KÖZSZOLGÁLAT- MENEDZSMENT. Szöveggyűjtemény VI. rész

KÖZSZOLGÁLATMENEDZSMENT

Szöveggyűjtemény VI. rész

KÖZSZOLGÁLAT-MENEDZSMENT 2014.

SZINOPSZIS Az ellenőrzési szakterület tananyagainak összeállítása a felsőoktatási intézmények és ellenőrző szervezetek együttes feladata, munkám mindössze ennek kiegészítése, nem helyettesítése vagy felülírása. Jelen munka a szervezetfejlesztés támogatására készült. Határozott célom, hogy hatékonyságbeli és eredményességbeli növekedést hozó változtatásokra való képességet szerezzen az olvasó. Az állampolgárok a közpénzek, a vállalatok részvényesei pedig a befektetett tőkéjük elérhető legmagasabb hasznára tartanak igényt. Csökkenteni kívánják a ráfordításszükségletet,

javítani

a

döntéshozatalt,

növelni

a

tágabb

érdelemben

vett

termelékenységet. Folyamatosan keresik a fejlesztés és növekedés innovatív módjait, így a közszférában és a vállalatigazgatásban alkalmazott tudásmenedzsment célja, hogy optimalizálja az ismeretek használatát az erőforrás-gazdálkodás (allokáció, disztribúció) területén. Az állami szektor szervezetei (állami hivatalok, költségvetési szervek, állai tulajdonú gazdasági társaságok, stb.) a teljesítménymenedzsment szemszögéből óriási kihívásokkal küzdenek, melyek közül az egyik legnagyobbat a teljesítésbeli gondolkodásmód természetes öröklődésével azonosítom. Igazgatási és ellenőrzési módszerek, illetve eszközök már ma is széles körben állnak rendelkezésünkre, azonban az ellenőrzési szakterületen szerzett munkatapasztalataim arra ösztönöznek, hogy a meglévőket folyamatosan fejlesszük, és új, alternatív rendszereket gondoljunk ki. Olyan innovációk létrehozásában gondolkodom, amelyek lehetővé teszik a kreatív gondolkodást, a minőségi feladatvégzést. Jelen fordítási munkák során az olvasott szövegeket nem magyarosítottam, meghagytam az írók által alkalmazott nyelvlogikai eszközöket. A tanulmányok nem tartalmaznak sem szakmai sem személyes értékelést. A szöveggyűjtemény szerkesztésénél, lévén, hogy a 1|Oldal


fordítás kifejezetten az angol nyelvet kevésbé ismerők számára készült, a szöveges tartalomra koncentráltam, így a hivatkozott ábrák és táblázatok az eredeti anyagokban találhatóak. Az egyes szakaszokat az ott megjelölt referenciákkal zártam. A szöveggyűjteménnyel összefüggő, mindennemű jog a tanulmányok eredeti szerzőihez kapcsolódik, kutatásokban, publikációkban hivatkozásként az eredeti művet kell megjelölni. A fordítás nem kereskedelmi céllal és kizárólag online olvasásra készült. A szöveggyűjtemény részeinek vagy egészének másolása nem engedélyezett. Kantár Tamás, 2014

2|Oldal


TARTALOM TUDÁSMENEDZSMENT ÉS BIZALOM A KORMÁNYBAN: TANULSÁGOK DÉL-AFRIKÁBÓL, CLOETE 4. oldal A TUDÁSMENEDZSMENT FOGALMÁNAK FELTÁRÁSA A KÖZIGAZGATÁSBAN ÉS EKORMÁNYZATI POLITIKÁBAN, LETTORSZÁGBAN, AIZSTRAUTA 45. oldal TUDÁSMENEDZSMENT – FELMERÜLŐ PERSPEKTÍVÁK, BELLINGER 65. oldal A TUDÁSMENEDZSMENT ALKALMAZÁSA – ŐRIZZÜK MEG ÉS BIZTOSÍTSUK AZ IT TUDÁSTŐKÉNKET 83. oldal A TUDÁSMEMEGOSZTÁS ELŐNYEI, HOWARD P. 86. oldal

3|Oldal


TUDÁSMENEDZSMENT ÉS BIZALOM A KORMÁNYBAN: TANULSÁGOK DÉL-AFRIKÁBÓL CÍM ANGOLUL: Knowledge management and trust in government: Lessons from South Africa SZERZŐ: Fanie Cloete KIVONAT Ez a tanulmány azzal a feltételezéssel indult, hogy a polgárság, mely jól informált a kormány által meghatározott politikai problémákkal, valamint a kormány ezen problémákkal foglalkozó stratégiáival kapcsolatban, potenciálisan több bizalommal lenne egy kormány felé, ha azokat a stratégiákat értené is, hogy így ők védhessék meg és segíthessék elő az érdekeiket a legjobban az adott körülmények alatt. Az interakciónak a kormányzat és a polgárság között, mely ezen információn, valamint a kormányzat azon fogékonyságán alapszik, mely az állami szolgáltatású közvetítési outputjainak és eredményeinek optimalizálására irányul azon a korlátokon belül, amelyekkel szembenéz, van potenciálja, hogy növelje a bizalmat a kormányzat felé. A részletek szükséges szintje ezekben a folyamatokban különbözik azoktól a szituációktól, ahol a műveltségi szintek vannak. Az e-kormányzáson keresztüli tudásmenedzsmentet Dél-Afrikában három kormányzati szférán keresztül intézményesítik az országban és jól halad számos eddigi értékelés

szerint.

A

meghatározott

korlátok

technikával

és

megvalósítással

kapcsolatosak. Világos tanulságokat vonhatunk le abból, hogy mi az, ami működött eddig és mi az, ami nem. Ezen tapasztalatok eredményeiből jelentős pozitív következtetések vonhatók le az e-kormányzati stratégiák sikeres alkalmazásában a fejlődő országokban, ha ezeket a stratégiákat megfelelően hajtják végre. A hatékony elektronikus tudásmenedzsment a pontos, megbízható és időszakos minőségi információhoz való hozzáférést igényli az ilyen műveletekben az átláthatóság biztosítása érdekében, ami a szociális bizalom alapvető összetevője a kormányzásban. Bár úgy tűnik, hogy a stratégiák és a törvényhozás, melyeket a hatékony és átlátható közigazgatás felállítására, a korrupció kiküszöbölésére, valamint az etikai szabványok elősegítésére vettek át Dél-

4|Oldal


Afrikában, olyan mutatók, melyek mérnek. Fennállhat az átlathatóság biztosítására, ezek a mérések továbbra is tévesek és javításra szorulnak. Önéletrajzi összefoglaló Dr. Fanie Cloete, Professor of Public Policy Analysis és Director of the School of Public Management & Planning, University of Stellenbosch, Dél-Afrika. Az SA Legfelsőbb Bíróság szóvivője, a Presidential Review Commission on the Restructuring of the Public Service, Dél-Afrika hivatalos tagja, valamint senior szabvány-menedzsment konzultáns. Átfogó karrierje és kutatási tapasztalata van a dél-afrikai állami szektorban és külföldön és széles körben publikált különböző, az állami menedzsment-átalakítással kapcsolatos kérdésben. Jelenlegi

kutatási

érdekeltsége

a

technológiai

hatások

az

állami

szabvány-

menedzsmentben. Információ „Az inkluzív és fejlődés-orientált információs társadalom az emberiség nagy részének legnagyobb érdekei között szerepel, mert az emberek nagy része a világon, különösen a fejlődő országokban, szembekerül a kirekesztés kihívásával a globális gazdaság kontextusában, melynek fejlődésében a modern információs és kommunikációs technológiák (ICT-k) létfontosságú szerepet játszanak” – Thabo Mbeki Elnök, World Summit on the Information Society (WSIS), Tunézia, 2005. november. BEVEZETÉS Ebben a tanulmányban az a szándékom, hogy megállapítsam a kiválasztott legfrissebb dokumentumokat az elektronikus tudásmenedzsmentben az e-kormányzáson keresztül Dél-Afrikában, melyeknek pozitíva hatása lehet a bizalom kiépítésére a kormányzásban fejlettebb tudásmenedzsment segítségével ebben az országban. Úgy kezdem, hogy a kapcsolatokat működtetni kezdem a tudásmenedzsment és a kormányzatba vetett bizalom között. Ezt azon tanulságok kiértékelése követi, melyeket az eddigi dél-afrikai tapasztalatokból vonhatunk le, két fontos változót nézve, mely ezt a kapcsolatot

5|Oldal


befolyásolja, nevezetesen a tudásmenedzsment megvalósítását az e-kormányzás számos stratégiáján keresztül, valamint hozzáférést az információhoz és annak átláthatóságát. A KAPCSOLAT A TUDÁSMENEDZSMENT ÉS A KORMÁNYZATBA VETETT BIZALOM KÖZÖTT. Ennek a workshopnak a háttér aide memoire-ja kijelenti, hogy ’...bizalmat építeni a jó kormányzás alapja. A világban ma, azonban, a fejlett és fejlődő országokban egyaránt, jelentős hanyatlás következett be a lakosság bizalmában a kormányzást illetően... Ezért kritikus megtalálni ennek a hanyatló kormányzatba vetett közbizalom csökkentésének módjait. Számos kormányzási és intézményes összetevő van, mely elősegíti a tudást. A tudás hatékony menedzselése csak egy ilyen komponens. A bizalom specifikus hozzáállásra utal. A másik személy vagy intézmény döntéseinek vagy tetteinek teljes elfogadását jelenti. A kormányzásba vetett bizalom azt okozza, hogy az egyének beleegyeznek a kormány döntéseibe és tetteibe abban a társadalomban. Ezért ez alátámasztja a demokratikus stabilitást és lehetővé teszi az interakciót a kormány és a társadalom között. A kormányzásba vetett bizalom a jó demokratikus kormányzás egyik sajátossága. A bizalom a következő különböző hajtóerőkön alapulhat: PSZICHOLÓGIAI ÖSZTÖN Ez a kisgyerekek szüleibe vagy a követők karizmatikus vezetőbe vetett bizalmát jelenti irányítást, védelmet vagy segítséget illetően, ösztönös és érzelmi ítéletekre alapozva. Az ilyen erők által működtetett bizalom érzelmi ösztönön alapszik, nagyrészt tényektől és számadatoktól függetlenül. ÉRTÉKALAPÚ HIT Ez a vallásos hívők bizalmára vonatkozik, segítséghez, feloldozáshoz vagy megváltáshoz erősen vallásos hiedelmek vagy olyan ideológiák igazságába vetett bizalom alapján, mint a kapitalizmus vagy marxizmus, melyek szintén nagymértékben függetlenek a tényektől és a számadatoktól.

6|Oldal


RACIONÁLIS TUDÁS Ez a valakibe vagy valamibe vetett bizalomra utal, mert tudjuk, hogy működni fog tudásból vagy tapasztalatból, így főleg a tények és számadatok szubjektív megfigyelésein alapszik. Beletartozik a polgárok kormányzatukba vetett bizalma a védelem, szabályozás, növekedés és jóléti szolgáltatások területén, mely lehetővé teszi számukra, hogy fejlesszék önmagukat és a szerint éljék az életüket, amit választanak, szubjektív elképzeléseik és megfigyeléseik alapján arról, hogy mi az, ami lehetséges, valamint a saját megítélésük alapján arról, hogy mi a legjobb számukra. A racionális tudásalapú bizalomnak ezért szintén megvannak az affektív és normatív ösztönzői, de ez egy próbálkozás is arra, hogy egy objektívebb és empirikusabb bázist hozzon létre a megítéléshez. Én úgy értelmezem ennek a workshopnak a célját, mint nagyrészt racionális, tudásalapú bizalmat a demokratikus kormányzatban. A legfontosabb felszín alatti feltételezés a tudásalapú bizalom hátterében az, hogy a pontos tudás, reflekció, értelmezés és felismerés a különböző változókkal kapcsolatban, melyeknek jelentősége van a kormányzat eljárásaiban, politikájában és tetteiben, több bizalomhoz vezethet a kormányzatban és így annak elfogadásához is, amit a kormányzat tesz. A bizalom ezért egyetértést von maga után a demokratikus kormányzati döntésekkel és tettekkel és azok elfogadásával együtt. A konfliktusok és az alacsony szavazási részvételi arányok a demokratikus

választásokon,

a

szolgáltatás

közvetítési

szintjeivel

kapcsolatos

elégedetlenség, valamint a potenciális politikai instabilitás a demokráciákban az egész világon számos kérdés felmerüléséhez vezetett a kormányzatba vetett bizalmat illetően. (eg Bouckaert & Van de Walle 2003, Kampen, Maddens & Vermunt 2003). Ezek a jelenségek rendszeresen történnek olyan társadalmakban, ahol gyakoriak a korrupciós, félrekezelési, valamint a kormányzati tevékenységek output-jaival való elégedetlenség vádjai. Bouckaert, Van de Walle, Maddens & Kampen (2002) a kormányzatba vetett bizalom számos magyarázatával foglalkozott. Kampen, Maddens & Vermunt (2003) nem tudta bizonyítani azt, hogy az objektív növekedés a közszolgáltatások minőségében közvetlen pozitív hatással van a kormányzatba vetett bizalomra. Bizonyítási problémája ellenére feltehető, hogy a fejlettebb tudás a társadalomban a kormányzati folyamatokról, 7|Oldal


döntésekről, szabályzatokról és tettekről képes kellet, hogy legyen arra, hogy növelje a bizalmat a kormányban, ha azok a szabályzatok, folyamatok, döntések és tettek szubjektíven megítélhetők, a lakosság részéről általánosan elfogadottak, azon tény ellenére, hogy objektív szempontból azok a folyamatok, döntések, szabályzatok és tettek valójában nem biztos, hogy jobb minőségűek. Ez az állítás számít a racionális tudásalapú bizalom közreműködő érzelmi és normatív elemeiben. Az információs társadalom eljövetele lehetővé tette először a történelemben, hogy az információ átfogó és szabad áramlatait létrehozhassuk kormányok és lakosságuk között. A tudást egyre inkább digitalizálják és az Egyesült Nemzetek, valamint egyéb nemzetközi fejlesztési képviseletek már mind elfogadták és migrálták az elektronikus platformokra a fejlesztésben. Ha a tudásalapú bizalom teóriája korrekt, a kormányba vetett bizalmatlanságnak valójában csökkennie kellene, ahogy egyre több információ válik elérhetővé és átláthatóvá a kormányzati tevékenységek és a kormányok terén. Az érvelés logikája az, hogy azok a kormányok keményebben próbálkoznának a saját polgárságuk kedvében járni, mert egyre inkább felelősnek tarthatják őket azért, amit megtesznek vagy nem tesznek meg. Ez a konklúzió azonban azt feltételezi, hogy a kormányzat output-jai optimálisak és a polgárok elégedettek lennének ezekkel az output-okkal. Ez egy veszélyes feltételezés, mely nem igényli az emberi természet alap hajtóerőinek ismeretét és ez ítélkezési hibákhoz vezethet a kormányzásban, csoportgondolkodásban, személyes kapzsiságban, félelmekben és ambíciókban, stb., és potenciálisan repedés-kereső viselkedést eredményez a kormányzati intézmények részéről, valamint a korrupció, félremenedzselés és rossz irányítás tartós észlelését általánosságban a lakosság vagy a társadalom specifikus elemei szempontjából. Ez szintén nem számít a társadalom azon képességében, hogy hasznát vehesse az információ megnövekedett, hozzáférhetővé vált felhasználóbarát áramlatainak. Az úgynevezett digitális felosztás egy országon belül a számítógépes műveltség és a számítógépes műveletlenség osztályai között, abban a társadalomban valójában növelheti a kormányzási bizalmatlanságot, ahelyett, hogy csökkentené azt, mégpedig azon észlelt hasznosság miatt, mely a digitális gazdagoknak 8|Oldal


van a digitális szegények rovására. Ezért nincs közvetlen és elkerülhetetlen korreláció a jobb tudásmenedzsment és a megnövekedett kormányzásba vetett bizalom között. A polgárok szubjektív megfigyelései, melyeknek nem feltétlenül van alapja, valójában változó beavatkozások ebben a tekintetben. A nagyobb bizalom a kormányzásban változások eredményeként történik meg a lakosság együttes megfigyeléseiben és véleményében a kormány szerepét illetően az adott társadalomban. Ezeket a változásokat elősegíthetjük jobb minőségű információellátással a polgárok felé a kormányzati problémák és stratégiák, valamint a kormány sikeresebb meggyőzési törekvései területén ezen tudás és felismerések alapján. A siker számos feltételének meg kell lennie, mielőtt azt várjuk el, hogy a fejlettebb tudásmenedzsment több bizalomhoz vezessen a kormányzásban. Ezek a feltételek a következő kérdéseket foglalják magukban: A folyamatok, valamint a kormányzati beavatkozások tartalmának alkalmasnak kell lennie arra, hogy eleget tegyen a kormányzat kötelezettségeinek a társadalma

megvédésében,

szabályozásában,

fejlesztésében

és

az

arról

való

gondoskodásban, mindezt a polgárok számára kielégítő módon. Ha egy demokratikus kormányzat nem tudja teljesen kielégíteni a társadalmának eljárásokkal kapcsolatos vagy lényeges követelményeit vagy igényeit (gyakran ez a helyzet az erőforrás-korlátok tekintetében), meg kellene tudnia magyarázni a polgárainak, hogy miért ez a helyzet, valamint eljárást kellene javasolnia arra, hogy hogyan érjen el haladást idővel a politikai célok elérésében. Ez az oktatás és tárgyalás racionális menetét jelenti, mely megállapodáshoz vezet az út előre haladtával. Egy ilyen megegyezésnek aztán a bizalom tudásalapú kapcsolatát kellene eredményeznie a kormány és a polgárság között, amennyiben a polgárok egyetértést érzékelnek a kollektív érdeklődésükben és kitartanak a kormány döntései és tettei mellett. A tudásalapú interakciók a kormány és a polgárság között a 21. század tudástársadalmában legjobban elektronikus eszközök segítségével érhetők el. Az elektronikus kapacitás, tudásraktárak, interakció és tranzakciós csatornák ezért előfeltételei a bizalom kiépítésének a modern társadalomban. Az információellátás a polgárság felé a politikai problémákról, a politikai célokról, erőforrásokról, időbeosztásról, kockázatokról, költségekről és haszonról, a jó kormányzás alapját képezi. Annak az interakciónak a kormány és a polgárság között, mely ezen információn alapszik, 9|Oldal


valamint a kormány fogékonyságán arra, hogy az állami szolgáltatásai output-jait és eredményeit optimalizálja az elébe álló korlátok hátterével szemben, megvan a potenciálja, hogy növelje a kormányzatba vetett bizalmat. Az ezen folyamatokhoz szükséges részletesség szintje kontextusról kontextusra különbözik. Egy olyan helyzetben, ahol a műveltségi szintek magasak, az optimális tudásmenedzsment-szintek, melyeket arra terveztek, hogy elősegítse és megkönnyítse a bizalmi kapcsolatok kiépítését a polgárokkal, rendkívül hatékonyak lehetnek, ha megfelelően valósítják meg. Más szóval, amikor elegendő információ érhető el és ahol van lehetősége a kormánynak arra, hogy kapcsolatba lépjen a polgáraival, amikor szükség van rá, a kormány kérheti a közösségi támogatást. Ha a kormány meggyőzheti a polgárait ebben a helyzetben, hogy ez a lehető legjobb megoldásokról való meggyőzésről szól, valamint ha kifejlődik az általános konszenzus, a demokratikus stabilitás és bizalom nagy kell, hogy legyen. A médiahalmaz használata, mint az újság, rádió, TV, valamint mostanában már egyre inkább az internet, a hatékony tudás terjesztése és menedzsmentje céljából rendkívül hasznos lehet a polgárokkal való kommunikációban, melyek megszilárdítják a kormányzati tettek közösségi támogatását. Ahol a szociális és elektronikus műveltségi szintek megvannak, bármilyen alacsonyan is, sokkal nehezebb egy kormánynak összefüggően elmagyarázni egy relatíve egyszerű lakosságnak, hogy mik azok az akadályok, amikkel szembenéz, valamint azt, hogy hogyan próbál reagálni rájuk abban a helyzetben, különösen, ha sok kommunikációs mód szintén gyenge vagy némely esetben nem is létezik. Ezek a feltételek sok fejlődő országban fennállnak, ahol a műveletlenség magas és a polgárság kitettsége csomó más média hatásának normálisan alacsony. Ez azt jelenti, hogy az általános kommunikáció a kormány és a polgárság között foszlányos és gyenge, valamint, hogy az elégedetlenséggel, mely kifejlődhet a társadalom szegmenseiben és alacsonyabb bizalmi szinteket eredményezhet a kormányzatban, nem foglalkoznak hatékonyan. Az információs társadalom eljövetele teoretikusan lehetővé tette a kormányoknak még a fejlődő országokban is, hogy hasznát vegyék az internetnek a kormányzatba vetett bizalom maximalizálása céljából hatékony tudásmenedzsmenten keresztül, ha a polgárok hozzáférhetnének ezekhez az információkhoz, internalizálnák, reagálnának rá, majd eldöntenék, hogy elfogadják a kormányuk által előterjesztett stratégiákat, melyek az 10 | O l d a l


