László és Klára dinamikus személyiségképek és összehasonlító párkapcsolati elemzés a funkciókocka és a RezonoMetria® módszerének alkalmazásával
László és Klára házastársak. A grafológusnak feltett kérdésük a kapcsolatuk jobb megértésére vonatkozik. Azt szeretnék megtudni, hogy mi okozhatja a stabilnak érzett házasságban időről-időre feltörő feszültségeket, és hogyan tudnának ezen a helyzeten javítani. Írásuk külön-külön elemzésekor tehát elsősorban arra koncentrálunk, hogy alapvető személyiségvonásaik, viselkedésük és a mindezeket befolyásoló tudattalan tartalmak milyennek mutatják a kapcsolat jelenét, és milyen közös jövőt jeleznek. A két írás összehasonlításának alapja a rezonometrikus adatlapon megjelenő grafikai képek egymásra vetítésével kialakult ábra értelmezése. László adatai 42 éves, jogi egyetemet végzett, jelenleg egy multinacionális cégnél vezető beosztásban dolgozik, jobbkezes, az írást befolyásoló betegsége nincs, gyógyszert rendszeresen nem szed, olvasószemüveget visel Írásminta és íráskörülmények Az A4-es sima fehér géppapírra, kék töltőtollal írt eredeti írásminta kifejezetten erre a grafológiai vizsgálatra készült. A másolt szöveg címe: „A legnagyobb karatés életéből”. A széket, asztalt, megvilágítást, valamint a papírt és a tollat is maga választotta. Részlet László írásmintájából
László rezonometrikus adatlapja
László írásának elemzése Első lépésként megfigyeljük az írást. Feltűnik, hogy az eredetileg egysoros cím itt kétsoros, az írás mérete nagy, pontosabban nagyra jelölt, de belül kisebb oválok vannak. Majdnem szkriptes, a betűk gyakran elemekre esnek szét. Jól tagolt, a bekezdéseknél nagyobb sorköz van. Az íráskép tiszta, nincsenek javítások. Kissé nőiesnek ható férfiírás. Mindezek alapján besorolhatjuk a funkciókocka attribútum típusai közé, és a következőket állapíthatjuk meg: a duktor íráscselekménye által létrehozott írás nem felel meg pontosan egy típusnak, hanem 3 típus keverékével jellemezhető: komplex 60% (kötetlen, szkriptes), tériséges 20% (margók, sorirány, törzsvonalak dőlése), morféna 20% (mert az egyes elemek méretei kitűnnek az írásból, pl. kettős méretű betűk). Mivel az írás alapvetően a komplex csoportba tartozik, amely nem egységes kategória, csak óvatosan lehet következtetést levonni. Feltehetően olyan emberrel van dolgunk, aki sokáig magában tartja feszültségeit, de amikor már ez nagy terhet ró rá, akkor váratlanul összeesik a súly alatt, és ez a környezete számára megterhelő lehet. A tériséges és morfénás elemek jelenléte nem határozza meg alapvetően a duktor személyiségét, de erősen színezi azt. Ebből olyan ember képe látszik kibontakozni, akinek számít, hogy a tevékenységeit milyen módon
2
végzi, tehát a tartalom mellett annak megjelenési formája is fontos szerepet kap. Problémái általában kapcsolataiban és a környezetébe való érzelmi beilleszkedésében érhetők tetten. Az elemzés következő lépése a duktor személyiségének felmérése a funkciókocka és a RezonoMetria® módszerének segítségével Ez az elemzés sarkalatos pontja, itt feltárulhat a duktor viselkedésének ok-okozati háttere, megtudhatjuk belőle, hogy milyen tudattalan törekvések irányítják, milyen általános megküzdési stratégiái vannak. Ez a munka mérésekkel kezdődik, majd az értékelőlapon ábrázolt mérési eredmények kiértékelésével folytatódik, melyhez a funkciókocka értelmezési táblázata ad támpontokat. Az egyes íráselemek és egymáshoz való viszonyuk A mérést az oválok magasságával kezdjük. A 0-kategória felső részén ábrázolható „külső” oválmagasságot kapunk, ami kognitív síkon objektivitásra való törekvést, szimbolikus síkon pedig az Én-kiterjesztés akadályozottságának érzését jelzi. Az átlag azonban itt megtévesztő, mert az oválok feltűnő sajátossága a kettős méret. Mérésük és megfigyelésük közben merült fel az a gondolat, hogy emiatt 2 lépésben kellene mérni és ábrázolni. Az írómozdulat sok helyen úgy indult el, mintha hatalmas ovált szeretne leírni, menet közben azonban alacsonyabbra vette azokat, nem töltötte ki a magasságban kijelölt területet. A belső, kisebb méret a –1kategóriába esett, mintha az önértékelésének lenne egy rejtett, a kifelé mutatottnál