok semmi esetre sem t a g a d j á k az egyik, v a g y a másik t ö m b mozgatását intéző filozófiák létezését, h a n e m az a széndékuk, hogy velük szemben megóvják csorbítatlan ítélőképességüket és a teljesen szabad választási lehetőségüket. A pozitív semlegesség szemlélete csírájában elveti Franciaország, a Szovjetunió, K í n a , N a g y - B r i t a n n i a , vagy az Amerikai Egyesült Államok álláspontjából feltételezett determinizmust. A pozitív semlegesség állítja, hogy a nemzetközi problémák nemcsak az Egyesült Államok, Francia­ ország, a Szovjetunió, K í n a v a g y más n a g y h a t a l o m ügye, hogy nem az övéké a világ, s nemcsak ők viselik a felelősséget a világ sorsáért. Állítja, hogy a világ olyan társtulajdon, amelyet a népek és nemzetek összessége irányít, és hogy csakis a teljesen egyenrangú viszonyok hozhatják létre az emberi társadalom egyenjogúságát, összhangját és haladását. N e m z e t k ö z i téren minden népnek, legyen az kicsi v a g y h a t a l m a s , gazdag vagy szegény, tudatosan részt kell vállalnia a közös életből. A neutralizmus nem fogad el semmiféle történelmi örökséget, elveti a n n a k lehetőségét, hogy valamely ország t á v o l m a r a d j o n a világszínpadról, ne vegyen részt a nemzetközi p r o b l é m á k megoldásában. Melyik nemzet en­ gedheti meg m a g á n a k , hogy más valaki végezze helyette a történelem alakítását, hogy az ő nevében valaki más cselekedjen a nemzetközi p o ­ rondon? Íme, mi adja meg a semlegesség pozitív jellemvonását: a felelősség­ teljes hozzájárulás kinyilatkoztatása, ö n i g a z o l á s , éber jelenlét ez, amely a tárgyalófélben tiszteletet kelt. Ez nem másnak a visszautasítása, ez csak a n n a k az elvetése, hogy felettük más uralkodjék, hogy v a l a k i m a g á v a l rántson b e n n ü n k e t . N é z z é k csak meg egyes, idegen fennhatóság „ v é d s z á r n y a i " alá helyezett afrikai rendszerek megfejthetetlen és folytonos kétszínűséget. A m i minket illet, állítjuk, hogy másokkal együtt egzisz­ tálunk, és hogy m á s o k a t éppoly felelőseknek t a r t u n k , mint saját magun­ k a t . Álláspontjaink is azonosak lehetnek, de a z o k a t saját m a g u n k akarjuk védelmezni. Tulajdonképpen azok, akik kétségbe vonják bármilyen ürügy alapján a véleménynyilvánításra való jogunkat, a z t azért teszik, mert nem a k a r ­ n a k tudni az emberiség egy része általános p r o b l é m á i n a k a megismerésé­ ről, mivel — b á r m e n n y i r e számottevő és hatalmas is legyen — egyetlen nép sem tudja felfogni és s z á m u n k r a megfelelően kifejezni a mi saját valóságunkat, amely jelen van a világ valóságában is.

Azok a veszélyes törekvések, amelyek a nemrég önállóvá és függetlenné vált országok véleményét figyelmen kívül hagyják, azok a világ köz­ igazgatására v o n a t k o z ó t a r t h a t a t l a n felfogásukból és abbéli empirizmu­ sokból fakad, amelynek nincs semmilyen értelmes alapja. Mindez a h a ­ talomra, a gőgre és a legszűkebb érdekekre épülő tekintély megnyilat­ kozási formája. A pozitív neutralizmus tehát történelmileg igazolt álláspont: a létre­ jöttét segítő mostani történelmi folyamat máris igazolta, elmúlásáról pe­ dig a jelenkori történelmi feltételek megváltozását követően d ö n t majd. A pozitív neutralizmus nem foglal eleve n e g a t í v álláspontot a t ö m b ö k iránt, hanem kizárólag azon törekvések ellen, amelyekkel megpróbálják egy kevés számú ország kezébe összpontosítani és t a r t a n i a nagy nem­ zetközi problémák megoldásának kulcsát. A m i k o r a nemzetközi viszo­ n y o k b a n felhagynak majd az ilyen .nemű kísérletekkel, maga a pozitív neutralizmus is eltűnik önmagától. A m i k o r Moszkva, Washington és L o n d o n aláírta az atomfenyegetőzés megszüntetéséről szóló tömbök közötti egyezményt, az aláírók felhívták a többi n e m z e t e t is, hogy írják alá a nemzetközi jelentőségű o k m á n y t . Mint ahogy felhívással fordultak a szocialista országok nagy részéhez, meg számos kapitalista államhoz, úgy minket is felszólítottak, hogy a d ­ juk hozzájárulásunkat az említett szerződéshez. Mi ezt elütöttük. Meg­ m o n d t u k : „ H a még a világ összes országa alá is írná az o k m á n y t , Guinea a k k o r sem tenné meg." Miért? Azért, m e r t a béke nemcsak az Egyesült Államok, sem a Szovjetunió, sem N a g y - B r i t a n n i a ügye. H a ezek a nagy­ h a t a l m a k bizonyosak lennének abban, hogy a béke problémája az egész emberiség ügye, megengednék, hogy az E N S Z - b e n tárgyaljon róla vala­ mennyi ország. H a valamelyik szovjet, vagy amerikai javaslat tetszik, m i támogatjuk, s ha az általuk javasolt dolgok kedvező fogadtatásra lelnek más orszá­ goknál, úgy támogassák azt. Ilyen feltételek közepette a békéről szóló tárgyalások eredménye, valójában a nemzetközi megértés gyümölcse lenne. De, a m i k o r k é t - h á r o m nemzet titkos tárgyalásokon megállapodik bizonyos részletekben és így szólnak a többieknek: „Jöjjetek és írjátok alá", h a így tennénk, j ó v á h a g y n á n k , ezzel hallgatólagosan elfogadnánk azt a tényt, hogy két vagy h á r o m állam irányítsa az egész emberiség sorsát. Ebből következve, helyénvaló lenne megkérdeznünk, egyáltalán miért v a g y u n k tagja az E N S Z - n e k , s milyen jelentőséget kellene tulajdo­ nítani létezésünknek, szuverenitásunknak. A semlegesség tehát a következő történelmi tényen alapul: A józan ész valamennyi nemzet tulajdona. A józan ész nincs a r á n y b a n a műszaki fejlettség fokával, nem függ az ember fizikai erejétől, sem gazdagságától, vagy szegénységétől. A józan ész a t u d a t szüleménye. Ismét állítjuk, hogy a neutralizmus nem politikai p r o g r a m és nem is lehet. T á v o l attól, h o g y ezt rákényszerítsük a n e m z e t k ö z i álláspontokra, a pozitív semlegesség elősegíti valamennyi szabad nemzet társulását, ame-

lyek a teljes egyenrangúság, az őszinte kölcsönös tisztelet és együttes fe­ lelősség szellemében azt óhajtják. Tehát, m i u t á n kifejezte eltökéltségét, hogy nem „veti alá m a g á t " , a pozitív neutralizmus nemcsak hogy gátat vet az imperializmus h a t a l m i törekvésének, h a n e m még elfogadható alapot is kínál Afrika, v a l a m i n t Ázsia és Latin-Amerika népeinek egy egységes, építő jellegű antiimperia­ lista harci front megteremtésére. Mint „eszköz", ez az egyetlen lehetőség Afrika számára, hogy nemzet­ közi téren affirmálódjék, és hogy elvesse a gyámság és politikai aláren­ deltség minden formáját, amelyek megfosztják népeinket függetlenségük dinamikus t a r t a l m á t ó l . Végezetül, a pozitív „ n e u t r a l i z m u s " igenis eszköz a teljes függetlenség elérésére; s hasonlóképpen az imperializmus elleni harc egyik hatásos formája. F o r d í t o t t a Milenkovics

Szvetiszláv

(A C o n a k r y - i Politikai Pártiskola hallgatói előtt m o n d o t t beszéd, amely k ö n y v alakban is megjelent. A.S.T., L'Afrique et la Revolution, 13. kö­ tet 9 7 — 1 8 0 . oldal)

Laki László

A SZOCIOLÓGUSOK SOKO BANJA-I TANÁCSKOZÁSÁRÓL

A Szerbiai Szociológusok Egyesülete munkaszociológiai alosztálya és a belgrádi Beograd Mezőgazdasági K o m b i n á t T u d o m á n y o s Kutatóintézete társadalmi viszonyokkal és tájékoztatással foglalkozó szakcsoportja 1978. április 21-én és 22-én Soko Bánján köztársasági jellegű tanácskozást szer­ vezett „ A szociológus a társult m u n k á b a n " címmel. E tanácskozás jelentősége elsősorban abban v a n , hogy a maga módján elősegíti a szociológiának mint önálló t u d o m á n y á g n a k a további k i a l a ­ kulását és fejlődését. A szociológia — mint az emberi és a társadalmi viszonyok vizsgálatával foglalkozó t u d o m á n y á g — világviszonylatban is a legfiatalabb t u d o m á n y o k közé tartozik. Első jelentősebb eredményeit századunk 20-as éveiben mutatja fel az Amerikai Egyesült Á l l a m o k b a n Elton M a y o és m u n k a t á r s a i t u d o m á n y o s kísérleteinek n y o m á n . A z em­ beri viszonyulások lélektani jelentőségének felismerése jelenti a szocioló­ giai k u t a t á s o k kezdetét és ezzel egyidőben egy új t u d o m á n y á g k i a l a k u ­ lását is. H a z á n k b a n a szociológia mint t á r s a d a l o m t u d o m á n y csak a fel­ szabadulás u t á n , p o n t o s a b b a n az 50-es években jelentkezik. Külön t a n ­ t á r g y k é n t egyetemeinken azonban csak a 60-as évek elején vezették be. Ebből a viszonylag rövid önálló t u d o m á n y á g k é n t létező időszakból ered elsősorban a szóban forgó tanácskozás említésre méltó jelentősége. Másrészt a tanácskozás jelentősége abban nyilvánul meg, h o g y egy olyan kérdést vizsgál, amely önigazgatói t á r s a d a l m u n k b a n különöskép­ pen időszerű és lényegbevágó. A g y a k o r l a t a z o n b a n egészen mást m u t a t . É p p e n ezért nevezhetjük e tanácskozást nagyjelentőségűnek h a z á n k t u d o ­ mányos élete szempontjából. A tanácskozáson húsz beszámoló h a n g z o t t el, melyek elméleti és gya­ korlati oldaláról világították meg a p r o b l é m á t . A beszámolók és az azt követő v i t á k egyértelműen a z t igazolták, hogy a kérdés sokoldalúan összetett, és g y a k o r l a t u n k sokféle megoldást a l k a l m a z azokban a kis­ számú társultmunka-szervezetekben, ahol szociológust a l k a l m a z n a k . A z elhangzott beszámolók és a szerzők listája a k ö v e t k e z ő :

