LAKOS ÁGNES NÉHÁNY GONDOLAT „A BARÁTSÁGOS ZONGORAISKOLÁ”-RÓL
E
gy pedagógiai kiadvány, különösen egy hangszeriskola megalkotásakor a legfontosabb feladat, hogy már a munka kezdete előtt világos legyen, milyen pedagógiai elvek mentén kívánunk haladni, mik a reális célok és azokat hogyan érjük el. Talán nem tűnik igazán szakmainak, de az én célom – ami a tanításomban is vezérel –, hogy a zongoratanulás az első pillanattól kezdve örömet okozzon a gyermeknek. Nem hamis illúzióban ringatni a növendéket – „Tanuljunk könnyen, gyorsan zongorázni!” – hanem rávezetni a tanulót arra, hogy a zongoratanulás szorgalmat és kitartást követel, de ez a munka örömmel végezhető és sikerrel jár. Ha egy mondatban kellene összefoglalni zongoraiskolám lényegét, azt mondanám: a régi mesterek nyomában! J. S. Bach gyermekeit és számos tanítványát nem száraz technikai feladatokkal tanította, hanem számukra kis mesterdarabokat komponált, ugyanezt az utat követték a 18. századi zongoraiskolák is: didaktikus sorrendbe állítottak szép előadási darabokat. A tanuló a zongorával való első találkozásától előadónak érezhette magát. Pontosan ez volt az én célom is. A fentiek érdekében végig az iskolában a darabok nehézségi foka szinte csak észrevétlenül emelkedik, így a tanuló az új követelményeket játékosan teljesítheti. Nem az lebeg folyton a szeme előtt, mi mindent nem tud még, hanem annak örül, amit már birtokol. Ezért az iskola minden harmadik fejezete – jóllehet új darabokat tartalmaz – az „Ismétlés” címet viseli: állandó megpihenés a technikában, állandó új a zenei kifejezésekben. Ezzel a kis didaktikai szünettel nemcsak a tanulási folyamat lesz könnyebb, hanem a megszerzett tudás is elmélyül. Ezen kívül a növendék repertoárja is növekszik, ami elősegíti a család, illetve a közönség előtti első megszólalásokat is. (A darabok nagy száma ugyanakkor a tanár munkáját is segíti, hiszen egyénre szabottan válogathat közöttük.) A közös muzsikálás, a kamarazenélés fontosságát már a zenetanulás kezdetén is hangsúlyozni kell. Így a zongoraiskolában számos három- és négykezes mű található, amelyeket a tanuló tanárával vagy akár egy másik – idősebb – növendékkel együtt adhat elő. Ez nemcsak arra jó, hogy a növendék rögtön megtanul a saját játékán kívül másra is figyelni, ez két ember közötti kapcsolatteremtés eszköze is. A közös munka és élmény a tanárral való bizalmasabb és érzelemdúsabb kapcsolat kialakulását is segíti. A négy füzet zongoradarabjain keresztül szerettem volna a megszokott zeneiskolai tananyagot kitágítani. A régi nagymesterek mellett (Purcell, Bach, Händel, stb.) számos kevésbé ismert szerző kitűnő művei segítik a szélesebb zenetörténeti áttekintést. A legújabb stílusok megismerését pedig olyan komponisták segítik, mint Bartók, Sibelius, Lutosławski és nem utolsósorban Orbán György, aki mintegy nyolcvan darabot komponált kimondottan ennek az iskolának a számára. A zenetörténetet keltik életre az illusztrációk is, megjelennek rajtuk az európai zenetörténet legjelentősebb szerzői és zongorapedagógusai. Minden füzet végén egy glosszárium található, amelyet „Zenei kiskönyvtár”-nak neveztem el. Ebben a növendékek az iskolában előforduló zeneszerzők rövid életrajzát találják, valamint a zenei szakkifejezések magyarázatát. Ez a tanár munkáját is könnyíti. Ha a növendék az idegen kifejezések egy részét megjegyzi, már nyert ügyünk van. Ugyanakkor ez a glosszárium a tanulás későbbi éveiben mint egy kis lexikon továbbra is használható. A darabok végig a négy füzetben kizárólag Urtext-állapotban jelentek meg, megszabadítva az utólagos hozzátoldásoktól és magyarázatoktól. Így a növendék magával a zeneszerzővel, illetve a