jóval alacsonyabb vonulata is. Mivel ez a jellegzetesség az önmegvalósítást, a szociális térfoglalást reprezentáló oválszélességben is megjelenik, következő lépésként azt mérjük meg. Itt ugyanazt az eredményt kapjuk. A kettősség ebben az esetben is annyira feltűnő, hogy érdemes külön ábrázolni az értékelőlapon. A belső méret itt két kategóriával lejjebb került, mint a külső. Ezzel az elemzés fontos pontjához érkeztünk, a három elemben látható kettős méret (cím két sorban, oválok szélessége és magassága) azt a kérdést veti fel, hogy milyen kettősség van ebben az emberben, és ez hogyan fejeződik ki az életében? A két oválméret összekötése közelebb vihet a válaszhoz, mert kifejezi, hogy a duktor önértékelése és önmegvalósítása között milyen a kapcsolat. A nagyobb oválméreteknél kapott egyenes emelkedő iránya jelzi, hogy László tudatosan törekszik az önmegvalósításra, látszólag sikerrel. A kisebb méreteknél egy magasságban jelenik meg az oválmagasság az oválszélességgel, ez teszi sikereit látszólagossá. Önértékelése határozott, térfoglalási igénye nagy, törekvő, becsvágyó, az önmegvalósításban is sikeres, de lennie kell valamiféle belső feszültségnek vagy gátlásnak, ami a kettősséget eredményezi. Ennek megfejtéséhez azonban ennyi információ még nem elég, a további mérési eredményeket is elemezni kell. A középbetűk magassága nagyobb, mint az ováloké, a méretingadozás azonban óriási, 7 kategóriát fog át. A gyakorlati mindennapi tevékenységek szintjén bizonytalanabb, önmagával kapcsolatban viszont stabil fogalmai vannak. Ez napi viselkedésében akaratos önérvényesítést, konokságot, szervezési gondokat, a jelenben élés problémáit jelzi. Ezt megerősíti, hogy a bekezdéseknél mért sortávolság nagyobb egy kategóriával, mint a soroknál mért. A napi tervezésnél tehát fontosabbak a távlati tervek és célok. A mindennapi élet problémáival szembeni türelmetlenség, elégedetlenség lehetséges, hiszen a szemét mindig a „horizonton” tartja. A mindennapokban homokba dugja a fejét, miközben álomszerű nagy terveit dédelgeti. A potenciális felsőzóna mérete a 0-kategória felső részéhez közeli, olyan jó alap, amivel bármihez kezdhetne, de nem teszi, hiszen a számított, valós felsőzóna mérete viszont ─ bár szintén a 0-kategóriában van ─ 8%-kal kisebb. A duktor tehát mentális tevékenységeit elnyomja, vagy legalábbis nem tesz erőfeszítést, nem fejlődik
3
ezen a téren. Mintha a tranzakcióanalízis szerinti „Ne gondolkozz!” tiltó parancsot próbálná érvényesíteni, és problémáit érzelmi alapon, nem pedig racionálisan közelítené meg. Nem vállalja jelenlegi konfliktusainak megoldását, döntéseit elhalasztja a távoli jövőbe. De akkor mibe fekteti az energiáit? A választ az alsózóna mutatja meg, aminek már a potenciális mérete is a +1-kategória tetején van, és a valós méret a +2-kategória tetejére kerül, 12%-ot növekedve. Ez a felbomlott harmónia jelzi, hogy László energiáját valóban az alsózónához köthető viselkedés (érzelmi, indulati, ösztönös) és az alsózónához tartozó törekvések (itt az anyagi javak megteremtésének vágya) kötik le. Sok időt és energiát fektet céljai megvalósításába (betűszélességgel egy húron). A margók mérete majdnem kiegyensúlyozott, ami önmagában azt jelenthetné, hogy jól él együtt a saját környezete által meghatározott kereteivel, bár ezt a megállapítást később a bázishoz való viszony felborítja majd, így ez az ellentmondás is magyarázatra szorul. A címcsúszás vizsgálatánál az oválokhoz hasonlóan két méret van, mert a címet két sorba írta. Ez nem magyarázható csupán a nagyobb betűmérettel, ebben is megmutatkozik egyediségének hangsúlyozása és a személyiségében megmutatkozó kettősség. A címet úgy kezdi leírni, hogy ha egysorosként fejezné be, akkor erősen jobbra csúszna. Ez olyan ember képét mutatná, akinek cselekvési szabadsága kívülről meghatározott, aki hajlamos a felelősséget környezetére hárítani. Amikor érzékeli, hogy nem tudja a teljes címet középre tenni, úgy dönt, hogy korrigál, az „életéből” szót inkább új sorba írja, így biztosítva a középre helyezést. Ennek a döntésnek a tudatosságát az mutatja, hogy a rövid „életéből” szó még elférne a sorban, a sortörés nem