KÖZVETÍTÉS Fogyatékosságügy és média

„KÖZVETÍTÉS” Fogyatékosságügy és média

Magyarországon

Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlõségi Minisztérium és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége szakmai kiadványa Budapest, 2004

A kéziratot gondozta:

dr. Herczeg Kata Szerkesztette:

Litavecz Anna

Nyomdai munkálatok: Pixelgraf – Print 2000 Nyomda, Kecskemét

Tartalomjegyzék Miniszteri beköszöntõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

7

1. rész A többségi társadalom és a fogyatékos ember – a szerkesztõ bevezetõje (Litavecz Anna) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

9

2. rész A fogyatékosságügy megjelenése a hazai médiában (Litavecz Anna, Rapai Nándor, Várkonyi Attila, Várnai Mária) . . . . . . . . . . . .

15

2.1. Rádió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Televízió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Írott sajtó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Az mûsorkészítés „technikái” fogyatékossági ágak szerint . . . . . . . . . .

17 19 23 24

3. rész A mûvészet és a sport szerepe a fogyatékos emberek életében (Litavecz Anna, Rapai Nándor, Várkonyi Attila) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

31

4. rész Jogalkotás és jogalkalmazás – ami van és amire szükség lenne (Litavecz Anna, dr. Tapolczai Gergely) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

55

5. rész Európai uniós kitekintés (Szõllõsiné Földesi Erzsébet) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

77

6. rész Civil szervezetek a fogyatékos emberek szolgálatában (Rapai Nándor) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

97

7. rész Adalékok a fogyatékosság történetéhez és antropológiájához (dr. Könczei György) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 111 8. rész: Mellékletek Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 Zárónyilatkozat – „Európa a hely ahol élünk” Fesztivál és Konferencia (Budapest, 2003. március 20–22.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 A Madridi nyilatkozat – Fogyatékos Emberek Európai Konferenciája (Madrid 2002. március 20–23.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 Címtár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 Ajánlott kifejezések listája fogyatékos emberekkel kapcsolatban . . . . . . . . . 153

A kötet szerzõi

dr. Könczei György 1958-ban született Budapesten. Társadalomkutató, közgazdászszociológus. 20 éve a fogyatékosságügy kutatója, számos könyv, folyóirat, cikk szerzõje. Több, a fogyatékossággal élõ emberek szempontjából jelentõs nemzetközi és hazai dokumentum megalkotásában vett részt (Standard szabályok a fogyatékossággal élõ személyek esélyegyenlõsége érdekében – ENSZ 1993; 1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról, Módosított Európai Szociális Karta: ET 1995). Az ELTE egyetemi tanára, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Fõiskolai Kar fõigazgatója.

Litavecz Anna 1965-ben született Budapesten. A Vendéglátóipari Szakközépiskolában tett kitérõ után siket és értelmi fogyatékos szakos gyógypedagógiai tanárként szerzett diplomát a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán. Jelnyelvi tolmács, negyedéves joghallgató. Dolgozott nevelõtanárként Vácott a Hallássérültek Kisegítõ Iskolájában, irodavezetõként Budapesten a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségében, megalakulása óta a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium munkatársa, Szekeres Pál úr helyettes államtitkári irodájának vezetõje. Több szakmai kiadvány író-szerkesztõje, gondozásában jelent meg a Fogyatékosok sportjának története c. GYISM kiadvány 2003-ban.

Rapai Nándor 1942-ben született Pusztazámoron. 1966-ban kapott gyógypedagógiai tanári diplomát. Ezzel párhuzamosan újságírói végzettséget szerzett, így egyidejûleg tanított és a megyei lap munkatársa volt Kecskeméten. 1968-ban került az MTV-hez, ahol adásvezetõként, késõbb programfõszerkesztõként, majd – nyugdíjba vonulása elõtt – néhány évig programigazgató-helyettesként dolgozott. Emellett 20 éve a Segítõtárs – mai nevén Esély – címû mûsor felelõs szerkesztõje. Egy karitatív szervezet – Civitan Klubok Magyarországi Körzete – elnökeként 2002-ben beválasztották az Országos Fogyatékosügyi Tanácsba, melynek azóta is tagja.

Szõllõsiné Földesi Erzsébet 1957-ben született Dudaron. Elõbb a Külkereskedelmi Fõiskolán szerzett diplomát angol–orosz szakon, majd ahogy arra lehetõség nyílt, a rehabilitációs szakmérnöki képzést is elvégezte a Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen. 1998 óta a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) nemzetközi ügyekért felelõs elnökségi tagja. Fõ tevékenysége az Európai Unió

fogyatékosügyi politikájának nyomon követése, valamint megismertetése a hazai fogyatékosügyi mozgalom képviselõivel. 2002-ben a Mozgássérültek Budapesti Egyesületének elnökévé választották. Szakmai felelõse, fõ szerzõje a MEOSZ kiadásában 2003-ban megjelent, „A fogyatékos emberek Európába mennek” c. könyvnek.

dr. Tapolczai Gergely Budapesten látta meg a napvilágot, 1975-ben. 13 hónapos korában megállapították, hogy siket. A kaposvári siketek óvodájába járt, majd az ottani siketek általános iskolájában végezte a tanulmányait. A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium után 1994-ben felvételizett a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. A diploma megszerzését követõen dolgozott az Ifjúsági- és Sportminisztériumban, az Egészségügyi-, Szociális és Családügyi Minisztériumban, illetve a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségében is. Jelenleg a Magyar Siketek Sportszövetségének fõtitkára.

Várkonyi Attila 1964-ben született Szegeden. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1992-ben kapta meg fizika–technika szakos tanári diplomáját. Szintén ebben az évben a George Washington Egyetemen Basic’s of Marketing végzettséget szerzett. 1995-ben TOP Management kurzust végzett az Amerikai Egyesült Államokban. Dolgozott mûsorigazgatóként a City Rádióban és a Juventus Rádióban, majd ez utóbbiban a társadalmi kapcsolatokért felelõs igazgatói posztot töltötte be. Televíziós munkát a Sport 1 televízió marketingigazgatójaként és a fogyatékosok sportjáért felelõs referenseként, valamint az MBA szakkommentátoraként is végzett. 2003ban a Petõfi Rádió fõszerkesztõje, valamint az olimpiai-paralimpiai projekt igazgatója lett.

Várnai Mária 1951-ben született Budapesten. Gyermekként már színpadhoz szokott ember volt, így természetes volt számára, hogy a Magyar Televízióba jelentkezett 1969-ben. Diplomát a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképzõ Fõiskolán szerzett oligofrénpedagógia, pszichopedagógia szakon. A televízióban elõször kellékes, rendezõasszisztens, majd adásrendezõ lett. Nagyrészt egészségügyi témával foglalkozó mûsorokat rendezett. Jelenleg adásvezetõ és az Esély címû mûsor rendezõje. A mûsor mellett dokumentumfilmek elkészítésére is adódik idõnként lehetõsége, így már harmadik alkalommal forgathatott filmet a Paralimpiáról.

„KÖZVETÍTÉS” – FOGYATÉKOSSÁGÜGY ÉS MÉDIA MAGYARORSZÁGON

Miniszteri beköszöntõ Tisztelt Olvasó! Nagy öröm számomra, hogy elkészült ez a hiánypótló kiadvány, amely a fogyatékos emberek sajátosságait, a médiában való megjelenését hivatott bemutatni. Számos oka van annak, így a tudatlanság, nemtörõdömség, elõítéletek, félelem, hogy a fogyatékos emberek korábban elszigetelõdtek és a társadalmi kirekesztettség megalázó állapotát voltak kénytelenek elszenvedni. Azt remélem, és egyre inkább tapasztalom is, hogy ezek a falak mind gyorsabban omlanak le. Ma már nem kell magyarázni, hogy csak egyféle ember van, hisz valamilyen értelemben mindannyian fogyatékosok vagyunk. A különbség mindössze annyi, hogy míg néhányan a hiányosságot jól tudják palástolni, addig mások ezt nem tehetik, és a mi kötelességünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a társadalom fogyatékossággal élõ tagjai is kibontakoztathassák tehetségüket. Úgy vélem azonban, hogy egyre erõsebben érezhetõ annak a folyamatnak a jótékony hatása, mely fogyatékos társaink mind teljesebb integrációjára irányul, és amelyben a média is segítségünkre van. Régóta hangoztatjuk, hogy szemléletváltásra van szükség, el kell érnünk, hogy a fogyatékos személy ne passzív tárgya legyen a vele kapcsolatos történéseknek, hanem aktív alanya, részese, s így a társadalomban is aktív résztvevõvé válhasson. Ebben a folyamatban azonban óriási felelõsség hárul a médiára, mint a társadalmi véleményformálás egyik leghatékonyabb eszközére. Túl kevesen élünk ebben az országban ahhoz, hogy egyetlen tehetséget is hagyjunk elveszni!

Dr. Göncz Kinga

7

1. rész A többségi társadalom és a fogyatékos ember – a szerkesztõ bevezetõje Litavecz Anna


Ez a könyv azoknak a médiaszakembereknek szól, akik szakmájuk, munkájuk és reméljük elkötelezettségük folytán rendszeresen kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, a róluk szóló történetekkel, akiknek valamilyen fizikai, szellemi vagy érzékszervi probléma, nehézség, hiány miatt a mindennapi élet megélése sokkal bonyolultabb és küzdelmesebb, mint a többségnek. S egyszerû leírni azt, hogy „többség”, de amikor a „kisebbséget” akarjuk megnevezni, körülírni, „szalonképesen” megemlíteni, akkor rögtön nehézségekbe ütközünk. A magyar nyelv sajátosságai, a hétköznapi szóhasználat nem könnyíti meg a helyzetet. Nyelvhasználatunktól idegen a bonyolult és hosszú, a körülíró, a valós jellemzõket elfedõ (eufemizáló) kifejezések használata. Hajlamosak vagyunk a rövidítésre, egyszerûsítésre és ennek érdekében gyakorta eltekintünk a finomabb, de komplikáltabb kifejezések alkalmazásától. A leggyakrabban alkalmazott és a jogalkotók által is preferált kifejezések, a „fogyatékos”, „fogyatékosság” mindig is konfliktusok forrása volt az érintettek körében. Azok a törekvések azonban, melyek ennek finomítását célozták – fogyatékkal élõ, fogyatékossággal élõ – különbözõ okokból nem vezettek igazán sikerre. A legújabb próbálkozás a „segítséggel élõ ember” egyenlõre csupán egy alapítvány (Mosolyország Alapítvány) jószándékú kezdeményezése, nem tudjuk, hogy az érintettek hogyan fogadják majd, de jól mutatja a társadalom igényét és a közigazgatás valamint a politikusok nyitottságát a „szalonképes kifejezés” iránt az, hogy az új kormányprogramba már ez a változat került bele (sajnos az érintettek megkérdezése nélkül). Egy 1998-as országos reprezentatív felmérés azt mutatta, hogy Magyarországon is jelentõs változás tapasztalható a témában a szóhasználat tekintetében és ez összefügg az illetõ életkorával, iskolázottságával és lakóhelyével. Egyre többen utasítják el a köznyelvben még megtalálható, de az érintettek által sértõnek, diszkriminatívnak talált kifejezéseket (nyomorék, béna, bolond). E könyv mellékletében megtalálható az ajánlott és kerülendõ kifejezések kisszótára, melyet részben a fent említett felmérés, részben az érintettekkel folytatott sok-sok beszélgetés, a napi tapasztalat és gyakorlat felhasználásával készítettem el. Érdemes e kifejezések alkalmazására, illetve elkerülésére figyelmet fordítani, mert akkor, amikor egy újságíró, egy médiaszakember találkozik egy fogyatékos emberrel vagy a hozzátartozójával, az elsõ pillanatok megalapozhatják, meghatározhatják a késõbbi együttmûködést, az interjú, riport sikerességét és

11


eredményességét. Hogy szemléltessem is a dolgot, a „nem halló” emberek számára a süket, süketnéma szavak használata bántó és kerülendõ, mert pejoratív felhangja van, szokták használni a buta, gyengeelméjû szinonimájaként is (…de süket alak vagy…), helyette ajánlott a siket szó használata. Mivel azonban a siket emberek többsége ragyogóan olvas szájról és az ü és i hang szájrólolvasási képe jelentõsen különbözik, a párbeszéd elsõ pillanataiban már jó benyomást lehet kelteni a megfelelõ, vagy elutasítást lehet generálni a szerencsétlen szóhasználattal. E fejezet címe igen fellengzõsen „A többségi társadalom és a fogyatékos ember". Ugyanakkor azonban valójában sokkal többrõl van szó, hiszen a fogyatékos ember nem „önmagában” áll szemben – ha egyáltalán szemben áll – a többségi társadalommal, hiszen többnyire vele, az õ „oldalán” állnak a hozzátartozói, a barátai, egyre gyakrabban még a munkatársai is. Statisztikai adatok igen hiányosan állnak rendelkezésünkre a hazánkban élõ érintettek számát tekintve. A legfontosabb statisztikai adatbázist mindig a népszámlálási adatok jelentik, de jól jellemzi azok megbízhatatlanságát, hogy az 1990-es és a 2001-es népszámlálás adatai szerint a fogyatékos emberek száma közel duplájára nõtt Magyarországon. Tekintettel arra, hogy az e témára vonatkozó kérdések megválaszolása mindig önkéntes, tulajdonképpen örömteli jelenség ez a látszólagos növekedés, hiszen azt jelenti, napjainkban már talán kevésbé szégyellnivaló a fogyatékosság „beismerése” és sokkal több az e témáról való információ az érintettek és a többségi társadalom tagjainak körében. Szerepet játszott ugyanakkor a kérdések sokkal pontosabb, szakszerûbb megfogalmazása is, s ez sem hagyható figyelmen kívül. Problémát jelenthet továbbá a fogyatékos emberek körének pontos behatárolása is. Állapotát tekintve fogyatékosnak számíthatnak mindazok az idõs emberek, akik életkoruk elõrehaladtával váltak látás-, mozgás- vagy hallássérültté, de igényeiket, szükségleteiket tekintve egészen más kategóriába tartoznak, mint azok, akik egész életüket vagy életük jelentõs részét élték le fogyatékosként.

12


A hazai gyakorlat szerint a fogyatékos emberek közé tartoznak: – siketek és nagyothallók, – vakok és gyengénlátók, – értelmi fogyatékosok, – autisták, – mozgáskorlátozottak, – továbbá a halmozottan fogyatékosok, akik a fentiek közül legalább két területen érintettek. Az európai gyakorlat szerint több országban fogyatékosnak számítanak a szervátültetett emberek is, fogyatékosságuk szervi fogyatékosság. Magyarországon az egészségügyi és a szociális ellátórendszer tekintetében õk egészségkárosodottak, a sport esetében azonban fogyatékosnak fogadjuk el õket. Az elõzõ mondatban rejtve megjelent egy másik kategorizálási probléma is, az egészségkárosodás és a fogyatékosság megkülönböztetése. Az átlagember számára sokszor nincs különbség egy súlyos asztmás vagy egy enyhén mozgáskorlátozott ember között, mindkettõjük életét megnehezíti az állapota, azonban a szociális és egészségügyi ellátórendszer, a jogosultságok szempontjából jelentõs különbség tapasztalható. Laikus nyelven megfogalmazva, az egészségkárosodás egy akut helyzet, többnyire visszafordítható folyamat, különbözõ kezelésekkel, gyógymódokkal és gyógyszerekkel gyógyítható állapot. A fogyatékosság mindenkor tartós károsodás, visszafordíthatatlan folyamat következtében kialakult állapot, melynek egyaránt lehet oka genetikai rendellenesség, magzati korban elszenvedett károsodás, betegség vagy hirtelen trauma. Kialakulhat rövid és hosszú idõ alatt egyaránt. Kanyik Csaba szerint a fogyatékosság az egyén, valamint a családok életét meghatározó keret, mindez természetesen idézõjelben; egyben egy törvényi kategória, és valaminek a hiánya.1 Néhány példa a szemléltetés kedvéért: – a cukorbetegség egészségkárosodás, a következtében kialakult érszûkületet követõ amputáció vagy a látás jelentõs mértékû megromlása már fogyatékossághoz vezet; 1

Új ifjúsági szemle II. évfolyam 3. szám 2004. õsz/16. oldal: Kerekasztal a fogyatékosságról – különös tekintettel a munkába állás nehézségeire.

13


– a sclerosis multiplex betegség, az állapot romlása és a mozgásszervek károsodása, bizonyos stádium elérése után fogyatékosságot jelent. Egy egészen más aspektusból vizsgálva az érintettek körét, feltétlenül különbséget kell tennünk azok között az emberek között, akik kisgyermekkoruk óta fogyatékosok és azok között, akik felnõttként (baleset vagy betegség következményeként) kerültek ebbe az állapotba. A nyilvánvaló különbséget egyrészt az eredményezi, hogy milyen körülmények között, lehetõségek és feltételek biztosítása mellett került sor az iskoláztatásra és a nevelkedésre, másrészt az, aki „eszmélése óta” nem hall, egészen másként éli meg helyzetét, mint az, aki felnõttként veszítette el a hallását. A rendszerváltozást megelõzõen a fogyatékos emberek zöme „láthatatlanul” élt a társadalomban. Sokan elszigetelten, állami intézményekben vagy a családjuk körében de képzettség és értelmes elfoglaltság nélkül tengették napjaikat. A ’90-es években megindult társadalmi átalakulás számukra és családjaik számára is jelentõs változásokat hozott. Lassan, de folyamatosan átalakult a jogi környezet, ennek eredményeként megváltozott az oktatási, az egészségügyi és a szociális ellátások rendszere. Esélyegyenlõségrõl sajnos még nem beszélhetünk, de – részben a média közremûködésének köszönhetõen – a fogyatékos emberek ma már a társadalom szerves részét alkotják, sokan közülük ismertek és elismertek, s nem fogyatékosságuk, hanem kiemelkedõ képességeik, szaktudásuk, eredményeik alapján (pl. Érdi Tamás zongoramûvész vagy Szekeres Pál vívó).

14

2. rész A fogyatékosságügy megjelenése a hazai médiában Litavecz Anna, Rapai Nándor, Várkonyi Attila, Várnai Mária


Az elektronikus és az írott médiában dolgozók tapasztalata szerint sokat javítana a helyzeten, ha a fogyatékos személyekkel foglalkozó szervezetek tudatosan, szakszerûen és szervezetten ellátnák információval a sajtót, mert az e területen dolgozó munkatársak jelentõs része szociálisan érzékeny, csak nem jutnak információhoz, illetve nem ismerik a fogyatékos emberek nyelvét, problémáit, lehetõségeit. Nagyon fontos lenne az ezen szervezetek és egyének nyitása a média felé, és erre nagyon jó példa a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének kezdeményezése, ahol egy információs rendszer mûködik, ahonnan a sajtóorgánumok számára szétküldik tagszervezeteik sporteredményeit, híreit stb. Hasonló módon létre lehetne hozni az érdek- és jogvédelemmel, a mûvészettel és a közélettel kapcsolatban is egy hasonló információs adatbázist. Sajnos ismert azonban, hogy ezek a szervezetek nem rendelkeznek sem a szükséges pénzügyi forrásokkal, sem a megfelelõ szaktudású emberi erõforrással e feladatok ellátásához.

2.1. Rádió 1. A közszolgálati rádió A Magyar Rádió (Kossuth, Petõfi, Bartók adók) évtizedek óta foglalkozik a fogyatékosságüggyel. Ennek ellenére nem létezett és ma sem létezik egy átfogó koncepció a közszolgálati rádióban, amely a fogyatékosságügyet – mint rendszert kezelné. A rádió felépítésébõl fakadóan számtalan mûhelyben folyt és folyik a téma feldolgozása. Az adók jellegüknél fogva sok mûsorban, túlnyomórészt beszélgetõs mûsorokban érintették a témát. A mûsorvezetõk általában nagy empátiával, komoly hangvételben dolgozták fel az ügyet. Nagyon sok eseményrõl krónika szinten is hírt adtak, és voltak komoly, mélylélektani interjúk, ahol egy-egy ember, család sorsát mutatták be. A kilencvenes évek óta – ahogy a társadalomban is – úgy a rádióban is nõtt a fogyatékos emberek elfogadása és az ember bemutatása mellett egyre többször lehetett felfedezni, hogy kiléptek az addigi gyakorlatból, melyben a fogyatékos embert mintegy sajnálnivaló, szegény, elesett valakit mutatták be. Az utóbbi években egyre inkább az európai trendnek megfelelõen, egyenrangú polgárként mutatták be a sérült embert. Jelenleg is mind a három adón rendszeresen adásba kerülnek olyan mûsorok, melyeknek szereplõi fogyatékos emberek. Természetesen elsõsorban a

17


Kossuth és a Petõfi adók hivatottak ezt a feladatot ellátni. A Kossuth Rádióban a következõ mûsorokban foglalkoznak rendszeresen a témával: Magyarországról jövök, Gondolat-jel, Hangos recept, Krónika, Napközben, Családi tükör, Szombat délelõtt, Tizenhat óra, a Petõfi Rádióban a Tandem, a 100+1%, a Szalmaszál, a Mentõöv, a Sztár-sáv és a Délelõtt címû mûsorok érintik rendszeresen a témát. Külön említést érdemel a fogyatékos emberek sportjának megjelenése a közszolgálati rádióban. Élsporttal, ami fõképpen a Paralimpiát jelenti, rendszeresen és kiemelten foglalkozik a közrádió a rendszerváltozás óta. Az utolsó két Paralimpián már komplett stábbal utazott a rádió, sõt a 2004-es athéni Paralimpiára több millió forint értékben támogatói szerzõdést kötött a Magyar Paralimpiai Bizottsággal, amely reklámfelületet és rádiós támogatást is tartalmaz. Elõször a rádió történetében (és egyben Magyarországon is egyedülállóan) egy paralimpiai arcot választott a Magyar Rádió, hirdetni az olimpiai és paralimpiai felkészülést (Pásztory Dóra). A Magyar Rádió nemcsak magáról a Paralimpiáról közvetít, hanem sportolóink felkészülését is végigköveti a két Paralimpia közötti idõszakban. Az egyéb sportszervezetek közül kommunikációs eredményeit tekintve kiemelkedik a Magyar Speciális Olimpiai Szövetség. Ezzel a szervezettel is igen jó a rádió kapcsolata. Az õ – egyébként fantasztikusan megszervezett – programjaikról is rendszeresen beszámol a közrádió, és az évközi munkájukat is figyelemmel kíséri. A Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége fogja össze a fogyatékos emberek azon országos sportszervezeteit, melyek önálló világjátékokat szerveznek, illetve az elõbb említett két szervezet tagszervezetei. A híradásokban többnyire szerepelnek a világjátékok, az azokon elért eredmények, egy-egy alkalommal a sportolókat is bemutatja a rádió. Alkalomszerûen beszámol a közrádió a tömegsporteseményekrõl is, melyek vagy integráltak vagy fogyatékos emberek számára szervezõdtek. Egy-egy nagyszabású esemény, melyben sport- és mûvészi elemek is helyet kapnak, külön elbírálás alá esik és ezekben a Magyar Rádió médiatámogatói szerepet is vállal. (REHA Rehabilitációs Szakkiállítás és Vásár, DJ Dominique és Barátai Ünnepi koncert, Európa Maraton stb.)

18


2. Kereskedelmi rádiók A kilencvenes évek elején indult Magyarországon a kereskedelmi rádiózás. Az ezredfordulóra több tucatnyi rádióállomás mûködött hazánkban. Ezekben a rádiókban – jellegüknél fogva – lényegesen kisebb jelentõséget és kevesebb alkalmat kapott a fogyatékosügy, mint a közszolgálati rádiózásban. Sajnos, a televíziókhoz hasonlóan ezekben a médiumokban is sokszor a sajnálatkeltés vagy a szenzációhajhászás vezette a mûsorok készítõit. Ezzel együtt nem vonom kétségbe a mûsorok készítõinek a jó szándékát, de nagyon sokszor készült riport abban a hangvételben, hogy pl. fogyatékos embernek családja van, jé, ez micsoda szenzáció. A nagy kereskedelmi rádiók közül egy-egy akcióval szinte minden adó kivette a részét a tájékoztatásból. A Juventus Rádióban például már lassan egy évtizede a Sporthírek szerves része a fogyatékosok sportja, s az ottani In-Team és Mentõöv is rendszeresen foglalkozik a témával. A Sláger Rádió a 2004-es esztendõben egy céggel közösen támogatott fogyatékos gyermekeket, voltak akciói a Danubius Rádiónak és a Calypsónak is. Általános tapasztalat azonban, hogy a kereskedelmi rádiók ma még nem érzik jelentõs értéknek a fogyatékos emberekrõl, vagy a fogyatékosok sportjáról szóló híradásokat, s ennek megfelelõen nem is kezelik azokat értékükön.

2.2. Televízió A televízió esetében kétféle mûsort kell megkülönböztetnünk egymástól a téma tárgyalása során. Külön kategóriát alkotnak a szegregált mûsorok, melyek csak a fogyatékosságüggyel valamilyen módon kapcsolatba hozható témákat tárgyalnak, közönségük is többnyire az érintettek (maguk a fogyatékos emberek, családtagjaik és a velük foglalkozó szakemberek) körébõl kerül ki, s ezenkívül létezik a többi televíziós mûsor, melyekben a fogyatékos ember többnyire fogyatékossága, speciális élethelyzete okán jelenik meg. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a televízió a vak és a siket emberek számára akadályozottan használható kommunikációs eszköz, mely akadályok azonban olykor csupán jóakarattal, máskor speciális eszközök, módszerek alkalmazásával leküzdhetõk. Azt természetesen egyetlen vak ember sem várja el, hogy a képi információkat folyamatos „fordítással”, azaz kommentárral tegyük elérhetõvé számukra, de olykor az is elég, ha a feliratozott információk szóban is elhangzanak, ha például egy kerekasztal-beszélgetés elején el is hangzik, hogy kik a résztvevõk, s nem csak a képernyõn jelenik meg a nevük és a beosztásuk.

19


A siket nézõk számára két megoldás létezik, a feliratozás és a jelnyelvi tolmácsolás. A felirat elkészítése talán egyszerûbb, nem igényel speciális szakértelmet, viszont drágább és a siket emberek egy része nem képes olyan gyorsan olvasni, hogy értelmezhetõ legyen számukra a szöveg. A jelnyelvi tolmács alkalmazása olcsóbb, viszont speciális szaktudást és körülmények megteremtését igényli. Ha a képernyõ sarkában egy 10 forintos nagyságú karikában helyezzük el a rosszul megvilágított tolmácsot kék ruhában blue-box technika alkalmazásával, akkor a lelkiismeretünk ugyan megnyugodhat, hogy lám, milyen empatikusak voltunk, erre is gondoltunk, de haszna semmi nem lesz, hiszen a siket ember számára használhatatlan ez a megoldás. Ha a tolmács igyekszik elmondani, hogy mik azok a minimálfeltételek, amelyekre szüksége van a legalább elfogadható minõségû munka elvégzéséhez, ezt nem fontoskodásból teszi és érdemes õt meghallgatni, mert ez az õ szakterülete. Manapság szerencsére egyre több alkalommal jelenik meg a képernyõn a tolmács és az a félelem sem igazolódott be, hogy jelenlétük zavarja a halló nézõket, sõt. Az információ átadásán túl jelenlétük társadalmi szemléletformáló hatása is jelentõs, sok nézõ csak ennek kapcsán szembesült akadályaikkal és a megoldás lehetõségével.

1. Szegregált mûsorok Az elmúlt másfél évtizedben három jelentõs, rendszeresen jelentkezõ mûsor mûködött a közszolgálati televízióban, a Duna Televízió Felelet az életnek címû mûsora, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója által készített Sorstársak és a Segítõtárs, melynek ma már Esély a címe. E könyv szerzõi közül többen az Esély stábjának tagjai, így részletesebben errõl a mûsorról szólunk. A Segítõtárs (Esély) címû mûsornak kezdettõl fogva kettõs célja van. Egyfelõl igyekszik a sérült emberek érdekeit képviselni, mindennapjaikról, a jó kezdeményezésekrõl tudósítani, hangot adni gondjaiknak, eredményeiknek, a mûsor és a mûsorkészítõk eszközeivel segíteni társadalmi beilleszkedésüket. Másfelõl olyan általános emberi értékeket közvetít, mint az empátia, tolerancia, segítõkészség, amely az ép nézõket befolyásolja, megfelelõ magatartásra és cselekvésre készteti. A sérült embereknek sokkal kevesebb esélyük van a harmonikus életre. Bár az 1998-as Esélyegyenlõségi törvény sokat tett azért, hogy õk is a társadalom egyenlõ méltóságú, egyenrangú tagjai legyenek, de a mindenkit

20


megilletõ jogokkal és lehetõségekkel csak jelentõs nehézségek árán, vagy egyáltalán nem tudnak élni. Ezen szeretne a magazin változtatni, életük jobbításához segítséget nyújtani. A mûsor szinte kizárólag forgatott anyagokból áll. Általában 5 forgatási témát jelent egy-egy adás. A mûsorvezetõ, a jelnyelvi tolmács, a rendezõ, a felelõs szerkesztõ mind gyógypedagógus végzettségû, ez biztosítja a mûsor tartalmának szakmai színvonalát. Az évek folyamán kialakult módszer, hogy a riportokat is a stáb készíti, mert nem mindegy, hogy hogyan kerül képernyõre a sérült ember. A bemutatott szereplõk, helyzetek megítélésében az elõadásmódnak nagy szerepe van. A mai média nem kedvez a fogyatékos emberek esélyegyenlõségének, hiszen a harmonikus élet bemutatása egy sérült embernél nem elég hatásvadász, nem vonz rengeteg nézõt. Pedig akkor van egyenlõ esélyük, ha bemutatjuk mindennapi életüket, küzdelmeiket, eredményeiket, sikereiket, legyen ez a családban, munkahelyen, iskolában, sportban vagy a mûvészetek területén. A tapasztalatok szerint ugyanannyi tehetséges ember van a sérültek világában, mint az ép emberek között. Már a kiválasztásban is felelõssége van a mûsorkészítõnek: az események bemutatásában, a szereplõk megválasztásában. Ha változtatni akarunk a társadalom szemléletén, akkor a jó példákat, az emberi értékeket kell elõtérbe helyezni. Ez a mûsor is – hasonlóan a többi érdekvédelmi magazinhoz – sok levelet kap, melyben kéréseket, emberi tragédiákat írnak le. A válogatás a kulcspontja a mûsornak. A társadalom minden rétegében vannak lecsúszott emberek, olyanok, akik önhibájukból vagy önhibájukon kívül segítségre szorulnak. Ez sajnos a sérült emberek között nagyobb számban fordul elõ. Ilyenkor van a legnagyobb szerepe a helyes válogatásnak. Utána kell járni a panasznak, kérésnek és elõre kell tájékozódni, mindig az okot keresve. Csak olyan témát szabad feldolgozni, ami ténylegesen figyelmet igényel, amiben a mûsor, a szociális háló vagy a nézõk segíteni tudnak. Általában ezek a történetek és a mögötte lévõ emberek hálás témát jelentenek az alkotók számára, de a fogyatékos emberek számára a sajnálkozó vagy hatásvadász feldolgozás nem jelent igazi segítséget és pont az ellenkezõ hatást váltja ki a nézõben. Sajnálattal nem lehet mûsort készíteni! A sajnálat az egyik

21


legnegatívabb emberi érzés! Azt sajnálom, akirõl lemondok, akinek nem lehet segíteni. Ha sajnálom a riportalanyomat, sajnálatot váltok ki. Így viszont nem készülhet jó anyag. Nem tévesztendõ össze a sajnálat az együttérzéssel, az empátiával, amire viszont sokszor szükség van. Amikor a riport készül, természetes, hogy az alkotók felkészülnek a témából. Ha azonban a szerkesztõriporter egy fogyatékos emberhez megy vagy az õ problémáját szeretné körüljárni, akkor az még alaposabb, gondosabb felkészülést igényel. Ilyenkor igyekszik megfelelõ szakembert keresni, aki segíteni tud és azok számára is segítséget nyújthat, akinek hasonló gondja van. Már a megfelelõ szóhasználatra is figyelni kell, hogy az ne legyen sértõ, vulgáris vagy félreérthetõ.

2. Integrált mûsorok Az írott sajtóhoz hasonlóan a fogyatékosságüggyel a leggyakrabban a hírmûsorok, a bulvármûsorok és a délutáni beszélgetõs mûsorok foglalkoznak. A napi gyakorisággal jelentkezõ magazinok (Fókusz, Aktív stb.) készítõi az elmúlt években nagy gyakorlatra tettek szert a téma feldolgozása terén és egyre színvonalasabb anyagokat készítenek. Gondot jelent azonban, hogy még ma sem fordul elõ szinte soha, hogy a fogyatékos ember ne a fogyatékossága, hanem egyéb tudása, képessége, szakértelme okán kerüljön bemutatásra, s csak mintegy mellesleg derüljön fény fogyatékosságára. Még mindig jellemzõ a hatásvadász, kissé érzelgõs, olykor sajnálkozó megközelítés, bár tény, hogy ez más témák esetében is sajátossága e mûfajnak. Ugyanez elmondható a délutáni beszélgetõs mûsorokról is. A fogyatékos ember csak akkor vendége a stúdióknak, ha a fogyatékossága a téma, szakértõként megszólított vak, mozgássérült, siket jogásszal, pszichológussal, mérnökkel sosem találkozunk, pedig jócskán élnek közöttünk ilyen emberek is. Követendõ példaként említhetõ a Legyen ön is milliomos c. kvízmûsor, amelyben már többször megteremtették annak speciális feltételeit, hogy a „sima” (nem valamilyen „nap” alkalmából készített) mûsorba bejutott játékos „hozzájusson” a számára szükséges speciális körülményekhez és így egyenrangú partnerként szállhasson be a versenybe. Feltétlenül figyelmet érdemel annak társadalmi szemléletformáló hatása, ha egy-egy nagy nézettségû sorozat dolgoz fel – akár csak mellékszálként – a

22


témát érintõ eseményt. Ha egy sorozat nézõi azzal találkoznak estérõl estére, hogy a fõszereplõ gyermekének a magyar tanára mozgáskorlátozott, könnyebben elfogadják, ha erre a saját életükben is sor kerül. Nagyon vigyázni kell arra, hogy egy-egy kutatási hír, külföldi példa bemutatásával ne keltsünk hiú reményeket a sérült emberekben. Olykor létfontosságú az objektivitás, mert elõfordulhat, hogy a már sokat szenvedett, kudarctól kudarcig „tántorgó” szülõ vagy maga a fogyatékos ember mindenét pénzzé téve rohan el oda, ahol újabb segítséget remél, s nem jár utána alaposan, hogy a médiában látottak, hallottak megfelelnek-e a valóságnak.

2.3. Írott sajtó Az írott sajtóban már a rendszerváltozás elõtt is rendszeres téma volt a fogyatékosságügy. Ezen sajtóorgánumokban felbukkant a téma, mint hír és mint társadalmi ügy egyaránt. A rendszerváltozás után a bulvársajtó megjelenésével – a kereskedelmi tévékhez és rádiókhoz hasonlóan – sajnos sokszor a szenzációhajhászás és a szánalomkeltés volt a cikkek fõbb jellemzõje. Ezzel együtt szerencsére – mind a fogyatékosságügy, mind azon belül a fogyatékosok sportja – rendszeres témát szolgáltatnak a mai napig is az írott sajtónak. Az Observer Médiafigyelõ Kft. évrõl évre készít statisztikákat különbözõ témákban, így nyilvántartja a sérült emberekrõl megjelent cikkeket, mûsorokat is. Adatbázisuk szerint 2002-ben száznyolcvanegy szemlézett lapban 1426 írás jelent meg, a legtöbb a Népszabadságban (165), vidéken a Békés Megyei Hírlapban (75). 2003-ban (Fogyatékos Emberek Európai Éve) már sokkal több volt az írás, öszszesen 2448 szólt a sérültekrõl. 2003 óta – amit az Európai Unió a fogyatékos emberek európai évének nevezett ki – kedvezõ tendencia figyelhetõ meg a cikkek hangvételét tekintve is. Ezzel együtt nem ítélhetõek el azok a törekvések, amikor egy-egy lap szívszorító fotót közölve gyûjtést rendez egy-egy hátrányos helyzetû vagy súlyos egészségi állapotban lévõ gyermek számára. Igaz, hogy ez nem a klasszikus értelemben vett integrált megközelítése a fogyatékosságügynek, azonban annak a családnak, annak a gyermeknek komoly segítséget jelenthet. Természetesen egészen más a bulvársajtó, a napilapok és a szakmai és közéleti folyóiratok közelítése a témához. A gyakorlat szerint a bulvársajtó – funkciójának és az olvasóközönség igényeinek megfelelõen – többnyire „kis színes”-ekben

23


vagy egy-egy tragédia, megható történet, felháborító jogsértés esetén nagy, látványos, érzelmes, olykor érzelgõs, képes beszámolókban kezeli a témát. A nagy létszámú olvasótábort magáénak tudó országos és helyi napilapok ritkábban foglalkoznak a fogyatékos embereket érintõ problémákkal, eseményekkel, de ha erre sor kerül, akkor az többnyire szakszerûen, a témát alaposan körüljárva, az érintettek minél szélesebb körét megszólítva történik. A szakmai és közéleti folyóiratokra még jellemzõbb az alaposság és a széles látókör, aminek nyilvánvaló oka, hogy sokkal több idõ és eszköz áll rendelkezésükre a napilapokhoz képest. Az internetes médiáról sem szabad megfeledkezni, hiszen ez az a lehetõség, mely a fogyatékos emberek számára egyre közelebb hozza a világot, az információkat. Fontos, hogy az „oldalak” mindenki számára elérhetõek legyenek, jó lenne, ha egyre több „vakbarát” honlap készülne el. Ehhez segítséget nyújt az Informatika a Látássérültekért Alapítvány, mely egy szempontsort is összeállított (megtalálható a www.latoter.hu és a www.paramedia.hu honlapokon további hasznos információkkal egyetemben).

