KUTATÁSI BESZÁMOLÓ A KLEBELSBERG KUNÓ-ÖSZTÖNDÍJ KERETÉBEN VÉGZETT MUNKÁRÓL Lakatos Bálint Péter 2012 Kutatási témák: 1.
VI. Adorján pápa (1522–1523) pontifikátusa alatt benyújtott magyar vonatkozású kérvények a Registra Supplicationum sorozatából, a hiányzó 19 kötet átnézése
2.
Az 1504. évi pápai követi precedencialista (Magyarország helye az európai államok rangsorában a középkor végén) és nemzetközi diplomáciatörténeti összefüggései
3.
1526 előtti és utáni magyar oklevelek és levelek a Corripsondenza Clesiana (Trentói Állami Levéltár, Archivio Principato Vescovile) anyagában
Helyszín, időtartam: Róma és Vatikán, Trento; 2 hónap (2012. november 1. (7.)–december 28.) Szállás a Római Magyar Akadémián. A beszámoló felépítése: 1. A kutatómunka helyszínei 2. Kutatási témák, a végzett munka és eredmények 3. Egyéb gyakorlati észrevételek, megjegyzések 1. A kutatómunka helyszínei 1.1. Archivio Segreto Vaticano (ASV) A magyar szempontból legfontosabb pápai levéltári intézmény a legismertebb kutatási helyszínek egyike. A 2011. évben tapasztalt állapotokhoz képest változás nem történt. Az általam használt kérvénykönyvek mindegyikét tavaly óta bedobozolták, de szerencsére ennek a sorozatnak a digitalizálása még mindig hézagos, ezért a késő középkor és a kora újkor kutatóit a digitális formában való hozzáférés még kevésbé érinti.1 (A kutatás során az 1769. számú kötetet sérült volta miatt állományvédelmi okokból éppen tőlem kérték vissza; ez a kötet a későbbiekben már csupán digitalizált formában lesz kutatható.) Szintén állományvédelmi okokból befejeződött a régi, kéziratos mutatókönyvek szkennelt és bekötött másolataikkal való helyettesítése, így a Schedario Garampi kivételével ezek már csak fénymásolatban tanulmányozhatók. A Sala Studio XIII Leone (a forráskiadványok és a CD- és mikrofilmolvasók terme) az idén átalakítás miatt végig zárva volt, ezért a mikrofilmen kutatható darabokat kivételesen eredetiben adták ki. A vatikáni könyvtárban kapott wifi-jelszó a levéltári kutatóteremben is használható. 1.2. Bibliotheca Apostolica Vaticana (BAV) A vatikáni könyvtár újranyitása óta a modern technikai vívmányok ellenére sem igazán olvasóbarát. A mágneskártyás olvasójeggyel való digitalizált raktári kérés a kézirattárban csak látszólagosan egyszerű: raktári kérést kizárólag a kézirattári teremben a könyvforgalmi pult mellett elhelyezett gépen lehet leadni. A kézirattár előterében elhelyezett gépek csak a katalógusban való keresésre és a gyors tempóban bővülő számú digitalizált kéziratok böngészésére, tanulmányozására szolgálnak. Raktári kérést a kézirattár kivételével kizárólag délelőtt 1
A digitalizálás állásáról a levéltár honlapjának (http://asv.vatican.va) Attività menüpontja alatt tájékozódhatunk. Jelenleg V. Márton (1417–1431), III. Callixtus (1455–1458) és VI. Sándor (1492–1503) ideje alatt keletkezett szupplikációs kötetek vannak teljesen digitalizálva. Ezek CD formájában borsos áron meg is vásárolhatók.
1
lehet leadni; a könyvtár és a levéltár közös udvarán lévő büfé délután 3-kor bezár; a könyvtárban nincs kávéautomata és az épületen belüli közlekedés a mágneskártya miatt nehézkes. Az intézmény honlapja (http://www.vaticanlibrary.va) az ASV-éhez képest kevésbé igényes, de a katalógusok online is elérhetőek, sőt, helyben használat esetén számos internetes cikkadatbázishoz biztosítanak hozzáférést. A BAV kiadványainak részletes és kereshető jegyzéke is fenn van az interneten; a több évtizede megjelent Studi e testi-sorozat köteteit is újranyomják, ezért azok is folyamatosan kaphatók. A 2011-ben megjelent kiadványfüzet óta újat még nem nyomtak. A magyar anyag mind a könyvek mind a folyóiratok kivételével raktári; ugyanígy jártak egyébként a horvátok és a románok is, míg az osztrák, lengyel és „csehszlovák” kötetek továbbra is kint vannak az olvasóterem galériáján. Magyar részről az Annuario 1930–1940-es évekbeli évfolyamait, egy magyar szótárat, az RMK és RMNy köteteit és Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című sorozatát leszámítva nincs polcra kihelyezett magyar kötet. 1.3. Archivio di Stato di Trento (ASTn vagy AS Trento) Az Archivio di Stato di Trento Trento provincia (Provincia autonoma di Trento, azaz a hajdani, 1803-ban Tirolba kebelezett trienti birodalmi püspöki hercegség) területi levéltára; az egyházmegyei anyagot főleg az egyházmegyei levéltár, a városi anyagot az Archivio Storico di Trento őrzi. Ezt az intézményt az ösztöndíj segítségével önköltséges alapon kerestem fel 2012. november 26–28. között. A levéltár a belvárostól 4 km-re északra található egy modern, jellegtelen fehér színű, zöld ablakos egyemeletes raktárépület emeletén, amelynek a földszintjén gépalkatrész-nagykereskedés van. (Mindez a magyar kutatót az Országos Levéltár óbudai részlegére emlékezteti.) Az épület a Via Maccani és a Via Maestri del lavoro nevű utcák sarkán áll, címe: Via Maestri del lavoro 4. Az emeletre lépcsőn vagy liften lehet feljutni. A belvárosból (a vasútállomástól) az 1-es busszal közelíthető meg negyedóra alatt. Helyi buszjegy a vasútállomáson az újságárusoknál vásárolható. Nyitva tartása: H, Sz, P: 7.35–14.15, K, Cs: 7.35–17.20. A levéltárnak önálló honlapja nincs, az olasz levéltári gyűjtőhonlapról (A levéltárak központi igazgatóságának honlapjáról) csupán az alapinformációk derülnek ki.2 Mivel a levéltár kicsi és kutatóforgalma napi 5–10 fő körül mozog, a raktári kérést azonnal kihozzák. Tudomásom szerint nincs megszabva, hány bustát (raktári egységet) kér ki az ember. A kutatóteremben nem kell cérnakesztyűt használni. Kávéautomata a kutatóterem folyosóján hátul, a teakonyhában van. Saját fényképezőgéppel nem lehet fotózni; a reprodukciót egy külön kérőlapon kell „megrendelni”. Mikrofilmezett anyagról mikrofilm- ill. fénymásolat készíthető. A mikrofilmről A4-es (0,13 €) és A3-as (0,26 €) fénymásolatot csinálnak, ugyanennyi a mikrofilm tarifája is, de ezt csak min. 10 felvételtől lehet kérni. (Ott jártamkor A4-es másolatot éppen nem tudtak készíteni.) A fotózás díja képkockánként 2 €, a fotós a megrendelő kutatóval együtt csinálja, így meg lehet beszélni, hogy melyik oldalakat hogyan szeretnénk, mi legyen kétoldalasan, mi egyoldalasan fotózva, mi legyen a képek sorrendje, stb. A fotókat vízjelezik, CD-re írják. Fotóztatáskor CD-ROM-okat kell hozni (2 db-ot), amelyek közül az egyiket üresen elteszik. 1.4. École Française du Rome, Bibliothèque (BÉFR) Az École Française du Rome könyvtára a francia nagykövetségnek is otthont adó Farnese-palota második és harmadik emeletén található, ezért az épületbe való belépés biztonsági ellenőrzéssel van nehezítve. Ismételt beiratkozáskor csak ajánlólevelet kérnek és a meglévő plasztikkártyát újítják meg. A könyvtár szabadpolcos rendszerű, gyűjtőköre főleg a klasszika-filológia, régészet, művészettörténet és római jog területét öleli fel, emellett gyűjtik Itália régióira, illetve a francia történelemre és a középkori-kora újkori egyháztörténetre vonatkozó fontosabb irodalmat is. Főleg a folyóirat-állománya imponáló. A Római Magyar Akadémiához közel van és nyitva tartása (minden hétköznap 19 óráig) hosszú. A fénymásolás viszont drágább lett (0,30 € oldalanként), ráadásul 70 évnél korábbi dokumentumokat nem is 2
http://www.archivi.beniculturali.it/index.php/chi-siamo/archivi-di-stato/item/504 (2013. március 20.)