1. D r . D a n i l o Z. M a r k o v i é : A szociológus szerepe a t á r s a d a l m i vi­ szonyok kutatásaiban és kialakításában a társultmunka-szerveze­ tekben, 2. D r . Miroslav R a d o v a n o v i c : A szociológus helye a társult m u n ­ kában, 3. D u r a Stevanovic: Mit k u t a t n i a társult m u n k á b a n ? a Beograd Mezőgazdasági K o m b i n á t példája, 4. Prvoslav Vuckovic: A szociológus szerepe a társult m u n k á b a n , v a ­ lamint az elmélet és a k u t a t á s viszonyának problémája, 5. Slobodan Bakié: A szociológus helye a munkaszervezetben, 6. Z o r á n Manojlovic: A munkaszociológus helye a t á r s u l t m u n k a ­ szervezet szervezeti felépítésében, 7. D u r d i c a Picuric: A szociológus lehetőségei és nehézségei a társult munkában, 8. D r . Ljubisa Krstic: A m u n k a jellegének változásai és a szociológus szerepe, 9. Mirjana M a r k o v i é : A szociológus szerepe az önigazgatásra v a l ó nevelés előkészítésében a társultmunka-szervezetben, 10. A l e k s a n d a r Minié: Az önigazgatói döntéshozatal — kihívás a szo­ ciológus m u n k á j á r a a társult m u n k á b a n , 11. Vjekoslav Butigan: A munkaszociológus szerepe a m u n k a k u l t ú r á ­ n a k mint a m u n k a humanizálási formájának a fejlesztésében, 12. S t a n k o Ilié: A szociológus helye és szerepe a tájékoztatási rend­ szerben a társultmunka-alapszervezetben, 13. D r . Vlajko P e t k o v i c : A szociológus hozzájárulása a nem formális csoportok káros hatása túlhaladásához, 14. Asen V i d e n o v : A szociológusnak és a szociális gondozónak a t á r ­ sultmunka-szervezetekben betöltött helyének és szerepének meg­ határozásával kapcsolatos kérdések, 15. D r . Bosko P r o k i c : A szociológus szerepe az önigazgatási viszonyok rendszabályozásában az egészségügyi társultmunka-szervezetekben, 16. G r a d i m i r O b r a d o v i c : A szociológus helye a káderügyi h a t á s k ö r megvalósításában a társult m u n k á b a n , 17. Miroslav Mijailovic: A szociológus szerepe a m u n k a k ö r n y e z e t v é ­ delmi intézkedéseinek meghatározásában, 18. Kiril Stojanov: A szakképesítési fok mint a munkakiesések vizs­ gálatának mutatója, 19. Spasoje Bjelica: A z iskoláztatás — a munkásosztály strukturális kialakulásának egyik legjelentősebb tényezője, 20. Zivojin Kojic: A munkások álláspontja a társultmunka-szerveze­ tekben a kongresszusi döntések végrehajtásával kapcsolatosan. Ez a felsorolás is bizonyítja, hogy a szociológia legkiemelkedőbb szak­ emberei és a g y a k o r l a t képviselői milyen sokoldalúan közelítették meg a tanácskozás témáját.

A m i n t az egyes beszámolókból (már a címükből is) kitűnik, a tanács­ kozás külön hangsúlyt fektetett a munkaszociológia helyének és szere­ pének meghatározására. Mint ismeretes a munkaszociológia az általános szociológia egyik szakosított, külön ágazata, amely világviszonylatban is és h a z á n k b a n is fejlődésének kezdeti szakaszában v a n . A munkaszocioló­ giának — mint különálló t u d o m á n y á g n a k — a termelési f o l y a m a t o k b a n jelentkező és kialakuló emberi viszonyok t a n u l m á n y o z á s a a fő feladata. Különleges jelentőségű ez az emberek k ö z ö t t kialakuló viszony vizsgálata az önigazgatói szocializmus t á r s a d a l m á b a n , ahol a t á r s a d a l m i tulajdon­ ban lévő termelőerők jellegzetesen másfajta viszonyokat a l a k í t a n a k ki, mint a más szociális környezetbeliek. A társultmunka-szervezetekben ezért jelentős feladat hárul a munkaszociológiára. D r . D a n i l o 2. M a r k o v i é professzor beszámolójában a munkaszocioló­ gia feladatkörében a következő tíz kutatási területet határolja körül: — kivizsgálja a társult m u n k a önigazgatási formáinak a l k a l m a z h a t ó ­ ságát az emberi elidegenedés megszüntetésére a szocialista termelési viszonyokban; — vizsgálja az ember helyzetét m u n k a k ö r n y e z e t é b e n ; — t a n u l m á n y o z z a az emberek egymás közötti viszonyait a társult munkában; — t a n u l m á n y o z z a az o k t a t á s folyamatát a társult m u n k á b a n a t u d o ­ mányos-műszaki forradalom körülményei k ö z ö t t ; — foglalkozik a m u n k a k u l t ú r a t á r g y k ö r é v e l ; — kivizsgálja a m u n k a i d ő kihasználás körülményeit és fokát, vala­ mint a z o k n a k a m u n k á s o k r a gyakorolt h a t á s á t ; — t a n u l m á n y o z z a a munkahelyen kívüli életfeltételek hatását az em­ beri tevékenységre; — hatást g y a k o r o l az új munkaerkölcs k i a l a k í t á s á r a ; — vizsgálja az egyéni tulajdonban levő munkaeszközökkei végzett tevékenység társítási és társadalmasítás! lehetőségeit; — t a n u l m á n y o z z a a társult m u n k á b a n jelentkező konfliktusokat és az önigazgatású érdekegyeztetést. A szerző véleménye szerint — amit a beszámolójával kapcsolatos vita­ indítójában is kihangsúlyozott — ez a felsorolás még megannyi kutatási lehetőséget kínál, ami egyértelműen a r r a utal, hogy a munkaszervezési szociológus — de még inkább a munkaszociológus — alkalmazása min­ denképpen „kifizetődő b e r u h á z á s " , ami a termelékenység növekedésében, az emberek közötti egészséges viszonyok kialakításában és az önigazga­ tás fejlődésében meghozza gyümölcsét. Egyes beszámolók és a vita résztvevői is megállapították, hogy a tár­ sult m u n k a szervezeteiben még mindig kételkednek a szociológusok al­ k a l m a z á s á n a k indokoltságában. Ebből a meg nem értésből következik egy olyan helyzet, melyet az egyik résztvevő így h a t á r o z o t t meg, h o g y a szociológus „szabadon bolyongó neutron a m u n k a szervezetében", aki időnként találkozik ugyan a p r o b l é m á k k a l , esetleg lehetősége is v a n a

kivizsgálására és a lehető megoldások előterjesztésére, d e a n n a k realizá­ lására m á r nem t u d feltételeket biztosítani. Ilyen körülmények k ö z ö t t a z t á n nem csoda, h a felmerül a kérdés, hogy mit is dolgozik tulajdon­ képpen a szociológus, és milyen haszon származik a munkaszervezetnek a szociológus alkalmazásából. A kérdés felvetésének ilyen formája azonban, csak a műszaki fejlett­ séggel kevésbé rendelkező társultmunka-szervezetekben jelentkezhet, mi­ vel — ahogy azt dr. Ljubisa Kostic is megállapítja — az automatizáció bevezetésével és mind nagyobb mértékű alkalmazásával egyre inkább el­ tűnik a fizikai és szellemi m u n k a közötti különbség, vagyis a m u n k a jellegének megváltoztatása m i n d i n k á b b előtérbe helyezi az emberi viszo­ n y o k k u t a t á s á n a k szükségességét. A z önigazgatói szocializmus alapvető jellemvonása a közvetlen rész­ vétel a döntéshozatalban. Ebben a feladatkörben minden egyes dolgozó­ nak egyforma lehetőséget kell teremteni, mégpedig olyan tájékoztatási rendszerrel, amely lényeges információkat szolgáltat az érdekelteknek a lehető legtömörebb formában. Aleksandra Minic beszámolója szerint „éppen a társult m u n k á b a n jelentkező lényeges viszonyok áttekintésében és gyakorlati felismerésében, v a l a m i n t a többi tényezővel együttesen az önigazgatói döntéshozatal megfelelő t a r t a l m á n a k és formáinak meglelésében látjuk a szociológus rendkívül fontos szerepét a társult m u n k á b a n " . A z önigazgatói társult m u n k a szervezeti felépítésében még ma is n a g y jelentőséggel b í r a nem formális csoportok létezése. Ezek a csoportok p o ­ zitív v a g y negatív hatása n a p r ó l - n a p r a érezhető a dolgozói közösségek­ ben. A nem formális csoportok h a t á s á n a k vizsgálata elsősorban a szo­ ciológus feladata. Az effajta vizsgálatok felfedezhetik a nem formális csoportok hatását az önigazgatói döntéshozatalban és általában az irá­ nyítási, v a l a m i n t végrehajtási hatáskörök végzésében. Ezért a tanácskozás egyértelműen megállapította, hogy b á r m e n n y i r e is elzárkózik a társult m u n k a szervezete a szociológusok alkalmazásától (talán éppen a nem formális csoportok érdekeinek negatív hatása miatt), az önigazgatás t o ­ vábbi fejlődése feltétlenül megköveteli a 'nem formális csoportok tevé­ kenységének szakszerű vizsgálatát. A tanácskozás beszámolói és a vitázok kihangsúlyozták a szociológusok szerepét a káderpolitika k ö r v o n a l a z á s á b a n és a pályaválasztás területén. Szocialista t á r s a d a l m u n k egyre inkább megköveteli a „megfelelő embert a megfelelő h e l y r e " elv következetes alkalmazását, s éppen ez indokolja a szociológia módszereinek s z a k a v a t o t t alkalmazását a társult m u n k a szervezeteiben. A szociológusoknak a társult m u n k á b a n játszott szerepét elemezve a tanácskozás egyértelműen megállapította, hogy a problémák sokrétűsé­ gére és bonyolult összefüggéseire való tekintettel a szociológus a társult m u n k á b a n csak a többi t á r s a d a l o m t u d o m á n y o k k a l és h u m á n t u d o m á n y o k ­ kal foglalkozó szakemberek csoportjában tudja kifejteni gyümölcsöző te­ vékenységét. A csoportos k u t a t ó m u n k a egyébként szinte mindennapos

követelménnyé válik napjaink t u d o m á n y o s életében, s ezért nyilvánvaló, hogy e követelmény h a t v á n y o z o t t a b b a n érvényesül a kialakulófélben lévő széles demokratikus a l a p o k o n n y u g v ó önigazgatói rendszerben. Befejezésképpen meg kell említeni a résztvevők azon i n d í t v á n y á t , hogy e t é m a k ö r t o v á b b r a is maradjon a k u t a t á s középpontjában, a jövőben állandósuljon az elméleti és gyakorlati életben tevékenykedő szociológu­ sok találkozója és véleménycseréje. Ú g y érezzük, hogy ez az elhatározás külön is emeli a Soko Banja-i tanácskozás jelentőségét nemcsak t u d o ­ mányos életünkre, h a n e m önigazgatói g y a k o r l a t u n k továbbfejlesztésére v o n a t k o z ó a n is.

