létünk TÁRSADALOM, TUDOMÁNY, KULTÚRA IX. évfolyam, 3 4 szám, 1979, május augusztus

létünk TÁRSADALOM, T U D O M Á N Y , KULTÚRA

I X . évfolyam, 3—4 szám, 1979,

május—augusztus

„Nem az emberek hanem megfordítva, amely tudatukat

tudata az, amely létüket, társadalmi létük az, meghatározza."

Kari Marx: A politikai Előszó. 1859.

^2? F o r u m K ö n y v k i a d ó ,

Újvidék

gazdaságtan

bírálatához,

Szerkesztő

bizottság

Árokszállási-Borza Gyöngyi, szerkesztő Ing. Bácsi Sándor Bózsó István Fehér Kálmán Fejős I. István Dr. Györe Kornél, főszerkesztő helyettes Illés Lajos, műszaki szerkesztő Dr. Matkovics József Borislav Martin magiszter Molnár Irén Dr. Rehák László, fő- és felelős szerkesztő Szilágyi Gábor Szórad György magiszter Dr. Tóth Lajos Dr. Várady Tibor

Szerkesztői

tanács

Apró László Dr. Ballá Ferenc Borza József Csonti János Dr. Gyüre István Földessy László Franc Lajos Gere Terézia Gutási Miklós Dr. Jankovics József Kelemen Dezső Dr. Bozidar Kovacek Borislav Martin magiszter Dr. Mirnics József Popin Vladimír Dr. Rehák László Szilágyi Gábor Szirovica Antal Dr. Teleki György Tóth István, a tanács elnöke Dr. Vajda József Zrilic Ilona

Szerkesztőségi titkár Csonka Júlia

A fedőlapot Sáfrány Imre és Szilágyi Gábor tervezték

Készült a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat nyomdájában Újvidéken. A szám kéziratának leadási ideje 1979 május 28. Megjelent 1979. augusztus 10. YU ISSN 0350—4158

TARTALOM

Aleksandar Szám

Đurđev

Attila

A küldöttrendszer hatása a községi közigazgatási szervek és a szakszolgálatok helyzetére 485 Az emberek szükségletei nem egyenlíthetőek ki az emberi szük­ ségletekkel 492 A Magyar Tanácsköztársaság jubiláris éve

Mészáros Sándor

A Magyar Tanácsköztársaság 1.) 509

Vajdaság Borza József Kicsi Ernő Sava Mihic Branislav Milovanovic Dorde Petrovic Kasztori Rudolf Somogyi Sándor Szenes György

Hegedűs Antal

A mezőgazdasági szervezéstudományok és informatika 568 A mezőgazdasági munkaerő transzfer tényezői, alakulása és következményei 583

és

múlt

A JKP új Központi Bizottsága megalakulásának 40. évfor­ dulója 617 Vajdaság mezőgazdasága a XIX. század első felének szakiro­ dalmában 640

Laki Mária » • *

szemle

Adalék a „Szocialista nemzet" vitatárához

KönyvSzalma József

21.—augusztus

mezőgazdaságáról

Nemzetközi Muhamed Kesetović

március

Vajdaság agráripara a középtávú tervidőszak negyedik évé­ ben 519 A földművesek társulásának és a társulás fejlesztésének idő­ szerű kérdései 524 Az öntözés jelentősége és alkalmazásának lehetőségei a mező­ gazdaság fejlesztésében 532 Mezőgazdasági beruházások a magánszektorban 543 Intenzív növénytermesztés és környezetvédelem, Biológiai földművelés — lehetőség vagy utópia? 560

Jelen Stane Dolanc

(1919.

és

671

folyóiratszemle

Dr. Kovács Károly: Haladás és jog című könyve kapcsán 701 A Marksistička misao c. folyóirat 1979. évi 1. számáról 705 A Forum Marxista Könyvesboltjának tájékoztatója 710

Aleksandar Đurćtev A KÜLDÖTTRENDSZER HATÁSA A KÖZSÉGI KÖZIGAZGATÁSI SZERVEK ÉS A SZAKSZOLGÁLATOK HELYZETÉRE

I. Szocialista önigazgatású politikai rendszerünkben jelentős szerepet ját­ szanak a közigazgatási szervek és a szakszolgálatok mind a politikai hatalom gyakorlásában, mind pedig a társadalmi tevékenységek ' r á n y í tásában. A l k o t m á n y u n k pontosan meghatározza helyzetüket és ->zerepüket, nem foglalkozik azonban részletesen a küidött-testületek és az önigazgatású társadalmi alap iránti kötelezettségeikkel. A z önigazgatású szocialista viszonyok eddigi fejlődése folyamán ugyanis a köziga7gatási a p p a r á t u s állandó erősödési i r á n y z a t o t m u t a t o t t . „ E z t a veszélyt pedig — hogy az utóbbi időben ismét megerősödött a közigazgatási a p p a r á t u s — nem szabad lebecsülni, k i v á l t k é p p most, amikor küldöttrends^erünk még csak kialakulóban, egész társadalmi berendezésünk pedig m á r át­ alakulóban v a n . " 1

A községi képviselő-testületeknek a küldöttrendszer szellemében törté­ nő átalakításával, a küldöttségi döntéshozatallal és a községi végrehajtó tanácsok megalakításával jelentősen növekedett a községi közigazgatási szervek m u n k á j á n a k mennyisége és tekintélye. Rendes m u n k á j u k mellett a községi közigazgatási szervek szakfelada­ t o k a t is végeznek a községi képviselő-testületnek és a n n a k végrehajtó szervének. A Társult m u n k a törvényének hatályba lépésével a községi hatalmi és önigazgatási szervek még nagyobb szerepet k a p n a k a törvény­ h a t á r o z a t o k végrehajtásában. A községi képviselő-testület mint társadal­ mi önigazgatási szerv és mint a község legfőbb hatalmi szerve olyan szolgálatokat létesít, amelyek a szkupstinának végzett szervezési, műsza­ ki és s z a k m u n k á k o n kívül a Társult m u n k a törvényének életre hívásá­ ról is gondoskodnak. A z alkotmányos és az alapszabályzati meghatározás értelmében a községi képviselő-testület és a végrehajtó tanács társadalmi-politikai felelősséggel is tartozik munkája minőségéért. Érthető tehát, hogy a hat-

hatos m u n k a érdekében szakszolgálatokat és közigazgatási szerveket alakít. Jellemző, hogy a községi közigazgatási szervek főként a képviselő-tes­ tületeknek és a végrehajtó tanácsoknak végeznek szakmai, műszaki és szervezési m u n k á t ; az elsődleges feladatuk: a közigazgatás pedig háttér­ be szorul. A g y a k o r l a t azt sürgeti, hogy mielőbb pontosan h a t á r o z z u k meg: mely szolgálatok állnak szoros összefüggésben a közigazgatási ügy­ intézéssel, hogy csak ezeket végezzék a közigazgatási szervek és szak­ szolgálatok a községi képviselő-testületeknek és végrehajtó tanácsoknak. A g y a k o r l a t tehát lényeges változásokat követel a szakszolgálati tevé­ kenységben. A m e l y községben nem a l a k í t o t t a k megfelelő szakszolgálatot, ott en­ nek a m u n k á j á t teljes egészében a közigazgatási szervek vették át. Ez pedig nagyon megnehezíti munkájukat, ill. hátráltatja őket közigazgatási ügyintézésükben, sőt még a küldöttségi döntéshozatalt is károsan befo­ lyásolja. A l k o t m á n y u n k sem kategorikus a szakszolgálat-létesítést ille­ tően, de szemmellátható ennek vagy valamely más megfelelő szervezési f o r m á n a k a hiánya. A szakszolgálatok átalakítása ill. újak alakítása azonban számtalan problémát vet felszínre: miként és milyen előírások­ kal h a t á r o z z u k meg helyzetüket és feladataikat; milyen társadalmi-gaz­ dasági helyzetbe kerüljenek; dolgozóik jogainak és kötelezettségeinek a meghatározása; kinek az illetékességébe t a r t o z z o n a megalakításuk; mi­ ként válasszuk el a szakszolgálatok munkáját a közigazgatási szerveké­ től stb. Községeink egy részében küldött-testületi h a t á r o z a t t a l alakították meg a szükséges szakszolgálatot. Eddigi tevékenységük alapján az a következtetés v o n h a t ó le, hogy csak látszólagos igazgatási státusuk van mind a h a t a l o m g y a k o r l á s , mind pedig az önigazgatás megszervezésében. Szabatosan meg kellene tehát h a t á r o z n i helyzetüket és feladataikat, k i ­ váltképpen pedig a küldöttestületi rendszerben betöltendő szerepüket. A szakszolgálatok létjogosultsága ugyanis a k k o r igazolt, ha elősegítik a küldöttségi viszonyok kialakítását, a küldöttrendszerünk, a képviselő­ testületek, a végrehajtó tanácsok és a községi közigazgatási szervek ha­ tékony m u n k á j á t és működését. A küldöttrendszer elmúlt időszakában aránylag kevés községben ala­ k í t o t t a k szakszolgálatot. Ahol azonban léteznek, ott fontos feladatok­ kal bízták meg őket: teljes egészében azok végzik a szakmai, műszaki és szervezési tevékenységet a képviselő-testületnek, a végrehajtó tanácsnak, az elnökségnek, sőt még a m u n k a c s o p o r t o k n a k is. A szakszolgálatok tehát a képviselő-testületek, nem pedig a küldöttségek szolgálatában és rendelkezésére állnak, holott fordítva kellene lennie. A küldöttségi vi­ szonyok fejlődése, a társadalmi döntéshozatal térhódítása és a szervezett szubjektív erők frontális tevékenysége ugyanis napról n a p r a felveti az említett szolgálat fontosságát. Tevékenységük szerint a meglévő községi szakszolgálatok a követke­ zőképpen csoportosíthatók:

1. képviselő-testületi szakszolgálat, 2. képviselő-testületi és végrehajtó tanácsi önálló szakszolgálat, 3. a képviselő-testület és a végrehajtó tanács egységes szakszolgálata. A szakszolgálatok valamennyi formájában számtalan szervezési és egyéb probléma adódik. Példaként csupán n é h á n y a t említünk: a szak­ szolgálatok irányítása és vezetőségének szervezeti felépítése; a szak­ szolgálati dolgozók helyzete; a dolgozói közösségek vezetőinek helyzete: a dolgozói közösség jogai és hatásköre; a dolgozói közösségek önigazga­ tási jogszabályainak t a r t a l m a és elnevezése stb. Ezeket a kérdéseket ide­ jekorán meg kell oldani, nehogy a küldöttrendszer és a küldöttségi vi­ szonyok kerékkötőivé váljanak. M i n t m á r említettük, ahol nem létesítettek községi szakszolgálatot, ott a közigazgatási szervek töltik be a szakszolgálat szerepét.

II. T á g a b b értelemben a közigazgatási szervek és szakszolgálatokat szo­ cialista önigazgatású t á r s a d a l m u n k szervezett szubjektív erői közé so­ roljuk, tehát alkotórészei az egységfrontnak. Ebben a minősítésben pe­ dig kettős szerepet játszanak szocialista önigazgatásunk politikai rend­ szerében: 1) felelnek a saját munkájukért és az illetékességükbe tartozó községi állapotokért, 2) alkotóelemei szocialista önigazgatású d e m o k r á ­ ciánknak. A küldött-testületi rendszerben a közigazgatási szervek és a szakszolgálatok az önigazgatású döntéshozatali gépezet (kezdve az ön­ igazgatású alapszervezettől és közösségtől a községi képviselő-testületig) sajátos szerveivé v á l n a k . Ez pedig a közigazgatási szervek és szakszol­ gálatok új munkamódszerének kidolgozását teszi szükségessé. Ennek el­ hanyagolása ugyanis az önigazgatású szocialista demokrácia megtorpa­ násához vezethet. A közigazgatási szerveknek és szakszolgálatoknak fo­ lyamatos együttműködést kell kiépíteniük, sokoldalú kapcsolatot kell teremteniük az önigazgatási bázissal. Ezen szervek elsődleges feladata a helyzet felmérése és figyelemmel kísérése egy bizonyos területen, de je­ lentős szerepet játszanak a községi politikai célkitűzések valóra váltásá­ ban és az előírások betartásában is. A közigazgatási szervek és szak­ szolgálatok új munkamódszere olyan konkrét kezdeményezési lehetősé­ get biztosít majd, amellyel elejét lehet venni a n e m k í v á n a t o s társadalmi jelenségeknek és viszonyoknak. Ezzel p á r h u z a m o s a n közigazgatási szer­ veink és szakszolgálataink az a l k o t m á n y és a törvények tiszteletben tar­ tását, v a l a m i n t a társadalmi felelősség további fokozását szorgalmazzák. A küldött-testületi rendszer új tartalmi gazdagításában mind nagyobb felelősség és szerep hárul a közigazgatási szervekre és a szakszolgálatok­ ra. „Minden önigazgatási és társadalmi szubjektumnak joga van a t u d o ­ m á n y r a és szakszolgálatra, de nem abban az értelemben, hogy mindenki t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á t végezzen és szakszolgálatot létesítsen, a saját szervezetében." Egyértelmű tehát, hogy a község területén levő külön2

böző társadalmi és önigazgatási szubjektumok közigazgatási ügyintézését és szakszolgálatát tömöríteni kell, célszerűbben kell megszervezni, hogy egy helyen és közösen dolgozzanak. A z összpontosítással egységes ügy­ intézést végezhetnek majd valamennyi községi szervek, társadalmi-poli­ tikai szervezetnek, egyes önigazgatási szerveknek és közösségeknek is. A községi közigazgatási szervek csak olyan mértékben gyakorolnak politikai h a t a l m a t , és irányítják az egyes társadalmi tevékenységet, ami­ lyen mértékben ezt a munkásosztály és a dolgozók igénylik. Ezt a tételt alaposan és körültekintően ki kell dolgozni a kommunarendszer t o v á b b ­ fejlesztése során: védőgáttá kell kiépíteni a községi bürokráciával szem­ ben. A küldöttrendszer alapjukban rendíti meg a közigazgatási szerveket és szakszolgálatokat, nemcsak formális, de gyökeres tartalmi változások­ ra is készteti őket. A közigazgatási végrehajtó szervek döntéshozatala alkotórészévé válik a küldöttségi döntéshozatal egységes f o l y a m a t á n a k . Ez a döntéshozatali forma teremti meg a kapcsolatot az önigazgatási bázissal — új m u n k a ­ viszonyokat alakít ki a községi képviselő-testület, a végrehajtó tanács, a közigazgatási szervek, a társadalmi-politikai szervezetek, v a l a m i n t az önigazgatási alapszervezetek és közösségek között. Ezek az új viszonyok pedig a küldöttrendszer továbbfejlesztésének alkotóelemei. A közigazgatási szervek és a szakszolgálatok visszás helyzete abból adódik, hogy egyrészt az á l l a m a p p a r á t u s m a r a d v á n y a i másrészt pedig a szervezett szocialista erők egységfrontjának alkotórészei. Államszervi minősítésben még nincsenek az önigazgatás közvetlen befolyása alatt, az egységfrontban elfoglalt helyük és szerepük pedig még sem elméletileg, sem gyakorlatilag nincs szabatosan m e g h a t á r o z v a . Ebből is az világlik ki, hogy részletes kidolgozásra vár az egységfront szubjektumainak vi­ szonya, mert ezek a vizonyok kölcsönhatást m u t a t n a k . E z t a kölcsönha­ tást pedig eddig figyelembe sem vette a t á r s a d a l o m k u t a t á s . A szubjektív erők frontális szervezete állandó kapcsolatot feltételez a közigazgatási szervek és szakszolgálatok, v a l a m i n t a társadalmi-politikai szervezetek között. A közigazgatási szerveknek és szakszolgálatoknak a következőkről kell tájékoztatniuk a társadalmi-politikai szervezeteket: miként látják el feladataikat; a szélesebb társadalmi jelentőségű helyzet­ ről és jelenségekről; bizonyos társadalmi állapotok és viszonyok á t h i d a ­ lási lehetőségeiről stb. A közigazgatási szervek és szakszolgálatok a t á r ­ sadalmi-politikai szervezetek m u n k a p r o g r a m j á t és tevékenységét, a t á r ­ sadalmi-politikai szervezetek pedig a közigazgatási szervek és szakszol­ gálatok m u n k á j á t és társadalmi ellenőrzését befolyásolják jelentősen. E z a kölcsönhatás azonban nem zárja ki a közigazgatási szervek és szak­ szolgálatok önálló és felelősségteljes munkáját.

A helyi közösségeknek, akárcsak a többi önigazgatási alapszervezetnek és közösségnek saját szakszolgálatuk van. Feladataik és m u n k a k ö r ü k a helyi közösségek alkotmányos helyzetéből és önigazgatási jellegéből ered. Küldött-testületi rendszerünk egyik alapsejtjét a helyi közösségek képezik, s ez a szakszolgálataiknak is sajátos jelentőséget kölcsönöz: fontos szerepet játszanak tehát az önigazgatásban. A küldöttségek si­ keres ténykedése ugyanis csakis a szakszolgálatokban készült anyagok alapján lehetséges. A helyi közösség a r á n y l a g új alkotmányos intézmény: a legutóbbi al­ k o t m á n y m ó d o s í t á s k o r nyert intézményes jelleget, s ennélfogva szakszol­ gálata sem szerezhetett még gazdag t a p a s z t a l a t o k a t . A helyi közösségek szakszolgálatának az összehasonlítása a többi önigazgatási alapszerveze­ tek és közösségek, a társadalmi-politikai szervezetek és az önigazgatási érdekközösségek szakszolgálatával szintén teljesen értelmetlen, hisz kevés a rokon vonásuk; típus, jelleg, tevékenységük t a r t a l m a és felépítésük szempontjából is lényeges különbségek v a n n a k közöttük. A helyi közösségi szakszolgálatok tevékenysége g y a k r a n ütközik a helyi hivatalokéival, különösen ott, ahol a helyi h i v a t a l o k még a köz­ ségi közigazgatás kirendeltségei. H á t r a v a n tehát még a helyi hivatalok és a szakszolgálatok viszonyának gyakorlati rendezése. A z a l k o t m á n y ­ h a t á r o z a t o k végrehajtásával ugyanis ez a tevékenység mindinkább a helyi közösségekben összpontul majd, ami azonban nem jelenti azt, hogy a helyi közösségek önigazgatási közösség helyett társadalmi-politi­ kai közösséggé v á l n a k . A helyi közösség, noha keretében integrálódik a közigazgatási ügyintézés, a szakszolgáltatás és a politikai tevékenység, mégis önigazgatási asszociáció m a r a d . Sokrétű és sokoldalú tevékenysé­ gük (a dolgozók és polgárok szervezett önigazgatási igényeinek és szük­ ségleteinek kielégítése; a helyi közösségi tanácsok, bizottságok, békél­ tető tanácsok, küldöttségek stb. h a t é k o n y munkája) folytán állandóan fokozódik a helyi közösségek szerepe és jelentősége. U g y a n a k k o r a he­ lyi h i v a t a l o k hatásköre lassan beolvad a helyi közösségek önigazgatási funkciójába. Jelenlegi fejlettségi fokukat tekintve háromféle helyi közösséget külön­ böztetünk meg: fejlett, illetve kezdetleges szakszolgálattal rendelkezőt és szakszolgálat nélkülit. Szocialista önigazgatásunk politikai rendsze­ rében tehát most m á r nem az a kérdés, hogy szükség van-e vagy sem a helyi közösségi' szakszolgálatokra, h a n e m hogy milyen szakszolgálat segítségével tölthetné be leginkább a helyi közösség önigazgatási szere­ pét, Ül. mi felelne meg legjobban az önigazgatású küldöttségi bázisnak. Ezenkívül a községi helyi közösségek ügyintézését (számvevőségi-pénz­ ügyi, analitikai-tervügyi, jog stb.) lehetőleg közösen kell végezni. Sajnos, a helyi közösségek bizonytalan és kiegyensúlyozatlan pénzelése miatt a szakszolgálatok megalakítása számtalan a k a d á l y b a ütközik. Ezért a he-

lyi közösségekben további erőfeszítéseket kell tenni, szervezési és jogi mértékszabályokkal elő kell segíteni a szakszolgálat megalakítását és te­ vékenységének fellendítését a szocialista demokrácia kiegészítése céljából. Fordította

Tumbász

Erzsébet

Jegyzet 1

2

E. Kardelj: Pravci razvoja političkog sistema socijalističkog samoupravlja­ nja, (A szocialista önigazgatás politikai rendszerének fejlődési irányai), Komunist, Bgd., 1978. 186. old. E. Kardelj: Uo., 218. old.

Rezime

Uticaj delegatskog sistema na položaj organa u p r a v e i stručnih službi u opštini Uvođenjem delegatskog principa u konstituisanje skupština opština delegat­ skog načina donošenja društvenih odluka i formiranjem opštinskih izvršnih veća u velikoj meri je porastao obim, sadržina i autoritet rada opštinskih or­ gana uprave. Karakteristično je da se opštinski organi uprave sve više u svom radu angažuju na stručno-tehničkim i organizacionim poslovima za potrebe opštinske skupštine i opštinskog izvršnog veća. U pojedinim opštinama među­ tim, koje nisu formirale odgovarajuće stručne službe, postojeći organi uprave obavljaju sve neophodne stručne poslove za potrebe opštinske skupštine iz op­ štinskog izvršnog veća. Od uvođenja delegatskog sistema do danas u relativno malom broju opština su formirane stručne službe. Međutim u onoj meri u kojoj se svakdnevni dele­ gatski odnosi budu više razvijali, sadržaji društvenog odlučivanja bogatiji i razvijeniji, a delovanje organizovanih subjektivnih snaga dosledno frontovski postavljeno, utolkio će takvi organizacioni oblici biti društvu sve potrebniji. U delegatskom skupštinskom sistemu organi uprave i stručne službe postaju svojevrsni servisi celokupnom mehanizmu samoupravnog odlučivanja od osnov­ nih samoupravnih organizacija i zajednica, do skupštine opštine. Sve ove po­ slove treba ubuduće adekvatnije i racionalnije organizovati, kako bi se zajed­ nički, na jednom mestu obavljali. Složenost položaja organa uprave iz stručnih službi ogleda se u tome, što su oni istovremeno ostaci državne uprave, istina u odumiranju, ali a sastavni deo fronta organizovanih socijalističkih snaga društva. Stručne službe mesnih zajednica imaju važnu ulogu u samoupravnoj aktiv­ nosti i stvaranju potrebnih uslova i pripremanju odgovarajućih materijala za uspešan rad svake delegacije u mesnoj zajednici. Delatnost stručnih službi mes­ nih zajednica često se podudara sa poslovima mesnih kancelarija. Organizacio­ na i funkcionalna koncentracija stručnih poslova na nivou mesne zajednice ne treba istovremeno da znači i njihovo prerastanje u samoupravno-političku za­ jednicu. Mesne zajednice mogu, i treba i dalje da ostanu samoupravne asocia-

cije. U mesnim zajednicama treba ulagati dalje napore i preduzimati organi­ zacione, pravne i druge mere u pravcu organizovanja stručnih službi i njiho­ vog uključivanja u ostvarivanju novih sadržaja samoupravne socijalističke de­ mokrati je.

Summary

The Influence of Delegate System on the Position of M a n a g e m e n t O r g a n s and Special Services of the C o m m u n i t y Introduction of delegate principles to the constitution of the parliament of communities for making social decisions and for forming community executive councils, contributed to the growth of the volume and authority of the com­ munity management organs' work. It became characteristic that community management organs got more and more engaged with works of special, techni­ cal and organizing kind to satisfy the needs of the parliament and executive concil of the community. However, in some of the communities which have not formed the required special services the existing management organs had to do the neccessary special work for the need of the parliament and execu­ tive council of the community. Since the introduction of delegate system till today special services have been formed in a relatively small number. However, if the everyday delegate relations continue their development the contents of social decisionmaking will become richer and the activiy of subjective power will be formed by a frontal principle, these organizational forms will be more and more neccessary. In the delegate parliamental system, management organs and special services will become a service of the entire mechanism of selfmanagement decisionma­ king starting from the basic selfmanagement organization and community, to the parliament of the community. All these activities have to be organized in a more adequate and rational way, so that they can be done at one place and for all. The complexitiy of the position of management organs becomes evident when analizing that they are the remains of government, and a part of the front of organized social power of the society at the same time. Special services of local communities play an important role in selfmana­ gement activity and in creating the necessary conditions for preparing requi­ red materials for the successful! work of each delegation in the local commu­ nity. The activity of special services of local communities very often becomes identical with the work of local offices. The organizational and functional concentración of special work on the levle of a local community doesn't mean that they have to change into a selfmanagement political community. Local communities can and must continue to put an effort into taking the organiza­ tional, legal and other measures, for organizing special services and adapting them to the realization ot the new contents of selfmanagement social demo­ cracy.

Szám Attila AZ EMBEREK SZÜKSÉGLETEI NEM EGYENLÍTHETŐEK KI AZ EMBERI SZÜKSÉGLETEKKEL

A z embert az állattól a szükségleteinek kielégítési módja különbözteti meg. Még az emberi t á r s a d a l m o n belül is a szükségletek kielégítésének a módja és lehetősége szerint különböznek a leginkább az emberek. Az osztálytársadalmakban különösen éles formában jut kifejezésre a szük­ ségletek kielégítésének különböző, az osztályhovatartozástól függő lehe­ tősége. „ A z osztálytársadalom egyesek szükségletének a sokrétűségét a z ­ által tette lehetővé, hogy másoké szegényes lett, tehát az emberek között lényeges különbségeket teremtett. D ž e m a l Sokolović szerint éppen ezért lett a szükségletek társadalmasítása a n n a k a feltétele, hogy az osztály­ társadalomban kialakult antropológiai különbségek negatív következmé­ nyeit túlhaladják. 1

N e m c s a k az emberi szükségletek kielégítésének a különbözősége képez a z o n b a n problémát. A z sem mindegy, hogy az emberek milyen szük­ ségleteiket elégítik ki, ugyanis nem minden szükséglet kielégítése azonos hatású. A z embert, az emberi t á r s a d a l m a t nem gazdagítja minden szük­ ségletnek h a n e m csak bizonyosaknak a kielégítése. Sőt mi több, egyes szükségletek kielégítése következtében az ember, a társadalom szegé­ nyebbé is válik. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy tudatosság nélkül a megelé­ gedettség fogalma értelmetlen — ahogy azt Bodrogvári Ferenc hangsú­ lyozza. A t u d a t pedig a m u n k a lényeges tulajdonsága, eredménye, esz­ köze és feltétele. Véleményünk szerint a szükségletekről folytatott min­ dennemű értekezés, amely nem a m u n k a kategóriájából indul ki, eleve felszínességre vall. Ebben az értelemben igaza van Bodrogvárinak ami­ kor azt hangsúlyozza, hogy a m u n k á n a k mint a t u d a t forrásának az elvetése a r r a kényszerít bennünket, hogy feltételezzük a m u n k á t ó l függet­ len, tiszta tudatnak az ontológiai elsőbbségét. E n n e k a feltevésnek a k ö ­ vetkezményei ismertek. Amennyiben a megelégedettség kategóriáját nem a munkából (és a m u n k á h o z kapcsolódó tudatból) vezetjük le, hanem előnyben részesítjük a m u n k á v a l szemben, a k k o r kénytelenek vagyunk elemezni az ösztön fogalmát; ugyanis a m u n k a előtt és tőle függetlenül 2

3

a materialista koncepció szerint csak az ösztön létezhet és semmi más. A fejlettség ösztöni szintje a m u n k a első, közvetlen lépcsőfoka. A t u d a t o s ­ ság m o m e n t u m á n a k h i á n y a m i a t t (a t u d a t r ó l mint emberi értelemről be­ szélünk) valamely szükséglet ösztönszerű kielégítése még nem vált ki boldogságot és örömet a szó igazi, emberi értelmében. A m i ennél is fontosabb, hogy az ösztönszerűen elért megelégedettség nem serkenti a tu­ datos akciót. I t t a homeosztázis elve érvényesül; elernyedés v a g y v a l a ­ milyen más folyamat lép fel a szükséglet kielégítésének felújítása végett. A megelégedettség abban az esetben lehet csak teleológiai elv (tehát egy tudatosan átélt kauzális elv), ha előzőleg tudatosan átéljük, átértékeljük, időben dimenzionáljuk azt az okozati eseménysort — amelynek eredmé­ nyeit m á r m a g u n k is tapasztaltuk. E z u t á n a tapasztalatilag és t u d a t o ­ san átélt folyamat u t á n v a g y u n k csak képesek a r r a , hogy ezt a folyama­ tot (a kielégítést és a megelégedettséget) a jövőbeni tevékenységünk ru­ góivá tegyük.* E z t hangsúlyozza Arisztotelész is, amikor azt állítja, hogy minden képesség, minden ügyesség előfeltételezi a nevelést, és minden m u n k a m á r előzőleg kialakult szokásokat k í v á n , amiből az következik, hogy az ember adottságaival összhangban cselekedjen. 5

M i n d e z fölveti a szükségletek problémájának elmélyültebb megvitatá­ sát, azonban épp ennek a követelménynek tud a legkevésbé eleget tenni a mai t u d o m á n y , különösen pedig a marxista társadalomtudomány Prvoslav Ralic szerint ma a t u d o m á n y jobban ismeri önmagát, mint az embert. A z újkelető „ t u d o m á n y t u d o m á n y a " gazdagabb felismerésekkel rendelkezik, m i n t a z ember megismerését k u t a t ó „ ő s t u d o m á n y " Ralié­ hoz hasonlóan B r a n k o H o r v á t is r á m u t a t a r r a , hogy a szükségletek el­ mélete n a g y o n újkeletű, és még mindig nincs kellőképp m e g a l a p o z v a . Sajnos ezt az állítását B r a n k o H o r v á t nem taglalja részletesebben. N e m m u t a t rá a r r a sem, hogy vajon milyen kritériumok alapján jutott a fen­ ti következtetésre. 8

7

8

A z említetteket figyelembe véve úgy tűnik, hogy a szükségletek tag­ lalásakor az emberi, a humanisztikus kritériumból kell kiindulni. A m e n y nyiben nem ezt választjuk, a k k o r a szükségletek egyoldalú, nem teljes­ ségre t ö r e k v ő értelmezésével találjuk m a g u n k a t szemben. A z ilyen egy­ oldalú, hiányos értelmezés vagy a szükségletek szűk, ontológiai magya­ rázatához vezet, amely a platóni önmagáért való igazságból indul ki, vagy pedig az absztrakt humanizmus hibájába r á n t , amely a szükségle­ tek m e g h a t á r o z á s a k o r nem a konkrét gyakorlatból indul ki, hanem az elkövetkező, jövőbeli, osztály nélküli társadalom szemszögéből vizsgálja meg őket. E n n e k tükrében viszont a mai szükségletek a b s z t r a k t a k k á , sőt egyes esetekben illogikusakká v á l n a k . A szükségletek ontológiai tolmácsolásának jellegzetes példája B r a n k o H o r v á t értekezése az emberi szükségletekről. T a n u l m á n y á b a n Branko H o r v á t Maslow ú t t ö r ő jellegű kutatásaiból indul k i . Á b r a h á m Maslow az említett t a n u l m á n y á b a n — ahogy azt B r a n k o is idézi — öt alapvető szükségletet különböztet m e g . Ezek a szükségletek intenzitásukat te­ kintve hierarchikus sorrendbe állíthatók. Így az említett felosztás szerint 9

10

a legintenzívebb szükségletek az alapvető fiziológiai szükségletek (a víz, a táplálék, a szexualitás stb. iránti igény). Ezeket követik a biztonság iránti szükségletek, amelyek célja a rend és biztonság szavatolása az a d o t t s t r u k t ú r á b a n vagy rendszerben. E z u t á n következnek az affektív szükségletek: (a v a l a h o v a tartozás szükséglete) és a szerelem szükséglete. A negyedik helyen az önbecsülési, önértékelési szükségletek, míg az utol­ só helyen — Maslow szerint — az önmegvalósítási szükségletek állnak. H o r v á t n a k a fenti felosztásra tett megjegyzése abban jut kifejezésre, hogy r á m u t a t a benne rejlő, véleménye szerint fontos asszimetriára: „ a z első négy szükséglet kielégítése csökkenti a vágyat, míg az önmegva­ lósítás esetében minél jobban megközelítjük, annál erősebb az elérése iránti v á g y " . A szerző külön hangsúlyozza, hogy a teljes önmegvalósítás érett személyiséget feltételez, és az elidegenített világban sohasem telje­ sülhet b e . 11

12

H o r v á t n a k ez a megállapítása kissé megkérdőjelezi az ötödik alapvető emberi szükséglet megállapításának helyességét. H a ugyanis abból indu­ lunk ki, hogy az elidegenedés v a l a m e n n y i eddig létező osztálytársada­ lom jellemzője, és hogy az elidegenedés meghaladása a szocializmusban mint átmeneti időszakban csak folyamatként v a n jelen, a k k o r ez vajon azt jelenti-e, hogy az önmegvalósítás szükséglete eddig nem létezhetett és m a sem létezik? A feltett kérdésre a d o t t igenlő válasz az emberi tár­ sadalom történetének, az osztályharcnak, az általános értelemben vett emberi fejlődésnek a tagadását jelentené. B r a n k o H o r v á t t a n u l m á n y á b a n mellőzi azt a tényt, amelyet mindjárt értekezésének a kezdetén megemlít. Megelégszik azzal a megállapítással, hogy Maslow elméletét klinikai t a p a s z t a l a t o k r a és laboratóriumi kísérle*tekre a l a p o z z a , és ebből nem von le semmilyen következtetést. E z nagy mulasztása a szerzőnek, mert t a n u l m á n y á b a n az említett elmélet t o ­ vábbfejlesztésére tett további kísérlete, vagyis a Maslow indítványozta szükségletek felosztásának ésszerűsítésekor is megmarad a pszichológiai hozzáállás korlátai között. 13

A z ilyen pszichológiai hozzáállás azonban nem biztosíthat átfogó be­ tekintést az emberi szükségletek problémájába, vagyis a szükségletek problémáját nem a társadalom, a g y a k o r l a t szemszögéből, h a n e m a pszichológiának mint külön t u d o m á n y á g n a k az aspektusából szemléli. A z ilyen hozzáállás eredményeként a k a p o t t válaszból sem lehet teljes képet alkotni az emberi társadalom egészének a szükségleteiről csak a pszichológiának mint külön t u d o m á n y á g n a k a szempontjából. Mindezek alapján világosan látjuk, hogy az emberi szükségletek t a n u l m á n y o z á s á ­ hoz az interdisciplináris hozzáállás szükséges. B r a n k o H o r v á t azonban nem látja be azt a veszélyt, amelyet a pszi­ chológia hozzáállás rejteget, h a n e m megelégszik C. P . Alderfer sikerével, aki a Maslow által megfogalmazott öt szükségletet h á r o m r a sűríti össze: amelyeket létszükségletnek, kapcsolat utáni szükségletnek, és növekedési szükségletnek n e v e z . " 14

Véleményünk szerint a problémát nem az jelenti, hogy sikerült-e vala­ kinek a szükségletek lajstromát mind kisebb számúra csökkenteni. A szükségletek problémájának egyetlenegy t u d o m á n y á g szemszögéből való vizsgálata parcialitáshoz vezet és lehetetlenné teszi a marxista hozzáál­ lást. A z emberi szükségletek marxista szemlélete csak a k k o r lehetséges, ha az emberi társadalom és a gyakorlat totalitásából indulunk ki. Igaza v a n Prvoslav Raliénak, mikor t a n u l m á n y á b a n külön hangsú­ lyozza a történelmi tényező figyelembevételének szükségességét, ugyanis a proletariátus konkrét élethelyzete nem állandó, befejezett valami. N é ­ ha egy általános egzisztenciális ínséget tapasztalunk, máskor az emberi életmódra való lehetőségek hiányát, vagy pedig a korlátozott öntevé­ kenységet egy bizonyos korban, egy m e g h a t á r o z o t t országban vagy v a ­ lamely osztály adott részénél. Ezért a végzett elemzéseknek mindig k o n k r é t a k n a k , történetieknek, differencáltaknak, de egyben teljeseknek is kell l e n n i ü k . 15

Figyelembe véve, hogy különböző történelmi feltételek között külön­ böző szükségletek jöhetnek létre, világossá válik, hogy a pszichológia szűk kiindulópontja az emberi szükségleteknek csak egy m e g h a t á r o z o t t történelmi helyzetre korlátozódó tolmácsolását adhatja. T e h á t az ilyen hozzáállás lehetetlenné teszi, hogy felfedjük a szükségletek problémájá­ nak igazi lényegét. Az említett hozzáállás lehetőségei kimerülnek a pil­ lanatnyilag létező szükségletek statikus tolmácsolásában, anélkül hogy lehetővé tennék szükségszerű fejlődési irányuk és dimenziójuk előrejel­ zését. A szükségletek ilyen jellegű vizsgálata csak a polgári t á r s a d a l m a t elé­ gítheti ki, mert ennek alapján a kapitalista termelési mód hordozói könnyebben biztosíthatják és fejleszthetik a tőke bővített újratermelését az a d o t t feltételek között. D e az említett vizsgálati móddal egy szocia­ lista társadalom — amely állandó erőfeszítéseket tesz a termelési mód forradalmi megváltoztatására — semmiképp sem elégedhet meg. A forradalmi vállalkozás megköveteli, hogy a szükségleteket szélesebb történelmi kontextusban vizsgáljuk. D ž e m a l Sokolović belátta, hogy a szükségletek ilyen jellegű vizsgála­ ta nélkülözhetetlen és hangsúlyozza, hogy csak azok az igazi emberi szükségletek v á l h a t n a k az ember egzisztenciájának alapvető kategóriá­ jává, amelyek igényt t a r t a n a k arra, hogy történelmi szükségletekké vál­ janak, vagyis valami valóban új iránti szükségletet k é p e z n e k . 18

Az emberi szükségletek történelmi jellegének hangsúlyozása különösen fontos, mert ezzel elismerjük, hogy a szükségletek nem egyszer s mindd e n k o r r a a d o t t a k , h a n e m együtt fejlődnek az emberrel. Ez a realitás akkor is, amikor abból indulunk ki, hogy a használható értékek terme­ lése tulajdonképpen az irántuk érzett szükségletek termelése is. Ebből azután az is következik, hogy a termelési mód nagyban meghatározza az emberi szükségleteket, vagyis helyesebben szólva az emberek szük­ ségletét.

Džemal Sokolović elismeri, hogy az emberek szükségletei az adott termelési mód által determináltak, de az említett szükségletek k o n k r é t vizsgálatakor egy másik hibába esik. A szükségletek elemzésekor a szo­ cializmust nem mint egy forradalmi folyamatot, átmeneti időszakot fog­ ja fel — amelyben lerombolják a régi termelési mód m a r a d v á n y a i t , h a ­ nem a kapitalista termelési módtól ellentétes termelési m ó d k é n t . Ilyen értelemben Sokolović eltérő szükségleteket tulajdonít a kapitalizmusnak és a szocializmusnak. 17

E p p abból kifolyólag, hogy nem veszi figyelembe a szocializmus á t ­ meneti jellegét, D ž e m a l Sokolovićnak nem sikerül azonosítania az em­ berek szükségleteit a szocialista forradalom feltételei között. Megközelí­ tése alapján a szocializmusban jelentkező szükségletek sorát — amelyek a szocializmus átmeneti jellege miatt még sok elidegenedett, a kapitaliz­ musra jellemző ismérvet t a r t a l m a z n a k — lehetetlen megmagyarázni és megérteni. A szerzőnek ez mind egyszerűen irracionálisnak tűnik. Sokolović külön hangsúlyozza a szocialista termelés azon m o m e n t u ­ m á n a k irracionalitását, amely a termelés társadalmi jellegénél fogva az említett feltételek között m i n d e n k é p p elkerülendő. L z t a reklám példá­ ján érzékelteti. Véleménye szerint a reklám, amely nálunk is mind n a ­ gyobb méreteket ölt, a tervgazdálkodás h i á n y á t bizonyítja. A gazdasági p r o p a g a n d a költségei jelentéktelenek az olyan társadalmi jellegű terme­ lési mód esetében, amely arra törekszik, hogy az emberi szükségletekből kiindulva tervszerűen elégítse ki ő k e t . D ž e m a l Sokolovićnak abban az esetben lenne igaza, ha a szocializmus egy új — az emberi szükséglete­ ken alapuló — termelési mód lenne. A z o n b a n az új termelési mód csak a sikeresen befejezett szocialista forradalom eredményeként v á r h a t ó . 18

A fenti értelemben, nem i n d u l h a t u n k ki abból, hogy a szocializmus­ ban m á r elérkeztünk a minőségileg más szükségletekig. Ezért értünk egyet Heller Ágnessal , amikor azt hangsúlyozza, hogy az eddigi tör­ ténelmi tapasztalat azt m u t a t t a , hogy a burzsoá életmód és a tömegekben jelentkező burzsoá struktúra túlhaladása nélkül lehetetlen egy „adekvát tudat" kialakítása, ezért nem jelentkezhetnek „radikális szükségletek sem". Heller Ágnes idézett g o n d o l a t á n a k tagadása a szocializmus át­ meneti jellegének tagadását jelentené, ami lehetetlen. A szocializmusban ugyanis változik a burzsoá életmód, de még nem változott meg. A szo­ cializmusban átalakul a burzsoá s t r u k t ú r a is, de még nem ment végbe. Abból kell kiindulni, hogy a szocializmus feltételei között, a termelési m ó d változásával p á r h u z a m o s a n , v á l t o z n a k a szükségletek is, és meg­ fordítva, a szükségletek változásával változik a termelési mód is. E z egy permanens dialektikus folyamat, amely a szocializmus kvalitatív jellemőzje. Ebben az értelemben Heller Ágnesnek igaza van, amikor azt állítja, hogy a szükségletek új struktúrájának megteremtése csak közös­ ségbe szerveződött emberek műve lehet (az említett közösség megszerveződése pedig az összes szocialista országban még csak most van fo­ l y a m a t b a n — Sz. A. megjegyz.) ( . . . ) A szocialista rendszernek mind 19

széiesebbkörű közösségek megszervezésére kell törekednie, amelyekben majd a k v a l i t a t í v szükségletek u r a l k o d n a k e l . " H a az emberi szükségletek problémájának áttekintésekor nem veszszük figyelembe a fent idézetteket az a b s z t r a k t - h u m a n i s t a hozzáállás reá­ lis veszélyének v a g y u n k kitéve. Elsikkad az emberek szükségleteinek k o n k r é t történelmi helyzetben való értelmezésének lehetősége. Ennek folyamán természetszerűleg jelentkezik az ellentét a k ö z ö t t ami majd ezután lesz, ami felé törekszünk, és a létező, az objektív körülmények meghatározta létező között. Sokolovicnak a szükségletekre v o n a t k o z ó elmélkedésében pozitívnak tekinthető, hogy ő a szükségleteket nem szegényes, konkrét adottságuk­ ban szemléli, és így nem is próbálja őket bizonyos formális technikai elvek alapján felosztani, hanem a m u n k á h o z kapcsolja, tehát olyan té­ nyezőkhöz, amely döntően megkülönbözteti az embert az állattól, és amely az embert emberré teszi. Ebben van hozzáállásának valódi h u m a ­ nista dimenziója, amelyet szem előtt kell t a r t a n u n k , és a t o v á b b i a k b a n is á p o l n u n k . A z eddigieket figyelembe véve arra a következtetésre jutunk, hogy a szükségletek kérdésének elemzésekor mind a szükségletek történelmi jel­ legét, mind pedig azok k o n k r é t adottságát alapul kell venni. N e m ha­ nyagolható el az a tény sem, amelyet P r v o s l a v Ralié hangsúlyoz. K i ­ emeli, hogy olyan korban élünk, amikor az emberi szükségletek világa minőségileg megváltozik. Ez a változás globálisan nézve nem tekinthető általános előrehaladásnak, viszont a civilizáció további feilődését bizto­ sító egyetemes próbátételnek i g e n . Ebben az értelemben a szükségletek elemzésekor lényeges kérdés az, hogy milyen mértékben is tekinthetők a szükségletek igazán emberiek­ nek? „ E n n e k a megvilágítása különösen fontos, amikor az élethez való új, alkotóibb hozzáállásból fakadó szükségletek kilégítése a profitszer­ zés új m o t í v u m á v á v á l i k " — mondja P r v o s l a v R a l i c . Mindamellett, hogy Ralic ezt szem előtt tartja, nem látja be a kü­ lönbséget az emberek valódi szükséglete és a rájuk erőszakolt szükségle­ tek között. E n n e k elfogadhatatlanságát és hiányosságát legjobban Ralié­ nak az a véleménye illusztrálja, miszerint a h a r m a d i k világ lakosainak kielégített szükségletei az emberi méltóság minimális h a t á r a i a l a t t v a n ­ nak, míg ettől eltérően a fejlett világban mind nagyobb lehetőségeket teremtenek a r r a , hogy az emberek kielégítsék új szükségleteiket, és fej­ lesszék új képességeiket. M a g a Ralic is r á m u t a t azonban arra, hogy u g y a n a k k o r t a p a s z t a l h a t ó a szükségleteknek a történelemben eddig is­ meretlen visszafojtása, az emberinek általános leértékelése." É p p ebből kiindulva tehetjük fel a kérdést vajon mindezek az új szükségletek valóban emberi szükségletek-e, vagyis az emberi méltóság szintjén vannak-e? Létezik-e k v a l i t a t í v különbség — legalább a h u m a ­ nitás szempontjából — a minimális megélhetés biztosítását szolgáló, nyilvánosan kiárusításra bocsátott „emberi intimitás", és a h a r m a d i k vi­ lágot fenyegető éhség kísértete között? 20

21

22

23

Azonos a véleményünk D ž e m a l Sokoloviétyal a szükségletek természe­ tét illetően, nevezetesen, hogy a szükségleteket megkülönböztethetjük emberi és nememberi jellegük a l a p j á n . A z o k a szükségletek, amelyek az „emberi intimitás m e g v á s á r l á s á n a k " szükségletei, semmiképp sem lehet­ nek autentikus emberi szükségletek. Ezek az adott, kapitalista termelési mód n y o m á s á r a jönnek létre, és ezért nincs is humánus jellegük, vagyis nem az emberi h u m á n u m n a k , hanem a tőkének mint az embertől elide­ genített h a t a l o m n a k az affirmációját szolgálják. 24

A fentieket figyelembe véve egy új p r o b l é m á h o z érkeztünk. Minek az alapján lehet megkülönböztetni a valódi, autentikus emberi szükségle­ teket az emberre ráerőszakolt, — v a g y ahogy Sokolovié nevezi — a „ h a m i s " szükségletektől? A kérdés megválasztásakor abból kell kiindulnunk, ami az embert emberré teszi, a legemberibből — ez pedig a munka. Ezt veszi alapul D ž e m a l Sokolovié is, és a feltett kérdésre a k ö v e t k e z ő k é p p válaszol: „ A z o k a szükségletek, amelyek nem a használati értékek termelési folya­ m a t á n a k következményei, hanem csak általa determináltak, tulajdon­ képpen tagadják, kétségbe vonják az ember szükségleteit." A z ilyen „ h a m i s " szükségletek többé nem az emberek sajátja, hanem a termelés­ nek a bővített újratermelés, a profit, az akkumuláció iránti szükséglete. A termelésnek azok a szükségletei viszont, amelyek az embert illetve szükségleteit is úgy termelik, mint a t á r g y a k a t , hazug, „ h a m i s " szükség­ letek. 25

A fenti vita szempontjából különös fontosságú Heller Á. gondolata. Ć abból indul ki, hogy a szükséglet az egy objektum felé irányuló tu­ datos vágy, törekvés v a g y szándék, és mint ilyen a cselekvés indítékát k é p e z i . " Ez a cselekvés pedig egyben az embernek a világgal való k a p ­ csolatát képezi és ebből a szempontból különös fontosságú. A z ember cselekedeteivel ugyanis h a t a környező világra — ennek a hatásnak pe­ dig lehetnek negatív és pozitív következményei egyaránt, mind a világ, mind pedig a saját szemszögéből tekintve. 26

A szükségletek tárgyalásakor g y a k r a n esik szó az ún. természetes szükségletekről. Heller Ágnes szerint azonban nem létezik természetes szükséglet. A levegő például s z á m u n k r a nem szükséglet, hanem életfel­ tétel, de előnyben részesíteni a tiszta levegőt a szennyezettel szemben, ez m á r szükséglet. Heller Ágnesnek teljes mértékben igaza van, amikor azt hangsúlyozza, hogy különbséget kell t e n n ü n k aközött amit „lét­ szükségletnek" v a g y „a túlélést biztosító s z ü k s é g l e t e k é n e k nevezünk és az „emberi szükségletek" között. Véleménye szerint a létszükségletek ontológiai imperatívuszok, mert az életet tartják fenn, azt ösztönzik. Ilyenek többek között a táplálkozás, a szexuális élet, a társadalmi k a p ­ csolatok és a társadalmi együttműködés, az aktivitás iránti szükségle­ t e k . Heller Ágnes r á m u t a t a r r a is, hogy a kapitalizmus az első olyan társadalom, amely társadalmi struktúrájából kifolyólag minden társadal27

28

mi osztályt a létszükségleteinek kielégítése céljából mindennapi harcra ítél. Heller Ágnes szerint a létszükségletekkel ellentétben az igazi, emberi szükségletek olyan célok felé irányulnak, amelyek esetében a megszerzé­ sért folyó erőfeszítés, a természetes ösztönzés nem játszik közvetlen sze­ repet. Ilyenek többek között a m u n k a e r ő reprodukcióját biztosító pihe­ nés, a kulturális aktivitások, a felnőttek játékai, meditálások, barátság, szerelem, az önmegvalósítás, utáni vágy, erkölcsi szükségletek. Legproblematikusabbnak azt a tényt kell tekintenünk, hogy Heller az „igazi emberi szükségletek" közé sorolja mind a k v a n t i t a t í v jellegű, el­ idegenedett emberi szükségleteket, mind az el nem idegenedett, kvali­ tatív szükségleteket. Bizonyos, hogy az elidegenedett szükségletekben is van valami emberi, és ebből kifolyólag kielégítésük is lehetővé teszi új szükségletek keletkezését. A legfontosabb azonban választ adni a r r a a kérdésre, milyen mértékben fejlesztik az elidegenedett szükségletek az ember humanitását? Vajon az ember valóban nem más, mint a szükség­ letek káosza, ahogy ezt a kapitalista társadalom igyekezett bebizonyíta­ ni? Vajon helytálló-e a polgári g o n d o l k o d ó k n a k az az állítása, hogy az ember vad lény, akit a t á r s a d a l o m n a k kell szocializálnia? A mai feltételek között, a termelés és a fogyasztás magas szintjén mind világosabbá válik, hogy csak az autentikus, valódi emberi szükség­ letek kielégítése teszi lehetővé a humanizálást. Ebben az értelemben a szükségletek vizsgálatakor nélkülözhetetlen szem előtt t a r t a n i az igazi, autentikus szükségletek és a tőke érdekei diktálta, a tőke által az em­ berre ráerőszakolt szükségletek közötti különbséget. A valódi, autentikus emberi szükségletek alapját az embereknek a mind kellemesebb életmód utáni vágya képezi, vagyis a természettől való függőségük mind fokozottabb csökkenése. A z így felfogott valódi, autentikus emberi szükségletek állandóan fej­ lődnek, tágulnak, de azért teljes mértékben sohasem elégítődnek ki. A z autentikus emberi szükségletek teljes kielégítése ugyanis, tekintettel arra, hogy a m u n k a teremtette az embert, a m u n k a megszűnéséhez vezetne, vele együtt pedig a társadalom megszűnéséhez is. A z emberi szükségle­ tek tehát állandóan fejlődnek és bővülnek, és ezáltal az ember m u n k á ­ ra inspirálásának alapját is képezik. Figyelembe véve az említetteket le­ szögezhetjük, hogy az autentikus, valódi emberi szükségletek jellemzői a következők: 29

30

31

32

1) autonomitás 2) a jövővel való összehangoltság 3) társadalmiság 4) különféleség A z emberi szükségletek legfontosabb jellemzője, hogy magából az emberből mint társadalmi lényből erednek. Ezért mondhatjuk, hogy autonómok. Ez azt jelenti, hogy magában az emberben, nem pedig rajta kívül, az embertől elidegenített különböző erők hatására keletkeznek.

A z embereknek azok a szükségletei, amelyek külső kényszer hatásá­ ra keletkeznek, nem lehetnek humánus jellegűek, ezzel együtt pedig valódi emberi szükségletek sem. „ A z emberi initimitás kiárusítása" pél­ dául lehet u g y a n az emberek szükséglete, de csak meghatározott körül­ mények között, helyesebben szólva csak egy meghatározott termelési mód kényszerének a hatására. E z azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy az említett szükségletek ezzel automatikusan autentikus, emberi dimenziót nyernek. A szükségletek kielégítésével az ember, a társadalom semmivel sem válik gazdagabbá, amiből az is következik, hogy itt nem is emberi szükségletek, hanem valamilyen más, az emberre rákényszerített, nem a u t o n ó m szükségletek kielégítéséről van szó. Autentikus szükségleteinek kielégítése céljából az ember dolgozni kényszerül. Tekintettel a r r a , hogy a m u n k a tudatos emberi tevékenység, az emberi szükségletek kielégítésének széles, úgyszólván végtelen lehe­ tőségét teremti meg. E z képezi az emberiség fejlődésének meggátolhatatlanságát. M i n d e z még szembetűnőbben hangsúlyozza az „emberek szükségle­ tei" és az „emberi szükségletek" megkülönböztetésének fontosságát. A z „emberek szükségletei" felett az a d o t t termelési mód dominál, míg az „emberi szükségletek" esetében épp fordított a helyzet. A szükségletek kielégítése feltételezi az emberek u r a l k o d ó szerepét a termelési mód fe­ lett. Ebben a z értelemben hangsúlyozta M a r x , hogy az emberiség igazi történelme csak a szükségszerűség b i r o d a l m á n a k túlsó oldalán kezdődik, tehát csak a k k o r , amikor a termelési m ó d o t a valódi, autentikus emberi szükségletek szerint tervezik, alakítják ki. A jövővel való összehangoltság azt jelenti, hogy tekintettel a mind kényelmesebb életmód iránti v á g y r a , az embernek szüksége van arra, hogy munkájával és a természeti j a v a k k a l racionálisan éljen. A z éssze­ rűtlen m u n k a ugyanis az ember számára hiábavaló fáradozást, vagyis kevésbé kényelmes életmódot jelent. Ügyszintén, amennyiben az ember nem viszonyul racionálisan a természeti kincsekhez, ez a kellemes élet­ mód korlátozásához vezet (például a természet szennyeződése és h a ­ sonlók formájában.) A z emberi szükségletek társadalmi jellege m a g á n a k az embernek a társadalmi lényéből ered. A z ember saját emberi mivoltát csak a társa­ d a l o m b a n valósíthatja meg, élheti át. É p p ebből kifolyólag autentikus szükségletei közvetlen kapcsolatban állnak a t á r s a d a l o m n a k mint egész­ nek a valódi szükségleteivel. Ezt figyelembe véve a valódi, autentikus emberi szükségletnek nem szabhat gátat egy csoport különérdeke a társadalom egészének érdekével szemben, ami azt jelenti, hogy amennyiben az emberi lény társadalmi jellegéből indulunk ki, világos, hogy az egyén mint a társadalom része szükségleteinek kielégítésekor nem juthat primáris szerephez a társada­ lom egészével szemben. A z o k b a n az esetekben ugyanis, a m i k o r a társa­ dalom egy részének szükségleteit kielégítik tekintet nélkül a társadalom egészének a szükségleteire, elidegenedésről beszélhetünk, vagyis az

emberi lény társadalmi jellegének, sőt m a g á n a k az emberiességnek a negaciojarol. A z emberi szükségletek különbözősége abból a tényből ered, hogy az emberi szükségletek állandóan bővülnek. A z új munkasiker a u t o m a t i ­ kusan megteremti az új, sokrétű emberi szükségletek fejlődésének a fel­ tételét. Tekintettel arra, hogy az emberi m u n k a fejlődésének lehetőségei h a t á r t a l a n o k , így az autentikus, valódi emberi szükségletek fejlődése is h a t á r t a l a n . É p p e jellegzetességükből eredően a valódi emberi szükség­ letek képezik az emberek m u n k á b a állásának alapvető stimulusát. E b ­ ben az értelemben a szabad emberi m u n k a mindig racionális, mert cél­ kitűzése egy létező, vagy lehetséges emberi szükséglet kielégítése. T e h á t a szabademberi m u n k a mindig valamilyen valódi, autentikus emberi szükséglethez kötődik, vagyis élvezetet jelent az embereknek. A z autentikus emberi szükségletektől eltérően, léteznek olyan szükség­ letek, amelyeket az emberekre a tőke erőszakolt rá, vagyis a kapitalista termelési mód. A z ilyen szükségletek alapját nem a mind kellemesebb életmód utáni vágy képezi, hanem a tőkének a minden áron való (tekin­ tet nélkül az emberre) bővített újratermelésre irányuló törekvése. A fentikeből kiindulva a tőke érdekeit szolgáló, a tőke által az emberre erő­ szakolt szükségleteket a következők jellemzik: 1) heteronómia 2) a jelenre való korlátozódás 3) parcialitás 4) uniformitás A z o k n a k a szükségleteknek, amelyeket a tőke erőszakolt rá az embe­ rekre, alapvető sajátosságuk, hogy a tőkéből ered törvényszerűségük, és a tőkés viszonyoktól függnek. A z ilyen szükségletek hatására egyre ön­ állótlanabbá válik az emberi értelem és a k a r a t függősége is. Ezért m o n d ­ hatjuk azt, hogy ezek a szükségletek heteronómok. A ráerőszakolt szükségleteket az ember elidegenedett erők, vagyis külső erők h a t á s á r a elégíti ki. H a ezt nem teszi, a k k o r az adott, (a mai feltételek k ö z ö t t a kapitalista) termelési m ó d szankciókkal sújtja. A z emberre ráerőszakolt szükségletek heteronóm jellegének következtében jelentkezik az emberek körében a n n a k a termelési m ó d n a k a túlhaladási igénye, amely a hangsúlyt nem az a u t o n ó m szükségletek fejlesztésére helyezi. A h o g y azt Bodrogvári F. helyesen szögezi le: „ . . . amennyiben nem szüntetik meg a tőke u r a l m á t mint az embernek a világhoz és ön­ magához való alapvető viszonyát, a heterogén szükségleteknek az egyén­ ben való homogenizálására nem r u h á z h a t ó k át az emberiség tartalmas egyetemessé tételének a j e g y e i . " Ezek a szükségletek tehát nyomást g y a k o r o l n a k az emberi lény társadalmi jellegére, és ezért is jelentkezik az adott termelési mód túlhaladásának a szükségessége. Az ember igyek­ szik (és ha meg akarja őrizni humanisztikus jellegét, törekednie is kell) egy olyan termelési mód létrehozására, amelyben valódi, autentikus em­ beri szükségletei d o m i n á l n a k majd. 33

A jelenre való korlátozódás azt jelenti, hogy a szükségletek nincsenek összhangban az emberi m u n k a és a természet iránti racionális viszonyu­ lással. A tőke érdeke a szükségletek maximális kielégítése, még az embe­ ri m u n k a és a természeti források ésszerűtlen használata á r á n is. Minél nagyobb a tőke által m e g h a t á r o z o t t szükségletek kielégítettségi foka, annál erőteljesebb a tőke növekedése is. Ebből ered azután az, hogy a tőke által m e g h a t á r o z o t t szükségletek nincsenek összhangban a jövő­ vel, h a n e m a jelenre k o r l á t o z ó d n a k , ezért jelentősen veszélyeztetik az emberek n y u g o d t életmódját. A tőke által m e g h a t á r o z o t t szükségletek parciális jellege lényegében tagadja az emberi lény társadalmi mivoltát. Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése tulajdonképpen feltételezi, hogy a részérdeknek vagyis az egyéninek alávessék az egészét, vagyis a társadalmi érdeket, ami az em­ berek közti antagonisztikus konkurrenciához vezet. Ez a versengés a b ­ ban nyilvánul meg, hogy ki tudja jobban kielégíteni a tőke által rá­ erőszakolt szükségleteket. A z ember társadalmi lényének ilyen értelem­ ben való megsemmisítéséből az következik, hogy az emberek és a tár­ sadalom a tőke k ö n n y ű prédájává, szolgájává válik, és minden tudásá­ val és igyekezetével a n n a k érdekeit szolgálja. Az uniformitás mint a tőke által az emberre erőszakolt szükségletek egyik jellemzője a tőke állandó bővített reprodukciójának szükségességé­ ből ered. A h h o z , hogy a tőke biztosítani tudja saját intenzív, bővített reprodukcióját, az szükséges, hogy a tőke által meghatározott szükség­ letek kielégítésének eszköze, módja minél olcsóbb legyen. Csak így v á ­ lik lehetővé a fogyasztás fokozása, és ezzel együtt a tőke növekedése. A termelés költségei lényegesen csökkenthetők az egyszerű termékeknek a lehetséges legnagyobb sorozatgyártásával. Amennyiben ezeket a termé­ keket a piacon értékesíteni szeretnék, a k k o r csaknem minden embernél, de legalább is az emberek nagy részénél u g y a n a z o k n a k a szükségleteknek kell, hogy jelentkezzenek. Ebből kifolyólag a tőke által az emberre rá­ erőszakolt szükséglet az emberi m u n k a , illetve a társadalmi fejlődés ke­ rékkötőjévé válik. Tekintettel arra, hogy a m u n k a az a tényező, amely az emberek élet­ módját, a természethez viszonyítva szabadságát meghatározza, a tőke érdekei által sablonizált m u n k a az emberi társadalom fejlődésének, a valódi emberi lehetőségeknek a korlátozását jelenti. I t t azt az életszín­ vonalat tartjuk szem előtt, amely a k k o r válna lehetségessé, h a a fegyver­ kezési hajszába fektetett erőfeszítéseket az autentikus, valódi emberi szükségletek kielégítésére fordítanák. A kapitalizmus azonban a „rossz perfekcionizmus" szülőanyja — amelynek struktúrájában az ember ön­ magából tökéletesen dehumanizált lényt c s i n á l . " A kapitalista ter­ melési mód feltételei k ö z ö t t az embernek mind több ilyen ráerőszakolt szükséglete v a n , amelyek kielégítésével csak még jobban hangsúlyozza lényének dehumanizáltsági fokát. 34

Válaszként a fenti negatív tendenciára a teoretikusok egy csoportja az emberi szükségletek halaszthatatlan patetikus követelésével lépett fel.

Ezekben a követelésekben elhanyagolják azt a tényt, hogy az emberek nem minden szükséglete „emberi szükséglet". A z „emberi szükségletek" ö n m a g u k b a n véve is radikálisak, teljesek, mélyrehatóak, és épp hatásuk­ ra sikerült az emberiségnek a történelem folyamán megteremtenie mind­ azt, amit megalkotott, legyőzni m i n d a z o k a t a b u k t a t ó k a t , amelyeket a tőle elidegenedett erők állítottak elé. Másrészt az emberekre kényszerített szükségletek gyökeres megváltoztatása a társadalom még na­ gyobb fokú dehumanizálásához vezethet. M e r t mi mást is jelenthet az említett szükségletek radikalizálása, ha nem azt, hogy radikálisan ki­ szorítsa az autentikus, valódi emberi szükségleteket? Ezért Bodrogvári joggal m u t a t rá arra, hogy az emberi szükségletek struktúrájának min­ den megváltoztatására v o n a t k o z ó követelés a tőke megszüntetését felté­ telezi és nem fordítva. Ehhez hozzá kell még fűzni Heller Ágnes gon­ dolatát, miszerint a munkásosztály szükségletei radikális szükségleteket, mert olyan osztályt képviselnek, amelynek szükségletei a kapitalista tár­ sadalom keretein belül még elméletileg sem elégíthetők ki: e szükségle­ tek kielégítése szükségszerűen meghaladja a kapitalista társadalmat, és ezzel együtt a n n a k teljes struktúráját, beleértve a szükségletekét i s . " 35

36

Ez az a keret, amelyet figyelembe kell v e n n ü n k ha a termelési m ó d o t elemezzük, és amikor megkíséreljük hatását értékelni. Ez teszi lehetővé, h o g y a kapitalista termelési m ó d o t helyes megvilágításban lássuk; vagy­ is segít abban, hogy e társadalom k v a n t i t a t í v fejlődését ne egyenlítsük ki az ember és a társadalom k v a l i t a t í v előrehaladásával. A termelési m ó d n a k az így megkülönböztetett szükségletek szemszögéből való szem­ lélése lehetővé teszi, hogy tényleges áttekintést kapjunk a társadalmi haladásról — mégpedig humanista értelmezésben.

Jegyzetek 1

Džemal Sokolović: Ljudske potrebe između rasta i razvoja, Sociologija, 1977., 2—3. szám, 265. o. Vajon az amerikaiak értelmetlen háborúja Vietnámban gazdagabbá tette őket vagy az emberiséget? A válasz mindenképpen negatív. Ez azon­ ban csak durva példa, vannak ennél sokkal közelebbiek is, amelye­ ket mindannyian jól ismerünk és úgy beszélünk róluk, mint a fo­ gyasztói mentalitás következményeiről. Bodrogvári Ferenc: Negacija i humanitet, Veljko Vlahović Munkásegye­ tem, Szabadka, 1977., 275. o. (curziv Sz. A.) uo. 275., 276. o. (curziv Sz. A.) Arisztotelész: Politika, Kultúra, Belgrád, 1960., 260. o. (curziv Sz. A.) * Prvoslav Ralić: Moć i nemoć nauke pred ljudskim potrebama, Gledište, c. folyóirat, Belgrád, 1977., 9. szám, 791. o. Branko Horvát: Ljudske potrebe i strategija socijalističkog preobražaja, Gledište, Belgrád, 1978., 4. szám, 261. o. Bár az említett cikkének 1. számú lábjegyzetéből kitűnik, hogy a nincs kellőképp megalapozva állítás alatt a szerző azt érti, hogy a problé2

3

4

7

8

mát nem vitatták meg kellőképpen, ennek ellenére B. Horvát is el­ hanyagolja az eddigi szükségletekről folytatott viták átfogóbb, mar­ xista szempontból történő elemzésének lehetőségét. Igaza van, mikor azt állítja, hogy az emberi szükségletek elméleti megvilágítása terén már elértek bizonyos eredményeket, de ugyanakkor az említett viták szintje alatt marad, mert nem értékeli őket a marxizmus szemszö­ géből. • A. Maslow: Motivation and personality, Harper and Row, New York, 1970. Bővebben erről lásd. B. Horvát idézett cikkét, 261. és 262. o. uo., 262. o. uo., 263. o. uo., 261. o. " uo., 264. o. Prvoslav Ralié idézet: cikke, 795. o. Džemal Sokolović idézett cikke, 268. o. Džemal Sokolović idézett cikkében rámutat arra, hogy az ember szükség­ leteinek különböző természete nemcsak különböző tevékenységi mó­ dokat, hanem társadalmilag különböző tevékenységi módokat ered­ ményez. És megfordítva, az emberek szükségletének különbözősége, nemcsak az ember tevékenységének más-más struktúrájából, hanem a társadalmilag különböző termelési módból ered. A munka és a praxis a szocializmusban és a kapitalizmusban egyaránt létezik, de az emberek szükségleteihez való viszonya mégsem ugyanaz ebben á 10 11

12 I S

1 5

16

17

két

alapvető,

ma létező

termelési

módban.

A különbség a munka és

a praxis eltérő viszonyából ered, vagyis az emberi tevékenység eltérő struktúrájából, de ez utóbbit is a társadalmilag meghatározott te­ vékenységi mód determinálja..." (lásd a 271. oldalon). Džemal Sokolovićnak természetesen igaza van, amikor azt hangsúlyozza, hogy az emberek szükséglete a kapitalizmusban és a szocializmusban nem teljesen azonos, de nem is merőben különböző. H a a szocializmus és a kapitalizmus egymástói lényegileg ellentétes termelési mód len­ ne, akkor az emberek szükségletének is különbözni kellene az adott termelési módtól függően. Ezt elismeri Džemal Sokolović is az idé­ zet második mondatában. 1 8

uo., 280. o. Heller Ágnes: Teorija i praksa u funkciji ljudskih potreba, Marksizam u svetu, Belgrád, 1970., 5. szám, 89. o. (curziv Sz. A.) uo., 90. o. (curziv Sz. A.) Prvoslav Ralié idézett cikke, 796. o. uo., 796. és 797. o. 23 Prvoslav Ralié idézett cikke Dž. Sokolović idézett cikke, 270. o. uo., 270. o. Heller Á. uo., 20. o. (curziv Sz. A.) Heller Á. uo., 83. o. (curziv Sz. A.) Heller Á. uo., 83. o. (curziv Sz. A.) Heller A. uo., 83. o. (curziv Sz. A.) Heller Á. uo., 83. o. (curziv Sz. A.) Heller Á. uo., 84. o. (curziv Sz. A.) u

2 0

2 1

2 2

2 4

2 3

2 8

2 7

2 8

2 9

3 0

31

3 2 3 3 3 4 3 3

3 6

Heller Á. uo., 83. o. (curziv Sz. A.) Bodrogvári Ferenc idézett cikke, 304. o. (curziv Sz. A.) Bodrogvári F. idézett műve, 303. o. (curziv Sz. A.) uo., (curziv Sz. A.) Heller Á., idézett műve, 89. o. (curziv Sz. A.)

Rezime

O

problemu poistovećivanja

potreba

ljudi

s ljudskim

potrebama

Autor studija daje kritičku analizu raznih pristupa izučavanju potreba, koji ne sagledavaju taj problem iz aspekta marksizma. Jednostrano, nekompletno shvatanje potreba — prema autoru — vodi i do skučenog, ontološkog tuma­ čenja potreba, ili se pada u grešku apstraktnog humanizma, kada se potrebe ne razmatraju sa aspekta konkretne ljudske prakse, nego, iz perspektive budućeg, besklasnog društva, u čijem svetlu savremene potrebe postaju apstraktne. Sagledavanje ljudskih potreba na marksistički način moguće je izvršiti sa­ mo onda ako se polazi od totaliteta ljudskog društva, ljudske prakse. Isto tako je važna stvar istaći istorijski karakter ljudskih potreba, jer sa time se priznaje da one nisu jednom za svagda date i da način proizvodnje u velikoj meri determinira ljudske potrebe, ili bolje rečeno potrebe ljudi. Autor ukazuje na važnost razlikovanja pojma potreba ljudi i pojma ljud­ skih potreba, jer pri razmatranju problema potreba važno pitanje je u kojoj meri su one stvarno ljudske. Jer potrebe proizvodnje, koje i čoveka, tj. nje­ gove potrebe proizvode samo kao predstvo, lažne su potrebe. ,,U savremenim uslovima usled visokog nivoa proizvodnje i takode visokog nivoa potrošnje postaje sve jasnija da samo zadovoljavanje autentičnih, stvarnih ljudskih pot­ reba znači doprinos humanizaciji. U tom smislu je neophodno prilikom sagle­ davanja potreba imati u vidu razliku između stvarnih, autentičnih ljudskih potreba i potreba izvedenih iz interesa kapitala i nametnutih od kapitala" — kaže autor. U svojoj studiji on konstatuje i obrazlaže osnovne karakteristike i autentičnih i nametnutih potreba. Studija ukazuje i na činjenicu da je rad onaj faktor koji određuje način živ­ ljenja ljudi, njihovu slobodu u odnosu na prirodu, pa zbog toga ukalupljeni rad u okviru interesa kapitala automatski znači i ograničavanje razvoja ljud­ skog društva, stvarnih ljudskih mogućnosti. „Svaki zahtev da se izmeni struktura ljudskih potreba uslovljen je ukida­ njem kapitala a ne obrnuto" — citira autor Ferenca Bodrogvarija, jer po A. Heller „potrebe radničke klase su radikalne potrebe, jer ona predstavlja klasu čije potrebe ni teoretski ne mogu da budu podmirene u okvirima buržoaskog društva; podmirenje ovih potreba nužno prevazilazi buržoasko društvo, a sa­ mim tim i celokupnu njegovu strukturu, uključujući i strukturu potreba."

Summary Study on the Identification of the „ N e e d s of P e o p l e " with ,.Human Needs" The author gives a critical análisis of different accesses of studying needs, which accesses do not study the problem from the marxistical point of view. One-sided incomplete comperehension of needs, according to the author leids to either a narrow, ontological interpretation of needs, or one can make a mistake of extreme humanization, which means that needs are not considered from the aspect of human practise but from the perspective of future classless society, where the needs in today's sense become apstract. Perceiving of human needs from the marxistical point of view is possible only if one supposes the totality of human society and human practise. It's just as imporatant to point out the historic character of human needs, because it proves that there are not determined for good, and that the manner of production determines the human needs or more precisely the needs of people. The author also points out the neccessity of making a difference between the phenomenon of needs of people and human needs, because when analizing the problem of needs it's important to findcout wheather the needs are really human. Because the needs of production, created as instruments are not real human needs." In the existing conditions of a high level production and great consumption it becomes more and more evident that the satisfaction of amen­ de, real human needs is a contribution to humanization. In that sense it is ne­ cessary to have in mind the difference between real autentic human needs and the needs that come from the interest of capital." — says the author. In his study he defines and explains the basic characteristics of both the autentic and forced needs. The study also lights up a fact that work is the basic element that deter­ mines the way of living, the freedom, and that routine work in the interest sphere of capital, limitâtes the development of human society and real human possibilities. „Each request to change the structure of human needs is suposed by the eli­ mination of capital and v.v." — says the author Ferenc Bodrogvári, because by A. Heller" needs of the working class are radical needs, representing the class, and can not be satisfied in a bourgeois society: the satisfaction of these needs eceeds the bourgeois society and it's entire structure including the struc­ ture of needs.

Mészáros Sándor

A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG (1919. március 21 — augusztus 1.)

A M a g y a r N é p k ö z t á r s a s á g , amely az 1918. október 31 -i polgári de­ mokratikus — vagy ahogyan még nevezni szokták az „őszirózsás" — forradalom után jött létre, 1919 márciusában mély kül- és belpolitikai válságba jutott. A n é p k o r m á n y — amely a függetlenségi, a polgári ra­ dikális és a szociáldemokrata p á r t koalíciójából tevődött össze —, bár gyökeres polgári demokratikus reformokat hirdetett, és az 500 holdon felüli magán-, és a 200 holdon felüli egyházi birtokok kártérítéssel tör­ ténő kisajátítását is bejelentette, mégsem t u d t a lényegében a széles nép­ tömegek követeléseit kielégíteni. A tömegek ugyanis gyorsabb és még radikálisabb reformokat, valamint azonnali földreformot követeltek minden kártérítés nélkül. A mély belpolitikai válságot a külpolitikai k u d a r c is nehezítette. K á ­ rolyi M i h á l y n a k és a polgári demokratikus rendszer többi vezetőinek az ún. „vilzonizmusba" való hite, amely alatt a nemzeti önrendelkezést olyan m ó d o n értelmezték, hogy ez nem érinti az 1918 előtti M a g y a r o r ­ szág területi integritását, nem lehetett reális elképzelés, hiszen az ország akkori lakosságának több mint a felét nemzetiségek képezték. Ezek ter­ mészetesen saját nemzeti á l l a m u k k a l való egyesülésre törekedtek. Ezen­ kívül a győztes A n t a n t - h a t a l m a k nem m é l t á n y o l t á k eléggé, hogy M a ­ gyarországon polgári demokratikus rendszer valósult meg, amely leszá­ molt a múlttal, s a polgári demokrácia nyugati típusú rendszerének megvalósítására törekedett. A győztesek az országot levert államként kezelték, és gazdasági zárlat alá helyezték, amely még jobban megnehe­ zítette a békés termelőmunka megindítását. A polgári demokratikus kor­ m á n y z a t bukását siettette az A n t a n t - h a t a l m a k budapesti missziója veze­ tőjének, Vysc alezredesnek március 20-án K á r o l y i h o z küldött jegyzéke, amelyben egy semleges zóna létesítését követelte R o m á n i a és M a g y a r o r ­ szág esetleges fegyveres összetűzésének elkerülése céljából. Ez azt jelen­ tette volna, hogy az országnak most m á r színmagyar területei kerülnek megszállás alá. Károlyi, a köztársasági elnök és a Berinkey kormány nem merték vállalni a felelősséget, és elutasították a követelést. A váh-

ságból való egyedüli kivezető út csak a kommunistákkal való megegye­ zés és a tanácsköztársaság kikiáltása volt. A szociáldemokrata és a pol­ gári vezetők azért felkeresték a gyűjtőfogházban letartóztatásban levő kommunista vezetőket, hogy megtárgyalják a szociáldemokrata-kommu­ nista k o r m á n y megalakításának kérdéseit. R ö v i d tárgyalás után Kun Béla kidolgozott álláspontja alapján létrejött a Magyarországi Szociál­ d e m o k r a t a P á r t és a K o m m u n i s t á k Magyarországi P á r t j á n a k az egyesü­ lése. A z új p á r t a Magyarországi Szocialista P á r t elnevezést k a p t a . M á s n a p , vagyis 1919. március 21-én kikiáltották a M a g y a r T a n á c s kötársaságot, és ezáltal K ö z é p - E u r ó p á b a n még egy proletárállam jött létre. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s szikratávírón t u d a t t a a világgal és elsősorban Szovjet-Oroszországgal a szocialista k o r m á n y z a t és a p r o ­ l e t á r d i k t a t ú r a bevezetését Magyarországon, egyben felajánlotta a Szov­ jet-Oroszországgal való szövetségét. Lenin ugyancsak szikratávírón üd­ vözölte a M a g y a r Tanácsköztársaság megalakításának történelmi ese­ ményét. K ü l ö n ki kell emelnünk, hogy a p r o l e t á r á l l a m békés úton valósult meg Magyarországon, s a burzsoázia sehol sem tanúsított ellenállást. A p r o l e t á r h a t a l o m a legnehezebb körülmények között jött létre. A z ország, a teljes gazdasági csőd előtt állt, Budapestet éhínség fenyegette. A március 21-én k i a d o t t „ M i n d e n k i h e z " című k i á l t v á n y bátran a köz­ vélemény elé t á r t a a r o p p a n t nehézségeket, amelyekkel meg kellett k ü z ­ denie a közeljövőben. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s élére G a r b a i Sán­ dor került. A k o r m á n y b a n egyébként 14 kommunista, 17 szociáldemok­ rata és 2 polgári szakember foglalt helyet. A forradalom legkimagaslóbb egyénisége kétségtelenül a külügyi népbiztosi tárcát viselő K u n Béla volt, s a vezetés is gyakorlatilag az ő kezében összpontosult. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s a legrövidebb időn belül megkezdte a nagy alkotások sorozatát, a szocializmus előkészítésére és megvalósí­ tására. M á r az első n a p o k b a n megkezdték az ipar szocializálását, s a 20 munkásnál többel dolgozó ipari, b á n y a - és közlekedési üzemek t á r ­ sadalmi tulajdonná v á l t a k . Köztulajdonba vették a pénzintézeteket, s megszervezték állami ellenőrzésüket. N e m s o k á r a sor került a kereskede­ lem államosítására, az üzemek megszervezésére és ellenőrzésére; megvá­ lasztották az üzemi munkástanácsokat. Később, május 20-án, az egész ország termelésének egységes irányítására megszervezték a Népgazdasági Tanácsot. A z április 3-i rendelet értelmében megkezdték a 100 holdon felüli n a g y - és középbirtokok kártalanítás nélküli kisajátítását, és a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek megszervezését. A szocialista nagyüzemek­ ben dolgozók bérei az előbbiekhez viszonyítva 100 százalékkal emelked­ tek. A parasztság azonban földreformot v á r t . A proletárállam vezetői a z o n b a n még nem t u d t a k megszabadulni attól a szociáldemokrata kon­ cepciótól, hogy az esetleges földreform alapjában véve csak a tőkés vi­ szonyokat erősítené a falun, holott a magántulajdon kiküszöbölése a földtulajdonból és a szocialista nagygazdaságok létesítése biztosítja a

szocialista fejlődést a falun. A földreform elmaradása mindenesetre nagymértékben hozzájárult a tanácsállam társadalmi bázisának a szűkü­ léséhez. A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s más jelentős intézkedéseket is tett. Kétszeresére emelte a munkabéreket, bevezette a beteg- és balesetbizto­ sítást, a munkanélküli segélyt, az ingyenes orvosi gyógykezelést. Ezen­ kívül rövid időn belül felszámolta a n y o m o r t a n y á k nagy részét, az isko­ l á k a t államosították, s az iskolakötelezettség k o r h a t á r á t 10 évtől 14 évre emelte. Április 7-én az egész országban tanácsválasztásokat t a r t o t t a k , ame­ lyen megválasztották a falusi, járási, városi, megyei és kerületi tanácsok vagy direktóriumok tagjait. A belső r e n d f e n n t a r t ó k a r h a t a l m i szervek­ ként létrejöttek a vörösőrségek. Március 25-én külön rendelettel létre­ h o z t á k a m a g y a r Vörös Hadsereget is. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a magyarországi p r o l e t á r f o r r a d a l o m b a n néhány ezer jugoszláv, főleg vajdasági vett részt. Sokan közülük b e k a p ­ csolódtak az országos é p í t ő m u n k á b a , vagy pedig tagjai, sőt egyes he­ lyeken vezetői is v o l t a k a vörösőrségeknek. U g y a n a k k o r március 29-én Kiskunhalason a főleg bácskai menekültekből megalakult a bácskai v ö ­ rös ezred, amely kezdettől fogva mintegy 1500 k a t o n á t számlált. H a ­ marosan megalakult a 450 katonából álló jugoszláv vörös zászlóalj is, amelyet a déli demarkációs vonalra, Gyékényesre vezényeltek. Ezen­ kívül egyes vajdasági f o r r a d a l m á r o k n a k jelentős szerep jutott a tanács­ hatalom létrehozásában, a frakciák által megszállt Szegeden, t o v á b b á a tanácsállam híveinek a városból történt szervezett kivonulásában. Ezek k ö z ö t t főleg A n d o r k a Sándor debeljacai és U d v a r d i János szabadkai for­ r a d a l m á r o k n a k volt legnagyobb érdemük. A M a g y a r Tanácsköztársaság kikiáltása lelkesedést v á l t o t t ki E u r ó p a proletariátusánál. Jugoszlávia osztályharcos forradalmi erői is nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy az északi szomszéd államban p r o l e t á r h a t a l o m létesült. A f o r r a d a l m á r o k kisebb-nagyobb csoportjai illegálisan M a g y a r o r s z á g r a szöktek, hogy részt vegyenek a T a n á c s k ö z t á r ­ saság védelmi harcaiban. A m a g y a r proletárállam vezetői a közeli világforradalomban és a k a ­ pitalizmus általános csődjében reménykedtek. Ezt a politikai koncepciót még Szovjet-Oroszországból hozták m a g u k k a l . U g y a n a k k o r SzovjetOroszország közvetlen katonai segítségében is b i z a k o d t a k . Ebből a cél­ ból küldte K u n Béla 1919 májusában Szamuely T i b o r t Moszkvába, hogy tárgyaljon Leninnel. A katonai helyzet U k r a j n á b a n 1919 tavaszán és n y a r á n azonban lehetetlenné tette a két proletárállam közvetlen k a t o ­ nai összefogását. A M a g y a r Tanácsköztársaság kikiáltása kétségtelenül hozzájárult a jugoszláviai osztályharcos forradalmi erők egyesítő kongresszusának elő­ készítéséhez, amelyet mint ismeretes, április 20-a és 23-a között t a r t o t ­ tak meg Belgrádban. Ezen a kongresszuson követelték a jugoszláv k o r -

m á n y t ó l , hogy ismerje el a M a g y a r Tanácsköztársaságot és Szovjet-Orosz­ országot, és lépjen velük baráti kapcsolatba. A Tanácsköztársaság vezetői a lehetőségekhez mérten igyekeztek t á ­ mogatni a többi, főképpen a szomszédos országok forradalmi mozgal­ mait. Ezért külön figyelmet f o r d í t o t t a k a Tanácsköztársaság területén élő nem m a g y a r f o r r a d a l m á r o k szervezésére. N e m sokkal a Tanácsköz­ társaság kikiáltása u t á n megalakult a Magyarországi Internacionalisták Szocialista-kommunista Föderációja. S z á m u n k r a legfontosabb a délszláv kommunisták budapesti csoportjának megalakulása, amely március 24-én történt. A vezetésben és általában a szekció eszmei i r á n y v o n a l á b a n a kommunista ideológia jutott kifejezésre. A z egyik fő szervező Ivan Matuzovicon kívül ki kell emelnünk L a z a r Vukicevic vajdasági forra­ d a l m á r szerepét, ő 1919 februárjában a K u n Bélával folytatott tanács­ kozások u t á n tért vissza Jugoszláviába, és Vajdaságban a Pelagic nevet viselő forradalmi csoport szervezője lett. Részt vett Jugoszlávia Szocia­ lista (Kommunista) M u n k á s p á r t j á n a k belgrádi alapító kongresszusán, a hatósági üldözések elől azonban a Tanács-Magyarországra menekült, s a p r o l e t á r á l l a m fennállásának egész időszakában — mint ahogy emlí­ tettük is — a délszláv szekcióban töltött be fontos szerepet. Vezető szerep j u t o t t még a jugoszláv szekcióban Svetozar Mosorinski vajdasági kommunistának is. A szekció C r v e n a Zastava néven lapot indított, amely hetente kétszer jelent meg mintegy 27 000 példányszámban. A lap szerkesztésében L a z a r Vukicevicen kívül még két h o r v á t forradal­ már is részt vett. A jugoszláv szekció a demarkációs v o n a l a k mögötti területeken kifej­ tendő propagandatevékenységre és a forradalmi m u n k á r a helyezte a fő hangsúlyt. Futárszolgálatokat szervezett, s megteremtette a kapcsolato­ kat a Szerb, H o r v á t és Szlovén Királyság forradalmi erőivel az agitációs p r o p a g a n d a a n y a g rendszeres terjesztésére a h a t á r o n túl. A vezetőség futárai v o l t a k például Spasoje Stejic vajdasági, továbbá I b r o Sahanic boszniai f o r r a d a l m á r o k . A forradalmi kapcsolatok főleg H o r v á t o r s z á g és Vajdaság i r á n y á b a n épültek ki. A jugoszláv kommunista szekció és a Pelagic-csoport külön megbízot­ tai ezenkívül jelentős pénzösszegeket csempésztek át a határon, amelye­ ket a vajdasági forradalmi munkásmozgalom segélyezésére fordítottak. Ebben a különleges küldetésben a m á r említett Spasoje Stejicen kívül fontos szerep jutott még Franjo D r o b n i k n a k , L a z a r Manojlovicnak, Sa­ v ó Láziénak, Lidija Láziénak, A l e k s a n d a r J a b l a n o v s k i n a k , Nikodije Rafajlovicnak, Széli Juliskának, U r o s J o v a n o v i c n a k és másoknak is. A z egyes résztvevők visszaemlékezései szerint (Franjo D r o b n i k ) a jugo­ szláviai forradalmi munkásmozgalom egyesítő kongresszusának idején a Tanácsköztársaságból körülbelül egymillió k o r o n á t sikerült átcsempész­ ni, amelyet ezután eljuttattak egyes munkásmozgalmi k ö z p o n t o k n a k . A m a g y a r proletárállamot kezdettől fogva halálos veszedelem fenye­ gette, m e r t a győztes A n t a n t - h a t a l m a k sehogy sem t u d t a k megbékélni azzal a ténnyel, hogy K ö z é p - E u r ó p á b a n is létrejött egy proletárállam. A

párizsi N é g y e k Tanácsa tagjai között azonban a vélemények megoszlot­ tak az intervenciót illetőleg. A franciák — főleg ezek katonai vezetői — a haladék nélküli intervenció mellett foglaltak állást. Wilson amerikai elnök és Lioyd George angol miniszterelnök politikai és diplomáciai esz­ közökkel, v a l a m i n t a p r o l e t á r d i k t a t ú r a belső ellenségeinek segítségével k í v á n t á k megdönteni a magyarországi p r o l e t á r h a t a l m a t . A francia k a ­ tonai parancsnokság azért a szomszédos államok intervencióját sugallmazta. Jugoszlávia a kezdettől fogva t a r t ó z k o d o t t az intervenciótól, mivel az országban forradalmi helyzet alakult ki. R o m á n i a és Csehszlovákia azonban kész volt az intervencióra. Először a r o m á n intervenciós hadsereg indult t á m a d á s r a 1919. április 16-án. A háromszoros túlerőben lévő t á m a d ó k helyzetét az is meg­ könnyítette, hogy a m a g y a r Vörös H a d s e r e g egységei nem rendelkeztek megfelelő harci t a p a s z t a l a t o k k a l . í g y a keleti vörös hadsereg vereséget szenvedett, és a r o m á n o k elérték a Tiszát, ahol v é d ő v o n a l a t alkottak. Ezekben a h a r c o k b a n egyébként k i t ű n t harci készségével a 46. vörös ez­ red, amelyben szép számmal harcoltak vajdaságiak is. A vereség következtében súlyos belpolitikai válság keletkezett, és a tanácshatalom fennállása kilátástalannak látszott. Egyes szociáldemok­ rata vezetők és a Szakszervezeti Tanács a h a r c beszüntetése mellett fog­ laltak állást. A forradalmi k o r m á n y z ó - t a n á c s . azonban megnyerte a budapesti munkástanács támogatását a további harohoz. Üj forradalmi lelkesedés hulláma vonult végig az egész országon. Átszervezték a m a ­ gyar Vörös Hadsereget is. Megalakultak a főleg szervezett munkásokból álló munkásezredek, amelyek harci értéke kiváló volt. Megszilárdították a belső helyzetet, és felszámolták az ellenforradalmi megmozdulásokat. A z ellenforradalom leküzdésében külön szerep j u t o t t Sinkó Ervinnek, a későbbi jugoszláviai m a g y a r írónak. A z ő nevéhez fűződik a meglendült proletárhatalom helyreállítása Kecskeméten április végének válságos napjaiban. E z u t á n megindult a m a g y a r Vörös H a d s e r e g sikeres offenzívája észa­ kon a csehszlovák intervenciós hadsereg ellen. A május 30-án kezdődő támadás rövid idő alatt szép sikereket hozott. Visszafoglalták Miskolcot, Kassát, valamint Kelet-Szlovákiát, és a m a g y a r Vörös Hadsereg egységei hamarosan elérték a lengyel h a t á r t . A harci sikerek eredményeként jú­ nius 16-án Eperjesen kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. A m a g y a r Vörös Hadsereg győzelmeinek időszakában az A n t a n t - h a ­ t a l m a k nevében Clemenceau francia elnök két jegyzéket is küldött, amelyben követelte a forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s t ó l az északi h a d m ű ­ veletek azonnali beszüntetését, és a m a g y a r Vörös Hadsereg visszavo­ nását az elfoglalt területekről. Erre az esetre kilátásba helyezte a M a ­ gyar Tanácsköztársaság meghívását a párizsi békekonferenciára, vala­ mint a r o m á n intervenciós hadsereg visszavonulását a tiszántúli területek­ ről. A jegyzék a követelés elutasítása esetén erélyes szankciókat helye­ zett kilátásba.

