A
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 1
L eon Ur i s ZAR Á ND O K
11/12/13 1:08 AM
Fordította Szántó Judit
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 2
11/12/13 1:08 AM
L EON U R IS
A zarándok
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 3
11/12/13 1:08 AM
4. oldal ajánlás + kolofon Marknak
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 4
11/12/13 1:08 AM
Ha az ember olyan regény írására készül, mint A zarándok, több évig kell járnia a világot, és kutatásokat végeznie; ezért többnyire önmagával van elfoglalva, és emberi kapcsolataira súlyos próbatétel vár. Jill, a feleségem ugyanúgy lelkesedett a tervért, akárcsak én; önzetlenül kínálta fel együttérzését, hûségét, szeretetét, gondomat viselte nemegyszer sötét és veszedelmes helyeken is. És ami ugyancsak nagyon fontos: munka közben ellátott érzékeny és okos tanácsaival. Ha nem ilyen társ áll mellettem, ez a könyv aligha íródhatott volna meg. Szentháromság címû regényem munkálatai során már megtapasztaltam, hogy Diane Eagle, aki kutatásaimban segítségemre van, valósággal titokzatos ösztönnel érez rá mondanivalómra és a regény belsô törvényszerûségeire. A zarándok minden forráskutató képességét próbára tette, de Diane megfelelt a kihívásnak: ezrével ontotta a ragyogóbbnál ragyogóbb háttéranyagokat. Valahányszor írógépem elôtt a napi küzdelembe bocsátkoztam, ott volt a kezem ügyében ez a tényanyag, és ha segítségre szorultam, csak be kellett nyitnom a szomszédos irodába. Diane nem pusztán a regény hitelességéhez és hátterének megrajzolásához járult hozzá, hanem a munka terhét is hihetetlen mértékben megkönnyítette. Elsôsorban mégis azért mondanék köszönetet neki, mert Jillt is, engem is megajándékozott tántoríthatatlan barátságával. Jelen könyvem számos eseménye dokumentált történelmi valóságra épül, és sokszor történelmi helyzetek szolgálnak az egyes jelenetek hátteréül. Meglehet, hogy élnek közöttünk olyanok, akik részt vettek a könyvben leírtakhoz hasonló eseményekben, s emiatt egyesek magukra ismertek a regény szereplôiben. Hadd hangsúlyozzam ezért, hogy A zarándok valamennyi szereplôje az írói képzelet szülötte, kivéve természetesen a felismerhetô közéleti személyiségeket, például David Ben Guriont, Abdallah királyt, a jeruzsálemi muftit, Jigal Allont és másokat, akik az ábrázolt korszakban játszottak történelmi szerepet.
5
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 5
11/12/13 1:08 AM
E L ÔJÁT É K
1922
A
z ifjú Ibrahim szótlanul ült apja ágya mellé, és nézte, ahogy az öregember kapkodó lélegzettel készül élete utolsó jelenésére. A sejk üveges szeme elárulta, hogy felismerte fiát. Összeszedte maradék erejét, a párna alól elôhúzta az ékkövekkel kirakott tôrt, majd remegô kézzel Ibrahimnak nyújtotta, követve a hatalom átadásának ôsi szertartását. – Ez Farukot illeti – szólt Ibrahim. – Ô az idôsebb. – A bátyád csak fogatlan kutya – hörögte az apa. – A falu népe már öszszedugta a fejét, hogy új muktárt válasszon. De a hatalom bennünket illet, a Szukori családot. – A sejk a fia kezébe nyomta a tôrt. – Fegyvernek nem nagy, de általa kormányozzuk népünket. A nép ismeri becsét, és tudja, hogy bátor ember az, aki markolatig döfi ellenségébe. Az öreg sejk meghalt. A falu elsiratta, a másik négy nemzetség pedig – jól sejtette a haldokló öregember – új muktárt szemelt ki a falu élére, hogy megtörjék a Szukorik százéves uralmát. Egy órával apja temetése után Ibrahim meghívta otthonába a többi nemzetség nyolc vezetôjét. A szoba közepén durván ácsolt asztal állt. Ibrahim ekkor elôvett nyolc kést, egyenes sorban a fába szúrta ôket, majd köpenyét széthúzva a drágaköves tôrre mutatott. – Úgy gondolom – mondta –, itt az idô, hogy új muktárt válasszunk. Ha valaki esetleg nem értene egyet azzal, hogy továbbra is a Szukorik kormányozzanak... – Nem fejezte be a mondatot; ehelyett a sorban álló kések felé intett. AZ ÚJ MUKTÁR MEGVÁLASZTÁSA általában többhetes alkudozásba került volna, míg végül megszületik az a döntés, amelyre Ibrahim célzott. Most azonban egyetlen percen belül határoztak: a nyolc ellenfél egyenként meghajolt elôtte, kezet csókolt, és hûséget fogadott neki.
