SZAKDOLGOZAT KÖZSZOLGÁLAT ÉS ETIKA
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Tanszék
Készítette: Tóth Barbara Konzulens: Prof. Dr. Torma András
2014.
THESIS CIVIL SERVICE AND ETHIC
University of Miskolc Faculty of Law and State Department of Administrative Law
Author:
Barbara Tóth
Consultant: Prof. Dr. András Torma
2014.
2
Tartalom Az etika szükségessége a mai magyar közigazgatásban ....................................... 5
I. 1.
Miért választottam szakdolgozatom témájául az etika és a közszolgálat kapcsolatát? ........................................................................................................... 5
2.
A NAV vámszervei – törvényalkalmazás és „emberség” ..................................... 6
II.
Etika fogalma ........................................................................................................ 7 1.
Platon értékelmélet-etika fogalma ......................................................................... 7
2.
Arisztotelész és az erény-etika ............................................................................... 9
3.
Aquinói Szent Tamás Isten központú etikája - az emberhez méltó életcél elérése ............................................................................................................................. 11
4.
A filozófusok etikáról vallott nézeteinek adaptációja a közszolgálat területén tapasztalt problémák esetleges megoldására ....................................................... 13
III. Közszolgálat.............................................................................................................. 15 1.
2.
Közszolgálat meghatározása ................................................................................ 15 1.1.
Közszolgálat fogalma ................................................................................... 17
1.2.
A közszolgálat területei ................................................................................ 18
1.2.1
A központi irányítású szervek ............................................................... 18
1.2.2
A helyi, decentralizált szervek .............................................................. 19
Közigazgatás és közszolgálat............................................................................... 19 2.1.
A közigazgatás fogalma ............................................................................... 19
2.2.
Közszolgálat a közigazgatásban ................................................................... 20
IV. Közszolgálat és etika kapcsolata .............................................................................. 21 1.
Az etika szerepe a közszolgálatban ..................................................................... 21
2.
A közszolgálat megnyilvánulása – a „köz szolgálata” kapcsán előforduló etikai kérdések .............................................................................................................. 22 2.1.
Diszkrimináció tilalma, egyenlő bánásmód elve .......................................... 25
2.2.
Korrupció, mint a közszolgálat legnagyobb ellensége ................................. 26
2.2.1. 2.3.
A korrupció elleni küzdelem törvényi szabályozása ............................. 29
A közszolgálattal kapcsolatos mindennapi tapasztalatok ............................. 30
3.
Az Európai Unió a helyes hivatali magatartásról ................................................ 32
4.
A közszolgálat, azon belül a NAV Hivatásos állományának munkavégzéssel összefüggő, szerven belüli etikai kérdései .......................................................... 33 4.1.
A vezetők példamutatása és az alkalmazottak megbecsülése ...................... 34 3
4.2.
A pénzügyőri pálya élethivatássá tétele az uralkodó kapitalista versenyszellem árnyékában ......................................................................... 36
4.3.
A munkamegosztás fontossága..................................................................... 38
4.4.
A munkavégzés megfelelő háttere ................................................................ 39
4.4.1.
Az összefonódások munkahelyi közösséget romboló hatása ................ 40
4.4.2.
A magánéleti problémák, társadalmi helyzet hatása a munkavégzésre 41
4.4.3
A minősítés, mint a jól végzett munka elismerése ................................ 43
4.5.
A felelősségvállalás és felelősségre vonás kérdése a NAV Vámszervén belül ...................................................................................................................... 45
4.6.
A NAV hivatásos állományára vonatkozó különös szabályozás etikai kérdései ........................................................................................................ 46
V. A vázolt problémák megoldásának lehetősége .......................................................... 47 1.
A törvény által szabályozott szakismeretek oktatásának kibővítése az etika kérdésköreivel ..................................................................................................... 48
2.
A pénzügyőr „emberségének” megőrzése a törvény adta keretek között ............ 49
VI. Összegzés.................................................................................................................. 51 VII. Felhasznált irodalom ............................................................................................... 53
4
I.
Az etika szükségessége a mai magyar közigazgatásban 1. Miért választottam szakdolgozatom témájául az etika és a közszolgálat kapcsolatát?
Az etika és az erkölcs egyidős az emberiséggel. Azonban a társadalom fejlődésével, az emberi igények változásával egyszerre változik. De van, ami változatlan, mégpedig az emberek vágya az együtt élés írott és íratlan szabályainak betartására. Az állam születése, feladatainak, funkcióinak kialakulása egyfajta igény kielégítését is jelentette és jelenti a mai napig az erkölcsi normák betartására és betartatására. Mivel a közigazgatással egy államon belül élő minden állampolgár így vagy úgy kapcsolatba kerül, hatványozottan jelentkezik az igény a társadalom részéről az etikus eljárás, egyenlő bánásmód iránt. Ugyanakkor a közigazgatásban dolgozók is emberek. Tapasztalatokkal, saját véleménnyel. A közszolgálat, mint az állami akarat teljesítése és az állampolgárok szolgálata a munkámból eredő feladatom. Több éve dolgozom pénzügyőrként, a magyar közigazgatásban. Így saját tapasztalataim alapján alakult a véleményem, dolgozatom témáját illetően. Elég nehéz eligazodni a mai magyar közigazgatás útvesztőiben, ezért szeretném segítségül hívni a közszolgálati etika vonatkozásában kiemelkedő tanulmányok és elméletek szerzőinek gondolatait. A mindennapok során nagyon sokszor kerülünk etikailag nehezen eldönthető helyzetbe. A tapasztalat és a hozott erkölcsi normák nagyon jó alapot adnak, de a törvényi előírásoknak megfelelni nem könnyű feladat. Sokszor kell az állampolgárok, és nem a közszolga szemével nézni a közigazgatást, mivel ők nem a törvényt látják egy ügyintézőben, hanem az embert. Emiatt kerül sokszor egy közigazgatásban dolgozó személy nehéz helyzetbe. Hiszen a törvény betűjének betartása nem mindig jelenti az állampolgárok által, ügyük intézőjétől elvárt együttérzést, segítségnyújtást, toleranciát. De a közszolgák feladata a törvények betartásán és betartatásán kívül a segítségnyújtás is kell, hogy legyen. Soha nem szabad figyelmen kívül hagyni az embert. Ezen probléma, mellyel nap mint nap találkozom, indított arra, hogy dolgozatomban megpróbáljak megoldást találni a magyar közigazgatásra, ezen belül a pénzügyőrségre jellemző ügyintézés etikai alapra helyezésére a témával foglalkozó szerzők és szakirodalom segítségével. 5
2. A NAV vámszervei – törvényalkalmazás és „emberség” A vámhatóság a közigazgatáson belül törvényileg jól szabályozott szervezet. A törvényi szabályozás, ahogyan a közigazgatás más területein, kiterjed az etikus viselkedésre is. „A kormányzati szolgálati jogviszonyban és a közszolgálati jogviszonyban (a továbbiakban együtt: közszolgálat) a köz szolgálatának elsődlegessége alapján és a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalom fenntartásának szem előtt tartásával kell eljárni. A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.”1 A közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény a jóhiszeműség és a tisztesség elvének alapjára helyezi a köz szolgálatát. A pénzügyőrség, mint fegyveres, rendvédelmi szerv működése elképzelhetetlen pontos, minden részletre kiterjedő törvényi szabályozás nélkül. Azonban ezen esetben a törvényi előírásoknak megfelelő eljárás mellett az emberi, alkotmányos jogok korlátozása is nehezíti a pénzügyőrök morális helyzetét. Ezen kívül, ha valaki huzamosabb ideig végzi ugyanazt a munkát, gyakran előfordul, hogy belefásul a napról napra ismétlődő teendőkbe. Nagyon erős hivatástudat és erkölcsi tartás szükséges ahhoz, hogy megtarthassuk emberségünket. Ráadásul - amint a közszolgálati törvény is előírja – a közszolgálati tisztviselőnek a szabadidejében is figyelnie kell a viselkedésére. Már csak ezért sem lehet az „átlagos” állampolgárok közé sorolni a köz szolgálatában álló személyeket. „A közszolgálati tisztviselő a munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely - különösen munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján - közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója helytelen megítélésére, az általa betöltött beosztás tekintélyének, a munkáltató jó hírnevének, a jó közigazgatásba vetett társadalmi bizalomnak, valamint a közszolgálat céljának veszélyeztetésére.”2 A fenti jogszabályi hivatkozásból is látszik, hogy a köz szolgálata a közigazgatásban dolgozók számára mindennél előbbre való. Úgy a munkaidőben, ahogyan a szabadidőben is.
1 2
A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 9.§ (1) és (2) bekezdés u.o. 10.§ (2) bekezdés
6
II.
Etika fogalma
Az Etikai kislexikon megfogalmazása szerint „az etika filozófiai tudomány, melynek tárgya az erkölcs. Gyakorlati erkölcsi problémákat hivatott elméleti síkon megoldani, amelyekkel az ember az életben találkozik.”3 Mint a fenti fogalomból is látszik, az etika nem mondja meg azt, hogy egy adott, konkrét helyzetben mi a helyes megoldás. Elméleti útmutatás, mely az idők folyamán, a különböző gondolkodóknál más és más oldaláról került megvilágításra. Dolgozatomban három nagyszerű filozófus nézőpontjából szeretném megközelíteni az etika, erkölcs mibenlétét, mindennapi élethez való kapcsolódását. 1. Platon értékelmélet-etika fogalma Platón görög filozófus, Szókratész tanítványa, az ideatan megalapítója. Platón filozófiai tanításában három fő erényt különböztet meg, a bölcsességet, bátorságot és a szenvedélyek derűs állapotát. De ezen három erény mit sem ér a negyedik erény nélkül, amely a három fő erény egyensúlyát biztosítja. Ez pedig nem más, mint az igazságosság. Platón tanításában tehát kiemelkedő szerepet szán az igazságosságnak, amely „ugyan végeredményben nem más, mint valamiféle tudás, azonban mégsem az a fajta „szakismeret”, vagy „hasznos képesség”, mellyel az „igazságosság okítói” összekeverik.”4 Tehát az igazságosság egy nagyon fontos platóni erény, azonban a megnyilvánulása, mint a következőkben látni fogjuk, nem elegendő az erkölcsös viselkedés megvalósításához. A fenti három erény, a bölcsesség, bátorság és szenvedély megéléséhez azonban nem csak az ember, mint tevékeny élőlény szükséges, hanem szükséges az emberi lét másik fontos összetevője, a lélek, melyhez az erények kapcsolata az alábbiak szerint írható le. A legfőbb erények visszatükröződnek az emberi lélek felépítésében is, ahol Platón három képességet különböztet meg: az intellektuális, akarati és affektív képességet. De továbbmenve, az emberi test és lélek nélkülözhetetlen összhangján kívül van még egy nagyon fontos – ha nem a legfontosabb – összetevője az erkölcs megvalósulásának az 3 4
Etikai kislexikon 82-83. oldal A.E. Taylor – Platón 374. oldal
7
ember életében ez pedig nem más, mint a „világlélek”, melyből minden egyéni lélek eredeztethető.5 Láthatjuk, hogy Platón nem a materialista világszemlélet alapján elemzi az emberi képességeket, viselkedést, hanem egy „világlélek”-hez kapcsolja, onnan eredezteti az emberi létet. Ennek ellenére Platón etikájában a legfontosabb tétel a szellemi és testi erők, képességek egyensúlya. A tudás és az erény egyaránt fontos az emberi képesség bölcs és boldog állapotának eléréséhez.6 De a tudás kiaknázása egy erényes életben mindenképpen feltételezi a test és lélek összhangját, egymás segítését. Hiszen a tudást lehet éppúgy rosszra is használni, mint jóra. Az emberi tudás jóra fordításához szükséges egy erényes, erkölcsös lélek által támogatott élet. „A lélek jó, vagy egészséges állapota a bölcsesség vagy tudás, ami biztosítékot jelent, hogy helyesen használjuk testünket és bármi mást, amivel csak rendelkezünk. Imígyen a legeslegelső kötelessége bárkinek, aki a jóra vagy boldogságra törekszik, hogy „lelkét gondozza”, „arra törekedjék, hogy lelke minél jobb legyen”, azaz hogy megszerezze azt a tudást vagy belátást, ami mindennek a helyes használatához szükséges.”7 Tehát Platón filozófiája szerint a lélek jósága a tudástól függ, mely tudás a rendelkezésünkre álló dolgok helyes használatához szükséges, Nem lehet az észt és a tudást semminek alárendelni. A tudás a legnagyobb hatalom, feladata hogy mindent vezessen. Semmilyen törvény nem állhat az ész hatalma felett.8 Azonban az erkölcsi kiválóság nem csupán hatékonyságot jelent. A jó dolgok birtoklása nem elegendő, azok használata során derül ki, milyen mértékben és hogyan vagyunk képesek a bennünk lévő erkölcsi jót megfelelően hasznosítani. „Mivel látjuk, hogy a boldogság a tudás és a bölcsesség függvénye, az egyetlen cél, amelyre minden embernek törekednie kellene, az, hogy „minél bölcsebb legyen.”9 Mindebből következik, hogy a tudás és a bölcsesség az igazságossággal együtt nagyon fontos emberi tulajdonságok, igazi értékek Platón felfogásában. A platóni értékeknek a köz szolgálatába állítása nem könnyű feladat. Hiszen ezen erények birtoklása akkor éri el célját, ha a tulajdonosuk kamatoztatni tudja tudását, képességeit. Láthatjuk tehát, 5
Etikai kislexikon 187. oldal u.o. 187. oldal 7 A.E. Taylor – Platón 50. oldal 8 Miklós Tamás – Platón összes művei kommentárokkal - Az államférfi 114. oldal 9 A.E. Taylor – Platón 138. oldal 6
8
hogy nem elegendő pusztán okosnak, bölcsnek lenni, alkalmazni is kell a mindennapi munkavégzés során ezeket az erényeket. 2. Arisztotelész és az erény-etika Arisztotelész ókori görög filozófus. Platón tanítványa volt. Az etikával kapcsolatban több műve is született, ezek közül legjelentősebb a Nikomakhoszi etika. „Az emberi élet igazi célja Arisztotelész szerint a boldogság, melyet a tevékenység, mint olyan okoz.”10 Platón elméletében láthattuk, hogy a boldogság a tudás és a bölcsesség függvénye. A platóni értékek cselekedetekben való megnyilvánulása Arisztotelésznél kibővül a legfőbb jó elérésére irányuló élet megformálásával. Lássuk, Arisztotelész erényekről és a legfőbb jó eléréséről kialakított filozófiáját. Arisztotelész szerint az életnek három jellegzetes formája van. Az első a nagy tömeg és a durva lelkű emberek, akik élvhajhász életet élnek. A második forma a közügyekkel foglalkozó ember, aki az elismerést keresi. Ezen életforma nem zárja ki az erény, mint olyan előtérbe helyezését, hiszen az elismerés az erény megvalósulását illeti, mely nélkül nem lehetséges jót, jól tenni. De szükséges még ehhez a harmadik életforma, amely a szemlélődő, elmélkedő emberé, aki túlmutat az evilági, magáért szeretett, felhasználandó matérián, s valami végső, legnagyobb jóra irányul. Ez a jó önmagáért jó, nem pedig valami más elérése a célja. Az emberi élet így tud kiteljesedni, s az erényeket tettekre váltani. A jó elérése tehát az erények helyes, megfelelő alkalmazásán múlik, mellyel eljuthatunk a boldogsághoz, amely Arisztotelész szerint a becsülendő, tökéletes dolgok közé tartozik. „A boldogság a léleknek a tökéletes erény szerinti tevékenysége.”11 A boldogság feltétele tehát az erényes élet. Az erények Arisztotelész szerint nem születnek velünk, de minden ember úgy születik, hogy alkalmas azok befogadására. De ez nem elég, hiszen a már befogadott erényeket folyamatosan tökéletesíteni kell. Ahogyan él az ember, amely jó tulajdonságait erősíti, végül olyanná válik egész lényében. Erre a célra irányul az államok vezetőinek tevékenysége is.
