LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ VESZPRÉM MEGYE VÍZMINŐSÉGÉNEK VÉDELMÉRŐL 2010

LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ VESZPRÉM MEGYE VÍZMINŐSÉGÉNEK VÉDELMÉRŐL 2010.

Tartalom I.

fejezet

A Víz Keretirányelv és a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervek ismertetése

2. oldal

II. fejezet

Veszprém megye vízminőségének ismertetése

5. oldal

III. fejezet

Rövid összefoglaló

9. oldal

I. FEJEZET Bevezetés Az Európai Unióban 2000. december 22-én, így Magyarországon is életbe lépett az új vízügyi szabályozás, a Víz Keretirányelv. Az alapgondolat, hogy a víz nem a szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően szükséges óvni, és a vízkészletekkel való gazdálkodásnak biztosítania kell azok hosszú távú megőrzését. A Víz Keretirányelv „keretet” kíván biztosítani a vízzel kapcsolatos szabályozásoknak, és azoknak az általános céloknak, hogy a folyók, patakok, tavak, felszín alatti vizek „jó állapotot”érjenek el 2015-re. A szükséges intézkedéseket tartalmazó Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervek (röviden: VGT) 2009-ben készültek el. Magyarország vízminőségi állapotának általános bemutatása A Duna vízgyűjtője Európa második legnagyobb vízgyűjtője, melynek területe 801 463 km², 2.780 km hosszú. A Duna–medence összesen 19 országot érint. Magyarország teljes területével a Duna vízgyűjtő terület közepén helyezkedik el. A Duna, mint a legnagyobb Fekete-tengerbe ömlő folyó, jelentős mértékben hozzájárul annak eutrofizálódásához és szennyezéséhez. Két legnagyobb mellékfolyója a Tisza és a Száva. A Tisza vízgyűjtő a Duna legnagyobb területű részvízgyűjtője (157.186 km2), amelyen öt ország osztozik. A Duna vízgyűjtőn több mint 81 millió ember él. A Duna vízgyűjtő területe

Víz Keretirányelv szerint az EU tagállamoknak 6 évenként kell a vízgyűjtő gazdálkodási tervet készíteniük. Az első tervet 2009.12.22-ig kellett összeállítani. A Duna vízgyűjtő gazdálkodási terve a Duna Védelmi Nemzetközi Bizottság (ICPDR) koordinálásával készült. (www.icpdr.org). A nemzetközi és határvízi kapcsolatok Magyarország szempontjából létfontosságúak, hiszen felszín alatti vízkészletünk jó része és felszíni vízkészleteink több mint 90%-a határon túlról érkezik. A határral osztott vízgyűjtőkkel, víztestekkel kapcsolatos egyeztetések hivatalos testületei a Határvízi Bizottságok.

2

Magyarországon a VKI fogalom meghatározásait követve, a következő víztest kategóriák kerültek kijelölésre:  természetes felszíni vizek: vízfolyás és állóvíz víztestek,  erősen módosított víztestek: olyan természetes eredetű felszíni vizek, amelyek az emberi fizikai tevékenység eredményeként jellegükben jelentősen megváltoztak, fenntartásuk e megváltozott formában azonban több szempont alapján is indokolt;  felszín alatti víztestek valamint a természetes felszíni vizekhez hasonló, de az ember által kialakított mesterséges víztestek Magyarország területét 185 felszín alatti víztest, 952 felszíni vízfolyás és állóvíz víztest vízgyűjtő teljesen lefedik. Az EU Víz Keretirányelv alapján a 10 km2-nél nagyobb vízgyűjtővel rendelkező vízfolyásokat kellett kijelölni víztestként, mint a vízhálózat jelentős elemét vagy elemeit. Ezek alapján 25 típus került kijelölésre, ebből három a Duna vízgyűjtő kerület szintjén meghatározott, Duna-víztest típus. A VKI alap célkitűzése a vizek jó állapotának, illetve a mesterséges és erősen módosított felszíni víztestek esetében a jó ökológiai potenciáljának elérése. A víztestek minősítésének alapvető célja annak bemutatása, hogy az egyes víztestek jelenlegi állapota milyen, a célul kitűzött állapothoz képest, a minősítés által jelzett problémák azonosítása, vagyis annak meghatározása, hogy a jó állapottól/potenciáltól való eltérésnek milyen okai vannak, melyek az intézkedések tervezésének alapja. Magyarország területét (teljes egészében a Duna vízgyűjtőjén fekszik) 42 tervezési alegységre osztották fel. Veszprém megyében a Balaton, a Cuhai Bakony-ér és Concó, az Észak-Mezőföld és Keleti Bakony, a Marcal, a Rába vízgyűjtő területe található. A VGT-k, a véleményezések megtekinthetők a www.vizeink.hu cím alatt. A tervek részletesen bemutatják a vízgyűjtő területeket, elemzik a vizek ökológiai, mennyiségi és minőségi állapotát, a vizek szabályozottságával, a tápanyag és szerves anyag terheléssel, a veszélyes anyagokkal, és egyéb szennyezésekkel kapcsolatos problémákat. Ismertetik a megoldásokat, a célkitűzéseket és az intézkedéseket. Meghatározzák azokat a vízfolyásokat is, melyeknél csak 2015-nél később, 2021-re, illetve 2027-re teljesíthetők a feltételek. A tervek elkészülése után kezdődik a részletes tervek kidolgozása majd a megvalósítás. A víztestek (vízfolyás szakasz, állóvíz) szintjén történő kivitelezés a tervek szerint a konkrét területhez kötődő érdekeltek feladata.