Szórád György—Kövesdi Illés

A KÖRZETI SZÁMÍTÓKÖZPONT LÉTREHOZÁSÁVAL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK*

M i n t ahogy a tanácskozáson is elhangzott a tájékoztatás társadalmi rendszerét olyan rendszerként h a t á r o z h a t j u k meg, mely az információk összehangolt gyűjtését, feldolgozását és felhasználását biztosítja. T e h á t , a korszerű adatfeldolgozás szervezésében és munkamódszereiben jelentős hangsúlyt kell fektetni az összehangoltságra. A koordináció alatt itt nem csak a tájékoztatás társadalmi rendszerének nagyobb hatékonyságát, h a ­ nem magasabbrendű ésszerűsítését is értjük. A z eddigi beszámolókból kiderül, hogy elég n a g y hangsúlyt fektetünk a tájékoztatás társadalmi rendszerének technológiai alapjára. Ez némelv végső megjelenési formájában az elektrotechnikai számítógép bevezetését és alkalmazását, a számítástechnikai adatfeldolgozáshoz szükséges szak­ emberek képzését, v a l a m i n t a szervezés és általános c o m p u t e r k u l t ú r a fej­ lesztését jelenti. A z informatika alkalmazására v o n a t k o z ó t ö r v é n y e k és társadalmi megállapodások meghozatala u t á n Vajdaság S Z A T computerizációjára irányuló tevékenységek megoldást k í v á n t a k a d n i : a) az informatika, t á r s a d a l m u n k m e g h a t á r o z o t t területén való fejlesz­ tésére és alkalmazására, b) Vajdaság computerizációjára irányuló tevékenységek egyesítésére és összehangolására. V i t a t h a t a t l a n , hogy a korszerű technológia bevezetése és alkalmazása nem lehet öncélú, függetlenül az indítóokoktól. A computerizáció csak eszköz a tájékoztatási rendszer technikai alapjának korszerűsítéséhez. A korszerű technológia bevezetése rendszerint a következő fázisokon halad keresztül: — A z o k n a k a tevékenységeknek a korszerűsítésére, melyek nagy m e n y nyiségű, azonos jellegű a d a t o t dolgoznak fel, majd idővel ezeknek az * A

Tartományi

MATIKA

78"

s z á m o l ó iis e z e n

Informatikai

napok

Tanács

'alkalmából

a tanácskozáson

1978.

tanácskozást

hangzott

el.

április

lOnén

szervezett.

ŰjVidáken Az

itt

az

„INFOR­

közzétett

részbe­

összefüggő részek csoportosítása és összegezése egy összefüggő egységbe. A számítástechnikai adatfeldolgozás bevezetésének ilyen menete igen ked­ velt, hisz a leggyorsabban m u t a t fel eredményt, viszont az elektronikus számítógép-kapacitás gyenge kihasználásához is vezet. — A z adatfeldolgozás korszerűsítésének fejlettebb formáját képezi az egységes tájékoztatási rendszer kifejlesztése, mely az integrált adatfel­ dolgozás szükségleteit szolgálja. A t a p a s z t a l a t o k szerint ennek a fázisnak a megvalósításához kb. 5—10 évre v a n szükség. — A végcél hosszú távú és alapját képezi Vajdaság S Z A T általános computerizációs p r o g r a m j á n a k , egy olyan tájékoztatási rendszer kifej­ lesztésével, mely a községek, a társultmunka-szervezetek és a t a r t o m á n y fejlődését és működését teszi lehetővé. Az adatfeldolgozást szolgáló korszerű eszközök szintjét a szükségletek foka h a t á r o z z a meg. Az E N S Z egyik tájékoztatása szerint — melyet 1971-ben jelentetett meg — a computerizációnak 4 szintje létezik: kezdeti, előkészítő, fej­ lődő és magasan fejlett. Vajdaság S Z A T informatikájának a fejlesztése és alkalmazása terén a végső cél elérése érdekében biztosítani kell a magasan fejlett műszaki feltételeket. A vajdasági körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t o k és a terminálhálózat létesítése műszaki alapot képez a magasan fejlett computerizáció eléréséhez. Ez az egyetlen helyes út, mely a végcélhoz vezet. E n n e k megvalósítása igen hosszantartó és nehéz feladat, de reális és végrehajtható. A másik jelentős kérdést a különböző tevékenységek összehangolása és összegezése képezi. A T a r t o m á n y i I n f o r m a t i k a i Tanács e téren n a g y ­ számú sikeres akciónak volt a kezdeményezője: törvények, megállapo­ dások, megegyezések aláírása és más koordinációs tevékenységek a ta­ nácsnak m á r külön tevékenységévé fejlődtek. I t t most erre nem tér­ nénk ki. Vajdaság S Z A T 1976—1980-ra v o n a t k o z ó fejlesztési tervében a tájé­ koztatási rendszer társadalmi tevékenységek területén való alkalmazását és fejlesztését a körzeti számítóközponton keresztül kívánják megvaló­ sítani. Műszaki alapját az automatizált tájékoztatási rendszer k ö z p o n t o ­ sított számítógép-rendszere képezi. Ezek szerint a körzeti számítóköz­ p o n t kezdeti konfigurációjának teljesítenie kell a következő feltételeket: — Lehetővé kell tennie a multiprogramos és adatfeldolgozást. — O l y a n software-vel kell rendelkeznie, mely irányítását. — Megfelelő memóriakapacitással és átbocsátó keznie, hogy kielégítse a társult m u n k a és ségek szükségleteit.

a különböző módszerű biztosítja az a d a t b a n k képességgel kell rendel­ a társadalmi tevékeny­

— Rendelkeznie kell telekommunikációs alrendszerrel, mely biztosítja a terminálhálózat működését. — Alkotóelemét kell, hogy képezze a vajdasági számítógéphálózatnak. Vajdaság S Z A T informatikai fejlesztési tervét figyelembe véve a k ö r ­ zeti s z á m í t ó k ö z p o n t felszerelésében nem lenne szabad a minimális p r o g ­ r a m m a l előirányzatait mellőzni. A t o v á b b i a k b a n e l m o n d a n á n k t a p a s z t a l a t a i n k a t a körzeti számítóköz­ p o n t kialakításával kapcsolatosan, mely a szabadkai körzet gazdaságát, állami szerveit és közigazgatását szolgálja. ( H a t észak bácskai község: A d a , Kanizsa, Kishegyes, T o p o l y a , S z a b a d k a és Zenta.) A körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t megteremtésénél a kiinduló p o n t o t a követ­ kező önigazgatási d o k u m e n t u m o k képezték: — A számítástechnika fejlesztéséről szóló társadalmi megállapodás. (Aláírói: társadalmi tevékenységek és társultmunka-szervezetek a 6 község területén.) — S z a b a d k a k ö z é p t á v ú terve, mely előirányozza a tájékoztatási rend­ szer fejlesztését és a körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t egységes megoldását. A feladat fő h o r d o z ó j á v á az Ügyviteli Intézetet tették, mivel az ren­ delkezik megfelelő szakemberekkel és számítógéppel, v a l a m i n t az infor­ m a t i k a terén megfelelő kapcsolattal a t á r s u l t m u n k a - és más szerveze­ tekkel. — ö n i g a z g a t á s i megegyezés az informatika fejlesztésének és alkal­ m a z á s á n a k községközi programjáról, mely előirányozza bizonyos, m e g h a t á r o z o t t rendeltetésű, p é n z a l a p o k létrehozásának a kötele­ zettségét. — K é t nagy munkaszervezetnek és a szabadkai H i t e l b a n k n a k önigaz­ gatási elhatározását, hogy a körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t és az i r o d a ­ helyiségek építésénél a fő beruházó mellett eszköztársítók legyenek. A z eszköztársításnak társadalmi-politikai vetülete is v a n , hisz b i z t o ­ sítékát képezi egy h a t é k o n y körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t létesítésének m a g á ­ b a n h o r d o z v a m e g t a k a r í t á s o k lehetőségét. Ezáltal a szabadkai körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t a következő sajátságok­ kal fog rendelkezni: a) A körzeti számítóközpont nagyobbrészt a k ö r z e t gazdaságát fogja szolgálni ( 7 8 % - a a gépkapacitásnak). b) A számítóközpont nyílt jellegű, tehát a szolgáltatásigénylők egyen­ lő feltételek mellett használhatják. c) A számítóközpont helyes kihasználását községközi p r o g r a m o k , ön­ igazgatási megegyezések, szerződések, v a l a m i n t a rendszer közös igazgatása és használata biztosítja. Ezekből az alapelvekből kiindulva a körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t n a k biz­ tosítania kell: — a számítóközpont körzeti használatát, — egy egységes tájékoztatási rendszer tervezésének, kiépítésének és al­ k a l m a z á s á n a k támogatását, J

— a feltételek megteremtését a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á h o z és az in­ formatika szakembereinek képzésében, és ezáltal megfelel a z o k n a k a követelményeknek, melyeket „ A számítástechnika fejlesztéséről szóló társadalmi megállapodás az 1976—1980-as t e r v i d ő s z a k b a n " h a t á r o z o t t meg. A körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t megalakítási tervében legjelentősebb ténye­ zők: a korszerű s z á m í t ó k ö z p o n t iránti szükséglet elemzése és a tájékoz­ tatási rendszer fejlesztése. A számítóközpont iránti szükségletek felmérését a s z a b a d k a i körzetben u r a l k o d ó helyzet elemzése útján k a p t u k meg. A k é r d ő í v felölelte a tár­ sul tmunka-szervezetek tíz fő alrendszerét, v a l a m i n t a 19-es n y i l v á n t a r ­ tás szerinti társadalmi tevékenységek p r o g r a m j a i n a k a d a t a i t , melyeket a felmérések szerint korszerű úton kellene feldolgozni. Az elemzés a következő eredményt n y ú j t o t t a : — A n y i l v á n t a r t á s o k nagyságát és a változások terjedelmét az egész területre a társultmunka-szervezetek komplexumain keresztül m u ­ t a t t u k ki, függetlenül attól, hogy át a k a r n a k - e térni a számítás­ technikai adatfeldolgozásra v a g y sem. Ezek szerint: — Az alrendszerek a d a t t á r a i (törzs és forgalmi) 5,3 milliárd B Y T E információt t a r t a l m a z n a k . — A változások évi száma 65 milliót tesz ki 227 millió soros n y o m ­ tatással. A társadalmi tevékenységek területén és állami szerveknél a helyzet a következő: — A n y i l v á n t a r t á s o k 1,7 millió jel nagyságúak; — Egy évben 2,3 millió változás 30 millió soros n y o m t a t á s t tesz ki. Ezek a felmérések szerint a k ö r z e t összinformáció alapja Mega B Y T E ban kifejezve: — t ö r z s a d a t t á r a k 2085 MB, — forgalmi a d a t t á r a k 4041 MB, ami összesen valamivel több mint 6000 MB tesz k i . Ezeknek a tevékenységeknek eddig 1 7 , 6 % - á t dolgozzák fel korszerű számítástechnikai eszközökkel. A tervek szerint az egységes tájékoztatási rendszer bevezetésével 1982-ig ez a százalék 2 5 % - r a fog emelkedni, te­ kintettel a z o k r a a tevékenységekre, melyeket iszámítástechnikai eszközök­ kel lehet feldolgozni. Figyelembe véve mindezeket a feltételeket és követelményeket az eszköztársítók m e g h a t á r o z t á k a beszerzendő computer k a p a c i t á s á t : — A k ö z p o n t i memória nagysága 262 K W o r d (K szó) (1048KBYTE) 524 K W - i g terjedő maximális kapacitással. — A korongok kapacitása 1500MB. — 4 szalagegység, 2 n y o m t a t ó és 1 k á r t y a o l v a s ó . Ilyen kapacitással — az üzemeltetésnek m á r az első napjától — 50 terminál fog bekapcsolódni a terminálhálózatba és lehetővé teszi az egy­ idejű, multiprogramos és távadatfeldolgozást.