7
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 7
11/12/13 1:08 AM
Ibrahim al-Szukori a húszas évei elején lett Tabah muktárja, és már tudta, mekkora hatalma van a tôrnek az arabok életében.
8
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 8
11/12/13 1:08 AM
E L SÔ R É SZ
A z aja lon i völg y
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 9
11/12/13 1:08 AM
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 10
11/12/13 1:08 AM
E L SÔ F E J E Z ET
1944
A
nevem Iszmail, Palesztinában születtem az 1936-os zavargások idején. Sok minden, amirôl itt majd szó esik, még születésem elôtt történt, így hát azt kérdezhetitek: Honnan tud Iszmail ezekrôl a dolgokról? Itt van például apám, Ibrahim, akibôl Tabah muktárja lett. A mi világunkban az élet ismétlôdô történetek sorozatából áll, s elôbb-utóbb mindenki megtanulja a múlt valamennyi meséjét. Más dolgok akkor estek meg, amikor én éppen nem voltam jelen. Aha! Hát akkor honnan tudok róluk? Csak azt ne feledd, tiszteletre méltó olvasóm, hogy mi, arabok mesterei vagyunk a varázslatnak és a képzelôerônek. Tán nem mi adtuk a világnak az Ezeregyéjszakát? Idônként a magam hangján szólok majd hozzátok, mint ahogy mások a maguk hangján fognak megszólalni. Történetünket milliónyi nap, hold és üstökös formálta, és amit én nem tudhatok, azt majd Allah hatalma s az arabok varázsereje szövi elbeszélésembe. Fiúgyerek lévén, addig szívhattam anyám tejét, amíg rá nem untam; csak ötödik születésnapomon választottak el. Ilyenkor a fiú általában kilép a konyhából, otthagyja a nôk birodalmát, csakhogy én kis növésû voltam, és még elbújhattam az asszonyok között. Hágár, az anyám jól megtermett, dús mellû nô volt; melle nemcsak táplált, hanem vigasztalóan békés búvóhelyemül is szolgált. Így rejteztem el a férfiak világa elôl egészen 1944-ig. Akkor lettem nyolcesztendôs. Egy napon apám, Ibrahim elküldte anyámat messze délre, a saját falujába. Anyám addig ritkán kapott kimenôt; váratlan távozása rettegéssel és baljós elôérzettel töltött el. Mint kisded és mint gyermek nôk között éltem, akik mindentôl megóvtak. Nevelésemben nagyanyám is részt vett, mert anyám nemcsak a családról gondoskodott, nemcsak a háziés konyhai munkákat látta el, hanem dolgozott kinn a földeken és a ház
11
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 11
11/12/13 1:08 AM
körüli telken is. Apám néhány nappal nagyanyám halálát követôen engedte el. Addig egyetlen teendôm a vízhordás volt; nap mint nap elkísértem anyámat a falu kútjához. De anyám elment, és a nôk vihorászva kezdtek csúfolódni rajtam. Azt mondták, apám második feleséget hoz a házhoz; azért küldte el anyámat, hogy az ne gyötörje haragjával és megaláztatásával. Nemsokára játszótársaim is beálltak a gúnyolódok közé, még olyan is akadt, aki kôvel dobált meg. Láttam, amint apám, mint minden reggel, elindul a kávéházba. A kávéház az övé és Faruk bácsié volt, és apám általában ott töltötte a nap legnagyobb részét. Hozzá futottam, és elsírtam, mi történt velem. Apám szokása szerint félrelökött, és ment tovább. Utána szaladtam, és rángatni kezdtem a kabátját, olyan gyengén persze, hogy alig vette észre. De amikor megfordult, apró öklömmel ütni kezdtem, és megmondtam, hogy gyûlölöm. Apám karon ragadott, és olyan hevesen megrázott, hogy azt hittem, összeesem. Aztán úgy elhajított magától, mint holmi szemetet; a falu túlsó végérôl csordogáló csatornában kötöttem ki. Ott hevertem még mindig lányruhásan a csatornában, és üvöltöttem, ahogy csak bírta a tüdôm. Éreztem könnyeim sós ízét, a takony a számba csöpögött. Kétségbeesésemben ordítottam, mert bármilyen fiatal voltam, megéreztem, hogy tehetetlen vagyok; sem