3

A VKI szerint napi 10 m3 ivóvizet szolgáltató, vagy 50 fő ivóvízellátását biztosító (jelenleg működő vagy erre a célra távlatilag kijelölt) vízkivétel környezetét védelemben kell részesíteni. Ennek a hazai gyakorlat a közcélú vízbázisok esetén megfelel. Ivóvízkivételre használt, vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni vizek védettségét a 6/2002. (XI. 5.) KvVM rendelet mondja ki. A rendeletben rögzített 16 felszíni vízkivétel 7 esetben a Balatonból történik. Magyarországon az ivóvíz célú vízkivételek közel 95 %-a származik felszín alatti vízből (ezen belül a parti szűrésű vízkivételek aránya 38 %). A felszín alatti ivóvízbázisok védelmét a 123/1997 (VII.18.) Korm. rendelet szabályozza, amely az üzemelő, a tartalék és a távlati vízbázisokra egyaránt vonatkozik és hatálya alá a jelenlegi nyilvántartás szerint 1755 közcélú felszín alatti ivóvízbázis tartozik. A vízbázisok védelmét biztosító védőidomok és védőterületek meghatározásának szükségességét ugyancsak a már idézett, többször módosított 123/1997. (VII.18.) Korm. rendelet írja elő. Közcélú felszíni vízbázisok esetében a belső, külső és a hidrológiai védőterületeket, a közcélú, sérülékeny felszín alatti vízbázisnál pedig a belső, külső és hidrogeológiai védőidomokat és védőterületeket hatósági határozattal is ki kell kijelölni. Összesítve, eddig 718 vízbázis védőidomát, illetve védőterületét határozták meg vagy folyamatban van a meghatározás. A tápanyag- és nitrát-érzékenység szempontjából kitüntetett területeket a 240/2000 (XII. 23.), illetve a 27/2006 (II. 7.) Korm. rendeletek határozzák meg. Kijelölt tápanyag-érzékeny területek a Balaton, a Velencei-tó, és a Fertő tó vízgyűjtő területe, amelyek egyben nitrát érzékeny területek is. A nitrát érzékeny területek kijelölése évente aktualizálható és négyévenként felülvizsgálható. Ez utóbbira legközelebb 2011-ben, a 2012-ben induló következő Nitrát Akcióprogram előkészítéseként lesz lehetőség, figyelembe véve a felszíni és a felszín alatti víztestekre vonatkozó állapotértékelés eredményeit és a „Nitrát Irányelv” szempontjait. A fürdővizek kijelölésének elveit a 78/2008 (IV. 3.) Korm. rendelet határozza meg. A rendelet szabályozza a fürdőhely kijelölésének eljárási rendjét, a vízminőség ellenőrzésének szabályait, a minősítés és a védőterület kijelölésének módját. Jelenleg 256 potenciális fürdőhelyet tartanak nyilván, ebből 224 állóvíz, 32 pedig folyók mentén található. Az állóvízi strandok túlnyomó többsége nagy tavaink vízpartján található (a Balatonon 154, a Velencei-tavon 9, a Tisza-tavon 4 strand). A többi fürdőhelyet holtágakon és kavicsbánya tavakon alakították ki. A vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól szóló 221/2004 (VII. 21.) Korm. rendelet szerint a víz jó állapota/potenciálja elérése és fenntartása a természetvédelmi célok egyidejű teljesítésével lehet eredményes. A VGT szempontjából kiemelt területek: „A természet védelméről” szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt) alapján meghatározott országos jelentőségű területek. Védett természeti területek a felszíni és a felszíni kapcsolattal rendelkező felszín alatti víztestek túlnyomó részét érintik. A felszíni víztestek 75 %-a, míg a felszínnel közvetlen kapcsolatban lévő felszín alatti víztestek szinte mindegyike érint védett területet. A vízi élőhelyek védelme szempontjából külön rendelet vonatkozik az ún. „halas vizekre”. A védettséget a 6/2002 (XI. 5.) KvVM rendelet mondja ki. Összesen 7 vízfolyás szakaszról van szó, a dévéres vizek között található a Tapolca-patak Hegymagas és Tapolca között. A felszíni vizek fizikai-kémiai állapotát veszélyeztető felszín alatti vizek elemzése gyakorlatilag a nitrátra egyszerűsödött. 22 vízfolyás víztest esetében merült fel, hogy nem jó kémiai állapotukat a tápláló felszín alatti víz okozza. A szennyezést – területi arányait tekintve – elsősorban a mezőgazdasági nitrogén felhasználás okozza. A veszély legfőbb forrását a múltban keletkezett szennyezések sokszor rejtett formái jelentik. A városi területeken az urbanizáció hatása többszörösen jelentkezik, melynek következtében a felszíni lefolyásában általában a szennyező anyagok széles skáláját találhatjuk (pl. nehézfémek, szénhidrogének, PAH-ok, bakteriális szennyezés). Az érintett felszín alatti víztestek száma 10, túlnyomó részük a Dunántúli4