szerző szándékával találkozhat, és a kezdet kezdetén megtanulhatja azt is, hogy egy-egy darab előadásánál többféle jó megoldás is létezhet. Az Urtext-elv csak egy esetben módosult: ujjrendet is adtam, ami egy iskolában természetes. Ugyanakkor a közölt ujjrendek csak ajánlások. Hogy melyik ujjrend a legmegfelelőbb, az a növendék életkorától és kezének felépítésétől függ. Már a tanulás elején megtanulhatja a tanuló, hogy ugyanaz a darab a dinamika és a frazeálás változtatása nyomán különböző ujjrendekkel is játszható – az ujjrend tehát nem merev utasítás, hanem rugalmas eszköz. A barátságos zongoraiskola első kötetének fejezetei: 1. Lássunk hozzá! Az első fejezet nem azt a célt szolgálja, hogy végigtanítsuk, hanem csupán segítséget nyújt egy hosszabb feladat elvégzéséhez. A tanítás kezdeti szakaszát a billentyűzet megismerésére kell fordítani. Amikor a növendék a hangok, illetve billentyűk neveit – a módosított hangok kivételével – ismeri és felismeri a klaviatúrán, akkor kezdhetjük el a kottaolvasás, illetve –írás megtanulását. Javasolom már a kezdetben a két kulcs együttes tanítását. Az első fejezet összefoglalást ad a kezdők tanításánál előforduló ritmus- és ütemfajtákról. Ezek a későbbi fejezetek darabjaiban előforduló ritmikai problémákra világítanak rá és a későbbiekben is vissza-visszatérhetünk rá a
ritmusgyakorlatok ismételgetésével. (A kottaolvasási és ritmusgyakorlatokat számos, jól érthető rajz is segíti.) A fejezet végén található zongoragyakorlatok azt a célt szolgálják, hogy a kezdetek kezdetén a kis kottaolvasási tudással már megszólalhasson a hangszer és a zongorista alapmozdulatait gyakoroltathassuk. 2. Európai gyermekdalok. A zongorázást gyermek- és népdalok tanításával kezdjük, mert ezeknek a kicsi daloknak a tagolása és ritmusa olyan egyszerű, hogy erre a célra alkalmasabb és nemesebb anyagot nem találhatunk. A fejezet nem csupán a magyar, hanem egy szélesebb spektrumú, európai zenei anyagot tár a gyermek elé. Ez didaktikai szempontból is fontos, hiszen a magyar népdalok páros metruma mellett a tanuló más népek zenéjének jellegzetességeivel (háromnegyedes metrum, felütés, stb.) megismerkedik. Fontos, hogy a gyerekekkel énekeltessük is a dalokat – szöveg híján hangnévvel vagy költsünk hozzá egyszerű és tréfás szövegeket. A dalok címei pedig inspirálóan hathatnak az előadásra. Javasolom a dalokat először még nem a megadott ujjrenddel játszatni, hanem egész karból ejtegetve a harmadik, majd a második ujjal megszólaltatni. A váltott kezekkel játszandó daraboknál a jobb és bal kéz hangjait nem írtam külön sorba, hanem az m.d., illetve m.s. jelzéssel láttam el a könnyebb olvashatóság kedvéért. 4. Legato – Staccato. A fejezet a két alapvető játékmód, a legato, illetve staccato begyakorlását segíti. A játékmódok először külön-külön, majd egy darabon belül váltakozva fordulnak elő. Miután ez egy kezdőnek nagyon nagy feladatot jelent, a pontos kivitelezés érdekében eltekinthetünk még az árnyaltabb dinamikai megoldásoktól. 5. Kétkezes játék. A növendék itt találkozik először önálló szólam mindkét kézben való megjelenésével. Fordítsunk gondot arra, hogy a növendékek a darabot először külön kézzel tanulják meg.
7. Kettősfogás és tizenhatodok. Bár meglepően korainak tűnhet ezen a fokon a kettősfogások bevezetése, de tapasztalataim szerint ez megtehető. A dúsabb harmóniák megjelenése pedig változatos és izgalmas új színeket jelent a hangzásban. A kettősfogás itt elsősorban tercekre épül, de a kvint terjedelmét nem haladja meg. A tizenhatodok bevezetése a fürgébb játék megalapozását segíti. A két kéz szólamainak ritmusát külön-külön tapsoljuk, vagy kopogjuk, mielőtt zongorán játszanánk.