A forradalmi k o r m á n y z ó t a n á c s — bár nem k a p o t t biztosítékokat —, elrendelte a Vörös H a d s e r e g visszavonulását északról. Ez a körülmény igen lehangolólag h a t o t t , mert a vörös k a t o n á k sehogy sem t u d t á k meg­ érteni, hogy a súlyos v é r á l d o z a t o k k a l megszerzett területeket harc nélkül el kell hagyniuk. Mivel a r o m á n intervenciós hadsereg nem ürítette ki Tiszántúlt, a m a g y a r Vörös Hadsereg megkezdte az előkészületeket a tiszai átkelés­ re, és a t á m a d ó hadműveletek megindítására. A t á m a d á s t július 20-ára tervezték. Július 20-ára és 21-ére ugyanis Szovjet-Oroszország külügyi komisszáriusa felhívására E u r ó p a proletariátusa általános szolidaritási sztrájkot szervezett, tiltakozásként Szovjet-Oroszország és a M a g y a r Tanácsköz­ társaság elleni intervenciók miatt. Ebben a szolidaritási sztrájkban Jugoszlávia proletariátusa is részt vett, s az országban körülbelül 400 000 m u n k á s tüntetett, követelve a jugoszláv intervenciós tervek el­ vetését. Vajdaság proletariátusa is tömegesen részt vett a tüntetési sztrájkokban. A m a g y a r Vörös Hadsereg offenzívája a Csongrád melletti tiszai á t ­ keléssel k e z d ő d ö t t . I t t kjilön ki kell emelnünk, hogy elsőnek a bácskai 15. vörös ezred és egy budapesti vörös egység kelt át a folyón, s hídfőt a l k o t v a biztosította a többi egységek átkelését is. Kezdetben a támadás sikerekkel biztatott. Július 23-án azonban megindult a túlerőben levő r o m á n hadsereg ellentámadása, s a m a g y a r Vörös Hadsereg néhány n a p alatt vereséget szenvedett. Felbomlott a 15. bácskai vörös ezred is. A vereségnek külön tragikus epizódja volt a 80. nemzetközi d a n d á r pusz­ tulása. Ehhez az egységhez t a r t o z o t t a főleg jugoszlávokból álló balkáni zászlóalj is. A z 1626 vörös katonából álló egységből csak 733-an m a r a d ­ t a k meg. A vereség következményeként a budapesti M u n k á s - és K a t o n a t a n á c s ülésén d r á m a i tanácskozás után h a t á r o z a t o t h o z t a k a forradalmi kor­ m á n y z ó t a n á c s lemondásáról, s az A n t a n t számára megfelelő kormány megalakításáról. E z u t á n Peidl G y u l a vezetésével főleg jobboldali szo­ ciáldemokratákból álló szakszervezeti k o r m á n y t szerveztek, amely azon­ ban csak egy hétig volt a h a t a l m o n . E z u t á n felülkerekedett az ellenfor­ r a d a l o m , s megkezdődött a hírhedt fehérterror. A M a g y a r Tanácsköztársaság 133 napi fennállása után megbukott. Sikerei és fogyatékosságai azonban nagymértékben hozzájárultak a nemzetközi munkásmozgalmi osztályharcok harci tapasztalatainak a gazdagításához.

Irodalomjegyzék

1. A Magyar Hadtörténeti Intézet Tanácsköztársaságra vonatkozó levéltári anyaga. 2. Hajdi Tibor: A Magyar Tanácsköztársaság, Budapest, 1969. 3. A magyar forradalmi munkásmozgalom története, 1. Budapest, 1966. 4. Mészáros Sándor: A Tanácsköztársaság és a vajdaságiak, Újvidék, 1974.

Rezime

J u b i l a r n a godina M a đ a r s k e Republike Saveta (21. mart — 1. avgust 1919. godine) Mađarska je u jesen 1918. godine, posle viševekovne potlačenosti, posle pro­ pale oslobodilačke borbe i neuspele buržoaske revolucije u prošlom stoleću, po­ novo stekla nezavisnost i stupila na put društvenog preokreta, a 21. marta 1919. godine se pak rodila prva mađarska socijalistička država, Republika Saveta. Vek trajanja Mađarske Republike Saveta je bio svega 133 dana. Ipak je ovih 133 dana jedno od najistaknutijih poglavlja u istoriji nacije. Autor studija ukazuje na najvažnije momente ovog značajnog istorijskog događaja da bi se pridružio proslavi 60 godišnjice revolucionarnog razdoblja koji je odjeknuo u celoj Evropi.

Summary

A n n i v e r s a r y of the H u n g a r i a n Soviet Republic (march 21 — august 1, 1919) In the fall of 1918, after several centuries of struggle, a failed war for li­ berty and an unsuccessfull bourgeois revolution of the previous century, Hun­ gary again gained back it's independence and started with the social reform, and on the 21st of march 1919, the Soviet Republic was born. The Hungarian Soviet Republic only lasted 133 days, however these 133 days are an important chapter in the history of this nation. The author of the study shows the most important moment of this outstan­ ding event, to contribute to the 60th anniversary of this revolutionari happe­ ning that was a sensation in Europe.

Borza József

VAJDASÁG AGRÁRIPARA A KÖZÉPTÁVÚ TERVIDŐSZAK NEGYEDIK ÉVÉBEN

A z agráripari komplexum 1976 és 1980 közötti fejlesztéséről szóló t a r t o m á n y i társadalmi megállapodás a mezőgazdasági termelés évi 5 szazaiékos és az élelmiszeripari termelés évi 9 százalékos növekedését irányozza elő. A középtávú tervidőszak első h á r o m évében pozitív eredményeket ertünk el a társadalmi-gazdasági viszonyok fejlesztésében. Intenzívek a m u n k a és eszköztársításon alapuló önigazgatási szervezkedés folyamatai. Vajdaság tíz nagy agráripari rendszerén belül társult a t a r t o m á n y i élel­ miszertermelők 80 százaléka és jelenleg is f o l y a m a t b a n van a tartós együttműködésen és jövedelmi viszonyokon alapuló további társulás. A z eltelt időszakban a mezőgazdasági termelés évi átlaga 3 százalék­ kal növekedett, az élelmiszeripar fejlődése pedig elérte az évi 10,6 szá­ zalékot. Más szóval a mezőgazdaság fejlődési üteme 2 százalékkal kisebb a tervezettnél, míg az élelmiszeripari termelés 1,2 százalékkal túlszár­ n y a l t a a tervezett szintet. N é m e l y termékek gyártása m á r is elérte az 1980-ra tervezett szintet, más termékek esetében pedig megközelítette a jövő évre tervezett mennyiséget. U g y a n a k k o r — mindennek eredmé­ nyeképpen — csökken az ország behozatala, és növekszik a kivitelre kerülő élelmiszer mennyisége. A z e l m ú k h á r o m év során a társadalmi megállapodás valóra váltásá­ val Vajdaság jelentősen hozzájárult az egész ország agrárpolitikájának megvalósításához. A t a r t o m á n y részaránya néhány fontosabb agráripa­ ri k u l t ú r a termesztésében országos szinten a következőképp alakult: h a ­ z á n k össz búzatermelésének 36 százalékát, kukoricatermelésének körül­ belül 38 százalékát, cukorrépa-termelésének 66 százalékát, a naprafor­ gótermés 80, a szója termés 76, a főzelékféle termesztés 25, a gyümölcs­ termesztés 10, a komlótermelés 40, t o v á b b á a hústermelés 20, a tejter­ melés 8, a cukortermelés 60, az étolajtermelés 7 3 , a m a r g a r i n g y á r t á s 51 százalékát, ezenkívül a h a l - és húsfeldolgozás 40, a liszttermékek 36, a tésztaféleségek 24, a k o n z e r v á l t főzelékfélék 27, a keményítőgyártás

100, az állati t a k a r m á n y o k közül 20 és végül a sörtermelés körülbelül 16 százalékát Vajdaság a g r á r i p a r a adja. Vajdaságban érezhetően érvényre jut a mezőgazdasági termelés árujel­ lege. Felvásárlásra kerül az össz búzatermelés mintegy 85, a kukorica­ termelés 35, az árpatermelés 50, a cukorrépa-, a napraforgó-, a szója-, a kender-, a k o m l ó - és dohánytermés 100 százaléka; ezenkívül a tejter­ melés körülbelül 50 és gyapjútermelés 40, v a l a m i n t hízott sertések 85 és a hízott s z a r v a s m a r h á k csaknem száz százaléka. A z össz mezőgazdasági termelést tekintve az állattenyésztés átlagon felüli fejlődést ért el, míg a mezőgazdaság többi ága átlagban nem érte el a tervezett fejlődési szintet. Sajnos, m á r az idei év első néhány h ó n a p ­ jában csökkenő i r á n y z a t o t m u t a t az állattenyésztés is, ami a r r a utal, hogy még mindig nem teremtettük meg a tenyésztéshez szükséges szilárd föltételeket. Ez a helyzet a m a g á n g a z d a s á g o k a t érinti leginkább, mivel a piaci felesleg nagyobb részét a magánszektor adja, és csak kisebb részét a társadalmi szektor. A mezőgazdaság szerkezetének megváltoztatásában is pozitív ered­ ményeket értünk el. A mezőgazdasági termelésben nőtt az állattenyész­ tés részaránya, a növénytermelésben pedig csökken a búza vetésterülete a n a p r a f o r g ó , cukorrépa, szója, t a k a r m á n y - és az ipari növények j a v á ­ ra. M á r az idén Vajdaságban szinte minden negyedik termőhektáron, valamilyen ipari n ö v é n y t termesztenek a gazdaságok. A társadalmi szektorban ez az a r á n y még ettől is kedvezőbb, szinte minden h a r m a d i k hektáron ipari növényt vetettek. A primáris mezőgazdasági termelés át­ szervezésének folyamata azonban még így is lassú ütemű k i v á l t k é p p a magánszektorban. Ez m á r az idén is nehézségeket okozhat a feldolgozó­ üzemek nyersanyagellátásában, különösen a c u k o r g y á r a k , főzelék- és gyümölcsfeldolgozók, v a l a m i n t a t a k a r m á n y k e v e r ő k ellátásában. Ez­ által, közvetve, nehézségek merülhetnek fel az állattenyésztésben, a húsés tejiparban. A z első h á r o m évben lemaradás t a p a s z t a l h a t ó az agráripari beruhá­ zások terén is. Különösen szembeötlő a primáris mezőgazdasági terme­ lésbe végzett beruházások lemaradása. A mezőgazdasági állóeszközökbe fektetett társadalmi eszközök évi 5,4 százalékos növekedése tulajdon­ képpen 8,3 százalékkal kisebb a tervezettnél. A z élelmiszeriparban vég­ zett beruházások növekedése ettől nagyobb, elérte a 8,8 százalékot, de még így is 0,6 százalékkal elmarad a tervezett mögött. A beruházásban tapasztalt lemaradás, közvetlenül kihat a mezőgazrdasági termelés átszervezésének ütemére és a termelés fokozására. A le­ m a r a d á s n a k több oka v a n Ezek közül a legjelentősebbek: az agráripari komplexum a k k u m u l a t í v képességének csökkenése; a beruházási eszkö­ zök jelentős tételét a közös érdekű beruházásokba, vagyis az élelmiszer­ ipari kapacitások építésére f o r d í t o t t u k ; a mezőgazdasági t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek g y a k r a n nem rendelkeznek megfelelő fejlesztési p r o g r a m o k ­ kal, olyan beruházási tervekkel, amelyek elősegíthetnék a mezőgazdaság strukturális átszervezését

A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek előállítása tulajdon­ képpen kedvező ütemben növekedett, de ez nem járt együtt a jövedelem megfelelő a r á n y ú növekedésével, a p é n z ü g y i eredmények nem alakultak ugyanilyen kedvezően, ami szükségszerűen az agráripar a k k u m u l a t í v és reprodukciós képességének csökkenését v o n t a maga u t á n Az agráripari munkaszervezetek helyzete mind a primáris, mind pe­ dig a secundáris elosztásban súlyosbodott. E n n e k következménye többek között az is, hogy az 1977. évihez viszonyítva a mezőgazdasági m u n ­ kaszervezetekben 123,8 százalékkal, az élelmiszeriparban pedig 29,3 szá­ zalékkal növekedtek a veszteségek. T e g y ü k hozzá, hogy u g y a n a k k o r a veszteségek a t a r t o m á n y i p a r á b a n 23 százalékkal csökkentek. A helyzet súlyosbodását méginkább illusztrálja az, hogy amíg tavaly az agráripar veszteségei növekedtek az összbevétel a társadalmi szektorban 1 2 , 5 % kal, az élelmiszeriparban 9 % - k a l , az a g r á r i p a r egészében átlagosan 11,5 százalékkal volt nagyobb a korábbi évitől, u g y a n a k k o r a t a r t o m á n y összgazdasága 2 2 , 6 % - k a l , ipara pedig 16,9 százalékkal növelte össz­ bevételét. A z agráripari k o m p l e x u m összjövedelmének részaránya a tar­ t o m á n y gazdaságában 29,6 százalékról, 1978-ban 27 százalékra csök­ kent. A termelési költségek dinamikus és az összbevétel alig érezhető növe­ kedése m i a t t az agráripari k o m p l e x u m t a v a l y mindössze 4,3 százalék­ kal növelte jövedelmét: ebből a mezőgazdaság 3,8 százalékkal, az élel­ miszeripar pedig 5,8 százalékkal. A t a r t o m á n y összgazdasága jövedel­ mének 28,9 és az ipar jövedelmének 27,1 százalékos növekedéséhez vi­ szonyítva ez igen kevés. A z agráripari k o m p l e x u m helyzete a secundáris elosztásban is súlyos­ bodik. Jövedelméből az általános és közös fogyasztásra t a v a l y 26,4 szá­ zalékot j u t t a t o t t , ami 39,7 százalékkal n a g y o b b mint a t a r t o m á n y egyéb gazdasági ágazataiban. A z agráripari á g a z a t o k o n belül is legtöbbet az élelmiszeripar j u t t a t o t t az általános és közös fogyasztásra, ami nem keve­ sebb mint 3 2 , 3 % . A jövedelem ilyen a r á n y ú megoszlása 6,6 százalékkal csökkentette az agráripari komplexum felhalmozó képességét. A mezőgazdaságban 3,3, az élelmiszeriparban 27,8 százalékkal. U g y a n a k k o r az iparban a felhal­ mozó képesség 9,5 százalékkal növekedett. N e m c s a k a mezőgazdaság és élelmiszeripar felhalmozó képessége, ha­ nem reprodukciós képessége is csökkent. 1978-ban egyszerű és bővített újratermelésre 3,2 százalékai kevesebbet f o r d í t h a t a vajdasági a g r á r i p a r mint 1977-ben. Ezzel ellentétben az iparban 14,8 százalékkal több jut újratermelésre. A kedvezőtlen gazdálkodási föltételek, amelyek részben a kedvezőt­ len időjárási viszonyoknak is tulajdoníthatók hozzájárultak ahhoz, hogy t a v a l y több mezőgazdasági vállalat z á r t a veszteséggel az évet. A veszte­ ségek az agráripari k o m p l e x u m b a n 50 százalékkal n a g y o b b a k az 1977. évinél, azaz 471 millió dinárt tesznek ki. Ez a t a r t o m á n y veszteségei­ nek 49 százaléka. I t t ki kell hangsúlyozni, hogy veszteséggel z á r t á k az

évet olyan társultmunka-alapszervezetek is, amelyek egyébként kiváló termelési eredményeket értek el (például a c u k o r g y á r a k ) . A fejlesztési tervekben vázolt célkitűzések részleges és késve történő megvalósítása, v a l a m i n t a kedvezőtlen időjárási viszonyok o k o z t á k első­ sorban, hogy az élelmiszertermelés lendületes növekedése ellenére is sú­ lyosbodott az a g r á r i p a r gazdasági helyezete. A z élelmiszertermelés célkitűzéseinek a megvalósítását, az említettek mellett h á t r á l t a t t a az is, hogy késve hoztuk meg az agráripari k o m p l e ­ x u m 1976—1980-as időszakra v o n a t k o z ó fejlesztési tervéről szóló szö­ vetségi társadalmi megállapodást, v a l a m i n t a t a r t o m á n y ugyanerre az időszakra szóló társadalmi megállapodást. A z említett d o k u m e n t u m o k a t 1977 közepén fogadták el az illetékes szövetségi és t a r t o m á n y i szervek, ami a n n y i t jelent, hogy addig a korábbi öt megállapodás mércéi érvé­ nyesültek. A z agráripari k o m p l e x u m és az élelmiszertermelés célkitűzéseinek megvalósítását negatívan befolyásolták a következők is: nem k ö t ö t t ü n k hosszú t á v r a szóló önigazgatási megegyezéseket, amelyeknek a lényege az lett volna, hogy az élelmiszertermelők ismert vevők számára termelje­ nek; nem valósult meg a beruházási terv, az árpolitika és a t e r m é n y á r a k kompenzálásáról szóló megállapodás, az élelmiszerfogyasztás és t a r t a ­ lékolás terve, az a n y a g i t a r t a l é k o k fejlesztésének és az élelmiszer kivite­ lének a serkentését szolgáló intézkedések meghozatala és végrehajtása. A z élelmiszertermelésben m e g m u t a t k o z o t t nehézségek leküzdéséhez az agráripari k o m p l e x u m b a n t o v á b b kell növelni a termelékenységet, ki kell alakítani az önigazgatási és jövedelmi viszonyokat, eredményeseb­ ben kell kihasználni a még fel nem telt t a r t a l é k o k a t (elsősorban az ö n t ö zás nyújtotta lehetőségeket), ki kell alakítani az élelmiszertermelők és a rokon gazdasági ágazatok helyes jövedelmi viszonyait, idejében és kö­ vetkezetesen meg kell valósítani az a g r á r i p a r fejlesztéséről szóló terv­ feladatokat. A z említettek a tömegesebb földművestársulás, az élelmi­ szertermelési p r o g r a m , a középtávú fejlesztési terv megvalósításának előfeltételei.

Rezime

Agroindustrijski

kompleks Vojvodine na početku čevrte srednjoročnog p l a n a

godine

Autor članka ukazuje na to da u prve tri godine srednjoročnog plana postig­ nuti su značajni rezultati u razvoju društveno-ekonomskih odnosa u poljopriv­ redi i u oblasti proizvodnje hrane u celini. U proteklom periodu prosečna stopa rasta poljoprivredne proizvodnje iznosila je 3 % umesto planiranih 5 % ; a u prehrambenoj industriji bila je 10,6% umesto planiranih 9%. Učešće Voj­ vodine u proizvodnji nekih važnijih proizvoda Jugoslavije je isto poraslo.

U ukupnoj poljoprivrednoj proizvodnji stočarstvo je omalo nadplanski rast, dok su ostale grane poljoprivrede ostvarile nižu prosečnu godišnju stopu od planiranih. U pogledu prestruktuiranja poljoprivredne proizvodnje postignuti su po­ zitivni rezultati. Međutim ostvareni proizvodni rezultati u poljoprivredi i pre­ hrambenoj industriji znatno su povoljnije od ostvarenih finansijskih rezultata, što utiče na slabljenje »kumulativne i reproduktivne sposobnosti proizvođača hrane. Položaj agroindustrijskog kompleksa se pogoršava i u primarnoj i u sekundarnoj raspodeli. U prve tri godine srednjoročnog plana došlo je do zaostajanja investicija u agroindustrijskom kompleksu i do smanjenja učešća oblasti proizvodnje hrane u ukupnim društvenim investicijama u osnovna sredstva. To ima direktan uticaj na tempo prestrukturiranja i intenzifikaciju poljoprivredne proizvodnje. Autor ukazuje na one faktore koji negativno utiču na dalji razvoj agroin­ dustrijskog kompleksa i realizaciju ciljeva srednjoročnog plana, a i na mere koje treba preduzeti u cilju prevazilaženja teškoća u kojima se nalaze proiz­ vođači hrane.

Summary

Agroindustrial C o m p l e x of Vojvodina Starting the F o u r t h Year of the Medium T e r m Plan The aurhor of this article points out that during the first three yars of te plan important results were achieved in the sphere of socio — economic de­ velopment in agriculture and foodprocessing. In the past period the average rate of agricultural production growth was 3 % instead of 5 % forseen by plan, in food — processing 6 % instead of 9%. The contribution of Vojvodina to the production of important products of Yugoslavia shows a development, too. In the total agricultural production cattle breeding exceeded the plan while thi other agricultural branches realized a lower rate. Concerning the restructuring of agricultural production, good results are achieved. However these realized results in agriculture and foodprocessing are much more satisfying than the financial results, which effects the possibility of accumulation and reproduction in foodprocessing. The position of the agri­ cultural complex is getting worse both in primary and secondary distribution. In the first three years of the mediumterm plan it came to a drop back in investments to resources. That effects directly the speed of restructuring and intesification of agricultural production. The author points out the facts that negatively effect the further develop­ ment of the agroindustrical complex in realizing it's aims, and the measures that are to be taken in order to overcome the difficulties in foodprocessing.

Kicsi Ernő

A FÖLDMŰVESEK TÁRSULÁSÁNAK ÉS A TÁRSULÁS FEJLESZTÉSÉNEK IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A földművesek társulásáról szóló t a r t o m á n y i törvény életbelépése óta széles körű társadalmi-politikai, önigazgatási és szakmai tevékenységnek lehettünk tanúi és részesei Vajdaságszerte. A tevékenység célja a föld­ művestársulás serkentése, a kérdések rendezése, a magántermelők b e k a p ­ csolódása a szocialista önigazgatási-termelési folyamatokba, az a g r á r p a r i komplexum társultmunka-szervezetei által. A X I . pártkongresszus, Szerbia K o m m u n i s t a Szövetségének VIII. kongresszusa és a X V I . t a r t o m á n y i pártértekezlet elemző-bíráló helyzet­ felmérése és a h a t á r o z a t o k b a n foglalt feladatok lényegesen előmozdítot­ ták és serkentették ezt a tevékenységet. A K o m m u n i s t a Szövetséggel az élen v a l a m e n n y i szubjektív erő szervezett tevékenysége lehetővé tette, hogy a Társult m u n k a törvényével összhangban sikerrel oldjuk meg a földművestársulás és az agráripari k o m p l e x u m átszervezésének alapvető problémáit, nemcsak jogszabályügyi szempontból, hanem annál sokré­ tűbben. Megteremtettük a parasztság, a társult földművesek és a m u n ­ kásosztály szorosabb egységének föltételeit szélesebb alapot teremtve ahhoz, hogy a társult földművesek bekapcsolódjanak az önigazgatásba, amely termelési viszonyaink alapját képezi. Ez a tevékenység a különböző körzetekben és különböző t á r s u l t m u n ­ ka-szervezetekben más-más eredménnyel járt, ami elsősorban attól füg­ gött, hogy a munkaszervezet és más társadalmi-politikai erők hol, h o ­ gyan és milyen mértékben angazsálták m a g u k a t ezen a téren, de függött a körzetenként meglévő különböző föltételektől is. A jelenlegi helyzet­ felmérés még nem teljes. Átfogóbb értékelést a későbbiekben a d h a t u n k , ha majd h i á n y t a l a n adatokkal rendelkezünk az áttranszformálódás eredményeiről és a t ö r v é n y alkalmazásáról. A z elmúlt egy év során közvetlenül is szembetaláltuk m a g u n k a t szá­ mos olyan kérdéssel, amely kulcsfontosságú az agráripari komplexum átszervezésére, a földművesek társulására és további önigazgatási szer­ vezkedésére nézve. A bevezetőben elsősorban a transzformáció k v a n t i -

tatív elemeire szeretnék r á m u t a t n i , a z elért eredményekre pedig néhány alapvető mutatószámmal utalok. A k v a l i t a t í v társadalmi változások, amelyekkel a földmővestársulás további t a r t a l m á n a k és viszonyainak kidolgozásakor számolni kell, né­ h á n y csoportra oszthatók. — Ezek mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági rendszerben és társa­ dalmi-gazdasági viszonyokban b e k ö v e t k e z ő változások a Társult m u n k a törvényével összhangban. A z újratermelés néhány lényeges pontján csök­ ken az állam közvetlen befolyása. Szerepét az önigazgatásilag szervezett társult m u n k a veszi át. D e ez a f o l y a m a t igen lassú. Így például a p r i máris elosztás terén az á r a k t á r s a d a l m i ellenőrzése révén az állam még igen erősen befolyásolja a gazdasági effektusokat, az élelmiszertermelők a k k u m u l a t í v és újratermelési képességét. Ehhez hozzáadhatjuk még a rendszer hiányosságából eredő nehézségeket (nem h o z t u k meg az ártérítményről, v a l a m i n t a bővített újratermelésről szóló t ö r v é n y t stb.). — A z utóbbi években jelentős strukturális és k v a l i t a t í v változások történtek az agráripari k o m p l e x u m b a n , mindenekelőtt a nyersanyagter­ melők és feldolgozók árutermelésének mennyiségét és struktúráját ille­ tően. Ebben a viszonyban a nyersanyagtermelés átszervezése és növeke­ dése szemmelláthatóan lassúbb ütemű. — Észrevehetően m e g v á l t o z t a k a piaci viszonyok is. A z élelmiszer­ ipari kapacitások fejlesztését — különösen az ország fogyasztói körzetei­ ben — nem követte a nyersanyagtermelés megfelelő növelése. Ez újabb ellentéteket teremt és élez ki a piacon. Egyre nyilvánvalóbbá válik a k i ­ vitel szükségessége mind a t a r t o m á n y általános fejlődése miatt, mind az agráripari k o m p l e x u m gyorsabb fejlődése miatt. Be kell kapcsolódnia a nemzetközi árucserébe és munkamegosztásba is. — Végül, a földművestársulás szempontjából jelentősek a magánszek­ t o r o k b a n t a p a s z t a l h a t ó intenzív változások is. A magángazdaságokban az árutermelés győzedelmeskedik. A termelők körében mind kifejezet­ tebb a szakosításra való törekvés, ami a m u n k a és termelőeszközök szer­ kezetének megváltozását vonja maga u t á n . Lényegesen javult a m a g á n ­ gazdaságok technikai felszerelése. F o k o z a t o s gazdasági és szociális dif­ ferenciálódás is érezhető. A z e l m o n d o t t a k és egyéb m o m e n t u m o k új k ö ­ rülményeket teremtenek, és döntően m e g h a t á r o z z á k , formálják a föld­ művesek érdekeit az egymás közötti társulás és a társultmunka-szerveze­ teivel való szorosabb önigazgatási együttműködés terén. Ilyen körülmények között a földműves gazdaságok termelési képes­ ségeinek növelése, társadalmi szervezettsége, önigazgatási tervszerű fej­ lesztése az agráripari komplexum egészének szempontjából is egyre kihangsúlyozottabb szükségszerűségként jelentkezik. A z a g r á r i p a r és a földművesek fejlődésének egymástól való függősége mind n y i l v á n v a l ó b ­ bá válik. E z t a tényt külön is ki szeretném hangsúlyozni, mert a gyakorlat és a földművestársulás iránti viszonyulás az érdekek természetéről és ská­ lájáról a l k o t o t t t u d a t nem m i n d e n ü t t azonos. N é m e l y e k szerint a mező-

gazdaságban a nyersanyagtermelés feltételei k o r l á t o z o t t a k , és emiatt nem szentelnek kellő figyelmet a magángazdaságok társulás és társadalmi szervezettség útján t ö r t é n ő fejlesztésére, termelési kapacitásai növelésére. I t t ki kell hangsúlyozni azt a tényt is, hogy t a r t o m á n y u n k b a n az utóbbi n é h á n y év során az élelmiszeripar nyersanyagellátása terén nőtt a társadalmilag szervezett magángazdaságok nyersanyagtermelő jelentő­ sége. A z ötéves tervidőszakban az 1975. évi 41,1 százalékról 1978-ban 51,1 százalékra növekedett a társadalmilag szervezett magántermelők részvétele az össz mezőgazdasági nyersanyagok termelésében. T e h á t a magángazdaságokból származó terményfelesleg több mint 50 százalékos részaránnyal szerepel a t a r t o m á n y i élelmiszeripar nyersanyagellátásában. A termelés és terményfelesleg növelésének m e g v a n n a k a további fölté­ telei. A termelési technológia, a terméshozamok, az árutermelés foka a magángazdaságokban ugyanis rendkívül egyenlőtlen. A t a r t a l é k o k a t pe­ dig éppen a társulással és a kooperáció különböző formáival lehet a leg­ rövidebb időn belül aktivizálni. Ezek a körülmények u t a l n a k a leginkább a földművesek és az agrár­ ipari társult m u n k a érdekeinek egységességére a föld, az eszközök és a m u n k a társításának fejlesztésében, kibővítésében és minőségi erősítésében. A z így kialakuló viszonyok szövevényében a parciális érdekek eredmé­ nyesebb egyeztetése csak a földműveseknek a termelési viszonyokba való bekapcsolódásával, vagyis az agráripari komplexum integrális egészet alkotó önigazgatási viszonyaiba, döntéshozatalába való bekapcsolódásá­ val valósítható meg. A társastermelési t m a s z - o k n a k a Társult m u n k a törvényével össz­ hangban történő átszervezéséről folytatott nyilvános viták során bebi­ zonyosodott, hogy a földműveseknek kihangsúlyozott érdeke az önigaz­ gatási döntés-hozatalba társulás útján való bekapcsolódása, de u g y a n ­ úgy az is, hogy az önigazgatási társulásban a viszonyokat és a t a r t a l m a t a magángazdaságok termelésében előállt reális szükségletekkel összhang­ ban kell kidolgozni és kialakítani. Tény, hogy a magángazdaságok rétegeződése folytán különböző a termelők társulás iránti igénye és érdeke is, a közösségvállalás foka pedig leginkább a gazdaság termelési ténye­ zőinek fejlettségétől függ. A fejlődéssel p á r h u z a m o s a n egyre több olyan probléma jelentkezik, amelyet a magántermelő hosszú távon és optimá­ lisan csak a m u n k a társításával o l d h a t meg. Egyelőre számolnunk kell azzal, hogy a kooperáció eddigi formái a földművesgazdaságok egy je­ lentős h á n y a d á n a k termelési, azaz együttműködési szükségleteit elégíti ki. U g y a n a k k o r azonban növekszik a technikaiig jól felszerelt, szako­ sított árutermelőknek a száma, akik rendkívül érdekeltek abban, hogy a további fejlődés társadalmilag szervezett és tervszerű legyen, mert ezzel csökken a szervezetlen piac o k o z t a veszély, jobb lesz a kapacitások o p t i ­ mális kihasználása, növekszik a munkatermelékenység és jövedelem, egy­ szóval stabilabb lesz a fejlődés. A földművestársulás szempontjából fon­ tos továbbá a munkamegosztás újabb elemeinek kidolgozása. Számos gaz­ daságban ugyanis gondot okoz a munkaképes családtagok teljesebb an-

gazsálása, munkaerejének kihasználása. A földterület nagysága, a g a z d a ­ ság termelési föltételei ezt nem teszik lehetővé, és ezzel együtt a terme­ lékenység, v a l a m i n t a jövedelem növelését sem a gazdaság keretein be­ lül. A kérdés társulással o l d h a t ó meg, mert amíg egyes magángazdaságok úgymond munkaerőfelesleggel rendelkeznek, nem kevés a z o k n a k a gaz­ daságoknak a száma sem, amelyek m u n k a e r ő h i á n n y a l küzdenek, és emiatt érdekük a társulás. Fontosnak t a r t o m megemlíteni, hogy egyre több az olyan t á r s u l t m u n ka-alapszervezet, amely fejlesztési terveiben számít a magángazdaságok termelésére. E n n e k az i r á n y v o n a l n a k a jövőben győzedelmeskednie kell, mert aligha képzelhető el a társulás t a r t a l m á n a k kibővítése az a g r á r ­ ipari és magántermelők egységének erősítése a világosan megfogalmazott gazdasági m o t í v u m o k , a termelőképesség kihasználásának lehetőségei és a befektetett m u n k a jövedelmi valorizálása nélkül. A t o v á b b i a k b a n a r r a szeretnék r á m u t a t n i , hogy a társastermelési tmasz-ok nem öncélúak, nem ö n m a g u k é r t v a n n a k , h a n e m hogy általuk a földművesek önigazgatási szervezkedés révén bekapcsolódjanak a r e p ­ rodukciós folyamatokba, tágabb értelemben az agráripari k o m p l e x u m b a . A z átszervezés folyamán a társastermelési alapszervezetek száma nem változott lényegesen. N é h á n y községben több kooperációs szervezet meg­ szűnt létezni, u g y a n a k k o r más községekben, ahol úgy ítélték meg, hogy a feltételek kedvezőek, újabb társastermelési munkaszervezetek létesül­ tek. Tekintettel, hogy még mindig v a n n a k olyan társastermelési a l a p ­ szervezetek, a m e l y e k tevékenységükkel több települést fednek, v a l a m i n t hogy a 451 település közül négyszáznak v a n társastermelési tmasz-a, vagy legalábbis társastermelési egysége nem ítélhető kedvezőtlenül a tárult földművesek és társastermelők önigazgatási szervezettége. A gaz­ dasági potenciál további erősítésével és a társulás t a r t a l m á n a k skálájá­ nak kibővítésével egyidőben a kooperációs egységeknek a földművesek önigazgatási szervezetévé kell átalakulniuk. A z átszervezés során a földművesek önigazgatási szervezkedésében nagyfokú unifikálás jelentkezett. A legtöbb településen a társastermelési társultmunka-alapszervezet a kooperánsok társultmunka-alapszervezetévé transzformálódott. V o l t a k települések, ahol kezdeményezés indult földművesszövetkezetek megalapítására, de ezt nem csinálták következete­ sen végig. Ú g y tűnik, hogy a földművesek önigazgatási szervezettségének ilyen nagyfokú egyoldalúsága nem akceptálja kellőképpen a némely t e ­ lepülésen jelentkező specifikus érdekeket, ezért a t o v á b b i a k b a n — min­ denekelőtt ott, ahol erre m á r eddig is igény m u t a t k o z o t t — a szükségle­ teknek és érdeklődésnek megfelelően létre kell hozni a földművesszövet­ kezeteket. A társastermelési alapszervezetek átszervezése során végzett bíráló elemzések és felmérések során jelentkezett n é h á n y olyan probléma, amelynek megoldása lényegében befolyásolhatja a földművesmunka t o ­ vábbi társadalmasításának folyamatát. A társastermelési alapszervezetek jövedelmét majdnem kizárólag a forgalmazásból és a szolgáltatásokból

származó bevétel adta, a közös termelés a tmasz jövedelmének jelenték­ telen h á n y a d á t alkotta. A z átszervezés u t á n is fontos helyet k a p az áru­ forgalmazásból származó jövedelem, de m á r nem lehet olyan mellékes a földművesekkel együttesen végzett m u n k a és a termelésből származó közös jövedelem sem. Mindez szükségessé teszi az önigazgatási tervezés metodológiájának és a közös jövedelem elosztása mércéinek kidolgozá­ sát. A z előbbivel p á r h u z a m o s a n a forgalmazásból származó jövedelem elosztásánál is túl kell haladni a kereskedelmi árrés elvén alapuló v i ­ szonyokat. A kereskedelmi árrés csökkentése, vagy növelése az eladási és vételárak változtatása nélkül nem eredményezhet minőségi változáso­ kat. A z agráripari komplexum e részének csökkentett újratermelési ké­ pességét részben az élelmiszertermelés jövedelemszerzési feltételeinek rosszabbodása befolyásolja, a primáris elosztás helyzetének rosszabodása, de részben az agráripari munkaszervezeteken belüli rendezetlen jö­ vedelmi viszonyok is. M á s u t t viszont a korszerűtlen felszerelés és k á ­ derhiány o k o z z a a társastermelési tmasz-ok felhalmozóképességének csökkentését. A földműveseket pedig éppen az m o t i v á l h a t n á a tartósabb együtt­ működésre, a közös kockázatvállalásra, ha a társadalmi tulajdon rész­ a r á n y a növekedne és erősödne a mezőgazdasági termelésnek ezen a te­ rületén, más szóval növekedne a társastermelési tmasz-ok felhalmozó és újratermelési képessége. A legtöbb tmasz nem biztosíthatja a bővített ú j ­ ratermelés minimális feltételeit sem, nem beszélve arról, hogy saját esz­ közeiből fedezzen, vagy támogasson bizonyos beruházásokat. A helyzet azt eredményezi, hogy szegényes a társult földművesek és munkások ön­ igazgatásának anyagi alapja. Nincs mód a társastermelők gazdasági és szociális biztonságának lényegesebb növelésére, amely a társadalmi tu­ lajdonra t á m a s z k o d h a t n a , a r r a a társadalmi tulajdonra, amely a társas­ termelők jövedelmének társadalmsítása révén valósult meg. Póteszközö­ ket kell angazsálni az össztársadalmi akkumulációból, hazai és külföldi kölcsönökből. A zöldterv eszközeit is g y a k r a n egyoldalúan használtuk fel, és a hangsúlyt a r r a összpontosítottuk, hogy a zöld hitelkeret felhasz­ nálásával erősödjön a magángazdaságok anyagi alapja, javuljon a tech­ nikai felszereltsége, és u g y a n a k k o r nem f o r d í t o t t u n k kellő gondot arra, hogy éppen ezeknek a hiteleszközöknek a révén megváltoztassuk a ter­ melési viszonyokat is. A jövőben a beruházási politikai kidolgozásakor és érvényesítésekor talán éppen ezt a szempontot kellene a leginkább fi­ gyelembe venni. A z invesztíciós politikának erősítenie kell a társult földműves reprodukciós képességét, de nem a gazdaságok a n n y i r a a gazdaságok újratermelési eszközeinek korszerűsítésével, mint amennyire az egész újratermelés alapjának megváltoztatásával — a társadalmi tu­ lajdon és társult m u n k á h o z való közeledésével. A társastermelési tmasz-ok átszervezéséről folytatott nyilvános vitá­ ban hangsúlyt k a p o t t a káderkérdés is. A földműves társulás fejlesztése szempontjából fontos, hogy minden környezetben erőfeszítéseket te­ gyünk a felmerülő problémák eredményesebb áthidalására. Eközben —

egyéni véleményem szerint — nem elegendő csupán a foglalkoztatottak képzettségének a struktúráját szem előtt t a r t a n i , hanem a problémát az optimálisabb munkamegosztás szempontjából kell vizsgálni a társult földműves, a kooperációs tmasz foglalkoztatottjai, a munkaszervezet közös szakszolgálata és az összetett társultmunka-szervezet szemszögé­ ből. A társadalmi szektor alapszervezeteitől eltérően a társastermelési tmasz-ban a termelési funkciókkal, a termelési feladatokkal, v a g y ezek­ nek többségével a társult termelőket kell megbízni lehetőséget teremtve ezzel a földművesek teljesebb foglalkoztatásához és jövedelmük növelé­ séhez. A társastermelési tmasz-ban, a munkaszervezet közös szakszolgá­ latában és az összetett társultmunka-szervezetben foglalkoztatottak o p t i ­ málisabb munkamegosztásával is megteremthetjük a szakemberek jobb kihasználásának föltételeit egyidejűleg csökkentve a társult földművesek jövedelmére h á r u l ó terhet, nyomást. Természetesen ez nem jelenti a k á ­ derprobléma jelenlétének megszüntetését, a m e l y — 190 társastermelési tmasz helyzetének vizsgálata alapján — válságosnak m o n d h a t ó . A 190 társastermelési alapszervezetben a foglalkoztatottak több mint 50 száza­ léka nem rendelkezik semmilyen szakképzettséggel, v a g y csak betaní­ tott munkás, esetleg általános iskolai végzettsége v a n . U g y a n a k k o r az okleveles mezőgazdászok, közgazdászok, gépészmérnökök, állatorvosok és más egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberek száma az 5 szá­ zalékot sem éri el. A szakembergárdának a fejlődésben játszott szerepére és jelentőségére való tekintettel igen kívánatos lenne k o n k r é t intézkedésekkel v á l t o z t a t ­ ni a helyzeten a társult m u n k á n a k ebben a szférájában. A z intézkedések azonban nem lehetnek m i n d e n ü t t azonosak. A fejlesztési p r o g r a m o k a t , a szükségleteket és a lehetőségeket kell alapul venni. N e m téveszthető szem elől ezenkívül a társastermelési tmasz káderszükségleti és -besorolási sza­ bályzata, a g y a k o r n o k o k alkalmazásáról szóló politika, a k á d e r p r o b l é ­ mák megoldását célzó ösztöndíjazás a munkaszervezet, v a g y összetett társultmunka-szervezet keretén belül stb. Egyes kooperációs tmasz-okban — mint átmeneti megoldás — felülvizsgálható az anyagi helyzet szoli­ dáris úton való rendezésének lehetősége is. Véleményem szerint a társastermelésben foglalkoztatott káderek t ö b b ­ sége becsületesen fáradozik a társulás céljainak megvalósításán. D e nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy nincs m i n d e n ü t t kellő szinten az ö n t u d a t , és imitt-amott a csoportérdeki, a technobürokratikus és k o n z e r v a t í v m a g a t a r t á s is felüti a fejét. N e m kétséges ezek negatív hatása a társulás fejlődésére, még a k k o r sem, ha legtöbbször elszigetelt jelenségként tapasztaljuk őket. A társastermelési t m a s z - o k n a k a Társult m u n k a törvényével összhang­ ban történő átszervezése a legtöbb helyen egybeesett a társulásról szóló hároméves szerződés lejártával. A referendumon a termelők többsége az átszervezés mellett döntött. U g y a n a k k o r közülük sokan mégsem hoszszabbították meg a társulásról szóló szerződést. A társulásról szóló szer­ ződések aláírása még folyamatban van, és így a helyzet n a p r ó l - n a p r a

változik. Tény, hogy egyes környezetekben lényegesen csökkent a t á r ­ sult termelők száma. Időszerű lenne ennek okait felülvizsgálni. A társastermelési tmasz-ok átszervezése, néhény kivételével, határ­ időn belül sikeresen fejeződött be. A viszonyok tényleges változtatása azonban csak most kezdődik. Ezeknek alapját a jól kidolgozott fejlesz­ tési p r o g r a m o k alkotják, amelyek m e g h a t á r o z z á k a társult termelők he­ lyét, szerepét és jövedelemszerzésének föltételeit az agráripari komp­ lexumban. F o l y a m a t b a n van a t a r t o m á n y következő ötéves tervidősza­ k á r a v o n a t k o z ó terv kidolgozása; ez pedig a l k a l m a t ad arra, hogy a vázolt feladatokat részletesen is kidolgozzuk, és azokat belefoglaljuk Vajdaság következő társadalmi tervébe. A z élelmiszertermesztők helyzete a primáris elosztásban, tehát az á r ­ politika, a hitelpolitika, a szükségleteken alapuló termelési szerződések megkötése, az á r u t a r t a l é k o k sikeresebb funkcionálása, az adópolitika és a bővített újratermelési politika, egyszóval a szilárdabb alapokon n y u g ­ vó, h a t á r o z o t t a b b mezőgazdasági politika, valamint a társultmunka­ szervezeteiben és társadalmi-politikai közösségekben foganatosított egyéb intézkedések fontos tényezői a földműves társulás fejlődésének. Ezért fontosnak t a r t o m , hogy a helyzet felmérésekor és a további akciók meghatározásakor vázoljuk m i n d a z o k a t az intézkedéseket, amelyeket a társultmunka-szervezetekben — és t o v á b b menve — a társadalmi-poli­ tikai közösségekben kell foganatosítani a cél érdekében.

Rezime

A k t u e l n a pitanja daljnjeg procesa udruživanja

zemljoradnika

U proteklih godinu dana vodena je u nas široka društveno-poiitička akcija na daljnjem podsticanju udruživanja zemljoradnika. Rezultati ove široke ak­ cije su, posmatrano regionalno, veoma različiti. Činjenica je međutim, da danas djeluju mnogi faktori koji bitno utiču na interese i potrebe za međusobnim udruživanjem i širim samoupravnim povezivanjem zemljoradnika u sistem ud­ ruženog rada i agroindustrijskog kompleksa. Interes je obostran i važan kako za individualne proizvođače tako za poljoprivredne organizacije udruženog rada. Jer, društveno organizovana proizvodnja individualnog sektora zadnjih ne­ koliko godina dobiva na svom značaju sa stanovišta obezbeđenja sirovina za reprodukcionu potrošnju u pokrajini. Rasprave, koje su vođene pokazale su da zemljoradnici imaju naglašen in­ teres za uključivanje u proces samoupravnog odlučivanja putem udruživanja. Sve je veći broj takvih organizacija udruženog rada, koje u okviru programi­ ranja potpunije računaju na potencijale zemljoradničkih gazdinstava. Ostva­ rivanje ciljeva udruživanja zahteva međutim rješavanje mnogih, dosad još nerješenih pitanja u vezi s tim. Treba otvoriti proces bržeg jačanja društvene svojine a kooperativnim or­ ganizacijama, posvjetiti veću pažnju angažovanju investicionih sredstava na privatnim gazdinstvima, rješiti kadrovska pitanja u tom djelu poljoprivre­ de itd.

Zusammenfassung

Aktuelle Fragen der weitern E n t w i c k l u n g des Einigungsprozesses individuellen L a n d w i r t e

der

Im letzten Jahr, wurden bei uns kräftige gesellschaftspolitische Aktionen durchgeführt, um die Vereinigung der Landwirte zu ermuntern. Die Resulta­ ten dieser Aktionen sind-regional gesehen- sehr verschieden. Es ist indessen unbestritten, dass heute sehr viele Faktoren, wesentiich auf die Interessen und Bedürfnisse der Landwirte, einwirken, die Vereinigung durchzuführen, und sich mit dem Agrar-industriekomplex der socialistisch selbestverwaltend organisier­ ten vereinigtem Arbeitssistem zu verbinden. Diese Interessen sind, sowie für die Landwirte, als auch für die Organisationen der gemeinschaftlichen Arbeit wichtig, und beiderseitig. Die gesellschaftlich organisierte Produktion der individuellen Landwirte, hat nähmlich in den letzten Jahren sehr viel an Bedeutung, für die Sicherung der Rohprodukte für die Weiterverarbeitung in der Vojvodina zugenommen. Alle bisher gefürten Erforschungen bewiesen, dass die Landwirte ein aus­ geprägtes Interesse daran haben, sich in die selbstverwaltenden Entscheidungsprozesse, durch Vereinigung Ihrer Arbeit. Ausrüstungen und Felder anzuchliessen. Es gibt jeweils mehr und mehr solcher gemeinschaftlichen Arbeitsorgani­ sationen, die in Ihre Entwicklungsprogramme, die Produktionspotenzialen der individueller Wirtschaftseinheiten eingeschlossen haben. Um die Ziele der der Vereinigung der individuallen Landwirte zu erreichen, müssen jedoch, noch viele, bis jetzt noch nicht gelösten Probleme gelöst werden. Man muss ein Prozess der Stärkung des gesellschaftlichen Eigentums in den kooperativen Organisationen eröffnen; mehr Achtung dem Engegement der Investizionen in individuelle Landwirtschaftsbetiebe anwenden, und die Besor­ gung entsprächender Arbeitskräfte in diesem Taile der Landwirtschaft durch­ führen.

Sava Mihić

AZ ÖNTÖZÉS JELENTŐSÉGE ÉS ALKALMAZÁSÁNAK. LEHETŐSÉGEI A MEZŐGAZDASÁG FEJLESZTÉSÉBEN

Vajdaságban a gabonafélék termesztése elérte az évi 5 millió, míg az ipari növényeké az évi 4 millió t o n n á t . A háború előtti termesztéshez viszonyítva a gabonafélék termesztése ma az a k k o r i n a k a kétszerese, míg ipari növényekből ma tízszer többet termelünk, mint a háború előt­ ti években. A vajdasági mezőgazdasági termőterületek h a z á n k össz termőterületé­ nek 12,7 százalékát alkotják, u g y a n a k k o r t a r t o m á n y u n k adja az ország gabona- és cukorrépatermésének több mint 60 százalékát, v a l a m i n t a napraforgótermés több mint 70 százalékát. Anélkül, hogy lebecsülnénk eddigi eredményeinket, állíthatjuk, hogy m i n d a z , a m i t eddig elértünk, csak kis része a n n a k a hatalmas természe­ ti és társadalmi potenciálnak, amelyet ez a vidék magában rejt, és amelynek végső h a t á r a i t , lehetőségeit tudományosan még fel sem mér­ tük. A további gyorsütemű fejlődés záloga és egyik kulcskérdése minden­ képpen az öntözés és ennek az eddigitől szélesebb körű alkalmazása. A gazdaság és társadalom fejlődése a P a n n o n a l f ö l d ö n szorosan kapcsoló­ dik a vízrendszer szabályozásához és rendezéséhez. A legkorábbi ilyen jellegű létesítményektől, a szerémségi római á r k o k t ó l (i. sz. I I I . század) egészen a második világháborúig ezek a m u n k á l a t o k elsősorban azt a célt szolgálták, hogy egyes területeket megvédjenek az árvizek és belvi­ zek o k o z t a k á r o k t ó l , és csak másodsorban szolgáltak a települések v í z ­ ellátására, ipari célokra, hajózásra stb. A z öntözéses rendszerek szélesebb körű alkalmazása a t a r t o m á n y me­ zőgazdaságában megköveteli a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k á t és a D T D vízrendszer kiépítése társadalmi-gazdasági indokoltságának felmérését. A z öntözéses rendszerek kiépítésének szükségességét az 1950. évi rend­ kívülien száraz esztendő u t á n , különösen pedig az 1952. évi k a t a s z t r o ­ fálisan száraz esztendő u t á n k e z d t ü k fontolóra venni. Ennek eredménye­ k é p p m á r 1954-ben Verbász, Z o m b o r és Becse környékén kiépült több

kisebb öntözéses rendszer, 1957 végéig pedig m á r 10 000 h e k t á r t e r m ő ­ terület öntözése vált lehetővé. Ezek a rendszerek a felszíni (csörgedeztető) öntözést tették lehetővé, felhasználva az e téren szerzett Egyesült Államokbeli és az Olaszországi tapasztalatokat. A z első lépések az öntözés gyakorlati megvalósításával kapcsolatosan rendkívülien nehezek v o l t a k . A vizet nem lehetett szétvezetni az olyan terepen, amely csak látszólag volt egyenes. A kezdeti t a p a s z t a l a t o k azt b i z o n y í t o t t á k , hogy a felszíni öntözés nem valósítható meg a talaj elő­ zetes elegyengetése nélkül. 1955 és 1958 k ö z ö t t mintegy 200 h a t e r m ő ­ területet talajegyengetését végezték el. Egyidőben t ö r t é n t a felszerelés beszerzése, amely a b a r á z d á k , a tek­ nők, vizesárkok kiásásához szükséges. E z egyébként az a korszak, a m i k o r lendületesebb ütemet vett a me­ zőgazdaság fejlődése. N ö v e k e d t e k a beruházások, a l k a l m a z á s t n y e r t a korszerű technika és technológia, magas h o z a m ú b ú z a f a j t á k a t és hibrid­ k u k o r i c á k a t h o z a t t u n k be külföldről; mindez h a t a l m a s fejlődést ered­ ményezett, különösen a társadalmi szektorban. A vetés előtti és a vegetációs időszakban szükséges nagyfokú elkészí­ tési m u n k á l a t o k m i a t t ( b a r á z d á k , vizesárkok, kiásása, zsilipek, b u k ó k elkészítése) m i a t t a felszíni (csörgedeztető) öntözés m i n d i n k á b b ellen­ tétbe kerül az újabb technológiával. A műesővel t ö r t é n ő öntözés mellett szól minden érv a k o r á b b a n és az újabban kiépített öntözéses területe­ ken egyaránt. A k o r á b b a n felszíni (csörgedeztető) öntözéses területekre beszerzik a műeső előállításához szükséges aggregátorokat, az újabb te­ rületeket pedig m á r eleve a műesős öntözésre teszik alkalmassá. C s a k n e m 20 esztendeig ezután stagnálás következik be az öntözéses rendszerek építésében. Ebben az időszakban (1957-től 1974-ig) 15 000 h e k t á r t tettek öntözésre alkalmassá, vagyis évente átlagosan kevesebb mint 1000 h e k t á r t . A stagnálásnak számos oka v a n . C s u p á n n é h á n y a t említünk. — A z elsődleges konceptus szerint az öntözés n á l u n k azt a célt szol­ gálta, hogy elhárítsa a szárazság h o z t a veszélyt és k á r o k a t , növelje és állandósítsa a h o z a m o t . A szóban forgó időszakban, a m i k o r a gabonafé­ lék termesztése dominál, az új beruházások révén viszonylag gyorsan magasabb terméshozamot érünk el, sőt állandósul is a gabonafélék ter­ méshozama. M i n d e z t a z o n b a n nem az öntözés, h a n e m az új technológia, az új gabonafajták, a jobb mechanizáció, a m ű t r á g y á k és a n ö v é n y v é ­ delmi szerek n a g y o b b fokú alkalmazása eredményezte. Emellett a ter­ mesztésre alkalmas fajták és hibridek kiválasztásakor fontos szempont­ ként szerepelt ezeknek vízhiány-tűrőképessége. A z o n b a n sem a behozatal a l k a l m á v a l , sem a hazai t u d o m á n y o s kutatóintézetek fajkiválasztó kísér­ leteinél nem szenteltek kellő figyelmet olyan fajták kitermesztésére, ame­ lyek az öntözésnek köszönve bőséges termést a d n a k . Ilyen termelési v i ­ szonyok közepette az öntözés, a n n a k ellenére hogy a n n a k terméshozam­ növelő hatása bebizonyosodott, nem j á r t kellő gazdasági eredménnyel.

— A nem eléggé fejlett élelmiszeripar nem is vállalhatta nagyobb mennyiségű ipari növény és főzelékféle feldolgozását, amely növény­ k u l t ú r á k egyébként igénylik az öntözést. U g y a n í g y az alacsonyszintű és fejletlen állattenyésztés — különösen a szarvasmarha-hizlalás — az alacsony kukoricaárak mellett nem szorult az olcsó s z á l a s t a k a r m á n y nagyobb mennyiségű használatára, amelyet ön­ tözéses rendszerrel lehetett volna megtermeszteni. Ehelyett a r r a ösztönöz­ te az állattenyésztőket, hogy a tömény k e v e r é k t a k a r m á n y o k a t (erőta­ k a r m á n y o k a t ) használják, ami merőben eltér a világszerte a l k a l m a z o t t gyakorlattól. — A hiteleszközök hiánya, a mezőgazdasági munkaszervezetek ala­ csony felhalmozó képessége és egyben alacsony fokú újratermelési ké­ pessége, nem tette lehetővé az öntözési rendszerek kiépítésével kapcso­ latos n a g y o b b beruházásokat. — Említsük meg a szubjektív o k o k a t is. A jelzett időszakban egé­ szen jól meg lehetett élni a gabonafélék termesztéséből, ezért a m u n k a ­ szervezetek kerülték olyan rendszerek kiépítését, amelyek a vegetációs folyamat kezdetétől a végéig megkövetelik a szakemberek nagyobb fokú angazsáltságát. H a b á r 1957 és 1974 k ö z ö t t lassan h a l a d t a z öntözéses rendszerek ki­ építése, mégis sikerült n é h á n y gyakorlati és t u d o m á n y o s kérdést megol­ dani az öntözéses növénytermesztés területén és megvilágítani az ön­ tözéses rendszer kiépítésének és kihasználásának néhány technikai jel­ legű kérdését. A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a ezen a téren sajnos mégsem terjedt ki minden területre, és nem volt meg a kontinuitása sem. A D u n a — T i s z a — D u n a Vízgazdálkodási Vállalat mellett — amelynek feladata volt a megépült rendszerek kihasználása — , az öntözési rendszer fejlesztéséhez hozzájárult még a Mezőgazdasági Kutatóintézet, az Állattenyésztési I n ­ tézet, a Szőlő- és Gyümölcstermesztési Intézet, az újvidéki Mezőgazdasá­ gi Egyetem, a petrőci K o m l ó - és Ciroktermesztési Intézet, az újvidéki Közgazdasági Intézet, az Országos Élelmiszeripari Intézet, v a l a m i n t több mezőgazdasági munkaszervezet, amelyek öntözéses növénytermesztést folytatnak. A D T D vállalat a verbászi, a szenttamási és a futaki öntözési terü­ letek kiépítésével és felszerelésével közvetlenül hozzájárult az öntözé­ ses növénytermesztés egyes szakmai kérdéseinek megvilágításához és az öntözéses termesztés lehetőségeinek feltárásához. A D T D emellett mint­ egy 80 t u d o m á n y o s terv kidolgozását finanszírozta, amelyek lényegében ugyanezt a célt szolgálták. A Mezőgazdasági Kutatóintézet a szenttamási kísérleti állomáson, a D T D kísérleti parcelláin és más öntözéses területen vizsgálatokat vég­ zett az öntözés optimális n o r m á i n a k és idejének a megállapítására, ki­ dolgozta a n ö v é n y k u l t ú r á k öntözéses termesztésének technológiáját, v a ­ lamint k u t a t á s o k a t végzett a tartóföldvetésekkel kapcsolatosan.

A z Állattenyésztési Intézet a K a m e n d i n m i n t a b i r t o k o n , v a l a m i n t a Backo D o b r o Polje, K o v i n és Cservenka k ö r n y é k i kísérleti táblákon a t a k a r m á n y n ö v é n y e k öntözéses termesztését vizsgálta, v a l a m i n t a húsés tejtermelés gazdaságosságát ennek viszonyai közepette. A z Országos Élelmiszeripari Intézet a t a k a r m á n y n ö v é n y e k dehidrizálását t a n u l m á n y o z t a , és m e g h a t á r o z t a ezeknek tápértékét oly m ó d o n , hogy az öntözéses módszerrel megvizsgálta a kitermelt t a k a r m á n y n ö v é ­ nyeket. A Szőlő, és Gyümölcstermesztési Intézet az öntözéses szőlő- és gyü­ mölcstermesztés lehetőségeit k u t a t t a . A z újvidéki Közgazdasági Intézet az öntözéses növénytermesztés gaz­ daságosságát, a termelési költségeket vizsgálta a vajdasági mezőgazdasá­ gi b i r t o k o k o n . Egyes mezőgazdasági munkaszervezetek kedvező eredményeket értek el és ily m ó d o n bebizonyították az öntözéses növénytermesztés indo­ koltságát az eltelt időszakban. K ö z ü l ü k említsük meg a futaki P l á n t a Mezőgazdasági Birtokot, a Prigrevica Mezőgazdasági I p a r i K o m b i n á t o t , a Titel Mezőgazdasági I p a r i K o m b i n á t o t , a Becse Mezőgazdasági I p a r i K o m b i n t á t o t , a Z e n t a A g r á r i p a r i K o m b i n á t o t , az adai H a l á s z József M e ­ zőgazdasági I p a r i K o m b i n á t o t és a K a m e n d i n kísérleti állomást. H a b á r a fentebb említett kutatások és kísérletek nem világítanak rá teljes egészében az öntözéses növénytermesztés lehetőségeire, az elért eredmények kiindulópontul szolgálhatnak az öntözési technológia és gazdaságosság kidolgozásában. A z öntözéses gazdálkodással elért eredmények közül a következőket emeljük ki. T a k a r m á n y n ö v é n y e k : 150—200 métermázsa hereszéna, azaz dehidratizált termék h e k t á r o n k é n t . Zöld t a k a r m á n y n ö v é n y e k a folyamatos z ö l d t a k a r m á n y o z á s b a n : 100— 150 tonna h e k t á r o n k é n t . D e h i d r a t i z á l t kukoricaszár: 150—200 métermázsa h e k t á r o n k é n t . I p a r i n ö v é n y e k : h e k t á r o n k é n t 6—8 vagon cukorrépa, 25—30 méter­ mázsa szója. Főzelékfélék: h e k t á r o n k é n t 600—800 métermázsa, paradicsom, 3 0 0 — 400 métermázsa p a p r i k a , 60—80 métermázsa borsó, 80—100 mé­ termázsa zöldbab. T a r l ó utáni vetés: 300—600 métermázsa z ö l d t a k a r m á n y (friss hasz­ n á l a t r a silózásra és dehidratizációra is alkalmas). 60—80 méter­ mázsa borsó, 3 0 — 4 0 métermázsa szemeskukorica, 10—15 méter­ mázsa szója. A z öntözéssel elért magas h o z a m o k szinte törvényszerűen jó finansziális eredményt biztosítanak. A termelés értéke a t a k a r m á n y n ö v é n y e k ­ nél eléri a 35 000 d i n á r t h e k t á r o n k é n t , az ipari növényeknél a 40 000 dinárt, a főzelékféléknél a 100 000 dinárt, a gyümölcstermesztésnél pe­ dig a 150 000 d i n á r t h e k t á r o n k é n t .

E z kétszer-háromszor nagyobb összeg, m i n t a hagyományos termesz­ tésnél, vagyis az öntözés nélkül megvalósítható kereset. M a amikor összegezzük eredményeinket el kell ismerni, hogy volt elég sok negatív példa is. Egyes esetekben vízzel p r ó b á l t á k pótolni a helyrehozhatatlan technológiai mulasztásokat. G y a k o r i volt az is, hogy későn kezdtek az öntözéshez, hogy rosszul adagolták a vizet, rosszul h a t á r o z t á k meg a két műeső közötti időt stb. A k a d t a k olyanok, akik az effajta mulasztások és a belőlük a d ó d ó sikertelenségek elkendőzése ér­ dekében megkérdőjelezték az öntözéses termelés indokoltságát. Mint m á r m o n d o t t a m , az öntözés jelentősége a mezőgazdaság t o v á b b ­ fejlesztése szempontjából nézve nincs még minden szempontból t u d o m á ­ nyosan kielemezve, véglegesen és precízen meghatározva. Bizonyos o b ­ jektív nehézségek t á m a d t a k a m i a t t is, hogy megváltozott az öntözés szerepe a termelésben, t o v á b b á ugrásszerű volt a fejlődés, majd időn­ ként stagnáció következett be, azonkívül a t u d o m á n y o s intézmények sem tettek meg minden szükségest ezen a téren. Ettől eltekintve, az eddigi eredmények összegezése alapján is megha­ t á r o z h a t ó az öntözés jelentősége az agroipari komplexum további fej­ lődésében. A társadalmi tervek és megállapodások pontosan meghatározzák V a j ­ daság mezőgazdaságának céljait, további fejlesztésének irányát. A ve­ tésszerkezetben csökken a gabonafélék részaránya, de u g y a n a k k o r a h o ­ z a m o k növelésével megmarad, sőt növekszik az eddig kitermelt mennyi­ ség. A vetésszerkezet az ipari növények, főzelékfélék, gyümölcsök és t a ­ k a r m á n y n ö v é n y e k j a v á r a változik. A z élelmiszeripar ütemesebb fejlesz­ tése és ebből a d ó d ó szükségletei egyértelmű követelményeket támaszta­ nak a növénytermesztés elé: folyamatosan növelni kell a napraforgó, a cukorrépa, a főzelékfélék, a gyümölcsféleségek termesztését, és ezzel egyidejűleg fejleszteni kell ezeknek a feldolgozását, továbbá a húsfeldol­ gozást, a kész- és félkészételek gyártását és más élelmiszeripari készter­ mékek gyártását. A társadalmi terv megkülönböztetett teret szentel a víznek, p o n t o s a b ­ ban az öntözésnek a mezőgazdaság és élelmiszeripar átszervezésében. Víz nélkül nem biztosítható a termelés folytonossága, főleg nem szavatolható a nyersanyagok ipari előállítása, feldolgozása és forgalmazása. Ilyen értelemben h a t á r o z z a meg a terv a víz elsődleges szerepét. A folytonosság szavatolásával a termelésben a víz elősegíti a jöve­ delmi elveken alapuló társadalmi-gazdasági viszonyok gyorsabb fejlő­ dését, miközben megteremti a munkatermelékenység növelésének előfel­ tételeit, és lehetőséget ad a mezőgazdasági termények á r á n a k csökken­ tésére. Magától értetődő, hogy a vízhasználatot, az öntözés programját te­ kintve a mezőgazdasági szervezetekben a jövőben is lesznek sajátossá­ gok, mint ahogy bizonyos mértékben a termelési p r o g r a m o k is külön­ böznek majd. Minden mezőgazdasági-ipari kombinát termelésének közös alapja elsősorban az állattenyésztés fejlesztése — amely az öntözéses

módszerrel termelt, merőben más t a k a r m á n y o z á s o n alapszik —, vala­ mint az ipari növények fokozottabb termelése lesz. Emellett egyes m u n ­ kaszervezetek öntözéses módszerrel termesztenek majd gyümölcsöt, fő­ zelékfélét, v e t ő m a g o k a t és gabonaféléket is. Az állattenyésztés helyzetét, amelyről régóta azt állítjuk, hogy ked­ vezőtlen feltételek közepette gazdálkodik, az egész sor objektív és szub­ jektív nehézség mellett rendkívül megnehezíti az ésszerűtlen drága ta­ k a r m á n y o z á s . N é h á n y évvel ezelőtt született jugoszláv sajátosság, amely­ re a kukorica évek óta rendezetlen árviszonyai m i a t t kerülhetett sor, hogy nálunk a szarvasmarhahizlalás is k e v e r é k t a k a r m á n y o k k a l konc e n t r á t u m o k k a l történik. Ilyen fényűzést az Amerikai Egyesült Államok sem enged meg m a g á n a k , amely pedig évente — mint hazai piaci feles­ leget — több tízmillió t o n n a kukoricát exportál. A t a k a r m á n y o z á s téves módszerei miatt, amint magasba szökkent a kukorica és ezzel együtt a „ k e v e r é k t a k a r m á n y ára, rendkívüli nehéz helyzetbe került a hazai állattenyésztés. A t a k a r m á n y n ö v é n y e k öntözéses módszerrel történő termesztésében el­ ért eredmények alapján fenntartás nélkül állíthatjuk, hogy nagyobb mennyiségű és olcsóbb t a k a r m á n y t csakis öntözéses módszerrel termel­ hetünk. Mindemellett a takarmányelőállításban az eddigitől nagyobb gondot kell fordítani a különféle melléktermékek feldolgozására is. A t a k a r m á n y n ö v é n y e k öntözéses módszerrel történő termesztésében mindenképpen jelentős helyet kap majd a lucerna, amely egyre szélesebb­ körű alkalmazást nyer egyes állatfajok t a k a r m á n y o z á s á b a n . Ez a nö­ v é n y k u l t ú r a a hagyományos felhasználása mellett (friss állapotban, he­ reszénaként, vagy silózva) dehidratizálás után a legkülönfélébb alakban s z á r a z t a k a r m á n y k é n t , vagy adalékként is használható. Amennyiben a hazai t a k a r m á n y g y á r a k szükségleteit kielégítjük, a felesleget a világpia­ con is kitűnően értékesíthetjük. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy a dehidratizált lucerna megfelelő m ó d o n feldolgozva kitűnően he­ lyettesítheti a behozatali fehérje t á p a n y a g o k a t , amelyeknek importálása évente hatalmas devizaeszközöket emészt fel. A lucerna mellett más z ö l d t a k a r m á n y növények folyamatos termesz­ tése (öntözéses módszerrel) újra fellendítheti a szarvasmarhatenyésztést, ami annyit jelent, hogy a hazai és világpiacnak egyaránt megfelelő áron á l l í t h a t n á n k elő húst, tejet. A z öntözéssel történő folyamatos zöldtakar­ mányozás révén egy parcellán évente kétszer a r a t h a t u n k , ugyanarról a területről háromszor több t a k a r m á n y n ö v é n y t k a p u n k , és biztosítjuk a folyamatos ellátást egész éven át. A tarlóvetés is olyan lehetőség, amelyet a takarmánytermesztésben jobban kihasználhatunk, mint eddig. A z öntözéses rendszer kellő meg­ szervezésével, a gabonaféléket k o r á b b a n learathatjuk és ezáltal nagyobb lehetőség kínálkozik a tarló utáni vetésre, más szóval növekszik a tar­ lóvetésben termesztett t a k a r m á n y n ö v é n y e k hozama. A legkülönfélébb lehetőségek k í n á l k o z n a k mind a n ö v é n y k u l t ú r á k kiválasztását, mind pe-

dig a vetés idejét tekintve. A tarlóvetési t a k a r m á n y ezáltal felhasznál­ h a t ó friss állapotban, de silózásra és dehidratizálásra is alkalmas. A mezőgazdasági termelés m á r említett átszervezési koncepciója sze­ rint a jövőben növelni kell az ipari növények vetésterületét és termés­ h o z a m á t . Korszerű technológiai alkalmazásával, a merőben új t á r s a d a l ­ mi-gazdasági viszonyok közepette a termelésfeldolgozás és forgalmazás m i n d i n k á b b egységes folyamatot alkot majd; a lényege pedig, hogy a jövedelemrészesedés a befektetett m u n k a szerint oszlik meg. A termelés kifejezetten ipari jellegű, összefüggő folyamattá válik. A v í z ebben a folyamatban is nélkülözhetetlen elem. A z ipari növények közül a cukorrépa termesztése bír a legsokrétűbb jelentőséggel. A cukorrépa az öntözéses területeken eddig az első helyen állt az ipari növények sorában. Bebizonyosodott, hogy h o z a m a öntözés­ sel lényegesen növelhető és állandósítható. A cukorrépa h o z a m á n a k állandósítása nemcsak a termelők számára jelent nagyobb jövedelmet, hanem a feldolgozók számára, öntözéssel ugyanis szavatolható az a mennyiség, amely elegendő ahhoz, hogy a cu­ k o r g y á r a k teljes kapacitással dolgozhassanak. A cukorgyárak számtalan­ szor a z é r t kerültek nehéz anyagi helyzetbe, mert kevés répa termett és kapacitásaikat csak részben t u d t á k kihasználni. Fontos tényező az is, hogy az öntözés révén elért nagyobb h o z a m o k által csökkenthető a cukorrépa vetésterülete. Ez lehetővé tenné, hogy a cukorrépát csak m e g h a t á r o z o t t területeken, vidékeken termesszék, ami elősegítené a szállítási költségek csökkentését. A z étolaj és fehérjeszükséglet kielégítése céljából az utóbbi években (hosszas stagnáció után) ismét fellendülőben v a n a szójatermesztés. A becsei feldolgozó üzem felépítésével egyidőben ez az ipari n ö v é n y k u l t ú ­ ra is m i n d i n k á b b meghonosodik v i d é k ü n k ö n . Termesztésében sajnos, még mindig nem rendelkezünk sem elegendő tudományos, sem elegendő gyakorlati tapasztalattal, és nem tudjuk, hogy milyen eredmények érhetők el öntözéses termesztésével. N e m vitás, hogy a szója, — különösen a fejlődése egyes szakaszaiban — nagy nedvességtartalmú talajt és levegőt igényel. Ezért magas h o z a ­ mok a szójatermesztésben csak megfelelő nedvességtartalom biztosításá­ val érhetők el, más szóval a mi éghajlati viszonyaink közepette csak öntözés útján. A további t u d o m á n y o s kutatások minden bizonnyal v á ­ laszt a d n a k majd a leglényegesebb kérdésekre a szója öntözéses termesz­ tésével és a legjobb fajták kitermesztésével kapcsolatosan, aminek a vég­ eredménye a nagyobb hozam, gazdaságosabb termesztés lesz. A friss főzelékfélék fogyasztása, de u g y a n í g y a fagyasztott és feldol­ gozott főzelékfogyasztás is évről évre nő, emellett az e x p o n á l á s i lehető­ ségek is kiválóak. Különösen az utóbbi években m u t a t k o z o t t eltérés a szükségletek és a szervezetlen termesztés, felvásárlás, feldolgozás és for­ galmazás nyújtotta lehetőségek között. A g y a k r a n jelentkező hiányt, » magas á r a k a t , az időszakosan jelentkező piacfelesleg okozta k á r o k a t , a termelők és fogyasztók közötti nézeteltéréseket csak úgy küzdhetjük le,

ha á t t é r t ü n k a főzelékfélék ipari termesztésére, a m u n k a és eszközök t á r ­ sítására, a földművesek társulásán alapuló termesztésre. A főzelékfélék ipari termesztése egyedül öntözéses módszerrel végez­ hető, ezen a téren tehát nincs alternatíva. A jövedelmi viszonyokon ala­ puló ipari termesztés szűntetheti csupán meg a főzelékfélék gazdaságos termesztésének dilemmáját. A z eddigi kísérleti eredmények azt bizonyítják, hogy főzelékfélék termesztése a tarlóvetésen is gazdaságos. Elsősorban feldolgozásra alkal­ mas, de a hazai szükségletek egy része is fedezhető belőle, sőt export útján is értékesíthető. M i n t a gabonafélék, az ipari növények, a főzelékfélék esetében, ugyan­ úgy a gyümölcstermesztésben is a kísérletek arról t a n ú s k o d n a k , hogy ön­ tözés révén nő a h o z a m és javul a minőség. Igazolt tehát az a törekvés, hogy új telepítések létesítésekor egyidejűleg tervezik az öntözést, de a meglevő gyümölcsösökben is sok helyütt szorgalmazzák az öntözéses termesztés bevezetését. A z öntözés gazdaságossága v i t a t h a t a t l a n , a k k o r is h a a korszerű felszerelés beszerzése sokba kerül. Bár mindeddig csak kis területeken végeztünk kísérleteket öntözéses szőlő- és komlótermesztéssel, az eredmények a r r a serkentenek, hogy a jövőben ezen a téren is az öntözéses termesztést szorgalmazzuk. Szóltunk m á r a tarló utáni t a k a r m á n y n ö v é n y és főzelékféle termesz­ téséről. H a s o n l ó eredményekkel biztat egyes szemes gabonafélék, így a napraforgó, a kukorica és szója termesztése is. Szükség van azonban újabb, részletesebb kísérletekre a technológia véglegesítése céljából. A n n y i bizonyos, hogy a gabonafélék korai vetésének és a r a t á s á n a k n a g y jelen­ tősége v a n , m e r t ezáltal növelhető a tarlóvetés h o z a m a és biztonsága. A tarlóvetés mint második vetés jó szervezés és szolid h o z a m o k révén hozzájárul a termelési költségek, — végső soron az eladási á r a k — csök­ kentéséhez. H a b á r tulajdonképpen a gabonafélék öntözésével kezdtük a kísérlete­ ket, v a n még néhény gazdasági és technikai jellegű kérdés, amely meg­ válaszolatlanul m a r a d t . A búza jól reagált a vetés előtti őszi öntözésre, különösen ha csapa­ dékmentes volt az ősz, és kedvezően fogadta a tavaszi locsolást is. D e ha mindent összevetünk — a költségeket és a pénzügyi eredményeket — n y i l v á n v a l ó v á válik, hogy a búza öntözése, tarlóvetés nélkül nem jár kellő gazdasági eredménnyel. Ezért is indokolatlan, hogy a mezőgazda­ sági szervezeteink öntözéses vetésterületein a búza ma még oly nagy részaránnyal szerepel. A kukorica vízszükséglete nagyobb a búzáétól, de ezzel összhangban az elért eredmények is jobbak — a kukorica öntözéses termesztése gaz­ daságosabb, mint a búza öntözése. A z öntözéshez szükséges felszerelés, berendezés hiánya miatt nagyobb területeken egyelőre nem folytatható öntözéses kukoricatermesztés. Egyfelől tehát be kell szerezni a viszony­ lag drága berendezéseket, másfelől a t u d o m á n y n a k ki kell tenyésztenie

olyan hibridfajtákat, amelyek öntözéses termesztéssel igazán kiváló h o ­ zamot adnak. Egyelőre m a r a d j u n k meg annál, ami az eddigi kísérletek során bebi­ zonyosodott, nevezetesen, hogy a vetőmagként termesztett kukorica öntözése indokolt, mert minősége feljavult, és így a termelése gazdasági­ lag inkolot. 1977 végén befejeződött a D u n a — T i s z a — D u n a csatornarendszeri há­ lózat kiépítése. A főcsatornák hosszúsága 930 km. A D u n á b ó l másod­ percenként 108 köbméter, a Tiszából másodpercenként 120 köbméter víz emelhető be a csatornahálózatba. Ez a vízmennyiség összesen 510 000 hektár termelőterület öntözésére alkalmas: 210 000 h e k t á r öntözhető Bácskában és 300 000 hektár B á n á t b a n . Tekintettel arra, hogy a főcsatornák a kisebb csatornák sűrű hálózata révén mélyen bevezetik a vizet Bácska és Bánát szántó területeire, vala­ mint a viszonylag állandó vízszint miatt ez a vízrendszer igen alkalmas a termőterületek n a g y a r á n y ú és olcsó öntözésére. V a n még egy területünk, és ez Észak-Bácska, ahol szintén meg kell építeni a csatornarendszert. A tervelőkészítési m u n k á l a t o k m á r befeje­ ződtek. V á r h a t ó , hogy hamarosan megkezdődik az észak-bácskai csator­ nahálózat kiépítése. A z észak-bácskai terület laza talaj, szélsőséges ég­ hajlata m i a t t a növénytermesztés több nedvességet igényel, főleg azért, mert a talajvíz ezen a területen mélyen található. Ezen a területen a gyümölcstermesztés fejlettebb, mint másutt, ezért nem kétséges, hogy az öntözéses rendszer kiépítésével éppen az öntözéses gyümölcstermesztés fog továbbfejlődni. A gyümölcsészet, ugyanis minden megerőltetés nél­ kül magára vállalhatja az öntözéssel együttjáró költségnövekedést. Sok­ kal inkább, mint a D T D k ö z é p - és délbácskai vidékei. Szerémség öntözési rendszerének a megépítésével kapcsolatosan szintén elkészítették a szükséges t a n u l m á n y t . A Szávából, a D u n á b ó l , a Bosutból és a Fruska Gora-i vízgyűjtőből Szerémségbe annyi vizet lehet irányíta­ ni, amennyi elegendő a mezőgazdasági k u l t ú r á k öntözéséhez. M o n d h a t j u k , hogy mi ma m á r rendelkezünk a vízrendszer és ö n t ö ­ zéses rendszerek kiépítéséhez szükséges tudományos-kísérleti és g y a k o r ­ lati alappal, tudással. A D T D összetett társultmunka-szervezet, más vállalatokkal e g y ü t t m ű k ö d v e m a abban a helyzetben van, hogy vállal­ hatja ilyen rendszerek kiépítését, felszerelését és üzembe helyezését, men­ tesítve a b e r u h á z ó k a t mindenféle kockázattól, szavatolhatja a rendszer minőségi működését. A technikai megoldásokat tekintve bizonyos, hogy a jövőben a félig helyhez kötött, esőszárnyakkal m ű k ö d ő öntözéses rendszer terjed el leginkább, amely a magas hozamú n ö v é n y k u l t ú r á k öntözésére felel meg leginkább. Ami a gyümölcs-, szőlő- és komló telepítvényeknél az olyan öntözéses berendezéseknek van jövője, amelyek csöpögtetőmódszerrel működnek. N e m mellékes kérdés a káderek nevelése sem. Középfokon a káder­ képzés már folyamatban van a szakirányú oktatás révén. H a m a r o s a n

megkezdődik a magasképzettségű káderek képzése is az újvidéki Mező­ gazdasági Fgyetcmen. A z öntözéses növénytermesztés továbbfejlesztésében kétségkívül jelen­ tős szerepe van a t u d o m á n y n a k . Számos technikai, technológiai, gazda­ sági és egyéb kérdés v á r válaszra. A választ a t u d o m á n y adhatja meg. A z egyik legnagyobb gátló tényező mindenképpen a beruházási eszkö­ zök hiánya. A berendezések ammortizálási ideje hosszú, kívánatos lenne, tehát, ha biztosítanánk a pénzforrásokat a b a n k o k , szállítók és kivitele­ zők, valamint a tmasz-ok minimális hozzájárulása útján. A fent vázolt nehézségek ellenére a soron következő középtávú fejlesz­ tési tervben elő kel! irányozni 10—15 000 h e k t á r termőföld öntözését. összegezve az e l m o n d o t t a k a t megállapíthatjuk, hogy a számos nehéz­ ség ellenére is leküzdöttük a kezdeti hiányosságokat, problémákat és si­ került meghatározni a víz, az öntözés szerepét az agráripari komplexum átszervezésében. Fordította

Hornok

Ferenc

Rezime

Značaj navodnjavanja za razvoj agroindustrijskog kompleksa Vojvodine i mogućnosti njegove šire primene Na teritoriji Vojvodine navodnjavanje je oduvek bilo aktuelno. Istorijski nalazi govore da su već Rimljani u Sremu koristili navodnjavanje za pospje­ šivanje proizvodnje. A kasnijim periodima izgrađivani su uglavnom kanali za odvođenje podzemnih voda i isušenje močvarnog tla. Navodnjavanje postaje ponovo pitanje prvog reda početkom pedesetih go­ dina ovog stoljeća. U to vreme izgrađeni su mnogi sistemi navodnjavanja, uglavnom za površinsko navodnjavanje. Korišćenjem savremene tehnologije i mineralnih đubriva u poljoprivredi skokovito rastu prihodi što pitanje na­ vodnjavanja velikih površina ponovo baca u senku. Međutim u protekle dve-dve i pol decenije vođena su istraživanja na ogiednim poljima sa raznim poljoprivrednim kulturama i iskušana pospjesnost proizvodnje navodnjavanja. Pokusi govore da skoro u svim slučajevima na­ vodnjavanje daje svoje efekte i u pogledu prinosa i u ekonomskom pogledu. Naročito se pokazalo korisnim proizvodnja stočne hrane, povrća i nekih in­ dustrijskih biljki, dok u proizvodnji kukuruza i pšenice navodnjavanje, nije dalo odgovarajuće efekte. Stočarstvo danas sve više traži jeftinu stočnu hranu u velikom obimu. Tu hranu moguće je proizvoditi a dovoljnim količinama jedino navodnjavanjem, a naročito postrnom proizvodnjom, koja je, ako se zemljište navodnjava takođe uspješna. Svi ovi i drugi rezultati, kako i razvoj poljoprivrede ponovo na­ meću potrebu izgradnje velikih sistema za navodnjavanje u Vojvodini.

Zusammenfassung

Die Bedeutung der Bewässerung für die Entwicklung des Agrar-industriekomplexes der Vojvodina und die Möglichkeiten Ihrer weiteren A n w e n d u n g Im Gebiete der Vojvodina, war die Bewässerung, wie das die historischen Befunde beweisen, schon immer aktuell. Im Srem (Sirmien) haben schon die Römer Bewässerungskanäle gegraben, um die landwirtschaftliche Produktion zu fördern. In späteren Zeiten, Kanäle wurden, hauptsächlich zur Entwässe­ rung und zur Melioration der Morastböden gebaut. Die Bewässerung, bekommt wieder erstklassige Bedeutung, erst in der fünf­ ziger Jahren unseres Jahrhunderts. In diesen Jahren wurden viele Bewässerungs­ anlagen, vorwiegend zur Oberflächenbewässerung in Stande gesetzt. Durch die Einführung der modernen Technologie; durch Gebrauch von Kunstdünger, sind die Erträge der Landwirtschaft sprunghaft angewachsen. Das hat zur neuen Vernachlässigung des Anbaus von Bewässerungsanlagen geführt. In den letzten zwei-ein-halb Jahrzehnten indessen, wurden wissenschaftliche Forschungen auf Versuchsteritorien durchgeführt, die grosse Erfolge der Be­ wässerungsproduktion, bei verschiedenen Kulturen unzweifelhaft bewiesen. Die Versuche bestätigten, dass die Bewässerung, fast in allen Fällen positive Effekte, in Hinsicht der Ertragsgrössen, sowie in wirtschaftlicher Hinsicht er­ zielt haben. Besonders günstige Effekte hat man bei der Viehfuttererzeugung; bei Erzugung von Gemüse, sowie bei verschiedenen Industriepflanzen erhalten. Bei Mais- und Weizenerzeugung jedooh gab es keine beachtlichen Erfolge. Die Viehzucht verlangt heute immer mehr billingen Futter. Diesen Futter kann man in genügender Menge nur durch Bewässerungsproduktion, und be­ sonders mit Herbstmaiserzeugnung besorgen, die bei Bewässerung auch er­ folgreich sein kann. Alle diese Erfolge, sowie die Weiterentwicklung der Land­ wirtschaft an und für sich, stellen Ausbau grosser Bewässerungsanlagen in der Vojvodina als unbedingte Nötigkeit dar.