törvényszerű. A cím felső sora így balra csúszik, felelősségvállalását jelezve, ilyen képet mutat a világ felé, ilyen a tudattalan vágyképe önmagáról. Az alsó címsor viszont a felső címsorhoz mérten jobbra csúszik, finomított formában megfelelve az eredeti jobbra csúszós tendenciának. Végeredményben tehát cselekvési szabadságát az szűkíti, hogy egy meghatározott képet akar mutatni magáról, és ez folyamatos kontrollt tesz szükségessé. Kívülről vállalja a cselekedetek következményeit, titkon azonban kicsit a körülményekre hárít. Az oválbetűk szóköze, bal-a és a-jobb szótávolság mutatja meg, hogy szociális viselkedésének milyen a belső indíttatása, ez a szociális normakövetés mérője. László esetében az „a” betűk baloldalán bő egy kategóriával kisebb a szóköz, mint a jobboldalon. Ez énességet, a közösségtől való távolságtartást jelenthet, illetve azt, hogy szociális kapcsolataiban megjelenhet saját érdekeinek képviselete, a másoktól való különbözés vágya. A szótávolság a „bal-a” és „a-jobb” által kijelölt terület vonalára esik, ami azt mutatja meg, hogy a szülői házból, a családból származik az a törekvése, hogy különbözni akar, ki szeretne emelkedni a környezetéből. Méretingadozásai a középbetűkben és a szótávolságokban a legnagyobbak, mindkettő a napi önszervezési és rövid távú célokban megjelenő fogalmainak bizonytalanságát mutatja, az oválmagasságban, az önmagával kapcsolatos fogalmaiban a legstabilabb. Az íráselemek és a bázis László esetében a 0-kategóriába eső potenciális bázis és a valós bázis csak kis mértékben tér el egymástól. Az elmozdulás +2%, tehát lelki működésében elfojtásokra lehet gyanakodni. Mi az, ami a bázisban, tehát a mindennapokat átszövő tevékenységek között szerepel, amiben teljes személyiségével részt vesz?
4
Az önértékelését jelző oválmagasság mindkét bázisban ott van, ami azt jelenti, hogy jelenlegi mindennapjaiban (valós bázisában) gyermekkori vágyainak megfelelően él, és nap mint nap azok megvalósításán dolgozik, hiszen középbetűi is ide esnek. A bázisban vannak a távlati célok is, amit a bekezdések sortávolsága mutat. Mindezt összefogja és értelmezi, hogy az alsózóna a bázis tetejéről indul, és magasan a bázis fölött van a számított értéke. Mindennapjait tehát az a tevékenység szövi át, mellyel azt az álmot valósítja meg, hogy kitör kereteiből, különb lesz anyagi helyzetében és társadalmi előmenetelében is (alsózóna dominancia + szülői házból hozott bizonyítási vágy). Mi az, ami fogva tartja, lehúzza, energiáit felemésztheti? Minden, ami a bázis alatt, a tudattalanban feszültséget okoz. Elsősorban az, hogy egyensúlya csak látszólagos, erre utal az oválok kettőssége. A belső kisebb oválmagasság és oválszélesség pontosan a referenciacsoportba való beilleszkedéssel került egy vonalba, mélyen a bázis alatt, tehát az tartja fogva, hogy ki akar törni, de szorongással tölti el, hogy esetleg nem sikerül. Béklyót jelent a mindennapi önszervezés, és a családi-szülői elvárásoknak való állandó megfelelési kényszer is. Mi az, ami húzóerőt jelent az életében, amibe energiáit fekteti? Egyértelműen az alsózónás értékek, melyek messze kiemelkednek a bázis fölé, és már eredendően is igen fontosak voltak. Alsózónás hurkainak vizsgálata bizonyítja, hogy alapvetően az anyagi lehetőségek megragadása fontos számára.
Ezt támasztja alá a háttértörténet, mely szerint semmit sem kapott készen, családja szerény anyagi körülmények között élt. Jelenleg ő a család eltartója, aki saját maga teremtette meg maga és tágabb családja számára is az anyagi gondtalanságot és a társadalmi elismertséget. Nem engedheti meg magának, hogy az anyagi fejlődés lehetőségét elengedje, mert mások anyagi biztonságát is veszélyeztetné, ebből adódhatnak az ováloknál és a címnél tapasztalt kettős értékek, melyek jelképezhetik szorongását, egy előző állapotba való visszacsúszástól való félelmét. Ilyen szempontból tehát kényszerpályán mozog, ami meggátolhatja abban, hogy szabadon választhassa meg a továbblépés útját. Ezért nem gondolkozik a jelenen, csak hajt, mint egy gép. Távlati terveibe menekül, hogy valamiféle kiutat mutasson magának. Mindez magyarázata lehet az írásban talált kettősségnek.
