ELLÁTÁS
Közösségfejlesztés és erdőgazdálkodás Nepálban Az ember és a környezet kapcsolata a fejlődés központi kérdése. Az utóbbi években az egyes erőforrásokkal foglalkozó programok (pl. erdők védelme) helyett az integrált fejlődéssel és az emberek megélhetésével foglalkozó programok kerültek előtérbe. A tudomány különböző perspektívákból közelítette meg ezt a problémát, de a kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a szociális és környezeti tényezőknek kritikus szerepe van az ökológiai rendszer változásának és a fejlődés irányának meghatározásában. Az ember és környezet összefüggéseinek problémakörében döntő témaként jelentkezik a politika, a hatalom, a társadalmi rétegződés, a gazdasági fejlődés, az életminőség stb. tényezői, de nincs olyan elméleti modell vagy módszertani megközelítés, amely alkalmas volna ezen tényezők hatásának megmagyarázására. A tudomány elismeri, hogy az ökológiai rendszereket teljes összetettségükben kell vizsgálni, ehhez azonban a jelenlegi ismeretek hiányosak és a politikai–gazdasági rendszerek, amelyek földrajzi és kulturális alapokban gyökereznek, túl bonyolultak ilyen vizsgálatok eredményességéhez. Ezeket az elméleti meggondolásokat szemlélteti a természeti erőforrások (pl. közösségi erdők) kezelése Nepálban. A példa illusztrálja a földhasználat politikai gazdaságtanának és a természeti erőforrások hasznosításának környezeti hatása közti összefüggéseket. Tárgyszavak: erdőgazdálkodás; közösségi erdő; társadalom; hatalom; kultúra; ökológia; Nepál.
Környezetgazdálkodási problémák a harmadik világban Az ember és környezet kérdéseit gyakran elszigetelten tárgyalják. Az ilyen megközelítés azonban szociálisan nem tartható és gyakran nem fér össze a kulturális és politikai eredményekkel. Jó példa erre a környe-
zet és a bioszféra védelme érdekében nemzeti parkok kialakítása a harmadik világ sok országában. A nemzeti parkok területét fontos természeti erőforrásokkal együtt sok esetben elvették a helyi lakosoktól, megfosztva őket pl.a tüzelő anyagtól és a munkalehetőségektől. Gyakran fejlesztési programokat dolgoznak ki környezeti elemzések nélkül. Például Bengáliában és Bangladesben kutakat fúrtak a kisbirtokosok életminőségének javítására, de a talajvíz túlzott kiemelése folytán az ivóvíz arzéntartalma veszélyes szintet ért el. Társadalmi és kulturális kérdések Gyakran a lakosság növekedésével magyarázzák a természeti erőforrások túlzott igénybevételét, figyelmen kívül hagyva olyan tényezőket, amelyek nincsenek összefüggésben a népszaporulattal. Újabb tanulmányok célja annak megértése, hogy a különböző földgazdálkodási módszereknek milyen hatása van a társadalomra, a kultúrára és az ökológiára. A társadalmi és hatalmi viszonyok problémakörébe tartoznak a kasztok, az osztályok, etnikumok és Nepál esetében még a politikai pártokhoz tartozás is. Az emberek identitásának különféle elemei egymásra hatva befolyásolják társadalmi és politikai tevékenységüket. A kulturális szokások hatással vannak a természetről és a földről alkotott felfogásukra, ezek alakítják nézeteiket a környezet átalakításáról, továbbá arról, hogy milyen növényeket termelnek és milyen állatokat tenyésztenek az egyes körzetekben. Ezeknek a körülményeknek az ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy meg lehessen érteni az egyes földgazdálkodási módszerek kialakulását, hogy hogyan osztják el az erőforrásokat az egyes közösségek között, hogyan segítik a gazdasági fejlődést és tartják fenn az ökológiai rendszert. A dialektikus gondolkodás szerint a társadalmi és hatalmi viszonyok, a kulturális szokások és a környezeti viszonyok nem vizsgálhatók elkülönítve. Nehéz volna éles határvonalat húzni közéjük, mivel egymásba vannak beágyazva. Valamely területen végbemenő változást nem lehet más területektől elszigetelten megérteni, ezért nehéz elméleteket alkotni, pláne megoldani az ember és környezet viszonyának problémáit. Ez különösen nyilvánvaló a társadalmi–hatalmi viszonyok és a kulturális szokások közötti elmosódott határterületen. Például a kasztot lehet társadalmi viszonyként és a kultúra elemeként is értelmezni. Mégis fontos, hogy legyen valamilyen – bár bizonytalan – határ az elemzés céljára.