középhegység területéhez és peremvidékeihez kapcsolódik, érintettek még az Alföldön a DunaTisza közi hátság és a Nyírség egyes részei. A termelő kutakban és a megfigyelő kutakban kimutatott szennyezések alapján 16 vízbázis tekinthető szennyezettnek, ebből 7-ben a szennyezés már a termelő kutakat is elérte. A leggyakrabban előforduló szennyezőanyag a nitrát, de a növény-védőszer triazin és a pontszerű forrásokból származó klórozott szénhidrogének is többször szerepelnek az okok között. Termelő kutakat elérő szennyeződés: Szekszárd (ammónium, nitrát és klórozott szénhidrogén), Verőcemaros (nitrát), Dunakeszi (nitrát), Fót (nitrát, triazin), Szikszó (nitrát, szulfát), Dejtár (nitrát). Megfigyelő kutakban kimutatott szennyeződés: Debrecen I. (klórozott szénhidrogén), Pécs-Tortyogó (nitrát, triazin, szulfát), Bogádmindszent (triazin), Gödöllő Dél és Észak (nitrát, triazin), Edelény (nitrát, szulfát), Tótvázsony (nitrát), Nemesvámos (nitrát, a vízátvezetést megelőzően). A víztestek állapotával kapcsolatos jelentős problémák mögött különböző emberi hatások következményei állnak. A célként kitűzött jó állapot elérését akadályozó hatások között leggyakrabban a szerves és tápanyag-terhelések, a veszélyes anyagokkal történő szennyezés és a hidrológiai és morfológiai elváltozást okozó emberi beavatkozások állnak, mint pl. a vízfolyások és állóvizek vízjárásában bekövetkező változások. A VKI alapkövetelménye szerint a megállapított célokat 2015-ig el kell érni. A környezeti célkitűzés csak akkor érhető el, ha valamennyi intézkedés megvalósul és hatásuk meg is jelenik a vizek állapotában. Ez a gyakorlatban jellemzően így nem valósítható meg. Lehetnek olyan víztestek, ahol a jó állapot/potenciál csak a következő kétszer 6-éves tervciklusban érhető majd el 2021-es vagy 2027-es határidővel, illetve lehetnek olyan természetes víztestek is, amelyekre hosszútávon is csak enyhébb cél megvalósításának van realitása. Emiatt a VKI lehetővé teszi mentességek alkalmazását megfelelő és alapos indoklás alapján. Mentességi vizsgálat volt szükséges az összes vízfolyás víztest 90%-ra, az összes állóvíz 78%-ra és a felszín alatti víztestek 31%-ra. A leggyakoribb műszaki ok az, hogy jelenleg nem ismert megbízhatóan a víztest állapota (ún. szürke víztestek), illetve a kedvezőtlen állapot oka és ezért további előkészítő munka (monitoring, felmérések, vizsgálatok) szükséges az intézkedések tervezéséhez. A VGT koncepcionális terv, a víztestenként megadott intézkedések teljes körű alkalmazásával a kitűzött célok nagy valószínűséggel elérhetők. Kiemelt jelentősége a 2015-ig tervezett intézkedéseknek van. A további tervezés során legkésőbb 2012-ig meg kell teremteni az intézkedési program végrehajtásának feltételeit, amelyben kimagasló szerepe lesz a monitoring rendszerek továbbfejlesztésének, a jogszabályi környezet megfelelő módosításának, a finanszírozási lehetőségek kialakításának és általában az ún. „átfogó”, az egész országra érvényes intézkedések elindításának. II. FEJEZET Veszprém megye vízminőségének ismertetése A Balaton jó ökológia és kémiai állapotú, azonban a foszforterhelése még mindig 40 % -kal magasabb a 2025-re kitűzött céltól. Nitrát és ammónium szennyezés tekintetében a Balatonfelvidéken valamint a Tapolcai, Tapolcafői források vízgyűjtő területén mezőgazdasági, települési és ipari eredetű szennyeződések vannak. Okai a csatornázatlan településeken a szikkasztás, háztáji állattartásból származó trágya, a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat a trágyázásban, műtrágyázásban, az ipartelepekről származó szennyezések. A víztestek mennyiségi szempontból jó állapotban vannak, kivéve az egyik karszt víztestet, a Dunántúli középhegység - Tapolcai, Tapolcafői-források nevű vízgyűjtőt, melynek gyenge állaga az egykor túlzott bányászati vízkivétel 5