Mi rezeg egy húron a lelkében? Mindennapjaiban, az alaphúron önértékelésének fenntartása, a gyermekkori vágyainak megfelelő önmegvalósítás és az azért való tevékenykedés, a távoli célok kitűzése és az azok eléréséhez szükséges anyagi javak előteremtése. Tudattalanul gátolja az önértékelésének elvesztése miatti félelem, a fogva tartó keretek helybentartó ereje, a mindennapi önszervezés, és az a családi környezetből származó késztetés, hogy különb legyen, kiemelkedjen a környezetéből. Feszültségét az okozza, hogy érzi, nem tud szabadon továbblépni az életben, és emiatt titkon a körülményeket teszi felelőssé. A személyiségét húzó erőkben az anyagi javak, a magas életszínvonal megteremtése és az ezzel szoros összefüggésben álló önmegvalósítás, növekedési igény. Az írásból nyert információk összefoglalása, nyers személyiségkép A duktor kifelé sikeres és határozott embernek látszik, belül azonban bizonytalanabb. A számára olyan nagyon fontos anyagi biztonságot, kényelmet, magas életszínvonalat folyamatosan meg kell teremtenie, mert annak
5
elvesztése teljesen kihúzhatná lába alól a talajt, mivel ez önértékelésének az alapja és mindennapi életében a cselekvések fő célja. Minden energiája erre megy el. Életmódján azért nem tud változtatni, mert valójában így jó neki, ezzel gyerekkori vágyálmait valósítja meg. Érzi ugyan, hogy ez egyben köti is, nem dönthet szabadon saját életmódját illetően, de elhessegeti magától a kétségeket, a jövőbe vetíti ki mindazt, amit jelenleg kihagy az életéből. László támaszkodhat a bázisban található értékeire, becsülheti önmagát mindazért, amit elért, amit a családja felemelkedéséért megtett, mások anyagi biztonságának megteremtése miatt azonban nem kellene egyedül felelősséget vállalnia és saját fejlődési lehetőségeiről lemondania. Saját terveit itt és most kellene előtérbe helyeznie, úgy, ahogy neki magának megfelel. Újabb és újabb anyagi javak megszerzése nem fogja a problémáit feloldani, sőt növeli azokat. A feszültségekkel terhelt és űzött hétköznapok pedig tönkretehetik a párkapcsolatát. Döntenie kellene, hogy a családban betöltött szerep vagy valóságos igényei fontosabbak. Energiáinak egy részét ki kellene vonnia az anyagi gyarapítás területéről, fel kellene térképeznie saját valóságos igényeit, és teremtő erejét belső harmóniájának megteremtésére fordítani, felelősségét pedig megosztani, hogy szabadabb legyen. Folyamatos bizonyítási kényszertől vezérelve él, emiatt feszült, a környezetében élőkre nagyon nagy súllyal nehezednek érzelmi kiborulásai, türelmetlensége, maximalizmusa. Házasságában ő az „alap”, és felesége az, aki segíti őt abban, hogy megvalósíthassa magát a közösnek mondott célokért. Ő teremti meg a közös élet alapjait, felesége pedig a gyakorlati mindennapi tevékenységekben otthonosabb, de elégedetlen ezzel a szereppel. Klára úgy érzi, hogy elnyomott helyzetben van, és nem tudja megmutatni önmagát, bár változtatni ő sem akar, számára a szimbiotikus kapcsolat fenntartása a gyermekkorából származó természetes szükséglet. Kérdésükre tehát az lehet a valódi válasz, hogy házasságuk attól stabil, hogy mindkettőjük érdekeinek megfelel. Problémáikat a házasság belső aránytalansága, okozza, amin ugyan ténylegesen változtatni nem akarnak, de a feszültségek folyamatos súrlódások formájában jelen vannak. Tanácsadási és etikai kérdések Mivel László cselekvési szabadságát az anyagiak határozzák meg, és önmagával kapcsolatos fogalmai stabilak, tehát makacsul ragaszkodik életvitelének helyességéhez, óvatosan kell megközelíteni a változás szükségességét. Ha mostani szerepe lehullik róla,─ ami nála egy grafológiai vizsgálat hatására feltehetően úgysem következne be, ─ egyelőre semmi más célja nincs önmagával, tehát csupán a változás irányát lehetne megjelölni. Felesége stabilabb a mindennapokban, bizonytalanabb önmagában, anyagilag önállótlanabb, felmerül a kérdés, hogy ez a szimbiotikus kapcsolat mennyire betonozza be őket jelenlegi szerepeikbe. Látszólagos harmóniájuk mögött a kölcsönös függés lehet az összetartó erő. Ráadásul László nem annyira stabil, mint amennyire kifelé látszik, és felesége nem annyira bizonytalan, tehát szerepet játszanak, kapcsolatukat nem jellemzi valódi intimitás. Klára adatai 38 éves, közgazdaságtudományi egyetemet végzett, de soha nem dolgozott közgazdászként, jelenleg nincs állásban, jobbkezes, az írást befolyásoló betegsége nincs, gyógyszert nem szed, szemüveget nem visel Íráskörülmények Az A4-es sima géppapírra, kék tollal írt eredeti írásminta kifejezetten erre a grafológiai vizsgálatra készült. A másolt szöveg címe „A legnagyobb karatés életéből”. A széket, asztalt, megvilágítást, valamint a papírt és a tollat is maga választotta.
