L ewis R. Walton ÓMEGA

L ew is R. Walton ÓMEGA

Lew is R. Walton

ÓMEGA

BIBLIAISKOLÁK KÖZÖSSÉGE

A könyv eredeti cime:

Lewis R. Walton: Omega Review and Herald Publishing Association Washington D. C.

Fordította: SONNLEITNER KÁROLY

Kiadja a Bibliaiskolák Közössége 1121 Budapest, Remete u. 16/A Tel.: (06-1) 391-0181, fax: (06-1) 391-01082, e-mail: bikkiado@ freem ail.hu, honlap: www.bibliakiado.hu Szöveggondoz ás: Dudás Katalin Tördelőszerkesztő: Kőműves László, Czinkota András Borítóterv: Füleky Adrienn Felelős szerkesztő: Czinkota András Készült a Reménység Alapítvány nyomdájában (Nágocs) Felelős vezető: Kökéndy Zoltán ISBN 963 7427 66 x

Tartalom Előszó

7

Prológus

9

1. „Segítenék neked, ha tudnék”

12

2. „Szomorú híreket kaptunk”

17

3. „M iként egy tüzes k a rd ”

25

4. „ Te vagy az az ember .

35

5. Ómega

42

6. „A megpróbáltatás, am ely m indenkire eljön”

57

7. K ilenc sarkalatos pont

64

8. „M int pusztító szélvész”

72

Hivatkozások

í

77

„M egálln i az iga zság és az iga zságossá g v éd e lm é b en , a m ik o r a tö b b ség elp á rto l tőlünk , az Űr h a rca it h a rco ln i, am ik or k evesen van n ak a győz tesek - EZ LESZ A M I PR Ó BÁ N K .' (Ellen G. White: Bizonyságtételek V, 136. o

Előszó Ritkán készül olyan érthető, hömpölygő stílusban megírt könyv, am ely­ nek gondolatai az olvasót az első fejezettől az utolsóig - mintha egy hul­ lám taraján lovagolna - sodorják egyre tovább. Am ikor egy könyv álta­ lános érdeklődésű témával foglalkozik, az olvasás maximális élvezetről és áldásról gondoskodik. Ez a könyv pontosan így jellemezhető. M ielőtt kiadásra került volna, többször átnéztem a kéziratot, és minden egyes alkalommal a szerző könnyed stílusának és az olvasót lebilincselő képességének hatása alá ke­ rültem. Ezen túlmenően mély benyomást gyakorolt rám az a különleges adottsága is, ahogyan az adventtörténelmet, valamint a korabeli nemzeti és nemzetközi eseményeket összefüggésbe hozza egymással. „Szóecseté­ nek” könnyed vonásaival festett képe felöleli mindazokat az Egyesült Á l­ lamokban, Kínában, Oroszországban és Németországban végbemenő eseményeket, amelyek a Battle Creek-i szanatóriumot és a Review and Herald Kiadóhivatalt elpusztító tűzesetek hátteréül szolgáltak. íg y az ad­ ventizmust igazi élethelyzetbe illeszti, s elkerüli, hogy azt a benyomást keltse, miszerint az légüres térben mozogna. Az író többet tesz annál, minthogy irodalmi jártasságát bemutassa. M egbirkózott azzal a témával, amelyet minden h. n. adventistának na­ gyon gondosan fontolóra kellene venni. Ellen W hite „a hitehagyás alfájá­ nak” nevezte azt a válságot, amely a XX. század kezdetén megrázta az egyházat, és arról prédikált, hogy a maga idejében az „ómega” fogja követni. Talán nincs egyetlen ember sem, aki pontosan tudná, mit értett Ellen W hite az „ótnega” elnevezésen, de felelőtlenek lennénk, ha nem ke­ resnénk valami tartalmi magyarázatot arra, hogy mire is gondolhatott. Meg kell tanulnunk azokat a leckéket, amelyekre a történelem tanít, hogy védekezni tudjunk a történelem tévedéseinek ismétlődései ellen. E könyv szerzője megfogalmaz jó néhány tanulságot, amelyek az „al­ fa” tapasztalatból megtanulhatók, de következtetéseiben mégsem dog­ matikus. Párhuzamot von az „alfa” válság és az egyházon belül folyó ese­ mények között, de elsősorban azért, hogy lezárja a megbeszélést. Ú gy gondolom, e könyv kellő távlatról gondoskodik a folyamatban lévő ese­ ményekről azáltal, hogy em lékeztet bennünket arra az útra, amelyen az 7

Ú r vezetett mmket, és a tanításokra, amelyeket a múlt történései által adott nekünk. Az „Omega” c. könyv a jelen és a jövő veszélyeire egy­ aránt figyelmessé tesz. Olvassa mindenki mélyen gondolkodva, imádko­ zó szívvel, Hogy jobban felkészülhessen a Krisztusért és az igazságért való kiállásra az eljövendő válság során. K en n eth H. W ood az A dven tist R ev iew szerk esztője

Prológus M ark Hanna erőteljes ember volt, kopasz, de jóképű, vékony szakállal keretezett arcú, és megszokta, hogy beszédei alkalmával sikereket érjen el. Éppen legutóbb is, szinte „fél kézzel” az amerikai elnökségbe juttatta William M cKinley-t. Egy új évszázad kezdődött. Az 1900-as év olyan fé­ nyesen virradt fel, mint egy új dollár, és amennyire Hanna szenátor lát­ hatta, a jövő egyenesen a csillagok felé tartott. „A kemencék izzásban vannak - kiáltotta - , a tengelyek már éneklik éneküket. Jóléttel együtt­ járó boldogság köszönt mindannyiunkra.” A z Ohió-beli fiatal szenátor nem állt egyedül ezzel a véleményével. 1900. január elsején a jövő ígéretesnek látszott, mint egy tavaszi reggel. Ekkor a világ túlnyomó részében béke honolt. Kína százmillióival még nyitva állt az utazás és az evangélium előtt. Az óriási földrész belsejében - melyet fiai és leányai N agy Oroszországnak neveztek - volt még egy kevés idő, bár a homokóra szemcséi gyorsan peregtek; a nagy problémák nemsokára nagy változást követeltek. Mégis, majdnem két évtized múlva a cár téli palotája előtt az ágyúdörgés örökre megfordította a történelem menetét és a kedvező alkalmakat Isten műve számára. Roppant változá­ sok - mint egy kötelékeket szaggató vihar közeledését hírül adó első szélrohamsorozat elmosódó szürkesége - lapultak a holnapok mögött, de az 1900-as év első napján néhány ember a napfényen kívül nem látott semmi mást. „Ha. az em b er eb b en az elm ú lt év b e n n em tu d o tt v o ln a p én z t k eresni, esete rem én y telen le n n e ” - ujjongott egy újságkiadó, és egy N ew York-i egyházfi így lelkesedett: ,y4 tö rv én yek eg y re igazabbak, a vez etők b u m á n u sabbak, a z en e éd eseb b , a k önyvek b ö lcseb b é válnak. ” A más véleményű hangok egyike egy 72 éves, idős hölgytől szárma­ zott, aki történetesen ezen a napon (január 1.) Új Dél-Walesben, Auszt­ ráliában tartózkodott. Néhány éven keresztül Ellen W hite egyre nyo­ matékosabban beszélt valami nagy katasztrófáról, amely nemsokára a világot éri, és habár észrevételei általában divatjamúltnak tűntek, mégis feltűnő határozottsággal kitartott mellettük. „ R övid esen m egsok asodik a halál, a pusztulás, a bű nözés és a gazdagok ellen elk ö v etett k egy etlen sé­ gek,akik a sz egén yek rovására em elk edtek m agasra. Akik k ívü l esnek Isten v éd e lm é n , n em találnak b iz ton ságot sehol, sem m ily en állásban. E m berek et 9

képeznek ki, s arra használják találék onyságukat, h o g y a csonk ítás és g yilk o ­ lás legh a ték on ya b b g ép ez etét hozzák m ű k öd ésb e... K üldjünk távola b b i terü ­ letek re p én z t és m unkásokat. ” Különös szavak, am elyek nem tartanak lépést a kor hangulatával, és sokkal kevésbé volt könnyű figyelni rájuk, mint Newell H illis tisztelen­ dő megnyugtató szavaira, aki brooklyni gyülekezetének a bölcsebb könyvekről és az édesebb muzsikáról beszélt. Ám az új évszázad első napján az emberek jól tették volna, ha meghallják Ellen G. White kijelentéseit, ha némi figyelm et fordítanak figyelm eztetéseire, mert túl gyakran volt igaza a múltban. Nem engedheti meg magának az ember azt, hogy semmibe vegye őt, és kényelmes, megnyugtató álláspontra he­ lyezkedjék. Nem volt senki, aki tudott volna erről azon az újévi reggelen, pedig Mrs. W hite jövendölései a beteljesedés küszöbén álltak. Abban a hónap­ ban bocsátották szabadon Lenint szibériai száműzetéséből, és száguldott keresztül Oroszországon, hogy Nyugat-Európában biztonságot találjon. Anglia, Franciaország és Oroszország - érintett lévén a kialakuló német szövetséggel kapcsolatban - a „hármas antantot” támogatta. Zürichben egy Albert Einstein nevű fiatal egyetemista már különleges képleteket írogatott, az anyag energiává történő átalakításának lehetőségén tűnődve. 1900 újév napja - Sanghajban brit gőzhajók fordulnak lustán bójáik­ nál a Huang-pu folyón, az álmos téli napon sütkérezve. Szentpétervárott az orosz nemesség élénkpiros szánkókon robogott a Néva folyó partja mentén, majd rohantak haza, hogy az estélyre átöltözzenek. Ez volt az, amit az orosz társadalom a szezon csúcspontjának nevezett. Szikrázó éj­ szakai forgatag, fehér atlaszselyem köpenyek, egyenruhák lángvörös dí­ szítésekkel - az estélyek évadja ez, ahonnan senki sem távozott hajnali három előtt, és a tisztek egészen addig maradtak, amíg az eget gyöngy-, rózsa- és ezüstszínűre nem festette a hajnal. Ú jév - Berlinben Alfréd von Schlieffen gróf már tudta, hogy amikor kirobban a háború, a hadsereg átszeli majd Belgium bársonyos síkságait. Tudta, mert a térképek már felvázolták a támadási terveket. A H. N . Adventista Egyház írásaiban ez idő tájt egyetlen, utolsó, kétségbeesett erőfeszítésben tárulkoztak ki a szavak, felismerésért könyörögve, m ielőtt túl késő lenne: „E m berek et k épeznek ki, és arra használják találék onyságuk at, h o g y a csonk ítás és gyilk olá s legh aték on yabb g ép ez etét hozzák m ű k ö d ésb e... K üldjü n k tá v o la b b i terü letek re p én z t és m unkásokat. ” 10

A világ reggelnek tűnt, de a történelem homokórájában a napnyugta közeledett, és a napfény - amely az 1900-as év első napját melegítette, a kedvező alkalom utolsó aranypillanata volt a békés munkálkodásra gyorsan az éjszakába tűnt. Isten munkája még végezhető a napvilágnál, de az idő rövid. Most csupán egyetlen kérdés számít igazán: „Népe válaszol-e?”

11

1.

„Segítenék neked , ha tudnék” 1900. január 1-jén Ellen W hite korán kelt (ha rendes szokása érvényesült, szivaccsal lemosta magát), felöltözködött, és haladéktalanul írószékéhez igyekezett. Évek óta ez volt a menetrendje. A reggeli alkalmak sok szem­ pontból a legjobbak, mert mentesek a nap zsúfolt óráinak háborgatásai­ tól. Ha korai felkelését egy fájdalmakkal teljes éjszaka idézte elő, meg­ tanulta, hogyan használja ki legjobban ezt a helyzetet. A reggeli idejére általában már jónéhány írással eltöltött órát tudott maga mögött. Ezen a napon gondolatait egyetlen különös probléma terhelte, ami az elm últ néhány év során a legfontosabbá vált: hová vezeti dr. John Kellogg az adventista orvosi művet? Kellogg régi barát volt, aki fiatalságának ide­ jén számos órát töltött a W hite-otthonban, és W hite testvérnő szeretett úgy írni neki, „m in t a n ya ír a fiának". 1 Újabban nyugtalanító dolgok tör­ téntek Battle Creek-ben, amelyek - úgy tűnt - egy válság árnyékának előjelei. Ismételt határozott javaslata ellenére a város nagy és egyre nehe­ zebben kezelhető, zabolátlan adventista településsé vált. W hite testvérnő évek óta figyelm eztetett az anyagi javak és tehetsé­ gek egyetlen helyre való összpontosításának veszélyére, mégis adventis­ ta intézmények uralták a várost 1900-ban. A Kalamazzo folyó partjához közel feküdtek a Review and Herald épületei, ahol a vezetés belekevere­ dett egy olyan kiadói gyakorlatba, hogy majdnem minden megrendelő­ nek készek voltak dolgozni, aki hajlandó volt fizetni. Egy épülettömbbel arrébb volt a „Dime Tabernacle” (Tízcentes imaház), am ely 3400 fő be­ fogadására volt képes. Itt minden szombat reggel 173 szombatiskolai osztály találkozott egymással, pártok küzdöttek a vezetésért, és egy rö­ vid idő óta a tizedalapot ténylegesen gyülekezeti kiadások fedezésére for­ dították. Egy mérföldön belül az ember megtalálhatta a Generálkonfe­ rencia hivatalait, a Battle C reek-i kollégiumot, a gyarapodó, egészséges élelmiszereket készítő üzemet, az árvaházat. Az ingatlanspekulánsokkal olyannyira megtöltött területen 1000 adventhívő zsúfolódott össze. A szemlélők, akiket szórakoztattak a látottak (néha pedig utálattal töl­ töttek el) - „a d ven tista b á n yász tábom ak " 2 nevezték e városrészt. Mindent törpévé zsugorító volt a közel ezer alkalmazottat foglalkoz­ 12

tató Battle Creek-i szanatórium viktoriánus komplexuma, amely majd­ nem egyötöd mérföld hosszan terült el a Washington Street mentén. El­ len W hite arra figyelm eztetett, hogy alkalmazottai kezdik alig valamivel többre tartani hivatásukat egyfajta megélhetési lehetőségnél. Egy olyan közösségben, ahol a személyes szolgálatnak akkora jelentősége van, olyan veszély ez, amelynek súlyosságát nem lehet túlbecsülni. M indez azt jelentette, hogy „hadműveleti értelem”-ben az egyház egyik fő alko­ tóeleme haldoklott. Néhány éve már, hogy a Battle Creek-i szanatóriumban aggasztó je­ lek voltak tapasztalhatók. Fennállt a veszély, hogy a masszív intézmény elveszítheti az egyház irányítását. Kellogg már kimutatta a foga fehérét. M ár 1895-ben létrehozta az Amerikai Orvosi M isszionárius Főiskolát, és kezdte leválasztani az egyháztól. „Ez n em eg y szektás iskola - jelentet­ te ki - , és szektás tan tételek et o tt n em fo gn a k tanítani. ” 3 0 Ebben az időben a szanatórium volt a legerősebb hatalom az egyház­ ban. Ez azt jelentette, hogy előbb vagy utóbb foglalkoznia kellett John Harvey Kelloggal, ha legnagyobb intézménye jövőjét biztosítva akarta látni. Kellogg alacsony, erőteljes férfi volt, akiről később azt beszélték, hogy mialatt fehér öltönyben és kamásliban biciklizett Battle Creek felé, mun­ kába menet gyakran diktálta levelezését az oldala mellett rohanó, lihegő, ziháló titkárnak. Bonyolult, elbűvölő és lebilincselő egyéniség volt, aki a gyógyítás természetes, intuitív képességével rendelkezett, és félelmet keltő parancsszavakkal adott utasításokat. Férfi, aki könnyekre fakadt, mialatt Ellen W hite egy imádkozó csoporthoz intézett levelét olvasta, és akit később, mint plagizátort tudott elmarasztalni - aki úgy látszik, majd­ nem mindenhez értett, de annak a kísértésnek nem tudott ellenállni, hogy a Battle Creek-i szanatóriumot és az egész egészségügyi üzenetet a saját gondolkodásmódjában felvázolt, valamiféle titokzatos útra térítse. Mrs. W hite évek óta levelezett a doktorral, arra kérve őt, parancsoljon megálljt becsvágyó Battle Creek-i elképzeléseinek, és a pénztöbbletet küldje a világ munkamezejére, különösen az Ausztráliában küszködő vállalkozások számára, ahol a pénzhiány reménytelenül nyomorult álla­ potba juttatta a művet. Válaszul furcsa kijelentéseket kapott: a szanató­ riumot alapítólevele gátolja abban, hogy pénzt továbbítson Michigan ál­ lamon túlra. Találékony érv, meggyőző a felszínes hallgatónak, aki nem ismeri fel a törvénnyel való manipulációt ebben az érvelésben. Ellen White számára ez azonban teljesen nyilvánvaló volt, mert ő prófétai 13

szemmel látta az eseményeket. Látta a jogtanácsosok elegáns irodáit, a dokumentumokat fürkésző ravasz szemeket, és a szenvedélyes kis em­ bert fehér öltönyben, amint csendesen ült, miközben ügyvédei dolgoztak neki, fejét kissé hátrahajtotta, és ujjaival szelíden dobolt székének karfá­ ján. „O lyan ü gyek et tártak f e l előttem , a m elyek lelk em et éles fá jd a lo m m a l töltötték e l ” - írta Ellen W hite 1898-ban. Látott jogászokkal kart karba fűzött embereket, de Isten nem volt társaságukban... „M egbízatást kap­ tam , h o g y elm o n d ja m nekik: ti n em va gytok az Isten Lelkének befolyása alatt.” 4 Kijelentésének időzítése ámulatba ejt. Kellogg éppen ügyesen módo­ sította a szanatórium testületi felépítését olyan formára, amely egy napon majd lehetővé teszi, hogy szavazás útján kiváljék az egyházból. 1898. július 1-jén S. S. H urlburt ügyvéd és az érdekelt emberek kis se­ rege gyülekezett össze a törvényszéken Marshaliban (Michigan állam), ahol a szanatórium értékpapírjait eladták egy Kellogg vezette csoport­ nak. Szép sorjában új testületet alakítottak, szabályzatokat fogadtak el, és részvényeket bocsátottak ki. Ezt kellett tenni, ha a szanatórium tovább­ ra is fenn akart maradni működését folytatva, és a Generálkonferencia jó­ váhagyta a törvényes lépéseket. A felszínt szemlélve úgy tűnt, mintha csak a formalitásoknak tettek volna eleget, pedig azok, akik alaposan át­ tanulm ányozták a szabályzatokat, látták a bennük rejlő lehetőségeket a hatalmas változtatásokra. A valaha csupán adventistákra korlátozódott részvény tulajdonjoga most nyitva állt bárki előtt, aki hajlandó volt aláír­ ni egy dokumentumot, am ely szavatolta, hogy „a szanatórium világi és nem felekezeti, ugyanakkor emberbaráti és humanitárius lesz”. Azok számára, akik protestáltak az ilyen túlzottan általános megfogalmazás el­ len, kész volt Kellogg válasza: „Ez csupán fo rm a litá s - mondta - , o lya n y n yira, h o g y a testü let íg y m a jd élvez h eti az állam i tö rv én yek e lő n y é t.” 3 1906-ra a csapda tátongó állkapcsai nagyon is nyilvánvalókká lettek. Az egyházzal való szakításhoz közeledve a doktor kijelentette, hogy „a tes­ tü leti ok m ány m eg tilt m in d en féle szektás v a g y felek ez eti je lle g ű tev ék en y ­ séget, és n y ersen elm o n d ja m a jd az egyháznak, m iv é lett n a gy álm a a K alam azzo fo ly ó p a rtja m ellett: a felek ez et n em rendelk ezik a tulajdonnal, és soha n em is rendelk ezh et, m er t az a n yilvá n ossá gra tartozik.” 6 Legújabban Kellogg egy új elképzelést javasolt, még messzebb hatót, m int bármi, amit eddig kieszelt. Leegyszerűsítve, a javaslat az volt, hogy minden egyes, az egyház által Amerikában örökölt szanatóriumot - bár­ hová is települt - csatolják teljesen Battle Creek felügyelete alá. „Azért 14

h o g y m egsz ervez ett szanatórium aink at összekapcsoljuk - számolt be az Orvosi M isszionárius Testület a tervéről eg y teljesen fü g g etlen testü let m eg terem tése h e ly e tt... alapíttassanak segédtársulások , a m elyek elválasztha­ tatlanul k apcsolódjanak össze B attle C reek -k el.” 7 Ez volt az az elképzelés, amellyel Ellen W hite és az egyház vezetői olyan nyomatékosan szembeszálltak, de a további hónapokban a Kellogg iránti lojális hangok a támogatás növekvő kórusában dicsérték az ötletet, mert a szanatórium kezdte vonzani az egyházzal szemben elégedetlen embereket. Sokan közülük tehetséges, a teológia vagy a gyógyítás terén tanult, jártas szem élyek voltak. Néhányan együtt utaztak és prédikáltak Ellen W hite-tal. Egy énekszerző is volt közöttük, akinek himnuszai va­ laha az adventüzenetet hirdették. A gazdagok finanszíroztak néhány más véleményen levőt - és azt híresztelték, hogy csak úgy ömlött tőlük a pénz a szanatóriumba - , és e néhány hitehagyó készült összeállítani egy Mrs. W hite-ot szélhámosnak bélyegző könyvet. Kiváló egyének növek­ vő merészséggel kezdtek beszélni az egyházban végbemenő nagy átalakí­ tás szükségéről, új szervezeti formákról, új célokról, igazságokról és egy teljesen új küldetésről. Időközben, a felszín alatt lassan, mindenki elől elrejtett célok felé vonultak előre Battle Creekben a gazdagságával és a John Kellogg rábeszélő tehetségével támogatott más véleményű embe­ rek. A cél ismeretlen volt az emberek előtt, kivéve egy 72 éves Ausztrá­ liában élő idős asszonyt, aki álmában látta a mások előtt rejtett eseményeket, és látott egy fehér öltönyös embert, aki emberi fogalmak­ kal alig leírható meggyőző erővel és rábeszélő képességgel bírt. Ez az a probléma, amely Ellen W hite gondolatait megterhelte Cooranbongban, amikor a napkelte kezdte melegíteni a nyári égboltot. Az egyház nagy orvosi missziója - amelyre oly nagy szükség van, hogy le­ rombolja az előítéletet, és ajtót nyisson az adventüzenet számára - kér­ lelhetetlenül elkülönült az adventi eszme fő irányvonalától. Mrs. W hite vett egy tiszta papírlapot, kézbe vette a tollat, és a szavak kezdtek ömleni George Irwin, a Generálkonferencia elnöke számára: „ K ed ves I rw in testvér... M entsd m e g dr. K ello g go t önm a gától. N em törődik a tanáccsal, a m ely re fig y e ln ie k ellen e.” 8 Tizenkilenc évszázad - és a lehetőségek Isten művének befejezésére soha nem voltak ragyogóbbak, mert ez egyszer a világ majdnem teljesen békés M aine-től Maniláig, Párizstól Cantonig. A z ember szinte minden­ hová eljuthat az evangéliummal, és útlevélre sincs szüksége. Az egészség üzenete után sóvárgó emberek többsége még sohasem hallott róla, sza15

badban történő testmozgásra törekedtek, és szokatlan, eddig még elő nem forduló igényeik a biciklizés iránti őrült divatra változtak. Az a né­ hány szerencsés, aki eljutott Battle Creekbe, ezrek mellett haladt el, akik tudatában sem voltak a felszín alatt kavargó küzdelemnek, ezrek mellett, akiket feltüzelt az igazság részbeni szemlélése. Az angyalok már minden erőfeszítést megtettek, amit a menny megtehet, hogy az adventüzenetre előkészítsék a világot. A győzelem nagy, késői esővel áthatott üzenetét Jézusban felkínálták. Amerikában a bevezetett és széles körben vitatott vasárnaptörvény mint vészjel jelent meg, hogy késedelem nélkül új élet­ re serkentse a semmittevő hívőket. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen al­ kalom elszalasztható, és mégis ez történt. A Battle C reek-i szanatórium az egyháztól való elszakadás folyama­ tában volt. Alapítványait, pénzalapjait hűtlenül kezelték, jogi felépítettségét manipulálták. A Review and Héráidnál világi anyagot vettek át nyomtatásra. Olyan tartalommal, hogy Mrs. W hite attól félt, még azok a férfiak is veszélyeztetettekké válnak, akik betűszedés közben olvassák. A z egyház teológiai alapját az Isten természetére vonatkozó liberális eszmék kezdik fenyegetni - figyelm eztet Ellen W hite - , és olyan alap­ igazságokat veszélyeztetnek majd, mint a mennyei szentély tanítása. Szinte reménytelen megvédeni az egyházat a veszélytől, hiszen alig is­ mert a hogyan. Ellen W hite figyelm ezteti az adventista szülőket, hogy „gyerm ek eik et tartsák tá v o l B attle C reek től, a h o l d iv a to s gya n ú sító célzások hatása a lá ke­ rülhetnek , a m ely g y e n g íti a prédik átoraink ba és az ü z en etb e v e te tt bizalmát. » 9 A napfény utolsó pillanata elillanófélben volt Isten népétől, miközben ők adták-vették az ingatlanokat, bővítették Battle Creeket, terveztek és terveztek... Nem sokkal később - néhány nappal karácsony előtt - Ellen W hite tollából egy levél került dr. Kellogg íróasztalára. „Ú gy írok nek ed, m in t e g y an ya ír a fiának . S egítenék nek ed, ha tud nék ... m eglátogatnálak téged, ha teh etn é m ... H a elfo g a d o d a n ek ed k ü ldött fig y e lm e z te tő üzenetek et, na gy m egp rób á lta tá stól m en ek ü lsz m e g .“ 10 Annyira készen állt minden. M int Izrael a Sínai-hegynél, Isten népe most csupán néhány hetes utazásra volt az ígéret földjétől. Elérkezett az idő az adventüzenet számára, hogy fusson, miként a tűz a tarlón. Elérkezett az alkalom az ördög ellentámadására. Elérkezett az idő, hogy eljöjjön az alfának nevezett hitehagyás. 16

2.