Közösségi erdők Nepálban A közösségi erdők példája kitűnően szemlélteti a társadalmi, politikai, kulturális és ökológiai tényezők összefüggéseit. Nepál volt az első „trópusi” ország, amelyet az ökológusok válságövezetként kezeltek az 1970-es években. A Himalája lejtőin fekvő erdők pusztulásának tulajdonították a fokozódó talajeróziót és a katasztrofális árvizeket az északindiai Gangesz menti síkságon. Az erdők pusztulása nagy mértékben a parasztok megélhetési stratégiájával függ össze, beleértve a földművelési módszereket és a lakosság növekedését. A közösségi erdők programja az ökológiai válsághelyzet kezelésére jött létre. Jelenleg a kormányprogram az ország erdőségeinek kezelését a falusi használókra, ún. használói csoportokra ruházza át. Fejlesztési célok A program olyan fejlesztési modellen alapul, amely figyelembe veszi a falusi lakosság szükségleteit, de védi a nagyon kényes erdei ökológiai rendszert is. Kezdetben a projekt kizárólag fák telepítésével foglalkozott a kopár lejtőkön és megakadályozta, hogy a falusiak tönkretegyék az új telepítéseket. Idővel azonban megváltozott a súlypontja, és négy fő célt tűzött ki: – biztosítani a falusiak – különösen a legszegényebb réteg – alapvető szükségleteit; – elősegíteni a gazdasági fejlődést faipari termékek gyártásával és értékesítésével; – a hegyi közösségekben létrehozni a demokratikus intézményeket; – megőrizni az erdőket. Így a projekt egyaránt szolgálja a társadalmi és az ökológiai célokat. Erdei haszonvételek A nepáli erdőkkel sok fejlesztési projekt foglalkozik, mivel a lakosság fennmaradásának fontos előfeltételei. Erdei termékek gyűjtése tölti ki az asszonyok idejének legnagyobb részét. A falusiak állati trágyát és komposztált növényi hulladékot használnak a termékenység fokozására; fát gyűjtenek a főzéshez, zöld leveleket állati takarmánynak. Fát vágnak és legeltetik az állatokat az erdők aljnövényzetében. Az erdei termékek kereskedelmében a fa játssza a legnagyobb szerepet. Ezt elsősorban helyben használják fel, de ahol megfelelő szállítási lehetőségek vannak nagyobb körzetet is ellátnak vele.
A közösségi erdőgazdálkodás terveit a falusiak dolgozzák ki a kerületi erdészeti hivatalok segítségével. Ezek a projektek sok esetben javítják az erdők állapotát és a helyi, demokratikus felhasználói csoportok összhangban vannak a kormány decentralizációs törekvéseivel. A Nepál észak-nyugati részében fekvő Mugu körzetben van az egyik legjobbnak tartott közösségi erdő, mivel látható javulást értek el az erdő struktúrájában, növelték az új telepítéseket. Ezen a területen a kasztviszonyok ma is fontos szerepet játszanak, mivel a feudális körülmények csak a közelmúltban szűntek meg és a kasztok ma is jelentősek a szociális és hatalmi viszonyokban. Hasonlóképpen a nemeknek is fontos szerepe van a munkamegosztásban mind a háztartásban, mind a közösségben.