6
Részlet Klára írásmintájából
Klára rezonometrikus adatlapja
7
Klára írásának elemzése Az első benyomások rögzítése: az írás úgy hat, mint egy kompozíció, jó ritmusú, tartás és egyensúlyra törekvés van benne, kissé szépelgő. Rajzol ─ különösebb energia nélkül ─ de erőt is mutat. Mindezek alapján 90%-ban morfénásnak mondható (kompozíció-jelleg, rajzoltság), 10%–ban pedig komplexnek (mozgás és forma kiegyenlítettsége). A morfénásan író emberről általában feltételezhető, hogy azt tartja fontosnak, hogy egy tevékenységet hogyan és miként végez, számára elsősorban a tevékenységek módja fontos, azután következik a tartalom. Jellemző rá, hogy nehezen jut el hozzá, amit a környezetében élő emberek mondanak, gondolnak, konokul megy a saját feje után, miközben visszavonul saját csigaházába. Az elemzés következő lépése a dinamikus személyiségkép felállítása a funkciókocka és a RezonoMetria® segítségével Ebben a munkafázisban tárul fel a duktor viselkedésének ok-okozati háttere, kiderül, hogy milyen tudattalan törekvések irányítják a viselkedését, és milyen általános megküzdési stratégiái vannak. A munka mérésekkel kezdődik, majd az értékelőlapon ábrázolt mérési eredmények kiértékelésével folytatódik, melyhez a funkciókocka értelmezési táblázata ad támpontokat. Az egyes íráselemek jellemzői és egymáshoz való viszonyuk A mérés és az értékelés az oválmagassággal kezdődik. Az önértékelést jelző íráselem Klára esetében sztenderdközeli méretű, majdnem pontosan a 0-kategória közepén található, a középbetűnél nagyobb méretű. Azt jelzi, hogy a duktor önértékelése, önbizalma és magabiztossága kissé eltúlzott, ugyanakkor munkavégzésében határozott és jól terhelhető. Hogy gyors érdemi információhoz jussunk az oválszélességgel lehet folytatni az elemzést. Ennek az íráselemnek a –1-kategória felénél van az átlagértéke. Ha a két pontot összekötjük, ún. „mártír tengelyt” kapunk. Az OAToválarányossági tengelyen láthatjuk, hogy az önmegvalósítást, a szociális térfoglalást jelentő oválszélesség azt mutatja, hogy Klára nem tesz eleget a természetes növekedési igénynek, sőt határozottan szociálisan összenyomott állapotban van. Az oválok alakmódosulásai is igen érdekesek, gyakran duplán hurkoltak, vagyis bizonytalan, hol a cselekvései írják felül őt, hol ő írja felül a cselekvéseit. Ez a jel is bizonytalanságra, titkolózásra utal expresszív síkon, szimbolikus síkon pedig feldolgozatlan negatív szellemi vagy ösztönélmények hatását mutatja. Visszatérve a zónaarányok vizsgálatához, a középbetű értékét is alacsonyabban találjuk, mint az oválmagasságot. A különbség azonban nem akkora, hogy sztrókéhségre utalna. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy a duktor mindennapi tevékenységeiben nem azt éli meg, amire képesnek, alkalmasnak tartja magát. Kognitív síkon szubjektív szemléletmódot, aránytévesztést, szimbolikus síkon túlzott Én-kiterjesztést, expresszív síkon pedig ismét túlzott önértékelést és magabiztosságot találunk. A potenciális felsőzóna értéke a –1-kategória tetejére, míg a valós felsőzóna mérete a –1 aljára került, ami 10,5%-os süllyedés. Klára tehát elnyomja kognitív működését. Vajon miért teszi ezt? Milyen nyeresége származik ebből? Teljesen ellentétes viszont a helyzet az alsózónában. Már a potenciális alsózóna mérete is a +1-kategória aljára esik, a valós/számítotté viszont felugrik a +2 közepére, ami 21,3% különbség felfelé. Klára írása tehát alsózóna hangsúlyos, és az alsózónás hurkok alakmódosulásai azt mutatják, hogy a zónához kapcsolható értékek közül alapvetően a javak megszerzése és az érzelmi biztonságra való törekvés fontos számára.