Branislav Milovanovic—Dorde Petrovic

MEZŐGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOK A MAGÁNSZEKTORBAN

I. B E V E Z E T Ő A következő ötéves terv 1980-tól t á r s a d a l m u n k anyagi fejlődésének egyik fontos tényezőjeként emeli ki az élelmiszertermelést. Vajdaságban mint az ország legjellegzetesebb és legnagyobb mezőgazdasági vidékén az élelmiszertermelés fejlesztése még fokozottabb jelentőséggel bír. M i n d ­ ez nem volt vitás m á r az 1976—1980-as tervidőszak előkészítése idején, sem a köztársaságok és a t a r t o m á n y o k társadalmi megállapodásainak egyeztetése a l k a l m á v a l , amikor a kiemelt fontosságú gazdasági ágaza­ tokról esett szó, és az ötéves terv eltelt h á r o m esztendejében sem vált egy pillanatra sem kérdésessé. Ilyen előzmények után, tekintve a magántermelők magas részarányát Vajdaság a g r á r i p a r á b a n , m e g h a t á r o z t u k a földművestevékenység fejlő­ désének, eredményesebb hatásfokának i r á n y v o n a l á t is. A m a g á n g a z d a ­ ságok árutermelése, a m á r kialakított kapacitások, termelési lehetőségek, az elért termelékenység, egyes termékek domináló jelenléte a m a g á n ­ szektorban (mint például a kukoricatermesztés és állattenyésztés), vala­ mint a n n a k — különböző okokból adódó — nehézsége, hogy a földmű­ vestevékenységet más, termelékenyebb és hatásosabb agráripari területre irányítsuk át, lényegében meghatározzák a t á r s a d a l o m n a k a földműve­ sek és magángazdaságok iránti viszonyát. A z eltelt idő távlatából szem­ lélve ez a viszony nem más, mint a földműves áttranszformálása a tár­ sult m u n k a specifikus dolgozójává, aki mint önigazgató és egyben mint termelőmunkás valósítja meg társadalmi és gazdasági szerepét. A jelenlegi társadalmi-gazdasági viszonyok közepette a földművesek szükségszerűen engedelmeskednek a piaci törvényszerűségeknek, amelyek szüntelenül nagyobb termelékenység elérésére, a föld, a m u n k a és az eszközök társítására, a társadalmi szektorral való együttműködésre, az újratermelési viszonyokban elfoglalható hely fellelésére, új szervezkedési formák kialakítására ösztönzi őket, amelyek hosszú t á v o n biztosítják

számukra a munkájukkal megvalósítható maximális jövedelmet és ezzel együtt egzisztenciájukat a mezőgazdasági termékek piacán. Írásunk célja, hogy ilyen általános keretben felmérjük a magánszek­ torba végzett beruházásokat, a m u n k a anyagi alapjának bővítésére szol­ gáló eszközforrásokat és a mindebből v á r h a t ó effektusokat a termelés további folyamatában. Külön célunk, hogy a vizsgálódások összefüggő eredményeként rámutassunk az említett területen fellelhető alapvető problémákra. A magánszektorban előirányzott beruházások keretét az 1976—1980as időszakra v o n a t k o z ó országos társadalmi terv h a t á r o z z a meg, amely kihangsúlyozza a magángazdaságok gyorsabb iramú korszerűsítésének és a termelési kapacitások jobb kihasználásának szükségességét. A t a r t o ­ mányi társadalmi terv u g y a n a k k o r a magánszektorban rejlő jelentős ter­ melési t a r t a l é k o k teljesebb aktivizálására helyezi a hangsúlyt, de e kettő lényegében u g y a n a r r a vezethető vissza. Ilyen összetételben a beruházások valóban figyelmet érdemlő vizsgálódás t á r g y á t képezhetik.

II. AZ ELEMZÉS MÓDSZERE A téma által m e g h a t á r o z o t t tartalomból és viszonylagos összetettsé­ géből, v a l a m i n t a m u n k a során jelentkező konkrét problémákból kiin­ dulva alapmódszerként a k v a n t i t a t í v és logikai analízist a l k a l m a z t u k , azaz gyakorlatilag kombináltuk e két módszert. A k v a n t i t a t í v elemzéshez szolgáló a d a t o k a t a hivatalos statisztikai p u b ­ likációkból vettük, és viszonylag kielégítő az a d a t o k unifikálása. A z adatforrásként használt anyagok fogyatékossága viszont az, hogy a ben­ n ü k közölt a d a t o k nem eléggé átfogóak, mindent felölelőek. Bizonyos m u t a t ó k h i á n y a lehetetlenné tette a téma komplexebb feldolgozását. Ez komoly nehézséget jelentett a t a r t a l o m szélesebb körű elemzésében, k i ­ elégítő széttagolásában és újbóli szintézisében, végső soron tehát a p r e ­ cízebb következtetések megfogalmazásában. Ettől eltekintve úgy véljük, hogy ez a körülmény nem játszott lényegesen közre az alábbiakban k ö ­ zöltek tárgyilagosságára nézve. A k v a n t i t a t í v elemzés lényegében az összehasonlításon, relatív viszo­ n y o k o n , strukturális megfigyeléseken alapszik és felöleli a probléma sta­ tikus és dinamikus aspektusait. A logikai analízis a kutatásokból, az analizált jelenségek o k a i n a k meghatározásából és közléséből indul ki, vagyis azt t a r t a l m a z z a . A z analízis szokványos interpretálása nélkülözi az analitikus mód­ szer összetettebb eszközeinek alkalmazását, amelyekre — a témát te­ kintve — nem is volt különösebb szükség. A z analízis által elért eredmények szintézisét következtetések formá­ jában a d t u k meg. A r r a törekedtünk közben, hogy jelezzük a vázolt p r o b ­ lémák v á r h a t ó alakulását, következményeit és meghatározzuk a fejlődés távlatait.

III. A MAGÁNSZEKTOR JELENTŐSÉGÉNEK INDIKÁTORAI

ALAPVETŐ

A k ö z é p t á v ú fejlesztési terv előkészítése idején mind politikai, mind pedig gazdasági szempontból az élelmiszertermelés stratégiai jelentősége jutott elsősorban kifejezésre. A z élelmiszertermelés megfelelő szintjének elérése, a dinamikusabb fejlődés, a n n a k érdekében, hogy kielégítsük a hazai szükségleteket, elegendő mennyiséget tartalékolhassunk, és á l l a n d ó ­ sult jelleggel növeljük a kivitelt. Ezek az álláspontok k o n k r é t formát öltöttek a társadalmi-politikai közösségek társadalmi megállapodásaiban és az agráripari k o m p l e x u m társultmunka-szervezeteinek t e r v d o k u m e n ­ tumaiban. A fentebb vázolt általános keretekből eredően a mezőgazdasági m a ­ gánszektor, többé vagy kevésbé explicit módon, jelentős helyet k a p o t t a termelés fejlesztésében és az önigazgatási termelési viszonyokban ál­ talában. Jellemzőek a t a r t o m á n y 1980-ig szóló fejlesztési tervében m e g a d o t t k v a n t i t a t í v a d a t o k . P á r h u z a m b a állítva világosan ilusztrálják a helyze­ tet és a célokat egyaránt. 1.

táblázat

A társadalmi termék növelési üteme és az agráripari társadalmi ter­ mék szerkezeti a r á n y á n a k alakulása 1980/75. Növekedés 1976—1980 összgazdaság — társad, szekt. — magánszektor Mezőgazdaság — társad, szekt. — magánszektor

7,1 8,0 3,5 5,2 7,9 3,0

Strukturális részarány 1975 1980 100,00 79,4 20,6 30,8 13,3 17,4

100,00 82,7 17,3 28,1 13,8 14,3

Mindamellett, hogy a fejlődés ütemére gátlóan h a t ó tényezők a m e ­ zőgazdaságban erősebbek, mint egyéb gazdasági á g a z a t o k b a n , továbbá, hogy a társadalmi közösség alapvetően a társadalmi szektor erősítését szorgalmazza, hogy társadalmi termékszerkezetben a magánszektor csök­ kenő részaránnyal szerepel, igen nagy a földművesek hozzájárulása a kitűzött célok megvalósításához. Függetlenül attól, hogy á r n y a l a t a i b a n mennyire v o n h a t ó kétségbe a társadalmi termék öt évre előirányzott n ö ­ vekedésének megvalósítása, s z á m u n k r a lényeges, hogy Vajdaságban az össz társadalmi termék egy nyolcadát a mezőgazdasági magánszektor

adja majd. Emellett. 1980-ban a magánszektor társadalmi termékének értéke még nagyobb lesz, mint a társadalmi szektoré, bár igaz, hogy az elkövetkező ötéves tervidőszakban a társadalmi szektor mind a kiter­ melt áru mennyiségét, mind az értékét tekintve maga mögött hagyja a magángazdaságokat. N a g y fontosságú az a tény is, hogy az élelmiszer­ ipar termelése nagymértékben a magángazdaságokból származó nyers­ anyagon alapszik (kukorica, napraforgó, állattenyésztés) mégpedig azok­ ban a termelési á g a z a t o k b a n , amelyek a legkockázatosabbak és a cikli­ kus változások idényjellegű oszcillációk a legnagyobbak. A probléma szociális szempontjait m á r k o r á b b a n felmértük. A m a g á n ­ gazdaságok létezése társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában még szükségszerű, és az m a r a d sokáig a jövőben is, m e r t a t a r t o m á n y lakossá­ gának jelentős h á n y a d a általa biztosítja megélhetését. A gazdaság fej­ lettségének ezen a szintjén a magángazdaságban foglalkoztatottak nem i r á n y í t h a t ó k át más, termelékenyebb gazdasági ágazatokba, mert terme­ lőerőink nem eléggé fejlettek ahhoz, hogy abszorbálhatnák a mezőgazda­ ságban jelentkező munkaerőfelesleget. A további fejlődésre nézve jelentős, hogy milyen irányt vesz a falusi h á z t a r t á s o k szociális-gazdasági differenciálódása. M i n d kifejezettebb a falusi h á z t a r t á s o k tagolódása és a földművesek abbéli orientációja, hogy más gazdasági á g a z a t o k b a n helyezkedjenek el, de ez csak egyike a je­ lenlevő törekvéseknek. A másik, ugyancsak fontos és amely részben enyhíti a differenciálódás folyamatait, a vegyes földműves háztartások kategóriáját érinti. Erről most nem szólunk. Természetes, hogy a mező­ gazdaság számára fontosabbak azok a magángazdaságok, amelyek t a r ­ tósan és hosszú t á v o n kizárólag mezőgazdasági termelésre rendelkeznek be, megvalósítják a részleges munkamegosztást, a szakosítást és mint a m ­ biciózus árutermelők munkatermelékenységük állandó növelésére törek­ szenek. A nagyobb termelékenységért folytatott harcban a jóval versenyké­ pesebb társadalmi szektor kényszerítő hatására, a falusi h á z t a r t á s o k is kénytelenek egyre intenzívebb és a legkülönfélébb beruházásokat végezni munkájuk effektusának növelése érdekében. A z elmondottak lényegét a következő konstatációban foglalhatjuk össze. A termelőerők és termelési viszonyok fejlődése objektív szükség­ szerűségként hat a földműveseknek a társult m u n k a specifikus dolgozóivá való átformálására. A z átformálódás egyik megnyilvánulási formája a tárgyi alakot öltött m u n k a társítására, összpontosítására irányuló törek­ vés a termeléspotenciál növelése érdekében. A koncentráció során a föld­ műves szemben találja m a g á t a f ö l d m a x i m u m m a l , és a túlhaladás lehető­ ségei u t á n k u t a t v a szükségszerűen változtatja t u d a t á t , v a l a m i n t a ter­ melés megszervezését, hogy maximális jövedelmet valósítson meg, hogy összhangot teremtsen az anyagi és munkaszervezési szférában. Ez egy másik hosszú t á v ú társadalmi célkitűzés megvalósulását, az összmezőgazdasági termelés társadalmasítását eredményezi, minden kényszerítő

ráhatás nélkül (kivéve a z o k a t a termelési á g a z a t o k a t , amelyeket a gazda­ sági és társadalmi, azaz önigazgatási törvényszerűségek fejlődésének k ö ­ vetkezményeként szükségszerűen társadalmasítani kell).

IV. A M A G Á N S Z E K T O R B A

VÉGZETT

BERUHÁZÁSOK

A z áru- és pénzviszonyokban, az árutermelésben a földműves a k t í v és dinamikus termelővé válik, aki szüntelenül keresi és megteremti a terme­ lés növelésének lehetőségét, az áruértékesítés, vagyis a maximális jöve­ delem megvalósításának lehetőségét. Ebből eredően a földművesek folya­ matos beruházásokat eszközölnek termelőképességük anyagi alapjaiba az általános feltételek állandó jellegű oszcillálása közepette is. A korszerű technika és technológia alkalmazása, a piac abszorbáló képessége, a ter­ melés szakosítására irányuló törekvések és a mezőgazdaság társadalmi szektorával, v a l a m i n t az élelmiszeriparral kialakított tartósabb, szilár­ d a b b kapcsolatok (társulás és kooperáció) kulcsfontosságú tényezői a földműves ilyen elhatározásának.

a)

Invesztíciók

A beruházásokat különösen az agráripari komplexum 1973—1975 és az 1976—1980 közötti fejlesztéséről szóló társadalmi megállapodás ser­ kentette. A két társadalmi megállapodás érvényesítése jobb feltételeket teremtett a földművesek számára, — elsősorban jobb gazdasági feltéte­ leket, — szilárdabbá vált a mezőgazdasági élelmiszeripari termékek pia­ ca, lehetőség nyílt arra, hogy a társadalmi akkumuláció egy részét és a N e m z e t k ö z i Banktól k a p o t t hitelt a mezőgazdaság (mind a társadalmi, mind a magánszektor) fejlesztésére fordítsuk. Különösen a társult föld­ művesek, az agráripari komplexum társultmunka-szervezeteivel szorosan e g y ü t t m ű k ö d ő magántermelők számára kedvező és egyben beruházásra ösztönző feltételeket teremtett a fentebb említett két társadalmi meg­ állapodás. A mezőgazdasági beruházások, különösen pedig a magánszektorba vég­ zett beruházások az 1973. év után gyorsabb ütemben növekedtek. A z 1971—1977-es időszakban a beruházások 21,2 százalékkal növekedtek a mezőgazdaságban, ebből a társadalmi szektorban 20,4 százalékkal, a magánszektorban 24,3 százalékkal.

2.

táblázat A megvalósított mezőgazdasági beruházások

Társad, szektor Ev

összeg

1971. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977.

index

893 583 875 634 947 734 1 389 685 1 966 478 2 182 512 2 709 694

100,0 98,0 106,0 155,5 220,0 244,2 303,3

Vajdaságban 000 dinárban

Magánszektor

összesen

összeg

index

összeg

Index

207 331 290 042 507 373 682 049 456 915 489 383 780 675

100,0 130,5 240,1 329,5 220,7 236,2 371,1

1 100 913 1 165 685 1 455 107 2 071 734 2 423 393 2 671 895 3 490 369

100,0 105,9 132,2 188,2 220,1 242,7 317,0

1975-ben és 1976-ban a magánszektor a korábbi 1973/74-es évekhez viszonyítva csökkentette a beruházásokat, ami a mezőgazdaságban be­ következő kedvezőtlenebb v i s z o n y o k n a k t u d h a t ó be. A z állattenyésztés­ ben erőteljesebb volt a z időszakonként bekövetkező hanyatlás, és a m a ­ gántermelők n e m éltek a k í n á l k o z ó hitellehetőségekkel tekintve, hogy ilyen helyzetekben t a r t ó z k o d n a k az eladósodástól. 3.

táblázat A magánszektorba végzett beruházások 000 d i n á r b a n c

a-e

4J

ifi

«o N

-a o 60

rt

>

s-e

1971. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977.

D .5« — — 1 804 2 702 3 083 3 778 4 659

&

c

C

ssz sru

E

2

t

E 00 < E

3

207 290 507 682 457 489 780

— — 28,2 25,2 14,8 13,0 16,7

N

N

<

gazd.

60

c

rt _Q i o o N t/i

18,3 24,8 34,8 32,9 18,9 18,3 22,3

1971 és 1977 k ö z ö t t a magánszektorba végzett beruházások összege 3,4 miliárd dinár, vagyis évenként átlagosan 485,5 millió dinár. E z egyötödét jelenti a t a r t o m á n y m a g á n i p a r á b a végzett beruházásoknak. A

legnagyobb részarány az 1973-as és 1974-es évekre esik, vagyis a zöld terv megvalósításának első két évére. A későbbiekben ez a részarány v i ­ szonylag csökken, mivel a társadalmi szektorban ekkor következik be az erőteljesebb invesztíciós expanzió. Tekintve, hogy a statisztikai hivatal és más dokumentációs szolgá­ latok szerény és főleg globális jellegű, g y a k r a n a körkérdéseken és fel­ méréseken alapuló a d a t o k k a l rendelkeznek, nehéz lenne a beruházások méreteiről, hatásáról és egyéb elemeiről átfogóbb, teljesebb elemzést adni. Egy teljesebb dokumentációs alap létrehozása alapul szolgálhatna k o m petensebb társadalmilag i r á n y í t o t t politika kidolgozásához a magánszek­ torban végzett beruházások terén.

b) Invesztíciós

szerkezet

A z elmúlt hét esztendőben végzett beruházások k é t h a r m a d a a külön­ féle felszerelés beszerzésére v o n a t k o z o t t , és ebben is a legnagyobb tételt a t r a k t o r o k beszerzésére költött pénz képezte. 4.

táblázat A magánszektor

alapeszközeibe végzett szerkezeti megoszlása

beruházások 000 dinárban

Felszísrelés

Épületek Ev 1971. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977. összesen

%

összeg

%

77,0 11,0 20,7 40,9 36,2 54,1 87,3

37,2 3,8 4,1 6,0 7,9 11,1 11,2

114,6 157,9 234,5 603,9 400,2 345,6 545,0

327,3

9,6

2 201,7

összeg

Egyéb összeg

%

55,3 54,4 46,2 59,2 87,6 70,7 70,9

15,5 121,1 252,2 237,2 20,5 89-7 148,9

7,5 41,8 49,7 34,8 4,5 18,3 19,0

64,5

884,4

25,9

A z utóbbi években csökkenő i r á n y z a t o t m u t a t a felszerelésekbe vég­ zett beruházás, ezen belül pedig lanyhul a t r a k t o r v á s á r l á s a függesztett talajművelő gépek, kukorica arató-cséplő, szállítóeszközök és más kor­ szerű berendezés, felszerelés j a v á r a . A z össz beruházások egynegyedét földvásárlás, ültetvények létesítése és tenyészállat vásárlása képezi. Állandóan növekszik az állattenyésztésre szolgáló létesítmények épí­ tésével, k a r b a n t a r t á s á v a l és felújításával kapcsolatos beruházások összege.

A statisztika nem rendelkezik részletes a d a t o k k a l a r r a v o n a t k o z ó a n , miként alakult a beruházások struktúrája rendeltetés és tevékenységi ágazat szerint. E z csak közvetett módszerrel vizsgálható, de úgy is csak részben. A magángazdaságok mechanizációjának számbeli alakulása en­ nek egyik m u t a t ó s z á m a . 5.

táblázat Mezőgazdasági gépek és felszerelés a magánszektorban 1973

1. A traktorok száma — 50 LE traktorok — 50 LE-től erősebb trakt. 2. Kombájnok — univerzális — tarlós gabonafélékre — kukoricára — kukoricaszedők — egyéb kombájnok 3. Traktorpótkocsi 4. Ekék 5. Vetőgépek — kukoricavetőgépek — búzavetőgépek 6. Egyéb függesztett gépek — Egy traktorra eső földterület a) megművelt terület b) szántók

1975

1976

20 369 19 029 1 340 987 42 684 43 205 13 12 824 18 366 11 169 8 262 2 907 9 659

515 765 750 238 212 1 091 137 746 52 23 434 29 531 12 711 8 631 4 080 14 750

670 702 968 837 206 1 174 294 2 111 52 29 733 38 446 15 138 10 429 4 709 42 241

50 48

33 32

26 25

30 27 2 2

39 33 5 3

1977 46 39 6 3

012 464 548 215

—

1 871

— — 1 344 39 409 46 491 18 671

— —

50 793 22 21

A z 5. táblázatból kitűnik, hogy a magángazdaságokban 1976-ig roha­ mosan nő a t r a k t o r o k száma — 1974—1976 között a számuk megkét­ szereződik. (Ezt az egy t r a k t o r r a eső vetésterület nagyságának alakulá­ sából állapíthatjuk meg.) A z elmúlt két évben a traktorvásárlás v a l a m i ­ vel mérsékeltebb i r á n y z a t o t vett. A földművesek most az 50 lóerőnél erősebb m u n k a g é p e k e t vásárolják, amelyek nehezebb mezőgazdasági m u n ­ kák elvégzésére is alkalmasak. H á r o m éve indult meg a mezőgazdasági munkagépek és felszerelés kompletírozásának f o l y a m a t a . A m í g 1976-ban és 1977-ben a t r a k t o r o k száma 15 400-zal nőtt, addig a pótkocsik száma 16 000-rel. A földmű­ vesek ezen kívül 17 000 ekét és körülbelül 6000 vetőgépet, valamint 36 000 egyéb függesztett talajművelőt vásároltak. c) A magánszektor

invesztíciós

forrásai

A statisztikai intézet nem rendelkezik teljes a d a t o k k a l a magánszektor invesztíciós forrásairól. Ezért csak egyes beruházási forrásokat tehetünk vizsgálódásunk t á r g y á v á , mégpedig azokat, amelyek a b a n k o k és tár­ sultmunka-szervezetek által valósulnak meg.

1.

Bankeszközök

A mezőgazdaság 1973—1975 közötti fejlődéséről szóló megállapodás­ ban a köztársaságok és t a r t o m á n y o k kötelezettséget vállaltak, hogy minden évben póteszközöket biztosítanak a magánszektorban végzett beruházásokra. A társadalmi megállapodásban Vajdaság vállalta, hogy évente 101 550 000 dinár póteszközt biztosít (az 1973-as árviszonyok alapján), amely a t a r t o m á n y fejlesztési tervével összhangban hitelek formájában nyerne alkalmazást a mezőgazdasági magánszektorban. Vállalt kötele­ zettségét a t a r t o m á n y úgy teljesítette, hogy b a n k k ö z i megállapodás révén céleszközöket biztosított a magánszektor fejlesztésének hitelezésére. 1973 és 1975 k ö z ö t t a b a n k o k n a k 374,4 millió dinár póteszközt kellett bizto­ sítaniuk invesztíciókra. Ebben az időszakban a földműveseknek összesen 300 millió dinár hitelt h a g y t a k jóvá, mégpedig 82,7 millió d i n á r t állattenyésztési célokra 197,4 millió d i n á r t a mechanizáció beszerzésére és 19,7 millió dinárt egyébre. A j ó v á h a g y o t t hitelkeretből a földművesek 148,6 millió d i n á r t használtak k i : 31,4 milliót állattenyésztésre, 114,1 milliót mechanizáció beszerzésére és 3,1 milliót egyébre. A j ó v á h a g y o t t hitelkeret felhasználá­ sát 1976-ban t o v á b b folytatták. A z agráripari k o m p l e x u m 1976—1980 közötti fejlesztéséről szóló t a r ­ t o m á n y i társadalmi megállapodás értelmében Vajdaságnak öt év alatt 1,8 milliárd dinár társadalmi eszközt kell biztosítania a magánszektor fejlesztésére. A z eszközök legnagyobb részét az a l a p b a n k o k társított eszközei al­ kotják. Bankközi megállapodás született a magángazdaságok fejleszté­ sének hitelezéséről. A megállapodás értelmében a vajdasági a l a p b a n k o k 818,8 millió di­ n á r t biztosítottak erre a célra. 1978. november 30-ával bezáróan 869,1 millió dinárt tett ki az igényelt hitelek összege. Ebből a b a n k o k 844,6 millió dinárt j ó v á h a g y t a k . A z ötéves tervidőszak első h á r o m évében 601,1 millió d i n á r t használtak ki a földművesek. A jelzett napon a még nem törlesztett kölcsön összege 485,7 millió dinár. Változik az igényelt és j ó v á h a g y o t t hitelek szerkezete is. Több az állattenyésztés fejlesztésére j ó v á h a g y o t t hitel. 1976-ban 22,8 százalékos, 1977-ben 50,4 százalékos, 1978 júniusának végéig pedig 61,2 százalékos részaránnyal szerepel a j ó v á h a g y o t t hitelkeretben. Ellenkező tendenciát m u t a t a mechanizáció beszerzésére igényelt hitel. 1976-ban a jóváhagyott hitelösszeg 75,2 százalékát, 1977-ben 44,4 százalékát, 1978 első hat h ó ­ napjában pedig csupán 38,8 százalékát alkotja. A hitel j ó v á h a g y á s á n a k feltételei viszonylag kedvezőek. Épületekre, mechanizáció beszerzésére, ültetvények létesítésére, öntözőberendezések vásárlására a hiteltörlesztés ideje 5—7 év. Tenyészállatok vásárlására valamivel rövidebb. A k a m a t l á b 8 százalék, de egyes a l a p b a n k o k na­ gyobb k a m a t l á b a t számolnak fel.

2. A Nemzetközi

Banktól

származó

hitel

A N e m z e t k ö z i Bank eddig két alkalommal hagyott jóvá kölcsönt a mezőgazdaság mindkét szektorának fejlesztésére. A magánszektor fej­ lesztésére összesen 9,2 millió dollárt i r á n y z o t t elő a N e m z e t k ö z i Bank. 1976 elején 3 miliót, 1978-ban pedig 6,2 millió dollárt. A hiteltörlesztés ideje, rendeltetésétől függően 5—12 év, a k a m a t l á b 11 százalék. A N e m ­ zetközi Bank az előirányzat szerint 40, illetve 32 százalékkal járul hozzá a hitelösszeghez, a hiteligénylő 20 százalékos hozzájárulást fizet, a többit pedig a hitelt lebonyolító a l a p b a n k fedezi. A z első hitelösszegkeret eszközeit teljes egészében j ó v á h a g y t a a N e m ­ zetközi Bank, mégpedig 1 832 000 dollárt gépek és felszerelés beszer­ zésére, 1 168 000 d o l l á r t pedig a tejtermelés fejlesztésére és korszerűsí­ tésére. A hitelösszegből a mezőgazdasági szervezetek eddig 2 741 758 dollárt használtak k i : a Szervo M i h á l y Mezőgazdasági I p a r i K o m b i n á t 2 227 599 dollárt, a plandistei A g r o b a n a t 431 223 dollárt, a Ti tel M e z ő ­ gazdasági K o m b i n á t 136 678 dollárt, a zombori Mezőgazdasági K o m ­ binát 115 611 dollárt és a Bela C r k v a - i Južni B a n a t Mezőgazdasági K o m ­ binat 88 889 dollárt. A második hitelösszegkeret eszközeinek a felhasználása most v a n fo­ l y a m a t b a n . Eddig a b a n k 1 582 158 dollárt h a g y o t t jóvá, ebből a m u n ­ kaszervezetek 723 347 dollárt használtak ki. A teljes összegből másfél­ milliót a tejtermelés növelésére fordítanak, 1 milliót szarvasmarha-hiz­ lalásra, 1,2 millió sertéshizlalásra, további egy milliót gyümölcstermesz­ tésre, ugyanennyit főzelékfélék termesztésére és 500 000 dollárt szőlé­ szetre. A teljes összeg 85,6 százalékát a zrenjanini Szervo M i h á l y M e z ő ­ gazdasági I p a r i K o m b i n á t k a p t a meg. A N e m z e t k ö z i Fejlesztési Banktól 7 243 500 dolláros újabb hitelt kér­ tünk. E n n e k folyósítása 1980-ban kezdődne.

3. Egyéb

bankeszközök

és a munkaszervezetek

invesztíciós

eszközei

A póteszközök mellett, amelyeket a hazai bankszervezetek a N e m ­ zetközi Fejlesztési B a n k k a l kötött szerződés értelmében kötelesek bizto­ sítani, a földművesek bankbetét, azaz takarékbetétjük alapján is igényel­ hetnek hitelt, kivételesen pedig — kisebb összegeket — a felszerelést g y á r t ó cégektől, vagy kereskedelmi munkaszervezetektől.

4. A földművesek kiadásai és korszerűsítésére

gazdasági

felszerelés

beszerzésére

A Szövetségi Statisztikai H i v a t a l a d a t a i szerint egyes — a körkérdés­ ben felölelt — falusi h á z t a r t á s o k 1971 és 1977 között évenként a követ­ kező összegeket költötték gazdasági felszerelés beszerzésére:

6.

táblázat A magángazdaságok beruházásai (dinárban Év

összeg

Index

2079 4211 2878 3329 5708 4115 6674

100,0 203,4 138,3 160,0 274,4 197,8 320,8

1971. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977.!

kifejezve)

A körkérdéssel felölelt h á z t a r t á s o k b a n a beruházások összege növekvő i r á n y z a t o t m u t a t . 1971 és 1977 k ö z ö t t 3,2-szeresére emelkedett. K é t évben 1973-ban és 1976-ban a beruházások összege kisebb, mint az előző évben volt. E n n e k okaira, a beruházások szerkezetére és egyéb elemeire nem d e r í t h e t ü n k fényt, mert ehhez nincsenek megfelelő a d a t a i n k . Egy azonban bizonyos, folyamatosan növekszik a földművesek érdeklődése a kiegészítő beruházások iránt tulajdon termelésük anyagi alapjába, és ez az érdeklődés a társadalom k o n k r é t fejlesztési politikájával áll szoros összefüggésben. Innen a nagy oszcilláció és a ciklikusan jelentkező viszszaesés a beruházásokban.

d. A magánszektorba

végzett

beruházások

hasznosítása

A n a g y o b b méretű beruházások — különösen 1973 u t á n — meggyor­ sították a magánszektor korszerűsítését. E z lehetővé tette a termelés és termékszerkezet megváltoztatását, v a l a m i n t a magántermelők termelé­ kenységének növekedését. A magánszektor és társadalmi szektor termés­ h o z a m a k ö z ö t t egyre inkább csökken a különbség, ami a magántermelők nagyobb jövedelmének egyik fontos tényezője, és a földműves szociális­ gazdasági biztonságának fontos eleme. E z k i m o n d o t t a n a társult ter­ melőkre jellemző. 7.

táblázat Egyes n ö v é n y k u l t ú r á k átlaghozama (métermázsa hektáronként)

1. Búza — összesen — a magánszektoron

1972

1974

1976

1978

32,3 26,9

46,3 39,0

50,0 42,2

44,7 42,7

2.

Kukorica

— összesen — a magánszektoron 3.

47,1 44,2

50,2 47,8

52,6 51,5

55,8 52,9

417,2 347,4

419,8 380,1

455,4 416,7

432,4 410,7

18,0 16,1

15,6 14,2

20,0 18,6

24,3 23,4

Cukorrépa

— összesen — a magánszektoron 4.

Napraforgó

— összesen — a magánszektoron

A z o k a gazdaságok, amelyek az állattenyésztés, tejtermelés, v a g y hiz­ lalás mellett döntöttek m a nagyobb termelékenységet és gazdaságosságot érnek el éppen a jobb, korszerűbb felszerelés és berendezés révén. A beruházások hasznosítása, eredményessége k i m u t a t h a t ó a m a g á n ­ gazdaságok megnövekedett jövedelme és általában a mezőgazdasági h á z ­ tartások tulajdonában levő eszközök értéke által. V a l ó igaz, hogy erre kihatással v a n n a k a növekvő t e r m é n y á r a k , amit átfogóbb elemzés esetén m e g h a t á r o z o t t módszerrel semlegesíteni lehet u g y a n , és azt most csupán azért nem tesszük, m e r t csak a magángazdaságok bevételének alapvető tendenciáit emeljük ki. 8.

táblázat A földművesháztartások

bevétele

Év

1971. 1972. 1973. 1974. 1975. 1976. 1977.2

összeg

index

összeg

30 973 42 870 52 965 65 344 84 783 99 891 148 62

100,0 138,4 171,0 211,0 273,7 322.4 480,0

13 935 18 704 23 857 27 347 36 073 44 780 57 539

index

összeg

index

100,0 2 743 134,2 4564 171,2 6 166 196,2 6 618 258,9 7 518 321,3 10 288 412,9 11 668

100,0 166,4 224,8 241,3 274,1 375,0 425,4

A földművesháztartások bevétele 1971 és 1977 között intenzíven n ö ­ vekedett. A bevétel növekedése a megnövekedett termelés és termelé­ kenység eredménye ez utóbbiakat viszont a beruházások tették lehetővé.

e. A magánszektori

beruházási

politika

néhány

jellemzője

A magánszektor fejlesztésére szánt társadalmi eszközök felhasználása és hovafordítása nagymértékben a termelőktől függ. Ugyanis a pótesz­ közök biztosításáról szóló b a n k k ö z i önigazgatási megegyezés csak a be­ ruházási eszközök globális rendeltetését h a t á r o z z a meg, és nincsenek benne o l y a n rendelkezések, amelyek a magántermelők beruházásait meg­ felelő i r á n y b a terelnék a társadalmi-politikai közösség és t á r s u l t m u n k a ­ szervezetek terveinek, p r o g r a m j á n a k megfelelően. A bankeszközöket és a N e m z e t k ö z i Fejlesztési Bank hiteleszközeit a társastermelési alapszervezetek útján vehetik igénybe a földművesek. Ezek a munkaszervezetek a z o n b a n i n k á b b a közvetítő és a kezes szere­ pét játsszák, és csak részben jelentkeznek m i n t a termelés, a fejlődés ter­ vezői a m a g á n g a z d a s á g o k b a n . E n n e k következménye, hogy nem volt összehangolt beruházási politi­ k á n k . A z eszközök nagy részét a növénytermesztésre, pontosabban t r a k ­ torvásárlásra f o r d í t o t t á k a magántermelők. A t r a k t o r és egyéb gépek vásárlása olyan méretű volt, hogy éppen emiatt a hiteleszközöket nem a legésszerűbben használtuk ki. Arról van szó ugyanis, hogy a gépesítés jelentősen hozzájárul a termelés és termelékenység növeléséhez, de a g é p p a r k nem teljes kihasználása u g y a n a k k o r megdrágítja a termelést és csökkenti a magánszektor gazdaságosságát, eredményességét. Ezzel kapcsolatban áll az a tény is, hogy a t r a k t o r o k a t , gépeket a magánszektorban használják, nem m ű k ö d v e közre a társult m u n k á v a l . Kevés az o l y a n társult földműves, akinek tulajdonában t r a k t o r , v a g y kombájn v a n . A r r a is találunk szép számban példát, hogy a földműves az a d ó - és egyéb kedvezmény végett társította gépparkját. Részben a társastermelési tmasz utasítása szerint dolgozik, részben pedig tulajdon szervezésében végez szolgáltatásokat, vagyis itt nem a n n y i r a a közös érdekű termelés és jövedelem miatti társulásról v a n szó, mint inkább bi­ zonyos társadalmi kötelezettségek alóli kibúvóról és nagyobb kereset­ szerzésről. H a s o n l ó a helyzet az állattenyésztési célokat szolgáló épületek építé­ sénél; a gyümölcsészetben és más területeken a berendezések vásárlásá­ nál. A földművesek közös beruházása az állattenyésztésbe, az ültetvény­ telepítésbe, közös gabonaszárítókba és különféle feldolgozó kapacitásokba domináló kellene hogy legyen a beruházási politikában. Ilyen eseteket azonban egyelőre csak mint kivételes r i t k a példát említhetünk. A z említett követelmények hiánya beruházási politikánkban eredmé­ nyezi azután a magángazdaságok további differenciálódását, nemcsak az egyes körzetek szerint, hanem egy-egy falun belül is. Ez a különbség a k k o r a legszembetűnőbb, ha megfigyeljük egy-egy községben m e k k o r a földterület jut egy t r a k t o r r a . H a b á r ma egy t r a k t o r r a átlagosan 21 hek­ tár szántó jut, 1978 őszén mégis körübelül 400 000 h e k t á r m a r a d t felszántatlanuí, vagyis a terület e g y h a r m a d a . Ezek az a d a t o k is a m a g á n -

szektorba invesztált társadalmi eszközök ésszerűtlen kihasználásáról és felhasználásáról tanúskodnak. Szemmel látható, hogy a magánszektor bővített újratermelését célzó politikánkban nem dolgoztuk ki a z o k a t az ösztönző tényezőket, ame­ lyek követnék a társultmunka-szervezeteinek és a t a r t o m á n y n a k fejlesz­ tési terveiben lefektetett p r o g r a m f e l a d a t o k a t . A hitelfeltételek, a k a m a t l á b a k , a visszafizetési h a t á r i d ő és egyéb fel­ tételek rendkívülien különböznek, és csak rövid időre előre m e g a d o t t a k , g y a k r a n csak egyéves időszakra. A hitelfeltételek szinte szabályszerűen nem hosszú t á v ú a k , és nem stabilak, de még b a n k o n k é n t is különbözőek. Körzetenként vizsgálva a bankkölcsönök kihasználása és felhasználása is különböző, de főként a társultmunka-szervezetnek a földművestársulás iránti viszonyulásától függ, v a l a m i n t a rendelkezésr álló eszközök és igénylések nagyságától. Egyes b a n k o k b a n többlet mutatkozik, míg más b a n k o k kevesebb eszközzel rendelkeznek, mint a m e k k o r a a hiteligény. G o n d o t okoz egyes a l a p b a n k o k n a k az is, hogy a N e m z e t k ö z i Fejlesztési Bank által folyósított kölcsönhöz biztosítsák saját hozzájárulásukat. N é ­ mely községben a beruházási aktivitást destimulálja, hogy az invesztíció­ kat megadóztatják.

/. A beruházási

politika

néhány

fontosabb

kérdése

A szervezési-technikai jellegű kérdések mellett a beruházási politika olyan lényegbeli kérdései is elénk kerülnek, amelyeknek eszmei-politikai dimenziója v a n . Ezek a kérdések hosszabb ideje jelen v a n n a k t á r s a d a l m i ­ politikai g y a k o r l a t u n k b a n . N é m e l y e k iránt m á r k o r á b b a n m e g h a t á r o z ­ tuk a politikai hozzáállást, ennek ellenére ez csak lassan vált a min­ dennapi g y a k o r l a t részévé. Így például a t a r t o m á n y i pártvezetőség tizedik ülésére készült a n y a g ­ ban (1976 decemberében) a következő állt: „ A magántermelők tulajdo­ nában lévő, viszonylag nagyszámú mezőgazdasági gép, ezek kihaszná­ lásának különböző gyakorlata, k a r b a n t a r t á s a stb. szükségessé teszi egy szervezett akció megindítását a g é p p a r k jobb és ésszerűbb kihasználása érdekében. A z o k a t az akciókat kell szorgalmazni, amelyek hozzájárul­ n a k a munkamegosztáshoz, a szövetkezet, vagy tmasz anyagi bázisának erősítéséhez, társadalmasításához. A további munkamegosztásban meg kell teremteni a n n a k feltételeit, hogy a nehéz munkagépek a társadalmi szektorban reprodukálódjanak, u g y a n a k k o r a hitelpolitika révén lehetővé kell tenni, hogy a földművesek beszerezzék a kisebb t r a k t o r o k a t és füg­ gesztett talajművelő gépeket." A z elmondottakból kiindulva ezeket a kérdéseket részletesebben kell kidolgozni, a társultmunka-szervezetekben, b a n k o k b a n és a földműve­ seknél ki kell harcolni az ezzel kapcsolatos konkrét álláspontokat. 1. A z invesztíciós és hitelpolitikának biztosítania kell alapvető fej­ lesztési célkitűzéseink megvalósítását: a termelés struktúrájának meg-

változtatását, a termelés iparosítását, a termelékenység és jövedelem nö­ velését, mezőgazdaság felhalmozóképességének fokozását és a földműve­ sek szociális gazdasági biztonságának szavatolását. Ehhez nagyobb méretű beruházásokat kell fordítani az állattenyésztés fejlesztésére, az öntözőrendszerek kiépítésére, az ültetvénytelepítésekre stb. Szorgalmazni kell, hogy a földművesek t r a k t o r helyett most m á r egyéb gépeket is vásároljanak gazdaságuk számára, amelyek a társadalmi szektorban r e p r o d u k á l ó d n á n a k . 2. O l y a n invesztíciós politikát kell folytatni, amely megköveteli, hogy a vásárolt gépek, felszerelése és a kiépült objektumok a társadalmi szek­ tor szervezésében szolgálják a társadalmi reprodukciót. Más szóval eze­ ket az eszközöket társítani kell, és a szövetkezet, vagy társastermelési tmasz keretében kell kihasználni. Kihasználásuknak és a magánszektor gazdaságosabb termelésének ez a legcélszerűbb és legkézenfekvőbb módja. 3. A földművesek társulásának további f o l y a m a t á b a n és a munkaszer­ vezetekkel k i a l a k í t a n d ó új társadalmi-gazdasági viszonyok érvényesíté­ sében fontos szerepe van a társult termelők által végzett közös beru­ házásoknak. A szocialista átalakulásnak ez a folyamata eredményesen serkenti a magánszektor gazdasági és társadalmi fejlődését. 4. A n e h é z t r a k t o r o k k a l , kombájnokkal stb. a társadalmi szektor szer­ vezésében kell végezni a termelést. Beszerzésüket pedig a magántermelők közös beruházásával, a társultmunka-szervezetek és b a n k o k hozzájáru­ lásával kell lehetővé tenni. 5. A beruházások mércéit úgy kell meghatározni, hogy azok meg­ gátolják a magánszektorban az individualizmus további erősítését, vi­ szont segítsék a közös célokat a társulás útján. Szükségtelen, hogy a ma­ gántermelő kombájnnal, több t r a k t o r r a l és egyéb eszközökkel rendelkez­ zen, ha ezeket tulajdon földjén nem tudja kellő mértékben kihasználni. 6. A magántermelő számára lehetővé kell tenni — és a r r a ösztönözni is kell —, hogy tulajdon pénzeszközeivel is segítse az élelmiszerfeldol­ gozó ipar fejlődését, a társultmunka-szervezetek fejlődését a falun. A z agráripari komplexum fejlődése révén kedvezőbbek a magántermelők tár­ sadalmi-gazdasági fejlődésének föltételei is. Mindennek természetesen az önigazgatási tervezés elvein, a konkrét terveken és a jövedelmi viszo­ nyokon kell alapulnia. F o r d í t o t t a Hornok Ferenc Rezime

Investiranja u poljoprivredu individualnog sektora Dugoročna i strateška razvojna opredeljenja društva za postizanje zado­ voljavajućeg obima proizvodnje hrane za sve neophodne namene (potrošnja, rezerve, izvoz), podrazumevaju i visoku relevanciju individualnog sektora po­ ljoprivrede, njegov nesumnjivi ekonomski i socijalni značaj za izgradnju ma­ terijalnih temelja socijalističkog samoupravnog društva. Ostvarivanje takvih

ciljeva zahteva i društvena usmeravanja na stalne kvalitativne promené u od­ nosima, razvoj materijalnih, organizacionih i saznajnih temelja ostvarivanja savremene proizvodnje, uvećanje njenog obima, promenu strukture, sve veću usmerenost ka industrijskoj preradi i finalizaciji, stalni rast produktivnosti rada i ekonomičnosti poslovanja na individualnom sektoru. Kao robni proizvođači, pod uticajem konkretnih tržišnih situacija i potrebe da proizvodnju podvrgnu zahtevima maksimiranja dohotka, zemljoradnici su objektivno prinuđeni na stalne investicione aktivnosti, na ulaganje u sve ma­ terijalne faktore proizvodnje koji mu multipliciraju proizvodnu snagu rada i probijaju barijere limita, kojima je u toj sferi izložen. Naime, on je prinuđen da proizvodne granice, koja mu postavlja maksimum zemljišta sa kojim može da raspolaže, prevaziđe udruživanjem i stalnim uvećavanjem proizvodnje po je­ dinici površine kao i dodatnim proizvodnim aktivnostima na svom gazdinstvu. U posmatranom periodu (1973—1977. g.) tendencija stalno uvećanog in­ vestiranja praćena je diverzifikacijom izvora investicionih sredstava, koji sada nisu oslonjeni samo na sopostvenu akumulaciju zemljoradnika, već i na ban­ karske potencijale, inostrane kredite, kredite organizacija udruženog rada itd. Bitno je i to da se radi o kreditnim sredstvima koja se plasiraju i koriste pod uslovima (rok vraćanja, kamata), koji više ili manje konveniraju uslovima obavljanja poljoprivredne proizvodnje. Strukturna diferencijacija investicionih ulaganja kontinuelno teče, odraža­ vajući investicione prioritete ka kojima su se usmerili zemljoradnici u odre­ đenim periodima vremena. N a određeni način ta usmerenja odslikavaju konsekvence društvene politike u agrarnoj sferi: Karakteristično je da su investicije kanalisane i ka tehničkim sredstvima i ka objektima, kao proizvodnom uslovu za stočarsku proizvodnju. Pri tome se zapažaju i određene oscilacije, koje impliciraju potrebu da se u sferi agrara interveniše ne pojedinačnim, već komp­ leksnim, sinhronizovanim i planskim merama kako bi se, radi uvećanja pro­ izvodnje, investiciona aktivnost na individualnom sektoru poljoprivrede održala na potrebnom nivou. Do sada uočena kretanja, potom, društveni ciljevi u oblasti proizvodnje hrane, zahtevaju da se pruže konkretni odgovori na jedan broj aktuelnih pi­ tanja investicione politike koja tangiraju individualnog poljoprivrednog pro­ izvođača. Ostvareni proizvodni rezultati na individualnim gazdinstvima, još uvek postojeće i skrivene potencije na njima, u potpunosti čine realnim takav zahtev. Da bi u buduće potpunij usaglašavali investicionu i razvojnu politiku u in­ dividualnom sektoru poljoprivrede, potrebno je da se organizacije udruženih zemljoradnika kompleksnije angažuju kao aktivni i suštinski organizatori pro­ izvodnje, planiranja razvoja i programiranja investicija na ovom sektoru. Takođe je neophodno razraditi kriterije i stimulatore doslednog ostvarivanja ciljeva i zadataka, definisanih u planovima i programima organizacija udru­ ženog rada, u samoupravnim sporazumima i društvenim dogovorima o razvoju agroindustrijskog kompleksa. Pri tome je bitno stvarati uslove i realizovati zahtev da se investiciona sredstva reprodukuju u udruženom radu, udruživa­ njem sredstava za zajedničku proizvodnju u cilju sticanja većeg dohotka.

Summary

Investments in Agriculture of the Individual

Sector

Longterm strategic development determinations of the society for achieving satisfactory volume of food production for all purposes (consumption, reser­ ves, export) requires high relevancy of individual sector of agriculture, it's economic and social importance in developing the material base of the socia­ list selfmanagement society. The realization of these ains also requires social assignements for constant changes in quality of relations, development of ma­ terial, organizational and scientific bases for realizing an up to date produc­ tion, greater income, ohanges of structure and even greater assignment to individual processing and finalization, a constant growth of productivity and profitable activities in the individual sector. In the period of (1973—1977) the tendency of bigger investments was followed by diversification of resources of investments which are not based on farmers' own accumulation but on bank potentials, foreign loans, loans of organizations of associated labour etc. Important is the fact that these loans are used under such conditions (deadline, interest rates), which more or less meet the conditions of agricultural activity. Structural differentiation of investments is going on continously keeping investment priorities which were chosen by farmers in certain periods of time. But these choice show the consequences of social policy in the sphere of agri­ culture. It is characteristic that investments are directed both to technical resources, objects and production conditions for cattle breeding, too. Certain oscillations are noticed which implicate the need of intervention in the sphere of agriculture, and not just by taking certain measures but by com­ plex sinchronized and planned measures in order to extend production by keeping investment activity on a constant level. In order to achieve a better coordination of investments and development policy it's necessary to engage the associated farmers as organizors of pro­ duction in planning development and programming investments in this sector. It's also necessary to work out the criteries and stimulators for realizing the aims and assignments, defined plans, programmes of organizations of associated labour, in selfmanagement agreements and social compacts about the develop­ ment of the agroindustrial complex.

Kasztori Rudolf

INTENZÍV NÖVÉNYTERMESZTÉS ÉS KÖRNYEZETVÉDELEM Biológiai földművelés — lehetőség vagy utópia?

A növénytermesztés átlaghozamai az utóbbi h á r o m évtizedben jelen­ tősen növekedtek, nemcsak nálunk, h a n e m az egész világon. Egyes vé­ lemények szerint a hozamok évente 5—6 százalékkal növekszenek. Ezzel kapcsolatban fölmerül a kérdés: hogyan, milyen m ó d o n sikerült ilyen jelentős haladást elérnünk a növénytermesztésben az utóbbi évtizedek során, továbbá milyen kihatással v a n ez az ember környezetére, s végül megtartható-e a termelés ilyen a r á n y ú növekedése anélkül, hogy fölbo­ rulna a természet egyensúlya? Ezek igen fontos és időszerű kérdések úgy a fejlett, mint a fejletlen államok viszonylatában. A gazdaságilag fejlett országokban a termelé­ kenység növekedésének folyamatossága kerül előtérbe, ahol a mennyiség és a minőség állandó fokozása mellett a r r a is törekszenek, hogy meg­ őrizzék a természet biológiai egyensúlyát. A kevésbé fejlett és az elma­ r a d o t t országokban viszont — a gazdasági, technológiai elmaradottság, no, meg a rendszerint nagy népszaporulat m i a t t — szinte kizárólag csak a mennyiségre, mind nagyobb és nagyobb h o z a m o k r a törekszenek. Ez mindenekelőtt azzal m a g y a r á z h a t ó , hogy a természetvédelmi intézke­ dések g y a k r a n jelentős anyagi ráfordítást, fejlett technológiát, szaktu­ dást követelnek, amit a fejletlen országok képtelenek biztosítani. H a elemzés t á r g y á v á tennénk a z o k a t a tényezőket, amelyek az utóbbi évtizedekben ilyen hirtelen fejlődést eredményeztek a növénytermesztés­ ben, elsősorban a r r a a következtetésre j u t n á n k , hogy ebben a legnagyobb érdeme a növénynemesítésnek, az új, n a g y h o z a m ú fajták meghonosítá­ sának és a különböző vegyszerek — m ű t r á g y á k , gyomirtók, rovarirtók, gombaölő szerek — a l k a l m a z á s á n a k v a n . Svájcban például 1948/51 és 1970/72 közötti időszakban a búza átlag­ h o z a m a körülbelül 58 százalékkal emelkedett. Ebben a nemesített búza­ fajták 2 3 — 2 6 százalékkal vettek részt, míg a hozamnövekedés 32—35 százalékát a korszerű agrotechnika, különböző vegyszerek alkalmazása adta. A hozamnövelő tényezők hasonló százalékarányt m u t a t n a k a többi növényfajtánál is. A fenti és egyéb a d a t o k szemléletesen bizonyítják,

hogy a mezőgazdaságban használatos vegyszereknek igen nagy szerep jutott a növénytermesztés fejlesztésében. A m ű t r á g y á k , gyomirtók és egyéb szerek mind gyakoribb alkalmazása újabb p r o b l é m á k elé állította az emberiséget, melyek az utóbbi időben — főleg a fejlett ipari országokban — mind szembetűnőbb megnyilvánulási formát öltenek. A z említett vegyszerek szakszerűtlen, mértéktelen alkalmazása különböző z a v a r o k a t okoz a környezet biológiai egyensúlyában, sőt közvetlenül is káros lehet az ember szervezetére. E probléma leküzdése céljából egyes agroökológusok és mezőgazdasági szakemberek egy olyan új rendszert hirdetnek a növénytermesztésben — „biológiai földművelés" vagy „biológiai dinamikus földművelés" elne­ vezéssel — amely eleve kizárja mindennemű vegyszer alkalmazását. Egyes szerzők szerint az emberiség ma két lehetőség között választhat: vagy félig éhes lesz de egészséges, vagy jóllakott, de „szennyezett" azok­ kal a vegyszerekkel, melyeket a mezőgazdaság h o z a m a i növelése céljá­ ból használ. A z emberiség számára természetesen az említett lehetőségek egyike sem kínál elfogadható megoldást. V i t a t h a t a t l a n , hogy a m ű t r á g y á k , különösen pedig a nitrogéntartalmú s némileg a foszfortartalmú m ű t r á g y á k túlméretezett alkalmazásakor megeshet, hogy ezek az a n y a g o k a talajból „ k i m o s ó d n a k " , illetve a fel­ színi vagy föld alatti vizek révén a folyókba, t a v a k b a , tengerekbe j u t ­ nak. H a ezekből az anyagokból a talaj többet t a r t a l m a z a kelleténél, túltápláltság lép fel, ami az élővilágra nézve végzetes következményekkel járhat. A m ű t r á g y á k , különösen pedig a nitrogén a l a p a n y a g ú m ű t r á g y á k szakszerűtlen és felelőtlen alkalmazása kedvezőtlen kihatással lehet a mezőgazdasági termékek minőségére, tápértékére, eltarthatóságára, ízére, szagára stb. A túlméretezett műtrágyázás nemcsak közvetlen, közvetett módon is veszélyezteti az ember egészségét. A méregtan jól ismeri a „spenótmérgezés" fogalmát. Számos p é l d á t említhetnénk, amikor a túl­ zott nitrogénműtrágya-használat spenótmérgezéshez vezetett. A mérge­ zésnek különösen a kisgyermekek esetében nemegyszer végzetes követ­ kezménye volt. A z o k , akik a növénytermesztésben ellenzik a m ű t r á g y á k és egyéb vegyi a n y a g o k alkalmazását, g y a k r a n azzal érvelnek, hogy ezek elő­ állítása sok energiát igényel. Egyes ökológusok jóslatai szerint az energia á r á n a k állandó növekedése fokozatosan csökkenti majd a m ű t r á g y a al­ kalmazását, s ezzel termelését is. Ez a feltételezés azonban valószínűleg téves. Erre utal egyébként a dán mezőgazdaság energiamérlege is. D á ­ niában például 70.10" M J fosszilis energia felhasználása mellett mező­ gazdasági h o z a m o k formájában 300.10' M J napenergiát használnak fel. Ebből mezőgazdasági termékekre 2 5 0 . 1 0 M J jut, tehát olyan termékre, melyet az ember táplálkozását szolgálja. A mezőgazdaságban felhasznált 70.10* M J energiából 32.10 M J jut m ű t r á g y a g y á r t á s r a , a fennmaradó 38.10 M J pedig egyéb szükségletekre. E z a példa világosan bizonyítja, hogy a m ű t r á g y a g y á r t á s h o z szükséges energia mennyisége az intenzív növénytermesztésben nem korlátozza a m ű t r á g y á k alkalmazását. M ű t r á 9

9

9

gya használatával h a t é k o n y a b b az „ingyenenergia", azaz a napenergia átalakulása vegyi energiává, s ezáltal a növények szerves anyagtermelése. É p p ennek köszönve a m ű t r á g y á k alkalmazása a növénytermesztésben m i n d a d d i g nem okoz negatív energiamérleget, amíg fölhasználásának n ö ­ vekedését a h o z a m o k megfelelő növekedése követi. A „biológiai dinamikus földművelés" hívei gyakran hangoztatják, hogy a vegyszerek alkalmazásával fokozatosan, ám állandóan csökken a talajban a szerves anyagok készlete, t o v á b b á megbomlik azok össze­ tétele és biológiai egyensúlya. T u d n u n k kell azonban, hogy a mezőgazdaságban nemcsak a m ű t r á ­ gyák lehetnek a környezet szennyezői. A m ű t r á g y á k mellett intenzív növénytermesztésünkben széles alkalmazásra t a l á l t a k más készítmények is mint például a gyomirtó szerek, a betegségek leküzdésére és k á r t e v ő k irtására szolgáló különböző szerek, biostimulátorok, késleltetést szolgáló szerek stb. Ebben a csoportban különösen jelentősek a gyomirtók, r o v a r ­ irtók és gombaölő szerek, melyek ha nagyobb mennyiségben kerülnek a mezőgazdasági termékbe, nemcsak az ember egészségét veszélyeztetik, hanem az egész állatvilágét is. Számtalan t u d o m á n y o s m u n k a jelent m á r meg, mely egyes madárfajok kihalására, hasznos r o v a r o k és állatok ki­ pusztulására figyelmeztet. V a l a m e n n y i t az említett vegyszerek ésszerűt­ len, szakszerűtlen felhasználásának számlájára szokás írni. T é n y azon­ ban, hogy a ma mezőgazdasága az említett vegyszerek alkalmazása nél­ kül képtelen lenne eleget tenni a megnövekedett élelmiszerszükségletek­ nek. H a k i z á r n á n k őket a növénytermesztés technológiájából, az számos káros következménnyel j á r n a . V a n azonban néhány megoldás amellyel ésszerű, elfogadható keretek közé szoríthatjuk alkalmazásukat. Például a megfelelő vetésforgó alkalmazásával, rendszeres mechanikus gyomirtás­ sal, megfelelő talajműveléssel jelentős eredményeket érhetünk el a talaj gyomtalanításában. Egy egységesített növényvédelem bevezetésével, el­ lenálló fajták meghonosításával a fungicidek és insekticidek alkalmazása is csökkenthető. H o g y miért nem élünk ezekkel a lehetőségekkel m á r most, v a g y legalább olyan mértékben, ahogy azt a helyzet megköveteli? M e r t az említett vegyszerek alkalmazása sokkal egyszerűbb, továbbá m e r t r u t i n m u n k a , és nem igényel különösebb szaktudást és sajnos, fele­ lősséget sem.

Mi is tulajdonképpen

a „biológiai

földművelés"?

A fentiekben fejtegetett probléma reakciójaként nyugaton jelentkezett egy mozgalom, amely a biológiai földművelést, azaz a „természetes élel­ miszert" propagálja. A mozgalom hatására egyes nyugat-európai orszá­ gokban olyan üzletek, boltok nyíltak, ahol kizárólag „természetes élel­ miszert" árulnak, azaz olyan mezőgazdasági termékeket, melyeket min­ denféle vegyszer nélkül, azaz hagyományos módon termeltek. Ezeket az üzleteket farmerek látják el mezőgazdasági termékekkel — olyanok,

akik kötelezték m a g u k a t , hogy az illetékes ellenőrző szervek állandó felügyelete alatt gazdaságukban a h o z a m o k növelése céljából nem alkal­ m a z n a k semmi olyat, ami nem természetes eredetű. Természetesen a „ t e r ­ mészetes élelmiszer" á r a jóval magasabb, így csak egy szűkebb fogyasztói réteg számára hozzáférhető. Szeretnénk kihangsúlyozni miben különbözik egymástól a mai k o n v e n ­ cionális és a biológiai földművelés. M i n d k é t termelési rendszer célja azonos — élelemtermelés. Á m míg a konvencionális földművelés egy-egy agrotechnikai intézkedést külön-külön elemez, a biológiai földművelés a termelési folyamatot egységes egésznek tekinti. A biológiai földművelés az élelmiszertermelés f o l y a m a t á b a n egy szinte teljesen z á r t anyagter­ melési ciklust irányoz elő. E z t a láncot a következők képezik: talaj — növény — állat — ember. A z a n y a g o k n a k , melyeket esetleg e láncolat­ hoz h o z z á a d n á n a k , sajátosságuk és mennyiségük révén nem szabad meg­ bolygatniuk a meglévő egyensúlyt. Korszerű mezőgazdaságunk azért alkalmaz m ű t r á g y á k a t , hogy a n ö ­ vényt jobban ellássa a szükséges t á p a n y a g o k k a l . A biológiai földműve­ lésben a t r á g y á z á s n a k viszont csak az a célja, hogy serkentse a talaj mikrobiológiai aktivitását, de semmi esetre sem a növény közvetlen t á p ­ lálását. A biológiai földművelés csak szerves t r á g y á t használ (istálló­ trágya, komposzt, a betakarítás a l k a l m á v a l visszamaradt hulladék) és lassan h a t ó m ű t r á g y á k a t ; innen k a p t a másik nevét: „organic farming". E koncepció a szerves t r á g y á k alkalmazásán nyugszik — a szerves t r á ­ gyák serkentik a mikroorganizmusok működését, melyek a talaj t a r t a l é ­ kait h i v a t o t t a k mozgósítani, s ily m ó d o n a növények táplálása z a v a r ­ talan. A talaj rendszeres szerves trágyázásával f e n n t a r t h a t ó biológiai aktivitása, összetétele, végső soron pedig termőképessége. Fölvetődik a kérdés: vajon fokozható-e a talaj termőképessége, s ezzel együtt növelhetők-e a h o z a m o k egy olyan z á r t rendszerben, mint a m i ­ lyen a biológiai földművelés. Valószínűleg nem, ha pedig lehetséges, a k k o r ahhoz m e g h a t á r o z o t t agroökológiai föltételek kellenek. E r r e u t a l ­ n a k egyébként a növénynemesítésben szerzett t a p a s z t a l a t o k is. Ebben a m u n k á b a n jelentős eredmények mindig csak a k k o r születtek, h a sikerült áthidalni m i n d a z o k a t a lehetőségeket, melyeket a természet nyújt. M a ­ napság az új fajták előállításában a legkülönbözőbb eljárásokat alkal­ m a z z á k — v a l a m e n n y i olyan eljárás, amely a természetben önmagától nem jelentkezik, vagy ha igen, csak ritkán. P é l d á n k és egyéb ismere­ teink alapján a r r a a következtetésre jutunk, hogy a szerves a n y a g o k nettó termelésének fokozása érdekében a m ű t r á g y á k és egyéb vegyi a n y a ­ gok alkalmazása elkerülhetetlen — természetesen olyan mértékben, amely nem borítja föl a természet egyensúlyát. A biológiai földművelésnél tilos — vagy csak a m i n i m u m r a k o r l á t o ­ z o t t — m i n d e n n e m ű szintetikus úton előállított pesticid (mint amilyen a gyomirtó, r o v a r i r t ó , gombaölő stb,) alkalmazása. O l y a n vélemény ala­ kult ki, miszerint a pesticidek kedvezőtlenül h a t n a k a talaj mikrobioló-

giai aktivitására, fölöslegeik pedig — a mezőgazdasági termékek révén — bejuthatnak az ember szervezetébe. Tény, hogy a pesticidek elpusztíthatják az érzékeny mikroorganizmussokat, vagy populációjuk jelentős részét megkárosíthatják. A nitrifikáció folyamata például igen érzékeny a pesticidekre. Ezzel ellentétben olyan p é l d á k a t is ismerünk, amikor a pesticidek kedvezően h a t o t t a k a talaj­ b a k t é r i u m o k r a mert t á p s z u b s z t r á t u m k é n t szolgáltak. A z t sem szabad elfelejtenünk, hogy a talajbaktériumok enzimek segítségével képesek fel­ bontani, á t a l a k í t a n i őket, s ily m ó d o n veszélytelenné válnak az élő­ világ számára. N e m vitás, a biológiai földművelésben használatos szerves trágyák közvetve, tápserkentés révén, nagyobb ellenállóképességet a d n a k a n ö ­ v é n y n e k a betegségekkel szemben. E z azonban nem elegendő ahhoz, hogy a vetést megvédjük a fertőzésektől. A biológiai módszerek bevezetésével, egységesített növényvédelem fejlesztésével, az előrejelző szolgálatok tö­ kéletesítésével stb. lehetőség nyílik a pesticidek alkalmazásának jelentős csökkentésére, mégpedig úgy, hogy ez nem megy a hozamok mennyisé­ gének és minőségének a k á r á r a . A termelésből való teljes kizárásuk azonban — ahogyan ezt a biológiai földművelés előirányozza — ma valószínűleg még lehetetlen anélkül, hogy ne lenne kihatással a növények szervesanyag-termelésére. M a m á r v a n n a k erőfeszítések olyan pesticidek előállítására, melyeket a talajbaktériumok képesek gyorsan felbontani, így a pesticidekből nem m a r a d vissza a földben, és azok nem veszélyeztetik a környezetet. A z előbb említettek után fölvetődik a kérdés, vajon a biológiai föld­ művelés v a l ó b a n lehetőség a környezetszennyeződés gondjának megoldá­ sára, v a g y csak utópia? A biológiai földművelés munkaigényesebb, nem biztosít különösebben magas h o z a m o k a t , ezért az így termelt élelem ára is magasabb. A „bio­ lógiai földművelés" elnevezés, a „természetes élelem" kifejezés stb. v o n z ­ za a vásárlót. Á m mindezek ellenére, egy t a n u l m á n y alapján, olyan k ö ­ vetkeztetésre j u t o t t a k , hogy a fogyasztók nem hajlandóak a „természe­ tes élelmiszerért" jóval nagyobb összegeket fizetni. A vásárlók többsége mindössze 10 százalékkal a d n a többet azokért a termékekért, melyeket a biológiai földművelés állít elő. Ez a kis árkülönbség viszont nem fe­ dezi a megnövekedett termelési költségeket, és nem kompenzálja a kisebb hozamokat. A F A O kutatásai szerint 1970 és 1985 között az élelmiszerszükségletek 45 százalékkal nőnek, a fejlődő országok lakosságának száma pedig 70 — 7 5 százalékkal emelkedik, az ipari országokban 25—30 százalékkal. H a ezeket az a d a t o k a t vesszük alapul, nehéz elképzelni, hogy a biológiai földművelés kiszorítja majd a konvencionálist. H o g y az élelmiszerter­ melésben ilyen magas növekedést érhessünk el, olyan rendszerre van szükségünk, amely nagyobb technológiai nehézségek, kockázat és nagyobb beruházások nélkül is sikeresen a l k a l m a z h a t ó a nagyobb termőterülete­ ken. A biológiai, illetve biológiai dinamikus földművelés csak bizonyos

sajátságos föltételek között h ó d í t h a t m a g á n a k teret kisebb területeken. A konvencionális növénytermesztéshez viszonyított előnyei — különö­ sen természetvédelmi előnyei — ellenére nem egy olyan elfogadható le­ hetőség, melyet világméretekben alkalmazni lehetne. A z említett okokból — a termelés magas fokú növelése érdekében — az aránylag olcsóbb á r a k érdekében a növénytermesztésben a m ű t r á g y á k és egyéb vegyi a n y a ­ gok alkalmazása elkerülhetetlen. V a n n a k különböző megoldások, melyek ésszerű keretek közé szoríthatják alkalmazását, s ily m ó d o n védjék a természetet a továbbszennyeződéstől. A teljes siker érdekében g y a k r a n nem elegendő csak a megfelelő technológiai megoldások sora, a t ö r v é ­ nyes előírások alkalmazása, hanem u g y a n a n n y i r a fontos a publicitás, a környezetvédelem jelentőségének népszerűsítése a tömeges tájékozta­ tási eszközök révén és az oktató-nevelő m u n k á b a n .

Irodalomjegyzék

Baranov, P. A.: Rastenie, udobrenie, oh rana počvi. VIII Meždunarodnij kong­ res po mineralnim udobrenijam. Dokladi sovetskih uačstnikov kong­ resa. I, 188—194, 1976. Frissel, M. J.: Nitrogen. An Essential Life Factor and a Potential Hazard for the Environment. VI annual meeting of ESNA, Warsaw, 1—17, 1976. Kastori, R.: Einfluss der verschiedener Mineralstoffernährung auf den Nitrat — und Nitritgehalt im Spinat. Proceedings of the IV International congress of food science and technology. Vol. I l l , 272—277, 1974. Keller, E. R.: Neue Wege im Ackerbau Ein Betrachtung über allgemeinen und biologischen Landbar sowie über Körnerleguminossen. Schweiz. Landw. Monatsheft. 53, 225—238, 1975. Koblet, R.: Landbau und Umwelt. Schweizer. Landw. Forschung. 12 1—19, 1973. Koblet, R.: Landbau und Umweltpflege. Landschaftschutz und Umweltpflege. 161—183, 1973. Sinjagin, I. I.: Hemizacija selskovo hozjajstva o ohrana prirodi. VIII International Fertilizer Congress Moscow. Papers at plenary Session. 67—79, 1976. Sinjagin, I. I.: Ohrana prirodi i primenenie mineralnih udobrenii. Himija v selsko hozjajstve. 6, 13—17, 1976. Timár, M. E.: Az ökológiai szemlélet és talajtani jelentősége, Agrokémia és Talajtan, 1975. Wilczkowski, S.: Initial investigation over the effect of detergents on plant growth and germination of seeds. Rolnictwo. 103, 9—20, 1973.

Rezime

I n t e n z i v n a biljna proizvodnja i zaštita životne sredine Biološka zemljoradnja — alternativa ili utopija Neosporno je da je konvencionalna zemljoradnja u zadnjih decenija postigla vidne rezultate, obezbedujući visok stepen porasta proizvodnje. Ovako povoljni rezultati u proizvodnji hrane postignuti su u prvom redu zahvaljujući selek­ ciji, stvaranju novih visokoprinosnih sorata, kao i primeni različitih hemijskih sredstava: mineralnih đubriva, pesticida i dr. Nagla, često neracionalna primena pomenutih preparata preti da ozbiljno ugrožava ravnotežu životnih sredina i u krajnjoj liniji zdravlje čoveka. Suočeni s ovim problemom neki agroekolozi, ratari proklamuju pod nazivom „biološka zemljoradnja" ili ,,biološko-dinamačna zemljoradnja" nove sisteme u biljnoj proizvodnji koji isklju­ čuju svaku primenu hemijskih sredstava. Biološka zemljoradnja predviđa skoro potpuno zatvoren ciklus prometa materija u toku proizvodnje hrane. Ovaj ciklus čine: zemljište — biljka — životinja — čovek. Materije koje se ovom ciklusu eventualno dodaju po svo­ jim osobinama i količinama ne smeju da poremete njenu ravnotežu. Neosporno da biološka zemljoradnja u odnosu na konvencionalnu ima kom­ parativne prednosti u pogledu zaštite životne sredine. Međutim, i pored toga ovaj sistem ne predstavlja alternativu, za proizvodnju hrane u svetskim razmerama. Naime, da bi se mogao i nadalje obezbediti visok trend povećanja proizvodnje hrane potreban je sistem koji se bez većih tehnoloških poteškoća, rizika i ulaganja može primeniti na velikim površinama. Ove zahteve bio­ loška zemljoradnja na današnjem nivou znanja i tehnologije ne može da obezbedi, pošto njena realizacija zahteva veći utrošak rada, ne obezbeđuje naro­ čito visoke prinose, usled čega cena hrane proizvedene u tom sistemu je veća. Biološku zemljoradnju treba shvatiti kao pokušaj da se reši jedno goruće pi­ tanje današnjice, zagađenje životne sredine i namirnica. Ovaj sistem može eventualno da nađe svoju primenu u praksi u određenim agroekološkim i eko­ nomskim uslovima, ali sigurno ne na velikom broju gazdinstava. Činjenica je da bez primene mineralnih đubriva i pesticida poljoprivreda, kakva je danas ne bi mogla da zadovolji narasle potrebe za hranom. Njihovo isključenje iz tehnologije proizvodnje biljaka dovelo bi do niz nežeijenih posledica. Postoje međutim, razne rešenja kojima je moguće njihovu potrošnju svesti na razumnu meru i na taj način zaštititi prirodu od daljeg zagađenja. N a primer: uvođenjem odgovarajućih plodoreda, gajenjem leguminoznih bi­ ljaka, sistematskim uništavanjem korova, većom upotrebom organskih đubriva, uvođenjem integrirane zaštite biljaka kao i službe prognoze pojava bolesti i štetočina, gajenjem rezistentnijih sorata i novih biljnih varijeteta i si. Da se pomenuto danas još uvek ne čini, barem ne u onoj meri kako bi to trebalo, osnovni razlog tome je, što je masovna primena hemikalija mnogo jednostav­ nija, a pored toga ono često predstavlja rutinski poduhvat koji ne zahteva ni veću stručnost, a na žalost ni odgovornost.

Summary

Intensive p l a n t production and environmental protection organic farming — an alternative or Utopia There are no doubts that the conventional agriculture brought significant results in recent decades through an intensive increase of production. These results were achieved primarily through breeding, development of new highyielding cultivars, and application of chemicals, mineral fertilizers, pesticides, etc. However, an intensive and frequently unrational application of the above preparations threatens to imbalance the environment and endanger the human health. Confronted with such problems, some agroecologists resorted to „organic farming" or „biological dynamic agriculture", i.e., new systems of plant production whioh exclude the application of chemicals. Organic farming relies on an almost closed cycle of matter exchange in the course of food production. The cycle comprises: soil — animal — man. The substances which may eventually be added to the cycle should not endanger cycle's balance either by their properties of quantities. It is certain that organic farming has certain advantages over the conven­ tional agriculture regarding the environmental protection. However, this sy­ stem does not offer an acceptable alternative for the food production on global scale. In order to maintain the rising trend in food production, it is necessary to have a system applicable on large areas without larger technological pro­ blems, risks, or additional investments. Organic farming, at the present level of knowledge and technology, does not meet these requirements since it calls for higher spenditures in labor without providing exceptionally high yields which, in turn, increases the prices of food. Organic farming should be con­ sidered as an attempt to solve an immediade problem, the pollution of envi­ ronment and human food. This system may find its application in certain agroecological and economic conditions, but certainly not on a large scale. The fact remains that the agriculture without mineral fertilizers and pesti­ cides could not meet the ever-increasing demand for food. Their omission from the contemporary productional technology would bring a number of undesired consequences. However, there are numerous solutions how to reduce the appli­ cation of chemicals to a reasonable measure in order to protect the environ­ ment from further pollution — introduction of crop rotation, growing of legumes, systematic weed control, larger application of organic fertilizers, in­ troduction of integrated plant protection, introduction of forecasting services for diseases and pests, use of new and resistant cultivirs, etc. The above mea­ sures are not used to the desirable extent because a large-scale application of chemicals is simpler — it is a routine practice requiring neither large skill nor, unfortunately, the feeling of responsibility.

Somogyi Sándor

r\ MEZŐGAZDASÁGI SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK ÉS INFORMATIKA

Bevezető A mezőgazdasági szervezéstudományok mindig a technikai-technoló­ giai t u d o m á n y o k á r n y é k á b a n fejlődtek. A technikai-technológiai t u d o ­ m á n y o k a t több évszázados m ú l t r a a l a p o z v a a fejlődés gyorsuló ütemben alakította ki, tekintettel az állandóan növekvő termékszükségletre. A tervezéstudományok fejlődését a múltban elsősorban a krízisek, az egyen­ súlymegbomlások vitték előre. E n n e k ellenére messze v a g y u n k attól az időtől, amikor szervezéstu­ d o m á n y u n k szinte kizárólag Creboe és Laur-féle, részben pedig az orosz szervezési iskola hatása alatt fejlődött. A feltételek alakulása — szocia­ lista fejlődésünk lényeges strukturális változásokat okozott. A mező­ gazdasági lakosság a r á n y s z á m a állandóan csökkenő i r á n y z a t o t m u t a t , a mezőgazdasági termékek fogyasztása a n ö v e k v ő jövedelem hatására v i ­ szont á l l a n d ó a n növekszik, azaz állandóan bővül a mezőgazdasági ter­ mékek piaca. Ezek a felhajtó erők o k o z z á k a termelés fokozásának, a pénzeszközök koncentrációjának, a termelékenység növelésének és vég­ eredményben a szervezettségi szint emelésének a szükségességét. Ezek a változások vetettek, és vetnek fel sok olyan összetett kérdést, amelyekre nem lehet választ várni a részkérdésekkel foglalkozó techni­ kai-technológiai t u d o m á n y o k t ó l . A szervezéstudományok iránt megnyil­ vánuló követelmények teremtenek kedvező feltételeket a továbbfejlődés­ re mind szemléleti, mind pedig módszertani és egyéb kérdésekben. A szer­ vezéstudományok mint a l k a l m a z o t t t u d o m á n y o k interdiszciplináris jel­ legűek. N a g y o n sokféle t u d o m á n y o s eredményt integráltak és a l k a l m a z ­ t a k a gyakorlati problémák megoldására az eddigi fejlődés folyamán. Előreláthatólag a jövőben is hasonló lesz a helyzet tekintettel a változó körülményekre és a problémák dinamikus jellegére. A technikai-tech­ nológiai t u d o m á n y o k mindjobban tagozottak, az egyes t u d o m á n y á g a k egyre inkább b e z á r k ó z t a k (nagymértékben kifejezésre jutott, hogy a genetikus csak genetikusokkal, a fitopatológus csak fitopatológussal kom-

munikál stb. ami végeredményben nagyon sok szervezési problémát, sok szor a fejlődés lelassulását okozta), addig a szervezéstudományok aka­ ratlanul is a rendszerelmélet bizonyos elveit a l k a l m a z t á k (habár maga a rendszerelmélet még meg sem született), amikor az egyes elemeket egy tágabb rendszer stabilitásának szempontjából vizsgálták. (Az üzemszer­ vezők sokszor nem v o l t a k hajlandók elfogadni a változtatást az üzemi rendszerben, mégha a változás ö n m a g á b a n történt elemzése pozitívu­ m o k a t m u t a t o t t is, mert az üzemi rendszer stabilitása megbomlott volna, márpedig az üzemszervezők kritériuma az üzem stabilitása és egyenletes fejlődése volt). A k u t a t á s o k m i n d nagyobbmértékű tagozódása mindjobban felszínre veti az integrálás szükségességét, s a szervezéstudományoknak eléggé elasztikusnak kell lennie, hogy eleget tehessenek az újabb t u d o m á n y o s szemléletek alkalmazásával a szervezési problémák megoldása terén. Ilyen értelemben vetem fel a szervezéstudományok és az informatika kapcsolatát is abból a hipotézisből kiindulva, hogy a szervezéstudomá­ n y o k n a k nem mind a p r ó b b részkérdésekkel kell foglalkoznia, hanem mind nagyobb rendszerek működését kell optimalizálnia, viszont ha a rendszerekben g o n d o l k o d u n k nem lehet a rendszer információs alrend­ szerét és az információk problémáját megkerülni. Rendszer alatt értjük az olyan összetett létesítményeket, amelyek sok különböző elemből áll­ nak és többé-kevésbé meghatározható technológia, szervezési, gazdasági és más tulajdonságokkal rendelkeznek. Ilyen értelemben egy növény vagy gép, de az agráripari komplexum is rendszert képez, habár az öszszetettségi fok szempontjából nagy eltérések lehetnek.

A szervezéstudományok

fejlődésének

néhány

fontos

mérföldköve

A szervezéstudományok említésre méltó fejlődése az utolsó száz évben játszódott le, gyakorlatilag a kapitalizmusnak és árugazdálkodásnak a mezőgazdaságban történt betörése óta. A z árugazdálkodás hozta magával az olyan fogalmakat, mint a nyereség, a veszteség és a n n a k szükséges­ ségét, hogy az üzemek midjobban igazodjanak az állandóan n ö v e k v ő fogyasztói piachoz. Ebben a mintegy százéves periódusban alakultak ki a szervezéstudományok legfontosabb elvei: — a természeti és gazdasági adottságok hatásának mérése, — az üzemnagyság mérése, — a szakosítás elvei, — a belterjesítés ütemezése, — az igazgatási és irányítási problémák elemzése, — az üzemtársítás elvei stb. Világviszonylatban is fontos mérföldköveknek tekinthetők a szerve­ zéstudományok matematizálása érdekében tett lépések. A z utolsó évek­ ben a fejlettebb matematikai módszereknek az alkalmazásával (lineáris.

nemlineáris p r o g r a m o z á s , szállítási problémák megoldása), olyan o p t i ­ mális a r á n y o k a t t u d u n k kiszámítani, amelyek szélsőséges (maximális vagy minimális) célfüggvény-értéket biztosítanak. Például olyan terme­ lési s t r u k t ú r á t , amely maximális jövedelmet, v a g y minimális költséget biztosít. O l y a n t a k a r m á n y k e v e r é k e t , amely a megadott követelményeket minimális költségek mellett elégíti ki. A szállításnak pedig olyan szer­ vezési modelljét, amely biztosítja a minimális szállítási költségeket. Jelen pillanatban a szimulációs modellek képeznek aktuális módszer­ tani problémát. Igaz, nem a d n a k o p t i m u m o t az említett matematikai módszerek mintájára, de nagy lehetőségeket rejtenek magukban a k o m p ­ lex gazdasági rendszerek viselkedésének elemzésére. Régebben lehetetlen volt a szervezési és közgazdaság t u d o m á n y o k b a n laboratóriumi m ó d ­ szereket alkalmazni. Á l t a l á b a n néhány gazdasági szervezeten kellett ki­ próbálni az újat jelentő megoldásokat a szélesebb körű alkalmazás előtt. A jelenlegi ismereteink és a számítógép lehetővé tették azt, hogy a m o ­ delleken kísérletezzünk. Természetesen egy ilyen kísérlet előkészítése nehezebb feladat, mert rendszerelemzéssel fel kell tárni a rendszer re­ leváns tulajdonságait. E n n e k alapján modellezéssel kell kialakítani a rendszermodellt, matematikai egyenletekkel leírni a modell dinamikáját, meghatározni a legfontosabb paramétereket bevinni a matematikai le­ írásba és megoldani a feladatot több v á l t o z a t b a n . Csak ezután követ­ kezhet az értékelés, ami r á m u t a t a rendszer viselkedésének mikéntjére, és lehetővé teszi a döntéshozatalt. A z említett módszerek hatékony alkalmazásának fontos eszköze a szá­ mítógép, de nehezen volna elfogadható állandó késésüknek csak a szá­ mítógéppel való elégtelen ellátottsággal m a g y a r á z n i (habár ez is egy fékező tényező), mert most m á r ismerjük a m a t e m a t i k a i módszereket, v a n n a k számítógépeink, szakembereink, s mégis messze e l m a r a d u n k az alkalmazás objektív szükségletei mögött.

Egy lehetséges magyarázat a szervezéstudományoknak való gyorsabb módszertani fejlődésével

más országokban kapcsolatosan

A matematikai-statisztikai módszerek alkalmazása leggyorsabban A m e ­ rikában terjedt el. A szakirodalom A m e r i k á t tartja az ökonometriai iskola szülőhazájának, azzal indokolva ezt, hogy az amerikai farmer­ rendszerű mezőgazdaság specifikus fejlődése biztosított erre kitűnő ala­ pot. A z amerikai farmerok olcsón j u t o t t a k a termőföldhöz, nagy t e m p ó ­ ban gépesítettek, mivel drága volt a m u n k a e r ő , maximálisan szakosítot­ ták — iparszerűvé szervezték a termelést. Ilyen viszonylag egyszerű ter­ melési s t r u k t ú r a és egyszerű összefüggések mellett kellett keresni a tanácsadó szerveknek a maximális tiszta jövedelmet biztosító megoldáso­ kat, amire nagyon könnyen a l k a l m a z t á k a matematikai módszereket kevés információ alapján is.

A nyugat-európai államok t ú l n y o m ó részben kisgazdasági struktúrája viszonylag kis lemaradással könnyen á t v e t t e a m a t e m a t i k a i módszerek alkalmazását tekintettel arra, hogy megfelelő adatgyűjtési rendszerekkel rendelkeztek — viszonylag könnyen m e g h a t á r o z h a t ó optimális kritériu­ m o k k a l — , amelyeket a felhasználó érdekei d i k t á l t a k elhanyagolva a szélesebb értelembe vett társadalmi érdekeket. A kelet-európai szocialista államok h o z z á n k hasonló lemaradással vet­ ték át ezen módszerek alkalmazását, de más okokból. N e m h a n y a g o l h a t ó el az az ok sem, hogy jó ideig politikailag is elítélték ezeknek a módsze­ reknek az alkalmazását. A legfontosabb o k o k a t azonban a többé-kevésbé központosított irányításban kell keresni, amely más formában — orszá­ gos és regionális szinten — vetette fel a p r o b l é m á k a t , viszont nem léte­ zett megfelelő adatgyűjtési és feldolgozási rendszer. Éppen ezért évekre visszamenőleg megfigyelhető a nagy modellek és a megfelelő adatgyűjtési rendszerek fejlesztésének i r á n y v o n a l a ezekben az országokban. A fej­ lesztésnek megfelelően mind több igen komoly eredményt is p r o d u k á l n a k ezen a téren. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy vállalati modellek problémáival nem foglalkoznak, sőt igen figyelemre méltó eredményeket érnek el, de sok paraméter központi szabályozottsága folytán, lényege­ sen egyszerűbb körülmények között. H a z á n k b a n , mint m á r említettük, lényeges strukturális és egyéb vál­ tozások is történtek. N e m tévedünk, ha azt mondjuk, hogy társadalmi­ gazdasági fejlődésünk gyorsabb volt, mint szakmai szemléletünk fejlő­ dése. Ilyen körülmények között problémáink v a n n a k néhány fontos terü­ leten: amelyeknek megoldása folyamatban v a n : — H a t a l m a s agráripari rendszereket a l a k í t o t t u n k ki, de m e g m a r a d t a nagyszámú kisgazdaság is, hatalmas termőterülettel, amelyeket megfele­ lően be kell illeszteni a rendszerekbe; — N e m t u d t u k még adatgyűjtő rendszereinket hozzáidomítani az új szükségletekhez; — A szakkáder még mindig az alapvető szervezési p r o b l é m á k k a l v a n elfoglalva; — Újszerűen vetődnek fel a szervezéstudományok klasszikus, az előb­ biekben említett kérdései, tekintettel a megváltozott gazdasági adottsá­ gokra; — Technikai-technológiai fejlesztésre nagy súlyt helyeztünk (nem ered­ ménytelenül), aminek köszönhetően világszintű termelési eredményeket értünk el, de e l m a r a d n a k a gazdálkodási eredmények stb. Ilyen körülmények között a matematikai módszerek tömeges alkal­ mazása — ami fémjelezné a szervezéstudományok módszertani fejlődé­ sét —, természetesen messze elmarad a szükségletek mögött és ismeret­ adta lehetőségeink mögött, a n n a k ellenére, hogy a szórványos a l k a l m a ­ zások a t t r a k t í v eredményeket m u t a t n a k . Meg kell jegyezni, hogy a szórványos alkalmazások módja nem lehet hosszabb t á v r a elfogadható. Abból kell kiindulni, hogy az o p t i m u m

állandóan változik a változó paraméterek hatása alatt, tehát újra és újra meg kell állapítani. Ez viszont azt kívánja, hogy állandóan ellenőrizzük a paramétereket is, ha a m e g h a t á r o z o t t é r t é k t a r t o m á n y b ó l kijutnak, azonnal újra kell optimálnunk. Ez viszont rendszerbeli, szervezési hoz­ záállást kíván a megfelelő szakszolgálatok feladatkörének olyan defi­ niálását, ami állandóan szállítja a megfelelő információkat, elemzi és szükség szerint elvégzi a reoptimálást. Tehát a módszerek alkalmazását nemcsak ki kell próbálni, hanem rendszerbe kell építeni, viselkedési n o r m á v á kell tenni. Meg kell állapítani, hogy nálunk sokkal több cikk, értekezés, beszá­ moló jelenik meg a matematikai módszerekről, mint amennyi a tényle­ ges alkalmazás. A z előbb említett okokból — mivel a szakkádert más p r o b l é m á k kötik le, hiányzik az a l k a l m a z ó szakkáder, a k u t a t ó k viszont nem tudják őket behelyettesíteni, m e r t a k k o r a kutatás és a legújabb eredmények figyelemmel kísérése m a r a d n a el, ami nagyobb t á v l a t r a katasztrofális lenne. A m i t meg lehet állapítani, problémáink szélesebb területre terjednek ki mint a m a t e m a t i k a i módszerek alkalmazása, azaz a szervezéstudományok módszertani fejlődése. A matematikai módszere­ ket jelen esetben csak mint példát használtuk fel a jelenlegi helyzet okai­ n a k nem teljes bemutatására és a következő kérdéseknek a felvetésére: hogyan közelítsük meg a problémákat, a jelenlegi helyzetben mi minden újat integráljunk a szervezéstudományokba a hatékonyság növelése ér­ dekében?