10 11
Etikai kislexikon 14. oldal Arisztotelész – Nikomakhoszi etika 33. oldal
9
„A törvényhozók szoktatással igyekeznek a polgárokat jó erkölcsökre nevelni, s minden törvényhozónak erre irányul az akarata; s aki ebben nem helyesen jár el, az célt téveszt.”12 Az erények mellett szólnunk kell a lelki rosszaságról is. Az ember ugyanis szabad akaratú élőlény, akinek választása nemcsak az erkölcsös, etikai normáknak megfelelő életre irányulhat. De, még ha az erkölcsös cselekedetekre esik is a választás, ez nem elég. „Az erény szerinti cselekedetek azonban, ha maguk bizonyos tulajdonságokkal bírnak is, azért még nem igazságosan vagy mértékletesen végrehajtott cselekedetek, hanem csak akkor, ha a cselekvő személy maga is bizonyos lelki tulajdonság birtokában cselekszik.”13 Az erkölcsös ember mindig tudja, melyik választás a helyes, hiszen belül is erkölcsös gondolatok, erényes érzület tölti el a lelkét, melyben megingathatatlan. Arisztotelész etikájában nagyon fontos szerepet kap a lélekben és tettekben megnyilvánuló erkölcsös, erényeken alapuló életforma. Az erénynek azonban az ember életének minden területén teret kell nyernie. Az erény lelki alkatot jelent, amelynek birtokában az ember amellett, hogy jó lesz, a munkáját is jól végzi.14 Arisztotelész szerint meg kell találnunk minden tevékenységünkben és minden dologban az úgynevezett közepet. De ez nem egy számtani közép, hanem mindenkinek a képességeihez és megítéléséhez viszonyított közép. Ezzel a filozófus arra hívja fel a figyelmet, hogy különbözőek vagyunk, minden embernél más és más ami elegendő, és más ami már túl sok. Az erények gyakorlásának vonatkozásában is meg kell találnunk a közepet, amely boldoggá tesz és megfelelünk vele első sorban saját elvárásunknak. Mivel „rajtunk múlik, hogy derék emberek legyünk-e vagy hitványak.”15 Az ember saját maga ura cselekedeteinek, a választás csak rajtunk múlik. Hogyan döntünk? Saját akaratunkból. Azonban ehhez a döntéshez sokunk kap „iránymutatást”, mert „a törvényhozó is megfenyíti és megbünteti azokat, akik gonoszságot cselekszenek… viszont azokat, akik szép tetteket visznek végbe, kitünteti, oly célból, hogy emezeket buzdítsa.”16
12
Arisztotelész – Nikomakhoszi etika – 40. oldal u.o. – 47. oldal 14 u.o. – 50. oldal 15 u.o. – 81. oldal 16 u.o. – 81. oldal 13
10
A törvények szükségessége és betartatása már Arisztotelész idejében is kiemelkedő fontossággal bírt. „A törvényszegő ember igazságtalan, a törvényszerető pedig igazságos.”17 Az igazságosság fontosságát - Platónhoz hasonlóan – Arisztotelész sem vitatja, azonban nála már megjelennek az ezen erény alkalmazására vonatkozó gondolatok is. Az igazságosság „tökéletes erény főképp azért, mert a tökéletes erény gyakorlati megvalósítását jelenti; s tökéletes azért, mert akinek a birtokában van, az erényt nemcsak önmagával, hanem másokkal szemben is tudja gyakorolni.”18 A törvények, az egyenlőség és az igazságosság kapcsolata igen fontos, hiszen a törvények és az egyenlőség alapján cselekvő ember igazságos. Míg a törvények ellenében és az egyenlőség elvének csorbításával érvényesülni kívánó személy igazságtalan. Azonban azt is látnunk kell, hogy nem lehet az élet minden területét törvényekkel szabályozni. Az emberi tulajdonságok, az örökölt alaptermészet nagyon sokszor a természetes, magunkból fakadó erkölcsi törvények alapján formálódik azzá, amit a mindennapokban, akár a munkánk kapcsán láthat és tapasztalhat a velünk kontaktust teremtő személy. „De az is igaz, hogy az erkölcsös ember sok mindent tesz barátai és hazája kedvéért, s ha kell, kész meghalni is értük; lemond vagyonról, kitüntetésről, s általában minden olyan jóról, amiért mások vetélkedni szoktak, csak hogy megszerezhesse magának az erkölcsi jót;”19 Arisztotelész etikáról vallott nézetei alapján elmondhatjuk, hogy a törvények betartása és betartatása mindenképpen erkölcsös, igazságos lelkületet feltételez. Az erények megléte az emberben összekapcsolódik azok alkalmazásának fontosságával.
3. Aquinói Szent Tamás Isten központú etikája - az emberhez méltó életcél elérése
Aquinói Szent Tamás skolasztikus filozófus. Arisztotelész Nikomakhoszi Etika című művéhez írt tanulmánya a keresztény vallás tanításainak alkalmazásával született. 17
Arisztotelész – Nikomakhoszi etika – 147. oldal u.o. – 148-149. oldal 19 u.o. – 316-317. oldal 18
11
Tamás etikai nézeteinek a lényege: „Isten létezése a keresztény ember legfőbb célja, amely felé egész életének, minden tettének és gondolatainak irányulnia kell.”20 Az életben minden az örök isteni törvényen alapszik. Amint már Arisztotelész tanításában láttuk, az erény roppant fontos emberi tulajdonság. Azonban nem csak tulajdonság. Jellem, folyamatos készség a jóra. Az ember maga. Aquinói Szent Tamás Arisztotelész tanítását kiegészítette azzal, hogy az emberi élet végcélja a legtökéletesebb cél, maga a Világ Teremtője, akitől minden jó származik, Isten. Az isteni akarat teljesítése előbbre való minden másnál. Hiszen aki Isten irányításával, az Ő akarata szerint cselekszik, teljesíti az erkölcsi követelményeket is. Ehhez segítséget nyújt az ember lelkiismerete. A mindennapi életben, ahogyan sokszor a munkánkban is, a lelkiismeret szava alapján dönthetjük el, hogy egy-egy adott tevékenységünk megfelel-e az erkölcsi normáknak, vagy sem. Természetesen a törvények is irányítják az emberek mindennapi életét, de mint már említettem, a törvények nem terjedhetnek ki az élet minden területére. Arisztotelészhez
hasonlóan
vélekedik
Aquinói
Szent
Tamás is az
erények
megszerzéséről. Az erények nem velünk születnek. De mindenki úgy születik, hogy alkalmas legyen azok befogadására. Sőt! Tapasztalatok alapján egyre szélesedik az ismeretünk és egyre inkább tudjuk elkülöníteni a jót a rossztól. Az ember egész élete folyamán tanul. Azonban a tanulásra nem csak az iskola padjai alkalmasak. Ahogyan mondani szokták, az élet maga a legjobb tanítómester. Végső soron az erkölcs, az erények által vezetett élet a boldogságra irányul. A boldogság pedig nem más, mint a normák, a lelkiismeret szerinti cselekvés, az állam, a társadalom életében való tevékeny részvétel, a munkánk lelkiismeretes elvégzése.
Arisztotelész „arany középút”-ról vallott filozófiája Aquinói Szent Tamás tanításában is visszaköszön. „minden ember kapja meg ami jár neki, se többet, sem pedig kevesebbet.”21
20 21
Etikai kislexikon – 13. oldal Anthony Kenny – Aquinói Szent Tamás – 32. oldal
12
Ezen gondolat az igazságosságra utal. Az igazságosságot pedig, mint a minden ember által óhajtott állapotot, nem könnyű elérni. Hiszen már Arisztotelész ideális középről kifejtett nézeteinél írtam, hogy ez a közép mindenkinél mást jelent. Az egyes emberek igazság-érzete más és más. Ezért hozunk törvényeket, mert az egyenlőtlenségeket csak úgy lehet talán kiegyenlíteni, ha egy állam minden lakója által elismert közepet határozunk meg, amely az emberek többsége által elfogadható. A törvények alkotójának pedig hatalmat adunk a kezébe, hogy az igazságosság nevében és fenntartása érdekében hozott törvényeket betartassa.
De mindez nem lehetséges erkölcs és erény nélkül. Az erények nem születnek velünk. Tanuljuk, örököljük, folyamatosan tökéletesítjük őket. Azonban vannak az ember életét vezérlő, adott helyzetben erkölcsileg helyes döntés meghozatalát segítő elveink is. Ezekkel más a helyzet, mert „az elvet nem szerezzük, hanem természetszerűleg bírjuk.”22 Aki az erkölcsi, Isten által adott parancsokkal megerősített törvényekhez hű elvei alapján éli az életét és ragaszkodik ezekhez az elvekhez, megkapja jutalmát. Aquinói Szent Tamás, keresztény gondolkodónak megfelelően az ember életét a legvégső cél, Isten elérésére irányítja, és ezen cél elérésére nem lát más megoldást, csak egy erkölcsös, erényekkel teli életet, mely Isten elérésében találja meg a lélek boldogságát. „akár mit teszünk úgy kell tennünk, hogy cselekvésünk czélja minél biztosabban elérhető legyen.”23
4. A filozófusok etikáról vallott nézeteinek adaptációja a közszolgálat területén tapasztalt problémák esetleges megoldására
Platón, Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás és még lehetne folytatni a sort sok-sok olyan remek gondolkodóval, aki az erkölcs, etika kapcsán útmutatást adhat munkánk során. Az etika az élet minden területén alkalmazandó „tudomány”. A különféle hivatásoknak megvannak a maguk etikai elvárásaik. A munkát nem lehet úgy elvégezni, mintha az ember 22 23
Gonzalez Zefirin - Tanulmányok Aquinói Szent Tamás bölcsészetéről – 241. oldal u.o. – 69. oldal
13
csak valamiféle előre programozott dolgot művelne. Többek között ez különböztet meg bennünket holmi robotoktól. Nem vagyunk programozhatóak. Emberek vagyunk, emberi tulajdonságokkal, és erkölccsel. A munkafolyamatokat az erkölcsi normákkal felvértezve kell elvégezni, különösen az élet azon területein, ahol más emberek boldogulása múlik egy hivatalnok, közszolga munkáján.
A törvényhozás is különbséget tesz azon emberek között, akik nem az erkölcsi normáknak megfelelően cselekszenek és azok között, akik a törvény betűjét betartva, etikus magatartást tanúsítva élik mindennapjaikat és végzik munkájukat. A Pénzügyőrség által a köz érdekében végzett állami feladatok elvégzésnek milyenségét is az állam, a törvényhozás értékeli. Hiszen a törvények betartatása az állam feladata, közvetlenül azonban az állam feladatait ellátó szervekre hárul. Így már Arisztotelész gondolataiban igazolva látszik az állami szerveknek az állampolgári jogok és kötelezettségek feletti őrködés létjogosultsága. Azt is látnunk kell, hogy az élet ugyanazon területein más és más a különféle népcsoportok által elfogadott erkölcsös viselkedés. A földrajzi távolságok nagyon nagy különbségeket generálnak morális téren az emberek között. Azonban a kialakult morális viselkedés igen mélyen gyökerezik a népcsoportok tradícióiban. Ezért kell azt is elfogadnunk, hogy a különféle társadalmakban nem egyformán alakult ki és vált elfogadottá az ugyanazon élethelyzetben alkalmazandó morál. De az egy-egy társadalmon belül kialakult, elfogadott, sokszor törvények által megszilárdított normák az adott közösségen belül mindenkire nézve kötelező erővel bírnak. Az íratlan erkölcsi szabályok betartása mindenkinek a lelkiismeretére van bízva. Mivel azonban egy közösség tagjai vagyunk, nem csak a saját lelkiismeretünknek kell megfelelnünk, de tekintettel kell lennünk a körülöttünk lévő embertársainkra is. A lelkiismeret szerinti választási lehetőség nem adott a törvények által szabályozott normák esetében. A pénzügyőrségnek, mint az állami irányítás szervének feladata többek között a törvények által szabályozott normák betartatása. Természetesen, ezt a feladatot csakis úgy lehet hitelesen és eredményesen végrehajtani, ha a végrehajtók példát mutatnak a törvények, írott és íratlan normák betartása terén.
Az etikáról fentebb elmondottak alapján az is nyilvánvaló, hogy bölcsesség és igazságosság nélkül nem lehet törvényeket betartatni.
14
A bölcsesség tapasztalaton alapul, mely az évek során folyamatosan tökéletesíti a cselekedeteinket. Ezek a cselekedetek, amennyiben az igazságosságon alapulnak, törvényi előírások betartásával és lelkiismeretünkkel összhangban történnek, valóban egy boldog, elégedett élethez vezethetnek. „minden ember kapja meg ami jár neki, se többet, sem pedig kevesebbet.”24 Ezen mondatot a munkám kapcsán felmerülő problémák egy részének orvoslására is alkalmazhatnánk. Hiszen benne foglaltatik, hogy minden embernek vannak jogai, melyek törvény adta jogok is lehetnek. Ezek a jogok nem csorbulhatnak – diszkrimináció tilalma. Ugyanakkor nem lehet egyes embereket jogtalan előnyhöz juttatnunk másokkal szemben, visszaélve az államtól és az állampolgároktól kapott hatalmunkkal.
Láthatjuk, mindenképpen kell, hogy egy közszolga etikus, erkölcsi normákat, társadalmi elvárásokat teljesítő életet éljen, és ahogyan magánéletében, a munkájában is példával szolgáljon minden állampolgár számára igazságos, törvények alapján hozott döntéseivel. III. Közszolgálat 1. Közszolgálat meghatározása „A szolgálat fogalma nem azt jelenti, hogy szolga vagyok, hanem azt, hogy másokért dolgozom.”25 Sokakban a mai Magyarországon még él az élmény, mikor évtizedekkel ezelőtt a „hivatalban” intézték ügyeiket. Az ott dolgozók közel sem tűntek szolgainak, sőt nagytöbbségük még csak segítőkész sem volt. Egyszerűen végezték a rájuk bízott munkát. Szinte robotként tették-vették az iratokat, s az iratokkal együtt az embereket. Hiszen akkoriban az akták mögött nem látták még az embert. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ezen kor állampolgárának talán igénye sem volt arra, hogy egy hivatalnok megértő, mások bajával szívesen törődő egyén legyen. Természetesen a közszolgálat nem csupán a hivatalokban elvégzett munkát jelenti, hanem minden, az állami feladatok közé sorolható munkavégzést. Így többek között ide 24 25
Anthony Kenny – Aquinói Szent Tamás – 32. oldal Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról II. - Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (9) – 503. oldal
15
tartozik az oktatással, az egészségüggyel és persze valamennyi, klasszikus értelemben vett állami hivatallal kapcsolatos feladat elvégzése. A közszolgák tevékenysége egyrészt az állami akarat kifejeződése cselekedetekben, másrészt az állampolgárok szolgálata, irányítása, segítése. Mára a köz szolgálata valóban - az idézetnek megfelelően – a másokért elvégzendő munkává vált. Ez a közszolgálat minden területén érvényes. Azonban minden területen más és más ezen szolgálat megnyilvánulása. Hiszen nehezen lehetne összehasonlítani egy tanár tevékenységét aki tudását és élettapasztalatát adja át a tanulóknak, egy fegyveres rendvédelmi szerv alkalmazottjával, akinek feladata a törvény betűjét betartatni az állampolgárokkal. Fentiekből is látszik, hogy a közszolgálat igen sokrétű, szerteágazó tevékenység. Egyben azonban megegyezik az ebben a feladatkörben tevékenykedők munkája. Mindenhol az emberekért, az emberekkel együttműködve kell a munkánkat végezni. Mert a közszolgálat, minden területére vonatkozóan, egy hivatás, annak minden szépségével, előnyével és hátrányával. Úgy gondolom, hogy aki az embertársaiért való szolgálatot
választja
munkájának,
mindenképpen
kell,
hogy
rendelkezzen
önfeláldozással és empátiával, mert e nélkül ezen munka nem végezhető hivatásszerűen. Márpedig, ha valaki az embertársaiért végzett munkát nem tekinti élethivatásának, valóban egy robottá válik. Legalábbis azon emberek szemében, akikkel nap mint nap kapcsolatba kerül a munkája révén. „Segíteni nem tud máson, aki annak sorsát, lelkiállapotát át nem érzi, aki nem képes magát annak helyzetébe belegondolni.”26 Ismét egy nagyon fontos gondolat a közszolgálatról. És itt külön szeretném kiemelni a pénzügyőrséget, ahol dolgozom. Ezen idézet hatványozottan érvényes egy szigorú törvényi szabályozás alapján működő rendvédelmi szervnél dolgozó közszolgára. Mint már említettem dolgozatom bevezető részében, nagyon sokszor kerülünk etikailag nehezen
eldönthető
helyzetbe.
