L a R a i z A n c e s t r a l Alapító Örökös Főszerkesztő: Badiny Jós Ferenc

XXXX. évfolyam 2-4. szám

2012. április - december

Megjelenik negyedévente a magyarságtudomány és az ősi magyar nyelv kutatásának szolgálatában

Alapítva: 1972 Ára: 800,- Ft

La Raiz Ancestral Alapító – Örökös Főszerkesztő: Badiny Jós Ferenc

Domenico Ghirlandaio: Pásztorok imádása, 1485. Firenze, S. Trinitá-templom (Internet)

KOLOFON Alapító - Örökös Főszerkesztő: Badiny Jós Ferenc. Felelős szerkesztő: Dr. Gyárfás Ágnes Szerkesztő: Bubcsó Gábor Munkatárs: Bubcsó Gáborné Kiadó: Miskolci Bölcsész Egyesület (MBE) Adószám: 19071332-1-05 3534 Miskolc-Diósgyőr, Vár u. 9. (az egyes villamos végállomásánál) Levél: 3509 Miskolc, Pf. 819. Szerkesztőségi telefonszám/fax: +36-46-331-981  Ősi gyökér 2012. XXXX. évf. 2-4. sz. Minden cikkért a szerzője a felelős. Egyes cikkeket csak rövidített formában közlünk. Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! (Lemezen küldött anyag mellé kérnénk kéziratot is) Belföldi előfizetés (évente négy szám): 4000 Ft/év. Egy szám ára 800 Ft. Az előfizetés történhet a MBE címére (3534 Miskolc-Diósgyőr, Vár u.9.) – Ősi gyökér előfizetés megjelöléssel – postautalványon, a Kiadónál személyesen, vagy banki átutalással a BB RT bankban a 10102718-10373815-00000004 számlaszámra. Külföldi előfizetés: 80 USD/év. Az összeg a BB bank miskolci fiókjában vezetett 10102718-10373815-00000004 számlaszámra utalható át.

Kapható: a MBE könyvtárban (Miskolc-Diósgyőr, Vár u. 9.), a Központi Antikváriumban (Miskolc, Széchenyi u. 21. a színháznál), a Fehérlófia Könyvesboltban (Bp., József krt. 35.), a Magyarok Háza földszinti könyvesboltjában (Bp., Semmelweis u. 1-3.), a Püski Könyvesboltban (Bp., Krisztina krt. 54.), az Emese Álma könyvesboltban (Bp., Fehér út 1. – az Őrs vezér térnél), az ARTAMONDÓ Kft: (SZKITIA) Bp., Andrássy út 124. az ERDÉLYÉRT KÖNYVESHÁZ Bp., Bécsi út 99., a SZITTYA Könyvesbolt Bp., József Attila út 22., a TURUL Könyvesbolt Bicske, Ady E. u. 7., Pécsett: Lánc u. 2., Szabó Andrea Szentendre, Bogdányi út 14. ANIMA Könyvhálózat Bp., Széll Kálmán téri (régen Moszkva téri) Pavilonban Az adójuk 1%-át várjuk a MBE SIKERESEK A TEHETSÉGESEKÉRT Alapítványára Adószám: 18410868-1-05

ISBN 9632144546 • ISSN 1586-9423 • HU ISSN 1586-9423

Három Királyok relief Museo Paleocristiano, Vatican (Internet)

Alapító – Örökös Főszerkesztő: Badiny Jós Ferenc 2012. XXXX. évf. 2-4. sz.

TARTALOM TANULMÁNYOK Czeglédi Katalin Magyar-török nyelvviszony …………………………..……………. 3 Tomory Zsuzsa Őstörzseink nevében ……………………………………………...18 ŐSI TÖRTÉNELEM Gyárfás Ágnes Adalékok a mezopotámiai és a szkíta múlt fővonalához ……….………………………………………………..27 PÁLOSOK Bakk István – Bakk Erzsébet A Csanádi Adalbert Pálos Passiója a Jézus kínszenvedésének leírása (1494)……..................................................................... 47 A NAP ÚTJA A MAGYAR SZENT KORONÁN Végh Tibor A Szent Korona és a lemniszkáta …………………………….… 62 MAGYAR MONDÁK Gémes Ferenc László herceg és a Kun küzdelme Avagy legenda „nagyító” alatt …………………………………….65 XX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEM J. Horváth Tamás írásai Hitler utolsó csatlósa?…………………………………………….. 73 Szabadság, demokrácia, törvény, erkölcs ……………………... 74 MAGYAR ZENE L. Kecskés András A JÓ ( Otrokocsi Fóris és a JHVH nyomában )…………………77 Bagoly-asszonyka az isteni madár és a bút őrlő malom …..…. 82 LÉLEKTUDOMÁNY Földy Ferenc Az idős ember lelki életéről………………………………………. 90 Gyárfás Ágnes „Érdemes magunkba nézni” …………………………………….. 92

ESSZÉ Fazekas Edit Csillagutazók ……………………………………………………… 95 NYELV Borbola János Az ember és a magyar (részlet Az egyiptomi ősmagyar nyelv, A Szentpétervári Papirusz 1115 megfejtése c. könyvéből) ………………………. 97 Tudtad-e?………………………………………..………………. 106 MAGYAR HÁZIÁLLATOK Hampó József A kaukázusi juhászkutya ősi pecséthengereken ……………. 107 MAGYAR KONYHA Győri Zsolt Az ételkészítés művészete……………………………………....109 OLVASÓINK ÍRTÁK Győri Zsolt Miért csodaszarvas?…............................................................110 Fazakas Árpád Regék az óriásokról ………………………………………...……111 HELYTÖRTÉNET Tircsné dr Propper Valéria Miskolc múltja, kultúrája, irodalma (Elhangzott a MBE XVII. Magyar Őskutatási Fórumán)………………………………...… 113 ESEMÉNYEK Újvilág Passió Kecskeméten (Bemutató: 2012. június 8-án) (Bakk István) .......................................................................... 121 Szittya Világtalálkozó Magyarok Háza, 2012. június 2-3. (Záhonyi András) …………………………………………………122 Kis népek összefogása a megmaradásért (2012. szeptember 5-7. között Siófokon rendezték meg a Finnugor Népek VI. Világkongresszusát) (Záhonyi András) ....................................................................124 Az MVSZ 2012-es Világkongresszusának eseményei dióhéjban (Siklósi András) …………………………………………..……… 125

KÖNYVEK ÉLETFÁNAK BŐ TERMÉSE Összeállította Gyárfás Ágnes. MBE Miskolc, 2013. Zahuczky László Előszava...................................................... 130 A SÁNTA HARKÁLY, Válogatott magyar népmesék és népballadák a Kárpát-medence területéről, Összeállította, utószó, elemzés, mutatók: Gyárfás Ágnes Kovács Sándor könyvismertetése (Elhangzott a könyv bemutatóján .................................................................................... 131 Bakay Kornél: SOMOGYVÁR Szent-Egyed monostor Műemlék Nemzeti Gondnoksága Bp. 2011. Gyárfás Ágnes könyvismertetője ………………………........... 133 Borbola János: AZ EGYIPTOMI ŐSMAGYAR NYELV A Szentpétervári Papirusz 1115 megfejtése Magánkiadás. Bp. 2012. Gyárfás Ágnes könyvismertetője …………………………….... 135 Ráduly János Erdélyi rovásemlékek világa (Silver Tek Kiadó, Marosvásárhely, 2011) Záhonyi András könyvismertetője ……………………………...137 A szkíta népek hitvilága Szerkesztette: Obrusánszky Borbála és Marácz László (HUN-idea, 2010) Záhonyi András könyvismertetője ……………………………...138

IN MEMORIAM In Memoriam Kiszely István Gyárfás Ágnes megemlékezése ………………………………. 143 Búcsú Rózsás Jánostól Siklósi András megemlékezése ……………………………….. 145 HA A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN Tibold Szabina …Ha a halál árnyékában járnék is… …………………….……. 147 INTERJÚ Beszélgetés a Kobza Vajk Group névadójával ………………. 151 ÉRDEKESSÉGEK A VILÁGHÁLÓN A Kárpát-medence múltja a genetika tükrében ……………….153 VERSEK Siklósi András versei Szeged, Tükörkép, Hajnalodik, A legszögedibb szögedinek ..155 Tanya, Bezárkóztam, Szívem, Csábítás ……………………....156 Elvágyódás, Csillag, Dal ………………………………………... 156 Tibor Tollas: They’ve Walled up Every Window KÉPEK Internet

TANULMÁNYOK

Czeglédi Katalin MAGYAR-TÖRÖK NYELVVISZONY 1. A Volga-Urál vidéke földrajzi neveinek a feldolgozása (Földrajzi nevek szótára, Hangtan, Ősmondattan, Gyökrendszer, Toldalékok rendszere, Szófajok, Jelentéstan) - amelyet az elmúlt 40 évben végeztem - új, az eddigiektől eltérő eredményekre vezetett a grammatika számos területén. Ezek közül számunkra igen fontos a magyar-török nyelvviszony kérdése, hiszen alapjaiban érinti a magyar és a török nép(ek) nyelvének kialakulását, történetét és e népek őstörténetét, egymáshoz való viszonyulásukat. Ezt megerősíti az a tény is, hogy Mahmud al- Kāšγari török szótárában és nyelvtanában közel 1600 olyan szót találtam, amelynek magyar párhuzama van. Újra megvizsgáltam ezeket a szavakat a grammatikai morfémákkal együtt immár a földrajzi névi kutatások tükrében. Az eredmények egyrészt megerősítették, másrészt kiegészítették a földrajzi névi kutatásaim során kialakult álláspontomat, mely szerint: A magyar nyelv a szkíta-hún típusú nyelveknek az oszlopos tagja. A török nyelvek egyértelműen szkíta-hún utódnyelvek. Ez azt is jelenti, hogy a magyar és a török nyelvek közös gyökerűek. Ez az álláspont alapjaiban érinti a jelen formában elfogadott nyelvcsaládok kérdését; a magyar nyelvnek az uráli nyelvcsaládhoz való tartozását; a magyar nyelvben a török, iráni, szláv jövevénynek tartott szavak kérdését stb. Mindezekről az alábbiakban szólok. Bizonyítékképpen Mahmud alKāšγari adattárából hozok egy tematikus csoportba gyűjtött példákat - ez esetben a madárneveket - a magyar megfelelőikkel együtt, miközben azt is látni fogjuk, hogy a jelen tudós álláspont számos esetben vagy alapjaiban nem fogadható el vagy pedig módosításra, kiegészítésre szorul. 2. Sok magyar szót ősi örökségnek tartanak az uráli vagy a finnugor vagy az ugor nyelvi egység korából. Bizonyítékképpen olykor egyetlen nyelvből, néha több, az uráli nyelvcsaládba sorolt nyelvből hoznak példákat, azonban az altáji nyelvcsaládba sorolt nyelvekből nem említenek adatokat, pedig a legtöbb esetben vannak. Gyakori, hogy az indoeurópai nyelvekben is megvannak a párhuzamos adatok. Ezeknek a számbavétele és együttes kezelése is fontos, mert az eddig tanított nyelvi kapcsolatokat új alapokra helyezi. Ezekről Kāšγarinál mintegy 1600 szó tanúskodik, pl.: Kāšγ. tār- 'elengedni' < tā- + -r-. Idetartozik a magy. ereszteni 'engedni' ld. ereget 'egymás után elereszt'. Ld. még ered-, ereszt-, ereszték, ereszkedik-, erdő stb. A TESz szerint a szócsalád er(e) alapszava ősi örökség a finnugor korból, vö.: vog. täärt- 'ereszt, bocsát', (TESz) <1 vog. täär- (< tää-: abszolút szótő + -r-: képző) relatív szótő +

-t-: képző. A szócsalád relatív töve nem lehet ősi örökség a finnugor korból. A szó további török nyelvekben is ismert, vö.: csuv. jar 'küldeni, ereszteni, elengedni', ÓT., KB., yd, jak. yyt, alt. ys, ij 'elküldeni', tefs. XII-XIII. sz. ir 'elküldeni', hak. 'elküldeni'. (JEGOROV 1964) A török adatok fontosak, mert őrzik az eredeti szókezdő mássalhangzót, a t-t (vö.: Kāšγ. tār-) ugyanúgy, mint a vogul (vö.: täär-). A csuvasban ennek a j- fejleménye van meg (vö.: jar), a magyarban azonban és néhány török nyelvben ennek a 0- (< V- < w- < δ < t-) fejleménye található (vö.: magy. er, ere-, ÓT., KB., yd, jak. yyt, alt. ys, ij, tefs. XII-XIII. sz. ir). A második mássalhangzó eredetijét is megőrizték, amely szintén -t (vö.: jak. yyt). Az -r közvetlen előzménye interdentális zöngés spiráns: -r < -δ < -t (vö.: magy. er-, ere-, Kāšγ. tār-, vog. täär-). Máshol az eredeti -t zöngésedett (vö.: ÓT., KB. yd) vagy megmaradt zöngétlennek és réshangúsodott: -t > -th > -s (vö.: alt. ys). A j- szintén eredeti tfejleménye szó elején (vö.: csuv. jar) és szó végén is (vö.: alt. ij). A török és a vogul adatok szemmel láthatóan közel állnak egymáshoz, ezen túlmenően rokonok is. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a magyar szó finnugor eredetű, ráadásul a török adatokról nem beszél a TESz. Fontos figyelembe venni, hogy eleink gondolkodása szerint az 'ereszt, bocsát' jelentéssel elsőként a teremtésnek, a születésnek azt a pillanatát jelölték, amikor az anya méhéből kijön az utód. Ez pedig együtt jár a születéssel, az életet adással, az eleresztéssel, az útra bocsátással. A relatív szótövek (magy. ere-, Kāšγ. tār-, csuv. jar-, ÓT., KB., yd-, jak. yyt-, alt. ys-, ij-, tefs. XII-XIII. sz. ir-, vog. täär-) összetartoznak egymással s a magyar nem lehet ősi örökség a finnugor korból. A továbbiakban a Kāšγarinál is meglévő szavaknak egy tematikus csoportjáról, a madárnevekről szólok: magy. bagoly, fácán, fogoly, haris, héja, karvaly, liba, ölyv, sas, sólyom, szarka, turul, tyúk, varjú. A névadás indítékát vizsgálva úgy látjuk, hogy a madárnevek egy részének hangutánzó szó szolgált alapul. A madarak másik része a színéről kapta a nevét. A harmadik a többitől eltérő, jellemző tulajdonságáról. A negyedik csoportban azokat a madárneveket mutatjuk be, amelyeknek a közszói jelentése a madaraknak az éles szemével, hegyes karmaival lehet kapcsolatos, amely utal a madár ragadozó tulajdonságára. Eszerint csoportosítottuk a magyarban és a Kāšγarinál is meglévő madárneveket. Megjegyezzük, hogy olykor a magyarban nem a teljes madárnév, csupán a madár nevének a relatív szótöve van meg. Ez azonban a magyar török nyelvi kapcsolatokat ugyanúgy igazolja.

1

A < jelet követően a kutatásaink eredményeképpen helyes szerkezeti felépítéseket mutatjuk be.

3

TANULMÁNYOK 2.1. Hangutánzó szó szolgált alapul a madárnévnek. 2.1.1. magy. gá gá--gá hangutánzó szó, Kāšγ. kūz 'liba'. Bár a török kūz 'liba' megfelelője nincs meg a magyarban, azonban a neki alapul szolgált hangutánzó szó ismert. A madárnévnek rokona a csuv. xur 'liba', MK. kaz, kirg., kazak, nog., oszm., kumük, tat., bask. kaz, ujg., azerb., türkm., k.kalp. gaz, üzb. goz, alt., ojr., tuv. kas, hakasz xas, jak. xaas 'liba', perzsa kaz 'liba' mong. xur 'fajdkakas, nyírfajd (tojó)'. (JEGOROV 1964) Szerkezeti felépítésük: csuv. xu-: abszolút szótő + -r: képző, MK. ka- + -z, kirg., kazak, nog., oszm., kumük, tat., bask. ka- + -z, ujg., azerb., türkm., k.kalp. ga- + -z, üzb. go- + -z, alt., ojr., tuv. ka- + -s, hakasz xa- + -s, jak. xaa- + -s ', perzsa ka- + -z, mong. xu- + -r. Idetartozik az or. gus', germ. gans 'liba', rokonuk az ang. goose 'liba' is. (SIS) < gu- + -s', germ. gan- + s, ang. goo- + -se. A madár neve onnan lehet, hogy ilyen jellegzetes hangot ad ki. Tehát a névnek hangutánzó szó szolgált alapul. Ennek pedig magyar megfelelője is van, vö.: magy. gá gá--gá. A szó családjába tartozik a magy. kong, magy. kat kat--kat hangutánzó szó is. Rokonuk a Kāšγ. kaη 'a liba ilyen hangot ad ki gágogáskor' szintén hangutánzó szó. Megjegyezzük, hogy a magy. gúnár (< gúná- + -r) 'a liba hímje' töve is idetartozik annak ellenére, hogy a TESz középnémet eredetűnek tartja. Figyelemre méltóak a madárnévnek a török, szláv, német és angol kapcsolatai. Sem a 11. században Kāšγari török nyelvébe, sem a többi török nyelvbe nem kerülhetett a szó a szlávból vagy akár a németből vagy az angolból. Ezt a perzsa és a mongol adat is lehetetlenné teszi. Az átadó csakis a török nyelvek és a magyar nyelv egyik őse lehetett.2

2

Gyakori, hogy hangutánzó szó szolgált alapul pl. valamely rovar megnevezésének. Ilyen a magy. szúnyog, Kāšγ. siηāk siηāk 'legyet', Kāšγ. siηak 'szunyogok'. < si- + -ηāk, si- + -ηak. El kell dönteni, hogy a végső -k a tárgyeset ragja-e vagy a szótőhöz tartozik. Kérdés, miért használja a többes számot az orosz fordító, mert elvileg így nézne ki az egyes szám alany eset formája. A csuvasban 'légy' jelentése ismert, vö.: csuv. šăna 'légy', MK. sänäk 'légy, szúnyog', Zamahš. singek, csag. siηek, oszm., gag., türkm. sinek 'légy', üzb. suna, kirg., kazak, k.kalp. sono, s. ujg. sona 'lódarázs, bögöly', nog. sona 'darázs', mong. sono 'bögöly'. (JEGOROV 1964) < csuv. šă- + -na, MK. sä- + näk, Zamahš. si- + -ngek, csag. si- + -ηek, oszm., gag., türkm. si- + -nek, üzb. su- + -na, kirg., kazak, k.kalp. so- + -no, s. ujg. so- + -na, nog. so- + -na, mong. so- + -no. Rokonuk a magy. szúnyog 'apró, karcsú, hártyás szárnyú rovar, nősténye vérszívó, szitakötő'. A TESz szerint valószínűleg ótörök eredetű, vö.: Kāšγ. singäk (a városi lakóknál) 'légy', (a nomádoknál) szúnyog', csag. singäk 'légy', oszm., türkm. gag. sinek 'szúnyog', hak. sēk 'légy', csuv. šăna 'légy', mong. šimaγul, šimuγul 'légy, szúnyog'. A cser. šăηa, šıηä a csuvasból való. (TESz) < Kāšγ. si- + -ngäk, csag. si- + -ngäk, oszm., türkm. gag. si- + -nek, hak. sē- + -k, csuv. šă- + -na, mong. šimaγu- + -l, šimuγu- + -l. A rovar a szívó, szúró tüskéjéről (vö.: magy. szeg) kaphatta az elnevezést, ennek pedig az alapja olyan hangutánzó szó lehetett, amely a magyarban a zeng, zengő szóval rokon.

4

Itt említjük meg azokat a 'madár' jelentésű szavakat, amelyeknek ugyanaz a hangutánzó szó szolgálhatott alapul, mint a Kāšγ. kūz 'liba' és társainak, vö.: csuv. kajăk 'madár', jeny., ujg., kirg. kuš, bask., tat. koš, azerb., türkm. guš, kazak, k.kalp., nog. kus 'madár' (JEGOROV 1964) < csuv. ka-: abszolút szótő + -jăk: képző, jeny., ujg., kirg. ku- + -š, bask., tat. ko- + -š, azerb., türkm. gu- + -š, kazak, k.kalp., nog. ku- + -s. Ezeknek hangutánzó szó szolgált alapul és rokonságban lehetnek a Kāšγ. kūz 'liba', Kāšγ. kargā 'varjú' szavakkal és nyelvi megfelelőikkel. 2.1.2. magy. károg, kár kár--kár, Kāšγ. kargā 'varjú'. A Kāšγ. kuzgun 'holló' szótól különbözik a Kāšγ. kargā 'varjú' szó, mert a varjúnak alapul hangutánzó szó szolgált. Úgy tűnik, mintha ugyanannak a szónak két rokon alakváltozatáról lenne szó. A két elnevezés bár alakilag hasonló, nem ugyanaz. Eleink a hangutánzó eredetűvel a varjút nevezték meg, a ragadozó tulajdonságra utaló 'kapar, váj' jelentés pedig a holló szónak szolgált alapul. A varjú madár a jellegzetes hangjáról kaphatta a nevét. Ezt utánozza a magy. károg szó, jelentése '(főleg varjú, holló) sajátos, rekedtes, sikoltásszerű hangon szól'. A szó megvan az or. karkat' 'károgni' ige tövében is. (TESz) Elvileg alapul szolgálhatott volna a 'fekete' jelentésű szó is (vö.: oszm. kara 'fekete'), azonban az adatok a hangutánzó eredet mellett szólnak. Feltehető, hogy a Kāšγ. kargā forma szerkezeti felépítése eredetileg kar-: relatív szótő (ige) + -gan: folyamatos melléknévi igenév volt s a nazális elenyészett a szó végén. Ez esetben a varjú jelentése szó szerint 'károgó'. Hangtani oldalról a Kāšγ. kargā 'varjú' és a magy. varjú világosan két különböző szó. A magy. varjú szókezdője (v-) eredeti t- fejleménye, ezért nem lehet rokona a Kāšγari adatnak. Ugyanakkor a TESz tévesen a magy. varjú szót uráli nyelvi egységből származó ősi örökségnek tartja. Bár a k- kezdetű adatok kivételével a hozott nyelvi adatok a magyar varjú-val összetartoznak, a k- kezdetű szelk. kuerè, kuereä 'varjú' adatok tévesen kerültek ide, mert azok a Kāšγ. kargā 'varjú' szavával rokonok nem a magyar varjú szóval.

Érdekesség, hogy Kāšγ. siηak 'szúnyog a letelepedett lakosság nyelvében'. A nomádok a legyet nevezik ezzel a szóval. < si-: abszolút szótő + -ηak: képző. A szó ismert a többi török nyelvben is, Jegorov szerint vö.: csuv. šăna 'légy', MK. sänäk 'légy, szúnyog', Zamahš. singek, MNX, csag. siηek, oszm., gag., türkm. sinek 'légy', üzb. suna, kirg., kazak, k.kalp. sono, s.ujg. sona 'lódarázs, bögöly', nog. sona 'darázs', vö.: mong. sono 'lódarázs'. (JEGOROV 1964) A szónak rokona a magy. dongó szó, amely a dong címszónál található a TESz-ben. Eszerint a magy. dong, dúg, dunog 'tompa, mély hangon szól, zümmög, zúg, valaki vagy valami körül sürgölődik, sugdos', dongó 'zúgó hangot adó rovar'. Hangutánzó eredetű. (TESz) Az or. muxa a Kāšγ. siηak és társainak az alakváltozata. A szókezdő mássalhangzó eredeti t- volt, annak az m- ugyanúgy fejleménye, mint a d-, az s- és š-.

TANULMÁNYOK Ugyanaz a hangutánzó szó szolgált alapul a csuv. kărak 'pulykakakas' szónak, mint a Kāšγ. kargā 'varjú'nak. Bár nincs meg Kāšγarinál, de összetartozik a magy. károg hangutánzó szóval a magy. haris (< hari-: relatív szótő + -s: képző) és a csuv. karăš (< kară-: relatív szótő + -š: képző) relatív töve. Jegorov szerint a csuv. karăš 'haris', mar. karš, md. kersi, man. xars, magy. haris összetartoznak. Hivatkozik Räsänenre, aki a csuvas szót a mariból való átvételnek tartja. Maga Jegorov a haris névnek olyan hangutánzó szót tesz meg alapul, amely a madár hangját kar-kar-kar utánozza. (JEGOROV 1964) Hozzátesszük, a csuv. karăš < karyš korábbi alakjával van közeli kapcsolatban a magy. haris, amelyről a TESz a következőket gondolja: a magy. haris 'fürj', 'a fürjnél nagyobb, a galambnál kisebb, harsogó hangú költöző madár', 'szajkó'. Hangutánzó eredetű. Vagy magyar fejlemény vö.: magy. harsog, vagy finnugor nyelvi eredetű. (TESz) A TESz tévedése abban gyökerezik, hogy a szócikk írója nem vizsgálta meg rendszerében az idetartozó madárneveket, ezért nem látja a török nyelvi kapcsolatokat, amelyek meghatározóak.

A hagyományokból3 ismert, hogy a bagoly Lilidu madara volt és Lilidu Ádám eredeti párja. A sumér Istár istennő - akkád neve Inana - madara. A bagoly a tudás, a műveltség, a tudományok jelképe. A szláv hagyományokban gonosz boszorkánnyá (or. baba jagá) minősítették át, háza egy csirkelábon áll, negatív figurává torzították Lilidut. Rémisztgettek vele, hogy Lilidu bagoly alakjában elviszi az újszülöttet, ezért a kiságy fölé bagoly tollakat helyeztek, hogy ne vigye el a csecsemőt. Számos népnél, így a magyar hagyományokban is jelkép a madártoll. A kalap, sapka mellé nemcsak virágot, hanem tollat is szoktak tűzni. Ez összefügghet azzal is, hogy a madártoll az indián hagyományokban a szellemiség, a szellem jelképe. A sas - előtte a kígyó volt - azt jelképezi, ha valaki a földi dolgokon túlmegy, azaz felül tud kerekedni az anyagi dolgokon, akkor kezd szárnyalni. A sas a skorpió lélek fejlődését szimbolizálja. 2.2. A madár tollazatának a színével kapcsolatos a neve. 2.2.1. magy. fogoly, Kāšγ. tutug 'fogoly'.

2.1.3. magy. huhog, Kāšγ. ūhī 'bagoly'. Szerkezeti felépítése: magy. hu-: abszolút szótő + -hog: képző, Kāšγ. ū-: abszolút szótő + -hī: képző. Ennek a madárnévnek alapul olyan hangutánzó szó szolgált, amely ismert a magyarban. A TESz szerint a magy. huhog, huhog, huhong 'rosszat mond valakiről, rosszat jósol, (bagoly) sajátos, rá jellemző hangon szól, (szél) süvít, (a hideg miatt a kezére) lehel, stb.' Hangutánzó eredetű szócsalád. Tagjainak hangalakja eredetileg s a jelentések túlnyomó többségében ma is a bagoly hangját, illetőleg az ahhoz hasonló természeti és emberi hangokat jeleníti meg. Hangutánzó rokonságába tartozik a buhu 'bagoly' és az uhu. Vö.: or. uxat', uxnut', ang. hoot stb. (TESz) Szerkezeti felépítésük: magy. hu-: abszolút szótő + -hog: képző, hu-: abszolút szótő + -hong: képző, bu-: abszolút szótő + -hu: képző, u-: abszolút szótő + -hu: képző, or. uxa-: relatív szótő + -t: főnévi igenév képző, ang. hoo-: relatív szótő + -t: képző. Az eredeti szókezdő és a képző kezdő mássalhangzója t- volt, annak a fejleményei vannak meg a fenti alakváltozatokban. Lényeges annak a kérdésnek az eldöntése, mikor lehet a h- a t- és mikor lehet a kfejleménye. A magy. huhog, Kāšγ. ūhī alakváltozata a magy. bagoly szótöve a bago-. A bagoly a TESz szerint 'egy fajta éjjeli ragadozó madár, halálmadár, éjjelező, kisdiák, öregember, ostoba'. Ismeretlen eredetű. (TESz) < bago- + -ly: képző. A szótő (magy. bago-) alakváltozata a magy. huhog szónak és rokona a Kāšγ. ūhī 'bagoly' madárnévnek.

Szerkezeti felépítése: magy. fogo-: szótő + -ly: képző, Kāšγ. tu-: szótő + -tug: képző. Érdekesség, hogy a török nyelvekben nem egységes ennek a madárnak az elnevezése. A csuvasban xir čăxxi 'mező tyúkja', vărman čăxxi 'erdő tyúkja', oszm. keklik 'fogoly' (< kek-: szótő + -lik: képző 'valamivel ellátott, valamihez tartozó'). A madárnév a mongolban is ismert, vö.: mong. jatuu [itaγu] 'fogoly' (KARA 1998) < ja- + -tuu, i- + -taγu. A TESz szerint a magy. fogoly 'csapatosan élő, ízletes húsáért vadászott madár'. Származékszó, fogalapszava ősi örökség az uráli korból, vö.: osztj. penk 'császármadár', mdE. povo, pov mdM. povńε, fi. pyy 'ua.', észt püü 'fogolymadár', lp. baggoi 'császármadár', szam. szelk. pēgε 'ua.'. (TESz) < magy. fogo-: szótő + ly: képző. A magyar szó nem lehet uráli nyelvi eredetű, azonban a nyelvi párhuzamok kötődhetnek a magy. páva madárnévhez. A fogoly madár egyaránt kaphatta a nevét a színéről és az ízletes húsáról. Ezt támogatják a következő adatok: csuv. tutăx 'rozsdásodni, rozsda, sárgás, vöröses barna', alt., hak. tatta, ojr. tata, tat., bask. tutyg, kazak tottan, tottal, tot bas, kirg. dat bas, nog. totlyg, k.kalp. totla, tot bas, ujg. datlaš, kumük tot bas, tuv. dadar 'barnulni', tuv. dattyg, hak. tattyg 'sárgás, vöröses barna'. Alapja a köztörök dat, tat 'rozsda' (JEGOROV 1964). Lényeges, hogy Jegorov szerint a szó alapja a köztörök dat, tat 'rozsda', amelyhez 'valamivel ellátott, valamihez tartozó' jelentésű képző járult s akkor a madár neve 'rozsdás, rozsdával ellátott' vagyis ilyen színű. Ezt világosan szemlélteti a tuv. dattyg, 3

A madárnevekkel, madarakkal kapcsolatos hagyományok ismertetésében Tatár Eszter magyarságkutató, költő volt a segítségemre.

5

TANULMÁNYOK hak. tattyg, nog. totlyg szerkezeti felépítése is: tuv. dat: szótő + -tyg: képző, hak. tat- + -tyg, nog. tot- + -lyg. A többi adatban eltűnhetett a szótő végső mássalhangzója s csak a képző kezdő mássalhangzója van meg a szó belsejében, vö.: Kāšγ. tu- + -tug, magy.

fogo- + -ly. A fenti török adatokban a képzők egymásnak alakváltozatai (-tyg, -lyg). A mong. -taγu képző még a török adatoknál is teljesebb alakot mutat, mert a végső mássalhangzót magánhangzó követi. A képzőnek a végső mássalhangzója eltűnt (vö.: alt., hak. tat- + -ta, kalp. tot- + -la, mong. ja- + -tuu). A mongol adatban a magánhangzó hosszú, amely így őrzi a nyomát a valamikori -k-nak. Még tovább változva a magánhangzó is elenyészett és csak a képző kezdő mássalhangzója maradt meg. Ez történt a magy. fogoly (fogo- + -ly) szóban. Külön kell szólni a magy. fogoly és nyelvi párhuzamainak a szótövéről. A magyar szó szerkezeti felépítésével (vö.: fogo-: szótő + -ly: képző) összhangban vannak a török és a mongol adatok, vö.: Kāšγ. tu-: szótő + -tug: képző, mong. ja- + -tuu [i- + -taγu]. A szótövek alakváltozatai (magy. fogo-, Kāšγ. tu-, mong. ja-, i-) hangtanilag különböző fejlemények. A magy. fogo-, a Kāšγ. tu-, mong. ja-, i- szótövek úgy tartoznak össze, hogy az eredeti szókezdő t- volt, amit őriz Kāšγari adata. Ennek fejleménye a magyar szóban az f- (< φ- < th- < t-), amely a mongol adatban j- lett (< 1. d'- < t-, 2. δ- < t-) illetőleg eltűnt, 0- (< *V< *w- < *δ- < t-). A szókezdő mássalhangzót a magyarban -VgV triftongus követi, ez a teljesebb alak s a török nyelvekben ez monoftongussá, egyetlen magánhangzóvá fejlődött. A képző a magyarban -ly (-l'), csak a kezdő mássalhangzót őrzi, a török nyelvekben és a mongolban pedig megmaradt a teljesebb forma, vö.: tör. -tVx, -tVg, mong. -tuu, [-taγu]. Kérdés, hogy a 'fogoly' madárnév magával a csuv. tutăx 'rozsdásodni, rozsda, sárgás, vöröses barna' szóval és további török megfelelőivel esik egybe szerkezetileg, vagy az csak a 'fogoly'-nak a szótöve. Ezeknek a török szavaknak a jelentésében a sárga, barna és a vörös színek szerepelnek. Rokonuk a csuv. tut 'szeplő, petty', bask. tut 'rozsda, folt az arcon', k.kalp., nog., kumük tot, kirg. dat, ojr., hak. tat 'rozsda'. (JEGOROV 1964) < csuv. tu-: abszolút szótő + -t: képző, bask. tu- + -t, k.kalp., nog., kumük to- + -t, kirg. da- + -t, ojr., hak. ta- + -t. Amennyiben a névadásban a madár húsának az íze is szerepet játszott, úgy idetartozik a csuv. tută 'íz, finom', tefs. XII-XIII. sz., polov. tatyg, AFT., gag. dat, oszm., tat. tat, üzb. did, azerb. dad, kirg. tatyk, hak. tatyg, kazak tatym, karacs. tatuu, kum. tatyv 'íz'. (JEGOROV 19654) < csuv. tu-: abszolút szótő + -tă: képző. Hozzátesszük, idetartozik a magy. íz és az édes szó éde- töve. A fenti adatok és a madár tollazata alapján a sárgás, rozsdabarna, szeplőhöz hasonló alakú és színű pettyes, foltos jelentésű szó szolgált alapul a fogoly madár elnevezésének, de ebben elvileg közrejátszhatott

6

az 'íz' és az 'édes' jelentés is. A kapcsolatok szálai pedig világosan vezetnek el a törökség nyelveihez és nem igazolt az, hogy a magyar szó ősi örökség a finnugor korból. A páva nem azonos a fogoly madárral, azonban a páva szó összetartozik a fogoly fogo- szótövével. A hagyományok szerint Hunyadi Mátyás pávát tartott az udvarában, kedvenc madara volt. A pávatoll rajta pávaszemmel a nemesség jelképe. Indiában a Krisna vallásalapító fejdísze is. 2.2.2. magy. fehér, Kāšγ. uruη ku kušš 'fehér sólyom'. Szerkezeti felépítésük: magy. fehé-: abszolút szótő + -r: képző, Kāšγ. uruη 'fehér' < u-: abszolút szótő + -ruη: képző. Ennek a madárnévnek szó szerinti jelentése 'fehér madár'. Az előtag Kāšγ. uruη összetartozik a magy. fehér szóval, amelyet a TESz bizonytalan eredetűnek tart. A fehér alakváltozata a fejér, szerkezeti felépítésük: fehé-: abszolút szótő + -r: képző, fejé- + -r: képző. A fehér szó összetartozik a sárga szóval is. A sárga, sári és a fehér, fejér nemcsak a jelentésük alapján tartoznak össze, hanem hangtanilag és szerkezetileg is összefüggnek, mert közös az etimológiájuk. Vö.: csuv. šură, šur ’fehér’, sară ’sárga’. A ’fehér és sárga’ jelentésre ld. még ÓT., tuvai, hak., sor, oszm., alt. saryg, sary, kirg., kazah, k.kalp., nog., azerb., oszm., türkm., tat. sary, ujg. serik, üzb. sarik, bask. hary, ojr. sar ’sárga, világosbarna, szőke’, vö.: mong. šar, burj. mong. šara ’sárga, világosbarna, szőke’. A régiségben ’sárga’ és ’fehér’ jelentése is volt néhány török nyelvben, így a bulgároknál és a kazároknál. A görögök Sarkel nevét ’fehér ház’ jelentésben adták vissza. Az orosz évkönyvekben ennek az erődnek a neve Belaja Veža ’fehér ház, fehér sátor, fehér nomádsátor, fehér torony’. A mansi sajr ’fehér’ szó a bulgároktól való átvétel lehet, mansi nyelven a saragury jelentése belaja ugra4 ’fehér ugor’ jelentésű. A nyenyeceknél a seser, sera, ser, siri ’fehér’ jelentésben van meg. (JEGOROV 1964) < csuv. šu-: abszolút szótő + -ră: képző, šu- + -r, sa- + -ră, ÓT., tuvai, hak., sor, oszm., alt. sa- + -ryg, sa- + -ry, kirg., kazah, k.kalp., nog., azerb., oszm., türkm., tat. sa- + ry, ujg. se- + -rik, üzb. sa- + -rik, bask. ha- + -ry, ojr. sa- + -r, mong. ša- + -r, burj. mong. ša- + -ra, mansi saj- + -r, nyeny. se- + -ra, se- + -r, si- + -ri. A TESz szerint a magy. sárga ‘sápadt, vértelen (test-, arcszín), (szalma)szőke, olyan színű, mint az érett citrom, szalma stb., rövid szőrzetét tekintve barna, barnás vagy vörhenyes, de nem fekete sörényű és farkú (ló), nagyfokú irigység, gyanús, nem jó, a munkásmozgalmat eláruló (személy, intézmény), a sárga fajhoz tartozó személy, aranypénz, tojás belsejének sárga 4

A megnevezés érdekessége, hogy az orosz ugra alakot használ és nőneműnek fogja fel. Mindemellett Kāšγ. ugrak népet említ, akik az ő (mármint Kāšγ.) nyelvéhez hasonlót, ugyanazt beszélik. Ez azt jelenti, hogy i.sz. 1100 körül Kāšγar körzetében ugrak nép élt és török nyelven beszélt, amelynek az ugra, ugry, ugor alakokhoz köze van.

TANULMÁNYOK része (többnyire sárgája alakban), sápadt arcszín, sárga ló’. Csuvasos jellegű ótörök jövevényszó család. Vö.: türk, ujg. sarïγ ’sárga, sápadt’, oszm., azerb., tat., kaz., kirg., nog. sarï, türkm. sārï, üzb. sarik, alt., hak. sarïγ ’sárga, szőke’, csuv. šură ‘fehér’, sară ‘sárga’, mong. šara, šira ‘sárga’, mandzsu šara- ‘fehéredik, sápad’. Vö. még magy. sár, sárog, sárig ’sárga’. (TESz) < sá-: abszolút szótő + -rga: képző, sá- + -r, sá- + -rig, türk, ujg. sa- + -rïγ, oszm., azerb., tat., kaz., kirg., nog. sa- + -rï, türkm. sā- + -rï, üzb. sa- + -rik, alt., hak. sa- + -rïγ, csuv. šu- + -ră, sa- + -ră, mong. ša- + -ra, ši- + -ra, mandzsu ša- + -ra-. Nem igazolt az, hogy a magyar sárga jövevényszó a törökből, azonban az adatok mind idetartoznak. Lényeges, hogy a magy. fehér, fejér szónak közeli alakváltozata az oszm. beyaz (bejaz) (< beya-: abszolút szótő + -z: képző) 'fehér', sőt rokona az ang. white (< whi-: abszolút szótő + -te: képző) 'fehér' is. A szókezdő f-, b- és w- eredeti t- fejleménye (t- > 1. th- > φ- > 1.1. f- 1.2. *p- > b-, 2. δ- > w-). A b- vagy a p- zöngésedésével keletkezett vagy egy másik úton fejlődött eredeti t-ből: t- > δ- > w- > b-. A végső mássalhangzóknak (-r, -z) a közvetlen elődjük közös és eredeti -t fejleménye, amelyet az angol megőrzött a white szóban: t- > δ- > 1. -r, 2. -z. 2.3. A madárnak a különös jellemző tulajdonságával kapcsolatos a neve. 2.3.1. magy. tyúk tyúk, Kāšγ. takuk 'tyúk', Kāšγ. arkak takāgū 'kakas', azaz 'férfi tyúk'. A tyúknak, mint tojónak az a jellemző és különös tulajdonsága, hogy női természetű, hiszen ő tojja a tojásokat, amelyekből kikelnek az utódok, a kiscsirkék. A szó megvan a török és a mongol nyelvekben. Az ojr. taka, taxia 'tyúk', K-mong. tak'iya, tak'iâ, tak'ya a magy. tyúk, nyj. tik és a tojó megfelelője. Idetartozik a magy. tojik ige is. A magy. tyúk a TESz szerint 'egyfajta házi szárnyas, ennek nősténye, ki nem pattogatott kukorica', ótörök eredetű. Ez azt jelenti, hogy a szó a magyarban ótörökből való átvétel, azonban ez nem fogadható el. A magyar, a mongol és a török adatok közös gyökérhez vezetnek, a szkítákhoz és a hunokhoz. Vö.: csuv. čăxă, čăx 'tyúk', ÓT. takug, MK. takyk, ujg. toxu, Zamaxš. taki'a, Ibn. Muxanna dakuk (mong.), üzb., türkm. tovuk, kirg. took, bask., kaz., k.kalp. tauyk, tat., nog. tavyk, oszm., kumük tavuk, ojr. takaa, karacs. tauk, tuv. dagaa, azerb. tojug 'tyúk', vö.: mong. taxia(n), burj.-mong. taxjaa 'tyúk', ere taxjaa 'kakas'. (JEGOROV 1964) Az adatok közt figyelemre méltó a burj.-mong. ere taxjaa 'kakas' szó, a Kāšγ. arkak takāgū 'kakas', azaz 'férfi tyúk' párhuzama, alakváltozata. Ez a megnevezés elvileg fakadhat abból, hogy a taxjaa, takāgū szónak nem érezték a lényegét, amely csak a nő sajátja s így fordulhatott elő, hogy a kakast 'férfi tyúknak, férfi tojónak' fogták fel. A magy. toj, tojik, tojó a tyúk alakváltozata, szerkezetileg úgy függnek össze, hogy a –j, -jó és a –jik a képző s ezek egymásnak alakváltozatai. A szó meg-

őrizte egyik oldalról az igei jelentést (vö.: tojik), másik oldalról a főnévi jelentést (tojó < tojVk). A magyar tojó szó végső hosszú magánhangzójának eredete -Vk, magánhangzó és -k kapcsolat volt. Ezt a magyar tojik és a török -Vk, -Vg végű szavak közelebbről is igazolják, különös tekintettel az azerbajdzsán tojug szóra. Mindkettő női természetű, a nőhöz, az anyához, a forráshoz tartozó tulajdonság, természetes hát, hogy magát az anyát, a tyúkot is jelenti. Éppen ezért értelmetlen a közismert kérdés, melyik volt előbb, a tojás vagy a tyúk. Egyszerre volt mindkettő, mert a tyúk önmaga a tojás és fordítva, minthogy a vízcsepp maga a forrás, a víz és a tenger, a tojás és a mag, de ősvíz, ősnő, ősanya, ha tetszik, őstyúk is. A tojó szó etimológiája a tyúk szavunkkal együtt írható meg, ez utóbbinak a párhuzamai pedig a török nyelvekben találhatók. A Kāšγari és a mongol adat azért is érdekes, mert szó szerinti jelentése ’férfi tyúk’. Ez esetben már nem a női, hanem a férfi mag a lényeg. Az orosz petux (pe + tux ) ’kakas’ is ezt szemlélteti, hiszen az utótag (-tux) a tyúk szóval azonos, az előtag pedig a férfi bökő, dugó tulajdonságára, azaz a hímvesszejére utal. Szólni kell még arról, hogy a szemölcs jelentésű szó nem tartalmaz betegség jelentést, ezért az másik szálon vezet el a szemhez, forráshoz. A szavunk nem lehet ősi örökség az uráli korból. A magy. szemölcsöt tyúkszemnek és tyúkseggnek is nevezik. Az összetett szó előtagja a tyúk mindkét esetben szem jelentésű, ugyanis a tyúk és a tojik etimológiailag összetartozik, a tojó alakváltozata tyúk jelentésben ma is használatos, a gyökerük közös. Következésképp a tyúkszem olyan összetett szó, amelynek mindkét tagja ugyanazt jelenti. A tyúksegg előtagja (tyúk) is szemet jelent, az utótagja (segg) pedig a cseremisz, finn, karj., lív adatokkal rokon, jelentésük szintén 'szem, mag'. A hagyományok szerint a kakas a megváltót Jézust - is szimbolizálja, keleti eredetű szimbólum. 2.3.2. magy. fácán, Kāšγ. jazin fácán'. A magyar fácán, alakváltozata a pácán a TESz szerint vándorszó, amely a görögben keletkezett egy a Kaukázus déli lejtőjén lévő folyó nevéből, mert annak a mentén élt ez a madár. A TESz szócikk írója nem említi Kāšγari adatát. Idetartozik az oszm. sülün 'fácán', az or. fazan. Hangtanilag a szókezdő mássalhangzók eredeti t- fejleményei (t- > th > 1. φ- > 1.1. f-, 1.2. p- 2. s-). Az eredeti t-ből zöngésedés és palatalizáció útján lett j- (t- > d'- > j-). A második mássalhangzó (-l-, -z-) is eredeti t- fejleménye (-t- > -δ- > 1. -z- 2. -l-). A -c- elvileg lehetne -*s- affrikálódása, de sokkal valószínűbb, hogy a magyarban olykor -z- helyett -c-t ejtenek vö.: magy. fűzfa, ficfa. A csuv. xir čăxxi 'fácán' szó szerint 'mező tyúkja' jelentésű, nem tartozik össze a magy. fácán, Kāšγ. jazin, oszm. sülün, or. fazan fácán' szavakkal.

7

TANULMÁNYOK 2.3.3. magy. úr, Kāšγ. sigiržik 'császármadár'. Szerkezeti felépítésük: magy. ú-: abszolút szótő + -r: képző, Kāšγ. sigir-: relatív szótő (sigi-: abszolút szótő + -r: képző) + -žik: képző. A magy. úr Kāšγari szavának relatív tövével (sigir-) tartozik össze. Bár a magyarban a császármadár megnevezés használatos s ez a megnevezés nem rokona Kāšγari adatának, mégis köze van hozzá a magyar nyelvnek. Az elnevezéskor fontos volt a madár kinézete, mely szerint 'bóbitás, a fácánnál nagyobb, fajdféle erdei madár' (MÉK). Az értelmezésnél abból kell kiindulni, hogy az uralkodó mindig a csúcson van, legyen az császár, úr, tengri vagy király. Ez esetben a császármadár bóbitája motiválhatta a megnevezőket. A Kāšγ. sigiržik relatív szótöve (sigir-: relatív szótő + -žik: képző) a sigir- összetartozik a magy. úr és a török nyelvekben ismert megfelelőkkel, vö.: csuv. tură ‘isten’, jeny. teηri, KB. taηri 'ég', azerb. tori 'isten, ég', csag. tengra, ujg. teηri, PK. taηry, kirg. teηri 'isten', k.kalp. tangri, oszm. tanry, jak. tangara, bask. tenre 'isten, ég', bask. tat. tere, csuv. tură, turăš 'ikon, alak, forma, ábrázat', burj. mong. tengeri, kalm. tenger 'ég', sum. dingir 'ég', perzsa tour 'alak, forma'. (JEGOROV 1964) Szerkezetileg ugyanazok, vö.: Kāšγ. sigi-: abszolút szótő + -r: képző 'valamivel ellátott, valahova tartozó, valami mellett lévő', magy. ú- + -r, csuv. tu- + -ră, jeny. teη- + -ri, KB. taη- + -ri, azerb. to- + -ri, csag. teng- + -ra, ujg. teη- + -ri, PK. taη- + -ry, kirg. teη- + ri, k.kalp. tang- + -ri, osm. tan- + -ry, jak. tanga- + -ra, bask. ten- + -re, bask. tat. te- + -re, csuv. tu- + -ră, tură: relatív szótő (< tu-: abszolút szótő + -ră: képző) + -š: képző, burj. mong. tenge- + -ri, kalm. tenge- + -r, sum. dingi- + -r, perzsa tou- + -r. Hangtanilag a Kāšγari s- szókezdőjű (Kāšγ. Sigiržik), a magy. 0- kezdetű (magy. úr) és az 'isten, ég' jelentésű t- kezdetű szavak úgy viszonyulnak egymáshoz, hogy a t- az eredeti szókezdő mássalhangzó. Az sennek a fejleménye (t- > th- > s-) ugyanúgy, mint a magy. 0- (t- > δ- > w- > V- > 0-). A magy. úr hosszú magánhangzója az abszolút szótő maradványa, több hang fejleménye. A képző a fenti adatokban mindenütt -r vagy -r kezdetű s az -r eredeti -t fejleménye (-r < -δ < -t). Az or. r'abčik 'császármadár' képzője (r'ab-: relatív szótő + -čik: képző) a -čik és a Kāšγ. -žik 'valamivel ellátott, valamihez tartozó, valami mellett lévő' egymásnak alakváltozatai. A relatív szótő az or. repej 'bogáncs, bojtorján' a hegyes végű szúrós növénnyel kapcsolatos. Az összekötő szál az, hogy a hegy és a csúcs közel áll az uralkodóhoz, hiszen az mindig a csúcson van. 2.3.4. magy. szarka Kāšγ. sagirgān 'szarka. Szerkezeti felépítése: Kāšγ. sagir-: relatív szótő + -gān: folyamatos melléknévi igenév képző. A szarkának két jellegzetes tulajdonsága van. Az egyik, hogy nem egyenes úton jár, a másik pedig a jellegzetes hangja. Innen van az, hogy lop, mint a szarka

8

vagy a szarkához hasonlóan fecseg. Elvileg mindkét jellemző motiválhatta a megnevezést. A TESz szerint a magy. szarka 'a varjak családjába tartozó, fekete-fehér tollú, hosszú farkú madár, fecsegő személy stb.'. Szláv eredetű, vö.: blg. svráka, szb.-hv. svarka, szln. sráka, szlk. straka, or. soroka 'szarka'. (TESz) A szerkezeti felépítésük megállapításakor meghatározó lehet Kāšγari adata. Eszerint sagir-: relatív szótő + -gān: folyamatos melléknévi igenév képző. A magyar és a szláv adatok ennek alakváltozatai, hangtanilag fejleményei. A szóvégi nazális mindenütt eltűnt. Az első magánhangzó (vö.: magy. -a-, or. -o-) olyan triftongus fejleménye, amely Kāšγarinál megvan (vö.: agi-). Ennek diftongus változata is használatos (vö.: szb-hv. -va-), olykor ebből csak a -v- maradt meg (vö.: blg. svráka), néha még ez is eltűnt (vö.: szln. sráka). Látható, hogy a kiinduló, teljesebb alak nem a szlávban, hanem Kāšγarinak a 11. századi adatában van meg, mindenképpen ez az elsődleges. A magyarban a szarka szónak alakváltozata a varga és az orv szó. Nincs okunk a magy. szarka szónak a szláv nyelvi eredeztetésére. 2.4. A madár a ragadozó magatartásra utaló éles, hegyes testrészeiről kapta a nevét. Az idetartozó nevek olyan madarakra vonatkoznak, amelyekre jellemzőek a következő tulajdonságok vagy azokból egy-kettő. Ilyen az éles szem, hegyes, éles karom és csőr. Ezek a madarak olykor uralkodó, isteni tulajdonsággal is rendelkeznek a hagyományok szerint. A földrajzi névi kutatások az alábbi madárnevek értelmezésében különösen sokat segítettek. Az elágazó folyó az elágazásnál éles, hegyes, hozzá hasonló a hegy éle, az olló s a ruhán a hol, de ilyen a szeg, a tű stb. is. 2.4.1. magy. holló, Kāšγ. aqilla 'sas'. Szerkezeti felépítésük: magy. hol-: relatív szótő + -ló: képző, Kāšγ. aqil-: relatív szótő (< aqi-: abszolút szótő 'ág' + -l: képző) + -la: képző. Bár Kāšγari orosz fordításában a 'sas' megfelelő szerepel, a Kāšγ. aqilla névnek 'világosan megfelel a magy. holló. Sőt, a magyar nyelvnek egy másik oldalról is kapcsolata van Kāšγ. aqilla adatával. A relatív szótő a magy. él szó rokona, a képző pedig számos magyar szóban megvan, vö.: magy. szöllő (< szöl-: relatív szótő + -lő: képző). A megoldás megtalálásához mindig vissza kell térni őseink gondolkodásához. Eleink világosan látták, hogy az elágazó víz egy hegyes formát mutat. Ehhez hasonlóan keletkezik a faág és sok más hasonló az élő természetben. A hegyes, éles tulajdonságú élő és élettelent is ezzel a névvel illetik. Kāšγ. aqilla nevében az abszolút szótőnek (aqi-) rokona a magy. ág, ék, eke. A relatív szótő (Kāšγ. aqil) úgy keletkezett, hogy az abszolút szótő egy -l képzőt kapott s azt jelenti, 'az ághoz, ékhez tartozó, azaz ágas'. A relatív szótőhöz újabb -la képzőt adtak Kāšγari madárnevében, így a madár jelentése szó szerint 'ágassal

TANULMÁNYOK ellátott, ágassal rendelkező'. A hollónak pedig a jellemző tulajdonsága az, hogy a karma, csőre és a szeme éles. Kāšγ. aqil- relatív szótövével azonban nemcsak a magy. él szó tartozik össze, hanem a mongol aghola 'hegy' szó a kelet-mongol ejtés szerint óla, kalmük úla, mandzsu alin 'ua.', ojr. ûla 'hegy' is. A szó jelentése mindegyik esetben 'hegy', rokona a magy. él szónak, amely a TESz szerint 'valaminek a szeglete, csúcsa, valaminek a vékony széle, szegélye, pereme, hegycsúcs, hosszan, keskenyen húzódó hegynyúlvány, szúró fegyver vagy eszköz hegye, vágószerszám köszörült széle, csatasor, rendezett sereg, haladó csoport eleje, az első vagy vezető hely'. Valószínűleg ősi örökség az ugor korból, vö.: vog. il'mät, il'äm, elmi 'él (késé)' (TESz). A TESz álláspontja nem igazolt, a magyar szó eredetét tekintve azonban az adatok idetartoznak. A szócikk írója a magy. él szót helytelenül ősi örökségnek tartja az ugor korból, miközben egyetlen nyelvből hoz adatot és nem vette figyelembe a mongol megfelelőket. A mong. aghola képzett szó (< agho-: szótő + -la: képző 'valamihez tartozó, valamivel ellátott'), a szótővel összetartozik a magy. ág szó. A hozzá járuló -la képző Eurázsia-szerte ismert képző egyik alakváltozata, amelynek teljesebb alakja a mandzsu -lin (vö.: a-: abszolút szótő + -lin: képző). Az adatok értéke abban is megnyilvánul, hogy a hosszú magánhangzóknak triftongus az előzménye (vö.: agho- + -la, ó'- + -la, ú- + -la, é- + -l), erre utalnak a szótövek (agho-, ó-, ú-, é-), amelyet megerősít Kāšγari adata (vö.: Kāšγ. aqilla relatív szótő: aqil-). A magy. él és a holló hol- relatív tövének összetartozását megerősíti az a tény, hogy a magyarban ismert a hol, hól 'fentről csúcsban kezdődő rakás a szoknyán, ruha alsó részén'. Valójában ez egy elágazás, amely hangtanilag a magy. sas alakváltozata. A szókezdő magy. h-, s- (š-), Kāšγ. 0- eredeti t- fejleményei (vö.: t- > th- > h-; t- > t'- > č- > š-; t- > δ- > w- > V- > 0-). Hozzátesszük, hogy a szókezdő mássalhangzó a hhangon keresztül is elnémulhatott. Jelentéstani oldalról lényeges, hogy a mongolban ismert a 'valaminek az eleje, az első vagy vezető hely' jelentés is. Ez természetes, hiszen az éle valaminek mindig elől, vezető helyen, fent van. Az is természetes, hogy az 'egy' számnévben is megvan a szó, vö.: magy. első töve az el-, oszm. ilk 'első' töve az il-. A hollóhoz hasonló, de nem ugyanannak a madárnak a neve a magy. sas, Kāšγari adatának a relatív tövével (aqil-) tartozik össze. Az or. or'ol (< or'o-: relatív szótő + -l: képző) 'sas' azért érdekes, mert hangtanilag tökéletes alakváltozata, szerkezetileg is megfelel a Kāšγ. aqilla 'sas' szónak. Az or. -r- és a Kāšγari -l- előzménye közös (< -δ- < -t-). A Kāšγ. aqil- relatív szótővel számos szó összetartozik, ilyen a magy. sas-, az or. or'ol szótöve az or'o-, a csuv. šĕvĕr 'éles, hegyesvégű', polov. sürü, oszm., gag., azerb. sivri, kazak süjir, k.kalp. süjri 'éles, kihegyezett', oszm. sivir 'kihegyeződni'. (JEGOROV 1964). Igei megfelelője a magy. szúr. A hagyományok szerint a holló a Hunyadiak címerállata. Hunyadi Mátyás jelképe a holló, ezért hívják

Corvin Mátyásnak is. A Corvin név a lat. corvinus 'holló, hollós' szó corvin tövével tartozik össze, ennek pedig a lat. corvus 'holló' az alapja, amely Apolló jós madara volt. Etimológiailag a lat. corvus corv- töve nem a magy. holló, hanem a Kāšγ. kuzgun 'holló' szóval tartozik össze. A hagyományok szerint a kusánok - akik fehér hunok voltak vagy királyi szkíták - címerállata, azaz nemzetségük jelképe volt az oroszlán mellett a holló. 2.4.2. magy. héja, ölyv, Kāšγ. taηla ku kužž 'héja, ölyv'. Kāšγari madárneve az orosz fordítás értelmében egyaránt vonatkozhat héjára és ölyvre. Mindkét madárnak a legjellemzőbb tulajdonsága az, hogy hegyes és éles a karma, a csőre, a szeme. Ezért az ilyen kiálló, görbülő és éles tárgyakkal rokon szó szolgálhatott alapul a megnevezésnek. A Kāšγ. taηla kuž egy olyan jelzős szószerkezet, amelynek a második tagja a 'madár' jelentésű szó, az első tagja pedig összetartozik a csuv. tumxax, tumxa 'halom, domb, bucka', üzb. tungak 'tuskó', dung 'halom', bask, tüngek, tat. tümgek, alt. töngöš 'tuskó', töngöšök 'halom, domb', tuv. töngelik 'halom, domb', türkm. tümmek, tömmuk 'halom, domb', toηηe 'tuskó'. (JEGOROV 1964) szavakkal s rokona a magy. düne 'domb, halom' is. Szerkezetileg is egymás megfelelői, vö.: Kāšγ. taη-: szótő + -la: képző 'valamivel ellátott', alt. töngö- + -š, töngö- + -šök, tuv. tönge- + -lik, türkm. tüm- + -mek, töm- + -muk, toη- + -ηe. A türkm. toηηe adat kulcsfontosságú, mert ennek a segítségével érthető meg a következő adatok szerkezeti felépítése: a csuv. tum-: szótő + -xax: képző, tum- + xa, üzb. tun- + -gak, dun- + -g, bask, tün- + -gek, tat. tüm- + -gek. Ezekben az esetekben a képzők kezdő mássalhangzójának (x-, g-) előzménye η- volt. Ezeknek a szavaknak az alakváltozata a magy. düne, domb, tönkő. A fenti madárnév első tagjában ennek az él változata van meg, amely utalhat a madár éles szemére, karmaira. Ennek a szónak sok rokona van. Az ilyen hegyes tárgy stb. megnevezésére használja a csuvas a sĕlĕ 'zab', ujg., kirg., kum. sulu, üzb. suli, kazak., k.kalp. suly, ojr., hak. sula, tat. soly, bask. hölö 'zab', vö.: kalm. sul' 'zab'. (JEGOROV 1964) szavakat. A bask. hölö összetartozik a magy. holló hol tövével, de rokona a magy. ölyv is. A magy. ölyv a TESz szerint ’a sasok családjába tartozó, a hollónál nagyobb ragadozó madár, héja’. Valószínűleg ótörök eredetű, bár török megfelelőjét sem a török nyelvemlékekből, sem a mai török nyelvekből nem tudjuk kimutatni. Megvan azonban a mongolban, vö.: középmong. hele’e, heli’e, ir. mong. eliye (< *elige), burját ilē, ojrát elē ’a sasok családjába tartozó ragadozó madár’. (TESz) < ö- + -lyv. A TESz álláspontja nem igazolt, de az adatok idetartoznak. Látható, hogy ezek a madárnevek azonos gondolkodás alapján születtek. Minél több adat bevonásával külön összehasonlító vizsgálatok teszik lehetővé, hogy megállapítsuk, melyiknek lehet az eredeti szókezdője t- illetőleg a fejleménye és melyiknek k- illetőleg a fejleménye.

9

TANULMÁNYOK A magy. héja szónak a kezdő mássalhangzója hugyanaz, mint a holló h-ja. A TESz szerint a magy. héja 'sólyomféle madarak megnevezéseként, egy fajta ragadozó madár'. Valószínűleg származékszó: alapszava a ragadozó madarak vijjogását utánzó, illetőleg állatűző szóként, közelebbről madárhessegető szóként is használt. (TESz) A mongol adatok értelmében is a Kāšγ. taηla és a magy. héja, ölyv etimológiailag összetartoznak. Szókezdőjük eredeti t- illetőleg annak fejleménye a h- és a 0-. Tovább menve a héja és az ölyv etimológiailag nemcsak egymással, hanem az or. sokol' 'sólyom', magy. sólyom szavakkal is összetartoznak. Fontos megjegyezni, hogy a Kāšγ. taηla kuž szókapcsolat második tagja a kuž 'madár jelentésű'. A névnek vagy 'héja madár' ill. 'ölyv madár' a jelentése vagy pedig az első tagot 'karmos, csőrös, éles, hegyes, ragadó stb.' jelzőként kell értelmezni. Ez a megoldás jellemző a török nyelvekre, vö.: csuv. vĕśen kajăk 'repülő madár', śătkăn5 kajăk 'ragadozó, rabló madár', jurlakan kajăk 'énekes madár', stb. A második tag (Kāšγ. taηla kuž) a 'madár' szó megvan a törökségben, vö.: csuv. kajăk 'madár', kajăkkĕšĕk 'madarak' gyűjtő jelentésben 'szárnyasok', 'vad', kajăk xur 'vad liba', kajăk kăvakal 'vad kacsa', tisker kajăk 'vadállat', ÓT. kajik, KB., Zol. bl. kedik 'gímszarvas, szarvas', ujg. kijik 'szarvas, zerge, gazella, hegyi kecske', tefs. XIV-XV. sz., karaim, ojr. kijik, csag. kiik, bask. keek 'vad állat, ragadozó állat', hak. kiik 'vad kecske', tat. kiek 'vad (állat), vad madarak', alt. kijik 'vad állat', Vö.: jeny., ujg., kirg. kuš, bask., tat. koš, azerb., türkm. guš, kazak, k.kalp., nog. kus 'madár'. (JEGOROV 1964) < csuv. ka-: abszolút szótő + jăk: képző, ka- + -jăk, kĕ- + -šĕk, ÓT. ka- + -jik, KB., Zol. bl. ke- + -dik, ujg. ki- + -jik, tefs. XIV-XV. sz., karaim, ojr. ki- + -jik, csag. ki- + -ik, bask. ke- + -ek, hak. ki- + -ik, tat. ki- + -ek, alt. ki- + -jik, jeny., ujg., kirg. ku- + -š, bask., tat. ko- + -š, azerb., türkm. gu- + š, kazak, k.kalp., nog. ku- + -s. Megjegyezzük, hogy elvileg idetartozhat az or. gus 'liba', a csuv. xur 'liba', MK. kaz, kirg., kazak, nog., oszm., kum., tat., bask. kaz, ujg., azerb., türkm., k.kalp. gaz, üzb. goz, alt., ojr., tuv. kas, hak. xas, jak. xaas 'liba', vö.: perzsa kaz 'liba, fajdkakas, süketfajd'. (JEGOROV 1964) < or. gu-: abszolút szótő + -s: képző, csuv. xu- + -r, MK. ka- + -z, kirg., kazak, nog., oszm., kum., tat., bask. ka- + -z, ujg., azerb., türkm., k.kalp. ga- + -z, üzb. go- + -z, alt., ojr., tuv. ka- + -s, hak. xa- + -s, jak. xaa- + -s 'liba', vö.: perzsa ka- + -z. Ez azt is jelenti, hogy a 'madár' jelentésű szavak alapjául hangutánzó szó szolgált. Az abszolút szótő összetartozhat azzal a hangutánzó szóval, amely alapul szolgált a 'liba' jelentésű szónak, vö.: Kāšγ. kaη 'a liba ilyen hangot ad ki gágogáskor', Kāšγ. kāz 'liba', Kāšγ. kāg kūg 'liba gágogása'.

5

Vö.: csuv. śăt 'nyelés, nyelni'. (JEGOROV 1964) + -kăn: folyamatos ige képző. Összetartozik a magy. jottányi 'nyelésnyi' jot- tövével.

10

A képző pedig eredeti -t fejleménye, ilyen az -š (< -č < -t' < -t), -s (< -th < -t), -z, -r (< -δ < -t), -d (< -t), j, amely vagy -δ, vagy -d' hangokon keresztül keletkezett, idővel pedig el is tűnhetett az ejtésből. Megjegyezzük, hogy a törökség ismer k- kezdetű szót is a héjára, ölyvre, vö.: csuv. xălat 'héja, ölyv', üzb. kalxat 'héja, ölyv', sor kylady 'héja, ölyv', türkm. kuladu, mong. kuldu 'héja, ölyv'. (JEGOROV 1964) Az or. kulada 'ua.' ennek átvétele. 2.4.3. magy. turul, Kāšγ. tugril 'ragadozó madár, amely megöl ezer kacsát, de csak egyet eszik meg'; Kāšγ. tugrīl tu grīl 'sas'. Szerkezeti felépítésük: magy. turu-: (< tu-: abszolút szótő + -ru-: képző) relatív szótő + -l: képző, Kāšγ. tugrī-: (< tug-: abszolút szótő + -rī: képző) relatív szótő + -l: képző. A magy. turul a TESz véleménye szerint Árpád törzsének totemisztikus madara volt. Az ősm. mondavilágban a sashoz vagy sólyomhoz hasonló nőstény madár'. ÓT. toγril 'vadászsólyom', csag. toγril, oszm. toğrul 'sólyom', perzsa toğri 'sólyom'. (TESz) < magy. turu-: relatív szótő (< tu-: abszolút szótő + -ru: képző) + -l: képző, ÓT. toγri-: relatív szótő (< toγ-: abszolút szótő + -ri: képző) + -l: képző, csag. toγri-: (< toγ-: abszolút szótő + -ri: képző) relatív szótő + -l: képző, oszm. toğru-: (< toğ-: abszolút szótő + -ru: képző) relatív szótő + -l: képző, perzsa toğ-: abszolút szótő + -ri: képző. Az abszolút szótő jelentéstartalma a hegyes, éles, tű formájú tárgyakéval tartozik össze s a képzővel ellátott forma pedig 'heggyel, éllel ellátott' jelentésű. A relatív szótő összetartozik a tenri 'úr, isten' szóval is. Természetes, hogy a turul madár nemcsak egyszerűen ragadozó madár, hanem 'égi, uralkodó, úr' jelentést is tartalmaz. A relatív szótő (turu-) jelentésbeli rokona, hangtanilag alakváltozata, szerkezetileg pedig ugyanaz, mint a magy. sas, sólyom és az or. sokol' 'ua.'. Magával a turul névvel az or. or'ol illetőleg a magy. holló tartozik össze etimológiailag. A ném. Har 'madár, turul' etimológiailag csak akkor tartozik ide, ha a szókezdő h- eredeti t- fejleménye ugyanúgy, mint az š-, s-. A turul alakváltozata az or. or'ol 'sas' (< or'o-: (o-: abszolút szótő + -r'o-: képző) relatív szótő + -l: képző), a szókezdő t- elenyészett. Az or. or'ol csuvas jelentésbeli megfelelője ămărt kajăk, ahol a második tag a kajăk 'madár' jelentésű szó. Az ămărt kajăk 'sas, királysas' jelentésű. Az első tag az ămărt Jegorov szerint összetartozik azzal a mitológiai madárral, amit Keleten simurg-nak hívnak (si 'kutya', murg 'madár'). Vö.: tat. dial. semurg koši (vö.: ir. nyelv: karakoš). Valószínűleg szarmata vagy bolgár örökség, vö.: óujg. symurka 'mesebeli madár'. kazak. samyryk-kus 'sas', perzsa simorg, simurg 'mesebeli madár'. (JEGOROV 1964) A Turul megnevezés nemcsak madár nevében ismert, vö.: Kāšγ. Tugril bek: a szeldzsukok uralkodója.

TANULMÁNYOK A hagyományok szerint a magyaroknál a lélekmadár a turul volt, de a kereszténység felvétele után ez a galamb lett. Szűz Mária madara, napjainkban a béke szimbóluma a fehér galamb. A turul Attila kedvenc madara volt, amelyet kerecsen sólyomnak is hívnak. A turul Álmos apjának Ügyek nemzetségének a jelképe. Anyja Emese a szarvas nemzetségből való. A fiukban Álmosban találkozott a turul és a szarvas nemzetség, benne egyesült, összegződött a két nemzetség jelképe a többi hagyománnyal együtt. Álmos utóda Árpád hozta be ezt a nemzetséget a Kárpát-medencébe.6 A magyar honvédség jelképe a mai napig a szálló turulmadár karmai közt egy kard. A magyar nemzetnek tiszteletben tartott jelképe a szarvas mellett a turul madár. 2.4.3. magy. sólyom, Kāšγ. žavlī 'sólyom'. Szerkezeti felépítésük: magy. só-: abszolút szótő + -lyom: képző, Kāšγ. žav-: abszolút szótő + -lī: képző. A TESz szerint a magy. sólyom 'a varjúnál nagyobb, vadászatra betanítható ragadozó madár, lószínnévként'. Bizonytalan eredetű. Vö.: Kāšγ. čaβlï, csag., oszm. čavlï 'fiatal sólyom vagy héja, karvaly'. (TESz) < magy. só-: abszolút szótő + -lyom: képző, Kāšγ. čaβ- + -lï, csag., oszm. čav- + -lï. A szócikk írója helytelenül bontotta elemeire a szót, mert a képző maga a -lyom elem, azaz nem az -m a képző, hanem a -lyom. Az abszolút szótő a magy. szeg és társaihoz áll közel ugyanúgy, mint a csuv. és or. sokol soko- töve, ahol az -l képző. A magy. sólyom és török megfelelőinek rokona tehát az or. sokol' 'sólyom'. Az eredeti szókezdő mássalhangzó t- volt, amelyet őriz a magy. turul és a különböző török nyelvi megfelelője. A t- fejleményei közé tartozik a ž- (t- >

dž- > ž-), ś- (t- > th'- > ś-), s- (t- > th- > s-), č-, š- (t- > t'- > č- > š-). A képző kezdő mássalhangzója az adatokban -r, -l, -ly is eredeti -t fejleménye (-t > -δ > 1. -r, 2. -l illetőleg -t > -δ' > -l' , ly). 2.4.4. magy. sólyom, Kāšγ.. žagrī 'sólyom', Kāšγ. suηkur 'ragadozó madár neve'. Szerkezeti felépítésük: magy. só-: abszolút szótő + -lyom: képző, Kāšγ.. žag-: abszolút szótő + -rī: képző; Kāšγ. suηku-: abszolút szótő + -r: képző. Lényeges, hogy az -l, -ly kezdetű képzőnek ismert -r kezdetű változata ugyancsak 'sólyom' jelentésű madárnévben. A madár az éles karmairól, hegyes és görbe csőréről, éles látásáról kaphatta a nevét. Az abszolút szótő összetartozik a következő török szavakkal és a magy. szeg szóval, vö.: csuv. sănă 'kopja, lándzsa, fullánk, kígyónyelv, penge éle', ÓT. (orh. jeny.) sünüg, Zamahš., csag. süngü, AFT. sünü, türkm., kazak, süngi, nog. sun'gi, kum. s'ung'u, tat. söηge, bask. hongo, jak. ünü 'kopja, lándzsa', oszm., karacs. süngü 'szurony', azerb. sančag 'gombostű, dísztű, hajtű', vö.: ÓT. sanč 'bele6

Ld. Emese álma.

döfni, szúrni, vágni', csuv. sunčăka, senĕk (JEGOROV 1964) A csuv. sunčăka 'szigony' szótöve (sun-), a csuv. senĕk sen ĕk 'villa' és többi török megfelelője rokon a Kāšγ. suηku- abszolút szótővel. A szótőhöz járuló képző ez esetben -r, a magy. sólyom esetében -lyom, a Kāšγ. žavlī névben a -lī, az or. sokol szóban pedig -l. A szó összetartozik a turul madárnév turu- relatív szótövével. Vö.: Kāšγ. tugril: 'ragadozó madár neve, férfinév is, magy. turul 'Attila szent madara, nemzetségnév, eredetiben kerecsensólyom, fekete szürkés, mint a sakktábla a begye, jelkép, lélekmadár', Kāšγ. kušš 'fehér sólyom' < uruη 'fehér' (< u- + -ruη) uruη ku névvel és a magy. sólyom, továbbá a sas madárnévvel. Az abszolút szótő olyan önállóan is használt szavakkal tartozik össze, amelyek a madár görbe és hegyes karmaira, a ragadozó tulajdonságára utalnak, vö.: csuv. śak 'akasztani, felakasztani', azerb. ček, türkm. ček 'akasztani', azerb. čekil 'függeni'. (JEGOROV 1964) < azerb. čeki-: abszolút szótő + -l: denominális verbum képző. 2.4.5. magy. sas (šaš), Kāšγ. sas 'sas'. Szerkezeti felépítésük: magy. sa- abszolút szótő + -s: képző, Kāšγ. sa- + -s. A TESz szerint a magy. sas 'egy fajta ragadozó madár, oszlop, bevésett gerenda, sasszeg, horog, köröm, hasíték, bemetszés'. Bizonytalan eredetű. Talán ősi örökség a finnugor korból, vö.: zürj. śuź '(füles) bagoly', lp. cisku 'sólyom', cicka 'karvaly'. (TESz) < magy. sa- + -s, zürj. śu- + -ź, lp. ci- + sku, ci- + -cka. A finnugor nyelvi eredet nem igazolt, ám az adatok idetartoznak. A fenti -l- párhuzama itt az -š-, mindkettőnek (-l-, -š-) -t- az eredeti, kiinduló mássalhangzója ugyanúgy, mint a szókezdőnek. Ez a tKāšγari adatában (vö.: Kāšγ. aqilla) elenyészett (t- > δ> w- > V- > 0-), a magy. sas szóban t- > č- > š- változás következett be. Látható, hogy ezt vagy hasonló megnevezést viselnek nemcsak a madarak, vö.: magy. sas(szeg) 'elágazó szeg', oszm. śeśe 'doboz, palack' stb. A magy. sas nem lehet finnugor eredetű. A Volga-Urál vidékén a földrajzi nevekben szereplő Sos, Sis, Sys, ssas, Sas, Sus, Sösö formák közös etimológiájúak, egymásnak alakváltozatai. Az orosz használatú Sos alapjául a mansi sos ‘patak’ szó szolgált. A komi Sos'jaju orosz Sos'ja Soseju használatú párhuzamos nevekből kiolvasható, hogy az or. Sos'ja a komi Sos'jaju névnek a Sos'ja elemével tartozik össze, az orosz Soseju pedig a komi Sos'jaju formának az átvétele. A komi használatú névnek alapul azonban nem komi szavak szolgáltak. A három szóból álló névnek csak az utolsó eleme a ju ’folyó’ szó való a komiból. A második tag a ja ’folyó’ a hanti és mansi nyelvekben használatos. Az orosz Soseju változatban azonban ennek -e felel meg, amelynek az a magyarázata, hogy itt nem a ja, hanem ennek a je változata az alapja. Az első tag pedig a mansi sos ‘patak’ szóval tartozik össze. A Sos magyarázatához is sok példánk van, vele a Sis és a Sysna Sys- töve összetartozik. A csuvas sysna ’disznó’

11

TANULMÁNYOK szónak annyi köze van a névhez, hogy a disznó a vékony sertéjéről, tüskés szőréről kapta az elnevezést, a patak pedig valójában mint forrásfolyó, elágazó víz az elágazásra jellemző keskeny, hegyes, elváló folyó formájáról. A magyar sasszeg sas előtagja bár nem -sz (s), hanem -s (-š) mássalhangzókat tartalmaz, de etimológiailag ez is idetartozik, amely valójában olyan kétszárú szeg, amelynek a szára széthajtható. A szónak a sas madárnevünk is rokona, amely kaphatta az elnevezést a csőréről, de az éles karmairól is. A csuvas ssas

forma7 kettőzött mássalhangzója a zöngétlen ejtést jelzi írásban. A szó mocsár jelentése arra utal, hogy folyóelágazásnál, folyó, patak, víz mentén a mocsár gyakori, természetes jelenség. Az 'elágazó' jelentésű szónak van a földrajzi nevekben és a közszókban szókezdő mássalhangzó nélküli változata is, vö.: Asylykül t. TB.26.: bask. Asylykül / Karatabyn küle / Jer Upkan / Jer Batkan / Ajyrkül or. Asylykul' Davl. tó.

< bask. Asylykül < Asyly < Asy ← 1. bask. asy ‘keserű, sós’ 2. asa ‘elágazás’ + -ly: képző + kül ← bask. kül ‘tó’. bask. Karatabyn < Kara ← bask. kara ‘fekete’

+ tabyn + küle ← bask. kül ‘tó’ + -e: birtokos személyjel. Jer + Upkan Jer + Batkan Ajyrkül < Ajyr ← bask. auyr, ajyr ‘folyó elágazása, mellékfolyó, patak’ + kül ‘tó’ or. Asylykul' ← bask. Asylykül. Az 'elágazó' jelentést megerősíti a névnek az Ajyrkül változata is. 2.4.6. A magy. karvaly, Kāšγ. karvī 'hajlított, ferde'. Szerkezeti felépítése: magy. karva-: (< ka-: abszolút szótő + -rva-: képző) relatív szótő + -ly: képző, Kāšγ. ka-: abszolút szótő + -rvī: képző). A magy. karvaly relatív szótövével (karva-) tartozik össze a Kāšγ. karvī 'hajlított, ferde' jelentésű szó. Ezúttal a magyarban van meg a madárnév, Kāšγarinál csak a neki alapul szolgáló szó. Fontos tudni, hogy eleink gondolkodása szerint ott, ahol elágazás van, nemcsak hegyes, csúcsos, hanem hajlott, görbe forma is keletkezik. Ennek megfelelően a relatív szótő (magy. karva-) és a Kāšγ. karvī 'hajlított, ferde' szónak alakváltozatai a csuv. kukăr 'ferde, hajlott, görbe', tat. kekre, bask. kekere, küηgyr, miser kyηyr, karacs, kum. kyngyr, ujg., üzb. kiηgir, alt. kyjyr 'ferde, hajlott', alt. kojryk, kojruk 'meghajlított', vö.: mari kagyr 'ferde', kagyr-mygyr (vö.: csuv. kukărmakăr 'ferde, hajlott'), udm. kongro 'kampó, kapocs, horog', fi. koukero 'ferde, hajlott'. (JEGOROV 1964) < csuv. kukă-: abszolút szótő + -r: képző, tat. kek- + -re, bask. keke- + -re, küηgy- + -r, miser kyηy- + -r, karacs, kum. kyngy- + -r, ujg., üzb. kiηgi- + -r, alt. kyjy- + -r, alt. koj- + -ryk, koj- + -ruk, mari kagy- + -r, udm. kong- + -ro, fi. kouke- + -ro.7 7

Jamanssas h. Ašm.IV.185.: csuv. Jamanssas or. Jamansas Ster.u., település neve, NAP:-, Ar.:-. < csuv. Jamanssas < Jaman + ssas ← tat. saz ‘mocsár’, or. Jamansas  csuv. Jamanssas.