8
A duktor életének kereteit jelző margók azt mutatják, hogy az önállóság nem túlságosan vonzó állapot számára, erős támaszigénye van, fontos mások véleménye, inkább beilleszkedik, alkalmazkodik a környezetéhez. Érvényesülési vágya viszont erős. Kognitív megnyilvánulásaiban ösztönös, spontán, önkifejezési igénye nagy. A funkciókocka szerinti elemzés azt is mutatja, hogy munkavégzésében megbízható, jó tervező- és szervezőkészsége van, figyelemkoncentrációja viszont gyenge, amit az is igazol, hogy másolás közben sorokat hagyott ki és kevert össze. A cím erőteljes balra csúszása azt jelzi, sikertelenség esetén hajlamos önmagát hibáztatni, nem hárítja a körülményekre a felelősséget. A sortávolság és a bekezdéseknél mért sortávolság olyan közeli, hogy nem is lehet külön jelölni az értékelőlapon. A duktor távoli céljait nem különíti el. A sorköz is erősen ingadozó, ami befolyásolhatóságot, önállótlanságot jelez, gondolkodásában és tevékenységeiben megjelenik az állandó korrekció igénye. A sorok alsózónás része rendszeresen belóg az alatta lévő sorba, ami arra utal, hogy saját alsózónás méretével, annak a tudattalanban megjelenő fontosságával és tartalmával nincs tisztában, nem tudja, hogyan működik ezen a téren. A szótávolság normál 0-kategóriájú, feladatait tehát megfelelő lendülettel, tervezetten és hatékonyan végzi. Az ováloknál mért szótávolság, mint a szociális normakövetés mérője, azt mutatja, hogy a duktor referenciacsoportjába beolvadós típusú, norma- és divatkövető. A méretingadozásokban az figyelhető meg, hogy önmaga megítélésében és a hétköznapi élet dolgaiban viszonylag stabil fogalomkészlettel rendelkezik, kognitív tevékenységeiben a leszorítottság mellett merevség is érezhető. Az alsózónás értékekkel kapcsolatban tágabb fogalomkészlet és nagyobb nyitottság figyelhető meg. A bal margó a legstabilabb, csupán egy kategóriában vannak adatok, a funkciókocka táblázata alapján tevékenységeiben tehát eszerint is megbízható, kiszámítható, fegyelmezetten és kontrolláltan működik. Esztétikai és formaérzéke fejlett. Az íráselemek és a bázis Klára esetében a potenciális bázis helye alig tér el a valós bázisétól, a növekedés 5,7%. Ez azt jelenti, hogy a bázisban lévő értékek ─ mindaz, amivel szívvel lélekkel foglalkozik ─ a gyerekkori hiedelmekből származnak, és kettősséget is jelentenek, felnőttként is gyermeki én-állapota által vezérelten él. Mi az, ami a bázisban van, tehát a mindennapokat átszövő tevékenységek között szerepel, amiben teljes személyiségével részt vesz? Az oválmagasság van legbiztosabban a bázisban, majdnem pontosan a közepén. Ez nagyon jó alap lenne, a probléma az, hogy a megvalósításban környezeti hatásra összenyomódik. A duktor tehát önmaga meghatározásával, megismerésével, önértékelésének problémáival küzdve éli a mindennapjait. Szintén a bázisokon található a sortávolság és a szótávolság, a mindennapjait meghatározó önszervezés, az élet természetes ritmusának kialakítása. Ehhez minden képessége és tehetsége adott, hiszen jó szervező, kontrollált, lendületes és jól tervezi a rövid távú feladatokat. Az ováloknál mért szótávolság baloldali pontja is a bázisba ér, ami nemcsak a megfelelés igényét, hanem a környezetnek való megfelelés napi gyakorlatát is jelenti. Mivel nagymértékben alkalmazkodik mások elvárásaihoz, tulajdonképpen behódol másoknak, kiszolgáltatottá válhat. Már az oválok és a középbetűk kapcsolatának expresszív síkon való elemzésénél is feltűnik a rossz alkalmazkodási képesség, ami látszólag nem illik a képbe. Ha nehezére esik az alkalmazkodás, akkor miért teszi?
9
Lehetséges, hogy szülői tiltó parancs „Ne légy fontos!” áll a háttérben. Szidnai László azt írja erről a tranzakcióanalízis szerinti tiltó parancsról (Szidnai L.: Tanácsadás (Mentálhigiéné és grafológia), 2003 Budapest, Grafodidakt): „Nincs önálló döntése, ha egyedül marad, vége. Csak akkor él, ha szimbiózisban élhet valakivel, akinek ő nem fontos. Az életben maradáshoz állandóan dolgozik, de ha pl. vezető beosztást kap, (fontos lesz), akkor bizonytalanná válik, „bepánikol”.) Ezt igazolja, hogy az írása morfénás és ováljai a magasságukhoz képest keskenyek. A duktor mért felsőzónája kisebb, mint a potenciális, ami még egy tiltó parancsot valószínűsít, ami a „Ne gondolkozz!”. Ennek a felnőtt életben a döntések és felelősségek előli menekülés a következménye.