Munkám
során
rendszeresen
érintkezem
az
állampolgárokkal, találkozom sokféle problémával, melyeket orvosolni kell. Ehhez azonban meg kell értenem a gondját azon állampolgárnak, aki a telefonvonal másik végén a problémáit sorjázva vár megoldást tőlem. Sokszor találkozom magatartásilag
26
Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról II. - Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (9) – 503. oldal
16
nem kifogástalan állampolgárokkal, akiknek helyzetét szintén ismerni kell ahhoz, hogy az egyébként is megoldásra váró problémáját ne tetézzem türelmetlenséggel, vagy esetleg még rosszabb esetben érdektelenséggel. Tehát a közszolgálat egyrészt az állami akaratból adódóan jól szabályozott munkaterület. Viszont éppen abból kifolyólag, hogy az államot képviseli minden közszolga – függetlenül attól, hogy mely helyen, időben vagy éppen mely szervnél – igen fontos tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzen. Amennyiben hivatástudat irányítja az állampolgárok érdekében ténykedő közszolgát, nagy valószínűséggel megállja helyét munkájában és az állam, valamint az emberek megelégedésére végzi azt.
1.1.
Közszolgálat fogalma
A közszolgálat az állami akarat cselekedetekben való kifejeződése, mely a közigazgatás szervein keresztül valósul meg. Az államhoz lojális hivatalnokréteg látja el a közszolgálati feladatokat. A politika semleges, élethivatásszerű munkát feltételez, többek között ez az, ami elhatárolja a közszolgálatot a versenyszférától. Tág értelemben minden állami alkalmazott közszolga. Legtágabb értelemben közszolgálati jogviszonynak minősülnek a törvényhozó népképviseleti szervek választott képviselői, az igazságszolgáltatás személyi állománya, a közigazgatás személyi állománya, a fegyveres és rendfenntartó szervek állománya, az állam által működtetett, közfeladatot ellátó szervek dolgozói valamint az állami tulajdonú vállalatok dolgozói. Legszűkebb értelemben azonban csak a közigazgatási szervek dolgozóit tekintjük közszolgáknak. A közszolgálat történetében kétféle modell alakult ki. Vagy karrier (zárt), vagy pedig zsákmány rendszerről beszélhetünk. Ezen két rendszer Európában a XIX. században jelent meg, tisztán elkülönülve. A karrier rendszer pozitív jellemzője az életpályaszerű munkavégzés, stabilitás, előre tervezhetőség, folyamatos képzés lehetősége, ugyanakkor veszélye az alulmotiváltság és az egyéni megvalósítás lehetőségének kevés esélye. A zsákmány rendszer kialakításánál fontos a szoros kötődés a politikához, ugyanakkor nagy a rotáció a személyi állományban és nem alakul ki igazi hivatalnok réteg. A két
17
rendszer tiszta formában nem sokáig létezett. Európában a zárt rendszer a meghatározó, így Magyarországon is a karrier rendszer honosodott meg. A közszolgálat elképzelhetetlen az állampolgárok nélkül és az állampolgárok élete sem lenne könnyű a közszolgálat mindenre kiterjedő segítsége nélkül. Az állam pedig nehezen tudná akaratát érvényesíteni az alkalmazottainak állami intézményekben kifejtett tevékenysége nélkül. Az életnek szinte minden területén jelen van a közigazgatás. Valamilyen formában minden ember kapcsolatba kerül vele.27 Ugyanakkor a közigazgatás szinte minden mozzanata az élet irányításához, segítéséhez kapcsolódik. Ezen mindenki számára fontos, állam és az állampolgárok érdekében kifejtett tevékenység milyensége rajtunk, közszolgálatban dolgozókon múlik. És mint már említettem, nem könnyű feladat az állami akarat végrehajtása, a törvények betartatása és ugyanakkor az állampolgári elvárásoknak való megfelelés. 1.2. A közszolgálat területei
1.2.1 A központi irányítású szervek A közszolgálat központi szerveinek hatásköre az egész ország területére kiterjed. Elmondható, hogy ezen szervek nem tudnák az állam által rájuk bízott feladatokat elvégezni, amennyiben nem terjedne ki hatáskörük minden állampolgárra. Ezen szervek feladatai az ország egész területén egységesen végrehajtandók. Ilyen szervek Magyarországon a kormány, kormánybizottság, miniszterelnökség, minisztériumok, autonóm államigazgatási szervek, kormányhivatal, központi hivatal, rendvédelmi szervek, önálló szabályozó szervek.
27
Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról II. - Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (9) – 501. oldal
18
1.2.2 A helyi, decentralizált szervek A helyi szervek hatásköre az országos hatáskörű szervekkel szemben csak az ország egy meghatározott részére terjed ki. Az önkormányzatiság két értelemben használatos fogalom. Egyrészt valamilyen elv alapján működő köztestületet jelent, másrészt pedig földrajzi alapon szerveződő települési önkormányzatiságról beszélhetünk. A földrajzi alapon szerveződő önkormányzatok a helyi, decentralizált szervek Magyarországon. Ezek a szervek a II. világháború után, a tanács-rendszert követően 1990-től kezdtek a jelenlegi formában megalakulni. Az önkormányzatoknak kétféle modellje van, az angol-szász, valamint a kontinentális modell, amelyen belül beszélhetünk északi és déli modellről. Természetesen az ilyen, tiszta formában létező önkormányzati
modellek
mellett
számtalan,
fentiek
variációjából
született
önkormányzati forma is létezik. 2. Közigazgatás és közszolgálat 2.1. A közigazgatás fogalma
A közigazgatás az államszervek elkülönült alrendszere, amely az állami akarat gyakorlati
végrehajtásának
megszervezését
hivatásos
apparátussal,
az
egész
társadalomra kiterjedően látja el. Mivel a törvényhozó szerv nem képes arra, hogy az általa megalkotott törvényeknek a végrehajtásáról önmaga gondoskodjék, minden államban létre kell hozni egy olyan szervezetrendszert, amelynek a feladata a társadalmi akaratot kifejező szerv döntéseinek a gyakorlatban történő megvalósítása. Az önkéntes jogkövetés nem minden esetben valósul meg az állampolgárok részéről, ezért nélkülözhetetlen, hogy az állami akarat kikényszeríthető legyen. Így a közigazgatási szerveket közhatalommal kell felruházni, mely közhatalmat szigorú törvényi szabályozás alatt kell tartani. A közigazgatás kapocs az állami akarat és az állampolgárok között. Minden ember így vagy úgy, előbb vagy utóbb, kapcsolatba kerül a közigazgatás valamely területével. Hiszen onnan kezdve, hogy megszületünk, bekerülünk az állami gépezetbe. Majd 19
elkezdjük a társadalmi életünket élni és folyamatosan nyilvántartásból nyilvántartásba kerülünk. Később pedig ki több, ki kevesebb alkalommal, de mindenképpen kapcsolatba kerül még az élete folyamán a közigazgatással. Legyen szó egy házasságkötésről, vagy egy ingatlan adás-vételéről, esetleg öröklésről, vagy engedélyhez kötött tevékenység végzéséről. 2.2. Közszolgálat a közigazgatásban
A közigazgatásban feladatát teljesítő hivatalnok réteg valóban a köz szolgálatára hivatott. Azonban ez a feladat teljes embert kíván, ahogyan erről II. Józsefnek, a felvilágosult
abszolutizmus
elkötelezett
hívének 1784. március
8-án
kiadott
pásztorlevelében is olvashatunk: „Aki közhivatalt visel, a reá bízott ügyekben oly lelkesedéssel kell eljárnia, hogy a közügyeknek felajánlott szolgálatát, s dolgait ne a napok és teleírt lapok szerint mérje, hanem minden erejét arra fordítsa, hogy midőn dolga van, azt a közvárakozás és tisztének igényei szerint minden halasztás nélkül pontosan hajtsa végre.” 28 II. József pásztorlevelében olvashatunk a közszolgák lelkületére, a munkájukhoz, megbízatásukhoz való hozzáállásra vonatkozó útmutatást is: „Kiben a haza és polgártársai szolgálata iránti szeretet nincs, ki a közjó fenntartása iránti buzgalomtól nem hevíttetik, az az ügyvitelre nem alkalmas, s nem méltó arra, hogy tiszti címe legyen, s díjat húzzon. Aki szolgálni akar, s tényleg szolgál is, annak az önzésről, haszonkeresésről le kell mondania, a minden tettében csak a közjó által kell vezéreltetnie.”29 A közszolgálat tisztaságának érdekében már az ókori görögöknél is nagy gonddal választották a tisztviselőket. Nyilvános, igen szigorú vizsgálatnak vetették alá a jelölteket. Ugyanez állt a római birodalomban megválasztott hivatalnok rétegre is. A jelöltek előéletét mindkét helyen alaposan megvizsgálták, hogy „az állami ügyek intézésére alkalmas felelősség- és hivatásérzettel telített köztisztviselőket kapjanak.30
28
Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról I. - Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (8) – 418. oldal 29 u.o. – 418. oldal 30 u.o. – 418. oldal
20
Láthatjuk, hogy a közigazgatás által magában foglalt közszolgálat milyensége mindig fontos volt és ez az évszázadok alatt sem változott, a mai napig érvényben van. Hiszen az állampolgárok igénye, az állami akarat valamint a közszolgák által vállalt feltételek szabják meg a keretét a közigazgatásban minden nemű munkavégzésnek. IV. Közszolgálat és etika kapcsolata 1. Az etika szerepe a közszolgálatban „Ahol a köztisztviselő magatartását szabályozó jogi norma hatóereje befejeződik, ott kezdődik el az etikai normáé.”31 Mint a fent idézett gondolat is érzékelteti, a közszolgák magatartását a jogi normák által szabályozott kereteken felül szabályozza az általunk etikának nevezett erkölcsi normarendszer. Ezen belül a „közszolgálati etika azt jelenti, hogy a morális alapelveket a szervezetekben működő tisztviselők viselkedésére alkalmazzuk.”32 Tehát a közszolgálati etika nem más, mint a mindennapi életből hozott erkölcsi előírások alkalmazása a köz szolgálata érdekében végzett munka során. A közszolgálatban dolgozók által „hozott” erkölcsi alap az, amire a munkavégzés során támaszkodunk. Azonban látnunk kell, hogy ezen hivatalnok réteg a törvényhozó hatalom által meghatározott irányba haladó végrehajtó hatalom. Tehát mindenkor engedelmességgel tartozik az állam által elfogadott döntéseknek, ugyanakkor saját megítélése szerint cselekedhet a törvényi kereteken belül, szigorúan betartva azokat. A tisztviselőknek alkalmazkodniuk kell tehát a körülményekhez, hiszen a kinevezés alkalmával vállalják, hogy a törvény által szabott feltételekkel, a mindenkori állami vezetéshez hűen végzik munkájukat. De amennyiben ezen törvényi feltételek morális szempontból megkérdőjelezhetők, a hivatalnoknak lehetősége van nemet mondani. Mégpedig úgy, ha elhagyja székét és lemond tisztéről. Azonban ez nem megoldás az erkölcsi problémákra a közszolgálatban. Hiszen így valószínűleg a legértékesebb emberek kerülnek ki az állam szolgálatából. Fontos tehát, 31
Dr. Torma András – Reflexiók a közszolgálati etikához – Magyar Közigazgatás – LIII. évf. (1) – 13. oldal 32 Dennis F. Thompson – A közszolgálati etika lehetősége – in Közszolgálat és etika – 34. oldal
21
hogy az egyes döntések meghozatalát komoly megfontolás előzze meg, hiszen nem lehet cél az erkölcsi normák földbe tiprásával meghozott jogi normák betartatása. „Ahol oly sok ember jóléte a tét, ott kivételes erőfeszítésekre van szükség, hogy előre számoljanak a cselekedetek lehetséges következményeivel.”33 2. A közszolgálat megnyilvánulása – a „köz szolgálata” kapcsán előforduló etikai kérdések A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Ktv.) bevezető gondolatában olvashatjuk: „állam olyan közszolgálatra alapozható, amely élvezi a társadalom közmegbecsülését, hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges, törvényesen működik, tagjai korszerű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, Magyarország érdekeit és a közjót pártatlanul és hazaszeretettel szolgálják.”34 A közszolgálati etika alapvető követelményei között szerepel a demokratikus, pártsemleges, törvényes működés. Ezen kívül a közjó pártatlan szolgálata. Kiemelném fentiek közül a törvényességet, mely a dolgozatomban előzőekben említettekhez, valamint pénzügyőri munkámhoz is szorosan kapcsolódik. „A köztisztviselő felelőssége azonban felveti annak szabályozását is, hogy a feltétlen engedelmességnek meddig terjednek a határai, milyen esetekben és milyen feltételekkel jogosult, illetve köteles a köztisztviselő az utasítás végrehajtását megtagadni.”35 A törvények betartásával végzett munka, valamint a törvények előírásainak állampolgárokkal való betartatása kiemelten fontos feladata a pénzügyőröknek. „A hivatásos állomány tagja szolgálatteljesítése során köteles végrehajtani az elöljáró parancsát, a felettes rendelkezését, kivéve, ha azzal bűncselekményt követne el. Az (1) bekezdésben foglalt kivétellel a hivatásos állomány tagja a jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtását nem tagadhatja meg. Ha azonban annak 33
Dennis F. Thompson – A közszolgálati etika lehetősége – in Közszolgálat és etika – 34. oldal A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény - Preambulum 35 Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról III. - Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (10) – 557. oldal 34
22
jogellenessége felismerhető számára, arra haladéktalanul köteles az elöljáró figyelmét felhívni. Ha az elöljáró a parancsát, a felettes a rendelkezését ennek ellenére fenntartja, azt kérelemre írásba kell foglalnia. A jogszabálysértő parancs, rendelkezés végrehajtásáért kizárólag az azt kiadó felel.”36 Mivel a jelenlegi Nemzeti Adó- és Vámhivatal pénzügyőrei fegyveres szolgálatot látnak el, így itt külön szabályozás van érvényben, mely a Ktv. által előírt és engedett lehetőségektől jóval szigorúbb. De a törvény még egy szigorú parancs-uralmi rendszerben működő szervezet esetében is ad lehetőséget arra, hogy a közszolga a lelkiismeretére hallgatva cselekedjen. Azonban azt, hogy mi tartozik a lelkiismeret által még elfogadható cselekmények közé, nem részletezi a jogszabály. Itt csak a jogszabályi keretek szabnak határt a parancsadásnak és elfogadásnak. Ennek ellenére mind tudjuk, hogy itt nem ér véget egy pénzügyőr, egy ember szolgálathoz való hozzáállása. Nem gépek vagyunk, akik parancsok alapján teljesítik a rájuk bízott feladatokat. Mi a parancsok teljesítése közben emberek vagyunk, sőt, a parancs teljesítése után is embernek kell maradnunk és tudnunk kell az állampolgárok szemébe nézni. Mindemellett a törvényeket betartatni csak úgy lehet az állampolgárokkal, ha a példa a mi közszolgálatunk törvényessége. Nagyon nehéz teher hárul itt a törvényhozó hatalomra, mert első sorban rajtuk múlik, hogy az állampolgárok felhatalmazásával nekik adott hatalom birtokában milyen rendelkezések születnek az állampolgárok együttélésének szabályait illetően. A másik fontos gondolat a Ktv. preambulumában a pártatlanság, semlegesség elve. A pénzügyőrök, mint fegyveres szerv tagjai állampolgári alapjogaik gyakorlásában erősen korlátozottak. Többek között a politikával, politikai pártokkal való kapcsolat milyensége is szigorúan szabályozott. „A hivatásos katasztrófavédelmi szerv, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, az Országgyűlési
Őrség,
valamint
a
büntetés-végrehajtási
szervezet
hivatásos
állományának tagja pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az
36
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról 1996. évi XLIII. törvény 69. § (1) és (2) bekezdése
23
országgyűlési, az európai parlamenti és az önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat.”37 Fenti rendelkezés utal talán leginkább arra, hogy a közigazgatás, ezen belül a hivatásos állományú közszolgák, közöttük a pénzügyőrök, függetlenek kell, hogy legyen a politikától. Azonban véleményem szerint, mivel az éppen aktuális, államunkat vezető kormány utasításai szerint látjuk el a közszolgálat feladatait, elkerülhetetlen a politikával való kapcsolat. Tudnunk kell, hogy a demokrácia elvének megfelelően a választások alkalmával változhat az állami végrehajtó hatalommal felruházott „testület”, ezért egy-egy ilyen változás alkalmával módosulhat a közigazgatás milyensége, összetétele, követelmény-rendszere. Ebből adódik, hogy a közszolgáknak – bár politikailag semleges kell, legyen a munkavégzésük – lehetetlen ezt elérni. Természetesen a politikától való függetlenség értelmezése mindig más és más. A jogszabályok adnak egy keretet, szabályozzák a tiltásokat, azonban a munkavégzés minden területét itt sem lehet törvényekkel szabályozni. Ismét csak arra a következtetésre jutunk, hogy igenis szükséges az etikai normák közszolgálatban való megjelenése. A közszolgák sok területen segítségre, morális megerősítésre szorulnak, ezért nem elég, ha a törvényi keretek között végezzük munkánkat. Mert amennyiben változnak ezek a keretek, a szolgálatot végző személyek nem biztos, hogy eligazodnak az újra és újra változó törvények, követelmények, előírások között. Szeretnék még külön figyelmet fordítani a Ktv. előszavában megemlített szakmai ismeretek birtokában történő munkavégzésre. „A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek.”38 A Ktv. mellett a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) preambulumában is meghatározott, hogy megfelelő szakmai ismeretek birtokában lehet csak közszolgálatot 37
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról 1996. évi XLIII. törvény 18. § (2) bekezdése 38 A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény preambuluma
24
teljesíteni. Ahogyan minden más közigazgatási szervnél, a NAV vámhivatali ágánál is lehetőség és kötelezés van arra vonatkozóan, hogy a megfelelő szakmai ismeretek elsajátításra kerüljenek. „A hivatásos állomány tagját szakmai ismereteinek fejlesztése céljából szakmai továbbképzésben, illetve átképzésben kell részesíteni.”39 Ezt megelőzően, mivel egy fegyveres szolgálat igen erős fizikai igénybevételt is jelenthet, komoly orvosi és fizikai alkalmassági vizsgálaton kell minden felszerelőnek részt vennie. Majd ezen orvosi vizsgálat rendszeresen megismétlésre kerül. Ezzel is biztosítva, hogy csak a mentálisan és fizikálisan alkalmas pénzügyőrök teljesíthessenek szolgálatot.