észlelt politikai problémákkal foglalkozhassanak. Azonban, hogy ezt megtehessék, a kormánynak fel kell hatalmaznia a polgárokat ilyen célokra, azáltal, hogy az elektronikus műveltség kritikus fokát teremti meg a társadalomban, megbízható elektronikus hálózati csatornákat alakít ki a közösség számára a tudás terjesztése és interakciója céljából, valamint a saját hátsó irodáin belül a folyamatok hatékony kezelésére. Ezen kívül arra, hogy fogékony legyen a társadalom azon nézeteire, melyek azzal fenyegethetnek, hogy megingatják a bizalmi szinteket a kormányban (pl. Alexander, Maumbe & De Tolly 2006). Ez a tény sikeres migrációra utal az állami szolgáltatások közvetítésének elektronikus szabványa felé (lásd UNPAN 2005). ELEKTRONIKUS TUDÁSMENEDZSMENT Az első lépés a bizalom növelésében ezért egy elkötelezett kísérlete a kormánynak arra, hogy ne csak a konvencionális műveltségi szinteket emelje a kormányban csakúgy, mint a társadalomban, hanem különösen az elektronikus műveltségi készségeket is. Ez megkívánja a polgárok és hivatalnokok elektronikus felhatalmazását azzal, hogy felülkerekedik a digitális felosztás negatív hatásán. Ez megfelelő elektronikus kommunikációs rendszerek létrehozását jelenti úgy, hogy elérhetőek legyenek minden szükséges szint számára, valamint a nyilvánosság és a kormányzati hivatalnokok megtanítását arra, hogy hogyan használják ezeket a rendszereket. Ez egy fontos előírás, mivel egy paradigma-változtatást kíván meg a kormányzati gondolkodásban és gyakorlatban az állami szolgáltatások közvetítése és a kormányzat költségvetési prioritásai terén. A digitális felosztást itt úgy fogalmazzák meg, mint készségek- és erőforrás-hozzáférési szakadékot a digitálisan művelt és digitálisan műveletlen osztályok között a társadalomban és a társadalmak között. (Lásd szintén: Warschauer 2002, Chen & Wellman 2003:2, bridges.org 2004:4 és Fink & Kenny 2004:1). A digitális felosztás nem egy új jelenség. Csak a különböző felosztások digitális eleme az. Nemcsak, hogy továbbra is létezik a teljesen fejlett és fejlődő államokban, de még a magasan fejlett országokban is. (bridges.org 2004). “Nincs egyfajta digitális felosztás; sok felosztás van” (Chen & Wellman 2003:2). Ez egy teljesen új osztályát teremtette meg az analfabétáknak minden társadalomban. Sok idős ember elektronikusan funkcionális analfabéta minden 11 | O l d a l


társadalomban, míg a fiatalabbak (még a fejlődő országokban is) egyre inkább elektronikus írástudókká válnak. Ez a jelenség jelentős hatással van a kormányra és a fejlődésre. A technológia azonban, mint a digitális szakadék alapja, is elősegítheti a funkcionális írni-olvasni tudás elérését, ha optimálisan használják (pl. a technológia nem vitatott szerepe az önképzésben és a távoktatásban a fejlődő országokban, például OECD 2003, Ingle 2003, Digital Opportunities Initiative 2004). A technológia tehát egyszerre erősség és gyengeség a fejlesztés céljában (pl. Sciadas 2003). Ellentétben az általános bölcsességgel és bizonyos megállapításokkal (pl. Chen és Wellman 2003:24-25), a digitális szakadék egyre több szakértő szerint nem terjeszkedik, hanem valójában lassan bezárul: "...relatív értelemben a fejlődő országok nagyobb arányú növekedést mutatnak a hálózatfejlesztésben, mint a fejlett országokban. Ez arra utal, hogy jelenleg az IKT növekedési üteme, a fejlődő világ végül abszolút felzárkózik a fejlett világhoz. Sőt, amikor a változatos ICT-ékhez való hozzáférést jövedelemarányos mértékben alkalmazzák, úgy találjuk, hogy a fejlődő országok már „digitális bakugrást” hajtanak végre a fejlett országokhoz képest." (Fink és Kenny 2004:1, bridges.org2004. Lásd még: Sciadas 2003). A fokozatos hanyatlás fő oka a digitális szakadékban, a kisgyermekek elkerülhetetlen kitettsége a technológiának még a fejlődő társadalmakban is. Ahogy felnőnek, egyre inkább az e-írástudóvá válnak és megszokják a technológiai eszközök használatát, amelyek megkönnyítik az életet számukra, elfogadják a digitális társadalmat adottként és kibővítik az ilyen eszközök használatát. Ennek a beépített ellenállásnak a hiánya a technológiai változásban, melyekkel sok felnőtt szembenéz, még át is változik keresletté a fiatalok részéről, több technológiai fejlesztés és funkció iránt, ahogy rájönnek az ezekben az eszközökben rejlő előnyökre, melyek továbbra is megkönnyítik az életüket. Az eredmény az, hogy még a kevésbé fejlett társadalmakban is, ahol a technológia egyre inkább megveti a lábát a globális hálózati társadalom hatására, a fiatalabbak azokban a társadalmakban egyre inkább digitálisan írástudókká válnak (sok esetben ez az eredmény autodidakta - Ingle 2003). Ez valószínűleg gyorsabb ütemben történik, mint a digitális írástudás növekedése az idősek körében az alapított ipari országokban, Európában és Észak-Amerikában. A digitális szakadék tehát sok tekintetben a nagy egyenlítő a fejlődő és fejlett országok között. A technológia azonban még komoly akadálya is lehet a 12 | O l d a l


fejlődésnek. A költségek néha megfizethetetlenek lehetnek, míg az alacsony szintű általános műveltség és a megfelelő szintű technológiai infrastruktúra, szakértelem, elkötelezettség és erőforrások hiánya azt is bebizonyította, hogy jelentős akadályai a technológiai fejlődésnek, különösen a fejlődő országokban (UNPAN 2003, hidak. org 2004:7-8, Cloete 2005). A még fejlődő technológiák, a kritikus tömeg hiánya a technológiai infrastruktúrában, valamint az ilyen eszközökből származó haszon nem megfelelő elismerésének együttes hatása, a fentiek szerint, olyan helyzetet eredményezett, amely ebben a pillanatban nem teljesen segíti elő az elektronikus menedzsment-értékelést támogató eszközök széleskörű elfogadását a kormányzatokban szerte a világban, még olyan országokban is, melyek az e-kormányzatok vezető szószólóinak tekinthetők (Cloete és Needham 2002). A helyzet a fejlődő országokban még ennél is rosszabb. A technológia nem megfelelő használata sok fejlesztési és ekormányzati projektek kudarcát okozta a múltban (egov4dev 2003). Az UN-DPADM (2003) részletezi az ENSZ kilátásait ebben a tekintetben, míg Heeks (2002) felméri az ekormányzat ígéretét és gyakorlatát Afrikában Bhatnagar (2000) pedig a tapasztalatait az ázsiai országokban. Ezen végrehajtási problémák ellenére, a nemzetközi színvonalú menedzsment, szolgáltatásnyújtás és még a demokratikus elkötelezettség a polgárokkal is egyre nagyobb mértékben alapszik az elektronikus technológiáknak a hagyományos mainstream kormányzási folyamataiba zökkenőmentesen történő integrációján (Bellamy és Taylor 1998, Heeks 1999 Splettstoesser és Kimaro 2000-ben, az Egyesült Királyságban 2002-ben, az OECD 2003). Sok esetben a technológia-alapú szolgáltatások, mint például a távoktatás, elektronikus személyazonosító rendszerek, internet-alapú szolgáltatások, stb. bizonyulhatnak az egyetlen módnak arra, ahogyan ezek a kormányok képesek megfelelni a saját szolgáltatásnyújtási céljaiknak. Ezek a politikai innovációk rohamosan válnak közvetítési szabványokká a világ minden táján (pl. Wagner, Cheung és Fion Lee 2003). A fejlődő országok nem nélkülözhetik őket, ha fenntartható, jó kormányzást akarnak biztosítani. Az ENSZ Social & Economic Council’s Committee of Experts on Public Administration határozottan kijelentette az első jelentésében, hogy az állami szektor szervezeteinek tanuló szervezetekké kell válniuk a felfedezés célját szem előtt tartva "... hogyan lehet létrehozni egy dinamikus kultúrát, amely elősegítené a fejlődő országokat 13 | O l d a l


abban, hogy „bakugrást” hajthassanak végre a fejlődési szinteken és gyorsabban átugorhassák a születőben lévő tudásalapú gazdaság előnyeit." (UN-CEPA 2002:6. Lásd még: UN-HDR 2001). E-KORMÁNYZÁS DÉL-AFRIKÁBAN A dél-afrikai kormány is elfogadta az e-kormányzat fontosságát, mint a jövőbeli közszolgáltatások közvetítésének platformját. A közszolgálati és igazgatási miniszter az elektronikus kormányzat végrehajtásáért felelős Dél-Afrikában és a kormány közzétett egy hivatalos elektronikus kormányzati politikát (SA-DPSA 2001). Ez a politika jelenleg felülvizsgálat alatt áll, és egy frissített változata jelenik meg hamarosan. Az e-kormányzati program már 1999-ben elindult azzal a céllal, hogy javítson a kormány és a társadalom közötti interakció fejlődésén a kölcsönhatás jelenlegi személyi és papír-alapú módszereiről egy egyre inkább elektronikus együttműködés felé. Ez összhangban van a nemzetközi bevált gyakorlatokkal. A hangsúly a külső közszolgáltatások javításán van a lakosság

és

a

vállalkozások

körében,

valamint

azon

szolgáltatások

belső

menedzsmentjének fejlesztésén a kormányon belül, mindezt a termelékenység és költséghatékonyság javítására összpontosítva és a kormányzati szolgáltatásoknak, információs technológiai biztonságnak, arány-gazdaságosságnak, valamint a kettős termelés és közszolgáltatási közvetítés kiküszöbölésének jobb belső működőképességén keresztül. (SA_DPSA 2001). A közszolgáltatások átfogó, integrált életciklus-alapú, 2014-ig befejezésre szánt szemlélete elfogadásra került, ami szintén összhangban van más jó nemzetközi gyakorlatokkal e tekintetben (lásd CPSI 2003). Az e-kormányzat átalakítási programra a következő hagyományos, egymást követő szakaszokban kerül sor: Először is, fokozatosan növekvő elektronikus tájékoztatás az interneten, miközben a hagyományos szolgáltatásnyújtási szemléletek is folytatódnak, majd egy dinamikusabb, interaktívabb és rugalmasabban reagáló kommunikációs képesség a kormány és az állampolgárok között, egy harmadik tranzakciós véghezviteli szakasz és végül egy kitűzött átalakulási konszolidációs fázis, ahol a hangsúly eltolódott az állami szolgáltatásnyújtás összes apektusának teljes mértékben online elérhetőségére, 14 | O l d a l


melyek valószínűleg felkínálhatóak ilyen módon. Jelenleg, a program még mindig nagyrészt beragadt az első szakaszban, bár az utóbbi időben előrelépés történt az alacsonyabb kormányzati szinteken a második interaktív szakasz felé (például lehetővé teszi a földtulajdonosoknak, akik építési terveket nyújtottak be Johannesburg önkormányzatának, hogy nyomon kövessék a tervek jóváhagyását online, valamint, hogy befolyásolják a felelős egységet az akadályok elrendezésére ebben a folyamatban). A magas szintű Presidential National Council on Information Society and Development-et (PNCISAD, http://www.pnc.gov.za/), melyet felülről csikartak ki a globális és nemzeti iparági vezetők az IT és fejlesztési ágazatokban és azért hozták létre, hogy a legjobb utat tanácsolja a kormánynak a jövőben. A legutóbbi vázlatjelentésben, a tanács öt elsőbbségi fókuszterületet határozott meg az IKT alkalmazásokban. Ezek a kiemelt területek az oktatás, az egészségügy, a kis-, közép-és mikrovállalkozások (SMME) fejlesztése, az e-kormányzat általánosságban, valamint a helyi tartalmi előállítás ebből a célból (PNC-ISAD 2006:30). Összhangban Pres Thabo Mbeki idézetével ennek a kéziratnak a tetején, a két legfontosabb alapelv a dél-afrikai kormány megközelítésének hátterében a kormányzati politika inkluzív és fejlődő természete a jövőben (PNC-ISAD 2006:19). Különleges stratégiákat kell kidolgozni a társadalmi tudatossággal és motivációval, digitális felhatalmazással, hozzáférhetőséggel, megfizethetőséggel és fogyatékossággal való foglalkozásban (PNC-ISAD 2006:23). A Pacific Council on International Policy’s E-govt Roadmap a fejlődő országok számára tíz kritériumokat javasolt, amelyek alapján mérni lehet a haladást az ilyen programokkal (PCIP 2002). Farelo és Morris (2006) alkalmazta ezt az ütemtervet Dél-Afrikában és az alábbi következtetésekre jutott: MIÉRT E-KORMÁNYOK? A kitűzött migráció az e-kormányzatban Dél-Afrikában csak megfelelő okok miatt történik: társadalmi beékelődés és fejlődés, semmint csupán a belső back office termelékenységének és hatékonyságának javítása.

15 | O l d a l


A JÖVŐKÉP PNC-ISAD 2014-es jövőképe egy átfogó bölcsőtől a sírig szemléletből áll. Sajnos hiányzik az egyértelmű összpontosítás a korrupcióellenes stratégiákra. AZ E-KORMÁNYOK FAJTÁJA Átfogó G2G, G2C és G2B fókusz létezik, de egy határozott belső back office G2E (kormány a munkavállaló felé) fókusz hiányzik. A mobil-kormányzat fontosságának egyre inkább tudatosulása is összhangban van a globális trendekkel. A POLITIKAI AKARAT Az e-kormányzásért felelős dedikált minisztérium a Minister for the Public Service and Administration (MPSA) formájában, a neves tanácsadó PNC-ISAD, a State Information Technology Agency (SITA), akik mind felelősek az elektronikus szükségletek teljes megtervezéséért, közbeszerzéséért és kezeléséért felelős a dél-afrikai állami szektorban, valamint a koordináló Government Information Technology Officers Council (GITOC) mint a politikai akarat figyelmeztetései arra, hogy elérjék a kormány által kitűzött célokat ebben a tekintetben. Sajnos úgy tűnik, hogy az érintett miniszteri portfolio annyira alapvető, hogy az ideje arra, hogy részt vegyen az e-kormányok tevékenységében, meglehetősen korlátozott. Az e-kormányzati egység azon az osztályon is jelentéktelen a többi egységhez képest az osztályon. A SITA és a GITOC hatékonysága a kötelezettségeik végrehajtásában is egyre inkább megkérdőjeleződik, a kevesebb, mint kielégítő eredmények hatására az elmúlt években. E-KORMÁNYOK TERVEZÉSÉS ÉS MENEDZSMENTJE Különböző szabályozási keretek léteznek, melyeket az MPSA, SITA, GITOC, a PNC-ISAD, 9 autonóm tartományi és 384 helyi önkormányzat irányít. A központi koordinációt ezen kezdeményezések között azonban lehet és kell is javítani. E-KORMÁNY PROJEKTEK

16 | O l d a l


A fő e-kormányzattal kapcsolatos projektek közé tartozik az országos és tartományi kormánykapu portálok, az ambiciózus Home Affairs National Information System (HANIS), amelynek digitalizálnia kellene a jelenlegi papír-alapú Nemzeti népességnyilvántartást és számos többcélú közösségi központot (MPCC-k), valamint állami információs terminálokat (PIT-ek). Van is egy ennek szentelt erőfeszítés, hogy bevezessék a

számítógépes

ismeretek

tantervét

az

iskolákban

és

a

közösségekben

(http://www.khanya.co.za/, http://www.capetown.gov.za/smartcape/). A haladás ezekkel a kezdeményezésekkel nagyon lassú a jelenlegi magas írástudatlanság eredményeként, különösen a vidéki területeken és a komoly sávszélességi problémák miatt. A MAGÁNSZEKTOR BEVONÁSA Dél-Afrikában van egy nagyon erős üzleti IT szektor, de a PPP-k fejleszthetők és a kormány kifejezett döntést hozott az emigrálásra a lehető legrövidebb időn belül forrásplatformok

megnyitásában,

valamint

a

hasonló

migráció

ösztönzésében

a

magánszektorban (annak ellenére, hogy egy William H Gates kiemelkedő tagja a PNCISAD-nak). A POLGÁROK RÉSZVÉTELE A nagy elektronikus írástudatlanság-szintek eredményeként az országban, ez még mindig egy olyan gyenge terület, melyet jelentősen meg kell erősíteni. A mobiltelefontechnológiának erős a térhatása a városi és vidéki területeken egyaránt, azonban biztató pozitív fejlemény ezzel kapcsolatban, mely képes lehet megalapozni a gyorsabb haladást ezen a területen. Az egyszerű és felhasználóbarát nyilvános kioszkokkal való kísérletezés, amelyek internet-hozzáférést biztosítanak a mélyen vidéki területeken, nagyon sikeresnek bizonyult (http://www.meraka.org.za/digitalDoorway.htm). ELLENÁLLÁS AZ E-KORMÁNYZATOKKAL SZEMBEN Az alacsony szintű elektronikus írásbeliség is nehezíti az e-kormányzati programok általános közösségi beszerzését. Több figyelmet kellene fordítani a hozzáférés javítására,

17 | O l d a l


valamint az MPCC-k hatékonyságára. Nyílt ellenállás az e-kormányzati programokkal szemben azonban nem létezik Dél-Afrikában. A HALADÁS ÉS KUDARC MÉRÉSE Nem létezik szisztematikus monitoring és értékelési rendszer ebben a pillanatban, hogy meghatározza a haladást az e-kormányzati programokkal, hanem általános kormányzati szintű monitoring és értékelési rendszer (GWM és ES) létezik előrehaladott végrehajtási szakaszban (SA-PCA 2005). Ez lehetővé fogja tenni a fejlődés rendszeres mérését a jövőben. A legfontosabb eszköz az SA kormány e-kormányzati politikájában a nemzeti kormányzati kapu portál, a Dél-afrikai Kormány Online (www.gov.za). Ez a portál lehetővé teszi a hozzáférést az összes kormányzati szolgáltatáshoz. A nemzeti kormányzati portálon kívül, mind a kilenc tartományi kormánynak megvan a saját integrált portálja. A PNC-ISAD előírta, (2006:122-124) hogy a tartományi kormányoknak a következőkre kell összpontosítania: 1)

Széles és igazságos hozzáférés az infrastruktúrához (távközlési hálózatok) és

eszközökhöz (számítógép hardver és szoftver). 2)

Jelentős és egyre növekvő szintű készségek az alapvető műveltség, számítógépes

ismeretek, információs műveltség és üzleti ismeretek formájában. 3)

Jelentős és egyre növekvő mennyiségű digitális tartalom (információk és

alkalmazások - például adatbázisok -, melyek közvetítik ezeket), mely helyileg releváns. AZ ICT-K HASZNÁLATA A KORMÁNYZAT ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS BELSŐ IGAZGATÁSÁBAN Ez lényegében egy hagyományosabb IT-stratégia, bár a fő hangsúly a kormányzati folyamatok hatékonyságának javításán van és lehetővé teszi a kormányzati szerveknek, hogy koordinálják és összehangolják tevékenységeiket. AZ ICT A POLGÁROKKAL ÉS A VÁLLALKOZÁSOKKAL VALÓ KOMMUNIKÁCIÓBAN

18 | O l d a l


Például információt adni a szolgáltatásokról és hozzáférést nyújtani hozzájuk: a szolgáltatásnyújtás elérésének és hatékonyságának fejlesztése; információs és pénzügyi tranzakciók lehetővé tétele; valamint a demokrácia támogatása a polgárok részvételén keresztül. Ennek során, a kormánynak is támogatni kell a hozzáférést az ICT-hez, hogy így mindenki részesüljön a lehetőségekből az információs társadalmon belül, ezáltal csökkentve a digitális szakadékot. Egy másik szempontja ennek a jobb kommunikációt ösztönzőnek, az igény, hogy a tartományi kormányzati szervek jobban kommunikáljanak egymással, a különböző kormányzati szférák pedig szintén jobban kommunikáljanak és cseréljenek információt egymással. Az ICT-k szerepe társadalmi és gazdasági fejlődést hoz magával. A kormánynak szembe kell néznie vezető szerepével, mint annak következményével, hogy az ICT-k jelentős felhasználója. Legfőképpen, ez a készségekről szól, de foglalkoznia kell a politikai és szabályozási környezettel is, valamint biztosítania, hogy a tartomány rendelkezik azzal az infrastruktúrával, mely lehetővé teszi az embereinek, hogy hatékonyan versenyezzenek a tudásalapú gazdaságban. A legjobban működő megyei portálok Gauteng (http://www.gautengonline.gov.za), valamint a Western Cape (http://www.capegateway.gov.za) megyéinek portáljai. A Cape Gateway portál talán a legátfogóbb és legfejlettebb az összes ilyen vidéki portál közül (lásd bridges.org 2003, Cape Gateway 2004, a Provincial Government of the Western Cape minősítések 2005 és De Tolly, Maumbe és Alexander 2006). Összeköti a Cape Gateway Walk-in Centre-t a Cape Gateway Call Center-rel, az önkormányzatokat és egyéb speciális projekteket az internettel. Elérhető angol, afrikaans és hosza nyelven, mely a tartomány három hivatalos nyelve. Az ő lehetőséget taglaló értékelésükben, de Tolly, Maumbe és Alexander (2006) úgy találta, hogy még mindig nem elégségesen fejlett ahhoz, hogy foglalkozhasson az igényekkel abban a tartományban. További tanulság, melyet levontak belőle, hogy az a követelmény, hogy 3 nyelven mutassák be, szörnyen megbonyolítja a folyamatot,

hogy

több

tartalomra

van

szükség,

valamint

központi

tartalmi

menedzsmentre, egy szilárdabb technológiai alapra, speciálisabb készségekre, egy dedikáltabb e-kultúra kifejlesztésere, kemény munkára, több pénzügyi erőforrásra, jobb hozzáférésre, valamint rendszeres monitoring és értékelési programra is. Hangsúlyozták az e-kormányok stratégiáinak stratégiai jelentőségét is a rendszer funkcionalitásának 19 | O l d a l


optimalizálásában. Az e-kormányzati program Dél-Afrikára is kiterjed a helyi közösség szintjén, ahol talán még fejlettebbek egyes önkormányzatok, mint bármely más magasabb kormányzati szinten. A legjobb példa erre az alkalmazási szintre a nagy fővárosi

önkormányzatok

az

országban:

Cape

Town

(http://www.capetown.gov.za/default.asp), Johannesburg (http://www.joburg.org.za /) és

Pretoria

/

Tshwane

(http://www.tshwane.gov.za/)

és

Durban

/

Ethekwini

(http://www.durban.gov.za/durban). Cape Town különösen fejlett, fel van szerelve olyan integrált GIS alapú menedzsment alkalmazásokkal, melyek a legjobbakhoz hasonlíthatóak a világon, és melyeket széleskörben tekintik a legjobbnak az afrikai kontinensen (Samuels 2005, Cloete és Needham 2002). 2003. szeptemberéig Cape Town City létrehozta a legnagyobb önkormányzati szektorú SAP installációt a világon. Ez volt az első önkormányzat Afrikában, mely teljesen önálló nelson and winter (Enterprise Resource Planning) programot valósított meg (Samuels 2005). 2004-ben a város megkapta a Smithsonian Institute / Computerworld Honours Prize díjat az SAP-ERP projektére, mint a legjelentősebb IT projekt a kormányzati és non-profit szervezetekben a világon. Cape Town City az Achievers E-Government Award díjat is elnyerte 2003-ban és 2004-ben, valamint a Bill és Melinda Gates Foundation Prize díjat a technológiai projektekre (Samuels 2005). Az ERP rendszer együtt járt a város számítógépes és IT rendszereinek jelentős feljavításával az általános hatékonyság javítása, valamint hosszú távú megtakarítások elérése érdekében. Ez megváltoztatta a közigazgatást egy régi vágású, készpénzzel futtatott rendszerről egy felhasználóbarát, hatékony on-line működésre. Ez az ERP rendszer lehetővé tett egy integrált megoldást a pénzügyek, jövedelmek, üzemeltetés, emberi erőforrás és egyéb szolgáltatások kezelésére egyetlen teljesen integrált IT rendszerrel. A célok az új rendszerrel a költség-megtakarítások és hatékonysági fejlesztések kombinációját

képezték,

hogy

alapot

teremtsenek

a

jobb

hosszú

távú

szolgáltatásnyújtásnak az állami, személyes és közösségi felelősségvállalásban a digitális szakadék áthidalására (Samuels 2005). További cél volt a tevékenységek megkönnyítése az

informális

üzleti

szektorban,

annak

érdekében,

hogy

hozzájáruljon

a

20 | O l d a l


munkahelyteremtéshez és a társadalmi jóléthez. Ezt is kiemelte a 2003-as World Summit on Information Society. A város ezért hajtotta végre a Smart Cape Access Project-et és a Digital Business Centres projektet, melyek világosan mutatják, hogy az ICT-hez való hozzáférés kompenzálja a lehetőségekhez való hozzáférést minden közösségünk, különösen a kevésbé kiváltságosak számára. Ezt kiegészítette a Kulisa Youth Development Programme, mely arra összpontosított, hogy 130, korábban hátrányos helyzetű közösségekből származó fiatalt ruházzon fel ICT technikai készséggel, hogy működhessenek az új gazdaságban. Ez a program az egyik legnagyobb oktatási program az országban. A közösség felruházásával a közösségi számítógépes műveltségi programokon és számítógépes munkaállomások felépítésén keresztül foglalkoztak, melyek elektronikus hálózatokon keresztül kapcsolódtak a városi és tartományi könyvtárhoz