„Szomorú híreket kaptunk ” 1902. február 18-án, a hajnal előtti hideg órákban megszólalt a riasztó­ csengő a Battle Creek-i tűzoltóállomás kő és tégla bolthajtásai alatt. Fé­ nyek villogtak, emberek bajlódtak rézgombjaikkal ügyetlen, kettős mel­ lű kabátjukon, mialatt a földszinten a szerszámok rákerültek a tűzoltó­ kocsit vontató lovakra. A kocsis belevetette magát az ülésbe, megragad­ ta a kantárszárat, és a nagy gép kidübörgött a kockakövekkel kirakott út­ burkolaton, megtörve a fekete téli reggel csendjét. Kedd volt. A Battle Creek-i szanatórium lángokban állt. 3 A földszinten az éjszakai személyzetnek sikerült biztonságba helyez­ nie a 400 beteget, mialatt a főépület lángoszloppá változott. Egy tűzoltó később megjegyezte, mennyire eredménytelennek tűntek erőfeszítései: a lángokra öntött víz mintha csak fokozta volna a tűz dühöngését. H aj­ nalra a nagy épületegyüttes megsemmisült, és a téli égbolt alatt gőzölgő, füstölgő romok maradtak a helyén. Dr. Kellogg a nyugati partról visszatérve, a chicagói vasútállomáson, egy újságírótól értesült a tragédiáról. Azonnal cselekvéshez látott. Miután beszállt a Battle Creek felé tartó vonatba, titkárával egy asztalt hozatott, és az utazás idejét azzal töltötte, hogy terveket rajzolt egy új épület számára. „Ma kaptuk m e g a B attle C reek -i S zanatórium leég és ér ő l tu d ósító szo­ m o rú hírek et'’ - írta Ellen W hite két nappal később, de nem volt megle­ pett. Hetek óta aggódott a Battle Creekben történő események miatt, éj­ szakáit igen nyugtalanná tette az eljövendő baj előérzete, és nem talált szavakat. „B ölcs szavakat k ellen e m o n d a n o m m ost, d e m it m on d h a tn ék ? Azokkal szom ork odunk , akiknek életcélja e g g y é v á lt ez zel az in téz m én n yel. Sírhatunk a sírók k a l...” 1 Adott néhány tanácsot, amelyek nyílt összeüt­ közésbe hozták dr. Kelloggal: Semmilyen körülmények között se épüljön újjá Battle Creek. H elyette számos kis intézm ényt építsünk. „ K o m o ly f e ­ lelő sség nyugszik azokon, akik a B attle C reek -i S zanatórium terh ét h o rd o z ­ zák. F elépíten ek -e B attle C reek ben eg y m a m u tin téz m én yt, v a g y p e d ig Isten ter v ét hajtják v é g r e azáltal, h o g y k ü lön b öz ő h elyek en építk eznek?” 2 Ez volt az a kérdés, amelyre nagyon hamar válasz érkezett. 1902. már­ cius 18-án egyházvezetők nagy csoportja találkozott Battle Creekben, 17

hogy a közeljövő tennivalóiról terveket készítsenek. O tt volt Kellogg is lelkesedéstől ragyogva, amint szavaival egy csodálatos, új épület képét festette a hallgatóság elé, és bár Ellen White figyelm eztetései még egy hónapja sem hangzottak el, egy kompromisszumos tervet fektettek le. A két főépület helyreállítása helyett csupán egyet emelnek majd, amely magasságát tekintve öt emeletes lesz, és 450 láb hosszú. Csak később, az alapok kimérésekor fedezték fel, mennyire bőven értelmezte Kellogg a saját megszorításait (ez azonban még egy későbbi felfedezés). M ost egy tervet kellett lefektetni arra, hogyan teremtik elő az építkezéshez szük­ séges pénzt. A. G. Daniells, a Generálkonferencia elnöke emlékeztetett arra, hogy Ellen W hite nem régen arra szánta a „K risztus p éld á z a ta i” című könyvet, hogy pénzt teremtsen elő az adventista iskolák számára. Ez egé­ szen sikeres volt, és Daniells szerette volna tudni, vajon Kellogg, az or­ szágos hírű egészségügyi előadó tudna-e írni egy népszerű orvosi köny­ vet, hogy előteremtse a szanatórium újjáépítéséhez szükséges pénzügyi alapokat. Kellogg örömmel vállalta a megbízatást. Termékeny író volt, aki diktált vonaton, biciklijéről, még a zuhany alól is titkárának, aki a zavaró körülm ények ellenére is jól ellátta hivatalát. Lelkesedéssel vállalta a fel­ adatot, és rekordidő alatt elkészítette új könyve kéziratát, majd egy hoszszabb nyári vakációra Európába utazott. A kocka el volt vetve. A Battle Creek-i szanatórium újjáépült Ellen G. W hite tanácsai ellenére, és a testvérek nemsokára megtanulták, hogy olyan játékot játszanak, amelyben a tét túl nagy, és a szabályok titkosak. Egy kora nyári napon, az alapokat szemlélgetve, egy különös, furcsa dolgot fedezett fel valaki. Az alapok 100 lábbal hosszabbak voltak, mint Kellogg ígérte, és most úgy tűnt, hogy néhány oldalszárny terjeszkedik félkörben, az épület hátsó részétől kiindulva. 1904-ben Ellen W hite sza­ vai szívbemarkoló szomorúsággal summázták a helyzetet: „A mikor az Ur a n a gy B attle C reek -i sz a n a tóriu m ot elsö p ö rte az útból, n em szándék ozott újra felép íttetn i. H a ezt a ta n á csot m egsz ívlelték vo ln a , a B attle C reekkel k apcsolatos sú lyo s felelő sségek m o st n em léteznének . E felelő sségek retten etes terh et jelen ten ek .” 3 A hivatkozott „ retten etes te h e r ” anyagi természetű volt. „ K ello gg n a gy arányok ban építk ezett, m essze tú lm éretez v e m in d en t, m in t a h o gy a testvérek elképzelték, és m in d ez k ezdett k öltségessé váln i. A W ashington ú ti ép ü let több mint ezer beteg befogadására alkalmas, az Ellen W hite által ideális­ nak tartott férőhely tízszerese - tö m ö r itáliai reneszánsz stílusban öltött testet. Volt ö t a cr e csillo g ó p a d ló felü let, a m e ly et ugyanaz az ü gyes olasz kéz­ 18

m ű v es készített m á rvá n y berakáséi borítással, m in t aki a ra gy o gó m ozaik­ m unk át irá n yította a K on gresszu si K ö n y v tá r m unk álatainál. Ú gy látszott, sem m i sem drága, h o g y az ép ü letet elkészítsék - a legtök életesebb, teljesen f e l ­ sz erelt egész ségü gyi in téz m én yt a v ilá g o n .” 4 A beruházás által okozott pénzügyi teher nemsokára megdöbbentő méreteket öltött. Az egyházra váró igazi válság olyan rettenetes lett, hogy Ellen W hite nyíltan azon tűnődött, át tudja-e élni, mert a válság a pénznél valami mé­ lyebbet is magában foglalt. Néhányan észrevehették, de a válság már megérkezett. Kellogg könyvében rejtett módon jelen volt egy példátlan, a hitelvekben jelentkező válság valamennyi eleme. N éhány év óta Kellogg furcsa kijelentéseket hangoztatott az Isten ter­ mészete felől. „Isten b en n em v a n - mondta a legutóbbi generálkonferen­ ciai tanácskozáson —, és m indaz, a m it teszek, Isten ereje, hatalm a. M in den egy sz erű cselek ed et az Isten terem tő i tette.” 5 Lebilincselő elképzelés volt, amelyről úgy látszott, hogy az Istenséget nagyon közel hozza, és gyor­ san foglyul ejtette néhány jól ismert felekezeti gondolkodó érdeklődését. Volt egy sajátságos báj Kellogg javaslata körül, hogy a levegő, amelyet be­ lélegzünk, az a közeg, amelyen keresztül Isten fizikailag életünkbe juttat­ ja a Szentleiket, és a napfény az O látható „shekinája”. Még a jól képzett elmékre is hatással volt az új fogalom, tüzet fogtak Kellogg evangéliumi lelkesedésétől. M ost ezek a nézetek még csábítóbban nyilatkoztak meg az új könyv hasábjain, amelynek címéül lrAz é lő tem p lo m ” elnevezést vá­ lasztotta. „Az em b eri testben —állította - az erő, a ha talom , a m ely ép ít és terem t, az Isten m aga, az isten i je le n lé t a tem p lom ba n . ” 6 Néhányan ráébredtek, hogy ez az eszme —kereszténységét tönkretéve - eljuttathatja az embert a vallásos miszticizmus birodalmába, ahol nincs többé hely az Isten lénye vagy a menny számára. Egy Indiából nemrégen visszatért misszionárius, William Spicer - generálkonferenciai tisztviselő - vette észre a veszélyt. Azonnal felismerte Kellogg új teoló­ giájában ugyanazokat az eszméket, amelyeket a hinduizmusban látott. Megriadva kereste fel Kelloggot, hogy egy személyes beszélgetés alkal­ mával helyrehozzon mindent. A két férfi a zegzugos, 27 szobás ház ve­ randáján ült, amelyet Kellogg „székhely”-nek nevezett, és Spicer megle­ petésére „azonnal a legvitatottabb kérdések tárgyalásának közepette” ta­ lálta magát. „H ol az Isten ? ” - kérdezte Kellogg. ■ „A m en n yek b en —válaszolta Spicer. —A B iblia leírja az Isten trónját, és m indazok at a lén yek et, akik u ralm a a lá tartoznak. ” 19

A z 50 éves Kellogg, aki 13 évvel fiatalabb volt Spicernél, hirtelen moz­ dulattal kitárta karját a pázsit felé, és kijelentette: „A fű b en , fá b a n , a n ö ­ v én yek b en , m in d en b en k örülöttünk Isten v a n je l e n ”. „H ol va n a m en n y ? ” —kérdezte. „A v ilá g eg y etem k özéppontjában - felelte Spicer d e h o g y h o l va n , azt az em b er n em tu d ja m eg m o n d a n i.” „A m en n y o tt va n , a h ol Isten, és Isten m in d en ü tt je le n v a n ” - vágott vissza Kellogg. Spicer elképedve abbahagyta az eszmecserét, mert észre­ vette, hogy valami nagyobbnak a csúcsát pillantotta meg, mint amit el­ képzelt, valami olyat, ami megrázhatja az egyházat. ,A dolgok nak eb ben a sém ájában n em v o lt h e ly a m en n y és a f ö l d között k özlek edő an gyalok szá­ m ára sem ... A sz en tély m egtisztítása n em eg y m essze tá v o li m en n y b en tö r­ té n ő v a la m i... A sz ív a szentély, a m i m egtisztításra vár. ” 7 William Spicer a vihar első szélrohamaival találkozott össze, és ponto­ san látta azok szörnyű erejét. 1902 nyarán - mialatt a világ készen állt a harmadik angyal üzenete számára, és a békés alkalmak utolsó pillanatai is elillantak - az adventhit fő oszlopainak egyikét kérdőjelezték meg. Kellogg az adventizmus alapvető értelmét támadta meg úgy, ahogyan ő maga sem értette teljesen. Talán tudatlanul, ő támadta meg először a mennyei szentély tantételét. A h. n. adventista tanítás szívéhez nagyon közel állt az az elképzelés, hogy 1844-ben egy fontos esemény történt a mennyben. Az adventisták ezt a hitet Dániel 8-9. fejezete próféciáinak megértésére alapozták, amelyben a 2300 prófétai év egy perzsa király rendeletével vette kezde­ tét, és 1844 őszén ért véget. Annak az évnek gyötrelmes őszén újra átte­ kintették azokat a próféciákat azért, hogy megértsék, miért nem jött el Jézus, ahogyan a M iller-mozgalom prédikátorai hirdették. Kutatásuk Dá­ niel könyve új megértéséhez és egy, a keresztény világban ezelőtt soha nem értett teológiához vezetett. A mély, odaadó Biblia-tanulmányozás és a buzgó imádság arra a kö­ vetkeztetésre vezette őket, hogy 1844 októberében Krisztus a mennyei szentély legszentebb részébe lépett be, amelynek az ősi zsidó szentély egykor előképe volt. Isten ott indította el az emberiség megváltása győzelmes, végső szakaszát. A lehető legszentebb környezetben kezdte el minden olyan ember életének vizsgálatát, aki az O nevében valaha is megváltásra vágyott. Ünnepélyesen komoly igazság volt ez, hiszen az emberek csak azok­ ra gondoltak az ítélettel összefüggésben, akik már meghaltak, azonban az 20

adventhívők ráébredtek egy sokkal megrázóbb gondolatra: egy bizonyos ponton, lényegileg nagyon hamar, az 1844-ben élő nemzedék szembeta­ lálja magát az ítélettel. Krisztus vizsgálati ítélete a halottakról azokra tér át, akik még élnek. Amikor ez a munka befejeződik, akkor bekövetkezik az emberiségre nézve döntő fontosságú végső cselekedet. Krisztus lete­ szi az ember érdekében végzett kegyelmi szolgálatát szimbolizáló tömjénezőt, és kimondja a Jel. 22:11-ben található szavakat: ^Aki igazságtalan, leg y en igazságtalan ,... és aki szent, leg y en sz en t ezután is ... ” Az ember pró­ baidejéről általában azt gondolják, hogy a halálnál ér véget, illetve egy nemzedék számára pedig akkor zárul le, amikor még élnek. Az adventiz­ musban minden erre az eseményre mutat előre; figyelmeztetve rá, kö­ nyörögve az embereknek, hogy készüljenek fel fogadására. Az 1844-es adventüzenet felvillanyozó felhívás volt, amely arra hivatott, hogy meg­ semmisítse a világias biztonságot, és embereket készítsen fel az Úrral va­ ló találkozásra. Ez az üzenet rendkívül nyugtalanítóan hatott azokra, akik nem voltak hajlandók feláldozni mindazt, amit az ember fontosabb­ nak tart Istennél. A z adventista szentély tana majdnem születése pillanatától támadá­ sok kereszttüzében állt. Teológusok gúnyolták mint átlátszó, arra irá­ nyuló kísérletet, hogy félremagyarázzák azt a tényt, Krisztus nem jött vissza 1844-ben. Mások - talán akaratlanul - még körmönfontabb mó­ don támadták. Rettenetesen ingerlő volt megérteni, hogy az ember élete nemsokára Isten végső ítélete alá kerülhet. Minden irányból olyan heves és kitartó támadások érkeztek, hogy Ellen W hite végül azt mondta: „Az elm ú lt 50 é v óta a hiteh agyás m in d en eg y es m ozzanata, szakasza, a m ely b en n ü n k et ért az ig e tanítását illető en - k ü lön ösen K risztusnak a m en n y ei sz en télyb en v ég z ett szolgálatára és a m en n yn ek ezek re az u to lsó napokra a d o tt ü z en etére vonatk oz óan, a m in t J el. 14. a n gya la i által a d a tott - , arra irá n yu lt, h o g y értelm ü n k et elh o m á lyo sítsa .” 8 Majd felkiáltott: „Isten m e g ­ tiltja, h o g y em b eri ajkakról szárm azó fe c s e g é s lejárassa népünk nek azt a h i­ tét, h o g y v a n sz en tély a m en n y b en , és e sz en tély m in tá ja valah a fe lé p ü lt a fö ld ö n . ” 9 A leghangosabb „fecsegés” közül néhány - amint Ellen W hite nevet adott neki - egy Canright nevű kiváló adventista prédikátortól szárma­ zott, aki már évek óta kacérkodott kérdésekkel és kételyekkel, és aki ad­ ventistaellenes doktrínát fogadott el. Végezetül teljesen elhagyta az egy­ házat, miután küldetését elvégezte, hogy megtámadja azt, amit korábban hitt. 1889-ben kiadta a „Megtagadott h. n. adventizmus” című könyvet, 21

amelyben azzal a váddal élt, hogy a h. n. adventisták minden dolgot a szentélyre vonatkozó nézeteiktől tesznek függővé... „H a tév ed n ek eb ­ ben , egész teóriáju k össz erop pan.” 10 Miután ezt leírta, Ellen G. White ellen intézett rohamot, amelyet a szombatra, a törvényekre és a halottak álla­ potára irányuló támadások követtek. 418 oldalas művének végéhez kö­ zeledve Canright eljutott az összegzésig: „A h. n. a d ven tiz m u s ren d sz ere alapját tek in tv e eg y iskolázatlan ö r e g fa r m e r teóriá ira épült, és e g y totálisan m ű v eletlen , n em olva sott, b eteges, izgu lék on y lá n y álm odozásain n y u g ­ szik.” 11 De Canright rövid élete hamar véget ért, és magányos emlé­ kezésein kívül semmije sem maradt. 1919-ben, miközben egyre elhatal­ masodó betegségének utolsó árnyai gyűltek köré, egyetlen testvére felé intézett kérésével kinyúlt a homályból, amelybe aláereszkedett: „M aradj m e g az ü z en et m ellett Jasper, én elh a gytam , és tu d om , h o g y haldok ló, e l v e ­ szett em b er vagyok . ” 12 Canright választott úgy, hogy a szentély igazságát frontálisan megtá­ madja, azzal vádolva az adventistákat, hogy félremagyarázzák Dániel 8:14-et, és helytelenül kapcsolják össze II. Mózes 16. fejezettel, am ely az engesztelés zsidó ünnepét írja le. Krisztus egyenesen a szentek szentjébe ment mennybemenetelekor - érvelt Canright - , és ezért a szentély 1844es megtisztítására helyezett adventista hangsúly téves. Ez - amint el­ hangzott már - az egyház alaphittételei ellen intézett frontális támadás volt; nem jelent különös áldást a könyv elolvasása és annak szemlélése, mennyire nem egyezik az adventizmussal. De a szentély elleni, John Harvey Kelloggtól származó legújabb kihí­ vás 1902-ben minden volt, csak nem nyilvánvaló. A z embert keresztül­ vezeti egy sereg, látszólag logikus lépésen - mindegyik eltakar valamit a másikból - olyannyira, hogy egy, az adventizmustól távoli területen talál­ ja magát, még mielőtt felismerné, hogy valami hibás. Sok ember számára, aki vágyódott jobban megismerni Istent, bíztató volt szemlélni Őt a nap­ fényben, érezni abban a levegőben, amit belélegzünk, és hinni azt, hogy jelen van az élet minden rezdülésében. Mégis, ha valaki alaposan elgon­ dolkodik ezen, mindez felvet néhány kérdést, amelyekre elég nehéz len­ ne választ találni a hagyományos adventizmus keretein belül, olyan kérdéseket, am elyekkel William Spicer már összetalálkozott Kelloggék verandáján. Ha Isten mindenütt megtalálható, és ha a menny ott van, ahol Isten, akkor a menny is megtalálható mindenhol. Ha ez így van, hol a szentély? Kelloggnak természetesen megvolt rá a válasza, s a válasz megtalálható „Az élő templom” című új könyvének címében. Isten szen­ 22

télye, temploma az emberi testben van - egy lépés logikailag, amely most arra kényszeríti az embert, hogy elvesse az 1844-es eseményeket, mint az új világossággal össze nem egyeztethető, jelentéktelen dolgokat. Legjobb esetben is úgy magyarázható 1844, mint történelmi tény, egy állomás az adventizmus kiteljesedése felé tartó úton. Egy ravasz tévelygés volt, amelyet már maga a doktor sem értett tel­ jesen, de néhány vezető testvér mégis támogatta. A probléma, amely most Battle Creek körül kezdett terjeszkedni, ez volt: ki kellene-e még nyomtatni Kellogg új könyvét? Nem volt egyszerű kérdés. Ahogy múlt az 1902-es év, a drága szanatóriumi épület teljes pénzügyi válsággal fe­ nyegetett. Pénzügyi okok miatt Kellogg új könyvét nagyon is szüksé­ gessé vált kinyomtatni és árusítani. Azután túl sok jó ember volt Battle Creek környékén, akik egyáltalán nem láttak semmi rosszat a könyvvel kapcsolatban, és akik befogadták a doktor evangéliumi töltetű teológiá­ ját. Viharos légkörben ült össze 1902 őszén a Generálkonferencia, hogy elhatározza, kiadja-e a nyomtatásra vonatkozó utasítást a Review and Herald igazgatójának. Döntésüket nem könnyítette meg a kivizsgáló bizottság jelentése akik azt a megbízást kapták, hogy elolvassák a kéziratot, és javaslatot te­ gyenek: kinyomtassák-e vagy nem. A csoport többsége nem látott okot arra, miért ne lehetne ajánlani. 1j A z öt bizottsági tag közül csupán ket­ ten szavaztak a könyv ellen. Majd megtörtént azoknak a szokatlan eseményeknek az egyike, ame­ lyek örökre megváltoztatták a történelem menetét, átalakítva az emberek és az intézmények közötti kapcsolatot. De az 1902-es őszi ülésszak a ki­ sebbség beszámolóját fogadta el. A könyvet nem jelentetik meg, és az egyház egyszerűen bízni fog az Úrban, aki majd gondoskodik az új sza­ natórium pénzügyi alapjairól. Ám az összes felekezeti normákkal és gyakorlattal véget lehetett vol­ na vetni a történetnek. De 1902-ben dr. John Kellogg megközelítette azt a pontot, ahonnan nincs visszaút. Evek óta visszautasította az Ellen W hite-tól jövő üzeneteket, amelyek terveit keresztülhúzták, általában azzal a kifogással, hogy Ellen W hite a Kellogg ellenségei által alkalmazott hamis információkhoz igazodott, és hogy a számára küldött bizonyság­ tételek tévesek. M ost szembekerült a szervezett egyházból való egyenes kihívással, és döntenie kellett. Gyorsan megragadott egy alternatívát: a Review elfogadott kívülről származó nyomtatási rendeléseket. Egy üze­ net jutott el a Washington Streetre, az Adventista Központi Kiadóhiva23

tálhoz: nyomtassanak ki 5000 példányt „Az élő tem plom iból, és a szám­ lát nyújtsák be Kelloggnak. A rendelést elfogadták. A könyv jóváhagyása esetére fenntartott min­ ta használatra elő volt készítve. A nyomólemezek nyomtatásra készen álltak. A nyomóteremben takaros papírrakások vártak a nagy gőznyom­ da harapására. Egy csendes kaliforniai völgyben Ellen W hite aludni tért, rossz előérzettől nyugtalanítva. Mindent túl jól értett. „Éjszakai lá to­ m ások ban e g y a n gya lt láttam k inyújtott, lá n go ló k arddal B attle C reek fe le tt á lln i.” 14

24

3.

„M iként egy tüzes k ard " Arthur G. Daniells, a Generálkonferencia 44 éves elnöke késő estig dol­ gozott 1902. december 30-án. N éhány pillanatnyi lélegzetvétel után elő­ ször fiatal szervezési titkárával beszélgetett, majd I. H. Evansszal, a Review and Herald Kiadótársulat igazgatójával. Langyos este volt, mint amilyenek a michigani telek, hó nélküliek, csendesek. A két férfi rokon­ érzelmű lehetett, és beszélgetésükben felengedett. A Review a leg­ nagyobb és legmodernebb kiadóhivatal Michiganben, kivételesen jól működött. A z óév tekintélyes hasznot hozott, és az új év ugyanilyen fé­ nyesnek ígérkezett. ° Két háztömbbel feljebb a Washington Streeten, az imaház harangja imaórára kondult, és Daniells az órájára pillanthatott, hogy felfedezze: már fél nyolc van. Ha ez igaz, ez volt az utolsó megszokott cselekedet, amit Daniells azon az estén véghezvitt. Pillanatokkal később a fények ki­ aludtak. Az utca másik oldaláról kísérteties izzás látszott, ami bárki szá­ mára félreismerhetetlen volt, aki látta a szanatóriumot égni. A Review and Herald főépülete lángokban állt. Amikorra Daniells és Evans kiért az utcára, az egész nyomda lángok­ ban állt. Haragos látvány volt, amelyet ismétlődő robbanások szakítottak meg, amint a túlhevített hivatali ablakok kivágódtak. Az ember kívülről hallhatta a gépezet zuhanását, ahogy az emelet összeomlott. Egy órán be­ lül a Review and Herald Kiadótársulat megsemmisült. Egy halom égett fa, szétszórt tégla, összetört adventista nyomóprések hevertek dr. Kellogg könyvének elolvadt lemezei között. Elmúlt. Egyetlen pusztító éven belül a H. N. Adventista Egyház két fő intézménye tűnt el a füstben. A Battle Creek-i Tűzoltóság parancsnoka, Weeks pontosan úgy összegezte a történteket, ahogy bárki summázhatta volna: „Volt v a la m i különös a h. n. ad ven tista tüzek körül. A rázúdított v íz ­ tő l jo b b a n égett, m in t a gázolaj. ” 1 H etek óta egy hátborzongató figyelm ez­ tetés függött Battle Creek fölött, mely a történteket felejthetetlenné tette. A tűzeset során tüzet fogott egy nagy rakás szén is. Februárig égett, füst­ oszlopként, mely némán emlékeztetett Ellen White figyelmeztetésére: „Hacsak n em következik b e m egújulás, sz eren csétlen ség lep i m eg a k iadó­ 23

hivatalt, és a v ilá g m e g fo g ja ism ern i az okát.” 2 Most pedig megtörtént, és az üzenetet hetekre odafestette Michigan egére. „Evek óta sú lyo s terhek et hordozok in téz m én yein k m iatt —írta Mrs. W hite, miután megkapta a szomorú táviratot. - N éha arra gon d olok , h o g y n em veszek részt tö b b é a n épün k szám ára tartott n a gy o b b össz ejövetelek en , m er t ú gy látszik, ü z en eteim k evés b en y o m á st gyak orolnak v e z e tő testvérein k elm éjér e az össz ejövetelek b efejez ése után. ” Szomorúan mondta el, hogy „az ily en össz ejövetelek a n n yira lesújtották, a m in t a szekér n y ö g a k évék sú lya a la tt”. 3 A Battle Creek felett füstölgő üzenet világos megfogalmazássá egyszerűsödött: Isten népe követi-e még saját terveinek és látszólagos előnyének feláldozása árán is az Isten üzenetközvetítője által küldött ta­ nításokat? Ez volt az a kérdés, amit, úgy látszott, John Harvey Kellogg vissza­ vonhatatlanul megválaszolt. Ellen W hite ismételten figyelm eztette, hogy új teológiai eszméi veszélyes területre vezetik őt és követőit. A szerve­ zett egyház visszautasította, hogy kéziratát kinyomtassa. Ment a maga útján, és most a Review and Herald Kiadótársulat romjai füstölgő szén­ oszlop alatt hevernek, am ely bemaszatolja a téli égboltot. Bizonyos mér­ tékig az ítélet üzenete volt ez Kellogg számára, mégis egy döntés hatal­ mát igyekezett bizonyítani, azét a választásét, am ely visszautasította az igazságot, és most még távolabbra vezetett tőle. A tűzvész utáni első cse­ lekedeteinek egyike az volt, hogy kéziratát nyom tatásra elvigye egy ki­ adóhoz. Kellogg belefogott az egyház vezetésének közvetlen kihívásába, és nemsokára világossá vált, hogy a játszma sokkal többet jelent egy könyv kinyomtatásánál. Valójában a Generálkonferencia irányítását is magában foglalhatta. A H. N. Adventista Egyházat demokratikus rendszerűvé szervezték. A helyi gyülekezetek többségi szavazattal választják a tisztségviselőket. Időszakonként tagokat is jelölnek a választókerület konferenciai össze­ jöveteleire, ahol a delegátusok saját gyülekezeteiket képviselik a választó­ konferencia tisztségviselőiben és a konferencia végrehajtó bizottságában. A helyi konferenciák pedig képviselőiket a választókerületi összejövete­ lekre küldik, ahol az unió tisztségviselőit választják meg. Időszakonként pedig a Generálkonferencia ülésezik, ahol ugyanezt a demokratikus fo­ lyam atot alkalmazzák, hogy a világ vezetését megválasszák. Járható, könnyen kivitelezhető út volt, hasonló a világ minden részén 26

megtalálható demokratikus kormányzatokhoz, de egy közös tényben osztozott azokkal: nem volt mentes azok manipulációitól, akik politika­ ilag gyakorlottak és magasan szervezettek voltak. íg y egy jól felépített helyi csoport olyan küldötteket is küldhetett a területi választókonferen­ ciára, akik nem igazán képviselték a gyülekezet egészének gondolkodá­ sát, de akik olyan ügyesen szólhattak egy különleges szempont vagy te­ ológia mellett, hogy még a nagy konferencia irányvonalát is jelentősen tudták befolyásolni. 1903-ban minden jel arra mutatott, hogy John Harvey Kellogg megvalósítja az okoskodásnak ezt a precíz példáját. Megtévesztő konfliktusok kezdtek kibontakozni Battle Creekben. A szanatóriumra összpontosító politikai frakciók ekkor a Battle Creek-i gyülekezet vezetéséért küzdöttek; szóbeszédek, híresztelések keltek szárnyra, és régi barátságok vallották kárát. A Dime (Tízcentes) imaház kezdte kialakítani a bajban lévő gyülekezet klasszikus szimgtómáit. Időközben voltak jelek, amelyek arra mutattak, hogy Kellogg is meg­ próbálkozott azzal, hogy kibuktassa a Generálkonferencia vezetését. 1901-1903-ig egyáltalán nem volt semmilyen generálkonferenciai elnök­ ség; helyette volt egy 25 férfiből álló bizottság, akik „elnököt” választot­ tak. Ideális körülmények között ez a szervezet elég jól működhetett vol­ na, de volt egy gyengesége, amelyet bárki könnyen észre tudott venni, ha egy kis politikai gyakorlattal és ambícióval rendelkezik. A világ-egyház vezetőjét többé már nem lehetett kiszemelni, és nem kaphatott mandá­ tumot az ülésszak ideje alatt működő Generálkonferencia által: 24 másik férfi jelölte ki őt. Befolyásolj közülük tizenhármat, és hivatalba juttat­ hatsz bárkit, akit csak akarsz! Kelloggot nem úgy ismerték, mint aki elszalasztja az ilyen lehetősé­ get, és 1902 és 1903 bebizonyította, hogy nincs kivétel. Intenzív kam­ pányt kezdett, hogy A. G. Daniellst elmozdíttassa a Generálkonferencia vezetéséből, és bár terve végül is meghiúsult, a doktor híveket toborzott, koalíciót verbuvált erőteljes, magukat értelmesen kifejezni tudó férfiak­ ból, akik teljességgel támogatták teológiáját, és azt gondolták, hogy az ő szempontjait kellene az egyházban a lehető legszélesebb körben köz­ kinccsé tenni. „ Voltak k iváló em b erek - írta később Daniells - , préd ik á to­ rok, orvosok , n evelők , akik álláspontjuk at n yílta n k épviselték, elő n y b en r é­ sz esítve a k ö n y v et és annak tanításait. ” 4 Nyár felé mind Daniells, mind pedig Ellen W hite megborzongott, amikor felismerte, hogy erős rábeszélő képességű emberek csoportja ép­ pen elérte azt a pontot, az egyetlen segélyforrást az egyház fiatalságának 27