2.1. Diszkrimináció tilalma, egyenlő bánásmód elve
A diszkrimináció – megkülönböztetés – a közigazgatás vonatkozásában két oldalról is megközelíthető.
Egyrészről a közigazgatási
szerven belüli
munkakapcsolatok
milyensége szempontjából, másrészt a közszolgálatban a hivatalnok valamint az állampolgár közötti viszonyban értelmezhető fogalom. A szerven belüli munkakapcsolatok terén első sorban a vezetők és beosztottak, valamint a munkatársak közötti kapcsolatra lehet jellemző a diszkrimináció. A vezetők szerepe igen jelentős ezen jelenség kialakulása során. Sajnos sokszor mondható el, hogy épp a vezető és valamely beosztott kapcsolatára jellemző pozitív diszkrimináció az, amely megmérgez egy munkahelyen kialakuló megfelelő munkatársi légkört. Véleményem szerint nem megengedett egy állam által irányított testületen belül a vezetők részéről a beosztottak felé megnyilvánuló diszkrimináció. Ezért fontos, hogy olyan vezetők kerüljenek a közigazgatási szervek, közöttük a pénzügyőrség állományának élére, akik képesek objektíven, minden részrehajlástól mentesen vezetni az irányításuk alatt lévő embereket. Egy vezető soha nem hagyhatja figyelmen kívül az embert. Mint azt dolgozatomban már több esetben említettem, a közszolga is ember, nem pedig egy robot akit programozni lehet és csak parancsot teljesít. Tiszteletben kell tartani mindenkinek a véleményét és folyamatosan ügyelni kell arra – persze nem csak a vezetőknek – hogy senkinek ne sérüljön az emberi méltósága. 39
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 73.§ (2) bekezdése
25
A vezetők által tanúsított egyenlő bánásmód ellentételezéseként a hivatalnok pedig engedelmességgel tartozik vezetői iránt, hiszen a hivatal vállalásakor letett esküvel magára nézve kötelezőnek ismerte el bizonyos jogai korlátozását, valamint a feletteseinek való engedelmességet. A közszolgák állampolgárok felé megnyilvánuló viselkedése kifogástalan kell hogy legyen, de ennek feltétele, hogy a munkáját végző hivatalnok a munkatársaival és vezetőivel
is
megfelelő
munkakapcsolatban
legyen.
Mikor
egy állampolgár
hivatalnokkal találja magát szemben, nem csak az adott közszolgát ítéli meg a viselkedése, hozzáállása alapján, hanem az általa képviselt államot is. Ezért a köztisztviselő vállán nagy teher nyugszik, melyet méltósággal, tisztelettel és odaadással kell viselnie, az írott és íratlan törvények betartásával. Az állampolgárok közigazgatásba vetett bizalma nagyon fontos, ezért lényeges, hogy a hivatalokban dolgozó közszolgák viselkedése kifogástalan, részrehajlástól mentes legyen. „A köztisztviselő köteles a törvényesség szigorú megtartásával, elfogulatlanul, részrehajlás nélkül, nemre, fajra, nemzetiségre, felekezetre, pártállásra, társadalmi helyzetre
tekintet
nélkül,
az
eljárásra
ésszerűen
szükséges
időt
fordítva
tevékenykedni.”40 2.2. Korrupció, mint a közszolgálat legnagyobb ellensége
A korrupció egy manapság igen gyakran használt fogalom. Valamilyen plusz juttatás elfogadását jelenti, bizonyos előnyhöz juttatás ellentételezéseként. Elmondható, hogy ezen jelenség nem csak a közigazgatásban dolgozó hivatalnok réteget érinti, a versenyszférának is megvan az idők során kialakult „rendszere”. A korrupció megelőzése és kezelése igen sok oldalról megközelíthető. A megelőzés azzal kezdődik, hogy köztisztviselőként csak fedhetetlen múlttal rendelkező személy alkalmazható. Az ilyen szempontú alkalmasságról a felvételi eljárást megelőző széles körű vizsgálat útján győződnek meg. Miután a jelentkező megfelel ezen ellenőrzés feltételeinek, csak akkor kerülhet sor a hivatal vállalásával járó eskütételre. Azonban itt 40
Etikai követelmények a Magyar Közigazgatásban – Magyar közigazgatás – XLIV. évf. (2) – 97. oldal
26
kell
megemlítenem,
hogy a leendő hivatalnok
kiválasztása sajnos
sokszor
diszkriminatív módon történik. Ennek megoldása lehet egy pályáztatási rendszer, mely kizárja az előre eldöntött választást. Miután a megfelelő személy a megfelelő helyre került, gondoskodni kell arról, hogy a munkavégzéséhez minden szükséges segítséget megkapjon. Ebbe nem csak a fizikális feltételek megteremtése tartozik, hanem a hivatalnok szellemi képzése is. Mivel a közigazgatás minden szerve szigorú jogszabályi előírások betartásával és azok alapján működik, nagyon fontos a személyi állomány továbbképzése. Hiszen tudjuk, hogy a jogszabályok akár egy éven belül is többször módosulhatnak. Az állampolgároktól véleményem szerint a legtöbb esetben nem várható el, hogy az aktuális jogszabályi változások terén naprakész információval rendelkezzenek. Viszont a közigazgatásban dolgozó hivatalnokoknak egyik nagyon fontos feladata, hogy az állampolgárokat tájékoztassák az aktuális jogszabályi, eljárási változásokkal kapcsolatban. Az egyfajta biztonságot jelent az állampolgárok számára, ha egy jól felkészült, munkájával kapcsolatos kérdésekben jártas hivatalnokkal kerülnek kapcsolatba, miközben teljesítik kötelezettségeiket és élnek törvény adta jogaikkal. „Az állam az emberek számára annyit jelent, amennyit a közigazgatása ér.”41 A jogszabályi változásokkal párhuzamosan azok alkalmazhatóságára vonatkozó, szerven belüli utasítások is változnak. Ezek tekintetében is fontos, hogy egy közszolga naprakész információval rendelkezzen. „A megfelelően kiképzett, hozzáértő és munkafeltételeivel elégedett köztisztviselői kar nagyobb valószínűséggel áll ellent a visszaélésre, korrupcióra és más, jogellenes vagy etikátlan magatartásra csábító kísértésnek, mint azok, akik mindennek hiányát érzékelik, s úgy tapasztalják, hogy a gyakorlat nem vág egybe a meghirdetett elvekkel és az írott normákkal.”42 A közszolgák korrupcióhoz való viszonyának két nagyon fontos, soha nem elhanyagolható körülménye a bérezés valamint a foglalkoztatás biztonsága. A bérezés a közigazgatásban kiszámítható körülmény, hiszen meghatározott bértáblába történik a hivatalnokok besorolása. Ezen besorolás az iskolai végzettség, valamint a ledolgozott évek alapján sávosan meghatározott. Azonban attól, hogy ez a bérezés évekre előre meghatározott, nem feltétlenül előnyös. Hiszen ha a köztisztviselő reálbére nem tart 41
Dr. Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról I. - Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (8) – 424. oldal 42 Dr. Dudás Ferenc, Dr. Hazafi Zoltán, Pölöskei István – Etika a magyar közigazgatásban: aktuális kérdések és gyakorlat – Magyar közigazgatás – XLVIII. évf. (5) – 269. oldal
27
lépést a versenyszférában folyamatosan változó léptékkel, akár egy közszolga önbecsülése is sérülhet. Egy ilyen helyzetben még a „leghűségesebb” köztisztviselő is könnyebben meginog kitartásában. A foglalkoztatás biztonsága szintén meghatározó lehet egy adott helyzetben való döntés esetén. Ha egy köztisztviselő folyamatosan bizonytalanságban tartva kell, hogy teljesítse szolgálatát, szintén rossz döntésre ösztönözheti őt. Ugyanakkor egy, a korrupció szempontjából talán nem annyira lényeges, de a munkavégzés milyenségére nagy hatást gyakorló körülmény lehet, hogyha az alkalmazási biztonsághoz nem párosul folyamatos ellenőrzés, számonkérés. A korrupcióval kapcsolatban meg kell még említeni egy nagyon fontos morális kérdést, amely feszültséget okozhat mind a hivatalnokok között, mind pedig a hivatalnok saját lelkiismeretével kapcsolatban. Ez pedig nem más, mint azon eset, mikor egy munkatárs korrupciós ügyéről szerzünk tudomást. Ebben az esetben több lehetőség közül választhat a köztisztviselő. Azonban a döntés nem egyszerű. Hiszen ha elhallgatja amit tud, a saját lelkiismeretével nem tud elszámolni. Ha viszont nyilvánosságra hozza az etikátlan, köztisztviselőhöz méltatlan körülményt, szembe kerülhet munkatársával, felettesével. Egy ilyen helyzet legvégső megoldása lehet, ha a köztisztviselő lemond hivataláról. Ez egy nagyon súlyos etikai dilemma, melynek megoldása igen erős erkölcsi tartást követel. Ugyanakkor látnunk kell ebben a helyzetben is, hogy a köztisztviselő elsősorban az állam és a törvények szolgája. „A köztisztviselőknek mindenekelőtt feletteseik utasításait, illetve hivataluk és a kormány politikáját kell végrehajtaniuk.”43 A korrupció, mint korunkban elterjedt negatív jelenség sajnos nem kerüli el a pénzügyőrök tevékenységét sem. Ezért kell törvényileg alapos szabályozás alá venni foglalkozásunk ezen mellékhajtását. Nem hagyhatjuk azonban itt sem figyelmen kívül, hogy nem lehet minden egyes mozdulatot, minden cselekedetet törvény által szabályozottá tenni. És újra csak eljutottunk az etika, illetve az erkölcs területére. Ugyanis amit törvényileg már nem lehet szabályozni, ott a pénzügyőr lelkiismerete mutatja az utat. Vajon mi ér többet? Esetleg egy plusz juttatás elfogadása, némi előny, vagy a nyugodt lelkiismeret. Itt már azt lehet mondani, mindenkinek saját döntése, hogy
43
Dennis F. Thompson – A közszolgálati etika lehetősége – In Közszolgálat és etika – 35. oldal
28
melyik utat választja. Persze mivel két ember sem egyforma, mindenki különböző módon ítéli meg ezeket a történéseket. Tehát nem lehet általános útmutatást adni ilyen és hasonló helyzetekre, mindenki maga dönt. A pénzügyőrség több mint 140 éves fennállása alatt sokat változott. Ahogyan változtak az emberi igények, úgy alakult át feladataink jellege is inkább szolgáltatóvá. Az új kor emberének és államunknak már mások az elvárásai, mint testületünk megalakulásának kezdetén. Természetesen vannak olyan tevékenységi körök, amik szinte változatlan formában maradtak meg, de ezek száma elenyésző az újabb és újabb szolgáltatásként ránk bízott feladat mellett. 2.2.1. A korrupció elleni küzdelem törvényi szabályozása A hivatással kapcsolatos törvényi szabályozás alapelvekben rögzíti a helyes, közszolgától elvárható viselkedés módját. Eszerint a rendvédelmi hivatás etikai alapelvei: „a hivatásos állomány tagjai tekintetében különösen a hűség, a nemzeti érdek előnyben részesítése, a méltóság és a tisztesség, az előítéletektől való mentesség, a pártatlanság, a szakszerűség, az együttműködés és az arányosság.”44 Fenti törvényi hely a méltóság és tisztesség elvét irányozza elő a hivatásos állomány tagjai számára, mint követendő magatartást. A korrupció a tisztesség kategóriájával összeegyeztethetetlen
viselkedési
morál.