Hatalom, kultúra, ökológia A földrajztudósok, a politikai ökológusok hangsúlyozzák a kapitalista rendszer hatását az ember és környezet összefüggéseire. Rámutattak arra, hogy az elszegényedett földtulajdonosok túlzottan kiaknázzák a természeti erőforrásokat és ez szorosan összefügg a politikai gazdaságtani folyamatokkal. Kimutatható azonban, hogy a lakosság és a szegénység nem egyedül felelős az erőforrások fogyásáért. A politikai ökológia megkérdőjelezi a nepáli és más országbeli erdők pusztulásának eddig elfogadott magyarázatát. A korábbi politikai ökológiai elemzések nem ismerték fel azt a mechanizmust, amelyekkel meghatározzák, megtárgyalják az erőforrásokhoz férés lehetőségét és a tulajdonosi jogokat. Ilyen elméleti alapok nélkül a politikai ökológia nem tudja kimutatni, hogy a termelési viszonyok és intézményi rendszerek, illetve a bőség is a környezet romlásához vezethet. Az egyes szakértők a környezet romlásának okát különböző módon látják. Vannak, akik ezt a problémát a kapitalista fejlődés és a földgazdálkodás közötti összefüggéssel próbálták magyarázni. Mások szerint a társadalmi és hatalmi viszonyok világosabb magyarázatot adnak a problémára. Több szakértő nagyobb figyelmet szentelne az ökológiai rendszer dinamikájának.
Kapitalista „fejlődés” és ökológiai változások A falusi lakosság elvándorlása A társadalmi viszonyok, kulturális szokások fontossága az ökológiai változások okai között több tanulmány tárgyát képezte. Vizsgálták, hogy
a kapitalista fejlődés és a termelési viszonyok milyen hatással vannak a földgazdálkodásra. Például a termelési viszonyok változása arra motiválta a falusi lakosságot, hogy a mezőgazdasági körzetekből a városokba, ipari központokba vándoroljon. A migráló csoportok kor, nem és nemzetiség szerinti összetételét a társadalmi viszonyok és helyi szokások befolyásolják, de minden esetben megfogyatkozott és elszegényedett csoportok maradnak vissza a mezőgazdasági termelésre és a természeti erőforrások kezelésére. A falusi munkaerőhiány miatt elhanyagolnak olyan fontos tevékenységeket, mint a talaj eróziójának meggátlása, a termőképesség fenntartása, az erdők telepítése stb., ami a környezet leépüléséhez vezet. A jólét veszélyei A jólét is okozhatja a környezet romlását: Brazíliában erdőket irtanak ki, hogy több legelő legyen a szarvasmarha-tenyésztéshez, gazdag állattenyésztők számára. Ez sok esetben a nemzeti fejlesztési stratégia részét képezi és mutatja, hogy a kapitalista átalakulás milyen hatással lehet a környezetre. A földhasználatot sok helyen a munkával kapcsolatos szemlélet is befolyásolja. Indiában pl. a kasztok és osztályok különféle módon viszonyulnak a munkához, a közösségek egyes szegmensei váratlan módon húznak hasznot az öntözési projektekből. Az emberek nem követik mindig a tudományosan megalapozott, általánosan elfogadott szabályokat, fontosabbnak tartják saját szokásaikat. Az erőforrások hasznosításával kapcsolatos vitáknak gyakran vannak ökológiai következményei, amelyeket figyelembe kell venni a környezeti és társadalmi kérdések elemzésénél. Nem, kor és egyéb tényezők A politikai ökológia sok szakértője hangsúlyozza a nemek szerepét a társadalmi és kulturális viszonyokban. A nemeknek eltérő hozzáférése van az erőforrásokhoz. Az erőforrásokkal való gazdálkodás terén hozott döntéseket sok esetben befolyásolják a kasztok és osztályok mellett a nemek is. Egy tanulmány rámutatott arra, hogy a bolíviai lakosság egyes korcsoportjai különböző módon kezelik a föld eróziójának problémáját. Ugyanazon ország lakosságának egyes csoportjai ellentétes módon gondolkodnak a termelés és az ökológia összefüggéseiről. Politikai szervezetek, fejlesztési intézetek helyes döntéseket hoznak az ökológiai