12

Rokon vele a magy. görbe, amely a TESz szerint a 'púpos, hajlott hátú ember, púp, az egyenestől különböző, törés nélkül hajló vonal, hát, grafikon, hajlott, púpos hátú, hajlított, nem egyenes stb.'. Déli szláv eredetű, vö.: blg. gъrba 'púp', mac. grba 'ua.' stb. (TESz) A szláv eredet nem igazolt. Ellenkezőleg, a szlávban átvétel a szó. Szerkezeti felépítése: magy. gö-: abszolút szótő + -rbe: képző, blg. gъ- + -rba, mac. g- + -rba. Idetartozik a magy. kunkor, amely a kunkorodik címszónál található a TESz-ben. Igei változata a kunkorog 'tekereg, tekeredik'. A szócikk írója szerint valószínűleg hangfestő eredetű a szócsalád. Helytelenül járt el, amikor nem vette figyelembe a török adatokat. A szócsalád tagja a magy. kerek 'erdő, forgószél, kör (korong, henger) alakú, körhöz hasonló stb.' szó, amely a TESz szerint származékszó, a kerül, kering, kerít igék ker- alapszavából jött létre -k deverbális nómen képzővel. (TESz) A TESz állítása nem igazolt. A kerek szerkezeti felépítése: ke-: abszolút szótő + -rek: képző. Az abszolút szótő alakváltozata összetartozik más képzett alakok abszolút szótövével, vö.: Kāšγ. kuηur 'kitépni gyökerestől', Kāšγ. kajlik 'egylábú ember, oldalra fordulva járkál'. < kaj-: szótő + -lik: képző. Az abszolút szótő 'gyökér, eredet' jelentésű, vö.: Kāšγ. kuk 'gyökér, eredet'. Idetartozik a magy. kerék 'központi tengelyen forgó vagy gördülő tárgy, amely rendszerint egy nagyobb szerkezet alkatrészeként szerepel, azt működteti, kerék formájú kínzóeszköz, köralak, körpálya stb.' Szóhasadás eredménye, a kerek szótól különült el. (TESz) < magy. ke-: abszolút szótő + -rék: képző.

TANULMÁNYOK Alakváltozata a magy. karika 'kör alak, kerek forma', a magy. korong 'kerekerdő, egy fajta kerék mint a vízimalom alkatrésze, vízszintes síkban forgatott, lapos henger alakú eszköz, amelyen a fazekas az agyagot formálja, kerek lap vagy tányér alakú tárgy, tárcsa stb.'. Szláv eredetű, vö.: óe.szl. krogъ,8 blg. krъg 'kör, kör alakú térség, hely, tárgy', szb-hv. krûg 'kör, korong, tárcsa, kútkáva, gomolyag', szln. króg 'kör, korong', krógi (többes szám) gyűrű, mint sporteszköz', szlk. kruh 'kör, kör alakú tárgy', or. krug 'kör, kör alakú térség, karika'. (TESz) A szócikk írója tévedett, a magyar szónak nincs szüksége szláv eredeztetésre. Rokona a magy. kör 'zárt görbe vonal illetőleg ilyen vonal alakjában elhelyezkedő személyek, testek sora, mozgásnak ilyen vonalú pályája, stb.'. A TESz szerint szóelvonás eredménye: a körül, köröskörül, körülötte szavakból jött létre, feltehetően az alul, al, fölül, föl szópárok analógiájára. (TESz) Ez az álláspont nem igazolt. A kör szerkezeti felépítése kö-: abszolút szótő + -r: képző. A körül, köröskörül, körülötte szavak a kör toldalékolt alakjai. A magy. kereng, kering is idetartozik, a TESz a kerül szócikknél tárgyalja. Szerkezeti felépítése: ke-: abszolút szótő + -reng: képző, ke- + -ring. Idetartozik a magy. horog 'kampó, (hegyek, dombok közötti) mélyút, szoros'. Ismeretlen eredetű. (TESz). < ho-: abszolút szótő + -rog: képző. A szó kezdő mássalhangzója k- fejleménye. A fentieknek rokona az or. krivoj 'ferde', a ném. karmālā-- 'elrabolni' < kurve 'hajlat' stb. Ld. még Kāšγ. karmālā karmā-: (< kar-: abszolút szótő + -mā: képző) relatív szótő + -lā: denominális verbum képző. Bár a csuvasban a relatív szótő nem 'köröm, karom' jelentésben van meg, de a szó családjába tartozik a csuv. karmak 'elágazás, szétágazás, horog', ujg., tuv., kazak, tat. karmak, üzb. karmok, hak. xarmax, azerb. garmag 'elágazás, horgász horog', alt. karma 'beleakasztani valamibe, elvenni, elkapni, elragadni, megfogni'. (JEGOROV 1964) < csuv. kar-: abszolút szótő + -mak: képző, ujg., tuv., kazak, tat. kar- + -mak, üzb. kar- + -mok, hak. xar- + -max, azerb. gar- + -mag, alt. kar- + ma. Idetartozik a csuv. karmaš, karmašlan 'kézzel kapaszkodni', csag. karmaš 'összekapcsolódni, csatlakozni, kapaszkodni, fogódzni, összecsapni, összekapni, egymásnak támadni, harcolni, küzdeni', karmašyb 'megragadva öt újjal, körmökkel', kirg. karmaš 'megragadni egymást, kapaszkodni, fogódzkodni, összecsapni, összekapni', alt. karman kézzel kapaszkodni, ragaszkodni, kapaszkodni'. (JEGOROV 1964) < csuv. karma-: (< kar-: abszolút szótő + -ma: képző) relatív szótő + -š: igeképző, karmaš-: relatív szótő + -lan: deverbális verbum képző. A magy. karom a TESz-ben a karmol címszónál található. A karmol 'körömmel felsért, kapar, váj, mar', (éles, hegyes tárgy, személy ilyen tárggyal) karcolást ejt, horzsol, firkál, (füst, fűszer, ital a torokban) karcoló, kaparó érzést okoz, szid, támadó kritikával illet,

(hangszer húrját) körömmel mozdítja, pendíti', karom 'éles, hegyes, támadásra, kapaszkodásra alkalmas, erős, horgas állati köröm, elhanyagolt, hosszú emberi köröm'. A szócsalád tagjai magyar fejlemények. A karmol alakulásmódja vitatott. (TESz) < karmo-: (< kar-: abszolút szótő + -mo) relatív szótő + -l: denominális verbum képző, karo-: abszolút szótő + -m: képző. A magy. köröm is idetartozik, a szó a TESz álláspontja szerint 'szaruképződmény az ujjak végén, egy fajta szembetegség, növénynevek elemeként', körmöl 'karmol, kap valami után, megkaparint, gépiesen ír, másol'. Ismeretlen eredetű szócsalád. (TESz) < körö-: abszolút szótő + -m: képző, körmö-: relatív szótő + -l: denominális verbum képző. A szótőhöz tartozik a magy. horog és a horgászik horgá- töve. Idetartozik az or. kr'učok 'horog' szó is, amely átvétel. A Kāšγ. karmālā karmālā-- és a magy. karmol, körmöl alapvetően 'körömmel cselekszik, tesz, csinál valamit' jelentésű, ezért természetes, hogy a fenti igék egymással összetartoznak. Az elrablás, az elragadás egyaránt az ember, az állat, a madár körme illetőleg a foga segítségével történt. Természetes, hogy ezek az igék rokonok egymással, de külön az abszolút, a relatív szótövek és az igeképző is összetartozik, közös gyökerű. Egyik sem keletkezhetett az egyik vagy a másik nyelv külön életében. Megjegyezzük, hogy a szavak elemeire bontásánál az abszolút szótövünk a kar-, kör-, xar- valójában a magy. horog szóval tartoznak össze és már azok is világosan képzett szavak, vö.: magy. ho-: abszolút szótő + -rog: képző. A horog szóval összetartozik a következő szavak töve: a csuv. xurčăka 'karvaly', Zamahš., tat., kirg. karčyga, bask. karsyga, kazak, k.kalp. karšyga, ojr. karčaga, hak., tuv. xartyga, üzb. karčagaj 'karvaly', alt. karčyga 'sólyom, héja, ölyv', mong. xarcgaj, xarcaga, kalm. xarcx 'karvaly'. (JEGOROV 1964) Szerkezeti felépítésük ugyanaz, mint a magy. karvaly szóé, hangtanilag pedig egymás alakváltozatai: magy. karva-: relatív szótő + -ly: képző, csuv. xur- + -čăka, Zamahš., tat., kirg. kar- + -čyga, bask. kar- -syga, kazak, k.kalp. kar- + -šyga, ojr. kar- + -čaga, hak., tuv. xar- + -tyga, üzb. kar- + -čagaj, alt. kar- + -čyga, mong. xar- + -cgaj, xar- + -caga, kalm. xar- + -cx99 . A karvaly madárnévnek alakváltozata, de másik ragadozó madár megnevezésére használatos az or. koršun 'héja, ölyv'. Bár nem madárnév, de a tulajdonsága alapján a szócsaládba tartozik a csuv. xurăś, xurśă 'acél', tat. koryč, bask. koros, kazak. kuryš 'acél'. Másodlagos jelentés lehet, elsődlegesen 'éles'. Vö.: MK. kurč 'éles'. kurč temür 'acél' ('éles vas'), kirg., alt. kurč 'éles', mong., kalm. xurc 'éles', burj.mong. xurca, xursa 'éles'. Óor. krъčii 'kovács' (JEGOROV 1964) < csuv. xură-: relatív szótő + -ś: képző, xur- + -śă, tat. kory- + č, bask. koro- + -s, kazak. kury- + -š, MK. kur- + -č, kirg., alt. kur- + -č, mong., kalm. xur- + -c, burj.mong. xur- + -ca, xur- + -sa, Óor. krъ- + -čii. Az óorosz adat

8

9

Az -o- nazális ejtésű.

Vö.: magy. karcol ige.

13

TANULMÁNYOK képzője foglalkozásnév képző, ezért nem tartozik össze a török és a mongol adatok képzőjével. Idekötődik az or. kuznec 'kovács' is. 2.4.7. magy. horh, horho ’vízmosta árok, mélyút, horhos’, kapar, Kāšγ. kuzgun 'holló'. Szerkezeti felépítésük: magy. ho-: abszolút szótő + -rh: képző, ho- + -rho, Kāšγ. kuz-: (< ku-: abszolút szótő + -z: képző) relatív szótő + -gun: folyamatos melléknévi igenév képző. Bár Kāšγari kuzgun 'holló' szava nem a madárnév kapcsán, hanem a neki alapul szolgált szó révén kötődik a magyarhoz, a magyartörök kapcsolatokat erősíti. A TESz szerint a magy. horh, horho ’vízmosta árok, mélyút, horhos’. Magyar fejlemény, alakulásmódja azonban nincs kellően tisztázva. (TESz) A madárnévnek alapul szolgált relatív szótőnek számos képzett alakja ismert, vö.: magy. horhol, horol, ld. horzsol, korzsol ’kapar’. A TESz szerint a szócsalád hor- töve ősi hangutánzó szó a finnugor korból, vö.: zürj. kuravni ’összegereblyél, kikapar’, kuran ’gereblye’, votj. kurjal ’lekapar, levakar’, finn karvia ’vakar, kapar, karcol, gereblyél, horzsol, reszel, csiszol’. (TESz) Nem érthetünk egyet a szerkezeti felépítéssel. A helyes elemekre bontás: horho-: relatív szótő (< ho-: abszolút szótő + -rho: képző) + -l: képző. A magyar szavaknak az alapja az ív alakú karom, amellyel kaparni lehet s a kaparás helyén gödör, árok keletkezik úgy, mint a víz horoló tevékenysége nyomán. Ezt őrzik a földrajzi neveink is, vö.: magy. Hortifenék ld. Hortobágy ’folyó Hortobágy északi részén’. Valószínűleg elhomályosult összetétel. A bágy ’széles felszíni mélyedés, morotva’. Az erdélyi Hortobágy ’a Szeben bal oldali mellékfolyója’. (KISS 1980) < Horti (< Hor + -ti) + fenék, Horto (< Hor + -to) + bágy. Kāšγari madárneve a kuzgun ez esetben nem a magyar hangutánzó szó révén kötődik a magyar nyelvhez, hanem a holló madár legfőbb tulajdonsága, a vájás, a kaparás kapcsán. A magyar holló etimológiailag nem tartozik ide, másik szó, vö.: holló (< hol-: relatív szótő + -ló: képző) relatív töve a magy. él szóval és nyelvi megfelelőivel tartozik össze és nem a török (vö.: Kāšγ. kuzgun) k- kezdetű szavakkal. A h- a magy. holló esetében eredeti t- fejleménye (t- > th- > h-). A szót összehasonlítva a TESz véleményével látható, hogy az adatok azonban Kāšγ. kuzgun változatával rokonok, vö.: magy. holló 'a varjúnál nagyobb, fényes fekete tollazatú madár'. Ősi hangutánzó szó az uráli korból. Vö.: vog. kola·x, osztj. kōlek 'holló', szam.jur. xullï, jeny. kuδuke, kuruke, tvg. kula, szelk, kulé, kulli, kam. kūli, ld. még perzsa kalāγ, kulaγ 'vetési varjú', fi. kaarne 'holló'. A magy. szó -ll-je magánhangzóközi gemináció eredménye. (TESz) Eszerint a szókezdő mássalhangzó k- illetőleg annak a fejleménye a x-, ezért ezek az adatok a Kāšγ. kuzgun 'holló' szavával tartoznak össze. Jelentéstani oldalról megközelítve minket erősítenek meg a hagyományok is, vö.: Holló vájja ki a szemedet! vagy Károg, mint a varjú. Az elsőben az 'éles' jelentés, a másodikban pedig a hangutánzó szó, a 'károg' dominál.

14

Amint fent már szóltunk róla, hangtanilag a magy.

holló a Kāšγ. aqilla 'sas' szóval tartozik össze. Világosan látható, hogy a magyarban a holló nem azonos a varjúval. Két különböző madár. Kāšγari sem nevezi a hollót varjúnak, arra van másik szava. Ezzel szemben számos nyelvben keveredik a két megnevezés. Ennek az a magyarázata, hogy a károg hangutánzó szó és a horh hangtanilag közel állnak egymáshoz nemcsak a magyarban, hanem a török nyelvekben is. Ráadásul alakra és kinézetre sincs nagy különbség a holló és a varjú között. Az elnevezés alapjául a hollónak a ragadozó tulajdonsága, a varjúnak pedig a hangja volt a motivációs tényező a névadáskor. Azok a nyelvek, amelyek ezt a különbséget nem érzik, vagy keverik a hollót és a varjút vagy pedig gyakran a holló elé az él, éles szót teszik jelzőként. A csuvasban ula kurak 'varjú', szó szerint 'éles varjú'. Az előtag összetartozik a magy. él szóval, az utótag pedig Kāšγ. kuzgun 'holló' és a Kāšγ. kargā 'varjú', valamint az or. grač 'vetési varjú' szóval. Jegorov szerint csuv. ula 'éles', ÓT., ujg., kirg., kazak, oszm., tuv., hak., alt., tat. ala, azerb. ala-bula, alača, üzb. ola, azerb., türkm. ala 'éles', 'tarka, foltos', Zamahš. ala karka, tat. ala karga, csuv. ula kurak 'varjú', csuv. ulatakka 'harkály', mong. alag 'éles, tarka, különböző színű'10. (JEGOROV 1964) < csuv. u-: abszolút szótő + -la: képző, ÓT., ujg., kirg., kazak, oszm., tuv., hak., alt., tat. a- + -la, azerb. a- + la, bu- + -la, üzb. o- + -la, azerb., türkm. a- + -la, mong. a- + -lag. A csuvas ula kurak utótagja megvan Jegorovnál, vö.: csuv. kurak 'varjú'11, xura kurak 'varjú', ula kurak 'varjú', kirg., kazak ala karga, türkm. ala garga, garga, bask., tat., k.kalp., nog., ujg., üzb., kum., karaim karga, oszm. azerb. garga 'varjú', bask., tat., k.kalp., nog. kara karga, üzb. kara korga, azerb., türkm. gara garga, oszm. ekin gargazy, kirg. čar garga, kazak kuzgyn karga 'varjú', oszm. aladža karga 'csóka'. Hangutánzó szó eredetű. (JEGOROV 1964) Az oszm. ekin gargazy jelentése szó szerint 'vetés varjúja'. A kazak kuzgyn karga adat érdekessége, hogy az előtag mint jelző a kuzgyn, rokon a Kāšγ. kuzgun 'holló' szóval. Ez is alátámasztja a szónak az ige + folyamatos melléknévi igenév szerkezeti felépítését. Érdekesség, hogy az orosz különbözőképpen adja vissza a jelentéseket. Az egyik esetben az or. grač (< vö.: csuv. kurak), a másikban az or. vorona (vö.: magy. varjú), a harmadikban pedig az or. galka12 szóval fordítja le a török alakot. Ez azt is jelenti, hogy valamelyest érzi az orosz a különbséget, gyakran mégis ugyanaz. Ha idevesszük még az or. ind'uk 'pulykakakas' szót is, akkor látható, hogy mindegyikkel olyan madarat nevez meg, amely nevének alapul a törökség10

A holló és a varjú megnevezésében a 'tarka' jelentés nem játszott szerepet. 11 Az orosz a grač szóval adja vissza, amely világosan összetartozik a török szavakkal. 12 Hangtani alakváltozata a csuv. kurak stb. szavaknak. Az -l- és az -r- előzménye közös (-r-, -l- < -δ- < -t-).

TANULMÁNYOK ben olyan szó szolgált alapul, amely vagy a magy. hór-, kar- (ld. karcol, karmol) szótővel vagy a károg, kár-kár hangutánzó szóval tartozik össze. Az orosz ezt a jelentéskülönbséget azonban nem jelzi egyértelműen. A magy. hór-, kar- és nyelvi megfelelőinek mint relatív szótőnek alakváltozata a következő nevek relatív szótöve: csuv. xălat 'héja, ölyv', üzb. kalxat 'héja, ölyv', sor kylady 'héja, ölyv (egerésző)', türkm. kuladu, mong. kuldu 'egerésző ölyv'. (JEGOROV 1964) < csuv. xăla-: relatív szótő + -t: képző, üzb. kalxa- + -t, sor kyla- + -dy, türkm. kula- + -du, mong. kul- + -du. A szótő második mássalhangzója ugyanúgy, mint a képzők kezdő mássalhangzója eredeti -tilletőleg annak fejleménye. 3. A madárnevek vizsgálatának eredményei világosan összekötik a magyar és a török nyelveket. A kapcsolat alapja az azonos gondolkodás. Előfordul, hogy a Kāšγarinál szereplő madárnévnek az etimológiai megfelelője a magyarban nincs meg, ismert azonban a madárnévnek alapul szolgáló gá--gá hangutánzó szó, Kāšγ. kūz közszó (vö.: magy. gá 'liba', magy. károg, kár-kár, Kāšγ. kargā 'varjú', magy. horh, horho ’vízmosta árok, mélyút, horhos’, kapar, Kāšγ. kuzgun 'holló'). Arra pedig csak egyetlen példánk van, hogy a magyar madárnév etimológiai megfelelője nincs meg Kāšγarinál, azonban a névnek alapul

szolgáló szó megtalálható (vö.: magy. karvaly, Kāšγ. karvī 'hajlított, ferde'). Vannak olyan madárnevek, amelyek a magyarban és Kāšγarinál egymásnak etimológiai megfelelői, ugyanarra a madárra vonatkoznak mindkét nyelvben (vö.: magy. buhu, uhu 'bagoly', magy. turul, Kāšγ. tugril, magy. sólyom, Kāšγ. žavlī 'sólyom', Kāšγ. žagrī 'sólyom'). Egy harmadik csoportba sorolódnak azok, amelyek bár etimológiailag ugyanazok, azonban a magyarban nem ugyanarra, csupán hasonló madár megnevezésére használjuk (vö.: magy. holló, Kāšγ. aqilla 'sas', magy. turul, Kāšγ. tugrīl 'sas', magy. sas (šaš), Kāšγ. sas 'sas'). Természetesen a kutatásnak ezt a részét további vizsgálatokkal tehetjük pontosabbá akkor, ha a helyszínen, a török nyelveket beszélők hazájában, sőt azokon a területeken is vizsgálódunk, ahol ezek a madarak élnek. A hagyományokban sok a madarakhoz kötődő motívum található, amelyek a magyar és a török nyelveken túl is ismertek. Ezek közül kiemelt helyen kezelendő a magy. bagoly, a holló és a turul. Külön vizsgálat tárgya tanulmányozni azokat a madarakat, amelyek címereken, zászlókon találhatók, mint nemzetségi jelképek. A fenti madárnevek származási helye világosan szkíta-hún gyökerekben kereshető és található meg. Tőlük jutott el nyugatra, így a latinba és az angolba is, sőt a szláv nyelvekbe mint a szkíta és hun nyelvekből vett kölcsönszavak.

4. Rövidítések alt. ang. azerb. bask. blg. burj.mong. csag. cser. csuv. fi. gag. germ. hak. ir.mong. jak. jeny. kalm. kam. karacs. Kāšγ. kaz. KB. kirg. k.kalp. K-mong. kum. ld. lp. mac. magy. man. mar. md. mdE. mdM.

altaji angol azerbajdzsán baskír bolgár burját mongol csagatáj cseremisz csuvas finn gagauz germán hakasz irodalmi mongol jakut jenyiszeji kalmük kamasz karacsáj Kāšγari kazak Kutadgu Billik kirgiz karakalpak Kelet-mongol kumük lásd lapp macedon magyar mansi mari mordvin erza mordvin moksa mordvin

MK. mong. ném. nog. óe.szl. Óor. ojr. or. orh.jeny. oszm. osztj. ÓT. PK polov. s.ujg. sum. szam.jur. szam.szelk. szb.-hv. szelk. szlk. szln. tat. tör. tuv. türkm. tvg. ua. ud. ujg. üzb. vog. vö. Zamahš. zürj.

Mahmud al-Kāšγari mongol német nogaj óegyházi szláv óorosz ojrot orosz orhoni jenyiszeji oszmán osztják ótörök Perevod korana (XIV. sz.) polovec sárga ujgur sumér szamojéd jurák szamojéd szelkup szerb-horvát szelkup szlovák szlovén tatár török tuvai türkmén tavgi szamojéd ugyanaz udmurt ujgur üzbég vogul vesd össze Zamaxšari Zürjén

15

TANULMÁNYOK 5. Források AFT.

P.M. Melioranszkij. Arab filolog o tureckom jazüke. SPb., 1900.

Fa.

Faszmer, M. Etimologicseszkij slovar russkovo jazyka I-IV. Moszkva, 1964-73.

Ibn. Muhanna

Ibn-Muhanna - S. Je. Malov. Ibn-Muhanna o tureckom jazüke. "Zapiszki kollegii vosztokovedov", III, L., 1928.

JEGOROV 1964.

JEGOROV V. G. Etimologicseszkij szlovar csuvasszkovo jazüka. Csebokszari.

KARA 1998

KARA György Mongol-Magyar Kéziszótár Terebess Kiadó Budapest, 1998.

Kāšγ.

Maxmūd al-Kāšγari 2008. Orosz nyelvről fordította Czeglédi Katalin, Megjelenés alatt a Helikon Kiadónál. A könyv eredeti címe Dīvān Lugāt at-Turk, oroszra fordította, az előszót és a megjegyzéseket írta Z. – M. Auezova. A szómutatót összeállította R. Ermersz. – Almati: DajkPress, 2005. – 1288 oldal + 2 oldal.

KISS 1980

KISS, Lajos, 1980. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, Akadémiai Kiadó.

MÉK

Magyar Értelmező Kéziszótár. Akadémiai Kiadó Budapest, 1985.

MNX

Xorezmi. Muxabbat-name. Izdanije i issledovanije E.N. Nadzsipa. 1961.

MORAVCSIK 1988

MORAVCSIK Gyula Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai Akadémiai Kiadó, Budapest 1988

SIS

N.M. Sanszkij-V.V. Ivanov-T.B. Sanszkaja 1975: Kratkij etimologicseszkij szlovar russzkovo jazüka. Moszkva

tefs.

XII-XIII. sz. A.K. Borovkov. Lekszika szredneaziatszkogo tefszira XII-XIII. sz. M., 1963.

tefs.

XIV-XV. sz. A.K. Borofkov. Opüt grammaticseszkoj harakterisztiki jazüka tefszira XIV-XV. sz.

TESz

BENKŐ Loránd (főszerk) 1976: A magyar nyelv történeti etimológiai szótára I-III. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Zamaxšari

Mongolszkij szlovar’ I-II. M.L., 1968-1939.

Zol. bl.

Szutra "Zolotogo bleszka" (Altun Jaruk) - pamjatnik ujgurszkoj piszmennoszti.

6. Irodalom ARADI 2005

ARADI Éva A hunok Indiában. A heftaliták története HUN-idea Kiadó Budapest 2005

ARADI 2008

ARADI Éva, Egy szkíta nép: a kusánok. HUN-idea Kiadó

BENKŐ 1997

BENKŐ, Loránd, 1997. A honfoglaló magyarság nyelvi viszonyai in: Honfoglalás és nyelvészet, Budapest, Balassa Kiadó.

BÁRCZI - BENKŐ BERRÁR 1967

BÁRCZI Géza - BENKŐ Loránd - BERRÁR Jolán 1967. A magyar nyelv története, Tankönyvkiadó, Budapest

BOTALOV 2008-9

BOTALOV, Sz. G. Az európai hunok (történeti, régészeti értelmezés) 2008-9. Orosz nyelvből fordította Czeglédi Katalin, in: MARÁCZ László – OBRUSÁNSZKY Borbála szerk. A hunok öröksége HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely Budapest, 2009

CZEGLÉDI 2004-6

CZEGLÉDI Katalin Bevezetés a nyelvészeti őstörténeti tanulmányokba, Nyelvészeti őstörténeti Füzetek 1-4. Miskolci Bölcsész Egyesület Miskolc (Egyetemi jegyzet) 2004-2006

CZEGLÉDI 2006

CZEGLÉDI Katalin Földrajzi nevek összehasonlító hangtana Nyelvészeti őstörténet I. Hunscience Kiadó Esztergom CD.

CZEGLÉDI 2007

CZEGLÉDI Katalin A szkíta-hun nyelv őstörténete Hangtan Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2007

CZEGLÉDI 2007

CZEGLÉDI Katalin Szíta-hun nyelv ősmondatai Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2007

16

TANULMÁNYOK CZEGLÉDI 2007

CZEGLÉDI Katalin Földrajzi nevek mondattana 2007. In: Nyelvészeti Őstörténeti Füzetek 5. Miskolci Bölcsész Egyesület Miskolc (Egyetemi jegyzet).

CZEGLÉDI 2007

CZEGLÉDI Katalin, Nyelvészeti őstörténet I. Szkíta-hun nyelv őstörténete. Hangtan. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2007.

CZEGLÉDI 2007

CZEGLÉDI Katalin, Nyelvészeti őstörténet II. Szkíta-hun nyelv ősmondatai. Ősmondatok, gyökök. Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2007.

CZEGLÉDI 2009

CZEGLÉDI Katalin, A hun nyelv, Ucsiraltu írásaihoz, in: A hunok öröksége szerk. Marácz László, Obrusánszky Borbála HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely, Budapest, 2009: 455-471.

CZEGLÉDI 2009-12

CZEGLÉDI Katalin Nyelvészeti Őstörténet III. A szkíta-hun nyelvek története. Gyökrendszer. (A magyar és a szkíta-hun nyelvek alapja). Farkas Lőrinc Imre Könyvkiadó 2009-11. Megjelenés alatt.

В. Д. ДИМИТРИЕВ, В. А. ПРОХОРОВА ред. 1984. Болгары и чуваши Чебоксары 1984. GASZIMOV 2010

GASZIMOV Hejirbaj, A hunok Azerbnajdzsán történetében in:"Magyarország és Azerbajdzsán: A kultúrák párbeszéde" IV. nemzetközi tudományos konferencia (előadások, cikkek és rezümék) II. kötet (történelem, néprajz, folklór, irodalom, nyelvészet) Budapest 2010:191-200

GAÁL 1957

GAÁL László Dentü-mogyer. Magyar Nyelv LIII. 1957:27-35.

ЕГОРОВ, В. Г. 1971

В. Г. ЕГОРОВ, Современный чувашский литературный язык. Чувашкнигоиздат – 1971. Budapest 2006.

KARATAY 2003

KARATAY Osman, In search of the lost tribe KaraM ÇORUM 2003

MARÁCZ – OBRUSÁNSZKY 2009

MARÁCZ László – OBRUSÁNSZKY Borbála szerk. A hunok öröksége HUN-idea Szellemi Hagyományőrző Műhely Budapest 2009

MARCANTONIO 2006

MARCANTONIO, Angela Azt uráli nyelvcsalád. Tények, mítoszok és statisztika. Fordította Imre Kálmán. Kiadja Magyar Ház Kft.

Czeglédi katalin a Mû-hely Galériában elõadást tart. (Internet)

17

TANULMÁNYOK

Tomory Zsuzsa ŐSTÖRZSEINK NEVÉBEN Hihetetlen, megújult erővel folynak nyelvünk idegen nyelvekkel való összehasonlításai. Minél jobban szétszóródunk a történelem viharaiban, annál több rokont és főleg – sajnos – őshazának vélt területeket találunk. Minden ilyen szóhasonlítás során felszínre kerülő rokonsági kapcsolatok élő valóság részei. Az ezek nyomán felmerülő kérdések: miért ez a szó, miért itt található, hogyan és mikor került ide, stb. viszont válaszra várnak. Ilyen kutatások során kénytelenek vagyunk nyelvünket közelebbről megvizsgálni, s minél mélyebb rétegeit kutatjuk, annál nyilvánvalóbbá válik a bevallani nem mert tény: nyelvünk ősnyelv, a világ ősnyelve, de nemcsak egyszerűen ősnyelve, hanem máig élõ õsnyelve, s a talált „rokonok” eddig elfelejtett, elhanyagolt gyermekeink. Elvesztettük a feléjük vezető ősemlékeket, melyek most kezdenek éledezni. A Teremtés nagy pillanatával születő nyelvünk és benne rejlő ősműveltségünk fonta fészekben fejlődött az emberiség minden ága, e földi fészekben elfoglalt helyének adottságai szerint csoportosulva. Évmilliók fejlődése során saját foglalkozási ágaiknak megfelelő szókészletük, jelképeik szerint már megkülönböztethetők voltak egymástól, mint ahogy ma is felismerjük őket, mint a magyar nyelv és műveltség részeit: székely, palóc, jász, hogy a legismertebbeket említsem. Ezen szerves műveltség elemeit Magyar Adorján ismerte fel először, s tizenhat őstörzs műveltségi termékeit összegezte számtalan írásában, de főképpen Az õsmûveltség című művében. Munkamódszere – ma is egyedül álló – a néprajz és nyelvészet egymás melletti kutatása volt. E módszer eredményeként az írás előtti jelképrendszerek maguktól értetődő természetességgel simulnak a későbbi szavak és írás világába. Ezen ősjelképek a szerves kialakulás vidékét tükrözik – az ott hangsúlyozottan élő szavakkal együtt. Példaként említem röviden, hogy a magyar „G” hangon nyugvó, gördülő világa, mely lágy dombokat, görgő patakokat ringat, a kun és hun népek hegyvidéki, ékes világa már a „K” hangot érezte közelebb magához, s kő szaván át lépett a 18

művelődés későbbi fokaira, a koccan, kemény fogalmán túl alapot adva köveszt szaván és innen eredő főző műveltségén át a világ hason tevékenységét űzőinek, kochen, cook, stb. szavaik tükrében. Ha meg akarjuk ismerni nyelvünket, műveltségünket, ismernünk kell ősi jelképeinket, tájszólásainkat, ősszavainkat. Ezek segítségével már könnyebben tudunk választ adni a bekezdésben felsorolt kérdésekre. Kezdeteink című írásomban hozok fel példákat, most csak röviden említek néhányat. Egy kőkorszaki rajzon néhány szarvas, felettük rovásunk K betűje, bennük sz betűnk jele. Mindez nagyon szép, ujjonghatunk, hogy íme, már ekkor is volt rovásírás, de tovább nem igen mehetünk. Ha viszont tudjuk, hogy a jászok „sz”-es tájszólással beszélnek, a szarvast ékes-nek, illetve saját tájszólással ékesz-nek hívják, a felettük levő két jelet már ékesz-nek, s mivel kettő van belőlük, ékeszek-nek olvashatjuk. Ezek nyomán nemcsak azt tudjuk, hogy e képet és rovásírást magyarok hagyták maguk után, de hogy ezek a magyarok „sz”-es tájszólású jászok voltak, kik már e korai időben is vándoroltak a Kárpátmedencén (szándékkal írom egy szóban) túli területekre, ebben az esetben nyugatra, Vézere vidékére. Egy másik, ismertebb szobor egy férfit ábrázol, s általában a sarlós embernek nevezik. Ennyi, amit tudunk e kárpátmedencei lelőhelyű, Kr.e. 4.500-ból származó szoborról. Ha viszont tudjuk, hogy székely népünk fő jelképe az ék vonal – kedves viráguknak, a szekfûnek a szirmai is ilyen ékecskék – sziklás vidéken éltek, ezek zeg-zúg vonalai is díszítő művészetük részei a szőlő levél ékes mintájával együtt, a szoborra nézve feltűnik, hogy arca hangsúlyozottan ék alakú, ruháját zegzúg vonal díszíti, s a férfi vállán nyugvó sarló neve náluk szike, így e (nem sarlós!) szikés emberben székely testvérünket ismerjük fel, s tisztelhetjük. Ha tudjuk azt, hogy a magyar jelképe a kerek mag, a legősibb ásatási rétegeinkben található edények „magos” mintái elmondják készítőiknek őstörzsi hovatartozását. Sőt, azt is tudjuk ekkor,

hogy a domború, magos minta hímelvű, a bemélyített, kerek (hivatalosan poncolt) nyomok nőelvű társadalmukról ad hírt. Ugye, így már jobban otthont lelünk a hazában? Most gyakorlásképpen felsorolom e tizenhat őstörzset. Hangsúlyos mássalhangzóik mindig Istenük, nevük és életfontosságú tárgyaik része. Valamennyien magyarok, a magyar ősműveltség szerves részei. Hangsúlyozom, hogy ezen őstörzsek még a politikai államalkotás előtti idők emberét idézi: környezetét, foglalkozását, életfontosságú termékeit, s mindenek előtt Istene nevét. Magyar, hun, kun, szemere, besenyő, jász, avar, palóc, székely, kabar, kazár, török, szolim, marmar, körös, pannon. Magyar Adorján Az õsmmûveltség 446. oldalán a következő vázlatban foglalja össze őstörzseink, magyar ősműveltségünk kapcsolatait:

ŐSTÖRZSEINK A kérdés tehát nem az, hogy ez, vagy az a nyelv rokona-e a magyarnak, hanem az, hogy melyik nyelvi õstörzs képviselteti magát a legbõvebben nyelvében.

1. Magyar G, GY, H - M, N szócsoport magos, gömbös világa 2. Kun, hun K, T - N szócsoport ékes, kemény környezete 3. Fekete kunok ugyancsak a kõ alapszó világában éltek, jelképük a csapott ék. 4. Szemere SZ, S Z, C, CS -M, N szócsoport szemes, gabonás, mézes és édes vidéke, vándorműveltségeink letéteményesei. 5. Besenyõ B, P, V, V - S, SZ szócsoport a víz, a becézés és szépség eszméjét és szavait őrzik. Ősjelképük a csepp, s ez későbbi mintáik alapja. Művészetük a kárpátmedencei

TANULMÁNYOK őstenger növény és állatvilágát jeleníti meg napjainkig. Szerintük a teremtett világ vízbuborékként úszik az Ég tengerében. A quantum fizika legújabb eredményei ugyan ezt mondják a világmindenség szerkezetével kapcsolatban. 6. Jász S, SZ, Z, ZS, C, CS - J szócsoport Jó Istene, izzó napja, jázminos világa hagyatkozott a mára. 7. Székely Sz-K szócsoport a teremtésbe ágyazott szikecske éltető szerepének tudatát dajkálta sziklás székhelyeiken. Ősi istentiszteleti helyek szakos, székes világa az ő gondolatmenetüket követi. 8. Kazár K-Z szócsoport kosszarvu, csavart jelképrendszere a kora kőkorszak óta kárpátmedencei edényeinken őrzi emléküket. 9. Kabar K, H, G, GY-B, P, F, V szócsoport bak és csöcs jelképe ugyancsak a legkorábbi kárpátmedencei edénydíszek közé tartozik a kecske megjelenésének pillanatától, békásmegyeri ásatásaink tanúsága szerint. Ez a vonalvezetés látható az Etelközből visszatérők tarsolylemezein, s a keleti egyházak ma hagymadíszűnek mondott, valójában az ősi kecskecsöcs alakjára mintázott templomtornyain. 10. Török T, D-R, L szócsoport az örök visszatérés fogalmára fektetett súlyt nyelvi és jelképrendszerében. Földanyájuk Turán neve ma félreértett, de még ma is magyari népekre alkalmazott fogalom. Az angolok Arthur legendája az ő világképükön nyugszik. A bizánci történetírók „turk”-jai ennek a magyar tájszólásnak a képviselői, s nem a később törökként említett nemzeté. 11. Körös K, H, G, GY - R, L szócsoportunk képviselői a teremtés gömb alakjának egysíkú földi vetületét használták jelképül. Ők őrizték meg az idő születésének fogalmát kor szavukban, s az önmagába visszatérő egyenes vonala szülte körök, kerekek adta mozgásszabadságot. Hazájuk jól követhetően a Körösök vidéke, ahol e terület névadói is. Kertjeik, kerek templomaik máig is nyomon követhetők. Szent ünnepük a Karácsony, Korasszonyuk1 és az életszületés ünnepe. A 1

Tomory Zsuzsa Karácsony, kézirat

19

TANULMÁNYOK karácsonyi kerecsenröpítés a fény szárnyaira bízott élet megjelenését ünnepli. 12 Avar B, F, P, V - R szócsoportunk a befejezett, s e földben megjelenő teremtésnek ad hangot. Jelképe a keresztirányban terjedő fény jele: az egyenlőszárú kereszt, s ez volt első eszmélése óta. Hangjai tisztán őrzik az ég és föld kapcsolatát, amint azt felső, középső, alsó ajakhangú mássalhangzóikon át adják tudtunkra. Kerek váraik e mértani idom teremtésbeli helyét, s annak erősségét hozza emberközelbe. Baranya Nagyboldogasszonyuk, s Virona Földanyánk nevei máig élnek kárpátmedencei képviselőik ajakán. 13. Palóc B, F, P, V - L szócsoportunk az avar szócsoport légiesített rokona. Az erő-anyag kapcsolatát mássalhangzóik helyzetével, szómegfordítással fejezték ki. A teremtés menete, kapcsolata nyelvszerkezetük nyomán igen világosan érthető. 14. Pannon B, P, F, V - N szócsoportunk a kör nyújtott árnyékát, vetületét használta jelképül. Mint ilyen ezen népcsoport is két gyújtópont köré építette társadalmát, s mint ilyen, szerves életü vándortársadalmaink közé tartozik. Soraikból kerültek ki a későbbi hajós népek, a venétek, főníciaiak. Ősemlékük a fény, fordítottja a már anyagibb természetű nap. Életfájuk a fenyõ, fény szavunkból eredt névvel. A fenyős karácsonyfa az ő hitviláguk része, hiába akarják néprajzosaink igen késői eredettel a németektől behozott szokásnak hinni a karácsonyi fenyőt. 15. Szarmata S, Sz, Z, Zs, C, Cs - L, R szócsoport a szellem és szelídség szavait őrzi. A világban megjelenő fény jelképe a szarmaták zászlain még jelenlévő sárkány volt. A pazyryki temetkezőhely szittya harcosának tetova mintáján a sárkány szájából jön elő Kisgöncölünk képe.2 16. Marmar M, N - R, L szócsoport szavai a földi édesség mellő, máló szavait őrzik. Mint a besenyők vízbuboros világegyeteme, a marmaroké a málna gömböcskéi fejezik ki ugyan ezt a gondolatot, s magyar magos össztudatukat. A földi élettel kialakult 2

Vanished Civilizations, Mc Graw-Hill Book Co. Inc., Edited by Edward Bacon, 302. old.

20

mord, marcona, s fordítottjaik a rém, s remegés szavak is ide tartoznak. A Rómát alapító Romulus és Remus személye őshitviláguk része, a kelta hitvilág Mac Morna nevű egyéniségével együtt. Ez utóbbi halál jelképű, mint a székely balladák márna nevű hala, a merülés és mélység fogalmaival együtt. Ismerkedjünk velük, hiszen oly nagy szüksége van a világnak útmutatásunkra!

Címerünkkel kapcsolatos írásomat idézem ezen őstörzsi jelképek még közelebbi ismerkedése céljából: Címerünk alkotóelemeinek értelmezésével sok tanulmány foglalkozik, melyek írói ezeket saját érdeklődési körükön belül nyert tapasztalatok alapján magyarázzák. Ezen értelmezések érintik a történelem, földrajz, nyelv és a tudomány egyéb ágait, felébresztik a teljes megértés utáni vágyainkat, de idővel újból és újból fel kell fedeznünk ezen magyarázatok hiányosságait, melyek elménkben, érzelemvilágunkban, vagy mindkettőben hatalmas űrt hagynak maguk után, s ezáltal válnak valóban nyilvánvalóvá. Sajátos magyar hagyománykincsünk megértésének, akár nyelvről, néprajzról, vagy bármi más, magyar műveltségi termékről is van szó, mindig útjában áll az idegenből, főleg az indogermán műveltségi körből vett minták alapján való magyarázata. Nyelvünk így vált idegen emlőkön nevelkedő hivatalosaink kezében nemzetidegen újsütetű „keveréknyelvvé”, mellőztük ősi jelképrendszerünket, felejtettük el ünnepeink való üzenetét, s folytathatnánk a sort. Címerünk vizsgálatát is az idegen alapokon nyugvó lovagkori eszmék és jelképrendszerek alapján akarjuk minden áron értelmezni. Alkotóelemeinél beszélünk a címer pajzsáról, a mezőnyt megosztó jelképekről, melyek „beszédes” voltát napjainkban kezdjük érzékelni, de ezek mind más-más eredet felé mutatnak a kutatók mai megértései szerint. Műveltségünk számos ága bizonyítja napjainkban, hogy mindaddig, amíg magyar műveltségi termékeinket nem az egyetemesből kiindulva értelmezzük, részeredményeket nyerünk. Ezen részeredmények a féltudás béklyóiban gyakran buktatóvá válnak a tudás felfelé ívelő lépcsője

helyett. Vegyük tehát sorba mai címerünk alkotóelemeit. A „címerpajzs” piros mezejének két részét középen egyenes vonal választja el egymástól. A mezőny jobb oldalában négy ezüst sáv látható, melyeket a köztudat négy folyóként tart számon. A bal mezőnyben lévő zöld színű hármas dombról néha hármas határhegyként emlékezünk meg, rajta nyitott korona, benne kettős kereszt. Ez utóbbit a címermagyarázók apostoli keresztként tárgyalják. Címerpajzsunkon kívüli térben ünnepélyes ábrázolások alkalmával két angyal szerepel, akik a címert tartják. Az angyalok jelenlétét a nyugati kereszténység befolyása alatti, késői díszítésnek véljük, s éppen ezért mind gyakrabban el is hagyjuk. Angyalok hiányában a címer jobb oldalán makkos tölgyfaág, bal oldalán piros bogyós olajfaág szerepel. A tölgyfalombokat a győzteseknek kijáró koszorúval hozzuk kapcsolatba, az olajfa ágat a béke hírnökeként említjük. Címerünk történelmi időkből ismert alkotóelemeivel, azok változásaival Radics Géza foglalkozott3 részletesen. O. J. Menchen-Helfen idézett művében látható, a Minusinsk közelében lévő Pisannya Gora-i kőkorszakbeli sziklarajz meglátásom szerint címerünk legősibb alakját tartalmazza. Jelentőségét az idegen kutató nem ismerhette fel, hiszen benne a magyar nemzeti címer ősével kerülünk szemtől szembe:

Pisannaya Gora-i sziklarajz (V.9)

A sziklarajzon hatalmas üst, négy vonal köti össze az edény két partját. Az edény peremének két pontját hármas levélkék díszítik. Jobb és bal oldalán egy-egy ember rajza látható. A jobboldali ember egy félholdszerű tárgyat tart, melynek mása

TANULMÁNYOK nyugaton az ősi Newton kő rajzán jelenik meg ismét, amit nyugati szakemberek ekeként magyaráznak.4 A másik lény jobb kezében az esztergomi oroszlánképen látható, s ahhoz hasonló élőágat tart, a szikecske két levélkés képét, bal keze villámban, vagy ostorban végződik. Az ekés ember földművelő magyar őstársadalmunk megjelenítője. Nyelvileg az ég-ék-eke, majd a birtoklás m hangjával kiegészítve a magmagyar szóbokor része, s így az ekét tartó egyént Magorral, illetve Magor teremtő, építő szellemiségével azonosíthatjuk. A Tárihi Üngürüsz Atillát „villámkorbácsú”-nak nevezi, tehát az e rajzon megjelenő villámkezű emberről most már azt is tudjuk, hogy hún hovatartozású. E jelkép további élete népköltészetünkön, s Petőfi költeményén át a mába vezet. Az előbbi szent Lászlóról tudja, hogy „Ragyogó ostorul fonta a holdvilág sugárait”, az utóbbi pedig így izzik felénk: „Ostort fonok, lángostort, s megkorbácsolom vele a világot.” Az ősi hún önmagát Isten villámkorbácsának tudta. Napjaink címere mellől gyakran elhagyjuk a nagyon újkeletűnek vélt angyalok alakját, de ilyenkor rendszeresen az ekés Magort jelképező alak helyébe az ugyancsak ősmagyar jelképrendszerű makkos (ék-eke-mag-Magor-makk) tölgyfaágat helyezünk, s az élőágat tartó baloldali alak helyébe a Palócok lombos fáját, a pálmát. Ugyanakkor tudatosan nem vesszük észre, hogy mind az angyalok, mind a tölgy, illetve pálmalombok őseink jelenlétét idézik. Az e képet magyarázó idegen író az emberek kezében lévő tárgyakat egy tehetségtelen rajzoló készítette levesmerőkanálnak és horognak ítélte. Nem tudta megmagyarázni az üst rendeltetését sem: főzőedény-e, vagy „áldozati” üst?5 Nyugati szakemberek, ha egy tárgynak, cselekedetnek az okait nem ismerik, gyakran fordulnak a babonák

világához, s az edény áldozati edénnyé, a cselekmény varázslássá alacsonyodik kezükben. Az üst a magyar jelképrendszerben anyaságot, befogadóképességet jelent. A hun-magyar műveltségi körön belül található hatalmas üstök 4

Radics Géza A magyar nemzeti címer, a Magyar Szent Korona, Nyilatkozatok a magyar nyelvrõl A Magyarok Világszövetségének Országos Tanácsa USA (Cleveland), s a Magyar Szabadságharcos Szövetség (Chicago) kiadása. 3

The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons (A britek, skótok és angolszászok fõniciai eredete), L.A. waddell, The Christian Book Club of America, Hawthorne California, 1924 5 Mänchen Helfen The World of the Huns

21

TANULMÁNYOK jól ismertek a Kárpátmedencén kívül és belül egyaránt, s ezeket táplálék készítésére használták. Nyelvünk a táplálékot életnek is nevezi, s hangtanilag is összefügg az élet-étel fogalmi egysége. Ezek szerint tehát a Pisannaya Gora-i üst az élet edénye. Tudjuk azt is, hogy a nagyobb felületű edényekben lévő víz felszínét tükörként is használták őseink, melyben testi és lelki állapotukról nyertek képet. Ez volt őseink igazmondó tükre6, melyben testük anyagtalan másával, lelkükkel, illetve Teremtőjükkel nézhettek szembe. A lelkiismeretet vizsgáló karácsonyi tükörbe nézés még napjainkban élő gyakorlat volt hazánk el nem városiasodott lakósai körében. A tükör félreértett tartalma a Grál legendában jelenik meg, -- amikor egy grál vitéz a grál edény víztükrébe nézve az ott látottaktól szörnyet hal, -- majd a germán ízlésű Grimm mesék igazmondó tükrében, melynek főszereplői a benne látott igazságot gonosz cselekedetekre használják fel, mint a Hófehérke-boszorkány kapcsolatainál. Az üst partjait összekötő négy vonalat – egy korábbi, magyar hangtani levezetésem értelmében7 – a teremtés négy elemi erejével8 azonosítom. Ezek a sávok csak később váltak az e földi négy folyó jelképévé, lett légyen az a Csallóközünket ölelő négy Duna-ág, vagy földünk valamely négy nagy folyójának jelképe. A rajzon az első vonal kiemelten az egység fogalmát hordozza, majd három kiterjedésű világunkat jeleníti meg anyagi világunkban. Az üst itt tehát akár tisztán jelkép értékű, akár használati tárgy rajza, az életétel kapcsolatain át ugyanazt az értelmet hordozza mind a szó, mind a kézzel fogható anyag jelképein át, s e jelkép fennmaradásának záloga magyar életünk. E négy vonal a Tárihi Üngürüsz szerint a „világ négy sávja”, s e négy sávos zászlót lengető uralkodó a világ négy sávjának ura. Itt még feldereng az ősi, világot fenntartó négy erő gondolata. Később a négy sávot a négy világtáj, majd a négy folyó jelképének tartották. Négy folyónk gondolati egységbe vonja az ár, áradat, illetve erő szóbokrot, s így még napjainkig is hitelesen közvetíti a te-

remtés erejének gondolatát. Címerünk négy ezüst sávja tehát a világot összetartó erő jelképe, mely anyagi világunkat vonja egységbe, s teremti meg az élet lehetőségét. Az üst két pontján sarjadó hármas levélkék az életet jelképezik. Addig, amíg a hunok a gomba alakkal díszítették üstjeiket (figyeljük meg a K-n, m szócsoportot a kun, kum, gömb, gomba hangokban és szavakban), addig az itteni levélke életjelkép. „A szkitáktól örökölt hindu mythologia szerint a hármas levél a Vila-fa, illetve Bel-fa levele.”9 Az idegen író nem is sejthette, hogy a Palóc õsanya Vilona, jelképe a fa villája, s napistenük Béla.10 Az Oroszországban talált, üstöt ábrázoló rajz jelképrendszere tehát a magyar, hún, a szikecskével képviselt székely és palóc őstörzseink ottani jelenlétét is elárulja. A lelőhely neve besenyő őstörzsünk valahai jelenlétéről beszél a P-s szócsoport szerint, mely egyúttal egy kilövellés erejű áradás gondolatát is hordozza. Maga az üst, mint víztartó edény az ő jelképrendszerükbe tartozik, s egyúttal – mint korábban említettem -- az ősi tükör szerepét is betöltötte: a testi lelki tisztaság és táplálék életfontosságú edénye. Fennáll a lehetősége annak, hogy a hármas levélkék mai címerünk bal oldalán lévő hármas dombban nyertek kifejezést. A hullámvonalak a magyar föld jelképrendszerébe tartoznak. Kezdeteink című munkámban11 hozom egy 7500 éves, Catal Hülyükben talált, szülő nőt ábrázoló szobor képét, kinek egy-egy térdén, s a hasán jelennek meg ezen hullámvonalak, melyek együttesen a „hármas határhegy” rajzának felelnek meg. A szobor olvasata így „az anyaföld”, „szülőföld” jelentésű. Századokkal később a hármas ékjel a szemere ékírásban „ma” szótagot jelölt, a kínai jelképrendszerben a hármasság viszont életet jelent. A mai Oroszországban talált, üstöt ábrázoló rajz jelképrendszere tehát a magyar, hún, székely és palóc őstörzseink ottani jelenlétét árulja el. A lelőhely neve besenyő őstörzsünk szókincsének része. 9

Magyar Adorján A lelkiismeret aranytükre 7 Egy az Ég szavunkkal együtt Istent jelentette. Az egyhez társuló n hang anyagiságot jelent, s négy szavunkat adja (n+egy=négy) mely a teremtés négy erejére utal. 8 erõs, gyenge, mágnesesség, gravitáció

6

22

Bible myths and Their Prallels in Other Religions (Bibliai mithologiák és más vallásokban található párhuzamaik) T.. W. Doane, Health Research, California, Seventh Edition 1985 10 Magyar Adorján Az õsmûveltség 11 Tomory Zsuzsa Kezdeteink, 51. old.

Ezen õsi rajz nyomán arra is ráeszmélünk, hogy mai magyar címerünk nem a lovagkor pajzsát díszítette elõször, hanem az élet edényének, magának az életnek volt a jelképe.

Ezzel kapcsolatban vizsgáljuk meg Somogyvár címerét: kerekded alja nem a lovagkor pajzsának alakját hordozza, hanem az õsi magyar üstét. A Pisannya Gora-i üst rajzát követve látjuk,

TANULMÁNYOK hogy ez az üst talpon áll, s így eszmélünk rá, hogy nem is üsttel, hanem kupával van dolgunk, az élet edényével, mely máig szoros kapcsolatban áll Koppány Kupa várával Somogyvár címerén át. A somogyvári címer „pajzsa” ugyancsak fel van emelve, s néhány növényi inda helyettesíti a kupa talpazatát.

Somogy megye

[email protected] www.somogyvar.hu Lélekszám: 1909 fõ Címerünk eredeti jelentéstartama tehát: az élet edénye, kupája, mely napjainkig táplálja, élteti népünket, s összekötõ kapocs közöttünk, s a Teremtés Ura között.

FÜGGELÉK A hét vezér neve kapcsolatainak vizsgálatakor lettem figyelmes a korábban említett, Angliában található, ősi Newton kő készítőire, s magának az emlékműnek a mondanivalójára. Bővebb magyarázatok nélkül hozok részleteket az ott találtakból.

(V.4:Fig.5.b.) A Newton kõ, Hittes-fõniciai emlékmû és írás Logie közelében Angliában.

A Newton kő lelőhelye az angliai Don völgye. A fejénél lévő Ogam felírás szerint állítója Hu, akit a Cymric12 „Hu Gadarn” névvel hoznak összeköttetésbe, illetve egy föníciai vezér Hu nevével. Feltehetően Hu volt az első Aegei beván12

walesi nyelv

dorló a Brit szigeteken. Hu’a a kassiták királyi követének a neve, akit Babiloniából Egyiptomba küldtek követként, az Amarna levelek szerint Kr. e. 1400-ban. Az akkori kassita király a Burna Buriash nevet viselte. Hu Tishup egy másik kassita név abból a korból; Hu gyakori névnek számított Babiloniában és Syria-Ciliciában. A Newton kő készíttetője, Ho így feltehetően a Kassita Barat csoporthoz tartozott, éppen úgy, mint Partalon. 13 Az emlékmű fejénél lévő ogam-felirat alatt számunkra fontos jelek megfejtései a következők: A hold-alakú jegyek Tas nap, – illetve tűzisten ekéjével azonosak. A két „szemüveg”-nek nevezett kör napjelkép, a kettőt négy folyam köti össze, mely feltételezésem szerint a teremtés négy erőjét képviseli éppen úgy, mint a Pisannya Gora-i edénynél, s címerünknél is. A „Z” alakú jegy szigonyt képező vége Tas tűzisten mivoltának, illetve a tengerbe alászállott Napistennek a jelképe. A „Z” felső szára a Napisten növény-nevelő szerepének ad hangot. Idézett könyvünk írója még a következőket mondja: „...a holdsarló és a jogar együttes szerepeltetése a földet szántó Tas jelképe, amint barázdákat készít, még13

The Phoenician Origin of Britons, Scots and AngloSaxons, L.A. Waddell, The Christian Book Club of America, Hawthorne California, 1924, 356. old.

23

TANULMÁNYOK pedig a nap járása irányában.”14 Több ilyen jelképrendszerű követ említ meg Bourtie község közelében, melynek eredetét a Barát néphez vezeti, akikről viszont tudjuk, hogy avar népünk egy törzse. Fontos még tudnunk, hogy Tas és Ho nevét mind az Aegei tengeri műveltséggel, mind a kassitákkal, egyiptomiakkal is szoros összeköttetésbe hozza az idegen író. Ezek ismét kárpátmedencei őshazánkon túli legközelebbi valahai szállásaink. Egyiptommal kapcsolatban meg kell említenem azt is, hogy Kézai Simon volt első történészünk, aki művében (1:1) Nimród népétől származtatta az egyiptomi piramisok építését egy olyan korban, mikor a nyugati műveltségeknek még fogalmuk sem volt ezek létezéséről. *** Kárpátmedencénkbõl kiinduló vándormûveltségek õstörzsi jelei mindenütt megtalálhatók. Az egyiptomi harmadik dinasztiával kapcsolatos írásomból idézek: EGYIPTOM HÁROM KIRÁLYA

Gróf Széchényi Ágost, az Árpád Akadémia (USA) aranyéremmel kitüntetett történésze 2000 február 28-án kelt levelében továbbította Peter A. Clayton: Die Pharaonen című, német nyelven írt tanulmányának másolatát[1]. Széchenyi Ágost kísérő sorai a következők: “…Amint a mellékletből láthatja, mi hunok már a II. egyiptomi Pháraó14

saját fordítás.

24

dinasztiát alkottuk. – A IV. dinasztia nőági folytatás. 2500 Kr. előtt (kb.) Gilgames Uruk királya hadat viselt -- hőskölteményének tanulsága szerint -- “HUN-BABA” ellen a libanoni cédrusokért, aki ÁRPÁD városállam fejedelme kellett, hogy legyen. Ez az Árpád a mai Sziriában volt…” A cikk 3. dinasztiával foglalkozó része a következő fáraó nevek képírásos felsorolásával és uralkodási évszámaikkal, valamint Huni rózsagránitból faragott szobrának a képével[2] kezdődik. A dinasztia uralkodói: Sechemchet Kr.e. 2649-1643, Csaba[3] 2643-2637 és Huni 1637-2613-ig tartó uralkodási idővel. A kis táblázatban a cikk írója e nevek “Horus név”-ként említett értelmét is hozza. Sechemchet = hatalmas termetû, Csaba = a lélek fénye (die Seele erscheint), s Huni = a szétzúzó. E három név magyar értelmezése külön tanulmány tárgya. Bevezetőben megemlítem, hogy Sechemchet nevének első szótagja a szik, Szikúr, szikár székely népnévvel azonos hangcsoporthoz fűzhető, Csaba neve Magyar Adorján tolmácsolásában Üstökös Csillag jelentésű, tehát fénnyel kapcsolatos szó, Huni nevében a hunok ék-jelképét (kun, kan) ismeri fel a magyarul nem beszélő tudós. Egy, a Wadi Magharában talált dombormű két királyt ábrázol. Az egyik Sechemchet. Két ember viszi előtte a magas fehér koronát; előttük a király nevének felirata. A középső alakként ábrázolt király piros koronát visel. A cikk írója megemlíti, hogy 1951-ig a régészet semmit sem tudott Djoser után következő uralkodókról, s ez a Magharában talált, névfelirattal is ellátott dombormű kezd fényt vetni az utána következők nevére. Manetho meg sem említi – folytatja a cikk – a 3. dinasztia hat királyát annak dacára, hogy uralkodásuk össz-ideje 157 évet tesz ki. A nyugati szakembereknek máig csak három királyról van biztos tudomásuk, összesen 36 év uralkodási idővel. “Sechemchet-el kapcsolatos ismereteink látványos módon bővültek, mikor egy Zakaria Goneim nevű régész 1951-ben megtalálta Saqqaránál a befejezetlen lépcsős piramisát[4]. A 3. dinasztiával kapcsolatos ismeretek majdnem teljes hiánya késztette Goneim régészt a vidék tüzetes átvizsgálására. Ezek során egy addig természetes dombnak vélt emelkedésre figyelt fel. Közelebbi vizsgálat gránit, alabástrom, s mészkő maradvá-

nyokat hozott a felszínre, ami elárulta a domb mesterségesen képezett eredetét. A feltárt 8,20 méter magas fal szikla alapokon nyugszik. Az egész terület 518 m hosszú és 183 m széles. Az épület e része a peremes épület alapját képezi. Kivitelezése hasonlít Djoser épületének kiképzéséhez. Sechemchet minden valószínűség szerint az építkezés befejezése előtt halt meg, s ezért maradtak félbe a munkálatok. Az alapozási munkákat figyelembe véve, befejezett peremese Djoser épületénél 4,90 méterrel magasabb lett volna. Az épület északi részén egy sziklába vágott, a földalatti sírhoz vezető bejárat látható. A sírban 21 arany karkötőt, egy aranyedényt, egy igen értékes, kagyló alakú tárgyat találtak, ami egy mára már elporladt faszekrénykében nyugodott. Ettől nem messze egy nagy dioritból készült kagyló feküdt.” Mindezek közelében öt kicsiny, Sechemchet nevével ellátott agyag pecsét volt. E termen túl bukkantak a kutatók a befejezetlen, barlang-szerű halotti kamrára. Közepén állt az egy kõszálból képezett alabástrom koporsó. A sírkamrát szemmel láthatólag rablók nem háborgatták bepecsételése után. A kőkoporsót 1954 júniusában szakemberek és újságok képviselői előtt nyitották ki. A koporsót bezáró anyag oly erősen kötötte a fedelet, hogy a kinyitás igen körülményes volt. A koporsó teljesen üres volt. Miután rablók közreműködése ez esetben nem állt fenn, az egyedüli magyarázat az, hogy a királyt a még eddig feltáratlan, számtalan körfolyosó egyikében helyezték örök nyugalomra. A 3. uralkodóház tehát Saqqarát már nem használta temetkezési helyként. Sechemchet utóda Csaba saját peremes épületét Saujet el-Arjannál, Gize-től két kilométer távolságban, attól délre építette. Az építés módja nem a 2. uralkodóház építményeihez, hanem Sechemchet épületéhez hasonló. Az alapja egy mértanilag tökéletes derékszög; a lépcsők téglával lettek kitöltve, az emelkedése 74 fok, összmagassága 65 méter. Csaba nevét a temetkezési helyen és az ott talált edényekre piros tintával írták fel. Magát a helyet soha nem használták. Huni volt a 3. királyság harmadik, s egyben utolsó királya. Sírját Meidumban, Kairótól kb. 80 km-nyi távolságra, s attól délre építtette. Ő volt az első, aki peremesét négyszög alakúra építtette.

TANULMÁNYOK A középső királyság eddig Snofru épületének tartott Meidum-peremes csoportot mai meglátás szerint tehát Huni építtette. Főépületének bejárata észak felé néz, s a sírkamrához vezet. Maga az épület a cikk képszövege szerint világítótorony szerepét is játszotta. A többi épület sokkal alacsonyabb. Kelet felé egy mellék-peremes található, s egy termékeny völgybe vezető útnál több épület látható. Későbbi épületekben gyönyörű domborművek találhatók. A 17. számú, északkeleti irányú királysírban találták meg a keresett koporsót, mely az ó-királyság szokásait követve alabástromból készült. A Huni peremes északi és keleti udvarában talált két hercegi sírt a francia egyiptológus, Auguste Mariette tárta fel 1871-ben. Az egyiptomi művészet legnagyobb kincsét találták itt: Meidum gyönyörű rajzú libáinak domborművét, Rahotep és Nofret szobrait. Az ó-királyság természetszeretete nyilvánul meg ezekben a rajzokban, s Nofret virágokat ábrázoló koronáján is. Három pár liba gyönyörű rajzát Nefer-Maat és Atet sírjában találták. Huni kb. 24 évig uralkodott, Kr.e. 2613-ig, s vele végződött a 3. királyi család uralma. Uralkodása alatt ő vetette meg a későbbi egyiptomi építkezés és művészet alapjait – értesít a bennünket magyarokat igen közelről érintő cikk. A fenti cikkben elénk táruló, kétségtelen székely-magyar kapcsolatok további nyelvészeti, néprajzi és művészeti kutatást igényelnek. A régi Magyarságtudományi Értesítőben (10. sz. 27. oldal) megjelent ismertetőhöz összegezésként a következőket szeretném hozzáfűzni: A három király neve hun és székely kapcsolatokat, sõt eredetet mutat: Sechemchet,

Csaba és Huni. A székelyek ősnyelvi és vallási szótárukat az Sz-K szócsoporton[5] belül alkották. Ide tartoznak a részben fent említett szék, szik, szak, Szikúr, szikla, szekfû, zeg-zúg, szekfû szavak, melyek mind életfenntartásukkal kapcsolatos ősszavak. Szikúr a székely életadó és azt fenntartó, közöttük székelõ, szikecskéket életté nevelő Istene. Szék a székely élettere, erőssége, szent hona. Az székely székek neve ősidőktől máig töretlen alakban és értelemmel él nyelvünkben. A székely-hun kapcsolat nyomán joggal merül fel annak a gondolata, hogy az egyiptomi épületeket 25

TANULMÁNYOK őrző, hatalmas, székeken ülõ királyok szobrai is székely népünk gondolatvilágát hordozva hirdetik: itt is voltak székely székek. Saqqara neve is székely kapcsolatú, s minden valószínűség szerint Szikúr nevével volt kapcsolatos, s valaha az ő városát jelentette. Hegyek közötti székek sziklás, zeg-zugos tájának képét vándorlásai közben is lelkébe ágyazva vitte magával, s amennyire lehetséges volt, új letelepedési helyén maga köré varázsolta. Így építette sziklára zeg-zugos épületét, a lépcsős piramist elsőként Egyiptomban. E szikla alapon nyugvó épület helyének kijelölője és magának az épületnek megálmodója Sechemchet maga is nevében viseli a szik, szék szótagot. Üzeneteiket kõszegekre (obeliszkekre) rótták. A székelyek a hunoktól való származástudatukat évezredek során máig megőrizték. Maga a hun név a mag szó fordított alakja, s a magyar és hun népek vállalt sorsának ellenkezõ irányát jelzi. S most, az idő homályából előlépve a Szik szó-

taggal kezdődő 3. egyiptomi királycsalád alapítójának Horus nevét idegenek “hatalmas termetűnek” magyarázzák. Székely értelmezéssel Szikúr fia, Szikla ember volt. Fia Csaba, a máig is féltő szeretettel övezett, csillagúton járó királyfi. Az ő Horus neveként “a lélek fénye” értelmezést adja az idegen tudós. Magyar Adorján értelmezésében Üstököst jelentett e név valaha, s Csaba királyfi neve, léte, máig is mint üstökös világítja meg a magyar eget és lelkeket. Huni királyfi a hun-székely kapcsolat megtestesítője. Horus nevének idegen értelmezésben a “szétzúzó”. Maga a hun, kun név az ék szó bővült alakja, s jelképük a napsugár éltető, de néha romboló éke. Kan értelmezésében jelentése életadó. A székelyek fokosa is az ék “f”-es változata, mellyel ellenségeit mindenkoron szét tudta kergetni, ha kellett “zúzni”. Maga a fok is ékes, szegletes, zegzúgos rajzú. A székelyek kedves, legszebb virága a szekfû virág, melynek szirmai is apró ékecskék sorozata. Maga a virág a világ, a fény, az élet jelképe, tehát a szekfű maga is fény és életjelkép. Éppen ezért nem véletlen, hogy ősmagyar koronákból virág sarjad. E tényről Budaházi Éva középkori magyar énekgyűjteményében található, Szent Lászlóról szóló népdal a következőkben emlékezik meg: 26

“…Idvezlégy, kegyelmes Szent László király! Magyarországnak édes oltalma! Szent királyok között drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényességes csillag. Fejedben kele a szent korona Megbátoríta téged a szent lélek, Kezdéd követni atyádnak életét, Rózsákat szaggatál, koronádba füzéd…” S virágos koronát találunk a székely utakon mindenütt hirdetve, hogy az élet védői, felemelői e világon. Mi mindent árul el a székely õstörzs Sz-k gyökön alapuló szent szótára! [1]

Weltbilt Verlag Augsburg, 1998 Jelenleg a Brooklyn Múzeumban van New York államban. [3] Az angol író Csaba nevét Chaba-ként hozza. A kez-dő Ch hang az angolban a magyar Cs hangnak felel meg. [4] székely szóhasználattal cikkes, szakaszos, székes épü-let. Saqqara neve is a székely szék, szik, szikla, Szikúr nevét idézi. A „lépcsős piramis” a székely szikla zeg-zúgos vonalvezetését követi. Az obeliszk székely neve kõszeg Magyar Adorján meglátása szerint. [5] L.: Magyar Adorján Az ősműveltség székely feje-zetét. [2]

VONATKOZÓ IRODALOM

1. Harper’s Bible Dictionary, Harper and Row Publishers, San Francisco 2. Szent Biblia, Károly Gáspár fordítása 3. Az Ősműveltség, Magyar Adorján 4. The Phoenician Origin of Britons, Scots and Anglo-Saxons, L.A. Waddell, The Christian Book Club of America, Hawthorne California, 1924 5. A magyar népek őstörténete, Dr. Baráth Tibor, Somogyi Zoltán kiadása, 1968 6. The Sumerians, Samuel Noah Kramer, The University of Chicago Press, 1969 7. Álmos, az áldozat, Dümmerth Dezső, Panoráma, 1986 8. Bible Myths and their Parallels in Other Religions, T.W.Doane, Health Research, California, Seventh Edition, 1985 9. The World of the Huns, O.J.Maenchen-Helfen, University of California Press Berkeley, 1973 10. Magyar Mythologia, Ipolyi Arnold, Zajti Ferenc kiadása Budapest, 1929 11. The Sumerians, Samuel Noah Kramer, University of Chicago Press 12. A lelkiismeret aranytükre, Magyar Adorján

ŐSI TÖRTÉNELEM

Gyárfás Ágnes Adalékok a mezopotámiai és a szkíta múlt fővonalához

638. ábra Tello (Girsu), Iraq. Inscribed in reverse Oh Edinmugi, vizier of the god Shakkan, who assists mothers in childbirth: Ur-lugal-edina, the physician, is your servant’. Louvre MNB 1350; greyishbrown veined stone; 6.1 x 4.5 cm; Delaporte, 1920, T. 98. Period IIIb.

Tellói jóslat a szabir népre mért csapásról1

Dél-Mezopotámia feltárása Asszíria és Babilónia kincsei a 19. században elkápráztatták a világot, s jó pár évtized után kezdtek érdeklődést mutatni a Tigris és Eufrátesz mezőföldjének déli szakasza iránt. Így a terület legrégibb kultúráját fedezték fel legutoljára. A városok és sírok kiásását megelőzte a terület kerámia kultúrájának felfedezése (El-Ubaid, Halaf, stb.), amely a Mezőföldtől a Magúr dombig hasonlóságot mutatott, de a helyi stílusok változatossága gazdagította a korai kerámiák finom szépségét. A kerámiák egyetemessége is hozzájárult a kultúra egyetemes képének elfogadásához a Kr. e. korai évezredek idejében. Torma Zsófia Erdélyben a 19. sz. végén ugyanazzal a szimbólumrendszerrel találkozott a kiásott történelem előtti cserépdarabokon, mint 1926-32 között Woolley az Eriduban, Urbán végzett feltáró munkája során. A világ egyetemei és tudósai – Halevyt kivéve – elfogadták, hogy a történeti ókort megelőző évezredekben az indoeurópai és sémita telepeseket megelőzően agglutináló nyelvet beszélő turáni nép élt Eurázsiában. Ez a nép települt a Mezőföldre is, magát a Boldogasszony népének tartotta, országát KÁL or-

szágnak, Káldeának nevezte. A Kál jel képjele egy szánkó amelynek mását Woolley megtalálta Subad királynő sírjában. A szánkán nem havon csúsztak, hanem mitikus hagyományt ápoltak vele. Őseik égi eredetűek voltak és sárkánybárkákon érkeztek a földre akkor, amikor a Teremtő An még nem választotta ketté a vizeket. Erdőkben állították fel az állattenyésztéshez szükséges épületeket. Az élőfát alkalmazták oszlop gyanánt. Inanna és leányai, komornái legeltették az egyszarvúakat és sarlóval ők aratták a búzát. Ennek az életmódnak máig megőrizte emlékét a magyar mesevilág és a szakrális emlékezet. Tudjuk, hogy a tündérkorban rózsaágyon aludtak és ők őrizték az élet és halál vizét. Selyemréten aranyalmafák alatt sétáltak és aranykoruk örömét idegen eredetű harcos népek behatolása változtatta gyötrelmessé. Erről pecséthengereik tanúskodnak. Országukat Szabirnak is nevezték, mint a Tellói jóslaton is olvasható.1 1

Tellói jóslat címet adtam most készülő könyvemnek, mely a kaukázusi szkítákhoz történő csatlakozásunkkal foglalkozik, s ősműltjukat is bemutatja.

27

ŐSI TÖRTÉNELEM JEMDET NASSZR EGI evezés

Khafaje 2.2 x 2.2 cm vörös kõ (red). Jemdet Nasr (Ca. 3000-2800) Felirat: Five squatting pigtailed women, four holding staff impling globe

Égi evezést látunk vagy petesejtek és ondószálak nagyított ábráit, ki tudja. Búvárok? Egyszemélyes tengeralattjárók?

Khafaje 2.1 x 2.1 cm rózsaszín kõ. Jemdet Nasr (Ca. 3000-2800) Felirat: Four pigtəiled women tete-beche squatting on couche. Drill-hole fill.

Égi csillagok és háló. Háló tartja az embereket és el is ejti. Hosszú hajú asszonyok eveznek égi vizeken. A háló szövése a Kur-Kur, a Magosság utal az égi világra. UR L 331 Ur városa délen, Eridu és El-Ubaid között fekszik. Nem keverhetjük össze az URI helynévvel, amely Agadeki, Akkád egyik neve volt. Az ur gyök az istenanya tisztelettel függ össze. Az Istennő égi megjelenítője a Nagy kutya csillagkép, melynek neve UR. Az istennő pedig LUGAL GEME NAGY ÚRASSZONY, KIÉ az ország: MADA. A Dél-mezopotámiai városok népe beleértve Akkádot is, a Sziriusz égi útjának rendelte alá az ünnepeket. Akkor január elsejére esett a Téli Napforduló és egyszerre tűnt fel az égbolt közepén a Sziriusz és az Orion. Az azóta eltelt 6-8 ezer év alatt a Nap precessziós mozgása következ-

L 35g tében az Orion december 21-24-én delel, de a Sziriusz mindig Újévkor. Az ünnepeket január 1-én és július 1-én tartották meg és az UR-i népnek is volt a baltával, fokossal rokonított mítosza. (102-104)2 Ez az esemény évente megismétlődött. A kettős balta vagy fokos a férfierő szimbóluma volt és a július elsején nyári ünnepen az aratás megkezdésekor Sziriuszt és Oriont képviselő papnő és király a zikkurat legtetején ünnepélyes nászban egyesült. Ez az esemény ad magyarázatot arra, hogy mit jelent az egyiptomi és az UR-i hagyo2

28

Komoróczy Géza fordítása. Eltűnt civilizációk. i.m.

mányban a kettős balta a termékenység szakrális rendjében. Ur városát alaposan feltárta Sir Leonard Woolley 1922-1934 között. Max Mallowan volt a munkatársa, Agatha Christie férje. Woolley 1850 sírt tárt fel Urban, szerinte ebből 16 királysír volt. A sírok nagy részét kirabolták. Woolley mégis bízott a sikerben, mert az 1926-27-es ásatások alkalmával véletlenül felfedezett egy csodaszép arany tőrt, vésett fonalminta díszítette, markolata pedig aranyszegecsekkel kivert lazúrkő volt. Ásatásai közül a Subad királynő sírjának feltárása tette híressé. A királynő sírját megelőzte a férje (?), a testőrei, a celebráló pap, a sírásók sírja. Mind önként mentek a halálba. A sokak által ismert népszerű C e r a m , C. W. könyve A régészet regénye arról írt, hogy hátulról letaglózták őket. Ez nem felel meg a valóságnak. (168-251. old.) 3 Woolley könyvet szentelt Subad királynő sírjának s világosan leírta, hogy a komornák hárfázás közben „aludtak el”, az oxigén hiány miatt. Subad királynő sírja sértetlen volt. A királynő ékszerei hasonlítottak az udvarhölgyek ékszereihez, csakhogy az övé gazdagabb díszítésű, jelentősebb ékszer volt. Subad királynő köpenye drágakőből volt összefűzve. A zsinór elporladt, de Woolley mégis sikeresen rekonstruálta a mintát. Hatalmas arany fülbevalói voltak. Aranyfésű, aranytű, amulettek 12 gyűrű egészítették ki a toalettjét. A fejékének szépségét minden ország érdeklődő közönsége megcsodálta és hamarosan világhíressé tette Woolleyt. Az 1928-29-es ásatásokon Woolley egy másik királysírt is felfedezett. Ez ugyan már ki volt fosztva, de a király sírkamrája előtti gödörben talált 74 kísérő holtteste meggyőzte a régészeket arról, hogy Urban így temették el a királyi személyeket. Minden halott mellett volt egy csésze, amiből Woolley kábítószer segítségével történt elszenderedésre gondolt. Az 1928-29-es ásatásokon felfedezték „Meszkalamdug király” sírját is. (91. old.)4 Azonban

ŐSI TÖRTÉNELEM csalódtak, mert a szegényes sírleletek kizárttá tették, hogy királyi sírt találtak. Tovább ásva megtalálták a királynő sírját is. Öt holttest volt a sírjában négy férfi és a királynő. Arany melltű, kis arany ivópohár volt mellette. Woolley biztos volt benne, hogy a sírban talált hölgy királynő vagy magas rangú hölgy volt életében.5 Subad királynő „Meszkalamdug király” és a másik, név nélkül emlegetett magas rangú úrnő Kr. e. 3000-2500 között élt. A temetésnek ez a szokása nem volt általános, a régiségben semmi jel nem mutatott arra, hogy élő emberek kíséretében szálltak volna a sírba királyi személyek. Flavius Zsidó háborújában olvastam történeteket az önként vállalt halálról. Masada ostrománál történt, hogy a rómaiak sánccal vették körül a várat és tüzet is gerjesztettek, Eleázár főpap látta, hogy mindennek vége és egy beszédet intézett a várvédő zsidó férfiakhoz. Menekülésre már nem volt mód, arra pedig gondolni sem tudott, mi lesz a nőkkel és gyermekekkel, ha a rómaiak kezébe kerülnek. Az összegyűlt férfiaknak hatásos szónoki beszédet tartott, ecsetelte a szabadságot, azután az álom szépségét írta le, hivatkozott az indusokra, akik csak kelletlenül viselik a földi életet és örülnek, ha a lélek kiszabadul börtönéből. „Mikor még mindig folytatni akarta buzdítását, valamennyien […] mintha valamilyen gonosz szellem hajtotta volna őket, elrohantak. […] olyan türelmetlen mohóság vett rajtuk erőt, hogy megöljék feleségeiket és gyermekeiket, valamint magukat”. (457-473. old.)6 Három esetet írt le Woolley. Subad királynőt, a 40 év körüli hölgyet udvarhölgyei körében és egy másikat, akit négy férfival temettek el. Kik voltak ezek a férfiak, szolgák, rokonok, barátok, férjek? Tehát az élve temetkezés Urban nem volt tipikus, de megtörtént. Máshol nem fogadták el ezt a szokást, az uri eset egyedi maradt.

