Két csepp (Dwie krople)
Lángolt az erdő – ők karjukat mint rózsacsokrot összefonták a nyakukon mindenki az óvóhelyre rohant a férfi mondta bármikor elbújhat a szerelme hajában közös pokróc alatt szemérmetlen szavakat suttogtak a szerelmesek litániáját Mikor jött a borzalom egymás szemébe ugrottak szorosan lezárták olyan szorosan hogy nem is érezték a szempillájukat nyaldosó tüzet mindvégig kitartottak mindvégig hűek maradtak mindvégig hasonlítottak egymásra akár az arc peremén megtorpanó két csepp (Körner Gábor fordítása)
9
Varsói temető (Cmentarz warszawski)
A fal amit utoljára láttak sehol
az élők fasora és az új világ sarkán büszkén kopogó cipőtalpak alatt vakondtúrásként emelkedik azok temetője kik egyre könyörögnek egy laza földkupacért egyetlen icipici jelért a föld fölött (Körner Gábor fordítása)
mész a házakra sírokra mész az emlékezetre a sortűz utolsó visszhangja kőlapban öltött testet tömör feliratban nyugodt állóbetűkkel az élők inváziója elől mélyebbre lejjebb húzódnak a holtak éjente a fájdalom csővezetékeiben sírnak óvatosan cseppenként bújnak elő még egyszer fellobbannak az épp hogy elhúzott gyufaszáltól a föld fölött pedig nyugalom kőlap és mész az emlékezetre
20
21
Kisváros
A fal
(Miasteczko)
(Mur)
Nappal gyümölcsök és tenger, éjjel csillagok és tenger. A di Fiori utca vidám színek gúlája. Dél. A napfény fehér bottal veri a zöld zsalugátereket. A babérligetekben az árnyék dicséretét zengik a sza− marak. Ezen az órán határoztam el, hogy szerelmet vallok. A tenger hallgat, a kisváros úgy domborodik, mint egy kis fügeáruslány melle.
Állunk a falnál. Fiatalságunkat lehúzták rólunk, halálraítéltről az inget. Várunk. Tíz−húsz évbe is beletelik, mire a kövér golyó a nyak− szirtünkbe telepszik. A fal magas és erős. Mögötte fa és csillagok. A fa gyökerei aláássák a falat. A csillag, mint egy egér, rágcsálja a követ. Száz−kétszáz év múlva már kis ablak lesz a falon.
(Körner Gábor fordítása)
(Körner Gábor fordítása)
82
83
Iphigénia feláldozása
A szekrényben
(Ofiarowania Ifigenii)
(W szafie)
Agamemnón van a legközelebb a máglyához. A fejére dobta köpö− nyegét, de a szemét nem csukta be. Azt hiszi, a szöveten át meglát− hatja a villanást, amely megolvasztja a lányát, mint egy hajtűt. Hipiász a katonák első sorában áll. Csak Iphigénia apró száját látja, amely sírásra görbül, mint amikor iszonyú patáliát rendezett neki, amiért virágokat tűz a hajába, és hagyja, hogy ismeretlen férfi− ak leszólítsák az utcán. A Hipiász által látott kép időnként túlságo− san megnyúlik, és Iphigénia apró szája betölti az égbolttól a földig érő, roppant teret. Khalkasz hályogos szemével zavaros rovarfényben lát mindent. Egyvalami indítja meg igazán: az öbölben veszteglő hajók lógó vi− torlája, amitől most elviselhetetlenül szomorúnak érzi az öregséget. Felemeli hát a kezét, hogy kezdjenek hozzá az áldozáshoz. Az oldalt elhelyezkedő kórus a helyes arányokban látja a világot. A máglya kis, csillogó bokrát, a fehér papokat, a bíborvörös királyo− kat, a hangos rezet meg a katonák sisakjainak miniatűr tüzeit; mind− ezt a vakító homokkal és a tenger semmihez sem fogható színével a háttérben. Ragyogó látvány, ha segítségül hívjuk a megfelelő perspektívát.