8. Pontozott ritmus és átkötött hangok. A tanuló számára nem kis nehézséget okozó új ritmusképletnek külön fejezetet szenteltem. Először olyan háromkezes darabok segítségével tanulják meg a pontozott ritmust, ahol csak egy szólamra kell figyelniük és a tanár szólamai adják meg az alaplüktetést. Különösen fontos a „Korál” című darabnak az a változata, amelyben a növendék az alsó szólamot szólaltatja meg. Néhány darabnál szándékosan nem közöltem dinamikai jeleket, a dinamika kialakítása külön feladatot jelenthet. A barátságos zongoraiskola második kötetének fejezetei: 10. Alátevés és fölétevés, szinkópa. A skálajátékot, ami a zongoratechnika egyik alapvető eleme, többek között a hüvelykujj mozgása és munkája határozza meg, ezért ez a fejezet az alátevés és fölétevés technikai kivitelezésével mint a skálázás előgyakorlatával foglalkozik. Ez a technikai probléma a következő két fejezetben is előfordul, hogy jól begyakorolható legyen a skála megjelenéséig. Az új ritmikai elem, a szinkópa frissítően hat a gyerek számára a nehezebb technikai környezetben. 11. Triola, kvintola, szextola. Újabb ritmikai feladatokat jelent ez a fejezet. A tanulandó ritmusok szerkezetét nagyon könnyű etűdök teszik világossá.
13. A skálajáték. A skálajáték elsajátítása technikai szempontból elengedhetetlen és segít a zongoristának az egész klaviatúrát uralnia. Ezen keresztül jobban megismerhetőek a hangnemek is és az azokhoz kötődő zenei karakterek és hangulatok. Zongoraiskolámban a tanuló a skálajátékkal rögtön kis darabokon keresztül ismerkedhet meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a skálázással külön a darabok megtanulása mellett ne foglalkozzunk. A skálajáték ne csak ennek a fejezetnek a tanulását kísérje, hanem folytassuk szisztematikusan a későbbiekben is. Először célszerű a kéz alkatának megfelelően a technikailag legkönnyebb dúr-skálákkal foglalkozni (D-dúr, A-dúr, E-dúr) és ezek után térjünk át a moll-hangsorok tanítására. A leggyakrabban előforduló hangnemek skáláinak ujjrendjét gyakoroltassuk be. Először külön kézzel gyakoroljuk mintegy két oktávon keresztül. Föltétlenül játsszuk az eddig tanult különböző billentésmódokkal is (legato, staccato, stb.). A kötet végén bemutatom a leggyakoribb hangnemek skáláinak ujjrendjét. 14. 3/8 és 6/8. Ez a fejezet megismerteti a tanulót a nyolcad-alaplüktetésű ütemekkel, illetve zenével. Ugyanakkor a gyorsabb és könnyedebb leggiero-játékmód elsajátítását is elősegíti, bemutatva a táncos karakterű és scherzo-típusú zene sajátságait. Néhány darabnál szándékosan nem jeleztem a tempót, illetve játékmódot, ennek a meghatározása és ezen keresztül a darab karakterének kialakítása külön feladat lehet. 16. Akkordjáték. Az itt található darabok tanításánál föltétlenül vegyük figyelembe, hogy az új elem, az akkord különböző funkciókat tölt be. Vannak művek, ahol a jobb kéz dallamát kísérik, másokban éppen fordítva; az il basso cantabile-műben a jobb kéz akkordjaié a kísérő szerep. Néhány darabban pedig mindkét kézben egyenlő súllyal jelentkeznek az akkordok. 