A szerződés szerint a számítástechnikai adatfeldolgozás rendszerét ez év második felében szállítják le. Az ügyviteli épületekbe és a felszerelésbe befektetett összeg: — ügyviteli épületek — körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t épülete — körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t felszerelése összesen

30,7 millió dinár 16,8 millió dinár 59,8 millió dinár 107,3 millió d i n á r

A másik jelentős kérdést a korszerű automatikus tájékoztatási rend­ szer szükségességének és lehetőségének felismerése képezi. A z önigazgató t á r s a d a l o m b a n a dolgozók elidegeníthetetlen joga és kötelessége, hogy egyenrangúan vegyenek részt a termelésben és a döntéshozatalban. A tájékoztatási rendszer egyrészt biztosítja a döntéshozatalhoz szük­ séges információkat, részben pedig lehetővé teszi a döntéshozatal folya­ m a t á n a k ellenőrzését. Mivel ezt a tájékoztatási rendszert többen fogják egységesen használ­ ni, meg kell felelnie a következő követelményeknek: — alkalmasnak kell lennie, hogy minden időveszteség nélkül több helyről vegyen át, és több helyre szállítson nagy mennyiségű a d a t o t , — lehetővé kell tenni, hogy a rendszer minden pontján közvetlenül és gyorsan felismerje az eltéréseket, — képesnek kell lennie bizonyos szabályozó funkcióra. Természetesen egy ilyen m ó d o n megszervezett tájékoztatási rendszer­ nek megfelelő műszaki alappal kell rendelkeznie. Ezek szerint helyes volt ez a rendszer megválasztása, mely a T I M E S H A R I N G és távadat-feldol­ gozáson alapszik. I t t jegyeznénk meg, hogy a tervek szerint az alrendszer moduláris jellegűek lesznek. Jellemzőjük, hogy ráépülnek egy közös a d a t b a n k r a , mely összegezi a felhasználók törzsinformációit. A z ilyen jellegű a d a t b a n k fő jellemzője, hogy gyors választ nyújt a sajátos követelmények esetén is, és egyszerű a fenntartása. A társadalmi tevékenységek területén ezek a funkcionális a d a t o k a lakosságra, területre és szervezetekre v o n a t k o z n a k . Ezeknek a követelményeknek csak egy olyan számítóközpont felel meg, mely az a d a t b a n k o t a software útján begyűjtött a d a t o k alapján irányítja. A z elektronikus adatfeldolgozás használóinak felszerelését a m á r meg­ levő tájékoztatási rendszer fejlettségi szintjétől függően h a t á r o z t u k meg. E z t egy alrendszeren keresztül m u t a t n á n k be, mely a termelési igaz­ gatást dolgozza fel. A z adatfeldolgozásnak a céljai: — az o p e r a t í v tervezés feladatának megvalósítása, — olyan dokumentáció bevezetése, mely követi a termelés irányítását,

— tájékoztatás nyújtása a folyamatok előkészítéséről, figyelemmel kíséréséről és ellenőrzéséről, v a l a m i n t a f o l y a m a t b a n levő tevékenységek alakulásáról, — tájékoztatás nyújtása a befektetésekről, a termelés eredményeiről (végrehajtók és hely szerint). • • Ez az alrendszer a következő a d a t t á r a k a t igényli: nyersanyag, termék, technológiai eljárások, műveletek, m u n k a h e l y e k stb. A tájékoztatási rendszer ilyen jellege és szintje megköveteli a felhaszná­ lótól, hogy az adatfeldolgozáshoz rendelkezzen k ö z p o n t i egységgel az a d a t o k begyűjtésére, terminálókkal az üzemekben, n y o m t a t ó v a l és k o m ­ munikációs rendszerrel. Az egyszerűbb adatfeldolgozás rendszerint saját felszerelésen játszódik le, míg az összetettebb feldolgozást terminálon keresztül átviszik a nagy elektro-technikai felszerelésre, mely a terminálon keresztül pillanatnyi helyzetét adja a feldolgozott a d a t o k n a k . A körzeti számítóközpont szolgáltatásigénylők szükségleteinek elem­ zését a m á r meglevő tájékoztatási rendszer összetettsége alapján állapí­ t o t t u k meg. A befektetési terv előirányozza, hogy a központi elektrotechnikai rend­ szer mellett a felhasználók a következő kísérő felszereléseket is besze­ rezzék: Leírás 1. Csoportos mágneses adatrögzítő 2. ö n á l l ó felszerelések az adatrögzítéshez 3. Terminálok (timesharing és ekrán)

T á r s u l t m u n k a Község

összesen

13

—

13

25

8

33

46

27

73

Szükséges s o r n y o m t a t ó k száma. A z új körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t m i n d e n n e m ű adatfeldolgozást lehetővé tesz: — helyi és táv-adatfeldolgozás — táv-adatfeldolgozás időmegosztással ( t i m e ^ h a r i n g ) — A táv-adatfeldolgozás a) i n t e r a k t í v terminálokon (nyomtatás lehetőségével és anélkül) v a g y b) táv-adatfeldolgozó terminálokon keresztül fog lejátszódni. A z információigénylők és a körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t közötti informá­ ció-szállítást pillanatnyilag P T T v o n a l a k o n keresztül valósítjuk meg. Ez lehetővé teszi 2400 baund-os (jel/sec) gyorsaságú adatátvitelt. Lehető­ ség v a n kibérelt v o n a l a k r a is. (A helyi egy k ö z p o n t o n keresztül h a l a d ó k i ­ bérelt v o n a l n a k a havi bére 900 dinárt tesz ki, ami egy teljesen elfogad­ h a t ó ár.)

A leírt követelmények, v a l a m i n t a rendszer alkalmazási módszere alapján a körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t n a k a következő softwarecsomagokkal kell rendelkeznie: — gyári software, mely lehetővé teszi az a d a t b a n k kezelését és a több dimenziós adatfeldolgozást, — software a magasrangú p r o g r a m n y e l v e k fordítására és fenntar­ tására ( C O B O L , F O R T R A N , A N G O L , D l / l , v a l a m i n t a konverziót biztosító p r o g r a m o k ) , — a feldolgozást irányító p r o g r a m o k , — az a d a t t á r szervezését szolgáló p r o g r a m o k , — diagnosztikus p r o g r a m o k , — programmegoldások csomaga ( t u d o m á n y o s - k u t a t ó és aplikatív m o ­ dellek). Eddig a szabadkai körzeti számítóközpont szervezési és technikai szem­ pontjait taglaltuk. Emellett a körzeti számítóközpont létrehozásának a problematikáját n a g y s z á m ú más tényező is képezi. Kiemelnénk néhány ilyen jellegzetes tényezőt: — A számítástechnikai eszközök beszerzésénél a rendszer megvételére kell törekedni. (A nagyobb rendszerek bérlése, h a v i egy millió dinárt jelentene.) — A m á r leírt konfigurációnak, üzemeltetése második évétől, évi 60 millió dináros összbevételt kell biztosítania, mert csak ilyen szintű ügy­ vitel igazolja a befektetéseket. — a konfiguráció megválasztását a körzeti számítóközpont céljai és az elektronikus adatfeldolgozás szintje h a t á r o z z a meg. Ellenben egy m e g h a t á r o z o t t rendszer kiválasztása nagyon összetett feladat. (A computerek piacán ma m á r 60 különféle rendszert kínálnak.) Legnehezebb a számítástechnikai eszközök technikai tulajdonságainak összehasonlítása. A különböző rendszerek közötti árkülönbség nem lehet döntő jellegű, hiszen ez a nagy rendszereknél, az összbefektetésekhez vi­ szonyítva, csak á r n y a l a t i különbség. M á r létezik kidolgozott módszer a különböző számítástechnikai rend­ szerek összehasonlítására: a rendszer üzemeltetésének technikai jellemzői, az o p e r a t í v rendszer nagysága és v á l t o z a t a i . — Kedvezmények, melyeket a gyártó nyújt ( k a r b a n t a r t á s , szakem­ berek képzése és a m á r beépített számítástechnikai rendszerek jegyzéke). A rendszer kezdeti kapacitása nem lehet kisebb, az első h á r o m évre előirányzott adatfeldolgozás szintjétől. (Figyelembe véve a felszerelés i m p r o d u k t í v idejét is, ami a kezdeti években a gépidő 2 0 % - á t is le­ foglalja.) A számítóközpont normális működése mellett az évi g é p ó r a a l a p : — 1 váltásban 1350 óra — 2 váltásban 2900 óra