Próbálkozzunk

a

rendszerelmélettel

A rendszerelmélet újabb keletű t u d o m á n y o s elmélet, amely az összetett rendszerek viselkedésével foglalkozik. Bertalanfy-tól errefelé d i n a m i k u ­ san fejlődik, m a m á r magába foglalja — integrálja a kibernetikát — az irányítással foglalkozó modern t u d o m á n y t is, és mind szélesebb körben hat a rendszerszemlélet kialakulására, illetve alkalmazására. Azért hasz­ nálunk két terminust: rendszerelméletet és rendszerszemléletet, mert nem látjuk szükségesnek, hogy most mindenki rendszerelmélettel foglalkoz­ zon, de azt igen, hogy a rendszerelmélet ismerete alapján kialakítsa a rendszerszemléletet. H a t a l m a s ereje abban v a n , hogy sikeresen egyesíti a legkülönbözőbb t u d o m á n y o s ismereteket és hatalmas szemléletváltozáso­ k a t okoz. Tehát, nem véletlen, hogy a technikai-technológiai t u d o m á n y o k ilyen fokú tagolódásának k o r s z a k á b a n jelent meg a t u d o m á n y o s eredmé­ nyek újraintegrálásának szükséglete m i a t t . H a az agráripari rendszereket rendszerszemléleti m ó d o n vizsgáljuk, azt látjuk, hogy alapvetően semmi­ ben sem térnek el más kibernetikai rendszerektől. Jelenleg nem szükséges azt vitatni, mi is az agráripari komplexum. N á l u n k e fogalom alatt leginkább a mezőgazdasági termelést, feldolgozóipart, és az élelmiszer­ forgalmazást értjük. Más országokban ettől eltérő szemlélet is létezik.

A z agráripari komplexum v a g y rendszer a l a t t az egyszerűség kedvéért értsünk egy összetett munkaszervezetet, az alrendszerek alatt az össze­ tett munkaszervezethez t a r t o z ó munkaszervezeteket, az elemek alatt a tmasz-okat, termelési-elszámolási egységeket, szolgálatokat stb. M i n t a mellékelt sémán láthatjuk ( 1 . sz. séma), az agráripari rendsze­ rek a következőképpen jellemezhetők:

1 sz. s é m a

AZ AQRARIPARt KOMPUBK&ZUM MIWT «RXwyÍT0TT R H W D S Z E R

1

A L R E U D S Z E R E K

8

SEMEHET

KIMEHET

ELEMEK

IRAWYITOREWJDSZER 0ÖMTÉ5VE6REHA3TÓ ELŐKÉSZÍTŐ HOZO ALRBUDSZER ALREMSZER A1AEWD3ZER AJ REMDSZER

L. i r á n y í t o t t rendszerek (mert van i r á n y í t ó rendszerük), állandó interakcióban v a n n a k a környezetükkel bemenetelükön és kimenetelükön keresztül, alrendszerekből, elemekből állnak, az irányító rendszerük, információs, döntéselőkészítő, döntéshozó és végrehajtó alrendszerből állnak. Természetesen ezek a rendszerek is dinamikusak. (2. sz. séma): anyagi, energetikai és információs felvételük a környezettől, transzformációs folyamatokon keresztül, kimenettel transzformá­ lódnak,

2. sx.ftéma

ÁLREk D S Z f i R I K BUEMHIC

BKMEMET

>

AUYAG EMERGIA WFORMXCIC>

KIMEHET TRAUSZFORHAjCHO AWYAG EUERGlA

IWPORMA'aO

— a rendszerek alrendszerei, elemei állandó interakcióban v a n n a k , — a rendszerek viselkedését az alrendszerek, elemek egymásrahatása h a t á r o z z a meg, — nemcsak a rendszerbe történnek transzformációk, hanem a rendszer is állandóan transzformálódik (átcsoportosulnak az alrendszerek, elemek, v á l t o z n a k az interakciók stb.). Ez a nem teljes jellemzés is felcsillant néhány ígéretes lehetőséget nagy agráripari rendszerek szervezési és irányítási problémáinak megközelíté­ sére, azzal, hogy nagyon sok általános elfogadott tételt meg kell k é r d ő ­ jelezni, illetve rendszerszemléleti alapon újra kell értékelni. Térjünk vissza a m a t e m a t i k a i és egyéb módszerekhez, amelyeket a szervezéstudományok a l k a l m a z n a k . Felvetődik a kérdés, hogy hol is a helyük ebben a rendszerben? K ö n n y e n megállapítható, hogy mind a rendszer, mind pedig az al­ rendszerek vagy elemek szintjén az irányítórendszerben kell keresni a helyüket, egész pontosan a döntéselőkészítő alrendszerben. A döntéselőké­ szítő alrendszerben információ transzformálás játszódik le. A szükséges információs bemenetelt az információs rendszer kell hogy biztosítsa. A döntéselőkészítő alrendszer t a p a s z t a l a t o k r a és módszerekre t á m a s z k o d v a az információk kombinálásával döntési v á l t o z a t o k a t állítanak elő m i n t kimenetet, aminek alapján a döntéshozó alrendszer d ö n t arról, hogy mi­ lyen irányba kell befolyásolni a rendszer működését, hogy a végrehajtó szer-vek azt végre is hajtsák (3. sz. séma). Illusztrációképpen álljon itt a döntéshozatal nagyon egyszerűsített alaksémája (4. sz. séma): ebből következik, hogy a matematikai és egyéb módszerek a döntéselő­ készítő alrendszerbe t a r t o z n a k .

3 sz.sémo AGHAR.lPA.Rl

KOMfLEKKUM

*c&RMyttZET - lUFOKMAClÓPH-véTBU

- T/CieouAÍa -

.

Fftl.001.eoZAS lUFOHMXLA'S

3z:

P&MTK&BUC>KászÍTÍS TAPASZTALATOK ..

7

DOUTU1

I

IMOOCUKVC)

,

VÁLTOZATOK

521

OttUTfeaHOZATAU

3ZI V R & R B H A 3 T O

M Ó D 9 Z B R B J C

Ebből le lehet vonni több következtetést, ami az irányítórendszer fo­ l y a m a t a i t illeti: 1. H a azt akarjuk, hogy a m a t e m a t i k a i és egyéb szervezéstudományi módszerek h a t é k o n y a n a l k a l m a z h a t ó k legyenek a döntéselőkészítés fo­ l y a m a t á b a n , megfelelő információellátást kell biztosítani. 2. A z összetett rendszerekben és környezetükben sokrétű, dinamikus viszonyok a l a k u l n a k ki, amelyeknek állandó figyelemmel kísérése — tehát az informáltság biztosítása — összetett folyamat. A z agráripari rendszerek pedig m i n t gazdasági rendszerek igen összetettek. 3. A döntéshozatal mindig valamilyen fokú bizonytalansággal jár. A bizonytalanság annál nagyobb, minél kevesebb információval rendelke­ z ü n k . (Persze, ez nem azt jelenti, hogy addig kell gyűjteni az informá­ ciókat míg a bizonytalanság nem lesz egyenlő a nullával, mert a k k o r soha sem d ö n t ü n k ; h a n e m mérni kell, hogy mikor, m e k k o r a fokú bi­ zonytalanságot engedhetünk meg). 4. Minél nagyobb rendszereket szervezünk, annál jobban komplikálódnak az o p t i m u m kritériumai nemcsak a rendszer szintjén, hanem az alrend­ szerek és elemek szintjén is, mert a döntéselőkészítés és döntéshozatal a l k a l m á v a l a környezet o p t i m u m kritériumait is szem előtt kell tartani,

A sz. s é m a

A DOWXESWOZATAL. B L O K K S Í M A ' O A

I W R 3 R M A O O K A

R t t W D S Z E R

^

IMFORKA'CICSS ALRKMDSZER

IWPORKA*oé< RBMOSZKRRSL.

K o R U y B z E T Í R O L

I l U F o R M A Í C l Ó K .

OÖMTESEU«Sl<ászíro ALREMD*

DŐwrÉS)

VÁLTOZATOK

DOUTÉSHOZAS UlUCS

| REUPSZ.BR nehogy a döntés alapján történő végrehajtással valamelyik részkérdést megoldjuk, u g y a n a k k o r a rendszer működésének és stabilitásának p r o b ­ lémáit megsokszorozzuk.

Kielégítő-e

az agráriparban

az irányító

rendszerek

működése

H a abból i n d u l u n k ki, hogy az agráriparirendszerek az összetett rend­ szerek kategóriájába t a r t o z n a k , amelyek a m á r elmondottak mellett azzal is jellemezhetők, h o g y : 1. Sokrétű, dinamikus a bemenet-kimenet kapcsolatuk a környezettel (2. sz. séma); 2. N e m csak a környezet hatása, h a n e m a rendszer környezetre tett h a ­ tása is intenzív és dinamikus (3. sz. séma);

3. I r á n y í t á s a sokszintű, mert nem csak egy i r á n y í t ó alrendszere v a n a rendszer szintjén, h a n e m az elemek, alrendszerek szintjén is, azzal, hogy a magasabb szintek i r á n y á b a n csökken az irányítási alrendszerek száma (5. sz. séma);

5 sz.séma

R.EUDSZRR

AlRBMDSZJLR

r

n M M

!

1

i

1

| L

J

»RXuyrro*;gv4D&XEJft 4. A z agráripari rendszerek struktúrája nem homogén. Sok alrendszer­ ből állnak, azok pedig elemekből, amelyek dinamikusan kapcsolódnak egymáshoz. A z alrendszerek egymás környezetét képezik (2. sz. séma); 5. Amennyiben vizsgálatunkat alrendszer szintre korlátozzuk, azt t a ­ pasztaljuk, hogy u g y a n a z o k a t a kibernetikai tulajdonságokat h o r d o z z á k , mint a rendszer (5. sz. séma); 6. A z agáripari rendszert jellemzi t o v á b b á az is, hogy az irányítása sok kritériumos jellegű. Léteznek globális és helyi jellegű irányítási célok (6. sz. séma). Egyik oldalról ez azt jelenti, hogy a döntéshozatal nem a u t o m a t i z á l ­ h a t ó és az ember szerepe a döntéshozatalban k i z á r h a t a t l a n . Másik ol­ dalról a globális és helyi jellegű célok k ö z ö t t törvényszerűen ellentétek jelentkeznek, amelyek megoldása koordinálási erőfeszítést követel az irányító alrendszerektől.

6 sz. séma RBKiDSZER

KRITÉRIUMOK KORU-/BZ.ET

AL.RRUD&ZER iRÁkiyiTASI K R n - W t lI U M O K

KKrríuetuMOK

ELEM iRAWyr KRlTfeRl UMOK

L-L

L

IRAUyiTASI

[

I

I

rzzr.

1

1

L_J

RE.UDSZKR

I

]

A z eddigiekből érthető, miért nem kielégítő az irányító alrendszerek működése az a g r á r i p a r b a n . A z önigazgatás bevezetése és fejlesztése minden szinten történelmi je­ lentőségű, m e r t a döntéshozást maximálisan demokratizálja, amivel hatalmas k r e a t í v erőket szabadít fel. Minden szubjektum két szerepben jelentkezik, mint döntéshozó és mint végrehajtó szerv. Ennek gyakorlati kivitelezése viszont magas fokú informáltságot követel, ami a jelen k ö ­ rülmények k ö z ö t t nem kielégítő. A klasszikus könyvelési információs rendszerek nem t u d n a k kielégí­ tően eleget tenni ennek a feladatnak. N a g y m é r t é k b e n ezért, v a l a m i n t a döntéselőkészítő alrendszerben jelentkező döntéshozó jogok bitorlása miatt válik a döntéshozás nagyon sokszor formalitássá, a szélesebb ér­ telemben felfogható önigazgatói érdekekkel ellentétessé. Természetesen nem elegendő elítélni a döntéselőkészítő alrendszert, h a n e m tenni is kell valamit a n n a k érdekében, hogy működésük feltételei megváltozzanak. E z k o n k r é t a n a n n y i t jelent, hogy legfontosabb feladat­ ként olyan irányítási információs alrendszert kell biztosítani, amely képes kielégíteni a döntéselőkészítés, a döntéshozatal, a végrehajtás szük­ ségleteit megfelelő szinten; azaz lehetővé teszi, hogy időben megfelelő döntési v a r i á n s o k a t tudjon a döntéselőkészítő alrendszer biztosítani, ü -

letve döntéshozó alrendszer dönteni és a végrehajtó alrendszer h a t n i a rendszer működésére. Ismerve a jelenlegi helyzetet n y u g o d t a n állíthat­ juk, hogy az irányító rendszer működése nem kielégítő elsősorban is az információs alrendszerek hiányosságai miatt. Joggal lehet állítani, hogy összeütközésbe került a végrehajtó alrendszer magas m u n k a t e r m e l é k e n y ­ sége a döntéselőkészítő alrendszer tragikusan alacsony szintű termelé­ kenységével. E z nem is meglepő h a számbavesszük, hogy a termelőmunka milyen szintű felszereltséggel (mind a termelőeszközök, mind az energe­ tika terén) rendelkezik- u g y a n a k k o r a döntéselőkészítő és információs alrendszer vonalán egyébként magasan szakképzett dolgozók milyen ala­ csony szinten v a n n a k felszerelve. M á r p e d i g a mai fejlettségi szinten — az információk korszakában — a lassú és alacsony szintű információ­ kezelés nem tudja kielégíteni a nagy rendszerek stabilitási kívánalmait. Sajnos gyakorlati hozzáállásunk még mindig nagyon szimpla a beruhá­ zások kérdéséhez. Szinte felelőtlenül könnyen r u h á z u n k be új kapacitá­ sokba, sokszor erőltetett megokolások alapján, u g y a n a k k o r a szervezett­ ségi szint növelésébe az ügyvitel magasabb szintre emlésébe vagy egy­ általán nem, v a g y olyan alacsony szinten r u h á z u n k be, hogy az eleve nem lehet h a t é k o n y . Sőt az ilyen rossz p é l d á k a t felhasználjuk a n n a k bi­ zonyítására, hogy az ügyvitelbe, szervezésbe nem érdemes beruházni. A z a gondolat fel sem merül, hogy a m i t b e r u h á z t u n k , azért nem h a t é k o n y , mert nem éri el azt a szintet, amely h a t é k o n y lehet.

Az

irányítási

információs

rendszerek

problémája

A z é r t hangsúlyozzuk az irányítási információs rendszert, m e r t amint az eddigiekből látható, nemcsak az o p e r a t í v szolgálatok m u n k á j á n a k automatizálásáról v a n szó, h a n e m az egész i r á n y í t ó rendszer működésé­ nek modernizálásáról, az egész rendszer szervezettségéről és stabil m ű ­ ködéséről. A z információs rendszer ö n m a g á b a n nem jelent semmit, nem lehet cél, h a n e m csak eszköz a rendszer általános céljainak megvalósí­ tására. Végeredményben információs rendszere valamilyen formában v a n minden rendszernek most is, csak nem elégíti ki a szükségleteket, ezért azt modernizálni kell. A z első próbálkozások m á r megtörténtek, de úgy látszik a megköze­ lítési m ó d o k problematikusak. T ö b b helyen, nem érezve az elektronikus adatfeldolgozás és informatika közötti különbségeket, koncepció nélkül, pillanatnyi p r o b l é m á k n y o m á s á n a k a hatása a l a t t egyes részkérdésekre koncentrálva bevezették a parciális adatfeldolgozási alrendszereket. E z ­ zel, igaz, megszabadították a középkáder egy részét a r u t i n jellegű m u n ­ káktól, de közel sem o l d o t t á k meg a lényegbevágó p r o b l é m á k a t . A r r ó l ne is beszéljünk, hogy minden esetben az ilyen parciális adatfeldolgozó alrendszerek összehangolása szinte lehetetlen feladat elé állította a szak­ embereket.

El kell fogadni a tényt, hogy az a g r á r i p a r i k o m p l e x u m túlságosan is összetett rendszer, amelynek irányítása elsősorban a megfelelő minőségű, megbízható, időszerű és h a t é k o n y információktól és azok magas szintű, gyors feldolgozásától, v a l a m i n t azok döntési variánsokba való k o m b i ­ nálásától függ, s ezt a problémát nem lehet a pillanatnyi körülmények hatása alatt, a részkérdéseknek laikusok által történő a t t r a k t í v megol­ dásával elintézni. Ezeknek a p r o b l é m á k n a k a megoldása hatalmas szakmai erőfeszítést, körültekintő tervezést k í v á n , annál is inkább, mivel biztosítania kell az összes irányítási szintek, irányítási rendszerek információellátását a tmasz-októl, a munkaszervezetektől kezdve egészen az összetett m u n k a ­ szervezetekig, a községekig, a régiókig, a t a r t o m á n y i g , illetve az or­ szágos szintig. A z elektronikus adatfeldolgozás csak részkérdés, azt is m o n d h a t n á n k , hogy másodlagos feladat, m e r t csak eszköz az információs rendszerek hatékony működésének biztosítására. Elsődleges feladat olyan irányítási információs rendszereket tervezni, amelyek biztosítják: — az információs bázisok egységesítését, — hogy minden a d a t csak egyszer kerüljön be az információs rend­ szerbe, — hogy minden felhasználó hozzá tudjon jutni a szükséges a d a t o k ­ hoz, információkhoz, — m a g á n a k az információs rendszernek a szükségszerű fejlődését és az új követelményekhez való igazodását. A z elektronikus adatfeldolgozás fejlesztésének áldásos hatását csak a k k o r érezzük meg igazán, ha ilyen információs rendszerek működését biztosítják. Persze, az a kérdés nem is vetődik fel, hogy feltétlenül a u t o ­ matizálni kell-e az irányítási információs rendszereket, mert tekintettel az információtömegre, amelyet a környezetből és magából a rendszer­ ből felvesz az információs rendszer, el sem képzelhető a normális funk­ cionálás megfelelő gyorsaságú adatfeldolgozó géprendszerek nélkül. A z infomációs rendszer terve kell hogy választ adjon a r r a a kérdésre, hogy mindent géppel kell-e feldolgozni, vagy sem.

összefoglalás A nagy és összetett rendszerek szervezési problémáit h a t é k o n y a n nem lehet klasszikus, tapasztalati, szubjektív módszerekkel megoldani. A szervezéssel foglalkozóknak nem m a r a d más hátra, mint új eszkö­ zökhöz nyúlni, amelyek a m á r bejáródott és ismert módszereket is haté­ k o n y a b b á teszik és biztosítják a megfelelő eredményességet összetettebb feltételek között is. Mivel a döntéselőkészítő alrendszer szervezői a mindjobban tagolódó t u d o m á n y o k mind sokrétűbb eredményeit kell integrálni a sokszorosan

összetett rendszerek problémáinak megoldására, és az irányítási infor­ mációs alrendszer fejlesztéséhez kell nyúlniuk, hogy ki tudják elégíteni a döntéshozó alrendszer objektív szükségleteit döntési variánsok útján. A z irányítási információs alrendszerek kialakítása körültekintő terve­ z ő m u n k á t , a rendszerelmélet, információelmélet, modellezés stb. legújabb eredményeinek felhasználását kívánja. A z elektronikus adatfeldolgozás szélesebb körű alkalmazása csak ak­ kor ad igazán megfelelő eredményeket, ha meg v a n n a k oldva az infor­ mációs rendszer alábbi lényeges terv szerinti kérdései: — az egységes sifrírozás — a releváns a d a t o k keletkezési helye — az adatgyűjtési rendszer — az ellenőrzési rendszer — az adatfeldolgozási rendszer — a kommunikációs rendszer — az információszolgáltatás (kinek, milyen információt és mikor) — az információk felhasználási rendszere stb. T e h á t a szervezéstudományokkal foglalkozók úgy t u d n a k önigazgatói kötelezettségeiknek legjobb m ó d o n eleget tenni, ha az irányítórendszer fejlesztésével kapcsolatban olyan döntési v a r i á n s o k a t biztosítanak, ame­ lyek a legszélesebb önigazgatói alapon támogatást n y ú j t a n a k — felada­ tokat definiálnak ezen a téren, amelyet azután szakmai erőfeszítéssel mint végrehajtók véghez is visznek az összes igazgató-termelő t á m o g a t á ­ sával. N e abban lássuk az önigazgatás mikéntjét, hogy egy javaslatot nyújtunk és azt az önigazgatók formálisan jóváhagyják. A z t kell elérni, hogy a l t e r n a t í v á k alapján döntsünk. M o n d j u k ki azt is, hogyha egyik alternatívát sem fogadja el az önigazgatói döntéshozó szerv, az az ö n ­ igazgatási szervnek nem a gyengeségét, ellenkezőleg erősségét bizonyítja, a hibát pedig a h a t á r o z a t i javaslat előkészítőinél kell keresni.

Rezime

Poljoprivredne organizacione nauke i informatika Organizacioni problemi velikih i složenih sistema se ne mogu efikasno resiti pomoću klasičnih, iskustvenih, subjektivnih metoda. Zbog toga onima koji se bave organizacijom neophodno je primeniti noye metode, nova sredstva da bi osigurali odgovarajuću efikasnost i pri složenijim uslovima. Elektronska obrada podataka može da bude efikasna jedino ako su rešena sledeća, fundamentalna pitanja informacionog sistema: jedinstveno šifriranje, mesto nastanka relevantnih podataka, sistem prikupljanja podataka, sistem kontrole, sistem obrade podataka, komunikacioni sistem, obezbeđivanje infor­ macija (kome, kakve informacije i kada), sistem upotrebe informacija.

Iz aspekta samoupravljanja značajno je postići da se odluke donesu na bazi više alternativa a ne na osnovu jedne varijante koja se formalno odobrava. To će biti dokaz da su organi samoupravnog odlučivanja snažni, i dorasli ve­ likim zadacima.

Summary

Agricultural O r g a n i z a t i o n a l Sciences and the Informational System The organizational problems of rhe big and complex systems can not be solved effectively by using classical, experimental subjective methods. Because of that for those who are involved with organization it's necesesary to use new methods, new instruments to insure the required effectivity even in worse conditions. The electronic data processing can be realized only when the following fun­ damental problems are solved: uniform: coding, place of producing relevant datas, system of gathering datas, system of contrôle, system of data processing, communication system, system of providing information), to whom, which information and when), system of information usage. From the aspect of selfmanagement it's important to achieve to have the decisions made on the base of several alternatives not only one version which is formally approved. That will be the evidence that the organs of selfmana­ gement decisionmaking are strong, ready to fulfil great assignements.

Szenes György A MEZŐGAZDASÁGI MUNKAERŐ TRANSZFER TÉNYEZŐI, ALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

/.

Bevezető

A lakosság átalakulása elsősorban a munkaképes mezőgazdasági lakos­ ság átalakulása egyéb gazdasági ágazatok dolgozóivá, kényszerű, termé­ szetes de hosszú lejáratú folyamat a társadalmi és gazdasági fejlődés bizonyos fokán. E n n e k a f o l y a m a t n a k az alapvető okai a technika és technológia egyre emelkedő színvonalában, az egyre szélesebb technikai és társadalmi munkamegosztásban, a foglalkozások egyre fejlettebb sza­ kosításában és az egyre gyorsabb ütemben növekedő munkatermelékeny­ ségben rejlenek. Ezek az okok azonban ellentétben v a n n a k a h a g y o m á ­ nyos paraszticsaládi sokoldalú termelési módszerrel, valamint a családi parasztgazdaságok a p r ó parcellái által nyújtott termelés lehetőségeivel. A z önigazgatási szocialista társadalmi rendszerünkben ezekhez az okokhoz még hozzájárul egy nem kevésbé fontos, és a fejlődés szem­ pontjából lényeges tényező is: a szocialista önigazgatási viszonyok meg­ gyorsult fejlődésének folyamata, illetve az egyéni mezőgazdasági ter­ melők bekapcsolódása a társadalmilag szervezett, bővített újratermelési folyamatba, egyesülésük és a társadalmi termelésbe való bevonásuk ú t ­ ján. Ezen az ú t o n fogjuk ugyanis fokozatosan megteremteni a mező­ gazdasági termelés és a falu teljes társadalmasítását. E z t a célt és az ilyen hozzáállást m á r a marxizmus—leninizmus klaszszikusai is kihangsúlyozták, bár egyúttal a megvalósítás nehézségeit is előrelátták. A kisparaszttal szemben a feladatunk elsősorban abból áll, hogy gazdaságát, személyes birtokát szövetkezetivé tegyük, de nem erő­ szakkal, hanem példák segítségével és társadalmi segítséggel — mondja Engels: Lehetőséget kell nyújtani arra, h a nem tud mindjárt h a t á r o z n i , hogy gondolkodási időt kaphasson. H a Engels fenti gondolatát, a mai fejlődési fokunk alapján mérlegel­ jük, elmondhatjuk, hogy a mostani időszak, az egyéni mezőgazdaság szempontjából ezé a „gondolkodási időé". U g y a n a k k o r azonban egy átalakulási időszak tanúi vagyunk, amely lehetővé teszi a mezőgazdaságból felszabaduló m u n k a e r ő átképesítésér, 1

hogy eleget tegyen az új követelményeknek a mezőgazdaságon kívüli te­ vékenységek igényenek megfelelően. Még egy klasszikus gondolat, amelyet itt idézni kell, Lenin gondolata a mezőgazdasági lakosság átalakulásáról: „ A p a r a s z t n a k a teljes pszicho­ lógiáját és szokásait á t a l a k í t ó m u n k a , nemzedékek munkájába telik. E n ­ nek a kérdésnek megoldása a kisparasztokra v o n a t k o z ó l a g csak az a n y a ­ gi bázis lehet, a teohnika, a t r a k t o r o k és gépek nagymértékű használata a földművelésben és a nagy jelentőségű villamosítás. Ezek azok a tények, melyek lényegében és hatalmas ütemben á t a l a k í t a n á k a p a r a s z t o k a t . " A mezőgazdaságnak és az egyéni mezőgazdák átalakulásának elemzé­ sét, tehát, nagyon széles a l a p o k r a kell helyezni. Elsősorban az „anyagi bázist" kell elemezni. Elemzésünkben tehát, mindenekelőtt át kell tekin­ teni az átalakulás m ó d o z a t a i t és ütemét. Azonkívül megkísérelünk rá­ m u t a t n i az átalakulás következményeire, hatására az egyéni mezőgazda­ ság és azon tevékenységek munkatermelékenységére nézve, amelyekbe a felszabadult mezőgazdasági m u n k a e r ő bekapcsolódik. Ezzel kapcsolato­ san ki kell emelni azt a tényt, hogy a munkatermelékenységet k u t a t ó elemzések elméleti problémái és konkrét nehézségei az egyéni mezőgazdasság elemzésénél sokszorosan jelentkeznek. E n n e k sok oka van, melyek nemcsak az egyéni gazdálkodás sajátosságaiban, hanem a mezőgazdaság­ n a k az elsődleges elosztásban jelentkező egyenlőtlen helyzetében is rejle­ nek. E l v i t a t h a t a t l a n , hogy a termelőerők fejlődése és különösen a mező­ gazdaság fejlődése, v a l a m i n t a népesedés jelenségei, és főleg a népesedési átalakulás folyamatai között, alapvető összefüggések v a n n a k . Ezeknek az összefüggéseknek egyik lényeges jelensége a munkaerő felszabadulása a mezőgazdaságban. Ennek a f o l y a m a t n a k azonban a rendelkezésre álló mezőgazdaságon kívüli munkahelyek száma és az azok fejlesztésére for­ d í t h a t ó beruházási eszközök bizonyos h a t á r o k a t szabnak, és így lassítják ezt a szükségszerű folyamatot. Ennek következtében az 1965-ben bevezetett gazdasági reform óta a Vajdaság mezőgazdasági lakosságának átalakulása a magas színvonalú és belterjes technológia térhódítása mellett is lassúbbodott, és egyúttal — különösen a városi koncentrációk közelében — kialakultak a vegyes gazdaságok és elterjedt a nem mezőgazdák mezőgazdasági tevékenykedése is. 2

2. A mezőgazdasági

lakosság

csökkenésének

nagysága

és

üteme

O r s z á g u n k és t a r t o m á n y u n k népesedési statisztikájából megállapíthat­ juk, hogy a felszabadulás u t á n , az 1948-as évi és az 1971-es évi nép­ számlálás adatai szerint az ország lakossága 15 842 000-ről 20 523 000-re növekedett, vagyis évente 1,2%-kal; Vajdaságé pedig 1 641 000-re, vagyis 0 , 8 % - k a l . Ez alatt az idő alatt tehát Vajdaság részaránya az or­ szág lakosságának összlétszámában 1 0 , 3 6 % - r ó l 9 , 5 2 % - r a csökkent. V a j -

daság lakosságának 100 főre számított 7 fővel való szaporodása az or­ szág leggyengébb szaporulatát felmutató területét képezi. A t a r t o m á n y sajátos demográfiai helyzetét azonban csak a lakosság foglalkozás szerinti szerkezete mutatja k i : 3

(%-okban)

%

Jugoszlávia átlagos növ. ráta

I. Mezőgazd. lakosság az összlakosságban 1948-ban 1953-ban 1961-ben 1971-ben

67,2 60,9 49,6 38,2

-1,9 -2,5 -2,6

I. Aktív lakosság az összlakosságban 1953-ban 1961-ben 1971-ben

46,3 45,5 43,3

-0,2 -0,5

III. Aktív mezőgazdasá­ gi dolgozó az összes ak­ tív lakosságban 1953-ban 1961-ben 1971-ben

68,3 56,1 47,3

—2,4 -1,7

—

%

Vajdaság Vajdaság átlagos Jugoszlávia növ. ráta

—

68,1 62,9 51,8 39,0

-1,6 -2,4 -2,8

—

45,4 44,4 42,7

-0,2 -0,1

—

68,8 55,6 46,2

-2,6 -1,8

100,34 103,30 104,45 102,10

—

98,10 96,70 98,61

—

100,73 99,11 98,56

Feltűnően lassú, de állandó csökkenési folyamat m u t a t k o z i k a Vajda­ ságnak az ország lakosságában való részesedésében, viszont éppen olyan lassú de fordított irányú folyamat v á r h a t ó az ország és a t a r t o m á n y la­ kosságstruktúrájában a mezőgazdasági a k t í v lakosság részesedésének ja­ vára. A z a k t í v mezőgazdasági lakosság részesedési a r á n y a ugyanis Vaj­ daságban az említett időszakban 4 9 , 6 % - r ó l 5 0 , 6 % - r a emelkedett, míg az egész országban 5 1 , 8 % - r ó l 4 8 , 5 % - r a csökkent.' H o g y milyen p r o b l é m á k a t vet fel az ilyen lakosságstruktúra, azt leg­ jobban egy nemzetközi összehasonlítás illusztrálja. A z 1971-es összeírás szerint ugyanis huszonöt európai ország 1965-ös adataihoz mérten, t a r t o ­ m á n y u n k a 3 9 % - o s mezőgazdasági, illetve 46,2%-os a k t í v mezőgazda­ sági lakosság részesedése alapján csak R o m á n i á t (60,0, illetve 5 9 , 6 % ) , Albániát (59, illetve 5 8 % ) és Görögországot (54, illetve 5 3 % ) előzi meg. Bár még mindig kérdéses, hogy területünk fejlesztésében a termé­ szeti forrásaink és kincseink, k o m p a r a t í v előnyeink és gazdaságföldrajzi fekvésünk alapján a fejlett európai országok demográfiai szerkezetére kell-e törekedni, mégis v i t a t h a t a t l a n , hogy gazdasági fejlődésünkhöz t o ­ vábbra is elengedhetetlen a mezőgazdasági lakosság átalakulása. 5

A transzfer f o l y a m a t á n a k szükségességét nagyban növeli, hogy a ter­ melőerők fejlődése és a technológia felhasználása a mezőgazdaságban ideiglenes és l a p p a n g ó munkanélküliséget okozott. A rendelkezésre álló és a felhasználható m u n k a i d ő viszonya egy a k t í v földművesre számítva 1960-ban (újabb a d a t o k nincsenek), a következő képet a d j á k : 6

rendelkezésre álló nap 218 221 202

JSZSZK Vajdaság SZAT Szlovén SZK

%

kihasznált nap

64 65 80

140,2 142,9 160,0

Figyelembe véve a „csúcsokat" ez a kép természetesen bizonyos mér­ tékben változik. A transzfer ütemét csökkenti az a tény is, hogy belterjesebb növények termelése, és főleg az állattenyésztés növelése nagyobb munkafelhasználást igényel és a munkatermelékenységet is fokozza. E h ­ hez hozzájárul a kistermelői technológia fejlődése és a mezőgazdasági gé­ pek megfelelő alkalmazási lehetősége, v a l a m i n t az egyéni mezőgazdasági termelők szövetkezése és a társastermelés fejlődése is. A mezőgazdaság utolsó összeírása 1969-ben, a lakosságé 1971-ben tör­ tént. Újabb a d a t o k nincsenek. A z 1969-es év átlaga szerint minden köz­ társaságban és Koszovó S Z A T - b a n munkerőfelesleg jelentkezik, csak Vajdaságban n e m : 7

Munkaerő fölösleg ezer főre eső B és H SZK Crna Gora SZK Horvát SZK Macedón SZK Szlovén SZK Szerbia SZK (szűkebb területe) Koszovó SZAT Vajdaság SZAT

a

mezőgazdaságban 100 aktív mező­ gazdasági lakosra

100 foglal­ koztatottra

325 345 243 43 36

46,0 45,6 29,3 14,0 16,4

55,1 38,0 22,9 14,3 5,8

387 110 —24

25,8 60,1 -6,2

35,7 91,0

—

H o g y a fenti kimutatás mennyiben felel meg a mai tényleges helyzet­ nek azt majd csak a következő összeírás után tudjuk megállapítani. Min­ denesetre tény, hogy az utóbbi időben bizonyos lassúbbodás állt be a transzferfolyamat ütemében. A transzfer gyorsasága a lakosság szaporulatától, valamint a mezőgaz­ dasági lakosság tényleges csökkenésétől függ. H a tehát az elmúlt idősza­ kot vesszük figyelembe, a k k o r a következő folyamatot l á t h a t j u k : 8

(OOO-ben) 1948-- 1 9 6 1 JSZSZK VSZAT A mezőgazdasági lakosság ter­ mészetes szaporulata OOO-ben A mezőgazdasági lakosság számának csökkenése Tényleges transzfer Az évi átlagos transzfer Évi átlagos transzfer 1000 mezőgazdasági lakos­ ra az időszak közepén növekedési index

1961-- 1 9 7 1 JSZSZK VSZAT

1,509

100

973

34

—1,339 2,848

—104 204

—1683 2,656

—223 257

219

16

265,6

25,7

15,4 100,0

31,6 144,4

30,1 199,5

22,0 100,0

Vajdaság 1971—1985-ig terjedő időszakra v o n a t k o z ó fejlesztési terve ebben az időszakban további évi átlagos 2,7%-os csökkenést, illetve öszszesen kétszáztizenkilencezer főt (évente átlag 14 600-at) irányoz elő. H a a múlt évtized természetes szaporulatát számítjuk a következő idő­ szakban is, a k k o r 1985-ig évente kb. 20 000 mezőgazdasági lakos, illetve 7000 a k t í v mezőgazdasági dolgozó „ á t v á l t o z á s a " v á r h a t ó . 9

A transzfer nagysága és üteme nem p á r h u z a m o s az egyéni mezőgazda­ sági birtokok számának és azok területi nagyságának változásával, amit a következő a d a t o k is b i z o n y í t a n a k : 10

A mezőgazdasági

birtokok

száma

Vajdaságban

1960. ev gazdaság

1969. év gazdaság

%

%

Index különb ség + vagy —

összesen

308 000

100,00

283 500

100,00

92,05

—24 500

2 hektárig 2,5—5 ha-ig

125 356 99 484

40,70 32,30

120 830 87 010

42,62 30,69

96,39 87,46

—4 526 —12 474

5 hektárig

224 840

73,00

207 840

73,31

92,44

—17 000

5,1—8 ha-ig 8,1—10 ha-ig

51 433 22 792

16,71 7,38

44 430 25 772

15,67 9,09

86,39 113,07

—7 003 + 2 980

10 há-n felül

8 935

2,91

5 458

1,93

61,09

—3 477

összehasonlítva a fenti a d a t o k a t a lakosság létszámának a csökkené­ sével kitűnik, hogy az 1961—1971 közötti időszakban a mezőgazdasági lakosság átalakulása 0 , 3 % , a gazdaságok száma pedig 0 , 4 % átlagos évi

csökkenést m u t a t . Feltűnik, hogy a legnagyobb csökkenés a 2,1—5 hek­ tárig és az 5,1—8 hektárig terjedő gazdaságoknál mutatkozik, míg a 8— 10 hektáros gazdaságok száma 2,980 gazdasággal növekszik, a két hek­ tárig terjedő gazdaságok részesedése pedig, bár számuk csökken, az összgazdaságokhoz mérten mégis növekszik. A z ilyen folyamatok h a t á r o z o t ­ tan a mezőgazdaságon belüli birtokviszonyok változását is jelentik, vala­ mint a falu lakosságának további ellentétes fejlődését, miután ez a 8 hek­ táron felüli kategória részvétele 1 3 % - k a l növekszik a gazdaságok össze­ sített számában.

földterület összesen

1969. ev hektár

%

%

jobban

különbség -f- vagy —

1960. ev hektár

még

Index 1960—100,0

A falusi lakosság és az egyéni földbirtok polarizációját mutatja a földbirtok területének a változása:

1 263 000

100,00

1 102 000

100,00

79,17

—161 000

2 ha-ig 2,1—5 ha-ig

126 300 390 267

10,00 30,90

99 198 344 926

9,C6 31,30

78,53 88,38

—27 120 —45 341

5 hektárig

516 567

40,90

444 926

40,36

85,97

—72 461

5,1—8 ha-ig 8,1—10 ha-ig

375 111 241 233

29,70 19,10

333 906 255 664

30,24 23,20

89,02 105,91

—41 205 + 1 4 431

10 ha-n felül

130 119

10,30

68 324

6,20

52,51

—61 795

Legnagyobb a 2 hektárig terjedő gazdaságok száma, amely a gazda­ ságok 4 0 , 7 % - á t , illetve 1969-ben 4 2 , 6 2 % - á t képezi és csak 10, illetve 9 , 0 6 % földterülettel rendelkezik. Számuk részesedése növekszik, míg földterülete is növekszik. G a z d a s á g o n k é n t 4,84 hektárral növekedik a területek, éspedig a kisebb gazdaságok terhére. is:

Ezt bizonyítják az egyes kategóriák átlagos területéről szóló a d a t o k (átlagos h e k t á r b a n kifejezve) 11

2 ha-ig

2,1—5 ha-ig

8,1—10 10 ha-on túl átlag ha-ig

5,1—8 ha-ig

1960 1969

1,01 0,82

3,92 3,96

7,29 7,51

Index

81,19

101,02

103,02

A családtagok birtokainak közös megművelése miatt ezért az átlag v a l a m i v e l a felső határ felett v o l t .

kerültek

10,38* 9.92

15,50 12,51

4,11 3,8«)

95,37

64,51

94,64

1960-ban

a 3—10

ha-ig

terjedő

területbe,

A fenti számok igazolják a bevezetőnkben említetteket a mezőgazda­ ság és a mezőgazdasági b i r t o k o k társadalmasításának hosszú lejáratú fo­ lyamatáról. E z t a folyamatot azonban az elkövetkező időszakban lénye­ gesen meggyorsítja az egyéni mezőgazdasági termelők társulása a szocia­ lista mezőgazdasággal és a társadalmilag szervezett agrokomplexussal. A m á r említett munkaidőtöbblet, v a l a m i n t a m u n k a e r ő elégtelen ter­ melékenysége mellett, továbbá a termelékenység emelésének lehetősége miatt, az a k t í v lakosság gazdaságonkénti száma lényeges fontosságú a mezőgazdasági termelés és különösen a munkaerőtranszfer szempontjá­ ból. A gazdaságok a k t í v tagjainak átlagát mutatjuk be a következő táblá­ zaton területnagyság szerint: (a tagok gazdaságonkénti átlaga) 1960. évben N

-a

rt V)

1969. évben

2 c

M

60

u

,

u e

ni

N

hOT3 rt rt c

Vajdaság

3,6

2,1

1,6

3,5

2,0

1,6

97,22

95,24

-a c 100,00

0,5 ha-ig 0,51—1 ha-ig 1,1—2 ha-ig

3,3 3,0 3,2

1,6 1,7 1,8

0,8 1,1 1,2

3,4 3,1 3,2

1,6 1,7 1,8

0,7 1,1 1,2

103,04 103,33 100,00

100,00 100,00 100,00

87,50 100,00 100,00

2 hektárig 2,1—3 ha-ig 3,1—5 ha-ig 5,01—8 ha-ig 8,01—10 ha-ig 10 ha-on felül

3,2 3,4 3,7 4,2 4,5 4,8

1,7 2,0 2,2 2,5 27 2,9

1,0 1,5 1,9 2,3 2,6 2,7

3,3 3,2 3,4 3,7 4,3 4,4

1,7 1,9 2,0 2,2 2,6 2,6

1,0 1,4 1,7 2,0 2,5 2,5

103,13 94,12 91,89 88,99 95,56 91,67

100,00 95,00 90,91 88,00 96,30 89,66

100,00 93,33 89,47 86,96 96,15 92,59

U

i-t

rt

bj) u rt e

^ rt

C

12

A fenti számok elemzése r á m u t a t a mezőgazdaság és főleg a mező­ gazdaság magánszektorának sok sajátosságára. A z önálló gazdaságok összes tagjai közül k b . 5 8 % az a k t í v , de ezeknek csak 3/4 része, illetve 1969-ben 4/5 része a k t í v mezőgazdasági termelő. Bár az általános n a g y ­ ságrendben nincs nagy változás, az említett tízéves periódusban történtek lényeges strukturális változások. Ezért szükségesnek tartjuk bemutatni az egy a k t í v mezőgazdasági termelőre eső földterület nagyságát is: 2,01—5 ha-ig

5,01—8 ha-ig

8,01—10 haig

10 ha-on felül

átlag

1,26 1,21

2,30 2,55

3,15 3,75

3,99 3,96

4,63 5,00

2,57 2,43

96,03

110,39

118,30

99,24

107,99

94,55

2 ha-ig 1960-ban 1969-ben index

Bár a 2 h e k t á r és a 8 hektár közötti gazdaságok a k t í v tagonkénti te­ rülete valamivel növekedett, mégis le kell szögezni, hogy a területek nagysága megközelítőleg sem teszi lehetővé az a k t í v mezőgazdasági ter­ melők munkaképességének a kihasználását. E z csak abban az esetben le­ hetséges, h a a hagyományos, mindenfélét termelő kisgazda módján gaz­ d á l k o d n a k . E z t fŐleg az állattenyésztés jelentős fejlesztésével lehetne ja­ vítani, azonban itt az állattenyésztés elsődleges elosztásbeli egyenlőtlen helyzete komoly a k a d á l y t képez. A z iparilag és mezőgazdaságilag fejlett országokkal való összehason­ lítás csak növeli a p r o b l é m a súlyát. É p p e n ezért a m u n k a e r ő átömlesztése a mezőgazdaságból a mezőgazdaságon kívüli tevékenységekbe, vala­ mint az egyéni mezőgazdasági bekapcsolása a társadalmilag szervezett mezőgazdasági és élelmiszeripari folyamatba, a mezőgazdaság termelésé­ nek, intenzívitásának és termelékenységének növelése mellett, elsőrendű össztársadalmi feladat, annál is ikább, m e r t ez egyúttal a szocialista ön­ igazgatás fejlődésének legbiztosabb útja is. 3. A mezőgazdasági

munkaerő

csökkenését

befolyásoló

tényezők

N a g y s z á m ú a k azok a tényezők, melyek befolyásolják, sőt lényegében meghatározzák a m u n k a e r ő mezőgazdaságból történő elvándorlásának az ütemét. E tényezők különböző i r á n y ú a k és hatásúak, de lényegében egységesen h a t n a k a transzfer gyorsaságára, tömegére, m ó d o z a t a i r a és irányára. Ezek a tényezők gazdasági, technikai, szervezeti, pszichikai és szociális körülményekből erednek. a) A gazdasági eredetű tényezők közül legelőször is a mezőgazdaság viszonylagos alacsony jövedelmezőségét kell kiemelni. A z elsődleges el­ osztásban létrejött egyenlőtlen helyzet, a mezőgazdaság munkájának sok­ éves, — a többi tevékenységhez képest jelentősen alacsonyabb — társa­ dalmi értékeléséből ered. Bár a mezőgazdaság jelentőségét — különösen a vajdasági gazdaság szempontjából — , nem lehet csak a társadalmi ter­ mékben való részvétellel mérni, ez a részesedés mégis jelentős képet a d . 13

A mezőgazdaság

részesedése

a társadalmi

termékben

(százalékban kifejezve az 1972. évi árak alapján) magánszektor részesedése a mezőg. magánszekt. rész. a társadalmi mezőgaz. mezőgaz. társ. társ. term, term. szekt. resz. j VSZAT VSZAT JSZSZKVSZAT JSZSZK VSZAT VSZAT a tars. term. JSZSZK JSZSZK t á r j

S

1965 évben 1970 " 1971 " 1972 "

11,85 11,76 10,82 10,59

t e r r n

Z

S

Z

22,68 17,98 17,78 16,71

K

39,02 30,29 32,24 30,77

20,37 17,29 19,65 19,49

76,55 78,43 76,21 71,45

59,90 60,15 55,68 52,00

17,27 14,16 15,75 13,39

10,73 10,92 10,66

17,31 16,32 15,36

31,66 31,46 30,21

19,53 20,19 19,79

76,88 75,59 75,13

57,79 52,50 58,13

15,56 17,14 17,26

Átlagos évi csökkenési ráta 1975/1965 -1,1 1975/1970 -2,0

—3,8 -3,2

-2,5 -5,0

-0,3 +4,8

-0,2 -0,9

-0,3 -0,7

-0,1 +4,0

1973 1974 1975

" " "

M i u t á n Vajdaság mezőgazdaságának részesedése lassabban csökken, mint az országos, az utóbbi időben a Vajdaság mezőgazdasága nagyobb mértékben részesedik az ország mezőgazdasági termelésében. Ez a folya­ m a t a mezőgazdaság társadalmi szektorának nagyobb eredményeinek, nem pedig az egyéni gazdaság gyengébb eredményeinek a következmé­ nye. A z ilyen fejlődés azonban negatív hatással v a n a mezőgazdaság és egyúttal a t a r t o m á n y i helyzetére az elsődleges elosztásban. Egy össze­ hasonlítás a társadalmi termékben, v a l a m i n t az a k t í v lakosságban való részesedés között bizonyítja a fentieket, mivel ezek alapján k i m u t a t h a t ó az a k t í v lakosonkénti nemzeti jövedelem a mezőgazdaságban és azon kívül. Mivel az a k t í v mezőgazdasági lakosságról az 1971-es a d a t o k állanak rendelkezésünkre, így az összehasonlítás erre az évre v o n a t k o z i k , de az a k t í v mezőgazdasági lakosság és a nemzeti jövedelem egymáshoz való viszonyában nem állott be. A nemzeti jövedelemre, valamint az a k t í v lakosságra v o n a t k o z ó 1971-es a d a t o k a k ö v e t k e z ő k : 14

(millió dinárban kifejezve, folyó áron) nemzeti jövedelem ebből a mezőgazdaság egyéb tevékenysége

21 091,9 7 178,0 13 911,9

100,00% 34,03% 65,97%

aktív lakosság száma ebből mezőgazdasági egyéb foglalkozásbeli

833 242 375 106 448 136

100,00% 46,22% 53,78%

Tehát a fejenkénti nemzeti jövedelem így alakul: Nemzeti jövedelem aktív lakosonként 253 130 din. Nemzeti jövedelem aktív mezőgazda­ ságban foglalkoztatott lakosonként 186 390 din. Nemzeti jövedelem mezőgazdaságon kívüli aktív lakosként " 310 439 din.

* bázis aktív lakos ** bázis a mezőgazdaságon kívüli aktív lakos

100,00%*

81,54%

73,63%

60,04%

122,64%

100,00%**

H a tehát elfogadnánk a z t a tézist, hogy a m u n k a termelékenységét a fejenkénti nemzeti jövedelem fejezi ki, a k k o r a mezőgazdaság m u n k a t e r ­ melékenysége az össztermelékenység 7 3 , 6 3 % - a a mezőgazdaságon kívüli tevékenységek munkatermelékenységének 6 0 , 0 4 % lenne. T e k i n t v e , hogy mezőgazdasági m u n k á r a a m u n k a sajátosságából kifolyólag nem lehet felhasználni az egész rendelkezésre álló m u n k a i d ő t , ebben a tevékenység­ ben nem lehet a munkatermelékenységet a rendelkezésre álló m u n k a e r ő ­ vel mérni, h a n e m csak a felhasználható munkaidővel. Bár az utóbbi tizenöt évben a mezőgazdaság elsődleges elosztásbeli helyzete sokban javult, mégsem lehetett behozni a z t a sokéves lemaradást, melyet az egyenlőtlen társadalmi értékelés — melyre természetesen az egész társadalom életszínvonala érdekében szükség v a n —, hozott m a g á ­ val. E g y a folyó- az állandó á r a k o n k i m u t a t o t t indexszámok közötti összehasonlítás igazolja a fenti á l l í t á s t : 15

( a társadalmi termék növekedési indexei 1972/1959)

összgazdaság mezőgazdaság gyáripar egyéb tevékenységek

folyó árakon

állandó árakon

1 000,5 593,41 835,89 1 647,68

228,41 119,95 318,94 267,07

együttható 4,378 4,947 2,621 6,132

A fenti k é p rávilágít a mezőgazdaság állandó á r a k o n való viszonylago­ san alacsony növekedésére, de egyúttal a mezőgazdaság helyzetének a javulására is, mint ahogy a z t az e g y ü t t h a t ó k egymás közti viszonya m u ­ tatja: mezőgazdaság: összgazdaság . . . mezőgazdaság: gyáripar . . . . mezőgazdaság: egyéb tevékenységek

1,12:1 1,89:1 0,81:1

A mezőgazdaság magánszektorát tekintve ez a helyzet még bonyolul­ tabb, mert a magánszektor a földterületek 5 8 % - á n az a k t í v földműve­ sek 8 2 % - á t foglalkoztatja, akik a mezőgazdaság nemzeti jövedelmének csak a 4 4 % - á t termelik. B á r a társadalmi szektorban is rejlenek még t a r ­ talékok, az egyéni mezőgazdasági termelőknek különböző termékek elő­ állításához még mindig a társadalmiakkal szemben 3—5-szörös időre v a n szükségük. 16

A z időtöbbletet az egyéni földművesek részben a kisebb termelési költ­ ségekkel pótolják. A z 1971—1975 években a társadalmi termék részese­ dése a termelés értékében a magánszektorban és a társadalmi munkaszer­ vezetekben a következőképp a l a k u l t : , 17

1 8

A társadalmi

termék

részesedése

a termelési

értékben

(érték °/o-ban kifejezve)

1971. 1972. 1973. 1974. 1975.

magánszektor

társadalmi szektor

57,88 55,49 62,50 56,85 58,11

28,54 28,86 30,11 31,21 31,65

magánszektor társ. szektor 2,028 1,923 2,076 1,819 1,83b

E l v i t a t h a t a t l a n , hogy a kisebb munkatermelékenység o k o z z a a legna­ gyobb mértékben az egyéni mezőgazdasági termelés előnytelen jövedelmi helyzetét, és természetesen a munkaerőtranszfer jelentékeny indítékát is A mezőgazdaság — főleg a magánszektor naturális termelése — intenzi­ tása és sokfélesége minden bizonnyal részben oka az alacsony áruterme­ lésnek. Ennek a ténynek bemutatása szükségessé tette a termelés piac> jellegére v o n a t k o z ó a d a t a i n a k ismertetését: 19

(piaci termék a mezőgazdaság össz­ termelésében %-ban kifejezve) £v

1971.

1972.

1973.

1974.

1975.

társadalmi szektor magánszektor koefficiens

55,6 44,4 79,86

54,5 45,5 83,49

55,3 44,7 80,83

55,1 44,9 81,49

55,9 44,1 78,89

A koefficiens az egyéni mezőgazdaság piaci termékének viszonyát mu­ tatja társadalmi szektor piaci termékének rátájával szemben. A z alacsonyabb r á t á n a k nagyon sok oka v a n . A z egyéni mezőgazda­ sági termelés még mindig nincs eléggé bekapcsolva a társadalmi újrater­ melés többi szakaszának egységes k o m p l e x u m á b a . A kooperáció, v a l a m i n t a társastermelés és a közös jövedelem megfelelő elosztása, még csak a kezdeti eredményeket mutatják fel és így az egyéni mezőgazdasági ter­ melő még nem tudja felfogni, hogy érdekei hosszú t á v r a nézve az egye­ sülésben és a közös árutermelésben rejlenek és hogy az elsődleges terme­ lés a végtermék jövedelméből a hozzájárulásához megfelelően részesülhet. A „ m u n k a e r ő t ö b b l e t " problémájáról m á r volt szó, de ezt a kérdést, helyesebben „ a m u n k a e r ő elégtelen kihasználása" értelmében kellene tag­ lalni. A mezőgazdasági termelés m á r említett sajátossága is, v a l a m i n t az időszakonként, a szezonban jelentkező m u n k a e r ő h i á n y csak részben egyeztethető össze és szűntethető meg az időszerű technológia és technika alkalmazásával, illetve a mezőgazdasági termelés intenzitásának növe­ lésével.

A munkaerőtöbblet kérdését tehát csak a mezőgazdaság alapvető p r o b ­ lémáinak megoldásával; tagosítással, az egyéni mezőgazdák társulásával, társastermeléssel, tehát a falu és a mezőgazdaság szocialista átalakulásá­ val egyetemben lehet megoldani. Mindezek a folyamatok természetesen a m u n k a e r ő elvándorlásával — a mezőgazdaságból egyéb tevékenységbe való áttérésével — j á r n a k . A z iparosodást — ami elvitathatatlanul az általános gazdasági fejlő­ dés fő i r á n y v o n a l a — azonban különböző nézőpontból kell vizsgálni. A z ipari tevékenység növekedése a fejlődés megfelelő színvonalán új m u n ­ kahelyek megnyitásával jár és így a mezőgazdaságból a fejlődés folya­ m á n felszabaduló m u n k a e r ő t foglalkoztatni tudja. A z ipar egyúttal új, időszerű termelőeszközöket is nyújt a mezőgazdaságnak, részben az egyéni földművelőknek is. Ennél sokkal fontosabb azonban a mezőgaz­ dasági termelés iparosítása, az ipari technológia és szervezés meghonoso­ dása a mezőgazdaságban. Végül, de nem utolsó sorban az iparosodás a mezőgazdasági termékek magasabb fokú feldolgozását hozza m a g á v a l . „Azelőtt a paraszti család maga termelte és dolgozta fel termékeit, az élelmiszert és a nyersanyagot, amelyet részben maga is fogyasztott el. Ezek a nyersanyagok és élelmi­ szerek most á r u v á v á l t a k . " Ezek az áruk az iparban további feldolgozásra kerülnek, és ezáltal az elsődleges termék értéke is növekszik. Mostanáig a mezőgazdasági ter­ melő nem részesedett, illetve nem részesedhetett megfelelő mértékben terméke ilyen értéknövekedésében, és emiatt csökkent érdeklődése a ter­ melés fejlesztése iránt. Meg kell jegyezni, hogy a munkaerőtranszfer nem volt párhuzamos az iparosodás folyamatával, tekintve hogy az időszerű iparosodás az új munkahelyek megnyitásával egyetemben, az élőmunka viszonylagos csökkentésével is jár. Amellett egy új munkahely nagyon sok anyagi befektetést.például 1975-ben 2 5 0 - - 2 7 0 000 dinár beruházást igényelt. A mezőgazdaságból felszabaduló m u n k a e r ő számára rendelkezésre álló m u n k a h e l y mennyisége és milyensége természetesen korlátozó tényező a transzfer ütemét illetően. Ezért az egyéb tényezők mellett, amelyekről még szó lesz, ez is egyik jelentős oka a n n a k , hogy a mezőgazdaság, a la­ kosság foglalkoztatása szempontjából reziduális (visszamaradó) tevé­ kenység lesz, legalábbis addig, míg a mezőgazdasági termelő jövedelme­ zőségi helyzete ki nem egyenlítődik a többi tevékenység dolgozóinak jö­ vedelmével. 20

H o g y milyen tevékenységek felé irányul a mezőgazdasági vándorlása, azt a következő a d a t o k b ó l l á t h a t j u k : 21

lakosság

(%-ban

Mezőgazdaság Erdőgazdaság Ipar és bányászat Építészet Szállítás Kereskedelem Kézműipar Egyéb tevékenységek

Jugoszláviában

Vajdaságban

13,3 3,7 34,6 17,0 7,8 5,2 9,1 9,3

36,8 0,7 21,7 7,3 3,7 6,4 12,6 10,8

kifejezve)

Vajdaság Jugoszlávia = 100 276,69 18,86 62,72 42,94 47,44 123,08 138,46 116,13

A fenti a d a t o k a Vajdaság és az ország egymás közti viszonyát m u ­ tatják, de a m u n k a e r ő elhelyezkedését is. Érdekes képet k a p u n k , ha fi­ gyelembe vesszük, Vajdaság 578 503 f ö l d m u n k á s á n a k — a h á n y a t az 1969-i mezőgazdasági összeírás k i m u t a t — foglalkozás szerinti kimutatását. 22

állandóan a saját földjén dolgozik: túlnyomórészt a saját földjén dolgozik: időlegesen a saját földjén dolgozik: állandóan a birtokon kívül dolgozik:

214 892 71.144 163 597 128 870

37,15% 12,29% 28,28% 22,28%

b) A m u n k a e r ő t r a n s z f e r t befolyásoló technikai tényezők természete­ sen a fenti gazdasági tényezőkkel közvetlen összefüggnek, és semmivel sem kisebb jelentőségűek. I t t elsősorban az egyéni gazdasági birtok nagyságát, és a történelmileg kialakult b i r t o k v i s z o n y o k a t kell tekintetbe venni. A z előbbiekben bemu­ t a t o t t földbirtokok nagyságrendi csoportosítása természetesen nemcsak gazdasági, h a n e m egyúttal szociális, pszichológiai és családi tényezők következménye. N a g y s á g u k a sok évszázados tradicionális, családi n a t u ­ rális termelésnek felelnek meg, és nem a mai, időszerű, fejlett technoló­ giai színvonalnak. N e h e z í t ő körülmény, hogy ilyen nagyságú birtok is — egy r e p r e z e n t a t í v elemzés s z e r i n t — átlagosan négy telekrészre osz­ lanak, amelyek legtöbbször nagy távolságra v a n n a k egymástól, és termé­ szetesen lényegesen megnehezítik a terület megmunkálását. A m e g m u n k á l a n d ó földterületek termelőnkénti optimális, technikailag és gazdaságilag minimális nagyságát sokszor feldolgozták már szakiro­ d a l m u n k b a n , azonban a termőterület nagysága a mi egyéni mezőgazda­ ságunkban, elvitathatatlanul az egyik legnagyobb h á t r á l t a t ó tényezője a munkatermelékenység és a termelés növekedésének. A munkaeszközök az egyéni gazdaságokban az élőmunka helyettesíté­ sét, a m u n k a megkönnyítését, de egyúttal a munkatermelékenység növe­ lését, v a l a m i n t az időszerű és jobb földmegmunkálást, többlettermelést és a tenyészállatok biológiai képességének és gazdasági eredményeinek n ö ­ vekedését is jelentik. 28

H a ezúttal a munkaeszközök fogalma csak a t r a k t o r o k , elektromoto­ rok és az állatállomány feltételes számát értjük, a k k o r az ellátottságról a két összeírás k ö z ö t t a következő helyzet m u t a t k o z i k : 24

elektro­ motor

traktorok

összesen 2 ha-ig 2—3 ha-ig 3—5 haig 5—8 ha-ig S ha-on felül

állaicáüomany/OOO

1960.

1969.

index

1969.

1960.

1969.

index

1302 179 107 222 321 443

8381 299 298 382 2393 4497

644 167 278 397 745 951

29,058 4,147 2,890 5,516 28,769 7,730

526 110 53 103 135 124

494 76 44 89 129 116

88,2 69,1 83,0 86,4 88,9 93,5

A fenti a d a t o k elemzésénél figyelembe kell venni, hogy azóta is nagy mértékben növekedett a t r a k t o r o k és egyéb gépek száma, és az 1975-ös évben az egyéni mezőgazdaságoknál egy t r a k t o r r a összesen 38 h e k t á r föld j u t o t t . Még h a n e m v e n n é n k is figyelembe, hogy a termelési együtt­ működés keretében a földterületek bizonyos részét a társadalmi szektor t r a k t o r a i művelték meg, a k k o r is m e g á l l a p í t h a t n á n k , hogy az egyéni tu­ lajdonosok t r a k t o r a i nem lehettek racionálisan kihasználva, tehát, hogy beszerzésüknek nem volt meg a gazdasági indokoltsága. A z egyéni mezőgazdaság családias és sokrétű termeléséhez természete­ sen az öröklött és sajátos lélektani o k o k mellett gazdasági és technikai okok is hozzájárultak. A kis földterület, a gyenge felszereltség; a m u n ­ kaerőszükséglet változásai az év folyamán (szezonban), de természetesen az éghajlattól és időváltozásoktól való függés nagymértékben befolyá­ solja az egyéni gazdaság jövedelmezőségét, munkaerőszükségletét, terme­ lékenységét, és ezáltal a munkaerőtranszfer f o l y a m a t á t és a n n a k ütemét E z t az ütemet többek k ö z ö t t az is befolyásolja, hogy az egyes termelé­ si á g a z a t o k évszázados kiválása a mezőgazdaságból, részben a piacgaz­ daság következményeként, de az általános fejlődés hatása alatt is t o v á b b folytatódik. A m ú l t b a n sok tevékenység kivált m á r a mezőgazdaságból; f o l y a m a t b a n v a n a borkészítés kiválása, és m i n d i n k á b b m e g m u t a t k o z n a k az előjelei az állattenyésztés önállósításának is. E z a folyamat az egyes gazdaságok szakosítása és az állattenyésztés önállósulása útján történik. Természetesen minden kihatással v a n a transzferre is. A szakosított gaz­ d á k m e g m a r a d n a k a mezőgazdaságban, a földművesek pedig kénytele­ nek részben „ s z a k o s o d n i " részben pedig más, mezőgazdaságon kívüli ága­ z a t o k b a n m u n k á t keresni. A munkaerőtranszfer a fentieken kívül bizonyos intézményes tényezők hatása alatt is áll. Ezek a mezőgazdaságra h a t ó tényezők, a fejlődés egy bizonyos fokán túl minden gazdálkodásban, a fejlett és kevésbé fejlett kapitalista, v a l a m i n t a szocialista országokban és természetesen a mi gaz­ daságunkban is jelen v a n n a k .

A z a tény, hogy a központosított gazdaságirányítás a legtovább a mezőgazdaságban t a r t o t t a magát, és hogy még a legfejlettebb országok is az általános életszínvonal védelmében protekcionalista gazdaságpoliti­ k á t folytatnak a mezőgazdasággal szemben, természetesen súlyosan kihat a mezőgazdaságban u r a l k o d ó állapotokra, de az ágazati és regionális fej­ lődésre is. A mezőgazdaság egyenlőtlen jövedelmi helyzetével kapcsolatosan ki­ m u t a t t u k , hogy ezt a helyzetet az egész nemzetgazdálkodással szemben 0.7363-as, a mezőgazdaságon kívüli tevékenységekkel szemben pedig 0,6004-es együtthatóval lehet kifejezni. Minden eddigi kutatás eredmé­ nye a r r a m u t a t , h o g y az ilyen egyenlőtlenség nem, illetve nem csak a mezőgazdaság alsóbbrendű munkatermelékenységének, hanem egyéb szervezési, intézményes, részben nem gazdasági tényező következménye is. Főleg a mezőgazdaságra káros árpolitika, t e h á t a mezőgazdasági m u n k a egyenlőtlen társadalmi értékelése hozza magával, hogy a mezőgaz­ daság a piacon egyenlőtlen helyzetbe kerül. E z t a tényt mi sem bizo­ nyítja jobban, mint az, hogy a mezőgazdaságon belül is a belterjesebb termelés és az állattenyésztés terhére a l a k u l n a k ki egyenlőtlen árak, m e ­ lyek á r t a n a k a mezőgazdaság fejlődésének, és csökkentik az egyéni me­ zőgazdák érdeklődését. A hitelpolitikának az első pillantásra ésszerű követelménye, hogy a társadalmi beruházásokat elsősorban olyan létesítménybe kell fektetni, amely a leggyorsabban tudja visszafizetni a befektetéseket, figyelmen kí­ vül hagyja a mezőgazdaság sajátosságait a bővített újratermelés eszközei­ nek a megteremtésére v o n a t k o z ó a n . A z utóbbi években a „zöld t e r v " alapján a társadalmi tmasz-ok által megkezdődtek a magánszektor fejlődését célzó beruházások is, melyek­ nek kezdeti eredményei máris m e g m u t a t k o z n a k . A társastermelés és me­ zőgazdasági termelők társulása, illetve bekapcsolódása a társadalmilag szervezett termelésbe biztosan meg fogja hozni az eredményt a termelés és a termelékenység növelése és a munkaerőtranszfernek a gazdasági fej­ lődéssel való összehangolása terén. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy a magángazdaságok nincsenek ele­ gendő mértékben összekapcsolva a társadalmi infrastruktúra — elsősor­ ban a gazdasági infrastruktúra — h á l ó z a t á v a l . A megfelelő forgalmi, vízgazdasági és részben még energiagazdálkodási infrastruktúra h i á n y a nagymértékben nehezíti a termelés fejlődését. A D u n a — T i s z a — D u n a Szervezet, Észak-Bácska és Szerémség területén vízellátása minden bi­ zonnyal meghozza gyümölcsét a mezőgazdasági termelés fejlődése és intenzifikálása szempontjából. c) Még ha első tekintetre úgy tűnik is, hogy a lélektani tényezők kiha­ tása nem olyan jelentős, mint a gazdasági és technikai tényezőké, a l a p o ­ sabb t a n u l m á n y o z á s u g y a n o l y a n jelentőséget tulajdonít nekik. Ezek a tényezők ugyanis mélyen a mezőgazdasági termelők t u d a t á b a n gyöke­ reznek, és megszüntetésükre hosszú időre v a n szükség. A kispolgári fel­ fogás, a birtokhoz való ragaszkodás, az amire leginkább gondolunk, ha

az említett lélektani tényezőkről v a n szó, természetesen nem véletlen je­ lenségek, h a n e m hosszú és logikus fejlődés következményei. E n n e k a lé­ lektani tényezőnek gyökereit a kisgazdaság korlátolt területében és a ha­ gyományos családi termelési m ó d b a n kell keresni. A m a g á n g a z d á l k o d ó félelme az önállóság elvesztésétől természetes, hisz amíg a munkája teljes mértékben (az időjárás viszontagságaitól el­ tekintve) tőle függ, minden mezőgazdaságon kívüli m u n k á n á l — főleg a társult m u n k a szervezeteiben — kénytelen lesz a technológiai, és m u n ­ kaszervezési s z a b á l y o k n a k és munkafegyelemnek alávetni magát. Ezért a jövedelemszerzés kisebb lehetősége és a n n a k nehézsége dacára is bizto­ sabbnak látja életét a saját gazdaságában. A föld magántulajdona bizton­ ságérzetet nyújt neki, és gonddal jár megválni tőle, tekintve hogy az el­ adási v a g y bérbeadási lehetőség a társadalmi szervezetek anyagi lehető­ ségétől függ, és eléggé bizonytalan. A z egymás közötti bérbeadás lehetősége kicsi és a bérbeadó szempont­ jából b i z o n y t a l a n n a k is látszik. A z egymás közti haszonbérletezést még­ sem lehet jelentéktelennek t a r t a n i , hisz az 1969-es összeírás szerint, 16 977 gazdaság bérelt f ö l d e t . Ezeknek 64,79«/o-a pénzben, 3 5 , 4 4 % - a pedig termékekben fizette a bér ellenértékét. Érdekes megemlíteni, hogy a legtöbb gazdaság az 1 hektárig terjedő és a nyolc hektáron felüli bir­ tokokból toborzódik. A 283 500 gazdaságból 111 000 (tehát 3 9 , 2 % ) vesz igénybe idegen m u n k a e r ő t , 58 000 viszont ( 2 0 , 7 % ) m u n k a e r ő t bocsát ki, ami azt mutatja, hogy az összes gazdaság 6 0 % - a igyekszik az egyéni mezőgazdaságon belül megoldani a m u n k a e r ő p r o b l é m á t . 25

A z o k k a l a tényezőkkel p á r h u z a m o s a n , melyek a munkaerőtranszfert csökkentik, jelentkeznek olyan tényezők is, melyek ellenkező irányba h a t n a k . A z egyenlőtlen jövedelmezési lehetőségek, a piaci b i z o n y t a l a n ­ ság, az a t u d a t , hogy az egyenlőtlen jövedelem nemcsak alacsonyabb munkatermelékenység következménye, természetesen csökkenti a terme­ lők érdekeit, hogy megmaradjanak az egyéni földbirtokon. Ehhez járul még a fiatalság érdeklődési körének megváltozása, amely nemcsak az alapfokú, h a n e m részben a középfokú képzettség után is nehezen illesz­ kedik be az egyéni kisbirtok szűkös kereteibe. d) A munkaerőtranszfer ütemére h a t ó szociológiai tényezőket sem szabad lekicsinyelni. Ezek elsősorban az egyéni mezőgazdasági termelők társadalmi helyzetével v a n n a k összefüggésben, és természetesen nagyrészt gazdasági okokból, illetve jövedelemszerzési lehetőségekből erednek. Jelentékeny mértékben befolyásolja az egyéb tevékenység felé irá­ nyuló áramlást a társadalmi és nyugdíjbiztosítás hiánya, melynek á t h i ­ dalása most még csak folyamatban v a n . E z a kérdés az öregedési folya­ m a t t a l egyetemben mind fontosabb lesz. T e k i n t v e , hogy a mezőgazdasá­ got elsősorban a fiatalok és a k ö z é p k o r ú a k hagyják el, a mezőgazdaság és a falu lakosságának sokkal nagyobb az öregedési üteme, mint a városi lakosságé. A m e g m a r a d t egyéni b i r t o k o k o n az öregek munkatermelé­ kenysége csökken, a mezőgazdaság jövedelme kisebb lesz, viszont ezzel p á r h u z a m o s a n jelentkezik bizonyos jövedelemátömlesztés a faluból a v á -

rosba. A lakosság egy része a városban dolgozik és teremti meg a jöve­ delmét, de a falun lakik. A falu urbanizálódása, v a l a m i n t a társulási fo­ l y a m a t meggyorsulása ezt a problémát minden bizonnyal rövidesen meg fogja oldani.

4. A mezőgazdasági

lakosság

átalakulásának

útjai

és

formái

A deagrárizació útjai és formái, de elsősorban a munkaképes lakosság átirányulásának útjai és formái, nagyon sokfélék. Mindenekelőtt rá kell m u t a t n i a r r a , hogy az emberi aktivitás periódusát más kritériumok h a t á ­ rozzák meg az egyéni g a z d á l k o d ó k n á l , mint a többi munkaerőnél. Ve­ hetnénk kezdetnek a 14—15-ik életévet, és az i d ő t a r t a m végét csak a halál szabja meg. A z o n személyek életkora, akik 1961-ben és 1971-ben m a g á n b i r t o k o n g a z d á l k o d t a k a következő a d a t o k b ó l l á t h a t ó : ' 2

1961-ben %-ban

20 éven alul 0,2

1971-ben 20 éven alul %-ban 0,0

20—34 15,7

34—44 18,4

45—54 27,1

55—59 13,3

60 éven túl 25,3

20—27 28—34 35—44 45—54 55—60 60—65 65-ön felül 2,3 7,3 21,4 19,7 17,8 12,2 19,3

A z 1961-ben tehát a m a g á n g a z d á l k o d ó k 6 1 , 4 % - a volt 20—54 éves, 1971-ben pedig csak 5 0 , 7 % - a , míg u g y a n a k k o r a h a t v a n éven felüliek száma 2 5 , 3 % - r a nőtt, és közülük 1 9 7 1 - e n 1 9 , 3 % 65 éven felüli volt. a) M e g á l l a p í t h a t ó , hogy a földműves lakosság általában 4 0 — 4 5 éves koráig hagyja abba a földművelést. A földműves családok leginkább is­ koláztatják gyermekeiket, hogy más képesítést nyerjenek. E z t a jelensé­ get pozitív f o l y a m a t n a k kell tekinteni, m e r t a l k a l m a t nyújt szakképzett munkások képesítésére. A z iskola befejezése u t á n az ilyen fiatal elhelyezkedik valamely me­ zőgazdaságon kívüli ágazatban, de részben o t t h o n lakik t o v á b b r a is, és m u n k a i d ő után, de főleg a fő mezőgazdasági idényben segít a földmun­ k á k elvégzésében. A z ilyen vegyes gazdaságok jelentősége nem kicsiny, amint ez a következő adatokból l á t h a t ó : 27

1960 Gazdaságok száma Ebből tiszta mezőgazdaságok Vegyes gazdaságok

%

1969.

%

index

308 044

100,00

283 500

100,00

92,03

196 333 111 711

63,73 46,27

175 486 108 010

61,89 38,11

89,38 96,68

A nagyságcsoportok szerinti áttekintés még sokkal érdekesebb, u g y a n ­ is az egy hektárig terjedő gazdaságoknak csak 3 6 % - a tiszta mezőgazda­ sági birtok, a két hektárosoknál pedig csak 5 0 % .

A LAKOSSÁG GA20A STRUKTÚRAVÁLTOZÁS

s

fi

I

ű 2

a

d TERMÉSZETES SZAI LAT CSÖKKENÉSE

18 i

a

I

2

A FOGLALKOZTATOTTSÁG ÁLTALÁNOS NÖVEKEDÉSE

£/4TOSS/ie CSÖKKEN VITALITÁSA

1

TÁTOTTÁK MINŐSÍTÉSI

U

28

Bizonyos elemzések s z e r i n t ez a folyamat t o v á b b terjed, eszerint 1975-ben az 1,6 a k t í v családtagból csak 7 0 % dolgozik a mezőgazdaság­ ban, éspedig a kéthektáros birtokon 5 4 % , a 8 h e k t á r o n felülin pedig 8 6 % , illetve a családtagok 1 8 — 2 0 % - a . Ezek a folyamatok világosan befolyásolják az általános népesedést is. A mezőgazdasági lakosság fokozódó öregedése világméretű jelenség, de sajátos megítélést kíván a mezőgazdasági lakosság problémáival kapcso­ latosan. A mezőgazdasági lakosság öregedése nálunk ugyanis többszörös jelentőségű. Népesedési statisztikánkat t a n u l m á n y o z v a feltűnik, hogy az összla­ kossággal ellentétben, melynek 9 , 7 1 % - a 64 éven felüli személy, a mező­ gazdasági lakosság 1 1 , 1 % - a 64 évnél öregebb. Emellett a 64 éven felüli mezőgazdasági lakosság a 64 éven felüli összlakosság 4 4 , 2 % - a , a 64 éven felüli a k t í v mezőgazdasági lakosság az a k t í v 64 éven felüli lakosság 5 4 , 5 % - t teszi ki. b) A mezőgazdaság elhagyásának egyik jelensége, amely egy világ­ szerte elterjedt, s nálunk is meghonosodott szokás eredménye, hogy sem a p a r a s z t l á n y sem pedig a más környezetben felcseperedett lány nem szí­ vesen megy férjhez m a g á n g a z d á l k o d ó h o z , de mezőgazdasági munkáshoz sem. Ez is meggyorsítja a munkaerőtranszfert, de egyúttal a falu elörege­ désének ütemét is. Ez az elhagyás legtöbbször együttjár a családi háztartásból való kivá­ lással és a kiváló vagy egyéb foglalkozást talál a falun, v a g y pedig fog­ lalkozása a legközelebbi v a g y távolabbi ipari koncentrációhoz köti. E b ­ ben az esetben n a p o n t a , illetve időszakonként utazik, v a g y pedig új munkahelye székhelyére költözik. H o g y melyik m ó d o z a t kerül túlsúlyba, az nagyon sok tényezőtől függ. Megfelelő közlekedési lehetőségtől: a falu infrastrukturális, urbanisztikai és társadalmi fejlettségi szintjétől, lakásbiztosítási lehetőségtől az új munkahelyen, az utazás i d ő t a r t a m á t ó l és minőségétől stb. Mindenesetre tény, hogy országos viszonylatban leg­ erősebb migrációs folyamatok Vajdaság területén észlelhetők. A napi migrációról nincsenek biztos adatok, azonban az az adat, hogy a fog­ l a l k o z t a t o t t a k 1 8 , 8 5 % - a a lakóhelyén kívül dolgozik, és hogy a 9 leg­ nagyobb centrumon kívüli lakosságnak ez több mint 2 0 % - t jelenti, vi­ lágosan mutatja a migráció jelentőségét.

5. A munkaerőtranszfer

és a deagrarizáció

következményei

A munkaerőtranszfer, valamint a mezőgazdasági lakosság csökkenése a gazdasági fejlődés természetes velejárója, de következményei különbö­ ző jellegűek és irányúak. Ezekről, tehát külön kell beszélni, éspedig fi­ gyelembe véve, hogy ezek a következmények népesedési, szociális, gaz­ daságszerkezeti — és elsősorban a mezőgazdaság struktúráját érintő, te­ rületi és gazdasági-technikai hatással v a n n a k a további fejlődésre. Ez a hatás természetesen nemcsak a mezőgazdasággal, hanem azokkal az ága-

z a t o k k a l is kapcsolatos, amelyekbe a mezőgazdaságból felszabadult m u n ­ kaerő bekapcsolódik. Ezek a hatások összefüggésben v a n n a k a m á r k i m u t a t o t t tényezőkkel és transzferformákkal, tehát róluk m á r volt szó a fentiekben. I t t csak rá kell m u t a t n i a h a t á s u k r a : a) A mezőgazdasági lakosság öregedésére m á r r á m u t a t t u n k , azonban itt fel kell hívni a figyelmet e folyamat jelentőségére az egész t a r t o m á n y lakosságának öregedési struktúrája szempontjából. A népesedési szakemberek szerint az öregedési indexet a h a t v a n éven felüli lakosságnak a 19 éven aluli lakosokkal szembeni a r á n y a mutatja. A z 1971-es összeírás szerint Vajdaság lakosainak száma és k o r a a k ö ­ vetkező: 2 9

A tartomány összlakossága 1971-ben ebből 19 éven aluli lakos ebből 60 éven felüli

1 952 533 586 147 288 488

100,00% 30,30% 14,78%

T e h á t az öregedési index 0,4922, ami jelentékeny öregedést m u t a t , mert a természetes reprodukcióhoz szükséges index csak 0,4000-ig mehet. A mezőgazdasági lakosság öregedési indexe az összlakossághoz képest még rosszabb képet m u t a t . A z öregedési index, amely községenként 0,3tól 0,69-ig variál a n a g y o b b városokon kívül a falvakban, ahol a mező­ gazdasági lakosság él, egyre nagyobb. A fent említett okból kifolyólag, v a l a m i n t a m á r b e m u t a t o t t feminizáció következményeként, nemcsak hogy a természetes élettani r e p r o ­ dukció csökken, h a n e m a gazdasági reprodukcióképesség is, mert az idős lakosság munkaképessége és termelékenysége kisebb. A transzfer demográfiai következményei k ö z ö t t természetesen v a n n a k k i m o n d o t t a n b i z t a t ó a k is. A transzfer által megoldható a mezőgazda­ ságon kívüli tevékenységekben foglalkoztatott dolgozók számának n ö ­ velése és a lakosság általános képzettsége is emelkedik. Egyúttal azok az ágazatok is megoldhatják foglalkoztatási problémáikat, amelyek na­ gyobb mértékben a l k a l m a z h a t n a k szakképzetlen m u n k a e r ő t . b) A szociális téren m u t a t k o z ó következmények k ö z ö t t elsősorban a mezőgazdasági termelés és termelők elkülönülésének megszűntetését kell említeni. E z a folyamat a hagyományos naturális termelési m ó d n a k a piacgazdaság által történő kiszorításával kezdődik, és m i n d i n k á b b a me­ zőgazdasági termelés szakosításához, elsősorban a földművelés és állat­ tenyésztés szétválásához vezet. E g y ú t t a l m i n d i n k á b b megszűnnek a nagy és sok nemzedéket felölelő családok és két- v a g y legfeljebb három-nemzedékesek váltják fel őket. c) A z agrárstrukturális következmények, melyek a fentiekkel szoro­ san összefüggnek, gazdasági szempontból sokkal fontosabbnak látszanak, A munkaerőtranszfer együtt jár a vegyesgazdaságok kialakulásával. Ezekben a gazdaságokban pozitív és negatív jelenségek egyaránt megfi­ gyelhetők. T é n y , hogy az ilyen gazdaságok leginkább a kisebb területű

birtokokon jönnek létre, tehát a birtokon m a r a d t családtagok m u n k a ­ ereje jobban kihasználható. Egyúttal azok a családtagok, akik más ága­ z a t o k b a n helyezkedtek el, de segítenek a gazdaságban, a m u n k a h e l y ü k ö n szerzett t a p a s z t a l a t a i k a t hasznosíthatják a gazdaságban is, és az otthon m a r a d o t t a k k a l is megismertetik a z o k a t . Ez nemcsak a munkaszervezésre és megvalósítására, hanem az általános élettapasztalatokra, v a l a m i n t a korszerű, haladó gondolkodásmódra is v o n a t k o z i k . A vegyes gazdaságok kialakulása mellett jelentkeznek a nem mező­ gazdasági termelők mezőgazdasági birtokai is. A z általános gazdasági fejlődés bizonyos fejlettségi fokán a nem mezőgazdasági termelők b i r t o ­ kai az egész világon elterjednek. A jelenség nem is jelentéktelen, és min­ denesetre csökkenti a deagrárizációt. A z egyéni mezőgazdasági birtok a társadalmi szektor mellett, részben nem mezőgazdasági termelők kezébe kerülnek, akik nem l a k n a k a mezőgazdaságon belül. A fejlett országok­ ban ezt úgy hívják, hogy birtokos abszentizmus. Bár tény, hogy a kis­ birtok reprodukciós képessége mind kisebb, mégis le kell szögezni, hogy ezeken a birtokokon gyakoribb a területegységenkénti jobb eredmény és a termelés magasabbfokú intenzitása, mint a mezőgazdasági termelők kisbirtokain. H o g y ez a „ m u n k á s - p a r a s z t " embertípus és birtoka negatív jelenség-e, még korai állítani. T ö b b fejlett országban az ilyen folyamatot a szakem­ berek is és az intézményes szervek is elősegítik. Mindezek a folyamatok bizonyos gyorsító vagy lassító hatással v a n ­ nak a mezőgazdaság és a falu szociális átalakulására is. A mezőgazdasági termelésben történő szakosítás — melynek kezdeti eredményei m á r láthatók —, a vegyes gazdaságoknál a külterjes föld­ művelési és belterjes állattenyésztési vonalra, a nem mezőgazdasági dol­ gozók birtokain pedig inkább a belterjes növénytermesztésre, elsősorban gyümölcs, szőlő és a főzeléktermesztési á g a z a t r a vonatkozik. d) A munkaerőtranszfernek területi következményei is v a n n a k . Egy­ részt fokzódik a mezőgazdasági termelőknek az az igyekezete, hogy a városokba költözzenek. Ez az igyekezet sokszor komoly gondot okoz a városok fejlődése szempontjából, a szükséges infrastrukturális és k o m m u ­ nális létesítmények, és azok költségei miatt. Ezzel p á r h u z a m o s a n szükségessé válik a falu urbanizálódása is, hogy a lakosság ott is biztosítva lássa a megfelelő életszínvonalat. Mindeneset­ re joggal merül fel a kérdés, hogy az ilyen megoldás nem követel-e ki­ sebb társadalmi költségeket, mint a városok felkészítése a mezőgazdaság­ ból felszabadult lakosságnak a befogadására. e) A munkaerőtranszfer gazdasági és technikai-technológiai következ­ ményeinek v a n a mezőgazdasági termelésre és a munkatermelékenységre gyakorolt legláthatóbb hatása a mezőgazdaságban és a többi á g a z a t o k ­ ban is. A z általános elfogadott álláspont szerint, a mezőgazdasági m u n k a ter­ melékenysége (a m á r említett megjegyzés fenntartásával) egyenlő az ak­ tív termelőnkénti nemzeti jövedelemmel. A z 1961—1971 közötti évekre

v o n a t k o z ó a d a t o k rendelkezésre állnak mindkét megállapításra v o n a t k o ­ zóan. A z 1971—1975-ös i d ő t a r t a m r a szintén rendelkezésre állanak a nemzeti jövedelemre v o n a t k o z ó a d a t o k , az a k t í v mezőgazdasági lakosra v o n a t k o z ó a n azonban kénytelenek v a g y u n k az 1971—1975-ös a k t í v mezőgazdasági lakosság csökkenésére v o n a t k o z ó fejlődési koncepciót el­ fogadni. Ebben az esetben a termelési index (melyet az állandó á r a k o n kiszámított nemzeti jövedelem alapján m u t a t u n k ki) a következő képet nyújtja: , 80

(indexszámokban kifejezve) bázis 1957 = 100,00 100,00 89,0 117,5 104,6 90,0 100,0 110,8 117,7 110,6 130,5 124,0 110,4 129,2 116,3

1957. 1958. 1959. 1960. 1961. 1962. 1963. 1964. 1965. 1966. 1967. 1968. 1969. 1970.

bázis az előző év 100,00 89,0 132,0 89,0 86,0 111,0 110,0 107,0 94,0 118,0 95,0 89,0 117,0 90,0

A z 1969/70-es átlag tehát 2 2 % - k a l nagyobb mint az 1960/61-es. T e ­ kintve, hogy abban az időszakban az a k t í v mezőgazdasági termelők száma 1 5 , 4 % - k a l csökkent, a munkatermelékenység indexel 144,2, illetve az évi munkatermelékenység növekedési átlaga 3,7%H a a fenti m ó d o n az 1971—1975. évi időszakot nézzük, a k k o r a k ö ­ vetkező a h e l y z e t : 82

1970 = 100,00 1971. 1972. 1973. 1974. 1975.

117,0 97,1 134,7 134,7 136,8

bázis az előző év 117,0 83,0 97,10 120,5 102,5

A fenti a d a t o k elemzése r á m u t a t , hogy az 1970—71-es évhez viszo­ n y í t v a a termelés indexe 124,5. U g y a n a k k o r az a k t í v mezőgazdasági ter­ melők száma 6 % - k a l kevesebb, és a munkatermelékenység átlagos évi növekedése 5 , 3 % - o t m u t a t .