A háttértörténet igazolja ezt. Klára édesanyja hideg, elutasító anya volt, aki már csecsemőkorában is magára hagyta, testi-lelki gondozását elhanyagolta, saját vágyálmainak teljesítésére próbálta nevelni, nem alakult ki köztük valódi anya-gyerek kapcsolat, és ez még ma is így van, és most is konfliktusokat okoz.
Tehát az is valószínű, hogy a kisgyermekkor fejlődési szakaszainak dilemmáját nem sikerült feloldani (Erik Erikson pszichoszociális stádiumai). Ezt úgy kompenzálja, hogy a napi tevékenységek szintjén, az adott biztonságos keretek között gyakorlatias felnőttként jeleníti meg magát. Mi az, ami fogva tartja, lehúzza, energiáit felemésztheti? Ennek megválaszolásához a bázis alatti területet kell megvizsgálni. Ami leginkább húzza, az saját önállótlansága. Támaszigénye olyan nagy, hogy egyedül nem képes megállni a lábán. Másoktól függ, hogy mi lesz vele. Ezt a helyzetet feltehetően nagyon gyűlöli, és folyamatosan lázad ellene, de csak annyira, hogy érzékeltesse, többre lenne képes az életben. Valójában azonban nem meri megváltoztatni az életét, és saját lábára állni, mert ahhoz valóban fel kellene nőnie, amit nem vállal. Kérdés, miért nem? Milyen érdeke fűződik ennek az állapotnak a konzerválásához? Ez az állapot kényelmes számára, nem kell gondolkodni a megoldáson, az készen jön. Megvan a támasz, kielégül a pótszülő iránti vágy, hiszen van, aki gondoskodik róla, a kényelem és az anyagi biztonság is adott, cserébe csupán alkalmazkodni kell, és benne maradni a gyermeki énjéből adódó szerepben.
A háttértörténet szerint Klára anyai nyomásra végezte el az egyetemet, szakmáját nem is gyakorolta, inkább szépérzékét és kreativitását próbálta kamatoztatni különböző iskolák elvégzésével. A vizsgák előtt a döntő pillanatban azonban mindig leblokkolt, a szakmai élettel járó önállóság és felnőtt életvitel vállalhatatlansága visszalökte alapállapotába. Tulajdonképpen felépítette önmagát, de a döntő lépéshez, hogy ezt a bázisába beemelje, nincs meg a bátorsága, ma is gyerekkori önértékelésével él, mágikusan keresi a megoldást, de nem képes két lábbal a földön állni.
Mi az, ami húzóerő az életében? Mindaz, ami a bázis felett van, és ami kiegyensúlyozza az önállótlanságából és gyermeki én-állapotában éléséből adódó gyengeségeit. Egyértelműen az alsózónához kapcsolódó értékek, jelen esetben a családi biztonság és anyagi biztonság iránti rendkívül erős igény.
10
Mi rezeg egy húron a lelkében? Három jellemző húrt találhatunk. Az elsőn együtt van az oválmagasság, a betűmagasság, a középzóna, a sortávolság, a szótávolság, a bal-a és ajobb szótávolság és a betűszélesség. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy kiválaszt magának egy olyan referenciacsoportot, ami önértékelésének fenntartásához megfelel, de nem tervez ezzel hosszú távra, csupán a mindennapi „túlélés” eszközeként, önigazolásként használja. A bázis alatt szintén egy húron található a kisebbedő felsőzóna, a jobb margó és az oválszélesség. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy a gátolt mentális fejlődés és a beilleszkedési vágy gátolják az önmegvalósításban. A harmadik húron a bal margó és a címcsúszás van együtt, azt jelezve, hogy támaszigénye gátolja a cselekvési szabadságát. Az írásból nyert információk összefoglalása, nyers személyiségkép Klára felnőttkori életét alapvetően meghatározza a gyerekkorából hozott 2 szülői tiltó parancs, és az édesanyjával való kapcsolata miatt rosszul lezárult gyermekkori személyiségfejlődési szakaszok terhe. Mindezek miatt nem tud „felnőni” és önállóan a lábára állva felelősséget vállalni az életéért. A szimbiotikus házassági kapcsolat, amiben él, természetes megoldás számára, de úgy tűnik, személyiségfejlődésében változás előtt áll, mert helyzetétől szenved és keresi a kiutat. A hétköznapok feladataiban erősnek mutatkozó, gyakorlatias, sok terhet vállaló és alapvetően alkalmazkodó ember, aki jól végzi feladatait, megbízható, jó szervező. Önkifejezési és érvényesülési vágy, fejlett forma- és esztétikai érzék jellemzi, amelyet megpróbált tanulással és munkával kifejezésre juttatni, de a cél, a megvalósítás előtt mindig megtorpan. Mindezekhez a keretet a házassága által biztosított anyagi és érzelmi biztonság adja meg, önmagában ugyanis nehezen tudna boldogulni, mert bizonytalan, ide-oda csapódó, befolyásolható