megnyerésében, amelynek elveszítését az egyház nem engedhette meg magának. Azok számára, akik a status quóban a két fő változtatás mellett elkö­ telezték magukat, a fiatalok mindig a kedvező alkalom, a nagy lehetőség kísértő céltáblái voltak. Ha a változtatást nem lehet első próbálkozásra megvalósítani, még mindig megmarad a fiatalság elérésének reménye, akiknek az új eszmék iránti csodálata, amelyet nem befolyásolhatnak ré­ gi hittételek, előnyösen felhasználható egy rokonérzelmű, következő ge­ neráció kialakításában. Ellen W hite nagyon is tudatában volt annak az erőnek, amit a fiatal emberek az egyháznak jelentenek. Vágyakozva be­ szélt egy nagy, fiatal „hadsereg”-ről, amely az evangéliumot elvihetné az „egész világra”, és azonnal felismerte a bajt, amikor világossá vált, hogy Kellogg erői kezdtek érdeklődéssel tekinteni az egyház fiatalsága felé. A taktikára utaló első célzás akkor vált nyilvánvalóvá, amikor Kellogg könyve kikerült a nyomdából. „Az élő templom”-ot azonnal pártfogásba vették, és elküldték a területi konferenciákhoz, pontosan a nyári tábori összejövetelek időszakára, és „hathatós erőfeszítéseket” tettek arra, hogy az előadásba és a terjesztésbe belevonják a fiatalságot. 6 Daniells testvér nagy aggodalommal figyelte az új fejleményt: „Láttam a fia ta lok százai k özött az elv etett m agvak at v e z e tő in téz m én yein k b en - számolt be - , v a la ­ m i, a m irő l szilárdan hitte, h o g y sz ív et szaggató k övetk ezm én yek k el já r test­ v érein k százai számára. ” 7 Kellogg is a politikában használatos módon használta fel az ifjúságot. 1903 novemberében Ellen W hite írt S. N. Haskell testvérnek, figyelm ez­ tetve őt, hogy fiatalokat toboroznak egy levélíró kampányra, hogy ked­ vező politikai nyomást teremtsenek a szanatórium számára. creek i sz ana tórium ba n a tanulók at és a pá rtfogók a t arra bátorították az igazgatók, h o g y írjanak szüleiknek, barátaiknak, és beszéljen ek az in téz m én yb en v é g ­ z ett csod á la tos d o lgo k ró l - mondta - , olya n dolgok ról, a m elyek rő l azt a ki­ nyilatk oztatást n yerte, h o g y m essz e vannak a csod álatostól. ” 8 Állandóan ag­ gódott a szanatóriumbeli fiatal diákokért, akik a professzoroktól az új te­ ológiát hallgatták, azoktól a professzoroktól, akiket becsültek. A veszély olyan nagy volt, hogy nyíltan arra figyelm eztette a szülőket, tartsák távol gyerm ekeiket Battle Creektől. Visszatekintve, 1901-ben aggodalmára vá­ laszul a kollégiumot bezárták, és az iskola új szálláshelyére, Berrien Springsbe költözött. Battle Creekben csupán a szanatóriumban alkalma­ zott, orvosi tevékenységekkel kapcsolatos osztályok maradtak. A Battle Creek College alapítólevele azonban nem járt le, meghagyva 28

a campus újranyitásának elméleti lehetőségét, ha valaki egyszer meg akar­ ja tenni. Most pedig, amikor a csata fellángolt, Kellogg megragadta ezt a lehetőséget az egyház fiatalságának elérésére. Vonzó brosúrákat nyom ­ tattak, amelyek a Battle Creek-i College újranyitását adták tudtul (egy szükségmegoldást fenntartott a hitellevél számára: az alakiságok az orvo­ si iskolával kapcsolatosak). Toborzó csapatok szálltak harcba. Grandió­ zus terveket fektettek le az új intézmény számára, és ebben az újranyílt Battle Creek-i College-ben a fiatalságnak a „képzés nagy előnyéről” be­ széltek. 9 Ez volt az a kihívás, amely Ellen W hite-ot gyors cselekvésre késztette. „H ogyan hagyhatnánk jó v á , h o g y ifjaink sz ín e-ja vá t B attle C reek be h ív ­ ják, n evelésü k et átvegyék , am ik or Isten fig y elm ez tetést fig y elm ez tetés után adott, h o g y n e m en jen ek o d a !” - kiáltotta. N éhány oktató „n em érti hitünk ala p ja it... Isten m egtiltotta, h o g y a bátorítás eg y etlen szava is elhangozzék, m ely fiatalságu n k at olya n h ely r e h ívja, a h ol m agukra maracfnak, csalások ­ nak és m egtévesztések n ek k iszolgáltatva a biz on ysá gtételek és az Isten sz ol­ g á i m unkájára és je lle m é r e von a tk oz óa n .” 10 íg y -M rs . W hite szerint - két kiút van: hit a prófétaság Lelkében, és a szervezett egyház támogatása. A fiatalokat pedig Battle Creekbe küldeni annyi, mintha mindkét terüle­ ten támadásoknak tennénk ki őket. Növekvő volt a lehetősége annak, hogy egy másik veszélynek is kite­ gyék őket. Az adventizmus történelmének kezdetén az alaphitelvtől va­ ló eltévelyedésekkel különös magatartási formák jártak együtt, és most úgy tűnik, hasonló problémák merültek fel. „ O tt volta k a szabad sz erelem zavarba e jtő k ísértései —emlékezik vissza L. H. Christian testvér később —,és n éh án ya n erk ölcstelen praktikát folyta tta k azok közül, akik a term ész e­ ten k eresztül á ra d ó sz em élytelen Isten hittételét, v a la m in t a sz en t test h itv a l­ lását képviselték. A sz égyen n ek ezt a fejez e tét n em len n e szabad elm on d a n i, d e azok, akik ism erték a tények et, m egértették e szavak igazságát: Panteisztikus elk épzelések et n em tű r e l Isten sz a va ... S ö tétség azok elem e, és m ű k ö­ d ési területük az érzékiség. K ielégítik a term ész etes sz ívet, és k ed v ez ő sz éljá­ rást biztosítanak a hajlam ok nak .” 11 Azok, akik elfogadták Kellogg eszméit - úgy tűnt - , az agresszív evangélizálás módját is magukévá tették, amely hamar hadviseléssé vál­ tozhatott, ha útját keresztezték. Egyik este Daniells testvér hazafelé tartott a generálkonferenciai bi­ zottság őszi üléséről. 1903 októbere volt. Kellogg (az egyházi tanács el­ lenére most kiadott) könyvének ügye heves vitává fajult az egyházban. 29

Egy fénylő utcai lámpa alatt Daniells megállt, hogy egy pár percig beszél­ jen egy munkással, aki hitte Kellogg nézeteit, és erejéhez képest mindent m egtett, hogy terjessze a könyvet. A két férfi beszélgetett egy rövid ideig, nem kétséges, megpróbálva kölcsönösen megtéríteni egymást, ami­ kor a munkás kedélye hirtelen megváltozott. „É leted hibá já t k ö v eted e l - fenyegetőzött. - Végül is e n éh á n y n yu gta ­ lan nap elm ú ltá va l m a jd felk elsz, és p o rb a n h e n ter eg v e ta lá lod m agad, és az erők et m á r m ás irányítja. ” „N em hiszek a te jö v e n d ö lé s e d b e n ” - válaszolt Daniells, majd ki­ buggyant belőle egy megjegyzés, annak az embernek a nyelvén, akivel be­ szélt. „T örténjék bárm i, inká.bb a p o rb a n fe tr e n g v e teszem azt, a m irő l lel­ k em b en hiszem , h o g y igaz, m in t fejed elm ek k el járkálnék, azt cselek ed ve, a m ir ő l lelk iism eretem azt m o n d ja nek em , h o g y rossz.” Azután a bejárati ajtó felé fordult, hogy mentse, amit még lehet abból a zavaros éjszakából, a kétségtelenül különös viselkedési változá­ sokon tűnődve, amelyek barátainál az új teológia elfogadásával együtt jártak. 12 Ha az ember elgondolkodik erről, látja, ez volt a legnagyobb veszé­ lyek egyike, amellyel az egyház most szembe találta magát. A z adventiz­ mus üzenete mindig magában foglalta a viselkedést is. „F éljétek az Istent, és nék i adjatok d ics ő s ég et... M egem lék ez zél a szom batnapról, h o g y m egsz en ­ te lje d az t... Áldottak, akik m egtartják az O pa ra n csola tá t.” Számára ez ad erőt... Nincs semmi örvendetes az adventüzenetben annak, aki a keresztény­ séget csak félig fogadja el. )yAzok, akik akkor éln ek a fö ld ö n , am ik or K risz­ tus közbenjárása v é g e t é r a m e n n y e i sz en télyb en , a sz en t Isten elő tt k özben­ já r ó nélk ül fo gn a k állni. Ruháik f o l t nélküliek, jellem ü k a v é r m egh in tésétől, b ű n tő l m egtisztított. Isten k egy elm e és saját szorgalm as erőfeszítéseik által győz tesek a gon o ssz a l v ív o tt csatában. M ialatt a m en n y b en a viz sgá la ti íté­ le t fo lyik , m ia la tt a b ű n b á n ó h ív ő k b ű n ei eltávolítta tnak a sz en th elyb ől, Is­ ten n ép e k özött a fö ld ö n a m egtisztulás, a bű n fe le tti g y ő z elem k ü lön leges m unk ája m eg y v ég b e. ” 13 , A z adventizmus messzebbre vitte az embereket, mint ameddig azelőtt valaha is eljutottak: a menny valódi szívébe, a kegyelem trónjának neve­ zett helyre, ahol az ember újra felfedezi az Isten törvényének nevezett örök mértéket. Itt a megváltási terv végső cselekménye van folyamatban. Erről a helyről nemcsak irgalom árad, hanem erő is, az ember helyes vi­ selkedéséhez, vagyis a hitből születés is, hogy győzelmes életet éljünk. 30

„Isten k egyelm e és saját szorgalm as erőfeszítésük által győz tesek a gon ossz al v ív o tt csatában.” 14 Ez volt az adventizmus világnak nyújtott egyedülálló hozzájárulása, egy utolsó üzenet, amely a reformációra felteszi a koronát. A kereszté­ nyek századokon keresztül azt hitték, hogy a megváltás a Krisztusba vetett hitből származik. Ezt teljességgel elfogadva, az adventisták az írá­ sokból egy új dimenziót vázoltak fel, amely feltárja a hit igazi mélységeit: a Krisztusba vetett hit által az egész élet összhangba hozható a világegye­ temet is fenntartó isteni törvénnyel. M indez olyan sürgető jelleggel hangzott el, mintha az ember ideje amelyben megvalósíthatja ezt — nagyon rövid lenne. „Arra készülünk, h o g y találkozzunk Vele, aki szent an gyalok k íséretében feltű n ik m a jd az é g felh ő ib en , h o g y a hűségesek nek és igazaknak a halhatatlanság v é g s ő érin tését adja. A m ikor eljön , m á r n em azért jö n , h o g y b ű n ein k b ől m egtisztítson , sem azért, h o g y a ben n ü n k lé v ő hián yosságok at eltá volítsa belőlün k , v a g y h o g y k igyógyítson a term ész etün k ben és hajlam aink ban lé v ő gyen geségek től. H a fo ly ik értünk m unka egyáltalán, en nek a m unkának teljesen b e k ell fe je z ő d ­ n ie az Úr m eg jelen ése előtt. A m ikor az Ür eljön , a szentek ezután is szentek lesznek .” 13 1868-ban, egy nyári napon Ellen W hite hasonló gondolatokat írt egy születésnapi levélben fia számára, amelyben az anyai szeretet összeve­ gyült a régi adventüzenet félreérthetetlen tartalmával: „N e lég y m egcsa l­ va. Isten csúfoltatik m eg. S em m i m ás, csak a sz en tség készít e l ő a m en n y sz ám ára... A m en n y ei je lle m e t a fö ld ö n k ell m egszerezni, v a g y soha sem sze­ rez h ető m eg .” 16 Volt egy idealizmus az adventizmus körül, valami, ami még a reformá­ torok álmait is túlhaladta, azokét a reformátorokét, akik bevilágították a világot a hit újraélesztett üzenetével. Luther, Kálvin, Knox és a többiek a történelem hosszú éjszakájának végén éltek, és arra törekedtek, hogy vi­ lágosságot árasszanak, amint Isten erőt adott nekik. De most az a nap, amely annyira ígérettel teljesen kezdődött a XVI. században, messze el­ múlt. Az emberi történelem majdnem befejeződött, és a h. n. adventis­ táknak olyan üzenetük volt, amely eddig még sohasem adatott tudtára a világnak. Ez a nemzedék átélheti a vizsgálati ítéletet, és élve megérheti Jé­ zus eljövetelét. íg y az adventista figyelem arra hajlott, hogy a célokra összpontosít­ son, amelyeket többé már nem lehetett valami messze távoli jövőbe helyezni. Számukra a kihívás MOST érkezett el, és példákért kutattak 31

a Szentírásban, hogy Isten mit vár el népétől, akik a menny számára át­ alakíthatok anélkül, hogy a síron áthaladnának. „Enok elragadtatásával és elvá ltoz á sá va l az Ur szándéka az v o lt, h o g y eg y fo n to s leck ére m egta n ítson —írta Ellen W hite. - Férfiak m ega n u ltá k , leh etséges en ged elm esk ed n i Isten tö rv én yén ek , h o g y m é g m ialatt a bűn és m egalk uvás k özepette élnek, Isten k egy elm e á lta l képesek visszautasítani a kísértést, és szentté, tisztává vá lh a t­ nak. E p r ó féta sz en t je lle m e a sz en tség állapotát m utatja be, a m ely et e l k ell n yern iü k azoknak, akik m egadh atnak a fö ld r ő l (Jel. 14:3) K risztus m ásodik a d v en tje id e jé n .” 17 Ez a kívánalom úgy látszott, mint az egyház valódi missziójának egy része. Enok a vízözön előtt élt a földön. Élete maga a kegyelem üzenete volt, amely Isten szabadító hatalmára mutatott. Most még nagyobb romlás és pusztulás várható, és a világ megérdemelte Isten jellemének egy utolsó, tiszta megpillantását. „Enok p éld á ja sz erin t ők is az Úr eljö v e te lé r e fogjá k fig y elm ez te tn i a v ilá go t, és azokra az ítéletek re, am elyek a tö rv én ysz egést k ö­ vetik. K egyes beszédük és sz en t életm ód ju k h ird et ítéletet az isten telen ek bű ■ ,, 18 neire. 1902-ben ismét emlékeztette az adventistákat, hogy a „k egyes élet sze­ rep ét az összes k ö n y v sem tölth eti be. Az em b erek et n em g y ő z i m e g a m it a lelkész h ird et, h a n em az, a h ogya n a gyü lek ez et é l.” 19 Végül is az adventisták tették a legmerészebb kijelentést, amit valaha a keresztény hitben tettek. Azzal az igénnyel álltak elő, hogy betekinté­ sük van a menny legmélyebb rejtekeibe, ahol az a mérték található, amely által Jézus éppen most ítéli a világot. Az adventisták újra felfedezték a törvényt, és most valamit kezdeniük kell vele. Vagy aszerint élnek Isten ereje által, vagy kifejlesztik a világ legjobb kifogásait a bűn elkövetésére. Világos volt az a veszély, am ely megkísérthette őket, hogy az utóbbi alternatívát válasszák. A mérték, amely a szentélyben kinyilatkoztatta önmagát, végül is magas volt. Ellen W hite ez ellen a lehetőség ellen a kö­ vetkező szavakkal figyelm eztetett, am elyeket lehetetlen félreérteni: „N em m o n d h a tja senk i: N em tu d o m o rv o so ln i jellem h ib á im a t. H a erre a d ö n tésre jutsz, b iz on yá ra n em n y er ed e l az örök életet.” 20 18 8 8 fontos esztendejében hasonló gondolatokat írt. „A jellem h ib á k on k eresztül Sátán azon m unkálkodik, h o g y az egész értelem irá n yítá sát m egszerezze, és tudja, h ogyh a ez ek et a hibák at ápolgatják, m unkája sik eres lesz. Ezért állan d óan arra törekszik, h o g y m egcsa lja K risztus k ö v ető it álokoskodásokkal, a m e ly e ­ ket nem tudnak leg y ő z n i.” ~ Megdöbbentő figyelmeztetés mutat azokra a veszélyekre, am elyek akkor következnek be, ha az adventisták mégis el-

32

határozzák, hogy kifogásokat emeljenek a törvénnyel szemben, semhogy megtartsák azt; és mégis mint mindig, üzenete a reménység néhány sorá­ val fejeződik be: „Senki se tek intse h ib á it gyógyíthatatlann ak . Isten m a jd h i­ tet és k egyelm et ad, h o g y legyőzzék azokat.” 22 A megnyugtató ígéret így szól: „A mikor a sz ívb en Isten irá n ti en ged elm esség h o n ol, am ik or az erre irá n yu ló erőfeszítések m ű k öd ésb e lépnek, Jéz u s ú g y fo g a d ja ezt a m egn y ila t­ kozást és erőfeszítést, m in t az em b er legjo b b szolgálatát, és a hián yosságok at saját isten i é r d e m e iv e l pótolja . D e n em fo g a d ja e l azokat, akik azt állítják, h o g y Isten b e v e te tt h ittel rendelk eznek , és m égis hű tlenek p a ra n csola ta i iránt. ” 23 íg y különleges küldetés vár a h. n. adventistákra, akik olyan sokat tud­ nak arról, mi történik nemsokára a világgal. Évszázadokon keresztül hir­ dették a keresztények a hit üzenetét; most az adventisták terjesztették ki az üzenetet annak végső határáig, a hittől várva a legtöbbet, am it csak el­ hozhat, arra törekedve, hogy az üzenetet a világ végső határáig eljuttas­ sák, hit által igényelve azt a legmesszebbmenőt, amit elhozhat: egy illési üzenetet, amely a földön kezdődik és a mennyben ér véget. Bármi, ami kihívja a személyes győzelem és a személyes tanúskodás üzenetét, az egyház valódi küldetését is megkérdőjelezi. Ebben a tényben rejtőzött Kellogg 1903-as tanításának veszélye. „Azok a tantételek , am elyek az ő logik ai k övetk eztetéseit k övették , elsöprik az egész k eresztén y társadalm at —figyelm eztetett Mrs. W hite. - Azt tan ít­ ják, h o g y az előttünk á lló jelen etek n em e lé g fo n to sa k ahhoz, h o g y k ü lön le­ ges fig y e lm e t szenteljünk nekik.” 24 „Az egyház és a v ilá g sod ród ik az eg y re sö téte d ő éjszakán át v a la m i fe lé , a m it a m egpróbáltatás u tolsó szakaszának n evezn ek , a m ely et m eg elő z ő en m in d en eg y es sz em élyt sz em élyesen m egv iz s­ g á l Isten, olya n alapos és kutató részletek be m e n ő vizsgálattal, m inth a n em len n e m ás lén y a fö ld ö n .” 25 Am ikor ez az esemény elérkezik, mindenki sorsa örökre eldől életre vagy halálra. Ezt a kihívást lehetetlen volt túl­ hangsúlyozni. A z adventistákat mégis m egnyugtatták és elaltatták az Isten ter­ mészetéről szóló tetszetős teóriák, amelyekben a félelmetes mennyei szentélyre vonatkozó igazságokat legyengítették, hogy a látomásból és a „shekinából” nem lett több tavaszi napfénynél. Reménytelen figyel­ meztetni a tévelygés elbűvölő hatalma által megriadt egyházat. Ellen W hite módot keresett, hogy illusztrálja, mennyire könnyen összeté­ vesztheti az ember a tévedést az igazsággal, és a kétvágányú vasútvonal nyomtávjának optikai illúziójához folyamadott, amely a távolban össze­ 33

olvad, végül már egynek látszik. lyAz igazság ö sv én y e p o n tosa n a tév ed és ös­ v é n y e m ellett halad, és a két csapás e g g y é o lva d h a t az elő tt az értelem előtt, a m ely b en n em m unkálkodik a Szentlélek. ” 26 Am ikor látta, hogy az egyház legjobb elméi közül is néhányan csapdá­ ba estek, és másokat is belevezettek abba az ékesszólás erejével, amellyel valaha az adventi üzenetet szolgálták odaadóan - majdnem teljes kétség­ beeséssel így kiáltott fel: „Lelkem o ly n a gyo n aggódik , a m in t látom a kí­ sé r tő terv ein ek kidolgozását, h o g y n em tu d o m k ifejezni lelk em halálos küz­ d elm ét. Az Isten egyháza m in d ig a v á d o ló fo r tély a itó l m egz a va rt állapotban van, am ik or p e d ig K risztus fig y elm ez tetései olya n határozottak, eg y érte l­ m űek. ” 27 Szeretett egyházával együtt Ellen W hite éppen most került egy nagy válságba, és szerette volna tudni, vajon át tudja-e élni azt. Az 1904. év be­ lemosódott az 1905-ös évbe. N égy értékes, drága év telt el, a békesség és a jólét évei. A z egyháznak kürtölnie kellett volna üzenetét a világ felé. H elyette a legalapvetőbb igazságok elleni támadásokkal folytatott küz­ delmet. Legnagyobb intézménye ingadozott a szakadék szélén. (Innen számított néhány hónap múlva el is veszett 1906-ban.) A prófétaság Lelke a támadás kereszttüzében volt, mind nyíltan, mind pedig rejtetten támadták tehetséges elmék, akiket - úgy hírlett a Battle Creekből származó pénzből támogattak. Még a Battle Creek-i kápolna is a vezetésért folyó küzdelem középpontjában volt, amelyet pe­ dig hívő tagok és Battle Creek érdeklődő polgárságának adományaiból építettek. Időközben tévedéseket kínáltak fel új világosság címen, olyan körmönfont módon, hogy zavarba hozták a college-i diákokat, de az edzett, érett munkásokat is. A z egyház mint egy hajó, most hatol ke­ resztül a ködös, csalóka óceánon, amely tele van jéghegyekkel - ahogy Ellen W hite látta. Port Arthurnál Heihachiro admirális csatasorba rendezi a japán flot­ tát, ágyútüzet okádva megsemmisíti az orosz balti flottát. Oroszország lemond M andzsúriáról, Japán vitathatatlan ereje elfoglalja Koreát. Ázsiá­ ban felbomlik az erőegyensúly, és a dolgok sohasem lesznek már ugyan­ azok. A z események most mozgásban vannak, és ez az állapot nem szű­ nik meg addig, míg a világnak majdnem a fele bezárul egy időre az evan­ gélium számára. A z egyház számára a kihívások éppen most kezdődnek. Itt az idő Sá­ tán támadásának második felvonása számára. Itt az alkalom Albion Fox Ballenger számára is. 34

4.