A
hivatásos
állomány
közszolgálati
jogviszonyát szabályozó törvény ebben kimeríti a mások jogtalan előnyhöz juttatásával kapcsolatos előírást. Mivel a pénzügyőrség 2011. január 1-jével összevonásra került a volt APEH személyi állományával, az „öszvér” (részben civil, részben hivatásos állományú) szervre vonatkozóan is született szabályozás, mely a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állományának tekintetében irányadó. E szerint „a kormánytisztviselő, a pénzügyőr, az ügykezelő nem folytathat olyan tevékenységet, nem tanúsíthat olyan magatartást, amely hivatalához, illetve a hivatásos szolgálathoz méltatlan, vagy amely a kormánytisztviselő,
44
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 70/B.§ (1) bekezdése
29
a pénzügyőr, illetve az ügykezelő pártatlan, befolyástól mentes tevékenységét, illetve a NAV tekintélyét veszélyeztetné.”45 …a hivatásos szolgálathoz méltatlan... Számomra aggályos ezen megfogalmazás, mivel igen sokféle cselekvés tartozhat ebbe a meghatározásba. Talán a törvényhozónak s a vezetőknek visszaélésre adhat okot, amennyiben nincs pontosan meghatározva ezen cselekvések köre. Tulajdonképpen, ahogyan már dolgozatomban többször is kifejtettem, vannak a közszolgálatnak olyan területei, amelyeket jellegükből adódóan lehetetlen teljes mértékig törvényileg szabályozni. Hiszen az erkölcsi döntések az egyén habitusán, neveltetésén, etikai nézetein felül az adott körülménytől is függenek. Meg kell találnia tehát minden közigazgatásban dolgozó személynek a maga döntéseiben az ideális középutat az adott helyzetnek megfelelően. Ami talán szűkebb meghatározást és némi segítséget ad a hivatalnokok viselkedésére vonatkozóan, az egyes szervek etikai szabályzata. A pénzügyőrség hivatásos állományának, mint a rendvédelemhez tartozó személyeknek a Magyar Rendvédelmi Kar Etikai Szabályzata ad útmutatást a korrupció terén is. Eszerint nem szabad kiszolgáltatottá válnia senkinek és még a látszatát is kerülni kell annak, hogy korrupció gyanúja merüljön fel vele kapcsolatban. Kerülni kell az olyan helyzeteket, kapcsolatokat, melyek a befolyásolástól mentességet megkérdőjelezik. A pártatlanság, ítélőképesség befolyásolására a pénzügyőr nem fogadhat el pénzt, ajándékot, másféle előnyt a vele, vagy szervezeti egységével kapcsolatban állótól. Azonban a korrupció meghatározására, mibenlétére számtalan, fentieken túlmenő lehetőség, variáció kínálkozhat. Minden esetre egy etikai szabályzat adhat némi támpontot azoknak, akik nem biztosak döntéseikben, esetlegesen erkölcsi, etikai dilemmába kerülnek. 2.3. A közszolgálattal kapcsolatos mindennapi tapasztalatok Ralf
Dahrendorf
szociológus
véleménye
szerint
„a
politikai
rendszerváltás
megvalósítható hat hónap alatt, a gazdasági rendszerváltáshoz már hat évre van 45
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 33/B.§ (2) bekezdés
30
szükség, a megfelelő etikai normákat és mintákat közvetítő civil társadalom kiépüléséhez pedig már hat évtized kell.”46 A magyar közigazgatás a rendszerváltást követően nagy változáson esett át. Mint arról már említést tettem, egyre inkább a közigazgatás szolgáltatás jellege domborodik ki az ügyintézés során. Emiatt is nagy feszültség keletkezik egy-egy közigazgatási szerven belül. Hiszen a jól bevált, bár kissé bürokratikus módszereket folyamatosan egyszerűsítik, ezzel azonban nem mindig a kívánt hatás érhető el. Hiszen például egy új, elektronikus iktatási rendszer bevezetése egy olyan hivatalban, ahol a technikai fejlődés nem követi az elképzeléseket, az alkalmazottak pedig a jól bevált régi rendszert alkalmazták évtizedekig, nem lesz zökkenőmentes. Hovatovább az elvégzendő munka rovására mehet hosszú ideig. Mint tudjuk, az újdonságok bevezetése ritkán szokott probléma nélkül megvalósulni. Azonban az már az adott szervet irányítókon múlik, hogy az alkalmazott fejlesztést milyen mértékű munkacsökkenés mellett tartják még megvalósíthatónak. „Miközben a köztisztviselő, esküjének és a rá vonatkozó külön törvénynek megfelelően lojálisan viselkedik a kormányzat iránt, a jogszabályi előírásoknak megfelelve pontosságra, szakszerűségre törekszik, vagyis a hagyományos bürokratikus értékekre figyelve teszi a dolgát, ugyanakkor a polgárbarát, szervező-szolgáltató közigazgatás új, más értékeket helyez előtérbe.”47Az új helyzet új megoldásokat kíván. Nézzük például a költséghatékonyságot. Hogyan érhető el? Gyorsabb, olcsóbb munkával, az eljárások leegyszerűsítésével. Azonban kétséges, hogy az új eljárások milyenségével az állampolgárok is elégedettek lesznek. Hiszen esetlegesen egy kapkodó, munkáját bizonytalanul végző köztisztviselővel találják szemben magukat, aki sokszor nem tudja eldönteni, hogy a hagyományos vagy az új módszerek hatékonyabbak munkavégzése során. Rohanó világunkban az elektronika egyre fontosabb szerephez jut az élet minden területén. A saját munkavégzésem kapcsán is tapasztalom a technikai fejlődés minden 46
Dr. Dudás Ferenc, Dr. Hazafi Zoltán, Pölöskei István – Etika a magyar közigazgatásban: aktuális kérdések és gyakorlat – Magyar közigazgatás – XLVIII. évf. (5) – 265. oldal 47 Dr. Dudás Ferenc, Dr. Hazafi Zoltán, Pölöskei István – Etika a magyar közigazgatásban: aktuális kérdések és gyakorlat – Magyar közigazgatás – XLVIII. évf. (5) – 266. oldal
31
előnyét és hátrányát. Előnye a hivatalnok szempontjából, hogy egyszerűsíti a munkavégzés folyamatát, viszont ahhoz, hogy megfelelően működjön a kifejlesztett elektronikus újítás, sok időre van szükség. Az ügyfelek oldaláról megközelítve a kérdést, szintén nem egyértelmű a fejlődés pozitív hatása. Hiszen egy új informatikai rendszer használatának kötelezővé tétele nem minden állampolgár számára elérhető. Mind anyagilag, mind tudásban, sokunknak nehezen teljesíthetőek a közhivatalok által közvetített állami elvárások. 3. Az Európai Unió a helyes hivatali magatartásról Magyarországon a 2004-es Európai Uniós csatlakozás óta nagyon sok változás történt életünk minden területen. Ez alól nem kivétel a közigazgatás sem. A Magyary-iskola által elindított racionalizálási folyamatnak köszönhetően a magyar közigazgatás már évtizedekkel az Uniós csatlakozás előtt elindult azon az úton, melyet az Uniós iránymutatás is támogat és egyértelműen követendőnek jelöl. Az Európai Parlament 2001. szeptemberében hagyta jóvá a helyes hivatali magatartás európai kódexét. Az Európai Ombudsman, P. Nikiforos Diamandouros kódexhez fűzött véleményében kifejtette, a közszolgálati intézmények alkalmazottainak nem csupán a törvény betűit betartva kell végezniük a rábízott feladatokat. El kell kerülniük a hivatalukkal esetlegesen együtt járó visszásságokat és minden erejükkel, tudásukkal arra kell törekedniük, hogy etikus magatartást tanúsítva járjanak el az állampolgárok ügyeit intézve. Igaz ugyan, hogy a kódex rendelkezései közvetlenül csak az Európai Unió intézményeire alkalmazhatók, de iránymutatást adnak a tagállamok által egyénileg eltérő módon, de mégis az Unió előírásait figyelembe véve egységesen alkalmazandó szabályozásra vonatkozóan. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében megfogalmazásra került, hogy minden embernek joga van ahhoz, hogy ügyeit részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. Magyarországon a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény szabályozza a hivatali ügyintézést és az ehhez kapcsolódó jogokat, kötelezettségeket. Ezen törvény folyamatos változtatásokkal tart lépést a változó körülményekkel. Ezzel együtt a közszolgáknak is folyamatos megújulásra van szükségük, ami a jogszabályok előírásainak betartását illeti. A helyes hivatali magatartás európai kódexe 27 cikkben foglalja össze a közszolgától elvárható magatartás szabályait. Természetesen itt is kiemelkedő szerep jut az etikus 32
viselkedésnek. A jogszerűség és a diszkrimináció tilalma első helyen szerepel a kódex felsorolásában. A kódex 12. cikke a megfelelő viselkedés tanúsítására hívja fel a figyelmet. Ezen belül kiemelkedő szerepe van a segítőkészségnek és a lehető legteljesebb, legpontosabb válaszadásnak. Ahogyan erről már említést tettem, az állampolgárok azzal a szándékkal érkeznek hivatalainkba, hogy kérdéseikre megfelelő választ, problémáikra megoldást kapjanak. Mindent meg kell tennünk azért, hogy megelégedéssel, ügyeiket a lehető legteljesebb mértékig elintézve távozhassanak tőlünk. A közszolgálat bármely területéről legyen szó, mindenhol szükség van a hivatásetikai normák szem előtt tartására, hogy mértékül szolgáljanak cselekedeteink megfelelő végzéséhez, ezzel valóban értékes hivatássá téve a köz szolgálatát.48
4. A közszolgálat, azon belül a NAV Hivatásos állományának munkavégzéssel összefüggő, szerven belüli etikai kérdései
A közszolgálaton belül az etikának kiemelt szerepe van. Hiszen a közszolga munkavégzése során az államot képviseli. Ezért nagyon fontos, hogy egy állampolgár ügyeinek intézése során milyen hivatalnokkal találkozik, milyen tapasztalatot szerez, mivel az államot ítéli meg, amely a közigazgatást szervezi, utasítja, vezeti. A technika rohamos fejlődése, valamint a közigazgatás szolgáltató jellegűvé válása természetesen a pénzügyőrök munkavégzésére is óriási hatást gyakorol. Ugyanakkor az egyre növekvő teljesítmény iránti elvárás mellett az állampolgárokkal kapcsolatos ügyintézésben követelmény – a közigazgatás szolgáltató jellegénél fogva – hogy az ügyfél pozitív tapasztalatokkal, ügye intézésével megelégedetten távozzon a hivatalból. Imre Sándor gondolatait idézve: „Nem az szabja meg az egyes ember és a hivatal viszonyát, hogy valaki milyen érzésekkel lép be, hanem sokkal inkább, hogy milyenekkel távozik.”49 Az állampolgárok által, hivatalnoktól elvárt viselkedés fontos összetevője a türelem,
48
Dr. Hazafi Zoltán – Közszolgálati életpályák összehangolása – Új Magyar Közigazgatás – 2012/4. – 4. oldal 49 Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – Bevezető gondolat
33
megértés. Sokszor az egyre növekvő leterheltség miatt türelmetlenek vagyunk. A NAV hivatásos állományára – hasonlóan a közigazgatásban dolgozó minden hivatalnokra – igen nagy nyomás nehezedik azzal, hogy sokfelé kell megfelelnünk. A közvetlen vezetőink elvárása mellett az állam által szabott, általunk vállalt feltételeket is teljesítenünk kell. A rohamos fejlődés egyik oldalán tapasztaljuk a munkafolyamatok egyszerűsödését, másrészről viszont a ránk nehezedő folyamatos ellenőrzés súlyát érezzük. Mivel emberek vagyunk, az egyre magasabb elvárások miatt talán érthető, hogy nem mindig az állampolgár által elvárt türelmet tudjuk tanúsítani. Azonban mindig törekednünk kell arra, hogy a munkánkat objektíven, a vállalt szolgálatnak megfelelően, az egyéni problémák háttérbe szorításával végezzük az állampolgárok megelégedésére. Azon körülményt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ügyeiket intéző polgárok sem mindig az etikus viselkedést tartják szem előtt. Sok oka lehet egy ember ilyen vagy olyan viselkedésének. Egy hivatalnoknak nem feladata és nem is várható el tőle, hogy minden egyes állampolgár minden problémájának tudója legyen. Azonban, ha mi elvárjuk a polgároktól az irántunk tanúsítandó etikus viselkedést annak ellenére, hogy talán egy hivatalnok sem mindig tökéletesen az elvárhatónak megfelelően viselkedik, akkor nekünk is lojálisan kell eljárnunk az ügyintézés során. A hivatalban megforduló emberek mind más és más módon viselkednek. Eltérő a modoruk, már csak azért is, mivel nem vagyunk egyformák. Az sem mindegy, ki milyen ügyben, milyen kéréssel fordul hozzánk. Sok ügyfél problémájának elintézéséhez kell igen nagy türelem. Végighallgatni, és megpróbálni a segítségére lenni, bármilyen hangnemben is adja elő kívánalmait.50 Tudatosság, tárgyismeret, önuralom. Fenti helyzetekben ezen erények gyakorlásával lehet a törvények és az etika által elvárt viselkedést tanúsítani. „Minden hivatalnak arra kell törekednie, hogy valamennyi tisztviselője az emberekkel való bánásmód művésze legyen.”51
4.1.
A vezetők példamutatása és az alkalmazottak megbecsülése
A hivatalok vezetői nagy felelősséggel vannak felruházva. Képviselniük kell a hivatalt, az államot az állampolgárok felé. A vezető kapcsolatot jelent az állampolgári elvárások 50 51
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – 123. oldal u.o. – 105. oldal
34
és a törvény szava között. Szoros kapcsolatban kell legyen a polgárokkal is, tisztában kell lennie az emberek véleményével, gondolkodásával, az ország aktuális problémáival, melyek minden embert személy szerint is érintenek, befolyásolják életüket.52 Ugyanakkor az irányításuk alá rendelt hivatalnokok felé való példamutatás is nélkülözhetetlen a vezetés során a törvényi előírások betartása mellett, hiszen minden egyes hivatalnok az államot képviseli, az állampolgárokkal való kapcsolattartás közvetlenül az ő feladatuk. „A vezető felelős a reá bízott egységért. A vezető feladata, hogy a rábízott egységet fejlessze.”53 A vezető ezen feladatának teljesítésében természetesen segítik őt az alkalmazottak. Egy hivatalnok réteg, akik hivatalnoki esküjükből adódóan engedelmességgel tartoznak vezetőjüknek. „Az engedelmességi kötelezettség teszi a köztisztviselőt alárendeltté a főnökeivel szemben, és így jön létre a hierarchia.”54 Egy jó vezető ugyanakkor nem csak vezető. Az alárendeltnek feltétlen meg kell bíznia főnökében, hogy bármilyen problémáról nyíltan tudjon vele beszélni. Ugyanakkor a nyilvánosság felé egyértelműnek kell lennie, ki a főnök és ki a beosztott. Ez azonban csak úgy valósítható meg, ha a vezetőnek nem csak hatalma van, de erkölcsi téren is elöljáró és tekintélye minden téren vitathatatlan.55 Ez a gondolat azonban több problémát is felvet. Ugyanis ha nem megfelelő irányba indul el a főnök és beosztott viszonya, a vezetéshez szükséges tekintély meginoghat. Egy vezetőnek nagyon figyelnie kell arra, hogy a beosztottakkal ne tartson túl nagy távolságot, de a barátkozás sem megfelelő magatartás. A vezetés aktív feladatmegoldás. Nem szabad, hogy egy vezető kitérjen a feladatok megoldása elől.56 Hiszen azért vezető, hogy megoldást találjon a legkisebb hibától a konfliktusok elsimításán keresztül a legnagyobb problémákra is. De egy jó vezetőnek azt is tudnia kell, hogy nem mindig a cselekvés a jó megoldás. Lehet némán is vezetni. Példaadással, tettekkel. Hiszen tudjuk, egy gramm jó példa többet ér mázsa szónál. A vezetésnek fontos feladata az összhang megteremtése. Mivel a vezető látja át egy 52
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – 77. oldal u.o. – 71. oldal 54 u.o. – 57. oldal 55 u.o. – 57. oldal 56 u.o. – 72. oldal 53
35
hivatal működésének minden mozzanatát, valamint a hivatalon kívüli helyzettel is tisztában van, neki kell gondoskodnia a minden részletre kiterjedő, megfelelő munkavégzésről. A kollegialitásnak sokat árthat, ha a vezető diszkriminatív módon tesz különbséget egyes beosztottak javára. Ezért fontos, hogy a jó vezető különbséget tudjon tenni a munkája és a magánélete között. Nem egészséges egy munkahelyi légkör számára sem a negatív, sem a pozitív megkülönböztetés. Ugyanakkor a beosztottaknak is úgy kell viselkedniük minden helyzetben, hogy ők egy közösség. Mindenki egyért és egy mindenkiért. A klikkesedés ugyanúgy árthat a munkahelyi
kapcsolatoknak,
mint
ahogyan
a
vezetők
részéről
tapasztalható
diszkrimináció. Hiszen ha egy közösség valamilyen vélt vagy valós sérelem miatt kisebb egységekre bomlik, az a közös, hatékony munkavégzésre igen káros hatást gyakorol.
4.2.