vezetek, fejlesztési intézetek helyes döntéseket hoznak az ökológiai helyzet romlásának megállítására, de az emberek érdekeinek más stratégia felel meg. Ezért kell megvizsgálni, hogy az emberek milyen módon akarják elérni a föld hasznosításával kapcsolatos céljaikat. A társadalmi viszonyok és a kulturális szokások szintén hatással vannak arra, hogy az illetékes intézmények hogy foglalkoznak a földdel és más természeti erőforrásokkal. Ezekkel szemben állnak nemzeti és nemzetközi intézmények, pl. kormányok és erdészeti hivatalok, fejlesztési ügynökségek, környezetvédő szervezetek, a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (International Union for Conservation of Nature – IUCN), a Vadvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature – WWF) és sok más helyi szervezet. A politikai vezetés változásának is fontos hatás van a földhasználatra. A demokratikus átalakulás változást hozott az állam földgazdálkodásának célkitűzéseiben és a természeti erőforrások kezelésében. Nepálban, a monarchia idején elindított erdőgazdálkodási programot az 1990es évek demokratizálása után felfrissítették. Ahogy az állam támogatja, ugyanakkor szabályozza az erőforrások felhasználóit, lényeges hatással van az ökológiai viszonyokra. Eddig azonban nem foglalkoztak azzal, hogy az ökológia hogyan hat vissza a társadalmi viszonyokra és a kultúrára.
Ökológiai viszonyok hatása a társadalomra Az ökológiai rendszerek folyamatosan változnak. Az erdőkben is évtizedek alatt jelentősen megváltozik a fafajok összetétele. Nepálban is egyes fajfajokra összpontosít a fakitermelés, aminek ökológiai hatását nehéz felmérni. A változások egy része azonban nem emberi beavatkozás következménye, hanem szél tépi ki a lombos fákat, vadállatok táplálkoznak az aljnövényzettel és sok olyan folyamat megy végbe, amelyet nem is értenek még teljesen. Ezt a dinamikus és bonyolult folyamatot kell elemezni, amihez azonban a szakemberek ismeretei sem elegendők. Néhány kutató megkísérelte kimutatni, hogy a talaj termőképessége milyen problémákat okoz Zimbabwében. Rámutattak arra, hogy az ökológiai rendszereket dinamikájukban, a változások történeti folyamatában lehet csak megérteni. Az ökológiai viszonyok és folyamatok hatással vannak a társadalmi és szociális viszonyokra és az ember és a környezet kapcsolatára. A környezeti viszonyokat helyileg a földművelési és állattenyésztési szoká-
sok is alakítják. Kimutatták, hogy ezek a tevékenységek lényeges befolyással vannak a növényzet faj szerinti összetételére, a hozamokra, a talaj termőképességére és az eróziójára. Ha a változások elég nagy területen mennek végbe, hatással lehetnek a klímára, a csapadék mennyiségére. A társadalmi és politikai folyamatok eredményeképpen kialakuló földhasználati szokások módosíthatják vagy fenntarthatják az adott növényi kultúrát. A vegetáció nemcsak az emberi tevékenységtől függ, hanem a magok szóródásának és egyes növényfajok terjedésének mechanizmusától is. A talaj termőképességét is sok folyamat befolyásolja, pl. széljárás, az esők lúgzó hatása, növényi és állati hulladék és talajban levő mikroorganizmusok. Ezek a hatások többnyire függetlenek az emberi tevékenységtől. A politikai ökológia rámutat a kapitalista fejlődés fontosságára a földhasználat kialakulásában és ezáltal az ökológiai viszonyok alakulásában. A politika, a kultúra és az ökológia hatásait nem lehet önállóan elemezni, ezek egymásba mélyen be vannak ágyazva. A szociális viszonyok, a kulturális szokások és az ökológiai viszonyok dialektikus kapcsolatban vannak, és csak ebben a komplex rendszerben lehet őket megérteni. Az egyes tényezők kölcsönhatásaira lehet elméleteket kidolgozni, de alapos megismerésükhöz empirikus kutatásokra van szükség. Több földrajzkutató rámutatott arra is, hogy a társadalom és természet közötti felosztás sok tekintetben mesterséges, de a vizsgálatokhoz még szükség van a bizonytalan határvonalakra.