5 3

Gondolat K. Bp. 1965. 4 Eltűnt civilizációk. i.m.

6

Woolley L.: Úr and… i.m. Woolley L.: Vor 5000 jahren i.m. Flavius, J. i.m.

29

ŐSI TÖRTÉNELEM

Mitosz és történelem Tündérszép Ilona várának bevétele Egy ősmese A korai pecséthengerek realitásként számolnak be Tündérszép Ilona várának bevételéről. Ismerjük Orion-Nimrud várépítését, „…mint a tengeren épített, folyóvizekkel körülvett…”, ahogy a zsoltár megőrizte. Ebben a várban élt a Boldogasszony, Tündérszép Ilona leányaival, miután férfimunkával megépült a vár. Fegyveres férfiak támadtak meztelen nőkre, akiket lenyilaztak. Az ostrom idején férfiak küzdöttek.

Miután a várat bevették nyílt erőszakot alkalmaztak, kegyetlenkedtek. A képeken láttunk stabil várat és forgóvárat, Illavárat. Jókai szerint Erdélyben is voltak Ilonavárak, melyeknek legfőbb építőanyaga az Ilonaüveg volt, s ezért a Nap forgatta. Magyar Adorján feltételezte rézborításukat, látott is ilyet Hollandiában. Magyar hímzéseken a forgató karnak emléke még látható.

Építés Tervrajz

Építés

749. ábra Detail. Brussels o. 437; white stone; 2.25 x 1.25 cm; Speleers, 1917, p. 213. Period IIe.

750. ábra Ashur, Iraq. Impression. Weber, 1920, p. 105, No. 531. Period Vc.

Belső munka

742. ábra Uruk (w. 20940), Iraq. 4.1 cm. Brandes, 1980a. Period Ia.

30

ŐSI TÖRTÉNELEM Fegyvertelen nőkre nyíllal támadnak

743. ábra Susa, Iran. Impression. 4.0+ cm; Amiet, 1972, No. 695. 27i; Period Ia. 25i Detail of 641.

Köveket dobálnak

Ostrom

748. ábra Choga Mish, Iran. Impression. 3.9 cm; Delougaz and Kantor, 1972, p. 32, Pl. xd. Period la.

752. ábra Nineveh (Nabu Temple), Iraq. Impressions on both sides of a flat clay plaque 7.75 x 5.1 x 1.1 cm. BM 98916; 4.45 cm. Period VIa.

Leállatiasodás

635. ábra Ur (sis 4; U. 14597), Iraq Stamp-cylinder impression. 3.0 x 2.0 cm; Legrain1936, No. 368. Period IIe

31

ŐSI TÖRTÉNELEM Nyílt erőszak

746. ábra Uruk (w. 21660), Iraq. Impression. 4.5 x 5.2 cm; Brandes, 1979, Pl. 6. Period Ia.

Illavár, Ilonavár

Kaldea története pecséthengereken, táblákon Igyekszünk időrendben beszámolni a sok vallásos, himnikus adatokat feltáró pecséthenger és táblácska történeti eseményeket bemutató leírásáról. A legrégibb kristálykő lapocskák az előző hazájukról számolnak be. Uruk IV. korszakából, vagyis Kr. e. 3000 körüli időkről, vagy még régebbi rétegekből. A Tur-an népében bemutattam a Sabir ország feliratot hordozó táblát (114-121. old.)7, amelyen hegyi kecskét láttunk. Mire vezet ez a képjel, ön-

magában megfejthetetlen. Akkor kapunk némi magyarázatot, ha korabeli táblákkal együtt vizsgáljuk. A tulipán népe táblán az áll, hogy a felettünk lévő ősök, ISÁk tanácsára, Us segítségével a nagyapa, csillaganya, és a javakorbeli férfi menjen a Kárpát-medencébe (104-112. old.).8 Egy harmadik tábla tömören közli, hogy „Jön Tenger” (101-103. old.).9 Vagyis, hogy a Vízözön ellen a Kárpát-medence nyújt menedéket. 8

7

Tur-an i. m

32

9

Tur-an i. m. Tur-an i. m

Az alábbi táblán a négy ujjbegy-nyom ugyancsak az égiek rendelésére utal. A három képjel üzenete (jobbról balra olvasva): Kárpát-medence nyitott földje a Mag, Magur vagy Mada. A Mag, Magur képjel formája vagy Hasonlít egy vízi járműhöz és a jelentése a továbbiakban bárka, vízi kosár.

ŐSI TÖRTÉNELEM A „Honfoglalás vízen” c. pecséthengeren a vízi járműből kiszálló Magur egyik lába már a parton van és láb formájú, a másik lába egybeolvad a bárkával, mert mindkettő MÁGUR (54. old.) 10

Kárpát medence nyitott Földje a Haza (Mada) a Mag a Mágur (Magyar)

Uruk IV. korszakából 11 való feliratos tábla (38. sz. ábra)

Egy másik táblácskán, hasonló stílusú írással, feltehetőleg ugyanabból a korból (Uruk IV. korszaka) kibővítve ugyanazt a tartalmat kapjuk: Eme szól: Az égiek rendeléséből kimértem az Élet

földjét a Kárpát-medencében. Ez az üzenet ugyancsak az Özönvíz elől történő menekülésre utal, mert a Kárpát-medencében nem volt Vízözön. Eme szól: Az égiek rendeléséből kimértem a Kárpát medencében az Élet földjét

3.8 cm magas agyagtábla 12 Kr. e. III. évezred elejérõl (84. ábra)

MAG-nak (Magurnak, Madának) A látottak alapján úgy véljük, hogy a mezopotámiai Kál népnek korai kapcsolatai voltak a Kárpát-medencével és népével, mert a sematiku101112

san ábrázolt labirintus ( ,

) egyszerre jelenti

Hun testvérének Magnak a nevét, bővítve Mágurt, ami vízi jármű is lehet, de végső kicsengésben a mi népnevünk: Magyar, s jelenti a Madát, a hazát is. Ez a kapcsolat régi, baráti, rokoni, hiszen a baj közeledtekor ide menekültek a biztonságba.13

10

Vizek könyve II. köt. C. i. m. Pritchard 686. c. ábra Schinockel, Hartmut i. m. 12 Brjentes műve alapján a Képjel-írás c. i. m. 69. old. 11

13

HAARMAN, Harald. Das Rätsel der Donauzivilisation. C.H. Veck Verl. München. 2011.

33

ŐSI TÖRTÉNELEM Korábbi hazájuk erdős, hegyes-völgyes és vízben gazdag területen feküdt. A következő kép, amelyet bemutatunk, nagyállattartó társadalomról vall. Felmérhetetlen mennyiségű lábas jószágot látunk és hatalmas akol-együttest, amelyeket erdőben, élõ fákhoz rögzítettek. A karámokban állatok, a kamrákban tejes korsók, a padláson szemes

termény. Még az etető-itató vályút is ábrázolják. A kinagyított henger rajzán jól kivehető, hogy ezek a furcsa oszlopok nem mások, mint erdei élő fák. Az építmények formája emlékeztet sátorra, de nem nemez vagy ponyva az építőanyag, hanem hajlított, hasított fapálca, melyet előzőleg gőzben megpuhítottak.14

12. ábra 15 Ashmolean 1964.744; white magnesite; 5.3 x 6.4 cm Moorey and Gurney; 1978. No. 9.

Valamennyiünk tudatában, annak mélységesmély rétegeiben él aranykori ősemlék. Békesség, szépség, napfény, tündérek, fényes szőrű patásállatok képe elevenedik meg, ha az arany korra gondolunk. A következő képen Inanna lányai, a Mindentermő fa tejmag tündérei kísérik haza azt a nyájat, amely ma már csak erdőben él, elbújik az ember elől, megriad, ha lépteket hall. Ma vadásszák őket. Régen tündérek vigyázták életüket. A szarvas hátára tüll-szerű, szép terítőt is terítettek. A képjelírásban Inanna tündérkirálynő, Istenanya rajza tömzsi figura:

. Itt karcsú, magas,

lebegő alak: . A görög drámaírók emlegetik az

Istennő erdejét, ahol hófehér szarvasaira vigyáz leányaival. Agamemnon betört az erdőbe és nagy kevélyen levadászta a szarvast. Ebből támadt a konfliktusa az égiekkel, de főként önmagával, mert ostobán, úgy akarta feloldani az Istennő haragját, hogy a legkedvesebbet, Iphigeneiát feláldozta, magas hegy tetejére kitette engesztelés 14 15 16 céljából. 16 A bemutatandó képen látható az az égi szarvascsorda, amely Sophokles lelkében mint realitás élt és az ősképet elő tudta varázsolni. Krisztus előtt 3000-ben és korábban együtt élt erdei otthonában tündér és szarvas a lineárisan még nem működő idő aranyló gomolyagában.

14

Collon, Dominique i. m. Így készül az ú. n. TONETT bútor 16 Sophokles: Iphigeneia a Tauruszok földjén 15

34

ŐSI TÖRTÉNELEM

Inanna Istenanya lányai és égi csordája

7. ábra Uruk (’Sammelfund’; w 145.97) Iraq Berlin VA 11043, white ’chalcedony’, 3.5 x3.0 cm; 17 Heinrich, 1936, Pl. 19a; Moortgat, 1940. No 9.

Nyíllal felfegyverkezett vadászok és fegyvertelen hajtók szétrebbentik az égi nyájat.

Ez már a történelmi kor eseménye

687. ábra Nuzzi, Iraq. Brit. Mus. 123282; brownish – white stone, unpierced; 18 2.5 x1.1 cm. Sharr, 1939, Pl. 119 f Period Vb.)

Sophokles is leírta az Iphigeneia a Tauruszok földjén c. drámában, hogy Agamemnon kérkedő módon levadászta az Istennő szarvasait a szent erdőben. Ez a folyamat nem állt le, hanem világméretűvé duzzadt.

Az Istennő elűzése

Betört az ellenség. Ölik az embereket.

636. ábra Tello (Girsu), Iraq Inscribed Eshag, offspring of Lugal Uru. Louvre MNB 1465; supentine; 2.95 x 1.5 cm; Delaporte, 1920 T. 88. Period IIIa. 17 18

Collon, Dominique i. m. Collon, Dominique i. m.

35

ŐSI TÖRTÉNELEM

VÉDŐ és TÁMADÓ Az Istennő védelmet keres az erdő rejtekén

846. ábra Brit. Mus. 13069; serpentine 2.73 x 1.65 cm. Collon 1982 a No. 148. Period IIIa.

Szent berekben elrejtezik. Támadói kutatják. Vezérlő Boldogasszony vele van

845. ábra Tello (Girsu), Iraq. Inscribed ’House of the Gods’ Louvre MNB 1351; serpentine; 3.5 x 2,2 cm; Delaporte, 1920 T. 100. Period IIIa.

Magyar emlékek Period VI. Asszír-Babilon. Kr. e. 1000-500 Csodaszarvas

410. ábra PML; black ’serpentine’; 3.2 x 1.2 cm; Porada 1948a, No.636

36

Csodaszarvas veszélyben

411. ábra Brit. Mus. 103013; siliceous limestone; 2.2 x 0.9 cm; Wiseman, 1959, Pl. 109.

ŐSI TÖRTÉNELEM Period VII. Méd. Perzsa, görög. Kr.e. 500 után

421. ábra Marathon, Grece. Brit. Mus. 89781 (Sir William Hamilton Coll. 1772). Chalcedony; 3.1 x 1.4 cm Wiseman 1959. Pl. 104.

Az asszír uralom alatt kifejlődött egy stílus, a gyilkolás művészete, amelynek közismert és számtalan emléke maradt fenn. De a gyilkos és provokatív asszír művészettel párhuzamosan a Csodaszarvas mondakör alapmozzanatai is kifejezést kapnak a finom, szimbolikus tartalmú pecséthenger rajzolatokon. Látható a MAG egyenlő szárú kereszt

(410 sz.), 19 és a hármas halmot idéző

MADA tulipánvirág (421 sz.). 20 Azt a mozzanatot is megörökítették, amidőn vadászó amazonhoz fordul vissza a szarvas és teszi

fel a szakrális kérdést: Miért üldözöl engem (411. sz.). 21 A tulipános embléma a szarvas előtt áll (421. sz.) 22 s feltünteti az üldözöttek együvé tartozását. Egy szarvasokat ábrázoló pecséthenger úgy ábrázolja AN csillagát , hogy abból a Kur-Kur = = Magosság gyök is kiolvasható (252. 23 sz.). Ez teszi előttünk világossá, hogy az Égi Szarvasról van szó, a Tejútról, Isten világáról, vagyis, hogy a vad, a nő, az ősi nép kiirtásával Isten világa gyengül. Ez a szarvas-Boldogasszony égi és földi sorsa.

Magasság szarvasai: Tejút 1920212223

252. ábra Beth Shan (level court of Tuthmosis III. temple), Israel. Rockefeller Museum I. 3807; blues sintered quartz,2.8 cm; Parker 1949, No. 44.

19

Collon, Dominique i. m. Collon, Dominique i. m. 21 Collon, Dominique i. m. 22 Collon, Dominique i. m. 23 Collon, Dominique i. m. 20

37

ŐSI TÖRTÉNELEM

A szarvas égi állat. Az eget és a földet összekötő tartóoszlop (Istenanya) között él.

249. ábra Beth Shan (level 10) Israel. Rockefeller Museum 32.50; sintered quartz; 2.8 cm; Parker 1949, No. 40.

A szarvas világa új szín a pecséthengeres kálok életében és az ő sajátos, nemzeti világuk legszebb fejezeteit tárja elénk. A 255. sz. lenyomaton egy képjel látható: EZ (L 296) = Ezten, Isten,

EZ. Nem a szarvas az Isten, hanem AN, kinek képjele a teremtőt és a csillagvilágot idézi. A szarvas az égi világ közepén a Tejút, ott a lélekmadár is.

Égi és földi szarvas. Az égi fejjel lefelé látható. (Fordítsuk meg a folyóiratot, s látni fogjuk). Bal sarokban a Kalász.

255. ábra Failaka Island, Kuwait. Kuwait Museum; sintered quartz; 2.3 x 1.1 cm; Kjærum, 1983, No. 387.

A szarvassal együtt megjelent az ujjbegy formájú szkíta életfa-rügy, amely a Tavasztündér című pecséthengeren (a TUR-AN népének nyelvén c. könyv címoldalán is látható). Ez a forma-

világ később azzal módosul, hogy a köröm félholdja szem formát ölt, s ez később, mint látni fogjuk díszítőmotívummá formálódik.

Szarvasok ujjbegy mintás életfák között

250. ábra Tell Atchana (Atalakh IV, palace), Turkey, Antakya 8063; sintered quartz; 2.4 x 1.0 cm; Collon, 1982b, No. 39.

38

251. ábra Dinkha Tepe (B9a, burial 23, 637T), Iran. Sintered quartz 2.9 cm;. Muscarella, 1974. Fig. 6

ŐSI TÖRTÉNELEM A szkíta típusú rajzolatot kvarc hegyi kristályba vésték. Lélekkőre, máramarosi gyémántra. Az asszír típusút színes kalcedonitra, felirattal. A szkíta stílusún csak jelképek vannak és semmi felirat!

Az asszirok is metszettek szarvast, de annak egészen más a formavilága. Viszont az ujjbegy mintás életfa jól látható.

277. ábra Inscribed Seal (of) Assur-rimanni, son of Mushezib-Assur; the seal may have been used by Assur-rimanni on a tablet in Leiden (see ch. 13 and Hallo 1973). BN; dark grey chalcedony; 2.8x1.2 cm; Delaporte, 1910, No. 307; phot. Bibl. Nat., Paris.

Áldomásra gyülekező férfiak. Középen egy turáni gazda vagy pásztorkirály.

Áldomás bemutatása a vizek kapuja elõtt. (Internet)

A szem alakú levélrügy a szarvassal együtt más karakterű szereplőket mutat fel a véseteken,

akik, a szarvas égi voltát tiszteletben tartva, h e g y i k e c s k é k között jelennek meg.

A hegyi kecske és a növényi dísz „szeme” hasonló

259. ábra Ilalysos, Rhodes. BM GR 1872.3.15, 3; sintered quartz with well-preserved green glaze; 2.4 x 1.1 cm; Walters, 1926, No. 150.

265. ábra Tell Atchana (Alalakh IV, palace), Turkey. Antakya 7992; sintered quartz; 2.65 x 1.35 cm; Collon, 1982b, No. 75.

39

ŐSI TÖRTÉNELEM A jobboldali bajuszos férfi kalapja mellett bokréta látható. A baloldali fiatalabb, hangszert tart a kezében, s a kecske, mintha táncolna. Az életfa olyan, mint „Édesanyám rózsafája”. Miért szerepel szarvas és domb, holott a folyamközben nem éltek szarvasok és domb egyáltalán nem volt Mezopotámiában. Ennek oka az emberi lélek működése, ahol az őskép erősebb a realitásnál. Ez az esemény már előfordult a Kál, Mada, Szabir néppel talán nem is egyszer ott, abban a korábbi hazában ahol szarvas legelt a

lankás domboldalon és igazi hegyek jelentették a MA-t, a magasságot, amit nem kellett zikkuráttal imitálni. A korábbi veszteségélmények lelki képe motiválta a zöld kristályt megdolgozó, mágus munkáját, midőn a mezopotámiai haza elvesztésének élményére rávetítette a korábbi nemzeti katasztrófák képét. Ha csak egyet találnánk a Collon gyűjtemény anyagában, az is elgondolkodtató lenne, de sok olyan kép van, amely a kiűzetés, az ellenség agresszív megjelenése emlékét tárja elénk. Kiűzetés az országból Kr. e. 1000-ben készült pecséthenger meséli el a korai idegen hódítók rohamát. A nő haját tépik. A férfi szemét szúrják ki.

516 ábra An original inscription was erased, together with the arms of two of the gods, and the seal was re-inscribed Epir-mupi, the strong one: Medu is yourservant. BM 89119; greenstone; 2.7 x 1.7 (1.65) cm; Collon, 1982a, No. 135; for Epir-mupi’s career see Boehmer, 1967. Period IIIa.

Előbb az Istennő szarvasát vadászták le aztán magát az Istennőt űzték el az aranykori békesség földjéről. Amint a klasszikusok írásaiból ismerjük Trója bevételével együtt megtörtént az Istennő trónfosztása is, a biztos falak leomlottak, az aranykori Illion leromboltatott és besüppedt a föld mindent befogadó méhébe. A folyamközben ugyanúgy megtörtént az őshonosok letiprása és kiűzetése. A szarvasok levadászása nem egy egyszerű vadászat volt pusztán a trófeáért. A szarvas Eurázsia min-

den pontján az Istennő jelkép-állata volt. Lenyilazása az Istennőhalál előképe lett. A haza a Mada, a Kalama képét a folyamközben egy kis rakott dombocskával jelképezték. Ez a domb az Anyaföld, melyet meztelenül és fegyvertelenül véd az Istennő. Fején glóriasüveget hordott, melytől a betolakodó fegyveres férfiak megfosztják. A Mada dombról igyekeznek lelökni, de ő kezével védi Anyaországát.

A feketefejűek betolakodása A kiszúrt szemű hazafit a közösség szeretettel veszi körül. Vakon ugyan, de övé maradt a föld a KALAMA.

843. ábra Ur (u.9694) Iraq Brit. Mus. 136776, greenstone with copper caps over bitumen core 2.1 (3.1) x 1.2 cm. Collon 1982a. No131. Akkád kor.

40

ŐSI TÖRTÉNELEM A kép felirata nem általános, szakrális himnusz idézet, hanem konkrét információ. „Babilon összezúzta a magas, uras, Agadekit, aszszonyt és férfit. Ez az őstudás.” A turáni nép az elűzetést az Anyaistennőre mért csapásként fogta fel. Nem a saját sorsát siratta, hanem az elűzött Istennő hiányát szenvedte el. A régiek lelkében még nem formálódott ki a nyugati mintájú Én-tudat. A karakterük isteni mintájú volt, a jellemük közösségi színezetű. Ebből az őstudásból sarjadt ki a jelvény, zászló, közös írás szokása, gyakorlása. A régi Kál ország és

Agadeki égi eredetű szent népe az Istennő fájdalmán át érzékelte az őket ért sorscsapást. Ez az érzelmi erő megmutatkozik a népi imádságokban Magyarországon. A hajnali imádság alatt nyitva látják Mennyország kapuját, ahol egy kápolnában kereveten sír Mária, mert harmadnapja nem látta Szent Fiát. Angyalok, szentek megkeresik és beszámolnak Jézus szenvedéstörténetének minden részletéről. Az Istenanya fájdalma egyetemes közösségi fájdalom. A turániak elűzetése KAL-ból és AGADEKI-ből drámai szinten is hasonló felfogásról tanúskodik a két nép lelki életéről.

Történelem Fegyverszünet Az erkölcsi fölény felülemelkedik a vad erőszakon Istenanya koronával 315. ábra Wienna KHM ASX 183, haematit, 1.6 x 0.8 cm; Bleibtreu, 1981, No. 83

Amidőn az égi vizekről hajón vagy szánkón megérkeztek a turániak, békét kötöttek a Közelkeleten élő vademberekkel. A királynő trónuson ül, talpa alatt oroszlán, hátulról háziállata a szárnyas kutya védi. A vadak szép testalkatúak, nem támadnak, hanem figyelnek. Ezek az egyszerű természetei népek beleolvadnak a turáni fajba s közösen hozták létre a pecséthengeres kultúrát és ennek folyamközi országát.

A kultúrát teremtő turánok égi származásukat sosem felejtették el. Úgy képzelték, hogy országuk Szabir a Magasságban él. Az égen EME és a szabad Bél király kocsizik (Nap útja) EME tiszta szeretete és a fiú lelke él és élteti a földi népét. Ezt az üzenetet közvetíti a Hírhozók elnevezésű pecséthenger. Szövege szépen olvasható véset. Az Egi földön honoló Boldogasszony számára lányai vagy komornái hozták a hírt, hogy a TUR (fiú) és a GEME (nő) ÉL! ÉL! LÉLEKZIK! TUR

fiú

GEME

nő

ÉL

él!

ÉL

él!

LÉL

lélekzik!

642. ábra Inscribed Daguna, the wet-nurse, daughter of Tisa-Dimmuzi, the attendant; the second name is Hurrian. Jerusalem, Bible hands Museum (E Borowsky coll.) lapis lazuli. 3.29 x 1.86 cm; Williams-Forte, 1981, No. 46. IIIa.

41

ŐSI TÖRTÉNELEM Tehát az égi vizekben, nádas réten teremtett emberpárnak örültek az églakók. Az ő kép-

másukat kapta meg a földi világba teremtett fiú és nő.

Szarvas vadászat az Istennő erdejében

688. ábra Enkomi, Cyprus. Louvre AM 2357; ’clorite’; 2.1 x 0.9 cm Period Vf.

689. ábra Deve Hüyük, Syria. Ashmolean 1913, 317; light-grey mica schist; 3.0 x 1,55 cm; Buchanan, 24 1966, No. 572; Moorey, 1980, No. 444. Period Ve.

A szarvas jelképpé emelkedett és végigkísérte Kál és A g a d e k i történetét.

Csodaszarvas életfával

520. ábra Tell Suliemeh, Iraq. In. Akkadian times the seal, depicted a worshipper and two ibex with a tree on a hill between them (cf. 904); one of these ibex was mostly erased and the worshipper was recut in Ur III. Times; the inscription panel naming Apil-Kin, ‘pashishu’ priest of Batiritum was added in old Babilonian times and Narum-ili, son of Apil-kin also added his inscription. IM 83701; lapis lazuli 2.8 x 1.5 cm; al-Gailani Wert 1983, No. 6. Periods III-IV.

Az előző ezredévek üldöztetései folytatódtak az asszír és a babiloni uralom alatt. A pecséthengerek művészi megmunkálása itt is figyelemre méltó. A korai ezredek nyíllal felfegyverzett hódítói ruhában vannak, de a Madát, a hazát óvó őslakók meztelenek. Testük arányos, finom metszésű, szép alkatú. Ugyanez a tendencia folytatódik az ábrázoló művészetben. A médek, perzsák

gyilkos hadjáratain a korabeli ötvös mester ugyanolyan alkatúnak, ugyanolyan típusú embernek mutatta be a legyőzött folyamközieket, mint a két és fél évezreddel korábbiak a feketefejű, behatolók áldozatait. A perzsák, médek ellen a nők is fegyvert fogtak. Látszik, amint a gyilkos lándzsaszúrás hatására kiesik a nő kezéből a kis méretű nyíl.24

24

42

Olvasata a Függelékben

ŐSI TÖRTÉNELEM

Kr. e. 500 A méd-perzsa uralom gyilkos inváziója

574. ábra Oxus Treasure, Turkestan. Brit. Mus. 124015; chalcedony; 3.7 cm; Dalton, 1964 .ed., No. 114. Period VIIa

Egy közismert képen bemutatjuk a jellegzetes asszír magatartásmódból kibontakozó asszír művészeti stílust. A kép az EN UMA ELIS kezdetű mitikus eposz jelenetét ábrázolja az istenfiak harcát a világ ősszülei a sárkányanyó és sárkányapó

ellen indított esélytelen küzdelmet, hiszen világos, hogy a sok, zajongó és hadra kész istenfiú erősebb, mint a világszülő sárkányházaspár. (Az eposzokkal később külön fejezetben foglalkozunk).

Eposzok

Légi küzdelem a sárkánnyal EN UMA ELIS

783. ábra PML; ’steatite’ 3.7 x 1.5 cm; Porada, 1948a, No. 689. Period VIa

Az emberek törekednek a boldogságra és szakadatlanul felemlegetik az Aranykort, Tündér szép Ilonát, az arany almafát. Ki-ki ahol tudja, megteremti, ha csak egy pillanatra is a boldog vi-

lág reminiszcenciáját. A gonosz aztán jön és tönkreteszi. Erről szól a történelem, s erről írtak a korai eposzokban.

Második menekülési hullám Oppenheimer J. már az 1940-es években leírta a mezőföldi kálok történetének azt a szakaszát, amidőn a kaukázusi szkítákhoz menekülve beolvadtak a rokoni nép társadalmába, s részt vettek az Ázsiából a Kárpát-medencébe tartó népes, színes turáni csapatba (82-110. old.)25 Badiny Jós Ferenc méltatta Bobula Ida tanulmányát, aki első-

ként hívta fel a figyelmet a mezőföldi kálok utótörténetére, amely a Kaukázusban való beolvadásról szólt. Götz Albert a Van tó melletti népesség összetételét kutatta, s ő állapította meg, hogy „a HURRITÁK a Van tó melletti Birodalom Káld-jai és a szkítákkal a legszembetűnőbb relációban vannak”. (83. old.)26

25

Bobula Ida Oppenheimer idézete a Sumer-magyar rokonság. Ed. Esda. Buenos Aires. 1982.

26

u. ott.

43

ŐSI TÖRTÉNELEM Napjainkban a német irodalomban meglepő érdeklődést mutatnak a Kaukázusból beáramló turáni nép iránt, s eleve úgy mutatják be a Kárpátok felé tömeglő lovas nemzetet, mint akik között méltó helyet foglaltak el a mezőföldiek. Úgy írnak, hogy egyazon kultúra virágzott a Kárpát-medencében, a Kaukázusban és ettől délre, a káldok lakta területeken. Igazolásul műtárgyak képeit is idézik. Walter Torbrügge 2011-ben kiadott könyvében a hajón érkező mezopotámiai kultúrát is be-

mutatja a földközi-tengeri szigetvilágban és vele párhuzamosan a szárazföldi szkítákét (175-189. old.). 27 Ugyancsak tárgyalja a föníciaiak és északafrikai rokonaik a p u n o k közös sorsát (162, 163, 169, 170. old.). 28 A Csodaszarvast a szkíták (turániak Gy. Á.) szimbólum állatának tekinti és a nyugati megjelenésének hatását Franciaországban helyezi el. Itt a Musée historique de l’Orléanais-ban őriznek egy 35 cm magas szarvast, amely bronzból készült és Neuvy-en-Sullias-ban találták (226. old.) 29

Európa nyugati vidékén talált Csodaszarvas Hirsch mit beweglichem Geweih, gegossene Bronzeplastik. Höhe 35 cm. Aus einem Schatzfund von Neuvyen-Sullias, Dép. Loiret. Frankreich. Musée historique de l'Orléanais, Orléans.

A szarvasok megszabta vonal Zöldhalompusztára vezet, ahol 23 cm-es hátratekintő aranyszarvast fedeztek fel (Magy. Nemz. Múz.) (183. old.). 30 Majd Tápiószentmárton 22 cm hosszú fekvő szarvasára hivatkozik. A csodaszarvast a szkí-

2728

27

ták hozták be Európába, de nem a Honfoglalással egyidőben, hanem ennél jóval előbb. Ez a kultúra, melyet a szarvas képvisel, egyetemes a szkíta (turáni Gy. Á.) nép egészét tekintve.

Zöldhalompusztai aranyszarvas (Magy. Nemz. Múz.)2930

Torbrügge, Walter: Kunst im Bild. Europäische Vorzeit. Naturalis Verl. u. ott. 29 u. ott. 30 u. ott. 28

44

Szarvas vezeti azt a sort, melyet oroszlán, majd egy ismeretlen állat követ, szarvas és párduc zár le. Alul halakat látunk. Mindez azon a 41 cm hosszú aranyhalon található, amelyből asztrálmi-

ŐSI TÖRTÉNELEM tológiai helyzetkép is kiolvasható. Lelőhelye a brandenburgi Cottbus városa. Található a Museum für Vor-und Frühgeschichte-ben Berlinben (184. old.) 31

Beschlag aus Goldblech in Gestalt eines Fisches. Lánge 41 cm. Aus dem skythischen Goldfund von Vettersfelde bei Guben, Kr. Cottbus, Brandenburg. Museum für Vor- und Frühgeschichte, Berlin.

Ez a hal a megmunkálásában mezopotámiai eredetet őriz, akárcsak az a töredékes kardhüvely, amely 19 cm hosszú és ugyancsak egy wettersfeldi

szkíta lelőhelyen találtak, s ugyanott őrzik, ahol az aranyhalat. (184. old.) 32

Beschlag aus Goldblech vom Oberteil der Scheide eines Kurzschwertes (Akinakes). Lánge 19 cm. Aus dem skytischen Goldfund von Vettersfelde (vgl. unten).

Mindez akkor válik bizonyítottá, ha a kievi múzeum anyagával vetjük össze. A kievi anyagban tárgyak igazolják a szkítába olvadt mezopotámiai káldok kaukázusi jelenlétét.

Két kardhüvelyt fényképezett le Tibold László Kievben. Mindkettőt Tóth László elemezte az Ősi Gyökérben. Az 1. sz. kardon lóval összenőtt nyilazó harcosnak a lapockája alól a „hal adja az irányt”. (Lelőhelye ismeretlen. Kr.e. V-IV. sz.)33

31

3233

31

u. ott. u. ott. 33 Tóth Sándor helyteleníti, hogy egy 19. sz-i. tábornok kardjával azonosítja. 32

45

ŐSI TÖRTÉNELEM A 2. sz. kard markolatának ellenzőjén repülve vágtató felemelt fejű csodaszarvas. A markolat alatti két kazettában mezopotámiai szakrális jelenet szárnyas emberekkel, életfával. A markolaton

végig rombuszos Boldogasszony jelképek. (Lelőhelye Kelermes kurgán, anyaga vas-arany, Kr.e. VII. sz.)

Egy másik német könyvben Torma Zsófia gyűjteményének hatása alatt mutatja be a szerző Harald Haarmann a dunai civilizáció rejtélyeit (1286. old.)34 Az erdélyi régésznő Torma Zsófia keveset írt, de a 19. sz.-ban a német archeológia megbecsülte tudományát. Legfontosabb tanulmánya Jénában jelent meg 1894-ben, így szerencsére a német anyanyelvűek könnyen hozzáfértek. (281. old. A Haarmann műben).35 Torma Zsófia a megtalált kis cserépdarabkáit „jelvényeit”, jelképeit a mezopotámiai műkincsek szimbólumrendszerében helyezte el. Ezzel a szkíta-turáni család egyetemes közel-keleti – kaukázusi - Kárpát-medencei jelenlétét igazolta. Torma Zsófia több, mint 100 évvel halála után még hatással tudott lenni a német nyelvű archeológiára. Czeglédi Katalin most kiadott könyvében a hét vezér nevével kapcsolatos földrajzi helyneveket elemezte. Ezzel a hét vezér személyét is közelebb hozta hozzánk, konkretizálta a múltat. (1-65. old.)36 Magyar Adorján jelképek, növények, gyümölcsök, arcforma alapján írta le a nemzetségeket, munkáját mesékkel is illusztrálta. Foglalkozott a Magyar, Kun, Szemere, Besenyő, Jász, Székely,

Kazár, Kabar, Török, Körös, Avar, Palóc, Pannon, Szolim, Marmar néppel. Nehezen érthető, de a Kál, Káld törzs kimaradt az elemző munkából. (3998. old.)37 Magyarország geographiai szótárában néztem át a Kál, Káld földrajzi neveket (I. 165-170. o.)38

34

Haarmann, Harald: Das Rätsel der Bonancivilisation Verl. C.H. Beck. 2011. 35 Torma Zsófia: Ethnographischen Analogien. Ein Beitrag zur Gestaltungs - und Entwichlungs - geschichte der Religionen. Jena 1984. 36 Czeglédi Katalin: A hét vezér neve magyar földrajzi helynevekben. Eger. 2012.

46

A következő földrajzi neveket jegyzeteltem ki: (összesen 40 szerepel) Kál falu Heves m. Alsó, Felső, Dióskál Káld „ Vas m. Kálma „ Zemplén m. Kálna „ Bars m. Kis és Nagy Kálna Kálnó „ Nógrád m. Kálnok „ Moson m. Kalota „ Esküllőbe olvadt Kalotaszeg vidék Kolozs megyében Káli medence stb. Melyik törzshöz tartozhattak a kalotaszegiek, egyetlen magyar népviselethez sem hasonlítható, fejedelmi stílusú öltözékükkel? A Kalamma szó egyik alternatívája a ’haza’ szavunknak. Kalamma, mada, haza e három szó ugyanazt jelenti: a szülőföldet. Egy gyökrendszerből fejlődtek ki, de távol egymástól, mégis megértjük mindhármat. A gyökrendszerű nyelvet beszélő turánok belakták Eurázsia térségeit és hasonló, de nem ugyanolyan nyelvet beszéltek. Ez a színesség bekísérte népünket a Kárpát-medencébe, ahol minden élő szerves népi egység gazdagította a magyarság egyetemes értékrendjét. 37 38

Magyar Adorján: Ősműveltség. 1996. Fényes Elek. Pesten. 1851.

PÁLOSOK

Bakk István-Bakk Erzsébet ADALÉKOK A PÁLOS IRODALOMHOZ ÉS A PASSIÓ JÁTÉKOKHOZ „A kis termetű Csanádi Adalbert testvérről” „Megírtam még az Úr szenvedésének történetét ritmikus mértékben népnyelven…”1 A litteratura vagyis az írástudás egyszerre volt tudomány és művészet; a Gyöngyösi-korabeli történeti művek is magukban hordták ezt a kettősséget akár magyar, akár latin nyelven íródtak. A Budai krónika sajátossága, hogy hosszabbrövidebb verseket is iktat be elbeszélései közé, ez a Vitae fratrum-ban is szokásos művelet. Gyöngyösi forrásközlésében Csanádi Adalbertről és más rendtársak is az eredetileg magyar nyelven írt verseket csak akkor fordították latinra, ha világ elé akartak lépni, mert különben lenézték, kigúnyolták volna.2 A rovásírás leképezte a beszélt nyelvet, a magyart. A latin nyelv nem tudta lefedni már a nyelvjárások miatt sem. Az oktatás magyarul történik, hiszen a magyar pálosok küldetése, hogy visszaáramoltassák, amit ők (szerzetesek) az egyetemeken tanultak a különböző néprétegekbe. Ez is tette őket ilyen népszerűvé. Ahogyan ezt baranyai Decsi János írta: „Miért is ezen betűket nemcsak arra tartom érdemesnek, hogy minden iskolában tanítsák és a gyermekekbe csepegtessék, hanem arra is, hogy minden rendű honfitársunk, gyermekek, öregek, férfiak, asszonyok, nemesek, parasztok, egyszóval: mindazok, akik azt akarják, hogy magyarnak neveztessenek, tanulják meg.” Baranyai Decsi János a rovásírás tanításáról.3 De a nagyobb fedél 1

Csanádi Adalbert In: Gyöngyösi Gergely. Arcok a magyar középkorból, Ford. Árva vince – Csanádi Adalbert, Csonka Ferenc: 70. A kisméretű Csanádi Adalbert testvérről p. 207. 2 Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete, Fráter György Alapítvány, 1998. p. 18. 3 Hodoeporicon Itineris Transylvanici, Moldavici, Russici, Cassubii, Masovici, Prussici, Borussici, Pomerani, Marchici et Saxonici, exantlati 1587… Witebergae, 1587. (M. Szemle 1892.) Syntagma Institvtionvm Jvris Imperialis ac Vngarici, qvatvor perspicvis qvaestionvm ac responsionvm libris comprehensvm. Claudiopoli, 1593. – Synopsis philosophiae in privatum memoriae subsidium, thesibus et velut aphorismis quibusdam comprehensa et ad disputandum proposita in Academia Argentinensi… Witebergae, 1595. – Az Caius

készítésénél, ahol több csoportban dolgoztak az ácsok, az általuk készített főállásokat, szarufa bokrokat, az elhelyezési beszámozáson kívül – amelyek mindig rovás jelek voltak, szintén rovásírással jelölték.4 Ma már olyan ismeretek birtokában vagyunk, melyek alapján nemcsak általánosan a rend történetéről vannak információink, hanem a rendnek a zenei múltját is feltárhatjuk a pálos rendi kottaírás által. Tovább menve: a ferencesek stílusához hasonlót csak a korabeli pálos kéziratokban találunk bizonyos énekeknél (például: Credo).5 Pesten a szerzetesek, így a pálosok elsősorban a Belvárosban helyzekedtek el. A rendházakról elnevezett közterületek: Ferenciek tere és utcája, Szerviták tere, Pálosok utcája (ez utóbbi érdekessége, hogy

Crispus Salvstivsnask ket Historiaia… Cibinii, 1595. (Erdélyi Muzeum III. 1815. Kazinczy.) – Adagiorvm Graeco Latino Vngaricorvm Chiliades quinque,… Barthphae, 1598. (Ism. Vasárnapi Újság 1869. 39. sz. Bud. Közlöny 1870. 9. sz. Eötvös Lajos.) Joannes Decius Barovius Joanni Telegdio S. P. D. Ex foro Siculorum, die 5. Martii 1598. (Levél Telegdihez a HunnScytha irásról, mely legelőször Telegdinek, Rudimenta priscae Hunnorum linguae, brevibus quaestionibus et responsionibus comprehensa. Lugduni Batav. 1598. cz. könyvének elején és Bod, M. Athenasának is az elején 1766. jelent meg.) Bucsúversek a vittenbergai egyetemről hazatérő magyar ifjakhoz: Tankó Miklóshoz (1588., görög vers 16 sor), Tolnai S. Jánoshoz (1588., latin 40 sor), Újfalvi Pécsi Zsigmondhoz (1589., 28 sor), Eszlári F. Demeterhez (1589., 32 sor), Joannis Decii Barovii Commentariorum De rebus Vngaricis (Dec. X. D. XI. Liber 1. 2.) Pest, 1865. (Monumenta Hungarica II. oszt. XVII. kötet. Közli Toldy Ferenc a szerző életrajzával. Baranyai Decsi János Magyar historiája 159298. c. latinul írt magyar történetéből fennmaradt rész. Ism. Budap. Szemle. Uj F. IX. X. 1867–68. Garády. Budapesti Közlöny 1867. 158. sz. Szilágyi S.) Levele Hunyadi Ferenchez, M.-Vásárhely, 1596. augusztus 16. (Tört. Tár 1881. 473.) 4 Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Tally marks and runic script) (Budapest, 1909); A magyar rovásírás hiteles emlékei (Authentic monuments of the Hungarian runic script) (Budapest, 1915); Szakács Gábor és Fridrich Klára munkái a rovásírásról 5 Magyar zene: Volume 37. 1998.

47

PÁLOSOK a rend távozása után Rác, majd Szerb utca lett. A pálosok a legelső magyarok, akik kimutathatóan Argentina földjére léptek; nem emigránsok voltak, hanem pálos rendi szerzetesek, az egyetlen magyar alapítású rend tagjai, amint azt VI. Sándor pápa 1494-ben a Tordesillai Egyezményben meghatározta.6 „A Pálos rendnek a középkorban 150 kolostora volt a Nagy Magyarország területén. Van egy dolog, amiről nem akar tudni a magyar történelem. (…) Szombathelyi Tamás generális búcsúztat magyar pálosokat, akik VI. Sándor pápa megbízásából mennek Amerikába, hogy ott hittérítést végezzenek. Főleg az indiánok között jártak, és emlékük ma is él. Spanyolország és Portugália szembefordult egymással, és megint VI. Sándor kéri fel a pálosokat, hogy csillagászati eszközökkel húzzák meg a határvonalat a két veszekedő hatalom között. (Az akkoriban egy nagyon komoly tudomány volt.) A spanyolok elfoglalják Guatemalát, 300 pálost kivégeznek, néhányat pedig csónakba ültetnek, és elküldik őket a világ végére. Guatemalában, ahol a pálosok éltek, húzódik egy hatalmas hegyvonulat. Ebben vannak a remetefülkék, barlangok, amelyek falain még ma is elég sok rovásírás jel található. Ezek a speciális pálos rovásírás elemei, melyről a magyar tudományos rovásírás képviselői nem vesznek tudomást. (Walterné Fehér Anna könyvében tesz róla említést, és egy német szerző is idéz a pálos rovásírás emlékekből.)” Árva Vince atya külföldön is felkereste a Pálos emlékhelyeket, a lisszaboniról így ír: „Lisszabonban felkerestem a volt pálos templomot. Ez egy csodálatos, hatalmas bazilika tele aranyoszlopokkal. A pátriárka titkára kísért el oda, aki megkérdezte, kik azok a szentek a templomban. Mondtam, hogy az ott Boldog Özséb, a rend alapítója. A titkár elcsodálkozott, hogy egy ekkora szent van a templomukban. Ott nagyon tisztelik a pálosokat. Hívott a pátriárka, hogy menjek ki, de akkor egymagam nem mertem nekivágni. Ha a jóisten megadná, hogy itthon helyreállítsuk a rendet, azonnal hívnék portugál fiatalokat képzésre. A pátriárka meghívására tehát azt

6

Ladislao Kurucz: Húngaros en la Argentina, Ediciones Biblioteca Nacional, 1999. 320 p.

48

válaszoltam, hogy ha Magyarországon sikerül legalább egy kolostort visszaállítani, Lisszabonban fogom folytatni. (A lisszaboni levéltárban nagyon sok pálos vonatkozású anyag van.)”7 „A nagyheti-húsvéti misztériumjátékok kérdésének hazai irodalma igen nagy. Tudósaink szinte másfél évszázadon keresztül sokat értekeztek arról a kérdésről, hogy voltak-e a magyarságnak is a középkorban nemzeti nyelvű városi passiójátékai vagy sem. Az érvek és ellenérvek jól ismertek; elsősorban a hazai városok fejlődésének sajátosságával, a magyar anyanyelvű polgárság kulturális fokával próbálták magyarázni azt a tényt, hogy nálunk ilyesfajta magyar nyelvű játékokról konkrét feljegyzés nem maradt fenn. A hosszú vita ellenére a végső szó még nem hangzott el ebben a kérdésben.” Tény, hogy magyar nyelvű pálos iskoladrámák szövege a XVII–XVIII. századból maradtak ránk.8 A húsvéti latin nyelvű liturgikus játékokból középkori szertartáskönyveinkben több is előfordul. A Pray Kódexnek nevezett Sacramentarium sokszor emlegetett „quem queritis” szövege, a Hartwick győri püspök Agenda Pontificalisában fennmaradt Officium sepulchri etc. Ismeretesek még a középkorból magyar Mária-siralmak is, amelyek – más országok passiószövegeinek tanúsága szerint is – a misztériumjátékok szerves részét alkották.9 Kardos Tibor a latin és magyar kódexirodalmunkban számos passiószöveget talált. 10

7

Árva Vince atya: A Pálos rend története, 2012. május 8 Bakk István PhS - Bakk Erzsébet PhS: Pálos-drámák a nevelés szolgálatában 2012. május 22. 9 Lásd erről bővebben Dr. Gyárfás Ágnes tanulmányát. In: Bakk István-Bakk Erzsébet-Gyárfás Ágnes: Pálos Passió, MBE Miskolc, 2011. 141. p. 10 Forrás: Dömötör Tekla: Naptári ünnepek - népi színjátszás Nagyheti misztériumjátékok

Mária siralom Passió-részlet a Nádor-kódexből Látván az Szíz Mária ő szent Fiát, hogy immár mindönöstől fogva megfogyatkozik vala és semmit nem mond vala neki nehezelvén, hogy a tolvajnak szólna, igön meg kezde nehezülni és mondani: „Én édös fiam, hallatik a te szód én filemben, mire nem könyörüsz én rajtam jonhodnak keserűségével, hiedem nékil engömet megaszni és meg hagysz fogyatkozni! És aláfoly vala a vér négy felől az szájáról, kezeiről és lábairól, ki megszegeztetött vala, és ő orcájából mindön szépség kifogyott vala. Mert mindön emböri állatnál dicsősb láttatik vala dísztelenbnek. És látom vala enmagamat elválni tőle, kit sziltem vala, mert egyéb sem vala, hanem neköm csak egyetlenegy vala. Azért fogott vala engömet bánat és nem vala, honnan valami kevés vigasságot vennék. Ó én szerető fiam, te elmenésöd általjárá én lelkömet, te szavid megkeserítnek engömet! De mondom, én fiam, ki adja énneköm, hogy én meghaljak érted, én szerető édes fiam? Ó én nyavalyás, mit tegyek, mert meghal az én szerető fiam! Mire nem hal vele öszve meg itt ő bánatos anyja? Én fiam, ó egy, egyötlenegy édös fiam, ne akarj engömet elhagyni! Vonj avagy húzz utánad tehozjád, hogy haljak veled öszve meg! Ó halál, ne akarj énneköm engedni, tenmagad énneköm mindönnek fölötte kellesz, szaggasd meg erőmet, avagy adj kénnak, avagy fiamval öszve éljek!' Szerető egyetlenegy fiam, egyetlenegy örömem, és lelkömnek előtte mindön vigasságom, tegyed, hogy én haljak meg mastan itt! Nám tégödet halálra szültelek volt, ó én szerető fiam, esmerjed meg te nyavalyás anyádat, hallgasd meg én imádságomat! Illik, hogy a fiú meghallgassa elhagyott anyját, kérlek, hallgass meg engömet és fogadj a te keresztfádra, hogy kik egy testből élnek és egy szerelmmel egymást szerették, egy halállal haljanak.” Monda a zsidóknak: „Ó kegyötlen zsidók, ó nyavalyás zsidók, ne akarjatok énneköm engedni, mert egyetlenegy fiamat megfeszítöttétök, anyját is megfeszíhhetök, avagy akárminemű halállal megöljetök! Ó énneköm, mert élet meghal és az idvösség megöletik és földből kivettetik anyjának mindön kencse, mire az ő anyja utána bánatban él. Vegyétök anyját fiával öszve!

PÁLOSOK Ó drágalátos fiam, ó kegyelmes szülöttem, irgalmazz és fogadjad anyádnak veled öszve a keresztfán, hogy éljen veled halálnak utána mindönkoron! Semmi édösb énneköm, hogy tégödet az keresztfán ölelvén meghaljak, semmi neköm keserűbb, mint halálod után való életöm. Ó énneköm, szerető Jézus, ím meghalok hiedem nékil és Simeonnak tőre én szívemet általveri. Ó énneköm, mely bánatos a te elmenésöd éntőlem! Ó én szerető fiam, megfeketüle neköm a nap és e velág megfogya! Ó jaj énneköm, mert te neköm atyám, jegyösem, fiam, uram és mindönöm! Immár élök atyám nékil, jegyösöm nékil, özvegyül, magzatomtól megpusztulok, Úrtól elválasztatom, mindönt elvesztök. Ó én édös fiam, mindöntehető, de nem akarod, hogy én veled öszve meghaljak, neköm hagyj valamely kegyös tanácsot!” Kinek felele Jézus, Szent Jánosról mondván: Asszonyembör, ím, te fiad! (János 19,26).11 Csanádi Albert pálos szerzetes, író és költő, a szentbeszédeken kívül latin és magyar verseket írt. A Passiót magyar versekben írta meg, ezt azért is tudjuk, mert Gyöngyösi Gergely12 pálos-történe11

Nádor-kódex 270–277. Nytár 15. 217–218. Forrás: 2012. május 17 12 Gyöngyösi Gergely: 1472 körül született a Heves megyei Gyöngyösön. 1493-ban beiratkozott a krakkói egyetemre, ahol 1495-ben babérkoszorús fokozatot szerzett. Ekkor belépett a pálos rendbe, ahol rendi hitszónokként működött. 1512-1519 között a római Santo Stefano Rotondo pálos kolostor perjele, 1520-tól pedig a pálos rend rendfőnöke lett, majd 1522-ben lemondott. Az 1510-es években 'Epitome' címen önálló műben foglalta össze a rendi vezetők kötelességeit, a rend szervezetét illető ismereteket pedig 'Directorium' címen ismertette. Külföldi olvasók előtt 'Decalogus' címen megjelent művével kívánta ismertté tenni rendjét. Műveit többnyire Rómában nyomtatásban is megjelentette. A 'Vitae fratrum' című munkájában rendje történetét dolgozta fel, ez azonban kéziratban maradt. In: Pannon reneszánsz: Pannonian Renaissance : The Hunyadis and the Jagello age (1437-1526) tanulmány(ok), oktatási segédlet ; angol-magyar Budapest : Enciklopédia Humana Egyesület (Encyclopaedia Humana Hungarica, 4.) Pannon reneszánsz = Pannonian Renaissance : The Hunyadis and the Jagello age (1437-1526) CD-ROM Budapest : Enciklopédia Humana Egyesület, 1998. (Encyclopaedia Humana Hungarica ; 4.) és a Gyöngyösi Gergely: 2012. május 17

49

PÁLOSOK tében megemlékezik egy magyar nyelvű pálos passióról. Csanádi Adalbert 1494-ben a pálos rendbe lépett, 1500-ban Budaszentlőrincen volt a rend hitszónoka. Költészettel is foglalkozott, munkáit Gyöngyösi Gergely rendtörténete és a pálos breviárium tartotta fenn. A rendtörténet folytatóitól tudjuk, hogy Gyöngyösi Gergely, akit 1520ban választottak generális elöljárónak, a tudományok baccalaureatusa volt. Erre a közlésre is alapozza a kutatás azonosíthatónak Gyöngyösit azzal a Gregorius de Gniges-szel, akit 1493-ban írtak be a krakkói egyetem anyakönyvébe.

Gyöngyösi Gergely: Csanádi Albertrõl

A magyarországi latin és magyar nyelvű irodalom, valamint a magyarországi irodalomtudomány történetében egyként számottevő és nem egy vonatkozásban úttörő szerepet játszik Gyöngyösi Gergely néhai pálos rendfőnök és Vitae fratrum heremitarum ordinis fratrum Sancti Pauli primi heremitae című rendtörténeti munkája a 16. század évtizedeiből, amelynek anyaggyűjtését más rendtársak kezdték meg, s amelynek folytatására Gyöngyösi halála után megint csak más rendtársak vállalkoztak. A rendtörténeti forrásunk a kistermetű Csanádi Adalbert testvérről szóló fejezetét is tartalmazza. Ebből megtudjuk, hogy Csanádi Adalbert "igen ékesszóló előadó és prédikátor volt", "aki Remete Szent Pál dicséretéről több beszédet gyűjtött össze", s aki "Remete Szent Pál életét heroikus mértékben", azaz hexameterekben is megírta. 50

Gyöngyösi jellemzése szerint: Ő volt (...) az akkor élt szónokok között a legműveltebb, ékesebben beszélő és a kiválóbb" (Árva Vince fordítása; Gyöngyösi l983: 203, 215). A fejezet betétjeként Csanádi Adalbertnek János generális elöljáró-helyetteshez intézett levele, a levél függelékeként pedig két latin nyelvű himnusza olvasható. A levél tudatja, hogy Csanádi a két himnuszt 1513-ban fogalmazta, s a levél mellékleteként történő elküldés céljából szövegüket 1515-ben csiszolta. Ugyancsak a levélből tudjuk meg, hogy Csanádi népnyelven, azaz magyarul megírta Krisztus szenvedéstörténetét is, mégpedig a "szillabusoknak azon száma szerint (Árva Vince fordítása; Gyöngyösi 1983: 207), amely a Philomena" címen említett ének jellemzője. Csanádi magyar nyelvű költeménye nem maradt ránk – ami 1494-ből származik. Gyöngyösi egyébként "heroikus mértékben" írt, latin nyelvű alkotásáról is úgy tudta, hogy azt, a személyét és munkásságát ért támadások miatt, a pálos költő elkeseredésében a tűzre vetette. A mű megsemmisülését illetően a rendtörténeti „fejezet szerzője”, szerencsére, tévedett. Tudjuk ugyanis, hogy Csanádinak Remete Szent Pál átvitelének ünnepére hexameterekben és egy másik klasszikus versformában írott zsolozsmáját a pálos breviáriumok megõrizték. Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek / angyali dicséretét, / melybe szállva ég Királya / formát öltött, emberét, / és megszülte férfi nélkül / Szűzanyánk a gyermekét. (Csonka Ferenc fordítása; Gyöngyösi 1983: 207) A humanizmus jelentkezése leginkább a költészet formai és tartalmi vonatkozásain éreztette hatását. Továbbra sem szorult ki teljesen a liturgikus költészet az irodalomból, ám ennek jellemzője egyre inkább a magyar nyelvűség, illetve az antik formavilág követése volt. A liturgikus költészet művelői természetszerűleg szerzetesek voltak, közülük is elsősorban a pálosok érdemelnek említést. A több egyetemen tanult, de a bécsi egyetemen végzett Tatai Antal a budaszentlőrinci kolostor hitszónoka, aki az 1470es évtizedben sajtó alá rendezte a pálos misekönyvet és a zsolozsma szövegeit tartalmazó breviáriumot, rendtársa volt Csanádi Adalbert, akit Gyöngyösi Gergely rendtörténete igen ékesszóló hitszónokként jellemez, himnuszokat szerzett az angyalokról és az angyali üdvözletről Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére. Emellett a rend védőszentjének, Remete Szent Pálnak verses zso-

PÁLOSOK lozsmáját hexameterekben írta meg, s hozzá a himnuszokat szapphói strófákban költötte.13

A kis termetű Csanádi Adalbert testvérről14 (ford. P. Árva Vince) Benedek rendfõnöknek az idejében adták rá a remeteruhát. Mert kis termetû volt, az ostoba emberek, akik az érdemet a test mennyiségébõl és milyenségébõl szoktak mérni, megvetették õt. Pedig igen ékesszóló elõadó és prédikátor volt. Miként a fölfuvalkodottak a tekintélyükkel, úgy õ lenézettségében alázatosságával dicsekedett. Elsõ Remete Szent Pál dicséretérõl több beszédet gyûjtött össze, akinek az életét heroikus mértékben is megírta. De amikor bizonyos tudatlan emberek ócsárolni kezdték, hogy nem fon kosarat, elkeseredve verseit másodszori olvasásra a tûznek adta. Hogy pedig az õ becsületessége minden vetélytársa elõtt közismert legyen, azért ezt a tiszteletre méltó János rendfõnökhelyettes atyának szánt levelet leírom, mely így szól: „Tisztelendõ Atya! Pál testvér a minap tõled visszatérve, parancsot hozott Atyaságodtól. Hozott fenyegetéseket is a következõképpen. Megparancsolja neked a vikárius, hogy az írást, melyet kijavításra adott át neked, keresd meg, és azt küldd vissza. Ellenkezõ esetben meg fog haragudni – így szólt. Megvallom, bizonyos szavak miatt (föltéve ha Te mondtad és pontosan adták vissza) roppant csodálkozom. Ezek annyira fájnak, hogy legszívesebben nem nyilatkoznék róluk sem levélben, sem élõszóban. Ha kérdezed, hogy min csodálkozom és mi fáj megmondom: csodálom az erényes embert, hogy hitetlen, hogy nekem, aki annak az írásnak az elvesztését személyesen is megerõsítettem, és többszöri üzenettel adtam tudtul, sem hisz. Csodálom a jó és bölcs embert, mert azt gondolja – csalfa módon – arról, aki õt különlegesen szereti, és aki nemcsak az övét nem tartotta vissza, hanem senkiét sem, ami használatára engedélyezve volt, bármik legyenek azok, mondom: azt gondolja, hogy ami nem az övé, visszatartja, és hogy számára kevésbé szükséges dologért annyiszor hazudni akarjon. Mert tudja meg Atyaságod, hogy arra az írásra nem szorulok rá. Ha meg akartam volna szerezni, csalás nélkül lemásolhattam volna, és ami a Tied volt, visszaküldhettem volna. Csodálkozom azon az emberen,

13

Hungarian Literature: The Boom of Hungarian Literature in Monasteries between 1470 and 1530 201 2. május 17. Lásd még: Gyöngyösi Gergelyről a Szent Özséb web oldalon is. 14 Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete, Fráter György Alapítvány, 1998. P. Árva Vince fordítása, 139-149. p.

aki általános vélemény szerint feddhetetlen lelkületû, mégis az okosságról úgy megfeledkezett, hogy ilyen dolgokért a szeretetnek és a jóakaratnak régen megkötött, és egészen mostanáig erõsen és hûségesen megtartott szövetségét fölbontásra ítélje, akinek szelídsége Szent Rendünk minden gyülekezetében közismert volt, de a szokásos szelídségrõl úgy megfeledkeznék, hogy annak, aki tudatlanságból vagy nem tudom milyen figyelmetlenségbõl bûnt kõvetett el, és személyesen is és a megbízottai révén is alázatosan bocsánatot kért, csakhogy ezzel is a haragot mérsékelje, nemcsak hogy mostanáig ne bocsásson meg. De Atyaságod nem vette figyelembe azt sem, ami írva van: aki haragszik, igazságot nem cselekszik. Máskor: bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak. Végül is mindez annyira fáj, hogy mint mondtam, sem írással, sem szóval kifejezni nem tudom. Sajnálom tiszteletre méltó, tiszta és buzgó, kölcsönös megismerkedésünk elsõ pillanatától kezdve a kevesek között az egyetlen Krisztusban szeretett barátomat, a kiválók között is a legkiválóbbat, akit mindig szerettem, mindig tiszteltem, és õszintén óvtam, akinek jóindulatát és szeretetét mindig élveztem, akinek a szolgálatára kész vagyok és mindig kész leszek. Mondom, sajnálom, hogy az ilyen kiváló atya oly könnyen az ellenkezõjére változott. Szokása ellenére nemcsak jóindulatot nem ígért, de még haragját és bosszúját sem mérsékelte. Hanem ezt magam is nehezen tudom elhinni, s hajlok arra a föltevésre, hogy nem mondott igazat. Jobban hiszek erényeid épségében, jóakaratú szeretetedben és szerénységed õszinteségében, mintsem mindezeket képes volnék elvetni. Ha mégis tévednék, akkor ez a Magasságbeli szándékának semmi esetre sem, hanem sokkal inkább az emberi gyarlóságnak a számlájára írandó, hol minden változó. De akárhogyan van is, kérem az Isten szerelmére, korábbi és továbbra is remélt jóindulatára, mely mindnyájunkat összefog Krisztusban és Krisztusért, hogy ha ebben a dologban (és mindenben, amelyekben vétkesnek látszanék) bocsásson meg. És bár barátságára és jóindulatára érdemek híján, méltatlan vagyok, mégis senkinek sem használ, hagy joggal vagy jog nélkül ennyire haragszik, hacsak nem olyan nagy haragról van szó, melyet a szeretet kényszerít ki, az okosság bátorít, az ész kormányoz, az igazság vezérel, az igazságosság erõsít, a szelídség mérsékel, a hasznosság türelmessé tesz. Az ilyen harag nem jelent fenyegetést, sem a szeretetet nem rontja le. Én bizony nem tudok megvigasztalódni ezen dolog fölött, hacsak levelével nem biztosít, hogy kiengesztelõdött, és mert sokáig hallgatott, lelkemet fenyegetéseinek félelme szorongatja. Mert a múltból következtetek a jövõre, elõször bocsánatot kértem, és választ nem kaptam, kegyelemre gondoltam, de tévedtem, az atya továbbra is neheztel a fiára. Én pedig hamis bizonyossággal gondoltam, hogy megszabadultam, de már rájöttem, hogy nem így volt. És mert nekem lehetetlen, hogy visszaadjam azt az írást, ame-

51

PÁLOSOK lyiknek birtoklása (gondolom én) nem gyönyörködtetné annyira tiszteletre méltó Atyaságát, mint amennyire megszomorította elvesztése, nem is értékelné annyira a meglevõt, mint amennyire a hiányzót. Kívánjon érte, ami tetszik, akár büntetést, akár bármi mást, csak szûnjön a fenyegetés, és állítsa helyre a régi szeretetet. Türelmesebben viselem el, bárhogyan büntet, csak szabaduljak meg attól, hogy fenyeget. Haragot mondok, amely mindkettõnket megkárosít, mert tõlem a szeretett Atya jóindulatát, Tõled pedig az erények teljességét akarja elrabolni. Mégis, ha haragszik is, csak ne vétkezzen. Én ugyan nem haragszom, sem elõbbi szeretetét, sem jóindulatát nem felejtem: én mindig szeretni fogom, jótéteményeiért mindig hálás leszek, bûneimért mindig bûnbánatot fogok tartani. Talán az atya békülékeny lesz a fiú botlása fölött, és az atyával kibékülve, a fiú is óvatosabb lesz, elhatározza, hogy ezentúl nem sérti meg az atyát. Két évvel ezelõtt két verset írtam, az egyiket Gyümölcsoltó Boldogasszonyról, a másikat az angyalokról, mely röviden tartalmazza az angyali karok és rendek sajátságait, de a verseket stílusuk darabossága miatt senkivel sem akartam közölni. Most pedig, tiszteletre méltó Atya, átírtam, hogy talán ezekkel az okozott kárt csökkenthetem. Megírtam még az Úr szenvedésének történetét ritmikus mértékben, népnyelven, a szillabusoknak azon száma szerint, melyben Philomena címû éneked készült. Nem hiszem azonban, hogy Téged gyönyörködtetni fog, mert az a mi nyelvünkön van írva. Nem azért írom ezeket, (mint már többször mondtam), mintha ilyeneket parancsolt volna Atyaságod, hanem ezért, hogy ha valaha is önmagától, vagy más hasonló szükségbõl velem kapcsolatban ilyet parancsolna, úgy gondolom, hasonlóképpen kellene válaszolnom. Tudom, hogy nem könnyen volna képes megváltoztatni véleményemet és ragaszkodásomat, mellyel személye iránt viseltetem. Végül kérem, hogy emlékezzék meg imádságaiban rólam, hogy könyörüljön meg rajtam a könyörületes és irgalmas Úr. Legyen boldog a mi Urunk Jézus Krisztusban. Kelt a Boldogságos Szûzkápolnájában, melyet Fehéregyháznak neveznek, 1515. május 18-án.” De hogy beszédemet visszafordítsam ehhez a testvérhez, akinek bármilyen kiváló képessége volt is a dolgok igen alapos megismerésére és vizsgálatára, mégis gyakori vitatkozással volt sokaknak hasznára, mellyel tudniillik az elfáradt, legyöngült és többnyire a tudományokban megcsömörlött lelket szokta megjavítani, és megújítani. Õ maga észrevétlenül az alázatosság szeretetéhez menekült. Úgy gondolta, veszélytelenebb a bölcsek körében és társaságában tudatlanság látszatával hallgatni, mint a négy fal között vagy a magányban szónokolni. Ennek ellenére igen szívesen tanított és prédikált. Az iskolások kiváló tömege és a legképzettebb hallgatóság elõtt is megfelelt. És mivel ilyen és ekkora tehetség volt, jog-

52

gal és méltán állíthattak volna neki színaranyból szobrot Apollón delphoi templomában. Mégis sok vetélytársa és ócsárlója azért gyalázta dühösen, mert olyan kis termete ellenére annyi verset merészelt írni, és hogy mindenütt olyan bátran mert prédikálni. Õ volt ugyanis az akkor élt szónokok között a legmûveltebb, ékesebben beszélõ és legkiválóbb.

Csanádi Albert Himnuszának másolata a Gyöngyösi krónikában

Akik a tudományokra vágyódtak, a saját tehetségüknek az atyját tisztelték. Végül még hogy több éven át dicséretesen látta el prédikátori föladatát és több kolostor elöljárói tisztét, majd Bajcson halálosan megbetegedett. Mielõtt, mint halottat eltemették volna, íme, nem tudom milyen isteni végzésbõl, kinyitotta szemét, és az ott buzgón virrasztó testvérekre nézett. Lelke mélyébõl fölsóhajtva õrzõihez így szólt: – Megítéltettem, hálát adok a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy kimondhatatlan irgalmassága szerint cselekedett velem. Miután prófétailag megmondta néhány öregebb testvér jövõjét, különösen Balaszentmiklósi Gergely atyának, melyek mind beteljesedtek. Ezután kilehelte lelkét, hogy a boldogok örök dicsõségében éljen. (P. Árva Vince fordítása)15 Az észak és észak-nyugati részek, valamint Erdély városai mindenesetre ismerték a húsvéti ünnepkör látványos, színszerû, a nyugat-európaihoz hasonló polgári misztériumjátékait is, amelyeknek legérdekesebb emléke az ún. „bártfai színlap”. „Karsai Géza gyûjtötte össze a városok számadáskönyveibõl az idevonatkozó adatokat: Sopronban 1412-ben, Pozsonyban 1439-ben, 1519-2015

Gyöngyösi Gergely: I. Remete Szent Pál Remete testvéreinek élete, Fráter György Alapítvány, 1998. P. Árva Vince fordítása, 139-149. p.

ban, 1540-41-ben, 1539-40-ben; Bártfán 1497-ben, 1512-ben, 1516-ban; Késmárkon 1523-ban; Brassóban 1500-ban adtak elõ a húsvéti ünnepkörhöz tartozó városi misztériumjátékot.” Hadnagy Bálint (Valentinus de Hungária) pálos író aki a passiószerzõ, székely származású (hatolykadálnok) a krakkói egyetemen szerezte ismereteit, már 1490-tõl a pálos rend budaszentlõrinci kolostorában szerzeteskedett. Õt 1507-ben, mint a rend hitszónokát István rendfõnök azzal bízta meg, hogy készítse el Remete Szent Pálnak, a rend védõszentjének hiteles életrajzát („remete szent Pál csodáinak világos irállylyal megírt elbeszélését”) Már 1507-ben, Krakkóban, nyomtatásban is megjelentett „Valentinus Ungarns: Seent Pál legendája, Crocoviae” címen. Továbbá említést érdemelnek a Szent Pál életébõl vett breviáriumi olvasmányok és a budaszentlõrinci sírnál történt csodák jegyzéke.16

Hadnagy Bálint neve is szóba kerül a Pálos Passió kapcsán.

„Ne corrumpas laborem meum”

Hadnagy Bálint megszívlelendő intésének: az értelme, hogy a könyv szerkesztője fenyegetődzve tiltakozik munkájának megrontása, illetőleg félremagyarázása ellen. HADNAGY BÁLINT KÉPE REMETE-SZENTPÁLRÓL SZÓLÓ MUNKÁJÁBAN.17 16

Megjegyzés: Szabó Károly a Régi Magyar Könyvtára III. kötetének szerkesztője az 1507-ik évre teszi a következő címet: „Valentinus de Hungária Prodigia sancti Pauli primi eremite. Cracoviae. 1507. quarto.” Az adat azonban csak Horányira utal, a kitől ezt az adatot átvette. Noha e szerint a Pálos-rend évkönyveinek szerkesztője a XVII. században Bálint atyának Krakkóban 1507-ben nyomtatott Memoria Hungarorum et pro vinciali um scriptis editis nolorum. Bécs, 1776. k. II. 183. 1. Az országos levéltárban őrzött kéziratot kiadta Vincze Gábor a Magyar Könyvszemle 1878-iki évfolyamában. 21. I. 17 Virág Barnabás

PÁLOSOK „Ne corrumpas laborem meum” aminek értelme nem lehet más, mint az, hogy a könyv írójának fenyegetödzve tiltakozik munkájának megrontása, illetőleg félremagyarázása ellen. (!) A képen látható alak lábai alatt ez a két szó van nyomtatva „Hadnagy Bálint” tehát ez nem lehet más, mint személynév, a mely szükségkép összefüggésben áll az ábrázolt vitézzel és a könyv szerzőjével. Miután a könyv szerzője amint látjuk – magát a szövegben Bálint atyának nevezi, ezt a Hadnagy Bálinttal azonosnak kell tekintenünk. 1511-es velencei kiadványban szereplő főbb adatokról: a tartalomjegyzék, az előszó, a szövegkiadás okairól. A pálos rendi szövegek: a bevezetés: „Invocatio Sancti Spiritus” a Szentlélek segítségül hívása az alkotásához. „Vita sancti Pauli primi heremite”, „Ne corrumpas laborem meum”, „Translatio eiusdem sancti viri” Hadnagy Bálint számításai „Lectiones de Sancto Paulo primo heremita in die sancto”. „Miracula eiusdem beati Pauli”. „Vita sancti Antonii abbatis”. A meditációs része „Carmina sive meditationes in vitam Domini Jesu Christi”, „Oratio ad honorem Marie Virginis”, „Psalterium Beate Virginis”, „Oratio devotissima de florida virginitate Dei matris Marie” Végül pedig: István általános generális helyettes rendelete, Miracula sancti Pauli primi heremite. A Prológus. A Remete Szent Pál budaszentlőrinci csodái. Újabb Prológus. A Függelék. Visszatérve Csanádi Adalbert alkotásaira a Transiatio s. Pauli officiumának két himnusza: Inclytos Pauli recolens (In trans S Pauli p.e.), Laudibus Christo iubilent (In trans S. Pauli p.e.). Csanádi Albert latin és magyar művei: a) Sermones plures in laudem s. Pauli primi eremite; b) Eiusdem s. patris vita carmine heroico concinnata, c) Series passionis dominicae stylo rythmico et idiomate Hungarico; Ismertebb művei: Beszédek Szent Pál remete dicsőítésére, Szent Pál remete élete, Jézus kínszenvedésének leírása, Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére etc.18

18

Bakk István-Bakk Erzsébet-Gyárfás Ágnes: Pálos Passió, MBE Miskolc, 2011. 141. p.

53

PÁLOSOK újra szól az égi küldött ismételve e szókat: ne félj, ne félj, ó, Mária, Istent szülni méltó vagy. Mert az Úrnál egyedül csak te találtál kegyelmet, megfogansz, és megszülőd majd megváltóját embernek, Jézus lesz a neve néki, ki üdvözít népeket. Nagy lesz ő, s a Magasságos gyermekének hivatik: Istentől majd Dávid atyánk Trónja neki adatik, s Jákob népén, nemzetségén örökké uralkodik.

Passiójelenetek a Leibic-i oltárról. 1521. (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum.)

Himnusz a Boldogságos Szűz üdvözletéről Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek angyali dicséretét, melyben szállva ég királya formát öntött, emberét, és megszülte férfi nélkül Szűzanyánk a gyermekét. Mennyországnak küldötteként Gábor angyal lejöve: Szűzhöz, kinek nemzetsége Dávid király nemzete, neveztetik Máriának, s Józsefnek a jegyese. Üdvözlégy, szólt, érintetlen s kegyelemmel teljes lány, áldott vagy te mindnyájunk közt, asszony csak van valahány: mert szépséged megkívánta atyai bölcs tudomány. Ő még hallgatva míg töprengett, mit jelentsen e szózat, újra szól az égi küldött ismételve e szózat:

54

S miként lesz az, kérdi a Szűz, mert férfit nem ismerek, az angyaltól víg jóslattal hangzik rá a felelet: Istent szülsz majd, de megtartod a szüzességjeleket. Mert a mennyek országából a Szentlélek száll reád, akitől a szűzi méhed megfoganja a fiát, atyjának ki modhatja majd magasságnak az Urát. S hogy ne kételkedj, ím rokonod, a meddő s élemedett Erzsébet is hat hónapja hord méhében gyermeket, mert az Úr amit kimondott, lehetetlen nem lehet. Legyen nekem igéd szerint, mondja Szűz az angyalnak, engedelmes lánya vagyok a felséges parancsnak, s méhe szűzen helyet adott az isteni magzatnak. Csanádi Adalbert

„Kelt a Boldogságos Szűz kápolnájában, melyet Fehéregyháznak neveznek, 1515. május 18-án.” A Pálos Passió szerzőségére adalékot találunk a Festetics- és a Czech-kódexben is, és igazolva

látjuk Csanádi Albert nevét, mint a verses eposz szerzőjét. A pálos műhelyben, a nagyvázsonyi kolostorban készült, a kolostoralapító felesége, illetve özvegye, Kinizsiné Magyar Benigna használatára, a Festetics- és a Czech-kódex. Az 1494 előtti Festetics-kódex szövegei közt kiemelkedő helyet foglal el Petrarca hét bűnbánati zsoltárának költői fordulatokkal teljes, prózai magyarítása. Az első bűnbánati zsoltár elejéről idézzünk: „Jaj nékem, mert haragossá énellenem töttem én Megváltómat, és ő tervényét keménséggel elmúlattam! Igaz utat akaratom szerént elhattam, és az járatlan utakon messze és szélesen forgottam. Menden darabosokat és belhatatlanokat általjártam, és mendenütt muka és nyavalya (...) Mast azért mit tegyek? Ennyi veszedelmekben hová forduljak? Én ifjúságomnak reménségi mind elestenek, és löttem tengerbe veszötthöz hasonlatos, ki jószága elvesztése után mezejtelen kiúsz (...) Hittem, hogy ifjúságnak ékes tévelgeni, és utat kevettem, valahová engemet viselt hertelenség (...) Mast az gonosz szokás az ő ünét megkéri és erővel elvonszja. Hejában ellene akarot. Hová fussak, nincsen utam! És én megketeztettem, és én megmenekedésem igen távol. Meghaljak én bíneimbe, ha nékem segejtség nem jevend onnag felyöl. Nem érdemlettem, én vallom, de Te, Uram, irgalmazj, és teríts ki kezedet elveszőnek. És megemlékezvén te ígéretidről, szabadíts meg engemet pokolnak torkiból (...)” (N. Abaffy szerk. 1996: 365-367, 370-371)19 Gyémántként ragyognak az 1513-ban készült Czech-kódexben a brabanti Arnulphus de Lovanio "Salve mundi salutare..." kezdetű éneke nyomán magyarított, tévesen Szent Bernátnak tulajdonított sorok (Horváth 1992: 620-621). A szakirodalom megállapítása szerint a magyar szöveg, képeinek élénksége és a benne érvényesülő gondolatritmus folytán, költőiségben meghaladja mintáját (N. Abaffy szerk. 1990: VII). Méltán tekinthetjük tehát eredeti magyar versnek, amelynek több részlete a kor közköltészetével és a népköltészettel való termékeny kölcsönhatásban született. Most már tudjuk, hogy Hadnagy Bálint írását megelőzte Csanádi Adalbert (Gyöngyösi Gergely. „Vitae fratrum…”-ban: „De Fr. Adalberto Chana19

Lásd még: Bakk István PhS - Bakk Erzsébet PhS: Pálosdrámák a nevelés szolgálatában, Ősi Gyökér XXXIX. Évf. 1. szám 2011. január-március

PÁLOSOK dino… 1494. habitu heremitico insignitus est, parvae staturae, facundissimus rhetor et pradicator, plures sermones de laude S. Pauli I. heremitae complivat, cuius etiam vitam heroicis carminibus scripserat”) munkáját idézve: „...Dictaueram mihi ante duos annos duos hymnos ... Dictaui etiam totum seriem passionis Domini rithmico stilo in vulgari”) Seriem passionis Dominicae stylo rythmieo et idiomate Hungarico. (Kézirat.) A pálos költõ magyar nyelven megírt Úr szenvedés története Csanádi Adalberté, tehát mintáját és forrását adta Hadnagy Bálintnak a munkájához és a jelek szerint ez a témakör nem ált messze tõle, sőt ellenkezőleg, ezt ő is bátran megverselhette akár latin nyelven is. „Távol állnak tiéid, vigaszul nem szóltak, Azok álltak körülötted, kik kínzóid voltak, Alattomos szolgák rád gyalázatot szórtak, S ami kínnál rosszabb volt: kereszten gúnyoltak. Ó, te gőgös szív, tanulj szelíd lenni, Jézusnak a példakép, ne szégyelld követni, Háborodj fel, ha rosszul merik őt illetni, Kiérdemelte tőlünk: örökre tisztelni.” Idézzük ide Hadnagy Bálint munkáját vagyis az „Egy jámbor lélek verse Krisztus Urunk életútjáról.” „Édességes Jézusom, ura égieknek, Mindenható királya világegyetemnek! Csodáljuk-e eléggé sorsát tetteidnek, Üdvünkért nagy tengerét szenvedéseidnek?”

Passió játékok A középkori és a XVI. századi képzőművészei alkotások között is akadnak olyanok, melyek talán a tényleges passióelőadások nyomán jöttek létre és ezek jeleneteit ábrázolják. Különösen a csíkszentléleki és csíkménasági szárnyasoltárok keltik ezt a hatást. Csíksomlyón egészen a XVIII. század végéig a ferencesek voltak, akik magyar passiójátékokat adtak elő. A Bakk Endre Kanonok Alapítvány 222 évi szünet után Csíksomlyón újra índította ezt a passió hagyományt a millenium évében, 2000-ben. Az eddig a legrégibben ismert ma55

PÁLOSOK gyar nyelvű katolikus iskoladráma is erdélyi, ferences eredetű volt. Feltehető tehát, hogy az erdélyi ferencesek már a XVI. században is és talán előbb is közreműködtek passiójátékok színrehozásában. Ezek szereplői iskolai növendékek és vallásos céhek tagjai egyaránt lehettek. A felvidéki városokból maradtak a passiójátokok hagyományaira vonatkozóan itt is a vallásos társaságok közreműködésére utalnak.”20

Csíkménaság: Fõoltár (Budapest, Szépmûvészeti Múzeum) 1543.