2
másolnak. A számítógépes katalógusok termében lévő három asztalra hetente cserélődő rendszerben mindig kihelyezik a friss megjelenésű és beszerzésű köteteket és folyóiratokat. A katalógus teljes egészében elektronikus és az interneten is elérhető, de nem része az integrált római tudományos könyvtári katalógusnak, az URBS-nak (http://www.reteurbs.org/). Idén a könyvtárat főleg a vatikáni forráskiadványok miatt kerestem fel, mivel ezekhez a vatikáni levéltárban a Sala Studio XIII Leone lezárása miatt nem tudtam hozzáférni. 1.5. Deutsches Historisches Institut in Rom, Historische Bibliothek (DHIR-HB) Ezt a könyvtárat 2010-ben használtam először. Akkor is nagyon barátságosan fogadtak: a könyvtár vezetője, Dr. Thomas Hofmann és munkatársa, Elisabeth Dunkl közbevezettek és részletesen elmagyarázták az elektronikus és a cédulakatalógus használatának módját. (Így tesznek különben minden egyes újonnan érkező olvasóval, viszont a szabályok ismeretét – mit milyen színű cédulán kell kérni, melyik asztalra és hová kell visszatenni a visszaadott könyveket, stb. – már adottnak veszik.) Használatkor minden olvasó névre szóló asztalt kap, amely az általa kért ideig rendelkezésére áll. A raktári kérések gyors teljesítését és az esetenként tekintélyes mennyiségű fénymásolást továbbra is Antonio La Bernarda, ottani közismert nevén Tonino kustos végzi. A DHIR történeti könyvtárának állománya túlnyomórészt raktári. Az olvasóteremben csupán a legfontosabb lexikonok, segédkönyvek vannak kihelyezve, valamint a kb. 1200 kötetes emlékkönyv-gyűjtemény a legfontosabb német, osztrák, svájci, stb. egyháztörténettel, ó-, közép- és kora újkori történelemmel foglalkozó tudósok tiszteletére megjelent kötetekkel. Ennek végignézése tartalmi hungarikák gyűjtése szempontjából is gyümölcsöző lenne, de sajnos idén sem jutottam ehhez érdemben hozzá, mivel egyrészt a második kutatási témám tágabb szakirodalmában próbáltam meg tovább tájékozódni, másrészt a Zsigmondkori oklevéltár számára egyes olaszországi forráskiadványokból gyűjtöttem adatokat. A fénymásolás díja 0,20 € oldalanként. Az elektronikus katalógusban csak az 1992 után beszerzett tételek találhatóak, a régebbiekre nézve egy betűrendes és tárgyszavas cédulakatalógusra van utalva a kutató. (Az elektronikus katalógus szintén nincs integrálva az URBS-ba.) Az intézet kitűnő honlappal rendelkezik – letölthetők az intézeti évkönyv, a Quellen und Forschungen aus italienischen Archiven und Bibliotheken utóbbi évekbeli kötetei, néhány okmánytár és több online adatbázist is lehet használni a www.perspectivia.net oldalon. A Német Intézet a belvárostól és a magyar akadémiától távolabb esik (kb. 20-25 perc a 881-es vagy a 98-as busszal) és a könyvtár nyitva tartása szűkebb (H–K, Cs: 9–17, Sz: 9–19, P: 9– 14.30 óráig), de felkeresését délutánonként jól be lehetett ütemezni. 2. Kutatási témák, a végzett munka és eredmények 2.0. A kutatási vállalások teljesítéséről általában Legfontosabb kutatási célkitűzésemet, a maradék 19 szupplikációs kötetnek az átnézését sikeresen és eredményesen teljesítettem. A kutatási tervben megfogalmazott másik feladatomat, az 1504-es pápai udvari követrangsor hátterének és a pápai szertartásmesteri naplók magyar vonatkozású részeinek feltárását viszont csak részben sikerült megoldanom. A rangsor eredetének és alkalmazásának a kérdése a vártnál sokkal bonyolultabbnak és szerteágazóbbnak bizonyult, a témát így nem tudtam megnyugtatóan lezárni és a szertartásmesteri naplók tételes végignézésével sem haladtam. Mindezért azonban bőségesen kárpótol a trentói kutatóút alkalmával a Corrispondenza Clesiana csomóiban talált nagy mennyiségű magyar okleveles és misszilis anyag, amely a magyar kutatás számára eddig szinte teljesen ismeretlen volt és elsőrangú forrásokkal szolgál. 2.1. ASV, Registra Supplicationum, 1755–1773. számú kötetek átnézése A VI. Adorján pápa (1522–1523) pontifikátusa alatt keletkezett összesen 39 kérvénykönyv átnézését még 2008-ban kezdtem el. 2010-ben és 2011-ben is folytatva összesen 20 kötetet néztem át magyar vonatkozású kérvényeket keresve. Idén a kéthónapos ösztöndíj lehe-
3
tőséget nyújtott arra, hogy a sorozat maradék felét, a hátralévő 19 kötetet is végignézhessem, és a feladatot befejezhessem. A pápai kérvénykönyv-sorozat teljes átnézése máig adóssága a magyar kutatásnak. A Szovák Kornél által elkezdett VI. Sándor-kori (1492–1503), illetve a Tóth Péter által már részben jegyzékelt VII. Kelemen-korabeli (1523–1534) kötetek közé eső anyagrész (az 1490es évek első felétől 1522-ig) feltáratlan. A munka ugyanis nem hoz gyors és látványos eredményeket – a kötetekhez nincs segédlet, az anyag roppant terjedelmes: egyetlen fóliáns több mint 300 lapos, és egyenként 20 lapos, sűrűn teleírt, nem könnyen olvasható ívfüzetekből áll. Az átnézendő kötetek száma még legalább 800-900-ra tehető. A feladatot csak a szisztematikus átnézéssel lehet teljesíteni, csak így remélhetjük az összes magyar vonatkozású forrás előkerülését. Az idei 19 kötetet (1755–1773., időkörük: 1522. szeptember 2–1523. február 25.) tavalyhoz képest sikerült valamivel gyorsabban átnéznem, bár ebben az is közrejátszott, hogy több kötetben egyáltalán nem akadtam magyar kérvényre. Ennek szerintem az a legfőbb oka, hogy a távollétében, 1522 januárjában megválasztott Adorján pápa csak augusztus végén vonult be Rómába és augusztus 31-én koronázták meg. Bár a hispániai és németalföldi egyházmegyés klerikusok már elindulása előtt, ill. útközben is nyújtottak be neki kérvényeket, a közép-európai térségbeliek megvárták, amíg a pápai hivatalok működése beindul. Ráadásul amíg megkoronázásának híre Magyarországra eljutott, már ősz lett, így a tél közeledtével eleve kevesebben indultak útnak az Örök Városba. A 19 kötetben összesen 13 kérvényt találtam. Ezek nagyobb részét az egyházi középréteg tagjai, illetve