17. Akkordfelbontás. Bőséges válogatást nyújt a fejezet előadási darabokból és etűdökből, bemutatva az akkordfelbontás leggyakrabban előforduló változatait. A barátságos zongoraiskola harmadik kötetének fejezetei: 19. Dallam kísérettel. Milyen csodálatosan szép és összetett feladat a zongoristáknak! Fordítsunk nagy gondot a két kéz differenciált játékára. Nagy szerepe van az előre elképzelésnek: énekhang vagy szólóhangszer és kíséret. A fejezet darabjait úgy válogattam össze, hogy a „szólistának” mindkét kézben szerepe legyen. 20. Polifon játék. A polifónia tanítását nem lehet J. S. Bach invencióival kezdeni. Az ebben a fejezetben található művek a polifon gondolkodást és a polifon játékhoz szükséges technika elsajátítását segítik. A szólamvezetést tekintve könnyű kétszólamú darabok a nehezebb és csak jóval később elsajátítható bachi polifóniához szolgálnak előtanulmányul. Rögtön az elején ismertessük a növendékkel a polifon szerkesztés elvét és sajátságait (imitáció,
fordítás, kánon, stb.). A szólamok egyenrangúságának megértését szolgálja az is, ha az először külön kézzel megtanult darabot a növendék a tanárral együtt gyakorolja oly módon, hogy mindkettőjük csak egy-egy szólamot játszik. A fejezet végén található Fischer-fúga négyszólamúsága élményt jelenthet a tanulónak, ugyanakkor az ő feladata csupán a basszus-szólam eljátszása. 22. Két szólam egy kézben, kromatika. Ugyancsak nehéz feladat a gyerek számára egy kézzel két szólamot megszólaltatni. Érdemes egy-egy kéz nehezebb részeit először külön szólamokra bontani, illetve eljátszatni a növendékkel, hogy meghallja a szólamok külön mozgását és annak logikáját, és csak utána egy kézzel gyakorolni. Gyakran előfordul ezekben a művekben, hogy egy-egy szólamnak orgonapontszerűen sokáig kitartott hangjai vannak. Külön figyeljünk ezeknek a hangoknak a megszólaltatására és arra, hogy a növendék akkor is hallja, illetve érezze ezeket a hangokat, amikor a zongorán ezek már elhalnak. 23. Pedálhasználat. A zongorajáték nélkülözhetetlen eszköze a pedál, amelynek használata teljessé teszi a zongora hangzását. Ezért a pedál használatának tanítását korán kell kezdeni, hogy a növendéknek természetessé váljék használata, illetve a segítségével elért hangzás. Rögtön az elején meg kell tanulnia, hogy az érzékeny és szép pedálhasználat eléréséhez a fül állandó kontrollja szükséges. Ismertessük meg a jobb-pedál használatának módjait: a/ utánnyomott pedál, b/ együttnyomott pedál, c/ előre nyomott pedál. A fejezet darabjainál vezessük rá növendékeinket a tudatos választásra, illetve arra, hogy a zeneszerző pontosan mit írt elő. Szándékosan többféle pedál-jelzést használtam, részben a szerző eredeti jelzése nyomán, részben azért is, hogy a növendék a többféle jelzési módot megismerhesse. A következő, 24. fejezetben a legtöbb műben szándékosan nem jeleztem a pedál használatát, ennek kijelölése külön feladat lehet. Hasonlóan célszerű az előző fejezetek már ismert előadási darabjainál utólagosan megvizsgálni a pedál használatának lehetőségét. 25. Oktávok, szextek. Az oktávtechnika az egyszerűbb technikai elemek közé tartozik ugyan, de a zongoratechnika egyetlen területén sem olyan döntő az alkati adottság mint itt. A szext-fogásoknál a kisebb távolság könnyebben biztosítja a kéz összefogottságát. Ezért a kisebb kezű növendékek esetén ajánlatos a fejezetben található darabok sorrendjétől eltekinteni és a szext-játék tanításával kezdeni. 