A pénzügyőri pálya élethivatássá tétele az uralkodó kapitalista versenyszellem árnyékában
A Vám- és Pénzügyőrség ezen a néven és a megalakulásához köthető formájában több mint 140 évig hatékonyan működött. A vámok szedése jóformán egyidős az árutermelés, áruforgalom megjelenésével. Már a Biblia is, Krisztus korában említést tesz a vámosokról. Azonban a vámszedés ezen hosszú idő alatt jócskán átalakult. Magyarországon a kezdetekben, I. Szent István idején a vámok szedése szorosan összefüggött az adószedéssel. 1835-ben létrehozták a jövedéki őrséget, a cukorgyárak, szesz- és sörfőzdék ellenőrzésére. 1850-ben a pénzügyi őrség megszervezésével ellenőrzés alá vonták a bor, cukor, hús, ser és szeszadót, az állami egyedáruságokat – dohány, lőpor és salétrom – valamint a jövedékeket – bélyeg és jogilleték, fémjelzés, határ-vám, lottó, posta, só-illeték - . A kiegyezést követően a pénzügyőrség legfontosabb feladatai között találjuk a csempészet és a pénzügyi törvények és szabályok áthágásának megakadályozását. Az állami feladatok elvégzéséhez szükséges anyagi eszközöket a vámok, adók rendszeressé tételéből, beszedéséből teremtették elő, az ehhez szükséges törvényi feltételeket 1868-ban teremtették meg. 1871-ben szétválasztották az adó- és a vámhivatalokat. Így az önálló magyar pénzügyőrség története 1872-től számítható. 36
Az 1930-as években szétváltak a határőrizeti és vámszaki feladatok, valamint az adatgyűjtés, figyelőszolgálat megszervezésére létrejött a pénzügyőri nyomozócsoport. A testület elnevezetését illetően több változtatás után 1966-ban véglegesült a Vám- és Pénzügyőrség elnevezés, amely a 2011-ben bekövetkezett, Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatallal történt összevonásig megmaradt. Nagy változást jelentett a Pénzügyőrség történetében a 2004. évi Európai Unióhoz való csatlakozás. Az ország határszakaszainak lecsökkenése miatt a felszabadult humán erőforrás átcsoportosítására került sor és megkezdte működését a Mélységi Ellenőrző Csoport. Hiszen az Unió belső határain az áruk szabad áramlásának megvalósulásával „ellenőrizetlenül” kerül be az országokba és onnan ki az áruk nagy része. Ezért amely ellenőrzések a határszakaszokon elmaradnak, azokat az ország belsejében, közutakon végzett ellenőrzésekkel kellett pótolni. Fentiekből kitűnik, hogy egy jól felkészült, hatékony, az aktuális hatalom elvárásainak megfelelő testület volt a Vám- és Pénzügyőrség, melynek története évszázadokon átívelő. Egy több mint 140 éves múlttal rendelkező vámhatóságot szüntettek meg azzal, hogy az adóhatósággal összevonták 2011-ben. Létrejött a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (továbbiakban: NAV). A NAV struktúráját és szervezeti felépítését tekintve nem sokban különbözik a Pénzügyőrség felépítésétől. Azonban a feladatok megoszlása szempontjából igen sok változást okozott a hivatásos állománynak az összevonás. A tisztán pénzügyőrség által elvégezhető feladatkörök továbbra is a NAV Vámhatósági ágához tartoznak, de az adóztatással, adózás felügyeletével kapcsolatos, főleg irodai feladatok folyamatosan kerülnek át az Adóhatósági ághoz. Igaz ugyan, hogy névileg egy szerv lettünk, azonban a feladatok ilyen jellegű átcsoportosítása a hivatásos állomány munkahelyi biztonságával kapcsolatos kérdéseket vet fel. Nem tudhatjuk előre a következő lépéseket az összevonás kapcsán, ezért sokan féltik munkahelyüket. Dolgozatom jelen pontjának címében nem véletlenül szerepel a kapitalista versenyszellem. Hiszen a közigazgatás már fentebb említett reformjával jár a költségtakarékos megoldások keresése is. Ez adott esetben sajnos azt is eredményezheti, hogy nem csak egyes szerveket vonnak össze, hanem az adott szerveken belüli feladatok átcsoportosításával, esetleges létszámleépítéssel próbálnak a működés 37
költségeiből lefaragni. Ezen lépések bizonytalanságban tartják a közszolgákat. Ilyen helyzetben nem könnyű megfelelni az állami és ugyanakkor az állampolgári elvárásoknak sem. Láthatjuk tehát, hogy a versenyszférát sújtó létbizonytalanság alól a közszférában dolgozók sem kivételek annak ellenére, hogy egy közszolga munkájának nem a haszonszerzés a célja, hanem az állam ügyeinek intézése, az állampolgárok szolgálata. Mindez pedig a mindenkori állami irányításhoz való feltétlen elkötelezettség mellett. A pénzügyőri pálya élethivatássá tételére úgy gondolom a fenti körülményekre tekintettel, jelen pillanatban nem sok esély kínálkozik. A közigazgatást versenyképessé tenni nem ugyanazt jelenti, mint a versenyszférában uralkodó versenyszellemet átültetni a közszférába. Persze az állam költségeinek lefaragása, az infláció csökkentése, az államadósság megszüntetése mind-mind olyan indokok a közszféra létszámának leépítésére, amelyek ellen nem lehet mit tenni. Viszont a technikai fejlődés, az elektronika csak egy részét tudja elvégezni annak a sok-sok munkának, ami egy közszolgára hárul. Így a közigazgatásban maradókra egyre több feladat vár, amely az elvégzett munka minőségének rovására mehet.
4.3.
A munkamegosztás fontossága
„Magyary Zoltán szerint ha van a tisztviselőben aktivitás és erély, akkor fog kezdeményezni, lesz iniciatívája, mer felelősséget vállalni, nem kerüli el a feladatokat, hanem örömét leli a teljesítményekben, a haladásban, az emberek sorsának javításában. Ez esetben hivatása magaslatán áll majd. Ha azonban csak azt nézi, hogy a hivatalos órát betartsa, s nyugdíjéveket gyűjtsön annyi munkával, ami éppen arra elég, hogy állásából el ne távolítsák, akkor közszolgálatra alkalmatlan.”57 Fenti idézetben két hivatalnoktípust láthatunk. Az első mondatban az ideális, munkáját valóban hivatásszerűen végző közszolga képe tárul elénk. Mint Magyary Zoltán, a közigazgatás reformjának kiemelkedő alakja is látta, a magyar közszolgálatban dolgozó embereket a fenti kettősség jellemzi. Vannak olyan közszolgák, akiknek valóban fontos 57
Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról I. – Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (8) – 423. oldal
38
a munkájuk, az előrehaladás, az állampolgárok szolgálata. Ezzel szemben – tapasztalatom szerint nem kis számban – vannak azon állami tisztviselők, akik több évi közszolgálat után biztonságban érzik magukat anélkül, hogy a hivatal és a közszolgálat érdekeit szem előtt tartva kivennék részüket a munkából. A hivatalnokok ilyen jellegű munkához való hozzáállása újabb probléma forrása. Hiszen így a hivatal érdekeit néző, lelkiismeretes munkát végző dolgozók - bár erkölcsi tartásuk egy ideig megakadályozza őket ebben – lassan átvehetik a munkatársak hozzáállását. Hiszen azt látják, hogy a kolléga sokkal kevesebb munkával és felelősségvállalással is megkapja ami jár. Nagyon erős erkölcsi tartás kell ahhoz, hogy látva a mások munkakerülését, mégis megmaradjunk a számunkra fontos, etikai normáknak megfelelő viselkedés mellett. Mert mennyivel könnyebb azt mondani, hogy ha a másik nem végez annyi munkát és mégis ugyanúgy részesül minden juttatásból, akkor én is sokkal kevesebb munkával fogok érvényesülni. És itt újra eljutottunk a vezetők fontosságához. Hiszen a munka elosztásánál egy vezetőnek tisztában kell lennie az egyes munkafolyamatok milyenségével, tehát neki kell mindenki számára megnyugtató döntést hozni. Hosszú távon ugyanis nehezen fenntartható egy olyan helyzet, amelyben a dolgozók egy része huzamos ideig elégedetlen. Egy hivatal alkalmazottainak egyformán ki kell venni a részüket a munkából, hiszen csak így érezheti mindenki igazságosnak a juttatásokat is, és így erkölcsileg is megelégedettséggel végezheti mindenki a rá bízott feladatokat. 4.4. A munkavégzés megfelelő háttere A közigazgatásban a munkavégzés hátterének megfelelő kialakítása nagyon sokrétű feladat. Az emberek viselkedéséből adódó problémák mellett, a megfelelő munkavégzéshez szükséges technikai eszközök, arra alkalmas környezet meglétének hiánya is oka lehet a munkavégzés hiányosságainak. A folyamatosan fejlődő technikai eszközök újabb és újabb kihívást jelentenek mind a közszolgák, mind pedig az állampolgárok számára. De a fokozott elvárásoknak való megfelelés miatt a közigazgatásnak is lépést kell tartani a fejlődéssel. Ehhez megfelelő anyagi háttér szükséges. Ezért egy gyorsan működő számítógép alkalmazása rövid távon terheli meg anyagilag a közigazgatást, míg egy közszolga életpályája hosszú távú anyagi vonzattal
39
járó befektetés. Sajnos ez járhat olyan következménnyel, hogy akár több közszolga munkáját – amennyiben lehetséges – egy gép munkájával helyettesítik. A közszolgák viselkedésének, egymáshoz való viszonyának nagy hatása van az állampolgárokkal kapcsolatos munkavégzésre. „Erős ellenszenv a főnökkel, a kormányzattal, esetleg az egész rendszerrel olyan fokig, hogy az alkalmazott nem tudja mindig megállapítani, hogy ez az érzés milyen fokban foglalja el munka közben is az öntudatát. A keserűség olyan fokot érhet el, hogy az illető gondolkodását teljesen hatalmába keríti.”58Az állami alkalmazottak elégedetlensége is lehet gondok forrása. Ezen elégedetlenség lehet anyagi és akár technikai jellegű is. Hogyha egy köztisztviselő nem elégedett a juttatásaival, nem szerencsés sokáig megoldatlanul hagyni ezt a problémát. Az állami alkalmazottak bérezése előre kiszámítható módon történik. A munkáért járó fizetés az illetményalap és a ledolgozott évek, valamint az iskolai végzettség
alapján
meghatározott
bizonyos
szorzószámok
segítségével
kerül
kiszámításra. Ez egyrészről előre meghatározható, kiszámítható bért jelent a köztisztviselőknek. Másrészről viszont, amennyiben a reálkereset nem emelkedik megfelelően, a közszolga azt tapasztalja, hogy egyre kevesebb terméket, szolgáltatást kap a fizetéséért. Arról nem is beszélve, hogy vannak helyzetek, amikor annyira kevés a közszolga bérezése, hogy a saját, sőt a családja megélhetése is veszélybe kerül. 4.4.1. Az összefonódások munkahelyi közösséget romboló hatása A közszférában való munkavégzés sokak számára kecsegtető, hiszen kívülről aránylag biztos megélhetés látszatát keltik az állami szervek, amelyet kevés munkával el lehet érni. Ezért aki más munkát nem talál magának összeköttetései révén próbál közigazgatási pályára kerülni.59 Sajnos ez a tendencia folyamatosan jellemző a közigazgatásra. Azonban a bekerülés egy állami intézménybe alkalmazottként nagyon nehéz. Sokan valóban úgy lesznek közszolgák, hogy semmiféle elhivatottság nincs bennük az állampolgárok szolgálatára, de rendelkeznek megfelelő kapcsolatokkal, ezáltal az általuk kívánt helyre nyernek felvételt, és talán a tudásuk és tapasztalatuk hiányát egyáltalán nem találják akadálynak a felvételi eljárás során. Hosszú távon
58 59
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – 69. oldal Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – I. kötet: A dualizmus és a két forradalom kora – 49. oldal
40
azonban ez a megoldás nem megoldás. Elképzelhető ugyan, hogy egy ilyen módon felvételt nyert állami alkalmazott beletanul munkájába és elhivatott közszolga válik belőle, de a legtöbb esetben ez nem történik meg. Ráadásul egy ilyen, kezdeti támogatással felvett alkalmazott további munkavégzése során is megmarad a segítség, így a vele szemben támasztott elvárások is ehhez igazodnak majd. Ebből adódik később a kollégák elégedetlensége, hiszen egy úgymond protekcióval alkalmazott közszolga munkavégzése igen sok kívánni valót hagyhat maga után, sőt ha a vezető is hajlamos ilyenfajta különbségtételre, még ronthat a helyzeten. A másik ilyen jellegű probléma a főnök-beosztott viszonyok különbözősége. Erről már tettem
említést
dolgozatomban.
Nagyon
káros
hatása
van
egy
pozitív
megkülönböztetésnek a vezető részéről a beosztottakra nézve. Így a beosztottak főnökükhöz
való
viszonya,
valamint
a
megkülönböztetett
figyelmet
kapó
alkalmazotthoz való hozzáállásuk sem lesz megfelelő. Ez megmérgezheti egy hivatal mindennapjait. A negatív munkakörülmények rendkívül kedvezőtlen hatással bírnak a munkavégzésre. Elsősorban a vezetők feladata ezen problémák kiküszöbölése és igazságos, lojális megítélése minden alkalmazottnak, amit például a jutalmazás során egyértelműen mindenkinek az értésére lehet adni. „A tisztviselő csak akkor érdemes jutalmazásra, ha működése a köznek rendkívül hasznost, illetve előnyt jelent, vagy a felmutatott eredmény huzamosabb időt és igen nagy fáradtságot igényelt.”60 4.4.2. A magánéleti problémák, társadalmi helyzet hatása a munkavégzésre „… az a tisztviselő, aki magánéletében erkölcstelen, idomtalan, az a hivatalban sem lehet megfelelő.”61 Nem véletlenül szabályozza a köztisztviselői törvény a közszolgák magánéletét is. Egy hivatalnoknak mindig figyelemmel kell lennie arra, hogy ne adjon támadási felületet magánéletben való viselkedésével senkinek. Másrészről a hivatalon kívül és a hivatalban nem lehet ugyanazon embernek kétféle viselkedése. Aki a magánéletében
60
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – I. kötet: A dualizmus és a két forradalom kora – 53. oldal 61 u.o. – 81. oldal
41
nem él erkölcsös életet, az valószínűleg a hivatali munkavégzés során sem lesz megbízható munkaerő, bár én ezzel nem értek egyet teljes mértékben. Hiszen mindenkinek más és más amit esetleg a magánéletében erkölcstelennek ítél meg. Így a hivatali munkavégzés ebből való megítélése sem egyértelmű. Azonban a hivatali esküben letett fogadalomhoz minden közszolgának tartania kell magát. Felelősséggel tartozik mindazért, amit rábíztak. Legyen az egy technikai eszköz, vagy az állampolgárok adatai melyek bizalmas kezelésével személyiségi jogaikat védik. A törvényeknek való engedelmesség szintén nélkülözhetetlen. Mert ha a közszolga sem tartja be a törvényi előírásokat, hogyan akarja betartatni azokat? Mindehhez azonban fontos „a köztisztviselők jogainak, becsületének és életvitelének kielégítő biztosítása.”62 Fentiekből kitűnik, hogy az államra hárul az a feladat, hogy a neki esküt tevő, őt szolgáló hivatalnok réteg tisztes megélhetését biztosítsa. Ezen kívül egy közszolgának sokat jelent a bizalom, a munkájának elismerése, mivel itt nem teljesítmény-orientált a bérezés. A magánéleti problémák közé sorolható a családi élet és a munkavégzés összeegyeztetése. A szolgálati hely megállapítása, valamint az áthelyezések, pénzügyőröknél különösen a vezénylések elrendelésénél mindig a szolgálati érdek az irányadó.63 A már fentebb említett átszervezések, feladat átcsoportosítások sokszor járnak azzal, hogy a hivatalnoknak a családjával együtt kell másik településre költöznie, vagy minden nap több órát utaznia, ha meg akarja tartani munkahelyét. Vannak helyzetek, amikor sajnos nincs más megoldás. Így a köztisztviselőnek döntenie kell, hogy vállalja a számára és családja számára talán kellemetlen helyzetet, vagy feladja hivatását és megpróbál a versenyszférában elhelyezkedni. Egy-egy ilyen változás nagy kihatással lehet a hivatalnok munkavégzésére. Hiszen ebből családi konfliktusok, problémák alakulhatnak ki. Mert mi történjék akkor, ha a közszolga házastársa nem talál munkahelyet az új helyzetben? Vagy esetleg a gyermekeinek nehezen megoldható a tanulási lehetőség? Ezek olyan kérdések, amelyekre bizony nehéz választ találni az adott helyzetben. És még ha sikerül is akkor, ott döntenie a köztisztviselőnek, nem biztos, hogy a döntése hosszú távon is megnyugtatónak bizonyul.