A z ilyen munkatermelékenység-kimutatás ismét felhívja figyelmünket a mezőgazdaság egy sajátosságára: „ A mezőgazdaságban egy érdekes furcsaságot tapasztalunk. N a g y o n magas munkatermelékenység mellett nagyon alacsony termelési eredményeket érünk el h e k t á r o n k é n t , és for­ d í t v a , közepes munkatermelékenységnél nagyon magasak a h e k t á r o n ­ kénti terméseredmények", A z egy főre eső és h e k t á r o n k é n t i termelés összehangolását célzó igye­ kezet s z a k i r o d a l m u n k b a n olyan mérésekhez vezetett, mely alapján k i ­ számíthatjuk az így a k t í v mezőgazdasági termelő által élelmiszerrel ellá­ t o t t személyek számát. N e m z e t k ö z i méretekben ez a következő ered­ ményt m u t a t j a : , 8,5

84

USA Hollandia Dánia Belgium Nagy-Britannia Franciaország Csehszlovákia NSZK Olaszország Magyarország Lengyelország Jugoszlávia Vajdaság

8 5

1950

1970

JSZSZK- V S Z A T index 100 1970/50 100

20 14 20 10 11 6

320 371 185 340 381 267

5

64 52 37 34 35 16 14 13 8 8 5

2,5 5

5 11

— 5 7

—

100

1280 1040 740 700 700 320 280 260 160 160 100

582 473 336 309 309 145 128 119 73 73 45

200 220

100 220

45 100

—

260 114

—

H a figyelembe vesszük az egyéni gazdaságok kisebb termelési a r á ­ nyait, egy vajdasági a k t í v mezőgazdasági termelő k b . 6—6,5 személy számára termel. A fenti eszmefuttatással szemben két fenntartás lehetséges. Először is az 1969-es összeírás óta nincsenek megbízható a d a t o k az a k t í v mezőgaz­ dasági lakosokra v o n a t k o z ó a n . Másodszor, ezekből az adatokból nem lehet megbízhatóan számszerűsíteni azt, hogy milyen mértékben követ­ keznek azok a munkaerőtranszfer folyamatából. Mégis rá kell m u t a t n i a transzfer h a t á s á n a k két i r á n y á r a : — a transzferrel p á r h u z a m o s a n a mezőgazdasági termelők m i n d i n ­ k á b b elfogadják az újításokat a gazdaságban, v a l a m i n t a h á z t a r t á s o k b a n . E z természetesen fejleszti a termelést, intenzívebbé és termelékenyebbé teszi a magángazdaságok munkáját, u g y a n a k k o r a mezőgazdasági ter­ melők életszínvonalát is emeli. V i t a t h a t a t l a n , hogy ez a transzfer következménye. Másrészt azonban azok a családtagok, melyek o t t h a g y t á k a mezőgazdaságot, tapasztalatai­ k a t továbbadják az otthon m a r a d ó k n a k . M á r p e d i g a vajdasági paraszt leginkább az élőszónak h i s z . " 86

— A transzfer bizonyos mértékben érdeklődést ébreszt az egyéni me­ zőgazdasági termelőknek a társulás és a társadalmi szektorral való együttműködés iránt. — A z elöregedett mezőgazdasági termelők gazdaságai, melyek számá­ n a k növekedése természetesen szintén a transzfer következménye, h a t á ­ r o z o t t a n csökkenti az egyéni mezőgazdaság h o z a m á t és jövedelmét. H a k i z á r h a t n á n k az elöregedett mezőgazdasági termelők b i r t o k a i n a k ered­ ményét a mezőgazdasági magántermelők összeredményéből, minden bi­ zonnyal sokkal kisebb lenne az u t ó b b i a k n a k a különbsége a társadalmi gazdaságok eredményeihez viszonyítva. f) Egy komoly de másirányú p r o b l é m á t vet fel a mezőgazdaságból felszabadult m u n k a e r ő bekapcsolódása a többi ágazat termelésébe. A volt mezőgazdasági termelő, a volt falusi lakos természetesen nehezen alkal­ m a z k o d i k az új városi élethez és főleg az új ipari munkaviszonyhoz. M á r említettük, hogy a mezőgazdasági termelő és a városi lakos élete között lényeges különbségek v a n n a k . A volt mezőgazdasági termelő ne­ hezen tudja megszokni a munkafegyelmet és az ipari technológia által d i k t á l t m u n k a t e m p ó t és figyelmet. A m e g h a t á r o z o t t napi m u n k a i d ő , elő­ zetesen megszabott követelményekhez való kényszerű igazodás, az ő szá­ m á r a mind nehezen megszokható újítások, hisz ő olyan m u n k á h o z szo­ kott, amelynél nem „felülről" kapja az utasítást, hanem ő m a g a h a t á r o z . Ismét felmerül a kérdés, amely m á r régen foglalkoztatja szakembe­ reinket: hogy a koncentráció vagy a dekoncentráció képezi-e az i p a r o ­ sodás útját, és a munkaerőtranszfer társadalmi költségeinek fedezési módját. A fenti k i m u t a t á s o k a t az előszóban említett engelsi és lenini idézettel fejezhetnénk be a mezőgazdaság szocializálódásának hosszú i d ő t a r t a m á ­ ról a szocializmus két klasszikusának távolbalátása előtti tiszteletadással, hiszen most tapasztalhatjuk éleslátásukat.

Irodalomjegyzék 1

2

s

4

5

Engels, Friedrich: Seljačko pitanje u Nemačkoj i Francuskoj, Izabrana dela, knjiga II Bgd. 1960. Ekonomska enciklopedija Moskva 1974. Közlemény Leninről, (idézve Sveta Popović kéziratából: Udruživanje zemljoradnika u radnoj organiza­ ciji Čantavir.) Dr D. Tomié és dr D. Breznik: Medjusobni odnosi stanovništva, hrane i raz­ voja poljoprivrede Jugoslavije, (az 1948, és 1953 évre, valamint az 1961-es és 1971-es népszámlálás statisztikai adatai. Szövetségi statisztikai évkönyv 1975., valamint a Tartományi Statisztikai H i ­ vatal kiadványa: A Vajdaság SZAT a XIV. és XV. konferencia kö­ zött. 1968—1972. FAO Produktion Yearbook 1969. vol. 23 Idézve Nedeljko Suljmanac dokto­ ri disszertációja alapján: A mezőgazdasági termelők és szövetkezetek kooperációja, eddigi fejlődése Vajdaságban . . . stb.

* Szerző — a Szkopjei Egyetem Gazdasági Intézetéből: Rezerve radne snage u individualnim gazdinstvima. Skopje 1970. M. Rašević, T. Mulina, i M. Macura: Determinante ekonomske aktivnosti stanovništva Jugoslavije BGD. 1976. Dr Vlado Puljiz: Eksodus poljoprivrednika. Sociologija sela Zgb. 1977., Saját feldolgozás • VSZAT Képviselőház: Osnove Koncepcije dugoročnog razvoja Vojvodine 1975. godine, valamint a Tartományi Tervhivatal belső használatra készített anyaga: Vajdaság hosszú távú fejlődésének alapjai, Űjvidék, 1974. Dr Vlado Puljiz op. cit. az 1960. évre vonatkozólag, és Dr Nedeljko Sulj­ manac op. cit. 1969. évre vonatkozólag és a Szövetségi Statisztikai Hivatal 720; 785; és 976. számú közlönyei Dr Petar Markovié: Migracije i promene agrarne strukture Zgb. 1974. és saját feldolgozás a 720-as sz. statisztikai közlöny alapján. Mr. Nedeljko Suljmanac: Zadruge i tendencije daljeg razvoja individualnih poljopr. gazdinstava., Vajdasági Gazdasági Intézet, Újvidék 1972. Saját feldolgozás az 1972—1977. évi Szövetségi statisztikai évkönyvek alapján. a) Vajdasági statisztikai évkönyv 1974. b) A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Dohányipari Munkások Szö­ vetkezete; a Tartományi Gazdasági Kamara; a Vajdasági Szövetke­ zeti Szövetség; a Tartományi Mezőgazdasági Titkárság és a Társadal­ mi Könyvviteli Szolgálat évi dokumentációja 1971—1976. évre. Dr Marján Korošić: Cene i strukture promene u privredi. Informator Zgb., 1976. (A számítások és az indexszámok a szerzőtől.) V. Stipetić stb. Ekonomika Jugoslavije, poseban dio, Zgb., 1976. A Tartományi Statisztikai Hivatala belső használatú anyaga: A Vajdasági magánmezőgazdaság nemzeti jövedelme 1971; 1972; 1973; 1974; és az 1975-ös évre. (Az állandó árra való átszámítás a szerzőtől.) A Szövetségi statisztikai évkönyv (Az 1973—1977 évek alapján a szerző számítása.) A Mezőgazdasági, Élelmiszeripari és Dohányipari Munkások Szövetkezete stb. op. cit. 1971—1975-ös évkönyvei. M. Rašević, T. Mulina, M. Macura op. cit. Dr. Petar Markovié op. cit. és a Szövetségi Statisztikai Hivatal 720. sz. közleménye A Vajdasági Statisztikai Hivatal 1976-os évkönyve. Dr Andjelko Dj. Andjelić, Evolucija zemljišno svonnskih odnosa u poljo­ privredi Vojvodine., Privr. Izgradnja, 3/1977. Dr Ruža First-Dilić i drugi: Vojvodjansko selo na raskršću, Újvidék, 1973. Szövetségi Statisztikai Hivatal 720. sz. közlemény. Az 1961-es és 1971-es népszámlálás eredményei. A falusi háztartások ankétja 1975. Szövetségi Statisztikai Hivatala, 976. sz. közleménye Nedeljko Suljmanac op. cit. * Vajdasági statisztikai évkönyv 1974. Köztársasági Statisztikai Hivatal 7/69 és 6/71 sz. havi statisztikai kimuta­ tás, idézve Nedeljko Suljmanac op. cit. A tartományi statisztikai hivatal kimutatása alapján a szerző számításai. Állandó árak a Szövetségi stat. évkönyv 1975. és 1976. alapján. 7

8

1 0

1 1

1 2

1 1

1 4

1 5

1 4

1 7

1 8

1 1

2 0

2 1

2 2

1 5

2 4

2 5 2 8

2 7

2 8 2

s o

s l

3 !

3 5

3 4

Uo. N . Holjman: Produktivnost u poljoprivredi. A Munkatermelékenységet Ta­ nulmányozó Intézet 3/56 sz. kiadványa. (Idézve Dr Bogdan Rajkov. Ekonomika proizvodnje hrane 1—2 (1977.) Dr Petar Markovié, Dr Jovan Bukorović, Dr Milenko Premić: A „Produk­ tivnost rada u poljoprivredi" című tanulmány V., VI., X. és X I . része — a vajdasági terméseredmények.

Rezime Činioci, oblici i posledice transfera poljoprivredne r a d n e snage iz poljo­ privrede u nepoljoprivredne delatnosti. Pretvaranje stanovništva, — pre svega prelaz radno sposobnog stanovništva iz poljoprivrede u nepoljoprivredne delatnosti je prirodan; nužan, ali dugoro­ čan proces, koji se nužno odvija, na odredjenom stepenu društveno-ekonomskog razvitka. Ako tražimo osnovne razloge tog procesa, dolazimo do sledećih saznanja. Razlozi se kriju, u sve snažnijem razvoju tehničkog i tehnološkog razvoja; u sve bržem savladjivanju praktičnih rezultata novih naučnih otkrića; u sve široj tehničkoj i društvenoj podeli rada u sve izrazitijoj profesionaliza­ ciji ljudskih aktivnosti i u sve bržem rastu produktivnosti rada, u svim delatnostima, usled sve višeg stepena razvijenosti sredstava za proizvodnju. Ovi razlozi medjutim, dovode do proturečnosti, sa tradicionalnom svaštarskom proizvodnjom seljačkih-porodičnih gazdinstava, i sa mogućnostima proizvod­ nje, koje pružaju sitne parcele — proizvodne jedinice — u tim seljačkim gaz­ dinstvima. U uslovima naših socijalističkih samoupravnih odnosa, tim razlozima prido­ lazi i jedan — u interesu društvenog — pa i privrednog — razvoja, ne manjeg značaja. Taj je razlog u ubrzanom procesu razvitka samoupravnih proizvodnih i dohodovnih odnosa, odnosno, u uključenju proizvodnje individualnih poljo­ privrednika u socijalistički organizovan proces društvene proširene reproduk­ cije, uz istovremeno uključenje individualnih proizvodjača u samoupravna do­ hodovne odnose, zajedno sa ostalim radnim ljudima. Samo se tim putem može postići socijalistički preobražaj sela, kao neophodna komponenta pune izgrad­ nje samoupravnih odnosa. Ovaj proces i njegove karakteristike, bio je poznat već klasicima marksizmalenjinizma, te su ih oni u svojim radovima i obradili. Uključenje individualnih proizvođača; njihovo odugovlačenje tog procesa, kao i problem obezbedenja odgovarajućih radnih mesta u nepoljoprivrednim delatnostima, je samo potvrda tog dugoročnog karaktera. Postoje dakle odredjene granice razvitka tog pro­ cesa. 1. Stanovništvo Vojvodine raste godišnje prosećno po stopi od 0,8% na­ prama prosečnom porastu u zemlji od 1,2%. Istovremeno je, medjutim i stopa transfera stanovništva iz poljoprivrede manja od prosečne stope. Učešće aktiv­ nog poljoprivrednog stanovništva u ukupnom aktivnom stanovništvu je prema popisu 1971 g. još uvek 46,2%. Nedovoljna i nestalna mogućnost korišćenja radne snage raspoložive u čita­ voj godini, ubrzava proces. Od oko 221, mogućih radnih dana, poljoprivrednik može da radi samo 143 dana, to jest 64,7%.

Ukupan broj poljoprivrednika, koji su otišli iz poljoprivrede u proteklih 10 godina pre popisa iznosi 257.000, t. j . na hiljadu poljoprivrednika oko 30 ljudi. Taj proces međutim nije doveo do adekvatnih promena u posedovnim odnosima individualnih poljoprivrednika. 2. Deo aktivnih članova individualnih poljoprivrednih domaćinstava u tim godinama nije se bitno promenio. Ostala je brojka od 1,6 aktivnih članova po domaćinstvu. Kod domaćinstava međutim, u gazdinstvima sa površinom od 3—8 hektara taj se broj smanjio za čitavih 10°/o. Imajući svega 2,43 hektara površine, aktivan poljoprivrednik nije u mo­ gućnosti da ostvaruje racionalnu poljoprivrednu proizvodnju. Za to je ta po­ vršina, već po veličini, nepodobna. Činioci, koji izazivaju transfer radno sposobnog stanovništva iz poljoprivre­ de, su ekonomskog; tehničko-tehnološkog; instituicionalnog, psihološkog i so­ ciološkog karaktera. U ekonomskom pogledu, ovde dolazi u obzir, činjenica, da poljoprivrednik nije u mogućnosti, da sebi obezbedi adekvatni dohodak, a da ta činjenica nije samo rezultat neadekvatne proizvodnosti, nego u znatnoj meri i rezultat ne­ jednakog društvenog vrednovanja rada na tržištu. Po aktivnom poljoprivred­ niku, ostvaren je na pr. u Vojvodini godine 1975-e samo 73,63% prosečnog nacionalnog dohotka po glavi aktivnog stanovnika odnosno samo 60,04% nacionalnog dohotka po glavi aktivnog stanovnika u nepoljoprivrednim delatnostima. Razume se, da su prinosi individualnog poljoprivrednika znatno niži od pri­ nosa specializovanog poljoprivrednog dobra u društvenom sektoru. U Voj­ vodini, individualni poljoprivredni stanovnici poseduju 5 8 % poljoprivrednih površina; zapošljavaju pri tome 8 2 % poljoprivredne radne snage, a ostvaruju samo 4 4 % nacionalnog dohotka poljoprivrede. Ova negativna činjenica se na nekoj meri nado'knadjuje manjim troškovima proizvodnje i — u zadnje vreme — početkom prelaza na proizvodnju radno intenzivnijih proizvoda. Problemi viška radne snage, mogu se resiti samo rešenjem osnovnog — naj­ hitnijeg — problema poljoprivrede; putem udruživanja poljoprivrednika i nji­ hovim povezivanjem sa društvenim sektorom. Osavremenjivanjem samog teh­ ničkog procesa i uvodjenjem savremenih sredstva za proizvodnju, to nije rešivo. Vlasništvo individualnih poljoprivrednih proizvodjača od 38 hektara po traktoru, to jasno potvrđuje. Postojeći broj traktora se naime ni iz daleka ne može racionalno koristiti na toj veličini površina. 3. Industrijalizacija je kod nas postigla znatne rezultate i time potpomogla i razvoj poljoprivrede, uz istovremeno jačanje transfera. Porast tržišnosti, pod­ vlači viškove radne snage u poljoprivredi, paralelno sa stalnim odvajanjem nekih delatnosti od poljoprivrede. 4. Centralističko rukovodjenje privredom se zadržalo u poljoprivredi najdu­ žu, a u izvesnim razmerama se — u interesu rasta ukupnog životnog stan­ darda stanovništva — još uvek drži. To dovodi do već pomenutih razlika u položaju poljoprivrede u okviru primarne raspodele, uplivišući time i odnose u razvoju sektora i regiona-dimenzije koja je za nas u Vojvodini od posebnog značaja. Kreditna politika, u dosadašnjem periodu nije vodila računa o specifičnim interesima i uslovima poljoprivrede. To se tek u zadnjim godinama čini po­ moću „zelenih planova". Isto tako se mora podvući nedovoljno povezivanje pojedinih površina sa infrastrukturnim objektima. Ovde posebno treba podvući da će sistem Dunav—

Tisa—Dunav biti izgradjen u severnoj Bačkoj i u Sremu tek u narednom pe­ riodu. 5. Ne bi trebalo zanemariti ni psihološke činioce. Psihologija vlasništva ma­ log poljoprivrednika, formirana vekovima, i njegova bojazan, da izgubi svoj posed, moraće se tek u buduće prevazići; putem dugoročne izgradnje njegovog saznanja; obezbeđivanjem adekvatnog životnog standarda i socijalne i sta­ račke sigurnosti. 6.Putevi i oblici transfera uslovljeni su pre svega prosvećivanjem i posebno obrazovanjem mladih. Usled transfera mladih dolazi do ubrzanja starenja poljoprivrednog stanovništva. U 1961-oj godini su 2 5 , 3 % ukupnih voditelja poljoprivrednih gazdinstava stariji od 60 godina, a u 1971-oj čak 31,5% pa 19,3% njih su stariji i od 65. godina. U medjuvremenu se vrlo brzo formiraju mešovita gazdinstva te ih je u 1971-oj godini već 3 8 % svih gazdinstava. Istovremeno dolazi do selenja sta­ novništva i do stalnog putovanja sa mesta stanovanja na mesto rada. Oko 1 8 % svih koji rade, radi u naseljima van mesta svog stanovanja. 7. Posledice transfera radne snage su demografskog, socijalnog; privredno — i posebno poljoprivredno — strukturnog kao i prostornog i ekonomsko-tehničkog karaktera, te vrše odredjeni uticaj na ukupan razvitak privrede u društva. Ukupni indeks starenja vojvodjanskog stanovništva je 0,4992 t. j . za jednu četvrtinu iznad indeksa, koji se u demokrafiji smatra normalnim. Jasno" je da to utiče, pored biološkog i na privredni aspekt i posebno na reproduktivnost stanovništva i privrede. Broj mešovitih gazdinstava i poljoprivrednih gazdinstava manjeg i većeg obima u vlasništvu nepoljoprivrednika raste, što dovodi i do promené u struk­ turi poljoprivredne proizvodnje. S druge strane se bivši poljoprivrednici, koji prelaze u nepoljoprivredne delatnosti, moraju prekvalifikovati i posebno uklju­ čiti u nove sredine, obzirom da su došli u delatnosti, koje su po organizacio­ nom; sociološkom; psihološkom i naročito tehničko-tehnološkom pogledu druk­ čiji, nego u poljoprivredi. Veoma su značajne posledice, koje se odnose na ekonomičnost, proizvodnost i uopšte na racionalnost privredjivanja, kako u poljoprivredi tako i u nepoljoprivrednim delatnostima. Produktivnost (ako se posmatra kroz društveni do­ hodak pojedinog aktivnog poljoprivrednika) je u periodu izmedju 1961—1971 godine rasla po prosečnoj godišnjoj stopi od 3,7%, a u periodu 1971—1975 god. za 5,3%. U medjunarodnom uporedjenju medjutim, sa snabdevanjem od 11 lica po aktivnom poljoprivredniku smo još uvek na dnu tabele, naročito ako imamo u vidu snabdevanje od svega 6—6,5 lica po aktivnom stanovniku u poljoprivredi individualnog sektora.

Zusammenfassung G r ü n d e , Formen und Folgen des Abzugs der Arbeitsfähigen Bevölkerung aus der Landwirtschaft Die Umformung der Bevölkerung, insbesondere der Abzug der arbeitsfähigen Bevölkerung aus der Landwirtschaft, ist unbedingt normale Begleitserscheinung des Wirtschaftsentwicklungsprozesses, dessen lange Dauer schon den Klassikern des Marxismus — in erster Reihe Engels und Lenin — gut bekamt gerweseti ist.

Die Zeit der Umschaltung und das Zögern der individuelle Landwirte, die sie in ihren Werken beschrieben haben, erleben wir in der Gegenwart. Diese Be­ völkerungsumwandlung ist selbstverständlich auch von den zu Verfügung ste­ henden neuen Arbeitsplätzen abhängig und daher an gewisse Grenzen gebunden. 1. Die Bevölkerung der Vojvodina zeichnet anstatt 1,2% wie im Lande, nur 0,8% Jahreszuwachs. Dagegen ist die Verminderung der landwirtschaftlichen Bevölkerung langsamer. Die Beteiligung der aktiven Landwirte in der aktiven Bevölkerung ist im Jahre 1971 noch immer 46,2%. Die ungenügende und unregelmässige Nutzbarkeit der landwirtschaftlichen Arbeitskraft potenziert den Abzug. Von etwa 221 möglichen Arbeitstage im Jahre, kann der Ladwirt auf seinem Hof, nur 143 Tage arbeiten. Die Gesamtzahl der Umziehenden macht im letzten Jahrzehnt etwa 257 Tausend Menschen, also pro Tausend Landwirte etwa 30. Dieser Bevölkerungs­ abzug ist dabei nicht von adekvaten Veränderungen in der Besitzerstruktur be­ gleitet. 2. Der Anteil der aktiven Mitglieder der Bauernfamilie hat sich in den beobachteten zehn Jahren nicht besonders vermindert. Die Zahl von 1,6 akti­ ven Familienmitglieder ist geblieben. Bei Familien mit Grundstücken zwischen 3 und 8 Hektar ist die Zahl jedoch um etwa 1 0 % gesunken. Der 2,43 H a Grundbesitz pro aktiven Landarbeiter ist selbstverständlich viel zu wenig, um darauf rationelle Landwirtschaft betreiben zu können. Die Gründe, die den Abgang der Arbeitskraft hervorrufen sind ökonomi­ scher, technisch-technologischer, institutionärer, psychologischer und soziologi­ scher Herkunft. In ekonomischer Hinsicht, erscheint zunächst die ungleiche Möglichkeit des Landwirtes sich angemessenes Einkommen zu verschaffen die nicht — oder nicht nur — die Folge ungleicher Arbeitsprodukativität, sondern in erster Linie ungleicher Wertung seiner Arbeit auf dem Markte. Pro aktiven Landwirt wurde 1975 nur 73,63% Volkseinkommen der aktiven Einwohner in der Voj­ vodina und sogar nur 60,04% des Volkeinkommens der aktiven Nichtlandwirte erzeugt. Die Erträge des individuellen Landwirts sind selbstverständlich viel geringer als des sozialistischen Grossgrundbesitzes. In der Vojvodina besitzen die Land­ wirte 5 8 % der Grundfläche; beschäftigen dabei 8 2 % der landwirtschaftlichen Arbeitskräfte und erzeugen damit etwa nur 4 4 % des Volkeinkommens. Diese negative Lage wird teilweise durch geminderte Unkosten gutgemacht. Diese Frage des Arbeiterüberflusses ist nur durch die Lösung der Hauptprob­ leme der Landwirtschaft — durch Vereinigung der Landwirte und Sozialisie­ rung der Landwirtschaft — zu erzielen. Duroh Modernisierung des Arbeits­ ganges und Gebrauch von technischen und chemischen Hilfskräfte ist die Frage nicht zu lösen. Der Traktorbesitz der individuellen Landwirte von je ein Trak­ tor auf 38 H a Bodenfläche beweist diese Feststellung genügend. 3. Die Industrialisierung bat bei uns grosse Fortschritte gemacht und dabei auch der Landwirtschaft mitgeholfen, aber dadurch ist auch der Abgang der Arbeitskräfte weiter verstärkt. Die Erweiterung der Marktwirtschaft potenziert den Arbeiterüberfluss, durch die weiter fliessende Abzweigung verschiedener Tätigkeiten aus der Landwirt­ schaft. 4. Die zentraldirigierte Wirtschaftsführung hat sich in der Landwirtschaft viel zu lange gehalten und hält sich normalerweise — in Interesse des gesam­ ten Lebenstandards — teilweise noch immer. Diese Tatsache potenziert die un-

gleichen Einkommensmöglichkeiten und beeinflusst auch die Relation: Wirt­ schaftsentwicklung der Regionen und der Wirtschaftszweige; — eine Relation die für die Vojvodina von besonderer Bedeutung ist. Die Kreditpolitik hat bisher nicht um das spezifische des Produktionspro­ zesses der Landwirtschaft Sorge getragen. Das geschieht erst in den letzten Jahren durch die „grünen Pläne". Die Verbindung der Grundstücke mit der Infrastruktur lässt viel zu wünschen übrig. Unter anderem soll das System des Donau—Theiss—Donau Kanals erst in der Zukunft in Nordbatschka und Srem ausgebaut werden. 5. Die psychologischen sollen wir auch nicht vernachlässigen. Dis durch Jahrhunderte formierte Psychologie des kleinen Eigentümers und seine Furcht das Eigentum zu verlieren, muss erst in der Zukunft durch langjährige Bewustseinsbildung und durch Sicherung des angemessenen Lebensunterhalts überwun­ den werden. Seine Sorge über das Schicksal des Grundstückes ist teilweise durch Abkauf und Pachtung seitens des Grossgrundbesitzes zu lösen. 6. Die Formen und Wege sind grössten Teils durch Schulung und ander­ weitige Beschäftigung der Jugend bedingt. Dabei kommt es zum schnelleren Altern der Landwirte. Im Jahre 1961 waren 2 5 , 3 % und im Jahre 1971 31,5% der Leiter individueller Besitze über 60 Jahre und sogar 19,3% über 65 Jahre alt. Inzwischen enstehen gemischte Wirtschaften und etwa 3 8 % aller Wirtschaf­ ten sind bis 1971 solche geworden. Es kommt zu Übersiedlungen, aber am meisten zur täglichen oder zeitweili­ gen Migration zwischen Wohnort. 7. Die Folgen des Arbeitertransfers sind demografischer; sozialer; wirtschafts— und besonders agrarstruktureller, sowie räumlicher und ekonomisch-technischer Natur und üben adekvátén Einfluss auf die allgemeine Entwicklung. Die Gesamtbevölkerüng zeigt ein Altersindex von 0,4992, d. h. 2 5 % über dem demografisch als normal bezeichnetem Index. Das Wirkt ausser auf dem biologischem, auch auf dem wirtschaftlichem Aspekt der Reproduktivität ne­ gativ. Die gemischte Wirtschaften sowie die Besitze der Nichtlandwirte nehmen zu und es kommt zur strukturellen Umgestaltung der Landwirtschaft. In den ausserlandwirtschaftlichen Betrieben müssen sich die Landwirte zunächst umbilden und eingliedern, da sie in neue spezifische Umstände gekommen sind. Die wichtigsten Folgen beziehen sioh auf die Wirtschaftlichkeit und Produk­ tivität. Die Produktivität (pro Kopf Einkommen des aktiven Landwirtes) ist 1960—1970 jährlich um 3,7% und 1971—1975 um 5 , 3 % gewachsen. Im in­ ternationalen Vergleich jedoch mit Versorgung von 11 Personen pro aktiven Landwirt sind wir noch immer am unteren Ende der Tabelle, besonders wenn wir nur die individuelle Landwirtschaft mit 6—6,5 Personen Versorgung im im Auge halten. (Sz. Gy.)

Stane Dolanc

A JKP ÚJ KÖZPONTI BIZOTTSÁGA MEGALAKULÁSÁNAK 40. ÉVFORDULÓJA*

Elvtársnők és elvtársak! P á r t u n k elmúlt 60 éves forradalmi harcában tagságának és vezető szerveinek számos jelentős értekezlete mérföldkövét jelentette a m u n k á s ­ osztály és h a z á n k munkástömegei forradalmi m o z g a l m á n a k fejlődésében. Fontosságuk mindenekelőtt abban van, hogy a munkásosztályt és élcsa­ p a t á t felvértezték azokkal a felismerésekkel, harci eszközökkel és for­ m á k k a l , amelyek megfeleltek az a d o t t történelmi időszak szükségletei­ nek és követelményeinek, fejlesztve a harci stratégiát és t a k t i k á t a t ö ­ megeknek a társadalom forradalmi és demokratikus átalakulására irá­ nyuló politikai és általános társadalmi akciójában. A z ilyen történelmi értekezletek közé tartozik kétségtelenül az az összejövetel is, amelyet Tito elvtárs vezetésével 40 évvel ezelőtt t a r t o t t a k meg itt, Bohinjska Bistricán 1939. március 15-étől 18-áig. A J K P Ideig­ lenes Vezetőségének ülése volt ez, amelyen m e g v i t a t t á k a Jugoszláv k o m ­ munista P á r t fejlesztésének és szerepének számos időszerű kérdését. Ezen az ülésen az addigi Ideiglenes Vezetőség kisebb változásokkal a J K P K ö z p o n t i Bizottságává alakult át, Josip Broz Titóval az élen. Éppen attól az időszaktól kezdődik K ö z p o n t i Bizottságunk folyamatos 40 éves munkája — a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t fejlődése útjának, m u n k á s ­ osztályunk, nemzeteink és nemzetiségeink forradalmi h a r c á n a k leggyü­ mölcsözőbb szakasza. A J K P új K ö z p o n t i Bizottságának megalakulása az országban folyta­ tott heves osztályharcból kikerülő edzett káderekkel, továbbá az 1949 áprilisában és májusában Zágrábban, Podsredában és Liskában megtar­ tott következő h á r o m ülése, a J K P vezető a k t í v á j á n a k 1939. június 9-én és 10-én a Smarca G o r a közelében levő T a c a n b a n megtartott országos tanácskozása, valamint a Tito elvtárs vezetésével u g y a n a b b a n az eszten­ dőben megtartott más pártértekezletek új forradalmi stílust és módszert * Stane Dolancnak a JKP új KB megalakításának 40. évfordulója alkalmából megtar­ tott díszülésen elhangzott beszéde, Slovcnska Bistrica, 1979. május 2.

jelentettek p á r t u n k munkájában. A p á r t h a t v á n y o z t a erőfeszítéseit becsülettel betöltve a proletárság élcsapatának szerepét, miközben né­ pének és osztályának érdekeit, a béke, a demokrácia, a dolgozók nemzeti és szociális felszabadítása érdekeit és az ország függetlenségének védel­ mét szolgálta. E z volt az az időszak, amikor hirtelen kiéleződtek azok az ismert belső ellentmondások, amelyek alapjaiban megrendítették a régi Jugoszláviát. Ezzel egyidejűleg Jugoszlávia nemzetei és nemzetiségei szembe t a l á l t á k m a g u k a t a fasiszta szörnyeteggel, a függetlenségük elve­ szítésének veszélyével. 1938 szeptemberében Tito elvtárs m á r leszögezhette: „ A p á r t most nagy tekintélynek örvend az országban, nemcsak a munkások, hanem a más demokratikus p á r t o k híveinek körében is . . . A z emberek meggyő­ ződhettek arról, hogy a kommunisták becsületesen dolgoznak és küzde­ nek a nép érdekeiért." A b b a n az időben a J K P fejlődésének és politikájának fontos elemei a következők v o l t a k : — sikeresen befejeződött az a folyamat, amelyben a J K P eszmeileg és politikailag egységes, szilárdan szervezett harci erővé nőtte ki magát, megszabadult az opportunizmustól és frakciózástól, kész volt és alkal­ massá vált a forradalmi akcióra; — h a t á r o z o t t a n szétzúztuk a p á r t elzárkózottságának és illegalitásá­ n a k abroncsát, a p á r t a munkásosztály, v a l a m i n t a többi hasonló és de­ mokratikus rétegek és néptömegek harci mozgósításával közvetlen k a p ­ csolatot teremtett a legszélesebb néptömegekkel; a p á r t elsősorban a m u n k á s o k r a és az ifjúságra t á m a s z k o d o t t , a r r a törekedve, hogy a n é p ­ tömegek egész mozgalma forradalmi jelleget öltsön, s hogy a mozgalom­ ban ú r r á legyen az ö n t u d a t , a szervezettség és a lelkesedés; — létrejött az antifasiszta és demokratikus erők széles és egységes harci frontja, s ezáltal kialakultak az összes h a l a d ó és hazafias erők leg­ nagyobb egységéhez szükséges előfeltételek a békéért, a kenyérért és a szabadságért, t o v á b b á a fasiszta veszély ellen irányuló h a r c u k b a n ; — az országban a p á r t maga építette ki a politikai i r á n y v o n a l a t és érvényesítette a munkástömegek és szervezeteik körében. A jugoszláv forradalmi munkásmozgalom stratégiája és taktikája összhangban volt a h a z á n k b a n u r a l k o d ó k o n k r é t feltételekkel. E z különösen kifejezésre ju­ t o t t az új K ö z p o n t i Bizottság törekvéseiben és h a t á r o z a t a i b a n , v a l a m i n t a vezető p á r t a k t í v a taceni országos tanácskozására. E k k o r igazolást nyert a p á r t akciójához szükséges új politikai platform, az a platform, amely elsősorban a h a z á n k népe és munkásosztálya h a r c á n a k feltételeiből és szükségleteiből indult ki. Ez ugyancsak érvényesült az új K ö z p o n t i Bi­ zottság megválasztásának módjában. Tito ugyanis a J K P Ideiglenes Ve­ zetőségébe és K ö z p o n t i Bizottságába a kádereket addigi munkájuk, vala­ mint a tömegek körében és a p á r t b a n élvezett tekintélyük alapján vá­ lasztotta, éspedig a K o m i n t e r n megkérdezése nélkül, s ez az akkori k ö ­ rülmények között szinte elképzelhetetlen volt.

A forradalmi m u n k á s m o z g a l m u n k politikai önállóságára való törekvés a n n a k a szükségletnek a kifejezője volt, hogy a jugoszláv kommunisták és az összes munkástömegek forradalmi akciója megszabaduljon minden külső nyomástól és bilincstől, doktrinális felfogástól és az egy nemzet­ közi k ö z p o n t b ó l d i k t á l t sablontól, amely sokáig alaposan megnehezítette, hogy ez a mozgalom megtalálja a széles körű forradalmi politikai akció legmegfelelőbb útjait, módszereit és eszközeit, hogy a p á r t a tömegek igazi vezetőjévé, a jugoszláv társadalom igazi politikai tényezőjévé vál­ hasson. Kiépült a marxista típusú demokratikus centralizmus elve alapján szervezett forradalmi p á r t , amely másoktól eltérően egyúttal mindin­ k á b b korszerűvé és önállóvá vált a döntéshozatalban, sokoldalúan al­ k a l m a z k o d v a a munkásosztály, a néptömegek és a Jugoszlávia haladón demokratikus erői h a r c á n a k a d o t t szükségleteihez és feltételeihez. A p á r t u n k önállóságáért folytatott harccal kezdődött meg voltaképpen összetűzésünk a sztálinizmussal. M i u t á n saját soraiban sikeresen átvészelte a belső villongások, külö­ nösen a frakciózással, opportunizmussal és szektássággal való harc egy hosszú szakaszát, a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t az új K ö z p o n t i Bizott­ sággal és T i t ó v a l az élén, eszmei-politikai és szervezeti felkészültségével, világos programtörekvésével, a széles néptömegekre való támaszkodás­ sal, továbbá az idejében lebonyolított politikai és katonai előkészületek­ kel alkalmassá vált a r r a , hogy a győzedelmes népfelszabadító harcba és a szocialista f o r r a d a l o m b a vezesse Jugoszlávia néptömegeit. A J K P e koncepciójában, a néptömegekkel való legszélesebb kapcso­ latok megteremtését szorgalmazó politikájában kell keresni a választ ar­ ra a kérdésre, hogyan lehetett ú g y m o n d mintegy tízezer illegálisan szer­ vezett kommunistával, az egész E u r ó p á b a n u r a l k o d ó borzalmas fasiszta sötétség idején, a megszállt és feldarabolt országban történelmének leg­ nagyobb felszabadító ütközetébe vezetni Jugoszlávia nemzeteit és nem­ zetiségeit. A J K P sikerének záloga éppen abban v a n , hogy élcsapatbeli magjává v á l h a t o t t a rendkívül széles körű demokratikus és forradalmi m o z g a l o m n a k és a néptömegek frontjának, hogy nem z á r k ó z o t t ö n m a ­ gába, hanem valóban a néptömegek és az összes demokratikus antifa­ siszta erők elválaszthatatlan vezető és összetartó része volt. E d v a r d Kardelj elvtárs véleménye szerint éppen ebben van „ T i t o egyéni alkotó jellegű hozzájárulásának legnagyobb történelmi jelentősége mind a p á r t kiépítésében, m i n d pedig politikájának, stratégiájának és taktikájának megfogalmazásában". Ezekben az erőfeszítésekben Tito elvtárs m a r a d é k t a t a l a n támogatást k a p o t t a K ö z p o n t i Bizottság tagjaitól és p á r t u n k más kádereitől. „ T i t o azonban az az ember volt — ismét Kardelj elv­ társ szavait idézem — , aki ezeket a fejlődési tendenciákat p á r t u n k b a n a legmélyebben felmérte, a legkövetkezetesebben és a legmegfelelőbben kifejezte, és aki sikeresen, illetve megfelelő eszközökkel t u d o t t harcolni megvalósulásukért. Tito éppen ezzel a törekvésével, ilyen tulajdonsá-

gaival szerezte meg p á r t u n k elvitathatatlan vezetőjének tekintélyét és befolyását." E l v t á r s n ő k és elvtársak! T í z n a p p a l ezelőtt Belgrádban megünnepeltük a J K P fennállásának és h a r c á n a k hat évtizedét. A J K S Z K B mai ülésével — a J K S Z jubileu­ m á n a k keretében — külön megemlékezünk a Bohinjban megtartott érte­ kezlet óta eltelt 40 éves időszakról, amely — mint m á r hangsúlyoztam — d ö n t ő fontosságú volt p á r t u n k konszolidálódása és eszmei megérése szempontjából, és amely a K ö z p o n t i Bizottságunk szüntelen forradalmi tevékenységének kezdetét jelenti. A J K P új K ö z p o n t i Bizottságának az országban való megalakítását néhány sorsdöntő esemény és m o z z a n a t előzte meg a p á r t és a jugoszláv forradalmi munkásmozgalom életében. A J K P vezetősége voltaképpen tíz éven át nem m ű k ö d ö t t egységes és teljes összetételben. A J K P K ö z p o n t i Bizottsága, amelyet 1928 n o v e m ­ berének elején D r e z d á b a n választottak meg, a J K P negyedik kongreszszusán nem igazolta a tagságnak hozzá fűzött reményeit és nem tett eleget követeléseinek, különösen a frakciózás, a csoportosulás és más olyan káros jelenségek elhárítása tekintetében, amelyek ellen u g y a n a z o n esztendő elején a zágrábi pártszervezet Josip Brozzal az élén hevesen fellépett. E n n e k a K ö z p o n t i Bizottságnak egy része külföldön volt, kivéve D j u ra D j a k o v i c szervező t i t k á r t , aki az országban tevékenykedett, és akit 1929. április 25-én N i k o l a Hecimovictyal, a Vörös Segély t i t k á r á v a l együtt meggyilkoltak. A j a n u á r 6-i d i k t a t ú r a idején megölték Bracan Bracanovicot, M a r k o Masanovicot, Rista Samardzicot és Bozo Vidas V u k o t , a J K P K B tagjait, v a l a m i n t Paja Marganovicot, Mijo és S l a v k o Oreskit, J a n k ó Misicot, Pera P o p o v i c Agát, Josip K o l u m b o t , Josip D e beljakot, a J K I S Z vezetőit és sokan másokat. A kommunisták nagy ré­ szét l e t a r t ó z t a t t á k és sokévi börtönbüntetésre ítélték. 1929 januárjátói 1932 szeptemberéig az országban az államvédelmi bíróság előtt 82 t á r ­ gyalást t a r t o t t a k a k o m m m u n i s t á k ellen. A k k o r ítéltek börtönbüntetésre sok f o r r a d a l m á r t , k ö z t ü k E d v a r d Kardeljt, D j u r o Pucart, Boris K i d ricet, Szervo Mihályt, M a r k o Oreskovicot, I v a n Milutinovicot, Ognjen Pricat, J o v a n Veselinovot, P a v l e Gregoricot, Radivoje D a v i d o v i c o t , Grga J a n k e z t és másokat. 1930 áprilisában külföldre t á v o z o t t a J K P K ö z p o n t i Bizottságának m e g m a r a d t része is, úgyhogy a K B még i n k á b b eltávolodott az ország­ ban u r a l k o d ó valós helyzettől, nem volt egyetlen állandó és biztos k a p ­ csolata sem a pártszervezetekkel. Ezáltal megszakadt a folyamatosság a J K P belső életében. A z országban a pártszervezetek több mint két éven át a K ö z p o n t i Bizottság hatása nélkül fejlődtek és tevékenykedtek. A z egészségtelen viszonyok és csoportharcok miatt 1931 közepe táján a K o m i n t e r n h a t á r o z a t á v a l megváltozott a K ö z p o n t i Bizottság összetétele: leváltották J o v a n Malisicot, a K B politikai t i t k á r á t , a K ö z p o n t i Bizott­ ság pedig a K ö z p o n t i Vezetőség elnevezést k a p t a , amelynek elnöke most

Filip Filipovic lett, A n t u n M a v r a k o t pedig szervező t i t k á r n a k nevezték ki. A vezetőség helyzete azonban ekkor sem v á l t o z o t t meg lényegesen. A pártvezetőség t o v á b b r a is külföldön élt, az országban levő mozgalom­ mal való bármilyen szolid kapcsolat nélkül. És amíg az országban levő szervezetek fokozatosan és sikeresen leküz­ dötték a z o k n a k a nagy csapásoknak a következményeit, amelyekkel a d i k t a t ú r a rendszere sújtotta őket, a J K P külföldi vezetőségében a belső viszályok és csoportosulás 1931 végén teljes széthullást idézett elő. 1932 első felében a J K P - n e k voltaképpen nem volt vezetősége. Csupán az em­ lített esztendő második felében nevezte ki a K o m i n t e r n az Ideiglenes Vezetőséget, amelyben a politikai t i t k á r tisztségét Milán Gorkic töltötte be. E vezetőség a z o n b a n t o v á b b r a is gyenge, időnkénti és nem eléggé h a t é k o n y befolyást gyakorolt a p á r t életére és munkájára. A K o m i n t e r n h a t á r o z a t á v a l a J K P Ideiglenes Vezetősége csak 1934 elején k a p t a meg a K ö z p o n t i Bizottság elnevezést, s munkája fokozatosabban kezdett érez­ hetővé válni, miután a vezetőségbe lépett Josip Broz, Blagoje P a r o v i c és Milos M a r k o v i é harcedzett forradalmár. Tevékenységükkel kedvező h a ­ tással v o l t a k m i n d a K B álláspontjaira, mind pedig az országban levő szervezetek iránti magatartása. A vezetőségben u r a l k o d ó helyzettől eltérően azonban, mint m á r m o n d t a m , az országban levő pártszervezetek és vezetőségek a j a n u á r 6-i d i k t a t ú r a csapásai u t á n m á r a 30-as évek elején kezdtek m a g u k h o z térni, sőt új t a g o k k a l , főleg fiatal emberekkel újultak meg. A p á r t ismét irá­ nyítja a munkásosztály és az egyetemi hallgatók számos akcióját, sztráj­ k o k a t és tüntetéseket szervez, röpcédulákat n y o m t a t sb. Egyes helyi szakszervezeti és más munkásszervezetekben a kommunisták vették át a vezető szerepet. Bizonyos hatást gyakorol a p á r t a falvakban is. H a s o n l ó á r a m l a t o k j u t n a k kifejezésre az értelmiség soraiban is. T ö b b irodalmi és társadalmi kérdésekkel foglalkozó folyóirat jelenik meg, amelyekben a publicisták, írók és művészek marxista szempontból m a g y a r á z z á k az időszerű társa­ dalmi jelenségeket. Közzétették a marxizmus klasszikusainak több m ű ­ vét, k ö z t ü k M a r x Tőkéjét, Mosa Pijade és Rodoljub Colakovic fordítá­ sában. A J K P egyes t a r t o m á n y i vezetőségei k i a d t á k saját illegális lapjai­ kat is. A J K P 1934-ben megtartott negyedik értekezlete előkészületeinek keretében az egész országban számos helyi, járási és kerületi pártszerve­ zet értekezletet t a r t o t t a k . H o r v á t o r s z á g b a n , Szerbiában, Szlovéniában, C r n a G o r á b a n és D a l m á c i á b a n pedig a t a r t o m á n y i értekezleteket is. J u goszlávia-szerte megújult az illegális pártsejtek hálózata, amelyet a dik­ t a t ú r a legsúlyosabb terrorja sem t u d o t t megsemmisíteni. A J K P - n e k körülbelül 2000 tagja volt. Többségüket az országban, magában a m u n ­ kásmozgalomban, a JKISZ-szervezetekben nevelődő, sokukat pedig a fogházban megedződött káderek a l k o t t á k . A b b a n az időben, 1934 márciusában került ki a börtönből Josip Broz, a forradalmár, aki azonnal bekapcsolódott a horvátországi pártvezetőség

munkájába. 1934 júliusában Brozt megválasztották a J K P K ö z p o n t i Bizottságának tagjává, majd Politikai Irodájának tagjává is. A negyedik országos értekezletét előkészítve Tito elvtárs közelebbről megismerkedett E d v a r d Kardelj és Boris Kidric fiatal szlovén kommunistákkal, akik m á r tapasztalt f o r r a d a l m á r o k k é n t a szlovén pártszervezetekben és másutt szerzett nagy tekintélyükkel attól az időtől kezdve legközelebbi m u n k a ­ társai. A Tito elvtárssal Szlovéniában 1934-ben való első találkozásával k a p ­ csolatos benyomásait ismertetve Kardelj elvtárs leszögezte, hogy Tito azonnal nagy hatással volt rá, „különösen azért, mert olyan lényegesen különbözött mindazoktól, akik a k k o r Szlovéniában j á r t a k a külföldön levő pártvezetőség tagjaiként, vagy e vezetőség oktatóiként. Egyesek közülük a széles körű forradalmi g y a k o r l a t o t megkísérelték beleszorítani a doktrináris forradalmi frázisba, v a g y sablonszerűén t o v á b b í t o t t á k a Kominterntől jövő különféle recepteket és utasításokat és egyformán v o n a t k o z t a t t á k őket az egész világra, úgyhogy nem feleltek meg teljesen egyetlenegy ország reális körülményeinek sem. Tito épphogy kikerült a börtönből, és egyáltalán nem volt megterhel­ ve az ilyen, m o n d h a t n á m „tisztviselői forradalmiságtól", amely a K o m intern akkori módszereinek következményeiként jelentkeztek. A forra­ d a l m á r mély és egyúttal egyszerű meglátásával velünk együtt felmérte helyzetünket, tudásával és gazdag tapasztalataival segített nekünk, hogy minél jobb következtetésekre j u t h a s s u n k . . . és Tito ezért volt később, amikor átvette a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t irányítását, sérthetetlen tekintély s z á m u n k r a , nem magánál a tisztségénél fogva, hanem azért, mert t u d a t á b a n voltunk annak, hogy p á r t u n k a t valami újjal, igazán forradalmival, a doktrináris sablonoktól és receptektől függetlennel gaz­ dagítja". A J K P megújításának és belső konszolidálódásának folyamata úgy­ m o n d felfelé ívelő irányzattal fejlődött 1934, 1936 és 1937 folyamán is, jóllehet a rendszernek a kommunisták elleni nyomása és terrorja nem l a n k a d t . 1935 végén a J K P - n e k m á r 3000 tagja volt. A p á r t jelentősen érvényesült az 1935. évi p a r l a m e n t i választások k a m p á n y a idején is, amikor szélesebb kapcsolatot teremtett a néptöme­ gekkel, szilárd t á m p o n t o k a t alakított ki körükben. A p á r t világos állás­ p o n t r a helyezkedett a nemzeti kérdés tekintetében. Elfogadta azt az ál­ láspontot, hogy az önrendelkezésre való jog nem jelenti a feltétlen elsza­ kadást és a független államok megteremtését, hogy a nemzeti kérdés megoldása csak a jugoszláv államközösség keretében lehetséges, s ezzel eltért a Jugoszlávia feloszlatásáról és a Balkán Föderáció megteremtésé­ ről a l k o t o t t korábbi jelszótól. A munkásosztály harci tevékenysége egyre inkább fokozódott, 1935ben 140, 1936-ban pedig több mint 400 sztrájk volt. A p á r t nagy fi­ gyelmet szentel a Jugoszláv Egyesült Munkásszakszervezeti Szövetség szervezeteibe való m u n k á n a k . A Szövetségnek 1936-ban m á r 54 000 tagja volt. A p á r t jelentős politikai sikereket ért el az 1936. évi községi

választásokon. Egyes legális szervezetek révén sikerült több k o m m u n i s t á t községi képviselőnek jelölnie, s egyeseket közülük meg is választottak. Lendületet k a p o t t a h a l a d ó ifjúsági mozgalom is. A J K P fokozottabb hatást gyakorolt a nők egyenjogúságára és szavazati jogának kiharcolá­ sára, v a l a m i n t a foglalkoztatott nők p r o b l é m á i n a k megoldására irányuló nőmozgalomra is. A b b a n az időben nemzetközi téren a J K P a legjelentősebb akciót a spanyolországi polgárháborúval kapcsolatban folytatta. Megszervezte az önkénteseknek a nemzetközi brigádokba való irányítását, akik a Spa­ nyol Köztársaság oldalán harcoltak. T ö b b , mint 1600 jugoszláv polgár érkezett Spanyolországba és k ü z d ö t t a köztársaság oldalán, 700-an k ö ­ zülük elestek és több mint 300-an megsebesültek. Életét vesztette Blagoje Parovic, a J K P kiváló vezetője is. A J K P viszonyulása a spanyol nép fasizmus elleni harcához kifejezte internacionalizmusát és azt, hogy ki­ váló érzéke volt a nemzetközi forradalmi és antifasiszta szolidaritás iránt. Egyszóval különféle formájú gazdag politikai tevékenységével a J K P életre keltette a széles körű antifasiszta, forradalmi, demokratikus m o z ­ galom megteremtéséről a l k o t o t t koncepcióját, u t a t n y i t v a a néptöme­ gekkel való együttműködésnek és az ország politikai életébe való be­ a v a t k o z á s n a k . A J K P politikájának széles látóköre meghozta az ered­ ményeket; a p á r t egyre inkább igazi munkás-, illetve n é p p á r t t á válik, az ország összes h a l a d ó erői egyesülésének fő tényezőjévé. Egyre nagyobb és szembetűnőbbé vált azonban az eltérés a párttagság politikai tevékenysége és külföldön levő vezetőségének munkája között. A J K P K B székhelye a k k o r Bécsben, majd Párizsban volt. A káderek egy része P r á g á b a n t a r t ó z k o d o t t és M o s z k v á b a n tanult. A „ t e r e p e n " u r a l k o d ó valós helyzetbe való közvetlen betekintés nélkül, az ország politikai életétől elszigetelve, a K o m i n t e r n h e z és a p p a r á t u s h o z politikai­ lag és pénzügyileg kapcsolódva a K ö z p o n t i Bizottság nem tevékenyked­ hetett önállóan, mint egy forradalmi mozgalom vezetősége és k o m m u ­ nista élcsapata. Ezenkívül a K ö z p o n t i Bizottságban voltak karrierizmustól terhes em­ berek is, ami t o v á b b r a is állandó személyes összetűzésekhez, sőt cso­ p o r t h a r c h o z vezetett. A z t a súlyos helyzetet vázolva, amelyben a J K P és az ország forradalmi mozgalma volt, az országon kívüli frakciós elemek tevékenységével együtt, Tito 1938-ban egy jelentésben a többi k ö z ö t t feljegyezte, hogy ezek az emberek „ v o l t a k é p p e n sohasem kérdez­ ték, h o g y a n állnak a dolgok Jugoszláviában, mi van p á r t u n k k a l stb., h a n e m mindig csak különféle kombinációkat csináltak azzal kapcsolat­ ban, hogyan oldódik meg a mi kérdésünk és ki lesz az új vezetőségben." A fentiek m i a t t a K ö z p o n t i Bizottságnak az országba való visszatéré­ se egyre g y a k r a b b a n volt vita tárgya a pártszervezetekben. A J P K ve­ zető a k t í v á j á n a k 1936 augusztusában M o s z k v á b a n m e g t a r t o t t tanácsko­ zásán h a t á r o z a t született, hogy a J K P K B visszatér az országba. Tito a k k o r azt a megbízatást k a p t a , különleges meghatalmazásokkal, hogy

közvetlenül irányítsa az országban a p á r t m u n k á j á t és előkészítse a fel­ tételeket a K B visszatéréséhez, illetve az országban való megalakításá­ hoz. Jugoszláviába való visszatérése u t á n 1936 decemberében T i t o intézke­ déseket tett a p á r t belső konszolidálódására. Tevékenységet fejtett ki a J K P negyedik országos értekezlete h a t á r o z a t a i n a k életrehívása érdeké­ ben, amelyek a Szlovén és H o r v á t K o m m u n i s t a P á r t megalakítására v o ­ n a t k o z t a k . Közvetlenül i r á n y í t o t t a a H o r v á t K P alakuló kongresszusá­ n a k munkáját. A kongresszust 1937 augusztusának elején t a r t o t t á k . V a ­ lamivel k o r á b b a n m e g t a r t o t t á k a Szlovén K P alakuló kongresszusát is, amelyet E d v a r d Kardelj irányított. A z említett esztendő közepe táján Tito létrehozta a J K P K B ifjúsági bizottságát I v o Lola R i b a r r a l az élén, azzal a feladattal, hogy rendezze a J K I S Z szervezeti helyzetét. A k k o r dolgozták ki a J K I S Z mint az ifjúsági tömegmozgalom harci m a g v a munkájához szükséges utasítást. Milán G o r k i c letartóztatása u t á n Tito elvtárs 1937 augusztusában a J K P élére állt és átvette a K ö z p o n t i Bizottság irányítását. 1938 májusá­ n a k elején a H o r v á t K P K B , a Szlovén K P K B és a J K P Szerbiai T a r ­ t o m á n y i Bizottsága képviselőinek értekezletén, amelyet Szlovéniában a liskai hegymászó o t t h o n b a n t a r t o t t a k I v o Lola R i b a r n a k , a J K I S Z K B t i t k á r á n a k részvételével, Tito megalakította a J K P ideiglenes vezetősé­ gét. Rajta kívül tagjai v o l t a k : E d v a r d K a r d e l j , F r a n c Leskosek, M i h a M a r i n k o , Josip K r a s , Andrija Zaja, D r a g u t i n Petrovic, Aleksandar R a n kovic és M i l o v a n Djilas. I v o Lola R i b a r formálisan a k k o r nem került e vezetőségbe, de voltaképpen tagja volt és mindig részt vett értekezle­ tein. N é h á n y n a p p a l később, május közepén Tito elvtárs levélben jelent­ kezett közeli m u n k a t á r s á n a k , P r e z i h o v V o r a n c n a k , a J K P párizsi kép­ viselőjének, aki által kapcsolatot t a r t o t t fenn D i m i t r o v v a l , s tájékoztatta a liskai értekezletről, illetve a J K P ideiglenes vezetőségének megalakí­ tásáról: „Teljes gőzzel m u n k á h o z l á t t a m és rendkívül elégedett v a ­ gyok . . . ezekben a n a p o k b a n végre összeállítottam az atyafiságot (a J K P vezetőségét) az országban. M e g t a r t o t t u k az ülést és számos fontos határozatot hoztunk." Ezzel gyakorlatilag megvalósult a vezetőségnek az országba való viszszajöveteléről szóló h a t á r o z a t . A J K P ideiglenes vezetőségének megala­ kítása az országban, majd a J K P K ö z p o n t i Bizottságának létrehozása Bohinjska Bistricán T i t o és azon legjobb p á r t k á d e r e k nagy győzelmét jelentette, akik m á r hosszabb idő óta szorgalmazták ezt a követelést, vagyis azt, hogy a K ö z p o n t i Bizottság az országban legyen, b á r m e n y ­ nyire is súlyosak az illegális m u n k a körülményei, nem pedig Bécsben, Párizsban vagy M o s z k v á b a n . A K ö z p o n t i Bizottságot az országba viszszajuttatni azt jelentette, hogy visszajuttatjuk a p á r t b a , a p á r t o t pedig a munkásosztálynak, Jugoszlávia nemzeteinek és nemzetiségeinek kebe­ lébe. M á r a K o m i n t e r n 1935. évi hetedik kongresszusán M o s z k v á b a n , a jugoszláv kommunisták körében Tito elvtárs hangsúlyozta, hogy a J K P vezetőségének az országba kell mennie, erről azonban a k k o r a K o m -

internben hallani sem a k a r t a k . 1938 n y a r á n a Georgij D i m i t r o v h o z in­ tézett levélben T i t o kérte a K o m i n t e r n főtitkárától, járuljon közbe, hogy a J K P - n e k és vezetőségének kérdése végre rendeződjön: „ K i t a r t o k amel­ lett, hogy az országban levő káderekre kell támaszkodni, és hogy a ve­ zetőségnek az országban kell lennie, a p á r t ellenőrzése a l a t t " . A K o m intern titkárságának 1938. szeptember 17-én m e g t a r t o t t ülésére készült jelentésében Tito elvtárs megismételte álláspontját: „Véleményem sze­ rint a vezetőségnek az országban kell lennie. E z t követelik az ország­ ban levő összes pártszervezetek is". E h a t á r o z a t meghozatalát a z o n b a n sokáig h a l o g a t t á k . A K o m i n t e r n n e k nem v o l t bizalma a J K P iránt. O t t úgy gondolták, hogy mindig jobb, ha a vezetőség egy része külföldön van és ellenőrzés alatt tartják. 1938 augusztusának végén Tito M o s z k v á b a u t a z o t t a K o m i n t e r n ve­ zetőségével való megbeszélésre, s a k k o r végre megoldódott a J K P K o m internben betöltött helyzetének válsága, illetve elhárult a feloszlatásá­ nak veszélye. E megbeszélések során, v a l a m i n t a J K P - b e n és az ország­ ban u r a l k o d ó helyzetről szóló jelentéseiben T i t o bebizonyította a K o m ­ intern vezetőségének, hogy p á r t u n k nem azonosítható a vezető káderek egy részében jelentkező frakciózással és csoportharcokkal, m e r t ezzel ellentétben a p á r t egységes, átszövi a forradalmi szellem, és vezeti a munkástömegeket a mindennapi politikai és szociális követeléseik meg­ valósítására irányuló h a r c u k b a n . Tito h i v a t k o z h a t o t t az ideiglenes pártvezetőség sikeres munkájára, t o ­ vábbá azon számos akció eredményeire, amelyeket a p á r t i r á n y í t o t t a b ­ ban az időben mind a Stojadinovic—Korosec reakciós profasiszta r e n d ­ szer ellen és az ország demokratizálásáért, a nemzeti szabadságért és egyenjogúságért, mind pedig a kívülről jövő egyre n ö v e k v ő fasiszta ve­ szély ellen. A z országban ugyancsak fejlődött a munkástömegek erőteljes sztrájkmozgalma gazdasági, szociális és politikai követelésekkel. Jelentő­ sen erősödött az ifjúsági mozgalom is. Egyszóval az a fokozódó politikai és osztályharc, amelyet a J K P vezetősége i r á n y í t o t t az országban, szi­ lárd támaszul szolgált Tito akciójának, h o g y megszűnjön a K o m i n t e r n vezetőségének a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t iránti bizalmatlansága. A Kominternben ugyanis a k k o r m á r foglalkoztak a J K P feloszlatására v o ­ n a t k o z ó javaslattal. A b b a n az időben bizonyos p á r t o k m á r erre a sorsra j u t o t t a k . A J K P feloszlatásának kétségtelenül vészes következményei let­ tek volna, m e r t a K o m i n t e r n a k k o r n a g y tekintélyt élvezett a nemzet­ közi kommunista mozgalomban. E z a javaslat annál szörnyűségesebb volt, mert p á r t u n k abban az időben politikailag, eszmeileg és szervezeti­ leg m á r rendezte sorait és szilárd t á m a s z r a talált Jugoszlávia m u n k á s ­ osztálya és a munkástömegei körében. Mindezek olyan tények voltak, amelyek feljogosították és arra köte­ lezték Titót, hogy a K o m i n t e r n b e n f o l y t a t o t t megbeszéléseken a jugo­ szláv kommunisták igazi képviselőjeként viselkedjen. T i t ó n a k nem volt k ö n n y ű dolga a Kominternben, súlyos p i l l a n a t o k a t élt át, mindenekelőtt a K o m i n t e r n n e k a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t iránt, és a személye iránt

tanúsított m a g a t a r t á s a miatt. A J K P akkor, akárcsak a világ összes kommunista pártjai a K o m m u n i s t a Internacionálé szekciója volt. A J K P minden addigi vezetősége, amelyet a K o m m u n i s t a Internacionálé neve­ zett ki és v á l t o t t le, amikor csak a k a r t a , bizonyos egyének kivételével mindenekelőtt alárendelt helyzetben volt a Kominternnel szemben. A K o m i n t e r n és a J K P közötti viszony ilyen jellege Tito által gyakorlati­ lag megszűnt. Tény, hogy a K o m i n t e r n abban az időben a nemzetközi m u n k á s m o z ­ galom egész h a r c á n a k k ö z p o n t i - o p e r a t í v vezetőségével alakult át. Sért­ hetetlen vezető tényezője volt. N e m csoda tehát, hogy ellentmondások keletkeztek egyrészt a K o m i n t e r n úgynevezett általános irányvonala és másrészt a „ t e r e p e n " folytatott konkrét politikai akciók szükségletei k ö ­ zött, mégpedig nemcsak nálunk, Jugoszláviában. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t sohasem becsülte le a K o m i n t e r n sze­ repét és a nemzetközi munkásmozgalomban szerzett érdemeit. A K o m intern jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a munkásosztály a világon egyre erőteljesebb politikai tényezőként érvényesült a társadalmi életben, és hogy leghaladóbb forradalmi része megszabadult az o p p o r t u n i z m u s és reformizmus nyomásától, amelyet a szociáldemokraták u r a l k o d ó elvként kíséreltek ráerőszakolni a munkásmozgalomra. Ezúttal nincs helye an­ nak, hogy a I I I . Internacionálé m u n k á j á n a k más pozitív szempontjairól is beszéljünk, amelyeket, mint m o n d t a m , sohasem v o n t u n k kétségbe. Lenin koncepciója szerint a K o m i n t e r n olyképpen jött létre, hogy nem volt benne vezető p á r t , mert ezzel a fogalommal Lenin is u g y a n o l y a n erőteljesen szembeszegült, mint a n n a k idején M a r x . Ismeretes Engels fi­ gyelmeztetése, hogy az internacionalizmus csak a függetlenség talaján lehetséges, az egyenjogú forradalmi p á r t o k és mozgalmak között. A K o m i n t e r n fennállásának első szakaszaiban nem korlátozta a kommunista p á r t o k g y a k o r l a t á t és kezdeményezését. Később azonban a dolgok mi­ nőségileg és gyökeresen megváltoztak. A harmincas években a K o m i n t e r n az egyes országok m u n k á s m o z g a l m á n a k érdekeit a központtól megkö­ vetelt figyelemnek és általános i r á n y v o n a l á n a k rendelte alá. Sztálin a Komintern révén érvényesítette belső politikai módszereit a nemzetközi munkásmozgalomban is. Ennek természetesen az lett a következménye, hogy a K o m i n t e r n foglalkozni kezdett nemcsak egyik vagy másik k o m ­ munista p á r t politikai i r á n y v o n a l á v a l , h a n e m szervezeti és k á d e r k é r d é ­ seivel is. Éppen ezért kell még inkább megbecsülni Tito akcióját, mert ilyen körülmények között tette meg a lehető legtöbbet: visszahelyezte a K ö z p o n t i Bizottságot az országba, fiatal és rátermett forradalmárokból, munkásokból és értelmiségiekből állította össze, akik vele együtt az or­ szágban u r a l k o d ó feltételekkel, szükségletekkel és lehetőségekkel össz­ hangban a l a k í t o t t á k ki a politikai i r á n y v o n a l a t , lemondott a Komintern pénzügyi támogatásáról; megvédett bizonyos kádereket a Komintern el­ ítélésétől, kitéve magát a Kominternnel való összetűzésnek is; a K ö z p o n ­ ti Bizottsággal együtt kialakította az egyes politikai eseményekre, mint

például a H i t l e r — S z t á l i n szövetkezésre stb. v o n a t k o z ó saját jugoszláv értékeléseket. A K o m i n t e r n titkárságával 1938-ban és 1939-ben folytatott nyílt megbeszéléseken T i t o gyakorlatilag bebizonyította, hogy amíg a K o m intern a J K P vezetőségében u r a l k o d ó helyzet mérlegelésével foglalkozott és beavatkozásaival maga is hozzájárult a frakciózáshoz és csoportosu­ láshoz, a p á r t Jugoszláviában egységesen él és tevékenykedik, a k o m ­ munisták, munkások, értelmiségiek és parasztok ezrei a forradalmi akció gyújtópontjában állnak, úgy ítélve meg, hogy a régi Jugoszláviában u r a l k o d ó helyzetet olyan forradalmi adottságok h a t á r o z z á k meg, ame­ lyek megkövetelik, hogy a kommunisták valóban átvegyék szerepüket és felelősségüket, maguk köré gyűjtsék Jugoszlávia összes h a l a d ó erőit az ország demokratizálására és védelmére irányuló küzdelemben. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t n a k 1939-ben az egész országban m ű ­ ködő illegális pártsejtek hálózatában 5500 tagja volt. A z alakuló kong­ resszuson létrejött a Szlovén K o m m u n i s t a P á r t és a H o r v á t K o m m u n i s t a P á r t , K ö z p o n t i Bizottságukkal az élen; Szerbiában, D a l m á c i á b a n , C r n a G o r á b a n , Vajdaságban és Bosznia-Hercegovinában a pártszervezeteket a t a r t o m á n y i bizottságok irányítják, Kosovóban és Metóhijában pedig a körzeti bizottság, és alakulóban volt a J K P macedóniai ideiglenes veze­ tősége is. Ily m ó d o n Tito elvtárs eltökélt akciójának köszönhetően végre ren­ deződött a J K P - n e k kérdése a K o m i n t e r n b e n . A K o m i n t e r n titkárságá­ nak 1939. j a n u á r 5-én m e g t a r t o t t ülésén elfogadták Tito jelentéseit, jó­ v á h a g y t á k addigi munkáját és azzal a feladattal b í z t á k meg, hogy hoz­ za létre a J K P K ö z p o n t i Bizottságát. M o s z k v á b a n azonban a K o m i n t e r n ilyen álláspontja u t á n is sokáig t a r t ó z k o d ó m a g a t a r t á s t t a n ú s í t o t t a k a J K P - v e l szemben. A z egyes p á r ­ tok vezetői t o v á b b r a is h a z u g v á d a k k a l illették és r á g a l m a k a t terjesz­ tettek a J K P - r ő l és vezetőiről. E z t tette például Manuliszkij, a Szovjet K P - n e k a K o m i n t e r n b e n levő képviselője, aki a Szovjet K P 1939 m á r ­ ciusában m e g t a r t o t t X V I I I . kongresszusán elhangzott beszámolójában azt állította, hogy a J K P „tele van p r o v o k á t o r o k k a l és kémekkel". Abból a tényből, hogy a K o m i n t e r n titkársága a J K P K ö z p o n t i Bi­ zottságának megalakításával bízta meg Titót, némely történészek azt az egyedüli következtetést vonják le, hogy Tito a K o m i n t e r n m a n d á t o r a volt a k k o r i b a n . H a azonban a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t b a n u r a l k o d ó korabeli állapotokat, az ideiglenes vezetőség m u n k á j á t vesszük figyelem­ be, s mindezt Tito személyével és munkásságával fűzzük egybe, merőben más következtetésre jutunk. A p á r t élére ugyanis olyan kommunista és f o r r a d a l m á r állt, aki nem­ csak a p á r t a k t i v i s t á k szűk körében volt ismert, h a n e m számos szakszer­ vezeti és pártszervezetben is országszerte. A p á r t élére olyan munkás került, aki m á r csaknem h á r o m évtizede tevékenykedett a szocialista szakszervezeti mozgalomban, részvevője volt az októberi forradalom­ n a k és a J K P tagja csakhamar ennek megalakítása u t á n , szakszervezeti

és p á r t m e g m o z d u l á s o k szervezője Z á g r á b b a n és a bjelovari vidéken 1921 és 1925 között, a kraljevicai hajógyár pártsejtjének t i t k á r a és munkásbiz­ tosa, p á r t v e z e t ő és munkássztrájk-szervező a Smederevska P a l a n k a - i Jasenica v a g o n g y á r b a n élkommunistája a zágrábi proletariátusnak, aki m á r 1928-ban h a t á r o z o t t harcot indított a p á r t o n belüli frakciózás ellen, s aki letartóztatását követően az ismeretes kézigránát-peren b á t r a n sze­ mébe m o n d t a a királyi bíróságnak, hogy csakis a p á r t bíróságát ismeri el, amelynek eszményeiért hajlandó feláldozni a k á r az életét is, a Lepoglaván és M a r i b o r b a n raboskodó kommunisták szervezetének titkára, majd — ötéves raboskodás u t á n — szabadulását követően a J K P H o r v á t o r ­ szági T a r t o m á n y i Bizottságának tagja, az a kommunista, aki 1934 n y a ­ rán Bécsben, a J K P K ö z p o n t i Bizottsága tagjainak nyíltan elmondta, hogyan vélekedik a tagság arról, hogy a pártvezetőség odakint, az or­ szághatárokon túl t a r t ó z k o d i k , 1934 óta a legfelsőbb pártszerv tagja, p á r t u n k küldötte a K o m i n t e r n V I I . kongresszusán és képviselője a Bal­ káni Titkárságban, a fasizmus ellen k ü z d ő spanyol nép megsegítésének közvetlen szervezője, a J K P vezetőségének tagja, aki dacolva minden veszéllyel hazája földjén harcolt, állandó kapcsolatban állva a tagsággal, a szervezetekkel, a városi és falusi dolgozókkal. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t élére egyszóval a munkásosztály körei­ ben megbecsült és közkedvelt m u n k á s , marxista és f o r r a d a l m á r állt, aki m á r évek óta állhatatosan k ü z d ö t t egy olyan p á r t é r t és pártpolitikáért, amely megfelelt a párttagság, nemzeteink és nemzetiségeink munkásosz­ t á l y a hatalmas többsége harcos törekvéseinek és érzelmeinek. (Hosszan t a r t ó taps.) É p p e n ennek tulajdonítható, hogy T i t o még sokkal azelőtt, hogy a J K P főtitkára lett, elnyerte a honi párttagság hatalmas h á n y a ­ d á n a k bizalmát. A J K P főtitkári tisztségére nem a K o m i n t e r n a p p a r á t u ­ sának jelöltjeként, hanem e p á r t választottjaként került, ő volt a jugo­ szláv k o m m u n i s t á k egyedüli jelöltje és választottja, s ez n y o m o t t a leg­ többet a latba, amikor a K o m i n t e r n is hozzájárulását adta. (Hosszan t a r t ó taps.) Elvtársnők és elvtársak! Közvetlenül a z u t á n , hogy Tito elvtárs hazatért, itt, Bohinjska Bistricán, T o m a z Godec kommunista bőrmunkás h á z á b a n 1939. március 15-e és 18-a k ö z ö t t ülésezett a J K P Ideiglenes Vezetősége, hogy a z u t á n Josip Broz Titóval az élén a J K P K ö z p o n t i Bizottságaként alakuljon meg. A J K P K B - b a Tito főtitkáron kívül megválasztották még E d v a r d Kardeljt, M i l o v a n Djilast, Josip Krast, F r a n c Leskosekot, Miha M a r i n k ó t és Aleksandar Rankovicot. T i t o azért szervezte meg Szlovéniában a jugoszláv pártvezetőség ülé­ sezését, m e r t a harcedzett káderek vezette erős szlovéniai pártszervezet vállalni t u d t a az ezzel j á r ó felelősséget. K ü l ö n ki kell d o m b o r í t a n o m E d v a r d Kardelj elvtárs, v a l a m i n t az itt jelen levő Franc Leskosek és M i ­ h a M a r i n k o elvtársak szerepét. (Hosszan t a r t ó taps.) Erős volt a jesenicei pártszervezet is, amellyel T o m a z Godec, a kimagasló p á r t t a g állt kapcso­ latban, aki később a szlovén k o m m u n i s t á k küldötteként a Jugoszláv

K o m m u n i s t a P á r t zágrábi V. országos értekezletén is részt vett. I t t Bohinjska Bistricán szavatolva volt az ülésezés m a r a d é k t a l a n biztonsága és a t i t o k t a r t á s . S ez n a g y elismerés volt a szlovén k o m m u n i s t á k szá­ mára. A Bohinjska Bistrica-i ülésezés előkészítésének fő terhét Tito elvtár­ son kívül Kardelj elvtárs viselte. T i t o és Kardelj bizonyos ideig Bohinjs­ k a Bistricán t a r t ó z k o d o t t az ülésezés előtt; a később j ó v á h a g y o t t d o k u ­ m e n t u m o k tervezetén dolgoztak. A z ülés u t á n még tizegynéhány n a p o t töltöttek Bohinjban, hogy véglegesítsék a Proleter és más újságok szá­ m á r a írt cikkeket és a többi p á r t o k m á n y t . Szeretnék külön is rávilágítani ezúttal E d v a r d Kardelj elvtársnak, a f o r r a d a l m á r n a k a szerepére és arculatára. Korabeli művei, főként a Szlovén K P alapító kongresszusának k i á l t v á n y a , A Szlovén nemzeti kér­ dés fejlődése című k ö n y v e , amely Sperans álnéven jelent meg, t o v á b b á A munkásság és a megegyezés, A kritika és a szellemi alkotótevékenység szabadsága, A politika és az értelmiségiek feladatai, A dolgozó nép szö­ vetségéért című cikkei messze t ú l s z á r n y a l t á k Szlovénia kereteit és a Szlo­ vén K o m m u n i s t a P á r t problematikáját, s n y i l v á n v a l ó hatást g y a k o r o l t a k a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t általános i r á n y v o n a l á r a . Kardelj a k k o r i ­ ban m á r tekintélyes és elismert marxista f o r r a d a l m á r volt egész p á r ­ t u n k b a n , s nemcsak Szlovéniában folytatott k o n k r é t p á r t m u n k á t , h a n e m h a z á n k más vidékein is. M i n d elméleti m u n k á i v a l , m i n d pedig politikai tevékenységével értékes hozzájárulást a d o t t a J K P eszmei-politikai p l a t ­ formjának kimunkálásához csakúgy, m i n t harca f o r m á i n a k és eszközei­ nek felkutatásához. Tito elvtárs a Bohinjska Bistrica-i ülésen részletesen beszámolt a K o m internben folytatott megbeszéléseinek eredményeiről. M e g t á r g y a l t a k és értékeltek számos időszerű politikai p r o b l é m á t : a h a z a védelmét a h a ­ talmasodó fasiszta veszéllyel szemben, a p a r l a m e n t i választásokat és a m u n k á s p á r t problémáit, a szakszervezet és az ifjúság tevékenységét. E l ­ h a t á r o z t á k , hogy a p á r t o t , sorainak további megszilárdítása céljából, megtisztítják a frakciósoktól és más pártellenes elemektől, hogy meré­ szebben vesznek fel a p á r t b a új tagokat a munkások, ifjak és n ő k sorai­ ból, hogy nagyobb figyelmet f o r d í t a n a k a p á r t t a g s á g ideológiai és poli­ tikai szintjének emelésére, s hogy megteszik az előkészületeket arra, hogy a J K P sajtószervét, a Proletert az országban nyomtassák; ennek szer­ kesztését egyébként T i t o elvtársra bízták. A z ülésen j ó v á h a g y t á k a J K P K ö z p o n t i Bizottságának h a t á r o z a t á t , amellyel a K o m i n t e r n vezetősége is foglalkozott, s amelyben értékelést a d t a k a Jugoszláviában u r a l k o d ó p o ­ litikai helyzetről és kijelölték a k o m m u n i s t á k feladatait. Egyszersmind nyílt levelet intéztek a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t tagjaihoz. A K ö z p o n t i Bizottság j ó v á h a g y t a t o v á b b á Tito előzetes intézkedéseit, amelyeket azért foganatosított, hogy m e g a k a d á l y o z z a a frakciós tevé­ kenységet egyes külországi és honi k ö z p o n t o k b a n , főként a Sremska M i t rovica-i fegyházban, ahol körülbelül 200 p á r t t a g töltötte büntetését, s ahol a P e t k o Miletic körül tömörülő csoport m á r régebb óta romboló

tevékenységet folytatott. U g y a n a k k o r , mint ismeretes, leváltották a M i letic vezette fegyházi bizottságot, a pártszervezetben u r a l k o d ó állapotok rendezésével pedig a K ö z p o n t i Bizottság megbízottját, Mosa Pijadét bíz­ t á k meg. T i t o m á r 1937 végén, a Sremska Mitrovica-i fegyházba zárt k o m m u n i s t á k h o z intézett levelében, amelyben a r r a szólította fel őket, hogy s o r a k o z z a n a k fel a p á r t i r á n y v o n a l a mellett, hangsúlyozta, hogy ez „nem egyetlen ember ügye, hanem legfelsőbb fórumunk i r á n y v o n a l a " . Majd t o v á b b á : „ a z emberek jönnek és mennek, de p á r t u n k m a r a d ; p á r ­ t u n k a t építgetjük, óvjuk a nyílt és meglapuló ellenséggel szemben, mert a p á r t az egyedüli záloga osztályunk és népeink jövőjének és d i a d a l á ­ nak". A K ö z p o n t i Bizottság Bohinjska Bistrica-i ülésén elhatározták, hogy a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t b ó l P e t k o Mileticen kívül kizárják Kusovacot, Maricot, Bajikast, Jelaskát, Vojnilovicot, Korskit és még néhány személyt, m e r t pártellenes tevékenységet folytattak, csoportosultak, a frakciózás felújításával p r ó b á l k o z t a k fegyelmezetlennek bizonyultak és nem vetették m a g u k a t alá a p á r t h a t á r o z a t a i n a k . H e l y t á l l ó k é n t fogadva el a még n é h á n y p á r t k á d e r ü n k k e l kapcsolatos a K o m i n t e r n b e n és a szovjet hivatalos szervek részéről elhangzott érté­ keléseket, interpretációkat és v á d a k a t , a J K P K ö z p o n t i Bizottsága u g y a n a k k o r k i z á r t a a p á r t soraiból Milán Gorkicot, I v a n Grzeticet, Simo Markovicot, D j u k a Cvijicet, V l a d i m i r Copicot és még néhányat. Ezek valamennyien a Szovjetunióban t a r t ó z k o d t a k addig, és a sztálini csisztkák idején l e t a r t ó z t a t t á k , elítélték és kivégezték őket, v a g y pedig n y o m u k veszett. A szörnyűséges csisztkákban több száz más jugoszláv kommunista is oda veszett, jóllehet v a l a h á n y egész életét a f o r r a d a l o m ­ n a k szentelte, köztük p á r t u n k első t i t k á r a , Filip Filipovic is. P á r t u n k nem értett egyet a Sztálin korabeli megrendezett perekkel és az emberek likvidálásával Jugoszlávia kommunistái az emberek meg­ semmisítésének ezt a módszerét soha sem tették magukévá. Tito elvtárs ezzel kapcsolatban nemrégiben két — véleményem szerint — rendkívül jelentős körülményre m u t a t o t t rá. A z egyik: igaz, hogy a J K P akkori vezetői között makacs frakciósok is voltak, akik sok gondot o k o z t a k p á r t u n k n a k . Velük kapcsolatban nem kell módosítanunk a z o k a t a politi­ kai értékeléseket és minősítéseket, amelyeket a J K P K ö z p o n t i Bizottsága adott frakciós tevékenységükről azokban az időkben. Merőben más d o ­ log a z o n b a n az — mondja Tito elvtárs — , h a gonoszul és embertelenül halálra ítélnek és kivégeznek f o r r a d a l m á r o k a t , akik még tegnap elvtár­ sak voltak, ahogyan azt Sztálin tette. A másik: T i t o elvtárs úgy vélekedik, hogy akkoriban bizonyos számú jugoszláv f o r r a d a l m á r t , akiket a N K V D l e t a r t ó z t a t o t t és elítélt, tévesen z á r t a k ki a pártból. Egyikükkel-másikukkal kapcsolatban a J K P K ö z ­ ponti Bizottságának, tevékenységének körülményeire való tekintettel, el kellett fogadnia a z o k a t a m a g y a r á z a t o k a t , amelyeket a hivatalos szovjet szervek a d t a k róluk.