— 3 váltásban 4600 óra — A körzeti számítóközpont épületének 1000—1500 m - n e k kell lennie, hogy megfelelhessen a célszerűségi követelményeknek. (A k o m m u ­ nikációs terem ennek 3 0 % - á t foglalná el.) M á r az üzemeltetés kezdetétől be kell vezetni a „Closed s h o p " rendszert, ami azt jelenti, hogy a te­ rembe, ahol a számítástechnikai felszerelés v a n elhelyezve, csak a z o k n a k lehet szabad bejárásuk, akik közvetlenül a rendszeren d o l g o z n a k , tehát sem a p r o g r a m o z ó k , sem a szolgáltatásigénylők nem j á r h a t n a k be, csak a gépkezelők. Minden dokumentációt egy helyen, k ö z p o n t o s í t v a fogadják és adják ki. A számítóközpont 500 K V A trafóállomás fogja ellátni v i l l a n y á r a m ­ mal. A 30 percig t a r t ó áramszünetet önálló a k k u m u l á t o r r a l ellátott agg­ regáttal fogja kiküszöbölni. A termek légkondicionáló berendezéssel lesznek felszerelve. Az állan­ dó hőmérsékletnek 2 0 , 5 ° C , a nedvességtartalomnak pedig 5 0 % - n a k kell lennie. K é t műszakos m u n k a mellett az évi áramfogyasztás k b . egy millió k w h - á t tenne ki. A szervezési és technikai előkészületek mellett a körzeti számítóköz­ p o n t létesítésével jelentős tényező a felszerelés leszállításáról szóló szer­ ződés is. I t t említenénk meg a következő követelményeket: — a szerződés i d ő t a r t a m á n a k feltüntetése, a terem előkészítése és a felszerelés leszállítása, — a felszerelésre való jog, v a l a m i n t a felszerelés biztosítása, — software-dokumentáció biztosítása, v a l a m i n t a szakemberek k é p ­ zése, — a rendszer fenntartása, v a l a m i n t műszaki segítség a rendszer ki­ esése esetére, — a felelősség korlátozása a szerződéstől való eltérés esetében. A legtöbb szerződés csak érinti ezeket a kérdéseket. Mivel a körzeti számítóközpont felszerelésében nagyobb tájegység érdekelt, ezért a szer­ ződésiben előre kell l á t n i ezeket a jellegzetes körülményeket, melyek je­ lentősek a körzet szempontjából. Végül érinteni szeretnénk a szakemberekkel kapcsolatos kérdéseket is. A n a g y rendszerek nagyobb számú speciális m u n k a k ö r ű szakember (software-programozó, a d a t b a n k adminisztrátor, kommunikációsrendszer­ kezelő, gépkezelő stb.) képzését igénylik. Ezért a szakemberek megvá­ lasztását és képzését a felszerelés leszállítása előtt k b . 5—8 hónappal kell megkezdeni. 2

Tekintettel, hogy maga a számítóközpont csak kisebb számú szakem­ bert fog a l k a l m a z n i , ezért m á r időben hozzá kell kezdeni a k á d e r k é p ­ zéshez a szolgáltatásigénylőknél. E z t a legjobban a szabadkai körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t igazolja. A szak­ emberképzés terve szerint a körzeti s z á m í t ó k ö z p o n t b a n a számítástechni-

kai adatfeldolgozáson 1980-ban a következő számú szakember fog dol­ gozni: A Szabadkai K ö z g a z d a s á g t u d o m á n y i K a r Ügyvitelszervezési Intézete ma k b . 100 szakembert foglalkoztat (3 t u d o m á n y o k d o k t o r á t , 10 ma­ gisztert, több mint 50 magasan képzett informatikai szakembert). A ter.vck szerint 1980-ig ez a szám 120-ra fog nőni. 1980-ig a számítóközpontban dolgozók mellett a szabadkai körzetben még 340 szakembert kell kiképezni a számítástechnikai adatfeldolgozás­ ra. Ezek a szakemberek a saját felszereléseiken keresztül fogják használ­ ni a központi egységet. A tervek szerint 1982-ben a körzeti számítóköz­ p o n t közvetlenül vagy közvetve k b . 500 dolgozót fog foglalkoztatni. F o r d í t o t t a Benes

Márta

Ágoston Pribilla Valéria

AZ ISKOLA ÉS A MUNKASZERVEZET D r . Stipe Suvar azonos című könyvének* az ismertetése

A z új nemzedékek beépülése egy t á r s a d a l o m b a , a l k a l m a z k o d á s a egy adott társadalom rendszeréhez, viszonyaihoz soha sem ment k ö n n y e n . A z oktatási és a nevelési tevékenység — amely az új nemzedékek be­ illeszkedésének, szocializációjának fő terhét h o r d o z z a — igen jelentős kérdések tisztázása, megoldása előtt áll. E tevékenységgel szemben t á r s a d a l m u n k mind nagyobb igényeket támaszt, mivel a társult m u n k a a d o t t rendszerébe simán beépülő fiatalokat v á r n a tőle. M i n t általában m i n d e n n a g y o b b fordulatot, így az i s k o l á z t a t á s u n k b a n bekövetkezett változásokat is érthető m ó d o n eltérő reakciók, vélemények, viták egész sora kíséri. Érzékeny és nehéz feladat a kétségbeesett szülő­ ket, a tanácstalan diáksereget, egyes kishitű pedagógusokat meggyőzni a közelmúltban bevezetett iskolareform helyénvalóságáról, annál is in-, k á b b , mivel újszerűsége egy kissé gyanakvással töltötte el a h a g y o m á ­ nyos iskoláztatási rendszer, különösen pedig a régi gimnázium hódolóit. D r . Stipe Suvar A z iskola és a munkaszervezet című könyvében meg­ kísérli, hogy némi rendet teremtsen e téren, és hogy az iskolareform meg­ oldásait a felmerülő p r o b l é m á k k a l egyetemben, azok elé tárja, akiknek szól. Igyekezete több mint időszerű, hiszen ez ideig sem a .szakmabelieknek, sem m á s o k n a k nem sikerült kellő biztonsággal a z új és még újabban felmerülő kérdésekben állást foglalni, amíg legalább valamiféle egysége­ sebb elképzelés nem jön létre e tekintetben. Valójában mit is a k a r ez az iskolareform? Ebben a pillanatban úgyszólván minden társadalmi tényező a tanulók, egyetemisták társult m u n k á b a n történő bevezetésén m u n k á l k o d i k és ez­ által önképzésük új, módszeres elképzelését dolgozza ki. Bár ezt az el­ képzelést, p r o g r a m o t is k ö n n y e b b kitűzni, mint megvalósítani, a z o n b a n a v i t á k , h a jó cél vezérli a v i t á z ó k a t , mindig hasznosak lehetnek. T á r *

E>r.

Stipe

Suvar: Skola

i

tvanuoa, ákolska knjjga, Zagreb,

1977.

sadalmi fejlődésünk eddigi útja és a t o v á b b h a l a d á s szükségessége együttes feltétele a fejlett szocialista társadalmi viszonyok kialakításának. A cél valóra váltásához pedig nem csupán anyagi erőfeszítésekre, mennyiségi növekedésre v a n szükség, h a n e m az emberi együttélés, a társult m u n k á ­ ban v a l ó közös cselekvés módjának minőségi fejlődésére is. A társadalmi v o n a t k o z á s o k b a n való viselkedés és tevékenység kialakítása elsősorban a pedagógia ügye, hiszen az oktatás, a nevelés n e m valamiféle járulékos elem, h a n e m a szocializmus építésének egyik alapvető m o z z a n a t a . A ter­ melés mai szintjén m á r n y i l v á n v a l ó , hogy a k u l t u r á l t , mozgékony gon­ dolkodású, sokoldalúan képzett m u n k á s o k nélkül sem a gazdasági, sem a társadalmi fejlődés terén nem lehet lényegesen továbblépni. T á r s a d a l ­ m u n k b a n a nevelés és o k t a t á s átalakulása a szocialista önigazgatás elvein alapuló m u n k a feladata. Stipe Suvar könyvének első része, akárcsak egész munkája is A z isko­ la és a munkaszervezet címét viseli, és több fejezetben tárgyalja az is­ koláztatás rendszerének kialakulási folyamatát, az egyes társadalmi rendszerek sajátos pedagógiai i r á n y v o n a l á n a k a jellegét, különös figyel­ met szentel a tőkés termelési mód oktatási rendszerének, a n n a k tipikus jelenségeit boncolgatva megállapítja, miszerint a kapitalizmus előtti o s z t á l y t á r s a d a l m a k k a l ellentétben — amikor még az oktatás rendszere a r á n y l a g fejletlen és i n k á b b magánjellegű volt, ugyanis kizárólag az u r a l ­ k o d ó elit réteg o k t a t á s á r a irányult — a polgári (burzsoá) t á r s a d a l o m kialakulása kezdetén jelentkezik a mindenki számára hozzáférhető nyil­ vános oktatás és nevelés. A X V I I I . sz-ban alakul ki az ún. ipari p e d a ­ gógia, mely a h o m o faber embertípus helyett inkább a h o m o aeconomicust igényli. A kapitalizmusban az iskola a munkaszervezet mellett nőtt ki, és a k k o r is és most is a modern kapitalizmus idején, a tőkeviszony­ n a k volt és v a n alárendelve a m u n k a és az o k t a t á s a termelőerők fejlő­ dése v o n a t k o z á s á b a n egyeztethető csupán, melynek a relatív értéktöbb­ lethez jutás a célja. A t o v á b b i a k b a n az oktatás terén előállt „ b o o m " és krízis jelentőségé­ vel, a tudományos-technikai forradalommal és az oktatás osztályjellegé­ vel foglalkozik a szerző, melynek során megállapítja, hogy a z oktatási „ b o o m " t k p . a kisburzsoázia megsemmisítésének a m o n o p o l t ő k e erősödé­ sének, az élet további b ü r o k r a t i z á l ó d á s á n a k többrétű kifejezése. Az isko­ la válságának és izoláltságának megszüntetése csakis a munkaszervezet átalakulásával valósítható meg. A „ b o o m " és a „ k r í z i s " is reprodukciós szükségletekből jött létre. A burzsoázia konfiskálta és monopolizálta a t u d o m á n y t , és a tudósok a művészekkel egyetemben csak egy frakciót képviseltek, melyet az u r a l k o d ó osztály k a p a r i n t o t t meg m a g á n a k . A z új kapitalizmusban az iskola intézményének fő rendeltetése, hogy a fölös­ leges m u n k a e r ő t abszorbeálja, és a termelőerőket sterilizálja, akiket a fennálló termelési rendszer nem t u d n a kihasználni. A z iskola szocialista-kommunista „felbontása", v a l a m i n t a termelés és az oktatás integrációja című fejezetben a m u n k a és az o k t a t á s egybekap-