és

oktatási

rendszerekhez

(http://www.khanya.co.za/,

http://www.capetown.gov.za /smartcape /). Az innovatív elektronikai tudásmenedzsment gyakorlatok két utolsó illusztrációja, melyek eddig jól működtek Dél-Afrikában a közvélemény figyelmének az elérhető szolgáltatásokra történő ráirányításában, valamint információ, oktatás, javított menedzsment és fejlesztés biztosításában, a következők: az első

az

úgynevezett

lyuk-a-falban

kísérlet

Új-Delhi-ben

(http://www.niitholeinthewall.com), melyet leutánoztak a Digital Door kísérletben Cwili,ben Kei Mouth-ban, Dél-Afrikában (http:/ / www.meraka.org.za / digitalDoorway.htm). A kísérlet állt egy többcélú, érintőképernyős internetes bódé elhelyezéséből állt egy nyilvános helyiségben, egy mélyen vidéki faluban mindenféle utasítás vagy képzés nélkül a potenciális felhasználók számára. A kioszk internet-hozzáférést biztosított, valamint specifikus képernyős ikonokat a játékkal, zenével, oktatással és munkával kapcsolatos oldalakhoz. Elképesztően rövid időszak alatt, a fiatalok és felnőttek, akik sok esetben funkcionálisan analfabéták, megtanították magukat és egymást arra, hogy hogyan kell használni a rendszert. A második eset egy teljesen írástudatlan, de vadászásbangyűjtögetésben

szakértő,

Khoi-San

származású

nyomkövetőre

vonatkozik

egy

félsivatagos területen a Kalahári sivatagban Dél-Afrikában, aki döntő növény-és állattani információt rögzített digitálisan egy GPS eszközön és az információkat valós idejű műholdon keresztül küldte el a számítógépes hálózatra környezetgazdálkodás céljából 21 | O l d a l


egy vidámparkban (Peacock, Douman & de Voux, dátum nélkül). A GPS készülék érintőképernyővel rendelkezik, melyen állatnyomokat, növényeket és más lényeges adatot ábrázoló ikonok találhatók (CyberTracker, dátum nélkül). Ez a két eset meggyőző bizonyítékkal szolgál arra, hogy a kifinomult technológiák hatékonyan alkalmazhatók fejlesztési célokra rendkívül visszamaradott feltételek között is, ha azokat megfelelően hajtják végre. AZ INFORMÁCIÓKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS ÉS AZOK ÁTLÁTHATÓSÁGA A második előfeltétel, mely fejleszti a bizalmat a kormányban, a szabad és átlátható hozzáférés az állampolgároknak szükséges információ tartalmához. (lásd Cloete 2006). Az átláthatóságot a leghitelesebb szakértők határozták meg a témában, mint "az időszerű és megbízható gazdasági, társadalmi és politikai információk megnövekedett áramlását" (Vishwanath és Kaufman 1999: 1). Ily módon meghatározva, az átláthatóság ugyanaz, mint a nyitottság. A legfontosabb kiegészítő feltételek, melyek létrehozzák vagy kioltják az átláthatóságot, ugyanazok a Világbanki szerzők öntötték szavakba, akik a hozzáférést, teljes körűséget, relevanciát, minőséget és megbízhatóságot (Vishwanath & Kaufman 1999:1). HOZZÁFÉRÉS Az információhoz való hozzáférést úgy határozták meg, mint "a polgár képességét arra, hogy olyan információkat szerezzen, melyek az állam birtokában vannak”. (Martin & Feldman 1998: 1). Az átláthatóság tehát szorosan kapcsolódik a polgárok azon képességéhez, hogy az információt viszonylag könnyen elérjék. Ez előre feltételezi a médiatömeg létezését, mely szabadon működhet és terjeszti az információkat mindenkinek, valamint a megfelelő műveltségi szintek meglétét minden közösségben, melyek lehetővé teszik a hozzáférést azokhoz a médiaeszközökhöz. Azt is feltételezi, hogy van lehetőség az interakcióra az állampolgárok és a kormány között bármely témával kapcsolatos kérdőjel nyomon követésében, és, hogy a kormány felel ezekre a kérdésekre (pl. Nealer 2005:476). A demokratikus részvétel tehát szerves alkotórésze a hatékony és átlátható kormányzásnak. Különböző stratégiákat követnek a különböző 22 | O l d a l


kormányok e tekintetben: "... egyes államok lehetővé teszik a hozzáférést az alkotmányaikban és törvényeikben; míg sokan nem. Még ahol a hozzáférést el is ismerik, változatlanul megkötéseknek van alárendelve. Ezenkívül az államok díjak szabhatnak ki, valamint kérhetik az adminisztratív költségek megfizetését, mielőtt az állampolgárok ténylegesen megszereznék azt az információt, amit keresnek" (Martin & Feldman 1998:1). Ezek a korlátozások, melyeket a kormányok elhelyeznek az információ áramlásában, megszorítják az átláthatóság szintjét. TELJESKÖRŰSÉG Az átláthatóság csak akkor lehet hatékony, ha az ügy összes alapvető szempontja átlátható. Bármelyik nem átlátszó tevékenység megteremtheti az összejátszás és elfogultság kockázatát a speciális érdekekben. RELEVANCIA Hasonlóképpen, az információ csak akkor hasznos, ha arra a helyzetre vonatkozik, amely fennáll. Irreleváns információk tömegei rejthetnek fontos kérdéseket sok esetben és gyakran használják arra, hogy elterelje a figyelmet a kritikus kérdésekről. MINŐSÉG A tájékoztatás legyen hiteles és pontos. Ha nem, akkor az csak egy hozzávetőleges állapot, ami túl nagy mozgásteret hagy a fontos döntéseket megalapozó hibáknak. MEGBÍZHATÓSÁG A megbízhatóság a minőségi tájékoztatás következetességére és megismételhetőségére utal. A tudományos szigor az információk összeállításához használt módszerekben elengedhetetlen e tekintetben. Összefoglalva, az átláthatóság a nyilvánosság számára rendelkezésre álló információkat jelenti a kormány tranzakcióiról és a döntéshozatali folyamatok átláthatóságáról. Ez magában foglalja az azonnali hozzáférést a megbízható, átfogó, időszerű, értelmezhető és nemzetközileg összehasonlítható adatokhoz a kormányzati tevékenységről, valamint szükséges a stabil államháztartáshoz és a jó 23 | O l d a l


kormányzáshoz. A jó kormányzás implicit módon garantálja a polgári és emberi jogokat, melyek becsületes tisztviselők hatékony etikai kormányzásához szükségesek, valamint az információáramlást, mely lehetővé teszik a társadalom tagjai számára, hogy tájékozódjanak a kormány tevékenységét illetően. Két, egymással összefüggő kérdés rejlik ebben a jelenségben. Az egyik az információ természete, a másik pedig az ilyen információk felhasználása; az utóbbi nagymértékben függ az előbbitől. Az általános tapasztalat az információ jellegére tekintettel az, hogy az információ rendelkezésre áll a nyilvánosság és a törvényhozás számára. Azonban, még akkor is, amikor az információ hozzáférhető és világos, a nyilvánosság tagjai nem adhatnak hangot sérelmeiknek és "távozhatnak", az alternatívákat illető bizonytalanságuk miatt (Mbatha 2005:2). A kormányzatban vetett megnövekedett közbizalom, mely minimalizálja a pénzügyi kockázatokat és a korrupciót, lehetővé teszi a szüntelen növekedést és fejlődést, bevonja a polgárokat és fejleszti a demokráciát, csak néhány pozitív következménye az átlátható kormányzatnak

(Kaufman

2005).

A

kormányzati

titoktartás

egyre

inkább

megkérdőjeleződik az egész világon. Hatékony kormányzásra nem kerülhet sor, ha felesleges titoktartás övezi a döntéshozatali folyamatokat és eredményeket. Ha a titoktartás gyanúja felmerül, ezek romboló hatással vannak a közvélemény kormányba vetett bizalmára. Vishwanath & Kaufman megállapítja, hogy "az átláthatóság hiánya a közigazgatásban döntő akadály a politika végrehajtásában, valamint annak gazdasági és társadalmi eredményeiben. Ezen korlát kezelése továbbra is kulcsfontosságú eszköze marad a következetesen sikeres közpolitika hirdetésének. Annak, hogy így tegyünk, elengedhetetlen feltétele az átláthatóság javítása az állami intézményekben és a döntéshozatali folyamatokban" (1999:17). Azonban, különböző rendszereket fejlesztettek ki a különböző demokráciákban, hogy megtalálják az egyensúlyt a teljes átláthatóság és az állam biztonságának védelme, a versenyelőnyök és a személyes adatok között. Vishwanath & Kaufman figyelmeztet, hogy az információk teljes körű nyilvánosságra hozatalának költségei néha túl magasak lehetnek a kormány számára (pl. feleslegesen pánikba esett lakosok meggondolatlan, időszerűtlen vagy éretlen közléseket tesznek a természetes veszélyekről alacsony valószínűségű előfordulás mellett, vagy teljes egészében nyilvánosságra hozzák az iható víz baktériumtartalmát vagy a hajszálvékony 24 | O l d a l


repedések létezését a repülőgép szárnyain, amelyek a biztonsági határértéken belül vannak, de elijeszthetik a laikusokat). Az ellenkezője nyilvánvalóan szintén fennáll: Ilyen és más esetekben a titoktartás előnyei túl nagyok lehetnek (1999:5). Mindkét eset különböző fokú átláthatatlanságokhoz vezethet, melyek bizonyos esetekben akár előnyösek lehetnek a jó kormányzás számára, semmint károsak. A következtetés tehát az, hogy a demokratikus átláthatóságnak is vannak korlátai és ezeken a határokon túl a nagyobb átláthatóság kontra-produktív lehet. Nagyon nehéz, kidolgozni egy általános modellt az átláthatóságra, amely minden környezetben alkalmazható lehet, a kormányzás különböző feltételei, különbözően működő kultúrája és stílusa miatt a különböző országokban. Ez egy rövid összehasonlítással illusztrálható a kormányzási folyamatok különbségeiben a kevésbé és jobban fejlett társadalmak között. A magas korreláció a demokrácia és a fejlődési szintek között azt eredményezi, hogy a kormányzás átláthatóbb a fejlettebb országokban, bár nem minden esetben. Az átláthatóság közvetlenül összefügg a kormány demokratikus jellegével. Következésképpen, a kevésbé fejlett országok, melyek általában kevésbé demokratikusak, sokkal szélsőségesebb korlátokat tapasztalnak a kormányzási folyamatok átláthatóságában, mint ami a fejlettebb országokban a helyzet. Az egyik legígéretesebb új stratégia az átláthatóság elősegítésére az információ-technológia integrált elektronikus és mobil kormányzat formájában. Az ekormányzat ezen technológiák alkalmazását jelenti egy jobb minőségű és rugalmasabb kapcsolat elmélyítésében a kormány és a polgárok között (e-demokrácia), valamint jobb fejlesztési eszközöket (e-fejlesztés) külső front office köz-szolgáltató rendszerek (eszállítás) és belső back office menedzsment rendszerek (e-menedzsment) formájában (pl. Cloete 2003, McIvor, McHugh és Cadden 2002, EU 2005). Az e-kormányzatot egyre gyakrabban használják, mint az állami menedzsment rendszerek gerincét a fejlettebb országokban és jelentős mértékben hozzájárulhat az átláthatósági módszerek hatékonyabb végrehajtásához. A kevésbé fejlett országok strukturális korlátai ezt az eszközt nehezebben megvalósíthatóvá teszik, de számos Koreában, Szingapúrban, Malajziában, Chileben, Brazíliában, Dél-Afrikaban, Mexikóban és más feltörekvő regionális hatalmakban végzett kísérlet és tanulmány jelezte, hogy lehet és kell is alkalmazni, ha a kormányok azokban az országokban komolyan veszik a fejlődő és e-szolgáltatási 25 | O l d a l


közvetítési szintek javítását a saját országukban (pl. Davison és mtsai 2000, Bhatnagar 2000 és 2001 Heeks 2001, Bridges 2002, PCIP 2002 CPSI 2003, Cloete 2003). AZ INFORMÁCIÓKHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS ÉS AZOK ÁTLÁTHATÓSÁGA DÉL-AFRIKÁBAN Az együttműködésnek a kormány és a lakosság, a magánszektor és a politikai és közigazgatási intézmények között a dél-afrikai demokráciában sokféle formája van, és elvileg bonyolult. Elvégre a heterogén közönség, a kormány, a parlament, a tartományi és önkormányzati hatóságok és közigazgatási szervek, az üzleti szféra, a szakszervezetek, a politikai pártok és a közösségi szervezetek mindegyikének megvan a maga funkciója és a saját szakmai tendenciái, melyek vita forrásává válnak. Ők is gyakran származtatják az erejüket és hatalmukat különböző törvényes és egyéb forrásokból. Átláthatóság, nyitottság, az információkhoz való hozzáférés és igazságosság, valamint a törvénysértés nyilvánosságra hozatala jogszabályokon keresztül olyan csatornát kínál fel, amelyen keresztül a nyilvánosság teljesítményt vihet be a kormányzati tevékenységekbe a neki szóló szolgáltatásnyújtás terén. A közönség nem fogja támogatni a demokratikus intézményeket, melyek etikátlannak, korruptnak és érthetetlennek tűnnek számukra. Ez annál is inkább lényeges Dél-Afrika esetében, mivel az ország kiemelkedik a szegregációs uralomból, ahol a legtöbb dél-afrikainak aktívan megtagadták az információhoz való hozzáférés jogát a kormányzási folyamattal kapcsolatban. Nincs szükség emlékeztetni a benne rejlő veszélyre, melyet ez a demokratikus kormányzás egészséges rendszerének jelent. Ugyanakkor, a közvélemény támogatása a demokráciában és intézményeiben hosszútávon, mint ahogy azt általában feltételezzük, nem kizárólag az urnán keresztül kerül kifejezése a választások során. Ez a nyílt és átlátható eljárásoktól és politikától is függ, valamint a jogszabálytól, mely azon munkavállalókat védi, akik törvénysértést vagy helytelen igazgatást hoznak nyilvánosságra a munkahelyi környezetben. Az 1998-as tanulmányukban, Martin & Feldman úgy találta, hogy a dél-afrikai helyzet számos tanulsággal szolgál, hogy hasznos lehet más kontextusokban. Sok változás történt 1994 óta, amelynek célja a formális struktúrák nyitottság intézményesülése a nyitottság, a helytelen igazgatás nyilvánosságra hozatala, valamint az átláthatóság céljából. Az 1994 óta törvénybe iktatott dél-afrikai jogszabály megpróbálta kibővíteni az átláthatóság körét 26 | O l d a l


az állami szektor ügyeiben, valamint megtalálni az egyensúlyt a hivatalos információkhoz való hozzáférésről gondoskodás és a bizalom megőrzése között, ahol a közzétételek nem szerepelnének a közérdekekben. Az 1996-os alkotmány 16. Szakasza például garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a sajtószabadságot és egyéb médiumokat, az információk vagy ötletek szabad fogadását vagy továbbítását, a szabad művészi kreativitást, a tudományos szabadságot és a tudományos kutatás szabadságát. A 32. Szakasz is biztosítja a hozzáférés kifejezett jogát bármely, az állam birtokában lévő információhoz és minden olyan információhoz, mely egy másik személy birtokában van, valamint mely olyan információt, ami bármilyen jog gyakorlásához vagy védelméhez szükséges. Ez a rész egyértelműen előírja azt is, hogy a nemzeti jogszabályokat meg kell hozni azért, hogy érvényt szerezzenek ennek a jognak, és előírhatja ésszerű intézkedésként az állam adminisztratív és pénzügyi terheinek enyhítését. Így tehát nemcsak a hozzáférés alkotmányos garanciája van meg, hanem kötelezettség is van arra, hogy az állam gyakorlati segítséget ad a hozzáférést keresőknek (Martin & Feldman 1998). Három további törvény egészíti ki ezen alkotmányos rendelkezéseket. Ezek a Promotion of Access to Information Act (Act 2 of 2000), the Protected Disclosures Act (Act 26 of 2000), and the Promotion of Administrative Justice Act (Act 3 of 2000). A legfontosabb dokumentum a Promotion of Access to Information Act (PAIA) (PAIA). Célja, hogy elősegítse a nyílt és elszámoltatható közigazgatást minden kormányzati szinten. A PAIA érvényre juttatja az új alkotmány 32. Szakaszát, mely indokolt korlátozásokhoz kötött, beleértve, de nem kizárólagosan, az olyan korlátozást, amelynek célja a magánélet, az üzleti titok, valamint a hatásos, hatékony és jó kormányzás ésszerű védelme az által, egyensúlyba hozza az információhoz való hozzáférés jogát minden más joggal, ideértve a Bill of Rights jogait az Alkotmány 2. Fejezetében. A PAIA önkéntes és kötelező mechanizmusokat vagy eljárásokat állít fel arra, hogy érvényre juttassa ezt a jogot azzal, hogy lehetővé teszi, hogy a személyek hozzáférjenek az állami és magánszervezetek nyilvántartásához olyan gyorsan, olcsón és könnyedén, amennyire csak lehet. Ez elősegíti az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a hatékony kormányzást

valamennyi

köz-és

magánszervezetben

azáltal,

hogy

mindenkit

képességekkel ruház fel és kitanít, hogy megértsék a jogaikat a törvény tekintetében, 27 | O l d a l


megértsék az állami szervek funkcióit és működését, valamint, hogy tüzetesen megvizsgálják az állami szervek döntéshozatalát és részt vegyenek benne, amely hatással van a jogaikra (ODAC 2006, Igazságügyi Minisztérium 2006a-c). INFORMÁCIÓ A törvény előírja a tisztviselők találkozóját minden állami képviseletben és az "útiterv" megalkotását, mely fontos információkat tartalmaz a képviselet szerepéről, beleértve egy leírást a szervezetről, annak elérhetőségét, valamint azt, hogy hogyan lehet információt nyerni belőle és milyen nyilvántartással rendelkezik (SAHR 2006 : 18, ODAC 2006:6). Bizonyos

információkat

hozzáférhetővé

kell

tenni

automatikusan,

míg

más

információdarabokat kérésre közzé lehet tenni. Kérelmet kell benyújtani meghatározott formában és meghatározott díjakon. Az információs tisztviselőknek segítséget kell nyújtaniuk az igénylőknek a kérésükben. A nyilvánosan tartott információ iránti kérelem indokai nem helytállóak, mivel az információhoz való hozzáférés alkotmányos jog. A magántulajdonban lévő információk azonban csak az alkotmányos jog védelme vagy gyakorlása céljából érhetők el. Egy objektíven meghatározott "szükséges tudni”-t tehát igazolni kell (Currie és Klaaren 2002:64). A parlamenti képviselők, a kabinet, az igazságszolgáltatás és a folyamatban lévő jogi eljárások nyilvántartása, mentesülnek a törvény alól (Currie és Klaaren 2002:52-58). A hozzáférésre irányuló kérelmeket fel kell dolgozni 30 napon belül. Az információhoz való hozzáférés megtagadható a következő esetekben, az elutasítás megfelelő indokait írásban rögzítve: 1)

Harmadik felek adatvédelme, titkai, kutatási és kereskedelmi adatai (kivéve, ha

megtagadják a hozzájárulást, vagy az adatok már nyilvánosan rendelkezésre állnak, vagy ha ez olyan információra vonatkozik, mely egy eltartott vagy beteg, vagy több mint 20 éve elhunyt személy orvosi ellátásához szükséges, vagy olyan pozícióhoz vagy funkcióhoz kapcsolódik, amit valaki elfoglal vagy betölt, vagy kockázat-teszteléshez szükséges). 2)

South African Revenue Service nyilvántartása

3)

Magánszemélyek biztonsága és tulajdona 28 | O l d a l


4)

Bűnüldözési és bírósági eljárások

5)

A köztársaság honvédelmi, biztonsági és nemzetközi kapcsolatai

6)

A köztársaság gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi érdekeltségei

7)

Az állami szervek belső működése

8)

Komolytalan vagy bosszantó kérelmek, vagy az erőforrások jelentős és

mértéktelen eltérítése A hozzáférést azonban csak akkor hagyják jóvá, ha a kárt, mely a kivételek fenti listája tekintetében keletkezhet, ellensúlyozza a törvény jelentős megsértése, közvetlen és komoly közbiztonsági vagy környezeti kockázat, valamint a közérdek. A hozzáférés biztosításának megtagadása ellen később még lehet fellebbezni, először a belső jogorvoslati hatóságon, később a bíróságon. A rendelkezések, amelyeket figyelembe vettek az első törvényjavaslatban, de végül nem vették fel a jelenlegi törvénybe, a következők: Az egyének joga arra, hogy korrigálják a saját nyilvántartásukat, és kártérítést kapjanak, ha a sérelmet pontatlanság okozza az állam birtokában lévő személyes adatokban vagy a törvénykezés egyéb megsértése. A követelmény az, hogy az állami részlegek irányító testületeinek ülései nyitottak legyenek a nyilvánosság számára. Egy Open Democracy Commission and Information Courts-t bíztak meg kezdetben a törvény végrehajtásával és ellenőrzésével. Ezeket a szervek az SA Human Rights Commission váltotta (Currie és Klaaren 2002:8, Martin és Feldman 1998). Martin & Feldman 1998-as összehasonlító tanulmánya megállapította, hogy „létezik egy kialakult infrastruktúra az ismeretterjesztésre. A hivatalos kormányzati nyomdai szolgáltatás, mely a Minister of Home Affairs felé felelős, angol és afrikaans nyelven publikál. Minden jogszabályt megjelentetnek. A kormányzati kiadványok, beleértve a vonzó és könnyen érthető nyilvános információs füzeteket, szabadon hozzáférhetők a nyilvános könyvtárakban és meg is vásárolhatók a kormányzati nyomdából. Különböző kormányzati adatokat tesznek közzé havonta. Törvénybeszámolókat tesznek közzé rendszeresen a South African Law Reports sorozatban. Van egy kialakult könyvtári szolgáltatás, beleértve 29 | O l d a l


egy mobil részleget. A kormány támogatást nyújt erre a szolgáltatásra, valamint a rádióés televízió-szolgáltatásokra. A közügy programjait, valamint az aktuális események megvitatását sugározzák.” Ezen részletes szabályok ellenére, melyek elősegítik az átláthatóságot és az információhoz való hozzáférést, a rendszer rendkívül merev, kellemetlen és nehezen megvalósítható, ami a PAIA-ban előírt számos formális eljárás eredménye, valamint a kölcsönhatásának más meglévő törvényekkel. A törvény nem terjed ki olyan információra, melyet már ne tartalmazna a nyilvántartás. A törvény szintén nem fordít vissza egyéb kormányzati titkos és bizalmas jogszabályt sem és bár az információk elérhetők a PAIA tekintetében, a pályázóknak keresztbe tehetnek a más jogszabályok, melyek a konkrét kérdés bizalmasságát védik (Klaaren 2002). Sok elemző ezért úgy véli, hogy az átláthatóság a dél-afrikai állami szektorban fenntartja annak a kockázatát, hogy elfojtásra kerül, ahelyett, hogy támogatást kapna a jogszabály eredményeként. A második fontos politikai eszköz az átláthatóság támogatásában DélAfrikában a Protected Disclosures Act (PDA), amely eljárásokat nyújt olyan szempontból, hogy a munkavállalók mind a köz-, mind a magánszférában közzétehetnek információt a munkáltatóik vagy más munkavállalók jogellenes vagy szabálytalan magatartásáról (például korrupció, helytelen irányítás, vagy a törvény megsértése). A törvény előírja a munkavállalók megóvását attól, hogy a munkahelyi sérelemnek legyen alávetve amiatt, hogy közzétett valamit, ami a PDA szempontjából védett (pl. bűncselekmények gyanúja, jogi kötelezettségek teljesítése, valamint ésszerű meggyőződés arról, hogy az egyén egészsége vagy biztonsága veszélyben volt, van vagy lehet). Camerer (2001) kifejti, hogy "az alkalmazott(ak), akik ilyen közzétételt tesznek, védettek a munkahelyi sérelemmel szemben, mintha fegyelmi eljárásnak, elutasításnak, felfüggesztésnek, lefokozásnak, zaklatásnak, megfélemlítésnek, akaratukkal ellentétes áthelyezésnek, megtagadott áthelyezésnek vagy előléptetésnek lennének kitéve, vagy máshogyan káros hatások érnék a saját, foglalkozása, szakmája vagy irodája vonatkozásában beleértve a foglalkoztatási lehetőségeket és a munkahelyi biztonságot. A törvény tehát megtiltja a munkáltatónak, hogy alávesse a munkavállalót egy foglalkozási sérelemnek amiatt, hogy védett információt hozott nyilvánosságra. Ha munkahelyi sérelem történik, és kiderül, hogy összefüggésben van egy védett közzététel elkövetésével, a jóhiszemű besúgó 30 | O l d a l


védett lenne és a munkáltatónak nem lenne megengedett, hogy elutasítsa vagy megsértse a munkavállalót, amiért jogos aggodalmak merültek fel...". A védettséghez nyilvánosságra hozatalra van szükség vagy egy jogi képviselő, egy munkáltató, egy miniszter felé vagy a Végrehajtó Tanács vidéki tagja, egy meghatározott személy vagy szervezet (pl. Public Protector, Auditor-General), vagy az igazságügyi miniszter által előírt másik testület felé, vagy egy úgynevezett általános védett nyilvánosságra hozatal formájában. Részletes speciális követelmények vonatkoznak minden egyes ilyen közzétételre.