A sztálini csisztkákban odaveszett kommunista harcosok tragikus sor­ sából T i t o elvtárs ezt mondja: „ F o r r a d a l m á r számára nincs szörnyűbb dolog, m i n t elvtársai kezétől á r t a t l a n u l meghalni." Sztálin halála u t á n a Szovjetunió bírósági szervei is sokakat rehabili­ táltak közülük. M i u t á n tudomást szereztünk az akkori szörnyűséges ese­ ményekről, a J K P 40. évfordulójának ünnepségein szóban forgó elvtár­ sainkat politikailag is rehabilitáltuk és f o r r a d a l m á r o k h o z méltó elisme­ résben részesítettük őket. A történelmi igazság érdekében azonban még jobban fényt kellene derítenünk bizonyos más emberek forradalmi útjá­ ra is, illetve még jobban fel kellene mérnünk helyüket forradalmi m u n ­ kásmozgalmunkban. A z t hiszem, valamennyien egyetértünk Tito elvtárs nemrégiben tett javaslatával, hogy K o m m u n i s t a Szövetségünk alakítson ki világosabb álláspontot az olyan p á r t k á d e r e k k e l kapcsolatban, amilyen például Milán G o r k i c , I v a n Grzetic és még n é h á n y a n voltak, s akik rá­ szolgálnak, hogy megadjuk nekik az őket megillető helyet p á r t u n k tör­ ténetében. „ M e r t n y i l v á n v a l ó — most T i t o elvtárs értékelését idézem —, hogy a v á d a k ellenére G o r k i c sem volt semmiféle külföldi k é m . " K ö z p o n t i Bizottságunk munkatestületének, amely a J K S Z történetén dolgozik, mindezt figyelembe kell vennie, hogy helyrehozhassa a p á r t u n k egyes embereire v o n a t k o z ó eddigi p o n t a t l a n vagy egyoldalú értékelése­ ket. Elvtársnők és elvtársak! A J K P K ö z p o n t i Bizottsága a Bohinjska Bistrica-i ülésen megkülön­ böztetett figyelmet fordított a honvédelem kérdésére. A fasiszta imperia­ lizmus a k k o r i b a n kezdte leplezetlen agresszióját E u r ó p á b a n , s közvetlen veszélyt jelentett Jugoszlávia népei számára is. Számos nemzetközi egyezmény megszegése után, mint ismeretes, H i t l e r 1938 tavaszán katonai erővel szabni kezdte E u r ó p a térképét: előbb a H a r m a d i k Birodalomhoz csatolta Ausztriát, majd megszállta Csehszlo­ vákiát, s ezzel felkészült más európai országok meghódítására is. A J K P új K ö z p o n t i Bizottságára az a sürgető feladat várt, hogy át­ szervezze és megszilárdítsa a p á r t o t , u g y a n a k k o r pedig fel is készítse a sorsdöntő n a p o k r a , amelyeknek — mindenki előtt n y i l v á n v a l ó volt — el kellett következniük; s az a feladat is, hogy olyan politikai platformot munkáljon ki, amely elfogadható lesz az akkori társadalom valamennyi haladó, demokratikus és hazafias ereje számára. N y i l v á n v a l ó , hogy J u ­ goszlávia u r a l k o d ó reakciós burzsoáziája h a z a á r u l ó politikát folytat. P a v l e herceg és Milán Stojadinovic k o r m á n y a leplezetlen nácipárti irány­ vonalat követett. Mi több, a miniszterelnök vendégségbe ment Hitlerhez Berlinbe. H a z a t é r t e k o r olyan nyilatkozattal tévesztette meg a jugoszláv közvéleményt, hogy H i t l e r megerősítette a jugoszláv h a t á r o k sérthetet­ lenségének elvét. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t K ö z p o n t i Bizottsága azonban az Ausztria megszállása kapcsán Jugoszlávia népeihez intézett k i á l t v á n y á b a n felhívta a figyelmet arra, hogy H i t l e r a jugoszláv népek szabadságának esküdt ellensége, s Jugoszlávia népeit immár közvetlen veszély fenyegeti, m e r t a horogkeresztes hadosztályok már elérték az

ország h a t á r á t . A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t K ö z p o n t i Bizottsága fel­ szólította Jugoszlávia népeit, hogy védjék m a g u k a t a fasiszta h ó d í t ó k k a l szemben, s r á m u t a t o t t a r r a , hogy sorsunk összefonódik: „ A szerb nép sorsa összefonódik a h o r v á t o k és a szlovének szabadságával. A m i n t h o g y a maricai vereség u t á n Kosovo következett, Ljubljana és Z á g r á b eleste u t á n most Belgrád is sorra kerülhet. Szlovénia nélkül nincs Jugoszlávia, ha a szlovénok és h o r v á t o k nem szabadok, a szerb nép sem lehetne sza­ bad." Egy n a p p a l a Bohinjska Bistrica-i ülés kezdete előtt — 1939. március 14-én — a német fasiszta hadosztályok ellenállás nélkül elfoglalták Csehszlovákia h á t r a m a r a d t részeit. Kézenfekvő tehát, hogy a K ö z p o n t i Bizottság éppen a fasiszta agresszió kérdéseire, vagyis a fasiszta h a t a l ­ m a k : N é m e t o r s z á g , Olaszország és J a p á n h ó d í t ó h a d j á r a t á r a f o r d í t o t t a figyelmét, amelyek i világ újbóli felosztása s a kis népek és független államok leigázása céljából m á r megkezdték a második világháborút. A német és olasz fasisztáknak ekkor m á r áldozatul esett Etiópia, Ausztria, Csehszlovákia, Spanyolország és Albánia, Ázsiában viszont a kínai nép hősies ellenállást tanúsított a j a p á n h ó d í t ó k k a l szemben. N y i l v á n v a l ó volt, hogy a fasizmus folytatni kívánja a hódítást. A J K P K ö z p o n t i Bizottsága tisztában volt vele, hogy Jugoszláviára nézve a veszély annál nagyobb, m e r t az országban erős „ötödik h a d o s z l o p " létezik, s megle­ hetősen sok német és olasz ü g y n ö k is v a n , akik mindezt a r r a akarják felhasználni, hogy pusztulását o k o z z á k a megoldatlan nemzeti kérdéssel és a belső szabadság és a polgári demokratikus jogok hiányával egyébként is megterhelt Jugoszláviának. A J K P tagságához intézett nyílt levélben, amelyet a Bohinjska Bist­ rica-i ülésen fogadott el, a K ö z p o n t i Bizottság éppen ezért felhívta a fi­ gyelmet a fenyegető fasiszta veszélyre és a kommunisták felelősségére: „ E hatalmas veszélyek küszöbén p á r t u n k r a hatalmas felelősség és súlyos feladatok h á r u l n a k , mert a k o m m u n i s t á k n a k m i n d e n k o r kötelességük, hogy minden erejüket népük szolgálatába állítsák, főként most, a m i k o r a nép léte veszélyben forog." A K ö z p o n t i Bizottság felszólította a J K P v a l a m e n n y i tagját, hogy „ z á r t sorokban tömörüljenek K ö z p o n t i Bizott­ ságuk köré a r á n k v á r ó feladatok teljesítéséért folyó küzdelemben." Csehszlovákia megszállása alkalmából a K ö z p o n t i Bizottság Jugoszlá­ via népeihez k i á l t v á n y t intézett, amelyet 8000 p é l d á n y b a n terjesztettek. A K ö z p o n t i Bizottság éberségre szólított a Jugoszlávia népeit fenyegető veszéllyel szemben, m e r t a német és olasz fasiszták máris készülődnek, hogy folytassák h ó d í t ó h a d j á r a t u k a t keleti és déli i r á n y b a n , s nem tit­ kolják, hogy Jugoszlávia is sorra kerül. D e bármennyire súlyosak is lesz­ nek a Jugoszlávia népeire v á r ó megpróbáltatás napjai — állt a K ö z p o n t i Bizottság k i á l v á n y á b a n — , nincs ok csüggedésre: „Megóvhatjuk J u g o ­ szlávia függetlenségét a fasiszta h ó d í t ó k hadjáratától, h a tömörítjük az összes hazaszerető és demokratikus erőket, s megteremtjük Jugoszlávia népeinek testvéri összefogását és egyetértését. Jugoszlávia függetlenségét a k k o r őrizhetjük meg, ha népei elégedettek és összetartóak lesznek. E z t

pedig csakis úgy érhetjük el, ha a nép megkapja demokratikus és nem­ zeti jogait, s a munkásosztálynak elismerik és szavatolják politikai és szociális jogait." A K ö z p o n t i Bizottság n y í l t a n k i m o n d t a , hogy Dragisa C v e t k o v i c k o r m á n y a „nem az a k o r m á n y , amelyre népeinknek szüksége van ezekben a válságos i d ő k b e n " ; a Jugoszlávia megvédéséhez szüksé­ ges erőt olyan népi k o r m á n y tudja szavatolni csupán, amely sürgősen meg tudja adni a népeknek demokratikus és nemzeti jogaikat, meg tud tenni minden intézkedést a honvédelemre, külpolitikájában a d e m o k r a ­ tikus erőkre, elsősorban a Szovjetunióra támaszkodik, s a többi balkáni néppel együtt barátságra és szövetségre lép függetlenségének megőrzése céljából. Ezek h a t á r o z t á k meg tehát a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t honi akció­ j á n a k politikai platformját; ezek h a t o t t a k oda, hogy a p á r t még h a t á ­ r o z o t t a b b és szélesebb körű kapcsolatot teremtsen a néptömegekkel és minden demokratikus és antifasiszta erővel. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t volt az egyedüli politikai erő, amely ennyire következetesen és ennyire erélyesen ítélte el a fasiszta agresszo­ rokat, amely r á m u t a t o t t arra, hogy m e k k o r a veszély fenyegeti J u g o ­ szlávia népeit a tengelyhatalmak részéről, s amely egyszersmind intéz­ kedéseket tett a haza védelmére. A rezsim helyeselte a fasiszta térhódiV tást, többi politikai p á r t , ideértve a z o k a t is, amelyek az Egyesült Ellen­ zékhez t a r t o z t a k , olyan passzív m a g a t a r t á s t tanúsított, mintha E u r ó p á ­ ban és Jugoszlávia h a t á r a i n semmilyen jelentősebb esemény nem történ­ het. N e m véletlen hát, hogy a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t , világos ál­ láspontjainak és h a r c á n a k köszönhetőleg egyre nagyobb tekintélyt és be­ folyást v í v o t t ki az antifasiszta hangulatú nép körében, amely kész volt rá, hogy védje hazáját a fasiszta t á m a d ó k k a l szemben. E l v t á r s n ő k és elvtársak! Miután a Bohinjska Bistrica-i ülésen megalakult a Jugoszláv K o m ­ munista P á r t új K ö z p o n t i Bizottsága, 10 év u t á n , a január 6-i d i k t a t ú r a után először, a J K P egész vezetősége az országban élt és dolgozott. A z új vezetőség megszilárdította kapcsolatait a pártszervezetekkel és veze­ tőségekkel az egész országban, s m u n k á j á t a dolgozók sürgető problé­ máira összpontosította. Megszervezte a p á r t t e c h n i k á t , a Proleter k i a d á ­ sát, politikai k i á l t v á n y o k és marxista irodalom n y o m t a t á s á t és terjeszté­ sét, hozzálátott a káderek marxista képzését szolgáló iskolák és t a n f o ­ lyamok szervezéséhez. Mindez hasonlíthatatlanul több volt holmi szervezeti probléma meg­ oldásánál. Egy merőben új politikai p r o g r a m volt ez, a p á r t mint egész fejlesztésének programja, gyökeres változás a p á r t n a k , mint a m u n k á s ­ osztály, a dolgozó parasztság és v a l a m e n n y i jugoszláviai demokratikus és h a l a d ó erő vezető eszmei és politikai erejének az i r á n y v o n a l á b a n . E z az irányvonal azt hirdette, hogy harcolni kell a dolgozó tömegek k o n k ­ rét gazdasági és szociális problémáinak megoldásáért, a demokratikus jogok és a nemzeti egyenjogúság megvalósításáért; magában a p á r t b a n pedig h a t á r o z o t t a n az o p p o r t u n i z m u s , a szektásság és a frakciózás m a -

r a d v á n y a i ellen irányult. Éppen ezért T i t o elvtárs egyik fő jelmondata az volt, hogy k i kell törni a gyűrűből amelyet a sokéves illegalitás v o n t a p á r t köré. „Egyedül a néppel, a tömegekkel megteremtett legszorosabb kapcsolat, a nép általános javaiért v í v o t t közös h a r c a záloga a n n a k — írta T i t o elvtárs 1939 márciusába —, h o g y a jobb jövő, amelyért mi, kommunisták k ü z d ü n k , diadalmaskodik. H a mi, kommunisták más utat választanánk, s elszigetelődnénk éltetőnktől: a széles néptömegektől, pusztulásra ítéltetnénk." A J K P K ö z p o n t i Bizottsága azt is elhatározta a Bohinjska Bistrica-i ülésen, hogy rövid időn belül megszervezi a J K P vezető a k t í v á j á n a k ta­ nácskozását, amely majd t a n u l m á n y o z n i fogja a p á r t felsorolt feladatait és általában a p á r t m u n k a kérdéseit. A K ö z p o n t i Bizottság időközben még h á r o m ülést t a r t o t t , hogy m á r június 9-én és 10-én, úgyszintén Szlo­ véniában, a Svarna G o r a alatti Tacenban lebonyolítsa a J K P vezető ak­ tívájának országos tanácskozását. Tacenban tulajdonképpen a Bohinjska Bistrica-i h a t á r o z a t o k a t verifikálták és részletezték. E tanácskozáson 29 küldött vett részt az egész országból. A központi helyet T i t ó n a k a p á r t o n belüli helyzetről t a r t o t t beszámolója foglalta el. Igen nagy figyelmet keltett E d v a r d Kardelj beszámolója a bel- és kül­ politikai helyzetről. I v o Lola R i b a r , a J K I S Z - r ó l beszélt, F r a n c Lesko^sek pedig a szakszervezetek munkájáról. K i m e r í t ő vitát követően, amely­ ben mind a 29 k ü l d ö t t felszólalt, a tanácskozás egyhangúlag j ó v á h a g y t a az új K ö z p o n t i Bizottság munkáját, s a p á r t átszervezése és felerősítése céljából foganatosított intézkedéseit. Leszögezték, hogy a J K P máris áthidalta nehézségeit, szervezetileg megszilárdult és felkészült arra, hogy vezető eszmei-politikai szerepet játsszon az ország életében, illetve hogy irányítsa a munkásosztály harcát. A tanácskozás különleges feladatként állította azt, hogy tervszerűen szervezzenek p á r t t a n f o l y a m o k a t a J K P tagjai, főként a p á r t a k t í v a számára, egészen a pártsejtek titkáráig. E l ­ h a t á r o z t á k azt is, hogy fokozzák az adománygyűjtést a p á r t számára, s ily módon pénzügyileg önállósítják. A J K P K ö z p o n t i Bizottsága megkülönböztetett figyelmet fordított a p á r t eszmei és szervezeti kiépítésére és a vezetési rendszerre. A tömegek­ től gyakorlatilag elszigetelt, szűk és szektás pártszerveztek immár nem feleltek meg az új munkafeltételeknek. É p p e n ezért erélyesen véget kel­ lett vetni a szektásságnak, át kellett szervezni a p á r t o t , hozzá kellett ido­ mulni az újonnan előállt szükségletekhez, a k o m m u n i s t á k a t pedig át kel­ lett állítani a tömegszervezetekben végzett m u n k á r a . Tito és K a r d e l j elvtársak a K ö z p o n t i Bizottság Bohinjska Bistrica-i ülése, majd a J K P vezető a k t í v á j á n a k taceni országos tanácskozása után több cikket közölt erre v o n a t k o z ó l a g a J K P lapjában, a Proleterben, irányt a d v a ezáltal a p á r t k á d e r e k m u n k á j á n a k . E cikkekben világosan kifejezésre jutottak a K ö z p o n t i Bizottság álláspontjai arról, hogy milyen kommunista élcsa­ p a t r a van szüksége a munkásosztálynak és milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük a k o m m u n i s t á k n a k ; ez döntően befolyásolta a J K P kiépí­ tését. T ö b b cikk jelent meg legálisan megjelenő lapokban. Idézném most

Tito egyik-másik álláspontját, mert megítélésem szerint ma is igen érté­ kesek. „Átszervezésünket úgy kell felfogni — írta Tito a k k o r i b a n —, hogy a kis, elszigetelt sejtekről át kell állnunk a tömegekben gyökerező na­ gyobb pártegységekre. Egy gyár — egy pártsejt. Egy tömegszervezet — egy pártegység, de olyan, amely szilárdan k ö t ő d i k az adott szervezethez, amelynek tagjai e szervezet legtudatosabb és leghatározottabb részeként cselekednek, s példájukkal ösztönző erővel h a t n a k másokra, áldozatos munkájukkal elnyerik környezetük bizalmát. H a egy pártegység szektás m u n k a m ó d s z e r t a l k a l m a z n a , kiválna a tömegből, s elveszítené környeze­ te b i z a l m á t . . . A z a pártegység, amely tudja, hogy eggyé olvad a töme­ gekkel, maximálisan ki tudja b o n t a k o z t a t n i munkáját anélkül, hogy az ellenség á r t h a t n a neki." A p á r t f ó r u m o k munkáját taglalva Tito elvtárs a r r a is felhívta a fi­ gyelmet, hogy nagyobb önállóságra és kezdeményezőkészségre kell töre­ kedni, ellenőrizni kell a m u n k á t és acélosítani a fegyelmet, s eközben erélyesen ellenezte a parancsnoklási i r á n y z a t o k a t : „ E z mindenképpen helytelen és káros, s éppen ezért véget kell vetni neki." D e ugyanúgy el­ lene volt a r o h a d t liberalizmusnak, o p p o r t u n i z m u s n a k és a laza fegye­ lemnek: „ N y i l v á n v a l ó , hogy a minél nagyobb önállóság és önkezdeményezés hívei v a g y u n k , de csak addig, amíg ez a p á r t irányvonalán áll. A m i n t valaki letér erről az irányvonalról, a f ó r u m o k n a k közbe kell lépniük; előbb türelmes meggyőzéshez kell folyamodniuk, ha pedig ez nem segít, el kell távolítaniuk ezeket az embereket a feladatokról, vagy a tisztségekről." Az új K ö z p o n t i Bizottság nagy figyelmet szentelt a káderek képzésé­ nek. A bohinji ülés után Tito 1939 áprilisában, miközben Podsredában t a r t ó z k o d o t t , megírta Gondoskodás a káderekről című cikkét, amely a J K P lapjának, a Proleternek a májusi számában jelent meg. Ebben meg­ állapította, hogy a káderek képezik a K o m m u n i s t a P á r t legértékesebb t ő ­ kéjét: „ahhoz, hogy a K o m m u n i s t a P á r t valóban teljesíthesse a történel­ mi küldetését, s betölthesse a munkásosztály élcsapatának szerepét az osztály jogaiért, valamennyi elnyomott, jobb és boldogabb jövőjéért, az emberiség haladásáért stb. vívott harcban, mindenekelőtt a káderekre kell figyelmet f o r d í t a n i a . . . " Sürgette, hogy h a t á r o z o t t a n változtassa­ nak a p á r t k á d e r e k nevelésén és képzésén. N a g y súlyt fektettek a kom­ munisták alábbi erélyeire: kifogástalan egyéni életmód, kapcsolat a tö­ megekkel, kommunista szerénység és fegyelem. Tito különösen fontosnak t a r t o t t a a marxista-leninista elmélet tanul­ mányozását: „ A munkásosztály h a r c á n a k sikere attól függ, mennyire sa­ játítják el a kommunisták a marxista-leninista elméletet. Ennek t a n u l m á ­ nyozásával sohasem szabad felhagyni, ez a m u n k a sohasem érhet véget. A kommunisták mindennapos csatáikban egyre csak tanulnak, újabb és újabb t a p a s z t a l a t o k k a l vértezik fel magukat, s ezeknek alapján, vala­ mint a marxista-leninista elmélet eredményeivel összhangban állapítják meg taktikájukat. A p á r t t a g o k n a k két síkon kell t a n u l n i u k : a marxista-

leninista elmélet klasszikusainak művein és a néptömegek soraiban, m e r t csak így v á l h a t n a k olyan emkerekké, akik nemcsak készek harcolni, h a n e m t u d n a k is eredményesen k ü z d e n i . " A J K P K ö z p o n t i Bizottsága megerősítette kapcsolatait akkoriban a k a n a d a i , egyesült államokbeli, latin-amerikai, belgiumi, franciaországi stb. jugoszláv gazdasági emigránsok soraiban m ű k ö d ő pártszervezetek­ kel is. Akárcsak itthon, külföldön a jugoszláv k i v á n d o r o l t a k között is egyre erősítette a p á r t tekintélyét és befolyását s bővítette a népfront és antifasiszta m o z g a l m a k a t . M u n k á s a i n k tetemes pénzügyi támogatásban is részesítették a p á r t honi munkáját. A p á r t e tevékenysége d ö n t ő sze­ repet játszott a jugoszláv gazdasági emigránsok második világháború során elfoglalt i r á n y v o n a l á b a n és tevékenységében, amikor is hathatós politikai és anyagi segítségben részesítették a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek felszabadító harcát. A J K P ifjúsághoz való helyes viszonyulásának köszönhetőleg a J u g o ­ szláv K o m m u n i s t a Ifjúsági Szövetség is megerősödött és fokozta tevé­ kenységét. K é t h ó n a p p a l a J K P taceni júniusi tanácskozása után, 1939. augusztus 6-án K a m n i k közelében, a Velika P l a n i n á n m e g t a r t o t t á k a J K I S Z V. országos értekezletét. A fő beszámolót, a bel- és külpolitikai helyzetről, E d v a r d Kardelj, a J K P K B képviselője, a J K I S Z tevékeny­ ségét ismertető beszámolót pedig I v o Lola R i b a r olvasta fel. A z értekez­ leten megállapították, hogy a J K I S Z bizonyos tévelygés után sikerrel átszervezete sorait, forradalmi szervezetté fejlődött, s mind nagyobb be­ folyást gyakorol a munkás, paraszt, középiskolás és egyetemi ifjúságra az ország minden részén. A J K I S Z tevékeny részese volt valamennyi je­ lentősebb politikai eseménynek és a p á r t akcióinak, főként azoknak, amelyek az ország függetlenségének védelmét szolgálták a fasiszta ve­ szedelemmel szemben. Mindennek köszönhetőleg sorai több ezer új tag­ gal g y a r a p o d t a k . M á r 1939-ben 9000 tagja volt. N e m egész másfél évvel később, 1940 októberében m e g t a r t o t t á k Z á g ­ r á b b a n a J K P V. országos értekezletét, amely a küldöttek számát, m u n ­ kája és h a t á r o z a t a eszmei és politikai t a r t a l m á t tekintve tulajdonképpen kongresszus jelentőségével bír. A z értekezleten megállapították, hogy a J K P rendezte sorait, eszmei és szervezeti szempontból megerősödött, s a kommunisták elnyerték a néptömegek bizalmát. A Jugoszláv K o m m u n i s ­ ta p á r t n a k ekkor m á r 6500, a J K I S Z - n a k pedig 12 000 tagja volt. L é t ­ számuk h ó n a p r ó l h ó n a p r a mindegyre g y a r a p o d o t t . A z értekezlet Tito elvtárssal, a p á r t főtitkárával az élén, új K ö z p o n t i Bizottságot választott. A z V. országos értekezlet a legjelentősebb pártösszejövetel és esemény volt a J K P 20 éves fejlődésében. M a g a az értekezlet, v a l a m i n t a meg­ előző nemzeti t a r t o m á n y i értekezletek bizonyságát a d t á k annak, hogy a J K P eszmei-politikailag érett forradalmi szervezetté fejlődött, szoros kapcsolatban áll a munkásosztállyal és a néptömegekkel, tagjainak fej­ lett a t u d a t a és a felelőssége, s munkásosztályuk, nemzetük és nemzeti­ ségük érdekeit szolgálja. A z V. országos értekezleten j ó v á h a g y o t t fő p o ­ litikai i r á n y v o n a l n a k köszönhetőleg Jugoszlávia kommunistái elfoglal-

h a t t á k az őket megillető helyet az eljövendő eseményekben, illetve lénye­ ges vezetői lehettek a néptömegek átfogó forradalmi m o z g a l m á n a k és demokratikus frontjának, s megtehették az összes politikai és szervezeti előkészületet a háborús körülmények közötti tevékenységre. N é p e i n k sorsdöntő napjaiban, amikor 1941-ben a fasiszták megszáll­ t á k h a z á n k a t , a jugoszláv k o m m u n i s t á k egy pillanatig sem tétováztak, h a n e m a f o r r a d a l m á n elnevezéshez méltóan, valódi hazafiként becsü­ lettel magasba emelték a m a g u k vörös proletár zászlaját és a nemzeti lobogókat, s m a g u k k a l r a g a d t á k a városi és falusi néptömegeket a győ­ zedelmes népfelszabadító háborúba és szocialista forradalomba. A J K P 12 000 és a S K O J 50 000 tagja — ennyien v o l t a k a felkelés kezdetén — bizonyságát a d t a , hogy felkészült a fegyveres harcra, tudatosnak, rettenhetetlennek és képesnek bizonyult arra, hogy megmozgassa és vezesse a felkelő néptömegeket. Sok tízezer m u n k á s , paraszt, értelmiségi, nő és fiatal indult harcba. A J K P átfogó politikai i r á n y v o n a l a bőségesen meg­ hozta gyümölcsét. Jugoszlávia kommunistái becsülettel teljesítették kötelezettségüket munkásosztályuk, nemzeteik és nemzetiségeik, az egész szabadságszerető emberiség iránt. A népfelszabadító h á b o r ú b a n 50 000 p á r t t a g és a J u ­ goszláv K o m m u n i s t a Ifjúsági Szövetség több mint 100 000 tagja esett el. A népfelszabadító h á b o r ú b a n életét áldozta fel a J K P háború előtti k á ­ dereinek háromnegyede, akiket a p á r t nevelt a súlyos illegális harc k ö ­ zepette. A k o m m u n i s t á k minden csatában példát m u t a t t a k hősiességük­ kel. Csak a sutjeskai csatában h a r c u n k egyik legsúlyosabb és legdicsőbb csatájában a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg 7356 harcosa és tisztje esett el, k ö z t ü k 3000 p á r t - és J K I S Z - t a g is. T ö b b ezren megsebesültek. K ö z ö t t ü k T i t o elvtárs, a főparancsnok, a J K P főtitkára is. Életét a d t a T o m a z Godec kommunista munkás, akinek Bohinjska Bistrica-i h á z á b a n t a r t o t t á k meg 1939 márciusában a Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t K ö z p o n ­ ti Bizottságának ülését. Ő t M a u t h a u s e n b a n ölték meg a fasiszták 1942ben. A Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t vezetőségének tagjai valódi forradal­ m á r o k n a k bizonyultak. A népfelszabadító h á b o r ú b a n a Jugoszláv K o m ­ munista P á r t K ö z p o n t i Bizottságának 14 tagja és póttagja esett el: R a d e K o n c á r , Josip K r a s , I v a n Milutinovic, M a r k o Oreskovic, P a p p Pál, Ivo Lola Ribar, Kosta Stamenkovic, Milos Zidansek, Z a r k o Zrenjanin, F r a n c Salamon, Milos Matijevic, O r c e N i k o l o v , T o n e Tomsic és Boro V u k m i rovic. A J K P K B V. országos értekezleten megválasztott 38 tagja és p ó t ­ tagja közül 31-et a nép hősévé a v a t t a k . Másfelől az említett vezetőségi tagok közül a p á r t i r á n y v o n a l á v a l való összeütközés miatt, a felkelés kezdetén csupán egyetlen t a g : Metodija Satorov „ S a r l ó " esett el, a há­ ború a l a t t senki, a háború utáni időszakban pedig négy; Bozo Ljumovic, Sreten Zujovic, Milovan Djilas és A l e k s a n d a r R a n k o v i c . N o h a a h á b o r ú b a n igen sok kommunista vesztette életét, a sorait új erőkkel szakadatlanul fiatalító Jugoszláv K o m m u n i s t a P á r t n a k az or-

szág felszabadulásakor 141 066 tagja volt. A Jugoszláv K o m m u n i s t a If­ júsági Szövetség körülbelül 150 000 taggal került ki a háborúból. E l v t á r s n ő k és elvtársak! A z utóbbi 40 évben valóban k o r s z a k a l k o t ó eredményeket valósítot­ t u n k meg. A T i t o vezette jugoszláv k o m m u n i s t á k és dolgozó tömegek igazi forradalmi alkotóerejéről t á r s a d a l m u n k átformálódásának t á r s a d a l ­ mi t a r t a l m a , történelmi értelme és iránya vall a legékesszólóbban. T a r ­ tós ihletője ez f o r r a d a l m u n k v a l a m e n n y i harcosa számára a szocialista önigazgatás fejlesztéséért, a nagy célkitűzéseink: a m u n k a , a munkásosz­ tály és az ember felszabadításáért kifejtett további erőfeszítésekben. Ez a lényege tulajdonképpen nézeteinknek, érzelmeinknek és most, a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség e jubiláris esztendejében a forradal­ m u n k m ö g ö t t ü n k álló győzedelmes szakaszaihoz való viszonyulásunk­ nak. M e r t f o r r a d a l m u n k még nem ért véget. A szocialista önigazgatásért folyó küzdelem egy szakadatlan csatákkal teli valóságos forradalmi kor­ szak, amelyben Jugoszlávia kommunistái történelmi feladatai magasla^ tán kell hogy álljanak, ahogyan forradalmi fejlődésünk korábbi szaka­ szaiban is tették. A t á r s a d a l m u n k társadalmi, anyagi és kulturális haladásáért, demok­ ratikus fejlődéséért, az emberi szabadságok terének állandó bővítéséért, az emberek és népek szabadabb és boldogabb életéért, a jobb és igazsá­ gosabb világért, a világbékéért és az országok egyenrangúságáért folyó k ü z d e l m ü n k csupán egyetlen szakasza a szocializmusért v í v o t t magasztos harcnak. A jugoszláv k o m m u n i s t á k p r o g r a m i r á n y v o n a l a és tudatos tevékeny­ ségük végső célja pedig az, hogy olyan társadalmi valóságot harcolja­ n a k ki, amelyben eltűnnek az osztályok, eltűnnek az ember és a népek kizsákmányolásának és elnyomásának n y o m a i ; amelyben az ember mint szabad alkotó áll majd szemben a természettel, s m i n d i n k á b b kifürkész­ ve a n n a k törvényszerűségeit, egyre inkább alárendeli magának és szabad célirányzatos tevékenységének; amelyben tulajdon társadalmi viszonyai m i n d i n k á b b a maga szabad művévé v á l n a k , a történelmen addig u r a l k o ­ dó objektív erők pedig az ember ellenőrzése alá szorulnak; amelyben, mint Engels m o n d t a , „ a z emberek maguk és teljesen tudatosan formál­ ják önnön történelmüket", „az általuk mozgásba helyezett társadalmi o k o z ó k n a k pedig túlnyomórészt és mind nagyobb mértékben az általuk k í v á n t következményeik lesznek". A K o m m u n i s t a Szövetség és Tito elvtárs vezette szocialista társa­ d a l m u n k , munkásosztályunk és dolgozóink m a h a t á r o z o t t a n lépkednek azon az úton, amely e nagy emberi eszmények megvalósulása felé vezet. A szervezett szocialista erők jelenlegi erőkifejtésének értelme abban van, hogy — mint E d v a r d Kardelj elvtárs nemrég m o n d t a — „ a z a d o t t tör­ ténelmi pillanat kínálta lehetőségek szerint formálják a z o k a t a feltétele­ ket, amelyek k ö z ö t t az ember a lehető legszabadabb lesz olyan egyéni megnyilvánulásában és alkotótevékenységében, hogy a termelőeszközök

társadalmi tulajdon alapján szabadon dolgozhat és formálhatja önnön boldogságát. És ez az önigazgatás." A Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetségre, az 1 750 000 jugoszláv k o m ­ munistára nagy és felelősségteljes feladatok v á r n a k a soron következő időszakban. E feladatokat a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség X I . kong­ resszusa világosan megformálta. R á n k m i n d a n n y i u n k r a v á r , hogy k ö ­ vetkezetesen valóra váltsuk őket, még merészebben ösztökélve szabad és tudatos önigazgatóink, dolgozóink milliós t á b o r á n a k hatalmas alkotó erejét. Minden feltételünk megvan hozzá, hogy ezt el is érjük. A Jugoszláv K o m m u n i s t a Szövetség dolgozóink és polgáraink, minden nemzetünk és nemzetiségünk nagy bizalmát élvezi. E bizalomra ezentúl is csak még k i ­ t a r t ó b b m u n k á v a l , még sikeresebb eszmei-politikai és társadalmi akció­ val, még szilárdabb egységgel szolgálhatunk rá. A m i k o r majd az eljövendő nemzedékek a Jugoszláv K o m m u n i s t a Szö­ vetség történetét olvassák, mély meggyőződésem szerint, büszkék lesznek p á r t u n k n a g y forradalmi művére, aminthogy a mai nemzedékek is büsz­ kélkednek elődeik művével — arra irányuló történelmi h a r c u n k ered­ ményeivel, hogy új, szocialista, önigazgatású és demokratikus társadal­ m a t építsünk k i : a szabad embereknek, Jugoszlávia egyenjogú, testvéri közösségben élő nemzeteinek és nemzetiségeinek a t á r s a d a l m á t . (Magyar

Szó,

1978. május

3.)

Hegedűs Antal

VAJDASÁG MEZŐGAZDASÁGA A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK SZAKIRODALMÁBAN

T a n u l m á n y u n k a n y a g á t a következő korabeli szakfolyóiratokból, il­ letve könyvekből m e r í t e t t ü k : 1. „ N e m z e t i gazda, vagy a m a g y a r nemzeti gazdasága s ebbéli keres­ kedése virágzásának e l ő m o z d í t á s a . . " Kisszántói Pethe Ferenc szer­ kesztésében Bécsben jelent meg 1814—1818-ban. 2. „ M a g y a r G a z d a " , az Országos M a g y a r Gazdaság Egyesület lapja, T ö r ö k János szerkesztésében Budán jelent meg 1841—1846 között. 3. „ B a n a t e r Zeitschrift für Landwirtschaft, H a n d e l , Künste u n G e ­ w e r b e " K l a p k a József szerkesztésében Temesváron jelent meg 1828-ban. 4. M a g d a P á l : M a g y a r országnak és a h a t á r őrző katonaság vidékei­ nek statisztikai és geographiai leírása, Pest, 1819. 5. Fényes Elek: M a g y a r o r s z á g n a k s a hozzákapcsolt t a r t o m á n y o k n a k mostani állapota statisztikai és geographiai tekintetben, I — V I . kötet, Pest, 1836—1840. 6. Kunits Michael: Topographisohe Beschreibungen des Königreiches U n g a r n , Pest, 1824. Á t t a n u l m á n y o z t u n k még több más korabeli folyóiratot és s z a k k ö n y ­ vet is, de abban vagy nem t a l á l t u n k k o n k r é t utalást Vajdaság mezőgaz­ daságára, v a g y pedig csak o l y a n o k a t , amelyek lényegesen nem módosít­ ják azt a képet, amelyet a felsorolt m ű v e k alapján, a m e g a d o t t keret­ ben, megrajzolni igyekszünk. A kiválasztott folyóiratok szerkesztői ugyanis a r r a törekedtek, hogy az ország legkülönbözőbb részéről t o b o r o z ­ z a n a k tudósítókat, akiknek beszámolója alapján képet lehet alkotni az illető területek gazdasági helyzetéről, az időjárási viszonyokról, a ter­ méskilátásról, a mezőgazdaság föllendítésével kapcsolatos kísérletezések­ ről és újításokról stb. A vajdasági tudósítók k ö z ö t t ott találjuk R u m y K á r o l y G y ö r g y ö t (1780—1847), az országos hírű közgazdászt és tudóst, a karlócai gimnázium t a n á r á t , aki a Szerémségben és a Bácskában u r a l ­ k o d ó állapotokról számolt be; t o v á b b á B a r t ó k Jánost, B a r t ó k Béla n a g y ­ apját, aki mint gazdatiszt a b á n á t i mezőgazdaság helyzetéről írt figye­ lemre méltó beszámolókat.

A z a tény, hogy a folyóiratok cikkeit főleg gazdatisztek í r t á k gazda­ tiszteknek, m á r ö n m a g á b a n is m a g y a r á z a t a r r a , hogy a tudósításoknak elsősorban a mezőgazdaság tárgyi oldalát megvilágító jellege v a n , míg a mezőgazdaság alanyairól, a parasztságról, még k o n k r é t a b b a n a jobb­ ágyakról, inkább csak a földmegművelésével kapcsolatban szólnak. U g y a n e z v o n a t k o z i k a statisztikai leírásokban a mezőgazdaság helyzetét tárgyaló fejezetekre is. A korabeli társadalmi feszültségeknek, a vajda­ sági jobbágyság küzdelmeinek és szenvedéseinek a forrásait a levéltárak aktái között kell keresrlünk, az úriszéki i r a t o k és az úrbéri perek csomói között. Mindenesetre az a kép, amelyet az említett folyóiratok és szak­ k ö n y v e k alapján megadunk, fényt vet a korabeli Vajdaság demográfiai viszonyaira, a közlekedés és a kereskedelem helyeztére, a szántó-, rét- és legelőgazdálkodás alakulására, az állattenyésztés módjára, az u r a d a l ­ m a k és m u n k á s a i k viszonyára. Csupa olyan vonás, amely a levéltári a d a t o k k a l kiegészítve majdnem teljes képét nyújtja Vajdaság mezőgaz­ dasági viszonyainak. I. DEMOGRÁFIAI

VISZONYOK

A mai Vajdaság területe, amely a korabeli M a g y a r o r s z á g o n Bács-Bodrog és T o r o n t á l megye legnagyobb részét, t o v á b b á Temes- és Szerem megye, v a l a m i n t a Déli K a t o n a i H a t á r ő r v i d é k egy részét, t o v á b b á a Csajkás- és a K i k i n d a i kerület egészét foglalta magába, és a 19. század­ ban a legdinamikusabban fejlődő országrészek közé t a r t o z o t t . A tényleges népesség száma 1720-tól 1910-ig a k ö v e t k z ő k é p p e n ala­ kult: 1

1720 Bács-Bodrog vm. Krassó Temes Torontál

1787

1850

32 608

227 491

549 560

38 324 —

225 044 152 088

309 047 343 152

—

—

1910 312 385 __ 500 835 615 151

A viszonylagos népesség 1 km*-re jutó része pedig:*

Bács-Bodrog vm. Temes vm. Torontál vm.

1787

1910

21 38 22

72 56 60

E r o p p a n t a r á n y ú n é p s z a p o r u l a t n a k fő oka nemcsak az a n a g y a r á ­ nyú telepítési akció, amelyet a H a b s b u r g u r a l k o d ó k németek, franciák és olaszok betelepítésével hajtottak végre, h a n e m az a belső telepes

áramlás is, amely az ország minden tájáról m a g á v a l sodorta a jobb föl­ det és jobb életkörülményeket k í v á n ó m a g y a r , szerb, h o r v á t , román, ruszin, és szlovák j o b b á g y o k a t . Bács-Bodrog vármegyében 1785-ben 3200 nemes személy lakott, T o r o n t á l b a n 108, Szerémségben pedig mindössze 55. Fényes Elek a következő statisztikai a d a t o k a t nyújtja a lakosságról: Torontál megye: népessége 312 246 fő, akik nyelvi szempontból így oszlanak meg: m a g y a r 45 332, szerb 113 860, német 75 864, francia 6000, r o m á n 56 738, bolgár 9000, szlovák 2500, h o r v á t 700, zsidó 2252. H a ehhez hozzávesszük a megye területén lakó, de szám szerint meg nem adott cigányokat, cincárokat, görögöket és olaszokat, a k k o r a megye területén 13 nyelv használatos. Népes lakhely 172 van benne, mégpedig 24 mezőváros, 107 falu és 41 népes puszta. Szerinte itt lehet látni az egész országban a legszebb s legvagyonosabb falukat, melyek közül né­ h á n y a n talán az egész M o n a r c h i a területén is a legszebbek: rendezett utcák, tiszta, cseréppel fedett p a r a s z t h á z a k , jól öltözött, vagyonos lako­ sok. A megye legnagyobb földesura, a birtokok nagyméretű eladása el­ lenére is, egészen 1848-ig a M a g y a r Királyi K a m a r a volt, 2177 jobbágy­ telekkel; a földesurak további sora, birtokaik nagysága szerint: Csekonics János, a zágrábi püspök, N á k ó János, gróf N á k ó Sándor, Kiss E r n ő , gróf G y u l a y , gróf Szapáry, Kiss A n t a l báró Liptay Fridrik gróf Zichy, gróf B a t t h y á n y , a zágrábi nagyprépost, a zágrábi k á p t a l a n , Karácsonyi Lázár, gróf Buttler, L á z á r Zsigmond, József főherceg, Tajnay János, a Sissányi család, gróf Sermage és Bonaczy, Bajzáth József, Aldásy Ignác, Nikolics testvérek, Karácsonyi Lajos és László, G y e r t y á n f y D á v i d , M o csonyi János, Marczibányi család, Szerviczky G y ö r g y , Vuchetich család, H e r t e l e n d y család, D a d á n y i K o n s t a n t i n , Karácsony István, Malenicza család, D a m a s z k i n Simon, Petrovics József, G y e r t y á n f y Lukács, D i v á n G y ö r g y , Koczó család, Oexel család, E n d r ő d y József, gróf Pejacsevich Péter, Csernovits P á l , D a m a s z k i n A n t a l , báró Bedekovics F o d o r család, Kászonyi család és N a g y család. 3

1836-ban összesen 976 nemest í r t a k össze T o r o n t á l b a n . Fényes szerint ez nem nagy szám, de ilyen gazdag nemes emberek egyetlen v á r m e g y é ­ ben sincsenek. U g y a n c s a k 1836-ban 2882 jobbágyi kézművest, valamint 513 kereske­ dőt í r t a k itt össze. Bács-Bodrog vármegye népessége 429 511 fő, akik nyelvi szempont­ ból így oszlanak meg: 152 716 m a g y a r , 166 418 szerb, 90 891 német, 7240 szlovák, 6734 ruszin, 30 örmény és 5482 zsidó. „ A B á n á t o t kivéve, egy vármegye sincs hol a helységek úgy öszve z a g y v á l v a volnának, s egy fél n a p alatt oly különböző szokású, nyelvű, vallású népre találna valaki — mint i t t e n . " N é p e s lakhely 137 v a n benne, mégpedig 3 szabad királyi város, 16 mezőváros, 87 falu és 31 népes puszta. A legnagyobb földesúr itt is a Királyi K a m a r a , amelynek legnagyobb u r a d a l m a i a szabadalmas Tiszamelléki K o r o n á i Kerület, az apatini, szántói, p a l á n k a i , kúlai u r a d a l m a k . 4

5

A futak u r a d a l o m földesura özvegy gróf Brunszvik Józsefné, a bácsié a kalocsai érsek, a temerinié a gróf Szécsen család, a topolyaié a b á r ó K r a y család, a sztanisicsié a b á r ó Rédl család. Nevezetesebb földbirtokos családok m é g : Antunovics, Guganovics, Latinovics, Ó d r y , Rudics, Sán­ dor, Sztratimirovics, Szucsics Vermes, Vojnits, Z á k ó stb. családok. A kézművesek és a kereskedők létszámát, sajnos, Fényes Bács megyé­ nél nem adja meg. Szerem megyében a népesség 96 443 főt tesz ki, kik közül 61 695 a szerb, 30 170 a h o r v á t , 2000 a m a g y a r , 1600 a német, 400 a ruzsin, 500 a szlovák és 78 a zsidó.' A 99 helységből 16 mezőváros, 83 pedig falu. A z összlakosságból 5740 az iparos, akik közül csak 1644 a céhbeli, a többi pedig k o n t á r . Szakmájuk szerint v a n 4 ács, 2 a r a n y m ű v e s , 29 asz­ talos, 18 mézeskalácsos, 1 bádogos, 1634 bocskorvarga, 10 borbély, 125 csizmadia, 4 esztergályos, 39 fazekas, 2 festő, 7 fésűs, 6 gombkötő, 75 halász, 1 h a r a n g ö n t ő , 8 húsárus, 66 k á d á r , 17 kalapos, 3 k a p c a k ö t ő , 50 kerékgyártó, 20 kolompár, 90 kovács, 9 kőműves, 35 kötélgyártó, 1 k ő ­ faragó, 5 lakatos, 3 nyerges, 399 molnár, 6 ötvös, 12 üveges, 33 p o k r ó ­ cos, 1 pordohányos, 3 puskakovács, 1 serfőző, 15 pék, 84 szabó, 31 szappanos, 31 szíjgyártó, 122 szűcs, 75 szűrszabó, 19 takács, 11 tobarkos, 28 v a r g a és 5 zubbonyos. A d ó alá eső m a l o m volt 399, melyek n a ­ gyobb része dunai vízimalom. A kereskedelem a D u n á n és a Száván bonyolódik le Pest és Sziszek irányában. 1828-ban volt 144 kereskedő és 553 k a l m á r . K ö z ü l ü k kettő kereskedett 8000 forint tőkével, hét 5000, tizenkettő 3000, tizennyolc 3200 forintossal, míg a többiek a p r ó tőzsérek. Szerem megyében nincsenek középbirtokos nemesek, mert egész terü­ lete 8 nagy u r a d a l o m r a oszlik: az iloki u r a d a l o m h o z t a r t o z i k 4 mező­ varos, 24 falu. Földesura herceg O d e s c h a l k y ; a rumaihoz 2 mezőváros 11 faluval. Földesura gróf Pejacsevich. A nustárihoz 1 mezőváros 5 fa­ luval. Földesura gróf Khuen. Cserevicshez 1 mezőváros 3 faluval, föl­ desura gróf Brunszvik. Kamenicához 1 mezőváros 1 faluval, földesura Marczibányi Livius; Csalmához 1 mezőváros 2 faluval, földesura J a n n kovich M i h á l y és József. Sidhez 1 mezőváros 1 faluval, földesura a görÖ£ katolikus püspök. Végül v a n n a k itt kolostori u r a d a l m a k is 12 faluval ( P e r n y á v o r r a l ) , a földesurak a pravoszláv kalugyerek. Vajdaság mezőgazdaságának vizsgálatakor azonban sokkal fontosabb tényező a jobbágyok számának és rétegeződésének alakulása a X I X . század első felében. A z alábbi statisztikai a d a t o k mindennél jobban m u ­ tatják a z t a nagyfokú elszegényedést és a jobbágyi b i r t o k o k n a k azt a nagyfokú felaprózódását, amely a telkes jobbágyok s z á m á n a k állandó csökkenésében és a zsellérek állandó emelkedésében m u t a t k o z i k meg. A jobbágycsaládok szaporodásával ugyanis nem t a r t o t t lépést a jobbágytel­ kek számának szaporodása, a z o k a t a lehetséges földterületeket pedig, amelyeken az új jobbágycsaládok önálló életet kezdhettek volna, mint amilyenek az irtásföldek, a rétek és legelők, v a l a m i n t az ún. remanen-

ciális földek voltak, amelyeket a földesurak kisajátították a maguk allodiális, majorsági b i r t o k u k számára, és ezen a p a r a s z t legfeljebb mint szerződéses jobbágy, v a g y pedig mint cseléd helyezkedhetett el. A jobbágy- (úrbéres) családok s z á m á n a k a l a k u l á s a : 7

Bács-Bodrog

vármegye Telkes jobbágy

1786

10 682 77,67% 28 856 57,1% 36 914 45,3%

1828 1847

összesen összesen zsellér jobbágy cs.

Házas— hazátlan zsellér 2614 19% 18 030 35,7%

457 3,33% 3657 7,2%

—

— —

—

3071 22,33% 21 687 42,9% 44 655 54,7%

13 753 50 543 81 569

Torontál megye: Telkes jobbágy 1786

16 780 86,37% 18 313 40,5% 34 806 44,2%

1828 1847

Temes

1828 1847

2648 13,63% 18 746 41,4%

— —

— 8178 18,1%

— —

összesen összesen zsellér jobbágy cs. 2648 13,63% 26 924 59,5% 43 994 55,8%

19 428 45 237 78 800

megye: Telkes jobbágy

1786

Házas —• hazátlan zsellér

28 261 84,11% 31076 67% 41 235 56,1%

Házas —- hazátlan zsellér 4306 12,82% 11 376 24,6%

— —

1033 3,07% 3909 8,4%

— —

összesen összesen zsellér jobbágy cs. 5339 15,89% 15 285 33,0% 32 288 43,9»/,

33 600 46 361 73 523

1786 1828 1847

Telkes jobbágy

Házas zsellér

hazátlan

összesen zsellér

9398 91,60% 10 405 61,28% 11 903 53,3%

716 6,98% 5750 33,87%

146 1,42% 824 4,85<>/

0

862 8,40% 6574 38,72% 10 425 46,7%

összesen jobbágy cs. 10 260 16 979 22 328

A parasztság földnélkülisége, elzselléresedése legnagyobb mértékben tehát T o r o n t á l megyében és Szerem megyében alakult ki, az előbbiben 13,63%-ról 5 5 , 8 % - r a növekedett, míg az utóbbiban 8,40%-ról 4 6 , 7 % ra, s így messze felülmúlta a magyarországi átlagot, amely 3 3 , 3 7 % - r ó l 6 0 % - r a emelkedő zselléresedést m u t a t ki. Vajdaság népeiről igen sokszor olvashatunk hosszabb-rövidebb jel­ lemzéseket: a fő figyelem az illető nép szorgalmára, erkölcseire, szoká­ saira és gazdálkodási módszereire irányul. Mi most csak a németekkel és a r o m á n o k k a l kapcsolatosan szeretnénk r á m u t a t n i egy érdekes el­ lentétre, mivel ez is megvilágítja azt, hogy mennyire helytelen faji ala­ pon tenni megkülönböztetést egy-egy nép között. A németekről, sok egyéb mellett, megtudjuk azt is, hogy a sváb köz­ ségekben a p a r a s z t o k n a k igen kevés robotjuk van, kivált a k a m a r a i ja­ v a k h o z t a r t o z ó k b a n ; hogy jobbágytelkeiket nem aprózzák szét: míg 100 telek más népeknél több mint 400 jobbágy közört oszlik fel, addig a sváboknál 100 telken alig osztoznak h a t v a n a n . Fél- és negyedtelkes jobbágy alig akad k ö z ö t t ü k . A tudósításokban a németek ellentétpárját képezik a románok, akik­ nél a gazdálkodás nívója a legalacsonyabb. Ahol a németekkel vegye­ sen laknak, ott a németek felemelkednek, a r o m á n o k pedig elpusztul­ n a k : a gazdag svábok megveszik fiaik számára az eladósodott „olá­ h o k " birtokait. A tudósítók azonban, s ez dicséretükre válik, majd minden alkalommal keresik a mentséget is a románság e szerencsétlen gazdasági helyzetére. Bartók János pl. r á m u t a t az igazságtalan adózási rendszerre a román jobbágyfalvakban, a telkek felaprózódására, s arra, hogy jobban meg is kellene becsülni őket, mert „csak egy kis nevelés kellene szegényeknek, s ember lenne belőlük." Velük kapcsolatban leg­ világosabban a Versec környékéről való Lászlóffy Emmánuel fogal­ m a z : „Sok gazdatiszt azon balvéleményben van, hogy a jobbággyal, kivált az oláhhal, csak kemény bánásmóddal lehet boldogulni. A z o n ­ ban m á r hét éve, hogy az oláhság között folytatom tiszti p á l y á m a t , s m o n d h a t o m , hogy ezen néppel sokkal inkább boldogul a tiszt, ha minnél szebb móddal s szavakkal bánik vele. Mert a kemény bánásmód őt megharagítja s á t a l k o d o t t á teszi, úgy, hogy aztán azt sem teljesíti, ki­ vált földmívelési tekintetben, mi j a v á r a v á l n é k . 8

9

10

K Ö Z L E K E D É S ÉS K E R E S K E D E L E M A szárazföldi közlekedés egész Vajdaság területén a legnagyobb ne­ hézségekbe ü t k ö z ö t t a rossz útviszonyok miatt. A „nedves időben a szó valódi értelmében p o s v á n n y á válnak, mely posvány által az u t a k a n n y i r a elszívósodnak, hogy sokszor a kocsik belesüllyednek. K i ily időben u t a z n i kénytelen, az v o n ó m a r h á i r a nézve halálos ítéletet ír a l á . " A z egyik tudósító pedig rezignált h u m o r r a l jegyzi meg a bánáti utakról, hogy azokon „mint írva van, századok óta példás béketűrés­ sel döczögteti magát a m a g y a r " — majd kijelenti, hogy az egyébként jóhírfl szeged—temesvári országút is a n n y i r a rossz, hogy „ezen út több lovat elpusztít egy télen, mint mennyit az európai összes lőerőre szá­ m í t o t t v a s u t a k o n évenkint szükséges". A z u t a k kövezésére a k k o r még nem g o n d o l h a t t a k reálisan, hisz ahhoz rengeteg követ kellett volna szállítani a Szerémségből. N a g y eredménynek számított, ha egyes hely­ ségek legforgalmasabb utcáit kikövezhették, mint azt pl. Törökbecsé­ ről olvassuk, ahol a kikötő környékét és a piacteret Szlankamen k ö r ­ nyéki kővel r a k a t t a ki a földesúr. A forgalom tehát ebben az időben elsősorban vízi úton bonyolódott le, s az ezeken való hajóforgalomról igen sok leírást olvashatunk. „ T o ­ rontálnak, írja Fényes, k i m o n d h a t a t l a n szerencsés fekvése van abban, hogy széleit két hajókázható v í z (Tisza, Maros, s derekát egy hajókáz­ h a t ó víz és csatorna (Bega) h a s í t j á k . Ez utóbbi csatornának a v í z ­ szükséglet elsősorban a Temes biztosítja, „egy 13 lábnyi, 3 hüvelyknyi esésű tápcsatorna által, mely Kosztilltól Kiszetóig terjed, s 5130 folvó ölet tesz ki. A csatornán, Temesvártól kezdve a Tiszáig, különféle nagy­ ságú hajók j á r n a k — lefelé a víz sodorja őket, de visszafelé m a r h á k k a l kell v o n t a t n i őket a p a r t i u t a k m e n t é n . A hajóforgalom igen élénk mind a Maroson, mind pedig a Tiszán. A törökbecsei kikötőben pl. egyetlen napjon, 1828. március 11-én 36 r a k o d á s r a várakozó hajó vesz­ tegelt és február 27. és március 1 1 . között 16 megrakott hajó futott ki (Banater Zeitung, 1828, 1 7 6 / b ) . A legkisebb hajó 1000 mázsa, a k ö ­ zepes 2—3000, míg a nagy hajó 4—6000 mázsa terhet fogad be. T ö ­ rökbecséről évente egymillió pozsonyi mérőnél több gabonát szállíta­ nak. Bács megyét a D u n a és a Tisza fogja közre, a kettőt pedig a Ferenccsatorna köti össze. A dunai közlekedés igen g y a k r a n veszedelmes, mert a folyó medre igen sok helyen tele van fatörzsekkel. U g y a n c s a k nehéz­ kes a tiszai közlekedés is, mert „folyása igen csavargós, úgyhogy né­ mely helyt a hajósok félnapi evezés után ismét a m á r elhagyottnak vélt vidékre térnek vissza. Közlekedési és kereskedelmi szempontból is Bácska legnagyobb áldása a század első felében a Ferenc-csatorna volt, mely a megye „ a z előtt elhagyott pusztáit valóban szép, gazdag vi­ dékké varázsolta". A Ferenc-csatorna jelentőségét az is mutatja, hogy 11

12

13

14

15

16

17

Fényes részletesen leírja készítésének történetét 1793—1801 között, le­ írja a csatorna menetét és a rajta való hajózás módját Monostorszegtől Tiszaföldvárig. Többek között azt olvashatjuk, hogy „mivel a csatorna állóvíz lévén, a hajókat vontatni kell, még pedig mivel a lovak éle*; körmei a töltéseket nagyon rongálják — ökröket szabad csak használni, így a csatorna egész hosszán 16 ökörtől 60 váltó forintot kell fizetni a parasztoknak. A Ferenc-csatorna 47 mérfölddel, vagyis 3 heti úctal rövidítette meg a hajóközlekedés idejét a D u n a és a Tisza között. Forgalmát mutatja az az a d a t is, hogy 1802—1818 között 10 723 teherrel megrakott, 4937 üres hajó közlekedett rajta, s m a g á v a l vitt 7 millió 266 mázsa terhet. " A negyvenes évek elején meginduló dunai gőzhajózástól igen sokat v á r t a k forgalmi és közlekedési szempontból. „ A gazdaságnak egy ága, a sertéstenyésztés alsó Magyarországban máris sokat nyert azzal, hogy ezen állatokkal megrakott hajók v o n a t t a t n a k gőzösök által. G a b o n á t is fognak nemsokára s z á l l í t a n i . . . " A kereskedelem legfontosabb ága a gabonakereskedelem volt. T ö r ö k ­ becse a legnagyobb gabonakereskedő hely volt az egész Monarchiában, a h o n n a n a kereskedők több mint egymillió pozsonyi mérő búzát vásá­ roltak fel évenként és szállítottak el Pest, Győr, Bécs, de H o r v á t o r s z á ­ gon keresztül, K á r o l y v á r o s o n át, szárazon, Fiume felé i s . Bácskában is a búzát keresik a kereskedők a legjobban, s k b . egymillió pozsonyi mérőt vásárolnak össze évente, főleg a Ferenc-csatorna mentén, Kulán, Verbászon és Szenttamáson. Ezenkívül Bácska híres kereskedelmi növé­ nye a kender, amelyből évente mintegy 25 000 mázsát a d n a k e l . A délbácskaiak igen élénk forgalmat b o n y o l í t a n a k le a szerémségiekkel, főleg a híres újvidéki heti t e r m é n y p i a c o k o n . Bácskába és Bánátba is főleg ipari jellegű á r u t h o z t a k be: villát, lapátot, abroncsot, cserepet, jórészét a Tiszán úsztatták le, s a Bega csatornán át Becskerekig, a Fe­ renc-csatornán á t pedig Bácska szívébe s z á l l í t o t t a k . A Szerémség kereskedelmi életét is nagymértékben befolyásolja az, hogy a D u n a mellett terül el, a Száva és a D r á v a szomszédságában. F ő kereskedelmi áruja a sertés, amelyet külföldre is nagy mennyiségben szállít, t o v á b b á a bor és a pálinka. A karlócai bornak a becse oly nagyvolt pl. Erdélyben, hogy az ottani szólásmondás szerint, ha megvan a bánáti liszt és mellé a karlócai fekete-piros bor, „ a k k o r minden meg­ van". Szerémség a búzából behozatalra szorult, mert a legterméke­ nyebb esztendőben sem termett elegendő g a b o n a . 1

1 9

20

21

22

23

2 4

25

III. S Z Á N T Ó - , R É T - ÉS

LEGELŐGAZDÁLKODÁS

Az agrotechnika akkori szintjén a sikeres gazdálkodásnak 3 feltétele v a n : a jó talaj, a szorgos kéz és az alkalmas időjárás. Ezért találunk n gazdasági folyóiratok minden számában részletes beszámolókat az idő-

járás alakulásáról és igen sok információt az egyes vidékek talajviszo­ nyairól. Fényes jellemzése szerint Bácska földje általában cermékeny, de azért nagyon különböző. S z a b a d k a környékén sok a sárga homok, melyet csak legelőnek használnak, de az újabb időben m á r fásítják és erőtel­ jesen telepítik szőlőkkel. Szonta, Gombos, Vajszka, Bogyán és P i a v n a határai vizenyősek, salétromosak, a telecskai d o m b o k anyaga kemény agyag, úgyhogy emeletes pincéket is ásnak, melyek nem dőlnek be, a de a völgyekben lévő fekete h o m o k b a n mindenféle gabona bőven meg­ terem. Legtermékenyebb a csatorna és a D u n a között fekvő rész, amelynek talaja 1/3 fekete agyagból, 2/3 finom homokból, majd pedig 1—2 lábnyi kerti földből (humus) áll, úgyhogy minden trágyázás nél­ kül 10—12-szeres búzatermést a d . Bánátról azt állítja Fényes, hogy termékenysége miatt egyaránt mondhatják mind „ M a g y a r o r s z á g E g y i p t o m á n a k , mind Bécs és Auszt­ ria t á r h á z á n a k " , mert földje általában trágya nélkül is gazdagon fizet, mivel összetétele általában fekete agyag, igen sok humusszal kevered­ v e . Ebből érthető, hogy egy tudósító, T o r o n t á l megyéről írva, ezzel a népdaltöredékkel kezdi a beszámolóját: 26

27

„ O h te boldog T o r o n t á l , Beh jó helyre jutottál, Előtted van a nagy t á l ! "

28

Szerémség, ugyancsak Fényes jellemzése szerint ,a „legszebb, termé­ szettől leginkább megáldott megyének m o n d h a t ó . . . mindenütt virá­ gosrétek, mosolygó szőlőhegyek, százados tölgyerdők, végtelen gyümöl­ csösök, s ezek között faluk és magányos kolostorok tűnnek fel". A föld összetétele: k ö n n y ű agyag, igen sok televénnyel gazdagítva. A föld termékenységét az igen kellemes meleg éghajlat is növeli, mely majd­ nem azonos az olaszországival. Ezek az idillikus vajdasági helyzetképek azonban pontosabb képet a d n a k , ha összevetjük őket a statisztikai a d a t o k k a l cs a folyóiratok tu­ dósításaiban közölt tényekkel. A most közölt statisztikai a d a t o k a t és Benda G y u l a , Statisztikai a d a t o k a m a g y a r mezőgazdaság történetéhez 1767—1867 c. munkájából állítottuk össze, különböző helyekről össze­ gyűjtve a h á r o m megyére v o n a t k o z ó s z á m a d a t o k a t úgy, hogy szem­ léletes formában, s a lehető leghívebben mutassák be az egyes földkul­ túrák százalékos fejlődését is. A statisztikai a d a t o k mindenekelőtt a r r a m u t a t n a k rá, hogy hosszú évtizedek szívós és kitartó munkája n y o m á n hogyan sikerült a termé­ szettől elragadni a mocsaras, erdős és fel nem tört területeket, és na­ gyobbítani a mezőgazdaságilag hosznosítható földterületeken belül a szántók számát. 1790 és 1867 között Vajdaság egyes megyéiben így ala­ kult (katasztrális holdakban) a jobbágyföldek ágazat szerinti megosz­ lása: 29

Bács-Bodrog

1790 1847 1855 1867

Torontál

1790 1847 1855 1867

Szerem

megye: Szántó

Rét

559 325 46,39% 609 939 41,40% 1069 252 60,72% 974 570 65,10%

361 117 29,95% 429 366 29,14% 273 366 15,22% 73 384 4,91%

1847

Szántó

Rét

458 588 44,10% 486 629 47,73% 608 838 57,19% 746 293

331 454 31,87% 151 886 14,90% 101 886 9,57% 90 775

Szőlő

összesen

Erdő

61 983

— 328 077 22,26% 328 377 18,65% 397 002 19,87%

199 521 16,55% 19 500 81 300 1,32% 5,52% 69 257 15 000 0,88% 3,93% 23 784 84 985 + 1,59% + nádas 41 180 5,69%

— 5,14% 5276 0,36% 5276 0,30%

—

1 205 696 1 205 696 1 473 458 1 791 928 1 791 928 1 494 906

Legelő

—

232 217 22,78% 232 218 21,81% 235 666

Kert

—

9844 0,97% 9844 0,92%

—

Szőlő 61 477 5,91% 31 469 3,09% 21 466 2,02% 13 891

Erdő

összesen

144 495 13,90«/ 107 409 10,530/o 90 422 8,49% 17 265 + + nádas 26 874

1 039 906

0

1 019 454 1 064 674 1 130 763

megye:

133 931 39,41% 169 071 43,28«/ 183 154 45,88% 0

1867

Kert

megye:

Szántó 1790

Legelő

Rét 53 792 15,83% 71 456 18,29% 55 143 13,81%

Legelő

—

30 152 7,72% 72 270 18,10%

Kert 11 826 3,48% 13 609 3,48%

— —

Szőlő

összesen

Erdő

22 998 117361 6,48% 34,52o/ 53 341 53 046 13,65o/o 13,58% 18 460 66 423 + 4,63% + nádas 3753 16,64%

339 863

0

390 675 399 203

H o g y a korabeli statisztikai k i m u t a t á s o k a t mennyire szabad a mai eg­ z a k t statisztikai számítások mércéjével mérni, arról itt most nem szólunk. A z o n b a n bármennyi problémát is vetnek fel ezek a kimutatások, az általános képet és az általános fejlődési, illetve visszafejlődési vonalat meg lebet belőlük h a t á r o z n i . Így pl. világosan látszik a szántóföldi te­ rület nagyságának állandó emelkedése. A z t is megállapíthatjuk, hogy ezt a területet elsősorban az erdők rendszeres irtásából szerezték, és csak

másodsorban a rétek, illetve legelők feltöréséből. T o r o n t á l megyében a szántóföldszerzés másik módja ezenkívül a vízszabályozási m u n k á k és a mocsarak kiszárítása során k a p o t t területek felhasználása volt. B á n á t n a k egyébként is legnagyobb nyomorúsága a Tisza, Bega, M a ­ ros, A r a n k a és a többi folyók o k o z t a árvizek pusztítása volt. „ A B á n á ­ tot a víz nagyon pusztítja! — sok falukat elhagytak és elhagynak a la­ kosok . . . az emberek várják az utolsó ítéletet" — írja egy tudósító 1816b a n . Vedres István pedig kiszámolta, hogy az árvizek egyetlen év alatt okozott k á r á n a k összegéből el lehetne végezni a folyók szabályozá­ s á t . A földesuraknak és a j o b b á g y o k n a k közös érdekük volt, hogy ezt a m u n k á t elvégezzék. Törökbecsén például — ahol a Tisza minden 3—-1 évben négy-öt hónapon át 10 000 hold földet árasztott el —, 1817-ben építették ki azt a 2400 öl hosszú és 8—9 láb magas röltést, amely felére csökkentette az elöntött területeket. M a g d a Pál 1819-i értesülése sze­ rint pedig „ A z Alibunári és Illántsi mocsarak, v a l a m i n t a Bega útjában levő Fekete és Fejér tó és a Tisza s Maros körül lévő mocsarak gróf T e ­ leki szerint 19, mások szerint 31 négyzet mérföldet (közel a negyed ré­ szét a nagyságra nézve ötödik megyének) foglalnak el, szolgálnak n á d ­ dal, savanyú sással, büdösséggel, egészségtelen levegővel, s k i z á r n a k in­ nen 600.000 embert, akik ezen a helyen könnyen elélhetnének". 31

32

33

34

A rendszeres folyamszabályozási és töltésépítő m u n k á k révén p á r év­ tized alatt csak a Berzava mentén több mint 650 000 hold lett a mező­ gazdaságnak visszaadva és a közel 20 négyzetmérföldnyi mocsárból T o ­ rontálban 1845-ben mindössze 5 négyzetmérföldnyi m a r a d t m e g . Fényes szerint T o r o n t á l megyében „ a vizek mellett oly óriási védő­ töltések állának, hogy azok a r ó m a i a k n a k is becsületükre szolgálhattak volna. A folyamszabályozási és töltésépítő m u n k á k a t , akárcsak az útjaví­ tást is, jobbágyok végezték, legtöbbször ingyenesrobotban. Bartók János jegyzi meg ezzel kapcsolatban: „ H o g y a földbirtokosoknak mily kiszá­ m í t h a t a t l a n jövedelemforrás nyílt a szegény jobbágyok annyi éves kényszerített kárpótlástalan véres verítéke után, egy jószágot említek meg, közel 7.000 holdból állót, melynek hajdani birtokosai 6 krajcárral jutot­ tak holdjához; most pedig holdjától 8 pengő-forintot k a p n a k évenként; haszonbér fejében." 35

36

37

A termőföld szerzést nemcsak mocsarak lecsapolásából, töltések és csatornák építésével nyerték, h a n e m a h o m o k megkötésével is. Pancsova környékén pl. 8917 holdat fásítottak a homokmegkötés során 1823— 1842 k ö z ö t t . Egészen 1848-ig földet jogilag csak nemesek, állami és egyházi intéz­ mények b í r h a t t a k . A g y a k o r l a t b a n azonban a földtulajdon jobbágyai és u r a d a l m i földekre oszlott meg. Ez utóbbiak nagyságáról statisztikai ada­ taink nincsenek, mivel nem estek adófizetési kötelezettség alá, s így nem is t a r t o t t á k nyilván őket. A jobbágyi földeket ún. „ p o r t á k " szerint mu­ t a t t á k ki, amelyeknek nagysága vidékenként különbözött. Bácskában 1 p o r t a 32—38 hold szántóföldet és „2 e m b e r v á g ó " rétet tett k i , T o r o n 38

39

40

tálban 24 hold szántót, 6 hold rétet és 3 hold közlegelőt, míg Szerémségben 24 hold szántót és 8 „ k a s z á s " rétet tett k i . Ezen felül országo­ san, minden jobbágyportához t a r t o z o t t 1 hold háztáji belsőség. A földet a hármas váltó szerint művelték Vajdaság-szerte, bár a k a d ­ tak még egyes helyek, „ahol addig vetegetik még mindig a földet, vala­ míg a termés még megérdemli. A z u t á n parlagoltatják azt több esztendő­ kig, míg termékenyítő létrészekkel meg nem h í z i k . " A hármas váltó szerint első évben búzát vagy kétszerest, a második évben kukoricát vagy krumplit, a h a r m a d i k b a n pedig á r p á t vagy zabot termesztenek. Az ugar­ tartás vagy pedig a hármas váltó módszere között komoly küzdelem folyt, különösen T o r o n t á l b a n . I t t „ a z ugarok még széltében uralkod­ nak . . . azon balvélekedés miatt, hogy a z o k n a k a kiadott termés után egy esztendeig nyugodni kell azért, hogy ismét alkalmasak legyenek a termésre". E z t a rendszert a falu h a t á r á n a k fölmérésekor hivatalosan is elismerték, mert minden alkalommal u g a r o k n a k is osztottak ki föl­ deket. Külön v i t a t o t t kérdése a föld művelésének a trágyázás szükségessége. Általában azt tartják, hogy a földeket nem szükséges trágyázni. A z o n ­ ban m i n d i n k á b b s z a p o r o d n a k azok a hangok, amelyek az ellenkezőjét állítják. R u m y G y ö r g y külön tudósítást ír Bácskáról ezzel a címmel: „ A szántóföld mineműségéről és a Gabona-termesztésrő! Báts-Vármegyének azon vidékein, ahol a szántóföldeket természeti termékenységek okáért nem t á r g y á z z á k " . Szerinte e vármegyében minden szlovák, szerb és egynéhány németlakosú helyen trágya nélkül termesztik a gabonát; azon­ ban m á r nagyon sok helyen a szlovákok és a szerbek is kezdik a maguk kitsigázódott földjöket trágyázni. B á n á t b a n még 1842-ben is a tárgy ázás elleni érvek v a n n a k túlsúlyban: a birtokok nagyobb részében trágyázás­ ra nem is gondolnak, sőt sokan a t r á g y á t tehernek tekintik, s legfeljebb szalmával összegyúrva téglákká szárítva tüzelő szernek használják" — „ . . . trágyázni a Bánátban csak o k k a l - m ó d d a l lehet; mert különben nem a gabonatermés, h a n e m a dudva-tenyészés szaporíttatik; legjobb trá­ gya még most is n á l u n k a háromszori s z á n t á s . . .". ' A „ h á r o m s z o r i " szántás — mint a föld előkészítése — R u m y szerint a Bácskában a k ö ­ vetkezőből áll: „Májusban feltöretik a föld, júliusban megkevertetik, októberben mag alá szántják, bevetik és meghengergetik". Ugyancsak a Bácskában egy 1600 • öles holdba másfél pozsonyi köböl búzát vetnek és l e a r a t n a k róla középszerű esztendőben 13 1/2 pozsonyi k ö b l ö t . P á r év múlva azonban ugyanebből a Bánátból írja a lovrini gazda­ tiszt, Grócz I m r e : „ . . . a kiélt jobbágyföldeken többé — mint írva van — isten sem segít! hacsak csoda által fel nem világosítja értelmüket. S o k n a k még magját sem adja többé földje, de azért jó hiszemben csak vetegeti." A z aratás központi kérdése Bácska és Bánát gazdaságának. Ismét Bar­ tók Jánost idézzük: „ A tőlünk távolabb fekvők ne ütődjenek meg azon, hogy mi oly g y a k r a n szeretjük emlegetni e szót: „ a r a i á s " : nekünk ugyan­ is abban van mindenünk, mert, ha az nincs, úgy semmink s i n c s . . 41

12

43

44

4r

46

47

A r a t ó - és cséplőgépek a század negyvenes éveiben kezdenek jelentkezni, mégpedig először T o r o n t á l megye u r a d a l m a i b a n . A lovrini u r a d a l o m gépésze Vidats István 1842-ben kísérletezik saját konstrukciójú cséplő­ gépével, amelyről hosszú oldalas beszámolókat küld az uradalom gaz­ datisztje. A bánáti Vidats cséplőgépe oly kapós, hogy m á r a rákövet­ kező esztendőben Pestre költözik, és ott kezdi meg műhelyében a cséplő­ gépek gyártását. A M a g y a r G a z d a 1845. évf. 782. oldalán m á r hirde­ tést tesz közzé ezzel a szöveggel: „Érdekes hirdetés a mezőgazdáknak . . . Alulírtnak javított skótféle cséplőgépei háromszor annyit dolgoznak mint a veszedelmes Seidl-féle cséplőgépek, melyek a hazában többnyire használatlanul hevernek. A gépek célszerűsége s szilárd szerkezetéért alulírt j ó t á l l . . . Vidats István mezőgazdasági gépész". A cséplőgépek híre, a k á r Angliában a szövőgépeké, félelemmel és gyűlölettel tölti el az a r a t ó m u n k á s o k a t : „Veszítette volna az Isten el a z o k a t a cséplőgépeket, sok szegénynek elvész azok miatt a kenyere — mondogatják az aratók. Eddig mi is, ha sarlóval keveset k a p t u n k , cséppel segítettünk magunkon vagy lovakkal, éltünk mi is, az urak is éltek, most nekünk k o p p a n a s z á n k . " A z a r a t ó k félelme azonban sokáig nem teljesedett be; ellen­ kezőleg, mind kapósabb lett a munkáskéz. A „Földműveseink nagy osztá­ lya félve néz m á r is az aratás elibe, hol holdankint az* önkényeskedő a r a t ó k n a k majdan 4 pozsonyi búzán felül lesznek adandók, ide nem számítván azonfelül holmi édesgető toldások, minő szalonna, só, liszt, a p r ó b b fuvar, őrlés s t b " írja egy tudósító T o r o n t á l b ó l . A század első leiében jobbára sarlóval a r a t t a k Vajdaság-szerte. A kaszával való ara­ tásnak még a gazdatisztek között is voltak ellenségei. így pl. a módosi u r a d a l o m tisztje, T r o p p I m r e kijelenti: „aki a sarlóval való tiszta a r a ­ tást jól ismeri, s gazdaságosan megítélni tudja, s ismeri a kaszával való m u n k á t is, valóban a m a z t ezzel nem kívánja felcserélni." Az aratásnál még nagyobb gond a búza cséplése. A k á r kézi erővel csépelték a gabo­ nát, a k á r állati erővel n y o m t a t t á k , a művelet legtöbbször egészen tava­ szig eltartott. „ A n y o m t a t ó k szűke miatt búzakepéink télen át a férgek prédájává lettek, úgy hogy most a tavaszi n y o m t a t á s után egyharmad részét alig vihettük m a g t á r b a annak, mit őszi n y o m t a t á s után vihettünk volna. Ilyen a bánáti gazdák sorsa" — panaszolja 1846 májusában T r o p p István gazdatiszt M ó d o s r ó l . A cséplők általában tizedrészét k a p t á k a kicsépelt mennyiségnek, de ahol kevés volt a munkáskéz, ott ötödrészért, sőt feléért is csépeltek. L o v a k k a l nem szívesen n y o m t a t t á k a gabonát, merta szemet és a szalmát bemocskolta a lóganaj és a húgy, a n y o m t a t ó lovak egész napon át jókora mennyiségű szemet fogyasztot­ t a k el, s éjszakánként még legelőről is kellett a számukra gondoskodni. Külön gond volt a gabona tisztítása. H a szélcsend volt, a k k o r több na­ pon át dolog nélkül vesztegeltek az emberek. A gazdának azonban min­ dent el kellett viselnie, csakhogy a munkások ott ne hagyják: „behunyt szemmel kellett néznie, midőn gabonáját lopják, midőn lovaikkal a leg­ szebb kévéket etetik, midőn a tulajdonos legjobb rétjét lerágatják, mi­ dőn a m u n k a a legrondábbul megy: mert ha a tulajdonos vagy a felvi49

50

51

52

53

gyázó tiszte legkisebb elégedetlenséget m u t a t , n y o m t a t ó i elhagyják, mint­ hogy ilyenkor a k á r merre fordulnak, m i n d e n ü t t elég m u n k á t k a p n a k . " ( M G 1 8 4 2 , 1650. o ) Így azután nem csoda, hogy B á n á t b a n még 1843 januárjában is sok u r a d a l o m b a n még az 1841-ből m a r a d t búza n y o m t a ­ tásával bíbelődtek, s a tudósító számítása szerint B á n á t b a n ekkor, 1843 februárjában, még mindig 100 ezer mérőnyi búza csolt csépeletlen. A kukoricát szívesen termesztették Vajdaság-szerte, míg a kendert Bá­ nátban csak saját szükségletre, s csak Bácskában termelték nagyobb mennyiségben, v a l a m i n t a H a t á r ő r v i d é k e n . A bácskai kender a legjobb minőségű az egész országban, s világszerte apatini kenderként ismerik a kereskedelemben. Esztendei termése 25 000 mázsát tesz ki. A H a t á r ő r ­ vidéken meglehetős nagy területen termesztenek kendert, de a termés­ eredmények igen gyengék, mert a földet a mag alá jól meg nem szántják, nem t r á g y á z z á k , tisztátalan magot vetnek, az áztatásra sem ügyeinek, tökéletlenül törik és tisztítják. A b u r g o n y a termesztése a század elején m á r m i n d e n ü t t elterjedt, és a H a t á r ő r v i d é k e n pl. 1818-ban mintegy 14 000 holddal több burgonyát ültettek el, mint 1 8 0 6 - b a n . Feltűnő az, hogy az összes források mily sokat foglalkoznak a repce termesztésével. N i n c s olyan tudósítás, amely ne említené meg a repce vetésével, fejlődésével és termésével kapcsola­ tos híreket. Fényes meg is mondja, hogy főleg olaja kedvéért kezdett egy idő óta a repce divatba jönni. Bácskában legtöbbet termesztenek Verbászon, ahol 4 olajütő malom m ű k ö d i k . U g y a n c s a k ő említi meg T o ­ rontál megyéről, hogy itt vetik M a g y a r o r s z á g o n a legtöbb tavaszi és őszi r e p c é t . Egy németországi u t a z ó szerint Bánátban olyan mennyi­ ségben termesztik a repcét, amilyenről a németországiaknak fogalmuk sincs: v a n n a k u r a d a l m a k , ahol ezer hold számra v e t i k . Igaz, hogy a módosi gazdatiszt kétségbevonja az állítás hitelességét, m o n d v á n , hogy ekkora termés betakarítására nem lenne elegendő munkaereje egyetlen gazdaságnak sem, de a tényt, hogy „a repcetermés itt hasznosan díszlik" ő maga is elismeri. 1 845-ben Bartók János panaszolja, hogy a repcetermést nemcsak az árvizek és talajvizek pusztítják, hanem a „ m i l i á r t " számra elszaporodott „ r o b a r o k " is. Némelyek p r ó b á l t á k eltaposni őket, de kevés haszonnal, mert később sértetlenül bújtak elő a földből. Mások próbálják összeszedni és elégetni „e r o b a r o k a t bogárrá változások alkal­ m á v a l " de nincs annyi kéz, amely képes volna ezt a megszámlálhatatlan mennyiséget összeszedni, s így bele kell nyugodni abba, hogy szerencsés az, aki 200 holdból 60 hold repcét t a k a r í t majd b e . A repcevetéseket pusztító feketehernyók irtását egy másik gazdatiszt úgy gondolja megol­ dani, hogy éjszakára rakásra bújt h e r n y ó k a t k o r a reggel vaslapáttal szed­ jék össze, dobják bele a szedők után járó kocsiba lévő hordóba, s egy­ szerre égessék e l . A lucernatermesztéssel szemben Vajdaságban igen sok helyen nehéz­ ségeket t á m a s z t o t t a k — igen kevés gazdaságban volt látható. H a i l u n k arról, hogy a cselédek gazdájukkal elhitették, hogy az ökrök és a tehe­ nek nem eszik a lucernát, sőt az nekik ártalmas i s . Biztos, hogy a lu5 4

55

56

57

58

59

60

61

62

63

64

65

cérna tartósítása, még az olyan művelt gazdatisztnek is, mint B a r t ó k Jánosnak, komoly gondot okozott. M i u t á n a tartós esőzések miatt a lu­ cernás táblák megdőltek és rothadni kezdtek, többféleképpen kísérletezett a lekaszált lucerna megmentésével, de sehogyan sem sikerült neki: a lu­ cerna megsavanyodott, erjedésnek indult, b a r n a , ragadós és nyálkás lett. „Tisztelettel felkérek tehát ezúttal olly g y a k o r l o t t gazdát, ki a füllesztési m ó d o t sikerrel alkalmazza, szíveskedjék e lapok hasábjain ezt tu­ datni . . ." « A statisztikai kimutatások alapján l á t h a t t u k , hogy mily nagy területet foglaltak el Vajdaság-szerte a rétek és a legelők. A torontáliakról meg­ jegyzi Fényes, hogy ezeknek legnagyobb része urasági major, s ezeket a jobbágyok legfeljebb bérelhetik. A m á r idézett német gazdasági szak­ ember pedig kijelenti, hogy a porosz gazda nagyon megbotránkoznék az „elláthatatlan nagyságú közlegelőkön, melyek még m i n d e n ü t t a falvak közelében t a l á l t a t n a k , következésképp a h a t á r legjobb és legbecsesebb részét foglalják el". A z 500—600 h o l d a t kitevő legelők a n y á r o n rend­ szerint kisülnek, s a b a r o m éhezik — ez is a m a g y a r á z a t a a n n a k , hogy „eme kövér és áldott vidéken n a g y o b b á r a sovány és nyomorult b a r o m lézeng." A dohánytermesztésnek külön fejezetet szentelhetnénk, a n n y i r a az érdeklődés középpontjában állt ebben a k o r b a n . Fényes összefoglalása szerint T o r o n t á l b a n több ezer család foglalkozik dohánytermesztéssel; kik a 41 nagy népesített pusztán laknak, s leginkább m a g y a r o k . Ezek „szegedi d o h á n y " néven árulják terményüket, mégpedig oly nagy m e n y nyiségben, hogy egyedül Szabolcs és T o l n a megye vetekedhet velük." Bácskában évente 50 000 mázsa d o h á n y t termelnek, elsősorban a Tisza mellékén és S z a b a d k a h a t á r á b a n , s ugyancsak „szegedi d o h á n y " néven hozzák f o r g a l o m b a . A H a t á r ő r v i d é k területén sem mennyiségére sem pedig minőségére nézve nem nagy fontosságú a d o h á n y t e r m e s z t é s . A torontáli dohánytermesztésről, a n n a k hiányairól és akadályairól foly­ tatásos beszámolót írt H e k l e r A n t a l g a z d a t i s z t . A dohánytermesztéssel foglalkozó kertészközségek évente 9—10 000 láncot ültetnek be. Szerin­ te azért kedvelik T o r o n t á l b a n a n n y i r a a dohánytermesztést, mert egy­ részt jobban jövedelmez mint más termény, másrészt viszont a d o h á n y a legjobb u g a r n ö v é n y , amely u t á n legjobb és legtisztább búza és repce te­ rem. Részletesen elmondja a korabeli dohánytermesztés módját, ismer­ tetve a főbb műveleteket: 1. a p a l á n t á k nevelése, 2. a beültetendő föld előkészítése, 3 . az ültetés, 4. a növény kezelése a leszedésig, 5. a levélsze­ dés, végül 6. a szárítás, csomózás és bálázás. A p a l á n t á k nevelését igen elhanyagolják: a megyében alig találni üvegházat. Általában kétszer k a ­ pálják a növényt, másodszor kissé fel is töltögetik és megkaccsazzák. A leszedett d o h á n y t általában 2—4 hétig szárítják és karácsony táján kez­ dik csomózni. H e k l e r részletesen leírja a dohánytermesztéssel kapcsolatos kiadásokat, amelyek egy lánc d o h á n y u t á n k b . 36 forint 42 k r a j c á r : tesznek ki, s h a ezt levonjuk az egy lánc d o h á n y átlagosan 10 mázsás termésének eladási árából, ami 6 forintjával számítva mázsáját 60 fo6

87

68

9

70

71

72

rintot tesz ki, a k k o r a tiszta haszon egy lánc d o h á n y u t á n 23 forint 18 krajcárt teszi ki. Egy házaspár minden segítség nélkül két lánc földet művelhet meg, h a több gyermekük v a n , a k k o r 10, néha 12 l á n c o t is beültetnek. H e k l e r , de mások is igen sokat í r n a k a d o h á n y értékesítésé­ vel kapcsolatos problémákról, melyeknek a lényege abban áll, hogy a dohánykereskedők minden lehetséges m ó d o n ki akarják használni a d o ­ hányos kertészek rászorultságát, tapasztalatlanságát, nemegyszer kapzsi­ ságát, s igen megcsalják őket. K ö n n y ű szívvel adják az előleget a d o ­ hánytermesztőnek, majd pedig, amikor m á r több évre lekötötte termé­ sét, a k k o r megszorítják, s ő kénytelen sokszor féláron o d a a d n i a termé­ sét, m e r t évekkel előbb azon az á r o n k ö t ö t t e le. A dohányátvételnél is igen sok csalásra van lehetőség — egynegyede az á t a d o t t termésnek in­ gyen megy a kereskedő zsebébe. A dohánytermesztők általános elszegé­ nyedésének oka azonban nemcsak ebben áll, h a n e m abban is, hogy, leg­ alábbis a tudósító H e k l e r A n t a l szerint „alig a k a d a föld kerekségén még nép, mely őseitől öröklött szokásaihoz és a megrögzött előítéletek­ hez makacsabban ragaszkodnék", s ezért minden újításnak és korszerű­ södésnek ellene szegülnek. (MG1854, 1689. o . ) »gy a z t á n feltűnő, hogy a dohányosok még a földművelőknél is jobban elszegényülnek. Van olyan, 100—200 lelkes dohánytermesztő község, melyet a d o h á n y r a elő­ legezett 3 0 — 8 0 , sőt 200 000 forintnyi adósság is terhel, s így nem csoda, hogy tömegesen mennek t ö n k r e . Érdekességként állapítják meg, hogy a gazdagabb „ ö r ö k ö s " kertészek előbb mennek t ö n k r e , mint a szegényebb „árendás, b é r n ö k " kertészek, ö r ö k ö s kertészek azok, akiket még I I I . József telepített le földjeiket örökösen bírják, holdjáról n é h á n y k r a j ­ cárt fizetnek, termésük tizedét adják évenként az u r a d a l o m n a k — a jobbágyoktól a b b a n is különböznek, hogy nem robotolnak a földesúr ré­ szére. Földjeik értéke 5—6000 forintot is kitesz, s ez biztosíték a keres­ kedő részére, hogy a kertésznek a d o t t hitelt be tudja hajtani, h a a köl­ csönt az illető nem fizeti d o h á n y b a n vissza. Ezzel szemben a bérnökárendás kertész a földesúr földjét bérli, attól b á r m i k o r megvállhat, s el­ költözhet más helyre, ha a szerződése lejár, s mivel ingó javain kívül nincs egyebe, a kereskedő neki óvatosabban hitelezget. „ A hitel h i á n y a őt m u n k á r a szorítja, s a mije nincs, előre el nem a d h a t v á n , a takarékos­ ságot akaratja ellenére is meg kell s z o k n i a . " 75

74

75

78

77

H a Bácska híres volt kendertermesztéséről, T o r o n t á l d o h á n y á r ó l , ak­ kor ugyanilyen, ha nem még nagyobb hírű volt Szerem megyének és Versec környékének szőlő- és borkultúrája. A szerémségi szőlők t ö r t é ­ netét Fényes a római kortól kezdve ismerteti, felsorolja a legfontosabb szőlő- és borfajtákat, megállapítva, hogy a Szerémségben összesen 112 fajta szőlő v a n , melyek közül 41 kék, 10 veres, 61 fehér fajta; 17 k o r a ­ érő, 24 későnérő stb. A fehér fajok közül a legnépszerűbb a Szerémi zöld (Velika zelena), melyet végszendrőinek (Semendrianer) v a g y Bá­ nátban M a g y a r k á n a k is neveznek. A kék fajok közül a legismertebb a fekete burgundi (crna okrugla R a n k a ) és a kék k a d a r k a (crna S k a d a r k a ) , melyet m a g y a r szőlőnek is neveznek. A szőlővel nem sok m u n k a van,

m e r t „ a gyomlálás ezen meleg t a r t o m á n y b a n nem hogy hasznos volna, sőt i n k á b b igen káros, mert a n a p sugarai k á r t é k o n y á n h a t n a k a gyenge fürtöcskékre". A z adó alá eső szőlők területét Szerémségben 21 305 hold­ ra becsüli, a termést pedig — egy h o l d r a 20—21 akót számítva — k b . 1 millió a k ó r a teszi. A Banater Zeitungban J. B. v. Vitali foglalkozik oldalakon át a szerémségi szőlőművelés technikájával, megállapítva, hogy a szerémségiek egészen más m ó d o n gondozzák szölleiket, mint a magyarországiak. Télen pl. betakarják a tőkéket, amit a pécsi, soproni, horvátországi körzetek­ ben nem tesznek meg. A szőlővesszőt sohasem hagyják két lábnál m a ­ gasabbra nőni, s a metszési módjuk is elüt a többi szőlőtermelő vidék met­ szési szokásaitól. Ő is, akárcsak Fényes, megállapítja, hogy a szerémíégi bortermelők legnagyobb hibája pincék h i á n y a : nemhogy a h á z a k ­ nál, de a hegyekben sincsenek pincéik, s így a legnemesebb b o r is h a m a r romlásnak i n d u l . A verseci d o m b o k majd 8000 holdnyi szőlőkultúrájáról ugyancsak Fényes szól hosszasan (Fényes, Temes m. 3 3 2 — 3 3 4 ) . Ebből egyedül Versecre 4500 hold esik, s így nagyobb szőlőhegye v a n , mint a híres Bu­ d á n a k . A verseci szőlőművelés specialitása többek között az, hogy ősszel kétszer fedik be a tőkéket, a metszés pedig egy szemre történik. I t t ?. legnagyobb a szőlők terméshozama, mert egy h o l d r a rendszerint 40 akó termést s z á m í t a n a k . I t t is baj az, hogy pincék egyáltalában nincsenek, a b o r t o t t h o n , a k a m r á b a n vagy a fészerben tartják, s így k o r á n megsavanyszik. Egyes g a z d á k úgy p r ó b á l n a k ezen segíteni, hogy a mustot to­ v á b b , négy hétig is a törkölyön hagyják. B a r t ó k János említi, hogy a verseci szőlőhegynek v a n egy különleges fajta szőlője, mely a veres b o ­ r o k n a k sajátságos fekete színt kölcsönöz, azért mindenki örömest te­ nyészti, ez a felhős-kék (Nebel-Blau) a többinél jóval tartósabb is. U g y a n c s a k ő szól részletesen a fehértemplomi szőlőtermesztésről, ami 2380 h o l d o n folyik. Megdicséri őket hogy az egyes szőlőbirtokok k ö z ö t t semmi határjelet nem használnak, egyedül a sorok száma h a t á r o z z a meg a b i r t o k terjedelmét. Feltűnik neki az, hogy a szőlők között sem gyü­ mölcs — sem egyéb fát nem látni, t o v á b b á az, hogy a pincékben 3 0 — 200 akós h o r d ó k b a szűrik a bort, s aki b o r t a k a r tőlük vásárolni, a n n a k m a g á n a k kell h o r d ó t hozni, s a b b a egy csatorna segítségével szűrik át a b o r t , m i n d e z t pedig azért, nehogy a vevők elvigyék h o r d á i k a t , s azt pe­ nészesen k a p j á k ismét vissza. 78

79

80

81

A gyümölcstermesztésről Fényes minden megyével kapcsolatban meg­ emlékezik: Bácskában kevés a gyümölcs, s nem is nagyon lehet k a p n i , m e r t amit a szomszédos megyékből kocsin h o z n a k , az ú t közben igen összetörődik. S z a b a d k a k ö r n y é k é n a szőlőkben, az újverbászi k a m a r a i u r a d a l o m n a k és a hrastinai b á r ó R e d l n e k pusztáján lévő gyümölcsösök­ ben kezdik telepíteni és termeszteni a legkülönbözőbb jó és ojtott gyü­ m ö l c s f á k a t . A gyümölcsfa termesztésének egy érdekes propagálását örö­ kíti meg a M a g y a r G a z d a 1 8 4 1 . évfolyamában dr. R o s e n m a n n Pál „Gyümölcstenyésztési buzgalom R i g y i c z á n " c í m m e l . A helybeli plébá82