26. Repetíció. Ügyeljünk a technikai szempontból kétféle repetíció különböző megoldásaira. Egyrészt, amikor ismétlődő hangközöket vagy akkordokat azonos ujjrenddel a kar segítségével, másrészt, amikor ismétlődő, azonos hangokat ujjváltással játszunk. A barátságos zongoraiskola negyedik kötetének fejezetei 28. Díszítések. E fejezetnek nem zenetörténeti áttekintés a célja, hanem a leggyakrabban előforduló díszítések megismertetése és begyakorlása. Ennek a megtanulása már ezen a fokon is lehetséges és szükséges, hogy ne rettentse el a fiatal növendéket a nem ismert jelek sokasága. Ajánlatos a darabok megtanulása először díszítés nélkül, hogy a növendék hallja az alapdallamot és tudja, mi az, amit díszíteni kell. Ezért is hasznos a fejezet utolsó darabja, ahol egy nagyon egyszerű példán keresztül könnyen megtanulja a tanuló a díszítések improvizatív jellegét, azaz ugyanannak a dallamnak többféle díszítési lehetőségét. 29. Régi táncok. A zenetörténeten átvonuló tánczene fontos része a zenetanulásnak, hiszen a legnagyobb mesterek is rendszeresen komponáltak tánczenét. Ez a fejezet a barokk kor legfontosabb táncait mutatja be. Fontos megtanítani az egyes táncok karaktereit. Legyen pontos elképzelés a táncok tempóiról, illetve hangsúlyviszonyairól. Ajánlatos megismertetni a növendéket magukkal a táncokkal – függetlenül attól, hogy az adott darab keletkezésének idején maga a tánc használatos volt vagy már nem – a táncolási szokásokkal és azok társadalmi fontosságával. A következő, a 30. fejezet az eddig megismert táncok közül bemutat 20. századi szerzők stilizált táncait is. 31. Váltakozó ütem, váltakozó tempó. Ez a fejezet szinte egészében 20. századi zenével foglalkozik. Az aszimmetrikus ritmusok, a hangsúlyeltolódások természetessé válhatnak a növendék számára, amennyiben ilyen korán megismertetjük velük. Azok a darabok, amelyekben a szerző utasítása szerint jelentős tempóváltások fordulnak elő, kiválóan alkalmasak arra, hogy a növendék megtanulja zenei elképzeléseinek pontos betartását, az átélés, a fantázia, az érzelemgazdag előadás megvalósítását, azaz a kotta életrekeltését.
32. Modern táncok. A 20. század könnyűzenei irányzatai (jazz, tánczene, stb.) éppen olyan fontos szerepet töltöttek be, mint a régebbi századok szórakoztató zenéi. Ezért ez a fejezet a régi korok táncaihoz képest más közegben (jazz-klub, kávéház, táncparkett, stb.) megszólaló táncokat vonultat fel. 34. Variációk. Feltétlenül ismertessük meg a növendéket a fejezetben található kétféle variálási elvvel: a basszus-variáció (chaconne) és a dallam-variáció lényegével. Törekedjünk arra, hogy a jó néhány technikai problémán túl igényes és változatos zenei megoldásokat találjunk, mert ezek a kis darabok nyithatnak utat a klasszikus variációk megértéséhez. Ügyesebb növendékek megpróbálkozhatnak saját variációk készítésével is, például a Händel-chaconne mintájára. 35. Szonatinák. Ne mulasszuk el a darabok tanításánál a művek formai elemzését sem, mert ezek a kis művek csírájában mutatják be a tétel fő-, mellék- és zárótémáját, ezért lehetőséget nyújtanak a klasszikus szonáta-forma megismertetéséhez. Hasonló elemzésekre érdemesek ugyanezen művek rondó-tételei is. A két különböző karakterű zenei tétel összetartozását taníthatjuk, amikor már a növendék az egész művet, mint egységet képes előadni.