Jelenleg még jobban ismerik a passiójátékok második, barokk szakaszának hazai emlékeit, bár sajnos még az ismereteink itt is hézagosak. A csíksomlyói kéziratos drámakötetek publikálatlan anyaga is eltűnt a II. világháború alatt. (?) A barokk passiók nagy része a működö iskolák rendezésében került színre. A katolikus iskolák növendékei nagypénteken a körmenet alkalmából vagy más jogcímem jeleneteket, passió-részleteket adtak elő, vagy mint Csíksomlyón történt, egész passióciklusokat vittek színre. Még a XVII. században is szokásban volt a töviskoronás, kereszthordozó, önostorozó körmenetek. Ezért a XVII. száza20

Dömötör Tekla

56

di protestáns prédikátorok gyakran emlékeznek meg „gúnyos” hangon ezekről: „Ide való a többi között Christus szenyvedésének és halálának játékos comediára való fordítása, a mely Jézus Christust bosszantó szokást, esztendőként a pápistáknál szemünkkel tapasztalunk.” Végül egy híres magyarról Andreas Pannoniusról is emlékezzünk meg: Andreas Pannonius aki 1424 körül született, ifjúkorában öt esztendeig saját tudósítása szerint Hunyadi János seregében katonáskodott. 1445-től Velencében és Bolognában szerzetes, 1460-tól a ferrarai kolostor vikáriusa lett, 1471-ben Páviába került. Biblia-kommentárokat írt, melyek közül ránk maradt az Énekek énekéhez írt magyarázat az ('Expositio super cantica canticorum') címmel. Már 1467-ben, Mátyás királyhoz intézett ajánlással királytükröt adott ki ('De regiis virtutibus'), melyet később Hercole d'Este ferrarai herceg számára átdolgozott. 1471 után Borso d'Este emlékére elmélkedést írt az emberi lélekről.”21 Továbbá érdekes számunkra Michael Pannonius († 1444), Párizsban tanult pálos szerzetes, aki viszont folytatni akarta külföldön a megkezdett munkásságát. Ő több teológiai traktátust írt (kézirata azonban elveszett) (?) fényesen győzött I. Ulászló király színe előtt egy, a Mária szeplőtelen fogantatásáról tartott teológiai dispután. A latin nyelv használatának praktikus oka is volt: így tudták a nemzeti tudományokat, mint például az irodalmat, történetírást, nyelvészetet, csillagászatot stb. a nemzetközi tudósvilághoz közelebb hozni. „A középkorban egyházi szertartás függvényeként, az istentisztelet keretében hallott és hirdetett igének mintegy képi magyarázataképpen jelenik meg a misztériumjáték. Amikor az is21

Andreas Pannonius: Könyvecske az erényekről. ford. Boronkai Iván. In: A magyar középkor irodalma. kiadja V. Kovács Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984. - [De Borsii Estensis rebus gestis] (1470 k.) Ms. Ferrara, poss 1471 conv. OCart., periit; mem. Fraknói - Ábel. I. p. 262. - De origine domus Estensis. De promotione Herculis ducis Ferrariae. De rebus gestis ducis Herculis. (1471) Ms. (XV.) r: Libellus de virtutibus. Modena, BE, Cod. a. Q. 9. 12. (lat. 108) Ed. Fraknói - Ábel. I. p. 140-148, 198-204. Andreas Pannonius kódex. Bibliotheca Corviniana. Szerkesztette: Csapodi Csaba-Csapodiné Gárdonyi Klára. Magyar Helikon - Corvina, Budapest, 1981, 60. Két magyarországi egyházi író a XV. századból: Andreas Pannonius, Nicolaus de Mirabilibus. Közzéteszik Fraknói Vilmos, Ábel Jenő. Budapest 1886.

tentiszteletet a templom falain belül előadott látványosságokkal kötötték össze, arra törekedtek, hogy a hallgatók számára, műveltségi színvonaluknak megfelelően is, a hittitkokat, azaz az elvont hitigazságokat a megjelenítés által érzékelhetővé és egyben közérthetőbbé tegyék.”

Andreas Pannonius kódex Bibliotheca Corviniana. szerk. Csapodi CsabaCsapodiné Gárdonyi Klára. Magyar Helikon - Corvina, Budapest, 1981, 60. kép. Róma, Bibliotheca Vaticana

A misztériumjátékokban, az első korszakban papok szerepelhettek, akik e játékok által a szertartást kiegészítették, és egyúttal közelebb vitték a hallottakat hívőikhez. A liturgia és a vele egyidejűleg a misztériumjátékban szemléletesen ábrázolt cselekmény nem csupán áhítatkeltésre volt alkalmas, hanem egyben a hívő benső valójának, lelkületének felébresztésére, megrendítésére, a hit irányába való alázatának felkeltésére irányult. De a felvilágosodás szellemi irányzata erőteljesen hatott Magyarországon, tulajdonképpen akkor változott át az iskoladráma és az iskolai színjátszás igazi útjára és rendeltetésére. Az 1760-as évektől kezdve az egyházi értelmiség legfiatalabb és legtehetségesebb képviselőinek tevékenységében újra egyértelműen a ma-

PÁLOSOK gyar nyelvű szépirodalom áll az előtérben. Ezek az értelmiségi szerzők magyarul már nem csak a hívők számára írnak, hanem a művelt és előkelő olvasókra számítanak, nemesi famíliák családfőinek vagy nagyasszonyainak. Ezen művek legfeltűnőbb vonása az, hogy a maguk egyházias műveltségkészletéből azokat az elemeket veszik elő, vagy fedezik fel újra, amelyek alkalmasak arra, hogy a világi érdeklődés számára is elfogadhatók, de inkább érdekesek, meggyőzőek, hasznosak. „Legszembetűnőbb a világias mentalitáshoz való alkalmazkodás, a magyar nyelven történő megszólalás ennek az alkalmazkodásnak a természete folyománya.” A magyar pálosoknak mindig fontos tény a magyar nép rétegeinek kapcsolatmegőrzésének akarata. Ezekkel a fontos lépésekkel a magyar keresztény világkép alapjait mindig szilárdan őrizték, és ezzel sem egyháziasságuk jellege nem módosult, de az egyháziasságuk ténye sem. Később az egyházi értelmiség egy része azért is választotta a magyar nyelvet, hogy a hazai nemességhez közelebb kerüljön. Ekkora már ötszörösére emelkedik a kiadott magyar nyelvű szépirodalom. Az egyetemeket járó magyar diákok latin szóval: a peregrinusok – kultúraközvetítő funkciójának súlyát, jelentőségét még nem jellemezte eléggé a magyar művelődéstörténet. A különböző évszázadokban a magyar szellem legnagyobbjai is mindig egyén-nemzet-európaiság mindenoldalú összefüggésében, együtthatásában és kölcsönkapcsolataiban gondolkodtak az ország sorsáról. A deákos, klasszicizáló irány termékei között szép számban kerültek színre a drámaírás korábbi szabályai szerint szerkesztett művek, melyekben egyben egy új stílust képviseltek. Forrásaink most lényegében a régi pálos repertoárból kerülnek ki, a drámáik is az allegorizáló barokk modort követik. Az egykor komolynak hitt patetikus elemek, mitologikus kellékek azonban ekkor már inkább részben szórakoztattak, és egyben neveltek; jórészben egyenesen nevetésre késztettek, hiszen a népszerű komédiák főcsoportjában szerzőik tudatosan is ilyen szerepet szántak nekik. „A misztériumjátékaink, az iskola falai közé kerülve, etikai és pedagógiai célok megvalósítására irányulnak. Céljuk eleve nem a szórakoztatás. Ezeket a darabokat jelesebb napok, nagyobb 57

PÁLOSOK ünnepek alkalmával adták elő az iskola diákjai. De más alkalmakat is megragadtak egy-egy előadás megtartására. Híres vendégnek vagy az iskola patrónusának a látogatása, a város életének történelméből nevezetes évforduló vagy különleges esemény, kedves tanárok jubileumi ünneplése, tiszteletadás, hitigazságok célzatos, vitázó feltárása szolgálhattak okul az előadásokra. A szerzők rendszerint az iskola tanári karából kerültek ki, akik egyúttal az általuk szerzett darabnak színpadra állítói is voltak. De megesett az is, hogy az iskola egy tehetségesebb tanulójának darabját is eljátszották.”22 A Gyöngyösi Gergely által közölt ünneprend, amely felosztásában is példamutatóan világos, és az ünnepek számában mértéktartó. „A középkorvégi ünnepek rengetegében is megőrizte a Pálosrend a maga egyszerű és mértéktartó szellemét a liturgia területén.” A Pálos-rendnek a liturgiáról alkotott helyes felfogása, amikor is az egyéni devotiot23 és paraliturgikus alkalmakat és a nagyon népszerű jámborsági gyakorlatokat nem tévesztették össze a liturgiával. Hanem a liturgiát, mint a keresztény élet gyújtópontját elméletileg és gyakorlatilag is ismerték és helyesen éltek vele. A könyörgés, keresztleleplezés, hódolat a kereszt előtt mindkét helyen a megszokott módon történik. Továbbá még meg kell jegyeznünk, hogy a nagyböjt négy vasárnapján nincs semmi változtatás a pálosoknál az esztergomi liturgiához képest. Különbséget a Virágvasárnap ünnepének megtartásban találunk. A barkaszentelés menete és a könyörgések azonosak az Esztergomival. (Ma az egyházi ünnepek a Virágvasárnapi szentmisében barkaszentelés és körmenet, keresztútjárás. Nagypéntek keresztútjárás. Nagyszombat szentsír látogatása és csendes szentségimádás. A feltámadási szertartás. Húsvétvasárnap a hagyományos feltámadási körmenetet szentmise után tartják meg. Húsvéthétfő szentmisék.) A körmenetek módját, amely ugyan Esztergomban is ismert, de a pálosok egy igen érzékletes leírását adják. (Jávor Egon: Hét kéziratos pozsonyi missale a Nemzeti Múzeumban Bp., 1942. p. 36)

„A Pálos-rend összképe egy komoly, higgadt, nem minden koráramlatnak engedő, de a saját útját járó és az újat tudatosan fölhasználó és emellett még a régit is hűségesen őrző liturgia – képet mutat nekünk, amelynek míves kidolgozása, megimádkozása a magyar földön, magyar emberek, magyar szerzetesek által történt.”24 Természetesen a magyarországi teológiai irodalom is a szokott műfajait művelték: dogmatikai és kánonjogi munkákat, bibliai kommentárokat, prédikációkat írtak. A középkor teológus-írói – akárcsak a krónikások – bár kompiláltak, ami az jelenti, hogy korábbi írásokból szerkesztettek össze újakat, de közben korszerűsítették is azokat. Saját tudásuk szerint önállóan is hozzáadtak egyet s mást, s a hagyományos mondanivaló újabb és újabb árnyalatait dolgozták ki. Különösen vonatkozik kompiláció a legelterjedtebb s a magyar pálos szerzetesek közt is legnépszerűbb műfajra, a prédikációra. „A prédikációnak, melynek írását és szerkesztését külön tankönyvek, az ars predicandik szabályozták, két fő típusa volt: a sermo ad clericos és a sermo ad laicos (a papokhoz, illetve a világi hívőkhöz intézett beszéd).” A tudományos okfejtés főként az igényesebb tartalmat jellemezte, hiszen tanult hallgatóság előtt hangzott el s gyakran bonyolult teológiai kérdéseket boncolt. A hívők számára írott beszédekben, hiszen ezeket tudjuk, anyanyelven kellett tolmácsolni, viszont példák, tanulságos történetek elbeszélésével igyekeztek szemléletessé, közérthetővé tenni az elvont vallásos témát is. Mindkét típusból maradt fenn magyar pálos szerzők által írt vagy összeállított prédikáció-gyűjtemény. Egy egyetemi beszédgyűjteményt írt össze például a XIII. század második felében, egy Párizsban tanuló magyar klerikus, aki azonos Aquinoi Szent Tamás párizsi tanítványával, aki később a magyarországi domonkosok első rendfőnöke lett. A vatikáni könyvtár gyűjteményében részben a divatos korabeli szónokok ismert beszédeit is megtalálhatjuk. Egyre több bizonyossággal tulajdoníthatók „részben vagy egészben magyar szerző(k) művének. Egy tudós beszédgyűjtemény, melynek prédikációit valószínűleg a pécsi egyetemen mondották el a különböző egy24

22

Nádasdy Lajos 23 lat. vall. 1. felajánlás 2. áhítatos, alázatos odaadás; imádat.

58

Török, József, 1946- A magyar pálosrend liturgiijának forrásai, kialakulása és fóbb sajátosságai, 1225-1600 Budapest: Római Katolikus Hittudományi Akadémia, 1977. 229 p.

házi ünnepeken. A Sermones compilatae in Studio generali Quinque Ecclesiensi in Regno Ungariae: A magyarországi pécsi studió generálén kompilált beszédek – megtalálható a Müncheni Állami könyvtárban. Az összefoglaló beszédek skolasztikus értekezések teológiai és filozófiai témákról, de számunkra különösen érdekessé teszi ezt a gyűjteményt, mert a magyar szentek ünnepeire írott prédikációk Szent Istvánról, Erzsébetről, Lászlóról és Imréről is szerepelnek benne. A magyar bejegyzéseiről ismert az 1450 körül összeállított Sermones dominicale s: Vasárnapi szentbeszédek című is. Ma még ismeretlen magyar ferences (vagy pálos?) hitszónok azonban magyar vonatkozásokkal egészítette ki a beszédek szövegét, sőt a magyar nyelven való prédikálás megkönnyítésére bőségesen megtűzdelte azokat magyar szavakkal és kifejezésekkel azaz glosszákkal. Miközben a kódexek írói is a egyetemes ismereti anyagokat a magyar hallgatósághoz igyekeztek közelebb hozni. Michael de Hungaria néven kiadta a Sermones tredecim universales : Tizenhárom egyetemes prédikáció című könyve már annyira népszerű volt, hogy a XV. század végén külföldön számos alkalommal ki is nyomtatták. Ma az eddig a legkorábbi ismert kiadása ennek a munkának a strassburgi, 1482-ből. Michael de Hungaria művét sokan olvasták, a szigorú, skolasztikus tárgyalásmódhoz ragaszkodó, de tanulságos példákat is bőven alkalmazó beszédeiben az uralkodásról, szolgálatról, halálról és más kérdésekről írt. Elmondja továbbá Attila és Leó pápa találkozásának történetét. Sőt a nagy magyar prédikátoraink úgy, mint Temesvári Pelbárt és a pálos szerzetesek mindig a magyarországi helyzetet s a magyar hallgatóságot látták maguk előtt. A teológiai irodalom magyar képviselői, mint Michael de Hungaria is a műveltség tekintetében nemzetközi színvonalú és nemcsak az egyházatyák és a nagy középkori teológusokat, hanem az ókori klasszikus szerzők teljes ismeretéről is tanúskodnak. Erről tesz bizonyságot Andreas Pannoniusnak is, akit talán a legönállóbb középkori magyar teológus elmének nevezthetünk. A Hunyadi János előkelő nemesi származású katonájából, 1445-ben lett szerzetes, aki különböző rendházakban élte le életét. Hazájával való jó kapcsolatát azonban nem vesztette el, sőt egyik művét egyenesen Mátyás ki-

PÁLOSOK rálynak ajánlotta: Libellus de virtutibus Matthiae Corvino dedicatus (Az erényekről szóló könyv, Corvin Mátyásnak ajánlva) (1467. Vatikáni könyvtár). Ez a munkája, valamint egy, a ferrarai hercegnek ajánlott hasonló tartalmú másik könyve (1471) skolasztikus szellemű királytükör egyike, amely a királyok erényeiről szóló teológiai traktátus. További tudós magyar képviselő a XV. Század első felében egy újabb pálos szerzetes, aki Arisztotelész materialista arab továbbfejlesztőjének, Averroesznek radikális filozófiai nézeteit állította szembe a teológia tételeivel.25 Ma már a kereszthordozó körmenetekről Budán a Vízivárosban is tudunk. De tudomásunk van polgári passió előadásokról szintén Budán a XVIII. században. A hét főbűn allegorikus megszemélyesítéséről is szó esik ezekben a feljegyzésekben. Városi passiókról és nagypénteki dramatizált körmenetekről tehát elég sok feljegyzés 25

Forrás: A magyar irodalom története: Teológia irodalom. In: A Magyar Irodalom Története1600-ig, I. Készült a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében főszerk. Sőtér István, Akadémiai Kiadó, Budapest 1964. Lásd még erről: Horváth Cyrill: Michael de Ungaria XIII beszéde. ItK 1895. 129–152. – Gálos Rezsõ: Michael de Ungaria. SpFüz 1905. 203–214. – Hegedüs István: A magyarországi latin "coelestis lyra." AkÉrt 1914. 18–41. – Thienemann Tivadar: A szabadgondolkodás első nyomai a magyar középkorban. Min 1922. 223–240. – Karácsonyi János: Szent Ferenc rendjének története Magyarországon 1711-ig. II. 1924. 559–624. (Írók, tudósok.) – Horváth János: A magyar irodalmi műveltség kezdetei. 1931. és 1944. – Kardos Tibor: A magyar humanizmus kezdetei. Pannonia 1935. 340–359; 1936. 29–78. (A pécsi beszédekről és a Translatióról.) – Bõle Kornél: Árpádházi Boldog Margit szenttéavatási ügye és a legősibb latin Margit-legenda. 1937. – Gábriel Asztrik: Magyarországi Sándor mester, a középkori Sorbonne tanára. EPhK 1941. 22–40. – Lovas Elemér: Árpádházi B. Margit első életrajzának írója – Marcellus. PannonhFőiskÉvk 1941. 21–71. – Horváth János: Andreas Pannonius Cantica Canticorum kommentárjának forrásai. EPhK 1942. 257–287. – Fehér Mátyás: Magyarországi Pál O. P. "Summa de penitentia"-ja. 1220–1221. Regnum 1942/3. 274–293. – Gábriel Asztrik: Egy XIII. századi magyar klerikus párizsi egyetemi szentbeszédgyűjteménye. EPhK 1943. 164–195. – Radó, Polycarpe: Répertoire hymnologique des manuscrits liturgiques dans les bibliothèques publiques de Hongrie. 1945. – Radó, Polycarpus: Libri liturgici manu scripti bibliothecarum Hungariae. I. 1947. – Mezey László: Szent István XIII. századi verses históriája. A "Magyar Századok" c. kötetben. 1948. 41–51. – Mezey László: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén. 1955. (A latin Margitlegendákról.)

59

PÁLOSOK maradt fenn. Különböző vidékeken a passióéneklés, a stációjárás és a nagyheti ünneplés több dramatikus formája egészen századunkig fennmaradt.

Visszatérve a rovásírásra: Fehérné Walter Anna könyvéből származó felirat eredetije látható az alábbi ábrán.

Krisztus hét szava a keresztfán 1. Áldott Krisztus keresztfán hét igét megmonda: Bínes népnek példáját kiáltani hagyja. Krisztus testamentumba, ez földön marada – Írást róla mint íra Bódog doktor, Béda. 2. Az hét szónak jószágát Krisztus nékönk adjad, Hét halálos nagy bínnek terhét megbocsássad! És mint róla származik számtalan ágazatja, Szent vérednek hullását tőlönk se távoztasd. 3. Krisztus, könyörölj rajtunk: megfojt az kevélség, Telhetetlen átkozott izgat nagy fösvénség; Világvesztő torkosság, bujaság, irégység, Harag minden jót megbánt, jaj, hogy süllyed restség? 4. Uronk egyik tolvajjal elegyedék szóban, Mondván néki: „Velem léssz ma paradicsomba!” „Mondjad nékem, ha’ leszek halálnak markában?” „Velem léssz ma örökké fénes mennyországban!” 5. Mondá Krisztus keresztfán őtet megvetőknek „Megbocsássad, szent Atyám, mit ellenem töttek!” Áldott Krisztus keresztfán „Szomjúhozom!” – mondá – Kévánságom limbosban és az szent atyákval. 6. „Asszonyállat, ím neked – mondá szent anyjának – Fiad legyen Szent Jánus; légy anyja Jánusnak!” 7. Krisztus, szent halálodért ne hagyj gonosz társnak, Hagyj csak szent anyádnak, kérlek, ne hagyj másnak. És én szent angyelimmal adtam, mit ígértem: Tied legyen énvélem az, mit teremtettem. 8. Valaki ez igéket híven megtartandja: Térdepelvén, szeretvén, mindennap megmondja, Harminc napnak előtte halálát megtudja, Uronk Jézus szent Anyját, higgye, hogy meglátja!26

26

Peer-kódex 194–199. RMKT I2 210–211. Forrás:

60

Fehérné Walter Anna könyvébõl származó felirat eredetije

A pilisi-pálos rovásírás fennmaradt emlékeinek áttekintése: Tászoktetői rovás, Körmöcbányai rovásemlék, Pécsi rovásemlék, Dálnoki rovásemlék, Rovásgyűrű felirat, A felvidéki felsőszemerédi római katolikus templom 1482-ből származó két különböző rovás felirat, Homoródkarácsonyi kőrovás, Bonyhai kőrovás, Pedra da Gavea-i sziklán talált feliratok, Bodrogkeresztúri aranylemez, Egri székesegyház romjaiban előkerült rovás, Óbudán talált emlék, Szent István törvények szövegében talált emlék, Gesta Hungarorum szövegében talált emlék, Domonkos torony, Budavár, Cerro Pelado barlang rovásfeliratai Matheiu szerint, 1567-ból származó braziliai rovások, Továbbá dél-amerikai rovások Fehérné Walter Anna szerint, Parajdi rovásemlék, A svájci Anniviersvölgyben talált rovásfelirat etc. Dél-amerikai emlékek 1910-ben fedezték fel a Cerra Pólilla nevű röghegységben (amely nevét a paulilla vagyis pálosokról kapta) a barlangi rajzokat, amelyeket az ott élő pálosok rajzoltak fel.

PÁLOSOK SZÖVEGKIADÁSOK BAKK-BAKK-GYÁRFÁS 2011 GYÁRFÁS ÁGNES 2010. GYÖNGYÖSI 1983.

GYÖRFFY (szerk.) 1997. JANUS PANNONIUS KACSKOVICS-REMÉNYIOSZKÓ (szerk.) 2000. KIRÁLY et al. (szerk.) 1979. MADAS (szerk.) 1992. MADAS-KLANICZAY (szerk.) 2001 MEZEI (szerk.) 1983. N. ABAFFY (szerk.) 1990. N. ABAFFY (szerk.) 1996.

NEMESKÜRTY (szerk.) 1990. TARNAI Csetri (szerk.) 1981. VARJAS (szerk.) 1979.

BAKK István - BAKK Erzsébet - GYÁRFÁS Ágnes (szerk.) Pálos Passió Miskolc, MBE 2011. GYÁRFÁS Ágnes: Halotti beszéd latin és magyar nyelven a Pray-kódexben, 6-14. old. In.: GYÁRFÁS Ágnes A HB mondattana MBE, Miskolc, 2010. GYÖNGYÖSI Gergely: Arcok a magyar középkorból. Szerk. V. Kovács Sándor. Árva Vince (próza) és Csonka Ferenc (vers) fordítása. (Csanádi Adalbert verses zsolozsmáját Csanád Béla fordította.) Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. /Magyar ritkaságok/ Györffy György (szerk.): Árpád-kori oklevelek. 1001–1196. Bp., Balassi Kiadó, 1997. Janus Pannonius: Opera omnia – Összes munkái. Szerk. V. Kovács Sándor. Bp., Tankönyvkiadó, 1987. KACSKOVICS - REMÉNYI Andrea - Oszkó Beatrix (szerk.): Peer-kódex. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. Bp., Argumentum Kiadó - Magyar Nyelvtudományi Társaság, 2000. /Régi magyar kódexek 25./ Király István [et al.] (szerk.): Hét évszázad magyar versei. I. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. Madas Edit (szerk.): Szöveggyűjtemény a régi magyar irodalom történetéhez. Középkor (1000–1530). Bp., Tankönyvkiadó, 1992. Madas Edit - Klaniczay Gábor (szerk.): Legendák és csodák (13–16. század). Szentek a magyar középkorból. II. Bp., Osiris Kiadó, 2001. /Millenniumi történelem. Források/ Mezei Márta (szerk.): Magyar költõk. 18. század. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983. /Magyar remekírók/ N. Abaffy Csilla (szerk.): Czech-kódex. 1513. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. Bp., Magyar Nyelvtudományi Társaság, 1990. /Régi magyar kódexek 4./ N. Abaffy Csilla (szerk.): Festetics-kódex. 1494 előtt. A nyelvemlék hasonmása és betűhű átirata bevezetéssel és jegyzetekkel. Bp., Argumentum Kiadó - Nyelvtudományi Társaság, 1996. /Régi magyar kódexek 20./ Nemeskürty István (szerk.): Magyar Biblia-fordítások. Hunyadi János korától Pázmány Péter századáig. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990. TARNAI Andor–Csetri Lajos (szerk.): Rendszerek. A kezdetektõl a romantikáig. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981. /A magyar kritika évszázadai 1./ Varjas Béla (szerk.): Balassi Bálint és a 16. század költõi. I. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979. /Magyar remekírók/ FELHASZNÁLT SZAKIRODALOM

HORVÁTH (éd.) 1992. KABÁN 2004. KRISTÓ (szerk.) 1994. TARNAI 1984.

Horváth, Iván (éd.): 1992. Répertoire de la poésie hongroise ancienne. II. Paris, Éditions du Nouvel Objet, 1992. /Ad corpus poeticarum/ KABÁN Annamária: Világ legszebb virága. Egy versszöveg intertextuális beágyazódása. = Keresztény Szó (15.) 2004. 10. sz. 13-14. Kristó Gyula (szerk.): Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. TARNAI Andor: „A magyar nyelvet írni kezdik”. Irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1984. /Irodalomtudomány és kritika/

61

A NAP ÚTJA A MAGYAR SZENT KORONÁN

Végh Tibor A Szent Korona és a lemniszkáta Dr. Gyárfás Ágnes az „Ősi Gyökér” 2012/l-es számában megjelent „Szíriusz Boldgasszonyként való ábrázolása” cimű írásában (a 34. oldalon) említi, hogy javasolta dr. Végh Antalnak, kísérelje meg a lemniszkáta gondolatát a Szent Korona kutatásában alkalmazni. (A keresztnév téves felcserélését a „Miért beteg a magyar futball?” óta híres névrokonoméval megtisztelőnek tartom.)

A javaslatot köszönettel vettem, és örömmel számolhatok be róla, hogy sikerült eredményhez jutnom. Ezt szeretném a következőkben röviden ismertetni. A lemniszkáta a Nap éves útjának egyik megjelenítési módja. Erről Gyárfás Á. „Virágemberek Istenháza” c. könyvecskéjének 47-50. oldalán olvashatunk. Lásd az 1. sz. ábrát az „Ősi Gyökér” 2012/1-es számának 34. oldaláról.

1. sz. ábra

A lemniszkáta és a Szent Korona összefüggését a Szent Koronával kapcsolatban 2002 óta folyó vizsgálódásaim során már eddig szerzett észrevételek alapján tudom bizonyítani, csak egyszerűen össze kellett rakni ezeket az – eddig különállóként kezelt – észrevételeket, mint elemeket. Hogy ezek az elemek együttesen a lemniszkátára utalnak, vagyis arra, hogy a Szent Korona tervezői és készítői tisztában voltak a leinniszkáta lényegének mibenlétével is, (mint ahogy sok más adattal is az Universumra vonatkozólag), ezt a felismerést Gyárfás Ágnesnek köszönhetem. Rávezető segítsége nélkül nem jutott volna eszembe a meglevő elemeket összekapcsolni. A Szent Koronával kapcsolatos vizsgálódásaim a zománcképeken ábrázolt szentek névünnepének naptári sorrendjén alapulnak. (Lásd az „Ősi 62

Gyökér” 2009/3-as számában megjelent előadásom szövegét.) Szükséges megemlítenem, hogy magának a sorba rendezésnek az alapötletét Pap Gábor „Hazatalálás” c. kötetének (Püski. 1999) a Szent Koronáról szóló tanulmányából vettem, de szükségesnek tartom ehhez rögtön azt is hozzátenni, hogy ez után a kiindulás után a továbbiakban, vagyis a sorrend összeállításában lényegesen eltértem Pap Gábor gondolatmenetétől, és saját módszer szerint dolgoztam. Miután pedig eredményhez jutottam, érdekes módon kiderült, hogy eljárásom egyébként teljesen megfelel a Pap G. által támasztott követelményeknek, bár ő maga – sajnálatosan – nem tartotta be azokat. A Szent Korona szentjei névünnepének sorba rendezése a saját módszeremmel, azaz az időadatok évköri vizsgálatával, és nem a Szent Koro-

na felületén hely szerinti azonosítással, a Szent Korona Boldogasszony-központúságának felismeréséhez vezetett. Ez úgy derült ki (2002-ben), hogy az évkörben egyértelmű irányú szimmetriatengely mutat Nagyboldogasszony ünnepére, ami

A NAP ÚTJA A MAGYAR SZENT KORONÁN egyébként a jan. l-vel kezdődő naptári év aranymetszési pontja is! Rajzban kifejezve ez a tény megfelel Gyárfás Á. írásában a 38. oldalon levő ábrának. Lásd a 2. sz. ábrapárt.

2. sz. ábra

A lemniszkáta fekvő 8-ashoz hasonló vonalvezetése a Szent Korona hosszanti (a homloktól induló) keresztpántjának az abroncshoz való csatlakozása mellett az abroncson levő 2-2 szent névünnepének évköri sorrendjében nyilvánul meg. Az abroncson hátul középen, a jelenlegi Dukász Mihály kép alatt, azaz a valaha ott volt Szűz Mária

kép alatt kétoldalt az abroncson volt, de kicserélt 2 kép eredetijeként Szt. Józsefet és Keresztelő Szt. Jánost tételezem fel. Ennek indoklása is az „Ősi Gyökér”-beli hivatkozott 2009/3-as írásban található meg az év III. 21.-i kezdésének indoklásával együtt. Lásd a 3. sz. ábrát.

3. sz. ábra

63

A NAP ÚTJA A MAGYAR SZENT KORONÁN Ebből a vonalvezetésből ugyan még hiányzik kétoldalt a körök spiráilis sűrűsödése, de ezt is megtalálhatjuk a keresztpánt abroncshoz való érkezése mellett az abroncson levő 2-2 kép és a keresztpánt alsó képébő1 álló képhármashoz tartozó dátumok naptári helyének forgómozgásra utaló jellegében. Lásd a 4. sz. ábrát. (És az „Ősi Gyökér” 2011/1-es számában a képhármasokról és képnégyesekről írt cikkemet.)

4. sz. ábra

A 2 keresztpánt 4 helyen csatlakozik az abroncshoz. A névünnepi dátumok sorrendje mindenütt forgómozgásra utal, éspedig 3 helyen (két oldalt és hátul) jobbos, egyedül a homloknál balos irányban. (Ezt eddig sem tekintettem szabálytalanságnak, de nem tudtam az okát. Csak most jöttem rá az értelmére, ahogyan a fekvő 8-as értelmére is.) Így tehát a hosszanti keresztpánt 2 végénél az egyik (a hátsó) képhármas jobbos, az elülső (a homloknál) balos forgásirányú. És ha megnézzük a lemniszkáta spiráljait, akkor azt találjuk, 64

hogy azok is ellentétes forgásirányúak. Tehát a hosszanti keresztpánt alsó képeihez és az abroncson a keresztpánt mellett levő 2-2 képhez tartozó dátumok együttese félreérthetetlenül meghatározza a lemniszkáta 8-as és spirális vonalvezetését. Afelől pedig nem maradhat kétségünk, hogy a Szent Korona eszmei szerkezetében az abroncs bizonyíthatóan az égi kört szimbolizálja. A bizonyítás abból adódik, hogy az abroncs (felülről nézett) jobb fele (azaz a „viselés” szerinti bal fele) nagyobb, mint a másik fele. Ezt a tényt dr. Ferencz Csaba „Szent István király koronája” c. könyvében (Heraldika 2002) az 52-56. oldalon pontos műszeres mérésekkel igazolja, kihangsúlyozva (szemben Kopári Dénes véleményével, aki „Az ismeretlen Szent Korona” c. könyvében – Püski 2009 – a készítők pontatlan munkájának tulajdonítja...!): nem hibáról, nem az aranyművesek ügyetlenségéről van szó, hanem tudatos méretezésről. (Ferencz Cs. könyvének címe nem öleli fel az egész tartalmát, mert benne nem csak a Koronáról, hanem a koronázási jelvényekről is részletes leírás, méretadatok találhatók.) De Ferencz Cs. azt nem mondja meg, hogy a készítők miért akarták ilyennek, miért tervezték aszimmetrikusnak az abroncsot. Pedig az ok kézenfekvő: a nyári Napfordulótól a téliig tartó csillagászati félév hosszabb (184 napos), mint a másik, a téli Napfordulótól a nyáriig tartó félév, (mert az 181 napos). A 3 napos különbség és a méretbeli eltérés számszerű arányossága könnyen ki is mutatható. És ahogyan a keresztpántok meg az abroncs találkozása körül forgómozgásra utal a rejtett eszmei szerkezet, ezt a felismerést is Ferencz Cs.-nak köszönöm, mert hivatkozott könyve 135. oldalán a Kr. u. I. századból való kelta fémkoronát mutat be (69. sz. ábra a könyvben), melynek szerkezete lényegében megegyezik a Szent Koronáéval, mert abroncsból és keresztpántokból áll, de a pántok és az abroncs találkozását kerek fémlap fedi dombornyomású koncentrikus körökkel. Ez az ábra adta azt az ötletet, hogy a Szent Korona megfelelő helyein forgó mozgásra utaló jeleket keressek. Összefoglalva: A Szent Korona eszmei szerkezete a mű anyagi szerkezetében is egyértelműen kifejezve tartalmazza a lemniszkátára vonatkozó ősi tudást, aminek a Szent Korona alkotói – így bizonyíthatóan – birtokában voltak.

MAGYAR MONDÁK

Gémes Ferenc László herceg és a Kun küzdelme Avagy legenda „nagyító” alatt Mit tud egy csikós (Részlet egy még élõ bugaci betyárral történt beszélgetésbõl.) „Egyszer egy nyári este a feleségemmel hirtelen kitaláltuk, hogy menjünk át Móricgátra a kocsmába, oszt igyunk valamit. „Nem tudom miért”1, az jutott eszünkbe, hogy menjünk egy lovon, természetesen szőrén. A feleségem előre, én meg hátra ugrottunk fel. Jött velünk még egy srác is, oszt mentünk, „ami szólt”2. Közbe meg a ló hátán csúsztunk előre. Hát egy nőnek aztán nem kellemes a ló marján ülni. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint, ha egy vízvezeték csövön ülnénk. Így aztán megszólalt: Te! Álljunk meg, és cseréljünk már helyet! Mondom: Nem kell ahhoz megállni. Vágta közben előrenyúltam, átöleltem, és magam sem tudom, hogy hogyan, de meglendítettem, és a hátam mögé tettem.”

Lányszöktetés vagy -rablás Próbálta már valaki legalább gondolatban elképzelni, hogyan kell lóháton lányt rabolni vagy szöktetni? Lányszöktetésről beszélünk, ha ezt a lány is akarja, és mindig hátulra ül. Ahogy tud, kapaszkodik a lovasba, és igyekszik harmonikusan együttmozogni lóval, lovassal. Ha szöktetés menekülésszerűen történik, és a lány lovas tudása ezt megengedi, a lóra való felszállást (fellendülés, felugrás) vágtában kell végrehajtani. A ma űzött lovastornász sport gyakorlatai között erre találunk példákat. Ha a felszállás álló helyzetben történik, akkor a lány a lovas szabaddá tett a bal kengyelét használja. A lány a jobb csuklóját beleteszi a lo1

”Nem tudom miért”: Dehogy nem tudta. Szerinte a kocsma vendégei inkább irigykedjenek, mint sajnálkozzanak a felesége miatt. Meg aztán a csikós mindig mindent megtett azért, hogy az állatokkal foglalkozó csoportok között a ranglétra tetején legyen. 2 ”ami szólt”: Ez lovas tolvajnyelven azt jelenti, hogy a ló a tőle elvárható legnagyobb sebességgel halad.

vas háta mögött tartott jobb kezébe, és felhúzatja magát a nyerge mögé. Lányrablásról beszélünk, ha a lány ezt nem akarja. Ebben az esetben a rabló megkötözi, és mint egy málhát maga elé fekteti, vagy keresztbe maga elé ülteti, de ugyanígy a háta mögé is kötözheti a nyereghez. Ha azt mondom, hogy a rablási esetben a lánynak ez nem kéjutazás, akkor finoman fogalmaztam, de az biztos, ha a rabló egészségesen akarja levenni a lóról, akkor nem fog vele vágtázni. Ezt a 23 éves magyar csikós is csak a saját tapasztalata alapján tanulta meg. Viszont segítségére volt ebben a magyar pusztai virtus, és a szkíta feladatmegoldó képesség. De hozzá kell tenni, hogy egyikükben sem merült fel, hogy leeshetnek. Ezt az előzetes magyarázatot azért tartottam szükségesnek, mert az 1068-ban Kerlézs község mellett lezajlott ütközet kapcsán született monda és a hozzá kapcsolódó művészeti alkotások keletkezése felvetett bennem néhány kérdést. Szent László és a Kun küzdelme számos festőt „ihletett”3 meg, hogy a mondát templomi freskó vagy festmény keretében megörökítse. Ezek elemzése kedvenc témái a művészettörténészeknek. Az elemzések helyszíni végighallgatása kevesek részéről enyhe révülésben történik, némelyeknek, viszont csak időtöltés, amely után már rohannának is a kirándulás következő helyszínére. A nagyon műveltek „okos-tojások” még megpróbálnak egy kicsit hozzá magyarázni, a felületes többiek uzsonnáznak. Mivel én sem műveltnek, sem felületesnek nem tartom magam, viszont a révületbe esők táborát erősítem. Ennek ellenére ilyen környezetben meg se merném említeni, hogy nekem talán más véleményem lenne, és esetleg lehetne más irányból is elemezni a történteket. A templomi környezet azonban nem teszi lehetővé a más vélemény hangoztatását, legfőképpen idő sincs az ellenvélemény kifejtésére. 3

Szerintem a festők ilyen jeleneteket nem ihletettségből, hanem a vallási vezetők szigorú utasításai alapján készítettek.

65

MAGYAR MONDÁK A művészettörténészt pedig illetlenség lenne saját előadásán zavarba hozni. Tehát aki kérdezni akar, az keressen más lehetőséget véleménye kifejtésére, de akkor kösse föl a gatyáját, mert könynyen „kiküldhetik a pályáról”. Tudom, hogy ez egy legenda. Éppen ezért gon-

dolom, hogy a történet a katolikus vallás erőszakos terjesztése idején a már írástudatlanná tett köznép számára a véreskezű hittérítők szája íze szerint alakult vidékről vidékre, de még talán faluról falura is. Ennek ellenére azért játsszunk el a gondolattal, hogy a sok ellentmondás és lehetetlenség közül hogyan lehetne egy valóság közeli történetet felállítani.

A kun menekül az elrabolt lánnyal (Madarász Viktor)

A korabeli feljegyzések alapján készült krónikákból úgy tudjuk, hogy egy rabszolgaszerző és rabló hadjárat kellős közepén vagyunk. Nem tudjuk pontosan, hány embert fogdostak össze, de valószínűleg egymáshoz kötözve gyalog terelték őket a Maros majd a Sajó völgyében, hogy a Borgóiszoroson tudjanak zsákmányukkal elvonulni. Ez túlságosan lassíthatta az útjukat, mert a rabszolgákat nem tudták lovon szállítani. A magyar csapatok Kerlézsnél körülzárták, és megsemmisítették a rabló csapatot. Az éppen zajló csata zűrzavarát kihasználva az esemény kun szereplője „a kun vitéz”, aki tegyük fel, Ozul parancsnok környezetéből verekedhette ki magát, menekülés közben elhatározza, hogy nem menekül üres kézzel, hanem az összegyűjtött nők közül magával visz egyet. Erre a valóságtól elrugaszkodott történetre az egyházi hittérítőknek kézenfekvő volt egy kész 66

mondát a nép szájába adni. Csak hogy, itt közbeszól a valóság, ami viszont ellentmond az egyház gondolkodásának.4 Miért ne tudnánk elképzelni, hogy a lány szerelmes lett elrablójába, mint ahogy a Képes Krónika az ellentmondásaival együtt ezt feltételezi is. Hiszen a kun harcos – a monda szerin is – nem akármilyen vitézként van jellemezve. A lány (nevezzük Minkának) egy csodaszép jelenség lehetett, aki még nem volt tisztában táltos képességeivel, de a kun vitéz száz ember 4

Az is elképzelhető, hogy ez a hőstörténet I. László szentté avatása kapcsán keletkezett, mint ahogy a holttestének Váradra szállítása körül is minden féle értelmetlen csodának nevezett „félrebeszélések” születtek. A szentté avatási perek indoklása szerintem közönséges mese. Ezeket az úgynevezett tanúkkal bizonyították. A tanúk azt, és úgy mesélték, vagy írták le történetként, ahogy erre politikai utasítást kaptak. Erre nézve már Szent Erzsébetről, és Szent Margitról készült dolgozatomban is tettem utalásokat.

közül is észrevette volna. Különben is jobban járt az elraboltatásával, mert, ha táltos képességei kiderülnek, boszorkányként máglyán végezte volna. Lehet, hogy csak egy falusi gyógyító vált volna belőle, mivel nőnek született, de az akkori viszonyok között a hatalommal biztos baja lett volna.

Szerintem történhetett volna így is Az ismerkedés A kunok támadása nem érte meglepetésszerűen a települést, mert Fancsika nevű székely fürkész értesítette őket. Menekülésre azonban már nem volt idő, így a falu apraja-nagyja a keze ügyében lévő eszközzel próbálta védeni magát, persze a túlerővel szemben reménytelenül. A kunok mindenkit kihajtottak a házakból és a templom felé tereltek, ha durvák is voltak, szemmel láthatón nem akartak senkit megölni, csak a szökést akarták megakadályozni. Látható volt a feladatok megosztása, mert a támadók nagyobb része inkább a házak átkutatásával foglalkozott. Minka szüleinek háza kissé távol esett a falutól, de a vonuló csapat útjába esett. Ők nem értesültek időben a veszélyről. A ház népe – Minka kivételével – a hegyoldalban szénakezeléssel vagy favágással foglalkozott. A csatazaj hallatán és Fancsika tanácsára elbújtak az erdőben. Minkának menekülésre már nem volt lehetősége, hanem az istállóban keresett menedéket. Az istálló üres volt, mert az állatokat nemrég hajtotta ki a legelőre. Elhatározta, nem adja olcsón az életét. Mielőtt óvatosan magára csukta volna az ajtót, kilesett rajta. Pillantása összeakadt egy fiatal kun harcoséval, aki nem avatkozott bele a fegyvertelen emberek hajszolásába, és nem vett részt a házak átkutatásában sem. Láthatóan a vezetőjük lehetett, mert mindenre kiterjedő figyelemmel irányította a harcosait. Mintha csak tudta volna, hogy neki itt valami mást, igaz kincset tartogat a sors. A fiatal harcost szinte megbabonázta a lány látványa. Nem akart hinni a szemének, mikor Minkát az ajtón belibbenni látta. Számára ebben a pillanatban nyert értelmet a hadjárat. A társait továbbparancsolta, ő pedig feltűnés nélkül kivált közülük, hogy utána járjon a jelenségnek. Minka látva, hogy a harcos egyedül, lovát vezetve közeledik, kétségbeesésében felkapott egy szénázó villát, és készenlétben várta a támadást. A harcos a karám-

MAGYAR MONDÁK rúdhoz kötötte a lovát, majd mikor az ajtó résein próbált belesni, a lány a villával rávágott az ajtóra, ami jól orrba vágta. Persze a beakasztott ajtó nem jelentett akadályt a kun harcos számára, de mikor feltépte, elámult a csodaszép lány láttán. Ez majdnem a vesztét is okozta, mert Minka a villával rögtön támadásba lendült. A harcos a pajzsával elhárította a támadást, és előre lépve a szabad kezével megragadta a lány csuklóját. Minka heves kézitusába kezdett, de a kun harcos elengedve a pajzsát, mosolyogva mindkét kézzel átölelte a derekát. A menekülési igyekezete egyre lanyhult, mígnem a vitézzel együtt a jászolban találta magát, sőt, ezt a testhelyzetet nagyon kellemesnek érezte. Hogy ez után mi történt azt csak az egerésző macskák és a Feljebbvaló láthatta. Mért ne lenne hihető (Képes Krónika), hogy a kis „Csete-páté” után Minka olyan lelki, és szellemi változáson ment keresztül, mondhatni örökös révületbe került, ami a 15 éves lány viselkedését egész életére megváltoztatta. Nem létezett többé más számára, csak a férfi, a vitéz, a kun harcos, akinek legyen Káló a neve. El is határozta, hogy önként követi. Összecsomagolt némi ruhát és egy kis maradék élelmiszert, majd a már lovon várakozó vitéz mögé gyakorlott mozdulattal fellendült, és már indultak is a remélt jövőbe. Esetleg még csodálkozhatunk azon, hogy a szüleitől való búcsú elmaradt, de ebben az állapotában ez benne fel sem merült. Amíg a kunok egy része a fiatal nők sorba kötözésével foglalkozott, addig a többiek a házkutatásokban talált értékeket a málháslovakra helyezték. A talált élelmiszerből feltöltötték a készleteiket, majd sürgősen elindultak. Néhány harcos kíséretében a rabszolganőket5, és az újonnan rabolt értékekkel megrakott málhás lovakat keleti irányba Kerlézs felé indították, ahol összegyűjtötték a rabszolgákat. A falu lerohanása után a rabló különítmény csatlakozott a fő sereghez, hogy nyugatra menve tovább raboljanak. Hogy Káló háta mögött a lánnyal a fő sereghez csatlakozva igen nagy feltűnést keltett, az enyhe kifejezés. Sőt. Súlyos fegyelemsértés felelősségét vállalva a parancs ellenére nem kötözte a többi rabszolganő közé. Ozul (a csapat vezére) azonban nagyon bölcsen félrehívta, és a lányt leparancsolta 5

A pusztai népeknél gyakori volt, hogy népük vérfrissítés céljából más népektől nőket raboltak

67

MAGYAR MONDÁK a lóról. Káló erősködött ugyan, hogy „a lány az enyém”, de Ozul közölte vele a parancsot, hogy csináljon, amit akar, de a lány nem jöhet a csapattal. Ebbe a parancsba az is beletartozott, hogy esetleg ölje meg. Káló a lányt az egyik tartalék lovára ültette, amellyel tisztes távolból követte a csapatot. Megbízott benne, mert a lány így is igen nehezen vált meg szerelmesétől. Napokon keresztül követte a csapatot, megnehe-

zítve ezzel a fürkész Fancsika dolgát. Figyelme annyira csak a kun vitézre összpontosult, hogy – bár a lova mindig jelezte neki – észre sem vette a hírszerző közelségét. Az éjszakákat a táborból kilopakodó Káló karjaiban töltötte, nem is sejtve, hogy a hírszerző bármikor levadászhatta volna a szerelmét. Már a jövőt tervezgették, mikor a Cserhalom hegynél bekerítették őket a magyar csapatok, így Minka természetesen az ostromgyűrűbe szorult.

2. ábra Cserhalom hegy Kerlézs mellett

A kunok a szabálytalan kúp alakú hegy tetején kb. 500 m átmérőjű tábort alakítottak ki. A hegyet enyhébb lejtőjén (ez kb. a kúp ¾ része) a kun tábortól 300 méter szélesen ritkás bokrokkal tarkított rét vette körbe. A hegyoldal maradék ¼ része növényzettel alig fedett meredek köves, lóval megmászhatatlan terület. Az enyhébb lejtésű sávnak a közepén magányos fenyőfa ajánlgatta magát a lány számára menedékül. Minka igyekezett észrevétlen maradni, ezért a lovát is elengedte, majd felmászott a kiszemelt fenyőfára, mert a csata észszerű helyszínének is ez a viszonylag tiszta terület látszott. Innen a magasból tökéletesen rálátott a leendő harctér nagyobbik részére, és képzeletbeli védőszárnyat tartott Káló fölé. Azonban révületben lévén nem volt igazán óvatos, hiszen Káló észrevette őt a fán. Ez volt a szerencséje, mert különben a kunok levadászták volna. Mikor a harc eldőlni látszott, a kunok maradéka felszorult a hegytetőre. Végül Káló látva, hogy Ozul parancsnok holtan fordult le a lováról, és ő 68

már csak egyedül hadakozik, átvágta magát a magyar harcosok gyűrűjén, és a fenyőfa felé irányította a lovát. Minka az övébe kapaszkodva vágta közben fellendült a háta mögé, és a célzottan rájuk lőtt nyilak felhőjében igyekeztek elhagyni a harcteret. A kissé túlterhelt lónak minden ügyességére szüksége volt, hogy a lankás hegyoldalon lefelé vágtázva ne bukjon fel, de kitűnő kiképzést kapott, így jól oldotta meg a feladatot. A csata a kun sereg megsemmisülésével gyakorlatilag véget ért. Ozul parancsnok ostoba hibákat követett el. Nem volt megfelelő stratégiája6, és taktikája7 sem. Vonulásuk során nem használt elő- és utóvéd erőket, vagy is hiányoztak a felderítők a csapatából. Útirányát valószínű ötletszerűen választotta, különben a visszautat nem a már előzőleg kirabolt, felégetett területeken akarta vol6

A stratégia: az ellenfél várható lépéseinek elemzésén alapuló utasítási rendszer. 7 A taktika: a kijelölt cél elérésére alkalmazott tervszerű módszer.

na megtenni, ahol így csapata és a foglyok élelmiszer utánpótlása nehézségeket okozott. Ráadásul belesétált a magyar sereg harapófogójába. Fogalma sem volt a magyar sereg erejéről, de még a közelségéről is csak az utolsó napon értesült. Ozul vezér a „kirán-DULÁS” célját ugyan meghatározta, tehát rabolni, és rabszolgákat szerezni jött, de a végrehajtás ötletszerűen történt. A fiatal harcosokat asszonyszerzés ígéretével csábította magával, de őt az aranykincs csábította, melynek megszerzését mérték és gátlás nélkül hajttatta végre. Az egyszerű gondolkodású műveletlen rablóvezér személyében, mint rossz vezetőnek, a neve is eltűnt a történelemből. A győztes magyarok megkezdték az ünnepelést. Már csak néhány menekülőt kellett üldözni, és itt csak egyetlen mondat erejéig csatlakozzunk a „Névtelen Jegyző” Képes Krónikájához: „A menekülõ kun vitézt a háta mögött ülõ elrabolt lánnyal Szent László vette üldözõbe.” László herceg már a harc közben is felfigyelt egy különlegesen jól küzdő kun harcosra, akit nem fogott a kard, kivédte a buzogányok ütését, és a nyílvesszők is rendre kikerülték. Ki lehet ez az ember? …futott végig a kérdés a Herceg agyán. Méltónak találta volna a személyes küzdelemre is, de a csata eldőlt a harcos pedig ahelyett, hogy menekülne, mintha valamit keresne. Meg is találta, mert vágta közben a háta mögé egy lány lendült fel, és együtt menekültek. A Herceg ezt látva, – aggódva azon, hogy csak a lányt éri a nyílvessző – rögtön leállította a nyilas vadászatot. Különben is, a nyilak rendre célt tévesztettek. Érezte, hogy ez csak különleges harcossal történhet meg, ezért maga indult utánuk. Megmaradt testőreivel együtt egész kis csapat követte. Tudta, hogy a vele majdnem azonos testalkatú fiatal harcosnak a lánnyal is túlterhelt lovával semmi esélye, hogy messzire jusson. Természetesen lovával az erdei terepen kényelmesen utolérte őket, mert csak a menekülő harcos által keresett csapáson tudta követni, ahol az ágakat kerülgetni, vagy letörni lehetett. A fák sűrűsége nem adott másra lehetőséget. A hátuk mögé érve bíztatta a lányt, hogy ugorjon le a lóról, de a lány erre nem volt hajlandó8, ha8

Anonymus szerint „a bíztatásra a lány az övénél fogva lerántotta a kunt a lóról”. Ez még elvileg sem volt lehetsé-

MAGYAR MONDÁK nem csak kapaszkodott a harcos övébe, és tökéletes összhangban tovább lovagoltak. Mikor egy tisztáshoz értek, ahol a terep ezt lehetővé tette, a herceg két-három vágtaugrással jobb kézről melléjük lovagolt. Tekintetük összeakadt. Egyikük sem rántott kardot, pedig a Herceg jobbkezes előnyét kihasználhatta volna, de a lányra ez veszélyt jelentett, hanem átnyúlt a karjával, hogy Kálót lerántsa a lováról. Ekkor az, hirtelen lefékezte a lovát. A herceg túlszaladt rajtuk, de visszaperdült, és szembe fordult a harcossal. Csak hogy, ekkor az üldöző kísérőcsapat is csörtetve utolérte, és lövésre kész nyilakkal körbevette őket. Elvesztünk, gondolta Minka, és leugrott a lóról, hogy megkönnyítse szerelme harcát. László herceg gyűrűbe parancsolta kísérőit, hogy ne avatkozzanak közbe, de Minkát egy keresztes páncélt viselő testőr a hajánál fogva kipenderítette a körből. László herceg a csata végeztével már nem akarta Kálót megölni, hanem ereje tudatában, és győzelme biztos reményében egy hagyományos lovagi küzdelemmel ünnepelni készült. Azonban Káló számára ez nem volt sem ünnepi, sem lovagi, mert a lovagok a tornán önként és fegyverhordozó segédekkel vesznek részt. Viszont a körülmények egy megalázó nyugati stílusú szórakozás árnyékát sejttették. „Lássátok! A nyugati vitéz hogyan győzi le a pogány barbárt”. Káló tudatában volt veszett helyzetének. Azzal is tisztában volt, hogy egyelőre nem akarják megölni, hanem egy macska-egér játékban meg akarják alázni. Míg László herceget testőrsége vette körül, addig Káló egyedül állt a kör közepén. Vagy talán még sem? A két vitéz egymással farkasszemet nézve készült a támadásra. László herceg lecsatolta kardját, és a sisakját széttárt karjaiban tartva jelezte, hogy Káló is tegyen ugyanígy, majd mindketten ledobták a földre. Káló körülnézett. A hatalmas lovag és testőrei láttán még is szokatlan, szinte emberfeletti erőt érzett magában. Azt gondolta, ha birkózni kell, abban van esélye, bármilyen hatalmas is a herceg. Felnézett, és már tudta,

ges, mert a majdnem kétszer olyan súlyú harcos nyeregben kengyellel lovagolt, a lány pedig csak szőrén. A krónikák itt izgalmas lovas üldözést írnak le, nem törődve azzal igaz e, valóságos e. Az üldözés erdős területen folyhatott, ahol nem lehet csak úgy száguldozni, mint ahogy a krónikaíró, vagy a monda elmeséli, mert a faágak pillanatok alatt lesodorják a lovast.

69

MAGYAR MONDÁK hogy az erő, a segítség Minka személyében, mint egy angyal, ott fénylett egy fenyőfa ágai között. A keresztes testőr a fegyvereiket félretette, majd füttyjelére megindították lovaikat, és lóhátról egymásba kapaszkodva birkózni kezdtek, majd, lerántották egymást a földre. Megkezdődött közöttük a pusztai népeknél szokásos fegyverek nélkül vívott hagyományos küzdelem, amelynek ott nem az egymás elpusztítása, hanem legyőzése a célja. Itt azonban másról szólt a történet. A herceg ünnepeltetni akarta magát. Mindketten nagyon fáradtak voltak már a csatában vívott kora reggeltől tartó küzdelemtől, de pihenni nem lehetett. Káló bőrből készült páncélöltözete könnyebbé tette a mozgását, ezért a küzdelem során sokszor felülkerekedett a hatalmas erejű herceggel szemben. Egy alkalommal a herceg ütésre lendült kezét megfogta, és a lendületét kihasználva földre rántotta, majd kezét hátracsavarva hátulról a nyakára lépett. Halálos helyzet. Győztünk! …gondolta, de nem törte el a hercegnek sem a karját, sem a nyakát. Minkát keresve felnézett a fára, aki éles kiáltással figyelmez-

tette, hogy hátulról támadás éri. Sajnos későn. A keresztes testőr – aki korábban Minkát a körből kidobta – készenlétbe állt arra az esetre, ha Káló a Herceg fölé kerekedne, és az ünnepet elrontaná. Mivel ez a helyzet előállt, gyorsan közbelépett és a buzogányával hátulról fejbe vágta. Káló azonnal összeesett. A halálosan fáradt László herceget felsegítették a lovára, a becsületesen küzdő ellenfelet otthagyva, és az eset tanújáról – Minkáról – is megfeledkezve kedvüket szegetten sürgősen elvonultak. Mire Minka lemászott a fáról, már csak Káló lova – aki kiszökött a gyűrűből – nyalogatta a még élő gazdája véres fejét. Minka kétségbe esetten sírva egy öreg fa tövébe vonszolta a haldokló szerelmét, majd ölébe fektette a fejét és egy altató nótát énekelve lassan örök álomba ringatta. Sokáig így maradtak, majd a szablyájával mély gödröt ásott, és eltemette. (Csak így tudom elképzelni azt a képet, ahol a festõ szerint Szent László a lány - Szántai szerint Szûz Mária - ölébe hajtott fejjel piheni ki a csata fáradalmait, de én haldokló Kunnal.)

3. ábra Cserhalom hegy

Egy év is eltelt, mikor Kerlézs község lakossága körében terjedni kezdett, hogy a környék erdőiben egy titokzatos őrült lányt láttak egy sötét színű lovon íjjal, szablyával felszerelve mozogni. Bár mindig csak pillanatokra látták, de élményeiket minden féle látomásokkal tarkítva mesélték el, és bi70

zonygatták, hogy ez csak kísértet lehet, mert lobogó fehér ruhája van. Aztán kun bőrpáncélban látták. Néha megtalálták az általa elejtett vadak maradványát, vagy a tűzgyújtásainak helyét. Kezdetben egy nehezen összetoborzott csapattal még hajtóvadászatot is indítottak, de félelemtől izzad-

tan, eredmény nélkül tértek vissza. Máskor megpróbáltak csapdát állítani, hogy elfogják, de még a kihelyezett mérgezett ételektől is csak a saját kutyáik pusztultak el. Sok-sok év múltán a gombaszedők, vagy a gyógyfüvek gyűjtői már gyalogosan vadbőrből készült ruhában látták, de mindig egy pillanat alatt nyoma veszett. Már a legbátrabbak sem szívesen jártak egyedül, és bevallottan féltek. Libabőrős háttal döntötték a fát, kaszálták a rétet. Már a legidősebb emberek se nagyon emlékeztek az itt vívott csatára, de a kísértet még mindig előfordult. Természetesen senkinek nem ártott, az emberek pedig kezdték megszokni, és már csak a rosszul viselkedő gyerekeket fenyegették vele. Ebben az időben Kerlézs községben élt egy 14 éves hosszú szőke hajat viselő kislány, aki nagyanyjával gyakran járt az erdőre gyógyfüvet, gombát gyűjteni. Különleges képességekkel lehetett megáldva, mert mielőtt a nagyanyja meghalt átadta neki gyógyfüves tudományát. Tőle hallott a falu határában lezajlott csatáról, és a végén az erdőnek egy tisztásán lezajlott lovagi küzdelemről is, aminek kislányként véletlenül rémült nézője lett. A csatazaj elmúltával a kis tanú hazaszaladt, hogy a nagyanyjának elmesélje, aki úgy döntött, hogy jobb lesz titokban tartani az eseményt, hátha baja származik belőle. Lám, milyen igaza lett, mert az életben maradt főszereplőből közben király lett. A tisztás helyét is titokban tartották, mert, azóta különlegesen gazdag lett a legjobb gyógyfüvekben, és ha az emberek ezt tudnák, tönkre tennék a hely varázsát. Hallgattak az őrült nőről, meg a titokzatos kísértetről is, mert gyakran előfordult, hogy „véletlenül” a tisztáson felejtettek valamilyen ruhát, edényt, ennivalót, szerszámot. Telt múlt az idő, és a kislányból is nagymama lett, és ő is csak egyedül a szőke kis unokájának – a „mi szőke kislányunknak” – adta tovább a titkot. A mi szőke kislányunk is hallotta az emberektől az őrült nőről keringő „rettenetes” történeteket, de még sem félt egyedül erdőt járni. Gyakran megfordult azon a tisztáson ahol különlegesen sokféle gyógynövényt tudott gyűjteni. Egyszer, kora reggel borsmentát gyűjteni indult. A kedvenc tisztására érkezve, egy kis egyszerű kosárkában összegyűjtve talált annyit amennyire éppen szüksége volt. Elcsodálkozott. Kié lehet ez a kosár? Még ismerősnek is tűnt. Körülnézett, és egészen közel egy nagyon öreg fenyőfa tövében egy ereje

MAGYAR MONDÁK hagyott rongyokba öltözött öregasszonyt talált. Biztos ő a „kísértet”, – gondolta – de nem ijedt meg, pedig közelről még nem látta soha. Hát nem félsz tőlem? …kérdezte az asszony. Ha félek, mit érek vele? …felelte a lány. Reméltem, hogy ma kijössz, és a kosár tartalmát neked gyűjtöttem, hogy legyen időd egy kis mesét hallgatni. Nekem már úgy sem lesz rá szükségem, mert a mai napon elköltözöm ebből a világból. A kislány csodálkozó tekintetét az asszonyon tartva teljes bizalommal ült elé a fűbe. Az asszony pedig egyre erőtlenebb hangon elkezdte mesélni a fenti történetet. Kiegészítve azzal, hogy őt csak az óta látják itt az emberek, mióta László herceg környezetében titokzatos módon meghalt az a keresztes lovag, aki Káló vitézt orvul megölte. Még megkérte a kislányt, hogy itt az öreg fenyőfa alatt Káló holtteste mellé temessék. Ezután gyengéden megsimogatta a kislány haját, arcán halvány mosoly futott át, amitől ismét előjöttek egykori szép vonásai, majd keze erejét vesztve lehanyatlott, és a „kerlézsi erdő kísértete” elszenderedett.

Idézet: Anonymus elõszava a Geszta Hungarórum-ban III. Bélához Tehát legjobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát. A névtelen jegyző és kortársai tényleg „igazán és egyszerűen” írtak a történetről. Csak, hogy az „igazán” nem biztos igazat jelenti. Az „egyszerűen” pedig ebben az esetben nagyfokú pontatlanságnak is nevezhető. Pl.”Szent László (akkor még László herceg) látva, hogy a Váradi püspök lányát egy kun elrabolta, és maga vette üldözőbe.” Tudható, hogy ebben az időben Váradi püspökség még nem létezett, mert azt László a királysági ideje alatt létesítette. A szentté avatási perében viszont milyen jól hangzott. Egyébként is. Hogy kerülhetett volna a csata kellős közepébe az említett lány? A szerző még egy íróasztal-tudósnak izgalmas lovas ül-

71

MAGYAR MONDÁK dözést is hozzá álmodott. Ehhez már csak hab a tortán az a sok valóságtól elrugaszkodott korabeli festmény a templomfalakon, vagy amelyek a festőállványok termékei. „A magyar történelmet, sajnos, gyakran mások írták meg nekünk és helyettünk, ezért itt külföldön is a sok millió kötetes könyvtárakban a magyarságról szóló írások változatlanul megdöbbentően hamis torz képet nyújtanak, melyhez sajnos, néhány magyarországi szerző műve is hozzájárul(t).”

Igen. A történelmet jó vagy rossz szándékkal, de mások írták nekünk. Lehettek ezek a magyarul sem tudó, a magyar vidék életét csak kolostorból ismerő hittérítők, vagy uralkodók által megbízott jegyzők, akiknek ezt esetleg parancsba is adták. Vajon Anonymus mért nem adta munkájához az igazi nevét? Az ő idejében még könnyebben bizonyítható lett volna, hogy Árpád halála után nem egyik fia Solt (Zsolt, Zolta vagy Zoltán), hanem egy oldalági rokon Szabolcs követte a fejedelmi méltóságban. Solt fejedelemsége csak Anonymus találmánya lehetett, azt gondolva, ha fia Taksony fejedelem lehetett, akkor a primogenitura alapján ő is az kellett, hogy legyen. Csak, hogy akkor még működött a szeniorátus elve. Ezt Solt és Szabolcs birtokainak nagysága és az egykori helynevek vizsgálata alapján következteti Kristó Gyula, és Győrfi György is.

zentációs ikonná válásának folyamatában. Tökéletes példa erre Szent László egyik leghíresebb kalandjának, a lányrabló kun történetének az átalakulása a Képes Krónikától a Sacra Coronáig. Az eredeti szövegben László kalandja még számos életszerű, sőt humoros elemet tartalmaz. A kódex anyagát később átvevő scriptorok aztán megkezdték a történet PR-szempontból való kiigazítását, s az egymást követő krónikák szép sorban hagyták el a „kényelmetlen” vagy szenthez nem illő elemeket, míg a történet el nem érkezett a legenda fázisba. VASKÓ Péter, PhD-hallgató (ELTE BTK Romanisztika Doktori Program) Szent László és a kun

Bár őseink táltoshitét az inkvizíció szívós munkával kitörölte a fejekből, emlékük azonban bennünk él. Inkvizíciós peranyagokból tudunk a Szent László lovas versenyekről, a szent ünnepén tartott lófuttatásokról. Az „első” vagy „zenlaslow” (szentlászló?) volt a verseny győztese, aki egy évig nem dolgozott, a győztes paripa pedig nem versenyezhetett többé, a táltosoké lett. A szertartás valamiféle ifjúvá avatás (is) lehetett, az ünnep alkalmával keresztelések, pilisezések történtek. A pünkösdi (Ispiláng) királyság őrzi az emlékét. Mondhatná valaki – és mondják is –, hogy mindez csak mítosz, legenda, tehát nem kell szó szerint venni. Ez igaz. De a történészek és régészek szerint a mítoszokat és legendákat komolyan kell tanulmányozni, mert mindegyiknek van valami történelmi háttere. A nagy régészeti leletek csaknem mind a mítoszok és legendák adatai alapján lettek felfedezve.

Az újabb kutatások (Kristó Gyula) szerint Zolta fejedelemsége csak Anonymus találmánya, és Árpádot egy másik fia követte az uralkodásban. Kristó szerint a tévedés arra vezethető vissza, hogy mivel Zolta fia fejedelem lett, Anonymus a primogenitura szabálya szerint feltételezte, hogy apjának Zoltának is fejedelemnek kellett lennie. Hasonlót állít Györffy György is, de szerinte Árpád utóda a nagyfejedelmi méltóságban nem egy fia, hanem Szabolcs, egy oldalági rokona volt. De a fejedelmi partvonalak vizsgálata a helynevek alapján azt mutatja, hogy Zolta nem birtokolt akkora partvonalat, amekkorát egy fejedelem. Györffy György: István király és mûve. 2. kiadás. Budapest: Gondolat. 1983. Nagyfejedelem volt-e Zolta?

Az idealizálás csírátlanító, fertőtlenítő hatása jól tettenérhető a történelmi anyag mondává majd repre-

72

Homoródkarácsonyfalva: A Szent László legenda az unitárius templom északi falán

XX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEM

J Horváth Tamás írásai Hitler utolsó csatlósa?

1

(Egy Magyarországi úti beszámoló 1943-ból) 1

A címben olvasható jellemzéssel akarták Rákosi Mátyás propagandistái a magyar értelmiség fejébõl a balatonszárszói 1943-as találkozó vagy az alább közölt eset emlékét kitörölni. Alfred Müller-Armack: Auf dem Weg nach Europa – Erinnerungen und Ausblicke (Rainer Wunderlich, Tübingen + C.E. Poeschel Stuttgart, 1971). – 1. fej. Reise nach Alt- und Osteuropa – Sommer 1943 - 21-25. 1. A német szociális piacgazdaság elméleti előkészítőinek munkáit tanulmányozva bukkantam Alfred Müller-Armacknak, Ludwig Erhard gazdasági miniszter államtitkárának idézett írására. A fejezet címe, amely ó- vagy öreg Európát említ, első olvasásra érthetetlen volt számomra. Hogyan lehet a régi Európát kelet Európa mellé állítani? – kérdeztem. Éppen a mostani, az európai alkotmánytervezettel kapcsolatos viták fényében nyilvánvaló, mit jelentett Müller-Armacknak a magyar "elder statesman" beszéde a keresztény gyökerű, emberi jogokat tisztelő Európáról. Sajnálatos, hogy Müller-Armack nem vette magának a fáradságot arra, hogy kiderítse, ki lehetett az az idős államférfi, aki a banketten a rá nagy hatást tevő beszédet elmondta. Izgalmas lenne azokat a jelentéseket olvasni, amelyeket a két csúcsszervezet, a Reichbank ill. a Reichswirttschafts-ministerium "különleges megbízottai" a Gestaponnak készítettek. Kállay Miklós miniszterelnök 1943 évi próbálkozásai érdekes és tragikus eseményei a 20. sz. magyar történelmének. De szóljon immár maga Alfred MüllerArmack: (...) "1941-ben Münsterben megalapítottam az "Általános és Textilpiaci Kutatócsoport"-ot (...) Ezzel kapcsolatot teremtettem a német textilipar vezetőihez, Hans Croon-hoz és Ernst Helmut Vitshez. Tőlük kaptam a meghívást 1943-ban, hogy egy ipari delegáció tagjaként Magyarországra utazzam. A hivatalos jóváhagyást az utazáshoz 1

meg sem kíséreltem megszerezni. A délkeleten sok kapcsolattal rendelkező, segítőkész Hans Croon ellátott a nagykövetségek gazdasági attaséihoz címzett ajánlólevelekkel és a magyar-, a román- és a bulgár textilipar meghívásaival. Kicsit furcsán szervezett út volt ez, amely külsőleg a textilipar tanulmányozását célozta. Ezek azonban engem nem fogtak meg különösebben, bármilyen fontosak is lehetnek. A háttérben az a vágy állt, hogy a kelet-európai országok komplex vallási szerkezetét tanulmányozzam. Akkoriban hivatalosan ez nem volt valami keresett téma. Tíz márka készpénzzel és az előre váltott vasúti jeggyel a zsebemben indultam útnak Magyarországra. A meglehetősen üres vonaton az útitársak üzletemberek és funkcionáriusok voltak, akik nem hagyták ki annak a lehetőségét, hogy Budapestre utazzanak. Magyarország abban az időben még tejjelmézzel folyó ország képét mutatta. A német befolyás nem volt képes arra, hogy azoknak az országoknak a piacait, amelyekbe készültem, a védjegy- és kényszergazdaság egységes szürkeségébe borítsa. Közvetlenül azután, hogy a vonat áthaladt a magyar határon, a velem utazó férfiak mintegy parancsszóra az étkezőkocsiba tódultak, hogy a szabad gazdasággal történő találkozásukat a magyar nemzeti itallal, az erős "barack palinka"-val ünnepeljék. Követtem őket, és csodálkozva tapasztaltam, hogy itt mindaz, amit mi nélkülöztünk, még kapható volt. Érezhetően emelkedett hangulatban láttam magam előtt elvonulni a puszta síkságát. Megleptek a nagy síkság ritka és nyomorúságos települései, amelyen alig lehetett olyan gazdasági udvart látni, amelynek háza egy szobánál több helyiséget sejtetett. Csűrként használt szalmaboglyák, gémeskutak tarkították a festői szegényességet, ami elvárásaimat Budapesttel szemben észrevehetően csökkentette. Azután jött maga Budapest. A távoli síkságból kiemelkedett az akkor még ragyogó világváros csodálatos kastélyaival, kormányépületeivel és körútjaival. Alig tudtam elhinni, hogy ilyen elegáns élet autókkal és fényes lovas kocsikkal még létezik. A város még mindig, mint a Monarchia magyar fővárosa mutatkozott be. Világos volt szá-

Cím, alcím tőlem - JHT

73

XX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEM momra, hogy egy másik Európába léptem át, amelyet nem úgy mint Németországot és Olaszországot nem a történelem során kifejlődött számos város hozott létre. Itt, mint keleten mindenütt, a politikai élet centralizációja hozott egy olyan központot létre, amely a körülötte fekvő vidék jellegtelenségével teljesen ellentétes volt. A német ipari delegáció tagjaival a "Duna palota" hotelban laktam. Szobám a Duna túlsó partjára nézett, ahol egy dombon tornyosuló kormányépületek a régi osztrák-magyar Monarchia második fővárosának összehasonlíthatatlan fényét mutatta. Ugyanott voltak a nemesség és a pénzarisztokrácia gazdagságukat nem titkoló palotái is. A másnap kezdődő ipari tárgyalások során, amelyeken mint megfigyelő részt vehettem, persze megmutatkozott, hogy mennyire kevéssé felelt meg ez a külső kép a politikai valóságnak. A magyar kereskedelemben, amely még jól ellátott piaca révén jelentős tartalékokat rejtegetett, Németország viszonylatában világos egyensúlyhiányt mutatott. A háború szolgálatába állított német ipar távolról sem tudott annyi árut Magyarországnak szállítani, mint amennyit onnét politikai nyomásra exportáltak. A keletkező hiány kiegyenlítése volt a téma. Meglehetősen kísérteties játék volt az egyre romló háborús helyzetben. Az oroszok már messze Besszarábiába és román területre nyomultak be. Valószínűleg egyetlen német résztvevő sem hitt a német győzelemben, akármilyen optimista is volt. Mégis a német javaslat arra irányult, hogy a hiányt tovább növeljék, és a végső győzelem után gépipari szállításokkal egyenlítsék ki. Akkor Magyarország még bizonyos függetlenséget élvezett. A német delegáció tevékeny vezetõje, aki szemmel láthatólag élvezte a Gellért Szálló látszólag kellemes környezetét, nem sietett a tárgyalásokat befejezni. Összeráncolt homlokkal megállapította ugyan, hogy a magyar fél delegációja élére zsidó politikust nevezett ki, de ezt akkor tudomásul vették. Csak egy évvel késõbb változott a helyzet az akkor még uralmon lévő magyar kormányzó, Horthy tengernagy fegyvernyugvási javaslatára. Akkor még Magyarországnak "kegyelmi időszaka" volt. A német delegáció legtöbb tagja számára világos volt, hogy a tárgyalások eredménytelenek maradnak. De legtöbbnek nem is ez volt az utazás fő célja. 74

Felejthetetlen számomra az az este, amelyre a magyar fél hívott meg. Számos magyar miniszter, volt miniszter és politikus jött össze. Egy öreg magyar miniszter beszéde emlékezetembe ivódott. Szólásra emelkedett, és a német nacionalizmus hatalma és befolyása alatt álló helyzetben Magyarország nevében nyíltan állást foglalt a keresztény Nyugat mellett. Állama létének értelmét a nyugati szabadsághoz való ragaszkodásban és a keresztény hit védelmében látta. Ilyen szavakat Németországban már egy évtizede nem lehetett nyilvánosan hallani. Felszabadító sokként hatottak egy nálunk elsüllyedt világból, itt azonban nyílt és szabad híveket talált. A terített asztal kellemessége sőt luxusa érdektelenné vált ahhoz az élményhez képest, hogy valahol még vannak erők, amelyek merték még a régi Európát a keletre legmesszebb előretolt állásaiban védeni.

Szabadság, demokrácia, törvény, erkölcs (1977. június 26) Balla Bálint professzornak a szabadságról és ’szabadságokról’ szóló gondolataihoz2 szorosan kapcsolódik F.A. von Hayek Nobel-díjas tudós cikke, amelyet "Wohin steuert die Demokratie" címmel a Frankfurter Allgemeine Zeitung 1977. jan. 8-i száma közölt. Von Hayek professzort évtizedek óta foglalkoztatja a szabadság biztosításának a gondolata. A cikk, amelyet itt ismertetni kívánunk, azért érdemel különleges figyelmet, mert a nyugati demokráciák valóságából indul ki, azaz feltételezi a többé-kevésbé meglévő ’szabadságokat’. Emellett sok mai álmodozóval és társadalmi felforgatóval ellentétben egy fajta megfontolandó megoldást is javasol. Cikke bevezetőjében von Hayek hitet tesz a demokrácia elve mellett, annak ellenére, hogy ez az államforma "nem bizonyult a zsarnokság és elnyomás ellen biztos védelemnek"3.

2

Balla Bálint: Október szabadságai - KSz 1976. 3. sz. 201218 lap 3 Ezzel az idézőjellel a von Hayek professzor cikkéből szó szerint fordított mondatokat vagy kifejezéseket jelöljük.

"A demokrácia megvalósulását nemcsak a kormányok váltakozása jellemezte, hanem az is, hogy egyre többet kormányoztak" (azaz a kormányok hatásköre az élet egyre több területére terjedt ki). "Korábban az alkotmányok fokozatos fejlődése a kormányok hatalmának korlátozását célozta. Egy idő után azonban az a közmeggyőződés kezdett meggyökeresedni, hogy a hatalom túlkapásaival szemben nincs szükség ún. alkotmányos korlátozásokra. Úgy vélték, elégséges, ha a választott parlament többsége ellenőrzi a kormányt." Így jött létre a "korlátlan demokrácia". Nem a demokratikus kormányforma általában, hanem ez a korlátot ismerni nem akaró demokrácia okoz problémát. A baj az, hogy az ún. törvényhozó testületek kormányzati feladatot kaptak. Nem ez lebegett a népképviseleti rendszerek egykori teoretikusainak, elsősorban John Locke-nak a szeme előtt. Ők a jogállam eszményképében a törvények uralmát, azaz a törvények szerint való kormányzást akarták megvalósítani. A mai parlamenti többségeknek módjuk van arra, hogy olyan törvényeket hozzanak, amelyek éppen e többség, és a belőle alakított kormány érdekeit, nem pedig az egész közösség minden tagjának a szabadságát szolgálják. Az ilyen törvényeket csak rossz tréfának lehet bélyegezni – írja F.A. von Hayek. A valóságban ui. itt a kormányzói hatalom törvénytelen gyakorlásáról van szó. Ha valaki azt állítja, a jogállam működése azáltal biztosítva van, hogy a kormány intézkedéseit valamely többség jóváhagyja, az a szavakkal játszik. Von Hayek professzor ezután jellemzi a mai parlamentek törvényhozói illetve kormányzati funkcióját. Finom megkülönböztetésről van itt szó, hiszen alaki szempontból a parlamentek törvényhozó testületek ma is. A törvényhozás azonban zömében a kormányzati tevékenység sokszor nagyonis aprólékos és részletekbe menő szabályozásában merül ki. A feladat az lenne, hogy a tulajdonképpeni törvényhozást a kormányzástól, a kormány tevékenységének közvetlen támogatásától elválasszuk. Ezáltal újra helyreállna a klasszikus ideál: a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztása. A ’valódi’ törvényhozást von Hayek egy "érett emberekből alakított országgyűlésre" bízná, amelybe minden évben a 45 évesek korosztálya

XX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEM 15 évre választaná meg képviselőit, a testület 1/15 részét. A pártpolitika érvényesülése helyett a kiválasztásnál a személyi értékeknek kellene döntőknek lenniük. Ún. évjárat-klubok alakulnának országszerte, ahol az emberek összeismerkednének, és a pályázók közül a megfelelő jelölteket kiválasztanák. Ha jól meggondoljuk, nem is olyan utópikus javaslatok ezek a pártpolitika sokszor kicsinyes intrikáiba belefáradt mai ember fülének. Az az igény, hogy a törvény uralkodjék a társadalomban még a kormányhatalom felett is, a Nobel-díjas tudóst egy nagyon érdekes megállapításra készteti. Így ír: "A demokratikus kormányzatot indokolt a nem demokratikussal szemben előnyben részesíteni. Ennek ellenére hajlom arra, hogy a törvények korlátozta nem demokratikus kormányzatot a korlátot nem ismerő demokrácia fölébe helyezzem." Merész szavak ezek abban a korban, amikor Chilétől a Szovjetunióig egyetlen totalitárius rezsim ajkán nem halkul el a ’demokrácia’ jelszava. Itt jutunk el azonban éppen ahhoz a ponthoz, ahol von Hayek professzor gondolatait tovább kell szőnünk. A felvilágosodás eszmevilágát éppen napjaink gondolkodása haladja túl. Lassan felismerjük, hogy sem az ész sem a törvények uralma nem hozza meg a megoldást az emberiség nagy problémáira. A gondolatmenet teljessége kedvéért legyen szabad ezek közül a nagy problémák közül párat idézni: a háború elkerülése, az éhínségek megszüntetése, a természet megmentése a ’homo technicus’ rombolásától, a politikai gyilkosságok és a terrorizmus, súlyos becsületbeli eltévelyedések a hatalom megtartása érdekében. A törvények és a törvényekhez hasonló hivatalos előírások egész életünket a legapróbb részletekig szabályozzak. Ugyanakkor azt kell tapasztalnunk, hogy ezek az előírások. nem képesek olyan magatartást ’teremteni’, amely a modern társadalmat kínzó visszaéléseket kiküszöbölné. Itt botlunk az erkölcs fogalmába. Állíthatjuke, hogy F.A. von Hayek elképzelése a törvények uralmának helyreállításáról magában foglalja az erkölcs uralmát is? Kezdve a mózesi Törvényen nyilvánvalóan könyvnyi anyagot lehetne összehordani arról, hogy a legújabb kor teljes szekularizációjáig miként fonódott egybe ’törvény’ és ’erkölcs’. Ez nem is cso75

XX. SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEM da, hiszen mind a kettő magatartásszabályok gyűjteménye az ember társas életének a rendezésére. Az előbbi az állami életre utal. Törvényeken olyan magatartásszabályokat értünk, amelyek megtartására az állam polgárait és azok szervezeteit hatalmi eszközökkel kényszerítheti. Ezzel szemben – elvileg – a helyes erkölcsi magatartást az állam nem írja elő. Az erkölcs valamiképpen az Isten, a vallás és elsődlegesen az egyes ember ügye. Az ember a lelkiismerete ítélőszéke elé viszi a tetteit. A lelkiismeret az első fórum annak elbírálásában, hogy ezek a tettek megfelelnek-e az erkölcs szabályainak. Van-e ilyen körülmények között jogosultsága annak, hogy az itt ismertetett állambölcseleti tanulmány neves szerzőjétől az erkölcs kérdésének az elhanyagolását számon kérjük? A mai szekularizált, deista vagy ateista ember szempontjából erre semmi alapunk nem volna. De mintegy ’argumentum ad hominem’ gyanánt ennek a mai embernek kell szegeznünk a kérdést: von Hayek professzor panasza a túl sok kormányzással kapcsolatban nem abból a tényből következik-e éppen, hogy a helyes lelkiismeret bíráskodását a 10 parancs ügyében az állami bíráskodás váltotta fel sok ezer parancs, azaz törvény alapján? A mai ember ’nem tud mit kezdeni’ az erkölccsel. Száz ember százféleképpen határozza meg. Azon a homályos óhajon kívül, hogy ’bár csak az erkölcs jobban uralkodnék a mai társadalomban’ nem tud hidat verni a törvény és az erkölcs közé. Szükséges egyáltalán ilyen hídverés? Talán nem is, ha erkölcsnek és törvénynek, illetve a kettő képviselőjének egyháznak és államnak igazi szabadságban történő együttélése biztosítva van. Nem kétséges, hogy ma a fizikai hatalom teljes egészében az állam kezében összpontosul, az egyházak befolyása az államéletre ill. kormányzásra minimális. Amikor ezt a tényt elismerjük, vissza kell térnünk F.A. von Hayek követelményéhez: a törvények szerint való kormányzás kevés kormányzást kell hogy jelentsen, és sok szabadságot.

