Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 1
01/2009:1230
LACTULOSUM Laktulóz
és C* epimere
C12H22O11 [4618-18-2]
Mr 342,3
DEFINÍCIÓ 4-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-arabino-hex-2-ulofuranózTartalom: 95,0–102,0 % (vízmentes anyagra).
SAJÁTSÁGOK Küllem: fehér vagy csaknem fehér kristályos por. Oldékonyság: vízben bőségesen oldódik; metanolban mérsékelten oldódik; toluolban gyakorlatilag nem oldódik. op: kb. 168 °C.
AZONOSÍTÁS
Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 2
Első azonosítás: B, C, D, E. Második azonosítás: A, C, D, E. A. Vékonyréteg-kromatográfia (2.2.27). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 50,0 mg-ját R vízzel 10,0 ml-re oldjuk. Összehasonlító oldat. 50,0 mg CRS laktulózt R vízzel 10,0 ml-re oldunk. Lemez: R szilikagél G. Mozgófázis: R tömény ecetsav – 50 g/l töménységű R bórsav – R metanol – R etil-acetát (10+15+20+55 V/V). Felvitel: 2 µl. Kifejlesztés: 15 cm-es fronttávolságig. Szárítás: 100–105 °C-on 5 percig szárítjuk, majd hűlni hagyjuk. Előhívás: a lemezt 10 térfogatrész R tömény kénsav és 90 térfogatrész R metanol elegyítésével készült, 1,0 g/l töménységű R naftalin-1,3-diol–oldattal bepermetezzük. A lemezt 110 °C-on 5 percig melegítjük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főfoltja – helyét, színét és méretét tekintve – egyezzék meg az összehasonlító oldat kromatogramjának főfoltjával. B. A „Tartalmi meghatározás” során nyert kromatogramokat értékeljük. Értékelés: a vizsgálati oldat kromatogramjának főcsúcsa – helyét és méretét tekintve – egyezzék meg a b) összehasonlító oldat kromatogramjának főcsúcsával. C. 50 mg anyagot 10 ml R vízben oldunk. Az oldatot 3 ml R réz(II)-tartarát– oldattal elegyítjük, majd melegítjük. Vörös csapadék képződik. D. 0,125 g anyagot 5 ml R vízben oldunk. Az oldatot 5 ml R ammónia–oldattal elegyítjük, majd 80 °C-os vízfürdőn 10 percig melegítjük. Vörös szín keletkezik. E. Az anyag feleljen meg a „Fajlagos optikai forgatóképesség” vizsgálatban (lásd Vizsgálatok) előírt követelménynek.
VIZSGÁLATOK S oldat. 3,0 g anyagot R szén-dioxid-mentes vízzel 50 ml-re oldunk.
Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 3
Az oldat külleme. Az S oldat tiszta legyen (2.2.1). Színe nem lehet erősebb, mint a BS5 szín–mértékoldaté (2.2.2, II. módszer). pH (2.2.3): 3,0–7,0. A vizsgálathoz az S oldat 10 ml-ét R kálium-klorid telített oldatának 0,1 ml-ével elegyítjük. Fajlagos optikai forgatóképesség (2.2.7): –46,0 és –50,0 között. A vizsgálandó anyag 1,25 g-ját R vízben oldjuk, majd az oldatot 0,2 ml R tömény ammónia– oldattal elegyítjük, és R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Az eredményt a vízmentes anyagra vonatkoztatjuk. Rokon vegyületek. Folyadékkromatográfia (2.2.29). Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 1,00 g-ját 10 ml R vízben oldjuk. Az oldatot enyhe melegítés közben 12,5 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (a). A vizsgálati oldat 3 ml-ét enyhe melegítés közben 47,5 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (b). 1,00 g CRS laktulózt 10 ml R vízben oldunk. Az oldatot enyhe melegítés közben 12,5 ml R acetonitrillel elegyítjük, majd R vízzel 25,0 ml-re hígítjuk. Összehasonlító oldat (c). CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt laktulózt tartalmazó 1 injekciós üveg tartalmát R acetonitril és R víz egyenlő térfogatarányú elegyének 1 ml-ében oldjuk. Előtétoszlop: –
méretei: l = 0,05 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (3 µm);
–
hőmérséklet: 38±1 °C.
Oszlop: –
méretei: l = 0,15 m, Ø = 4,6 mm;
–
állófázis: R kromatográfiás célra szánt, aminopropilszililezett szilikagél (3 µm);
–
hőmérséklet: 38±1 °C.
Mozgófázis: 0,253 g R nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrátot 220 ml R vízben oldunk, majd az oldatot 780 ml R acetonitrillel elegyítjük.
Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 4
Áramlási sebesség: 1,0 ml/perc. Detektálás: állandó hőmérsékleten tartott refraktométer. Injektálás: a vizsgálati oldat, az a) és c) összehasonlító oldat 20 µl-ét injektáljuk. Kromatografálási idő: a laktulóz retenciós idejének 2,5-szerese. Relatív retenciók: a laktulózra (retenciós ideje kb. 18,3 perc) vonatkoztatva: Eszennyező kb. 0,38; D-szennyező kb. 0,42; B-szennyező kb. 0,57; A-szennyező kb. 0,90; C-szennyező kb. 1,17. Rendszeralkalmasság: c) összehasonlító oldat: –
csúcsfelbontás: legalább 1,3 a laktulóz és az A-szennyező között; szükség esetén módosítjuk a mozgófázis acetonitril koncentrációját 75,0 és 82,0 %V/V között;
–
az így nyert kromatogram profilja meg kell egyezzen a CRS rendszeralkalmassági vizsgálatra szánt laktulózhoz mellékelt kromatogram profiljával.