A BARÁTSÁGOS ZONGORAISKOLA I-IV. SIKERE — Amint már korábban hírt adtunk róla, 2006. áprilisában került a zeneműboltokba Lakos Ágnes: „A barátságos zongoraiskola” I-IV. kötete. Kérem, számoljon be, mi történt azóta! — Hosszú éveken keresztül dolgoztunk Orbán György zeneszerzővel és a Könemann Zeneműkiadó munkatársával az új magyar zongoraiskolán. Elképzelhető –, bár 35 évig mindvégig alapfokon tanító zongoratanár voltam, és emellett kiadói munkát végeztem – hogy mennyire fontos volt számomra a kollégák véleménye. Talán még fontosabb volt a gyerekeké. A gyerekeken a zongoraiskolát már a megjelenés előtt tesztelhettük, hiszen tanítványaim már a kéziratokból megismerhettek Orbán György számukra írt csodálatos zongoradarabjaival. Megrendítő volt átélni, ahogyan a zenével ismerkedő gyermekek életének részévé vált – Mozarttal, Bachhal és a többiekkel együtt – „az Orbán”. Egyszerűen csak így. Nagyon hálás vagyok azoknak a nagyra becsült pedagógusoknak és művészeknek, akik átnézték, és szakmai értékelésükkel segítették munkámat. Név szerint: Becht Erika, dr. Ábrahám Mariann, Keveházi Györgyi, Falvai Sándor, Krause Annamária, dr. Batta András és Kocsis Zoltán. 2006. májusában volt az első bemutató az iskola megjelenése után Szentendrén, a Vujicsics Tihamér Zeneiskolában, mivel ebben az iskolában tanítok már 26. éve. A kollégák találkozhattak az új kiadvánnyal 2006. májusában Balassagyarmaton az Országos Négykezes Fesztiválon, illetve Nyíregyházán, az Országos Zongoraversenyen is. Bemutatót tartottam tanítványaimmal együtt Sopronban, Debrecenben, Vácott és Budapesten. Nagy öröm számomra, hogy a határon túli magyar gyerekekhez is eljutott a kotta, bemutató előtt állunk Érsekújváron és szerveződik egy pozsonyi bemutató is. Reményeim szerint egy Nagyváradon is bemutatjuk. Szintén örömmel töltött el, hogy 2007. júniusában egy akkreditált zongoratanári továbbképzés keretén belül Tamásiban dr. Gallai Istvánné szaktanácsadó „Zenével induljunk a szép, a jó és az igaz birodalmának meghódítására” címmel egy egész hetet szentelt a zongoraiskola bemutatására. — Az elmondottakból kiderül, hogy elégedett a zongoraiskola szakmai fogadtatásával. — Minden várakozásomat fölülmúlt a kotta sikere. Olyan sok kolléga és gyermek számára okoz örömöt, annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy most már biztosan tudom, valóban nagy szükség volt rá. Különösen örülök annak, hogy nem kellett arról a régi vágyamról lemondani, hogy egy olyan kotta szülessen, ami a zenetanuláson kívül az illusztrációk segítségével zenetörténeti ismereteket is tanítson. — A cím sok mindent kifejez. Miért ez a címe a zongoraiskolának? — Fogalmazhatnánk úgy is, hogy gyermekbarát zongoraiskola. Egy kisgyermek számára a hangszertanulás -, bármilyen játékosan is fogunk hozzá - nagyon komoly munka. A gyerekek általában minden munkát szívesen végeznek, aminek a célja örömöt ígér. Hiszem, hogy a zongoratanulás az első pillanattól kezdve örömöt okozhat: öröm az évszázadok óta egyik legnépszerűbb hangszernek és mestereinek megismerésében, öröm a másikkal és a mások előtt való muzsikálásban. Ez a kotta abban segít, hogy a tanulás örömforrás lehessen. — Köszönöm a beszélgetést.
(Z. T.) A barátságos zongoraiskola lektorai így látták: „A kotta átgondolt, didaktikus felépítése, gazdag zenei tartalma, és valóban „barátságos”, impozáns külseje mind a zongoratanár, mind a hangszert megismerni vágyó gyermek örömére válik. Szerkezete világos, áttekinthető, a pedagógus könnyen eligazodik a zenei, technikai célok szerint tagolt fejezetek között. . . A darabok nagy száma,