miatt alakult ki, a bányászati vízkitermelés miatt sok forrás elapadt, vagy hozamuk jelentősen csökkent. A Cuhai Bakony-ér és Concó vízgyűjtő területe a Bakony északi és a Vértes észak-nyugati vizeit gyűjti össze és vezeti a Dunába. Az alegység legnagyobb területe Komárom - Esztergom megye területére esik, Veszprém megyéből Zirc és környéke érintett. A területen a vízfolyások egyike sem éri el a jó ökológiai állapotot, a medrek feliszapoltsága, a túlzott növénnyel való benőttsége, a mederbe vezetett kommunális szennyvíz mennyisége és esetenként minősége, a mezőgazdasági területekről származó szennyeződések miatt. A vizek kémiai állapota jó, mennyiségi állapotukban hiány mutatható ki. Az Észak - Mezőföld és Keleti Bakony vízgyűjtő területe a Séd – Nádor - Gaja vízrendszert foglalja magába, Veszprém megyén kívül érinti még Fejér és Komárom-Esztergom megyét. A vízrendszer gerincét a Nádor- csatorna adja, mely 110 km hosszan szeli át a Mezőföld és a Sárrét térségét. Az alegységhez tartozó Veszprém megyei városok Veszprém és Várpalota. Mennyiségi szempontból az alegységi víztestek jó állapotban vannak, kivétel azonban Veszprém térsége, ahol a vízutánpótlás és a vízkivétel közel azonos mértékű, így a vízkivétel ebben a térségben tovább jelentősen nem növelhető. Várpalota, Balinka, Kincsesbánya térségi bányászatok megszűnése után a kasztvízszint emelkedése jelentős ütemben folytatódik. Vízminőségi szempontból általában elmondható, hogy a vízgyűjtő testek gyenge illetve mérsékelt állapotban vannak. A víztestek többsége nem volt monitorozva, ezért nem készült biológiai és kémiai minősítés. A Veszprémtől a Vértes lábáig húzódó terület gyenge kémiai minősítésű, mezőgazdasági, települési és ipari eredetű szennyeződést mutat, különös tekintettel a nitrát szennyezésre. Ez több ivóvízbázist ellehetetlenített (Tótvázsony, Hidegkút, Nemesvámos), a vízellátást Veszprém város vízbázisokról igyekeznek megoldani, így azonban a karsztvíz csökkenés miatt a nitrát szennyeződés Veszprém város alap vízbázisait veszélyeztetheti (ez azonban még csak elméleti feltételezés, méréssel nincs alátámasztva). Papkeszi, Vilonya, Litér, Hajmáskér, Pétfürdő vízellátásánál is komoly kockázat a nitrát szennyeződés, de jelenleg negatív irányú változás nem mutatható ki. Ipari jellegű szennyező hatás Veszprém, Peremarton-gyártelep, Várpalota, Pétfürdő térségében főleg nitrát formájában jelentkezik (külszíni bányászat, műtrágya és robbanóanyag gyártás). A szennyezés okai még a szikkasztás, a háztáji állattartásból eredő trágya, a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat, a trágya szakszerűtlen elhelyezése. A Marcal Malomsoktól a torkolatig, a Rába vízfolyásáig tart, Veszprém megyéből Sümeg, Ajka, Pápa környéke tartozik ide. A vízgyűjtőn vannak olyan mederszakaszok, melyekben az év nagy részében nincs víz, ennek okozója általában valamelyik vízhasználó, akik nem biztosítják az alatta levő mederszakaszon az ökológiai vízmennyiséget. Mennyiségi problémát az okozza, hogy a bányászati tevékenység megszűnése után jelentősen csökkent a vízhozam. A meliorációs munkák következtében a medret nagy mélységgel és szélességgel alakították ki, az érkező kevés víz szétterül, sok helyen eutrofizálódik a pangó víz miatt elburjánzik, a halfauna elszegényedik. Jelentősek a Nyirád térségi ivóvíz kutak termelése, a Pápa-tapolcafői vízmű kutak, Adásztevel, Gógánfa és Gyepűkaján körzetében települt vízmű karsztkivétele, valamint az Ajkai medencére települt vízművek vízkivétele. A Marcal vízminőségi problémái között szerepel, hogy az Ajkai timföldgyár a Torna patakba vezeti a tisztított szennyvízét, valamint több szennyvíztisztító telep is vízgyűjtő vízfolyásaiba engedi a tisztított kommunális szennyvízét, a mezőgazdaságból adódó szennyeződések, az állattartás, a hígtrágya öntözés. Néhány szennyvíztisztító telep tisztító kapacitása nem megfelelő (pl. Bakonybél, Úrkút), valamint illegális szennyvízbekötések, hulladéklerakók is megtalálhatók egyes helyeken. Az alegységhez tartozó víztestek többsége nem éri el a jó ökológia állapotot. A Rába a Duna egyik legjelentősebb magyarországi mellékfolyója, az Alpok délkeleti és a Bakony északnyugati lejtőin eredő folyók befogadója, a Kisalföld medencéjén keresztül érik el a Mosoni6