Közösségi erdőgazdálkodás Nepálban A társadalmi viszonyok, kulturális szokások és az ökológiai körülmények közötti kölcsönhatásokat jól mutatják a közösségi erdőkkel kapcsolatos tapasztalatok Nepálban. Nyugati ökológusok az 1960-as és 1970-es években a neomalthusiánus „túlnépesedési” eszmék és a Föld korlátozott népességfenntartó képességének bizonyítékát látták a nepáli erdők gyors kipusztításában. A WWF és a FAO (United Nations Food and Agriculture Organization – ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) felhívták Nepál figyelmét az ország ökológiai leépülésére és rábeszélték, hogy telepítsenek erdőket a kopár hegyoldalakra. Az erdészeti hatóságok tisztségviselőit kiképezték a korszerű erdőgazdálkodás módszereire Európában és az USA-ban, így a nyugati ismeretek tekintélyt és hatalmat adtak a helyi szakembereknek, ami segítette a program végrehajtását.
Kezdeti nehézségek Kezdetben a program változó sikerrel folyt, mivel váratlanul szembe került a helyi társadalmi viszonyokkal. Például az egyik projekt során tapasztalták, hogy az emberek egyik csoportját, amelynek történelmi igénye volt az erdőkre, az erdészeti programba nem vonták be, míg más tehetősebb csoportok abban részt vehettek. E tapasztalat odavezetett, hogy a projekt fő iránya fák telepítése helyett felhasználói csoportok kialakítása és az intézményrendszer kifejlesztése felé tolódott el. A közelmúltban minden külföldi szervezet kitörölte nevéből az „erdészeti projekt” kifejezést és a „közösségfejlesztési projekt” nevet vette fel. Ezzel azt hangsúlyozza, hogy a természeti erőforrások menedzselése az emberek egészségét, képzését és jólétét szolgálja. Társadalmi ellentétek A közösségi erdőfejlesztési projekt sikere alapvetően függ a szociális és kulturális viszonyokhoz illeszkedéstől; más szavakkal fák telepítése és az intézményrendszer kifejlesztése egyaránt politikai és kulturális folyamat. Így nem meglepő, hogy a közösségi erdők megvalósítása során mind a kettőre figyelemmel kell lenni. A falusi lakosság saját érdekeit és társadalmi viszonyait próbálja érvényesíteni a közösségi erdők fejlesztésének programja keretében. A környezeti katasztrófáról, a társadalmi és hatalmi viszonyokról folyó viták mellett egyes intézményeknek az erdőkkel kapcsolatos érdekei is ütköznek egymással. Például a Mugu körzet erődinek felhasználói csoportja tiltakozik az ellen, hogy a nepáli hadsereg kiképző területként használja a közösségi erdőket, mivel a gyakorlatok során lőszer marad vissza. Egyes körzetekben a mély gyökerekkel rendelkező társadalmi és hatalmi viszonyok tükröződnek a közösségi erdők intézményrendszerében. Egy esetben egy felső kasztbeli férfi törekedett az elnöki poszt megszerzésére, de ezt a közösség megakadályozta. A legtöbb helyen nem sikerült a helyi elitnek saját kezébe venni a közösségi erdők irányítását, bár az emberek elvileg elismerik a helyi történelmi család „jogait”. A közösségi erdőkkel kapcsolatos nemzeti célkitűzések helyenként a társadalmi ellentétek színterévé válnak, ahol nem érvényesülnek a valódi demokrácia elvei. A program szeretné elérni asszonyok és alsóbb kasztbeli személyek részvételét is, de a fennálló hatalmi viszonyok mellett csak korlátozott mértékben valósulhat meg. A háttérbe szorított cso-