tiltakozni, sem lázadni nem tudok. Azóta sokszor láttam viszont ezt a kisfiút, amint játszik a menekülttáborok szemétkupacaiban, amint pajtásai vagy rokonai, gyerekek és felnôttek ütik, rázzák, csúfolják, ô pedig hasztalan üvölt a süket Allah felé. Tabah, a mi falunk a Jeruzsálembe vezetô út mellett terül el. Családom a Szukori nemzetségbôl ered; ez a nemzetség valaha a vahhabi beduin törzshöz tartozott. A vahhabik harcos törzse vagy kétszázötven évvel ezelôtt érkezett az Arab-félszigetrôl, hogy tûzzel-vassal hódítsa meg az iszlámnak a vidéket. Késôbb a vahhabik hatalmát megtörték a beözönlô török és egyiptomi seregek. Számos nemzetség levált a törzsrôl, és közülük néhány Palesztinába vándorolt. A mi águnk Gáza és Beersheva között vándorolt, oda-vissza a Negev sivatagtól a Sínai-félsziget sivatagáig. Néhány nemzetség – vagy százötven család – északnak vette útját, s ott letelepedett. De a házasodások révén továbbra is igen szoros kapcsola-
12
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 12
11/12/13 1:08 AM
tok fûzték ôket a vahhabikhoz, az ünnepségek, esküvôk és temetések még szorosabbra vonták a köteléket; az aratás és a trágyagyûjtés évszakában pedig a vahhabik tevehajcsárnak szegôdtek hozzánk. Apám, Ibrahim nagy ember volt; félték és tisztelték az egész környéken. Muktárként nemcsak a falu feje volt: ô közvetített a falu és a földbirtokosok között is. Családunk közvetlenül Mohamed prófétától származtatta magát, és ez a többiek fölé emelt minket. Tabahon kívül a hajdani vahhabi beduinok már kisebb falvakat is alapítottak a környéken, és ezeknek is apám parancsolt. Hatalma arra épült, hogy az ô kezében volt a törvénykezés, a hivatali és a rendôri apparátus, ô ellenôrizte a falubéliek vagyonát és örökségét rögzítô iratokat. Az egész környéken egyedül ô tette meg a mekkai zarándokutat, a hadzsot; házunk kapuján évszámmal ellátott festmény emlékeztetett a nevezetes eseményre. Apám eredeti neve, Ibrahim al-Szukori al-Vahhabi a törzsére és nemzetségére utalt, de az arabok, ha fiuk születik, nevüket is megváltoztatják. Anyám azonban sajnálatos módon elôször két leányt szült egymás után, s ez kisebbfajta elemi csapásnak számított; a falubéliek, kivált a kútra járó asszonyok apámat a háta mögött suttogva Abu Banatnak, vagyis Lányok Apjának nevezték, aminél nagyobb sértés alig akad. Apám válással fenyegette anyámat, amiért ekkora szégyent hozott rá. Anyám könyörögni kezdett: adjon neki még egy utolsó esélyt, és a harmadik gyerek Allah akaratából fiú lett: Kamal, a legidôsebb bátyám. Kamal születése után apám felölthette a büszke Ibrahim Abu Kamal nevet, ami annyit tesz: Ábrahám, Kamal atyja. Kamalt még három fiú követte, s apám csak úgy sütkérezett a dicsôségben. Engem azonban sajna még három lány elôzött meg. Egyik bátyám és két nôvérem olyan korán meghalt, hogy nem is ismertem ôket. Bátyámat a kolera vitte el, az egyik nôvéremnek a gyomrával volt baja, a másiknak a tüdejével. Egyikük sem érte meg az elsô születésnapját. Nincs benne semmi rendkívüli, ha egy tíztagú családban három gyerek meghal, és apám Allah különös kegyének tekintette, hogy négy fiúgyermeke életben maradt. A késôbbiekben két idôsebb nôvérem férjhez ment vahhabi törzsbéli férfiakhoz, de távoli falvakba, és amint a szokás kívánta, apósuk házába költöztek. Apám még fiatalon, a húszas évei elején muktárnak, azaz „választottnak” nyilvánította magát. Már apja is muktár volt, és halála után új választást
13
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 13
11/12/13 1:08 AM