Mindig gyanítottam, hogy ez a város hamisítvány. De csak egy kö− dös kora tavaszi délutánon, mikor a levegőben keményítőszag terjeng, fedeztem fel, miben is áll a csalás. Egy szekrényben lakunk, a fele− dés legalján, törött botok és bekattintott fedelű dobozok között. Hat barna fal, a fejünk fölött felhők nadrágszárai meg amit eddig kated− rálisnak hittünk – pedig karcsú üveg, amiből elpárolgott a parfüm. Ó, nyomorult éjjelek, mikor a moly elrepülő üstököséhez imád− kozunk. (Körner Gábor fordítása)
(Körner Gábor fordítása)
94
95
Fortinbras gyászéneke (Tren Fortynbrasa)
M. C.−nek
Most hogy magunkra maradtunk herceg beszélhetünk mint férfi a férfival habár a lépcsőn heversz s mint döglött hangya annyit látsz csak vagyis a tört sugarú fekete napkorongot Mindig nevetnem kellett ha a kezedre gondoltam s most hogy ott hever a kövön mint leütött fészek éppoly gyámoltalan mint azelőtt Hát ez a vég Külön a kéz Külön a kard Külön a fej is s a lovag lába a puha papucsban
Ég veled herceg vár rám a csatornázási terv s egy rendelet a kurvák és koldusok ügyében azonkívül ideje egy jobb börtönrendszert is kitalálnom elvégre mint helyesen jegyezted meg Dánia börtön Megyek is dolgomra Ma éjjel megszületik a Hamlet−csillag Nem találkozunk többé ami énutánam marad nem lesz tragédia tárgya Nem köszönhetünk nem is búcsúzhatunk szigettengeren élünk s a víz a szavak mit is tehetnek mit is tehetnek herceg (Körner Gábor fordítása)
Nem voltál katona mégis katonatemetést kapsz ez az egyetlen ceremónia amihez értek valamicskét Semmi gyertya meg ének kanóc és ágyúdörej lesz földet söprő gyászlepel sisakok vasalt csizmák tüzérlovak dobpergés dobpergés nem szép tudom ez van egy kis hadgyakorlat mielőtt átveszem a hatalmat muszáj torkon ragadni a várost s megrázni egy csöppet Így vagy úgy pusztulnod kellett Hamlet életképtelen voltál kristályfogalmakban hittél s nem az emberagyagban folyton görcs rázott mint aki álmodik agyrémekre vadásztál mohón rágtad a levegőt és mindjárt ki is okádtad nem tudtál semmit ami emberi még lélegezni se tudtál Hát feküdj nyugton Hamlet ami a te dolgod megcselekedted s nyugodhatsz A többi nem néma csend hanem az én dolgom a könnyebbik utat választottad a látványos tőrdöfést de mi a hősi halál a szüntelen virrasztáshoz képest hideg országalmával a kézben a trón magasából figyelni a nyüzsgő hangyabolyt s az óra mutatóját
126
127
Curatia Dionisia
Kísérlet a mitológia megfejtésére
(Curatia Dionisia)
(Próba rozwiązania mitologii)
Jó állagu kőlap Rajta (rontott latin) írás: Curatia Dionisia élt negyven évet és saját költségén állíttatta e sírkőt Magányosan elnyúlik lakomáján Félúton a serleg Mosolytalan arc Nagy lomha galambok Élete utolsó éveiben Britannia volt a lakása a barbárok ellen emelt védvonalaknál egy castrumban amelynek alapjai még ma is állnak
Az istenek összegyűltek a külvárosi barakkban. Zeusz, mint mindig, hosszasan és unalmasan beszélt. Végkövetkeztetés: a szervezetet fel kell oszlatni, elég volt az értelmetlen konspirációból, be kell lépni ebbe a racionalista társadalomba és valahogy túlélni. Athéné sírt a sa− rokban. Becsületesen – ezt hangsúlyozni kell – felosztották egymás között az utolsó bevételeket. Poszeidón optimista hangulatban volt, hango− san üvöltözte, hogy boldogulni fog. A legrosszabbul a szabályozott vizek és a kivágott erdők oltalmazói érezték magukat. Titokban vala− mennyien az álomra számítottak, de senki sem akart erről beszélni. Más javaslat nem volt. Hermész tartózkodott a szavazástól. Athé− né sírt a sarokban. Késő este tértek vissza a városba, hamis papírokkal a zsebükben és egy marék rézpénzzel. Mikor átmentek a hídon, Hermész a folyó− ba vetette magát. Látták, hogy elmerült, de senki se ugrott utána. A vélemények megoszlottak; rossz jel volt−e ez, vagy éppen ellen− kezőleg, jó. Mindenesetre kiindulópontja valami újnak, ismeret− lennek.
A legősibb női mesterség volt az övé Röviden de szívből meggyászolták a Harmadik Légió katonái no meg egy idős tiszt Könyöke alá két párnát rakatott a kőfaragóval A delfinek és oroszlánfókák távoli útra utalnak pedig innen már csak két lépésnyire volt a pokol (Körner Gábor fordítása)
(Gimes Romána fordítása)
172
173