2.4. Az mûsorkészítés „technikái” fogyatékossági ágak szerint A fogyatékos emberek is különbözõek, fogyatékosságuk szerint mások és mások, ezáltal különféle bánásmódot igényelnek. Az alábbiakban a riportalanyokat és a velük kapcsolatos speciális gyakorlati tudnivalókat fogyatékosságuk típusa szerint mutatjuk be. Értelmi fogyatékosok Talán a velük készítendõ riport a legnagyobb kihívás. Elõször is azért, mert különbözõ értelmi szinten vannak. Az értelmi sérültek rendszerint kísérõvel érkeznek, akik segíthetnek nekünk azzal, hogy elmondják, milyen fokú a sérültségük, mennyire képesek kommunikációra. Az enyhe fokban sérülteken sokszor külsõleg nem látszik a fogyatékosság, csak beszélgetés közben, a válaszaik alapján lehet rájönni. A súlyosabban sérülteknél gyakran elõfordulhat, hogy egy felnõtt ember 3 éves gyermek szintjén van a kommunikációban. Figyeljünk a kérdésfeltevésnél arra, hogy megzavarhatjuk a riportalanyt egy dupla kérdéssel, ezért ezt kerüljük el. Hogy ezt hogy kell érteni? Beszélgetõtársunk tudja, hogy hívják, és hány éves. Természetesen, ha egyenként tesszük fel a kérdést, válaszolni tud, de ha azt kérdezzük, hogy „hogy hívnak és hány éves

24


vagy?”, zavarba hozzuk és nem tudja, hogy melyik kérdésre válaszoljon, hogy mit várunk tõle, így nem kapunk megfelelõ választ. Bár sokkal alacsonyabb szinten van értelmileg, mint a kora, ennek ellenére egy felnõtt embert ne tegezzünk, csak ha ezt õ, vagy gondozója kéri. Vigyázzunk arra is, hogy ha úgy kérdezünk, hogy a kérdésben a válasz is benne van, lehet, hogy nem azt válaszolja, amit akar, hanem a megfelelés érdekében leutánoz, és azt válaszolja, amit mi sugalltunk. Ha ismerjük riportalanyunkat (velünk, akik napi szinten foglalkozunk a témával, ez többször elõfordul), talán nem hibázunk, de ezzel negatív képet is alkothatunk róluk. Sok esetben az értelmi sérültek külsõ, látható negatív szokásokkal, jegyekkel is rendelkeznek. Pl. a Down-szindrómás emberek gyakran nyújtogatják a nyelvüket, a halmozottan sérülteknek folyhat a nyáluk, vagy egyéb, az ép emberek számára nem gusztusos megnyilvánulásaik vannak. Nem hazudunk, ha nem ezekre élezzük ki a képet, de eltitkolni sem célszerû. Hogy milyennek láttatjuk õket, ez már befolyásolja a róluk alkotott képet. Ha sikeres, jó riportot akarunk készíteni velük, riport elõtt próbáljuk megismerni alanyunkat, beszélgessünk vele, fogadjon el õ is minket. Mutassuk meg a berendezéseket, hagyjuk, hogy kicsit megszokja ezeket. Az erre fordított idõ nem felesleges és nem pazarlás, a riport minõségét tekintve többszörösen megtérül. Sok közöttük a tehetséges mûvész, jó sportoló és a képességeinek megfelelõ munkában remek munkaerõ. Nagyon szép és tartalmas anyag készülhet róluk, amellyel segíthetünk elfogadni õket. Gondot jelenthet, hogy olykor a szülõ, gondozó igyekszik helyettük megszólalni, szerepelni, ezt némi ügyességgel, udvarias hárítással, empátiával kell megoldanunk. Siketek és nagyothallók Az esetek legnagyobb részében ép értelmû, iskolázott, olykor magasan kvalifikált beszélgetõpartnerek, akik csak beszédükben és hallásukban térnek el ép társaiktól. Ugyanolyan munkát tudnak végezni, mint bárki más és ugyanolyan értékekkel rendelkeznek, mint más emberek. Nem segít, sõt ront a helyzeten, ha hangosabban vagy kiabálva beszélünk velük, mert a hallás minõségén ez nem javít, viszont a szájrólolvasási képet (az artikulációt) jelentõs mértékben torzítja. Riport elõtt írásban, telefaxon, e-mailben, sms-ben beszéljük meg velük azt, hogy hogyan segíthetünk nekik a jobb kommunikáció érdekében, mik azok a módszerek, amivel könnyebben megértethetjük magunkat. Kérdéseink feltevésénél – ha igénylik – használjunk jelnyelvi tolmácsot, és a közlésnél

25


feliratozzunk. Annak ellenére, hogy sokunk számára nem vagy nehezen érthetõ a beszédük, mert nem artikulálnak jól, úgy kell beszélnünk velük, mint az ép riportalanyainkkal szoktunk. Mi, halló emberek gyakran elkövetjük azt a hibát, hogy a beszéd tökéletlensége miatt azt feltételezzük, hogy akinek rossz a hallása, az egyben értelmi fogyatékos is. Nem követhetünk el nagyobb hibát, mint ha ezt éreztetjük beszélgetõtársunkkal, anélkül, hogy megbizonyosodtunk az ellenkezõjérõl. Majdnem ekkora hiba, ha nem vele, hanem a tolmácsával vagy a kísérõjével próbálunk beszélni „a feje fellett” õt szinte kizárva a beszélgetésbõl. Tudnunk kell, hogy a jelenlévõ tolmácsnak kötelessége minden szavunkat fordítani, még akkor is, ha történetesen vele beszélünk, ezáltal biztosítva, hogy siket vagy nagyothalló beszélgetõtársunk ne szoruljon ki a párbeszédbõl.

Fotó: GYISM Fogyatékosügyi Miniszteri Biztosi Hivatalának és a Sportügyekért Felelõs Helyettes Államtitkárság Fogyatékosok Sportja Osztályának munkatársai.

Vakok és gyengénlátók A vak vagy súlyosan gyengénlátó emberek esetében is sokszor elõfordul az elõbbi helyzet azzal tetézve, hogy õk hallásuk birtokában elsõkézbõl értesülnek arról, ha nélkülük próbálnak róluk kommunikálni. Egyszer panaszkodott egy vak tanárnõ, hogy nem szeret kísérõvel menni sehova, mert nem Õt kérdezik,

26


hanem kísérõjét. Ne essünk ebbe a hibába. A vak vagy gyengénlátó emberek értelmileg többnyire szintén épek, sõt korlátozott életterük miatt idejük jelentõs részét tanulással, mûvelõdéssel töltik, így sokan magasan kvalifikált, többdiplomás értelmiségiek. A velük készült riportokban általában a szóhasználattal van komoly gondunk, pedig õk ugyanazokat a kifejezések használják hasonló élethelyzetekben, mint mi, pl.: „nem látod?” és ugyanúgy köszönnek, mint mi: viszontlátásra. Néznek tv-t, járnak moziba, színházba és olvasnak könyvet. Persze mindezt segítséggel vagy speciális eszközök igénybevételével. A könyvtáruk hangos könyvtár vagy Braille-írással készítették el számukra a könyveket. Amióta elterjedt a számítógép és remek programok készültek, ugyanolyan tájékozottak, mint mi. Bármirõl lehet velük beszélni, ha érzik, hogy egyenrangú félként kezelik õket. Párszor végigvezetve az ismeretlen helyszínen, remekül tájékozódnak és természetes lesz mozgásuk. A verbalitás terén semmilyen különleges bánásmódot nem igényelnek. Mozgáskorlátozott emberek A velük való beszélgetés olyan érdekes, sokrétû, izgalmas lehet, mint bármelyik ép emberrel, ha ugyanúgy kezeljük õket, mint ép társaikat. Sokszor megtévesztõ, ha izomsérülésük van, vagy agysérülés miatt mozgáskorlátozottak, mert ilyenkor beszédük torzult lehet. Azért, mert hibásan formázza a szavakat vagy nehezen beszél, ugyanolyan ép gondolatisággal rendelkezhet, mint bármelyikünk, tehát joggal várja el tõlünk, hogy normális emberként kezeljük. Sérülésükre nyugodtan rákérdezhetünk, ha nem akarnak róla beszélni, ezt elmondják, de pontosan érzik azt, ha nem merünk róla beszélni, ha minden mondatban megpróbáljuk megkerülni a témát. A mozgássérült ember csak mozgásában korlátozott, egyéb tevékenységében nem. Riportkészítés elõtt tudakozódjunk, hogy hogyan közlekedik, kell-e biztosítani parkolót, tud-e lépcsõn járni, vagy kerekesszékben ül, így megfelelõ bejáratot kell számára biztosítani. Gyakran szembesülnek azzal, hogy amikor rákérdeznek, hogy akadálymentes-e a riport helyszíne (pl. egy stúdió), vagy azt sem tudja a kérdezett, hogy mit jelent a kifejezés, vagy azt válaszolja, hogy „ó, van néhány lépcsõ, de majd segítünk”. Fontos, hogy igényel-e rámpát és liftet a stúdióba vagy helyszínre jutáshoz, amibe be tud menni a kerekesszékével is. Az ilyen típusú segítség, azaz az emelgetés, húzás-vonás megalázó és balesetveszélyes, így jogosan nem vállalják, hogy felvigyék õket kézben. Szerencsés velük ülve beszélni, ha a riporter áll,

27


a kerekesszékbõl állandóan fel kell nézni, a bottal közlekedõ ember számára pedig fárasztó lehet a hosszú ideig tartó álldogálás. Nem kell eltitkolni segédeszközét, végtaghiányát vagy járáshibáját. Ha számára természetes körülmények, tevékenységek közben készül a felvétel, életszerû lesz, nem bántó. Munkájukra, a bemutatásra szánt cselekvésre vagy az elmondott szövegre fog figyelni a nézõ. Természetesen ezek csak tanácsok, javaslatok, amiket talán jó megfogadni, mert hibái minden embernek vannak, kisebbek vagy nagyobbak, láthatóak vagy nem láthatóak. Nekünk sem kellemes, ha hibáinkat helyezik elõtérbe, és eszerint alkotnak rólunk véleményt. Ezért a legfontosabb, hogy reális és ha lehet, pozitív képet alkossunk a fogyatékos emberekrõl. A nézõk gondolkodását nem tudjuk máról holnapra megváltoztatni, de alakítani, formálni lehet. Lehet segíteni abban, hogy ne váljon csodabogárrá a sérült ember, hogy természetes legyen a látványa, és segítõ szándékkal közelítsenek feléjük, ne szemérmesen elforduljanak tõlük, hanem fogadják el õket és egyenrangú emberként kezeljék.

28

3. rész A mûvészet és a sport szerepe a fogyatékos emberek életében Litavecz Anna, Rapai Nándor, Várkonyi Attila


Ez a fejezet sok-sok, nagyrészt személyes tapasztalatot, szubjektív benyomást tárgyal, egyik szerzõje, Rapai Nándor egyes szám elsõ személyben írta meg élményeit. A szerkesztõ tudatosan, mintegy elõre megfontolt szándékból nem változtatott ezen a stíluson, mert azzal csökkentette volna a leírtak értékét és hatását.

A mûvészet és a fogyatékos emberek „A mûvészetben a siketek hallanak, a vakok látnak, a bénák járnak, minden fogyatékosság teremtõ és magasrendû erõvé válhat.” (Pilinszky János) Szeretnék egy kicsit szubjektív lenni. Mintegy húsz éve már, hogy forgatásaink során olyan sérült fiatalokkal találkozom, akiknek az alkotás, a mûvészet az életük része, mindennapjaik öröme, s ha el is vett a természet tõlük valamit, mert bicebócák lettek, mert látni csak a szívükkel tudnak, a szemükkel nem, mert gondolkodásuk akadozó, de érzelmeikben gazdagok, mégis fogyatékosságuk valóban teremtõ erõvé válik. Lehetne okos gondolatokat megfogalmazni, arról beszélni, hogy a mûvészi törekvések sehol nem érnek el olyan rehabilitációs hatást, mint a sérült embereknél, vagy arról, hogy a sérülések okozta frusztráltságuk miatt is nélkülözhetetlen, hogy akár alkotóként, akár mûélvezõként megmerítkezzenek a mûvészetekben. A mûvészet egységes, nem szabad és nem is lehet különválasztani az épek és a sérültek mûvészetét. A mûvészetben minden létrehozhat értéket, a sérült és az ép állapot egyaránt, attól függõen, hogy a mûvész mely állapotban lel önmagára. Sokszor éppen az érzékenyebb lelkivilág, a megszenvedett sérülés, az ellene folytatott belsõ dacos harc teszi alkalmassá az embert arra, hogy mûvészi értéket hozzon létre. A mûvészet a sérült embernél valóban a rehabilitáció fontos része is lehet, egy más, magasabb rendû életminõség eszköze.

31


Néhány „morzsa” a sérült alkotókkal való kapcsolataimból Pali tizenéves korában kezdett megvakulni. Állapota rohamosan rosszabbodott, addig is csökkentlátó volt, kevés látásmaradvánnyal, de közelrõl még jól ki tudta venni az arcvonásokat, Katiét is, aki osztálytársa volt a vakok általános iskolájában. Kati is hasonlóan látta Palit, sokat sutyorogtak, nevetgéltek együtt, így, közelrõl. A két kamasz amúgy is közel került egymáshoz. Szakköri munka alkalmával találkoztam velük, úgy tizenöt évvel ezelõtt, és aztán még néhányszor. A szakkörben kis szobrokat készítettek a többiekkel együtt, emlékszem, egy dán vendégszobrász volt a tanár, és a jobb darabokat karácsonykor eladták. A legügyesebb Pali volt, az indiai elefántjait jól megjegyeztem. Tavaly Csobánkára hívtak minket, a siket-vak szobrászkör alkotóházába, nézzünk körül, ismerkedjünk az alkotókkal, mert alkotók õk is. Ott volt Pali. Az indiai elefántról ismertem rá, elõzõ nap is azt készített. Már egyáltalán nem lát, sõt egyik fülére is teljesen megsiketült. Pali aznap elkezdett készíteni valamit. A tanfolyamvezetõ mûvész odakészítette az agyagot, és néhány szó szakmai instrukció után Pali dolgozni kezdett. Felhordta az agyagot, és egy arcot kezdett formálni. Hátul kezdte a fejet kidolgozni. Délre már loknis fürtök simultak az õszi fényben az agyagból, szinte fésülni lehetett, délutánra már ráismertem a tizenöt évvel ezelõtti Katira. Úgy látszik, Pali számára vonásait a megszépítõ emlékezet megõrizte. Nem találkoztak azóta. Amúgy csak véletlen volt, hogy Pali azon a napon Katit alkotta meg. Elõször, tizenöt év óta. „Keresd meg légyszíves! Jó lenne még egyszer látni” – kérte tõlem. A nézõtéren legalább ezer ember, a vidéki színház tele van nézõkkel, részben sérültekkel, részben érdeklõdõkkel, szakemberekkel. Zolival a színpadon Varga Miklós. Segít énekelni nagysikerû számát, a Vén Európát. Zoli közel húszéves, a színpadra két botra támaszkodva, segítõkkel jutott fel. Az egész fiú nem több úgy negyven kilónál, tán annyi sem. A fesztivál harmadik

32


napja tart, Zoli sokadik szám a Speciális Mûvészeti Mûhely Egyesület nemzetközi fesztiválján. Hangja még erõtlen, ahogy elkezdi, el-elcsuklik, Varga Miklós halkan besegít. Aztán Zoli egyre jobban belelendül, a refrén már tisztán, erõteljesen árad szét a színházteremben. „Ezért kérlek, becsüld meg Õt, A vén Európát, a büszke nõt. Ezért kérlek, becsüld meg Õt, A vén Európát, a gyönyörû nõt.” Zoli énekel. Számára már megszûnt a külvilág, megszûnt õ maga is, csak a vén Európa van, a büszke és gyönyörû nõ. A nézõtéren a sérültek állva tombolnak és tapsolnak. Úgy érzik, a siker övék is, mert Zoli közülük való. A Komédium. A díszletraktárt mára kiürítették, ez történik minden hónapban egyszer immár hét éve. Egy estére nézõtér lesz a díszletraktár. Ma is teltház van. Ma egyike vagyok a 22 nézõnek. Ennyien férünk a nézõtérre, ez minden bizonnyal Európa legkisebb nézõtere. ...„Hogy meséjjek? Ha nem vagy olyan beköpõs, mint a Manci néni nõvér, akkó meséhetek. Nem vagy? Akkó jó, meséhetek, de ne mongyad e senkinek, me eztet csak neked mondom, me te a barátom vagy. Tudod, szokok én gondókonni. … Nekem állandójan van gondókodó hejjem … A kucó, itten a kazánháza mögött, az csak az enyim ottan. A kucó…” Így kezdõdik e különleges darab, a Kucó címû regény színpadi változata, Kálloy Molnár Péter egyszemélyes, zseniális elõadásában, arról a különleges zárt világról, egy értelmi fogyatékos fiú mindennapjairól, amelyet Böszörményi Gyula örökített meg regényében. Az író súlyos mozgássérült, disztrófiás. Neki az írás lehetõség, hogy az élet értelmet nyerjen. Senki nem vitatja, hogy író, nagyon jó író. Novellái, meséi, regényei, forgatókönyvei jelentek meg. A bénák járnak… Minden fogyatékosság teremtõ, és magasrendû erõvé válhat…

33


Sorolhatnám tovább a személyesen átélt példákat nagyon sokáig. Látogatás a szájjal-lábbal festõ mûvészeknél; Zsuzsánál a Baba utcában, aki vastüdõvel él régóta, és sokadik kiállítását nyitja meg. Hallgatom Tamás zongorajátékát az Almási téri Szabadidõ Központban, amikor a világot járva visszatért sorstársai közé, hogy a tapintható kiállítás elõtt megörvendeztesse a közönséget. Élvezem a siket mûvészek színpadi elõadásait és az ép színészek különleges, jelelve megtanult játékát (Molnár Ferenc: Liliom). Tapsolok a Baltazár Színház sérült fiataljainak, mûvészeinek, részt veszek azon a film- és hangjátékfesztiválon, ahol szintén a sérült fiatalok mutatták be film- és hangjátékalkotásaikat – mondom, sorolhatnám a végtelenségig. Csak érzékeltetni szerettem volna, hogy Pilinszky János mondata pontos, találó és nagyon igaz. Kicsit másképp értékelem az értelmileg sérült fiatalok mûvészetét. Akárcsak a sportban, itt sem szabad az épek legkiválóbb teljesítményeit számon kérni rajtuk. Nem kell keresnünk professzionális alkotómûhelyeket. Az értelmileg sérült emberek is eljuthatnak magas szintû alkotótevékenységhez, de a speciális mûhelyekben végzett mûvészeti tevékenység egyrészt inkább mozgalom, másrészt az életminõség javításának nélkülözhetetlen alkotóeleme. 1986-ban, a Heves megyei Andornaktályáról indult el számukra egy mozgalom, elsõsorban néptánc- és népdalcsoportokat szerveztek a felnõtt értelmi sérülteket gondozó bentlakásos intézetekben. A mozgalom gyorsan tért hódított, és 1990-ben megalakult a Speciális Mûvészeti Mûhely, amely az értelmileg sérült emberek különbözõ mûvészeti tevékenységeit fogta és fogja össze ma is. Tanfolyamokat szerveztek, amelynek keretében kulturális foglalkozást végzõ pedagógusok hivatásos mûvészek segítségével sajátították és sajátítják el a néptánc, társastánc, színpadi játék, bábjáték és zenetanítás speciális fogásait. Az alkotótáborokban kerámia-agyagozást, bõrmûvességet, nemezelést, fafaragást, gyöngyfûzést, szövést, hímzést, rajzolás-festészetet tanulnak. Minden évben szervez regionális és nemzetközi fesztiválokat is a Speciális Mûvészeti Mûhely, s ezeknek ma már nagy rangjuk van. Az ország nagyvárosai adnak otthont a fesztiváloknak, ahol mintegy 1200-1500 fiatal találkozik egymással és az érdeklõdõkkel az intézetekbõl és külföldrõl. Prózai és zenés színpadi játékokat, 34



bábjátékokat adnak elõ, mûveikbõl kiállításokat, tárlatokat rendeznek és a szakemberek tudományos konferenciákon vitatják meg a mûvészeteknek a sérültekre gyakorolt hatását. A fesztiválok nyitó felvonulásaival, szabadtéri bemutatóival és a kísérõ rendezvényeikkel igyekeznek elfogadtatni a fogyatékos emberek világát a társadalom ép tagjaival.

A sport és a fogyatékos emberek Amikor fogyatékosok sportjáról beszélünk, ismét felbukkan az integráció-szegregáció problémája. Mint az majd az alábbiakban olvasható lesz, a fogyatékos emberek különbözõ fogyatékossági ágak szerint szervezõdõ sportmozgalma komoly múltra tekint vissza. Kiemelkedõ eredményeket természetesen többnyire saját versenyeiken értek el, de nem szabad megfeledkezni Rejtõ Ildikóról, a súlyos nagyothalló olimpiai bajnok vívóról, Takács Károly kétszeres sportlövõ olimpiai bajnokról, aki azt követõen, hogy egy balesetben elvesztette a jobb kezét, bal kézzel érte el világraszóló eredményét vagy Halassy Olivérrõl, aki 35


lábamputáltként volt az olimpiai bajnok vízilabdacsapat tagja két ízben is 1932ben és 1936-ban, valamint úszóként Európa-bajnok lett. Nem csak hazánknak vannak ilyen hõsei, Eduard Zenovka olimpiai ezüst- és bronzérmes öttusázó fél vesével és, Marla Runyan vak középtávfutó olimpikon és paralimpikon, az idei athéni olimpián középdöntõs volt. A fogyatékos sportolók megjelenése az épek sportversenyein többnyire sikert és annak elismerését eredményezi, hogy az Õ teljesítményük is sportteljesítmény, s nem valamifajta „rehabilitációs célú mozgolódás”. Amikor a Hosszú Távú Országos Triatlonbajnokságon (IRONMAN) Nagyatádon évrõl évre sikerrel teljesítik a fogyatékos sportolók (ki egyéniben, ki váltóban, a kerékpáron a vak sportolók pl. tandemben) az embertpróbáló távot (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás), akkor az senki számára nem kérdés, hogy teljesítményük legalább annyit ér, mint ép társaiké. Ekkor érezhetõ leginkább az integrált sportesemények szemléletformáló hatása is, ismerünk olyan ép – ma már – sportolókat, akik fogyatékos társaik eredményeit, küzdelmeit látva szánták el magukat az életmódváltásra és az aktív sportra. Amikor egy vak és egy látó ember közösen gyõzi le a távot és önmagát, az olyan élményt jelent, mely semmi mással nem pótolható. Fotó: GYISM Fogyatékosügyi Miniszteri Biztosi Hivatalának és a Sportügyekért Felelõs Helyettes Államtitkárság Fogyatékosok Sportja Osztályának munkatársai.

36


S most következzenek ismét Rapai Nándor személyes élményei. Sydneyben a Paralimpián az atlétikai stadionban a 100 méteres síkfutás döntõje következik. (Mit gondol a kedves olvasó, két mûlábban futva, mennyi a világcsúcs? Megmondom: 10:9 mp. Ezzel az épek között is helyt lehet állni idehaza.) Nyolc ember elrugaszkodik és vágtat a cél felé. A vezetõ olasznak kilazul a mûlába. Nem tud tovább futni. De igen! Lecsatolja, hóna alá kapja, és egy mûlábon ugrál tovább a célig. Tombol a közönség. Egy ember megint legyõzte önmagát. Régen nem arról van már szó, hogy sérült, vagy nem sérült valaki, nem egyszerûen egy sportoló embert látunk, hanem olyat, aki diadalmaskodik önmaga felett is. „Önmagunkat legyõzni az egyetlen és tökéletes gyõzelem.” – Engelhardt Kati, paralimpiai úszóbajnok mondta ezeket a szavakat. Nemrégiben a sérültek sportja történetérõl egy dokumentumfilmet készítettünk. A legvégén Szekeres Pált, a háromszoros paralimpiai vívóbajnokot idéztük (aki sérülése elõtt az épek közt is olimpiai érmes volt). Azért szeretném idézni most is, mert nagyon találó, amit a sportolókról – a fogyatékos sportolókról – mondott: „Nagyon sok fogyatékos ember itt találja meg élete értelmét, azt a motiváló közeget, ahol õt elfogadják, és nem a fogyatékossága, hanem az emberi értékei meg a sportteljesítménye alapján ítélik meg. Mert a fogyatékosoknak az a legnagyobb baja, hogy õket fogyatékosságuk alapján kezelik. Nézd! Ott van egy féllábú! És akkor mi van? Attól õ még lehet kiváló apa, zseniális szakember, ahol a fél láb éppen nem kell. És ha jól meggondoljuk – képletesen, átvitt értelemben – minden ember féllábú…” A fogyatékossággal élõ ember számára igen gyakran a sport jelenti a kapaszkodót, amely tartalommal tölti ki az életét. Az elõbb Szekeres Pált idéztem. Azzal, hogy egy aktív élsportoló került 1998-ban a témával foglalkozó minisztérium

37



fogyatékos sportolókkal foglalkozó helyettes államtitkári székébe, a hivatalos kormánypolitika is elismerte a sérültek sportját, mintegy deklarálva, milyen fontos a fogyatékos emberek számára a sport. Éppen ideje volt, mert az esélyegyenlõség megteremtéséért a társadalom sokáig semmit, illetve nagyon keveset tett. Pedig a sérült emberek többsége nem passzív. Különbözõ formában próbálja saját hiányosságait kompenzálni, arra törekszik, hogy hátrányait behozza. Sokan ezt a sporton keresztül teszik. Nem egyformán tudják feldolgozni a sérült emberek kényszerû állapotukat, ki jobban, ki kevésbé képes felülkerekedni önmagán („Az ember mégsem arra született, hogy legyõzzék.” 2 ), de a sérültség mindenképpen megnehezíti az alkotó önkifejezést, azt, hogy értelmes életet éljen az illetõ. A siker itt is ugyanolyan örömöt vált ki, mint az épeknél. Az egyenlõ esélyekkel rendelkezõ vetélytársak feletti diadal pedig az önértékelési szintet is megemeli. A fogyatékosok sportja hazánkban több mint száz évre tekint vissza. A továbbiakban ezt a történetet mutatom be röviden: 2

Szekeres Pál

38


A siketek és nagyothallók sportjának, a mozgássérülteknek, a vakoknak és gyengénlátóknak, az értelmileg sérülteknek és a szervátültetett sportolóknak is megvan a maguk sporttörténete. Siketek és nagyothallók sportja 3 Váratlanul, de a sérült sporttársadalom nagy örömére, a Nemzet Sportolója címet a 12 kiválóság között egy siket asztaliteniszezõ hölgy is megkapta, mintegy hivatalosan is elismerve, hogy az õ sportteljesítménye ugyanolyan értékû, mint az épeké. Õ Weltner Györgyné Ivánkai Mária. 204-szeres válogatott, 7 siketlimpián vett részt, 8 aranyat, 6 ezüstöt, 3 bronzot szerzett. Európa-bajnokságokon 3 aranyat, 1 ezüstöt, 2 bronzot nyert. Nem mellesleg 34 országos bajnoki címet szerzett. 1954-ben volt elõször magyar bajnok, utoljára 1978-ban. 25 éven keresztül erõssége volt a sérültek sportjának. Jó helyre került az elismerés. Az elsõ híradás még a XIX. század végére datálódik. 1893. május 28-án Seignemartin Ferenc siket kerékpáros sikerérõl írtak a lapok. Az MTK nagy országúti versenyén, az Aszód–Budapest 35 km-es távolságú kerékpárversenyen bronzérmet nyert. A Magyar Siketek Sport Clubja 1912-ben alakult meg. A siket fiatalok a budapesti grundokon focizgattak és felvetõdött, hogy szervezni kellene egy labdarúgócsapatot. Így alakították meg a Siketnéma Sport Clubot (SSC). Abban az idõben nem volt támogatás, saját erõbõl tartották fenn magukat. 1926-ban az SSC a CISS, a Siketek Nemzetközi Sportszövetségének tagja lett. Rá két évre, a II. Siketlimpiai Játékokon aratták a magyarok az elsõ gyõzelmüket. Mindjárt két aranyat is szerzett akkor Kraszner Vilma úszó. Õ egyébként a következõ Játékon, 1931-ben Nürnbergben is aranyérmes lett. Említsünk meg itt egy másik úszóhölgyet is, Unghváry Gizellát, aki két aranyat szerzett. Ezt mindketten megismételték az 1935-ös Játékokon. A legközelebbi fontos dátum 1952: közel négy évtizedes várakozás után a siketek sportpályát kaptak. Visszatérve a nemzetközi porondra, 1955-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismerte a CISS-t, mint „olimpiai rangú, nemzetközi szövetséget”, így az alapszabályt az olimpia szellemének megfelelõen módosították. Ennek értelmében viszont az olimpiai szót, és az ötkarikás emblémát a CISS nem használhatta. 3

A fogyatékosok sportjának története (szerk.: Litavecz Anna) Budapest, 2003. GYISM Vasák Iván 11–32.

39


1957-ben Milánóban 10 elsõ helyet szereztünk a Siketlimpiai Játékokon. A Játékokat 1965-ben Európán kívül, az Egyesült Államokban tartották. A szokatlan körülmények ellenére is nagyszerûen helytálltak a magyarok. 19 érmet szereztek, ebbõl 7 csillogott „aranyosan”. Hosszú lenne felsorolni az összes sportsikert. A siketek sporttörténete során kezdetektõl nagy népszerûségnek örvendtek bizonyos sportágak, az asztalitenisz mellett elsõsorban a labdarúgás, az úszás és a vízilabda. Nem volt olyan Siketlimpiai Játék, ahonnan a magyarok nem éremmel „megrakodva” tértek volna haza. Az utolsó nyári világjátékok Rómában volt, a következõ 2005-ben Melbourneben lesz. A magyar siket sportolók eddig 46 aranyat, 44 ezüstöt, és 9 bronzérmet hoztak el a Siketlimpiai Játékokról a különbözõ sportágakban. A parasport és a paralimpiai játékok, a mozgáskorlátozottak sportjának története 4 A paralimpiai játékok története 1948-ban kezdõdött azzal, hogy az Angliai, London melletti Aylesburgyben mûködõ Stoke Mandeville-i kórház (gerincsérülési központ) hadirokkantjaival 1948. július 28-án a londoni olimpiai játékok nyitónapján dr. Ludwig Guttmann professzor, a kórház igazgatója megrendezte az elsõ Stoke Mandeville-i versenyt. Ez íjászverseny volt és óriási élményt jelentett az érintettek számára. A kórház orvosai a sportot a gyógykezelési folyamat részévé tették, ezzel megalapozták a rehabilitációs programok sporttal történõ kiegészítését. Így a rehabilitációs sport nagyban hozzájárult fizikai állapotuk, napi kondíciójuk, és erõnlétük fejlesztéséhez. Egyúttal pedig visszaadta az emberi önbecsülés érzését és élményét. Ezáltal meg is teremtõdtek a társadalomba való újbóli beilleszkedés emberi feltételei. Más angliai kórházakban is elkezdtek sportolni a betegek és évente megrendezték növekvõ létszám mellett a Stoke Mandeville-i Játékokat, nemcsak íjászatban, de atlétikában, vívásban, asztaliteniszben és kosárlabdában is. A Játékok nemzetközi részvétele 1953–55 között egyre nõtt. Ezért végig kellett gondolni a játékszabályokat, a sérülésspecifikus kategorizálást, és mindezt 4

A fogyatékosok sportjának története (szerk.: Litavecz Anna) Budapest, 2003. GYISM Nádas Pál 51–75.

40


egységes nemzetközi szabályozó rendszerbe kellett foglalni. 1958-ban megalakult az elsõ nemzetközi sportszövetség a mozgáskorlátozottak számára. 1960ban a soron következõ Stoke Mondeville-i Játékokat a XVI. Nyári Olimpia helyszínén, Rómában rendezték meg, közvetlenül az Olimpia után. Ettõl kezdve négyévenként, az Olimpia helyszínén és után a Paralimpiát is megrendezik. Menjünk kicsit vissza idõben, hiszen idehaza is felismerték már korábban a sport rehabilitációs értékét és embert formáló erejét. A „Nyomorék Gyermekek Országos Otthona” – amely a mai Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon jogelõdje – orvosai és pedagógusai már jóval korábban jutottak erre a felismerésre és 1929-ben megalakították a Nyomorékok Sportegyesületét. Rendszeresek voltak a sportfoglalkozások. Sajnos, a II. világháború után megszüntették a magas szintû, Európa-szerte elismert komplex rehabilitációs tevékenységet, amely az Otthon hírnevét is adta. A ’60-as és ’70-es évekig nemkívánatos személy volt hazánkban a mozgássérült, és úgy általában a sérült ember, mivel nem testesítette meg a szocialista embertípust… Végül is az iskola tanárai (Fejes András, Tauber Zoltán) és diákjaik 1970-ben megalakították a mozgáskorlátozottak Halassi Olivérrõl, a lábszáramputált kétszeres olimpiai bajnokról elnevezett sportegyesületet, bevonva más tanárokat és az iskolán kívül sportoló mozgáskorlátozottakat is. Hazánk mozgássérült sportolói az utóbbi évtizedekben kapcsolódtak be szervezetten a világversengésekbe. Elsõ paralimpiai érmünket 1972-ben Heidelbergben szerezte dr. Fejes András, itt már 43 ország képviselõi versenyezhettek. 1976-ban a „Torontó Olimpiádon” kaptak elõször hivatalos versenyengedélyt az amputált és a vak sportolók is. A látássérültek atlétikában és csörgõlabdában, az amputált sportolók 9 sérültségi kategóriában, atlétikában, úszásban, asztaliteniszben, lövészetben és röplabdában versenyezhettek. Így már szélesebb, más eredetû sérültségû sportolói rétegek számára is lehetõvé vált a versenyzés. Ezzel megindult a sporteszközök látványos technikai fejlõdése is, a gyártó cégek pedig felfedezik a „piacot”. A kerekesszékek egyre könnyebbek és egyre gyorsabbak lettek. A gyógyászati segédeszközöket és speciális sporteszközöket jól ki lehetett próbálni a parasportban.

41


1983-tól vált lehetõvé, hogy Magyarország is csatlakozzék a nemzetközi sportszervezethez. Az addigi legsikeresebb paralimpiai szereplésünk volt a New York-i, 31 sportoló indult, 13 aranyat, 11 ezüstöt, és 5 bronzérmet szereztünk. Szinte mindenkire jutott egy érem. Különösen úszásban jeleskedtünk, Jeszenszky Attila és Dukai Géza úszók 3-3 egyéni elsõséget szereztek. A kormány csak a Paralimpiát követõen hozta meg a döntést, hogy a magyarok nem vehetnek részt a Los Angeles-i olimpián, válaszul az 1980-as moszkvai olimpiát bojkottálló nyugati döntésre, így a parasportolók ekkor szerencsésebbek voltak ép társaiknál. A mozgáskorlátozott sportolók számára fontos év volt 1986. Pécsett rendeztek – idehaza elõször – világbajnokságot, ülõröplabdában. Elõször foglalkozott széleskörûen a sajtó, a televízió ilyen eseménnyel. Ettõl kezdve mondhatjuk, hogy felfedezték, igazi sportnak tekintették hazánkban is a mozgássérültek sportját. Ennek hatására újabb egyesületek alakultak, fontos konferenciát szerveztek 1988-ban, ahol elõször képviseltette magát egy helyen a Kelet és a Nyugat. E konferencia után szerepeltette sportolóit nemzetközi viadalokon a Szovjetunió, Bulgária és az NDK. A rákövetkezõ évben megalakult a Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetsége (MMS). A paralimpiai mozgalomhoz tartozó fogyatékossági ágak közül 1993-ban alakult meg a MÉS, a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége, és rá egy évre az MVGYSSZ, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Sport Szövetsége. Ezt követõen 1997-ben hozták létre közös ernyõszervezetüket, a Magyar Paralimpiai Bizottságot. Ezzel új szervezeti korszak kezdõdhetett el hazánkban a sportoló fogyatékosokért, a paralimpiai mozgalomért. 1996-ban Atlantában a Paralimpiai Játékok történetében elõször az értelmi fogyatékos sportolók is versenylehetõséget kaptak. A legutolsó Paralimpián 2000-ben, Sydneyben 121 ország, 3900 versenyzõje, 18 sportágban mérte össze tudását. Hazánkat 55 sportoló és 29 kísérõ képviselte 9 sportágban. Elõször fordult elõ, hogy minden sportágban edzõ, sõt edzõk is utazhattak. Az is elõször történt meg, hogy a Magyar Rádió és a Magyar Televízió is napi rendszerességgel tudósított az eseményrõl és arra is ekkor került sor elõször, hogy a sportolók elõre tudták, hogy az érmes helyezések megszerzése esetén milyen pénzjutalomban részesülhetnek (a magyarok 4 arany-, 5 ezüst-, és 14 bronzérmet szereztek).

