Lődd be magad Krisztussal

Lődd be magad Krisztussal 2014-01-12 (Istentisztelet kivonatos jegyzete) Ma egy két gondolatot szeretnék veletek megosztani. Tulajdonképp nem is tanítás, inkább elgondolkodásra – remélem - késztető, dolgok, ezek úgy a szívemen vannak. Csodálatos volt hallani ezt a sok és sokféle bizonyságot, amiket megosztottatok, Isten cselekszik, és ez jó, nagyon jó. (…) Az egyéni életünkben lévő nehézségek /változások, az Istennel való járásunkban/szolgálatunkban lévő nehézségek/változások, és a Gyülekezet életével zajló nehézségek/változások… 3 dolog, összefüggenek. Nehézségek/változások, nehézségek/változások… mind-mind csupa olyan dolgok, miket az emberek szeretnek A legelső, amit tisztázni kell: h minden Krisztus. Őérte, Őáltala lett minden. Ez az újjászületett hívő szívének egyre jobban kibontakozó titka. Ahogy küzd, növekszik, változik, haldoklik- újra meg újra ide fog eljutni: Jézus a Krisztus. A végén megértitek miért ezzel kezdtem. (…) Panaszok áradnak ma sokfelé, és nem csak innen, de más gyülekezetben lévő testvéreim is fordultak hozzám ilyen kérdésekkel: Hol a helyem, Isten miért nem tesz ezt vagy azt, miért ilyen nehéz, már megint egy krízis-mikor lesz vége? Mi a gyülekezet? Milyen az igazi? Hol van az Erő, a Jelenlét? Egyáltalán, igazak az ígéretek vagy karizmatikus hazugságok? Képmutatás vagy naivságunk foglyai voltunk? Fontos tény, hogy sok-sok hívő nem találja a helyét: Vannak, akik várják a csodás megígért dolgokat, ajándékokat, boldogulást, vagyont, gyógyulást stb Istentől, várják az ígéret földjének áldását, de nem tudnak semmit azokról a feltételekről, amik a birtokbavételhez szükségesek. Karizmatikus mesék vagy épp saját véleményük rabjai - s nem az Igéé. Évek múltán csalódottan, sértődötten ülnek, vagy nem ülnek a hátsó sorokban. Vannak, akik tanfolyamok, cd-k, ilyen olyan könyvek, igegyűjtemények alapján sodródnak ide-oda, de valójában, nincs alapjuk, kijelentésük. Keserűvé válnak és vádolják Istent vagy az adott gyülekezetet, vagy behunyják szemüket, és már csak az üdvösségben reménykedve, várják, hogy hátukon a démonok megannyi „gyümölcsével” végre beroskadjanak a Mennybe. Aztán ott vannak, még a cinikus megmondók, a hűvös távolságtartók, a pörgő mindent csinálók, a személyes ambíciókat kiélvezni vágyók stb. Aztán itt vannak a válások… a házassági problémák... itt vannak még a gyermekeink kérdése. (…) És a sok keserűség. Én még ennyi megkeseredett, vagy csigaházába visszavonult hívővel nem találkoztam. Oly sokszor hallom, h csalódtak Istenben, pásztorokban, gyülekezetekben. Persze, tudják, tudjuk a megoldást: add át magad Istennek. TELJESEN. De hogyan?