A

közzétételeknek

jóhiszeműnek

kell

lenniük,

a

létező

belső

mechanizmusokat és eljárásokat pedig el kell használnunk, mielőtt közzétételeket tehetnénk a külső képviseletek felé (Camerer 2001). Bizalmas forródrótokat lehet használni bizonyos körülmények között. A védett információ definíciója korlátozott. A törvény csak a hét különböző kategóriájú információ nyilvánosságra hozatalát védi. Ezek (Klaaren 2002): a bűncselekmény, a jogi kötelezettségnek való megfelelés kudarca, az igazságtalan ítélet, az egyén egészségének vagy biztonságának a veszélye, környezeti veszély, az igazságtalan diszkrimináció, valamint bármely fenti eset szándékos eltitkolása. Legalább három fontos információs kategória esik kívül a törvény hatáskörén. Ezek közé tartoznak az etikai kérdések és a szakmai kérdések, ami nem feltétlenül jelent etikai kérdést és közérdekű témát (pl. egy politika működése). A törvény csak azokra a közzétételekre vonatkozik, amikor egy jogi kötelezettség nem teljesül. Ennek hatása az, hogy azokat a közzétételeket, melyek az esetleges jogszabályi változásokra vonatkoznak közpolitikai területeken, nem védi a PDA. A PDA által nem védett információk közzététele, a fent tárgyalt PAIA védelme alatt áll, például a lehetséges közérdek hatálytalanításán keresztül, mely engedélyezett a PAIA-ba, mert a hatálytalanítást aktiválhatja a törvény jelentős megsértésének betartása kudarcának veszélye, vagy egy súlyos és közvetlen közbiztonsági vagy környezeti kockázat (Klaaren 2002). Ez problematikus, hogy az egyik törvény védi a közérdekű kérdéseket, míg a másik nem. A törvényjavaslat eredeti szándékával szemben, amelynek ez a törvény lett az eredménye, a besúgók jelenleg szintén nem védettek a polgári jogi és büntetőjogi felelősséggel szemben. (Currie és Klaaren 2002:10). Ez akadályozza a PDA-n belüli közzétételeket. Az, ahogy általában foglalkoznak a "besúgással" a PDA-ban ezért problematikus. A szokásos 31 | O l d a l


értelemben vett besúgás nem ugyanaz, mint a hivatalos információközlés a PDA szempontjából. A besúgás azzal jár, hogy egy alkalmazott vagy ex-alkalmazott információt tesz közzé az általános szervezeti törvénysértésre tekintettel. A szervezeti törvénysértés nyilvánosságra hozatala lehet engedélyezett vagy nem engedélyezett. Az engedélyezett információközlés azt jelenti, hogy a nyilvánosságra hozatal azon kommunikációs csatornák tekintetében történt, melyeket a menedzsment rendszerek határoztak meg működőképesnek és segítik azt a személyt, aki tudomást szerez az információról abban, hogy tudja, hogyan és kivel közölje az információt. Az engedély nélküli nyilvánosságra hozatal pedig azt jelenti, hogy a közzététel a PDA-ban meghatározott előírt csatornákon kívül történt, valamint külső mechanizmusokon keresztül, akár a szervezeten kívül is (pl. a médián keresztül). A besúgás ily módon a közzététel egy nem engedélyezett formája és nem esik a PDA védelmi területe alá. Nyilvánvaló, hogy a PDA érvénybe léptetésével elért haladás ellenére komoly hibák is vannak a területén és a műveleteiben, amelyek nem járulnak hozzá optimálisan az érzékeny információk közzétételének védelméhez a közszférában Dél-Afrikában a köz érdekében. Ez továbbra is jelentősen korlátozza az átláthatóság előmozdítását ebben az országban. A harmadik politikai eszköz erre a célra a Promotion of Administrative Justice Act, amely életbe lépteti a jogot az olyan közigazgatási intézkedésre, amely jogszerű, ésszerű és eljárásjogilag tisztességes, valamint a jogot az írásban indokolásra az adminisztratív intézkedésekben, mint ahogy azt az új alkotmány 33. § szakasza tervezi. Kiegészíti a törvényhozás előző két darabját és első alkalommal foglalja egységes szerkezetbe a Administrative Common Law-t Dél-Afrikában. Ezt nem tárgyaljuk meg részletesen itt. A dél-afrikai kormány elkötelezettsége az e-kormányzat irányába, fejlődő és szolgáltatásnyújtó eszközként növeli az átláthatóságot (SA-DPSA 2001 CPSI 2003). Az e-kormányzat integrálásának kezdeményezései a mainstream állami menedzsment folyamatokba az országban szintén folyamatban vannak, mint azt már korábban elmagyaráztuk. Ezek az eredmények jelentős pozitív hatással lesznek az átláthatóság előmozdításához a dél-afrikai állami szektorban. ELEGET TENNI A KÖTELEZETTSÉGEKNEK 32 | O l d a l


A harmadik és egyben utolsó előfeltétele annak, hogy javuljon a kormányzatba vetett bizalom, a kormány hajlandósága arra, hogy kölcsönhatásba lépjen és tárgyaljon a polgárokkal a haladásnak egy kölcsönösen elfogadható folyamatáról az egyeztetett politikai célok elérésében, abban a társadalomban, majd teljesítse az ígéreteit és kötelezettségeit a bizalmi kapcsolat fenntartása érdekében. Ezt talán a legnehezebb elérni, mert ez sikeres demokratikus politikát és kormányt von maga után. Más szóval, a kormányba vetett bizalom tényleg csak azzal konszolidálható, hogy eleget tesz a kötelezettségeinek az emberek felé. Ha ez nem történik meg, a kormány azt kockáztatja, hogy elveszíti az emberek bizalmát és a következő választási fordulóban leváltja egy másik kormány, melyben jobban bíznak az emberek, hogy teljesíti az ígéreteit. Ebben a pillanatban, sok kormány a fejlődő országokban a továbbiakban nem tud megfelelni a polgárai igényeinek, elvárásainak és követeléseinek a jelenlegi szolgáltatásnyújtási programjain keresztül, a feljebb összefoglalt hagyományos közvetítési gyengeségek terjedelme miatt. Mint már említettük, ez egy nyitott kérdés, hogy az olyan kormány, amely nem foglalja magába az új technológiákat, képes lesz-e arra, hogy a szükséges szintű szolgáltatási szintet nyújtsa, versenyezzen más szolgáltatókkal egy nyílt, globális versenyben, vagy akár a túlélésre a jövőben, mint kormány. Azok a kormányok, melyek nem fogadják el a technológia kibontakozó előnyeit és még mindig ragaszkodnak a hagyományos

közvetítő

rendszereikhez,

egy

nagyon

éles

választássorozattal

szembesülnek. Az első választás az, hogy megpróbál javítani a jelenlegi, hagyományos politikája végrehajtási kapacitásain és mechanizmusain olyan mértékben, hogy képes legyen teljesíteni a saját társadalma igényeit, elvárásait és követeléseit annyira, hogy elhárítsa a politikai instabilitást és erőveszteséget. A legtöbb esetben ez a jó kormányzási cél

meghaladja

a

képességét

a

jelenlegi

rendszerhibák

miatt,

melyek

visszafordíthatatlannak tűnnek. Egy másik komplikáció az, hogy a globalizáció hatásai, többek között szükségessé teszi, hogy bezárja a meglévő digitális szakadékot a gazdag és szegény nemzetek között – egy olyan követelmény, mely elérése, rövidtávon legalábbis, bármely kormány kapacitását meghaladja egy fejlődő államban. A második választás, amellyel

szembenéznek,

az,

hogy

elfogadják

az

elégtelen

teljesítmény

elkerülhetetlenségét és megpróbálják elhárítani a politikai instabilitást, amíg csak 33 | O l d a l


lehetséges, egyre inkább tekintélyelvű intézkedéseken és belső biztonsági műveleteken keresztül, melyet az információkhoz és jogi eljárásokhoz való hozzáférés egyre nagyobb hiánya kísér, valamint az átláthatóság hiánya a kormányzati műveletekben. A kurzus, melyet a zimbabwei kormány igénybe vett a közelmúltban illusztrálja azt a kétségbeesést, hogy túléljen politikailag. Ez nem fenntartható jó kormányzás, hanem recept a nemzeti katasztrófára. Az egyetlen megvalósítható alternatíva a kormány számára egy fejlődő országban, hogy jó kormányzati eredményeket érjen el az, hogy elfogadja az elkerülhetetlen globális technológiai forradalmat (ami elkerülhetetlen, mint a gépesítés forradalma a 19. században). Valamint, vezessen be a lehető leghamarabb megfelelő általános műveltségi és speciális számítógépes műveltségi programokat a digitális szakadék csökkentésére ez a világ és az ipari világ között (lásd még Grindle és Hildebrand 1995), annak érdekében, hogy új elérhető és átlátható elektronikus tudásmenedzsment

hálózatokat

alapítson

a

közszolgáltatások

közvetítésének

előmozdításában a mindenkori nemzetközi gyakorlatok irányvonalai mentén. Ez jelentős paradigmaváltással jár az állami politikában és a kiadási prioritásokban a technológia optimális felhasználása területén, mint fő politikai eszköz arra, hogy megkönnyítse az alapvető szolgáltatás-ellátást és ezzel párhuzamosan felkészítse a polgárokat arra, hogy optimálisan használják fel ezeket az új felhatalmazó lehetőségeket. Ez a kihívás nemcsak a technológia használatában létezik a fejlesztés terén, hanem általános követelmény minden sikeres fejlesztési kezdeményezésben. Az érvelés eddig ellentétes a hagyományos bölcsességgel, miszerint a technikai változás nem determinált (pl. DPADM 2003:2).

A

determinizmust

azonban

nem

szabad

összetéveszteni

a

visszafordíthatatlannal. Az érvelés ebben a tanulmányban az, hogy a technológiai fejlődés annyira determinisztikus, amennyire a gépesítés bizonyult az elmúlt évszázadok során, de ez nem feltétlenül visszafordíthatatlan (pl. óriási társadalmi és politikai felemelkedések helyzeteiben, ahol a rezsimeket megdöntik és a társadalmi, politikai és gazdasági instabilitás drámai megforduláshoz vezet a tudás és a tapasztalat szintjein, a fejlődési szinteken és az erőforrások elérhetőségében).

34 | O l d a l


KÖVETKEZTETÉSEK Ez a dokumentum azzal a feltételezéssel indult, hogy egy olyan polgárság, mely jól informált a kormány által azonosított politikai problémák és az ezek kezelésére való kormányzati stratégiák terén, potenciálisan jobban bíznak a kormányban, ha azokat a stratégiákat úgy értelmezik a polgárok, mint ami a legjobb az érdekeik védelmére és előmozdítására az adott körülmények között. A kölcsönhatás a kormány és az állampolgárok között ezen információ alapján és a kormány fogékonysága arra, hogy optimalizálja a közszolgáltatásai közvetítésének kimenetét és eredményeit azon korlátokon belül, amelyekkel szembenéz, képes arra, hogy növelje a kormányba vetett bizalmat. A részletesség azon szintje, melyre szükség van ezekben a folyamatokban, kontextusról kontextusra eltér. Egy olyan helyzetben, ahol a műveltség szintje magas, az optimális tudásmenedzsment rendszerek, melyeket azért terveztek, hogy elősegítsék és megkönnyítsék a bizalmi kapcsolat kiépítését a polgárokkal, rendkívül hatékonyak lehetnek, ha megfelelően hajtják őket végre és szabadon hozzáférhetők a polgárok számára. A kormányzati műveletek átláthatóságát növeli, ha pontos, megbízható és kellő időbeni minőségi információk állnak rendelkezésre az ilyen műveletekben. Azonban, ahol a társadalmi műveltségi szintek alacsonyak, nehéz átadni a részletes tudást és kölcsönhatásba lépni azon ismeretek alapján. A kormányzati tevékenységek átláthatósági szintjei ilyen esetekben szintén rendszeresen nagyon alacsonyak. A jelenlegi információs társadalomban, a leghatékonyabb stratégia a társadalom kormányba vetett tudás-alapú bizalmának kiépítésére, hogy a tudásmenedzsment és az állami szolgáltatásnyújtás elektronikus szabványához igazodunk. Ez magasabb szintű tájékoztatást fog biztosítani és a kormányzat sokkal átláthatóbb lesz a polgárok számára. Ehhez a követelmények magukba foglalják egy elektronikusan írástudó lakosság létrehozását hatékony és hozzáférhető elektronikus hálózatokkal és információs tartalmakkal, valamint a kormány hatékony reakciójával a társadalom panaszaira, amely meggyőzi a polgárokat a kormányzat tisztességéről. Ez nyílt hozzáférést is jelent a polgárok által ebből az okból igényelt

információkhoz.

A

legjelentősebb

akadály

a

technológia

optimális

felhasználásában, a kormányban, nem feltétlenül erőforrással kapcsolatos. Ez egy 35 | O l d a l


mentális akadály, nevezetesen az, hogy nem hajlandó elfogadni a globális technológiai forradalom elkerülhetetlen hatását a kormányzásra (Cloete 2005). A hatalmas technológiai fejlesztési segély ellenére, melyet azok a fejlődő országok kaphatnak a jövőben, akik elmaradnak a technológiailag jobban felruházott államok mögött, a digitális szakadék nem fog csökkenni, ha a vele együtt járó mentális paradigmaváltás nem történik meg ezekben az országokban. Az e-kormányzaton keresztüli tudásmenedzsmentet intézményesítették Dél-Afrikában minden a három kormányzati szférán át az országban és jól halad az eddigi különböző felmérések szerint. Az azonosított korlátok technikával és végrehajtással kapcsolatosak. Egyértelmű tanulságokat vonhatunk le abból, hogy mi működött eddig és mi nem. Ezek a tanulságok más országok számára is relevánsak, különösen a fejlődő világban. Az ebben a tanulmányban összefoglalt dél-afrikai tapasztalatok és bevált gyakorlatok azt jelzik, hogy a hi-tech megoldások eredményesen alkalmazhatók a szélsőséges elmaradottság eseteiben is, annak érdekében, hogy megkönnyítsék és talán még az átlagnál is gyorsabban hozzák a pozitív fejlődési eredményeket. Ez azt is mutatja, hogy az általános műveltség hiánya nem feltétlenül akadálya az e-írástudásnak és az e-learningnek. Ezen kísérletek eredményei jelentős pozitív hatással vannak az e-kormányzati stratégiák sikeres alkalmazására a fejlődő országokban, ha ezeket a stratégiákat megfelelő módon hajtják végre. Azonban túl korai lenne megállapítani azt, hogy a dél-afrikai kormányba vetett bizalom nőtt-e az ekormányzati stratégiák eredményeként az országban. A hatékony elektronikus tudásmenedzsment megköveteli, hogy pontos, megbízható és kellő időbeni minőségi információk álljanak rendelkezésre az ilyen műveletekben, annak érdekében, hogy maximalizálja az átláthatóságot, ami egy alapvető összetevője a kormányba vetett társadalmi bizalomnak. Bár úgy tűnik, hogy a hatékony és átlátható közigazgatás létrehozásában, a korrupció felszámolásában és az etikai szabványok elősegítésében elfogadott stratégiák és jogszabályok Dél-Afrikában mutatók, mely mérések azért állnak fenn, hogy biztosítsák az átláthatóságot, ezek az intézkedések továbbra is hibásak és javításra szorulnak.

36 | O l d a l


REFERENCIÁK Cloete: Knowledge management and trust in government: Lessons from South Africa, 7th Global Forum on re-inventing government, Vienna, 26-29 June 2007 1 7th Global Forum on Reinventing Government: Building Trust in Government 26 – 29 June 2007 Vienna, Austria Professor of Public Policy Management & Analysis Director: School of Public Management and Planning, Stellenbosch University Private Bag X1, Matieland, 7602, Stellenbosch, South Africa Academic homepage http://www.sopmp.sun.ac.za/faniecloete/ Tel +27-21-808-2244, Fax +27-21-918-4498 e-mail [email protected] Alexander, H; Maumbe, B & De Tolly, K 2006: Keeping up with the Joneses: Questioning the Pace of E-government in the Developing World, in Cunningham, Paul and Cunningham, Miriam (Eds): IST-Africa 2006 Conference Proceedings, IIMC International Information Management Corporation, 2006, http://www.istafrica.org/Conference2006/ Bellamy, C & Taylor JA 1998 : Governing in the Information Age, Open University Press, London Bhatnagar, S 2000: Social Implications of Information and Communication Technology in Developing Countries: Lessons from Asian success stories, Electronic Journal on Information Systems in Developing Countries (EJISDC) 1(4):1-10, http://www.ejisdc.org/, 23 April 2004. Bhatnagar, S 2001: The future of e-government in developing countries, paper presented at a World Bank/Development Gateway Conference on E-government in developing 37 | O l d a l


countries : Achievements and Prospects, held on 11-12 June 2001 in Washington, DC, http://www1.worldbank.org/publicsector/egov/June01conference.htm/, 30 March 2002. Bouckaert, G, Van de Walle, S, Maddens, B & Kampen, J K 2002: Identity vs. performance: an overview of theories explaining trust in government: second report on "Citizen Directed Governance: Quality and Trust in Government”, Public Management Institute, Leuven, Belgium Bouckaert, G. & Van de Walle, S. 2003: Quality of public service delivery and trust in government,

in

Governing

Networks,

EGPA

Yearbook,

http://soc.kuleuven.be/io/trust/pdf/Chapter_EGPA_yearbook_2001_vandewalle.pdf Accessed on the 2nd March. Bridges.org 2002 : Progress towards ICT integration in SA : A survey of Government initiatives, bridges.org, http://www.bridges.org/, 4 June 2002. bridges.org 2003: Cape Gateway project evaluation, Provincial Government of the Western Cape,

Cape

Town,

http://www.capegateway.gov.za/Text/2003/12/cape_gateway_29may2003_final.pdf bridges.org

2004:

Spanning

the

digital

divide,

a

report

by

bridges.org,

http://www.bridges.org/, 23 April 2004. Camerer, Lala 2001: Protecting whistle blowers in South Africa: The Protected Disclosures Act, no 26 of 2000, Institute for Security Studies, Pretoria, Occasional Paper No 47 -200. Cape Gateway 2004: Integrated access portal to services and facilities provided by the Western

Cape

Provincial

Government

in

South

Africa,

at

http://www.capegateway.gov.za/, launched on 6 April 2004 in Cape Town. Chen, Wenhong & Wellman, Barry 2003: Charting and bridging digital divides, AMD 38 | O l d a l


Global Consumer Advisory Board, Canada, http://www.amdgcab.org/, 23 April 2004. Cloete, F 2005: Maximising the potential of transforming policy failure into policy success: E-government, the digital divide & E-development, pp 113 – 132 in Petroni, G & Cloete, F (eds) 2005: New Technologies in Public Administration, International Institute of Administrative Sciences (IIAS) Monograph vol 28, ISO Press, Brussels. Cloete, F & Needham, H 2002: Fullfilling the promise?: Spatial technologies and local government management in South Africa, Administratio Publica, vol 12(2), 2004:70-101. Cloete, Fanie 2003: Strategic Management Support Technologies in the Public Sector, African Sun Media, Stellenbosch. Cloete, Fanie 2006: Measuring transparency in public governance: Lessons from South Africa, Annual Congress of the International Institute of Administrative Sciences (IIAS), 16 - 20 July 2006, Monterrey, Mexico. CPSI 2003: Citizen access to e-government services, Centre for Public Service Innovation, Pretoria, http://www.cpsi.gov.za . Currie, I & Klaaren, J 2002: The Promotion of Access to Information Act Commentary, Benchmark

Books,

Siber

Ink

CC,

Cape

Town.

CyberTracker

software:

http://www.cybertracker.co.za/ Davison, Robert; Vogel Doug; Harris, Roger & Jones, Noel 2000: Technology leapfrogging in developing countries – an inevitable luxury?, Electronic Journal on Information Systems in Developing Countries (EJISDC) 1(5):1-10, http://www.ejisdc.org/, 23 April 2004. De Tolly, K; Maumbe, B & Alexander, H 2006: Rethinking E-government development: Issues, Lessons and Future Prospects for the Cape Gateway Portal in South Africa, in Cunningham, Paul and Cunningham, Miriam (Eds): IST-Africa 2006 Conference Proceedings,

IIMC

International

Information

Management

Corporation,

2006,

http://www.ist-africa.org/Conference2006/. 39 | O l d a l


Digital Opportunities Initiative 2001: Creating a developmental dynamic, Final report of the Digital Opportunities Initiative, July 2001, ACCENTURE, Markle Foundation & UNDP, New York, USA. DoJ 2006a: Promotion of Access to Information Act, 2000 (Act 2 of 2000) http://www.doj.gov.za/2004dojsite/legislation/acts/act_enact/acts_2000.htm DoJ 2006b: Promotion of Administrative Justice Act, 2000 (Act 3 of 2000) http://www.doj.gov.za/2004dojsite/legislation/acts/act_enact/acts_2000.htm DoJ 2006c: Protected Disclosures Act, 2000 (Act 26 of 2000) http://www.doj.gov.za/2004dojsite/legislation/acts/act_enact/acts_2000.htm Egov4dev 2003: Cases of e-government success and failure from developing/transitional countries, http://www.egov4dev.org/causefactor.htm/ , 22 April 2004. EU 2005: e-Accessibility of public sector services in the European Union, UK Presidency of the

EU,

cabinet

Office,

London,

http://www.cabinetoffice.gov.uk/egovernment/eaccessibility/ EU 2005: Beyond e-government: The world’s most successful technology-enabled transformations, report by INSEAD, London, accessed on 31 January 2006 at http://www.egov2005conference.gov.uk/documents/pdfs/beyond_egov.pdf . Farelo, Maria & Morris, Chris 2006: The Status of e-Government in South Africa, in Cunningham, Paul and Cunningham, Miriam (Eds): IST-Africa 2006 Conference Proceedings,

IIMC

International

Information

Management

Corporation,

2006,

http://www.ist-africa.org/Conference2006/. Fink, Carsten & Kenny, Charles J 2004: Whither the Digital Divide, report for the WSIS, http://www.itu.int/wsis/docs/background/themes/digital_divide/fink-kenny.pdf , 23 April 2004.