az alsópapság (plébánosok, káplánok) nyújtották be. Egyházmegyei megoszlás szerint a zágrábi egyházmegyére vonatkozó kérvény öt, majd két-két kérvénnyel az esztergomi, pécsi, kalocsai-bácsi és erdélyi egyházmegyék következnek. Egy darabbal szerepel a veszprémi egyházmegye. Ügytípus szerint az egyházmegyés szentszéki bíróságok előtti perekkel kapcsolatban (perújrafelvétel miatt) kérvényeztek, hat esetben. Ebből négy zágrábi egyházmegyés ügy, a másik kettőből az egyik Várdai Pál választott veszprémi püspök perújrafelvételi kérelme Csulai Móré Fülöp egri préposttal való adósságügyében, illetve egy kivételesen érdekes szupplikáció: Újlaki Lőrinc herceg és Újlak város polgárainak kérelme, hogy Istvánffy János újlaki tiszttartót (mellesleg a történetíró Istvánffy Miklós nagybátyját) visszaélései miatt ne a pécsi, hanem a közelebbi bácsi szentszéki bíróság előtt perelhessék be. Három esetben kértek halálozással megüresedett javadalmat a pápától. Ezek közül az egyik Brodarics István magyar királyi követ motu proprio-formájú kérvénye az esztergomi éneklőkanonokságra, a másik Breznicei János pécsi klerikus, egyben Giovanni Salviati bíboros familiárisa kérvénye egy erdélyi kanonoki stallumra és plébániára. (A harmadik szupplikáció szövege sérült, a kérvényező, a római magyar zarándokház káplánja, Johannes Sartorich(?) egy hazai javadalmat szeretne megkapni.) Három pappá szentelési kérvény bukkant fel; ezeket Kamonci (de Camanacis?) Balázs bodrogi főesperes szeptember közepén, Iváncsi János diák január elején, Georgius Betzinger szenci káplán pedig február végén adta be. Más tárgyú szupplikáció egy akadt: a padovai egyetemen tanuló, valószínűleg Brodarics kíséretében Itáliába érkező és a padovai egyetemen tanulmányokat folytató Budai László kalocsai és szepesi kanonok kérte javadalomhalmozás alóli felmentését. A teljes VI. Adorján-kori kérvényanyag birtokában néhány általános megállapítást, következtetést is tehetünk. Ezek a tavalyi és tavalyelőtti kutatási jelentésiemben már taglalt megfigyeléseket erősítik meg. 1. Jóváhagyott kérvények száma. Az összesen 65 kérvény egy év (1522. szeptember– 1523. szeptember) alatt nem nagyon sok, de figyelembe véve, hogy a sorozat három utolsó kötete 1523 szeptemberéből hiányzik,3 nem is kevés. Igaz, a közép-európai térségből a len3
Bruno KATTERBACH: Inventario dei Registri delle suppliche. Città del Vaticano, 1932 (Inventari dell’Archivio Segreto Vaticano), 97.
4
gyelországi kérvények száma valamivel nagyobb, kötetenként átlagosan 4–10 darab, de sem a dalmáciai, sem az osztrák (passaui egyházmegye) kérvényezők nem voltak a magyarországiaknál aktívabbak, nem is beszélve a szinte csak mutatóba előforduló csehországi egyházmegyésekről. Ezt a kérvénytermést egy kereken száz évvel korábbi azonos hosszúságú időszakkal (1422. szeptember–1423. szeptember)4 összehasonlítva a fennmaradt kérvények száma 33 darab, tehát majdnem pontosan fele a mostaninak. Felesleges messzemenő következtetéseket levonni ebből, de az összevetés a nagyságrend érzékeltetésére alkalmas. 2. Földrajzi, egyházmegyei megoszlás. A magyar egyházmegyék részesedése egyenlőtlen. A benyújtott ügyek és a kérvényekben szereplő személyek egyházmegyei hovatartozását tekintve egyaránt a zágrábi püspökség vezet. (Az ügynél azt az egyházmegyét vettem figyelembe, amit az ügy érint, és nem a kérvényezőét, ami például a halálozással megürült javadalmak igénylésekor más lehet. A kérvényezőnél pedig nem a születési, hanem a „honos” egyházmegyét; ennek a máshol szolgálatot teljesítő klerikusok szempontjából van jelentősége. Csoportos kérvényezésnél a különböző egyházmegyéket egyszerre illető ügyet mindegyik egyházmegyénél egynek vettem.) Két oszlopba tördelve a sorrend a következő: egyházmegye ügy kérvényező egyházmegye ügy kérvényező Zágráb
28
Esztergom
13
Erdély
10
29 Veszprém5 6
13 Milkó (Eszt.) 7 Vác
7
7
4
4
2
2
Pécs
9
13 Modrus
2
2
Eger
9
10 Kalocsa
1
1
Győr Várad
9 7
1 1
1 1
9 Bács 7 Veglia szigete
A második helyen az esztergomi egyházmegye áll, különösen, ha a nagyszebeni polgárokkal kapcsolatos milkói kérvényeket is hozzávesszük. Harmadik a Rómától földrajzilag legtávolabb eső erdélyi; a középmezőnybe a pécsi, egri, győri és váradi egyházmegye tartozik. A többi mind kevésszer szerepel (Csanád, Nyitra, Szerém és Bosznia nem is fordul elő). A kérelmezőket tekintve Esztergom és Erdély esetében a kérvények általában egyéniek, míg az egri, győri, váradi és váci egyházmegye a csoportos papszentelési kérvényekben szerepel. A zágrábi egyházmegye esetében mindenképpen, az ország nyugati, ill. erdélyi egyházmegyéinek esetében pedig feltételezhetően intenzívebb a Rómával való kapcsolattartás, az ún. „Rombindung” (Erich Meuthen). Mindez nagyjából (az erdélyi terület felülreprezentáltságát leszámítva) egyezik Erdélyi Gabriellának a pápai gyóntatóhivatalhoz benyújtott kérvények földrajzi megoszlásáról tett megállapításaival.7 2. Társadalmi rétegek és ügytípusok. A Rómába érkezők egyéni lehetőségeiknek és stratégiájuknak megfelelően több, egymást részben átfedő hivatali fórumot és hivatali utat választhattak ügyük elintézésére. A Dataria hivatalhoz benyújtott, általam gyűjtött kérvények a Penitenciárián megszerezhetőnél drágább, értékesebb okmányt eredményeztek.8 Noha ezért 4
XV. századi pápák oklevelei. I. köt. 1417–1431. Kiad. LUKCSICS PÁL. Budapest, 1931. (Olaszországi magyar oklevéltár 1.), 132–145. (518–633. sz.) 5 Ebből egy ügy Vasvárra vonatkozik, ami nem mint győri, hanem mint veszprémi egyházmegyés település szerepel. 6 Az ügyek tartalma alapján az esztergomi érsekség alá tartozó szebeni dékánság területét jelenti. 7 ERDÉLYI Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. 2. közl. Levéltári Közlemények 76(2005), 81–83. 8 ERDÉLYI Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. 1. közl. Levéltári Közlemények 74(2003), 50.