portok tagjai végzik döntően a fakitermelést, és a hatalommal szembeni ellenállásuk kimutatható környezeti károkozásban jelentkezik. Előfordul, hogy nem kedvező évszakban vagy tiltott területen termelnek ki fát. Ez az erdő struktúrájának megváltozásához, a termelés módszerek módosulásához vezethet. Mugu példája A helyi szokások befolyásolják a közösségi erdők programjának megvalósítását. Muguban pl. a közösségi erdőgazdálkodásra vonatkozó szabályok erősen hasonlítanak a történelem során helyileg kialakult módszerekhez. 1957 előtt sok erdőgazdálkodás a falu helyi szerveinek hatáskörébe tartozott; a falu vezetője volt felelős a kitermelés szabályozásáért. 1957-ben a központi kormány minisztériuma vette át az erdőgazdálkodás feladatait, aminek következtében az ún. nemzeti erdők nyitottá váltak és a helytelen használatért járó szankciókat következetlenül alkalmazták. A mugubeliek szerint az erdők államosítása után nem tudták kihasználni a körzet erdőségeinek erőforrásait, ugyanakkor jelentős migráció indult meg más körzetekből Mugu felé. Az új bevándorlók letelepedtek, házakat építettek, ha egy fára volt szükségük, tizet vágtak ki, és nem volt senki, aki vigyázott volna az erdőkre. Amikor a helyi közösségek vették ismét kézbe az erdőgazdálkodást, a helyzet lényegesen jobb lett. Az aljnövényzet égetése A közösségi erdők rendszerének bevezetésével megváltozott az erdőkben az aljnövényzet szezonális elégetésének gyakorlata. Nem lehet pontosan tudni, hogy az égetést mennyi idő óta alkalmazzák Muguban, de kék fenyők kérgén talált nyomok azt mutatják, hogy legalább 70 éve alkalmazzák azt. A tűz tápanyagokat hoz létre a talajban és elősegíti a fű növekedését és jó körülményeket teremt állatok legeltetésére. Ezek az előnyök azonban idővel csökkennek és kedvezőtlen hatásuk van az új erdőtelepítésre. Ha az égetést érett fák kivágásával együtt hajtják végre, az erdők állapota gyorsan leromlik, mivel nem marad elég fiatal fa az árnyékot adó lombos fák pótlására. A nyílt parkerdők, amelyek NyugatNepálban a legtöbb falu közelében megtalálhatók, alkalmasak égetésre és legelők kialakítására. A kormány – a nemzetközi erdészeti gyakorlat és tudományos vizsgálatok alapján – az égetés megszűntetésére tanítja a közösségi erdők kezelőit, mert ez kárt okoz a tűzifának és az építési anyagnak alkalmas
érett fákban. Az égetés megszűntetése nagy hatással van az erdőszerkezetre. Ez a példa is mutatja, hogy az emberek nem mérték fel az aljnövényzet égetésének hosszú távú hatását, amikor ilyen módon a legelőterületek növelésére törekedtek. Az eredmények (pl. a faültetvények gyors növekedése) meggyőzték a helyi lakosokat az új stratégia helyességéről és megváltoztatták az erdőégetéssel kapcsolatos hagyományos nézeteket. A gyorsan fogyó erdészeti erőforrások Muguban segítettek abban, hogy a falusi emberek elfogadják az új programot. Az erdő mint hatalom A földterület, különösen az erdők kezelési joga Nepál története során anyagi és szimbolikus hatalom forrása volt. Már a XVIII. században a nepáli uralkodók és később a Rana dinasztia (1841–1951) arra használta a földet, hogy jutalmazza a katonai vezetők és az elit más tagjainak lojalitását. A mai falusi vezetők ükapjai adományként kapták az erdők kezelési jogát. A falusiaknak ajándékokat kellett hozniuk és pénzt kellett fizetniük a vezetőknek, ha fára volt szükségük. Az erdő kezelőjének társadalmi hatalma is volt, tisztelet övezte. A lakosság szegényebb rétegei akkor vannak a legrosszabb helyzetben, ha rosszak a környezeti feltételek. Kutatások kimutatták, hogy mennyire fontosak az erdők és más közösségi erőforrások az asszonyok, az alsó kasztok számára. A legszegényebb háztartások a közösségi földekről szerzik be nemcsak a tűzifát, hanem vadon termő gyümölcsöket, füveket is. Az erőforrások elosztása köti a szegény lakosságot