Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.7 - 1
04/2013:0924
LACTULOSUM LIQUIDUM Laktulóz-szirup DEFINÍCIÓ A laktulóz-szirup a 4-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-arabino-hex-2-ulofuranóz vizes oldata, amelyet általában laktóz lúgos izomerizációjával állítanak elő. Tartalmazhat egyéb cukrokat is, például laktózt, epilaktózt, galaktózt, tagatózt és fruktózt. Tartalom: legalább 620 g/l laktulóz (C12H22O11; Mr 342,3); laktulóz-tartalma a feliraton feltüntetett érték 95,0–105,0%-a. Megfelelő mikrobiológiai tartósítószert tartalmazhat. SAJÁTSÁGOK Küllem: tiszta, színtelen vagy halvány barnássárga, viszkózus folyadék. Oldékonyság: vízzel elegyedik. Túltelített oldatot képezhet, illetve tartalmazhat kristályokat, amelyek melegítés hatására feloldódnak. 10 %V/V-os oldata balraforgató. AZONOSÍTÁS Első azonosítás: B, C, D. Második azonosítás: A, C, D. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,50 g-ját R vízzel 50 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 60 mg CRS laktulózt R vízzel 10 ml-re oldunk. Lemez: R VRK szilikagél G lemez. Mozgófázis: R tömény ecetsav – R bórsav 50 g/l töménységű oldata – R metanol – R etil-acetát (10+15+20+55 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: a lemezmagasság háromnegyedéig. Szárítás: a lemezt 100–105 °C-on 5 percig melegítjük, majd hűlni hagyjuk. Előhívás: a lemezt R naftalin-1,3-diol 10 térfogatrész R tömény kénsav és 90 térfogatrész R metanol elegyével készült, 1,0 g/l töménységű oldatával bepermetezzük, majd 110 °C-on 5 percig melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. A „Tartalmi meghatározás” pont szerint nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramján a főcsúcs retenciós ideje egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramján megjelenő főcsúcséval. C. 0,1 g anyaghoz 10 ml R vizet és 3 ml R réz(II)-tartarát–oldatot elegyítünk. Az oldatból melegítés hatására vörös csapadék válik le. D. 0,25 g anyaghoz 5 ml R vizet és 5 ml R ammónia–oldatot elegyítünk. Az elegyet 80 °C-os vízfürdőben 10 percig melegítjük. Vörös színeződés keletkezik.
Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.7 - 2
VIZSGÁLATOK S oldat. 10 g anyagot 100 ml R szén-dioxid-mentes vízzel elegyítünk. Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,0–7,0. Az S oldat 10 ml-éhez R kálium-klorid telített oldatának 0,1 ml-ét elegyítjük. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 4,00 g-ját 20 ml R vízzel elegyítjük. Az oldatot enyhe melegítés közben 25,0 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 5,0 ml-ét enyhe melegítés közben 47,5 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 2,00 g CRS laktulózt 20 ml R vízben oldunk. Az oldatot enyhe melegítés közben 25,0 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 50,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). 65 mg CRS fruktózt (D-szennyező) R acetonitril és R víz azonos térfogatarányú elegyével 100,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (d). 1 g CRS csúcsazonosításra szánt laktulózt (amely A-, B-, C-, E-, F-, G- és Hszennyezőt is tartalmaz) a c) összehasonlító oldattal 25,0 ml-re oldunk. Összehasonlító oldat (e). 5,0 ml a) összehasonlító oldatot R vízzel 100,0 ml-re hígítunk. 1. oszlop: –
méretei: l = 0,05 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (3 µm);
–
hőmérséklet: 38±1 °C.
2. oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, ∅ = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (3 µm);
–
hőmérséklet: 38±1 °C.