5
a tehetősebb, befolyásosabb társadalmi rétegek képviselőinek kellene gyakrabban előfordulniuk, inkább az érzékelhető, hogy összességében kevesebb az ide benyújtott kérvények száma mint a Penitenciáriához, és az ügytípusok többé-kevésbé társadalmi csoportokhoz kapcsolhatók. A néhány főpap ill. arisztokrata kérvényező privilégiumot vagy jogbiztosító megerősítést kért. A városi polgárok (Szeben, Buda, Pozsony) kérvényei általában hagyatéki vagy házassági (eljegyzés felbontása) peres ügyekkel, az egyházi intézmények (pécsi és csázmai domonkosok) kérvényei főként ellenük elkövetett hatalmaskodás miatt indított per elintézésével, az alsópapság (mezővárosi és falusi plébánosok, oltárjavadalmasok) kérvényei pedig kizárólag papszenteléssel kapcsolatosak. Kevésbé érzékelhető az ügytípus és a társadalmi helyzet összefüggése az egyházi középrétegbe tartozó kanonokok (Végedi Imre tordai főesperes, Albisi Bernát, Kálnai Imre, Kelbelczel Farkas) kérvényei esetében, mert nem csak javadalommal kapcsolatos kérvényekkel találkozunk, igaz, a személyes benyújtás kimutatható. Összességében a kérvényezők körében a magyar társadalom egyházi része dominánsabb, a világi középbirtokos nemesség erősen alulreprezentált. Külön érdekesség egy jól körülhatárolható időszakra, 1523. március 20–31. közötti, közelebbről a március 20–23. és 27–31. közötti néhány napra eső, összesen 15 csoportos papszentelési kérvény. Ebben az időszakban Közép-Európa más országaira sem igazán jellemző ez a tömegesség, csoportszerűség. Sokatmondó tény, hogy a kérvényezők az alsópapság tagjai: káplánok és oltárjavadalmasok; általában más egyházmegyéből származnak, mint ahol szolgálnak, és a Rómában való szentelést kérik. Mivel a gyűjtés teljessé vált, a feltárt forrásanyag publikálását tervezem. Ehhez még szükséges a legutóbb megrendelt fényképek átvétele és a forrásszövegek mintegy felének átírása. A kötet Supplicationes necnon bullae Hungarorum tempore Adriani papae VI (1522– 1523) munkacímen Lukcsics Pál munkájához hasonló módon a Registra Supplicationum, Lateranensia és Vaticana sorozatok magyar vonatkozású tételeit tartalmazná, de teljes szöveggel és a magyar mellett idegen nyelvű bevezető tanulmánnyal. A kötet kiadására a HIM– MTA–MOL–SZTE Magyar Medievisztikai Kutatócsoport 2013-as költségvetésében egyelőre biztosítottnak látszik a fedezet és bírom a Római Magyar Akadémia vezetőségének szóbeli ígéretét, hogy a kötetet az intézet Bibliotheca Academiae Hungariae in Roma. Fontessorozatába befogadják. 2.2. 1504-es követségi precedencialista és magyar vonatkozásai A téma 2011-ben elsősorban nemzetközi diplomáciatörténeti összefüggései miatt kezdett érdekelni. A pápai udvarba érkező keresztény uralkodók követeinek rangsorrendjét megszabó listáról van szó, amit a nemzetközi szakirodalom a pápai szertartásmesterek egyikének, Paride Grassinak (latinosan Paris de Grassisnak) a nevéhez köt és összeállítását 1504 tavaszára teszi.9 Az egyszerű alkalmi rangsor később a kora újkori diplomáciai kapcsolatok, legalábbis a katolikus államok közötti kapcsolatok legfontosabb szabályozásává vált: a XVI. század második felében például a spanyol követek elkeseredett és sikertelen harcot folytattak azért, hogy az előttük lévő franciák helyét megszerezhessék.10 Maga a pápai szertartásmesteri naplókban megőrződött lista országok szerint sorolja fel az uralkodókat, először a királyokat, azután a fejedelmeket (hercegeket). De a képletet bonyolítja, hogy a lista bizonyos szereplőket eleve egyenrangúnak tekint, erre utalnak a szövegben a discors, ill. inter se discordes kifejezések. A királyokat tartalmazó rész a követke-
9
Például lásd M. A. R. DE MAULDE-LA-CLAVIÈRE: La diplomatie au temps de Machiavel. II. Paris, 1893, 283– 287., Donald E. QUELLER: The Office of Ambassador in the Middle Age. Princeton, 1967, 202., Matthew S. ANDERSON: The Rise of Modern Diplomacy. 1450–1919. London–New York, 1993, 18. Maria Antonietta VISCEGLIA: La città rituale. Roma e le sue cerimonie in età moderna. Roma, 2002, 125. 10 Michael J. LEVIN: A New World Order: The Spanish Campaign for Precedence in Early Modern Europe. Journal of Early Modern History 6 (2002) 233–264. KELLNER Anikó: A tökéletes követ – elmélet és gyakorlat a kora újkori politikai kultúra tükrében. Korall 23. 86–115.
6
ző:11 Imperator Caesar, Rex Romanorum, Rex Franciae, Rex Hispaniae, Rex Aragoniae, Rex Portugalliae, Rex Angliae, cum tribus discors praedictis, Rex Siciliae, discors cum rege Portugalliae, Rex Scotiae et rex Hungariae inter se discordes, Rex Navarrae, Rex Cipri, Rex Bohemiae, Rex Poloniae, Rex Daniae. A lista három szempontból érdekes: 1. ez a reformáció előtti utolsó egységes szabályozás, tehát az európai államok mindegyikét, így Magyarországot is felsorolja; 2. történeti hagyományon alapul és a pápaság külpolitikai prioritásainak is lenyomata; 3. meghatározza a kora újkori diplomáciai rendszert, mert az erőviszonyok terén bekövetkező változásokat a kora újkorban általában ehhez viszonyítják.12 Furcsa módon Magyarország, bár a közép-európai államok között az első helyen szerepel, de általunk reálisnak gondolt tekintélyéhez képest kevésbé előkelő helyen: Szicília (pontosabban Nápoly) és Portugália is megelőzi, Skóciával pedig egyenlő. (Persze a listában minden koronával külön-külön számoltak, de ha ezek között perszonálunió áll fenn, akkor az adott uralkodó követeit uruk rangosabb királyi címe szerint fogadták.) Kérdés, hogy a lista valóban hűen tükrözi-e hazánk nemzetközi megítélését a XV–XVI. század fordulóján, vagy inkább a pápaság mediterrán és itáliai prioritásainak, a Rómától való távolságnak a lenyomata-e. Mivel végső soron a törökellenes küzdelemben a pápaság és a többi európai állam segítségnyújtásának kérdése és ennek problematikája késő középkori történelmünk egy továbbra sem elhanyagolható témája, szerettem volna a lista eredetét tisztázni. A szöveget tavaly Paris de Grassis szertartásmesteri naplójában és a követek fogadásáról írott traktátusában egyaránt sikerült megtalálnom. Az előbbiben valóban az 1504-es angol–francia követi rangvita kapcsán említi a precedencialistát, de mindenféle megjegyzés és kommentár nélkül (fol. 12r–13r).13 A Tractatus de oratoribus Romanae Curiae című értekezése jobban útba igazít.14 A 119v–121r oldalakon található fejezetben a követek rangsorának eldöntésében elődjére, Agostino Patrizi Piccolominire hivatkozik, hogy az ő kéziratában, ill. a kamarai és kancelláriai kötetekben találta a listát, és bár nincs meggyőződve ennek jogosságáról, kimásolja (119r–v). Ezután közli a már ismert rangsort, majd egy „alibi legitur”megjegyzéssel, a forrás pontos megjelölése nélkül leírja a listának egy másik, teljesebb, a skandináv államokat, Örményországot és Boszniát is tartalmazó változatát. Ebben a magyar király a hetedik helyen szerepel, közvetlenül Szicília és Jeruzsálem (azaz Nápoly) királya után, Portugália és Skócia előtt (120r–v). Patrizi Piccolomini ceremoniáléját ugyan kritikai kiadásban lehet tanulmányozni, de ez nem azonos a Grassis által hivatkozottal, mert a követek fogadásáról csupán rövid összefoglalót közöl ranglista nélkül.15 2012 végén, bár a Rómában járt magyar követségekre vonatkozó adatokat is szándékomban állt összegyűjteni, előbb a traktátust szerettem volna alaposan végigolvasni, hogy magának a követrangsornak az eredetét és alkalmazását sikerüljön összefüggésrendszerében 11
A szöveget az alábbi közlésből merítettem: Igino CARDINALE: Le Saint-Siège et la diplomatie. Aperçu historique, juridique et pratique de la diplomatie pontificale. Paris–Tornai–Rome–New York, 1962, 110. Cardinale a Revue de droit international et législation comparée XXV. kötetének 515. található Ernest Nys által közölt szöveget vette át. Ez Grassis szertartásmesteri naplója British Libraryben őrzött másolatának (Mss. 8440., ill. 8444.) szövegét vette alapul. 12 Vö. William ROOSEN: Early Modern Diplomatic Ceremonial: A Systems Approach. The Journal of Modern History 52 (1980), 3. sz., 460–461. 13 Ceremoniale tempore Iulii papae II. Tomus I. Index contentorum in hoc volumine Iulii secundi ceremoniale et diaria per Paridem de Grassis successorem Ioanis Brucchardi in officio ceremoniarum, prout in fine huius voluminis. A die 26 mensis Maii anni 1504 usque ad 26 Aprilis 1506. BAV Chigiano L I. 17. Pierre SALMON: i. m. III., 114. (382. sz.) XVI. századi másolat, papír, 260x195 mm, eredeti egész díszítetlen bőrkötésben, 915 folio. A lista a hercegek után a bíborosokkal van kiegészítve. 14 Tractatus de oratoribus Romanae Curiae. BAV Barber. Lat. 2452. Pierre SALMON: i. m. III., 106. (347. sz.) XVI. századi másolat, papír, 270x205 mm, eredeti poncolt bőrkötésben, a tulajdonos címerével, 206 folio. 15 Marc DYKMANS: L’oeuvre de Patrizi Piccolomini ou le cérémonial papal de la première Renaissance. 1–2. köt., Città del Vaticano, 1980–1982 (Studi e testi 293–294.).