40 | O l d a l


Grindle, M S & Hildebrand, M E 1995: Building sustainable capacity in the public sector: what can be done?, Public Administration and Development 15:441-463. Heeks, Richard (ed) 1999: Reinventing Government in the Information Age: International Practice in IT-Enabled Public Sector Reform, Routledge, London. Heeks, Richard 2001: Understanding E-Governance For Development, E-government working

paper

no

11,

IDPM,

Manchester,

http://idpm.man.ac.uk/wp/igov/igov_wp11abs.htm. Heeks, Richard 2002: e-Government in Africa: Promise and practice, Information Polity 7:97-114. http://unpan1.un.org/intradoc/groups/public/documents/un/unpan021888.pdf Ingle, Roy 2003: WiFi, satellite can help bridge Africa’s digital divide, ITWeb, http://www.itweb.co.za/, 17 October 2003. Kampen, J. K. , Maddens, B. & Vermunt, J. 2003. Trust and Satisfaction: a Case-Study of the Micro-Performance

Theory,

In

Governing

Networks,

EGPA

Yearbook,

http://soc.kuleuven.be/io/trust/pdf/chapter_egpa_yearbook_2001_kampen.pdf Accessed on the 2nd March. Kaufman, Daniel 2005: Transparency Matters: The ‘Second Generation’ of Institutional Reform,

http://topics.developmentgateway.org/

special/transparency/template2.do,

accessed 28 April 2006. Klaaren J 2002: National Information insecurity? Constitutional issues regarding the protection and disclosure of information by Public Officials, South African Law Journal 119(4):721-732. Martin, Robert & Feldman, Estelle 1998: Access to Information in Developing Countries, Transparency International Working Paper, http://www.transparency.org/publications/, accessed 28 April 2006. 41 | O l d a l


Mbatha, JS 2005: The Ethical Dilemmas of Whistle-Blowing and Corruption in the South African Public Sector, Unpublished D Admin dissertation, UNISA, Pretoria. McIvor, Ronan; McHugh, Marie & Cadden, Christine 2002: Internet technologies: supporting transparency in the public sector, International Journal of Public Sector Management 15(3):170-187. Nealer, E J 2005: Access to information, public participation and access to justice in environmental decision-making, Journal of Public Administration 40(3.2):469-483. Netherlands 2004: Does E-government pay off?, report by the Dutch Ministry of the Interior and

Kingdom

relations,

Netherlands,

http://www.tno.nl/bestanden/informatie_en_communicatietechnologie/does_e_governm ent_Pay_off.pdf ODAC 2006: Open Democracy Advice Centre, http://www.opendemocracy.org.za/, accessed 29 April 2006. OECD 2003: Integrating Information and Communication Technologies in Development Programmes, OECD Policy Brief, November 2003. PCIP 2002: Roadmap for E-Government in the Developing World, Pacific Council on International Policy, Los Angeles, USA, http://www.pacificcouncil.org/pdfs/egov.paper/. Peacock, Anthea; Douman, Robert & de Voux, Lucien undated: The Applicability of Wireless

Communication

in

CyberTracker,

(http://pubs.cs.uct.ac.za/archive/00000365/01/CyberTracker_technical_paper.pdf), accessed 30 April 2007. PNC-ISAD 2006: Towards and Inclusive Information Society for South Africa: Information 42 | O l d a l


Society and Development Plan, Presidential National Commission on Information Society and Development, Pretoria, 5 September 2006. Provincial Government of the Western Cape 2005: Cape Gateway Evaluation, November 2005,

Radian,

Cape

Town,

http://www.capegateway.gov.za/Text/2006/3/radian_cg_eval_v1.pdf. SA-DPSA

2001:

E-government

Policy,

DPSA,

Pretoria,

http://www.dpsa.gov.za/documents/acts®ulations/frameworks/ SAHR 2006: Guide on how to use the Promotion of Access to Information Act - Act 2 of 2000,

SA

Human

Rights

Commission,

Pretoria,

http://www.sahrc.org.za/sahrc_cms/downloads/PAIA%20GUIDE%20english.pdf Samuels, G 2005: Speech by the Deputy Mayor of Cape Town on 24 August 2005, available at

http://www.capegateway.gov.za/eng/your_gov/12107/speeches/2005/aug/111784

(accessed on 28 April 2007). SA-PCAS 2005: Proposal and Implementation Plan for a Government-Wide Monitoring and Evaluation System, Coordination and Advisory Services, The Presidency, Pretoria, September 2005. Sciadas, George (ed) 2003: Monitoring the digital divide and beyond, research report by Orbicom, Network of UNESCO Chairs in Communications, UNESCO. Splettstoesser, Dietrich & Kimaro, Fred 2000 : Benefits of IT-based decision-making in developing countries, Electronic Journal on Information Systems in Developing Countries (EJISDC) 3(3):1-12, http://www.ejisdc.org/, 23 April 2004. UK 2002: E-Government : Benchmarking Electronic Service Delivery, Report by the Office of the E-Envoy, July 2001, Cabinet Office, London, UK.

43 | O l d a l


UN-CEPA 2002: Report of the First Meeting of the Committee of Experts on Public Administration, Committee of Experts on Public Administration, UN Social & Economic Council, E/2002/84, 26 July 2002, http://www.unpan.org/conf_groupexperts.asp UN-DPADM 2003 : E-government for development, Newsletter 1(106), Division of Public Administration and Development Management (DPADM), United Nations Department of Economic and Social Affairs, New York. UN-HDR 2001: Making Technologies Work for Development: 2001 Human Development Report, United Nations, OUP, New York. UNPAN 2003: E-Government at the cross-roads, World Public Sector Report 2003:, United Nations, New York. UNPAN 2005: Global e-government readiness report 2005: From E-Government to EInclusion, UN, New York, 2005, accessed on 31 January 2006 at Vishwanath T and Kaufmann D 1999: Towards Transparency in Finance and Governance, World Bank Policy

Research

Working

Paper)

September

1999,

http://info.worldbank.org/etools/docs/library/18291/tarawish.pdf , accessed 28 April 2006. Wagner, Christian; Cheung, Karen & Fion Lee, Rachael 2003: Enhancing e-government in developing countries: managing knowledge through virtual communities, Electronic Journal on Information Systems in Developing Countries (EJISDC) 14(4):1-20, http://www.ejisdc.org/, 23 April 2004. Warschauer, M 2002: Reconceptualizing the Digital Divide, First Monday, Vol. 7(7), www.firstmonday.org

44 | O l d a l


A TUDÁSMENEDZSMENT FOGALMÁNAK FELTÁRÁSA A KÖZIGAZGATÁSBAN ÉS EKORMÁNYZATI POLITIKÁBAN, LETTORSZÁGBAN CÍM ANGOLUL: EXPLORING THE CONCEPT OF KNOWLEDGE MANAGEMENT IN PUBLIC ADMINISTRATION AND E-GOVERNMENT POLICY IN LATVIA SZERZŐ: Dace Aizstrauta Egyre több szervezet érti meg, hogy az információ és a tudás a legfontosabb erőforrásaik, sajnos azonban ez passzív tulajdon marad, ha a szervezetek nem vesznek részt ennek az értékes erőforrásnak a menedzselésében. A közigazgatási intézmények hatalmas mennyiségű információt hoznak létre és dolgoznak vele minden nap és ennek a tudásnak a nagy része be van ágyazva a bürokráciába és a köztisztviselőkbe, így az igény a tudás hatékony kezelésére fontos feladata a közigazgatásnak. Bár a tudásmenedzsment elemei szinte minden közigazgatásban megtalálhatók, az információ és a tudás gondos kezelése, vagyis a tudás hatékony létrehozása, megosztása és alkalmazása elengedhetetlen, különösen annak a válságnak az idején, amikor sok köztisztviselő elveszíti a pozícióját, a képviseleteket újraszervezik, egyesítik vagy felszámolják, úgy, ahogyan Lettországban. A tudás menedzselésének technikai alapja megfelelő technológiai infrastruktúrára, tudásátadási alkalmazásokra, a változásokat hatékonyan kezelő adatbázisokra, stb. támaszkodik, De annak ellenére, hogy az információs technológia fontos szerepet játszik a tudásmenedzsment rendszerekben, ott is szükség van világos politikára és a civil szolgáltatás megértésére és bevonására a hatékony tudásmenedzsment rendszer eléréséhez. Ezért, ez a tanulmány a szabvány-tervező dokumentumokat elemzi a közigazgatás, a közszolgálat és az e-kormányzat fejlődése területén Lettországban, a tudásmenedzsment szempontjából. Egy olyan megközelítés, mely a tudásmenedzsment három dimenzióját kombinálja három fázissal, lehetővé teszi a szabvány-tervező dokumentumok összes feladatának kategorizálását és kiértékeli a megoszlásukat ezen dimenziók és fázisok között. A központi következtetés az, hogy a szabvány-tervező dokumentumok célja elsősorban a tudás létrehozása a folyamat-dimenzióban. Hasonló tendencia

figyelhető

mindhárom

vizsgált

dokumentumban,

az

összefüggések 45 | O l d a l


különbségei ellenére, melyekben kidolgozásra kerültek. A cikk kérdéseket vet fel az ilyen tudás

érvényesítéséről,

az

IT

rendszerek

szerepéről

és

az

elemzési

keret

szükségességéről a szabványok kiértékelésében a tudásmenedzsment perspektívájából. A

tanulmány

felvázolja

a

tudásmenedzsment

szélesebb

körű

vizsgálatát

a

közigazgatásban, Lettországban, valamint a tudásmenedzsment rendszerek meglévő elemeinek további empirikus elemzését és feltárását a közigazgatásban. 1.Bevezetés: A minőségi problémák a közigazgatásban számos ország napirendjén megtalálhatók, különösen azok, melyek pénzügyi nehézségeket tapasztalnak. Ugyanez a helyzet a közigazgatás esetében Lettországban. A funkcionális, strukturális és pénzügyi reformokat szinte minden intézményben alkalmazták. Ugyanakkor, a társadalom és a politikusok még több eredményt követelnek. Közben, a reformok tágabb összefüggése kérdéseket vet fel a tudásmenedzsmenttel kapcsolatban a közigazgatásban – formálnak a különböző tettek olyan szerkezetet, mely megfelel a tudásmenedzsment jellemzőinek? Meg kell azonban jegyezni ezen cikk legelején, hogy semmilyen politikai döntés sem született a tudásmenedzsment végrehajtásának irányában Lettország közigazgatásában. Ezért, a tanulmány nem fog világos elkötelezettségekre törekedni a tudásmenedzsmentben, ehelyett,

fel

fogja

tárni

a

tervezett

tevékenységeket

a

tudásmenedzsment

szempontjából. A kutatási kérdés, mellyel ez a cikk foglalkozott az, hogy milyen mértékben felelnek meg a szabványtervező dokumentumok a közigazgatás fejlődése, a közszolgálat

és

keretrendszernek?

az A

e-kormány tudomány

fejlesztése feltérképezi

területén a

szabvány

a

tudásmenedzsment dokumentumokat

a

továbbiakban részletesen jellemzett tudásmenedzsment dimenziói és fázisai szerint. A kutatás célja az, hogy értékelje ezen szabvány-tervező dokumentumok

tartalmát a

tudásmenedzsment szemszögéből. A következő szakasz felvázolja a tudásmenedzsment és menedzsmentje elméleti alapját, így definiálva az elemzési keretet is, melyet a későbbi fejezetekben használnak fel. A harmadik rész bemutatja az e-kormány, a közszolgálat és a közigazgatás fejlesztésének szabvány-tervezési tanulmányait, melyek majd elemzésre kerülnek. Ez az elemzés csak ezeket a dokumentumokat fogja tartalmazni a politika 46 | O l d a l


szintjén és nem fogja kiértékeli sem a végrehajtást, sem az elért eredményeket. Végül, a negyedik és ötödik szakasz foglalja magába a következtetéseket és javaslatokat. 2. A tudás és menedzsmentje: Tágabb értelemben a tudásmenedzsment felbukkanása összekapcsolható az ipari korból (tömegtermelő gazdaság) történő átmenettel a tudáskorba. A tudáskor tudásalapú társadalommal,

tudásalapú

gazdasággal,

tudás-alapú

szervezetekkel

és

tudásmunkásokkal jellemezhető. (Halim Ali, 2001) Hasonlóan más menedzsment perspektívákhoz, ezt is először a magánszektorbeli szervezetekben és menedzsmentkutatásokban

terjesztették

el

és

jelenleg

a

közigazgatás

kutatói

között

is

tanulmányozzák. Cáfolhatatlanul meghatározni azt, hogy mi a tudás és hol van a határ az információ, a tudás és a bölcsesség között, nem célja ennek a tanulmánynak, de érdemes megemlíteni, hogy a változatos megközelítések és kérdéskörök a tudás számos különböző definícióját és osztályozását eredményezték. A tudásdefiníciók választéka a tudásmenedzsment szemléleteire is hatással van. A meghatározások (perspektívák) áttekintése, valamint ezek hordereje a tudásmenedzsmentben az 1. Táblázatban látható. 1. táblázat A tudásperspektívák és azok következményei (Alavi&Leidner, 2001) Perspektívák Következtetések a Tudásmenedzsmentre (KM) Ismeretek az adatokkal és információkkal kapcsolatban Az adatok tények, nyer számok. Az információ feldolgozott/lefordított adat. A tudás személyre szabott információ. a

potenciálisan

hasznos

A KM arra fókuszál, hogy kitegye az egyéneket

információknak,

valamint

elősegíti

az

információk

asszimilálódását. Lelkiállapot. A tudás az ismeret és értelmezés állapota. A KM magába foglalja az egyén tanulásának és megértésének növelését az információnyújtáson keresztül.

47 | O l d a l


Objektum. A tudás egy objektum, amit tárolnak és manipulálnak.

A kulcsfontosságú

KM kérdés a tudáskészletek építése és kezelése. Folyamat. A tudás a szakértelem alkalmazásának folyamata. A KM fókusz a tudásáramláson és a tudásalkotási, megosztási és terjesztési folyamatán van. Hozzáférhetőség az információhoz. A tudás az információhoz való hozzáférés feltétele. A KM fókusz szervezett hozzáférhetőség a tartalom visszakereséséhez. Képesség. A tudás lehetőség a cselekvés befolyásolására. Ez a cikk a tudásra, mint folyamatra koncentrál, nevezetesen a szakértelem alkalmazási folyamatára a közigazgatásban és az állami közigazgatás által. Ez a perspektíva felel meg a legjobban az elemzési szintnek - lehetővé teszi, hogy a tudásmenedzsmenttel a közigazgatásban olyan szinten nézzünk szembe, mely a fő folyamatokkal foglalkozik a közigazgatásban - a politikai tervezés szintjén. A kutatók néha kettősségeket használnak a tudás természetének megmagyarázására - magán vs nyilvános, összetevő vs strukturális, nehéz vs könnyű tudás explicit vs tacit (Lang, 2001). Az utóbbit nagyon gyakran használják azok (általában az információs rendszerek területéről), akik eszközöket és technikákat keresnek arra, hogy elősegítsék a tacit tudás átalakítását explicitté (ezt a folyamatot nevezik külső megnyilvánulásnak). A szervezeti teoretikusok nemcsak a tudás megosztásának és átadásának folyamataira koncentrálnak (például, Willem

és

Buelens,

2007),

hanem

a

szervezeti

struktúra

hatására

is

a

tudásmenedzsmentre (például Claver-Cortes et.al, 2007 vagy Willem & Buelens, 2007) és fordítva - a tudásmenedzsment gyakorlatok hatására a szervezeti teljesítményre, sőt a szervezeti struktúrára (például Zack et. al, 2009 vagy Birkinshaw & Ridderstrale, 2002), így a tudással, mint eshetőségi változóval foglalkozva. Ennek ellenére, ma a tudás az általános vélekedés szerint az egyik, ha nem a legfontosabb eszköz a szervezetekben, mely gondos kezelést igényel (Willem, Buelens, 2007). Ezáltal, a hatékony tudásmenedzsmentet a modern szervezetek sikere kulcsának tartják (Becerra-Fernandes, Sabherwal 2001). Sajnos a tudás hajlamos passzív tulajdonsággá válni, ha a szervezetek nem

vesznek

részt

a

tudásmenedzsmentben

(Sotirakou,

Zeppou,

2004).

A

48 | O l d a l


tudásmenedzsment kutatása felöleli a közgazdaságtan, információs rendszerek, szervezeti viselkedés, valamint az elmélet, pszichológia, stratégiai menedzsment és szociológia tudományágait. Argote, McEvily és Reagan (2003) közérthető nézetet dolgozott ki a tudásmenedzsment társadalomtudományi kutatásai során. Ez az integratív szervezési keret a tudásmenedzsment irodalmának szervezéséhez megállapítja, hogy a legfontosabb kérdések két kritikus dimenzióval foglalkoznak: a tudásmenedzsment eredményekkel (tudás létrehozása, megőrzése és átadása), a tudásmenedzsment kontextussal (egységek tulajdonságai (például magánszemélyek, szervezetek), az egységek közötti kapcsolatok tulajdonságaival, valamint maga a tudás tulajdonságaival) (Argote, McEvily, Reagan, 2003a). A tudásmenedzsment eredményeit általában mint a tudásmenedzsment fázisait említik és különböző megközelítések vonatkoznak ezen fázisok meghatározására és megkülönböztetésére (lásd például Rubenstein-Montano, Liebowitz, et al, 2001 e keretek áttekintésére). Ugyanakkor, meg kell említeni, hogy nincs semmi új a tudásmenedzsmentben (OECD, 2003). A szervezetek mindig arra használták a tudásmenedzsment gyakorlatokat (különböző álcákkal), hogy döntéseket hozzanak, valamint termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő, bár nem szándékos és szisztematikus módon (Cong, Pandya, 2003). A tudást felméréseken, papír-alapú információs rendszereken, szemináriumokon, stb. keresztül hozták létre, osztották meg és terjesztették. Azonban, ezeket a tevékenységeket a nélkül folytatták le, hogy észrevették volna, hogy a tudás volt az, amit mindvégig menedzseltek. Így, a kísérletek inkább ad hoc jellegűek voltak, semmint szervezettek, azzal az eredménnyel, hogy nem sok haszonra tettek szert (Misra, Hariharan és Khaneja, 2003). Tudásmenedzsment a közigazgatásban: A kétségnek a tudásmenedzsment alkalmasságát illetően a közigazgatásban talán vannak gyökerei az állami és magánszervezetek közötti különbségekben. A OECD felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a kormányzati szervezeteknek különböző ösztönzői és különböző menedzsment erősségei és gyengeségei vannak a magánvállalatoktól a jobb tudásmenedzsmentig (OECD, 2003). A tudás a kormány elengedhetetlen erőforrása és a kormány teljesítménye jelentősen nyugszik ezen értékes erőforrás megszerzésén és 49 | O l d a l


használatán (Misra, Hariharan és Khaneja, 2003). Willem & Buelens rámutat arra, hogy ami tudással a legtöbb állami szektorú szervezet rendelkezik, az az alapvető terméke, ami tudást nyújt a nyilvánosságnak, az a fő tevékenysége, vagy főként tudásmunkásai vannak, vagyis, szakértők, akik kifejlesztik vagy biztosítják a tudást (Willem & Buelens, 2007). A közigazgatási intézmények valóban óriási mennyiségű információval dolgoznak, amelyet mindennap használnak, vagy létrehoznak és óriási mennyiségű tudás (tacit és explicit) is ágyazódik be a bürokráciába és a köztisztviselőkbe, így az igény a tudás hatékony kezelésére, fontos. Emellett, ha egyrészt, a versenyképesség és az ösztönzők nyomása a költségek

csökkentésére

hagyományosan

kevésbé

fontos

a

központi

állami

szervezetekben, bár növekszik idővel, akkor a másik oldalról, a központi állami szervezetek tevékenységei tudásintenzívebbek és a személyzet általában magasan képzett. Tekintve a kormányzati szervezetek méretét és változatosságát, már létezik egy kritikus tömegű tudás magán a kormányon belül is. Végül, míg a magánszektorban a tudás versenyelőny, az állami szektor egy olyan környezetben működik, melyben a szélesebb közérdek okaiból kifolyólag, az átláthatóság széles körben ösztönzött és a tudástömeg széles körben hozzáférhető (OECD, 2003). A tudásnak számos forrása van a kormányban, például: (a) miniszterek (b) törvényhozók (c) köztisztviselők (d) dokumentumok - fájlok, napirendek, eljárási nyilvántartások, jegyzőkönyvek, kormányzati rendeletek, megrendelések, értesítések (e) törvények, szabályok és rendeletek (f) levéltárak (g) fizikai rendszerekbe ágyazottak és (h) állampolgárok és nem állampolgárok (mondjuk turisták). 50 | O l d a l


Ezek a források nemcsak széles körben szóródnak szét, hanem nagy sokféleséget is mutatnak fel tartalmilag (Misra, 2007). A közigazgatásban is, a tudásmenedzsment koncepciója nem teljesen új. Íme néhány példa a meglévő intézményi környezete a közigazgatásban, mely segít bennünket megszerezni a folyamatot és hasznát venni a tudásnak: • A jogalkotási folyamat egy kiváló példa. A folyamat során a meglévő tudás párosul a politikai döntéshozatallal, mely új "szabályokat" eredményez a társadalom számára; • A végrehajtási folyamatok értékelései a tudás értékes forrásai, bár nem mindig általánosan elérhetőek; • Felügyeleti rendszerek, például abban az esetben, ha az orientált munka vagy társadalmi munka egy hatékony tudásmenedzsment eszköz az egységes szervezeten belül (Friis, 2002). A tudásmenedzsment a közszférában is több megnyilvánulással és analitikus szinttel rendelkezik, melyek olyan előnyökből erednek, amiket a tudásmenedzsment hoz magával. Az előnyök hatáskörétől függően, szűkítenünk, vagy szélesítenünk is kell az analitikus

perspektíván.

Számos

cikk

szakirodalmi

felülvizsgálatán

alapulva,

a

tudásmenedzsment elemzésének három szintjéről beszélhetünk a közszférában. Az elemzési egységek példái a 2. Táblázatban láthatók. (eredeti tanulmányban) 2. táblázat A tudásmenedzsment elemzési szintjei a közigazgatásban, példákkal. Elemzési szint. A definíció példája Példa a kutatás céljára. 1.

A tudásmenedzsment hatása (és eszközei) a közigazgatásra a társadalomban,

elégedettségére

A tudás eszközölése a nemzeti gazdaság termelékenységének és

versenyképességének elérése érdekében (Misra 2007). Társadalmi tőke, Versenyképesség 2.

A tudásmenedzsment hatása (és eszközei) a közigazgatásra, teljesítménye

egészében véve

A tudás eszközölése a belső folyamatok javítása, a szilárd 51 | O l d a l


kormányzati politikák és programok szabályba foglalása céljából, valamint a hatékony közszolgáltatási közvetítésért a fokozott termelékenység érdekében (Misra 2007). Ekormány, Közszolgáltatások,

meghatalmazó-meghatalmazott

probléma,

a

döntéshozatal

folyamata, bürokrácia. 3.

A szervezeti tudásmenedzsment hatása (és eszközei)

A szervezeti gyakorlatok

széleskörű összegyűjtése, melyek a a know-how létrehozásával, rögzítésével és terjesztésével kapcsolatosak, valamint a tudásmegosztás elősegítésével a szervezeten belül és a külvilágban (OECD, 2003).