Te vagy az az ember. . 1906. március 16-án Daniells, a Generálkonferencia elnöke írt William W hite testvérnek, aki éppen akkor Kaliforniában tartózkodott, tekintet­ tel a nyugtalanító problémára. Egy prédikátor, akit legutóbb Angliába küldtek mint evangélistát és missziófelügyelőt, furcsa dolgokat kezdett beszélni a szentély tanáról, azokhoz hasonló eszméket, amelyek D. M. Canrightot kivitték az egyházból 18 évvel ezelőtt. Az evangélista kétség­ telenül kiépítette a következőket: gyülekezeteket Írországban, Walesben, Eszak-Angliában, és ahol csak ez az ember megfordult, a gyülekezetek most nyugtalanságban voltak. „B irm in gh a m b en és m ás h elyek en a p r é d i­ kátoroknak k o m oly nehéz ségeik volta k n éh á n y v e z e tő testv érr el a sz en tély tém á já t illető en .” Eugene W Farnsworth testvér kétségbeesetten próbálta helyrehozni a kárt. Majdnem magán kívül volt, amikor írt Daniellsnek, hogy segítséget kérjen. Farnsworth saját szavai szerint, amelyet Daniells W hite-nak írt levelében idéz: „S zám om ra ú gy tűnik, B a llen ger testv ér olya n lelk iállapotba került, a m ely teljesen alk alm atlanná teszi arra, h o g y az ü z en etet prédik álja. Az u tób b i id ő b en tan ulm án yozta a sz en tély tém ak örét, és az aláb bi k övetk eztetések re ju to tt..., h o g y am ik or K risztus felem elk ed ett, a z on n a l a szentek sz en tjéb e m en t, és szolgálatát azóta o tt végz i. I ly en igét idéz, m in t Zsid. 6:19, összehasonlítja azt 25 v a g y 30 o lya n ótesta m en tu m i k ifejezéssel, a h ol - azt állítja —m in d en eg y es p éld á b a n sz erep lő »kárpiton b elü l« k ifejezés a szentek sz en tjét je le n t i... * 1 „ Világosan látja, h o g y n éz etét n em leh et a b izon yságtételek k el összhang­ ba hozni, ő legalábbis n yíltan elism eri, h o g y teljességgel k éptelen ezt m eg ten ­ ni, és m é g saját gon d o la ta ib a n is ö ssz eegyez teth etetlen k ü lön b ség van. ” 2 íg y Farnsworth - aki tél végén keresztelkedett Washingtonban, N ew Hampshire-ben, a tó jegébe vágott kétlábnyi lyukban, és akinek egyál­ talán nem állt szándékában, hogy valamit is összezavarjon, ami olyan alapvető, mint a szentély - a problémát a Generálkonferencia elnöke elé terjesztette. Daniells pedig, miután megértette ezt és még sokkal többet is, írt W hite testvérnek, erőteljesen érdeklődve az után, hogyan kellene az egyháznak a problémát kezelnie. „Ö rülnék, ha eltávolítta th atn ám N a gy-B rita n n iá b ól —tűnődött —, d e a m it itt tehetünk v ele , az több, m in t 35

a m it je le n le g m o n d h a to k ... ” Furcsának látszik, hogy egy ember, aki egész életét ebben az üzenetben töltötte, eljusson oda, hogy egyáltalán felves­ sen egy ilyen kérdést. A szentély az egész mozgalom központi pillére; mozdítsd meg, és minden összedől. „I sm er ed ezt a testvért, és a d tá l m ár nek i v a la m ily en ta n á cso t?” 3 W hite testvér tényleg ismerte Albion Ballengert, és ami ügyét illeti, arról Ellen W hite is tudott. Jóképű férfi volt, hatalmas lobogó bajusszal, és olyan karizmával, amellyel sokakat magával ragadott. Nem ez volt az első ballépése a hitelvekkel kapcsolatban. N éhány évvel ezelőtt az adven­ tista vallásszabadság-magazin szerkesztője volt, arra az elképzelésre ju­ tott, hogy az egyháznak rokonszenvesebbé kellene tennie magát olyan megkülönböztető hittételek háttérbe szorításával, mint a szombat. Az eredmény egy látomás volt, amit Ellen W hite salamancai (New York ál­ lam) tartózkodása alatt kapott, és amit végül a leghatásosabb körülmé­ nyek között tárt fel. (Ú jra és újra megpróbálta elmondani a látomást, de minden egyes alkalommal eltűnt emlékezetéből, csak később tudta elbe­ szélni azon a bizonyos napon, Ballenger bizottsági ülésen tett megjegy­ zése után.) Ballenger akkor odafigyelt az isteni intésre, könnyek között bevallva, hogy tévedett. De most ez egy egészen új probléma. Angliából hazahívták, miközben a testvérek pontosan szerették volna tudni, mit te­ gyenek vele. Ellen W hite-nak volt némi kétsége. 1905. május közepe felé ellátoga­ tott a Generálkonferencia ülésszakára, Takoma Parkba. M ialatt a kollé­ giumi hálóépület folyosóján sétált, amely vendégek részére szolgált ak­ kor, alkalma volt látni Ballengert, aki felé egy nyomatékos üzenete volt: „Te v a g y az az em ber, akit az Ur elém tárt S alam a n cáb an ” - jelentette ki, majd folytatta, és elmondott néhány dolgot, am ely csak naplójából szár­ mazhatott. „És a m i B a llen g er testvérü n k m o st újra olya n eszm ék et tár fel, a m elyek et n em leh et iga z oln i az Ur szavával. Az Úr n e v éb en k ijelen tem , h o g y a leg v esz ed elm eseb b tévtan ítások törek edn ek arra, h o g y b ejá ra tot talál­ janak közénk, m in t n ép közé, és B a llen ger testv ér saját lelk ét teszi p réd á vá . ” „A te eszm efu tta tásaid fin o m szálak sok aságából állnak, és olya n sok m a ­ gya rá z a tot igén y eln ek —n em igazak, és n em szabad azokat Isten n yája e lé tárni. Isten m egtiltja azt a törek vésed et, h o g y az á ld o tt írásokat elk épzelése­ id sz erin t cso p o rto sítv a arra használd, h o g y e g y tév esz m e fe lép ítés ét igazold. R agaszkodjunk csak m in d a n n yia n a sz en tély m ega la p oz ott igazságához!” 4 Ballenger válaszul összecsapott egy 25 tagú, vezetőkből álló bizott­ sággal, amelyről egy dokumentumot adtak ki, amit „kilenc tétel”-nek ne­ 36

veztek. A szentélyre vonatkozó adventista hittétel „ m a jd n em m in d en eg y es k ardinális p o n to n tév es - jelentette ki é s f ő l e g az ellen érvelt, h o g y a (a sá tor első részében fo ly ó ) sz en tély sz olgálatot a K risztus m en n y b em e n e­ tele u tá n i időszakra alkalmazzák". 5 Ha az ember Ballenger okoskodását követi, összeomlik a 2300 napos prófécia, az 1844-es üzenet is, a vizsgá­ lati ítélet hirtelen teológiai zűrzavarrá változik, amelyet ki kell magyaráz­ ni. Amint A. G. Daniells olyan nyíltan rámutatott: „ m in d en össz eom lik ”, és ezt senki sem látta tisztábban, mint Ellen White. „Világos, eg y sz erű n y elv en azokhoz szólok, akik a k on feren ciá n je le n vannak. B a llen ger testv ér m eg en g ed te m agának, h o g y elfo ga d jo n és h iggy en e g y » m eg tév esz tő csalást«" - mondta csupán néhány nappal később. „Ha ezt az ü z en etet elfogad ja , hitünk oszlopait ássa alá." Majd pontosan utalt Máté evangéliuma 7. fejezetére: „Ő rizk edjetek p e d ig a h a m is próféták tól, akik juhok nak ruhájában jö n n ek hozzátok, b e lü l p e d ig ra ga d oz ó fark asok ." (Mt. 7:15) 6 ° „Azok, akik m egprób áln ak elm életek et b evez etn i, h o g y elm ozdítsák a sz en tély re v a g y Isten és K risztus sz em ély iség ére von atk oz ó hitünk oszlopa­ it, ú gy dolgoznak , m in t a vakok, arra törekszenek, h o g y b iz on yta la n sá got csem pésszen ek be, és Isten n ép ét k itegyék h o r g o n y nélk ü l a hu llám ok já té ­ kának. ” A mi Felügyelőnk szavakat idézett Ballenger testvérhez: „Z avart, e n ­ g ed etlen sé g et h o z o l b e azzal, a h o gy a Szentírást értelm ez ed. Azt g o n d o lo d , h o g y ú j v ilá go ssá go d van, p e d ig a te v ilá go ssá go d nem sok ára sö tétség gé válik azok szám ára, akik elfogadják. Állj m e g ott, a h o l va gy, m ert Isten n em b í­ zott m e g azzal, h o g y ezt az ü z en etet a n ép e lé tárd." 1 Sokkal nagyobb veszély volt itt, mint egy embernek az adventizmus alapja feletti zavarkeltése. Albion Ballenger rendkívüli rábeszélő képes­ séggel rendelkező személy volt. Rokonszenves, jó megjelenésű férfi, aki alkalmanként verseket is írt, és olyan meggyőző erővel beszélt, hogy nem hinni neki majdnem olyan volt, mintha az ember a saját érzékeit tagadná meg. Hogyan tévedhetne Ballenger testvér? El kell ismerni, van egy bizonyos kockázat, ami egy ilyen ember érve­ lései feletti időtöltésben jelentkezik, akiről Isten hírnöke azt mondta, hogy „tetszetős té v e ly g é s ”-ben hisz, de talán egyetlen rövid pillanatra ez a kockázat igazolást nyer egy ilyen meggyőző erejű eszme megismerése kedvéért, amellyel 1905-ben az adventistáknak szembe kellett nézniük. Amikor Ballenger Mrs. W hite-nak írt, azt feltételezte, hogy neki válasz­ tania kell aközött, hogy Ellen W hite-nak hisz vagy a Bibliának. A követ­ 37

kezőképpen választott: „A m ikor egym á s m ellett állu-nk a n a gy fe h é r trón előtt, és ha a M ester m e g akarná k érdezni tőlem , m iért tan ítottam azt, h o g y a »kárpiton b elü l« a sz en th ely e lső rész ére vonatk ozik : m it fo g o k v á la sz o ln i? Azt m o n d ja m : m er t W hite tes tv é r n ő azt állította, h o g y ő h iv a to tt az írások at m agyaráz n i szám om ra, azt m o n d ta nek em , h o g y ez az igazi értelm ezés, és ha én n em fo g a d o m el, és n em ta n ítom azt, a Te ítéleted a lá k erülök .1’ „O , W hite testvérn ő , va jh a az Ur ezzel a fe le le tte l elég ed e tt len n e. Akkor m ega d n á m m a ga m a te bizon ysá gtételeid n ek . Te p e d ig b á torító szavakat sz óln á l n ek em ism ét. M ajd h ittestvéreim , akikkel éd es ta n á csot tartottam , tö b b é n em m en ek ü ln én ek tő lem , m in t eg y leprástól. Azután ism ét m eg jelen ­ nék a n a gy gyü lek ez etb en , k ön n yek et ejtenénk , im ádk oznánk és d ics ő íte­ n énk az Isten t együ tt, m in t k orábban .’’ Ballenger hatalmasan uralta mind a szavakat, mind az érzelmeket, és világosan megértette, hogy az emberek ösztönösen támogatják a hátrá­ nyosabb helyzetben lévőt, néha még a vallásos igazság ellenére is. Ami önmagában meglepő, ugyanezt a taktikát használta John Harvey Kellogg is, aki miután kiragadta a Battle C reek-i szanatóriumot az egyházból, még meggyőzően tudott beszélni a feltételezhetően Daniells testvér és W illie W hite által vele szemben elkövetett igazságtalanságok feletti „sí­ rásról és az arcán lepergő könnyekről”. Canright is m egjátszott egy kis mártíromságot az adventi hittől való távozásakor, és hogy Ballenger ugyanezt a technikát használta, nemsoká­ ra nyilvánvalóvá vált könyvének címében: Kiűzve Krisztus keresztjéért. Érdekességképpen, azok a férfiak, akik ezen az úton hagyták el az egyhá­ zat, általában m egismételték ezt a mintát: ünnepélyesen megígérték, hogy nem okoznak bajt az egyháznak, csupán intenzív támadást intéztek az adventizmus ellen nem sokkal azután, hogy eltávoztak. Ballenger sem lett más, és Ellen W hite-hoz intézett, látszólag kedves hangú levelét ol­ vasva egészen más, amikor mellé helyezzük az elég metsző stílusban írt, „A gyülekezésre hívás” című iratot, amelyben ő és testvére adventista­ ellenes anyagot hirdetett a felekezet életképes, új orvosi iskolája közelé­ ben lévő főhadiszállásukról. Az eredmény azonban csak a jövőben lesz látható (hogy mi lesz, majd elválik a jövőben). 1905-ben egyes adventisták még nem tudhatták, mi­ lyen messzire m egy Albion Ballenger, mert valószínűleg még ő maga sem tudta, és időközben már többről volt szó, mint vonzó személyiségről és arról, hogy különleges ajándéka van a szavak használatára. Számos jóhi­ szemű, jószándékú embert sodorhat majd ki az egyházból. Mert egy biz­ 38

tos: egyre inkább tevékenyebb volt, mint egy zelóta, egy olyan valaki, akinek meggyőződése, hogy „új világossága” van, és aki jobban törődik eszméinek terjesztésével, mint bármi mással, beleértve a szervezett egy­ ház boldogulását is. Másrészt az igehelyeket olyan hatásos sorrendbe rendezte, gyűjtötte, amelyekkel pontjait bizonyítja, és ha valaki nem ta­ nulmányozta személyesen a témát, az érvek hatalmas tömege megfélem­ lítő lehet számára. „ B a llen ger tes tv é r m ár zavarba ejtette az elm ék et n a gy számú, össz eren d ez ett tex tusával - jegyezte meg Ellen W hite naplójában később, 1905-ben. - Ezek a textusok igazak, d e od a h elyez te őket, a h o v á n em tartoznak. ” 9 „Sok em b err el k ellett m á r találkoznunk, akik p o n t ilyen m agyarázatok ­ kal jöttek —tette hozzá - , akik arra törekedtek, h o g y ham is eszm ék et a la ­ pozzanak m eg beszédkészségük kel és n a gy igehely-sorozataik k al, a m elyek et h ely telen ü l alkalmaztak, h o g y saját elk épzeléseik hez igazítsák azokat, sokak elm éjét összezavarták. Túl k éső v a n e f ö ld tö rtén elm éb en ahhoz, h o g y v a la ­ m i újat állítsanak össz e.” 10 Ha ez lett volna az egyetlen veszély, az egyháznak akkor is bőven lett volna miről gondolkodni. De többről volt szó. Volt egy másik, elképzel­ hetetlenül nagy veszély is, hogy csupán azok a szemek látták, am elyek­ nek bepillantása van a láthatatlan világba. Ellen White most fellebbentette a függönyt, hogy az egyház számára a láthatatlan megdöbbentő látvá­ nyát nyújtsa: 1905-ben többről volt szó, mint arról, hogy férfiak hitehagyást képviseltek; a hitehagyás képviseletében bukott angyalok is közre­ működtek. Ahhoz, hogy megértsük, mit készült mondani Ellen W hite az egyház számára, az embernek meg kell érteni annak a világnak mély, betű szerin­ ti realitását is, amelyet gyakran érzékelt, amely a halandó tekintet biro­ dalmán túl van. M indezek gyakran szemlélt valóságok, néha az emberi lé­ lek sorsa feletti intenzív küzdelem. Eltek, énekeltek, néha könnyeztek, és a legmélyebb érdeklődéssel figyeltek, hogy lássák, vajon az egyház igazán éli-e az adventüzenetet. Folyamatosan jöttek-m entek a földről a menny­ be, aranykártyát mutatva fel a menny bejáratánál, amint a fény birodal­ mába léptek. Voltak más angyalok is, erőszakkal hajszolva a rosszra, olyan hatalmasak, hogy a közönséges halandó számára felfoghatatlan, a pusztításra elkötelezett démoni angyalok, akik eltökélték, hogy a földön élő utolsó élőlényt is magukkal ragadják, ha megvan rá az esélyük, hogy megtegyék. Ellen W hite újra és újra e hatalmas küzdelem valóságához irányította 39

Isten népét, azért hogy ne tegyenek semmit, ami a gonosz erőknek adna hatalmat bármely lélek felett. „H a láthatnátok a tiszta angyalok at, ra gy o ­ gó, átható, szándék osan rátok fü g gesz tett szem eikkel, arra v á rva , h o g y f e l je ­ gyezzék , h o g y d icső íti m e g a k eresztén y M esterét; v a g y m en n y ire tudjátok ész rev en n i a go n o sz an gyalok u jjon gó, m eg v ető en g ú n y o s diadalát, a m in t ki­ jelö ln ek m in d en eg y es tisz tességtelen utat, m a jd idézik a Szentírást, a m ely et áthágnak, és összehasonlítják az életet ez zel az írá shellyel, a m e ly rő l azt á llí­ tod, h o g y k öveted , d e a m ely tő l eltértél - m eg lep ő d n él és felria sz ta n á d m a ­ g a d ” 11 - írta 1868-ban. 1899-ben leírta a láthatatlan erők között folyó nagy összecsapást, a hűséges és hűtlen angyalok közötti küzdelmet. A gonosz angyalok ál­ landóan munkában vannak, támadási terveket készítve. „Im ádkozzatok testvéreim , im ádkozzatok, a h o g y m ég soha sem im ádk oztatok azelőtt. M ég n em készültünk f e l az Úr e ljö v e te lé r e .” 12 M ost 1905-öt írunk. John Harvey Kellogg éppen elhagyni készült az egyházat, magával vinné annak legnagyobb intézményét és elméinek színe-javát. Albion Ballenger a szentélyről szóló új világosságot hirdette, m egosztott gyülekezeteket hagyva maga után, és olyan adventistákat, akik többé már nem látnak tisztán hitünk fő pilléreit illetően. Ú gy lát­ szott, hogy mindenfelé a gonoszság seregei dolgoznak, területeket beke­ belezve, mint egy fosztogató hadsereg, és talán az okra vonatkozó utalás Ellen W hite október utolsó napján írt naplófeljegyzésében található: „Sá­ tán m in d en tu d o m á n yá t felh a sz n á lja az é let játszm ájában, a m e ly et em b eri lelk ek ért fo ly ta to tt élet-h a lá l harcában. A ngyalai em b erek k el v együ ln ek öszsze, m ik özben a gon o sz sá g titokzatos d olga ira oktatják őket. Ezek a bukott an gyalok , akik m aguk után von já k a tan ítványok at, férfiak k al tanácskoz­ nak, és m a jd kim utatnak olya n alapelvek et, a m elyek a n n yira tévesek , a m i­ lyen ek csak lehetnek , h o g y a lelk ek et a m egtévesz tés és a csalás ö sv én y é re vezessék . Ezek az an gyalok a v ilá gb a n m in d en ü tt m egtalálhatók , a m in t cs o ­ d á la tos d olgok a t m utatnak be, a m elyek nem sok ára m é g határozottabb m eg ­ vilá gítá sb a n tűnnek fe l. Isten felsz ó lítja népét, h o g y sajátítsa e l a já m b o rsá g titkának m eg ér tését.” 13 íg y van ez. A z emberi ellenség, Sátán ráadásként a sötétség világából is kihívja az elbukott lényeket. Akaratlanul és az új igazság nevében em­ beri lények lépnek szövetségre a gonoszság erőivel, és Ellen W hite olyan kifejezésekkel írja le a folyam atot, azt remélve, hogy az embereket Bibli­ ájukhoz és térdeikhez vezetik: „H am is teóriák at k evern ek b e le m a jd a ta­ pasztalás m in d en eg y es fázisába, m elyek et sátáni bu z gósággal tám ogatnak 40

-

annak érdek ében , h o g y lelkek értelm ét fo g ly u l ejtsék, akik n em gyök ereztek és alapozódtak m e g az I g e szent ala p elvein ek teljes ism eretéb en ." 14 „ V alószínűleg erő teljes p sz ich o ló gia i m ech a n iz m u st alkalmaznak, a m e ly ­ tő l azt várják, h o g y em b erek et em b eri sz em élyiségek karizm ájához von z z anak, és h o g y az ú j tanításokat így tegyék m é g von z ób b á . K özöttünk ham is ta­ nítók támadnak, akik csábító lelkek re figyelm ez n ek , akiknek ta n tételei sátá­ n i eredetűek . Ezek a tanítók a tan ítvá n yok at m a jd m aguk után vonják . A gya nútlan ok hoz b eo so n v a , h íz elg ő szavakat használnak, és m eg tév esz tő tak­ tik ával ü gyes csalások at végezn ek ." 15 Olyan erővel vonnak be embereket a tévelygésbe, hogy „am ik or egysz er bekapják a csalétket, leh etetlen n ek lát­ szik m eg tö rn i a varázst, a m it Sátán v o n t köréjük". 16 ^szoknak, akiket így tő rb e ejtettek, egyáltalán n in cs elképzelésük v a ló d i állapotuk ról. Tiltakoznak m a jd a gon d ola tra , h o g y őket tő rb e ejtették, p e d ig ez az ig a z s á g f 17 Egyszóval: megdöbbentő. Majdnem megmagyarázhatatlan. Embere­ ket, akik a történelemben a legnagyobb vallásos világosságot élvezték, most tévelygések veszélyeztetnek, amelyek csapdába ejthetik őket, és még csak nem is tudnak róla. Majdnem kétezer éve hangzik a kereszté­ nyek felé a kijózanító bibliai figyelmeztetés a tévelygésről, amely olyan szövevényes, hogy ha lehet, elhiteti még a választottakat is. Péterhez hasonlóan, az egyik hívő nemzedék a másik után ünnepélyesen úgy tájé­ koztatta az U rat, hogy mindez másokkal megtörténhet, de velük soha most pedig mégis ez történt - , és Ellen W hite a nagy hitehagyás szóké­ peit árasztotta: „Sokan - akiket m in t a csillagok at, a fén y ü k ért csodáltunk - sö tétségb e hullanak. A p o ly vá t, m ik én t a felh ő t, sz étviszi a szél, m é g azok­ r ó l a terü letek ről is, a h o l csupán eg y etlen összefüggő, ga z d a g búzatáblát lá­ tunk." 18 „Mi leh et ennek a v é g e ? - kiáltott fel 1905. október 30-án. - Újra és ú j­ ra ezt k érdezem , és m in d ig ugyanazt a p a ra n cso t kaptam : »Sohase h a gy j eg y etlen lelk et se fig y elm ez tetés nélk ül!«" A legnagyobb kihívások köze­ pette az egyháznak küzdenie kellett, lehetőségeit el nem mulasztva, hogy továbbadja az igazságot, figyelmeztetve minden egyes lelket, aki régen megállt ahhoz, hogy figyelni tudjon. Mert a háború most halálosan ko­ moly. Isten művét az a valami hívta párbajra, amit Ellen W hite a „halálos herezisek alfájának ” 20 nevezett. Azután egy utógondolatot fűzött hozzá. Nem ez lesz az utolsó ilyen támadás. Jön egy másik, egy másik, amely még csalókább, megtévesztőbb lesz az Isten műve számára. Az alfa megérkezett. Az ómega biztosan eljön majd. Ellen W hite mondja: „rem egek népünkért". 21 41

5.

Omega „Ami egy sz er m egtö rtén t, újra m egtö rtén h et, a m it valaha elk övettek , ism ét m egteszik ; n in cs ú j a nap alatt. ” 1 A zt mondják, azt a valakit, aki elmulasztja, hogy a történelemből ta­ nuljon, arra kárhoztatják, hogy megismételje annak tévedéseit. A H. N. Adventista Egyház számára ez az állítás több elkoptatott szólamnál. Bi­ zonyosság. „N e lé g y fé lr e v e z e tv e ; sokan eltérn ek m a jd a hittől, gon osz , h itető lelkek­ r e és tan tételek re fig y e lv e . E v esz ély alfája á ll m o st előttünk. Az ó m ega sok­ kal ijesz tőb b m érték et ölt. ” ' Ez a kijelentés 1904 júliusában hangzott el, amikor a közösség majd­ nem minden képzeletet felülmúló bajok egész sorozatával nézett szem­ be. Legnagyobb intézménye elveszett, az életfontosságú orvosi mű lebé­ nult, legbefolyásosabb férfiai között óriási a hitehagyás. Olyan körmön­ font, szövevényes tévtanítások voltak, hogy beszivárgásukat még azok sem ismerték fel, akik javasolták azokat. Jogi manipulációk, amelyek jó­ létet, gazdagságot árasztottak néhány területre, mialatt a világ szántó­ földje fennmaradásért küzdött, és Ballenger küszöbön álló támadása, am ely az adventizmus igazi alapjait vette célba. Ez volt az a pillanat, ami­ kor az egyház valamennyi hűséges tagjának minden erejére szükség volt, hogy a hajót a felszínen tartva, megóvják a merüléstől. Mégis, e válság közepette Ellen W hite alkalmat talált arra, hogy az egyházat egy még a jövőben lévő veszélyre figyelm eztesse. „Az é lő tem p lo m cím ű k ö n y v b en bem utatásra k erült a halálos tév ta n ítá ­ sok alfája —mondta —,az ó m eg a k öveti, és m a jd azok foga d já k be, akik n em ha jlan dók tö rő d n i a figyelm ez tetések k el, a m elyek et Isten a d ott.“ 3 Omega. Eljön valami más, ami eléggé hasonlít a jelenlegi krízishez, legalábbis annyira, hogy igazolja a közönséges ábécéből vett betűk által jelzett két esemény közötti kapcsolatot. Ezen túlmenően Isten szolgáló­ ja nagyon keveset mond. Rejtélyes figyelmeztetés volt, amelyet belekia­ báltak egy mindent elárasztó, hatalmas válság szelébe, majdnem mint mellékest, lényegtelen, egy a jövő számára adott ajándékot, amely akkor adatott, amikor W hite testvérnőnek szinte semmi másra nem volt ideje, 42

csak hogy a jelennel törődjön. De ő mégis hagyott néhány nyomot arra vonatkozóan, mit hordozhat, mit foglalhat magában az ómega. Figyel­ meztetésének sürgető jellegéből pedig kitűnik a lényeg, amit majd meg­ próbálunk a darabokból összerakni. A prófétaság Leikétől legalább három dolgot biztosan megtudhatunk az ómega felől. Nem az alfa hitehagyás része, később támad. M ég veszé­ lyesebb, halálosabb, mint az alfa, olyan rettenetes kihívás, hogy „Ellen W hite reszk etett népü n k ért”. Azok fogadják be majd, „akik n em hajlandók tö rő d n i az Isten által a d o tt fig y elm ez tetéssel”. Más szóval azok, akik úgy döntenek, hogy Isten tanácsát csak akkor követik, amikor az személyes érdekeikkel egybecseng, és így magától értetődő, hogy a kedvező alka­ lom könnyű céltáblái lesznek az ómega csalás számára. Ha pedig Ellen W hite szimbolizmusának választása utáp kutatunk, úgy tűnik, még több dolog betűzhető ki. 1904-ben látta, hogy valami fé­ lelmetes történik az egyházzal. A jtók csapódtak be ekkor, amelyek vala­ ha nyitva álltak. Még a legalapvetőbb igazságokat is minden oldalról meg­ kérdőjelezték. Ez az a rettenetes tapasztalat, amelytől nyilvánvalóan félt, és a jövőre előretekintve látta, hogy ismét bekövetkezik majd a végidő közelében. Isten népét valahogyan figyelm eztetni kell, és Mrs. White egy formát vesz igénybe, hogy az időben ugyan elkülönített, de jellegében hasonló két eseményt leírja. A jövőbeli nagy hitehagyás leírásában nem az alfa utáni görög betűt használja. Nem figyelm eztet egy béta vagy gam­ ma, sőt delta hitehagyásra sem. H elyette messze előreugrik, az ábécé vé­ gére, és azt a szimbólumot választja ki, amelyet Krisztus is használt a vég idejével összefüggésben. Alfa és ómega. Az alkalmazás világos. Van két esemény, elkülönített, noha hasonló. Az egyik majd a vég idején követ­ kezik be. Ha megérted az elsőt, felismered majd a másodikat is. Egy dologban bizonyosak lehetünk: az ómega megtámadja majd a H. N. Adventista Egyház alapvető hittételeit. Majdnem minden nagyobb hi­ tehagyás a támadás három fő területét öleli fel: a szentélyt, a vizsgálati ítéletet és a prófétaság Lelkét. M indig az egyház legfőbb javára hivatkoz­ va, ilyen kifejezésekbe burkolózva tevékenykedik, mint például a refor­ máció. „A lelkek ellen ség e arra törek edett, h o g y b evez esse azt a feltev ést, m i­ sz erin t n a gy refo rm á ció m eg y m a jd v é g b e az ad ven tisták között, és ez a b b ó l áll, h o g y fela d já k azokat az elvek et, a m elyek hitünk p illéreik én t állnak, és az újjász ervezés m unkájában fogla la tosa k .” 4 Az ilyen hitehagyásnak - figyel­ meztetett - pusztító következményei lennének az adventizmus számára, amely egymástól függő igazságok rendszere: támadj meg egyet, és a do43

minők kezdenek eldőlni. A maradék egyház által régóta hitt igazság el­ veit elhagyják. Új szervezetet hoznak létre. Új szervezeti szabályzatokat írnak. Az egyház fundamentális igazságait majd intellektuális filozófia váltja fel. A szombatot is könnyelműen veszik. lyAz ú j m ozgalm at erősza­ kos férfia k pásztorolják , akik n em tűrnek m e g sem m it, a m i m egá llíta n á őket az ú to n ”. 5 M egdöbbentő látvány. A z „új világosság” hatalmas seregeinek zászla­ ja alatt arra törekednek, hogy Isten egyházát valami felismerhetetlen új mintára alakítsák. A reformáció nevében cselekszenek majd, és elfelejt­ keznek arról, hogy a reformáció - amelyre a Biblia szólít fel - az élet át­ alakítása, nem pedig kiépített hittételek rendszere. De elfelejtkeznek Ellen W hite figyelm eztetéséről is, hogy az egyháznak nincs annyira szüksége új világosságra, mint amennyire szüksége van arra, hogy a meg­ lévő világossághoz méltóan éljen. Ezzel az eljárással majdnem bizonyo­ san zavart támasztanak az egyik alaptantétele körül az egyházban: Ho­ gyan kellene az adventistáknak élni? Nincs semmi titokzatos, semmi szövevényes az adventizmus körül. Nem hízeleg, nem súg bizalmasan a világ fülébe, nyíltan beszél. A Biblia ábrázolásában az ég közepéből kiáltó angyalokkal veszi kezdetét, és a történelem eddigi leghatalmasabb földindulása vet véget neki. A z isteni törvényt felmagasztalva, felhívja a világ figyelmét, és kihirdeti, hogy az ítélet már elkezdődött. Egy ilyen vallásban van egy kis férőhely a kettős mérték használatára: valamit prédikálni, és mást cselekedni. Isten népe azt vallja, hogy az elfedés nagy, jelképes napján él, életüket végső megte­ kintésre Isten elé tárták, és az elképzelhető legnagyobb hibák egyike len­ ne, ha átadnának egy ilyen üzenetet, és azután úgy élnének, mintha nem volna igaz. Mégis, ez a szentély vagy vizsgálati ítélet elleni támadás változatlan eredménye. A z adventizmus elkerülhetetlen problémát támaszt minden­ ki számára, aki valaha is megpróbálta újraírni az adventi igazságot. A szentély és a megszentelődés elválaszthatatlan kapcsolatban van egy­ mással. Támadd meg az egyiket, amely együtt jár az igazi reformáció ha­ tározott üzenetével, és nemsokára elhagyatva vándorolsz a teológiai ter­ minusok labirintusában, és próbálod megmagyarázni, miért szükségesek még a cselekedetek. Támadd meg a megszentelődést, és nem nyugod­ hatsz addig, míg csak ki nem oltod a szentély gyakran felvillanó fényét. Van lehetőség arra, hogy ez is megismétlődik majd az ómega része­ ként? Talán. A z egyik legtökéletesebb betekintés az Isten hírnöke által 44