csoiásának lehetőségeiről v a n szó. A t u d o m á n y teljes társadalmasításával a szellemi és fizikai m u n k a egy személyben egyesül, illetve minden m u n k a az ember alkotó b i z o n y í t é k á n a k színhelye kell, hogy legyen. Ezért a társadalmi termelés folyamatát úgy kell megszervezni, hogy lehetővé váljon a gépek szocialista alkalmazása. Csak a k o m m u n i s t a szervezett­ ségű t á r s a d a l o m képes tagjai számára olyan lehetőséget nyújtani, hogy sokoldalú képzettség b i r t o k á b a n ezt sokoldalúan tudják hasznosítani. A szocialista d o k t r í n a a l a p f e l a d a t á n a k tekinti az iskola és az élet egységének, a társadalom minden egyes tagjának egységes magasfokú ok­ tatásának, a szakmai és az eszmei-politikai képzés egységének megva­ lósítását. A társult m u n k a és az oktatás című fejezetben az o k t a t á s és nevelés legidőszerűbb kérdései k a p n a k helyet, s amint azt a szerző is megjegyzi: „a társult m u n k a fázisa még nem befejezett szocializmus, nem egy vég­ leges társadalmi forma, csupán egy lépés a szabad termelők kommunista asszociációja felé". H o g y az o k t a t á s új t á r s a d a l m i szerepe kialakulhas­ son, mindenekelőtt a m u n k a f o l y a m a t o k k a l való szerves egység megterem­ tésére kell törekedni, a pedagógiai viszonyok izoláltságának és elkülönü­ lésének áthidalására v a n szükség, hiszen az oktatás átalakulása nélkül a társult m u n k a t á r s a d a l m a sem valósítható meg. Az oktatás és a nevelés elsődleges célja pedig az egyén intellektuális képességének és társadalmi kompetenciájának fejlesztése az a l k o t ó m u n k á r a való serkentés céljából. O k t a t á s u n k következésképp nem k o r l á t o z ó d h a t csupán jó „ s z a k b a r á t o k " felkészítésére, minél nagyobb humanisztikus műveltséget kell nyújtani mindenkinek, és nemcsak a kisebbségnek, mivel ezáltal ez utóbbi k u l t ú r elit réteggé válik. A k ö n y v második részét az oktatás és nevelés átalakulásának p r o b ­ lémaköre képezi, s ennek keretében k a p n a k helyet az oktatás osztály­ jellegével és a pályaválasztással kapcsolatos kédések. Suvar a munkaszervezet és az iskola kapcsolatát bizonyos integráció formájában véli megoldani, mely alapján a munkaszervezet az oktatás színhelyévé, m í g az iskola a m u n k a világának színhelyévé kell hogy v á l ­ jon. E n n e k megvalósítása nélkül n e m beszélhetünk alaposabb oktatási reformról a szocializmus t á r s a d a l m á b a n . A r r a kell t ö r e k e d n ü n k , h o g y megfelelő oktató-nevelő m u n k a révén a z alapvető termelőosztály kereté­ ben tartsuk az embereket, és odahassunk, hogy o d a t a r t o z á s u k mély meg­ győződésük eredménye legyen. T á r s a d a l m i viszonyainkban még sok tényező fékezi a t e r m e l ő m u n k á t és^ a munkásfoglalkozásokat. A z iskola és a szakképesítés dualizmusa még döntően befolyásolja a pályaválasztást; a megszüntetésére irányuló kezdeményezések elsődleges feltételei a pályaválasztás pozitív alakulá­ sának. A szakirányú oktatás közös a l a p o k r a való helyezésével, és a szélesebb­ körű általános oktatás bevezetésével a m u n k á s k é p z ő iskolákban megtör­ tént a fent említett kettősség megszüntetésére irányuló első lépés. A nyil-

vános viták során a legtöbb h u z a v o n a a gimnázium intézménye körül t á m a d t , különösen a h a g y o m á n y ő r z ő elit értelmiség körében. Végső soron az oktatási reform következetes megvalósítása az intelligencia megszűné­ séhez kellene hogy vezessen, m u n k a k ö r ü n k r e való tekintet nélkül m i n d ­ a n n y i u n k n a k értelmiségiekké kellene fejlődnünk a szellemi értékeknek szabad, kötetlen lírai megfogalmazása értelmében. A z új iskoláztatási rendszernek pedig éppen abban rejlik tényleges értéke, hogy nem m u n ­ kásokra és tisztviselőkre osztja a dolgozókat, h a n e m a m u n k a összetettségi fokát veszi alapul. A következő fejezet a főiskolai tevékenység céljai meghatározásának problémáit tárja fel, és öt p o n t b a n vázolja a n n a k céljait a társadalmi rendszerekre és a tudományos-technikai fejlettségre való tekintet nélkül. 1) a főiskolai oktatás kiszélesítése, 2) a hozzáférhetőség osztályi h o v a ­ tartozása figyelmen kívül hagyásával mindenki számára lehetővé kell tenni a továbbtanulást, 3) az oktatási folyamat és a tudományos m u n k a egybekapcsolása, 4) a főiskolai tevékenység gazdasággal és más társa­ dalmi területekkel történő együttműködés kialakítása, 5) a főiskolai ok­ tatás azok számára történő fejlesztése, akik m á r dolgoznak, v a g y folyto­ nos továbbképzésre szorulnak. N e m elegendő csupán az oktatás néhány tényezőjét a műhelybe át­ helyezni, jóval többre v a n itt szükség, az iskolát kell közvetlen termelő­ erővé fejleszteni, a munkaszervezet pedig a tanulás és tudásszerzés szín­ helye kell hogy legyen. A z oktatás közös a l a p o k r a helyezésével lehetővé vált, hogy a fiatalok még a pályaválasztás előtt bepillantsanak a gépek, az emberi m u n k a világába. A főiskola nem fogalmazhatja meg céljait kizárólag saját keretében, m i n d e n k é p p e n releváns társadalmi környezet­ re kell t á m a s z k o d n i a , a mi esetünkben a releváns és meghatározó kör­ nyezetet a társult m u n k a világa jelenti. A főiskolai tevékenység d e m o k r a ­ tizálásának nem az a célja, hogy a z o k n a k számát növelje, akik t a n u l m á ­ n y a i k folytatásával az elit rétegbe k í v á n n a k kerülni és k a r r i e r t a k a r n a k m a g u k n a k csinálni, h a n e m hogy m i n d e n egyetemi végzettségű ember egyenrangúvá váljon a társult m u n k á b a n dolgozókkal. A társult m u n k a és a szakirányú oktatás reformja című fejezetben a szerző a munkaszervezet és az iskola kapcsolatának jellegét igyekszik közelebbről megvilágítani, és kihangsúlyozza miszerint az oktatás és ne­ velés egész reformját a társult m u n k a szükségleteire kell alapozni, en­ nek aktuális igényeiből kell kifejlődnie és a társult m u n k a fejlődésének a t á v l a t a i n kell alapulnia. A reform végső célja, hogy a szakirányú o k t a t á s b a n részesülő t a n u l ó k minél teljesebb általános műveltségre tegyenek szert. Ezért a közös ala­ p o k n é h á n y új t a r t a l o m m a l egészültek ki, ezek: a marxizmus alapjai, az önigazgatói szocializmus elmélete és gyakorlata, a termelési-technikai oktatás, a honvédelem. Ilyen m ó d o n h a z á n k középisoklásainak 3/4 része n a g y a b b tudásban részesül. Legalább azt kellene elérnünk, hogy a k ö z é p ­ iskolások 2/3-a azonnal elhelyezkedjen, és ne válassza azonnal az egyete-

met, vagyis a társultmunka-alapszervezet jelölje ki azokat, akiket t o ­ vábbtanulásra érdemesít. H o g y h a ö t — h a t éven belül elérjük azt, hogy az egyetemisták többsége a társult m u n k á b ó l érkezik, a k k o r m u n k á n k sikeresnek m o n d h a t ó . Az előítéleteket pedig minél előbb fel kell számol­ nunk, ugyanis az értelmiségiek java részé valóságos tragédiának tekinti, ha gyermeke a közvetlen termelők sorába áll. Iskoláink eddig, bár nem tudatosan, de a munkásosztályból való menekülésre o k t a t t a k , és az egyetemekkel k a r ö l t v e jó s z a k b a r b á r o k a t , illetve iszűk l á t ó k ö r ű specialis­ t á k a t neveltek, akik társadalmi tényezőkként sem eléggé kiforrottak. O k ­ tatásügyünk szintén fontos kérdése az oktató-nevelő folyamat megszer­ vezése. Végső ideje, hogy eldöntsük miért harcolunk, a minőségért vagy a mennyiségért. A z oktató-nevelő folyamat végső célja a tanuló önképzési lehetőségei­ nek a megteremtése. A koncentráció súlypontja a t a n u l ó n a k a r r a a ké­ pességére irányul, amely a legkifejezettebb, tehát a r r a kell ösztönözni, amire képességei feljogosítják. M a k a r e n k o szavaival élve távlati v o n a ­ l a k a t alakítsunk ki diákjainkban. Ezzel p á r h u z a m o s a n az előadókkal szemben t á m a s z t o t t követelmények is módosulnak. Egy t a n á r sem zár­ kózhat t a n t á r g y á b a , az a bizonyos iskolaóra nem fedheti munkája lé­ nyegét, szervező-vezetőnek kell lennie, tehát a m u n k a k ö r e kibővül. A kreativitás képességének kifejlesztése céljából az eddigi tantárgyi keretek szűknek bizonyultak. A cél a sokoldalúan képzett h a r m o n i k u s egyéniség nevelése, ez viszont m á r sokkal összetettebb feladat és nagyobb körültekintést igényel. N e m „ t e r m e l ő " — „ f o g y a s z t ó " embertípust kell nevelni, h a n e m olyat, aki anyagi és szellemi j a v a k a t termel önmaga és mások számára. Művelődésének folyamata nem fejeződik be és nem szakad meg az iskolában, lehetőségei az újabb t u d á s a n y a g megszervezé­ sére korlátlanok, hiszen a termelő saját szükségletét követi és elégíti ki. Az o k t a t á s társadalmasításának rendszere n y i t o t t kell hogy legyen, al­ k a l m a z k o d ó , olyan értelemben, hogy állandóan, változni, a l k a l m a z k o d n i tudjon. Végezetül pedig: az oktatás nem fogyasztás, h a n e m termelés. A k ö n y v izgalmas, nagy figyelmet érdemlő fejezete az iskoláskor előtti nevelés feladatainak mérlegelése, amelyeknek külön fontosságot tu­ lajdonít a szerző. A z oktató-nevelő tevékenységet a gyermeki kreativi­ tásra, az a l k o t ó m u n k á r a való serkentésre, az egyéni prediszpozíciók és képességek fejlesztésére, a gyermeki h é t k ö z n a p o k tartalmas megszerve­ zésére kell összpontosítani. A gyermeknek is élnie kell a maga életét, és nem szabad megfosztani őket attól, hogy ők m a g u k válasszák meg em­ berré való formálásuk módját. I t t az önnevelés és önképzés jelentősége felmérhetetlen. Mindennek érdekében csökkenteni kell az értelmetlen pedagógizálás hatását, mely m i n d m á i g inkább viselkedésformára és nem a l k o t ó m u n k á r a serkent, ezért kell m á r az általános iskolában olyan sze­ mélyiségeket nevelni, akik alkotó m ó d o n viszonyulnak a t á r s a d a l m i m u n ­ kához, ez pedig úgy valósítható meg, ha az alapfokú o k t a t á s b a n is min-