Követelmény: –
A-, B-, C., D- és E-szennyezők összesen: csúcsterületük összege nem lehet nagyobb, mint az a) összehasonlító oldat kromatogramján a laktulóznak megfelelő csúcs területe (3%);
Metanol. Gőztér (head-space) gázkromatográfiás vizsgálatot végzünk (2.2.28). Belső standard oldat. 0,5 ml R 1-propanolt 100,0 ml R vízzel elegyítünk. Az oldat 1,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. A hígított oldat 5,0 ml-ét R vízzel 50,0 mlre hígítjuk. Vizsgálati oldat. A vizsgálandó anyag 79 mg-ját 20 ml-es injekciós üvegbe mérjük, majd 1,0 ml belső standard oldatot és R metanol 0,1 %V/V-os oldatának 5 µl-ét adjuk hozzá. Összehasonlító oldat. A belső standard oldat 1,0 ml-ét 20 ml-es injekciós üvegbe mérjük, majd R metanol 0,1 %V/V-os oldatának 5 µl-ével elegyítjük. Oszlop: –
méretei: l = 2 m; Ø = 2 mm;
–
állófázis: R etil-vinilbenzol-divinilbenzol-kopolimer (180 µm).
Vivőgáz: R kromatográfiás célra szánt hélium. Áramlási sebesség: 30 ml/perc.
Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 5
A statikus gőztér injektáláshoz javasolt körülmények: –
egyensúly beállítás hőmérséklete: 60 °C;
–
egyensúly beállítás ideje: 1 óra;
–
a nyomás alá helyezés időtartama: 1 perc;
Hőmérséklet: –
oszlop: 140 °C;
–
injektor: 200 °C;
–
detektor: 220 °C;
Detektálás: lángionizációs detektor. Injektálás: 1 ml a gőzfázisból. Kiszámoljuk a metanoltartalmat, annak sűrűségét (2.2.5) 20 °C-on 0,79 g/ml-nek tekintve. Követelmények: –
metanol: kiszámoljuk az összehasonlító oldat kromatogramján a metanol csúcsterületének és a belső standard csúcsterületének arányát (R); kiszámoljuk vizsgálati oldat kromatogramjának ugyanezen csúcsaiból számított arányt: ez utóbbi nem lehet nagyobb, mint 2R (50 ppm).
Bór: legfeljebb 9 ppm. Üvegeszközök használatát lehetőleg kerüljük. Összehasonlító oldat. 50,0 mg R bórsavat R vízzel 100,0 ml-re oldunk. Az így készült oldat 5,0 ml-ét R vízzel 100,0 ml-re hígítjuk. Az oldatot jól záró polietilén tartályban tartjuk. 4 db 25 ml-es politetilén lombikba a következőket töltjük: –
0,50 g vizsgálandó anyag 2,0 ml R vízzel készült oldatát (A oldat),
–
0,50 g vizsgálandó anyag 1,0 ml összehasonlító oldat és 1,0 ml R víz elegyével készült oldatát (B oldat),
–
1,0 ml összehasonlító oldatot és 1,0 ml R vizet (C oldat),
–
2,0 ml R vizet (D oldat).
Mindegyik lombikba 4,0 ml R acetát-edetát–tompítóoldatot (pH 5,5) mérünk, tartalmukat megkeverjük, majd hozzáadunk 4,0 ml frissen készített R azometin-H– oldatot. Az oldatokat keverjük, majd 1 órán át állni hagyjuk. Az A, B és C oldatok
Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 6
abszorbanciáját (2.2.25) 420 nm-en határozzuk meg, kompenzáló folyadékként a D oldatot használjuk. A vizsgálat csak abban az esetben értékelhető, ha a C oldat abszorbanciája legalább 0,25. A B oldat abszorbanciája nem lehet kisebb az A oldat abszorbanciájának kétszeresénél. Ólom (2.4.10) legfeljebb 0,5 ppm. Víztartalom (2.5.12): legfeljebb 2,5%. 0,500 g anyagot vizsgálunk. Szulfáthamu (2.4.14): legfeljebb 0,1%. 1,0 g anyagot vizsgálunk. Mikrobiológiai szennyezés. TAMC: elfogadhatósági követelmény: 102 CFU /g (2.6.12). Escherichia coli nem lehet jelen (2.6.13).
TARTALMI MEGHATÁROZÁS Folyadékkromatográfia (2.2.29), a „Rokon vegyületek” pontban leírtak szerint, az alábbi módosítással. Injektálás: vizsgálati oldat és b) összehasonlító oldat. Az anyag százalékos C12H22O11-tartalmát a CRS laktulóz deklarált tartalma alapján számítjuk ki.
SZENNYEZŐK
és C* epimere
A. 4-O-(β-D-galaktopiranozil)-D-mannopiranóz (epilaktóz), B. galaktóz,
Lactulosum
Ph.Hg.VIII. – Ph.Eur.6.3 - 7
C. laktóz, D. fruktóz,
és C* epimere
E. D-lixo-hex-2-ulopiranóz (tagatóz).