használt szimbolizmusban található. Emlékezzünk arra, hogy az alfa és az ómega, két betű, ugyanannak az ábécének a két szélső pólusán. Vala­ miben közösek, mégis ellentétes irányúak. Ennek olyan jelentősége van, ami némi töprengéssel nyilvánvalóvá válik. Megértéséhez vissza kell tekintenünk az alfa teológiájára. Kellogg egész életén át vallotta a kereszténységbe vetett hitét. Felszínesen tekint­ ve még a Battle Creek-i kápolna véneivel folytatott utolsó megbeszélésén elhangzott állításai is úgy hangzanak, mint egy buzgó, áhítatos keresz­ tény szavai. Kellogg teológiája - annak végső logikáját tekintve - mégis megszünteti a Megváltó szükségességét. Isten - állította - mindenben je­ len van: a levegőben, amit (a Szentlélek formájában) belélegzünk, a nap­ fényben, sőt még az otthona körül elterülő pázsitban is. Ha Isten van mindenben, benne kell legyen az emberben is, és így minden egyes em­ beri cselekedet Isten cselekvésévé válik. Az istenség olyan bénsővé válik az ember számára, hogy egy külső Megváltó gondolata értelmetlen. Nincs Megváltó, nincs semmi az emberen kívül. Amit extrémnek tart­ va sem Kellogg, sem Waggoner nem realizálhatott soha teljes horderejében, az az alfa végső üzenete. Kövessük hát most a két betű logikai szimbolizmusát, és osszuk fel a közönséges ábécé tartalmát, de a két el­ lentétes véglet felé elindulva. Ha az alfa Krisztus megváltásbeli szerepét tekintve téved, és a görög ábécében az egyik irányba mutat, lehetséges, hogy az ómega is helytelenül értelmezi Krisztus munkáját, mialatt ellen­ kező irányba mutat? M ásik oldalról közelítve: megvan a lehetősége an­ nak, hogy a „halálos herezisek ó m eg á ja ” megkíséreli Krisztust teljesen az emberen kívülre helyezni, és így a megváltást az emberen kívülivé téve zavart támaszt a megszentelődés körül? Ez a kérdés kom oly figyelm et érdemel. Krisztus szerepe és műve a ke­ reszténység központi igazsága. Támadjon zavar Krisztusnak akár a men­ nyei szentélyben, akár az élet területén végzett munkája körül - amint Daniells egyértelműen rámutat - , „ m in d en fe lb o r u l”. 1904-ben felhívással fordultak az adventisták felé, hogy higgyenek az új tantételben, m ely a megváltást teljesen belső dologgá formálta. Hatalmasan megnyilvánuló tévedés volt, amelyet arra szántak, hogy az embereket egy olyan optimis­ ta korszakba vonzza, amelyben mindenki - az üzletembertől a prédiká­ torig - az emberi haladásról beszélt. De mi a helyzet az utolsó korszakkal, amelyben egy illúziótól meg­ fosztott világ tekint vissza évszázadának összeomlására, és csupán vég nélküli háborút, nagy lehangoltságot lát, kihunyó fényeket az ég alatt, 45

amely alkalmatlan az életre? M i van a fáradt, elbátortalanodott adventis­ tákkal, akik teljesen érettek arra a valamire, ami az állandó kihívásból könnyebb kiutat látszik felkínálni? Az ördög sohasem remélheti, hogy ennek az embercsoportnak eladja az alfa határtalan optimizmusát. De megtehet valami mást. Egy feje tetején álló világban 180°-kal megfordít­ hatná az alfát. Vehetné ugyanazt a témakört, és megközelíthetné az ellen­ kező végletből. Kinyújthatná a kezét az ábécé végére, és megtalálná az ómegát. Egy erőtlen egyházon átáradó szavai pedig muzsikaként hangzanának: „lazíts, a munkának évszázadokra vége. A dolog csupán annyi, hogy ezt elhidd.” A mestercsaló egyetlen rohammal visszavetette volna az adventizmust az indulása előtti pontra, eltörölve ezt az isteni mozgalmat, mint valami különleges sci-fiből kiragadott idegen korszakot. M ert az adventizmus különlegesen egyedi ajándéka a világ számára a sürgető kérés és a nagy események bizonyossága iránti érzék, s ezek kom oly előkészületet igé­ nyelnek. Születése pillanatában az adventizmus a hit és cselekedetek pün­ kösd óta legnagyszerűbb bemutatását valósította meg. A hívők a hit ki­ fejezést a legszédítőbb csúcson túlra vitték, amiről Luther valaha is álmo­ dott, hogy elérje. Nemcsak hittek Krisztusban, hanem arra vártak, hogy lássák Öt, és azt az eseményt, amely sokkal kézzelfoghatóbb számukra, mint maga az élet a földön. Ú g y hitték, nemsokára meglátják majd Őt színről színre, az angyalokkal élnek együtt, és tanúi, szemlélői lesznek az el nem bukott világoknak. Nem életük minősége felőli gondtalan kö­ zönyben közeledtek ehhez a látványhoz. „Arra készülünk, h o g y találkozzunk Vele, aki —sz en t an gyalok k íséreté­ tő l ö v e z v e —m egjelen ik m a jd az é g felh ő ib en , h o g y a hűségesek nek és igazak­ nak a halh atatlan ság b e fe je z ő ér in tés ét adja. ” 6 Ellen W hite írta ezt, és sza­ vai tökéletesen kifejezték 1844 sürgető kérését. Ünnepélyesen komoly időszak volt, példa arra, milyen igazán hinni abban, hogy Jézus jön. A múlt hibáit, vétkeit jóvátették. „Sokan keresték bű n bá n atta l és m egaláz­ k odással az Urat. Vonzalmaik, a m elyek o ly sok áig tapadtak fö ld i dolgok hoz, m o st a m en n y r e irányultak. A bü szk eség és a tartózkodás ak adályai leo m lo t­ tak. S z ívb ől fa k a d ó b ű n va llom á so k hangzottak el, és családtagok m unk ál­ kodtak azok ü d vö sségéért, akik szívük höz k özel álltak. G yakran a legk o m o ­ lya b b k özbenjárások h a n gja i hallatszottak. ” 7 És az eredmény? Attól fogva úgy látszott, mintha a m enny és a föld közelednének egym áshoz... „Azok, akik részt vettek ezek en az össz ejövetelek en , soh a sem felejtették e l a m ély ség es érd ek lőd és pilla n a ta it, jelen eteit. ” 8 46

Ha az Isten egyháza továbbhalad ezen az úton, nem lett volna semmi, amit ne tudott volna megvalósítani. A gonosznak tehát utat kellett talál­ nia, hogy legyengítse az üzenetet. Nem sokat törődött azzal, hogy Isten népét akár azzal a gondolattal juttassa tévelygésbe, hogy a megváltás tel­ jesen belső tapasztalat, akár azzal, hogy a végidő tornyosuló viharfelhői alatt végül feladják, mert bíztak a hit álruhájába öltözött valamiben, ami bukásban végződött. N eki csupán egy dolog kellett: Isten népét elvezet­ ni az isteni tervtől. Ez a helyzet figyelemre méltóan hasonlított ahhoz, amellyel Izrael né­ pe a Jordánnál találta szembe magát. Am ikor engedelmeskedett Istennek - legyőzhetetlen volt. Nem volt módja Bálák királynak sem arra, hogy megállítsa őket, még azzal sem, hogy felbérelt egy prófétát, aki tehetet­ lenül mondta az áldásokat a nemzet felett, bár megvesztegették, hogy át­ kozzon. Azonban mégis volt egy út. Isten népét le lehetett? győzni, ha felhagynak annak cselekvésével, ami őket Isten népévé tesz!. Bálámnak nem volt ereje arra, hogy megátkozza Izraelt, de mégis el tudta juttatni őket a szerencsétlenség széléig. Egy ravasz tanáccsal, am ely Isten törvé­ nyének védelmén kívülre vezette őket. Isten áldásai szabadon áradnak, de el lehet játszani azokat. íg y történt ez az adventizmussal is. Isten egyháza most ott állt a Jor­ dánnál. Tavasszal a Jordán megáradt, megduzzadt, amint a Holt-tenger felé rohant a haragos világ szimbólumaként, amelyen Isten népének át kell majd kelnie hazafelé tartó útján. Nem volt emberi megoldás, amely keresztülvezetett volna a haragvó folyón, mégis biztonságban kelhettek volna át az Isten ládája alatt, amely az O törvényét hordozta. Ez volt az adventizmus egyedülálló üzenete. N agy változások voltak eljövendőben; a világ a végső események felé haladt, és semmi sem volt fontosabb, mint készen lenni, elkészülni. Egyetlen vallásos csoport sem lépett fel soha olyan igényekkel a modern történelemben, mint az adventizmus: a menny valóságos felépítettségébe való új, nagy betekintés igényével, ahol Jézus éppen a világot ítéli az Isten törvényének nevezett mércével... Az adventizmus létének alapja, indoka található abban az üzenetben. A világ előtt a hívők felemelték a ládát, és óvatosan beleereszkedtek a Jordánba. Valamennyi szerencsétlenség közül a legelképesztőbb az volt, hogy ők, itt a szélén valahogyan megbotolhatnak, és hagyják leesni a ládát. Ez volt az eredmény, és Sátán elhatározta, hogy támadást indít az egy­ ház ellen, pontosan úgy, ahogy Ellen W hite megjövendölte. Az adventiz­ mus elleni támadások - úgy látszik - mindig magukban foglalják az egy­ 47

ház egyedülálló hittételeit, célba véve az Isten népe számára adott magas mércéket, vagy azzal, hogy azt mondják: ezek a kívánalmak szükségtele­ nek, vagy azt, hogy elérhetetlenek. Canright itt merült el, ahol nyílt ki­ hívást intézett a törvény, a szombat és a prófétaság Lelkének ihletett vol­ ta ellen. Kellogg ugyanazt az aranytartalmú eret más irányból közelítette meg, és hitében 6 is hajótörést szenvedett be nem bizonyított eszmék­ kel, am elyek megsemmisítették a vizsgálati ítéletet, és az Isten szentélyét az emberi testbe helyezték. Ballenger, Waggoner, Jones, McCoy, Conradi - mind hasonló irányt követtek, és zátonyra futottak ott, ahol azt gon­ dolták, hogy az igazság tiszta medrét látják. És minthogy így tettek, aka­ ratlanul is a cselekedetek szerepét igazolták az adventizmusban. Megragadó betekintésről tanúskodik a hamis hittétel hatásaiba azok viselkedése, akik az alfát támogatták, és szerfelett hasznos ismertetőjele­ ket ad felismeréséhez, ha majd ismét megjelenik. Maga Krisztus mondta, hogy a hitehagyást néha igen nehéz leplezni, különösen akkor, amikor ügyesen alkalmazkodott a kor hangulatához. A vég idején olyan tévedé­ sek tűnnek majd fel, amelyek alkalmasak arra, hogy még „a választotta­ kat is elhitessék”, és a prófécia is szomorú pontossággal teljesedett be az alfában, am ely az adventizmus intellektuális elitjéből sokakat eltávolított. Isten azonban bölcsességében adott egy másik eszközt, amely által az igazság és a tévedés megkülönböztethető egymástól: a gyümölcsöket, az emberi magatartást. Ez az eszköz, amellyel emberek nekilátnak, hogy tá­ mogassák azokat a dolgokat, amelyek fontosak számukra. Az 1905-ös „reformátorok” által használt eszköz úgy hat, mint a figyelmeztető jelzé­ sek cím jegyzéke, amely azt a célt szolgálja, hogy őrködjön az ómegának nevezett végső csalásban. A lista tetején ugyanaz a taktika, amelyet Luci­ fer alkalm azott, hogy az emberiséget a bűn rémálmába vezesse. Ezt tisz­ tességtelenségnek nevezik. >rA k üzdelem eg y re és e g y r e h e v e s e b b é válik - figyelm eztetett Ellen W hite 1898-ban. - É rtelem v o n u l f e l értelem ellen , tervek tervek ellen , m e n n y e i e r e d e tű elvek Sátán es z m éiv el s z e m b e n Majd arról a taktikáról jövendölt, amelyet néhányan alkalmazni fognak. „Vannak férfiak , akik az iga z sá got tanítják, d e Isten elő tti útjaikat n em tök életesítették , akik m e g ­ próbáljá k eltitk oln i hű tlenségü k et, és az I sten tő l v a ló elid eg en ed ésre b á torí­ tanak. ” 9 „Sőt, m é g közöttünk is tám adnak m a jd ham is tanítók, akik h itető lelkek­ r e figy eln ek , akiknek tanításai sá tá n i eredetű ek . Ezek m aguk után von já k a tan ítványok at. B esurrannak azokhoz, akik m it sem sejtenek , h íz elg ő szava48

kát használnak, és ü gyes m agyarázatok at készítenek, m eg tév esz tő tapintat­ tal.” 10 Ezzel majdnem egy időben E. G. W hite azt mondta: „H am is teó ­ riák v együ ln ek sátáni b u z ga lom m a l tá m oga tott tapasztalati m ozzanatokkal annak érdek ében , h o g y m in d en lélek értelm ét fo g ly u l ejtsék, aki n em g y ö k e­ resed ett és n em a la p oz ód ott m e g az I g e sz en t elv ein ek teljes ism eretéb en . ” 11 Ezek a jövendölések tragikusan beigazolódtak dr. Kellogg és követői szűk köre esetében, akik ügyeskedéseit támogatták Battle Creekben. A háttérben meghúzódó cselszövéseket hozták mozgásba, amelyek egy ideig mindenki előtt ismeretlenek voltak, kivéve az összeesküvőket - és Isten hírnökét, aki éjszakai látomásokban látta összejöveteleiket. 1905-re terveik majdnem elérték a kiteljesedés állapotát. A Battle Creek-i Szana­ tórium már csak egy egészen rövid ideig h. n. adventista intézmény, és El­ len W hite riadóztatta az egyházat: >yAzt akarom , h o g y fig y elm ez tetés h a n ­ gozzék népünk szám ára k özelben és távolban . Akik a B attle Q reek -i o rv o si m unka élén állnak, erőfesz ítést tesznek, h o g y m egszerezzék az in téz m én y v e ­ zetését, a m ely re a m en n y ei törvén yszék ek sz em éb en n in cs jo g u k ... M eg­ tév esz tő m unk álk odást folytatn ak , h o g y alattom os m ó d o n m egszerezzék a tu lajdon jogot. Az Isten tö r v é n y e elítéli ezt. N em em lítek n evek et, d e v a n ­ nak dok torok és prédik átorok , akiket a hazugság atyja által gya k orolt h ip n ó ­ zis b efolyásolt. Az a d o tt figyelm ez tetések ellen ére elfogadták Sátán okosko­ dásait, m o st éppúgy, a h ogy annak id ején a m en n y ei csarnok ok ban.” 12 Korábban írt egy megindító levelet fiának, aki szembefordult a michigani hitehagyással: „ K ellogg d ok tor arra törekszik, h o g y gyo rsa n cen tra liz á l­ ja az o rv o si intézm én yek et. Sátán is azon m unk álk odott a m en n y ei u d v a ­ rokban, h o g y az an gyalok at rábírja a v e le v a ló egyesü lésre, hiszen azon m unkálkodott, h o g y lázadást szítson a m en n y b en .” Majd hozzátette: „Saj­ nállak, Willie. N em szeretnék B attle C reek ben len n i. D e állj ki ha tároz ot­ tan az igazság m e llett!” Ij Ugyanez a módszer most más területekre is kiterjedt. Kellogg és tár­ sai - akiket Isten hírnöke leleplezett - támadásaikat most ellene fordítot­ ták, gyakran olyan munkásokon keresztül szítottak kételkedést írásai megbízhatósága felől, akik taktikai vagy alkalmaztatási okok miatt úgy tettek, mintha támogatásukban részesítenék Ellen W hite-ot. (Kellogg le tudta nyűgözni az embereket, amint elárasztotta őket olyan történetek­ kel, hogyan „állított csapdát W hite testvérnő számára”, és a neki küldött bizonyságtételeket hogyan táplálta „fűtőanyaggal” az a félreértés, amiről A. G. Daniells és a „síró” W illie W hite gondoskodott.) E. G. W hite mindezt látta, és szenvedély nélküli pontossággal leírta. „N éhányan n a ­ 49

g y ó n ü gyesen m unkálkodtak, h o g y a fig y e lm e z te tő és f e d d ő b iz o n ysá gtétele­ ket hatá.suktól m egfosszák, a m elyek f é l évszázada állták a próbát. U gyanak­ k or tagadják, h o g y b á rm i ily e t ten n én ek .” 14 Igazság. A legéletképesebb árucikk a világon. Túlélésünk, fennmara­ dásunk függ tőle. Mindennap - még a legegyszerűbb dolgok terén is, olyan egyszerű dolgokban, mint a forgalmi lámpa színe, vagy egy geren­ da teherbíró képessége - ráhagyatkozunk a pontos információra. Igazság nélkül nincs biztonság sem fizikai, sem lelki értelemben. Ez az egyetlen csatorna, amelyen keresztül Isten áld, és ezt az igazságot olyan férfiak manipulálták, akik azzal az igénnyel léptek fel, hogy a reformáció üzene­ tével bírnak Isten egyháza számára, olyanok, akik nem voltak őszinték valódi szándékaikat illetően. „A leg u tó b b i esem én yek kialakulását m eg elő z ő en felvá z oltá k elő ttem le ­ eg y sz erű sítv e azt az útirányt, a m ely en K ello g g és társai jártak. M ásokkal eg y ü tt eltervez te, h o gya n n y er h eti m eg a n ép szim pátiáját. Arra törekedtek, h o g y olya n b en y o m á st keltsenek, m inth a hitünk m in d en p on tjá b a n h in n é­ nek, és bizalm uk len n e a b iz on yságtételek b en . í g y sokakat m egtévesztettek , és azokkal eg y ü tt léptek szószékre, akik eltá volod ta k a hittől. ” 5 M indez az alfa egy másik jellegzetességéhez vezetett - amelyről Isten népét figyelm eztetni kell, különösen a vég idején - , ahhoz a taktikához, amellyel az embereket ügyesen manipulálják. A z alfa vezetői komprom ittáltakká váltak ahhoz, hogy megváltoztassák, átalakítsák az egyházat, és úgy tűnt, elhatározták, hogy az eredményekkel igazolják az eszközö­ ket. Tudatos terveket fektettek le, hogyan keltsenek hamis benyomást önmaguk felől; mint hűséges adventisták jelentek meg, akik hiszik az igazságot, de akik új világossággal is bírnak, és ha Ellen W hite világos ké­ pet nyerne erről, ő is elfogadná. Egy időre Kellogg még olyan férfiakat is m egtévesztett, mint dr. Dávid Paulson, aki őszintén azt gondolta, hogy az új teológiát Ellen W hite és írásai is támogatják. A tévedést, amelyre fi­ gyelm eztetett, Kellogg minden erővel képviselni próbálta.16 Mesterien végrehajtott csalás volt. A z eredmény pedig egy mozgalom, kitűnő befo­ lyásos emberek színe-java, akik egy férfi köré csoportosultak, még ha ez az egyház elhagyását is jelentette. A z ómega azonosítása, felismerése igen fontos azok számára, akik őr­ ködnek, figyelnek. Isten igazságai annyira összefonódottak, olyan hézag­ mentesen logikusak, hogy a tőlük való eltávolodás mögött majdnem mindig húzódik egy megtévesztő indíték, mint például egy karizmatikus egyén. Van egy erős emberi tendencia a határozott vezetés követésére, 50

különösen akkor, ha a vezető személyes varázstól sziporkázik. Egész nemzetek, embermilliók tették pontosan ezt, követtek egy embert le, az árnyak birodalmába, ahová a nap sugarai nem érnek le. Ez az a fenyegető veszedelem, amellyel szemben még Isten népe sem védett. Ellen W hite figyelm eztetett, hogy van egy osztály, amely ezzel a taktikával különösen sebezhető. „Sokan vannak , akiknek m é g n in cs tök életes k eresztén y j e l l e ­ mük, életük m ég n em v á lt sz ep lő telen n é és tisztává az igazság m eg sz en telő b efolyá sa által. T ök életlen ségük et behozzák az egyházba, m egtagadják h itü ­ ket, fu r csa eszm éket, teóriák at fo ga d n a k el, a m elyek et igazságk ént terjesz te­ nek .“ 17 Van itt egy pont, amelyet egy pillanatra vizsgálat alá kellene von­ nunk. Ha egy hamis vezető egyszer érzékeli ezt, tudatára ébred, hogy a követői életében fellelhető tökéletlenségeket egyre szorosabban hozzá és teóriájához kapcsolják, ez pedig elegendő ok lesz számára ^hhoz, hogy olyan teológiát eszeljen ki, amely az embereket hibáikkal együtt nyugton hagyja. „K itűn ő, ra gy o gó eszm ék gyak ran pattannak ki olya n elm éb ől, a m ely et a n a gy csaló b efolyá sol. E lb ű v ö lő v é válnak azok számára, akik hallgatják és beleegyez n ek , a h o g y É vát len yű gözték a k ígyó szavai. N em tudják eg y id ejű ­ leg a m egra ga d ó filo z ó fia i spek ulációk at fig y eln i, és ugyanak k or vilá gosa n em lék ezetük ben tartani az é lő Isten szavát.“ 18 Egy éjjel, 1904-ben, mielőtt Washingtonból Berrien Springsbe utazott volna Ellen W hite, bepillantást nyert egy Battle Creekben folyó összejö­ vetelbe. „Éppen (dr. K ellogg) beszélt, és tele v o lt tém ája irá n ti lelk esed és­ sel. .. E lőadásában n é m ile g lep lez te a tém akört, a va lósá gb a n p e d ig tu d o m á ­ n yos teóriák at terjesztett elő, am elyek a p a n teiz m u ssa l m utattak rok onságot. M iután v égign éz h ettem a hallgatók eléged ett, érd ek lő d ő arcán , az a valaki, aki az old a la m n á l állt, azt m on d ta nek em , h o g y a gon o sz an gyalok fo g ly u l ejtették a szónok elm éjét.“ Majd Ellen W hite hozzátette, hogy „bám ulatba ejtette őt, a m in t látta, m icso d a lelk esed éssel foga d tá k az okoskodásokat és m eg tév esz tő teóriákat. “ 19 M ég az alfa vezetőivel folytatott tárgyalásban is volt egy veszély, ame­ lyet ismét egy alapvető őszinteség leplezett. ,Jim ik o r ez ek ről az eszm ék ­ rő l beszélgettek , szószólóik m egragadták a k im on d ott szavakat, h o g y ellen ük fordítsák , és p o n to sa n ú gy tüntették fe l, h o g y az ellen k ez őjét je le n ts e annak, a m it a szónok jelen tésü l szánt.“ 20 Más szóval, még e férfiakkal való tárgya­ lás is azzal a veszéllyel járt, hogy majd helytelenül idézik vissza a szava­ kat, úgy kiforgatva az ember kijelentéseit, hogy azok akképpen tűnnek fel, mintha Kellogg eszméit támogatnák. íg y az alfa összeesküvői azt H

a látszatot keltették, mintha „tömegek” tartanának velük, és sokkal na­ gyobb számú követőjük van, mint a valóságban... Egy hitetlen szabályok szerint játszott halálos küzdelem az emberek értelméért, gondolkodásá­ ért, amelyet Isten egyháza vezetői nem használhatnak, hasonló, mint a gyalogok a sakktáblán, az egyház utolsó fillérjeinek kockáztatásával. Egy dolog bizonnyal elmondható: az alfa játszmát igen komolyan és örök kö­ vetkezményekre kihatóan játszották. Csábító céljaik elérésében Kellogg és követői ugyanazokat a megraga­ dó pszichológiai mechanizmusokat használták. Összejöveteleiket gyak­ ran éjszaka tartották, amelyek sokszor a hajnali órákig nyúltak, amikor a hallgatók fáradtak voltak, és már alig tudtak saját fejükkel gondolkodni. „A hosszú éjszakai m egbeszélések , a m elyek et K ello g g célja elérése érdek ében tartott, legh a ték on ya b b eszközeinek egyik e v o lt. B eszédén ek á lla n d ó árada­ ta összekuszálta azok értelm ét, akiknek b efolyá solá sá ra törek edett. T évesen állított, h e ly telen ü l id éz ett szavakat, és olya n ham is m egvilá gítá sb a h elyez te azokat, h o g y leb én u lt azok értelm e, akik v e l e vitatkoztak. Szavaikat á tvette, és olya n b en y o m á st keltett, a m e ly ú g y tü n tette f e l azokat, m intha p o n tosa n az ellen k ez őjét jelen ten ék annak, a m it m on d tak .” 21 Ellen W hite gyötrelemben vergődve írt neki arra emlékeztetve, hogy ezt a taktikát már korábban is használták, és az angyalok harmadrészének elbukását okozta. Lucifer is ügyesen használta az angyaltól angyalig járás technikáját, arra csábítva őket, hogy tegyenek kijelentéseket, amelyeket azután megismételt és félremagyarázott a többi angyal előtt. Pokoli mód­ szer volt, am ely olyan színben tüntette fel őt, hogy nagyobb támogatása van, mint amennyi a valóságban létezett, ugyanakkor rossz hírbe keverte azokat, akik hűségesek voltak Isten iránt, azzal hogy gyengítette szava­ hihetőségüket, és így befolyásukat az igazság oldalán. Ez volt az a takti­ ka, amely ellen még Istennek sem volt hatékony intézkedése, az időt és azt a bizonyosságot kivéve, hogy egy nap Lucifer majd túl messzire megy, és hibát követ el az álarcon kívül, amely valódi jellemét álcázta. A pletykázás technikája - úgy tűnt - az alfa egy része volt, és olyan veszély, amelyre Isten egyházának különösképpen ügyelnie kellene. „M ég napjaink ban is elő fo rd u l, h o g y egész családok, akik va la h a az igazságban ö r­ ven dez tek , elvesztik hitü k et a hozzájuk v itt rágalm ak és hazugságok m iatt azokról, akiket szerettek , és akikkel éd es eg y etértésb en voltak. ” A téves in­ formáció meghallgatásra talált. „M egnyitották sz ívü k et a konk oly m a g v eté­ se előtt. A g y o m n ö v é n y e k p e d ig kikeltek a búza k öz ött... és a drága igazság elv esz tette e r ejét számukra. M int Éva esetéb en is, e g y id eig a pletyk a és a h a ­ 52