7
megértenem. Grassis traktátusa ugyanis kifejezetten abból a célból íródott, hogy a követek fogadásának minden kis részletét ismertetve segítséget nyújtson utódainak. A valamivel több mint 200 folio terjedelmű kézirat a pápai udvarba érkező követeknek a Városba való bevonulásától az első fogadásuk előkészítésén, megszervezésén és lebonyolításán, a titkos konzisztóriumokon és pápai miséken való szereplésükön át egészen távozásukig bezárólag veszi számba a ceremónia szempontjából lényeges mozzanatokat. Először tisztázza, hogy követnek (orator) csupán a Szentszék uralma alá nem tartozó, szabad keresztény uralkodók, fejedelmek és közösségek és köztársaságok legátusai számítanak, akik nyilvános konzisztóriumon nyilvánosan hódolnak, akár világiak, akár egyházi személyek; a többiek csupán procuratorok, akik nem is járulhatnak nyilvános konzisztóriumon a pápa elé (8v). A követeknek ünnepélyes fogadás jár, amit szintén a szertartásmesternek kell megszerveznie: egyrészt a követeket, másrészt az eléjük megszabott távolságra a kapuk elé kivonuló bíborosokat és a bíboros protektort kell tájékoztatnia a fogadás részleteiről. (11v–16v) A követek illő öltözetben, rangjuknak és számuknak megfelelő menetben vonulnak be a bíborosokkal és a fogadásukra kijövő régebb óta Rómában tartózkodó követekkel valamint a városi magisztrátus képviselőivel együtt a Városba a szállásukra, ahol mintegy 10 napot kell eltölteniük az első nyilvános konzisztórium előtt (16v–44v). Ezalatt a szertartásmester felkészíti őket fogadásuk részleteire, elmagyarázva, hogy a konzisztórium alkalmával hányan, milyen ruházatban, alakzatban jöjjenek, hogyan köszöntsék a pápát, hol álljanak vagy üljenek, mikor kell térdet hajtaniuk, mit kell tartalmaznia üdvözlőbeszédüknek. Ennek előzetes korrektúráját a pápai kancellária végzi el, az esetleges latin fordítást, illetve a válaszbeszédet is elkészítve (46r–56r). A két szertartásmesternek kell a konzisztórium többi résztvevőjét is értesítenie, a fogadóterem berendezését ellenőriznie, a feladatokat egymás között megosztva. Grassis ezután részletesen ismerteti a nyilvános konzisztórium (67r–83v), illetve a magánkihallgatás menetét és pápai miséknek a követek szempontjából lényegesebb elemeit. Ennek kapcsán tér ki a rangsorra, aminek az anomáliáit, az esetleges rangegyenlőségeket kimerítő részletességgel, példákkal illusztrálja (119r–196r), továbbá röviden kitér a nem keresztény uralkodók (a török szultán, ill. a perzsa és indiai uralkodók, 98r–110v) követeinek fogadására is. Az áttekintést a követek elbocsátása és távozásuk zárná, ezt azonban az általam tanulmányozott szöveg a tartalommutatóval ellentétben nem tartalmazza. Grassis traktátusából a témára vonatkozóan négy fontos tényt állapíthatunk meg: 1. A rangvitáknak nem az eldöntésére, hanem eseti megoldására, kikerülésére törekedtek. A pápa nem dönt, nem változtatja meg vagy pontosítja a sorrendet, mivel a keresztény közösség egyik tagjának sem akar indokolatlanul kedvezni vagy sérelmet okozni. Az adott helyzetben mindig eseti megoldásra törekszik (122r, 193v): megkérheti a feleket, hogy egyezzenek ki és felváltva legyenek jelen a kihallgatáson vagy a pápai misén – azt viszont, hogy ki menjen ki elsőként, eldöntheti. Az egyházi személy követek előbbre valók a világiaknál és lehet őket alkalmilag az egyháziak közé ültetni. Ha a vitázó követek mind világiak, és nem ültethetők szét, akkor a pápa alkalmilag a színe elé hívja őket és vagy ott állnak vagy ülnek külön. Az egymással rangvitában álló követségek egyébként maguk is törekedtek a békés kiegyezésre. Általában sikerült megállapodniuk, hogy a két követség felváltva jelenjen meg a nyilvános konzisztóriumokon vagy csak egyikük menjen be a fogadóterembe. 2. Grassis 1487–1516 közötti rangvita-eseteket említ példaként (122r–134v), és általában megadja forrását: vagy maga is jelen volt, vagy idősebb kollégájától, Johannes Burchardtól hallotta vagy annak szertartásmesteri naplóiban olvasta. (Burchard 1483-tól kezdte vezetni az első naplókat.) A példák már egy kiforrott gyakorlatot mutatnak és bizonyos követek közötti rangviták már „hagyományosnak” tűnnek, például az itáliai államok: Ferrara– Siena, Siena–Mantova egymás közötti, a birodalmi választófejedelmek egymás közötti és az itáliai államokkal folytatott, illetve a francia és spanyol király Miksa választott római királlyal folytatott vitái.