Kommunikáció az intézményekben, bizonyos

információs rendszerek, tudásmunkások Ez a tanulmány a második szintre utal és különösen a tudásmenedzsment három dimenziójának kölcsönhatásával és tükröződésével foglalkozik (bővebben a következő fejezetben) a közigazgatás fejlődésének szabvány-dokumentumaiban Lettországban. 2.2. A Tudásmenedzsment három dimenziója A tudásmenedzsment formálja a kölcsönhatási mintát a technológiák, technikák és emberek között (Bhatt, 2001). Misra, Hariharan és Khaneja (2003) is azt állítja, hogy a tudásmenedzsment három területen alapszik, melyeket kezelni kell, nevezetesen embereken (értékek és viselkedés), folyamatokon (belső struktúrák) és a technológián (mint adottság), vagy a tudásmenedzsment három területén, ahogy Misra nevezi őket, összehasonlítva egy háromlábú székkel - ha az egyik láb törött, a szék leesik (Misra 2007). Az emberek a szervezetben, a folyamatok és a technológia mindenkor vagy adottságként, vagy akadályként fognak eljárni a hatékony tudásmenedzsment gyakorlatokban. Az akadályokat azonosítani kell és el kell távolítani. A meglévő adottságokat is erősíteni kell és továbbiakat kell létrehozni. Ez gyakran ott van, ahol a legnagyobb tudásmenedzsment kihívások hevernek (Cong, Pandya, 2003). Különleges szerepet

szenteltek

a

tudásmenedzsmentről

szóló

vitákban

az

információs

technológiának (IT). 52 | O l d a l


Több oka is van ennek. Először is, az új fejlesztések a számítástechnikai és információs technológiában

lehetővé

tették

az

információk

megőrzését

és

átadását

a

szervezetekben, nagyobb arányban, mint az egykor lehetséges volt (Argote, McEvily, Reagan, 2003b). Ez elvezet minket a tudásmenedzsment és az e-kormányzati kezdeményezések közötti kapcsolatokhoz. Ahogy Misra, Hariharan és Khaneja (2003) megfogalmazza - a korszak nagyon "tudatos polgára" nemcsak az elszámoltathatóságot és átláthatóságot követeli meg a jog alapján, hanem elkezdi megkérdőjelezni a kormány lefektetett normáinak alapjait is. Másodszor, az egyre növekvő nyomás azon, hogy hozzáadott értéket fejlesszen ki a hatalmas beruházásokból a közigazgatási IT infrastruktúrában és növelje a tapasztalatokat olyan fejlett érvényesülési képességekkel, melyek a technikai infrastruktúrát (főleg a hálózati technológiákat) elérhetővé teszik a tudásmegosztásban a szervezeteknek (Friis, 2002), a döntéseket pedig vonzóbbá teszik nemcsak a tudósok, hanem a szakemberek számára is. De harmadszor, a viták nagy részét az „érvényesülési képességek hatalmának leleplezésére" szentelik. Bhatt azzal érvel, hogy a tudásmenedzsment definiálása egyedül a technológiai vagy társadalmi rendszereken keresztül, elfogultságot kelt egy szempont túlhangsúlyozásában, a többi rovására

(Bhatt,

2001).

Valóban,

az

IT

szerepének

túlhangsúlyozását

a

tudásmenedzsmentben jó okkal bírálták. Például Haynes arra a következtetésre jut, hogy a tudásmenedzsment sok gyakorlatának útvonalát olyan láncszemek szabják meg, melyek a klasszikus üzleti folyamatokhoz kötődnek és az információs technológia használatához a munkafolyamatok ellenőrzése terén. A klasszikus és technológiai megközelítés a tudásmenedzsmentben úgy határozza meg, mint központosítást a tudástárban, egy általában IT-alapú terméket, ahol a tudás ellenőrizhető és újra elosztható azoknak, akiknek szükségük van rá. Ő arra a következtetésre jut, hogy mítoszt hoztak létre arról, hogy az ilyen rendszereknek IT-alapúak kell lenniük (Haynes, 2005). Ez főleg azért van így, mert a technológia, bár hatékony eszköz a tudásmenedzsmentben, nem garantálja a tényleges eredményeket a fejlett adminisztratív tevékenységek és szolgáltatások tekintetében. Friis azt állítja, hogy az információt ritkán kombinálják mintákba ágazatokon vagy képviseleteken keresztül és ezeket a mintákat alig elemzik a szisztematikus tudás megszerzése céljából. Az elektronikus rendszerek, mindent 53 | O l d a l


összevéve elektronikus másolatai voltak a meglévő intézményi mintáknak és kapcsolatoknak, így nem csoda, hogy kevés drámai intézményi változás történt az ekormányzat végrehajtásának folyamatában. (Friis, 2002). 3. Módszer: A

politikatervezési

rendszer

Lettországban

meghatározza

a

politikatervezési

dokumentumok szervezetét, így mindannyian meglehetősen hasonló szerkezettel és előre meghatározott szakaszokkal rendelkeznek. A helyzet és a kívánt eredmények leírásai között, a politikatervezési dokumentumoknak világos cselekvési irányokat és feladatokat kell kijelentenie, hogy elérje a célokat. Ezek a feladatok az elemzés egységét képezik ebben a tanulmányban. A kutatás kizárja a deklaratív meghatározásokat; ehelyett csak olyan feladatokra összpontosít, melyekre (általában a dokumentum végső részei között) a következők jellemzők: •

Határidő;

•

Felelős/bevont intézmény.

Ezek azok a feladatok, melyeket később szerepelnek az intézmények stratégiáiban és cselekvési terveiben, a feladatok, melyek végrehajtása az állami kancellária ellenőrzése alatt áll, feladatok, melyek végrehajtásáról az intézmények beszámolnak. Az efajta korlátozás hiányossága természetesen annak lehetősége, hogy figyelmen kívül hagynak néhány,

azokban

politikatervezési

a

dokumentumokban

dokumentumok

maguk

bemutatott a

értékes

gondolatot.

A

tudásmenedzsment

eredményei

és

kielemezhetők abból a célból, hogy a tudásmenedzsment eredményeit kiértékeljék. Mindazonáltal,

ez

a

tanulmány

csak

a

tervezett

politikák

átfogó

képének

feltérképezésére koncentrál. Mint azt korábban említettük, a tudás különböző formákban a közigazgatás alapvető terméke, ezért minden feladatra a tudásmenedzsment fázisok részeként hivatkozhatunk, például, hogy vajon az a célja, hogy jogi törvényeket és előírásokat dolgozzon ki (például a tudás létrehozását), utasításokat alakítson ki a rendeletek végrehajtására vagy képzést nyújtson (például a tudás megosztásáról) vagy 54 | O l d a l


javítsa, módosítsa vagy megvalósítsa a meglévő szabályozásokat (például a tudás alkalmazását). A választott politikák mind középtávú dokumentumok, melyeket a felelős minisztériumok dolgoztak ki más képviseletek részvételével, a jogi megfogalmazás rendszerének megfelelően. Az E-kormányzati Fejlesztési Programot 2005-2009 az Elektronikus Kormányzati Ügyek Különleges Megbízásainak Minisztere Titkársága fejlesztette ki, amit most már felszámoltak 2009-ben; funkcióit már megelőzte a Regionális Fejlesztési és Önkormányzati Minisztérium. A maradék két dokumentumot az állam kancellária dolgozta ki. A tanulmány a következő három dokumentumot fogja elemezni: 1.) E-kormányzati Fejlesztési Program 2005-2009 A programot még nem hajtották végre és beszüntette a működést. Új programot még nem dolgoztak ki és ez egy olyan dokumentum, mely feltárja az e-kormányzati politikát, ezért fel fogják használni az elemzéshez. Lettország e-kormányzati programjának átfogó célja

az

információs

technológia

kidolgozása

és

a közigazgatási

folyamatok

optimalizálása, így: • Az állami kormányzati szolgáltatások minőségének és hozzáférhetőségének javítása és az adminisztratív és pénzügyi teher csökkentése a polgárok és vállalatok számára; •

Egy

hatékonyabb

és

olcsóbb

kormányzat

kifejlesztése

-

a

közigazgatás

hatékonyságának javítása és a költségek csökkentése; • Egy nyitottabb és demokratikusabb kormány kialakítása - a társadalom részvételének növelése az állami közigazgatás munkájában (Európai Bizottság, 2007-2009). A fent említett kritériumok szerint, összesen 49 feladat volt, amit tartalmazott ez az elemzés. 2) A közigazgatási politika fejlesztési irányelvei 2008-2013 A politika célja igazságos, hatékony és minőségi közigazgatás, mely biztosítja, hogy a közszolgáltatások megfelelnek a társadalom igényeinek. A politika alcéljai: 55 | O l d a l


• Jövő-orientált stratégiai politikai tervezés, egyensúlyban a rendelkezésre álló erőforrások szerint; • Hozzáférhető, magas színvonalú közszolgáltatások, melyek megfelelnek a társadalom és a vállalatok igényeinek; • Alkalmazkodás a törvényhez a közigazgatási munkában, az emberi jogok garanciái és a jogok tényleges tisztelete; • Professzionális, hozzáértő, motivált közszolgálat; • Mód biztosítása a civil társadalomnak a részvételre, ezáltal nyomatékos, hasznos és megszilárdított döntéshozatal. A fent említett kritériumok szerint, összesen 65 feladat volt, amit tartalmazott ez az elemzés. 3) Akcióterv a közigazgatás és a közszolgálat optimalizálására A végleges megtárgyalni kívánt dokumentum az Akcióterv a közigazgatás és a közszolgálat optimalizálására. 2009-ben dolgozták ki a gazdasági válság eredményeként és ezért a közigazgatási reformok keretét jelzi a közigazgatásban a pénzügyi viszontagságok idején. A politika fő célja kicsi, szakmai és társadalom-központú közigazgatás, mely a közhaszon érdekében működik. A dokumentumokat szándékosan választották - megfelelnek a tudásmenedzsment három dimenziójának. A fent említett kritériumok szerint, 141 feladat volt összesen, amit tartalmazott ez az elemzés, de a kategorizálásukat követően (beleértve a csoportosításukat), a további elemzéshez 110-et használtak fel (lásd 3. táblázat a magyarázatokért). Mégis, a logika ezen dokumentumok elemzése mögött, a tudásmenedzsment három dimenzióján, valamint három fázisán alapszik, így integratív tudásmenedzsment keretrendszert alkot, mely a tudás különböző tevékenységeit és irányait fedi le (lásd az ábrát). A tudáslétrehozás újszerű és hasznos ötletek és megoldások kidolgozásának képességére utal (Bhatt, 2001). E cikk okán úgy jellemezhető, hogy olyan új jogi aktusokat dolgoz ki, 56 | O l d a l


melyek új eljárásokat találnak fel, olyan koncepciókat formál meg, melyek új problémákat és megoldásokat vetnek fel, kutatási projekteket szervez meg, új szolgáltatásokat, eljárásokat alakít ki, stb. A tudásmegosztás (vagy diffúzió (Birkinshaw, Sheenan, 2002) arra a folyamatra vonatkozik, melyen keresztül egy egységet befolyásol egy másik tapasztalata (Willem & Buelens, 2007). Az elemzés során ezt oktatási tevékenységek jellemezték a közigazgatáson belül, módszertani anyagok kidolgozása, stb. A tudásalkalmazás ennek felhasználását jelenti (Bhatt, 2001). Olyan tevékenységeket soroltak ide, mint például instrukciók kifejlesztése, eljárások, politikák végrehajtása, jogi aktusok módosítása az elemzés alapján, stb. 4. Eredmények A szabályzati dokumentumokban tervezett feladatokat három tudásmenedzsment dimenzió és tudásmenedzsment fázis szerint osztályoztuk mindegyikük esetén. Az eredmények számszerűek és lehetővé teszik, hogy csak a tervezett tevékenységek arányáról és elosztásáról alkossunk véleményt és ne a végrehajtásukról, vagy ezen feladatok

alapjáról,

hasznosságáról,

eredményességéről

és

költségeiről.

Az

eredményeket a 3. táblázat foglalja össze: 3. Táblázat Az eredmények összefoglalója (eredeti tanulmányban megtalálható) Különböző megközelítések léteznek a tudásmenedzsment fázisaira, de viszont azt tartják, hogy egyes intézkedések sorozata és így a közigazgatási intézmények feladatainak ki kellene terjedniük mindhárom fázisra az előző részekben javasolt keret szerint. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy az eloszlás közöttük nem annyira egyenlő - mindhárom dokumentumban együttesen megközelítőleg kétszer annyi tudásalkotó tevékenység van, mint tudásmegosztó vagy alkalmazó (lásd 2. ábra). Többségük a folyamat dimenzióba esik.

57 | O l d a l


Már csak két feladat van, ami a tudás alkalmazására vonatkozik az emberek dimenziójában és öt a technológiai dimenzióban. Hasonló tendencia figyelhető meg a tudás létrehozásával kapcsolatos feladatok esetében. A tudásmegosztással kapcsolatos feladatok elosztása meglehetősen egyenlő arányban történik meg a dimenziók között. Mindkét további diagram a feladatok eloszlását mutatja a három tudásmenedzsment fázison és három dimenzión belül. 3. ábra A feladatok elosztása a tudásmenedzsment fázisok között (eredeti tanulmányban) A kép (3. ábra) azt mutatja, hogy mind a három ebben az írásban vizsgált dokumentum sokkal inkább a tudásalkotás felé orientált, mint a tudás megosztása, vagy alkalmazása felé. Amely Sotirakou és Zeppou (2004) szerint a tudás kockázattal jár annak terén, hogy passzív tulajdonsággá váljon menedzselés nélkül. A feladatok megosztásának összehasonlítása a tudásmenedzsment dimenziói között magasabb koncentrációt mutat folyamatokban, mint a technológia, vagy az emberek terén (4. ábra). Az egyik oldalról ez nem meglepő, hiszen a közigazgatás elsősorban az állami szféra procedurális tevékenységeivel foglalkozik, de az emberek azok, akik ténylegesen végrehajtják az eljárásokat és a technológia hatékony eszköze lehet annak, hogy növelje ezen eljárások hatékonyságát. 4.

ábra A feladatok elosztása a tudásmenedzsment dimenziók között

Itt a trendek különböznek a dokumentumok között. Az "e-kormányzati Fejlesztési Program" több technológia-orientált feladattal rendelkezik, de ez megfelel a szabályzat céljának -, hogy információs technológiát valósítson meg és optimalizálja a közigazgatási folyamatokat. Ugyanakkor az is lényeges, hogy a köztisztviselők és a társadalom számára biztosítsa a szükséges képzést és tájékoztatást. Ismerve a "A közigazgatás és a közszolgálat optimalizálására készült cselekvési terv" kontextusát, azt várhatnánk, hogy több technológia-orientált feladatot lássunk, mivel az a célja, hogy optimalizálja a közigazgatást. De valószínűleg a döntéshozók gyorsabb 58 | O l d a l


megoldásokat keresnek, mivel a változások az emberek vagy a technológia dimenziójában, több időt és erőforrást követelhetnek meg, amik nem elérhetők a gazdasági nehézségek alatt. 5. Megvitatás A cikk betekintést nyújt a tudásmenedzsment kérdéseibe a közszférában, különös tekintettel az IT használatra és az e-kormányzati politikára. Azzal, hogy összehasonlítja a feladatokat a közigazgatás, e-kormányzat és közigazgatás szakpolitikai tervezési dokumentumaiban, a szerző több következtetést von le. Először is, a tervezett feladatok célja a politikai tervezési dokumentumokban a közigazgatás, a közszolgálat és az e-kormányzat területén elsősorban a tudásalkotás a folyamat dimenzióban - új szabályozás megteremtése, koncepciós tanulmányok írása, eljárások létrehozása, stb. Azzal érvelhetünk, hogy benne van a politikai tervezési dokumentumok természetében az, hogy foglalkozzon a tudás folyamataival és megteremtésévek, így az egyéb végrehajtási szakaszokat a megvalósítás és az értékelés szakaszaira hagyva. De mivel a politikai folyamatra általában ciklusként tekintenek, a politikai tervezés ábrázolja az előző ciklus eredményeit is és ezért tartalmaznia kell az olyan feladatokat is, melyek célja a tudás alkalmazása és megosztása. Másodszor, különös figyelmet kell fordítani felé a tudás megosztására, amely Birkinshaw és Sheehan (2002) szerint biztosítja a tudás hitelesítését. Megfelelő megosztás nélkül nincs visszacsatolás. De a visszajelzést elengedhetetlen a meglévő tudás fejlesztése szempontjából csakúgy, mint ahogy elengedhetetlen a tudásalkotás folyamatában is. Megint csak, az is igaz, hogy a különleges kérdések a tudás megosztásával kapcsolatban még fontosabbak szervezeti szinten (Willem & Buelens, 2007), mindazonáltal, ha a politikai szint elhanyagolja a tudásmegosztást, akkor sok felelősség marad az egyes szervezeteken. A következő fontos kérdés a technológia területe és az e-kormányzati politika. Friis rámutat az információs rendszerek hatékonyságának problémájára. Azt mondja, hogy 59 | O l d a l


olyan e-kormányzati információs rendszereket építettünk, melyek az analóg rendszerek elektronikus "klónjai" és ebben a folyamatban intézményesítettük az információs fókuszt a tudás fókusz nevében (Friis, 2002). Ez veszélyt jelent a hatékony közigazgatásra és részben látható is e cikk empirikus eredményeiben. Az e-Kormányzati Fejlesztési Program a tudásmenedzsment szempontjából leginkább a tudás létrehozására összpontosít a technológiai dimenzióban, nem a megosztására és alkalmazására az emberek vagy a folyamatok dimenzióján belül. A technológiák megteremetésére koncentrálás a folyamatok átfogó elemzése nélkül olyan elektronikus "klónokhoz" vezet, amik nem biztosítják a technológiákkal általában együtt járó összes előnyt. A tudásmenedzsment elvek és elképzelések feltalálása segítene abban, hogy sikeresek legyenek az ekormányzati stratégiák. Meg kell említeni, hogy mindezek a következtetések nem tekinthetők a politika vagy a közigazgatás problémáinak, hanem ezeket a következtetéseket olyan kockázatoknak lehet tekinteni, melyek veszélyeztethetik (vagy nem) a kívánt eredményeket. Ezért Halim Ali arra a következtetésre jut, hogy a közigazgatásnak is át kell alakulnia és javítania kell a saját belső működésén, összhangban a tudáskorszak attribútumainak módosulásával (Halim Ali, 2001). Azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a tanulmányok nem egyszerre kerültek kidolgozásra. Az e-Kormányzati Fejlesztési Program 2005-2009 már 2005-ben elfogadásra került, nemcsak a gazdasági válság előtt, hanem mielőtt a gyorsan emelkedő gazdasági fejlődés elindult. Ezzel ellenkezőleg, a közigazgatás és a közszolgálat optimalizálásának Cselekvési terve része a válság megszüntető tevékenységeknek. Ezért közvetetten megfigyelhető, hogy a tudásmenedzsment perspektívából a dimenziók és folyamatok szerint ezek a politikák nem különböznek, bár a gazdasági környezet jelentősen eltér. A legfontosabb megállapításokat Haynes egy idézetében lehetne összefoglalni, aki azt mondta, hogy a válasz a tudásmenedzsmentre a közszférában nem a menedzsment technológia egy egységes megközelítésében rejlik, hanem a partnerségben a vezetők,

60 | O l d a l


szakemberek és a szolgáltatást igénybe vevők között, ami a tudásmegosztásra, valamint annak használatára és létrehozására épül (Haynes, 2005). Így a válasz az eredeti kérdésre -, hogy a politikai tervezési dokumentumok a közigazgatás, a közszolgálat és az e-kormányzat fejlesztése terén milyen mértékben felelnek meg a tudásmenedzsment keretrendszernek - nem egyértelmű. A politikai tervezési dokumentumok hajlamosak a folyamat dimenzióra és a tudásalkotásra fókuszálni és nincs egyensúly közöttük. De ez az írás csak ezen dokumentumok "természetét” veszi figyelembe, nem azok következményeit. Végül, az itt alkalmazott kutatási módszer korlátozásai egyértelműen azt mutatják, hogy szükség

van

az

analitikai

eszközökre,

módszerekre

és

szemléletekre

a

tudásmenedzsment kiértékeléséhez a közigazgatás szintjén. Számos megközelítés létezik a szervezeti tudásmenedzsment értékelésére (lásd például OECD, 2002), valamint a tudásmenedzsment hatására a társadalom szintjén, az innovációk terén, stb. (lásd például: World Bank Knowledge for Development Program), de nincsenek olyan eszközök, melyek segítenének a politikai tervezőknek és a döntéshozóknak abban, hogy kiértékeljék a helyzetet a tudásmenedzsment szempontjából. Az egyéb dokumentumok feltérképezése hasonló módon, beleértve a tartalom mélyebb elemzését és a politikák végrehajtását, a következő lépésként szolgálhat az ilyen analitikus megközelítés kidolgozására. REFERENCIÁK 1.

Action plan for the optimization of the public administration and the civil service,

Approved by the Cabinet of Ministers of Latvia on 22.07.2009., (No. 483) 2.

Alavi M., Leidner D.E. (2001) Review: knowledge management and knowledge

management systems: conceptual foundations and research issues, MIS Quarterly 25 (1), pp. 107–136

61 | O l d a l


3.

Argote L., McEvily B., Reagans R. (2003a) Introduction to the Special Issue on

Managing Knowledge in Organizations: Creating, Retaining, and Transferring Knowledge, Management Science, Vol.49, No.4, pp. v-viii 4.

Argote L., McEvily B., Reagans R. (2003b) Managing Knowledge in Organizations:

An Integrative Framework and Review of Emerging Themes, Management Science, Vol.49, No.4, pp.571-582 5.

Becerra-Fernandes

I.,

Sabherwal

R.

(2001)

Organizational

Knowledge

Management: A Contingency Perspective, Journal of Management Information Systems, Vol. 18, No.1. pp. 23-55 6.

Bhatt D.G. (2001) Knowledge management in organizations: examining the

interaction between technologies, techniques, and people”, Journal of Knowledge Management, Vol.5 , No. 1, pp. 68-75 7.

Birkinshaw J., Nobel R., Ridderstrale J. (2002) Knowledge as a Contingency

Variable:Do the Characteristics of Knowledge Predict Organization Structure?, Organization Science, Vol.13, No. 3, pp. 274-289 8.

Birkinshaw J., Sheehan T. (2002) Managing the knowledge life cycle, MIT Sloan

Management Review, Fall 2002 9.

Claver-Cortes E., Saez P. Z, Ortega E.P. (2007) Organizational structure features

supporting knowledge management processes, Journal of Knowledge Management, Vol. 11, No. 4, pp. 45-57 10.

Cong X., Pandya K.V. (2003) Issues of knowledge management in the public sector,

Electronic

Journal

of

Knowledge

Management,

Paper

3,

Issue

2,

http://www.ejkm.com/volume-1/volume1-issue-2/issue2-art3.htm (assessed February 20, 2010) 11.

e-Government Development Programme 2005-2009, Approved by the Cabinet of

Ministers of Latvia on 29.09.2005, No.623 62 | O l d a l


12.

European Commission (2007-2009) eGovernment Factsheet - Latvia – Strategy,

http://www.epractice.eu/en/document/288288 (February, 21, 2010) 13.

Friis C.S, (2002) Knowledge in Public Administration. Paper presented at 3rd

International Workshop on "Knowledge Management in e-Government" 23 – 24 May 2002, Copenhagen, Denmark 14.

Halim Ali T.S (2001) Serving in the knowledge age: realigning the public service for

knowledge advantage, International Review of Administrative Sciences, Vol, 67, pp-273285 15.

Haynes P., New development: the demystification of knowledge management for

public services, Public money&management, April 2005, pp. 131-135 16.

Lang J.C. (2001) Managerial concerns in knowledge management, Journal of

Knowledge Management, Vol, 5, No. 1, pp. 43-57 17.

Misra D.C, (2007) Ten Guiding Principles for Knowledge Management in E-

government in Developing Countries. Paper presented at the first International Conference on Knowledge Management for Productivity and Competitiveness, January 11-12,

2007,

New

Delhi,

http://unpan1.un.org/intradoc/groups/public/documents/UNPAN/UNPAN025338.pdf (accessed March 15, 2010) 18.

Misra D.C., Hariharan R., Khaneja M. (2003) E-Knowledge management framework

for government organizations, Information systems management, Spring 2003, pp. 38-48 19.

OECD

(2002)

Survey

on

knowledge

management

practices

for

ministries/departments/agencies of central government in OECD member countries, PUMA/HRM(2002)1 20.

Public

administration

policy

development

guidelines

2008-2013.

Better

governance: the quality and effectiveness of administration, Approved by the Cabinet of Ministers of Latvia on 3.06.2008., No.305 63 | O l d a l


21.

Rubenstein-Montano B., Liebowitz J., Buchwalter J., McCaw D., et.al. (2001) A

systems thinking framework for knowledge management, Decision Support Systems, 31(2001), pp. 5-16 22.

Sotirakou T., Zeppou M. (2004) The “MATE” model: a strategic knowledge

management technique on the chessboard of public-sector modernization, Management Decision, Vol. 42 No. 1, pp. 69-88 23.