42


E könyv nyomdába adásának napjaiban ért véget Athénban a XII. Paralimpia, ahonnan sportolóink 1 arany-, 8 ezüst- és 9 bronzéremmel tértek haza. A parasport 1998 óta önálló költségvetési tényezõvé vált. Sydneyre a felkészülést jelentõs mértékû állami forrás biztosította. Megindították a sportlétesítmények akadálymentesítési programját, elkezdõdött a szakemberképzés. Fontos döntés volt az is, hogy a parasportolók és edzõik is személyre szabott ösztöndíjban részesülhetnek, a bajnokok és edzõik pedig bajnoki járadékot kapnak.


A vakok és gyengénlátók sportja 5 A II. világháború elõtti idõben, a vakok esetében nem beszélhetünk versenyszerû sporttevékenységrõl. Csak a ’40-es évek végén kezdett szervezett, és rendszeres tevékenységgé válni a vakok sportja. Legelõször a sakkszakosztály alakult meg 1950-ben. Talán a sakk az, ahol a vak emberek is egyenlõ eséllyel 5

A fogyatékosok sportjának története (szerk.: Litavecz Anna) Budapest, 2003. GYISM Dénes József 33–49.

43


vehetik fel a küzdelmet az épekkel. Elsõsorban a diákok körében pezsgett a sakkélet. A vak sakkozók bekapcsolódhattak az épek versenyeibe, ma is rendszeres résztvevõi a különbözõ bajnokságoknak immár 54 éve. A szakosztály 1953 óta rendszeresen megjelenõ „Sakkiskolát” ad ki pontírásban, mely játszmákat, feladványokat közöl többek között. A magyar vak sakkozók a nemzetközi versenyeken is szép eredményeket értek el. 1964-ben indultak elõször a II. Sakkolimpián és mindjárt másodikak lettek. Az ún. levelezési küzdelmekbe is bekapcsolódtak és az elsõ Levelezési Sakkolimpiát 1971–76. között meg is nyerték. 2000-ben ünnepelte a szövetség fennállásának 50. évfordulóját. Nem csak a sakk, mint sporttevékenység támaszkodott az ifjúságra, a vakok iskolájára. A Vakok Szövetsége keretein belül 1957-ben megalakult az Atlétikai Szakosztály. Érdekesség, hogy az ’50-es évek elején, ún. levelezõ versenyt folytatott a magyar, a lengyel, az NDK csapat. Ez azt jelentette, hogy levelezés útján cserélték ki, hasonlították össze egymás eredményeit, melyeket a versenyeken jegyzõkönyveztek. Személyes vetélkedésre elõször 1956-ban került sor Prágában. A Vakok Nemzetközi Sportszövetsége 1951-ben alakult meg, és ez nagy lendületet adott a versenyeknek. Az Európa-bajnokságok, világbajnokságok mellett 1984-tõl a vak atléták is részt vettek a paralimpiákon. A magyarok az eddigi versenyeken 1 arany-, 3 ezüst- és 1 bronzérmet szereztek. Máig emlékszem a vak diákok elsõ nemzetközi atlétikai versenyére. Tüzér utca, 1991. Honvéd pálya: 60 méteres síkfutás. A célvonalnál minden pályán ott áll az edzõ, és szaggatott vezényszavakkal vagy sípjellel irányítja nem látó futóját. Vakok futnak a pályán. Ha az edzõ rosszul irányít, ha csak egy kicsit is vét, nagy baj lehet. Ütközhet a társával, nekimehet a szegélykõnek bármelyikük. Döntõ: Sanyi az esélyes. Nyolcadikos fiatalember, kemény kötésû, duzzad az izmoktól. A start után úgy száguld, mint egy látó. Nyílegyenesen, fantasztikus bátorsággal fut. Az operatõr végig veszi, alig tud elõle elugrani a célnál. Én bámulok. Hihetetlen! Sanyi az edzõje karjai közé borul, Vitkai Mari néni szeretettel öleli. Sanyi nemzetközi ificsúcsot futott. A felvett képek és a látottak megfogták írói vénával megáldott barátomat és szerkesztõtársamat, aki szép szöveget írt adásban a kliphez.

44


„Ifjú vak barátom! Honnan az erõd, hogy nekifeszülsz a szélnek? Honnan a bátorságod, amivel torkon ragadod a félelmedet? Honnan az akarat, amivel agyad Megparancsolja az izmaidnak A sötét ellen száguldásodat? Az erõ? A bátorság? Az akarat? Ez mind benned van. A bizalmat kaptad másoktól, amit Most megkettõzve visszaadsz, Hogy mindenki, aki Téged látva lát, Részese legyen az önmagad fölött aratott gyõzelmed mámorának. Mert csak így lehet teljes, oszthatatlan és közös világunk.” A vakok számára van egy különleges, speciális sport, ez a csörgõlabda. Magyarországon 1976 óta ismerik. Még a II. világháború után Németországban és Ausztriában alakult ki, a háborúban megvakult veteránok számára találták ki a katonák kondíciójának ápolására. Világszinten a Torontói Paralimpián rendeztek elõször bemutatót, a következõ évben Európa Játékokat Lengyelországban, majd ezt követõen Ausztriában pedig világbajnokságot. Idehaza 1982-ben került megrendezésre elõször a magyar bajnokság. (Aki nem jártas e sportágban: a csapatok 3-3 fõbõl állnak, 18×9 m-es a pálya, az alapvonalon 9 m széles kapuk állnak. A játékban a látás hiányát a jó hallás pótolja, a játékosok a fülükkel követik a csörgés útját. Csörgõlabdásaink 1981 óta számos világversenyen diadalmaskodtak. Háromszor lettek elsõk Európában. Sajnos eddig a paralimpiákon nem jött ki a lépés. Szólni kell még a tekérõl és a cselgáncsról is. Tekében 1994-ben jött létre az elsõ vidéki sportegyesület, legújabban 1999-ben indult meg a cselgáncsoktatás is a vakok körében, Sydneyben sikerült megszerezni a sportág elsõ érmét, majd ezt fokozva Athénban mindhárom versenyzõnk bronzérmes lett.

45



Az értelmileg sérült emberek sportja 6 Az értelmileg sérült emberek számára is fontos terület a sport. Két nagy sportszövetség fogja össze a versenyzõket. Az egyik versenysport jellegû: a Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége (MÉS), a másik egy különleges szervezõdés, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség, amely a divízió elmélet alapján végzi tevékenységét. Magyar Értelmi Fogyatékosok Sportszövetsége (MÉS) A MÉS-t 1992 õszén 13 szervezet alapította meg. Addig hazánkban nem létezett az értelmi sérültek versenysportját összefoglaló és irányító szervezet. A hazánkban élõ sérült gyermekek 90%-a tanulásban akadályozott. Számukra a sport nem egyszerûen örömforrás, verseny, hanem egyúttal az életre való felkészülés is, hiszen elsõsorban fizikai munkából fognak megélni. Az újonnan alakult sportszövetség nem volt könnyû helyzetben. Olyan verseny6

A fogyatékosok sportjának története (szerk.: Litavecz Anna) Budapest, 2003. GYISM dr. Gruiz Katalin 123–153. és Wisinger János 77–107.

46


formát kellett találni, ami az értelmileg sérült sportolóknak is sikerélményt ad, ugyanakkor megfelel az értelmileg sérültek nemzetközi szervezete, az INAS-FID szabályainak. A megalakulás után mindjárt „mélyvíz” következett. A magyarok is részt vehettek az Értelmi Fogyatékosok Paralimpiáján, Madridban. Itt a magyarországi kezdeményezések szakemberei találkozhattak a nemzetközi szervezet tagszervezeteivel, és véleményt cserélhettek a hazai elképzelésekrõl. Az INAS-FID szervezeteiben nyílt gondolkodásra leltek: „Az értelmi fogyatékosok számára nem kell egy másik világot teremtenünk, hanem meg kell tanítani a mi világunkat arra, hogy befogadja az értelmi sérülteket, az értelmi sérülteket pedig a mi világunkban való élésre, mozgásra, sportolásra kell alkalmassá tenni.” (Dr. Gruiz Katalin, a MÉS elnöke) 1994-ben elindították a sportágak népszerûsítésére és a családok bevonására a Családi Sportnapokat, létrejöttek az ún. nyitott sportklubok, amelyek minden értelmi fogyatékos ember számára elérhetõ edzéseket és programokat biztosítanak. Az évek során egyre több oktatási intézmény csatlakozott a MÉS-hez, ezzel együtt nõtt a szakemberek száma is a Szövetség körül. Új sportágak is létrejöttek a MÉS-en belül, elsõsorban csapatsportok, mint a kosárlabda, röplabda és labdarúgás. Nagy motiváló erõ volt az Atlantai Paralimpián való részvétel. Bár érmet nem szereztek a sportolók, de megalapozták a következõ Paralimpiára (Sydney) a sikereket. Addig is taroltak az úszók és az atléták a legkülönbözõbb nemzetközi versenyeken, Eb-ken, vb-ken. Sikersportág lett az asztalitenisz is. Sydneyben a MÉS válogatott a magyar paralimpiai csapat erõssége volt. Az egyik versenyzõ, Sánta Krisztián úszó egymaga 6 érmet szerzett, közöttük 2 aranyat. Ám nem csak az érmek számítanak. Hatalmas közönség drukkolta végig a versenyeket (egymillió jegyet adtak el a Paralimpián!), igazi sportolóként kezeltek mindenkit, idehaza a Sportcsillagok Gáláján az olimpikonokkal közösen léphettek fel, a legjobbak Magyar Köztársasági Érdemrendet kaptak. A sikerek ezután is folytatódtak, legutóbb 2004 tavaszán a Budapest Arénában megrendezett atlétikai világbajnokságon értek el szép sikereket a MÉS sportolók. Sajnos a sydneyi Paralimpiát követõen a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság kizárta az értelmi sérült sportolókat a részt vevõk közül, mert a gyõztes spanyol

47


kosárlabdacsapat tagjairól kiderült, hogy nem mindegyikõjük volt fogyatékos sportoló. Emiatt Athénban nem lehettek ott a magyar atléták, az INAS-FID kénytelen volt megalapítani saját Világjátékát, a Global Gamest. 2004 nyarán Svédországban a MÉS sportolói 7 arany-, 10 ezüst- és 10 bronzérmet szereztek. Ma már a MÉS tagszervezeteinek száma meghaladja a 120-at, a leigazolt versenyzõik létszáma 1600 felett van. Valószínûleg nem szerez mindenki paralimpiai érmet és nem áll fel valamilyen világversenyen a dobogóra, de a rendszeresen sportoló fiatalok biztos, hogy kötelességtudóbbak lesznek, szorgalmasabbak, és egészségesebben fognak élni. Magyar Speciális Olimpia Szövetség „Engedd, hogy gyõzzek, de ha nem gyõzhetek, hadd küzdjek bátran.” A Speciális Olimpia versenyein a cuberteni szellem érvényesül, és az igazi teljesítmény maga a részvétel. A sportolók nem „világklasszisok”, de a felkészülés, a szabályok betartása, a versenyek lebonyolítása, a fiatalok helytállása, teljesítménye mind megfelel az olimpia követelményeinek. A Speciális Olimpia versenyei kicsit mások, mint a többi verseny. A leglényegesebb az a kérdés, hogy a különbözõ súlyossági állapotok okozta esélyegyenlõtlenséget a versenyek keretében ki lehet-e küszöbölni valamilyen módon úgy, hogy minden versenyzõnek esélye legyen akár a gyõzelemre, akár a sikeres szereplésre? Ez fontos, mert többnyire középsúlyos, értelmileg sérült fiatalokról van szó. Igen, meg lehet teremteni a szükséges feltételeket, ha a versenyzés a hasonló állapotú versenytársak között történik. Ezt biztosítja a divízióelmélet, amely csak a Speciális Olimpia mozgalom sajátja. A divízióelmélet egyik legfontosabb szabálya – a sportszerûtlenség kizárása érdekében – az ún. diszkvalifikációs szabály. Az együtt versenyzõknek az elõfelmérések során nem lehet 15%-nál rosszabb vagy jobb a teljesítménye, így nagyjából egyforma képességûek kerülnek egy futamba egy adott sportágon belül. Ez ösztönzi a sportolókat és örömöt okoz nekik. A versenyzõket az elõbbiek szerint divíziókra osztják, így szinte mindenki lehet gyõztes, de érmet vagy helyezési szalagot biztosan kap.

48


Nyolcéves kortól szerepelnek a korcsoportok, és ha van megfelelõ létszámú versenyzõ, akár 30 év felett is versenyezhetnek. Az SO sajátossága az egyesített sport is. A csapatsportokban (kosárlabda, labdarúgás) szerepelhetnek ép sportolók is, megfelelõ arányban, sõt például atlétikában egy SO atléta és egy ép atléta együtt teljesítik a futószámot, és együtt értékelik teljesítményüket. Magyarországon az intézetben élõ értelmi sérültek körében alakultak ki versenyek a ’70-es években, mert az intézetben dolgozó szakemberek felismerték a sport jelentõségét. Elõször csak egymás között rendeztek versenyeket, de 1985-ben már kimerészkedtek a Népstadionba is. Segített a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete – elsõsorban dr. Göllesz Viktor fõtitkár –, de mellé álltak a versenyeknek sportéletünk vezetõi is. 1986-ban kerültek az intézetek kapcsolatba a Speciális Olimpia International akkori vezetõivel, és innentõl kezdve a versenyek is az SO útmutatásainak, kívánalmainak megfelelõen szervezõdtek. A Magyar Speciális Olimpia Szövetség 1989. szeptember elején alakult meg. A diósjenõi Szociális Foglalkoztató Intézet lett a fellegvára a mozgalomnak, hiszen itt élt és dolgozott az ügyön régóta három szakember – Wisinger János, aki a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete sportbizottságának vezetõje is Fotó: GYISM Fogyatékosügyi Miniszteri Biztosi Hivatalának és a Sportügyekért Felelõs Helyettes Államtitkárság Fogyatékosok Sportja Osztályának munkatársai.

49


volt és a Szövetség alapító elnöke lett – valamint Demeter Miklós és Molnár Károly. Az is lényeges volt és sokat jelentett a mozgalom számára, hogy a fõvédnökséget elvállalta a Göncz házaspár, az akkori köztársasági elnök és felesége. Nagyszabású hazai és külföldi versenyek egész sora követte egymást azóta. Sportolóink részt vettek a téli és nyári világjátékok mindegyikén és fantasztikus eredményekkel és élményekkel gazdagodva tértek haza. Visszaemlékszem arra a fantasztikus élményre, amely a magyar csapat elsõ tengerentúli utazásakor ért 1991-ben. Ekkor vettünk részt elõször Speciális Olimpián. Az esemény az Egyesült Államokban volt, Minneapolisban és St. Paulban, a két testvérvárosban. Filmet készítettem akkor a „szeretet olimpiájáról”, mert így neveztem el. Beharangozóm így szólt a filmhez: „Fönn, Észak-Amerikában, ahol a Mississippi szelíden folydogál prériországon át – akárcsak idehaza a Tisza – van egy kedves szobor a part közelében. Egy indián fiú öleli át kedvesét, akit annyi viszontagságos kaland után, végre magához szoríthat. Akárcsak az indián fiú, Amerika is kinyújtotta most a karját, és megnyitotta a szívét mindenkinek, aki részt akar venni a szeretet olimpiáján, a világ e különleges nagy találkozóján.” A magyar fiatalok mindjárt az elsõ olimpián nagyszerûen helytálltak, akárcsak a négyévente megrendezésre kerülõ többi alkalommal, legutóbb 2003-ban az elsõ az Egyesült Államokon kívül rendezett versenyen, Dublinban. Sokat lehetne mesélni a magyar fiatalok példás helytállásáról, a sok-sok hazai segítõrõl, a mûvészekrõl és a sportolókról akik a mozgalom mellé álltak, azokról a politikusokról is, akik felvállalták, hogy tekintélyükkel is segítik az értelmileg sérült fiatalok sportolását. Legutóbb, a dublini SO elõtt hazánkon – így Budapesten is – keresztül vitték az olimpiai lángot. A Ferihegyi Repülõtértõl a Hõsök terei eskütételig a különbözõ állomásokon miniszterek és államtitkárok fogadták a lángot, akárcsak az államelnök a Sándor Palotában. Az utak mentén mindenütt rengeteg volt az érdeklõdõ. A sportolók is megszolgálták a bizalmat, nagyszerûen szerepeltek. A média most kitett magáért. Újságcikkek jelentek meg, a közszolgálati televízióban, több mûsor foglalkozott a Speciális Olimpiával. 50


Végezetül a SO-val kapcsolatban álljanak itt Wisinger János szavai: „A sport általános elüzletiesedésében a közvélemény már alig tud elszakadni annak kényszerétõl, hogy értéket csak az eladhatóság, az egyedi, rendkívüli, mindenkit legyõzõ személyiség képvisel. Sajnos ez egyre inkább így van a sérült emberek sportjának Speciális Olimpián kívüli versenyrendszereiben is. Pedig az esélyegyenlõség eszméje azt követelné, hogy mindenki, aki küzdeni képes önmagáért, kapjon lehetõséget a magas szintû megmérettetésre, arra a közösségi élményre, amelyet csak az olimpiai eseménysorozatok tudnak megadni. Ezért még azt is érdemes vállalni, hogy sokszor lenézik, megkérdõjelezik sportolóink teljesítményét, sporttudásának értékeit. A mozgalmunk minden szereplõjének feladata, hogy minél kitartóbb munkával, személyesen gyõzze meg a kételkedõket, és biztassa az érintetteket: nincs nagyobb érték, mint hogy együtt vagyunk, és legyõzzük a sorsunk állította korlátokat, akadályokat.” A szervátültetett emberek sportja 7 „A sport, fantasztikus dolog: a sportolás során kiteljesedik a személyiség, örömöt és harmóniát nyújt, közösséget és összetartozást jelent az abban résztvevõk számára. Az, hogy tartozzunk valahová, hogy sikereket érjünk el, hogy részünk legyen ezekben az örömökben, mindenkinek fontos. De azoknak talán még inkább, akik valami miatt hátrányból indulnak, és ebbõl a helyzetbõl is szeretnének egyszer a saját csúcsukra felérni. A sport teljesebbé teszi az életünket, a mindennapi örömeinknek egyik forrása, és hozzájárul a testi és lelki egészségünk megtartásához, és/vagy annak visszaszerzéséhez.” (Berente Judit, sokszoros világjátékok-bajnok) Magyarországon évrõl évre nõ azoknak a betegeknek a száma, akiknek az életét csak a szervátültetés mentheti meg, illetve a vesebetegeknél lehetõség van a szervpótló kezelésre, a dialízisre is, amíg a számukra megfelelõ szervet nem kapják meg. Ezzel a kezeléssel majdnem az átlagembernek megfelelõ életet 7

A fogyatékosok sportjának története (szerk.: Litavecz Anna) Budapest, 2003. GYISM Székely György 109–121.

51


lehet élni, lehet akár sportolni is. A betegek 7-10%-a gyermek. Ezeknél a gyerekeknél nagyon fontos a sport, hiszen a betegségük okán romlik az önértékelésük, lazulnak a társas kapcsolatok, visszahúzódóvá válnak. A sport mindebben segít. Fontos, hogy fejlõdik a küzdõképességük, így az élet problémáival szembeni megoldási képességük, állóképességük is. A sport mindenképpen jó hatással van a szervezetre, a szívmûködésre, az anyagcsere-folyamatokra is. A szervátültetett emberek elsõ versenyének megszervezése egy angliai sebészorvos nevéhez fûzõdik, aki 1978-ban megszervezte az angliai Portsmouthban a Szervátültetettek Világjátékát. Innentõl kezdve egyenletes volt a fejlõdés, azóta kétévente rendeznek Világjátékokat (a szokásos négyéves ciklus helyetti kétéves ciklusnak a szervátültetett emberek esetében a bizonytalan életkilátás az oka). Világjátéknak azért hívják, mert a NOB – hasonlóan a hallássérültek és a mozgássérültek valamint a látássérültek sportjához – nem járult hozzá az olimpia szó használatához. A versenyeket felváltva tartják a különbözõ földrészeken télen is, nyáron is, jártak már Európában, Amerikában, Ázsiában. A Világjátékok történetében elõször 1987-ben Innsbruckban volt ott a magyar zászló. Ebben az évben alakult meg a Magyar Transzplantáltak Sportegyesülete is. A következõ évben már a magyarok is rendeztek nemzetközi versenyt, sõt miután beléptek a Nemzetközi Szövetségbe, elnyerték a Világjáték rendezési jogát (1991). Ez fordulópontot jelentett a szövetség életében, kialakították a hazai versenyek rendjét is. 1998-ban megalakították a Magyar Szervátültetettek Országos Sport, Kulturális és Érdekvédelmi Szövetségét, így már jobban össze tudták fogni a szervátültetett embereket. A következõ év is emlékezetes, hiszen Budapesten rendezték meg a Világjátékokat, mely minden tekintetben nagyon jól sikerült. A rendezés azért is volt emlékezetes, mert eredetileg Hollandiában lett volna a verseny, de négy hónappal a meghirdetett idõpont elõtt a hollandok lemondták. Általában egy-egy ilyen Világjáték elõkészítése 4 évig tart, ehhez képest a magyaroknak csak 4 hónap állt rendelkezésükre. A Székely György elnök vezette szervezõcsapat fantasztikus munkát végzett, mert a 47 országból érkezett 1018 sportoló zökkenõmentes, jól szervezett sporteseményen vett részt.

52


A magyarok 1987, Innsbruck óta a Világjátékokon 282 érmet szereztek, ezek között 105 arany. Ezekkel az eredményekkel a világ élvonalába tartoznak szervátültetett sportolóink. Akik sportolnak, vallják: a sport a legfõbb segítség azon az úton, ami az épek társadalmába való visszailleszkedéshez, és egy teljes értékû élet megéléséhez vezet.

53

4. rész Jogalkotás és jogalkalmazás – ami van és amire szükség lenne Litavecz Anna, dr. Tapolczai Gergely


A fogyatékos emberek száma Magyarországon a 2001. évi népszámlálás adatai szerint 577 ezer fõ, ami jelentõs növekedés az 1990. évi népszámlálás adataihoz képest, akkor 368 ezer fogyatékos személyt tartottak nyilván. A 2001. évi adatok szerint a különbözõ fogyatékossági típusok megoszlása az alábbiak szerint alakult: – mozgáskorlátozottak:

43,6%

– vakok és gyengénlátók:

14,4%

– értelmi fogyatékosok:

9,9%

– siketek és nagyothallók:

9,2%

– beszédhibások:

1,3%

– egyéb:

21,6%

A fogyatékosok emberek számának növekedésével, illetve társadalmi jelenlétük erõsödésével számos olyan társadalmi és szociális probléma merült fel, melyeket a törvényhozás nem hagyhatott figyelmen kívül. Több törvény, egyéb jogszabály is „megérett” a módosításra, vagy esetleg hatályon kívül helyezésre. A társadalmi környezet változásával egyre több új jogszabály megalkotása is elengedhetetlenné vált. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlõségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (továbbiakban: Esélyegyenlõségi törvény) megalkotásáig a fogyatékos személyek helyzetének, jogainak szabályozására nem készült semmilyen átfogó jogszabály hazánkban, csak ágazati törvények, rendeletek, határozatok rendelkeztek a fogyatékos embereket megilletõ jogokról, kedvezményekrõl. Mielõtt rátérünk a hazai helyzetkép felvázolására, elõbb tekintsük át, kiket nevezhetünk, tekinthetünk fogyatékos személyeknek?

A természettudományi megközelítés A fogyatékossággal kapcsolatos WHO (az ENSZ Egészségügyi Világszervezete) elvek szerint az egészségi állapot négy aspektusra bontható, és ezeket a fogyatékossághoz vezetõ út lehetséges állomásainak és a társadalommal létesülõ kapcsolat fontos, befolyásoló aspektusának tekinthetjük. Ezek a fokozatok:

57


egészségi panasz (complaint) – betegség, sérültség (impairment) – korlátozottság (disability) – fogyatékosság (handicap). Sok szakember rámutatott, hogy a fogyatékosság orvosi-biológiai és szociológiai értelmezése eltér egymástól. A szociológusi felfogás szerint a rossz egészségi állapot (az elsõ két fok, tehát a panasz és a sérültség) csak meghatározott környezeti feltételek esetén jelent egyben korlátozottságot.8

A társadalomtudományi megközelítés „Minden társadalom humanitásának egyik fokmérõje az, hogy az adott társadalom hogyan viszonyul fogyatékos tagjaihoz.” 9 Egy társadalom emberközpontúsága azon is lemérhetõ, hogy hátrányos helyzetû tagjait mennyire hagyja magára – vagy mennyire gondoskodik róluk. Ugyanis „[...] a személyiség sorsát nem önmagában a fogyatékosság dönti el, hanem annak társadalmi következményei, valamint társadalmi-pszichológiai realizálása.” 10

Jogforrási megközelítés A jogszabályok által alkalmazott leggyakoribb kifejezések, fogalmak hosszú ideig az alábbiak voltak: rokkant, egészségkárosodott, gátolt, hátrányos helyzetû, korlátozott, rendellenes, sérült, sérült ember, sérültséggel élõ ember, testi-lelki sérült. Az Esélyegyenlõségi törvény így definiálja a fogyatékos személyt: „Fogyatékos személy az, aki érzékszervi – így különösen látás-, hallás-, mozgásszervi, értelmi képességeit jelentõs mértékben vagy egyáltalán nem birtokolja, illetõleg a kommunikációjában számottevõen korlátozott, és ez számára tartós hátrányt jelent a társadalmi életben való aktív részvétel során.” Tehát az a fogyatékosság számít, amely jelentõs mértékû képességbeli veszteséget jelent – beleértve a kommunikációbeli hátrányt is – és a társadalmi életben ez tartós hátrányt jelent.

Bánfalvy Csaba: A felnõtt értelmi fogyatékosok életminõsége, Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, Budapest, 1996. 11–12. 9 Lányiné Engelmayer Ágnes–Marton Klára: Értelmi fogyatékosok szociális teljesítményének vizsgálata, Akadémia, Bp., 1991. 7. 10 Lev Szemjonovics Vigotszkij: A defektológia alapjai, Tankönyvkiadó, Bp., 1987. 31. 8

58


A jelenlegi jogi szabályozás már arra törekszik, hogy a magyar jogrendszerben egységes definíciók legyenek a különbözõ fogyatékossággal élõ csoportok kifejezésére. E kis könyv melléklete e témában is igyekszik útmutatást adni.

Az Esélyegyenlõségi törvény hatálybalépése elõtti helyzet Az 1998. évi Esélyegyenlõségi törvény megalkotása elõtt fõleg ágazati törvények, valamint egyéb jogszabályok határozták meg a fogyatékos személyekkel kapcsolatos jogokat, kedvezményeket, támogatásokat. Törvényi szinten csak néhány jogszabály rendelkezett a fogyatékos személyeket érintõen is, az alábbiakban néhány fontosabbat emeltünk ki: – 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetésérõl A 23. cikkben a magyar állam elismeri, hogy a fogyatékos gyermeknek emberi méltóságát biztosító, a közösségi életben való tevékeny részvételét lehetõvé tevõ, teljes és tisztes életet kell élnie. Továbbá elismeri a fogyatékos gyermeknek a különleges gondozáshoz való jogát, és kérelemre megfelelõ segítséget biztosít, lehetõség szerint ingyenesen. A fogyatékos gyermek részesülhessen oktatásban, képzésben, egészségügyi ellátásban, gyógyító nevelésben, munkára való felkészítésben és szabadidõ-tevékenységben oly módon, hogy ezek biztosítsák személyisége lehetõ legteljesebb kibontakoztatását kulturális és szellemi területen egyaránt. – 1991. évi LXXXII. törvény a gépjármûadóról A törvény 5. §-a adómentességet biztosít súlyos mozgáskorlátozott személy szállítására szolgáló – bejelentett – gépjármûveknek. – 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról Az egyik legfontosabb törvény, amely kihat a fogyatékos személyek, illetve hozzátartozóik, gondozóik helyzetére. Lakásfenntartási támogatás, ápolási díj járhat a fogyatékos személy után. A törvény a települési önkormányzatok hatáskörébe utalja a rászoruló személyek – így a fogyatékos személyek esetében is – a szükséges alapellátás (pl. étkeztetés, házi segítségnyújtás, családsegítés) biztosítását. Nagyon fontos rendelkezése még a törvénynek, hogy a települési önkormányzatok feladata továbbá a fogyatékos személyek lakókörnyezetben való ellátása is (speciális ellátások körében, a támogató szolgálatok segítségével, ilyen például: a speciális személyszállítás, a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás

59


elérhetõségének biztosítása, az információnyújtás, a társadalmi beilleszkedést elõsegítendõ). Az 1999. évi módosítás óta a törvény lehetõvé teszi a rászoruló fogyatékos személyek (kiskorúak is, elkülönítetten) elhelyezését a fogyatékos személyek otthonában is. Itt is biztosítani kell a kiskorúak korai fejlesztését, iskolai tanulmányok folytatásának elõsegítését; a nagykorúak képességfejlesztését, szinten tartását, munkajellegû foglalkoztatását, illetve sport- és szabadidõs tevékenységet. A fogyatékos személyek otthona mellett még nappali ellátást, illetve átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények, továbbá lakóotthonok is segíthetik a fogyatékos személyek gondozását, elhelyezését. A törvény 94/F §-a külön kitér a fogyatékos személyek speciális jogaira is: „(2) A fogyatékos személyek jogainak érvényesülése érdekében figyelemmel kell lenni különösen a) az akadálymentes környezet biztosítására, b) az információkhoz, az ellátottat érintõ legfontosabb adatokhoz való hozzáférés biztosítására, c) a képességek, készségek fejlesztésére, illetve az állapotfenntartás vagy -javítás lehetõségeinek megteremtésére, d) az önrendelkezés elvére, a fogyatékos személy életvitelével kapcsolatos döntéseinek tiszteletben tartására, e) társadalmi integrációjukhoz való jogra, más személyekkel történõ kapcsolat létesítésére, kapcsolattartásra, valamint intézmények, szolgáltatások igénybevételére, elérésére.” – 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról Biztosítja a speciális nevelési igényû, illetve a fogyatékos gyermekek jogait a fogyatékossági típusuknak megfelelõ oktatáshoz, fejlesztéshez, illetve a megfelelõ iskolatípushoz vagy intézményhez. Biztosítja a szülõk iskolaválasztási jogát is. Szabályozza a fõvárosi és települési önkormányzatok feladatait, elõírja, mik a feladatai a szakértõi bizottságoknak, a rehabilitációs ellátásnak.

60


– 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról A Gyermek jogairól szóló New York-i Egyezmény ratifikálása után megszületett a gyermekek védelmérõl szóló törvény is, mely a fogyatékos gyermekek speciális szükségleteit, jogait is figyelembe veszi. „6. § (1) A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlõdését, egészséges felnevelkedését és jólétét biztosító saját családi környezetében történõ nevelkedéshez. (2) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történõ nevelkedéséhez, személyiségének kibontakoztatásához, a fejlõdését veszélyeztetõ helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéséhez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. (3) A fogyatékos, tartósan beteg gyermeknek joga van a fejlõdését és személyisége kibontakozását segítõ különleges ellátáshoz. (4) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlõdésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön. (5) A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással – fizikai, szexuális vagy lelki erõszakkal –, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez. A gyermek nem vethetõ alá kegyetlen, embertelen, megalázó testi fenyítésnek, büntetésnek vagy bánásmódnak. (6) A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a médiában fejlettségének megfelelõ, ismeretei bõvítését segítõ, a magyar nyelv és kultúra értékeit õrzõ mûsorokhoz hozzáférjen, továbbá hogy védelmet élvezzen az olyan káros hatásokkal szemben, mint a gyûlöletkeltés, az erõszak és a pornográfia.” A törvény integratív szemléletû szövege lehetõvé teszi, hogy a fogyatékos gyermekek jogait, szükségleteit csak ott hangsúlyozza ki, ahol szükséges, mind a pénzbeli ellátásokról, mind a gondoskodást, gyermekvédelmi szakellátást nyújtó alapellátásokról szóló rendelkezésekben. Az alábbi, további jogszabályokról szóló példák jól mutatják a jogszabályalkotás szintjeit és részletességét:

61


– 164/1995. (XII. 27.) Kormányrendelet a súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési kedvezményeirõl (személygépkocsi szerzési támogatás, személygépkocsi átalakítási támogatás, közlekedési támogatás, parkolási engedély). – 8/1983. (VI. 15.) MM-EüM együttes rendelet a szakértõ és a fordító jeltolmács képzésrõl, mely a hallássérülteket hivatott segíteni a jelnyelvi tolmácsok képzésének szabályozásával. – 15/1990. (IV. 23.) SZEM-rendelet a súlyos fogyatékosság minõsítésérõl és igazolásáról.

Az Esélyegyenlõségi törvény A törvény miniszteri indokolása szerint elõkészítésében hozzávetõleg 150 országos szervezet, nonprofit szervezet, szakszemély és érintett vett részt, valamint közel 80 szakértõi tanulmány készült és többtucat szakértõi egyeztetésre került sor. Annak ellenére, hogy az egyeztetések már 1992-ben elkezdõdtek, 1994 és 1997 között megszakadt ez a folyamat, így a törvényt csak az akkori ciklus utolsó parlamenti ülésén sikerült elfogadni 1998. március 16-án. A törvény megalkotásáért és a fogyatékos emberekkel kapcsolatos kedvezõ társadalmi változásokért Magyarország Roosevelt-díjat kapott 2000-ben. Ez a törvény nemcsak azért mérföldkõ mind a magyar jogalkotásban, mind a fogyatékos emberek jogait illetõen, mert eleddig meg nem fogalmazott elvi deklarációkat tartalmaz, hanem azért is mert a mindennapokban is érzékelhetõ konkrét dátumokkal, határidõkkel rendelkezik. Annak ellenére, hogy a magyar Alkotmány egy rendelkezése sem tér ki külön a fogyatékos személyekre, állampolgárokra, fontos azt deklarálni, hogy õket is ugyanazok az alapvetõ emberi és politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok illetik meg, mint bármely más állampolgárt. Igaz, az Alkotmány értelmezése alapján ez is benne foglaltatik a hátrányos megkülönböztetés tilalmában (70/A § (1) bek.). Könczei György 11 szerint az új törvény lehetõvé tette azt, hogy elhagyjuk a fogyatékos személyekkel kapcsolatban a magyar jogrendszerben addig létezõ, 11

The Genesis of the Hungarian Anti-Discrimination Legislation, „Legislation for Human Rights” Conference, Stockholm, Sweden, 24. August 1998.