62
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – I. kötet: A dualizmus és a két forradalom kora – 36. oldal 63 u.o. – 96. oldal
42
A közigazgatás társadalmi megbecsültségének elérése is igen fontos feladat. A Pénzügyőrségen, mint fegyveres, hivatásos állományból álló közhatalmi szerven belül kiemelt jelentőséggel bír, hogy az állampolgárok hogyan, milyen mértékben fogadják el az intézkedésekkel járó esetleges kellemetlenséget. Az pedig elsősorban a törvényhozás, az állam feladata, hogy milyen jogosultságot kap egy-egy közhatalmi szerv a munkavégzéséhez. Mindemellett az állam és a közvetlen vezetők felől tapasztalt esetlegesen ok nélküli bizalmatlanság sem hat jótékonyan a munkavégzésre. Természetesen folyamatos kontroll szükséges ahhoz, hogy a hatalommal való visszaélést megelőzze az állami vezetés. Azonban a túlzott ellenőrzés épp ellenkező hatást válthat ki. A szinte már zaklatásnak minősíthető ellenőrzések, a közszolga magánéletében való vájkálás miatti bizonytalansága akadályozhatja a hatékony, megfelelő munkavégzést. 4.4.3 A minősítés, mint a jól végzett munka elismerése „A kormánytisztviselő és a pénzügyőr munkateljesítményét a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében eljárva évente egyszer, a tárgyév végéig írásban értékeli (teljesítményértékelés).”64 Mint láthatjuk, a pénzügyőrök munkavégzésének értékelése törvényben szabályozott munkáltatói kötelezettség. A minősítésnek kiemelt fontossága van, hiszen nem csak bizonyos időközönként, hanem adott helyzetekben is kötelező a pénzügyőrök értékelése. Az értékelést „…legalább ötévente, valamint minden magasabb besorolási fokozatba sorolása előtt a szakmai teljesítmények, az azt befolyásoló ismeretek, képességek, személyiségjegyek értékelése alapján - kiválóan megfelelt, megfelelt, kevésbé felelt meg, illetve nem felelt meg fokozatba - minősíteni kell…”65 Amennyiben a munkavégzés alapján a pénzügyőr nem megfelelő minősítést kap, az előresorolása is veszélybe kerülhet. Ezért is fontos a törvényi előírások betartása melletti, pontos, lelkiismeretes munkavégzés. Emellett, mint a fenti törvényi előírásból kitűnik, nagyon fontos a pénzügyőr embersége, jelleme, kollégákhoz való viszonya is. Nem elég tehát ha valaki pontos, jó munkát végez, mert ha emellett lehetetlen vele együtt dolgozni, nagyon rossz hatással van a környezetében dolgozókra, ez szintén 64 65
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 32/Y.§ (1) bekezdése u.o. - 32/Y.§ (2) bekezdése
43
probléma okozója lehet. Ha valamely közszolga huzamos ideig nem megfelelően végzi munkáját, a törvény lehetőséget ad az elmarasztalásra, amely szintén egy minősítés keretében fogalmazható meg. „A kormánytisztviselőt és a pénzügyőrt soron kívül minősíteni kell, ha teljesítményértékelése alapján az állapítható meg, hogy feladatait nem, vagy nagyon csekély mértékben, illetve nagyon alacsony színvonalon teljesítette.”66 A pénzügyőrök minősítését mindig az érintett közvetlen vezetőjének javaslatára a munkáltatói jogkör gyakorlója készíti el. A javaslat alapjául szolgáló, illetve minősítésben megfogalmazott tények kellően alátámasztott, írásban indokolt megállapítások kell, hogy legyenek. Ez megakadályozza
a
személyeskedés,
illetve
a
hatalommal
való
visszaélés
megnyilvánulását a testületünkön belül. Természetesen az érintett köztisztviselő beleegyezése, aláírása is szükséges a minősítés elkészültéhez. A jutalom ugyanúgy fontos egy felnőtt ember számára, mint ahogyan egy gyermeknek inspiráló. De természetesen a közszolga munkavégzésének nem a jutalom a célja, hanem esküjének megfelelően az állam és az állampolgárok szolgálata. Azonban a megfelelő díjazás egy anyagias világban elengedhetetlen. Hiszen a közszolga is ember, emberi szükségletekkel. „Az illetmény megállapításánál figyelembe veendő, hogy a közszolgálat olyan bonyolult és igényes, hogy annak, aki azt becsülettel ellátja, egész erejét igénybe veszi. Az illetmény megállapításánál az is szem előtt tartandó, hogy az olyan legyen, hogy a tisztviselőt anyagilag függetlenné és ezzel összefüggésben önállóvá tegye.”67 Egy elismerés a közszolgának a jól végzett munkájáért nagyon fontos. És itt nem feltétlenül az anyagi elismerésre gondolok. Egy dicséret a vezetőtől sokszor többet érhet, mint bármilyen anyagiakban megnyilvánuló jutalom. Itt kell még említést tennem a testületen kívüli elismerésről. Munkámból adódóan sokszor kerülök kapcsolatba állampolgárokkal és az ő különféle problémáikkal. A közszolgálat etikus, együtt érző alkalmazottjának jutalma nem marad el. Természetesen itt sem az anyagi elismerésről van szó. Hiszen az korrupcióra való gyanúra adhat okot. De van az elismerésnek egy másik formája. Amikor az állampolgár elégedetten,
66 67
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 32/Y.§ (4) bekezdése Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – I. kötet: A dualizmus és a két forradalom kora – 26. oldal
44
problémájának megoldásával távozik a hivatalból. Sőt, van aki hangot is ad elégedettségének, megköszöni a segítséget és a közszolga részéről tapasztalt türelmet, kedvességet. Azt hiszem ettől nagyobb, kifejezőbb elismerés nem szükséges egy köztisztviselő számára. 4.5. A felelősségvállalás és felelősségre vonás kérdése a NAV Vámszervén belül
A felelősség kérdése sok kérdést felvet a pénzügyőrség, mint állami, közhatalmi fegyveres szerv vonatkozásában. Nézhetjük a pénzügyőrséget mint hierarchikus, parancsuralmi rendszerben működő szervet. Így a felelősség kérdése a parancsot adóra hárul, amennyiben a parancsot teljesítő beosztott törvényben meghatározottak szerint jár el. „Egy köztisztviselő tisztessége azon alapszik, hogy képes lelkiismeretesen végrehajtani a felsőbb hatalom utasításait, pontosan úgy, mintha a parancs egyezne saját meggyőződésével.”68 A hierarchikus és erkölcsi felelősség azonban nem ugyanazon felelősség. A parancsot teljesítő beosztott lehetősége a parancs teljesítését megelőzően, hogy a törvénysértő, bűncselekmény elkövetésére felhívó parancs ellen szavát emelje. Ezen kívül ha teljesíti a parancsot, csak rajta múlik, hogyan teszi ezt. „A kormánytisztviselővel, a pénzügyőrrel, az ügykezelővel szemben nem szabható ki fegyelmi büntetés, ha a fegyelmi vétséget felettese, szolgálati elöljárója utasítására, parancsára követte el. Ha azonban tudta, hogy a kapott utasítás, parancs teljesítésével fegyelmi vétséget követ el, és azt… végrehajtotta, a felelősségét meg kell állapítani.”69 Az egyének teljesítménye nélkül nincs kollektíva, nincs hivatali teljesítmény. A köztisztviselők felelősséggel tartoznak a rájuk bízott anyagi javakért ugyanúgy, mint ahogyan felelősség terheli őket a tudomásukra jutott személyes, államérdekhez fűződő vagy éppen minősített információk megfelelő kezeléséért. Ez a felelősség már a letett eskü szövegében megfogalmazásra kerül. Tehát minden pénzügyőr amint az esküt leteszi, tisztában van azzal, hogy milyen felelősséggel jár a rá bízott munka elvégzése.
68
Dennis F. Thompson – A sokszereplős cselekvés erkölcsi felelőssége in. Közszolgálat és etika – 118119. oldal 69 A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 33/H.§ (1) bekezdése
45
Törvény szabályozza a felelősség egyéni kérdését. „A fegyelmi vétséget elkövető kormánytisztviselőt, pénzügyőrt, ügykezelőt fegyelmi eljárás keretében felelősségre kell vonni.”70 A jogszabályban részletekbe menően szabályozásra kerül a fegyelmi vétség elkövetője vonatkozásában alkalmazható intézkedések, büntetések köre. Ez lehet anyagi felelősség, törvény adta jog elvesztése, de megnyilvánulhat akár erkölcsi elismerés hiányában is. Ezen túlmenően büntetőjogilag is felelősségre vonható a köztisztviselő, amennyiben bűncselekményt követ el. A kollektív felelősség kérdése a hivatal egészére, mint egy-egy közigazgatási egységre vonatkozik. Hiszen minden hivatalnok kötelessége, hogy a közösségért, amelyhez tartozik, felelősséget vállaljon. A hivatalok feladataikat soha nem egyénre szabottan kapják. Ezért minden egyes közszolgának a hivatal közössége érdekében kell cselekednie. Az egyes hivatalok megítélése mindig az egyének munkavégzésén múlik. Tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül a felelősség kérdésénél a kollektívát. „Összetartozunk, mert közös a feladatunk, mert e feladatot jól csak együttesen teljesíthetjük. És ebből világosodik meg bennünk, hogy nem elég a magunk tennivalójával, saját szűk munkakörünkkel törődnünk, szemünk előtt az egész ügynek kell állnia, s apró-cseprő lépéseinket is így kell megítélnünk.”71
4.6.
A NAV hivatásos állományára vonatkozó különös szabályozás etikai kérdései
A pénzügyőr pálya egy alkalmassági vizsgálattal kezdődik, amely kiterjed a jelölt mind fizikai, mind pedig pszichikai alkalmasságára. Egy átfogó nemzetbiztonsági ellenőrzés szintén részét képezi az előzetes alkalmassági vizsgálatnak. Ennek keretében a leendő köztisztviselő családját is átvilágítják. Ezen felül szomszédi, ismeretségi körét is ellenőrzik. Amennyiben az előzetes ellenőrzés minden akadályát sikeresen veszi a jelentkező, következik az eskü letétele. Ezen ünnepélyes alkalommal a leendő pénzügyőr lemond egyes alapvető, Alaptörvényben biztosított állampolgári jogáról. Mivel az államot, a mindenkori kormányt szolgálja, nem engedhető meg, hogy például egy sztrájk keretében bojkottálja a kormány döntését. Az eskütételt követően a 70 71
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 33/G.§ (1) bekezdése Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak –128. oldal
46
pénzügyőr szigorú törvényi előírások szerint köteles végezni a munkáját. Mivel parancsuralmi rendszerben működő, fegyveres testület tagja, a törvényi előírásokon túl bizonyos erkölcsi, etikai előírások, íratlan szabályok is vonatkoznak rá. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy az újonnan szolgálatba állt pénzügyőr igyekezzen beilleszkedni abba a közösségbe, ahová felvételt nyert. A befogadó állomány részéről pedig kívánatos, hogy a szervezethez való kötődés milyenségének bemutatásával szolgáljanak jó példával az új kollégának. A mindennapos munkavégzés során alakul ki a megkülönböztetéstől és előítéletektől mentes munkavégzés. Ehhez szintén szükséges a már több éve szolgálatot teljesítő kollégák példamutatása. Nem utolsó sorban fontos a közvetlen vezetők beosztottakhoz való hozzáállása, a hivatali légkör milyensége. A közszolgálati etika elemzésekor mindenképpen tekintettel kell lennünk arra, hogy a közigazgatás általában egyoldalú jogviszony a közszolga és az állam között. Ebből adódóan a közszolga munkavégzése, a törvény képviselete is egyoldalú kötelezést jelent az állampolgárok felé, a törvény betűje mindenkire nézve kötelező. És míg egy vásárlónak az üzletben lehetősége van arra, hogy ha számára etikátlan, kedvezőtlen körülményben találja magát, elálljon szándékától, addig a törvények hatóköréből nemigen lehet ilyen könnyen kilépni. Sőt, ez akkor sem lehetséges, ha esetleg egy-egy döntést sérelmesnek vél az állampolgár.72 A törvény előírásainak betartatása közben a közszolga nem élhet vissza hatalmával, alkalmazkodnia kell a közigazgatás szolgáltatás jellegéhez, mindezt az erkölcsi normák folytonos szem előtt tartásával. Nem könnyű feladat, de tapasztalat alapján mondhatom, hogy nem lehetetlen. V. A vázolt problémák megoldásának lehetősége „Minden
magyar
állampolgárnak
joga
van
ahhoz,
hogy
rátermettségének,
képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.” 73 Amennyiben szakmailag, erkölcsileg, emberileg megfelel a törvényi előírásoknak. Elsősorban azonban az állampolgárok elvárásainak kell, hogy megfeleljen. Hiszen egy köztisztviselő az állampolgárok szolgálatára, az államhoz való hűségre esküszik.
72
Dr. Torma András – A köztisztviselői etika alkotmányos elveiről de lege ferenda – Magyar Közigazgatás – XLVIII. évf. (8) – 466. oldal 73 Alaptörvény – Szabadság és felelősség – XXIII. cikk (8) bekezdés
47
A dolgozatomban tárgyalt problémák megoldására az etika, erkölcs alkalmazása jelenthet megoldást. A köztisztviselők által elkövetett hibák, törvényszegések általában nem a tudatlanságukból fakadnak. Ez pedig azt jelenti, hogy tudatosan teszik mindazt, amit tesznek. Azonban azt is látnunk kell, hogy az etikus viselkedés gyermekkorban gyökerezik. Tehát ha az alapok nincsenek megfelelően lerakva, a későbbiek folyamán nehéz az elvárásoknak megfelelni. Ezt kétféle módon lehet orvosolni. Elsősorban a felvétel során kell a leendő közszolgákat alkalmasságuk alapján kiválasztani, nem pedig más, dolgozatomban már említett módon alkalmazni. Másodsorban a már felvételt nyert köztisztviselők etikai képzését kell megoldani, a gyakorlatba átültetett oktatási módszerekkel.
1.
A törvény által szabályozott szakismeretek oktatásának kibővítése az etika kérdésköreivel
„…akinek az Isten állást adott, ad hozzá észt is…”74 A közigazgatásban dolgozók ezen felfogása sokáig uralta a köztudatot. Sokan még a mai napig is úgy kerülnek az állami szférába dolgozni, hogy semmiféle előképzettségük nincs az általuk végzendő munkával kapcsolatban. Ezen elmaradás pótlására szolgálnak a különféle oktatási lehetőségek, kötelezően elvégzendő átképzésre szolgáló tanfolyamok. A pénzügyőrség keretein belül az esküt tevő pályakezdők – nem erre a pályára felkészítő végzettségük miatt – egy előképző tanfolyamon vesznek részt, ahol a testületre, pénzügyőrökre vonatkozó törvényi szabályozás alapjait sajátítják el. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy munkájukat a szigorú jogszabályi előírásoknak megfelelően láthassák el. Ezt követően egy úgynevezett alapfokú szaktanfolyam elvégzése a cél. Itt már szakmai ismereteket tanulhat a pénzügyőr, a beosztásának, munkavégzésének megfelelően szakosodva. Majd egy középfokú szaktanfolyam következik, amely az alapfokú tanfolyamon elsajátított ismeretek elmélyítését szolgálja. Ezen három tanfolyam elvégzése kötelező. Ezek mellett több, a munkavégzés egy-egy lépését részletesen kifejtő, továbbképzésre irányuló képzésre is lehetőségük van a pénzügyőröknek. Fenti szaktanfolyamok tematikájával kapcsolatban általánosan elmondható, hogy azok
74
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak –47. oldal
48
elsősorban a szakmai teendők elvégzésére készítik fel a beosztottakat. Azonban a közigazgatás állami, szolgálati jellegű munkavégzésével és az ahhoz kapcsolódó etikai kérdések mibenlétével nem foglalkoznak. Ezen ismereteket, gyakorlatot jelenleg az idősebb kollégáktól ellesett tapasztalat útján tudják elsajátítani azon kollégák, akik előzetes tanulmányaik során nem kerültek kapcsolatba az etika, az emberekkel való bánásmód mibenlétével. A közigazgatásban való munkavégzés felkészítése kapcsán a főiskolákon, egyetemeken már részben megvalósult az állampolgárokkal való kapcsolattartás etikai vonatkozásának oktatása. Hiszen a helyes közigazgatási tevékenység erkölcstana nélkül nem lehet megfelelő a köztisztviselői pályára felkészítő egyetemi oktatás.75 Mivel azonban nem mindenkinek van lehetősége felsőoktatás keretei között elsajátítani a közszolgálati munkavégzés és az etika kapcsolatára vonatkozó ismereteket, mindenképpen hasznosnak tartanám, ha a kötelezően elvégzendő szaktanfolyamok anyagába beépítésre kerülne az erkölcs, etika mibenlétének oktatása. Amennyiben ez az oktatás gyakorlati szemléltetéssel is párosulna, mindenképpen segítené a leendő pénzügyőröket a későbbiek folyamán mindennapi döntéseikben.