m is teo ló gia új játék ába v a ló belek óstolás a felv id u lá s k ülönös érzését k eltet­ te. Az ú j tanokkal ham is buzgalom társult, am elyek m egk em én yítették sz ív e­ iket az igazság sz ósz ó lóiva l sz em ben , m in t a zsidók ét Jéz u ssa l sz em b en .” " íg y az igazság oldalán álló emberek felőli valótlan állítások ügyes használatának képessége és a vonzerő, hogy embereket kövessenek, mind óriási tényező egy hitehagyásban, amely az egyházból még azokat az em­ bereket is eltávolítja, akik valaha a hármas angyali üzenetet hirdették „igazságában. Minden egyes csalás, amelyet azért alkalmaztak, hogy egy ember és csillogó dolgokkal díszített elképzelései iránt hűséget keltse­ nek, félelmetes sikerrel alkalmazott technika. Ez olyan fenyegető vesze­ delem, amelyre Isten népének nagyon tudatosan kellene vigyáznia, hogy biztosítsa: nem fog újra megtörténni. Azok számára pedig, akik úgy ér­ zik, hogy egy személyiség vonzereje megragadja őket, akiket új eszmék foglalkoztatnak, amelyek még a vezető gondolkodókra is hatást gyako­ rolnak, van egy 1905-ből származó figyelmeztetés: A g g ó d o m azok ért a férfia k ért, akik annak a tu d om án yn a k a tan ulm án yozásába fogtak , a m e­ ly e t Sátán v itt a m en n y b en fo ly ta to tt h á b o rú b a ... A mikor egy sz er bekapták a csalétket, leh etetlen n ek látszik m eg tö rn i a varázst, a m e ly et Sátán v etett ki rájuk. ” “J A lényeg, amire emlékezni kell, hogy a szóban forgó tényleges téma az egyház irányítása, v e z e té s e . Ha elég ember térne át az új teológiára, ha a gyülekezetek ilyen „áttérteket” tudnának küldeni a választókerületi összejövetelekre, ha az intézmények az alfa mellett állást foglaló embe­ rekkel lennének telezsúfolva - az egyház ezen az úton menne, akár tet­ szik A. G. Daniellsnek és Ellen W hite-nak, akár nem. Minden ok megvan rá, hogy Ellen White írásaiból elhiggyük, hogy tudatos és jól kiépített erőfeszítéseket tettek, hogy felforgassák az egyház szervezetét. Figyeljük meg egy tőle származó, 1905 júniusában kelt figyelmeztetésben a megfo­ galmazás hangvételét: „ V alamennyi gyü lek ez etü n k et figy elm ez tetn em kell, h o g y óvak odjanak azok tól a férfiak tól, akik az ért küldettek ki, h o g y a k on­ feren ciá k o n és gyü lek ez etein k ben a besúgók m unk áját végezzék , azt a m u n ­ kát, a m ely re a ha m isság és m egtévesz tés atyja ösztönöz. ” 24 M ásutt óva in­ tett arra, hogy „a táborban sok az álruhás hitszegő, és K risztus j ó l ism eri m indegyik ük et. H ű tlen dolgaikkal Isten t gyalázták m e g ... Azoknak, akik B attle C reek ben tartózkodnak, azt m o n d o m : leik eitek ért - ah án yan csak tudtok - m en ek ü ljetek e l viszályk odásaitól és v esz ély e itő l”. 23 A „viszály” és a „veszély”, amelyre hivatkozott 1906-ban, igen heves­ sé vált. M ár 1902-ben egyháztagok azzal fenyegetőztek, beperelik az egy­ 53

házat, hogy meghiúsítsák a Review and Herald Kiadótársulat Washing­ tonba történő áthelyezését. Most a viszálynak és kényszerítésnek ez a lelkülete ismét felszínre került. A nagy Battle Creek-i kápolna a vezeté­ sért vívott küzdelem középpontjává vált: egy periratot nyújtottak be a michigani törvényszékhez, hogy megakadályozzák az egyházi tulajdon átruházását a helyi adventista konferenciára. A hűséges egyháztagok vé­ gül győztek, de csupán két évig tartó látványos küzdelem után. Még egy chicagói újság is a címoldalán kürtölte, hogy az adventista egyház mármár kettéválik, és ezért főként Ellen W hite a felelős. A z egész szomorú ügy arra szolgált, hogy bemutassa az alfa válság jellemzőjét: bárhol je­ lentkezett a hatása, ott baj történt. Ü gy látszott, így áll a helyzet Ballenger hitehagyásával is. A brit szi­ getekről jelentve Farnsworth testvér elmondta, hogy Ballenger többé-kevésbé már beszélt ezekről a dolgokról addig, míg ő nem szólt Hutchinson testvérnek Írországban, aki a dolgokat pontosan úgy látta, mint ő - és szép számú laikus testvérnek is. Meredith testvér, aki Wales­ ben hordozta a munka terhét, azt mondta, hogy Walesben sok-sok test­ vér fel van háborodva ettől a nézettől, és Eszak-Angliában Andross test­ vérnek komoly nehézségei voltak a birminghami gyülekezetben és más helyeken is néhány vezető testvérrel, a szentély tanát illetően... „A h iteh anyásnak ezt a sö tét fe lh ő jé t n a gyo n n eh éz elviselnü nk . ” 26 Battle Creekben pedig Kellogg újabban a színfalak mögött tevékenykedett eredményte­ len, de zavarkeltő erőfeszítésben, hogy hivatalából kimozdítsa a Generál­ konferencia vezetését. Mindenben volt egy határozott szándék: megvál­ toztatni az egyházat, politikai eljárással, ha lehet; felforgatással, ha szük­ séges. Ellen W hite leírása szemléletes: „ S em m it sem tűrtek m eg, h o g y az ú j m oz ga lom útjába á lljo n .” 17 Egyfajta különös szívtelenség nyilvánult meg, amely azelőtt ritkán fordult elő, ha egyáltalán létezett, amelyben hoszszan tartó barátságok sem szám ítottak többé, és a hagyományos hűség ti­ tokzatosan eltűnt. John Kelloggot W hite-ék segítették anyagilag, míg az orvosi iskolát járta. M ost metsző támadásokkal régi barátai ellen fordult. A. T. Jones és E. J. Waggoner, akik Ellen W hite-tal utaztak és prédikáltak, most az új te­ ológiát részesítve előnyben, megtagadták a régi kapcsolatokat. Még Franklin Beiden is, az adventista zeneszerző, W hite testvérnő unoka­ öccse, sikertelenül ugyan, de megpróbálta egy hamis bizonyságtétel ki­ adásába nagynénjét beugratni. Azután pert indítottak a hűséges tagok el­ len, akik megpróbálták oltalmazni az egyházi vagyont. „A hová az ú j teo 54

lógta eljutott, m in d en ü tt baj v o lt, a m it az igazság elő li k itérésben élesített k árték ony n y elv ek és éles elm ék idéztek elő ; ezek álla n d óa n m unk ában voltak, h o g y za va rt keltsenek, és az ellen ség által su ga llt tervek et v ég reh a jt­ sák.” 28 Amint korábban is láttuk, az alfa egy másik jellegzetessége volt az az agresszív mód, ahogyan üldözték az egyház fiatalságát. „Az élő temp­ lom” c. könyv kinyomtatása után Kellogg a könyvet elküldte a helyi konferenciákhoz, és megpróbálta igénybe venni a terület fiatalságát an­ nak terjesztésében és eladásában. Fel is virágoztatta a Battle Creek-i College-t, amely számos tanulót helyezett legkitűnőbb támaszainak ok­ tatása alá. Fogékony korban ragadták el őket, bevitték egy osztályterem­ be, olyan tanítóhoz, aki messzemenőkig szavahihető, így Kellogg azt re­ mélte, hogy az egyház új generációja között sok követőt szerez. Ezzel az új teológia védelmező és a támadás egy erős második vonálára tesznek szert. Ha nem érnek el sikereket abban, hogy nézőpontjukaí egyházukra erőltessék, várakozniuk kell, türelmesen oktatva tanítványaikat, majd szétszórva őket a világ munkamezejére, és így a szervezett munka való­ ságos felépítettségét alig észrevehetően elkezdik majd átalakítani. Egy szép napon a más véleményűek majd talán olyan befolyásra tesznek szert és annyi szavazathoz jutnak, hogy a változtatást megvalósítják. Bizonyos vonatkozásban ez lehetett a legveszélyesebb taktika valamennyi között. Ezen a ponton Ellen W hite felkészült arra, hogy sorompóba állítson mindent, még saját életét is. „Isten m egtiltotta, h o g y eg y etlen b á torító sz ót is szóljanak ifjúságunknak, h o g y olya n h ely r e hívják őket, a h ol Isten sz olgái m unkájára és je lle m é r e von atk oz ó bizon yságtételek félrem a gya rá z á sa által befolyásolják m a jd elm éjük et. Ü zenetem eg y re éleseb b é válik, m in t K eresz­ te lő J á n o sé, m ég életem árán is. ” 29 Néha kíméletlen megjegyzés hangzott, hogy Ellen W hite nem alkal­ mazkodik a realitásokhoz, dacol az egyház fiataljaival. 1904-ben kész volt meghalni is értük. Végül volt még egy közös jellegzetességük azoknak, akik belekeve­ redtek az alfa hitehagyásába: ellenséges magatartást tanúsítottak a prófétaság Leikével szemben. Az indíték oldaláról nem nehéz megérteni. Sok dédelgetett elképzelésük talált határozott ellenállásra Ellen W hite részé­ ről. Isten Lelkének hatalma által gyakran napvilágra kerültek leplezett terveik: összejöveteleiknek még igen nagy távolságról is szemtanúja volt. Mivel az isteni igazság nem állt oldalukon, úgy tűnt, hogy a legkönnyebb eljárás az Isten választott hírnöke elleni személyes támadás. Nem volt

semmi új ebben a taktikában. Ugyanaz látható itt, mint messze a m últ­ ban, Kádes-Barneánál, ahol Izrael az isteni felhő tökéletes látványában is M ózest hibáztatta, hogy a nehéz sivatagi útszakaszon keresztülvezette őket. Az eredmény pedig - mint később mindig - az Isten áldásaitól va­ ló eltávolodás volt.

6.

„A m egpróbáltatás , am ely m indenkire eljön” Éjjel egy óra volt. Ellen White felült ágyában, íróasztalként valószínűleg egy ölbe vehető deszkalapot használva írni kezdett, olyan gyorsan, aho­ gyan tolla a papíron mozogni tudott. Általában hajnal előtt kelt, hogy munkáját elvégezze, de ezen az éjszakán pontosan egy órával múlt éjfél, amikor ritkán tapasztalt késztetést érzett. Isten népe hatalmas megráz­ kódtatásnak nézett elébe, egy nagy tévelygéssel együttjáró összeütközés­ nek, amelyben sokan eltévednek. Ellen W hite kényszerítve érezte magát, hogy végső figyelm eztetéssel forduljon hozzájuk, mielőtt megtörténne. Az éjjel ezt megelőzően egy élénk álommal vette kezdetét, amely felől megértette, hogy isteni üzenet, hogy a legjobb, ha a történeteket saját szavaival mondja el: „ R ö v id d el azelőtt, h o g y az ellen ség m unkájára - h o g y hitünk alapját aláaknázza m eg tév esz tő teóriák elterjesz tésév el - von atk oz ó b iz o n ysá gtételeim et kiküldtem , olva stam eg y h a jó ró l sz óló m ellék es esetről, a m ely a k ödben jé g h e g g y e l találkozott. N éhán y éjszaka m á r csak k eveset aludtam . O lyan m egtörtn ek látszottam , m in t eg y szekér a k évék sú lya alatt. Egyik éjszaka eg y je le n e t tárult f e l tisztán előttem . A ten geren eg y hajó v o lt, n yom asztó, sű rű k ödben. A m eg fig y elő h irtelen íg y kiáltott: » Jégh egy v a n előttün k !« M agasan a h a jó f ö l é torn yosu lva , o tt v o lt eg y óriá si jégh egy. A ka­ p itá n y kiáltott: » Utközz m e g v ele!« E gy p illa n a t sem v o lt a habozásra. E ljött az az on na li cselek vés ideje. A gép k ez elő teljes g ő z t adott, és a korm ányk erék ­ n é l á lló fé r fi eg y en esen a jég h eg y n ek k orm ányozta a hajót, a m i hatalm as csattanással ütk özött a jégh egyn ek . F élelm etes m egrázk ódtatás k övette, és a jé g h e g y ap ró darabokra tört, olya n zajjal h u llva a fed élz etre, m in ta m en n y ­ d ö rgés... Nos, értettem e kép jelen tését. M egértettem a pa ran csot. H allottam a szavakat, m in t K apitán yu n k tól hallatszó hangok at: »Ü tközz össze v ele !« A k övetk ez ő n éh á n y n apon kora r e g g eltő k éső estig dolgozta m , h o g y népünk szám ára elők észítsem a nék em a d o tt kinyilatkoztatást, a közénk b etolak od ó tév ed ések re vonatk oz ó útbaigazítást. ” 1 Egy idő óta Ellen W hite bizonytalanságban élt, azon tűnődve, mit kezdjen az új hamis eszmékkel, amelyeket Kellogg terjesztett az egyház57

bán. Számára a földön a legnagyobb kincs Isten gyülekezete volt, amely oly gyakran vétkezett, tévelygett. W hite testvérnő sokszor küldött ko­ m oly üzeneteket a vezetés felé, reformért, megújulásért könyörögve. Hűsége mégsem ingott meg soha. M ost pedig úgy tűnt, hogy az egyház olyan kihívással találja szembe magát, amely szakadékot támaszthat az egyház tagjai között; tehetséges emberek, anyagi eszközök és lelkek fé­ lelmetes veszteségét vonja maga után. Olyan döntés volt ez, amelyet re­ ménytelenül nehéz volt megtennie. Hónapok óta reménykedve várt, hát­ ha valami érinthetné Kellogg szívében a lelkileg még fogékony húrt, és megmenthetné még az ügy számára. De volt egy kitűnően megválasztott jelzés arra, hogy megtudja, mikor nem halasztható tovább a konfrontá­ ció. Ez akkor következik be, „am ik or a vez etők B attle C reek ben n y ílt tá­ m a d á st intéznek a biz on ysá gtételek ellen , am ik or a p ró féta sá g Lelke n y ílt tá­ m adás a lá k erü l’’. Majd azt mondta: „Testvérek, nézzünk sz em be a tén yek ­ kel. »Ü tközz m e g v ele,« az Isten m in d en e r e jé v e l és h a ta lm á va l.” Az össze­ csapás megtörtént, az egyház síkraszállt, hogy megtámadja az ellenséget, és Ellen W hite szavai szerint, a gedeoni képpel szemléltetve „a korsókat összetörték, és a v ilá go ssá g tiszta sugarakban fe lr a g y o g o tt”. ~ A nagy válság gondolata, melyben tagok vesznek el az ügy számára, nem illik bele, mégis elválaszthatatlan része az adventizmusnak. Valahol, valamikor bekövetkezik majd egy nagy kihívás, amely megrázza, megros­ tálja az egyházat. Abban a megpróbáltatásban még sok kitűnő gondolko­ dó is elvész. „N incs tú l m essz e az idő, am ik or m egpróbáltatás jö n m in d en e g y es lélek re... Sokan m a jd sö tétségb e hullnak, m ik én t a cs illa g a m e ly et f é ­ n y é é r t csodálunk . A p o ly v á t, m ik én t a felh ő t, szétszórja a szél, m é g a rró l a h e ly r ő l is elh ordja, a h o l csak ga z d a g búzatáblákat látunk. ” 3 Ami pedig ezt a nagy felfordulást létrehozza, a hamis tantétel lesz. N em ikor a ham is eszm ék okozta m egrázk ódtatás eljön , ezek a felsz ín es o l­ vasók, akik s eh o l sem horgonyozn ak , olya n ok lesznek, m in t a fu tó h o m o k .” 4 Az ember egyetlen reménysége abban az időben, hogy ismerje Isten aka­ ratát, amint az O szent írásaiban kinyilatkoztatásra került. ,A- napok g yo rsa n k özelednek , am ik or m a jd n a gy felfo rd u lá s és zűrzavar tám ad. Sátán a v ilá go ssá g an gyalának ö ltö z v e m egcsa lja, ha leh etséges, m ég a válasz totta­ kat i s ... M in d en féle tanítás sz ele f ú j m a jd ... M indazok, akik az értelem b en , a teh etségb en v a g y eg y lá n gelm éb en bíztak, n em állnak m a jd a n ép élére. N em tartottak lép ést a v ilá go ssá gg a l.” Majd tett egy olyan kijelentést, am elynek tragikus hangja volt: „Az u to lsó ü n n ep élyes m unkában csak n é ­ h á n y n a gy em b er vesz részt. ” 5 58

H ogy ne csak burkolt célzások, sejtések formájában ismerjük meg ezt az eltávolodást, lássuk csak meg azt is, mennyire érthető az itt leírt tra­ gédia. Nyilvánvalóan valami ellenállhatatlan erejű csalás száguld az egy­ ház ellen, magával ragadva mindenkit, aki nincs teljes mértékben meg­ alapozódva, nem számít, milyen művelt. Maga Jézus is óva intett a té­ velygésektől, amelyek „ha leh etséges, elhitetik m é g a választottak at is”. Pál jövendölt ragadozó farkasokról, és arra is figyelm eztetett, hogy „m agatok k özül is tám adnak m a jd fon á k d olgok a t b esz élő férfiak , h o g y a ta n ítvá n y o ­ kat m aguk után v o n já k ”. 6 Nem frontális támadás, nem nyilvánvaló vétek a keresztény hit ellen, amely erőszakkal ragad el férfiakat, hanem az igaz­ ság és a tévedés szövevényes, okosan kombinált keveréke, és az ember csak abban reménykedhet, hogy a Szentlélek segítsége és az Isten kinyi­ latkozott igazságának szorgalmas tanulmányozása által felismerheti. Még az ember érzékelésének nyilvánvaló realitásait is meg kell tagadni, és csak hit által haladni a világosságban, amely Isten Igéjéből árad. Megmondatott számomra, hogy lesz egy nagy megújulás, de csak ak­ kor, amikor Isten ítéletei utoljára látogatják meg a földet. Ezt előre is­ merve, Sátán arra törekszik majd, hogy egy utánzatot bevezetve, meghi­ úsítsa azt. Azokban a gyülekezetekben, amelyekejt megtévesztő befolyá­ sa alá tud vonni, azt a látszatot kelti, hogy Isten különleges áldása áradt ki —nyilvánvalóvá válik, hogy nagy vallásos érdeklődésre gondol. „ T öm e­ gek ujjonganak m ajd, h o g y Isten csod álatosan m unkálkodik értük, am ik or p e d ig a m unka eg y másik léleké. ” 7 Nemzedékek óta hozzászoktattuk magunkat ahhoz a feltételezéshez, hogy mindez főként az adventista egyházon kívül történik majd, és hogy az Isten maradék népén belül mi biztonságban szemléljük, érdeklődő, de különálló biztonságban. Ez a feltételezés rejtélyessé teheti számunkra azt, hogyan lehet a közöttünk lévő választottakat megtévesztéssel fenye­ getni. Megvan a lehetősége annak, hogy alábecsülték az ellenséget, és a hamis megújulásnak ugyanaz a káprázata az adventizmusban is felbuk­ kanhat érzékcsalódásoktól kísérten, amely hitet követel? Ha negatív vá­ laszt adunk erre a kérdésre, nagyon is rákényszerülünk arra, hogy magya­ rázatot találjunk arra: „Miért mentek el és miért váltak legfélelmetesebb és legértelmesebb ellenségeinkké azok, akik eddig a legnagyobb világos­ ságot jelentették számunkra?” Férfiak és nők nem válnak egyházon be­ lüli kis vitakérdések felett haragossá. A harag mértéke csupán akkor mu­ tatkozik meg, amikor emberek m eggyőzik önmagukat arról, hogy az egyház visszautasított valamilyen eszmét, amit ők életbevágóan fontos, 59

vallásos igazságnak tartottak. A régóta várt, rettegett megrázkódtatás, majd hitelveket is magában foglal; ha a történelem és a logika megbízha­ tó, feltételezhető, hogy tartalmazza azt, amit az egyház elutasított, né­ hány ember pedig életképes „új világo sságin ak érez. (Emlékezzünk rá, hogy Ellen W hite világosan elmondja, „a rostálás a ham is tanok b e v e z eté­ s é b ő l” fakad.) Egy fontos kérdéssel hagy magunkra ez a megjegyzés: mit fog támadás alá venni? Ez az, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mint tisztán spekula­ tív kérdést, kivéve, ha már van néhány válaszunk. Először is tudjuk, hogy a szombat hitelvi kérdéssé válik az idők végén. A küzdelem egy területé­ vé válhat az egyházon belül is? M ielőtt figyelmen kívül hagynánk, mint képtelen dolgot, el kell ismernünk, hogy egyszer már történt ilyen. M i­ után Canright megtámadta a szentély tanát, később támadásait a törvény és a szombat ellen fordította. Kellogg először megvallotta, hogy hiszi a szombat igazságát, majd elsodródott tőle egyfajta viselkedési értelem­ ben, és szorgalmas erőfeszítéseket tett arra, hogy a szanatóriumot meg­ szabadítsa a szombatnapi operációktól. A szombati felüdülés a betegek számára egyre inkább világi jelleget öltött. Fontos észrevenni, hogy a szombatot számos módon bántalmazták, néhányan nyíltan, mások nagyon rafináltam Indirekt módon támadtak rá, az alapokra mérték a csapást, amelyen nyugodott. Hiszen végül is a tör­ vényben található. Ha elfogadjuk a teológiát, amely leértékeli Isten tör­ vényét, azt állítva például, hogy lehetetlen megtartani azokat az előíráso­ kat, akkor megtámadtuk a törvény összetevőit is,, amelyek egyike a szombat. M egmondatott nekünk, hogy a vég idejéhez közel, néhány ad­ ventistától majd megkövetelik, védjék meg szombatünneplésüket a bíró­ sági tárgyalóteremben. Nehéz az író, mint ügyvéd számára elképzelni, hogy a bíróság komolyan vegyen egy olyan adventistát, aki megkívánja a szombatünneplés jogát, de egyidejűleg elismeri, hogy nem tudja meg­ tartani a törvényt, amelyre a szombat alapul. Azután bizonyosan tudjuk azt is, hogy a döntő támadást a prófétaság Lelke ellen intézik majd. „Sátán v é g s ő csalása az lesz, h o g y Isten Lelkének b iz o n ysá gtételét teljesen h a t á s t a l a n í t ja s Ez hihetetlen tény. Nehéz elkép­ zelni, hogy emberek visszautasítsanak valamit, ami felbecsülhetetlen információt adott nekik az ellenség taktikájára vonatkozóan, aki meg­ fosztaná őket az örök élettől. M égis, ez olyan gyakran megismételt, meg­ szokott paradoxon, mint ahogy a történelem is elárulja Isten hírnökeit. Viszonylag könnyű olvasni olyan próféta írásait, aki kétezer éve eltávo­ 60

zott, akinek nyelvezete elavult, és a bűnről szóló leírásai nem alkalmaz­ hatók olyan fájdalmasan ránk. Egészen más jóindulattal elfogadni annak szavait, aki korunkhoz szól. De néhány dolog fontosabb is lehet, mint annak az üzenetnek az elfogadása. Ha a történelem valamire meg akar tanítani bennünket, akkor valószí­ nűleg az ómega is magában foglalja a cselekedetek és a megszentelődés szerepe feletti zavarkeltés valamilyen fajtáját. Tudjuk, hogy ez majdnem mindig belekeveredett a múlt hitehagyásaiba, akár direkt teológiai táma­ dás, akár a változtatást támogatók viselkedése útján. Canright nyíltan megtámadta a törvényt. Azok pedig, akik leplezett módon a szent test igényével álltak elő, azt is követelték, hogy higgyenek ebben, ugyanakkor mindenféle bűnt elkövettek a szentség nevében. Kellogg kora hírhedt er­ kölcstelenséget látott a hívők között. Valahányszor viselkedésükkel akár közvetve, akár közvetlenül zavarba kerültek az adventisták, mindig nagy kárt eredményeztek. Életfontosságú megértenünk, mit ábrázolnak el­ lentmondásként az adventizmusban. Kötelességünk emberi erőfeszítése­ ket fordítani arra, hogy megvalósítsunk egy olyan evangéliumot, am ely­ hez - a legtöbb protestáns így érvel - , mivel Isten ingyen ajándéka, nem szabad elvárni emberi közreműködést. Ez nyilvánvalóan komplex kérdés, amelyet egészen könnyű megvála­ szolni, ha az ember megérti a törvény két, elő- és utófeltételnek nevezett elvét. A z előfeltételt akkor róják ki egy személyre, mielőtt átveszi a tu­ lajdont (ingatlan, vagyon stb.). Azért, hogy a tulajdonjogot átruházzák, az egyénnek tennie kell valamit, amelyet követően a tulajdon (vagyon, ingatlan) már az említett személyhez tartozik. Vallásos értelemben ez az igazi evangélium utánzata, és az ember tudomására jutott vallás legáltalá­ nosabb formája. Minden pogány vallás gyökere mélyen ebben a fogalom­ ban rejlik; azok szélsőséges megnyilatkozását példaként állítva: emberál­ dozatokat követel azért, hogy embereket az istenség kegyeibe vezessen. A kereszténységben az egyetlen előfeltétel a hit, mely olyan tökéletes és teljes, hogy az vezet az ember teljes akaratának a szerető Isten számára való alárendeléséig. Az utófeltétel nyilvánvalóan hasonló, de működését tekintve teljesen különböző szabály. Itt a tulajdont azonnal átruházzák, mindennemű elő­ zetes cselekmény követelménye nélkül. De ez az átruházás is feltételek­ hez kötött, amelyek az átruházás után lépnek hatályba. Egy ember átru­ házhat egy ingatlant a szomszédja számára, például azzal a feltétellel, hogy sohasem használja alkoholos italok forgalmazására. Ha a szomszéd 61

megszegi ezt a feltételt, az ingatlan visszaszármazik eredeti adományo­ zójára. M eglepő, hogy ez az emberi törvényben található példa egy mű­ ködő mechanizmus a megváltás tervében. Az ajándék ingyenes, semmi értelme az új tulajdonosnak azt mondani, hogy megszerezte, azonban a feltételekkel visszaélve - amelyekkel biztosítva volt - , alkalmatlanná te­ szi magát a szomszédságra, és nem lehet többé tulajdonos. A z igaz élet fogalmát kitörölhetetlenül belevésték az adventizmus struktúrájába. Végül is az adventisták azt állítják, hogy utolsó, figyelm ez­ tető üzenet bízatott rájuk a világ számára, amelyet messze hatásosabb magaviselet útján átadni, mint pusztán szavakkal. „Ti va gytok a v ilá g v i ­ lágossága - mondta Krisztus. - Ú gy fén y ljék a ti vilá gossá gotok az em b erek előtt, h o g y lássák a ti j ó cselek ed eteitek et, és d icsőítsék a ti m en n y ei A tyáto­ kat.” 9 Nincs egyetlen ésszerű magyarázat sem Krisztus teológiájában a jó cselekedetek feletti zűrzavarra, sem afelől, vajon az ember felelős-e a megszentelt élet gyümölcsterméséért. Ú gy tűnik, hogy Isten tervében a jámbor élet a földön prédikált reménység utolsó üzeneteinek egyike. M égis, a téma kulcselemként jelenik meg az Isten egyháza végső meg­ próbáltatásában, amelyet az adventisták rostálásnak, megrázkódtatásnak neveznek. Néhányan állíthatják, hogy saját érdemeinket magasztalja fel, ha Istentől saját jó cselekedeteink által várunk kegyelmet. Igaz, nem tu­ dunk egyetlen győzelm et sem megvásárolni a mi jó cselekedeteinkkel, mégsem lehetünk győztesek nélküle. Minden egyes vallásos válságban többen elesnek a kísértés alatt. „Isten rostálása sokakat elfúj, m in t száraz fa lev elek e t.” 10 Az advent­ tapasztalat elején Ellen W hite figyelm eztetett: A m e d d ig Isten nek eg y h á ­ za va n , azok lesznek az ö v éi, akik h a n gosan kiáltanak, m aguk at n em k ím él­ v e , akik eszközei lesznek, h o g y m egd orgá ljá k az ön z ést és a b ű n t.” Látta azt is, h o g y „ em berek tám adnak m a jd a nyílt, őszin te b iz on yságtételek e lle n ”. Az eredmény tragikus lesz, de elkerülhetetlen. „A rostálásnak nem sok ára m e g k e ll tö rtén n ie, h o g y m egtisztítsa az egyháza t.” 11 Különös szavak egy asszonytól, aki egy életet töltött azzal, hogy meg­ próbálja összetartani az egyházat, ami többet jelentett számára, mint ma­ ga az élet. Egy ilyen megpróbáltatás idegennek látszik egy olyan egyház számára, am elynek azt a feltételt szabták, hogy higgyen az egység fon­ tosságában. N ehéz volt Ellen W hite számára is, és nehéz lesz nekünk is. Mégis, még az egység ajándékával is - Isten embernek adott más ajándé­ kaihoz hasonlóan - vissza lehet élni. Tévelygéseket hozni az egyházba, hogy elpusztítsák azt, majd a tévelygéseket az egység „esernyője” alatt 62

oltalmazni - ez az a probléma, amellyel Ellen W hite-nak 1904-ben szóba kellett állnia. „E gységben va gyu n k - jelentette ki d e n em a tév ely g é s p la t­ f o r m j á n ” 12 „N em fo ga d ju k e l azok szavait, akik olya n ü z en ettel jön n ek , a m ely ellen tm o n d a m i hitünk k ü lön leges igazságainak. S zentírási igeh elyek tö m eg ét gyű jtik össze, bizon yíték k én t állítják össze azokat, h a n gsú lyoz n i kí­ v á n t teóriáik körül. Ezt tették újra m e g újra az elm ú lt 50 é v so rá n .” 13 Azoknak az adventistáknak, akik el akarták kerülni a nagy veszélyt, meglepő tanáccsal szolgált a dr. Kellogg támogatta teóriákra vonatkozó­ an, amelyet végül neki magának kellett alkalmazni a doktor esetében. Még csak szóba se álljatok azokkal, akik - miután az egyház lefolytatta a hivatalos eljárást - még mindig kitartanak saját útjukon. „A G enerálk on­ fe r e n cia alk alm ával O aklandban az Úr m egtiltotta nek em , h o g y b á rm ilyen b esz élgetést folytassak dr. K ellogga l. Az ö ssz ejö v etel során e g y je le n e t tárult f e l előttem , a h ol láttam , h o g y go n o sz an gyalok társalognak á dok torral... Ú gy látszott, n in cs er eje k iszabadulni a h á ló b ó l.” 14 ° 1907-ben írt egy levelet, hogy olvassák fel Oaklandban, Battle Creekben, Chicagóban és más nagy gyülekezetben. >yA gon o sz sá g lelk e m unkálkodik az egyházban, m ely m in d en eg y es alkalm at m egra ga d va arra törekszik, h o g y Isten tö r v é n y é t ér v én y te le n íts e ... M unkánk terh e m o st n em az azok ért fo ly ta to tt m unk át jelen ti, akik n oh a b ő séges v ilá go ssá gga l re n d e l­ keztek, m égis m egm aradtak a h itetlen ség oldalán . ” „M egbeszélések et f o l y ­ tatn i ez ek ről a vita k érd ések ről azokkal, akik a tév ely g és m ellett foglaltak állást, azzal a kockázattal jár, h o g y szavaink at k iforgatva idézik ” — fi­ gyelmeztetett, és felemelte szavát azok ellen, akik „állításokat gyű jten ek ki írásaim ból, a m elyek tö rtén etesen tetszenek nekik, és m egegyez n ek az ő e m ­ b eri elképzeléseikkel, m a jd ezek et a k ijelen tések et össz efü ggéseik ből k iragad­ v a - em b eri érv elések m ellé helyez ik - azt a látszatot keltik, h o g y írásaim m egerősítik azt, a m it kárhoztatnak.” 16 Különösképpen pedig az ellen figyelm eztetett, nehogy az ilyen sze­ mélyek bekerüljenek az adventista iskolákba. „Bárkit, aki arra törekszik, h o g y olya n elk épzelések et terjesszen elő, a m elyek a v ilá go ssá gtó l eltéríten ek b en n ü n k et - m ely a m en n y ei sz en télyb en fo ly ó szolgálatból á ra d felén k —, n em szabad tan ítók ént alk alm azni.” Az egyház számára fennálló szabályok világosak, és örökségként ma­ radtak a pioníroktól az utókorra, akik határt vontak maguk köré, bármi legyen is az ára, és akik a folyamatban megőrizték azt, amit mi is meg­ menthettünk volna a mi nemzedékünk számára: a H. N. Adventista Egy­ háznak nevezett biztonság bárkáját. 63

7.