Hogy lehet egy megtért hívőnek átadnia az életét Istennek - TELJESEN? A válaszhoz, le kell ásni az alapkérdéshez: mi egy hívő ember célja, mi a valódi bűne, miért nem sikerül átvennie Isten megígért áldásait? Az ős-szituáció: Isten mond valamit neked: „1Móz 2:16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 2:17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz. Ellenválasz a lelkedben: „Bizony nem haltok meg, hanem olyanok lesztek, mint Isten, jónak és rossznak tudói”. A mai napig ez játszódik le egy ember, egy hívő történetében. Egyszer már beszéltünk róla, h a bűnbeesés lényege nem maga a konkrét erkölcsi bűn volt (gyümölcsevés)- ez csak a farizeusokat érdekli, meg a vallásososokat, pedig ez már egy gyümölcs. A gyökér, az eredet, a lényeg, a függetlenség Istentől, a saját útját járás… (Ézs:” mert mindannyian a magunk útját jártuk”) Ez azért is fontos, mert karizmatikus mozgalmak különösen nagy hangsúlyt fektetnek a bűnre, a hitre és az engedelmességre - ez utóbbin egyébként főleg a gyülekezeti elöljárók felé történő feltétlen engedelmességet értik, tévesen. De nem igen hallottam h a hangsúlyt pontosabban fogalmaznák meg. Az ember nem hitre teremtetett, ez „csak” az útja, eszköze lett a visszatérésünknek, hanem függésre. A függetlenedésünk engedte be a bűnt az életünkbe, és ez a mai napig így van. Ezért nekünk nem pusztán hitre kell jutnunk - hanem engedelmességre, még pontosabban függésre! Függésre Istentől, Jézustól! Nem tőlem, a pásztorotoktól, hanem Istentől. Ez a karizmatikus hithangsúly egyik alaptévedése. Hit nélkül persze lehetetlen Istennek tetszeni, de mivel az üdvözítő hit Isten kegyelmi ajándéka, ez nem igazán a mi érdemünk. Sőt, a hitre jutás még egyáltalán nem jelenti azt, h az illető az Úr erejében jár, vagy birtokba vette volna az ígéreteket. Sok hitre, üdvösségre jutott embert jelenleg nem nagyon tudod megkülönböztetni egy tisztességes, jó erkölcsiséggel rendelkező világi, polgári embertől. Szóval a hit helyett a függőség a központi kérdés. És ez egy gyakorlatias dolog. Ez nem elméleti. Jézus, Isten elképesztően gyakorlatias. Ő nem filozófál, meg elméleteket ad - gyakorlatias! Ez ma olyan ritka a keresztények között. Ülnek és beszélnek, meg vitatkoznak, meg elméleteket gyártanak – de Isten megy, csinál, mond-teszi. A hit cselekvő. Ha nem cselekszed, amiről azt gondolod, h hiszed - akkor az, nem hit, hanem rosszabb: az hazugság, hitetés. Lépj ki, vedd birtokba: Józs 1:3 Minden helyet, amelyet talpatok érint, néktek adtam, amiképpen szólottam Mózesnek. Különösen a karizmatikus mozgalmak, meg keresztény hűtőmágnes igeversek egy jó része arra helyezi a hangsúlyt, hogy mindent és nektek adtam. Pedig a hangsúly azon van, h AMIT a talpatok érint. Az egész az ígéret földje, de csak azt adtam át, amit meg is érintesz, birtokba is veszel. Mit csinált Ábrahám - bejárta az ő ígéretének földjét. Mit tett Józsué? Birtokba vette, megharcolt minden talpalatnyiért - pedig az Úr nekik adta. (…)

Miért nem üresen adta oda? Hogy szükségünk legyen az Úrra és az Ő ígéreteire. Miért? Hogy 2Pét 1:4 Amelyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, amely a kívánságban van e világon. A legtöbb megtért embernél látom, sajnos magamnál is jó pár területen, hogy nem függünk, nem kérdezzük meg Istent. A saját eszünket használjuk az Ő bölcsessége helyett. Ez a fő gát és akadály az életünkben. Ez amúgy látványosan nem jelent bűnt. Nem gondoljuk végig, azt hisszük, úgy érezzük, hogy jó keresztények vagyunk. Vállalkozunk, házasodunk, iszunk, eszünk… nem bűnözünk. Csak épp nem kérdezzük Istent, járjuk az utunk, a macskaköves úton, csak épp az Ő JELENLÉTE, Ereje nélkül. Isten gyermekének lenni azt jelenti, hogy egy teljes átformálódásnak kellene végbemennie. A szellemünket Isten már megszentelte, az rendben van; a testünk majd az Úr eljövetelekor dicsőül meg, az is rendben van. Maradt a lelkünk. A lelkünkben három rakoncátlan dolog van: értelem, érzelem, akarat. Sok embernek, akik egy helyben topognak évek óta, pont az a problémája, hogy olyan jó nagy lelkük van. Még mindig megvan az ALÁ NEM RENDELT akarata, értelme, érzelme, mert egyiket sem adta át, nem engedte át Istennek. Így sohasem növekszünk Istenben, egy helyben állunk. Meg vagyunk ugyan mentve, újjá vagyunk születve, de nem tudunk kilépni és lépésenként birtokba venni az ígéreteket. Gondold el: mi az újjászületett emberi létezésünk célja. Ha a megtérésünk, létezésünk célja az üdvösség lenne, akkor megtérésük után a mennybe kerülnénk. Rögtön. Ehelyett itt vagyunk, szenvedünk, tipródunk, gyötrődünk és nem értjük. Miért hagyja ezt Isten- miért nem visz rögtön haza? Mert itt létednek van egy célja! Most nagyon figyelj! NEM az a főcél, h megszentelődj. A szellemed meg van szentelve és befejezve áll. A lelked nincs, de a szellemed igen.(…) Meny-kompatibilis vagy. A létezésünknek az a célja, hogy élő bizonyságok legyünk az Úr hatalmáról, erejéről, elkülönült népként hordozzuk és mutassuk be Őt, és az Ő jelenléte, ereje pecsétet tesz szavainkra! Az elszentelés - elkülönülés. Megint csak a gyakorlatiasság. Ez nem egy vallásos frázis, h elszentelni. Ez teljesen gyakorlatias cselekedetsorozat. Az a megszentelődés, amiről szoktunk beszélni, az nem más, mint h az akaratunkat, érzelmünket, gondolatainkat alárendeljük Istennek (tehát a Szavának, logosz és réma egyaránt), elkülönítjük a világtól és alárendeljük, függőségbe hozzuk Istennek! Ezt jelenti a megszentelődés! A megszentelődés nem megjobbulás, mert az elvégeztetett!!! A megszentelődés egy sokkal gyakorlatiasabb dolog: alárendelődés Istennek. (…) 1Móz 21:9 Mikor pedig Sára nevetgélni/ kigúnyolni, gúnyolódni látá az egyiptombeli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szült vala, 21:10 Monda Ábrahámnak: Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal. 21:11 Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért. 21:12 De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond neked Sára, engedj az ő szavának, mert Izsákról neveztetik a te magod.