Dunát. Vízgyűjtőjét átmetszi az osztrák-magyar államhatár, így annak egyharmada Ausztria, kétharmada Magyarország területére esik. Veszprém megyéből a Rába vízgyűjtője által érintett települések Kemenesszentpéter, Várkesző, Marcaltő, Malomsok. A Rábára, mint sajátosság a szélsőséges vízjárás a jellemző. A Rába alegységen a leggyakoribb problémák a felszíni víztesteken a vízfolyások szabályozottságából erednek. Sok vízfolyás átjárhatatlan hossz- és keresztirányban is, az árvízvédelmi és az egyéb szabályozási művek miatt. Jelentős táp- és szerves anyag problémát jelentenek a települési és a mezőgazdasági diffúz szennyezők, ezek mellett a hulladéklerakók és az állattartó telepek is hozzájárulnak a víztestek szennyeződéséhez. Szintén jelentős hatással bírnak a kommunális szennyvíztisztítók tisztított szennyvizei is. Az alegység legfontosabb problémái a szomszédos országból érkező szennyezések. Fontos probléma még a települések vízkár általi veszélyeztetettsége, valamint az alegység északi területein a vízszintsüllyedés okozta ökológiai károsodások. Vízellátási rendszer Veszprém megye vízellátási rendszer három részre osztható. A Balaton parti településeket a Balatonra, mint vízbázisra telepített felszíni víztisztítók látják el megfelelő minőségű ivóvízzel, a DRV Zrt. Észak-nyugat és Dél-Balatoni Igazgatóság üzemeltetésében. A megye középső, talajtani szempontból mészköves terület jórészt karsztvízzel van ellátva, a veszprémi Bakonykarszt Zrt. üzemeltetésében. A megye északi és nyugati részén általában mélyfúrású kutak biztosítják az ivóvizet a Pápai Vízmű és a Bakonykarszt Zrt. szolgáltatásában. Veszprém megye ivóvíz minősége megfelelő a szoros szolgáltatói önkontroll és a folyamatos hatósági vizsgálatoknak köszönhetően. A nagyobb szolgáltatók mellett több kisebb is működik, illetve a szomszédos Fejér és Vas megyéből is szolgáltatnak vizet egy-egy településre. Vízminőség problémák a vezetékes ivóvíznél Az ivóvíz minőség szempontjából a legnagyobb problémát a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet 6. sz. melléklete előírása okozza, mely szerint 2009. december 25-ig teljesítendő feladatként jelölte meg az ivóvízminőség javításának határidejét azoknál a településeknél, ahol a közüzemi szolgáltatott ivóvíz nitrittartalma 0,5 mg/l-nél nagyobb koncentrációjú, az arzéntartalom 0,03-0,01 mg/l közötti koncentrációjú, az ammónium tartalom a 0,5 mg/l értéket meghaladja. Veszprém megyében elsősorban az ammónium szennyezés jellemző. A nitrit határérték túllépésével kapcsolatos monitoring rendszer 2007. óta működik. Azokon a településeken, ahol magasabb a nitrittartalom, a csecsemők és a várandós nők részére nitritmentes ivóvíz szállításáról gondoskodik a szolgáltató és az önkormányzat. Több település vízminőségének javítása érdekében folyamatban vannak KEOP pályázatok: Kerta gesztorságával a KEOP pályázatban a II. fordulóba átengedve Adorjánháza, Csögle Apácatorna, Egyházaskesző, Iszkáz, Karakószörcsök, Kiscsősz , Kerta, Nagypirit, Kispirit, Egeralja, Tüskevár, Várkesző települések vízminőség javító programja. Az Új Atlantisz Többcélú Társaság Borszörcsök arzén, ammónium szennyeződése ügyében készíttetett programot. Hidegkút Tótvázsonnyal együtt a nitrát szennyeződés miatt nyújtott be pályázatot. Külsővat az ammónium szennyeződés miatt a szomszédos Vas megyei Merseváttal együtt pályázik. A Pápai Vízmű pályázatot nyújtott be Magyargencs, Marcalgergelyi és Vinár ammónium ill. nitrát szennyeződésének megszüntetése ügyében, melyet azonban elutasítottak. A vízműszolgáltatók 1. Bakonykarszt Zrt. A Bakonykarszt Zrt. által üzemeltetett 76 vízbázisból 59 sérülékeny földtani környezetben van. Az ivóvíz 82 százaléka karsztvíz, a vízbázisok utánpótlódási területének 73 százaléka a felszín irányában teljesen nyitott, a vízkészlet 19 százaléka pedig csak lokális földtani védelemmel 7