76

Éppen itt jut szerephez az erkölcs. Gondoljunk arra, hogy milyen kevés erkölcsileg esetleg megengedett cselekedet ütközik törvénybe! Az emberek túlnyomó többsége ma is egy-egy cselekedete előtt inkább arra gondol, erkölcsi felfogásába ütközik-e a szóban forgó tett, nem pedig azt, hogy törvényellenes-e. Nem azt kell tehát vizsgálnunk, hogy a különböző emberek erkölcsi felfogása milyen nagy mértékben üt el egymástól. Ha mintegy matematikai módszerekkel megkísérelnénk a különböző erkölcsi fölfogások illetve szabályrendszerek ’közös részét’ meghatározni, csalódottan kellene megállapítanunk: nem érdemes erkölcsről, mint társadalmi magatartásszabályok rendszeréről beszélnünk. Érdemesebb felfigyelni arra, hogy bizonyos helyeken és történelmi viszonyok között igen magas fokú erkölcsi ideálok alakultak ki. Ezekkel egy időben, mint egy ezekkel kölcsönhatásban a társadalmi együttélés kultúrája is igen magas volt. Ezeknek az állapotoknak a kialakításához és fenntartásához nemcsak az emberek egyetértése (érdemes közbevetni, hogy a latin consensus nemcsak egyetértésre, hanem egyet-’érzés’-re is utal!) hanem tudatos munka is szükséges. A közelmúltból erre az angol gentleman ideál és a ’tenyésztésre’ kialakult ’public school’-nak nevezett magán középiskolák szolgáltatják a legjellemzőbb példát. A ’gentleman’ magatartását sem az írott állami törvények szabályozták, cselekedetei mégsem ütköztek törvénybe. De áll ez régebbi korokra is. Az erre a névre méltó keresztény lovag vagy városi polgár és mindazok, akik tiszta erkölcsi szempontok alapján élték le életüket ’saját maguktól, t ö r v é n y n é l k ü l tették a jót’ mint azt Ovidius a képzeletbeli aranykor emberéről írta. A mondottak alapján szabad talán a tanulmány címének a szavait az alábbi egyszerű megállapításba rendeznünk: Minél tökéletesebb az erkölcs annál egyszerűbb lehet a törvény, igazabb a demokrácia, veszélytelenebb a szabadság.

MAGYAR ZENE

L. Kecskés András A JÓ ( Otrokocsi Fóris és a JHVH nyomában ) A magyar zenetörténet első, 1538-ban nyomtatott kottafejekkel megjelent verses históriája a zsidó és a magyar nemzet sorsának párhuzamára épül, mely különösen a protestáns irodalomban a 18. század végéig tartotta magát. Az egymás mellé állított és összehasonlított magyar-zsidó sorstörténet sűrűn előforduló irodalmi-történeti fordulat /toposz felélesztésére és erősítésére írta 1693-ban az Origines Hungaricae c. nyelvészeti munkáját Otrokocsi Fóris Ferenc/ 1648-1718/. A volt gálya-

rab, majd nagyszombati jezsuita haláláig fáradozott a szétszakadt egyház újraegyesítésén és a magyar nyelv eredetének felderítésén. Ugyan a magyar és a zsidó nyelv rokonságáról szóló műve tévedésektől nem mentes, de az úttörés minden buktatója ellenére jó helyen tapogatózott. A szkíta időket emlegető, nagylélegzetű dallammal ellátott históriás énekünket követő gondolatok e témát járják körül.

Esztergomi Farkas András: Cronica de introductione Scyttarum in Ungariam et Judeorum de Aegypto. Krakkó, 1538. Az első két versszak sormetszete: 12+11 - 12+12 - 12+13 / 12+13 - -12+13 12+13

Jersze emlékezzönk az örök Istennek csudálatos nagy hatalmasságáról, Melyvel Scythiából régi magyarokat jó Magyarországba olyan módon kihozá, Ment régen kihozá az sidó népeket Fárahó királnak markából, ínségéből.

------------------------------77

MAGYAR ZENE Mind a scythiai hatalmas magyarok származának két jeles férfiaktól: Egyik férfiúnak Hunor vala neve, és az másodiknak nagy Magor vala neve, Kiktől az magyarok, felneveztetének: Hunorról hunnusnak, Magortól magyar(ok) nak.

------------------------------Jóllehet magyarok el-benn Scythiában hatalmasok és nagy sokan valának… stb.

------------------------------Számos bibliatörténettel foglalkozó tudós állítja, hogy Izrael népe Kr.e. a 18-19. században fokozatosan foglalta el Kánaánt – Kain népének szálláshelyét, az ókori Palesztina ill. Galilea földjét, ahol ide-oda vándorló legeltető pásztornépek éltek, majd azok nyelvét átvette. Dolgozatunk e nyelvtörténeti eseményen alapuló, szerény észrevételeivel szeretne hozzájárulni a téma fehér foltjainak eltüntetéséhez.* Izrael Istene, JHVH / JaHVeH hangzóinak magyarnyelvi rokonságához magyarázat szükséges, melyre álljanak itt a következők: A régi héber hagyomány négyszögletbe férő jele / tetragrammja, a JHVH a „kimondhatatlan Istennév” jelölése lett. A magyar nyelv használatában a „Kimondhatatlanul jó” kifejezés mai napig használatban van, mely a felfoghatatlan, a végtelen jóság kifejezője. Izrael népe a Tóra / Mózes öt könyve / elfogadásával vakon megbízott Istenben, mondván: Amit Isten felajánl az csak „jó” lehet. A JaHVeH jel első fele számos héber név első szótagjának alkotóeleme lett. Több esetben a H-t már ki sem írták, mert feltehetően – mint annyi más mai nyelven is: néma volt. A JHVE-vel kapcsolatban álló személynevek közül a fontosabbakat állítsuk egymás mellé: Jaazanja, Jachim, Jakob /az ősatya /, János (gör. Johannesz), Jehosefát, Jehu, Jesaja, Jesua v. Jehosuah / Jézus nevének egyik lehetséges őse /, Jiftach v. Jefte, Jiszreel, Joáb, Joás, Joel, Johanna, Jojachim, Jojakim, Jonatán, Jorám, Jozefát, József, Józsue, Judit stb. A „J” után öt különböző magánhangzós variáció van. Figyelmet érdemel a „H” kimaradása ill. némasága,

78

mely után csupán a JaV/e marad a JHV/éből. Az így magára maradt Jo és JaV szórészek már alkalmasak arra, hogy honi szavakkal összevessük. Először a Jó és a Jó/ság mellé a Jó/szága vagy valakinek a JaVa / Jó-Ja, vagyona jelentés tűnik fel. Pár mondat erejéig példákat állítva: „Christus leszáll magas mennyországból, szent Atyjának parancsolatjából, mint mennyei jóságok az égből, dicsértetik Angyalok szavából.” / Huszár Gál / Megette a kenyere JaVát / többségét. E bölcs mondat az évek múlását jelzi. Ide tartoznak szorosan a JaV-ít és a JoBB-ít – a kettős ajakképzésű / bilabiális szóvégek. Javallat = jó-tanács, javas / jobbító, gyógyító /, Jau és Jaum alakokban fordul még elő Kr.e. 20. századi a sumér-akkád iratokban, de nem egy isten-névvel kapcsolatban. Magyar oklevélben 1211-ben jelentkezett „Iou” alakban, „jó” jelentéssel.* Az ősi pelazg / palóc / – ivadékok / a hellén kor előtti nép a Peloponnészoszon /, a palócok magánhangzó-torlódásos kiejtésükkel / diftongussal a jó-t ma is jau-nak mondják. A latin „u” hangzót írásban a V-vel jelölték az etruszkok hatása alapján, így a „jau”-t JAV-nak írhatták egykoron. Észrevételünk jogosságát alátámasztja a csángó magyar és a görög nyelv közti félreérthetetlen testvéri kapocs: a csángó Jó és a görög „ia” és „eü”. Ezzel rokon a „Jó/szág” szavunk, mely a görög eü/sz szó értelmében a JaV/adalmat ill. a JöV/edelmet jelent. Tanulmányunkban a kopt „Jeu”= Isten szó is említést érdemel; hallatára érik a bizonyosság.* Itt kell megemlítenünk, hogy a perzsa iZSDaN / Isten/ szó a magyar Jót/tevõ, õs-tevõ jelentésû, az „őS-TeN”-ni tudó ill. – cselekvő, szavunknak egyik lehetséges fölmenője. Az „íz”, Jó/érzést jelent, hiszen az íztelen étel, az a nem jó étel. Így válhatott az „isteni-Jó”, az „égi Jó” egyes népek nyelvében a gör. Iéz/osz/, a lat. Iz/usz/, a szláv Ísz/usz stb. a földre szállott istenfiú nevére, aki életét „adta” az emberiségért. Ide sorolhatjuk még az oszét/szkíta/ nyelv „ad” szavát, melynek jelentése „íz”.*

MAGYAR ZENE Fontos tudni, hogy a H / a héber He / vagy néma, vagy egy torokhangot kell helyébe gondolnunk illetve kiejteni, mely hang egy rekedt G hangzónak / héber Gimel / is felfogható: JHVH. Ebből magyarázható a magyar iG/e szógyökünk is, hiszen pl. az JNRI, Jézus keresztfájának latin feliratának i betűjét is J-vel írták, mégis „i” hangnak ejtődik. Különben a héberen a „J” neve = Jó/ta. Ennek értelmében maradtak a I – G /H / mássalhangzók. A magyar énekmondók az iG/RiC, iG/ReCH más helyesírási szabállyal / ortográfiával írott alakjának iH/eRCek eredetéhez jutottunk közelebb. Régi helyesírásmóddal / ortographia archaica-val a következő jellegzetes változatok találhatók a különböző oklevelekben: Reg/us / 1219, Igrech falu/ 1244, „de villa Igrych” / 1251, Igruch / 1279, Igrich / 1280 stb. Fontos tudni, hogy Szabolcsi Bence nem értett egyet az Igric-név szlávból való eredeztetésével. Az iG vagy az iH az szótöredék a magyar ige, igen, igazság, igazítás stb. szavak első szótagjának iG/e, Legfőbb Jó,

iG/en, Jól van,

iG/azság, Jog,

Balassa Bálint, katonaköltőnk a sokszor leírt Szent Isten és az Úristen jelzett főnevek mellett, 1578-ban a Reménységem nincs már nékem… kezdetű verse utolsó versszakának kezdetén a jó Istent okolja, hogy szerelembe esett. Ez a jó-jelzős Isten a költő egész költői munkásságában csupán egyszer fordul elő. * 1250 után, a Leuveni-kódexben található Ómagyar Mária-siralom szövegében a következő

gyöke. Benne megtaláljuk az iG/azat szóló, ReG/élő énekmondót. Mindezeket azért szükséges elmondanunk, mivel a múlt száz évben kiadott etimológiai szótárak, szolga-hűen átvették IGRiC szavunk eredetmegoldásaként a szláv „igraty” /játszani/ szót. Meg kell mondanunk, hogy a muzsikások, csepűrágók munkáját, mint játszást, csupán 1546-ban illette először egy szerencsés hallgatójuk: „Ebédkor attam az hegedösöknek és a yatekosoknak” – ti. borravalót. Németes családnevek pl. Oberrecht = legfelső igazság, tehát = Isten, az ober fölső /és a Recht / igazság, jog összetételének egyetlen része sem alakilag, sem jelentésileg nem állítható párba egymással. Szemben a magyar iGe, melyen az íGY, / talán az / eGY, szón át az aTYA ill. az aTYA/istenhez alakjához jutunk, mely nem más, mint maga az éGi – iGe. Nyelvünk, mint az őstudásunk egyik hordozója, úgy jelenti magát, hogy az iGe és a legfőbb Jó jelentésazonosságot mutat:

iG/aza van, Jogos,

iG/azgató Jogot / kötelességet betartató

olvasható: „…én jonh/om…”, azaz az én bensőm. Ez szívet, májat stb. azaz belsőséget is jelenthetett a középkori magyarban, de leginkább a szívet. Elvontabb értelemben az egészséges ember azon képességét értjük, mellyel a jó/tól a rosszat képes elválasztani. Egy 1508-ban leírt Mária-énekünk szövegváltozatában így olvasható:

79

MAGYAR ZENE Mindezt megismételve: A JoNH és az iHa vagy JuH / régi szövegeinkben a szívjóságot, a jót és rosszat érzékelő természet-adta / biológiai jelzőrendszerünket jelenti. Katolikusoknál nem véletlen, hogy az Isten Báránya, Jézus szívéről annyi ének zeng. Jézus Szíve Társaság néven számos kisközösség alakult az évszázadok folyamán, különösen a barokk korban. Találó a hun „jenekh” ének jelentése, hiszen az éneklés a legbensőbb megmutatkozásunk, az éN/ünk, az énekünk – belsőnk, szívünk kitárásával hatni másokra. Még az 1850-es években a „bárdelejes” képesség ismert volt, amely a varázserejű ráéneklést /az incantatiót jelentette.* Visszatérve a JH jelünkre, a JaHVe szavunk e szótagára, benne felfedezhetjük a JuH szavunkat, mely az istenfiú rejtjeles megnevezésére: Isten Báránya, melyből a régi bibliás idők Jó/jára, JaV/ára enged következtetni. Soroljuk fel a közbeszédben használt gyakrabban előfordul mondatokat a Jó/ról és a JaV-ról! JaV/adalom és annak magas hangzós testvérszava a JöV/edelem. JaV/akorabeli: az idős, a számos évet megélt szerencsés, embert jelenti. JaV/aS – Jó/s cigányasszonyok a pénzünkért heti és országos vásárokon leginkább Jó/t jósolnak. Magyar szófejtők a Jó szavunkat ugor eredetűnek tudják. A JóS címszónál a cseremisz Ju és Jo szavakat olvashatjuk, mely „varázsigét” jelent. Miután a JaV-val induló mondatok mindegyike a jóról szól, a JaV/asolni ige jelentése: jó szándékkal valami jót tanácsolni; nem más, mint a gyógyító szándékkal megáldott JaV/as (asszony), hangzó és alaki leszármazottja. Végtére is a JaV/ításban benne van a JoBB/ítás, de még a JaV/ulban is megtaláljuk a Jó/t, a Jó/ra változtatást.* Visszakanyarodva a Jo/NH / BeL/sőség szavunkra: a sumér időkben az élet minden színterén gyakorlat volt a máj- és a béljóslás. Leginkább az eget a földdel összekötő papok feladata volt a „hívők” kérdésére, álmaik történéseire választ adni. A válaszra várók, hogy a válasz kedvező legyen számukra, egy templomszentély padlóján töltötték az éjszakát. A csíksomlyói pünkösdre érkező távoli búcsúsok, a „keresztalják” az ókori szokást utánozva a nagytemplomban helyezkedhettek el, egy régi szerződés szerint 3 éjszakára, melyet pihenéssel és imádsággal töltöttek. Csíksomlyón az ős 80

indítékot mind a papok, mind a búcsúsok már elfeledték. A „templomban-alvást” ma már csupán a test fáradalmával magyarázzák, és abból a gyakorlatias megfontolásból, hogy a reggeli felkelést követően minél közelebb legyenek a pünkösdhajnali Napvárás „kissé pogány” a hajnali Napvárás hagyományának /rítusának központjához, a Megváltó / Salvator kápolnához.* Istennek, a „VÉGTELEN JÓ-SÁGNAK” szóösszetételi összefüggéseit keresve kimutatható. Pl. a németben: GoTT= Isten, Gut = VaGYoN, azaz amink van, az a mi JaV/unkra van, tehát az (ném. gut = ) Jó. Az angol nyelvi szerkezetben is hasonlót találunk: GoD = Isten (good=jó) alakilag rokonok. Az angol „jó” keltás alakja a „well”, mely szintén a jóval van összefüggésben. Ezt azért gondoljuk, mert a „well to do” anglicizmus a gazdagság, a tehetősség, a VaGYoN szavak kifejezése. Mindkét indogermán nyelven a „Jó” szó egymásnak ikrei: Ja – Ye/s/. E nyelvekben nem szükséges a jó nevet az Isten elé tenni, mint a magyarban: pl. Jó-isten, mivel az isten szavuk eleve a Jó-t jelenti. Tegyünk kísérletet arra, hogy a magyar „Jó” szavunk – mint Istent jelentő JÓSÁG – miként áll meg jelzői szerkezetekben: végtelen Jó/ság, – örök Jó/ság – legfőbb Jó/ság stb. A bibliai történések idején a családok, a nemzetségek vagyonát elsősorban a haszonállatok: BáR/ányok, BiR/kák, JuH/ok száma határozta meg. Ez volt a JaV/aDaLoM, BiR/tok, a haszon. Csodálatos a magyar nyelv felépítése, hiszen a magánhangzó utáni 1. sz. 3. személy – még a BiR/kanyájra épült vagyonra utaló – BiR/tokos esetének jele szintén a szóban forgó hangzó, a „Ja”. Mindezeken túl a ság-ség képzővel JuH-ból lett a Ju(H)-ság, majd ebből a Jóság illetve a Jószág, mint valakinek vagy valaminek a birtoka értelemben. A BaRoM szavunkba már az összes négylábú haszonállat beletartozik. A gót-német BaRM/herzig = irgalmas, könyörületes, szó szerint „jószívű” is ide sorolható, nem különben a JáMBoR = Jó eMBeR, az emberre s állatra egyaránt használható „szelíd” jelentésű szavunkkal együtt.* Felettébb elgondolkodtató a héber BiR/aH a magyar BíR/ó hasonlósága, hiszen a bíráló a leg/Jo/bbat akarja, az IG/azságot, az iG/az-fél

MAGYAR ZENE JaV/át. JH szótagunk isteni jelentése Isten JuH / az Isten BáR/ánya s a földi életünk végén BíR/ánk = Jézus Krisztus. A VaGY/on szót tovább fejtve eljutunk Istenhez, aki VaGYoN ill. Ő az, aki van. Tapasztaltuk azonban, hogy a VaGYoN, pl. a sok pénz, a rosszat is szolgálhatja. Minden jel arra mutat, hogy a magyar VaGYoN szó testesíti meg számunkra a gonosz és a jó, a Ji/N és Ja/NG örök küzdelmét. Izrael fiai az ígéret földjén élő törzsek – nemzetek nyelvét átvették, melyből – a történelmi kutatások szerint – egy igazságrész a magyar nyelvet is érinti. Ezt érezte meg a 17. század vége felé Otrokocsi Fóris Ferenc nyelvész, s e gondolatkör parányi szeletét jártuk körül tanulmányunkban. Annyi bizonyos: a közel négyezer esztendős, ókori HoN- ill. KáN/aán – foglalásból két dolog maradt ránk örökül: az iSTeN ( AKI VaGYoN ) „szeretete” és a SáTáN egyik eszköze, a pénz (AMI A

VaGYoN) „csábítása”. Az egyik a magasságokba repít; ezt mutatják magasrendű magánhangzói, a másik leránt, ha nem jól sáfárkodunk „szabad akaratunkkal”, hiszen a RoSSZ, a GoNoSZ = a SáTáN magánhangzói mind mélyek. Lehet, hogy így kerek a világ? Rimay János Balassa Bálint tanítványa, Bocskai István és Bethlen Gábor protestáns fejedelmek titkára, törökországi követe, tanácsadója az 1620-as években így ír mindezekről: E világ elmerült a pénz szeretetben, Kevesen örvendnek az igaz életben, Jó cselekedetben S az isteni csendes lelkiismeretben. Elmarad ez világ s mind pénzi gyüjtemény, Hát ne torkoskodjunk, mint vizi hüvelmény, Lelkem ne légy kemény, Szolgáld Istenedet s nem nyél el mély örvény.

BIBLIOGRÁFIA Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai. L. Bp., 1959. 140. Herbert Haag: Bibliai Lexikon. Bp., 1989. 639., 839., 1406. A lexikon megírásánál 112 neves Biblia-kutató professzor működött közre. Georg Braulik: Ószövetség és liturgia. Pannonhalma, 2012. 10. Huszár Gál: A Keresztyéni Gyülekezetben való isteni dicséretek. Kassa? 1560-61. Szamota István: Magyar oklevél-szótár: Bp., 19021906.

Zoltán Falvy: Spielleute im mittelalterlichen Ungarn. Stud. Mus. Bp.,1961. 56. Eckhardt Sándor: Balassa Bálint összes versei. Bp., 1968.19. Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára. Pest, 1864. Hun - oszét - magyar szószedet. Bp., 2004. Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Bp., 1941. Domokos Pál Péter: Kájoni János: Cantionale Catholicum. Bp., 1979.14. Csomasz Tóth Kálmán: A XVI. század magyar dallamai. Bp., 1958.763. Echardt Sándor: Rimay János összes művei. Bp., 1955. 124-125.

81

MAGYAR ZENE

L. Kecskés András BAGOLY-ASSZONYKA AZ ISTENI MADÁR és a BÚT ŐRLŐ MALOM Tudjuk, hogy a kabar néptörzsünk szent állata a BagoLY volt, a sötét világ/űr!/ istene. Brehm az állatokról írott könyvében az éjszaka királyának nevezi. Egy ógörög érme egyik oldala BaGLYot, a másik oldala Pallas Athénét ábrázolja. Athéné = a latin Minerva, a szabinok /a szabell-szaber magyarok és az etruszkok bölcs tanácsokat osztogató, „bagolyszemű”, „szűz” istenasszonya volt. Az istenek sorrendjében közvetlen Zeus után emlegették. Szent állatja a BaGoLY /görögül: GLauX / homéroszi mása / epitetonja után GLauKoP/isz, mely magyarul ragyogót, fényestekintetűt jelent; keleten csak isteneredetűnek vélt uralkodókat illettek vele. Európában a kereszténységgel együtt terjedt el, mint fej körüli fényesség a szentek GLóR/iájaként. Távoli összetartozást mutat vele a KLóR fertőtlenítő neve, melytől a megtisztított vászonanyag szeplőtlen fehér, s az orvosi kéz síkosan fényes lesz. Meg kell említenünk, hogy a szanszkrit BaG és a szlávok Istenét a BoG/ot, a megfejthetetlent, az emberi elmével” fel nem foghatót”, a ki/BoG/ozhatatlant jelenti. Távolabbi rokon-istenség BaCCH/os. A BaK-ság okán pl. a BaGa/isz név magát Zeust jelentette Frígiában. Különben a BoG vagy a BöG, azaz a magyar CsoMó, sokat is jelent. A megszámolhatatlan SoK/szor mondjuk: SoK, a török nyelvben: CsoK. Talán a KöK /tengri/ istent idéző turáni altaji szó is jelentéstörténetében erre a fonálra fűzhető. Lényeg: a BaGoLY/nak számos isteni tulajdonsága van, mely abban is megnyilatkozik, hogy az ehetetlen szőrt és a csontot BaGoLY/unk kiköpi /Vö. még a BaGó és a KöP szavunkkal, mely világszerte a varázslás egyik fontos mozzanata. A BaGoLY azért tudós, mert mindent bevesz, „megtanul”, de csak a hasznosat tartja magában. A haszontalant, a langyosat, ami már emészthetetlen s nem szolgálja épülését, kiköpi a szájából; mintha Jézus valami hasonlót emlegetett volna az Újszövetségben! A bagollyal együtt élő istennő hagyománya oly erős volt, mind a görögök, mind a barbároknak 82

mondott népek addig-addig nézegették Pallas Athéné baglyas szobrát s a görög pénzérme domborulatát, hogy pár évszázad elteltével ugorföldi sírokból előkerült vallásos ereklyeként Athéné szinte maga lett a BaGoLY. Nem meglepő, hogy képeink az ősi „égbe emelés” mozzanatára is emlékeztethetnek.

ÁBRA

Noha a BagoLY főnév önmagában igen erős férfiminőséget takar, egy magyar balladában a hozzá kapcsolódó aSSzoN/ka szóval határozottan nemet cserél. Ő lesz a balladai istenségünk édes fele? A Bagoly-asszonka istensége mellett még a következő érvek sorakoztathatók föl: A „pallas” szó más-már hangsúlyozással és ragozással nő ill. hímnemű értelmet kínál. A hímnősség / hermafroditizmus eredendően isteni tulajdonság, de az ember teremtésének mondáiban is megtalálható. Pallas Athéné nem csupán arról volt híres, hogy a Nagy Sándor vezette kis létszámú görög sereget a perzsák legyőzésében segítette, hanem az is, hogy a neve, a latin Minerva, a magyar MaDáR/ral azonos. Köztudott és sokak által bizonyított, hogy a MaDáR a MaGYaR népnevünkkel mind szóalaki, mind mitológiai szempontból szoros egyezéseket mutat. Számunkra azonban nem mindegy, hogy melyik madár? Egy olyan amelyik a tápláléklánc alján vegetál vagy a tetején uralkodik, mint pl. az emlősöknél az oroszlán? Minden jel arra mutat: ez csak egy ragadozó madár lehet. Az előzmények ismeretében kijelenthető, hogy isteni madarunk a magyarsággal együtt a Kárpát-

medencébe hazatért Álmos és Árpád egyik törzsének, a KaBaRnak illetve annak népnévhez simuló totemállat a BaGoLY volt. Tovább nyomozva feltűnik, hogy a BaGoLY = LYo/GaB fordított mássalhangzóinak valamelyikében: a jó ill. a ja = JaHVe az istent, a Jó/istent sejtető első szótagjában megtalálható. Pl.: Jo/GaB v. Ja/K/aB. Mi több, a fordított állású, mindkét második szótag ugyan ezt teszi: BoG = Isten és BaK, németül BoCK. Ezen a vonalon haladva, erőteljes hímneműségével, minket az aTYaiSTeN szóra vezet rá, mely az isteni kétneműség ki/BoG/ozhatatlan egységét mutatja. A hagyományok szerint BaG/olyanyánk vagy apánk a „bölcső

MAGYAR ZENE őre”; az újszülött lelkét hozza, a halottét viszi. E túlvilági feladatokat ellátók csak az istenekkel szoros kapcsolatban levők tölthettek be. Témánktól kissé eltér a következő gondolatsor, de a későbbiekben mégis találunk vele közös vonásokat. Meg kell említenünk – az egyiptomi SaMaS = a SzeMeS Istenséget ki szemeivel mindent lát, csak úgy, mint a keresztyének háromszög jelű, fényontó, isteni SzeMe. Valami hasonlót imádkoznak énekszóval étkezés előtt és után Erdélyben a csíksomlyói ferencesek és minden hozzájuk tartozó magyarhoni kolostorban (Domokos Pál Péter szíves szóbeli közlése.)

Mindeneknek szeme Tebenned bízunk Úristen, Mert Te adsz nekünk eledelt alkalmatos időben. Felnyitod szent kezeidet s betöltesz minket áldásoddal. Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Amen! A csupa-szem, a nagy szemű, a Mindeneknek Szeme…/ bagoly-anyó és az istennő közös jellemzői / attribútumai az éleslátás – a sötétségben, éles hallás a lélek csendjében vagy éppen zűrzavarában / káoszában. Így döntései megfellebbezhetetlenek. Az istennő nevének eTRuSZK - LaTi/n - iTaL/iai változatában, a sötétben is biztosan látó és igazságosan döntő Ju/stitiában, az igazság istene alakját ölti magára. Nem írnók le mindezeket, ha egy mezőségi népballadában a BaGoLY-aSSZoNKa nevével nem találkozunk. A tömör történetből kiderül, hogy a BaGoLYaSSZoNYKa – saját bajain felülemelkedve – a hozzáfordulók panaszait meghallgatja. Ezzel az erényével egy mindent tudó, mindenkor segítőkész, gyógyító lénynek gondolhatnók, s ezért igen hasonlít a magyarok kis/Bou / DuG / aSSZoN-ára, Szűz Máriára; kinek fia elvesztése noha fájva fáj ( Hétfájdalmú Szűz), isteni

erejével – az emberin fölülemelkedve –, mégis mindenkit, minden helyzetben megvigasztalt. A magyart a magyarból magyarázva: a BaGoLY tükrös fordításban: a LYoGaB = JoG/aBa (aPa) JoG/ot, a jót, az igazat ismerő, tudós „atya”, ezért számos alkalommal a mesebeli bölcs BaGoLy az állatsereglet bírája. A vadak azért bíznak meg benne, mert a sötétségben szerfölött tisztán lát és ítél. Bagoly-asszonykának ez már a sokadik isteni tulajdonsága, hiszen nőiből férfi minőségre váltva egy „nem” nélküli, semleges, bölcs, bagoly-apóvá válik; mindemellett a BaG/zó és a BaK – az állati férfi minőséget jelző – szavakból mindez jól kihallik. A Bagoly-asszonka személye magyar népballadák között az egész Kárpát-medencei magyarság hagyományában föllelhető nyugaton és keleten: Ghymestől Gyimesig.

83

MAGYAR ZENE Puszta malomba cserfa gerenda, A világ űr nagy „pusztájá”-ban, a földi életet ölő, őrlő majd újéletet teremtő-termő, „menedékhely”-en az élet színterének biztonságát a közepén álló ÉLETFA, egy tölgyfagerenda adja. Az nép őstudása ezt a támfát Bódogasszon-nak nevezte el. Mivel az egy „közbenjáró”, élő valami a PaD/lás és a PaD/ló, „amint a Mennyben úgy a Földön is” – az ég és a föld között. Népünknél ugyanúgy működött, mint a hegedű kis fácskája, a „lélek”, mely összeköti a hangszer felső és alsó rezgőlapját. Általa a két ellentétes lap egyesül, együtt rezeg s így erőteljesebb hangot, isteni energiát, összhangot ad. Ne feledjük, a rezgés mindig fölülről jön, a hanghullám áradata, és mozgatja, élteti a földit, mert Isten „végtelenül szeret minket”, s vágyik szeretetünkre, hogy a felső az alsóval együtt a teremtést dicsőítve zengje. Ott sétál sírva Bagolyasszonka Az ősi keleten az erősebb, a tehetősebb, a rangosabb vezeti még ma is a sétát. Ez estben kétség kívül, a Bagoly-asszonka férfi minőség felé hajlik. Utána sétál fejér gölice: Gerlice a Szentlélek, a lelkiismeret, melyet Teremtőnk belénk lehelt. Mé sírsz, mé sírsz te bagoly asszonka? Szűz Mária is (hét fájdalommal) bánkódott fiáért, Hogyne sírnék, te fejér gölice! Hon felejtöttem rengõ bõcsõmöt! A materia – anyag, a mater-anya félti halandó újszülöttét, hiszen isteni képességével a jövőbe lát. A születéssel minden ember sorsa megpecsételődik. Benne felejtöttem síró gyermököm. Jaj, jaj, gyermeköm, síró gyermököm! A szenvedő és halandó ember jövőjén már jó előre szánakozik, jajgat; (Úsz. Jób.14,1-2) hiszen a földi halandóságon nem lehet változtatni: Isten törvénye. Mé sírsz, mé sírsz, te fejér gölice? Megszólítás, szánakozás hangjai ezek. A Bagolyasszonka Isteni mivoltának kiteljesedése: saját bánata mellett képes más bánat-terhét hordozni, s enyhíteni. Hogyne sírnék, te bagoly asszonka! Hon felejtöttem záros ládámot, 84

Talán a koporsót, a csónakos, az ősi ladikos temetést emlegeti. Az ifjúság elmúlásán kesereg. Benn felejtöttem Gyöngyös pártámot; A szüzesség, az ártatlanság, a gondtalanság elvesztése. Jaj gyöngyös pártám, Kiűzetés a paradicsomból? A kontyolással elindul a keser-édes, küzdelmes élet, melynek vége a földi elmúlás. Szép gyöngyös pártám! Szép = varázslatos, bájos, tündéri. A magyar hagyomány szerint a GyöNGY a szüzesség, a fiatalság, a ragyogás, kerek egészség, a teljesség jelképe. Távolabbi kapcsolódása a GöRöNGY szó, mely képzeletünkben a „csúnya”, a műveletlen, a csiszolatlan, a nem kerekded földdarabra és a földből vétetésünk tényére irányítja gondolatunkat. A párta, mint HOLD jelkép, a hold havi váltakozásával női minőséget hordoz. A párta viselőjét a HoLD majd beharmatozza /vö: sivatagi harmat!/, hogy viselőjének termőre-hajlását jelezze. Adventi időben templomokban szokás énekelni: Harmatozzatok égi magasok! A népdalhoz egy körben-állásos játék járul, melyben a mindkét nembeli fiatalokat szoktatják egymáshoz egy holtig tartó, közös élet reményében: A közös nászhelyet párna jelzi, melyet egy ifjú körbehordoz, majd párjával a kör közepén a párnára letérdelnek és csókot váltanak; a körben állók felváltva, mindenki a választottjával ugyan ezt cselekszi. Nem más ez, mint egy házasságon kívüli, ellenőrzött termékenységi előjáték. Énekelve múlatják az időt: életről – szerelemről – elmúlásról. Bartók Bélát a szöveg és a cselekmény régisége megihlette s Párnás táncdal címmel csodaszép művet szerzett női karra. A vallásos fiatalasszonyok, menyecskék a Kisboldogasszonyhoz, Szűzanyához imádkoznak gyermekáldásért, emberi életért, „jó meghalásért”. A fehér galamb, mint mondottuk, a lelket, a Szentlélek szerepét tölti be. A felvidéki népi emlékezet azt hagyta ránk: Ha egy fiatal leány meghal, lélekké válik, ha férjhez megy, akkor BaGoLY lesz, azaz egy életet adni tudó szent/ szakrális lény. A nő minőségű Bagoly-asszonka maga Szűz Mária, „síró kicsi fia” (balladai toposz!) maga Jézus

Krisztus. Még szorosabb az isteni kapocs, ha Pallas Athénéről tudjuk, hogy a második neve a GLauKoPiS a BaGOLY mellett a tenger-olajzöld színére is utal. Pl. Szűz Máriát igen gyakran „Tengernek csillaga”-ként / Ave Maris Stella dicsérik. Az élet végtelen tengerén egy támpont, főleg hajósoknak, egy útmutató, azaz „vezér csillag”. Ének is zeng róla: Te vagy földi éltünk vezér csillaga, Édes reménységünk, kegyes Szűzanya. stb. Ez a Vénusz ill. az Esthajnal-csillag, mely éjszaka közeledtével előjön, hajnal hasadtával eltűnik,

MAGYAR ZENE mint a BaGoLY az emberek szeme elől. Jól gondoljunk bele! A szárazföldi lelkes-emlős életünk – a mai tudásunk szerint – az ősvízből, az óceánból ered. Hát erről, a százmilliónyi évről dalol népünk őstudásának mindnyájunkat megszégyenítő egyszerűséggel. Faragó Laura, előadóművész és irodalmiszakíró egyik kiadványához csatolt CD-jén felhangzik egy Bagoly-asszony ballada. Az ötfokú alapdallamban itt egy pár átmenőhanggal változott csupán. E parányi különbség megfűszerezte, s jobbá tette énekünket.

A régi „puszta” dallama kottaképe:

Hozzáméne a Cinege-mige: „Mér sírsz te, mér sírsz Bogaly asszonkám?”

Otthon felejtém Dáriusz ládám, Benne felejtém Dáriusz kontyom.

„Hogyne sírnék én, Cinege-migém, Hogyne sírnék én, Cinege-migém:

Hogyne sírnék én, Cinege-migém, Hogyne sírnék én, Cinege-migém.” Tacs (Mezõség) 1965 85

MAGYAR ZENE A baglyas-balladáink következő változatát Kallós Zoltán az erdélyi Mezőségen TACS faluban gyűjtötte, melyet ötfokú, ereszkedő dallamra énekelik kevés átmenő/ pien hanggal. Versszerkezete a legrégibb, 4x5-ös szótagszámot mutatja. Dallamát a magyar néphagyomány ezredéveket túlélő, a törzsökös régi stílusú énekeihez kell sorolnunk. Szinte minden mondata az isteni asszonyka , BouDuG/ságos mivoltát igazolja: Puszta malomba cserfa gerenda, Ott sétál sírva bogaj asszonka. A BoGaJ szó tájnyelvi, vagy tudatos változtatása lehet BaGoLY szavunknak. Hozzá méne a cinege-mige: „Mér sírsz te mér sírsz, Bogaj-asszonkám?” A bogáj szó oly mértékű változáson esett át – nem véletlen – hogy az már nem hasonlít a madár nevére. A BoGáJ itt nem csupán egy ragadozó madarat jelenthet, mivel a BoG szótag ezáltal már isteni közeget jelez s talán vele a Bagoly szó évezredek előtti kiejtése bukkan ismét elénk. „Hogyne sírnék én, Cinege - migém, Hogyne sírnék én, Cinege - migém: Otthon felejtém Dáriusz /ládám, Dali kincses láda vagy ékszeres láda.

Benne felejtém Dáriusz kontyom. Mesés, erkölcsi kincset érő konty. A gúzsbakötés, a foglalt(!) személy jele. Egyben a végtelenbe menő öröklét, az Élet – halál – spirál kezdetét is jelentheti. Hogyne sírnék én, cinege-migém, Hogyne sírnék én, cinege-migém. A tájnyelvi becézés országosan elterjedt módját tapasztaljuk a gyakori ikerszó használatban. Különös, hogy a kecske, a még édesebben hívogató páros szava: cege-cege, cige, bige vagy bige-cige, melyben a BiGe a BaK/kal, a CiGe pedig a magyar CiGáJa-juh / = kecskefajta / alakokkal öszszevethető. E pár mondatunkban – rövid kitéréssel – csupán a mélységi becézés hangi rokonságát igyekeztünk bemutatni / demonstrálni, mely dalunk szövegét ékesebbé varázsolta. Valószínű, hogy ez imént közölt ballada szövege töredékes / fragmentum, mert a következő változat szövegében már az apa is megjelenik. A soron következő bagoly-énekünk a szkíta-magyar Szentháromság titkát / misztériumát rejti magában.

0315-CD 8.30

2. Azon üldögél, Azon üldögél Ëgy bagoly asszony, Ëgy bagoly asszony.

5. Otthon feledtem, Otthon feledtem Cifra nyoszolyám, Cifra nyoszolyám.

3. Mit sírsz, mit bánkódsz, 6. Abban feledtem, Mit sírsz, mit bánkódsz, Abban feledtem Pista uramot, Të bagoly asszony, Të bagoly asszony? Pista uramot. 4. Jaj, hogynë sírnék, Jaj, hogynë sírnék, Hogynë bánkódnék, Hogynë bánkódnék!

7. Az mellett hagytam, Az mellett hagytam Ringó bölcsőmöt, Ringó bölcsőmöt.

8. Abban feledtem, Abban feledtem Jani fijamat, Jani fijamat.

11. Ha az itt volna, Ha az itt volna, Olyat përdülnék, Mind a karika.

9. Az mellett hagytam, 12. Ha az itt volna, Az mellett hagytam Ha az itt volna, Olyat ugranék, Pléhës ládámat, Pléhës ládámat. Mind a paripa. 10. Abban feledtem, Abban feledtem Karika kontyom, Karika kontyom.

Ghymes (Nyitra) Balkó Istvánné Varga Cecilia (74). Kiss L. 1969. AP 7975/d. 86

MAGYAR ZENE E balladaváltozatban a bagoly-asszony magába roskadva, magában beszél. Egy másik, nem nevesített személyre csupán egy versszaknyi kérdő mondat jutott, de a válaszok sorjázásával a „cselekmény” előrelendült, noha a kérdező kiléte ismeretlen maradt. Ez a cselekményélénkítő, válaszra késztető fogás a külhoni és a hazai balladákra ugyancsak jellemző. Népdalunk igen értékes láncszem az emberiség, benne a magyarság üdvtörténetének eddig hiányosan feltárt és felfogott többes személyű, de egyistenhitének megértéséhez. A szkíta keresztények Szenthármassága az apa, a férfi, az anya és az utód megjelenésével lesz teljes. Az anya a bagoly-asszony, a kisfiú a bölcsőből adja életjelét: sír. Pista-apát az anya említi. A baglyas balladák ismeretében a szentlélek, a galamb is megszólal mint negyedik személy. Noha személyét látni nem, csupán érezni lehet, jó tudni, hogy a családot mégis a szentlélek hozza létre és tartja össze. Az utolsó örömteli sorok összecsengenek egy XV - XVI. század mezsgyéjén írt, táncra buzdító, felvidéki virágének szövegével. Supra aggnő, szökj fel kabla… (Körmöcbányai táncszó. 1505 k. / Ugorj úrhölgy, szökellj örömödben, mint egy csikó! (A szerző értelmezése.) Végül, a „puszta malom”, a földi élet színtere mellett, a mennyei életet is jelenti. Ez igaz lehet, hiszen az ember, a lelkes állat, a szentlélek temploma, mind a földi, mind az égi hazában otthon van. A cserfa, a termékenységi jelkép, az Árpád-féle hazajövetelt ill. honfoglalás előtti időket idézi. „Betipegünk, becsoszogunk, cserfakéreg a bocskorunk” – majd jókívánságokkal halmozzák el a felköszöntendőt. Eurázsiában ui. a tölgyerdő határa jelzi, hogy azon túl nincs jó élet. Pl. azon túl a disznó konda szabadon nem etethető, mely a nomád gazdaság egyik alapja volt őseinknél a többi haszonállat mellett. A kincses / Dáriusz-láda és kincset, vsz. varázserőt bíró / dáriusz konty nem más, mint a drága = dali, a gyöngyökkel ékes – menyasszony-haj, melyet az „ásó-kapa-fogadalom” után jelképesen eltűntetnek. A leendő anya /anyag kontya, a spirálba csavart haj jelezi, hogy viselője készen áll

elindulni a földi vég felé, s bekerült a mindannyiunk számára kijelölt egyetlen útra, a végtelen körforgásba. Földi létünk a örömök-bánatok, gazdagság-szegénység összessége. Talán nem véletlen a mesésen gazdag, ámbár halandó „perzsa” Dáriusz említése. Minden hiábavaló / Vanitatum vanitas. Végül: a hasonló lélekmalmok, káló-malmok a magyar történeti hagyományban bőven találhatók. Az Ördögmalom fogalma pl. a magyar nép gazdag hagyománya között éli napjainkban is „mesés” életét. A búbánatot, a rosszat szét/MáL/asztó, szét/MaR/cangoló, őRLő, megsemmisítő, öLő, porrá zúzó malom nagyfontosságú életünkben, hiszen e por alakú lisztből, most már az ember, a lelkes állat alkot, teremt, dagaszt kenyeret, (Amint a mennyben úgy a Földön is!) hogy a tüzes kemencében megedződve éltető kenyérré, napi eledellé, a földi lét mozgatójává váljon. Lelket tisztító vízi-malomról szól a következő népdalunk, mely a kárpát-medencei élet-folyamon, a Duna közvetlen közelében található. A Víz, a H2O, azon éltető elem, amely a mocskot, a szennyet lemossa, s ha folyik, s azt messzire viszi. Mind a keresztelés, a vízbe merítkezés, mind a szentelt vízzel hintésének ősi rítusának eredőjét itt kell keresnünk! Ha valaki igen bánatos, akkor a végtelen tengerbe, az ős létközegbe vágyva, visszakívánkozik. Vízbe ugrik. Utána az „özönvíz” – mondjuk. Cserfamalmos bagoly-asszonkánk lélekkel tisztít, mos. Agyat mos. Mint egy modern lélekgyógyász/pszichiáter: bánatot semmisít, bűntudatot MáL/aszt, vigaszt nyújt, gyógyulást kínálva meghallgat. Visszautalva tanulmányunk elejére – maga Pallas Athéne, a métér /matéria, mater/, az anya – a Triton folyóból vagy tóból, az élet vizéből ?/ született. Mára már homályul a történeti emlékezet. Talán egy Tritón maga lehetett az istennő burka /Burokban született!/. Ugyanis a Triton nem más, mint egy nagyméretű kagyló, melyből trombitaszerű hangokat lehetett kicsiholni. A vízből és a tojásból születés magában hordozza a vérnélküli, a testi-lelki szűzi tisztaságot. Nem lehetetlen, hogy Pallas Athéné is egy vízi állat mészvázának (kagyló), szülötte lenne? Minderről nem szól a hír /a fáma. A szerelem istennője / a latin Venus =/ Aphrodité viszont egy nagy vízfolyam, az Eufrátes szülötte. A monda szerint a ha87

MAGYAR ZENE lak, – melynek héjanyaga a kagylókhoz hasonlóan mészből van – egy nagy tojást kitoltak a partra. A szentlélek madara, egy galamb addig-addig melengette, míg annak héja meg nem repedt, s ő teljes szépségében kilépett belőle a partra. Emlékét egy, a legfényesebben ragyogó bolygó őrzi, a VÉNUSZ. Arisztotelészt olvasva megtudjuk, hogy Pallas Athéné neve a női minőséget hordozó HOLD/dal is összefügg, hiszen az éjszakai sötétben a róla visszaverődő napfénnyel világít magának, s így mindent lát, mint az „éjjeli BaGoLY”.

Visszatérve az élet képletes színterére, a Malomhoz, – ahol rendes körülmények között, a tájnyelvi búzát, az ÉLETET őrlik és nem a kézzel megfoghatatlan bánatot, a fájdalmat – el kell mondanunk, hogy a következő énekben a lélek orvoslásának ezredéves módszerét olvashatjuk: kidobni mindent: eldobni magunktól a bút, gondot, fájdalmat: a hegyről a völgybe vagy egyenesen a nagy tisztító vízbe, bele a tengerbe. A mozgás iránya meghatározó a tisztulásnál: fentről lefelé. Olyan is van, akit lelki bajai rendkívüli súlya lehúzza – a vízbe. Ez utóbbi az önelemésztés rövid, népi lélektana.

A Balaton széles nagyon, de annak is partja vagyon, ejeha! Az én búmnak nincs határa, nemsokára belehalok, ejeha! A két versszak összetartozását a dallam segíti. Az ének második versszakában a tengernyi kínt, csak a magyar tenger, a Balaton végtelen vize tudja befogadni. Kodály Zoltánék hívták fel a figyelmet e dallam „dunántúli terc”-ére, mely a mesterséges európai hangközrendszerbe nem illik bele. A kis és a nagy közötti semleges terc magyar földön leginkább a Dunántúlon / Pannóniában gyűjtött énekek sajátja. Minden jel arra mutat, hogy ezek a kisterces dallamok az ereszkedő ősi jellegükkel együtt az Álmos és Árpád vezette honfoglalás előtti évezredekben már énekelte népünk. Egy kis jóindulattal, nagyobb tévedés nélkül, szóba jöhet még az Árpád-házi királyaink 3 évszázada. Uralkodásuk idején országunk kereskedelemével és pénzzel foglalkozó keleti népek: izmaeliták, böszörmények, zsidók, görögök stb. voltak; akik hangszereiket, muzsikájukat magukkal hozhatták. Másodjára a kun testvérnép betelepülésével szintén bejöhetett a szóban forgó semleges terc az újrégi keleti, udvarok zeneáramlatainak hozományaként. Pl. Kun László / IV. László * 1272-96 / ki88

rályunk udvarából nem hiányozhatott a vérpezsdítő tánc, a kun muzsika. Elgondolkodtató, hogy a taglalt ázsiai hangköz, mégsem a Duna-Tisza között, a Kunságban maradt meg, hanem a dunántúli pannon-országrészen, a magyar művelődéshez hasonló s rokon nyelvet beszélő pusztai nép, az avarok élőhelyein. Itt kell megemlítenünk népi furulyáink: csángó sültűink, somogyországi furugláink semleges tercét, mely jóval a kunok előtti hangközgyakorlatot őrizték meg. Még a billentyű nélküli nyugateurópai, barokk fuvolákon is ez a hangköz szólal meg egészen a XVIII. század végéig. Ezért az imént vázolt bonyodalmak miatt Európa szerte csupán pár, viszonylag „tisztán” szóló hangnemben születhetett meg a legtöbb korabeli zenemű; 3-4 előjegyzés / diézis gyakorlatánál többet nem bírt el az európai fül. Meggyőződésünk, hogy a semleges tercű dallam születésénél valamely hangszeres hatást föltételeznünk kell, noha az ismert hazai ásatási leletek: avar-kori kettős sípjainak ill. azok hasonmásainak megszólaltatása nem hozta meg a kívánt

„elleneredményt”. Így marad a többes megoldás: a mindent eldöntő is-is vagy a „mind-mind” a helyes eredmény. A BaGoLY-asszonyka és a búbánatot őrlő, megsemmisítő, de egy új életet előkészítő malom kapcsán szinte csodálkozunk, hogy e balladaszöveg óvatos boncolgatása eredményeként menynyi finomság, őstudás rejtekére leltünk. Mindebből sejthető, hogy sok és fontos feladat vár még

MAGYAR ZENE a kutatóikra. A több mint 200.000 – magyar népdal számos szövegéhez, ezért alázattal kell közelednünk! Az ősi dallamok mellett türelemmel kell ki BoG/oznunk a szövegekben rejlő, végtelen őstudást, hogy kultúránk e szegmense maradéktalanul fel legyen térképezve az utókor számára! Segítsen ebben miket a Magyarok Istene és a bölcs Bagolyasszonyka, az isteni madár.

JEGYZETEK Kerényi Károly: Görög mitológia: Bp., 1977. 82. Magyar Adorján: Ősműveltség. Bp.,1995. 256. 489. Faragó Laura: Szülőföldem, zengő anyanyelvem. Bagolyasszonyka. Beszélgetés Kiss Anna író-költővel. Bp., 2003. 110. (ÁBRA) Pallas Athéné és a Bagoly, mint összenőtt személyiségek. Dr. Márki Sándor: Egyetemes és hazai történelem. A középkor története. Bp., én. 397. L. még: Magyar Adorján: Ősműveltség. Bp.1995. 535. Badinyi Jós Ferenc: Igaz történelmünk vezérfonala Árpádig. Bp., 2004. 548. Éneklő Egyház Bp., 2005. No. 236. Herbert Haág: Bibliai Lexikon. Bp., 1989. Kerényi Károly: Görög mitológia: Bp., 1977. 86-87. Bozóky Mihály: A jó meghalásra serkentő énekek. Vác. 1806. Kallós Zoltán gyűjtése, TACS ( Mezőség ) 1963. Balladák könyve, Bp. 1973. 777. Ghymes / Nyitra vm. / Balkó Isvánné Varga Cecilia /74/ Kiss Lajos gyűjtése. - 1969. AP 7975/d. Más hang-nemben: Vargyas Lajos: A magyarság népzenéje. Bp. 2002. 79. Faragó Laura beszélgetése Kiss Anna író-költővel. Bp., 2003. 112. Czeke András dr.: A Magyar Szakrális Nő. H. és én.www.naptemplom.eoldal.hu Páldeák I. József: „Vanitatum vanitas.” Tűnődés. Bp., 2010. 441. G. de Santillana - H. von Dechend: Hamlet malma. Debrecen. 1995. Végvári József: Mit őröl Hamlet malma? Főnix, 1998.

89

LÉLEKTUDOMÁNY

Földy Ferenc Az idős ember lelki életéről* Az utóbbi időben az emberek átlagéletkora – a korábbi idők életkorhatárához viszonyítva – jelentősen emelkedik. Hazánkban 1930-ban a 60 éven felüliek a lakosság 9,8%-át tették ki, 1963ban már 14,8%-át. Napjainkban pedig a lakosság 29%-a lépte át a nyugdíjkorhatárt. Ezért fontosnak és időszerűnek tartjuk, hogy foglalkozzunk ezzel a témával. Az idős emberrel való törődés, bánásmód megkívánja, hogy ismerjük lelki életének sajátosságait. Elsőként vizsgáljuk meg, milyen elváltozások keletkeznek ideg- és lelki életükben! Az idős embereknél az agyvelőben bizonyos szövettani és működési elváltozások keletkeznek egyénileg igen különböző időben és változatos formában. Ma sem tudjuk még pontosan, hogy milyen tényezők döntik el az idegrendszer egyes részei öregedésének sorrendjét és mértékét. Az agyvelő súlya az idős korban csökken, tömöttebbé, keményebbé válik. Megváltozik az agy vérellátása is, fokozódik az agy hajszálereinek áteresztőképessége. Ha az időskori érelváltozásokhoz még érelmeszesedés és magas vérnyomás is járul, akkor értjük meg igazán, hogy az agyvelő vérellátottságát mennyi veszedelem fenyegeti. Az agyvelő csökkent vérellátása pedig szellemi feszültséget okoz, csökkenti az emberi megismerő tevékenységet: a figyelem, a képzelet, az emlékezet, a gondolkodás működését, kihatással van az idős ember pszichés életére. Feladatuk elvégzésében, az idős emberek lassúbbak, de alaposabbak, munkájuk hibátlan. Tapasztalatuk, éveken át végzett munkájuk révén nagy gyakorlatra tesznek szert. Csökken az emlékezőképességük. Elsősorban a közelmúlt eseményei merülnek feledésbe, míg a régmúlt eseményei élénken élnek bennük. Az idegrendszer plaszticitásának van ebben nagy szerepe. Az idős ember egy-két óra múlva elfelejti, hogy mi volt az ebédje, de élénken emlékszik arra, ami fiatal korában történt vele. Példaként említem meg, hogy barátom dédnagyapja a pipáját kerestette velünk, ∗

2012 az idősek éve. Ez alkalomból tesszük közzé ezt az írást.

∗

90

miközben az a szájában füstölgött, de fiatalkori – első világháborús – élményeiről olyan átéléssel mesélt, mintha most történt volna. Csodálatos az idős ember időészlelésé. A legtöbben tudatosan és intenzíven élik át a megszámlált napokat, viszont vannak olyan öregek, akik úgy élnek, tervezgetnek, mintha a halál nem is létezne. A képzelőerejük is fokozatosan gyengül. Az idős emberek kellemetlennek érzik többnyire a sikertelen erőlködést, hogy új helyzetekhez alkalmazkodjanak. Ez időnként gyűlöletet is ébreszt bennük. Öregkorban csökken a fájdalomérzés. Ismeretes, hogy a legtöbb öregembernél minden különösebb fájdalom nélkül zajlik le a gyomorátfúródás, a koszorúér-trombózis, a vesekő ürülése stb. A gerontológusok, az öregedéssel foglalkozó kutatók kimutatták, hogy az öregkori szellemi működés csökkenése sokkal kevésbé érvényesül kiművelt agyú embereknél. Megállapították, hogy a zseniális emberek képességei nem csökkennek, hanem ellenkezőleg, diadalmas alkotásokat hoznak létre. Ezt bizonyítják a következő példák is: - Goethe 70 éves korában írta a ,,Nyugat-keleti díván” című művét; - Verdi 80 éves korában szerezte a „Falstaff” című operáját; - Tiziano 80 éves korában is maradandó alkotásokat festett. A sokoldalú, harmonikus tevékenység akár fizikai, akár szellemi, sokáig fenntartja az idős ember lelki egyensúlyát. A megszokott fizikai vagy szellemi munka hirtelen abbahagyása, a nyugdíjas élet, sok esetben kedvezőtlen pszichés változást eredményez. Sok idős ember nem tud mit kezdeni szabadidejével. Ha elveszti megszokott környezetét, ha lassan kinőnek és elkerülnek a házból gyermekei, elfoghatja a magányosság fájdalmas érzése. Ha nem érzi a társadalomban személye fontosságát, „felesleges embernek” érzi magát, elveszti önbizalmát, lelki egyensúlyát, és mély rezignációval szomorú, melankolikus kedélyállapotúvá válik. Az

élet rendjében, dinamikus sztereotípiában megzavart, emocionálisan sérült ember e korban gyorsan leromolhat szervezetileg is. Az igazi öregség ott kezdődik, amikor az idős ember kivonja magát teljesen élethivatásának, tevékenységének köréből, a társadalmi aktivitásból, csak egészsége fenntartásával bajlódik, s csak a múlton mereng. Az idős életkor új életformákhoz, helyzetekhez nem tud könnyen alkalmazkodni, nem tud beilleszkedni új gondolati struktúrákba. Érzelmi életét múltja, műveltsége determinálja. A csendes, a nem fárasztó örömöket keresi: mesélést az unokáknak, napi sétát a jól ismert környéken, társalgást a régi munkatársakkal stb. Hangulata a melankolikus vérmérsékletűekkel azonos, szomorú belenyugvás az elkerülhetetlen végbe, szelíd beletörődő búcsúzás az élettől. A gerontológia – az emberi öregedéssel foglalkozó tudomány – feladatai között szerepel az öregedés kóros következményeit megelőző, vagy csökkentő módszerek, eljárások feltárása, az idős emberek lelki életének, nyugalmának biztosítása. ,,A nap végtelen hosszú annak, aki nem tudja, hogyan értékesítse és használja fel” – mondja Goethe. Hatványozottan így van ezzel az idős, nyugdíjas ember, aki a rendszeres munkába járást megszokta. Meg kell találni, észre kell vetetni velük a kornak az örömforrásait. Ki ne mondta volna már: ha én egyszer nyugdíjba megyek; minden filmet megnézek, hozzájutok végre azokhoz a könyvekhez, amelyeket olyan régen szerettem volna elolvasni. Mégis, mikor elérkezik az ember ahhoz, hogy mindezt valóra váltsa, megtorpan egy kicsit. Új életformát kell kezdeni, amelynek keretét és belső tartalmát az idős embernek magának kell elsősorban meghatározni. Ehhez azonban nagy segítséget nyújthatnak azok a hozzátartozók, gondozók, akik az idős ember közvetlen környezetében élnek. Megkíséreljük vázlatosan felsorolni azokat az örömöket, örömforrásokat, amelyekkel értékesíteni hasznosítni lehet az idősember idejét. Az idős kor egyik legnagyobb örömé az olvasás. Feledtetni tudja a világ bajait, az öregkor kellemetlenségeit. Hazánkban igen sok jó könyv áll az olvasók rendelkezésére.

LÉLEKTUDOMÁNY Tanácsos az idős embert érdeklődésének megfelelő könyvvel ellátni. A mindennapi mozgás – séta, természetjárás, könnyebb sport – testet, lelket üdít. Beethovenről tudjuk, hogy élete vége felé hallását elvesztette és emiatt idegesség, ingerlékenység gyötörte. A mozgásra, mint ő maga mondotta, szüksége volt, hogy felizgatott agyát lecsendesítse, valamint azért, hogy nyugodtan tudjon aludni. Ebben az életkorban az alvás ideje is megrövidül. Sokkal kevesebbet és felületesebben alszik az idős ember, mint a fiatal. Az altatók használata sajnos igen elterjedt. Szedésüket idős korban már csak azért is nagyon meg kell gondolni, mert az egyébként is gyenge vérellátású agyvelő a nyugtatók vérnyomáscsökkentése révén még kevesebb vért kap. Az alvást szinte szertartásosan, gondosan kell a mai rohanó világban élő embernek végeznie. Egy jó magyar közmondás azt mondja: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”. Tegyük hozzá még azt is, hogy a jó alvás a hosszú élet titka. A speciális érdeklődésű tevékenység, a ,,hobby” is sok örömöt nyújthat az idős embereknek. Ilyenek például: a barkácsolás, a kertészkedés, a gyűjtés, a fényképezés stb. Az idős emberek életörömének legjobb biztosítéka azonban az otthon, a család, a családtagokkal való jó kapcsolat. Van ugyan egy magyar szólásmondás, mely szerint „egy szülő felnevel és eltart hat gyermeket, de hat gyermek sem tud eltartani egy szülőt”. Törvényeink gondoskodnak arról, hogy kirívó esetben kötelezzék a gyermeket, vagy gyermekeket a megrokkant, magatehetetlen szülők eltartására, de ez olyan kenyér, amelyet előbb keserű ecetbe mártottak. Bornemissza Péter a XVI. század haladó szellemű prédikátora így ír egy helyen a szülő és gyermek kapcsolatáról: ,,Mondják, hogy midőn egy apát a fia kihur-colná üstökénél fogva a kapun és sárba tapodná és verné, mondá az atya: – Hagyd, fiam, én az apámat csak az ajtóküszöbig vontam.” Ez a több mint négyszáz éves történet mai nyelvünkre fordítva azt példázza, hogy amikor ítéletet mondunk gyermekeinkről, nézzük meg, mint bántunk mi szüleinkkel. Vajon mellettük álltunk-e, amikor megfáradtak? Szeretettel vettük-e őket körül idős napjaikban? Jó példát szolgáltattunk-e gyermekeinknek, hogy nyugodt öregkorunk legyen? Széchenyi 91

LÉLEKTUDOMÁNY mondta: ,,Semmi nevelést nem kaptam, mint drága szüleim példáját”. Szüleink iránt tanúsított szeretetünkkel, személyes jó példánkkal alapozhatjuk meg békés, nyugodt öregkorunkat a családban. Úgy fognak tisztelni és szeretni bennünket is idős korunkban gyermekeink, mint amilyen példát mi adtunk számukra. Folytathatnánk még a hasznos és jó tanácsokat. Befejezésül Kölcsey Parainesisének első sorait idézzük: ,,Az, aki életében sokat érzett és gondolkodott; érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthet magának, mely az élet minden szakaszában, a

szerencse minden változásai közt gazdag táplálékot nyújt lelkének”. Az élet idős korban is lehet tartalmas és szép. Minden attól függ, hogyan. él az idős ember, vannak-e még céljai, amiket még nem ért el, vannak-e vágyai, amiknek a megvalósítása boldoggá teheti ebben a korban. Valamennyiünknek tenni kell érte, hogy a hindu közmondás valóban igaz legyen: „Sírva jössz a világra és körülötted mindenki mosolyog. Igyekezz úgy élni, hogy mosolyogva távozzál és körülötted mindenki sírjon.”

Gyárfás Ágnes „Érdemes magunkba nézni” A Magyar nemzet 2012. október 19-i számában kaptunk hírt arról, hogy Gigor Attila a nagysikerű Nyomozó c. film rendezője a HBO adó számára új, 12 részes TV filmsorozatot készített Terápia címmel. Gigor Attila Kárpáti György szerkesztőnek nyilatkozott új művéről, amely sikeres izraeli sorozatként indult, majd megjelent az amerikai változata. Sok Kelet-európai országot bejárt, míg végül Magyarország is befogadta az immár világsikernek nevezhető sorozatot. Az interjúból megtudtuk, hogy adaptációról van szó, vagyis az izraeli, amerikai és kelet-európai szöveget kell új, a magyar szituációnak megfelelő nyelvi rendszerbe helyeznie, néha az alaphelyzetet kellett átrendezni. Például az eredeti filmben egy bombázópilóta volt a szituáció hőse, a magyar változatban pedig egy vállalkozó személyiségét helyezték a középpontba. A riporter megkérdezte, hogyan tudtak létalapot teremteni a filmbeli terápiának, hiszen Magyarországon még „nincs ennek kialakult kultúrája”. A rendező kiemelte, hogy ez nem lehet pénzkérdés, mert a pszichológusok díjazása személyenként más, félniük sem kell, mert hiszen pusztán beszélgetés a terápiás módszer, tehát gyógyszerekről szó sincs. Mégis, hát mi annak az oka, hogy a magyarok nem fordulnak pszichológushoz?

Érdemes magunkba nézni, ez régi bölcsesség, a korai egyetemek célja is az önismeret volt elsősorban. Azonban, azt is érdemes megvizsgálni, ki mit lát ott, benn, a mélytudatban. Ahogy Freud mondta a tudatalattiban, avagy, ahogy a magyar 92

pszichológiai irodalom kezdetén (1789) Bárány Péter mondta és írta, a „homályos képek” világában. Hogyan lehet önismeretre szert tenni, s a napi apró-cseprő baklövéseinken, feszengéseinken túl, a mélytudat rétegeit feltárni, már az önismeret szempontjából. A mélytudat réteges és minden ősünk tapasztalatából, élményvilágából elraktározott valamit, amelyek nem annyira szavakban, mint inkább képekben őrződtek meg. Ezért a mélytudat képanyaga gazdag, színes és nagyon emlékeztet a népmesék világára. Azok a kérdések, amelyek a mai magyarságot komor tekintetűvé teszik, általában egzisztenciális, létkérdési, megélhetési eredetűek, esetleg érzelmi alapú hangulatváltást tükröznek. Bármilyen nehéznek is tűnik, mégis ezek a könnyebben megoldható gondok. A magyarok komor vagy mélabús tekintetének zárja hétlakatos titkokat fed, ezeket pedig nem lehet egyszeri, vagy állandó kezeléssel sem feloldani, ennek az útja olyan, mint a tengerbe dobott aranygyűrűé, amelyet csak a halak királya képes megtalálni és visszaadni. Miért nem járnak a magyarok pszichológushoz? mert a gondokkal küzdő magyar ember és a pszichológus elbeszélnek egymás mellett.

A kétféle beszélés egyik oka történelmi eredetű, másik oka a pszichológusi kultúrából fakad. A pszichológusok alapismereteiket külföldi szakirodalomból tanulják, amelyek másféle lelki tartalmakról szólnak, másféle lételemű embereknek, mint a magyarok. Az Allport féle alapművet olvastam és örömmel láttam, milyen elegáns szaknyelven ír a lélek azon munkájáról, amelyek láthatók, hallhatók, tapasztalhatók, szóval, amelyek megnyilatkoznak, s így meg is figyelhetők. Azonban a lélek sérülékeny voltának oka nem mindig tapasztalati. Néha olyan mélyen rejlik, hogy a megoldás nem kortársi eredetű, hanem sokkal régebbi. Nem is mindig egyéni, hanem családi, esetleg nagycsaládi, vagyis nemzeti. A családi eredetű lelki gondokat jól fel tudják tárni a Hellinger féle ú.n. családállítással. Hellinger, mint sikeres nyugati pszichológus a családi konfliktusokból származó, le nem zárt, meg nem bánt, kiegyenlítetlen, korábbi eleinktől kapott problémakötegek kiderítését oldotta meg. Közelebb hozta, kezelhetővé tette a lelki problémák családi előzményeit, azokat, amelyek Freudnál még a Libidó ködében összemosódtak. A magyarok mélytudatát egy közös, be nem gyógyuló seb sötétíti el. Ez a seb nem egy ponton fáj, hanem olyan, mint egy sorozatlövés: folyamatos és mindig újabb sebekkel válik egyre fájdalmasabbá. Ez a közös múltból fakadó v e s z t e s é g t u d a t , amely Mátyás király óta egyre csak mélyül, üszkösödik, majd újra friss sebként ömlik belőle a vér. Mérföldjáró csizmánkkal járjuk végig mi is eleink útját, hogy mi is történt velünk? Mátyás király tragikus halált halt, s bármit tanítottak is haláláról az iskolában, mindnyájan tudtuk az igazságot: Mátyást, az igazságost megmérgezték. Ezután szinte kikövezett út állt a törökök előtt, s a l50 éves török iga elhintette a szabad nemzetben a szolgalelkűség magvát, a szolgatudatot. Csak akkor ébredtek rá a magyarok, hogy milyen kilátástalan a helyzetük Európában, amikor a törökök után a Habsburg nagyhatalmi törekvések jármába kerültek, s felfedezték, hogy a török csak adót szedett, a nyugati hatalmi blokk pedig a nemzet lelkére tört. A múltját, az öntudatát, a nemzeti egységet rombolta és nem csak szolgává, hanem rabszolgává igyekezett leminősíteni az ősei jogán mindig szabad öntudatú magyarokat. Már akkor

LÉLEKTUDOMÁNY észrevették a veszélyt, hogy nagyobb ellenség leselkedik nyugaton, mint keleten. A lelkek a reménytelenség hálójába gabalyodtak. 1703-ban csillag tűnt fel a magyar égen: II. Rákóczi Ferenc, aki a szabadságukért küzdő magyarok élére állt és útja mentén a remény rózsái kivirágoztak. Annál nagyobb lett a veszteségélmény a nagymajtényi síkon letörött zászló katasztrófája miatt. A bánat tava egyre sötétedett. A magyar felvilágosodás soha nem tudta elérni a célját, vagyis a Habsburg iga alól való kimenekedést. Ez sem kulturális sem politikai úton nem sikerült. A Széchenyi család tudományépítő törekvései is ellenséges csúsztatásokkal valósultak meg, úgy, hogy a nemzet erejét, a magyar érzelmű tehetségeket kiszorították az ország asztalától. Ezen a tendencián a mai napig nem sikerült változást felmutatni. Új remény kelt ’48 tavaszán, hogy Világos után annál nagyobb legyen a közös fájdalom. Az I. Világháborút elvesztettük, s a veszteséget fokozta a kommün rémuralma, amely a hajdan táltosi lelkű költőkből is képes volt árulót faragni, s ezzel fokozta az egyetemes lelki zűrzavart. Az eddigi veszteségek a hazában a régi, Árpád-házi királyok által meghatározott határok között érték eleinket, így a fájdalomban az összefogódzás enyhített valamit, és akiben még volt remény, a másikat erősítette. De 1921. június negyedikén nem csak az élet, hanem a fájdalom is széttagolódott és kézfogástalanul új gócokban sűrűsödött és szórta szét a reménytelenség bánatvirágait. Olyan csapás érte a hazát, amely minden családban áldozatot követelt. Amit nem tudtak elérni a csatamezőkön, de még banki manipulációk útján sem, azt elérték a tárgyalóasztalnál Trianonban. Felvagdosták Magyarországot. Élő nemzet élő tagjait szedték darabokra. Az a fájdalom, amely akkor megrázta a lelkeket, az évek során nem csökkent, hullámai ma még erőteljesebbek, mint korábban. Trianon miatt fáj az egész nemzet. A II. Világháborúban átélt veszteségek miatt még ki sem sírhatta magát a magyar, máris rátelepedett a Szovjet terror és kiszipolyozta az életerőt, megalázta a lelkeket. A végsőkig elkeseredett nemzet forradalomban tört ki 1956 október 23-án, majd szabadságharcban kivívta függetlenségét. Magyarország l0 napig szabad állam volt 93

LÉLEKTUDOMÁNY Európa közepén, s az is maradt volna, ha a tárgyalóasztaloknál el nem ássák ezt a szabadságot. A terrort ugyanis nemcsak a szovjet tankok jelentették, s nemcsak az áruló hazai lakájok. A nagyobb csapás nyugatról jött, mert az oroszok amerikai beleegyezéssel törtek be november 4-én és az ENSZ-ben amerikai nyomásra szavazták meg végleges ittmaradásukat. 1956. november 4-én a magyar rádió hajnali egy órakor egyenes adásban közvetítette az ENSZ Székházából a szavazást, amely a magyar függetlenség elismerése iránti kérelem fölött döntött. Az USA nyomására négy kivétellel minden ország elutasította a kérelmünket. A négy ország: Norvégia, Luxemburg, Olaszország és India volt. Mindig elismeréssel kell rájuk gondolnunk. Az ’56-os veszteséget nem oldotta a gulyáskommunizmus 40 éve, és a rendszerváltozás 22 éve is a reménytelenségek kavalkádja volt. Ma már tudjuk, hogy a nagy katasztrófák alatt elszenvedett v e s z t e s é g é l m é n y e k öröklődnek, de azt nem mutatta ki a nyugati pszichológia, hogy mit sérül a lélek a nemzetet ért veszteségek miatt, mert a pszichológia tudományát a g y ő z t e s e k munkálták ki, s a sikeres nemzetek állampolgárainak szól. Gondoljuk át, hogy egy ma élő magyar lélek ötszáz év veszteségélményének jármát húzza. Hogy lehetne összehasonlítani a magyarokat a nyugati országok népével, akik a saját és őseiktől örökölt nemzeti emlékeikben a győztesek élményeit hordozzák. Valamikor a hatvanas években a szüleimet meglátogatták régi, külföldi barátaik, s szóba került az orosz megszállás és az öt napos szabad rablás. A férfiak elfordultak, a nők nevetgéltek, s mondták, ők nem tudnák, hogy ilyen esetben hogy kell viselkedni, mert ők ilyeneket nem szoktak meg. Bizony, nem is volt ez comme il faut helyzet,1 s nem a jó modor diktálta a magatartást. És bizony, nem is hasonlít az asztal két oldalán ülő beszélgető társaság lelki tartalma egymáshoz. Hogy a szüleim megpróbáltatásai kamatozódva törnek fel bennem és az unokákban. A pszichológia az akut eseteket vizsgálja, legfeljebb a szűk család képét rövid időtartamban. A magyar lélek pedig történelmének bánatbatyuit is cipeli. Az évszázadokon át győztes, leigázó, gyarmatosító országok állampolgárainak más a genetikai 1

Komilfó=illendő

94

élményanyaga, mint az öt évszázada veszteségélményeket elszenvedő magyarságnak. Azzal a pszichológiával, ahogy a nyugati ember adott problémáit kezelik, Magyarországon semmire sem jut az ember. A lélektartalmak annyira különbözőek, hogy az a tudományos alapon működő terápia, amelyet nyugaton kidolgoztak, Magyarországon hatástalan maradt, mert a veszteségélmények a freudi sezlonon nem oldhatók fel. A veszteségélmény romboló hatását fokozza az abortuszok elharapódzása és a gyermekvállalás hiánya. A nemzet ereje maga a művelt magyar ember reménytelen, kilátástalan jövőképe és a magával hordott fájdalomcsomag olyan veszedelmes jelenség, amely nem is pszichológusok ügye, közös ügy, amelyet csak nemzeti szinten lehet megoldani. A sok ember lelkének bánatbetegsége a születések számának csökkenésében kulminál. Mindaddig, amíg egy-egy ember maga birkózik a múlt és jelen okozta lélekterhekkel, s alig-alig jajdul, úgy összegzi állapotának minőségét, hogy a kipusztulás rémét vetíti önmaga elé, s elénk, s a világ elé. Ennek a néma lemondásnak még talán Trianonnál is vészterhesebb a hatása, mert az önfeladás képét idézi meg. Hol van az a pszichológus, aki ilyen gondokat átlát és képes orvosolni? Nem rendelőintézeti gond ez ma már, hanem a nemzet sorsát felelősen felvállaló, emelkedett szellemű embereké, akik maguk is átélik a veszteségeket és a magyarság felemelésével mintegy önmagukat is emelve kívánnak a gond nyomásától megszabadulni, s megszabadítani a veszteségtudattal birkózó magyarokat, azt a népet, amely Pió atya szerint az emberiség reménysége és a 21. században nagy feladat vár rá. A pszichológia, mint Pálóczy Horváth Ádám mondta a lélekről szóló tudomány. A veszteségtudattal élő és öröklődő pszichés ártalommal viaskodó magyarokat egyetlen s i k e r é l m é n y képes lenne talpra állítani. A veszteségek ellenszere nem a Libexin, hanem a siker, az a nép, melynek minden mesehőse sikerorientált, nehezen viseli el a sorozatos kudarcot, azért, mert nem sepri a háta mögé, hanem cipeli és meg akar vele birkózni. Nem szaknyelven szólva rágódik rajta, s közben a jelen kibontakozó tendenciáját illetően tele van segítőkészséggel, jóindulattal, megértéssel, együttérzéssel. Hol van az a nyugati pszichológiai

LÉLEKTUDOMÁNY szakkönyv, amely ezt az összetett, lehangoló és mégis emelkedett lelki tartalmat akár határesetként is le tudná írni? S ha még hozzátesszük, hogy mind a múlt, mind a jelen megoldásához alig-alig tud hozzájárulni, ez a tény még fokozza a magyarok lelkiállapotainak összetett voltát. A magyar beteg kórképe nem pszichológusi, hanem lélektudományos elemzéssel írható le, határozható meg, karakterizálható. A terápia pedig a közösen, tudatosan felépített pozitív jövőkép,

ESSZÉ amely mindnyájunk szeme előtt teljesül be és ezzel megfoghatóvá válik. A befejezést a lelkünk mélyén élő őskép a Teremtőnk arca sugallja. Ezt az ősképet, mely közös tulajdonunk, fel kell eleveníteni, életre kelteni. Az Ő nevével mentek csatába őseink, s Vele győztek. Újra győztesek lehetünk. Nemcsak magunkért, hanem a ránk figyelő sok, jó ember kedvéért, akik a magyar karaktert még mindig példaértékűnek ítélik meg.