dennapi, sokoldalú és munkajellegű kapcsolatot a l a k í t u n k ki önigazgatói gyakorlatunkkal. U g y a n a k k o r itt kell kitérni a pedagógiai dogmatizmus és pozitiviz­ mus elleni h a r c r a is, hiszen az autokratikus pedagógia még mindig jelen­ lévő kategória, a kreativitás fejlesztésének módszere, az elemző-rendszerező gondolkodás képességének kialakítása egyelőre még háttérbe szo­ rul. Más szóval a tisztviselői szellemet száműzni kell az iskolából, és az oktatás-nevelés folyamatát a munkászellem jegyében kell megformálni. A marxizmusról és az „iskolai" marxizmusról című fejezetben a m a r ­ xizmus o k t a t á s á n a k feladatait és módszeres megoldásait elemzi a szerző, és abból az egyszerű megállapításból indul ki, miszerint fontosabb a tár­ sadalom megértése, mint a n n a k formális elfogadása. T e h á t a marxizmust is lehetőleg, mint mindennapi életünk kritikáját kell átadni, a marxista gondolkodásmód elsajátításán van a hangsúly. E n n e k érdekében külön figyelmet kell szentelni m á r az iskoláskor előtti t a r t a l m a k megválasz­ tásánál is. N a g y fejtörtést okoz, hogy a pedagógusok mostani nemzedéke viszony­ lag tájékozatlan a marxizmus terén. Megfelelő szakkáderek képzését, biztosítását kell lehetővé tenni, a pedagógiai p á l y á r a készülőket m á r közvetlenül az általános iskolai oktatás befejezésével elő kell készíteni jövendőbeli hivatására. A k ö n y v befejező részében S. Suvar külön foglalkozik az oktatásügyi dolgozóknak a f o r r a d a l o m b a n betöltött szerepével, a K o m m u n i s t a Szö­ vetségnek az oktatásban a dolgozókra gyakorolt hatásával, az o k t a t á s eszmeiségének kérdéseivel, az oktatásügyi dolgozók oktató-nevelő m u n ­ kájának kiterjesztésével. A z iskoláztatás rendszerében eszközölhető változások terén még sok a tennivaló, és fő feladatai a k ö v e t k e z ő k : a szervezett iskoláskor előtti nevelés kiszélesítése, az általános iskolai és középiskolai reform fejlesz­ tése, a pedagógusok szocialista orientációjának és szocialista angazsáltságának bővítése, olyan szakemberek képzése, akik műveltségüket szün­ telenül magasabb szintre emelik, t u d á s u k a t folyton gyarapítani, szelle­ mi-lelki világukat állandóan gazdagítani képesek. O k t a t á s ü g y ü n k g o n d ­ jai társadalmi problémák. Fiataljaink egész sor különböző jellegű benyo­ másokban gazdag környezetben nevelkednek. T á r s a d a l m i tevékenységre, a l k o t ó m u n k á r a való nevelésük tehát nemcsak lehetséges, de szükséges is. D r . Stipe Suvar munkája gondolatébresztő fontos k ö n y v , mely isko­ láztatási rendszerünk legégetőbb, legidőszerűbb kérdéseire keres választ és nyújt megoldási lehetőségeket.

Szilágyi Károly

SAN STEFANÓ-I ÁBRÁNDOK H r i s z t o Andonov-Poljanszki: San Stefanska Bugarija ( N e n a u c n o t o tolkuvanje na m a k e d o n s k a t a istorija), K u l t ú r a , Szkopje, 1968

A z idén múlt száz éve a nevezetes San Stefanó-i békeszerződés megkö­ tésének, s a jubileum természetesen ezúttal sem m ú l h a t o t t el anélkül, hogy egyes bolgár történészek és „történészek" fel ne melegítették volna nagy­ bolgár elméleteiket, melyeknek éppen ez a békeszerződés a d o t t indítékot és t á p o t . H o g y milyen szándék vezérelte és vezérli a San Stefanó-i Bul­ gária m i n d e n k o r i viisszasiro.it, az imár régóta nem titok, (legfeljebb az, hogy hogyan bírják el a különben is ingatag a l a p o k r a épült elmélet-légvárak a most, száz év múlva rájukhúzott újabb és újabb emeleteket is. T a l á n mert a kelemenek egyszerűen nem vesznek t u d o m á s t a f u n d a m e n t u m megbízhatatlanságáról, mert nekik nem az alap a fontos, h a n e m az újabb emeletek összkomfortja? De vajon k o m o l y a n lehet-e venni az ilyen „épít­ kezésmódot"? Ebből a gondolatból i n d u l h a t o t t k i H r i s z t o A n d o n o v - P o l j a n s z k i is, ami­ k o r a szkopjei K u l t ú r a kiadó Történelmi k ö n y v t á r á b a n megjelent A San Stefanó-i Bulgária című kis k ö n y v é b e n éppen a z „ a l a p o z á s " fogyaté­ kosságaira m u t a t rá, a békeszerződés megkötésének előzményeit és körül­ ményeit helyezi előtérbe, csírájában kérdőjelezve meg ezáltal a bolgár t ö r t é n e l e m t u d o m á n y azon állításait, hogy a San Stefanó-i békeszerződés jelentős lépés volt a nemzeti kérdés megoldása felé a Balkánon, h o g y kielégítette minden b a l k á n i nemzet érdekeit, s hogy a bolgár nép elis­ mert etnográfiai h a t á r a i t szentesítette. A San Stefanó-i békeszerződés megkötése az adott történelmi helyzet következménye volt — hangsúlyozza A n d o n o v - P o l j a n s z k i —, az úgy­ nevezett keleti kérdés megoldására, illetve az o t t o m á n birodalom fenn­ t a r t á s á r a irányuló erőfeszítések, v a l a m i n t a balkáni népek nemzeti fel­ szabadító m o z g a l m a i n a k eredője. Az európai n a g y h a t a l m a k , O r o s z o r ­ szág, Anglia, az O s z t r á k — M a g y a r M o n a r c h i a , v a l a m i n t a résziben m á r felszabadult b a l k á n i államok, Szerbia és Görögország diplomáciai körei­ ben megindult az alkudozás a „boszporuszi n a g y b e t e g " bőrére, s míg a követek a tárgyalóasztalnál v i t a t g a t t á k és egyeztették — rendszerint

titokban — a különböző területi igényeket vagy az érdekzónák megszer­ zésének, illetve megtartásának jogosultságát, a balkáni népek — k ö z t ü k a macedónok — egyre élénkülő mozgalmi tevékenységgel és fegyveres felkelésekkel jelezték saját igényüket: a nemzeti felszabadulást. A z 1877 áprilisában k i t ö r t orosz—török h á b o r ú n a k is valójában, a cári O r o s z o r ­ szág h ó d í t ó törekvéseitől függetlenül, éppen az volt a legjelentősebb eredménye, hogy véget vetett a feudalizmusnak Törökországban s meg­ teremtette az új t á r s a d a l m i és gazdasági viszonyok alapjait, a balkáni népek nemzeti függetlenségének és érvényesülésének előfeltételeit. Magá­ n a k a békeszerződésnek, a San Stefanó-inak a feltételeit azonban nyilván­ valóan még a cári Oroszország érdekei d i k t á l t á k . Balkán politikai térképe alaposan megváltozott: Szerbia, C r n a G o r a és R o m á n i a elnyerte függetlenségét. R o m á n i a m e g k a p t a D o b r u d z s á t , Oroszország pedig Besszarábiát. Űj független állam jött létre: Bulgária. H a t á r a i t jó bőre szabták, belefért Dél-Szerbia, Albánia és Macedónia egy-egy része, Vranje, Pirot, Kacanik, T e t o v o , Gostivar v á r o s o k a t is ideértve, úgyhogy az ország területe 163.000 négyzetkilométert tett ki, lakosainak száma pedig k b . négymilliót. N a g y Bulgária tehát térképen megvolt. És a valóságban? Ami macedóniai területeit illeti — s a k ö n y v , érthetően, elsősorban ilyen v o n a t k o z á s a i b a n tárgyalja a történteket —, a békeszerződés egyik pontja a r r a kötelezte Törökországot, hogy h á r o m h ó n a p o n belül vonja ki csapatait az európai területekről, tehát Macedóniából is, s m á r ez a tény is egyértelműen bizonyítja, hogy Macedónia csak névleg került Bulgáriá­ hoz, de facto t o v á b b r a is t ö r ö k kézen m a r a d t . Minthogy pedig a többi n a g y h a t a l o m n y o m á s á r a a berlini szerződés m á r 1878. június 13-án m ó ­ dosította a San Stefanó-i békeszerződés idevágó részeit, maga az oly sokat emlegetett N a g y Bulgária is mindössze 132 n a p o t élt, s részben a k k o r is csak p a p í r o n . Ezek a történelmi tények. S nemcsak a macedón vagy a jugoszláv tör­ ténészek tolmácsolásában; a macedón kérdésre tárgyilagosan néző szov­ jet (Sofmann, Sztrukov, Szenkevics), amerikai (Stavrianos), angol (Wilkinson), francia (Castellan), olasz stb. történetírás is így látja őket. A korabeli bolgár hazafiak és utódaik mindenesetre nemzeti eszményt, szent célt kovácsoltak a San Stefanó-i Bulgáriából, s különösen M a c e d ó ­ nia megkaparintásából. „Egész jövőnk Macedóniában v a n ! " — hirdették teli t o r o k k a l politikai programjaikban, és semmiféle eszköztől sem riad­ tak vissza — ideértve a történelemhamisítást is —, h a a macedón nép nemzeti létét, saját függetlenségéért v í v o t t harcát, önállóságára v a l ó jogát kellett kétségbevonni v a g y becsmérelni a San Stefanó-i á b r á n d o k a t kergetve.

KÖNYVÚJDONSÁGOK A FORUM MARXISTA KÖNYVESBOLTJÁNAK TÁJÉKOZTATÓJA 1978. júlus—augusztus

Szerbhorvát

nyelvű Tito

élete

könyvek és

munkássága

HRONOLOGIJA REVOLUCIONARNE JOSIPA BROZA TITA Eksport press, Belgrád, 1978. 600,— din.

DELATNOSTI

Josip Broz Tito O U M E T N O S T I , K U L T U R I I N A U C I Minerva, S z a b a d k a — Belgrád, 1978. 300,— din. Mitic, Svetolik: M L A D O S T J O S I P A B R O Z A Mladost, Bgd, 1978. 200,— din. V O J V O D I N A PEVA TITU Bratstvo-Jedinstvo, Újvidék, 1977. 160 — din. Az önigazgatás

elméleti

és gyakorlati

kérdései

Bogdanov, D u s á n : U L O G A S I N D I K A T A U S A M O U P R A V N O G SISTEMA Borba, Bgd, 1976. 10,— d i n . DALJI PRAVCI SAMOUPRAVNOG P O L J O P R I V R E D E I SELA Komunist, Bgd, 1978. 20,— din.

RAZVOJU

PREOBRAZAJA

Jovanović, Nikola: O R G A N I Z A C I J A R A D A ( I I . kiadás) G r a d i n a , N i š , 1978. 160,— din. Kardelj, E d v a r d : О S I S T E M U PLANIRANJA Brionske diskusije R a d n i č k a š t a m j a , Bgd, 1976. 100,— din.