88

nos népgyümölcskertet alapított, s október 24-én a kísbíróval minden házból m e g h í v a t t a a családfőt a csemetekertbe, ahol ünnepi beszédben méltatta a gyümölcsfaültetés fontosságát. E z u t á n megszólalt „ a z odaren­ delt hangászok felderítő zenéje" melynek kíséretében az előre b e t a n í t o t t faültető a kiosztandó gyümölcsfa-ojtványokat szedte ki a földből, a másik 12 betanított ültető pedig a szomszédos u d v a r o k kertjéber bemu­ t a t t a , hogy h o g y a n kell szabályosan ültetni a csemetéket. E z u t á n min­ den családfő vitt m a g á v a l h a t - n y o l c csemetét, s rövid n é h á n y óra le­ forgása a l a t t ötszáz h á z kertjében elültettek 4500 szilva-, barack-, k ö r ­ te- és almafacsemetét. U g y a n a k k o r elhatározták, hogy t a v a s z r a az u t ­ cákra és az u t a k r a 40 000 eperfát fognak ültetni. R u m y K á r o l y G y ö r g y a maga tudósításaiban ugyancsak kiemeli azt, hogy a gyümölcstermesztés kezdetleges fokon van még a Bácskában, de Sztratimirovics kulpini kert­ jéről megjegyzi, hogy „még a gyümöltsel és borral gazdag Szirmúimban sem dicsekedhetik egy ojjan gyömölts gazdagsággal tsak egy kert i s . " A Szerémség gyümölcs dolgában igen gazdag, k i v á l t szilva terem nagy mennyiségben, s mivel ez igen édes, belőle az egész E u r ó p á b a n ismeretes szlivovicát f ő z i k . A K a t o n a i H a t á r ő r v i d é k e n a legelterjedtebb a gyü­ mölcstermesztés, mivel „ a gyümölcsöt a végőr igen k e d v e l i . " A kor­ mány rendelete értelmében minden h a t á r ő r e z r e d területén fel kellett ál­ lítani egy gyümölcsfaiskolát. Ezek közül a leghíresebb a jabukai faiskola volt, amelyben 1819-ben 1321 anyafa, 11 318 nemesített fa, 14 961 v a d ­ csemete s 28 maggal és csemetével beültetett ágyás volt. E z az iskola látta el csemetékkel továbbtenyésztés céljából — a sztarcsovai, homolici, neudorfi, kubini, povai, perlazi, tomaseváci, alibunári és glogonyi fais­ kolákat. T o r o n t á l r ó l mindössze annyit m o n d Fényes, hogy kevés a gyümölcs és a szölleje — az ebből készült bor jóízű ugyan, de gyenge és nem elálló. 84

85

86

87

IV. ÁLLATTENYÉSZTÉS Vajdaság h á r o m megyéjének állatállományáról pontos a d a t a i n k az 1828. évi összeírásból m a r a d t a k ránk. Eszerint az összeírás szerint v o l t :

88

Igás ökör Anyatehén Meddő tehén 3 éven túli üsző és tinó 2 éven aluli " 3 éven tuli ló 2 éven tuli " 1 éves juh 1 éves sertés 1 éves kecske

Bács-Bodrog vm. 12 462 17157 8 082 2 159 3 117 64 875 3 073 118 282 20 390 18

Torontál vm. 31 996 38 909 14 644 6 14 91 3 239 56

783 116 971 964 268 747 36

Szerem vm. 51 107 17 628 12 275 14 432 80 6 59 68 2

486 377 446 339 023

Szembetűnő, hogy a jóval kisebb Szerémmegye, (területe 43 • mér­ föld) jóval nagyobb á l l o m á n n y a l rendelkezik, m i n t T o r o n t á l (területe 132 • mérföld) v a g y Bács-Bodrog vármegye (területe 170 • mérföld). Fényes ezt a tényt azzal m a g y a r á z z a , hogy „ a növények buja tenyészése a b a r o m t a r t á s t h a t h a t ó s a n e l ő m o z d i t j a , " Egyedül a juhok száma áll a területtel arányosan a h a r m a d i k helyen. 89

Ú g y látszik, hogy Szerem megye lóállománya nemcsak mennyiségi, h a n e m minőségi szempontból is a legjobbak közé t a r t o z o t t . Fényes ugyanis kiemeli, hogy „ a köznép lovai a p r ó k u g y a n , de igen tüzesek, erős alkotásuak s gyors futók ugy hogy forsponton olly sebesen sehol sem le­ het utazni m i n t itt és a szomszéd Verőcze m e g y é b e n . " T o r o n t á l megye lóállományából csak a németekét illeti ilyen dicséret, mivel ezek „semmi áldozatot nem sajnálnak, csak hogy jó ménesekre tegyenek szert, mire egyébként a közellévő Mezőhegyes kedvező a l k a l m a t n y ú j t " . A bácsmegyei lóállománnyal kapcsolatban viszont a szerbek lovait he­ lyezi a németek lovai elé: „ L o v a t a rácz tenyészt legtöbbet. Ezek zömök, szügyben szélesek, s bár kicsinyek, még is erősek, futósak, vésések, s mind kocsiban, mind p a r i p á n a k tartósabbak, mint a németnek elcsigázott magas, homoeopathice a b r a k o l t görbe l o v a i " . A katonai h a t á r ő r v i d é k lótenyésztését Fényes nem dicséri, kijelentve, hogy a k o r m á n y hosszú évtizedes törekvésének a lótartás és lónemesítés föllendítése érdekében úgyszólván semmi n y o m a sem m a r a d t . Kivételesen egy-két ezredben, köztük a p é t e r v á r a d i b a n és a Csajkás vidéken lendült fel a lótenyésztés, v a l a m i n t a németbánsági e z r e d b e n . Elsner szerint T o r o n t á l megyében a lótenyésztés azért áll oly gyenge lábon, mivel a megye lakói, k ö z t ü k a svábok is, nem hajlandók v á l t o z t a t n i a lótartás módján, amely lényegé­ ben külterjes gazdálkodáson a l a p u l : egész n y á r o n a legelőn v a n n a k , té­ len pedig szénán és szalmán. Z a b o t a legritkább esetben k a p n a k . „ A le­ gelőkön több százankint b a r a n g o l n a k a lovak egy csapatban, melyek a közöttük lévő elkorcsosult mének miatt saját vérükben szaporodnak. így a z t á n természetesen nem lehet csudálkozni azon n y o m o r u l t a p r ó lova­ kon, mellyeket itt majd m i n d e n ü t t l á t h a t n i . " A z állatok még a n y á r folyamán sem j a v u l h a t n a k fel, m e r t a legelők rendszerint kisülnek, s a jószág n y á r o n is éhezik, mivel számára más t a k a r m á n y r ó l nem gondos­ k o d n a k . „ E z t látva könnyen megfoghatjuk, miért, hogy eme kövér és áldott vidéken n a g y o b b á r a sovány és n y o m o r u l t b a r o m l é z e n g . " E n ­ nek ellenére a m a r h á k a t ezrével látni a legelőkön, noha ezért sokat kell fizetni a f ö l d e s u r a k n a k . A németek csak teheneket t a r t a n a k , a tágas pusztákon lévő m a r h á k a szerb és m a g y a r jobbágyok tulajdonát képezik. 90

91

92

93

94

95

96

A T o r o n t á l megyei m a g y a r o k minden más népnél jobban szeretik a l o v a k a t . „Először azért, mert azok tartása nem bajos és nem költséges, másodszor azért, mert a lókedvelés a m a g y a r b a n szenvedély, és h a r m a d ­ szor t ö b b v o n ó lovat kell itt azért t a r t a n i , mivel részben az nagy meg­ erőltetésbe nem kerül, s mivel továbbá a helységeknek egymástól való távolsága és a termékek messzi szállítása miatt igen sokat kell k o c s i z n i . " 97

A z istállózás még télen sem vált ebben az időben g y a k o r l a t t á , így az­ tán minden tél megviselte és sokszor meg is tizedelte a m a r h a á l l o m á n y t . „ N é m e l y teleken ezrével hull a szép m a r h a s egész nyájak elvesznek, mivel az ég a l a t t t e l e l n e k . " 1816 kemény teléről hosszú beszámolókat olvashatunk a N e m z e t i G a z d a számaiban: megtudjuk belőle, hogy pl. a déli h a t á r ő r v i d é k e n elpusztult 38 238 juh és 1800 m a r h a , míg T o r o n t á l ­ ban 400 000 juh é mintegy 200 000 ö k ö r . A közölt számok hihetetle­ nül magasak — M a g d a kevesebbről tud, de még az ő adatai is tragiku­ sak: „ T o r o n t á l b a n m a r h a 1816 telén 80 000 fagyott meg az istállók hiá­ nya m i a t t . " S z a r v a s m a r h á t Bács-Bodrog vármegyében elsősorban S z a b a d k a városa és a Tiszamelléke tenyészt: legtöbbet a m a g y a r o k , kevesebbet a szerbek és legkevesebbet a n é m e t e k . A Végvidéken többnyire aprótermetű s z a r v a s m a r h á k a t tenyésztenek, de egy-két ezredben, mint a p é t e r v á r a d i b a n és a Csajkás kerületben szép m a g y a r ökröket és teheneket is t a l á l n i . A marhatenyésztés egyébként a legjobban kifizetődő foglalkozásnak számított. A juhtenyésztést T o r o n t á l megyében elsősorban a r o m á n o k kedvelik, akik a közönséges racka-fajt t a r t j á k . Nemesített telivér b i r k á k a t in­ k á b b az u r a d a l m a k t a r t o t t a k , amelyek közül kivált a ménesérői is híres Csekonics gróf zsombolyai (Haczfeld) b i r k a t e n y é s z e t e . U g y a n e z áU Bács megyére is: az uraságok a nemesített, a jobbágyok a közönséges bir­ k á k a t tartják, mégpedig legtöbbet a szerbek, kevesebbet a m a g y a r o k , legkevesebbet a n é m e t e k . A h a t á r ő r v i d é k i juhok is a közönséges faj­ tából valók, egyedül a p é t e r v á r a d i ezredhez t a r t o z ó albánkatolikus hely­ ségekben (klementinusok) találni nemes fajtájú b i r k á k a t . A sertéstartás a granicsároknak egyik legkedvesebb foglalkozása, s Fényes hosszasan foglalkozik v e l e . Különösen ott t a r t a n a k igen sok sertést, ahol a makkos erdők mellett bőven terem a kukorica is, mint pl. a p é t e r v á r a d i h a t á r ő r e z r e d területén. Érdekes gazdasági lehetősége a h a t á r m e n t i sertéshízlalóknak az, hogy sertéseiket a „bosnyákországi er­ dőkbe is elküldhetik m a k k o l t a t n i . " Szerémség sertésállományát viszont g y a k r a n felszaporítja a Törökországból felhajtott falkák nagy s z á m a . A bácskai p i a c o k r a is igen sok sertést h a j t a n a k fel Kalocsa vidékéről, Szlavóniából és Szerbiából. A megyében legtöbb disznót a D u n a és a Tisza mentének lapályos, vizenyős h a t á r ú községeiben hizlalnak. A T i ­ sza vizének áradás utáni visszahúzódásakor h á t r a m a r a d t tömérdek dög­ lött hallal is a sertéseket h i z l a l j á k . A k o r t á r s a k a selyemhernyó tenyésztését az állattenyésztés keretében t á r g y a l t á k , azért mi is itt szólunk róla. A X I X . század végéig a selyem­ hernyó-tenyésztés jelentős tényezője volt Vajdaság mezőgazdaságának. A M o n a r c h i a i p a r á n a k szüksége volt a selyemre, hogy lehetőség szerint függetlenítse magát a külföldi, főleg franciaországi selyemipartól. Ezért a p r o p a g a n d a minden eszközét felhasználta arra, hogy a selyemhernyó tenyésztését v o n z ó v á tegye a földművesek előtt. T o r o n t á l megyében 98

99

s

100

101

102

103

104

105

106

107

108

109

110

azonban alig-alig lendült valamit a selyemhernyó-tenyésztés ügye. A k o r m á n y z a t hiába osztogatta tizezerszámra az eperfákat, hiába v o l t a k a telepítési akciók: „minden a t y a i gondoskodás hiában enyészett el, v a ­ lamint a kemény rendeletek is foganatlanul m a r a d t a k " . A torontáli jobbágycsaládokat nem v o n z o t t a a selyemhernyó-tenyésztés, és 1836-ban is mindössze 1516 font selyemgubót gyűjtöttek össze a megye terüle­ tén. H o g y ez mily kevés, abból is látható, hogy a sokkal kisebb Sze­ rem megyében ugyanebben az évben 36 416 font selyemgubót váltottak be. 111

112

l l s

A K a t o n a i H a t á r ő r v i d é k e n sokkal nagyobb sikere volt a hatóság p r o ­ p a g a n d á j á n a k ; a sikerbe belejátszott minden bizonnyal a katonai disciplin a is. I t t Fényes a d a t a i szerint az 1815-ös években átlag 44 227 font se­ lyemgubót v á l t o t t a k b e . Fehértemplom környékén Bartók János ész­ revette, hogy a jobbágyföldek sűrűn v a n n a k beszegve eperfákkal, nem­ csak a falvak utcái, úgyhogy szinte minden üres teret eperfák díszítenek E környéken igen sok epreskert is t a l á l h a t ó , „egy h á r o m hold területű 350 forintot jövedelmez, s azonkívül is a fák közti üres tér szinte bérbe adatik, így egy 360 • öles téren 22 kocsi burgundi répa t e r m e t t . " 1 1 4

115

A bácskai selyemhernyó-tenyésztés ugyancsak felemelkedőben van a X I X . század első felében, főleg a németek között. A falvak utcái és a terek eperfákkal v a n n a k sorba beültetve, és igen sok helyen találhatók epreskertek i s . M i u t á n az osztrák gazdaságpolitikának kezdettől fogva az volt az álláspontja, hogy az ország végvidékein nem épít selyemgyára­ kat, azért Vajdaság területén csak a selyem legombolyítását végezték a gubók átvétele után, mégpedig az alábbi helységekben: Pancsova, Fehér­ templom, Újvidék, A p a t i n , Zsablja, Moravica, Golubinci, Mitrovica. Egyedül a fehértemplomi selyemgombolyító üzemekben évente 50—70 mázsa selymet állítottak e l ő , az apatini pedig „12 k a z á n y o k k a l s u g y a n a n n y i fonó m a e h i n á k k a l dolgozik, és összesen 30 embert t á p ­ lál." 116

1 1 7

118

1 1 9

V. A Z U R A D A L M A K ÉS S Z E R Z Ő D É S E S

JOBBÁGYAIK

A korabeli források alapján pontosan meg tudjuk állapítani, hogy Vajdaság mely helységében ki volt a földesúr, t o v á b b á azt is, hogy egyegy földesúri birtokon belül m e k k o r a volt a jobbágyok által használt földek nagysága, hisz az összeírások alkalmából mindig ezeket vették számba — de a legnagyobb nehézségekkel kell megküzdenünk, ha meg akarjuk állapítani a földesúr kezelésében álló majorsági, ún. allodiális földnek a nagyságát. E z egyike a legnehezebb kérdéseknek nemcsak V a j ­ daság, hanem az egész akkori Magyarország gazdaságtörténete számára. A földesurak kezelésében lévő földek ugyanis nem estek adó alá, így a hivatalos állami szervek nem is t a r t o t t á k a z o k a t nyilván, és mivel a X V I I I . század végén és a X I X . század elején is még elég kezdetleges volt az urasági birtokok adminisztrációja, a még meglévő földesúri csa-

ládok és u r a d a l m a k levéltáraiban is kevés a d a t o t találunk a majorsági birtok nagyságára vonatkozólag. Fényes Elek T o r o n t á l és Bács megyei statisztikájában megadja minden helységre és minden pusztára nézve azt, hogy ki ott a földesúr, továbbá, hogy m e k k o r a az illető u r a d a l m o n belül a jobbágytelkek száma. Kár, hogy Szerem megyével kapcsolatban ezt ilyen részletesen nem teszi meg. A z u r a d a l m a k igazgatásáról és a majorságokon belüli termelésről elég sok részletet találunk az á t t a n u l m á n y o z o t t folyóiratokban. A bánáti gazdálkodást ismertető német Elsner igen lesújtó véleménnyel van az u r a d a l m a k a t i r á n y í t ó gazdatisztekről, akikről megállapítja, hogy hasz­ n á l h a t a t l a n o k . „ H a l l a n i ugyan őket beszélni, h o g y : így kellene fölvenni a dolgot; ők egyedül azok, kik minden bajon segíthetnének stb. Csak so­ káig ne hallgassa őket az ember, mert a k k o r igazán meggyőződik, hogy miféle s z e l l e m e k . " Kivételek természetesen v a n n a k — s ezt már mi állítjuk — ezek közé tartozik feltétlenül az annyiszor idézett Bartók J á ­ nos gazdatiszt (Bartók Béla nagyapja), aki tudósításaiban a legreálisabb képet igyekszik adni a Bánát mezőgazdaságáról. A majorsági földek irá­ nyításával kapcsolatban pl. ő is elismeri, hogy a tisztek nagy részben nincsenek p á l y á j u k r a előkészítve — „de ha a tiszt, mint m o n d a n i szo­ kás, »ember is a gáton« h á n y a d i k földesúr méltányos a buzgó és hű fáradozás i r á n t " — annál is inkább, mert nem értenek a földmíveléshez, mivel „ a földesurak nem földmívelők is e g y s z e r s m i n d " . A földesurak saját kezelésű földjeiket részben a jobbágyok kötelező robotszolgálatával művelték meg — azonban több oknál fogva ez nem volt elégséges és megfelelő, s ezért csak kisebb részben fogadtak napszá­ mosokat, nagyobb részben inkább idetelepülő jobbágyakat szerződtettek saját kezelésű birtokaikra, pusztáikra, az elsajátított és feltört legelőkre, kiszárított mocsarakra és a vizszabályozás n y o m á n megnyert földekre, és haszonbérleti szerződést kötöttek velük. A dohánytermesztéssel k a p ­ csolatban annyiszor említett „kertészek" mind ilyen haszonbérleti szer­ ződés alapján dolgoztak az u r a d a l m i földeken. Ezeket a haszonbérleti szerződéseket szabad megegyezés alapján kötötték egymással a földesúr és a haszonbérlők; a növekvő föld utáni igény, illetve földnélküliség a X I X . század elején lehetővé tette a földbirtokosoknak, hogy Bartók sze­ rint „csupán csak a saját j a v u k a t i r á n y o z z á k " . P é l d á n a k idézi 2 telepí­ tési szerződés kikötött járandóságait. A 12 h o l d a t bíró haszonbérlő az egyik szerződés szerint köteles 12 forint 30 krajcárt fizetni, 4 pozsonyi mérő búzát, 4 pozsonyi mérő zabot, 2 t y ú k o t , 2 k a p p a n t , 12 tojást, 2 font vajat, 20 napi s z a k m á n y t (robotot) adni, másfél hold földet fel­ szántani a földesúr magjával bevetni, learatni és behordani, 16 pozso­ nyi mérő búzát a k i v á n t bármelyik piacra beszállítani, a földesúr ter­ mését részért n y o m t a t n i . A másik haszonbérleti szerződés feltételei pedig a k ö v e t k e z ő k : h o l d a n k é n t 6 forint és másfél pozsonyi mérő búza, más­ fél hold ugarlása, szántása, a földesúr magjával való bevetése, k o n k o lyozása, letakarítása, behordása, kinyomtatása, beszállítása, 30 pozsonyi mérő fuvarozása és 6 n a p kézi robot. M i n d k é t esetben a földesúrnak 120

121

a d a n d ó m u n k á k megelőzik a bérlő munkáját, t o v á b b á a robotos n a p o k a t a földesúr tetszése szerinti időben kell végezni, ami természetesen a n y á ­ ri h ó n a p o k a t jelenti. Ezek u t á n B a r t ó k kijelenti: „ M e n n y i r e v a n elérve ekképp a bérlő felek közt a m a z ismeretes jelszó: ,élni és élni h a g y n i ' , ítéljék meg olvasóink; csupán csak a n n y i t érintek i t t meg, hogy illy fel­ tételeket elfogadott bérlők k ö z t 15 év a l a t t alig v a n , ki t a r t o z á s á t évenk i n t folyvást rendesen kielégíteni képes v o l n a . " Egy haszonbérleti szerződés teljes szövegét megtaláljuk abban a be­ számolóban, amelyet Vedres István k ü l d ö t t a N e m z e t i G a z d a olvasói ré­ szére 1817-ben „ É t s k a kisded rajzolatja" c í m é n . A szerződést, miután a földesúrnak a d a n d ó járandóságon kívül sok a d a t o t t a r t a l m a z a bánáti jobbágyközösség egyéb viszonyaira is, szó szerint közöljük a függelék­ ben. I t t csak a n n y i t jegyzünk meg, hogy az écskai földesúr szerződéses jobbágyai semmivel sem v o l t a k előnyösebb helyzetben, mint a Bartók által előbb p é l d a k é n t felhozott szerződések megkötői, a n n a k ellenére, hogy Vedres I s t v á n szerint ez a szerződés példaképe annak, hogy „ a z így a l k a l m a z o t t R o b o t o t a jobbágy jó kedvvel és egész erejével teszi; — általa az i p a r k o d á s r a serkentetik; s a v v a l : mind m a g á n a k , mind a Föl­ des U r a s á g n a k hasznát g y a r a p l t t y a ! " Vedres I s t v á n n a k konzervatív és patriarkális szemléletére jellemző, hogy a jobbágyok által igen sérel­ mezett követelményt, hogy minden alkalommal az uraság munkáját kell előbb elvégezni, s csak u t á n a l á t h a t n a k hozzá sajátjukéhoz, mennyire pozitívan tudja szemlélni: „ A mezei m u n k á k gondos tellyesítése, és az igazság szapora kiszolgáltatása i r á n t behozott szoros rendtartások áltállá lakosok a dologhoz, és a jó erköltsök gyakorlásához s z o k t a t t a t v á n , a Tiszteknek, kik minden aggódás nélkül viselik i t t hivataljaikat tsak eggy intésükre is tudják m á r mikor? — s azonnal eggyre szánttyák, vetik, a r a t t y á k v a g y kaszálják mindnyájan az U r a s á g földjeit; s m i n e k u t á n n a a maguk terméseit is l e t a k a r í t o t t á k ; előbb az Uraságét, azután a maguk gabonáit behordván, közös erővel az U r a s á g gabonáját mind elnyom a t t y á k előbb, hogy a maguk n y o m t a t á s a i t is v é g e z h e s s é k . . . " 122

123

124

1 2 5

A z écskai u r a d a l o m leírásában Vedres egyébként foglalkozik a földes­ ú r n a k , L á z á r Ágostonnak erdőtelepítő és fásító, munkájával, felsorolva azt a 105 fajta fát, amelyet a földesúr meghonosított az écskai arborétu­ mában, az u r a d a l o m n a k az u g a r t a r t á s elleni akcióival, az ú n . k a n a d a i kukorica termesztése körül szerzett t a p a s z t a l a t o k k a l , a Bega-csatorna szabályozásának történetével és a szabályozásból eredő haszonnal, végül az u r a d a l o m b a n található „ l e g m o d e r n a b b " ekéknek leírásával. Vedres szkeptikusan tekinti ezeket: „a borozdoló, kukoricát vető, kapálló, ga­ bonaszemvető és i r t ó " ekéket kijelentve, hogy ezek haszontalanok, mert sem a földesurak, sem a jobbágyok nem tudják ezeket használni. A föl­ desurak azért nem, mert ő k jobbágyaikkal műveltetik a földjeiket, a jobbágyok pedig azért nem, mert „századik sem tudja az ekét megigazí­ tani, v a g y tsak a vasat emberül reá v á g n i " . Éppen ezért a földesúr is csak „a fürkésző elmék mulattságára használja őket a gabona h a m -

bárban, semmint hogy velük ezer meg ezer hold földeket egyszerre hasznossan m e g m ű v e l j e n " . Igen tanulságosak Kunits német nyelvű leírásai a Vedresházi pusztá­ ról, amelyen a m á r említett Vedres István szegedi mérnök végzett á r mentesítő és talajjavító m u n k á k a t , t o v á b b á a Sissányi Miklós birtoká­ ban lévő Törökbecse l e í r á s a , ahol különösen sokat foglalkozik a föl­ desurának az árvízvédelmet és kereskedelmet előmozdító tevékenységé­ vel. Megemlíti, hogy az u r a d a l o m néhány ezer lovat és s z a r v a s m a r h á t és négyezernél több juhot tart. A harmincas évektől mind jobban erősödő robotreformáló és a jobb­ ágyok felszabadítását követelő mozgalomnak vajdasági vonatkozásairól a folyóiratokban nem olvashatunk — azonban Királyi Pál a R o b o t és dézsma című könyvében, ebben a jobbágyérdekek mellett b á t r a n kiálló műben, minden szempontból kimutatja a jobbágyrendszernek a földmű­ velésre káros v o l t á t ; v a n egy érdekes részlet Dél-Bácska k a m a r a i fal­ v a i n a k állapotáról, amellyel a szerző igazolni akarja azt, hogy az örök­ váltságnak milyen pozitív következményei v a n n a k : „Ki Bácsmegyének délkeleti részén utazik, és á t h a l a d K u c u r a , Torzsa, Despot, Szent-Ivány, Ú j - és Ó-Verbász helységeken, hol pedig a föld neme m i n d e n ü t t u g y a n ­ az, a h a t á r o k a népesség a r á n y á h o z majdnem egykorú nagyságúak, le­ hetetlen a különbséget, melly csak Ó és Űj Verbász között is látható, észre nem vennie. Ez utóbbinak lakosait I I . József a Palatinusból szállítá ide 1784-ben, ezek falujokból kis várost a l a k í t a n a k , mellyből első helyen említendő a csinosság és rend; egészségesek, izmosak, jókedvűek és jól bírják m a g o k a t ; mi m á r onnét is kivehető, hogy nem kevesen v a n ­ nak közülök, kiknek két szobájok v a n csinosan, ízlés után b ú t o r o z v a ; v a n n a k juhaik, nagy mennyiségben sertéseik, nemesített borjaik s m a r ­ háik; j á r a t n a k újságokat, elmélkednek a h a z a ügyei, szükségei fölött; saját költségükön t a r t a n a k rendes seborvost." — Mindezek után le­ vonja a következtetést: „ami egy helyen lehetséges, ugyan olyan jogi körülmények között miért nem lehetséges máshol i s ? " 126

127

128

129

I. SZ. FÜGGELÉK Árendás szerződés, amelyet az écskai Lázár Ágoston kötött az 1815-ös évek­ ben Zsigmondfalvára települő jobbágyokkal, akik között 50 egész, 30 fél, és 14 nyolcadtelkes gazda volt, s amelynek főbb pontjai a következők: „1-ször kész pénzben. Minden föld birtokos Gazda tartozik az Uraságnak minden Hold földről a mellyet bír, esztendőnként eggy forintot fizetni; a szöllő földnek Holdjátul pedig két forintot. 2-szor Dézma fejébe: Minden egész hellyes 8 hold őszi vetéseitüi 16 P. M. tiszta Búzát, 8 hold tavaszi vetéseitüi 8 P. M. Árpát, és 8. P. M. Zabot kö­ teles adni, és az Uraság Hombárjába bevinni: (a' fél hellyes és nyoltzados arány szerét) A' szöllő földnek holdjátul pedig öt első esztendő múlva 3 akó szín­ bort Sz. Mártony napján az Uraság pintzéjébe szállítani, vagy annak akkori árát lefizetni.

3-szor Robot hellyett különössen. Az egész hellyes tartozik az Uraság szá­ mára két hold földet emberül művelni, tudni illik: szántani, vetni, boronálni, annak termésébül a Rozst kivagdalni, a Gabonát learatni, abbul a Konkolyt kiszedni, szárazon fölkötni keresztbe rakni, 's a nyomtató szűrűre az asztagba hordani. — Továbbá: két nap négy lóval, 's két emberrel nyomtatni; eggy hoszszú utat 12 mértföldnyire tenni, vagy a' hellyett 3 nap igás marhával szol­ gálni; végre: 20 nap gyalog dolgozni, (a' fél hellyes és nyoltzados arány sze­ rént). — ö s z v e s s é g g e l pedig: az egész Helység köteles 3200 P. M. Bú­ zát Tételig a' Tiszára, vagy e' hellyett másfelé, de annyi terhet és olly messze­ ségre elhordani; melly végett eggy P. M. tiszta Buza 92 fontra, Árpa 60, Zab 50 fontra határoztatott. — Nem küiömben minden Gazda, akár mennyi föl­ det birjon, tartozik az Uraságnak eggy nap kaszálni, 's azt föl is gyűjteni; ezen szénát pedig a Község köteles behordani, és öszve rakni. — Azomba: ha üdő folytával az előadott munkákat a Földes Uraság nem a' Gabona művelés­ re, hanem másra valami hasznossabb ágára a mezei gazdaságnak akarná fordí­ tani; akkor abba is hasonló mennyiségű, és érdemű munkát tenni fognak. — 4-szer Kaszálló Réttyeiket első tiz esztendőkig szabadon szánthattyák ha akarják; a következő 16 esztendőkig pedig gyöpnek kell nékik hagyni. — 5-ször Bírót az Uraság által javasolt személlyek közül választhatnak a Köz­ ségek, 's a Templom, Pap, és Oskola költségeit is ők viselik. — Eltelvén azomba a 26 esztendőbéli Árenda' üdéje, ujj eggyességre léphetnek a Községek az Urasággal, ha továbbra is megmaradni kívánkoznak; ha pedig megnem eggyezhetnek, avagy a Földes Uraság a gazdálkodásnak más nemét akarná fölállítani; azon esetre, Házuk tetejét, fájukat, és szöllőtőkéjüket elvi­ vén magokkal, vagy eladván, szabadon elmehetnek. — De addig az üdéig tartoznak mind az előadott terheket elviselni, mind az itt következő, és lekö­ telező törvényeket megtartani. 6-szor H a valaki az alkudott Árenda üdéje alatt házát, földjét, szőllőjét el találná hagyni, annak terhét a Község fogja viselni. 7-szer H a valaki birtokát eladná, vagy azok adósságért Birói kéz alá vétetődnének; akkor tsak az épületekre, 's földekre tett munka, 's költség betsülődik föl, vagy adódhatódik el, a szokott adózások elviselésének és a kötések bétellyesítésének terhe alatt annak, a ki, a' Földes Uraságnak meg fog tettzeni; mert a föld tulajdona, az Uraságé. — 8-szor A szántó földeket eggymástul, valamint szintén ezeket a szőllő föl­ destül elválasztani, tserélni, vagy másnak valakinek eladni semmi szín alatt nem szabad. 9-szer A Pöröket az Uraság ítélli, végzésének a könyörgő Levelekre való ráírásával: — ha valakinek az nem tettzik, a Nemes Vármegyéhez folyamodhat. Ha pedig éppen Uri Széket kellene tartani; az arra teendő költséget a pör­ vesztő fizeti meg. 10-szer Az engedetleneket, áskálódókat, roszsz életűeket az Uraság szabadon megbünteti, és földjeiken lévő vagyonukat, fölbetsüllés mellett, más józan életű lakosoknak általadván a helységbül ki is tsapathattya. 11 -szer Minden vesztegető kártya játékok, veszekedések, részegeskedések, 's a kortsmákba való adósságok tsinálása megvannak tiltva, és az azt általhágok megbüntettetnek. — 12-szer A' Jobbágyok, házukfalait 11 lábnyi magosságra kötelessek fölépí­ teni, és az épületet belől másfél lábnyi magosságon föltölteni; azokon az ajtók­ nak eggy ölnyi magosságuaknak, fél ölnyi szélességüeknek; az ablakok magosságának 3*/2 szélességének 2V2 lábnyiaknak kell lenni. —

13-szor Minden tavaszkor a házak födelét, falait, a' kert és udvar kerítésit megkell ujjítani, és állandóul jó állapotba tartani. 14-szer Minden házon kő kéménynek kell lenni, 's az uttza mentibe sűrű, és szaporán nyövő fákkal kell nekik az épületet, és udvar körül ültetni; a' kertjeiket pedig jó fajta gyümöltsfákkal berakni. 15-ször Mind benn, mind kinn a szántó és kaszálló földek közt, az utakat fel kell tölteni, árkolni, és fával azokat végtül végig beültetni. 16-szor Minden gödröket az egész határban poszmottal, ganéval betölteni tartoznak; ujjakat sem vályognak, sem téglának nem szabad a mezőn tsinálni, a Legelőbül a rossz füveket kigyomlálni; minden dögöt és tsontot elásni: úgy szintén: az verebeket, varjukat, galambokat, hernyókat, 's más kártévő állato­ kat üldözni, és pusztítani köteleztetnek. — " ° . t ,

II. SZ. FÜGGELÉK A tanulmányban szereplő mértékek átváltása ma használatos mértékekre: 1 1 1 1 1 1 1 1 1

földrajzi mérföld = 7,421 km földrajzi • mérföld = 55,071 kmkaszás = kb. 1 magyar hold kapás = 200—250 négyszögöl pozsonyi mérő = 62,5 liter pozsonyi akó = 54,3 1 bécsi mázsa = 56 kg bécsi font = 0,56 kg emberváltó kaszás = ?

Jegyzetek I

Thirring Gusztáv, Magyarország népessége II. József korában, Budapest 1938, 35. Uo. 26. ' Fényes Elek, i. m. Torontál vármegye 380. Uo. 384. Uo., Bács-Bodrog vrn. 37. * Uo., Szerem vm. 50 sk. Benda Gyula, Statisztikai adatok a magyar mezőgazdaság történetéhez, Bu­ dapest 1973, 145—148., 391—392. Magyar Gazda, 1845, 1505. h. (hasáb). Uo., 1845, 1472—1473. h. Uo., 1845, 876—878. h. Uo., 1842, 1581. h. Uo., 1845, 1717. h. Kunits, i. m. 102. Fényes, i. m. Torontál vm. 374. Uo. 374. Banater Zeitung, 1828, 176/b. Kunits, i. m. 103.

!

4

3

7

8 9

10

I I

1 !

13

14

1 5

11

17

1 8

Fényes, Bács-Bodrog vm. 29—32. » Magyar Gazda, 1842, 1581. h. Fényes, Torontál vm. 386—387. Uo. Bács-Bodrog vm. 33., 42. " Nemzeti Gazda, 1817, 127. h., 305—307. h. Fényes, Torontál vm. 382., Bács-Bodrog vm. 42. Nemzeti Gazda, 1814, 131. Uo. 1817, 307. Fényes, Bács-Bodrog vm. 28. Uo., Torontál vm. 373—377. Magyar Gazda, 1846, 1480. h. Fényes, Szerem vm. 43, 44. Benda Gyula, i. m. 106., 117., 250., 393. Nemzeti Gazda, 1816, 12. h. Uo., 1817- 258. h. Kunits, i. m., 107. Magda, i. m. 493. sí Magyar Gazda, 1845, 1505. h. Fényes, i. m. Torontál vm. 374. Magyar Gazda, 1845, 1505. h. Uo., 1845, 1504. h. Fényes, i. m. Bács-Bodrog vm. 44. Uo., Torontál vm. 383. Uo., Szerem vm. 53. Nemzeti Gazda, 1817, 303. h. « Uo., 1717, 274. h. Uo., 1817, 301—304. h. Magyar Gazda, 1843, 372. h. Nemzeti Gazda, 1817, 303. h. Nemzeti Gazda, 1845, 32. h. Uo., 1844, 674. h. Uo., 1842, 1649—58.h.; 1843, 339. h.; 1843, 1656—1657. h.; 1845, 781— 782. h. *• Uo., 1843, 1004. h. Uo., 1845, 780. h. Uo., 1843, 373. h. Uo., 1846, 660. h. Uo., 1842, 1650. h. Uo., 1843, 340—343. h. Nemzeti Gazda, 1817, 128., 307. h.; Fényes, i. m. Katonai Végvidék, 24. Magyar Gazda, 1844, 145—150. h.; 1846, 1479—1480. h., Fényes Fényes, i. m. Katonai Végvidék, 25. * Uo., Bács-Bodrog vm. 33. Uo. Torontál vm. 378. Magyar Gazda, 1842, 1578. h. Uo., 1843, 372. h. Uo., 1845, 381—382. h. Uo., 1846, 469. h. Uo., 1842, 1599—1600. h. Uo., 1845, 780—781. h. Fényes, i. m., Torontál vm. 378. 2 0

2 1

2 8

2 4

2 5

2 8

2 7

2 8 2 8 3 8

8 1

8 2

8 3

8 4

8 8 8 7

8 8 8 8

4 0

4 1 4 2

4 4

4 5 4 8 4 7

4 8

4 8

5 1

8 2

5 8 5 4

5 5

5 8

5 7

5 8 5

8 0

8 1

8 2

8 8 8 4

8 8

8 8

8 7

8 8

Magyar Gazda, 1842, 1599. h. *• Fényes, i. m. Torontál vm. 378. Uo., Bács-Bodrog vm. 33. Uo., Katonai Végvidék, 26. ™ Magyar Gazda, 1845, 1676—1680., 1689—1691. h. Uo., 1844, 556—559. h. Uo., 1845, 1689. h. Uo., 1844, 557. h. Uo., 1846, 674—677. h. Uo., 1844, 556—560. h. Fényes, i. m. Szerem vm. 46—48. Banater Zeitung, 1828, 179—181., 188—189. Fényes, i. m., Temes vm. 332—334. Magyar Gazda, 1845, 1501—1504. h. Fényes, i. m., Bács-Bodrog vm. 33. Magyar Gazda, 1841, 799—800. h. Nemzeti Gazda, 1817, 306. Fényes, i. m. Szerem vm. 46. Uo., Katonai Végvidék, 28. o. Uo., Torontál vm. 378. A Bács-Bodrog vm-re vonatkozó adatok: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, Budapest, 1896, 116. o.; Torontál vármegyére: Fényes, i. m. 379.; Szerem vármegyére: Fényes, i. m. 49. o. Fényes, i. m. Szerem vm. 48. Uo., Szerem vm. 48. Uo., i. m. Torontál vm. 379. Uo., i. m., Bács-Bodrog vm. 92. Uo., i. m., Katonai Végvidék, 38. Magyar Gazda, 1842, 1598., 1600. h. Uo., 1842, 1599. h. Magda, i. m. 493. Magyar Gazda, 1842, 1598. h. Magda, i. m., 57. Nemzeti Gazda, 1816, 254. h. Magda, i. m. 82. Fényes, i. m., Bács-Bodrog vm. 34. Uo., Katonai Végvidék, 38. Magyar Gazda, 1845, 782. h. Fényes, i. m. Torontál vm., 379. Magyar Gazda, 1842, 1598. h. Fényes, i. m. Bács-Bodrog vm. 35. Uo., i. m., Katonai Végvidék 39. '*» Uo., i. m., Katonai Végvidék 39—40. Nemzeti Gazda, 1817, 128. h. Fényes, i. m., Bács-Bodrog vm. 35. Magyar Gazda, 1845. 1503. h. Fényes, i. m., Torontál vm. 379. Fényes, i. m., Szerem vm. 49. "* Uo., i. m., Katonai Végvidék, 41—42. Magyar Gazda, 1845, 1501. h. Fényes, i. m., Bács-Bodrog vármegye 35. 7 0

7 1

7 8 7 4

7 5

7 8 7 7

7 8 7 8

8 9

8 1

8 !

8 8 g i

8 5

8 7

8 8

8 8

8 0

8 1

8 2

u:i

8 4

8 5 8 8 8 7

8 8 8 8

1 0 0 1 0 1

1112

1 8 8

1 8 4

1 0 5

1 0 8

1 0 7

1 0 8 1 1 0

1 1 1

1 1 2

1 1 8

1 1 5 1 1 8

1 1 7

Jordan Sonja, Di« kaiserliche Wirtschaftspolitik im Banat im 18. Jahrhun­ dert, München 1967, 108. Magyar Gazda, 1845, 1503. h. UM Fényes, i. m., Bács-Bodrog vm. 41. Magyar Gazda, 1842, 1599. h. Uo., 1845, 1507. h. Uo., 1845, 1507. h. Nemzeti Gazda, 1817, 257—285. h. Uo., 1817, 273. h. Uo., 1817, 272. h. Uo., 1817, 273—282. h. Kunits, i. m. 73—77. Uo., 100—107. Királyi Pál, Robot és dézsma, Pest 1845, 273. Nemzeti Gazda, 1817, 269—272. h.

1 1 8

1 1 8

1 4 1 1 M

l í s

l i 4 1 K

1 1 8

1 1 7

1 2 8

1 1 8

1 8 0

Muhamed Kešetović

ADALÉK A „SZOCIALISTA NEMZET" VITATÁRÁHOZ

1. Sztálin

elmélete

és a sztálinista

tanítás

a nemzet

fogalmáról

A Lenin utáni időszakban a Szovjetunióban a nemzetről szóló elmélet alapjában véve Joszif Visszárionovics Sztálin nevéhez fűződő, elmélkedé­ sek és elméleti következetlenségek kereteiben mozgott. E n n e k következ­ tében egy helyben topogott m i n d a d d i g amíg nem m u t a t k o z o t t nagyobb belső és külső szükséglet a holtpontról való elmozdítására. E z körülbe­ lül egy időbe esik az új szocialista országok fennállásának tizenötödik évfordulójával és a Szovjetunióban végbement strukturális változások­ k a l . A nemzet fogalmának taglalása az elméleti és politikai v i t á k b a n te­ h á t egyes szocialista országok belső szükségleteiből ered, s ezen túlme­ nően kifejezésre juttatja a n n a k szükségességét, hogy megfelelő elmélet alapján jöjjenek létre a viszonyok a szocialista országok k ö z ö t t és hogy létrejöjjön a „szocialista n e m z e t " az úgynevezett „szocialista közösség" keretében. A nemzet fogalmának megvilágítására irányuló kísérletek sokasága a szocializmusban leggyakrabban a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet­ tel fejeződik be és közvetlenül azon keresztül jut kifejezésre. E n n e k az elméletnek az összes v á l t o z a t á r a jellemző, hogy a nemzet fogalmát, lé­ nyegét és társadalmi tulajdonságát nem a fejlődés objektív elemeivel, a társadalmi munkamegosztással, a t ö b b l e t m u n k a nemzeti és nemzetközi méretekben v e t t sorsával hozza kapcsolatba, h a n e m az állammal és a politikai hatalom osztályjellegű típusával. A „szocialista n e m z e t " ezért a „ k a p i t a l i s t a " illetve „burzsoá n e m z e t " ellentéte. 1.1. A „szocialista

nemzet"-ről

szóló elmélet

létrejötte

és

lényege

A „szocialista nemzet"-ről szóló elméletet Sztálin állította fel, mégpe­ dig nagyon gyorsan Lenin halála u t á n . A m i n t u t a t tört a nemzetről és a nemzetiségi viszonyokról alkotott felfogása érvényesülésének, s amikor megszabadult mindattól ami zavarólag h a t o t t érvényesülésére, illetve

szembeszegült azzal — Lenin k o r á b a n és közvetlenül halála után —, Sztálin lefektette a „szocialista nemzet"-ről szóló elképzeléseinek a l a p ­ jait. M á r 1920-ban azt fejtegette, hogy az újabb kori világban egymástól különböző „szocialista n e m z e t " és „burzsoá n e m z e t " létezik, s hogy az egyik sorsa a szocializmushoz a másiké a kapitalizmushoz kötődik. E h ­ hez híven Sztálin a kapitalizmusbeli nemzet jellegét a következőkre ve­ zette le: ennek a nemzetnek a vezető ereje a burzsoázia; az osztályok közötti béke a „nemzeti egység" érdekében; idegen területek meghódí­ tása „saját" országának növelése érdekében; bizalmatlanság és gyűlölet más nemzetek i r á n t ; a nemzeti kisebbségek elnyomása; egységes front az imperializmussal. 1

Sztálin a „burzsoá nemzetekkel" szemben a „szocialista nemzetek" jel­ legét a következőkben állapította meg: „a munkásosztály és az interna­ cionalista p á r t vezető szerepe; a munkásosztály és a parasztság szövet­ sége; a nemzeti elnyomás m a r a d v á n y a i n a k felszámolása és az interna­ cionalizmus megszilárdítása; egységes front minden leigázott és jogfosz­ tott néppel". A felsoroltak mellett Sztálin a „szocialista nemzeteket" „ s o k k a l " összetartóbbaknak és életképessebbeknek tünteti fel és azt ál­ lítja, hogy „ s o k k a l " „össznépibbek" mint bármelyik burzsoá nemzet. A nemzet fogalmáról szóló újabb kori szovjet elméletekben kevés az újdonság, mert főképpen arra szorítkoznak, hogy újabb érvekkel támasz szák alá a nemzet Sztálintól eredő meghatározását. Egy 1954-ben meg­ jelent k ö n y v szerint például a „ b u r z s o á " és a „szocialista n e m z e t " k ö ­ zötti különbségről szóló elméletet úgy egészítették ki, hogy azt „a nem­ zet eltérő gazdasági alapjával, különböző szociális a l a p p a l ; eltérő ural­ k o d ó ideológiával; a nemzet fejlődésének eltérő törvényszerűségeivel" magyarázzák. 2

3

A nemzet fogalmának Sztálin által végzett tipologizálásától eltérően a modern szovjet elmélet a hangsúlyt a „ b u r z s o á r ó l " a „kapitalista nem­ z e t i r e helyezi át, és egyesek megkísérlik a meglevő tipológiát új jelleg­ zetességekkel és kategóriákkal kiegészíteni. Megkülönböztetnek például „szociális szempontból heterogén" és „szociális szempontból homogén nemzetet", ami végeredményben egy és u g y a n a z . 4

A Lenin u t á n következő időszakban, Sztálin nemzetiségi politikájának következtében a nemzet fogalmáról szóló szovjet elmélet terén nagy visszaesés következett be a marxista gondolkodásmódban. A m í g M a r x Engels és Lenin a nemzet fogalmát az anyagi elemek alapján közelíti meg, feltárva a társadalmi munkamegosztás és a társadalmi m u n k a m e g ­ osztás törvényszerűségeinek jelentőségét, addig Sztálin és a „szocialista nemzet"-ről szóló sztálinista elmélet képviselői a nemzet jelenségét v o ­ luntarista, lényegében véve idealisztikus módon, a külső változásokból kiindulva közelítik meg, s szabály szerint olyan változásokból i n d u l n a k ki, amelyeknek képzeletük, elgondolásuk szerint lenniük kellene, s nem olyanokból amilyenek azok a valóságban. A „szocialista" és a „kapitalista nemzetek" közötti különbségeket egyes szovjetunióbeli, illetve más kelet-európai teoretikusok legújabb

m u n k á i k b a n „ a z élet gazdasági, szociális, politikai, eszmei-kulturális és erkölcsi-pszichológiai a s p e k t u s á r a " vezetik le, s eközben az internacio­ nalista tényező favorizálására törekszenek. E z t olyan érvekkel igyekez­ nek alátámasztani, melyek szerint „nem csak az a nemzeti ami külön­ bözővé teszi a népeket, hanem az is, ami egyesíti ő k e t " . Ez a szellemi konstrukció, amikor harmonikus viszonyba hozza a nem­ zetit és az internacionálist, abból az állításból indul ki, hogy — „ a szo­ cialista nemzet új típusa biztosítja a felvirágzást, a szabad és sokoldalú nemzeti fejlődést", valamint, hogy „a munkásosztály p á r t j á n a k ideoló­ giája és politikája az egész szovjet társadalom fejlődésének döntő ténye­ zője". A „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet, az „új típusú n e m z e t " elmé­ leteként abból indul ki, hogy a kapitalizmusban a burzsoázia hozza létre a nemzetet, mert kezében v a n n a k a termelőeszközök, a szocializmusban viszont az állam, mert az a társadalom vagyis a munkásosztály megha­ talmazottja, amely a termelőeszközök feletti igazgatást gyakorolja. E z az elképzelés szerint a nemzet jelenségének lényege a tulajdonviszony, s eközben a tulajdonviszonyokat formaként, s nem pedig — a minden tulajdonforma alapját képező — termelési viszonyként fogja fel. Ezért a nemzetnek a „szocialista n e m z e t " kereteiben való elméleti m a g y a r á ­ z a t á r a tett kísérletek egyértelműen azt állítják, hogy „ a z új típusú nem­ z e t " a Szovjetunióban az egységes, központosított állami gazdasági rend­ szerből fejlődik k i . Következésképpen a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet születését szorosan egybefűzik a Szovjetunió első ötéves tervével. Ebből kiindulva részletekbe menően elkészült a „szocialista n e m z e t " fej­ lődéséről szóló elmélet, mely szerint „ a z októberi forrdalomtól a h a r ­ mincas évekig terjedő időszak a nemzet konszolidálódásának korszaka, majd ezeket az éveket a nemzetek közeledésének korszaka k ö v e t i " , s ez nem más mint az állami centralizmus erősödésének eszmei racionalizálá­ sára tett kísérlet, s egyben a szabad nemzeti fejlődés elkerülhetetlen el­ fojtása. E séma szerint 1917 és 1937 között létrejött minden szovjet nemzeti és nemzetiségi csoportosulás egységes szociális-osztályjellegű struktúrája, amellyel létrejött „homogenizálódásuk"-nak és a „soknem­ zetiségű szocialista államban való tömörítésük"-nek az alapja. A z elkö­ vetkező húsz esztendőben pedig kidolgozták és megszilárdították a „szovjet nemzet"-et, az új történelmi közösséget, amely „szocialista nem­ zetté fejlődött". A felsorolt és a hozzájuk hasonló m a g y a r á z a t o k azonosítják a nem­ zeti és osztálystruktúrát, amelynek kifejezője az egységes, centralizált és homogén adminisztratív struktúra. Eközben n y o m a sincs annak, ami a nemzet és a nemzet tulajdonságának lényegét képezi, ez pedig az osz­ tály és az osztályjelleg, s így a homogenizálódás, összeforrás, egybeolva­ dás stb. látszatát keltik, ami nem más mint az emberi érvényesüléssel kapcsolatos p r o b l é m á k összetett viszonyainak leegyszerűsítése a szocia­ lizmusban. Más szóval, a politikai tényező abszolutizálását és tömjénezését, a politikai változásoknak a szociális változásokkal való azonosí5

8

7

8

tását a „szocialista m u n k á s o s z t á l y " és a „szocialista n e m z e t " kategóriá­ jával is kifejezik. A „szocialista nemzet"-ről szóló konceptus logikája a nemzet történelmi feltételezettségéből indul ki, s eközben a feltételezettség és változóság időbeni megfogalmazását megkísérli az osztályjellegű társadalmi változásokhoz idomítani oly módon, hogy azt állítja: a k a ­ pitalizmusból a kommunizmusba való átmenet közben létrejön az „új tí­ pusú n e m z e t " . A nemzet fenomén időrendi fejlődésének mechanikus meg­ határozása a „kapitalista nemzet"-től a „szovjet nép"-en keresztül a „szocialista nemzet"-ig és az „új típusú" nemzetig terjed. J .2. A marxizmus

és a „szocialista

nemzet"

Ebben a kontextusban az „új típusú nemzet"-ről a l k o t o t t fogalom helyettesíti az „emberi közösség" marxista fogalmát, amely a régi politi­ kai társadalom osztályjellegű korlátozottságainak túlhaladásával jön lét­ re. A z ezzel kapcsolatos marxista álláspont igen szabatos és világos: hangsúlyozza a belső, osztályjellegű munkamegosztás túlhaladásának — m i n t a nemzetközi munkamegosztás gyökeres megváltozásának alapját és feltételét képező tényezőnek — fontosságát. Kizárólag ezek szolgál­ h a t n a k reális alapul és feltételül, amelyen illetve amelynek közepette megszűnnek a nemzeti ellentétek. Más s z a v a k k a l ez azt jelenti, hogy amíg a m u n k á n a k osztályjellege van, addig a többletmunkában ott rejlik a nemzeti érdekek alapja és lényege, amely a szocializmusban is a sza­ bad, nemzeti és osztályjellegű fejlődés anyagi forrása. A z állam és a p r o l e t á r d i k t a t ú r a etatizmuson és bürokratikus centraliz­ muson alapuló sztálinista felfogása nem juttatja kifejezésre a nemzet gazdasági lényegét. A nemzet e lényegének centralista-adminisztratív el­ fojtása a „ m o n o l i t i z m u s " és a „nemzetek egybeolvadásának" látszatát keltette, s g y a k r a n ezen alapulnak a m a g u k b a n véve teljesen ellenrétes álláspontok. A z egyik szerint a nemzetek egyenrangúak és szabadon fejlődnek, a másik szerint felszámolták a k ö z ö t t ü k fellelhető különbsége­ ket, s b e o l v a d t a k a „szovjet n é p " - b e és a „szocialista nemzet"-be. L é n y e ­ gében azonban a b ü r o k r a t i k u s központosított á l l a m a p p a r á t u s egyöntetű­ ségéről van szó, s azt azonosítják a nemzetek kereteiben fennálló és a k ö ­ z ö t t ü k u r a l k o d ó viszonyokkal. E z az az alap, amelyen az egységes ál­ l a m b a n levő egységes nemzetről szóló elképzelések születnek, s amelyek logikája a „szocialista t á b o r r a " is kiterjed. A „szocialista nemzet"-ről szóló elméletnek semminemű alapja és tá­ masza nincs M a r x , Engels és Lenin tanításában, azonban annál több k ö ­ zös pontja v a n és sokban azonos egyes, a I I . Internacionálé korából jól ismert revizionisták és o p p o r t u n i s t á k tanaival. í g y például Bauer, az „ a u s z t r o m a r x i z m u s t " képviselve olyan tézis mel­ lett szállt síkra, mely szerint a nemzetiségi kérdés a gyakorlatban kultu­ rális téren nyer megoldást, s ebből k i i n d u l v a leegyszerűsítette a „ k u l t u ­ rális nemzeti a u t o n ó m i a " képletére. A „szocialista nemzet"-ről szóló el­ mélet számára abban a pillanatban, amint a nemzetet megfosztotta ter-

mészetes gazdasági funkciójától, nem m a r a d t más h á t r a , mint az, hogy a nemzetet a n n a k etnikai sajátságosságaira, h a g y o m á n y a i r a és pszichofi­ zikai tulajdonságaira egyszerűsítse le. Hasonlatosság van abban is, hogy Bauer úgy vélte, az elsődleges „ k o m ­ munista n e m z e t " eredeténél fogva létrejött közösség, majd ezt követően jött létre a k u l t ú r á n alapuló nemzet a kultúráért való közösség. Tekintet­ te! a r r a , hogy a k u l t ú r á t az u r a l k o d ó osztályok h o z z á k létre, Bauer sze­ rint a szocializmusban, amikor a munkásosztály maga is bekapcsolódik a kulturális folyamatba, létrejön a „szocialista n e m z e t " is. A két elmélet között az a különbség, hogy Bauer szerint a nemzetet a k u l t ú r a h o z z a létre, Sztálin és a sztálinisták szerint pedig az állam. K a u t s k y , aki fiatal k o r á b a n elsőként kezdett k o m o l y a b b a n , t u d o m á ­ nyos alapon foglalkozni a nemzetről szóló marxista elmélet kidolgozá­ sával, nem vallott azonos nézeteket Bauerrel, sőt elítélte a n n a k elméletét. A z o n b a n a „szocialista nemzet"-ről szóló sztálinista elmélet ennek elle­ nére t á m a s z r a talált és azonosította m a g á t K a u t s k y álláspontjával, amely kilépett a marxizmus keretéből és a n n a k revízióját képezte. K a u t s k y a modern államot a korszerű termelési módszerekkel h o z v a összefüggésbe a r r a a megállapításra jutott, hogy az á l l a m n a k ahhoz, hogy modern le­ gyen, minél n a g y o b b n a k kell lennie, s ezzel elvetette a nemzetről és a szocializmusbeli nemzetiségi viszonyokról szóló marxista tanítást. N e m helyeselve, hogy Bauer m e g m a r a d t a nemzeti problémánál, K a u t s k y ki­ fejtette az internacionalizmusról szóló tézisét és abban l á t t a a nemzet jövőjét és a nemzeti kérdés megoldását. E z a tézis a r r a az elképzelésre támaszkodik, mely szerint a modern kapitalista fejlődés eredményekép­ pen modern államok és nemzetek jöttek létre, amelyek fejlődése nem a r r a az időszakra esik. A fejlődés megvalósulásáig követniük kell azok útját és a z o k n a k a kereteiben kell m a r a d n i u k , akiknek azt m á r k o r á b ­ ban sikerült megvalósítaniuk. A „szocialista nemzet"-ről szóló sztálinista elmélet sokban K a u t s k y internacionalizmusára támaszkodik, a különb­ ség csak abban v a n , hogy K a u t s k y az ő internacionalizmusát a világ­ piachoz köti, Sztálin és a nemzetről szóló elmélet sztálinista teoretikusai pedig a „szocialista t á b o r " - h o z és a „szocialista közösség"-hez. K a r i K a u t s k y egyik téves kiindulópontja az internacionalizmusról szóló elmélet megalapozásakor abból állt, hogy k i z á r t n a k t a r t o t t a szuverén nemzeti államok fennállását a szocializmusban, mert t á r g y t a l a n n a k t a r ­ t o t t a a nemzeti á l l a m r a való törekvést a proletariátus győzelmének fel­ tételei között. Szerinte ugyanis a proletariátus győzelmével megszünteti az államot, vagyis a n n a k lényegét — a politikai h a t a l m a t , amelyet a nemzeti burzsoázia t a r t o t t kezében. A z ilyen konstrukciók, amelyek a forradalmi elmélet és a forradalmi g y a k o r l a t közötti eltérés talaján jöt­ tek létre, azzal a következménnyel j á r t a k , hogy K a u t s k y elméletével a szocialista forradalom előestéjén a forradalmi történések perifériájára került, mint ahogyan a „szocialista nemzet"-ről szóló elméletben kifeje­ zésre jutó eszme is a mai világ forradalmi, felszabadító és szocialista át­ alakulásának perifériájára került.

A nemzetek közeledése objektív folyamat, s ezt g y a k r a n kiemelték M a r x , Engels és Lenin, de a n n a k előfeltétele a nemzetek szabad és egyen­ rangú fejlődése, ami kizárólag olyan feltételek között lehetséges, amikor a munkásosztály nemzete keretében közvetlen rendelkezik a többletmun­ k á v a l . S ez az, amitől a jelen pillanatban a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet megalkotói igen messze v a n n a k és ennél fogva olyan mértékben távolodik ez az eszme a marxizmustól, amilyen mértékben közeledik a hegelizmus felé. Amennyiben a nemzet — s erre világosan r á m u t a t o t t a marxista elmélet — m e g h a t á r o z o t t objektív anyagi tényezők terméke, a k k o r a n n a k túlhaladása és új minőségbe való kifejlődése ezeknek az objektív anyagi tényezőknek a túlhaladásától függ. E tényezők közé t a r ­ tozik a munkamegosztás, az árutermelés és a piac, amelyek ma minden nemzetre és népre jellemzőek, még a legfejlettebb termelő erőkkel rendel­ kezőkre is. H a a nemzet jelenségét ilyen feltételek között és s t r u k t ú r á k ­ ban is aktualizálják, sőt kiélezik, a k k o r felvetődik az objektív kérdés — miért nem jelentkezhetne ott is, ahol a feltételek hasonlóak vagy éppen­ séggel kedvezőtlenebbek, m á r ami a termelőerők és a társadalmi m u n k a ­ megosztást illeti. A „szocialista nemzet"-ről és az „új típusú nemzet"-ről szóló elmélet teret h a g y a nemzet fejlődésében és érvényre jutásában jelentkező még két kedvezőtlen i r á n y v o n a l számára. Ezek egyike: formálisan a marxis­ ta tanítás talaján t a r t ó z k o d n i , u g y a n a k k o r elvetni a n n a k lényegét és azt a g y a k o r l a t b a n használt, de általa t a g a d o t t frázisokkal behelyette­ síteni. Sztálin és a sztálinizmus idején a nemzet és a nemzetiségi viszonyok kérdése tabu t é m a volt, a nemzeti kérdés bármilyen jellegű említését burzsoá nacionalizmusnak minősítették. S ezért a sztálini korszakban a legbrutálisabb megtorlásokkal és üldöztetéssel számoltak le és félemlítet­ ték meg m i n d a z o k a t , akik az ellenállás vagy a nézetkülönbség legcse­ kélyebb jelét t a n ú s í t o t t á k a bürokratikus-centralista abszolutizmussal szemben. Szófogadatlannak talált egész népeket telepítettek szét és meg­ szüntették önrendelkezésüket. A második világháború idején, amikor a Vörös H a d s e r e g m á r nagyban üldözte az ország területén levő hitlerista h o r d á k utolsó m a r a d v á n y a i t , d e p o r t á l t á k az összes karacsajeveket, a K a l m ü k A u t o n ó m Köztársaság összes lakosságát, az összes balkáriakat, csecsenceket, ingusokat. N . Sz. Hruscsov erről szólva a X X . Kongresszu­ son feltette a kérdést: „ H o g y a n lehet egy egész népet felelőssé tenni el­ lenséges tevékenységért, a nőket, gyermekeket, öregeket, kommunistá­ k a t és komszomolistákat beleszámítva." A Szovjetunió 1936. évi a l k o t m á n y a , amely közismerten sztálinista, a n o r m a t í v u m és a valóság közötti eltérés ritka példája m a r a d t . Minden­ nemű d e m o k r a t i k u s n o r m a t í v p r o k l a m á c i ó r a olyan megoldást nyújt, amely g y a k o r l a t b a n megvalósíthatatlan. A b b a n az a l k o t m á n y b a n pél­ dául, felsorolják az összes köztársaságot és autonóm t a r t o m á n y t , ame­ lyek 1824-ben, a Szovjetunió létrehozásakor léteztek és jogaikat, ame^ lyek d e k l a r a t í v m ó d o n bővültek. U g y a n a k k o r leszögezi a következőket: 9

„ A köztársaságok költségvetését mind a bevételekre, mind a kiadásokra való tekintettel a Szövetség K ö z p o n t i Végrehajtó Bizottsága állapítja meg" 1 0

A másik i r á n y v o n a l , egyes szocialista országokban a nemzetek admi­ nisztratív asszimilálása a „szocialista n e m z e t " létrehozásának örve alatt. Jóllehet ugyanazokból az elméleti tételekből indul ki, ennek az elmé­ letnek a gyakorlati politikai értelme országról országra változik, ami csak megerősíti azt, hogy politikai pragmatizmuson alapszik. A N é m e t D e m o k r a t i k u s Köztársaságban a „szocialista n e m z e t " fogalma a két né­ met állam fennállásának eszmei megindoklására szolgál a polgári jelszó alapján, amely szerint „egy nemzet — egy á l l a m " . A „szocialista" és a „kapitalista n e m z e t " fennállásáról szóló elmélet szolgál a két német állam létezésének megindoklására. A „szocialista nemzet"-nek tömbjel­ lege v a n , m e r t „a szovjet szocialista rendszerhez való t a r t o z á s " , vagyis a szocialista államok katonai-politikai tömbjéhez való tartozás „a szo­ cialista n e m z e t " leglényegesebb ismérve. Más szóval, e t ö m b nélkül nem lehetséges ilyen nemzet létezése sem. 11

A N é m e t D e m o k r a t i k u s Köztársasággal ellentétben, amelyben lehetet­ lennek tartják a német „ k a p i t a l i s t a " és „szocialista n e m z e t n e k " az egy nemzetbe való beolvadását, Bulgáriában a hangsúlyt az „egységes bol­ gár szocialista n e m z e t " létezésére fektetik. E kategória szorgalmazása nem más, mint az ebben az országban élő nem bolgár nemzetek asszimilálásának másképpen történő megnevezése. Ezt az irányvételt olyan elmé­ lettel igyekeznek megindokolni, mely szerint az osztálynak elsőbbsége van a nemzeti jelleg felett, tulajdonképpen azonban a nagybolgár sovi­ nizmusról és hegemonizmusról v a n szó, amely az említett ország osztály­ kapitalista múltjára támaszkodik, nem pedig az osztályról és a nemze­ tekről szóló marxista tanításra. „ M a egyikünk számára sem lehet titok, hogy az összes nemzeti szerencsétlenség és katasztrófa közül, amelyek ér­ zékenyen sújtották népünket az utóbbi évtizdekben, a Balkánon g y a k o ­ rolt nagybolgár sovinizmus és a szomszédos népek feletti u r a l o m nagy­ bolgár ideológiája és politikája a legjelentősebb. Elengedhetetlenül szükség v a n arra, hogy vasseprővel kitisztítsuk Augiasz sötét, aljas és szégyenletes örökségű istállóját, hogy megtisztítsuk Bulgária társadalmi politikai h o r i z o n t j á t . " Georgi D i m i t r o v egy alkalommal az őt végte­ lenül gondba ejtő nagybolgár nacionalizmusról szólva a következőket m o n d t a : „ A nagybolgár nacionalizmust a második világháborúban nem érte döntő csapás", mint ahogyan az Jugoszláviában történt, amikoris Jugoszlávia népei fegyverrel a kezükben felszámolták a nagyszerb cset­ nikek, illetve a n a g y h o r v á t usztasák ideológiáját. Ezzel ellentétben a nagybolgár nacionalizmus még intenzívebbé vált és mély gyökeret eresz­ tett, még a Bolgár K o m m u n i s t a P á r t r a is hatást g y a k o r o l v a . A nemze­ teknek a „szocialista n e m z e t " létrehozásának örve alatt történő asszimi­ lálása a dörgő szózatok ellenére is a „szocialista közösségbe" t a r t o z ó egyes országok közötti viszonyok rendezésének a k a d á l y á v á válik. 12

13

A z átmeneti időszak sokkal összetettebb mint ahogyan azt egyes le­ egyszerűsített etatista-szocialista elméletek igyekeznek beállítani. H o l o t t éppenséggel ez az összetettség és az új, v a l a m i n t a régi átszövődése ké­ pezi az átmeneti időszak lényegét. E m i a t t a történelem a forradalmi erő­ ket felelősségteljes elméleti és gyakorlati feladatok elé állította az átmene­ ti időszak népei és nemzetei közötti termelési és általános viszonyok fej­ lődésének terén. H a abból indultunk ki, hogy a nemzetiségi kérdés az átmeneti időszak ellentmondásainak része, a k k o r éppen a nemzet az a forma és potenciál, amely arra szolgál, hogy ezeket az ellentmondásokat könnyebben legyőzzék és túlhaladják, de csak a tényleges szocialista de­ mokratizmus, egyenrangúság és szolidaritás feltételei közepette. A z össz forradalmi tapasztalat és g y a k o r l a t a r r a utal, hogy a nemzet a tényleges küzdőtér, melyen a m u n k a gazdasági felszabadításáért folyik a h a r c és ezért az elsősorban a szocializmus létrejöttének forrása, nem pedig terhe, mint ahogyan az a szocializmusról a l k o t o t t leegyszerűsített sztálinista-etatista vízióból kitűnik. A nemzet nem érvényesülhet és nem fejlődhet, ha nem tartja tiszteletben sajátságait a m u n k a termelékenységé­ nek területén, s h a nem vállal felelősséget fejlesztéséért és beépüléséért a világgazdaság magasabb szintű termelékenységébe. H a a gazdasági rend­ szer olyan i r á n y z a t o t vett, hogy a nemzet a termelés és a fogyasztás alapjának belső viszonyai között jön létre, az még nem jelenti azt, hogy gazdaságilag z á r t nemzet alakult ki. E n n e k értelme valójában a terme­ lés társadalmi jellegének természetes létrejötte a gazdasági kényszer h a t á ­ sa alatt — vagyis a gazdasági offenzíva közepette, az arra való alkal­ massá válásban —, mint a termelés koncentrálódása a szélesebb és nem­ zetközi munkamegosztás alapján . . . E z lehet az emberi közösség széle­ sebb integrálódásának alapos előkészítését szolgáló módszer, azé, a kö­ zösségé, amely a fejlett termelési erőkre és a társadalmi változásokra a l a p o z v a lehetségessé és reálissá v á l i k . A gazdasági komponens és tartalom eltávolítása a nemzet funkciójá­ ból nem más mint a n n a k lekicsinylése és tagadása. Ezzel tulajdonkép­ pen teljesen elködösítik a nemzetiségi kérdést és megteremtik a legszéle­ sebb körű lehetőséget a vele való visszaélésre a modern politikai g y a k o r ­ latban. A z o k a körülmények amelyek közepette megoldódik a többletmunka és a szükséges m u n k a közötti ellentétes viszony, meghatározzák a m u n ­ kásosztály és a nemzet szerepét és m i n d a z o k a t az i r á n y z a t o k a t , amelyek ezekből a viszonyokból erednek az átmeneti időszakban, vagyis a szo­ cializmusban. A z etatizmus — mint az eme ellentmondások felszámolá­ sának törvényszerű tendenciájával szembeni ellenállóképesség hiánya — egyaránt az osztály és a nemzet passzivizálódásához vezet, holott azok döntő szerepe nélkül szemmel láthatólag nem lehet a szocializmusban si­ kerrel túlhaladni ezeket az ellentmondásokat. E helyzet második követ­ kezménye a n n a k az erőnek a glorifikálása és „istenítése" amely ezt a funkciót m a g á r a vállalja, ez pedig az állam. A b b a n a pillanatban, ami­ k o r a centralista felépítésű állam átveszi a nemzet gazdasági funkcióit, 14

a k k o r a r r a kényszerül, hogy a nemzet „elködösített" jelenségével saját bel- és külpolitikai szükségletei szerint manipuláljon. A nemzet gazdasági funkciójának a háttérbe szorítása után Sztálin a nemzetiségi kérdés lényegét a g y a r m a t u r a l o m alatt élő népek és a füg­ gőségben élő nemzeteknek az imperialista burzsoá u r a l k o d ó nemzetek­ kel szembeni h a r c á b a n látta. E konstrukció a t o v á b b i a k b a n így néz k i : „ A g y a r m a t o k o n leigázott tömegek a parasztok tömegei, tehát a n e m ­ zeti kérdés tulajdonképpen nem más mint parasztkérdés, s az imperializ­ mus elleni harcba bevont paraszttömegek a p r o l e t á r f o r r a d a l o m szövet­ ségesei". E logika szerint a p r o l e t á r f o r r a d a l o m politikai győzelme egy­ magában az új nemzet létrejöttét jelenti. A z pedig m á r csak magától ér­ tetődő, hogy az ily m ó d o n létrejött nemzetről, miután elismerték t ö r t é ­ nelmi feltételezettségét, időről-időre tanácsos kvalifikációkat adni, ame­ lyeket k o r á b b a n és m a is a „szovjet n é p " , a „szocialista n e m z e t " az „új típusú n e m z e t " stb. kategóriákkal illetnek. A z elméleti v i t á k b a n a „szovjet n é p " fogalmát úgy h a t á r o z z á k meg, hogy az „ a z emberek történelmi, szociális és internacionális közössége, azoké az embereké, akiknek egységes, a társadalmi tulajdonon, gazda­ ságon alapuló hazájuk és területük, szocialista t a r t a l m ú kultúrájuk, nemzeti nyelvük és a nemzetek közötti közlekedésben használt nyelvük van, amely a föderatív össznépi államuk és a közös cél — a k o m m u ­ nizmus kiépítésére irányuló közös cél — alapján, v a l a m i n t a szocialista átalakulás és a dolgozó osztályok és rétegek, nemzetek és nemzetiségek közeledése alapján jött l é t r e " . A „szovjet n e m z e t " e jellemvonásainak összessége nem más, mint az etatisztikus-bürokratikus szocializmus meg­ jelenési formája, amely s z á m á r a a többnemzetiségűség z a v a r ó körülmény, mivel egyöntetűségre törekszik. A „szovjet n e m z e t " definíciója szemmel láthatólag kiegészíthetné és kielégíthetné a belső centralisztikus-etatisztikus rendszer szükségleteit, ennek szemszögéből szükségtelen nyomozni a „szocialista n e m z e t " meg­ határozása u t á n . A z pedig, hogy az utóbbi időben mégis ilyesmi folyik, az a n n a k t u d h a t ó be, hogy szükség v a n rá a „szocialista t á b o r " h o m o genizálása céljából. A „szocialista n e m z e t " fogalmának kutatása szemmel láthatólag nem a k u t a t á s r a és az elmélet továbbfejlesztésére irányuló t u ­ dományos igyekezet, hanem elsősorban a n n a k elhomályosítására és ta­ gadására irányul. Ez az alapgondolat elsősorban abból indul ki, hogy „a nemzet az embereknek a kapitalista termelési módjára jellemző szer­ vezete, míg a szocialista termelési m ó d o t az emberek internacionalista szervezkedése jellemzi". A nemzet fogalmának az internacionalistával való felcserélése a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet keretében nem más, mint a „ t á b o r b a n " fennálló viszonyok racionalizálására tett kísér­ let, s e viszonyok perspektívájának megnyitása az egységes „szocialista n e m z e t " keretében. Ezért ennek az elméletnek az érvényesítésére irá­ nyuló erőfeszítésekben úgyszólván kivétel nélkül aláhúzzák, hogy: 1. a „szocialista n e m z e t " a „kizsákmányoló osztályok felszámolásából" ere­ dő közösség; 2. a „szocialista n e m z e t " minőségileg új emberi közösség, 15

16

amelynek a régi nemzeti közösség f e n n m a r a d t etnikai sajátosságaitól el­ tekintve radikálisan megváltozott egész anyagi és szellemi élete a szo­ cialista internacionalizmus elvével összhangban; 3. a „szocialista nem­ z e t " „monolit", „szociális szempontból homogén", „új és magasabb ren­ d ű " emberi közösség amelynek életmódja és sajátosságai sokban külön­ böznek a többi „ h a g y o m á n y o s " és elavult nemzetekétől. E z különöskép­ pen a következőkben nyilvánul meg: minden baráti osztály és t á r s a d a l ­ mi csoport tényleges egységében, amely alapján végbement minden nem­ zet egybeolvadása a munkásosztály vezetése alatt; minden szociális és nemzeti folyamat „szigorúan t u d o m á n y o s " , a k o m m u n i s t a p á r t és a szocialista állam általi i r á n y í t á s á b a n ; közös ideológiában; a szocialista hazaszeretet és az internacionalizmus harmonikus kapcsalatában; a „szo­ cialista közösség"-hez való tartozás érzésében. Ebből a mechanikus konst­ rukcióból és összevonásból kitűnik, hogy a b ü r o k r a t a monopolizmus szá­ m á r a csak egy abszolutizált és átfogó érdek fikciója felel meg. Ezek az elméletek szerint a nemzetek integrálódása, illetve szabad fejlődése olyan folyamatok, amelyek egymást okvetlenül kizárják. Végeredmény­ ben minden a r r a irányul, hogy megindokolja a Szovjetuniónak a „szocia­ lista t á b o r b a n " betöltött azon helyét, amelyet az orosz nép tölt be a „szovjet n é p " keretén belül. Más szóval a „szovjet n é p " és a „szocialista n e m z e t " olyan fogalmak, amelyek megjelölik a nemzetek helyét és pers­ pektíváját az etatista szocializmusban. E feltételek között a meglevő nemzetek helyzetének lényeges alkotórésze a legnépesebb nemzet dominációja, amellyel velejár más nemzetek fokozatos asszimilációja is. E t á v l a t n a k az alternatívája kizárólag az lehet, hogy a demokratikus szervezettség közepette a munkásosztály közvetlenül d ö n t saját és nem­ zeti fejlődésének feltételeiről. Egyébként az alárendeltség és a hegemónia olyan a b s z u r d u m o k b a csap át, amelyekkel egyes szovjet teoretikusok m u n k á i b a n találkozunk. Szerintük a nemzetek döntéshozatalára kihatás­ sal v a n a vezetők személyi tulajdonsága s más országok „tárgyilagosab­ b a n " véleményt m o n d h a t n a k arról, hogy mi képezi egy ország nemzeti érdekét. E teoretikusok szerint a g y a k o r l a t „újszerű m ó d o n " veti fel a nemzeti szuverenitás kérdését, mégpedig azért, mert a szocialista orszá­ gok államközi együttműködésében „megnövekedett a transznacionális te­ vékenység jelentősége, s az megköveteli a nemzeti érdekek alárendelé­ sét"." Mindennek az a lényege, hogy a „szocialista nemzet"-ről szóló elmé­ let értelmi kuszaság, amely a sztálinista korszak etatista-bürokrata el­ hajlásának következménye, s kísérlet arra, hogy marxista pozíciókról m e g m a g y a r á z z á k ezeket a deformációkat. A „szocialista" meghatározás szemmel l á t h a t ó a n nem v o n a t k o z i k a nemzet fogalmára, h a n e m egy bürokratikus szerkezetről van szó. Ezért ezzel az elmélettel sok olyan kérdés és probléma körüli vita került gyújtópontba, amelyekkel a n n a k idején M a r x , Engels és Lenin is t a l á l k o z t a k . Ezek pedig az osztály- és a nemzet viszonya, a nemzet és az internacionalizmus, az önállóság, egyen­ rangúság és a szocialista szolidaritás stb. Jóllehet megváltozott feltételek

k ö z ö t t ugyan, de a szocialista országokban a bürokrácia utánozza a bur­ zsoázia azon m a g a t a r t á s á t és álláspontjait, amelyeket M a r x , Engels és Lenin bírált. E jelenség megjelenésének veszélyét sejtve Lenin az októberi forrada­ lom győzelme után, A „baloldaliság" a kommunizmus gyermekbetegsé­ ge című munkájában 1920-ban az orosz forradalom egyes alapvető v o ­ násainak univerzális jelentőségéről beszélt, de valamivel azt megelőzően a Bolsevik P á r t V I I I . Kongresszusán még arra is r á m u t a t o t t : „ N e v e t s é ­ ges lenne a mi f o r r a d a l m u n k a t minden ország számára egyaránt érvé­ nyes eszményképpé kikiáltani, beképzelni azt, hogy az egy egész sor zse­ niális felfedezést tett és hogy a szocialista újdonságok egész tömegét ve­ zette be . . . Mi gyakorlati t a p a s z t a l a t r a t e t t ü n k szert az országban levő kapitalizmus megdöntésére irányuló első lépésekben, a proletariátus és a parasztság különleges viszonyai közepette. Ezenkívül semmi más nincs. Amennyiben békának tetetjük, felfújjuk m a g u n k a t , nevetségessé válunk az egész világ előtt. Közönséges dicsekvőkké v á l u n k " . Sztálin m á r 1936-ban kihirdette, hogy a Szovjetunióban alapjában véve m á r kiépítették a szocializmust. A mai szovjet teoretikusok szerint a jelenlegi szovjet társadalom fejlett szocialista társadalom, amely a kommunizmusba tér át. E társadalom lényeges tulajdonsága a jelenkori szovjet elmélet szerint az össznépi állam. A termelők szabad társulásáról és az eszközök feletti hatalmáról szó sincs. Ellenkezőleg, olyan álláspon­ tok is kifejezésre j u t o t t a k , melyek szerint a szocializmus és az önigazga­ tás összeegyeztethetetlenek, u g y a n a k k o r az elkövetkező kommunista korszakbeli kommunista társadalmi önigazgatásról beszélnek. E vélemé­ nyek szerint a k o m m u n i z m u s felé a következő két, k i m o n d o t t a n politi­ kai mozgatóerő segítségével h a l a d u n k — össznépi társadalom és össz­ népi p á r t . Ezen elméletek szószólói az említettek segítségével lényegében csak azt bizonyítják, hogy azok olyan társadalmi s t r u k t ú r á k és viszo­ nyok fenntartására szolgálnak, amelyekben nekik döntő pozíciójuk van. Velük kapcsolatban el lehetne m o n d a n i azt, amit M a r x m o n d o t t már Hegel, állam és jogfilozófiájának b í r á l a t á b a n : „ A b ü r o k r a t a szellem tel­ jesen jezsuita, teológiai. A b ü r o k r a t á k az állam jezsuitái és az állam teológusai. A bürokrácia a papság állama. Tekintettel arra, hogy a bü­ rokrácia lényegénél fogva „állam mint formalizmus", az azonos azzal a célja tekintetében i s . . . A bürokrácia ö n m a g á t tekinti az állam végső céljának. Mivel saját „formális" céljaiból alapozza meg önmaga t a r t a l m á t , az mindenütt öszszeütközésbe kerül a „reális" c é l o k k a l . . . A z állam céljait a bürokrácia céljaivá változtatják avagy a bürokrácia céljait az állam céljaivá. A bürokrácia a reális állam melletti imaginárus állam, az állam spiritializmusa . . . Birtokolja az állam lényegét, a társadalom szellemi lénye­ gét, az az ő magántulajdona. A bürokrácia általános szelleme titok, misz­ térium, amelyet a n n a k szárnyai alatt hierarchiával őriz, kifelé pedig zárt jellegű rétegnek tünteti fel magát. A tekintély képezi tehát tudásának alapelvét, a tekintély idolátriája pedig a mentalitását. 18

M a g á b a n a bürokrácia belsejében a spiritualizmus piszkos materializ­ mussá válik, a passzív megcsontosodott alázatosság materializmusa, el­ vekkel, ideákkal és h a g y o m á n y o k k a l megszilárdítva. Ami pedig az in­ dividuális értelemben vett bürokráciát illeti, számára az állam céljai önös célok: a hivatali megbízatások felosztása a legmagasabb megbíza­ tások szintjén, a kerrierizmus a l a p j a k é n t . A z a tény, hogy a nemzet fogalmáról beszélnek és beszélni kell, ha másképpen nem, a „szocialista n e m z e t " palástja alatt, az arra utal, hogy ez egy létező fenomén, s hogy ezzel ajánlatos foglalkozni, más kérdés, hogy milyen módon. H a m á r ez így van, a k k o r teoretikusai, miután mel­ lőzték a nemzet lényegét, gazdasági lényegét, a k a r v a nem a k a r v a azon renegátumok pozícióira süllyedtek, amelyekkel Lenin olyan csodálatra méltóan h a r c o l t és leszámolt. A m i k o r a nemzeti fenomén gazdasági lényegéről van szó, — ami a g y a k o r l a t b a n azt jelenti, hogy a többletmunkáról — , arról a többlet­ m u n k á r ó l , amelyért a törzsektől és a törzsszövetségektől kezdve a népe­ ken, államokon és nemzeteken keresztül napjainkig és manapság is, t o ­ vábbá a távoli jövőben is harcolnak majd — a k k o r Sztálin követői meghatározott értelemben elvégezték tanításaik revízióját, sőt még meszszebbre mentek. Ugyanis a nemzetről szóló definíciójából amelyet még az októberi f o r r a d a l o m előtt konstruált, pontosabban 1919-ben állított fel, elhagyták a gazdasági összefüggőség, a nemzet gazdasági integráció­ j á n a k elemét. Jóllehet ez az elem magában Sztálin definíciójában is fel­ színes és nem nyugszik t u d o m á n y o s alapokon, mert ő nem veszi figye­ lembe a z o k n a k a tényezőknek a teljességét, amelyek a társadalmi fejlő­ dés m e g h a t á r o z o t t fokán feltételezik a m u n k a társadalmi megosztását. Ehelyett a gazdasági tényezőt inkább vulgáris materialista módon fogja fel, de még ilyen formában is, amennyiben az m e g m a r a d t volna a „szo­ cialista nemzet"-ről szóló elméletekben, valamilyen lehetőséget nyújtana az objektív vitára. így azonban, a gazdasági tényező teljes elhagyása a „szocialista n e m z e t " definíciójából, teoretikusait közelebb hozza vagy azonosítja az ausztromarxistákkal, akik a nemzetet a kulturális-nyelvi jelenségre egyszerűsítik le. Ily módon születik meg az a furcsa konst­ rukció, amelyben a „szovjet n é p " termelési- és m u n k a - vagyis gazdaságiosztályjellegű kategória, míg a „szocialista n e m z e t " az etnikai-kulturális keretek között m a r a d . Ezért a nemzet nyelve „ o t t h o n i " , mellékes nyelv; a hivatalos, vagyis a „szovjet n é p " nyelve pedig az orosz. Más szóval, ha a nemzetnek nincs gazdasági funkciója, a k k o r a n n a k a r r a sincs szük­ sége, hogy másokkal a saját nyelvén vagy azon a nyelven közlekedjen, amelyet e célra maga választ meg. Lenin m á r 1913-ban, a „kulturális­ nemzeti a u t o n ó m i á r ó l " folyó vitával kapcsolatban a következőket m o n ­ d o t t a : „Amíg különféle nemzetek egy államban élnek, addig a z o k a t összefűzik a gazdasági, jogi és a gyakorlati élet szálainak milliói, mil­ liárdjai". Ugyanebből az alkalomból az orosz nyelv rákényszerítése elle­ ni h a t á r o z o t t harcában ezt m o n d o t t a : „ N e k ü n k nincs szándékunkban senkit sem ütleggel kényszeríteni a mennyországba, mert az ütleg k i 19

élezi a gyűlöletet, milliónyi új torzsalkodást vált ki, fokozza az ingerült­ séget, az egymás közötti meg nem é r t é s t . . . A demokratikus á l l a m n a k feltétlenül el kell ismernie a különféle nyelvek h a s z n á l a t á n a k teljes sza­ badságát és el kell vetnie egyetlen nyelv bármilyen jellegű k i v á l t s á g á t " . Lenin eltökélten síkraszállt azért, hogy a nemzetek jogainak érvény­ re kell jutniuk és mindenki kiváltságai m á r a burzsoá társadalomban megszűnjenek a munkásosztály és a forradalmi erők akciója és nyomása által. Ebből megállapíthatjuk, hogyan képzelte el e viszonyokat a szo­ cialista t á r s a d a l o m b a n : „ A kapitalista társadalom gazdasági fejlődése vi­ lágszerte p é l d á k k a l szolgál nem eléggé fejlett nemzeti mozgalmakról, több kisebb nemzetből vagy a kisebb nemzetek k á r á r a létrejött nagy nemzetekről; példa v a n t o v á b b á a nemzetek beolvadására is. A burzsoá nacionalizmus, elve a nemzetiség általában vett fejlődése. Ebből ered a burzsoá nacionalizmus kizárólagossága, a kiút nélküli nemzetiségi tor­ zsalkodás. A proletariátus viszont nem hogy védelmezné minden nemzet nemzeti fejlődését, h a n e m ellenkezőleg, a r r a inti a tömegeket, hogy ó v a ­ kodjanak az ilyen illúzióktól, védelmezi a kapitalista forgalom legtelje­ sebb szabadságát, üdvözli a nemzetek mindennemű asszimilációját, kivé­ ve az erőszakkal történőt, illetve azt, amely kiváltságokra t á m a s z k o d i k . Leninnek a nemzet fogalmáról szóló tanítását ért d u r v a revízió Sztá­ lin idejében történt, és a nyelv kérdésére v o n a t k o z o t t . Ez a revízió a b ­ ban nyilvánult meg, hogy ő funkciómegosztást végzett oly módon, hogy a nemzeti i r o d a l m a k n a k meghagyta a nemzeti nyelvet, az oroszt viszont dekrétummal a nemzetek közötti közlekedés nyelvének, azaz a nem orosz népek második „ a n y a n y e l v é n e k " hirdette ki. Lenin az ilyen irányú törekvésekről még az októberi forradalom előtt a következőket í r t a : „Amennyiben megszűnik bármilyen kiváltság, vala­ melyik nyelv h a s z n á l a t á n a k valakire történő ráerőltetése, a k k o r minden szláv nép könnyen és gyorsan megtanulja majd megérteni egymást és nem fog rettegni attól a „ s z ö r n y ű " gondolattól, hogy a közös parlamentben különböző nyelven t a r t o t t beszédeket kell hallgatnia. A gazdasági tevé­ kenység fogja majd meghatározni az a d o t t országnak azt a nyelvét amelynek ismerete a többség számára hasznos a kereskedelmi áruforga­ lom érdekében. E n n e k meghatározása — ha azt önkéntesen elfogadják a különféle nemzetek tagjai —, annál szilárdabb lesz, minél gyorsabban és szélesebb körben történik az meg, és a n n y i v a l közvetlenebb lesz a demokratizmus." Lenin következetes marxistaként szilárdan meg volt győződve arról, hogy az anyagi feltételek fogják megtalálni a gyorsabb és legegyszerűbb megoldásokat, amennyiben ezeknek a megoldásoknak az útjából eltávo­ lítják a hegemonizmust, az agressziót, az egyenrangútlanságot, amely a n n a k közös nevezője, tekintet nélkül arra, hogy egyénekről, szociális csoportokról vagy nemzetekről, avagy a kiváltságok más m ó d o n történő megőrzéséről vagy megszerzéséről van szó. E kontextusban Lenin kizá­ rólagosan ellenezte az államnyelv bevezetését abból kiindulva, hogy Oroszország lakosságának több mint háromnegyede szláv rokon népek20

21

22

hez tartozik, akik szabad iskoláztatás, nemzeti egyenrangúság és a fejlett gazdasági forgalom feltételeinek közepette könnyen megértenék egy­ mást a nyelvi közlekedésben azon a módon, amelyet szabadon választot­ t a k meg minden rájuk erőszakolt államnyelv nélkül. Lényegében véve, h a eltekintünk a nemzet gazdasági funkciójától, ak­ kor a „nemzetek közötti k o m m u n i k á c i ó " nyelve nem más, mint az álla­ mi és p á r t b ü r o k r á c i a , értelmiség, s különösen a technokrácia kiváltságos rétegei kommunikációjának nyelve. A Prakticizmus a nemzeti kérdésben című cikkében Lenin ezt írja: „ M i n d e n burzsoázia a nemzeti kérdésben vagy a saját nemzetének kiváltságára vagy a kizárólagos haszonra törek­ szik, s s z á m u k r a ez p r a k t i k u s is. A proletariátus ellenez minden kivált­ ságot, szembeszáll minden kizárólagossággal. Megkövetelni tőle a p r a k t i cizmust, nem jelent mást m i n t a burzsoázia p ó r á z á r a kerülni, o p p o r t u ­ nizmusba e s n i . . . A burzsoáziát legjobban ennek a követelménynek a „megvalósíthatósága" érdekli — s ebből ered az állandó politikai k i ­ egyezés más nemzetek burzsoáziájával a proletariátus k á r á r a . A prole­ tariátus számára fontos, hogy osztálya helyzetét megszilárdítsa a bur­ zsoáziával szemben, s hogy a néptömegeket a „szabad, következetes de­ mokrácia és szocializmus" szellemében nevelje. M á r az első pillantásra látszik, hogy ezek a figyelmeztetések mennyire hasonlóak azokhoz, ame­ lyeket u g y a n a z o k n á l az okoknál fogva a bürokráciához is intézhetnének a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet keretében. Ez az elmélet sokban hasonló G o m p l o w i t z elméletéhez, mely szerint a nemzet tagjai közé t a r ­ t o z n a k egy állam összes állampolgárai a feudális „Cuius religio eius n a t i o " mércéi alapján, vagy K a r i Renner álláspontjához, aki a z o k n a k az embereknek a szövetségét t a r t o t t a nemzetnek, akik egyformán gondol­ k o d n a k és beszélnek. A nemzetről szóló jelenkori „ t á b o r b e l i " elméletek­ nek ugyancsak sok hasonlatosságuk v a n a I I . Internacionálé, s különös­ képpen a n n a k vezető személyisége, K a r i K a u t s k y állásfoglalásával. K a u t s k y — a z o k n a k a tényezőknek a megindoklásához hasonlóan, ame­ lyek a „szovjet n é p " létrejöttére kihatással v o l t a k — , jómaga is beszélt a kisebb nemzeteknek a n a g y o b b a k b a való beolvadásáról a következő ieltételek k ö z ö t t : külső ellenség; az árutermelés és a kereskedelem termé­ szete a következtében. A kettő k ö z ö t t az a különbség, hogy K a u t s k y a gazdasági hatalomból indult ki, míg a sztálinizmus a bürokratikus, p o ­ litikai monopóliumból. K a u t s k y , v a l a m i n t a I I . Internacionálé befolyá­ sos személyiségeinek nemzeti nihilizmusa sokban hasonló a „szocialista n e m z e t " teoretikusaiéhoz. Ezek szerint a „szocialista nemzet"-ről szóló viták túlhaladják a jelenkori marxista elméleti viták kereteit. A marxista szemlélet szerint a nemzet a történelmi funkcióit teljes egé­ szében csak a fejlett demokratizmusú szocialista társadalomban fejleszt­ heti ki, s ezzel ezek a funkciók történelmileg kimerülnek a h a g y o m á n y o s értelemben vett nemzet pedig túlhaladja önmagát. Más szóval, a nemzet csakis olyan mértékben fejleszti és meríti ki a végsőkig történelmi szere­ pét, amilyen mértékben a munkásosztály megvalósítja ugyanazt. Ebből eredően, a nemzet és a munkásosztály a történelem színpadán m i n d a d 23

dig nem tud teljes mértékben érvényesülni és funkciója értelmét megmu­ tatni, amíg a kapitalista viszonyok és ellentétek, illetve az átmeneti idő­ szakban az etatista-bürokrata közvetítés, fojtogatják őket. 1.3. Október

szelleme

és Lenin

műve

A nemzetiségi viszonyok bürokrata-etatista korlátozottsága és a nem­ zetiségi viszonyok idillje attól a pillanattól kezdve, amikor megszűnik a burzsoázia politikai hatalma, s egyes teoretikusok abbeli igyekezete, hogy mindezt megindokolják és megörökítsék a „szocialista nemzet"-ről és a „szovjet nép"-ről szóló elméletekkel — a helyzetnek és a fejlődés­ nek csak egyik, tehát nem abszolút oldalát képezik azokban az orszá­ gokban, amelyekben az ilyen elméietek születnek. Az ilyen szellemi álla­ pot olyan időszakhoz kötődik, amely sok mindenben különbözik a mai­ tól. Gyökerei az általános elmaradottsághoz, fejletlenséghez és különle­ ges nemzetközi feltételekhez n y ú l n a k vissza, amelyek törvényszerűen szülték és termelték újra a bürokratizmust és az etatizmust és az azok­ nak megfelelő politikai ideológiát és elméletet. A z ó t a hatalmas, mennyi­ ségi és minőségi változások történtek, ami egymagában véve elegendő ok és m a g y a r á z a t az új eszmékre, új ismérvekre és az örök érvényűnek tar­ tott viszonyokkal és ideológiákkal szembeni ellenállásra. Az októberi forradalomtól a mai napig hatalmas strukturális változá­ sok mentek végbe a szocialista forradalom győzelmének és a Szovjet­ unióban folyó szocialista építésnek eredményeképpen. „ A Szovjetunió megalakítása óta eltelt időszakban a gyáripari termelés háromszázhusszorosára növekedett meg. M a m á r egy h ó n a p alatt a szovjet ipari termelés több terméket állít elő, mint az egész 1940-es e s z t e n d ő b e n . " Hatalmas fejlődés és változás ment végbe a k o r á b b a n legelmaradottabb külterüle­ teken is. „Példaképpen elegendő megemlíteni, hogy a teljesen írástudat­ lan emberek a r á n y s z á m a a húszas években a közép-ázsiai köztársaságok­ ban 9 0 — 9 6 , K a z a h s z t á n b a n pedig 82 százalékos volt. A szociális felépí­ tés valójában feudalista v o l t . . . A Szovjetunió fennállása óta K a z a h s z ­ tán ipari termelése meghatszázszorozódott, a Tádzsik S Z S Z K - b a n több mint ötszázszorosára növekedett, Kirgíziában 400-, Üzbegisztánban 240-, T ü r k m é n i á b a n pedig több mint 130-szor n a g y o b b . A z ilyen ütemű anyagi fejlődést epohális változások kísérték az élet más területein is. A többletmunkával való állami-centralista rendelkezés a forradalom előtti korszakhoz képest óriási eredményekkel járt, amelyek a nemzeti életnek a centralista állammal való fedezésével azt a lászatot és illúziót keltették, hogy a nemzeti kérdés mindörökre meg van oldva. 24

25

A végrehajtott strukturális változások és a sztálinista rendszer közötti ellentmondások az S Z K P X X . Kongresszusán r o b b a n t a k ki. Ez a n n a k a jele volt, hogy egy mélyreható szocialista forradalomban megsemmisíthetetlen O k t ó b e r szelleme és Lenin műve. A „szocialista nemzet"-ről és a „szovjet nép"-ről szóló legújabb elméleti viták is bizonyítják október szellemének és a nagy Lenin művének életerejét és örökéletűségét.