A szolgát, a szolga természetünket el kell kergetnünk, hogy a bennünk megszületett új ember, lényünk Izsákja tudjon örökölni. És ahogy Ábrahám is, úgy mi is megszomorodánk és igen nehéznek látszik e dolog mielőttünk, mert hát szeretjük a mi kis lelkünket, Izmaelt. (…)

Amikor függésben vagyok, fiú vagyok. Jézus: amit az Atyánál láttam, hallottam- azt tettem, mondtam. Ez a függés. Amikor függök - fiú vagyok. És a fiú- az örökös! Amikor nem függök - szolga vagyok. A szolga pedig nem örökli, nem tudja birtokba venni az ígéreteket, mert nem neki szólnak. Az Úr szeme rajtunk, bármerre is sodródunk. Hűsége megingathatatlan - ha hűtlenkedünk is. Csak akkor tagad meg minket, ha mi megtagadjuk Őt. (megtagadni: megtagadni, visszautasítani) A következő igében, az Úr először egy bátorítást ad. Utána rázós dolog jön, ezért előbb bátorít. Azzal kezdi, h megbízható az Ige… Ha ezzel kezdi, akkor meredek dolgot fog mondani. Kapaszkodj. 2Tim 2:11 megbízható az Ige (hithű a szó): mert ha vele együtt meghalunk, vele együtt fogunk élni is, 2:12 ha kitartunk, együtt uralkodunk vele, ha megtagadjuk, Ő is megtagad minket, 2:13 ha hűtlenkedünk, Ő hithű marad, mert Ő nem képes megtagadni önmagát. Feltétele van az örökségnek, az isteni életnek itt a földön, az uralkodásnak, az ígéretek birtokba vételének, ha ha ha. Ha meghal a kis lelkünk-akkor isteni élet árad belénk, illetve életünk ezen területeire. Ha ebben kitartasz, uralomra jutsz. Tudod a trónhoz vezető út az istállóban kezdődik, a gecsemáné kerten és a kereszten át a sírkamrába vezet, ott elidőzünk, majd ezek után feltámadunk, és a trónra ülünk. (…) Tehát ha függésben vagy, akkor kerültél vissza a természetes ős helyzetedbe, pozíciódba és CSAK akkor tudod betölteni természetesen, Isten Jelenlétével az életeden az ittléted célját: h világíts! Az Úr szeme rajtunk van mindig, de az Úr keze/ereje csak akkor, ha az Ő sávjában, az Ő Keze ALATT, alárendelve haladunk! A pusztába vándorló izraeliták harcoltak amálékokkal / testi természet/, küzdöttek hitetlenségükkel, meg Egyiptom emlékével, de az még bőven nem az ígéretek földje. Nincs is állandó harc, néha rádrád tör valami, de alapvetően jól elvagy a világban. A pusztai küzdelem és az ígéret földje harcai közt az a fő különbség, h az előbbi életszakaszban az Úr betölti az alapszükségedet (nem éheztél, és a sarú sem kopott el a lábatokról ), míg az utóbbi GYÜMÖLCSÖKET terem benned és élettel BETELT létezéshez vezet. (…) A keresztény élet, az igazi, kőkemény, birtokba vevős: HARC. Minden talpalatnyi földért. Harc a házasságban lévő örökségért, gyermekeidben lévő örökségért, kapcsolatodért az Úrral, harc a testvéri közösségért, a Testbe való beilleszkedés örökségéért, minden talpalatnyi földért, DE, ISTEN, NEKED ADTA, CSAK LÉPJ RÁ, LÉGY IGEN BÁTOR! Az Úr erejével menni fog. Az Ő ereje meg a függésben van! Kör bezárult. Ezzel kezdtük, hogy a megoldás állapotunkra: az Úr Jézus uralma felettünk. Jézus így mondta: „Az én juhaim hallják az én szómat, és követnek engem.” De sok hívő nem hallja az Úr hangját, ezért nem is követik Őt. Követik a saját akaratukat, saját céljukat. Minden probléma, ami az életünkben – és nem mellesleg az eklézsiában - van, abból fakad, hogy nem adtunk fel minden önmagunkhoz való jogot és sohasem engedtük meg az Úrnak, hogy valóban Úr legyen fölöttünk. Nem az a kérdés, hogy meg vagyunk-e váltva, hanem az, hogy meg van-e már a helye szívünkben egy teljes átadásnak, amikor akaratunkat átadjuk Neki. Egyszer egy baptista lelkész azt mondta, hogy a