8
3. A lista valóban sokkal korábbi, a XV. század első felébe, a bázeli zsinat idejére nyúlik vissza.16 A spanyol (kasztíliai-leóni) király negyedik helyét ugyanis a szöveg szerint is a bázeli zsinat garantálta. A precedencialistát így szemügyre véve már jobban érhető az itáliai államok felülreprezentáltsága. A lista két változata közül a bővebb tűnik a korábbinak (ott is Kasztília és León királya, szerepel Hispaniarum helyett) és tartalmazza a XVI. század elejére már megszűnt boszniai és ciprusi királyságot is. (Jó kontrollforrás lehetne X. Leó pápa 1517es bullája, amiben a francia királynak biztosította a császár utáni első helyet. Igino Cardinale alapvető munkája a forrás dátumát és jelzetét is megadja.17 A bullaregisztrum-kötetben azonban hiába kerestem: a jelzet tévesnek bizonyult. A szöveg minden valószínűség szerint több francia forráskiadványban szerepelhet, de egyelőre nem akadtam nyomára.) 4. Magyar követségek Rómában. Grassis traktátusa két rangvitát említ, amelyikben magyar fél szerepel. Mindkettő VIII. Ince (1484–1492) idejében történt. 1487. február 2-án a skót és a magyar követek keveredtek vitába, ekkor a pápa buzdítására úgy egyeztek ki, hogy aznap a magyarok maradnak, következő alkalommal pedig a skótok jelenjenek meg és a magyarok maradjanak távol.18 (A magyar követ személyét egyelőre nem sikerült azonosítanom.) Pontosan hét évvel később a nápolyi és a magyar követek közötti vitát VIII. Ince pápa úgy oldotta meg, hogy mivel a magyar követség két egyháziból állt, a nápolyi követ pedig csak egy világi személyből, ezért a pápa a magyar követeket kiültette maga mellé bal felől.19 (A magyarok egyike az 1492-től Rómában időző Sánkfalvi Antal nyitrai püspök lehetett, II. Ulászlónak Beatrix királynéval kötött házasságának érvénytelenítését kérve. A másik Bodrogi Fülöp győri kanonok, Bacskai Miklós mislyei és Johann Brandis boroszlói prépost valamelyike lehetett.)20 A rangviták „rendezése” tehát tökéletesen megfelelt a szokásosnak. Mindkét esetben a lista rövidebb változata alapján vetődött fel a kérdés, bár 1494-ben elvileg egyik lista alapján sem igényelhettek volna a magyar követek precedenciát a nápolyi előtt, ugyanis mindkettő szerint egyértelműen a nápolyi király az előkelőbb. Úgy gondolom, hogy a téma további vizsgálatra mindenképpen érdemes, különösen a szertartásmesteri naplókban a rangsorrend gyakorlati alkalmazására található leírások és a kérdés magyar vonatkozásai miatt. Ilyen módon a Mohács előtti évtizedek magyar diplomáciatörténetének eddig ismeretlen részletei is feltárulhatnak. 2.3. Hungarika-gyűjtés a Corrispondenza Clesiana anyagában (AS Trento, Archivio principato vescovile) Bernhard Cles (1485–1539) trienti püspök, humanista mecénás, bíboros, I. Miksa császár, majd I. Ferdinánd főherceg, utóbb magyar és cseh király kormányzatának egyik kulcsfigurája volt. (Utóbbi alatt az Udvari Tanács, majd 1526-tól a Titkos Tanács elnöke volt, 152816
Johannes HELMRATH: Rangstreite auf Generalkonzilien des 15. Jahrhunderts als Verfahren. In: Vormoderne politische Verfahren. Hg. von Barbara Stollberg-Rilinger. Berlin, 2001 (Zeitschrift für historische Forschung, Beiheft 25.), 139–173. 17 CARDINALE, i. m., 111. 1517. március 16. ASV, Reg. Vat. 1196, fol. 224r. 18 Ungari contra Schotos [126v–127r] „Similiter et haec de duorum regum videlicet Ungariae et Scotiae oratoribus dissidentibus legi, videlicet purificationis die anno 1487 certant legati Ungariae et Scotiae de praecedentia, ortatu pontificis hi con[127r]cordant, ut ea die maneant Ungari, qui prius advenerant sacris sequentibus venirent Scotti nec compareant Ungari et ita servetur, donec conveniant. 19 Oratores regis Neapolitani contra oratores regis Ungariae [125v–126r] „Insuper aliam contentionem inter oratores regis Siciliae ex una et regis Ungariae ex altera in die purificationis anno 1494 intervenisse legi, quam predictus sanctae memoriae Innocentius VIII hoc modo compescuit potius quam diffinit. Nam cum gemini essent oratores Ungariae et clerici et unicus laicus regis Neapolitani, iussit pontifex prefatus ad solium suum vocari ac ibi sedere ad sinistram suam in summo gradu pretactos geminos relicto laico in suo loco, sed his ecclesiasticis immediate post [126r] penitentiarios et ante omnes etiam imperiales oratores candelas distribuit tacentibus super hoc imperailibus et aliis regiis, ut sic conticerent admonitis.” 20 KUBINYI András: Diplomáciai érintkezések a Jagelló-kori magyar állam és a pápaság között. In: Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk. Zombori István. Budapest, 1996, 121–122.
9
tól haláláig pedig I. Ferdinánd főkancellárja.) Pozíciójánál fogva korának számos fontos személyiségével állt kapcsolatban. Levelezésének gyűjteménye alapvetően külpolitikai és kormányzati – a Habsburg Monarchia kormányzatának működésére (tiroli kormányzati ügyek, V. Károly és I. Ferdinánd külpolitikai törekvései, az itáliai háborúk, római kapcsolatok) tartalmaz forrásokat az 1510-es évektől Cles haláláig. Az anyagot különösen érdekessé teszi, hogy 1531-től fennmaradtak Cles válaszleveleinek fogalmazványai ill. minutái is. A Corrispondenza Clesiana kezdettől fogva a püspöki hercegségi levéltár, az Archivio principato vescovile (APV) részét alkotta. Ezt a levéltárat Trient Tirolba kebelezésekor 1805ben előbb Innsbruckba, majd egyes részeit, köztük a Corrispondenza Clesianát is 1861-ben Bécsbe, a Haus-, Hof- und Staatsarchivba (HHStA) szállították, ahol a XIX. század végén kialakított politikai levelezés, a Große Korrespondenz részeként lett rendezve. A magyar kutatás számára itt könnyen hozzáférhető lett volna, de tudomásom szerint akkor érdemben senki sem foglalkozott az anyaggal. Trient és Dél-Tirol 1919-as elcsatolása után az olasz állam igényelte és meg is kapta az APV-t és részeként a Cleshez kötődő levelezést is, amelyet az újonnan felállított Archivio di Stato di Trentóban helyeztek el. Az APV a második világháborút a trienti egykori püspöki palota, a Castello del Buonconsiglio pincéjében, majd Pusteriában sértetlenül túlélte.21 A ma is az AS Trentóban hozzáférhető Corrispondenza Clesiana lényegében máig a bécsi, levelezőpartnerek alapján kialakított rend szerint oszlik 20 csomóra (mazzo vagy busta).22 Az anyaghoz analitikus jegyzék készült az 1970-es, 1980-as években (Inventario nr. 75.), amely digitalizált formában az olasz levéltári nyilvántartó rendszer (Sistema informativo degli Archivi di Stato – SIAS) honlapjáról is letölthető a Naviga attraverso il patrimonio documentario menüpont alatt, a Trento név beírásával és a megjelenő ágrajzon a megfelelő fond kiválasztásával.23 Az inventario a 7., 9., 12., 15b–e busták anyagát nem tartalmazza. Ezeket egy korábbi rövid ismertetés alapján lehet áttekinteni.24 Cles levelezéséből négy forrásközlésről van tudomásom, de ezek egy kivételével, a Lodovico Lodron emlékére megjelent katalógusban25 közölt néhány darabot leszámítva magyar vonatkozású anyagot nem tartalmaznak.26 A trentói levéltárba 2012. november 26–28. között jutottam el egy önköltséges rövid kutatóút keretében. (Rómából egyszerűbb és belföld lévén valamivel olcsóbb is volt gyorsvonattal elutazni Trentóba mint Magyarországról akár Bécsen, akár Velencén és Veronán át; ráadásul sikerült a belváros szélén, a vasútállomás mellett a Hostel Giovane Europa nevű szállóban olcsó szobát foglalnom.) A rendelkezésre álló segédletek alapján az anyag magyar szempontból leginkább érdeklődésre számot tartó részét, az első sorozat 2., 4–5., 8., 11–13., és 15. bustájának megfelelő fasciculusait néztem át két szempontból:
21
Albino CASETTI: Guida storico-archivistica del Trentino. Trento, 1961 (Collana di monografie della Società di studi per la Venezia Tridentina XIV.), 843–844, 854. 22 Több csomó fasciculusaiban az eredeti HHStA-beli palliumok előlapjai is megvannak a csomók eredeti német címeivel. 23 http://www.archivi-sias.it/consulta_archivi_albero.asp#Complessi890500243 (2013. március 20.) 24 Il carteggio del cardinale Bernardo Clesio. Notizie dagli Archivi di Stato 3(1943), 2. sz., 100–105. (Szerző nélkül.) 25 Gianni POLETTI – Roberto CODROICO – Franca BARBACOVI: Ludovico l’eroe. I Lodron nella storia europea dei secoli XV e XVI. Tione di Trento, Centro Studi Judiciaria, 2011. (A forrásközlés Franca Barbacovi munkája, akivel a levéltárban személyesen is megismerkedtem. Itt szeretném megköszönni neki, hogy a kiadványra felhívta a figyelmemet. Magyar vonatkozású darabok annak révén is szerepelnek, hogy a Cles püspök unokahúgát feleségül vevő Lodovico Lodron az 1534-es eszéki csatában esett el.) 26 Gabriele STEINMAYR: Osservazioni sulle epistole latine di Bernardo Clesio. Studi Trentini di scienze storiche 15 (1934), 39–52. (csak szövegrészek); Giulio BRIANI: Carteggio nedito di fra Bernardo Cles ed Erasmo di Rotterdam. Studi Trentini di scienze storiche 25 (1946), 24–39., 112–130., 26 (1947), 25–43, 151–164. (olasz nyelvű tartalmi kivonatok); Renato TISOT: Il carteggio inedito di Bernardo Cles coi signori di Milano. Studi Trentini di scienze storiche 45 (1966), 101–120.
10
1. A Mohács előtt Magyarországon is járt Andrea dal Burgo (Borgo) császári követ (pontosabban V. Károly, ill. I. Ferdinánd követe) Bécsben már Collegium Hungaricumösztöndíjjal kutatott követjelentéseinek sorozatát szerettem volna kiegészíteni. Burgo I. Ferdinánd főherceghez, ill. Gabriel Salamanca kincstartóhoz és Bernhard Cleshez is írt jelentéseket, előbbiek a HHStA Große Korrespondenz 25a és 25b csomójában találhatók. A Cleshez intézett levelek egy kis része pedig ugyanitt a 8-as csomóban maradt. Az osztrák–magyar diplomáciatörténet fontos forrását jelentő jelentéssorozat kiadását tervezem, ezért joggal reméltem, hogy a Cleshez írott trentói darabok teljessé teszik a sorozatot.27 2. Magyar(országi) levélírók által írt darabok és tartalmi hungarikák feltárása – legalábbis a három nap adta lehetőségeknek megfelelően legalább részben. Mindkét célkitűzést igen eredményesen teljesítettem. Burgo Cleshez írott levelei (busta 8. fasc. 1–4., busta 9., fasc. 1–3.) mennyiségileg jóval nagyobbak, mint amire számítani lehetett. Levelezésük 1515-től, Cles trienti püspökségének kezdetétől Burgo 1533-ban bekövetkezett haláláig folyamatosnak mondható. A cremonai származású, de Tirolban birtokos Burgo (Enn, azaz a mai dél-tiroli Egna/Neumarkt, ill. Castelleone uradalmainak zálogbirtokosaként) „földije” is lett Clesnek, ezért követjelentéseiben is számos alkalommal kerül elő birtokainak helyzete, a tiroli kérdésekben és ügyes-bajos dolgaiban többször kéri Cles segítségét vagy közbenjárását. A kifejezetten a magyar–cseh misszióihoz köthető levelek28 is sokszor kevésbé szólnak misszióinak részleteiről, mint ezekről az őt foglalkoztató otthoni dolgokról. Ez a kiadásukra vonatkozó eredeti ötletet (hogy ti. Burgo összes jelentését ki kellene adni) értelmetlenné teszi: számos más, magyar, sőt osztrák szempontból is érdektelen (itáliai, franciaországi, spanyolországi, római stb.) missziója során írt levele is fennmaradt, és ezek zömmel nem is igazi követjelentések, hanem autográf, félhivatalos magánlevelek. Így csupán a magyar–cseh missziói időszakából való levelekre kellene koncentrálni. Ezek viszont jól kiegészítik a Ferdinánd főherceghez és Salamancához írt darabokat. Esetleg a későbbiekben érdemes lenne az összes, például az 1530 utáni leveleit is végignézni, nem beszélve Cles válaszleveleinek fogalmazványairól, szintén a harmincas évekből. Burgo magyar–cseh misszióinak időszakából való összes (két fél csomónyi) levelét befotóztattam, feldolgozásukat tervezem. Ami a Corrispondenza Clesiana többi csomójának magyar vonatkozású darabjait illeti, ezek a vártnál jóval nagyobb bőségben kerültek elő. Cles püspök helyzeténél fogva számos magyarországi levelezőpartnertől kapott különböző tárgyú hivatalos levelet vagy éppen informális megkeresést, és számos olyan személlyel is kapcsolatban állt, akik rendszeresen több-kevesebb magyarországi hírt is tudattak vele. Magyarország a Habsburg uralkodók érdeklődésének homlokterében állt, a politikai kapcsolatrendszerben már Mohács előtt is fontos szerepet játszott, 1526 után pedig a közös uralkodó révén a magyar elit egyes tagjai is valamilyen módon részesei lettek I. Ferdinánd kormányzatának. Ezért a Cles levelezésében lecsapódó magyar vonatkozású ügyek, adatok mind az 1526 előtti mind az utána következő időszak magyar történelme szempontjából fontosak lehetnek számunkra. A Mohács előtti darabok közül kiemelkedőek Mária királyné, II. Lajos és Szalkai László Cleshez írt eredeti levelei, az 1526 utáni időszakból pedig Várdai Pál, Brodarics István, Serédi Gáspár, Thurzó Elek által írt darabok. Tartalmi hungarikának számítható például Gabriel Salamancának az 1523-as bécsi királytalálkozóról írt több levele vagy Mohács utánról Zárai Jeromos olasz nyelvű levelei.
27
A Cleshez intézett levelek egy részét még innsbrucki őrzésük idején tartalmilag ismertette Karl STOEGMANN: Über die Briefe des Andrea da Burgo, Gesandten König Ferdinand’s, an den Cardinal und Bischof von Trient Bernhard Cles. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 24(1857), II. Heft, 159–252. 28 Burgo magyar missziói: 1519. május: Mo., 1521. aug.– 1522 közepe: Mo. [felváltja Johann Schnaidpeck rövid időre], 1522. aug.–1523. okt.: Prága, Mo., Bécsújhely.