62


sajnálkozó, atyáskodó, „könyörületes” és orvosi megközelítést, felváltva egy modern, az emberi jogokra fókuszáló hozzáállással, összhangban a nemzetközi jogszabályokkal. A törvénybe bekerült egy nagyon fontos paragrafus is (27. §): „Amennyiben valakit fogyatékossága miatt jogellenesen hátrány ér, megilletik mindazok a jogok, amelyek a személyhez fûzõdõ jogok sérelme esetén irányadók.” Ez – sokak szerint – megerõsíti, egyszerûbbé és hatékonyabbá teszi a fogyatékos személyek jogérvényesítési lehetõségeit. Ugyanis ez az Alkotmányból közvetett és áttételes módon levezethetõ a fogyatékosság miatti diszkrimináció esetében a személyhez fûzõdõ jogok megsértése kapcsán (pl. méltósághoz való jog). A törvény az Országos Fogyatékosügyi Tanács „kezébe” is ilyen jogkört ad a 25. § (6) bekezdésében: „A fogyatékos személyek jogszabályban biztosított jogait megsértõvel szemben az Országos Fogyatékosügyi Tanács, illetve a fogyatékos személyek országos érdekképviseleti szervezetei pert indíthatnak a fogyatékos személyeket megilletõ jogok érvényesítése érdekében abban az esetben is, ha a sérelmet szenvedett fogyatékosok személye konkrétan nem állapítható meg.” Az Esélyegyenlõségi törvény magas – bár nem alkotmányi – szinten deklarálja a fogyatékos emberek jogait; a deklarált jogok érvényesülése érdekében (elsõsorban) állami kötelezettségeket ír elõ, méghozzá a jogvédelem eszközeivel, beleértve a pozitív diszkrimináció adta lehetõségeket is. Definiálja továbbá ez a törvény az önálló életvitel fogalmát, mely így bekerülhet a további jogszabályokba is. Fontos szerepe van abban, hogy az ún. szociális jogokat is megjeleníti, s ily módon az állam aktívabb szerepet vállal a fogyatékos személyek társadalmi integrációja során. Az életviszonyok alakulására – a legtöbb esetben – késve reagál a jog, és egy létezõ állapotot rögzít a törvényhozás által. Az Esélyegyenlõségi törvénynél talán nem ez történt – különösen a hazai, szociális intézményrendszert tekintve –, ugyanis a törvény gyökeresen új megközelítést és kötelezettségeket tartalmaz, miközben a valóság még a régi logika és ideológia szerint mûködött, s erre a tényre a miniszteri indokolás is kitér:

63


„E törvény nemcsak az elfogadott és megszokott jogok kikristályosítására szolgál, hanem arra is hivatott, hogy a jövõben kívánatos magatartásforma kialakulását elõsegítse.” A törvény pozitívuma, hogy a jogok és fogalmak definiálása, meghatározása mellett a jogok érvényesítési eszközeinek ismertetését sem hagyja ki. Kiemelendõ a fogyatékos személyek számára nyújtandó komplex (habilitáció és) rehabilitáció – amely egyben az egyik legfontosabb jog ebben a kérdéskörben – szabályozásának meghatározása, különösen a környezet, a kommunikáció, a közlekedés, a támogató szolgálatok és a segédeszköz-ellátás terén, amelyek a társadalmi életben való aktív részvétel biztosításának az elõsegítését is lehetõvé teszik. A fogyatékos személyek jogai A fogyatékos személyt megilletõ jogok összefoglalva a következõk (5–11. §): az akadálymentes és biztonságos környezethez (beleértve az alkalmas tömegközlekedési eszközökhöz való hozzáférés) való jog, a közérdekû információkhoz, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés joga. Megilleti továbbá a fogyatékos személyt az információs társadalom szolgáltatásainak igénybevételekor az információs esélyegyenlõség, csakúgy, mint a megfelelõ támogatószolgálat igénybevételéhez való jog. Az esélyegyenlõsítés célterületei (12–18. §): az egészségügy, az oktatás és képzés, a foglalkoztatás, a lakóhely, a szociális ellátás, a kultúra és a sport. A nemzetközi egyezményeknek megfelelõen a megelõzésre nagy hangsúlyt fektet a jogszabály. Nem elhanyagolható kötelezettség, hogy a foglalkoztatás során a „munkáltató köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges mértékben a munkahelyi környezetet, így különösen a munkaeszközök, berendezések megfelelõ átalakítását” (15. § (2) bek.). A foglalkoztatásban való elõrelépés, nevezetesen a fogyatékos személyek elhelyezkedésének elõsegítése, munkához juttatása (beleértve az ún. védett foglalkoztatást is) nemcsak az adott személy önbecsülésének növekedéséhez vezethet, hanem az állam és az önkormányzatok számára is könnyebbséget jelent. Egyfelõl javíthatja a foglalkoztatási statisztikákat és növeli az adóbevételeket, másrészt az önkormányzatok szociális kiadásai is csökkennek.

64


Bár a törvény is használja, mégis az „akadálymentesítés” szemlélete kezd idejétmúlttá válni, ugyanis ez a megközelítés azt világítja meg, hogy a környezet az embereknek csak egy bizonyos, még ha nagyobb részének is megfelelõ, a kisebbségnek, a maradéknak viszont alkalmatlan. Az utóbbi idõszakban a nemzetközi közgondolkodás összekapcsolta az idõsek valamint az átmenetileg akadályozott (pl. kismamák) és a fogyatékos személyek problémáit, hiszen hasonló jellegû gondokkal kell megküzdeniük: ilyen például a lépcsõk megmászása vagy az utcai fényjelzõk érzékelése. Ez a hozzáállás már csak azért is praktikus, mert többek közt az Európai Unióban az elöregedés az elkövetkezendõ idõszakban még inkább felerõsödik, és ily módon egyszerre több társadalmi „csoport” problémáira lehet megoldást találni, ezzel pedig a környezet már úgy alakítandó ki, hogy az mindenki számára hozzáférhetõ legyen.

Az Országos Fogyatékosügyi Tanács A törvény meghatározó újítása az érdekegyeztetés folyamatának magasabb (miniszteri) szintre való emelése, ennek az eredménye az Országos Fogyatékosügyi Tanács (továbbiakban: OFT) létrejötte, megalakulása. Az OFT a Kormányt tanácsadó szerveként a fogyatékosüggyel kapcsolatos feladatok ellátásában segíti. Az OFT a fogyatékos személyekkel összefüggõ döntések meghozatalában tájékoztató, kezdeményezõ, javaslattevõ, véleményezõ és koordináló, valamint a döntések végrehajtásában elemzõ és értékelõ tevékenységet végez. A Tanácsban a kormányzati oldal mellett szerepelnek a civil szervezetek képviselõi és a fogyatékos személyek érdekvédelmi szervezetei.

Az Országos Fogyatékosügyi Program A törvény külön fejezetben rendelkezik az Országos Fogyatékosügyi Programról (a továbbiakban: Program) és annak szempontjairól, követelményeirõl. A miniszteri indokolás szerint ennek a programnak az „elsõdleges funkciója a fogyatékos személyek esélyegyenlõségének megteremtéséhez elengedhetetlen kormányzati intézkedések tervezett formában történõ megalapozása”. Az OFT dolgozta ki a Programot, amely tartalmazza a szükséges állami feladatokat. Az anyagot kisebb változtatásokkal, módosításokkal a Kormány elõterjesztése

65


alapján az Országgyûlés határozat formájában12 1999 decemberében fogadta el. Ez a határozat a Kormány számára útmutató a Kormány által kibocsátandó középtávú – konkrét cselekvési tervet jelentõ – intézkedési terv13 tekintetében, amelyben részletesen, minisztériumokra lebontva és idõpontokkal megjelölve határozta meg az elvégzendõ feladatokat. A Program végrehajtásáról a kormány évente jelentést tesz az Országgyûlésnek és az Országgyûlés magát a Programot négyévente felülvizsgálja. E könyv megíráskor éppen a Program és a középtávú intézkedési terv elsõ felülvizsgálata zajlik. A Program viszonylag hosszú távra, hozzávetõlegesen 10 évre kiterjedõen határoz meg célterületeket és feladatokat az esélyegyenlõség, a teljes társadalmi integráció megvalósulásához elengedhetetlen stratégiai célok tekintetében. A Programban foglaltakat mind a kormányzat, mind az önkormányzatok számára az egészségügyi, a foglalkoztatási, oktatási, közlekedési tervezésben, településfejlesztésben, valamint az egyéb tervezés és döntés meghozatala során kell érvényre juttatni. Így például 2010. január 1-jéig meg kell valósítani a közlekedésben az akadálymentesítést, a szállítást végzõ hálózat kiépítését, illetve a fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket át kell alakítani oly módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítséggel képes fogyatékos személyek ellátása kisközösséget befogadó lakóotthonban történjen, továbbá az arra rászoruló súlyos fogyatékos személyek számára humanizált, modernizált intézményi ellátást kell biztosítani. 2005. január 1-jéig kell a már meglévõ közhasználatú épületeket akadálymentesíteni, az újonnan épülõ közhasználatú épületekre valamint az engedélyköteles épületfelújításokra pedig az épített környezet védelmérõl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény elõírásai vonatkoznak, mely szerint a törvény hatálybalépését követõen csak akadálymentes közhasználatú épületek építésére kerülhet sor. Erre az idõpontra kell kialakítani a fogyatékos személyek speciális munkahelyeken megvalósuló, a törvényben rögzített módon történõ foglalkoztatásának, illetve a speciális oktatás tárgyi és személyi feltételeinek a megteremtését. A Program alapvetõ elvei – hasonlóan a törvényhez – a megelõzés, az integráció, az önrendelkezés joga, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az elõny-

12 13

100/1999. (XII. 10.) OGY határozat A többször módosított 2062/2000. (III. 24.) Korm. határozat.

66


ben részesítés kötelezettsége, a rehabilitáció, valamint a személyhez fûzõdõ jogok védelme. A Program az alábbiakat tartalmazza: • a fogyatékossággal élõ népesség társadalmi helyzetének bemutatását; • a rehabilitációval kapcsolatos célok meghatározását; • a fogyatékos személyeket érintõ társadalmi szemlélet kedvezõ irányú megváltoztatásához szükséges tennivalókat; • a fogyatékos személyek és családjuk életminõségének javításához szükséges feltételrendszer meghatározását; • a fogyatékos személyeknek a társadalom életében való aktív részvételét elõsegítõ terveket; • a fogyatékos személyek létszámához és társadalmilag elismert igényeihez igazodva a közlekedési rendszerek (tömegközlekedési eszközök, utasforgalmi létesítmények), a szállítás, az épített környezet átalakításának, valamint a speciális oktatás és speciális foglalkoztatás célállapotban elérendõ indokolt mértékének meghatározását; • a kitûzött célok megvalósításához szükséges eszközöket és intézményeket, valamint a szükséges pénzügyi forrásokat. A fogyatékossági támogatás A törvény másik jelentõs mérföldköve az, hogy egy új támogatási rendszer, ellátási forma jött létre, a fogyatékossági támogatás. Ahogy a miniszteri indokolás is megfogalmazta: ez „annak az egyszerû elvnek a legitimálása, amely szerint a fogyatékos személynek kizárólag fogyatékossága okán keletkezõ többletköltségei állami intézkedések által kompenzálandók”. Ez az újszerû támogatás a fogyatékosság típusától és annak súlyosságától függõen a mindenkori legalacsonyabb öregségi nyugdíj összegének 80%, illetve 65%-ában (korábban: 50%) lett meghatározva. Az 1998-ban rögzített paramétereken a 2003. február 14-én kihirdetett törvénymódosítás jelentõs mértékben változtatott az elmúlt évek tapasztalatait és visszásságait is figyelembe véve. A nagyobb mértékû támogatást (a 80%-os változatot) azok kapják, akik önmaguk ellátására sem képesek. Ide értendõek a halmozottan fogyatékos emberek is,

67


pl. siket-vakok, siket-mozgássérültek. Azok a súlyosan fogyatékos személyek, akik képesek önálló életet élni (azaz önálló életvitelre alkalmasak), de csak korlátozottan és külsõ segítséggel, az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb öszszegének a 65%-kal csökkentett változatát igényelhetik.

Egyéb törvények, jogszabályok Az Esélyegyenlõségi törvény megszületése óta több jelentõs törvény, jogszabály módosult, illetve jött létre a fogyatékos személyek helyzetének szabályozása terén. Ilyen többek között a korábban már említett 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelmérõl és a gyámügyi igazgatásról vagy a 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról. A sportról szóló 2000. évi CXLV. törvény, illetve az ezt felváltó 2004. évi I. törvény szintén kiemelten kezeli a fogyatékos személyek helyzetét a sport területén. Létrejött a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetsége (FONESZ), mint kiemelten közhasznú köztestület, így a fogyatékosok sportjára jutó állami támogatás nagyobb részének felosztásáról a FONESZ dönt. A FONESZ tagjai csak a fogyatékosok országos sportszövetségei lehetnek, így a Magyar Paralimpiai Bizottság szerepe is felértékelõdött, a 2004. évi sporttörvény az integráció és az esélyegyenlõség jegyében önálló köztestületként határozza meg a Magyar Paralimpiai Bizottságot, amely a Paralimpia tekintetében azonos feladatokat lát el a Magyar Olimpiai Bizottsággal, és azonos hatáskörrel rendelkezik sportágai tekintetében. Az önálló köztestület létrehozásának további indoka, hogy a fogyatékosok sportjának szervezeti rendje kövesse az épek sportjának szervezeti rendjét. A Magyar Paralimpiai Bizottság jelenlegi jogállásának megfelelõen a törvény konkrétan meghatározza, hogy köztestületként kik a tagjai, illetve megjelöli, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni a taggá váláshoz. Nagy érdeme a sporttörvénynek, hogy a teljes jogszabályt áthatja az integratív szemlélet, ugyanakkor ahol szükséges, ott külön hangsúlyozza a fogyatékosok sportjának fontosságát, szerepét, feladatait. Ahogy a törvény indokolása is megfogalmazza: „az állam segítõ-ösztönzõ feladata, hogy az élsporton, a versenysporton túlmenõen helyezze elõtérbe, és fokozottabb mértékben támogassa a szabadidõ-, illetve a tömegsportot, a fogyatékos emberek sportját (amely utóbbi az esélyegyenlõség biztosításának is fontos eszköze)...

68



A fogyatékosok sportszövetségének fogalmát is külön definiálja, és megállapítja a rájuk irányadó szabályokat, ezzel a sportjogi szabályozás során elõször helyezi el õket a sportszövetségek rendszerében. A sporttörvény egyszerûen határozza meg a fogyatékos személyt: a mozgáskorlátozott, az értelmi fogyatékos, a siket, illetve nagyothalló, a szervátültetett, valamint a vak vagy gyengénlátó természetes személy. További két fontos új fogalom még a sporttörvényben: – az építészeti akadálymentesítés: annak biztosítása, hogy az épített környezet kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított legyen, ideértve azokat a fogyatékos személyeket is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve mûszaki megoldásokra van szükségük; – a kommunikációs akadálymentesítés: annak biztosítása, hogy a fogyatékos személy a sportrendezvény helyszínén az információhoz hozzáférhessen, azt érzékelhesse, és megfelelõen értelmezhesse. A sporttörvény szerint az 1984. évi Paralimpiától számítva a Speciális Világjátékokon (Paralimpia, illetve Siketlimpia) érmes fogyatékos sportolók, az esélyegyenlõség szellemében ugyanolyan összegû olimpiai járadékban részesülnek

69


a 35. életévük betöltése után, mint az ép olimpikonok. Ugyanilyen jelentõséggel bír a nemrégen, 2004. május 6-án, a Magyar Sport Napján átadott Nemzet Sportolója díját szabályozó passzus is (2004. évi I. törvény 62. §-a), hiszen a Kormány döntése értelmében a Nemzet tizenkét Sportolója közé bekerült egy fogyatékos sportoló, a siket asztaliteniszezõ Weltner Györgyné Ivánkai Mária is. Ez is jelzi a fogyatékosok sportjának magas szintû elismerését. Az Esélyegyenlõségi törvény és az Országos Fogyatékosügyi Program által meghatározott feladatok, célok végrehajtására a Kormány közalapítványt hozott létre. A Fogyatékosok Esélye Közalapítvány pályázatok útján segíti a fogyatékos személyeket támogató szolgálatokat, speciális eszközök vásárlására nyújt lehetõséget, támogatásával jöhetett létre, pl. a jelnyelvi tolmácsszolgálatok országos hálózata. A másik jelentõs, fogyatékos emberekhez kapcsolódó közalapítvány a Fogyatékos Gyermekek, Tanulók Felzárkóztatásáért Országos Közalapítvány. E közalapítvány elsõsorban a fogyatékos diákok tanulását, továbbtanulását, illetve a fogyatékos gyermekeket gondozó családok, intézmények, civil szervezetek anyagi és szakmai támogatását tekinti fõ feladatának esélyegyenlõségük növelése érdekében. Szintén mérföldkõnek titulálható az Oktatási Minisztérium 29/2002. (V. 17.) számú rendelete a fogyatékossággal élõ hallgatók tanulmányainak folytatásához szükséges esélyegyenlõséget biztosító feltételekrõl. Ez a rendelet is jó példája annak, hogy a fogyatékos személyek definíciója a honi jogi szabályozásban egyre inkább egységes. A rendelet 1. § (3) bekezdésében a fogyatékos hallgató fogalmának meghatározásánál utal az esélyegyenlõségi törvény által rögzített definícióra. A jogszabály meghatározza azokat a feltételeket és kedvezményeket, melyekkel a fogyatékos hallgató élhet, pl. akadálymentes környezet, szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsga lehetõsége (illetve fordítva); speciális eszközök használata. Fogyatékossági típusonként külön is meghatározza az igénybe vehetõ kedvezményeket, lehetõségeket. Pl. a hallássérült hallgató felmentést kaphat az idegen nyelvi szóbeli vizsga teljesítése alól, a látássérült hallgató egyes gyakorlati követelmények teljesítése alól; a mozgáskorlátozott hallgatónak pedig igénye szerint biztosítani kell a szóbeli vizsga lehetõségét az írásbeli helyett. A rendelet elõírja továbbá, hogy a fogyatékos hallgatók esélyegyenlõségének biztosítását elõsegítõ intézményi szabályzatnak tartalmaznia kell:

70


– a fogyatékos hallgatók segítését intézményi részrõl irányító koordinátor feladatait, megbízásának rendjét; – a fogyatékosság típusa és mértéke szerint az intézmény által biztosított technikai és személyi segítségeket; – az engedélyezett, de az intézmény által nem biztosított személyi és technikai segítségnyújtást és szolgáltatásokat; – a speciális jegyzetet, illetve jegyzetet helyettesítõ más felkészülést segítõ technikai eszközök esetében a tankönyv- és jegyzettámogatás felhasználására vonatkozó szabályokat. Az OM rendelet jelentõs elõrelépés a fogyatékos személyek esélyegyenlõségéért tett intézkedések sorában, hisz a rendelet révén több fogyatékos diák járhat felsõfokú oktatási intézménybe, jelentõsen bõvülhetnek a pályaválasztási lehetõségek. Az Esélyegyenlõségi törvény óta alkotott jogszabályok, illetve létrehozott intézmények sorában újabb, jelentõs mérföldkõ az Esélyegyenlõségi Kormányhivatal létrehozása (222/2003. (XII. 12.) Korm. rendelet az Esélyegyenlõségi Kormányhivatalról). A kormányhivatal céljai, feladatai: a hátrányos helyzetû és a társadalomból kirekesztett csoportok esélyegyenlõségének elõsegítése, a hátrányos helyzetben élõk kirekesztettségének csökkentése, az okok feltárását követõen átfogó stratégiai tervek kidolgozása, a már kialakult konfliktushelyzetek megoldásában való részvétel, a társadalmi szolidaritás erõsítése, a civil társadalommal való kapcsolattartás feladatainak ellátására. Továbbá: elõsegíti a fogyatékos emberek számára az egyenlõ hozzáférés megteremtését az élet minden területéhez, különös tekintettel az épített környezetre és az érthetõ kommunikációra, figyelembe véve a fogyatékos emberek különféle csoportjainak eltérõ igényeit.

„Médiatörvény” A korábbiakban vázolt jogi helyzet tükrében tekintsük át az ún. Médiatörvényt is (A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvényt, továbbiakban Médiatörvény), és azt, hogy mennyire veszi figyelembe a fogyatékos személyek jogait, szükségleteit, az információhoz való hozzáférés jogát.

71


Az Országos Fogyatékosügyi Programról szóló 100/1999. (XII. 10.) OGY-határozat megfogalmazza, hogy a fogyatékos embernek alapvetõ joga, hogy hozzájuthasson a közérdekû, valamint a jogai gyakorlásához kapcsolódó információkhoz, érzékelje ezeket, másrészt pedig biztosított legyen számára a megfelelõ értelmezés lehetõsége. A kommunikáció lehetõségét a közszolgáltatások biztosítása során is érvényesíteni kell. Ennek érdekében: – indokolt legalább napi egy hírmûsor híreinek siketek által is megérthetõ kijelzése feliratozással és/vagy jelnyelvi tolmács segítségével valamennyi országos televízió mûsorszolgáltatásaiban; – biztosítani szükséges a közszolgáltatások minden területén (pl. hivatalos ügyek intézése) a hozzáférhetõséget a fogyatékos személyek számára, a hétköznapi együttmûködés és kommunikáció terén is; – szükséges, hogy a fogyatékos személyekrõl és az esélyegyenlõségük megteremtésének érdekében tett intézkedésekrõl szóló információk folyamatosan jelenjenek meg a médiákban, a társadalom tagjainak pozitív irányú szemléletváltása, elfogadottsága érdekében is. Az Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervrõl szóló 2062/2000. (III. 24.) Korm. határozat már pontosabban és részletesebben rendelkezik a kommunikáció területén ellátandó feladatokról: „A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény módosításával biztosítani kell a közszolgálati televízió mûsorszolgáltatása során a fõmûsoridõben sugárzott hírmûsorok siket személyek által megérthetõ kijelzését.” A feladat végrehajtásának határideje 2001. január 1. volt. Ehhez képest csak 2002–2003-ban sikerült eljutni odáig, hogy legalább a közszolgálati televízió (MTV1) naponta feliratozza az esti hírmûsorát, illetve hogy hetente egy filmet feliratozzon. E könyv írásakor (2004 nyara) ismét az a hír járja, hogy elfogyott a 2004. évi feliratozási keret, újabb forrás felleléséig felfüggesztik a feliratozást. Ezen kívül több hírmûsor is elérhetõ: a déli Regionális Híradó és a késõ esti hírmûsor valamint a parlamenti közvetítések is jelnyelvi tolmács segítségével jutnak el a siket nézõkhöz. Azonban a Médiatörvényt azóta sem módosították ilyen szempontból, s a tapasztalat szerint – kétharmados jogszabályról lévén szó – erre a közeljövõben nincs is sok remény.

72


A 23. § (4) bekezdésének d) pontja kitér arra is, hogy a közszolgálati mûsorszolgáltató és a közmûsor-szolgáltató különös figyelmet fordít az életkoruk, szellemi és lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetû csoportok számára fontos információk elérhetõvé tételére, különös tekintettel a gyermeki jogokat ismertetõ, a gyermekek védelmét szolgáló, az igénybe vehetõ szolgáltatásokról tájékoztatást nyújtó mûsorok fõmûsoridõben történõ bemutatására. A 23. § (3) bekezdése így fogalmaz: a közszolgálati mûsorszolgáltató és a közmûsor-szolgáltató biztosítja a mûsorszámok és a nézetek sokszínûségének, a kisebbségi álláspontoknak a megjelenítését, a mûsorszámok változatosságával gondoskodik a nézõk széles köre, illetve minél több csoportja érdeklõdésének színvonalas kielégítésérõl. A 25. § meghatározza, milyen mûsorszámok támogathatók a közszolgálati mûsorszolgáltatásban: a) vallási és egyházi tartalmú mûsorszámok, b) mûvészeti és kulturális eseményeket bemutató, közvetítõ mûsorszámok, c) a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvû, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató mûsorszámok, d) az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ csoportok számára készített mûsorszámok. A feliratozásról csak egy helyen esik szó: „26. § (1) A közszolgálati mûsorszolgáltató kötelessége elõsegíteni a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának és anyanyelvének ápolását, az anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatást. E feladatot országos, illetve – a kisebbség földrajzi elhelyezkedésének figyelembevételével – körzeti vagy helyi mûsorszolgáltatásban, a kisebbség igényeinek megfelelõ mûsorszámokkal, a televízióban szükség szerint feliratozással vagy többnyelvû sugárzással teljesíti. A nemzetiségi mûsorok idõtartama sem országos, sem körzeti összesítésben nemzetiségenként nem lehet kevesebb, mint a törvény hatálybalépésekor.” A Médiatörvény következetesen nem használja a „fogyatékos személyek” vagy a „fogyatékossággal élõk” kifejezéseket. Ehelyett testi, szellemi állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévõ 73


csoportokat említ. Ez a meghatározás a fogyatékos személyeket is magába foglalja, ám véleményünk szerint egyértelmûbb és hatékonyabb lenne a fogyatékos személyeket konkrétan megnevezni (azon belül is fõleg a hallás- és látássérülteket, mert elsõsorban õket éri a legtöbb kommunikációs és információs hátrány). Továbbá szerintünk a Médiatörvény is „megérett” egy jelentõsebb módosításra, hogy legalább az Esélyegyenlõségi törvény és az Országos Fogyatékosügyi Program rendelkezéseinek megfelelõen rögzítsék ezen a szinten is a feliratozási kötelezettséget és a közérdekû információkhoz való hozzáférés jogát. A Médiatörvény érdemei közé tartozik, hogy a 56. § alapján a Magyar Rádió Közalapítvány és a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriumába „a testi állapotuk miatt súlyosan hátrányos helyzetben levõk országos érdekképviseleti szervezetei” is delegálhatnak egy-egy fõt. A fogyatékos személyek jogainak érvényesítése érdekében ez azonban valójában csak látszatgesztus, az érdekérvényesítéshez a tapasztalatok szerint nem elegendõ.

A mozgóképrõl szóló 2004. évi II. törvény Alapelvei és céljai között határozza meg azt, hogy biztosítják a magyar mozgóképkultúra értékeinek széles körben való hozzáférését, a nézõszám emelkedését. Az esélyegyenlõségrõl, az információhoz való hozzáférés jogáról egy szó sem esik a törvényben, holott a fogyatékos személyek is szeretnének – és joguk is van hozzá – hozzáférni a magyar mozgóképkultúra értékeihez. Néhány mozi már akadálymentes a mozgáskorlátozott személyek számára, a külföldi filmek többsége feliratos változatban is megtekinthetõ – ez kedvezõ a hallássérültek számára – ám a magyar filmalkotások nem hozzáférhetõk a siket és nagyothalló nézõk számára. A teljes esélyegyenlõség elve alapján a médiatörvényt és a mozgóképrõl szóló törvényt is módosítani kell a közeljövõben, elsõsorban a hozzáférés jogának érvényesülése miatt.

74


Összefoglalás A rendszerváltozás óta nemcsak a „látható” fogyatékos emberek létszáma növekedett, hanem a jogi helyzetük is jelentõsen javult. Egyre több területet, társadalmi problémát szabályoznak úgy, hogy figyelembe veszik a fogyatékos személyek jogait, az esélyegyenlõség elvét, illetve a pozitív diszkrimináció elvét. Egyes területeken látványosabb, eredményesebb a jogalkotás (szociális jellegû juttatások, támogatások, sport), míg más területeken még sok a tennivaló (médiatörvény, közérdekû információhoz való hozzáférés joga stb.).

75

5. rész Európai uniós kitekintés Szõllõsiné Földesi Erzsébet


Az európai fogyatékosügyi mozgalom Ma már széles körben elfogadott, hogy senki más, kizárólag a fogyatékos emberek, vagy a saját maguk érdekképviseletére nem képes fogyatékos emberek szülei beszéljenek magukról és képviseljék saját érdekeiket. Korábban Európa számos országában a fogyatékos emberek mozgalmának az volt a gyenge pontja, hogy a fogyatékos emberek által alakított szervezetek helyett leginkább a szakemberek (orvosok, gyógypedagógusok, fogyatékos emberek ellátását végzõ intézmények vezetõi stb.), mint a fogyatékos emberek képviselõi és a fogyatékos emberekért alakult, de nem a fogyatékos emberek által létrehozott szervezetek hallatták hangjukat a fogyatékos embereket érintõ ügyekben. Az utóbbi évtizedekben azonban maguk a fogyatékos emberek számos civil szervezetet hoztak létre mind az Európai Unió régi, mind pedig új tagállamaiban. (Ezek a viszonylag új szervezetek jelenleg egymás mellett mûködnek az olyan hosszabb történelmi múltra visszatekintõ szervezetekkel, mint pl. a vakok és a siketek szövetségei, amelyek több országban már a XIX. század végén, ill. a XX. század elején létrejöttek.) A fogyatékos emberek szervezeteinek Európa-szerte növekvõ száma megteremtette az érdekképviselet új infrastruktúráját, melynek az az alapja, hogy a fogyatékos emberek saját maguk hozták létre szervezeteiket egyenlõ jogaik érvényesítése érdekében. Ezt követõen a fogyatékos emberek szervezetei nap, mint nap erõsebbé és hatékonyabbá váltak. Hosszú idõn keresztül azonban a fogyatékos emberek különbözõ szervezetei kevés kapcsolatot tartottak egymással és nem volt jelentõs, tapasztalatcserén alapuló együttmûködés közöttük. Sokszor ezek a civil szervezetek saját maguk között vívták a harcukat, nem igazán ismertek más szervezeteket és azok munkáját. Ez az elkülönített környezet azt eredményezte, hogy a fogyatékos emberek közös érdekeinek megjelenítésére csak kevés erõfeszítés történt. Mintegy egy évtizeddel ezelõtt – pontosan a fent említett szétaprózódott, egységet egyáltalán nem jelentõ környezettel szembeszállva – a fogyatékos emberek szervezetei szorosabbra fûzték kapcsolataikat, és elkezdtek együttmûködni azoknak a feladatoknak a megvalósításán, amely valamennyiük közös érdeke volt, fogyatékosságuk típusára való tekintet nélkül. Az együttmûködés két fõ újdonságot eredményezett: létrejött a független Európai Fogyatékosügyi Fórum, 79


azzal a céllal, hogy összfogyatékossági szintû feladatokon dolgozzon és elõsegítse a fogyatékos polgárok érdekeinek érvényesítését az Európai Unió szintjén; valamint a tagországokban létrejöttek a nemzeti ernyõszervezetek, amelyek a különbözõ fogyatékossági típusokat képviselõ szervezeteket tömörítették egy ernyõszervezetbe.

Az Európai Fogyatékosügyi Fórum (European Disability Fórum – EDF) Az Európai Fogyatékosügyi Fórum megalakulása Az Európai Fogyatékosügyi Fórum létrehozására az 1990-es évek közepén kezdõdtek kezdeményezések. 1993-ban fogadták el az Egyesült Nemzetek Szervezetének „A fogyatékossággal élõ emberek esélyegyenlõségének alapvetõ szabályai” címû dokumentumát. Az alapvetõ szabályok közül a 18. a fogyatékossággal élõ személyek szervezeteirõl az alábbiakat írja elõ: „A Tagállamoknak el kell ismerniük a fogyatékos emberek szervezeteinek jogát arra, hogy országos, regionális és helyi szinten képviseljék a fogyatékos személyek érdekeit. Ugyanígy el kell ismerniük a fogyatékossággal élõ emberek szervezeteinek tanácsadói szerepét a fogyatékosüggyel kapcsolatos döntéshozás folyamatában.” Európai szinten ez vezetett az Európai Fogyatékosügyi Fórum megalakulásához, amely az Európai Unió Bizottság HELIOS II címû Közösségi Cselekvési Programjának a konzultációs bizottsága volt. Ez a program – többek között – alkalmat adott arra, hogy a fogyatékos emberek szervezetei uniószerte, országhatárokon túli szoros együttmûködésben dolgozhassanak együtt. A program keretében lehetõség nyílt arra is, hogy a fogyatékosügyi mozgalmon belül a különbözõ fogyatékosságot képviselõ csoportok közösen tevékenykedjenek. Az Európai Fogyatékosügyi Fórum az Európai Unióval és más európai szervezetekkel és hatóságokkal folytatott párbeszéd révén képviseli a fogyatékos emberek érdekeit. Fõ küldetése a fogyatékos emberek esélyegyenlõségének megteremtése, valamint annak biztosítása, hogy a fogyatékos állampolgárok teljeskörûen gyakorolhassák alapvetõ és emberi jogaikat és ennek eléréséhez aktívan részt vehessenek az Európai Unió politikájának kialakításában és annak végrehajtásában. Az EDF tagszervezetei széles földrajzi képviseletet biztosítanak, hiszen mind a 25 Európai Uniós tagállam, valamint Norvégia és Izland (vagyis az Európai Gazdasági Térség) fogyatékos lakosságát képviselik. Ezen túlmenõen az EDF tagszervezetei a fogyatékosságok széles skáláját is megjelenítik. 80


Az EDF-et tagszervezetei 1996-ban hozták létre azzal a céllal, hogy ellássa minden fogyatékossági csoport érdekképviseletét, továbbá, hogy a Fórum a fogyatékos emberek független és erõs szószólója legyen az Európai Unióval folytatott párbeszédben. Az Európai Fogyatékosügyi Fórum tagsága Az Európai Fogyatékosügyi Fórum tagszervezeteinek száma több, mint 100. A tagok, tagszervezetek státusa különbözõ. Vannak teljes jogú és rendes tagsággal rendelkezõ szervezetek, megfigyelõi és társult státussal rendelkezõk, valamint támogatók és egyének. Az EDF a legkülönfélébb fogyatékossággal élõ emberek képviseletét látja el. A fõbb fogyatékossági csoportokon túl (értelmi fogyatékos, vak és gyengénlátó, siket és nagyothalló, valamint mozgásfogyatékos emberek) a Fórum más fogyatékossággal vagy egészségkárosodással élõ csoportok érdekképviseletét is ellátja, így pl. autisták, epilepsziások, dadogók, szervátültetettek stb. érdekképviseletét is. Tagjai az élet különbözõ szektoraiban végeznek tevékenységet, így pl. a mindenki számára tervezés, a kultúra, a közlekedés stb. területén (ezek például az European Institute for Design and Disability, Artsline, Disabled Persons Transport Advisory Committee). Az Európai Fogyatékosügyi Fórum teljes jogú tagságát az európai színtû fogyatékosügyi szervezetek, valamint az Európai Unió tagállamait és az Európai Gazdasági Térség országait képviselõ országos ernyõszervezetek adják. Az EDF tagságának fogyatékosügyben szerzett ismerete, tapasztalata és szakértelme értékes forrása az EU fogyatékosügyi politikájának. A csatlakozó országok ernyõszervezetei kezdetben megfigyelõi státust kaptak a Fórum tagságában, a csatlakozást követõen pedig õk is teljes jogú taggá váltak.

Az Európai Fogyatékosügyi Fórum döntéshozó testületei Az EDF kormányzó szerve a közgyûlés. Az EDF elnökét a közgyûlés választja. Az elnökség évente kétszer tartja ülését, általában az Európai Unió elnökségét adó országban. Ez biztosítja egyrészt azt, hogy az elnökség kapcsolatot tartson az adott országban mûködõ tagszervezeteivel, másrészt pedig azt, hogy jelen legyen az EU-tagországok médiájában.

81


Az EDF különbözõ bizottságokat hozott létre elsõbbségi területein meghatározott célok megvalósításának elõsegítése érdekében. A munkacsoportok javaslatot tesznek az elnökség részére stratégiai és szervezeti fejlesztési kérdésekben. Jelenlegi bizottságok: 1. Az EDF politikájával foglalkozó bizottságok: emberi jogi bizottság, szociális bizottság, egyetemes hozzáféréssel foglalkozó bizottság. 2. Speciális Csoportokkal foglalkozó bizottságok: fogyatékos nõkkel foglalkozó bizottság, halmozottan fogyatékos emberekkel foglalkozó bizottság, fiatalok bizottsága. 3. Egyéb területen mûködõ bizottság: kommunikációs bizottság. Az EDF titkársága biztosítja a Fórum döntéshozó szervei és állandó bizottságai számára munkájuk támogatását. Feladatai közé tartozik, hogy figyelemmel kövesse az EU intézményeinek munkáját, támogatást és információt biztosítson tagszervezeteik és a nagyközönség számára, valamint elõkészítse az EDF üléseit. Székhelye Brüsszelben van.

Az EDF együttmûködése az Európai Unió Intézményeivel Európai Unió Bizottsága Az EDF folyamatosan együttmûködik az Európai Bizottság különbözõ fõigazgatóságaival. Ezek közül a Foglalkoztatási és Szociális Fõigazgatóság, a Közlekedési és Energia Fõbizottság, valamint az információs társadalomért felelõs fõbizottság játszik különösen fontos szerepet az utóbbi idõben. Európai Parlament Az EDF folyamatos kapcsolatot tart fenn az Európai Parlament Fogyatékosügyi Csoportjával. A csoport informálisan mûködik. A csoport tagjai az Európai Parlament különbözõ bizottságainak munkájában is részt vesznek. Szerepük éppen ezért fontos, hisz a fogyatékos emberek problémáit továbbítani tudják a Parlament állandó, ill. ideiglenes bizottságaiba (foglalkoztatási és szociális, környezeti, népegészségügyi és fogyasztóvédelmi, emberi jogi, regionális politika,

82


közlekedés és turizmus, költségvetési stb.). A csoport titkárságát az EDF látja el, mely révén az EDF által fontos kérdések könnyedén kerülhetnek és kerülnek a csoport üléseinek napirendjére. A Miniszterek Tanácsa Az EDF minden alkalommal felkeresi az EU elnökségét adó kormányt, és javaslatot tesz arra, hogy milyen fogyatékosügyi témák kapjanak helyet az elnökség féléves napirendjében. Több alkalommal tart ülést a Tanács Állandó Képviseletével és az ott dolgozó köztisztviselõkkel. Az EU Gazdasági és Szociális Bizottsága A Fórum megkapta a Bizottság III. Csoportjának alcsoporti státusát. Ennek volt köszönhetõ pl. hogy az EDF szakértõi két beszámoló elkészítésében is részt vettek. Egyik a mindenki számára használható honlapokról szóló bizottsági közlemény, a másik a Fogyatékos Emberek Európai Évével kapcsolatos közlemény. Régiók Bizottsága A Régiók Bizottságával sikeres kapcsolatot tartott fent az EDF szintén a Fogyatékos Emberek Európai Évérõl szóló jelentés kidolgozásában, amelynek köszönhetõen néhány az EDF igényeinek megfelelõ javaslat is bekerült a jelentésbe.