változatossága lehetővé teszi a tanár számára, hogy egyénre szabottan válogasson. . . Már a kezdetektől a muzsikálás örömével szolgál a gyermek számára a sok (három-, ill.) négykezes, melyek nem elhanyagolható zeneirodalmi ismereteket is nyújtanak a nagy zeneszerzők darabjainak átiratai által. Orbán György nagyszerű és változatos hangulatú darabjai a kortárs zenét is közel hozzák a játékoshoz.” (H. Becht Erika, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézet zongora-didaktika tanára, gyakorlatvezető) „A négy kötet repertoárja rendkívül széles, nemzetközi skálán mozog. A bőséges darabválasztás lehetővé teszi, hogy a tanár ne mindig ugyanazt a művet tanítsa hasonló fokon lévő növendékeinek. Így maga a munka folyamata is színesebbé, élvezetesebbé válik. . . Véleményem szerint egy ilyen tanulmányi kötet kézbevétele színes szépségével elejét vehetné annak a lehetetlen gyakorlatnak is, hogy a növendékek összefüggéstelen, fénymásolt, összevissza gyűrt lapokból tanuljanak, miközben sokszor a szerző nevét sem tudják.” (Dr. Ábrahám Mariann, zongoraművész-tanár, az Európai Zongoratanárok Szövetsége magyar szekciójának elnöke) „A kiadvány egyik fő értékének azt tartjuk, hogy rendkívül sokoldalúan közelít a hangszerjátékhoz és a zenéhez. A felsorakoztatott művek a francia clavecinistáktól napjaink zenéjéig terjednek, térben pedig egész Európát átölelik. . . Meghatározó jelentőségű a zongoraiskolában Orbán György zeneszerző részvétele, aki a legelső lépésektől páratlan beleérző képességgel mindig a növendék technikai színvonalához alkalmazkodó kis remekművekkel gazdagította a kiadványt. Biztosak vagyunk benne, ezek a darabok a leendő kis zongoristák kedvenceivé válnak majd.” (Falvai Sándor, egyetemi tanár, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és Falvai Sándorné Keveházi Gyöngyi, Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és Előkészítő tanára) „Három-, ill. négykezes darabok sokaságával teszi a gyermek számára még gazdagabbá a zenei élményt, s ezek nemcsak hagyományos „fönt a tanár, lent a gyermek zongorázik”-módon jelentkeznek, hanem fordítva is – ez csak egy a sok jó és új ötlet közül, amivel „szórakoztatóvá” válik a zenetanulás. . . Külön foglalkozik a gyerekek által ismert és igényelt könnyűzenei világgal, s ezzel nagy lépést tesz a sajnos meglévő zenei szakadék megszüntetése felé.” (Bodokyné Krause Annamária, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Tanárképző Intézete és a Graz-i Művészeti Egyetem tanára) „Nagy örömmel vettem kezembe Lakos Ágnes „A barátságos zongoraiskola” első négy kötetét. A kiadvány méltán kaphatta a „barátságos” zeneiskola címet, hisz olyan kedvességgel, szakértelemmel, barátsággal hozza közelebb a gyermekekhez a zenét, a zeneirodalom alapismereteit, amely alapján e kiadvány minden bizonnyal mind a gyermekek, mind pedig a tanárok kedvelt zongoraiskolájává válhat. Meggyőződésem, hogy a mai gyermekeknek rendkívül nagy szükségük van a zene közvetítésének ilyen nagyszerű, gazdag zenei tartalommal, igényességgel, ritka empátiával és szakértelemmel szerkesztett példájára, amely feltárja a gyermekek előtt a muzsika és muzsikálás örömének csodálatos világát. Megfontolandónak tartom ezen tankönyv akár hivatalos tananyaggá való nyilvánítását is. (Kocsis Zoltán, zongoraművész, karmester) „A Könemann Music Budapest kiadónál megjelent, Lakos Ágnes által szerkesztett zongoraiskolát olyan fontos kiadványnak tartom, ami méltó arra, hogy bekerüljön a zenét tanítók és tanulók állandó, hivatalos tananyagai közé. Az új zongoraiskola metódusa, didaktikája egy kiváló, gyakorló zongoratanár teljes pedagógiai élettapasztalatát adja át tanárnak és diáknak egyaránt. A kiadvány élvezetes, „barátságos”, vonzó a gyerekek számára, részben a benne foglalt zeneművek miatt, részben a remek illusztrációk miatt. Ezt utóbbiak különösen étvágygerjesztővé teszik a zongoraiskolát. Végül, de nem utolsósorban fontosnak tartom, hogy a zongoraiskola egy jeles magyar zeneszerző, Orbán György erre a célra komponált miniatűr műveit is tartalmazza. A kiadvány tanároknak, diákoknak egyaránt fontos, sőt, jól használható a zenei felsőoktatás pedagógiai stúdiumaiban is. Mindezek alapján javaslom, hogy a Könemann Music Budapest kiadó gondozásában, Lakos Ágnes szerkesztésében megjelent „A barátságos zongoraiskola” kiadvány tankönyvnek nyilváníttassék, és kerüljön be a zeneiskolák és egyéb zenei intézmények hivatalos tananyagába.” (Dr. Batta András, zenetörténész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora)
http://www.vujicsics.net