11
(Mindezekről részletesen lásd a mellékelt analitikus jegyzéket, amiben az egyes darabok tartalmi, kulcsszavas ismertetése mellett feltüntettem az általam befotóztatott tételeket is.) A részletes kutatási jelentést a jegyzékkel és a magyar darabok tartalmi kivonataival együtt a Levéltári Közlemények következő számában tervezem megjelenteni, pillanatnyilag ezen a közleményen dolgozom. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos levéltára főigazgatóhelyettesével, Rácz Györggyel már felvettem a kapcsolatot, hogy a Mohács előtti darabok a Diplomatikai Levéltár Diplomatikai Fényképgyűjteményébe (DF) is bekerüljenek. Három nap alatt mindössze a fontosabb és a segédletek alapján könnyen áttekinthető anyagot sikerült feltárnom, de érdemes lenne Trentóban további kutatásokat folytatni. A Clesianában az 1530-as évek több csomója, I. Ferdinánd levelei és Cles kimenő leveleinek fogalmazványai érdemesek leginkább a végignézésre. Az APV-ben pedig még a Cles-anyag folytatásának is tekinthető Corrispondenza Madruzziana átnézése (Cles utóda, Cristoforo Madruzzo bíboros, trienti püspök 1539–1567 közötti 8 bustányi, főleg a trienti zsinat megszervezésének időszakában keletkezett levelezése, ill. ugyanitt két utóda, Ludovico és Carlo Madruzzo püspökök 1567–1602 közötti kevés levele) is hozhat eredményeket.29 3. Egyéb gyakorlati észrevételek, megjegyzések Az ösztöndíj ideje alatt a Római Magyar Akadémia kulturális programjai mellett két közművelődési programon vettem részt. December 8-án feleségemmel együtt ellátogattam az EUR-ban, a Palazzo dei Congessi épületében Più libri più liberi címmel megrendezésre kerülő 11. Nemzeti Könyvvásárra (11a Fiera nazionale della piccola e media editoria). Ez a könyves seregszemle méreteit tekintve jóval nagyobb mint az otthoni Budapesti Könyvfesztivál, és meglepő volt egyrészt, hogy a különböző profilú (pl. szépirodalmi, életmód-ezotéria, helytörténet és turizmus, gyermekköny-vers) kiadók standjai nem egymás mellett, hanem a legnagyobb összevisszaságban álltak, másrészt, hogy a belépőjegy ellenére rengetegen voltak. Jól érzékelhető volt három tendencia. Az egyik, hogy a legfrissebb nemzetközi szinten jegyzett könyveket – legyen az tudományos szakmunka, ismeretterjesztő kötet vagy csupán bestseller – szinte azonnal lefordítják olaszra. A másik, hogy bár kifejezetten sok gyermekkönyv jelenik meg, de ezek többsége hazai szemmel nem nagyon igényes, leginkább a grafikájuk csúnya. A harmadik, hogy a magyar piachoz képest az e-bookok és hangoskönyvek aránya nagyobb. Természetesen a legjelentősebb kiadók itt nem voltak jelen, ezért az összkép nyilván nem teljesen felel meg a vásáron tapasztaltaknak. A főleg bölcsészettudományi profilú római Edizioni di Storia e Letteratura és a bolognai Clueb, a reprinteket megjelentető bolognai Arnaldo Forni, a gyermekkönyveket árusító bazzanói Edizioni Artebambini, a művészetiművészettörténeti területen mozgó római L’Erma, valamint a firenzei, leginkább igényes szakácskönyveiről felismerhető Maria Pacini Fazzi Editore voltak számunkra emlékezetesebbek, ezektől könyvkatalógusokat is lehetett kapni. December 16-án tartották a Carte di Natale 2012 – Apertura straordinaria al pubblico di archivi e bibliothece statali elnevezésű, a hazai Múzeumok Éjszakájára emlékeztető napot. Ennek keretében a Bibliotheca storia moderna e contemporanea és az Istituto centrale per i beni sonori e audivisivi otthonául is szolgáló Palazzo Matteibe látogattunk el. Részt vettünk egy csoportos idegenvezetésen az épületben és meglátogathattuk a két intézményt is. A könyvtárban Maria Pia Critelli tartott vetítettképes előadást a római fényképész Stefano Lecchinek Róma 1849-es francia ostromáról készített, fotográfiatörténeti és köztörténeti szempontból is kiemelkedő jelentőségű felvételeiről Stefano Lecchi e il primo reportage di guerra. Roma 1849 címmel. A hangfelvételeket őrző intézetben egy, a hangrögzítés technikai fejlődését és alkalmazását bemutató tárlatot tekinthettünk meg.
29
Régi jegyzéke: Andrea GALANTE: La corrispondenza del cardinale Cristoforo Madruzzo dell’ Archivio di Stato di Innsbruck. Innsbruck, 1911, XII;35p.
12
A budapesti Erdős Renée Ház Muzeális Gyűjtemény és Kiállítóterem vezetőjétől, Ádám Ferenctől kaptam a felkérést, hogy keressem meg az 1935-ben Rómában meghalt híres magyar hegedűművész, Vecsey Ferenc sírját a Cimiterio del Veranóban. Rendelkezésre állt a temetői nyilvántartásban szereplő lokalizáció, de ez a helyszíni utánajárásunk alkalmával tévesnek bizonyult. Vecsey sírhelye a temető 42 bis parcellájában lévő Capella sepolcrale del Preziosissime Sangue di nostro Signore Gesù Christo B szárnyának XII. oszlopában található. A belül kétszintes, hatalmas sírkápolna a hasonnevű archiconfraternitás kezelésében áll, megváltásra szemmel láthatólag nem szoruló örökhelyeket tartalmaz az 1880-as évektől napjainkig. Nyitva tartása a temetőétől eltérő: hétfő kivételével 9–12 és 14–17 óráig. Mivel Vecsey 1893-ban született Budapesten, 2013-ban van születésének 120. évfordulója. A sírról a Rákosmenti Múzeumbarát Egyesület folyóiratában jelentettünk meg feleségemmel egy rövid közleményt.30 A magyar tudományos jelenlét megerősítéséhez a Ricercatori ASV31 nevű nem hivatalos honlapon való szereplés is hozzájárulhat. Idén, mivel sikerült a vatikáni levéltárban összeismerkednem a honlap egyik szerkesztőjével, a francia Amandine Le Roux-val, így Végsheő Tamás és Tóth Krisztina után harmadikként magam is feliratkoztam a listára. Ezt minden vatikáni kutatónak tudom ajánlani. Véleményem szerint fontos lenne az ösztöndíj kiírásában hangsúlyozni, hogy a magyar kutatók az arra érdemes publikációikat a vatikáni levéltáron és könyvtáron kívül a fontosabb római tudományos intézetnek is eljuttassák. Ebben a Római Magyar Akadémiának kulcsszerepe lehet. Végezetül szeretném megköszönni a Klebelsberg Kunó-ösztöndíj bíráló bizottságának, hogy pályázatomat támogatásra méltónak találták és kutatóutam megvalósulhatott. Reménykedem forrásfeltáró vállalkozásom folytathatóságában illetve kiadvány formájában történő megjelentetésében is. Ezúton szeretném megköszönni a Római Magyar Akadémia igazgatójának, Dr. Molnár Antalnak és tudományos titkárának, Dr. Fejérdy Andrásnak a készséges segítségét és tanácsait, a szállás biztosítását, továbbá Bujtás Zsuzsanna titkárnőnek az ajánlólevelek gyors kiállítását és az Akadémia összes munkatársának a szíveslátást.
Róma–Budapest, 2012. december–2013. március
Lakatos Bálint Péter
30
Kádár Zsófia – Lakatos Bálint: Vecsey Ferenc hegedűművész (1893–1935) sírja Rómában. Rákosmenti Múzeumi Estek 8(2013), 1. sz. (2013. március), 3–4. 31 http://sites.google.com/site/ricercatoriasv/
13