Az európai szintû fogyatékosügyi szervezetek Az európai színtû fogyatékosügyi szervezetek többnyire egyfajta fogyatékosságot képviselnek. 25 ilyen szervezet élvezi az EDF teljes jogú tagságát. Közöttük van pl. a Siketek Európai Uniója (EUD), a Mozgássérült Emberek Nemzetközi Szövetsége (FIMITIC), az Értelmi Sérült Emberek Nemzetközi Szervezetének európai szekciója (Inclusion Europe), a Vakok Európai Uniója (EBU), vagy a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Szövetségének európai szekciója (DPI-Europe). Az európai szintû fogyatékosügyi szervezeteknek – többek között – meg kell felelniük annak a kritériumnak, hogy az Európai Unió, valamint az Európai Gazdasági Térség (Norvégia, Izland és Liechtenstein) tagállamainak legalább kétharmadában jelen kell lenni tagszervezetüknek.

83


Hazánk aktívan részt vesz ezeknek a szervezeteknek a munkájában. A Mozgássérültek Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) két európai szervezetben is ellát vezetõségi tisztséget. A MEOSZ tölti be a DPI-Európa és a FIMITIC szervezetek alelnöki tisztségeit.

Országos ernyõszervezetek Országos ernyõszervezetnek nevezzük azokat a szervezeteket, más néven nemzeti tanácsokat (National Council), amelyek egy szervezetként ellátják a fõbb fogyatékossági ágak egyesületeinek képviseletét, valamint nyitottak arra, hogy más fogyatékossági csoport érdekképviseletét ellátó egyesületek is tagjai lehessenek. Ezen kívül az országos ernyõszervezeteknek még más szempontoknak is meg kell felelniük, amelyeket itt most nem részletezünk.

Szövetségesek keresése A fogyatékos emberek jogainak és érdekeinek érvényesítésére az EDF tagja néhány ernyõszervezetnek és szorosan együttmûködik más fontos szereplõvel is. Ezek a következõk: Európai Szociális Platform (Platform of European Social NGOs) A Platformon keresztül az EDF elõsegíti azon kérdések megoldását, amelyek más társadalmi csoportokhoz hasonlóan a fogyatékos embereket is érintik. Ily módon az adott kérdést egy nagyobb szövetség támogatásával kívánják elõsegíteni. Az EU Alapvetõ Jogok Kartája, a társadalmi párbeszéd jogi alapjainak és egy szociálisabb Európa megteremtésének kérdései képezik a közös kapcsolódási pontokat a Platform munkájával. A Platform munkájában való aktív részvétele alkalmat teremt az EDF számára más társadalmi szervezetekkel történõ találkozásra és tapasztalatcserére is. Az EDF elnöke egyike a Platform két elnökhelyettesének, valamint elnöke a Platformnak az Európai Unió bõvítésével foglalkozó munkacsoportjának is.

84


Európai Nõi Lobby (European Women’s Lobby) Az EDF nõi képviselõje jelenleg elnöke ennek a szervezetnek. Az elnöki poszt betöltése egy fogyatékos nõk képviselõjével nagyban elõsegítette, hogy a fogyatékos nõk láthatóvá váljanak egy európai színtû képviseletet ellátó nõi szervezetben. Ez elõsegíti azt, hogy a fogyatékos nõk speciális helyzetének megoldására mind a nõi szervezetek, mind pedig a fogyatékos emberek szervezetei is fokozottan odafigyeljenek. Európai Közegészségügyi Szövetség (European Public Health Alliance) A közegészségügy, egészségvédelem területén folytatandó tevékenységbe való bekapcsolódás érdekében az EDF tagja lett ennek az ernyõszervezetnek is, biztosítva ezzel, hogy a Szövetség munkája során mind inkább vegye figyelembe a fogyatékos emberek igényeit. Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (European Trade Union Confederation) Az EDF együttmûködést folytat a Szövetséggel. A Szövetség több tagja alakította meg olyan szakszervezetek hálózatát, amelyek a fogyatékosügy elkötelezettjei.

Az európai fogyatékosügyi mozgalom sikerei A fogyatékos emberek európai mozgalmának ereje két dologra épül: a sokféleségre – hiszen mindenféle fogyatékosság képviselteti magát és minden szervezetnek megvan a saját, igen fontos szerepe –, valamint az újonnan létrehozott egységre – hiszen létrejött a mozgalom közös európai szintû érdekképviselete. A mozgalom egysége egy olyan fokozatosan kialakuló folyamat eredménye, amely idõt vett igénybe és a mai napig is fejlõdik. Néhány szervezet nagy és erõs volt, mások kicsik és gyengék voltak, a szervezetek tevékenységi köre más és más volt, célkitûzéseik is különbözõek voltak. A szervezetek azonban elkezdtek együtt dolgozni, kiépült és folyamatosan erõsödik egymás iránti bizalmuk, tiszteletük és megértésük, valamint egységes álláspontot alakítottak ki a közös problémák megoldására.

85


Az egységes európai fogyatékosügyi mozgalom elõnyösen befolyásolta a fogyatékos embereket érintõ politika kialakítását, különösen az Európai Unió szintjén. Ez az egységes európai fogyatékosügyi mozgalom ugyanis motorja és elõremozdítója minden újfajta kezdeményezésnek ezen a területen. E kezdeményezések eredményeképpen jöttek létre azok az európai uniós szabályozások, irányvonalak, támogató programok, amelyek egyre inkább pozitív hatással vannak az Európai Unió tagállamaiban élõ fogyatékos emberek mindennapi életére. A fogyatékosügyi mozgalom viszonylag újonnan megalapozott, de egyre szilárdabbá váló egységével magyarázhatóak azok az elért eredmények, amelyek mind-mind pozitívan ítélhetõk meg a fogyatékos emberek szempontjából: – A 90-es évek közepén az Európai Fogyatékosügyi Fórum vezette az egész európai mozgalom kampányát – más szociális területen mûködõ civil szervezetek kiterjedt hálózatának támogatását is élvezve – amely arra irányult, hogy az Európai Unió alapszerzõdései nevesítsék a fogyatékos embereket. 1997-ben az Amszterdami Szerzõdés 13. cikkének, az ún. antidiszkriminációs klauzulának a bevezetése az Unió Alapszerzõdéseibe áttörõ siker volt és nagy elõrelépést jelentett a fogyatékos emberek számára. Ezzel ugyanis egyrészt a fogyatékos emberek szövegszerûen váltak láthatóvá a szerzõdésben, teret adva a késõbbi szabályozások létrehozásának az Európai Unió szintjén. Másrészt pedig a fogyatékosügy megközelítésében történt elmozdulás, hisz elsõ alkalommal jogilag is elismerték a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetését, mint problémát. – Azóta mind több és több olyan európai uniós szabályozás megalkotására került sor, amely a fogyatékos emberekre vonatkozó pozitív intézkedések végrehajtását írja elõ. Nemrégiben olyan kötelezõ erejû direktívák kerültek elfogadásra, pl. a foglalkoztatás, közlekedés, telekommunikáció, információs technológia, közbeszerzés (hogy csak néhányat említsek) területén, amely a fogyatékos emberek vonatkozásában tartalmaz kedvezõ intézkedéseket. – 2002 márciusában egy másik fontos lépés történt az Európai Unióban. Elfogadták a Madridi Nyilatkozatot, azt a dokumentumot, amely rögzíti, hogy hogyan kell megváltoznia a társadalom megítélésének ahhoz, hogy a fogyatékos emberek többé ne legyenek kirekesztett tagjai. Ez a dokumentum is példája annak, amikor a fogyatékos emberek és szervezeteik vezetõ szerepet játszanak a politika kialakításában. 86


– Az Európai Fogyatékosügyi Fórum Közgyûlése már 1999-ben egyhangú határozatot hozott arról, hogy az EDF kezdeményezze az Európai Unió Bizottságnál azt, hogy a 2003-as évet nyilvánítsák a Fogyatékos Emberek Európai Évévé. A 2003-as év során Európa-szerte megrendezett események tovább segítették, hogy a fogyatékos emberek láthatóak legyenek és a fogyatékosügy elõkelõ helyet foglaljon el a politikusok és más, az ügy elõmozdítását befolyásolni képes hatóságok, intézmények munkaprogramjában. Mindezekben az ügyekben az EDF és tagszervezetei döntõ szerepet játszottak. A fogyatékosügy szószólóiként és a fogyatékos emberek érdekeinek õrzõ-védõiként egységesen és összehangoltan tettek lépéseket annak érdekében, hogy a fogyatékos emberek helyzete helyi szinteken is javuljon. A sikerhez nélkülözhetetlen volt, hogy a fogyatékos emberek minden területen aktívak legyenek, részt vegyenek minden bizottságban, döntéshozó testületben annak érdekében, hogy a fogyatékosságügyet elõtérbe helyezzék. A fogyatékosságügy az élet minden területén megjelenik. A mozgalom sokszor olyan területeken ért el sikereket, amelyek elsõre nem is tûntek fogyatékosügyi vonatkozásúnak. Ezek közé tartozik pl. az Európai Unió ún. Busz direktívája, amely elõírja, hogy minden új beszerzésû városi busznak akadálymentesnek kell lennie. Ez a direktíva eredetileg a buszok biztonsági elõírásait volt hivatott rögzíteni. Az EDF nyomására azonban olyan elõírások is bekerültek a direktíva tartalmába, amely Európa-szerte minden fogyatékos ember számára fontos problémát old meg. Sok teendõ van még hátra. Európai szintû mozgalmunk jelenleg egy olyan direktíva elfogadtatásán dolgozik, amelynek kötelezõ erejû rendelkezései megtiltják a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetését az élet minden területén. Az Európai Unió új tagállamaiban a fogyatékos emberek szervezeteire szintén fontos feladat vár az Unió fogyatékosügyi politikájának alakításában. Fontos ezért, hogy ezen országok, így Magyarország fogyatékosügyi mozgalma is megerõsödjön, hisz az EU-tagságunkkal járó kihívásoknak csak így tudunk eleget tenni, a tagságunkkal járó elõnyökbõl csak így tudunk profitálni. Csak és kizárólag egy sokféleségében egységes mozgalom tudja majd hallatni hangját az Európai Unió döntéshozatalában éppen úgy, mint az Európai Fogyatékosügyi Fórumban, mely az európai fogyatékosügyi mozgalom érdekeit képviseli az Unióban. 87


A civil társadalom fejlõdése a közép-kelet-európai országokban Az elmúlt évtizedben végbement reformok Közép-Kelet-Európában gyökeres változást hoztak az országok civil társadalmának szerepében, erejében és öszszetételében. Az állam és az egyének közötti kapocs szerepét eljátszó független civil szervezetek létezése történelmileg nem volt jellemzõ ezekben az országokban. A független szervezeteknek ugyanis nem volt helyük a társadalomban, mert a párt ellenõrzési körén kívülinek tekintették õket, amely a politikai ellenállás magja is lehetett. A közelmúltban azonban a független szervezetek száma rohamosan megnõtt Közép-Kelet-Európa-szerte, mivel mindkét oldal elismerte, hogy a civil szervezeteknek fontos szerepet kell játszani a demokratikus folyamatokban. A civil szervezetek helyzete országonként változó. Egy sor általános jelenség azonban mindenhol tapasztalható. Így például az, hogy bár számuk jelentõsen megnõtt, az Európai Unió tagországaiban mûködõ szervezetekhez képest többnyire gyenge az anyagi támogatás, jellemzõ a szakértelem hiánya. Gyenge belsõ struktúrájuk következtében érdekképviseleti szerepük nem mindig tiszta vagy elfogadott az állami testületek számára, valamint többnyire elszigeteltek az európai hálózatoktól és különbözõ információs forrásoktól. Sok civil szervezet bukkant fel ugyanazon a területen, egymás közti kapcsolatuk csekély vagy egyáltalán nincs. Egyrészt azért, mert nem tudnak egymás létezésérõl vagy pedig azért, mert különbözõ okok miatt feszültség és konfliktus van köztük. Ezen okok közé tartozhat a történelmi különbségek, a filozófiai és ideológiai nézetek közti eltérés, az egyéniségek ütközése, vagy éppen a korlátozott pénzügyi lehetõségekért folyó harc. A piacgazdaság kialakítására irányuló reformok Közép-Kelet-Európa országainak állampolgárai számára új lehetõségeket teremtettek. Nagyon gyakran azonban a fogyatékos emberek kiszorulnak ebbõl a folyamatból és nem részesülnek a gazdasági fejlõdés eredményeiben. Sok esetben gazdasági helyzetük nehezebb, mint korábban és már a puszta fennmaradásukért is küzdeniük kell. Annak ellenére, hogy a fogyatékos emberek egyre inkább megjelennek a társadalmi élet különbözõ színterein, az országok többségében elõfordul, hogy a fogyatékos emberek bizonyos csoportjai elkülönülten élnek, külvilágtól elzárt, túlzsúfolt intézetekben, ahol emberi jogaik és emberi méltóságuk tiszteletben tartásáról sajnos nem lehet beszélni. Átfogó cselekvési programra van tehát

88


szükség ahhoz, hogy a társadalom fogyatékos emberekrõl kialakult szemléletét megváltoztassák.

A fogyatékos emberek és szervezeteik helyzete A szocialista rendszerben a fogyatékos emberek szervezetei léteztek ugyan, de szabadságuk, függetlenségük jócskán megnyirbált volt és a kommunista párt ellenõrzése alatt álltak, emiatt az országok többségében nem játszottak jelentõs szerepet. A szervezeteknek mindenki automatikusan tagja lett orvosi diagnózis alapján. A védett munkahelyek megtalálták helyüket az irányított gazdaságban, és a hivatalos tervek szerint szállították az árut. A 80-as évek végétõl kicsi, de független szervezetek jöttek létre a közép-keleteurópai régió országaiban. A kommunista rezsim bukásával a fogyatékos emberekért a fogyatékos emberek által létrehozott önálló szervezetek száma rohamosan megnõtt. A köztük levõ együttmûködés, ill. koordináció azonban minimális volt. A szocializmus idõszakából származó tapasztalatok miatt, amikor a nagy szervezetek a központi párt ellenõrzése alatt álltak, a nagy szervezetek iránti ellenszenv nagyon megnehezítette ezekben az országokban az ernyõszervezetek létrehozását.

Az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országok fogyatékos embereket képviselõ szervezetei A rendszerváltást követõ átmenet idõszakában a meglévõ szervezetek sajnálatos módon néhány országban még inkább háttérbe szorultak. Ezért ezekben az országokban a szabályozás, a szervezetek egymás közötti viszonya és a fogyatékos emberek társadalmi megítélése területén sok a teendõ, melyben a fogyatékos emberek szervezeteinek nagyon fontos szerepe van. A szervezeteknek mielõbb hasznosítaniuk kell azokat a nemzetközi tapasztalatokat, amelyeket az Európai Unió régebbi tagországainak szervezetei szereztek a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem és az esélyegyenlõség megteremtése területén folytatott harcukban. Ezeknek az országoknak hatékony erõfeszítéseket kell tenniük a fogyatékos embereket képviselõ ernyõszervezetek létrehozásában, illetve ezek megerõsítésében annak érdekében, hogy pozitív változások kezdõdjenek országaikban a fogyatékos emberek társadalmi részvételét hátráltató akadályok leküzdésében.

89


Az ernyõszervezetek létrehozása és megerõsítése azonban számos akadályba ütközhet: – a fogyatékos emberek helyzetének elõmozdítására létrejött szervezetek száma elég magas, és valószínûleg nagyon kis tapasztalattal rendelkeznek az együttmûködések kialakítása, ill. koordinálása terén; – az ernyõszervezetek kialakítása a nagyobb szervezetekben gyanút ébreszthet és az ernyõszervezet létrehozásának ötletét kétkedéssel fogadhatják vagy autokratikusnak tarthatják; – a fogyatékos emberek szervezeteinek nagy része gyenge, pénzügyi és más jellegû akadályok határolják be tevékenységi körüket; – a fogyatékos emberek szervezetei gyakran a rendelkezésre álló szûkös anyagi támogatás megszerzése miatt harcolnak egymás ellen; – ezekben az országokban nincs hagyománya a problémák összfogyatékossági szinten történõ megközelítésének; – az ernyõszervezet mûködése számára nehéz lesz pénzügyi forrást találni. Ezekkel a nehézségekkel pedig meg kell birkózni, hiszen az ernyõszervezetek kétségtelenül tagjaik javát tudják szolgálni, különös tekintettel az európai uniós tagságukra. Az Európai Unió tagországainak tapasztalatai azt mutatják, hogy nem elég az, ha a fogyatékossági csoportok külön-külön alkotnak erõs szervezeteket. Ahhoz, hogy a fogyatékos emberek érdekérvényesítése sikeres legyen mind országos, mind európai szinten, a fogyatékos embereknek létre kell hozni egy hivatalos együttmûködési formát a közös érdekek képviseletére. A régebbi EU-s országok tapasztalata azt mutatja, hogy az érdekérvényesítés leghatékonyabb módja az ernyõszervezetbe tömörülés, amely testület a fogyatékos emberek csoportjait és szervezeteit hozza össze, a fogyatékosság típusára tekintet nélkül. Az évek során a fogyatékosság típusa szerint létrehozott szervezeteknek különbözõ alapszabályai és célkitûzései vannak, eltérõ tevékenységet folytatnak és tagsági szerkezetük is sokféle. Ám ugyanakkor közös értékeik és érdekeik vannak. A fogyatékos emberek minden csoportja úgy tekinti, hogy tagjainak joga van részt venni az oktatásban, a képzésben és a foglalkoztatásban. Mindannyiuk szeretné, hogy antidiszkriminációs szabályozások kerüljenek elfogadásra és alkalmazásra; hogy a fogyatékos emberek személyi segítõi szolgáltatásának teremtsék meg a pénzügyi feltételeit; hogy a segédeszköz-ellátás, a fogyatékos-

90


sági járadék/támogatás rendszere jól mûködjön. Ezek mind-mind olyan kérdések, amely bármely fogyatékossági típust képviselõ szervezetet foglalkoztatnak. Ezekrõl a kérdésekrõl mindenki beszélhet önállóan is, de ha szervezetbe tömörülnek, akkor erõsebb a hangjuk és nagyobb esélyük van arra, hogy meghallgassák õket. Mindezt meg kell tenni azért, hogy az Európai Unió döntéshozatalának hatékony részesei lehessenek. A Brüsszelben meghozott döntések ugyanis nagy hatással lesznek a fogyatékos emberek életére.

A fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetésének tilalma az Európai Unióban Miért kell a fogyatékos emberek elleni diszkrimináció ellen harcolni? A fogyatékos emberekkel szemben még ma is vannak elõítéletek az emberekben, melyek következtében e társadalmi csoport nap, mint nap szembesül a hátrányos megkülönböztetéssel. A társadalom ugyanis figyelmen kívül hagyja a fogyatékos emberek képességeit és elhamarkodott következtetést von le a fogyatékossággal élõ emberek funkciókiesése alapján. Korábban a fogyatékos emberek problémájának megközelítése a sajnálaton alapult és arra fektette a hangsúlyt, hogy a károsodást kiigazítsa és az egyént oly módon rehabilitálja, hogy õ „illjen” a társadalomba. Ma már egy kicsit jobb a helyzet és új gondolkodási mód kerül elõtérbe, amely szerint a társadalmat kell úgy megváltoztatni, hogy az megfeleljen, alkalmazkodjon mindenki, így a fogyatékossággal élõ emberek igényeihez is. A fogyatékos embereket nap, mint nap hátrányos megkülönböztetés éri az élet különbözõ területein, mint pl. foglalkoztatás, képzés, kommunikáció, közlekedés, szabad mozgás, az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzájutás területén. Amíg ezek a diszkriminációt okozó akadályok léteznek, a fogyatékos emberek nem tudják szabadon gyakorolni jogaikat. Az egyenlõ bánásmód és az antidiszkrimináció emberi jogi kérdés és az emberi jogi megközelítésbe nem illik bele az, ha bármiféle diszkriminációt tolerálunk. A fogyatékos emberek más emberekkel egyenlõ lehetõségeket és a közjavakhoz való teljes körû hozzáférést kérnek. Az Európai Unióban a fogyatékosok emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés tilalmának jogi alapját az Amszterdami Szerzõdés 13. cikke adja,

91


amely lehetõvé teszi, hogy a Bizottság intézkedéseket tegyen a fogyatékos emberek elleni hátrányos megkülönböztetés elkerülésére.

Az Amszterdami Szerzõdés Az Amszterdami Szerzõdés, amelyet 1997. október 2-án írták alá és 1999. május 1-jén lépett hatályba, új érát nyitott meg az Európai Unió tagállamainak fogyatékossággal élõ állampolgárai számára. A fogyatékossággal élõ emberek érdekeit képviselõ civil szervezetek kitartó kampányának köszönhetõen a „fogyatékos” szó elõször került be az Európai Unió alapszerzõdéseibe. A Szerzõdésbe bekerült antidiszkriminációs cikk, a szociálpolitikára vonatkozó rendelkezések, a foglalkoztatási fejezet és a belsõ piac szabályozásáról szóló deklaráció azt jelentette, hogy ezeket olyan gyakorlati intézkedések követik, amelyek hatással lesznek az Európai Unióban élõ fogyatékos emberek életére. A fogyatékosságnak az Európai Unió alapító szerzõdéseiben történõ megjelenítésére azért volt szükség, mert a fogyatékosságra vonatkozó utalás hiányában az addig kidolgozott fogyatékosügyi politikák nem voltak kötelezõ erejûek (pl. csak ajánlás szintûek), s ezáltal jogilag nem voltak végrehajthatók. Az 1996-ban született Bizottsági Közlemény a Fogyatékosok Egyenlõ Esélyeirõl és az ugyanebben az évben született azonos témájú Tanácsi határozat példák ezekre a nem kötelezõ érvényû dokumentumokra, melyeknek hatása sokkal nagyobb lehetett volna, ha szerzõdésen alapult volna, és jogi formát öltött volna. Nézzük meg az Amszterdami Szerzõdést egy kicsit közelebbrõl, azokra a cikkekre összpontosítva, amelyek közvetlenül érintik a fogyatékos állampolgárokat. Hátrányos megkülönböztetés A fogyatékossággal élõ emberek szempontjából talán az általános antidiszkriminációs cikk bevezetése volt a legfontosabb az Amszterdami Szerzõdésben megjelent változtatások közül, amely külön megemlíti a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. A 13. cikk kimondja: „E szerzõdés egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül és a szerzõdés által a Közösségre átruházott hatáskörök keretén belül, a Tanács a Bizottság javaslata alapján és az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követõen egyhangúlag megfelelõ intézkedéseket tehet a nemen, faji vagy etnikai 92


származáson, valláson vagy meggyõzõdésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés leküzdésére.” Ez a módosítás jelentõs egyrészt azért, mert elõször került a Közösség kompetenciájába a fogyatékosügy területe, másrészt pedig mert itt ismerték el elõször a fogyatékos emberek hátrányos megkülönböztetését, mint problémát. E cikknek azonban nincs semmilyen közvetlen hatálya, nem ruházza fel a fogyatékos állampolgárokat további jogokkal. A 13. cikk „mindössze” engedélyt ad a Közösségnek, hogy lépéseket tegyen a fogyatékosok hátrányos megkülönböztetésének elhárítására, ha akar. Ha a Közösség intézkedéseket akar tenni, beleértve a jogi intézkedéseket is, még így is van egy sor eljárásrendi akadály, amelyet meg kell oldani. Elõször is, a Tanácsnak bármely intézkedést egyhangúlag jóvá kell hagynia. Ha csak egyetlen tagállam is ellene van egy ilyen intézkedésnek, a javasolt intézkedést blokkolják, amely így jóváhagyás nélkül marad. Másodszor pedig, az Európai Parlamentnek – amely gyakran támogatja a sérült emberek jogait – csak gyenge szerepe van a 13. cikk alapján hozandó jogi szabályozás elfogadásában. A Parlamentnek csak konzultációs joga van, és bármely beterjesztett véleményét vagy javaslatát a Tanács elutasíthatja. Meg kell azt is jegyezni, hogy a 13. cikk nem hatalmazza fel a Közösséget, hogy minden diszkriminációval kapcsolatos területen elfogadjon intézkedéseket, hisz a cikk csak azokra a területekre vonatkozik, amelyeken a Közösségnek a Szerzõdés alapján kompetenciája van. Így tehát bár a Közösség olyan fontos területeken, mint pl. a foglalkoztatás, az áruk minõségi szabványa stb. rendelkezik hatáskörrel, teljesen ki van zárva azonban olyan területekrõl, mint pl. a gyerekek képzése, a lakhatás stb. Ezek a problémák azonban nem jelentik azt, hogy a 13. cikknek nem lehetett gyakorlati hatása. Hosszú távon a 13. cikk – mint ahogyan ezt már a 2000-ben elfogadott, az „Egyenlõ bánásmód a foglalkoztatásban és a szakképzésben” c. direktíva is mutatja – új jogi szabályozás és intézkedések alapjául szolgált és szolgál ma is.

93


Direktíva az „Egyenlõ bánásmód a foglalkoztatásban és a szakképzésben” címmel A Bizottság az Amszterdami Szerzõdésben kapott felhatalmazása alapján dolgozta ki az „Egyenlõ bánásmód a foglalkoztatásban és a szakképzésben” c. direktívát, amelyet az Unió Tanácsa 2000. november 27-én fogadott el. A direktíva tiltja a vallás, hit, fogyatékosság, kor és szexuális orientáltság alapján való hátrányos megkülönböztetést. A fogyatékosság tekintetében a direktíva elismeri, hogy diszkriminációhoz vezethet annak hiánya, ha a munkahelyek nem végeznek el a fogyatékos emberek igényeihez igazodó ésszerû átalakításokat. Az ésszerû átalakítás, amely kifejezést a direktíva használja, olyan intézkedéseket foglal magában, mint az akadálymentesítés, a munkaeszközök adaptálása a fogyatékos munkatársak igényeinek megfelelõen, a rugalmas munkaidõ stb., amelyek elõsegítik, hogy a fogyatékos emberek megtalálják helyüket a munkaerõpiacon. A direktíva szerint a hátrányos megkülönböztetést elszenvedõ személyeknek megfelelõ jogvédelmi eszközökkel kell rendelkezniük. A direktíva szerint a bizonyítás a munkaadót terheli, vagyis a munkaadónak kell bizonyítani, hogy abban való döntésében, hogy kit vesz fel vagy kit léptet elõ, a személy fogyatékossága, faji eredete, kora, vallása vagy szexuális hajlama nem szerepelt szempontként. A tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejû szankciókról kell rendelkezniük a direktívában elõírt kötelezettségek megszegése esetére. A tagállamoknak legkésõbb 2003. december 2-ig kellett megalkotni a direktíva végrehajtását szolgáló jogszabályokat, rendelkezéseket. Szükség esetén a tagállamok számára 2003. december másodikát követõen további három év áll rendelkezésre annak érdekében, hogy végrehajtsák a direktívának az életkori és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezéseit. Amely tagállam úgy dönt, hogy felhasználja ezt a kiegészítõ idõszakot, évente kell jelentést készíteni a Bizottságnak az életkori és fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetések megszüntetését célzó lépéseirõl és a végrehajtás irányában tett elõrehaladásáról. A Bizottság évente jelentést készít a Tanácsnak. A direktíva megfelelõ nemzeti szintû végrehajtása nagyon fontos a fogyatékos emberek számára. Megjegyzendõ azonban, hogy a fogyatékos embereket nem

94


csak a munkahelyeken éri hátrányos megkülönböztetés. A foglalkoztatás szorosan kapcsolódik az élet számos más területéhez, mint pl. az oktatás, a közlekedés és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés. Így nyilvánvaló, hogy a hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó jogi szabályozást nem elég csak a foglalkoztatás területén bevezetni. Ez volt az oka annak, hogy a direktíva kidolgozását az európai fogyatékosügyi mozgalom vegyes érzelmekkel fogadta. Egyrészt elégedett volt, hisz alig egy évvel azután, hogy az Európai Unió Bizottsága az Amszterdami Szerzõdésben felhatalmazást kapott diszkriminációellenes intézkedések végrehajtására (1999-ben), 2000-ben máris élt ezen jogával és hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseket dolgozott ki a foglalkoztatásra és a szakképzésre. Másrészt viszont aggódott, hisz a hátrányos megkülönböztetés tilalma csak szûk területre, a foglalkoztatásra korlátozódott. Ezért az európai fogyatékosügyi mozgalom átfogó európai uniós szabályozást kezdeményezett a fogyatékos emberek esélyegyenlõségének megteremtése érdekében az élet minden területén. A szabályozás kidolgozása, majd egyhangú elfogadása a tagországok által hosszú idõt vesz igénybe. A fogyatékos emberek társadalmi befogadását a kötelezõ erejû alapszerzõdésen és az említett direktíván túl az Európai Bizottság számos közleménye, és cselekvési programja, valamint a Tanács határozatai és ajánlásai segítik. A fogyatékos emberek életét befolyásoló európai uniós szintû politika kialakításában nagyon fontos szerepe van a fogyatékos emberek európai mozgalmának, különösen az Európai Fogyatékosügyi Fórumnak, amely a jelenlegi Európai Unióban 37 millió fogyatékossággal élõ, a kibõvített Unióban pedig mintegy 45 millió fogyatékos állampolgár érdekeit képviseli. Az Európai Fogyatékosügyi Fórum révén az Európai Unió tagországai fogyatékos állampolgárainak egységes, ütõképes érdekképviselete mûködik. Ez az ezerarcú, sokféle fogyatékos embert képviselõ mozgalom tovább folytatja harcát annak érdekében, hogy a fogyatékos emberek számára valós esélyegyenlõség jöjjön létre.

95

6. rész Civil szervezetek a fogyatékos emberek szolgálatában Rapai Nándor


Hazánkban ma az egészségkárosodott és fogyatékos embereknek több mint 50 országos hatáskörû érdekérvényesítõ szervezete mûködik. Némelyik keretei közé sok kisebb civil szervezet, alapítvány tartozik. Az állami struktúra a fogyatékos emberek esetében sem tudta mindig követni az igényeket, nem tudott alkalmazkodni a hivatali rendszer és a hivatalokhoz rendelt szolgáltatások sem voltak elegendõek az igények biztosítására. Már a rendszerváltozás elõtt, de utána különösen, számos olyan igény lépett fel, amelynek biztosítására nem volt állami intézmény (pl. korai fejlesztés, a sérült emberek nyaraltatása, diszlexiások segítése, autistáknak iskola, lakóotthonok mûködtetése, a munkába állás segítése stb.). Ahol az állam nem tudott, vagy nem akart helytállni, ott hihetetlenül gyorsan jöttek létre a civil szervezetek, hogy megoldják az égetõ helyi problémákat. Sok esetben a szülõk fogtak össze, közhasznú társadalmi szervezetet alapítottak, hogy segítsenek sérült gyermekeiken. Kialakultak a civil szervezetek szinte minden olyan humán területen, ahol bizonyos szolgáltatások iránti igény gyorsabban jelentkezett, mint azt a sokkal nehézkesebb állami struktúrák követni tudták volna. Ezért a szolgáltató civil szervezeteknek igen nagy szerep jut ma is a fogyatékosság által érintett minden területen (gyógyúszás, házi gondozás, személyisegítõképzés, közvetítés, speciális szállítószolgálat, segédeszköz-kölcsönzés, speciális munkaerõ-közvetítés, speciális sportok, üdültetés stb.). A civil szervezeteknek saját maguknak kell megszenvedni mindent. Átesnek minden buktatón, meg kell tanulniuk vállalkozni, ki kell ismerniük magukat a pályázatokon, el kell sajátítaniuk a lobbizás „tudományát” a sérült emberek érdekében, meg kell szervezni a mindennapokat, el kell fogadtatni a munkát, a küzdelmet. A civil szervezetek nagyrészt állami feladatokat látnak el. A legnagyobbak a klasszikus érdekvédelmi szervezetek, amelyek egy-egy nagy fogyatékossági ághoz tartozó embereket és családtagjaikat fogja össze, kiemelten fontosak, a súlyuk és az országos érdekérvényesítõ tevékenységük által. E szerteágazó civil szférából ezeket emeljük ki és próbáljuk munkájukat, tevékenységüket röviden bemutatni.

99


Értelmi Fogyatékosok és Segítõik Országos Érdekvédelmi Szövetsége (ÉFOÉSZ) Az ÉFOÉSZ 20 évvel ezelõtt alakult értelmi akadályozottsággal élõ személyek, családtagjaik, gyógypedagógusok és segítõ szakemberek önszervezõdésével. Jelenleg 27 önálló jogi személyiségû tagszervezete, 25 helyi csoportja és 22 000 tagja van országszerte. Kiemelt feladatának tekinti, hogy az általa képviselt csoportok érdekeit képviselje. Szervezi a szociális, oktatási, egészségügyi és kulturális szolgáltatásokat, mûvészeti és sporttalálkozókat, üdültetést, táborokat, és konferenciákat is az értelmi sérült emberek társadalmi integrációja elõsegítése érdekében. Együttmûködik külföldi partnerszervezetekkel és ezeket a tapasztalatokat igyekszik itthon hasznosítani, és ennek érdekében együttmûködik különbözõ alapítványokkal, korai fejlesztõközpontokkal, óvodákkal, iskolákkal, munkahelyekkel, és a határon túli magyar szervezeteket is támogatja, akik hasonló problémákkal küzdenek. Az értelmi fogyatékosok, családjuk, barátaik és segítõik 8 pontban rögzítették azokat az elvárásokat, amelyeket a fogyatékos személyek érdekében fogalmaztak meg:14 – Integrációs jogot az értelmileg akadályozott gyermekeknek is! – El kell érni 4 év alatt, hogy valamennyi középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermeknek az ép gyerekekkel közös csoportban, szervezett óvodai nevelés álljon rendelkezésére. – A következõ években fejleszteni kell a speciális szakképzést. – El kell érni, hogy az értelmi fogyatékos fiatalok maguk választhassanak a piacképes szakmák közül. – Õk is önálló, független életet szeretnének élni. Ennek egyik alapfeltétele, hogy legyen keresõképes munkájuk. – El kell érni, hogy minél több fogyatékos személy dolgozzon integrált körülmények között, ahol az elvégzett munkáért jövedelem jár. – A felnõtt értelmi fogyatékosok szeretnének integrált körülmények között élni. Ezért el kell érni, hogy a nagy intézmények az intézményi rekonstrukció során lakóotthonokká alakuljanak. 14

Részlet az Értelmi Fogyatékossággal Élõ Személyek Emberi Jogai – Nemzeti Jelentés Magyarország. c. kiadványból.

100


– A súlyosan-halmozottan sérült gyermekek szülei is szeretnének munkát vállalni. Ezért több nappali szociális intézmény létrehozását kell megvalósítani, ahol a gyermekek fejlesztõ felkészítése megoldható. – Az értelmi fogyatékos személyek is szeretnének érthetõ világban élni. Ezért szükséges lenne, hogy a legfontosabb hazai jogszabályok és más, a fogyatékosokat érintõ dokumentumok könnyen érthetõ nyelven is hozzáférhetõk legyenek (pl. az Országos Fogyatékosügyi Program és a rájuk vonatkozó különbözõ törvények, a közoktatási, szociális, gyermekvédelmi, foglalkoztatási és sporttörvény). – El kell érni, hogy a mindenkori kormányzat országos szintû ismeretterjesztõ és integrált kulturális kampányok megszervezéséhez megfelelõ anyagi forrásokat biztosítson. – Az értelmi fogyatékosok is részt kívánnak venni saját életük irányításában, ezért olyan konferenciákat kell szervezni országos és regionális szinten, ahol az akadályozott emberek elõadókként jelenhetnek meg. Gyene Piroska az ÉFOÉSZ elnöke így szólt a legfontosabb feladatokról: Soha nem fordult ekkora figyelem felénk, mint a tavalyi évben. Önkormányzatok, kultúrházak szerveztek programokat. Jelen voltunk az épek között különbözõ rendezvényeken, együtt léptek fel sérültjeink az ép mûvészekkel, sportolókkal, ez a jelenlét volt az elmúlt év legnagyobb ajándéka. Arra törekszünk, hogy ez ne maradjon abba, de meg kell tanulnunk nekünk is jobban beilleszkedni. Úgy érzem, a mi sérültjeinknek nagyon kevés a lehetõsége az önálló életre. A családok sem állnak jól. A szövetségünk megpróbálja a döntéshozók figyelmét felhívni, hogy az értelmileg sérültek is szeretnének önálló életet élni, ehhez kidolgoztuk a szakmai anyagokat, és talán az uniós források is segítenek majd, amikor pályázunk. Sajnos kevesebb a pályázati lehetõség, nagyon kevés a pénzünk, sokszor nincs meg az az önrészünk sem, amely egy-egy pályázathoz szükséges, ezért több alkalommal nem sikerült a pályázatokat benyújtani. Idén nagy átalakításokat végzünk a szövetségben. Az eddigi központi irányítás helyét átveszi a helyi önállóság, igaz, hogy egymással szorosan együttmûködve.