Az 1. és 2. oszlopot sorba kapcsoljuk. Mozgófázis: 0,253 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot 200 ml R vízben oldunk, majd az oldatot R acetonitrillel 1000 ml-re hígítjuk. Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektor: állandó hőmérsékleten tartott refraktométer. Injektálás: 20 µl; vizsgálati oldat, valamint a), d) és e) összehasonlító oldat. Kromatografálási idő: a laktulóz retenciós idejének kétszerese. Szennyezők azonosítása: az A-, B-, C-, D-, E-, F-, G- és H-szennyező azonosításához a CRS csúcsazonosításra szánt laktulózhoz mellékelt kromatogramot és a d) összehasonlító oldat kromatogramját használjuk. Relatív retenciók a laktulózra (retenciós ideje kb. 18 perc) vonatkoztatva: F-szennyező kb. 0,2; E-szennyező kb. 0,38; D-szennyező kb. 0,42; B-szennyező kb. 0,6; G-szennyező kb. 0,8; A-szennyező kb. 0,9; Cszennyező kb. 1,2; H-szennyező kb. 1,5. Rendszeralkalmasság: d) összehasonlító oldat:
Lactulosum liquidum
–
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.7 - 3
hegy-völgy arány: legalább 5,0, ahol Hp az A-szennyezőnek megfelelő csúcs alapvonaltól mért magassága és Hv= az A-szennyező csúcsát a laktulóz csúcsától elválasztó görbeszakasz minimumának az alapvonaltól mért távolsága.
Követelmények: –
B-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének háromszorosa (15,0%);
–
A- és C-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének kétszerese (10,0%);
–
E- és F-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,8-szerese (4,0%);
–
G- és H-szennyező: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,3-szerese (1,5%);
–
D-szennyező: csúcsterülete nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,2-szerese (1,0%);
–
egyedi határértékhez nem kötött (nem specifikált) szennyezők: csúcsterületük egyenként nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,1szerese (0,5%);
–
H-szennyező után eluálódó szennyezők: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 0,26-szorosa (1,3%);
–
szennyezők összesen (a B- és a C-szennyező kivételével): csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területének 2,4-szerese (12,0%);
–
elhanyagolási határ: nem lehet nagyobb, mint az e) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területe (0,25%);
A Gyógyszeranyagok (2034) című általános cikkely "Rokon vegyületek" bekezdésében feltüntetett határértékeket (2034.–1. táblázat) nem alkalmazzuk. Metanol. Statikus gőztér (head-space) gázkromatográfia (2.2.28). Belső standard oldat. 0,5 ml R 1-propanolt 100,0 ml R vízzel elegyítünk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 ml-re tovább hígítjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 0,13 g-ját 20 ml-es injekciós üvegbe mérjük, majd 1,0 ml belső standard oldatot adunk hozzá. Ezután R metanol 0,1 %V/V-os oldatának 5 µl-ével elegyítjük. Összehasonlító oldat. A belső standard oldat 1,0 ml-ét 20 ml-es injekciós üvegbe mérjük, majd R metanol 0,1 %V/V-os oldatának 5 µl-ével elegyítjük. Oszlop: –
méretei: l = 2 m, ∅ = 2 mm;
–
állófázis: R etilvinilbenzol–divinilbenzol-kopolimer (180 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 30 ml/perc. A statikus gőztér injektáláshoz javasolt körülmények: –
az egyensúly beállítás hőmérséklete: 60 °C;
–
az egyensúly beállítás ideje: 1 óra;
–
a nyomás alá helyezés időtartama: 1 perc.
Hőmérséklet: –
oszlop: 140 °C;
Lactulosum liquidum
–
injektor: 200 °C;
–
detektor: 220 °C.
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.7 - 4
Detektálás: lángionizációs detektorral. Injektálás: 1 ml a gőzfázisból. Kiszámoljuk a metanoltartalmat, annak sűrűségét (2.2.5) 20 °C-on 0,79 g/ml-nek tekintve. Követelmények: –
metanol: kiszámoljuk az összehasonlító oldat kromatogramján a metanol csúcsterületének és a belső standard csúcsterületének arányát (R); kiszámoljuk vizsgálati oldat kromatogramjának ugyanezen csúcsaiból számított arányt: ez utóbbi nem lehet nagyobb, mint 2R (30 ppm).