Azserbajdzsán, Üzbegisztán, Litvánia és Észtország egyes tudósai a ,jSZOcialista nemzet"-rői szóló viták a l k a l m á v a l a nemzeti sajátosság je­ lentőségéről szólva kifejezett hangsúlyt fektettek a r r a az állításra, mely szerint „eme sajátosságok elismerésétől függnek a nemzetek közötti vi­ szonyok". Mások viszont az egységes „szocialista nemzet"-ről szóló el­ mélettel szembehelyezkedve azt állítják, hogy „empirikusan létezik a nép mint a szocialista nemzetnél általánosabb kategória s ezt a Szovjetunió, valamint az „azerbajdzsáni és örmény népek" a létezésével igyekeznek bizonyítani. A K a z á n i Egyetem k i a d v á n y á b a n egyes tudósok (Szadikov, Jenalejev stb.) bírálatot jelentettek meg a korábbi erőszakos asszimilációs politikája — ez pedig a nagyorosz sovinizmus szinonimája — ellen. E n n e k keretében dr. Zimanasz leninista határozottsággal védte a tézist, mely szerint „ a z internacionalizálódás nem lehet csak a p á r t által diri­ gált folyamat, h a n e m a tömegek alkotó művének és érdekének kell len­ nie, nem lehet mesterségesen serkenteni és összhangban kell lennie meg­ h a t á r o z o t t objektív feltételek megvalósításával." A mesterséges serken­ tés és internacionalizmus helyett egyes tudósok egyre inkább a nemzetek közötti bizalom és egyenrangúság lenini m ó d o n történő ápolása mellett szállnak síkra. Egyes szovjet köztársaságokban más tudósok és aktivisták is r á m u t a t n a k a következetesebb viszonyok és a nemzeti ö n t u d a t sérthe­ tetlensége tiszteletben t a r t á s á n a k szükségességére. A mai idők a n n y i b a n különböznek a sztálinista korszaktól, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban m i n d i n k á b b érvényre j u t n a k a marxis­ ta eszmék és fejlődik a marxista gyakorlat, s ennek megfelelően egyre in­ k á b b érvényre jut a nemzet marxista lényege és a nemzetek egyenrangú­ sága. A szocializmusba vezető u t a k különbözősége m á r régóta nem csak lehetőség vagy szükséglet, hanem valóság és a különféle nemzetek és or­ szágok dolgozóinak forradalmi g y a k o r l a t á v á vált. Ebben az általános folyamatban nagy erővel tört fel a kommunista p á r t o k egyenrangúsá­ gának eszméje, legyűrve azt a megcsontosodott hiedelmet, hogy v a n n a k vezető p á r t o k és államok, amelyeket utánozni és hallgatni kell. A sztálinista-pozitivista dogmatizmus éles összeütközésbe került azok­ kal a m o z g a l m a k k a l , amelyek felismerték, hogy h a r c u k és akcióik sikere attól függ, miként viszonyulnak a nemzethez mint történelmi képződ­ ményhez. Ezért sok p á r t és mozgalom p r o g r a m j á n a k és platformjának kiindulópontja és felismerése, hogy a munkásosztály érdekei nemzeté­ nek kereteiben v a n n a k , s hogy az csak azon a terepen számolhatja fel a kizsákmányolást, továbbá, hogy a tényleges internacionalizmus előfelté­ tele a teljes egyenrangúság. M á r 34 évvel ezelőtt m o n d o t t a P a l m i r o Togliatti, az olasz k o m m u ­ nisták vezetője a N á p o l y b a n t a r t o t t nagygyűlésen: „Mi a munkásosztály pártja v a g y u n k ; nem tagadjuk és sohasem fogjuk tagadni ezt a minő­ ségünket. Természetesen a munkásosztály sohasem állt a nemzet érdekein kívül. Tekintsetek vissza a múltba, emlékezzetek vissza a nemzeti megújhodásra, amikor a munkások kis csoportja egymástól elválasztva éltek minden politikai ö n t u d a t t ó l megfosztva. Ezekből a csoportokból

kerültek ki a leghősiesebb harcosok, a külföldi domináció ellen városok­ ban és falvakban dúló, a h a z a felszabadításáért folyó h a r c o k b a n . A munkások és az iparosok a legkiemelkedőbb értelmiségiekkel vállvetve a nemzeti felszabadulásért folyó ellenállási mozgalom lelkét képezték. A m u n k á s o k és az iparosok megtalálhatók v o l t a k G a r i b a l d i légióiban, min­ d e n ü t t t a l á l k o z u n k velük, ahol harcolnak és az életet á l d o z z á k fel a szabadságért és a h a z a függetlenségéért. Mi átvesszük a munkásosztály eme h a g y o m á n y a i t . Mi m a g u n k é v á tesszük az olasz szocializmus, e nagy tömeg h a g y o m á n y a i t , amely a politikai színtérre lépve, a dolgozók ér­ dekeit és jogait v a l a m i n t azt követelve, hogy az országirányításban a nép foglalja el azt a helyet amely őt megilleti — betöltötte a felépülés, az egész olasz élet újjáépítésének, felélénkítésének nagy nemzeti funk­ cióját. Mi felvesszük és m a g u n k é v á tesszük a nemzeti érdekek zászlaját, ame­ lyet a sárba tiport és elárult a fasizmus, s eltávolítjuk a kriminális fa­ siszta ideológiát és imperialista, rablógyilkos, végzetes terveit miközben kiirtjuk Mussolini zsarnokságának m n d e n gyökerét. A nemzeti életnek új t a r t a l m a t a d u n k , amely megfelel a munkástömegek szükségleteinek, ér­ dekeinek és t ö r e k v é s e i n e k . " ' 2

A R o m á n K o m m u n i s t a P á r t Történelmi Intézetének A n a l e de istorie című folyóirata 1977. augusztusi számában ezt írja: „ A nemzetközi m u n k á s - és kommunista mozgalomban előállt új helyzet hatályon kívül helyezte a szocializmus „monolitizmusáról" és „egységes modell"-jéről szóló k o r á b b a n érvényben levő i d e o l ó g i á t . . . A nemzetközi m u n k á s m o z ­ galom a múltban olyan dogmatikus eszmei rendszerektől volt terhes, amelyek egy vezető k ö z p o n t h o z v o l t a k kötve és amikor g y a k o r l a t t á vált, hogy a nemzetközi munkásmozgalomban előfordult kérdések megvitatá­ sára és fejtegetésére tett minden kísérletet e l í t é l t e k . . . A jugoszláv út „jelensége és esete", az „olasz történelmi k o m p r o m i s s z u m " , a franciaor­ szági „nemzeti színezetű szocializmus", az „ e u r ó k o m m u n i z m u s " m a sem­ miképpen sem nevezhetők „eretnek u t a k n a k " , m e r t ezek a stratégiák a saját nemzeti ú t szabad megválasztásán a l a p u l n a k " . 27

A nemzeti individualitást fojtogató bürokratizmussal és centralizmus­ sal szembeni ellenállás k o r u n k b a n egyre jobban terjed az úgynevezett burzsoá demokrácia egyes rendszereiben, Pierre Fougeyrollas erről nem régen így í r t : „Franciaországban a burzsoázia kiélezte a régi monarchia centralizmusát, felhasználva a napóleoni prefekturális szervezés eszkö­ zeit, az pedig a r r a törekedett, hogy a hexagon nemzetiségeit, amelyeket mint o l y a n o k nem ismerhetnek el, helytelenül — oly m ó d o n kezeljék, mint az egységes francia nép részeit, vagyis úgy, mint az „egy és osztha­ t a t l a n " Köztársaság elidegeníthetetlen területi egységeit ( d e p a r t m a n ) . K i ­ derült tehát, hogy a franciaországi forradalmi mozgalom jövőjét ezentúl a megoldatlan és rejtett nemzetiségi kérdések fogják megterhelni. A b r e tagneiek, opsotineiek, baszkok, katalónok, korzikaiak, elzásziak etnikai­ kulturális, gazdasági és politikai felszabadításának problémája, a fran-

ciaországi forradalmi osztályok harca globális fejlődésének problémája felé f o r d u l . "

általánosabb

28

A z ellenállás, amelyet Sztálinnal szemben tanúsított Josip Broz Tito és a J K S Z h á r o m évtizeddel ezelőtt, az nem csak a szocializmus, hanem a marxista gondolkodásmód fejlődése új szakaszának kezdetét jelentette. A jugoszláv népfelszabadító harc, a szocialista forradalom és építés sa­ játosságai olyan alapok, amelyekről pozitív bírálat hangzott el a sztáli­ nizmus, a bürokratizmus, v a l a m i n t a kommunista p á r t o k és a szocialista országok közötti egyenrangútlanság számlájára. A z 1948-as esztendőtől kezdve, amikor lángra lobbant a J K P illetve a J K S Z Sztálinnal szembe­ ni ellenállása és m i n d a z ami azóta történt és megváltozott a forradalmi munkásmozgalomban a világon, az kifejezésre jutott az európai k o m m u ­ nista és m u n k á s p á r t o k 1976-ban t a r t o t t berlini értekezletén. Az, hogy a nemzetközi, politikai és gazdasági viszonyok úgyszólván minden régi értéke felbomlott vagy erróziós folyamatban van, v a l a m i n t az a tény, hogy az új megoldások senkinek, egyetlen társadalmi erőnek vagy osz­ tálynak sincsenek keze ügyében, olyan tényezők, amelyek fokozzák a bizonytalanságot a további fejlődés biztosabb előrejelzése tekintetében, s ugyanígy a legszélesebb társadalmi és politikai erőknek fontos ténye­ zőjévé válnak a megfelelőbb optimális megoldások keresésében, a z o k r a a kérdésekre szolgáló feleletek utáni kutatásban, amelyek a világban ma­ napság minden társadalmi erő előtt állnak. A jövő felé vezető úton nem­ csak a t a k t i k a válik a felülvizsgálás t á r g y á v á , h a n e m elsősorban és k ü ­ lönösképpen a társadalmi változások megvalósításáért, a szocializmus építéséért v í v o t t harc politikai stratégiája. A jelenlegi történelmi útsza­ kaszt tehát az osztályharc, a szocializmusért v í v o t t harc stratégiájának és t a k t i k á j á n a k alkalmazkodása jellemzi. A n n a k ellenére, hogy az értekezleten csak korlátozott számú kérdések­ ről t á r g y a l t a k , a kommunista és m u n k á s p á r t o k nem t u d t á k elkerülni a nyílt vitát a saját, egymás közötti viszonyaik kérdéseiről. Egyre inkább felülkerekedik az eszmélet, hogy a jelenkorról folyó vita a marxizmus klasszikusainak gazdag örökségéből vett idézetekkel nem más mint „idézgetéses szundikálás", amely egyre kevésbé elégítheti ki, avagy egyáltalán nem elégíti ki a jelenkori forradalmi feltételeket és forradalmi gyakorla­ tot. E m i a t t végül is el kellett indulni a marxizmus alkotó jellegű fejlesz­ tésének útján, M a r x , Engels és Lenin tanításai alapján, hogy feleletet t a ­ láljanak a z o k r a a kérdésekre, amelyeket a forradalmi gyakorlat vet fel. Ez az út kanyargós, nincs megjelölt és kitaposott ösvénye. N e m lehet rajta messzire eljutni anélkül, hogy ne ü t k ö z n é n k a k a d á l y o k b a , amelyek a konfrontációhoz, akadémiai és politikai konfrontációkhoz vezetnek: sok tévelygés és tévút van. Magától értetődő, hogy a dialógusban és a szabad véleménycserében előtérbe kellett kerülnie a kommunista és m u n k á s p á r t o k közötti viszonyok rendszere és struktúrája elsődleges fontosságú kérdéseinek.

O l y a n fogalmakról v a n szó, mint például az egységes k ö z p o n t és a rajta n y u g v ó monolitikus egység — amelyek a maguk módján m á r visszahívhatatlanul a m ú l t h o z t a r t o z n a k . A nemzetközi munkásmozgalomban u r a l k o d ó viszonyok problémáival és a szocializmus előretörésének új lehetőségeivel foglalkozva a J K S Z küldöttségének vezetője, Josip Broz T i t o a berlini értekezleten kihangsú­ l y o z t a : „ M a a k o m m u n i s t a mozgalomban egyre jobban érvényesülnek a szocializmusért v í v o t t harc különböző útjai és a forradalmi és legszéle­ sebb demokratikus erők közötti együttműködés új formái, amelyek a függetlenség, az egyenrangúság, az önállóság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvein nyugszanak. Eközben külön kihangsúlyozó­ dik minden forradalmi mozgalom felelőssége saját munkásosztálya és népe iránt. Ez m á r azzal járt, hogy megerősödött egy egész sor kommunista p á r t és megnövekedett politikai hatása nemzeti szinten, s ez pozitív ha tást gyakorolt az E u r ó p á b a n u r a l k o d ó általános politikai helyzetre i s . " A t u d o m á n y o s szocializmus megalapítói bebizonyították, s azt a szo­ cialista g y a k o r l a t is megerősítette és megerősíti, hogy a szocializmus nem csupán tiszta elv, h a n e m olyan társadalom, amilyenként a régi t á r s a d a ­ lom méhéből kikerül. M i n d e n k o n k r é t helyzetben összeütközésbe kerül azzal amiből kifejlődött és elsősorban ez h a t á r o z z a meg, h o g y a n fog h a ­ ladni. Ezért a szocializmus semmit sem old meg a u t o m a t i k u s a n , a szo­ cializmusra nincs recept, a szocializmus lehetőséget nyújt a munkásosz­ t á l y n a k a harcra, melyben az túlhaladja bérhelyzetét, s felszabadítva magát, felszabadítja az egész társadalmat, és ilyen értelemben a m u n k á s ­ osztály nemzeti osztály, érdekei megegyeznek a társadalom érdekeivel. A nemzet és a nemzetek közötti viszonyok szemszögéből nézve feltehető, hogy ezek a viszonyok megbomlanak, majd újra egyensúlyba j u t n a k m i n d a d d i g , amíg a munkásosztály a legkisebb részével is a bérviszony meghatározta lényéhez van kötve. 2 9

1

so

2. A „szocialista

nemzet"-ről

szóló

elmélet

alapja

és

lényege

A „szocialista n e m z e t " - r ő i , a „szovjet n é p " - r ő l és az „új típusú nemzet"-ről stb. szóló összes elmélet a fejlett és magába z á r k ó z o t t etatizmus, v a l a m i n t az államról szóló marxista t a n o k revíziójának következménye. Lényege és jelentése csakis ebből kiindulva és ebben a kontexusban ért­ hető meg. 2.1. A marxizmus

az államról

és a „szocialista

nemzet"

Sztálin nagyon k o r á n elvégezte az államról szóló marxista elmélet d u r v a revízióját, ami az állam fetisizálásában nyilvánult meg. A z állam fetisizálása viszont az állami-bürokratikus h a t a l o m centralizált rendsze­ rének megindoklására irányuló törekvés következménye. Vagyis homlok­ egyenest ellentétben v a n az állam elhalásáról szóló marxista tanítással. A z államról szóló marxista elmélet alapjait m á r a „ K i á l t v á n y b a n " le-

r a k t á k : „ H a a proletariátus a burzsoázia elleni h a r c á b a n szükségszerűen osztállyá egyesül, forradalom útján u r a l k o d ó osztállyá teszi magát, és mint u r a l k o d ó osztály a régi termelési viszonyokat erőszakkal megszün­ teti, a k k o r e termelési viszonyokkal együtt megszünteti az osztályellen­ tétnek, egyáltalán az osztályoknak a létfeltételeit és ezzel saját magának mint osztálynak az u r a l m á t is. A régi polgári társadalom, s a vele járó osztályok és osztályellentétek helyébe olyan társulás lép, amelyben minden egyes ember szabad fejlő­ dése az összesség szabad fejlődésének feltétele." E z t az álláspontot taglalva Lenin „ A z állam és a f o r r a d a l o m " című művében a következőket m o n d o t t a : „ a proletariátusnak olyan állam kell, amely oly m ó d o n van berendezve, hogy azonnal megkezdődhet elhalá­ sa", s még 1917 áprilisában kiemelte: „Rendszerint a szemünkre vetik: az orosz nép még nincs felkészülve a k o m m u n a „bevezetésére". E z a feudalisták argumentuma, akik a parasztságnak a szabadságra való fel­ készületlenségéről beszéltek. Semmilyen átalakulást „nem vezetünk be", nem gondolunk „bevezetni" és nem szabad bevezetni m i n d a d d i g amíg azok abszolút nem értek meg a r r a mind a gazdasági valóságban, mind a néptömegek óriási többségének ö n t u d a t á b a n , a k o m m u n á k b a n , vagyis a munkás és parasztszovjetek deputációiban. Amilyen mértékben erősebb a gazdasági csőd és válság, amelyet a háború hoz magával, annyival na­ gyobb szükség m u t a t k o z i k a legtökéletesebb politikai formára, amely megkönnyíti a háború által az emberiségen ejtett szörnyű sebek gyógyí­ tását. Amilyen mértékben hiányzik az orosz népből a szervezési tapasz­ talat, annyival h a t á r o z o t t a b b a n kell hozzálátni az újjáépítéshez, amely magából a népből indul ki és nem kizárólag a politizáló burzsoától és a jövedelmező állásban levő t i s z t s é g v i s e l ő k t ő l . . . Legértékesebbnek azt tartjuk, hogy az ilyen igazgatás mellett maguk a munkások szálltak síkra, s hogy a munkásellenőrzésről, amely kaotikus, szétmorzsolódott, p r i m i t í v és hiányos volt a gyáripar minden ágazatá­ ban, á t t é r t ü n k az ipar feletti munkásigazgatásra országos méretekben". Lenin a t o v á b b i a k b a n ezt mondja: „ A szocializmust csak úgy lehet épí­ teni és megszilárdítani, ha a munkásosztály megtanul igazgatni, s ha megszilárdul a munkástömegek tekintélye. Enélkül a szocializmus puszta kívánság m a r a d " . A z államról szóló marxista elmélet az államból mint osztályteremt­ ményből indul ki és a n n a k szocializmusbeli elhalásából, annál az egy­ szerű oknál fogva, hogy a munkásosztály, mint a társadalom többségé­ nek h a t a l m a csak olyan demokráciában valósulhat meg, amelyben túl­ h a l a d n a k mindennemű osztályhatalmat, a m u n k a osztálymegosztását és a munkásosztály gazdaságilag felszabadul. A sztálinista elmélet megma­ rad állítása mellett, mely szerint a szocializmus fejlődésével „kiéleződik az osztályharc", s hogy az állami funkciók kiterjednek az élet minden területére. Ez az elmélet szerint az állam és az á l l a m a p p a r á t u s erősödése, a társadalombeli minden állapotnak az állami szabályzás alá vetése a szocializmus fejlettségének fokmérői. És amilyen mértékben az etatizmus 31

3 2

és a bürokratizmus átfogóbban terjedt és elmélyült, olyan gyorsan jöttek létre a feltételek az „össznépi á l l a i r " - r ó l , a „szocialista nemzet"-ről és a „szovjet nép"-ről szóló elméletek érvényesítésére. „ A gazdaság feletti centralizált, a d m i n i s z t r a t í v irányítás állami tervét és rendszerét kinevez­ ték a kizárólagosan affirmálódott emberi ö n t u d a t n a k a társadalmi viszo­ nyok szabályzása terén, amelynek v a k o n alá kell rendelni az ezen a te­ rületen megjelenő minden más manifesztációt. E n n e k a mechanizmusnak az eszközei főleg a következőkben n y i l v á n u l n a k meg: a legfőbb szervek teljes direktívája az alacsonyabb hatóságok irányában, amelyek pedig ezt az egyének felett gyakorolják; az alacsonyabbaknak a magasabbak általi ellenőrzése; a feladatok megvalósításának az ellenőrzése és bün­ tetés a feladat el nem végzéséért. A piramist tehát a feje tetejére állí­ t o t t á k . A z nem az alapvető szocialista elvből, a m u n k a felszabadításá­ ból, a társadalmi termelőeszközökkel dolgozó ember alkotókészségének felszabadításából indul ki, vagyis az egyén anyagi és erkölcsi érdekelt­ ségéből, s közben felsőbb társadalmi i n s t r u m e n t u m o k k a l szabályozza, ellenőrizze és irányítsa az alapvető emberi tevékenységeket és viszo­ n y o k a t , amelyek benne létrejönnek. A centralizált adminisztratív irá­ nyítás minden egyes embert és minden egyes dolgozó kollektívát a tit­ kos, a széles tömegek számára leggyakrabban a lényegében ismeretlen t e c h n o k r a t a tervek v a k o n engedelmeskedő végrehajtójává t e s z i . " A termelő eszközök államosítása és ennek alapján centralista állam­ rendszer létrehozása a m a g a nemében nem v i t a t o t t a marxista tanítás­ ban. M i n d a d d i g amíg azzal a régi kizsákmányoló viszonyokat szüntetik meg, s amíg azt támogatják a tömegek — márpedig azok támogatják, amíg ezekben a keretekben feltételeket h o z n a k létre az új szocialista v i ­ szonyok k i b o n t a k o z á s á n a k elementáris, anyagi és politikai alapjának megvalósítására — addig ez a g y a k o r l a t a szocializmus terén és marxista keretekben v a n . A m i n t azonban az etatizmus és a bürokrácia céllá vál­ toznak, törvényszerűleg stagnálás következik be, mert az ember nem ér­ dekelt abban, hogy többet termeljen, mint amennyit kénytelen és a m e n y nyire a rigorózus ellenőrzés kényszeríti — ekkor az etatizmus elkerül­ hetetlenül kikerül a marxizmus kereteiből és a szubjektivizmusnak, ek­ lekticizmusnak és a m a r x i z m u s n a k elferdítése területén topog, olyan idé­ zeteket lobogtatva, melyekkel fedezi a teljesen ellentétes és szembehelyez­ kedett gyakorlatot. A b ü r o k r a t i k u s centralizmus alapja a termelőeszközök feletti állami tulajdon, amelyet a sztálinista elmélet a legmagasabb fokú szocialista tulajdonviszonyként állított be. A z állami tulajdon ö r ö k k é v a l ó v á tétele tulajdonképpen a dolgozóknak — az állambürokráciával szembeni — bérviszonyát örökíti meg. A z állambürokrácia pedig a munkások nevé­ ben gyakorolja az igazgatást a termelőeszközök felett. Éppen ezért mon­ d o t t a Lenin, hogy a néptömegeknek az „ á l l a m b a vetett babonás hitétől való megszabadítása a szocializmusért v í v o t t harc megnyerésének elő­ feltétele". A proletár p á r t platformjának tervezetében ezt írta: „ A m a r ­ xizmus abban különbözik az anarchizmustól, hogy elismeri az állam és 33

az á l l a m h a t a l o m fontosságát a forradalmi időszakban általában, külö­ nösképpen pedig a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti idő­ szakban". „ A marxizmus abban különbözik a P l e h a n o v úr és k o m p á n i á j á n a k kisburzsoá és opportunista „szocializmusától", hogy az említett időszakokat illetően elismeri az állam szükségességét, de nem azért, amilyen a közön­ séges burzsoá parlamentáris köztársaság, h a n e m az olyan államot mint amilyen a párizsi k o m m ü n " . A szocialista g y a k o r l a t és a marxista el­ mélet számára rendkívül fontos Fridrich Engels következő álláspontja is: „ A gazdasági fejlődés egy m e g h a t á r o z o t t fokán, amellyel szükségszerűen vele j á r t a t á r s a d a l o m osztályokra szakadása, e szakadás révén az állam szükségszerűséggé vált. Most gyors léptekkel közeledünk a termelésnek egy olyan fejlődési fokához, amelyen ezeknek az osztályoknak a léte­ zése nemcsak nem szükségszerűség többé, h a n e m a termelés a k a d á l y á v á lesz. Meg fognak dőlni, u g y a n o l y a n elkerülhetetlenül, mint ahogyan egy­ k o r keletkeztek. Velük együtt elkerülhetetlenül megdől az állam. A tár­ sadalom, amely a termelést a termelők szabad és egyenlő társulása a l a p ­ z a t á n újjászervezi, az egész államgépezetet odahelyezi, ahová majd való lesz: a régiségek múzeumába, a r o k k a és a b r o n z b a l t a mellé. 34

35

A z államról és a nemzetről szóló sztálinista politika egyidejűleg a l a p ­ szik a szembehelyezkedett osztályok eltűnéséről, a „homogenizálódás­ r ó l " és az „össznépi állam"-ról, arról az államról szóló állításokon, ame­ lyet a t á r s a d a l o m n a k be kell vezetnie a kommunizmusba. E z az elmélet szemmel láthatólag mechanikus és a p r o l e t á r d i k t a t ú r á t a burzsoá d i k t a ­ t ú r á v a l szembehelyezve azonosította a bürokrácia diktatúráját — amely­ nek meg kell erősödnie, hogy fennmaradhasson — a proletár d i k t a t ú r á ­ val, amelynek fennmaradása érdekében el kell halnia. A z „össznépi á l l a m " - r ó l szóló elmélet kontextusában az állam nem az osztályuralom eszközeként jelenik meg, h a n e m a monolitikus tár­ sadalom megvalósításaként, amelynek monolitikussága felett éberen őr­ ködik a z állambürokrácia, m e r t az ilyen „ m o n o l i t i z m u s " a fennmara­ dásának feltétele. A z ilyen monolitikusság eszméjéből k i z á r t á k az ellen­ téteket és az érdekek összeütközését. A z ilyen á l l a m n a k a „szocialista n e m z e t " felel meg, vagyis hűséges a l a t t v a l ó k r a v a n szüksége. M i n d az „össznépi á l l a m " , mind a „szocialista n e m z e t " eszmei téren az „egységes érdekek"-re, a tárgyi világban pedig a többletmunka feletti h a t a l o m ál­ lami-bürokratikus m o n o p ó l i u m á r a támaszkodik. E szükséglet szerint, az államot a k o m m u n i z m u s t kiépítő világteremtő szellem erkölcsi magasla­ t á r a helyezve, kisütötték az elméletet „a szocialista állami nemzet"-ről, melyet a szovjet nép képez, s amelybe b e o l v a d t a k és egyesültek a többi nemzetek. Objektíve a nemzetiségi összetétel változatlan m a r a d t , mert anyagilag semmi sem v á l t o z o t t olyan mértékben, hogy kizárná a reális tényezőket, amelyekből és amelyekkel a nemzet születik és. amelyekkel fenntartja magát. Szubjektíve viszont a társadalmi tulajdonon megerő­ södött nemzetek feletti s t r u k t ú r a átvette a nemzet gazdasági és politikai

funkciót és beképzelte, hogy a nemzetek és a nemzeti érdekek többé nem léteznek. M i n d a d d i g , amíg az árutermelés törvényszerűség, bár szubjektíve t a g a d h a t ó , nem lehet azt megsemmisíteni, elfojtani. Milyen for­ m á k b a n , hogyan és mikor, az m á r más kérdés. U g y a n e z történik a nem­ zetekkel is. A z egyiket és a másikat is történelmileg a legteljesebb ér­ vényrejutás útján lehet túlhaladni. A „szocialista n e m z e t " az az etatista fejlődés olyan pontig történő eljutásának kifejezője, amelyen a végsőkig kifejlődött az unitarisztikus állam, s erre törekedett állhatatosan Sztálin és a sztálinizmus. E z t a fo­ l y a m a t o t a politikai szférákban az érdekek teljes azonosságával m a g y a ­ r á z t á k és állandóan megfelelő asszimiláció kísérte. Közvetlen Lenin h a ­ lála után Sztálin a r r a a megállapításra jutott, hogy a Szovjetunió „ a népek közötti együttműködés megszervezésének fényes példája és élő példa a nemzeteknek az egységes világgazdaságba való egyesülésére"." T í z évvel későbben, 1934-ben az S Z K P ( b ) X V I I . Kongresszusán, jóllehet az eltelt időszakban nem foglalkozott a nemzetiségi kérdésekkel, Sztálin ezt állította: „ ö s s z e v a n n a k z ú z v a és szétfutottak a nacionalista-széthúzó csoportok . . . azonban élnek még eszméik m a r a d v á n y a i egyes p á r t ­ tagok fejében és g y a k r a n felszínre j u t n a k ; a kapitalizmus m a r a d v á n y a i az emberek fejében sokkal szívósabbak a nemzetiségi kérdésben, m i n t bármely más téren. O s t o b a és m e d d ő dolog lenne arról vitatkozni, vajon mi a legnagyobb veszély: a nagyorosz nacionalizmus, illetve a l o k á l n a ­ cionalizmus felé való elhajlás. A fő veszély az az elhajlás, amely ellen beszüntettük a harcot, s ily m ó d o n lehetővé tettük, hogy az államot fe­ nyegető veszéllyé nőjjön f e l " . K é t évvel később a Szovjetunió a l k o t ­ m á n y á t megindokolva Sztálin azt állítja, hogy az egyenrangúság p r o b ­ lémáit megoldották, hogy nincs többé bizalmatlanság a népek között, s hogy a Szovjetunió m á r teljesen kiformálódott nemzetközi állam. K ö r ü l ­ belül u g y a n a b b a n az időben Fehéroroszországban a pártkönyvecskék ki­ cserélésekor k i z á r t á k a tagság felét és egy évvel később eltávolították a pártból úgyszólván az összes köztársasági vezetőket és még sokat a helyi szervezetekben. U g y a n a b b a n az évben rajtaveszett a grúziai k o m m u n i s ­ t á k nagy része, hasonló történt U k r a j n á b a n és más köztársaságokban a „burzsoá nacionalizmus, nacionalista elhajlás és az imperializmus j a v á r a folytatott kémkedés v á d j á v a l " . 37

38

Tekintettel a r r a , hogy Sztálin számára a nemzeti kérdés elsősorban parasztkérdés, s hogy korlátlan központosításra és abszolutizmusra t ö ­ rekedett, a nemzeti kérdést a Szovjetunióban leegyszerűsítette a korábbi u r a l k o d ó nemzet proletariátusa és a v a l a m i k o r leigázott nemzetiségek­ hez t a r t o z ó parasztság közötti megfelelő viszonyok kérdésére . 3 9

Ezen az alapon, a nemzeti kérdésnek a parasztkérdés perifériájára taszításával kiéleződik az osztályharc, amely a nemzetiségi torzsalkodá­ sokhoz vezet. Így törtek u t a t a „szocialista n e m z e t " - n e k és egészen ter­ mészetes, hogy az elméletben antidogmatikus vélemények is jelentkeznek a modern nemzetiségi fenomén k u t a t á s á b a n és fejtegetésében.

2.2. A „szocialista

nemzet"

és a „szocialista

közösség"

A „szocialista n e m z e t " nemzetközi dimenziója közvetlen kapcsolatban v a n az államról és az osztályharcról szóló marxista tanítástól való el­ távolodással. Belpolitikai téren a „szocialista n e m z e t " az állam szociális alapja és a nemzeti nihilizmus kifejezője, nemzetközi téren pedig az egyenrangútlanság, a hegemonizmus és a tömbökbe való bezárkózottság kifejezője. E n n e k az elméletnek a végletekig levezetett logikája a r r a a konstrukcióra szűkül le, hogy a Szovjetunió a „szocialista közösség" ke­ retében az, ami az orosz nemzet a „szovjet n é p " keretében, s ami a Szovjetunió a „szocialista közösség" keretében az az orosz nemzet a „szovjet nép" keretében. A „szocialista közösség" és a „szovjet n é p " fogalmának elhintése etatista-bürokrata kísérlet a fejlett szocializmus, a „homogén t á r s a d a l o m " , a „monolitikusság" kikonstruálására, s a n n a k az önigazgatású, „ á l l a n d ó a n kiütköző különbségek és fogyatékosságok bí­ rálatától terhes" szocializmus antipódusának kell lennie. A „szocialista közösség"-ről és a „szocialista nemzet"-ről szóló elmé­ letre t á m a s z k o d i k a „ k o r l á t o z o t t szuverenitás"-ról szóló elmélet, illetve d o k t r í n a is. Eszerint a kapitalista országokkal fenntartott viszonyokkal ellentétben, amelyekre a „békés együttélés" elve érvényes, a szocialista országok közötti viszonyok a „szocialista internacionalizmusra" támasz­ k o d n a k , melynek a „testvéri segítség" a lényege. E „segítség" a szabad beavatkozást, az engedetlenekre gyakorolt nyomást és szankciókat je­ lenti, mint ahogyan az m á r néhány alkalommal meg is történt. A „szo­ cialista internacionalizmus" bürokrata-etatista és tömbfogalma a domi­ nado és a hegemonizmus kifejezői, s ez a n n a k a minimális egyenrangú­ ságnak a tagadása, amelynek alapjain létrejöhetne a tényleges internacio­ nalizmus. A „ k o r l á t o z o t t szuverenitás"-ról szóló elmélet akárcsak a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet gyökere Sztálinhoz és a sztálinizmushoz vezet. A z o k jól l á t h a t ó a k a K o m i n t e r n n e k az 1928-as V I . Kongresszuson elfo­ g a d o t t programjából, amikor az Sztálin korlátlan h a t a l m a alá került. M á r ebben a p r o g r a m b a n látszik Sztálin álláspontja a szovjet formájú f o r r a d a l o m univerzális jelentőségéről, és ez a világszocializmus egyféleségének ráerőltetését jelenti. A Szovjetuniót a K o m i n t e r n V I . Kongreszszusa Sztálin hatása alatt az egész világ forradalmi mozgalmának csal­ h a t a t l a n vezetőjévé nevezte ki, s ezzel előjelezte a Szovjetunió leendő pozícióját a világ későbbi, tömbökön alapuló felosztásában. Milyen meszszire jutott a k k o r a b ü r o k r a t i z m u s b a n és a nagyállamiságban az abból is látszik, hogy a K o m i n t e r n d o k u m e n t u m a i a Szovjetuniót a proleta­ riátus egyetlen igazi hazájaként emlegetik. Ebből erednek a „proletár", s később a „szocialista internacionalizmus" felfogásának gyökerei, amely­ nek lényege a Szovjetunió iránti ellenvetés nélküli, kritikátlan szófoga­ dásban v a n . Ezeken az alapokon és ilyen értelemben jött létre a „szo­ cialista t á b o r " és a „szocialista világközösség". Valójában ily módon jutott az S Z K P ( b ) más p á r t o k iránti védnöki, nemzeti egoizmus szárnyán

h a l a d ó viszonyain abba a helyzetbe, amelyben a szocialista fejlődés m a ­ gasabb foka feltételezi az összes szocialista országok gazdasága feletti centralista irányítást, mégpedig olyan t á v l a t t a l , amelyben mindez az egész világra kiterjedő centralizált állam létrejöttéhez vezet. A „szocia­ lista közösség"-ről szóló tömbpolitikai elmélet hátterében olyan perspek­ tívát helyeztek kilátásba, mely szerint a t ö m b egyetlen állammá, egyetlen néppé nő fel, mint ahogyan a „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet hátterében ott volt és van a nemzeti nihilizmus és a nemzeti individua­ litás erőszakos elfojtása egyes országok h a t á r a i n belül. A „szocialista közösség", mint a „szocialista katonai-politikai t ö m b " szociális alapja az anyagi szférában a technokratizmusra és a funkcio­ nalizmusra t á m a s z k o d ó etatista gazdasági integráció formája. Valójában azt az anyagi funkciót tölti be nemgazdasági tényezőkkel, amelyet a k a ­ pitalista világban a multinacionális társaságok töltenek be. A m a logika szerint, hogy az „ ú j " állam „ ú j " nemzetet hoz létre, a „szocialista k ö zösség"-et is a rendszer mechanikus növekedésének tartják, lényegében azonban a szuper, nemzetek feletti etatista s t r u k t ú r á n a k a felnövéséről v a n szó. Ily m ó d o n j u t o t t a k el a h h o z a konstrukcióhoz, mely szerint a szuperrendszer iránti viszony az internacionalizmus mértéke és mércéje. A „szocialista közösség" végső fokon a tényleges probléma palástolása, amelyet n y u g o d t a n a szocializmus k o r s z a k á b a n fennálló világméretű munkamegosztásban jelentkező p r o b l é m á n a k nevezhetünk. Ezért vádol­ ják nacionalizmussal azokat, akik egyenrangúbb helyzetet, egyenrangú viszonyokat követelnek és igényt t a r t a n a k az általuk megvalósított t ö b b ­ letmunkából rájuk eső részre. A z „internacionalizmus" segítségével meg­ kísérlik eszmeileg racionalizálni a hegemonizmust és a döntő hatalmi fölényt. A t ö m b s t r u k t ú r á k és a bennük u r a l k o d ó viszonyok mély válságba kerültek, amelyek a termelő erők éj a modern világ szocializmusa fej­ lődésének következményei. D ö n t ő fontosságú történelmi jelentősége van annak, hogy milyen következményekkel jár a felbomlás. A z ellentétek­ től terhes fejlődés eljutott addig a pontig, amelyen „ a m i k o r a fa nő, vagy kérge repedezik, vagy formálni kell". A fejlődés azelőtt sohasem kényszerítette gondolkodásra korszakunkról a forradalmi erőket és azok legnagyobb elméit és legharciasabb részét oly módon, mint a jelenkor­ b a n . Rájuk is alkalmazni lehetne M a r x gondolatait az apjának intézett leveléből: „ V a n n a k olyan pillanatok az életben, amelyek az elvonult idő elé kerülnek h a t á r k ő k é n t , de egyúttal megjelölik az új i r á n y t is. Az ilyen átmeneti pillanatban a r r a kényszerülünk, hogy a gondolkodás sasszemé­ vel vizsgáljuk a m ú l t a t és a jelent, hogy ily módon t u d a t á b a jussunk jelenlegi tényleges helyzetünknek. Még a világtörténelem is kedveli az ilyen visszatekintést, meg-megáll és vizsgálja magát, hogy felfoghassa saját m a g á t . " A z a pozíció, mely szerint a szocializmusban a nemzet felvirágzása összefüggésben van a munkásosztály történelmi küldetésével, marxista szempontból v i t a t h a t a t l a n és előfeltétel arra, hogy ebben a mozgásban

menjen végbe a nemzetek közeledése és egybeolvadása. A z o n b a n a k k o r , amikor ehhez hozzáadják azt az állítást, hogy a nemzetek közeledése és egyesülése az állam és bürokráciájának a nemzetek közötti viszonyokban betöltött szerepén keresztül valósul meg, az m á r a marxizmussal való szakítás. U g y a n c s a k elfogadható az a kiindulópont, hogy a munkásosz­ tály a szocializmusban is a nemzeti fejlődés és a nemzetek közötti ba­ rátság hordozója, mert természeténél fogva internacionalista. A z o n b a n ha az internacionalista jelzővel illetik a munkásosztályt a reális, k o n k r é t feltételek, a nemzetében betöltött reális felszabadító szerepe nélkül, ak­ kor ez is a munkásosztállyal végzett bürokratikus manipulálás és a m a r ­ xizmus megcsúfolása. A „szocialista nemzet"-ről szóló elmélet teoretiku­ sainak mechanikus konstrukciója belső logikája szerint azzal az állítás­ sal fejeződik be, hogy a szocializmusban internacionalista módon eleve kiszorítja a nemzetit a társadalom azon anyagi tényezőinek (társadalmi munkamegosztás, az árutermelés törvényszerűségei) legyőzése és túlha­ ladása nélkül, amelyeken ezek a kategóriák alapulnak és egzisztálnak. F o r d í t o t t a Hornok

Ferenc

Jegyzetek 1

Lenjinizm i nacionalyij voprosz v szovremenih uszlovijah, Az SZKP KB Marxista-Leninista Intézete, Politizdat, Moszkva, 1974. J. V. Sztálin: Nacionalynij voprosz i lenjinizam, Szocsinyenya, Moszkva, 1949, 339—341. oldal. V. K. Kozlov: O formirovanyij i razvityij szocialiszticseszkih nacij SZSZSZR, Giszizdat politicseszkoj lityeraturi, Moszkva, 1954., 135 —196. old. R. M. Rogacsev, M. A. Szverdlin: O ponjatij nacij, Voproszi isztorij, 1966., 1. sz., 46. old. Szocijalizam i nacija, Miszl, Moszkva, 1965., 69—72. oldal. Uo. 75. o!d. V. P. Sersztabitov: Ekonomicseszkie osznovi formirovanyija szocijaliszticzeszkaja obscsnoszt lyudej, MGU Moszkva, 1969., Sz. Z. M. R. Bulatov, Mnogonacionalynij Szovjetszkij narod — novaja isztoricseszkaja obscsnoszt lyudej, MGU Moszkva, 1966., Sz. Z. * Tajni referat N . S. Hruščova, Stvarnost, Zágráb, 1970., 65—66. old. I. V. Staljin: Marksizam i nacionalno-kolonijalno pitanje, Kultura, Belg­ rád, 1974, 132—137. old. Szadikov: Az internacionalista és a nemzeti érdekek egysége a szovjet sok­ nemzetiségű államban, Kázány, 1975, 51. old. Georgi Dimitrov: Levél a Bolgár Munkás (Kommunista) Párt Központi bizottságához, Rabotnicseszko delo, 1944. X. 2. V. Vlahović: Teze za makedonsko nacionalno pitanje, Komunist, Szkopje, 1975, 8—9. old. Dr. Lj. Markovié: Međunacionalni odnosi i Savez komunista Srbije, A Po­ litikai Tudományok Intézete, FPN, Belgrád, 1969, 12—13. old. 2

3

4

3

6

7

8

10

11

12

1 3

14

1 5

Staljin: Marksizam i nacionalno-kolonijalno pitanje, Kultura, 1974, Belg­ rád, 202—207, 223—230. old. Naučni komunizam, Izdateljstvo politicseszkoj literaturi, Moszkva, 1975, 40. old. A szocialista országok egysége megszilárdításának problémái: az általános és nemzeti-álami érdekek összehangolása, Moszkva, 1973, 35—37. old. Lenin összes művei, 38. fejezet, 180. oldal. Kari Marks: Kritika Hegelove filozofije države, V. Masleša, Szarajevó, 1961, 65. old. V. I. Lenin: Izabrana dela, Kultura, Belgrád, 1960, 331—332. old. Marks, Engels, Lenjin: O nacionalnom pitanju, Dnevnik, Üjvidék, 1974, 66. old. Marks, Engels, Lenjin: O nacionalnom pitanju, Dnevnik, 1973, 55. old. Uo. 92—93. oldal L. I. Brežnjev: Referat o pedesetogodišnjici Saveza Sovjetskih Socijalistič­ kih Republika, nem hivatalos szerb nyelvű fordítás, 12. old. « Uo. 14. és 17. oldal. Critica Marxista, 1964, 4—5. sz. Politika, 1977. IX. 8. A nemzeti kérdés és az osztályharc perspektívája Franciaországban, Les temps modernes, 324—326. sz. Dr. Aleksandar Grličkov: Konferencija komunističkih i radničkih partija Evrope, Međunarodna politika, 630-1, Belgrád, 1976 júliusa. J. B. Tito, a JKSZ Elnökének beszéde az európai kommunista és munkás­ pártok értekezletén, Berlin, 1976. június 29—30, Međunarodna po­ litika, 6 3 0 , 1976 júliusa. Marx—Engels: A Kommunista Kiáltvány, Kossuth Könyvkiadó. Bp. 1973. V. I. Lenjin: Izabrana dela, Kultura, Belgrád, 1960. E. Kardelj: A szocialista demokrácia a jugoszláv gyakorlatban. V. I. Lenjin: Izabrana dela, X. könyv, Kultura, Belgrád, 450—451. Engels: A család, a magántulajdon és az állam eredete, Marx—Engels vá­ logatott művei III. kötet, Kossuth, B p , 1975, 457. old. V. I. Staljin: Pitanja leninizma, 57. old. Uo. 444, 4 4 5 , 452. old. Tajni referat N . S. Hruščova na X X kongresu SKP(b), Stvarnost, Zágráb, 1970. Staljin: Marksizam i nacionalno-kolonijalno pitanje, Kultura, Belgrád, 1974, 150—151. old. 14

17

1 8

18

2 8 21

2 2

2 8

2 4

2 8

2 7

2 8

2 8

3 0

3 1

3 2

3 8 8 4

3 5

3 8

3 7

3 8

3 8

Szalma József

DR. KOVÁCS KÁROLY: HALADÁS ÉS JOG C. KÖNYVE KAPCSÁN

I. 1. Kovács K á r o l y * az újvidéki Közgazdasági Főiskola t a n á r a . J o g o t és gazdasági jogot ad elő. T a n k ö n y v e mellett számos cikket jelentetett meg jogi és gazdasági folyóiratokban, főleg az ún. gazdasági jog és a polgári jog területéről. A M a g y a r Szó „Kérdezz-felelünk" r o v a t a révén —, melyet évekig sikerrel vezetett —, kapcsolatban áll a jogi „ h é t k ö z ­ n a p o k k a l " , a z o k k a l a kérdésekkel, sorsokkal, amelyek a gyakorló jogász tevékenységét körülveszik. Ily m ó d o n a szerző eddigi munkásságát az elmélet és a g y a k o r l a t fonta egybe. 2. H a l a d á s és jog címen k i a d o t t k ö n y v é t a T a r t o m á n y i T u d o m á n y ­ ügyi ö n i g a z g a t á s i Érdekközösség anyagi támogatásával jelentette meg a belgrádi „Savremena administracija" gondozásában.

II. 3. A szerző rendkívüli érdekes, mind társadalmi, mind jogi szempont­ ból figyelmet érdemlő köponti témát választott. A műszaki, gazdasági és demográfiai fejlődés kihat a társadalom minden pórusára, így a jogra is. H o g y a n válaszol, ad feleletet a jog a z o k r a a kérdésekre, amelyeket szá­ z a d u n k b a n végbement radikális változások vetettek fel? A szerzőt elsősorban a tények érdeklik, azok a változások, amelyek a lakosság gyors növekedésében, az emberi környezet mind kirívóbb szenynyeződésében, a legkülönfélébb vegyszerek alkalmazásában, a kompjuterek -és a kibernetika gyakorlati alkalmazásában, v a l a m i n t az orvostu­ d o m á n y hatósugarában n y i l v á n u l n a k meg. A jól kiválasztott területekről alaposan összegyűjtött, gondosan közölt a d a t o k k a l ismerkedünk meg. * Dr Karlo Kovač: Progres i pravo, Savremena administracija, Beograd, 1978.

N e m c s a k az a d a t o k egyszerű halmazáról, hanem a z o k n a k gondolkodásra, sürgős cselekvésre ösztönző közlési módjáról v a n szó. A cselekvés egy részét talán a jog is megtehetné. Milyen módon? A szerző m i n t h a itt egy kissé m e g t o r p a n t volna. N e m találunk választ sok olyan izgató kérdésre, amely éppen a jog szerepét érintené. K e z d v e a jogszociológiai v o n a t k o z á s o k k a l : hogyan h a t a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés a jog intézményeire, és megfordítva, hogyan, milyen területeken és mértékben h a t h a t a jog rendelkezésére álló szabályozási módszereivel a társadalmi, gazdasági és műszaki fejlődés h u m a n i z á l á ­ sára? — Melyek azok a jogintézmények, jogszabályozási módszerek, ame­ lyekkel az eddigi megoldásoknál h a t h a t ó s a b b a n csökkentenék a műszaki fejlődés sokszor elidegenítő, dehumanizáló zöngéit. H a a címben feltett kérdésre a haladás és a jog függvényére v o n a t k o z ó l a g egységes, egy k o n ­ cepciót követő síkon választ nem is t a l á l u n k a műben, egyes témák ke­ retében elsősorban a polgári jog lehetséges funkciója méltán került a szerző figyelmének középpontjába. így a környezetvédelem egyik lehet­ séges, szükséges, a l a k í t h a t ó és alakuló m ó d o z a t a a környezetszennyezés tilalma, s az o k o z o t t k á r megtérítése. E területen m á r ismeretes elméleti és törvényhozási eredményeket (pl. Projet Tunc) és szükséges változá­ sokat a szerző nem ismerteti teljes egészében. 4. Megítélésem szerint legértékesebbek a szakdolgozat azon részei, amelyek a személyiségi jognak a műszaki fejlődéssel kapcsolatos dilem­ máit tárgyalják: a szervátültetéssel kapcsolatos erkölcsi és jogi kérdések (a személyiség megszűnése, a halál időpontjának eltolódásához fűződő kérdések, az ember testrészeinek a forgalmazási tilalma, a személyiség identitása és integritása); a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos személyiségvédelmi kérdések számos v o n a t k o z á s a (az apaság problémája, a természetes apa, a jogilag elfogadott a p á n a k , (házastársnak) a gyer­ mek iránti viszonya stb.). A műszaki fejlődésnek a személyiségre kiterjedő jogi vonatkozásait csak kis mértékben tárgyalja a szerző, h a b á r ezen a területen a meg­ oldásra v á r ó kérdések egyre jobban h a l m o z ó d n a k . Fölvetődik például a születésszabályozás „jogossága" és az authanasia sokat v i t a t o t t erkölcsi vetülete. A műszaki fejlődéssel, különösen a kommunikációs médiumok t o v á b b ­ fejlesztésével, a társadalmi viszonyok mind összetettebb alakulásával a személyiség legbensőbb, titkos vonatkozásai is a nyilvánosítás veszélyé­ nek v a n n a k kitéve. T u d - e a jogi szabályozás h a t h a t ó s szankciót nyújtani a személy intimitásának és szuverenitásának biztosítása érdekében? Erről a rendkívül jelentős kérdésről is elsősorban csak tájékoztatást nyer az olvasó. A műszaki fejlődés, a korszerű háztartási eszközök alkalmazása elő­ segítette a nő emancipációját; ez az emancipáció sokszor erőteljesebb, mint a n n a k jogi szabályozása — állítja a szerző. E z t az emancipációt azonban nem helyezhetjük az adott társadalmi kereteken kívül, hiszen

egy ilyen általánosítás túlságosan leredukálná e fontos terület bonyolult összetevőit. Természetesen a polgári jogi szankciók, mivel csak a vagyoni v o n a t ­ kozásban a l k a l m a z h a t ó k , nem m u t a t k o z n a k elégségesnek a műszaki és gazdasági haladás humanizálási folyamatában. A szerző érinti a b ü n t e t ő jog kényszerítő szerepét és szankcióit, v a l a ­ mint a nemzetközi jog egyes szabályait. A gépjárműközlekedés napjainkban ugyancsak p r ó b á r a teszi a jogot kezdve a bűnügyi, szabálysértési területtől egészen a kártérítési, személy­ es vagyonbiztosítási szabályokig. A z objektív, vétkességtől független felelősség m i n d i n k á b b tért hódít, ahogyan az ember tevékenysége kiterjed a környezetére f o k o z o t t veszélylyel járó eszközök használatára — véleményünk szerint érdemtelenül —, a vétkességi felelősségi alap rovására. H a a kárveszély k o c k á z a t á t és a n n a k térítési m ó d o z a t a i t egyrészt függetlenítjük a vétkességtől, s ez­ által azt a károkozóról á t r u h á z z u k a veszélyes eszköz birtokosára, vagy a biztosítóra, nem csökkentjük-e indokolatlanul az ember igényelt gon­ dos magatartását? A z utóbbi időben a hazai jogi t a n u l m á n y o k b a n gyak­ ran kihangsúlyozzák, m o n d h a t n á m eltúlozzák az ún. objektív, vétkes­ ségtől független polgári jogi felelősségnek és a kárviselési k o c k á z a t t á r ­ sadalmasításának, azaz ennek a károkozóról egy h a r m a d i k , kárviselő jogi személyre való á t r u h á z á s á n a k m a r a d é k t a l a n szükségességét. A fran­ cia jogban ennek a tendenciának ad helyet i m m á r o n 1966 óta A n d r é Tunc. Kérdésünk az, vajon a vétkességi felelősségi a l a p kihagyásával, il­ letve mind nagyobb fokú mellőzésével nem a d u n k - e a l k a l m a t a figyel­ metlen, g o n d a t l a n m a g a t a r t á s r a az életre és a v a g y o n r a egyaránt v e ­ szélyes eszköz működésénél mint amilyen a gépjármű? Természetesen a kárviselés szocializálásával enyhítjük a károsult súlyos helyzetét, ugyanis megkönnyítjük amúgyis bonyolult útját a k á r megtérítéséig. Vajon a kárviselés társadalmasítása felé hajló fejlődésmenet a jövőben teljesen kizárja-e a vétkességet? E n n e k a kérdésnek behatóbb vizsgálata az álta­ lános műszaki, gazdasági és a jogi fejlődés függvényének érdekes m o z ­ z a n a t á t jelenthetné. G o n d o l o m , hogy az érintett kérdés helyet k a p h a t o t t volna e t a n u l m á n y b a n is.

III. 5. A téma szerteágazó, éppen ezért rendkívülien nehéz röviden, t ö ­ mören egy t a n u l m á n y b a n felölelni és megfelelő mértékben k u t a t n i an­ nak összes m o z z a n a t a i t . A z érintett kérdéscsoportok m a g u k b a n is önálló t a n u l m á n y t igényelnének. A szerző célja a z o n b a n nem az egyes részek taglalása, hanem egy átfogó kép kialakítása. Sikeresen, érthetően világít rá napjaink leglényegesebb gazdasági, műszaki és t u d o m á n y o s eredmé­ nyeinek, fejlődésének következményeire, a z o k r a az elgondolkodtató té­ nyekre, amelyek a társadalom szabályozási mechanizmusát dinamikusabb

reagálásra ösztönzi. A szerkezettel, az a l k a l m a z o t t módszerekkel és az egyes ismétlések mellőzésével kapcsolatos k í v á n n i v a l ó k nem csökkentik a monográfia értékét, h a figyelemé vesszük a szerző humánus elkötelezett­ ségét s a jog funkcióba vetett bizalmát. Mégis, talán a jog szerepe tagla­ lásának érdemtelenül kevés helyet szentel. A k ö n y v tanulságos olvasmánya lehet közgazdásznak, jogásznak egy­ aránt, s m i n d a z o k n a k , akik áttekintést szeretnének nyerni a jog terén n a p j a i n k b a n bekövetkezett változásokról.

Laki Mária

A MARKSISTIČKA MISAO C. FOLYÓIRAT 1979. ÉVI 1. SZÁMÁRÓL

A Marksistička misao című folyóirat a szocializmus és a szocialista önigazgatás elméleti kérdéseivel foglalkozik. A megjelent írások szerzői h a z á n k ismert társadalmi-politikai személyiségei és egyetemi t a n á r o k . A z 1/79. szám több t é m a k ö r t dolgoz fel. A t u d o m á n y fejlődésének és feladatainak kérdésével az önigazgatású t á r s a d a l o m b a n több cikk is fog­ lalkozik a folyóiratban. Így a t u d o m á n y o k d o k t o r a i sokoldalúan vilá­ gítják meg ezt a t é m a k ö r t . Külön-külön foglalkoznak a t u d o m á n y társadalmi funkcióival, a t u ­ d o m á n y szerepével az önigazgatású társadalomban, a t u d o m á n y társa­ dalmi-gazdasági helyzetével, a t u d o m á n y és a politika viszonyával, v a ­ lamint azok kölcsönös egymásrahatásával, a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a anyagi és káderföltételeivel. Értékes fejtegetést olvashatunk dr. M i r k o M i r k o v i ć cikkében A tudo­ mány társadalmi funkciói, a felmerülő nehézségek és lehetőségek cím­ mel. Megállapítja, hogy a t u d o m á n y fejlődésének és helyzetének elemzése a legfontosabb társadalmi kérdések közé tartozik h a z á n k b a n . Így t u d o ­ mányos politikánk módszereit és célkitűzéseit állandóan mérlegelni, ele­ mezni kell. Ebből ered a t u d o m á n y n a k a szocialista önigazgatási rendszer szubjektív erejévé való széles körű fölemelkedése. A z önigazgatású társult m u n k a és a küldöttrendszer megalakítása megteremti a feltételeket e „ h i v a t á s " gyakorlati megvalósításához. A cikk szerzője választ keres a r r a a kérdésre, hogy nálunk valójában m e k k o r a lehetne és m e k k o r a kellene hogy legyen a t u d o m á n y n a k mint szubjektív erőnek a hozzájárulása az önigazgatási szocialista társadalom fejlődéséhez. Megállapítja, hogy egy ilyen fiatal szocialista országban, mint h a z á n k számtalan feladat hárul a t u d o m á n y r a , éppen ezért r a n g ­ sorolni kellene a feladatokat, majd a gazdaságilag és társadalmilag leg­ fontosabbakat kellene előtérbe helyezni és megoldani. A szerző szerint a g y a k o r l a t b a n ez sajnos nem éppen így v a n . Ugyanis n á l u n k a k u t a t ó ­ m u n k á n a k nagy része a m á r megtörtént eseményekre vonatkozik, a z o k a t dolgozza fel. U g y a n a k k o r r á m u t a t a r r a a tényre is, hogy nem állíthatjuk

azt, hogy a t u d o m á n y „sorsa" önmagától függ, ugyanis az nagymérték­ ben függ „felhasználásának" kultúrájától is. T o v á b b elemezve a fogyatékosságokat és nehézségeket dr. Mirko M i r kovic megállapítja, hogy a társulás és a m u n k a szabad cseréje a t u d o ­ m á n y t a társult m u n k a alkotó részévé tette, s ezzel együtt a jelenségek egész sorát tárja elénk, melyeket ki kell vizsgálni, elemezni kell, és eset­ leg egyesek kibontakozását meg kell a k a d á l y o z n i . Sok esetben a t u d o ­ m á n y n a k ezt a lehetőségét nem használják ki eléggé, hanem csak rövid lejáratú szolgáltatásokat v á r n a k tőle. Sokszorosan megállapított tény m á r — hangoztatja a szerző —, hogy a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a nem eléggé elterjedt a gazdaságban, s így nem kielégítő az együttműködés sem a gazdaság és t u d o m á n y között. A szerző megállapítja, hogy a t u d o m á n y területén is szükség van tár­ sulásra, s hogy ez a társulás néha nehézségekkel is jár, mivel nem minden társulás indokolt és „gyógyhatású". Ugyanis megtörténhet, hogy egyes befolyásos csoportok érdekei a társulást t e c h n o k r a t a v á g á n y r a terelik. Ilyen esetben lelassul a kutatás menete, nem fejlődik ki a pozitív érte­ lemben vett versenségi szellem, és nem kerül sor az igazi értékek t o v á b b ­ fejlődésére a t u d o m á n y b a n . Mindezek a megoldásra v á r ó feladatok azt bizonyítják, hogy egy tel­ jesebb és kiegyensúlyozottabb t u d o m á n y r a van szükség — állapítja meg a szerző. Dr. Milivoje Trklja cikkében A tudomány társadalmi-gazdasági hely­ zetéről ír. Megállapítja, hogy a t u d o m á n y n a k — mint a társadalmi-gazdasági fejlődés mozgatóerejének — az érvényesüléséhez meghatározott társadal­ mi, gazdasági és eszmei-politikai föltételeket kell biztosítani. A szerző szerint ezek a föltételek a következők: — a m u n k a f o l y a m a t viszonylag magasfokú műszaki-technológiai fel­ szereltsége a gazdaságban, — az anyagi lehetőségek, amelyek biztosítani tudják a megfelelő esz­ közöket a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a részére, — a t u d o m á n y o s alkotás szabadsága, — alkotóképes fiatal szakkáderek, — a megnövekedett társadalmi tudat, amely elismeri a t u d o m á n y és a tudományos k u t a t ó m u n k a szükségességét, — kifejlett jövedelmi viszonyok, amelyek lehetővé teszik, hogy a tu­ dományos célokra befektetett eszközök újratermelési tényezőként jelent­ kezzenek, — a t u d o m á n y összekapcsolódása és társulása a gazdasággal. A z egyik legnagyobb, legösszetettebb és egyben legkevésbé kidolgozott probléma — a szerző szerint — a t u d o m á n y eszmei-politikai átalakulása, mely lehetővé tenné az önigazgatási alapon történő társulást, valamint a társult m u n k a egységes rendszerébe és a szabad munkacserébe való be­ kapcsolódást. A szerző ezeket az úgynevezett gátló tényezőket nyolc cso­ portba sorolja és rámutat, hogy miben látja kerékkötő hatásukat, s egy-

ben megoldást is ajánl a kiküszöbölésükre. Ezek a tényezők a követ­ kezők: 1. A z o k a kérdések, amelyek m e g h a t á r o z z á k az önigazgatói szervezett­ ség, a munkamegosztás, társulás, racionális eszköz- és szakkáderki­ használás és munkaszervezés fokát. 2. A z együttműködés fokának meghatározása, v a l a m i n t a m u n k a és az eszközök társítása elsősorban a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a felhasználói között. 3. A t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a keretének, összetételének és t a r t a l m á n a k meghatározása a felhasználók szükségleteinek megfelelően. 4. A közvetlen szabad munkacsere rendszerének kiépítése, és gyakorlati megvalósítása. 5. A szabad munkacsere önigazgatási úton való megszervezése és meg­ valósítása. 6. Megfelelő eszközök biztosítása a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a céljaira. 7. A t u d o m á n y elidegenítése a gazdaság és a társadalmi újratermelés vi­ szonylatában. 8. A t u d o m á n y társadalmi-gazdasági helyzetének reformja. Érdekes fejtegetéssel találkozunk dr. Vladimír Milanovic cikkében is. N e h é z és összetett feladatra vállalkozik, ugyanis a r r a a kérdésre keresi a választ, vajon a t u d o m á n y o s kutatásokban a m u n k a társításával v a g y pedig klasszikus bérviszonyokkal állunk-e szemben. A szerző m á r a cikk elején leszögezi, hogy függetlenül a társadalma­ sított koncepcióktól és m u n k a e r e d m é n y e k t ő l a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n ­ k á b a n a k u t a t ó k és a kutatóintézetek meg nem fizetett m u n k á j á n a k az eltulajdonítására kerül sor. Megállapítja, h o g y a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a egy olyan terület, ahol az új viszonyokkal szembeszáll a m a r a d i , elavult gyakorlat, ugyanis sok­ szor egymástól függetlenül dolgozik a kutatóintézet és az oktató-nevelő intézmény. A szerző szerint a m u n k a társításáról csak a k k o r beszélhet­ nénk, h a a t u d o m á n y o s k u t a t ó m u n k a és az egyetemi előadás egymás lét­ feltételét képeznék. Teljes értékű kutatási eredményekről ugyanis csak a k k o r beszélhetünk, h a megfelelő szakemberek irányítják a k u t a t á s o k a t és dolgozzák ki a feladatokat, vonják le a következtetéseket. U g y a n a k k o r az elméleti előadások csak a k k o r megalapozottak, h a a k u t a t ó m u n k á r a alapulnak, s h a az egyes állítások mindig hiteles a d a t o k k a l , jelenségek­ kel b i z o n y í t h a t ó k . P é l d a k é n t említi meg, hogy többéves klinikai gyakor­ lat és laboratóriumi m u n k a nélkül nem lehet senki azonnal tudós vagy felfedező, aki jelentős eredményeket ad az o r v o s t u d o m á n y számára. U g y a n e z v o n a t k o z i k a társadalmi t u d o m á n y o k r a is. T á r s a d a l m u n k gyors fejlődésének egyik következménye, hogy nincs lehetőség az alapos, részletes t u d o m á n y o s m u n k á r a , mivel az o k t a t ó - n e ­ velői m u n k á v a l és t u d o m á n y o s kutatással foglalkozó szakemberek — a különálló intézmények kereteiben — ritkán kapcsolják össze ezt a két-

fajta tevékenységet; ugyanis vagy csak az elmélet egyhangú „verklizését", illetve száraz tolmácsolását végzik, vagy pedig a g y a k o r l a t n a k csu­ pán részkérdéseit kutatgatják a pillanatnyi szükségleteknek és anyagi le­ hetőségeknek megfelelően. A z ilyen „eljárás" társadalmi következményei mélyrehatóak. Mivel az együttműködést? igen gyenge szálak kötik össze, hiányzik a közös sikerélmény a nagy felfedezések és eredmények meg­ valósítása, s így a szakemberek csak egyéni eredményeikkel és az elvég­ zett m u n k á é r t járó anyagiakkal törődnek. A szerző szavaival élve az ilyen helyzetben lévő k u t a t ó m u n k á s o k „eladják saját t u d á s u k a t " . így valójában klasszikus bérviszonyra kerül sor, azzal a különbséggel, hogy szellemi m u n k á j u k eladási föltételeit maguk h a t á r o z z á k meg. A következő t é m a k ö r forradalmi m ú l t u n k a t eleveníti fel. D r . T i h o mir Vlaskalic, Dragica Lazarevic és Vicentije D o r d e v i c a cikkükben Filip Filipovic munkásságát méltatják. Bemutatják őt mint forradalmárt és marxistát, mint kiemelkedő p á r t m u n k á s t és pártvezetőt. Filip Filipovic az imperializmus idejében kezdi forradalmi tevékeny­ ségét. N a g y s á g a éppen abban van, hogy teljes egészében megérti a kort, amelyben él, és világosan látja az előtte álló forradalmi feladatokat — írja Tihomir Vlaskalic. Filip Filipovic emlékére írt cikkében bemutatja őt mint kiváló f o r r a d a l m á r t és elismert marxistát. Külön kihangsúlyozza Filip Filipovic elméleti és gyakorlati forradalmi munkájában a nemzeti, agrár-, ifjúsági és pedagógiai kérdésekről vallott nézeteit, valamint a p á r t eszmei-politikai és szervezési nehézségeivel kapcsolatos feladatokat. Megállapítja, hogy a nagy forradalmár cikkei, brosúrái és könyvei a for­ radalmi eszmék forrásait képezik, s még ma is időszerűek. A következő két cikk a legapróbb részletességgel mutatja be Filip Filipovic önfeláldozó p á r t m u n k á j á t és ideológiai nézeteit minden egyes társadalmi eseménnyel és megmozdulással kapcsolatosan az 1928-tól 1932-ig terjedő időszakban. A folyóirat közli T o d o K u r t o v i c forradalmárral folytatott beszélge­ tést, í g y megismerkedhetünk K u r t o v i c elvtárs forradalmi munkájával, funkcióival, megjelentetett cikkeivel, t a n u l m á n y a i v a l és könyveivel, vi­ lágnézetével és az időszerű kérdésekkel kapcsolatos véleményeivel. Milos Jeftic számtalan kérdést tesz fel K u r t o v i c elvtársnak, egyebek között a következőket: Mi jellemzi egy forradalmár, harcos és politikus életét? Mi késztette arra, hogy harcoljon a szabadságért és szocializmusért? Mi jellemezte az ifjúság hangulatát és érdeklődését a második világháború előtt? H o g y a n képzelték el a jövőt a második világháború idején? Melyek voltak az első pártfeladatok a szabad Jugoszláviában? A külföldi köz­ vélemény hogyan vélekedik politikánkról? Milyen fejlődési fokot kell elérnie a társult m u n k á n a k , hogy a társadalom hajtóerejévé váljon? Me­ lyek a még megoldásra v á r ó feladatok, amelyek majd biztosítják orszá­ gunk boldog és békés jövőjét? A z említett cikkeken kívül t a n u l m á n y o k a t , k ö n y v b e m u t a t ó k a t olvas­ h a t u n k a folyóiratban, s végül dr. Slobodan J o v a n o v i c könyvválogatását

találjuk az önigazgatású társadalom t u d o m á n y a fejlődésének és problé­ máinak a témaköréből. A z e l m o n d o t t a k alapján megállapíthatjuk, hogy a folyóirat a szám alaptémáján kívül sokoldalúan foglalkozik szocialista valóságunk jelen­ kori és fejlődésének korábbi időszaka történelmi, elméleti és gyakorlati kérdéseivel, ezért hasznos olvasmánya lehet minden dolgozó-önigazga­ t ó n k n a k ugyanúgy, mint az elmélet legkiemelkedőbb szakemberének.

A FORUM MARXISTA KÖNYVESBOLTJÁNAK TÁJÉKOZTATÓJA 1919. JÚNIUS—JÚLIUS

SZERBHORVAT NYELVŰ KÖNYVEK A marxizmus

klasszikusai

Marks—Engels: DELA 29. Prosveta, Bgd, 1979. 350 — din. SEĆANJE NA MARKSA I ENGELSA Globus, Zgb, 1978. 400,— din. Silva, Ludoviko: MARKSOV KNJIŽEVNI STIL Vuk Karadžić, Bgd, 1978. 150,— din. Mai marxista

TITO — PARTIJA — REVOLUCIJA Institut za savremenu istoriju, Narodna knjiga, Vuk Karadžić, Bgd,1979. 200— din. Dokumentumok DESETI KONGRES SSOJ — DOKUMENTI Mladost, Bgd, 1979. 40,— din. STATUT SKJ — POSLOVNIK SKJ — POSLOVNIK PREDSEDNIŠTVA CK SKJ Komunist, Bgd, 1979. 2 0 — din.

CK

irodalom

Kühnl, Reinhard: OBLICI GRAĐANSKE VLADAVINE Liberalizam — fašizam Komunist, Bgd, 1978. 120,— din. Hadži Vasileva, Jokica: RADNIČKI PARTICIPACIJA U AFRICI Komunist, Bgd, 1978. 140,— din. MARKSIZAM I SAVREMENO DRUŠTVO Savremena administracija, Bgd, 1979. 340,— din. Munkásmozgalom

— JKSZ

Perović, Puniša: PREGLED ISTORIJE MEĐUNARODNOG RADNIČKOG POKRETA I—II Narodna knjiga, Bgd, 1978. I—II 6 0 0 — din.

Történelem Jelić, Ivan: IUGOSLOVENSKA SOCIJALISTIČKA REVOLUCIJA (1941—1945) Školska knjiga, Zgb, 1979. 110 — din. Lapčević, Dragiša: ISTORIJA SOCIJALIZMA U SRBIJI — RAT I SRPSKA SOCIJALNA DEMOKRATI JA — OKUPACIJA Slovo Ljubve, Bgd, 1979. 450,— din. Filozófia — etika Filipović, Vladimir: KLASIČNI NJEMAČKI IDEALIZAM Nakladni zavod Matice Hrvatske, Zgb, 1979. 150,— din.

Filipović, Vladimir: NOVIJA FILOZOFIJA ZAPADA N. z. Matice Hrvatske, Zgb, 1979. 150 — din. Gadamer, Hans Georg: ISTINA I METODA Veselin Masleša, Sarajevo, 1978. 500 — din. Kangrga, Milan: RACIONALISTIČKA FILOZOFIJA N. Z. Matice Hrvatske, Zgb, 1979. 150,— din. Levi-Stros, Klod: DIVLJA MISAO Nolit, Bgd, 1978. 150,— din. Locke, John: DVE RASPRAVE O VLADI I—II Mladost, Bgd, 1978. I—II 200 — din.

Önigazgatás Bandin, Tomislav: KA DUHOVNOJ AUTONOMIJI RU „Veljko Vlahović", Subotica, 1978. 100 — din. Bandin, Tomislav: PRINCIPI ORGANIZOVANJA ORGANIZACIJA UDRUŽENOG RADA SOCIJALISTIČKOG SAMOUPRAVLJANJA Savremena administracija, Bgd, 1979. 77,— din. Dragović, Milan: DOHODAK I DOHODOVNI ODNOSI U ZAKONU O UDRUŽENOM RADU Pravno-ekonomski centar, Bgd, 1978. 250,— din.

Pejović, Danilo: FRANCUSKA PROSVETITELJSKA FILOZOFIJA N. z. Matice Hrvatske, Zgb, 1979. 150— din.

Kardelj, Edvard: O SISTEMU SAMOUPRAVNOG PLANIRANJA Radnička štampa, Bgd, 1979. 100 — din.

Pejović, Danilo: SA VREMENA FILOZOFIJA ZAPADA N. z. Matice Hrvatske, Zgb, 1979. 150,— din.

Kardelj, Edvard: SLOBODNI UDRUŽENI RAD Radnička štampa, Bgd, 1978. 120,— din.

Petrović, Gajo: ENGLESKA EMPIRISTIČKA FILOZOFIJA N. z. Matice Hrvatske, Zgb, 1979. 150,— din.

LIČNI RAD I UGOVORNE ORGANIZACIJE Ekonomika, Bgd, 1978. 300,— din.

Prhović, Kasim: HRESTOMATIJA ETIČKIH TEKSTOVA Svjetlost, Sarajevo, 1978. 150 — din.

Miljković, Miroslav: DRUŠTVENI DOGOVORI I SAMOUPRAVNI SPORAZUMI Ekonomika, Bgd, 1978. 350 — din.

Veljačić, Ćedomir: FILOZOFIJA ISTOČNIH NARODA I—II N. z. Matice Hrvatske, Zgb, 1979. I—II 300 — din. Vranicki, Predrag: DIJALEKTIČKI I HISTORIJSKI MATERIJALIZAM N. z. Matice Hrvatske, Zgb, 1978. 150,— din. Vujačić, Vidak: DIJALEKTIKA DUHA Obod, Cetinjc, 1978. 120,— din. Zakob, Fransoa: LOGIKA ŽIVOG Nolit, Bgd, 1978. 160 — din.

Najman, Velizar: UREĐIVANJE DRUŠTVENE SAMOZASTITE U UDRUŽENOM RADU I MESNOJ ZAJEDNICI Pravno ekonomski centar, Bgd, 1978. 270,— din. Popović, Teófilo: KOMENTAR ZAKONA O RADNIM ODNOSIMA Pravno ekonomski centar, Bgd, 1978. 480 — din. SAMOUPRAVNA RADNIČKA KONTROLA Izdavački centar, Bgd, 1977. 200 — din.

SOCIJALISTIČKO SAMOUPRAVLJANJE U JUGOSLAVIJI Radnička štampa, Bgd, 1978. 3 0 0 — din. Politikai

Minovic—Maticki: AZ ÖNIGAZGATÁS KÖNYVE 70 — din. TÖRVÉNY A TÁRSULT MUNKÁRÓL 70 — din.

gazdaságtan

Burger, Hotimir: FILOZOFIJA I KRITIKA POLITIČKE EKONOMIJE August Cesarec, Zgb, 1979. 150,— din. Cobeljić, Dušan: PLANIRANJE PRIVREDNOG RAZVOJA Rad, Bgd, 1978. 190,— din.

Galbraith, John Kenneth: NOVAC Stvarnost, Zgb, 1978. 150,— din. Oktatás — nevelés

Rehák László: A KISEBBSÉGTŐL A NEMZETISÉGIG 100,— din.

Emlékezések Bevk, France: TITO 40,— din. Stefanovic: A NAGY KIS HŐSEI 60,— din. BEHOZATALI Nemzetközi

Granese, Alberto: DIJALEKTIKA ODGOJA Školska knjiga, Zgb, 1978. 110,— din.

A

Corvalán: VÁLOGATOTT BESZÉDEK, CIKKEK 45,— din. Cunhal: A DEMOKRÁCIÁÉRT ÉS A SZOCIALIZMUSÉRT 52,50,— din.

A JKSZ-RÖL A JKSZ PROGRAMJA 70 — din.

A JKSZ STATÚTUMA — A SZERB KSZ STATÚTUMA 10 — din.

munkásmozgalom

Camacho: BESZÉLGETÉSEK BÖRTÖNBEN 15,— din.

kiadványaiból

A SZERB KSZ NYOLCADIK KONGRESSZUSA 60,— din.

KÖNYVEINKBŐL

Berlinguer: VÁLOGATOTT BESZÉDEK ÉS ÍRÁSOK 60,— din.

KÖNYVEINK

A JKSZ XI. KONGRESSZUSA DOKUMENTUMOK 150,— din.

HÁBORÚ

A NAGY OKTÓBER ÉS A MAI VILÁG 81,— din.

Jurina, Milan: OBRAZOVNA DJELATNOST U ORGANIZACIJAMA UDRUŽENOG RADA Školska knjiga, Zgb, 1978. 136— din.

A Forum

— esszék

Vlahovic, Veljko: A FORRADALMAK £S AZ ALKOTÓMUNKA 25 — din.

DRUSTVENO-EKONOMSKI RAZVOJ VOJVODINE Centar PK SKV za pol. studije i marksističko obrazovanje, N. Sad, 1978. 100,— din.

MAGYAR NYELVŰ

Tanulmányok

—

Csubinszkij: W. LIEBKNECHT 52,50 — din. Filozófia,

esztétika,

etika,

szociológia

A MARXISTA ETIKA 45,— din. A SZOCIOLÓGIA 63,— din. ESZTÉTIKAI ABC 52,50,— din.

ÁGAZATAI

Kierkegaard: VAGY — VAGY 135,— din.

tanulmányok,

emlékezések

Bachofen: A MÍTOSZ ÉS AZ OSI TÁRSADALOM 103,50— din.

MARXISTA-LENINISTA ESZTÉTIKA 82,50,— din. Zoltai: AZ ESZTÉTIKA TÖRTÉNETE 64,50,— din.

Esszék,

ESSZÉPANORÁMA 222,— din. RÖVID

I—III

Király: IRODALOM ÉS TÁRSADALOM 70,50,— din.

MUNKATÁRSAINK Lektor: Gombár Imre, Gubás Ágota A szerbhorvát nyelvű szövegeket magyarra fordították: Tumbász Erzsébet, Árok­ szállási Borza Gyöngyi, Hornok Ferenc, Orosz Ibolya, Ágoston Pribilla Valéria Angol nyelvű összefoglalók: Azucki Lívia Német nyelvű összefoglalók: Szenes György Korrektor: Torok Júlia

SZÁMUNK SZERZŐI dr. Aleksandar Đurđev, dr. Szám Attila, dr. Mészáros

Sándor,

Borza József, Kicsi Ernő, Sava Mihié, Branislav Đorde

Milovanoviá,

Petrović,

dr. Kasztori Somogyi

Rudolf,

Sándor,

Stane Dolanc, dr. Hegedűs Antal, Szalma József, Laki Mária Szilágyi Károly,

a jogtudományok doktora, az újvidéki Jogi Kar tanára a Savremenost című folyóirat főszerkesztője, Újvidék a történelemtudományok doktora, az újvidéki Bölcsészeti Kar Történelmi Intézetének tudományos munkatársa közgazdász, a Tartományi Gazdasági Kamara alelnöke, Újvidék a mezőgazdasági tudományok magisztere, a Tartományi Szövetkezeti Szövetség elnöke, Újvidék a mezőgazdasági tudományok magisztere, a Duna—Tisza— Duna munkaszervezet munkatársa, Újvidék a közgazdasági tudományok magisztere, a VKSZ TB El­ nökségének végrehajtó titkára, Újvidék a közgazdasági tudományok magisztere, tanácsadó a VKSZ TB-ban, Újvidék a mezőgazdasági tudományok doktora, az újvidéki Mező­ gazdasági Egyetem tanára magiszter, a szabadkai Közgazdasági Kar Munkaszervezési Intézetének igazgatóhelyettese, Szabadka a JKSZ KB Elnökségének titkára a Vajdasági Levéltár szakmunkatársa, Sremski Karlovci a jogtudományok magisztere, az újvidéki Jogi Kar tanár­ segéde okleveles közgazdász, Szabadka a Forum Marxista Könyvesboltjának vezetője, Újvidék

létünk M/kulUV — társadalmi, tudományos, kulturális folyóirat. Alapító: Vajdaság Dol­ gozó Népe Szocialista Szövetségének Tartományi Választmánya. Kiadó: Forum Lapés Könyvkiadó Vállalat, Újvidék. Felelős szerkesztő: dr. Rehák László. Szerkesztőség: 24000 Subotica, Trg slobode 1/2. Szerkesztőségi óra: szerda, csütörtök, péntek 10—12 óráig. Megjelenik kéthavonta. Ára példányszámonként 10 dinár, kettős számoké 20 dinár. Flőfizetés folyó évre belföldön 50, külföldi címzettre 100 dinár. Megrendelhető. Forum terjesztő részlege, 21000 Novi Sad, Vojvode Mišića 1.