K ilenc sarkalatos pont Láttuk azt az alfa hitehagyásnak nevezett valamit, ami a századfordulón keresztülsöpört a H. N. Adventista Egyházon. Szemléltük, hogyan tom­ pította az egyház erőfeszítéseit éppen akkor, amikor Isten megnyitotta a világot az evangélium számára, és hallottuk a figyelm eztetést, hogy vala­ mi még veszélyesebb jön majd egy napon. Éppen ezért életbevágóan fon­ tos, hogy elemezzük, mi történt korábban, és törekedjünk felismerni azokat a jeleket, am elyek hírül adják az utolsó nagy hitehagyás közeled­ tét. Itt állnak összefoglalva a fontosabb szempontok: 1. M egtévesztés. A z alfa fő jellegzetességeinek egyike a megtévesztés. Néha leplezetlen hazugságok hangzottak el. Néha csupán az igazság egy részét közölték, és így még az igazság is hamis benyomást kelthetett. Egyszer Ellen W hite írt dr. Kelloggnak, és tanácsot adott neki egy chica­ gói nagy épülettel kapcsolatban. Kellogg gyakran idézte ezt a bizonyság­ tételt, mint bizonyítékot arra, hogy Ellen White tévedett, mert ilyen épü­ let sohasem létezett - hangsúlyozta önelégülten. W hite testvérnő egy­ szerűen tévedett. Am it dr. Kellogg elhallgatott, az volt, hogy hívei Battle Creekben teljesen elszánták magukat arra, hogy felépítik ezt az épületet, olyannyira előrehaladva, hogy a felvázolt építészeti tervek már készen voltak, mielőtt a javaslatot leállították. Különös részletességgel figyelm eztetett Mrs. W hite arra, hogy néhány ember becstelen lesz a prófétaság Leikébe és az egyház alaphittételeibe vetett meggyőződését illetően. Látomásban embercsoportokat látott, amint Battle Creekben együtt tanácskoztak, és főként azt tervez­ ték, hogyan takarják el antagonizmusukat írásaival és bizonyos funda­ mentális hitpontokkal szemben. Valódi érzéseiket így elpalástolva, úgy gondolták, sokkal nagyobb befolyást gyakorolhatnak azokra az adventis­ tákra, akik alapvetően hűségesek voltak az egyház iránt, és akik sohasem figyeltek volna rájuk, ha indulásnál nem palástolják el teljesen szándéka­ ikat. A z ember az alfán keresztül újra és újra megtalálja az igazság iránti hajlandóságot valami közvetlen cél elérése kedvéért. Talán Ellen W hite fogalmazta meg a legszemléletesebben: „K árték on y n y elv ek és az igazság­ tó l elfo rd u lt elm ék á lla n d óa n m unkálkodnak, h o g y z a va rt keltsenek. ” 1 64

A z alfában ez a technika is bem utatkozott az írások és a prófétaság Lelke írásainak helytelen használatában. 1905-ben az adventisták mind­ untalan figyelm eztetést nyertek olyanok felől, akik „sz entírási sz övegek sok aságát gyű jtik össze, és b iz on yíték k én t rakják sorba h a n gsú lyoz n i k íván t teóriáik k örü l... és az írásokat, m in t Isten ig é jé t tisz teletben k ell tartani, azok alkalm azása - ha az alkalm azás eg y etlen osz lop ot is elm o z d ít az alap­ ból, a m e ly et Isten az elm ú lt 50 é v ala tt m eg ő rz ö tt - n a gy té v e d é s .“ 2 Még lényegesebb az a figyelm eztetés, amelyet saját írásainak jövőbeli helytelen használata felől adott. „É szrevesszük m ajd, h o g y akik ham is ü z e­ n etek et hordoznak, n em lesz erős érzékük a b ecsü let és a b ecsü letesség iránt. M egtévesztik a n épet, és tév ed éseik et össz evegyítik W hite testv érn ő b i­ z on ysá gtételeiv el, és n e v é t arra használják, h o g y munkájuknak b efo lyá st sze­ rezzenek. Ü gy válogatn ak a b iz on yságtételek b ől, a h ogy jónak látják . K ifo r­ gatják, h o g y álláspontjaik at tám ogassa, és a b iz on ysá gtételek et a ham isság fogla la tá b a helyezik , h o g y tévelygésü k b efo lyá sá t n öveljék , és a n ép p el e lfo ­ gadtassák. ” 3 Érdekes, hogy azok, akik az igazság helytelen alkalmazásában foglalatosak, úgy képzelhetik, hogy teljesen igazuk van, és azzal a meggyőző­ déssel cselekedhetnek, hogy hatásos. íg y állt a dolog dr. Kellogggal is, és Mrs. W hite figyelm eztette a Generálkonferencia vezetését, ne engedjék, hogy „állításaival rászedjen titek et”. Az egyik igaz lehet, a másik nem. „ K ellogg azt k épzelheti, h o g y m in d en állítása igaz, d e nektek n em szabad azt g o n d o ln i, h o g y íg y va n , és b á toríta n i sem szabad ő t arra, h o g y azt h iggye, • igaza van. » 4 2. Egyenetlenség és szakadás m unkálása. Az alfa leleplezte azoknak a férfiaknak látszólagos ellentmondását, akik azt állítják, hogy csodálatos új világosságuk van, ugyanakkor m egosztották az egyházat, ahol csak eszméiket elmondták. Ú gy tűnt, hogy a nemzeti kötelékeknek sincs semmi hatásuk erre a szakadást létrehozó jelenségre. A Battle Creek-i ká­ polna is nyugtalanságba merült. Angliában, Skóciában, Walesben a gyüle­ kezetek a zűrzavart szemlélték, amikor az adventista hitelvektől eltérő teóriákat képviseltek. Krisztus bölcsességében egyházát megajándékozta a viselkedésmód mércéjével, amellyel az új doktrína igaz vagy hamis vol­ ta próbára tehető. Az alfa megosztást munkáló elemei újra feltűnnek majd az adventizmusban, és a történelem azt bizonyítja, hogy népünk le­ gyen nagyon óvatos. 3. A fundam entális hitelvek ellen irányuló támadás. Minden fő hitehagyás megegyezik az alapvető adventista hitpontok elleni támadásá­ éi

bán, amelyek között ott szerepel a szentély, a vizsgálati ítélet és a prófétaság Lelkének ihletett volta. A századfordulón Ellen W hite arra emlé­ keztetett, hogy az elmúlt ötven év alatt jelentős erőfeszítéseket tettek ar­ ra, hogy felforgassák az egyház fundamentális igazságait, különösen azo­ kat, amelyek a szentély tanára vonatkoznak. A történelmet tanulmányo­ zónak megdöbbentő szemlélni ezt a különös támadást, amely ciklikusan ismétlődik, minden alkalommal új buzgósággal, mintha most fedezték volna fel először. A változtatás szószólói gyakran használják azt az alap­ eszmét, hogy Ellen W hite szorgalmazza az új világosság iránti fogékony­ ságot. Néha hozzáfűzik a feltételeket, amelyekre vonatkozóan Ellen W hite nyomatékosan ezt javasolta: „Tanácskozz a tapasztalt atyafiakkal, és ha a sz ervez ett egyház n em lát érték et az elk épzelésben, h a gy d n yu go d n i. E gyetlen alk alom m al sem pu sz tította e l az »ú j vilá gossá g« a régen m ega la p o ­ z ott a la p v e tő igazságokat. M ajd férfia k és nők tám adnak, akik azt állítják, ú j vilá gossá gu k va n , v a g y v a la m i ú j kinyilatkoztatás, a m elyn ek ten d en ciá ja , h o g y a rég. m érföld k övek b e v e te tt h itet össz eza va rja... H am is beszám olók at terjesztenek , és n éh á n ya n b eleesn ek eb b e a csapdába. H isznek ezeknek a h í­ resztelések nek , és ism ételgetik azok at... Ezeken az eszközökön k eresztül sok lélek h ely telen irá n yba fo r d u l.“ 3 Máshol Ellen W hite a szentély igazságát, a hármas angyali üzenetet, a szombatot és a halottak állapotát foglalja bele a mérföldköveket jelentő doktrínákba, és arra figyelm eztet, hogy „Sátán m a jd m egk ísérli m egv á ltoz ta tn i azt, am ih ez ha tározott bu z galom m a l ragaszk odnunk k ellene. ” 6 4. Leplezett tám adások az egyház szervezeti rendje ellen. A legelképesztőbb vádak egyike, amelyet Ellen W hite valaha is képviselt, hogy „be­ súgók m unkálkodnak, arra tö rek ed ve, h o g y m ég az egyház a la p -felép ítettségét is felforgassák . ” 7 Tudatos terveket fektettek le, hogy megszerezzék a veze­ tő intézmények irányítását. M ég a konferenciákat is fenyegette ez a tak­ tika - mondta Ellen W hite. Látomásban titkos összejöveteleket látott, amelyeken emberek azt tervezték, hogy tudnák leginkább megszerezni a vezetést, elnyerni a nép szimpátiáját, valamint az egyház szervezeti rend­ jét módosítani. Ellen W hite leírt egy összeesküvést,,amelyben „em berek fo n ó d ta k össze, h o g y k ölcsön ösen tám ogassák egym á st”. 8 A z ember remélheti, de feltételezni naivitás lenne, hogy ilyen fenye­ getéssel nem találjuk szembe magunkat újra. Ez egy különösen halálos fenyegetés Isten műve ellen, mert olyan csendesen halad előre egy látszó­ lagos nyugalom felszíne alatt terjeszkedve, míg túl késő nem lesz. Ha az ember az ómega figyelm eztető jelei után kutat, ez az a tényező, amelyet 66

nem lehet nyugodtan figyelmen kívül hagyni. Vannak olyan jelek, ame­ lyekről a történelem azt mondja: figyeljünk rájuk! Egyházon vagy kon­ ferencián belüli politikai küzdelmek, amint Battle Creekben is történt. Jól szervezett megmozdulások bizottságban vagy választókerületi össze­ jöveteleken, amelyek az egyház álláspontjával ellentétes eszméket támo­ gatnak. Széles körű, azok ellen irányuló támadások, akik a szervezett egyház és annak tanítása iránti hűségre ösztönöznek nyomatékosan. (Egy híres, a prófétaság Lelkét támadó könyvet adtak ki a Battle Creek-i Szanatórium révén, amelyet a szanatórium vezérkarából való orvosok ír­ tak. A javaslatra szánt pénzösszeg a legtitokzatosabb körülmények kö­ zött bukkant fel.) Talán valamennyi között a legelcsüggesztőbb jel az al­ fában könnyen észrevehető: még egyházi fizetési jegyzéken szereplő pré­ dikátorok, akik hűségnyilatkozatot tettek, de akiknek megnyilatkozásai arra irányulnak, hogy az egyháztól eltérő megmozdulásokat támogassák. Van, ami a látható jeleknél sokkal nagyobb. Ellen W hite 1904-ben az egyházat egy látványos elragadtatásban látta, melyet egy jéghegy felé tar­ tó hajó szimbolizált. Csupán a jéghegy csúcsa látszott, de elárulta a víz­ vonal alatti veszélyt, amely éppen ott volt a legszörnyűbb. A z isteni uta­ sítás így hangzott: „Ütközz össze v e l e ! ” - velőtrázó összeütközés lesz. A hajón mindenki megrázkódik, de a hajó a tengeren marad. Egy villa­ násnyi csattanással találd el az akadályt, és az ember csupán rést nyit a ha­ jón, ahol a víz akadálytalanul bezúdulhat. (Éppen nyolc éve, hogy életre kelt az „elsüllyeszthetetlen” Titanic tapasztalatában.) A jelképben talál­ ható lecke kristálytiszta: számos veszély, amellyel az egyház összecsap, a felszín alatt rejtőzik, csupán néhány figyelm eztető jel árulja el, hogy az éppen egy nagyobb jéghegy csúcsa. Ezek a leghalálosabb veszélyek vala­ mennyi között, és ezek Ellen W hite látomásában szemtől szembe össze­ találkoztak, fejjel nekiütközve az akadálynak, mindazzal az erővel, amit az egyház képes volt összegyűjteni. 5. K ülönleges erőfeszítések az ifjúság vonzására. John Harvey Kellogg könyve olyan eszméket képviselt, amelyek halomra tudják dön­ teni az,egész keresztény üdvtervet.9 Azután is ragaszkodott a könyv ki­ adásához, hogy Ellen W hite figyelm eztetett a panteizmus szövevényei ellen; azután is, hogy a Generálkonferencia leszavazta a témát; azután is, hogy a Review and Herald porig égett. A terjesztés érdekében azonnal körüludvarolta az egyház fiatalságát, szövetséges társakat keresve ben­ nük új teológiájának terjesztéséhez. Minden erőfeszítése arra irányult, hogy elérje az ifjúságot - beleértve az isteni tanács ellenére újra megnyi­ 67

tott Battle Creek-i College-t is, a fiataloknak szánt brosúrák készítését, képviselők kiküldését, akik hatékonyan toboroztak fiatalokat a Battle C reek-i vállalkozásra. Ha sikeres lett volna, akkor a H. N. Adventista Egyház történelme is másként alakul. A hamis „új világosság” ifjúságra gyakorolt vonzereje különleges veszély, amely ellen minden modern kor­ ban élő adventistának védekeznie kell, és amiért apák és anyák jól tennék, ha figyelnének Ellen W hite, szülők számára adott, 1906-os tanácsának is­ mételt elolvasására: „Szülők, tartsátok tá v o l gyerm ek eitek et B attle C reek től... M egtévesz tő h iteh a gyá s ragadta m eg az elm ék et, és fo n a ta i b elesz ö vő d tek m eg jelen ési f o r ­ m ájába. K i a fe le lő s a fia ta l férfiak nak és nőknek a d o tt n ev elésért, a m ely m eg tév es z tő b efo ly á st gya k o ro lt elm éjü k re? E gy apa azt írta, két g yerm ek e va n , akiket B attle C reek be k üldött; az egyik m o st h itetlen , a másik is fe la d ­ ta az igazságot. I ly en és h a son ló lev elek jö n n ek k ü lön b öz ő helyek ről. F igyelm eztetést n y ertem , h o g y a d jam át a szülőknek. H a gyerm ek eitek B attle C reek ben v a n ­ nak, h ívjátok e l on n a n ők et k ésed elem nélkül. ” 10 M i jelentett veszélyt a fiatalság számára Battle Creekben? Az ottani vezetők által kifejezésre juttatott állásfoglalás, hogy a H. N. Adventista Egyháznak adott isteni üzenetek megbízhatatlanok. 6. K ülönleges tám adások a prófétaság Lelke ellen. Az egyháznak kevés eleme vont magára annyi tüzet a hitehagyás során, mint a próféta­ ság Lelke. „Sátán legu to lsó csalása lesz, h o g y Isten L elkének b iz o n ysá gtéte­ le it elbizon yta la n ítja. Sátán találék on yan m unkálkodik m a jd k ü lön b öz ő fo rm á b a n és k ü lö n féle ügynök ök útján, h o g y m egz avarja Isten m aradék n é ­ p én ek az igaz tan ú b iz on ysá gb a v e te tt bizalm át.” 11 Alaposan átgondolva, egyértelművé válik, miért van ez így. A vég idején megnyilatkozó csalás különösen hatékony és szövevényes lesz, de adott az ígéret, hogy „ m in d ­ az, aki hiszi, h o g y K risztus sz ólt W hite tes tv é r n ő által, bizton ságban lesz at­ tó l a sok csalástól, a m ely ezek ben az u tolsó napokban m egjelen ik ”. 12 M eg­ lepő lenne, ha a sátáni erő nem irányulna az Isten népe számára adott e segítség ellen. Szomorú, hogy leghatékonyabb szövetséges társainak ném elyikét az adventisták közül nyeri, akik eltérnek a hittől valami új után kutatva, és akik az igazság - amelyet Isten ösvényükön hagyott - el­ ső visszautasítása által kerülnek ebbe az állapotba. „N éhányan n a gyo n ü g y esen azon m unkálkodnak, h o g y hatástalanítsák a fig y e lm e z te tő és in tő biz on ysá gtételek et, am elyek f é l évszázadon k eresztül kiállták a próbát, d e tagadják, h o g y ilyen d o lg o t ten n én ek .” 13 Ez is látszó68

lagos ellentmondás. Emberek ügyesen rombolják a prófétaság Lelkének erejét, mialatt a felszínt tekintve azt állítják, hogy hisznek benne. Figyel­ jük meg, micsoda különbség van a leplezetlen, nyílt szembenállás és a körmönfont kiforgatások között, amelyek Isten különleges üzeneteit ha­ tástalanítják. Tulajdonképpen biztosak lehetünk benne, hogy a próféta­ ság Lelke ellen irányuló akár direkt, akár indirekt támadások a végidő ómega eretnekségének részei lesznek. Végül is ez Sátán utolsó csalása. „N agy leh ető ség rejlik eb ben az Isten n ép e közötti katasztrófa számára, m ert az en nek az egyháznak a d ott üzenetek ú gy állnak, m in t a so ro m p ó a n ép és a sok v esz ély között. E gy d o lo g biz on yos. Azok a h. n. adventisták , akik Sá­ tán zászlaja alá sorakoznak, elősz ör fela d já k az:Isten L eik étől szárm azó b i­ z on yságtételek fig y elm ez te tése ib e és fe d d é s e ib e v e te tt hitü k et.“ 14 De erre a támadásra igazán számíthatunk. „F ellángol m a jd a g y ű lö let a biz on ysá gtételek ellen , a m ely S átántól e r e d ... Sátánnak n é n i leh et k ö n n y ű dolga , h o g y csalásait behozza, és lelk ek et za va rjon össze m egtév esz téseivel, ha a p ró féta sá g L elkének fig y elm ez tetéseiv el, fe d d é s e iv e l és ta n á csa iva l tö ­ rőd n ek .“ 15 7. A személyes támadás kedvező feltételei. Az alfában az ember is­ mét tekintélyi alapon gyakorolt kényszert lát azok részéről, akik az új ta­ nításokat támogatták. Ú gy látszik, hogy az eszméikkel szembeni ellenál­ lás személyes reakciót váltott ki, amelyre személyes támadással válaszol­ tak. A hitehagyás ezen egyedülálló jellemvonásainak leírásában Mrs. W hite azt mondta, hogy „ sem m it sem tűrnek el, h o g y az ú j m oz galom ú t­ já b a á lljo n “. 16 Ennek igazolására felidézünk egy esetet, amikor egy fiatal munkás - aki az új teológiát támogatta - megfenyegette a Generálkonfe­ rencia elnökét azzal, hogy ha Daniells testvér nem áll be a sorba, ki fog­ ják dobni hivatalából, és „porba h u ll m a jd “. Sokan, többek között Kellogg és Ballenger is megtámadták Ellen W hite-ot. Az alfával ellentétben, úgy látszott, jel a támadásra, ha valaki szembeszegül velük, bárki legyen is az, akár az egyházvezetés legmagasabb szintjén. Ez is egyféle viselkedéstí­ pus, amelyre az adventistáknak éberen kellene figyelniük, amint az óme­ ga közeledik. 8. Támadások az egyház norm ái ellen. A H. N . Adventista Egyház elvei mindig magasan voltak. A közösség maga is egy viselkedési nor­ mákra vonatkozó üzenetet képvisel a világ felé: az emberiség nemsokára az igazságos Isten elé fog állni. Gyakran éppen ezeket a normákat támad­ ják meg emberek, azt állítják, hogy az adventisták törvényeskedők, és azon fáradoznak, hogy utat építsenek a mennybe. Am ikor ez a vádasko­ 69

dás az egyházon kívülről jön, Isten népének többsége fel tudja ismerni, hogy mi az. De mi lenne, ha belülről jönne? A prófétaság Lelkének van egy figyelemre méltó válasza erre a kérdésre, amint Lucifer a bukott an­ gyalokkal arról tanácskozik, hogy a legjobb lenne elpusztítani a H. N. Adventista Egyházat: „Azok által sok lelk et m egn yerh etü n k , akik csak a k egyesség látszatával hírnak, d e n em ism erik annak erejét. Akik I sten n él is jo b b a n szeretik a g y ö ­ n yö rt, azok leg ered m én y eseb b segítőink . K özülük sokan alkalmasak és ér tel­ m esek , csalétek k ént szolgálhatnak, h o g y m ások at is hálóink ba ejtsünk. Sokan n em féln ek befolyásu n k tól, m er t hiszen u gyanazt a h itet vallják. í g y elh itet­ jü k velük , h o g y K risztus k ö v etelm én y ei n em a n n yira szigorúak, m in t v a la ­ ha hitték, és h o g y a v ilá gh o z v a ló alkalm azkodás által n a gy o b b b efo lyá st g y a ­ k orolhatnak a világiak ra. í g y elszakadnak K risztustól, azután p e d ig n em lesz m á r erejük, h o g y hatalm unk nak ellenálljanak ; nem sok ára p e d ig csak ki­ n ev etik elő b b i odaadásukat, buzgalm uk at.” 17 9. A reform üzenet igénye az egyház számára. Rettenetesen veszélyes ezt a pontot helytelenül azonosítani, mert a Biblia és a prófétaság Lelke világosan jelzi, hogy lesz reform Isten egyházában; a probléma az igazi felismerése és a hamisnak az igaztól való elkülönítése körül mozog. Sze­ rencsére van megoldás: „A lelkek ellen ség e arra törekszik, h o g y b evez esse azt a feltételez ést, h o g y n a gy refo rm á ció f o g v é g b e m e n n i a h. n. adventisták között, és h o g y ez a r e ­ fo r m á c ió a h itelv ek fela d á sá b ó l áll, a m elyek hitünk p illé r e i volta k ed d ig." 18 Ezért úgy tűnik, hogy a próba az lesz: vajon a reformáció azonos-e a megalapozott igazsággal (ebben az esetben valódi reformról beszélhe­ tünk, amelyben igen lényeges az élet megújulása), vagy pedig a régi igaz­ ságok elhagyására késztet, valami újat előnyben részesítve? Ebben az esetben hamis tanításbeli változtatásról beszélhetünk, nem pedig az élet reformjáról. Lehet, hogy ez az a veszély, amellyel szemben az adventis­ táknak különösképpen ébereknek kellene lenniük. Hiszen reformgon­ dolkodású emberek, egész üzenetük a reformációt sürgeti. Ezért ha az ellenség ezen az úton jön hozzájuk, megvan a lehetősége annak, hogy sokkal könnyebben megtévesszék őket, egyszerűen azért, mert az „új doktrína” célja valami olyan, amit eddig is akart mindenki. A megkülön­ böztető teszt egyszerű: az új tanítás az élet reformjára vagy pedig a meg­ alapozott igazság m egváltoztatására késztet? „Sátán m in d en leh etséges intéz k ed ést m egtett, h o g y n e ju sso n b e közénk, m in t n ép k özé sem m i fig y elm ez tetés, sem m i m egro v á s v a g y fed d és, n eh o gy 70

tév ed ésein k tő l m egszabaduljunk . ” Ellen W hite így írt az igaz reform szük­ ségességéről: „Am v a n eg y nép, a m ely Isten frig y lá d á já t f o g a hordozni. N é­ h á n yan eltávoznak , akik n em akarják to v á b b v in n i. Am n em em elh etn ek f a ­ lat, h o g y az igazság útját állják, m er t az előretör, f e l f e l é tör, m in d végig. ” E zen belül pedig ott a reménység az Isten népe számára, még az óme­ ga leghatalmasabb rohamainak idején is. Sehol sem látható garancia arra, hogy a győzelem könnyű lesz, de az ígéret újra és újra megtalálható, hogy a győzelem lehetséges. „.Azoknak, akik összhangban vann ak Isten n el, és akik az O h elé v e te tt h it á lta l er ő t n yern ek ahhoz, h o g y ellen álljan ak a g o ­ nosznak, és kiálljanak az igazság v éd e lm é b en —m in d ig k em én y küzdelm eik lesznek, és gyak ran k ell m a jd eg y e d ü l állniuk. D e m íg Isten re hagyatkoznak, b ecses g yő z elm ek et aratnak. Isten k egyelm e lesz erősségük . E rkölcsi érzékük tiszta és éles lesz, erk ölcsi erejük p e d ig ellen tu d á lln i a go n o sz b efolyá sok ­ nak. B ecsü letességü k - m ik én t M óz esé - a legtisztább lesz. ” 20' Az ómega titokzatos veszély, amely a vég idején az egyházra vár. Ellen W hite látta, és „reszk etett népünk ért. A re m én y s ég örök ségét hagyta ránk, h o g y m agunkkal v igy ü k a n a gy k üzdelem be. M egá lln i az igazság v é d e l­ m éb en , am ik or a tö b b ség elp á rto l tőlünk ; az Úr h a rca it h a rcoln i, am ik or a győztesek k evesen vann ak - ez lesz a m i próbánk . ’’ 21

71

8.