Szulfit: legfeljebb 30 ppm. 5,0 g anyagot 40 ml R vízzel, majd 2,0 ml 0,1 M nátrium-hidroxid–oldattal elegyítünk, ezután az oldatot R vízzel 100 ml-re hígítjuk. Az így készült oldat 10,0 ml-ét 1,0 ml R1 sósavval, 2,0 ml R1 elszíntelenített fukszin–oldattal és R formaldehid 0,5 %V/V-os oldatának 2,0 ml-ével elegyítjük. Az elegyet 30 percig állni hagyjuk, majd abszorbanciáját (2.2.25) 583 nm-en mérjük. Kompenzáló folyadékként az egyidejűleg és azonos módon, de a vizsgálandó anyag oldata helyett 10,0 ml R vízzel készült oldatot használunk. Az oldat abszorbanciája nem lehet nagyobb, mint az összehasonlító oldaté. Az összehasonlító oldatot egyidejűleg, azonos módon, de a vizsgálandó anyag oldata helyett 10,0 ml R szulfit–mértékoldattal (1,5 ppm SO2) készítjük. Bór: legfeljebb 5 ppm. Üvegeszközök használatát lehetőleg kerüljük. Összehasonlító oldat. 56,0 mg R bórsavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az így készült oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Jól záró polietiléntartályban tartjuk. Négy 25 ml-es polietilénlombikba a következőket mérjük: –
1,00 g vizsgálandó anyagot és 1 ml R vizet (A-oldat),
–
1,00 g vizsgálandó anyagot és 1 ml összehasonlító oldatot (B-oldat),
–
1 ml összehasonlító oldatot és 1 ml R vizet (C-oldat),
–
2 ml R vizet (D-oldat).
Mindegyik lombik tartalmához 4,0 ml R acetát-edetát–tompítóoldatot (pH 5,5) elegyítünk, majd hozzáadunk 4,0 ml, frissen készített R azometin-H–oldatot. Az oldatokat összekeverjük, majd 1 órán át állni hagyjuk. Az A-, B- és C-oldatok abszorbanciáját (2.2.25) 420 nm-en határozzuk meg; kompenzáló folyadékként a Doldatot használjuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a C-oldat abszorbanciája legalább 0,25. A B-oldat abszorbanciája nem lehet kisebb az A-oldat abszorbanciájának kétszeresénél. Ólom (2.4.10). legfeljebb 0,5 ppm, a feltüntetett laktulóztartalomra vonatkoztatva. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,2%, a feltüntetett laktulóztartalomra vonatkoztatva. 1,5 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU/g (2.6.12). TYMC: elfogadhatósági követelmény: 101 CFU/g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13). TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat, valamint b) összehasonlító oldat.
Lactulosum liquidum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.7.7 - 5
A százalékos C12H22O11-tartalmat a CRS laktulóz deklarált tartalma alapján számítjuk ki. FELIRAT A feliraton fel kell tüntetni: a deklarált laktulóztartalmat. SZENNYEZŐK Egyedi határértékhez kötött (specifikált) szennyezők: A, B, C, D, E, F, G, H.
A. 4-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-mannopiranóz (epilaktóz),
B. D-galaktopiranóz (galaktóz),
C. 4-O-(β-D-galaktopiranozil)-α-D-glükopiranóz (laktóz),
és C*-epimere
D. D-arabino-hex-2-ulopiranóz (fruktóz), és C*-epimere
E. D-lixo-hex-2-ulopiranóz (tagatóz),
és C*-epimere
F. (4ξ)-3-dezoxipent-2-ulofuranóz, G. ismeretlen vegyület, H. ismeretlen vegyület.