UDRUŽENOG

SAMOUPRAVNOG

Kardelj, Edvard: S L O B O D N I U D R U Ž E N I R A D Brionske diskusije R a d n i č k a štampa, Bgd, 1978. 200,— din. Marović, M i o d r a g : S O C I J A L I Z A M B E Z D O G M E N i n — Politika, Bgd, 1978. 30,— d i n . Mirković, I k o : S A V E Z B O R A C A U P O L I T I Č K O M SISTEMU Borba, Bgd, 1978. 10,— din. Stankovié, N e n a d : M A L A P R I V R E D A U RADU Udruženje publicista, Bgd, 1977. 250,— din.

UDRUŽENOM

TEORIJA I PRAKSA SAMOUPRAVLJANJA JUGOSLAVIJI R a d n i č k a štampa, Bgd, 1972. 250,— din. A JKSZ

szerepe

és

U

feladatai

KLASNE BŐRBE I SOCIJALISTIČKA Komunist, Bgd, 1977. 72,— din.

REVOLUCIJA

SAVEZ K O M U N I S T A I P O L I T I C K I SISTEM SOCIJALISTIČKOG SAMOUPRAVLJANJA D v a n a e s t a sednica C K SKS Komunist, Bgd, 1978. 30,— din.

Z A D A C I CK SRBIJE U R A Z V O J U M E Đ U N A C I O N A L N I H O D N O S A I BORBI N A C I O N ALI ZM A Komunist, Bgd, 1978. 60,— din. Törvények

és

PROTIV

törvénymagyarázatok

KOMENTAR ZAKONA О UDRUŽENOM Institut z a politiiake studije F P N — — P r i v r e d n i pregled, Bgd, 1978. 600,— din. SPECIFICNOSTI REPUBLICKIH I U S T A V A O D 1974. Z b i r k a studija Savremena administracija, Bgd, 1976. 150,— din.

RADU

POKRAJINSKIH

ZAKÓN О RADNIM ODNOSIMA — ZAKÓN E V I D E N C I J A M A U OBLASTI R A D A Službeni list, Újvidék, 1978. 30,— din.

О

Filozófia F r a n k f o r t , Vilsen, Jakobsen: O D M I T A D O F I L O Z O F I J E Minerva, S z a b a d k a — Belgrád, 1976. 50,— d i n . Marcuse, H e r b e r t : K R A J U T O P I J E — Esej о oslobođenju ( I I . kiadás) Stvarnost, Zgb, 1978. 100,— din. Közgazdasági

—

témák

A d a m o v i ć , Ljubiša: M E Đ U N A R O D N I ODNOSI Savremene tendencije Savremena administracija, Bgd, 1978. 195,— d i n .

EKONOMSKI

DRUŠTVENO-EKONOMSKI RAZVOJ VOJVODINE C e n t a r P K S K V za političke studije i marksističko obrazovanje, Újvidék, 1978. 100,— din.

MALI EKONOMSKI LEKSIKON Udruženje publicista, Bgd, 1977. 150,— din. A nemzetközi

politikai

életből

Klárin, M i r k o : T E R O R I Z A M N i n — Politika, Bgd, 1978. 30,— din. Közoktatás

és

kultúra

Bezdanov — N i k o l i ć : O B R A Z O V A N J E U IZMEDU PROŠLOSTI I BUDUĆNOSTI C e n t a r P K S K V za političke studije i marksističko obrazovanje, Újvidék, 1978. 100,— din.

VOJVODINI

Ol'jaČa, M l a d e n : K U L T Ú R A I P O L I T I K A Glas, Banjaluka, 1978. 100,— din. A hazai

munkásmozgalom

történetéből

P a p , Mayer, Cseh: I Z A B R A N I S P I S I — VÁLOGATOTT Í R Á S O K (Kétnyelvű k i a d v á n y ) Muzej socijalističke revoluci'je Vojvodine, Űjvidék, 1978. 200,— d i n . Magyar

nyelvű

könyvek

A marxizmus

klasszikusai

Lenin: A N A C I O N A L I Z M U S E L L E N I Kossuth, Budapest, 1978. 25,50,— din. A világ

kommunista

pártjainak

HARCRÓL

életéből

A LENGYEL EGYESÜLT M U N K Á S P Á R T VII. KONGRESSZUSA Kossuth, Bp, 1976. 10,50,— din. A MONGOL NÉPI FORRADALMI PÁRT XVII. KONGRESSZUSA Kossuth, B p , 1976 9,— d i n .

A PORTUGÁL KOMMUNISTA KONGRESSZUSA Kossuth, Bp, 1977. 27,75,— d i n .

PÁRT

VIII.

A V I E T N A M I K O M M U N I S T A P Á R T IV. KONGRESSZUSA Kossuth, Bp, 1977. 15,— din. KUBA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KONGRESSZUSA Kossuth, B p , 1976. 22,50 — din.

I.

Dokumentum A Z E U R Ó P A I B I Z T O N S Á G I ÉS ÉRTEKEZET ZÁRÓOKMÁNYA Kossuth, Bp, 1975. 7,50,— din.

EGYÜTTMŰKÖDÉSI

Filozófia Kierkegaard, Sorén: V A G Y — V A G Y G o n d o l a t , B p , 1978. 135,— d i n . Közgazdasági

témák

Szita J á n o s : A Z Ö S S Z E U R Ó P A I G A Z D A S Á G I EGYÜTTMŰKÖDÉS KÉRDÉSEI Kossuth, B p , 1977. 9,—din.

MUNKATÁRSAINK

Lektor: Gombár A szenbhorvát szállási-Borza Angol

Imre

nyelvű szövegeket magyarra Gyöngyi,

nyelvű

összefoglalók:

Korrektor: Kecskés

SZÁMUNK

Dr.

Garai

László,

Jaszenovics

József

Mária

Bandin,

a közgazdasági K a r .rendes

Dr.

Árok­

Márta

SZERZŐI

Tomislav

Fejős

fordították: Milenkovics Szvetiszláv,

Benes

Magdolna, d i p l o m á s

Szűcs Cedomir

Torbica,

a

tudományok

doktora, a szabadkai

Közgazdasági

tanára

jogász

Tartományi

Foglalkoztatásügyj

Intézet

szakimunkatársa,

Új­

vidék Bela

művészettörténész,

Duránci,

Dusán

Alimpic,

a

Major

Nándor,

író, a J K S Z

Ivan

VKSZ

a

Ivekovic,

Laki

Sékou mr

Szórád

Touré,

László, mr

György,

a

elnöke KB

JJDNSZSZ

nak Ahmed

TB

Szabadka

reszorttkkára

inemzetközi

k a p c s o l altokkal

foglalkozó

bizottságá­

titkára

Guineai

Köztársasáig

a szabadkai

elmöke

Közgazdasági

Kar

tanársegéde

a szabadkai Közgazdasági Kar Üzemszervezési Intézetének

igaz­

gatója Kövesdi

a

Illés,

szabadkai

Közgazdasága

Kar

Üzemszervezési

Intézetének

munkatársa Ágoston

Pribilla

az

újvidéki

lomáit,

Valéria, Szilágyi

Károly,

a

Bölcsészettudományi

középiskolai

Forum

Marxista

tanár,

Kar

Magyar

Tanszékén

dip­

Szabadka

Könyvestbokján'ak

vezetője

AZ 5. SZÁM TARTALMA Tito elnök Márton

A

István

gatás Neca Todosijevic

Radmilo

Ahmetagic Molnár Tóth

a

JKSZ

XI.

kongresszusán

munkamódszeréről

a szocialista

a

szociaLista

Szervezetek,

önigazgatás

rendszerek

elméletének

kibernetikai

kialakításához

szempontból

nézve

Esad Verona Lajos

Fehér

Ferenc

Heller

Ágnes

Az

árnyékárak

Korszerű Az

önigaz­

rendszerében

Adalék

Jovanov

záróbeszéde

KSZ-alapszervezetek

gazdasági

pedagógus

egyenlőség

felhasználásának

képzés

formái,

I.

— rész

korszerű

lehetőségei pedagógus

D o k u m e n t u m Major

Nándor

A

társadalmi

jövőbeli

J e l e n Gaál

és

fejlődés a J K S Z

előtt

és a

KSZ

m ú l t

György

A

belgrádi

körzeti

északkelet-bácskai Radovan

X I . (kongresszusa

feladatai

Radonjic

A

főispán

jelentése

kommunista

„szocialista nemzet"-ről

az

1929.

évi

bánáti

és

értelme

és

mozgalomról

szóló elmélet

lényege

S z i m p o z i o n Rehák

László

Svetozar

Molnár

Irén

A

Markovié

életművének

pclit'kológusok

helye

és

elmélyültebb

szerepe

az

értékelése

önigazgatású

felé társada­

lomban

K ü l p o l i t i k a i Ivan

Ivekovic

Paul

Banthoud

s z e m l e Paul

Alekszandar

Grlicskov

.,.

Bózsó

a

A

munkásosztály

A

jugoszláv—bolgár

és

Győző

f o l y ó

Veronka Károly

BKMP

szerepe kapcsolatokról

a

jugoszláv—bolgár

kapcsolatok

rendezésére

i r a t s z e m l e Magyar

kiadvány

zeteinek első Ördög

és

Olkmánytervezetek

K ö n y v Bordás

Banitfioud

A

Kulturni

A

Szervezés

1978.

első

az

el

radniik és

kötelezett

1 9 7 7 . évii 6 .

vezetés

negyedévi

tájékoztatója

című

országok

rádió-szerve­

—

száma

magyarországi

számainak

KÖNYVÚJDONSÁGOK jának

nem

konferenciájáról

A

folyóirat

ismertetése Forum

Marxista

Könyvesbolt­

l é t ü n k IvvUlln

— társadalmi, tudományos, kulturális folyóirat. Alapító: Vajdaság D o l g o z ó N é p e Szocialista Szövetségének Tartományi Választmánya. K i a d ó : Forum L a p és K ö n y v k i a d ó V á l l a l a t , Ü j v i d é k . Felelős s z e r k e s z t ő : dr. R e h á k L á s z l ó . S z e r k e s z t ő s é g : 24000 S u b o t k a , Trg slobode 2/1. Szerkesztőségi fogadóóra mindennap 1 0 — 1 2 óráig. Megjelenik k é t h a v o n t a . Á r a p é l d á n y o n k é n t 10 dinár, kettős s z á m o k é 20 dinár. A z e l ő ­ fizetés díja e g y évre b e l f ö l d ö n 5 0 , k ü l f ö l d ö n 1 0 0 dinár. M e g r e n d e l h e t ő : F o r u m terjesztő r é s z l e g e , 2 1 0 0 0 N o v a S a d , V o j v o d e M i s i c a 1.