rendelkező vízadókból származik, és csupán nyolc százaléka védett helyzetű. Az adottságok miatt az ország veszélyeztetett vízbázisainak 12 százaléka a társaság működési területén található - a vízbázis védelme a vízszolgáltatás kifejezetten hangsúlyos feladata. A Bakonykarszt Zrt. az 1980-as évek eleje óta kiemelt feladatának tekinti a sérülékeny vízbázisok védelmét. Az 59 ilyen vízbázisból jelenleg 29-nek határozatilag elrendelt a védőterülete, míg 14 esetében idén adják ki az elrendelő határozatokat. Ezzel az év végéig a vízbázisok közel 75 százaléka esetében biztosítják az ivóvízkészletek védelmét. A hátralévő 16 vízbázis-védelmi feladatból kilenc vízbázis esetében készülnek el a vízbázis-védelmi biztonságba helyezési diagnosztikai tervek a KEOP - vízbázisvédelmi projekt keretében. Az ezen felüli hét vízbázis üzemen kívüli, kis kapacitású, kedvezőtlen vízminőségű (pl. Olaszfalu ásottkút, Hidegkút Nagyforrás), így várhatóan nem védhető vízbázis, illetve egyes vízbázisok nem szerepelnek a KvVM által kiadott sérülékenységi listában (pl. Bakonybél 1. és 2. sz. kutak), ezért ezen vízbázisok ebben a vízbázis-védelmi projektben nem vehettek részt. Az Üzemelő sérülékeny vízbázisok védelme a Bakonykarszt Zrt. szolgáltatási területén című pályázatban az eplényi önkormányzat gesztorsága mellett 23 önkormányzat - Bakonyoszlop, Bakonyszentkirály, Csehbánya, Csesznek, Dabronc, Dabrony, Doba, Gógánfa, Hajmáskér, Hetyefő, Keléd, Litér, Megyer, Nagyalásony, Oroszi, Rigács, Somlószőlős, Ukk, Veszprém (Gyulafirátót), Zalaerdőd, Zalagyömörő, Zalameggyes - vesz részt. Ezzel a projekttel válik teljessé a Bakonykarszt Zrt. által üzemeltetett sérülékeny vízbázisok védőterületeinek lehatárolása, és válik lehetővé a diagnosztikai dokumentációk birtokában valamennyi sérülékeny ivóvízbázis védőterületének hatósági elrendelése. Az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőhelyi Főigazgatóságának közleményei alapján természetes ásványvízzé nyilvánították több kút vizét a Bakonykarszt Zrt. területén (honlap: ÁNTSZ/Országos Intézetek/Országos Gyógyhelyi és Gyógyfürdőhelyi Főigazgatóság/ásványvizek):  Monostorapáti vízmű kút  Várpalota-Inota karsztkút  Zirc 1. számú kút  Zalagyömörő K-4 OKK számú kút 2. Pápai Vízmű Zrt. A Pápai Vízmű Zrt. területén 12 működő vízbázis van, 1 sérülékeny nyitott karszt (Pápa-Tapolcafő), 1 fedett karszt (Adásztevel), és 10 egy-egy települést ellátó vízműrendszer védett vízbázisokkal, de vízminőségi problémákkal - határérték feletti az ammónia, mangán, vas (Gecse, Vaszar, Takácsi, Mihályháza, Nemesszalók, Magyargencs, Kemenesszentpéter, Marcalgergelyi, Szergény, Pápoc). A Pápa-Tapolcafői vízbázis védelembe helyezési terve elkészült, a védőidomok kijelölése és az intézkedések meghatározása folyamatban van. Pályázni csak jogerős védelembe helyezési határozat birtokában lehet, így jelenleg a vízmű még nem tud pályázni. A 10 vízbázis közül 7-nél megoldott a vas-mangántalanítás, illetve vas-mangán-ammónia mentesítés. 3 vízbázisnál, mely öt települést érint, a vízminőség javítás érdekében folyamatban van pályázat. 3. Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. Veszprém megyében 7 sérülékeny vízbázist üzemeltet: Aszófő, Balatonfüred, Balatonhenye, Balatonudvari, Csopak, Felsőörs, Nyirád. A Balatonalmádi/Ferencforrás sérülékeny vízbázis 2010-ben felhagyásra került a bakteriális szempontból nem kielégítő vízminőség miatt. Balatonhenye kivételével az összes vízbázison elkészültek a diagnosztikai feladatok. 2009-2010-ben a DRV Zrt. elvégezte a korábban elkészült biztonságba helyezési tervek felülvizsgálatát. Ez a szennyező források újbóli száma vételét, a megfelelő ellenintézkedések kidolgozását, több esetben pedig a módosult vízkivételek miatt a védőterületek újramodellezését 8