Fazekas Edit Csillagutazók November 2-án, este Nincs szükség ma szavakra, mégis a betűket szavakká formálom; írok. Magamnak. Amit szóban mondhatnék, azt elmeséli a körülöttem felhalmozott gyertyák közös fénye. Jelzik a létezést, csendre szólítanak. Néha-néha az egyik gyertya lángja hevesebben ég, egy másik pislákolva világít, majd újra erőre kap. Egyben közösek: mindegyik szórja a fényt. Ennyi melegséget csak olyan energia táplálta fény tud sugározni, ami a Mindenség fényének része. Azt hiszem, a lelkemben is megindul valami. Pontosan nem tudom megmondani, mit érzek. Nincs bennem mély szomorúság. Nem tudom, mindenesetre furcsa, a saját érzelmeimet nem tudom megfogalmazni. Kívülálló talán a közömbösség jegyeit olvashatja arcomon, pediglen nagyon is kavarognak gondolataim, emlékeim, a megismételhetetlenek sorozata. Valóban megismételhetetlenek? – Nem, az emlékek önkéntelen előbújnak és újra lejátszódnak a fantasztikus események. Gomolyognak az érzelmek is; egymásnak ellentmondóan viaskodnak, hol az egyik, hol a másik erősödik fel, kitüremkedik a fájdalom, a sajnálat, a szomorúság, de nem hagyja magát elnyomni az örömteli emlékek sokasága sem. Ezt a napot sokan emlékezés napjának is nevezik, és ilyenkor illenék legalább szomorúnak látszanom, mégsem megy. Boldog sem vagyok, örömkönnyeket sem hullatok. Valami mégis nehéz bennem. A gyomromban? a lelkemben? az egész

testemben? – nincs kvalitásom a kérdés helyes megválaszolására. Rájuk gondolok, azokra a világ számára egyszerű, de nekem annál nagyszerűbb emberekre, akik már engem (is) figyelnek, s talán fölöttem (is) őrködnek. Köztük vannak a legjobb Barátaim, Ismerőseim, Rokonaim, és természetesen Ők. Mindenkihez boldogítóan sok élmény köt, akikkel gyerekkorunkban csintalanságokat elkövettünk, akikkel néha-néha valami jót is cselekedtünk. Megvicceltük egymást, együtt örültünk, gyakran ábrándoztunk a jövőről. Hiányoznak? – Igen! Vagy mégsem? Bizarr bizonytalanság, mégis ebben e kettős bizonytalanságban lelhetők fel a szeretet kapcsolódásának örök gyökerei, a kettéoszthatatlan egymáshoz kötöttség. Hiányoznak! Már nem lehetek testközelben velük, már nem beszélgethetek velük, nem mondhatom el nekik, hogy őszintén szeretem őket, nem mondhatom el örömeimet, nem beszélhetem ki fájdalmaimat. Jelenlétük örökös, bennem élnek, a mindennapjaimban ott vannak, ha valamiben döntök a tőlük átvett ismeretkincsek is hatással vannak rám. Ők megtették a magukét, a segítségükön túl, már 95

ESSZÉ csak sajnálkozni tudnak. Rajtam, rajtunk. Megvetnek és féltenek a förtelmes tetteinkért, amelyekkel egymást gyalázzuk. Fáj, valami mardos. Nem tudunk a múltnak megfelelni, nem vagyunk méltóak embernek nevezni önmagunkat, nem vagyunk tisztességesek Hozzájuk. Ezt nem táplálhatja más, csak valamilyen gonosz; azt a sok gyűlöletet, megvetést, amelyet mi emberek egymásra mutogatva kinyilvánítunk. Mindennek nem akarok részese lenni, mégis a ragacsos mocsok influenzaként terjed felém, lehetetlen kitérni előle. Mindegyikőjük felé adóságom maradt, amelyet már nem tudok teljesíteni. Nem nagy adósságok ezek, de az életben egy-egy elmaradt bátorító szó, biztató pillantás, vagy simogató érintés, áldásos érzelmet válthatott volna ki, többet, mint bármely tárgyi ajándék. Ha most beszélni tudnának, biztosan mondanák: „semmi baj, ne aggódj! – nem szükséges mindent kimondani, szavak és tettek nélkül is éreztük és érezzük örökké azt, ahogyan viseltettél és viseltetsz”. Ismerve őket, ezt is azért mondanák, hogy megnyugtassanak. A melegszívű csend zenei dallamán üzenik: „amit elmulasztottál, azt teljesítsd a rászorulók felé”! Hallottak napja! Számomra ez a szóhasználat elfogadhatatlan! Visszavonhatatlansága okán, rettenetes átgondoltan kiejteni. Mennyivel szebb lenne, ha egy közel-keleti törzsi kifejezést használnánk: „a csillagokhoz megtértek”, talán hozzám közelebb áll egy más igekötő használata; a vissza, vagyis visszatértek a csillagokhoz. ŐK A LEGEMBERIBB CSILLAGUTAZÓK. Tudom ez ábránd, mert minden szó, minden kifejezés egy idő után a méltó helyére kerül, és ha másként is mondunk ki valamit, ugyanaz a gondolat párosul hozzá, mert más szavak ugyan, de a megmásíthatatlan az makacs és végérvényes. Tudom a földi élet véges, és ha kimondom, hogy halhatatlan, mindenki a végtelen létezésre fog gondolni. Mégis számomra Ők halhatatlanok, mert örökké bennem élnek, ott vannak a hétköznapjaimban, ott vannak, amikor egyedül kóválygok a szabadban, segítenek a bajomban, örülnek, ha boldog vagyok, könnyeznek, ha a fájdalom gyötör. Néha „hallom” a hangjukat, és „látom” elismerő bólogatásukat, vagy figyelmeztetésüket: „ezt fantasztikusan cselekedted”, vagy „ezt jól elrontottad!” 96

Legyen Barát, Ismerős, Rokon, vagy Ők, számomra valamennyi Szent. Szentek Ők is, mint a Mindenszentek. Köztük különbséget tenni nem akarok, ehhez nincs is jogom. Mondhatják bátran: gyarló ez a felfogás! – Nem érdekel, mert számomra Egyformák Ők és Egyenlők, mint a láthatatlan végtelenség. Ha Rájuk gondolunk, a szemünk nemes párával telik meg s érzelem keltette cseppekké formálódnak, ami csakis a szeretet és abból fakadó fájdalom egyvelegének folyadékai. Egy sajátos önsajnálat – hiányuk miatt leginkább magunkat sajnáljuk – megnyilvánulása, amely bátran felvállalható. Emberiek ezek a csodás cseppek, az Édesanyáktól, Édesapáktól, igaz Társaktól eredő és nekik szóló tisztelgő alázat harmatai, akik Életet adtak és teljes alázattal formáltak Emberré. Köszönöm, köszönjük. Hiányoztok Csillagutazók!!! Az Ég Legyen Bőkezű Veletek, Csillagfényes Örömutazást kívánunk! Igyekszünk nyugalmatokon őrködni!

William-Adolphe Bouguereau: Halottak napja (1859), Musée des Beaux-Arts, Bordeaux, Franciaország (Internet)

NYELV

Borbola János AZ EMBER ÉS A MAGYAR Részlet AZ EGYIPTOMI ŐSMAGYAR NYELV c. könyvből Mielőtt népünk két legfontosabb fogalmának vizsgálatába kezdenénk, tekintsük meg azok csaknem négyezer évvel ezelőtt, hieratikus jelekkel írt nyomait. Részlet a Szentpétervári Papirusz 1115 tekercsről: 170.

170.A

mhAw dpt h A w * k d b t m eM Be - AR Ú Magyarok Do Bo T A magyarok emberének a tápos-hajó tana!

tn * t n Hajó Ta Na

170.B

aHa.n i Hr iAS n mSa aH a n i Hr i A S * n mSa i k aDéG aDNi ÉN Hor I ÁR áSa Mond Nak MeSSzI-eK Ad-az-ég-adni nekem; a Horka írása mondja a messzieknek:

Fejtegetésünkben most csak a 170.A sor szerepel, a többi hieroglifa részletes tárgyalását a tekercs feldolgozásánál találják. Melléklet bemutatásuk a szövegkörnyezet hívebb megítélését szolgálja. 170.A. A mondat első fele a következő bekezdés címének tekinthető: A magyarok emberének a tápos hajó tana! Mit jelent ez a mondat? A Nílus-parti túlvilági hittételek közé a kijelölt csillag (udvar) elérése, az ég tengerén történő veszélyes hajózás, és természetesen az ehhez

szükséges javak sokasága is hozzá tartozott. Jelen esetben ennek földi változatáról, a Delta népeinek a javakkal történő ellátásáról, és áldozatának bemutatásáról értesülünk. Mielőtt közelebbről is megvizsgálnánk az első 12 jel értelmét, idézzük fel a magyar szó ősi származásáról korábban írott ismereteinket. A leírását A Magyarok Istene című könyvünk 41-42. oldaláról emeltük ide.1273 1273

Borbola: A Magyarok Istene. 2005. szeptember, reCeLL, 41-42.

97

NYELV Kezdjük a leglényegesebbel: a magyar név első írásos megjelenése kb. ötezer évvel ezelőttre tehető. Falakra festették, kövekbe vésték, ma is tömegesen látható. Így aztán azt sem lehet mondani, hogy mindez csapongó fantáziánk terméke. Az egyedüli gondot az írásrendszer jellege okozza. Bizonyára sejtik már, a kérdéses jeleket hieroglifákkal írták.1274 Ismertetéséhez A. Gardinerhez fordulunk: „Y1 papyrus rolled up, tied and sealed. Ideo. in

var. Pyr.

mDAt ’papyrus-roll’,

’book’. Hence phon. mDAt in .”1275 A kérdéses jel a felcsavart, átkötött és lepecsételt papirusztekercset ábrázolja. A fentieket a tekercs jelének nemzetközi transzliterációs hangtani váza egészíti ki, megismételjük, értéke: mDAt. Hangalakja az ó- és középbirodalmi hangértékek alapján: M-GY-AR-T.1276 Magánhangzókkal történő kiegészítését, azaz a hangzósítás ellenőrzését önökre bízzuk. A továbbiak követéséhez fel kell idézzük a Nílus-parti halotti szertartás egyik lényeges mozzanatát a megméretést. A szakirodalom vélekedése szerint az elhunytat Oziris ítélőszéke elé vezették (mindezt falfestmények, papiruszokon látható rajzok is tanúsítják), ahol tettei megmérettek. Ha a mérleg egyensúlyban maradt, akkor felavatták igazmondónak. Ez volt a túlvilági út feltétele. Hieroglifás alakban a szóban forgó művelet a következőképpen

néz

ki:

„

,

, , , mAa-xrw, gerechtvertig, selig sein, gerecht befunden sein.”1277 A fenti hieroglifák transzliterációs (óbirodalmi) értékeit vizsgálva a következő eredményre jutottunk: Az első jelcsoport mA-mA-a-xrw * → MaR-MaR-aD-KaR-Ú *. Ő az, aki marad, hangvetéssel Ő az, aki madar. A második csoportban a mA-mA-a-x-r-xrw → Már-MaR-aD-KöR-éLa KaRU, a harmadik és negyedik csoport viszont ugyanennek a rövidítései.

A KaRU jel bizonyára a királyt jelöli, a hieroglifa a mondja értelemmel bír. Hivatalos középbirodalmi hangértékei viszont a MáR Ma-A-KaR-U → már makar, de további változataiban matyar, madar, mahar stb. hangzósításhoz vezetnek. A fent bemutatott több évezredes írásrendszerben mindkét esetben a marad, ill. a madjar szóösszetétel jelzi az igazmondót: a madjart, esetleg a mahart, vagy a makarut. Tessék, lehet választani. Ezt az epitheton ornanst korábbi írásainkban részleteiben is tárgyaltuk. Érdeklődőknek ajánljuk az Olvassuk együtt magyarul! 26-28. oldalainak tanulmányozását, ill. a Tutanhamon a számadó, 39. oldalán írtakat. Megítélésünk szerint az óbirodalmi, szó-szerinti olvasat jár legközelebb eredeti értelméhez. Összefoglalva: a hithű egyiptomiak halottaikat felavatták ún. igazmondóvá, majd melléjük helyezték bizonyítványukat, a papirusztekercset. Így indultak el túlvilági útjukra a maradók, a madjarak, vagy ha úgy tetszik a maharok, de a papirusztekercs közvetlen hangzósítása alapján a magyarok... Ennyi ismerettel tarsolyunkban térjünk vissza a tárgyalást képező első jelek elemzéséhez. A 3037-es jel, a hasas bagoly, azaz a kis m jele → , tehát itt is kifejezetten az m hangot jelöli.1278 A → H-AR olvasat is tiszta, így a → Ma-H-AR már ismert hangzósítás kerekedik elénk.1279 A többször tárgyalt általános rag w lehetne az egyedüli bizonytalan pont a → Ma-H-AR-W hangzósításában, másrészt a nyilvánvaló birtokviszonynak megfelelően szerepe itt is jól követhető: a magyar-nak a...! Más szóval az (égi)utazó-nak. Ő tehát az igazi birtokos. A következő két hieroglifa olvasata a ko-

1278

1274

Ebben az összefoglalóban nem kívánjuk a finnugor nyelvészek levezetését tételesen cáfolni, hiszen kézzel fogható adatokkal rendelkezünk feltevésünk igazolására. 1275 Gardiner: op. cit. 533. 1276 Hannig: op. cit. XLV-XLVII. 1277 Hannig: op. cit. 316. Fordításunkban: ,igazságos, boldoggá válni, igaznak találtatni’.

98

A bagoly hieroglifa hieratikus megfelelői három változatban láthatók a tekercseken. A kis, azaz hasas bagoly az m hangot jelöli. A közepes vagy talpas bagoly a vonatkozó névmást írja, míg a nagy~ vagy karmos jel magát a madarat, illetve szimbolikusan a magyart jelöli. 1279 A K-H-G hangok egymás váltóhangjai így a Ma-H-aR → Ma-K-aR → Ma-G-oR → Ma-Gy-aR hangzósítások egymás szinonimái.

rábbiakban már többször is bemutatott magyar-ok hangzósítással azonos.1280 Elképzelhető, hogy ők a birtokos szerkezet birtok elé helyezett hieroglifái: a magyarok tápos hajója. Ez utóbbi jelcsoport így egy önálló egységet képez, mely egyúttal a főmondat elemei közé ékelődött. A főmondat ekkor így szólna: a magyarnak a... tana. A két eleme közé ékelődött a tárgy (mely tehát önmagában is jelzős szerkezet): A MAGYARNAK a magyarok tápos hajója A TANA. Más sorrendben is rendezhetjük ezt a mondatot: a magyar tana a magyarok tápos hajója. Következésképpen a 3040-es jel w szerepe nagyon fontos. Tőle származik a kétszer is használt, de még nem jelzett, birtokos toldalék: ~ja (hajója, tanú-ja). Látszólag a helyére került minden, nyelvtani szerkezetét, hangzósítását és a jelek értelmét tekintve a vizsgált mondat eleje, azaz a bekezdés címe kerek egész. Viszont... tudni szeretnénk, hogy ha a magyar szót kétszer akarta a hajdani írnok a papiruszra vetni, akkor miért nem használta mindkétszer ugyanazt a jelet? Például így: . Miért „betűzte” ki az első magyar/mahar szót → , s miért írta a másodikat rövid alakjában → ? Magyarázatképpen többféle lehetséges változatot hozhatunk fel védelmében, pl. a halott/utazót ki akarta emelni a többi, már magyarrá avatottak közül, esetleg a kettős birtokviszonyt nem tudta másképpen jelölni, stb. Egyik válasz sem igazán megnyugtató. Következésképpen felmerül a kérdés: mi mást jelenthet még a jelcsoport? Induljunk ki ismét a leírt jelekből. A kis/hasas m szokásos hangzósítása (3037-es jel) → kimondva em, em em… → ! De hogyan hangzósíthatjuk még a 3038-as jelet? Eddig rendre h hangként, illetve ház/kunyhó fogalomként olvastuk. Ilyenkor az első esetben önálló fonéma, ill. önmagában ideogram1280

Borbola: Olvassuk együtt magyarul! Budapest 2000. 25-28. ISBN 963 03 9613 0.

NYELV ma. De igekötőként, ragként is felfoghatjuk! Tettük ezt már a RMP 43, 26. jel esetében is, ahol az irányt szabja meg: be-felé a csigaházba, ~ba, ~be. Lásd a jel képértékét. Hangértéke tehát lehet egyszerűen ba, ba be ...! S ez az a pont, ahol a helyére ugrik minden. A többi jel hangzósítása ti. már nem lehet kérdés. A

saskeselyű hangértéke az ősi aR marad, így

összeolvasva a

jeleket az eM-Be-

→ embêrének olvasathoz aR-NeK → jutunk. S ezzel a cím, illetve a mondat szerkezete részben megváltozott. A birtokviszony az ember és a magyarok szó között van. A helyes olvasat/hangzósítás: A magyarok emberének a táposhajó tana.1281 A fentieket mérlegelve elmondhatjuk, hogy az ősi hieroglifás/hieratikus írásban a fent bemutatott jelcsoport óbirodalmi Ma-H-aR hangzósítása az ún. klasszikus-kori → eM-Be-aR hangzósítással is azonos. Egymás magas és mélyhangú változatai. Sőt! Számunkra az értelmük is azonos, hiszen ha magyar-rá avattak valakit, akkor azt rögtön ember-számba vették. Lám, a magyar ember összeforrott szóhasználatunk ilyen régről származik! Bizonyára többek kérésének teszünk eleget, ha mellékeljük a szakirodalom ez irányú véleményét is. A kérdéses jelcsoport Gardinernél a következőképpen szerepel: „ hAw environment, neigbourhood, time; m-hAw in de neighbourhood of, at the time of, §178.”1282 Jelentése tehát a környezet, környék, idõ, illetve az m előtaggal a birtokviszonyt jelöli, vminek a környezetében, idejében stb. elöljáró. 80 évvel később Zonhoven átvéve a fentieket, s a következő kiegészítést fűzte hozzá: „ hAw omgeving, tijdsbestek, lotgevallen, m-hSw prepositie (§ 18c.)”1283 Az újdonság nála a lotgevallen → sorstárs értelem bevezetése (vö.: lejjebb Otrokocsi vélekedésével). A 170. sor fordítása a szakirodalom véleménye 1281

A DoPoT → TáPoD FO olvasat részleteit lásd a Megjegyzések fejezetben. 1282 Gardiner: op. cit. 579. 1283 Zonhoven: op. cit. 328.

99

NYELV szerint: s aztán leereszkedtem ennek a hajónak a környékén lévõ partra. Aztán azzal voltam elfoglalva, hogy meséltem az expedícióról, mellyen ez a hajó vett részt... Nincs hozzáfűznivalónk... *

*

*

A következőkben vizsgáljuk meg, hogyan vélekednek az ember szavunkról nemzetünk etimológusai: Gondolatok Czuczor Gergely-Fogarasi Jánostól: „EMBÉR, (em-bér v. em-b-ér) fn. tt. embér-t, tb. ~ék. Jelentésének többféle szinezetei vannak. Ugyanis ember 1) Legszélesb ért. minden okos, eszes állat akármily korú és nemű, tehát, gyermek, ifju, férfi, agg, leány, asszony. Az ember okos állat. Az ember halandó. 2) Szorosb ért. oly férfi nemü, ki tökéletesen ki van fejlődve, megérve. Innen mondjuk: Õ még csak gyerek, nem ember. Majd ha ember lesz belõled. Emberré növekedni. 3) Ellentétetik némely tájakon közbeszédben az asszony, nõ szóknak, s férfi nemüt jelent. Két asszony volt ott, és egy ember. Emberekbõl szedik a katonákat, nem asszonyokból. 4) Nemesebb ért. kitünő tulajdonságokkal biró ember. Ember a talpán v. talpra esett ember. Ember a gáton. Ember kell a gátra. Ember légy fiam. Aki ember, jöjön ide. No, ki az ember? Emberére akadni. Ez az én emberem. Csak ez az ember. Emberré tenni valakit. Úgy hiszem, emberrel van dolgom.”1284 A TESZ levezetése is figyelemre méltó: „Valószínűleg összetett szó. Elemei feltehetőleg nyelvünk ősi örökségéből valók: az em-’nő, nőstény’ előtag azonos lehet a N. eme, emse ’nőstény, anyadisznó’ szavak alapjával; a -ber utótag talán az eredetileg ’férfi’ jelentésű férj szónak változata. Az összetétel szerkezete arra mutat, hogy nem sokkal az obi-ugor rokon népektől való elválás után alakulhatott ki. Az ’ember’ fogalomnak ’nő’ és ’férfi’ jelentésű szókkal való kifejezésére vö. oszj. O. neηγuį ’ember’ (ne ’nő’, χu ’férfi’). A férj szóeleji mássalhangzójának korábbi p előzménye szóbelseji helyzetben b-vé zöngésült, az ezt megelőző második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesett. Az így létrejött mb kapcsolat a továbbiakban változatlanul megmaradt, mert az ilyen helyzetekben szokásos denazalizációs tendencia érvé1284

Czuczor-Fogarasi II: op. cit. 332.

100

nyesülésének korhatára feltehetőleg már előbb lezárult. – Az összetétel elemeinek másféle finnugor egyeztetése, más szavakkal való azonosítása, illetőleg a b-nek járulékhangként való magyarázata és a feltett *er utótag török származtatása téves.”1285 Ehhez a levezetéshez nemcsak nagyfokú fantázia, de bátorság is kellett. Nevezetesen... az eredetileg felnőtt férfi jelentésű ember szavunk kialakulását szorgos nyelvészeink a női emse/eme alak, és a férj szónak összetételében keresik. Most tekintsünk el attól, hogy az osztyák neηγuį szó messze nem hasonlít a mi ember szavunkra, és vizsgáljuk meg, hogyan bűvészkednek akadémikusaink az általuk kialakított hangtörvényekkel. Először is a férfi szót kellett szétszedni. Az f helyén szerintük eleinte ugye még, p hang volt. Kezdetnek nem rossz. Ez a feltételezett p aztán zöngésült b-vé – szóközben ezt megtehette –, miközben az előtte álló magánhangzó, az e, szőrén-szálán eltűnt: eme-férj → em(e)bérj. Aztán nem tudni miért, ez a most már b hang hozzátapadt az m hanghoz, és mb változatban perszisztált: em(e)-bérj → e-mb-erj. Sőt, ez az összeköttetés olyan erősnek bizonyult, hogy a finnugor elméletet hirdető nyelvészek feltételezése, az ilyenkor szabályszerűen fellépő denazalizációs tendencia, egyszerűen nem akart rajta mutatkozik. Sebaj, a tendencia laza fogalma ilyenkor is kihúzza őket a csávából: „az ilyen helyzetekben szokásos denazalizációs tendencia feltehetőleg már előbb lezárult”. Magyarul, ember szavunk levezetését egymásra épített feltételezések után, azaz a p-f hangvisszavezetéssel, majd a p-b zöngésüléssel, továbbá az e/se hangkiesésen keresztül, illetve az így keletkezett mb összeragadt mássalhangzóink esetében a szabályos denazalizáció hiányával egy nõi és egy férj alakból kínlódták össze. Ennyi bizonytalanság után a fenti levezetés elfogadtatására már csak egy út maradt. Az arrogáns parancs így szól: „más származtatása téves”. A magyar nyelv viszont így tudja: Két asszony volt ott, és egy ember. Emberekbõl szedik a katonákat, nem asszonyokból. Érdemes körülnéznünk a szomszédainknál is. A teljesség igénye nélkül... 1285

TESZ 1.759.

„mens 1236 oudsaksisch mennisko, oudhd. mennisco, oudfries menneska, oudeng. mennisc., oudhd., oudeng. mennisc, oudnoors mensk. gotisch mannisk, afgeleid vanman.”1286 „people from Old Frrench pople, from Latin populus.. Old English man, Dutch man, Icelandic mathr.”1287 „homō, hominis m 1. mens; pl. de mensen, het volk; 2. man; 3. (flinke) man, kerel; 4. kerel, persoon; 5. personeel, slaven; 6. vasal.”1288 Az ember szavunk az indogermán utódnyelvekben tehát látszólag ismeretlen. Helyette a hímnemű egyed neve, a man vált az ember szó alapjává. A fentiekben bemutattuk, hogy az ember szó nyelvészeink szerint a férfi és a nő összetételéből ’akrobatikus’ úton levezett, de magyar fejlemény volt. Ugyanakkor az élete első óráiban lévő ”emberke”, aki még meg sem született, a latinból levezetve embryo/embrio nevére hallgat. Vajon honnan vette a latin nyelv ezt a szót? Lássuk a katedrális tudomány álláspontját: „embrió 1752, Latin eredetű vö. k. lat., h. lat., orvosi lat. embryo, h. lat. embryon, embrium ’méh-magzat’. A latin alakváltozatok közül az n végű az eredetibb; ez a gör. έµβρυον ’méh-magzat; újszülött bárány’ (tkp.’belső sarjadék’) átvétele: A latin szó részben közvetlenül részben francia közvetítéssel – mint természettudományi műszó – bekerült számos európai nyelv szókészletébe; vö.: ang. embryo; ném. embryo; fr. embryon; ol. embrione; or. Змбрuон; ’méhmagzat; csíra; valaminek a kezdeti állapota, stádiuma’. – A magyar alakváltozatok közül az embryum a görög eredetinek pontosabban megfelelő h. lat. embrium átvétele. – Élettani műszó.”1289 Tekintve, hogy a TESZ már megtette ezt a szívességet, indogermán alakjait nem szükséges bemutatnunk. A latin nyelv tehát nem a bogyógyűjtögető, vagy netán már nomadizáló őseinktől vette át ezt a ’kezdődő emberke’ szót, hanem a sokkal műveltebb görög tanítómestereitől hallotta azt. Nem is 1286

Van Dale: op. cit. 554. Collins: Dictionary. Eigth Edition. Glasgow, 2006, 1205. és 988. 1288 Pinkster Harm: Latijn/Nederlands. Amsterdam Univ, 1998, 466. 1289 TESZ 1.760. 1287

NYELV akárhogyan, hiszen „a latin embryo ← gör. embrüon ’magzat’ jelentése: en- benne’/ brüó ’duzzad, csírázik’.”1290 A héber már nem így ismeri, náluk az embrió → ‫( ענד‬ubar), az araboknál dzsenin, és a törököknél → ogolcuk, rüseym (ők újabban az újgörög embryon szót is átvették). Európa szerte tehát két nép nyelvében, a magyarban és a görögben – nagyjaink szerint bizonyára egymástól teljesen függetlenül – alakult ki az ember és az embrió szó. Gondoljuk meg! Ugyanazon egyed életének két fázisát jelöljük a tárgyalt szavakkal, nevezetesen a magzati állapotát, és annak méhen kívüli, kifejlett korát. Némi hangtani eltérés tehát jogos, sőt szükséges a két állapot megkülönböztetéséhez, de alapvetően ugyanazt a mássalhangzós vázat használjuk mindkét esetben az embrió → ember megjelölésére. (A hasonló jelentésű mag két változatára a mag-zat és a mag(y)-ra utaló gondolatokat lásd lejjebb) Megítélésünk szerint ez sehol máshol nem alakulhatott ki, csak az ősmagyarban → a Nílus partján. Innen került aztán az ógörög nyelvbe is. A ~ber szótag aztán külön életre kelt, belőle lett az indogermán nyelvekben a szülni szó: baren, born, stb., de természetesen a latin közvetítése is kimutatható BRrüó → ber → p-r → PaRtus. Egyébként a görög en a kilencet (is) jelenti, lásd az enneade, a kilenc istenség nevét. Így aztán távolról sem biztos a benne duzzad jelentés. Sokkal valószínűbb a kilenc-hónapig duzzad értelmezés! Ennek ismeretében az ember szó levezetéséhez szükséges m-n hangcsere erőltetése is felesleges! Sőt... gondoljuk ismét végig! A magyarban ugye a férj szóból vezették le az em-ber második felét: férj → ber. Csakhogy pontosan ezt a szótövet használják a latin/indogermán nyelvek a szülés kifejezésére: ber-bar-bor-partus. A férfiak viszont köztudottan nem szülnek... Sok ellentmondás végén levonhatjuk a logikus következtetést: mind a görög en-brüó → embrio, mind a magyar emse-férj → ember akadémiai származtatása téves! A mindmáig megőrzött szavunk ősi alapja a hieroglifákkal írt eM-BE-aR valószínűleg ó~, ill. középbirodalmi eredetű lehetett, melyet a művelt görög/római világ közvetlenül a Nílus partján szedett össze. Az ember/férfi 1290

Tótfalusi: op. cit. 253.

101

NYELV szóra már a men/mén (→Indo-g. man) szó állt rendelkezésükre, így a születésére készülő magzat neve örökítette tovább az ember nevet az embryon közvetlen alakban. Áttekintve a fentieket: a magyar értelmű hieroglifáknak (ismételjük a túlvilági útra készülő felavatottak neve) óbirodalmi hangzósítása mellett a késő-óbirodalmi – kora-középbirodalmi változások/egyszerűsödések hatására megjelent az ember hangzósítású változata is. *

*

*

Tapasztalatunk szerint azért ilyen egyszerűen nem tűnnek el alapvető értelmet hordozó szavak, szóvázak. Különösen akkor nem, ha akkortájt fél Európa Egyiptomba járt gabonáért, na meg egy kis műveltségért. Így bizonyára az ember szó is tovább élt az utódnyelvekben. Érdemes elgondolkodni az alábbiakon: „empire → Related adj: imperial [C13 from Old French, from Latin imperium rule, from imperäre to command, from paräre to prepare].”1291 ”imperator, oris. hn. [impero] (ösk. induperator) 1) (többnyire ősk.) átalán elnök. elöljáró. vezető: i. histrionum, »színigazgató«, bini ii. a consul-ok. 2) hadvezér, fővezér (a ki suis auspiciis folytatja a háborút, vesd ö. dux): aliae sunt legati partes, aliae imperatoris: alter omnia agere ad praescriptum, alter libere ad summam rerum consulere debet. Küln. A) tisztelet-czím, melyet a katonák adtak a vezérnek győzelem után. B) (újk.) római császár. imperium, ii, kn. [impero] 1) parancs, rendszabály, rendelet átalán: administrare, exsequi i., teljesitni, parere imperio, engedelmeskedni. [...] 5) birodalom, állam, küln. a római: i. hoc. Nostrum; Alexander in Asia fines imperii propagavit. impero, 1. parancsol, rendel, meghagy. -on, -en uralkodik, -nak, -nek parancsol, igazgat, vezérkedik.”1292 ”member n 1 a person who belongs to a club, political party, ect 4 another word for penis [from 1291 1292

Collins: op. cit. 538. Finály: op. cit. Arcanum CD.

102

Latin membrum limb, part]”1293 „membrum, i, kn. 1) tag, állati testen (vö. artus); küln. a férfi nemzõ része és t. nõi szeméremtest is. 2) átv. ért. tag, az egész egy része. pl. családnak, államnak; vagy társaságnak, convictus membra mei; Achaei per civitates veluti per membra divisi sunt; így (költ.) fluctuantia membra Libyae, katonák. 3) épület, ház, lakás része, lakosztály. Dormitorium membrum. 4) küln. szakasz, rész beszédben. Mondattag.”1294 „remember vb 1 to become aware of (something forgotten) again; [from Old French remembrer, from Late Latin rememorari to recoll to mind, from latin RE-+memor mindful]”1295 (Az elővetett eM+ember a tagot, a férfi hímtagot is jelenti angolul. S bár a remember szó levezetését az etimológusok a latin memor irányába terelték, itt is az előtagok elvétele után az ember szó köszön vissza: Re+M+ember.) A fenti felsorolásban mindenhol az eM-B-eR szavunk hangteste követhető. Csakhogy értelme megváltozott. (Ki tudja, lehet, hogy a mi jelentéshasználatunk változott meg?) Mindenhol uralkodót, birodalmat, parancsolót, hatalmasságot, fõvezért stb. jelöl. Sejtésünk szerint a Magreb közismert északafrikai államszervezet népe és megnevezése is felfogható, mint a Mag + BeR/ReB → MaG(HaR+eM)BeR szavak összetételeként. Gondoljunk csak a ber-ber, vagy a mély változatában a bar-bár népekre és nyelvükre.1296 Vagy ismerkedjünk meg Kemény Ferenc egyik, eddig agyonhallgatott levezetésével is... „Wie bekannt, behaupten die Kathederlinguisten, dass spanisch emperador und französisch empereur aus lateinischem imperator herzuleiten seien, durch sogenannten gesetzmäßigen Lautwandel. Ich meine dagegen bestimmt, dass Lateinisch, Spanisch, Französisch und so weiter lauter sekundäre Sprachen sind, durch die Pidginisie1293

Collins: op. cit. 1016. Finaly: A latin nyelv szótára. 1295 Collins: op. cit. 1367. 1296 „barbarizmus, barbarismus . barbarosz : nyelvi idegenszerűség, a klasszi1kus retorikában a → stílushibák egyike. A ~ v. idegen nyelvi elemnek átvétele, v. a megszokottól, a köznyelvitől való eltérés.” Magyar Nagylexikon 3. 238. 1294

rung der magyarischen Ursprache Eurasiens entstanden; so dass der Ursprung des Grundwortschatzes sowohl des Lateinischen als auch der sogenannten romanischen Sprachen unmittelbar aus dem Magyarischen erklärt werden müsse. – Hiermit haben wir also guten Grund anzunehmen, dass spanisch emperador ein Kompositum ist, dessen erstes Glied, also emper ,Korn’ bedeutet. Um die Bedeutung des Zweiten Gliedes, das ist ador, ausfindig zu machen, müssen wir...”1297 Fordításunkban: ’Mint közismert, a katedrális nyelvészek a spanyol emperador és a francia emperador szavakat a latin imperator-ból vezetik le, a törvényszerű hangváltások segítségével. Ezzel szemben biztosan úgy vélem, hogy a latin, a spanyol, a francia stb. csupán másodlagos nyelvek, melyek a magyar-eurázsiai ősnyelv pidginizációjából származnak; így az alapszókincs eredetét mind a latin, mind az ún. román nyelvek esetében feltétlenül a magyarból kell származtatni. – Ezáltal jó alapunk van elfogadni, hogy a spanyol emperador egy szóösszetétel, melynek első tagja tehát emper → mag-ot jelent. A második tag ador kitalálásához meg kell...’1298 „Was nun französisch empereur anbelangt, ist dies ebenfalls ein Kompositum, dessen Vorderglied eine mundartliche Variante von magyarischem ember ist. Letzteres wird nämlich in einigem magyarischen Mundarten wie àmbër gesprochen.[...] Das zweite Glied ~eur ist mit magyarischem õr identisch, welches heute als Zeitwort ,mahlen’ und als Hauptwort ,Wachter’ bedeutet. Ursprünglich ist jedoch õr eine Variante des Hilfszeitwortes wie unter anderen auch àr und ér. [...] Hiermit kommen wir zu lateinischem imperator, woraus die Katheder-Linguisten sowohl spanisch emperador als auch französisch empereur durch sogenannten historischen Lautwandel ableiten wollen. (Dass lateinisch „imperator aus dem Verbum imperare abzuleiten sei, ist nämlich ein Irrtum; im Wirklichkeit bildeten die Uhr-Latiner das Verbum aus dem Substantiv, nachdem Letzteres nicht mehr. Kornhändler sondern ,Herr, Herrscher’ bedeutete.) ”1299 1297

Kemény Ferenc: Im Anfang war das Korn. Körösi Csoma Sándor H. Gesellschaft, München, 1993, 108. 1298 A további hosszas részletek ismertetése helyett lásd lejjebb Otrokócsi hasonló levezetését: abar, ober. 1299 Kemény: op. cit. 110.

NYELV ’Nos, ami a francia empereur illeti, szintén szóösszetétel, melynek első tagja egy nyelvjárási változata a magyar ember szónak. Ez utóbbi nevezetesen néhány magyar nyelvjárásban, mint àmbër hangzik.[...] A második tag ~eur a magyar õr szóval azonos, mely ma, mint ige õrölni, és mint főnév õr-t jelent. Eredetileg az õr az egyik változata a segédigéknek, úgymint az àr és ér is. [...] Ezzel megérkeztünk a latin imperator-hoz, amiből a katedrális-nyelvészek mind a spanyol emperator, mind a francia empereur szavakat a törvényszerű hangváltások segítségével akarják levezetni. (Hogy a latin imperator szó az imperare igéből levezetve lenne, az nevezetesen tévedés, a valóságban az őslatinok az igéket a főnevekből képezték, következésképpen ez utóbbi nem gabona kereskedőt, hanem urat, uralkodót jelentett.)’ Kemény Ferenc tolla nyomán a mag (Korn) fogalom ember jelentése kerekedik elénk. Csodálatos megérzéssel jósolta meg a számára még ismeretlen hieroglif Ma-H-aR ↔ eM-Be-aR azonosságot. Hiszen a mahar → maghar → mag+har a magyar nép neve, egyúttal azonos – változatlan írásjelek mellett – az ember jelentéssel is. Gondolatébresztésül mellékeljük a mag, és az ebből levezethető mag(y)-ar és a mag-zat szavaink származását is Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint: „MAG, (1), fn. tt. magot v. magvat. Kicsiny. magcsa v. magocska v. magvacska, személyragozva magom, magod, magja, vagy: magvam, magvad, magva. Egyébiránt, midőn v-et veszen föl, a törzs inkább magv. [...] – Minthogy a magban a növény csirája rejlik, innen átv. ért. azon nedv az állati testben, mely által az ugyanazon faju állatok tenyésztik, szaporítják önmagukat. Férfi mag, azaz ilynemü nedv a férfi testében, mely által a női testben létező mag foganóvá, tenyészővé, gyümölcsözővé tétetik. V. ö. MAGSZAKADÁS. [...] A mag fölveszi az igeneves u képzőt is, magu, magv, honnan magvat, magvak, magvam, magvad, magva, magvas, magvasodik. Ily viszony van a ned nedü nedv, ked kedü kedv, üd üdü üdv, od odu odv, feny fenyü fenyv, or orv, sér sérv stb. között. A v némely szókban b-re változik, mint gom gomv gomb, rom romv romb, dom domv domb; némelyekben p-re, mint ter terü terp, hor horu horp (horpasz), tör törü törp (törpe). Az r végzetű gyö103

NYELV kök j-t is szeretnek fölvenni, mint szeder szederj, eper eperj, or orj, mar marj, sőt némely hangzóval végződök is, mint: karé karéj, gané ganéj, taré taréj, paré paréj, é éj stb. A magok ugyan különböző alakúak, mégis jobbadán vagy gömbölyüek, vagy kerekdedek vagy hengerdedek; honnan valószinü, hogy a mag szóban alapfogalom a gömbölyüség vagy kerekdedség, melyet részint az m, és g, részint a gömbölyű o-val rokon mélyebb a hang fejez ki, miszerént a szintén gömbölyűt jelentő magyal mogyal, makk, magy magyaró mogy mogyoró, mony, bogy, bogyó, mancs, macsuka szókhoz családi viszonyban áll. Különbözik tőle a maga, magasztal szók mag gyöke, melyben nem mély vagy gömbölyű, hanem nyilt ă hangzik, miért is ennek s képzője amazétól különböző, mert más magos és magas, magosít és magasít, magosan és magasan. Azonfölül a nagyot jelentő mag, nem veszi föl az igeneves u v. v hangot: tehát a magas soha sem magvas. [...] A latin granum, német Kern, Korn szintén azon szók osztályába látszanak tartozni, melyekben a g-r és k-r gyökhangok valami kerekdedet jelentenek.” MAG, (2), elvont gyök, melyből magas, magasság, magasodik, magaszt, magasztal származékok erednek. Hangváltozattal legrokonabb hozzá az alapfogalomban megegyező nagy, honnan némelyek véleménye szerént nadúr, nádor, am. nagyúr. (vő. Nádor). Rokon továbbá a latin magnus, magis, major, majestas, hellén µέγας, µέγαϑος stb. gyökei melyek a nyelvészek szerént a szanszkrit mah gyökben alapszanak, honnan a szanszkrit mahat (nagy) stb. Ezen mag gyök hoszszan is eléfordul: mág, melyből eredt mágla, halomra, magasra rakott valami, pl. famágla, és Tihany vidékén Szalában szénamágla. Ide tanozik a balatonmelléki mágicsál, azaz valamit egymásra rak, felpúpoz, pl. a beteg feje alját felmágicsálni, am. a vánkosokat magasan egymás fölé rakni.1300 Az ember szó kifejezetten a férfit jelentette. A női nem egy elővetett n hanggal különjelzést kapott. Magyar → Ember → férfi → uralkodó/hadvezér → birodalom Némber → nő+ember → nőember → héberül Ez utóbbiról a Teremtés Könyve így szól:

1300

Czuczor Fogarasi 4: op. cit. 18-20.

104

”És az ember így szólt: „ez immár csont az én csontjaimból és hús az én húsomból, azért neveztessék némbernek, mert az emberből vétetett, 24 →

Lábjegyzet „23 csont az én csontjaimból. Ez később népszerű kifejezés lett (XXIX,14); némbernek. Héberül »issa«, a férfi héberül »is«; a hasonló hangzású megnevezések a férfi és a nő szellemi azonosságára utalnak. Érdekes párhuzam, hogy a magyar nyelvben az ember szó a nép nyelvén férfit jelent s a némber a nõ-ember összevonása.”1301 „némber 1416. J: 1. ’nő, asszony; 2. 1840/1885 ’megvetett nőszemély’. Összetett szó: a nő főnév é-ző változatának és az ember-nek minősítő jelzős kapcsolatából keletkezett.”1302 Sőt! Etimológusok egyik úttörője a követezőképpen gondolkodik: „Alterum nomen fit Ember, Homo, cujus origo quaeratur. Vox Ember, posset videri prima fronte derivan ab ‫ענד‬. (Abar) transiit; cujus Participium praes. In Kal est ‫( דכע‬Ober) transiens, ut & mihi primum visum erat; ut sic denotaretur, quod homo in hoc statu fit tantum Viator, ac velut umbra, transiens.”1303 Fordításunkban: ’Egy másik nevet kap az Ember, Homo, akinek eredete kerestetik. Az Ember szó hozzájárulni látszik elsősorban származtatva az ‫ ענד‬-ból (Abar) jön, akinek a Participium praes. (jelen idejű melléknévi igenév) a keresztnevében van ‫( דכע‬Ober), vándor, hogy nekem az első meglátásom volt, hogy megjelölvén, ezáltal a homo ebben a helyzetben a tetőpontnak számítható Utazó mégpedig például umbra (árnyék, alvilági), vándor.’ Otrokocsi Foris Ferenc az ember szó jelentésében tehát az árnyékvilágbéli vándor értelmet látja.1304 Nem esik messze az ősi egyiptomi felfogástól.

1301

Hertz: op. cit. Hebreica Genezis - Berèsith II, 23/24 TESZ 2.1011. 1303 Otrokocsi: op. cit. 292. 1304 Az alábbi részleteket a latinul olvasni tudó társainknak ajáljuk: „Hominem deligunt ad impediendas aggere aquas: quod neque in Latino, neque in Graeco, de voce Homo,, & 1302

1305

Összefoglalás Az ember szavunk hieroglifákkal írt hangteste azonos a magyar szó ősi hangtestével. Nyelvünk ekkora időtávlat ellenére megőrizte jelentésének mindkét, egymással szinonim változatát. Az ember szó tehát nem tűnt el nyomtalanul! A Nílus-parti népekkel érintkező népek szókincsében is megjelent, imperator, member stb. változatokban, vagy például a görög nyelvben, mint embrió öröklődött tovább. Megállapítottuk, hogy ember szavunk nem a férj és a nõ szavak finnugor alapú összetétele, és nem is a görög latin embrüon szó származéka.

NYELV Eredete a Nílus-partjához kötődik, ez az egyik ősmagyar alapszavunk! Fejtegetésünket Vörösmarty szavaival zárjuk (Fóti dal. 1842. okt. 5) Vajon ismerte-e az ember és a magyar szó közötti ősi összefüggést? „Minden ember legyen ember És magyar, Akit e föld hord s egével Betakar.”1306

Papirusz 1115 15. lapja 170-177

1305

1306

άνΘρωπ1304, ita usu venit. Deduco ergo eam, à rad. ‫דכא‬ Abar; quod in Pihel ‫דכא‬, (Ibber) significat firmavit, roboravit. Sed jam diximus †, eandem radicem (Abara) significare Arabibus inter alia, etiam probe dispositum esse.” 292. Est igitur mihi Ember idem quod ‫ דכא‬Ibber, ad forman Pihel nominaliter; quod significet, viribus (à Deo acceptis) valentem, & benè dispositum ad sua opera; eodem modo ut Hebraeis ‫ דכּד‬Dibber, non solum est Verbum in Pihel,

(dixit,) sed & Nomen, significans dictionem, vel sermonem. Jer.5.vers.l3. Factum autem ab Ibber, hoc modo Ember Vocalis I brevis in principo, facile in E breve, mutatum est; Dages autem forte, (primum b pariens) more Chaldaeorum transiit in n; at vero ob euphoniam, in concursu cum b, etiam n, mutatum est in m ut hodie fonat, Ember, illo modo, quo & Latini, pro inbuo, inbibo, dicut, imbuo, imbibo.” Otrokocsi: op. cit. 293.

105

NYELV

Tudtad-e? Tudtad-e, hogy nyelvünk õsiségét egy angol nyelvész és irodalmár, Sir John Bowring, aki sok nyelv mellett magyarul is beszélt, emígyen jellemzett az 1830-ban megjelent ”Poetry of Magyar” című verses kötetének előszavában: ”A magyar nyelv messze magasan áll, magában. Egészen sajátos módon fejlődött, és szerkezetének kialakulása olyan időkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Önmagában, következetesen és szilárdan fejlődött nyelv, amelyben logika van, sőt matézis, erő, a hangzatok minden hajlékonyságával és alakíthatóságával. E nyelv a nemzeti önállóság, a szellemi függetlenség legrégibb és legfényesebb emléke... A magyar nyelv eredetisége még ennél is csodálatosabb tünemény! Aki megfejti, isteni titkot boncolgat, annak is az első tételét:...”? Tudtad-e, hogy a magyar nyelv tömörítõ hatása szinte egyedülálló? Hogy hihetetlenül gazdag, képalkotó képessége van szavainknak, hogy ”tárgyas ragozásával, harminchat mozzanatos, negyvenhat gyakorító, sok-sok kezdő, müveltető, ható igékkel, főleg pedig igekötőink előre és hátravetésivel, amivel a cselekvés és az idő boszorkányos árnyalatait és mozzanatait jelölhetjük. Ilyen bravúrra a világ egyetlen más nyelve nem képes!” Példa a ”néz” ige módozataira: néz, nézeget, nézelődik, nézőben, nézve, nézvést, nézetlen, nézhetetlen, néztében, nézetében, stb. Tudtad-e, hogy míg a nagy nyugati világnyelvek legjobb esetben is csak 7 magánhangzót ismernek (az olasz például csak 5-t), addig a magyar nyelv 14 magánhangzót ismer és használ: a-á, e-é, i-í, o-ó, ö-ő, u-ú, ü-ű? Tudtad-e, hogy a nyelvek összehasonlításában mint a legdallamosabb az első helyen álló olasz és a második helyen álló görög után a magyar következik? Ezt nem kisebb nyelvtudós, mint Giuseppe Mezzofanti bíboros állította (1774-1849), aki 58 nyel-

106

ven írt és 103 nyelven beszélt. Ő maga mondotta, Ludwig August Frankl költőnek: ”Tudja, melyik nyelvet tartom az olasz és görög után minden más nyelv előtt leginkább dallamosnak és a verselés szempontjából a leginkább fejlődésre képesnek? A magyart. Ügyeljen, mert egy feltündöklő költői lángész még igazolni fogja nézetemet. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik nyelvükben...” Valóban nem tudják, vagy csak kevesen! Hiszen akkor nem sietnének olyan gyorsasággal átvenni az angolszász szavakat, miközben mindennapi nyelvhasználatukban fájdalmasan hagyják zsugorodni gazdag szókincsünket, helyet adva a slengnek, az új zsargon kifejezéseknek. Tudtad-e, hogy magyar családnevek, földrajzi nevek ezerszám fordulnak elő a világ különböző helyein? A nemrégiben elhunyt Dr. Vámos-Tóth Bátornak és munkatársai gyűjtésének köszönhetően az azonosított magyar szavak gyűjteménye egy új tudományágat képvisel, amelyet TAMANA névvel jelölnek. Eszerint mintegy hatezer eredeti magyar név és névszerkezet fordul elő szerte az egész világon. Csak egy példa: „Magyar családnevünk, helységnév Indiában, egy dombvonulat elnevezése Irakban és Libanonban, továbbá hét földrajzi helyet jelöl Máltán, települést Tuniszban, Burkina Fasoban, a Fülöp szigeteken, egy város neve Indiában, településnév a Kaukázusban és az udmurtoknál, ezen utóbbiaknál éppenséggel az "Almás", "Káldi", "Kocsis", és "Vajas" települések szomszédságában.” Való tény, hogy bizonyos szavak azonos módon előfordulnak különböző nyelvekben, de itt nem erről van szó csupán, hanem a feltűnően nagy számú előfordulásban.

IRODALOM Kiss Dénes: ŐS-nyelv nyelv-Ős, Antológia Kiadó Lakitelek 1993. Cúth János: A magyarságtudat kézikönyve 1999.

MAGYAR HÁZIÁLLATOK

Hampó József A Kaukázusi juhászkutya ősi pecséthengereken A Kaukázusi juhászkutyát a szakkönyvek orosz kutyafajnak tartják, mert ma a Kaukázus Oroszország területére esik. Saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen kutya a kaukázusi és megfigyeléseim nem mindenben feleltek meg a könyvekben leírtaknak. Eddig két kaukázusit ismertem meg közelebbről, egy szukát, Mutyut és egy kant Putyit. Milyen volt Mutyu? Sajnos, csípőficamos volt, amely fiatal korában alig látszott, de később egyre nehezebben járt. Kialakította a maga életmódját, jól megvoltunk, de inkább én alkalmazkodtam hozzá, semmint ő figyelt volna az én elvárásaimra. Életmódját annyi eréllyel és méltósággal alakította ki, hogy akaratlanul is tiszteletet ébresztett bennem. Hajlandó volt felszállni a villamosra, ott szépen lefeküdt, fütyült a világra, nagylelkűen elviselte az emberek csodálatát, a gyerekek rajongását. Nyáron kivittem a Bódvára, ott a parton hancúrozott a többi kutyával és nagyokat fürdött velem. Amikor vemhes lett örömmel vártuk a kis kölyköket. Én nagy szeretettel almot készítettem neki, Ő meg a fészerben ásott egy mély lyukat és ott hozta világra a kicsinyeit. Egyikük nem akart szopni. A szoknyájánál fogva húzta be édesanyámat, hogy segítsen neki. Cseppentővel adogattuk neki a tápot, s egész éjszaka életben tartottuk. Mutyu ott ült velünk és figyelte, rendesen csepegtetünk-e a kicsi szájába. Reggel az állatorvosnő megállapította, hogy a nyelve le van tapadva. Felvágta és ettől kezdve vidáman szopott a kiskutya. Ekkor olvastam az Észak-Magyarországban, hogy szoptatós kutyát keres Bujdos Attila újságíró, mert a gyerekei találtak egy kitett kutyakölyköt és szeretnék megmenteni. Nosza, azonnal telefonáltam. Attila elhozta a kutyát meg a gyerekeit, csinált egy jó nagy láda kutyajárókát és Mutyu kedvesen, természetes egyszerűséggel fogadta a kis zsemleszínű korcsot a maga szürkésbarna kaukázusi színárnyalatú családjába. Mutyukám 14 évig élt, és Edelényben a házunk kertjében temettem el. Sírjára odafigyelek,

mindig viszek neki friss virágot, ha a Bódva partján találok szép oroszlánszájat, rezgőt, vadkaprot. A fiú kutyám valójában az édesanyám házát őrzi, de én vagyok a gazdája, mert én sétáltatom, és én gondozom a szőrét, s aki ismeri ezt a kutyafajtát, tudja, hogy ez nem kis munka, Nyáron vedlik. Ilyenkor az egész kert és udvar tele van a levedlett szőrével, mert hiába kefélem, folyamatosan vedlik. Szóval a kertet is rendbe kell tartani, mert egyébként rászáll a szederbokrokra és kutyaszőrös szederlekvárt ehetünk télen tejszínhabbal. Putyi csak az élő emberrel szeret játszani. Áhítatosan rágcsálja a kezünket, karunkat, boldog odaadással várja a vakargatást, aztán boldogan körberohangászik, de senkit fel nem lök, s a gyerekeket kitüntető figyelemmel külön is elkerüli. A világon semmire nem kellett tanítani, mindent tud. Mi már a hangokat is értjük, amiket torkából, ínye közül kiad, nem beszélve az ugatásról. Elmondjuk, hogy kiket várunk vendégségbe, azokat szeretettel fogadja és vakkangatva közli, hogy itt vannak. Édesanyámat minden éjfélkor figyelmezteti, hogy záróra, menjen lefeküdni, ilyenkor megkopogtatja az ajtót. A szomszédban van két korcs, akik unatkoznak és egész nap minket ugatnak. Ha már elunjuk az ugatásukat, édesanyám megkéri Putyit, hogy „Szólj már nekik Putyikám, mert beleőrülök a vonyításukba”. Ilyenkor Putyi egy fél fordulatot tesz, egy két lépést megy előre és alig hallhatóan, szinte a gyomrából kiad egy pici hangot. A korcsok erre elhallgatnak. Ekkor átdobálunk nekik egy kis jutalomfalat kenyeret, hátha jobban elviselik az életet. Nehezen hittem el, hogy ezek nem ősi turáni kutyák, de nem tudtam bizonyítani eredetüket. Badiny Jós Ferenc tanár Úr és Ilonka néni mindig pulit kerestek a régi pecséthengereken és magam is azt hittem, hogy a puli kizárólagosan egyedül az ősi magyar kutya. Ezt főleg a szakkönyvek alapján beszéltem be magamnak. Pedig magam is gondoltam, hogy a juhászok között is van bojtár meg számadó, ezért a kutyáik között is jelen kell lenni ezeknek a minőségeknek. Egyszer azonban, mint a mesében megtört az átok. Édesanyám el107

MAGYAR HÁZIÁLLATOK mesélte, hogy a Tavasztündér elnevezésű pecséthengeren az az állat, amelyet Nephrot-Orion Nimrud vezet, nem kis oroszlán, hanem kutya. Ezt most olvasta egy angol tanulmányban. Jól megnéztem az állatot és láttam, hogy semmi kétség ez egy szép Kaukázusi juhászkutya. Jobban megfigyeltem Putyit és ahogy ült, az oroszlánszőrű bozontos nyakával, nagy méltósággal, magam is felfedeztem benne az oroszláni vonásokat.

Téli nap-éj egyenlõség. Orion-Nimrud kezeli a Nagy Kutya csillagképet, Sziriusz a ”Magosban” tündököl, a születõ Nap útra kél, a Vizek Ura locsolja a Földet, Oannes, a kétarcú kultúrhõs gondozza a tudást. A Napmadár, a Turul zöld ágat hoz a csõrében.

lelt, hanem január elsején, pontosan egyszerre Sziriusszal. Az Orion azonban olyan csillagkép, amely együtt mozog a Nagy Napév precessziós /hátramozgó/ forgásával és ezért lemaradt a Sziriusz mellől. Ma a Sziriusz Január elsején kúszik fel mellé az ég közepére. Így is együtt uralkodnak a csillagok felett, mint király és királynő, az elmaradhatatlan csodaszép Nagy Kutyájukkal.1 Tudta ezt Rákóczi Ferenc is, mert Kaukázusi kutyát tartott. Le is festette Than Mór a Nagy Fejedelemmel együtt. Végül összefoglalva a Kaukázusi juhászkutya azért kaukázusi, mert a turáni ősnép hosszú ezredeket töltött vele együtt a Kaukázusban. A kaukázusi szkíták nem írtak errő1 semmit, nem is jegyezték fel, de a mezopotámiai, mezőföldi, turáni kál nép magát a kutyájával együtt a Nagy kutya csillagképről származtatja és égi királynőjének a Sziriuszt, a Lugal Geme Nagy Úrasszonyt tartja, akié az ország /aki Mada/. Szent István törvénybe foglalta az égi nagyasszony királynői voltát, Szűz Máriával azonosította, mert a mi korunkban ő az Istenanya és rá hagyta Magyarország királyságát és koronáját. Mi pedig őrizzük és babusgatjuk a Nagy kutyát, a Boldogasszony őrző ebét. Küllembeli eltérés a farok formájában mutatkozik. Ma a kaukázusi juhászkutya farka lompos, hosszú szőrű, olyasmi, mint a rókáé, csak nagyobb. A régi pecséthengereken olyan a farka, mint az oroszlánnak, ezért is tévesztették össze őket.

Kutyájával a Nagy Kutya csillagképpel útnak indul.

Elolvastam aztán a Nagy Kutya csillagkép és a Sziriusz együttműködését és az Orionnak hozzájuk fűződő kapcsolatát az Aranyhajú királyfik című mesében, és amit édesanyám hozzá írt, és beláttam, hogy ez a kutyafajta a modelljét a csillagos égről kapta, s akármelyik sziriuszi pecséthengert nézem, egy kaukázusi kutya képét fedezem fel rajta. Egyik képen Sziriusz ráteszi a lábát, s együtt repülnek fel égi hazájukba. Itt a kutya csontvázszerű. Ugyancsak egyszer Orion is rátette a lábát és Ő is felrepült a magosságba. Ekkor is csontvázszerű volt a kutyafej. Egyszerre repültek magasba Orion-Nimrud, Sziriusz és a Nagy Kutya, mert Kr. e. 4-5 ezer évvel korábban az Orion nem december 21-24 között ”repült magosba” vagyis de108

Pritchard James: The Ancient Near East in Pictures. Princeton Univ. Press. 1954. 525. és 526. sz. ábra

A két kutya a szögletes formájú székben keresztezi egymást. Ez az a pillanat a Világmindenségben, amikor a Nap a nyári pályáról letér az õszi-téli pályára, vagyis július elseje-másodika. E naptól fogva a Boldogasszony, /NIM-GIR/ hajnalban megszüli a nyári Napot, majd alászáll az alsó világba. 1

Az Aranyhajú királyfik c. mese elolvasása után mondta el édesanyám.

MAGYAR KONYHA

Győri Zsolt Az étekkészítés művészete -avagy gondolatok a főzésről /Álmodom, vagy ébren vagyok? Szétnézek és egy konyhában találtam magam. De milyen konyha…Egy Michelin csillagos chef konyhája. Meghúzom hát csendben magam a sarokban és figyelek. Csodálattal ámulok - e mûvészet láttán./ A feltálalt ételt sok módon lehet elkészíteni. Nagyon sokféle irányzat és rendszer létezik. Vannak egészen szigorú és kicsit lazább irányelvek szerinti iskolák. ÉN itt most egy másik oldalról szeretném megközelíteni a főzést. Természetesen nagyon fontos az alapanyagok tisztasága és a megfelelő előkészítési és feldolgozási műveletek tiszta és szakszerű alkalmazása. De van egy másik oldal: – A mentális vagy lelki oldal. De ha jobban tetszik, akkor mondhatjuk azt is, hogy a spirituális háttér. Vagyis az a folyamat ami „láthatatlan” módon van jelen minden szakrális folyamatban, így az ÉTELKÉSZÍTÉSBEN is. Régen a szakrális közösségekben szigorú szabályai voltak annak, hogy ki állhat a konyhába. Megfelelő beavatottak voltak azok a személyek, akik ételt főzhettek a közösség számára. Akkor még tudták, hogy milyen folyamatok történnek a főzés során. Az étel az elkészülési idő alatt magába fogad mindent, ami a közvetlen környezetében hatásként éri. Felveszi és elraktározza azokat a rezgéseket, amelyek körülveszik. Az elkészült étel energiarezgése táplálja és alakítja az őt’ elfogyasztó embert. Hatással van az élő szervezetre. Az nem mindegy, hogy ez a hatás közömbös, romboló, avagy gyógyító hatású lesz. „Azzá leszel, amit eszel”. Érjük el azt, hogy építőgyógyító legyen az, amit elfogyasztunk, családunk, szeretteink elé teszünk. Néhány egyszerű javaslat a főzéshez, hogy ezt sikerüljön elérnünk. Tekintsük a főzést úgy, mint egy szent tevékenységet. Avagy ha úgy jobban tetszik, mint egy meditációt. Tehát mielőtt hozzákezdünk, teremtsük meg a megfelelő hangulatot és az ideális környezetet.

Tisztítsuk meg magunkat a nem megfelelő negatív gondolatoktól, töltsük fel magunkat pozitív energiával. Gondoljunk arra, hogy valaki nagyon fontos rég várt személynek készítjük el az ételt, ezzel szeretnénk kifejezni a szeretetünket irányába. Elmondani azt, amit szavakkal nem tudunk, vagy épp nincs rá lehetőségünk. Legyen olyan ez a folyamat, mint egy ima. Ima, egy olyan embertől, aki nagyon mélyen és tisztán hisz Istenben. A főzés a lélek művészete. Láthatóvá és ízlelhetővé teszi a lélek szépségét és pillanatnyi állapotát. Aki képes érezni rezgéseket az tudja, hogy van íze, finomsága a szeretetnek az ételen keresztül. Ezért mielőtt hozzáfogunk, csendesedjünk el és lépjünk ki a mindennapi élet rohanó lüktetéséből. Álljunk meg egy pillanatra. Vegyük sorra az alapanyagokat. Nézzük meg őket és csodáljuk meg azt a folyamatot, ahogyan ezek létrejöttek. Szánjunk néhány percet arra, hogy átgondoljuk mennyi ember munkája erőfeszítése kellet ahhoz, hogy itt legyen az asztalunkon minden. Majd legyen a lelkünkben egy hála és köszönet a teremtő felé, hogy nem éhezünk és lehetőségünk van arra, hogy elkészítsük ezt az ÉTKET. Majd gondoljuk végig az elő- és elkészítési folyamatokat, hogy ne kelljen kapkodni. Legyen minden szépen előkészítve a konyhapulton, mint egy festő színei a palettán. Természetesen ügyeljünk a tisztaságra. Igyekezzünk mindenből a legtisztább és legjobb minőséget beszerezni. Tudom, ez elsőre úgy tűnik majd, milyen drága. De így kevesebb kell és egészségesebben táplál majd bennünket. Ez hosszú távon olcsóbb lesz. Ne feledjük, ha nem sikerül mindenből a legtökéletesebbet beszereznünk, akkor még ott van az a rezgés, amit mi viszünk bele. Végképpen ez a tudati energia fogja igazán megadni a végső teljes formáját az ételünknek. Könnyebb, ha elképzeljük, hogy minden gondolatunk és szeretetünk testet öltve jelenik meg az elkészült ételbe. Ezért nagyon fontos, hogy fogyasszunk főt ételeket. Minél többet foglalkozunk 109

MAGYAR KONYHA az étellel az annál több pozitív energiát, gyógyító rezgést lesz képes befogadni és tovább adni. Törekedjünk arra, hogy mindennap frissen készítsük el az ételeket. Ne tároljuk túl sokáig, ne tegyük ki szélsőséges külső behatásoknak a készételt. Óvjuk meg az ételt a mikrohullámú készüléktől vagy a túlzott újra melegítéstől csakúgy, mint a fagyasztástól is. Annak érdekében, hogy a fent említetteket könnyedén megtudjuk valósítani külön témákra szedve, taglaljuk a folyamatokat a későbbiekben az alábbi nézőpontok szerint. ------------

------------

------------

OLVASÓINK ÍRTÁK -

A kezdő meditáció.

-

A tervezés.

-

A tudatos vásárlás, előkészítés.

-

Ételkészítési módszerek.

-

-

Az elmaradhatatlan receptek alapanyagokra bontva, pld:A gabonák. Majd pedig, az hogy miért nem kellenek a receptek.

Jó főzést! Sok örömöt! Sok jó ízű áldásos étkezést!

* * *

------------

------------

------------

Győri Zsolt Miért csodaszarvas? Tette fel a kérdést egy kedves ismerősöm. Mivel eléggé befogadónak tűnt az érzékek feletti világokkal szemben, így elmeséltem neki a történetemet. A hajnali nap első sugarai előtt még a mély alvás utolsó fázisában hirtelen jött egy kép. A messzi távolból indult és egészen közel került hozzám, szinte megijesztett a kép. Egy hatalmas szarvas jelent meg. Megdöbbenve néztem vele „farkasszemet”. Csak állt erővel telve, csodálatos méltóságágával betöltött mindent maga körül. Teljesen elbűvölt ez az ősi szimbólumunk, habár nem túl sokat tudtam, tudok róla. Majd intett a fejével, hogy kövessem ŐT. Elindult előre, majd a hatalmas agancsai között megcsillant a felkelő NAP fénye. Jött fel a NAP, Ő pedig állt ott, mint egy hatalmas ISTENSÉG. Ekkor az agancsok közt a NAP közepén megjelent KRISZTUS URUNK. Majd egy hang azt mondta a CSODASZARVAS hordozta KRISZTUS erejét és hatalmát a magyar nép számára. Így tudott utat mutatni az őseinknek. Ez által az ősi szent NAP-lény szülötteként hozta el nekünk a MEGVÁLTÓ előképét, tudását, és erejét. Ekkor felébredtem. Nem tudom mit jelent ez az álom, de nagyon megfogott és hatalmas erőt és egy új lendületet adott az életembe. Sokat gondolkodtam rajta az elkövetkező napokban. Szinte állandóan láttam a szemeit, mikor becsuktam a szememet. Ekkor 110

felhívtam egy festőművész ismerősömet VIRÓK CSILLÁT és elmeséltem neki mit láttam. Kértem, ha van ideje rajzolja le. Két hét múlva hívott, hogy menjek el hozzá, kész. Mikor bementem a műterembe, megláttam a monumentális képet. Elhűlt bennem a vér. Szédültem és nem tértem magamhoz. CSILLA megfestette a „szarvasomat”. Pont olyan volt. Hihetetlen ez a csoda, ami azóta is kísér. A CSODASZARVAS gyógyító, megtartó ereje folyamatosan árad és segít, csak rá kell hangolódni.

Képes Krónika – Csodaszarvas

OLVASÓINK ÍRTÁK

Fazakas Árpád Regék az óriásokról Minden nép meséiben, mondáiban jelen vannak a Tündérek, Angyalok, Óriások, Sárkányok. A Szentírásban is leírják Góliát és Dávid küzdelmét. Mózes, amikor népének hazát keresett a sivatagban, követeket küldött az égtáj minden irányába. Azok visszajőve mind óriásokról számoltak be. A zsidók azt állítják, hogy ezek nem földi lények, hanem más bolygóról jöhettek. Málta szigetén a gigászokat az óriások második nemzedékének tartják. A Titicaca-tó mellett az indiánok előtti népek az ajmarok óriások voltak. Ezek négyezer méter magasba, hatalmas 900 tonnás kövekkel építkeztek. De lássuk mi a helyzet a Kárpát-medencében, szűkebb hazában Erdélyben. Itt is akad bőven hasonló történet. A székelyeknek, szászoknak, románoknak és a cigányoknak is vannak az óriásokról mesélni valójuk. Igen szép történet, amit Orbán Balázs leírt a Bálványos várról a régi regék alapján. Eszerint egy óriás király építette – a hegy tetején még akkor, amikor a kövek lágyak voltak –, azt a gyönyörű várat. És, hogy a lánya a királykisasszony legyen hol sétáljon, arany hidat építtetett a vártól a Büdös hegy tetejéig. Itt sétálgatva a királykisasszony, két lépéssel lelépett a völgybe, hogy az alanti világot szemügyre vegye. Nagyon elcsodálkozott, a derűs napon kis apró emberkék szántottak, vetettek vidáman dalolva. Mivel addig nem látott ilyen lényeket, kötényébe belerakott egy párat, úgy ahogy voltak, ekéstől, ökröstől, majd visszalépett a várba. Ott örömmel megmutatta édesapjának az Óriás királynak az apró bogarakat. Az apja azonban nem örült neki és mondá: Vidd vissza ezeket a bogarakat, mert ha ezek elszaporodnak és megharagusznak ránk, pusztulásunkat okozzák! Ők lesznek a mi utódaink. E rege onnan származik, hogy a Bálványos várat egy hatalmas lovag építette, annak családja a Büdösre járt fürdeni, mulatozni. A Büdös meg tetőn volt egy őrállomás. Innen a felfegyverkezett őrök, féktelen csapatként lerohantak a völgybe és sanyargatták a békés földműveseket.

Háromszék megyében a Maksa falu határában egy magoslaton áll az óriáspince. A falu szélén lehet felmenni. Amikor tehetem, és arra felé járunk, nem hagyjuk ki ezt az élményt. Gyalog tizenkét székely kapun át jutunk a domb tetejére. Lenyűgöző látvány fogad. A csúcson, ahol egykor vár állt, őrtorony, most egy hatalmas kör alakú asztal áll, kőből faragva. A tetején vályúszerű mélyedés van, mintha keresztelésre is alkalmas lenne. Fölötte körbe fenyőfából álló jurtaszerű építmény van. A domb oldalán kövekre vésve a helyiségek nevei és évszámok, tudatva, hogy mióta van írásban először említve. Itt rendezték meg a Háromszéki Magyarok Világtalálkozóját (2007). A Székely Vágtát is a múlt évben (ezen kívül számos rendezvényt is itt tartanak). A magyaroknak szakrális hely ez. Innen messze lehet látni, szép időben az egész Háromszéket. A rege szerint itt is egy óriás élt. De ahogy elszaporodtak az emberek, a hegy gyomrában pincét kapart és ide rejtette el kincseit. Aztán nyoma veszett az óriásnak is. A római korban erődítmény volt, aztán bukásuk után eltűntek, ami jelenti az óriás eltűnését is. Aztán van nekünk Sárkányok völgye is a Szilágyságban. A szászok regéiben a hegy szent volt. Azokat óriások építették. A monda szerint midőn az emberek elszaporodtak, a világ minden részéről ide menekültek az óriások. Hatalmas hegyekkel vették körbe magukat. A hegyek mélyén barlangokba alakították ki otthonukat. A számos domb meg a csizmájukon ragadt sár maradványa. Így a Görgényi várhegy úgy keletkezett, hogy egy óriásnő kötényébe földet vitt, megbotlott és kiszóródott a föld. Számos hegynek a neve Óriáshegy. Ahol egy kis lapáj volt, ott meg táncoltak. Számos dombról azt hiszik, hogy az, az óriások sírhantja lehet. Segesvár melletti dombokat senki sem akarja szántani, mert oda az ördögök vannak eltemetve. A hagyományok azt tartják, hogy az ördögök néha lejönnek a hegyről és összekeverednek az emberekkel és rossz cselekedetre buzdítják őket, írja Hermann Antal dr. 1893-ba. 111

OLVASÓINK ÍRTÁK A cigányok inkább az ördögöktől félnek, a „Deblától”. Vigyen el a „Debla” a legnagyobb és csúnya kívánság, amit haragosaiknak mondanak. A románok Bucegi hegységet tartják az óriások otthonának. Ez a déli Kárpátokban található Brassótól nyugatra. Éles sziklacsúcsok, mint a fűrész fogai állnak ki. Ezek csúcsai, amit a szél, eső és viharok kialakítottak, misztikus alakokká képződtek (Sfinx, Babele stb.). E hegy belsejében titkos szabályos folyosókról, termekről számol be a TV sorozatban. És hatalmas tudással rendelkező lények lakhatják. Szerintük még a Pentagon is tud ezekről. Helyi földrengések, bizonyos órákban morajlások hallatszanak a hegy mélyéből. Hirtelen kelt viharokról, cakkos villámlásokról, ködfátyolról is beszámolnak. Van egy hatalmas kő, olyan sírkő szerű, ami kisugároz, ha fényképezni

A „Sfinx” Bucsecs hegység

Óriás csontváz

112

akarták gyakran gyorsan lemerült az akku, vagy lehetetlen volt felvételt készíteni. Itt is óriások lakhelyéről beszélnek, de a hegyi folyosót elektromos hullám védi, bejárni képtelenség. Kaptak a környéken emberi csontokat is, ami óriásokra utal. A múlt századba élt egy hatalmas 270 cm magas ember, aki nagy erővel bírt, a vasakat meghajlította könnyedén. 22 éves korában hirtelen betegség, kezelés után meghalt. Eltemették titokban. Ennek csontmaradványait találta meg egy régész. A hatóságok nem engedték a sírt föltárni. Tehát marad a találgatás a misztikum és a szenzációra éhes publikum, aki gyerek módjára hallgatja és elhiszi ezeket a történeteket. Az óriások is addig élnek, amíg beszélünk róluk mondta Michael Endre: a Végtelen történet írója.

„Babele” (vénasszonyok) Bucegi hegység

Óriás koponya

HELYTÖRTÉNET

Tircsné dr. Propper Valéria Miskolc múltja, kultúrája, irodalma Sokan gondolják úgy, hogy városunk egy csúnya, iparváros, – pedig már régen nem az – nincs kultúrája, irodalma. Nos, ez nem igaz és méghozzá nagyon nem igaz, véleményem szerint. Nagyon is gazdag történelmi, irodalmi, művészeti, kulturális múltja van Miskolcnak. Sőt, olyannyira gazdag, hogy ezt az előadást én csak nagyon szubjektív szempontok alapján, igen erősen válogatva tudom megtartani, hiszen nem áll rendelkezésemre korlátlan idő, és az Önök türelmével sem szeretnék visszaélni. Miskolc múltja, történelme Miskolc, Északkelet-Magyarország legnagyobb, és hazánk negyedik legnagyobb városa. Ez a tájék Európa legrégebben lakott vidéke. A több mint 70 ezer éves paleolit leletek bizonyítják e tényt. Első ismert lakói a kelta gotinok voltak. A honfoglaló magyarok már kevert népeket találtak a Sajó völgyében, a mai Diósgyőri vár helyén pedig a honfoglaláskor is állt egy földvár. A hagyomány úgy tartja, hogy a Miskóc nemzettség kapta szálláshelyül e földet. Elsőként Anonymus: Gesta Hungarorum-ában (1173-ból) találkozunk ezzel a névvel. „que nunc uocatur miscoucy” A Bors nemzettség egyik ága, családja volt a Miskóc. 1312-ben veszítették el birtokukat, mikor is Károly Róbert király helyett, annak kiskirály ellenfele, Csák Máté oldalára álltak. A király a rozgonyi csatavesztés után a Széchy-családnak adományozta a birtokot. Fontos kereskedő útvonalak mentén épült a település, amely már a középkorban jelentős gazdasági szerepet töltött be. A gazdag kereskedővárost jól kiépítetett sáncrendszer védte, ahol jól ellenőrzött „kapukon” keresztül lehetett bejutni a város belső tereire. Ezeket a kapukat utcaneveink mai is őrzik: Szentpéteri kapu, Csabai kapu, Győri kapu, Zsolcai kapu, Fábián kapu, Sötét kapu, és a kevésbé is-

mert Meggyesre-járó kapu, amelynek neve mára már csak a Meggyesalja utca elnevezésben fedezhető fel. Miskolc I. Nagy Lajos királytól kapta a városi címet, bíróválasztási és vásártartási jogot. Az Ernye bán, majd fia, István nádor által épített Diósgyőr várát Nagy Lajos király fényes „nyaraló” várrá tette. A vár jelentősége különösen 1370 után nőtt meg, mikor a lengyel-magyar perszonálunió miatt fontos állomáshely volt Diósgyőr, Kassa és Krakkó felé, az utazóknak, kereskedőknek. 1381-ben Diósgyőrben ratifikálta Nagy Lajos a turini békét, a Velencei köztársasággal. (Más lapra tartozik, hogy a velenceiek szinte az első pillanatban felrúgták az egyezséget, és nem fizették Lajosnak az „adót”.) Miskolc első pecsétlenyomata egy 1389-ből ránk maradt oklevélen található. A város, egészen 1848-ig királyi tulajdonban volt. 1435. október 2-ai oklevelében Luxemburgi Zsigmond király pallosjogot adományozott Diósgyőrnek. Zsigmond kedvelte Diósgyőr várát. Először Mária királynő férjeként kedvelt vadászvára volt, majd második feleségének, Cillei Borbálának adományozta. Hunyadi Mátyás is Podjebrád Katalinnak, majd Beatrixnak ajándékozta Diósgyőrt, Miskolc városának pedig vámmentességet és az új telepeseknek adómentességet adott. Egészen 1526-ig volt Diósgyőr, királynéi bírtok, a királynék udvartartásának fedezetére szolgáló koronauradalom, kamarahaszon. A mohácsi csatavesztés után, Borsod megye főispánjára, Balassa Zsigmondra (a költő nagybátyja) bízták Diósgyőr koronauradalmát. Halála után, özvegye, a hírhedt Fánchy Borbála gonoszkodott a városi polgárokkal. Ballassáékat a Perényiek, Gesztyek, Nyáryak, Hallerek követték, mint az uradalom bérlői. Egyik sem volt jobb a „Deákné vásznánál”. 113

HELYTÖRTÉNET A Rákóczi szabadságharc ideje alatt a vezérlő fejedelem egy rövid időre, főhadiszállását rendezte be városunkban, 1704. január 18-tól március 15ig. 1706. szeptember 25-én a Habsburgok kirabolták, feldúlták és felgyújtották a várost. 1711-ben kolerajárvány sújtotta Miskolcot, amely járványban a lakosság fele meghalt. 1786-ban, az első népszámláláskor 2.414 házat és 14.179 lakost vettek jegyzékbe a „népszámláló biztosok.” 1815-ben Benke József vezetésével színitársulat érkezett a városba, és velük Déryné Széppataki Róza asszony. A város kereskedő polgárai úgy megszerették a színielőadásokat, hogy határozatot fogadtak el egy kőszínház építéséről. 1819-ben kezdődött meg az építkezés és 1823. augusztus 24-én adták át az első kőszínházat, a Boldogasszony utcában, a mai Déryné utcában. Az első premier darab: Kisfaludy Károly: A tatárok Magyarországon című színműve volt. Azt szoktuk mondani, hogy a Miskolci Színház az ország első kőszínháza. Nos, ez azért nem egészen van így. Valóban igaz, de csak a csonka Magyarország területére. Az első magyar kőszínház Kolozsváron épült fel, mégpedig két évvel korábban, mint a miskolci, 1821-ben. Az első miskolci színházat 1848. július 19-én tűzvész pusztította el. Az új épületet 1857. szeptember 3-án adták át a nagyérdeműnek, Vörösmarty: Marót bán darabjának bemutatásával. A díszvendégek között ott volt Dr Jókai Mór és felesége, Laborfalvi Benke Judit, Róza asszony, a nemzet színésznője. Az ünnepi előadásra a városba várták I. Ferenc Józsefet is, de egy sajnálatos baleset miatt a magyar királyt és osztrák császárt végül István főherceg képviselte, az ünnepi előadáson. (Ferenc József már a városban volt, mikor is fogadó-vendéglátója, Szirmai István gróf az izgalmaktól gutaütést kapott és a kórházban meghalt. Ferenc József pedig kijelentette, hogy hűséges szolgája halálának napján nem képes színházba menni.) Az új színház első direktora Latabár Endre volt. Az épület alsó szintjén üzletek kaptak helyet, emeletén pedig a Nemzeti Kaszinó működött. 114

1878-ban hatalmas árvíz sújtotta a várost. A Szent Anna téren áll az Árvízi dombormű, melyet néhány éve elloptak, de sikerült újra megtalálni és ismét felállítani. 1897. júliusában indult az első villamos, a Tiszai Pályaudvar és a Szent Anna tér között, valamint a Szeles utca és a Népkert között. Úgy emlegették az akkori emberek, mint a „ház alakú szörnyeteg”. Andrássy Gyula miniszterelnök 1907-ben nyújtotta be az országgyűlés elé azt a törvényjavaslatot, amely 1908. december 11-én lépett életbe, és amely értelmében Miskolc városa kikerült a megye fennhatósága alól. 1909-ben kapta meg a város a törvényhatósági jogot, amikor az addig használt összes pecsétlenyomatból alkották meg az új címert. 1993 óta, Miskolc ennek tiszteletére ünnepli „Miskolc város napját” május 11-én, amikor az aláírás megszületett, s ekkor adják át az elismerő díjakat azoknak, akik sokat tettek a városért. A Trianon-tragédia után menekültek özönlötték el a várost, menedéket remélve és nyerve. A város ekkor vette át Kassától a régió-központ szerepét. 1944. július 2-án érte a miskolciakat az első légitámadás. 1949-ben a Selmecbányáról először Sopronba menekült Bányászati Akadémiát továbbtelepítették Miskolcra, Nehézipari Műszaki Egyetem néven. 1981-ben érte el a város mai közigazgatási határait, amikor utolsóként Bükkszentlászlót is a városhoz csatolták, Diósgyőr, Hejőcsaba (1945), Görömböly, Szirma, Hámor (1950) után. A szocialista korszakban az ország legjelentősebb ipari városa, az „acél városa” volt. 2000-es évektől figyelhető meg az a folyamat, amely során az ipari város helyét fokozatosan átveszi a kultúra és az idegenforgalom. 2005-ben az Európa Kulturális Fővárosa pályázaton Pécs után a második helyet érte el városunk, magunk mögé utasítva: Egert, Debrecent, Győrt, Budapestet és Sopront.