Wiig, K. M. (2002) Knowledge management in public administration, Journal of

Knowledge Management, Vol. 6, Nr. 3, pp.224-239 24.

Willem A., Buelens M. (2007) Knowledge Sharing in Public Sector Organizations:

The Effect of Organizational Characteristics on Interdepartmental Knowledge Sharing, Journal of public Administration Research and Theory, Vol. 17 Issue 4, pp 581-606 25.

World

Bank

(2010)

Knowledge

management.

K4D

Program

Initiative,

http://web.worldbank.org/WBSITE/EXTERNAL/WBI/WBIPROGRAMS/KFDLP/0,,contentMD K:20934415~menuPK:2882148~pagePK:64156158~piPK:64152884~theSitePK:461198,00.ht ml (March, 30, 2010) 26.

Zack M., McKeen J., Singh S. (2009) Knowledge management and organizational

performance: an exploratory analysis, Journal of Knowledge Management, Vol. 13, No. 6, pp. 392-409

64 | O l d a l


TUDÁSMENEDZSMENT – FELMERÜLŐ PERSPEKTÍVÁK CÍM ANGOLUL: Knowledge Management—Emerging Perspectives SZERZŐ: Gene Bellinger LINK: http://www.systems-thinking.org/kmgmt/kmgmt.htm DÁTUM: 2004 Igen, a tudásmenedzsment a mai legaktuálisabb téma. A kérdés az: mi ez a tevékenység, amit tudásmenedzsmentnek hívnak és miért olyan fontos mindannyiunk számára? A következő írások, cikkek és linkeket néhány kialakulóban lévő perspektívát nyújtanak válaszként ezekre a kérdésekre. Ahogy tovább olvasunk, képesek leszünk majd megállapítani, hogy az egésznek van-e valami értelme vagy sem. Egy kontextus kidolgozása Mint a víz, az adatok ezen dagálya úgy tekinthető, mint egy bőséges, alapvető és szükséges erőforrás. Elegendő előkészítéssel, képesnek kell lennünk arra, hogy megcsapoljuk ezt a tartályt - és meglovagoljuk ezt a hullámot – új módszereket felhasználva arra, hogy a nyers adatokat hasznos információvá véssük. Ez az információ viszont, ezután válik azzá a tudássá, mely a bölcsességhez vezet. Les Alberthal. Mielőtt megpróbálunk a tudásmenedzsment kérdésével foglalkozni, valószínűleg helyénvaló kidolgozni bizonyos szempontokat ezzel a tudásnak hívott cuccal kapcsolatban, ami egy menedzsmentkezelési vágynak tűnik, tényleg. Vegyük figyelembe ezt a Neil Fleming által tett megfigyelést, mint az alábbi diagramra vonatkozó gondolat alapját. •

Az adatgyűjtés nem információ

•

Az információgyűjtés nem tudás

•

A tudásgyűjtés nem bölcsesség

65 | O l d a l


•

A bölcsességgyűjtés nem igazság.

Az elképzelés az, hogy az információ, a tudás és a bölcsesség több, mint egyszerű gyűjtések. Inkább az egész többet testesít meg, mint a részei összessége és saját szinergiával rendelkezik. Az adattal kezdjük, ami csak egy értelmetlen pont térben és időben, hivatkozás nélkül akár térben, akár időben. Olyan ez, mint egy esemény a kontextusból, egy betű a kontextusból, egy szó a kontextusból. A kulcsfogalom itt az, hogy "a kontextusból." És mivel ez a kontextuson kívül van, nincs értelmes kapcsolatban semmi mással. Amikor összeakadunk egy adatrésszel, ha egyáltalán fel is kelti a figyelmünket, az első, amit teszünk általában az, hogy megpróbáljuk megtalálni a módját annak, hogy jelentést tulajdonítsunk neki. Ezt úgy tesszük meg, hogy más dolgokhoz társítjuk. Ha látom az 5-ös számot, azonnal kardinális számokhoz társítom és olyanhoz kapcsolom, ami nagyobb, mint 4 és kevesebb mint 6, akár maga után vonja ezt a konkrét eset, akár nem. Ha látok egy egyedülálló szót, például az "időt", megvan a hajlandóság arra, hogy azonnal egyesülést formáljon azon korábbi kontextusokkal, melyekben az "idő" szót értelmesnek találtam. Ez lehet az, hogy „időben", "az idejében tett intézkedés nagy időmegtakarítás", "az idő nem áll meg", stb. A következtetés itt az, hogy ha nincs összefüggés, kevés jelentése van vagy nincs egyáltalán. Így tehát összefüggést teremtünk, de gyakrabban, mint nem, ez az összefüggés némileg hasonlít a feltevéshez, miközben jelentést gyárt. Az, hogy az adatgyűjtés nem információ, ahogy Neil jelezte, azt jelenti, hogy az adatgyűjtés, melynél nincs összefüggés az adat darabjai között, nem információ. Az adatok darabjai képviselhetnek információt, mégis, hogy ez információ vagy sem, annak a tudásától függ, aki az adatokat értelmezi Azt is mondanám, hogy a tolmács tudásától függ, de valószínűleg megelőzöm magam, mivel még nem definiáltam a tudás. Amit mondani fogok ezen a ponton az az, hogy az adatgyűjtéssel kapcsolatos értelmezésem mértéke azoktól az asszociációktól függ, melyeket képes vagyok felismerni a gyűjteményen belül. És azok a társítások, melyeket képes vagyok felismerni azoktól mindazon asszociációkon múlnak, melyeket valaha is sikerült megvalósítanom a múltban. 66 | O l d a l


Az információ igen egyszerűen a kapcsolatok értelmezése az adatok részei között, vagy az adatrészek és egyéb információk között. Bár a tájékoztatás együtt jár az adatok közötti kapcsolatok megértésével, általában nem nyújt alapot arra, hogy az adat miért az, ami, sem jelzést arra vonatkozólag, hogy az adatok hogyan valószínű, hogy változnak idővel. Az információ tendenciája az, hogy viszonylag statikus időben és lineáris jellegű. Az információ kapcsolat az adatok között és egészen egyszerűen az, ami, nagymértékben függ a jelentésbeli kontextusától és kevés hatása van a jövőre. A kapcsolaton túl van egy minta [bat88], ahol a minta több, mint egyszerűen a kapcsolatok kapcsolata. A minta megtestesíti mind a kapcsolatok következetességét, mind a teljességet, mely bizonyos mértékben megteremti a maga kontextusát. A minta egyben archetípusként szolgál mind magába foglalt ismételhetőséggel és kiszámíthatósággal. Amikor mintaszerű kapcsolat áll fenn az adatok és információk között, a mintának megvan a lehetősége arra, hogy képviselje a tudást. Csak akkor válik tudássá azonban, ha az ember képes felfogni és értelmezni a mintákat és azok következményeit. A tudást képviselő mintáknak van tendenciája arra, hogy sokkal ön-kontextualizálóbb legyen. Azaz, a minta hajlamos nagymértékben megteremteni a saját összefüggését, ahelyett, hogy ugyanolyan mértékben lenne kontextus-függő, mint az információ. A tudást képviselő minta, amikor a minta értelmezésre került, magas szintű megbízhatóságot és kiszámíthatóságot nyújt afelől, hogy a minta idővel hogyan alakul, mivel a minták ritkán statikusak. A tudást képviselő mintákban van egy teljesség, amit az információ egyszerűen nem tartalmaz. Bölcsesség akkor keletkezik, ha az ember megérti azon alapelveket, melyek azért felelősek, hogy a tudást képviselő minták azok, amik. És a bölcsesség, még sokkal inkább, mint a tudás, hajlamos megteremteni a saját kontextusát. Én előnyben részesítem azt, ha ezekre az alapelvekre örök igazságokként hivatkoznak, mégis úgy találom, hogy az emberek hajlamosak kissé kényelmetlenül érezni magukat ezzel az elnevezéssel. Ezek az alapvető elvek univerzálisak és teljesen kontextus-függetlenek. Természetesen, ez utóbbi állítás egyfajta felesleges szójáték, mivel ha az elv kontextusfüggő volt, akkor ez nem lehet univerzálisan igaz, nem? Tehát összefoglalva, a következő asszociációkat lehet ésszerűen társítani: 67 | O l d a l


• Az információ vonatkozik a leírásra, definícióra, vagy perspektívára (mit, ki, mikor, hol). • A tudás magába foglalja a stratégiát, gyakorlatot, eljárás, módszert vagy megközelítést (hogyan). • A bölcsesség megtestesíti az elvet, felismerést, erkölcsöt, vagy archetípust (miért). Most, hogy már vannak kategóriáik, amiket megszerezhetek, talán tudok rájönni, hogy mit lehet menedzselni. Egy példa: Ez a példa banki megtakarítási számlát használ, hogy kimutassa a tőkéhez, kamatlábhoz és kamathoz kapcsolódó adatokat, információkat, tudást és bölcsességet. Adat: A számok 100 vagy 5%, az összefüggés teljes ismerete nélkül, csak adatrészek. A kamat, tőke és kamatláb, a körülmények ismerete nélkül, nem sokkal több, mint adat, mivel mindegyiknek több jelentése van, melyek kontextusfüggők. Információ: ha nyitok egy banki megtakarítási számlát az összefüggés alapjául, akkor a kamat, tőke és kamatláb értelmessé válik abban az összefüggésben sajátos értelmezésekkel együtt. • A tőke a pénzösszeg, $ 100, a megtakarítási számlán. • A kamatláb, 5%, az a tényező, melyet a bank a tőkekamat kiszámítására használ. Tudás: Ha beteszek 100 $-t a megtakarítási számlámra és a bank 5% kamatot fizet évente, akkor az év végén a bank kiszámítja az 5 $ kamatot és hozzáadja a tőkémhez és 105 $-om lesz a bankban. Ez a minta reprezentálja a tudást, amely, ha jól értelmezem, lehetővé teszi számomra, hogy megértsem, hogy a minta hogyan alakul ki idővel, valamint az eredményeket, amiket produkál. A minta értelmezésében, tudok és amit tudok, az a tudás. Ha több pénzt helyezek el a számlámra, több kamatot fogok keresni, míg ha pénzt veszek le a számlámról, én ... (??? Nincs folytatás) 68 | O l d a l


Bölcsesség: Ebből bölcsességet kinyerni egy kicsit trükkös és valójában a rendszerek elveiben van az alapja. Az elv az, hogy bármilyen intézkedés, mely olyan eredményt produkál, ami ugyanolyan cselekvésből többre bátorít, egy jellemvonás kialakulását idézi elő, amit növekedésnek hívunk. És, semmi sem nő örökké, előbb vagy utóbb a növekedés korlátokba fut. Ha valaki végigtanulmányozná az összes komponensét ennek a mintának, mely a tudást képviseli, soha nem fedezné fel a növekedés felbukkanó tulajdonságát. Csak ha a minta csatlakozik, kölcsönhatásba lép és kialakul az idő során, mutatja ki az elv a növekedés jellemvonását. Megjegyzés: Ha ezen diagram mechanikája ismeretlen, megtalálhatjuk az alapját a Systems Thinking Introduction részben [bel96]. Na már most, ha ez a tudás érvényes, akkor miért nem válik mindenki egyszerűen gazdaggá azzal, hogy pénzt helyez el egy megtakarítási számlán és hagyja, hogy kamatozzon. A válasznak köze van ahhoz a tényhez, hogy fent leírt minta csak kis része egy bonyolultabb mintának, ami az idő múlásával érvénybe lép. Az emberek nem gazdagodnak meg, mert először is vagy nem tesznek pénzt megtakarítási számlára, vagy ha mégis, idővel találnak dolgokat, melyekre szükségük van, vagy többet szeretnének, mint gazdaggá válni, így pénzt vesznek ki. A készpénzfelvétel feléli a tőkét és ezt követően a kamatot is, amit a tőkén keresnek. Belemenni ebbe mélyebben inkább rendszerszerű gondolkodási gyakorlat, mint amit helyénvaló lenne folytatni itt. A folytonosság: Ne feledjük, hogy a szekvencia adatok -> információ -> tudás -> bölcsesség egy létrejövő folytonosságot képvisel. Vagyis, bár az adat diszkrét entitás, az információhoz tudássá és végül bölcsességgé fejlődése nem fordul elő a fejlődés diszkrét stádiumaiban. Aki a folytonosság mentén halad, annak értelmezése fejlődik. Minden relatív és van, aki részlegesen értelmezi az információkat képviselő kapcsolatokat, a tudást képviselő mintákat és a bölcsesség alapjait képező elveket, amik a tudás alapjai. Azaz a részleges megértés stádiumában.

69 | O l d a l


A fogalom kiterjesztése: Úgy tanulunk, hogy az új információt összekapcsoljuk azokkal a mintákkal, amiket már értünk. Ennek során, kiterjesztjük a mintákat. Szóval, abban az erőfeszítésemben, hogy értelmet adjak ennek a folytonosságnak, olyat valamit kerestem, amihez hozzá csatlakoztatható, azt, aminek már volt értelme. És hozzákapcsoltam Csíkszentmihályi értelmezéséhez a komplexitásról. Csíkszentmihályi [csi94] a komplexitás definícióját nyújtja, mely azon alapszik, hogy valamit milyen mértékben differenciálnak és integrálnak egyidejűleg. A lényeg szerinte az, hogy a komplexitás egy folyosó hosszában alakul ki és néhány nagyon érdekes példával szolgál arra, hogy a komplexitás miért fejlődik ki. Az alábbi ábra azt jelzi, hogy ami még erősebben differenciált és integrált, az bonyolultabb is. Míg a magasszintű differenciálás integráció nélkül a komplikált dolgokat segíti elő, az, ami nagymértékben integrált, megkülönböztetés nélkül, hétköznapi dolgokat produkál. És, elég nyilvánvalónak kellene lennie a személyes tapasztalatokból, hogy hajlamosak vagyunk elkerülni a bonyolult dolgokat és érdektelennek lenni a hétköznapiakban. A komplexitás, ami ezen két alternatíva között létezik az az út, amit általában a legvonzóbbnak találunk. 2005. április 27-én Robert Lamb elmondta, hogy Csíkszentmihályi elnevezései érthetőbbek lehetnének, ha a "Differenciálást" a "Sok komponens" helyettesítené, az "Integrációt" pedig a „Nagymértékben összekapcsolt”. Robert azt is megjegyezte, hogy a "Józan ész" egy másik címkéje lehetne a "Hétköznapinak." Ha a hétköznapi valami, amit úgy tűnik, elkerülünk, ha odafigyelünk rá, akkor a „Józan ész” gyakran nagyon megfelelő elnevezés lehet. Köszönjük Robert. Amit nagyon érdekesnek találtam, az a látvány volt, amit az eredményezett, amikor feltettem ezt a diagramot az e cikk elején lévő másikra. Úgy tűnt, hogy az „Integrált” és a „Megértés” azonnal korrelált egymással. Valódi körültekintés jelentkezett a felől is, hogy „Kontextus-függetlenség” kapcsolódott a „Differenciálttal”. Összességében, az adatok folytonossága a bölcsességben pontosan korrelálni látszott Csíkszentmihályi kibontakozó komplexitás-modelljéhez.

70 | O l d a l


Most annál a felfogásnál kötöttem ki, hogy a bölcsesség egyfajta egyszerűsített komplexitás. Tudásmenedzsment: Áh, humbug! Amikor először elkezdett érdekelni a tudás, mint fogalom, majd a tudásmenedzsment, ez azon kapcsolatok miatt volt, amiket én alakítottam ki a rendszertanulmányaim és az adatok, információk, tudás és bölcsesség már ismertetett leírásai között. Az, hogy érdekelni kezdett, egy kicsit enyhe kifejezés, mivel engem általában vagy nem érdekel valami, vagy megszállottja vagyok és ritkán vagyok a kettő között. Aztán, egy pár hónap alatt sikerült utolérnem magam Mike Davidson [dav96] segítségével, abban a kitérőben, amit tettem. Sikerült túlélnem a szabályos ötvenes, az érzékeny hatvanas, a stratégiai hetvenes és a kitűnő nyolcvanas éveket, hogy a nanoszekundumos kilencvenes években lehessek és egy ideig azt hittem, hogy következő évtized tanulási szervezeteinek ó igenjei felé tartok. A félrevezetés, amibe belekeveredtem, a tudásmenedzsmentre nem eszközként összpontosít, hanem befejezésként önmagában véve. Igen, a tudásmenedzsment fontos és rövidesen majd foglalkozom az okokkal is, hogy miért. De a tudásmenedzsment egyszerűen csak egy kellene, hogy legyen a sok együttműködő eszközből a befejezéshez, nem önmagában véve

a

befejezésnek,

hacsak

a

munkánkról

ki

nem

derül,

hogy

vállalati

tudásmenedzsment igazgatók vagy vezető tudástisztek vagyunk. Igen biztos vagyok benne, hogy ez lesz a vége, mivel valamennyire kiszámíthatóan következetesek vagyunk. Én az indirekcióm okát sok olyan céggel társítom, akikkel összefüggésbe hoztak a múltban. Ezek a cégek már folytattak TQM-t vagy újratervezést és úgy, hogy azt támogatták, amit próbáltak elérni, hanem öncélúan, mert egyszerűen nem tudták, mit is próbálnak igazán elérni. És mivel nem tudták, mit is próbálnak igazán elérni, a félrevezetés valójában megkönnyebbülés volt és szenvedéllyel folytatódott, csak épp nem vezette el őket különösebben sehová. Mike Davidson szerint és én egyetértek vele, ami igazán fontos:

71 | O l d a l


• Küldetés: Mit próbálunk elérni? • Verseny: Hogyan teszünk szert versenyelőnyre? • Teljesítmény: Hogyan szállítjuk az eredményeket? • Változás: Hogyan birkózunk meg a változással? Mint ilyen, a tudásmenedzsment és minden mást, ami azt illeti, csak olyan mértékben fontos, amíg fokozza a szervezet képességét és kapacitását arra, hogy kezelje ezen négy dimenziót és fejlődjön benne. A tudásmenedzsment értéke Szervezeti kontextusban, az adatok az eredmények tényeit vagy értékeit képviselik, valamint az adatok közötti kapcsolatok és más kapcsolatok képesek képviselni az információt. Az adatok és információk kapcsolati mintái, valamint egyéb minták képesek képviselni a tudást. Hogy a képviseletnek haszna legyen, meg kell értenünk azt és mikor megértettük, a képviselet információ vagy tudás lesz annak, aki megérti. Mégis, mi az információ és a tudás igazi értéke, és mit jelent kezelni ezt? Egyesületek nélkül kevés esélye van annak, hogy bármit is megértsünk. Az egyesületeken alapuló dolgokat képesek vagyunk felismerni. Ha valaki azt mondja, hogy az értékesítés negyedévente 100.000 dollárnál kezdődött és 20%-kal nőtt negyedévente az elmúlt négy negyedévben, biztos vagyok benne, hogy az értékesítés most már mintegy 207.000 $ egy negyedévben. Biztos vagyok benne, mert tudom, mit jelent a "20%-os emelkedés negyedévente" és meg tudom számolni. Mégis, ha valaki megkérdezi, milyen eladások várhatók a következő negyedévben, azt kell mondanom, hogy "Attól függ!" Azt kell mondanom, mert bár vannak adataik és információim, nincs tudásom. Ez egy csapda, amine sokan beleesnek, mert nem értik, hogy az adatok nem jósolják meg előre a trendeket. Ami megjósolja az adatok tendenciáját,

az

a

tevékenység,

amely

felelős

az

adatokért.

Ahhoz,

hogy

megbecsülhessem az eladásokat a következő negyedévben, információra lenne 72 | O l d a l


szükségem a versenyről, a piac méretéről, a piac telítettségének mértékéről, a jelenlegi elmaradásról, a jelenlegi termék kiszállítással kapcsolatos vevői elégedettség szintjéről, a jelenlegi termelési kapacitásról, a kapacitáskihasználtság mértékéről, valamint egy sereg más dologról. Mikor sikerült elegendő adatot és információt felhalmzonom, hogy egy teljes mintát alkothassak, lenne tudásom és aztán némileg kényelmes lenne megbecsülni az értékesítést a következő negyedévben. Bármi ennél kevesebb csak fantázia lenne! Ebben a példában, amivel foglalkozni kell ahhoz, hogy értéket teremtsünk, az adat, amely meghatározza a korábbi eredményeket, a szervezethez társított adatokat és információkat, ennek piacát, ügyfeleit, versenyét és mintáit, amelyek összekapcsolják mindezeket az elemeket, hogy megbízható szintű kiszámíthatóságot tegyenek lehetővé a jövőben. Amire utalnék tudásmenedzsmentként az az alapok rögzítése, megtartása és újrafelhasználása lenne azért, hogy elmélyültebbé tegyük annak megértését, hogy ezek a darabok hogyan illeszkednek egymáshoz, és hogyan kell közvetíteni azokat érdemben egy másik személynek. A tudásmenedzsment értéke közvetlenül kapcsolódik a hatékonysághoz, amellyel az irányított tudás lehetővé teszi a szervezet tagjainak, hogy a mai helyzettel foglalkozhassanak és ténylegesen elképzelhessék és megteremthessék a jövőjüket. Ha nincs igény szerinti hozzáférésre lehetőség a menedzselt tudáshoz, minden helyzettel a szerint foglalkoznak, hogy az egyén vagy a csoport mit hoz a helyzetbe magával. Ha van on-demand hozzáférés a menedzselt tudáshoz, minden helyzettel az összes olyan fontos dolog alapján foglalkoznak, melyből bárki a szervezetben valaha is tanult egy egyszerű természetű helyzet kapcsán. Melyik megközelítést érzékeljük úgy, hogy a szervezetet sokkal hatékonyabbá tenné? REFERENCIÁK •

Alberthal, Les. Remarks to the Financial Executives Institute, October 23, 1995,

Dallas, TX •

Bateson, Gregory. Mind and Nature: A Necessary Unity, Bantam, 1988 73 | O l d a l


•

Bellinger, Gene. Systems Thinking: An Operational Perspective of the Universe

•

Bellinger, Gene. The Effective Organization

•

Bellinger, Gene. The Knowledge Centered Organization

•

Csikszentmihalyi, Miahly. The Evolving-Self: A Psychology for the Third Millennium,

Harperperennial Library, 1994. •

Davidson, Mike. The Transformation of Management, Butterworth-Heinemann,

1996. •

Fleming, Neil. Coping with a Revolution: Will the Internet Change Learning?,

Lincoln University, Canterbury, New Zealand •

Senge, Peter. The Fifth Discipline: The Art & Practice of the Learning Organization,

Doubleday-Currency, 1990.