101


Nagyon szeretnék az értelmileg sérültek is, hogy együtt tudjanak tanulni másokkal, az integrált oktatás keretei között. Szeretnénk a hivatalnokokat és mindenkit megtanítani arra, hogyan tudnának jobban együttmûködni a fogyatékos emberekkel és az értük tevékenykedõkkel.

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) Az 1970-es évek elején a kisebb-nagyobb mozgáskorlátozottsággal élõ emberek szinte egy idõben döbbentek rá, hogy az 1968-as gazdasági változások nyomán az okos, ügyes és teherbíró emberek kiemelkedhetnek a hazai társadalomra korábban jellemzõ „egyen-életbõl”, miközben azok, akik fizikai korlátozottságuk miatt áthághatatlannak tetszõ korlátokkal küzdenek, lemaradnak. Egy idõ után kialakult az a közös álláspont, elhatározás és akarat, hogy valamilyen hatékony eszközt hozzanak létre a kiszolgáltatottság enyhítésére. Ilyen eszköznek látszott egy országos szövetség megalakítása. Sokáig azonban sikertelenül kísérleteztek ennek létrehozásával. A Rokkant Személyek Nemzetközi Éve felgyorsította a munkát. 1977-ben Vas megyében, majd Budapesten és Baranyában megalakultak a mozgáskorlátozott emberek egyesületei. Ezt követte a váci egyesület alakulása, és az egyesületek vezetõi Együttmûködési Bizottságot hoztak létre, amely koordinálta az együttes fellépést különbözõ ügyekben. Idõközben a Mozgássérültek Budapesti Egyesülete vállalt fel országos érdekkörû feladatokat. Több tanácskozást hívott életre, amelyeken a fogyatékosság, mint összetett probléma jelent meg, ráirányítva a figyelmet a mozgáskorlátozottság, a rehabilitáció legfontosabb területeire. Az egyesületi munkák hatására, megalakították – a további közös összefogás érdekében – 1981-ben a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségét. A szövetség legfontosabb feladata kezdetben az volt, hogy kiépítse a szervezetet, és kidolgozza a tevékenység legfõbb irányait. Az elsõ idõszak a belsõ építkezés, és a mozgáskorlátozott emberek sajátos problémáinak, szükségleteinek megfogalmazására és széles körû megismertetésére irányuló idõszak volt, amelyet egységes gondolkodás, és szoros összefogás jellemzett. A szövetség, kezdettõl fogva fontosnak tartotta, hogy ne csak kívánságokat fogalmazzon meg, hanem a megoldásra is tegyen javaslatot.

102


Még a MEOSZ létrejötte elõtt kiharcolták a közlekedési támogatást, a ’80-as évek végén bevezetésre került a lakások akadálymentesítési támogatása, majd a rokkantsági járadék kedvezménye. A MEOSZ egyre inkább elfogadott korrekt partnerként jelent meg az állami döntéshozók elõtt, a tagegyesületek pedig egyre intenzívebb együttmûködést alakítottak ki a helyi önkormányzatokkal és igazgatási szervekkel. Kialakultak a külföldi kétoldalú kapcsolatok, és erõsödött a MEOSZ nemzetközi tevékenysége is. Az elmúlt években a szövetség további kedvezõ átalakuláson ment keresztül. Szemléletében egyre inkább a fogyatékossággal élõ emberek esélyegyenlõsége, aktív életvitele, emberi és állampolgári jogaik érvényesülése került elõterébe. Figyelme a súlyosan mozgáskorlátozott, fiatal és középkorú sorstársak felé fordult. A MEOSZ-nak 82 tagegyesülete van, azok keretei között 610 városi, nagyközségi és vonzáskörzeti csoport, 647 településen mûködnek összekötõk, mindezek 184 000 egyesületi tagot képviselnek, de a MEOSZ alapszabálya értelmében, azoknak a mozgássérülteknek is képviselik az érdekeit, akik nem tagok. A MEOSZ-on belül elindították az Önálló Élet Mozgalmat, a Révész Szolgálatot, de sok egyéb kezdeményezés is szolgálja a mozgássérültek esélyegyenlõségét. Az önrendelkezésen alapuló élet-mozgalom legfõbb célja, hogy a legsúlyosabb állapotú kerekesszékes emberek esélyegyenlõségének feltételeit megteremtsék. A fogyatékossággal élõ embert segítik, hogy kezébe vegye életének irányítását, önmaga hozzon döntéseket, és vállaljon is érte felelõsséget. A Révész Szolgálat egy speciális sorstársi tanácsadás. A frissen sérülteket igyekeznek meggyõzni, hogy így is érdemes élniük, sõt, érdemes új célokat kitûzni maguk elé. Dr. Hegedûs Lajos a MEOSZ elnöke, a legfontosabb feladatokról: A tavalyi év (2003 a Fogyatékos Emberek Európai Éve) arra volt jó, hogy sokkal több figyelem fordult a fogyatékos emberek felé. Az egyes fogyatékosok ismertségében nagy az eltérés. Jobban tolerálja a társadalom a mozgássérülteket, mint az értelmileg sérülteket. Alig találkozik a siketekkel és problémáikkal, mert sérültségük nem látható rögtön. Alig tudunk

103


valamit az autizmusról. Az nagyon jó volt, hogy az épek szemlélete pozitív irányban változott, de a figyelem nem volt elég arra, hogy a problémákat is megoldják. Például egyik legsúlyosabb gond, hogy kevesen tudnak dolgozni. Pedig az élet fontos eleme a munka, aki értékteremtõ munkát végez, az a társadalom hasznos tagja, aki nem tud dolgozni, az – úgy tartják – értéktelen. Ha a munkaerõpiacon hasznosítható képzéshez jut a mozgássérült, akkor nem mozgássérültnek nézik, hanem munkaerõnek. A MEOSZ a távmunka megszervezésével, ehhez szükséges tanfolyamokkal próbálja bõvíteni a lehetõségeket. Nemrég megalakult a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT), a négy nagy érdekvédelmi szervezet összefogásával. Együttesen 300 000 tagot számlál ez a szövetség, de mind a 600 000 sérültet képviseljük. Ez már egy nagyon komoly tömeg, erõ, társadalmi-politikai súlya van. Mostantól, az Európai Unióban fontos lesz, hogy egy közös ernyõszervezettel jelenjünk meg, idehaza egyeztetett programokkal, véleményekkel. Magyarország sok tekintetben Európa elõtt jár a jogszabályok megalkotásában, a jogérvényesítés viszont rosszabb itthon, mint az EU gyakorlata. Idehaza sajnos a jogszabályokat nem mindig tartják be. Azt mondjuk, hogy mindenhez, így a fogyatékosokkal kapcsolatos programokhoz is pénz kell. Sokszor kérdezik, van-e elég pénz a fogyatékos ügyre? Ha például egy autóbusz-rekonstrukciós program során mélypados buszokat vásárolunk, ami minden tekintetben jobb busz, mert kismamáknak, mozgássérülteknek, idõseknek jobban használható, akkor ez nem a fogyatékosokra fordított pénz, de számukra is hasznos. Rengeteg ilyen példa van. 2004-ben azt tartom a legfontosabbnak, hogy készüljön új intézkedési terv, mert az Országos Fogyatékosügyi Program, tavaly decemberben lejárt. A nem teljesült programokat, mint például az akadálymentesítés, amelyet fel kell gyorsítani, be kell fejezni. Megoldatlan a közlekedési támogatás, mert nemhogy pozitív diszkrimináció lenne, hanem az állam a tömegközlekedést használókat jobban dotálja. Meg kell oldani a lakástámogatási rendszert is, mert akinek nincs munkája, mint például nagyon sok mozgáskorlátozottnak, nem tud lakáshoz jutni. Szükség van a lakás akadálymentesítési támogatás felemelésére, mert ez 1986 óta nem változott.

104


Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége kiemelkedõen közhasznú társadalmi, érdekvédelmi szervezet. 1907-ben alapították „Cházár András Országos Siketnéma Otthon” néven. A felnõtt siketek hazánkban 1802-ben, a Cházár András kezdeményezésére megindult iskolai oktatás után kezdték el megszervezni társasági életüket, baráti köreiket. Az egységes, országos szervezet kialakításának gondolatát elsõnek Oros Kálmán siket betûszedõ vetette fel. Kezdeményezésére indult meg 1892-ben a Siketnémák köre, majd ugyanabban az évben kiadták az elsõ újságot, a Siketnémák Közlönyét. Több egyesület bevonásával 1902-ben kidolgozták az egységes szervezet alapszabályát, amelyet a belügyminiszter hagyott jóvá 1907-ben. A szervezet 1950-ben alakult újjá „Siketnémák Szövetsége” néven. Néhány évvel késõbb – 1952-ben – alapszabályban rögzítették a nagyothallók érdekvédelmének ellátását, amelyet a szövetség új elnevezése is tükrözött: „Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége”. A szövetség jelenlegi tevékenysége az egykor kijelölt célokkal megegyezik: a hallássérültek szakmai-érdekvédelmi szervezeteként segíti, támogatja a hallássérült embereket a társadalmi beilleszkedésben, az egyéni érvényesülésben. Ezt a feladatot az egyesületi törvény alapján, a szövetség alapszabályában foglaltak szerint látja el. 1989-tõl független társadalmi szervezetként mûködik. Kiadásait elsõsorban állami költségvetési támogatásból, másodsorban pedig adományokból fedezi. A küldöttközgyûlés a SINOSZ legfõbb szerve, amely négyévente ül össze. A szövetség munkáját az Országos Elnökségen keresztül az elnök és a fõtitkár irányítja. A szövetség a munkáját országos hatáskörrel fejti ki. Minden megyében a megyeszékhelyeken mûködik megyei szervezet, ezen kívül vannak városi szervezetek, valamint klubok. Hogy a munka folyamatos és minden hallássérültet érintõ legyen, minden szervezet szorosan együttmûködik, lehetõségeikhez mérten egymásnak segítséget nyújtanak. A szövetség a magyar siketek és nagyothallók hivatalos érdekképviseleti szerve. Központja Budapesten található. Siket, nagyothalló, valamint pártoló tagjai is vannak. A szövetség munkáját a siket és nagyothalló tagok határozzák meg. A szövetség segítséget nyújt tagjai számára – lehetõségeihez mérten – a

105


munkavégzéshez, tanuláshoz, szakmai képesítés megszerzéséhez, tanfolyamokon való részvételhez, szakköri tevékenységekhez. Lehetõséget biztosít a kulturális és sportéletben való részvételhez. Országos és helyi szervezeteiben klubokat mûködtet. Az egész ország területén érvényes – korlátlan számú – 50%-os utazási kedvezményt kapnak a tagok a MÁV, a HÉV és a Volán járatain, tagsági könyv felmutatása mellett. Szervezett formában segítenek tagjaiknak a nem hivatásos gépjármûvezetõi jogosítvány megszerzésében. Az igénylõknek szorgalmazzák, és a gyakorlatban segítik a gyógyászati és egyéb technikai segédeszközök beszerzését. Hivatalos szervek felkérésére, valamint egyéni felkérésre is jelnyelvi tolmácsot biztosítanak. Központukban lehetõség van az ingyenes jogi tanácsadás igénybevételére akár személyesen, akár levélben. A szövetségnek bárki tagja lehet, aki 14. életévét betöltötte.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) Szövetségük hazánkban az egyik legrégebbi érdekvédelmi szervezet. 1901-ben alakult meg a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület, amely azonban nem a vak emberek kezdeményezésére szervezõdött. A korabeli társadalom emberi felelõsségérzete hívta életre. Létrejöttek a foglalkoztatómûhelyek, ahol elsõsorban önmaguk ellátásának fedezéséért dolgoztak a vak emberek. Az I. világháború tragédiájára volt szükség ahhoz, hogy minõségi változás történjék. Míg addig a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület tevékenysége az alsóbb, alapvetõen kiszolgáltatott társadalmi rétegre terjedt ki, most a társadalom minden körébõl a látássérültek tömegei jelentek meg. A képzett és öntudattal rendelkezõ vak emberek kezdeményezésére alakult meg a Vakok Szövetsége 1918 októberében. A szövetség alakulásának körülményeivel foglalkozva, nem szabad figyelmen kívül hagyni az adott történelmi helyzetet. Az 1918-ban megalakult kormány jóváhagyta a szövetség alapszabályát, amely megfelelõ keretet biztosított egy magáért tenni kívánó embercsoportnak.

106


1919 után visszalépés következett, ismét a társadalom karitatív szerepe került elõtérbe. Bár 1920-tól bizonyos fokú visszalépés tapasztalható, de már a szövetség megalakulása idején megfogalmazódott egy, a fejlõdés irányát meghatározó alapelv és szociális igény, és mindez napjainkig idõtállónak bizonyult. A két világháború között a vakokért két szervezet mûködött: az állam, illetve a társadalom támogatását élvezõ Vakokat Gyámolító Országos Egyesület és a vakok által életre hívott Vakok Szövetsége. A korabeli szociálpolitika karitatív alapokon állott, így kizárólag az államilag támogatott Vakokat Gyámolító Országos Egyesületnek kedvezett. 1941-ben a két szervezet között együttmûködés jött létre, melynek fõ oka nem a tevékenység azonossága, hanem személyhez kötõdõ dolog volt, mivel a szövetség elnöke egyben a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület igazgatóhelyettesi funkcióját is betöltötte. 1938-ban a szövetség kiadja elsõ rendszeres folyóiratát, a Vakok Világát, amely fórumot biztosít a vak emberek problémáinak megvitatására. 1945 ismét változást hoz a magyarországi vakok életében. Az indulás során újból elõtérbe kerül az állampolgári kezdeményezés, a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület beolvad a Vakok Szövetségébe. 1948-ban felfüggesztik a szövetség autonómiáját és létrehozzák a Belügyminisztérium felügyelete alatt mûködõ Vakügyi Tanácsot. Az autonómia elvesztése ellenére 1949-ben megalakult a Vakokat Foglalkoztató Nemzeti Célvállalat. 1952-ben a Vakok Szövetsége részleges autonómiát kap, és az Egészségügyi Minisztérium felügyelete alatt mûködhet. A szervezet érdekvédelmi tevékenységét az 1950-es években bõvíti és kiterjeszti a magyarországi gyengénlátókra is. Az 1976-ban jóváhagyott alapszabály már a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnevezést rögzíti. A magyarországi demokratizálódás eredménye többek között az új egyesülési törvény, melynek értelmében a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 1989-tõl független társadalmi szervezetként mûködik. Gazdálkodását alapvetõen költségvetési támogatásból és részben adományokból fedezi. A szövetség tagsága a területi elv alapján szervezõdött. 1966-ra az ország valamennyi megyéjében megalakult a helyi, azaz megyei szervezet. A helyi szervezetek a vak emberek mindennapos problémáinak megoldásához nyújtanak segítséget. Öntevékeny munkájuk során jelzõ szerepet töltenek be, vak sorstársaik gondjait továbbítva a szervezet központja felé.

107


A megyei szervezetek tagsága választja meg a megyei elnökséget, illetve a megyei titkárt. A megyei szervezetek választott küldötteibõl – 150 fõt képvisel 1 küldött – jön létre az országos küldöttközgyûlés, mely a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége legfõbb döntéshozó szerve. A küldöttközgyûlés hivatott megválasztani 5 éves idõtartamra, az országos elnökséget, a szövetség fõtitkárát és elnökét. Szõke László az MVGYOSZ elnöke, a legfontosabb feladatokról: „A 2004-es munkatervünkben nagy súllyal szerepel a szervezeti átalakítás, amely azért fontos, hogy egy hatékonyabb szervezetben õrizzük meg mûködõképességünket, és takarékosabban is tudunk élni. Az EU-ra való felkészülés is oka az átalakításnak, mert az EU, kistérségekben gondolkodik. Megyei szervezeteink önállóbbak lesznek. Sokat várok a FESZT munkájától (a négy nagy érdekvédelmi szervezet egyesülése – mint ezt korábban már írtuk), a FESZT érdekérvényesítõ tevékenységétõl, amelynek például már tavaly is volt eredménye, hiszen fellépésünk hatására a fogyatékos érdekvédelmi szervezetek költségvetése, a korábbihoz képest mégsem csökkent. Szeretnénk néhány dologban eredményeket elérni, több támogatás kellene például a segédeszköz-ellátás terén, nem ingyen kérjük, de a többletköltséget szeretnénk megtéríttetni. Jó lenne, ha a vak emberek életesélyei hasonló lenne, mint a látóké. Ezért nekünk, a szövetségnek is sokat kell tenni. Az egyik legnagyobb probléma a foglalkoztatás hiánya. Ez azért is fontos, mert ha egy látássérült elveszti a munkahelyét, ez nemcsak anyagi probléma, de elveszti a kapcsolatát az emberekkel, a külvilággal, úgy érzi, hogy rá nincs szüksége a társadalomnak.”

Autisták Érdekvédelmi Egyesülete (AÉE) Az Autisták Érdekvédelmi Egyesületét 1988 decemberében szülõk, gyógypedagógusok, orvosok, pszichológusok alapították, az Autism Europe nemzetközi szervezetbe tömörülõ szövetségekkel megegyezõ indíttatással. A koragyermekkori autizmus, ill. az autisztikus személyiségfejlõdés különbözõ formáiban szenvedõ személyeket és családjaikat kívánja támogatni.

108


Az autista gyermekek és felnõttek – egyesületi tagságuktól függetlenül – érdekeinek képviselete és sajátos helyzetükben állampolgári jogaik gyakorlásának segítése. Életkoruknak megfelelõ ellátásuk, nevelésük, oktatásuk, foglalkoztatásuk, szociális gondozásuk elõmozdítása, szervezése és családjuk támogatása. Az autizmusnak, mint fogyatékosságnak megismertetése a magyar társadalommal. Az érintettek felkutatása és családjaik egymást támogató közösséggé szervezése. A már meglévõ, vagy kialakulóban lévõ önálló közösségek, autista egyesületek, alapítványok, csoportok együttmûködésének segítése. Céljaik elérésére, vállalt feladataik ellátására, az Alkotmány az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, az Autism Europe 1992-ben Hágában az Autizmusban szenvedõ személyek jogi chartája, valamint az Európai Parlament 1995. december 3-án, a fogyatékossággal élõk érdekeiben hozott diszkrimináció-ellenes záradéka által biztosított minden eszközt felhasználnak, beleértve az anyagi, szellemi, szervezési erõforrások felkutatását és felhasználását; az állami, önkormányzati és szakmai szervek felé való javaslattételt; az autizmusban érintettek közös, illetve egyéni jogainak, szükségleteinek képviseletét. Havonta egy alkalommal szülõ-szakember találkozót szerveznek tapasztalat- és információcsere céljából. Havi Hírlevelet készítenek a tagság rendszeres tájékoztatására. Vállalt feladat a családos nyaralás, napközis és bentlakó táborok szervezése, támogatása, az Utazó tanári tanácsadó szolgálat megismertetése, igény és lehetõség szerint intézményi elhelyezés felkutatása. Terv autisták számára fejlesztõ, gondozó, segítõ, tanácsadó, bentlakásos intézményközpont (ASK), illetve hálózat létrehozásának támogatása. Kiadják, terjesztik a ESÕEMBER címmel negyedévente megjelenõ ismeretterjesztõ folyóiratot. Évente egy-két alkalommal szakmai napot szerveznek szakembereknek, konzultáció céljából. Székhelyükön állandó információs ügyeletet tartanak. Dr. Szilágyiné dr. Erdõs Erika alelnök, a gondokról és a feladatokról: „Az autizmus diagnosztizálásához hosszabb idõ kell, nagyon fontos a differenciált diagnózis, mert az autizmus nagyon sok kórképpel mutat hasonlóságot, lehetnek autisztikusak a tünetek, de nem biztos, hogy a gyermek autista, mert például lehet valamilyen pszichés traumáról is szó. Ha felismerték a kórképet, és ha a gyermeket fejleszteni szükséges, akkor a következõ gondok jelentkeznek:

109


egyrészt kevés az autisták fejlesztéséhez szükséges szakember, másrészt sok gyerek amiatt szorul ki a fejlesztésbõl, mert messze lakik. Hiányoznak a komplex centrumok, ahol az összes terápiás kezelést meg lehetne kapni. Az egyik nehézség az autizmusban, hogy olyan széles a skála, hogy minden gyerek egyéni gondoskodást kíván. Bár több olyan autista is van, aki az életben jól helytáll, akár az egyetemet is elvégzi, de legtöbben életük végéig gondozásra szorulnak. Szövetségünk életében a tavalyi év nagy elõrelépést jelentett, mert az autizmust elismerték önálló fogyatékossági kategóriának. Az oktatási törvény is nevesítette az autistákat, és a szociális ellátások területén is fontos döntés volt, hogy autistáknak is lehet önálló lakóotthonokat létrehozni. Szerencsére egyre inkább felismerik, hogy az autistáknak speciálisak az igényei. Fontos lesz a jövõben az, hogy jobban tudjunk szervezõdni, és regionális szinten jobb legyen az együttmûködés.”

110

7. rész Adalékok a fogyatékosság történetéhez és antropológiájához 15 Dr. Könczei György 15

A Kálmán–Könczei 2002 alapján.


Bevezetés Az emberi történelem során az egyes korok és kultúrák meglehetõs változatossággal reagáltak a fogyatékosságra. Minden társadalmat jellemez a múltjához (öregek), a jelenéhez (például súlyos betegeihez, a fogyatékossággal élõ emberekhez) meg a jövõjéhez (gyermekek) fûzõdõ viszonya. Ugyanez az állítás régebbi korokra és más, például nem modern és nem európai kultúrákra, sejtésünk szerint ugyanígy igaz lehet. Ami legelõször szembetûnik még ma is, az a fogyatékosságtörténeti szakirodalom szinte teljes hiánya. Vannak orvostörténeti anyagok, például Holländer munkái16, vagy egy-két „képeskönyv”, de ezek orvostanhallgatóknak nyújtanak ismereteket betegségtípusokról, máskor pedig többé-kevésbé elrettentõ képeket, reprodukciókat mutatnak be, gyakorta a szörnyülködést kiváltó látványért csupán, tehát társadalomtudományi értelmezés nélkül. A kultúrába és korba ágyazott elemzések hiányoznak, mert nem ismerjük meg sem az adott kultúrában élõ, adott korban élt sérült emberek mindennapi életét, sem pedig a társadalom tipikus reakcióit. Ráadásul úgyszólván mindig a betegségre és sosem a fogyatékosságra – akadályozottságra és így tovább – vannak tekintettel. Pedig az igazi feladat ez lenne: rekonstruálni régi korokból, kultúrákból a fogyatékossággal élõ ember valóságos körülményeit. A fogyatékosság testi vagy szellemi természetû lehet. Az ilyen emberhez fûzõdõ közösségi-társadalmi viszony egyik kétségkívül meghatározó tényezõje az a kép, melyet kora az emberi testrõl, szellemrõl alkotott. Szociológusok kimutatták, hogy a testi megjelenés („hexisz”) egyértelmûen elhatárol egy társadalmi réteget a másiktól. De az emberi testrõl alkotott kép is megkülönböztet korszakokat, kultúrákat egymástól. Ehhez a képhez minden esetben értékek is fûzõdnek, melyek azonban nem feltétlenül etikaiak vagy esztétikaiak – pl. Rubens nõalakjai, avagy a kamatszedés tilalma –, hanem gyakran egészen mások pl.: az egészség maga. Az értékek vizsgálata azért különösen fontos, mert tipikus szerepük az emberi viselkedés vezetése. Szemléletesen mutatja ezt a modern társadalmak esete. Ma az akadályozott ember ritkán élvez elismerést, megbecsülést. Ez a tény több további tényezõvel együtt összefügg az uralkodó értékrend összetételével is. A modern társadalmak tagjai számára például – a média,

16

Szilágyi János György hívta fel rájuk a figyelmemet.

113


a reklámok által is erõsen sugalltan – kiemelkedõ értékek az egészség, a fiatalság, a produktivitás, a függetlenség és a szépség. Az „ami szép, az jó is” sztereotípia mûködik a társadalom tagjainak mindennapi gondolkodásában. Bár a következõkben még meg kell különböztetnünk látható és nem látható fogyatékosságot, annyi már itt, a tévedés különösebb veszélye nélkül leszögezhetõ, hogy az említett értékek nem kifejezetten kedveznek egy ritkán tökéletes egészségû, gyakran még csak nem is fiatal, többnyire nem produktív és nem független, ráadásul a köznapi értelemben általában nem is szép, vagy másképpen szép sérült ember respektusának. A fogyatékosság problémája bizonnyal egyidõs magával az emberrel, de mai, roppant szélesen elterjedt, súlyos formájában meglehetõsen új keletû: egyfelõl folyamatosan, lassan, másfelõl mégis a 20. század közepétõl vált világméretû problémává. A régi idõkben a sérülten született, vagy fogyatékossá lett emberek általában viszonylag korán meghaltak. Ennek megfelelõen a rehabilitációs szemlélet is csak néhány évtizede terjedt el a világon. A fogyatékosság maga – minden általunk vizsgált történeti korban és a kultúrák zömében – egészen mélyen összekapcsolódott a transzcendenciával: az emberek, a különféle népek a történelem elõtti koroktól kezdõdõen egészen a mai, modernnek nevezett idõkig úgy vélték, hogy eredete valahol a látható, tapasztalható világon túl van. Az ember úgy van a sérülten születéssel, a fogyatékossá válással, mint a halállal: nehezen képes elfogadni, hogy lehetséges, s ha lehetségességét létezésébõl látja is, nem képes értelmezni, hogy miféle okok idézik elõ. A rehabilitáció és a fogyatékosság történeti és kultúrantropológiai vizsgálata még mindig gyerekcipõben jár 17. Jószerével szakirodalma is alig van, így valóban csak nagyon óvatosan lehet néhány eredményt elõvételezni most. Bár a kutatások által még mindig nem megfelelõen igazolt, mégis megkockáztatható, hogy maga a kultúra, tehát a nagy humán kultúrák, mint például a régi zsidó tradíció, az ógörög hagyomány, az óegyiptomi kultúra vagy a kereszténység – és így tovább – nem diszkriminálnak. Mégis, ha ez így van, akkor a fogyatékossággal élõ emberrel kapcsolatos elõítéletek nem a nagy kultúrákból erednek, hanem atavisztikus, õsi ösztönök, 17

A múlt század nyolcvanas éveitõl a publikációk száma megnõtt. Említhetõek például akár a Yale Egyetem kutatójának, Nora Groce-nak a publikációi, pl.: Groce 1985, ill. Ingstad – White 1995, Garland 1995, vagy Connors – Donnellan 1993, ill. Gwaltney 1970.

114


pogány babonák, vallásos balhiedelmek és a fogyatékossággal élõ ember mássága folytán az egyes nagy kultúrák dominanciája mellett, ezekkel való kölcsönhatásban termelõdnek és születnek újjá.

Történeti példák Ezek sorát a Mezopotámiából ránk maradt ékírásos táblák tanúságával kezdjük. Itt érhetjük elõször tetten az imént említett, egészen alapvetõ összefüggést: azt, hogy a sérültség, fogyatékosság az emberi és társadalmi tudatban a legmélyebben kapcsolódik egybe a transzcendencia keresésével. A társadalom tagjainak a fogyatékossággal élõ emberhez való viszonyáról, az akadályozott embernek a közösségben elfoglalt helyérõl igen keveset tudunk meg belõlük. Az egyetlen nyom talán csak az, hogy nemcsak olajból és füstbõl, hanem „torzszülöttekbõl” is jósoltak. Prognosztikus ómeneknek, azaz a jövõre vonatkozó elõrejelzést lehetõvé tevõ jeleknek tulajdonították létezésüket, túlvilági erõk hatását sejtve bennük. Ha a fogyatékosságra racionális, evilági magyarázat nem adódott, valamiféle nem evilágit kerestek reá. Ha a fogyatékosság túlvilági eredetû, akkor valóban alkalmasnak tûnik arra, amire az evilági gondolkodás általában képtelen: hogy megláttassa a jövõt. A veleszületett vagy szerzett fogyatékosságot okozó isteni büntetés motívuma nem csupán a mezopotámiaiban, hanem számos egy- és többistenhívõ kultúrában megtalálható. A mintegy 350 esztendõvel ezelõtt Európa-szerte ismert szakíró, Ulisse Aldrovandi így vélekedik: „A monstrumok [azaz a súlyos fizikai fogyatékossággal, kifejezetten torz alakkal született csecsemõk – K. Gy.] Isten intései, hogy elkerüljük a bûnöket, vagy legalább bûnbánóan megtérjünk Hozzá.” Aldrovandi másutt a fogyatékosságtól való megszabadulás lehetõségét is transzcendens erõktõl reméli: „A mi korunkban azonban a mindenható Isten kegyelme elküldte nekünk egyszülött Fiát, hogy vérével megváltsa az emberi nemet, s azóta minden gonosz szellem eltûnt” (vö.: Czeizel – Sibelka 1986). Bár valóban így lenne! Mindenesetre az egyes korokban jól megfért e felfogás a természet hibás mûködésének, a vak véletlen játékának hangsúlyozásával. Sajátos módon, s bizonyos hangsúly-eltolódásokkal, de így van ez még ma is. A régi zsidóság életének egyik legjelentõsebb dokumentuma a Tóra. Az öt könyv az áldozatokkal kapcsolatban nem csak azt rögzíti alapvetõ szabályként, hogy csak hibátlan állat áldozható (Leviticus 22, 21.). Ennél sokkal többrõl van szó a papok kötelességei között: „Senki... akin hiba van, ne közeledjék bemutatni

115


Isten kenyerét... vak ember vagy sánta, vagy csonka, vagy hosszú tagú, vagy az, akinek lába törött, vagy keze törött, vagy púpos, vagy törpe...” (Leviticus 21, 17–20.). A szöveg további részei más szigorú tisztasági megkötéseket is tartalmaznak. Súlyos regula alá esik a kor egyik elterjedt betegségétõl fogyatékossá lett ember: a poklos, a leprás. Ha valakinek leprás volta beigazolódott, akkor ezt rágalmazásért, mások megszólásáért kapott „gondviselésszerû büntetésnek” tartották, a fertõzöttet tisztátalannak jelentették ki, és a táboron kívül kellett élnie. Esetleges meggyógyulása után „formálisan újra fel kellett szentelnie magát Isten szolgálatára” (Hertz 1939, 115.), és visszatérhetett a közösségbe. Az óegyiptomi kor a törpe növésû emberekkel kapcsolatban nyújtja a leginkább figyelemreméltó példákat. A törpeábrázolások közül kiemelkedik a Táncoló törpék szoborcsoport, a XII. dinasztia idejébõl, az i. e. XX. századból. Közülük három törpét a Kairói Múzeumban õriznek, egy negyedik – valószínûsítetten – „testvérük” pedig New Yorkba, a Metropolitan Múzeumba került. A négy apró figura eredetileg valószínûleg valamiféle gyermekek, vagy felnõttek számára készített játék volt: ha mozgatták mögöttük a hátteret, maguk is mozogni, táncolni látszottak. Az antik görög világ ideáljai között elsõ helyen szerepelt az egészség és az épség. Az ember egészsége talán az értékhierarchia csúcsán helyezkedett el. Mindennapi életükben, gondolkodásukban nem vált szét élesen a test és a lélek egészsége. Az emberi ideálhoz a testi-lelki kiegyensúlyozottság, épség éppúgy hozzátartozott, mint a harmónia vagy a szépség. (Figyelem: itt valóban magukról az ideálokról van szó, nem pedig arról, hogy az idõs Szókratész diszkoszvetésben vagy futásban, esetleg akár külsõ, fizikai szépségben fölvehette volna a versenyt a legjobb atlétákkal, vagy hogy azok szellemi párbajban legyõzték volna õt.) Van a régi görög kultúrának egy nevezetes eszménye, amely párba, sõt akár szembe is állítható az „ép testben ép lélek” maximájával, ez pedig a kalokagathia. Maga a szó meglehetõsen széles jelentésudvarú: eredetileg „tökéletes férfiút” jelentett (Arisztotelész: Politika 1293b), késõbb morális értelemben „tökéletes jellemet” (pl. Arisztotelész: Nagy etika 1207b). Platónnál is gyakran elõfordul – kalósz kai kagathósz – több jelentésárnyalatban. Lényegét tekintve nemességrõl, igazlelkûségrõl, derékségrõl van itt szó. Más felfogásban – Nissotis 1980 – az egész ember egész voltát, a test és a lélek egymásnak megfelelését, sõt nemességét is kiolvashatjuk belõle.

116


Ami a görög ember mindennapjait illeti, korabeli képzõmûvészeti alkotások az életnek olyan eseményeit és helyzeteit is pontosan rögzítették – például egy bányászokat ábrázoló korinthoszi agyagtáblácska az i. e. VI. század elsõ felébõl, vagy a „gerendaprésben” dolgozók nehéz munkája korai görög vázaképeken –, melyek súlyos és maradandó fizikai sérülés, belsõ szervi elváltozás közvetlen lehetõségét hordozták magukban. Számos módja volt a fogyatékossá válásnak Hellászban a nehéz fizikai munkán kívül is, például a rengeteg, fõként a perzsákkal folytatott háborúskodás. És ha sokat nem is, azt azért például biztosan tudjuk, hogy a csatában súlyos sérülést szenvedett harcost köztisztelet, közmegbecsülés övezte Spártában. Számottevõ eleme a fogyatékossággal élõ emberhez fûzõdõ viszonynak a kor görög kultúrájában, hogy a fizikai fogyatékosságot szinte sosem párosították automatikusan jellembelivel is. Az újszülött hasadékba dobását, vagy kitevését megelõzte, hogy nyomban születése után bemutatták apjának, akinek megvolt a joga, hogy ne fogadja el õt. A nemzetség véneinek megmutatás különösen Spártában dívott. A kitevésnek, letaszításnak, azon túl, hogy régi korok elsõszülöttjei isteneknek áldozásával volt rokon – akárcsak más korokban és kultúrákban – itt is megvolt a közösség mindennapi megélhetését is védõ funkciója. Hiszen gyakran megesett az is, hogy egy-egy háború kirobbanásának okai között ott szerepelt, hogy a népszaporulat következtében a felosztott föld darabjai, a kléroszok már nem voltak elegendõek a rájuk utalt lakosság eltartására. Az újszülöttek kitevését, letaszítását annak ellenére gyakorolták, hogy (persze a különbözõ korokban különféle mértékben, de) a halott eltemetése a görög kultúra egyik kiemelkedõen fontos vonása volt, gondoljunk például Szophoklész Antigonéjára. Az el nem temetés a legszörnyûbb büntetés: a temetetlen halott – öngyilkos, szentségtörõ – lelke sosem talál nyugalomra, bolyong az idõk végezetéig. Ebbõl a jelenségbõl, illetõleg a kitevésbõl, a letaszításból úgy tûnik, hogy a korabeli görög társadalom a sérült csecsemõt nem is tekintette igazán embernek. A kitevés, letaszítás – mint korábban említettük – a transzcendenciával, a túlvilági erõkkel, az istenekkel kapcsolatos. Jól mutatja ezt a bûnös, istenekkel szemben vétkes felnõtt büntetése. Õt oly módon szolgáltatják ki az isteneknek, hogy magas szikláról taszítják le, vagy föld alatti mély üregek, Hádész-szájak (Mireaux 1962, 191.) valamelyikébe dobják, esetleg magas tengerparti szirtekrõl lökik a mélybe. Lényegében egybevág ezzel James George Frazer megállapítása

117


is, aki utal rá, hogy a spártaiak az áldozatot a Tajgetosz csúcsán mutatták be, „azon a csodálatosan szép hegyláncon, amely mögött minden este eltûnni látták a nagy fényt” (Frazer 1965, 54.). A régi görögök úgy hitték, Héliosz harci szekeret hajt az égen. Ezért áldoztak neki a Napot fõistenségként imádó rodosziak minden évben lovakat és harci szekereket, s hasonló okból a spártaiakon kívül más népek is. Az áldozat helye egybekapcsolódott az istenség eltûnésének helyével; a rodosziak áldozati adományaikat a tengerbe vetették. Van egy hamisítatlan görög hõs, a történetekben minduntalan felbukkanó alak, aki istent és embert egyaránt elkápráztat kezének utolérhetetlen kovácsmunkájával. Súlyos, veleszületett fizikai fogyatékossága ellenére is teljes értékû polgára a mitológiának: Héphaisztosz. Maga is isten, Héra gyermeke. De anyja, aki – a több különféle születési változat egyike szerint – egymaga szülte õt, akárcsak Zeusz Athénét, a világra jött gyermeket azonnal eltaszítja magától: leveti az Olümposzról (Iliász XVIII. 395–398.). Héphaisztosz kis híján odavész. Más verzió is van, ez is igen emberi és rendkívül jellemzõ: egy Apollodórosz néven ismert szerzõ szerint büntetésbõl szenvedi el Héphaisztosz a nagy zuhanást az Olümposzról, s így a fogyatékossá válást is, mivel Zeusz – amiatt, hogy civódásukban nem az õ, hanem anyja, Héra oldalára állt hõsünk – lehajítja õt (Mitológia 1.3.5.). Tehát, bár isten maga Héphaisztosz is, (fõ)isteni büntetés következménye fogyatékossága! Lám, újabb példa rá, hogy a görög gondolkodásban is megtalálható az örök emberinek tûnõ vonzódás a fogyatékosság isteni eredetû büntetésbõl való származtatására. A kelta mitológiában él Héphaisztosz párja, egy másik sánta kovács, a Völund nevû. Királynak fia volt, nem akárki: híres kovács, mûvész, aki, mikor tündérleány felesége elhagyta, hétszáz gyönyörû drágakõ berakásos aranygyûrûvel várta vissza õt. Eme aranygyûrûk felkeltették Nidud király érdeklõdését, aki arra akarta kényszeríteni Völundot, hogy álljon szolgálatába. Mikor pedig az ellenállt, lábain az inakat úgy vágták el, hogy soha többé ne tudjon járni. Így dolgozott a királynak egy elhagyott szigeten egyes-egyedül, boldogtalanul. De, hogy kimondottan foglalkozási rehabilitációs szempontból milyen volt Völund helyzete, azt a múlt század ismert magyar kutatójának, Katona Lajosnak egy dolgozatából láthatjuk legszemléletesebben: „Völund mesés mûvészete és sokoldalú csodás ügyessége élt fenn északon minden néposztálynál, s amely belégyökeresedett a nemzedékrõl nemzedékre szálló hagyomány útján minden skandináv ember tudatába, hogy közkeletû szólásmódok, a mindenkitõl köny118


nyen értett képletes kifejezések sorába tartozott bármely ritka mûgonddal készült holminak, de különösen fegyvernek becsét Völund emlékétõl kölcsönzött hasonlattal dicsérni.” (Katona 1884, 71.) Egy-két forrás az ókori Rómából Claudius, a császár (Gyarmati 2000) maga is fogyatékossággal élt. „Antonia, az anyja is azt mondogatta róla, hogy emberi szörnyszülemény, melyet a természet csak megkezdett, de nem fejezett be; s ha valakire a korlátoltság bélyegét akarta rásütni, azt szokta volt mondani: ,Butább, mint az én Claudius fiam’.” (Suetonius, Claudius 3.) Seneca így beszél róla: „nézzétek meg a testét: haragjukban hozták létre az istenek” (Seneca 1963, 10.), de Montesquieu sem volt sokkal jobb véleménnyel róla, egyik intézkedését „egy hülye szeszélyeként” értékelte (Montesquieu, 1997). Kevesen tudják, hogy Decimus Iunius Iuvenalistól, az elsõ század derekán Rómában széles körben ismert szatíraírótól származik a gyakran idézett mondás: „ép testben ép lélek”. De csak ép testben volna ép lélek? Ép testben biztosan ép a lélek? Ha valakinek a teste nem ép, annak nagy valószínûséggel a lelke (szelleme, pszichéje stb.) se volna teljesen tökéletes? S bár van egy sora Vergiliusnak is: „Szép testben vonzóbb az erény is” (Gratior est pulchro veniens a corpore virtus: Aeneis, V. 344.), mégse tûnik mindez elegendõnek ahhoz, hogy a római kultúrából egyértelmû fogyatékosellenességet vezethessünk le, azok sokkal inkább a szépség és a harmónia dicséretét hirdetik.