2.
A pénzügyőr „emberségének” megőrzése a törvény adta keretek között
Mint láthattuk, a közszolga állami akaratot teljesítő, állampolgárokat szolgáló munkája nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy a munkavégzésünk mindenki megelégedésére szolgáljon, meg kell felelnünk a törvényi előírásoknak és az etika íratlan követelményeinek. A közszolgának ismernie kell az embert, akinek segíteni próbál. Ismernie kell az életkörülményeket, az állampolgárok helyzetét.76 A köztisztviselőnek erős intuitív képességgel kell rendelkeznie. Sokszor kell az ügyét intéző állampolgár szemével látni a közigazgatást, saját magunkat, hiszen mi az ügyintéző oldaláról látjuk az egyes problémákat, tehát épp ellentétes oldalról szemléljük ugyanazon helyzetet. A beleérző képesség általában az adott közszolga egyéniségétől függ. Azonban a mindennapok eseményei sokat alakíthatnak ezen a képességen. Az állampolgárokkal 75 76
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – 118. oldal u.o. – 136. oldal
49
való mindennapos kapcsolattartás során folyamatosan figyelnünk kell magunkat és a munkavégzésünk milyenségét. Tapasztalatainkból le kell vonnunk a megfelelő következtetést és amennyiben lehetséges, a rossz beidegződésen és nem megfelelő viselkedésen változtatnunk kell. Ehhez persze elsősorban és mindenképpen akarás szükséges. „Rajtunk múlik, hogy derék emberek legyünk-e vagy hitványak.”77 Fontos, hogy a köztisztviselő mindent megtegyen azért, hogy megfelelően, etikai elvárásokat szem előtt tartva végezze munkáját, betartva a törvény betűjét. „…Bismarckot idézve – „rossz törvényekkel és jó tisztviselőkkel még mindig lehet kormányozni, de ha a tisztviselők rosszak, a legjobb törvény sem segíthet rajtunk.”78 A közigazgatási munkavégzésre való alkalmasság sokszor már a kiválasztásnál eldől. Nem csak a fizikai és pszichikai alkalmasságot kell vizsgálni a jelentkezőknél, hanem a jellembeli tulajdonságokra is figyelemmel kell lenni. „Felemás lelkű, puha gerincű és gyatra jellemű emberek nem haszonélvezhetik a közigazgatási szolgálatot. Csak a jó szellemi felkészültségű, erkölcsi alapokon álló, szorgalmas tisztviselő alakítja ki a közvéleményben az igazi tisztviselői tekintélyt.”79 Láthatjuk hát, hogy végső soron a köztisztviselő minden körülmények között meg kell, hogy őrizze emberségét. Ezen felül hűségesen, kitartóan kell teljesítenie szolgálatát, amelyre esküt tett. Tisztességes, erkölcsös életet kell élnünk, minden döntést meggondolva. A korrupciónak ellenállni nem könnyű feladat és mindenképpen az etika íratlan szabályainak betartásával lehetséges. „…a legtöbb ajándéknak nagy a bére, mert az ajándékozó potom pénzen vásárolja meg a becsületet.”80 A közigazgatás, ezen belül a pénzügyőrség is az államot képviseli. Minden egyes közszolga munkavégzése, állampolgárokkal való bánásmódja az állam egészét láttatja. S ugyanígy az állam felelősséget vállal minden egyes közszolga munkájáért.
77
Arsztotelész – Nikomakhoszi etika – 81. oldal Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – 175. oldal 79 u.o. – 182-183. oldal 80 Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – I. kötet: A dualizmus és a két forradalom kora – 76. oldal 78
50
VI. Összegzés Dolgozatom témájául egy napjainkban is előtérben lévő, szinte minden állampolgárt érintő témát választottam. A közigazgatás milyensége, az állam megítélése, soha nem elhanyagolható körülmény egy ország életében. Minden állampolgár kapcsolatba kerül a közigazgatással élete folyamán, így a saját bőrén tapasztalja az állami akarat kifejeződését a közigazgatás szervein keresztül. Az állami felhatalmazás alapján dolgozó közszolgák feladatainak ellátásához elengedhetetlen a törvények betartása, azonban ez mit sem ér az erkölcsös, feddhetetlen munkavégzés nélkül. Az etika, mint tudomány elméleti megoldásokat adhat arra vonatkozóan, hogyan kell egy közszolgának hivatásszerűen, az állampolgárok érdekét mindig szem előtt tartva végeznie munkáját. De nem ad útmutatást, mi a teendő egy konkrét esetnél, hogyan cselekedjen a hivatalnok, ha egy megoldásra váró problémával találja szemben magát és esetleg ezen probléma nem tartozik a törvényi szabályozás körébe. Itt kerül előtérbe a hivatalnok mellett az ember. A magunkkal hozott erkölcsi hozzáállás, a tanult etikai szabályok alkalmazása. Minden ember más és más módon reagál adott helyzetben, ez különbözőségünkből adódik. Vannak azonban alapvető elvárások, amelyeket soha nem szabad szem elől tévesztenünk. Az etikához hasonlóan a törvényi előírások sem egy-egy konkrét eset megoldására adnak választ, hanem általánosságban szorítják keretek közé az ügyintézés mibenlétét. Ugyanakkor, míg az etika elsősorban az egyéni boldoguláshoz, az ember boldogságra törekvéséhez ad segítséget választható jelleggel, addig a törvények minden emberre általánosan, kötelezően írják elő a követendő magatartást. Az etika jeles képviselői számára a tudás, mint hatalom, a legfőbb jó eléréséhez szükséges dolog jelenik meg, mely a bölcsességben teljesedik ki. Az ész mindenek fölött áll, nem rendelhető alá semmilyen hatalomnak, törvénynek, irányításnak. A tudás önmagában azonban nem elég, ha nem tudjuk azt jóra használni. Sok-sok példát láthattunk történelmünk folyamán arra, hogyan lehet a tudást az emberiség ellen fordítani, erkölcstelen, etikátlan célokra használni. De ennek ellenére csakis a tudás birtokában, azt jóra használva lehetünk hasznára az állampolgároknak, és képviselhetjük az államot a legmegfelelőbb módon. Ahogyan az ember a magánéletében törekszik erkölcsös, etika szabályait betartó életet élni, úgy nyilvánul meg ezen irányú igyekezete a munkavégzése során. És itt kapcsolódik össze a közigazgatás, az etika és az én témaválasztásom, hiszen 51
pénzügyőrként évek óta gyűlnek tapasztalataim a magyar közszolgálat milyenségére vonatkozóan. A törvények betartása elengedhetetlen ahhoz, hogy más állampolgárokkal is betartassuk azokat. A törvényszerető ember igazságos. Ez azonban kevés. A törvényi szabályozáson túl következik az etika íratlan szabályrendszere, mely nélkül nem lehetséges a „jó” szolgálat. A közigazgatásban dolgozók emberek, érzésekkel, saját akarattal, élettel, amely nem mindig tökéletes és felhőtlen. Ennek ellenére kell a saját problémákat otthon hagyva megérteni és átérezni más állampolgárok problémáját és a lehető legtöbbet kihozva magunkból segítségükre lenni. A NAV pénzügyőri ágánál hivatásos szolgálati jogviszonyban dolgozók állampolgári jogaik korlátozása mellett, parancsuralmi rendszerben végzik a rájuk bízott feladatokat. Az éppen aktuális kormány irányítása alatt, ahhoz lojális magatartást tanúsítva kell a törvényt betartatnunk. Ebben kiemelt szerepe van a szervezet vezetésének. Ahhoz, hogy egy pénzügyőr – vagy bármely más közszolga – kiemelkedően tudja végezni feladatát és kizárólag a munkájára koncentráljon, szükséges, hogy a feletteseivel megfelelő kapcsolat alakuljon ki. Ez a vezető részéről részrehajlástól mentes hozzáállást, míg a beosztott részéről feltétlen engedelmességet és bizalmat feltételez. Napjainkban egyre inkább a technikai fejlődésé a főszerep a közigazgatásban is. Sokszor váltják fel az emberi munkát informatikai rendszerek, elektronikus berendezések. Álláspontom szerint azonban nem minden emberi munka helyettesíthető gépekkel. És amíg szükség van az emberi munkaerőre, a mi feladatunk, hogy munkánkat élethivatás-szerűen, a haladást és a segítségnyújtást szem előtt tartva, bölcsen végezzük. Az államnak pedig feladata, hogy a jó munkaerőt, kormányához és az állampolgárokhoz lojális, etikus magatartást tanúsító közszolgát megbecsülje. Hiszen egy sok éve a közigazgatásban dolgozó, rengeteg tapasztalattal rendelkező alkalmazott tudása felbecsülhetetlen kincs.
„A közigazgatás nemcsak szeme, füle és végrehajtó keze a kormányzatnak, de a szíve is kell, hogy legyen.”81
81
Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – 183. oldal
52
VII. Felhasznált irodalom 1. Arisztotelész – Nikomakhoszi etika – Európa kiadó, 1997. – Szabó Miklós fordítása 2. Turay Alfréd – Az ember és az erkölcs, Alapvető etika Aquinói Tamás nyomán – Agapé kiadó, 2000. 3. Heller Ágnes – Morálfilozófia – Cserépfalvi kiadó 1996. 4. Etikai kislexikon – Kossuth kiadó, 1984 – Csibra István fordítása 5. Gordon W. Allport – Az előítélet – Osiris kiadó, 1999 – Csepeli György fordítása 6. In: Közszolgálat és etika – válogatta Gulyás Gyula, Helikon kiadó, 1997. 1) Richard A. Chapman – Etika a közszolgálatban - Hermann Zoltán fordítása (PP 5-23) 2) Dennis F. Thompson – A közszolgálati etika lehetősége - Munkácsy László fordítása (PP 34-46) 3) Terry L. Cooper – Hierarchia, erény és a közigazgatás gyakorlata. A normatív etika perspektívája – Munkácsy László fordítása (PP 47-61) 4) John A. Rohr – A szakmai etika problémája – Szilágyi Zsuzsa fordítása (PP 62-69) 5) David H. Rosenbloom – Az alkotmány mint a közszolgálati etika alapja – Szilágyi Zsuzsa fordítása (PP 70-83) 6) Douglas T. Yates, Jr. – Nehéz választások: a bürokratikus döntések igazolása – Králik Miklós fordítása (PP 84-97) 7) Douglas J. Amy – Miért összeegyeztethetetlen a közpolitikai elemzés és az etika egymással? – Králik Miklós fordítása (PP 98-116) 8) Dennis F. Thompson – A sokszereplős cselekvés erkölcsi felelőssége – Szilágyi Zsuzsa fordítása (PP 117-125) 9) B. Guy Peters – Tragikus dilemmák: a közigazgatási szabályozás és a döntés kényszere – Munkácsy László fordítása (PP 126-147) 10) Dennis F. Thompson – A törvényhozási etika céljai – Szilágyi Zsuzsa fordítása (PP 165-178) 11) Paul Finn - A törvény és a köztisztviselők (PP 242-253)
53
12) George J. Szablowski – Az adminisztratív mérlegelés és az emberi jogok védelme: a közszolgálatnak kötelessége komolyan venni a jogokat – Munkácsy László fordítása (PP 254-269) 7. In: A magyar közigazgatás-tudomány klasszikusai 1874-1947 – szerkesztette Lőrincz Lajos, Közigazgatási és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1988. 1) Máronffy Károly – Köztisztviselők szolgálati pragmatikája (PP 261-269) 2) Tomcsányi Móric – Reflexiók időszerű közigazgatási kérdésekről (PP 163170) 8. In: A közigazgatás fejlesztése és szervezése – Válogatás Magyary Zoltán professzor közigazgatástudományi iskolájának szellemi hagyatékából – Közigazgatás-szervezési tanulmányok c. sorozat 1. szám – A kötetet válogatták és szerkesztették: Dr. Csuth Sándor és Gáspár Mátyás 1) Mártonffy Károly – A magyar közigazgatás megújulása (PP 65-68) 9. Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – I. kötet: A dualizmus és a két forradalom kora – MTA Államtudományi kutatások programirodája Budapest, 1987. 10. Hencz Aurél – Törekvések a közszolgálati etika kialakítására – II. kötet: A Horthy-korszak – MTA Államtudományi kutatások programirodája Budapest, 1987. 11. A.E. Taylor – Platón – Osiris Kiadó Budapest, 1997. 12. Nyíri Tamás – Alapvető etika – Szent István Társulat, 2003. 13. Miklós Tamás – Platón összes művei kommentárokkal – Az államférfi – Atlantisz könyvkiadó, 2007. 14. Anthony Kenny – Aquinói Szent Tamás – Akadémia kiadó Budapest, 1996. 15. Gonzalez Zefirin spanyol eredetije után fordítva - Tanulmányok Aquinói Szent Tamás bölcsészetéről – Szent István Társulat Budapest, 1883.
54
Cikkek, tanulmányok 1. Dr. Torma András – Reflexiók a közszolgálati etikához - Magyar közigazgatás – LIII. évf. (1) – PP 13-18. (2003) 2. Dr. Torma András – A köztisztviselői etika alkotmányos elveiről de lege ferenda – Magyar Közigazgatás – XLVIII. évf. (8) – PP 464-467. (1998) 3. Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról I. – Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (8) – PP 418-425. (1999) 4. Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról II. – Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (9) – PP 501-508. (1999) 5. Dudás Ferenc – Gondolatok a közszolgálati etikáról III. – Magyar közigazgatás – XLIX. évf. (10) – PP 550-559. (1999) 6. Etikai követelmények a Magyar Közigazgatásban – Magyar közigazgatás – XLIV. évf. (2) – PP 96-100. (1994.) 7. Dr. Hazafi Zoltán – Közszolgálati életpályák összehangolása – Új Magyar Közigazgatás – 2012/4. – PP 2-9. 8. Koi Gyula – Töprengés a közszolgálati etika és a közszolgálati etikai kódex aktuális problémáin – Magyar közigazgatás – LII. évf. (12) – PP 725-736. (2002) 9. Lóczy Péter – A közszolgálati etikai rendszer kialakításának normatív és intézményi feltételei - Új Magyar közigazgatás – 2009/2. – PP 1-11. 10. Gulyás Gyula és Jenei György – Morális dilemmák a ’90-es évek közszolgálatában – Magyar közigazgatás – XLVIII. évf. (5) – PP 282-288. (1998) 11. Dr. Dudás Ferenc, Dr. Hazafi Zoltán, Pölöskei István – Etika a magyar közigazgatásban: aktuális kérdések és gyakorlat – Magyar közigazgatás – XLVIII. évf. (5) – PP 265-281. (1998) 12. Dr. Ádám Antal – A közigazgatás és a közigazgatási bíráskodás alkotmányjogi összefüggéseiről – Magyar közigazgatás – XLVI. évf. (12) – PP 705-712. (1996)
55
Jogszabályok, iránymutatások 1. Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.) 2. A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai Fegyelmi Szabályzatáról szóló 11/2006. (III. 14.) BM rendelet 3. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 4.
A belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állományú tagjainak kártérítési felelősségéről szóló 23/1997. (III. 19.) BM rendelet
5. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 6. A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény 7. EUMSZ 8. Európai Unió Lisszaboni Szerződése 9. A helyes hivatali magatartás európai kódexe
56