kellett volna tartani. A másik négy nemzetség sejkjei megegyeztek, hogy közülük a legidôsebb nyeri el az állást. Apám azonban más véleményen volt, és azóta már számtalanszor zengték el bátorsága és nagyszerûsége történetét. Ibrahim a századforduló elôtt öt évvel született. Muktárként a faluközösség legmagasabb posztját mondhatta magáénak, hiszen nem kellett többé dolgoznia. Nemsokára öt munkaképes ember élt a házában: felesége, három fia és még otthon lévô lánya. Az övé volt a legtöbb és a legjobb föld, ô szedte be a bérleti díjakat, és hat falunak parancsolt. Még bakancsot sem viselt; olyan cipôben járt, amilyet mások csak szombaton húztak a lábukra. Faruk nagybátyám rabszolgai hûséggel csüggött apámon. Kettôjüké volt a falu kávéháza és boltja meg a hán, azaz a karavánszeráj is. Faruk bácsi gyerekkorában sokat betegeskedett, és végül a konyhában hagyták, hadd érje ott a halál, de Allah másképpen rendelte: a szomszédos településen élô keresztény misszionáriusok rátaláltak, kigyógyították, sôt írni-olvasni is megtanították. Egész Tabahban ô volt az egyetlen igazi írástudó, és apám ügyesen a maga hasznára fordította különleges képességeit. A kávéházba menet Ibrahim reggelenként futólag benézett az emberekhez, s közben imafüzérét morzsolva motyogta a Korán sorait; a körút fôképpen pozíciójának erôsítésére szolgált. A nap legnagyobb részében a kávéházban trónolt, szívta a vízipipáját, köszöngetett, és ôszinte érdeklôdéssel hallgatta végig a falubeliek panaszait. Ô és a többi férfi azonban fôleg azzal múlatta az idôt, hogy újra meg újra elôadták egymásnak a régi történeteket. Esténként, amikor apám megjött, beült egy hatalmas székbe, anyám és Nada nôvérem pedig megmosta a lábát. Vacsora elôtt bátyáim is megjelentek a szobában, letérdeltek, kezet csókoltak neki, és beszámoltak napi munkájukról. A vacsorát a földön ülve költötték el, csupa férfi; többnyire Faruk bácsi meg néhány jó barát vagy rokon is hivatalos volt. Közös tálból, az ujjukkal ettek. Anyám, Nada meg én késôbb a konyhában fogyasztottuk el a maradékot. Apámé volt a falu legjobb lova – halovány emlékeztetô a beduin múltra. A ló ápolása másodszülött bátyám, Dzsamil kötelessége volt. Minden hónapban egyszer apám körbelovagolta a környezô falvakat, hogy elrendezze a helyi ügyeket. Valósággal látványosságszámba ment, amint tovaszáguldott, s díszes öltözéke repült utána a szélben.
14
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 14
11/12/13 1:08 AM
Elválasztásom napjáig életem elég kellemesen folydogált. A házban már csak egyetlen, hozzám hasonló korú gyermek élt: a nálam két évvel idôsebb Nada. Ôt nagyon szerettem. Mivel még a nôk körében éltem, szabad volt együtt játszanunk, de tudtam, nemsokára eljön az idô, amikor nem barátkozhatom lánnyal, még a tulajdon nôvéremmel sem. Nadának nagy barna szeme volt, és kedvét lelte benne, hogy ölelgessen és incselkedjék velem. Még ma is érzem hajamon végigfutó ujjait. Gyakran ô viselte gondomat, mert az anyák mind kinn dolgoztak a földeken, és ha nem volt idôs nagyanya a háznál, a gyerekeknek maguknak kellett elboldogulniuk. Játékunk csak az volt, amit botokból meg zsinegbôl magunk eszkábáltunk össze, és hogy játszótér, gyerekszoba vagy könyvtár is van a világon, azt csak a zsidó kibucban tudtam meg. Nada pálcikákból meg rongyból bábut is készített, rólam nevezte el Iszmailnak, és apró mellbimbójához szorítva úgy tett, mintha szoptatná. Azt hiszem, ez afféle vágykép volt, mert ôt nagyon korán elválasztották, miközben én még mindig élveztem az anyatej kiváltságát. Anyám minduntalan megkísérelte, hogy betaszigáljon a szobába, a férfiak közé, de nekem csöppet sem volt sürgôs, hogy megváljak a nôk vigasztaló melegétôl egy idegen és ellenségesnek ígérkezô közeg kedvéért.
15
Zarandok 150x210 Hc 608.indd 15
11/12/13 1:08 AM