A fogyatékosság megjelenése az európai mesevilágban és a magyar mitológiában A boszorkányfattyak Walter Bachmann18 német professzor nagy hatású könyvet jelentetett meg az 1980-as évek közepén: A kereszténység áldatlan öröksége: a boszorkányfattyak címmel. A tudományos gondolkodást éppen az olyan hipotézisek viszik elõre, mint a Bachmannéi. Fõ tézise így hangzik: „Az értelmi fogyatékos, 18

Semmiképpen sem Bachmann a téma elsõ kutatója. Bachmann hipotéziséhez hasonló eredményekre jutott Bloch 1965 és Haffter 1968, de vele éppen ellentétesekre Cusack 1997. Cusack azt igyekszik igazolni, hogy a fogyatékossággal élõ ember a középkori keresztény kultúrában Isten különleges ajándékait, kegyelmét hordozza.

119


a ...testi fogyatékossággal élõ emberek, mint ahogy az elmebetegek története is, valójában a XIX. századig kevésbé pogány babonák története, mint dokumentálhatóan inkább teológiai spekulációk, elsõsorban a katolikus egyház inhumánus felfogásának következménye. Eme, a fogyatékossággal élõ emberekkel szemben tanúsított elutasító magatartás hatásai és az ezzel járó kultúrsokk a mai idõkig vezetnek, és részben rejtetten, részben nyíltan mindig újra jelentkeznek.” (Bachmann 1985, 9.) Lám, lám. Ismét a transzcendencia. Most nagyon is evilági köntösben. Leggyakrabban bizonyára nem tudatosan, de mégis az lehet a diszkriminatív mûködés mozgatója, mintha valójában nem is volnának emberek. Az antropológiai alapozású, többdimenziós egészségfogalom kimunkálása – egyéb hasznai mellett – éppen e rejtettségében is ható elõföltevést cáfolta. A boszorkányfattyú nem más, mint a súlyos fizikai fogyatékossággal született gyermek eredetmeséje: az asszony az ördöggel hál, boszorkánnyá lesz, s gyermeke a boszorkányfattyú. Ezt az elemet egyébként – Grimméktõl – átveszi a múlt század magyar mitológiakutatója, Ipolyi Arnold is: „...az ördög maga jõ, s csábítja a nõket; a külföldi boszorkánypörök dúsan tudják még képleteit, hogy mint hetyke legény forgósan jelenik meg, mint elõkelõ uracs, fekete vagy zöld ruhában, mint vadász, s ígérete által elcsábítja a nõt a fajtalanságra, gazdagságot ígérve, pénzt, aranyat ajándékozva nekik; a nõ csak késõn veszi észre és ismeri meg kilógó ló-, sõt lúdlábáról”. Mindezt szórványosan, de feljegyzik a honi hiedelemkutatók is, például éppen az imént idézett: „...az ördögh éjjel járt hozzá, szép legény képében elváltozott”. (Ipolyi 1854, 417.) „Alácsempészett gyermekek” Ekképpen van a dolog az alácsempészett gyermekekkel is, akiket a régi balhiedelem szerint az egészségesen született helyébe csempész a szülést követõen valamely gonosz túlvilági lény. Az alácsempészett gyermek – német, angol megfelelõje is van: untergeschobene Kinder, changelings – nem csak nyugateurópai elképzelés, Magyarországon is megleljük: „váltott gyermek” a becsületes neve.19 A váltott gyermek motívuma, mely elterjedt volt szerte Európában, s eredetét a VIII. századra teszik, több más hazai mesében is elõfordul. Megtaláljuk például 19

Ez etimológiailag az angol kifejezéssel rokon.

120


a Kevélység, Kedvesség, Szívesség (Benedek 1901, I. köt. 404–407.), illetve az Aranyhajú királyfiak (uo. 426–431.) címû mesében is. Az elsõben kutyakölyköket csal az újszülöttek helyébe két gonosz nõvér, a másikban is ilyeneket csempész oda az ördöngös szüle. A kutyakölykök szülése pedig félreérthetetlen jele volt annak, hogy az asszony valóban magával az ördöggel cimborált. Ez a motívum a Grimm testvérek meséiben is számos alkalommal szerepel (pl. A levágott kezû lány: Grimm 1989, 137–141.). Más mesékben másfajta – szerzett – fogyatékosságokat találunk. Kétségkívül fogyatékos ugyanis az elátkozott királyfi, akinek az átok miatt „sárga kicsi kígyóként” kell tengetnie napjait hét kerek esztendõn át. Hasonló, szintén Benedek Eleknél „a félkegyelmû” alakja. De ennél is karakteresebb ugyanott Igazság és Hamisság konfliktusa, melyben Hamisság megvakítja társát, sõt karjaitól is megfosztja Igazságot, aki ezt követõen véletlenül fültanúja lesz az ördögök beszélgetésének, melybõl megtudja, hogy „amely nyomorék ember újhold péntekének éjjelén meghengergõzik a harmatos fûben, annak ismét ép lesz minden porcikája, s amely vak ember megmosdik ezen az éjjelen a fû harmatjában, visszanyeri ismét szeme világát.” (Benedek 1901, I. köt. 383.) Táltosok, törpék és vasorrú bábák A pogány magyarok hitvilágában és mindennapi életében fontos szerepe volt a táltosnak. A táltos különleges képességekkel megáldott ember, legfontosabb tulajdonsága talán mégis az, hogy a jövõbe lát. Születésekor már ott a jel, mely mutatja, hogy az újszülött táltos szerepre szánt. E jel pedig a mi nézõpontunkból a fogyatékosság jele, hisz’ fölös számú csontja, illetve foga van! Azaz rendszerint eggyel több foga, de gyakran kettõnél több keze, lába, esetleg hat ujja. Sõt, nemcsak hogy már eleve foggal születik – eggyel vagy kettõvel –, de még felnõtt korában is több foga van a normálisnál. Korabeli elbeszélések szerint még az is megesett, hogy alsó és felsõ állkapcsában egyaránt két sorban álltak a fogai. A foggal születés: „tátosfog” csak jel: táltos válhat az újszülött gyermekbõl. Ha majdan, nagykorában elfogadja a hivatást, akkor napokon keresztül alszik, halottnak is hiszik. A procedúra kimerítõ és fájdalmas: a táltosjelöltek közül sokan elájulnak, hisztérikus rohamokat, idegösszeomlást is kapnak, mások epilepsziások lesznek („sámánbetegség”). Végül a táltos alvó, esetleg tudatvesztett állapotban nyeri el tudományát.

121


Ha azonban a táltosjelölt nem fogadja el a kiválasztást, akkor nem kerülheti el a büntetést, hogy a többi táltos megnyomorítsa. „Él itt a faluban egy sánta ember, Boda Károlynak hívják. Azér’ sánta, hogy foggal született, és kicsavarták a lábát. A tátosok tették így...” (Diószegi 1967, 36–37.) Hasonló motívumok más népek hiedelmei közt is megvannak: „az altaji törököknél... a kiválasztott vagy eszelõssé, vagy nyomorékká válik, sokat szenved, vagy meghal. A minuszinszki vidék török törzseinél az a személy, aki nem fogadja el a sámánhivatást, egész életére esztelen marad. A jakutok szerint a sámánjelöltet... a szellemek egész életére nyomorékká teszik, vagy megölik.” (Diószegi 1967, 36–37.) A táltos „fölösleges csontja” vagy hatodik ujja, többletfogsora, tehát fogyatékossága éppen hogy nem képességcsökkenés, hanem valamiféle képességtöbblet jele. Ugyanakkor azonban táltosnak lenni nemcsak kitüntetett állapot. Hiszen a népek tartanak is a táltostól, igyekszenek távol lenni tõle. Szép, nekünk való példa ez. Sajátosan együtt áll a fogyatékosság a többletképességgel, mint ahogy társadalmi státusában, megítélésében is egymás mellé kerül az elismerés és a halvány félelem, a tisztelettel vegyes távolságtartás. A Bán Aladár fordításában idézett elképzelés szerint sokféle bajtól, rontástól fél a gyermekét váró asszony. Cipõjét azért kényszerül váltogatni, mert így a Gonosz elveszíti nyomát, s nem tud ártani sem neki, sem magzatának. (A nagy nemzeti eposzok a fogyatékosságra, bizonyos fajta fogyatékosságokra tett utalásai némi rokonságot tartanak más, szintén gyakran elõforduló jegyekkel, például a kovács szerepével. A kovács lehet sánta, mint Héphaisztosz vagy Völund, hiszen e fogyatékosság munkájában nem akadályozza jelentõsen, azonban nem muszáj annak lennie. Az viszont fontos, hogy a kovácsnak, a régi mindennapok kulcsfontosságú mesterének alakja egyáltalán szerepeljen, mint például a Kalevalában Ilmarinen vagy akár a többiek.) Vagy vegyük a törpékrõl elterjedt hitregei képzeteket Ipolyi Arnold Magyar Mythológiája alapján! „...külön faj, és saját népségkint jõnek elõ... kicsiny, gyermekies, idétlen apró alak... torzalak mellett ügyesség... ravaszság a jellemzõ fõ vonás...” (Ipolyi 1854, 138.). De mivel Babszem Jankó, Pöttöm Panna és Hüvelyk Matyi apró alakja is jól ismert Európa mesevilágában, érthetõ, ha itt-ott a törpéknek egyéb tulajdonságait is figyelmünkbe ajánlják: nekik van a „legjobb szívük”, de legalábbis gyakran jók s rosszak egyaránt, egy személyben (Kandra 1897, 394–395.). Másutt, A csodaóra címû mesében (Benedek 1901, II. köt. 69–74.) egy õsöreg törpe segíti meg szorultságában a királyfit. Hogyan is ne

122


volnának hát jelen a mitológiai, mesei képzetek az élõ, hús-vér s roppant kis növésû emberek mindennapi megítélésében? Hát a „sánta” embernek tulajdonított negatív tulajdonságok? Lássuk csak! „...az ördög régi, kiváló tulajdonságai egyike a néphitben a sántaság... az ördögök közt is a sánta a leglatrabb bohós fordulattal, ily sajátos okot akarnak tudni: az ördög kalugyerré [ortodox szerzetessé] lett fiját agyon akarván ütni, buzogánya saját lábszárát csapja le, s azóta egész házanépével sántít.” (Ipolyi 1854, 49.) Figyelemre méltó a földet verõ vasorr megjelenése is a több európai nép meséiben. Amíg a boszorkány a hiedelmek alapja, és természetfölötti erõvel is bír, addig a vasorrú bába a mesék hõse és természetfölötti lény. Hol sárkányok anyja, hol az ördögök királyáé – A vasorrú bába, Benedek 1901, I. köt. 118. –, rút és öreg. „...vasorrú, mohosképû, orra a földig ér, szeme a vénségtõl megmohosodott, borzas õsz haja feláll, mint a serte, nagy zöld fogait vicsorgatja, pofája ráncos, mint a darázsfészek.” (Ipolyi 1854, 67.) A vasorr – melyre az imént idézett mesében a fõhõs, a szegény ember fejszéjével rásújtott, s az egész erdõ belerendült, de még a pokolba is lehallatszott – emberi szemmel nézve súlyos fogyatékosság. Alkalmanként mégis jól használható, mert a banya, ha falat akar dönteni vele, hét mérföldrõl ugrik neki vele!

Néhány adat a középkorból Hogy kissé közelebb kerüljünk mindeme hiedelmek gyökereihez, érdemes volna felidéznünk a középkori ember gondolatvilágát. Ez a kor, mikor az említett hiedelmek közül számos megerõsödött, megalapozódott, s az az ember, aki Európában szerteszét szórt kicsiny településeken élt. Milyen ember volt? Nehéz válaszolni, de annyi bizonyos, hogy talán még a mai embernél is szívesebben népesítette be közvetlen környezetét, mikrovilágát a legkülönfélébb csodalényekkel: ördögökkel, ördögszüleményekkel, boszorkányokkal, farkasemberekkel, vérszopó fenevadakkal. A csoda uralta képzeletét. A fogyatékossággal születés nem volt meglepetés számára, hiszen már kora gyermekkorában ott éltek az õt körülölelõ környezet hiedelmeiben, regés-regényes elbeszéléseiben szirénasszonyok, a legkülönfélébb formájú, torz alakú váltott gyermekek, állatfejû-embertestû, emberfejû-állattestû furcsa-izgalmas létezõk. Tündérek, kik éjféli órán az erdõben arra tévedõ férfit halálra táncoltatták. Mindez legkevésbé sem volt meglepetés számára, de mégis a csoda kategóriájába tartozott. Aki ilyen elbeszéléseket hallott, kötelességének érezte, hogy bõvített, színezett formában adja õket tovább.

123


„A középkori keresztény világnézet megszüntette, egyetemes, világfölötti kategóriákba tette át a valóságos ellentmondásokat” – a középkori ember életének egyik elismert kutatója fogalmazta meg ezt a gondolatot. (Gurevics 1974, 12.) Jól rímel az említett tendencia az idõszámítást követõ évszázadokban, de csökkenõ mértékben késõbb is a keresztény világmagyarázat mögött meghúzódó korábbi archaikus hiedelmek, világértelmezések halványan, rejtve megmaradó tradícióira. Mindezek a szemléleti keretek nemzedékrõl nemzedékre hagyományozódnak át emberekre, embercsoportokra, jellemzõ formát adva gondolkodásuknak. Az áthagyományozódásnak ez a módja nem kényszerû befogadáson, hanem szerves beidegzõdéseken keresztül megy végbe, a mesemondás, a regélés, a mindennapi tapasztalatok (emlékezzünk a hátrabicsakló fejû táltos legényke esetére!) útján. A pokolbéli, a bûnösökre bûnük folytán, a Mindenható által kirótt, minden képzeletet felülmúló szenvedés, a fogyatékosság, a csonkítások az evilági szenvedés leképezõdései. Isteni büntetésnek tûnik fel a fogyatékosság ismét, az ókori-középkori eredetre visszanyúlóan. Kifejezetten a kereszténységhez köthetõ gondolat volna ez? Talán csak annyiban, amennyiben általános emberi gondolat és vélekedés. Hiszen olyan magától értetõdõ természetességgel kérdezik Jézus Krisztust is tanítványai a vakon született ember láttán: „Mester, ki vétkezett, ez, vagy a szülei, hogy vakon született?” – lényegében egészen a kereszténység elõtti társadalmi és társadalomlélektani tapasztalat alapján. A válasz pedig hasonló magától értetõdõ természetességgel érkezik: „Sem ez nem vétkezett, sem a szülei...” (Lejegyezte a neves szerzõ, akinek vezetékneve János, keresztneve pedig Evangelista: 9, 2–3.) A csonkaság a fizikai fogyatékosság súlyos formája. Az ilyen embert látva – gyakran épp a felsõ hatalmaktól hitt eredet folytán – máris megszületik, és mûködni is kezd a megbélyegzõ elõítélet vele szemben. Vegyük még ehhez hozzá, hogy az ókorban, a középkorban, de még az újkorban is gyakran büntetett bizonyos fõbenjáró bûnöket csonkítással a nagyon is evilági igazságszolgáltatás.20

20

A legújabb hazai folklór szerint a mai magyarországi alvilágban csonkítással szintén „nagyon is evilági” magánhatalmak foglalkoznak. A megbízó megítélése szerint kisebb vétségekért ujjak levágása jár, nagyobbakért a kéztõ csonkolása és így tovább.

124


„Bolondok” – és mások Ismeretes Marco Polo (1298, 257–258.) a XIII. századból, Ázsiából származó elbeszélése, amely egy érdekes és lényegében rehabilitációs célzatú intézményt ír le Kinszé (King-caj = idõszaki fõváros) városából. A gazdag Kinszé – melynek helyén a mai kelet-kínai Hangcsou városa épült – az utazó korában a birodalom fõvárosa volt. „Miután a Nagy Kán a várost elfoglalta, elrendelte, hogy a tizenkétezer híd mindegyikére tíz fõbõl álló õrséget állítsanak, a zavargásoknak elejét veendõ... Az õrség egy része az utcákon cirkál... ha valakit törvény tiltotta órában az utcán találnak, lefogják és reggel a bíróság elé viszik. Ha pedig napközben egy szegény csonka-bonkát látnak koldulni, kórházba viszik, mert a régi királyok sok ispotályt építettek a városban; ezeket gazdag adományokból és segélyekbõl tartják fenn. Ha viszont munkaképes, munkavállalásra kötelezik.” A Marco Polo által leírt intézményt egy három és fél évszázaddal késõbbi európai fejlemény teszi különösen érdekessé. A kitûnõ francia gondolkodó, Michel Foucault kutatásaiból tudjuk, hogy a társadalomból történõ kizárás, az elzárás a modernné váló világban csupán az 1600-as évek közepe táján veszi kezdetét. Lásd elsõsorban az azóta számos nyelvre lefordított 1961-es doktori értekezést, Az õrültség történetét, a Felügyelet és büntetést (Foucault 1988), vagy akár Az igazság és az igazságszolgáltatási formákat (Foucault 1998) és A szexualitás történetét (Foucault 1996, 1999, 2001B). Ez idõ tájt jön létre Párizsban az a kórház (1656-ban), melybe – királyi ediktum nyomán – ezrével zárták a hajléktalanokat, munka nélkül csavargókat, meg a koldusokat, tehát a „semmittevõket”, és persze a „bolondok”-at is. A korábbi korok – s feledkezzünk most meg egy idõre az iménti kínai példáról – képesek voltak együtt élni mindannyiukkal. A „falu bolondjának” intézményét egy-egy kisebb település könnyen elbírta még. Ezt az idillinek tûnõ képet a városiasodás mellett a gazdasági fejlõdésbõl következõ jegyek, például a manufaktúrák adóterheinek növekedése törölte el. A folyamat mögött ott sejthetjük egyebek mellett az orvoslás tudományának folyamatos fejlõdését és részben ennek következményeként az emberiség létszámának demográfiailag is jól értelmezhetõ folyamatos növekedési trendjét. A folyamat egyébként egészen sajátos. Úgy tûnik, az ókori társadalmakban még tetten érhetõ volt a szenvedõ, a szegény, az elesett, a fogyatékossággal élõ ember, mint szakrális jel. Szakrális annyiban, hogy a transzcendencia jele:

125


a zsidó-keresztény alapozású kultúrában Isten felé mutat. Isten az, akirõl a mindennapi tudat feltételezi, hogy oka a szenvedésnek stb., de azt is, hogy az elesett, vagy súlyos fogyatékos lét megszüntetõje is lehet. Ez a sajátosság a középkorban töredékesen még megtalálható volt. Igaz, az elzárás, kizárás, kitaszítás nyomokban felfedezhetõ volt korábban is, akár a XIII. század vége óta úszó „bolondok hajóiban”, de tipikussá, intézményessé csak a valódi, a társadalom testébe zárványként ékelõdõ, zárt, totális intézmények elterjedésével vált.

Töredékek az újabb korokból Az ókori példák közül több elhangzott már. Az újkort a „véres törvények” idõszaka idézi a kapitalizmus hajnalán Albionban: a földjükrõl elûzött parasztot fülének levágásával, a testébe ütött bélyeggel kényszerítették munkára. Az ipari forradalom ezen a területen is figyelemre méltó következményekkel járt. A nõi és gyermekmunkaerõ sosem látott mértékû alkalmazása mellett egy igen sajátos foglalkozási rehabilitációs formával is találkozhatunk az 1690-es évek Angliájában. A „dolgozó népesség állapotának történetét” író J. D. Tuckett 1846-ban megjelent könyvében – melyet Karl Marx: A tõke egyik forrásmunkájaként használt – például elmondja, hogy volt olyan manufaktúra, amelyben, mai szóval, értelmi fogyatékossággal élõ embereket („...mental imbecility... ignored and stupid persons”, Tuckett 1846, 148.) foglalkoztattak. A cél pedig nem volt más, mint a manufaktúra gyártási titkainak megõrzése. Ha egyszer a fogyatékosság történetét összefoglaló mû anyaga összeáll, akkor az egyik kutatási és szerkesztési elv biztosan a fogyatékossági formák szerinti felosztás lesz. Mivel egészen más a vakságra, más a leprára, más a mozgáskorlátozottságra, és ismét más az értelmi fogyatékosságra való tipikus közösségi, társadalmi és egyéni reakció. Akár a különféle kultúrákban, akár a történelemben. Mindebbõl természetesen minden korban összeáll egy összkép az egészre nézve. Ha meg is fogalmazódott már a sérült ember gondozása a középkorban, legitimmé csak az úgynevezett 1793-as francia alkotmánnyal vált, amelynek június 24-én a Konvent által elfogadott 21. cikkelye fogalmazta alkotmányjogi szabállyá a következõket: „A köztámogatás szent adósság. A társadalom köteles eltartani szerencsétlen polgárait, akár úgy, hogy munkát szerez számukra, akár azáltal, hogy biztosítja a létfenntartáshoz szükséges eszközöket a munkaképtelenek számára.” Ezzel tehát együtt állt két elengedhetetlen feltétel a modern

126


értelemben vett rehabilitáció kialakulásához21. Az egyik, az alapvetõ elv, mely szerint a rehabilitációs folyamat középpontja a fogyatékossággal élõ ember. Az eddigiek alapján tudjuk már, hogy ezen elv eszmei eredetét és gyakorlattá tételének kezdeteit a középkorban találjuk. A másik pedig a francia hagyomány: törvény által rögzített és legitimált gyakorlat; a fogyatékossá vált polgárokért, legyenek bár fiatalok vagy öregek, a társadalom alkotmányosan felelõsséget vállal. De a rehabilitációs munka lényege ekkor még mindig a gondozás volt. Az áttörést a XX. század nagy háborúi hozták meg. Már az elsõ világháború óriásira emelte a sérültek számát. Erre sokféle válasz született a világon: Lengyelországban megindult a rokkantszövetkezeti mozgalom, több országban létrejöttek nagy gondozóintézmények, és a tömeges igény hatására a csoportos foglalkoztatás keretei is kialakultak. Az egyik legõsibb, de már modern értelemben vett gyógytelepet 1916-ban a Brit-szigeteken létesítette Pendrill Charles Varrier-Jones, Sir Clifford Allbutt, egy korabeli vezetõ szakorvos tanácsa szerint. Tuberkulózisban megbetegedett páciensek éltek és dolgoztak itt – elõre meg nem határozott ideig – családjukkal. A háborúban relatíve kisebb veszteségekkel sújtott országokban ez a folyamat közvetlenül a háború után még nem kezdõdött el. De az Egyesült Államokban és Kanadában már a ’10-es, ’20-as években léteztek elsõsorban vakok számára segítõ intézmények és financiális támogatás (pl.: Blind Persons Allowances). Az elsõ rehabilitációs törvényt az USA-ban hozták 1919-ben; ennek nyomán az Államok már az 1920-as évek óta rendelkezett szövetségi rehabilitációs programmal. Sõt, egy forrás szerint Clevelandben már 1889-ben létezett rehabilitációs központ. Az elsõ nagy háborúból kimaradt Hollandiában is csak 1919ben alkották meg az elsõ jogszabályt, amely szerint idõleges vagy végleges képességcsökkenés esetén, de általában 52 hét után rokkantsági nyugdíjat folyósítottak. 1945-ben jött létre egy központ a háborús sérültek rehabilitációjára 21

„A ,rehabilitáció’ fogalma arra a folyamatra utal, amelyben a fogyatékossággal élõket képessé teszik arra, hogy elérjék és fenntartsák optimális fizikai, érzékszervi, értelmi, pszichés, illetve társadalmi funkcióik szintjét, így pl. ellátják õket azokkal az eszközökkel, amelyekkel magasabb fokú függetlenséget érhetnek el. A rehabilitációhoz tartozhatnak intézkedések bizonyos funkciók biztosítására vagy helyreállítására, illetõleg egy bizonyos funkció elvesztésének vagy hiányának, esetleg bizonyos funkciók korlátozottságának kompenzálására. A rehabilitációs folyamatnak nem része a kezdeti orvosi ellátás. De hozzátartozik az intézkedések és tevékenységek széles köre az alapvetõ és általános rehabilitációtól a célorientált tevékenységekig, pl. a foglalkozási rehabilitáció.”(ENSZ 1993: Alapvetõ szabályok)

127


(revalidatie), ez szolgált késõbb mintául civileket gondozó hasonló intézmények létrehozatalakor is. A ’40-es évek azután nemcsak humánus példákat produkáltak. Világossá kellett válnia annak, hogy a holocaustnak nincs határa. A zsidó emberek elpusztítását kitûzõ elképzelések mellett 1933-tól sorra születtek az újabb és újabb szempontok Németországban, melyek szerint újabb és újabb embercsoportokat ítéltek sterilizálásra, halálra. Emögött természetszerûen kemény ökonómiai, mindenekelõtt gazdaságossági szempontok is meghúzódtak, az ideológiában ezek megfelelõje az „értéktelen élet” kegyetlen eszméje volt, egyáltalán nem is rejtetten. (A mai fasizmuskutatások pontosan feltárták e szféra mozgatórugóit és mûködését. Lásd például Kaupen-Haas 1988-as kötetét.) Megindult tehát és a Harmadik Birodalom számos színhelyén gõzerõvel folyt az örökletes betegségekben szenvedõk kényszersterilizálása, a súlyos értelmi fogyatékos és a fizikai fogyatékossággal született gyermekek szervezett legyilkolása – „gyermekakció” –, a felnõtt elmebetegek és értelmi fogyatékosok pusztítása – T/4-es akció –, és a munkaképtelenek pusztítása, a 14.f.13-as különleges kezelés (vö. Lányiné 1990, Wolinsky 1999). Késõbb, s ez a XX. századnak immár pozitív eredménye: a rehabilitáció fejlõdésének folyamata a gondozás és segélyezés által meghatározott alapszemlélettõl az utóbbi évtizedekre egyre inkább az önellátás, a függetlenség, az integrálás és a közösségbe fogadás felé tolódott el. Az említett folyamatokba illeszkedik egyfelõl az önálló életvitel – független élet – mozgalom, amelyrõl karizmatikus vezetõje: Ed Roberts és társai kapcsán egy késõbbi fejezetben részletesebben ejtünk szót. Másfelõl pedig az értelmi sérült emberek és szüleik mozgalma is a kitagolásért 22, vagy más szóval intézménytelenítésért (deinstitucionalizáció), azaz, a nagy, zárt intézmények lebontásáért és az emberi jogokat inkább biztosító kisebb, emberléptékû, humánus életkörnyezet kialakítása érdekében. Szintén angolszász kezdettel. Ez a folyamat – melynek, mind kezdetben, mind a továbbiakban legszámottevõbb letéteményesei maguk a szülõk – nem zajlott sem harc, sem áldozatok nélkül sehol a világon. Így Magyarországon sem. Vannak, voltak és még sokáig lesznek súlyos érdekkonfliktusok, mint mindig, mindenfajta reformfolyamat esetében. De ma már legalább van remény rá, hogy e

22

Lányiné dr. Engelmayer Ágnes által a Soros Alapítvány fogyatékosságügyi programjai kapcsán a '90-es évek közepén bevezetett fogalom.

128


hosszú távú harc kedvezményezettjei, igazi nyertesei végül talán mégis maguk a(z értelmi) sérült emberek lesznek. E két mozgalom hatásaként, s annak folyományaként, hogy ezek a nemzeti keretbõl a nemzetközi porondra léptek, születtek egyfelõl új, nemzetközi jogszabályok (lásd A jog ereje és korlátai címû fejezetben késõbb), és alapjaiban változott meg a sérült emberhez való viszony szerte a modern világban. Az orvosi, az individuális, a „magánpech”-jellegû megközelítéstõl – l. ezt pl. a következõ résznek a WHO definíciójának változását tárgyaló alfejezetében – az egész társadalom felelõsségét hangsúlyozóig. Történetileg is jelentõs következmény, hogy az Egyesült Államok Kongresszusa 1973-ban elfogadott egy rehabilitációs törvényt, melynek 504. szakaszában megtiltja a minõsítetten fogyatékos egyénekkel szembeni diszkriminációt, a szövetségi költségvetés által támogatott bármiféle program vagy tevékenység keretében. Az 1973-as év így mindenképpen korszakhatár volt, nemcsak az amerikai szociálpolitikában, hanem a világ rehabilitációs mozgalma történetében is. A jogszabályt sokáig a fogyatékossággal élõ személyek polgári jogainak törvényeként emlegették. Hamar kiderült, hogy a hátrányos megkülönböztetés e jogszabály következtében számottevõen nem csökkent, így a nyolcvanas évek közepétõl új jogalkotási hullám indult a területen az USA-ban. Alig két esztendõvel ezután, 1975. december 9-én az Egyesült Nemzetek (ENSZ) Közgyûlése elfogadta a fogyatékossággal élõ személyek jogairól szóló kiáltványt. Ebben a legfontosabb, õket megilletõ jogok vannak összegyûjtve 13 pontban, az emberi méltósághoz való joguktól, polgári és politikai jogaiktól a kizsákmányolás minden fajtája esetén õket megilletõ védelemig, a családban élés jogáig. Az ENSZ következõ nagy tette az 1980-as évek legelején meghirdetett „Fogyatékosok Éve” után a fogyatékossággal élõ emberek esélyegyenlõségének 23 megteremtése érdekében hozott Standard Szabályok (az ún. Standard Rules) elfogadása volt a ’90-es évek elsõ felében. (E dokumentumokat részletesebben késõbb, a jogról szóló fejezetben mutatjuk be.) A 20. századi történet egyik újabb, említésre érdemes eseménye szintén az Amerikai Egyesült Államokban történt. Igaz, hogy az antidiszkriminációt és az 23

„Az ,esélyegyenlõség biztosítása’ azt a folyamatot jelenti, amely által a társadalom különbözõ rendszerei és a környezet, így a szolgáltatások, tevékenységek, információk és a dokumentációk mindenki, de különösen a fogyatékossággal élõk számára hozzáférhetõkké válnak.” (ENSZ 1993: Alapvetõ szabályok)

129


esélyegyenlõsítés problematikáját 1977-ben a kanadai Emberi Jogok Törvénye oldotta meg modern módon elõször, a legteljesebb megoldást máig mégis az Amerikai Egyesült Államok produkálta: 1990. július 6-án írta alá Bush elnök a „Fogyatékossággal élõ amerikaiakról szóló törvényt” (Americans with Disabilities Act), mely az e századi események közül jelentõségét tekintve magasan kiemelkedik. Ugyanis immár nemcsak a foglalkoztatás területén, hanem a telekommunikációban, a közlekedésben és a bárki által igénybe vehetõ szolgáltatások területén (szálláshelyek stb.) is megtiltja a hátrányos megkülönböztetést. Mérföldkõ a jogszabály egyebek mellett az akadályozott emberek harcai, az eredményes jogalkotás szempontjából is. A történet persze nem áll meg. Könyvünkben visszatérünk még ide, elõbb a jog erejérõl és korlátairól szóló fejezetben, majd az esélyegyenlõségrõl szóló legutolsóban is.

Összegzés Vázlatosan áttekintve a fogyatékossági problematika történetét, számos különféle súlyú, különféle tartalmú jellemzõt és folyamatot sikerült rekonstruálnunk. Az ún. „humánus megközelítés”, a transzcendens elem, a szakralitás sokáig dominálta a fõfolyamatot. A fogyatékossággal élõ személy joga még egyáltalán nem hangsúlyozottan, egészen rejtetten, mégis megragadható, megmutatható formában volt jelen a korai idõkben. Ugyanakkor ezek mellett, korok szerint változó okokból, eltérõ súllyal, de újra és újra felbukkan a kizárás, a kirekesztés, a margóra tolás, vagy ezek legszélsõbb változata: az elpusztítás markáns mozzanata. Még a zsidó-keresztény kultúra alapján felépült társadalmak sem homogének a fogyatékos problematika szempontjából. A történeti vizsgálódásban mindvégig megmutatkozott a hatalmi viszony számottevõ dominanciája. A hatalmi viszonyban a 20. század végére, a fogyatékos mozgalmak zászlóbontásának hatására határozott eltolódás ment végbe mezoszinten (város, település) és makroszinten (a társadalom egésze). Ez a sérült ember mindennapjaira, életminõségére: a mikroszintre (közösség, család) és a szubmikroszintre (személyközi érintkezés) is hatást gyakorol. Visszavonhatatlanul áttevõdött a hangsúly a korábbi, a szakralitás, a transzcendencia által meghatározott, alapvetõen paternalista, késõbb medikális, sajnálkozó és lenézõ attitûdrõl az emberi jogi megközelítésre és az esélyegyenlõség megvalósításának szükségességére. Lényegében mindegyik eddig feltárt elem jelen van a posztmodern társadalomban is, csak a korábbiakhoz képest erõsen megváltozott súllyal.

130

8. rész Mellékletek


IRODALOM Amuszin, I. D. 1986: A Holt-tengeri tekercsek és a Qumráni közösség. Gondolat, Bp. Arisztotelész 1975: Eudémoszi etika. Nagy etika. Gondolat, Bp. Arisztotelész 1984: Politika. Gondolat, Bp. Aronson, Eliot 1976: A társas lény. KJK, Bp. 1980 Bachmann, Walter 1985: Die unselige Erbe des Christentums: die Wechselbälge. Institut Connors, Jeanne Barnes, Colin – Geof Mercer – Tom Shakespeare 1999: Exploring Disability. A sociological introduction. Polity Press, Cambridge Barnes, Colin–Geof Mercer–Tom Shakespeare 1999: Exploring Disability. A sociological introduction. Polity Press, Cambridge Benedek Elek 1901: Magyar mese- és mondavilág. I–III. köt. Téka és Móra, Bp. 1988–1989 Bloch, M. 1965: Feudal Society. London, Routledge and Kegan Paul Connors, L.–Donnellan, Anne M. 1993: „Citizenship and Culture: the role of disabled people in Navajo society”, Disability, Handicap and Society Vol. 8, No. 3, 265–279. Cusack, Carole M. 1997: „Graciosi: medieval Christian attitudes to disability”, Disability and Rehabilitation, Vol. 19, No.: 10, 414–419. Czeizel Endre–Sibelka Perleberg Artur 1986: „Ulysses Aldrovandi 1642-ben kiadott, »A torzszülöttek története« címû mûvének ismertetése és értékelése.” Orvostörténeti Közlemények 113–114. sz. 9–36. old. Dante, Alighieri: Isteni színjáték. In: Dante Összes Mûvei. Magyar Helikon, Bp. 1962 Diószegi Vilmos 1967: A pogány magyarok hitvilága. Akadémiai, Bp. Diószegi Vilmos 1978 (szerk.): Az õsi magyar hitvilág. Gondolat, Bp. Dömötör Tekla 1981: A magyar nép hiedelemvilága. Corvina, Bp. Finley, Moses I. 1977: Odüsszeusz világa. Európa, Bp. 1985 Foucault Michel 1996: A szexualitás története I. Atlantisz, Bp. Foucault Michel 1998: Az igazság és az igazságszolgáltatási formák. Latin betûk, Debrecen Foucault Michel 1999: A szexualitás története II. Atlantisz, Bp. Foucault Michel 2001A: Nyelv a végtelenhez. Latin betûk, Debrecen Foucault Michel 2001B: A szexualitás története III. Atlantisz, Bp. Foucault, Michel 1961: „Stultifera navis.” Nagyvilág, 1990. 9. sz.

