Labradorit Fegyvári Tamás Ásvány- és Kőzettár
Labradorit A labradorit „kétarcú” ásvány. A plagioklászföldpátok közé tartozó anortit változata. Mint kőzetalkotó ásvány nagy mennyiségben fordul elő például a hazai bazaltokban is. Ritka színjátszó változata viszont keresett drágakő. Csiszolt madagaszkári labradoritlapocska eltérő irányokból megvilágítva
A labradorit típuslelőhelye A labradorit nevét a kanadai Labrador-félszigetről kapta. Az ásvány első ismert lelőhelye a Labrador partjai mentén fekvő Paul Island (Pál-sziget) volt, itt az eszkimó őslakosságot protestáns hitre térítő morva misszionáriusok találták meg
Paul Island
az ásvány drágakőváltozatát a part mentén heverő kavicsokban. Az eszkimó monda szerint az eredetileg a kövekbe zárt csillagokat egy természetfölötti lény szabadította ki a sziklákból egy nagy kalapács segítségével. Néhány csillag azonban a kövekbe zárva rekedt, ezek fénye adja a labradorit sejtelmes színeit.
Az európai „rokon”, a spektrolit Ékszer minőségű irizáló labradoritot később számos országban találtak, manapság Madagaszkár szolgáltatja a kereskedelemben kapható kövek többségét. Európában a finnországi labradorit a leghíresebb. Az Aarne Laitakari finn geológus által élénk színképi színei miatt spektrolitnak elnevezett ásványt a szovjet határ közelében végzett erődítési munkák során, 1940-ben találta meg a tudós fia, az egy évvel később a szovjet fronton elesett Pekka Laitakari.
Finnországi „spektrolit” az MTM ásványtani kiállításában
A labradorizálás oka A labradorit fémesen irizáló színei az apró „akadályokon” elhajló fény interferenciájának köszönhetők. A labradorit elvileg a kalcium- és nátriumföldpát (anortit és albit) homogén elegykristálya, de megfelelő hőmérsékleti és nyomásviszonyok között valójában anortit és albit egyenletesen sorakozó vékony (a fény hullámhosszához hasonló vastagságú) lemezkéinek párhuzamos összenövése alkotja. E kristálylemezkék optikai rácsként viselkednek, és ez okozza az irizálást.
Kristálynövekedési zónák az MTM kiállításán látható csiszolt labradoriton
Eltérő orientációban irizáló kristálylemezkék labradoritból csiszolt gömbön
Egy másik nagy színjátékos A labradorittal ellentétben a nemesopál irizálása a tér minden irányából látható, a szivárványszínű foltok viszont kisebbek, a színek kissé eltérőek, homogénebbek és élesebbek. Ennek oka az, hogy a labradorit vékony, párhuzamos kristálylemezkék alkotta „egydimenziós optikai rácsa” helyett a nemesopálban egy „háromdimenziós optikai rács” működik, melyet gömbszerű, egy narancshalomhoz hasonlóan elrendeződő szöveti elemek alkotnak.
Nemesopál
Labradorizáló földpátok az MTM ásványtani kiállításán
Amiért nekem kedves A labradorit érdekes példája az élettelen természet tárgyai és az élőlények közötti sajátos kapcsolatoknak. A labradorit, a Haliotis kagyló héja és a Morpho lepkék szárnya hasonló fémes irizálást mutat, ami mögött hasonló fizikai alapelvek állnak.
A Haliotis (Paua) kagyló héja a szerves anyag által összetartott vékony aragonitlemezkékből álló szendvicsszerkezet „jóvoltából” színes (MTM kiállítása)
A Morpho lepkék szárnyán a rendezetten sorakozó pikkelyek és a rajtuk lévő szintén periodikus mintázat okozza a fémes irizálást (MTM gyűjteménye)
Források A Paul-sziget képe: http://commons.wikimedia.org/wiki/File:Paul_Island_from_onboard_the_North ern_Ranger.jpg, Dan Wiegand felvétele A kiállítási példányok képei Papp Gábor felvételei A Morpho lepke képe Katona Gergely felvétele (MTM gyűjteménye) A madagaszkári labradoritlapocska és a nemesopál képei, valamint a csatolt mozgóképek saját felvételek
Valamennyi példány az Arnóth József által adományozott kollekcióból származik. A labradorit történetéről: Joel D. Grice (1987): Famous Mineral Localities of Canada. Fitzhenry & Whiteside, 190 o. A spektrolit történetéről: http://en.wikipedia.org/wiki/Spectrolite