74 | O l d a l


TUDÁSMENEDZSMENT CÍM ANGOLUL: Knowledge Management A

tudásmenedzsment

(KM)

a szervezeti

tudás

rögzítésének, kidolgozásának,

megosztásának és hatékony felhasználásának folyamata. Egy sokszorosan fegyelmezett megközelítésre utal a szervezeti célok elérésében a tudás lehető legjobb hasznosítása révén. Egy 1991 óta kialakult tudományág (lásd Nonaka 1991), a KM olyan kurzusokat tartalmaz, melyeket az üzleti adminisztráció, információs rendszerek, menedzsment, valamint könyvtári és információs tudományok területén tanítanak (Alavi és Leidner 1999). Újabban más területek is elkezdtek hozzájárulni a KM kutatáshoz; ezek közé tartozik az információ és a média, a számítástechnika, a közegészségügy és a közpolitika. Sok nagy cég és non-profit szervezet rendelkezik belső KM erőfeszítéseknek szentelt erőforrásokkal, gyakran az üzleti stratégia, információs technológia, illetve emberi erőforrás menedzsment részlegeik részeként (Addicott, McGivern és Ferlie 2006). Számos tanácsadó cég is létezik, mely stratégiát és tanácsot nyújt ezeknek a szervezeteknek a KM-re vonatkozóan. A tudásmenedzsment erőfeszítések tipikusan olyan szervezeti célokra összpontosítanak, mint a megemelkedett teljesítmény, versenyelőny, innováció, a levont tanulságok megosztása, integráció, valamint a szervezet folyamatos fejlődése. A KM erőfeszítések átfedésben vannak a szervezeti tanulással

és

megkülönböztethetők

tudásmenedzsmentre,

mint

attól,

stratégiai

ha

nagyobb

eszközre,

hangsúlyt

valamint

a

teszünk

a

tudásmegosztás

ösztönzésére. Úgy tekintik, mint a szervezeti tanulás elősegítőjét és egy konkrétabb mechanizmust, mint a korábbi elvont kutatás. Történet: A

KM

erőfeszítéseknek

hosszú

története

van,

melynek

során

munkahelyi

megbeszéléseket, hivatalos szerződtetést, vitafórumokat, vállalati könyvtárakat, szakmai képzést és mentorprogramokat foglalt magába. Újabban a fokozott számítógéphasználat során a 20. század második felében, a technológiák olyan specifikus adaptációi, mint a tudásbázisok, szakértői rendszerek, tudás-adattárak, csoportos döntéstámogató rendszerek, intranetek és számítógéppel támogatott együttműködő munka kerültek bevezetésre azért, hogy tovább fokozzák ezeket az erőfeszítéseket. 1999-ben, a 75 | O l d a l


személyes tudásmenedzsment kifejezést vezették be, ami a tudásmenedzsmentre utal az egyén szintjén (Wright 2005). A vállalkozás tekintetében, az esettanulmányok korai gyűjteményei

felismerték

a

stratégia,

folyamat

és

mérés

tudásmenedzsment

dimenzióinak jelentőségét (Morey, Maybury és Thuraisingham 2002). A levont legfontosabb tanulságok közé tartozott: az emberek és azok a kulturális normák, melyek befolyásolják

a

viselkedésüket,

a

legkritikusabb

erőforrásai

a

tudás

sikeres

létrehozásának, terjesztésének és alkalmazásának; a kognitív, szociális és szervezeti tanulási folyamatok nélkülözhetetlenek a tudásmenedzsment stratégia sikeréhez; a mérés, teljesítményértékelés és az incentívek pedig alapvetőek a tanulási folyamat felgyorsítása és a kulturális változás ösztönzése terén. Röviden, a tudásmenedzsment programok lenyűgöző hozamot termelhetnek az egyének és szervezetek számára, ha azok céltudatosak, konkrétak és cselekvés-orientáltak. Újabban, a web 2.0 eljövetelével, a tudásmenedzsment koncepciója egy olyan jövőkép irányába fejlődött, mely még inkább az ember részvételén és felbukkanásán alapszik. A fejlődés e vonalát nevezik Enterprise 2.0-nak (McAfee 2006). Azonban, folyamatos vita és tárgyalások vannak (Lakhani és McAfee 2007) arra vonatkozóan, hogy vajon az Enterprise 2.0 csak egy hóbort, ami nem hoz semmi újat, vagy hasznosat, vagy ez, valóban a tudásmenedzsment jövője (Davenport 2008). Kutatás: A Km tudományos diszciplínaként alakult ki a korai 1990-es években. Kezdetben kizárólag szakemberek támogatták, amikor Skandia szerződtette Leif Edvinssont Svédországból, mint a világ első vezető tudáshivatalnokát (CKO). Hubert Saint-Onge (aki korábban a CIBC-nél volt, Kanadában) már jóval ezelőtt elkezdte vizsgálni a KM különböző oldalait. A CKO-k célja az, hogy irányítsa és maximalizálja a szervezeteik immateriális javait. A CKO-k fokozatosan elkezdtek érdekeltté válni a KM nemcsak gyakorlati, hanem elméleti aspektusaiban is és új kutatási terület alakult ki. A KM eszméket olyan tudósok vették át, mint például Ikujiro Nonaka (Hitotsubashi University), Hirotaka Takeuchi (Hitotsubashi University), Thomas H. Davenport (Babson College), valamint Baruch Lev (New York University). 2001-ben Thomas A. Stewart, a Fortune Magazine korábbi szerkesztője, majd a Harvard Business Review szerkesztője, közzétett egy címlapsztorit, kiemelve a 76 | O l d a l


szervezetek szellemi tőkéjének jelentőségét. Megalakulása óta, a KM tudományág fokozatosan fordult a tudományos érettség felé. Először is, van egy tendencia a tudósok közti nagyobb együttműködésre; különösen, az egyszerzős kiadványok terén következett be visszaesés. Másodszor, a szakemberek szerepe megváltozott. Hozzájárulásuk a tudományos kutatáshoz drámaian lecsökkent a teljes hozzájárulás 2002-ig 30%-áról mindössze 10%-ra 2009-ben (Serenko et al., 2010). Széleskörű eszmék léteznek a KM tudományággal kapcsolatban; a megközelítések különbözhetnek szerző és iskola tekintetében. Ahogy a tudományág fejlődik, a tudományos viták száma megnőtt a KM mind elméletét, mind gyakorlatát illetően, melyek a következő szempontokat tartalmazzák [idézés szükséges]: •

Techno-centrikus, melynek középpontjában a technológia áll, ideális esetben azok,

melyek növelik a tudás megosztását és létrehozását •

Szervezeti, melynek középpontjában az áll, hogy hogy tervezhető meg egy

szervezet olyannak, ami a leginkább megkönnyítse a tudásfolyamatokat •

Ökológiai, melynek középpontjában az emberek, identitás, tudás, valamint a

környezeti tényezők interakciója áll, mint komplex adaptív rendszer, hasonlóan a természetes ökoszisztémához •

Függetlenül a gondolati iskolától, a KM alapösszetevői közé tartoznak az emberek,

folyamatok, technológia (vagy) a kultúra, struktúra, technológia, a specifikus perspektívától függően (Spender és Scherer 2007). A KM különböző irányzatainak iskoláihoz többféle szemüveg tartozik, melyeken keresztül a KM-et vizsgálhatjuk és magyarázhatjuk, úgy, mint: gyakorló közösség (Wenger, McDermott és Synder 2001), társadalmi hálózat-elemzés, szellemi tőke (Bontis és Choo 2002), információelmélet (McInerney 2002), komplexitástudomány, konstruktivizmus (Nanjappa és Grant, 2003): A tudományos kutatás gyakorlati jelentőségét a KM-ben megkérdőjelezte (Ferguson, 2005) az akciókutatás, mivel az több relevanciával rendelkezik (Andriessen 2004), valamint az igény a tudományos folyóiratokban bemutatott felfedezések gyakorlatra fordítására (Booker, Bontis és Serenko 2008).

77 | O l d a l


Dimenziók: Különböző keretek léteznek a tudástípusok megkülönböztetésére. Az egyik javasolt keret a tudásdimenziók kategorizálására a tacit és az explicit tudást különbözteti meg. A tacit tudás képviseli az internalizált tudást, aminek az egyén nem biztos, hogy szándékosan tudatában van, mint például, hogy miként valósít meg bizonyos feladatokat. A spektrum másik végén, az explicit tudás olyan tudást képvisel, amivel az egyén tudatosan rendelkezik a mentális fókuszában, olyan formában, amit könnyedén kommunikálhat mások felé. [10] (Alavi és Leidner 2001). Hasonlóképpen, Hayes és Walsham (2003) a tudás és tudásmenedzsment tartalmi és relációs perspektíváit írja le, mint két, alapvetően különböző ismeretelméleti szempontot. A tartalmi perspektíva azt sugallja, hogy a tudás könnyen tárolható, mivel kodifikálható, míg a relációs szempont felismeri a tudás szöveggel összefüggő és relációs aspektusait, ami nehézzé teheti a tudás megosztását azon az adott helyen kívül, ahol a tudás kialakult. A tudásspirál, ahogy Nonaka és Takeuchi leírta: Korai kutatások azt mutatják, hogy a sikeres KM erőfeszítéseknek át kell konvertálniuk az internalizált tacit tudást explicitté azért, hogy megoszthassák, de ugyanennek az erőfeszítésnek lehetővé is kell tennie az egyének számára, hogy internalizálhassanak és személyre szabott értelemmel láthassanak el bármilyen, a KM erőfeszítésből visszanyert kodifikált tudást. A későbbi kutatások a KM-mel kapcsolatban azt sugallták, hogy a különbség a tacit és az explicit tudás között a túlzott leegyszerűsítést képviselte és hogy az explicit tudás fogalma önellentmondó. Pontosabban, hogy a tudás explicit lehessen, le kell fordítani információra (azaz, a fejünkön kívüli szimbólumokra) (Serenko és Bontis 2004). Később, Ikujiro Nonaka javasolt egy modellt (SECI, azaz szocializáció, külső megnyilvánítás, kombináció és internalizáció), mely egy spirális tudásfolyamat interakciót vesz figyelembe az explicit és a tacit tudás között (Nonaka és Takeuchi 1995). Ebben a modellben a tudás egy olyan ciklust követ, melyben az implicit tudást "kivonják" azért, hogy explicit tudássá váljon, az explicit tudást pedig "újra internalizálják" implicit tudássá. Újabban, Georg von Krogh-al együtt, Nonaka visszatért a korábbi munkájához abban a próbálkozásban, hogy a vitát elmozdítsa a tudás átalakításáról (Nonaka & von Krogh, 2009). Egy másik javasolt keret a tudásdimenziók kategorizálására különbséget tesz az 78 | O l d a l


egyéni emberen kívüli rendszer beágyazott tudása (például egy információs rendszer rendelkezhet a tervezetébe beágyazott tudással), valamint aközött a beágyazott tudás között, mely az emberi test ideg- és endokrin rendszerének tanult képességét képviseli (Sensky 2002). A harmadik javasolt keret a tudásdimenziók kategorizálására megkülönbözteti az „új tudás” feltáró létrehozását (azaz, innovációját) vs a „létrehozott tudás” átadását vagy kiaknázását egy csoporton, szervezeten vagy közösségen belül. Az olyan kollaboratív környezetek, mint a gyakorló közösségek, vagy a társadalmi számítástechnikai eszközök használata, a tudás mind megalkotására, mind átadására felhasználhatók. Stratégiák: A tudáshoz három szakaszban lehet hozzáférni: a KM-el kapcsolatos tevékenységek előtt, alatt vagy után. A különböző szervezetek változatos tudásösztönzőket próbáltak meg, többek között kötelezővé tették a tartalom bemutatását és a jutalmak beolvasztását a teljesítménymérő tervekbe. Jelentős vita van azzal kapcsolatban, hogy ösztönzők működnek-e, vagy sem ezen a területen és nem alakult ki konszenzus ebben. Az egyik KM stratégia magába foglalja a tudás aktív menedzselését (push stratégia). Ilyen esetben, az egyének arra törekszenek, hogy explicit módon kódolják a tudásukat egy olyan közös tudásraktárba, mint amilyen az adatbázis, valamint azt a tudást keressék vissza, melyre szükségük van, és amit más személyek adtak az adattárnak. Ezt úgy is ismerik, mint a KM kodifikációs megközelítését. Egy másik KM stratégia olyan magánszemélyeket érint, akik a szakértők tudással kapcsolatos kérelmeit egy adott témával társítják ad hoc alapon (pull stratégia). Ilyen esetben a szakértő személy(ek) a betekintésüket kínálhatják fel olyan adott személynek, vagy embereknek, akiknek erre szüksége van (Snowden 2002). Ez úgy is ismerik, mint a KM személyre szabott megközelítése. Az egyéb tudásmenedzsment stratégiák és eszközök a vállalatok számára a következők: •

Jutalmak (mint motiváló eszköz a tudásmegosztásra)

•

Történetmesélés (mint a tacit tudás átadásának eszköze)

•

Projekten keresztüli tanulás

•

After-action értékelések

79 | O l d a l


•

A tudás feltérképezése (a cégen belüli tudástárolók térkepe, mely mindenki

számára elérhető) •

Gyakorló közösségek

•

Szakértői címjegyzékek (azért, hogy a tudást kereső elérje a szakértőket)

•

Bevált gyakorlatok átadása - tudásvásárok

•

Kompetencia menedzsment (az egyes szervezeti tagok kompetenciáinak

szisztematikus értékelése és tervezése) •

Közelség és struktúra (a munkavállalók fizikai helyzete hasznos vagy gátló lehet a

tudásmegosztásban) •

Mester-tanítvány kapcsolata

•

Együttműködő technológiák (csoportmunkát támogató projekt, stb.)

•

Tudástárházak (adatbázisok, címtár-szerkezetek, stb.)

•

A szellemi tőke mérése és jelentése (az explicit tudás készítésének módja a

vállalatok számára) •

Tudásbrókerek (egyes szervezeti tagok felelősséget vállalnak egy adott

"területért" és elsődleges referenciaként járnak el abban, hogy kivel érdemes beszélni egy adott témában) •

Társadalmi szoftver (wikik, társadalmi címtár, blogok, stb.)

•

Projekten belüli tudásátadás

Motivációk: Számos igény merül fel, mint motiváció, ami ahhoz vezet, hogy a szervezetek nekilátnak a KM erőfeszítésnek. A tipikus megfontolások, melyek a Km erőfeszítést hajtják, többek között: •

Megnövekedett

tudástartalom

rendelkezésre

bocsátása

a

termékek

és

szolgáltatások fejlesztése és biztosítása terén •

Rövidebb új termékfejlesztési ciklusok elérése

•

Innováció és szervezeti tanulás elősegítése és kezelése

•

Emberek szakértelmének eszközlése szerte a szervezetben

•

Hálózati kapcsolat fokozása a belső és külső személyek között

80 | O l d a l


•

Üzleti környezetek kezelése és annak lehetővé tétele, hogy a munkavállalók a

munkájukhoz megfelelő releváns felismeréseket és ötleteket szerezhessenek meg •

Megoldhatatlan vagy káros problémák megoldása

•

Szellemi tőke és szellemi javak kezelése a munkaerőben (mint amilyen a

kulcsfontosságú személyek birtokában lévő szakértelem és know-how) Vita van arról, hogy a KM több-e, mint múló hóbort, bár az egyre több kutatás ezen a területen remélhetőleg segít megválaszolni ezt a kérdést, valamint konszenzust teremt abban, hogy a KM milyen elemei határozzák meg az ilyen erőfeszítések sikerét vagy kudarcát (Wilson 2002). A tudásmegosztás továbbra is erőpróbát jelentő feladat marad a tudásmenedzsmentnek és bár nincs egyértelmű megállapodás, akadállyá válhatnak az időbeli kérdések a tudásfeladatokban, a bizalom szintje, valamint a hatékony támogató technológiák és kultúra hiánya (Jennex 2008). Technológiák: A korai KM technológiák olyan online vállalati sárga oldalakat tartalmaztak, mint a szakértelem-lokátorok

és

a

dokumentumkezelő

rendszerek.

Az

együttműködő

technológiák korai fejlődésével kombinálva (különösen a Lotus Notes-ban), a KM technológiák kibővültek az 1990-es évek közepén. A későbbi KM erőfeszítések szemantikus technológiákat eszközöltek a keresés és visszakeresés, valamint az elearning eszközök kialakítása céljából a gyakorló közösségekben (Capozzi 2007). A tudásmenedzsment rendszerek ez által kategorizálhatóvá válnak, mivel az alábbi csoportok

egyikébe

vagy

másikába

esnek:

csoportmunkát

támogató

projekt,

dokumentumkezelő rendszerek, szakértői rendszerek, szemantikus hálózatok, relációs és objektum-orientált adatbázisok, szimulációs eszközök, valamint mesterséges intelligencia (Gupta és Sharma 2004). A közelmúltban, a szociális számítástechnikai eszközök fejlődése (például a címtárak, blogok és wikik) több strukturálatlan, önirányító vagy ökoszisztémabeli szemléletet tett lehetővé a tudás átadása, rögzítése és létrehozása terén, beleértve a közösségek, hálózatok, vagy mátrix-szervezetek új formáinak kialakulását. Azonban az ilyen eszközök a legtöbb esetben továbbra is a szövegen és a kódon alapszanak és így az explicit tudás átadását képviselik. Ezek az eszközök kihívásokkal szembesülnek az értelmes újrafelhasználható tudás lepárlása, valamint 81 | O l d a l


annak biztosítása során, hogy azok tartalma különböző csatornákon keresztül továbbítható

legyen

(Andrus

2005).

A

szoftvereszközök

összessége

a

tudásmenedzsmentben technológiák gyűjteménye és nem szükségszerűen szerezhetők meg úgy, mint egy szoftvermegoldás. Ráadásul, ezeknek a tudásmenedzsment szoftvereszközöknek megvan az az előnyük, hogy felhasználják a szervezet meglévő információs technológiáját. A szervezetek és vállalati döntéshozók sok erőforrást költenek el és jelentős beruházásokat visznek véghez a legújabb technológiában, rendszerekben és infrastruktúrában a tudásmenedzsment támogatása érdekében. Rendkívül szükséges, hogy ezeket a beruházásokat megfelelően hagyják jóvá, bölcsen hajtsák végre és hogy a legmegfelelőbb technológiák és szoftvereszközök kerüljenek kiválasztásra vagy kombinálásra a tudásmenedzsment

elősegítése céljából. A

tudásmenedzsment is sarokkővé vált az olyan üzleti stratégiák kialakulásában, mint a szolgáltatás életciklus-menedzsmentje (SLM), miközben a vállalatok egyre inkább szoftverárusítókká váltak, hogy javítják a hatékonyságukat az iparágakban, beleértve, de nem kizárólagosan, a légi közlekedési ágazatot. REFERENCIA www.viplavkambli.com

82 | O l d a l


A TUDÁSMENEDZSMENT ALKALMAZÁSA – ŐRIZZÜK MEG ÉS BIZTOSÍTSUK AZ IT TUDÁSTŐKÉNKET CÍM ANGOLUL: Application Knowledge Management (AKM) - Preserve and Secure your Information Systems Knowledge Capital AZ IT TUDÁSTŐKÉNK MEGŐRZÉSÉNEK KEZELÉSE Az Alkalmazás Tudásmenedzsmentje (AKM) azon tudás értékelésének, rögzítésének, menedzselésének

és

terjesztésének

kerete,

mely

az

információs

rendszerek

felépítéséhez, fenntartásához és használatához szükséges. Az AKM megoldások olyan tudás platformon alapszanak, melyet a tudás kereslete és kínálata hajt, és ami tökéletesen kielégíti a szakértelem, kérdések és válaszok iránti igényeket. Az AKM megoldások az Alkalmazás Tudástőkéjének megőrzéséhez kötött jelentős kihívásokkal foglalkoznak azáltal, hogy segítenek nekünk: 1)

Kivonni a tudást a meglévő alkalmazásokból (tudás-bányászat).

Megfordítani az alkalmazások dokumentációját (hogy a rejtett alkalmazási tudást explicitté tegyük) Megfordítani az információs rendszerek modellezését (adatok, folyamatok, funkciók…) Gyarapítani a tudásbázist érvényesített és kivont alkalmazások tudásvagyonával (rendelkezésre áll a megosztáshoz és újrafelhasználáshoz) Alapokat lerakni a jövőbeni alkalmazás migrációja vagy korszerűsítése céljából 2)

Hasznosítani a projektek életciklusa során létrehozott és kifejlesztett tudást és

szakértelmet. Érvényesíteni a projektek tudásvagyonát (üzleti, funkcionális és technikai modellek és előírások) Gyarapítani a tudásbázist érvényesített projekt tudásvagyonával (, hogy rendelkezésre álljanak a megosztáshoz és újrafelhasználáshoz) 83 | O l d a l


Tudásátmenet a projekt csapatok, valamint a projekt csapat és az üzemeltetési csoport között (a projekt-menedzsmenttől a szolgáltatás-menedzsmentig) A TUDÁS PLATFORM Az AKM a tudás rögzítésének és megosztásának platformján alapul, mely összeköti a kérdésekre, a rendelkezésre álló információkat és a szakértőket optimális módon azért, hogy megtalálják a válaszokat és tudás-létrehozásra és –rögzítésre tegyenek szert. A tartalom folyamatos nyomon követése és elemzése lehetővé teszi a megfelelő emberek célzott tájékoztatását az új és módosított információkról és tudásról, anélkül, hogy további erőfeszítéseket igényelne a tudás munkásainktól, éppen ellenkezőleg. A különféle technológiákat egyetlen és egyszerű környezetben kombinálja: automatikus tárgymutató-készítés, automatikus

gyarapítás

kategóriákkal, témák

automatikus

csoportosítása, a releváns szakértők automatikus meghatározása, az esetleg érdekes témák ábrázolása és azonosítása, a tudás rögzítésének támogatása, a témák fejleményeinek felfedezése és jelentése, stb. Az AKM platform mindezt a JERITM funkciójában biztosítja (éppen elegendő releváns információ) egy jövő-orientált platformon. A tudás platform lényeges jellemzői, melyeket a kereslet és a kínálat hajt, a következők: 1)

az összes különböző információforrásunk elérhetővé válik (alkalmazások,

modellező eszközök, portálok, fájlszerverek, levelek, ...) 2)

a munkavállalók már nem keresnek, hanem e helyett TALÁLNAK és megkezdhetik

a böngészést, köszönhetően az: 3)

automatikus csoportosításnak témánként

4)

"szöveg-bányászat egy kattintással" funkcióknak

5)

a munkavállalók tájékozottabbak és már nem fulladnak bele a bőséges

információba (JERI - éppen elég releváns információ, amikor és ahol szükség van rá) 6)

a tudásfejlesztés és –rögzítés automatikus integrálása 84 | O l d a l


7)

világos megkülönböztetés az érvényesített, karbantartott és gyarapított

információ (tudás) és minden nem érvényesített forrás-gyűjtemény között 8)

a megfelelő szakértő(k) egyszerű azonosítása a szervezeten belül, vagy kívül

9)

egy

strukturált

és

strukturálatlan

megközelítés

kombinálva

minimális

erőfeszítéssel, mind az elindulásnál, mind az üzemeltetésnél

85 | O l d a l


A TUDÁSMEMEGOSZTÁS ELŐNYEI CÍM ANGOLUL: The advantages of knowlegd sharing SZERZŐ: Howard P. DÁTUM: 2013 A tudásmegosztás nem egy olyan kifejezés, mely könnyen érthető mindenki számára, vagy amit mindenki ugyanúgy értelmez. Amikor nehéz elmagyarázni valami olyan alapvetőt, mint a tudásmegosztás, meg kell tanulnunk leegyszerűsíteni és meghatározni a szükséges pontos intézkedést. Ellenkező esetben az emberek hiedelmei és tudásszintje mindig össze fogja téveszteni a tudásmegosztás valódi potenciálját. A tudásmegosztás követelményeit és eljárásait is definiálnunk kell annak érdekében, hogy tudjuk, pontosan milyen információkat és tudást lehet érdemes megmenteni, vagy megosztani. Szóval sok kérdés van, amit először meg kell válaszolni és azután meg kell értetni mindenkivel a szervezetben. Mivel csak néhány ember képes ma helyesen értelmezni a tudást, az információt és a szakértelmet, tudjuk, hogy óriási mértékben kell javítanunk az oktatási rendszerünkön, hogy a jövő generációi megértsék ezt a magasabb szintű gondolkodást, valamint, felkészüljenek a világra, amelyben ma és holnap élünk. Ha vállalati gondolkodásmódot viszünk be a tudásmegosztás világába, akkor hatalmas mennyiségű akaratlan gondolkodást viszünk be, ami szinte lehetetlenné teszi, hogy bárki teljes mértékben hasznosíthassa a tudásmegosztást azon adott paraméterek alatt. Így időközben, le kell egyszerűsítenünk és meg kell határoznunk az adott tudásmegosztási cselekedet pontos követelményeit, valamint, meg kell tanítanunk az embereket arra, hogy megértsék a tudásmegosztás jelentését és valódi célját. Sok munka vár ránk, fent is, lent is.

86 | O l d a l

KÖZSZOLGÁLAT- MENEDZSMENT. Szöveggyűjtemény VI. rész

Recommend Documents