jelentette. Ezen felülvizsgálati tervek benyújtása a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség felé megtörtént. A benyújtott tervek műszaki tartalmának elfogadása folyamatban van, elfogadásuk várhatóan 2010. év végére várható, a hatósági határozat kiadása legkésőbb 2011. év végére megszületik. Balatonhenye település sérülékeny vízbázisának biztonságba helyezése több más, Somogy-megyei vízbázissal együtt a KEOP - pályázaton belül indul el. A diagnosztikai fázis 2010. augusztus végéig befejeződik. Sikeres pályázat esetén a biztonságba helyezési terv elkészítése, majd annak benyújtása az illetékes hatóságok felé 2011. év elején várható, a védőterületek kijelölése pedig 2011. II-III. negyedévben. III. FEJEZET Rövid összefoglaló Az Európai Unióban 2000. december 22-én, így Magyarországon is életbe lépett az új vízügyi szabályozás, a Víz Keretirányelv. Az alapgondolat, hogy a víz nem a szokásos kereskedelmi termék, hanem örökség, amit ennek megfelelően szükséges óvni, és a vízkészletekkel való gazdálkodásnak biztosítania kell azok hosszú távú megőrzését. A Víz Keretirányelv „keretet” kíván biztosítani a vízzel kapcsolatos szabályozásoknak, és azoknak az általános céloknak, hogy a folyók, patakok, tavak, felszín alatti vizek „jó állapotot”érjenek el 2015-re. A szükséges intézkedéseket tartalmazó Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervek (röviden: VGT) 2009-ben készültek el. A Víz Keretirányelv szerint az EU tagállamoknak 6 évenként kell a vízgyűjtő gazdálkodási tervet elkészíteniük. Magyarország területét (teljes egészében a Duna vízgyűjtőjén fekszik) 42 tervezési alegységre osztották fel. Veszprém megyében a Balaton, a Cuhai Bakony-ér és Concó, az Észak-Mezőföld és Keleti Bakony, a Marcal, a Rába vízgyűjtő területe található. A VGT-k, a véleményezések megtekinthetők a www.vizeink.hu cím alatt. A tervek részletesen bemutatják a vízgyűjtő területeket, elemzik a vizek ökológiai, mennyiségi és minőségi állapotát, a vizek szabályozottságával, a tápanyag és szerves anyag terheléssel, a veszélyes anyagokkal, és egyéb szennyezésekkel kapcsolatos problémákat. Ismertetik a megoldásokat, a célkitűzéseket és az intézkedéseket. Meghatározzák azokat a vízfolyásokat is, melyeknél csak 2015-nél később, 2021-re, illetve 2027-re teljesíthetők a feltételek. A tervek elkészülése után kezdődik a részletes tervek kidolgozása majd a megvalósítás. A víztestek (vízfolyás szakasz, állóvíz) szintjén történő kivitelezés a tervek szerint a konkrét területhez kötődő érdekeltek feladata. A Veszprém megyéhez tartozó felszíni és felszín alatti vizek minőségét veszélyeztetik az ipartelepekről származó szennyezések, a nem megfelelő mezőgazdasági gyakorlat a trágyázásban, műtrágyázásban, a háztáji állattartásból származó trágya, a medrek feliszapoltsága, a túlzott növénnyel való benőttsége, csatornázatlan településeken a szikkasztás, komoly kockázat a nitrát szennyeződés. Néhány szennyvíztisztító telep tisztító kapacitása nem megfelelő, valamint illegális szennyvízbekötések, hulladéklerakók is megtalálhatók egyes helyeken. Veszprém megye vízellátási rendszere három részre osztható. A Balaton parti településeket a Balatonra, mint vízbázisra telepített felszíni víztisztítók látják el megfelelő minőségű ivóvízzel, a DRV Zrt. Észak-nyugat és Dél-Balatoni Igazgatóság üzemeltetésében. A megye középső, talajtani szempontból mészköves terület jórészt karsztvízzel van ellátva, a veszprémi Bakonykarszt Zrt. üzemeltetésében. A megye északi és nyugati részén általában mélyfúrású kutak biztosítják az ivóvizet a Pápai Vízmű és a Bakonykarszt Zrt. szolgáltatásában. Veszprém megye ivóvíz minősége megfelelő a szoros szolgáltatói önkontroll és a folyamatos hatósági vizsgálatoknak köszönhetően. A nagyobb szolgáltatók mellett több kisebb is működik, illetve a szomszédos Fejér és Vas megyéből is 9