133


Foucault, Michel 1961: Histoire de la Folie. Sorbonne, Paris Foucault, Michel 1975: Felügyelet és büntetés. Gondolat, Bp. 1990 Garland, Robert 1995: The Eye of the Beholder. Deformity and Disability in the GraecoRoman World. Duckworth, London Grimm, Jacob és Wilhelm: Gyermek- és családi mesék. Magvetõ, Bp. 1989 Gurevics, Aaron Ju. 1974: A középkori ember világképe. Kossuth, Bp. Gwaltney, John L. 1970: The Trice Shy: Cultural Accomodation to Blindness and Other Disasters in a Mexican Community. Columbia University Press, New York, London Gyarmati Krisztina 2000: Claudius: Egy fogyatékossággal élõ császár arcképe. Bp., kézirat Haffter, C. 1968: „The Changeling: History and Psychodynamics of Attitudes to Handicapped Children in European Folklore”, Journal of the History of Behavioural Studies, No. 4, 55–61. Hegedûs Antal 1983 (szerk.): Népélet és jogalkotás a középkori Újlakon. Fórum Könyvkiadó, Újvidék Ingstad, B.– White, R. S. 1995 (szerk.): Disability and Culture. Berkeley, Ca., University of California Press, Springfield, Illinois Ipolyi Arnold 1854: Magyar Mythológia. Heckenast, Pest Iuvenalis: Szatírák. In: Persius és Iuvenalis: Szatírák. Európa, Bp. 1977 Kákosi László 1979: Ré fiai. Gondolat, Bp. Kákosy László–Varga Edith 1970: Egy évezred a Nílus völgyében. Gondolat, Bp. Kálmán–Könczei 2002: A Tajgetosztól az esélyegyenlõségig. Osiris, Bp. Kálmány Lajos 1893: „Gyermekijesztõk és -rablók nyelvhagyományainkban.” In: Diószegi 1978 Kandra Kabos 1897: Magyar Mythológia. In: Diószegi 1978 Kanner, Leo 1964: History of the Care and Study of the Mentally Retarded. Charles C. Thomas Publ., Kerényi Károly 1951: Görög mitológia. Gondolat, Bp. 1977 Lányiné Engelmayer Ágnes 1990: A „T/4-es akció” és hatása az NSZK gyógypedagógiájára. Kézirat, Bp. Litavecz Anna (szerk.): Fogyatékosok sportjának története. Gyermek- Ifjúsági és Sportminisztérium, Bp. 2003 Montesquieu 1997: A rómaiak nagysága és hanyatlása. Kossuth Kiadó, Bp. Nissotis: Nikolaus 1980: „Reisinger János beszélgetése Nikolaus Nissotis görög professzorral, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia elnökével.” Vigilia, 45. évf. 6. sz. 388–391. old.

134


Oppenheim, A. Leo 1977: Az ókori Mezopotámia. Egy holt civilizáció portréja. Gondolat, Bp. 1982 Platón: Állam. In: Platon Összes Mûvei. II. köt., Európa, Bp. 1984 Polo, Marco 1298: Utazásai. Gondolat, Bp. 1963. Seneca 1963: Játék az isteni Claudius haláláról. (Apocolocyntosis). Magyar Helikon, Bp. Stiker, Henri-Jacques 2000: A History of Disability. University of Michigan Press Suetonius 1994: Caesarok élete. 12 életrajz. Európa Könyvkiadó, Bp. Tuckett, J. D. 1846: A History of the Past and Present State of Labouring Population. I. köt., London Wolinsky, Sidney (é. n. 1999, szerk.): Forgotten Crimes: The Holocaust and people with Disabilities. Disability Rights Advocates, (h.n.) California

135


ZÁRÓNYILATKOZAT „Európa a hely ahol élünk” Fesztivál és Konferencia 2003. március 20–22., Budapest Ahogy mi szeretnénk élni Európában: Szeretnénk ha elfogadnának és szeretnének bennünket. Szeretnénk ha türelmesek lennének velünk. Szeretnénk ha egyenlõknek tekintenének minket másokkal. Szeretnénk ha senkit nem nevetnének vagy csúfolnának ki az emberek. Hallgassanak meg minket! Mondhassuk el a véleményünket.! Mi is dönthessünk önállóan az életünkrõl! Lehessen nekünk is családunk, s pénzünk, hogy gondoskodjunk róluk! Szeretnénk segítséget kapni az önálló élethez! Élhessünk mi is külön a szüleinktõl, lehessünk önállóak! Legyen több lakóotthon! Élhessünk a saját lakásunkban! Kaphassunk segítséget a személyi segítõnktõl, ha valamit nem tudunk! Segíthessünk mi is másokon! Mi is dolgozhassunk és ezért kapjunk fizetést! Legyen több védett munkahely! Legyen több munkahely számunkra, ahol ép emberekkel együtt dolgozhatunk! Legyen több fizetésünk, könnyebb megélhetésünk! Legyen jobb életszínvonalunk! Ne emelkedjenek az árak! Szeretnénk, ha bennünket, fogyatékos embereket anyagilag jobban támogatnának. Legyen lehetõségünk utazásra, mehessünk mi is külföldre! Mi is vásárolhassunk, eldönthessük, mit szeretnénk megvenni!

137


Legyen több szabadidõnk, s abban mi is járhassunk szórakozni! Legyenek klubok, szórakozóhelyek számunkra! Legyen a környezetünk akadálymentes! Kapjunk segítséget ahhoz, hogy egészségesek lehessünk! Legyen a környezetünk tiszta! Ne legyenek az utcák és a buszok szemetesek! Legyen kevesebb hajléktalan ember! Legyen jobb a közbiztonság! Ne legyen szegénység! Ne legyen háború, béke legyen! Figyeljenek oda egymásra az emberek! Kapjanak a segítõink több fizetést, mert sokat dolgoznak! A konferencia résztvevõi Budapest, 2003 március 22.

138


A MADRIDI NYILATKOZAT „A BEFOGADÓ TÁRSADALOM ALAPJA A DISZKRIMINÁCIÓ-MENTESSÉGGEL PÁROSULÓ POZITÍV CSELEKVÉS” Mi, a Madridban összegyûlt Európai Fogyatékosügyi Kongresszus több mint 400 résztvevõje melegen üdvözöljük a 2003. év „Európai Fogyatékos Emberek Évének” nyilvánítását, mint olyan eseményt, amely révén a nyilvánosságban tudatosodnia kell a több mint 50 millió európai fogyatékos embert illetõ jogoknak. Ebben a Nyilatkozatban lefektetjük jövõképünket, amely megszabja az Európai Év cselekvési programjának koncepcionális kereteit Európai Uniós, nemzeti, regionális és helyi szinten egyaránt.

PREAMBULUM 1. A fogyatékosügy emberi jogi kérdés A fogyatékos embereket ugyanazok az emberi jogok illetik meg, mint minden más állampolgárt. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata kimondja: minden ember szabad és egyenlõ méltóságában és jogaiban. E cél teljesülése érdekében minden közösség ünnepelje a közösségeken belüli sokféleséget, és törekedjen biztosítani, hogy a fogyatékos emberek élvezhessék az emberi jogok teljes körét: a különféle nemzetközi egyezmények, az EU Szerzõdés, valamint a különbözõ nemzeti alkotmányok által elismert állampolgári, politikai, szociális, gazdasági és kulturális jogokat.

2. A fogyatékos emberek nem jótékonykodást, hanem esélyegyenlõséget akarnak Hasonlóan a világ sok más régiójához, az Európai Unió az utóbbi évtizedek során hoszszú utat tett meg a fogyatékos emberekkel szembeni paternalista filozófiától a számukra a saját életük irányításához szükséges jogaik biztosításáig. A régi szemlélet, amely jórészt a szánalomra és a fogyatékos emberek vélt tehetetlenségére alapul, ma már elfogadhatatlan. A hangsúly a fogyatékosok társadalmi „beilleszkedését” segítõ rehabilitációról áttevõdik a társadalom átalakításának globális filozófiájára, amely minden személy, beleértve a fogyatékossággal élõ embereket is, szükségleteinek befogadására és ellátására irányul. A fogyatékos emberek esélyegyenlõséget, valamint egyenlõ hozzáférést követelnek minden társadalmi erõforráshoz, azaz a befogadó oktatáshoz, az új technológiákhoz, az egészségügyi és szociális szolgáltatásokhoz, a fogyasztási javakhoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz. 3. A társadalmi korlátok diszkriminációt és szociális kirekesztést eredményeznek Társadalmaink berendezkedése gyakran azt jelenti, hogy a fogyatékos emberek nem élhetnek teljes mértékben emberi jogaikkal, és szociálisan kirekesztõdnek. A rendelkezésre

139


álló statisztikai adatok azt mutatják, hogy a fogyatékos emberek elfogadhatatlanul alacsony színvonalú oktatásban és foglalkoztatásban részesülnek.

4. Fogyatékos emberek: láthatatlan állampolgárok A fogyatékos embereket sújtó diszkrimináció néha a velük szembeni elõítéletekre alapul, azonban gyakran az okozza, hogy a fogyatékosokról sokszor megfeledkeznek, és nem vesznek róluk tudomást, ami a fogyatékos emberek társadalmi részvételét gátló környezeti és szemléletbeli korlátok létrejöttét és megerõsödését eredményezi.

5. A fogyatékos emberek heterogén csoportot alkotnak Mint a társadalom minden rétege, a fogyatékos emberek is igen sokrétû csoportot képeznek, és csak az a szakmapolitika sikeres, amely tiszteletben tartja ezt a sokféleséget. Kiváltképp a komplex függõségi szükségletekkel élõk és családjaik igénylik a társadalmak kifejezett cselekvését, mivel a fogyatékos emberek között õk azok, akikrõl a leginkább megfeledkeznek. Ezen kívül a fogyatékos nõket, valamint az etnikai kisebbségekhez tartozó fogyatékosokat gyakran kétszeres, sõt halmozott diszkrimináció sújtja, egyrészt a fogyatékosságuk, másrészt a nemük vagy etnikai hovatartozásuk miatti hátrányos megkülönböztetés következtében. A siketek esetében a jelbeszéd elismerése alapvetõ kérdés.

6. Diszkrimináció-mentesség + pozitív cselekvés = befogadó társadalom Az Európai Unió közelmúltban elfogadott Alapvetõ Jogok Kartája elismeri, hogy a fogyatékos emberek esélyegyenlõségének megteremtéséhez a diszkrimináció-mentességhez való jogot ki kell egészíteni a támogatás és a segítség igénybevételéhez való joggal. Ez a szintézisen alapuló szemlélet volt a vezérelve a 2002 márciusában tartott, több mint 400 résztvevõt összefogó madridi kongresszusnak.

JÖVÕKÉPÜNK 1. Jövõképünket legjobban az új szemlélet és az általa felváltandó régi szemlélet közötti kontraszt írja le: a) Elmozdulás a fogyatékos embereket jótékonykodás tárgyaiként [kezelõ szemlélettõl] a fogyatékos embereket mint jogok birtokosait [tekintõ szemlélet] felé. b) Elmozdulás a fogyatékossággal élõ embereket betegekként kezelõ szemlélettõl a fogyatékos embereket önálló állampolgároknak és fogyasztóknak tekintõ szemlélet felé. c) Elmozdulás attól a gyakorlattól, amely során a fogyatékos emberek nevében szakemberek hoznak döntéseket a fogyatékos emberek önálló döntései és felelõsségvállalása felé az õket érintõ kérdésekben. d) Elmozdulás az egyéni károsodásokra összpontosító szemlélettõl az akadálymentesítés, a társadalmi normák, szakmapolitikák, kultúrák felülvizsgálata, valamint a támogató és hozzáférhetõ környezet elõmozdítása felé.

140


e) Elmozdulás az emberek eltartottnak és munkaképtelennek minõsítésétõl a képességek hangsúlyozása és aktív támogató intézkedések meghozása felé. f) Elmozdulás a keveseket szolgáló gazdasági és szociális folyamatok tervezésétõl a sokakat befogadó rugalmas világ kialakítása felé. g) Elmozdulás az oktatásban, a foglalkoztatásban és az élet más területein történõ szükségtelen szegregációtól a fogyatékos emberek fõ áramlatokba történõ integrálása felé. h) Elmozdulás a fogyatékosügyi politika meghatározott minisztériumok kompetenciájába sorolásától a fogyatékosügyi politika általános kormányzati felelõsséggé tétele felé.

2. Befogadó társadalmat mindenki számára Jövõképünk megvalósítása nemcsak a fogyatékos emberek, hanem a társadalom egésze részére is elõnyökkel jár. Az a társadalom, amelyik számos tagját kirekeszti, elszegényedett társadalom. A fogyatékos embereket segítõ feltételek javítását célzó intézkedések mindenki számára rugalmas világ kialakítását eredményezik. „Amit ma a fogyatékosügy nevében megteszünk, annak a holnap világában mindenki számára értelme lesz.” Mi, a Madridban ülésezõ Európai Fogyatékosügyi Kongresszus résztvevõi, osztozunk ebben a jövõképben, és felkérünk minden érdekeltet, hogy a 2003. évet mint az Európai Fogyatékos Emberek Évét tekintse egy olyan folyamat kezdetének, amely révén ez a jövõkép valósággá válik. 50 millió európai fogyatékos ember várja tõlünk, hogy ennek érdekében e folyamatnak lendületet adjunk.

JÖVÕKÉPÜNK MEGVALÓSÍTÁSÁNAK PROGRAMJA 1. Jogi intézkedések Haladéktalanul átfogó antidiszkriminációs törvényeket kell alkotni a meglévõ korlátok eltávolítására és az újabb korlátok megelõzésére, amelyekkel a fogyatékosok az oktatás, a foglalkoztatás, valamint a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés során találkoznak, és amelyek meggátolják a fogyatékos embereket, hogy teljes mértékben kibontakoztassák a társadalmi részvételre és az önállóságra való képességüket. Az EK Szerzõdés 13. cikkelye, a diszkrimináció-mentességrõl szóló záradék, ezt közösségi szinten lehetõvé teszi, ezzel hozzájárul a valóban akadálymentes Európa létrehozásához a fogyatékos emberek számára.

2. Szemléletváltozás Az antidiszkriminációs törvények sikeresnek bizonyultak a fogyatékos emberekkel szembeni szemlélet megváltoztatásában. A törvény azonban nem elegendõ. A társadalom egészének szilárd elkötelezettsége nélkül, beleértve a fogyatékos emberek aktív részvételét saját jogaik biztosításában, a jogszabály üres formaság marad. Ennél fogva

141


szükséges, hogy a közoktatás megerõsítse a törvényi intézkedéseket, elõsegítse a fogyatékos emberek társadalmi szükségleteinek és jogainak jobb megértését, valamint felvegye a harcot a még mindig fennálló elõítéletek és stigmatizáció ellen.

3. Az önálló életet elõsegítõ Az egyenlõ hozzáférés és részvétel mint cél eléréséhez arra is szükség van, hogy a források megfelelõ elosztása révén javuljon a fogyatékos emberek részvételi képessége, és fokozottan érvényesüljön az önálló élethez való joguk. Mindennapi élete során sok fogyatékos embernek van szüksége támogató szolgáltatásokra. Ezek a szolgáltatások olyan minõségi szolgáltatások kell legyenek, amelyek igazodnak a fogyatékos emberek szükségleteihez, ezen kívül integrálódniuk kell a társadalomba, és nem képezhetik a szegregáció forrását. Ez a támogatás összhangban áll a szolidaritás európai szociális modelljével – egy olyan modellel, amely elismeri az egymásért, kiváltképp pedig a segítségre szorulókért viselt közös felelõsségünket.

4. A családok támogatása A fogyatékos emberek, legfõképp a magukat képviselni nem tudó fogyatékos gyerekek és komplex függõségi szükségletekkel élõ emberek családja létfontosságú szerepet játszik ezeknek az embereknek az oktatásában és társadalmi befogadásában. Ezt figyelembe véve, az állami hatóságoknak megfelelõ családsegítõ intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy a családok a lehetõ legbefogadóbb módon szervezhessék meg a fogyatékos személyek támogatását.

5. Külön figyelem a fogyatékos nõkre Az Európai Évet lehetõségnek kell tekinteni arra, hogy a fogyatékos nõk helyzetét új szemszögbõl vizsgáljuk. A fogyatékos nõk szociális kirekesztettsége nemcsak fogyatékosságukkal, hanem nemükkel is magyarázható. A nõket sújtó halmozott diszkrimináció ellen a fogyatékos nõkkel egyeztetett mindennapi folyamatokba bekapcsoló intézkedések és pozitív cselekvési programok kombinációjával kell fellépni.

6. A fogyatékosság integrálása a mindennapi folyamatokba A fogyatékos emberek részére hozzáférhetõvé kell tenni a mindennapi egészségügyi, oktatási, szakképzési és szociális szolgáltatásokat és minden olyan lehetõséget, amely a nem fogyatékos emberek rendelkezésére áll. A fogyatékosság és a fogyatékos emberek befogadó alapú szemléletének megvalósításához több szinten kell megváltoztatni a jelenlegi gyakorlatot. Elõször is biztosítani kell a fogyatékosok számára rendelkezésre álló szolgáltatások koordinálását a különbözõ szektorokon belül és azok között egyaránt. A különbözõ fogyatékos csoportok hozzáférési szükségleteit bármely tevékenység esetében már a tervezés folyamata során figyelembe kell venni, nem pedig utólag kell rájuk gondolni, amikor a tervezés már lezárult. A fogyatékos emberek és családjaik szükségletei eltérõek, ezért fontos olyan átfogó megoldások tervezése, amelyek figyelembe veszik mind az egész embert, mind életének különbözõ aspektusait.

142


7. A társadalmi befogadás kulcsa a foglalkoztatás Külön erõfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy javuljon a fogyatékos emberek hozzáférése a munkahelyekhez, lehetõleg a szabad munkaerõpiacon. Ez az egyik fontos módja a fogyatékos emberek társadalmi kirekesztettsége elleni harcnak, valamint önálló életvitelük és méltóságuk elõsegítésének. Ez nem csak a szociális partnerek aktív mobilizációját követeli meg, hanem az állami hatóságokét is, amelyeknek tovább kell erõsíteniük a már meglévõ intézkedéseket.

8. Fogyatékos embereket érintõ döntéseket fogyatékos emberek bevonásával Az Évnek lehetõségként kell szolgálnia arra, hogy a fogyatékos emberek, családjaik, pártfogóik és érdekképviseleti szerveik új és kibõvült politikai és szociális mozgásteret kapjanak annak érdekében, hogy az esélyegyenlõség és befogadás irányába ható párbeszédre, döntéshozatalra és elõrelépésre bírják a kormányokat. Minden intézkedést a fogyatékos emberek érintett érdekképviseleti szervezeteivel párbeszédben és együttmûködve kell meghozni. Részvételük nem korlátozódhat a tájékozódásra és a döntések támogatására. Ehelyett a kormányoknak a döntéshozatal minden szintjén létre kell hozniuk, illetve erõsíteniük kell az egyeztetést és párbeszédet szolgáló mechanizmusokat, amelyek lehetõvé teszik, hogy a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteiken keresztül részt vegyenek minden intézkedés megtervezésében, végrehajtásában, nyomon követésében és értékelésében. A kormányok és a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezetei közötti erõs szövetség az alapfeltétele a fogyatékos emberek esélyegyenlõsége és társadalmi részvétele leghatékonyabb elõmozdításának. E folyamat elõsegítése érdekében megnövelt forrásokkal kell elõsegíteni a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteinek kapacitásbõvítését, hogy vezetési és kampányolási képességeiket javíthassák. Ez egyben azt is jelenti, hogy a fogyatékosok érdekvédelmi szervezeteinek feladata, hogy irányítási és képviseleti tevékenységük színvonalát folyamatosan javítsák.

JAVASOLT INTÉZKEDÉSEK A 2003. év mint az Európai Fogyatékos Emberek Éve a fogyatékosügyi program elõmozdítását kell jelentse, amire minden érdekelt [intézmény] széles körû partnerségen alapuló aktív támogatására van szükség. Ennél fogva minden érdekelt intézmény részére konkrét intézkedéseket javaslunk. Ezeket az intézkedéseket az Európai Év során kell meghozni, és azt követõen is fenntartani, valamint az idõ során értékelni kell az elért haladást.

1. Az EU hatóságai, az EU-tagállamok hatóságai, valamint a csatlakozásra váró országok Az állami hatóságoknak példamutatással kell élenjárniuk, ennél fogva az elsõ, de nem az egyetlen szereplõi ennek a folyamatnak.

143


Feladatuk, hogy: – felmérjék az oktatásban, a foglalkoztatásban, a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésben jelentkezõ diszkrimináció elleni közösségi és nemzeti jogszabályi keretek jelenlegi hatályát; – kezdeményezzék a kivizsgálását azoknak a restrikcióknak és diszkriminatív akadályoknak, amelyek korlátozzák a fogyatékos emberek teljes körû társadalmi részvételét, és tegyenek meg minden szükséges intézkedést a helyzet orvoslására; – felmérjék a szolgáltatások és ellátások rendszerét, és ezzel biztosítsák, hogy ezek a szakmapolitikák segítik és arra ösztönzik a fogyatékos embereket, hogy szerves részei legyenek/maradjanak a társadalomnak, amelyben élnek; – kivizsgálják a fogyatékos embereket érõ erõszakot és atrocitásokat, különös figyelmet fordítva a nagy intézményekben élõ fogyatékos emberekre; – megerõsítsék a megközelíthetõséggel kapcsolatos jogszabályokat ezzel biztosítva, hogy a fogyatékos emberek ugyanazokkal a jogokkal bírnak a minden köz- és szociális intézményhez való hozzáférést illetõen, mint más emberek; – egy, a fogyatékos emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény elõkészítésében való aktív részvételükkel hozzájáruljanak a fogyatékos emberek jogainak világméretû elõmozdításához; – a fogyatékos emberek társadalmi befogadásának a nemzeti és EU-szintû fejlesztési együttmûködési politikák céljai közé sorolásával hozzájáruljanak a fejlõdõ országokban élõ fogyatékos emberek helyzetének javításához.

2. Helyi hatóságok Az Európai Évnek igazából elsõként helyi szinten kell érvényesülnie, ahol az állampolgárok a valós problémákkal szembesülnek, és ahol a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezetei munkájuk javát végzik. Minden erõfeszítéssel a helyi szintû promócióra, forrásokra és tevékenységekre kell összpontosítani. A helyi szereplõket fel kell kérni, hogy a fogyatékos emberek szükségleteit integrálják a városfejlesztési és a közösségi szakmapolitikákba, beleértve az oktatás, a foglalkoztatás, a lakásügy, a közlekedés, az egészségügyi és szociális ellátás területeit, és ennek során vegyék figyelembe a fogyatékos emberek heterogenitását, azon belül többek között az idõseket, a nõket és a vendégmunkásokat. A helyi önkormányzatok a fogyatékos emberek képviselõivel együttmûködve dolgozzanak ki fogyatékosügyi akcióterveket, és hozzák létre saját helyi bizottságaikat, amelyek az Év tevékenységeiben élenjárnak.

3. A fogyatékosok érdekvédelmi szervezetei A fogyatékosokat képviselõ érdekvédelmi szervezetek egyik fõ feladata az Európai Év sikerének biztosítása. Magukat az Európai Év követeinek kell tekinteniük, és minden érintett [intézményt] proaktív szemlélettel kell megszólítaniuk, konkrét javaslatokat téve, és törekedve a tartós partnerségek létrehozására, ha ezek még nem léteznek.

144


4. Munkáltatók A munkáltatók tegyenek fokozott erõfeszítéseket arra, hogy a fogyatékos embereket a foglalkoztatott munkaerõ részeként befogadják, megtartsák és részükre az elõmenetelt biztosítsák, valamint termékeiket és szolgáltatásaikat úgy tervezzék meg, hogy azok hozzáférhetõk legyenek a fogyatékos emberek számára. A munkáltatók vizsgálják felül belsõ szabályzataikat, és biztosítsák, hogy azok nem gátolják a fogyatékos emberek esélyegyenlõségét. A munkáltatói szervezetek a meglévõ bevált módszerek példáinak összegyûjtésével hozzájárulhatnak ezekhez az erõfeszítésekhez.

5. Szakszervezetek A szakszervezetek tegyenek fokozott erõfeszítéseket a fogyatékos emberek foglalkoztatásának elõsegítésére azáltal, hogy tevékenységük során megfelelõen képviselik a fogyatékos embereket. A szakszervezetek vizsgálják felül belsõ szabályzataikat, és biztosítsák, hogy azok nem gátolják a fogyatékos emberek esélyegyenlõségét.

6. Média A média hozzon létre partnerségeket és erõsítse azokat a fogyatékos emberek érdekvédelmi szervezeteivel annak érdekében, hogy a fogyatékos emberek kedvezõbb bemutatásban részesüljenek a tömegtájékoztatási eszközökben. Az emberi sokféleség elismeréseként a médiában több információt kell közölni a fogyatékos emberekrõl. Amikor fogyatékosügyi kérdésekrõl esik szó, a média kerülje a leereszkedõ és megalázó hangnemet, és ehelyett azokkal a korlátokkal foglalkozzanak, amelyekkel a fogyatékos emberek küszködnek, valamint azzal, hogy e korlátok megszûnésével a fogyatékos emberek miként vehetnek részt pozitívan a társadalomban.

7. Az iskolarendszer Az iskoláknak vezetõ szerepet kell vállalniuk a fogyatékos embereket illetõ jogok széles körû megértetésében és elfogadtatásában, a félelmek, mítoszok és tévképzetek eloszlatásában, valamint az egész közösség erõfeszítéseinek segítésében. Ki kell dolgozni és széles körben terjeszteni kell azokat az oktatási eszközöket, amelyek segítik a tanulókat, hogy kifejlesszék magukban és másokban az egyéniség tudatát a fogyatékosságot illetõen, és amelyek elõsegítik, hogy pozitívabban ismerjék el a különbségeket. Az iskolák, fõiskolák, egyetemek a fogyatékosok érdekképviselõivel együttmûködve kezdeményezzenek elõadásokat és workshopokat újságírók, reklámcégek, építészek, munkáltatók, szociális és egészségügyi gondozók, családgondozók, önkéntesek és a helyi önkormányzat tagjai részére.

8. Közös erõfeszítés, amelyben mindenki részt vállalhat, és amelyben mindenkinek részt kell vállalnia A fogyatékos emberek arra törekednek, hogy az élet minden területén jelen legyenek. Ez azt követeli meg, hogy minden szervezet felülvizsgálja gyakorlatát, és biztosítsa, hogy a fogyatékos emberek részt vesznek annak kialakításában, és hogy az a javukat szolgálja. Az ilyen szervezetek közé tartoznak például a fogyasztóvédelmi szervezetek, az ifjúsági

145


szervezetek, a vallási szervezetek, a kulturális szervezetek, és más olyan szervezetek, amelyek az állampolgárok meghatározott csoportjait képviselik. Ezen kívül szükség van az olyan helyek, mint a múzeumok, színházak, mozik, parkok, stadionok, kongresszusi központok, bevásárlóközpontok és postahivatalok döntéshozóinak és vezetõinek bevonására is. Mi, a madridi kongresszus résztvevõi, támogatjuk ezt a Nyilatkozatot, és kötelezzük magunkat, hogy széles körben terjeszteni fogjuk annak érdekében, hogy eljusson a legalsóbb szintekig. Ezen kívül arra fogunk ösztönözni minden érdekeltet, hogy támogassa ezt a Nyilatkozatot az Európai Fogyatékos Emberek Éve elõtt, közben és után egyaránt. E Nyilatkozat támogatásával a szervezetek kinyilvánítják egyetértésüket a Madridi Nyilatkozat jövõképével, és vállalják, hogy olyan intézkedéseket hoznak, amelyek hozzájárulnak a fogyatékos emberek és családjaik tényleges esélyegyenlõségének megteremtéséhez.

146


CÍMTÁR FOGYATÉKOSOK ORSZÁGOS SPORTSZÖVETSÉGEI FOGYATÉKOSOK NEMZETI SPORTSZÖVETSÉGE 1139 Budapest, Váci út 99. Tel.: 1/412-1040 Fax: 1/412-1039 [email protected] www.fonesz.hu

MAGYAR ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK SPORTSZÖVETSÉGE 1139 Budapest, Váci út 99. Tel.: 1/412-1354 Fax: 1/412-1355 [email protected] http://hsfmh.freeweb.hu

MAGYAR MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK SPORTSZÖVETSÉGE 1139 Budapest, Váci út 99. Tel.: 1/412-1103 Fax: 1/412-1104 [email protected] www.mms-hsfd.hu

MAGYAR SIKETEK SPORTSZÖVETSÉGE 1139 Budapest, Váci út 99. Tel.: 1/412-1048 Fax: 1/412-1047 [email protected] www.sinosz.hu

147


MAGYAR SPECIÁLIS OLIMPIA SZÖVETSÉG 1139 Budapest, Váci út 99. Tel.: 1/412-1331 Fax: 1/412-1332 [email protected] www.msosz.hu

MAGYAR SZERVÁTÜLTETETTEK ORSZÁGOS SPORT, KULTURÁLIS ÉS ÉRDEKVÉDELMI SZÖVETSÉGE 1139 Budapest, Váci út 99. Tel.: 1/412-0799 Fax: 1/412-0798 [email protected] www.mtse.hu

MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK SPORTSZÖVETSÉGE 1146 Budapest, Hermina út 47. Tel.: 30/200-7046 Fax: 1/384-5028 [email protected]

148


ÉRDEKVÉDELMI SZERVEZETEK AUTISTÁK ÉRDEKVÉDELMI EGYESÜLETE 1161 Budapest, Kossuth Lajos utca 16. Tel.: 1/405- 4731 Fax: 1/405- 3863 [email protected]

ÉRTELMI FOGYATÉKOSOK ÉS SEGÍTÕIK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 1085 Budapest, Üllõi u. 14. I/6. Levelezési cím: 1365 Budapest, Pf. 705 Telefon/fax: 1/411-1356, 1/411-1357 [email protected] www.efoesz.hu

ÉRTELMI SÉRÜLTEKET SZOLGÁLÓ TÁRSADALMI SZERVEZETEK ÉS ALAPÍTVÁNYOK 1158 Budapest, Molnár Viktor u. 96. Telefon/fax: 1/414-0500, 06-20/228-9135

MOZGÁSSÉRÜLTEK EGYESÜLETEINEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 1032 Budapest, San Marco u. 76. Tel.: 1/388-5529, 1/388-2387, 1/388-2388, 1/454-1174, 1/454-1136, 1/368-1758 Fax: 1/454-1144 [email protected] www.meosz.hu

SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 1068 Budapest, Benczúr u. 21. 1388 Budapest, Pf. 80 Tel.: 1/351-0434 Fax: 1/342-1989 www.sinosz.hu

149


MAGYAR VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE 1146 Budapest, Hermina út 47. Tel.: 1/384-8440, 1/384-5028 [email protected] www.mvgysz.budapest.hu

JELNYELVI TOLMÁCSSZOLGÁLATOK AGRIA HUMÁN SZOLGÁLTATÓ KFT. Ellátott terület: Heves megye, Nógrád megyei, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 3300 Eger, Dobó u. 30. Tel.: 06-36/510-600 Fax: 06-36/518-012 [email protected] www.webvision.hu/shiver/agria/

DÉL-DUNÁNTÚLI REGIONÁLIS TOLMÁCSSZOLGÁLAT Ellátott terület: Baranya megye, Somogy megye, Zala megye 7621 Pécs, Jókai u. 9. Tel.: 06-72/225-156 Fax: 06-72/532-516 Diszpécser: 06-30/573-9081 [email protected]

DUNA-MELLÉKI REGIONÁLIS TOLMÁCSSZOLGÁLAT Ellátott terület: Tolna megye, Bács-Kiskun megye, Fejér megye, Csongrád megye 7100 Szekszárd, Ady E. u. 14. Tel.: 06-74/510-832 Fax: 06-74/412-380 Diszpécser: 06-70/334-3293 [email protected]

150


ÉSZAK-ALFÖLDI REGIONÁLIS TOLMÁCSSZOLGÁLAT Ellátott terület: Hajdú-Bihar megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Békés megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye 4024 Debrecen, Varga u. 8. Tel./fax: 06-52/349-870 Diszpécser: 06-30/587-3585 [email protected]

FÕVÁROSI ÉS PEST MEGYEI TOLMÁCSSZOLGÁLAT Ellátott terület: Fõváros és Pest megye 1068 Budapest, Benczúr u. 21. Tel.: 1/413-7937 Fax: 1/413-7938 Diszpécser: 06-30/858-7373 [email protected]

KORNER BUDAPESTI ÉS PEST MEGYEI JELTOLMÁCS KÖZPONT Ellátott terület: Fõváros és Pest megye 1067 Budapest, Eötvös u. 26/B Tel./fax: 1/301-0607 Mobil/SMS: 06-30/555-7-999 [email protected] www.korner.hu

151


152


Ajánlott kifejezések listája fogyatékos EMBEREKKEL kapcsolatban Gyûjtõfogalmak: fogyatékos ember, személy; fogyatékossággal élõ ember, személy; akadályozott, sérült ember, személy. Kerülendõ:

fogyatékkal élõ, rokkant, beteg

AZ ÉRINTETTEK MEGNEVEZÉSE ÁLLAPOT

AJÁNLOTT KIFEJEZÉS

ELFOGADHATÓ KIFEJEZÉS

DISZKRIMINATÍV, SÉRTÕ KIFEJEZÉS

a jelzõ után mindig fõnevet téve (pl. gyermek, ember, személy)

beszéd

beszédfogyatékos

beszédhibás

hallónéma

értelem

értelmi fogyatékos, tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott

értelmi sérült

hülye, elmebeteg, bolond, gyengeelméjû

hallás

siket nagyothalló

hallássérült

süket, süketnéma

látás

vak gyengénlátó

látássérült

világtalan

mozgás

mozgáskorlátozott mozgássérült

béna, nyomorék

több fogyatékosság együtt

halmozottan sérült, halmozottan fogyatékos

béna, nyomorék, hülye, elmebeteg, bolond, gyengeelméjû

szervi

szervátültetett

transzplantált

beteg

AZ ÉRINTETTEK ÁLTAL HASZNÁLT SEGÉDESZKÖZÖK MEGNEVEZÉSE AJÁNLOTT KIFEJEZÉS

KERÜLENDÕ KIFEJEZÉS

hallókészülék

nagyothalló készülék

kerekesszék

tolókocsi, rokkantkocsi

153


EGYÉB SZAKKIFEJEZÉSEK AJÁNLOTT KIFEJEZÉS

KERÜLENDÕ KIFEJEZÉS

jelnyelvi tolmács

süketnéma tolmács

jelnyelv

jelbeszéd, mutogatás

kerekesszékkel közlekedõ

tolókocsihoz kötött

halló (siket ellentettje)

beszélõ

látó (látássérült ellentettje) ép (fogyatékos ellentettje)

egészséges

többségi iskola

normál iskola

konduktor gyógypedagógus gyógytestnevelõ, gyógytornász személyi segítõ

gondozó, ápoló (az egészségügyben helyes)

Braille-írás (pontírás) síkírás (pontírás ellentettje) fogyatékosok szervezetei

fogyatékos szervezetek

„Esélyegyenlõségi Törvény”

fogyatékos törvény

fogyatékosok sportja, sportoló fogyatékosok

fogyatékos sport

paralimpia

paraolimpia

megváltozott munkaképességû személy (a munka világában)

csökkent munkaképességû személy

Készítette: Litavecz Anna és segítõi (akik véleményükkel, kiegészítõ javaslataikkal hozzájárultak a szótárhoz). Felhasznált irodalom: De juRe Alapítvány a sérült emberek jogaiért – Felmérés a fogyatékossággal élõ emberek megnevezésérõl 1998.

154

KÖZVETÍTÉS Fogyatékosságügy és média

Recommend Documents