a közösséghez. Problémát jelent a szállítási lehetőségek hiánya, ami nehézzé teszi anyagok importálását más területekről olyan esetekben, amikor szárazság és súlyos ökológiai bajok lépnek fel Muguban; ilyen esetekben hatalmas teher nehezedik a lakosság legszegényebb rétegeire. Még súlyosabb a legalsó kaszt helyzete, amelyet a magasabb kasztok elnyomnak. Hiába mondták ki, hogy a közösségi erdők nem kizárólag a magasabb kasztok céljait szolgálják, a tényleges hatalmuk az erdészeti erőforrások felett nem csökkent. Kasztrendszer és ökológia Az alsó kasztoknak fizetniük kell, ha fát akarnak az erdőben gyűjteni. Amíg az erdők állami kezelésben voltak, akkor is engedélyt kellett kérni, de nem kellett érte fizetni. A közösségi erdők rendszere jobb hozzáférést biztosított az erőforrásokhoz, azonban a legszegényebbeknek megnehezítette az erdők használatát. A felhasználói csoportok által kezelt erdők terén a kaszt alapú hatalmi viszonyok erősebbek, mint a kö-
zösségi használat szabályai. Előfordulnak összetűzések a különböző kasztok tagjai között és az alsóbb kasztok tagjai nem tudnak érvényt szerezni felhasználói jogaiknak. A rossz környezeti körülményeket így a közösségi erdők rendszere nem tudta enyhíteni. A társadalmi viszonyoknak látható ökológiai következményei vannak. Több szakértő olyan véleményen van, hogy az erdők leépülése Nepálban nem új jelenség, hanem a korábbi uralkodók által elrendelt adóterhek következménye. A Rana dinasztia mezőgazdasági termékek és fa formájában kérte az adókat, így a fakitermelés részben az adózás, részben mezőgazdasági földek létrehozása céljából volt szükséges a XIX. század végén és a XX. század elején. Mások azon a nézeten vannak, hogy a kormány által előírt és a falusi vezetők által irányított erdőgazdálkodás hatékony volt és elősegítette az erőforrások tartós felhasználását. Az államosítás után az erdők viszonylag gyors romlásnak indultak. Ennek három tényezőjét szokták említeni: az ellenőrzés hiányát, a bevándorlást és a közelben létesített nemzeti parkot, amely elfoglalt egy korábban legeltetésre használt területet. A kezelési szerződések, az adózási terhek és az erdészeti előírások jelentős szerepet játszottak a közösségi erdők ökológiai viszonyainak alakulásában. A jelenlegi ökológiailag helytelen erdőgazdálkodásnak két fő okát lehet megjelölni. Az egyik a felhasználó csoportok társadalmi rétegződése: az alsóbb kasztok tagjainak és az asszonyoknak nincs beleszólása a döntésekbe; a felhasználói csoportokban játszott vezető szerep megerősíti a magasabb kasztok tagjainak politikai hatalmát, kiemelt tanulási lehetőséget, jobb állásokat biztosít számukra. Mint a Harmadik Világ országaiban másutt is, a politikai és gazdasági döntésekben nagy szerepe van a személyes kapcsolatoknak egyéni érdekeknek, amelyet gyakran helyeznek a közösségi erdők menedzselésében az ökológiai követelmények elé. A másik ok a hatalomból kiszorított csoportok ellenállása, aminek következtében nem tartják be az erdőgazdálkodás előírásait. A társadalmi viszonyok így többféle módon ütköznek az ökológiai érdekekkel és megnehezítik az erőforrások igazságos elosztását a közösségeken belüli csoportok között. (Dr. Garai Tamás) Nightingale, A.: Nature-society and development: social, cultural and ecologicak change in Nepal. = Geoforum, 34. k. 4. sz. 2003. nov. p. 525-540. Prem L. Sankhayan, Nabaraj Gurung stb.: Bio-economic modeling of land use and forest degradation at watershed level in Nepal. = Agriculture, Ecosystems & Environment, 94. k. 1. sz. 2003. p. 105–116.