és támaszigénye erős. Házasságában férje az „alap”, és ő az, aki segíti Lászlót abban, hogy megvalósíthassa magát a közösnek mondott célokért. László teremti meg a közös élet alapjait, Klára pedig a mindennapi élet harcterén bemutatja a világnak az elért eredményeket, és elvégzi a kisebb rutinfeladatokat. Alárendelt helyzetben érzi magát, és lázad, bár valójában komoly gondban lenne, ha a pozíciója megváltozna. Házasságuk valóban stabil, mert mindkettőjük érdekeinek megfelel. Mindennapi súrlódásaikat László emocionális kiszámíthatatlansága és Klára érvényesülési és önkifejezési erőfeszítéseinek sikertelensége okozhatják. Klára nehéz helyzetben van. Saját személyiségfejlődésének az tenne jót, ha túljutva a gyerekkori problémákon, rájönne, hogy képes valódi felelősségteljes felnőtt életét kialakítani. Ezzel azonban sajnos az élete alapját jelentő házasságát is veszélybe sodorná, hiszen ez a szimbiotikus kapcsolat így működik hatékonyan, ahogyan most van. Ha bármelyikük személyiségfejlődése megzavarja ezt, akkor minden borulhat körülöttük. Tanácsadási és etikai szempontok A tanácsadásnál legfeljebb arra lehet utalni, hogy a kettejük közötti merev szerepmegosztást kissé meg kellene változtatni, lehet, hogy kis arányeltolódás is pozitív változásokat indíthatna el. Azt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy Klára szenved jelenlegi helyzetétől, valóban segítséget vár.
11
László és Klára összehasonlító elemzése (a rezonometrikus adatlapon Klára lila, László fekete színnel jelölve)
Ha külön-külön elemezzük az írásukat, feltűnhet, hogy a rezonometrikus értékelőlapon kirajzolódó grafikai kép érdekes egyezéseket és jellegzetes különbségeket mutat, ezért érdemes ezeket együtt is megvizsgálni. Két helyen található szinte azonos kép. Egyik ilyen hely a felsőzóna. László potenciális felsőzónája közvetlenül bázisa alatt van, és 8%-kal csökken a valós felsőzóna értéke. Klára potenciális felsőzónája szintén a bázisa alatt indul, kb. fél bázis távolságban, és 10,5%-kal csökken a valós értéke. Ezt úgy tudom értelmezni, hogy valós problémáikat nem „ésszel” oldják meg, hanem mindketten „homokba dugják a fejüket” a béke kedvéért. Másik ilyen azonosságot jelző hely az alsózóna. László potenciális alsózónája közvetlenül saját bázisa fölött van, és 12%-kal nő a valós értéke. Klára potenciális alsózónája szintén a bázisa fölött indul kb. fél bázis távolságban és 21,3%-kal nő a valós értéke. Megegyeznek tehát a nagyságrendek, az irányok és a bázishoz mért távolságok is arányosak. Külön érdekesség, hogy a számított alsózónák értékei az értékelőlapon gyakorlatilag majdnem fedik egymást, bár kissé eltérő helyről indulnak, gyakorlatilag egy pontra érkeznek. Mivel mindkét ember esetében kiemelt jelentőségűek az alsózónákhoz kapcsolható értékek,─ jelen esetben az anyagi javak megszerzése és az anyagi, érzelmi biztonság ─ és mindkettőjük esetében csak az alsózóna van húzóerőként a bázis fölött, ez összekötő erő lehet a kapcsolatukban. Izgalmas képi összefüggés látható a bal és jobb margó esetében is. Lászlónál a két pont távolsága majdnem vízszintes egyenest alkot, Klára esetében a vonal a bal margótól meredeken ível felfelé, de egy ponton egyesülnek a jobb margók. Klára jobb margóján úgy lóg az ingadozástól teljesen mentes bal margó érték, mint egy rab lábán a láncon lógó vasgolyó. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy a közös és személyes keretek szorítását László könnyebben éli meg, mint Klára, aki önállótlanabb, támaszigénye nagy, és akiben ezen a téren feszültség működik.
12
A harmadik ilyen képi jellegzetességet az OAT-oválarányossági tengelyek esetében lehet felfedezni. A két tengely úgy nyílik szét a közös ábrázolásban, mint egy olló, vagy csipesz. Ezt úgy lehet értelmezni, hogy László önmegvalósításban elért sikerei arányosan lejjebb nyomhatják Klárát ugyanezen a téren. Egymást kiegészítő kapcsolatuk valószínűsíti, hogy ahol az egyik nagyobb teret foglal el, ott a másiknak kevesebb jut. Összefoglalva tehát: -
tökéletesen „kerek” képet mutatnak a világ felé, ami hamis, mert nem látszik rajta László belső bizonytalansága
-
Klára megkapja Lászlótól az anyagi biztonságot és támaszt
-
László élvezheti Klára gyakorlatiasságának és a szociális kapcsolatokban megjelenő ügyességének eredményét
13