szolgáltatnak vizet egy-egy településre. Veszprém megyében az ivóvíz minőséget elsősorban az ammónium szennyezés veszélyezteti. A nitrit határérték túllépésével kapcsolatos monitoring rendszer 2007. óta működik. Azokon a településeken, ahol magasabb a nitrittartalom, a csecsemők és a várandós nők részére nitritmentes ivóvíz szállításáról gondoskodik a szolgáltató és az önkormányzat. A vízbázis védelem a vízszolgáltatás kifejezetten hangsúlyos feladata. A Bakonykarszt Zrt. által üzemeltetett 76 vízbázisból 59 sérülékeny földtani környezetben van. Az ivóvíz 82 százaléka karsztvíz, a vízbázisok utánpótlódási területének 73 százaléka a felszín irányában teljesen nyitott. A Pápai Vízmű Zrt. területén 12 működő vízbázis van, 1 sérülékeny nyitott karszt, 1 fedett karszt, és 10 egy-egy települést ellátó vízműrendszer védett vízbázisokkal, de vízminőségi problémákkal. A Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. Veszprém megyében 7 sérülékeny vízbázist üzemeltet. Több település vízminőségének javítása érdekében folyamatban vannak pályázatok, mint pl. Kerta gesztorságával 23 település a KEOP pályázatban vesz részt.

Összeállította: Athanassoff Ibolya

10