karizmatikus evangélizációs hadjáratokon megtértek közül, a legtöbben aztán egy idő múlva valóban meg is térnek. Értitek.. Sokunknál ez eljött, vagy most kopogtat. Keskeny út- így is kell? Ez a nagy feladat, hogy akaratunkat átengedjük az Úrnak. Mert azt persze akarjuk, hogy az Úr rendbe tegye a dolgainkat, amiket mi elrontunk. Pelenkázzon be, hogy tisztának érezzük magunkat. De nem vagyunk készek arra, hogy teljesen átadjuk magunkat Neki. Vagy teljesen az Úré vagyok, vagy nem vagyok. Akarjuk az Úr erejét, ajándékait, áldásait, de nem akarjuk, hogy az Úr mondja meg nekünk, hogy mit tegyünk, hogy tedd ezt, vagy tedd azt, menj erre, vagy menj arra. Van egy tesó, meg akar házasodni, v férjhez menni mindenképp. Ígéret ez? Persze, egy általános. Most azt mondom neki, hé, mit szólnál, ha kiderülne, h Isten nem kíván adni neked társat, mert más életet szán neked. Bummm. (…) Most tán már értjük, sejtjük, hogy a függés, elszentelődés lenne a normál állapotunk. Megtértünk, és vissza kell lépnünk a függésbe. Ennek eszköze a mindennapi kereszt. Sokszor hallom ezt idézni, hogy „Aki elveszíti a maga életét, megtalálja azt, aki pedig ragaszkodik a saját életéhez, elveszíti azt.” De ez így NEM PONTOS! Ez így sztoicizmus, v buddhista lemondás, vagy keleti elengedés felé sodródhat. Mondok pár igehelyet: Máté 10:39 Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt. 16:25 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét én értem, megtalálja azt. Márk 8:35 mert aki meg akarja menteni lelkét, elveszti azt, aki pedig elveszti lelkét értem és az evangéliumért, az megmenti azt, 8:36 mert mit használ (ér) az embernek, ha az egész világot megnyeri (megszerzi), de a lelkét veszni hagyja (de a lélek kárát vallja)? 8:37 mert mit adhat az ember cserébe lelkéért? Márk 8:38 mert aki szégyell engem és az én Igémet ez előtt a házasságtörő és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal. Márk 10:29 Jézus így szólt: Ámen, mondom nektek, nincsen senki, aki elhagyta házát, vagy fivéreit, vagy nőtestvéreit, vagy anyját, vagy apját (vagy feleségét), vagy gyermekét, vagy szántóföldjét (én) értem és az evangéliumért, 10:30 ki ne kapna vissza százszorannyit most ebben az időszakban, házakat, fivéreket és nővéreket és anyákat és gyermekeket és szántóföldeket, bár üldöz(tet)ésekkel (együtt) és a jövendő világkorszakban világkorszakig tartó életet. Luk 9,23 ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, és naponként vegye vállára a keresztjét (kínkaróját), és kövessen engem, 9:24 mert aki meg akarja a lelkét menteni, elveszti azt, aki pedig elveszti a lelkét énérettem, megmenti, Mi a függés lényege? ŐÉRTE! Hogy Őérte legyen! A függésem helyreállítja helyzetemet, a motivációm pedig az kell, h legyen: KRISZTUS! Jézusért, az Ő Nevének Dicsőségéért. Emlékeztek, mivel kezdtem az elején, hogy minden Őérte, Ő ránézve és Őáltala. Azt kell tudnom mondani Neki, hogy Uram, ha abban dicsőül meg a Neved és azzal szolgálom a Királyságod, h gazdag vagyok - tégy gazdaggá, ha azzal h szegény, tégy azzá, ha azzal h házas tégy azzá, ha azzal h szűz – tarts meg abban. Amikor ez eléri szívedet, elmédet- ergó, lelkedet, kész vagy arra, h belépj az elhívásodba.