„M int pusztító szélvész ” 1914-et írunk. Battle Creek városán keresztülhaladva a poros, verőfé­ nyes, nyár eleji napon, csupán emlékek em lékeztetnek arra, mi volt itt és mi lehetett volna. A Washington és Laine utca sarkán volt még egy kis nyom a annak, hogy a Review and Herald Kiadótársulat valaha ott állt, és egykor ez volt a Generálkonferencia székhelye. A Kellogg oly nagy re­ ményeivel újra megnyílt Battle Creek College be van zárva, szomorú ku­ darc. A régi időkkel összehasonlítva, az adventisták most csak néhányan vannak, és a régiek visszaemlékezhetnek az „Eladó” erdőre, ami valaha településnek tűnt, az ma feloszlott. „A v ilá g m e g f o g a tu d n i az okát” - fi­ gyelm eztetett Ellen W hite, most pedig D. M. Canright A feladott h. n. adventizmus c. könyvét publikálta, és öntudatlanul is biztosította, hogy Ellen W hite jövendölése beteljesedjék. „B attle Creek, M ichigan az a d ven tiz m u s j ó illu sztrációját nyú jtja eg y kis m egprób áltatás u tá n ... A m ikor 1887-ben vissz a tértem ide, m ajdn em k étezer sz o m b a tü n n ep lő v o lt itt, teljes egy ségb en . G yakran prédik áltam a n a gy ká­ p o ln á b a n , am ik or m in d en szék m egtelt, len n és a karzaton is. A főisk olá n e g y kb. 200 f ő s osztályt tan ítottam , m in d a n n yia n fia ta l férfiak és nők, a m unk ára készültek, v a g y m in t prédik átorok v a g y m in t B iblia-tanítók . M ost, 1914-ben a fő isk o la bezárt, és elv esz ett a m ű számára. A szanatórium elp á rto lt a k özösségtől, és m a jd n em az egész v ez e tő s ég - orvosok , n ővérek , segéd erő k —va sá rn a p o t ün n ep eltek ; a k iadó ép ü letei leégtek , a rom ok at elta ­ karították. A gyü lek ez et k ö rü lb elü l n égy-ötsz á z fő n y ir e apadt. Sokan vissza­ estek, m in d en b ő l kiábrándultak, és n em járnak seh ova . O lyan v o lt m indez, m in t e g y p u sz tító fo r g ó s z él.” 1 Tizennégy év múlt el azóta a ragyogó, januári reggel óta, amely egy új évszázad hajnalán virradt fel, amikor a világ készen állt, hogy az advent­ üzenet napfényre kerüljön. A z a nap már elmúlt, és utolsó árnyait is el­ tüntette egy 19 éves szerb nacionalista egy pisztollyal. A boszniai város­ ban, Szarajevóban egy megzavarodott sofőr rossz irányba kanyarodott, és nyitott lim uzinját egy zsúfolt utcába vezette. M ögötte az erős nyári napsütéstől napernyővel védetten ült a királyi pár, akiknek élete klasszi­ kus szerelmi történet volt, és számukra ez a nap a 14. házassági évfordu­ 72

ló napja volt. A sofőr egy pillanatig habozott, azután próbált megfordul­ ni, és amint így tett, két lövés dörrent. A trónörökös, Ferenc Ferdinánd és felesége az ülésre hanyatlott; s a kedvező alkalmak hosszú napja el­ múlt. Az I. világháború lövései dördültek el. M ostantól fogva az egyház­ nak egy sötétségbe aláereszkedő világban kell dolgoznia. Olyan sok fény kihunyt. J. H. Kellogg az egészségügyi mű vezetője, akinek orvosi iskolai költségeit részben James és Ellen W hite fizette. Albion Ballenger elhatározta, hogy megreformálja a szentély igazságait, és inkább használt teológiai értekezéseket, mint a prófétaság Lelkének írásait. A. T. Jones és E. J. Waggoner testvérek együtt utaztak és prédikál­ tak Ellen W hite-tal. George Tenney testvér kiadó, prédikátor, misszioná­ rius; L. M cC oy testvér, a Battle Creek-i Szanatórium lelkésze, s ezekhez hozzátehető —amint Canright elhamarkodottan kimutatta - „sok fo n to s tisztséget b e tö ltő sz em ély, ú gy m in t igazgatók, fő isk o la i tanárok, orvosok stb. Ok m o st m in d a n n yia n kint vann ak az egyházb ól, és teljes befolyásu k a m ű ellen irá n yu l.” " A veszteség megdöbbentő volt, és most, miként a Review and Herald tüzétől származó elnyúló füst, egy gyakran visszatérő kér­ dést hagyott maga után, amely az egyház fölött függött: Hogyan történ­ hetett meg egy ilyen eset? Mi volt képes létrehozni egy ilyen masszív hitehagyást a közösség legnagyobb elméi között? A válasz megdöbbentően egyszerű, és érdekes módon elégséges. A válság az egyházat mindeddig elkísérte. 1898 még békés napjaiban El­ len W hite világosan figyelm eztetett arra, mi történhet. „Sohasem lesz olya n időszak az egyház tö rtén elm éb en , am ik or Isten szolgája összefonhatja kezét, k én y elem b e h ely ez v e m agát, azt m o n d v á n : »M in den bék és és b iz ton ­ ságos. « Azután h irtelen pusztulás jö n . M in den ha la dhat elő re n y ilv á n v a ló virágzás közepette, d e Sátán teljesen éber, és go n o sz a n gya la iv a l tan u lm á­ nyok at készít, ta n á csot tart a tám adás eg y másik m ód sz eréről, a h ol sik ere le ­ het. A k üzdelem eg y re h e v eseb b é válik Sátán részéről. Az értelem csatasorba á ll az értelem ellen , a tervek a tervek ellen , a m e n n y e i e r ed e tű elvek a sátá­ n i elvek k el szem ben. Az igazság k ü lön féle form á k b a n konfliktusba k erül a tév elygéssel, annak örökké vá ltoz ó, n ö v ek v ő alakzataival, és am i, ha leh et­ séges, m egtév esz ti m é g a választottakat is. “ 3 A válság egész története - ha az ember alaposan elgondolkodik felőle - bemutatásra került öt évvel az­ előtt, ahogy Kellogg könyve megjelent. Sátán maga irányította ezt a tá­ madást. A sötétség erőinek főparancsnoka harcba szállt. A csatát termé­ szetfeletti síkon vívták, amelyben term észetfeletti segítség, különleges támogatás nélkül még a legragyogóbb elmék is szétszóródtak, mint a le­ 73

velek az őszi szélben. Kellogg, Jones, Waggoner, M cC oy - mind kimen­ tek, hogy az ellenséggel szembeszálljanak, első elhatározásukban, hogy az Isten hírnökének figyelm eztetését saját ítéletükkel pótolják, és így megfosztották magukat az egyetlen védelemtől, ami igazán számít. Vala­ hol az események során halálosan biztosakká váltak vélt igazukban, „el­ jö t t az id ő , h o g y elm en ek ü ljen ek a h a lott p ró féciá k h a lott k öz össégéb ől”, és ahogy az adventizmustól eltávolodtak, ezt olyan kegyes imádságokkal tették, melyekben Isten áldását kérték távozásukra. Hosszú időn keresztül visszhangzottak Ellen W hite 1903-ban adott szavai, amelyek akkor hangzottak el, mielőtt még túl késő lett volna so­ kuk számára: Sátán szövetségesei emberek között találhatók. „A gon o sz an gyalok em b eri fo rm á b a n jelen n ek m e g az em berek nek , és feltárják előttük azok at a ra g y o g ó állításokat, a m elyek et csak akkor lesznek képesek m eg ten ­ ni, ha csupán az ő javaslataik ra figyeln ek , olya n n yira , h o g y bűnbánatuk gyak ran ellen sz egü léssé vá ltoz ik ... A bűn elsö tétíti ítélők épességük et, és a p o ­ k ol győz ed elm esk ed ik . O férfiak , m iért n em adjátok fe l, h o g y em b erek ben bízzatok ?” 4 G onosz a n gy a lo k e m b e r i fo rm á b a n . Nem volt semmi remény arra, hogy emberi erővel túléljenek, átvészeljenek egy ilyen kihívást. Az embe­ riségnek nincs válasza az angyali értelem logikájára, ahol a paradicsomi emlékek is őrült módon csalásba torkolltak, olyan erővel, hogy az angyali seregek egyharmada sem tudta először felismerni azt. Semmilyen nevelés­ sel vagy tapasztalattal sincs annyira felszerelve az ember, hogy szembe­ szálljon egy olyan csalással, mint ez, és John Kellogg éppen ezért egyene­ sen besétált, mialatt a figyelm eztetések szóltak Ellen W hite részéről. Egy kora nyári éjjelen, 1904-ben Ellen W hite látomásban látott egy Battle Creekben tartott összejövetelt. N agy számú orvos és prédikátor volt jelen. Dr. Kelloggra figyeltek, aki eszméit fejtegette, hogy Isten min­ denekben benne van, és nem voltak tudatában annak, hogy természetfe­ letti megfigyelés alatt állnak. Ellen W hite különösképpen megfigyelte azok elégedett, érdeklődő tekintetét, akik a doktorra figyeltek, amikor mennyei kísérője egy megdöbbentő üzenettel fordult hozzá: „G onosz a n gya lok ejtették fo g ly u l a szónok elm é jé t” - mondta. Majd folytatta, és arra figyelm eztetett, hogy „éppen olya n biztos, h o g y a szónok gon o sz a n gyalok spiritualista b efo lyá sa ala tt áll, m in t a m ilyen biztosan érezték az a n gyalok is, h o g y Sátán becsap ta és m egcsa lta ők et”. „ M egd öb b en tem , a m ik or láttam , m ily en elraga dtatással fo ga d tá k az á l­ ok osk odások at és a m eg tév es z tő teóriá k at” —beszélte el Ellen W hite, rá­ 74

r

mutatva, hogy Kellogg, sikerein felbátorodva, mert a prédikátorokat és orvosokat sikerült magával ragadnia, egy különleges tanácskozást hívott össze Battle Creekben, hogy eszméit kinyomtassa a szervezett egyház­ ról. 3 „Abban a hitb en ringatjátok magatokat, h o g y isten i indíttatású ih letettség alatt vagytok - figyelm eztette a népet Ellen W hite Battle Creekben - , d e n éh á n ya n a ham is in sp irá ció t követik, a m ely az an gyalok at is m egcsa lta a m en n y ei ud va rok b a n ”. 6 Kelloggnak szánta a figyelm eztetést, h o g y „Sá­ tán hipnotizálta ő t ” (amit Kellogg kigúnyolt, mint képtelen dolgot). 1905 októberében olyan férfiakra hívta fel a figyelmet, akik „annak a tu d o ­ m ánynak a tan ulm án yozásába fogtak , a m e ly et Sátán v e te tt b e a m en n y b en v ív o tt h á ború ba”. 7 Ilyen figyelm eztetések ellenére Kellogg és követői előretörtek, értelmüket a doktor nyugtatta meg, hogy Ellen W hite bi­ zonyságtételei nem mindig hitelesek. íg y jutottak el végül oegy másik jö­ vendölés tragikus beteljesedéséhez: „H a a go n o sz an gyalok en g e d ély t kap­ tak, a d d ig m unkálkodnak az em b erek elm éjén , m íg egyáltalán n em lesz saját v élem én y ü k és saját akaratuk... Ez történik m a jd az orvosok k al, p réd ik á to­ rokkal, ha tová b b ra is össz efonódn ak azzal a valak ivel, akinek v o lt v ilá g o s­ sága, kapott figyelm ez tetések et, d e n em tö rő d ö tt v e le .” 8 U gyanezt a szomorú leckét illusztrálja Albion Ballenger élete is. Egy este, a Londonban tartott evangélizációs együttlét után megkísérelte elő­ terjeszteni a szentély tanát. Az a mód, ahogyan prédikált, rettenetesen kedvét szegte, és megfogadta: „N em prédik álok a d d ig m íg n em tu d om , m it prédik álok .” Azután fatális hibákat követett el. „N em a m i k ön yvein k ­ b ő l fo g o m m egsz erez n i a tu d ást - jelentette ki - , ha testvérein k tudásukat er ed e ti fo rrá so k b ó l szerezhették m e g m iért n e teh etn ém én is?” Ballenger testvér ugyanazt a hibát követte el, amit Kellogg. Az a fel­ tételezés volt téves, hogy nem vettek bele többet és semmi mást, csupán emberi okoskodást, amelyben az egyik ember okoskodása, kutatása ép­ pen olyan jó, mint a másiké. „K ön yvek h ez v a g y k om m entárok hoz fo r d u ­ lok, m ert ezek azok a k ü lön féle források , a m elyek b ő l U riah Sm ith is v ilá g o s­ sá got n y ert tém ájára von a tk oz óa n ” - jelentette be, és így szólván, egyene­ sen belesétált a homályba. M ert a szentély adventista doktrínája nem ta­ lálható „könyvekben vagy kommentárokban”, nem található meg sehol, csak abban a Forrásban, és úgy, ahogy imádkozó nők és férfiak kutatták, törekedtek utána, akik 1844 hideg őszi éjszakáin tanulmányozták, és akik között ott volt ugyanaz a különös hírnök, aki most Ballengert figyelm ez­ tette, hogy változtassa meg nézeteit, mielőtt túl késő lenne. „O is ú gy 75

d ön tött, h o g y sem m ib e vesz i a k érlelést, és m in t K ellogg, elh a gyja az a d v e n t­ hitet, soha vissza n em térve. R iv ersid e-h en (K a liforn ia ) csupán n éh á n y m ér fö ld n y ir e az egyház ú j o rv o si iskolájától, a h o l u tolsó 16 é v é t tö lten i f o g ­ ja , a látszólagos em b ersz eretet felsz ín e alatt k ü lön ös d olgok a t f o g terjesz ten i E llen W hite-ról, azon m unk álk odva, h o g y m egtá m a d ja h itelességét, m in t Is­ ten tő l v a ló k ü lön leges hírnök sz avahihetőségét. ” 9 „M int p u sz tító fo r g ó s z él” - Canright e szavakat Isten egyházára al­ kalmazta, pedig mennyire világosan ecsetelte azok életét, akik elhagyták azt. A z adventista fények egész galaxisa távozott el, mindegyik a maga útján, m indegyiket nyugalomra kárhoztatta az a közös tragédia, hogy Is­ ten hírnökét visszautasították akkor, amikor bukott angyalok jártak a földön emberi formában. A z egyház és a világ egyaránt új korszakba lé­ pett. M ost az Isten különleges támogatásának védelmi körén kívülre lép­ ni olyan hiba, amely a legtragikusabb, és azonnali következményekkel járhat. 1914. Isten népe 14 éven keresztül a föld utolsó nyári napjának fényé­ ben élt. A z égbolt az ősz első viharaitól sötétedik. Belgium sebezhető síkságain keresztül a mozgásban lévő nehéztüzérség moraja árad, egy ro­ hanó porfelhő, szürke egyenruhák végtelen sora, amelyek Kari von Bülow tábornok második hadseregét alkotják. Berlinben gazdag katona­ parádé hömpölyög a kockaköves utcákon lefelé, utoljára; egy fiatalaszszony fodros, fehér blúzban betör soraikba, karon fog egy katonát, és velük masíroz. N éhány lépéssel mögötte egy jól öltözött üzletember te­ szi ugyanezt, a katona fegyverét cipelve. M osolygó arcok menetelnek va­ kon Verdun rettenetes éjszakájába, egy korábban soha nem látott rém­ álom felé. Egy öreg hölgy a kivétel csupán, aki évekkel korábban kérlel­ te már az egyházat, hogy cselekedjék. „ R ö v id esen m egsok asodik a h alál és a pusztulás, a b ű n öz és és a gazdagok ellen elk ö v etett k egyetlen gonosztettek , akik a sz egén yek rová sá ra em elk edtek m agasra. Azok, akik k ívü l esnek Is­ ten v é d e lm é n , n em találnak b iz ton sá got seh ol, sem m ily en h elyz etb en . Em­ b erek et k épeznek ki, és em b erek használják találék onyságuk at arra, h o g y a csonk ítás és a gyilk olá s legh a ték on ya b b g é p e it hozzák m űk ödésbe. ” 10 Valaha napfény volt, kedvező lehetőséggel telített aranyalkalom Isten egyháza számára, most pedig mindez elveszett, mert az ügyes ellenség­ nek sikerült figyelm üket elterelni az üzenetről, amelyet át kellett volna adni. A tragédiából csak egyetlen kérdés bukkan fel, amely igazán számít: H A G Y JU K -E , H O G Y Ú JR A M EG TÖ RTÉN JEN ? 76

H ivatkozások Prológus

5. G C . Bulletin, 2. negyed, 1901, 497. o. 6. J. H . Kellogg: The Living Temple (A z élő templom) Battle Creek, (Michigan: G oo d Health Pub. C o. 1903) 52. o. 7. Lásd: Ellen G. White: Estate Document File, 15 C ., W A. Spicer: „H ow the Spirit o f Frofeey Met a C risis” (Ahogy a prófétas.ig Lelke egy válsággal szembesül) «1 n 8. Ellen G. White: 44. kézit,II, |9f)5 9. Ellen G. White: 233, levél, l'KH 10. D . M. Canright: Seventh ti,ív Adventism Renow ned (A megtagadott h, n, .itlvoim/nuis) (New York: ]•', I I. Kevcll Cn. 1889) 117. o. 11. U g y a n o tt, 413, o. 12. Document File, 3S1, a levél kelt 1970. júl. S, 13. Document File, 15. C. Spicer: „Ahogy a prófétaság Lelke egy válsággal szembesül”, 29. o. 14. Testimonies (Bizonyságtételek) 8. kötet, 97. o.

* Ellen G. White: Bizonyságtételek a gyülekezet részére (Mountain View Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1948.) 8. köt., 50. o.

1. „Segítenék neked, ha tudnék” 1. Bizonyságtételek 8. kötet, 190. o. 2. Milton H ook, Flam ens O ver Battle Creek, (Lángok Battle Creek felett) (Washington, D . C.: Review and Herald, Pub. Assn.) 1977, 98. o. 3. Medical M issionary (O rvosi m isszionárius) 1895. okt. 4. Ellen G. White: Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) A. sorozat, 11. szám, 21. o. 5. Medical Missionary, Conference Bulletin, 1899. máj. 6. Medical Missionary, 1906. febr. 7. General Conference Bulletin, 1901. ápr. 18., 316-317. o. 8. Ellen G. White, 3. levél, 1900 9. Special Testimonies, B. sorozat, 6. szám, 3. o. 10. Bizonyságtételek, (Testimonies) 8. köt., 190-191. o.

3.

M ik ént e g y tüzes kard”

1. Idézet B. P Fairchild A. L. W hite-hoz intézett leveléből, 1965. dec. 4. 2. Testimonies (Bizonyságtételek) 8. kötet, 96. o. 3. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 6. szám, 56. o. 4. G. Daniells: The Abiding Gift of Profecy (A prófétaság maradandó ajándéka) (Mountain View, Calif.: Pacific Press. Pub. Assn., 1936) 336. o.

2. „Szomorú híreket kaptunk” 1. Special Testimonies, B. sorozat, 6. szám, 5. o. 2. U gyanott, 9. o. 3. Ugyanott, 26. o. 4. The Battle C reek Sanitarium Food Idea (A Battle Creek-i Szanatórium étrendre vonatkozó elgondolása) 1. köt., 1. szám, 1902

77

5. Ellen G. White: Education (Nevelés) (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1903) 271. o. 6. Daniells, idézett mű 7. U gyanott 8. Ellen G. White S. N . H askell-hez intézett levele, 1903. nov. 28. 9. Daniells, idézett mű, 341. o. 10. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 2. szám, 21-22. o. 11. L. H . Christian: The Fruitage of Spiritual G ifts (A lelki ajándékok kincsestára) (Washington, D . C .: Review and Herald, Pub. A ssn., 1947) 291-292. o. 12. Daniells, idézett mű, 336-337. o. 13. Ellen G. White: The Great C ontroversy (A nagy küzdelem) (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1888) 425. o. 14. U gyanott 15. Testimonies (Bizonyságtételek) 2. kötet, 355. o. 16. Ellen G. White: Testimony Treasures (A bizonyságtételek kincsestára) (Mountain View, Calif: Pacific Press Pub. Assn., 1949) 1. kötet, 245. o. 17. Ellen G. White: Patriarchs and Prophets (Pátriárkák és próféták) (Mountain View, Calif.: Pacific Press, Pub. A ssn., 1958) 88-89. o. 18. U gyanott, 89. o. 19. Testimonies (Bizonyságtételek) 9. kötet, 2 1 .o . 20. Ellen G . White: C h rist’s O bject Lessons (Krisztus példázatai) (Washington, D . C .: Review and H erald Pub. A ssn., 1900) 331. o. 21. The Great C ontroversy (A nagy küzdelem) 489. o. 22. U gyanott 23. Ellen G. White: Selected M essegas (V álogatott üzenetek)

24.

25. 26. 27.

4.

(Washington, D. C.: Review and Herald Pub. Assn., 1958) 1. könyv, 382. o. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 7. szám, 37. o. The Great Controversy (A nagy küzdelem) 490. o. Ellen G . White: 211. levél, 1903 Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 2. szám, 23. o.

„Te v a g y az az em b er...”

1. G. Daniells levele W C . White-hoz, 1905. márc. 16. 2. U gyanott 3. U gyanott 4. Ellen G . White: 59. kézirat, 1905 5. Ballenger: „The N ine Theses” (A kilenc tézis) 1, 4. o. 6. Ellen G. White: 62. kézirat, 1905 7. U gyanott 8. F. Ballenger: C ast O ut fór the C ro ss o f Christ (Kivetve a Krisztus keresztjéért) (Tropico, Calif.: A. F. Ballenger n. d.) 112. o. 9. Ellen G. White: 145. kézirat, 1905 10. Ugyanott 11. Testimonies (Bizonyságtételek) 2. kötet, 171. o. 12. Ellen G. White: 201. levél, 1899. 13. Ellen G. White: 145. kézirat, 1905 14. Ellen G. White: 94. kézirat, 1903 15. Ugyanott 16. Ellen G. White Daniells, Prescott testvérekhez és munkatársaikhoz intézett levele, 1905. okt. 30., J. H . N . Tindall-gyűjtemény 17. U gyanott 18. Testimonies (Bizonyságtételek) 5. kötet, 81. o. 19. Ellen G . White Daniells, Prescott testvérekhez és munkatársaikhoz

78

17. Ellen G. White: 145. kézirat, 1905 18. Selected M essages (Válogatott üzenetek) 1. könyv, 197. o. 19. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 6. szám, 41. o. 20. U gyanott 42. o. 21. Ellen G. White: 259. levél, 1904 22. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) A. sorozat, 11. szám, 9-10. o. 23. Ellen G. White Daniells, Prescott testvérekhez és munkatársaikhoz intézett levele, 1905. okt. 30., J. H . N . Tindall-gyűjtemény 24. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) A. sorozat, 12. szám, 9. o. 25. U gyanott, B. sorozat, 7. szám, 15. o. 26. A.G . Daniells levele W C . White-hoz, 1905. márc. 16. 27. Selected M esseges (Válogatott üzenetek), 1. könyv, 205. o. 28. U gyanott 195. o. 29. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 7. szám, 34. o.

intézett levele, 1905. okt. 30., J. H . N . Tindall-gyűjtemény 20. Selected M essages (Válogatott üzenetek) 1. könyv, 200. o. 21. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 2. szám, 53. o.

5.

O m ega

1. Préd. 1:9, Szent Biblia. N ew International Version, Copyright 1979, N ew York International Bible Society. A Zondervan Bible Publishers engedélyével. 2. Selected M essages (Válogatott üzenetek), 1. könyv, 197. o. 3. Ugyanott, 200. o. 4. Ugyanott, 204. o. 5. U gyanott, 205. o. 6. Testimonies (Bizonyságtételek) 2. kötet, 355. o. 7. The Great Controversy (A nagy küzdelem), 369. o. 8. Ugyanott, 370. o. 9. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek), A. sorozat, 11. szám, 5-6. o. 10. Ellen G. White: 94. kézirat, 1903 11. U gyanott 12. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 7. szám, 30. o. 13. Ellen G . White W C . White-hoz intézett levele, 1903. aug. 5. 14. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 7. szám, 31. o. 15. Ellen G. White: 328. levél, 1906 16. Ellen G. White S. N . Haskellhez intézett levele, 1903. nov. 28.

6. „A m egpróbáltatás, a m ely m indenkire eljö n ” 1. Selected M essages (Válogatott üzenetek), 1. könyv, 205-206. o. 2. Ellen G. White: 328. levél, 1906 3. Testimonies (Bizonyságtételek) 5. kötet, 81. o. 4. Ellen G. White: Testimonies to Ministers (Bizonyságtételek prédikátorok részére) (Mountain View, Calif., Pacific Press Pub. Assn., 1923) 112. o. 5. Testimonies (Bizonyságtételek) 5. kötet, 80. o. 6. Mt. 24:24, Ap. csel. 20:29-30

79

7. S. 9. 10. 11.

12. 13. 14. 15. 16. 17.

The Great Controversy (A nagy küzdelem) 464. o. Selected Messages (Válogatott üzenetek) 1. könyv, 48. o. Mt. 5:14, 16 Testimonies (Bizonyságtételek) 4. kötet, 89. o. Ellen G. White: Spiritual Gifts (Lelki ajándékok) (Battle Creek, Mich., Review and Herald Pub. A ssn., 1860) 2. kötet, 284. o. Ellen G. White dr. W H. Riley-hez intézett levele, 1904. aug. 3. Selected M essages (Válogatott üzenetek) 1 könyv, 161. o. Ellen G. White levele 5. N . Haskellhez, 1903. nov. 28. Ellen G. White: 125. kézirat, 1907 Ellen G. White levele G. C . Tenney-hez, 1906. jún. 29. Ellen G. White: 125. kézirat, 1907

12. Ellen G. White: 50. levél, 1906 13. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 7. szám, 31. o. 14. Ellen G. White: Selected M essages, 3. könyv, 84. o. 15. Ugyanott, 1. könyv, 48. o. 16. U gyanott, 205. o. 17. Testimonies to Ministers (Bizonyságtételek prédikátoroknak) 474. o. IS. Selected Messages (Válogatott üzenetek) I. könyv, 204. o. 19. Testimonies to Ministers (Bizonyságtételek prédikátoroknak) 411. o. 20. Testimonies (Bizonyságtételek) 3. kötet, 302-303. o. 21. Ugyanott, 5. kötet, 136. o.

8.

„Mint a pusztító szélvész”

1. Canrigh, id. mű 411. o. 2. Ugyanott, 412. o. 3. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) A. sorozat, 11. szám, 5. o. 4. Ugyanott, B. sorozat, 7. szám, 21-22. o. 5. Ugyanott, 6. szám, 41. o. 6. Ugyanott, A. sorozat, 12. old. 1. o. 7. Ellen G. White Daniells, Prescott testvérekhez és munkatársaikhoz intézett levele, 1905. okt. 30., J. H . N . Tindall-gyűjtemény 8. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 6. szám, 42-43. o. 9. Docum ent File 178. E. E. Andrews „Bible Study” (Biblia-tanulmány) II. szám, 1911. júl. 13, 13-14. o. 10. Testimonies (Bizonyságtételek) 8. kötet, 50. o.

7. K ilen c sarkalatos p on t 1. Selected M essages, 1. könyv, 195. o. 2. Ugyanott, 161. o. 3. Testimonies to Ministers (Bizonyságtételek prédikátoroknak) 42. o. 4. Ellen G. White: 138. levél, 1902 5. Ellen G. White: „Counsels to Writers and E ditors” (íróknak és kiadóknak adott tanácsok) (Naxhville, Tenn.: Southern Pub. Assn., 1946) 49-50. o. 6. U gyanott, 31. o. 7. Ellen G. White: 79. kézirat, 1905 8. Ellen G. White levele G. C . Tenney-hez, 1906. jún. 29. 9. Special Testimonies (Különleges bizonyságtételek) B. sorozat, 7. szám, 37. o. 10. Ellen G. White: 20. kézirat, 1906 11. Selected M essages (Válogatott üzenetek) 1. könyv, 48. o.

80