2008-ban elnyertük a Kultúra Magyar Városa kitüntető címet, 2010-ben pedig az Értékgazdag Település címet. Miskolci pincék Mi miskolciak büszkék vagyunk az Avas „hegyünkre”. Az idegenek, akik először tesznek látogatást városunkban, nagyon elcsodálkoznak, hogy a belváros közepén emelkedik egy „hegy”. A hegyen pedig jobbnál jobb pincék, jobbnál jobb borokkal. 1782-ben Benkő Sámuel így fogalmaz: ”A város elég tágas és napról napra nő, benne 2.400 épület és 1.424 pincét könnyen meg lehet számolni.” Szóval minden második háztulajdonosnak volt valahol pincéje Miskolcon. Mert nem csak az Avason, hanem pl. a Bábonyibércen is voltak remek és hatalmas pincék – bár az Avasi volt az igazi. Első írásos emlék 1569-ből maradt reánk az Avasi pincékről, csak akkor még nem pincének, hanem „kő luknak” nevezték. „Sabbathe Pentecon Estván váltotta meg a Szabó Ferencné kő lukát.” 1613-ből: „Én Boros Gergely vöttem egy köh lukat az Babony bercz völgyben…” A legtöbb pince 10-20 méter hosszú volt, de voltak akár 50-100 méter hosszúak is. Télen-nyáron 6-10 Celsius fok volt ezekben, a 2-2,5 méter magas és 2-3 méter széles, csodásan száraz pincékben, ahol a kereskedők tárolták és pihentették a Lengyelország felé szállítandó tokaji borokat. Sassy Csaba miskolci költő így ír egy vidám dalocskában az Avasi pincékről: „Ki napjait már megszámláltnak érzi S aki fölött a gond kuvikja szól, Mámort tetézni, bánatot felezni Töltsön az Avas óboraiból.” Az 1930-as években egy idegenforgalmi tájékoztatóban ezt olvashatjuk:

HELYTÖRTÉNET „Nyáron hétköznapokon is, hivatalos órák elmúltával, üzletzárás utáni munka végeztével az Avasra ment a miskolci polgár, feledni a nap gondjait, vidám poharazás közben a famíliája körében, vagy barátok társaságában.” Nem is volt igazi miskolci polgár, akinek nem volt pincéje az Avason. Kozma Andor: Pince soirée című versében így ír: „Polgár szép Miskolcz városában S ez rajtam kissé látszik is talán. Megsúgom azt is, követem alássan, Van egy pincém az Avas oldalán. Ez a pince legfőbb gyönyörűségem, Mély, mint a bánya, szagos, mint a rét…” A leghíresebb, nevezetesebb, legismertebb pince, az Avas Középsősor 648-as számú pince. Ez volt Marjalaki-Kiss Lajos pincéje, vagyis a Móra pince. Móra Ferenc nagyon sokszor járt Miskolcon, nagyon szerette a várost. „Itt volt utoljára boldog” – ahogy mondta, és ahogy a családi legendáriumból reánk maradt ennek a szeretetnek az öröksége. Miskolc városa, és a Városi Könyvtár minden évben május 16-án emlékezik Móra Ferencre, mikor is elzarándokolnak tiszteletére a Móra pincéhez és megkoszorúzzák az emléktáblát. A Móra kultusz és „Móra Nap” ünnepség felelevenítője F. Tóth Géza úr, a Diósgyőrért Közhasznú Alapítvány nyugalomba vonult elnöke. A Városi Könyvtár Avason található könyvtára Móra Ferenc nevét viseli. Ennek a bensőséges kis ünnepségnek mindég vendége Vészits Andrea, az író ükunokája, aki maga is író, forgatókönyvíró, dramaturg. 2012-ben, Szabó Magda: Az ajtó című regényéből készült film forgatókönyvét is Vészits Andrea írta. Móra, utoljára 1933. május 15-én járt Miskolcon, mikor a Zenepalotában tartott előadást (Őszinte vallomások címen), a Szegedi Egyetem díszdoktoraként. Következő év elején, barátai már csak halálhírét hallhatták. Sajnos Móra kedves boros kupája elveszett az idők zűrzavarában. 115

HELYTÖRTÉNET Miskolci különlegességek Miskolcot egykoron a hidak városaként emlegették! Az 1930-as években 50 hídja volt a városnak, melyek a Szinvát és a Pecét hidalták át. A mai gyerekek már azt sem tudják, hogy a Pece az egy patak volt, és néha nagyon megbolondult, és bizony szívesen elöntötte a környéket. A Szinvában halásztak hajdanában és rákot is fogtak! Régmúlt történelmi időkben, nem a debreceni „vasperec”, hanem a miskolci perecz volt hét világra szólóan finom, illatos és ropogósan sós. A miskolci kocsonya „híréről” már ne is beszéljünk. De a „Lacipecsenyét” is Miskolcon „találták” fel. Finom, friss, fehér cipóban, egy szelet illatos, szaftos hússzelet, csak úgy köröm között falatozva, a szekéren. De a legérdekesebb különlegesség, az mégiscsak a miskolci csizmadia céh nevéhez kötődik. Miskolcon rengeteg nemes csizmadiamester tevékenykedett. Már oly sokan voltak, 999-en – persze nem voltak 999-en, – de az biztos, hogy sokan voltak, hogy nem tudtak egymástól megélni, ezért összejöttek és megtanakodván a tennivalókat, elhatározták, hogy azt a csizmadiát, aki legközelebb felvételét kéri a nemes csizmadiacéhbe, azt agyonütik. Na, nem is lett 1000 tagja a miskolci csizmadiák nemes céhének. Vagyis hát mégis csak lett egy 1000-dik tag, mivel Jókai Mór-t tiszteletbeli taggá választotta a miskolci csizmadia céh. Miskolc díszpolgára 1860. október 20-án, I. Ferenc József által kiadott „Októberi diploma” kísérletet tesz az ország, szabadságharc utáni alkotmányos rendezésére. A szabadságharc leverése után az emigrációba kényszerült hazafiak, 1860. után térhettek vissza újra hazájukba. Miskolc első díszpolgára Kossuth Lajos lett, 1886-ban egy országos tiltakozás következményeként. (Bár Szeged, Esztergom és Csongrád városa már 1861-ben díszpolgárrá választotta Kossuth Lajost.) 116

Ugyanis Kossuth Lajos 1861-től már végleges emigrációban Turinban (Torino) élt, és az 1879ben elfogadott honossági törvény értelmében hontalanná vált volna, megfosztva magyarságától. Ezért Miskolc városa Kossuth Lajosnak adományozta – elsőként – a díszpolgári címet. A későbbiekben csak olyan személyek kaphatták meg ezt a kitüntetést, akik sokat tettek a városért, kultúrájáért, irodalmáért, művészetéért, tudományáért. Jeles miskolci személyek Az irodalomtörténészek között vannak olyan szakemberek, akiknek az a véleménye, hogy egy város, vagy térség írójának, költőjének csak az tekinthető, aki szigorúan véve ott írja műveit, ahol él. E felfogás szerint Miskolc város költőjének akkor „csak” Lévay József és Sassy Csaba tekinthető. Az én véleményem viszont az, hogy igen is fontos, hogy hol születik valaki, hol jár iskolába, hol élnek a szülei, barátai, milyen benyomások, élmények érik a művészt. Ám lehet, hogy élete során elkerül a városból, és lehet, hogy éppen nem abban a pillanatban, abban a városban írja meg versét, regényét, de az élményt, a benyomást, a „kalandot” Miskolcon élte meg – szerintem ez a fontos. Ezért joggal vallhatjuk, érezhetjük magunkénak is. Ennek tükrében, ha Miskolc irodalmáról beszélünk, akkor én elsősorban az alábbi írókra, költőkre gondolok: Dayka Gábor 1769. március 21-én született Miskolcon, a felvilágosodás korának elismert költője. A költő édesapja miskolci szabómester volt, akit csak úgy hívtak, hogy a „sánta szabó.” Középiskoláit is Miskolcon kezdte Dayka. Életre szóló barátságot kötött Kazinczy Ferenccel, 1790ben. Nehéz, beteges élet és szerencsétlen házasság jutott a volt papneveldei ifjúnak. Koporsóját csak néhányan kísérték utolsó útjára. Kazinczy Ferenc 1801-ben értesült barátja haláláról, mikor börtönéből kiszabadulva hazatért szülőföldjére.

Dayka Gábor költeményeit ma már – 220 év távlatából – igen nehéz olvasni. Szinte még az ismert szavaknak is más jelentésük volt akkortájt. „Hazám! Ha ügyelsz majd tulajdon kincseidre? Ha vonsz örök homályt bal hímezéseidre? Ölembe újólag ki ölté karjait? Újra ki adja meg Abaúj tájékait?” (Vitéz Imréhez. 1792.) Csokonai Vitéz Mihály 1800 nyarán járt a városban. A tapolcai fürdőkhöz jött gyógykezeltetni magát. Egressy Béni zeneszerző, szövegkönyvíró, színész. A mai Kazincbarcikán született 1814-ben, de Miskolcon járt iskolába, a református gimnáziumba, miként testvére Egressy Gábor is. Egressy Béni zenésítette meg a Szózatot, három Erkel operához írt szövegkönyvet, számos Petőfi verset zenésített meg, ötvennél több színdarabot és 19 operaszöveget fordított le magyarra. Számos műve nyomtatásban nem jelent meg, csupán kéziratban marad reánk. Pl. a híres Klapkainduló is. A Kerepesi temetőben van eltemetve. Sírján ez olvasható: „Aki szeretteinek emlékében él, az nem halt meg, csak távol van: halott csak az, akit elfelejtenek.” Csengey Gusztáv költő, író 1842. augusztus 8-án született Komáromban és Miskolcon halt meg, 1925-ben. Költeményei jelentek meg a Babszem Jankóban és az Üstökösben. Jénában folytatta egyetemi tanulmányit és itt fordította le magyarra a „Ballag már a vén diák” búcsúdalt. 1919-ben, mikor az eperjesi jogakadémiát Miskolcra menekítették, ő is a városba költözött és haláláig itt élt. Tanított az Akadémián és „Népkerti dalok” címen írta költeményeit feleségéhez. „…Ó, ne hát ne szóljon a világnak Az én kis együgyű dalom, Ha néha hangja kél a vágynak, Azt én csak magamnak dúdolom.” (Öreg, miért nyílt dalra ajkad?...)

HELYTÖRTÉNET Herman Ottó felvidéki szász, zipszer orvos családban született, 1835-ben. Orvos édesapját 1847-ben helyezték a diósgyőri koronauradalmi birtokra. Iskoláit Miskolcon kezdte Herman Ottó, itt került először magyar anyanyelvi környezetbe, itt tanult meg magyarul beszélni. Herman Ottó 1892-1897 között Miskolc város országgyűlési képviselője is volt. Végig a 48-as elveket képviselte, nem fogadta el a Kiegyezés eszméjét és haláláig híve maradt Kossuth Lajosnak. A Pesti Napló 1893. június 7-diki számában így ír erről: „Miskolc, a derék magyar város, mandátumot adott Herman Ottónak. Megválasztottak egy embert, kinek összes kincse egy írótoll. S midőn ezzel sovány kenyeret keres magának, gazdag ajándékot nyújt nemzetének.” Herman Ottó az utolsó polihisztor. Minden tudományhoz értett. 1901-ben jelent meg legnépszerűbb műve: A madarak hasznáról és káráról, melyet németre és angolra is lefordítottak. Cikkei hatására indult meg a magyar ősember-kutatás, és a Szeleta barlang régészeti feltárása. Öregkorára menedéket a Pele-házban talált, Lillafüreden, Hámorban. Itt írta meg, A magyar halászat könyve című munkáját. Gyulai Pál így írt a hámori erdei kis házról: „Kies völgyben, a Bükk tövén Egy kis lakban tanyázom én, Mohos sziklák, erdők védik Bár lakhatnám itt mindétig. Csendes hely, csak a patak zúg, Erdőn csak a vadgalamb búg, Reggel ébreszt, este ringat, Világ zaja ide nem hat. Herman Ottó sokszor elmondta barátainak: „Engem Hámorban temessetek el és síromra egy díszt tegyetek, amelyik egy sziklán ülő haldokló sast ábrázol, ez a kívánságom!” Vadnai Károly író, újságíró, 1832. április 28-án született Miskolcon, „Ongán túl pillantám Miskolcot, az én vágyaim 117

HELYTÖRTÉNET Mekkáját. Ennek a városnak jó bora, jó kenyere, jó vize, és jó népe van: azért ragaszkodik hozzá mindenki, aki ott született.” Vadnai Miskolcnak kormánypárti országgyűlési képviselője is volt, és kivívta a városnak a vasúti üzletigazgatóságot. E tény nagy jelentőségét egy fennmaradt, köszönő jegyzőkönyv is bizonyítja. Petõfi Sándor háromszor járt Miskolcon. Először 1844. februárban, gyalogosan. Ennek emlékére írta: Keresztúton állok című költeményét. Másodszor 1845. április 3-án, mikor felvidéki látogatása alkalmából töltött néhány napot a városban. Ezt a látogatást az Úti jegyzetekben örökíti meg. Harmadszor 1847. július 8-án volt Miskolcon, ekkor már kocsival érkezett, és a Városház tér 5-ös számú házban szállt meg. Ekkor látogatott ki a Bükkbe, Lillafüredre, ekkor látta a Diósgyőri várat. Ezen emlékek hatására írta az Alkony című költeményét. „Diósgyőr vidékét már oly rég, s oly sokszor hallottam magasztalni, s még nem láttam. Sokat vártam, de még többet találtam. Oh e bájos völgy alig félórányira Miskolcztól.” (Úti levelek) Déryné Széppataki Róza 1869-től-1872-ben bekövetkezett haláláig lakott Miskolcon. Itt írta „Naplóját”. A Szent Anna temetőben van eltemetve. Jókai Mór sokszor megfordult a városban, hiszen miskolci leány volt a felesége. 1883-ban Laborfalvi Róza fellépett a miskolci színházban, Jókai a nézőtéren ült. A színház óratornyáról költeményt is írt. Jókai Mórt 1894. január 7-én választotta Miskolc díszpolgárává. A miskolci színház Jókai Mórnak több darabját is bemutatta és játszotta: Szigetvári vértanúk, 1872, Földönjáró csillagok, 1890, Aranyember 1894. Mint az köztudomású, Jókai Tardonán bujdosott a szabadságharc bukása után. Így ír erről: 118

„Egy nyáron, egy ősszel, egy télen bujdostam én ezekben az erdőkben, üldözöttje a hatalomnak. Házigazdám, a derék Csányi Béni, nemes úr volt, földesúr. Álnév alatt rejtegettek: tudta mindenki, hogy bujdosó vagyok, senki sem árult el. A falut Tardonának hítták…” A tardonai bujdosás emlékéből táplálkozott A tengerszemű hölgy, és A barátfalvi lévita, no meg számos novella és elbeszélés: A tarcali hadnagy, A bujdosó naplója, A zsolcai hős, A tarcali kápolna, A fehér angyal. Lévay József költő, 1835-től volt a miskolci evangélikus gimnázium tanulója, 1852-1865 között tanára, majd 1865 után a város aljegyzője, főjegyzője, alispánja. Miskolcon halt meg, 1918. július 5-én. Iskolás éveire így emlékezik: „Miskolcon új világ nyílt föl előttem. Maga a város, melyhez képest a mi Szentpéterünk csak kisszerű falunak tetszett, bámulatot gerjesztett számos nagy templomával, emeletes épületeivel, ittott már kövezett utcáival. Nehéz volt megszoknom. Sokáig gyötört a gyermekes honvágy. Sóhajtva, néha pityeregve is néztem az Avashegy tetejéről a felhőket, melyek Sajószentpéter felé vitorláznak.” Első versei a Regélőben jelentek meg. Még öregkorában is szívesen emlékezett ifjúkori verseire. „Nem jártam a nagyvilágot, Engem, az nem igen látott… Egy égbolt felettem egy hű föld alattam, Én a Sajó partján a völgyben maradtam.” (A völgyben maradtam. 1880-1897.) Sassy Csaba költő, újságíró, Miskolcon született 1884. január 26-án. Jelentős kulturális, irodalmi szerepet töltött be Miskolcon. A Lévay-kultusz legfőbb ápolója volt. Vidám, tréfára hajlamos természetéből adódóan rengeteg dalt írt, bordalt, köszöntőt, szerelmes dalocskákat. Dalait Lányi Ernő, Kacsóh Pongrác, Hollósy Kornél zenésítette meg. Sassy Csaba volt a „vén korhelytanya”, az Avas költője. Dalba önti mindazt a vidám, meghitt ér-

zést, amelyet szeretett városában, Miskolcon átélt. Miskolci strófák és Heti strófák címmel énekelte meg a mindennapok aktualitásait. 1960-ban hunyt el Pécsen. „Nincsen borom, se dohányom, Vedd meg pajtás a dolmányom. Sétálj benne, mint a páva Vármegyeház udvarába. Nekem már a kopott is jó, Nem lát benne csak a tarló… Elballagok lombhullásban, Köd előttem köd utánam” (Köd előttem köd utánam) Tompa Mihály nagyon sokszor látogatott el Miskolcra, hiszen barátság fűzte Lévay Józsefhez. 1852-ben Miskolcon jelent meg „Regék, beszélyek” című munkája. Kaffka Margit elárvulva, kisgyermekként, húgával együtt, lakott Miskolcon. A miskolci táblabíró nagybácsi hozta a városba az árva gyermekeket. Kaffka Margit későbbi Önéletírásában megemlékezik életének ezen időszakáról. „Mikor hat éves lettem, addigi viszonylagos nagy jómód után – hírtelen maradtam árván és szegényül, a gyermekkoromra nem szívesen gondolok: a fiatalságomban minden nagyon nehéz volt és küzdelmes.” Miskolcon járt iskolába, apácák tanították. 1899-től már ő maga tanít a miskolci zárdában, majd 1902 és 1906 között a polgári leányiskola tanárnője. Két verses kötete is Miskolcon jelent meg, 1903ban, majd 1906-ban. 1904-ben Miskolcon ment férjhez Frőhlich Brúnó erdőmérnökhöz. Ezekben az időkben írott levelei bizonyítják, hogy Kaffka Margit nem szerette Miskolcot, és elvágyódott innen. A miskolci emberek vonzották, de taszították is. 1905-ben egyik tárcájában viszont már így ír Miskolcról: „Íme Miskolcnak ma nem csak ízlésesen megrendezett kiállítása van minden esztendőben, ha-

HELYTÖRTÉNET nem egyfelől tevékeny, lelkes, ambíciós művészgárdája…” 1916-ban volt utoljára Miskolcon, már akkor második férjével és kisfiával. 38 évesen, 1918. december 1-én halt meg kisfiával együtt, spanyolnáthában. Móricz Zsigmond sokszor járt Miskolcon rokonainál. Jó barátja volt Leszih Andor múzeumigazgató. Miskolcot a legnagyobb jövőjű magyar városnak tartotta. Szabó Lõrinc, költő, műfordító, Miskolcon született 1900. március 31-én. Öt éves volt, mikor a család elköltözött a városból. Sokszor járt Miskolcon. Tücsökzene című kötetében emlékezik gyermekkori miskolci élményeire. „Miskolcon többször laktunk. De alig Emlékszem rá…Tüzijáték vakít: Avasi ünnep? Egyszer egy hatost Kaptam egy nénitől! És villamost Ott láttam először, s – mint csöpp gyerek – Óriási búzavásárteret.” (Tücsökzene. II. Miskolc. 1945.) A XX. század irodalmának egyik legjelentősebb költője egyébként gépészmérnöknek készült, de átiratkozott a bölcsész karra, majd abbahagyta az egyetemet. 1922-ben jelent meg első verseskötete: Föld, erdő, Isten címmel. Miskolcra mindig nagyon aprólékosan emlékezett: „És látom a Szinvát is a fa-híd alatt, a mélyben, fáradt habjait keskeny szenny-csík görgette meredek házfalak közt” Az 1956-os eseményeket a költő szülővárosában élte meg, mivel pár napig akkor itt tartózkodott. 1957. október 3-án halt meg Budapesten. Az idő eltelt, és én még csak megemlíteni sem tudtam: Tárkányi Béla, Kiss József, Hatvany Lajos, Gozsdu Elek, Lengyel Menyhért, Zelk Zoltán, Lányi Sarolta, Kosáryné Réz Lola, Vihar Béla, Gyárfás Miklós, és még sokan mások költészetét, 119

HELYTÖRTÉNET akiknek így, vagy úgy de volt szerepük Miskolc irodalmi életében, vagy Miskolcnak az ő művészetükben. Városunk jelenkori irodalmi életébõl „csupán” két adatot emelek ki:

Napjaink című irodalmi folyóirat Miskolcon jelent meg, 1962 és 1990 között. Műút című irodalmi és közéleti folyóirat 2007-től jelenik meg Miskolcon.

A ma Miskolcon élő írók, költők közül én most ebben az előadásban nem válogatok. Természetesen van véleményem, de úgy gondolom, hogy túlságosan kortárs vagyok. Teljen el néhány év, vagy évtized, és az utókor majd eldönti, hogy élt-e nagy író-költő Miskolcon a 21. század elején? Köszönöm a figyelmüket! Elhangzott a MBE XVII. Magyar Õskutatási Fórumán

MISKOLCI KÉPESLAPOK AZ 1800-1900-AS ÉVEKBÕL (INTERNET)

Széchenyi utca

Szinva part

Huszár laktanya

120

Deák utca

Erzsébet tér

Erzsébet iskola

ESSEMÉNYEK

Újvilág Passió Kecskeméten Bemutató: 2012. június 8-án, 20.30 órakor, a kecskeméti Arborétumban Jézus Krisztus, a Megváltó szenvedéstörténete az egyik legismertebb témakör az irodalomtörténetben A Kecskeméti Katona József Színház most arra vállalkozott, hogy az ismert eseményeket szabadtéren, a hagyományokhoz ragaszkodva, ám mégis azoktól kissé eltérõ módon mutatja be. Az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetes rend, a pálosok. Történetünk szerint a rend százhuszonhat tagja elkísérte Kolombuszt híres felfedezőútján. A papokat Izabella spanyol királyné kérte a magyar rendfőnöktől, azzal a feladattal, hogy tartsák a bátor hajósokban a lelket; valamint hogy később terjesszék a hitet a távoli földrészen, az Új Világban. A magyar pálosok (a „fehérbarátok”) ekként meghatározó szereplői voltak Amerika történetének, úgy is, mint az európai kultúra és műveltség terjesztői. A kecskeméti előadás sajátossága, hogy a pálosok szemszögéből mutatja be az ottani eseményeket, a térítés kezdeti stádiumait. Passiónk így egyszerre jellegzetesen magyar, ugyanakkor a világ felé kinyíló ablak. Nem utolsósorban azzal, hogy annak a Hadnagy Bálintnak 1511-ből származó (eredetileg pálos rovásírással magyarított) passiószövegét használja alapanyagként, amelynek mai magyar nyelvű változata alig néhány éve vált ismertté, Árva Vince pálos szerzetes atya munkássága nyomán.

Az előadás alkotói – melynek gerincét a Kecskeméti Katona József Színház jeles művészei képezik –, nem csak a megközelítés újszerűségével, de a látvány – zene - koreográfia egységével is mai, magyar produkció megvalósítására törekszenek. Kocsis L. Mihály és a rendező közös szövegkönyve elsősorban az Evangéliumra támaszkodik. A koreográfiát Lukács László a Kecskemét Táncegyüttes vezető koreográfusa készíti, és az előadásban a táncegyüttes táncosai mellett, kecskeméti lakosok is közreműködést vállaltak. A főbb szerepekben Csémy Balázst, Kőszegi Ákost, Hajdú Melindát, Hegedűs Zoltánt, Körtvélyessy Zsoltot láthatják. Az előadás zenei anyagát Kövi Szabolcs zeneszerző alkotta, rendezője Cseke Péter. A helyszín a Kecskeméti Arborétum, melynek vonzerejét növeli, hogy területén áll az 1718-ban épült műemlék Mária-Kápolna oromzatos homlokzattal, 2012. június 8. és 9-én színházunk hagyományteremtő szándékkal mutatja be a produkciót. Ezt követően minden évben, június első hétvégéjén látható lesz Kecskeméten az Újvilág Passió! Kecskeméti bemutatónk az Arborétumban 2012. június 8. és 9. Esőnap: június 10. Fõvédnök: Dr. Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Védnökök: Mák Kornél, Kecskemét városának alpolgármestere Dr. Jeney Gábor plébános Lévai Jánosné önkormányzati képviselő Feczák László szervezőlelkész, paróchus Szerednyey Béla Jászai Mari-díjas színművész Deutschné Sipos Irén, a Hotel Uno igazgatója, az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány kuratóriumi elnöke Támogatók: NKA, Kecskemét Város Önkormányzata, Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány, KEFAG ZRT., Bekő Tours, Kuti Méteráru Nagykereskedés Kft.

Árva Vince pálos szerzetes atya

Honlap:: www.kecskemetikatona.hu 121

ESSEMÉNYEK ÚJVILÁG PASSIÓ - Kecskeméten Írta és összeállította: Kocsis L Mihály és Cseke Péter KRISZTUS KIRÁLY Don Espagna, később Pilátus Narrátor Bálint atya, később Péter apostol Simeon, később Hanan főpap Kaifás főpap Mária (Jézus anyja) András (Péter testvére) Tamás János Fülöp Iskarióti Júdás Kánai Simon (akit Zelótának is hívtak) Jakab (János testvére) Máté (vagy Lévi) Jakab (az ifjabb) Alfeus fia Bertalan (vagy) Natánael Tádé (vagy) Júdás (zenész) Claudia Procula (Pilátus felesége) Mária Magdolna Veronika

CSÉMY BALÁZS KŐSZEGI ÁKOS FERENCZ BÁLINT HEGEDŰS ZOLTÁN KISS JENŐ KÖRTVÉLYESSY ZSOLT HAJDÚ MELINDA FAZAKAS GÉZA SZOKOLAI PÉTER POROGI ÁDÁM FARKAS ÁDÁM ARADI IMRE OLASZ CSABA PUSKÁS GYULA TÓTH ATTILA MAGYAR ÉVA KRAJCSI NIKI FEJES SZANDRA

Szittya Világtalálkozó Magyarok Háza, 2012. június 2-3.

Siklósi András szervezésében kétévente kerül sor a magyarság sorsával, történetével foglalkozó eseményre. A rendszerváltásnak nevezett „esemény” óta már itthon, Magyarországon találkoznak a témák kutatói és az érdeklődők. Az idei rendezvényen átlagosan 70-en hallgatták az előadásokat. A rendező szerint a vártnál kevesebben, de figyelembe véve a magyar állampolgárok anyagi helyzetét és leterheltségét, ez a szám még reményre ad okot: ha javul a „nemzetközi gazdasági helyzet” (így a közel 40 előadásért kért 5000 Ft hozzájárulás nem jelent majd komoly terhet családjaink számára), vagy eredményes lesz a találkozón bemutatott érdekérvényesítési stratégia, két év múlva sokkal többen jönnek majd el a Szittya Világtalálkozóra. 122 1

Poroszló VÁRI JÁNOS Százados KOVÁCS GYULA Bal lator DOMJÁN SÁNDOR Jobb lator (Dimas) CZEGLÉDI ÁKOS Angyalok kara: RÉTI ERIKA, CSOMBOR TERÉZ, JABLONKAY MÁRIA, CSIZMADIA LÁSZLÓ, VARGA ZSANNA, SIRKÓ ANNA, KERTÉSZ KATA Kisfiú Főpapok Katonák-hajósok, bennszülött férfiak és nők, asszonyok, gyermekek, táncosok. Összesen kb. 80 fő. Zeneszerző: KÖVI SZABOLCS Zenei vezető: KÁROLY KATI A rendező munkatársa: RÉCZEI TAMÁS Koreográfus: LUKÁCS LÁSZLÓ Díszlettervező: SZLÁVIK ISTVÁN Jelmeztervező: KISS BORI Súgó: BA ÉVA Asszisztens1: VÁRI JÁNOS Ügyelő1: HORVÁTH FERENC Asszisztens2: SÁROSI GÁBOR Ügyelő2: DOMJÁN SÁNDOR Asszisztens3: FRIGYESI TÜNDE Ügyelő3: CZEGLÉDI ÁKOS Rendező: CSEKE PÉTER

Bakk István

Az érdeklődést fokozhatná, ha verses betétek mellett lehetőség nyílna kérdések feltevésére is. Az emberi agy nehezen bírja a monotonitást és a passzivitást – a több szünet és a kérdések megvitatásának lehetősége ezen tudna enyhíteni. Következzék néhány elhangzott előadás rövid összefoglalása, 1-2 mondat erejéig. Siklósi András megnyitó előadásában a radikális megújulás szükségességéről beszélt. Szendrey Marót Ervin az Élet vallása és a hindu (őskörösztény) Szentháromság elemzése mellett gitárjával többször is megénekeltetett bennünket. Bene Gábor a mai magyar jogrend „jogtalanságáról” tartott előadást „Alkotmánysértésekből fakadó közjogi küzdelmeink a középkortól máig” címmel. Az MVSZ-t Rácz Sándor képviselte a rendezvényen, aki a magyarság értékeinek nemzetközi elismertetésének és jogvédelmének fontosságára

ESSEMÉNYEK hívta fel a figyelmet. Bemutatta az 1956-os és jelenlegi helyzetünk párhuzamait s a lehetséges kiutakat. Farkasinszky Tibor az Urmia-tó környéki őshazánk 21 bizonyító körülményével ismertetett meg bennünket. Rostás László építészmérnök népművészetünk díszítőelemeinek bemutatása során azok összefüggését tárgyalta a csokorrendszerrel (csakrákkal), „Világ világa, virágnak virága” címmel. Molnár V. József a magyarság küldetését, Király B. Izabella a magyarság arculatát és önképét elemezte. Végvári József a magyar nyelv szervességét mutatta be, kitért az állapot és a folyamat érzékeltetésének lehetőségeire is. Lugossy József kevésbé ismert nyelvészeti munkáira is felhívta a figyelmet. Berényi László a „köristennel” kapcsolatos legújabb kutatási eredményeit mutatta be, „Mágikus jelképeink az egységtudat hirdetői” címmel. Rumi Tamás mérnök a Csíksomlyói napkövekről beszélt. Varga Csaba elmondta, hogy az ún. nosztratikus ősnyelv a Kárpát-medencében változott a legkevesebbet. A legtisztábban fennmaradt ősnyelv a magyar. Gyárfás Ágnes, a Miskolci BE rektorasszonya nem tudott eljönni a rendezvényre. Helyette Varga Géza íráskutató beszélhetett ősi jeleinkről és az ősvallási jelképekről. Deák Dezső a kiskunhalasi rováspálcák vizsgálatáról és feliratairól tájékoztatta a megjelenteket. A Bakk-házaspár a pálosok kapcsán a magyarok képviselte „tiszta kereszténységgel” ismertetett meg bennünket. Darai Lajos előadásában ősi jelképeinket, a magyar népművészet történelmi vonatkozásait elemezte. Ifj. Tompó László a világháborúk utáni „elfogult” ítéletek igazságtalanságait mutatta be „Vérbírósági perek Nürnbergtől Budapestig” címmel. Tejfalussy András témája az ivóvíz és szervezetünk sóháztartása volt. A Na optimális aránya a K-éhoz viszonyítva 30:1-hez – mégis a kereskedelemben kapható só nem ezt követi. A kálium túlzott aránya betegségekhez vezet (pl. a mikorelemek bevitelét is blokkolja). Az emberi szervezet kalcium-

hiányára a megoldás nem a Ca fokozott bevitele, hanem a hiányzó Na pótlása. Varga Zoltán Móricz János dél-amerikai kutatásairól hallhattunk. Záhonyi András László Gyula kettős honfoglaláselméletét mutatta be. Nagypál Botond a Tarih-i Üngürüsz bemutatása kapcsán az Ankisza név kutatásának fontosságára hívta fel a figyelmet. Az Ausztriából érkező Eva Maria Barki Magyarország szuverenitásáról és a magyarság önrendelkezéséről beszélt. A további elhangzott elõadások címei: Hegedűs Loránt: Isten mindent megtesz értünk, de semmit helyettünk Zetényi-Csukás Ferenc: Magyar hősök a sztálinista hódítók elleni finn önvédelmi háborúban Horkovics-Kováts János: A magyar ősnyelv bizonyítékai Lipusz Zsolt: Modernizáció és politika a kiegyezés utáni Magyarországon Orosz Mihály Zoltán: Az élhető és biztonságos település kialakításának elvrendszere és módszertana Budaházy György: Igazságszolgáltatásunk visszásságai egy hazafi meghurcoltatásainak tükrében (vetítés az internetről) Halász József: A Szentkorona-tan és a Szentkorona-értékrend közti különbségek Szeszák Gyula: Alkotmány, alaptörvény, sarkalatos törvények Nagy Attila: Janus-arcú szabadkőművesség Hasznos Miklós: A mai magyar társadalom és problémái Nagy Jenő: Szamizdattal a valódi rendszerváltásért Varga István: Hogyan kerüljük el a csődöt egy kaotikus világban? Kovács József: A természetgyógyászat lehetőségei korunk betegségeinek orvoslásában Elmaradt elõadások: Gondos Béla (a Kárpát-medencei erődtemplomokról), Gyárfás Ágnes (A magyar ősmonda Mezopotámiában és a Kárpát-medencében) Záhonyi András 123

ESSEMÉNYEK

Kis népek összefogása a megmaradásért 2012. szeptember 5-7. között Siófokon rendezték meg a Finnugor Népek VI. Világkongresszusát. 1996-ban már tartottak ilyen világtalálkozót Magyarországon: akkor Budapest látta vendégül a többségében a fennmaradásukért küzdő kis népcsoportok küldötteit. A néhány tízezernyi nyenyec, karéliai, vót, lapp, vepsz, komi, udmurt, mari és társaik számára óriási lehetőség, hogy képviselőik négyévente találkozhatnak és jelenlegi anyaországaik vezető politikusai előtt mutathatják meg élni akarásukat, kultúrájuk, nyelvük, viseleteik szépségeit. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a magyar állam 150 millió forinttal támogatta a rendezvényt. Ez csak a küldöttek, a tisztségviselők és a díszvendégek költségeinek fedezésére volt elegendő, így a résztvevők egy része saját maga is hozzájárult az utazás és az ellátás terheihez. A rendezvényt nem szabad összetéveszteni a Nemzetközi Finnugor Kongresszussal, amely szakmai esemény, és ötévente rendezik meg. Ennek keretében a nyelvek, kultúrák kutatói legközelebb 2015-ben, Ouluban találkoznak majd. Az idei megnyitón Áder János magyar köztársasági elnök mellett Észtország és Finnország elnöke emelkedett szólásra. Utánuk az Orosz Föderáció kulturális minisztere köszöntötte a több, mint 23 milliós finnugor közösség képviselőit. Elhangzott, hogy csupán a „gazdasági hasznosság” szempontjából nem éri meg a kis nyelveket életben tartani. A remélt magasabb életszínvonal reményében térnek át sokan a finn, az orosz (és világviszonylatban az angol) nyelv használatára. Hosszú távon azonban a nyelvi sokszínűség, a kulturális identitás fenntartása, a kölcsönös tisztelet előnyt jelent – ugyanúgy, mint a természetben, ahol a fajok nagyobb száma a földi lét fennmaradását segíti. Az õslakos népek joga, hogy hagyományaik, nyelvük, mûvészetük, iskolarendszerük megmaradjon! A Szovjetunió felbomlása után az oroszok támogatni kezdték a kb. 1%-nyi finnugor kisebbségüket. Az ok egyszerű: jó példát mutatva hitelesen léphetnek fel a határon túlra került „orosz nemzeti124 1

ségűek” jogainak, nyelvhasználatának védelmében. Áder János beszédében kijelentette: nem vagyunk egyedül a nagyvilágban. A nyelvek és a népek kialakulása egyelőre még homályba vész, de közös gyökereink lassan láthatóvá válnak az ősi nyelvek, az őshaza kutatásának legújabb eredményei következtében. Főhajtással emlékezett az első tudósnemzedékekre: Julianus barátra, Sajnovics Jánosra (aki csillagászként tanulmányozta a lappok nyelvét), a (keleti rokonságunkat kereső) Kőrösi Csoma Sándorra és az őt támogató Gyarmathi Sámuelre, az összehasonlító nyelvtudomány megalapítójára. (Gyarmathi Elsõ magyar mondattana már nem a latin nyelvtani esetekre épül. Affinitas... c. latin nyelvű munkájában a nyelvrokonság megállapításánál az alaktani és mondattani egyezésekre helyezi a hangsúlyt, a szókészlet párhuzamait másodsorban vizsgálja.) Amíg a nemzeti nyelv fennmarad, a nemzet is él – állapította meg a magyar köztársasági elnök. Ezeréves államiságunk (és hozzátehetjük: több, mint 1100 éves Kárpát-medencei jelenlétünk) bizonyítja: a nyelv és a kultúra ápolása, a haza és a közösség önfeláldozó védelme vészhelyzetekben is átsegíthet a nehézségeken. A találkozón – melynek alcíme „Nyelv és nemzet” volt – a Magyar Tudományos Akadémia nyelvészeit Szíj Enikő és Pusztay János képviselte. Az Azúr Hotelban megtartott Kongresszus a következő szekciókban ülésezett: Nemzeti politika és jog Nyelv és oktatás Kultúra IT és média Egészségügy, demográfia és ökológia Építészet A tanácskozások után kulturális programok, koncertek valamint balatoni hajókirándulás színesítette a résztvevők programját. A találkozó egyik legfontosabb üzenete: összefogással, a közös pontok és célok keresésével sokkal többet lehet elérni, mint a különbségeken való rágódással, civakodással. Ez akkor is követhető és követendő példa, ha nyelvrokonokról, s nem vérrokonokról van szó.

ESSEMÉNYEK A nyelv megmaradása az oktatásban a nép identitásának megőrzését biztosítja. Az 1992-ben önállóvá vált Észtország és Magyarország, aki Európában a legtöbb „kisebbségi” magyar gondjával törődik, a gyakorlatban is tapasztalja ezt. A nemrég megjelent lív-észt szótár a nyelvőrzés egyik szép bizonyítéka. A Volga-Káma melléki tatár olimpiai bajnok londoni győzelmének az anyanemzet (Oroszország) és a tatár kisebbség is egyformán örült. A túlélésért folytatott küzdelemben a kisebbségek egyik legnagyobb fegyvere a nyilvánosság. A siófoki VI. Finnugor Világkongresszus ezt a célt kiválóan szolgálta. Üzenete a rádió hallgatóihoz és a televízió nézőihez is eljutott. Gecse Gézának, a kongresszus egyik szervezőjének vasárnapi riportműsora a Kossuth Rádióban neves személyiségeket, kutatókat szólaltatott meg, amelyben a hangsúlyt a szakmai és nemzetstratégiai érvelések kapták.

Az MVSZ 2012-es Világkongresszusának eseményei dióhéjban 1938-ban, a Felvidék részbeni visszacsatolása és az Eucharisztikus Kongresszus évében alapították a Magyarok II. Világkongresszusán. Kezdeti célkitűzése szerint azért, hogy támogassanak „minden olyan munkát, amely arra irányul, hogy a külföldön élő magyarok között a magyar nyelvet és kultúrát megőrizze és fejlessze, az összetartást ápolja, az óhaza és a külföldi magyarság közötti kapcsolatokat erősbítse, a külföldi magyarok életét és a külföldön elért eredményeit állandóan figyelemmel kísérje”. A két világháború között főleg a jobboldali politikai beállítottságú és az egyházhoz hű köröket támogatta. A „felszabadúlás” után elveszítette nemzetösszetartó szerepét, s főleg a nyugati emigrációval való kapcsolattartás (számos esetben sima információszerzés) volt a feladata.

A Magyar Posta is hozzájárult a népszerűsítéshez: a világtalálkozó alkalmából 290 forintos bélyeget adott ki, melyet külön erre a célra készített borítékon, elsőnapos bélyegzéssel hozott forgalomba.

A VI. Finnugor Világkongresszus alkalmából a Magyar Posta által kiadott bélyeg

Záhonyi András

Hogy mi lesz az MVSZ jövője ilyen mostoha körülmények közt, azt nehéz megjósolni; mindenesetre az egyetemes magyarságnak óriási szüksége lenne a hatékony működésére (s ilyen értelemben pótolhatatlan!), pontosan azért, hogy a hivatalos politika árulásait és gaztetteit valamelyest ellensúlyozhassa. A fenti előzmények után, 2012. augusztus 15-20. közt tartották meg a Magyarok VIII. Világkongresszusát, melynek kifejező, jelképes címéül az alábbit választották: Jövõ a Szent Korona jegyében. 15-én, Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban emlékfákat ültettek a Magyar Nemzetért Aranyérem és Ezüstérem (posztumusz) kitüntetettjeinek, köztük a néhai Árva Vince atyának, aki a magyar alapítású Pálos rend életben tartásában és Boldog Özséb szentté avatásának szorgalmazásában szerzett elévülhetetlen érdemeket.

125

ESSEMÉNYEK 16-án, Budapesten, az ELTE Gólyavárában volt a Nyitó konferencia, ahol plenáris ülés keretében az MVSZ tb. elnöke (Rácz Sándor) mondott köszöntőt, majd Patrubány Miklós tartotta meg elnöki beszámolóját. Ezt követően az egyes szekciók vezetői vagy megbízottjai vázolták röviden a konferenciák célkitűzéseit és feladatait. Az ebédszünet után pedig egészen az esti zárásig olyan kiemelt előadásokat hallgathattunk meg, amelyek mintegy kedvet csináltak a további napok munkájához. A 20-ai ünnepen volt a félnapos, szintén plenáris Záró konferencia, ahol már az eredményeket összegezték, határozatokat hoztak, ill. végső formába öntötték és elfogadták a Zárónyilatkozatot, valamint A magyar nemzet új meghatározását. A szekciók ülései 3 napra elosztva (aug. 17-től 19-ig), egymással párhuzamosan zajlottak a budapesti Magyarok Háza előadótermeiben. Valamenynyi konferencia egynapos volt, kivéve a tizediket, mely három napon át tartott (két napig 25-30 perces előadások, majd a harmadikon vita az elhangzottak alapján). Ennek időtartama és előadásainak száma is mutatta, hogy a Világkongresszus súlyponti rendezvényének szánták a rendezők is. Valóban itt dőltek el a legfontosabb dolgok, s a két alapvető dokumentum (a föntebb hivatkozott zárónyilatkozat és a vele szervesen összefüggő új nemzetfogalom) kimunkálásában is oroszlánrészt vállalt ez a társaság. Jómagam is e konferencia keretében tartottam meg előadásomat, Szellemi, lelki, erkölcsi és hitbeli adalékok a magyarság megmentéséhez címmel. Eredetileg az alant felsorolt 10 szekció mellett terveztek még egyet („Eltörött a hegedûm…” – Konferencia a cigánykérdésről), azonban ez előadók, vagy érdeklődők hiányában (pontosabb okát nem ismerem) elmaradt. A rend kedvéért soroljuk fel most a különféle szakmai csoportok megnevezését és tárgyát. 1. 2. 3. 4. 5. 126 1

„Nem én kiáltok, a föld dübörög…” – Konferencia földről, vízről, élelemről In vivo – Demográfiai és orvosi konferencia a magyar népet sújtó betegségekről Mindennapi kenyerünk – Népjóléti konferencia Szkíták és magyarok, hunok és magyarok, avarok és magyarok – Őstörténeti konferencia A Fény üzenete – Kulturális konferencia

6.

„Radványi Jenõ” borászati konferencia és borverseny 7. Élõ rovásírás – Kerekasztal a székely-magyar rovásírásról 8. „Hamvaidnak elhozása végett…” – Konferencia Petõfi Sándor haláláról 9. Konferencia Teleki Pál miniszterelnök haláláról 10. Jövõ a Szent Korona jegyében – Nemzetstratégiai konferencia

Az egyes előadások vázolása meghaladná lehetőségeimet, ha pedig csak néhányat ragadnék ki közülük, bizonyára igazságtalan lenne a mellőzöttekkel szemben. Ezért inkább a két fő dokumentumot ismertetném, értékelném röviden. A Zárónyilatkozat tömören összegzi a kongresszus tevékenységét, s megfogalmaz néhány ajánlást, feladatot a magyarság fölemelése érdekében. Azaz, mielőbb el kell érnünk, hogy hazánkban helyreálljon a törvényes, alkotmányos rend és a jogfolytonosság, mely nélkül nem létezhet életképes nemzet. Megemlíti, hogy a Szent Korona országában soha nem volt nemzetiségi, kisebbségi elnyomás, mert minden ember és nép egyenlő méltósággal bírt, s szabadon fejlődhetett; melynek viszonzásaképpen a trianoni utódállamoktól is elvárható, hogy ugyanerre nekünk is alkotmányos garanciákat adjanak, tehát elismerjék, hogy a kényszerűségből uralmuk alá került magyar nemzetrészek is megbonthatatlanul az összmagyarsághoz tartoznak. Továbbá leszögezi a kétkamarás nemzetgyűlés szükségességét, természeti kincseink, termőföldjeink magyar kézben tartását, s ha ez másképp nem megy, akkor ki kell lépnünk az EU-ból. A kormányzati és állami szervekkel való kapcsolattartásra az ’56-os hőst, Rácz Sándort kéri fel. Emellett több ponton jelzi, hogy a zárónyilatkozat szerves részét képezik a különböző nemzetstratégiai, elemi sorskérdéseinket érintő határozatok, amelyek azonban homályban maradnak, mert egyelőre nem érhetők el sehol. Meglehet, egy zárónyilatkozatba nem fér bele minden, vagyis nincs kifogásom ellene, ha a hivatkozások nem a szövegbe simulnak, hanem utána mellékletekben vagy lábjegyzetekben következnek, azonban valahol föltétlenül meg kellene jelenniük. (Mintaként vehetjük erre íratlan történelmi Alkotmányunkat is, mely szintén csak az évezredek alatt kikris-

ESSEMÉNYEK tályosodott legfőbb eligazításokat adja meg, viszont az alaptörvény és a sarkalatos törvények mindezt jól kiegészítik és magyarázzák.) A Világkongresszus legfõbb eredménye a sokoldalúan alátámasztott és elõrevivõ, korszerû magyarságkép fölmutatása (7 oldalon), ill. más szempontból a nemzet(fogalom) új, magyar meghatározása; ami kétségtelenül fölülmúlja a kissé féloldalas zárónyilatkozatot, s bizonyos értelemben a mély válságban vergődő világ népeinek, nemzeteinek is követhető példával szolgál(hat). Mivel a teljes anyagot nem idézhetem, ezért csak szemelgetek belőle. (A dokumentum egyébként 1 preambulum-féléből, 3 fejezetből, ezeken belül 8 fő pontból, valamint számos alpontból és 1 zárszóból áll.) A Fogalmak c. I. fejezetben világosan definiálja, hogy mit ért nép, nemzet, állam, nemzeti közösség(ek), népcsoport(ok), nemzeti kisebbség és nemzetiség (utóbbi használatát nem ajánlja a zavaró átfedések miatt!) alatt. (Pl. „a nemzet az a nép, amely fejlődése során eljut önrendelkezési igényének megfogalmazásáig és kinyilatkoztatásáig”. Az önkényesen elcsatolt magyarság nemzeti közösség, viszont egy más országba önként betelepülő népcsoport nemzeti kisebbség.) A magyar nép, a magyar nemzet, a Szent Korona országa c. II. fejezetben ilyen passzusok találhatók: „A magyarság az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római korszak előtti, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúráját és még kevésbé – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát. A magyar nép olyan történelmi gyökerekkel rendelkező közösség, amelynek tagjai azonos módon viszonyulnak teremtő, mindenható Istenükhöz és természeti környezetükhöz. (…) A magyar nép legnagyobb értéke, tudatának, lelkének kifejezője, alakítója a magyar nyelv, amit gyökrendszere és ragozó természete különleges tömörséggel és időbeni állandósággal vértez fel. A világot egységben látó logikája, amely az általánostól a sajátos felé, az összetettől a részletek felé mutat, mélyen beépül e nyelvet beszélők életébe, lelkiségük részévé válik, és alapvetően összefüggésbe hozható a magyarság békés természetével, igazságközpontú életszemléletével, egyszóval a magyar néplélekkel. A magyar nyelv fogalmi ereje kimagasló tudományos eredmények, képi ereje pedig páratlan művészi értékek forrása. (…) A

szkíták hitvilágában gyökerező egyistenhit egy szakrális királyság hitvilága. A világi és a szakrális hierarchia szükségszerűen egybeesett. A szakrális király táltoskirály volt. A magyar nép alkotta közösségek legalapvetőbb értékei az igazság, a tisztesség és a méltányosság, amelyek akkor érvényesülnek, ha áthatja e közösségeket a szolidaritás, a szeretet és az életigenlés. E nélkül a magyar közösségek gyarapodása nem képzelhető el. A magyar társadalomban – régészeti adatokkal alátámaszthatóan – ősidőktől fogva érvényesült a mellérendelő szemlélet, és most a keményen alárendelő környezetben is konokul ez a szemlélet uralja a magyar gondolkodást. (…) Válságos történelmi időszakokban a világszórványnak nemzetmentő szerep jut. (…) A magyar állam a Szent Korona közjogi rendje szerint létrehozott és fenntartott igazságalapú, joguralmi intézményrendszer. (Az igazság az erények közt a legfőbb jó, a jog középrendű, a jogtudomány a legkisebb.) A magyar királyságot, tekintettel alapítóinak ősiségére, egyetlen archiregnumként, azaz őskirályságként ismerte el a kor domináns hatalma, a pápaság, és ugyancsak egyetlenként, egyedi jogállású, a pápasággal mellérendelő viszonyban levő, apostoli királyságként határozta meg. Ez az az állam, amely immanens fejlődése folytán jutott el a főhatalomnak a Szent Koronára, mint az állam első számú személyiségére, első számú közjogi méltóságára való átruházásáig. A magyar alkotmányosság a nemzet által ismert, követett, gyakorolt, vezetőitől megkövetelt 5 alapelve: a személy védelme; a joguralom elve; a függetlenség; a törvény előtti egyenlőség; az önkormányzat. (…) A Szent Korona országa az első és mindmáig az egyetlen olyan állam, amely a legmesszemenőbben épít az Isten arcmására teremtett, minden egyes embert megillető emberi méltóságra. A Szent Korona országa történelmileg egyedülálló biztosítékát nyújtja az élet teljességének és szentségének, az emberi méltóságnak, az osztott, ellenőrzött, mellérendelő hatalomgyakorlásnak, a nyelvi sokféleségnek és nyelvközösségi önrendelkezésnek. A Szent Korona országának tagja minden nép és népcsoport, mely a Szent Korona főhatalma alá helyezi magát, történelmi létével hozzájárul értékrendje formálásához, megszilárdításához, vállalja és megvalósítja a Szentkorona-tagságból fakadó (azzal járó) sorsközösséget, megalkuvás nél127

ESSEMÉNYEK kül védelmezi azt minden (külső vagy belső) ellenségével szemben. A Szent Korona országának ellensége az a személy vagy közösség, aki/amely szándékosan, vagy a magyar nemzet törvényes vezetőinek figyelmeztetése ellenére, alkotmányos rendjét bomlasztó vagy romboló tevékenységet fejt ki, illetve a Szent Korona ellen cselekszik. (…) A magyar nemzet nem ismeri el a trianoni és párizsi diktátumok általi jogtipró szétdarabolását.” A nemzet Trianon és Lisszabon után c. III. fejezetben a következők olvashatók: „Mivel az államhatalom a második világháború után a nemzet védelmezőjéből valójában a nemzet árulójává vált, továbbá mivel a globalizációs és uniós erőtérben a magyar államhatalom napjainkban is nemzetközi (államközi) egyezmények alávetettségében működik, elengedhetetlen az erőhatalmi szétdaraboltságban élő magyarság egyetemes képviseleti jogot és legitimitást bíró nemzeti szervezetének (MVSZ) hatalmi rendszeren és vetélkedésen kívüli, államilag támogatott működtetése. (…) A kétkamarás országgyűlés értékelvű nemzeti képviselet. A külhoni magyarok az országgyűlés mindkét házában képviselettel bírnak. (…) Az állam kötelessége a nemzet létérdekeinek szavatolása (pl. a magzatok, a nők és családok, az idősek, a fogyatékosok védelme; a tulajdon, a birtokjog és öröklési jog biztosítása; a személyes szabadság és a törvény előtti egyenlőség, továbbá az ellentmondás és ellenállás jogának garantálása stb.). Az állam dolga a nemzeti vagyon védelmének biztosítása (a stratégiai termelőeszközök, föld, víz, ásványkincs, szellemi örökség végső tulajdonosa csak és kizárólag a közösség, a Szent Korona lehet). (…) A Nemzeti Bank feladata a nemzet pénzügyi szuverenitásának megőrzése; vezetői kizárólag magyar állampolgársággal rendelkezhetnek. (…) A média alkotmányos működésének nemzeti felügyeletét erre a célra létrehozott intézmény látja el. (…) Nemzetközi szerződés csak a magyar történeti Alkotmány alapján köthető, minden egyéb megállapodás érvénytelen. A népek önrendelkezési jogát sértő trianoni és párizsi diktátumok, valamint az alapvető emberi jogokat sárba tipró benesi dekrétumok semmisek.” A Zárszóból is idéznék néhány gondolatot: „A magyar nemzet új meghatározásának középpontjában a nemzet által belülről megélten és kívülről elismerten megteremtett értékek állnak. Ezen ér128 1

tékek a történelmi idők során, nemzeti tragédiák árán és életet nyitó győzelmek hozadékából születtek, nemzedékek vérével-verejtékével, építő munkájuk, közjogi harcaik, honvédő áldozataik gyümölcseként, honvesztő árulások és eltévelyedések ellenére. A magyar nemzet legkiemelkedőbb hozzájárulása az egyetemes emberiség felemelkedéséhez annak az államrendnek a kialakításában testesül meg, amely egyedülálló mértékben helyezi középpontba az ott élő emberek nemére, fajára, nemzetiségére és vallására való különbségtétel nélkül az emberi méltóságot. Ezt az államot eleink a Szentkorona-tanra alapozták, és mi a Szent Korona országának nevezzük. (…) A magyarság által megteremtett államnak a legfőbb ismérve a földi hatalomnak az égiekkel való összekötése, az emberi esendőségtől való mentesítése; legfőbb értéke az igazságalapú jog folyamatos uralma; és legfőbb eszköze a jogfolytonosság. Ezért történeti Alkotmányunk jogfolytonosságának helyreállítása a legfőbb korparancs, a legelső nemzetstratégiai feladat. Csak egyetlen valóságos alkotmánybiztosíték van: a nemzet ragaszkodása alkotmányához, s önfeláldozó elszántsága annak megvédelmezésére. Ha ez hiányzik, ha az én érdeke felette áll az alkotmány sérthetetlenségének, akkor a legszebben megfogalmazott alkotmánybiztosítékok is üresen kongó, tartalom- és érték nélküli papiros-garanciák.” Végezetül hadd tegyem közzé néhány személyes benyomásomat. Ami elszomorító, hogy rendkívül kevesen voltunk. (8 évvel ezelőtt megtöltöttük a Kongresszusi Központ nagytermét, s még a szekcióüléseken is mindenütt zsúfolt ház volt. Ezzel szemben most a lényegesen kisebb Gólyavár is alig fél házzal üzemelt, a konferenciákon pedig ennek csupán a töredékét tette ki a hallgatóság.) Nehéz megítélni, miből fakad ez az általános közöny és érdektelenség, hiszen alig 3 hónapja magam is hasonlóval szembesültem, az általam rendezett Szittya Világtalálkozón; de más efféle nemzeti eseményekre és köztéri rendezvényekre, táborokra is ugyanez jellemző. Mindez persze nem vont le semmit az egyébként kiváló program formai és tartalmi értékeiből, ám a felhőtlen hangulatot jelentősen csorbította. Régóta visszatérő, „költői kérdés” az is, hogy szerencsése egyszerre több helyszínen tartani az előadáso-

ESSEMÉNYEK kat, vagy legyen inkább kevesebb belőlük, de mindenki által elérhető és élvezhető. S ami több alkalommal is bosszantott már, hogy legalább a közös célokért (is) dolgozó nemzeti szervezetek (pl. az MVSZ és az MSZ) miért nem képesek rugalmasan egyeztetni rendezvényeik időpontját, hiszen ha ugyanakkor tartják, ezzel egymással is kiszúrnak, leginkább azonban azokkal a hazafiakkal, akik tán mind(kettő)re elmennének, ám így képtelenek jó szívvel választani. Itt is többen voltak olyanok, velem együtt, akik Bösztörpusztán is tartottak előadást, s bizony nem könnyítették meg a dolgunkat ezzel a párhuzamossággal. (Esetemben ez azt jelentette, hogy a Világkongresszuson csak csütörtöktől szombatig vehettem részt, míg a MOGY-on csak vasárnaptól hétfőig, tehát sehol se nyerhettem teljes képet.) Ellenben dicséret illeti az MVSZ vezetőségét azért, hogy ilyen siralmas anyagi háttérrel is ingyenes ebédeket nyújtottak minden előadójuknak. Mindent összevetve, a Magyarok VIII. Világkongresszusa a korábbiakhoz méltó, magas színvonalon zajlott; s bár lehetnek apróbb hiányérzeteink, a pozitívumok túlsúlya mindenképpen jó irányba billentette a mérleget. Remélhetőleg az ígért kiadványok (könyvek) is mielőbb

Nyitó konferencia, Gólyavár

elkészülnek, melyek az előadások, határozatok és egyéb dokumentumok szövegét tartalmazzák majd; hogy valamennyit együtt tanulmányozhassuk, kiváltképp azokat, amelyeket személyesen nem hallgathattunk meg. (Itt javasolnám, hogy a drága és korlátozott példányszámú nyomtatványokon túl, tegyék lehetővé a teljes anyag ingyenes internetes elérhetőségét is – ez korábban nem így történt –, mondjuk az MVSZ honlapján. Aligha kell magyaráznom, hogy ezzel hány honfitársunk – függetlenül világszövetségi tagságától – juthatna értékes, felvilágosító szellemi-lelki táplálékhoz, mely mindnyájunk közös érdeke.) Hiszek abban, hogy hamarosan átfogó változások indulnak el hazánkban, s a sokat sanyargatott, üldözött magyarság ismét megtalálja valódi hivatását, küldetését a világban. Ennek elõmozdításában (más szervezetekkel karöltve) az MVSZ is betöltheti élenjáró, úttörõ szerepét. Azt most is igazolta, hogy eszméire, cselekedeteire szükségünk van a hőn óhajtott nemzeti föltámadáshoz és újjászületéshez. Úgy vélem, nagyrészt rajta múlik, hogy a jövőben megfelel-e várakozásunknak és bizalmunknak. Siklósi András

„Foghíjas” széksorok

129

KÖNYVEK

ÉLETFÁNAK BŐ TERMÉSE Összeállította Gyárfás Ágnes MBE Miskolc, 2013. Elkészült a 2012-es év elején meghirdetett ún. közösségi könyvünk, egyelőre CD lemezen kapható a MBE-ben. 48-an szerepelnek tanulmányaikkal a műben, melynek előszavát közöljük.

ÉLETFÁNAK BŐ TERMÉSE A Miskolci Bölcsész Egyesület munkásságából Összeállította: Gyárfás Ágnes

A könyv borítója

Előszó Közel negyedszázaddal ezelőtt – az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvénynek köszönhetően – az országban elsők között alakult meg a Miskolci Bölcsész Egyesület nevet viselő társadalmi szervezet. Létezése azonban korábbi: a rendszerváltást megelőző „politikai olvadás”-nak köszönhetően, amolyan „alulról jövő” mozgalomként létrejött a Miskolc Bölcsész Egyetemét Előkészítő Értelmiségi Társaság. Dr. Gyárfás Ágnes művelődéstörténész, a miskolci Központi Orvosi Könyvtár akkori vezetőjének kezdeményezése mellé hamarosan az ország minden részéből csatlakoztak: a bolti eladótól a külföldön élő egyetemi 130

tanárig több, mint százan írták alá a Társaság azon nyilatkozatát, mely szerint Miskolcon – a már klasszikus műszaki képzés mellett – szükségesnek tartják a humán tudományok oktatását is, hogy Miskolc fiatalsága itt maradjon és a „magyar ifjúság ne legyen bánatos, csalódott, legyenek boldogok e hazában”. Az egyesületté szerveződött társaság aztán megkezdte az oktatást olyan struktúrával, melyet ma már minden felsőoktatási intézmény alkalmaz, míg itthon újdonságnak számított: ilyen volt az alapozó képzés, a baccalaureatusi és mesterszint egymásra épülése, a felvételi megszüntetése, a nem jól teljesítők poenáléja. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mai magyar felsőoktatási szisztéma a Miskolci Bölcsész Egyesület emlőjéből táplálkozott. Az ország neves tanárai, kutatói oktatták a diákokat: jól megfért egymás mellett Rákosi volt miniszterelnöke (Hegedüs András, a világszerte ismert szociológus), valamint a kommunisták által régebben hallgatásra ítélt tudós (Szabó Árpád szintén világhírű ókortörténész), a sokféle nézetet valló őstörténészek, a muzsikus és a művészettörténész. Aztán jöttek szép számmal külföldről is vendégelőadók: az Amerikai Egyesült Államokból, Franciaországból, Japánból, Kanadából, Algériából, Argentínából – nincs olyan földrész, melynek képviselője ne tanított volna a Miskolci Bölcsész Egyesületben. Az Egyesület már a kezdetek kezdetén saját kiadványokat publikált: olyan sorozatokat indított el, mint például a B ö l c s é s z K ö n y v e k , melyben a történelemtől a pszichológián keresztül a neveléstudományig számos kötet jelent meg. Útjára indult az Egyesület oktatóinak tudományos tanulmányait tartalmazó A n n a l e s U n i v e r s i tatis Litterarum et Artium Miskolc i e n s i s , majd egy folyóirat, az Ő s i G y ö k é r – és a sort még lehetne folytatni. Jelen kötet is méltán csatlakozik az Egyesület eddigi kiadványainak sorába, s valószínűleg mindenki talál az érdeklődésének megfelelő témájú írásokat, melyek olvasásához jó kedvet, a szerzőknek további érdekes publikációkat, a szerkesztőknek pedig a mostanihoz hasonló lelkes munkát kívánok. Miskolcon, 2012. szeptember 9-én Zahuczky László

A SÁNTA HARKÁLY Válogatott magyar népmesék és népballadák a Kárpát-medence területéről Összeállította, utószó, elemzés, mutatók Gyárfás Ágnes

A könyv borítója

A ma bemutatandó könyv Szerzője Gyárfás Ágnes magyar bölcselet-kutató, aki „Sánta harkály” címmel adta közre legújabb művét, mely Miskolcon jelent meg, a Miskolci Bölcsész Egyesület kiadásában. Szerkesztője Bubcsó Gábor, munkatársa Bubcsó Gáborné. A mintegy harmadfélszáz oldal terjedelmű könyv színes borítást nyert, képekkel, fotókkal illusztrált és tetszetősen formált. A magyar népmeséket, balladákat, dalokat, nótákat bemutató-elemző mű domináns része a magyar népmesékre koncentrál, melyekben – a Szerző szavait idézve – „álom és valóság, ősi tapasztalások öröklött emlékei kelnek életre és betölti lelkünk láthatatlan tér-idő mezőit...[...] A népmese – hangsúlyozza Gyárfás Ágnes – kiváló gyakorlóterep lelkünk, szellemünk, tudatunk kiművelésére. A mese folyamán birtokba vesszük a Világmindenséget és a Világfa méretein osztjuk be az elérhetőség határait, a griffmadár hátán repülve megszokjuk a kozmikus magányt és meghalljuk a szél zengését, a csillagok muzsikáját...[...] A mesék – folytatja már-már költői képekben – Arany- és Gyémánterdeje, Selyemrétje, tiszta tava, a szóló szőlő, csengő barack és mo-

KÖNYVEK solygó alma szépsége elvezet Tündérszép Ilona rózsakertjéhez, melynek közepén a tiszta kék tó vize lesz az a tükör, amely hozzásegíti az embert és elsősorban a gyermeket ahhoz, hogy a mesék által közvetített szépet lelke kies mezein realizálni és rögzíteni tudja...[...] Meséink legfontosabb tulajdonsága tehát – mutat rá erudícióval –, hogy a nemzeti karakterünket viselő főhős az igazság csorbulása miatt kalandokra, megpróbáltatásokra kényszerül, de létének elemi alapja, az igazság, a mese végén érvényre jut, vagyis győz. Ez nagyon fontos üzenet és a magyari népekhez egyetemes érvénnyel szól...[...] Ugyanis a rokonnépek meséi között vannak olyanok, ahol a hős elbukik, nem viszi sikerre küldetését. A magyar mesekincs az egyetlen, ahol a hős sikerorientált és hazaviszi iszákjában az Élet és Halál vizét egyforma korsóban és csak ő tudja, melyik az élet vize. A magyar mesehős megkapta az élet kulcsát, a mesék Tündérszép Ilonáját és az élet fennmaradásának esélyét a Vizek Korsóját... a Kárpát-medencét.” A mesék, melyeket Gyárfás Ágnes a tovább mesélő magyarok kezébe juttat egy hajdani edelényi parasztasszony, Izsó Józsefné Eduvárd Zsuzsó meséi, melyeket gyermekkorában hallott a kötet Szerzője tőle, sőt gyermekei is hallgatták, amikor babusgatta őket. Soha senki sem jegyezte fel e meséket, de ők megőrizték emlékezetükben. A Szerző konfesszió gyanánt megvallja, hogy voltaképpen 15 mese képezi „lelki életem égi nyáját, akiket az alvás küszöbén meg szoktam számlálni. Ragaszkodom hozzájuk, mert velük alkottam meg bölcseleti rendszeremet, általuk értettem meg Isten teremtői gondolatát és a magyarsággal kapcsolatos céljait, és a magyar kereszténység alapeszméjét, a megbánás és megbocsátás vezeklő munkáját: e két királyi, Isten által vezérelt lelkigyakorlatot.” Tudvalevő, hogy a folklorisztika területén a leginkább érdekes, s egyszersmind legtöbbet és legjobban vizsgált népköltési műfaj a mese, melynek gyűjtésében, illetve értelmezésében olyan kiemelkedő személyek sora vett részt, mint például Benedek Elek, Kálmány Lajos, Kríza Ildikó, Balla Tamás, illetve Ráduly János, továbbá Ortutay Gyula, Dégh Linda, Kovács Ágnes, Erdész Sándor, Katona Imre, Vöő Gabriella, Nagy Olga, Győri Klára vagy éppen Pap Gábor. Gyárfás Ágnes egyedülálló érdeme a hazai mesekutatás törté131

KÖNYVEK netében abban rejlik, hogy elsőként mutatott rá a mezopotámiai és magyar mesekincs hasonlóságaira, párhuzamaira, közös történelmi gyökereire. A magyar mesekincsben – írja egy helyütt – „egyetemes érvénnyel megtaláltam a Kr. e. 7-3 évezred mezopotámiai turánjainak mesekincsét. Különbség a megőrzés módjában volt. Ők drágakő kristályokra vésték a történetet, s mint egy képregényt folytatásokban «tették közzé» úgy, hogy a kristálydúcot puha agyagba forgatták be. A családok könyvtárakat hoztak létre a kis táblákból, melyek valójában meseillusztrációk voltak. Az első, amelyet azonosítani tudtam, az „Aranyhajú királyfik” című erdélyi mese volt. Ezt írtam meg a TUR-ÁN népében...[...] Később megtaláltam a világ megromlásának képeit és történeteit, melyek már a Vízöntőre, a megtisztulásra utaló jóslatokkal fejeződnek be (Kígyó Darvitéz, Arany nyílvessző... stb.) Megtaláltam a Fehérló típusú mesék magyarturáni változatát, amikor Adapa az égben megkapja a szülés füvét és hazahozza feleségének... A régi folyamközi meséket átszövi a Három királyok jelenléte és a hármas szám misztikája... A Három királyok Orion övének három fénylő csillaga a magyari népek feletti férfi gondoskodás örök ígérete. Ők gondoskodnak minden idők, korok és életterek koronás királynőjéről és ők gondoskodnak a tiszteletéről. Utódaik a pálos szellemiségben őrzik ezt a hagyományt.” Mindezek után megállapítja a Szerző: „Az a tény, hogy a magyar népmese ma is él és hat, csodálatos jelenség. A népmese csillogó szövetében található egy ismétlődő minta, melyet «idill»nek neveztem, s a megromlott világban kialakult mesék egyik jellegzetességét véltem benne megjelenni. Megromlott a világ, mert harcolni kell az életért, az igazságért. [...] A mesék a korai évezredektől változáson mentek keresztül. Ahogy romlott a világ, változott a mese, de nem változott benne a pozitív életszemlélet és ugyanúgy megmaradtak a csodás elemek.” Ezt követően beavat Gyárfás Ágnes önnön revelációjába: „Megértettem, hogy nem az egyes meséket kell keresni, hanem azonosítani kell a jeleneteket, a toposzokat, közhelyeket. Így találtam meg a ...SZIRIUSZ táblákon az év egyik felében látható, másik felében láthatatlan csillag istennői ábrázolását...[...] Az a lényeg – összegzi a Szerző konklúzióját –, hogy ugyanarról van szó, ugyanazok az égitestek az ős132

szüleink, és hasonló, de nem azonos a megfogalmazási módunk.” Különlegesen fontos része a Gyárfás Ágnes által most közreadott műnek a fogalmak, szimbólumok és toposzok bemutatása, illetve elemzése, legkivált a mezopotámiai elemek, szimbólumok vonatkozásában. Ez a magyar folklorisztika meseelemzéseiben úttörő jelentőségű, s teljesen egyedülálló színt jelent a hazai folklorisztikus kutatás palettáján. Az ősi mezopotámiai szimbólumok megfejtése Gyárfás Ágnes által azért is fontos, mert az ember kezdetben képekben gondolkodott, s így az általa teremtett mese vagy mítosz sem egyéb, mint folyamatos szimbólum. Baudelaire szerint – mutatott rá Mészáros Gabriella –, a szimbólum „élő szintézis”: az embert hozzáköti a természethez és mind a kettőt rejtett lényegéhez. „Ez a világ a hieroglifák szótára” – vallotta a költő –, s a szimbólumok „hálójával” ragadta meg az eltárgyiasult emberi valóságot. A baudelaire-i jelkép – akárcsak a mezopotámiai – „olykor szó, de nem kép, máskor kép, de nem szó, némelykor szó is, kép is, de mégsem szókép, más esetekben se nem szó, se nem kép, de mégis jelkép.” Gyárfás Ágnes kimutatja művében a mezopotámiai és magyar mesevilág egyes szimbólumainak hasonlóságát, formula- és motívumgazdagságát, stílus- és cselekményfordulatainak gyakori párhuzamait, illetve egyezéseit. Munkája nyomán valódi kincsként tárulnak fel a közös ősvallásra utaló elemek. A Szerző a téma szempontjából releváns nemzetközi és hazai szakirodalomból merít könyvében, több jeles szerzőtől idézve, köztük említhető James B. Pritchard, Giorgio de Santillana, René Labat vagy Michel Guillemot; a hazaiak közül pedig Bakay Kornél, Borbola János, Kiszely István, illetve Kovács Sándor. A kötet oldalain bemutatásra kerülnek a firenzei Archeológiai Múzeum, a berlini Előázsiai Múzeum, valamint az iraki Bagdadi Múzeum fontosabb régészeti leletei is. A könyv felépítése, szerkezete arányos, kiegyensúlyozott, lényegre törő és logikus. Stílusa ezúttal is könnyed, helyenként szinte már költői, magán viseli az igényes alkotó keze nyomát. Külön értéke a kötetnek a végéhez csatolt regiszter, mely 41 tételben a Szerző mese, ballada, valamint énekes játék elemzéseinek válogatott bibliográfiáját tartalmazza.

Hosszasan ismertethető lenne e jeles mű bölcseleti és etikai üzenete, de a terjedelmi korlátok és időkeretek mindezt nem teszik lehetővé. Záró gondolatként utalni szeretnék arra, amit a nemzetközi mesekutatás magyar iskolája megfogalmazott: „A mese halhatatlan, a mesekutatás is az.” Mindezekhez hozzáfűzném: a szuverén személyiséggel, autonóm gondolkodásmóddal, igazságkereső megszállottsággal és a magyarság melletti rendíthetetlen elkötelezettséggel bíró mesekutató nemkülönben. Ilyennek ismerhettük meg a ------------

------------

------------

KÖNYVEK Miskolci Bölcsész Egyesület elnökasszonyát –, aki jelen pillanatban is egy új és jelentős értékhordozó művel ajándékozott meg bennünket – az ősi magyar kultúra kincseinek a jövő ifjúsága számára való átörökítéséért fáradhatatlanul küzdő és munkálkodó Gyárfás Ágnest. Gratuláljunk művéhez és teljesítményéhez! Kovács Sándor könyvismertetése (Elhangzott a könyv bemutatóján)

* * *

Bakay Kornél SOMOGYVÁR Szent-Egyed monostor Műemlék Nemzeti Gondnoksága Bp. 2011.

A könyv borítója

Dr. Bakay Kornélt 1996-ban ismertem meg, amikor Dr. Pap Gábor javaslatára az Őstörténeti és Történelmi tanszék vezetésére kértük fel. Nagyszerű tanárt és igaz magyar embert ismertem meg benne. Már az első félévben felvettem a tantárgyát és végighallgattam a három éves kurzusát. Új történelmet és történelemszemléletet tanultam tőle és a múlt az igazság színében formálódott ki érdeklődő szellemem piktúráján. Nagy élmény volt életünkben az a történelmi pillanat, amidőn László Gyulát, a magyar történelem zavaros kirakójátékát képpé formáló zse-

------------

------------

------------

niális nagy öregét a MBE díszdoktorává avattuk. Bakay Kornél adta elő a laudációt, amely magába foglalta egész közösségünk szeretetét és nagyrabecsülését. Már ott szentesült a magyarság érdeklődő rétegének elvárása, vagyis, hogy a László Gyula munkásságának folytatója és elfogadtatója a zászlóvivő tanítvány Bakay Kornél lesz. A MBE hallgatói számára írta meg az Őstörténetünk régészeti forrásai I-II. c tankönyvet, az első magyar régész szemléletű és a régész realitásával alkotott őstörténetet. Műve igazi könyvsiker lett, melynek harmadik kötetét Budapesten adta ki. Somogyvár ásatása mindig szívügye volt. 1972-ben indította el és az Ágh Józsefék által szervezett somogyfajszi őskohó-konferenciák közönségének 1996-2000 rendszeresen bemutatta a feltárás látható anyagát, így Szent László király első sírját, azt ahonnan szekéren vitték el Nagyváradra. Mindig meghatottan álltuk körül a kazamatát és elmondtunk egy imádságot, hogy megidézzük a nagy királyt, Szűz Mária lovagját. Módomban állt megismerni az egész monostor alapzat-rendszerét, a hatalmas, várkastély szerű épületegyüttest. Később, amikor a Halotti Beszéd mondattanát írtam, kielemeztem, merre lehetett a könyvtár, ahol a boldvai bencés monostor leégése után a Pray-kódexet őrizték. Könyvének megjelenését feszült figyelemmel vártam, hiszen sok szállal fűződött az érdeklődésem Somogyfajszhoz és Bakay Kornél munkásságához. Mikor kiadták és a Honvédelmi Minisztérium dísztermében maga a miniszter bemutatta, mindnyájunkat, akik, mint tisztelői jelen voltunk a büszke szeretet érzése hatott át. 133

KÖNYVEK Akkor még nem láttam a könyvet csak kívülről. Barátnőm Váradiné Osváth Ilona hozta el a tiszteletpéldányt. Talán a könyv szépsége az első benyomás, amely megérint. Finom papírra nyomott oldalain arányosan, megnyugtató szakszerűséggel helyezték el a képeket és a szöveges részt. A Scriptor Kft szépen készítette elő az anyagot a nyomdai munkálatokhoz. Az Alföldi Nyomda neve alá odaírta, hogy „magyar nyomdatermék”. A mű nemcsak a szerzőnek, hanem a magyar nyomdaiparnak is díszévé válik. A könyv európai összehasonlításban mutatja be a Szent Egyed monostort. A II. és III. fejezet középkori összevető kultúrtörténet, melyhez az adatokat és képeket a magyar krónikás hagyatékból és európai forrásokból szerezte. A Bedfordi Imakönyv, a bécsi Kunsthistorisches Muzeum, a párisi Bibliothèque Nationale, a francia Saint Gilles-i templom homlokzata és bejárata stb. A somogyvári 1091-ből származó notitia XII. századi átirata a párisi Biblothèque Nationaléból teljes terjedelemben olvasható a mű lapjain (133. sz. ábrasorozat). A templom formavilágához a párhuzamokat francia templomokban fedezte fel (84. old.), de a belső faragott indás, palmettás kőlapok maradványai magyar ízlésről beszélnek. Nagyon szép nagyméretű, s elég jó állapotban lévő szobrokat, reliefeket sikerült feltárni. Szent Péter a kettős kulccsal, Szűz Mária a kis Jézussal, az ún. Tövishozó domborműve, mely kőbe vésett lecsengése az Hermitage-ban őrzött szkíta arany életképeknek (sebkötözés stb.). Keresztes botot cipelő arkangyal szobor nagyon jó állapotban maradt fenn. Korábban Mátray Gábor és Rómer Flóris levelezéséből hallottunk arról, hogy létezik egy dombormű „Barbárok megtérése” címmel. Rómer Flóris rajzot is készített róla. (41. sz.) Most megjelent az izgalmas mű teljes valóságában, természetesen darabokban, az összeállított reliefet a könyv borítóján láthatjuk. Miközben a feltárt reliktumokat bemutatja Bakay Kornél, megírja a részletes magyar kortörténetet is, bemutatja Koppány vezér emlékét, a vele kapcsolatos szent helyekre is odatereli a figyelmünket. Összevetésként bemutatott egy alabástrom trónszéket a VI. századból (Sedio di San Marco 134

38. sz. ábra), melynek alakja és mintázata nagyon elgondolkodtató, főként a támlán látható ún. ujjbegy mintás szkíta életfa okán. A középkorban a szkíta ízlés áthatotta egész Európát, ez külföldön már nyilvánvalóvá vált. Talán Bakay Kornél műve világossá teszi ezt a magyar közönség előtt is. A VI-VII. fejezet részletes leírás a kolostor, az árokrendszer, a temetőkápolna és a köztemetők, az ispáni vár és a monostor védműveinek feltárásáról a fellelt műtárgyakról és a sírok csontvázairól. A történeti összegzés c. VIII. fejezetben az egész somogyi tájat beemelte a Szent Egyed monostor történetébe, s az olvasó egy európai jelentőségű magyar kulturális, vallástörténeti és politikai fellegvárat ismerhet meg. Megható figyelmet szentelt mindemellett az építést elősegítő és a kiszolgáló iparnak is, melyet finom, középkori képeken mutatott be íródeáktól a bőrművesig. (2372. sz. ábra stb.) A sírokban történeti sorrendben megtalálták a magyar, később habsburg pénzérméket. Ezeket kitűnő fényképeken és rajzokon mutatta be, úgyhogy a jelképek majdnem jobban kidomborodnak, mint az eredetin. (pl. III. Béla rézpénze a 299. sírból. 1468. sz. ábra és 1813. sz. nagyítás) Már tanóráin is kiemelte a magyarok várfalépítő módszerének jellegzetességét, amelyet Somogyvárt is felfedezett és párhuzamát a Kolozsvár melletti Dobokán ismerte fel. (534-535. old. és 2251. sz. ábra) Végül a történeti összegzés angol fordítása és személynév mutató zárja le a könyvet. A nagyszerűen dokumentált mű Gerecze Péter nevével fejeződik be (1856-1914). Ő volt Somogyvár első ásatója, de nem tudta álmait megvalósítani. Bakay Kornélt is kételyek gyötrik. Mi lesz a feltárt anyag sorsa? Hol kapnak végleges, biztos helyet, s mi lesz a fel nem tárt Kapuvárhegy további ásatásaival, hiszen „…a napvilágra került emlékanyag rendkívüli gazdagsága és magas színvonala ellenére, az egykori életnek csak a morzsáit mutatta meg”. (590. old.) Reméljük, folytatódnak a munkálatok, mert ez a kötet olyan szép és izgalmas múltbeli utazásra vitt el minket, hogy nagyon várjuk a folytatást. Gyárfás Ágnes könyvismertetõje

Borbola János AZ EGYIPTOMI ŐSMAGYAR NYELV A Szentpétervári Papirusz 1115 megfejtése Magánkiadás. Bp. 2012.