Isten azért hívott el bennünket, hogy örököljük a királyságot, hogy együtt uralkodjunk Vele. Ehhez arra van szükségünk, hogy fiúk legyünk, mármint fiak. Zsid 12:5 és elfelejtkeztetek a bátorításról, amely nektek, mint fiaknak szól: fiam, ne kicsinyeld le az Ur fenyítését, nehogy elcsüggedj, ha dorgál, 12:6 mert akit szeret az Úr: megfenyíti (neveli). Megostoroz pedig mindenkit, akit fiává fogad, 12:7 a fenyítésben maradjatok kitartók, hiszen mint fiaival, úgy bánik veletek az Isten, mert hol van olyan fiú, akit nem fenyít (nem nevel) egy apa? 12:8 ha pedig fenyít(ő nevel)és nélkül vagytok, amelyben mindenki részesül, akkor korcsok vagytok és nem fiak, 12:11 minden fenyít(ő nevel)és ugyan a jelenre nézve nem látszik örvendetesnek, hanem szomorúságosnak, de később a megigazulás békés gyümölcsét adja azoknak, akik általa megedződtek.. És ez egy bátorítás volt Ott van az Igében, ezzel kezdi az Úr, h most mondanék egy kis atyai bátorítást nektek, fiaim. A függés mellett van 2 dolog, ami mindenképp kell ahhoz, h be tudj lépni az ígéret földedre és vándorolhass rajta: Az első, hogy a hitednek meg kell tisztulnia. A hit elméleti illetve halott dolog, amíg nincs megpróbálva, s próbák által tisztítva. Hitünknek át kell mennie mindenféle próbákon. Tűzpróbákon, ugye. Sokszor. Minimum hétszer (…) A másik, hogy teljesen a világtól mentes életet éljünk. Ez is gyakorlatias dolog. 2Kor 6:14 Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi köze van az igazságnak a hamissághoz? Vagy mi közössége van a világosságnak a sötétséggel? 6:15 És milyen egység lehet Krisztus és Beliál között? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? 6:16 Vagy hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amint Isten mondta: Bennük lakozom, és közöttük járok, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek. 6:17 Azért menjetek ki közülük, és szakadjatok el tőlük – azt mondja az Úr –, és tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket, 6:18 Atyátok leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek – azt mondja a mindenható Úr. Menjetek ki közülük és szakadjatok el – ezt mondja az Úr! Ne érintsétek azt, ami tisztátalan! Testvéreim, mi egy mennyei alkotmány szerint KELL, h éljünk! Az Ószövetségben a papi ruhákban ott volt egy kék fonat, ami mindig arra emlékeztette az Izraelitákat, hogy ők mennyei nemzet. Be kell varrni gondolatainkba a kék fonalat! Mennyei nemzetség vagyunk. Igen, a mi alkotmányunk tiltja a megbocsátatlanságot, igen, a mi alkotmányunk előírja, parancsolja a szeretetet, igen a mi alkotmányunk az adakozásra, adásra szólít fel stb. Ne feledjük: Izraelnek el kellett hagynia Egyiptom földjét. És ez ma – talán - nem egy népszerű üzenet. Ez a keskeny út üzenete. Fuss ki én népem. Ne barátkozz a világgal, ne a világtól várd az elismerésed - ha ami Urunkat leköpték, mi miért is várnánk, hogy elismerjenek, hogy kitüntessenek? Milyen elképesztő messze sodródtunk a keresztény elhívásunk szent és magasztos küldetésétől! (…)

A mai alkalmat most itt befejezzük. (…) A gyülekezeti élethez közeledő forradalmi változásáról van még egy-két izgalmas gondolat, ezt következő alkalommal rágjuk meg. Forradalom közeleg, szellemi forradalom, fel kell készülnünk, de erről legközelebb. Isten szeret bennünket, jó, bízzatok Benne s Ő segít hitünk próbáiban, segít, h végre elhatározzuk magunkat, h elkerítjük életünket Őneki és Őérte. Imádkozzunk. (…) Dicsőség Istennek!