A könyv borítója

Széchenyi István szavaival vezette be 1016 oldalas könyvét Borbola János: a halhatatlan lélek a nyelv segítségével nyilatkozik meg, s a nyelv minősége tanúskodik a lélek képéről. Csak „szép nemzet […] beszélhet szép nyelvet” írta a legnagyobb magyar. Erről a szépségről felismerhető bárhol a magyar nyelv gyökeinek jelenléte.1 Borbola János hatalmas könyvében a St. Petersburg 1115 vagy népszerűbben Hajótöröttek néven ismert egyiptomi hagyatékot írta le, elemezte és olvasta el magyarul. A fejezetekben szószedet (Ősmagyar- Magyar Értelmező Szótár) is található. A végén pedig (VII. Rész) Útravaló Ősmagyar-Magyar Szószedetet állított össze. Ha ezeket különválasztanánk és kiadnánk, olyasféle könyv látna napvilágot, mint René Labat Akkád szószedete (1948), azzal a különbséggel, hogy Labat csak rávezette a tudósokat a folyamközi nyelv turáni eredetére, s utalt arra, hogy „ezeket a képjeleket csak turáni nyelvcsalád nyelvét beszélő kutató tudja majd anyanyelvi szinten olvasni. Olyan, aki az istenét (Dieu) Istennek hívja”. (41. old.)2 1

Azt már a szerkesztő fűzi hozzá, hogy nemcsak a nyelv, hanem a lét egyetemes szépsége művészete, szokásrendszere is velejáró esztétikai kategória a szép nyelvű népnél. 2 Labat, René

KÖNYVEK Borbola János teljesen új utat tört a hieroglifák olvasata tekintetében, s nem voltak elődei, mint Labatnak Deimel és Delitzsch stb. voltak. Először a Királyok könyvében a moszkvai matematikai tekercsek olvasatát tette közzé (1995), amikor bebizonyította, hogy a számtalan példa megoldása a feladat megértésén múlik elsősorban, s a megoldás csak akkor értelmes, ha helyes a feladat olvasata. Logikával és elmélyült matematikai ismeretanyaggal olvasta el a feladatot magyarul, majd megoldotta a példát, s ezáltal nemcsak a végeredmény helyességéről, hanem a szöveg pontos olvasatáról is meggyőződött. Önmagát tudta ellenőrizni. Ezután tovább lépett. Az egyiptomi írásos hagyatékok őskáoszába nyúlt, és a Hajótöröttek (St. Pet. 1115) c. leírás értelmét kutatta. A Hajótöröttek előzményéhez hozzáfűzném egyetemi tapasztalataimat. Mint magyar nyelv és irodalom szakos hallgató Világirodalomból is rendszeresen vizsgákat kellett tennem. A Világirodalmi szöveggyűjtemény sok kötetes mű elején az egyiptomi régi irodalom hagyatéka a Hajótöröttek című novella állt. Elolvastam. Akár egy középkori parabola, gondoltam és átvonult emlékeim rendszerén az a sok szépirodalmi és tudományos munka, amit akkoriban olvastam, s melyekben megírták, hogy sem a moszkvai, sem a leningrádi papiruszok nincsenek megfejtve. A zűrzavart tehát maga a tudomány gerjesztette, mivel képtelen volt eligazodni az ősi iratok nyelvében, de igényelte tartalmi ismereteiket. Ezért, ha külföldi kútfőből származott, pl. angolból, akkor visszafordították magyarra. Csakhogy az angol olvasat messze nem felelt meg a szöveg tartalmi valóságának. Borbola János magyar olvasata a sok évtizedes tudományos félreértésnek is véget vetett. Ugyanis a Hajótöröttek c. mű nem a hajótörött misztikus vagy okító történetét tartalmazza, hanem a központi hatalom megszilárdításának egyik mozzanatáról, az egyik kiskirály és népének áldozatáról, büntetéséről értesülünk. (149. old.) Borbola tehát nemcsak nyelvi, irodalmi, hanem történeti szempontokat is figyelembe vett, s így határozta meg a fontos kézirat helyét és jelentőségét az egyetemes kultúrában. Azon a tekercsen, amely a Hajótörött szövegét őrzi K ö n y v j e l l á t h a t ó . Ennek hieroglifás átírása , hangértéke mDA(t). Értelme 135

KÖNYVEK szerint ember, mada, magyar. Az „Ember és a Magyar” tanulmány ezt a kérdéskört járja körül. Borbola János könyve végén leközli különböző tanulmányait, amelyek jórészt az Ősi Gyökérben jelentek meg. Az „Ember és a Magyar” című műve novum számunkra. Ez a tanulmány elsöprő erővel takarította le ősnyelvünkről a rátapadt kultúrszennyet. Megismertünk egy pár rokon gyököt, melyek azonosak a folyamközivel. Ilyen An, a teremtő neve, ilyen az USTU, az Őstudás fogalma, melyet Borbola János ŐSTAN-nak olvas. Atya, Úr, Én, Bel, olt, ölt, ár stb. A Hajótörött c. novellát Kr. e. 2000 körül írták le, de biztosan megvan a korai előtörténete. A Collon gyűjteményben láthatók olyan pecséthengerek, melyek rajzolata illusztráció lehetne az eseménysornak. Népmeséinkben is tovább él a vízhozta ember misztikája. Az ősi világban minden nagy próféta, király és nemzeti hős vízen érkezett, kosárban, mint Mózes és II. Sarrukin, sárkánybárkán, mint Hun és Mag, hajón, mint Infántis Lacika Tündér Ilona szigetére. Borbola János pontos olvasatával lehetővé tette az egyik legrégibb novella irodalom- és kultúrtörténeti, valamint néprajzi elemzését. Borbola János könyvének külön érdeme, hogy nemcsak a nyelvet, hanem a magyar viszonyokat is feltárja, pl. a régi magyar méltóságneveket, így a h o r k a , aki valószínűleg király volt, mert „halála után ő lett az ’Isteni’ lény, a soron következő pedig az új »HORHA«”. (822. old.) A Bíborbanszületett Konstantin udvarában történt feljegyzések segítségével tisztázta a főrangúak megnevezését, rangját. Ha figyelembe vesszük, hogy a Bíborbanszületett 950-951 között írta le a magyar méltóságneveket (17. old.),3 a Hajótöröttel pedig Kr. e. 2000 táján vetették papiruszra, elég hosszú ideig (kb. 3000 év) használták a régi méltóságfokozatokat. Ma is értjük, miről van szó. A HORKA méltóságnév eredetét kutatva Padányi Viktor alapján eljutott a folyamközi mintához. Arku szó lett elemzésük tárgya és az ékírásból indultak ki. Az ékírás ősi, turáni gyökök felhasználásával indoeurópai és semita népek nyelvét rögzítette. Labat nem ezt a nyelvet tette szótára középpontjába, hanem a turáni ősnyelvet, amely k é p j e l e k k e l fejezi ki magát és szak3

V. Kovács Sándor szerk.: Régi magyar olvasókönyv. Tankönyvkiadó. 1977.

136

rális tartalmú. Labat szótárában az említett 451-es szócikk vagy gyökcikk nem úgy néz ki, mint ahogy a művében a szerző feltüntette. Jelentése pedig ’ragyog, megtér, tanít’. Baráth Tibor és Padányi Viktor inkább történeti, mint nyelvészeti szaktekintélyek. Czeglédi Katalin művei biztosabb alapot adtak volna az ilyen jellegű kutatásokhoz. Azonban ez csak jelentéktelen részletkérdés, mert a mű maga nagyszerű. Kiemelem, amit nagyon fontosnak tartok. - Leírta az ősi nyelv nyelvtanát. Kristálytisztán. Valóban nem csak a régi, de a mai magyar nyelvtan is megtanulható belőle. Mint a jó iskolában a jó tanár elmondta az alanyi és tárgyas ragozás lényegét: látlak (alanyi), látom itt fel kell tenni a kérdést: Kit? Látom ŐT! És itt a tárgyeset jele a T. - Értékelem, hogy minden szöveget elsőként mondattani elemzéssel közelít meg és így soha nincsenek téves szófaji meghatározásai. - Olvasata megbízható, precíz. Felállított egy rendszert, ehhez híven ragaszkodott. Rendszere megfelel a magyar nyelv logikájának. - 4000 éves egyiptomi szövegeket olvasott el magyarul. Méghozzá összefüggő novellát! Volt bátorsága rámutatni a korábbi olvasatok tévedéseire és értelmi buktatóira. - A folyamközi lugal, pateszi, Lugal Geme Nagy Urasszony méltóságnevek mellé állította az ősi, egyiptomi méltóságneveket, amelyek (horka, gyula) a Honfoglalás korában még az élő nyelv tartozékai voltak. - Az ősi hitvilágot a maga szépségében és nemes egyszerűségében tárta fel, és dokumentumok alapján! - Felhasználta a kódexek nyelvét, amely a legbiztosabb támpont az ősi kutatásához. - Összeállította az Ősmagyar-Magyar Értelmező szótárt, amely magában korszakalkotó jelentőségű. Szerencsések vagyunk, hogy elmerülhet szellemünk a mű tartalmában, pontos, jól felépített, néha költői szárnyalású mondataiban. Köszönjük, hogy a mű tananyagát kazettán is kiadta, így bármikor elsajátítható az egyiptomi ősnyelv. Szeretném, ha a hun-szkíta nyelv után a Miskolci Bölcsész Egyesület hallgatói is megismerkednének nyelvünk egyiptomi emlékeivel. Gyárfás Ágnes könyvismertetõje

Ráduly János ERDÉLYI ROVÁSEMLÉKEK VILÁGA (Silver Tek Kiadó, Marosvásárhely, 2011)

A könyv borítója

Ráduly János, a nemzetközileg is elismert kibédi balladakutató újabb, rovásírásunkról szóló cikkgyűjteménye bizonyítja, hogy a rovásírás-kutatás eredményei „egyre biztosabb horizontok felé mutatnak”. A nyelvtörténeti vonatkozások bemutatása az előrelépést jelentős mértékben segíti. A szerzőnek sikerült feloldania (talán véglegesen) a nevezetes énlaki felirat utolsó betűcsoportját, értelmeznie a csíkcsobotfalvi, az erdõszentgyörgyi (olvasata: ’kegyes Sz/ent/’), valamint a székelykeresztúri kályhacsempe-feliratokat. Részleges feloldást ad a berekeresztúri harmadik, valamint a (háromszög alakú K-t is tartalmazó) bonyhai emlékek felirataira. Megállapítja, hogy a csíkcsobotfalvi, a berekeresztúri és az erdőszentgyörgyi felirat Árpád-kori sajátosságokat is hordoz. A homoródkarácsonyfalvi felirat olvasata Ráduly szerint: ’NeM HiSZeND NeKI; Homoród SzéKeLYI VéSéK’. A Kézdiszentlélekhez közeli Torján a 10-11. században betelepedett magyarság tárgyi emlékei kerültek elő. Az egyik bekarcolt jelekkel ellátott edény jeleinek olvasata Ráduly szerint: ’KáSZON’. A csíkszentmiklósi (csíkszentmihályi) rovásfeliratnál az ’eSZTeNDŐBeH’ olvasat mellett

KÖNYVEK sorakoztat fel érveket. Füzetében közli, hogy a Székelyföldön kívüli Telcs (Beszterce-Naszód vármegye) két rovásjegyének olvasata: R és C. 2012. áprilisában, Körmenden rendezték meg a Móricz János emlékkonferenciát. A dél-amerikai kulturális párhuzamok értékeléséhez kapcsolódik a füzet 49-50. oldalán olvasható idézet: „Pálos szerzetesek Dél-Amerikába történő eljutására semmilyen adat nem található az egyébként gazdag irattári anyagban.” „A Paraguay-i szakértőktől kapott képek szerint a ’feliratok’ indián sziklarajzok, és semmi közük sincsen a rovásíráshoz.” (In: Eleink. Magyar őstörténet. IX./3., 2010) A Javítandó részek c. fejezet helyesbítéseket tartalmaz. Erdélyi István – Ráduly János: A Kárpát-medence feliratos emlékei a Kr. u. 17. századig (Masszi K., Budapest, 2010) c. könyvének főleg az erdélyi emlékanyagban előforduló hibáit javítja ki. A hibák felbukkanását az okozta, hogy Ráduly nyomdai korrektúrája késve érkezett a kiadóhoz. A hibajegyzék egyben válasz Friedrich Klára negatív alaphangú kritikájára is (a kritikát lásd a Forrai Rovásíró Kör honlapján), melyben az Erdélyi és Friedrich között kialakult szakmai vita és sértődés miatt a könyv pozitív értékeiről alig olvashatunk. (A révkomáromi vaslándzsa feliratát Friedrich rovásírással értelmezte. Erdélyi a rovásírásos azonosításokat „komolytalannak” értékelte, véleménye szerint inkább pogány rúna-feliratról van szó. Ennek alapján a lándzsa 12. századi vagy korábbi. Az írástörténeti-nyelvészeti végzettséggel nem rendelkező Erdélyi István /aki kiváló régész, de az említett szakterületeken valójában amatőrnek számít/ nagyrészt maga döntötte el, hogy mely írásemlék kerüljön bele „hitelesként” a Rádullyal közös kötetébe. A saját baráti-ismeretségi körén kívüli kutatók olvasatait /így Friedrichét is/ vagy negatív jelzőkkel illette /pl. „leamatőrözte”/, vagy kihagyta. Friedrich kemény hangú kritikájának ez lehet a kiváltó oka.) Friedrich (joggal) kifogásolta azt is, hogy a 17. századot csupán két írásemlék képviseli a „székely-magyar rovásírás teljességre törekvõ és hiteles” katalógusában. Ráduly válasza: még a Szerkesztõi elõszóban is az szerepel, hogy a katalógus ’az avar kortól a 16. századig’ bezárólag tekinti át a Kárpát-medence rovásírásos feliratait. A nevezetes 1668-as énlaki szöveg (olvasata Ráduly szerint: eGY AZ ISTEN; GEORGYIUS MUSNAI DIÁKO) nem maradha-

137

KÖNYVEK tott ki a könyvből – az időhatár gyors kitolása miatt azonban csorbát szenvedett a teljességigény. A vargyasi keresztelőmedence (más vélemények

szerint zászlótartó) faragott rovásfelirata esetében egy ’elrajzolt’ ábra került bele az említett könyvbe, ezért helyére Ráduly egy pontosított rajzot javasol.

1. ábra A vargyasi felirat Erdélyi és Ráduly könyvében

Ráduly pontosított ábrája

A felirat olvasata Ráduly szerint: MiHáLYI íRTáN KöVeT (Mihályi írta e követ) Egy másik lehetséges olvasat Szász A. 1994-es értelmezésének pontosításával: MiHáLYI iSTeN KöVeTe Friedrich további észrevétele: A „pontosságával referenciaként szolgáló” könyvben több ábra is fejjel lefelé szerepel (pl. a berekeresztúri és a székelydályai), az olvasat pedig számos esetben nincs megadva. Ráduly János a Javítandó részekben az ábrákat megfelelő helyzetbe forgatta. /Az idézőjelben szereplő, dõlt betűs megállapítások Hosszú Gábor Előszavából valók./

Reméljük, hogy a szerény alcím (Adalékok rovásírásunk ismeretéhez) ellenére is sokan kézbe veszik majd Ráduly János legújabb füzetét, mely jelentős szakmai újdonságokat nyújt, emellett példát ad arra, hogyan illik udvariasan válaszolni a kritikai hangra. Az elírások, hibák gyors kijavítása egyrészt előkészíti Erdélyi és Ráduly közös könyvének következő kiadását, másrészt a 2010------------

------------

------------

Ráduly János alázatos hozzáállása mintaként állítható korunk kutatói elé! A füzet szakmai és erkölcsi üzenete: a gyors szenzációkeltés helyett inkább várjuk meg, amíg megfelelő adatok birtokába jutunk – így hosszabb távon is védhető értelmezéssel tudunk a nyilvánosság elé állni. A Beszélõ rovásemlékek (Hoppá K., Marosvásárhely, 2008) és Az isztambuli székely /magyar/ rovásemlék (Erdélyi Gondolat K., Székelyudvarhely, 2007) című füzetei is erről a követendő kutatói magatartásról tanúskodnak. Záhonyi András könyvismertetése

* * *

A SZKÍTA NÉPEK HITVILÁGA Szerkesztette: Obrusánszky Borbála és Marácz László (HUN-idea, 2010)

A könyv sok értékes adatot, összefüggést tartalmaz eleink történelméről, művészetéről, vallási életéről. Nem szabad azonban elhallgatni azt a tényt, hogy korábban más címmel tervezték a 2010-ben megjelent könyvet: eredetileg ugyanis a 2009-es csík138

es első kiadáshoz utólagos hibajegyzékül is szolgál.

------------

------------

------------

szeredai „Magyar õstörténet és kereszténység” c. nemzetközi konferencia összefoglalójának indult. A konferencia előtt megjelent püspöki körlevél (a „pogánykodás” elítéléséről) és a konferencián kialakult vita a katolikus egyház és a magyarság (köztük a csángók) kapcsolatáról végül más vágányra terelte a Kiadót és a szerkesztőket. Így a mai aktuális problémáktól távol eső címet kapott. A szkíták hitvilága az ősök kereszténységéről szól,

a „pogányság” mint téma a háttérben maradhatott. A konferencia és a könyv azonban ugyanarról az aránytalanságról árulkodik: túl sok benne a száraz nyelvészeti és írástörténeti rész (pl. Czeglédi és Szekeres tanulmánya, a székelydályai rovásírásos templomfelirat hosszasan megfogalmazott megfejtése, a konferencián elhangzó, de a kötetből már kimaradó Szakács Gábor-előadás a székelyföldi templomok rovásfeliratairól, a konferencia kiadványában szereplő /beküldött, de el nem hangzott/ Végvári József-tanulmány az áll és a nõ szavak szócsaládjáról), ugyanakkor a vártnál kisebb terjedelemben szerepel írás a magyar hagyományokról, őstörténetről. Érdemes egy pillantást vetni a gazdag témaválasztékot nyújtó kötet Tartalomjegyzékére, melyben Elõszó helyett Daczó Árpád írását olvashatjuk a „Babba” névről (Őstörténetünk hatalmas felkiáltójeléről.) A szkíta népek és a nyugati kereszténység téma-

kör: Marácz László: A lovasnépek vallása (Előítéletek, közhelyek, ideológiák) Herodotos és Strabon negatív előítélettel ír a nomádokról. /pl. vérszívók, paraziták, idegengyűlölők, nem ismerik a szociális gondolkodást, nem képesek a földművelésre/. Ammianus szerint nem tudnak közelharcot vívni, mert lábukkal nem képesek a földön állni, mivel egész nap a lovon ülnek /”lóemberek”/... Félig nyers állati húst fogyasztanak, melyet a combjuk és a ló háta közé tesznek, hogy melegedjen /megj.: a nyers hús valójában a lovakat kímélte, sérüléseiket gyógyította/. Jordanes ezeket a közhelyeket ismételgeti /pl. a ’barbárok’ a gótok kiközösített boszorkányaitól származnak, nem beszélnek emberi nyelven stb./. Szent Jeromos katolikus ideológus /a Vulgáta elkészítője/ a ma horvátországi Strigovában született Kr. u. 340-ben. A régészek és levéltárosok védőszentje leveleiben is visszacsengenek a negatív ókori közhelyek. A Györffy István és Czeglédy Károly által idézett mondat /a magyarok „tűzimádók”/ pontatlan: Ibn Ruszta szerint „a magyarok a Napot és a Holdat imádják”. Az utóbbiak az óiráni /Zarathustra előtti/ fényvallás fontos motívumai.

KÖNYVEK Zimonyi István Al-Bakri-ra hivatkozva állítja, hogy „a magyarok tűzimádók” mondat jelentése az, hogy „bálványimádók”. Az említett forrásban azonban ilyen megállapítást nem találunk. Marácz szerint az idézett történészek célja: a „pogány” egybemosása a „barbárral”, „nem-katolikus” értelemben – pedig az ún. pogányoknak (is) lehetett vallásuk, erkölcsi törvényük. A Kr. e. 8. /mások szerint 15./ századi ElőÁzsiában kialakul egy tiszta egyistenhívő vallás. Zarathustra próféta tanai a legfőbb Istent, Ahura Mazdát tisztelik. A fény tiszteletét tartalmazó Mazda-kultusz a Római Birodalomban is terjed, majd a Kr. u. 3. században Mani fellépésével újból népszerű lesz. A nesztorianizmus mellett az előbbi tanok is terjedtek a hunok körében. András apostol a 4. században Szkítiában térített. A boszporoszi püspökség részt vett a nikaiai zsinaton, 325-ben. A Szentírást (legalábbis részeit) is lefordítják a hunok nyelvére. Isten szavunk párhuzamai más nyelvekben: Ten (kínai), Ten-no (japán), Ten-gri (török), Osten (kabar, az istenek lakóhelye az Elbrusz hegyen), Yez-dan (perzsa). A ’kereszt’ szó nem biztos, hogy szláv eredetű: a CzF szerint a magyar nyelv belső rendszeréből is eredetezni lehet. A Honfoglalás előtti tiszabezdédi tarsolylemezen is megjelenik az egyenlő szárú kereszt. A kereszténységre való gyors áttérés azért volt lehetséges, mert a Honfoglalás előtti magyarság erkölcsi-szellemi élete az óirániakéból építkezett /sőt maga a kereszténység is ebből az óiráni forrásból táplálkozott/. Sajnálatos tény, hogy a Hóman Bálint-iskola mai követői is félremagyaráznak vagy figyelmen kívül hagynak tényeket, nehogy kiderüljön: a lovas nomád népeknek is voltak erkölcsi-vallási elveik! Pásztori-Kupán István: A szkíták bibliai értékelése (Isten ostoraiból hogyan lettek pusztító és kegyetlen barbárok? Szküthopolisz nevének rejtélye.) Erkölcsi-szellemi mûveltségünk Eurázsiában té-

makör: Winkler Gusztáv: A kereszténység elterjedése a 139

KÖNYVEK sztyeppén (Térképi alaprendszer a földrajzi-geometriai környezet modellezésével) Aradi Éva: Szakák és indoszkíták Csornai Katalin: Mani tanításai Belső-Ázsiában (Jézus dicsérete, Panaszdal az állandótlanságról) Horváth Izabella: Kőrösi Csoma Sándor Z. Tóth Csaba: A sztyeppei népek és a kereszténység (A Háromkirályoktól a kijevi Olma fejedelem udvaráig) Tjalling Halbertsma: Nesztoriánus síremlékek Belső-Mongóliából Oszman Karataj: Magyarok vagy „hungarok” (a nép eredetének kutatása) Czeglédi Katalin: A szkíta-hun-avar-magyar folytonosság nyelvi háttere (Napszakok, égtájak elnevezései különböző nyelveken) Du Yaxiong: Milyen lehetett a hun zene? Csajághy György: A „Lehel-kürt” problematikája Obrusánszky Borbála: A keleti kereszténység a szkíta-hun népeknél

A Kr. u. 3-4. századra nagyszámú keresztény gyülekezet működött a Fekete-tengertől Indiáig. A kereszténység szakadásai révén ezeket a közösségeket a Róma-Konstantinápoly központú egyház elfeledte, csak az eretnekké nyilvánított nesztoriánus missziók vették fel velük a kapcsolatot és

4

4

szervezték közösségbe őket. A szkíták, a hunok és Árpádék nem voltak „pogányok”, sőt jelentős szerepük volt a világvallások, a kereszténység és a buddhizmus tanításainak elterjesztésében. Erkölcsi-szellemi mûveltségünk medencében témakör:

a

Kárpát-

Ferenczi Enikő: A szkíta népnév (és a „jótörvényű” jelző lényegi összefüggése) Csomor Lajos: Szent István öröksége (A hunmagyar Szűz Mária-tisztelet és a Szent Korona) Bérczi Szaniszló: A honfoglaláskori magyar díszítőművészet gyökerei (Szkíta, hun, avar és ősi eurázsiai ornamentika) Legenyei-Bodnár Gábor: László herceg táltossága A sebezhetetlenség kulturális motívumai (pl. a táltost nem fogja fegyver) A székelyek és írásuk témakör:

Puskás-Kolozsvári Frederic: A székelyek eredetéről és ősi hitvilágáról Szöllősy Kálmán: A székelyek kereszténysége és bejövetelük időpontja Szekeres István: A székely és ótörök írás kutatása Magyarországon4 Tóth Gyula: A székelydályai rovásírásos felirat újabb megfejtési kísérlete

A könyv borítója

Varga Géza egy korábbi észrevétele: Marácz L. és Obrusánszky B. előző könyvében (A hunok öröksége, HUN-idea) nem jutott hely a hunok írásának. A Szkíta népek hitvilágá-ban ezt az írásokkal kapcsolatos mulasztást a szerzők megkísérelték pótolni.

140

KÖNYVEK FÜGGELÉK Vélemény „A székelydályai rovásírásos felirat újabb megfejtési kísérlete” c. írásról A szkíta népek hitvilága c. kötet záró tanulmányát Tóth Gyula írta. A székelydályai rovásírásos temp-

lomfelirat bemutatott „megfejtése” sajnos több ponton is logikátlannak, részben értelmetlennek tûnik. Emellett pedig nincs összhangban az eddigi értelmezésekkel. Tanulság: hiába a rengeteg tudományos adatolás, ha a jelek felismerése, azonosítása, hangzósítása felettébb önkényes. Kritikai véleményt persze csak akkor illik nyilvánosan megfogalmazni, ha tudunk helyette jobb értelmezést. Most a kritizált szerzõ „módszertanát” követve próbálunk meg egyszerûbb, a szövegkörnyezetbe jobban illõ olvasatot találni, emellett kitérünk más kutatók (Tóth írásából sajnos kimaradt) értelmezéseinek rövid bemutatására is.

A székelydályai felirat négy egységből (3 sorból, jelei: A, B, C) áll. Mivel a B-vel és a C-vel jelölt szöveg baloldali részének jelei nagyon töredékesek, véleményünk szerint azok teljes körű értelmezésére egyelőre nem érdemes kísérletet tenni. Tóth Gyula bátor próbálkozását az előbbi magállapítás hangsúlyozásával tárjuk a T. Olvasók elé.

„B” (ki)*sér e szent intő szó, csütörtök... eredeti írásokra kéne itthoni énekek... Megj.: az egyes számú és a többes számú alakok egyeztetése elmaradt. Az „olvasat” egyébként szinte

teljesen értelmetlen...

„C” baloldali része Ide zárom az én hitem. Okiratra szakaszt mérek és aztán megyek már én is szedret ásni. ☺ Megj.: egy templomfalra miért írnának fel egy ilyen túl világias /”szederszedő”/ és egyébként összefüggéstelennek tűnő szöveget?

Az „A” és a „C” jobboldali része esetében már jobban felismerhetők a jelek. Ezért itt már működésbe léphet „stílusgyakorlatunk”, mely Tóth módszerét követve egyszerűbb és a templomi világhoz jobban kapcsolódó értelmezés felismerésére törekedett. „A” Tóth Gyula olvasata

„stíluskövetõ” értelmezésünk  Üdv! Isten él  csen(de)t Kérdésünk: Tóth úr a „CS” rovásjelet miért olvassa „B”-nek? sor, egy figyeli hálaadás ok, jó Urat, hogy  kér, figyel, hatalmas erejû isteni mennyien dicsérik körösztény élet, az iste(n)...  M+H+D E+G B+K+H... N+Õ

Üde éket teszek itten áll a betű

(részben sérült feliratrész, ezért csak néhány jel azonosítására vállalkozhattunk) 141

KÖNYVEK a „C” jobboldali (különálló) része Tóth Gyula olvasata

„stíluskövetõ” értelmezésünk Tinódi Lázár  a 4 jel olvasata inkább: isTeNI éG A 4 jel átfedést mutat a „C” sor záró (baloldali) jeleivel. A „C” sor baloldalán /végén/ található az S(+T)+N+I (vagy J) jelcsoport, melyet Tóth úr „ásni” olvasattal vesz figyelembe. 1. megj.: az utolsó rovásjel lehet „G” is, nemcsak „L”. 2. megj.: ’ha nem sikerül elolvasni, akkor keresünk egy nevet’ (ez egy „jól bevált íráskutatói módszer”). A „NODIL” (...nódi L) hangtest kiolvasása egy egyszerű T+ N+I +L jelsorból ezt a „névkereső” eljárást /ebben az esetben a név: Tinódi/ juttatja eszünkbe...

Tóth a 379. oldalon hivatkozik a „Magyar õstörténet és kereszténység” c. nemzetközi konferencia egyik anyagára /Szakács Gábor: Székelyföldi templomok rovásfeliratai, Bp., 2009/. Felmerül a kérdés: Szakács templomi rovásfeliratokról szóló, teljesebb áttekintést adó írása miért nem került bele A szkíta népek hitvilága c. könyvbe? S a „speciálisabb”, furcsa jelazonosításokat tartalmazó Tóth-tanulmány viszont miért nem maradt ki?

Úgy tűnik, hogy Tóth Gyula saját értelmezését nem nézette át „lektorokkal”. Tóth az Ómagyar Kultúra Baráti Társaság (ÓMT) Rovásírás Szakosztályának tagja, így bizonyára tudja, hogy tagtársa, Libisch Győző más olvasatot tett közzé a székelydályai feliratról /melynek felfedezése Tóth szerint az ÓMT egyik ülésén történt/. Tóth írása nem mutatja be más szerzők (Benkő Elek, Ráduly János) egyelőre csak részleges értelmezéseit sem. Pedig volna mit tanulni az előbbiekből! Nézzünk meg most néhányat: „A” üdvöt kínál Pétörfi Balás... (Györffy-Harmatta, 1996) PETERFI BALÁS (Ráduly, 2000) ... jüdött szék /el/ nagys. Péterffy Balázs. 1572 temették eh /elye/ n (Libisch, 2001) „B” CSÜTÖR... /pé/NTEKE(N/T) (Libisch, 2001) „C” ... IX (?) eSZTENDŐ? (BE?)... eSTáN MESTeReK (Libisch, 2001) ... eSTán BáliNT, MIKÓ eSTáN MESTeReK ST (Ráduly, 2000)

ZÁRSZÓ A könyv főszerkesztője megbízott a nagy nyílvánosságot biztosító csíkszeredai konferenciára előadóként jelentkezők szakmai felkészültségében. Mivel ő maga nem szakembere a rovásírásnak, még „A szkíta népek hitvilága” című kötetbe is bevette Tóth Gyula „sok hivatkozásra építő, tudományosnak tűnő” dolgozatát. Az előadói és kutatói pálya „elején” lévő Tóth Gyula zavarosnak tűnő és követhetetlen csíkszeredai előadása, illetve logikátlanságokkal, fur-

csa és önkényes jelazonosításokkal teli „tanulmánya” többek szerint is gyengítette a csíkszeredai konferencia szakmai színvonalát és az egyébként kiváló áttekintést nyújtó könyv egészének hitelességét. Az előbbiek alapján tisztelettel javasoljuk, hogy Tóth Gyula gondolja újra székelydályai feliratelemzését. Ehhez sok szerencsét és sikert kívánunk! Záhonyi András könyvismertetõje

142

IN MEMORIAM

Kiszely Istvánra emlékezünk (1932-2012)

Augusztus 20-án rosszul lett és pár nap múlva átadta lelkét teremtőjének. 2004 szeptemberétől tanított a Miskolci Bölcsész Egyesületben. A pszichológusokat humán antropológiára oktatta, a magyarságkutatóknak magyar őstörténetet adott elő. 2006 tavaszán díszdoktorrá avattuk. Székfoglaló beszédében a magyar ember külső tulajdonságait, típusjegyeit mutatta be, majd biológiai és antropológiai kérdésekre tért át. Akkoriban nagy érdeklődés mutatkozott Béres Judit laboratóriumi kutatásai iránt, amely a magyarság körében végzett reprezentatív kromoszóma vizsgálatról szólt. Kiszely István a magyar népről szóló két kötetes művében egyszerűen, szépen leírta a vizsgálat menetét és megmagyarázta az eredményeket. Béres Juditék kimutatták, hogy a betelepítések, a faji keveredések ellenére a Kárpátmedencében a turáni faj génállománya uralkodik. Elmondta, hogy ha egy indoeurópai vagy más népfajhoz tartozó egyed turánival házasodik öszsze, az első generációban az idegen gének jelennek meg mind külsőben, mind génállomány tömegében. Azonban ez az erőviszony már a második generációban megváltozik és szívósan a turán uralkodik el. Ezért tudtuk megtartani nemzeti identitásunkat és karakterünket. Innen ered sajátságos, emelkedett kultúránk, irodalmunk, építészetünk, s mindennemű művészetünk, beleértve a népit is. A magyarok őshazáját Belső-Ázsiában kereste, beutazta a Selyemutat és bizonyítékokat gyűjtött. Egyszer, előadása után leült mellém az íróasztalomhoz, s megkérdezte: – Tudja Ági miért ment Infántis Lacika és a királyfi világot látni éppen Dinnyeországba?

Csak néztem rá, meg sem mukkantam. – Azért, – folytatta – mert a Halotti Beszédben is meg van írva, hogy „mind őshöz járók vagyunk”. Infántisék mentek az ősökhöz Dinnyeországba, Turkesztánba, a dinnye hazájába, ahol az Ági édesapja az 1920-as években a piacon a falusi árusokkal még magyarul beszélt. Egy másik alkalommal a Babiloni palotatemplomok hosszú, sima alsó falazatáról beszélgettünk, s megállapítottuk, hogy nagyon nehéz nagy tömegű sima falat hibátlanul, egyenesen felrakni. Főként statikailag tehette próbára az építőket. – Ezeket a kis kerámia Inanna babákat szúrták közbe, hogy megtörjék a sablont. Ima volt a kötényükre írva. – mondtam. – És tudja, mitől maradt erős és időtálló a fal? – kérdezte. – Mindig bivalyvérrel keverték az agyagot és nem vízzel. Így szétrobbantani is nehéz volt. Amikor bundás indulattal rátörtek és a becsületébe gázoltak, csak legyintett. Sosem szabad beijedni, idézte édesapját és megmutatta a táskányi e-mailt és levelet, amelyben a magyar közösség mellette állását fejezte ki. Élete végéig tanított a marosvásárhelyi magyar egyetemen és ez, éreztem, hozzásegítette az ármány elviseléséhez. Felesége Hankó Ildikó és leányuk Noémi is tanítanak nálunk. Egyszer, havas télen láttam őket a kishídon, amint közeledtek az iskolánk felé. Elől ment Noémi bojtos sapkában, utána Ildikó szőrme kalapban, a végén Kiszely kigombolt ingnyaka körül piros sál, amely a torkát melegíteni lett volna hivatott, de csak úgy ott volt… a fején a kucsmája kicsit csáléra csapva. Így mentek együtt hárman libasorban. Így látom ma 143

IN MEMORIAM is, mert igazi emberi nagyságát a családjához való viszonyulásában is lemérhetjük. Ők tudták, hogy a házasság szentség és meg is élték, emelkedett lélekkel egyszerűen. A magyar ételekről szóló könyvének borítóján az egyik unokája látható falatozás közben. Nem láttam boldogabb embert soha, mint mikor ezt az asztalomra tette. Nem a könyvről beszélt, nem érdekelte a siker, csak a kislány, amint tunkolja a paprikás csirkét. Mert, idézte valamelyik arab barátját ”a magyarok szeretik a pompát, a bőséget és szeretnek tunkolni”. A 2012. június 23-i évzárón még vidám volt és jól érezte magát a hallgatók szeretetének melegében. Beszélgettünk az őszi félévről és arról, hogy mit, hogyan szeretnénk változtatni, szóval terveztük a jövőt. Nem gondoltam, hogy az évet nélküle kezdjük el, s azt sem, hogy Őt nem lehet pótolni. Üres nélküle a tanrend, mert Ő tartalommal töltötte ki. Üres az iskola, mert kedves, mosolygós, mégis fe-

gyelmet diktáló személyisége a mennyei kishídon közeleg az angyalok iskolája felé. Halála után Miskolcon is elbúcsúztattuk az evangélikus templomban. Szerette a Halotti Beszédet és az Ómagyar Mária-siralmat, ezért a két mű alkotta a liturgia gerincét. Elkísértük lelkét Szent Asszony Máriához és az angyalkákhoz, tovább Mihály arkangyalhoz, aki lovas őseit fogadta annakidején, azután Szent Péter Urat kértük, hogy oldja mind ő bűnét, és végül a Mindenszentekhez, hogy legyenek segítői Urunk színe előtt, hogy a Teremtő szentjei és unuttei közé sorolódjék a lelke A Másvilágot valóságossá tette számomra az ottani megjelenése és tudom, hogy valahol folytatja, amit itt megkezdett. Eltávozása szegényebbé tette a földi Magyarországot, de az égi Magyarország gazdagabb lett. Tudom, hogy most ott készíti elő a biztató, szebb jövőt számunkra. Gyárfás Ágnes megemlékezése

A Miskolci Bölcsész Egyesület 2012. szeptember 6-án Búcsúünnepségen köszönt el szeretett és megbecsült tanárától, az oktatási intézmény seniorától. 144

IN MEMORIAM

Búcsú Rózsás Jánostól 1926-2012

Szomorú kötelességemnek teszek most eleget, amikor igaz barátomat és földimet, szülővárosom – Nagykanizsa – kiváló közéleti személyiségét és lokálpatriótáját búcsúztatom. Rózsás János, a Gulag haláltáborainak elszenvedője és hűséges krónikása, Budapesten született, 1926. augusztus 6-án, és 86 éves korában hunyt el kanizsai otthonában, 2012. november 2án. Kevés olyan kortársat ismerek, aki hozzá hasonló kemény megpróbáltatásokon ment keresztül szinte egész életében; ugyanakkor ezek dacára is mindhalálig megőrizte emberi arcát, kiegyensúlyozott derűjét, jóhiszeműségét, önzetlen segítőkészségét, törhetetlen hitét és hazaszeretetét. Földi léte nemzedékének mostoha, viharvert sorsára is rávilágít, akik közül nem különleges képességei révén emelkedett ki elsősorban, hanem eredendő humánumával és mindenkori szívós helytállásával. Élete azt példázza számunkra, hogy csöndes konoksággal, türelmes megértéssel, bölcs bizakodással olykor többet érhetünk el egy velejéig gonosz, ellenséges közegben, mint meggondolatlan hebehurgyasággal, ki-ha-nem-én hangoskodással, vagy éppenséggel felelőtlen, lázas „forradalmisággal”; amit természetesen senki ne tévesszen össze az elvtelen meghunyászkodással, a gyáva beletörődéssel s a sunyi képmutatással. Rózsás János lelkében ugyanis nem hirtelen feltámadó és gyorsan kialvó szalmaláng lobogott, hanem olthatatlanul égő, „energiatakarékos” öröktűz parázslott, mely mindig annyi fényt és meleget sugároz, amennyi éppen szükséges. Korán meg kellett tanulnia, hogy evilági pályafutásunk nem csupán könnyelmű kaland, szertelen, játékos kísérlet, hanem kitartó építkezés és a túlélésért, a boldogabb jövőért folytatott rendíthetetlen küzdelem is.

A II. világháború végén (1944 decemberében), alig 18 évesen tartóztatta le a megszálló Vörös Hadsereg, mert a vád szerint, magyar leventeként, önként harcolt a Szovjetunió ellen. Ifjúságának legszebb éveiből 9 esztendőt töltött rabságban, a hatalmas birodalom különböző tájain. Először 2 évre Ukrajnába hurcolták, majd 3 éven át az észak-uráli Szolikamszk erdeiben vágta a fát, míg az utolsó 4 esztendőt Kazahsztánban töltötte, főként Ekibasztuz bányásztelepülés közelében. Itt 3 évig együtt sínylődött a később Nobel-díjat nyert íróval, Alekszander Szolzsenyicinnel, akivel kölcsönösen megkedvelték egymást, s barátságuk utána is évtizedekig megmaradt (sokáig levelezgettek, ill. személyesen is többször találkoztak). „Névadója” (merthogy Rózsást sokan a magyar Szolzsenyicinnek hívták) igen elismerően szólt róla, pl. „A GULAG-szigetcsoport” c. 3 kötetes művének kiadása kapcsán: „Többek között megemlítem Rózsás Jánost is. Éppen azért, hogy közismertté tegyem a nevét, mert egy nagyon jó szándékú és tisztességes magyar fiatalember, aki velem szenvedett egy táborban, és ma egy ismeretlen kis magyar helységben él. S akit két éve nyaggatnak, nyomorgatnak, hogy rólam kedvezõtlenül nyilatkozzon. A KGB megbízottait, aztán a helyi hatóságokat szabadították rá, hogy mindenáron beszéljen ellenem. Ám ez a magyar fiatalember mind a mai napig hallgat! Képzeljük magunk elé egy ilyen, vagy hasonló ember állapotát, aki az életét jobbá és könnyebbé tehetné azzal, hogy a KGB kívánságainak megfelelõen viselkedik. S õ, a tisztességes szándékú és jóakaratú magyar, nem nyilatkozik tisztességtelenül…” Rózsás a fogságban is megőrizte emberségét és bizodalmát abban, hogy egyszer még visszatérhet hazájába, ahonnan törvénytelenül elrabol145

IN MEMORIAM ták. (Csak jelzem, hogy összesen kb. 40.000 Gulag-tábor volt akkoriban, ahol a sokszorosan összekevert etnikumok, nemzetiségek „olvasztó tégelyében” mintegy 100.000 honfitársunk is fuldoklott, s közülük alig 5.000 fő érte meg a szabadulást Sztálin elpatkolása után.) Ő a szerencsés kevesekhez tartozott, mert 1953-ban végre hazajöhetett Nagykanizsára. Megmenekülése után elvette a felőle 9 éve hírt sem halló mátkáját, majd 3 gyermekük született. Sokáig nagy szegénységben éltek, mert a priusza mindenhova elkísérte, s a derék honi kommunisták gondoskodtak róla, hogy megkeserítsék hétköznapjaikat. (1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta ugyan, de itthon ez semmit se számított, mert továbbra is „osztályellenség” maradt.) Az anyagi feltételeket biztosító munkája mellett – nagy titokban – nyomban hozzáfogott tragikus emlékei rögzítéséhez s a Gulagtéma feldolgozásához. Kivételes memóriájának köszönhetően százával, ezrével sorjáznak a különféle nevek könyveiben; szinte sebészi pontossággal örökítette meg az akkori helyszíneket és eseményeket. Évtizedeken át úgy folytatta történelmi tényfeltáró és szépirodalmi erőfeszítéseit, hogy halvány reménye sem volt alkotásainak napvilágra kerülésére. Soroljuk fel immár – cím szerint is – alkotói pályájának fontosabb mérföldköveit: 1986-87ben, Münchenben (az emigráns Borbándi Gyula gondozásában) jelent meg a Keserû ifjúság, majd az Éltetõ reménység (ezeket pár év múlva Püskiék itthon is kiadták), aztán 1995-ben a Duszja nõvér, 2000-ben a GULAG lexikon (s 2008-ban ennek bővített változata), 2005-ben a Leventesors, aztán 2008-ban a Válogatott írások. Sajnos meg kell állapítanom, hogy műveit az elvárhatónál sokkal kevesebben forgatják, noha prózájának stílusa és kvalitásai semmivel sem gyengébbek Szolzsenyicinénál; sőt meg merném kockáztatni, hogy inkább Rózsás felé billen a mérleg nyelve. Említsük meg Rózsás János néhány kitüntetését is: A nemzet érdekében végzett sokoldalú és hasznos tevékenységéért Nagykanizsa és Zala megye díszpolgárává, majd vitézzé avatták; 1999ben megkapta a II. Világháborús Emlékérmet,

146

2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2003-ban a Magyar Művészeti Akadémia aranyérmét, 2006-ban az 1956-os emléklapot és ezüstérmet, 2007-ben a POFOSZ-tól a Hazáért Érdemkereszt arany fokozatát, 2011-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat). Ezek aligha kárpótolták az elviselt üldöztetésekért és szörnyűségekért, mégis valamiféle gyógyírt és sovány vigaszt jelenthettek számára. 2006-ban a Miskolci Bölcsész Egyesület díszdoktorává avatta. (Rózsás János lelki üdvéért a kanizsai felsővárosi templomban tartottak engesztelő szentmisét, 2012. november 17-én 11-kor, majd 13 órakor helyezték végső nyugalomra a helyi köztemetőben.) Siklósi András megemlékezése

Rózsás János, a Bethlen Gábor díj átvételekor 2008-ban Fotó: Honéczy Barnabás (Internet)

HA A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN

Tibold Szabina …Ha a halál árnyékában járnék is… „Emlékezz a születésedre, hogy szenvedett az anyád, hogy neked formát adjon és lehelletet. Te, bizonyítéka vagy az Õ életének, az Õ édesanyja életének, annak az Anyja és az Õsanya életének. Emlékezz az Apádra is, amint kezei befonták Anyád testét –, talán a szívét is, talán nem…” Joy Harjo, Creek indián regélõ Lassan megfogalmazódott bennem a megértés, miért hal meg az alkotási vágy, amikor a Lélek visszavonul az Élettől. Valahogy ez a ”visszavonulás” a tudatos akaraton kívüli teritóriára esik, ahol érinthetetlen és elérhetetlen marad addig, amíg meg nem erősödik annyira, hogy sorsát újra vállalja, vagy maga mögött hagyván hazatérjen a Fénybe. Már nagyon régen megértettem, hogy a Táltos fajta lények mindig a Halál árnyékában élnek, hiszen ők azok, akik tudatukkal képesek áthatolni a világok közötti falakon, s így az emberiség számára összekötni a látottat a láthatatlannal, a közönségeset a misztikussal. Ez a sors dualitást hordoz magában, hatalmas áldozatokat követel, s nem engedi, hogy kitérj előle. A Fekete versek tisztító tüze után rá kellett ébredjek arra, hogy csak akkor állít elém a sors legyőzhetetlennek tűnő akadályokat, ha meg akarom magam fosztani a belső látástól és a mindennapi földi életet akarom élni. ”Szenvedés” igazán annyit jelent, hogy átesünk, átvergődünk valamin. Minél nehezebb az út, minél ”hatalmasabb” a szenvedés, annál csodálatosabb a felismerés az út végén. Milyen érdekes, hogy még akkor is, ha ezt mind tudod már, s ha számtalan sárkányt és démont legyőztél már, a Felső Éned tudja pontosan hol kell csiszolódnod, s alávet újabb megpróbáltatásoknak; s azzal, hogy Új a próba és nem egy régi minta ismétlése, talán örvendhetek és elfogadhatom fejlődésnek.

A legnagyobb áldozat, amit Sorsom követelt, az Anyaság beteljesületlen álma lett. Viszont amit helyére adott, azt emberi értékkel nem lehet felmérni Újjá szült és megnyitotta előttem a Végtelenségbe nyíló ablakokat. Bepillantást engedett Maja fátyla mögé és megerősítette a Szellememet, hogy elfogadhassam azt, ami sokakat őrületbe kerget. Téged adott Anyámnak, mert a Te különleges erőd, lelki emelkedettséged és szereteted nélkül nem tudtam volna equilibriumom megtartani. Most, hogy végre elengedtem a beteljesíthetetlen vágyakat, a helyükön maradt csendes űrt betölthettem a szívembe szálló megjeleníthető pillangószárnyú álmokkal. Egy meditálásom alatt ezt tanácsolta a Mesterem: „A Miért miértjét ne kutasd, inkább engedd szabadon a lelked mélységeiben csapongó Álommadarakat…” Ezt húsz évvel ezelőtt mondta, s csak most értettem meg igazát. Amikor az utolsó madár is kirepül, ez az életem beteljesül.

Csak azok, akik kísértik a Halált találják meg az Életet –

147

HA A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN

Óda a Halálhoz Halállal karöltve Sétálok át az Életen, Időnként meg-megállván Sötét szemébe mélyedek – Mint szédítő örvény húz magába, Feneketlen, Rejtélyes, Bódító tavába; Lám szirének dalával csábít és édesget, S én tűnődöm magamban: E földi életet miért kínlódom, nyúzom tovább, hiszen Ő az örök nyugalom kapujában vár Mögötte szeretteink Végtelen sorával Szólít az, Kinek neve Halál, S lám, Születésem pillanatában is a balvállamnál állsz, Mert számára a Kapu, Mely csendesen nyílik Vagy csikorog, Neki ugyan egy – Őrt áll ott Vigyáz, S tudja pontosan Mikor homokóránk Utolsó szeme is Leszállt

148

„Az Élet nincs a Haláltól elválasztva. Csak úgy

tûnik.” Blackfoot közmondás Evvel az ”Ódával” visszafordultam a Kapuból és vállaltam az újjászületésem. Megértettem a bódító álmomat az oktopusszal és felvállaltam Szabina karmikus reinkarnációját a lelkemben. Rájöttem, hogy ez is szerves része az életutamnak, mintha Sorsom meg akarna ismertetni a Személyiségek sokoldalúságával a Lélek nagy egységében. Szabina hozzám jött, nem én kerestem. S amikor elfogadtam és magamévá tettem, nem úgy éreztem, hogy új nevem van, hanem tudatalatti emlékek sorozata emelkedett bennem egy álomszerűen tudatos szintre. Úgy éreztem, mintha végre megismerkedhetem a valódi énemmel, azzal akit valamikor jól ismertem, de túl sok szomorúság kapcsolt hozzá és megpróbáltam elfelejteni. Szabina segített át a gyermektelenség elfogadásában és tartotta a hitem a füvekben és a gyógyulásban, az egészség egységében. Érdekes, de éreztem, ha eldobom a méhem, az életet is befejeztem. Láttam magam nem felébredni a műtétből, s ez a kép vonzott is egy kicsit. Viszont az a könnyebbik út lett volna, s kíváncsi voltan milyen erő van a hitemben. Megkértem az Istenanyát, hogy segítsen a gyógyulás felé. Ekkor megéreztem, hogy ott vagy mellettem, az Erőddel és az imádságaiddal. Kezdtem érezni mások erejét is magam körül, emberekét és angyalokét. Valamilyen csodálatos energia-gyűrű vett körül, s az első szimptómája a betegségemnek, a depresszió eltűnt. Mint Borbála, én is elkezdtem ”takarítani” főleg a lelkemben. Megtaláltam a doktornőmet, aki érdekes módon a Szűz havában és a Majom évében született, mint Te Édesanyám. Én nem hiszek a véletlenben, s úgy érzem, mikor vele vagyok, mintha ugyan olyan erők vennék őt körül, mint Téged. Az aquarell tanárom születésnapja január 11 mint az Apámé, s emlékszem a kezei úgy néztek ki és úgy is mozogtak mint az apámé; segített felismerni az apám pozitív tulajdonságait, melyek bennem már tisztán a felszínen

HA A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN csillogtak. Megtanított mindarra, amit az apámtól kellett volna megtanulnom. Úgy gondolom, hogy Te és az orvosnőm, az apám és tanárom, hasonló ”Lélek-kútból” emelkedtetek, s én automatikusan gravitálódok ezen energiák felé.

Majd magasba hágnék, Madárszárny alá bújnék, Nádberkekben kísértő Muzsikát lehelnék, Majd ellebegnék Társakat keresvén, Gyülekeznénk, Teljesednénk, Erőinket együtt keltegetnénk, Felhőket gyűjtenénk, Tombolva sepernénk a Világot, Láthatót, S láthatatlant –

Kút mélyébe Könnycsepp hull – Ott kör-körös Gyűrűkbe nyúl, Majd lecsendesedett nyugalmában Megpillantom Titokzatos arcodat…

Mert a Szél Átlépi a falakat Világok közötti Sorompókat emel, Maja fátylának Végtelen folyamát Lebbenti fel, Szabad, Korlátlan, játékos, csintalan, bűvölő, hűsítő, Forró sivatagi Sóhajt lehellő,

Szellő szeretnék lenni, Légnemű, Alaktalan – Átosonnék várromok Hangtalan falain, S eget tartó oszlopai közt Suhannék gondtalan Faágak ujjain remegnék, Búgnék, furulyáznék,

Tisztán lát és érez, Fájdalmat nem szenved – Az akarok lenni Lég és Ég gyermeke, Örökkön, Szenvtelen…

149

HA A HALÁL ÁRNYÉKÁBAN Nagyanyámtól: Időtlen Idők előtt, Tölgyfák és áttetsző Folyóvizek előtt, Neki adatott meg A szövés munkája Teste rostjaiból, fájdalmaiból, látomásaiból: a Teremtés; és az ajándék, azért, hogy teremthetett, az eltűnése volt. Paula Gunn Allen gyűjtéséből a Sionx Teremtő Anyáról

A Múlt megjelenedik előttünk, Árnyékból életre kel, S egy-egy pillanatra magába ölel – Suttogása az Időt méri Szívdobbanásokkal, Echó kíséretében, Köd-függönyöket emelgetvén lassan a tudatunkról – Az, hogy a múltba nyúlik az értelmünk válaszokért, megoldásokért, talán nem egy véletlen emberi adottságra vall. Úgy látom, mi vagyunk az egyetlen élőlények világunkban, melyek nem teszik őseik gyakorlati tapasztalatait ösztönszerűleg magukévá. A Természetben mindennek meg van a maga rendje, s törvénye. Ha aszerint él és alkot (mert minden alkot) akkor harmónia, szépség és gyarapodás tükrözi e Rendet, keretei átlépése nélkül, mert ha áthatol korlátain, a Természet azonnal visszaszorítja túltengését. Az emberiség évezredes próbálkozásai során sem volt képes megérteni a Természet Rendjét, és bölcs törvényeit, még akkor sem, amikor önszolgáló tobzódása a saját végzetét idézi elő. Kolonizálja a Földet ”civilizációval” és ”törvényeket” csinál. Törvényeinek semmi köze sincsen 150

a Mindenség egyértelmű szabályaihoz, hanem maguk a törvényhozók és a rájuk telepedő tömegek számára láthatatlan hierarchia önszolgálatát és önző önszükségletét képviseli. Természetesen ebben a fojtogató hipokráciában az emberiség szenved és hitevesztetté, irányt tévesztetté válik. Érzi rostjaiban, sejtjeiben és szívében az örökölt örök igazságot, de a minden ébredése után rázuhanó dogmatikus értelmetlenség és kilátástalanság súlya alól nem képes kikecmeregni, s tiszta tudattal afelé emelkedni. Az emberi törvények nem tükrözik az Isteni Törvényeket. A Mérleg serpenyői nincsenek egyensúlyban, Maat pihéje nem egyenlíti a lélek igazságát. A fejetetejére állított Rend káosszá vált számunkra. Hallgatunk-e arra a bizonyos belső hangra, mely meg-megkondul lelkünkben időnként, mint egy kisharang. Ez a titokzatos figyelmeztetés a Múltba irányítja figyelmünket. Érezzük, hogy valahol a szálak megszakadtak, s hogy át tudjuk látni világunk és egzisztenciánk egységét, meg kell találjuk a szakadást és összeilleszteni a végeket. Míg a világmindenség végtelen, Idő és Űr e végtelenségben táncol, annak állandóságát alapozván és bizonyítván. Míg Űr a maga titokzatosságaival mindent végtelenségben tart, az Idő relativitásában álarcokat cserélget számunkra. Néha lineárisnak mutatkozik, néha azonosul a Végtelennel, néha megbújik a Fény görbületében. Az emberiség megpróbálta béklyóba vetni az Időt, de mást soha nem tudott tenni, mint álarcai mögé bújni egy-egy pillanatra. Idő játszik velünk – láthatatlanul, alaktalanul hordja köpönyegét, s annak redőiben mindent elrejt. Ha valamit tudni szeretnénk, emlékezetünk belefészkelődhet a gyűrött redőkbe, s kihámozhatja belőlük igazát. Úgy gondolom, ha megtaláljuk múltunk igazságait, elérkezhetünk azokon egzisztenciánk alapkövéhez. Vajon mi van arra vésve? Úgy érzem egy fogalom: ”Szeretet”. Mert a Szeretet a Mindenség lelke. Az tartja össze, s az foglalja magába! (Folytatjuk)

Beszélgetés a Kobza Vajk Group névadójával, vezetőjével az új lemez kapcsán alkotásról, zenéről, szertartásról meg úgy mindenről... Most a napokban jelenik meg a soron következő kislemezed, A nautilusz ébredése címmel. Mire utal a cím? A címnek több jelentése van. Egyrészt a kozmikus korszakváltásra utal: fel kell ébredni a szellemi vaskorszakból. A Halak vizes minőségéből haladunk át a levegős Vízöntőbe és ez különféle belső és külső átváltozással jár. A nautiluszok letűnt korokból továbbfejlődött tengeri csigaházas lények, akik nagyon rövid idő alatt képesek a sötét mély tengerből közel, a víz felszínéhez emelkedni. A nautiluszok több kamrája légtérként működik, a bennük lévő folyadék és gázok arányait váltogatva rohamosan megemelkednek a felszínre, nagyon nagy tehernek kitéve a szervezetüket. E korszakváltás alatt mi is ilyen hasonló tehernek vagyunk kitéve a felemelkedés közben más szinteken. Ezen tengeri lények formája nagyon ősi teremtésmotívum: spirál alakzatuk van. Archaikus kép. A teremtés folyamatosságát tükrözi. Egy ilyen folyamatként történik a zenei alkotó munka a lemezfelvétel során? Számomra igen. Egy végtelennek tűnő folyamat. Ez persze csalóka, mivel miután már majdnem kész vagyok egy felvétellel, eltelik egy kis idő, és újra szeretném felvenni. Mindig van mit korrigálni. Egyszer csak el kell döntened, hogy állj, kész, nincs tovább. Ez pedig egy nehéz döntés. Sokszor visszatartott a munkámban az a fajta kényszerképzet, hogy jobbat is tudok csinálni. Emiatt számomra nehéz volt a stúdiózás. A felvett több mint tíz számból, ezért csak négy szerepel most a kislemezen. A lemezfelvétel a ”megállítani az idõt” illúzióját kelti bennem, nem szerettem vissza hallgatni a régebbi felvételeket. Sajnos sokat halogattam ennek a lemeznek a végső keverését, mostanra sikerült megkongatni magamban a végszó harangját.

INTERJÚ Másfél évvel a Group első kislemeze után jelenik meg most a második kislemez, ez volt az eredeti koncepció? A számok 2008 és 2010 között lettek felvéve. Két és fél évig húztam a megjelenést, ami a mostani lemezt illeti. Az igazság az, hogy teljes mélyzuhanásban voltam ez alatt a két év alatt, ami a zenélés örömét illeti. Nemcsak a magánéleti problémák hatottak ki. Teljes motivációmentes állapotban voltam, ami a zenéléshez való viszonyomat jellemezte. Újra kellett építenem magam. Voltak hosszú hónapok, amikor hangszereim, csak a sarokban porosodtak. Na és persze, el kellet kezdenem komolyan dolgozni, hogy megéljek valamiből. Ezért nem volt az utóbbi két évben koncertturné? A sors iróniája, hogy a Group első kislemeze, az Oud & Bass Koncert megjelenésekor, már lényegében nem voltak fellépések és emiatt próbák se. A Group 2007 és 2010 között volt igazán aktív. Sokat tanultam ez idő alatt. A Group tagok mind mellettem voltak és bíztatnak most is, de másképp alakult. Valószínűleg abban a felállásban már nem fogom újra színpadra vinni a Group-ot. Persze a jövő kifürkészhetetlen, de igyekszem a jelenben most olyan magokat ültetni, amiből kinőhet megint valami. Valami varázslatos. Viszont örülök, hogy végre megjelenik sok vajúdás után a lemez. A mostan megjelenő albumon Thomas Gundermann a társszerző. Ő kicsoda? Hol találkoztatok? Thomas Münchenben él és oktat. Középkori dudán és más fúvósokon játszik. A Scarazula együttes frontembere. Jelenleg az Embryo-val turnézik, és általában Marokkóban zenél a szufikkal. Ha jól emlékszem 2005 körül találkoztunk. Bent voltam egy könyvesboltban, amikor a pultnál éppen az első Õstánc lemezemet szerette volna megvenni. Odamentem hozzá, és bemutatkoztam. Azóta tart a barátságunk. Feleségével minden évben egy hónapra eljönnek a Dunakanyarba. Ilyenkor mindig együtt lógunk, és amíg világ a világ ez szerintem így is marad. Mindig is ott volt előtettek, hogy együtt csináljatok valamit? Egyértelmű volt. A jelek ott voltak közöttünk. A közös szellemi érdeklődés és hangzásvilág. A ber151

INTERJÚ lini koncertünk után éreztem igazán, hogy zeneileg összeforrtunk. Thomas egy csendes bölcs, aki muzsikálás közben megőrül. (mosolyog). A közös alkotás során volt olyan pillanatotok, ami említésre méltó? Az összes pillanat ilyen légkörben telt el: jelentőségteljesen. Viszont volt egy kiemelkedően hátborzongató eset. A mostani lemezünkön, az Alevik rituális tánca c. számot egyszerre vettük fel. A szám vége felé úgy összehangolódtunk, hogy az utolsó stádiumban hangról hangra ugyanazt, az ott spontán megszületett harmóniát kezdtük el játszani. Én saz-on, ő dudán. Ledöbbentem. Ezután felvettünk egy másik improvizációt, melynek az inkarnációk címet adtuk tiszteletet adva annak a pillanatnak, amikor két szellem ugyanazt a nyelvet kezdi el beszélni. Végső soron az egész lemez egy közös révülés, egy vezetett meditáció, egy jó értelemben vett pogány rituálé. Ezek után, meg se merem kérdezni, hogy milyen stílusok jelennek meg a zenétekben? Elég nehezen értem meg ezeket a ”stílusok”-at. Számomra olyanok, mint az izmusok. Senki nem tudja, csak körvonalakban, hogy konkrétan mit takarnak, mégis mindenki hivatkozik rá. Belülről építkező zenét játszunk keleti és középkori hangszereken. A zenénknek nincsen szüksége arra, hogy definiáljuk. Milyen zenéket hallgatsz? Külföldi vagy hazai előadókat részesíted előnyben? Is-is. Mostanában sokkal kevesebb keleti zenét hallgatok. Másfajta muzsikák érintenek meg. Mostanában sok olyan előadót hallgatok, akik hasonlóképpen közelítik meg a zenei elképzeléseimet; létrehozva egy egyedi és megismételhetetlen univerzumot. Például a The Necks, Jan Garbarek, Sinikka Langeland, Stephan Micus, Codona, Sándor Szabó, Mik Keusen, Sha’s Banryu, Esbjörn Svennson Trio, Radiohead, Sigur Rós, Quantec, csak hogy a legfontosabbakat említsem. Nemrég voltam Dead Can Dance koncerten, Budapesten. Ők az etalon. Igazi zenemágia, amit csinálnak. Hogyan képzed magad a pengetős hangszerek terén? Kik voltak a mestereid? 152

A környezetemben többen nem értik, hogy miért nem mentem/megyek el zeneakadémiára, meg külföldre zenét tanulni, hogy mester legyek. Úgy érzem, bennem teljesen más tudati erők dolgoznak. Nem akarok karriert építeni, egyszerűen nem szeretnék mester vagy professzor lenni papíron, mert elvesznék a részletekben. Számomra a közvetítés a fontos, a közvetítés tisztasága. A hangszer egy eszköz, amin keresztül megszólaltatom a rajtam keresztül sugalmazott információt. Egyszerűen nincs szükségem szolmizálásra ahhoz, hogy érezzem, melyik hangot kell megpendítenem. Az igazi mestereim a hangszereim. Ők avattak be belső világukba. A mostani kedvenc hangszereim a perzsa santur, a psalterium és a finn kantele. Ezeknek a hangzásvilága fog meg. Valószínűleg hamarosan meg is veszem valamelyiket. Ha van, akitől most mégis szívesen tanulnék az Andrew Cronshaw, de ő Angliában lakik, én meg itt, és sajnos a munkám miatt jelenleg nem tehetem meg, hogy elutazzak bárhová, akár tanulni is. De ami késik... Hogyan tovább? Fogsz-e koncertezni a közeljövőben? Most üzletvezető vagyok egy antikváriumban, és ez pillanatnyilag teljesen lefedi az időmet. Emellett sok más dologgal is foglalkozom. Bevallom őszintén számomra a koncertezés, nem egy produkció, hanem egy szertartás. Sokfelől kapok most is meghívást, de csak akkor szeretnék újra a színpadra lépni, ha a zene mágia feltételei végleg összeálltak. Márpedig összefognak, és akkor a Gönczöl, a nagy szekér tényleg elindul... nincs megállás. Van-e valamilyen üzeneted a kortársaid számára? Készüljenek fel a lélek csendes forradalmára. Kapcsolják ki az erőszakos, lélek- és téridegen képi- és hanghatásokat. A tálcán kínált illúziót váltsák át valódi érzésekre, egyéni tapasztalásra. Nem fog a világod összedőlni, ha egy pár percre nem rohansz a zakatoló civilizációval egy tempóban. Az emberiség tudatának eredeti fénye, valós történelme és örök zenéje pillanatnyilag a föld alá van kényszerítve. Minél inkább elcsendesedsz, annál több fog belőlük a föld felszínére kerülni. Nagy Attila Tas interjúja

ÉRDEKESSÉGEK A VILÁGHÁLÓN

A Kárpát-medence múltja a genetika tükrében*

A Kárpát-medence domborzati térképe

Ismerkedjünk meg az elmúlt 10 év néhány figyelemreméltó genetikai eredményével és bizonyítékával, amelyek a Kárpát-medence múltjáról árulnak el néhány döbbenetes tényt. Így lesz a hihetetlenbõl hihetõ?∗ Egy európai genetikusok által 2000-ben elvégzett örökléstani vizsgálat, amely Európa jelen népességeinek reprezentatív mintáin végzett összehasonlításokat, felmérte az európai népek genetikai rokonságának mértékét és megpróbálta az időrendi változásokat is megbecsülni. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Homo sapiens sapiens europoid rasszelemeinek az Európát elsőnek benépesítő hulláma során (35-40 ezer éve) Kelet- és Észak-Európát a magyarok, a lengyelek, az ukránok és a horvátok eredetüket tekintve közös ősei foglalták el. A 2000-ben elvégzett Semino-féle genetikai vizsgálatsorozat Y-kromoszómás kutatási eredményei kimutatták: „A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja. A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Szabó István Mihály előadásának összefoglalója (Internetről) ∗

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja.” (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.) Lássuk, milyen vezérelv mentén igazolta a Semino vezette pártatlan nemzetközi genetikai munkacsoport a magyarság genetikai önazonosságát! A Semino-féle vizsgálat kimutatta, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik! 2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Scienceben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tett közzé. (Lásd: Science magazin 2000. november 10-ei (Vol. 290) számában megjelent „The Genetic Legacy of Paleolithic Homo sapiens sapiens in Extant Europeans: A Y Chromosome Perspective” címû közleményt) A magyar népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 4035 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak. 153

ÉRDEKESSÉGEK A VILÁGHÁLÓN 2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus – egy őskőkori genetikai marker – a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).

3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az ukrán, továbbá a horvát nép.

A magyar nép tehát a génállományát tekintve európai! Vagy hazudna a genetika? Aligha. Az Eu19 haplotípussal kapcsolatban nem elhanyagolható körülmény, hogy az nem csak Európában fordul elő, hanem Észak-Indiában, Pakisztánban és Közép-Ázsiában is, ahol egyébként a marker legnagyobb gyakoriságát éri el. Akkor hogy is van az a szkíta-sumer-hun-magyar rokonság?

kumként a magyarság, és innen tért vissza Európába.”

A nem éppen magyarbarát tudósok tézise lényegében az, hogy a magyar az európai népek jellegtelen keverékpopulációja. Erről egészen mást derített ki Szabó István Mihály mikrobiológus. 2004-ben Szabó István Mihály mikrobiológus genetikai vizsgálatok reprezentatív mintái alapját igazolta, hogy a magyar európai nép és ősei itt keresendők. A humán genetika bizonyítja, hogy a magyarok ősei 40 000 éve települtek Európába, továbbá utódaik ma is határozott genetikai önazonossággal rendelkeznek, ami pedig csak úgy lehetséges, ha az itt talált népesség lélekszáma felülmúlta a honfoglalókét, és genetikai összetételüket a korábbi hódítások során sem változtatták meg szélsőséges mértékben (tehát az őslakosok mindvégig többségben maradtak). Szabó Mihály szerint „A magyarok õsei az uráliak azon ága között voltak, akik a pleisztocén végén Észak-Európába, majd Szibériáig vándoroltak. Itt az Ob alsó folyása vidékén különült el önálló etni154

Szabó István Mihály kiemeli, hogy „az ugorok így feltárt története a magyarság õstörténetét is más megvilágításba helyezi. Az ugorok történetével a magyarság õstörténete mintegy 40 ezer év távlatáig vezethetõ vissza. Eredetét tekintve rokonának tartható a horvát, a lengyel és az ukrán nép. Európában szinte egyedüliként tartotta meg ugor etnikai jellegét és nyelvét is.” Tegyük hozzá a fentiekhez, hogy a Kárpát-medencében élő népesség kultúrája és műveltsége nem csak a genetikában érhető tetten, hanem az írásrendszerben, a fémbányászatban és fémművességben, a háziasított állatok (sertés, szarvasmarha) tartásában és a gabonafélék kinemesítésében, hogy csak néhány, neves kutatók által bizonyított tényt említsünk. Elődeink, genetikai rokonaink és a mi generációink között legalább 40 000 év telt el. Most vitatkozhatunk az elmúlt 10 vagy 1000 év eseményein, de amint a fenti megállapításokból és következtetésekből is kiderül, együtt kell élnünk azzal a gondolattal, hogy a múltunkat nem változtathatjuk meg: itt a helyünk, nagy múltú tradíciónk vannak és ebből az önismeretből sarjadhat a szebb jövőnk.

VERSEK

SIKLÓSI ANDRÁS VERSEI Szeged

Hajnalodik

Távoli tájakról vetődtem ide a határszélre a világ végire Kutattalak vizsgáltam házaid nyitogattam kertjeid kapuit Összefutottam karcsú hídjaiddal együtt borongtam bús harangjaiddal Kószáltam az ártéri réteken lestelek nyáron s hideg teleken Szürcsöltem utcáid gyáraid zaját benned találtam új otthont és hazát

Hajnali harangszó feszül a szélnek kiveri szemfogát a vicsorgó télnek Haldoklik az éjjel varjak szárnyán elszáll borzongva kél a nap s frissen öltözködik egy tavaszi virágszál

Nézem a Tisza gyöngyös habjait hullámai arcomat tükrözik Kimondom csendben ősrégi neved szeretlek fényes gyönyörű Szeged Beszívom fáid földjeid szagát elbűvölnek a szomszédos tanyák Lelkemben őrzöm sok féltett kincsedet a Kárász utcát s a Dugonics teret Végigböngészem könyvtáraidat megcsodálom szép templomaidat Meg-megállok a nyüzsgő piacon s beszédedet ámulva hallgatom Értem íróid költőid szavát Mórát Tömörkényt és Juhász Gyulát Bálint Sándort és számos hű fiadat Gyakran keresem föl a sírjaikat tűnődve járok fejfáik között s el-eltöprengek a sorsuk fölött Szeretem szerény dolgos népedet a szenvedőket s a szegényeket Kedvelem a vidám lakodalmakat a szabadtérit s a színes bálokat

Esti árnyak futnak körbe szelíd komoly arcodon Harang kondul Varjú károg a vén kopott templomon

Szeretem lázas lüktető szíved Mindenestől tied vagyok Szeged

Tükörkép

A legszögedibb szögedinek (Bálint Sándor alsóvárosi szobra előtt)

Sokat jártál itt valaha félig ez volt otthonod Térdelve a Szent Szűz előtt suttogtad el bánatod Emlékünkben egyre jobban elmosódik szép neved Most sajnáljuk igazán hogy nem beszélhetünk veled Szegény néped fia voltál útjelző kő fáklyafény Embertelen világunkban töretlen szív nagy remény Bizakodó szemmel nézzük csöndes meghitt mosolyod Betűt vetsz az ég mezőin s bő termését aratod Ragyogó hold fürdeti az alsóvárosi falut Némán áll a templomtorony A nagyharang elaludt

Nincs annál nagyobb öröm és büszkeség mint nyugodtan bátran tükörbe nézni s látni hogy igaz emberarc tekint vissza ránk Nincsen drágább kincs se földi se égi mint a makulátlan lelki tisztaság

155

VERSEK

Tanya

Csábítás

Állsz s nézel a rideg éjbe Csillag-verítékes arcod Repedt fallal dőlt kéménnyel a beomló eget tartod

Elkószált lelkekkel találkoztam Meguntak folyton egy testben lakni s otthagyták gazdáikat Úgy gondolták szétnéznek másfelé is Örültem nekik Hosszasan beszélgettünk Néhányan belém szálltak hogy megismerkedjenek velem Aztán elváltak útjaink s mikor már messze jártak rádöbbentem hogy magukkal vitték az én lelkemet is

Tetőd roppan zsúpja hullik Rég elhagytak a lakóid Padlásodon süvít a szél szobáidba jég csapódik Nincsen ajtód se ablakod széthordták a kapzsi népek Kívül-belül fölver a gyom s üres vagy akár az élet Bagoly száll rád durva holló Kísértetek riogatnak Őrzöd a kopár mezőket s balladás ködök takarnak Csöndben állsz Érzed a veszted Halál jár a pusztaságban Mint nyomok a hóviharban úgy tűnsz el az éjszakában

Bezárkóztam Bezárkóztam kis házamba távol az emberektől elhúzódva a világ zajától de egy szélvihar letépte ajtóm s most itt él velem az egész emberiség

Szívem Szívem szívek tükrében dobban és megőriz mindből egy kis szikrát mint a friss vetés összes magját egy új tavasz az éltető napban

156

Elvágyódás Akaratomon kívül kerültem ide Itt kell élnem e földön pedig nem hazám Itt csak üldöznek rúgnak s befogják a szám Ezért vágyódom a végtelen Semmibe ahol szabad és boldog lehetek talán mert fiává fogad az árvák Istene Hol nem gyötör több kín se vágyak mámorok s úgy égek el dalolva mint a csillagok

Csillag Szikrázó éjszakán csillag hullt a rétre Lángoló betűkkel sorsom volt rávésve

Dal Száz hattyú fehérlik egy tó közepében tűzliliom lángol mind a száz csőrében Ha szirmuk vízbe hull és hamuvá porlik elszáll életem is lelkem dallá foszlik De ha nem hervad el nem alszik ki többé én is élni fogok örökkön-örökké

They’ve Walled up Every Window ... (Translated by Watson Kirkconnell from the Magyar poem of Tibor Tollas) (Free World! To you in this verse our voices come: to you we call, we tens and hundreds of thousands of Hungarians who sojourn in the hell of prisons! Our tongue falters too much in our dungeon and millions do not know what the poet says. Foreign poets, our brothers! Translate us into the languages of your peoples, so that our message may reach you! While in 1955, in Pest, the Communists were spouting about legality, in the Vác Prison they sealed up the windows with sheet-metal, so as to take away even that much air and light.) Of life without, only this gleam was left, A tiny patch of stars, a glimpse of sun. In daily gloom, within dim walls bereft, We watched the vent for this as day was done. This too they stole, this streak of sunlight thin, The’ve walled up every window tight with tin.

By Barcelona, in a garden fair, The warm voice of a tawny woman croons; The streets are pied with dances here and there; A gay guitar gives dusk its tinkling tunes. Our leaden days flow silent in chagrin: They’ve walled up every window tight with tin.

In memory’s eye, I mark the azure sea At Naples, and beside the shining shore Vesuvius waits and smokes. Can you, like me, See happy, sun-browned swimmers by the score? We live in night like men who blind have been: They’ve walled up every window tight with tin.

We probe in darkness towards the velvet skies As if within a coffin we were nailed, We only touch our rags and agonize Or, feel our hands by vermin-hosts assailed. We once caressed the sunlight, like soft skin. They’ve walled up every window tight with tin.

Our ten mouths gasping for the missing air, Ten of us lie, in one close kennel pent, As fish-gills on the bank might gasp despair. To eat the food, which stinks of excrement, Our stomachs lack the power to begin: They’ve walled up every window tight with tin.

There is a ball in London; like a rose A girl glides, in her silks, on floors that gleam; In all the bloom of lustrous hair she glows, Soft-mirrored in the vanished wainscot, like a dream. The West is dancing. Has it Magyar kin? They’ve walled up every window tight with tin.

From the bright fragrance of the Alpine peaks The west wind blows freshness of bouquets; Of virtue to the soul that distance speaks, And smiling summits swell the hymn of praise. But phthisis grips my cell-mate, dark as sin, They’ve walled up every window tight with tin.

Our tongues recall the pleasant taste of Spring Then swallow with a groan our morsel dank Whose fecal horror chokes its entering And turns our bellies sick, our reason blank; Yet even this our famine forces in. They’ve walled up every window tight with tin.

For us no more the steamer’s whistle blows; All maiden laughter from our sense is wiped; No pleasure in our ears sonorous flows; No summer plays an organ, myriad-piped. Our cells are deaf, all sound is dead herein: They’ve walled up every window tight with tin.

Sleep locks our hungered bodies in its spell And there I sate a gourmet’s appetites On all that Paris offers -- see as well, Climbing above the city’s neon lights, The Silent Ghost – but here no dawns begin: They’ve walled up every window tight with tin.

The radios shout hoarsely of new deals, Of freedom and of justice due to man, But here my dungeoned body only feels The million lashes of foul Moscow’s plan. From Vác to far Peking, his slaves make din: “Beware! Beware! Or through the entire world They’ll wall up every window tight with tin.”

Ismeretlen olasz festõ: Jézus születése Egyházmegyei gyûjtemény, Székesfehérvár (Internet)

Következõ szám tartalmából: Kecskés András: Háromkirályok. Vízkereszt ünnepének nyílt titkai Életfának bő termése. A Miskolci Bölcsész Egyesület munkásságából. Könyvismertetés (Sike Gábor) Gyárfás Ágnes: Békakirálykisasszony. Meseelemzés Tibold Szabina: …Ha a halál árnyékában járnék is… (Folytatás)